Felhasználói eszközök

Borbás Vince

Borbás Vince, született Ipolylitke Litke 1844. július 29., elhunyt Kolozsvár 1905. július 07.

Foglalkozás

Egyetemi tanár, a 19. század legnagyobb botanikusa, rendszertanász, a magyar flóra- és növényföldrajzi kutatás korszerűsítője

Iskolák

16 évesen kezdte a középiskolát Egerben 1868 – 1871 között Pesten egyetemen tanult 1874-ben bölcsészdoktorrá avatták

Díjak, kitüntetések

Művek

  • Pest megye flórája / Borbás Vince Pest, 1872
  • Jelentés a Bánság területén végzett növénytani kutatásokról / Borbás Vince Budapest, 1874
  • Adatok a sárga virágú szegfüvek / Borbás Vince Budapest, 1876
  • Adatok Arbe és Veglia szigetek nyári flórája… / Borbás Vince Budapest, 1877
  • Vizsgálatok a hazai Arabisek és egyéb Cruciferák közül / Borbás Vince Budapest, 1878
  • Floristikai közlemények… / Borbás Vince Budapest, 1878
  • Budapest és környékének növényzete / Borbás Vince Budapest, 1879
  • A magyar birodalom vadon termő rózsái monográfiájának kísérlete / Borbás Vince Budapest, 1880
  • Az elzöldült szarkaláb, mint morphologiai útmutató / Borbás Vince Budapest, 1881
  • Békés vármegye flórája / Borbás Vince Budapest, 1881
  • Az Aquilegiák rendszere és földrajzi elterjedése / Borbás Vince Budapest, 1882
  • Temes megye vegetációja / Borbás Vince Temesvár, 1884
  • A magyar homokpuszták növényvilága / Borbás Vince Temesvár, 1886
  • Vasvármegye növényföldrajza és flórája / Borbás Vince Szombathely, 1888
  • Közép-Európa, különösen Magyarország kakukfüveinek ismertetése / Borbás Vince Szombathely, 1890
  • A szerbtövis hazája és vándorlása / Borbás Vince Szombathely, 1893
  • A Balaton tavának és partmellékének növényföldrajza és edényes növényzete / Borbás Vince Budapest, 1900
  • Revisio Knautiarum / Borbás Vince Szombathely, 1905

Események

Szegény családban nevelkedett, ezért csak tizenhat évesen jutott el az egri gimnáziumba. Az egyetemen 1871-ben Jurányi Lajos mellett a növénytan tanársegédje lett. 1872-től 1902-ig budapesti főreáliskolai tanárként dolgozott, eközben 1874-ben bölcsészdoktorrá avatták, 1880-ban egyetemi magántanárrá, 1898-ban címzetes rendkívüli tanárrá nevezték ki. Az 1874–75. tanévben Berlinben Alexander Braunnál, Innsbruckban Anton Kernernél dolgozott, mindkettő nagy hatással volt rendszertani, ill. növényföldrajzi munkásságára. Számos kutatóutat tett az országban és annak határain kívül is. 1902-től a kolozsvári egyetemen a növényrendszertan tanára, majd a botanikus kert igazgatója volt; a régen megérdemelt tanszéket csak élete végén nyerte el. Munkássága Rendkívül termékeny kutató volt: 1870 és 1905 között 874 dolgozata jelent meg. 40 éven át a magyar flóra legjobb ismerője, mintegy 2000 új növényalakot írt le és nevezett meg, ezek jelentékeny része ma is érvényes. Például 1882-ben ő írta le a ritka magyar tulipánt (Tulipa hungarica). Tisztelői számos növényfaj mellett a Borbásia folyóiratot is róla nevezték el. Rendszertani munkáiban a korszerű származástani eszméket alkalmazta; ezek közül legnagyobb a rózsa-monográfiája. Ő dolgozta ki részletesen az Anton Kerner által fölvetett Ősmátra-elméletet (a homokpuszták hegyről füvesedésének elméletét). Új gondolatokkal járult a fajok keletkezésének, a növénytársulások fejlődésének megértéséhez és más rokon kérdések megoldásához. Sokoldalú, széles látókörű, eredeti, intuitív tudós volt. 1987 – ben Litke községben szülőházán emléktáblát avattak, amely ma az egykori telken épített ifjúsági szálláshely falán látható. Állította szülőfaluja és a Salgótarjáni Tájak Korok Múzeumok Klub tagsága Vongrey Béla vezetésével 2011 – ben Salgótarjánban a Bükki Nemzeti Park Baglyaskő Látogatóközpontjában felavatták Szabó Noémi szobrászművész által készített domborművét

Források

Online források

This website uses cookies. By using the website, you agree with storing cookies on your computer. Also, you acknowledge that you have read and understand our Privacy Policy. If you do not agree, please leave the website.

More information