https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/c9597699faada3bdb78d11d454eec590.pdf 8802160c41116e072f212142bcedd712 PDF Text Text tudatosság és felelősség szerepe életünkben Vita a helytörténeti kutatás és a helytörténetírás időszerű kérdése iről lla Zsófia, Belányi György, Csajka Gábor Cyprián, bián István, Hideg Antal, Körmendi Lajos, Lezsák Sándor, Nagy István Attila, Pátkai Tivadar, Romhányi Gyula, Szepesi József, Szervác József, Tóth Erzsébet, derna József, Zalán Tibor és Papp Lajos versei, Csató Károly prózai írása ,,Helyzetünk, erőnk perspektíváink biztos tudatában reális mérlegkészítésre van szük­ ségünk és módunk. Hogy eredményeinket és gondjainkat együtt értékelve, s erényeinkre alapozva fogjunk össze a közös tennivalók elvégzéséért, szellemi és anyagi felemelkedé­ sünk érdekében.” (Tudják és teszik — Géczi János) „A magyar falvak, városok, üzemek, intéz­ mények is önmaguk történetével azonosak, s egyben részei az országos történelem mozgá­ sának. Megismerésük — eddigi múltjuk meg­ ismerése. S a múlt feltárásából alakul ki a helyi tervezés iránti érdeklődés, s ebből az érdeklődésből születik az az egészséges lo­ kálpatriotizmus, amely nemcsak kötődést je­ lent, hanem a Szűkebb hazáért való cselek­ vés ösztönzője is.” (A helytörténet — hátulnézetben — Szabó Károly.) ,.Fontos stádiumában van a magyar iroda­ lom. Hogy önértéke mekkora, nem tudható pontosan ( . . . ) a valóság úgyis gyorsabban változik, mint az irodalom. Amelynek egyet­ len feladata az lehet, hogy szorgalmazza egy nemzet önismeretének kiteljesítését. És ezt a feladatát ez a magyar irodalom maradék­ talanul ellátja. Ezért nem fiatal, hanem iro­ dalom. Ezért integráns része a magyar szel­ lemi kultúrának.” (Utak a hiánytól a bizonyosság felé — Má­ nyoki Endre.) TÁRSADALOMPOLITIKAI, IRODALMI M ŰVÉSZETI FOLYÓIRAT �Február 18-án Salgótarjánban, a Palócföld szerkesztőségében fo­ lyóiratunk 1979. évi számait értékelő megbeszélésre került sor, me­ lyen részt vett Radácsi László az MSZMP Nógrád megyei Bizottsága propaganda- és művelődési osztályának munkatársa, a Nógrád me­ gyei Tanács művelődésügyi osztályának képviseletében Gulyás Já­ nosné osztályvezető, Bodonyi Anikó, a közművelődési csoport vezető­ je és Erdős István főelőadó. A lapértékelő megbeszélésen Vekerdi László tartott vitaindítót. Palócföld Baráti Kör alakul Salgótarjánban. A Salgótarjáni váro­ si Tanács, a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat Nógrád megyei szervezete és szerkesztőségünk közös szervezésében működő kör la­ punk olvasói, a folyóirat iránt érdeklődők számára és részvételével óhajt a Palóc földben felvetett időszerű, jelentős kérdésekhez kapcso­ lódó programot, rangos közéleti fórumot teremtem. A közeli napokban kaptuk kézhez nyugat-szibériai testvér­ megyénk, Kemerovo költőinek verseit tartalmazó antológiát. A gyűjteményes kötet harmincöt költő közel háromszáz versét tartal­ mazza. A közeli hetekben lát napvilágot a Palócföld Könyvek sorozat első kötete. Az Ébresztő idő című antológia a lap szerzőköréhez tarto­ zó írók, költők részben a Palócföldben már publikált, részben újabb munkáit mutatja be. A kötetben szereplő szerzők: Banos János, Bó­ di Tóth Elemér, Csanády János, Csikász István, Dózsa Ildikó, Erdős István, Jobbágy Károly, Karácsondi Imre, Ketykó István, Laczkó Pál, Lelkes Miklós, Mola György, Onagy Zoltán, P. Szabó Ernő, Sze­ pesi József, Tamás István, Veres János. Örömmel hívjuk fel olvasóink figyelmét, hogy lapunk rendsze­ res szerzői közül az elmúlt hónapok során Veres János jelentkezett újabb kötetével (Mikrovilág, Madách Könyvkiadó), s első önálló kö­ tettel lépett a nyilvánosság elé Karácsondi Imre (Minden álom és minden szerelem, Magvető Kiadó) és Onagy Zoltán (Út Eridanusba, Magvető Kiadó). Január 21-én a József Attila megyei Művelődési Központ klub­ jában ünnepélyes keretek között adták át az 1980. évi Madách-díjat Csanády János költőnek, Horváth Sándor keramikusművésznek és Róna Frigyesnek, a Salgótarjáni Szimfonikusok karnagyának. Ugyan­ ekkor került sor a Nógrád megyei Tanács művelődésügyi osztálya által meghirdetett pályázat díjainak átadására. Első és második díj kiadására nem került sor, a harmadik díjat Kelemen Gábor, KőSzabó Imre és M. Szabó Gyula nyerte el. Tisztelt Olvasóink folyamatosan érkező számos észrevételére hi­ vatkozva közöljük, hogy a lap terjesztésében mutatkozó fogyatékos­ ságokért felelősséget vállalni nem áll módunkban. Az e téren mutat­ kozó hiányosságokról rendszeresen tájékoztatjuk a Lapkiadó Válla­ lat és a posta, illetékeseit. 3 Kassai-Végh Miklós: Tudják és teszik Interjú Géczi Jánossal, az MSZMP megyei bizottsága első titká­ rával 4 M. Szabó Gyula: Ahová küldenek 7 Szabó Károly: A helytörténet — hátulnézetben 8 Molnár Pál: Jövőnk jelene 9 Praznovszky Mihály: Helytörténetírás — „helyi" kritika? 10 Varga Rudolf: Párbeszéd félhomályban 1 1 Papp Lajos: Leírások (a betonvirag, az ördögűzés, a palinta, a va­ dászat, az olló, a változás, a gyermekrajz, a pillanatfelvétel, a ketrec, a lehalászás, az értekezlet, a packa, a kinyilatkoztatás, a kereszt, a szemafor, a dekonjunktúra lovasai, az önéletrajz) 15 Csató Károly: Beetetett hely 15 Nagy István Attila: Tenyérnyi haza 16 Szepesi József: Guberálók 17 Romhányi Gyula: Mindennapi szegénységünk éneke Csütörtök Esti Társaság 18 Tóth Erzsébet: Kihajózni 18 Szervác József: Február 6. 1978.; Iszunk 19 Fábián István: Medália 19 Belányi György: Átértékelések 19 Balla Zsófia: Széleken, Egyensúly 19 Pátkai Tivadar: Két tétel gordonkára, Prospektus 20 Lezsák Sándor: Csendélet II., Oldalról jönnek a Zenék 21 Vaderna József: Megvirrad 21 Hideg Antal: Meddőhányó 21 Csajka Gábor Cyprián: Tíz kérdés Herr Megfoghatatlanhoz. Mér­ legen 22 Zalán Tibor: Tételek 22 Körmendi Lajos: Rózsák éjszakája 23 Mányoki Endre: Utak a hiánytól a bizonyosság felé 26 27 28 29 30 Jelenlét — csehszlovákiai magyar költészet (Milosevits Péter) Ördögh Szilveszter: Bizony nem haltok meg (D. Rácz István) Dobos László: Hólepedő (Ardamica Ferenc) Zsolt Róbert: Labdarúgók, sportolók (Horpácsi Sándor) Farkas András művészete (Krunák Emese) A borítókon és belső oldalakon Czinke Ferenc munkái (fotó: Buda László). TÁRSADALOMPOLITIK A I IRODALMI MŰVÉSZETI FOLYÓIRAT A NÓGRÁD M EGYEI T A N ÁCS M Ű V E LŐ D É S Ü G Y I OSZTÁLYÁNAK LAPJA Főszerkesztő: Végh Miklós. Szerkesztőség: 3100 Salgótarján, A rany János út 21. Telefon: 14-13. Kiadja a Nógrád megyei Lapkiadó V á lla la t. Felelős kia dó : Bá lint Tamás igazgató. Terjeszti a M agyar Posta. Előfizethető bárm ely postahivatalnál, a kézbesítőknél, a posta hírlapüzle­ teiben, és a Posta Központi H írlap Irodánál (KHI Budapest V., József nádor tér 1. sz. Postacím: 1900 Budapest) közvetlenül, vagy postautalvá­ nyo n, valam int átutalással a KHI 215—961 62 pénzforgalm i jelzőszámra Egyes szám ára 10 Ft, előfizetési díj fél évre 30, egy évre 60 Ft. M egjelenik kéthavonta. Kéziratokat és rajzokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. INDEX: 25 952 ISSN 0555-8867 80.4967 N. S. 1700 db �VÁLTOZÓ VALÓSÁG UN K T u d ják é s teszik G éczi J á n o s s a l, az M SZ M P N ó g rá d m e g y e i B iz o tts á g á n a k első titk á r á v a l b e sz é lg e t K a ssa i-V é g h M iklós — Fejlődésünknek mindenkori közvetlen előfeltétele, a párt XII. kongresszusának előestéjén, néhány héttel hazánk felszabadulásának 35. évfordulója előtt pedig különösen jelen­ tős szerepet kap, hogy milyen mértékben értelmezzük és ér­ vényesítjük egységesen az elveket és gyakorlati tennivalókat. Ezt tekintve miiyennek ítéli meg Géczi elvtárs tudati felké­ szültségünk jelenlegi helyzetét? — Az elm últ időszakban a m agasabb követelm ények és a nehezebb feltételek m ellett gazdaságunk előrehaladásának irá­ nya a döntő területeken m egegyezik kitűzött céljainkkal. Ter­ veinknek m egfelelően az ipar, a m ezőgazdaság term elése tovább fejlődött, term ékeik m inősége javult. K orszerűsödtek a m unka­ helyek, kiegyensúlyozottabbá vált az áruellátás, bővült a gyer­ m ek- és egészségügyi intézm ényhálózat, több új lakás épült. A hatékonyabbá váló gazdálkodás eredm ényeként, a központi in­ tézkedések nyom án növekedtek a keresetek, a jövedelm ek, to­ vább em elkedett a lakosság életszínvonala. Mindez kedvezően alakította az em berek élet- és m unkakörülm ényeit. Politikai helyzetünk kiegyensúlyozott, következetesen érvé­ nyesül a p á rt vezető szerepe. A dolgozók tevékenységében a po­ litika irán ti bizalom, a cselekvő tám ogatás ju t kifejezésre. N apjainkban, a pártkongresszusra való felkészülés során olyan kiem elkedően fontos politikai döntéseket, határozatokat készítünk elő, am elyek m egvalósítása az egész társadalom fele­ lős közrem űködését igényli. A m unka, am it el kell végeznünk, nem kevés: eredm ényeink reális szám bavételét, a nehézségek, a gondok felelősségteljes m érlegelését kívánja meg. Céljaink, feladataink körültekintő kialakítása, m egvalósítá­ sa m inden állam polgárt érintő közügy. H atározott bizakodásra ad okot, hogy a lakosság figyelme, fejlődésünket kísérő érdeklő­ dése egyre gazdagodó ism ereteken alapszik. Cselekvő ten n iak a­ rás, növekvő politikai aktivitás jellem zi m indennapjainkat. A dolgozók helyeslik, elfogadják p ártu n k politikáját, a rra töreked­ nek, hogy lehetőségeink, adottságaink alapján eredm ényesen já­ ru ljan ak hozzá a társadalom szocialista vonásainak erősítéséhez, m egszilárdítsák vívm ányainkat, sikeresen folytassák a szocialis­ ta építőm unkát. Erről győznek meg bennünket a pártcsoportok ülései, a taggyűlések, a pártértekezletek, az állam i, töm egszerve­ zetek rendezvényei, a különböző fórum ok: m unkásgyűlések, zár­ számadó és tervtárgyaló közgyűlések, falugyűlések — közvetlen találkozásaink az em berekkel. Hangsúlyoznom kell, hogy a jövőt alakító szándék nem re­ ked meg az eszmecseréknél, javaslatoknál, vélem ényegyeztetés­ nél, vitáknál — am elyek term észetesen szükségesek —, hanem tettekben, m unkacselekedetekben m utatkozik meg. Ezt bizonyít­ ják a term elésben, a gazdálkodásban elért m unkasikerek az ipa­ ri, építőipari üzem ekben, a mezőgazdasági term előszövetkezetek­ ben, állam i gazdaságokban. Arra a kérdésre, hogy m ilyen m értékű tudatosság vezeti a szocialista em ber cselekedeteit, eléggé reálisan látják -e a dolgo­ zók helyzetünket és az előidéző okokat, tu d ják -e vagy csupán érzik a változásban szükséges személyes felelősségüket, azt vála­ szolhatom, hogy b ár a tudatosság nem m indenkinél és m inden­ hol egyform a m értékben van jelen, de — meggyőződésem ez — az em berek egyre sokoldalúbban, az összefüggéseket keresve ér­ tékelik körülm ényeinket. A célok, feladatok m egfogalm azásában, azok m egvalósításában a dolgozók felelőssége lényegesen n a­ gyobb, tudatosabb a korábbinál. Ha nem is közvetlenül m érhe­ tő módon, de egyértelm űen utal erre, hogy növekszik, gazdago­ dik az igényes, szigorú önelemzés — a saját m unkával szembe­ ni k ritikus m egnyilvánulás, a közéleti és a személyes felelősség összekapcsolása. A dolgozók egyre világosabban látják, hogy a fejlett szocialista társadalom építése, gazdasági fejlődésünk in­ tenzív fejlődési szakasza a korábbinál m agasabb fokú, éssze­ rűbb, tudatosabb tevékenységet követel. Ehhez járu l még ú j­ szerű követelm ényeivel az utóbbi években kedvezőtlenül alakult világgazdasági helyzet. Olyan időszakban élünk, am ikor a m eny­ nyiségi növekedés szem pontjai m ellett szükségszerűen előtérbe kerülnek a minőségi követelm ények, am ikor a term elést még inkább a szükségletekhez kell igazítani. A m agasabb igények kielégítésének, az erőforrások bővítésének szerényebb lehetősé­ gei pedig azt követelik meg, hogy jobban vegyük szám ba ad o tt­ ságainkat, nagyobb tervszerűséget, tudatosságot valósítsunk meg a fejlesztésben, a gazdálkodásban. Úgy gondolom, ezeket a célo­ kat szolgálják azok az intézkedések (többek között a szabályozó rendszer továbbfejlesztése, az árrendszer m ódosítása), am elyek az 1980-as gazdasági évet jellemzik. Hogy céljainkat elérjük, biz­ tosítanunk kell, hogy a teljesítm ények m inősítésekor egyértel­ m űbben vegyük figyelem be a végzett m unka valós értékeit, az anyagi elism erésben, a bérek alakulásában, az erkölcsi ösztön­ zésben ez a szem pont jusson kifejezésre. — Géczi elvtársnak 1974-ben a munkásművelődés, 1977-ben az életmód aktuális kérdéseiről a Palócföld oldalain kifejtett gondolatait nem pusztán a kiemelt jelentőségű problémának szóló figyelem kísérte, az érdeklődést növelte, hogy az áttekin­ tő helyzetelemzésben mindkét alkalommal szerves és rangos helyet kaptak a megyei sajátosságok. .. Milyen helyi körülmé­ nyek között valósul meg napjainkban a fentebb részletezett egység? — M unkánk középpontjában a gazdasági feladatok megol­ dása áll. Tevékenységünkben következetesen nagyobb tere t kí­ vánunk adni annak az igénynek, hogy váljon hatékonyabbá a term elés, növekedjen a minőség, alakuljanak ki az eredm énye­ sebb gazdálkodás feltételei. A korábbi évek tudatos ipartelepítése u tán az elm últ évek­ ben az üzem ekben elsősorban a korszerűsítést, a rekonstrukciót szorgalm aztuk. Az V. ötéves terv ipari beruházásainak közel 60% -á t fordítottuk technikai fejlesztésre, egy olyan folyam at­ ban, am ikor az ipar kedvezőbb ágazati és terü leti szerkezete alakult ki, jav u lt a gyártm ányszerkezet. A népgazdaság igényei­ nek m egfelelően igyekeztünk adottságainkat kedvezőbben hasz­ nosítani. Az elm últ négy évben a term elés 15,8%-kal, az export 55,6% -kal nőtt. A fejlődés a gép-, az üveg- és kerám iaiparban legszem betűnőbb; ebben kiem elkedő szerepe van a S algótarjáni Kohászati Üzemek, a balassagyarm ati kábelgyár, az üveggyá­ rak, a S algótarjáni R uhagyár eredm ényeinek. A piacképesebb, a jobb m inőségű term ékek arányának növekedése m ellett p er­ sze találkozunk korszerűtlen term ékekkel, gyártási eljárásokkal, kevésbé jó m unkafeltételekkel is; több üzem ünk nehézkesen re­ agál a gyorsan változó igényekre, a tervszerűség, a minőségi és szállítási fegyelem nem fejlődik eléggé. U gyanakkor jelentős ta r­ talékokkal rendelkezünk az erőforrások kihasználásában, m in­ denekelőtt az energia- és anyagtakarékosság, a m unkaerő ész­ szerűbb foglalkoztatása, a m unkaszervezés területén. A mezőgazdaság helyzetének m egítélésekor abból a tény­ ből kell kiindulni, hogy adottságaink kedvezőtlenek. Ennek el­ lenére az elért eredm ények jelentősek. Ebben nagy szerepe van annak, hogy az utóbbi években term előszövetkezeteink, állam i gazdaságaink egyre jobban figyelem be veszik lehetőségeiket — így például növekedett a búza, a burgonya, az olajos növények és a bogyósok term elése, nagyobb figyelem fordult az állatte­ nyésztésre, ezen belül a szarvasm arha- és juhállom ány növelé­ 3 �sére. A gazdálkodás eredm ényességének fokozása érdekében tu ­ datosan tovább növekedett a segéd- és m elléküzem ági term elés arán y a — jelenleg m eghaladja az árbevétel egyharm adát. Ter­ mészetesen itt is vannak még kihasználatlan lehetőségeink, hi­ szen a term ésátlagokban, az állattenyésztés hozam aiban indoko­ latlanul jelentősek az egyes üzemek közötti eltérések, a term e­ lés költségei nagyon gyorsan növekednek, a szakm ai hozzáér­ tés javításának, a szövetkezetek jobb együttm űködésének érde­ kében is több kezdem ényezést kell tenni. Az elm últ évek során a szolgáltatások területén, a kereske­ delmi hálózat bővítésében is jelentősebb előrelépést tapasztalha­ to tt lakosságunk, kiegyensúlyozottá vált alapvetően az áruellá­ tás. U gyanakkor egyes ipari javító szolgáltatások növekedésé­ nek m értéke nem éri el a tervezettet, s joggal bosszantják a la­ kosságot az e terü leten tapasztalt minőségi, szervezési fogyaté­ kosságok, a k u ltu rálatlan vásárlási körülm ények, a hiánycikkek is. Összefoglalóan teh át azt állap íth atju k meg, hogy az elm últ időszakban a m egye gazdasága tovább fejlődött, eredm ényeink jó lehetőséget terem tenek az elkövetkezendő évek feladatainak m egalapozásához, a dolgozók növekvő felelőssége, hozzáértése, szakm ai felkészültsége, a vezetők gazdagodó tapasztalatai m eg­ felelő garanciát jelentenek a tennivalók m egvalósításához. — Napjainkban igen sok szó esik az érdekszférák — egyé­ ni, közösségi, társadalmi érdek — egyeztetésének és szemben­ állásának problémáiról. Miben nyilvánul meg és mit kíván ma tőlünk a gondolkodásbeli és cselekvési egység? — Az 1980. év két kiem elkedő eseménye, pártu n k XII. kong­ resszusa és felszabadulásunk 35. évfordulója kivételes alkalom helyzetünk szám bavételére. Elm ondhatjuk, hogy az összetettebb — és korántsem kedvező — gazdasági körülm ények tisztábban m u tatják meg szám unkra a jelentős erőfeszítésekkel elért ered­ m ényeket, s ezáltal közös erőnket, nyilvánvalóvá teszik, hogy politikában, gazdaságban, k u ltú ráb an egyaránt erősítenünk kell a m unkára szólító egységet. A tájékozódás, m elyre egyre tágabb lehetőségünk nyílik, a figyelem, am ellyel a világ sorsának alaku­ lását kísérjük, nagyobb szerepet kap az építőm unka soros fela­ datainak m egoldásában. M utatja ezt, hogy egyre szélesebb kör­ Ahová küldenek A L ity eratu rn aja G azeta cím ű szovjet folyóiratban néhány éve összeállítás jelent m eg arról, ki a jó vezető? A szemponto­ kat felsorakoztatva k id e rü l: aki bízik m a­ gában és az ügyben, aki ism eri beosztot­ tait, tehetséges em berekkel keríti m agát körül, kellő m ersze van beism erni saját hibáit, nem foglalkozik cseppnyi ügyek­ kel, rend van az asztalán, am ikor ellen­ őriz, nem szőrszálhasogató, bírálatával épít, pontos h atárid ő k et szab.... A szem pontok között nem szerepeltek a „felettes” jellemzői. A fészer a la tt néhány köbm éterre való hulladékléc. Görbék, göcsörtösek, szélei szálkásak. — Ebből válogathatnak! — m u tat kör­ be széles m ozdulattal a fatelep vezetője. — M ajd az á rá t a szövetkezet pénztárá­ b an befizetik hazafelé. Ennyi kockázatot m ég vállalhatok... Nem é rtjü k az utolsó m ondatot. L át­ h a tja ezt arcunkon Z. József is, m ert a 4 ben és gazdagabban nyilvánul meg a szocialista értékrend, er­ kölcs, életmód, növekszik a m unka rangja és becsülete, a közös­ ségért érzett felelősség és áldozatkészség. Ezt bizonyítják a m un­ kaverseny-m ozgalom , a kom m unista m űszakok és a társadalm i m unkaakciók szervezésében elért eredm ények. A közösségi cél­ kitűzésekben az egyéni életcélok is m egfogalm azódnak. H arm ó­ nikusabbá, kiegyensúlyozottabbá válik az em berek élete, erősö­ dik a közvetlen kapcsolatok irán ti igény, a felnövekvő nem zedék és az idős korúak sorsáért vállalt felelősség is. A céltudatos és közhasznú közösségi tevékenység eredm é­ nye, hogy m ai viszonyaink között az em berek többségének jó a közérzete, ism erik feladataikat, s igyekeznek helytállni. Még töb­ bet akarnak tenni azért, hogy következetesebben valósuljon meg a p árt politikája, hogy erősödjön az alkotó bizalom légköre. Ezért válik általánossá, hogy a term elésben, közéletben, tanulás­ ban növekszik a fegyelem, a szervezettség, a minőségi m unka irán ti figyelem, a készség az em beri viszonyok gazdagítására. S ez egyaránt jellemző a párttag o k ra és a pártonkívüliekre. Nem állíth atju k persze, hogy társad alm u n k b an nincsenek ér­ dekellentétek, hogy m indig m inden egyes em ber valam ennyi ér­ deke érvényre jut. Azt sem v árh atju k el, hogy bárki is ta rtó ­ san önérdekei ellen cselekedjen. Egységünkhöz tartozik, hogy az em berekkel m egism ertetjük helyzetünket, lehetőségeinket, így növekszik valóságérzetük, létrejön az alapvető érdekek összhang­ ja. H atékonyan elősegíti ezt az, hogy a szocialista dem okrácia társadalm i rendszerünk lényegi vonásává erősödött, ta rta lm a ­ sabbá váltak fórum ai, egyre jelentősebb szerepet töltenek be az em lített érdekek feltárásában, egyeztetésében, érvényesítésében, a dolgozó közösségek m ozgósításában, nevelésében. A hiteles, korrekt, lényegretörő tájékoztatás alapvetően járu l hozzá az összefüggések és folyam atok m egism ertetéséhez, a soron levő fel­ adatok végrehajtásához, form álja az em berek gondolkodásm ód­ ját, fejleszti cselekvőképességüket. Helyzetünk, erőnk, perspek­ tíváink biztos tu d atáb an reális m érlegkészítésre van szükségünk és m ódunk. Hogy eredm ényeinket és gondjainkat együtt érté­ kelve, s erényeinkre alapozva fogjunk össze a közös tennivalók elvégzéséért, szellemi és anyagi felem elkedésünk érdekében. — Köszönöm a beszélgetést. sártócsákat kerülgetve, tenyérnyi irodájá­ ba vezet. Búcsúzni szeretne alkalm i ism e­ rőseitől. P o h arak at kér, bort löttyint bele. — Ez az utolsó napom itt. Felm ond­ tak, kirú g tak — m ondja csendesen. Sze­ mei furcsán csillognak, szeretné titkolni érzéseit, de alig képes rá. A feldolgozóüzem szívéhez nőtt. Az állam i erdőgazda­ ságtól csalták ide négy esztendeje, am ikor a k.