Földalatti Bányamúzeum
A Bányamúzeum terméskövekből épített bejárata megőrizte a József lejtős akna eredeti portálját. A vasrácsos díszkapun belépve egy kb. 290 méter hosszú, földalatti vágat-rendszerbe jutunk. Itt alakították ki 1965-ben hazánk első, Európa második természetes földalatti bányászati múzeumát.
A szénbányászat a József lejtősaknában 1951-ig működött, s egyike volt a legdrágább, vízveszélyes üzemeknek, ám szenének jó minősége indokolta működtetését.
A szintes szakaszból balra fordulva - egy légajtón át - jutunk az egyik biztosítás nélküli, homokkőben kialakított összekötő vágatba. Jobbra nyílik az ereszkével párhuzamos, szintes légvágat. Egy 5 méter hosszú, homokkőben kézi erővel, csákánymunkával kifaragott szakaszon haladunk át a légvágatba, amely egy vakaknába végződik.
Az itt található, biztosítás nélkül kialakított, 3 méter hosszú lóistállóban egy almázott szürke színű, Deres nevű tárnaló, mellette a vékonytelepi fejtésből facsillében szenet szállító, eredeti szerszámmal felszerelt, sötét pej, Szellő nevű tárnaló áll. Jobbra a bányamentők hajdani gyakorló kamrája tekinthető meg.
A facsille mögött a régmúlt idők bányászatát, egy keményfa ácsolatú, német típusú ajtókötéses biztosítású szakasz után, egy vékonytelepi munkahely rekonstrukcióját mutatjuk be. A fejtésben egy fekvő és egy térdelve lapátoló bányászbábu látható, puhafa, lengyel kötésű ácsolat alatt. A kezdetleges kézi fúró-, jövesztő-, rakodó- és lóval történő szállítótechnológiát a magas fokú gépesítés váltotta fel a szénmedencénkben is. (forrás: Dornyay Béla Múzeum)