Kubinyi Ferenc

Kubinyi Ferenc született 1796. március 21-én Videfalván, elhunyt 1874. március 28-án Videfalván.

Paleontológus, politikus

• Országgyűlési beszéde / Kubinyi Ferenc . - Pest, 1862.
• A teve és ló / Kubinyi Ferenc in.: Pest, 1862.
• Petényi Salamon élete és hátrahagyott munkái / Kubinyi Ferenc . - Pest, 1864.
• A Tisza medre, mint az ősemlősök sírkertje… / Kubinyi Ferenc . - Pest, 1855.

Felsőkubini és nagyolaszi Kubinyi Ferenc paleontológus, politikus 1796. március 21-én született a Losonc melletti Videfalván, Kubinyi András és Prónay Éva fiaként. Alsófokú iskoláit Losoncon és Besztercebányán végezte. Utóbbi városban tanára volt a földtudományok művelésében kiemelkedő szerepet játszó Zipser Keresztély András. 1812-1814 között a hírneves debreceni Református Kollégium tanulója volt öccsével, Ágostonnal együtt.

Zipser Keresztély András vezetésével nagy kirándulásokat tettek. Nagyban szélesítette természettudományos látókörét az Andrássyak betléri, valamint a bécsi Naturhistorisches Museum gyűjteményeinek tanulmányozása. Kirándulásaik során jelentős mennyiségű ásványt, kőzetet és ősmaradványt gyűjtöttek, ezekkel alapozták meg a később komoly kollekcióvá fejlődő losonci gyűjteményüket. Kapcsolatba kerültek a közeli Ábelfalván élő Petényi Salamon Jánossal, aki később a hazai gerinces őslénytan kiemelkedő alakja lett.

Apja 1815-ben a nemesi körökben szokásos jogi tanulmányokra a Pesti Egyetemre küldte. Tanulmányai végeztével 1818-tól előbb a Királyi Tábla harmad-, majd másodjegyzője, később Pest vármegye aljegyzője lett. Radikális nemzeti megnyilvánulásai miatt többször összeütközésbe került az aulikus megyei vezetéssel, ezért 1824-ben visszatért Nógrád vármegyébe. 1828-1836 között a Szécsényi járás főszolgabírája volt. Országosan is jelentős közéleti és politikai szerepet vitt. Háromszor is képviselte Nógrád vármegyét a pozsonyi országgyűlésen. De a politikai tevékenység alatt szunnyadó természettudományos érdeklődése 1832-ben újra felszínre került. Részt vett a kisterenyei Hársas-hegy ásatásán, ahol megismerkedett Pulszky Ferenccel, a Nemzeti Múzeum későbbi igazgatójával. Egyre többet foglalkozott tudományos mozgalmakkal, anyagilag támogatott természettudományos ügyeket, gyűjtéseket végzett, jelentősen fejlesztette losonci gyűjteményét, mely a szabadságharcot leverő orosz intervenciós csapatok 1849-es támadása során tűz martaléka lett.

1833-ban Boroszlóban, 1836-ban Zipser társaságában, Jénában részt vett a német orvosok és természetvizsgálók vándorgyűlésén, ahol megismerkedett többek közt a természettudós és világutazó A. Humboldttal és a mikrobiológus Ch. G. Ehrenberggel. Ebben az évben fedezte fel a nép által csak „gyurtyánkő”-nek nevezett ipolytarnóci kövesült fatörzset. 1840-ben a Magyar Tudós Társaság (a későbbi Magyar Tudományos Akadémia) levelező, majd 1858-ban tiszteleti tagjává választotta. Amikor megalakult az Akadémia Matematikai és Természettudományi Bizottsága, annak első elnöke is ő lett. Alapító tagja volt az 1841-ben megalakult Királyi Magyar Természettudományi Társulatnak.

1848. január 3-án videfalvi kastélyukban öccse, Ágoston, Zipser Keresztély András, Pettkó János bányásztanodai tanár és Marschan József bányamérnök társaságában megalapították a Magyarhoni Földtani Társulatot. Az alakuló közgyűlést 1848. augusztus 18-19-re tűzték ki, ami azonban a szabadságharc „szomorú hadi korszaka” miatt 2 évig elmaradt. A közgyűlésen elnökül Kubinyi Ágostont, alelnökül Kubinyi Ferencet választották.

Az 1840-es években aktív szerepet vállalt Nógrád Vármegye liberális ellenzékének politikai küzdelmeiben. Az 1848-49-es szabadságharc idején eleinte a Battyhányi kormánynak, majd Kossuth Lajosnak volt lelkes híve. A szabadságharc leverése után hadbíróság elé került, amely először várfogságra ítélte, később ezt enyhítve tázlári birtokára száműzték. Itt élt egészen az 1852-es amnesztiáig. Ettől kezdve csak a tudománynak szentelte életét. Elmélyült kutatásai nyomán egymás után jelentek meg publikációi, főként a Magyarhoni Földtani Társulat, valamint a Magyar Orvosok és Természetvizsgálók Vándorgyűléseinek Munkálataiban.

1862-ben Ipolyi Arnoldhoz és Henszlmann Imréhez csatlakozva Konstantinápolyba utazott, ahol az ott őrzött Corvinákat tanulmányozták és megkísérelték hazahozatalukat. Hazatérése után korábban megkezdett tudományos munkásságát folytatta. Tevékenyen részt vett a Magyar Orvosok és Természetvizsgálók munkájában, a Magyarhoni Földtani Társulat elnöke és a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja volt. Számos publikációt írt az őslénytan, földtan és a régészet témakörében.

Szülőhelyén, Videfalván érte a halál, élete 78. évében, 1874. március 28-án.

Nógrád megyében az ő nevéhez fűződik Kisterenye-Hársas, Karancslapujtő-Pókahegy lelőhelyek ásatása. Ő volt az, aki a tudományos világ számára felfedezte az ipolytarnóci kövesedett ősfenyőt és aki leírta a salgói és somoskői bazaltformációkat, de foglalkozott a szinóbányai vas- és üveggyár történetével is.

A szécsényi Kubinyi Ferenc Múzeum alapítására 1973-ban került sor. A Múzeum az egykori Forgách-Lipthay-kastély főépületében kapott helyet. A Helytörténeti Múzeum 1979. február 1-én vette fel hivatalosan Kubinyi Ferenc nevét, tisztelegve ezzel a neves tudós előtt.

• Emlékezés a magyar művelődés két jeles, felvidéki szülöttjére ( Manga János, Kubinyi Ferenc ) / Csáky Károly in.: Honismeret, 25. 1997.
• Másfélszáz év régészeti kutatásai Nógrád megyében ( Kubinyi Ferenc halálának 100. évfordulójára ) / Patay Pál in.: Nógrád megyei Múzeumok Évkönyve 1975 / 21. 16 - 22. l.
• Egy ember a reformkorból. / Praznovszky Mihály in.: Palócföld, 1979. 4. 12. 22. l.
• Gyűjtők, gyűjtemények, múzeumok. / Praznovszky Mihály in.: Nógrád, 37. 1981. okt. 25. 8. l.
• Történelmi leltár / Praznovszky Mihály in.: Nógrád, 38. 1982. jan. 10. 6. l.

• Kubinyi Ferenc a wikipédián (utolsó elérés: 2021.11.16.)