https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/17c59a45127b9a7601cc66881a7ab87e.pdf 2c272047ee70fbefaad192fbde2441ce PDF Text Text Jelennel írt történelem Az értelem terepein Vagonpakolók Bódi Tóth Elemér, Györke Zoltán, Keresztes József, Matyikó Sebestyén József, Romhányi Gyula, Zalán Tibor és Zonda Tamás versei Gulyás Mihály, Mola György, Onagy Zoltán prózai írásai Az ironikus életformától a cinizmusig „Még mindig esik az eső. Tehetetlenül, tétlenül feszengve üldögélünk a túlzsúfolt, füstös melegedőben, olajos-nedves gúnyáink kigőzölgése fokhagymazöldre abárolja a le­ vegőt. Várunk. Ez így megy napról napra, hetek, hónapok, évek óta. Közben a türelem fogy, a munkakedv és kötelességérzet mini­ málisra csökken, s a fizetési borítékok ciga­ rettapapír-vékonyságúra zsugorodnak. Mindez a termelésirányítás, s a szervezés területén jelentkező hiányosságok következményeként. Mert a dolgozók dolgozni jönnek a gyárba — alapvető joguk és kötelességük ez, arról igazán nem tehetnek, hogy megfelelő vezetői intézkedések hiányában ehhez csak nagyrit­ kán teremtődnek megfelelő feltételek.” (Szepesi József: Vagonpakolók. . .) „Azt hiszem Pelle János... azon aggálya feltétlenül aktuális, hogy amikor ezt a bizo­ nyos alkotói értelmiségi létet, amely nem kö­ tődik iskolai tanulmányokhoz, diplomához, szeretnénk kiterjeszteni, amikor a társadal­ mi élet demokratizálásának egyik fő felté­ tele a tájékozottság — , ami nem feltétlenül egy formális műveltséget jelent — , s ami tu­ lajdonképp a társadalom tagjai jelentős há­ nyadának rendelkezésére állhat... Szóval, amikor ilyen ideált állítunk magunk elé, ak­ kor a közérthetőség és szórakoztatás túl­ hangsúlyozásával nemcsak az a veszély forog fenn, hogy az elit értelmiség is elfordul bi­ zonyos szellemi tevékenységtől, és hobbikba menekül, hanem az a veszély is, hogy az ér­ telmiségi lét lehető kiterjesztését magunk számára megnehezítjük...” (Az értelem terepein. Szerkesztő-riporter: Gábor) Antal „Természetesen, a cinikus egyén nemcsak az erények és értékek lefokozásában érdekelt, hanem abban is, hogy mind több ember tör­ vényesnek nyilvánítsa helyzetét. S ebbe a legitimizálásba óhatatlanul sok ember bele­ kerül. Csak egy pillantást kell vetnünk a kezdeményező, kísérletező magatartás gátjai­ ra, s a kérdések maguktól adódnak. Miért van az, hogy az alkalmazkodó, mindig min­ dennel egyetértő embereknek soha semmi ba­ juk, holott magatartásuk a lehető legidege­ nebb egy humánus társadalom szellemétől, ugyanakkor a szókimondó, kezdeményező, kockázatot is vállaló embereket összeférhetet­ leneknek tartják, akikkel nem lehet együtt dolgozni, akiktől ajánlatos minél hamarabb megszabadulni, holott ez a magatartás van a társadalom hasznára?” (Kerékgyártó István: Az ironikus életformától a cinizmusig) TÁRSADALO M PO LITIKAI‚ IR O D ALM I‚ M ŰVÉSZETI FOLYÓIRAT �Az idei ünnepi könyvhét Nógrád megyei megnyitójára Rétságon került sor, május 30-án. A rendezvénysorozatot Bo­ donyi Anikó, a Nógrád megyei Tanács VB. Művelődésügyi Osztálya közművelődési csoportjának vezetője nyitotta meg. Az ünnepi könyvhét jegyében Palócföld-ankétokra került sor. Az ankétokon szerkesztőségünket Végh Miklós főszerkesz­ tő, Kojnok Nándor rovatvezető, Czinke Ferenc művészeti szer­ kesztő, Pál József olvasószerkesztő képviselte. Szerzőink közül Bódi Tóth Elemér, Csanády János, Kelemen Gábor, Laczkó Pál, M. Szabó Gyula, és Onagy Zoltán találkoztak az olvasók­ kal: május 26-án a salgóbányai KISZ-iskolán, június 2-án a Ganz-MÁVAG mátranováki hídgyáregységében, június 4-én a pásztói járási könyvtárban, június 5-én Karancslapujtőn, jú­ nius 6-án Balassagyarmaton, június 20-án a salgóbányai KISZiskolán. 3 Kelemen Gábor: Jelennel írt történelem 6 Szepesi József: Vagonpakolók a vagonpakoló szemével 9 Antal Gábor: Az értelem terepein 1 1 Keresztes József: Attila jaj nézd 11 Györke Zoltán: Kalászoló akarat, Csak arcod kőlenyomata 12 Mola György: Tangó a hetediken 13 Zalán Tibor: Orgonavirágzás, Északi levelek II. Május 14-én Salgótarjánban a József Attila Megyei Műve­ lődési Központban Gyertyán Ervin kritikus, esztéta előadást tartott a kritika helyzetéről, szerepéről, feladatairól. Többek között Pál József, lapunk olvasószerkesztője korreferált az élénk vitát kiváltott előadást követően. 14 Zonda Tamás: Halottak napján, Ősz 14 Romhányi Gyula: Tükör, Uram 15 Onagy Zoltán: A Didergő Király aratásban 19 Matyikó Sebestyén József: Hegyközségi tor. Ágak, csontok között 20 Gulyás Mihály: Háború volt... Ötödik alkalommal rendezték meg a Nógrád megyei szak­ munkástanulók és szakközépiskolások olvasótáborát. Az idén József Attila életével, korával, munkásságával, költői örökségé­ vel foglalkoztak a fiatalok. 22 Bódi Tóth Elemér: Mosoni szélben, Benne álltak, Kökényvirágzás, Magot a fényből 23 Napvilágot látott a Palócföld Könyvek-sorozat első kötete. Az Ébresztő idő című antológia a lap szerzőköréhez tartozó írók, költők részben a Palócföldben már publikált, részben újabb munkáit mutatja be. A kötetben szereplő szerzők: Banos János, Bódi Tóth Elemér, Csanády János, Csikász István, Dó­ zsa Ildikó, Erdős István, Jobbágy Károly, Karácsondi Imre, Ketykó István, Laczkó Pál, Lelkes Miklós, Mola György, Onagy Zoltán, P. Szabó Ernő, Szepesi József, Tamás István, Veres János. A kötet országos terjesztésben is kapható. Könyvesbolt­ jaink tájékoztatása szerint Nógrád megyében örvendetesen nagy számban vásárolták meg olvasóink. Kerékgyártó István: Az ironikus életformától a cinizmusig 24 Leblancné Kelemen Mária: Induló élet 26 Mészáros László: Egy szegedi Mikszáth-anekdota Mauks Endre karcolatában 27 A realizmusról — újabb művek nyomán (Csongrády Béla) 29 Rózsa Gyula: Nyitott galéria (P. Szabó Ernő) 30 Péntek Imre: Édesség anti-reklám (Horpácsi Sándor) A borítókon és belső oldalakon Lenkey Zoltán munkái. (Fotó: Buda László) M a d á c h -iro d a lm i p á ly á z a t A Nógrád megyei Tanács VB. Művelődésügyi Osz­ tálya és a Palócföld Szerkesztősége meghirdeti 1981. évi Madách-irodalmi pályázatot a szocialista szellemű alko­ tómunka ösztönzésére, Nógrád megye szellemi életének gazdagítására. Pályázni lehet kisregénnyel, elbeszéléssel, versciklussal, irodalmi szociográfiával. Az elmélyült alkotófolyamatot tükröző pályamunká­ kat 1980. október 31-ig lehet benyújtani a Palócföld Szerkesztőségének. (Salgótarján, Arany János út 21.) Pályadíjak: I. díj I I. díj III. díj 10 000 Ft 8000 Ft 5000 Ft Eredményhirdetésre 1981. január 20-án a hagyomá­ nyos Madách-ünnepség keretében kerül sor. A beérke­ ző pályamunkák első közlési jogát a Palócföld folyóirat­ nak tartjuk fenn. Nógrád megyei Tanács VB. Művelődésügyi Osztály Palócföld Szerkesztősége PALÓ CFÖLD TÁRSADALOMPOLITIKAI‚ IRODALMI‚ MŰVÉSZETI FOLYÓIRAT A NÓGRÁD MEGYEI TANÁCS MÜVELŐDÉSÜGYI OSZTÁLYÁNAK LAPJA Főszerkesztő: Végh Miklós. Szerkesztőség: 3100 Salgótarján, Arany János út 21. Telefon: 14-386. Kiadja a Nógrád megyei Lapkiadó Vállalat. Felelős kiadó: Bálint Tamás igazgató. Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető bármely postahivatalnál, a kézbesítőknél, a posta hírlapüzle­ teiben, és a Posta Központi Hírlap Irodánál (KHI, Budapest, V., József nádor tér 1. sz. Postacím: 1900 Budapest) közvetlenül, vagy postautalvá­ nyon, valamint átutalással a KHI 215—961 62 pénzforgalmi jelzőszámra. Egyes szám ára 10 Ft, előfizetési díj fél évre 30, egy évre 60 Ft. Megjelenik kéthavonta. Kéziratokat és rajzokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. INDEX: 25 952 ISSN 0555-8867 80.17402 N. S. 1200 db �VÁLTOZÓ VALÓSÁGUNK Jelennel írt tö rté n e le m A z anekdotaként továbbélő történet közismert a nógrádi fa­ luban. A község közepén álló iparosházba költöztették — jelen­ tős anyagi segítséggel — a cigánycsaládot, s a már-már ember­ telen körülményektől szabaduló családfő boldog tulajdonosi mosollyal érdeklődött: „Titkár elvtárs, most már ez a nagy pad­ lás is az enyém?” A kérdezett vezető kérdéssel felelt: „Minek neked az a padlás?” — „Hát a kukoricámnak!” A párbeszéd pe­ dig így folytatódott: „Hiszen egy cső nem sok, nincsen neked annyi kukoricád sem” . — „Annyi baj legyen, van a parasztok­ nak!” A történet talán tizenöt évnél is idősebb, minek akkor fel­ emlegetni? Talán csak illusztráció gyanánt. Mert a „cigánykér­ désről” rajzolt kép ma sem nélkülözi az árnyakat, ugyanakkor a felidézett történet tükrében élesebben tűnnek elő a változás jelei is. Itt van mindjárt egy szám: az ötödik ötéves terv időszaká­ ban Magyarországon 12 300 cigánycsalád költözött, illetve költö­ zik új, korszerű lakásba. Berki Mihálytól, a Nógrád megyei Ta­ nács elnökhelyettesétől pedig tudom: Nógrád megyében az utób­ bi csaknem két évtizedes időszak alatt 23 cigánytelep szűnt meg. „A z eddig végzett munka alapján néhány megyében — így So­ mogyban, Szabolcsban, Tolnában, Zalában és Nógrádban — a következő ötéves tervidőszakra kitűzhették a cigánytelepek teljes felszámolását” — olvasom a cigányügyi koordinációs bizottságok vezetőinek Salgótarjánban tartott tanácskozásáról kiadott távira­ ti irodai jelentést. Igaz: még ma is 1250 cigánycsalád él Nógrádban az elemi szociális követelményeknek meg nem felelő lakásban. Nógrádmegyer. „K ét nagy udvar van ebben az utcában, az első a tsz, a második a cigányszövetkezet” — kapom az útbaiga­ zítást egy járókelőtől. De fölösleges is kérdezősködni; a vastö­ megcikkipari szövetkezet munkaterületét messzire sejteti a gé­ pek zaja. A portás egy melléképület felé irányít, itt az iroda. „Egy pillanat” , mondja elnézést kérően az elnök, s újra magára csukja az ajtót. Várakozás közben megszemlélem a kopott, vi­ harvert irodabútorokat, kiböngészem a falra akasztott oklevelek szövegét. Bérjegyzékek, jelenléti ívek, kimutatások fölé hajolnak a feketeképű asszonyok, csak egy-egy kurta, kíváncsi pillantás jut az idegennek. A z elnök végre szabad, irodájába tessékel, hellyel kínál, és megszólal a telefon. Egy negyedóráig beszél, higgadtan, de rámenősen érvel, nem enged egy jottányit sem. Hogyisne, ami­ kor pénzről, a szövetkezet bevételéről van szó. E távolsági árvita alatt újra csak az oklevelekkel kötöm le magam. Díszoklevél, 1976-os dátummal, a szövetkezet fennállásának 25. évfordulója alkalmából; a szocialista munkaverseny eredményeiről; egy har­ madik pedig igazolja, hogy a beszélgetésünk előtt három nappal az országos minősítőversenyen ezüst fokozatot ért el a szövetke­ zet „Romanok cigányegyüttese” . Az íróasztal fölött fénykép. Ré­ gi, öreg felvétel: a néhány perccel ezelőtt megismert irodai be­ járat előtt harminc-egynéhány cigány áll-ül-térdel. A sötét tó­ nusú felvételen csak a szemfehérjék világítanak. Fényesen, bi­ zakodón. Jövőbenézőn. — Ők a szövetkezet alapítói, 1951-ben készült a felvétel — mondja Botos Attila, a Nógrádmegyeri Vastömegcikkipari Szö­ vetkezet elnöke. — Akkor, persze, még kézi kovácsolással készí­ tették a bányának a sínszöget, a gépesítés csak 1961-ben kezdő­ dött meg. Ma kétszázharmincan dolgoznak a szövetkezetben, az éves termelési érték pedig 41 millió forint. Amíg hallgatom az „üzemtörténetet” , észembe jutnak a Nóg­ rád megyei Tanács elnökhelyettesének szavai: „Nógrád megyé­ ben viszonylag magas a munkavállaló cigányférfiak aránya, 75— 80 százalékuk rendszeresen dolgozik. Hozzájárul a szélesebb kö­ rű foglalkoztatáshoz a cigányok által alapított nógrádmegyeri szövetkezei is” . Az itt dolgozóknak jelenleg 80 százaléka ci­ gány, ilyen származásúnak vallja magát maga az elnök is. Botos Attila 31 éves, szerszámkészítő, elmúlt évi elnökké választásáig a szövetkezet párttitkára volt. Itt keresi kenyerét az apja is, és itt csomagoló a 10, 8 és 4 éves gyerekeket nevelő felesége. — Cigánykérdés? — néz rám habozva néhány másodpercig. — Van, persze hogy van, hiszen annyit foglalkoznak vele. Itt vannak, ugye, az ankétok. Mindig ugyanazok vesznek részt raj­ ta, s ezek az emberek tulajdonképpen már ki is nőttek ebből a „fórumból” . Akinek pedig elsősorban szólna, azok távolmarad­ nak. Az utóbbiakhoz utat kellene keresni, vagy legalábbis a résztvevőknek továbbvinni a mondandót. Persze, most nem a divathozzászólásokra gondolok. Sorolhatnám a fórumokat, ahol „kell” foglalkozni a cigányokkal, rendre el is mondják — jobbá­ ra ugyanazok a hozzászólók — a már korábban is ismételteket. Mert most ez a módi. Igaz, még mindig jobb, mint a legaljáról általánosítani, a változást észre nem venni, a múltból eredő ta­ pasztalatok alapján véleményt nyilvánítani. — Például, azt mondják, a cigány nem szeret dolgozni. — Ha akarod, megmutatok egy csomó lakást. Senki meg nem mondaná, hogy azokban cigányok élnek. A munkának és a beosztásnak köszönhető mindez, ugyanakkor mutatja az utat a lemaradottaknak, a múlttal még együtt élőknek is. Persze, azt sem hallgathatom el, hogy egy cigánydolgozónak ahhoz, hogy elismerjék, többet kell tennie, legalább duplán szükséges bizo­ nyítania. Éppen az előítéletek miatt. A szövetkezet fennmaradá­ sához is munka kellett, s a mai lét elsősorban az alapító tagok hozzáállásának köszönhető. Hadd mondjam el, hogy megesett: a szövetkezet nem tudott fizetni, az emberek mégis tették a dol­ gukat. A z akarat, a kitartás és a helyi szerveknek is köszönhető fejlesztés következtében a vastömegcikk-szövetkezet lényeges gazdasági egységgé erősödött a környéken. De legalább ilyen fontos, hogy a munkaviszony következtében alapvetően megvál­ tozott az életmód, a szemlélet, a kulturáltság. Alapítsunk hát új cigányszövetkezeteket? — Szó se róla! A teljesebb foglalkoztatást a meglevő üze­ mek segítségével kell megoldani, s ezt nem lehet azzal elintézni, hogy „álljon minden cigány munkába” . Van például egy sor kedvezőtlen adottságú üzem. Ha ezeket korszerűsítik, akkor a se­ gédmunka szabadul fel, ezt pedig többnyire a cigányok adják. A szélesebb körű foglalkoztatás tehát eleve magában hordozza a szakképzés igényét is. — Eléggé letörten távozott az előbb az irodából egy cigány­ asszony. — Munka kellene neki, de betelt a létszám. Persze, ha úgy kellene szaladnunk az emberek után, akkor az arcát sem néz­ nénk annak, aki bekopogtat. A tsz-ek gyártanak mindenféle ap­ ró cikket, ha ezekből megkapnánk néhányat, mindjárt több ci­ gány kezébe tudnánk rendszeresen munkát adni. A szövetkezet mindenesetre így is egy különös iskola. Dolgozni tanítja a kö­ töttségeket még meg nem szokott embert, ebből következően nagyobb türelemre, visszafogottabb tempóra lenne szükség. Azt azonban nem engedhetjük meg magunknak, hogy oktató-szok­ tató cigányszövetkezet legyünk. Botos Attila persze, nemcsak gazdasági problémákkal fog­ lalkozik. Szövetkezeti elnökként, magánemberként is számos olyan teendője akad, amelyek részei a „cigánykérdésnek” . — Látom, hogy némelyek gyerekei úgy mennek az iskolába, mintha sétálni indultak volna. Se táska, se könyv — hát megáll­ 3 �hatja ezt szó nélkül az ember? Beszélek a szülőkkel, mi dolog ez, hogyan jusson előbbre a gyerek? Igaz, ami igaz, sok gyerek nő még fel putriban. Olyan környezetben, amely még nem szakadt el a múlttól. Nem célja és nem is keresi a módját a változásnak. Hogy mi mindennel kell még foglalkozni? A Vöröskereszt által szervezett egészségügyi felvilágosításon például a családtervezés­ sel, a nem kívánt terhesség megakadályozásának módjaival. Az­ zal a szemlélettel, hogy sok ember tiltja az asszonyát a fogam­ zásgátló szerek alkalmazásától, mondván: akkor az asszony meg­ csalhatja bárkivel. — E felvilágosító munkában élen járhat a cigányszármazású értelmiség . . . — . . ha nem szakadnak el onnan, ahonnan ők már kilá­ baltak — teszi hozzá gyorsan Botos Attila. — Ez természetesen nem azt jelenti, hogy putrikban éljenek, de hatni csak az tud, aki bizonyos közösséget vállal a múlthoz ragadtakkal. Hosszasan beszélgetünk arról a sokoldalú anyagi segítségről, amellyel a társadalom igyekszik szolgálni a cigányság felemelke­ dését. — A z is alapja lehet a szemléletváltozásnak, ha a pénzt nem új cigánytelepek kialakítására fordítják — hangzik Botos Attila véleménye. — Vagy hiábavalóságra, látszatsegítségre. Mi más volna, amikor ingyen házhelyet adnak ott, ahol például víz hiá­ nya miatt nem lehet építkezni. — Foglalkoztatás, munkamorál javítása, iskoláztatás, szelle­ mi felemelkedés, szociális körülmények javítása stb. Tengernyi teendő. Optimista-e Botos Attila? — Ha összefognak, akik hivatottak és képesek ez ügyben cselekedni, akkor idővel minden sikerül, ezt bizonyítják a szá­ mok is. Hogy utolérjük-e a magyarságot? Inkább úgy teszem fel a kérdést, hogy csökken-e a különbség? Csökken, bizonyosan csökken. Igaz, alulról szembeötlőbben lehet emelkedni. S minél nagyobb a mélység, annál látványosabb a teljesítmény. „Teljesítményekről” beszélgetek Szepesi Józseffel is. A 32 éves fiatalember a ZIM salgótarjáni gyárában rakja a vagono­ kat, mellesleg pedig verseket ír. Munkái a NÓGRÁD-ban, a Pa­ lócföldben, a Napjainkban és a Forrásban jelentek meg, szerepel az Ébresztő idő, valamint a Táncsics Kiadó gondozásában jövőre megjelenő Fekete korall című antológiákban — az utóbbi cigány­ alkotókat mutat be —, kötete megjelenésére vár a Szépirodalmi Kiadónál. — Cigánynak vallod magad, merítesz-e ebből verseidben? — Közvetlenül ez így nincs jelen munkáimban, hiszen a ci­ gányság problémái nem is választhatók el az egyetemes emberi problémáktól. Ennél sokkal nagyobb bajok is vannak, amit ugyancsak közösen kell megoldanunk. A „cigánykérdést” is, persze, ami a társadalom többi gondjával együtt van jelen. — Mit írtál, pontosabban, mit nem írtál mostanában? — Jelentést. — ??? — Tagja vagyok a Népművelési Intézet munkabizottságának, ahonnan időközönként megérkezik a kérés: írjam le tapasztala­ taimat — cigányügyben. De nem tudok jelenteni. A munkabizott­ ságnak ugyan tagja vagyok, de ami itt történik a megyében — ta­ nácskozás, feladatmeghatározás stb. —, arról én nem tudok, nem hívnak. — Pedig lenne miről „jelenteni” . Nógrád megye lakosságá­ nak 6,4 százaléka cigány, a salgótarjáni járásban meg majdnem 10,5 százalék az arány. — Köztudott, hogy a felszabadulás óta megháromszorozódott a cigánylakosság száma, várható az arány további növekedése is. Ha pedig a cigányság ezen az értelmi szinten marad, akkor igen súlyos problémákkal kell szembenézni. Nevezetesen: a képzetlen emberek tömegének kell munkát adni. Ma persze, különösebb gond még nincsen, hiszen csákány és lapát van. De mit kezdünk a teljesen szakképzetlen emberekkel, ha ezeket az elemi munka­ eszközöket kiszorítja a korszerű technika? — Hol kellene kezdeni? — Természetesen az iskolánál, a gyereknél. Tanuljanak már az óvodában magyarul, hogy később ne legyenek hátrányban a tanulmányaik során. Azt mondják, az ember az anyanyelvén ál­ 4 modik és gondolkodik, de ha létezett is valaha egyáltalán egysé­ ges cigány nyelv, ebből hiányzik a fogkefe, az angolvécé, meg sok más kifejezés. Mindenesetre, igen biztatóak az iskola-előké­ szítés eredményei. Hogy ez mennyire így van, arról tanúskodnak a számok is. Nógrád megyében a cigánytanulók negyven százaléka végzi el időben a nyolc osztályt, s ez sokkal jobb az országos átlagnál. Az értékelés szerint ez annak is köszönhető, hogy az óvodákban és az iskola-előkészítő csoportokban évről évre nő a cigánygye­ rekek száma. Ebben és nem kizárólag adminisztratív intézkedé­ sekben látják a tankötelezettségi törvény végrehajtásának a le­ hetőségét. A számok nyelvére lefordítva: az iskolai előkészítő­ kön a tanköteles cigánygyerekek 65 százaléka vesz részt, s ez kétszer több mint a korábbi években. A tudatformálás a legfontosabb teendő, s ez nem valami kézzelfogható dolog, mint az anyagi segítség számos formája — hallom Szepesi József véleményét. Itt kérdezek rá: mit tesz — tehet — a cigányszármazású értelmiségi a szemlélet formálásá­ ért. — Mindenekelőtt az a legfontosabb, hogy ne akarjon nem cigány lenni. Ezt a feladatot eddig jobbára csak a különböző művészetek képviselői vállalták, számos tapasztalatom szerint a cigányszármazású értelmiség zöme igyekszik elfeledni, hogy honnan jött. Mondani sem kell, hogy mennyire szükség lenne az ellenkező előjelű magatartásra, a többség felemelkedését szolgáló segítségre. — Ha már itt tartunk; mit próbálsz tenni te magad? — Tagja vagyok a megyei művelődési központ társadalmi vezetőségének is, jobbára népművelői feladatot láttam el eddig. Szerveztem kiállítást cigányművészek munkáiból, rendeztem író­ olvasó találkozót, s mondhatom, hogy ezeknek igen sok haszna volt. Az alkotók és a közönség találkozóján mindenféle prob­ léma szóba jött, ugyanakkor szinte valamennyi megnyilatkozás­ ból érződött a — rendkívül jóleső — bizalom. — Sikerélmény ez. Biztatás a további munkára . . . — Ez igen, de nem úgy a kudarc. . . Meglepő, hogy néme­ lyek, akiknek foglalkozniuk kellene ezzel az üggyel —, ha úgy tetszik, akkor a cigánykérdéssel —, milyen „húzásokra” képesek. El kellett egyszer mennem, hivatalos kikérővel, vagy hat napra — aztán hiányzónak akarták beírni. Végül közbelépett a művelő­ désügyi osztály, de a góré csak hajtogatta a magáét, hogy a „ci­ gánytovábbképzés” nem érdeke a gyárnak. Erre én csak any­ nyit feleltem, hogy ha „nem is gyári” , de társadalmi érdek. A gyár meg a társadalomé. Hogy nem szolgál üzemi érdekeket a cigányság ügyében el­ járó ember? Történetesen ebben a gyárban igen sok cigány dol­ gozik, a már idézett beszélgetésben a Nógrád megyei Tanács el­ nökhelyettese a viszonylag jó foglalkoztatás egyik bizonyítéka­ ként fel is emlegette: „Sok cigányt alkalmaznak a salgótarjáni úgynevezett melegüzemek, ezekben vonzó az átlagosnál na­ �gyobb kereset is” . A magasabb jövedelemnek természetesen a mostoha munkakörülményekben kell keresni a titkát, vagy még világosabban: ide akárki nem is áll be. A cigányok nem ilyen válogatósak. Mégis, a gyári vezető érvelése szerint nem üzemi érdek a cigányok érdekébeni hivatalos elfoglaltság, holott — a gyár dolgozóinak jelentős része cigány. Mintha csak csökkenteni akarná e meg nem értés súlyát, Szepesi József valami hitvallásféle elmondásába kezd: — Aprólékos, szívós, kitartó munkára van szükség, és csak az számítson sikerre, akit nem törnek le a kudarcok. A z a leg­ fontosabb, hogy tudjuk: a cigányságnak történelme nincsen, ezt a történelmet most csináljuk. A z évszázados mulasztásokat pót­ landó tanulással; szemléletformáló és felvilágosító munkával. Ehhez a közös összefogást igénylő küldetéshez kellő erőt ad az érzés: a társadalom minden lehetőséget megteremt a felemelke­ déshez. Szépen hangzó és igaz elv. De azt se feledjük, hogy a tár­ sadalomnak része a „cigánypolitikára” fittyet hányó vezető, meg a névtelenség homályába burkolózó levélíró is. Az Értük és ve­ lük címmel, a Magyar Nemzetben megjelent írásom után a kö­ vetkező levelet hozta a posta, Egerből: „Kelemen, te, nagy barom! Úgy látszik, nagyon mélyről jöt­ tél, hogy annyira nyalod a cigányok s....t., csak tartsd is meg ma­ gadnak szoros ölelésben őket, mert minden jóérzésű ember köp egyet a cikkedre. A cigányság egy lélektelen, csúf, lusta idegen fajzat. . . Hát a »K ék fényt« sohasem nézed, nem látod-e, hogy a legtöbb bűnöző közöttük a cigány, akik a legkegyetlenebbül gyilkolnak? Hát csak dédelgesd őket és kívánom, legyél a vajdá­ juk. — Rengeteget lehetne még erről a témáról írni, de marad­ junk csak abban: a cigány csak cigány marad, akármit próbál­ nánk is velük tenni. . .” A levelet megmutattam — véleményüket kérve — beszél­ getőtársaimnak is. Botos Attila: — A z ember törekszik a jóra. . . gondold el, valaki kikerül a cigánytelepről, házat épít, és esetleg ilyenekkel lesz körülvéve. A megítélés? Mit mondjak. . . nélkülözi a valóságalapot. Szepesi József: — Ez az ürge egy senkiházi! Nincs több véleményem róla. A névtelen levél sarkalatos pontja a „kék fényes” passzus. Hogyan is állunk a valóságban a cigánybűnözéssel? Berki Mihály, a Nógrád megyei Tanács elnökhelyettese így vélekedett erről: — A felnőttek körében a bűnözés aránya nem kiugróan el­ térő, inkább megközelítően azonos, mint a nem cigány lakosság körében. A fiatalkorúak cselekedeteit vizsgálva már korántsem ilyen kedvező a kép, hiszen a felnőtt kort még el nem ért bűnel­ követőknek csaknem a fele cigány. A vétségek, szerencsére, ki­ sebb súlyú cselekmények, így enyhébb minősítésű lopások, áru­ házi tolvajlások. Természetesen kerestük ennek a magatartásnak az okait is. Elsőként említhetem, hogy a cigánygyerekek hajla­ mosabbak a fegyelmezetlenségre, s példának okáért egy doboz cigarettát egyszerűbben elemelnek az ABC-áruházból. Sokkal lé­ nyegesebbek azonban — mint okok — azok a különbözőségek, amelyek az eltérő életmódot folytató családok gyerekei között megtalálhatók. Leegyszerűsítve a dolgot: a mostohább körülmé­ nyek között élők akár lopás árán is meg akarják szerezni azokat az apróbb használati tárgyakat, élvezeti cikkeket, amelyet ők nem birtokolnak. Tipikus esete ennek a már súlyosabb bűncselekmény­ nek minősülő kerékpár- és motorkerékpár-lopás. Nemegyszer az motiválja a bűnelkövetőt, hogy az áhított jármű birtokosaként könnyebben befogadják őt társai. Azok, akik a szülők rendezett életkörülményei, a rendszeres munka és a takarékos életvitel kö­ vetkeztében rendelkezhetnek ezekkel a javakkal. Mindez természetesen nemcsak a bűnelkövető cigányfiata­ lokra érvényes, hasonló vallomásokkal tele van számos más bí­ rósági akta is. S itt jegyzi meg a krónikás: úgy látszik, az ano­ nim véleménynyilvánítóval nem egy „Kék fényt” nézünk. Ellen­ ben az említett levél jelez két dolgot. Az egyik: érzékelteti azt a „hangot” , azt a visszahúzó erőt, ami a „cigánykérdéssel” kapcsolatos állásfoglalásokból, jelentésekből, feladattervekből — sajnálatos módon — többnyire kimarad. A másik: ha a szellemi felemelkedés szükségességéről, a múlt átkozottul nehéz ballasztjai­ ról beszélünk, akkor naivitás csak a — cigányokra gondolni. Akárcsak a szabálysértési bizottságokat úgy számon tartani, mintha azok a renitens cigányok „piti ügyeiben” eljáró hatósá­ gok lennének. Beidéznek oda nagyon sok magyart is — áruházi lopás, csendháborítás, rágalmazás, garázdaság stb. miatt — , bár kétségtelen, hogy az „ügyfelek” jelentős része cigány. Gáspár János is ott ül az egyik szabálysértési bizottságban, s igen gyak­ ran nagyon is közeli ismerősök cselekedetei fölött kell véleményt mondania. — A Dankó Pista utcát képviselem a közös tanácsban, vá­ lasztóimnak csaknem a fele cigány. Az ember azt hinné, hogy szereztem egy csomó ellenséget, de ennek még egyetlen jelét nem tapasztaltam. A legutóbbi jelölő gyűlésen még az is mellet­ tem szólt, akire közreműködésemmel igen komoly bírságot szab­ tak ki. Azt hiszem, az a magyarázata, hogy a legfegyelmezetle­ nebb cigányban is tudatosult: a szabályokat nem lehet büntetle­ nül felrúgni. Van nekem, persze, egy előnyöm. Ott élek közöt­ tük az utcában, jól ismerek minden családot, a gondjaikkal és bajaikkal együtt Ennek pedig az az eredménye, hogy ha valame­ lyik a szabálysértési bizottság elé kerül, akkor tapasztalataim birtokában kellőképpen tudom segíteni a döntést. Arra igyek­ szem sarkallni a társaimat is, hogy amíg a határ engedi, le­ gyünk belátással, hiszen nem mindig a legsúlyosabb büntetés éri el a legjobb nevelő hatást. Hadd mondjak erre egy példát is. A z utcámban lakó cigány először került összeütközésbe a szabá­ lyokkal, méghozzá elég súlyosan. A fféle határeset volt ez, a bi­ zottság vezetője passzolni is akarta az egészet a bíróságnak. Ron­ gyosra téptem a számat, amíg le tudtam beszélni erről a szán­ dékáról. A feljelentésből nem lett semmi, a szabálysértő meg­ úszta pénzbírsággal. Bizonyos voltam benne, hogy elegendő ez a büntetés, hiszen ismertem, tudtam, hogy botlásról van szó. Öt éve ennek, de B. V.