-i term előszövetkezet néhány gazda­ sággal karöltve belevágott a m elléküzem ág fejlesztésébe. A falu szélén szántó volt, helyére em elték a fűrészüzem et, szárító­ kat. Z. tárg y alt a kutatókkal, akik új szerkezetet álm odtak meg, az építőkkel, akik állandóan kifogásokat kerestek, vi­ tatkozott szállítókkal, kereskedőkkel, am íg az üzlet el nem indult. A telepvezető kibám ul az ablak m asza­ tos üvegén, a portásfülke m ellett ágas­ kodó sorom pót figyeli: felnyitották. M int­ ha azt sugallná neki: m ég kim ehetsz, de vissza m ár nem... — A nyugodtabb esztendők következ­ tek volna nekem is. Kevesebb idegesség­ gel, kényelm esebb tempóval... — Nem voltak m egelégedve a m un­ kájával? — érdeklődünk bátortalanul. — Fél éve a m inősítésem ben még az állt, hogy m inden szempontból megfelelek jelenlegi beosztásomban. Hogy h at hónap alatt mi változott bennem ? Azt hiszem, semmi. Csak a szövetkezet elnöke m eg­ elégelte, hogy állandóan jártato m a szá­ mat. R itkán voltunk azonos vélem ényen — m agyarázza. — M ondhatok m ár m in­ dent... Pest m egyében találtam helyet, la­ kást kaptunk, a család m ár el is költö­ zött. A fiatal technikus együttérzően hallgat­ ja volt főnöke szavait. Időnként bólogat. Nem tu d ja megállni, hogy ki ne k o tty an t­ sa: — Az elm últ öt évben a term előszö­ vetkezetből tu catjáv al m enekültek a szak­ em berek: főagronóm us, üzemgazdászok, gépészm érnökök, állattenyésztők... Mesélik, aki elhibázta a vetést, annak nem ad ato tt meg a lehetőség, hogy követ­ kező tavasszal bizonyítsa hozzáértését. Itt gyorsan ítéletet m ondtak róla: nem felel m eg a követelm ényeknek, m áshol pedig ugyanő bizalm at kapott, első számú veze­ tő lett. — Az fáj legjobban, hogy m indazok­ tól búcsúznom kell, akikkel együtt g ü r­ cöltünk kezdettől fogva. Összemeleged­ tünk, még a cím em et is elk érték — ke­ sereg Z. József, s félretolja m aga elől a papírokat. Ő m ár a telepen egyetlen ak ­ tá t sem lát el kézjegyével. — Én nem �tudtam elfogadni, hogy az elnöknek lehet csak igaza... A m ikor az első istállót saját elem eik­ ből felépítették, figyelm eztette a vezető­ séget, hogy ez túl drága, képtelenek v er­ senyezni m ás konstrukciókkal. Akinek kell, m ajd m egfizeti! — vágta ra az el­ nök. Szaladgálhattak, az igények nem je ­ lentkeztek ú jabb hodályra. — Nem tudom , ki a jó vezető? Aki fe­ letteseinek is b átra n elm ondja vélem é­ nyét, vagy ak i állandóan bickel, s csupán szolgam ódra v ég reh ajtja az utasításokat? — kérdezi, s legyint egyet a levegőbe. Neki ezekben az ó rákban m inden m ind­ egy. A szakirodalm at vizsgálók is vissza­ visszatérnek a Z. József kérdésében meg­ fogalm azott gondokra: ki a jó vezető? Nadolski, lengyel vezetéselm életi szak­ író kérdőíves vizsgálata szerint, aki jeles gazdasági vezetők válaszait gyűjtötte cso­ korba, a vezetői tek in télyt m eghatározó tényezők közül az élen a szakm ai tudás, tapasztalat, a hatáskör, a különböző hely­ zetekben való megfelelő m agatartás, a fe­ lelősségvállalási képesség áll. A sor vé­ gén kullog a vezetői jóindulat, a beosz­ to ttak k al való kapcsolat, a meggyőzőké­ pesség, a jó légkör. S am ikor m egkérdez­ te a dolgozókat: mi erősítheti a vezetők tekintélyét, azok azt válaszolták: az ön­ uralom és az igazságérzet. Lehet-e ott önm érséklet, ahol nincs ob­ jektivitás? — Észrevette? M ostanában m intha ve­ zetőellenes han g u lat ü tné fel fejét. Ha a gyár teljesíti tervét, jól dolgozott a kol­ lektíva, h a elm arad, a vezetők a h ibá­ sak. Nem m ondom, egy, kettő m ag atar­ tásával sokat árto tt, de a többség becsü­ letes, ugyanazt akarja, m int a beosztot­ tai — bölcselkedik L. István, nyugdíjas. A m egyében m indenki ism eri. Fiatal korától kezdve, különböző tisztségekben, szerénységével, em berségével parancsolt tiszteletet m aga körül. T áskája m ost is tele jogszabályokkal. Az egyik gyár kérte fel, segítsen dolgozóik ügyes-bajos dolgai­ nak intézésében, eligazodni a p arag rafu ­ sok között. F élrevonulunk szobájába, ahová m ind­ untalan bekopogtatnak. Fellebbezés fogal­ m azásához kérnek segítséget, a lakásvá­ sárlás körülm ényeiről érdeklődnek. S ő válaszol. Nem szégyenli beism erni azt sem, hogy bizony néhány dolognak m ajd után a kell néznie, s két nap m úlva ad m ajd felvilágosítást. — Az em ber nem lehet m indenható, még h a vezető, ak k o r sem. Aligha esik csorba a tekintélyén, ha időnként ki m eri m ondani: ezekről a dolgokról, elvtársak, m ég kevés az inform ációm ! Csaknem negyedszázada, hogy az or­ szág m ásik szegletébe küldték megyei ta ­ nácselnöknek. V iharos idők járta k . A m it rábíztak, elvégezte, aztán ism ét m áshová irányították. — Egy percig sem feledkeztem m eg ró­ la, hogy a vezetés: szolgálat! S arról sem, hogy a vezetés: előrelátás. Szüntelen fel­ készülés az újból és újból felm erülő prob­ lém ák m egoldására, a döntésekre. Több m unkával, nagyobb felelősséggel jár, oly­ kor idegességgel, fáradsággal.V annak, akik csak azt látják benne, utasításokat szórhatnak, s m indenki pattog körülöt­ tük. Szóba hozza a vezetőkkel szemben tá ­ m asztott hárm as követelm ényt: a politi­ kai m egbízhatóság, a szakm ai hozzáértés, a vezetői ráterm ettség igényét. — Lassan illik észrevenni, hogy ezek tarta lm a alaposan m egváltozott. M ert nem elég m a m ár, h a valaki azzal érdem ­ li ki politikai m egbízhatóságát, hogy a szocialista rendszer odaadó híve. Ez m a­ gától értetődik. De m ilyen a politikai felkészültsége? M egvan-e a képesség benne, hogy felism erje az általa vezetett közös­ ség szerepét, végre tu d ja-e h ajtan i a rá ­ bízott feladatokat? S orolhatnám a k ér­ déseket.... E helyett példákat em lít. Vezetőkről, akik m ellette nőttek fel, s m agukba szip­ p an to tták a vezetés tudom ányát, állják a sarat, m indennap új ötlet szikrája p a t­ tan ki belőlük, felfedezhető bennük az ügy irá n t érzett alázat. S akik nem ilye­ nek? Az s.-i gyár igazgatóját a közelm últban más beosztásba helyezték, pedig idejében indultak ú tn ak az exportszállítm ányok, szépen csörgedezett a nyereség, okosan alak íto tták a term elés szerkezetét. — De am ikor lejött közénk, a szalagok mellé, úgy ordibált, hogy a nyakán vas­ tagodtak az erek. O tt se szép, se okos nem lehettél. M egm érgezte a levegőt a csarnokban. Az em ber m ég azt sem m er­ te m ondani: jó napot! — ecseteli az ak­ kori körülm ényeket az egyik művezető. Nem m áról holnapra p a tta n t ki az ügy. Az igazgató türelm i időt kapott, figyel­ m eztették. Meg is ígérte, v áltoztat m ód­ szerein, de m ara d t m inden a régiben. Helyben nem találták utódját. Arról a kötelességéről, hogy gondoskodjon róla, m egfeledkezett. Az élelm iszer-áruház a m egyeszékhely kereskedelm ének gyöngyszeme. A polcok árutól roskadoznak, közte háziasszonyok gum ikerekeken guruló bevásárlókocsit tolnak m aguk előtt. M ire végig érnek, megtelik. A p u lt m ögött fehér köpeny­ ben hentesek nyüzsögnek, fejük fölött ol­ dal szalonna, lángolt kolbász, szalám iru­ dak lógnak. Az em ber nyála m ajd el­ csordul a látványtól. M egcsodálja G. Ist­ ván, az élelm iszer-kiskereskedelm i válla­ lat igazgatója is. — A vásárló nem látja, m iféle gondok­ k al küzdünk. Nem is érdekli, csak az, hogy am iért betér, m egkaphassa — m ond­ ja . F iatalem ber, alig tú l a harm incon. P á­ lyája egyenesen ívelt felfelé, fokozatosan kapott nagyobb feladatokat. A m ikor je­ lenlegi tisztségére kiszem elték, éjszaká­ kon át eleget töprengett. M ent is volna, meg nem is. C sábította a k o rlátlanabb lehetőség, de gondolkodásra késztették a körülm ények. A v állalat a szegények kö­ zé tartozó; fejlesztésre állam i pénzekből csurrant-cseppent, több m int ezer em ber gondját kellett nyakába venni. Végül kö­ télnek állt. Úgy kezdett hozzá, m in t aki hetek alatt szeretne felszám olni m inden hiányosságot. M ert a vezetői m unka első elem ét, a problém ák felism erését, a célok világos kitűzését és tu d ato sítását p aran ­ csolatnak tartja. Először az irodák kör­ nyékén te re m te tt rendet. — A m ikor a vezetők kerülnek szóba, a középszintű vezetőkről kevesebb emlí­ tés esik. H olott ők azok, akiken több­ nyire áll vagy bu k ik a cég. A pártveze­ tőség titk á ráv a l vitatkoztunk, s hoztunk új osztályvezetőket. Olyan em berekre esett a választás, akik a szakm ában m ár járatosak voltak, s buzgott bennük a tenniakarás, akik nem elégedtek m eg a hagyom ányossal... — sorolja. A régiek közül is m aradtak, m ert nem az életkor a döntő, hanem a szemlélet. Újságban kerestek például m űszaki szak­ em bert, beü ltették a nyugdíj előtt álló osztályvezető szobájába, az m eg ro h an t az igazgatóhoz. G. István elm agyarázta neki: nincs sem m i kifogása a m u n k ája ellen, de gondoljon arra, három év m úlva kinek adja m ajd át a helyét. — Ezen m ég nem törtem a fejem — m otyogta az osztályvezető. — Ennek a srácnak! — S a te érdeked, a vállalaté, hogy addig m egtanítsd m in­ denre, am it te is tudsz! Ha a káderm unkában a folyam atossá­ got és tervszerűséget em legetik, ez a pél­ da illusztráció lehet. A v.-i term előszövetkezet elnöke koráb­ ban egy jól m enő gazdaság éléről m ehe­ te tt volna nyugdíjba. K érték, h a ereje engedi, egy-két évig m arad jo n még, a szomszéd téesz felett fekete fellegek gyü­ lekeznek, s ő talán megelőzi a v ihart. B. Béla elvállalta. Azok közé tartozik, akik m ár türelm etlenül toporogtak, am ikor rendben m entek a dolgok. Vezetésével korábban három közös gazdaság kapasz­ kodott fel a többi mellé. A hozamok nö­ velése, a gyorsan m egtérülő, gazdaságos beruházások körüli ezernyi gond m ellett m indig szakított időt a rra is, hogy m int kotlós a csirkéit, m aga köré gyűjtse a fia­ tal szakem bereket, nevelje őket. A honnét távozott, az általa kiszem elt és felkészített szakem bert választották téeszelnöknek. V-ben nem úgy alak u ltak a dolgok az időjárás és az örökség m iatt. Jelentősek a veszteségek. B. Béla m ögött néha k á rö r­ vendően összesúgnak, Ő nem vesztette el optim izm usát, s azt is tu d ja, neki m ár nem kell bizonyítani semmit. — Ne hagyjuk kihasználatlanul a szel­ lemi tőkét! — szokta m ondogatni megyei tanácskozásokon is. Azt érti ez ala tt: h agy­ 5 �ják békében dolgozni a felkészült szakem ­ bereket. Nem várnak ők bábáskodást, sze­ retnének alkotni, m egm utatni m ire képe­ sek. Mert a vezetővé válás egyik próbája a m unka. A repedezett térbetonon két srác vasle­ m ezeket cipel. Az anyagm ozgatás legősibb fo rm ája ez, de a villamos targonca pár percre rom lott el, az autom ata gép pedig drága m ulatság, ha kihasználatlanul áll. A fiúk nem háborognak. Igaz, hátukon az ing csuromvizes, hom lokukon verejték gyöngyözik. A sajtolót kezelő asszonyka együttérzően int, negyedórát pihenhetnek, addig elegendő az alapanyag. — Ha a szükség így kívánja, így hord­ ju k ! — kom m entálja a láto ttak at D. And­ rás, személyzeti vezető. — A rra sok idő nem ju t, hogy külön m egm agyarázzuk m indenkinek, a term elésből egy óra sem eshet ki. Mi pontosan szállítunk a meg­ rendelőnek.... Összefutunk a részlegvezetővel. M ár in­ tézkedett, ham arosan érkezik a m ásik ta r­ gonca. Ifjú m érnök, nem régiben bízták meg. Kék köpenyt húzott, alatta egy á r­ n y alattal világosabb színű pulóver. Nem szeretik a m unkások, ha fehér ingben, nyakkendőben forog közöttük. — Tehetséges gyerek — állítja róla D. m ár kinn a friss levegőn. — Szép jövő előtt áll, s nem féltem , hogy elbízza m a­ gát. T réfásan jegyzi meg, m eglehet későn szü­ letett, m ennyire m ás a m ostani fiatalok­ nak. N yitva előttük m inden kapu, csupán ra jtu k múlik mivé lesznek. — E lérkezett a nem zedékváltás idősza­ ka nálunk is. Sorba m ennek pihenni az idős szakik, helyükre jól képzett, mozgé­ kony em bereket állítunk — mondja. — S ebben milyen szerepet játszik a személyzetis? A kérdésre elfintorodik. Nem szívesen beszél arról, hogy személyzeti ügyekben kevés az önállósága, inkább az adm iniszt­ rációt végzi, oktatási ügyekkel foglalko­ zik, meg kisezer dologgal, am it rásóznak. Ü nnepi beszédek írásától külföldi delegá­ ciók látogatásának előkészítéséig. — Rendelkezünk mi is káderutánpótlási tervvel. Figyelek rá, hogy az abban sze­ replők a szükséges végzettséget megsze­ rezzék. Vannak, akik idegenkednek a ta­ nulástól. Azzal mégsem agitálhatok, hogy gyerünk az iskolába, m ert lehet, hogy nyolc év m úlva te leszel a főm érnök? Nem? — néz rám . — S mi lesz, ha m ég­ sem őt nevezik ki? Szerintem meg kelle­ ne m ondani a várom ányosoknak, hogy m i­ nél jobban felkészülhessenek, biztosan nö­ velné az am bíciókat. De akik helyére ke­ rülnének, azok nem tudom m iként rea­ gálnának rá. Aligha hiszem, hogy igye­ keznének bebizonyítani: azon a területen pótolhatatlanok... Az ipari üzem ekben a személyzeti ügyekkel foglalkozók még csak-csak ele­ get tesznek m unkaköri kötelességeiknek, m ások a körülm ények. A szövetkezeti m ozgalom ban azonban többnyire kapcsolt 6 m unkakörben, form ális feladatokkal fog­ lalkoznak. Ha vezetőt keresnek a szakosí­ to tt tehenészeti telepre, elsősorban a fő­ állattenyésztő, aki utánanéz, ha a főállat­ tenyésztő hiányzik, az elnök ül kocsiba, hogy a harm adik m egyében tárgyaljon. Az o k : a kevés kivételtől eltekintve a sze­ mélyzeti, m unkaügyi előadók nem képe­ sek a kiválasztásra. — Más is közrejátszik! — horkan fel a tém a em legetésekor az n.-i term előszö­ vetkezet elnöke. — A szarvasm arha-ága­ zat vezérkarát azonnal lecserélném , m ert am it csinálnak az siralm as. É rtésem re ad­ ták, hogy egyelőre várjak. Az em bernek néha azt sem á rt tudni, kinek kije hol dolgozik. Hogy az újabb év haladék m eny­ nyi veszteséggel já r? Kétm illió forinttal. K iszám oltam ! A p.-i közös gazdaságban az egyesülés u tán az adm inisztrációs létszám ot duz­ zasztották fel. M indennek helyet kellett találni. Az elnök nyugodt szívvel elkül­ dené az irodisták egyharm adát, de a já­ rásnál ez m inden bizonnyal nem kis el­ lenszenvet váltana ki. Így m inden posztra továbbra is m arad­ nak ketten-hárm an. A faluban sétálunk. A vegyesbolt előtt teherautóról kartondobozokat pakolnak le. Az eladó odasúgja a pártalapszervezet tit­ kárán ak: — K aptunk banánt! Tegyek félre? L. Lajos nem et int a fejével. Nagyobb dolgokon töpreng néhány hete. Felkeres­ ték a megyéről, a járásról, hosszasan el­ beszélgettek vele. P ártbizottságot szer­ veznek a területen, s őt szeretnék titk á r­ nak jelölni. — Ism ered a kacskaringóim at! — fakad ki. Bólintok. L. hat éve még egy kedvezőtlen adott­ ságú term előszövetkezet szerelője volt. Olajtól csöpögött overállja, am ikor először találkoztunk, éppen egy selejtezésre érett tra k to r m otorjában m atatott. Rá egy évre p á rttitk árn a k választották, aztán beke­ rült a járási székhelyre a nagyközségi bi­ zottság m unkatársának. Közben tanfolya­ m okra küldték. Átszervezés következtében visszakerült ugyanoda szociális előadónak, ú jra alapszervezeti titk á r lett. Úgy érezte, itt m ár ak á r élete végéig nyugodtan tény­ kedhet. A ztán jö tt a javaslat. — Nem tudom m itévő legyek? Van tő­ lem erre alkalm asabb személy. Legalább­ is én úgy gondolom. Több m unka, nagyobb felelősség.... Nem riadok meg egyiktől sem, de tem érdek időt kíván. S közben a gye­ rekek felnőnek, anélkül, hogy ap ju k at lát­ nák — m orfondírozik. — M egbeszélték veled. Igent m ondtál. — Ühüm... — derül fel az arca. — A kkor m inek tépelődsz? Mosolyog. M ár eldöntötte, elvégre m in­ dig ott dolgozott, ahová küldték. De jól­ esik neki egy kicsit panaszkodni. Aztán M arx szavait idézi fel v áratlan u l: „A m a­ gányos hegedűm űvész önm agát vezényli, a zenekarnak k arn ag y ra van szükség”. Ő sohasem volt szóló hegedűs. A b.-i KISZ-bizottság titk á ra is búcsú­ zik választott tisztségétől, hogy egy m á­ sikba kerüljön. Némi nosztalgiával beszél az elszaladt nyolc esztendőről. — Kicsit v áratlan u l ért. Még egy évet szám ítottam , de ez a terü let ilyen. Kiöreg­ szünk belőle — élcelődik saját m agán, s harm inchárom esztendején. — Pártvezetőségi titk á rn ak jelölnek a vasútnál. Gondok vannak ott, kértek vál­ laljam el. Voltak más elképzeléseim, de m egértettem : ott kell a legtöbbet n y ú jta­ ni, ahová küldenek. Ahol szükség v an rám... M ár össze is csomagolt. M. Szabó Gyula �A h e ly tö rté n e t — h á tu ln é ze tb e n A k u tató el ülről nézi a dolgát. A m ű létrehozásának gondjai foglalkoztatják. Ebben az eszmecserében eddig a hely­ történ et művelői szólaltak meg. É rthető hát, hogy elsősorban a k utatás feltételeit, a m unka jellegét vették célba. Olyan kérdések kerültek elő, m int a h elytörténetirás lehangoló belterjessége, a köztörténet és a h ely történet viszonya, a provincializm us veszé­ lye, az egyéni vagy a csapatm unka altern atív á ja stb. B ár néhányszor m agam is kirándultam a helytörténet me­ zejére, mégis inkább az eredm ényközvetítők, a felhasználók kö­ zé tartozom . Éppen ezért a h elytörténetírás haszna foglalkoz­ ta t elsősorban. T ehát hátulról, a végkifejlet felől vizsgálom a dolgokat. S így talán azoknak az érdeklődése is felkelthető, akik a h ely tö rtén et „fogyasztói” inkább — a tanároké, a közm űve­ lődés m unkásaié, s nem utolsósorban a jelen és jövő tervezőié. Aki az eredm ényekre figyel, azt olyan kérdések kötik le, hogy van-e egyáltalán haszna a helytörténészek tevékenységé­ nek; hogy a hely tö rtén et eredm ényei m ennyire van nak jelen az iskolai oktatásban, a pedagógusok továbbképzésében, a népm ű­ velésben vagy a települések tervezésében, egy-egy tájegység gazdaságának és szellemi arculatának alakításában. A közvetítés, a felhasználás pontjáról nézve a helytörténetet, sok m inden m ásképpen fest, m int ahogy a k utatók látják. G ondjaik közül egyik-m ásik eljelentéktelenedík, m ások viszont nagyobb hangsúlyt kapnak vagy m ódosulnak. M eglepődve olvasom például az egyik hozzászólásban: „Ab­ ból a nagyon helyes alapállásból kiindulva, hogy a honism eret­ nek szerves része a helytörténet is, az ilyen jellegű m unkák ne­ velési célját a k ívánt m értéknél jobban előtérbe helyeztük, a helytörténeti feldolgozások fő célját abban fogalm aztuk meg, hogy segítsék elő a lakóhely jobb m egism erését és ezáltal an­ nak m egszerettetését. M árpedig (korántsem tagadva, hogy ez is feladata a helytörténeti kutatásnak) világosan kell látn u n k a tudom ányos célok elsődlegességét.. . ” A közvetítő szám ára érthetetlen ez az állítás. V alóban h i­ ba lett volna a nevelési célok előtérbe állítása? H át nem az a legfőbb feladata m indenféle történetírásnak, hogy elősegítse a lakóhely (haza) jobb m egism erését s ezáltal an nak m egszeret­ tetését? (Az, persze, m ás kérdés, hogy a tudom ány szem pontjai valóban nem m ellőzhetők ebben a tevékenységben.) A helytör­ ténetnek két feladata van: a honism eret és a tudom ány szol­ gálata. De végül is a tö rténettudom ány feladata is a haza jobb m egism ertetése és m egszerettetése. A hangsúlyt teh át m inden­ képpen a helytörténet nevelő célzatára helyezném . Ha a nevelési feladat m ellett a tudom ányosság követélm é­ nyeiről elfeledkezik a kutató, az hiba. A fő bajn ak azonban azt tartom , hogy a helytörténeti k u tatás eredm ényei még k o rán t­ sem foglalták el az őket m egillető helyeket a tudatform álás­ ban. Például az iskolai oktatásban. Igaz, hogy „Nógrád m egyé­ ben az elm últ évtizedben sorra láttak napvilágot az igen szín­ vonalas, példaszerűen összeállított forráskiadványok, illetve a történ ettu d o m án y legkorszerűbb m ódszereit rendkívül követke­ zetesen érvényesítő, nagyszerű helytörténeti m onográfiák”, de m it ism ernek vajon m indezekből a történelem tanárok, az iro­ dalom tanárok, s ha ism erik, m ennyire és hogyan hasznosít­ ják azokat? Ilyen irán y ú — közelm últbeli — bőséges tapasztala­ taim nem kedvezőek. (M adách-órák Csesztve és B alassagyarm at mellőzésével. A M agyar Tanácsköztársaság helyi vonatkozások nélkül. A kuruckor tö rtén ete Szécsénnyel, R om hánnyal, de ró­ luk pontosan annyi csak, am ennyi a tankönyvben van. A nya­ nyelvtanítás, a palóc n yelvjárásról m egfeledkezve stb.) A h e ly tö r té n e ti k u ta tá s és h e ly tö r té n e tír á s id ő sz e rű k é r d é s e ir ő l fo ­ ly ó ira tu n k e lm ú lt é v i 3. s z á m á b a n m e g k e z d e tt v itá n k a t — m e ly e t a n y a g ­ to rló d á s m ia tt s z ü n e te lte ttü n k — je le n s z á m u n k b a n f o ly ta tju k to v á b b i ra n g o s h o z z á sz ó lá so k re m é n y é b e n . A s z e rk . 1975-ben Gödöllő egy szép helytörténeti kiadvánnyal lep­ te m eg önm agát — várossá nyilvánításának 10 éves fordulója alkalm ából. Ebben a m onográfiában így fogalm azódik meg a helytörténet-ism eret értelm e, jelentősége: „Egy város lakóinak gondolkodásm ódját a történelem alak ítja ki, s ahogy hiba len­ ne a m últ értékeitől függetlenül és nem azokra ráépítve dol­ gozni, úgy hiba lenne az is, ha ezzel nem törődnénk. A kkor igazán jók városrendezési terveink, ha velük a szakem berek és a lakosság egyaránt e g y e té rte n e k .. . ” De vajon m indenütt a m últ értékeire építenek? C serhátsu­ rányban néhány évvel ezelőtt, am ikor szőlőt telepítettek a he­ gyek lejtőire, m intha ezt tették volna. Hiszen ez a környék — a helytörténet tanúsága szerint is — valam ikor nevezetes volt a szőlőművelésről. De am ikor aztán hagyták veszendőbe m en­ ni az egészet, m intha m egfeledkeztek volna ezekről a tradíciók­ ról. Vagy itt van B alassagyarm at. A m ikor jó érzékkel m egőriz­ te régi városcentrum át, a helytörténet tan u lság ait v ette figye­ lem be. A m ikor viszont hagyja pusztulni a település teg n ap já­ ban jelentős szerepet betöltő (de „csak” m űem lékjellegű) há­ zait, m intha nem hasznosítaná eléggé szépen m egírt h elytörténe­ tét. Ahogy rendezni próbálom a gondolataim at, észre kell ven­ nem , hogy ak arv a-ak aratlan m indegyre csak a h ely tö rtén et n e­ velő célzata körül keringek. Valóban ezt ta rta n á m a legfonto­ sabbnak?.. . Érdekesen vetődik fel — így nézve — a feldolgo­ zás színvonalának, a tudom ányosságnak a kérdése is. Az-e a fő szem pont a helytörténeti m unka eredm ényeit tekintve, hogy ki lép elő általuk nagy helytörténésszé, helyi nagysággá? El­ képzelhető, hogy a vidékiség — a hasonlítási alap leszűkülése, az értékrend torzulása — is szerepet játszh at egy-egy helytör­ téneti m unka k ritik átlan fogadtatásában. De egy m ásik v o nat­ kozásról sem szabad m egfeledkezni. A rról ugyanis, hogy a használatban a helytörténet adatainak, jelenségcsoportjainak, fe ltá rt folyam atainak sajátos helyi érték ü k van — éppúgy, m int a szám oknak. Néha egy szubjektív visszaemlékezés n a­ gyobb érték et képviselhet, m int egy tudom ányos feldolgozás. Sokszor egy ad at az életkép szemléletességével jellem ezhet egy korszakot. A m agyar színjátszás történetérő l szólva m indig be­ széltem tan ítv án y aim n ak arról is, hogy B alassagyarm aton m eny­ nyire szerették a színészeket. De csak szórványos adatokkal tudtam bizonyítani. Most, hogy rendelkezésem re áll egy m ú lt­ századi híres színész útinaplója, állításom at valóban nyilvánva­ lóvá tehetem . Ahhoz viszont, hogy érzékeltessük a régi B alassa­ gyarm aton a városi és a megyei vezetés viszonyát, m ár nem elég egy a d a t; ide folyam atot feldolgozó m unka kell. Ha pedig az érdekel bennünket, hogy S algótarján m iért rendelkezik or­ szágosan is kiem elkedő m unkásm ozgalm i hagyom ányokkal, Ba­ lassagyarm at meg m iért nem , akkor bizony a m egye m onográ­ fiáját kell segítségül hívni. Term észetesen mindezzel nem azt kívánom állítani, hogy a helytörténeti m unkában a tudom ányosságot felesleges m eg­ kötésnek tartom . Csupán csak azt, hogy az érték ren d bizonyta­ lanságait a felhasználási helyi érték is m agyarázhatja. Üdvözöl­ nünk kell teh át az egyszerű adatközlőt, m ert az éppen szüksé­ ges ism eretek b irtokába ju tta to tt; még inkább örülnünk kell a tanulm ányíróknak, m ert céljainknak megfelelő eszközt ad o tt a kezünkbe, m áskor pedig a m onográfusoknak vagyunk hálásak, m ert olyan egészet hoztak létre, am elyben m agunk is elhelyez­ hetjük apró kis adatainkat. Azzal nem értenék egyet, ha a tudom ányosság elvét kire­ kesztő jelleggel alkalm azná valaki. Ezt a kirekesztő gesztust látom abban az aggályban is, am ely a „külső” szempontokból félti a helytörténetírást. Nagy baj-e az, hogy gy ak ran a helyi röghöz való ragaszkodás, a lakóhely irán ti érdeklődés, a ju b i­ leum i ünnepségek adnak tollat a helytörténészek kezébe? Az ideális valóban az lenne, ha a fo rrásanyag „történeti becse” indítana feldolgozásra. A külső szem pontok érvényesülé­ se azonban sokkal általánosabb. Az előbbiekhez még tegyük hozzá a m egbízásokat, a vizsga- és pályázati feltételeket, a po­ litikai-világnézeti meggyőződést, az aktuális gazdasági vagy m űvelődési feladatokat stb. A helytörtén eti tevékenységet m in­ dig is a „külső” szem pontok sarkallták elsősorban. M ert alig- 7 �alig lehet m ásképpen. A helytörténetírás rendszerint tú lm u tat önm agán, ra jta kívül á lló célokat szolgál. Innét értelm ezhetők koronkénti irányzatai is. Nem véletlen, hogy a m últ század m á­ sodik felében a háborúk és a m agyar közigazgatás története foglalkoztatta leginkább a k utatókat. S az sem, hogy a század végén a társadalm i és gazdasági szem pontok kerültek előtérbe, de még m indig a birtokos családok nem zetfenntartó erejét bi­ zonygatta a helytörténet. Mályusz Elem ér 1924-ben ugyancsak a köznemesség történelm i létének tanulm ányozására ösztön­ zött — hiszen az évszázados m ozdulatlanságban, passzivitás­ ban élő parasztságra nem érdem es az időt pazarolni. M inket pedig — m