Komlós Aladár

Komlós Aladár, született Alsósztregova 1892. december 10., elhunyt Budapest 1980. június 22.

Foglalkozás

Magyar író, költő, műfordító, irodalomtörténész.

Losoncon érettségizett, majd 1910-ben latin–magyar szakon diplomázott a fővárosban
1954–ben az irodalomtudományok doktora

1973 - A Magyar Népköztársaság Állami Díja II. fokozat irodalomtörténeti és kritikai munkásságáért, életművéért.

A magyar költészet Petőfitől Adyig / Komlós Aladár. - Budapest, 1959
Reviczky Gyula / Komlós Aladár. - Budapest, 1954
Vajda János / Komlós Aladár. - Budapest, 1954, cop. 1984
Vereckétől Dévényig / Komlós Aladár. - Budapest, 1972
Madách Imre levelezéséből / sajtó alá rendezte tanítványaival Komlós Aladár. - Budapest, 1933
Magyar–zsidó szellemtörténet a reformkortól a Holocaustig / Komlós Aladár. - Budapest, 1997

A Galilei Kör tagja volt, be kellett vonulnia és az olasz fronton fogságba esett.
A háború után Kassán tanított, egy cikke miatt elbocsátották.
1923-ig a Bécsi Magyar Újság munkatársa.
1925-től a Színházi Élet kritikusa, s a Nyugatban is ekkor publikálta első cikkét.
1925-ben harmadik díjat nyert Adyról szóló pályaművével.
Első önálló, „Voltam poéta én is” című verseskötete 1921-ben jelent meg.
1931-es, „A néma őrült arca” című verseskötete megbotránkozást okozott a kritikusok körében.
1933-ban jelent meg első regénye, az Augustus korában játszódó Római kaland.
A német megszállás után Bergen – Belsenbe deportálták, szerencsésen hazatért.
Magántanárként, megbízott egyetemi tanárként dolgozott, majd az MTA Irodalomtörténeti Dokumentációs Központjában, illetve Intézetében volt tudományos főmunkatárs.
1959-ben látott napvilágot egyik legfontosabb irodalomtörténeti összefoglalása, A magyar költészet Petőfitől Adyig.
Felesége Palotai Erzsi színésznő volt.