https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/42316a8afe78112c1e04335d0f598dfb.pdf db056e5ca3dfb344e2d44f1ee53f062e PDF Text Text 1979 4 Környezetünk védelm éért Építészet, em ber, környezet Falukép, I979 Banos János, Csanády János és Hideg A ntal versei, Császár István, Kunszabó Ferenc és Laczkó Pál prózai írása T ö rtén elm i kutatás és tö rtén elm i publikáció 9. Salgótarjáni tavaszi tárlat PALÓCFÖLD Képességeinek és lehetőségeinek egyre ütemesebben növekvő formá­ tumától mámoros a XX. századi ember. Cs eredményeit tekintve va­ jon oktalanul-e? Hiszen eszközeinek információéhes csápjaival irdatlan galaktikus távolságokból gyűjt újabb ismereteket; természetes módon meg nem tapasztalható parányokban tár fel és vizsgál öntörvényű univerzumo­ kat, testi és szellemi harmóniáját őrző-helyreállító rendszabályok és medicinák vértjébe öltözik, magateremtett anyagokkal, konstrukciókkal pótolja a természetben nem létezőt, s már egy jövőbeni „gépkort” ko­ ronázó genetikusan irányított élővilág lehetőségének felvázolásával biztatja-rémíti magát. Szellemi erőinek célratörő nem ismerve el határokat. kamatoztatásában De hát nem ő-e az is, aki hulladékhegyekkel és -felhőkkel rontjapiszkítja bolygójának életet tápláló talaját, vizeit, légkörét, aki a fló­ ra és fauna terjedelmi határainak erőszakos csökkentésével és egye­ deinek fokozatos megtizedelésével veszélyesen billegteti a természet mára igencsak ingatag egyensúlyát, akit épített világának kialakítá­ sakor korántsem mindig vezetnek ún. emberi szempontok? Azaz, váltig érvényes a fegyelmező József Attila-i intelem: „Még nem nagy az ember. De képzeli, hát szertelen.” Szertelen a szónak TÁRSADALOMPOLITKAI, IRODALMI,MŰVÉSZETI FOLYÓIRAT �nemes értelemben vett és megítélő értelmében egyaránt. Szertelen, mert napról napra tényszerű jelét adja korláttalan képességeinek, s szertelen, mert nem elégszer engedve utat ésszerű kétségeinek, nagy­ ságához „illő” mulasztásokra, meggondolatlanságokra is képes. Igaz persze az is, hogy rangosabb esendőségeinket is hajlamosak vagyunk felismerni és bevallani. Csak hát, példának okáért, jósze­ rivel úgyszólván legközvetlenebb elődeink állították fel — nem a tu­ datlanság szülte tartózkodás, nem pánikízű pesszimizmus, de éppen a józan megfontolás eredményeként — a figyelmeztető táblákat: az alkotás — felelősség! Talán még idejekorán ahhoz, hogy a teremtő ember összeszámlálhassa és korrigálhassa épített világának és termé­ szeti környezetének belső diszharmóniáit, pótolhassa a kettő közötti összhang jelentős hézagait. S ahhoz, hogy a nagyobb körültekintésre intő jelzőrakéták felröppenhessenek, arra volt szükség, hogy minden­ napi életünk során, úgymond saját bőrünkön tapasztaljuk meg: a környezetvédelem korántsem kifinomult szépészeti szempontok által ösztönzött tevékenység, hanem olyan tudatosan előrelátó munka, melynek híján az emberi nem közvetlen jövője kerül veszélybe. Ha egyik napról a másikra nem is úgy, hogy puszta létében válik ve­ szélyeztetetté, de (némi túlzással tán) olyan módon, hogy a meggon­ dolatlanul elsilányított, elszennyezett természeti környezet és a fele­ lőtlenül konstruált épített világ előbb vagy utóbb torzíthatja (némi­ képp torzítja már ma is) az emberi szellemet. S akkor óhatatlanul ilyen irányban korlátozza fejlődésének irányát, lehetőségeit. Képességeinek és lehetőségeinek egyre ütemesebben növekvő for­ mátumától mámoros a XX. századi ember. Mégis, kétségkívül sza­ porodnak életében a megfontolt józanság, a hátra- és előretekintő mértéktartás és felelősség pillanatai, az újraértékelő meditáció per­ cei, az egyezményesen körültekintő cselekvés órái. Az emberi szellem tiszta magjának és az ember környezetének, jövőjének védelme ér­ dekében. Kassai-Végh Miklós 1979 4 3 Ispán András: Környezetünk védelméért 4 M. Szabó Gyula: Hákettőó 7 Szendi Márta: Falukép, 1979 8 Szatmári Béla: Építészet, ember, környezet 10 Kelemen Gábor: A tét 12 Praznovszky Mihály: Egy ember a reformkorból 13 Banos János: A vasból-jegenyefák, Jaj én rúgkapáló szivem 14 Kunszabó Ferenc: Tavasszal visszatérnek a fecskék 17 Hideg Antal: A kirakat 17 Császár István: Mesterdalnokok 18 Laczkó Pál: A mi kis tetthelyünk 20 Csanády János: Budapest, 1948—1978 21 Horváth István: Történelmi kutatás és történelmi publikáció 23 Belitzky János: A Zagyva-völgye életkörülményei 1914 nyará­ tól 1919 tavaszáig 25 9. Salgótarjáni tavaszi tárlat (Krunák Emese) 27 A forradalom, a munka és a szobrász (P. Szabó Ernő) 27 Madách-tanulmányok (Csongrády Béla) 28 Nők diplomával (G. Kiss Magdolna) 29 Ember és környezete (Molnár Zsolt) A borítókon és belső oldalakon Somogyi Győző munkáit közöljük. PALÓC FÖLD TÁRSADALOMPOLI TKAI, IRODALMI,MŰVÉSZETI FOLYÓIRAT A NÓGRÁD MEGYEI TANÁCS MŰVELŐDÉSÜGYI OSZTÁLYÁNAK LAPJA F őszerkesztő: V égh M iklós. S z e rk esz tő sé g : 3100 S a lg ó ta rjá n, Arany Já n o s ú t 21. T elefo n : 1 4 -1 3 . K iad ja a N ó g rá d m egyei L ap k iad ó V állalat. F elelős k ia d ó : B álint T am ás ig a z g a tó . T erjeszti a M a g y a r Posta. E lőfizethető b á rm e ly p o s ta h iv a ta ln á l, a k ézbesítőknél, a p o sta h irla p ü zle ­ te ib e n , é s a P o sta K özponti H írlap Iro d á n á l (KHI B u d a p e s t V., József n á d o r té r 1. sz. P o sta c ím : 1900 B u d a p e st) közvetlenül, vagy p o sta u ta lv á ­ nyo n, v a la m in t á tu ta lá s s a l a KHI 215-961 62 p é n zfo rg a lm i jelzőszám ra. Egyes szám á r a 10 Ft, előfizetési díj fél évre 30, e g y évre 60 Ft. M egjelenik k é th a v o n ta . K ézirat o k a t é s ra jz o k a t nem őrzünk m eg é s nem küldünk vissza. INDEX: 25 952 ISSN 0 5 5 5 -8 8 6 7 79.1474 N. S . 1400 d b �VÁLTOZÓ VALÓSÁGUNK K örnyezetünk védelm éért Forrongó világunk nagy társadalm i és gazdasági átalakulása, a tudom ányos technikai forradalom térhódítása a föld egyre n a ­ gyobb népessége szám ára teszi lehetővé az anyagi javak h atal­ mas töm egének előállítását. Az ipari koncentráció, a mezőgazdasági term elés iparszerűvé válása, a vegyszerek nagy töm egének felhasználása, a közlekedési eszközök elszaporodása és a nagyarányú urbanizáció a társad al­ mi fejlődés eredm ényeként m ent végbe. Az életszínvonal általá­ nos em elkedése m ellett azonban e változások az em ber környe­ zetének fokozódó, s egyes térségekben m a m ár súlyosnak m inő­ síthető elszennyeződését okozták. Az em beri társadalom m űvi környezetének, a nagyvárosoknak a környezetvédelm i problém ái különösen súlyosak. A világ szá­ mos nagyvárosában a szennyeződés foka m ár m eghaladja a meg­ engedett határkoncentráció m értékét. A környezetvédelem problém ája robbanásszerűen a m agasan fejlett tőkésországokban k erü lt előtérbe. A tőkés term elési vi­ szonyok között a föld erőforrásainak kiaknázása a szűkreszabott profitérdekek alapján m ent végbe, s olyan körülm ényeket tere m ­ te tt a dolgozó m illiók szám ára, am elyek nem tették lehetővé az egészséges em beri életfeltételek biztosítását. N apjainkban a fejlett tőkésországok többségében a rra kény­ szerültek, hogy a környezetvédelem kérdését állam i szintű in­ tézkedésekkel oldják meg, s a jogalkotás, a pénzügyi, a b eru h á­ záspolitikai, a gazdasági ösztönzés eszközével lépjenek fel a ki­ alakult problém ák elm élyülése ellen. A szocialista társadalom ban a term elési eszközök társadalm i tulajdona, a népgazdaság tervszerű állam i irányítása az alapja a környezetpolitikai célok m egvalósításának. A szocialista term elé­ si viszonyok m ellett biztosítható a term elés, az életszínvonal, a fogyasztás és a környezetről való gondoskodás összhangja. A szocialista országok az intenzív iparosítás kezdetén tarta n ak , a környezet károsodása m érsékelt, azonban ezekben az országok­ ban a fejlődés ütem e lényegesen m eghaladja a kapitalista orszá­ gok gazdasági növekedésének ütem ét, környezetünk megóvása te h á t fokozott figyelm et kíván. A szocialista közösség országaiban folyó tervgazdálkodás, a term előerők tervszerű, arányos fejlesztése m ár az eddigiek so­ rán is olyan elem eket tartalm azott, am elyek a környezetvédelem irán y áb a hato ttak . A gazdaságépítő m unka jelenlegi szakaszában azonban az egyes ágazatok környezetvédelm i tevékenysége nem ér el megfelelő fejlődési ütem et, a környezeti elem ek fokozatos rom lása tapasztalható. M egérett a helyzet a környezetvédelem és környezetalakítás tudom ányosan m egalapozott, összehangolt, jól koordinált szervezetének kialakítására. H azánk környezetvédelm ét számos kedvezőtlen tényező befo­ lyásolja. E tényezők közül kiem elésre érdem es a term előerők te­ rületi eloszlásának aránytalansága, vízfolyásaink külföldi erede­ tű, nagy háttérszennyezettsége. Gazdasági szerkezetünket és fej­ lettségünket is figyelem be véve az em beri környezet veszélyez­ tetettsége, a term észeti elem eket ért károsodások m értéke és jel­ lege közepesnek m ondható. Földrajzi helyzetünkből és társadalm i berendezkedésünkből adódóan környezetvédelm i gondjaink sikeres m egoldásához a KGST tagországai között folyó kom plex együttm űködés jó lehe­ tőségeket biztosít. Részt veszünk a KGST szervezetében működő környezetvédelm i tanács m unkájában. A két- és többoldalú együttm űködési szerződések alapján kibontakozó elm életi és gya­ korlati tevékenység hozzájárul a környezetvédelem fontos társa­ dalm i-gazdasági feladatainak kom plex megoldásához. A nem zeti jövedelem lehetséges legnagyobb m értékű növelése, a term észeti kincsek ésszerű felhasználása a szocialista országok bővülő tudo­ m ányos, m űszaki és term elési együttm űködésével környezetvé­ delmi szem pontok szerint végezhető. A környezetvédelem ágazataiban ható károsodások hazai hely­ zetének vázlatos áttekintésekor m egállapítható, hogy nem zeti kincsünk, a term őtalaj szennyeződése elsősorban a m ű trágyák és növényvédő szerek szakszerűtlen és gondatlan felhasználásából szárm azik. A kem ikáliák veszteségei a gazdasági k ár m ellett sú­ lyos talaj-, víz- és levegőszennyezést okoznak, bekerülve a táp ­ lálékláncba közvetlenül veszélyeztetik az em ber egészségét. Országszerte nagy gondot jelent az egyre bővülő term elésből és fogyasztásból származó lakossági, ipari és mezőgazdasági hul­ ladékok kezelése és ártalm atlan n á tétele. A talajon való hulla­ dékelhelyezés általában nem elégíti ki a környezetvédelm i, köz­ egészségügyi és esztétikai igényeket. M egoldatlan a hasznosítható anyagok term elésbe való visszaforgatása; településeink környe­ zete illegális szem étlerakatokkal szennyezett, am elyek kom plex környezeti ártalm ak forrásai. Sürgősen m egoldandó országos fel­ ad atu n k a kialakult állapot részletes felm érése, m ajd a tovább­ fejlesztéshez szükséges anyagi, technikai és szervezeti feltételek fokozatos, differenciált m egterem tése. Szocialista épitőm unkánk és életszínvonal-politikánk szerves részeként egyre nagyobb m ennyiségű vízfelhasználás jelentkezik az ipari, mezőgazdasági és kom m unális ágazatokban. Az igények zavartalan kielégítése tervszerű vízgazdálkodási és vízminőség­ szabályozási tevékenységet követel. Felszíni vizeink m integy 96% -ban „külföldi” eredetűek, erősen fejlődő, iparosodó orszá­ gokból, szennyezetten érkeznek. Az eredm ényes vízm inőség-véde­ lem kialakítása érdekében hazánk a KGST-országokkal közösen, tudom ányos, m űszaki együttm űködések keretében törekszik m egakadályozni a vízm inőség további rom lását, elérni fokozatos javítását. Megyei vonatkozású az Ipoly vízminőség-szabályozási terve, m elyben a m agyar és csehszlovák fél közös felad atait m eghatározták. A vízm inőség-védelem főbb te rü le te i: az ip ari üzem ekben nagy m ennyiségben keletkező szennyvizek tisztítása, a mezőgazdaság­ ban a kem ikáliák felhasználásával és a nagyüzem i állattartással összefüggő vízszennyezés elhárítása, a települések csatornaháló­ zatának bővítése, a közüzemi szennyvíztisztítás fokozása. Nagy eredm ények várhatók az okszerű vízgazdálkodástól, a víztakaré­ kos technológiák m