indezekkel szemben — éppen az érdekel, hogy mi­ lyen szerepet játszottak a néptöm egek — a parasztság, s egyre inkább a m unkásság — a történelem folyam án. A kárhogyan is nézzük, ezeket a koronkénti változatokat mégiscsak valam i­ féle külső — a társadalom és a politika felől érkező — hatások hozták létre. A helytörténetnek teh át a belső indítékok m el­ lett számolni kell a külső ösztönzőkkel is. Ha ezt nem tenne, belterjes tenyészetté válna, s éppen a hivatásától fosztaná meg magát. Szóba k erü lt az eszmecsere során, hogy a köztörténet és a helytörténet nem egym ást kizáró megközelítései a történelm i valóságnak, hanem éppen egym ást kiegészítő, feltételező fel­ dolgozásmódok. Mégis sokan lebecsülően nyilatkoznak a helytörténetről. Hadd tegyem m indehhez hozzá, hogy a helytörténet potenciálisan legnagyobb „fogyasztója”, az iskola egyre job­ ban felism eri a regionális ism eretek jelentőségét az oktatás­ ban. A most folyó tanév fő feladatai között az OM nem vélet­ lenül hangsúlyozza a helyi vonatkozások fontosságát a hazafi­ asságra és közéletiségre nevelésben. Az új tantervek pedig meg­ fogalm azzák az igénybevétel elveit, gyakorlati m ódozatait is. A helytörténet kutatóit is érdekli talán, hogy az új történelem tan terv ek kialakításakor, hogyan látták a tanárok a Szűkebb p átriára utaló ism eretek szerepét a tanításban. Egyesek sze­ rin t a helytörténet igen jó eszköz az országos tö rtén et korri­ gálására, a fehér foltok eltüntetésére, a történelem szem léleti torzulások leküzdésére. (Hogy igazuk van, nógrádi példákkal is alátám aszthatnánk.) Mások szerint a helytörténeti ism eretek a köztörténeti folyam atok érzékletesebb, gazdagabb m egvilágítá­ sára szolgálnak; biztosítják a szélesebb hátteret, a közvetlen illusztrálást. (Minden igazuk m ellett sem á rt figyelm eztetni őket, hogy a helytörténet nem feltétlenül egyszerű vetülete az országos történetnek.) Nem lebecsülendő álláspont, hogy a kör­ nyezetet érintő ism eret — a szubjektív érdekeltség folytán — jobban rögződik az em lékezetben, s általa a tanuló tú lterh e­ lés veszélye nélkül ju t birtokába jelentős történelm i anyagnak, s a helytörténeti adatok szinte a köztörténet horgaivá válhatnak a megjegyzésben. B árm elyik álláspontra szavazunk is a felso­ roltak közül, annyi bizonyos, hogy m indegyik a helytörténet jelentőségének felism eréséből született. Befejezésül visszakanyarodnék egy m ár több ízben érin­ te tt vonatkozásra. Az iskolában, a népm űvelésben, s általában az életben a helytörténet a nevelés segédtudom ánya. Azé a n e­ velésé, am ely a társadalom hoz való aktív viszony kim unkálá­ sán fáradozik. „M inden dolog azonos önm aga történetével” — m ondja Hegel. S „önm aguk és környezetük állandóan válto­ zó összefüggéseivel” — egészíti ki Marx. A m agyar falvak, városok, üzemek, intézm ények is önm a­ guk történetével azonosak, s egyben részei az országos tö rtén e­ lem m ozgásának. M egism erésük — eddigi m últjuk m egism eré­ se. S a m últ feltárásából alakul ki a helyi tervezés irá n ti ér­ deklődés, s ebből az érdeklődésből születik az az egészséges lo­ kálpatriotizm us, am ely nem csak kötődést jelent, hanem a Szű­ kebb hazáért való cselekvés ösztönzője is. A m it m a a tö rtén e­ lem a társadalm i ism eretekben, a társadalm i kérdések irán ti vonzódás felkeltésében n y ú jth at, azt nem kis m értékben a hely tö rtén et által n y ú jth atja . A zért is kell az ilyen irán y ú te­ vékenység problém áival, eredm ényeinek hatásával az eddigi­ eknél többet foglalkoznunk. Szabó K ároly 8 Jövőnk je le n e Nem ism erem eléggé a helytörtén etírásn ak az ország kü­ lönböző területein jelentkező eredm ényeit és gondjait, jóllehet több helyism erettel, helytörténettel foglalkozó országos és regio­ nális tanácskozáson vettem részt, néhány esetben ilyen jellegű tudom ányos konferencián k o rreferátum o t is ta rto tta m saját ku­ tatásaim eredm ényeiből. Ezek az ism eretek, továbbá a m egyé­ ben szerzett tapasztalatok mégis a rra ösztönöznek, hogy röviden m otiváljam a helytörténet Hegyi A ndrás által em lített, sok eset­ ben elm arasztaló m egítélését. Anélkül, hogy a kérdést részleteiben bonckés alá vennénk, szükségét érzem annak, hogy az alábbiakra hívjam fel a figyel­ met. Tudvalevő, hogy hazánkban a szocializmus alapjainak le­ rakása után, a fejlett szocializmusra való áttérés időszakában — azaz a hatvanas évek közepétől a hetvenes évek elejéig — a ko­ rábbinál jóval nagyobb szerepet k aptak a gazdasági és társad al­ mi életben az érdekviszonyok, az össznépi érdek m ellett a cso­ p o rt- és egyéni érdek. Irányítási rendszerünk is m ódosult: a centrális irányítás h áttérb e szorult, a decentralizációs folyam at m egindulása m ozgásba hozta a megyei, járási és kisebb helyi erőket. N övekedett a m egyék (járások, városok, községek) ön­ állósága; a döntési jogkör decentralizálása az új gazdasági irá­ nyítás rendszerének bevezetését követően fokozta a vállalati gaz­ dálkodás felelősségét, bővítette jogkörét. A nagyobb önállóság talaján erősödtek fel s kaptak új tarta lm at az egészséges lokál­ patriotizm us különböző form ái, jelenségei. Ennek az időszaknak a term ékeként (vagy szebb kifejezéssel élve: tu d ati kísérőjeként) a település-, üzem-, tsz-történetek sora láto tt napvilágot. A m á­ sik külső tényező, am ely m ozgásba hozta a helytörténetírást, a nagy történelm i évfordulók kapcsán kialakult alkotó légkör. H a­ zánk felszabadulásának 20. és 25. évfordulója, a m egyeszékhe­ lyek, városok jubileum i megemlékezései, a közoktatásban és a közm űvelődésben a hazafias nevelés előtérbe kerülése sajátos feladatokat ró ttak a helytörténetírásra is. A helytörténetírás teh át objektíve is elsődlegesen helyi igé­ nyeket elégített ki. Beszűkülését aztán m ás tényezők segítették elő. Az első időszakban az országos m űhelyek (a tö rtén etírás él­ vonala) m eglehetősen tartózkodó m ag atartást tan ú síto ttak a helytörténetírással szemben. (Eltelt például jó néhány év, amíg egy-egy akadém iai, kandidátusi értekezés tém ájával hozzájárult bizonyos település- vagy üzem történeti disszertációk elfogadá­ sához. K étségtelen viszont, hogy egyes sekélyes vagy kétes ér­ tékű helytörténeti m unkák óvatosságra késztették a jószándékú, országos hírű k u tató k at is.) Az országos ku tatási tém ákhoz k ap­ csolódást nehezítette továbbá, hogy csupán 1969-ben jelent meg a Tudom ánypolitikai Irányelvek, s annak megyei adaptációja csak 1970-ben jelenhetett meg. Fenti objektív és szubjektív tényezők ellenére a hatvanas években és a hetvenes évek elején olyan h elytörténeti m unkák is napvilágot láttak, am elyek számos új ad attal, összefüggéssel gazdagították nem zeti tö rtén etü n k et — sajn álattal kell konsta­ tálni, hogy az azóta készült országos m onográfiákban nagyon ke­ vés nyom át láth atju k ezeknek. A m egyében folyó helytörténetírás m eglehetős sajátosságok­ kal rendelkezik. Az elm últ közel két évtized alatt, egy viszony­ lag rövid felkészülési szakasz után, összegező m unkák készültek. A Nógrád m egye történetét, S algótarján, B alassagyarm at, a szénbányászat, az acélgyár stb. m ú ltját feldolgozó m onográfiák alapjaiban sikeres és m aradandó alkotásoknak bizonyultak. A sikerhez — a helytörténészek rangos tevékenységén tú l — a me­ gye szellemi (és anyagi) erőinek összefogására volt szükség. Az országos kutatóm űhelyekkel együttdolgozó helyi szerzők m eg­ m utatták, hogy igényes feladatokra is képesek. U gyanakkor az is nyilvánvalóvá vált, hogy a m egjelent m onográfiák számos részterületet hagytak figyelm en kívül, vagy csak p eriférik u san érintették azokat. A tények m indenesetre azt m utatják , hogy a kétségtelenül fennálló problém ák ellenére a „helyi tö rtén e tírá s” jól szolgálta az egészséges lokálpatriotizm us, s nem zeti és szocialista hagyo­ m ányok feltárásának, közkinccsé tételének ügyét. U gyanakkor (ha nem is m indig tudatosan és a t u dom ányosság elveinek szem �előtt tartásával) a helyi adatok, összefüggések feltérképezése ré­ vén objektíve hozzájárult a nem zeti történelem sokoldalúbb fel­ tárásához. Azt is m egállapíthatjuk tehát, hogy a helytörténetírás extenziv szakasza befejeződött, elő kell készíteni (a hetvenes évek elején m eginduló folyam atra alapozva) a minőségi fejlesz­ tést jelentő intenzív periódust. Az előrelépéshez szükséges szervezeti feltételeket, tartalm i és m ódszertani elveket azonban csak a helytörténetírásban érde­ kelt intézm ények, szervezetek eddiginél jobb összefogása ú tján lehet m egterem teni, m egalkotni. A szervezeti kérdések közül ki­ em elkedően fontosnak tarto m egy olyan közép- és hosszú távú (öt- és tizenöt éves) megyei program elkészítését, am ely egyaránt előrejelzi az intézm ények és a különböző gazdasági egységek, szervezetek által terv ezett önálló könyvek, füzetek, tanulm ánykötetek, évkönyvek célját és tartalm át, várh ató terjedelm ét, pél­ dányszám át, u tal szerzői kollektívájának összetételére. A helytörtén eti kiadványok közép- és hosszú távú tervével kapcsolatos elképzeléseket előzetesen egyeztetni kellene az illetékes főható­ ságokkal, a szaktudom ányi intézetekkel: erre m ost kedvező lehe­ tőséget terem tenek az esedékes középtávú tudom ánypolitikai, közművelődési, közoktatási tervek. Szervezés kérdése, hogy a megyei folyóiratok, napilapok, al­ kalm i kiadványok helytörténeti jellegű anyagait be lehessen il­ leszteni a megyei program ba. A megyei helytörténeti aspektusú, évfordulós m egemlékezések szervezeti koordinációját is hatéko­ nyabbá kell tenni. Szükséges továbbá a tudom ányos ism eretter­ jesztés, valam int a tudom ányos társaságok helytörténeti vonat­ kozású tevékenységét is összehangolni. (E téren a TIT és a ME­ TESZ együttm űködésének kezdeti eredm ényeire lehet és kell alapozni.) Sokkal bonyolultabb feladat a helytörténeti tevékenység újabb tartalm ain ak kim unkálása úgy, hogy a helyi és országos célkitűzések összhangba kerüljenek, s a színvonal is em elked­ jen. Tudom ásul kell vennünk, hogy a nagyobb volum enű megyei összegezések, m onográfiák ideje lejárt, előtérbe kerültek ugyan­ akkor a szocialista gazdaság, a társadalom , az ideológia, a kul­ túra történ eti kérdései, a regionális kutató és feltáró tevékeny­ ség. Eddigi kísérleteink — m int pl. a földosztás Észak-M agyar­ országon, a palóckutatás eddigi eredm ényei —, azt bizonyítják, hogy a regionális kutatások a legalkalm asabbak a helyi és or­ szágos, az általános és az egyes között fennálló ellentm ondás fel­ számolására. A k u ltu rális hagyom ányok, a m unkáséletm ód, a forradalm i és ellenállási mozgalom területén számos azonos vo­ nással találkozunk pl. az észak-m agyarországi régióban — ezek kutatási p rogram ja nagyszerűen koordinálható a miskolci ak a­ démiai bizottság m u n k ája által. Molnár Pál H elytörténetírás — „ h e lyi″ kritika? A kérdés jogos, b ár erősen sarkított. Lényegében arról van szó, hogy a m ost folyó eszm ecserének egyik, szinte m inden résztvevő által érin te tt kérdése a h elytörténetírás és az országos tö rtén etírás viszonya. A korábbi hozzászólások m ás-m ás oldalát érin tették a kérdésnek, így jóm agam is a problém a egy újabb vetületéről szólok. T udniillik arról, hogy beszélhetünk-e a m e­ gyében a tö rtén eti k ritikáról? A kérdés jogosságát az is alátám asztja, hogy a Századok 1978. évi 2. szám ában H anák P étertől rendkívül figyelem re mél­ tó összegzés jelent m eg Szakm ai kritika i és értékrend a törté­ nettudom ányban címmel. Az abban olvasottak azt látják iga­ zolni, hogy a tö rtén eti k ritik a m in t olyan országosan a m ély­ ponton van. Nos, am i a megyei viszonyokat illeti, m egállapításunk sze­ rin t itt tö rtén eti k ritik a egyáltalán nincs. M ert am i m egjelent ilyen címszó alatt, az nem éri el, meg sem közelíti H anák Pé­ te r elvárását, am ely szerint „az elm élyült, távlatos” k ritik a „az új összefüggések, új gondolatok m éltánylását is, a tévedé­ sek, v itath ató tételek b írála tá t is szakszerű és elvi elemzéssel fej­ ti k i . . . ” (Hanák P éter további fejtegetéseit, am elyek a kritik án belüli érték ren d helyzetéről szólnak, a további elkeserítő tapasz­ talatok elkerülése érdekében m eg sem kíséreljük a megyei vi­ szonyokkal összevetni.) De h át m iért hiányzik ez az elemző szakm ai b írálat, a kö­ zönség szám ára is oly fontos, irányító tám pontot adó kritik a? Az utóbbi két-három évben Nógrád m egyében több helytör­ téneti kiadvány látott napvilágot, am elyek színvonala — a ko­ rábban hozzászólt H orváth István m egállapítása szerint — „ro­ ham osan zu h a n t”, s ennek csak egyik oka a szerző által em lí­ te tt „kivagyiság” s „direkt igények”. A m ásik fő ok vélem é­ nyem szerint az, hogy pillanatnyilag úgy írh at b árk i h ely tö rté­ neti m űvet, tanulm ányt, hogy azt bárm ilyen elemzés, segítő­ kész és javító szándékú jótanács is követné a szakvélem ény ré­ széről. (Már m ost m egjegyzem, hogy a k ritik án nem csupán a hibákat, hiányosságokat feltáró, tisztázó írásm űvet értem , hanem azt is, am elyben az eredm ények m éltatása, a m ű tudo­ m ányos értékeinek m egítélése is szerepel. M ert h a csak az utóbbi van jelen, az m ár nem kritika, hanem lek ö telezett b a­ rá ti gesztus.) Á llításaim igazolására több irányú vizsgálódást végeztem. M egnéztem például, hogy m ilyen bírálatok jelentek meg az utóbbi években a Palócföldben. (Azért itt elsősorban, m ert a megyei fórum ok közül ez az egyetlen, am ely helyt ad ilyen jellegű m űveknek.) M inden év első felében Sch M. tollából ösz­ szefoglalás jelenik meg az elm últ esztendő helyism ereti kiadvá­ nyairól. A szerző kim ondott szándéka szerint sem kíván k riti­ kát írni (nem is tu d n á m egtenni a rendelkezésre álló p ár szer­ zői oldalnyi terjedelem ben), csak rövid ism ertetésekre szorítko­ zik hát, ha néha elejt is k ritik ai jellegű közbeszúrásokat. M egnéztem továbbá azt is, hogy a legutóbbi évek legjelen­ tősebb vállalkozásáról, a B alassagyarm at-m onográfiáról jelent-e meg kritika. Nem, m ert am i napvilágot látott, az nem k ri­ tika, hanem tarta lm i ism ertetés. A recenzens (más szó nem való ide) fejezetről fejezetre végigköveti a m onográfiát, és csak a végén ejt egy-két bíráló szót. Tökéletesen m egfelelt így H anák P éter definíciójának, m iszerint az ily en fajta re­ cenzió a szonátaform ához hasonló, m ely a „szerzőt és a tém át bem utató rövid allegro tétellel k ezd ő d ik .. . ezt követi a ta r­ talm at kivonatoló, itt-o tt kom m entáló an d an te tétel. A zárótétel többnyire rövid, inkább kódának nevezném , ellenpontozott két „m indazonáltal”. (Érdekes m ódon hasonló szonátaépítke­ zésű a Századok m últ évi 2. szám ában m egjelent k ritik a is az em lített m onográfiáról. Azzal az eltéréssel, hogy b á r itt is is­ m erteti a ta rta lm a t a szerző, de a végén az egyik „m indazon­ á lta l” — a bíráló szem pontú — elm arad, s csak a m ásodik, a dicsérő jellegű m arad meg. Ide kívánkozik, hogy megyei kiad­ vány országos lapban való ism ertetése unikum szám ba megy, s ez egyúttal értékm egítélés is lehet!) Nem kívánom kétségbe vonni a m onográfia valóban m eg­ levő érdem eit, hiánypótló szerepét, de azt m inden megyei tö r­ ténettel foglalkozó szakem ber tudja, hogy a szakm ában igen­ is komoly hiányosságok vannak, am elyekről em lítés csak „házi” beszélgetések keretében történik. Hogy m ást ne m ondjak, és csak a saját területem nél m arad jak : a sajtó tö rtén eti vonatko­ zású részek döntő m ennyiségben téves, rossz adatokat, m eg­ ítéléseket tartalm aznak, több esetben egym ásnak ellentm ondó­ ak stb. Ami azért is sajnálatos, m ert 1945-ig bezárólag a m e­ gyei sajtókiadásban B alassagyarm até az elv itath atatlan fősze­ rep. De ilyen szem léletű elemzés nem jelent meg a m űről, és így erősen kérdéses, hogy a két em lített recenzió m ilyen hasz­ nosítható adalékokat ad a további helyism ereti m unkához? Van egy m ásik példa. Kíváncsi voltam , jelent-e meg k ri­ tika a salgótarjáni Kohász M űvelődési Központ százéves tö rté­ n etét bem utató könyvről, am ely vélem ényem szerint a megyei h elytörténetírás m élypontja, m ind szerkezeti, m ind forrásfeltá­ rási, stiláris és nyom dai szempontból. Mindössze huszonkét sort írtak róla (a Palócföldben), am elyben ugyan b írálják az emlí­ te tt hiányosságokat, de végül az utolsó gondolat itt is a „m ind­ azonáltal” szellemében fogalm azódott. Pedig ebben az esetben igazán szükségeltetett volna az elemző, tanulságokat levonó, ko­ m oly szakm ai értékelés. (A helyi napilapban m egjelent is­ m ertetés term észetesen nem lépett fel kritik ai igénnyel.) 9 �Egyetlen érdem i vita — a Palócföld hasábjain — Schnei­ rendű színhelye éppen a középiskola, am elytől viszont ilyen der Miklós és Réti R. László között bontakozott ki, az utóbbi kapcsolat esetén m ilyen eredm ényt v árh atu n k el? S m iért nem szerzőnek a R im am urányi—S algótarjáni V asm ű R T-t bem utató írnak a megye történetének k utatásáv al hivatásszerűen foglal­ kozó m uzeológusok?. . . m űve felett. Persze, hogy kibontakozott, az túlzás, m ert Schnei­ der Miklós jó szándékú és a helytörténeti k u tatás szem pontjait Mi h át a m egoldás? Az, am it többen is felvetnek; az alko­ is figyelem be vevő k ritik ájára olyan lehengerlő, gondolatait tói m űhelyek létrehozása, illetve m unkája. S nem csak olyan félrem agyarázó választ kapott, hogy úgy vélem, egy időre el­ alkotóm űhelyről van szó, am elyben az effektív tudom ányos és m ent a szerzőnek a kedve a m élyebb elemzéstől. azzal kapcsolatos egyéb tevékenység, így pl. az értékelő-elem ­ S ezzel m ár elértük a k ritik a hiányának okát. Nem a bá­ ző szakm ai k ritikai gyakorlat is folyik, hanem olyanról is, torság kérdéséről van szó, hanem az összefonódásról. A „m in­ am elyre a m egyében sürgetően szükség v an : am ely koordinál a denki ism er m in d en k it” elve, a „m a én írok rólad, te holnap ró­ társadalom tudom ányi kutatásokban, „a tevékenység értékelésé­ lam ” elve ez. G yakorlatilag: nagyrészt ugyanazok írják a törté­ b en ” stb. Így talán a „m intha”-k ritik ák is kiszűrhetők lesznek a megyei tudom ányos közéletből. neti m u nkákat a m egyében, m int akik bírálják, csak esetről esetre felcserélődnek a szerepek. K éptelenek vagyunk túllépni A most felvetett kérdések köre ennél persze még jóval szé­ ezen a szakmai fejlődést gátló tényezőn. Így születnek aztán lesebb problém ákat is érint. N éhány közülük: Hol jelenjenek azok a kritikák, am elyeket így jellem eztek: „úgy teszünk m int­ meg ezek a tudom ányos igényű kritik ai elem zések? A napi­ ha k ritik ák at írn án k a m intha tö rtén eti produktum ról”. sajtóban nem igen, a Palócföld is ritk án engedheti meg m agá­ De h át ki írjon akkor k ritik át? Írjon az újságíró? Kérdés, nak nagyobb lélegzetű m unka közreadását. S például az a hogy felkészültsége, ideje, szakm ai hozzáértése lehetővé tesziMúzeumi Évkönyv, am elyben talán rovatot is lehetne nyitni e ezt? Az eddigi eredm ények alapján úgy tűnik, hogy aligha. az ilyen jellegű közlem ények szám ára, m iért nem ism erte fel Írjon akkor a tö rténelem tanár? M erőben hiú ábránd. Nóg­ ezt a szerkesztési koncepciójától egyáltalán nem távol álló le­ hetőséget? rád megye történelem szakos középiskolai pedagógusai hosszú évek óta m ereven elzárkóznak m inden olyan tevékenységtől, A szemléleti változást m indenképpen meg kell terem tenünk. M ert, ahogyan H anák P eter írja : „a szakkritika a biztosítéka m ely távol áll az iskolai oktatás biztonságos keretei közé szorí­ annak, hogy a tudom ány lényeges, valóságfeltáró eredm ényei to tt oktatói m unkától. M ert ha nem így lenne, akkor például a el ne sikkadjanak.” Történelm i T ársulat megyei szekciója is jól dolgozna. Pedig h át a megyei történelm i k utatás hasznosításának egyik első­ Praznovszky Mihály Párbeszéd fé lh o m á lyb a n (Beszélgető partnerem m el a konyhaasztalnál ülünk egym ással szemben. Oda­ k in t m ár sötétedik, bent csak a tűzhely parazsa világít.) — Milyen iskolai végzettséged van? — Nyolc általános. — M unkásfiatalokról a köztudatban az a nézet, hogy a művelődéssel m eglehető­ sen hadilábon állnak. — Talán van olyan, aki nem szeret ol­ vasni, vagy nincs rá ideje. De szerintem m indenkiben m egvan az igény arra, hogy többet tudjon. — Te hol dolgozol? — T raktorvezető vagyok a tsz-ben. — Úgy tudom, rengeteget olvasol. — Sráckorom óta szeretek olvasni. — Milyen a viszonyod a falubeli fia­ talokkal? — Van egy p ár jó haverom , akikkel el szoktunk járn i esténként egymáshoz, vagy elm együnk együtt a klubba. — A gondjaidat, gondolataidat a he­ lyi fiatalokkal m eg tudod-e osztani? V an-e beszélgető, gondolkodó partnered? — Többé-kevésbé meg tudom osztani a gondolataim at m ásokkal, de sajnos csak egy szűk körben. — Úgy tudom , régebben estig dolgoz­ tá l, azután leültél olvasni, reggel pedig eltetted a könyvet és felszálltál a tra k ­ torra. — Igen, de ezt m ost m ár nem tudom csinálni, m ert három m űszakba járok dolgozni. Tizenkét órát dolgozom, tizen­ k ettő t pihenek. 