-nek — akiért annak idején szinte kezessé­ get kellett vállalnom — azóta sem kézbesítettek sehonnan idéző­ cédulát. R. K. viszont éppen hívásra megy, amikor találkozom vele. Mégpedig a kiegészítő parancsnokságra, a bevonulás előtti dol­ gokat intézi, s ez fölöttébb meglep. „Huszonkét éves vagyok” — mondja, a gyűrött arcon pedig keresek valamit, ami homá­ lyosan legalább, de bizonyítaná ezt a fiatal kort. Hiába. — A házaséletemet gyakorlatilag 14 éves koromtól számítsd, akkor szöktem meg egy lánnyal. Összesen három gyerekem szü­ letett, az első tizenhat éves koromban, most mégis ritkán látom őket. A házasság után törvényesen el is váltam a feleségemtől, mert ő olyan életet élt, hogy azt nem lehet elmondani. Bánom már a harmadik gyereket, nagyon bánom. A z nem kellett volna. A korántsem példa nélküli, gyerekfejjel alapított (?) család­ ra R. K. egy budapesti munkásszálláson emlékezik. — Rendes és tiszta ez a szálló. Olyan, mint az ott lakó em­ berek, mert mindig ettől függ a környezet. Tízen vagyunk egy szobában, majdnem mind fiatalok, meg néhány idősebb. Elme­ gyünk a Kőművesbe, merthogy ott a legjobb a sör, az öregeknek fizetünk egy-két korsóval, aztán mi keressük a magunknak való szórakozást. Hogy cigány vagyok? Vannak a szállón olyanok, akik félrehúzódnak az embertől. De csak egyszer mondták ne­ kem, hogy „rohadt cigány” . Nem ütöttem le a csávót. Azt kellett volna? A pofájába ordítottam, hogy én is elvégzem ugyanazt a melót, mint ő; én is 4500—5000 forintot keresek, mint ő. Akkor rohadt cigányozzon, ha ő keres nekem! Hosszú ideig hallgat R. K., figyelem a koravén ábrázat alól elősejlő, Omar Sharifre emlékeztető vonásait. Tudom, most a ka­ tonaságra gondol. — Jó lenne, ha valami munkára vinnének. Építkezésre. Gyorsabban elmegy úgy az idő, az ember nincsen bezárva, meg azt mondják, a pénz is több. A vasút, az is jó lenne. Látom a vonatból, hogy csinálják a katonák a vasutat. 5 �A velúrkabát belső zsebéből percenként papírzsebkendőt vesz elő, törölgeti az orrát. — A Moszkva téren, a teraszon hideg söröket ittam tegnap, nehezemre esik a beszéd is. A haverokkal piáltunk, mondták is, hogy ne jöjjek el ma, inkább jelentsem, hogy beteg vagyok. Mi­ re megyek az igazolással, minek ez az egész cirkusz? Egyszer úgy is be kell vonulni. Az lenne a legjobb, ha most mindjárt adnák is a ruhát. Hamarabb túllennék az egészen. Persze, ismerek romát, aki elbújdosik a behívó elől. A z ökör. Mert úgyis megtalálják, és hiába mondja, hogy ő nem fog fegyvert a kezébe. A hülye megy a dutyiba — hát én inkább a katonaságot választom, mint a börtönt. — A legrosszabb helyekre löktek, most már 14 év megy el bizonytalanságban. Az lett volna jó, ha nincsen szemem és fü­ lem, ha nem látok és nem hallok. Ha nem akarok úgy élni, mint a többi ember. A példákat, a konkrét kitolásokat, mellőzéseket oldalakon keresztül lehetne idézni — gondoskodik róla. O. L. feldühít és meghat; töprengésre késztet és cselekvésre buzdít. — Í rd csak ki a nevemet — biztat magabiztos lendülettel. Aztán, hogy megígérem az utánjárást, egy kissé még elbizonyta­ lankodik: — Mégis inkább hagyd a nevet, találj ki valamit he­ lyette! És elkezdek utánajárni. Csak azért is. A z a bizonyos mérce, amiről O. L. olyan tűzzel beszélt, fegyelmezetlenségekre, mulasz­ tásokra, trehány munkára, hűtlen kezelésre, tetemes leltárhiány­ ra — csak azt ne mondjam, sikkasztásra — vonatkozik. A volt O. L.-nek meg éppen a feje fölött lóg a szabadságvesztés, főnökétől megtudom: kiszabták azt a bizonyos felfüggesztett sza­ hét hónapot kapott próbaidőre felfüggesztve. Igaz, ezt nem tőle badságvesztést is. tudom, az ifjú ember egészen másról beszélt. Így kezdődött: — O. L. minderről elfelejtett tájékoztatni. Minden energiájá Igaz, hogy a cigányokról írsz? Belevehetnél engem is. arra fordította a „kikupálódott cigány” , hogy megértesse velem: Dadogtam egy sort, mert ha akasztással fenyegetnek, akkor a cigánykérdés megoldásának kulcsa az elnézésben és az enged­ sem mondom, hogy O. L. cigány. ményekben van. — Nem látni rajtam, de mások tudják, s ez éppen elég baj. Szerinte. Amikor leérettségiztem, az osztályfőnököm is azt mondta: L ., a te megjelenésed és intelligenciád olyan, hogy nagyon sokra v i­ heted. Csak arra kérlek, hogy menj el más vidékre, ahol olyan leszel, mint a többi ember, ahol senki sem tudja rólad, Utójáték. hogy cigány vagy Akkor érvényesülni fogsz. Azt feleltem: ez A zsúfolt helyiségben két fiatal férfi kéredzkedik az aszta­ nem megoldás! Nekem ebben a környezetben — a szüleim és a lomhoz. A nem cigány a cigányba kapaszkodik, az utóbbi meg rokonság mellett — kell bizonyítanom. elnézést kér: „Csak egy perc az egész, tovább nem zavarjuk’'. Bizonyítani pedig nem sikerült, legalábbis árnyék és foltok Aztán „berendezkednek” . Bort kérnek a pincérnőnek, a nem nélkül nem. De O. L. meglehetősen bőbeszédű ahhoz, hogy egy­ cigány „Pénz nem számít” felkiáltással nekem akármit kérne — szerűen kimondja az igazságot. Sokkal jobban kedveli a tiszte­ a helyért. Nehezen forgó nyelvvel meditálnak azon, hogy ki vi­ letköröket. gye el a nőt, végül is egymásnak ajánlgatják. — A társadalom nagyon sokat foglalkozik velünk, szép in­ — Ez egy kurva rendes ember — bök a cigány a nem ci­ tézkedéseket hoztak, én mégsem tartozom sehová. A cigányokat gány felé. — Az üveggyárban még a kezemet sem fogta volna nem tagadtam meg, mégis kilöknek maguk közül. Csak azért, meg a közvetlen főnököm, de itt a vasútnál más. Haverok va­ mert vittem valamire, kivakaróztam a koszból, és azt mondják, gyunk, együtt járunk inni is. hogy felvágok. Nem azonosulok az életmódjukkal, ezért én be­ Mindez, persze, meglehetősen hosszú idő alatt hangzik el, képzelt vagyok. Akikhez meg tartozni akarok, azok nem fogad­ — erősen tömörített a vallomás. A végére el is szundítanak. Fel­ nak be. A munkahelyen sem úgy bírálnak el, mint más embert állok, visszanézek az asztalhoz: itt kérem, megoldódott minden Más a mérce. probléma, az ellentétnek halvány árnyéka sem látszik. O. L. lassan-lassan belelendült, és rá kellett jönnöm, ő maga Semmi különbség a cigány és nem cigány között. — Mind­ a világfájdalom. Hagymát és száraz kenyeret eszik, a gyerekei­ kettő részeg. nek csak tej jut, mert az átkozott megkülönböztetők tőle elve­ Kelemen G ábor szik a munkalehetőséget. V a g o n p a k o ló k a v a g o n p a k o ló szemével Esett az éjjel. Az iparvágány síkos kígyói sziszegve teker­ gőznek a súlyos acélkerekek alatt: négy szívós férfiváll taszít üres vagont a trepp elé. Megkezdjük ma is a munkát. Cs., a kis­ géci óriás hatalmas feszítővassal próbálja kiengesztelni a meg­ sértett vagonajtót. J., az efféle munkák öreg, ravasz veteránja fölöslegesnek tartja az erőlködést; hosszú drótkötelet akaszt az ajtó fogantyújára, a másik végét meg a trepphez erősíti. Nincs más dolgunk ezután, mint ellenkező irányba taszítani a vagont, amelynek vasajtaja a fogantyúhoz és a trepphez erősített drót­ kötél rándulása nyomán engedelmesen sarkig tárul. Elkezdődhet a berakodás. Cs. és J. a vagonban maradnak, ők rakják, rendezik és rög­ zítik az árut. Mi meg a kész, csomagolt tűzhelyeket kétkerekű kézi targoncákkal fuvarozzuk a treppen. Nem nagyon hajtunk, ez mára az egyetlen üres vagon, s újabbra nincs kilátás. Fél óra múlva mégis megtelik. Valaki máris morgolódik, szidja a cso­ portvezetőt, a vasutasokat, az istent és saját magát, hogy minek sínylődik ezen a rohadt munkahelyen. Azután várunk. 6 Cs. elmegy a nagyállomásra. Talán hoz üres vagont. Nem az ő kötelessége ez, de elmegy: garázst és nyárikonyhát épít, szüksége van a pénzre. Persze, ha baja esik, a gyár nem vállal felelősséget érte. A mi vasútrendezési feladataink ugyanis szigorúan csak gyáron belüli tevékenységekre korlátozódnak. En­ nek ellenére elmegy. S ha ő nem megy, megy valaki más. Mert a vagonok önszántukból sosem szoktak begurulni a gyárba, a vagonokért tehát ki kell menni. Még akkor is, ha az ilyen „pri­ vát” szerelvények nincsenek a forgalmi irodák menetrendjeihez igazítva. Mindezt nagyon jól tudja a vezetőség, mégsem tesz el­ lene semmit. Pedig a veszély, hogy valaki a kerekek alá kerül kint a nyílt pályán, sokkal fokozottabb: esik megint az eső. A nedves, csúszós sínpárok között gúnyosan cuppog talpunk alatt a latyak. Imént jött meg a Diesel, hozott végre két üres vagont, azokat kell beállítanunk. De ez nem ok a vidámságra. Többen káromkodnak, s szidják a munkásellátást, miért csak a tolatásvezetőnek jár esőköpeny és gumicsizma, s ha nekik jár, ilyen időben miért nem ők rendezik a szerelvényeket, vagy ha nem ez a kötelességük, akkor miért fizetik őket? Mintha csak magnószalagot reggeliztek volna. A munka azonban óraműpon­ tossággal halad; nem sejti egyikük sem, hogy az a hajtóerő, mely most is mozgatja izmukat, éppen az ilyen elégedetlenségekből fa­ kad. S ha sejtenék sem érdekelné őket. Őket tulajdonképpen nem érdekli semmi, jár a szájuk, látszólag lázongnak a hibák, az �igazságtalanságok ellen, ám lelkűk mélyén valójában természe­ tesnek érzik azokat. K ifakadásaik (nem sejtik) a t ermeléskapaci­ tás sebességváltói csupán. S minden kifakadás ökölbezárt módszer az önnógatás szorítása ellen. Sikerült megraknunk az egyik vagont. A másikba is bele­ kezdtünk, de — év eleje lévén — megrendelésés anyaghiány miatt a kellő mennyiségű áru sehogysem akar levánszorogni a szalagokról. Megint csak állunk. Kínos tétlenségünk végül sze­ met szúr az illetékesnek. O., aki tán maga sem tudja, mi a be­ osztása, azonnal intézkedik. Akkurátus, jól begyakorolt, öntudat­ gyanús utasítások szikráznak felénk. O. huszonöt éve dolgozik a gyárban, és nagyon büszke beosztásra, mely a legsokoldalúbb semmitevésből áll. Első és legfontosabb feladata (ő szerinte) az exportáru-szállítás zavartalan biztosítása, ami kis jóindulattal meg is felelne a valóságnak, ha — mint előszeretettel han­ goztatni szokta — f izikai teljesítőképességük nem állna mélyen alatta az ő szervezői zsenialitásának. Í gy három exportszállítmányból egy, legfeljebb két vagon „tökéletlen” árut küld csupán vissza a nyugati megrendelő. S ez kétségtelenül az ő lel­ kiismeretes munkájának is köszönhető. A z elismerést természe­ tesen — mind anyagi, mind erkölcsi értelemben — meg is kapja érte. Azt hiszem, kedvenc szavajárása, mely szerint a gyár nem fejőstehén, tükrözi leginkább O. kaméleonjellemét. De jellemző ez az egész közép- és alsószintű vezetésre, sőt az alkalmazottakra is. M. például, aki még nem töltötte be az ötvenedik életévét és kitűnő fizikummal rendelkezik, gyakran panaszolja, hogy har­ minc éve dolgozik a gyárban mint meós, s még mindig csak ti­ zenöt forint az órabére. Azt persze nem teszi szóvá, hogy e harminc év alatt nem hajtott negyedrészannyi hasznot sem a népgazdaságnak, mint például J. vagonpakoló három év alatt. Igaz, a vagonpakolás nem igényel különösebb képzettséget. A meóellenőrzés viszont igen. De ez a legnagyobb jóindulattal sem tételezhető fel sem O., sem M. személyét illetően. Még mindig esik az eső. Tehetetlenül, tétlenül feszengve ül­ dögélünk a túlzsúfolt, füstös melegedőben, olajos-nedves gúnyá­ ink kigőzölgése fokhagymazöldre abárolja a levegőt. Várunk. Ez igy megy napról napra, hetek, hónapok, évek óta. Közben a türelem fogy, a munkakedv és kötelességérzet minimálisra csökken, s a fizetési borítékok cigarettapapir-vékonyságúra zsu­ gorodnak. Mindez a termelésirányítás, s a szervezés területén je­ lentkező hiányosságok következményeként. Mert a dolgozók dol­ gozni jönnek a gyárba — alapvető joguk és kötelességük ez, ar­ ról igazán nem tehetnek, hogy megfelelő vezetői intézkedések hiányában ehhez csak nagy ritkán teremtődnek megfelelő feltéte­ lek. Persze, a műszakonkénti teljesítmények bejegyzésénél, s ké­ sőbb a bérek elszámolásánál ezt senki sem veszi figyelembe. Reklamáció esetén pedig, természetesen, O. kedvenc kiszólása a válasz: „Gyerekek, nem győzöm eléggé hangsúlyozni, hogy a gyár senki számára sem fejőstehén” . Nos, a mi számunkra való­ ban nem az. A mi számunkra ugyanis a legcsekélyebb mód és lehetőség sincs érdemtelen anyagi előny bármily formában tör­ ténő kieszközléséhez. Lehetősége erre csak néhány embernek van a gyárban, ezek az úgynevezett bújtatott állomány soraiból ke­ rülnek elő. Ők azok, akik bár a vállalat létszám-nyilvántartásá­ ban fizikai termelőmunkásokként szerepelnek hosszú évek, sőt évtizedek óta, legtöbb esetben vezetőként, kiemelt bérért lopják a napot. Példaként itt újra O-t kell megemlítenem. O. talán nem tudja, mi a kötelessége, azzal azonban tisztában van, hogy mire nem kötelezhető. A fizikai termelő tevékenységre, természete­ sen. Gyakran dicsekszik azzal, hogy az osztályvezető barátja, bár ez naponta negyven-ötven forintjába kerül. Csakhogy: „ami el­ vész a réven, az megkerül a vámnál” . E közmondás bölcsességét O. tapasztalni szokta az esedékes prémiumosztáskor. Több mint fél órája üldögélünk, s O.-t ez rendkívüli módon nyugtalanítja. Megpróbál i ntézkedni több ízben — eredménytele­ nül. A Térüzem vezetője ugyan O. telefonhívása nyomán közölte az imént, hogy egy-két vagon koksz kipakolását szívesen átenge­ dik nekünk, de a zuhogó eső miatt erre senkit sem lehet kény­ szeríteni. O. azonban hajthatatlan, a kínálkozó alkalmat semmi­ képpen sem kívánja elszalasztani. A megfelelő vezetői intézkedés tehát, jelen esetben ilyen formában jut kifejezésre. Csakhogy az ilyen intézkedés sem a gyár, sem a dolgozók érdekeit nem szol­ gálhatja. A műszakonkénti négyszáznyolcvan perc munkaidő maximális kihasználását ugyanis — megfelelő feltételek hiányá­ ban — egy ilyen intézkedés még nem teszi lehetővé. Olyan in­ tézkedés viszont, melynek eredményeként az elektromos tűzhe­ lyek már exportképes állapotban kerülnének le a szalagról, s nem kéne többszöri kontroll-meózás után műszaki és egyéb problémák miatt elnapolni a szállítást, igenis lehetővé tenné — számunkra legalábbis — a folyamatos munkavégzést. Ilyen irá­ nyú intézkedés azonban a jelenlegi körülmények gyökeres meg­ változtatása nélkül aligha születhet. Jó lenne tehát, ha O. és ha­ sonszőrű kollégái nem csupán ilyen „főnökfitogtató” intézkedé­ sekkel próbálnának érvényt szerezni amúgyis kétes tekintélyük­ nek. S jó lenne továbbá az is, ha az ilyen vezetők papíron nem létező — a gyakorlatban azonban mégis betöltött — pozíciói a legrövidebb időn belül megszűnnének. Mert a gyár valóban nem fejőstehén, amint ezt O. előszeretettel hangoztatni szokta, ám — Kádár János elvtárs kongresszusi megállapítása szerint — a fize­ tés sem jelenléti díj. Márpedig ezek a dolgozók jórészt termelő­ irányító tevékenység nélkül vannak jelen a munkahelyen, lét­ számtöltelékek csupán. S ez a jelenlegi gazdasági viszonyok mel­ lett elszomorítóan nevetséges. Már egy órája üldögélünk, s ez idő alatt csupán tíz-tizenkét tűzhely sántikált le nyöszörögve a szalagokról. Az eső kint vál­ tozatlanul zuhog nyitott vagonokban érkezett áru — cement, koksz, vaslemez — kipakolása tehát pillanatnyilag nem jöhet számításba. Hogy mégse unatkozhassunk, O. a múlt évi, szállítás­ ra nem került „Boeckereket” a treppre hordatja velünk. Nem mintha égetően sürgős és szükséges feladat lenne ez. J., az egyik legrégebbi dolgozó — nem éppen barátságosan — szemközt is vágja véleményével: „mi a fenének csináltatsz fölösleges mun­ kát velünk? Te is tudod, hogy ezek a tűzhelyek egy-két nap múlva szállításra kerülnek, s a szállítás előtt kontrolozzák az egész rakományt. Persze, majd akkor abba kell hagynunk, ugye — ha lesz — minden valóban jövedelmet biztosító munkát, csak 7 �azért, hogy ezek a vacakok visszakerülhessenek a raktárba!” A műszaki ellenőrök ugyanis nem hajlandók a hűvös, huzatos trep­ pen tevékenykedni. Az általuk kiszemelt helyre kell tehát szál­ lítanunk az árut, s a ki-becsomagolást is el kell végeznünk más helyett. Volt már jó párszor arra is példa, hogy a műszaki-jótálá­ si bizonylatokat csomagoláskor nem mellékelték a tűzhelyekhez. E hiányosságot is természetesen — kötelezettségeinken túl — mi voltunk kénytelenek pótolni. Érzésem szerint csak azért, mert „henyélő gazdának álmos a szolgája” . Persze, jogos elégedetlen­ ségének, s véleményének a problémák ésszerű megoldását illető­ en a dolgozó nem adhat kifejezést, mert néhány szellemileg nem éppen túltáplált „illetékes” nálunk még nem ismeri az üzemi de­ mokráciát. Ennek bizonyításaként, azt hiszem, elegendő, ha K. raktárfőnöknek egyik beosztottjához saját fülem hallatára inté­ zett drasztikus utasítását idézem példaként: „Nándi, meg ne hall­ jam még egyszer, hogy az emberek vonakodva, ímmel-ámmal végeznek olyan munkákat a csoportodban, melyek szerintük túl­ lengenek a raktár feladatkörén! Azt kell tenniük, amit paran­ csolsz, ha szarba kell nyúlkálniuk, még akkor is! Taposd szét a tökeit annak, aki elégedetlenkedni mer!” Azt hiszem, ehhez az idézethez nem kell külön kommentárt fűzni. Talán csak annyit, hogy — Táncsics szerint — „a munka bármiképpen rendezzék és bármilyen szorgalommal folytassák, maga a bajt nem orvosolhat­ ja soha, hanem a társadalom alapvető törvényének kell azt meg­ változtatnia” . S „ha az egész jó állapotban van, az egyeseknek sem lehet rossz dolguk, mert ezek teszik az egészet” . Ezek a máig is érvényes igazságok azonban tantárgyként, úgy látszik, nem szerepelnek a dolgozók általános iskolájában. Nem lenne ésszerű tehát, ha N. és kollégái, akik húsz-huszonöt éves vezető-irányító tevékenységük ellenére csupán a közelmúltban végeztek az ele­ mi iskola nyolc osztályával, valami magasabb szintű oktatásban is részesülnének? Tologatjuk a tűzhelyeket: száz méter ki, száz méter be. A tűzhely hetven kiló, a trepp huszonöt fokos szögben dől alattunk. Az ócska kerekek versenyt csikorognak ízületeinkkel. Tologatjuk a tűzhelyeket. Nem a vagonba ugyan, de azért tologatjuk. Mert fő az, hogy tevékenykedünk. Egyet azonban sehogyan sem ért senki, hogyan lehetséges az, hogy a Boeckerek raktárból treppre történő kihordása a vagonberakás 2,16 Ft-ot darabonkénti normá­ jával szemben 0,96 Ft darabonként csupán, amikor egyazon teher­ rel, egyazon távolságot kell megtennünk, akár a treppre, akár a vagonba furikázzuk a tűzhelyeket. Igaz ugyan, hogy a treppre szál­ lítás 0,96 Ft-os darabonkénti normabéréhez esetenként az úgyneve­ zett sorbarakás 0.29 Ft-os darabonkénti bére is kapcsolódik, ez azonban még mindig csak 1,25 Ft, a vagonberakás 2,16 Ft-os dara­ bonkénti normájával szemben. Pedig, mint említettem, egyazon teherrel, egyazon távolságra törtenik a szállítás, akár a treppre, akár a vagonba hordjuk a tűzhelyeket, a két tevékenység azonos energiát is követel tehát. Ezt azonban a normarendezések, illet­ ve bérkarbantartások alkalmával általában figyelmen kívül szok­ ták hagyni. Talán, mert havi jövedelmünk, sokak szerint, az át­ lagosnál úgyis magasabbra (?) rúg. Meglehet, sőt csaknem bizo­ nyos vagyok benne, hisz’ műszakonkénti teljesítményeink már nem egy esetben vonták magukra végelszámolásnál a bérosztály figyelmét, a részben túl magas, részben túl alacsony eredmények miatt. Mert megesik valóban — ha a folyamatos munkát bizto­ sítják — , hogy egy-egy műszak alatt száznyolcvan-kétszáz forin­ tot, sőt annál még többet is keresünk, de ez a vonalaiban m ár vázolt problém á k m ia tt csak nagy ritkán fordulhat elő. Olyan­ kor aztán persze, arra való hivatkozással, hogy a gyár legrégibb szakmunkásának sincs húsz forintnál magasabb órabére (s miért éppen a miénk lépné túl ezt a határt?), természetesen a tűzhelyek raktárból treppre történő kihordását, sorba rakását, s a vagonpa­ koláson kívül minden egyéb tevékenységet egyszerűen elfelejte­ nek a műszakonkénti teljesítmények mellett feltüntetni. A legsajnálatosabb azonban ezeknél a mulasztásoknál az, hogy elkövetőik aligha sejtik, felelőtlenségük ez esetben tulajdonkép­ pen már a bércsalás büntetőjogi fogalmát is kimeríti. Bércsalás­ nak ugyanis — a Btk. ide vonatkozó paragrafusa értelmében — nemcsak a jogtalan haszon törvénytelen módon történő kiesz­ közlése minősül. Bércsalás az is, ha a jogos elvégzett munka után járó járandóság a munkáltató felelőtlensége folytán nem, vagy csak részben kerül kifizetésre. Bércsalás tehát, mint említettem, 8 bár a csoportvezetők (állítólag) szabályszerű utasítást szoktak kapni erre. Érdekes, hogy az ilyen szabályellenes utasításokat senki sem utasítja vissza. N. M.-nek egy képzeletbeli termelési tanácskozáson elhang­ zott felszólalása — a reggeli idő vége előtt pár perccel — ebben a pillanatban ért véget. N. M.-ről tudni kell, hogy ő a készáru­ raktár legöntudatosabb dolgozója. Legalábbis az elöljárói szerint. De magas fokú öntudatának bizonyos cselekvésekben történő megnyilvánulásait nem egy esetben volt alkalmam személyesen is tapasztalni. A sok közül, azt hiszem, nem árt néhányat meg­ említeni. Legjellemzőbb talán ezek közt is az a jellegzetes eset, amit az alábbiakban megpróbálok feleleveníteni. Délután dolgo­ zott a brigád, de mivel délelőtt már elvégeztek (ha volt) minden rendelkezésre álló munkát, részükre a kész tűzhelyek szalagokról raktárba történő szállítása, illetve azok sorba rakásának nem ép­ pen jövedelmező művelete maradt csupán. N. M.-et a dolgok ek­ ként történő alakulása miatt — fizetés lévén — természetesen mélységes felindultság kerítette hatalmába. Nem csoda tehát, ha ezek után a gyár mellett levő klubkantin vigaszt kínáló söntésé­ től visszafelé jövet molesztálni kezdte az éppen haza tartó, ko­ csijába beszállni igyekvő igazgatót. Átlagosnál magasabb fokú öntudatosságát, azt hiszem, épp ezzel a „remeklésével” sikerült leginkább bizonyítania. A fegyelmi felelősségre vonáskor ugyanis azzal mentegetőzött, hogy munkatársai nem a technológiai elő­ írások szabályai szerint rakták, rendezték az árut,, s ezt józan fejjel ő képtelen volt elviselni. De akad N. M.-nek ennél sokkal cifrább és nevetségesebb esete is. Például az, amikor valamelyik műszak végén egy Boecker olajkályha adagolójával táskájában próbált távozni a munkahelyről. Az illetékesek természetesen ez­ úttal is az öntudat magas fokú megnyilvánulásaként fogadták el állítását, mely szerint neki, N. M. munkavédelmi őrnek nem állt szándékában a szóban forgó alkatrész eltulajdonítása, hanem a rendészet éberségét akarta ily módon kipróbálni csupán. N. M. öntudatához tehát — mint ez a fentiekből is kitűnik — nem férhet semmi kétség. O., akivel köztudottan igen jó barátságban van, ezt elég gyakran hangoztatja is. Munkatársainak azonban egészen más a véleménye. Szerintük N. M.-et egyáltalán nem ezek a rafinált manipulációk teszik megbecsültté a vezetők előtt. Valójában nem is szeretik őt. E megbecsülés részükről nem több, mint hamis póz tehát, profilaktikus gesztus a sebezhető sejtelmek megóvása érdekében. Hogy mit kell ez alatt érteni, magam sem tudom. Tény, hogy N. M.-nek az ilyen gyakori, a munkaerkölcsöt és fegyelmet durván demoralizáló magatartására kellőképpen eddig még nem reagált a vezetőség. S ez természetesen a velük való cinkosságra enged következtetni. N. M. képzeletbeli felszólalása tehát véget ért. Tologatjuk új­ ra a tűzhelyeket. Száz méter ki, száz méter be stb. Az eső mind keservesebben esik. A szél mind keservesebben vonít. Felváltva szitkozódunk. Egyesek a raktár nyitott ajtaján keresztül fülünk­ be süvítő léghuzat, mások a munkaruha kihordási ideje, illetve az évek óta megrongálódott állapotban levő vízlevezető tetőcsa­ tornák miatt. Ezek a problémák egyébként csaknem minden va­ lódi termelési tanácskozás alkalmával is felszólalások tárgyát ké­ pezik. Megszüntetésükre azonban ennek ellenére, ez idáig még nem történt intézkedés. Nem csoda hát, ha az emberek legtöbb­ ször el sem mennek ezekre a valódi tanácskozásokra. S ha el­ mennek, sem jártatják fölöslegesen a szájukat. Azt megtehetik — mondják — itt is, a munkahelyen. A hivatalos fórumok szemük­ ben régen elvesztették, ugyanis a tekintélyüket; s nem hisznek már a problémáik megoldására oly gyakran elhangzott ígéretek­ nek. Így aztán marad minden a régi. A megoldatlan problémák is, természetesen. Pedig mély meggyőződésük a dolgozóknak —, s ezt vezetőiknek is tudniuk illene —, hogy éppen az ilyen jelle­ gű hibák, hiányosságok korrigálása biztosíthatná leginkább a technológiai módosítás, illetve létszámhiány következtében lelas­ sult termelési ütem fokozását célzó intézkedések hatékonyságát. Mert amíg öröme telik munkájában, az ember nagyszerű robot, olajozott, rugalmas, pontos szerkezet. Lelkiismeretesen végzi te­ endőit és elégedett. Ám a kiegyensúlyozott, jó teljesítménynek ez csupán erkölcsi háttere. Az átlagon felüli termelés meghatáro­ zói főként anyagi-szociális természetűek. . . Elállt végre az eső, de ez már senkit sem érdekel. Szepesi József �Riporter: Az ön kritikusai a Kritikában tu­ lajdonképpen ezt vetik. Adorno idézése nél­ kül, a maga szemére, hogy a túlzottan értel­ miségi szellemiség követelése inhumánus az úgynevezett kisember olvasókkal szemben, akik nem igényelhetnek ilyen kristályos gon­ dolatokat. . . Pelle: ... de a rózsaszín biedermeier lány­ szobák hangulatát számon kérni azért mégis­ csak túlzás. Én nem a kisember olvasóktól akarom elvenni adott esetben nemcsak a sza­ badidő-lapokat, vagy a tévé kívánságműso­ rait, vagy egyebeket, hanem ezek mellett hiányolok nemcsak értelmiségi orgánumokat, de azokban kifejtett nézeteket is. Olyanokat, amelyek lényegretörően közelítik meg a mai magyar társadalom problémáit. Az értelem te re p e in Riporter: Régi folyóiratszemlész tapaszta­ latom az, hogy egymástól különböző arculatú folyóiratok bizonyos időpontokban — lehet az egy év, vagy lehet az csak egy negyedév —, bizonyos témákat különböző megköze­ lítésben, de egyidőben szoktak hozni. A Valóságban, a Társadalmi Szemlében, a Világosságban, a Kritikában az elmúlt kb. egy év alatt igen sok szó esett a racionaliz­ musról, pontosabban a ráció különböző vál­ tozatairól és kalandjairól. Nagyon röviden összefoglalva: arról, hogy a gondolat és az értelem útjai a mai világban milyen áttéte­ leken keresztül kapcsolódnak a tömegekhez, és hogy ezeknek a nehézségeknek, amelyek­ kel tényleg minduntalan találkozunk, milyen történeti okai vannak akár a filozófia törté­ netében, akár másutt. Legutóbb például majdnem egyszerre olvastam egy érdekes ta­ nulmányt de Sade márkiról, a Valóságban, amelyben szó esik ennek a nemcsak szadiz­ musáról híres márkinak a kegyetlen raciona­ lizmusáról, ugyanakkor a szerző majdnem ugyanabban az időben a Kritika hasábjain, ha úgy tetszik, „gyalogjáró” mai problémá­ kat vetett fel, bizonyos gondolathiányt és ol­ csó szórakoztatást a mai sajtó egy részében. Ezzel kapcsolatban őt vádolták ilyen — sa­ játos — dialektikátlan racionalizmussal. . . Itt van köztünk most Lázár István, a való­ sággal foglalkozó szociográfia kiváló művelő­ je, ugyanakkor az egyik szerkesztője annak a Valóságnak, amelyben ezek az elvi, vagy elméleti cikkek megjelennek. Itt van Papp Zsolt, aki a szociológia egy filozofikus műfa­ ját űzi, és itt van köztünk Pelle János, éppen ő a szerzője egyik oldalon ennek a nem is annyira de Sade-ról, hanem egy értelmiségi tí­ pusról szóló cikknek, és ugyanakkor ő keverA beszélgetés résztvevői: Lázár Ist­ ván szociológus, Papp Zsolt filozófus és Pelle János kritikus. Szerkesztő­ riporter: Antal Gábor. Elhangzott 1980. április 29-én a Pe­ tőfi rádióban. te fel ezt a vitát a Kritikában. Hogy érzi ma­ gát ebben a sajátos kettős szerepben, amibe így belekerült? Pelle János: Nem egyszerű első pillantásra kapcsolatot tételezni Sade márki és a mai magyar tömegtájékoztatás között. Sade-dal kapcsolatban figyelemreméltó, hogy ő egy olyan században élt, amikor egy funkcionáló közvélemény működött. Nagyon magas szin­ tű szellemi eszmecserék folytak a szalonok­ ban. Ebben a korszakban élt egy olyan értel­ miségi ember, aki gyakorlatilag