Tereferélők
Tar István (Theisz István) (Újpest, 1910. augusztus 24. – Budapest, 1971. október 3.) magyar szobrász, Munkácsy-díjas (1950, 1958), érdemes művész (1968).
Eleinte jogot hallgatott, 1932 és 1940 között a Magyar Képzőművészeti Főiskolán tanult Bory Jenő osztályában. Klasszicista stílusban készült első műveit 1936-ban tárta a közönség elé. 1937-től szerepelt kiállításokon. 1948-ban tanulmányutat tett Európában. A második világháború során hadifogságbe került. Szabadulása után a művészeti élet aktív szereplője lett. Többekkel megszervezte 1949-ben a Közösségi művészet felé című kiállítást. A Magyar Képzőművészek Szövetségének egyik alapítójaként tartják számon, 1952-től 1964-ig volt annak titkára, egyúttal 1956-ig a szobrász szakosztály titkára, 1954-től pedig mint a szövetség választmányi elnökségének tagja tevékenykedett. A Művészeti Alap elnöke, 1957-től 1968-ig pedig vezetőségi tagja. 1965-től 1969-ig tanított a Magyar Iparművészeti Főiskola ötvös szakán mint tanszékvezető tanár. 1967-ben belépett a Kilencek-csoportba. Autóbalesetben hunyt el 1971-ben. (forrás: Wikipédia)
A Tereferélők nevű, három teljes alakot ábrázoló kompozíció felállításának éve 1966. március 6., anyaga bronz (Wikipédia szerint alumínium), helye a megyei tanácsháza mögött elterülő lakótelepen (ma: Meredek utca és a Szerpentin utca közti lakópark játszótere mellett). A talapzatot Schmidl Ferenc területi főépítész tervezte.