10 — T ovábbtanulásra nem gondoltál még? — Nem. A nnak idején szerettem vol­ na technikus lenni, de nem sikerült. Így h át elm entem traktorosnak. Elkezdtem különféle technikai újításokon törni a fejem , de nem jutalm azták különöskép­ pen. K észítettem például egy szőlővesz­ sző-kihúzót a m űhelyben, de nem hasz­ nálták ki kellően. Eleinte rossz anyagot adtak hozzá, így am ikor beakadt a föld­ be, rögtön széttört. De am ikor rendes anyagból le tt elkészítve, akkor prím án m űködött, használják azóta is. Az újítási pénzt term észetesen elfelejtették kifizet­ ni. — És azóta elm ent a kedved az ú jítás­ tól? — Egy ilyen dolog elveheti az em ber kedvét, és ha egym ás u tá n ism étlődnek az esetek, az életben többet nem csinál hasonló újítást, m ivel azt tapasztalja, hogy nem érdem es. Nemcsak pénzben nem honorálják, hanem figyelem be sem veszik, hogy ez az em ber ak ar v a la m it... Szántáson dolgoztunk, ahol negyven hold volt a norm a. Én naponta m egcsináltam negyvenöt-ötven holdat, nem húztam ki m agam a m unka alól. Soha senki nem m ondta, hogy ez szép m unka volt. Itt in­ kább m indenki azzal törődik, hogy m inél több pénze legyen. — Nem kerít be téged is ez a gondol­ kodás? — Talán igen, talán nem. Én is szeret­ ném, ha jobban élnék. — Hogyan látod falun az értelm es élet lehetőségét? — Kevesebbet kellene törődni a kocs­ m ával és többet a klubbal, a művelődési házzal. Ne az legyen egy fiatalnak a cél­ ja, hogy elm egy a kocsm ába, leül k ár­ tyázni vagy inni, inkább az, hogy az ol­ vasószobában. vagy a ku ltú rh ázb an tölt­ se el a szabad idejét. — Van-e lehetőséged a benned rejlő energiák, tervek m egvalósításához? K onk­ rétan arra gondolok, hogy azt m ondod: Füle Pál vagyok, ez vagyok, ilyennek építettem m agam . — Ha lehet így fogalm azni, meg va­ gyok elégedve m agam m al. — Jó elégedettnek lenni? — Elégedettnek lenni jó dolog. Elége­ d ett vagyok anyagi szempontból azzal, hogy lakást építettem , kocsit vettem . Ilyen fiatalon az em ber ezzel elégedett lehet. De úgy érzem, hogy nagyon körbe vagyok határolva. Lehet, hogy a kudarca­ im, lehet, hogy a m eg nem értettség az oka, de végül is a könyveim m el egyedül m aradtam . Nagyon kevesen értik m eg azt, am it szeretnék. Aki pedig m egérti, az m ásnak, többnek ta rtja m agát, m ert olyan a foglalkozása. — M ire gondolsz? — Például egy értelm iségire. Nem szí­ vesen já r össze egy fizikai m unkással. Ők egy külön kis csoportot alkotnak. — És nem lehet áttö rn i ezeket a tá r­ sadalm i köröket? — Nem nagyon. — Volt e rre próbálkozásod? — Jobb, h a az em ber m eg sem p ró­ bálja. — Ezt nem hiszem. H a például fiatal pedagógusokkal próbáltál volna kapcsola­ tot te re m te n i... — Itt nálunk nincsenek pedagógusok. Aki van, az nem idevaló, nem itt lakik. Csak napközben, a tan ítási idő a la tt van­ nak itt. Letelik az iskolai idő, és ro h an ­ nak haza. (F o ly ta tá s a 23. o ld alo n .) �L e írá s o k c ím ű v e r s c ik lu s o m tö b b e s z te n d ő v á lto zó — h o l jo b b , h o l ro s z ­ sz a b b — e m b e ri és író i (k ö ltő i) k ö z é rz e té n e k s a já to s tü k r ö z te té s e : le írá s a . Ám , a le ír t tü n e te k b iz o n y á ra n e m e g y e d ü l a sz e rz ő t g y ö trő v ízió k és h a lu c in á c ió k , h a n e m m á s o k b a n is — k ő z tü n k - b e n n ü n k — fe ls a jd u ló in d u la to k és f á jd a lm a k k ís é rő i. A z iró n ia p e rsz e e lő s z e re te tte l él a tú lz á s k ife je z ő e sz k ö z é v e l; s u g y a n ­ íg y az ö n ir ó n ia is. E z é rt sz á m it o lv a só i m e g é rté s é re a sz erz ő PAPP LAJOS LEÍRÁSOK a b e tonviráq az ö rd ö g űzés a p a lin ta könnyen kezelhető készítmény a civilizáció eredeti terméke alkalmazása kiküszöböli a kertészetek bizonytalanságát a hátráltató időjárási hatásokat végleg hőmérséklet-változásokra nem érzékeny nyár-tél meg nem viseli betegségeknek ellenáll atkák férgek bogarak szívói-rágói elvásnak rajta — nincs szükség növényápolásra vegyszer-véd elemre a tervezett beton-virágkertek pontos szépségükkel üdítenek megnyugtatják a beton-lakókat felidézik a gyermekkor természetes erdőinek-mezőinek emlékképeit illat-preparátumok révén a valódiság illúzióját keltik a betonvirág-művek — BVM — közületi megrendelésre egydarabban ezerszám állítanak elő beton virágágyásokat a cég mintaboltja magánszemélyek rendelkezésére áll vásárolhatók bármely virág egyedi példányai cserepes és vágott változatban — a cserepes beton­ virág dísze a lakás erkélyének ablakainak nem kell rá vigyázni lelökhető az ötödik emeletről is praktikus dolgaink közt helye van a betonvirágnak a szeretett személy névnapi-születésnapi megajándékozására alkalmas a vágott betonvirágból formált csokor egy-egy szál később használható könyvjelzőként levélnehezékül maradandósága vonzóbb látvány a kamaszkor emlékkönyveinek barnára száradt-aszalódott ibolyáinál nefelejcseinél fonnyadt leánykoszorúk menyasszony-bokréták hervatagságánál — méltó jelképünk a beton ne gondozzon hát élő virágot-kertet senki ne oltson rózsatöveket ne hajtasson jácintgumót tulipánhagymát időt-energiát takarítunk meg így a természet elmaradt már mellettünk a beton-autópálya két oldalán városképi okból utasítani kell a fecskéket hogy fészkeiket sár és nyál helyett betonból építsék a beton-lakótelepek erkélyeinek e célra kiképzett zugában kutyák csaholnak akolba terelik a nappalt köd homálylik karikás a csillagok szeme könny a fák levele leperdül kimutatták — aki hidegen ül zajban nem lármázik — elidegenül végül magától is szobor-ridegen jégbálvánnyá fagy utóbb ön-idegen állapotában megkövül lelkileg akire ily hatást gyakorol a hideg bár jön-megy látszólag él nemz és emészt a szubjektuma meg sínylette a vészt s tudott — gyilkolni ok nélkül se rest egy bizonyos Camus tanulmányozta ezt hideg közönnyel öl — és aztán ridegen hurokba dugják érte s mint a hinta egészen úgy leng a hűvös zsinegen oly tárgyias lesz és olyan palinta ördögűző kergesd el a betegséget hajtsd el környékünkből tégy füstre kékre-keserűre ne engedj romlani életnedveim ne zavarodjanak vedd el békémet hallgatásomat a nyugalom halálom már s virágaimé virágaimé kinyílatlan itt csüggednek a fogyó nyár kertjében várakozva a v a d á szat a dámvad-királyt nyolcan emelték le szuszogva-nyögve-szitkozódva a teherautóról a vadászház ablaka elé ráncigálták három a hátsó lábaira akaszkodott kettő oldalról szorította ketten elől gyömöszölték a nyolcadik tartotta a fejét a lapátok úgy mutattak legelőnyösebben most igen jó gyorsan-gyorsan most tessék lőni micsoda kapitális csámcsognak az asztalnál micsoda lövés ámuldoznak nyeldekelnek-habzsolnak ő mosolyog 1 �az olló a gyerm ekrajz egy tengelyen két kard forog két kard szüntelen összecsap ez az olló — különös dolog azt mondja: csitt azt mondja: csatt a dolga ennyi bár kicsit furcsa e csatt meg ez a csitt a vagdalkozás a fölös kardcsattogtatás különös bohókás játék vértelen az unatkozó értelem mulatsága tán e tusa a pengék önös virtusa valahogy így mulatozik ki önmagával sakkozik s egyszerre győz és veszt tehát kudarc siker mint két barát együtt marad nem válik el csapkod ha vagdalkozni kell a harcot egyre mímeli a levegőt szeleteli a levegő-szeletelés mutatványnak nem is kevés akár a vita disputa kritika és önkritika milliom olló napra nap így nyes-vág így szúr és harap csak ha már késő este lesz hagyja abba s dúdolni kezd fellélegzik — moccan kicsit a két penge cikkan-sikít azt mondja: csatt azt mondja: csitt reggel folytatja rendesen nem emlékszik semmire sem a gyár egy rettentő nagy duda az ám és aki azt meg tudja fújni jutalmul oda mindennap bemehet és ha rosszat csinált és keresik el is tud abban a dudában bújni a változás van úgy: árnyékban tűz a nap úgy is: napfényben borulás van reformkort élünk miért ne lenne? egy reform-csoda csodákat tenne akármit mond a ragyogástan és ez a verőfény-borulat áthat-megmozgat mindent később mennyi változás mennyi fordulat vadászkopót űznek a nyulak fentről lefelé visznek a lépcsők a fény-árnyékban trónok borulnak és leborulnak szobrok-kőfejek cím-rend-rangsor mind felborulhat koszorús homlokok elborulnak megmutatkoznak más e lőjelek fölfogjuk őket a borulásban? van úgy: árnyékban tűz a nap 12 a p illa n a tfe lv é te l por-pernye-percek hulltak lélekharang-szirénák tu-tuuultak az idő megállt a kéz megállt az időben állt a tégla a kézben közben megállt fúró és konok kalapács a tetőn a kopácsolás dermedt pillanat aztán kiszakadt az ács kezéből az acél mérőszalag szaladt szaladt két óra volt kétmillió óra szív-tiktakkja dalolt a társadalmi termelés megnyíló zsilipkapujában al- és fővállak apróbb s fontosabb könyökök-lábak morgolódó gyalogosok szitkozódó biciklicsengők harsányan káromkodó autódudák követelték maguknak kiváltságul a közös-egyetlen utat mint ha a zsák kilyukad kicsordult a napi nyolc-óra-létből vastól-salaktól szürke tócsákat köpve a kocsmaajtónál lemaradt mögötte az egyéni tudat a ketrec végeérhetetlen-sűrű acélháló át nem szakítható fogság fenn és lenn minden oldalon válaszfalakkal a falak apró-pontos rekeszekre osztják s benn egy-egy csoport összebúvó párocskák nyüzsgő családok garázda csapatok sokasága a kicsinyek és nagyok a fiatalok és öregek a nőstények és hímek szimatoló-rágcsáló nyifogó-nyüszítő üzekedő születő és elpusztuló töm ege— szüntelen töltekezés szüntelen ürítés a tűrhetőség minimuma a legszűkebbre szabott térben — a válaszfalak mozdíthatók ugyan kívülről tágítható általuk a létezés köre de mozgatásukkal most nem törődött senki hét vége van itt öt napja már a jóllakottság zsírszagú nemtörődömség hosszú ünnepe és a felügyelő vidéki nyaralójába ment az alom-bűzös gondozók kimosakodtak esznek-isznak szeretkeznek vagy alusznak valahol senki sem látta mint pereg alá a mennyezetről az idő salétrom-szőre és egyre kevesebb a tér meg a levegő először nem történt semmi csak a rágcsálás tűnt kapkodóbbnak meg a szaladgálás gyorsabbnak idegesebbnek aztán elhatalmasodott a zűrzavar a lökdösődés a jajongó félelem és mind többen rontottak neki újra meg újra az acélhálónak sebektől vérezve már s a vérzőket a sebzetteket nem védték meg a többiek összetiporták felettük egymásnak rontottak a vér szagától megvadulva egymásba martak az összeütközők megtelt valamennyi rekesz halálsikollyal másnap lassacskán elcsöndesedtek hályogos szemű újszülöttek rezzentek kicsinyek cikákoltak itt-ott az anyák életük árán védték-mentették őket estére kihűltek-megmerevedtek elfogyván erejük — elfogyott akkorra a levegő és nem volt senki senki hogy kinyisson egy ablakot az ötszáz kísérleti állat gondatlanság miatti kimúlásáról készült jegyzőkönyv amit a klinikai állatház felügyelője írt alá megállapította a gondozók vétkes kötelességmulasztását a lehalászás este nő — sűrű színtelen dudva az erdők alján varangy-szagú köd kúszik elő ül a hegy kevély halmán szorosabbra rántott kötelek hálójában vergődő halak kifogottak és kivetettek tátognak — némán jajonganak a tó amelyet lehalásztak belesápad az éjszakába csillagra vár hogy beléhullna és tudja; mindhiába �a packa ellipszis-keresztmetszetű verébtojásnál alig nagyobb rávetülő fényben felcsillámlik félhomályban lilán foszforeszkál gyermekkori üveggolyónak vélhető ám felnőttek játéka-jelképe életükben külön polca-doboza van szeretők levelei betétkönyvek nyereménykötvények önéletrajzok közt rejtegetik s tudva annak nincs lenézik-lemosolyogják érte a játék lényege ez a dugdosás belöki riadtan asztala fiókját iratcsomót dob gyorsan valamire találkozáskor nem nyújtja kezét packája van — négyen-öten pusmognak a társaságban összedugott fejjel elhallgatnak ha közelükbe érsz packájuk van — szavak nélküli kötés rárontanak a más ̶ szagúra összetörik a sehová sem tartozót szétfűrészelik ha nem menekül — ez a packa-játék aki nincs benne annak kívül tágasabb le is út fel is út ha panaszt emel hallgatják mosolyognak nem érnek rá házon kívül lesznek éppen most mentek e nincs ma fogadónap nem rájuk tartozik ide-oda-amoda-valahova — maradása akkor lehet csak ha fortélyosan hozzájut egy ilyen verébtojásnál alig nagyobb fityegő jelképhez bőségszaruhoz boldogság-kútjához a boldogulás aranykulcsocskájához okosan gyilkol vagy házasodik ügyesen ad el lopott titkokat leüt valakit elveszi tőle satöbbi satöbbi hozzájutottam véletlenül egyhez ám a szakértők szerint nem valódi értéktelen kacat közönséges olvadékesepp a közelben levő üveggyár szemetéből a kin yila tko zta tá s ó igen és mégis noha mert ámbár és csakúgy most már mármost persze pedig sőt akármi csaknem közel mintegy hát amennyiben annyiban olykor amikor bizony se valahol ahol ami mindazáltal hogy azért ó nem a kereszt az é rte ke zle t te azt mondtad ő azt mondta én azt mondtam hogy ő mondta hogy ti mondtátok mi nem nem mond­ tuk hegy ők mondták hogy mi mondjuk azt nem mondtad hogy én mondom hogy ők mondják hogy te mondtad és nem mondtátok hogy mi mondjuk hogy ő nem mondta hogy én mondom és te mond­ tad hogy mi nem mondjuk hogy ők azt mondták ti mondtátok-mondtátok-átok-tok-ok-k (mondott valahol valamit valaki?) a gyantaszagú ítélet gerendáira fejjel lefelé fölszögezték kínok nyálzó görcsei közt vérbeborult szemeivel közvetlen-közelről látott egy bogarat míg élt sosem volt ily közel a földhöz mosolygott halálában 13 �a szem afor véletlen emlékmű síkság közepén magányos fémtest vasút volt ott valaha bodor füstöt-füttyöket eregető csörömpölő vaspálya s zöld­ veres fényeit időben villogtatta a jövőmenőknek — mígnem elment a legutolsó vonat az elektromosság megalvadt a drót-erekben a sínek fényét tétlenség homályosította szaggatni kezdték őket a kátrányszagú talpfákat kifordították helyükből vitték a töltés andezit kova törmelékét éjszakai szekerek taligák hordogatták apránként kinőtt a fű a kopár foltokon kóróvirágok keltek-nyíltak körülvették a színeit elhagyó vasoszlopot — kimaradt a tova­ gördülő valóságból legenda lett mesék átváltozó hőse madárijesztő titokzatos idegen fájdalmas költészet az estben magányos szemafór — várakozik hallgatja a föld lélegzését fák neszét rovarok madarak röptét hallja-látja nézi a mezei vadakat észreveszi a fent köröző kányát ha látja a vadászó rókát s a rókavadászt ha siklót lát kúszni a fürj fészkéhez s a hálója mélyén leselkedő pókot érzi: szólnia kell jelezni a vészt de nem tudja már nem tudja mit tegyen a szemafórt a környékbeli gyerekek kidöntötték eladták ócskavasként az árából fagylaltot vettek pontosan húsz tölcsér háromforintost málnát és vaníliát vegyesen a d e ko n ju n ktú ra lovasai hárman vannak haladnak jár alattuk a ló a lovak fara van elől hátul a fejük ez a változás mosolygó-kövérkés donkihótkák nem küzdenek többé szélmalomfantomokkal nem küzdenek egyre kisebbek mutatják mintha jönnének pedig mennek 14 az ö n é le tra jz apámnak-apja nagyapám (ennyit tudok az őseimről) apám apja cselédember volt mesélték: a lovakhoz értett nem tanult meg írni-olvasni gyereke volt szekérderékkal robotolt nem szólt lázadásról a mezőn vérző pipacsok közt háborúban nyomtalan tűnt el halála is földet trágyázott más földjét akár életében anyámnak-anyja nagyanyám (erről bár sehol semmi írás) anyám anyját sorsára hagyták beteg gerince belerokkant gondja-élete hét gyerek volt korán meghalt a két idősebb anyám harmadik volt a sorban apám a más-földjét elhagyta félt anyám a csattogó géptől egyik inas kőműveseknél másik cérnát hordott a gyárban harmincháromban felszabadult húszévesen segéd lett apám anyám ekkor négy gépet kezelt lába sajgott a futkosástól harmincnégyben megismerkedtek énekeltek a dalárdában színdarabban játszottak együtt munkáskörben verset mondtak azután összeházasodtak kilencszázharminchatban születtem megnősültem két gyermekünk van (magamról sem mondhatok többet.) �Csató Károly B eetetett hely Nagy István Attila — M it keres itt, fiatale m b er? — J ó n apot! — M it keres itt? — Én előbb köszöntem . K ülönben látja, nem ? — Látom . E lolvasta, hogy mi van k iírv a a fá ra? — M elyikre? — E nnek a b e h a jló n a k a törzsére. — Nem néztem . — Ne játssza a hülyét. — H orgászni jöttem . V iszontlátásra. — Csak úgy, horgászni? . . . — P ontosan. — M it gondol m aga? — T u d ni szeretn é? — L egalább. — A kkor m ost csalódni fog. — Igen? — Igen. — Ne m ondja. Csak úgy elfoglal egy b ee te tett helyet? — T ényleg beetettem . — Még m indig nem látom , hogy készülődne. — Jól látja. — Na, szedje a sá to rfá já t! — M aga orvhorgász? — M it? — K ülönben tu d n ia kell, hogy nincs foglalt hely. — Szedelőzködjön. — Idefigyeljen uram . én m agának nem paran cso lg attam , s n a ­ gyo n szépen m egkérem , hogy ne kiabáljon, m e rt nem vagyok süket. — Ez h úsz éve az én b e e te te tt helyem , tű n jö n innen! — Az enyém meg száz. H ogy-hogy nem ta lálk o ztu n k ? — Ezt m indenki tu d ja a környékén és tiszteletben is ta rtjá k . — ö r ü lö k a tekintélyének, s m ég egyszer, viszo n tlátásra. — Ne já ra ssa velem a bolondját, m e rt an n a k rossz vége lesz, elhiheti. — M egkérem , uram , hogy távozzon, vagy, ha ezt jo b b an érti, ak k o r tű n jö n el! — M aga tényleg nem é r t a szép szóból. K énytelen leszek h ató ­ ságilag fellépni. — T alán az t a k a rta m ondani, hogy lelépni, nem ? — H atóságilag fölszólítom , hogy azonnal olvassa el a fá ra k i­ szögezett h ivatalos tá b lát! — Az m egnyugtatja, hogy nem tudok olvasni? — A zonnal hag y ja el a p artszakaszt! — És m aga m ikor olvassa el, ha szabad k érdeznem ? — Sem m i köze hozzá. M aga m ost hatósági közeggel beszél. — Jú liu sz C ézárral, szem élyesen. — A h ivatalos engedély szám át feltü n tetv e m ind en tavasszal kiteszem a táb lát. M agának te h á t sem m i jo g alap ja ahhoz, hogy k ét­ ségbe vonja. — Jo g alapom ? Az az tá n nincs. De azt kérdeztem , m aga m ikor o lv asta u to ljá ra ? — Én kérdezek, m egértette? — Azon a k artonon, m á r egy betű sem olvasható, u ra m , s n a ­ gyon m egkérem m ég egyszer, ne kiabáljon. — N em o lvasható? — K épzelje, nem ! — M it hazudik? — N incs r á szükségem , hogy m ag án ak hazudjak. Jö jjö n le és győződjön meg róla, hogy a m aga k a rto n já n m á r egy b etű sincs. — Ak k or kicserélte! — M aga m egőrült, u ra m ? — H atóságilag felszólítom , hogy az o n n al vegye ki a készségeit és jö jjö n fel! — M aga engem sem m ire sem szólít fel. — A törvény nevében fölszólítom , hogy azonnal vegye k i a kész­ ségeit és jö jjö n fel! — T u d ja m it? H a m aga a tö rv én y nevében a k a r v alam it, m ajd lejön. Vagy fél tőlem ? — H iába v an leszúrva az a tő r k é s ! ... — Végre, valam i jó t is feltételez rólam . L ehet, hogy ö sszeb arát­ kozunk? — Egy szakálltól m ég nem ijedek meg. K ülönb ja m p ik k a l is el­ b án tam , m in t m aga. — H aso n líto ttak rám , ugye? — Ism ételten felszólítom , hogy feg y vertelenül jö jjö n fel! Tenyérnyi haza (R a tk ó Jó z se fn e k ) Innen mindenki messze széled: röptető fészek ez a táj. Jó lenne mégis itt maradni s hazát találni, új hazát. Vállalt hazád megtagadott, vagy Te kódorogtál messze? Lehajtják fejüket a jegenyék, eső veri a felkavart homokot. Keserűbb itt a gyötrelem, kínzóbbak a fellobbanó vágyak, sósabbak a ritka könnyek, s reménytelenebb a halál. Menekülnél? Mi lenne véled? Hazátlan sorsban mivé magasodnál? Felsebzett ajkad begyógyulna, de felejthetnéd a látomást, a magunkból kifordítót, a teremteni, változtatni hívót? A lehajtott fejű nemzedéknek vers kell, nem torpanó akarat, tisztelő segítség, nem méricskélő lobogás, menekülő szándék! — H ogyan? — A feg y v erét hag y ja o tt ah o l van. — Öreg, én nem em b erek re vadászok, m in t m aga, s ak á rm ily en szem ét is hozzám , efelől a z é rt m egnyugodhat. — M in t tá rsa d alm i horgászellenőr, m égegyszer fölszólítom , hogy azonnal hag y ja a b b a a tén y k ed ését és m in t hatósági közegnek, ig a­ zolja m agát. — G ratu lálo k . N agy b a rá tja vagyok a tá rsa d alm i h orgászellen­ őröknek. — N ekem m ag a n em b ará to m ! N agyon átlátszó a hízelgése. — M ert én hízelgek, ugye? — S züntesse be a tén y k ed ését és igazolja m ag át! — M ajd szépen lejön, igazolja m agát, u tá n a állok a ren d elk e­ zésére. — A fegyverét tegye m esszebbre, és ü ljö n vissza. — T udja, hogy egy félelm etes a la k m ag a? Tessék, odadobtam a lépcsőre. — V árjon c s a k !... — V árom . Csak a n y ak a m b a ne essen a n agy ijedtségtől. — Na! M int tá rsa d alm i h o rg á sz e lle n ő r... — A zért m egdicsérhetne, hogy m eg csin áltam a lépcsőket. — U to ljá ra felszólítom , hogy h ag y ja ab b a a tén y k ed ését és ig a­ zolja m agát. — E lőbb ta lá n ön. — H a m aga csak így, ak k o r tessék. — A szem élyi ig azo lv án y át is. Ide v a n írv a, hogy an é lk ü l n em érvényes. — M aga igazoltat, tak n y o s? — N em h av e rk o d u n k öreg, e z t m á r m egbeszéltük. — I tt a horgászigazolványom , lá tja ? 15 �— Látom . — A kkor igazolja m agát! — Nézze, én is ragaszkodom a form aságokhoz. Szem élyi igazol­ v ány nélkül a horgászigazolvány sem érvényes. — M egtagadja az engedelm ességet? — E ngedelm ességről szó sem lehet, ne tévessze el a házszám ot. — Azt a k a rja , hogy följelentsem ? — Ha jól olvastam , G ró s z ... — Pontosan. — Akkor, kedves G rósz úr, szépen hazam otorozik a szem élyi igazolványáért, gondolom, itt lak ik a közelben. H a tovább cívódik velem , m in t egy gyerek, én is ragaszkodom a form aságokhoz. — A kkor ren d ő rrel térek vissza. — N agyon örülnék. L egalább m egvédene m agától. — Á lljon föl a rró l a székről, m e rt a szép hosszú h a já n á l fogva rán g ato m föl! — H ozzám n e nyúljon, ö re g !... — Csirkefogó. H uligán. — H a jól em lékszem , nem ezért jö tt le. — A zonnal a d ja á t a z igazolványait és ta k aro d jo n az én b e­ e te te tt helyem ről! — A zt h ittem , errő l m á r m egfeledkezett. — Az én fejem nem oly an üres, m in t a m agáé. — H ah a h ah a h ah aa a! — E lhiheti. — M eggyőzött. — A zt a szem tele n hétszentségit m agának, tu d ja, kivel beszél? — M ikor h agyna békén, azt szeretném tudni. — H a igazolta m agát és elta k a ro d o tt errő l a helyről. Meg­ m ondtam ! — A kkor itt fog v irra sz tan i, m e rt é jsza k ára is k in t m arad o k harcsázni. — Maga itt nem fog harcsázni, m e rt m ost bem egyek és följe­ lentem , a z tá n já r h a t a ren d ő rség re m osakodni! — C sak nem ? G yilkossági k ísé rlete t követtem el, m i? — N em tudja, kivel áll szem ben. Azzal vádolh ato m , am ivel ak aro m . — Egy cezarom ániás tá rsad alm i horgászellenőrrel, ak i visszaél a tá rsa d alm i m egbízatásával, túllépi a hatásk ö rét, ráa d ásu l a m ásik em b er b ecsületébe gázol. Na, m é rt nem m egy följelente ni ? — M it p arancsolgat nekem , szarjancsi! — H agyja ab b a a sértegetést, m e rt fölkelek és belevágom a v íz­ be. T isztára m eghülyült ezért a sz ar h elyért? — H úsz éve a törzshelyem . — Vegye le rólam a kezét! — Na, üssön meg! Üssön. — T u d ja m it, nek em e rre nincs energiám . S orolja gyorsan, m it ak ar, de ha u tá n a sem hagy békén. . . — A zonnal igazolja m agát! — Tessék. A jogosítványom m arad. — S züntesse be a horgászatot, vegye ki a készségeit. — Igen. P aran cso ljo n G rósz úr! — Csönd. N incs m egjegyzés. — Nocsak, vigyázzba nem állít? — A fenekező készségen a h áro m -h áro m horog ren d b en , de ez­ zel m ég nem úszta meg, ne féljen! — G ondoltam ! — M utassa, mi van a h a lta rtó szákban? — O tt van. — Igen. M éreten alu li potyka, m egéreztem . — M érje meg. — Meg is m érem . — M ivel, e m b er? M adzaggal? — Kuss! — I tt van a colostokom , bassza m eg! — Ez nincs meg h arm in c centi, ezennel lefoglalom . — H a a k a rja , m ég húsz sincs. Tessék. H a rm in c k e ttő ... — A zt is lefoglalom . T alálkoztam m á r ilyen trü k k e l. A r e n d ­ ő rsé g m ajd eldönteni, hogy hiteles, vagy nem . — M it képzel? — Maga csak a r r a válaszol, a m it én kérdezek! Ü ljön le, lássuk a z okm ányokat. N eve? — M inden bele v an írva. — A n ev é t kérdeztem ! — V arga K ároly. — A d o k to rt m ié rt nem m o n d ja? — Nem a tudom ányos fokozatom at kérdezte. — B eatles doktor, ta lá n operál is? — Sem m i köze hozzá. 