egvalósításától. A vízügyi szervek a gazdasá­ gi ösztönzés és a szankcionálás eszközeit is felhasználva tesznek intézkedéseket felszíni és felszín alatti vízkészleteink védelm ére. A levegőszennyezés m a m ár nem zetközi m éretű problém a, a K G ST-tagországok együttm űködése során jelentkező levegőtisz­ taság-védelm i m unkában cselekvő részt vállalunk. H azánk álta­ lános levegőtisztaság-védelm i helyzete európai viszonylatban kö­ zepesnek m ondható, iparilag fejlett övezetekben (Budapest, Bor­ sod, B aranya, Kom árom) azonban regionális szennyezettség jelei m utatkoznak. E térségek káros légszennyezettségének felszámo­ lására, s az ország általános levegővédelm e céljából helyes terü ­ letrendezési és területfejlesztési elvek érvényesítésével d ifferen ­ ciált intézkedéseket kell tenni. Ezt segíti elő az ország terü leté­ nek levegőtisztaság-védelm i védettségi kategóriába sorolása, s ennek függvényében a m egengedhető légszennyezési n o rm aérté­ kek m egállapítása. A levegőtisztaság védelm ének fejlesztését célzó feladatok kö­ zött jelentős az ipari h á tté r m egterem tése, a zárt rendszerű gyár­ tási folyam atok kialakítása, az ipartelepítés helyes m egválasztá­ sa. A környezetvédelem központi irányítói nap iren d re tűzték a levegővédelmi m űszaki szabályozás továbbfejlesztését, a k u tató és m érőhálózat bővítését, a szakem berképzés, -oktatás, a tudatform álás fokozását. Lakókörnyezetünk és úthálózatunk (főként a közlekedési eszközök elszaporodása következtében) évről évre zajosabbá vá­ 3 �lik, am i zavarja a lakosság m unka utáni regenerálódását, pihe­ nését. Fokozza a kedvezőtlen hatást a lakott területeken működő üzemek gépzaja, a háztartási gépek és elektroakusztikai beren­ dezések használata. A városrendezési zajvédelem területén a jól m egoldott te r­ vezés, illetve telepítés többletköltsége az esetek többségében nem jelentős, utólag viszont m ár csak költséges m egoldásokkal lehet eredm ényt elérni. H azánkban a gazdasági ágazatok, a tervezők és kivitelezők a zajvédelm et nem kezelik jelentőségének megfelelően. A k ö r­ nyezeti zajhatás jogszabályilag nem kellően rendezett, az előírá­ sok többségben elavultak. A növekvő zajártalom nagy töm ege­ ket érint, befolyásolja az em ber általános egészségi állapotát és hangulatát. Szükséges teh át a környezeti zajvédelem műszaki, gazdasági, szabályozási kérdéseinek felülvizsgálata, a környezetvédelem egészével összehangolt megoldása. A városi környezet fejlődését az építkezések céljára elfoglalt terü letek növekedése jellemzi. A m űvi és term észetes környezet közötti átm enet, a városi m ikroklím a kedvező befolyásolásának hatékony eszköze a települési zöldterületrendszer. A regionális tervek alapján tömeges lakásépítés form ájában történő városépí­ tés során m a még az tapasztalható, hogy a rendezési tervekben sem biztosítanak m egfelelő nagyságú zöldfelületet. A fásítások, közparkok és k ertek rendszere elsődlegesen a városok átszellő­ zését, a települési klíma, az esztétikum jav ítását szolgálják, tehát az eddigieknél nagyobb gonddal kell végezni a zöldfelületek te r­ vezését, kialakítását és gondozását. A települések növekedése, a gazdasági tevékenység és a köz­ lekedés bővülése m iatt egyre nehezebbé válik a term észetes kör­ nyezet megóvása, a növény- és állatvilág védelme. Csak a term é­ szet általános kím élésével korszerűen végzett term elési és társa­ dalm i tevékenység biztosíthatja a tudom ány, a gazdaság, az ok­ tatás és a felüdülés szám ára a term észeti erőforrások fennm ara­ dását. A term észetvédelm i területek egyúttal a környezetvédelem m intaterületei, ahol a társadalom széles rétegeinek összefogásá­ val, szigorú környezetvédelm i követelm ények kielégítése m ellett a jövő nem zedéke szám ára is biztosítható a környezetgazdag élettér. Az em ber term észeti és települési környezetének károsodá­ sát a gazdasági fejlődés gyorsuló ütem e v áltja ki, a károk elhá­ rítását, m érséklését vagy teljes kiküszöbölését is csak a gazda­ sági fejlődés folyam atával szerves kapcsolatban érh etjü k el. Ez az egyetlen járh ató ú t korunk alapvető fontosságú gazdasági és társadalm i problém ájának m egoldásában. A gazdasági előnyöket jelentő anyag- és energiatakarékosság, a technológiai fegyelem szigorú betartása, a hulladékszegény, zárt rendszerű gyártási fo­ lyam atok kialakítása egyidejűleg a környezetvédelem nek is h a­ tékony eszközei. Hákettőó Fojtogató a hőség, m int a gőzfürdőben. A m ennyezetre csimpaszkodó ventillátor lapátjai lassú, kim ért köröket rónak, az asztalok m ellett éhes vendégek darvadoz­ nak, hom lokukról zsebkendővel itatjá k a gyöngyöző verejtékcseppeket. A felszol­ gálók fehér k ab átju k alól levetették az a t ­ létatrik ó t is. Hiába a nehéz sötétítőfüg­ göny, a júniusi nap felforrósítja a levegőt, aranysárga üvegkupola alatt fohászko­ dunk, m ert sugarai izzó pernyeként ége­ tik a szabadon m aradt testrészeket. — I tt a finom flekken, m áris hozom a csuszát — tu rb ék o lja a telt keblű pincér­ nő. Szája szegletében kényszeredett mo­ 4 A hazánk környezetvédelm i felad atain ak népgazdasági szin­ tű, tervszerű, összehangolt és jól koordinált m egoldására hozott p á rt- és korm ányhatározatok az elm últ években új feltételeket terem tettek az egészséges életfeltételek kialakításához. Megszü­ letett az em beri környezet védelm éről szóló törvény, s létrejö tt a központi irányító szervezet, az Országos K örnyezet- és T erm é­ szetvédelm i Tanács, valam int az Országos K örnyezet- és Term é­ szetvédelm i Hivatal. A környezetvédelem kérdéseinek át kell szőniük a népgaz­ dasági terv egész rendszerét. Ennek előfeltétele a környezetvé­ delmi politikai célok és követelm ényrendszer alapelveinek k iala­ kítása, am ely egységes keretbe foglalja a közép- és hosszú tá­ von elérendő célkitűzéseket. A k ialak íto tt központi irányelvek alapján folyam atban van az ország terü letére és a környezetvé­ delem m inden ágazatára vonatkozó középtávú és nagytávlatú környezetvédelm i koncepció kidolgozása. A koncepció az ország teherbíró képességének függvényében (a gazdaságépítés szerves részeként) tervszerű, életszínvonal-politikánkba illeszkedő kör­ nyezetvédelem re ad lehetőséget. A hatósági szervezetek hatékony eszközökkel rendelkeznek a környezet minőségi rom lásának m egállítására, m ajd a fokozatos javulás elérésére. Ennek elsődleges m ódja a helyes terü letren d e­ zési, fejlesztési politika és gyakorlat kialakítása. Az engedélye­ zési eljárások során biztosítjuk, hogy a létesítendő üzem ek a k ö r­ nyezetvédelm i követelm ények m aradéktalan kielégítése esetén léphessenek üzembe. A m ár meglevő telephelyek szennyezését te­ rületi elhelyezkedésük és szennyezésük veszélyessége függvényé­ ben differenciált intézkedésekkel, hatósági kötelezés, gazdasági ösztönzés és bírságolás útján korlátozzuk. A népgazdasági szintű környezetvédelm i célok a m egyékben működő állam i, gazdasági és társadalm i szervezetek m u n k ájá­ ban realizálódnak. Az egyes ágazatokban folyó terü leti tevé­ kenység minőségi fejlesztésének igénye országszerte szükségessé teszi a környezetvédelm i szervezetek m unkájának összehango­ lását, rendszerszem léletű koordinálását és irányítását. Ily módon biztosítható, hogy a környezetvédelem a szocialista tervgazdálko­ dás szerves alkotóelem évé váljék. Eredm ényes környezetvédelem csak az egész társadalom cse­ lekvő részvételével folytatható. A p árt környezetvédelm i politi­ kai céljainak megvalósításához, az állam i intézkedések társad al­ mi tám ogatásához a nagy töm egeket mozgósító társadalm i szer­ vezetek, így a Hazafias N épfront, a szakszervezet, a Vöröskereszt és ifjúsági szervezetek felbecsülhetetlen segítséget nyújtanak! Szervezés, mozgósítás, tudatform álás és ellenőrzés ú tjá n segítik a m unkahelyi, települési és term észeti környezet szennyeződé­ sektől való m egóvását. soly lapul meg, legszívesebben hagyná az egészet, s fejest ugrana egy vizesm eden­ cébe. — Akad még hideg kóla vagy sör? — kérdezzük, miközben hátunkon az izzad­ ság vékony patakokba gyűlik. — A gulyásunk a leghidegebb! — pró­ bálja tréfával elütni a vendéglátóipar nya­ ranként visszatérő fogyatékosságát. — Egy kancsó friss vizet kérünk! A hölgy még pirosabb lesz, az előbbi m osolygödrök is tovatűnnek arcáról. — Vodka, konyak, szatm ári szilva, ti­ zenötféle palackozott bor, üdítőből a tel­ jes M árka-család — sorolja egyszuszra a választékot, akár egy élő itallap. Mély só­ haj kíséretében teszi hozzá: — Csak vizet ne kérjenek, könyörgöm. Két napja laj­ Ispán András tokkal szállítjuk a konyhára a főzéshez, mosogatáshoz. Még szerencse, hogy a KÖ­ JÁ L nem záratta be az é tte r m e t. . . A városszéli telkeket esztendeje osztot­ ták. Negyven parcellára futottá, a tan á­ cson nem is vertek különösebb h írt az ügynek, m ert félezer igénylést tarta n ak nyilván, igazságot tenni aligha b írtak vol­ na. A zártk ertn ek kijelölt terü leten sorol a mostoha idő ellenére kikelt burgonya, palánták kókadoznak. D élután öt óra tá j­ ban éledezik a környék, személygépkocsik állnak akácfák lom bjai alatt, fü rd ő ru h ára vetkezett családok hajlonganak kapával kezükben. S zürkületkor a szerszám oslá­ dákból előkerülnek a locsolókannák. �— Főnyerem ény ez a p atak — lelken­ dezik O. János technikus. A szerencsé­ sebbek közé tartozik, m ert telke végében ott csobog a víz. A m edret szívós m unká­ val m élyítette ki, gallyakból, kövekből és sárból fogást tapasztott, s b ár egy-egy zápor u tán a hegyekből lezúduló víz ú jra és ú jra elmossa a vékony gátat, a telektulajdonos néhány nap a la tt visszaállítja eredeti állapotába. E sténként negyvenötvenszer fordul kannával és vödörrel. — Sajog is a derekam — nyúl ösztönö­ sen az em lített testrészéhez. — Még a fe­ nyőcsem etéket is megöntözöm, hadd cse­ peredjenek. — S az ú t m ellettiek? — Messzi esik tőlük a patak, s nem ve­ szik jó néven a p atak p artiak , ha a vete­ m ényesek között császkálnak. Inkább a távolabbi érhez járn ak , kétszáz m éter­ r e ... A túloldaliak birtoka inkább a tara ck ­ tól zöldell, m int a kultúrnövényektől. Ele­ inte dohogtak a közeli víz m iatt, hogy nem sorsolással döntötték el, kinek me­ lyik darab ju t. Most m ár irigyek. A „pataktulajdonosok” is m eresztgették szem eiket a m últkoriban, am ikor a liget csendjét egyszercsak erőlködő benzinm o­ tor bőgése v erte fel. Az egyik ezerm ester eszkábálta a szivattyút. H arm inc m éter gum icsövet akasztott a túloldalára, úgy perm etezte az ágyásokat. — Négyezer forintba került. De m ár m egjegyezték, hogy olyankor kapcsoljuk be, am ikor senki sincs kinn a telken, m ert pihenni jönnek ide, nem pedig m otorzú­ gást hallgatni — dünnyögi mérgesen. Feljebb, a tengerszint felett nyolcvan m éterrel m agasabban m ár évtizede gaz­ d ára találtak a m ezőgazdaság szám ára h a ­ szontalan területek. Tetszetős és izléste­ len hétvégi házak v áltják egym ást, drót­ fonatos kerítés akadályozza az átjárást, az ism erősök élősövényből neveltek falat portáik közé. Az egyetlen kapocs, ami összeköti őket: a kút. Á satott m ár m in­ denki, de kevesen leltek vízadó rétegre. — Ha fo rin tért adtam volna rocskáját, m ár a házam ára m egtérült volna — jegy­ zi meg az egyik, k ú ttal rendelkező gazda. A megyei napilapot rak ja elém : — Olvassa ezt a hirdetést! — m utat a hangyalábszerű, apró betűkre. „S. m ellett száz négyszögöl hétvégi te­ lek eladó. K út van rajta. Érdeklődni 22-94-es telefonon.” — H arm incezerért ta rtja , plusz tízért a kutat. M egérdeklődtem . . . A járókelők, m int kísérleti búra alatt a fehéregerek, levegő u tán kapkodnak. A hársak k al szegett főutca aszfaltburkolata izzad, apró fekete göm bök pufognak, a parányi lufik tiszavirágéletének lihegő személygépkocsik pörkölt gum ijai vetnek véget. A frissen festett falakon rikító h ir­ detm ények adják tu d tá ra a b.