Porázik György

Porázik György, született Zayugróc 1869., elhunyt Salgótarján 1929. július 1.

Tanító, igazgatótanító

Iskoláit Zsolnán végezte, Besztercebányán tanítói oklevelet szerzett

• 1888 elismerő oklevél „a magyar szellem istápolása” ügyében
• 1902 Felvidéki Magyar Közművelődési Egyesület dicsérő oklevele
• 1904 iskolafelügyelői dicséret
• 1926 Kultusz Minisztérium IV. osztályú polgári érdemkereszt

Szülei, nagyszülei üveggyártási vállalkozással foglalkoztak. 1869–ben érkezett Salgótarjánba. 1870. októberben 25 növendékkel 1 tanerővel nyílt meg a Salgótarjáni Vasfinomító Társulat Iskolája a telepen. Ő lett az igazgatótanító, tudott magyarul, németül, szlovákul és a soknemzetiségű gyermekek pedagógusa lett. 1893–ban már 6 osztályban folyt a tanítás. Alapító tagja volt az Acélgyári Olvasóegyletnek. Folyamatosan képezte magát. „Vigyázz!” címü könyvecskéjében az erkölcsi és illemszabályokról szólt a gyerekeknek. Ő adta meg az adatokat Pacséri Károly Nógrád megye népoktatása c. könyvéhez a salgótarjáni oktatás helyzetéről A vasgyári népiskola első tanítója Porázik György volt, aki 1870-1925 között igazgatóként vezette az iskolát. 1919–ben nyugdíjba vonult, de 1925–ig még igazgató volt. Felesége Okolicsányi Vilma, aki kézimunkát tanított. Saját gyermekük nem volt, egy fogadott leánygyermeket neveltek, tanszersegéllyel, ruhával, ebédmeghívással segítette a legszegényebbeket.

• Porázik György tanító emlékére / Molnár Zsolt in: Nógrád, 1971. febr. 21. 7. p.
• Hétköznapi példaképek / Czene Gyuláné. - Salgótarján, 1991. arcképpel
• Iskolatörténet: 1945 – 1980 / Czene Gyuláné. - Salgótarján, 1989. arcképpel