16 — V álaszoljon a kérdésre. — C sin álja gyorsan, m ert nem é re k rá. — Addig é r rá. am eddig akarom , é rtv e ? — Mi? Még szem étkedik is? G yorsan vissza az igazolványom at, m e rt! ... — N o-no.no! Á llju n k csak meg! — Tegye le a tőrkésem et, a sz e n tsé g it!. . . — V isszaaa! — Ne szúrjon. — Vigyázz! Ha egyetlen m o zd u lattal nem a z t teszi, a m it m o n ­ dok, azonnal keresztülszúrom . K ezeket a ta rk ó ra! L eülni! H an y a tt fe k ü d n i! Nem u g ru n k a vízbe, b a rá to c sk á m ... — Vegye el a kést, nem teszek sem m it. — Azért! — A kkor fo ly ta tju k a beszélgetést. Szóval, m ilye n d o k to r? — Lapozzon, m ajd m eglátja. — K érdeztem ! H arm incéves, szak állas bohóc. Jellem ző. — C sak tessék, tessék. — N y ú jtsa ki a láb át, nem u g runk! — Elzsibbad. — N y ú jtsa ki! — Ne érte sse hozzám a kést, nem ugrom a vízbe. T udom ásul vettem , hogy rendelkezik velem . — M int h u lig án d o k to r, n em is olyan b u ta m aga. — V álaszoljon! — Persze. — N em persze! — Nem fél, hogy jön v alak i? — H úsz év a la tt csak m aga d u g ta id e a p ofáját, állítom ! Kitől h allo tta, hogy ide já ro k ? — S zabadon közlekedem M agyarországon. — C sak úgy ideközlekedett, m i? — Úgy. Szepesi József G u b e rá ló k Penész, lim-lom, giz-gazok, bűzök, párák, illatok, rozsdarágta vas, szemét, horpadt lavór, tört kerék, rohadt citrom, szilvamag, rongyok, csontok, holt anyag, melyre lába félve lép, kinek sorsa tiszta, szép, meg ne csípje vad csalán, nekik élet, munka, lám: kapirgálnak szerteszét, rejt-e kincset a szemét? �— Így nem válaszolunk, értv e ?! — H át hogy? — Töm ören, pontosan és csak a lényeget. — P edig m aga elég pongyola. — K uss! T eljesen k in y ú jtan i a láb at! — Még egyszer kérem , ne ny o m ja belém a kést. H igyje el, tu ­ dom, hogy azt csin álh at velem , a m it ak ar. — Volt k ato n a? — Sajnos. — K in y ú jtan i! — Igen. — N incs igen. É rtettem . — Értettem. — T udja, hogy m e rre h án y lépés! — A kkor fo ly tatju k , d o k to r ú r ! . .. — H allo tta ? F oly tatju k ! — Folytassa. — N incs ilyen válasz! — É rtettem . — K in y ú jta n i a lá b ak a t! — N agyon nyom ja ez a kem ény agyag a bal com bom at. — N em érdekel. — K inyújtottam . — Mit hörög? Játssz a m a g át? — Nem. — F olytatom a kihallg atást. H ány lakása volt, ho gy m ajd n em teli az igazolványa? — A lb é rle te k ... m eg k o llé g iu m o k ... — M it k ere sett a kollégium okban? — O tt laktam . — M iért? — M ert ott kap tam szobát. — L akása nincs? — Nincs. — M iért nincs? — M ert kétév en k én t m indig költöztem . — Ne lihegjen! — É rtettem . — Nős. A ztán elvált. M egint nős. Maga el a k a rja venni fél M a­ gyarországot? — Nem akarom . — Jelen tem , nem ! Tisztességesen válaszolni! G yerek m eg sehol, d e k ét feleségen m á r tú lad o tt, m i? Most kiderül, hogy m ily en egye­ tem en növesztgette a h a j á t . .. — Az m á r nincs benne. — M elyiken? — Az Eötvösön. — Igen. Szociológus. N agyszerű. Abból is d o k to rá lt? — N ehezen. — N em beszélünk félre! T alán akar m ég kellem esebb gyakor­ latot is? — Mi? — Je len tem , nem . — A ztán m it csinál a szociológiával? — T anítok. — H ol? — Főiskolai a d ju n k tu s vagyok. — Ne sziszegjen, m in t egy szopós gyerek! D e könnyen kikészül egy kis fekvéstől? — E ngedjen följebb csúszni, m á r nem érzem a láb am at. — Úgy m a rad ! — R endben. — Így m ost nem válaszol, h ányszor m ondjam m ég? — Ige n. — M aga tanulékony. — Jelen tem , ez u tá n m á r igyekszem , m e rt a fizikai állóképesség h a tá ra v é g e s ... — N agyon jó, d e a ta n m esét elh ag y h a tta volna. — Jelen tem , biológiai tény. — Ja ! M aguk im á d já k a tényeket. El sem tu d já k képzelni, hogy a z a tény, a m it v alak ik ak a rn ak , s ah h o z m eg v an n a k az e sz k ö z e ik ? ... — M int most. — S zab á ly ta la n u l válaszolt, s ezzel ro n to tt a helyzetén, te h á t k i­ n y ú jta n i a láb ak at! — Ism erős ez a h e ly z e t... — H onnan? — Áll a m védelm is volt? Romhányi G y u la M in d en na p i szegénységünk éneke Ha eláll a szél és meghal a dal, kígyófejét a repedt üvegen sziszegve nyújtja be a csend — térdünkre mászik és nyakunkba fonja csontkarját a fénytelen esték gondja. Ijedtünkben védekezésként úgy teszünk, mintha szerethetnénk, koccintunk, mintha borunk is volna, de csak részeg lelkünk sótlan könnyei hullnak az üres borospoharakba. — Nacsak!?... — T an u ltam tö rtén elm et. — Maga ezt n em ta n u lh a tta ! — A kkor is tudom . — Na. Ü ljön föl, ahogy^ kényelm es. M agával le h e t beszélgetni. — K ato n ásd i nin cs? — A m a g u k fa jtá k o lyan gyengék, csodálom , hogy élnek. N incs k ita rtás, állóképesség, sem m i. M agával én a z t c s in á lh a tta m volna, a m it ak aro k . — Így van. — F o gadjunk, hogy v a n a n n y ira id ealista, hogy föl a k a r je len ­ teni ? — A m aga tehetségével n em v etek ed h etek , d e nincs is r á e n e r­ giám . — H on n an tud az Á V H -ról? — Egy rész m agától. A m ódszereiből, ahogy velem foglalkozott, s ezt ta n u ln ia k e lle tt... — M inden ifjúság csak a n n y it érd em el meg, a m e n n y it k ih arco l m a g á n a k ! N e m ? .. . — Nem. — A kkor je len tsen föl. — N em je len tem föl. M ár a k k o r tu d ta m , hogy m it a k a r, am ik o r először p illa n to tt a tőrkésem re. L átta, hogy huszonöt cen tin él is hosszabb a p engéje és nincs feg y v e rta rtási engedélyem . Győzött. — G yőztem . — Összepakolok, h a m egengedi. — A kés m arad , m eg ad egy p a p í r t ... — A m it csak a k a r. — N em irigylem m ag u k at. — Irig y eln i sz eretn e? — ... — K érem a z ig azolványaim at. — S iet? — Nyolcig m ég n y itv a a kocsm a. — A zt tu d ja , hogy m ag a gy áv a és se m m it sem fog elérn i a z életb en ? — A gyom rom kényes. — In tellig en cia? Elég csak eg y etlen h atáso s eszköz e lle n e ... — Ötv e n h a t u tá n e jte tté k ? — V égkielégítést k ap tam . — M agas ra n g ja v o lt? — A z előbb én v allattam . — Nem . M aga k ín z o tt és késsel zsarolt. — E lm en t a ked v e a h arcsázástó l? — Nem, csak a b e e te te tt helyektől. 17 �P á r p illa n a t ez, k e v e s e b b , m in t m íg a p in c é rn ő az a sz ta lh o z leb eg a sö rö k k e l. E z e k b e n a p illa n a to k b a n m in d e n k i ta g ja (lehet) a T á rs a s á g ­ n a k , a k i o p u ssa l, s n e m sz e m é ly e s v a g y p o litik a i ü rü g g y e l a k a r o tt len n i. a M INŐSÉG C sütörtök Esti Társaság NEM k ell leg y en , le h e t a m a a lk o tó ú j (u jj) k ö ltő v é d je g y e , a p o litik u m o t (a p o litik á t) és az e s z té tik u m o t (a m ű v észi e rő t) s z é tv á ­ la s z ta n i n e m b ű n, d e h ib a és g y en g eség , n e k ü n k p ed ig , sz á n d é k u n k sz e rin t e rő s n e k k ell le n n ü n k , (m e rt g y a n ítju k : b ű n m a g y e n g é n e k le n ­ ni) A b á to rs á g (m ely e s e te n k é n t a civil k u rá z s i k é rd é se ) h iá n y á t m i n em tá m o g a th a tju k a lk o tó i (és/v ag y sz e m é ly e s) g y á v a s á g g a l M I NEM VAG Y U N K CSO PO R T NEM VAGYU NK IRO D A LM I A LK O TÓ K ÖR NEM ÉLÜ N K EGYM ÁSSA L SZIM B IÓ ZISB A N M ÁR NEM LEH E TÜ N K KÜLÖN N em le h e t c so p o rt az a tá rs a s á g , m e ly n e k e g y e tle n ta g ja sin c s. a K Í SÉR LET N em le h e t c s o p o rt az a tá r s a s á g , m e ly n e k elv ileg k o r lá tla n sz á m ú ta g ja v a n (le h e t). Az a lk o tó k ö rö k e t é s c s o p o rto k a t a k o lle k tív s z a rrá g á s m eleg t a r t ja eg y b e. m íto sza K I K E L L ett L É P N Ü N K EBBŐL ! A D JA T O K V ISSZ A M A G Á N Y Á T A P A P ÍR FÖ LÉ H A JLÓ A L K O TÓ N A K ! ― ― az övé — — C sü tö rtö k e s té n k é n t v e rs e k k e l te le ir t p a p ír la p o k v e rd e s n e k a h íre s N ew Y o rk k á v é h á z (m a h ír h e d t H u n g á ria b isz tró ) m á r v á n y a s z ta lá n . A T á rs a s á g in k a r n á ló d ik . T Ö B B E T L Á S S on Szervá c József Kihajózni Február 6.‚ 1978. (N agy L ászló te m e té s e u tán ) Térzene szól: a félelem himnusza harsog, s a szív behódol, kiegyezik a zsarnok, ítélkező szelekkel, föladja, amit az agy viselt: a hit fájdalmait. (És előállanak a nincs kufárai fájdalmat mérnek és könyvelnek hiányt s újra felosztják a lecsonkolt jövőt elméjük megannyi képzelt gyarmatát) (És tódulnak ájtatos spekulánsok örökét hogy majd tagosítanák s cégérezvén kiadni árendába és bólintani hozzá hogy: nohát!) (És csődülnek nyomába nem, és masíroznak ki nem repült, T Ö B B E T É L Je n á lla n d ó s u ln i lá tsz ik . K ell, h o g y s z á m o lja n a k Tóth Erzsébet A havasi gyopárok szemével ha sokáig lehetne az egyetlent nézni, a legelső sugárban megnyugodni, ahogy múlt századi nők összeroskadnak könyvekbe préselt virágok alatt, ahogy lassan belehalnak a szelídségbe a futóhomok-hajú tájak, vagy ordítani egy utolsót a legnagyobb magasba, a sötét csillagok arcát megérinteni Hölderlin toronyszobájába, vagy a csillagtalan ég alatt egy szirénás autó száguldana velem, a ruháimból, a hajamból kéne elköltözni, az emlékeimből elutazni, egy sosemlátott folyó, hegy talán téged is eltakarna, kihajózni az agyamból, egy Nap nélküli és víz nélküli óceánra, emberiség nélküli Párizsba, csilloghatna a szemem egy teremtés előtti tájra, akár Csontváry tejfehér lámpája, de addig csak a vér nézelődik a valamikori szemfehéren, csak a múlt jön el értem, kullog mellettem mint egy félszemű kutya, és körül rózsa dögök, május-romok mutatják az utat, és mint egy visszautasított ajándék szomorúan ballag elém a Tisza. 18 MA az e g y e tle n le h e tsé g e s lé tm ó d ja a k ö lté sz e tn e k . N em az a lk o tá s r a v á g y ó k ís é rle trő l v a n itt szó, h a n e m az a lk o tó k ís é rle té rő l (ö n m e g é rté s e is) az a lk o tá s n á l. N em a z ed digi k ö lté sz e ti u ta k a t a k a r j u k ú jr a já r n i, fe lsz e n te lt m e s te re in k rő l (IME) ü n ­ n e p é ly e s e n le m o n d u n k (ez n e m ú j, d e fo n to s!), id ő n k ta n ú i a k a r u n k le n n i, n e m (csak) a h írm o n d ó i. A C sü tö rtö k E sti T á rs a s á g h á t p illa n a to k ra je le n v a n , s n y o m b a n k i is a ls z ik . D e a b e n n e — á lta la — m a n ife sz tá ló d ó m in ő sé g sz é tsz ó ró d v a té r b e n majd felkészült Mukik helyébe csak tolulni gyalogverebek — nem is tud úgy lehullni) Itt nem lehet mást, csak nagyon szeretni. Nem lehet mást, sírva egymást temetni. És megurazni nagyon a halált, ha hidegvérrel újra eltalált. (s n e le s z á m o lja n a k ) vele Iszunk a csámpás nyárutó elázik torlaszolt ég alatt tarlók kialudt városok kódorognak füstös fejű alvadt hegyek óvják a hervadt éjszakát szűztelenített álmaink mezítelen szagokat követelnek bennünk a megkorbácsolt évszak ünneppé vetkezett ISZUNK a szerelem mihozzánk túl fiatal-tisztátalan a város holtában is szűzeivel szajhálkodik méltatlan mámorunkhoz ISZUNK már látható hajnalodhatatlan vágyak igézetében viszketeg sebeink fölfakadnak mibennünk maradandót romlás művelni nem fog ISZUNK kegyes (És jöhetnek a pálcás döntnökök. És jöhetnek a késes versítészek.) De meglesznek a megcsodált csodák — ki hinni mert, arra nem száll enyészet. alkalmi párzásból is kikopottan Mert Ő nem félte, tudta a szabályt, és most Ő az, ki énekelős kedvében dalra fogja a halált, Ifjúsága miáltal jogerős. statáriális reggel érkezik osztogat magányos pofont másnapos árva halált ISZUNK �Embert végtelen dallam intonál s ejti a szépet halasztott versben Lapszélen jegyzet áll: Fábián István M e d á lia a kezem telemerem volt-világgal nem kerekezek tovább az idővel markomban elfér az este véremben széthull a konvergens én a testemben nem talállak a szeretetemben nem vagy szemeim vakon röpködnek dobogás hómezőin a homlokom falára szögezett tükröt össze miért nem törted ? Belányi György (voltak és vannak most elmerülnek lesznek a vannak és voltakat tűrnek írásra létre itt egy a próba homlokod terét íveli idő tisztul Európa) fölkéklő határok. Az időben eltérített tér lebeg köröttem S fordít az ember semmiből csöndet: madár fegyelmezze csuklóját itt vagy tagadást röptet a dolgok és mondatok rendszerén Rejtsen bár téged őbenne az Én egy kérdés nyílt kupolája alatt ikonná nem imádsz már Máriát sem Krisztussá halat Fájnak és fáradnak kinn a formák Szívre az eget hajókkal vonták Elring de vissza semmibe tolat — a hiányba vet horgonyt s anyagba földel a gondolat azonosít így a külső körben Szárnyad húz kontúrt itt e tükörben Nyílik az ív igazít magához mint árnyék ha hátadra csapódik s ott benn meghatároz Szél provinciázik valahonnan Állok szabadságomért a sorban Választok asszonyt — válaszul hallgat Kaparász egy súgás: szó nem vész el de átalakulhat Zöld könyvbe írtam mi bennem titok csöndből mit át magammá fordítok Két té te l g o rd o n k á ra 1. Balla Zsófia Széleken A szőnyeg szélén állok, elémjárulnak Derekamat átfogni magas, karcsú királyok, Szerelmes, halott apák. Virágba borul A zene s villámlik, vékonyan, halkan Mögöttem — a lassú sustorgásban Megadón állok. Örökre elveszíthet, ki nem jön Értem idáig: ez már a Sziget vége, innen Fagyos cementre kell lépnem, meztelen talppal. Á tértékelések Választás válasz és halasztások Válaszként választott hallgatások Írásra létre: esetlegesség — íveli tisztuló homlokod az Európa-térkép: Pátkai Tivadar Egyensúly Lehet kötél s a rúd, Vagy járdakő. Faág, hajóhíd, sziklapárkány, Lehet gyöngytánc egy fogsoron, Hordágy két ház közt, Hol dúl a járvány, Megkívánt étel, Lehet Kapaszkodó tört körme is, És hold, víztükrön alábukva, Mint ájulás s álom között, Törés helye, seb széle, pára, Eget s mezőt eltávolítva, Szint választón, ahol az élet Mielőtt halálba ér n e ― ― ― Bűzhödt angyalok közt pártatlan, Kiugrani zsugori karból, fövő Katlanból, hallgatni Visszafojtott csendet, Énekelni zene és szó ívén, Nyelvek határán imbolyogva, Rendek között dadogva, Halat hányva kihűlt vizekbe, Fehér zászlóval háborúzva, Vércsík-határon meglapulva, Kékbőri magánnyal párban A szív s a külvilág közt ember. Fekete hantú egekbe Csillagot vetek; eressz be! Napot aratok meglátod Kévékbe kötöm a lángot Kovászod leszek kenyered Késed is hozzá a kezed Eressz eressz eressz be! 2. Janus-arcú ez az ország? Te add nékem mindkét orcád! Hisz oly nyomasztó az álmom; Madár gubbaszt lombos ágon Nem tud kinyílni a szárnya Nincs ki megtanítsa rája Olyan árva — Eressz el! Prospektus itt ülök; szobám négy fala feszített vitorla utazhatok rajta kedvem szerint jobbra vagy balra délről föl északra helyembe hozza adriát trojkával szánthatom Szibériát itt minden megtalálható hotel motel panzió gyere pajtás üdülni jó! csak ragasszad látható helyen ajtóra ablakra falra ígérem: nem kerül semmibe: pénztelenség a neve 19 �Lezsák Sándor C sendélet‚ II. A nyolcadik emeleten Öregasszony, az Öregasszony a szobában üldögél. Az Öregasszony kimegy a beépített konyhába, az Öregasszony a beépített konyhában üldögél. Az Öregasszony bemegy az erkélyes szobába, nézi a szőnyegpadlót, kapcsolókat, radiátort. Az Öregasszonynak van saját szobája is, az Öregasszony bemegy a saját szobájába, öltözik sötét ünneplőbe, hosszú haját megfésüli. Az Öregasszony egyedül még nem ment le az utcára, nehogy elinduljon, Mama, még elüti egy autó, minden szerdán feljön az orvos, megfizetjük, majd nyáron elvisszük a Balatonhoz világot látni. De az Öregasszony egyedül akar lemenni az utcára, titkolta szándékát, mint lányságát a katonák elől. Az Öregasszony a korlátba kapaszkodik, az Öregasszony megáll a lépcsőfordulóknál, mert hiába zümmög a lift, az Öregasszony nem szeret idegen kutyákat símogatni. Az Öregasszony a kapuban pihen, lassan elindul, nézi a virágokat: négy forint, hat forint, tizenöt forint. Az Öregasszony nézi a kicsi játszóteret, az ötágú csemetefákat, a dudvás szemétkupacot. Az Öregasszony most is csodálkozik, mert a távoli Városban utcák voltak, macskakő, hetipiac és kirakatok. Az Öregaszonynak eszébe jut Jancsi és Juliska meséje, akik az erdőben kenyérmorzsát szórtak maguk után, és ekkor az Öregasszony félni kezd, megjegyzi a virágboltot, a kőpadokat, a fekete-fehér kockás kőasztalt, a buszmegállót, és az Öregasszony újra elindul, megy, mendegél: az Öregasszony keresi a templomot. O ld a lró l jönnek a Zenék A néni arca imakönyvben margaréta, öleli hideg holdudvara: fehér haj és csipkegallér. Mintha ibolyakék paplanon járna, a háttér csúszik télbe, nyárba: KÉREK TEJET, FRISS KENYERET, HOLNAP PATIKÁBA MEGYEK: vékony-mozdulatát a ruha elnyeli, de fénylik a szeme, ha megjön az esteli csönd, a találkozás ideje: illegális nyugalom, mert évek óta este tízkor besötétít, fény hervad az ablakon, a csészében forró tea, megissza a csöppeket, hallgatózik egy keveset a hűvös előszobában, és fél tizenegykor hajlik a Rádió mellett: híreket hallgat, a fia mond híreket. A mondatok értelmét már régen nem figyeli, a hangokat átszűri: TEGNAP SOKKAL TISZTÁBBAN BESZÉLT, BIZTOSAN MEGHŰLT SZEGÉNY, a hangsúlyokból arcot csiszolgat, kedvet, de JAJ, a hangok mellett zaj szivárog: s oldalról jönnek a Zenék, szünetjelekkel ölelkeznek, zörejek zavaró repülésben, zizegő celofánok: katapult-hangszilánkok erősödnek, csillapodnak, és a néni fölriad: MEGINT ELMEGY A HANG, JAJ MEGINT ELMENT A HANG! Tiszta arca imakönyvben margaréta, öleli hideg holdudvara: fehér haj és csipke­ gallér. Mintha ibolyakék paplanon járna, a háttér csúszik télbe, nyárba: az Isten is csak médium. 20 �Vaderna József Csajka G á b o r C ypria n M e g virra d , Tíz kérdés Herr mert ez a dolga a virradásnak, a páralepte, homályló rádióban, lefolyócsövekben, molylepte tükörben, végül az utcán nő tovább a fény — ahogy a varangyosbéka hajnalodik a lány hasán, feszes csípőjére ugrik, s az Isten tudja, ki néz hosszasan az öléből, mintha egy pillanat alatt felnégyelne; de a kacsintás-szemrésből kihull egy földrész, térképe szent bibliapapír, összeadom vállát a gyümölcsökkel: házasodjanak, megvadítom csöndjét az állatokkal: üzekedjenek, míg a legutolsó Salamoni Óra ketyeg — homlokomon egy megállíthatatlan futószalag rémülete, őzek, madarak, vadkecskék, kösöntyűk, excenleres köldökök másolatai a délelőtt alkatrészei között, karórákkal borogatott szívtáj a szerelem — még el-elnyújtózik a fölriadt ágyon, kerek erdő, szellő kerekedik, végigfújja a zenét a szél, végig a hatlovas szántást. növényre tanítja a földet, hasas gabonaosztagot, vagy erre a hangyaboly-kiütéses földre, ahol ballábbal kelek fel, ahol elhajított, döglődő madár a csók, szájjal agonizál a szárny, ahol férfimozdulatok hordalékai és másnapossá savanyodott íz dereng, rávirradtam, ahogy a nemiszervek alkonyulnak, kettős önkielégítése a napnak, a varangyosbéka a cipőbe ugrik, végigcsúszik a háton, derékon, leomló szoknyán, fölül a fésiilködőtükörben, megáll a kifestett mosolyban, s dideregni kezd homlokomon. Hideg Antal csak azt a rágott végű 2 B-s KOH-I-NOOR-t kellene elveszteni azt a cipő­ talpon hegyezett fába szo­ rult-szorított grafitot amellyel Magyarország vak­ térképére hazánk legfon­ tosabb vasérclelőhelyeit Rudabányát meg Rudabányát vaktáztam csak azt a ce­ ruzát kellene el is felej­ teni s rajzolhatnám én atomerőműveink meg kár­ tyagyáraink új és új vak­ térképeit s mint hajdani röpdolgozatom röppenhet­ nék jeles osztályzattal a semmibe M e g fo g h a ta tla n h o z ? mindig Hold-hátrálásra igazított szemmel — ki sír az évszakok négyszögébe zárva — kinek jó ez a szájnélküli lárma — ez a selyemrongyként lenyelt beszéd hol hűség mértéke önpusztítás mi ott a legnagyobb kegyelem ki lenget fehér zászlót a szívemen milyen a kétéves halottak arca lehet-e szántani a vereséggel lehet-e vele ölni ? a türelem nagy szótárát ki küldte csak temetők értik a jelszót M é rle g e n Visszahívnám az eldadogott évszakokból tagadnám ablakok mögé sövény mögé, s talán csillapodna mellhorizontokig újra a mindegy-hűs éjszakákból elmenne szerelemért de tudja: sorsa az Időből kinevelve halálos ütésből teremtés szabályzatából mert a térd-gyökerű ősz szürkülő mezőin is van még lépés de csak lélegzetirányba hátrafelé mert a diók agyában már kész a parancs: lehullni fenyőkre arany útlevéllel téveszmék dobogóiról lelépni hamar mielőtt győz a szövetek ellenforradalma mielőtt az Egyensúly haragra gerjed mielőtt meglincselné a mérhetetlent egy nullpontba fagyott súlyos m u t a t ó ! 21 �Zalán Tibor Körmendi Lajos Tételek Rózsák éjszakája Leírások Nagybányai Nagy Zoltán képeihez 1. (hazatérés) Fölemeljük megmaradt bal kezünket fölemeljük megmaradt bal kezünkkel fölemeljük a világot magunkhoz Legyen emberi megint! Bal kezünk emeli az elnémult jobbot jobban az ecsetet jobban jobban Tudjuk már mely tornyokban rugdalódzik a halál elküldjük érette hintós haragunkat áthúzzuk száját ultramarin-kékkel ha ideér De addig: hunyorogva kilép házából az ember szívéből kiszédülnek a vérmeleg dáliák — ITTHON megint ITTHON — 2. (emlék) Álmomban Párizsban Velencében Rómában Nagybányán vagy Korinthoszban megint bár nem tudom jártam-e ott már nem tudom Én voltam-e akit egy asszony nevén szólított s nevén hívogatott a gyermek vagy csak a szél süt be forrón feketén újpesti szobám Európa-néző ablakán Ha emlékezem házakra emlékszem fákra vízparti mosolyokra leomlott falakon A hangokat fölitták a színek — ! emlékezem ! — engem mintáznak a hontalanná futott naplementék én vagyok a legárvább szín létezésem vásznain . . . emlékezem . . . 