-ieknek, szi­ gorúan takarékoskodjanak a vízzel. B ün­ tetés já r a kertek locsolásáért, szabálysér­ tésnek m inősül az autómosás. — Tizenhat csőkútból ömlik a víz a há­ lózatba. A napi névleges kapacitás 5346 köbm éter, azonban tapsikolunk a három és fél ezernek is — keseregnek a városi tanács m űszaki osztályán. A vízm ű a város szélén fekszik, a k u ­ tak feletti bódék gyepesített, csonkakúp alakú földhalm okon terpeszkednek. Őszszel csónakon közlekedtek errefelé: a ku­ tak m ellett húzódó fő közlekedési u ta t is nyaldosta a rakoncátlan Ipoly. Piszkos­ szürke hab kavargott a vízm ű területén, a k utak m űködését fertőzésveszély m iatt szüneteltették. Az eset az elm últ években négyszer ism étlődött meg, ezért a tanács elrendelte a határfolyó árjátó l óvó töltés m egépítését. A gát két és fél kilom éter hosszan húzódik, egy hom okbánya köze­ lében bújik hozzá a m agasabb parthoz. Az Ipoly m ás m eglepetéseket is ta rto ­ gat. M edrének olyannyira áh íto tt szabá­ lyozása óta kiszikkadtak a pangó vizek, a vizadó réteg em iatt nem ju t utánpótlás­ hoz, a talajvíz szintje két m éterrel süly­ lyedt. — A város ivóvízellátása m ár nem csak m unka, presztízs is — em líti P. K álm án, a megyei víz- és csatornam ű-vállalat igaz­ gatója. Vaskos jelentést készítettek arról, hogy mi m inden szükséges a helyzet ala­ pos m egváltoztatásához. Elsősorban víz. sok víz. Az ötéves tervben újabb négy k ú t m egépítésével próbálnak biztonságot terem teni. — T örjük a fejü n k et a végleges megol­ dáson, m illiókba kerültek a különböző ta ­ nulm ányi tervek — m agyarázza H. Jó ­ zsef, a városi tanács elnökhelyettese. — Ha a regionális vízm ű nyugati szakasza megépül, talán fellélegezhetünk, m ert egy gerincvezeték, akár a köldökzsinór, össze­ kötheti a várost a nagyhozam ú k u tak ­ kal. . . E setenként problém ákat okoz az is, ha sok az ivóvíz. Éjszakánként kénytelenek B.-n a ku tak teljesítm ényét m érsékelni, m ert a gyűjtőm edencék kapacitása véges. H am ar m egtelnek, az éjjeli órákban vi­ szont a fogyasztó inkább alszik, m int fü r­ dik. B ár akadnak erre is kivételek. A leg­ utóbbi, téli vízkorlátozás idején a hajnali, déli és éjjeli órákban h atvan-hatvan perc­ re ny ito tták meg a főcsapokat, az ipari üzemek, intézm ények vízigényének mégis alig több m int a felét tu d ták kielégíteni. — Az óránkat csörgőre állítottuk. Hiá­ ba járta m délutáni m űszakba, h atk o r ug­ rottam ki az ágyból, felráztam a gyere­ keket, s egym ást váltottuk a kádban. Az­ tán m inden edényt teleengedtem , hogy mosáshoz, főzéshez tartalék o ljak — em ­ lékszik vissza a kellem etlen hetekre B. Z oltánné. A háztartási boltban két m ű­ anyag vödröt vásárolt, azóta is m inden es­ te teleengedi azokat. A tanács vezetői, hogy a vízhiányt or­ vosolják, átvágatták a vízm űt védő gáta­ kat, bízva, hogy az árterü letrő l beszivár­ gó víz nagyobb hozamot eredm ényez a k u ­ taknak. Ezért viszont a közeli term előszö­ vetkezet vezetői pereltek, m erthogy a le­ gelőjük is víz alá került. A víz, am ely a szomjat oltja, hűsíti a ki­ hevült arcokat, előrelendíti a vegetációt, az életet jelenti, ugyanaz a víz, am ely ha­ talm as energiával zúdul, pusztít. B.-n a hiánya és bősége eg y arán t riadót fú v at a köztisztségviselők, a lakosság körében. A tavaszi, őszi készenlét nagyobb izgalm at je­ lent, alaposabb felkészülést kíván, m int falun az aratás. A b.-i stran d a kem ping szomszédságá­ ban kapott helyet. K arcsú jegenyék vet­ nek árn y at a puha, de helyenként kifa­ kult gyepre. Az idén k ih alt a m edence környéke, nem kerestek időszaki m unká­ ra kabinost, úszóm estert, pénztárost. A büfé előtti horpadt lem ezasztalok, néhány felborított szék: a tavalyi szezon rom jai. A kem pingben sátra k at is felvertek a férő­ hely bővítése végett, de egyetlen éjszaká­ nál tovább ritk án m arad n ak a vendégek: a kánikulában fürdővíz m ellé igyekeznek. Az s.-i strand sem a vízért n y ito tta meg k ap u ját: a két m edence fehéren ásítozik, oldalfalaira klórm ésszel rajzoltak térk é­ pet. — A várost is képtelenek vagyunk ivó­ vízzel ellátni, s a vezetékekből táp láltu k a strandot — m ondják a vízm űnél. Régóta m elengetnek korszerű terv ek et vízforgató berendezésről, a dokum entáció is elkészült, csak a pénz hiányzik. Zöm ét ugyan előte­ rem tették, de a beruházáshoz a teljes fe­ dezet híján hozzákezdeni kockázatos vál­ lalkozás. E m iatt húzódik évről évre a strand m elletti csónakázótó tisztítása is. A m eder fenekét több m éter vastag iszap­ takaró borítja, a p art közelségében szapo­ ra nádas sötétlik, forró pocsolyákat őriz­ ve a teljes kiszikkadástól. — F orgalm unk a m egszokottnak h ar­ m inc százalékát sem éri el —- dünnyögi az étterem vezetője. A vendéglátóiparí egy­ ség stran d felől nyíló a jta já n vasrács, la­ kat. A vízhiány és az idegenforgalom apadá­ sa édestestvérek. A megyéből hétvégeken autókaravánok indulnak hatvan-száz kilo­ m éterre levő fürdőhelyekre, ahol a term é­ szet kegyes volt, a föld alól k u tak o n tják a meleg vizet. E.-ben v asárnaponként egy tű t sem lehetne leejteni, a b e já ra t előtt ki­ lom éteres sorban várakoznak türelm esen a lubickolásra vágyók. A h.-i fürdő az északi megye ipari szövetkezetei dolgozói­ nak kedvelt üdülőhelye. Hét éve még. m int honfoglalók érkeztek, azóta kényel­ mes faházakat em eltek, közös étterm et, sportpályát építettek. N em régiben a helyi tanácstól k ap tak levelet: fejlesztik a stran ­ dot, a felkínált telk ek re áthurcolkodhat­ nak. — A víz közelsége vonzott b en nünket annak idején. Most költözzünk el négy ki­ lom éterrel arrébb? Könnyen lehet, hogy a négyből százhúsz lesz. Elm együnk innen — zörög T. Rudolf, az s.-i szövetkezet el­ nöke. K.-n nincs olyan falugyűlés, am elyen a községben élők ne vetnék fel egy strand építésének gondolatát. Kiszem elték a he­ lyet, téglajegyek szervezésére ajánlkoztak. 5 �Az irreális kérés elől a tanács vezetői m ár nem tu d lak kitérni, meleg víz u tán fú ra t­ tak. A geológusok szenet találtak, vizet azonban egy cseppet sem. Az ivóvíz drága kincs. Hogy m iért? Az okokat tájegysége válogatja. Észak-Ma­ gyarországon, a Börzsöny, C serhát között kevés a jó minőségű ivóvíz. Amíg a ter­ mészet szerelmesei sziklákba ágyazott, vi­ dám an nyargalászó hegyipatakok levét szürcsölgetik, a nagyobb településeken élők m arm onkannákkal toporognak né­ hány közkútnál, húsvéti bornak való demizsonokba gyűjtenek vizet csecsemő­ fürdetéshez, s szidják a vízmű vet, a tan á­ csot és az időjárást. — A közműves ivóvízellátás távlati fej­ lesztési terv é t hat éve hagytuk jóvá, ta­ valy aztán felülvizsgáltuk és m ódosítot­ tuk. Nógrádban jó ideig nem került le a vízkérdés a testületi ülések napirendjéről — m ondják a megyei tanácson, s szám okkal érvelnek. Az országban 1975-ben a lakos­ ság 66 százaléka rendelkezett vezetékes ivóvízzel, az ötödik ötéves terv végére az előirányzat 73 százalék. A dim bes-dom bos vidéken a 42 százalékot szeretnék lega­ lább tízzel javítani, de a teljesítm énnyel a megyék közötti sorrendben aligha kerül­ nek el az utolsó előtti helyről. A geológusok, fúróm esterek alapos em ­ ber hírében állnak. Tisztességgel vallatóra fogják a földet, de a vízfakasztás a ten­ gerszint fölött néhány száz m éterrel — m eghaladja képességeiket. Ha lenn nem akad, m ajd felülről jön — bizakodnak; s m ikor halkan csorognak az ereszek, hid­ rológiai szakem berek hátgerincén kéjes borzongás fut végig, m ert hiába m ondják az esőre, hogy született elrontója a jó­ kedvnek, a néhány m illim éter mégis ál­ dás. — A regionális m űvek a megye vízellá­ tásának m eghatározói — m agyarázza a kom ravölgyi tározó m elletti építkezést irá­ nyító m érnök. Itt néhány esztendő alatt több száz hektáros tenger kerekedett. Az illetéktelenek elől zöld m űanyag fonat óv­ ja a területet, a sorom pót csontsárgára és feketére kenték, m int egy régi zongora billentyűit. V árfal vastagságú vasbeton gát m ered áth ato lh atatlan akadályként a víz elölt. Mögötte a völgy, ahol nem rég még keskeny, kanyargó földút fűzött össze fal­ vakat. Itt most négym illió köbm éter fel­ színi víz táro lására rendezkedtek be. Fele sem gyűlt még össze, vékony erecskék tápláljak a tavat, s az Ipolyból átem elő közrem űködésével érkezik az utánpótlás. A m eder fenekéről nem irto tták ki a növényzetet, néhány öreg akácnak m ár csak koronája kukucskál ki, a víztükrön remegő fény k arik ák at árnyékolva. — U toljára szilveszter előtt m aradt a mi vizünk nélkül a megyeszékhely. A h a­ tárfolyóról szennyeződést jelentettek, mi­ re a h ír elju to tt hozzánk, m ár jócskán fel­ szippantottunk belőle, még jó, hogy n em került a vezetékbe — meséli a m érnök. 6 — Negyvennyolc órát kaptunk a berende­ zések fertőtlenítésére. Éjjel-nappal talpon volt m inden épkézláb em berünk. Csak­ nem feleannyi idő a la tt végeztünk, de a fogyasztónak nehéz feleletet adni, hogy a csapadékos tél derekán m iként fordulhat elő vízhiány. Még szerencse, hogy pezsgő­ től roskadoztak az üzletek polcai — teszi hozzá tréfásan. A nyugalom oka: a tározó tü k re m agasan áll, a gyenge széltől terelt hullám ok egyre feljebb mossák a p a rt hu­ muszát, elöntik a vadcsapásokat, am elyen reggelenként vaddisznócsapatok, szarvas­ csordák járn a k szomjat oltani. — A regionális rendszer az egyetlen járh a tó út! Az lesz az igazi, ha négy-öt m esterséges tav at egyetlen vezetékrend­ szerbe tudunk bekapcsolni. Talán még Pestnek is ju t belőle — bizonykodik a víz­ ügyi előadó. Addig azonban sok víz lefolyik még a Dunán. A KÖJÁL az idei nyáron huszonnyolc településen az egy éven aluli gyerekeknek naponta két liter kiváló minőségű, palac­ kozott ivóvizet biztosít. A vízszegénység, a szennyeződés, m agas n itráttartalo m m i­ att. — A presszóban hiába is kérne fröccsöt, nem kap csak bort, tisztán. Az ásványvi­ zet órák alatt elkapkodják a falubeliek — újságolja N. Ferenc, az I-i tanács elnöke. A portákon m indent m egpróbáltak. Ku­ tat ástak, fúrtak, fo rralták a vizet h a ta l­ mas fazekakban, fertőtlenítettek, haszta­ lan. A tanácsülésen döntöttek a törpe víz­ m ű létrehozásáról, am elyhez az érvény­ ben levő rendeletek szerint a lakosság anyagi hozzájárulása is szükséges. A vé­ lem ények megoszlottak, a részletfizetési kedvezm ény ellenére sokan ódzkodtak ez­ reket fizetni. — Azt m ondták: ha a többség nem akarja, szó sem lehet a vízről. Nekem m ár nincs sok hátra, de a nyugdíjból félrera­ kott pénzből rászánjuk, am it rá kell. Ugye, Teri? — fordul feleségéhez M. Ist­ ván. M indketten a hetvenhez közelednek. — Még a végén m egérjük, hogy nem kell k ú tra járn i — csillan fel az asszony zeme. — Meg fürdőszobánk is lehet. A fa ­ luban m ár sokan csináltak. . . A tanácstagok já rta k házról házra. Győzködték a vízm ű építésének ellenzőit. M egkapták a megyei tám ogatást, s m ár készülnek az aknák, árkok a vezetéknek. — Még a közgyűlésen is szóba hozták a vízmű vet. Társadalm i m unkával segítjük — jegyzi meg a term előszövetkezet elnö­ ke, N. István. A vízzel m ás a mi b a­ ju n k . . . A falu szélére visz gépkocsijával. Az ú t m ellett szénafelszedő berendezés veszte­ gel. — V árni kell még vagy két napot, el­ nök elvtárs! — fogadja a gép vezetője. — A kkor váru n k Jóska, csak addig ne essen! A tsz-elnök szeme a folyón feledkezik. A folyó tavasszal lépett ki medréből, s azóta lehetetlen a réten géppel dolgozni. M egpróbálták óvatosan, de a kerekek te n ­ gelyig süppedtek, m intha ingoványra té­ vedtek volna. — Így van ez m inden évben. Pénzünk nincs a vízrendezésre. A m ikor megszik­ kad, rá h a jtju k a m arhákat, hogy valam it hasznosítsunk a fűből — m agyarázza a tsz-elnök. A parton két horgász ücsörög félm ezte­ lenre vetkőzve. Három horog a vízben. — Van-e kapás? — Nézzék! — m u tatja az egyik zsákot, tele sörösüvegek m ártóznak a hideg víz­ ben, ebéd utáni frissítőnek hozták m a­ gukkal. Reggel a vízcsapok a városi lakásb an hallgattak. M. Szabó Gyula �Falukép, 1979 Reggel három negyed h étk o r m á r nyüzsög az élet R.