csak a bör­ tönben vált értelmiségivé, és a sorsa az volt, hogy teljesen elszigetelve a közvéleménytől írjon és alkosson, és ez a rendkívül paradox helyzet eredményezett nála végeredményben egy olyan sajátos életfilozófiát, ami a racio­ nalizmus totális abszolutizálásához vezetett. Ami a mai napi tömegkommunikációval kapcsolatos véleményemet illeti, azokat a problémákat próbáltam tollhegyre tűzni, amelyek nehezítik, hogy itt és most, a szocia­ lista Magyarországon egy ilyen, az előbb vá­ zolt, ideálisnak tekinthető értelmiségi élet ki­ alakuljon. Nem a szórakoztatással van ba­ jom, csak annyiban láttam bizonyos problé­ mát, amennyiben az nálunk ma sokszor pót­ cselekvés a funkcionáló közvélemény és vi­ ták helyett. . . Riporter: Ezek szerint az a vágya, hogy ezeknek a szalonoknak korábbi és későbbi légköre éljen a mai világban? Pelle: Feltétlenül. Rizsporos parókákat azonban semmiképpen sem hiányolok. Papp Zsolt: De nézzük csak, mit is jelent Sade-nál az a bizonyos könyörtelen, vagy ad absurdum vett racionalizmus? Pelle: Ez nála ösztönösen alakult ki, de aztán tudatossá vált. Adornónak van egy nagyon figyelemre méltó könyve, A felvilá­ gosodás dialektikája, amely éppenséggel a keserű történelmi tapasztalatok alapján —, hiszen 1944-ben íródott — azt fejtegeti, hogy a felvilágosodás által nagyra növesztett ész és ráció a XIX. és XX. században emberelle­ nessé, antihumánussá vált. Bizonyos értelem­ ben ezt a fejlődést előlegezi Sade. Lázár István: Mostanában támadó álla­ potban érzem magamat, mert pl. a lapunk­ ban egyre nehezebb egy olyan rovatnak, mint a Magyar világ, amely úgynevezett nagy ri­ portokat, szociográfiákat óhajt közölni, vagy egy olyan sorozatnak, mint a Magyarország felfedezése ellátása kéziratokkal, miközben egyre inkább sok olyan ezoterikusnak tűnő, különben nagyon sokszor igen rangos tanul­ mányt olvasunk, amelyek egy szűk réteg számára olykor tájékozódási, olykor vitate­ repet jelentenek, de kevés fogódzót adnak a hétköznapokhoz. Miközben szemrehányásra készülök, talán van némi dicséretem is, mert ami az értelmiségfogalmunkat illeti, abban részben Gramsci nyomán jobban megkülön­ böztetjük azt, hogy mit jelent pusztán mű­ velt embernek, vagy diplomával rendelkező­ nek lenni, és mit jelent egy olyan értelmi­ ségi fogalom, amely nem az iskolai végzett­ ségre alapoz, hanem a társadalomban való részvételre. Persze, néha a dolgok összemo­ sódnak, és azt hiszem. Pelle Jánost is itt-ott félreértették a mai tömegtájékoztatás ÁdámÉva-szerű könnyű lapok kérdésében, mert talán azt is gondolják róla, hogy ő ezeket a lapokat is csupa magas röptű cikkel próbál­ ná megtölteni. Pedig az azon aggálya feltét­ nül aktuális, hogy. mikor ezt a bizonyos al­ kotói értelmiségi létet, amely nem kötődik is­ kolai tanulmányokhoz, diplomához, szeret­ nénk kiterjeszteni, amikor a társadalmi élet demokratizálásának egyik fő feltétele a tájé­ kozottság — ami nem feltétlenül egy formá­ lis műveltséget jelent —, s ami tulajdonképp a társadalom tagjai jelentős hányadának ren­ delkezésére állhat. . . Szóval, amikor ilyen ideált állítunk magunk elé, akkor a közért­ hetőség és szórakoztatás túlhangsúlyozásával nemcsak az a veszély forog fenn, hogy az elit értelmiség is elfordul bizonyos szellemi tevékenységtől, és hobbikba menekül, hanem az a veszély is, hogy az értelmiségi lét lehető kiterjesztését magunk számára megnehezít­ jük. . . Riporter: Ha jól értettelek, akkor arra gon­ dolsz, hogy ezek a bizonyos lapok a maguk módján legyenek gondolatgazdagabbak! Lázár: Igen. Olykor úgy érzem, hogy a közönségigény felé fordulás — amit különö­ sen aktuálissá tett nemrégiben pl. a lapok árának a megemelkedése, és ezzel kapcsolat­ ban bizonyos lapok példányszámának elég erős csökkenése — olykor zsákutca. Sok­ szor éppen a még szórakoztatóbbá vált la­ poktól fordulnak el, és sokszor észre lehet venni, hogy a társadalmi problémákat nagy felelősséggel feltáró lapok felé akkor is oda­ fordul a széles közönség érdeklődése, ha azok éppen nem kiugróan botrányt keltő anyagok­ kal tárják fel azt a bizonyos társadalmi való­ ságot. Mert mondjuk, a közművelődési hely­ zet őszinte feltárása is lehet olyan, hogy job­ ban érdekel embereket, mint mondjuk tévés személyiségek magánélete. . . Papp Zsolt: Vitatkoznék egy kicsit Lázár Istvánnal, vagyis az „ezoterikus” kifejezéssel, amit az előbb használt. Egyfelől arra gondo­ lok, hogy az ezoterizmus megszüntethetetlen. amennyiben bizonyos értelmiségi elkülönülés, a „saját magunknak írás” is elkerülhetetlen, 9 �mert tény, hogy ez a bizonyos kettős kultú­ ra, magas kultúra és nem magas kultúra közti szakadék vagy távolság alighanem csak egy történelmi perspektíva végpontján megszün­ tethető. Tehát egy kicsit védeném, vagy ma­ gyaráznám ezt az ezoterikus tartást és igényt. A másik, amire gondolok, hogy azért a sajtó tele van olyan, értelmiségiek tollából származó írásokkal, amelyek szorosan napi politikai problémákhoz szólnak. Említeném az Élet és Irodalmat, amelynek a hasábjain az elmúlt évben számos vita bontakozott ki. Ezek a viták közgazdasági, infrastrukturális és egyéb témákhoz kapcsolódtak, és sajátos módon nem közgazdászok, nem szaktudósok vetették fel a problémákat, hanem bizony egy író értelmiség. Éppenséggel úgy tűnt ne­ kem, hogy kiszálltak az ezoterikumnak a hajójából a Bertha Bulcsuk, a végén az As­ perján Györgyök, és arra kényszerülnek, úgy látszik, hogy akár a kesudióról, akár a jár­ daépítés lehetőségeiről cikket írjanak. És nemcsak írók, más művészek is szólnak mos­ tanában közérdekű kérdésekről. Lázár: Én egy másik hidat próbálok önma­ gam védelmében építeni. Hogy hol van az én bajom és hiányérzetem? Abban az or­ szágban, ahol a két világháború közötti szo­ ciográfiát — ami közelebbről túlnyomóan fa­ luszociográfia volt — egy olyan ember vitte fel a legmagasabb csúcsra, mint Erdei Fe­ renc, aki összes, a harmincas, negyvenes évek körül megjelent művében olykor rendkívül merészen, olykor tévesnek bizonyulóan mert társadalmi jelenségeket általánosítani, ma nemigen van ilyen. A mai magyar szociog­ ráfiának vajon nem az-e a legnagyobb hiá­ nyossága, hogy most már sokféle terepen mozog, a falvak, a tanyavilág után elmegy a városokba, a városok peremére, a vasútra, itt-ott még az értelmiségi létet is érinti, vi­ szont, ha a gondolkodásban az általánosítás merészségében, felelősségében Erdeinek utó­ dát keresem, jóformán Márkus Istvánon kí­ vül nemigen találok mást. És itt látom én az én hétköznapi munkám szempontjából kiéle­ sedő szakadékot, hogy nagy érdeklődéssel és izgalommal olvasom szociológiai megközelí­ téseit a régebbi társadalmak alakulásának, rengeteget szedhetek össze a szociológiai gon­ dolkodás fejlődéséről egészen friss tanulmá­ nyokból, ugyanakkor azonban nemigen van olyan segítőtársa az elméleti szociológusok köréből, aki a terepmunkást kézen fogná, se­ gítene neki, vitatkozna vele, próbálná to­ vábbgondolni azt, amit ő odakint empiriku­ san összegyűjtött. Riporter: Tehát egy új Erdei Ferenc kelle­ ne. De születhet-e egyáltalán körülményeink között egy új Erdei? Lázár: Érzésem szerint születhetne. Mert X. vagy Y., amikor a kesudióról, tanulmá­ nyokról, egyebekről szólva csatába indul, akkor ezt sokszor hályogkovácsként csinál­ ja, vagy beletalálunk, vagy nem. Olykor hát nagy melléfogások is elképzelhetőek, és kénytelenek vagyunk egymást kiigazítani, olyan terepen, ami pedig lehetne egy kicsit tisztább terep is, ha ehhez talán éppen a szellemi élet egészétől több segítséget kap­ hatnánk. Pelle: Ha ideálként fogalmazzuk meg, hogy milyen egy jó tanulmány például, akkor azt mondhatjuk, hogy a konkrét jelenségeket úgy tárgyalja, hogy közben elméleti következteté­ sekre jut, tehát gyakorlatilag az egyes és az általános, akár mint az esztétikában, a kü­ lönösség szintjén találkozik. Persze, ez nem művészi tükrözés, de itt is valahol a közepe­ táján kell meghúznunk az optimumot. . . Riporter: Erdei Ferenc munkássága való­ ban ehhez közelít. Én, sajnos, a legidősebb vagyok itt, s ezért hozzátehetem: Erdei Fe­ rencet azért annak idején egy szűk értelmi­ ségi kör olvasta csak. . . Lázár: Ez is igaz, de a sugárzása abban az időben is nagy volt. Hatott még az irodalmi életre is. . . Ma viszont — mondanék talán 10 egy sértőt — sokszor úgy érzem, a társada­ lomvizsgálat elméleti és gyakorlati oldala szétválik. Mintha — nem direkt célzok erre az iparágra, csak fiktív példaként — mint­ ha volna nekünk egy távvezetéképítő válla­ latunk, ahol magas fokú gépesítéssel ötven­ hatvan ember hatalmas távvezetékeket hó­ napok alatt megépít, ugyanakkor volna egy nyolcszáz fős kutatóintézetünk, amely úgy foglalkozna a távvezetéképítés elméleti kér­ déseivel, hogy ezeknek alig volna direkt visszakapcsolása a közvetlen távvezeték­ építéssel, mert azt részben külföldi licencek alapján, másrészt meg pragmatikus tapasz­ talatok alapján végezné az a csekély fizikai állomány. Ha ilyen goromba vádat mondtam, akkor viszont mondjak egy mentséget is. Az például tény, hogy a társadalmi szerkezetát­ alakulásának, annak a vizsgálata, hogy a hagyományos, klasszikus munkásosztály, pa­ rasztság és már csak mellesleg említve az értelmiség is. hogyan formálódott át valami mássá, és hogy változásai pontosan milyen fázisban tartanak, nemcsak a szociológia dol­ ga. És, ha ezekben a vizsgálatokban megle­ hetősen hátul vagyunk, mint ahogy hátul va­ gyunk, nemcsak a tudomány felelőssége. Mert sajnos, megvoltak azok a politikai ide­ ológiai akadályok, amelyek részben ennek vizsgálatát, részben a vizsgálati eredmények kimondását még szinte tegnapig megnehezí­ tették. Az imént Márkus István nevét is az­ ért dobtam be, mert például ő az, aki meg­ kísérelte, hogy legalább a parasztság fejlő­ désében azt, amit ő utóparasztnak nevez, majd pedig, ami már azóta még tovább bom­ lott, most egy új tanulmányban fogalmazza meg, amiben már a nagykőrösi szociográfia eredményein is túllép. Ő egy komoly kísérle­ tet tett. Vannak persze további kísérletek is. de egyelőre kevés ahhoz, hogy elég fogódzót adjon a terepmunkásoknak. Papp: Azt hiszem, nem méltánytalanság Erdeivel szemben, ha az ember megemlíti, hogy Erdeit vezérelte egy olyan szempont: felfedeztünk, felfedezünk adott esetben egy ag­ rárius népességet, egy társadalmi élet alatti, történelem alatti névtelen népességet, és meg­ próbáljuk írói, szociológiai eszközökkel, vala­ mint politikai elképzelések bekapcsolásával emancipálni, emberi, politikai minőséghez juttatni. Volt egy a megismerést vezérlő ér­ dek, amely egy társadalmi kategóriához kap­ csolódott, erre épült egy társadalomkép, vagy erre is épült. Én, sajnos, nem találom a hat­ vanas-hetvenes évek fordulóján elindult szo­ ciológiánkban, illetve például a Magyarország felfedezése köteteiben azt a bizonyos vezérlő szempontot, amelyik e köteteket, publiciszti­ kákat vizsgálatokat valamilyen közös eszmei, szemléleti, koncepcionális szempont alapján összefogná. A Magyarország felfedezése szám­ talan témával foglalkozott. Kiderült. ugye, hogy most nem arról van szó nálunk, hogy egy népességet kell felfedezni, emancipálni, ha­ nem társadalmi életünkben a diszfunkci ona­ litásmak millió tünete adódik, ezek a tünetek a maguk módján mind ezt tükrözik. De nem állt össze, hadd mondjam ki, koncepcióvá is, amennyiben van koncepció, az valahogy té­ zisszerű és általános. Ismételgetjük azt, hogy „demokratikus részvétel” , „beleszólás” . „a közélet kiteljesítése” és így tovább, de ezeknek — és ez már a politika témája — empirikus kritériumai, azt hiszem, nincsenek. Ez túl­ mutat az értelmiség problematikáján. A ren­ dező szempontok hiányát mutatja. Pelle: A harmincas években gyakorlatilag egv antagonisztikus társadalommal állt szem­ ben a magyar értelmiség, az ilyen, újságcik­ kekben is megnyilvánuló meghatározások, mint a „hárommillió koldus országa”, igazak voltak. . . E koncepciók. . . Riporter: ... ha nem is a hárommillió ol­ vasó állt mögöttük. . . Pelle: ...a „hárommillió koldus” érdeke azonban valóban ott állt Erdeiék könyvei mögött. Most meg nem tudjuk pontosan, hogy ki áll a különböző újságok mögött . . . Papp: És nemcsak az újságok mögött, ha­ nem egyáltalában. Amikor olyan fogalmakat használunk, hogy „populáció” — ami dolgo­ zót jelent lényegében —, akkor nem fejeződ­ nek ki azok a rétegérdekek megfelelő orgá­ numokon keresztül, amelyek egymással szembesülve olyan képet alkothatnának, ami ennek a fejlődésnek egy lényeges eleme len­ ne. Ez egy jelentékeny probléma. Lázár: Én látok talán egy rendezőelvet; például a Magyarország felfedezése sorozat­ ban csúcsosodó szociografizáló-társada­ lomvizsgáló munkálkodás mögött. Felismer­ tük ugyanis, a gazdálkodás külterjes fejlesz­ tésének szakasza véget ért, és az intenzívebb fejlesztési szakasz következett el, ahol az in­ tenzívitás nem a növekedés gyorsaságára vo­ natkozik. Éppen ellenkezőleg, lehet, hogy a növekedés lassulóban lesz, de a lényeg az, hogy merőben új helyzetben kell vizsgálni a gazdasági és politikai tényezőket egyaránt. Hogy ezt mennyire ismertük fel, mennyire nem, azon sokat lehetne töprengeni, ma ta­ lán túlságosan baj, hogy a konkrét gazdasági és az ezekből következő társadalmi gondja­ ink túl nagy hányadát említjük úgy, mint hogy a világpiaci változásokból következik. Ezek a változások ordítóak, de ha az ará­ nyokat keressük, hogy például mennyiben a cserearányromlás és mennyiben a saját gaz­ dálkodásunk rossz hatékonysága okozza a mai konkrét gondjainkat, akkor bizony a sa­ ját házunk táján is kell söprögetnünk. Ez persze, nem feltétlen egy olyan koncepció amit Papp Zsolt hiányol, hanem egy kiindu­ lási alap, amiben azonban többé-kevésbé megvan az egyetértés, akár a közgazdászokat, akár a legfelsőbb politikai vezetést, akár a szociografizáló értelmiség kvázi szalonjait nézem. Papp: Amit Lázár István mondott, azt én úgy hosszabbítanám meg, hogy az extenziv szakaszról az intenzív szakaszra való áttérés számos következménnyel járt. Ezek közül az egyik, azt hiszem az, hogy minél több lehe­ tőség, minél több kezdeményezőkészség, minél több önállóság helyeződjék át a tár­ sadalmi élet államtól nem szervezett szférái­ ba. Más oldalról az elmúlt tíz év szociológiá­ ja és szociográfiája azt tanítja, hogy hazánk­ ban rendületlenül túlzott az államigazgatási ráhatás. És a problémák ott sűrűsödnek, hogy erre a mozgástér nem kellően biztosí­ tott. Ebből számos visszás, paradox, sokszor komikus helyzet adódik. Lázár: Kétségkívül egyszerűbb volt a szo­ ciografizálásnak az a hatvanas években el­ kezdődött szakasza, a tényfeltárás állt a középpontban. Ez önmagában. . . Riporter: ... önmagában is újdonság volt. Lázár: Elértünk nehezebben körülhatárol­ ható terepekhez, és én a kockázat főbb té­ nyezőit nem ott látom, hogy betörik a fejed az igazmondás következtében — voltak ilye­ nek is, retorziók is, bár ezekből olykor még profitálni is lehetett, hiszen így még na­ gyobbat csattant az ügy —, de tulajdonkép­ pen jelentősebb kockázati tényező az az anyagi és — második helyre tettem — szel­ lemi befektetés, amit egy igazán intenzív szociográfia megírása jelent. Igaz persze, hogy olykor a honorárium is, amit nem annyira forintban értek, mint társadalmi tekintélyben, nagyobb lehet annak számára, aki vállalja a terepmunka kockázatait. . . Riporter: Sok mindenről beszéltünk itt. Ho­ gyan lehetne mégis összefoglalni valamiféle lényegét ennek az eléggé szétfolyónak tűnő beszélgetésnek? Lázár: Van társadalmi munkamegosztás, amelyben különböző szerepkörei nyílnak szo­ ciográfusnak, írónak, elméleti szakembernek, politikusnak. A munkamegosztás szükségsze­ rű, az egyetértés nem mindig szükségszerű, lehetnek ellentétek, viták is. A kiegyenlítő­ dés, a találkozás, az eszmecsere fórumai az izgalmasak. Pontosabban: az az igazán izgal­ mas, hogy vajon az egész ország ilyen fó­ rummá válik-e, ahol meg tudjuk beszélni közös gondjainkat?! . . . �Keresztes József A ttila ja j nézd József Attila hadd motyogok pár szót ami ehhez az alkalomhoz pászol hisz most ki csak kicsit is ad magára gyászol bárányganét csontot egy-fazékban pácol spleenes nekrológhoz kerekítve zárszót összerántva benne Öcsödöt Makót Szárszót és Jézusunk leszel ha csak te nem vigyázol nyállal festékkel vérrel most sok száj összemázol Iegyints el magadtól minden hülye gyászszót kenyér légy ne piros szájjal dagasztott zászló nem a múltnak a jelennek hiányzol Attila ja j nézd hát vers lett ez a pár szó omlás nélkül rakjuk a falat Kalászoló akarat a róna kövek letisztult homlokára cseppekből épülnek a gyöngyök Csak a rco d kő le n yo m a ta elhalt mielőtt beköszöntött volna a tavasz-utáni bizonytalan évszak emlékké tisztul a huzatos este s a bezárt felöltöztetett éjszaka ajkamról ujjaim ról elröppentek csók-lepkéid a kálváriára siető széllel a liliom-hold lehervadt a tó vizéről nem hagytad magad vulkánosodni vágyad gejzir-páraként szökött el engem béklyózott muszáj-fegyelem pedig m ár csillagosodott szemünkben az ég dombjainkon tüzet gyújtott a hajnal 1 ár csak szavak pengéi vérzik az ajkat m csak arcod kőlenyomata szívemen érzések nyesett csonkjai belül pedig ha akkor te is mint én Györke Zoltán kivirradtunk a feltételes jövő időből kertemben ököllé záródik a rózsa Kalászoló a k a ra t 1. Verecke méhnyílásán kitüremlettünk vérrel-sikamlós ágyékából a Kárpátoknak Ő seink széthullott csontjai mérföldkövei vándorlásunknak a történelem útvesztőiben Szemünkbe puszták tüze égett patkó-félholdpecsét hátunkon fülünk Segesvár sarától süket nem hallottuk az idők dobpergését Forradalmaink hamuja alól zsarátnokot parázsol-e a szél Tenyérnyi megtalált haza apró folt Európa hátán ráférceli Tisza Duna D ráva hullámöltéses ezüstcérnája Felfeslő folt Európa hátán szélét rojtozták századok 2. Ázsiában lázongnak a vizek égnek határok gyújtózsinórjai Kárpátok bezárt medence-csontja Rekedt trombiták tölcsérein végvári bástyákra csorduló csend s őrtüzek befelé izzó szemei Itt a Tisza és Duna közén feloldott Kőműves Kelemenek 11 �M ola G yö rg y Tangó a hetediken — Simon Béla, te már nem szeretsz engem — sóhajtott Simon Béláné. Elégedetlenül nézett férje után, aki éppen dühösen bevágta maga mögött a fürdőszobaajtót. — Nem talál elég vonzónak, az is lehet, hogy megcsal — morfondírozott a kielégítetlen asszony. Simon Béla türelmetlenül locsolta libabőrös mellkasára a me­ leg vizet, és értetlenül meredt arra a tájékra, amely háromszori nekifutás után is makacsul cserbenhagyja, immár hatodik éjszaka. Pedig Simon Béláné igazán vonzó asszony. A leggyakorlottabb tűzszerész is csak alapos szemrevételezés után mérhette fel, hogy a hajdani szexbomba már túljutott maximális hatásfokán. Feltételezve, hogy kétévi házasság még a mai időkben sem a világ vége, kétségtelenül arra a következtetésre kell jutnunk, hogy a tűzszerészben keressük a helyzet ilyen drámai fordulatának okát. (Egyébként Simon Béla is ezt tette, lévén olyan ember, aki tudja, hogy a dolgok kiismerhetőek és saját céljaink szerint irányíthatóak.) Organikus oka aligha lehetett a hiányos működésnek. Végül is nem volt olyan régen, mikor a mackótermetű Simon Béla nagy önbi­ zalmú, pályakezdő építésvezetőként egyszerre három vidéki lányt ajándékozhatott meg a kifogástalan működés örömeivel a raktár­ bódéban. Beteges optimista lévén még az ezt követő fáradságos és kellemetlen gyógykezelésre sem vetett ügyet. Mi több! A z ellene indított kettős gyermektartási per procedúrája sem akadályozhatta meg, hogy a pletyka útján terjedő hírnevét ne csak elszálló sza­ vakkal bizonyítsa. Igaz, azt Simon Béla is elismerte, hogy nagy sze­ rencséje volt. Ügyének bírója az emlékek terhétől gyötörve mentette fel. Eszébe jutott ugyanis, hogy negyedéves korában ő is hasonló helyzetbe keveredett, a háború húzta ki a pácból. A lány a perrel járó ingatag lelkiállapotában kétes kapcsolatba keveredett egy meg­ szálló német tiszttel és később, már kideríthetetlen körülmények kö­ zött egy eugehikai tenyésztelepen kötött ki Dél-Németországban. Egészséges gyereket adott az árjaneveldének, úgyahogy a háború évei alatt még négy fajtiszta tenyészbikától hozott világra fiúkat, a ke­ resztapaságot az SS vállalta. A szövetséges haderők a tenyésztelep határában egyesültek és igazi férfimódra számoltak le a fajgermán­ fióka-gyár anyagépeivel. A lány felakasztotta magát, még mielőtt kiderülhetett volna, hogy gyereke asszimilálódott néger, vagy makacs szláv tulajdonságokat örökölt volna. A bíró mindebből csak azt tudta meg, hogy a lány eltűnt, amit a háborús poklok szerény jóvátételének tekintett. Tisztes útra tért, és most úgy vélte, Simon Bélát az ördög küldte, hogy áldozatot mutasson be az egykori kegyért. Kijelentette hát, hogy nem kellő­ en bizonyított a felperesek vádja, a törvényszéki orvosi vizsgálat is csak 83 százalékos valószínűségről tanúskodik. A vidéki lányok a bíróság folyosóján hangosan szidták a férfitársadalmat és nem titkolták, hogy szerintük m it ér az ilyen emanci­ páció. Sajnos, a tanúkat elnyelte a föld, és a napilapok rendőrségi fel­ hívására sem jelentkeztek. A z ügyet tehát vallomások hiányában elvetették, mielőtt megkezdődhetett volna. A vidéki lányok gyorsan hazaigyekeztek. Könnyes szemmel adták oda magukat az első falubeli Kálmánnak és Jóskának, hiszen tud­ ták, életük végérvényesen megfeneklett, sorsuk csak a statisztikai évkönyv szerény buzgalmú mutatói szerint fog változni. Kálmán és Jóska csak rövid ideig bírta az ostromot. Hamaro­ san kiléptek a téeszből, és havijegyet váltottak a csudaszép Bu­ dapestre. Hajnalonként piszkos ülésű munkásvonatokon bóbiskoltak az asszony melege mellett, újságpapírból reggeliztek. K ét év múl­ va hegesztőszakmunkás-vizsgát tettek. A panelok tetejéről integet­ tek a malteroslányoknak, fogadásokat kötöttek, hogy sikerül-e... őket a brigádvezetőnek, mielőbb odébbállnak. Fizetésnapon bevásá­ roltak a Skálában, vonatindulás előtt a Keleti restijében rúgtak be. Tisztes állampolgárokként növelték betétállományukat. A kis Jó­ zsikára és Kálmánkára Trapper farmert húztak, ahogy a reklámok tanácsolták. A Trabant befizetését díszebéddel ünnepelték meg. — Baj van, Józsi! — kiáltotta egy fagyos napon, fél tíz felé Kálmán. — Na? — rezzent össze Jóska, de esze ágában sem volt elmoz­ dulni a deszkából rakott tűz mellől. Kálmán azonban türelmetle­ nül integetett a hetedik emeletről. — Tüdőgyulladást kapsz, sógor! — kiabált vissza Jóska, de K á l­ mán mintha nem is hallotta volna. Káromkodott egyet, összehúzta magán a pufajkát. Dűlöngélt az erős lakótelepi széltől, mintha fejébe szállt volna a reggeli feles, amivel belülről igyekezett melegíteni magát. — Meló? — kiabált föl gyanakodva, mikor meglátta Kálmán fa l­ fehér arcát, majd nekivágott a csiszolatlan lépcsőknek. — Idenézz, Józsi! Kálmán a panelok illesztéseire mutatott, amin tegnap dolgoztak. A fémhuzalok szétváltak, csak a kékes elszíneződésből lehetett kö­ vetkeztetni a hegesztések helyeire. — A kurva annyát, Kálmán, ez bármikor összedőlhet — sut­ togta Jóska. Óvatosan közelebb merészkedett, megtapogatta a hu­ zalokat. — Kapcsold be az áramot! Szeme elé emelte a védőálarcot, még arról is megfeledkezett, hogy kesztyűbe bújjon. A hegesztőpálca lustán olvadt a hidegben, 12 s gyorsan szilárdult meg a kötés. Kálmán ráköpött és gyanakodva megmarkolta, mikor már nem sistergett. — Nem értem, Józsi. Tegnap, mintha az egész emeletet meg­ csináltuk volna. Józsi vállat vont. Körbesiettek a csupasz falak között. — Isteni csoda, hogy a szél nem fú jja le őket. — mutatott K á l­ mán a panelok szétvált hegesztéseire. — Küldd el az embereket, táguljanak az épület mellől. M eg­ csináljuk. De meg ne mondd nekik! Mikor Kálmán eltűnt, Jóska lesietett a hatodik emeletre, hogy megvizsgálja a varratokat. Ott tökéletesen tartottak. Jóska és Kálmán ebédelni sem mentek és elengedték fülük mellett a malterhordók gúnyos megjegyzéseit is. — Csak nehogy hozzák az új panelokat — sóhajtott Jóska, le ­ engedte a hegesztőpisztolvt és az útra pillantott. — Nem hiszem — vont vállat Kálmán. — Múltkor sem hoz­ ták ilyen hidegben. Géza is felszívódott, egy darus pedig biztosan megérzi, ha fölösleges. Estére elgémberedett kézzel, vörös orral és recsegő térddel tá­ molyogtak le a hetedik emeletről. A varratok olyanok lettek, mint­ ha vizsgára készültek volna. A vonaton berúgtak, de az asszonyok nem szóltak semmit. — Baj van, emberek, segítség kell! — lépett a tűz körül me­ legedőkhöz Kálmán. — Sírgödröt ásni a prémiumnak? — szellemeskedett Kondor Balázs bácsi, a Martos Flóra brigád legtapasztaltabb tagja. Annak idején még a Kőműves Kelemen falazóbandában kezdte mester­ ségét. Kálmán azonban el sem vigyorodott, dadogva mondta el, hogy a hetedik emelet hegesztési pontjai szétestek. Miután meg is győ­ ződtek róla, Balázs bácsi brigádröpgyűlést hívott össze a tűz körül, majd küldöttséget menesztettek a füstölgő kéményű faházba. Simon Béla először hallani sem akart a hegesztőbrigád foga­ dásáról. A központból érkezett, elragadóan csinos pszichológusnő­ nek udvarolt, aki hamarosan felmérést készít, miként lehetne a dolgozók munkaerejét jobban hasznosítani. — Makacskodnak, Simon elvtárs, azt mondják, leállt a munka — csicseregte a telefonba a titkárnő. — A dja valamelyik főokosnak — mondta durcásan Simon Béla, és udvarias grimaszt vágott a pszichológusnő felé. — Balázs szaki­ kám, nem kell idegeskedni, szóltak már a panelgyárból. Kicsit le vannak maradva, semmi izgalom, hamarosan lesz munka. A következő percek örökre emlékezetesek maradnak Simon Béla életében. Szájtátva hallgatta emberét, még közbevágni sem tudott, ráadásul vendégéről is megfeledkezett. A pszichológusnő ugyan sokat sejtetően azt ígérte a fölé ma­ gasodó, szakállas medvének, hogy minden bizonnyal találkoznak még gyümölcsözőbb körülmények között is, ám ez sem gyakorolt észlelhető hatást Simon Bélára. A hidegben szerencsére magához tért annyira, hogy alaposan leszedje a keresztvizet a tróger társaságról, akiknek szart sem ér a munkájuk. Önbizalma akkor jött meg igazán, mikor sajátkezűleg készítette el az első, láthatóan tartásra sikerült varratot. — Tessék szakikáim! Itt látható a tökéletes munka! Engedje­ nek közelebb mindenkit, hadd lássák! És tudják, mi a megoldás titka? Ha olvasnának újságot, nem állnának ilyen bárgyú kép­ pel. A minőségre való törekvés! Mert nem az a lényeg, hogy minél előbb összetaknyozzuk az épületet. Nem a célprémiumért adjuk át határidő előtt a házakat, szakikáim, hanem, mert vizes lyukak­ ban is laknak emberek. Gondoljanak az unokáikra! A zt hiszik, lent maradnak, Mucsán? Egy frászt! Ezekbe a lakásokba költöznek! Csakhogy a fejükre fog dőlni, mert nagyapáik képesek taknyolni szaros ezer forintokért! Megvetően nézett végig a Martos Flóra brigádon. Elégedett volt határozott fellépésével, már csak az utolsó nyomaték hiányzott, Összevonta hát szemöldökét, és körülnézett: — Mikor is volt ma­ guknak politikai előadás, elvtársak? Másnap este kezdődött Simon Béláné kielégítetlenségének szo­ morú korszaka, bár a pszichológusnőnek sem sikerült gyümölcsö­ zőbb munkakapcsolatra lépni Simon Bélával. Egy üzenet volt az oka, amely az irodájában várta reggel. A Martos Flóra brigád kér­ te, hogy tekintse meg a tegnapi hegesztést. Ezúttal a brigád munkájának értékeléséből elmaradtak a szar és ehhez hasonló rosszalló jelzők. Simon Béla szomorúan állapítot­ ta meg, hogy emberei és — most önkritikát gyakorol — kissé ta­ lán ő maga is, kevés áldozatot hoznak az eredményért. Megfogad­ tatta embereivel, hogy ezentúl sokkal jobban ügyelnek munkájuk­ ra, állhatatosan dolgoznak, nem fogyasztanak szeszes italt reggel kilencig. A prémium szót csak akkor ejtik ki szájukon, ha mé­ lyen a lelkűkbe tekintve, érdemesnek találják rá