3. (remény) A világot valamely szörny tartja hátán — s rendeli: „minden mű befejezhetetlen — minden élet egyformán végtelen” Az enyém is: hiába adok házakat embertelen tájnak építek templomot kiürült egek alatt: valaki csak beköltözi őket valaki csak belakja őket végül Látod? Így nem reménytelen mégsem bár olyan esendő és annyira - - - - - magamra esteledik megint 4. (áhítat) Mert nem törvény hogy mindig beesteledjék :adunk mézsárgát bordóba haraguló kékhez szemünkbe a kifakult mezők ízét visszalopjuk :adunk hersenő zöldet ezüstbe szigorodó kékhez beköltöztetjük vívómaszkjainkba a kitelelt rigókat :adunk mámor-barnát szürkébe töpörödő kékhez !nem lehet törvény hogy mindig beesteledjék! de kell legyen mindenkor este hogy hajnalban megfüröszthessük elfáradt testünk a fényben emelkedő sóhajtó udvarokon 22 Légy rózsa! Rózsakert. Neved? Kytica ruži. Rosszarcú denevérek csaponganak egy bimbóban. Sátánpompába borul egy agyvelő. Bagoly röpte kongatja a szirmok ércét. Csokor: hétfejű sárkány a fagyos földbe ásva. Ruže. A szirmokról paták illata árad. Pokolvörös a rózsa szeme. Menetnóták párája fölszáll. Szögesdróttá fonva a fagyos Vltava, készítem havas hátamat. Arb’ust s de trandaf’ir. Füstölnek a rózsák. Fortyognak a bim­ bók. Lángol egy baráti kézfogás. Egy mosoly. Pókok jönnek, szögesdrótokat feszítenek a torkunkba. Lágermessze a jónapot. Rózsakert vagyok. A dinamit virágai nyílnak a városok kitakart mellén. Egyenruhába vágyik a gyökerek izma. A szemembe ver a bimbók ökle. Egy kéz sárga csillagot varr a liliom­ szeműekre. Víziók vére. Koponyánk pincéibe zárva a rózsák éjszakája. Költő vagy? Népek ágyása! �(Folytatás a 10. oldalról.) — A velük való találkozások során éreztél valam i m egkülönböztetést? — Úgy gondolják, hogy az em ber nem é rti meg azt, am it ők. Lehet, hogy sok dologban nem azonos a m űveltségi szin­ tünk, de jó in d u lattal ezen még segíteni lehetne. Lenézik az em bert, m ert fizikai m u nkával keresi a kenyerét. — Ism erik ők a te em beri, szellemi é r­ tékeidet? — Nem tudom . Mivel nem járu n k együvé, nem szoktunk egy társaságban lenni, nincs lehetőség rá, hogy m egis­ m erjü k egym ást. E gy-két próbálkozás u tán az em ber aztán abba is hagyja, m ert nem lá tja értelm ét annak, hogy va­ lam it közösen m egbeszéljünk. — Te nem szeretnél az értelm iségiek közé tartozni? — Talán nem. Ez a rra vezethető visz­ sza, hogy ha az em ber hozzákezd tan u l­ ni, akkor itt m in d járt azt m ondják: fel­ kapaszkodott. — De h át a tanulás nem kapaszkodás. Nem értem , m iért adsz az em berek rossz vélem ényére. Ha valaki parasztként vagy m un k ásk én t született, nem biztos, hogy úgy kell m eghalnia. — Nem biztos, de időben kell elkezde­ ni a tan u lást is. Én huszonkilenc éves vagyok, ha m ost elkezdek tanulni, nem sok m indent tudok értékesíteni, olyan hosszú a felkészülés. M ire az em ber ki­ m űveli m agát annyira, hogy h atn i tud, ak k o rra ann y ira elöregszik, hogy m ár szinte nyugdíjba mehet. — Nem érzel m agadban valam i külde­ téstu d ato t? Hogy neked igenis dolgod van ebben a faluban, és ezt m indenkép­ pen m eg kell csinálni. — H iába érzi az em ber. Ha egyszer nem fogadják be. akkor nincs értelm e, hogy ezt csinálja. — Fogalmazz egy kicsit világosabban. — H iába ak arn ék olyasm it például, hogy összehozzak egy előadást vagy kö­ zös beszélgetést a helybeli fiatalokkal. N egyvenből harm inc azt m ondja, hogy nem érdekli. Meggyőzni nem lehet őket. — H a egyszer nem m ent, akkor m eg­ próbálod még egyszer, vagy harm adszor, negyedszer? — H át talán inkább a lem ondás m a­ rad. Ami nem megy, ne erőltesse az em ­ ber. Ez talán nem bölcs belátás, de itt h am ar m egszólják az em bert: m inek erősködik, m it akar? — A kkor fogalm azzunk tisztán: ezek az em berek egyszerűen k im aradnak a m űvelődésből, önképzésből? — Ki. — Nem érzed ezt olyan gondnak, am it feltétlenül meg kell oldani? — H iába beszél az em ber és hiába próbálkozik, m ég a m unkahelyen is any­ n y ira szét van szóródva a társaság, hogy nem lehet közösséget alkotni. Jóform án azt lehet m ondani, hogy m ire végez a m elóval az em ber, m ár csak aludni akar. Az is nagy problém a, hogy sokan m ás­ hová já rn a k dolgozni, így jóform án csak estére érnek haza. Sokan pedig haza sem járnak. I tt egy ördögi körről van szó. A m unkahelyen, iskolában azt m ond­ ják, hogy ezek az em berek kim aradnak a m űvelődésből, m ert ott nem tudnak rá ­ ju k szám ítani, m ivel nem ott laknak. A lakóhelyükön pedig azt m ondják, hogy ezek eljárn ak a faluból, ezért nem szá­ m íth atu n k rájuk. És itt bezárul a kör. — R em énytelennek tarto d a vidéki fia­ talok kulturális, m űvelődési lehetőségeit? — Nem tarto m rem énytelennek. Ta­ lán m ajd a nálunk fia ta la b b a k ... — Ez egy olyan stafétabot-átadás, am it senki sem gondol át. M agától elh árítja a kérdést és áttestálja egy újabb generá­ cióra. Csak h á t ez m ár folyik egy jó id e je ... — Ez m indig így volt, és m ég sokáig így lesz. Rem ény csak a gyerekek kö­ zött van. Ők m ég fogékonyak. — E llentm ondást látok abban, hogy lem ondással szólsz a falun élő fiatalok lehetőségeiről, ugyanakkor te m agad re n ­ geteget olvasol. A könyvtárban a gyere­ keknek segítesz könyvet választani. A falu értelm isége ezt a tevékenységet ho­ gyan fogadja? — Idáig még nem m arasztaltak el em iatt, de jó szót sem kaptam . — Mi nyom ja a szívedet? — Azt szeretném , ha jobban m egér­ tenék egym ást az em berek. Nem azt néz­ nék, hogy kinek m ennyi pénze van, vagy hogy mi a foglalkozása. — Nincs benned valam iféle kisebbségi érzés? — Talán van. Aki többet tan u lt nálam , annak nagyobb a szókincse. Én nem tu ­ dom kifejezni m agam úgy, ahogyan sze­ retném . Ez kellem etlen perceket oko­ zott nekem az életben. Pedig úgy gon­ dolom, egyform án hasznos tag jai v a­ gyunk a társadalom nak, k i így, ki úgy. — S zerinted hogyan lehetne meg­ szüntetni ezeket a társadalm i különbsé­ geket? — Olyan találkozási fo rm ák at kellene létrehozni, ahol a m unkások, parasztfia­ talok együtt lehetnének az értelm iségi­ ekkel. Egym ás m ellett lennénk, így az egyik beleszólhatna a m ásik m unkájába. Sokkal jobban össze tu d n án k jönni. Varga Rudolf Nem beszélek nem zedéki robbanásról. Nem beszélek kitárulkozó horizontról, sokasodó lehetőségek­ ről. Nem beszélek fiatal m agyar irodalom ról. Nem beszélek nem zedékről. Irodalom ról beszélek, 10 esztendő m agyar irodalm áról, m ely integráns része egész kultú rán k n ak . M inden m ás lényeg­ telen, m inden m ás ideológia. És a m agyar irodalom soha sem volt annyira ideologikus, m int éppen a hetvenes években. „A fiatal nem zedék” kifejezésnek nincsen olyan „m agán­ való” értelm e, am ely e kifejezés m indenkori szociális funkció­ jától függetlenül, m int bizonyos objektív a ttrib u tum ok összes­ sége, m eghatározható. Jelentése, ahogy m inden szóé, ideolo­ gikus. Nem egyszerűen m egnevez valam i tőle független jelen­ séget, hanem olyan gondolkodási m echanizm usokat hív élet­ re, am ely a jelenségek egy csoportját m in t lényegükben össze­ tartozókat próbálják m eghatározni. „Filozófusul” kifejezve, jelentése nem szubsztanciális, hanem intencionális. Éppen ezért, m indazokat a kísérleteket, m elyek a „fiatal írónem zedék” kifejezés értelm ét holm i fogalm i adottságként kezelik, mellyel szemben mindössze az a feladatunk, hogy meg­ keressük az e fogalm akat konkretizáló em pirikus tényeket — elhibázottnak tartom . A gombhoz — egy gondolkodásunkat re­ guláló (m anipuláló?) ideologikus fogalom hoz — keresik a vele úgy-ahogy összepasszoló valóságdarabokat: a negyven, a h a r­ mincöt, a harm inc év alatti írók és költők életkörülm ényeiből, m egjelenési nehézségeiből, életérzésükből kiszűrhető szocio­ lógiai és pszichológiai közösségeket. És m ert e kifejezés valam i­ féle egységet és lényegi összetartozást intencionál, valam ilyen egység- és összetartozástudat sokaknál valóban kezdett kiala­ kulni. Életkori, szociológiai, közérzeti stb. — egyszóval olyan, am ely (írókról és költőkről lévén szó) legfeljebb lényegi tevé­ kenységüknek, a m űvészi alkotóm unkának a külső feltételeit, de nem m agát e tevékenységet, és még kevésbé ennek eredm é­ nyét érinti. A kifejezés bizonyos harm adlagos hasonlóságok túlhangsúlyozásának szuggeráló hatásával m integy eltereli a figyelm et az ún. „fiatal nem zedék” művészi produkciójában, esz­ tétikai orientációjában tapasztalható elsőrendű különbségek­ ről, sőt ellentétekről. 23 �Irodalm unk, úgy vélem, évtizedek óta nem volt olyan sok­ szólamú, annyira heterogén, m int ma. (Könczöl C saba: Vá­ laszok (helyett?), Mozgó Világ, 1978/3.) Tíz év egy nép történelm ében nem nagy idő. K ultúrájában azonban hatalm as intervallum . Tíz év alatt aligha dől össze egy állam építm énye — ám k u ltú rája ennyi idő alatt is csak­ nem halálos sebeket kaphat. És ha most 10 év irodalm áról beszélünk, kétszer 10 évről kell beszélnünk. Az 1948-tól számí­ to tt dekád és az 1969-cel kezdődő tíz esztendő a m agyar kul­ tú rát tekintve korrelatív viszonyban áll egym ással. A m it le­ rom bolt az egyik (az individuum szabadságát és öntörvényűsé­ gét), azt építi m ost ú jjá a másik. „A szocializmus előrehaladásának egyetlen m ércéje van, az, hogy az egyes em ber m ennyire vált saját életfeltételeinek u rá­ vá, m ennyire engedik meg ezek a feltételek, hogy saját v a ­ lóságos életében is »alanynak« és »tárgynak« érezze m agát, m ennyire sikerült neki m agának kivívnia ennek kulturális-in­ tézményes, politikai-gazdasági előfeltételeit.” (Szilágyi Ákos: Liberalizm us és dem okratizm us, K ritika. 1979/4.) K ét állításnak vagyunk teh át a birtokában. Az egyik sze­ rin t (Könczöl Csaba) a nem zedék m int koherencia nem létezik, m ivel nincsen — néhány elhanyagolható külső jegyen kívül — semmi lényegileg közös azokban a művészi produktum ok­ ban, am iket összefoglaló (egybemosó?) névvel „fiatal nem zedék­ n ek ” szokás nevezni. Szilágyi Ákos állítása pedig a szubjektum központi szerepét hangsúlyozza. E két állítás lényegében a Het­ venes évek m űvészetének (és itt m ár nem csupán az irodalom ­ ról van szó!) legalapvetőbb, leglényegibb, sajátosságait fogal­ mazza meg. Azokat, m elyek ennek az irodalom nak form aszerve­ ző elem eiként funkcionálnak — lényegében véve mindmáig. A m odern m agyar irodalom a hiány köré szerveződik, hosszú éveken át. A hiány a m űvek objektum a, valósága, a hiányt átélő alkotó pedig önm agát éppen m int e hiány átélőjét objektivizálja. O bjektum és szubjektum ilyen egybeesése teszi a hetvenes évek m agyar irodalm át alapvetően líraivá. A kispróza­ form ák eluralkodása ennek a lírizálódásnak csupán külső, ám nem elhanyagolható jele. Fontosabb ennél a belső tartalm i sa­ játság: a novella hőse gyakran egybeesik az alkotói szubjek­ tum m al; sorsa nem a cselekvés, hanem a történés fogalm ával azonosítható; m egfogalm azott célja sosem a valóság, m indig az önm aga m egism erésére irányul. A novella jelentése nem ál­ lításként, hanem kérdésként fogalm azható meg, ám a kérdés sem a hiány okára utal, hanem az adott valóságban adott sze­ replehetőségek közti választásra. A m ű teh át nem a valóságra kérdez rá, hanem önm agára. Ezek a sajátosságok term észetesen, nem zárnák ki a próza sokféleségének lehetőségét, egym ás m ellett vagy egym ás ellen ható iskolákat vagy irányzatokat, a tem atika változatosságát. Ám éppen a novellára ez ebben az időszakban egyáltalán nem jellem ző; hatalm as töm egben vonul­ nak el az olvasó szeme előtt a helyüket nem találó csellengő hősök, s ritk a kivételnek h at s feltűnést kelt Marosi Gyula P ikulás ifjúja ; az előzőek lebegő líraiságukkal és mese­ szerűségükkel, az utóbbi pedig a határozott és kim unkált szer­ kezetéből adódó, s a korban szokatlan állító attitű d jév el: a m ű­ alkotás eszmét terem t, ha mégoly elvontat is, s a m űalkotás­ ban való részvétel és szükségszerű feloldódás az alkotót, csak­ úgy m int az erre képes befogadót, az eszme részesévé teszi. Az, hogy e korszak irodalm a nem csupán lírai, de alapve­ tően rom antikus is, ebben az előbb em lített eszm eközpontúság­ ban érhető tetten. A hiány ugyanis nem m int a valóság, a tá r­ sadalom : a gazdaság, a politika konkrétum ainak hiánya je­ lenik meg, hanem m int az eszme hiánya. Nyilvánvaló, hogy az eszme n em léte nem verbálisan fogalm azódik meg, hanem átté­ telesen, s ez m ár kínál ném i változatosságot: például a cél h iá­ nyát (Asperján G yörgy: V észkijáratbejárat), illetve az esemény hiányát (Marosi G yula: Az egyezkedő). Az eszme h iányként való jelentkezése ism ét reakció. El­ lenhatása an n ak az állapotnak, am ikor az eszme hegem óniája az egyént statisztaszerepre kényszerítette a saját életében is. Ez az ellenreakció azonban lényegét tekintve nem lehet tuda­ 24 tos, hiszen a hetvenes években jelentkező írók gyerekkén t élték át a R ákosi-korszakot. Az eszme nem léte az egész m agyar társadalom tö rtén e ttu ­ dati krízisének törvényszerű velejárója volt. Egy teljes nem ze­ dék kategorikusan és tudatosan lett m egfosztva a m últjától, a régm últjától még gyerekként, a közelm últjától m ár többnyi­ re felnőttként. Ez a nem zedék (és itt a nem zedéket nem az író k ra értem !) term észetszerűleg érezhette és érezte m agát a társadalom árvájának, s m ert a m indennapi idológiában nem tudott szülőjére ism erni, s benne eszm ényt találn i: eszmét gy ár­ to tt a hiányból vagy m ítoszt g y árto tt a hiány helyére. És ez a tevékenysége annyira elfoglalta, hogy képtelen volt a rra figyel­ ni, am iben él, házai, utcái, ágyai és szeretői kulisszák és statisz­ ták voltak élete eszm ényért kiáltó színjátékában. Születtek teh át válaszok is a hiányra. A prózában keve­ sebb, a lírában több és többféle. Az eszme hiányának korában a líra egyik ága a hagyom ányos költői szerepek felé fordul. Ahogy a prózában a kallódó em ber, úgy a lírában az egyetem es szenvedést m agára vállaló apostol, a vátesz és a bohóc válik egyeduralkodóvá. A lírai folytonosság m egszakadása folytán pe­ dig szimbolikussá, m itikussá em elkedtek a m agyar költészet eszmét, produktív eszmét és program ot alkotó és hordozó nevei: Ady és József A ttila. E szerepek értelm ezési különböző­ ségei ellenére egységes és jelentős költészet született ebben a korban (szemben a prózával), bizonyítva, hogy a kor alapve­ tően lírai lehetőségeket re jte tt m agában. Még ak k o r is jelentős­ nek kell elism ernünk ezt a költészetet, ha m ind nyelvében, m ind verselésében, technikájában, m ind szem léletében m erőben hagyom ányos, m ár-m ár konzervatív volt. Ám a hetvenes évek közepére, s éppen a költészet­ ben, igen jelentős, s az irodalom többi m ű faja szám ára is �fontos változás állt be a szemléletben. E szem léletváltozás ne­ vekkel is pontosítható: Tandori Dezső és P etri György nevével. „Olyan »új líram odelleket« hívtak életre, és — m ásfelől — olyan költői világképekre tették fogekonnyá az irodalm i köz­ tudatot, am elyek problém afelvetései a rendszerint Ady, József A ttila nevével jelzett művészi »modelltől« (»fővonaltól«, »fő­ sodortól«) idegenek. Ez utóbbi szám ára, az összes lehetséges egyéni és kvalitásbeli különbségek ellenére is, evidenciaként kezelt előfeltevés, hogy a vers egy önm agában m eghatároz­ ható alany reflexiója valam ilyen »tárgyra«, s form ája »a lélek am a szubsztanciális p illanatának« (Lukács) a form ája, am ely­ ben szubjektum és objektum különváltsága, m ég ha csak idő­ legesen, egy érzés, egy hangulat, egy indulat erejéig is, a köz­ vetlen bensőségben megszűnik. E »modell« a költészet tö rtén e­ tében szám talan sajátos couleur locale-t kaphatott, . . .ezek a minőségek azonban a modell lényegi szerkezetét nem érin te t­ ték : m ert bárm ilyen minőségi határozm ányokkal töltötték is fel a lírai szubjektum ot és tárgyát, rögzítettnek tételezték azt a viszonyt, am ely őket összefűzi, s am ely — épp e rögzítettség folytán — szavatolja a lírai közlés lehetőségét. M árm ost a h a t­ vanas évek m ásodik felében jelentkezett m ásfajta lírai világ­ képek éppen abból n őttek ki, hogy kérdésessé tették m agát ezt a viszonyt — vagy úgy, hogy a szubjektum m egkettőzése, sőt, megsokszorozása folytán relativizálták, vagy úgy, hogy a lí­ ra i reflexió előfeltételéből annak legközvetlenebb tárgyává válto ztatták .” (Könczöl Csaba). Tandori, P etri a hiányt te h á t nem eszmei-(ideológiai) sí­ kon élik át, hanem — legjelentősebb verseikben — bölcse­ letin, ily módon nem „válaszolnak rá ”, hanem értelm ezik. V oltaképpen ez az értelm ező attitű d volt olyan m egterm éke­ nyítő hatással az irodalom ra, sőt k im utatható lenne, a töb­ bi művészeti ágra is. És nem egyszerűen az értelm ezésről van szó. Nem csupán arról, hogy jelenségekre m agyarázatot ta­ láljunk. A rról elsősorban, hogy m indazok a körülm ények, me­ lyek h atásaként a hatvanas évek, a hetvenes évek végé­ re sem változtak lényegesen meg. Az irodalom , valam int a m űvészetek többi ága azonban m ind form ájában, m ind szem­ léletében jelentősen változott. A hiány korát éljük m a is, ám a hiány m ár nem ideologikus, hanem racionális m egközelítést követel. A racionális m egközelítés m ódja fakultatív, rendkí­ vül széles skálán m ozgatható. Az irodalom — nem heterogeni­ tását, inkább — p lu ralitását a m egközelítésm ód eme változása okozta. Az egységes világkép m eghódítása m int cél, a tagadás­ tól kezdve a felad attal való rom antikus azonosulásig, az alkotó m agatartások széles spektrum át hitelesíti. A hiány tettenérése, az irodalom ban m ár nem a tragikus pátoszt, vagy a puszta re­ zignációt v áltja ki, hanem a bizonyosság igényét fogalmazza meg. Ennek az igénynek a m egfogalm azódása nyom án szám talan lényegi változás zajlik le a költészetben, csakúgy, m int a prózá­ ban. A lírai szerepek a hetvenes évek m ásodik felére fokozato­ san eltűnnek, de egyeduralm uknak m indenképpen vége; kezdő költők és dilettánsok eszköztárába vonul a szereplíra. A köl­ tészet anyaga úgy tem atikáját, m int form akincsét tekintve sokszínűsödik. A líra objektiválódása tovább tart. Jelzi ezt nem csupán a Tandori-követők egyre népesedő, ám jelentőset csupán ritk án produkáló tábora (Fodor Ákostól Ferenc Győ­ zőn át Zirkuli Péterig), de az alapvetően hagyom ányos líram o­ dellt képviselő költők újabb köteteinek tanúsága is (Veress M iklós:Porham u, Szepesi A ttila: K orai hattyúdalok) — ezekben a versekben lényegi változások zajlását vehetjük tudom ásul a költészet alanyának és tárg y án ak viszonyában: az egy adott (ha pontosan nem is ism ert) valósághoz való konkrét viszony (ese­ ten k én t: szerep) m ódosulásait (lírai m agatartás) m agának a lí­ rai szubjektum nak a m ódosulásai v áltják fel, pontosabban: nem egy adott „én” különböző m agatartáslehetőségeiről van szó egy ado ttn ak elfogadott valósággal szemben, hanem a valóság im m ár m egfoghatatlan jellege „m egosztott” és egym ással gya­ ko rta interferenciában levő „éneket” produkál. Az epika a hetvenes évek m ásodik felében hatalm as fel­ ívelő szakaszát éli. Jelentősége messze m eghaladja a novellák korszakáét. A m iként a líra objektivizálódása, úgy az epika lí­ rizálódása is folytatódik. Ám az epika ak k o r éli át újabb — im m ár nem rom antikus — lírizálódási korszakát, am ikor­ ra a líra m ár m egterem tette az objektivizálódás feltételeit és m ódját. Az epika tehát, am ikor „líraizálódik” (szubjektivizá­ lódik). egyszersm ind „vissza is epizálódik”, a szó T an d o ri-értel­ mében. Ez a képlet az utóbbi évben három különböző mó­ don ju t érvényre: N ádas P éter egy lényegileg hagyom ányos szem léletű és technikájú novelláskötet (Kulcskereső játék, 1969) után igen későn, de kortársainál ham arabb írja m eg egyértel­ m űen epikus családregényét (Egy családregény vége, 1977), ez­ u tán 1979-ben olyan új novelláskötettel jelentkezik (Leírás), am ely — erre több folyóirat-publikáció m ár korábban figyelm ez­ tete tt — a valósághoz való viszonyának jelentős változásáról, lí­ rizálódásáról tanúskodik. A Leírás elbeszéléseit aligha lehet egy­ értelm űen m űnem be sorolni — az írások a két m űnem h atárán állva m integy a lehetőségek ilyen irán y ú h a tá ra it jelzik. B erem ényi Géza — aki napjainkig nagyon sok m ű fajb an : regény, elbeszélés, drám a, film forgatókönyv, sanzonvers — al­ kotott kivételesen jelentőset, a m aga ö n életrajzát (családregé­ nyét) m ár a lírai tud at-tö rtén et-reg én y m ű fajáb an írja meg, ahol az epikai elem a „tö rtén et”, a lírai pedig az önm agát értel­ mező „ tu d at”. Az objektum és szubjektum te h á t egym ásra u tal (és egym ást előfeltételezi), úgy hogy egyik sem fogható fel ál­ landó, de végső soron még „objektív” tényezőnek sem. Esterházy P éter Term elési-regény (kisssregény) című m űve epikai konstrukció. Ám alapvető epikus jellegét olyan attrib ú ­ tum októl nyeri, m elyek a klasszikus regényt jellem zik, nem az ilyen értelem ben „regényszerű” első résztől, de még csak nem is az E. feljegyzései-ből kibogozható esem ények történetszerűségé­ től, hanem a „nézése mögül kim ozdult” tek in tetn ek épp ezt az el­ m ozdult voltát szám talan form ai m egoldással is hangsúlyozó, kí­ vülállást és felülem elkedést szuggeráló ironikusságától. Ezáltal a látottak és elm ondottak objektívnek állíttatn ak -állíttatn án ak , ha a regény m inden szintjén zajló állandó mozgás (elmozdulás) nem az állítás eleve bizonytalanságát állítaná. A bizonyosság keresésének folyam atában, úgy tűnik, ez az irodalom a bizonytalanság állításánál ta rt éppen. A m it meg tud fogalm azni: ism ét — a hiány. Ám a hiány m egfogalm azása nem negáció. Éppen ellenkezőleg: állítás. Olyan állítás, am ely irodal­ m unkat a legnapibb és a legáltalánosabb m ódon kapcsolja E uró­ pa és a világ irodalm ának legfőbb áram latába. Nem kevesebbről van szó, m int a személyiség önértelm ezésének óriási kérdéséről. Vissza kell ehhez fordulni az egyénhez; az „alk o to tt”-tól az al­ kotáshoz, s azon túl az alkotóhoz (nem művészi értelem ben csu­ pán) — a produktum tól az eredethez. Nem tagadás ez, hanem cselekvő program . Nem is új program : a XX. század term észettudom ánya hosszú idő óta dolgozik ennek alapján. Nem is társtala n program : a szociográfia ugyanezt v állalta és gyakorol­ ja. (Ennek m egfelelően a m agyar szépirodalom ú jabb m egterm é­ kenyülést éppen a szociográfiától v árh at, s Csalog Zsolt szemé­ lyében ennek a prózatipusnak a képviselője is jelen v an már.) Fontos stádium ában van a m agyar irodalom . Hogy önértéke m ekkora, nem tudható pontosan. M int ahogy az sem, hogy az utak innen hányfelé-m errefelé fu tn ak m ajd szét. És ez nem is fontos. A valóság úgyis gyorsabban változik, m int az irodalom Am elynek egyetlen feladata az lehet, hogy szorgalm azza egy nem zet önism eretének a kiteljesítését. És ezt a felad atát ez a m a­ gyar irodalom m aradéktalanul ellátja. E zért nem „fiatal”, hanem irodalom . Ezért integráns része a teljes m agyar szellemi k u ltú ­ rának. Mányoki Endre 25 �KÖRKÉP Jelenlét Csehszlovákiai m agyar költészet Egy „idegen” k örnyezetbe é k e lt kisebbség költészetének több m in t negyedszázados tö rté ­ netéből k észü lt p an o rá m a fu n k ció ja és je ­ lentősége jóval nagyobb, m in t a z an to ló g iá­ k é általáb a n . V alószínű ugyanis, hogy a jövő sz ám á ra — leszám ítva a speciális, elm élyült k u ta tá s t végzőket — m ag a a z antológia fog­ ja re p rez en tá ln i a költészetet; a szélesebb ol­ vasóközönség alig h a ism eri m eg m ajd a b en ­ n e kép v iselt k öltők egyes köteteit, teljes életm ű v ét. E zért a válogatók, összeállítók (Fónod Z oltán és Z alab ai Zsigmond) fontos, elk erü lh etetlen , s u g y an ak k o r ren d k ív ü l fe­ lelősségteljes fe la d a tra v állalk o zta k ; a z ő szű rő jü k d ö n tö tte el, m i k erül(het) a z iro d al­ m i k ö ztu d atb a a felszabadulás u tá n i három évtized csehszlovákiai m agyar költészetéből. A k ia d ó m eg tette a m a g áé t: bőséges te re t (591 oldalt) b izto síto tt a válogatók szám ára. A z összeállítás elv e a kronológia volt, nem kicsinyes, születési évszám okhoz m e re ­ ven ragaszkodó értelem b en , han em g en e rá­ ciókat, szem léleti és kifejezésbeli változáso­ k a t csoportosító, a költészetet fejlődésébén m eg rag ad n i igyekvő módon. E zért á llíto ttá k a válogatók (helyénvaló m erészséggel) az 1932-es születésű O zsvald Á rp á d o t a tízes, húszas év ekben sz ü letette k közé, m e rt v ilág­ képe, hangvétele, költői eszközei sz e rin t v a ­ lóban eh h ez a generációhoz áll közelebb, m in t tu lajd o n k ép p en i nem zedéktársaihoz. K evésbé látszik viszont in d o k o ltn ak Rácz O livér (sz. 1918) „h á tráb b helyezése” a „ h a r­ m in cas” g eneráció képviselői közé, m ivel ez­ á lta l m eg törik a folyam atszerűség elve, tú ­ szén Rácz n em csak életk ora, d e költői a tti­ tű d je a la p já n is a korábbi nem zedékhez tartozik. A z an to ló g ia e m líte tt speciális funkciója m ia tt eg y értelm űen helyeselhető a z összeál­ lító k törekvése, hogy — élv e a rendelkezésre á lló b ő té rre l — a z egyes k öltők (eddigi) életm ű v én ek teljes keresztm etszetét ad ják . Nem ria d ta k vissza egészen fiatal (1950 k ö ­ rü l szü letett) k öltők teljesen nyílt, v aló jáb a n m ost k ia lak u ló m űvészi egyéniségek sz ere­ p eltetésétő l sem , m égpedig m egfelelő te rje ­ d elm i a rá n y b a n a k ia lak u lt, m á r táv latb ó l is szem lélhető életp ály ák k al. S ez az egyénen­ k én ti, rela tív , átfogó jelleg a z é rt lényeges, m e rt m íg nagy történelm i tá v la tb a n v an n a k egyes nagy, fontos regények, d rám á k , u gyan­ ak k o r n in csenek egyes „szép”, vagy „jó” versek, csak jelentős költők, kiem elkedő é le t­ p ályák. E zért érth e tetlen , m ié rt elégszenek m eg a válogatók k é t esetben: S im kó T ibor (sz. 1931) és K ulcsár T ibor (sz. 1938) k ö lté­ szetének b em u tatása k o r m indössze k ét-k é t k ö ltem énnyel. A többi költő sz ám á ra b izto­ síto tt té rh e z k ép est ez a szűkösség ó h a ta tla ­ n u l é rté k íté le tn e k hat, am i egy an to ló g iá­ n ak — a b em u tato tta k o n kívül — sem m ikép­ pen sem feladata. A nem zetiségi iro d alm ak alap v e tő fe la d a ­ ta. hogy a föld rajzi-p o litik ai, e tn ik a i-k u ltu ­ rális h o v atarto zás kettősségéből, valahol ezek h a tá ra in , létrehozzák sa ját, em ancipált, s m égis k étirán y ú an kötődő m űvészi o b je k tiv á ­ ciójukat. Ezt kezdte m eg a csehszlovákiai 26 m a g y ar iro d alo m b an a z 1948 egyenjogúságot a d ó fe b ru á rja u tá n szín re lépő, iro d alm at a la p ító generáció. A lírá b a n a tá rsa d a lm i és nem zetiségi felszabadulás és h a z á ra ta lálás m á m o ra szó lalt m eg ekkor, m in e k k övetkez­ tében ez a k ö ltészet belesim ul a szocializ­ m us ú tjá ra lé p e tt országok időben p á rh u z a ­ mos lírá já n a k a képébe, a nem zetiségi a s ­ p ek tu s sp eciális többletével. A dolgos hétk ö z­ napok derűs, öröm teli v állalása, a z „em b er” és a „m ag y ar” büszkesége egyetlen lélegzet­ tel szakad fel ek k o r az ifjú O zsvald Á rp á d ­ ból: „M ag y arn ak engem itt n ev e lt an y ám ! / E m bernek! Ki báto r, b ü szk e arccal, / d erűs, dolgos nép én ek én ekel.