-ben. F iatalasszonyok sietn ek a já r ­ dán, kézenfogva vezetve g y ereküket a z óvo­ dába, bölcsődébe. A bozótos telek végéből hangos gágogással lib acsap at ereszkedik alá a L ó k o s-p atakra. H étkor kenyereskocsi áll be az élelm iszerbolt elé. A z a jtó elő tt jócskán álld o g áln ak m á r a n y itá sra várók. H angosan csapódnak a betonon a kifl is-, zsöm lés-, k e­ n yeresládák. Az asszonyok ném án mozgó a j ­ kai a kocsikísérővel egy ü tt szám olják a lá d á ­ k a t: a p éksütem ény itt sose elég. A m it m ost a kocsi hozott, abból d élre aligha m arad. Az ácsm ester is rá fe k te tte m á r az u d v ari b a k ra a lib ik ó k án a k valót. Hozza a gyalut, sim itg a tja az am úgy is tü k ö rsim a deszkát, délelő tt jö n nek érte. Az öreg szíjg y ártó n a d ­ rá g já t igazítja, s d öbben t arccal hajol a csöppnyi ab lak b a te tt ó ra felé: te jó ég, le ­ késte az é.-i buszt, hogy le h e te tt en n y ire e l­ alu d ni! A kisvendéglőben tré n in g ru h á s férfi ren d el a p u ltra könyökölve: — D objál csak ki egy fél k evertet! — K evertet, ilyenkor? H á t hol élsz te ? — k érd e z vissza a csaposfiú, és k ét szőlőm ár­ k á t tol elé a pléhasztalon. — K everd össze ezt! V izeskannák, vödrök csörrennek az ú tm e n ­ ti nyom ó sk u taknál — vezetékes víz errefelé még csak m u ta tó b a n van. V iszont a reggeli vízhordás kiváló alk alo m az aznapi első te re ­ ferére. Szokás ez is, m in t ahogyan a z idő­ sebbeknél az idegen köszöntése. L assan k ita k aró zik a kékes páráb ó l az r.-i Rög, m elynek hosszan elnyúló te te jé t alig ­ han em lén iával m é rte ki a term észet fősza­ básza. A szokatlanul erős m á ju s eleji n ap lassan p u h íta n i kezdi az asz fa ltú t fo ltjait. Új n a p ra éb red R. község. Meleg, jószagú tavaszi nap ra. A z Sz. felől érk ező t tu ru lm a d á r fogadja, csöppnyi p a rk közepén. 1932-ben a v a ttá k , nagy ünnepség volt. G öm bös G yula is tiszteletét te tte a falu b an , teljes sleppjével együtt. N agyobb cécót csaptak, m in t h a t évvel ezelőtt, am ik o r a szegény em berek falv á n ak első üzem e állt m u n k áb a. C serép k ály h ag y ár névén k ezd ett az üzem , nagy tisztesség v olt oda b ejutni. A zelőtt jó fo rm án csak a közeli f.-i ásv án y ­ b án y a g y ár k ín á lt ip a ri m u n k át, m ás m in d e n ­ ki a földből élt. A Lókos k őhídja m á r ak k o r is csaknem százötven éve állt. A középső boltív zárókö­ vén 1798-as évszóm ta lálh ató . Úgy ta rtja a szájhagyom ány, hogy in n e n nézte Rákóczi az 1710-es ja n u á ri csatát. De alig h a le h e t ez igaz, m e rt h a v aló b an in n en nézte volna, m eg is érd em elte, hogy elveszítse. A z ü tk ö ­ zet ugyanis jócskán odébb, a falu északi fe r­ tá ly á n elterü lő m ezőn zajlott. A zt is m o n d ­ ják , hogy ta lá n a T örök m ogyoró alól szem ­ lé lte volna a k u ru c vezér kato n ái h arc át, ám enn ek m ég kisebb a valószínűsége, hiszen a fa a feltételezett csatam ezőtől m ég a híd n ál is távolabbi dom boldalon áll. A kőhíd m űem lékjellege azonban v ita th a ­ ta tla n . R a jta középütt, a sodrással szem ben N epom uki Szent Já n o s sz o rítja m agához ren díth etetlen ség e jelk ép ét, a szen t keresztet. Ahogy m ajd n em kétszáz évvel ezelőtt a p a ­ ta k m e n ti m ocsaras-lápos m ezőt szem lélte, m ost a la p o sra ép ü lt R—3 p an o rá m ájá b an gyönyörködhet. K é t évszázad ném a ta n ú ja e k őalak, k ö rö tte csap h a tn ak égig az in d u la t hu llám ai, a z ő sorsa a m últ, a falu é pedig a jövő. K evés h íja v olt pedig, hogy csákány alá nem k erü lt a kőhíd. Az r-ie k m in d e n esetre m egszavazták, em ellett v o lt a K PM és a víz­ ügy is. A m űem lékvédelm i felügyelőség azonban m egvétózta a készülőben levő dön­ tést, nem já ru lt hozzá a híd szétbontásához. A nagy v ita a Lókos szabályozásakor boly­ d u lt fel. A m ost szelíden fecsegő-locsogó p a­ ta k időről ―id ő r e elönti a p a rt m enti m ezőt de m ég a közeli h á z ak a t is veszélyezteti. A jó 15 évvel ezelőtti tav aszo n m ég a v a s ú tá l­ lom áson is 15 centis víz állt. A szak em b erek sz erin t a százéves gyakorisággal elő fo rd u ló nagy á ra d ás p ercen k én t 50 k öbm éteres vizet hoz, a kőhíd áteresztőképessége pedig csal 24 köbm éter. A felesleges v izet évszázado­ kon á t a p a rt m enti lapos táro zta. A hatvanas évek végén v ég re szabályozták a sok gali­ b át okozó p atak o t, k iv év e a k őhíd és az ő r­ házi dűlő fa h íd ja közötti egy k ilo m éteres sza­ kaszt. Pedig ép p ezen a részen tö rik m ered e­ k en a víz m edre. N em sokkal rá sz ü le te tt az ötlet, hogy a k erá m iag y á r R—3. b eru h á zását a pást és a m eder közötti rész re telep ítik . A K özép-D u­ navölgyi Vízügyi Igazgatóság h ad ak o zo tt a te rv ellen, ám a v as ú t közelsége erő seb b érv n ek bizonyult. F eltö ltö tték a lapost, 170 ezer köbm éter földet h o rd tak rá, és 1976-bar elkezdődött az építkezés. Az r.-iek felváltva szidták a tan ácso t és a g y árat, fé lte tté k a fa ­ lu term észetes v íztáro zó ját, és sö tét jó slato ­ k a t te rjesz tettek a legközelebbi árv íz re vo­ natkozóan. De m á r a k k o r k észü lt a ta n u l­ m á n y terv a vízügyi pro b lém a ren d ezésére. E szerint szelídebb ív b e te re lik a m ed er híd u táni törését, s jól k im ély ítik a víz m ed rét, K özben folyt a h atóságokkal a h uzavona, a m u n k ák is elhúzódtak. M aga a g yár is úgy volt ezzel, m in t a cigány a szocialista pokol­ la l: ahol hol vö d ö r nincs, hol víz, hol meg csúsztatnak a „ b e u ta lta k ” . K özben az 1978. n y a rá n lezúduló n y ári zá­ po r m eg in t csak m egduzzasztotta a Lókost, veszélyeztetve ezzel az építkezést. A h a ta l­ m as v íz a Rákóczi fa k o ro n ájáig é r t fel. Az r.-iek sok atm o n d ó an ta g la ltá k a z esem ények ilyetén alak u lá sát, elégtételt, igazolást lá tta k benne. A h áro m eszten d eje lassan előreballagó p a ­ takügy m ost m á r v ég k ifejletéh ez közeledik. A falubeliek azo n b an m ost sincsenek te lje ­ sen kib ék ü lv e vele. A m ű em lék h id a t féltő k m eg azzal nem , hogy eztán nem folyik m ajd víz a híd a la tt, leg feljeb b egyném ely na­ gyobb eső u tán , s ezzel sokat veszt m a jd a h id acsk a m o st sem ép p en lenyűgöző lá tv á ­ nya. Jóval szerényebb c sin n a d ra ttá v a l ju to tt túl a falu ip a ro sításán ak m ásik k ét állom ásán. A h a tv a n a s év ek közepén m eglóduló vidéki ip a rtele p íté s so rán a volt P ró n ay -k astély b a költözött a V.-i H írad ástech n ik ai A nyagok G y árán a k r.-i telepe. N em sokkal rá m u n ­ k a a lk a lm a t k ín á lt m á r a W identa is. A fu t­ ballp ály a u tá n i földszintes beto n csarn o k áv al terebélyesed ett, te rjesz k ed e tt a falu. R. 2300 lak ó jáb ó l m ost m in d en h a rm a d ik a z ip a rb a n dolgozik. A k ö rn y ék re alig szá­ zan já rn a k csak el. E rőteljesen kezdték alak ítg atn i. R. a rc u la tá t az ip a ri üzem ek. Először a k erá m iag y á r és az ásván y b án y a é p íte tt b érla k áso k a t m u n k á ­ sainak. Így jö tt lé tre a k erte s családi h ázak ­ ból álló Mező Im re és M ájus 1. telep. Jól já rta k vele a z r.-iek, hiszen az ó ta a g yár és a bánya elad ta m á r a lak ó k n ak a h áz ak a t — az akkori forgalm i é rté k feléért, húszéves törlesztéssel. A jo b b állap o tb an levő, m u ta ­ tósabb otthonok, csaknem az egész, erdő alatti u tcaso r m á r m in d s a já t tu lajd o n ú . E g y re-m ásra n ő ttek ki a földből a k é t-h á ­ rom szintes lak ó tö m b ö k ; gyári építkezések, O T P -lakások vegyesen. M ost is te rv e z k ét ú ja b b töm b ö t a k erám ia. Az sz.-i út m en tén s a já t erőből építkeznek. Ja v a ré sz t még m indig a sá to rtető s sablonok m ellett d ö n ten ek a z r.-iek, ez a szokás, s nem utolsó szem p o n t a z sem , hogy ilyen a szom szédé is. A leg ú jab b h ázak m ögé csak ­ h a m a r felhúzzák a n y ári konyhát, m ondván ne a nagy ház büdösödjék a m osléktól. A la ­ kó kora, a szokás e re je v álo g atja, hogy ide k e rü l-e az tá n a té v é is, az állan d ó la k h a tá s ran g já v al m egtisztelve a n y ári konyhát, vagy b elak já k a szo b ák at is. A fiatal ép ítő k m ár ez utóbbi m ellett d ö n ten ek : legyen a ház ő értü k , n e pedig fo rd ítv a! Igaz, ők m á r b e­ érik egy-két pad zöldséggel, a disznóhizla­ lá st is m eggondolják, hiszen v an húsbolt R.ben. A falu m o stan i közepe, a tö rté n elm i mag azonban csaknem é rin te tle n még. T öbb csa­ lád birtokol egy u d v art, m ik a z ú tra m erő le­ gest, hosszan ben y ú ln ak . Ősi jobbágytelkek ezek, sok m egroggyant, pici házikóval, épp csak v ilág ra p islan tó ab lak k al. A kerítés előtt padon sü tk é re zn e k a z öregek, szo rg al­ m asan köszöntgetvén az a r r a h alad ó k at, szó­ ba elegyedvén a z ism erőssel. F apados k om ­ m unikáció, jóízűen, ráérősen. A tö rtén elm i m ag fö lö tt is k im o n d ták az ítéletet. Rendezési te rv b e n fo g lalta össze R. tanácsa, hová mi k erü l a faluközpontban. A te rv e t a n n a k re n d je és m ó d ja sz erin t k i­ függesztették, h ad d lássa a falu népe, m i a szándék vele. Az r.-iek m egszem lélték, de m ivel lá ttá k , hogy a te rv 2000-ig szól, rövid eszm ecsere u tá n d o lg u k ra m entek. „E zredfor­ duló! Ki éri azt m eg?!” Csakhogy n éh á n y év m ú lv a h o zzáláttak a k erte k k isajátításáh o z. Nagy v o lt a m egrökö­ nyödés: ezt a földet a k a rjá k elvenni, a m it m á r a szép ap ák is tú r ta k ? A z é rin te tte k s ír ­ tak , átk o zó d tak és leveleket írtak . Ki a KB. ki a M in isztertan ács titk á rsá g á ra , m ások a R ádiónak és a Televíziónak. A falu elö ljá ró ­ sága is m in d en volt, csak nagyságos nem. Pedig h á t alk u d o zásn ak itt helye nincs. Ez a te rü let, érin tk ezv e az Sz. felé eső te le p ­ pel, lesz a falu új központja. A k isa já títo tt telk ek en nekifognak a kétszin tes o tth o n o k építésének, a régi, fö ld re könyöklő házikók, m in t színházi k u lisszák ta k a rjá k m a jd azt, am i h átu l folyik. S a m in t az ú j u tcaso r áll, csákányhegy a la tt o m lan ak m ajd össze az e l­ ső so r házai. A zt m o n d ják , k étszáz éves is v an köztük. Az első rendezési te rv nem szám olt még az ip a ro sítás gyorsaságával, in k áb b az ak k o ri helyzetet k o n zerv álta. A zóta átszerk esztették . A m ostani energikus kézzel tö m ö ríti a sz er­ teágazó, nagy te rü le te t elfoglaló falu t. Nagy áldás lesz ez ak k o r, am ik o r a v ízvezeték­ csöveket fek tetik . Az u tc a tú lo ld aláró l, lagzis házból szalad h aza az esti ü n n ep lő k et szellőztetni Z. Im ré ­ né. D upla fejk en d ő a la tt, csavarókon szárad a frizu ra. Á tv itte m ár a to rtá t, a ty ú k o t a la g ­ zihoz, s m ost m á r b árm e ly ik p illa n a tb a n itt leh et a k ato n afiú , aki szabadságot k ap o tt a h é t végére. A napos u d v aro n k ö v érre h ízo tt k u ty a h a ­ sal. Az idegent még csak meg se m orogja, alig p illa n t fel. — N em eszik pedig sokat, csak jó t — m o n d ja a gazdasszony, és láb áv al noszogatja a rré b b az á lla to t: — M enj m á r a h ű sre, nem látod, m ilyen m eleg v an ? L om hán em eli széles f a rá t a z eb, en g ed el­ m esen vonul az árn y ék legszéléig, hogy o tt azonnal elh ev erjen . Z .