munkájukat és szocialista életvitelüket. Elhatározták, hogy a brigád fiataljai be­ pótolják a halaszthatatlan teendők miatt fél éve elnapolt K ISZgyűléseket, a brigádnapló gondosabb vezetésének céljából még egy embert kineveznek erre a posztra. Simon Béla jó vezetőhöz illően felvázolta a várható perspektívákat is: aki nem végzi rendesen a feladatát, még a brigád kultúrfelelősének fontos posztjáról is le­ kerülhet, a jók viszont feltétlenül elnyerik jutalmukat. Simon Béla garantálja nekik, hogy hegesztésük újra kifogástalan lesz, mint a hatodik emeletig. �A brigád kultúrfelelőse felhorkant, hogy micsoda demokrácia az, ahol mindig őt állítják pellengérre, csak azért, mert a dolgozók iskolájában is eltanácsolták. Simon Béla azonban megnyugtatta, példái nem személyekre irányulnak, csak lehetőségekre, melynek be­ helyettesítését mindenki önmaga is elvégezheti. Simon Béla ezek után visszavonult irodájába. Határozott és a kellő időben történt intézkedése az embereket minden kétséget k i­ záróan megnyugtatta. Morgás nélkül indultak a hetedik emeletre, amire célprémium beígérése nélkül még nem volt példa Simon Béla rövid pályafutása alatt. Újból nekigyűrkőztek a munkának, ezúttal a megfogadott gondossággal. Simon Bélát azonban továbbra is aggasztotta, hogy az igazi okot nem sikerült felderítenie. Pedig alaposan kifaggatott mindenkit. N é­ hány szabálytalanságra és gondatlanságra fényt derített, ám ezek összességét sem tartotta elegendő oknak. Elhatározta, hogy távlatokból vizsgálja meg a kérdést, ez min­ dig segít. Ilyen meditációnak köszönheti a diplomáját is. A lépcsőházból rajta kívül ketten érettségiztek; Szabó Laci, akinek szülei gyári munkások voltak és Pálfay Zsolt. A z ő apja gyakran szerepelt a tévében, de Zsolt nem tudta megmondani, mi is a valódi foglalkozása. Szabó Laci két ponttal kevesebbet szerzett a felvételin, de be­ került, mert szülei foglalkozása miatt nem kerülhet hátrányos hely­ zetbe. Pálfay Zsolttal azonos pontszámot ért el, a mindig maga­ biztos és elégedett fiút fölvették, hiszen apja fontos közéleti tevé­ kenységet folytat és „a gyerekben is van valami” . Simon Bélának azt ajánlották, hogy ne csüggedjen, érdemes tanulnia, csak kicsivel jobban össze kell szednie magát. Simon Béla azonban szívből utálta a fölösleges erőfeszítéseket. Abban nem reménykedhetett, hogy a középszerű értelmiségiek éle­ tét élő apja a közeljövőben az ország figyelmének középpontjába kerül. Ahhoz sem volt kedve, hogy újra hátrányos pozícióból in ­ duljon. Így vállalva a kiátkozást, visszautasította a szülői jó taná­ csot, nem ment rajzolónak a jól jegyzett tervezőintézetbe, ahol apja barátja osztályvezető volt. A 24-es építőipari vállalatnál helyezke­ dett el segédmunkásként. Csatlakozása a Magyarország összlakossá­ gának 56 százalékát kitevő hátrányos helyzetűekhez teljes sikert aratott. A felvételi vizsgán jelenlevő főiskolai KISZ-m egbízott gratulált, hogy segédmunkás létére sok értelmiségi származású fiatalt is meg­ Zalán Tibor O rg o n a v irá g z á s Ez a hajnali eső véres már A telefonomban laksz minden beszélgetésembe beleszólsz minden mondatomat állítmányig vetkőzteted Rosszkedvemmel együtt lehallgatnak téged is Azt mondod: orgonavirágzás az agyamban terjedő iszonyat Mert mikor elmész egy vágóhíd fényei gyúlnak vörösen koponyámban s szememen át elfolyik a vérem — mikorra visszaérsz Ez így van jól mondod nyugodtan így rendeltetett darázs falja szívét ki véremmel éjszakázik És hallgatva a hátam mögé állsz mikor a redőny pengényi rései közül figyelem eljönnek-e értem Elmennek-e értem Hajnal van Északi levelek II. Peer Gynt Babacsörgő-romok között vergődöm át az éjszakán Virrad — hónaljadban besötétedik Múlhatatlan szerelemszagodban távolodom szégyenítő tudásra tett szert. Noha egy ponttal kevesebbet ért el, mint tavaly, tudta, hogy fölveszik. Túl sokat nem tanult, bízott a papírformában és azt sem írta be a jelentkezési lapra, hogy tavaly már próbálkozott. Nem voltak nagyratörő ambíciói és az újabb atyai intelmek ellenére ösztöndíjszerződést kötött a 24-es építőipari vállalattal, hogy diplomázás után náluk helyezkedik el építésvezetőként. Simon Béla tehát jogos reményekkel vállalkozhatott a medi­ tációra. Szakkönyvek között kotorászott, de ilyen esettel nem találkozott. A leírások tanúsága szerint mindennek karikacsapásként kéne ha­ ladni. Ha nem akadozik a szállítás és eső is kevesebb esett volna, már a belső munkákat végeznék, ahogy az a nagykönyvben meg van írva. Simon Béla rájött, hogy az alapoknál kell kezdeni a vizsgáló­ dást. A Hegesztési ismeretek című vékonyka kiadvánnyal kezdte. Többszöri átlapozás után talált a lap alján egy apró betűkkel sze­ dett szövegrészt. A z azonban az első látszattal ellentétben használ­ hatatlannak bizonyult. Fettelt kiemeléssel ugyanis ott állt zárójel­ ben, hogy a nyugati melegponti csatlakozások alapvetően más tech­ nológiai berendezkedésének mellékjelensége. Kedvetlenül a sarokba dobta a könyvet. Pedig azonnal csele­ kedni kell. A titkárnővel felhívatta a panelgyár szállítási részlegé­ nek vezetőjét, Pallai Gézát. — Hogy állunk a szállítással, Pallai elvtárs? — tapogatózott óvatosan. — Elnézést,, volt egy kis zökkenő, de már útnak is indítottuk a késedelmes szállítmányt — mentegetőzött Pallai. Ez ugyan erős túlzás volt, jó, ha ebéd után kezdhetnek rakod­ ni, de majd megbeszéli a sofőrökkel. Legjobb, ha azt hazudják, hogy váratlanul lezárták az utcát, vagy e g y rosszul parkoló úrvezető miatt nem tudtak ráfordulni a Kökényesi útra. A vonal végéről hangos sóhaj érkezett. — Olyan nagy galibát okoztunk, Simon elvtárs? — Gondban vagyunk, Pallai elvtárs. Egy nyitva felejtett slag alámosta a toronydaru sínpárját, nem tudnának lemálházni az emberek. — Hát akkor mit tegyünk — kérdezte Pallai ügyesen begya­ korolt, kétségbeesett hangú színleléssel. — Visszaküldeném a fuvart és szólok, ha rendbe hozták a sínt — ajánlotta Simon Béla. — Nagyon elázott ugyanis — tette hozzá és arra gondolt, hogy a sofőrökkel valahogy meg kell egyeznie. — Kínos ügy, roppant kínos, nem is tudom hirtelen, hogy szá­ moljam el a visszfuvart. Ugye, a szigorított körülmények között... — dörmögött Pallai Géza. — Hálásak lennénk a szívességéért, elvtársam — mondta ha­ tározottan Simon Béla. — Várjon csak! — csapott homlokára Pallai Géza. — Tartsa a vonalat! K ét perc múlva, miután elolvasta a Népszabadság apróhirde­ téseit, ziháló hangon szólt a kagylóba: — Nagy mázlisták maguk Simon elvtárs! A fiúk szerencsére elcseszték az időt a tankolással még itt találtam őket. A kutya úristenit, micsoda szerencsés egy társaság maguk, elvtársam! M ivel hiába is makacskodtak a hetedik emelet hegesztéseivel, Simon Béla döntő lépésre szánta el magát. Felkereste gondjával László Ferenc párttitkárt. Előadta a históriát és óvatosan utalt a Hegesztési ismeretek apró betűs megjegyzésére. László Ferenc elnéző türelemmel hallgatta a beszámolót és any­ nyit rögtön megjegyzett, hogy Simon Béla téves úton indulna el, ha a kelleténél nagyobb jelentőséget tulajdonítana a Hegesztési is­ meretek megjegyzésének. A pártvezetés nevében máris kijelenthetem, élesen el kell ha­ tárolni magunkat attól, hogy párhuzamot vonjunk a két jelenség között. A z egyik bizonyítottan az eltérő technológia káros és végle­ gesen soha ki nem küszöbölhető jelensége, míg a másik... Nos, a másik gondosabb vizsgálatot igényel. Természetesen műszaki vizs­ gálatot, melynél figyelembe kell venni a technológia eddigi ered­ ményeit. És mondd csak, Simon elvtárs, az emberek között milyen a hangulat? — Nem is tudom. Bíznak a technológiában, de a munkásköz­ véleményt természetesen komolyan foglalkoztatja az eset. — Meg kell őket nyugtatni! Tarts előadást! Nekem ugyanis elég gondot okoz a kérdés műszaki vizsgálata. Megegyeztek, hogy két nap múlva László Ferenc tart előadást. A technológia eredményei és aktuális problémakörei címben álla­ podtak meg. — A szocialista brigádok tagjainak természetesen kö­ telező a megjelenés, Bélám. Ennek végrehajtása a te reszortod lesz — Másnap László Ferenc bizalmas beszélgetésre rendelte be Simon Bélát. — Kedves Simon elvtárs, rendkívüli bejelentenivalóm van. Tá­ jékozódtam az ügyben és a legfelsőbb helyről kaptam eligazítást. Mint arról beszámoltak, ügyedhez hasonló eset az utóbbi időkben már máshol is előfordult, legmagasabb szinten kellő ideje foglalkoznak az új jelenség vizsgálatával. Bár sajnos, még koránt sem sikerül az ügy végére járni, felhatalmazást kaptam, hogy rendkívüli beje­ lentést tegyek. Munkásgyűlést szerveztünk, a sajtó, a rádió és te­ 13 �levízió képviselőit már értesítettük. A te dolgod lesz a technikai részletek lebonyolítása. A sajtó és televízió képviselői nyugodtan megtekinthetik a helyszínt, vezetőik megkapták a megfelelő tájé­ koztatást. Simon Béla a munka nélkül ténfergő hegesztőket beosztotta a kiküldött dekorációkészítők mellé, így jól haladtak az előkészüle­ tek. A sok gondot okozó épület betonlábazatát szemelték ki a nagy­ gyűlés helyszínéül, kameraállásokat ácsoltak, és felállították a hor­ dozható, aranyozott kartonból kivágott Lenin-portrés, vörös drapéri­ ás hátteret. A betonlábazatok köré nylonfóliát húztak, a szél ellen, és a szomszédos hőközpontból csövön át meleg levegőt fúvattak a széksorok közé. Simon Béla már előre beosztotta a vállalati ebéd­ lőből ideszállított székeket és a hirdetőtáblára kifüggesztette az ülésrendet. Piros filctollal aláhúzta, hogy az elmaradó emberekért a brigádvezetők felelnek. A z embereknek azonban eszük ágában sem volt elmaradni. Az ajtónak kinevezett nyílás elé munkásőrök álltak és megkezdődött a gyűlés. — Kedves dolgozók, elvtársak! Örömmel köszöntöm önöket itt, a készülő épület talapzatánál, mely fényesen bizonyítja technológi­ ánk eddigi eredményeit. László Ferenc ezután részletesen és érzékletesen ismertette a technológia eddig is sok áldozatot megkívánt történetét, a munká­ sok fontos szerepét a technológiában, majd így folytatta: — Elvtársak! Hiba lenne, ha eltelnénk eddigi eredményeinkkel! A technológia állandó továbbfejlesztést igényel és azt már előre megmondhatjuk, hogy áldozatokat is. Napjainkban, a nyitott tech­ nológiák korában új feladatok és gondok is állnak az alkotó tovább­ fejlesztés előtt. Köztudott, hogy technológiánk, mellyel szemmel látható és nem éppen barátaink által is elismert eredményeinket elértük, tartalmaz más technológiákból átvett elemeket is. Ez azon­ ban nem jelenti eddigi vívmányaink értékének csökkenését, sőt! És, ha most átmenetileg jelentkeznek is gondok — melyek a külföldi technológiáknál fellépő problémákon keresztül érvényesülnek nálunk — , nincs okunk a csüggedésre. Hadd utaljak Lukács György szavai­ ra, miszerint a szocializmus minden gondja ellenére is jobb a ka­ pitalizmusnál. László Ferenc itt hatásszünetet tartott. A Martos Flóra betonozó­ brigád sugdolózni kezdett: — Melyik brigádban dolgozik a Lukács szaki! Kondor Balázs bácsi is értetlenül motyogta maga elé a nevet. Pedig mindenkit ismert a 24-es építőknél. Ismerőseit a vállalati vetélkedőket követő csöndes tivornyákon szerezte, ahova törzsgár­ datagságára való tekintettel mindig benevezték. — Elvtársak, hadd fejezzem be azzal, hogy aggodalomra nincs ok. Terveink teljesítése reális, ha mindenki rendesen megteszi a dolgát. De csak akkor, ha mindenki! — emelte fel mutatóujját László Ferenc. A munkásőrök elléptek az ajtónyílás elől. Két nap múlva Simon Béla felkereste László Ferencet, és gra­ tulált a tartalmas előadásért. László Ferenc mosolyogva szabadkozott. — Egy dolog azonban változatlanul foglalkoztatja az embereket. Mi lesz a hetedik emelettel? — A hetedik emelettel? Ja, persze. Semmi ok az aggodalomra. A legfelsőbb vezetés ezzel is foglalkozott. Elmondhatom, hogy ez kemény dió. Arra a következtetésre jutottak, hogy ideiglenesen, a technológiai részletek átvétele miatt idegen technológiai módszerek­ hez kell folyamodnunk. — Arra gondolsz, h ogy...?! — A rra! Erősnek kell lennünk, Béla! Előre megmondtuk, hogy áldozatot kell hoznunk. Vagy hagynád veszni eddigi eredményein­ ket? Gondolj csak csodálatos lakótelepeinkre, mind a technológia eredményeként virágoznak! — De hát az Idegen technológiák bírálatában kifejtettük, hogy ezek a módszerek sok esetben kegyetlenek és embertelenek... — A lehető legkisebb veszteségre törekszünk, Béla! Számítógé­ pes vizsgálatokat folytattak, hogy melyik réteget k ell.. ., hogy m e­ lyik réteg hozza az áldozatot. Tudom, Béla, most nehéz feladat előtt állunk, de keménynek kell lennünk. A saját érdekünkben. Zonda Tamás H a lo tta k na p já n A lugasok zavarbajöttek mára hajnali szemem deres rebbenés vacogó bárányoknak kell párducokkal dacolni ú jra: fanyar illatával hajában itt az ősz megint A nyár keréknyomain jéghártya készülődik m ajd ránkzuhannak a kertek barna lucskai foszló krizantémok árokba, halomra lőve. . . Bágyadt kérdések döngicsélnek sietős dolgú perceken a napórák is lassan elvesztik lényegük Most már ideje nekem is készülődnöm M ár nem haragszom senkire Fegyvert adnék bánatom gyilkosának Ő sz Mint műtőben, ájulás előtt a csend tapintatos. Várom védtelen, hogy rozsdáit rekedt kapkodással belémdöfi. Arcom lángszóró-emlékeire már szitál a készülődés, most suhan a pengeél: borostás tartókon vérzik a nyár. Romhányi G y u la Tükör A z arcodon azok a ráncok: a tenyeremből loptad őket. Az arcomon azok a ráncok: a tenyeredből loptam őket. Talán ütések, talán simogatások nyoma — talán kevés örömünk kövült színmásolata Uram — Simon elvtárs, baleset történt, jöjjön azonnal — robogott a szobába Kondor Balázs. — A szegény Fodor Karcsi gyerek. Iste­ nem, micsoda véletlen! Szerencsétlen fiú, a légynek sem ártott. A vizsgálóbizottság a mentőkkel egyidőben érkezett, megállapí­ totta, hogy véletlen baleset történt, amelyért senki sem tehető fele­ lőssé. — Olyan ez, mint a történelmi fejlődés, kanyarog, de azért halad, ahogy kell — tárta szét kezét a bizottság vezetője, és Simon Bélára nézett. Simon Béla visszavonult a szobájába és maga elé meredt. R ö­ vid idő múlva a pszichológusnő nyitott be. Alaposan kicsípte magát és tréfásan megmarkolta Simon Béla szakállát. — Látja, még csak együttműködésünk legelején tartunk, máris kitűnő hírt hozok. A zt üzeni az egyik embere, hogy a hegesztés olyan a hetedik emeleten, mint régen volt. Na, mi van, nem is örül? — Tudok róla — vonta meg a vállát Simon Béla. A durcás pszi­ chológusnőre meredt és érezte, hogy ama bizonyos tájéka követelőz­ ve megmoccan. Csak éppen kedve nem volt még. 14 én már a zsíroskenyérről is leszoktam, nehogy vas(d)tagnak nézzenek. De hogy szelíd(éh)ségembe bele ne haljak, írasd rám egy kis darabját az édeni árokpartnak, hol néhanap legelészhetek. �A D idergő Király a ra tá sb a n sz.: 1. a Didergő Király 2. a Didergő Király csapata (16 db, akár egy jó sakkcsapat) 3. Vanda királyasszony, a félelmetes 4. A Plébános Ú r (királyunk humánus főnöke) 5. beugróba az Üzemi Négyszög három maradék tagja 6. Kicsi, a Didergő Király ifj ú szerelme: Joó Katalin 7. utolsóként, és, m int az Üzemi Négyszög — mellékesen: a His­ torikás, aki hivatása szerint Eridanus történetírója vala. Ez volnánk mi. A felhasználandó, felhasználható anyag: 1. a Didergő Király naplója 2. utalások, visszautalások, valamint igazolások és visszaigazo­ lások 3. „Hol a kalap?” ; „K i a répa?” 4. a Historikás összgyűjteményéből származó anyagdarabkák „a” nyomda életéről; megjegyzései „a” módszerrel kapcsolatosan. I. Szürkületben keltünk: más íze van a hajnali levegőnek, más szí­ ne a napnak, ha korábban nyitjuk — bár aludni nem tud­ tunk, kényszerítve kegyetlen tegnapi napunk fekete szívétől — , így beszélünk, s mosolygunk: ébredéseink lemossák a gyászt kedvünk­ ről lemossák a gyászt kedvünkről... Pálinkát nem ittunk, pedig vala frigiderünkben. Nem vagyunk áántialkoholisták! — első pillanataink szép kedvével első rendünk ez. Utunkon, mely Horára vezetett, ahonnan a Didergő K irályt les­ sük, rongyos cigányokkal találkoztunk, aludtak (rongyot tányérra, pohárra cserélő öreg cigányházaspár), bokáig érő kicsi kutya keltet­ te őket érkeztünkre. Megállunk. Beszélgetünk és segítünk összeállí­ tani a kocsit, melyet a hajnali köd leple alatt felborított a barna csi­ kó, hiába lábán a békó. A házaspár be van csapva. Szabolcsi be­ vándorlók által, akik Eridanus aprócska tsz-ében állatokat tenyész­ tenek. A házaspár be van csapva háromezer forinttal — üzleti ma­ nőver. Úgy érezzük: hihetetlen hatvanéves cigányt hintába vetni! Szí. vünk moccan, segíteni szándékozunk: „ Ó, mi azzal nem leszünk gaz­ dagabbak!” mondá az asszony, csodálkozva elhisszük, és nem teszünk semmit az igazság érdekében, de megjegyezzük: zsivány harap zsi­ ványhúsba, ragyogó foggal. „Minek neked írógép? Költő vagy?” „Ja. Költő. Alanyi. Szenvedő...” (pütty a Historikás életéből). A z óra nem kevesebb durvasággal kelti, mint más napokon, a Didergő Királyt. Munkásálma... munkásálma: az éjszakai viharban ronggyá ázott 1 000 000 betét, melyet tegnap kikészíttetett, de a szál­ lítók kifelejtették a vagonból, Kipattan. Fölrántja a redőnyt. Hála neked, uram! Visszabújik. Vanda nem ébred, csak bújik. A Didergő Király talpán a lepedőre emelte, most ott szúr a „kurva babapiskóta­ morzsa!” Dan úrfi eredményes esti tevékenysége nyomán, de most ez jó, csak jó! De azért helyezkedik, szúrjon máshol! Kivárja a melegben a legutolsó percet, s akkor kivonja magát a combok kéjre alkalmatos kalodájából, vállát, mely párna volt az éjszaka — helyzetéből, ezt igen nagy óvatossággal, mert Vanda nyúj­ tani kívánja ezeket az utolsó pillanatokat, átöleli nyakát és — ne adja isten! — még „meglep” az álom. Vanda királyasszony alvó feje levéve a királyi vállról; puha-pihe fejecske; a királyi férj hogy imádta, valaha ezt az ébredést és mily mérvű dobogtatásba részelteti ma is — néhanap — a szerelem szent, a szerelem igen nagy dolog, kivált, a hetedik év végén, ha lelhető. A z a sok szép szó! Sok szép dal! Emlékezik az akácfák alatt, míg háborús sebeket hever, gyógyít, illen kést, ollan tőrt: illen nyomot szíívén, ollan hasadékot. Vanda most a legszebb. A hajnali percek, amíg meg nem éb­ red, tündökletes nyugalommal ajándékozzák: orcája sima és harma­ tos, szája sem látszik oly kegyetlennek. Óvatos csókkal kedvez a helyzetnek a Didergő Király. Ez a szerelem pillanata, mely mély, hűs, és bővizű, akár a jó hegyi kút! Nem hordják vízzel, újra és újra feltöltődik: be rossz üreg, melybe vizet köll cimbálni, kivált, ha hegyi. Valamint: alkalmasint „jobb más kútjából meríteni!” s a magya­ rázat: azt nem köll tőtögetni... Kivált. Ha. Heggyi! — hangsúlyosan. Ez is kuttyánk kölke, mon­ dá a Didergő Király. — Ne keltsd fel a gyerekeket, legalább csukd be azt a rohadt ajtót! — kezdi a napot Vanda imigyen, bár a harmat még lapul. A két zsivány kiskölyök szeme persze rég nyitva. Erre a hang­ ra vártak. Hajnali lemez. Kislemez, mert a Didergő K irály nem ug­ rik be reggeli provokációnak. Estinek sem. — Jó — bólintja tehát, reápillant asszonyára, asszonya gyönyörű testét dicsekvőn mutató paplan domborulatjaira, homorulatjaira és arra gondol, néhány perce még minden a legszélesebb ösvényen ha­ ladt a szokatlan felé. „túl soká éltem ágyakban” „túl soká éltem ágyadban” „túl soká voltam ágyadban” Í gy kelt és így kel tehát a Didergő Király, áldva az urat, nem küldte az esőt. Nincs formán kívüli mozdulata: Gyufa—gázláng— tejforralás— Om­ nia— közben— 00—beretva— tus— Cogate— törkő, mindeközben a hideg megborzongatta. — Remélhetem, hogy ma hagysz a kávéból? — kérdezi a királyasz­ szony. Szerelem már nem motivál, a hangsúly, az él régi. — Persze, kedves — bólintja a Didergő Király. — Persze, persze. Bundáskenyér— tea— citromnyomó— kiugrasztott citrommagok: Te rántottét kérsz, kedves? Tudniillik, ha bundáskenyeret készített a királyi férj, asszonya rántottát kívánt. Indul ő füstölögve. Első cigarettáját, Vanda királyasszony első mondatát szíjja . Megteremtve véle a távozás boldogságát. A z út első harmada elfogy lába alól, mire a csikkek földre kerülnek, de ekkor kristályos levegő áramlik, tölti melle vékáját, és érzi: Eridanus! Va­ lami van a levegőben! Eridanus! II. Gyöngy az idő, vándorol. A vándorlás is gyöngy: így vándorol. A távoli Vadas-hegy birkanyája is gyöngy, már elszívta első ciga­ rettáját, asszonya mondatát, korai kelést, korai indulást; gyöngyöt simított gyomrába a hajnal első korty pálinkája, ez is gyöngy, s az is, hogy erőt érez magában, ha kedve támad, futva teszi meg a következő kilométereket a sétányon, a Lókos fűzekkel, platánköly­ kökkel szegélyezett partján. Most nem jut eszébe; rabló kése volna gyöngyei ellen: hányszor járták meg Vandával ezt a partot, hányszor és hány fűz alatt bon­ tották le szerelmük kagylóját, vették tenyerükbe szerelmük gyöngyét Nem küzd ellene, hogy a szarkafészkes fűz látványától első ná­ szuk jusson eszébe: „Tehetetlen ember hazudik!” , ami gyöngy volt gyomrunkba telepszik, s marad, csak rontás van rája mondva, az idő egyszer megindul, lerántja a mondást, haragosan vesszőt csat­ togtat hátunkon. Í gy szerénykedett a Didergő Király, eltitkolva Joó Katalin előtt a „minden dolgok lényegét”. Ebből aztán szegény Joó Katalin érthetett bármit, csak azt nem, hogy a Didergő K irály hul­ lámvölgybe került asszonyával, két fiával, s a világgal. „Letjobb kiveretése a rossznak” , mondja majd néhány hét múl­ va vén berakónője: „Csovánnyal kétszer segge partjára csapni, megkenni szenteltvízzel écaka, amikor nem tudja!” De kit kell csalánba vetni? Didergő K irály fejében Vandához nem kapcsolható, de a berakónő csak ismeri az életet, ha mondta, akkor valakit büntetni kellene, morfondírozik majd a Didergő Király. De hát Vandát? Épp Vandát? Dehogyis bántaná meg ő két gyönyörű fia anyját! Tudja, a munka rettenetes, két bolond kis kö­ lyök égeti, akár a láng. S, hogy nem ezt ííígérte! Nem ezt ígérte ő, tudja keményen, dehát mit lehet tenni, öt év még nem egy élet, a változásnak most kell, kellene bekövet­ keznie... De nyomorultak lettek egy kicsit, mintha beágyazódott volna gyöngyük sok csúf nap ölébe... Gyöngy az idő, poroszkál. A poroszkálás is gyöngy, s a gyöngy hajnali pálinkától gyöngy dallamok jutnak eszébe, mosolyogva du­ dorász. Lépteit, könnyű, bandukoló lépteit ritmushoz igazítja. Gyöngy a lenge szél is, a felfelé kúszó nap is. Szereti nyári sétáit, ingébe kapaszkodik a szél, megmosdatja, megtisztítja az éjszaka porától, kedvetlen és gyakori szűzességétől. Korai az idő, tövig húzott fékkel halad, mint a kocsisok, ha sze­ net szállítanak lefelé, bikanagy muraközi lovakon. A lány még szűri a tejet. Néhány perc, talán még tíz is, mire eléri a Lókos fölött átlépő semmi kis vasúti hidat. Ott nem szívesen vár a Didergő Király. Ott jobbra a szarkafészkes fűz, ott a szétszórt kagylók. Egyedül meg­ látja, megnézi, megforgatja, megsiratja. Inkább itt ül le és marad gyönyörködve.., Kicsi! Kicsi! Kicsi! mondogatja a Didergő K irály halk hangok­ kal, érzéssel teli, melyek úgy ülhettek a kicsi lány markában, oly szívet melengetőn, mint a néhány napos, puha, pici csirkék, s hang­ juk: csvi, csvy, cshy — , barátságot költ a hallgatóban. Ó, hát mi másra való vón a rózsa, ha nem illatismerő orr issza áradatát. Ezzel, mint majd később kiderül, semmi rosszat, rémítőt nem mondott a Dideregő Király, hacsak a sóhaj nem rejti: Márton ho­ gyan bonti szét ezernyi ízedet kisvirág? A hajnali nedves fűben fetrengve elégedettségünkben: mulatunk Kárász Marcin, a nagykezű, fekete vasutason —, vajszínű Zsigáját mossa. Szombat lévén szerelméhez (Joó Katalin) igyekszik reggeli után. De mi látjuk Joó Katalint, száz méter és eléri a semmi kis hidat, megcsókolja a Didergő Királyt ma reggel is. De azért nézzük az áttételt: Vasutas vasúton! Úgy teszünk, mintha elfeledkeznénk róla, mifélék voltunk húsz­ évesen. Hogy szó, de miféle szó, kérem, a szerelem. Fejünkbe áll vén grafikusbarátunk bánata: „M i már csak totyogunk, H istori! K o l­ duljuk a szerelmet, barátom! Húsz alatt! K i tárgyal velünk húsz alatt?” Tulajdonképpen nem tévedett sokat. Mi, a szerelmet kiszol­ gáltak, már nehezen tévedünk, de éveink múlnak... Ezt is arattuk. A hajnal nagy segítség, az ember ne számolja el magát. A z a megereszkedett bőr! Karikás szemek! Nézzük korábbi áttételünket: VASÚTON, s VA SU TA S ; Joó K a ­ talin ballag a vasúton, melyet fűzek kísérnek. Puha, kellemes fű. A fű tehát kellemes és puha, ha harmatos is. 15 �Ez nem munkahely! Ez nem berakónő betanítása! Pipacsokkal teli rét. Sarjúval. Néhány hangyaboly, távol vakondtúrások, amott traktor vesztet­ te sárkoloncok megkeményedve, gömbölyűen az esőtől. Kévánás a Didergő Király dús szemöldöke alatt. Dús ölében. A kislány — Joó Katalin — ott ül nagy baja buja fűve köze­ pén. Ha tudná, ha látná (szép törvényem — H.) mit rejt a pipacs, mit a kankalin, amott néhány korai búzavirág: kevesebbet moso­ lyogna. Kezét maga kezében tartaná, melle nem érintené a Didergő Királyét, a Didergő K irály kőkemény férfimellét, mely „ízeket, illa­ tokat” ismerő. Szárnyat épít bölcs szavakból. Hantot szűzi vérnek, búcsúzó balladát, aranyágat, violát. Joó * Katalinnak örömöt, csodát. Dalok, játszik, szárnyal, ha a csapat látná, tanulhatna csodál­ kozva. Maga ropja, reklám nélkül. Rég v ítt kardja, a rozsda néhol megfogta, megmarta, nem bízott élében, de már fénylik, villog. Fénybe tartja, hadd lásson, hadd járja át a napot szikrája. A Kicsi szép. Persze szép. Hogy került volna csúf szűz a Di­ dergő Király mellé! Szeme hegyi kút, amikor még nem járják át növények. A jka virág. Sudár testét szélvihar meg nem lengeti, le­ velét nem szaggatja... III. Még nedves cipője orra, térde zöld, amikor megérkezik és fe l­ áll a dombra, kiveszi kezét zsebéből, elsimítja arcát a bosszúságot, felk iált: — Jó reggelt, urak! — Szevasz, király! — zúg a csarnok a domb körül, a gépek hang­ ja törpén zugba húzódik. Ma is, mint minden reggel, megborzongatja a köszöntés tüze a Didergő Királyt. Végigszánt hátán. Egy darabig nem szól, aztán va­ lahol egy füstölgő cigarettát lát meg, valamelyik festékes kézben, tizedmásodperc alatt elmúlik a meghatottság: — Gyalog! — kiált a segédmunkásra. — Ide, hozzám! A férfi finoman egymás mellé helyezi — vonalba — lábát. — K i mondta, hogy dohányozni lehet a munkaterületen? — harsog a Didergő Király. — Nem volt időm kimenni, k irály... — mondja a gyalog, szét_ tárja karját. — A z embernek ki kell bírnia azt az időt, míg nem engedhet a szenvedélynek, fiú! Te nem így gondolod? Kihez vagy beosztva? — Mindenki dohányzik munka közben, király. Mindenki, csak te nem tudod. — Miért, fiú? Miért? Hát föl akarjátok gyújtani a csarnokot? Leül a székébe: Asszentségit! Ezt nem várta, azért ez mégis disznóság. Kurvák! Röpgyűlés, röpgyűlés, röpgy... Most? Most! Rögtön! — Fiúk, nem tart soká, azt akarom, csak három percet álljon a gép. A mérgemet hirtelen lenyeltem, megoldást keresünk. De azt szeretném, ha megjegyeznétek, disznóság szándékosan ellenemre dolgozni, számtalanszor kértem a csapatot, hogy ne dohányozzék idebent. De, hogy a kérés nem ért célt, és a megszokás lényegesen nagyobb hatalom bármi másnál, nem is reménykedem benne, hogy ezután megálljátok. Tehát, ha nincs nagyfőnök, nincs közelben a P lé­ bános Úr, rágyújthattok. Csikkeket persze eltüntetni: viszont a csa­ pat tizenhat tagja a mai napon megalakítja az üzem önkéntes tűz­ oltócsapatát. Ezzel tartozunk a tűz lehetőségének, ti ennyivel tar­ toztok nekem. Becsaptatok, becsaptatok, fiú k ... Ez szomorú. Ja és mit szóltok hozzá, ha megnyerjük az őszi járási tűzoltóversenyt? — Nyerjük! N y e rj...! Nyer! — Oké, urak! Heti két edzés. Én leszek a főtűzoltó... Képessége, tehetsége, vezetési készsége... kong fejében a kis­ harang, játsza századszor a Plébános Ú r szavait, mellyel levette lá­ báról, mellyel ő láblevéve levette saját magát remek masinájáról, aztán megsiratta. Tehetsége, vezetési készsége, remek szeme, kiállása, hibákra rápillantó! Ilyen embert nem engedhetek puszta gépmun­ kásként tevékenykedni, soha nem bocsátanárn meg magamnak, ha nem kísérleteznénk, nem tennénk vezetési kísérletet. Hetekbe került, míg kemény munkával mindenkit elmart gé­ péről. Egyedül maradva, úgy bánt vele, mint a kisfiával, testvéré­ vel, minden óhaját figyelte, minden kívánságát azonnal teljesítette. És a gép neki szolgált. Reggel pöccent. Nem vadultak rajta inasok, sem pénzvadász kismesterek, akik csak hajtják a gépet, hogy a norma fölött álljanak meg, nem törődve vele, hol sír a gép, miért nyöszörög. A jó berakónő fél siker. Jól idomított nőszemély többet ér hat darab közepes kollégánál, bármilyen jó kocsmacimborák is. Vénasszonyból igazi, szája íze sze­ rinti nőt fabrikálni lehetetlenség. Fiatalhoz meg nagy türelem kell. A gyereknevelés nem erőssége, de nem volt választása. Nőt betörni pont úgy kell, ahogy gépet szoktat tisztességre az ember. Kemény kézzel lepucoválni a sallangot, fölösleget, csak és csak! Magunk ellen is! Ha kell, durva hanggal, alkalmanként egy seggberúgás se árt meg. Ugyanígy a dicséret, mely gyereklánynál annyit tesz, mint az egészen friss fiatalasszony tizedik ebédjének jóízű falatozása. Látni kell benne a szívet. Mosolyogni kell. Okos, 16 félreérthetetlen mozdulattal fejtetőt simogatni. Netán játékosan há­ tat döngetni. A z egy ember kedvéért, ha látható alkatában a jó be­ rakónő lehetősége, érdemes változtatni az esetleg más alkalommal már bevált módszereken: ezt mindenki maga tudja, mindenki m a­ ga birtokát építi. A melegért amit lehet, meg kell tenni, hiszen egymás mellett dolgoznak majd, munkatársakká válnak, többet lesznek együtt, mint házastársukkal, szeretőjükkel. Minden napon arra vannak ítélve, ha tetszik, ha nem: elviseljék egymást, s a nyolc órát. Í gy tehát: — Nem ugatunk a berakónővel, kicsi fiú! Ő keresi a pénzünket! Nem ­ igaz? — Nem ugatunk a gépmesterrel, nagylány! Ő a pénzünket ke­ resi, nemigaz? Szentencia csapatunk számára. És az uszálynak. — Dudá! Dudá! Dududá! — ezt mondjuk a Plébános Ú rnak, természetes kedvességgel, okos nyugalommal, még akkor is, ha os­ tobán döccen rég tiszta munkafolyamunk közepébe. Ha bajt kever­ ne, vezetőnk, aki barátunk: el fogja intézni! A ki velünk van! — Dógozni, fiúk! Dógozni! Lányokkal vigyázni! H a jjj! Hesss! A csapat induláskor még vigyorodik. Lehet, kérjük tiszteletvel, hogy ma sem sikerült megcsípni Joó Katalint királyunknak? Abbija meglehet. De nézzük csak a térgyit, könyökit! Ott más mutatja ma­ gát, de „lehet, hogy nem volt szerencsés a megcsípettetés? Kérjük tiszteletvei” ! — Hogy lesz? — ordít a szélrózsával induló csapat hátára. Ritmikájuk, sarkuk, szemük egy koreográfiával kiosztott: ezzel fordulnak: — Megnyerjük, király! — Hogyan!? — Száz lépéssel, király! — Mert?! — Szeretünk téged, te vagy a legjobb! Letörlik a vigyor félelmét. Rohadó banda, ahol kinevetnek... A z új lány nem szeret mosakodni, munkaruhája méterekről nyil­ vánvaló illatokkal fertőzi a gép tiszta olaj- és kellemes festékszagú levegőjét: akinek a vére nyomdász, annak a nyomdafesték szaga nyugtató, békítő, mint erdésznek virágzáskor az akácé! Először pél­ dául, szolid üzenettel figyelmeztetjük. Nem lehet rosszabb, mintha az első napokon örök időkre szóló sértéssel terheljük kapcsolatunkat. A Didergő Király praxisában néhányszor előfordult már, de még ma is pironkodik, ha szeme elé kerül a szemrehányó nézés, örökös gyűlölet. „Hiszen, az okosabb én vagyok! Nékem kell tudni a kö­ vetkező lépcső f elméreteit!” Több oknál fogva szükségeltetik az említett figyelmesség. 