Boray József

Boray József (névváltozat: Joe Boray), született Salgótarján 1926. július 31., elhunyt Sydney 2018. július 08.

Állatorvos, a parazitológia elkötelezett, kiváló kutatója

Középiskoláit Losoncon végezte. 1950-ben szerzett állatorvosi oklevelet Budapesten, a Magyar Agrártudományi Egyetem Állatorvostudományi Karán. 1954-ben a legelsők között szerezte meg Magyarországon az állatorvostudomány kandidátusa fokozatot 1970-ben a Zürichi Egyetemen habilitál

1991-ben az International Society of Medical and Applied Malacology elnökévé választották 1999-ben az Új Dél Wales Állam mezőgazdasági miniszterének a „Meritorious Service Award” nevű kitüntetését nyerte el 1979-ben az Ausztrál Parazitológiai Társaságnak elnökévé választották 1977-ben a Fellow of the Australian College of Veterinary Scientists, 1988-ban pedig a Fellow of the Australian Society for Parasitology minősítést nyerte el 1987-ben a Magyar Parazitológusok Társasága Tiszteletbeli tagja 1991-ben az International Society of Medical and Applied Malacology elnökévé. 1998-ban az Állatorvos Parazitológusok Világszövetsége (WAAVP) is a tiszteletbeli tagjává választotta. 2000-ben Budapesten személyesen vette át a jubileumi aranydiplomáját az Állatorvostudományi Egyetem rektorától 2010-ben jubileumi gyémántdiploma

• A tebrin alkalmazása ebek galandférgességének megszüntetésére / Boray József in.: Magyar állatorvosok lapja, 6. 1951 4. p. 17 – 21.
• Harc az ember és háziállataink élősködői ellen : K. I. Szkrjabin szovjet akadémikus látogatása Magyarországon / Boray József Budapest : MSZT, 1952
• Behurcolt Lymnea-fajok potenciális szerepe a fasciolozis terjesztésében / Boray József in.: Magyar állatorvosok lapja, 32. 1977 12. 769. p.
• History of the McMaster Laboratory / Boray József in.: The History of Parasitology in Australia and Papua New Guinea 2007
• Boray József: Piperazinadipát alkalmazása háziállataink orsóférgességének gyógykezelésére in.: Magyar Állatorvosok Lapja, 1955 7. szám
• Boray József: Kisérletes vizsgálatok az ebek echinococcosisáról in.: Magyar Állatorvosok Lapja, 1955 11. szám

Boray József egy salgótarjáni zsidó, polgári családba született. Apja a Salgótarjáni Vasmű Részvénytársaság mérnöke volt. Középiskolába Losoncra járt. Az Állatorvostudományi Főiskola Parazitológiai és Állattani Tanszékének munkatársaként 1951-től egyetemi tanársegédi, 1954-től pedig egyetemi adjunktusi beosztásban részt vett a parazitológia gyakorlati oktatásában. A forradalom leverése után, 1956 végén, feleségével, Évával és Péter fiával elhagyták Magyarországot. Erre a lépésre nem világnézeti megfontolások vezették, hanem a karrierépítés külföldön tágabbnak vélt lehetőségei. Ausztráliába érkezésének napja 1957. február 13. Kutatói állást kapott a Commonwealth Scientific and Industrial Research Organisation (CSIRO) Állategészségügyi Részlege Sydney-ben lévő McMaster Laboratóriumában, ahol 2 év után Principal Resesarch Scientist beosztásban egy 5 tagú kutatócsoport vezetője lett. Az itt eltöltött idő kutatómunkájának eredményei alapján Boray doktor a mételyek okozta betegségek egyik nemzetközi viszonylatban legismertebb és leggyakrabban hivatkozott szakértőjévé vált. 1992-ben irányításával került sor Sydneyben egy Nemzetközi Malakológiai Kongresszus megszervezésére. Közben, 1969-ben 4 évre családjával együtt visszatér Európába. Egy Humboldt ösztöndíjjal a Hannoveri Állatorvosi Főiskolán folytatja a Lymnaeida csigák biológiájával és a metacerkáriák életképességével kapcsolatos kutatásait. 1972-ben visszatér Ausztráliába. A Ciba-Geigy Kemps-Creek-i Kutató Központjának munkatársa és tudományos igazgatója lesz. Az itt eltöltött 10 év a legproduktívabb szakasza kutatói pályafutásának. 1983-tól az Új Dél Wales Állam Mezőgazdasági Minisztériuma Glenfield-i Állategészségügyi Kutató Laboratóriumának, majd a Camden-i Elizabeth Macarthur Agricultural Institute parazitológiai részlegének vezetőjeként folytatja kutatásait. Magánéletében is jelentős változás történt ezen időszakban, elvált magyar feleségétől, 62 évesen (1988-ban) házasságot köt egy Joanna nevű ausztrál asszonnyal, akiben megértő és segítő, igazi társra talál. Hivatalos nyugdíjazására 73 éves korában, 1999 végén kerül sor. Több mint 60 éves kutatómunkája során mintegy 150 cikket, monográfiát, könyvfejezetet publikált.