( / Ez a föld, ez a táj.”) A 20-as év ek tá já n szü letett, a h o n ta la n ­ ságot é s eln y o m atást a s a já t bőrén is m eg ­ ta p asz talt nem zedék v alam en n y i k ép v iselő je m egfogalm azza a tá rsa d a lm i és nem zeti felsz ab a d u lásn ak ezt az élm én y ét. „K apanyél, kapanyél, / m egfizettél m ag ad ér”, összegez D énes G yörgy (sz. 1923); „Szülőföldem hez ta rto zo m ”, v a llja h ittel G yurcsó Istv án (sz. 1915); „Ez a te n ép e d ”, h ird e ti m áso k n ak is szólóan Bábi T ibor (sz. 1925); s Rácz O livér úgy kezd „hinni boldog h o ln ap o k b an ”, „M int aki m e g té rt o tth o n á b a ” ; és C sontos V ilmos is (sz. 1908) o tth o n á v al eg y ü tt leli m eg é lete értelm ét, m in t H azám cím ű v erséb en v a ll­ ja : „U ta t jelö ltél, s e lin d u lh a tta m / A k öl­ csönt néked le tö rle sz te n i.. . / Jó v o lt a m u n ­ k á t ú jrak e zd e n i!” Ez a k étség k ív ü l felem elő élm ény, ta lá n éppen re n d k ív ü li in ten zitása m iatt, o ly d e k ­ la ra tív a n fogalm azódott meg, hogy úgy tű n ik , csak a szavak v ariáló d n ak , a költők m in teg y k órusban szólnak. Egyidőben a szocialista országok költészetének sem atik u s p erió d u sá­ val, itt — a nem zetiségi h ely zet k ö v etk ezté­ ben — e g y fa jta h azafias sem atizm us jö tt létre. Az egysíkú m o n d an iv aló konven cio n á­ lis eszközökkel, reto rik u sa n. hagyom ányos, jól k ip ró b ált form ák b an , rím es nyolcasokban, tízesekben ö ltö tt form át. E v ersek m orális, em beri és társad alm i őszinteségének érté k e kétségtelen, esztétik ai é rté k ü k viszont m eg ­ lehetősen rela tív . A m eg ú ju lást a m integy tíz évvel ifjab b nem zedék költészete hozza, először átvezető, m egszüntetve-m egőrző fo rm áb an . Török E lem ér és V eres János (sz. m in d k e ttő 1930) verseiben m ég m eg h atáro zó an o tt m u n k ál a hazaélm ény, d e im m á r n em elvontan, tá rs a ­ dalm i v o lu n tarizm u sk én t, h an em k o n k rét és bensőséges élm én y k é n t (Bodrogköz szülő­ anyám , illetv e Palóc m adonnák), s n em re to ­ rikus szólam okkal m egfogalm azottan, ha nem m etafo rik u san o ld o ttan , m eggyőző költői e rő ­ vel, m in t p éld áu l V eres K e rek ré t cím ű v e rsé ­ b en : „Selym es ta p in tá sú an , sárg án , édesen, / m in th a alm a b o rrá v á lt vo ln a m ára, / öm ­ lik, csu ro g a z őszi n ap fén y / a do m b o k ra m eg a ta n y á k ra ”. D e a z ő v ilág k ép ü k ö n m á r rése k et ü tö tt a lé t sokféle ellen tm o n d ása, gondja, m eg k érd ő ­ jeleződö tt a z in d iv id u u m h elyzetének p ro b lé­ m átlan ság a, s végül m aga a költői szó h ite ­ le. T örök E lem ér tépelődik — a F áb ry Zol­ tá n em lék én ek sz en te lt — Egy hang cím ű verséb en : „M it é r a költői kép, / a szépnek h a ta lm a / a gonosz h áló ján fen n a k ad ”. A z elő b b iek n él csu p án n éh á n y évvel fia­ ta la b b k öltőknél m á r ez u tóbbi ten d en cia ju t túlsú ly b a. Tőzsér Á rp ád (sz. 1935) v ilág ­ tu d a ta hom lokegyenest e lle n té te a „m ám o r” költőiének: „O k tat a v ilág fájd a lo m ra / m á r engem is. R iaszt. / P ró b ál h ajlítn i, m e g rí­ k atn i, / g y úrni, m in t a v iaszt.” (Fájdalom.) A v ilág b an m e g re n d ü lt b izalo m ró l szól C selényi L ászló is (sz. 1938), ak i a T örténe­ lem k e re kéb e n lá tja tö retn i az em beri létet, s az o rien táció és bizonyosság elveszítéséről v a ll: „A ranyföld ara n y fö ld rö stellem hogy csu p án álo m / S nem tu d o m m e rre va n az u ta k p ergőtűzben á lln a k ” (Aranyföld). G ál S á n d o rt (sz. 1937) „itt E urópa legkö­ zepén / itt ah o l a pincesor ó rá ja / negyedszázadot k ésik ” m á r ab szo lu tizá lt szorongás gyötri, úgy érzi „neve n in cs b án at, bolyongó, h o n ta lan / kétségbeesés” rak ó d o tt le benne. És Zs. N agy L ajos (sz. 1935), összegezésszerűen, p la n e tá ris d im enziókban, elem b e r­ te le n e d e tt civilizációnk lé tm e g h atáro zásak én t ism eri fel a k ite lje sed e tt k ilátástalan ság o t. az in d iv id u u m „á rv asá g át” : „D icsértessél, H u ­ szadik Század! E b ád o g tető t ren d e lted / fe­ jem fölé s k ö rém em e d eszk afalak at, m elyek kö zö tt / v isítn a k álm aim . / . . . / D örgő gé­ pek a z ég perem én, m ost m á r te lje s a csend. / T eljes vagy H uszadik Század, / a k á r k ö l­ tőid á rv a sá g a ”. ( V ízparti óda). Ez a g en eráció kom plex létélm ényével, p o ­ liv a le ns v ilá g tu d a táv a l végleg tú llé p e tt a p ro v in ciális horizonton, „itt E urópa legközep én ” a helyi p e rsp e k tív á t a p la n etá ris jövő­ b izo n y talan ság tág ab b összefüggéseibe ötvöz­ te, a v aló b an korszerű, a z em b er tö rtén elm i és szellem i veszélyeztetettségének h an g o t ad ó világ iro d alm i ára m lato k h o z igazodott. E nnek m egfelelően le tt összetettebb a form anyelv is; az előző nem zedék r e to rik á já t m erész k ép alk o tás, asszociativitás, fellazíto tt nyelvi sík és — m in t Zs. N agy L ajo sn ál — groteszk látásm ód, k esernyésen iro n ik u s h angvétel v á lto tta fel. U tóbbi jelen ség a z é rt is k ü lö n figyelem re m éltó, m e rt egyetlen ilyen szín ­ fo ltja a z an tológia egészére jellem ző kom oly, n éh á n y esetb en a költői felelő sség tu d ato t ko­ m olykodással h ely ettesítő a ttitű d n e k . K ülönösen szem beötlő és m eglepő a z ilyen h ángvétel kizárólagossága a le g fiatalab b ak költészetében is. G oethe sz erin t nagy k ö lté­ szet a k k o r jö h e t létre, h a a költő szem élyi­ sége jelentős. Az an to ló g ia fiatalja i ennek h ián y a érz etéb en fő erő ik et a súly, a je le n ­ tőség keresésére, vagy ép p en k re á lá sá ra össz­ p o n to sítják . M int ilyenkor lenni szokott, m a ­ ga a költői h iv atás, en n ek é rte lm e és fu n k ­ ciója, a v ilág dolgai között elfo g lalt h ely e lesz az egyik főkérdéssé. Ilyen érte lem b en v ersén ek T óth E lem ér (sz. 1940) Írni kéne cím e és aláb b i so rai e fia ta l líra v édjegyé­ nek te k in th e tő ek : „A mosolyod. / Látod, a m osolyodról is írn i kéne. / És általáb an , / á l­ ta lá b a n m in d en rő l írni k én e”. D ialektikusa n nézve, ez a z „ars p o etica” kifejezi a m in d en tk im o n d ással elérn i h itt je ­ lentésteliség u tá n i vágyat, m ásrészt — szin ­ tén e cél szo lg álatáb an — a szem élyiség eltá rg y iasításá ra , a z íro tt szó jelentőségével tö rtén ő affirm á c ió já ra való tö rek v ést. A k o n k rét költői anyag lekötését, a szem é­ lyiség esetlegességén túli ta rta lm a k k a l fel­ tö ltését szolgálja a közvetítő közegek g y a­ k o ri b e ik ta tá sa ; V arga Im rén él (sz. 1950) a zene, M ikola A nikónál (sz. 1944) a mítosz, a m ese szerepel ilyen funkcióban. M egszapo­ ro d n ak a „m egéneklések”, az a já n lo tt v e r­ sek pl. V argánál, K u lcsár F erencnél (sz. 1949). M etaforikus vezérm otívum ok, g e n e rá ­ ciós á lla n d ó helyek h iv a to tta k középpont k ö ­ ré g y ű jten i a tö red ezett v ilágkép m o rzsalé­ k a it; ily en ek az erdő, a vad, a z á llat m o­ �tivum a, m int a z eltévedtség, az ösztönlét m etafo rái, s hasonló ren d e ltetésű ek a p r i­ m er, ősképi alapvetőségre u taló szim bólum ok, pl. a kő és a z ég T óth L ászlónál (sz. 1949). A közlendő verssé em elése érd e k éb en — a z a n ­ tológia an y a g áb a n először — erő teljes nyel­ vi deviációk történnek, m int pl. a „m egzajd u l”, „ já rd a lu n k ”, „ te rp e d ” és hasonló k ife je ­ zésed V argánál. A nem zedék v ilá g tu d a tát, a v ilág b an az íro tt szó rév é n m egvalósítani ó h a jto tt a ffir­ m áció u tá n i vágyat ellen téte sen kiegészítő­ en, erő teljes in tro v erzió jellem zi. M ivel n a p ­ ja in k b an a látv án y o s tettek , a belső en e rg i­ ák külső levezetődése lá th a ta tla n akad ály o k ­ b a ütközik, a fiatal, duzzadó indiv id u u m ön­ m agához fordul, s ha n em tu d a világba folyni, a v ilágot p ró b álja m a g áb a folyatni. Ilyen érte lem b en beszél K u lcsár F erenc „ki­ csiny, benső honfoglalásról” és T óth László úgy lá tja k iv ihetőnek az önm egvalósítást: „csak h a koponyacsontod m ögött / végig­ m ész azon az úton, / m elyen e lérh etsz / őse­ id ig ”, (Belső vándorlások). E nnyiben: az ötvenes év ek elején ek k itá ­ rulkozó, világölelő lírá já tó l a hetvenes évek bezárkózó, világról lem ondó költészetéig, az antológia határo zo tt, k ezdettel és véggel re n ­ delkező, b e já rh a tó korszakot prezentál. U gyanakkor v alam ennyi beválo g ato tt költő p ály ája nyílt, leg tö b b jü k é pedig m ég elő re­ lá th a ta tla n , vagy éppenséggel k ia lak u latlan . Z árt, d e nem lezárt, értelm ezhető, d e nem m e g m ásíth atatlan u l a z itt b e m u ta to tt költé­ szet. P illan atn y i tanúsága sz erin t a cseh­ szlovákiai m ag y ar líra b á r nem ostrom olja egyelőre a világirodalom orm ait, m égis sz er­ ves, figyelm en kívül nem h agyható része ég a lju n k k u ltú rá já n a k . (Madách, Bratislava, 1979.) Milosevits Péter Ö rd ö g h Szilveszter: Bizony nem haltok meg Ö rdögh S zilveszter új kötetének té m ája a házasságok válsága, de a z író ezt nem csupán m agánéleti, egzisztenciális p ro b lém ak én t ke­ zeli, hanem a m agyarság XX. századi tö rté n e l­ m ének részeként. M űfaja sz erin t boccacciói n o v ellafü zér a kötet. M ár önm agában ez a té n y jelzi a form ai ú jítás szándékát, s ezzel n em csak a K oponyák hegyének hasonló tö­ rek v é sét folytatja, hanem jól m u ta tja fiatal p rózaíró -n em zed ék ü n k form aterem tő igényét is. Ö rdögh S zilveszter nem ra d ik á lis m űfaji fo rra d a lo m ra törekszik, hanem a rra , hogy form ai ú jításo k k al elm élyítse a m ű valóság­ an y a g áb a n rejlő gondolatokat. A novellák egy-egy so rstö red ék et m u ta tn a k b e: a z idős h áz asp ár h arm in c évvel m egké­ s e tt n ászú tját, a k is pa rasztfiú gyerm eki v ág y át, hogy re n d e t te re m tse n a világban, az öregem ber na iv, m essianiszt ikus k ü ld e téstu ­ d a tá t. M ind egy-egy kísérlet a világ m eg v ál­ tá sá ra , d e nem a történelem ből elvonva, m in t a K oponyák hegyében. A feszültség szik rái rea lisztik u s képekben p a tta n n a k ki, a h áz as­ ságok v álságán kívül g y erm ek k o r és a tö rté ­ nelem találkozásából, öreg em b erek v isszate­ k in tő szám vetéséből. A m otívum ok kibontása azo n b an n em eredm ényez to ta litást, s a k ö tet eb b en is egy nem zedék egyik jellem ző tu la j­ d o n ság át m u ta tja . E m ellett is eré n y e m a ra d azonban m inden n o v elláján a k az a valóságos p ro b lém ák irá n ti érzékenység, am ellyel Ör ­ dögh S zilveszter m inden tém ájához közele­ dik. A Bizony n em haltok m eg ugyanúgy a so rs­ n a k nekifeszülő, a történ elem szorításáb an élő em b ert m u ta tja be. m in t a K oponyák h e ­ gye. K ö zéppontjában a férfi és nő kapcsolata áll. Az em beri szenvedés h atalm asa b b n ak tű n ik föl e viszonyon belül, m in t az előző k ö tet p arab o laív éb en , m e rt a m eg v áltás és m egváltódás kettősségéből csak a m egváltás h alv án y rem én y e m arad . A hős ism ét az ön­ m agát k ereső szem élyiség, d e Jézu s tiszta sá­ ga, egyetem es sz erete te m á r k o rláto k közé szorul. G azd ag ab b an kibom lik azo n b an a J ú ­ d ás-m o tív u m : a m áso k at ellen tm o n d áso s m ó­ don segítő, a tö rté n elm e t k özvetve alak ító em b er rajz a. M ár az előszóban le írja (talán fölösleges m agyarázkodás is ez), hogy e n o ­ v ellák n ak „nem hősök a szerep lő i”. V alóban nem azok, b á r életü k hősies erő feszítésre kész­ teti őket, m iközben n ek ik a z sem a d a tik meg, hogy átérezzék e sors h eroizm usát. F élb e h a­ gyott m ondatok, in d u lato s kérdések, izgága fölkiáltáso k jellem zik őket, s m u ta tjá k egyegy nem zedék, sőt egy n em zet félfb e m a ra d o tt­ ságát, in d u la ta it, m ohó a k a ra tá t. A könyv egyik erén y e a nyelvi jellem zés: n éh á n y m on­ datos párbeszédekből egész em b eri sorsok r a j ­ zolódnak ki, m elyek tip ik u sak an élk ü l, hogy sem atik u ssá v áln án ak . Ö rdögh S zilv eszter v álság tü n ete k et m u ta t föl ebb en a kötetben. A k ö zéppontban a mai kor h ázasság ain ak válság a áll, d e a re a lista m otívum keresés előhívja a m ú lt k ép eit is. K ü ­ lönös jelentősége v an a g y erm ek k o rn ak és az öregségnek, m elyek m in th a tájékozódási p o n ­ tok len n én ek az élet k u szaságában. A sze­ rep lő k et a z vezeti a válásig, hogy a n em zedé­ kek óta b eléjü k ivódott vad in d u lato k tó l nem tu d n a k szab ad u ln i. E lju tn ak addig a pontig, am ik o r a szem élyiségnek szükségképpen meg kell ú jíta n ia önm agát. H itek felad ásán ak és m eg ú ju lásán ak kusza szövevénye kínozza őket: a h étköznapi em b er tu d a tá b a n a lét alap v e tő kérdései sejlen ek föl. A B izony n e m haltok m eg egyenletesebb kötet, m in t Ö rdögh Szilveszter előző epikus m űve. Míg a K oponyák hegyével k ap cso lat­ ban joggal á lla p íto tta m eg a k ritik a , hogy szerkezeti egyenetlensége eszm ei tisz tá z a tla n ­ ságból k ö v etk e zik, e k ö tetrő l elm o n d h atju k , hogy a p roblém afölvetései m a rk á n sab b a k h an g n em e egységesebb, gondolatai le tisz tu l­ tab b ak . A líra i és d rá m a i elem ek úgy a lk o t­ n ak szin tézist e n o v ellák ja v a részében, a h o ­ gyan a z csak a z előző könyv n éh á n y rész leté­ ben sik erü lt. A n o m in ális stílu sú , leíró, líra i részletek és a d rá m a ia n p erg ő p árbeszédek váltakozása, a b allad ai ism étlések és fokozá­ sok m ind egy n ag y tö rté n elm i fo rd u ló p o n t id ején élő em b e r m e g rajzo lását szolgálják. A term észet jelenségei n em csu p án színező, h a ­ n em m eg h atáro zó elem k én t v an n a k jelen az egész kötetben. N em csak a h aso n lato k b an tá ­ g ítják, eg yetem esítik a közvetlen jelen tést, han em a cselekm ényben is m inden ü tt jelen v an n ak , s ez elősegíti a m ű h an g n em i egysé­ gét. K ülönösen gazdag je len tésű a fagy, a hó kép én ek v isszatérő m otívum a, az egziszten­ ciális m agány, a k ét em b er közti ellen tm o n ­ dásos viszony, a stag n áló tö rtén elm i k o rszak és sok egyéb jelen tés hordozója. Nem le n n e azo n b an igazságos a k ritik a , ha em lítés n élk ü l h ag y n á a k ö tet n éh á n y fogya­ tékosságát. H a d icséren d ő a k ö tetn ek az a vonása, hogy a cselek m én y t líra i módon el tu d ta m ély íten i a z író, kevésbé szerencsésnek m o n d h a tó a z a m ódszer, hogy az ep ik u s a la p ­ szövettől elsza k íto tt líra i bevezetésekkel to l­ d o tta m eg a n o v ellák at. Ezek a részletek több hely en m odorosak, sab lo n o sak tú lm ag y arázo t­ ta k : elh ag y ásu k k al vagy az ep ik u s szálakba v aló asszim ilálásu k k al ta lá n gazdagodott v o l­ n a a kötet. Ez a z é rt is lényeges szem pont, m e rt Ö rdögh S zilveszter eg y éb k én t k itű n ő en b án ik a nyelvvel, tu d a to san fo ly ta tja a leg­ jobb m a g y ar irodalm i hagyom ányokat. S tílu ­ sa ered ő it hosszan le h e tn e sorolni a n ép n y e lv ­ től kezdve a b ib liai ihletésig, m ely et m á r a k ö te tcím is jelez. A B izony nem haltok m eg h iányosságaival eg y ü tt jelen tő s esem én v , különösen fiatal p ró ­ zaíró -n em zed ék ü nk fejlődése szem pontjából. Jelen tő ssé teszi m á r m aga az írói fe la d a tv á l­ lalás is. hiszen Ö rdögh Szilveszter nem zeti 27 �ö n v izsg álatra tö r egyéni sorsok b em u tatásán k eresztül, s ez a szándék a k k o r is ro konszen­ ves, h a a m űben nem v alósult m eg az a te l­ jesség, am ely az igazán nag y a lk o táso k at je l­ lemzi. Ez esetben azonba n többről v a n szó a szán d ék n ál is: a z író első kötetének re a li zm u­ sa és későbbi m űveinek elv o n tab b szem léle­ te u tá n föltehetőleg form ai-szem léleti-m űfaji összegzésre törekedett. E vállalkozás nem já rt teljes sik errel, d e k u d arc b a sem fulladt. K í­ sé rle tn e k kell te k in ten ü n k , m ely fö lm u ta tta a továbblépéshez szükséges erényeket. (M ag­ vető, 1979.) D. Rácz István Dobos László: H ó le p e d ő Tóth László: „M árkus Béla indokoltan és találó an n evezte a M essze vo lta k a csilla­ gokat, a F öldönfutókat és a z Egy szál in g ­ ben t »sz ab á ly talan triló g iá n a k «, hiszen m in d ­ h áro m regény lényegében ugyanazt az élete t, u gyanazt a sorso t — a csehszlovákiai m a ­ g y arság életé n ek d ö n tő m o z zan atait m ondja, v alóságának m ozaikkockáit rendezi egységbe. Időközben elk észü lt új regényed, a H ólepe­ dő, b á r sok m indenben ro k o n a a m egelőző m u n k áid n ak , úgy veszem észre mégis, hogy m á sk én t kapcsolódik hozzájuk, m in t azok egym áshoz, Összefogja ugyan ez is a tá rs ta ­ lanság n ak és cselekvésképtelenségnek a »szab á ly talan triló g iáb a n « jelenlevő szálait, d e új m ag ata rtásfo rm áv a l és m egoldási le ­ hetőséggel gazdagodik. T eh át összegezésnek és n y itá sn a k is vélem ezt a z új kéziratot...” Dobos László: „Én inkább elágazásnak m ondanám . Az em beri-női tá rsta la n sá g o k a­ it, viszonyait, k ísérő á rn y é k a it próbálom ben n e m egfogalm azni. A tá rsta la n sá g m in ­ d en em beri közösség kísérője, így a mi n é p ­ közösségünk gondja is. A tém a így nem csak kisebbségi, han em általán o s em beri. K üzde­ lem — e regény lényege ez a szó. M inden­ k inek m eg kell küzdenie az életé rt, a s a já t életéért. É let és halál m ezsgyéje a Hólepedő. In n en kell visszajönni, ú jraé ln i, kapaszkodni, m egm aradni, a z em b erek közé em elkedni — ez a küzdelem regénybeli távolsága. Előző könyveim történelm i és szociális súlypontúak, ez a k éz irat erkölcsi és pszichológiai v o n a t­ kozású. Rem élem , érdem es v o lt m egírni.” (R észlet T óth L ászló — az Irodalm i Szem le 1979. m á ju si szám ában m e g je le n t — Dobos L ászlóval ké szíte tt interjújából.) C sinoska, a regény hősnője m ag y ar nem ze­ tiségű pedagógus — közelebb a harm inchoz, m in t a húszhoz. M últja, em lékei szerények, m ajdn em h ogy szegényesek. A nős történész, aki m éltó p a rtn e re volt, sz ak ít vele. Csinos­ ka eg y re m agányosabb lesz, nem leli he­ lyét. F alu n született, egy m ásik falu b a m egy ta n íta ni, jövője k ilá tá sta la n n a k tetszik, kol­ légái kispolgári életm ó d ja taszítja. B ár vonz­ za a város, itt sem n y er m egnyugvást. H iá­ b a v á ltja fel a z a lb é rle te t idővel s a já t b e­ ren d e zett lakás, hiába a szülőktől aján d é k b a k ap o tt au tó, m indez nem boldogság, élete nem teljesed ik be. M éltó tá rs ra vágyik, d e a férfiak, a k ik a z ú tjá b a k erü ln e k (ap ró h ir­ d etéssel is kísérletezik), szóra sem é rd e m e­ sek. A z így felgyülem lett feszültséget a u tó ­ já n v aló vad száguldozással szokta levezetni. Egy ilyen ro h a n á s a lk alm áv a l a ködben b a l­ esetet szenved (agyrázkódás, koponyaalapi és nyakcsigolyatörés), hajszálon m úlik, hogy életb en m arad. Az au tó b ale set következm é­ nyei kom olyak (m egbénul), a ja v u lás rem é­ ny e nagyon bizonytalan („a kezek fag y o tt á g a k k é n t esnek a hólepedőre”), s a gyógyu­ lás lassú folyam ata a la tt elvonul elő tte egész 28 addigi élete. A lán y em lékei és elm élkedései a d já k a regényt. Dobos m in d e n t m egtesz, hogy Csinoska ízig-vérig női fig u ráv á v áljon, de kevés si­ k errel. H iáb a ru h ázza föl egym ás u tá n k i­ m ondo tt női tu lajd o n ság o k k al (csinos, jó lá ­ bú, szereti a virágot, e s te fél a sö tétb en — a száguldó gépkocsiban m á r kevésbé!), ha gondolkodásm ódja o lyan férfias („Itt K özépE uró p áb an m ég sok a kicsinyesség!”). Dobos ezt érzi és m eg p ró b álja m egm agyarázni. (Csi­ n oska: „Sokszor érzem úgy, hogy k oravén vagyok. Okoskodó, s ez rán e h eze d ik a h a n ­ g ulatom ra, ta lá n a nőiességem re i s . .. H a jla ­ m os vagyok a b efeléfo rd u lásra, a m onoló­ g o k ra”. H ela: „Okos vagy. Ez m ost re n d k í­ v üli helyzet, ily en k o r a z em b er foglalkozik önm agával.”) T ovábbá az a benyom ásom , hogy egy m ai k ó rh áz az író sz ám ára te rra incognita. N ehe­ zen képzelhető el, hogy szak o síto tt b eteg el­ látási ren d szerü n k b en ugyanazon az o sztá­ lyon fek ü d jö n egym ás m e lle tt rák o s öreg­ asszony, com bnyaktöréses nő, g erin csérü lt beteg. P lá n e hónapokig. (E lőbb-utóbb elosz­ ta n á k őket az onkológia, sebészet, vagy ideg­ osztály között.) C sinoska a regény vége felé m eg akar gyógyulni. Mi készteti e rre ? C sak a z orvos, a z irá n ta éb red ező roko n szen v ? Vagy in k áb b az életösztön? B evallom , szám om ra sokkal é rth e tő b b lenne, h a öngyilkos a k a rn a lenn i . (K orábban m á r m eg fo rd u lt a fejében.) H i­ szen a b aleset következtében elcsú n y u lt az arc a (b ár a z író k ilá tá sb a helyez egy p lasz­ tik ai m ű tétet), beszédhibás lesz ta lá n és g o n ­ d o lju k el, h a m eg is gyógyul a gerince, m ár sohasem lesz tökéletesen egészséges. T e­ h á t m á r — v agy még — o tt sem fo ly ta th a t­ ja, aho l abb ah ag y ta. És sem új, sem régi férfi n in cs a lá th a tá ro n (ha csak a z orvost nem szám ítju k ). Egyik m ó d ja visszailleszke­ désének a z é letb e a közösségi m u n k a le h e t­ ne. Igen ám , d e e rre sincs sem m i biztosíték. H iszen a z a p ja „tétlen ség re”, v isszahúzódás­ r a n ev elte („A szélsőségeket k erü ld , m a ra d j m indig középütt, h a nagyon sie tn e k v alah o ­ vá, te u to lsó n ak m enj, sohasem az első h a r ­ cosok k a p já k a legszebb b a b é rt”), s n o h a a lány öreges d ik ció n ak nevezi és elu tasítja az a p ja á lta l előadott tö rtén elm i leck ét („M ikor az első k ö ztársaság idején állam i h iv atalh o z ju to ttam , »b ecseh elt«, m o n d ták rám . A m iért m ag y ar iskolába írattala k , a h iv atali kollé­ gák »m a g y aró n n ak « csúfoltak. H arm incnyolc u tá n egy m árciu s tizenötödikén k o k á rd á t tű z­ tem a k ab áto m ra. »H o rth y -h u szár n a k « g ú ­ n y o ltak érte. P á r tjá t fogtam zsidó ism erőse­ im nek, »zsidóbérenc« lettem . Én v o ltam ezenkívül hajbókoló, talpnyaló, tapsikoló, s több m in t egy év tized e kispolgár. H a m oz­ d u ltam , rám csav aro d o tt a z idő, jelző rag a d t rám , olyan szó, a m ié rt k árh o z tatn a k , vagy a k en y erem h ez n y ú ln a k k é s ő b b .. . ”), mégis „k icsin y re zsugorodott