Chorin Ferenc és fia, ifj. Chorin Ferenc emléktáblája
Dr. Chorin Ferenc (Arad, 1842. május 11. – Budapest, 1925. január 20.) jogász, politikus, üzletember, a magyar főrendiház tagja, országgyűlési képviselő, a Magyar Gyáriparosok Országos Szövetségének elnöke, a Magyar Nemzeti Bank főtanácsosa.
Jogi tanulmányait részint külföldön, részint Budapesten végezte. Az ügyvédi oklevél megszerzése után Aradon telepedett le, ahol az ellenzék megbízásából az „Alföld” című politikai napilapot szerkesztette, s ügyvédi gyakorlatot is folytatott. Mint a balközép hívét 1867-ben képviselőnek választották meg, és mint ilyen élénken részt vett a Ház tárgyalásaiban, főleg az igazságügyi kérdéseknél; tagja volt az ipartörvény és a bűnvádi eljárás ideiglenes szabályozása tárgyában kiküldött bizottságoknak. 1872-től megszakításokkal balközép, szabadelvű párti, mérsékelt ellenzéki, majd 1884-től ismét szabadelvű párti országgyűlési képviselő. 1875-1881 között az aradi, 1881-ben pedig a baksai kerület választotta meg, majd az aranyosmeggyesi kerületet képviselte. 1884-től elnöke volt a mentelmi bizottságnak. 1899-ben újfent kilépett, majd a Széll-kormány megalakulásakor visszatért a szabadelvű frakcióba. Később a főrendiházi örökös tagjává nevezték ki Chorint, aki ekkor már kikeresztelkedett.
Alapítója és 1903-tól haláláig elnöke volt a Salgótarjáni Kőszénbánya Rt.-nek. 1902-ben Hatvany-Deutsch Sándorral megalapította a Gyáriparosok Országos Szövetségét (GYOSZ), amit naggyá fejlesztett. 1903-ban került a főrendi házba, és a delegációban vitt vezető szerepet, rendkívüli energiával és szaktudással képviselve a magyar ipar érdekeit. (forrás: Wikipédia)
Fia, ifjabb Chorin Ferenc a Horthy-korszak egyik legbefolyásosabb üzletembere volt
1879. március 3-án született Budapesten jómódú, zsidó-magyar család gyermekeként. Dédapja Chorin Áron a hírneves aradi főrabbi. Tanulmányait Budapesten és Berlinben végezte. 1901-ben jogi doktori, 1904-ben ügyvédi végzettséget szerzett. 1918-ban felfüggesztette az ügyvédi pályáját és kinevezték a Salgótarjáni Kőszénbánya Rt. vezérigazgatójává, édesapja 1925-ben bekövetkezett halála után pedig a vállalat elnöke lett. 1919-ben kikeresztelkedett. 1921-ben feleségül vette Weiss Daisyt, Weiss Manfréd lányát. 1925-ben megválasztották a Gyáriparosok Országos Szövetségének alelnökévé, 1928-tól 1942-ig pedig az elnöki tisztséget látta el. 1925-ben ő alapította meg a Munkaadó Központot, melynek első elnöki pozícióját is ő látta el. 1927-ben a felsőház tagja lett. Az 1944 márciusában bekövetkező német megszállás után vagyonát kénytelen volt átadni a németeknek, s ennek fejében a Gestapo közreműködésével elhagyhatta Magyarországot. A második világháború után anyagilag segítette a Portugáliában élő, hatalmát és egzisztenciáját vesztett Horthy Miklós kormányzót. 1947-ben New Yorkban telepedett le, ahol számos üzleti vállalkozást alapított, emellett a Magyar Nemzeti Bizottmány társelnöki pozícióját is ellátta. 1964. november 5-én hunyt el New Yorkban. (forrás: Wikipédia)