Felszállott a kerítésre
A tarajas nagy kakas,
Onnan látja igazában,
Hogy a torony mily magas!
Kakast is lát tetejébe,
Rá is kiált egy nagyot…
Így köszönti rá a reggelt
A ragyogó szép napot.
– Kukurikú! Ki vagy ott fenn
Toronytető kakasa?
Itt én vagyok a falunak
Ébresztgető madara!
Kukuríkol a többi is:
Hasztalan a nótája!
De amikor én kiáltok:
Nyit a hajnal rózsája.
S várja, várja, mit felel rá
Fenn a torony tetején.
– Ejnye, ejnye, meg sem mukkan,
Tán nagyot hall a szegény?
Feljebb szállok… magasabbra…
Ez a legjobb gondolat!
Közelebbről tán meghallja
Szép trombitahangomat!
Kerítésről fára repül,
Hirdeti is hangosan;
Fáról meg a kútágasra
S kukoríkol rangosan.
De a torony kakasának
Most sincs semmi válasza…
– Ez a kakas vagy siket lett,
Vagy elállott a szava!
Kapja magát: a templomon
Egy kiálló gombra száll…
Toronytető kakasával
Átellenbe, szembe áll…
Olyan nagyot kukoríkol,
A torka majd megszakad:
– Hallod-e már, vagy nem hallod
Szép trombitahangomat?
Hát egyszerre fenn a kakas
Csikorog meg nyikorog…
Amerre a szél forgatja,
Forog, forog, csak forog.
– Á, tudom már ki vagy, mi vagy!
Szélkakas vagy jó koma!
Te se leszel a falunak
Hajnalkeltő dalosa!