-nének is azóta k önnyebb az élete, m ióta a W id en táb an zsíroz, csomagol. „W identá s” m á r a fé rje is, m erthogy a tra k to r a tsz­ ben fekélyt ráz o tt a gyom rába, kaszával m eg a lá b á t v ág ták el a mezőn. — A zelőtt? E lm ondani is sok, m en n y it dolgoztam — Az em lékezéstől még a mosoly is elh alv án y u l arcán , pedig az szívesen lá ­ to tt vendég ott. — L ovat, te h en e t is ta rto t­ tu n k . De sok nehéz fejős v o lt közöttük! Meg az tá n a nagy k ert, a sok k ap álás! H iáb a j á r ­ tam az orvosokat, nem tu d tá k m egm ondani, m itől a z erős, gyakori fejfájások. M ost m á r tu d o m : az erő ltetéstől volt. A m ióta a z üzem ­ be járo k , kezdenek elm aradozni. N em üldögél pedig m ost sem ölbe te tt k e ­ zekkel. H étszáz négyszögöles a k ert, ad az m u n k á t bőven. Mégis jó, hogy van, legalább tu d a gyerek hova ép íten i. A rra g yűjtenek most. 7 �Építészet, em ber, környezet A környezet, a tágabb és s zűkebb értelem b en v ett é le tté r a legm agasabb fokon szerveződött biológiai rendszernek, a tu ­ d atosult szuperlény, a tá rsa d a lm a su lt em b er lé tfe n n ta rtá sá n a k színtere. A term észet b irtokbavétele, az em b er szükségletei szerin ti átala k ítá sa m á r a m ostani időkben, de h a a fo ly am at felerő­ södik, még in k áb b a közeljövőben, a term észet d eform álásán, az a n tite rm é sz et m egalkotásában ö lth et testet. A fo ly am at (ami úgy tűnik, szükségszerű rossz, b á r m e g állítá sára v an esély), fé­ lő, hogy az em b ern ek a term észettől való — szin te e lk e rü lh e ­ te tle n n ek látszó — elidegenedését eredm ényezheti. A te rm é ­ szettől való elszakadása, a létreh o zo tt an titerm észet pedig e re ­ dendő em beri tu la jd o n sá g ain k m egváltozását h o zh atja m ag á­ val — am i feltehetően in k áb b káros irá n y b a n h ath at. A term észet átala k ítá sa, a jóléti, civilizációs feltételek m i­ nél hatékonyabb m egterem tése következtében a term észet eg y ­ re inkább veszít em ocionális értékeiből. Az érzelm i m om en ­ tum okat, m elyek az em b er sz ám á ra élete és fejlődése é rd e k é ­ ben fontosak voltak, az á lta la létrehozott m űvi k örnyezet egy­ re kevésbé képes biztosítani. A m űvi környezet térh ó d ítása m e g állíth a tatlan fo ly am at­ n a k látszik. T erü lete ugyan döntően a városok sű rű n la k o tt helyszíne, de a közlekedés létesítm ényei és a ro h am o san ip a ro ­ sodó m ezőgazdaság révén az egész term észetre k iterjed . Ennek — M egvettük m á r m a g u n k n ak a fü rd ő k á­ dat, hogy csin álu n k m ajd szép, csem pés fü r­ dőszobát. De el is ad tu k aztán. M inek? Ide k erü l a gyerek háza, k a rn y ú jtá sn y ira , lesz ab b an m inden, oda já ru n k m ajd fürödni. Azóta, hogy m unkások le tte k m in d k etten , Z sigulira is telt. A kap u m ellett a garázs. — N em igazi garázs a z — legyint rá nevet­ v e Z.-né. — Az volt az istálló, o tt la k ta k a tehénkék. De h a m á r m egvan, nem ép ítü n k külön a kocsinak, jó az an n a k is. R eggelente tizenhárom tyúkot, tizen k ét k a ­ csát etet a Z. házaspár. K erül még m elléjük vagy h úsz csirke is, s ha a h u szadikai v á sá r jól ü t be, k ét m alacka még. — N em leh et addig pihenni, míg a gyerek h áza kész nem lesz — só h a jt Z.-né. — P e­ dig nagyon érzem , sok m á r ez. És az a n e­ vetség az egészben, hogy m i iparosok le ttü n k öreg fejjel, a fiú meg a la k ato sszak m át a k a r ­ ja odahagyni. Hogy ő gyüm ölcsöt fog te rm e l­ ni! A zt m ondja, összefognak h árm a n , nag y ­ b an csinálják, jobban kijön, m in t a la k ato s­ ságból. Ki h allo tt m á r ilyet?! M intha aláb b h ag y o tt volna m o stan áb an R. k u ltu rá lis élete. A nagyterm i rendezvények m in d e n esetre szolid érdeklődést vonzanak. N em régiben itt já r t a V ox H um ana. A nyolc­ v an tag ú kóru st alig százan h a llg a ttá k meg. N em jön m á r a N épszínház sem , olyan keve­ sen v á lto tta k jegyet az ország járó tá rsu la t elő ad ásaira. A falu klub k ö n y v táráb ó l csak a h atezer k ö tetes k ö n y v tá r funkcionál. E lkelne nagyon az új m űvelődési ház, de tízm illió forinton alul — s en n ek legalább a felét R .-ben kell kigazdálkodni —, tá rg y aln i se igen ülnek le az építők. E nnél pedig m ost előbbrevaló a v íz társu lá s és a gyerm ekintézm ények b ővíté­ se. M űvelődésre, sp o rtra a gyár, az üzem ek ad n a k nagyobb m ódot. T ám ogatják m in d k e t­ tő t pénzzel, egyébbel. A tá rsa sá g i é le t — m ár am ek k o ra v an — szálai is főképpen gyáron belül szövődnek. A vezetők, a középkáderek, közülük is in k á b b az ú jo n n a n ide k erü ltek ta rta n a k össze. R. értelm iségi rétege ritk án , ak k o r is csak szelíden rák én y szerített, sz er­ vezett form ában találkozik. Á térték elő d ö tt a „suba a subához” törvénye, m egváltozott a tá rsa d alm i é le t jellege is, sz ín te re is. Ez a húszéves k an a d ain y árfa -so r. R. leg­ szebb utcái közé em eli a p á sti Rákóczi utat. 8 m egfelelően a term észet káro so d ása egyre nagyobb te rü lete k en kö v etk ezik be. A „ p rim é r” term észet és az „em b er a lk o tta te r­ m észet” között te h á t ó h a ta tla n u l érték k ü lö n b ség jö n létre, am i (ha elfo g ad ju k azt a té telt, hogy a körn y ezet az em b er fejlő d é­ sére döntő befolyást gyakorol) aggodalom ra ad okot. L egin­ k á b b azért, m e rt a m űvi kö rn y ezet olyan te ch n ik a i-an y a g i re n d ­ szer, m elyben főszerepet k ap n a k a funkcionális igények és a m ennyiségi feladatok, m iközben fokozatosan h á tté rb e szorul­ n ak az esztétikai igények és a m űvesség, a m inőség k ö v etel­ m ényei. Ez term észetesen fak a d a népesség növekedéséből és a felg y o rsu lt urbanizációs folyam atokból. De n em kis m é rté k ­ ben az igények kielégítésének lehetséges m egoldásából, a soka­ sodó töm egterm elési e ljáráso k elterjedéséből, a z au to m atizált, g ép esített nagyüzem i tárg y k észítés m ódszeréből. M ivel az igények k ielégítésének ütem e, h atékonysága és gazdaságossága elsősorban a te ch n ik a fejlettség étő l függ, ezért szin te kizárólag a tech n ik a és technológia áll a k u ta tá s fó k u ­ szában, m iközben a tech n ik a és a te ch n ik a rév é n elő állíto tt tá rg y a k és tárg y ren d szerek , m ás szóval a m űvi k ö rn y ezet „h u ­ m a n izá lá sára” alig fo rd ítu n k figyelm et. M árpedig az így, tá rg y ren d szerek és anyagi ren d szerek ú tjá n létrejö v ő új m esterséges környezet és élettér, különös te k in te tte l a fokozódó te rm elé sre és a lak ításra, n a p ró l-n a p ra csökkenti a term észetes környezet te rü le té t — és ezáltal a n n a k m eghatározó szerep ét is. A fu nkcionális igények elő térb e k erü lésév el a tervezési te ­ vékenység m ech an ik u ssá v ált. S okkal in k á b b m űszaki felad at, m in t m űvészi. Az érzelm i-k ö zérzeti szükségletek k ielégítésére n em fo rd ítu n k kellő fontosságot, figyelm et. Ez a m a g ata rtás Még a levegő is hűsebb, a szellő is sim oga­ tóbb errefelé. Vagy ta lá n a d om b közelsége teszi? . . . És m ost m égis k iv ág ásra íté lte tte k e cso­ dás m éltóságú fák. Ebben a k o rb an m ár dől­ nek, h atalm as g allyak tö rn ek le róluk. A m inap is te tő t tö rt össze a lezuhanó súlyos ág. Az erdőgazdaság m ag át a m u n k á t v á l­ la lta volna, ám a felelősséget m á r nem . A fa­ sor közel a h ázakhoz áll, s ki tu d ja, m e rre dőlve b úcsúznak m ajd az élettő l? Most a d u ­ nakeszi tek n ő v ájó cigányokkal tárg y al a köz­ ségi elöljáróság. Azok legallyazzák, kivágják, el is viszik őket. H elyükbe göm bakác vagy ju h a r k erü l — lassab b an növő, b elterü le ten „kényelm esebb” fajta. Ebben az u tc áb a n la k n a k K. Ferencék. K im u strá lt te h erau tó v a l b ajm olódik az ud­ v aro n az idősebb és a fia ta la b b K. Ferenc. — N em a k a r in d u ln i? — H a ak a rn a, se tu d n a — n ev etn ek v isz­ sza. — K ibelezve v ettü k , csak úgy kilóra, se m otor benne, se sem m i. Meg a z tá n vezetői engedélyünk sincs hozzá. Egyszer ta lá n jó lesz még ki, a szőlőbe. B eljebb k erü lü n k , nagy h irte len bor k e­ rü l az asztalra. — N em valam i kóser — szabadkozik az if­ ja b b K. F erenc, ak i elm en t m ár a háztól, vő­ nek, láto g ató b an v a n csak itthon. — Csak egy kis s a já t term ésű novaféle, az is g yen­ gére sik e rü lt a m ú lt évben. De a z é rt jól m e g b u tty a n tja a z üveget, csak h a m ar m egtelik a fa n y a r lőrével az öblös pohár. K .-né 1972-ben h ag y ta o tt a tsz-t. Gyengén m en t ak k o r a közösnek, s h á t m egérti az em ­ b er a nehézségeket. De m eg értésre nem a d ­ n ak a boltban. Így k e rü lt a h írad ástech n ik ai üzembe. R endezett a m űszak, h a letelt a sik ­ ta, szedelőzködik az em ber és megy. Most m á r csak négy tyúk k ap irg ál az udvaron, azokat is in k áb b a to jás k ed v é ért ta rtjá k . — Azért, h a n y u g d íjb a m egyek, veszek p ár k ac sá t még — álm odozik K .-né. — Vizes, fü ­ ves ré tre nyúlik a k e rt vége, jó h elyük lesz ott. De m ost m in ek ? Az üzem ből élü n k mi m ár, az ebédet is o n n an h o rd ju k . M it kezde­ nénk m ost a tin ó b o rjú v al, a fejőstehénnel, a rengeteg aprójószággal? Se időnk, se erőnk, de még k ed v ü n k se hozzá. Most, hogy idős K. F erenc ro k k an tn y u g d í­ jas, különösen nem . In n en tő l Szobig m in d en ­ ki ism erte őt, húsz év en á t kezelte a v o n a t­ jegyeket. A ztán egy szép napon a r r a éb red t, hogy veregetéssel kell já rá s ra noszogatni a láb át. D élu tán m á r úgy hozták haza. É rszű­ k ület. B ottal ta n u lt meg ú jra já rn i. — N ehéz az a kalauzélet, de szép is az­ é r t — m ereng idős K. Ferenc. — Pedig volt úgy, hogy é jjel egykor hazajö ttem , m egnéz­ tem a sö tétb e b o ru lt k ertet, az tá n m á r fo r­ d u ltam is sa rk o n a fél ketteshez. H étszám ra nem lá to tt a család. A kkor úgy volt, hogy m in d en t m eg tettem volna a nagyobb k ere­ setért. M ost m eg m indenem et od aad n ám , ha egészséget k ap n ék é rte az orvosoktól. H át nem fu ra szerzet az em b er?! A zért a kók-hegyi szőlőt m e g tarto tták . Mégis csak más, h a s a já tjá t ih a tja az em ­ ber. H étvégeken eldolgozgatnak a m á ln ás­ b an is, igaz, k ap áló g ép et v ettek m á r hozzá. A zóta ifjab b K. F erenc is h ajlan d ó k ap áln i benne. — T ö n k rem en t m ost a z r.-i m álnások fe ­ le — legyint idős K. F erenc. — F abókék a legutóbb is ezerszám ra sz án to tták ki a cse­ reb o g ár p o n d ró ját. A zt m o n d ják , az rág ja el. A m iénk, h á l’ istennek, m esszebb van, nincs baja. Jó m arosi fa jta , 12—13 ezer fo rin to t m inden évben k iá ru ln a k belőle. K ell egy kis ta rta lé k öreg n a p ja in k ra , h a m á r nem is g y ű jtü n k kom olyabban. Az r.-i családok 80 százaléka té v étu lajd o ­ nos, ugyanennyi palackos gázzal főz. M inden négy-ötödik család a u tó u tá n fizet adót. N agyban megy a nyúltenyésztés, jó l jö v e­ delm ez a szakcsoport tag jain ak . E lte rjed t a m álna, az u b o rk ára pedig a dunakeszi kon­ zerv g y árral szerződnek le. Még eddig m inden évb en jó áro n v ették át. T ehén összesen h áro m v an a faluban, anyadisznó öt. H izlalni a z é rt m in d en m ásodik család vesz a ja n u á ri és a m áju si v ásáron. A prójószágot sa já t szü k ség letre nevelnek, le­ gyen m it ten n i a v asárn ap i fazékba. A piac sik e re nem v alam i h atalm as. In ­ k áb b a környező községekből já rn a k b e egy kis m isim ásiv al a z árusok. Az r.