1. Ahonnan a lány gépre került, a levegő egyéb telítettsége m i­ att nemhogy zavaró nem volt a munkaruha bűze, hanem nem is érezte meg senki. (Ism erve Eridanus üzemeit — bizonyíték nélkül fo ­ gadunk a Didergő Király szavára! H.) És miért nem veszi észre még mindig, amikor meg kellene már éreznie? A beidegződés! Emlékezzünk arra az időre, amikor albérletünket csak a szeretőnk tette rendbe, zokninkat szeretőnk mosta, és ha három napig nem nézett felénk: a zokninkat bevágtuk az ágy alá lefekvés előtt. Most: asszonyunk van. Mondjuk néhány hete, hónapja. Lakásunk van, kék csempés fürdőszoba, de a mozdulatunk egyszerűsége nem változott: nézzük a Híradót, várjuk a forduló összefoglalóját: besederjük lapo­ san a zoknit. Nem is vesszük észre. Innen indulva megértjük a lányt, figyelmesek vagyunk, figyel­ meseknek kell lennünk. Mint asszonyunk a tízszeri figyelmeztetéssel, legalább!, mi is igyekszünk türelmünkkel változtatni áldatlan hely­ zetünkön! A figyelmesség és türelem dicsérete: minden nyugalomban át­ adott tudásunk rózsásan gyümölcsözik. Ha a lány fél, mondataink magva helyett arra koncentrál, mikor kezdünk üvölteni: tíz mise elhangzása után is csak ott tart, vagy még ott sem, mint gépre ke­ rülése előtt. Erre fölösleges példát keríteni. Hihető a türelem gyö­ nyörű gyümölcse. Ha nem így lenne, a nép nem szabott volna mon­ dást rá: A türelem rózsát terem ! „M i türelmünk, mi rózsája...” Látjuk a Didergő Királyt. A gond el nem kerülheti. Mert fe ­ jén megállt: mi lépünk néhányat. Szívünkbe zárva visszük a félel­ met: Ha leveti a pályakezdést, hogy veti le a hatalmat, a megdön­ tött rekordok emlékét!? Rettenetes érzéseink valának a pályakezdésről: idegen göncök idegen fénye! Tükörbe pillantunk: ingünk Jegenyéé; mellünk bolyha Renáé; láncunk asszonyunké, többszöri felszólítás ellenére. De a szúnyog­ csípés ádámcsutkánk alatt — az asztán emmink! A Lókos igaz tü­ kör. Hazugság messze kerüli. Mi másképp kurziválunk — Megengedünk magunknak egy-egy hangzatos betűt is — Szedő úr ugyan szentségel : „Klaviatúrába rekkenjen ujja véknya!” és „A cseresznyét persze otthon felejtette a Historikás úr, ha jól látom !” Ezzel a Karcsika fogadott bennünket, sajnáltuk a dolgot, de tanul­ ságos példa... IV. Későn ugyan, de beszélünk nyomdánk nyelvezetéről. Csodálatos Üzemünknek — bárha egyéb munkahelyet felülete­ sen ismerünk csupán — speciálisan fejlett nyelve támadt, alakult, mely nyelvnek közelébe se kerülhet, mondjuk, egy szerelőműhelyé. �— Ha puszta jelzés a vélemény: brummogás, nyöszörgés, vagy egy korty pálinka hideg pillantás kíséretében: a teljes mondatot vala­ mennyi összetevőjével érti az öreg nyomdász... Statuáljunk példát Kanász főnyomdász úr kollekciójából, a könnyebb megértés kedvéért. Tehát, Kanász úr egy napon háromszor elmondja a következő mondatot: Egy darab, szólt az arab. Először déli tizenkettő előtt három perccel: egydarabszóltazarab. Ott állnak négyen a pöcfociasztal körül, s a mondat a sörmeccs első gólját jelenti. S mert a szünet és a verzál leesik ebben a helyzet­ ben, bárki pontosan így értelmezi: Kanász urat asszonya a legutolsó krajcárról is elszámoltatja, neki nagyon fontos megnyernie a sör­ meccset, ha veszít, kölcsön kell kérnie. Nincs a mondat közt levegő­ vétel, mert a szuszogás, különösen az elégedett szuszogás figyelmet von el (vonna el) az ellenakció szemmel és rátartással hárító pilla­ nataiból. A MÁSODIK, a Hétfői Konferenciát követő Termelési Értekez­ leten hangzik el, ahol az események nem követik ritmikájukkal a szív játékos, a lélek követelő tempóját. Í gy dörmög Kanász úr: Egy darab — ― ― szólt az arab! A negyedéves terv teljesítését elmuuulasztató akadályok ecsete­ lése közben három hosszú, lélekemelő szippantás nyomdánk levegő­ jéből, közben megsimítja szakállát, mosolyog, de nem marad ki semmi. Nem marad ki semmi a világon, amit ne tudna Kanász úr, és amit ne tudna mellette a nyomdász urak serege. N em kap gólt! Ugyan! K i lőné? S ha lőné, ki adná meg? Kanász úr mindent tud nyomdánkról, sokkal többet, mint a Hétfői Konferencia résztvevői, egyetemben: Plébános Úr, Üzemi Négyszög, valamint a Vezér. Azért ne essünk át a ló túlsó felére. A három könnyed, hosszas szippantás azért nem százhárom, mert jó, ha az ember figyel, ha megtámadnák, vállból kontrázhasson. Bár a beszéd — kár — nem több BESZÉDnél. Í gy, a kontra se több KO NTRÁ-nál. A javaslatok, tervek, bár­ mily okosak levének, az imént rajzolt B.-nek, vagy K.-nak tűnnek. S az eredmény: 0. Í gy is, úgy is, amúgy is. „Terveink igazolják fejlesztési programunkat, elért eredménye­ inket, az építő szándékú, kemény kritikák szívünkhöz szólanak!” Végül is, mit jelent a szünet a mondatban : NYÖGJÉTEK M Á R KI, HOGY A Z IDÉN SE LESZ NYERESÉG!” A harmadik verzió: Illetlenség volna, ha elfeledkeznénk egy mindezeknél lazább lehetőségről, melyet mindannyian i smerünk: J Á T É K K Ö ZB E N A Z EM BER M OND, A M IT A K A R ! A MUNKA D Ö N T! V. — Am i a Zöldéknek harminchat, nékünk hatvanhat! — Jó. Ez remek! — mondja a Didergő K irály elégedetten. — Am i a tavali jó, Vereséké, a százas, nékünk százhatvanhat! — Ez a legtöbb!? — A legnagyobb! Éljen a király! — Éljen a királyunk! — zúgja a kar, dübörgő eridanusi part fekete viharban. Becsukja a nyilvántartások tömbjét. A megengedett dohányzás­ sal nyerünk három százalékot, m inim a! És megnyerjük a járási ver­ senyt! Minima! Kérem, kérem, kérem, mondogatja a kisharang újra. Én érzem kényelmetlenül magam! Hát nem érti? Segíteni akarom lehetőségei kihasználásában! Igazán hálás vagyok, de szívesebben maradok, ha már ennyit küzdöttem vele, míg olyan lett, am ilyen... mondta a Didergő Király a Plébános Úrnak. Kedves, mosolygós volt az arca, orra mellett futó két ránc még mókázott is, bizonyítandó kedvességét, de egy füst alatt elhatározásának karakánságát. A Plébános Úr úgy tett, mintha elismerte volna jogát a vá ­ lasztáshoz és szintén mosolyogva, de szendén, mint az öreg papok, ha bizonyíthatatlanra kérnek tőlük bizonyítékot — elhagyta a Di­ dergő Király gépét, a Didergő K irály csarnokát, fitymáló és brüm­ mögő nézések közepette; nem örvendhetett közimádatnak. Bár köz­ imádatnak örvendett. , A Didergő K irály Plébános Úr távoztával felmászott szeretett gépének legeslegtetejére, feje fölött ernyőnyi kartont szétnyitván, nyújtott, hosszú karjaival úgy formálván, hogy nagy testének súlya légellenállásba vesszen, rettenetes csatakiáltással festékes, olajos, mondhatni, bőven mocskos betonplacc felé vette irányát. Lazán le­ érkezvén fülének oly kedves hangján csattogó Brillantja mellé, megcsókolván a lány feje búbját, aztán nózija hegyét, erős álla me­ redélyét, mely erőszakos alkatot engedett sejtetni, közben a lány ne­ vetett, ó! hogyne is nevetne, már elfeledve a betanulás gyötrelme, már szeretet lopódzott szívébe, a Didergő K irály irányulatába, kü­ lönösképp fizetésnapokon, hála is, nem csak szeretet, melegség s egyéb. És a nevetés, míg megtörtént, szájszag karcolta a Didergő K irály orrát, nem istentelen, de nem is elviselhető — kedvét nem rongálta, boldogságát nem érhette nyert csata után. Megsimította kedves gépét újfent néhányszor, hallgatván dübör­ gését, úgy érezte: Így van értelme az életnek! A z ember megvédi har­ ca eredményeit! Munkája gyümölcsét, rubintját, aranyát... Bordája mögött szerelem ropta: maga szerelme, maga bordája, lelke, maga öröme, öröme, öröme... Hatvanhat mozdulattal igazította be a következő munkát száz­ hatvanhat helyett: óriási cafffrangokkal kezén, lágy rövidítések, így: gyhyíí, gyí, gyhyaaááóó... Már járatta a gépet, nem mosta meg rendesen bíbor után, vörös következett az Egyesült Izzónak, és ha így van, marhaság mosni, időveszteség. Még nem já rt le a selejt, de a lemez belőve, a festék száraz-járatban lassacskán beáll, küldönc érkezik, a Didergő Királyt fölrendelik az emeletre! Balérzetek kerülgetik! A Plébános Úr nem várta meg: csak a levél, pecséttel, aláírással, szép borítékban: Mt. 35. § (1). A dolgozó — indokolt esetben — munkakörébe nem tartozó munkát is köteles átmenetileg ellátni. Ez azonban beosztására, korára, egészségi állapotára vagy egyéb körülményeire tekintettel reá aránytalan sérelemmel nem járhat, és nem sértheti eredeti munkaköre szerinti munkabéréhez való jogát. — Harcolj! — mondta huszárosan a küldönc, amikor felállva egy székre, válla fölött olvasva végére ért ő is a soroknak. — Fúj bele a seggembe, bikmag! — mondta a Didergő Király, és biggyesztett. — Egy falatra megeszlek benneteket! Csak nézd, micsu­ da bál kerül ebből! VI. A Didergő K irály döntögette a rekordokat. Amatőr síző a kapukat. Csattantak, puffantak, fügyöltek, ahogy utolsó szalmaszálként beléjük kapaszkodott a szél. De már nincs segítség, sehol nincs segítség. A z ­ tán dörögtek, mint a szélvész kara aranyat érő májusi esőt megelőzve, és mint később is: lemaradva. Most ugyan már sehol májusi eső, így csak porban puffanhatnak, porban porolhatnak a rekordok, melyeket dörögve döntöget a Didergő Király. Kemény, inas munkáskézzel. Vérhólyagok és vízhólyagok dics­ telen nyoma ujjak tövén lapulva. Ezért félig csukott tenyérrel nyújt kezet, ott, az utolsó pillanatban nyitja, amikor a másik tenyér már várja, már kitárva, szem a szembe: keményen, férfiasan, puhán, nőiesen, kedvesen, bájologva. Akárhogyan. Itt, ebben a pillanatban már sehol szemek, hólyagok, egyéb férfiasság: a Didergő K irály mellén sze­ lídíti a legújabb gratulációt, lazán combjára engedi, hadd csorogjon sarka alá. Gratulációból nem „tőt” a csapat a Dimrov téren. Abból jutott eddig is bővibe. Asztalnál az Üzemi Négyszög, az Ellenőrkisasszony, háborújával a Didergő Király. A mozdulat, hogy fölpattan, benne lapul a c m b ­ jában, de még nem tesz semmit. — mondja a Plébános Úr. — ........ az Ellenőrkisasszony. — Itt! Itt ne tovább! Ne lépje túl! — kiált a Didergő Király. — Angyalom, maga vóna! — fényes, faragott klisé, mint bármilyen rang, kapcsolatban, kapcsolaton kívül: Didergő K irály szájából szépen csil­ log, nem karcos, nem bántó. — Maga majd megítéli? Angyalom! És maga Plébános Ú r, mellém állít valakit, aki nem tudja, mennyi négy ciceró? Hogy az nem négy hüvelyk?! Mulat a Didergő Király. Nem érzi át a helyzet komikáját, nem látja, hogy itt egyetlen fontos dolog van készülőben: elhúzni az időt, mert a Vezér nem utaltatta ki a pénzt a csapatnak. A por elülőben, a rekord, mely eldőlt, már betemetődőben, az asztalt hamu lepi, mint a hó, s a Didergő K irály azt hiszi a REKORD szele kivetette — könnyeden, félvállról — a félig és félig se szívott cigarettákat a mértani pontossággal elhelyezett tárakból: ellent a nyer­ géből. Minden hiába: Plébános Úr csikkről gyújt rá. A z Özvegy halovány gúnnyal szemrevételezi a zavart Plébános Ú r ajakán, ujjain, halántéktájon a horpadást, mert „ebből a kurva ci­ garettából megint nem jön füst!” mondatot ismerve nem néznek már rá. A Didergő Király keményen ülhet: állnak figurái. Tudja, nincs dal, mellyel táncra perdíthetnék ellenére őket. Királya: büszkén. K irály­ nője: gőgösen. És ott a bástyák: szolgálatkészen, bármikor vérüket ontva a szár­ nyak oltalmáért. Mindenki mögötte áll, az egész rend karakánsága: első lépcső, mindig és mindenkor első lépcső. A haza védelménél nincs fontosabb! jelentette ki a Didergő K i­ rály a legutóbbi Birodalmi Gyűlésen, amikor hírét vette bizonyos torzsalkodássorozatnak: először a futók, aztán a gyalogok között, ké­ sőbb belekapcsolódtak a lovak, aztán az egész bagázs egymás ellen, mindenkinek volt rossz szava a másikra, tudták a gyenge, veszteség­ gel zárult áldozati játék valamennyi hibáját. Elég! csapott asztalra a Didergő K irály akkor, azon a Birodalmi Gyűlésen. Ne legyetek ostobák, barátaim! — ezt is gyakran használ­ ta. A barátaim kimondva többet jelent, mint a szó maga: szépen,szív­ hez szóló B-jével, morgó, de nem ellenséges A-jával, könnyed, alig kiejtett, félig-meddig raccsoló R-jével, és a nyelvterületet figyelembe vevő, nem pontos, de nyilvánvalóan é rezhető palóc lejtésű Á a szó közepén, és így tovább, lehűtésre kényszerítette a buzgó vérűeket, forrófejűeket. M iért bukott el a Nagy Római Birodalom? A belső széthúzó erő legyengítette, elsorvasztotta, mint az idő a homo sapiens farkát. Ha seggetekhez nyúltok, érezhetitek, nem a levegőbe beszélek, ott a maradék bizonyítékul. Miért zúgolódnak a futók? Miért háborognak a gyalogharcosok? És a pacikák? Szívemhez egyformán közel álltok! Nincs elvesztett csa­ ta! Mi ezt is megnyerjük! 17 �Itt felállt a dombra a Didergő K irály: K i volt az a merész, aki arcát ölti. Kék vagy zöld! mondja az Ellenőrkisasszony pillantására, terjeszteni bátorkodott egy elképzelt, és számomra lekicsinylő vi_ ki kell találni: K É K vagy ZÖLD, mert ez a Hétfői Konferencia koránt­ szont, mely köztem és a világos futó közt szövődött hír szerint?! Sze­ sem nyert pááárti, eltekintve néhány nyomorult pozícióelőnyszerző retném, barátaim, — itt ugyanaz a begyakorolt, céltudatos hangsor, sasszélépéstől. mint az imént — ha jelentkezik, nincs bántódás, megtorlás! Ritmust vált: keményen a Plébános Ú r homlokára támad. A rán­ cok nem keltenek részvétet benne, idegbeteg pislogás sem. A Didergő K irály huszárvágással főhelyre emelt egy bagatell, e l­ A Didergő Király szuszog. bagatellizált tiszta gondot, de most nem tehetett mást. Pénzről addig Káromkodik magában, rettenetesen, kackiásan, kifárasztja nyel­ nem beszélhetett, mig ki nem kényszerítette a Plébános Úr hét lakat­ vét, mert a csata lezajlásáig úriember modorában kénytelen társalogni. tal őrzött páncélszekrényéből, a következő Hétfői Konferencián. Idézzük fel az utolsó mondatot, mely három perce hangzott el az Nem jetlen tkezett az illető. Gyalog lehet, gondolta a Didergő K i­ Üzemi Négyszög vájt füle hallatára. (Ü. N.: Gazdasági vezető; M SZM P rály, olyan gyalog, aki kétszer állt fekete mezőn, mert elnéztem a helyi képviselet; SZB helyi képviselet; és egy nyuszi a K lSZ-kép­ kiírást, nem figyeltem eléggé. viselet.) Nem voltunk elég éberek, dalolta, fuvolázta ismeretlenül kemény A Plébános Úr emelkedett szólásra, hogy mély színekkel, laza önkritikáját: Nem voltunk elég éberek és megvárta, míg a szégyen ecsettel lefesse a Didergő K irály csapatának eredményeit, erényeit, átjárja valamennyi ízét, porcát, ekkor szemét lehunyta, szégyenkező megtett utat, elvégzett munkát, és azt a hihetetlen erőfeszítést, melyet pillantást keresett, valamint egy férfiököllel szétmorzsolásra váró fér­ csak az láthat, aki belülről érzi az Üzem ritmikáját — mindezt húsz fikönnycseppet férfiszeme férfiszarkalábának árkában. (Megható! N é­ perc alatt. hány hónap alatt így megtanulni az alapfogásokat! — H.) — Itt most ismertetésre nem kerülő gazdasági szempontok azon­ És újra felemelkedett a Didergő Király, erőt véve magán. Öklén ban megakadályozzák az Üzemi Négyszöget, abbeli tevékenységében, csillogott a férfigyöngy ezernyi morzsája, homlokán mélabú. Aztán hogy a kitűzött célprémium teljes összegét megszavazza a kétségtele­ végre, épp időben, még tartott a hullám tizenhat embere lelkében, po­ nül nagy eredményeket elért csoportnak... harakat, tálcákat megzendítve lecsapta öklét, esküdött imigyen: Í gé­ A Didergő K irály valami ilyet érzett szíve legmélyén, amikor nem rem tinéktek, barátaim, ettől a pillanattól kezdve olyan éber leszek, látta a borítékokat, hogy gyakorlatával megegyezőn kiossza emberei­ mint a vadászó fekete párduc, olyan hideg ellenségeinkkel szemben, nek. De nem hitt a szemének. Aztán, ahogy mellékkanyarokkal teltek mint a kélgyó, ígérem tinéktek, az éberségemet például állíthatjátok a percek, a forint meg épp csak szelet kapott, érzése haragjával egye_ eljövendő nemzedékek tanulásra áhítozó ifjonti szeme elé! Meghajtot­ nes arányban növekedésnek indult. ta fejét, leengedte öklét, és ott maradt állva, mintha már nemzedé­ kek sora térdepelne hangja hallatán. I t t tartunk most: A Didergő K irály káromkodik cefetül. Aztán: kilesett. Mégpedig észrevétlenül. Látta a lelkesen lángoló Tenyere izzad. tekinteteket, a bizodalmat hömpölyögve. Ekkor kitakarta a benne Szeme szikrát szór. rejlő keménységet: Bambaságában benne a hirtelen váltás. Fiúk, ha valaki ugatni mer rám, úgy ellátom a baját, hogy míg Homloka mögött félelem : M it mond az él, nyoma marad. Aki szemetet akar hordani, szóljon, aki nyakig a embereknek? szarban óhajt turkálni, úgyszintén, csak időben, mindig időben! V i­ lágos? Tizenhat: egy csapat. De tizennégy, sőt tizenkettő is egy csapat! Ebben a pillanatban nem köti semmi a székhez, felpattan, kirúgja Kérdezzétek börtönviselttől, melyik követ könnyebb szétverni! maga alól, hogy hatot bucskázik, arcába száguldó vértől kék a feje, Emberek! Eredményekkel bizonyíthatjuk egységünket! Nem en­ csíkos a homloka. gedhetünk a barbárok támadásainak! — Mit gondol, meddig hazudhatok az embereknek?! — üvölti. (Lazára vette a végét, jónak, hasznosnak találta a fordulatokat, A z Ellenőrkisasszony elfehéredik, lecsúszik a széken, melle asz­ hasonlatokat. — H.), talra omol. A z MSZMP-képviselet véknyában sarkantyú, húzná a csí­ kot lefelé a lépcsőn villámsebesen, kanyarokat szűken véve; az SZBTizenhatszor kettő összeverődő tenyér, százezer a helyiségben. képviselet mindenben igazat ad, miránk holnap nagy a szükség, és Éljen a király! Boldogságot a királynak, porba a rekordokkal! Zengett, holnap még tán nagyobb, nem veszíthetjük el tömegbázisunkat, és zúgott, harangszó sem hiányzott: csiling, csiling, kolomp, kolomp, így ha elveszítenénk vezetőink pártfogását, mivé lenne a világ?! Építő mondogatták a poharak, edények, egyebek. véleményünkkel odahatunk, ahol inognak a falak! A KISZ-képviselő Utoljára felemelkedett a Didergő K irály: homlokán lengedezett a nyuszinak rettenetesen fáj a foga, ki kellett volna húzatni már, ki fény, szétáradt a derű. kellett volna húzatni már, ki kellett volna húzatni már... valamennyi Mire való a sör, barátaim? odvas fogát, fogát, fogát, összes rohadó fogát, mert nem tud figyelni, Megigyuk! dörögték. nincs ereje figyelni, szegénynek. Arra koncentrál: a jobb kettesre. De És a pálinka? azért óvón megsimítja tekintetével a Didergő Királyt: Könnyű neked, Blankoljuk a sört eredmények örömébe! király! A szívem, ha akarod, a tiéd! Majd Május elsején megbeszéljük, És a munka? hej, a majálison! Elvégezzük! — Kérem ! De kérem, dekérem! — hebegi a Plébános Ú r székébe Hogyan?! nyomva. Száját tátsa, aki nézi! — Kérem ! De kérem, dekérem! — iscsorázgat az egyik képviselő. Hát a nők, mire valók? — Mennyi pénz van? — halkul keveset a Didergő Király, de még Megb... így is lökődik a hang egyik faltól a másikig, megnyugodni képtelen, H ejj! vágta el hatalmas hangon. hullámzik, akár a tenger árja, várható, hogy az asztal, akár egy sod­ Megcsípjük! ródó bárka, pamparamm, pamparamm... És a szüzek? — Ne mondja meg! Megnemondja! Hé! — kiált ki az Özvegynek. Megtanítsuk szerelemre! — Telefonálj le kedves az embereimnek. Miért mi? Lassan leereszt. Mert mi vagyunk a legjobbak, legügyesebbek, sarkunk alatt a Ablakban dohányzik. Nagyokat szí. Behorpad a homloka, ahogy világ! az imént a Plébános Úré. Most neki kell megmondania! Mi bizonyítja mindezt? — Mondja meg maga! Rekord porban! Rekord porban! Rekord porban! A z Ellenőrkisasszony pillantását most tengerkéknek, szerelmetes­ Hányszáz? nek találja. Borsódzik a háta. Ültetnivalól száraz szemeket. Kopog­ Százezer! Százezer! nak, potyognak a zengő csendben. Barátaim! kiáltotta a Didergő Király, arcán hagyva a fénylő masz_ Megállnak a szőnyeg szélén mind a tizenhatan. Olajosan, festé­ kot, szép szemet: Még egy bejelentéssel tartozom! Vártam volna vele, ha nem látom büszkeségeteket. Csöndesedjetek... kesen. Nézik a Didergő Királyt. Nincs kérdés tekintetükben, a „király” No, no, no, halljuk halljujukjuk... majd elintézi helyettük, ha valami „d ifi” kerekedett a viharban. — Kedves elvtársaim! — emelkedik fel a Plébános Ú r. — Kedves A következő fél év új munkaterületen köszönt reánk, vörösen, mint a hajnal. Kollégáim ! — Helyesbít gyorsan. — Azzal kell kezdenem, hogy üze­ Miaz, miaz, holmiaz???? münknek, sőt vállalatunknak sincs még egy ilyen nagy munkabírású, Betét. Betét, kedves barátaim. Itt aztán megmutathatjuk, mire va ­ nagy megbízhatóságú szocialista brigádja... gyunk képesek! Ne szálljék el a lomb kedvetekről, ne sirassátok ezt, — Tényeket — jegyzi meg halkan a Didergő Király. — Tényeket, tényeket, tényeket... — eldöntött dominósor kopog az amit most elhagyunk, folytassák az amatőrök, amit mi az úttörők út­ törői megnyitottunk számukra. Mi legyünk büszkék eredményeinkre, asztalok körül. — Tényeket, tényeket... — A z utóbbi hónapokban komoly anyagi befektetéssel új területe_ ne engedjük lankadni erőnket, holnap szükség lésen rá! ket szereztünk vállalatunk gazdasági felfutásának érdekében, mint Utasítás, kurva utasítás... kur... Nem utasítás, barátaim! Ne legyen félreértés szívetekben. Én nem önök is láthatták, gépeket vásároltunk, eddig veszteséges területeket módosított szervezéssel, új vezetéssel nyereségessé... vállaltam el! Ú gy léptem ki a Hétfői Konferenciáról, hogy megbeszé­ lem a csoporttal, mert nélkülük egy lépést sem tehetek. — Tényeket — jegyzi meg a Didergő Király. — Tényeket, tényeket, tényeket... — morogják a fiúk, a. hang ka­ Ígymás, ezmás, ezigen... nyarog a képviseletek széke körül, a pillantások nem kevésbé: Ha ti Nékünk ott kell állnunk, ahol legnagyobb a rés, ahol legvastagabb itt, a norma hol? Viszontpillantások bele a csapatba: Nyugodjatok meg, sugárban árad bé a sós tengervíz! Ezt a léket betömni a mi felada­ minden a legjobb úton halad, felépítjük szép hazánkat, dicső Magyar_ tunk! Nem! Kötelességünk! Itt lehalkult a Didergő Király hangja. országot... A kanyargók: Üljetek szépen, hozunk seggecskétek alá pár. Nem volt rossz, gondolta. Nem lehetett kihagyni ezt a pillanatot, nát, hüm? ki kellett lépni a porondra. Ha néhány napot várok, ki tudja... Válluk összeér. Csípejük is. Ők tizenhatan: kemény, olajos fatörzs. Benne az orrában az Ellenőrkisasszony szaga, hiába prüszköl a Di­ A Plébános Urat elérte a kétely. Már nem biztos a tényekben. M eg­ dergő Király. Hagyja áramolni, szabadon hagyja áramolni: közben oldást keres. megméri, átszámolja méreteit: fönt, lent, s a közbülsőket. Most szebbik 18 �— Tehát a tényeket, ha csak ezt kívánják. Pedig a jól elvégzett munka az anyagi honorálás mellett megérdemel néhány dicsérő szót, de ha nem akarják meghallgatni, legyen. Kollégák! Tiszta szívemből köszöntöm önöket a pontos, remek, hihetetlen rendszeretettel teljesí­ tett vállalásaik utolsó fázisa előtt. Már csak egyetlen dolog van hátra. A z Ellenőrkisasszony végignézi, jelenti a Központnak, hogy a kitűzött munkáért járó összeget a héten megkaphassák! A Didergő K irály elégedetten mosolyog, szeretné végigkocogtatni csapata valamennyi kobakját: Hát kell ide beszéd?! Látszik ez a mosoly, és a Plébános Ú r búcsúzóul megjegyzi: — És engedjék meg, hogy itt önök előtt gratuláljak remek, am­ biciózus, nagy tehetségű vezetőjükhöz, aki a legnehezebb pillanatokban sem vesztette el a fejét... A Didergő K irály belebrummog a markába. A fiúk látják, ők is belebrummognak markukba, mosolyogva. Megdöngetnék a Didergő K i­ rály hátát, vállát, de messze áll, a szőnyegen belül... — Szeretettel várjuk az Ellenőrkisasszonyt, kezitcsókolom, kezit­ csókolom... Majd a király, nem lehetnek itt bajok, van nékünk bizodalmunk, brummogva, mosolyogva távoznak, lengő olajszag, izzadtságszag, ro­ hadó tornacipők szaga marad utánuk, és hosszasan a brummogás, melyben a Didergő K irály felfedezte a hajóvontatók dalát, visszhan­ gozva Eridanus fenyőerdői, Eridanus sziklás ormai ajándékaként, és gyönyörűszépen. — Nyissunk ablakot, kérem — mondja a Plébános Úr, megtörölve homlokát. Igazán büdös van a helyiségben, de ő még bele is fáradt. — Tőtünk? — érdeklődik kedvesen mosolyogva a csapat: a Di­ dergő K irály felvette-e a minden rekordot megdöntött br. vez.