Salgótarjáni Öblösüveggyár
Salgótarjáni Öblösüveggyár több mint 100 éves hagyománnyal rendelkező magyar üveggyár volt.
A gyárat 1893. december 10-én adták át az Egyesült Magyarhoni Üveggyárak Rt. 6. gyáraként. A palackgyárat Lukács Béla Huta néven indították. Működéséhez minden megtalálható volt az akkor még falu Salgótarjánban. Jó minőségű barnaszén, kvarchomok s vasút. A gyár az első 20 évében kézi fúvással készített ásványvizes, boros, sörös, likőrös, gyógy- és vegyszeres palackokat. 1897–98-ban már 4,7 millió palackot adtak el.
1904. decembertől a gyár önállósult s Salgótarjáni Palackgyár néven működött 1909. márciusig. Akkor a cseh Mühling Union Glashütten AG irányítása alá került. Ekkor komoly fejlesztések indultak. 1913-ban vásárolták meg az Owens-rendszerű palackfúvó automatát. Ezzel került először alkalmazásra a magyar üveggyártásban automatika. Ez a gép 1958-ig termelt. De a gyártás során a kézi fúvás maradt a döntő. Ausztriából, Németországból és Csehországból származó üvegesek is dolgoztak a gyárban. 1914-ben már 440 fő volt a létszám.
1922-ben a Salgótarjáni Kőszénbánya Rt. felvásárolta a cég részvényeinek 2/3-át, majd 1925-ben a teljes részvényállományt. 1927-ben az addig csupán zöldüveggyártást kiegészítették a fehér üveg gyártásával is. Először kézi prés és félautomata (KIKO) termékeket gyártottak színtelen üvegből. 1929-ben építették meg az első finomüveg gyártására alkalmas fazekaskemencét. Ezután már exporttermékeket is képesek voltak előállítani. Ez leginkább díszített üvegáru volt. Ezért is hozták létre 1931-ben a csiszoló-, majd a festőműhelyt. 1932-től indult meg a színes üveg gyártása. 1933-ban nevet változtattak, Salgótarjáni Üveggyár Rt. néven működtek tovább.
A gyár az 1930-as évek végén az ország legkorszerűbb üveggyárai közé tartozott. 1937-től a szakképzést is bevezették a gyárban.
A második világháború az export lehetőségét a minimumra csökkentette, de a gyár a belső fogyasztásra továbbra is termelt. Az 1940-es években, Erdély visszacsatolása után sok üvegfúvó érkezett onnan a gyárba.
1944. december 18-án a gyár leállt. A gyár gépeinek egy részét a Mühlig Union Teplitz-Shönaui címére 5 vagonban szállították el. De a szállítmány nem ért célba, lengyel megszállási övezetbe került, és sosem került vissza Salgótarjánba. De a munkások pár gép motorját s alkatrészeit az egyik kemence alá befalazva meg tudták menteni, így a háború után ezekkel az alkatrészekkel újra tudták indítani a gyártást 1945. március elején.
A gyárat 1948. március 25-én államosították, s 1949-től mint Salgótarjáni Üveggyár Nemzeti Vállalat működött. Nagy fejlődést jelentett a gyár teljes felújítása (2 szakaszban, 1953–70 közt), amelyben új kádkemencék, fazekaskemencék, üzemcsarnokok, irodaház épült, új automata gépeket helyeztek üzembe. 1968-tól a gyár neve Üvegipari Művek Salgótarjáni Öblösüveggyár lett. Az 1970–80-as évek a gyár fénykora volt. A világ minden tájára exportált kézi és gépi gyártású üvegeket.
Az 1980-tól bekövetkezett gazdasági változások, a külső piaci igények változása, a műszaki, technológiai fejlesztések elmaradása a gyár hanyatlását okozták.
Az 1990-es évek elején, a politikai változásokkal a keleti piacok elvesztek, a belföldi piac jelentősen csökkent. 1992-től a gyár az Üvegipari Művek megszűnése s a külkereskedelmi cégek felbomlása után ST Glass Öblösüveggyártó és Forgalmazó Rt. néven önálló cégként működött tovább. De az önállóság nehéz helyzetben találta a gyárat. Volt év, mikor a több mint 10 gyárat tömörítő Üvegipari Művek nyereségének 30%-át ez a gyár adta. De a fejlesztések s a pénzek felosztása a megszűnésekor nem ennek arányában történt. A gyár tőkehiánnyal indult az önálló életbe.
A 2001–2002-es évben javult a helyzet, pályázati források segítségével nagyobb beruházások történtek. Megújult a termékszerkezet is. 2003-ban a gyár termelésének mintegy 70%-a már tőkés exportra készült, megközelítőleg 4 milliárd Ft értékben.
2006-ban fizetési gondok miatt a gyár felszámolásra került. Többszöri tulajváltás után a losonci (Szlovákia) R-Glass S. r. o. tulajdonába került. Az 1970-es években még több ezer dolgozót foglalkoztató cég ekkor valamivel több mint 400 fővel került az új tulajhoz.
2009-ben ismét felszámolás kezdődött, ekkor már csak kb. 270 fővel. A gyár kemencéit 2009. októberben oltották ki. A felszámolás alatt a létszámot leépítették, csak kb. 20 fő maradt a már alapüveget nem termelő gyárban. A megmaradt raktárkészlet árusítása s pár termék festés utáni eladása folyt.
A többszöri pályáztatás után a gyár 2011. novemberben új tulajhoz került. A Geneva Invest Kft. a gyár újraindítása, a kézi termelés kb. 25 fővel történő beindítása tervéről nyilatkozott. De 2012. januárban új tulajdonosa lett a gyárnak, a Glassflower Kft. Gyártás nem folyik az üzem területén. (Forrás: Wikipédia)