-iek n em á lln a k ki kofálkodni. N yakig a piszkos m u n k á b an K. Istvánék. C olstokk u tán , fű ré szé rt k ia b áln a k le az em elkedő falról. Rokonok, ism erősök se ré n y ­ k ed n ek : olcsóbb így, k alák á b an . Még jó, hogy a huszonkét éves fiú am úgy is kőm ű­ ves, irá n y íth a tja a m u n k át, m e rt ötszázat is elk érn ek m á r m anap ság egy nap szám ért! — Így is összejön vagy százezerre — ta k ­ sá lja K. István, m iközben a rá sz á ra d t m al­ �leg in káb b n a p ja in k g y ak o rla tára jellem ző, okai többfélék. Igénytelenség, közöm bösség, önelégültség, kényelm esség, m en e­ külés a ko ckázatvállalástól, alacsony színvonalú k rea tiv itá si készség, felkészültség hiányossága, felelősség elh árítá sa, szem ­ léleti hiba, a gondolkodás elsekélyesedése, a sztereotípiák a l­ k alm az ásá n ak p roblém átlansága. D öntő m égis a tá rg y fo rm áló ­ alak ító m ű vészetek atom izálódása, az építészet rendező e re jé ­ nek m eggyengülése. A m ié rt éppen az építészet h ib á zta th a tó leg­ inkább, m e rt önálló m űvészeti ág k é n t k ív á n ta m egoldani fela d ata it, a társm űvészetek bevonása nélkül. E n nek ered m é­ nye, hogy a társm ű v észetek sa játo s m egnyilvánulási fo rm á k at választo ttak , s noha közülük n éh án y m ég a lk alm asa b b á v á lt az együttm űködésre, m in t azelőtt, az építészet m ég így sem k í­ v á n ja a közösséget. A m aga ú tjá t já rja . A té r m űvészetét k i­ sa já títja , szám űzve belőle a plasztikai, a szcenikai és a szín ­ h atások at. F unkció és a szerkezet tiszta rendszereiből p róbál új esztétik u m ot k reáln i. E sztétikum ot a rációból, érzelm et az okosságból. S ajn á lato san m egfeledkezik a z alak -, a form a-, a té r-, a fén y - és sz ínhatások ökonóm iai fontosságáról. U gyan­ a k k o r a szükségesnél jo b b a n aláv eti m agát a tech n ik a k ö tel­ m einek, b á r m aga is in sp irá ló ja a technikának. Pedig hiba figyelm en kívül hagyni az em ocionális h atáso k fontosságát építő alak ító m un k án k , a té rte re m tő tevékenység közben. E rre h ív já k fel a figyelm ünket — többek között — a sajnos m ég csak kezdeti stádium ban levő „szinesztéziás” k u ­ ta táso k is, am elyek az em b er érzékelési zónáinak kapcsolódási pro b lém áiv al az együttes érzékelés egyre fontosabbá váló m eg­ ism erésével foglalkoznak. te r t dörgölgeti k a rjá ró l. — De aztán ez az utolsó nagy m ű tét, elegem v an m á r az örö­ kös k u p orgatásból. M ost k am rá t, fürdőszobát, ko n yhát, főzőfülkét rag asztu n k a házhoz. — M inek a főzőfülke, ha konyha is lesz? T an ácstalan u l vonogatja a v á llá t K. Ist­ v án : — Így h a tá ro z ta k az asszonyok. Ez a m ó­ di, v agy mi. . . K .-n é gyalogm unkás, borjúgondozó v olt a tsz-ben. G yengén keresett, á tm e n t h á t a K e­ rám iáb a. O tt bejön a két és fél ezer, s a m u n ­ ka sem a n n y ira m egerőltető, m in t a tik k a sz­ tó földeken. Ötszáz négyszögöles k e rte t m űvelnek, k ru m p lit, k ukoricát, szerződött u b o rk át v e te t­ tek. H áro m ezer tiszta hasznot hoz egy évben. H árom m alacot hizlalnak, k ettő t eladásra. — Na, azon az tá n nem sok a fizetség — szól közbe a m osogatásra v á ró nagy ban d a edény fölül a fiatal m enyecske. — Meg is eszik, am it végül k a p u n k é rtü k . In k áb b am olyan k én yszertakarékosság az. Meg kell fogni m inden g arast, ha m ár ilyen nagy m u n k áb an v an n ak . E zért ta rtjá k a n y u la t is, leszerződtek rá, valam icskével az is g y a ra p ítja a h áz ta rtá st. A k apu előtt m alterkeverő, hom okkupac. A z ú tszélen korallszínű, u tá n fu tó s L ada p a r­ kol: m eg érk ezett segítségnek a nagyobbik fiú is V.-ról. Ami a szem ételhelyezést illeti, átm en eti állap o to t él a falu, s vélik, nem hoz ebben lényeges v áltozást a következő tervidőszak sem. A z u tc á k végét kisebb-nagyobb szem ét­ kupacok, illegális lerakóhelyek h atáro ljá k . M egtűrik. M ert v an ugyan k ije lö lt szem étte­ lep, de a z t csak az év egy részében, a k k o r is csak csap ad ékm entes időben le h et m egköze­ líteni. H áz tartá so n k én t pedig bajos m á r a h u llad ék o t m egsem m isíteni. Sokan gázzal főznek, o la jja l tüzelnek, no m eg a szem ét összetétele is sokat változott, egyre több ben n e az ég etésre a lk a lm a tla n m indenféle. Így h á t nincs m ás h á tra , m in t év e n te egysz er-k é tsz er kocsit k ér ni a tsz-től, gyártól, s felszám olni a csúf szem étdom bokat. M egoldást ebben csak a költségvetési üzem ténykedésének k iterjesztése m u tat. Csakhogy ah h o z előbb még m a jd n em félm illió ért kukás edényeket kell beszerezni, s ilyen hatalm as k ia d ást nem b ír m ost el a tanácsi kassza. H at év ig k a p á lt az r.-i tsz-ben. K. P álné, A fizetség szerény volt, in k á b b te rm é n y t v itt A nnyit m áris m eg állap íth atu n k , hogy a különböző eszté­ tik ai inform ációk, k u ltu rá lis üzen etek h arm o n ik u s eg y b eh an ­ golása lényegesen jelen ték en y eb b h a tá st tu d k iv á lta n i, m in t a ste rilen jelen tk ező esztétikai in fo rm áció — az érzékelő em b er­ ből, az egyénből és a tömegből. Ez a felism erés elegendő ahhoz, hogy tu d ju k : csak a jó l m eg v álaszto tt esztétikai in fo rm áció k és in g erek v á lth a tn a k ki az em berből pozitív reak ció k at, a la k íth a tn a k ki jó közérzetet. E nnek elérésére m a is az ép ítészet h iv ato tt, ép p en jellegénél, fe la d a ta in á l fogva — h a a „rendező” szerepét a m űvi k ö rn y e­ zet h a rm ó n iá ja érd e k éb en ú jra v állaln i fogja. E bben az esetb en le kell m o n d an ia hegem óniájáról, a rró l a m eggyőződéséről, hogy egyedül m eg tu d ja oldani, a társm ű v észetek bevonása n é l­ kül, az egységes, sokoldalúan h arm o n ik u s em beri k örnyezetet. El kell fogadnia p a rtn e rü l ú jra a társm ű v észetek et, de azoknak csak új fo rm áit, am ely ek a m a eszté tik á ja jegyében képesek h atn i. T ám aszkodnia kell a különböző sp ecialisták ra, ak ik a régebbi időben m ég n em foglalkoztak az ép ítészet és tá rs m ű ­ v észetek em b erre g y akorolt h a tá sá n a k v izsg álatáv al, de m a a töm eges ép ítés id ején tev ékenységük egyre fo ntosabbá válik. M ert csak ezen a m ódon leh et elérn i közös céljain k at, a hu m án u s, ú j em b eri k örnyezetet, am i feltétele az em b er jó köz­ érzetének. E n n ek jelen tő ség ét n em le h et eléggé hangsúlyozni. E gyér­ telm ű en láth ató , hogy a harm o n ik u s, h u m án u s m űvi k ö rn y e­ zet m eg terem tése szociális igény, hogy m a m ár ez is az in fra ­ s tru k tú ra része, éppúgy m in t sok m ás közösséget é rin tő szol­ g áltatás. Szatmári Béla h aza a közösből. A ztán gondolt egyet: jobb az, ha tető v an az em b er feje fölött, elm en t h á t a K erám iáb a adagolónak. Jó l szám ított, nem b á n ta meg. De h iáb a v o lt ízig -v érig m ezőgazdasági a n n a k előtte, m ost egy ty ú k nem sok, an n y i se k árá l az u d v ará n . A régi id ő k re m á r csak az öreg h áz em lék ezteti, a sö té tb a rn a m en y ­ nyezeti g eren d ák k al, a csöppnyi ab lak o k k al. N em a k a r t az em b er ép ítésb e fogni, ére zte ta lá n a közelgő véget. — Négy éve, hogy m eg h alt — m o n d ja az asszony, s hogy pirosló szem éről e lte re lje a figyelm et, ig azít egyet m ag asra em elt sim a kontyán. — V égigsírtam a tem etés u tán i első esztendőt. N em is tudom , m ivé lettem volna, h a a b rig ád a k k o r nincs m ellettem . Ilyen voltam én m indig, szerencsém csak a dolog­ hoz meg a b án a th o z volt. H ét esztendő a la tt h ét h a lo tta t tem ettem . K. P áln éh o z csak szilveszterkor tö rleszk e­ dik a sors. K ét egym ást követő évb en is övé le tt az ú jév i m alac, a tom bola főnyerem énye. — V ettem m ost is nyolc jegyet, abból négy­ gyel nyertem . Egy csom ag S zim fóniát, egy üveg pezsgőt, egy üveg b ort és végül a m a ­ la ck á t. D e m á r ak k o r úgy irig y k ed tek a n é­ pek, hogy senki nem ak ad t, aki seg ített v o l­ na hazahozni. Z sákbakötöttem , m ajd belesza­ kad tam , m íg hazavonszoltam . Az u tc a tú lo ld a lá n fekvő k e rtjé b e n m ost a m alac m ia tt v e te tt k u k o ricát. Azon k ív ü l m ég zöldségfélét se p alán tázo tt. M inek? Úgyis csak h ét végén főz, a k k o r m eg ír a t a b o ltb an m eleg csirkét, com bot, m ellet, m ik o r m i van. A sa rk o n la k ik a lánya, kisegíti av v a l a p á r szál zöldséggel, am i neki kell. K á r v o ln a k é t­ felé dolgozni vele. Így a z tá n a n ap fele szem efényéé, hatév es un o k ájáé. V áltják egym ást a m űszakban a lán y áv al, m indig van, ak i v i­ gyáz a kisfiú ra. K ét sárguló NÓGRÁD ú jság o t h ú z elő a kony h aasztal fiókjából. 75-ös szám m in d a kettő, egyik augusztusi, m ásik decem beri. — B enne vagyok m in d k ettő b en — lapozza fel ben n e a fényképet. — Ki gondolta volna, hogy kitesznek m ég o rszág-világ elé? Hogy engem a b rig ád b an m ég en n y ire m egbecsül­ nek?. . . — — vagy — — Ez a Z. G yuláék h áz a? Ez hát. M elyiket keresi, a z időset a fia ta lt? A z öregebbet. A kkor, ap ám , m ég ezt a szelepet se g ít­ sen beszerelni, az tá n b eszélhet tőlem reggelig is. Z. G yula a „k e rám ia b eli” ra k tá ri segéd­ m un k ásság o t a d ta föl a p o rtásság ért. A m ott hideg volt, s neki am úgy is id ő n k in t sz a n a ­ tó riu m i kezelést kell vennie, n a meg a k e re ­ set is több a p o rtán . A tsz-ből is a betegsége m ia tt k ellett eljönnie, pedig m egbecsülték o tt m indenképpen. Még a régi k ö rm ö strak ­ to ro k a t is m egülte an n a k idején. A z asszony m ég ő elő tte le tt g y ári m unkás. N eki n eh e­ zebb a dolga, egy m ű szak b an száz m ázsa csem pét em el át, pedig beteges m á r ő is. Z.-ék k o n y h ája valóságos csem pebem utató. A k k u rá tu sa n végigm agyarázza Z. G yula, m e­ ly ik et g y á rto ttá k előbb, m elyik az új. Még a különleges d arabokból is k iak aszto ttak egyet-egyet a falra, díszként. A padozatot a régi fajtáb ó l, a kékpöttyesből kövezték ki, a m osogató fölötti zsály am in tás m á r innen, e b ­ ből való, az a ciklám enszínű h u llám m in tás pedig a leg ú jab b ak közül k e rü lt ide. H ib á­ sat, selejtn ek m in ő sü ltet egészen olcsón v e ­ h etn ek a gyáriak. Z. G yula nagy szeretettel beszél falu járó l. — Lesz még egyszer nagyközség belőle, m eg látja! M ár m ost m ilyen fü rg e ü tem b en fejlő d ik ! L átom én a p o rtán ülve, hogy n ap i 20—30 kocsi viszi ki a csem p ét a gyárból szerteszét. Ez a nagy m ozgás viszi m agával a falu t. N em leh et o tt szu n y ó k áln i, m últon m erengeni, ahol így lü k te t az ip ar! — S jó ez a lü k tetés a z r.-iek n e k is? — M ár hogyne len n e! Először is v á la sz tá ­ si lehetőséget k a p ta k a m u n k av állaló k . M á­ so d já ra m eg a biztos gyári k ereset m ellett m ég k i-k i hozzádolgozgat a h áz körül, am en n y it kedve ta rtja . A m olyan falu n belüli k étlak iság ez, jó m ó d o t ad a z em bereknek. Z .-ék is leszerződtek 400 négyszögöl u b o r­ k ára, h étezer fo rin tn y i haszon lesz abból őszre. H ízót is k ettő t nevelnek, olcsóbba jön a s a já t hús, m in t a bolti. — S zegényfalva v o lt rég en R. — m ondja m ég Z. G yula. — M ost m á r meg le h e t néz­ n i: fellen d íte tte a gyári k ereset a z em b ere­ k et p én z dolgában, m egváltozott az élet egyébben is. Persze, a legtehetősebbek közé m ég a z é rt nem ta rto zu n k , de a z idő n ek ü n k dolgozik. — D e szép v irá ga v an ! — év ődik b a rá tko­ zón a ja v ak o rab eli férfiú, a m in t vizesk an n át lóbálva ta r t átellen b en az ú ton a nyom óskút felé. 9 �— Lesz m agának is, szedjen! — in te k a községháza m enti orgonabokorra. S ha m á r így m egism erkedtünk, m in d já rt meg is k é r­ dem , m egy-e m a is a z e.-i busz. — M ár hogyne m enne, m ikor m in d en n ap in d u l! — v ág ja rá m agabiztosan, m ajd gya­ nako dva végigm ér: — De m i szél fú tta erre, hogy e n n y ire nem ism eri a já ra to k a t? M egmondom. E rre leteszi a k a n n á t a föld­ re, s közelebb hajol: — Na, ha olyan újságíróféle, ak k o r k é r­ dezzen m eg engem is. M ajd én m egm ondom , hogyan tap o d tak be itt m illió k at a z ingo­ v ányba! — és kezével sejtelm esen in t a la ­ pos felé , ahol az R—3. ü veglapjain csillan meg a d élu tán i nap. — De hiszen szabályozzák a Lókost — v e­ te k ellen. — A zt ugyan szab ályozhatják! C sak le­ gyen itt olyan víz, m int m ost húsz év e is, csáklyával h ú z h a tjá k vissza róla a híres g y áru k at! H át m érn ö k em b er az olyan, am e­ ly ik m ocsárra ép íti a g y árat?! A ztán lehiggadva fo ly ta tja: — H arm inc évig v oltam én pék a faluban, m ost h ó ru k k em b e r vagyok a d a ru k k ö rü l az R —3-ban, m egm ondom én m agának, m it k én e csinálnia a gyárnak. G y ártsa az új csem pét, ha m á r an n y ira a k a rjá k , a régi m eg álljon viasza a cserép k ály h ára. Úgy m ég m egélhetnének valahogy. — — Nem d ivat m á r a cserépkálya — e l­ lenkezek. — N em -e? — és m ost m ár kom olyan m érges a z öreg. — T u d ja m e n n y iért el le h et ad n i? H áro m ezerért is! Igaz? — fordul se­ gítségért az elegáns b a rn a öltönyben m el­ lénk álló ism erőshöz. — H áro m ért? Öte ze ré rt legalább! — tó d ít­ ja az, s m ég csak nem is á rn y a lt nosztalgiá­ val a h a n g jáb a n hozzáteszi: — Össze tu d ­ n á n a k még szedni néhány jó k ály h am e ste rt a kö rnyéken . . . Szendi Márta A tét Okokat, m agyarázatokat keresnek a b.