-nek járó aranydukátot. — Tőtünk, persze. A Dimrov tér megteszi? — Tőtünk, tőtünk, tőtünk! — örvend a csapat. A fiúk feketék, mint az ördögök. A király a dombon, most újra elégedett: idejövet látta, drága Brillantja újfent összetörve. Kisbá­ rány, mondd mit arattál? teszi fel a kérdést az emeleten levő Plébános Úrnak. Lehetünk életünkben még egyszer művezetők? Valószínűtlen! És rendes munkások, aki felelősséggel tartozik a többiért is? Ez is. Soha nem voltunk rendes munkások. Kedves, csattogó Brillantunkon, ne­ vetve olajos, festékes kezünkön: imádtuk az érzést, hogy már csak néhány hónapunk van hátra. Most meg néha azt álmodjuk: tizenöt mozdulattal beigazítunk, még nem használtuk el a belövést, melyet remek lányunk bekészített: Brillantunk futó! Átlépünk szerencsétlen Endréhez a szomszéd Brillantra, vigyor­ gunk, hogy kínlódik szegény. Onnan átlépünk a szomszéd-szomszéd Brillantra. Gyönyörködünk Fecó úr egyszerű, csodálatosan célszerű mozdulataiban: ezt szerettük volna mindig, ellesni kezéből. Nehéz a rossz természet. Nagy teher... álmunk aztán elpattan szemünkből, akár vihar előtti vízben a buborék. Vízverte vízbuborék. A lányt, akivel annyit bajlódtunk: néha látjuk. Nem ismer meg bennünket. Nem tehetünk egyebet: mosolygunk keserűen. Nő lett a kislányból, igazi nő. Majd gyereket szül, és elfelejti első mesterét, arcun kkiesik kosarából. A z évek meg telnek visszafoghatatlanul. Szép melle az első gyerek után megereszkedik, tartását már csak fejünkben őrizzük... Ezt arattuk. M atyikó Sebestyén József Heg y község i to r Dr. Vajkai Aurélnak Fölakasztottuk-e mind a szobrokat?! Kinőhet-e újból lábuk és kezük? Süllyedő nyomok közt föllobogózva, söröskupakcsörgő torzó tekintetük! Szőlők, e nyitott temetőben algákkal teli lélegző kövek, ereim-zablája üres akvadukt, nyílözönébe tarlott göm b-fejek. . . Erdők hulladék kátránypapírja: esett vadak, abroncsos-fejfák— tőke-vágító csikorgó tenyérbe: fejsze éle! Uram , — a gyertyák! Gyökerek szétlőtt kerítésein cefreszagú medáliák — karókra ölt madárijesztő szerelem-fércek; sáncok, csont-gúlák! Rovancsra járnak — hány ezer éve? Dögcédulák, feslő könyv-gerincek, Rom-szerek. . . rokkan a kockás virradat: tuskón a kódex! Vasak a földben, de izmuk él! Nézem : a baglyok! Varieté-vázú járom alatt bábnyakláncos sirályrikkancsok! Fürdesz hajnali hírekben; örvény-kerékben lóként, aktaként, pannón térképpel platánok közt lépdelsz. . . Szilfák dér-fonatán hízó-idő, talpam alatt szétvert falak — piócák fekete serege! V II. Koszorút fon a Didergő K irály; „Lovat, szamarat, kecskét veszek, húzzátok szekerem!” — fűből, virágból. Ügyesek az ujjai, gyorsak. Bár rég tanulta, a mozdulatok belenőttek kezébe, van, amit nem felejt a Didergő Király. Hagyományos koszorút fon. Leányélettől búcsúzó leányok szép homlokára, sűrű hajára fejéket. Térdepelnek, amikor a színes, dalos fonatot elhelyezi: rezzenetlen arccal, a pillanathoz illő méltósággal. Borzonganak. A Didergő K irály elkönyveli, mint első bizonyítható eredményt. A borzongás profinak is nehéz, tudja ő ezt. A profiban is van érzés, tud_ ja, mi a szent. Mi a szentség. Nem meri felölteni, míg minden kötél el nem szakad. Megrázza fejét a Didergő K irály: nehogy elvetéljen a borzongás, asszonyát megkéri: Most, csak most az egyszer légy szíííves! Aztán megtörténik. Kezében tartja a fonattal Máriáéhoz hasonlatossá tett arcot. Nem keres hibát, repedést. Ajkat. Megleli. Nyújt a percen. Csodálatosnak találja. (Csodálatosnak találja... — H.) Feltámad a szél, csilingelnek a virágfejek, papsajtgömbök. Har­ sány ez a csengőszó, figyelmeztető: indulni kell. Még énekelnek a pacsirták, de a nap lemenőben, hosszú árnyékok fekszenek, készen az álomra. Házunk felé poroszkálunk, látjuk a Didergő Királyt, s közben e l­ játszogatunk a kérdéssel: Barátnőnket ágyban hagynánk-é ködös haj­ nali séta kedvéért, ha lenne? A zt hisszük, igen. Hiszen olyan ritka már, ha csak kedvünkre teszünk. Magunk hatalmas, óriási kedvére. Értünk már nem történnek dolgok, csak harc él, melyben részeltetünk. A lejtőn még utoljára elcsúszunk: rossz cipőt húztunk! Egy zsombék farcsontunkon keresztül figyelmeztet: ha így, ha úgy, de haladunk. Á g a k ‚ csontok között Akácos álé vágtat tüdőmbe, pandalló mezőn ívó gyermekkorom — jégvesztén hóember-tüsszög s leír a tavasz a nyájas Napon. H A L É R T akvárium ba: micsoda út? R á n g u n k !... Beton-réteken von harácsot: Sióköldökzsinórom — Európa döngeti szívem, hullámok sebén a rácsot. Mennybéli öltönyöm házon, ólakon — bennszülött mosoly köröz poháron, hurrázó szájak rajtam, jóllakón. Kányák fekete kesztyűi a fákon! 19 �G u lyá s M ihály H áború volt... — Elment az eszük?! Ezt nem tehetik a jószágommal! A z asszony elállta az istállóajtót, keresztibe téve kezét, erősen markolta az ajtófélfát. A két katonaló felütötte fejét, mert. oda­ bentről nyerítés hallatszott, leplezetlen örömféle. A meghajszolt kincstári igavonók annyira fáradtak voltak, nem feleltek, orrl ikaik párát lövelltek; szemlátomást vacogtak a decemberi hidegtől. A kocsis közönyösen bámult maga elé, csak akkor mutatott némi ér­ deklődést, amikor gránát húzott el a falu felett. Ilyenkor önkénte­ lenül hátravetette fejét, s mi másra gondolhatott volna? Ha el­ trafálnák a szekeret... A ládákban a védőkupakkal ellátott aknák „véget vetnének a zenének” . A zászlós arca kivörösödött a méregtől. — Á lljon félre az útból! N e akarjon ujjat húzni a hadsereggel! — A lovak felé intett. — Vagy azt akarja, hogy kihányjuk a bú­ torát és a szobába állítsuk őket? Vegye tudomásul, azt is megte­ hetnénk — háború va n ! Már nemcsak az ágyúdörgést lehetett hallani, oly sűrűn ropog­ tak a kézifegyverek, mint amikor jég veri a pléhtetőt. A falu fö­ lött emelkedő dombtetőn húzódott az arcvonal. — A tehenem vemhes, a borjúm kicsi, a lovamnak csikója lesz — próbált érvelni az asszony. — Ne húzzuk az időt! — mordult a zászlós. — M it tátják a szájukat! — förmedt a két katonára. — Munkára! — Nem engedem! — sikította az asszony eszelősen. A zászlós elkapta a nő csuklóját, egyetlen erőteljes mozdulat­ tal elpenderítette az ajtóból. — A fene a koszosát! — üvöltötte. — Ú gy belerúgok, hogy felbüfögi az anyatejet! Elsőként a kocsis vette észre a sebes léptekkel közeledő férfit. Kétségbeesetten integetni kezdett neki, forduljon vissza, nehogy a zászlós szeme elé kerüljön. A zt is látta a kocsis, hogy a padlásról szállt alá, kettesével kapkodva lábát a létrafokon, s ruhája csupa szénatörmelék. Úristen! Mi lesz itt?! A férfi se látott, se hallott, arcán bősz elszántsággal vetette ma­ gát a zászlós és az asszony közé. — M it művel maga?! — kiáltotta vakmerően. — Hát szabad ezt csinálni?! Hát ember maga?! Én is voltam katona, tudom, mi a parancs, a civil lakosságot sanyargatni tilos! A tiszt összehúzott szemmel mérte végig a férfit, aki oly közel merészkedett hozzá, hogy orrát megcsapta az éretlen bor savany­ kás szaga. Bár két katona állt mellette szuronyos puskával, vagy nem bízott bennük, vagy megijedt a férfi harciasságától, rögtön elő­ kapta pisztolyát, csőre vágta, és a civil mellének szegezte. — Véletlenül nem katona most is?! A kocsisnak végigfutott hátán a hideg a zászlós hangjától, ha­ lálos fenyegetés feszült benne. — Láthatja, civil vagyok — vetette oda a férfi már-már nyeglén. — Mutassa a katonaigazolványát! — csattant a felszólítás. — Máris kötöm ki a jószágaimat — szólt esdeklőn az asszony. — Kötöm máris, csak... A zászlós már nem oda figyelt, arcán gúnyos vigyorral ismételte: — Ide a katonakönyvét! A kocsis tekintete a ládákon heverő puskájára tévedt. Öt golyó a tárban, egy is elég volna ennek a szarházinak, de a két szuro­ nyost most látja először, nem tudhatja, mi lakozik bennük, azt pe­ dig nem venné a szívére, hogy őket is a másvilágra küldje — egy életért három sok lenne. A férfi szemlátomást veszített harciasságából, arca elfehéredett, szeme rimánkodva tapadt hol az egyik, hol a másik szuronyosra, sőt a bakon ülő katona felé is küldött egy környörgő pillantást. B e­ látta, nincsen remény. Keze reszketve indult belső zsebe felé. — Motozzák meg! — csattant a parancs. A férfinál semmi más nem akadt, csak a katonakönyve. — Úgy, szóval, befejeztük a háborút, elbújtunk a szénában! — acsarogta dühös kutyaként a zászlós. — Hazaáruló bitang! Csak várj sorodra! Ha nem mondod el, hány katonaszökevény bújkál még a faluban, megdögölsz! — A katonákhoz fordult — Vezessék a fog­ lyot a parancsnokságra! A z asszony jajveszékelve borult a zászlós lába elé, kezét imásan összekulcsolta: — Ha Istent ismer, ne bántsa az uramat! — Fogja be a pofáját! A kocsis arra gondolt, talán az ő feleségével is így beszélnek, magyar a magyarral. Veszett kutya ez a zászlós, ebből a szeren­ csétlen flótásból mindent ki fog szedni — lesz itt sírás és fogaknak csikorgatása. A két katona csőre töltötte puskáját, s közrefogva a férfit, el­ indultak ki az udvarból. A z asszony rémülten eredt a nyomukba, de a zászlós vállon ragadta, a lakás ajtajáig vitte és belökte a pitvarba. A kocsis alig bírta türtőztetni magát — oda kellene húzni a p i­ szoknak... Mellékutcán haladtak ők hárman. A függönyök meglebbentek az ablakokon, asszonyok rémült arca mindenütt. — Vizelni kell — mondta a férfi elcsukló hangon. — Végezze el a dolgát — válaszolt az idősebb katona, miköz­ ben tekintete összevillant bajtársáéval. A fiatalabb alig észrevehe­ tően bólintott. Mindketten ugyanarra gondoltak, mert folytatták út­ 20 jukat, sőt, úgy tetszett, mintha szaporábban szedték volna a lábu­ kat. A férfi csakhamar beérte őket. Agyalágyult, morogta az idő­ sebb az orra alatt, s arra gondolt, ez a beszari alak gyászba borítja az egész falut, ha a tábori csendőrök kezelésbe veszik. Szerencsére a parancsnokság még messze van, addig csak k i­ eszelnek valamit, hogy megszabaduljanak foglyuktól. De hiába ma­ radoznak le, készakarva húzva az időt a rágyújtással, foglyuk nem tágít mellőlük, megáll, bevárja őket. A félelem elvette az eszét, vagy talán abban bízik, ha feladja bujkáló cimboráit, a zászlós futni hagyja. Nem tudja, milyen vérszomjas bitang a zászlós úr, esze ágába sincs beváltani ígéretét, neki minden katonaszökevény büdös kommunista, fán a helye vagy gödörben. A mellékutca hirtelen elfogyott a lábuk alól, a főutca követke­ zett, a halálba vezető célegyenes. Jobbra tágas lapály, melyet bok­ rok és fák szegélyeznek — azon túl a folyó, vizét már ellepték a fehérlő jégdarabok. A z idősebb katona hirtelen szembefordult a fogollyal. — Szedd a lábad, testvér! — A folyó felé mutatott. — Arra ni! A férfi hosszan mustrálta a katonák arcát. Nem hitt nekik. Mélyeket lélegzett. Hátra tett keze ökölbe szorult, izmai megfeszültek. — Menj már! Mire vársz?! — nógatta az idősebb. Irtózatos ütés csattant a fiatalabb arcán, az öregebbet ágyékon találta a rúgás. Mindketten elestek. A férfi futásnak eredt. A két katona pillanatok alatt magához tért. A fiatalabb felugrott, állva tü­ zelt a cikkcakkolva futó alakra, az idősebb hasra fordult, mindkét könyökét megvetette a földön, célzott, várva, hogy a férfi befejezze a kanyart, és meghúzza a ravaszt. A futó égnek csapta mindkét ke­ zét, lába vitte még keveset, és felbukott, néhány másodpercig v e r­ gődött. — Te is eressz bele egyet! — szólt a fiatalnak. Hallani lehetett a testbe csapódó lövedék tompa puffanását. A fiatalabb arcát tapogatta. — A keze istenit, de nagyot ütött! Kiköpött a földre, véres volt. A z idősebbet úgy kellett talpra segíteni, lába remegett. Keserű képet vágva, fanyarul nevetett. — Ha picit lejjebb rúg, összetöri a tojásaimat. No, gyerünk, nézzük meg, oszt, ha még van benne élet... Álltak a halott fölött, levett sapkával. A z idősebb törte meg a csendet. — Jól csináltad, testvér, minket is megkíméltél a hercehurcá­ tól. Halálod nem vesszük a lelkünkre. Eljárt volna a szád, ezért lőttünk le, testvér. Nyugodj békével! Elindultak visszafelé. Csakhamar a főutca fagyott rögein botor­ káltak. A z idősebb erősen sántított. A fiatalabb bedagadt arcának jobb oldalát véraláfutás csúfította. Így állítottak be a parancsnok­ ságra. A zászlós a fiatalabbnak hitt, az idősebbnek le kellett tolnia a nadrágját, úgy van-e, ahogy mondja. Jobb lába combtövében csú­ nya fekete folt látszott. A zászlós az asztalra könyökölt, hosszan mustrálta a két ka­ tonát. Nem, akkora ütést egymásnak nem adhattak, hogy álcázzák cselekedetüket, kivonják a rögtönítélő bíróság hatásköréből a katonaszökevényt. Bár ki tudja. „Huncut a paraszt, mihelyt egy arasz” . — Tudják, hogy kell egy foglyot kísérni? — kérdezte eréllyel. — Igenis, zászlós úr, alázatosan jelentem! — kapta össze magát a fiatalabb. — Három méter távolságra. — Hát akkor, hogy a nyavalyába üthette meg magukat?! — Átvert a piszok. A zt mondta, vizelni kell. Álltunk felette, és olyan hirtelen ugrott nekünk. — A puskát rajta kellett volna tartani. — Úgy tettünk, kérem alássan. Amikor engedtük magunk elé, püff. Egy ló se rúghatott volna meg különbül. Ha a zászlós úr kap ilyen frászt... bocsánat... szóval, egyből a földön álltam meg. En­ gem ember így még nem kapott szájon. — Kiköpött a padlóra, nyá­ la véres volt. — Itt ne köpködjön! — gurult méregbe a zászlós undorodva. — Nem otthon van. No, hordják el magukat! — Hirtelen visszaparan­ csolta a sarkon forduló katonákat. — Most pedig elmennek ahhoz a némberhez, hogy mi lett az urával: lelőtték, mint eg y kutyát. — P il­ lanatra eltűnődött. — Várjanak csak! Mutassák meg azt a dögöt. Amint az utolsó háznál lefordultak a legelőnek, a két katoná­ nak földbe gyökerezett a lába — a hulla eltűnt. — A z istenit! — szisszent a fiatalabb. — Pedig hótt volt már, ne lássam többé a gyerekeimet, ha nem mondok igazat. — Nem is fogja, ha nem kerül elő! — csattant a zászlós hangja. A tetthelyre siettek. Hatalmas vértócsa, a halott sehol. — Ez disznótól is származhat — lett egyre fenyegetőzőbb a zászlós. — Oszt a pofon meg a hasbarúgás? — feleselt a fiatal. — Csak nem gondolja a zászlós úr, hogy mi kevertünk le egymásnak? Ekko­ ra pofonért a legjobb cimborámat is ledurrantanám, le én. — Ha tőlem kapná, akkor is? — kérdezte a tiszt alattomosan. A katona kivágta a rezet: — Felettesemre semmi pénzért nem emelnék kezet, jelentem alá­ zatosan! A zászlós elégedett volt a válasszal. Szemügyre vette a terepet. A vértócsából cseppek jelezték, merre „ment” a halott. Hazafelé. S kisvártatva a lapálynak futó kert végében álltak, a nyomok erre vezettek. A kertkapu tárva-nyitva. A z udvaron ott állt a muníciós szekér, a ló meg a tehén kikötve egy-egy fához, letakarva pokróccal. Csakhamar az elsőházban álltak. A látványtól még a zászlós is elborzadt — az asszony is ott feküdt az ura mellett, rebbenetlen szemmel a mennyezetet nézte. �Belépett a kocsis, és kérdezetlenül sorolta: — Öreg emberek cipelték haza létrán. Ide fektették. A z asszony alig sírt, csak simogatta az ura arcát, oszt azt hajtogatta: én öltelek meg, édes egy uram, egyedül én ... Magára hagytam szegényt, hadd sirassa el emberét. Kimentem adni a lovaknak. Oszt amikor bekuk­ kantok, itt találom feküdve. A z t hittem, errefelé ez a szokás, így bú­ csúzik asszony az urától. De valami nem tetszett rajta, nem em el­ kedett a melle, ahogy elevennek szokott. A z asztalhoz lépett, felvette az ott álló poharat, és a zászlós orra alá dugta. — Szagolja meg, zászlós úr! — Nikotin. — Úgy bizony, zászlós úr, nikotin, ez bortermő vidék. De nézze csak meg a hasát — folytatta a kocsis lassúdad beszéddel. — Nem a méreg fújta fel, első gyerekét várta. Tetszik látni, zászlós úr, hár­ mat ütött egy csapásra. — Fogd be a pofád, mert oda kerülsz negyediknek! — ordította a zászlós, és pisztolytáskájához kapott. De azt nem lehetett olyan gyorsan előrántani, mint a bajonet­ tet — a két katona megkövülten meredt a kocsisra, amint villám ­ gyors mozdulattal mellbe szúrja rettegett parancsnokukat, aki hang­ talanul rogyott össze. Csendesen, természetes modorban szólott a kocsis: — No, testvérek, haljon meg az ötödik is. Hátat fordított nekik, ment ki az udvarra, lehorgasztott fővel. A kert felé vette útját, melyen úti bokrok és szomorúfüzek jelezték a folyó kanyargós partját. Nem nézett vissza, ballagott, mintha sétálni szottyant volna kedve. A két katona állt az udvar közepén dermesz­ tő tanácstalanságban. Ha lelövik, ki ad számot a zászlós haláláról, csakis ők ketten kerülhetnek bajba, hiszen a parancsnokságon töb­ ben is látták, hogy hárman indultak el, rajtuk fogják követelni. — Én nem lövök, testvér — mondta elszorult torokkal az idősebb. — A te gyerekeid már nagyok, megállnak a maguk lábán. Az enyéim aprók. K i keres nekik kenyeret? — Mondok én valamit, öcsém, menjünk jelenteni, hogy eltűnt a zászlós úr, aztán keresse más a tettest. A mi bajonettünk megvan. Hátha a kocsis is megmarad, oszt mi is megússzuk. Már el se ta­ lálnánk, messze van. — Lesz, ami lesz, induljunk — szánta el magát a fiatal. — Egyezzünk meg, mit fogunk mondani, nehogy összezavarodjunk. — Várj csak, eszembe jutott valami, lövöldözzünk utána, de ne­ hogy eltaláld, már biztos nem akar meghalni, fut majd, mint a nyúl. A z idősebb bólintott. — Hát ezt jól kieszelted. Majd azt mondjuk, leszúrta, aztán ránk­ csapta a szoba-, meg a konyhaajtót, oszt mire észbekaptunk, elisz­ kolt. Ez jó lesz? A fiatalabb nem felelt. Vállához kapta a puskát, és lőni kezdett. A z idősebb is ezt cselekedte. A kocsis már valóban nem akart meg­ halni, nyaka közé kapta a lábát, és csakhamar eltűnt a bokrok sű­ rűjében. Tábori csendőrök futottak be az udvarra. — A nyavalyát lövöldöztök itt?! — kiáltotta egy tagbaszakadt őrmester. A z idősebb haptákba vágta magát, puskájával tisztelgett és ré­ mült képet vágva, sorolni kezdte, mi történt. A csendőrök berontot­ tak a szobába, meresztették szemüket a három halottra. Idős és fia ­ tal egyaránt örült, hogy ezzel is megy az idő, a kocsis gázlóra lel, vagy átússza a folyót — átellenben már a senkiföldjén nyargal, a k i­ melegedett testre nem fagy rá a ruha, s ha szerencséje lesz, estére az oroszoknál vacsorázik. — Merre ment?! — Ott, annál a magas fánál tűnt el a szemünk elől — vágta rá a fiatalabb. — Gyerünk, fiúk! — kiáltotta az őrmester. Csakhamar felropogtak a puskák. A z idősebb örvendezett: — Hál istennek átért, különben elevenen hoznák vissza. Nicsak, hogy pocsékolják a muníciót, nekik nincs kiporciózva. Futástól megfáradva tért vissza az öt csendőr. — Elpucolt a disznó — mérgelődött az őrmester, majd a katonák­ ra rivallt. — Ti is megéritek a pénzeteket, hagyjátok leszúrni a fö ­ lötteseteket, mint valami disznót! — Alásan jelentem, nem számítottunk rá — , derült égből a v il­ lámcsapás! — védekezett az idősebb. A z őrmester öklét rázva, ordította: — Mentek ki az első vonalba! Gyerünk! Jó három óra telhetett el, amikor akna kezdett potyogni az ég­ ből. A z első a kert végébe csapott, magasra szökkentve a földet, a negyedik a halottas házba vágott. A két katona önkéntelenül leült a földre, kísérőjük, a géppisztolyos tábori csendőr is hátrafordult a meredek domboldalon. A kocsis „hazatalált” , gondolta az idősebb, összekacsintva a fiatalabbal. Odaszólt a csendőrnek: — Esküdni mernék rá, hogy a muníciós szekeret keresik. Mit gondol, eltalálják? Hirtelen megremegett alattuk a föld, a robbanás erejének szele végigsepert az akácoson, a törékeny száraz gallyak zörögve hulltak a nyakukba. A csendőr ijedtében megcsúszott, tehetetlenül gömbör­ gött lefelé, amíg megakadt egy fánál. A halottas ház összerogyott, maga alá temetve hullát, lovat. A két kikötött jószágot is darabokra tépte a robbanás. — Ezek aztán tudnak célozni — lökte oldalba társát a fiatal. A csendőr most tápászkodott fel, káromkodva tisztogatva ruhá­ ját. Messze vo lt még, nem hallhatta, mit mond az idősebb: — Tudom, a kocsiséban. — Ú gy jár az eszed, akár az enyém. A fiatalabb elgondolkozva folytatta: — Ennyi aknáért olyan menlevelet kap az oroszoktól, hogy ha­ záig meg se áll — , mi meg megyünk megdögölni. Talán már ágyba is dugták, vodkával itatják, nehogy tüdőgyulladást kapjon. — Só­ hajtott, vágyakozva fűzte hozzá. — Ő már befejezte a háborút. — Inkább mi is mentünk volna utána. A fiatalabb a fákba, bokrokba kapaszkodó csendőrt nézte. Kese­ rűen legyintett — eső után köpönyeg. Fél óra se telt bele, a tűzvonalban voltak, puskájukat az orosz állások felé fordítva, lőttek, mint a többi. Odaátról alig-alig vála­ szoltak, talán készakarva pocsékoltatták a lőszert a magyarokkal. Mintha parancsra történt volna, egyszerre némultak el a fegy­ verek. A fennsíkot szegélyező akácerdőből egy gallyrakás araszolt kifelé. Jól lehetett látni, mint peregnek le a gallyak a tankról. — No, testvér — jajdult fel az idősebb —, ez ellátja a bajunk! A magyar állások mögött feldörögtek az ágyúk, gránátok rob­ bantak a közeledő tank körül. Egyik el is találta, az acélóriás picit megremegett, aztán megállt. Ágyúcsöve alacsonyabbra ereszkedett. A puskák ott maradtak a lövészárok tetején, a katonák lekuporodtak — a tank gránátjai elzúgtak az állások fölött, az ütegekre zúdította tüzet. Hallani lehetett a felzúgó motorok dübörgését. A fiatalabb nem tudott ellenállni a csábításnak, jön-e vagy visszafordult, s kidugta fejét. Géppuskasorozat sepert végig a lövészárkokon. — No, testvér, te is letudtad a háborút — morogta az idősebb. Felnyúlt karabélyá­ ért és meggörnyedve futott az akácos felé vezető lövészárokban. A m i­ kor tekintete a folyón túli lapályra esett, a lélegzete is elakadt a ré­ mülettől — tankok közeledtek onnan is, mögéjük rejtőzve géppisz­ tolyos katonák trappoltak. A visszavonulási parancsot megelőzve az egész arcvonal futás­ nak eredt. A z idősebb katona nem szaladt. Megbújt egy gödörben. Puská­ jára feltűzte a bajonettet, és beütötte a földbe, fehér zsebkendőjét belehúzta a závárzatba. A katona, aki rátalált, olyan fiatal volt, akár gyereke is lehetett volna. Tekintete a frontkatonák tekintete volt, zord, már-már kegyetlen. A géppisztoly elsütőbillentyűjén levő mu­ tatóujja beszédesen vallott tanácstalanságáról. Hirtelen a földbe szúrt puskához lépett, kirántva záródugattyúját messzire hajította, és fa ­ képnél hagyta a felem elt kézzel toporgó magyart. — Tudod, most kinek a bőrében szeretnék lenni? 21 �Bódi Tóth Elemér M osoni szélben K ökényvirágzás Jog zúduló szélrohamban? Síkon kőnek, csiszolódjon. Hajoljon, ha ártéri fűz. Vicsorogjon faragott szörny esőt köpve a magasból. Havak hűvöse ég a sziromban, kökénybokorban iromba felhő. M a g o t a fé n yb ő l Jánossy Ferenc D ürgő táncban túzokkakas — fehér pehely — forgolódik, magyar álom, besenyő kar, német és szláv gondja pördül, mint a sipkák Lébény tornyán. Indulat a gyilkolásra — még dalt is — volt gyáva jogcím. K i őrzi az ég vetését, az elképedt virág szirmát, vagy a rónán rajzó méhet. Benne á llta k Benne álltak az asszonyok derékig, vagy térdig a vízben, a szálosalljai út mentén a tó nőtt, készült a kender. Bújt a nép kisded tükréhez, amikor Sztálin-gyertyák égtek, száradó medrét belepi most a hó, s minden szüleséget. Csak annyi tojást adjunk el, amennyi szájharmonikára kifutja, aztán menjünk haza, /mondtam. lm, az öröm ára. A bikák nem bírják az istállóban az idegent, föláll mind az ötven s tutul, mint a /gyárkémény. Népnél hol a határ? Ripittyára égne a ház, ha szikra érne a kőrishez. A távoli zaj hangosabban hallik, még b anga idő lesz. Potyadozunk. Bólintanak rá egyet, akik tudják a tényt. Ú gy remegett, mikor vitték az /asszonyt, mondják. Elhiszem, félt. 22 Képes helyéről Aquila János fürkészi stájer Alpesek öblét. festőművésznek Tavasz a fűben, tél a felhőben, mennybéli akt kél csillagvilágban. El-tovalibben, kezében ibrik, törökös kávé mindjárt kicsordul. Gyík fut Velemér csonkolt kövére s mint metszéspontban, megül Szentgotthárd. Nincs hova öntse, adja az égnek, festő vásznáról Ágneske elszállt. Egyidőben ég kökényvirágként dombján Doberdó, Szarmata-síkság. Felső határban maga is csillag, vetési varjak csőrébe nem fér. Sámán dal libben pillés bokorra, kökény tüskéje tűzi az égre. El-kikerülnék. Ej, ha lehoznák a halál magját mégis a fényből. �Az ironikus életform ató l a cinizm usig Az ironikus életforma — mégha morális szempontból is elemezzük — semmi esetre sem azonosítható egyszerűen magá­ val a cinikus magatartással; az előbbi ugyanis sokszorosan in­ dokolt mint az emberi magatartásmódok egyike, szorult hely­ zetben pedig jogos önvédelemnek látszik az ostobaság és az erő­ szak ellenében. A cinizmus azonban, amely fokozatosan keríti hatalmába az egyént, minden eszményt s bevett szokást keserű kiábrándultsággal zár ki magából; programja az összes értékek (elsősorban az erkölcsi értékek) tagadása vagy erőszakos relati­ vizálása, valóságos rendszerük önkényes felborítása. Bár e ter­ méketlen tagadás kikerülhetetlen következménye tartalmában azonos azzal, amit közkeletűen nihilizmusnak nevezünk, a ciniz­ mus gyökereit mégis elsősorban a torz emberi viszonyokban kell keresnünk. Ennek megjelenését akkor vesszük észre, ha az egyén számára az értelmes élet lehetősége minden jelentését elveszíti. Az élet különböző helyzeteiben — gyakran érezhető nyíltsággal, néha diszkréten, az eseményekhez szőtten — találkozunk a ci­ nizmus indítékaival. A z ifjúkori álmok valóra válthatatlansága, a lehetőségekkel való félbehagyott kísérletezés, amelyben utol­ jára villannak fel az értelmes élet maradék fényei, ugyanúgy a kifosztott ember magányát jelzik, mint a leggépiesebb rutinélet. Ezzel persze csak a jelenségek felszínéig jutottunk el, de ha fi­ gyelembe vesszük, hogy a cinikus életforma elvileg tagadja az értelmes tevékenység hatásának, társadalmat alakító és átala­ kító súlyának a lehetőségét, a mélyrehatóbb elemzés szükséges­ ségét aligha kell részletesebben magyaráznunk. A cinikus egyén megalkuvása, mely az üres aktivitás lep­ lezésében merül ki, mindenféle „élősdi” élet ultima ratiója. Ha abból a bizonyosságból indulunk ki, hogy egyrészt csakugyan szakadatlanul léteznek teljesen üres, céltalan és súlytalan bü­ rokratikus tevékenységi típusok, másrészt, hogy számos igaz, szenvedéllyel és tudással folytatott praxis közvetlenül az élet bajain mit sem változtat, a sommás kérdés sem maradhat el. Vagyis: akkor minek a nagy buzgalom. E jelszó jegyében köny­ nyen kerülhetnek egy nevezőre a cinikus életforma és az őszin­ te, bár sokszor naiv vagy felületes próbálkozások a világ lénye­ gének megragadására. Ugyanakkor a cinizmus másik dimen­ ziója az érzelmek elleni harccal is kapcsolatos. A cinikus egyén nem kis eltökéltséggel folytatja — a maga szempontjából követ­ kezetes — lázadását az érzelmek ellen. De vajon ki lehet-e búj­ ni az érzések „csapdájából” ? A megvető irónia ugyan sokszor jogos, ha abból indulunk ki, hogy számtalan ember vagy hazud­ ja az érzelmet, hogy maga előtt felmentést kapjon, vagy leta­ gadja azt; az érzelemellenesség azonban semmiképp sem fakadhat értelmes meggyőződésből. Mert ha az igazi érzelem valóban el­ kötelezettséget jelent, erősebbet a házassági és baráti hűségre vonatkozó összes filiszteri játékszabálynál, akkor az elkötele­ zettség (vagyis bizonyos értékek helyének rögzítése és azok vál­ lalása), illetve a cinikus életforma egymást kizáró tendenciák. A cinikus egyén a kockázatoktól és a feszültségektől való fé­ lelmében szintén következetlen marad. Látszólag rugalmas élet­ stílusa mindenkor arra irányul, hogy eleve kiküszöbölje életé­ ből a konfliktusokat, akár csak mint lehetőségeket is. Mint min­ den életténynek, ennek is strukturált szerkezete van, fokozatai, de valamennyi fokozata és szintje tartalmazza a megpróbálta­ tás, a helytállás és a katarzis lehetőségét. A cinikus számára azonban a megpróbáltatás csupán nem várt „műszaki hiba” , olyan kiküszöbölendő tényező „királyi közérzete” szempontjá­ ból, amelyet a jövőben mindenképp el kell