Vértesy Gyula

Vértesy Gyula, született Balassagyarmat 1867. szeptember 22., elhunyt Budapest 1925. június 10.

Író, költő, tanfelügyelő, újságíró

Középiskoláit Besztercebányán és Losoncon végezte. 1899-ben szerzett jogi doktorátust a budapesti egyetemen.

• Az élet: Elbeszélések / Vértesy Gyula. - Budapest, 1908
• Az élet bajai: Beszélyek / Vértesy Gyula. - Debrecen, 1890
• Rabszolgák: Elbeszélések / Vértesy Gyula. - Budapest, 1909
• A szomorúság tarlóján: Versek, 1890 – 1900 / Vértesy Gyula. - Budapest, 1909

Édesapja Balassagyarmaton ügyvéd és megyei főszolgabíró volt. Pályáját Balassagyarmaton törvényszéki tisztviselőként kezdte, 1889–ben Debrecenbe költözött, Szerkeszti a Debreceni Ellenőrt. 1893-ban a fővárosba költözött és továbbra is újságírással foglalkozott, az Egyetértésnek és a Nemzetnek segédszerkesztője volt. Megjelent elbeszélései, írásai realista szemléletűek, a hivatalnoki lét kicsinyességeivel foglalkozik. 1902-ben Nagyszebenben lett tanfelügyelő, majd a fővárosban segédtanfelügyelő, Kolozsváron királyi tanfelügyelő, miniszteri tanácsos. 1906-tól a Petőfi Társág, 1908–tól az Arany János Társaság tagja.

• Vértesy Gyula / Lengyel Menyhért. - in: Nyugat, 1908
• Vértesy Gyula / Tóth Árpád. - in: Nyugat, 1914

• Vértesy_Gyula a Wikipédián (utolsó elérés: 2022.06.28.)
• Vértesy Gyula (utolsó elérés: 2022.06.28.)
• Vértesy Gyula (utolsó elérés: 2022.06.28.)
• LENGYEL MENYHÉRT: A SZOMORUSÁG TARLÓJÁN (utolsó elérés: 2022.06.28.)