-i term előszövetkezetben. Nem irigylésre m éltó a h iv atalát éppencsak elfoglalt el­ nök helyzete sem : hibádzik a számadásból több száz juh. Az elhullott jószág te te ­ me sem k erü lt m ind elő, m a is lelnek m ég egyet-egyet a határban. Perm etezés u tán szakadtak ki a gyors röptű tavaszi felhők, bőségesen áztatta a víz a földet. A dom boldalakról völgynek iram odott, v itte m agával a növényvédő szer m arad ék át is, az aljban meg piszkos színű tócsákba gyűjtötte. Ebből ivott a juh. Nyolc gyapjas bundájú azonmód k i is dűlt a nyájból — az esetet azonban senki sem jelentette. Most idézik fel csak a történ tek et, am ikor m ár összesűrűsödött a baj. Ez lenne h á t az állatpusztulás oka? A jószándék fo rd u lt volna visszájára? A m ajdani haszon érdekében alkalm azott növényvédő szer pusztított el meglevő é r­ téket? A kérdésre — beleértve az em ber fele­ lősségét, esetleges m ulasztását is — vizs­ gálat felel m ajd. Eddig csak egy a bizo­ nyos: ott, a dom bról leszaladó szennyes­ növényvédő szeres csurgalékvíz m ellett le­ helték ki p áráju k at az első bárányok. A szem tanúk pedig árta tla n képpel tárjá k 10 szét k a rju k a t: ki h itte volna? Ki gondol­ hatta, hogy a perm etlétől fordultak fel, s hogy ekkora lesz a baj? L áttam június végén tönkrefagyott k aj­ szibaracktáblát. Pontosabban, úgy nézett ki, m intha hajn alb an legalábbis lefagyott volna: összezsugorodtak a színüket vesz­ te tt levelek, tövükben pedig m egba rn ult az apró, m ajdani term és. — Jó t a k a rtu n k — m u tato tt ugyancsak „lelom bozódva” a közös gazdaság elnöke a m egperzselt táblára. — Az alkalm azott lom btrágya tavaly bevált, általában húsz százalékkal növeli a term ést. M aradt a tavalyi szerből, ezt használták m ost a permetezéshez. Im m ár tudjuk, hogy vég­ zetes volt ez a takarékosság. A vizsgá­ la tra elküldött m inta elem zésekor kide­ rült. hogy valam i kristályféle csapódott ki benne a tárolás alatt, és ilyenkor m ár haszonhajtás helyett k á rt okoz. Z.-ban néhány háztáji szőlőtábla tu la j­ donosa nem szüretelt. O tt guggolt a tőkéi m ellett G. is, rem énykedve vizsgálta a tö n k rete tt h ajtáso k at: h áth a épségben m arad t valam elyiken a fürtkezdem ény. Az egyre halványodó rem ény kihozta belőle az indulatos szavakat, nagy hangon szid­ ta a term előszövetkezetet és vezetőit. — Nem ügyelnek, a kicsire nem néz­ nek! Azt hiszik, hogy am i jó a m ellet­ tü n k levő búzatáblának, az használ a szőlőnek is. S ha m ár a vezetők elfelej­ tették kioktatni a m unkásokat, legalább a traktorosnak leh etett volna annyi esze, hogy m egnyalja az ujját. Ha megteszi, és fe lta rtja a levegőbe, rögtön tudja, hogy m erről fúj a szél. S ha a légáram lat a m ásik k u ltú rá ra viszi a növényvédő szert, akkor v ár a kezdéssel. Olyan túlzott len­ ne ez az igény? Én inkább azt hiszem, hogy ez a term észetes, úgy gondolom, ta n ítjá k is az óvó rendszabályok között. Legalább ennyi b ajt okoz a h atár képé­ hez és a falvak légteréhez im m ár szoro­ san hozzátartozó növényvédő helikopter, repülőgép is. Az elhibázott pillanat, a sietős vagy elkésett „kioldás” ; az időjá­ rási tényezők, elsősorban a szélviszonyok figyelm en kívül hagyása az oka, hogy sok helyen öklüket rázzák az em berek az ég alatt suhanó sárga gépm adarak felé. A fenti, igencsak közeli példákkal is készültem a Nógrád megyei Tanács szak­ felügyelőjéhez, a beszélgetés m égis a m a­ kákókkal kezdődött. Ugyanazon a regge­ len olvastunk m indketten e Jap án b an élő, torzszülött — végtagok nélkül a világra jö tt — m ajom fajtáról. A híradás m egrá­ zó, m iként az alapos és hosszú vizsgálat eredm ényei is, m iszerint a tudósok meg­ állapították: „Nem örökletes bajokról van szó, hanem az anyaállatok által a vem ­ hesség ideje alatt elfogyasztott, növény­ védő szerekkel gondosan kezelt gyümölcs­ táplálék okozza az elváltozásokat”. Elidőzve még egy kissé az inform áció­ n ál: Bepu m ajom parkjában im m ár három éve nem eteth etik hazulról hozott gy ü ­ mölccsel és zöldséggel a látogatók az ál­ latokat. Az eredm ény: sokkal több egész­ séges m ajom bébi lá tta meg azóta a n a p ­ világot. De hagyjuk a figyelm eztető m ajom ­ példát, Jap án b an m ár 1974-ben is h ú sz­ ezer olyan beteget ápoltak kórházakban, akik „a levegő, a víz és az élelem vegyi szennyeződéseitől ro k k an tak m eg”. Távoli esetek. Földrajzi értelem ben. S a következm ények nagyságát tek in tv e is tá ­ voliak. Ezért beszélhetünk m ég időben róla. G ondatlanság, felelőtlenség, helytelenül m egválasztott kem ikália, rossz alkalm azá­ si időpont — és a m akákók — után, il­ letve e tények ism eretében, hogyan is á l­ lunk a környezetvédelem m el a m ezőgaz­ daságban? K ollár József erdészeti, v ad á­ szati és term észetvédelm i szakfelügyelő m indenekelőtt így fogalm az: — A m ilyen ütem ben iparosodik a me­ zőgazdasági term elés, olyan m értékben nő a környezetvédelm i igény is. Kedvező lépések és m eglehetősen nagy foghíjak — így lehetne m inősíteni a m ai állapotokat. A m ezőgazdaságban dolgozó em ber érzi, hogy egészséges környezetben m unkálko­ dik, de sokat szenved a zajtól és komoly veszélyforrást jelent a vegyszerek alkal­ m azása. A sok-sok tennivalót a vezetők m agatartása, a nem egyszer előforduló kö­ zömbösség is jelzi. Ezért lá th a tju k még igen gyakran, hogy sem m ibe veszik az óvó rendszabályokat, s hogy csak egyet­ len példát m ondjak: az em berek puszta kézzel dolgoznak a m űtrágyával. Figye­ lem re m éltó ez az „apró” m ulasztás, h i­ szen ha a környezetvédelem ről — s ezen belül a term észetvédelem ről — beszélünk, m indenekelőtt az em berre gondolunk. Vé­ delm e pedig m egköveteli, hogy oktatni kell — kellene — a környezet- és term é­ szetvédelm et. Meg a gondosságot — m int előfeltételt. Egyhelyütt, példának okáért, a tavasszal a term előszövetkezet felg y ú jtatta a ná­ dast. Így: „felg y ú jta tta”. A gyufa lángja ugyanis parancsra, vezetői intézkedésre lobbant. A „pirom ániás” vezető a szó szo­ ros értelm ében v ett pillanatnyi érdekén (?) túl a lig h a . láto tt, a parancs kiadásán kívül nem is te tt sem m iféle megelőző in­ tézkedést. A következm ény: nem csak a nádas és élővilágának jelentős része lett a tűz m artaléka, hanem odaveszett a ter­ melőszövetkezet tu lajdonában levő, pénz és fáradságos m unka árán felnevelt, im ­ m ár leterm elésre váró nyárfás egy része is. A nádas helyett azonban em líthetnénk m agasra vágott tarló, kukoricaszár vagy m ás egyéb kényelm es felgyújtását is — az évszaknak megfelelően. A ztán mivégre, �k ap álh atták a fiatal fenyőcsem etét, az e r­ dészeti dolgozók u tán tö rö tt sörösüveget, konzervesdobozt, zacskókat tartalm azó szem éthegyek m arad tak . Eszembe ju tn a k a javakorabeli férfi szavai: — Am ikor, kérem , én gyakorló erdész voltam , még az újság p ap írt is elástuk, az erdésznek példát k ellett m utatni. P e d ig ... akkor m ég h atáro zat sem volt a környe­ zet és a term észet védelm ére. m ilyen céllal, azon kívül, hogy ném ileg m egkönnyíti a soron következő m u n k át a pusztasággá ég etett föld? B. S. fiatal erdész, nem régen k erü lt term előszövetkezetbe, ágazatvezetőnek: — A gyújtogatásról, beleértve a tarló ­ égetést is, nem tudok in dulat nélkül be­ szélni, m ert ez súlyos vétség a környeze­ tünk, a term észet re n d je ellen. Százával pusztulnak el az apróvadak, de a tűz ennél sokkal nagyobb k á rt is okoz. Meg­ ég egész sor apró élőlény, elpusztulnak a m ikroorganizm usok. E rre pedig m indre szükség van a talajban, a gyújtogatással végső soron a környezet biológiai egyensú­ ly át b o rítják fel. E rre nem gondolnak? E rre nem , m ert feledteti a m inél előb­ bi és m inél kényelm esebb szántás, vagy m ás m un k aak arat. A szándék persze csak becsülendő, h a számol a következm ények­ kel is. A m ezőgazdaságban dolgozó em berek kevésbé ism erik a szervezett term észetvédelm et, a parkokba, term észetvédelm i terü letek re job b ára az ip arban dolgozók járnak . Az előbbiek ezeket az értékeket m ég nem ism erték fel igazán. — Pedig ez előfeltétele annak, hogy becsülni tu d ják — fo ly tatja a gondolat­ sort K ollár József. — Sokat segíthetné­ nek ennek ism eretében a m egóvásban. Ez term észetesen nem csak a védett te­ rü lete k re vonatkozik, hanem m indenek­ előtt a közvetlen környezet igénye. A p­ róságnak tű n ik —, s eléggé sután is hang­ zik — a kívánalom : ne szem eteljünk! A zsáknak, az olajosflakonnak nem ott a helye, ahol felhasználták, ahol éppen a ta rta lm á t kiürítették . — A mezőgazdasági üzemek m ajorjai, telepei szerencsére m ár egészen m ás képet m utatn ak , m in t néhány évvel ezelőtt — hallom a N ógrád megyei erdészeti, v ad á­ szati és term észetvédelm i felügyelőtől. — Többnyire fásíto tták a környéket, rende­ zett és gondozott a telep, s valóban m un­ kahelyre, nem pedig lo m tárra vagy sze­ m éttelepre em lékeztet. Az országutak u tasai előtt valóban üde színfoltként suhan el a fák k aréja által ölelt telep, s a szemlélő önkéntelenül is kíváncsi rá : ki a gondos gazda. Meg is tu d h atja, o tt van m inden b ejárat előtt a jókora ra jzo lt-festett tábla, ra jta a tu la j­ donos nevével. M int m ondják, ez a rend prózai m agyarázata. M egjelent az utasítás a „cégtáblák” kihelyezéséről, ezt pedig sürgős tak arítás, parkosítás követte. Jó módszer, a nyilvánosságnak ereje van. C sakhogy.. . nem lehet környeze­ tü n k s a term észet m inden d arab k ájára „cégtáblát” akasztani. Egyébként is hiába ism ert a gazda, ha a tettes, a környezetszennyező kilétét jó­ tékony hom ály fedi. V. L. fiatalem ber, géplakatos egy term előszövetkezetben, m ellesleg pedig korán szeretett volna az idén szabadföldbe k iültethető p aradi­ csom palántát nevelni — sok m ás társával együtt éppen a környezetszennyezők se­ gítségével. Zsigulijával indult a B arát­ hegy alatti kőbányához, tápkockát helyet­ tesítő olajosflakonok százaiért. — Van ott rengeteg, teherautószám ra hordja oda valam elyik gazdaság. N ekünk meg igen prak tik u s holmi, csak levágjuk a te tejét és m á r ültethető is bele a p a­ lánta. Gondolom, a tettes géptelepét sem ér­ heti szó, nincsen szanaszét, kupacokban az olajosflakon. Nem is lehet, m ert az ide­ gennek árulkodik a cégtábla, k ita k a ríto t­ ták h á t szép csöndben az egészet a zöldbe. Nem csak teherautóval hord o tt szem ét éktelenkedik az u tak m entén, akad privát környezetszennyező is éppen elég. Zsákba kötve, szem élyautó csom agtartójában v án ­ dorol a szem ét az erdők alá meg az e r­ dei u tak ra , o tt sorjáznak m ég a roncs asztalsparheltek is. Az u ta k m ente, az erdők sok helyütt egy hatalm as zöld kuka. — Nem voltam rest, egyszer b eletú r­ tam egy ilyen házi szem étkupacba és m egtaláltam benne a tettes „névjegyét”, egy újságelőfizetési ű rlapot — m ondja a hivatásos term észetvédő. — F eljelentettem szabálysértés m iatt a tanácson, legköze­ lebb m ajd bizonyára m eggondolja, hogy hová szállítsa a hulladékot. Vagy körültekintőbb lesz, és kiveszi a szemétből a nyom ravezető „névjegyet”. Szem étügyben m ost m ár igazán csak egy példa. Term észetjáráson a C serháttal ism erkedtünk, s a pihenésre kiszem elt helyen igencsak alaposan m eg kellett nézni, hová telepedjünk. N éhány napja A term előszövetkezet elnöke biztatja a vadászm estert: szántsátok csak fel b á tra n a B ikarétet, vessetek be olyan terü letet, am ilyet csak akartok! A nagyvonalúság egyszerű m agyaráza­ ta : a B ikarét m ár évek óta m űveletlen, parlagon hever, gazon kívül nem terem sem m it. Így pedig lesz belőle vadföld, a téesz elveti a go n d ját; e p arlag terü let m iatt m ár nem érh eti szem rehányás. V. M. azt fontolgatja, hogy elm egy a M eredekbe, kiszedi a fák at, m egoldja a téli tüzelőgondját. Elvégre, övé volt