Murália
"Salgótarján központjában, a Karancs Hotel előtti téren középiskolások rendezték meg a DemoLab művészeti-pedagógia projekt keretében végzett másfél éves kutatásuk záróeseményét. Az 1964-ben megnyílt, a politikusok és a helyi lakosok körében egyaránt kedvelt szálloda, amelynek éttermében a hiánygazdaság ideje alatt még akár rákot, csigát, békát is lehetett rendelni, már majdnem húsz éve nem fogad vendégeket. A modernista városépítészet mementójaként magasodó hét emeletes betonépülethez ambivalens viszony fűzi a város lakóit. A diákokat – akik a Karancsban inkább egy rejtélyes városi szimbólumot és nem a 60-as évek Magyarországának egyik legkorszerűbb szállodáját látják – nem csak az épület története, a nosztalgikus visszaemlékezések érdekelték, hanem a ház sorsa és a város jövője is. A Karancs Szálló, mintha magát a várost sűrítené egy épületbe: az egykor prosperáló bányaváros 25 százalékos munkanélküliséggel, és ennek szomorú következményeivel küzd napjainkban.
A helyi diákok azonban még ha csak egy estére is, de újraélesztették az emblematikus „gyufás-skatulya” tömböt: a hotel múltjából felvillantott árnyjáték jelenetek vetítése mellett, a szobák világítását egy számítógépes program és közel 1 kilométer kábel segítségével kapcsolták össze, hogy az ablakok változó ritmusban felgyulladó fényei a Karancshoz kapcsolódó motívumokat (pl. kerékpár, zászló, kávéscsésze) rajzoljanak ki. A salgótarjáni DemoLab műhely tagjai a Főteret is „kezelésbe vették”: az éttermet egykor díszítő Csohány Kálmán kerámiafalának mintájára készítették el a helyi lakosok portréit bemutató muráliájukat, amit az egyik épülethomlokzaton helyeztek el." (forrás: artportal)