Díszkút
Buczkó György üvegművész, szobrász, formatervező, tanár, művészetszervező, kutató és feltaláló, vagy egyszerűbben és tömören – amint ezt a 90-es évek elején, egy általa alapított művészeti csoportosulás névadójaként maga deklarálta – egy élő "glasszikus". A kortárs magyar iparművészet élő glasszikusa.
1974-ben fejezte be tanulmányait a Magyar Iparművészeti Főiskolán Z. Gács György mester védszárnyai alatt, és szinte azonnal az akkor ébredező hazai „stúdióüveg mozgalom" meghatározó szereplőjévé vált.
A Salgótarjáni Üveggyár tervezőjeként már a diplomát követő évben megvalósult két köztéri alkotása, majd a következő szűk évtized csaknem minden évében egy-egy újabb, nagy léptékű munkája, amelyek egy gyorsan ívelő alkotói pálya látványos mérföldkövei. Egyik első köztéri műve az 1975-ben készült szökőkút.
Eközben a műhelyében intenzív kutatómunka és kísérletezés folyt: kő-, beton-, samott-, fém- és üvegszobrok, a műfaj határait feszegető kisplasztikák készültek, és kerültek folyamatosan a nyilvánosság elé különböző hazai és külföldi kiállításokon.
1981-től közel húsz évig a budapesti Képző- és Iparművészeti Gimnázium tanára volt – jól mérhető sikerrel, hiszen ma az új üveges generáció legjobb erői tekintik őt mesterüknek. A pedagógiai hajlammal és a szakmáért érzett felelősségvállalással függ össze a szakterület talán legfontosabb műhelyének, a Bárdudvarnoki Nemzetközi Üvegművészeti Alkotótelep létrehozásában, majd a telep munkájában, kreatív légkörének kialakításában játszott meghatározó szerepe.
Sikereit elismerések, hazai és külföldi díjak sokasága (köztük az 1987-ben elnyert Munkácsy-díj) jelzi. Szakmai rangjának talán legérdemibb bizonyítéka, hogy művei jelen vannak a világ legrangosabb európai és tengerentúli múzeumok gyűjteményeiben. Egy ezredfordulóra készült nemzetközi kiállítás anyagának összeállításánál pedig New York, Hokkaido és Düsseldorf üvegmúzeumának igazgatói beválogatták a világ húsz legjelentősebb üvegművésze közé. (forrás: MMA)