életek em léke m a ra d r á ”, s a p ja „m eglapuló é le te ” „ rá nehezedik, visszahúzza a tu d a ta is”, m e rt „aki m indig k ö zép ü tt a k a r egyensúlyozni, őszintén sem ­ m it sem tu d elfogadni a k ö rü lö tte tö rté n ­ tekből. A m indig középre helyezkedő k é p te ­ len azonosulni a z em b erek k el, g o n d o lato k ­ k al”. Így n em csoda, hogy az olvasóval eg y ü tt aggódom . C sinoskáért a regény végén. M eg­ je le n ik -e m a jd a férfi, a k ire m in d ig v á rt? Vagy, ha n em ? Mi lesz vele, belőle? L eán y ­ a n y a ? (G yerm eket kíván, v állaln a a k á r egye­ d ü l is ...) Úja b b problém a! N em egy gyerek, h an e m a gyerekek, a k ik e t ta n íta n i fog —, vagyis a h iv a tás — a végleges m egoldás. Ezt k ellett volna Dobos L ászlónak n em csak fu ­ tólag m egem lítenie?! V an a reg én y n ek egy alap v ető szerk ezeti h ib á ja is. M égpedig az, hogy n em a b aleset­ tel kezdődik. Az első, feszültséget és d rá m a i­ ságot nélkülöző ötven oldal u tá n b ek ö v etk e­ zik a baleset, a so ro k feszültséggel te lítő d ­ nek, a reg én y m egugrik, érd ek essé v álik, vég re sín en van, s m á r m indvégig tö retlen . M indezen h ib á k ellen ére a regény „jól o l­ v asó d ik ”. A z író egyéb b izo n y talan k o d ásait k itű n ő en ellensúlyozza a rem e k nyelvezet, m ely m á r k o ráb b a n m eg jelen t regényeinek is n agy erőssége. Alig a k a d la p , ahol n e le h e t­ n e visszaolvasni, ízlelgetni n em csak egyes rem ek m o n d ato k at, h an em egész bekezdése­ ket. K ár, hogy becsúszott a szövegbe n éh án y (szerencsére nem tú l sok) „szlovákizm us”, m agyartalanság. Végezetül. F u rcsa és szo k atlan v o lt a n ag y h o rd e re jű D obos-tém ák (Messze v o ltak a csillagok, F öldönfutók, Egy szál ingben) u tán , m ely ek b en az író o tthonosan, n ag y b izto n ­ sággal és átéléssel m ozgott, m ost a H ólepedőt olvasn i. Az id ézett in te rjú b a n ő m aga ezt „elág azásn ak ” nevezi. S h a m á r oly an fon­ tos szerep ju to tt a reg én y b en a z autó n ak , engedtessék m eg nek em egy autós h aso n lat: első háro m regényével egyenes au tó p ály án h alad t, a H ólepedővel m ost ú telágazáshoz é rt, lassított, letért. A s z trá d á ra v isszav ár­ juk. (M adách, 1979.) Ardamica Ferenc �ZSOLT RÓBERT: L a b d a rú g ó k, sp o rto ló k MAGYARORSZÁG FELFEDEZÉSE V an ab b a n v alam i m eghökkentő, hogy a sorozat leg ú jab b kötete ép p en a la b d a rú g á s­ ról és a sp o rtró l íródott. K étszeresen is an ­ n a k kell m ondanunk, hiszen m ég an n y i fon­ tos tém áról, tájegységről nem írta k ebb en a sorozatban, s ak k o r éppen a sp o rtró l? — k é r­ dezheti a n a iv olvasó. A tá jék o zo ttab b vi­ szont a vállalkozás nagyságán és Z solt Ró­ b e rt b áto rság án csodálkozik el. S valóban — an élk ü l, hogy visszavonnánk a fen teb b h i­ án y é rzetü n k rő l m o n d o ttak at — Z solt R óbert több szem pontból is példaszerű, m e rt p é ld a ­ m u ta tó leh et m in d en újság író és tollforgató szám ára. B elevágni eb b e a dzsungelba, am it m a a fu tb all és a sp o rt jelen t, óriási m u n ­ k át, felkészültséget és nagy-nagy erkölcsi e rő t is kíván. Még Végh A n tal vih aro s sik e rt a ra to tt könyve — a M iért beteg a m agyar fu tb all? — u tá n is! T u d ta ezt Zsolt R óbert is, utal is rá több helyen. M indenekelőtt — nagyon helyesen! — a fu tb allró l ír, m e rt am íg v alak i nem nyeli le ezt a b ékát, jóform án sem m it sem tud m on­ d an i m agáról a sportról. Nos — ez ért k a v a rt oly an v ih a rt Végh A n tal könyve is — a fu t­ ball m a olyan érzékeny, beteg p o n tja tá rs a ­ d alm i életü n k n ek , hogy aki e rrő l beszél, a n ­ n a k a k a rv a -a k a ra tla n u l az egész tá rsa d a l­ m unkról, sőt tö rté n elm ü n k rő l is szólnia kell. M ert Z solt R óberte t — és a z olvasót is — az fo glalkoztatja, hogy a fu tb all „m in t o ly a n ”, hogyan és m iért vált ilyen fontos tényezővé? O ly an n y ira, hogy még az M SZM P K özponti B izottsága is n a p ire n d re tű z te a tém át, s nincs M agyarországon napilap, am ely n ap o n ­ ta egy-két cikkben ne foglalkozna vele. H o­ g yan v á lt a fu tb all politikai kérdéssé, holott ez is csak olyan játék, m in t a többi!? M esszire vezetnek vissza a szálak — a m ú ltb a is —, ha e n n e k okait keressük. K o­ lo zsv ári G ra n d p ie rre Em il azt ta rtja a m a­ g y ar ep ik a és d rá m a legnagyobb fogyatékos­ ság án ak , hogy nincsenek cselekvő hősei. Nem u ra ik a sorsuknak, nem a k a rjá k m egváltoz­ ta tn i a világot, d e legalább a hely ü k e t m eg­ k eresn i benne. A m ag y ar regény és d rám a hősei (elég legyen itt csupán M óricz Zsig­ m ond és N ém eth László m ű v e ire u talni) csu­ p án elv iselik a sorsukat, tra g é d iá ju k a t nem is a helytelen, m in t in k áb b az elm u laszto tt te tt, cselekvés okozza. Mi sokkal több e n e r­ giát pocsékolunk el a rra , hogy m eg m agyaráz­ zuk, hogy m iért nem lehet m egcsinálni v ala­ m it (m iért n em érdem es, m ié rt nem tu d ju k stb.), m in t m ag ára a vállalkozásra. N yilván­ való, hogy ez az elem zés így, am en n y ire szel­ lem es, an n y ira som m ás is. De ebből meg le­ h e t m agyarázni a szurkolói m a g ata rtást, am ely n ek éppen az a lényege, hogy m in d e n ­ k o r m áso k cselekedeteit szem léli, azokkal azonosul, vagy azokat b írá lja . B üntetlenül, felelő tlen ü l teheti, hiszen n ek i nem kell b i­ zonyítania, hogy jobban tu d ja csinálni. Ez a „ trib ü n d em o k rá ciá ja”, ah o l a b elép ő d íjért szab ad o n leh et engedni a m áshol fegyelm e­ zett in d u la to k a t. S itt nem feltétle n ü l a „ h u ­ lig á n ”, a felforgató elem e k re kell gondolni, noha azok m in d en k o r nagyon is jól érezték m ag u k at ebben a közegben. A ki á llt m á r a lelátón, fan a tik u s szurkolók között, az érti, m ire u ta lu n k itt. N agy m últú, nagy k u ltú rá ­ jú v áro sa in k ra valóságos gyász borul, ha k i­ esik, vagy nem ju t fel az NB I-be csap a­ tuk. H ányszor h allan i ilyen sirám o k at Szegeden, S zom bathelyen, vagy K apo sv áro tt is, ahol k iestek a csapatok, hogy „felháborító, hogy m ég NB I-es csap atu n k sincs”. Mi az oka en ­ n ek az arán y tév esztésn ek ? S egy általán , van e rre racionális m a g y arázat? A k ár van, a k á r nincs — ebb en igaza v an Z solt R ó b ertn ek —, a k érd é st n em le h et m e g k erü ln i: a fu tb allal foglalkozni k ell. V an n ak vélem ények, a m e ­ lyek sz erin t — éppen a fen te b b iek m ia tt —, ha nem lenne, ki k ellen e találn i. M ert am íg az em b erek a fu tb a lla l törő d n ek , n em fog­ lalkoznak m á s s a l ... K icsit cinikus ez a szem ­ lélet, d e nehéz cáfolni. Ilyen értelem b en fog­ lalkozik vele Z solt R ó b ert is. A fu tb all — sajnos — tá rsa d alm i ügy, m e rt h atalm as e n e rg iák a t köt le, az egész közvélem ény o d a­ figyel rá. T eh át n em csu p án a fu tb a lld ru k ­ kerek. M ondják, hogy h a t m ag ára a te rm e ­ lésre is. Ez is tény, de m esszem enően nem örvendetes! M ert ez u tal bizony a m i m un­ kaszerv ezésü n k re is, am elyet a d ru k k e r h a n ­ gulatai, kedély h u llám zásai is d eterm in áln ak . F ejletteb b ip ari országokban, ahol pedig sokkal jobb a fu tb all, ilyesm it n em eng ed ­ n ek m eg a term elésb en . A m u n k a az m unka, a já té k az já ték . C sakhogy! n em v életlen ü l szán csaknem 300 o ld alt Z solt R ó b ert éppen a fu tb alln ak ! N em k ev eseb b et bizonyít be sok-sok érd ek es és szom orú p éld áv al, m in t­ hogy nagyon is szoros az összefüggés n álu n k a m u n k am o rál és a fu tb allerk ö lc s között. N ézzük m in d e n ek e lő tt a m i fu tb allistá in k stá tu sz át! „A m atőrök” — m o n d tu k sokáig. Igen, de hogyan? Úgy, hogy a p ály án tilito ­ liznak, d e a m u n k a b é rt v alam en n y ien üzem ­ től k ap ják ! H ih etetlen ü l n agy erkölcsi k á r t okozva ezzel, felh á b o rítv a azokat, a k ik tén y ­ legesen és becsületesen — kem ény m u n k á ­ jukból élnek. F u rcsa módon, ez a helyzet m ég a fu tb allra jo n g ó k a t is felh á b o ríto tta. M ert — ren d b en van — a fu tb all so k em b ert szó ra­ koztat, nagy shaw , business, cirkusz ez, de a k k o r éljen e k m eg e b b ő l! M int ahogyan eb ­ ből éln ek az angol, a fran cia, vagy a z olasz fu tb allistá k . Csak eg y etérten i leh et Zsolt Ró­ b erttal, am ik o r erk ö lcstelen n ek ta r tja a mi „a m a tő rizm u su n k at”. A m i fiain k ugyanis p rofifizetést k a p n a k (egy-egy igazgatói fize­ tésnek felel m eg!), d e csak am atő r szin ten játszan ak . A gond itt az, hogy a fu tb a ll m a m á r — a közhiedelem m el e llen tétb e n — nem ta rtja el ö nm agát! Ki hiszi el, hogy 2—300 fizető néző e lta r t m a egy NB II-es csap ato t? S m ost m ég nem is u ta ln é k a b u n d ák ra , a vezérigazgatók c sap a tö ssz eállítá saira! K önyve végén azt ír ja v alah o l Z solt Ró­ bert, hogy ak i a já té k b a n csal (kedvenc sp o rtja a ten isz; sokáig v o lt ak tív rö p lab d á­ zó, m a jd edző), a b b a n sehol sem le h e t m eg­ bízni. M élységesen igaza v an! A já ték b a n n em szabad csalni, tu d já k ezt a gyerekek is: egyszerűen k ih a g y ják a csap atb ó l azt, ak it többször te tte n értek . A m ag y ar fu tb allcirkusztól az ért fo rd u lt el a közönség érté k e­ sebb része, m e rt rá jö tt, hogy b ec sa p ják : a „szövegelésekkel” is, de m égin k áb b a pályán. M ert ab b a m ég b eletö rő d n e a néző, hogy nincs jó fu tb all. H a nincs, h á t n in cs — fo n ­ tosabb dolgokat is n élk ü lö zö tt m ár. De h a azt lá tja , hogy a pilickázó, elhízott, ö n telt focistagyerek jo b b an keres, m in t egy jó szak m u n k ás vagy vezető értelm iségi, a k k o r joggal k érd ez rá, hogy m ié rt? M iért sz ó rju k az állam p énzét k i az ab lak o n csak azért, hogy egy já rá si székhelyen rossz NB II-es csapat legyen? (P éld ák at tessék a tá b láz a­ to k b an keresni!) H a a já té k kom oly dolog, h a a fu tb all p o litik ai kérdés, a k k o r érd em es ezt végiggondolni. M ert végül is visszaüt m inden. T á rsa d a lm u n k a la p ja a m u n k a — a szó szoros értelm éb en . C sak az van, am it m egterm elü n k , am it szak m u n k ásain k , é rte l­ m iségünk hozzáértése és szo rg alm a produkál. S h a a z t lá tjá k az em berek, hogy a rossz f u t­ b allsh a w -b ó l jo b b an m eg le h et élni, m in t a becsületes m unkából, a k k o r m eg ren d ü l a h itü k . S nem csak a játék b an . Z solt R ó b ert h áro m év tized e újságíró. Sok m in d e n t tud, hisz sok m in d e n t láto tt. B elül­ ről (is) lá tja a fu tb a ll és a sp o rt v ilág át. Nem elem ezzük m ost azokat a fejezeteket, am e­ ly ek et az „a ran y csap atró l” írt. N em azért, m e rt nem b ec sü ljü k P u sk ást, K ocsist, H ideg­ k utit, a VB ezü stérm es csap atát, d e m e rt nem ta rtju k trag é d ián a k , h a a m ag y ar fu t­ ball nincs a z élvonalban. S okkal nagyobb g o n d jain k is v an n ak . E gondot a legutolsó, le g k u rtáb b fejezetb en fog alm azta meg Zsolt R óbert is, holott ez a legfontosabb: v an n a k m ég iskolák, ahol n in cs to rn aterem , lak ó n e­ gyedek é p ü lh etn e k fel an élk ü l, hogy a gye­ rek e k n ek nem hogy sp o rto lásra, d e m ozgásra 29 �lehetőségük lenne, a v ersenysporthoz képest szin te nevetségesen elenyésző az az összeg, am it a töm egsport kap. Igaza van Z solt R ó­ b ertn e k abban, hogy baj v an a szem lélettel is: elkényelm esedünk, nem m ozgunk eleget. De ez következik egyrészt a bevezetőben je l­ zett „m agyaros” m en talitásb ó l is: mi szíve­ sebben v álasz tju k a já rá s (mozgás, cselekvés) hely ett az ülést, fekvést. Persze, a z é rt ez nem ilyen egyszerű. A m agyar urbanizáció még fiatal. Nem elég felism erni, hogy a sp o rt létszükséglet, ha nincsenek meg a feltételek hozzá. Sem m i nem ösztönöz a sportolásra. Még a gyerekeket sem . M ert nem de ab szu r­ dum az, hogy a gyerekek egy része u tá lja a testnevelést, a rajz - és az é n e k ó rát? A „kész­ sé g tárg y ak a t”, a m ik e t „nem kell ta n u ln i”. K öltői kérdés, hogy itt k ik n e k a szem léletén kell v álto ztatn i: a gyerekekén? pedagóguso­ k én ? A sp o rt csak eszköz lehet. A cél: az egészséges ifjúság, egészséges nem zet. Edze­ ni kell a testet, de ehhez a k a ra t is kell. Cé­ lok, am ely eket a fiatalság m agáénak vall. S ez m á r nem csupán az edzők dolga. A gye­ rek ek alig ju tn a k k i a szabadba. Nem ism e­ rik az országot, m e rt még egy iskolai k irá n ­ d u lá st is kínkeserves m egszervezni. Nincs autóbusz, nincsenek olcsó szálláshelyek. Ho- Farkas András m űvészete Az e lm ú lt év képzőm űvészeti világhetének esem énye S alg ó tarján b an F ark as A ndrás g y űjtem ényes k iá llítá sa volt. M int m inden gyűjtem ényes kiállítás, ez is szám adás volt: a h atv an év es m űvész á tte k in th e tte h arm in c­ öt éves m űvészi pály afu tását, m u nkásságáról k ép et a lk o th a to tt a szakm ai közvélem ény és a közönség. A m űvésznek e szám adáskor nem okozott p ro b lém át a százon felüli m ű ­ alk otás b em u tatása, hiszen hosszas és te v é­ keny alk o tó m u n k ája eredm én y ek én t több ezer képet és rajzot m o n d h a t m agáénak. (Külö­ nösen figyelem re m éltó ez a m ennyiség, ha em lék eztetünk rá, hogy ak tív pedagógiai m u n k a m e lle tt végzi.) F ark as A nd rásn ál szem betűnő a m űvelt képzőm űvészeti m űfajok (festm ény, akvarell, rajz) szerves összefüggése: valam en n y i azo­ nos szem léletm ód eredm énye. A több ezer m űből v álo g ato tt k iállítási anyag egyetlen nagy tém át, a huszadik századi m ag y ar p a­ rasztem b er sorsát, a tö rtén elem so rán felvil­ lanó sorslehetőségeit elem zi. A m űvész m eg­ határo zó gyerm ekkori élm ényei a háború elő tti p ara szti világból táplálkoznak. Az ara n y k o r fényével em lékszik a kisparaszti m u n k a szoros közösséget feltételező, em b er­ m é rték ű v ilágára. A m esék hőseivel idézi fel a p ászto rem berek hosszas v án d o rlásait, a k ik szab ad n ak tűnnek, m in t a m adár. A távoli világot b e já rt em b erek közé ta rto zo tt a p ja is, ak i b án y ászk én t m e g já rta A m erikát, hogy csa lá d já t kiem elhesse a szűkös m indennapi röghözkötöttségből. A szebb, a jobb u táni vágy ap a i örökség, ta lá n a különös, nosztal­ gikus le lk ü let is tőle ered. R endszeres alkotótevékenysége régi paraszti ősök m akacs szí­ vósságáról vall. N em csak F ark as A ndrás, hanem képei is évszázadok tö rté n eté t hordozzák. M űvei erős érzelm i telítettségűek, líra iság és nosztalgia á ra d b elő lü k : szom orú vágyódás egy ta lá n sohasem v o lt szabad p ara szti világ után. 30 gyan legyen így tu risz tik a ? A sp o rteg y esü le­ tekből kilökik azt, ak i nem a k a r versen y ez­ ni. M árpedig a versenyzés m a m á r m eg h a­ la d ja az ésszerűség h a tá ra it: rá kell szánni az ifjúságot, egy életet, ha valaki ered m én y t a k a r elérni. A rek o rd o k bűv ö letéb en élünk. A v ersen y sp o rt jórészt életidegenné, em b er­ telen n é v ált. Ö ncélúvá. N éhány m egszállott az egyik oldalon, sok m illió passzív néző a m ásik oldalon. És üzlet, pénz. Ma m á r n em ­ csak a fu tb allb an . Egy-egy olim piai a ra n y ­ érem m illiókba k erü l az országnak. Hogy így m egism erik M agyarország n ev ét? Igen, s ez m egdobogtatja a néző szívét is a tévé elő tt a fotelban. M égsem leh et enn ek eg y értelm ű ­ en örülni. Ép testb en ép lélek — v a llo ttá k a görögök—róm aiak. De a m o n d a t m in d k ét fe­ le egyform án fontos, hangsúlyos! Legyen ép, edzett, egészséges a test, d e azt csak ép lé­ lek és ráció tu d ja m egszervezni. A versen y sp o rt nagy v ilág sh aw -it is, meg a töm egek elem i m ozgásigényeinek a kielégítését is. Ez u tó b b it érezzü k fo n to sab b n ak m ég a k k o r is, h a m indig szívesen, büszkén h allg a tju k a H im nuszt a m ag y ar győzelm ek tiszteletére. (Szépirodalmi, 1979.) Horpácsi Sándor Legszebb kép ein ek hősei pihenő, csendesen m editáló pásztorok, a k ik e t védőn öveznek a k ö réjü k csoportosuló állatok, szoros összetar­ tozásuk je lk é n t . Ezek az alkotások m inden term észeti lény, em b er és á lla t egységét h ir ­ detik, egy m e g talált világot, teljes és egysé­ ges v ilág k ép et fo galm aznak m eg (Disznó­ pásztor, P ih en ő gulyás). T alán a szab ad ság ­ vágy m agyarázza, hogy a p ara szti m u n k a n e ­ hézsége közvetlenül szin te sohasem válik a l­ k o tá sain ak tém ájáv á. A m unkaeszközöket ál­ ta láb a n csak m in t a ttrib u tu m o k a t áb rázo lja, csupán jelezv e v elü k a m e g jelen ített foglal­ kozását (pl. Mezőn). A festm ények és a k v a ­ rellek többségének tárg y a idős p arasztem b e­ rek sorsa. Szom orú szem ű öregeket jelen ít meg az alkotó, csendes, haldokló tanyákon. A g azverte k e rte k lassú elm ú lása tükröződik az em beri arcokon. A k o ráb b i k ép ek m eg­ m űvelt fö ld jein ek b ará zd ái idéződnek fel a gondn y ű tte arco k m ély rán cai lá ttá n . A z om ­ ladozó fa la k n a k tám aszto tt régi szerszám ok szunnyadó lehetőségeket se jte tn ek — m elyek azonban m á r nem kelnek életre, végleg tú l­ h alad t ra jtu k az idő (Böske néni, É des­ anyám , U dvar). A képek ta n ú ság a sz erin t F ark as A ndrás em beri és m űvészi rokonszenve m égis az övék. Csendes p u sz tu lá su k at közülükvaló­ k é n t éli át. K épei átü tő erővel su g allják a m űvésznek azt a felism erését, hogy a régi p ara szti életfo rm a p u sztu lása egy lé tfo rm a to v atű n ését is jelen ti. A m ai felgyorsult élet eg y re kevesebb te re t enged a m editáló szem ­ lélődésnek. A m űvek alap h an g v étele sz erin t pedig ez az elm ély ü lt szem lélődés is az e l­ m ú lá sra íté lt létfo rm a része — jórészt ez az ellentm o n d ás tá p lá lja F ark as A n d rás nosz­ ta lg iá ját. K épein ezt a csendes, h alk szavú, sokat töprengő em b ertíp u st, s az á lta la kép­ v iselt szem léletet örökíti m eg, ezt k ív á n ja átm en ten i későbbi korokba. Az elm úlás szo­ m orúság a tü k rö ző d ik egész áb rázo lt világán, egységes képi stru k tú rá v á lényegítve em b ert és tá rg y i-tá ji k örnyezetét. Ez a b á n a t ölt fo r­ m á t öregjeiben is. F a r k a s A n d rá s m u n k á it la p u n k 1979/5. s z á m á b a n m u ta ttu k be. F ark as A ndrás m inden m ű v én szem betűnő a p ortrészerűség, jó lleh et a cím legtöbbször általán o s fogalm at jelöl (pl. Ülő fogatos, J u ­ hász stb.) F estm én y ein ek em b erala k ja i nem k épviselnek egy egységes típ u st, v alam en n y i erős k ara k terisz tik u s vonásokkal k ö tődik m o­ delljéhez, a festő valam ely ik szem élyes is­ m erőséhez. A szem élyes kötődés fontos a m űvésznek, m e rt így képes a fig u ráb a b ele­ sű ríte n i az áb rázo lt szem ély egész é le tú tjá t. N éhány képén a p arasztfejek önarck ép i ihle­ tettségűek, a m űvészt vagy idős a p ját, illet­ ve a m űvész elképzelt öregkori arck ép eit áb ­ rázolják. V allom ásszerűen fogalm azódik így m eg a m űvész so rsv állalása, azonosulása az á b rá zo lt p ara szti világgal. E m b eráb rázo lásán ak form anyelvi elem ei közül a m o n u m en talitás igénye a m e g h a tá ­ rozó. F ig u rái a teljes felü letet betöltik, fe­ szültséggel te lítv e azt átlós h ú zásu k révén. A képeken m egnyilvánuló m o n u m en talitás igénye jelzi az alkotó v élem én y ét tém ájáró l, m elyet sorskérdésnek, k o ru n k egyik leg jelen ­ tősebb p ro b lém ájá n ak ítél. M űvei á lta l sze­ retn é a p ara sztem b erek et kiem elni n é v te le n ­ ségükből, em lékm űvet állíta n i életüknek. F ark as A n d rás m űvészetének k u lcsm otívu­ m a az em ber. H a tá ja t vagy p a ra sz tu d v a rt ábrázol, azt feltétle n ü l an tro p o m o rfizálja. U dvarai m in d en apró tá rg y á n érződik a b en ­ ne élő em ber, aki s a já t a rc á ra fo rm á lja k ö r­ nyezetét. E m beri sorsokkal telítő d n ek tá jai is (pl. egy le tö rt facsonk a m egkínzott K risz­ tu ssal azonosul). Színei, festm ényei m o n d an d ó in ak ren d e­ lődnek aló. A visszafogott, lágy színeket (zöld, fá ra d t okker, sá p a d t kék), az átm osó­ dó lazu ros tó n u so k at h aszn álja. C supán n é ­ h án y képén találk o zu n k erős, kontrasztos színvilággal — ta rta lm i in d ítta tá su k fé lre é rt­ h etetlen ; a L átjátok feleim feszültséggel teli tem etési jelen etén , a Tél fázó parasztasszo­ n yán a hideg kék ek h atáro zzák m eg a kép h an g u latát. B ársonyosan lágy tó n u sa it a m a­ ga á ltal kidolgozott te ch n ik a révén (p ap írra fest tem p eráv al vagy olajjal) éri el. T uslavírozásai, diópáccal k észített rajzai festőiek, á ltalu k a tá jró l v all líra i h an g v étel­ lel. K ré ta ra jza i p o rtré k a t rö g zíten ek ; té m á ­ ju k legtöbbször gondolkodó, fá ra d t öregem ­ ber. T o llrajzai a vázlatok frisseségével ké­ szültek, a k ö rv o n alrajz kifejezési e re jé re építve. A festm ények központi fig u rái itt je ­ le n n ek m eg először m ég ko n k rét, pontosan azonosítható k arak terjeg y ek k el. R ajzain b elü l külön k ateg ó riát alk o tn ak il­ lusztrációi, m elyeknek fo rm ajeg y eit a b em u­ tatn i k ív á n t ta rta lo m h a n g u latá n ak m egfele­ lően v álasz tja meg. P ető fi-illu sztráció i zak ­ lato tt ecsetkezelésűek, V örösm arty Csongor és T ü n d é je játék o san vidám , Villon verseihez k észített rajz ai groteszken pajkosak. 1949 óta vissza-visszatérő té m ak én t többször feldol­ gozta M adách Az em b er tra g é d iá ja cím ű m ű ­ v ét: az 1951-es és az egyik 1966-os so ro zat ki­ vételével valam en n y i (a k ö rv o n alrajz eszkö­ zeivel) a d rám a gondolati m o tív u m ait em eli ki, az 1951-es, ré z k a rc te c h n ik á t idéző sorozat finom , b u rján z ó form áival, az 1966-os ü n n e ­ pélyes m o n u m e n ta litá sáv a l közelíti m eg a d rám át. F ark as A n d rás p á ly á ját szerves egység je l­ lem zi: egyetlen te m a tik a feldolgozása egy egyenletes és folyam atos stílu sk o rszak o n be­ lül. M űvészete tiszteletad ás a m ú ltb a tű n ő p araszti életn e k és egy p u sz tu lá sra ítélt é le t­ fo rm án ak . A lkotóm ódszerétől idegen az íté ­ letalk o tás, n éző p o n tja az érzelem m el te líte tt m egértés. H ű a k a r m a ra d n i tárgyához, a nóg rád i öreg p arasztem b erh ez, és híven pró­ b á lja líra i m egközelítését m ű v ek b en re a li­ zálni. F ark as A n d rás m űvészete m egörökítő­ je égy k o rn ak , jóval tö b b az o n b an puszta do­ k u m e n tu m n á l: érzelem m el te líte tt h itv a llá s egy k o rtárs részéről. Krunák Emese ��� Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document https://dkvt.bbmk.hu/pf/cc0c8dc05ddee86dcf2b342f884ffa2c.pdf Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Végh Miklós Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 1980 Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Language A language of the resource hun Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Subject The topic of the resource Irodalom Művészet Közélet Társadalompolitika Title A name given to the resource Palócföld – 1980/1. szám Type The nature or genre of the resource folyóirat 1980 folyóirat Irodalom Közélet Művészet Nógrád megye Társadalompolitika