Felhasználói eszközök

Balogh Béni

Balogh Béni [Benjámin] született Nekézseny 1922. augusztus 1., elhunyt Keszthely 2000.

Foglalkozás

Író, pedagógus, mondagyűjtő

Iskolák

Polgári iskolát Sajószentpéteren végezte. Sárospatakon tanult tovább a Református Tanítóképzőben, ahol 1942-ben népiskolai tanítói oklevelet szerzett. Ezután a budapesti Pedagógiai Főiskola magyar-történe­lem szakára került, de nem államvizsgázhatott, mert a szüleit kuláknak nyilvánították. 1957-ben rehabilitálták így államvizsgát tehetett Szegeden az Állami Pedagógiai Főiskolán és megkapta tanári diplomáját.

Díjak, kitüntetések

  • Szocialista Kultúráért (1982)
  • 2006. szeptember 26-án nyílt meg Nekézsenyben, a régi iskola épületében a Balogh Béni Irodalmi Emlékhely
  • 2017. október 13. posztumusz Nekézsenyért Díj valamint a Balogh Béni Közösségi Ház átadása

Művek

Események

A II. világháborúban 1943-tól katonaként szolgált. 1947-1948 között Miskolcon tanított, majd 1951-1962 között Ózdon, Délegyházán, Pilisborosjenőn és Budapesten tanító. Középiskolai tanári diplomája megvédése után Budapesten tanár és könyvtáros (1962–1983). 1941-től írt, publikált, rendszeresen megjelentek művei a különféle napilapok gyermekrovataiban, a Pajtásban, Dörmögő_Dömötörben, valamint a Kisdobosban, melynek évekig külső munkatársa volt. Műveiben szülőföldjén, Észak-Magyarországon játszódó történelmi események elevenednek meg. Első sikerét az 1958-ban megjelent Gyöngyhúrú citera című regénye hozta meg. Önéletrajzi ihletésű művei: a Vadócok a Bükkben (1984) és a Szivárvány a Sajó felett (1987). Az ifjúságnak főként elbeszéléseket, mondákat, regényeket, meseregényeket írt.

Források

Online források

This website uses cookies. By using the website, you agree with storing cookies on your computer. Also, you acknowledge that you have read and understand our Privacy Policy. If you do not agree, please leave the website.

More information