kerülnie. Ebből ere­ dően a helytállást a naiv lelkek szorgalmi feladataként értel­ mezi, nem szólva a katarzisról, melyet eleve fölöslegesnek tart. A konfliktusok elkerülése ennélfogva az egyén életének titkos centrumává válik. Ám mivel senki sem születik cinikusnak, leg­ feljebb azzá lesz, még a legcinikusabb ember egyéniségén is óhatatlanul átüt a hajdani becsület és tenniakarás egy-egy nyo­ ma. Éppen ezért a cinikus magatartást nem a perspektívátlan­ sággal, hanem a perspektívavesztéssel írhatjuk körül. A cinizmusnak persze azzal a típusával is gyakran találko­ zunk, amelyben az erények bűnökbe csaphatnak át. Larochefou­ cauldtól Nietzscheig az arisztokratikus és a polgári kultúrában még létezett egy olyan oppozíció, amelyben a cinizmus a tisztán­ látás feltétele volt; ilyen értelemben valóban nem egy gondol­ kodói karakter sajátossága volt. De már Laclos remekművével, a „Veszedelmes viszonyokkal” ábrázolódik az az ellenáramlat, amelynek lényege az élősdi élet körülbástyázása, az egyén lelki nyugalmának és külső büntetlenségének biztosítása. Ha valaki „életfilozófiát” és szenvedélyt hazudik önigazolásképpen, min­ denképp partikuláris érdekből cselekszik. A feleség és a férj vi­ szonyát csakúgy, mint a baráti kapcsolatokat, gyakran szövik át a hazug megváltás hajlamai, amelyek ráadásul egy szerepre, nem pedig valóságosan létező emberre irányulnak. Mindezt nyilván nem elegendő csak tudomásul venni, a felismerésből ugyanis a legritkább esetben születik pozitív törekvés egyéni életünk megújítására. A felismerés olykor csak a hitvesztettsé­ get erősítheti az egyénben. Miből születik hát újra a cinizmus? A válasz meglehetősen egyszerű: azokból a hamis emberi viszonyokból, amelyekben a szavak és a tettek közötti feszültség és ellentmondás az értel­ mes emberi létforma kialakításának lehetőségét gátolja, s az üres szerepjátszás válik kizárólagossá. Fontos társadalmi tény ez, mely csak egy hosszú történelmi folyamatban tűnik el nyom­ talanul. A cinizmus elítélése mégis elengedhetetlen, mivel soha­ sem igazolhatjuk a „semmilyen értéket nem tisztelő, minden eszményt s bevett szokást keserű kiábrándultsággal kigúnyoló magatartást” . Szakadatlanul szembesítenünk kell a cinikus em­ bert tetteivel és azok következményeivel. Í gy derülhet ki csupán, hogy a szerepjátszás, a többszörös öncenzúra és önkontroll kvá­ zi-jellege a teljes kiüresedéshez vezet. Ennélfogva válhat előt­ tünk világossá a cinizmus tarthatatlansága. Természetesen, a cinikus egyén nemcsak az erények és ér­ tékek lefokozásában érdekelt, hanem abban is, hogy mind több ember törvényesnek nyilvánítsa helyzetét. S ebbe a legitimizá­ lásba óhatatlanul sok ember belekerül. Csak egy pillantást kell vetnünk a kezdeményező, kísérletező magatartás gátjaira, s a kérdések maguktól adódnak. Miért van az, hogy az alkalmaz­ kodó, mindig mindennel egyetértő embereknek soha semmi ba­ juk, holott magatartásuk a lehető legidegenebb egy humánus társadalom szellemétől, ugyanakkor a szókimondó, kezdeménye­ ző, kockázatot is vállaló embereket összeférhetetleneknek tart­ ják, akikkel nem lehet együtt dolgozni, akiktől ajánlatos minél hamarabb megszabadulni, holott ez a magatartás van a társa­ dalom hasznára? Miért nem veszi fel a legtöbb ember a harcot a körülmények és viszonyok megváltoztatásáért, vagy miért nem adják vissza megbízatásukat, ha nem látnak reményt arra, hogy feladatukat jó lelkiismerettel elláthatják? A kérdéseket vég nélkül szaporíthatnánk, a lényeg — a cinizmus társadalmi megerősítése, mégha közvetett formában is — változatlan ma­ rad. Hogy ennek — hosszabb időszakra vonatkozóan — milyen társadalmi következményei lesznek, azt egyelőre csak sejthet­ jük, éppen úgy, ahogy alig látható annak következménye, hogy a nyílt, őszinte, semmilyen félelemtől nem bénított magatartásforma miért válik egyre ritkábbá?! De a változtatás logikáját kutatni — akár csak a kérdések pontos megfogalmazása szint­ jén is — erkölcsi kötelességünk, hasonlóan ahhoz a követel­ ményhez, hogy emberi viszonyaink formálását szemtől-szembeni kapcsolatainkban kell mindenekelőtt elkezdenünk. K erék g y á rtó István 23 �Induló é le t Válogatás újabb Nógrád megyei dokumentumokból A történelmi sorsforduló, a demokratikus forradalom első hó­ napjainak, az élet megindulásának eseményeit, legfontosabb kérdé­ seit tükröző dokumentumokból jó néhányat idéztünk a Palócföld korábbi számaiban. Most a Nógrád megye járásainak akkori életét bemutató szemelvényekkel szeretnénk kiegészíteni ezt a váloga­ tást. (A közölt dokumentumok, részletek a Nógrád megyei Levéltár anyagában a nógrádi, a salgótarjáni, a szécsényi és a Sziráki járási főjegyzői iratokban találhatók.) 1. A szécsényi járás katonai parancsnokságának felhívása 1945. február 18. 1. Minden polgári hatóság folytassa kötelessége teljesítését. 2. Minden kereskedelmi és iparvállalat tulajdonosa folytassa te­ vékenységét. A z áruk, élelmiszerek árai olyanok maradnak, amilye­ nek voltak a szovjet csapatok bevonulásáig. A szeszes italok árusí­ tása további intézkedésig tilos. 3. A helyi hatóságok és a polgári lakosság minden eszközzel se­ gítse elő az iskolák, kórházak, orvosi segélyhelyek és egyéb kultu­ rális közintézmények és vállalatok szabályszerű működésének biz­ tosítását. 4. A lakosság köteles a birtokában levő fegyvert, lőszert, hadi­ anyagot, rádiókészülékeket a katonai parancsnoknak beszolgáltatni. 5. Minden raktár és raktárhelyiség, amely a német és magyar katonai hatóság tulajdonában volt, az összes benne található javak­ kal együtt, a szovjet parancsnokság rendelkezése alá kerül. 6. A z utcai közlekedést 5.00-tól 21.00 óráig engedélyezem. 7. Éjjel, kötelező a város elsötétítése! 2. A futárszolgálat megszervezésének módosítása a szécsényi járás­ 6 Néhány adat a Sziráki és a szécsényi járásban megalakult politi­ kai pártokról 1945. március 26. A palotási körjegyzőség területén megalakult pártok: Palotás községben: Magyar Kommunista Párt, Szociáldemokrata Párt, Nem­ zeti Parasztpárt, Független Kisgazdapárt, Polgári Demokrata Párt. Héhalom községben: Független Kisgazdapárt. Egyházasdengeleg köz­ ségben: Független Kisgazdapárt. Kisbágyon községben: Független Kisgazdapárt. 1945. május 19. Szécsény községben a Magyar Kommunista Párt 1945. január 12-én megalakult és működését megkezdte. Párthelyisége Szécsény, Rákóczi u. 68. szám alatt. — Ezen bejelentés már egyszer megtör­ tént. 1945. május 4. Tisztelettel bejelentjük, hogy a mai napon a Nemzeti Paraszt­ párt szécsényi szervezete megalakult. 1945. május 22. . ..a Független Kisgazda, Földmunkás és Polgári Párt ságújfalui szervezete a mai napon megalakult. Kérjük ennek tudomásulvéte­ lét. 1945. május 25. . . . A szécsényi járás területén a következő községekben alakult meg és működik a Szociáldemokrata Párt: Szécsény, Ludány, Pös­ ténypuszta, Kishartyán, Egyházasgerge, Nógrádmegyer, Magyargéc, Benczurfalva, Sóshartyán, Nagylóc, Rimóc, Varsány, Nógrádsipek és Litke. . 7. „A közigazgatás ideiglenes rendezéséről szóló 14/1945. M. E. sz. rendelet végrehajtásáról 1945. május 3. A Sziráki főszolgabíró jelenti az alispánnak, hogy járása összes községében „a működő pártok megalakították a községi nemzeti bi­ zottságokat, azok pedig létrehozták az új képviselőtestületeket, va­ lamint az új elöljáróságokat.” 8. ban 1945. február 20., április 26. A főszolgabíró a küldöncszolgálat lanyhulását tapasztalva, az alábbiakat közli a járáshoz tartozó jegyzőkkel: „ . . . a küldöncöt min­ dennap indítsa útba azzal az utasítással, hogy a főszolgabírói hiva­ tal postájának átvétele után a honvéd bevonulási központ parancs­ nokságánál és a járásbíróságnál is a posta átvétele céljából jelent­ kezzen.” 3. Alispáni leirat a főszolgabírókhoz a közbiztonság megszervezése érdekében 1945. február 7. A belügyminiszter 5005/1945. sz. rendelete értelmében „ . . . a köz­ biztonság megszervezése, a rendőrség, illetve a polgárőrség tagjai ré­ szére a megkülönböztethető karszalag beszerzése és jelzéssel ellátá­ sa iránt haladéktalanul intézkedjék, egyben a közbiztonsági szervek_ re vonatkozó adatokat hozzám terjessze be. Utasítom, hogy a jelen­ legi rendkívüli viszonyok mellett is a közrend és közbiztonság meg­ őrzése, a garázdálkodások és vagyonrongálások megakadályozása ér­ dekében a szükséges eszközök felhasználásával azonnal intézkedjék, s eljárásáról tegyen jelentést minden hét végén.” 4. Intézkedések a Sziráki és a nógrádi járásban a közbiztonság meg­ szervezéséért 1945. március 5. A kállói körjegyző jelenti a főszolgabírónak: „ ...K á lló és Erdő­ tarcsa községben a közrend, közbiztonság megőrzése, a garázdálko­ dások és vagyonrongálódások megakadályozása érdekében a soros éjjeli őrséget szerveztem meg. Ez az eljárás ez ideig jól bevált.” 1945. április 5. „ . . . Ecseg és Kozárd községekben a megalakított községi rendőr­ ség állandó éjjel-nappali szolgálatot tart. Az utóbbi napokban a közbiztonsági viszonyok javultak . . . ” 1945. április 10. „Tereske községben 1944. december 25-én lett felállítva a rendőr­ ség. Létszám 1945. április 1-ig 7 fő, április 1-e óta 10 fő és egy pa­ rancsnok. ...Javadalmazásban nem részesülnek, fegyverrel ellátva nincsenek. ...A felállított szervnek fegyverre és felszerelésre lenne szüksége és a személyzet javadalma is megállapítandó lenne.” 5. Főispáni leirat a politikai pártok megalakulásának kötelező be­ jelentéséről 1945. március 26. Szabó József Nógrád-Hont k. e. e. vármegyék főispánja kéri a politikai pártok városi és járási vezetőségét, hogy az „eddig meg­ alakult és működő politikai pártokról készítsenek két példányú k i­ mutatást és annak egy példányát hozzám, a másik példányát a pol­ gármesternek, illetve a főszolgabírónak haladéktalanul küldjék meg. A jövőben megalakuló pártok adatait hasonló eljárással kell beje­ lenteni.” 24 A rétsági nemzeti bizottság megalakulása; első intézkedései 1945. március 27. Jegyzőkönyv. Készült Rétság községben a megalakítandó nem­ zeti bizottság tárgyában. A Rétságon működő politikai pártok elhatározták a nemzeti bi­ zottság megalakítását, mely végül a Kommunista, a Szociáldemokra­ ta, a Nemzeti Parasztpárt, valamint egy pártonkívüli részvételével alakult meg. „A bizottság tagjai tudatában vannak feladatuk fontosságának, a földreform sürgősségének és általában mindannak, ami az ország új életre keltéséhez szükséges. . . ” 1945. március 29. 1. Éjjeli őrség megszervezése és rendőrparancsnok kinevezése. 2. A kórház tej. és tojásellátásának megszervezése. 3. Cukorrépa-vetőmag biztosítása. 4. A z adóhivatal megkezdi működését (vezetőjét a közmunka­ kötelezettség alól felmenti a nemzeti bizottság). 5. A férfi- és női munkaerők összeírása stb. 9. A főispán egyes nemzeti bizottságok jogköri túllépéséről 1945. április 25. „...egyes községekben a nemzeti bizottságok az önkormányzati ügyek vitelébe ténylegesen bekapcsolódnak, és hogy az önkormány­ zati testületek mellőzésével községi alkalmazottat (jegyzőt stb.) vá­ lasztanak; jóllehet, a ma is fennálló jogszabályok e jogokkal a köz­ ségi elöljáróságokat, illetve a képviselőtestületeket ruházzák fel. ...a nemzeti bizottságoknak községi alkalmazottat választó joga nincs.” 10. Községi elöljáróság-választás a szécsényi és a salgótarjáni járás­ ban 1945. június 14. Jegyzőkönyv. Készült a varsányi képviselőtestületnek f. évi jú­ nius hó 14-én a róm. kat. iskolában tartott rendkívüli közgyűlésé­ ben... A z előadóként felkért h. jegyző ismerteti a képviselőtestülettel az 1030/1945. M. E. sz. rendeletnek 2. fejezetét, az önkormányzati ál­ lások betöltésére vonatkozó szakaszait. . ..az elnök felkéri a képvi­ selőtestületet, határozzanak abban, hogy a jelenlegi elöljáróságot ál­ lásában megerősíti-e vagy új választást ejtsenek meg? — A képvi­ selőtestület meghozta az alábbi véghatározatot: „Varsány község képviselőtestülete, hárommal szemben tizenha_ tos szótöbbséggel, kimondja, hogy a képviselőtestület az elöljárósági állásokat ...új választással töltse be.... ” 1945. június 20. A nagybárkányi közjegyző jelenti a járási főjegyzőnek, hogy a körjegyzőséghez tartozó községekben, um. „Nagybárkány, Kisbár­ kány, Sámsonháza és Lucfalv a községekben a képviselőtestületek megalakultak és ugyancsak az előljáróság választása is megtörtént. Márkháza községben a képviselőtestületet, valamint az elöljárók megválasztását keresztül v inni nem tudtuk.. . . ” �11. A kisterenyei Szociáldemokrata Párt panasza az SKB R T kiste­ renyei bányaüzemeinél működő üzemi bizottság ellen 1945. május 12. „Hivatkozással az 50100/1945. Ip. M. sz., az üzemi bizottságok tárgyában kiadott rendeletre, tisztelettel jelentjük, hogy Kisterenye bányaüzemeinél működő üzemi bizottság megválasztása, összetétele és működése ellenkezik a fent idézett rendelet szellemével, minek folytán kérjük a kisterenyei üzemi bizottság megalakulásának, ösz­ szetételének, működésének körülményeit kivizsgálni és új választást, a vonatkozó rendelet szellemében, elrendelni. . .. A választást egy kis csoport meglepetésszerűen ejtette meg, hogy a vezetést magához ragadhassa. . . . A bizottság munkás tagjainak száma. . . nem lehet 4— 5 tagnál több, ezzel szemben itt 25 tagból áll a bizottság. Műkö_ dése is szabályellenes, mivel működéséről jegyzőkönyvet nem vesz. nek fel.” 12. Alispáni leirat Balassagyarmat, Hugyag, Őrhalom és Szécsény villanyvilágításának biztosítása ügyében 1945. február 9. „A Hungária Villamossági RT vezetősége a meginduló helyreállítási munkálatokhoz megfelelő számú munkaerőt kér rendelkezés­ re bocsátani. ... Ezért felhívom az érdekelt Balassagyarmat m. vá­ ros polgármesterét, a balassagyarmati, illetőleg a szécsényi járás fő ­ szolgabíráját s ennek útján Hugyag, Őrhalom, Szécsény községek elöljáróit, hogy a Hunnia Villamossági RT munkálatait a lakosság érdekében hathatósan támogassák, . . . a szükséges, megfelelő szá­ mú munkaerő kirendelése iránt azonnal intézkedjenek.” 13. Közellátási gondok a megyében; intézkedések 1945. május 28. A nőtincsi körjegyző Szendehely község ellátatlanjai részére 40 q, Nőtincs községnek 30 q kenyérgabonát kér. „ A helybeli gaz­ dáktól nem sikerült összeszedni, ezért kérem, hogy az ellátatlan la­ kosság részére a fenti mennyiséget kiutalni szíveskedjék.” 1945. május 10. A szécsényi főszolgabíró jelenti az alispánnak, hogy „népkonyha felállítására nincs szükség a járáshoz tartozó községekben.” 1945. február 8. Az alispán felhívja a főszolgabírók figyelm ét a tenyésztésre al_ kalmas állatok vágási tilalmát kimondó 30.033/1945. F. M. sz. ren­ deletre. 1945. március 15. A Sziráki főszolgabíró „a Sziráki gőzmalom vámkeresetének 50%-át Szirák község ellátatlanjai” részére utalja ki. Utasítja „Szi­ rák község elöljáróságát, hogy az ellátatlanok nyilvántartását sür­ gősen készítse el.” 14. A megyei szovjet katonai parancsnok a katonaság ellátásáról 1945. március 19. „ A megyei orosz katonai parancsnok kijelentette” — közli az al­ ispán a szécsényi járási főszolgabíróval — , „hogy az orosz katona­ ság erőszakkal elvinni semmit sem akar, és ha marha és termények nem állnak rendelkezésre, elvinni nem is akarja; sőt megtiltja, hogy az igavonó marhákat, vagy fejős, hasas teheneket elvigyék. Ha a fentiekből felesleg nincsen, azokból kiszolgáltatni nem szabad. Ha van felesleges vágómarha, csak az orosz parancsnokság által látta­ mozott és bélyegzővel ellátott engedélyre szabad a fenti marhákat, illetve terményeket kiadni” . .. Közölte a parancsnok úr azt is, hogy a gazdákat közmunkára elvinni nem szabad. Az orosz katonai parancsnokság ezen rendelkezése folytán „most már a tavaszi mezőgazdasági munkálat teljes erővel megindulhat és azt azonnal meg is kell indítani! . . . ” 15. A vármegye területén levő gyárak, üzemek és egyéb vállalatok­ ról adatok beszerzése 1945. április 5. Alispáni leirat alapján a nógrádi járás főszolgabírájának felh í_ vása a körjegyzőség valamennyi jegyzőjéhez. „ . . . postafordultával jelentse, hogy hatósága területén milyen gyárak, üzemek és egyéb vállalatok vannak. A kimutatás külön a 20 munkás létszámon aluli és külön a 20 munkáson felüli gyárakra stb. terjedjen ki az alábbi kérdőpontok fi­ gyelembevételével: Megjelölendő: 1. K ié a gyár, üzem, iparvállalat; 2. K i a gyár, üzem tulajdonosa; 3. A gyárban, iparvállalatnál és egyéb üzemben hány munkás dolgozik; 4. Mit termelnek a gyárban; 5. A vállalat, gyár, üzem munkában van-e; 6. Szünetel-e, 7. Mennyi az üzem, gyár, vállalat napi termelése, terméke; 8. Ha az üzem, gyár dolgozik, k i­ nek szállítják a termékeket?” 16. A Nógrádvidéki Kőbánya RT jobbágyi kőbányájának üzembe helyezése 1945. február 24. A Sziráki járási főszolgabíró felhívása az üzemvezetőhöz: „A közutak igen rossz állapotban vannak, ezért felhívom, hogy a kőbá­ nyát sürgősen helyezze üzembe és a bánya termeléséről havonként tegyen hozzám jelentést. Megkérem a szovjet hadsereg parancsnok­ ságait, hogy munkájában támogassák. A k i munkájában gátolja, nép­ törvényszék elé állítom. Közmunkára nem fogható!!” 17. A Szécsény és Vidéke Általános Ipartestület, Szécsény jelentése 1945. április 6. „ ...tisztelettel jelentjük (a járási főszolgabírói hivatalnak), hogy az évi rendes közgyűlést f. évi április hó 22. napjának délután 3 órá_ jára tűztük ki. . . . Határozat-képtelenség esetén az új közgyűlés f. évi április 29. napján lesz megtartva.” Ekkor kerül sor az ipartestület önkormányzati szerveinek újraválasztására — közli az ipartestület elnöke és jegyzője. 18. Szécsény iskoláiban megkezdődött a tanítás 1945. március 3. „ . . . a polgári fiú_ és leányiskola, a róm. kat. fiú- és leány elemi iskola, valamint az ág. hiv. ev. elemi iskola a tanítást megkezdte. A polgári iskola a Kossuth utcai iskolaépületben két tanteremben na­ ponkénti váltással folytatja a tanítást. Az elemi iskolákban heten­ kénti váltással délelőtt, délután folyik a tanítás akként, hogy egyik héten délelőtt a leánytanulók és délután a fiútanulók látogatják az iskolát. . . ” 19. Információ a Sziráki körjegyzőségből 1945. március 19. A Sziráki jegyző jelen ti a főszolgabírón ak : „ . . . a v o lt moziban a mai napon a tanítás m egkezdődött.” 1945. március 22. „ . . . Ecseg községben az elemi iskolai tanítás 1945. január 12-től folyik. Kozárd községben január 24-től február 24-ig volt tanítás. A to­ vábbiakban a munka tanerőhiány miatt szünetel.” 20 . Közegészségügyi intézkedés a nógrádi járásban 1945. május 14. A kétbodonyi körjegyzőség községeiben „ . . . a katonai holttestek megfelelően a hősök részére fenntartott helyeken lettek eltemetve. Hantolatlan és temetetlen holttestek sem belterületen, sem külterü_ leten nincsenek.” Ö sszeállította: Leblancné Kelemen Mária 25 �Egy szegedi M ikszá th -a n e kd o ta M auks Endre k a rc o la tá b a n Mikszáth Kálmánnak kortársai szépirodalmi műveire való ha­ tása meglehetősen felderítetlen terület irodalomtörténetünkben. M ik­ száthné visszaemlékezéseinek számos helyén hivatkozott Kálmánnak, a hallgatóit lebilincselő előadásmódjára, apró történetekkel teletűz_ delt beszélgetéseire. Tőle tudjuk, hogy 1883-ban a nyár egy részét Mohorán töltötték. Biztos, hogy az itteni családi és baráti körben — amelynek Mikszáthné öccse, a balassagyarmati pénzügyigazgatósá­ gon tisztviselősködő Mauks Endre (1857— 1945) is „tagja” volt — szintén számos, érdekesnél érdekesebb apró történetet mesélt el hall­ gatóinak. Ennek egyik bizonyítékát látom a „Nógrádi Lapok és Hon­ ti Híradó” 1883. augusztus 26-i (XI. évf. 34. sz.) számában a Mauks Endre tollából megjelent „Mikor lesz Dorozsmán teátrum?” című, „igaz történet” alcímet viselő humoros, anekdotaízű karcolatban, amelynek az alapötletét, vagy magát az egész történetet sógorától, Kálmántól hallhatta. Mauks Endre ugyanis ez ideig nem tartózkodott Szegeden, és így ott nem „szedhette fe l” a történetet. Valószínű tehát, hogy a Szege_ den hosszabb időt töltött Kálmán bíztatta fel a szépirodalmi művek írására hajlamot mutató sógorát az anekdota közlésére. Kérdés, hogy a „Nógrádi Lapok és Honti Híradó” hasábjain közölt, Mauks Endré­ től származó elbeszélések hátterében is sejthető-e Mikszát bábásko­ dása? Ugyanez a kérdés merül fel Mauks Endre későbbi írásaival kapcsolatban is. Lugosi pénzügyi tisztviselősködése idején pedig — és talán ez is Kálmán példájának követése — társszerkesztője volt a „Krassószörényi Lapok”-nak. Írásaival itt is találkozunk. Mint sátor­ aljaújhelyi pénzügyigazgató vonult nyugdíjba. Irodalmi hagyatéka feldolgozatlan. — Úgy vélem, hogy a Nógrád megyei származású írók életútjának és a rájuk gyakorolt Mikszáth-hatásoknak megisme­ rése során személyét és életművét az eddigieknél fokozottabb figye­ lemben kell részesítenünk. Mészáros László 26 M A U K S E N D R E : M IK O R L E S Z D O R O Z S M Á N TE Á T R U M ? (Igaz történet) M uki barátunk fe n e g y e r e k : m int deákot három szor kicsapták — atyja elsőízben megbocsátott neki, másodízben elporolta, mint a kétfenekü dobot, harm adszor elkergette házától, tudni sem akart többé róla. M uki föld ön fu tóvá lett, nem v o lt tehát más refugium , m int v a g y kato­ nává v a g y színésszé len n i; könnyelm ű term észete az utóbbit választotta. Felcsapott teátrálistának. Abban az időben, m ik or M uki barátunk színészkedett, a színészet m ég nem volt a szépm üvészetek sorába felvéve. N em voltak a legnagyobb v á ro ­ sokban sem állandó színházak. A társulat, ahová vetődött, felütötte sátorfá­ ját, ott, ahol lehetett; télen meghúzódott kocsm aterm ekben, nyáron, ha akadt valam i Maecenás, a deszkakereskedők között, b ódét épített — Ha ilyen nem akadt, sátrat vert, pon yva akadt m in dig; s ha végre ez sem lett v o l­ na, m egtette a szolgálatot e gy jókarban tartott csűr is. H ej, ak k or m ég sokat küzdött a színész, keservesen m egszolgálta a m in­ dennapi kenyeret, am ely nem is sóval, hanem csakis költői lelkesedéssel v olt fű szerezve; mégis o ly eleven fiúk voltak ezek mind, mintha valam en n yi egye gy uradalom jószágigazgatója lett v o ln a ; ha a gondtalan élet, a v íg k ed ély­ nek a m ennyországa, a dologtalan henyélés, örökös csavargás a lum pok paradicsoma. A színész pedig ak k or m ég a kettő közül okvetlen az e gyik fa jh o z tartozott. M uki barátunk a m űvészek utóbbi fajáh oz tartozott. Minduntalan irá n y­ zatot cserélt, folyton ivott, dőzsölt, s mások zsebén élősködött. B oldog volt, ha e gy jó tréfával valak it lefőzhetett. M egesett egyszer, valah ol a Duna—Tisza között, szokás szerint elcsapta m agától a társulatot. H átára vette batyuját, m agához vett e gy m uzsafit s kettesben elindultak v ilá g o t hódítani, n agy rem énnyel, tele fu rfan ggal s üres gyom orral. H ajtotta a sors városról városra, faluról, falura a két kebelbará­ tot, tengve, éhezve a rónán keresztül, sehol semm i rem ény, társakat fogni nem lehet; szép szóval bajos tagokat összekolom polni. E gy szép reggel m ég a tegnapi ebéd előtt ballagtak Dorozsm a felé. A két czim borának kem ényen korgott a gyom ra, sem m i mentő rem ény, folyton os vándorlási siker nélkül. M uki czim borája m ár nagyon megunta a folyton os bíztatást, s kom olyan kezdett gondolkozni, h ogy m egváljon az új direktortól. — M uki te, ha m ég ma sem juttatsz e gy pár garashoz, isten uccse el­ h agylak — tört k i az elválhatatlanból a zúgolódás szelleme. — T e hálátlan kicsiny h itű ! Tehát nem b ízol b e n n e m . . . no jó . . . látod azt a torn yot amott? — Látom. — Tehát ahol toron y van, ott helységnek is k ell lenni. — Term észetes. — Abban a városban v a gy faluban játszunk. A kebel n agyot ámult. — Játszunk, mi az ördögöt, kivel, m ivel, m it és k i előtt? — T ö rp e ! Bízd rám — v o lt a lenéző válasz. — N o jó, vakon követlek. A két czim bora kettőzött léptekkel haladt a czél felé, mint aki tudja, hogy hova s m ért m egy. Dorozsm a n agy falu, valah ol Szeged m ellett, tiszta m a gyar fa jja l. Jó nép, tele lelkesedéssel, minden szép iránt. Muki czim borájával Dorozsm ára érkezve, egyenesen beállít a város birá­ jához. Előadja, h ogy ő szinészdirektor s itt játszani akar, játszani még m a; társulata az útban van s azonnal itt lesz. Dorozsm án színház! E lterjed azonnal a híre, a falusiak óriási lelkesedés­ sel fogad ják , m indenki erről b e s z é l. . . ritka dolog ritka vágyakat é b re s z t. . . m egdobban minden kebel. M uki barátunk szétnéz a helységben teátrum után, legalkalm asabbnak ta­ lálja a város pajtáját, itt készül felütni T h alia oltárát, Összeszed m inden fa ­ lubeli p on yvát kortinának. minden széket ülőhelynek. N a gy a készülődés, dolgozik, m ásodm agával egész izzadásig. Óriási, szénnel írott színlapokat ragaszt a falakra. M a adatik József fu ­ tása E g y ip to m b ó l. . . tele rakva m indenféle szem élyekkel s csábító görög tü­ zekkel. A várva várt est közeledik, a töm eg tódul a falu végén le v ő felcziczo ­ mázott csűr felé. M uki díjul elfoga d pénzt, csirkét, tojást, czipót, szóval mindent, mi csereérték. A csűr m egtelt áhítatos publikummal. Elöl a szűrös atyafiak, mint falu ­ beli nótabilitások, k om oly képpel letelepednek, várva a soha nem látottat. N a gy csengetés. . . a főp o n yva fe lg ö r d ü l. . . e gy elnyom ott sóhaj s m in­ den szem a rögtönzött színpadra mered. A czim bora mint József, lih eg ve fut elő, teljes útrakészen, batyuval a há­ tán, s kétségbeesetten declam ál: — Én va gyo k József, kit a bősz P u tifá r élesre fen t fe g y v e rre l ü ld ö z . . . vérem szom júhozza, ezerfelé aprítani kész. . . Oh rejtsetek el, m entsétek m eg ifjú éltemet. E gy anyóka szíve elszorul s k önnyet törül szeméből. — Oh szegén y! — sóhajt fel. Elbúvni nem lehet — declam ál tovább — itt csak a futás menthet meg, s szánakozásra m éltó k eservvel leszól a nézőkhöz: K ön yörü ljetek rajtam, mutassatok utat. Egy jó szívű néző a sarokba szorított Józsefet nagyon m egsajnálta, egész jó akarattal fe l fe le l: Csak arra jo b b ra m ennyék k igyelm ed a düllő úton, é jfé lig elér Szegedre. — Köszönöm , jó atyám ! — s József, mint űzött vad, futott a k ijelö lt irányban. T eljes m egelégedés, a közönség n agyot fúj. Csakhamar jő M uki barátunk. Jobb kezében e gv ménkű nagy fakardot forgat, bal karján egy kosár a begyűlt tojással, czipóval. derekán keresztül vetve a zsinegre fűzött csirkepárok. Rajta az egész belépti díj. A közönség n agy kaczajba tö r ki, tetszik a nagy bajuszú fé rfi, de még jobban a csirkék hangos csipogása . . . teljes a hatás. M uki jobbra-balra hadonász s ordítva szavalja: Én v a g y o k Putifár, a m egsértett férj. . . zúzok, török, rontok, bontok. . . m egölöm a gaz Józse­ f e t . . . vérét k ell innom a jö v e v é n y bitangnak. E kard, ez já rja szívét k e­ resztül. . . nem látom. . . hol van. . . hol van az áruló, m erre futhatott. Mu­ ki összevissza keresi a színpadot, s fúriaként nagyokat fúj. A z atyafiak belátván P u tifár igaz jogát, e gyik ök belekiált: A m arra ment jobbra, szeged felé, ha jó l siet a M atyi-hídn ál utolérheti. — Erre? N o j ó . . . m egyek s m egö lö m ! — ordít P u tifár — bosszúm az égre s z ó l. . . tehát erre? K öszönöm atyafi. a közönség felnevet, M uki barátunk pedig vésztjósló taglejtéssel elro ­ han — el Szeged felé. U tól is érte czim boráját s a m egosztozott teherrel, jó ízűt n evetve sietett Szegedre, hátrahagyva a rászedett közönséget. A t. cz. publikum v á r t . . . várt sokáig az új jelen etre — semmi, végre m eg­ sokalta a várakozást s betekintett a kulisszák titkai mögé. Uram fia ! m inden üres. E lszöktek a teátrálisták.. . lefő zték a falut. Nosza rajta, utánok valam en n yien! Futott ap raja-n agyja. . . de bizony, a m űvészeknek hűlt helye. A zó ta a dorozsm ai em bertől csak azt k ell kérdezni, h o g y : a ty a fi! m ikor lesz Dorozsm án teátrum, — m indjárt