Bakallár József

Bakallár József született Budapest 1940. március 27., meghalt Cserhátszentiván 2013. június 11.

Festő

• Képzőművészeti Gimnázium
• 1958-1962 Magyar Képzőművészeti Főiskola, Fónyi Géza és Barcsay Jenő tanítványa.

• 1968-ban Derkovits-ösztöndíjat nyert el
• Két alkalommal Szocialista Kultúráért kitüntetést kapott
• 1972-ben Banja Luka város adományozott a művésznek díszdiplomát
• 1974-ben Budapesten Pro Cultura kitüntetés
• 1975-ben Japánban a Tokai Daigaku-díjban részesült
• 1976-ban megkapta az Egri Akvarell Biennálé nagydíját
• 1978-ban Asahikawa város díszpolgárává fogadja és megkapja a tokiói egyetemi város művészeti díját
• 1981-ben a Tóth Menyhért Emlékkiállítás, 1982-ben a Pesterzsébeti Tavaszi Tárlat, 1986-ban a hatvani Országos Tájkép Biennálé nagydíját nyerte el.
• 1987-ben a Shizuokai kulturális díjjal és diplomát kapott
• 1991-ben Budapesten Pro Urbe díjjal
• 1992-ben a japán Tokai Egyetemen Hűségmedállal
• 1995-ben Tokióban a Nemzetközi Béke és Kultúra díjjal valamint Hatvanban Pro Arte éremmel tüntették ki
• 1996-ban a Magyar Köztársaság Aranyérmét kapta meg
• 1998-ban Salgótarjánban Derkovits Gyula-emlékéremmel, valamint Soroksárott a Tavaszi Biennálén festészeti fődíjjal tüntették ki
• 2003-ban a Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztjét kapta meg
• 2007-ben Cserhátszetiván díszpolgára lett
• 2010-ben szülővárosa, Soroksár választotta díszpolgárai közé.

• Cserhátszentivánra hazajár a Corpus alkotója. Beszélgetés -festőművésszel
• BAKALLÁR József: Kiuchi Aya, a múzeumteremtő művész. = Magyar művészeti fórum. 2. 1999. 2. 37-40.
• BAKALLÁR József: A Vigilia beszélgetése Bakallár Józseffel. [Riporter:] Dede Franciska. = Vigilia. 63. 1998. 7. 543-547.

35 éven át, 1988-ig vezette a Tóth Menyhért Képzőművészeti Stúdiót. 1970-től öt évig tanított a zebegényi Szőnyi István Szabadiskolában. 1970-ben 3 hónapos tanulmányúton volt Japánban és ekkortól vendégprofesszorként gyakran tart előadásokat Japán egyetemek képzőművészeti fakultásain, illetve vezet szakmai kurzusokat.A 70-es évek elején szerepet vállalt a soroksári Kis-Duna Galéria megalapításában, melynek művészeti vezetését 1973-1989 között látta el.Eleinte kubista felfogású természetelvű portrékkal, tájképekkel jelentkezett. Majd kialakult expresszíven dinamikus, lendületes festésmóddal és választékosan gazdag kolorittal rendelkező egyéni stílusa, melynek alaptémája a soroksári Duna-ág és annak aprólékosan megfigyelt természeti világa. A 70-es évektől európai utazások mellett, tanulmányutakat tett Japánban, Indiában és más ázsiai országokban is. A 80-as évek közepétől egyre több hazai egyházi megrendelést teljesített. Grafikái folyamatosan jelennek meg irodalmi és napilapokban, több könyvet illusztrált. Itthon és külföldön készített mozaikjai monumentális hatással, a színek és az elvont formák festői kölcsönhatására épülő struktúrákkal rendelkeznek.

• Bakallár József mikrorealizmusa /Tóth Sándor (Pásztói hírlap, 2. 1992. 7. 4. l. ill.)
• Bakallár Japánban (Nógrád megyei hírlap, 7. 1996. márc. 2. Palóc világ c mell. 8. l. (utolsó elérés: 2020.11.11.))
• A színek éneklése /Losonczi Miklós (Pásztói hírlap, 7. 1996. 8. 11. l.)
• Cserhátszentivánra hazajár a Corpus alkotója /Beszélgetés a festőművésszel/ Bedegi Győző (Nógrádi krónika, 3. 1996. szept. 21. 6. l. ill.)

• Kortárs Magyar Művészeti Lexikon I–III. (utolsó megjelenés: 2020.06.19.)
• Bakallár József (utolsó megjelenés: 2020.06.19.)
• Köztérkép (utolsó megjelenés: 2020.06.19.)
• Bakallár József képei (utolsó megjelenés: 2020.06.19.)
• Tokyo, 1995 (utolsó megjelenés: 2020.06.19.)
• A Kis-Duna festője (utolsó megjelenés: 2020.06.19.)
• Vendégségben Bakallár József festőművésznél (utolsó megjelenés: 2020.06.19.)
• Bakallár József halálára (utolsó megjelenés: 2020.06.19.)