kész a háború. �KÖRKÉP A realizm usról — ú ja b b m űvek nyom án „Nemcsak a könyveknek, a fogalmaknak is megvan a maguk sorsa” — írja Pintér Zoltán Művészet és realizmus (Akadé­ miai K. 1976.) című kötetének előszavában, s e találóan átköltött fordulattal mintegy hangulatilag is megalapozza mondandóját az igencsak változó — s eleve több — je­ lentésű realizmusfogalom természetrajzá­ ról. Könyve viszonylagos „szélcsendben” jelent ugyan meg, de gondolatmenete új­ raidézi a „hullámverések” időszakát, és a különböző értelmezések egymás melletti kommentálásával érzékelteti a folyamatos eszmecserék, az újabb polémiák lehetősé­ gét sőt — szükségszerűségét. A vitának azonban — mondja már a következteté­ sek sorában — „bizonyos vitathatatlan eredmények bázisáról kell folynia, és ép­ pen ennek a bázisnak a gazdagításáért, mert ellenkező esetben, ha nem őrzi meg saját bázisát, állandó kritikai attitűdjében viszonylagosan nyugodt tartalmát, ha tehát saját bázisát is vitává oldja — akkor ez a vita már nem a marxizmus vitája, sőt a valódi vitája, a vitára való képessége kerül veszélybe” . S hogy mennyire építkezhet­ nek ma stabil alapokon a marxista igényű realizmuskoncepciók, arra gyakorlatilag csak a mintegy fél évszázados szellemi csa­ tározások tanulságai adhatnak kielégítő magyarázatot. A realizmus filozófiai kategóriaként, az esztétika központi fogalmaként való hasz­ nálata elsőként Marx és Engels munkássá­ gában jelent meg. A továbbiakban a II. Internacionálé több teoretikusa — például Mehring vagy Plehanov — segítette fogal­ mi konkrétizálását, és Lenin sem csak al­ kalmazta, hanem gazdagította is tartalmát visszatükrözés-elméletével. Gorkij, Luna­ csarszkij, Vorovszkij — és mások — törek­ vései a szocialista jelleg feltárásával mé­ lyítették a századelő realizmusfogalmát. Az első nagy hullámokat kavaró — a ké­ sőbbiekre nézve is termékeny — vita a 30as években Berlinben, majd Moszkvában zajlott, centrumában Bertold Brecht és Lu­ kács György nevezetes dialógusával. Ungvári Tamás Avantgarde vagy rea­ lizmus? (Magvető K. 1979.) című dolgozata éppen annak jegyében született, hogy — az imponáló korrajz dokumentatív erejével — genezisét adja Brecht és Lukács viszonyá­ nak, s valóságos ellentéteik, nézetkülönb­ ségeik bemutatásával, alapos elemzésével — bármennyire is paradoxonnak tűnik e célkitűzés — végső soron összetartozásukat, „kézfogásukat” bizonyítsa a merev szembeállítások ellenében. Egyoldalúságaik — Brechtnél a klasszikus hagyomány radiká­ lis megkérdőjelezése, nemegyszer megtaga­ dása, Lukácsnál a közvetlen előzmények, a kortársi törekvések, izmusok leértékelése a 19. századi „nagyrealisták” , illetve a „prekapitalista” polgári regény javára — ugyanis a kör szükségleteit tükröző gon­ dolati megújulás és megfelelés szándékából fakadtak. „A z ellentmondások szülője ép­ pen az a történelmi helyzet volt, mely egy­ felől a népfronteszmét, a polgári örökség meghódítását tűzte napirendjére, másfe­ lől azonban a fasizmus fenyegetettségében, egy háború árnyékában egy különös »szellemi hadikommunizmus« bevezetésére kényszerült” — magyarázza Ungvári. Brechtnek az volt a meggyőződése, „hogy az általános válság egész történelmi folya­ matán belül, a közeledő, majd uralomra jutó fasizmus, a proletárforradalom időle­ ges elmaradása olyan új problémákat vet fel, melyeknek tükröződniük kell a műal­ kotásban és a gondolkodásban.” Lukács viszont kérlelhetetlennek látszott abban a felfogásában, hogy a burzsoázia hanyatlá­ sa, „árulása” dekadenciához vezetett, és végletekig korlátozza a teljes művészi áb­ rázolás lehetőségét. Ungvári az ellen a metafizikus szemlé­ let ellen lép fel, amely vagy-vagy alapon kíván igazságot osztani Brecht és Lukács vitájában. Azt tartja fontosabbnak hangsú­ lyozni, hogy mindketten az egyetemes marxista esztétika válaszát keresték a kor­ társ és a történelmi irodalom gondjaira. „Hagyatékuk éppen arra kötelez, hogy azt vegyük észre vitájukból, ami egymás ellen kifejtett érveikben kiegészítő és korrigáló érvénnyel bír. Lukács realizmuselméleté­ nek szűkösségét éppen Brecht éles elméjű kiegészítései győzhetik le, míg Brecht el­ méletírói munkássága csupán azzal a bő­ vítménnyel bontakozhat ki, amelyet a klasszikus irodalom elveinek feltárásával, a realizmusnak mint történelmi kategóriá­ nak a kidolgozásával Lukács végzett el.” Brecht és Lukács maguk is törekedtek arra, hogy egymás rangját méltón elismer­ tessék, s ez is adalékot jelentett azok szá­ mára, akik a két évtizeddel később — szé­ les nemzetközi fronton — kibontakozott „perújrafelvételben” az Ungvári-féle felfo­ gást előlegezték. Az ötvenes évek végi, hatvanas évekbeni realizmusvitáknak azonban más indítékai is voltak. Mindenekelőtt az SZKP XX. kongresszusát követő általános szellemi pezsdülés hatott ösztönzőleg a marxista esztétika alapkategóriáinak újraértékelé­ sére. Különösen magasra csaptak a hullá­ mok 1963-ban az úgynevezett „Kaffka-per” kapcsán. Roger Garaudy „parttalan realiz­ mus” néven kifejtett koncepciója körül. A realizmus-szocialista realizmus témakörben felgyülemlett nézetek sorában orientációt, továbbgondolásra serkentő összegzést je­ lentett 1965-ben az MSZMP KB KulturálisElméleti Munkaközösségének tanulmánya, amelynek alapvető érvényét az elmúlt más­ fél évtized sem módosította. S, hogy szá­ mos megfogalmazása felett mégiscsak el­ járt már az idő, az a társadalmi fejlődés természetes velejárója. A realizmus időszerű elméleti és — al­ kalmazásának gyakorlati kérdéseit vizsgá­ ló kutatási program tanulmányai a közel­ múltban láttak napvilágot „A realizmus az irodalomban” (Kossuth K. 1979.) illetve „A realizmus a képzőművészetekben” (Kossuth K. 1979) címmel. Mindkét kötet Szerda­ helyi István szerkesztésében és — szinté­ zisteremtő — bevezető tanulmányával je­ lent meg. A kutatási feladatoknak főként az a tapasztalat adott aktualitást, hogy a művészetelméleti, művészetkritikai szakirodalom az utóbbi évtizedben szembetűnő­ en mellőzte a realizmus — s vele együtt a pártosság és a népiség — kategóriák hasz­ nálatát, és ebből „az esztétikai értékrend elbizonytalankodására lehetett következ­ tetni. Az elbizonytalanodás okát a kutatás munkahipotézise abban kereste, hogy tár­ sadalmi fejlődésünk új szakaszba, a fejlett szocialista társadalom építésének szakaszá­ ba lépett, s ezt tükröző-alakító művésze­ tünkben is olyan új jelenségek mutatkoz­ hatnak, amelyek a szóban forgó esztéikai értékkategóriák régebben rögzített tartal­ mán túlmutatnak; e kategóriák követke­ zésképpen módosítandók, hogy a fejlődés új jelenségeinek megítéléséhez valóban megfelelő mértékül szolgálhassanak.” Bár a kötetek tanulmányai — céljuk szerint is — jobbára újabb viták kezde­ ményeként foghatók fel, sok tekintet­ ben olyan következtetésekre jutottak, me­ lyek biztos fogódzót jelenthetnek mind a továbbgondolás, mind a művészeti gyakor­ lat számára. Ezek sorában a legfontosabb­ nak annak bizonyítása látszik, hogy a rea­ lizmus, pártosság, népiség kategóriák va­ lójában ma is megtalálhatók a művészet­ ben, mi több, a műelemzések legjava is ezek alapján értékeli az alkotásokat, s csu­ pán megnevezésüket kerüli. E szakkifeje­ zésektől való idegenkedésnek vannak ugyan a művészeten „belülről” magyaráz­ ható okai is, de — a kutatás kiinduló fel­ vetéseitől eltérően — alapjait tekintve tár­ sadalmi gyökerű problémáról van szó. „Köztudatunkban, művészeti életünk min­ dennapi szóhasználatában e szavakhoz a dogmatizmus és a törvénysértések idősza­ kának olyan jelentéstartalmai tapadtak, amelyeket máig sem sikerült leválasztani róluk: a mellőzés fő oka az, hogy művésze­ ink és szakíróink attól tartanak, hogy ezek a torz, szektás-dogmatikus elképzelések bármikor visszahozhatók, s e terminoló­ gia használata növeli restaurációjuk lehe­ tőségét” — írja Szerdahelyi. 27 �A kutatási feladatot rögzítő témamegje­ löléssel szemben, amely mintegy egymás mellé rendeli a realizmus, pártosság, né­ piség kategóriákat, az elemzések azt iga­ zolják, hogy ezek valójában egyfajta hie­ rarchikus viszonyban állnak egymással. E hierarchia csúcsán a nem stiláris értelmű realizmus — mint módszer és értékfoga­ lom, mint a társadalmi valóságot legmaga­ sabb szinten tükröző művészet legátfogóbb kategóriája — áll, s amelynek velejárói a pártosság és a népiség — továbbá a tipi­ kusság, az intenzív totalitás, a korszerűség vagy a nembeliség — kategóriák. A tanul­ ságok alapján jogosultnak látszik a realiz­ mus történeti fejlődésének közkeletű — naiv, kritikai és szocialista — szakaszolását felülvizsgálni. Egyrészt kidolgozatlanok a naiv realizmus ismérvei, másrészt a kriti­ kai és a szocialista realizmus valódi tartal­ ma terminológiai síkon nem tükröződik eléggé. Ezért született — többek között — az a javaslat, hogy a kritikai jelzőt a pol­ gárival kell felcserélni, s így megszűnik az a hamis látszat, amely óhatatlanul a szo­ cialista jelleg kritikamentességét sugall­ ja. Egyébként is a kritikai realimus­ szocialista realizmus merev dichotó miájá­ ban való gondolkodás mindenképpen kor­ szerűtlenné vált már a művészeti jelensé­ gek árnyalt értelmezéséhez. Ugyancsak módosításra érdemes a realizmus korábban rögzített követelményei közül a történelmi konkrétság kérdése. Fejlődésünk jelen sza­ kaszában megnőtt az olyan alkotások szá­ ma és súlya, amelyek általánosabb, elvon­ tabb létkérdéseket vetnek fel, meghaladják az „itt” és „most” világát. Úgy látszik: „a realista művészet kritériuma ilyen szem­ pontból az, hogy a társadalmi-történelmi konkrétság-elvontság olyan fokán tükröz­ ze a valóságot, amely fok a választott mű­ faj és téma sajátosságaihoz igazodva legin­ kább alkalmas a progresszív eszmei mon­ danivaló kifejezésére.” Alapvetően nincs szükség a realizmus­ koncepció módosítására a teljes emberkép vagy a perspektivikus ábrázolásmód igé­ nyében, a tapasztalatok azonban egyrészt az erkölcsi-pszichikai szféra bemutatásá­ nak létjogosultságát erősítik, másrészt a korábbi — illúziókat is bőven tápláló — felhőtlen optimizmus sugalma helyett sok­ kal korszerűbbnek bizonyult a körülmé­ nyeket gondosan mérlegelő, körültekintő, a nehézségekkel is reálisan számot vető helytállás ösztönzése. A vizuális kultúra tartományában más­ fajta problémák is felvetődnek. Itt minde­ nekelőtt az a fő kérdés, hogy jogosult-e a realizmuskategóriát csak az úgynevezett autonóm, a visszatükröző művészetekhez — köztük a képzőművészethez — kötni, (a vizsgálatok és a szakmai viták egyéb­ ként ezt igazolták), és ez esetben milyen értékkategória (Szerdahelyi szerint a szép­ ség) játszik központi szerepet az építő- és iparművészetben, a díszítőművészet számos más területén. A helyzetet — és egyben a vitatható kérdések sorát — tovább bonyo­ lítja, hogy a plasztika, a festészet és a grafika egyformán lehet visszatükröző és szépművészeti jellegű, sőt e tevékenységi formáknak is lehetnek nem kifejezetten 28 művészeti politikai vagy reklámcélzatú — változatai, mint ahogyan az építő-, vagy iparművészetnek is vannak „mester­ ségbeli” jelenségei. A határvonalak a konk­ rét alkotások értékstruktúrája alapján je­ lölhetők ki: „azok a művek művésziek, amelyeknek értékstruktúrájában az esz­ tétikai érték (a realizmus vagy a szépség) játszik fölérendelt szerepet minden más értékszemponttal szemben, s azok nem mű­ vésziek, »mesterségbeliek,« amelyeknek értékstruktúrájában valamilyen nem esz­ tétikai érték uralkodó szempontja határolja körül azt a mozgásteret, amelyen belül az esztétikai értékek érvényesülhetnek.” Mint a fentiekben jelzett kötetek is tanú­ sítják, a realizmusviták hátterében min­ dig általános társadalmi, politikai indíté­ kok húzódnak meg. Így a most ismét meg­ újulni, szaporodni látszó eszmecseréket na­ gyobbrészt az egyén és a közösség egymás­ rautaltságának, a szabadság és a felelősség egységének erősödő parancsai magyaráz­ zák, s egyszersmind a szocialista demokra­ tizmus fejlődése biztosíthatja a realizmus­ hoz tapadó téves jelentések és a köztudat­ ban meglevő indulatok átalakításának, megszüntetésének sikerét is. Csongrády Béla �Rózsa G y u la : N yito tt g a lé ria Kezdhetném ezt a recenziót a megálla­ pítással: a könyv négy fejezetre tagoltan mintegy kilencven, címszerűen valamivel kevesebb, de lényegében jóval több mű­ vész munkáival foglalkozó kiállításbírá­ latot, művészeti kiadványról írt recen­ ziót, jegyzetet, az útibeszámolók szokásos mélységét jóval meghaladó elmélkedést, művészetpolitikai cikket tartalmaz. A fentiekből csak a számok szorulnak ma­ gyarázatra: azért lehet kevesebb is, több is a művész, mert a könyv két utolsó fe­ jezetében (Magyar művészek. Külföldi művészek) Rózsa Gyula többször is visz­ szatér egy-egy életmű méltatására, ha az alkotó fejlődése, bemutatott képeinek változása ezt indokolja — s mert a két első fejezet (Lobogónk-e Derkovits?, Ka­ talógusfirkák, útközben) közvetlenül is közvetve is többet ad, mint kilencven pillanatképet művészi teljesítmények­ ről: jelentősége van a nevek említésének, de a nevekről való hallgatásnak is. Az írások tehát mai, közelmúltbeli művé­ szetünk egészét érintik. Úgy is kezdhetném az írást, hogy fel­ idézem Fülep Lajos három, 1905-ben ké­ szített műteremriportját, amelyekben az akkori művészetpolitika által legna­ gyobbnak tartott mestereket, Zala Györ­ gyöt, Stróbl Alajost, Benczúr Gyulát bí­ rálja metsző gúnnyal. Hozzátehetném, hogy Rózsa Gyula, az általa is többször említett Fülephez hasonlóan nem tisz­ tel tekintélyt, csupán egy dolgot ismer (e l): a valóban korszerű művészetet, az elkötelezett, szocialista eszmeiségű, eszté­ tikailag magas szintű művészetet első­ sorban, s intézmények, csoportosulások érdekeitől függetlenítve magát, csupán az ilyen művészet érdekében alkalmaz­ za az iróniát, fogalmaz szelíd vagy éppen maró gúnnyal, vagy éppen utasít el je­ lenségeket, teljesítményeket. Hogy még egyszer használjam a feltételes módot: jelképes dolognak is vehetnénk, hogy a kötet éppen a Bölöni György Képek kö­ zött című könyvéről szóló írással indul. A Nyolcak művészetének elismeréséért har­ coló kritikus, újságíró szellemi öröksé­ gére figyelmeztető cikk a Derkovits—Dési-Huber-hagyományok fontosságának hangsúlyozásával zárul. Művészetünk állapotáról szólva műkri­ tikánk lehetőségeiről is beszél ez a cikk is. Igen, a lehetőségeiről. Mert a mai hely­ zet körülbelül az, amit a könyv 14. olda­ lán ő így fogalmaz meg: „Még csak azt sem mondhatjuk, állnak a frontok: fron­ tok nincsenek. Hogyan is lehetnének, amikor ugyanaz a fórum, sőt, ugyanaz a szerző hajlandó azonos időben olyan vé­ leményeket produkálni, amelyeknek vég­ ső gondolatisága a marxista eszménytől egyszerre áll ,jobbra’ is meg ,balra’ is. A lehetőségeket pedig körülbelül az jelenti, ahogyan kritikái legtöbbjében ő kritizál — , ahogyan „művészetpolitikát csinál” . Milyen alapon kritizál, politizál Rózsa Gyula? Milyen alapon bírálja a hetvenes évek elejének sokak által (Rózsa által is) nagyra becsült Maurer Dóráját, írhatja le kétségeit (az akkor még fiatal) Fajó Já­ nos műveivel kapcsolatban, utasíthatja el a szakmailag kitűnően felkészült Aba-No­ vák és a naiv alkotók stílusát tudatosan alkalmazó Pekáry István művészetét? Hogy a példa meggyőző legyen, részlete­ sebben kell szólni ezekről az írásokról. Aba-Novák „ . . .megpróbálta a két pólus közül nézni a parasztot; egy művé­ szileg nem létező álláspontról. Illetve pon­ tosan onnan, ahonnan egész társadalmi környezete, az úgynevezett «középosztály»” . Pekáry „a nyers, felkavaró mű­ vészetet fogyaszthatóvá cukrozza” . Fajó kiállításán sem a művész felkészültségé­ vel van gondja (egy bizonyos szint alatti teljesítmények legjobb kritikája a hall­ gatás), hiszen „ez a művészet a vizuális kultúra terjesztésében, az iskolai esztéti­ kai oktatásban... különös segítséget nyújt­ hat” , hanem azzal, hogy a művész prog­ ramjában mintegy az általa is képviselt irányzatnak sajátítja ki a modern, kor­ szerű jelzőt, pedig éppen a legfontosab­ bat felejti, utasítja el: „a teljes értékű” az ember gondolat- és érzelemvilágát ki­ fejező képzőművészetet.” Az utóbbi kritikában, arról írva, hogy a „művészet mint tudomány”-programot nemegy kritikus, művészettörténész fel­ tétel nélkül átveszi, továbbadja, művé­ szeti és műkritikai életünk egyik igen problematikus (bár talán törvényszerű) jelenségét érinti Rózsa Gyula. Nevezete­ sen azt, hogy amikor a hatvanas évek­ ben a szellemi értékek egyre szabadabban áramlottak országhatárokon át, amikor a neoavantgard irányzatoknak egyre több követője lett itthon is, a látszólagos újsze_ rűség nemegyszer fontosabbá vált a mi­ nőségnél, a (külföldön már nem is olyan újnak számító) eszközök kipróbálása, a nálunk-új-hoz való alkalmazkodás a fon­ tos, társadalmi, történelmi kérdésekre adható válaszok keresésénél. Erre példa lehet az a Maurer Dóra is, akiről az egyik 1976-os írás szól, aki a koncept art szel­ lemét követve „divatot követ” , ugyanak­ kor „képtelen elfelejteni nem minden­ napi képességeit” , aki tehát nyilvánvaló­ an mit sem vesztett tökéletes mesterség­ beli tudásából, s aki mégis elszegényíti sa­ ját művészi világát. Négy kritika, négy többé-kevésbé el­ utasító ítélet. Mi az hát, amit a fenti je­ lenségekkel — nem művészekkel, hiszen sosem a személy, hanem a teljesítmény számít — szembe tud állítani a kritikus? Elvi szinten így fogalmazza meg eszmé­ nyeit: „ . . .modern művészeten termé­ szetesen elsősorban a szocialista eszmei­ séget korszerű formában kifejező alkotáso­ kat értjük.” A gyakorlatban — műkriti­ kai — gyakorlatában — ez például a Derkovits—Dési-Huber—Nagy István-hagyományok időszerűségét, Martyn Ferenc, Kokas Ignác, Deim Pál, Lóránt János fes­ tészetét, Vígh Tamás, Vilt Tibor, Kiss Nagy András, Kerényi Jenő szobrait, Fe­ ledy Gyula, később Kondor Béla grafiká­ it, illetve méltatásukat jelenti, s néhány külföldi művész — Ernst Barlach, K oll­ witz, Robert Capa, John Heartfield, Fer­ nand Leger, Picasso, Rodcsenko — Bu­ dapesten bemutatott alkotásainak eszté­ tikai-etikai mércéül való állítását. Ez persze nem jelenti sem a fenti értékek kritikátlan elfogadását, sem a másfélék teljes elutasítását. A könyv címe: (Nyitott galéria) éppen azt a fogékonysá­ got jelzi, amellyel a szerző a felszabadu­ lás illetve a századforduló után létreho­ zott minden fontos életmű felé fordul. De a jó mű — s csak a jó mű — azt is megköveteli, hogy vitatkozzunk, ha szel­ lemiségével, ítéleteivel nem értünk egyet. Éppen ezért fontos, amit Rózsa a Kon­ dor Béla műveiről írt bírálatában így fo­ galmazott meg: „Meg kell hát találnunk a demokratikus polémia nehéz, de egyet­ len eredményt igérő módszerét, az érett­ ségük, tartalmi és művészi súlyuk mi­ att jelentős kortárs műalkotásokkal szem­ ben.” Ez pedig akkor is fontos, ha — a fent említett négy példával ellentétben — történetesen a kritikusnak nincs iga­ 29 �za, ha a Kondorral folytatott 1968-as vi­ tában nem ás eléggé mélyre a művésziszellemi magatartás társadalmi-történeti okait kutatva, ha, ahogyan maga vallja be, pályája elején nem csak polémiát folytatott a neoavantgard képviselőivel, ha­ nem biztos volt benne, hogy például „a konceptből nem tud semmit hasznosíta­ ni a valódi képzűművészet.” Egy-egy ponton tehát nyílván lehet vi­ tatkozni a szerzővel, értékítéleteinek dön­ tő többségével viszont nem. Nem hiányol­ hatjuk a szisztematikus áttekintés igé­ nyét sem; részben, mert a kritika nyil­ vánvalóan a képzőművészeti élet esemé­ nyeit követi, s néhány értékes életműről szóló írás ezért hiányozhat a könyvből, részben mert a legfontosabb tendenciák­ ról így is képet kapunk: az írások igen plasztikusan rajzolják meg például a ma­ gyar grafika 1956. utáni megújulását, az új grafikusnemzedék megjelenését a 60-as, 70-es évek fordulóján, jelzik a szentendrei művészet változásait, s — leg­ alább egy Szalay Ferenc-kritikával — a hódmezővásárhelyi műhely gondjait. Minderről úgy gondolkodhatunk a szer­ zővel, hogy közben remek műelemzéseket, pályarajzokat, rövid, de jellemző korké­ peket kapunk. Rózsa nem feledkezik meg a hatásokról, párhuzamokról, de nem az adott kor művészpolitikai elvársairól s a kor valódi problémáiról sem. Nagyon alapos — ezzel nemegyszer hiánypótló — munkát végez, két okból is. Egyrészt, mert, ahogyan a könyv utószavában ír­ ja, „hosszú ideig hiányzott a közbülső szféra, a képzőművészeti szakesztétika és a marxista művészettörténet-írás támoga­ tása... A kritika dolga maradt viszont ezek után, hogy — egyéb kutatásokra Péntek Imre: Édesség a n ti-re klá m Korunkban gyanússá váltak az érzel­ mek. Nem illik bevallani őket, beszélni róluk. Pedig az ember igenis „érzelmi lény” . Sokkal inkább az, mint értelmes... Ne higgyük azonban, hogy a szentimenta­ lizmus hiánya teljesen új az irodalomban. Ciklusai vannak ennek is, hullámmozgása, mint ahogyan a ráció kultuszának is. A dolgot ma az teszi bonyolultabbá, hogy az információdömping, a manipuláltság (a szó jó és rossz értelmében is!) mintha el­ terelné a figyelmet a lényegről. Arról a közhelyigazságról, hogy egyetlen egy éle­ tünk van, s azt kellene értelmesen végig­ csinálnunk, s ezenközben meg kell talál­ nunk a helyünket, a személyiségünket — azonosítani kell önmagunkat —, s ne szégyelljük leírni a szót: boldogok is aka­ runk lenni. Ám mindennek több nehézsé­ ge is van. Például tárgyi: lakás, bútor, kocsi, telek, különféle kacatok és presztízs fogyasztási cikkek. Nem lehet ezeket egyetlen mozdulattal lesöpörni az asztal­ 30 nem támaszkodhatván — maga váljon jobb híján önmaga »szaktudományi hátte­ révé«...” A felkészültség, pontosság, adat­ gazdagság, elemzőkészség alapvető oka azonban nyilván nem ez a kényszerű helyzet, hanem a kritikus elkötelezett­ sége, igényessége egy jó ügy szolgálatá­ ban. Mégpedig mindennapos szolgálatában, hiszen a kritikák legtöbbje politikai napi­ lapban, a Népszabadságban jelent meg. A lap jellege, a széles körű olvasótábor is megköveteli a jó értelemben vett ol­ vasmányosságot, közérthetőséget (a szá­ razság, a túl bonyolult fogalmazás, a szakkifejezésekkel való bűvészkedés per­ sze a szakmai lapok írásainak sem tesz jót). Rózsa úgy tesz eleget e követelmé­ nyeknek, hogy közben nem enged a szín­ vonalból, tömören, szellemesen fogalmaz, írásait általában olyan poénokkal indít­ ja, amelyek talán a legtájékozatlanabb olvasó érdeklődését is felkeltik. Egy-egy indítása újságírói bravúr, ahogyan azok a kritikát lezáró mondatok, félmondatok is. A lényeg persze az, ami az első és utol­ só között van. Nos, Rózsa Gyula, a mű­ vészetünk sorsáért aggódó, társadalmunk jelenére és jövőjére, lehetőségeire figye­ lő, a marxizmusnak elkötelezett kritikus írásai, az „együtt cselekvő megállapításai” úgy hiszem, előkelő helyet kapnak köny­ vespolcunkon, s nagy szerepet a mai mű­ vészetről vallott nézeteink alakításában. Kár, hogy azzal kell befejeznem: a kö­ tetből sajnos, hiányzik az elengedhetetle­ nül fontos képanyag, a könyv külső for­ mája pedig éppen nem erősíti a benne foglaltak hatását. (Szépirodalmi, 1980.). P. Szabó Ernő ról, ha az embereket ez foglalkoztatja, „boldogítja” , vagy éppen elkeseríti! Az éle­ tünk tele van „hozzárendelt értékekkel” , amelyek meghatározzák a közérzetünket. Mit tehet a költő? Nevén nevezi, a dol­ gokat! Péntek Imre ahhoz a már nem fiatal költőnemzedékhez tartozik, amely — ilyen-olyan okok miatt — átesett egy krízisen. Talán még pontosabb, ha azt mondjuk, hogy éppen a krízis „kidalolásával” jelentkezett. Hogy mi ennek a vál­ ságnak a lényege? Egyszerre erkölcsi és intellektuális. A hatvanas évek közepén — amikor jelentkeztek a „kilencek” — nyilvánvalóvá vált, hogy a világot nem az erkölcsi normák irányítják. A céljaink nincsenek karnyújtásnyira, ahogyan azt még az egyetemen is tanították, de az élet, a világ — a miénk is! — tele van ellent­ mondással és konfliktussal. Olyan konf­ liktusokkal, amelyekről sokáig beszélni sem „illett” . Márpedig ettől megrendül a fiatalok hite. Rá kellett döbbenniük, hogy a meggyőződésért, az erkölcsi tartásért kinek-kinek magának is meg kell küzde­ nie. Lényegében ennek a küzdelemnek a dokumentumai ezek a versek is. Péntek Imre — részben Ladányi Mihály, másrészt József Attila nyomdokain haladva — fa­ nyar iróniába és groteszkbe oltja-fojtja ezt a megrendültséget. Versei szándékol­ tan „hétköznapiak” , földközeliek. Illuszt­ rációként elég csupán néhány verscímet ideírni: A büfében, M Á V -id ill, A melós, Konyhaparfüm, Gyártelep, Váróterem, de önmagukért beszélnek a ciklusok címei is: Édenkereső, Külvárosi érme, Hidegszik, Hirdetés, Szezonvég, Erőlködés. Mint mondottuk, nem teljesen előz­ mény nélkül jelentkezett ez a hang lí­ ránkban, mégis némi megütközést kelt bi­ zonyos körökben. Cinizmussal, frivolság­ gal vádolják a költőt a stílusa miatt. Hol­ ott a költő szándéka egyértelmű. A deval­ válódott, elkoptatott, szétcsócsált, benyá­ lazott fogalmakat meg kell tisztítani. Ez a feladat nem hálás és nem „elegáns” . Igen nehéz például az albérletért lelke­ sedni. Elviselni is nehéz, nem még írni róla. Csoda, ha azt mondja, hogy „Enyém a gazdátlan idegenség /Félelme­ sen vagy /Merengsz egy albérlethirdeté­ sen, /melyről te, az ágrólszakadt sem/hi­ szed, hogy elveszített éden. . . ” (Édenke­ reső). A „lakótelepi lét” esetlegességéről pél­ dául nehéz tömörebben fogalmazni: „Ahova perdül, az lesz az otthona”. Lehet-e vitatni az irónia jogosságát, ha a sznobizmusunkról van szó? Alkalmat az edinburgi (Fülöp) herceg magyarországi látogatása kínált. Már maga a cím is csú­ fondáros, „beszélő” (Vers abból az alka­ lomból, hogy Fülöp edinburghi herceg, az angol királynő férje, a Nemzetközi Lovas­ szövetség alelnöke hazánkba látogatott). Hittük volna húsz éve, hogy a családi kripták fényűzése után divatba jön a csa­ ládfakutatás, a nemesi címerek és okle­ velek hivalkodóan a díszhelyre kerülnek? Ugye nem. Pedig megbarátkoztunk, szó nélkül tudomásul vettük ezt is, mint aho­ gyan életünk más képtelenségeit is. Nem így a költő. Észreveszi, hogy slágerigazsá­ gok (Sláger) mellett burjánzik a procc pöffeszkedés és a hazugság, még a halot­ takról szólván is (Halottak napja, Óda a proszektúrához). Nos, ez az a „pont” , a halál, amely mintegy visszamenőleg is értelmezi, minő­ síti az életet. „Koponyám újságpapírral lesz kitömve. . . / Ilyen lehet az ideális tudattartalom” — mondja keserű öniró­ niával, míg a kötetzáró verset így kezdi: „Nem az vagyok, akivé váltam”. /Hát ak­ kor ki? Őszintén szólva, fogalmam sincs, kivé válhattam volna . . . ” (Erőlködés) Gondoljuk csak meg, hányan tehetnénk fel hasonló kérdést? Márpedig. van-e lényegesebb kérdés, mint az, hogy ki vagyok én? Mi dolgom a világban ? Legyünk hálásak a költőnek, ha helyettünk is felteszi, egy percnyi meg­ torpanásra, gondolkodásra kényszerít min­ ket. Mert az élet nem csupán nyalánkság; az édesség túlzott fogyasztása árt a fo­ gaknak. Márpedig arra — egészen a pro­ szektúráig — szükségünk van. . . Erre is figyelmeztet — a szó átvitt értelmében — a költő, aki helyettünk is rágódik a gondokon, gondjainkon. (Magvető, 1979.) Horpácsi Sándor ��� Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document https://dkvt.bbmk.hu/pf/07cb0b3715d5b287144884e169267c20.pdf Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Végh Miklós Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 1980 Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Language A language of the resource hun Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Subject The topic of the resource Irodalom Művészet Közélet Társadalompolitika Title A name given to the resource Palócföld – 1980/4. szám Type The nature or genre of the resource folyóirat 1980 folyóirat Irodalom Közélet Művészet Nógrád megye Társadalompolitika