az a föld a tagosítás előtt, m ost m eg a k u ty a sem néz rá, a senki földje. Parlag. A k ár­ csak Sz. I. valam ikori szőleje. Ism erős­ k ént kalauzolt egyszer szülőfalujában, az először ott járó m ásodik feleségének is akkor m u tatta be a tájat. Az asszonyka egyszer csak m egszólalt: azt m ondtad, erre volt a te szőlőd is, nézzük m eg! S az indítvány azonnal lem osta Sz. I. arcáról a régi találkozások öröm ét, erőszakosan helyébe tolakodott a ború. — Messze van, rossz az ú t is — vála­ szolta kom or arccal. Gyanítom , hogy az ellenvetést nem a kényelem szülte. Inkább az az igazság, hogy Sz. I. nehezen viselte volna el az egykor szebb időket m egért, m ára meg csak kórót, dudvát term ő, apróvadnak m enedéket nyú jtó szőlő viszontlátását. De parlagot term el-g y arap ít a term előszövetkezet is. A laposon vizenyős a föld, nehéz m űvelni — otthagyja. A m eredé­ lyen drága a gépek üzem eltetése, alacsony a term éshozam — in k áb b nem műveli. Talán túlságosan is könnyen m ondanak le egy-egy korántsem csekély érték ű föld­ területről, ezért is v ált szükségessé egyes jogszabályok m ódosítása. A földtörvényt 1978-ban szigorították, s többek között kem ény bírság v ár azokra, akik a term ő­ földet nem annak m inősége szerint hasz­ nálják. Szokás em legetni, hogy a term őföld „drága kincs”. R áadásul roham osan fogy: az utóbbi harm inc-egynéhány esztendő a la tt nyolcszázezer h ek tárra csökkent a m ezőgazdasági term őterület. Kell az ú t és a vasút, nagyot nyújtózkodtak a falvak és városok, jelentős nagyságú terü letet von ki a term elésből az iparosítás. Mindez elkerülhetetlen, ezért m ég n a ­ gyobb figyelem m el kell gazdálkodni a m aradékkal. A gyenge term őhelyi ad o tt­ ságú, rossz m inőségű földdel is, m ert azon többek között megél az erdő, am ely töb­ bek között e lta rtja a juhot. A m űvelés- 11 �ből kivonva, m agára hagyva azonban a parlag csak csúf sebhely. Ha a kiesett hasznot nem is számoljuk, akkor is randa ragya környezetünkön. A m ásra m ár nem alkalm as parlag még kiváló lehet erdőnek. A fásítás azonban korántsem egyszerű dolog. A m inap lezaj­ lott fásítási ankéton például kényszere­ detten állapították m eg: a csem eteellátás bizony nem b írná k i az erősebb k ritikát. E gyébként is, a m ár meglevő term előszö­ vetkezeti erdőknek sincsen hozzáérő „gaz­ d ája”, jobbik esetben rábízzák azokat a szakértelem szikráját sem ism erő em ber­ re. M ert erdészt nem m inden téesz al­ kalm azhat, de „legalább vigyáz rá valaki”. Az is tény, hogy a hivatásos állam i erdész élete sem felhőtlen. A m egyeszék­ helyre tartó autóbuszon elegyedtem szó­ ba M. J. kerületvezető erdésszel. Éppen húsz-egynéhány asszonyból állt a kísérete. Az évődésre — Jó lehet m agának, ennyi asszony k ö z ö tt! — keserűen m osolygott: — Kivételes eset, hiszen alig van m ár egy p ár m unkásom . Most szerencsére köl­ csönkaptam a M.-i Állam i Gazdaságtól egy brigádot, meg tudom kapálni velük a nagym ezői csemetét. — S holnap? — K atasztrofális lesz itt a helyzet! Nincsen vállalkozó bozótot irtani, padkát vágni, csem etét ültetni-ápolni. Ezen a dom bos terü leten pedig a gépre se nagyon lehet szá m ítan i.. . Term észetvédelm i vezetőt, őröket alk al­ m aznak; a fásítás, a védett fák p ó tlásá­ nak érdekében pedig olyan csem eteker­ tet létesítettek, ahol az egzotikum ok is m egtalálhatók. T alán ez az egy-két apró­ ság is elegendő ahhoz, hogy m egértsük a megyei tanács m ezőgazdasági osztályá­ n ak —, m in t term észetvédelm i h atóság­ nak — a vélem ényét: a vállalkozásért és a figyelem re m éltó m u n k áért elism erés il­ leti a hom okterenyeieket. Az inform áció első hallásra m eglepett: tudniillik, hogy van Nógrád m egyében egy term előszövetkezet, am elynek a szék­ házára bízvást k i lehet írn i: „Term észet­ védelmi m elléküzem ág”. A hom okterenyei Zagyvavölgye Mezőgazdasági T er­ m előszövetkezet ugyanis elvállalta, hogy ellátja a megye term észetvédem i terüle­ teinek a gondozását. Nem csekély a fel­ adat, hiszen a kis m egyék közé tartozó Nógrád büszkélkedhet a legtöbb védett területtel, szám szerint hetvenhéttel. Ja, kérem , így könnyű a term észetet védeni — hallom az ellenvetést. — Ez nyilván nyereségre megy, üzlet. Lehet benne valami, de abban is, hogy a környezetvédelem nek a legtöbb eset­ ben — az idézett példák is ezt bizonyít­ ják — csak elhatározás, jó szándék, gon­ dosság és nagyobb figyelem az ára. Ennyit pedig m egér az em ber. M ert ő a t é t . .. Kelemen Gábor Egy ember a reformkorból S okakat le p ett meg, hogy a szécsényi hely tö rtén eti m úzeum K u ­ binyi F erenc nevét v e tte fel, m e rt b á r valószínű, hogy tö rtén elm i ta ­ n u lm ányainkból m egőrződött valam i a refo rm k o r országos esem é­ nyeiről, alak jairó l, óm a m egyei vonatkozásokról m á r kevesebbet tu ­ dunk. (Pedig an n a k részletesebb ism erete könnyebbé teszi az o rszá­ gos vonulatok tisztább áttek in tését, b elátását is.) E nnek a k orszaknak volt megyei és országos szinten is kiem elkedő képviselője K ubinyi F erenc. Egyik m é lta tó ja — igen ta láló an — Jókai hőseihez h asonlí­ to tta őt, kiem elvén tö retlen politikai szellem ét, elvhűségét, áld o zat­ készségét, tudom ányos am bícióit és ere d m én y e it. Összetett jellem , m in t az a kor, am ely a teljes fizikai-szellem i k iá llá st igényelte leg­ jobbjaitól. A K ubinyi-család szinte kibogozhatatlan ágai, leszárm azo ttai kö­ zött az egyik vonu lat a régi N ógrád m egyében volt őshonos. K a ­ rancsság. Piliny, V idefalva jelzik birto k aik at, u rad a lm u k at. De volt még b irto k u k L iptó m egyében, P est várm egyében, a Tisza m elletti N agyréven stb. S ez m ég csak az egyik szerényke h a jtá s a h atalm as családfán. Ám m égsem tek in th e tő k arisz to k ratá n ak , in k áb b a jó m ó­ dú köznem esség, a „bene posessionati” so raib an kell k eresn ü n k őket. A család b an egyeseket álm élkodással vegyes csodálkozás v ett körül. M indig ak a d ta k közöttük ugyanis olyanok, a k ik tetteik k el m eg­ ütközést k eltettek környezetükben. K ubinyi S ánd o r jogi lexikográfus és b ibliográfus volt. K ubinyi P é te r h a th ató san és jelen tő s an y a g ia k ­ k al m űködött közre a Nem zeti M úzeum tám ogatásáb an . De u gyan­ ilyen csodabogárnak ta rto tta a fam ília a m á r em lített videfalvi (ma V idina, Losonccal egybeépülve, C sehszlovákiában) családtagot, K u b i­ nyi A n d rást is. M iért ez az ítélet? K árm á n József, az éppen losonci szárm azású író igen szem léletesen írja le a kor nem ességét, életszem léletét: „ . . . az a kis d ara b föld. am elyen lakik, az ő egész horizontja. N em tudja, mi tö rté n ik a fa lu já n k í v ü l . .. ez a la tt: egész világ, nem érte n ek egye­ bet, hanem legfeljebb a várm egyét, am elyben élnek. Sivatag, ü re s­ ség uralk o d ik az ily fejekben.” Ez ellen a tipikus nem esi élethelyzet ellen v étettek a felsorolt K ubinyiak is, a „norm álistó l” eltérő csele­ kedeteikkel, kedvtelésükkel. Ebből a környezetből em elkedik ki K ubinyi A n d rás is. Az 1326ban m egjelent első m egyei m onográfiában szám os helyen ta lálk o z­ h a tu n k a nevével, elsősorban ott, ahol M ocsáry A n tal a megyei n e­ vezetességekről, követhető p éldákról ír. B e m u tatja a több ezer d a ­ rabból álló pénzgyűjtem ényét, kőzet- és tengericsiga-gyűjtem ényét. am elyeket „szabad m egnézés v ég e tt” üvegezett szekrényekben h e­ lyezett el. D icsérőleg szól a több m int 5000 kötetes k ö n y v tá rá ró l is. am ely P rónay Lajos, B aloghy Lajos. S zentiványi M árk Szontagh Istv án k ö n y v tárai m ellett a legjelentősebbek közé tarto zik . M árpe­ dig M ocsáry ritk á n szokott dicsérni, a k ö n y v tá ra k a t elsősorban tu ­ dom ányos érté k ü k szerin t íté lte meg. „Rom ánok, utazások, víg és szom orú já ték o k ” nem k ö n y v tárak , m ert, ki tsu p á n tsak a m u la tsá ­ got keresi az olvasásban és nem a tu d o m án y t — az nagyon e lté ­ 12 veszti az igazi tz élt” hangzik m ár a refo rm k o r eszm evilágát felidéző nem es érték ítélete. Ez h át a családi környezet, ahol K ubinyi A n d rá s k ét lán y a és k ét fia: F eren c és Á goston nevelődik. N em is tű n ik é rth e te tle n n e k az sem. hogy e nem es ifjak nem a hagyom ányos életm ódot fo ly ta t­ ják. É letü k et nem a léha sem m ittevés, az ital, a k á rty a szab ja meg, h an em a tu d o m án y o k és a köz irá n ti m ély és e lp u sz títh a ta tla n v o n ­ zalom. S a tu d o m án y b an is m erő b en sz o k atlan t v álasztan ak . A te r­ m észettudom ányt. A k o rtá rsa k szám ára szin te h ih etetlen , hogy jó ­ m ódú m ag y ar nem es ifjú ab b an le lje öröm ét, hogy köveket p a ttin t le a hegyekben k alapácsával, m ad árto já so k at g y ű jt és rendszerez, növényeket h atáro z meg, fárasztó utazáso k ra indul, hogy ism ereteit g y arap ítsa. N em véletlen, hogy a korabeli közvélem ény m egoszlott a K u b in y iak m egítélésében. Volt, ak i nem esi h ó b o rtn ak ta rto tta Fe­ ren c és Á goston érdeklődését, m ondván, hogy Idővel m ajd kinövik ifjonti tévelygésüket, s lesznek, am ivé lenniök k ell; nagyokat evő­ ivó, jó k a t pipázó tá b la b írá k . M ások viszont, m in t a m á r em lített M o­ csáry is, várak o zással fo rd u ltak a fiúk felé, jelen tő s te tte k re ta rtv á n képesnek őket: „két jól n evelt fija ib a n F eren tzb en és Á gostonban van s lehet rem énysége, hogy ezek is jó szülőiknek nyom dokit fog­ já k k ö v etn i’' — írja az utóbbi egyhelyütt, K ubinyi A n d rás kapcsán. F erenc nev eltetése is rendhagyó volt. Első n evelője R agyóczy J á ­ nos, a jén ai egyetem en frissen végzett p apjelölt, aki szigorúságával, közvetlenségével az érté k ek helyes m egítélésére n ev elte őt. Z ipser A ndrás pedig bevezette a term észettu d o m án y o k titk aib a , egész é le ­ té re m eghatározva érdeklődését. K ésőbb pedig jó b ará tság b a k erü lt a nógrádi szárm azású P etényi S alam onnal, öccse d iá k társáv al, aki m aga is a m ag y ar term észetism eret, elsősorban az ornitológia kiváló m űvelője lett. És so ro lh atju k tovább a döntő m o tív u m o k at: a besz­ terceb án y ai iskolai éveket, a debreceni híres k ollégium ban eltö ltö tt esztendőket, a hosszú utazásokat. Ez volt te h á t a kezdet s az alap. am it K ubinyi F erenc in d u lá s­ k én t k apott. Igény a term észet m egism erésére, szám talan titk á n a k m egfejtésére, m inden lehetséges ad a t összegyűjtésére. U gyanakkor elkötelezettség a haza, a haladás, a fejlődés ügye m ellett. M ert a k ettő összefüggött. K ubinyi soha nem öncélúan fogta fel a tudom ányt, han em azt nézte, hogyan, m ennyiben tu d vele segíteni h azáján ak „Édes hazám díszét em elni m indig k ív á n ta m ” — írja egyhelyütt. s ehhez a gondolathoz é lete végéig hű m arad t. É letp ály áján ak szakaszait párh u zam o san lehet vizsgálni, de el­ v álasztan i nem . Ő a haza jo b b ításán fáradozik ak kor, am ik o r 1832ben a sa já t költségén v é g re h a jtja K isterenyén az első m agyarországi őskori ásatá st, m egm entve így egy jelentős bronzkori lelőhelyet. S ugyanez a szándék vezeti a k k o r is, am ik o r a reform kori országgyű­ léseken háro m ízben is képviselve N ógrád megyét, m egragad m in ­ den alk alm at a cselekvésre, lib erális nézeteinek k ifejtésére. T ám o­ g atja az iro d alm at, tá m o g atja a honi ip art. A m egye m ásodik posztó­ m a n u fa k tú rájá n ak , a b alassag y arm ati R abdolgoztató In tézetn ek é p p ­ úgy az egyik létreh o zó ja és vezetője, m int a m a g y ar nyelv ügyét tá ­ m ogatni k ívánó N ógrádi N em zeti Intézetnek, am ely n ek 1831-től a la ­ pító tag ja, s o lyan liberális nem esekkel küzd itt együtt, m int K acs­ kovics K ároly, H uszár József, S ré te r János. (F o ly ta tá s a 22. o ld alo n ) �B anos Ján o s A vasból-jegenyefák A vasból-jegenyefák: toronydaruk a napfény rácsaiban építik napjaim vasbeton dobozát napra napot Keletre s Nyugatra kémlelő ablakokkal ziháló s csöndes lélegzetvételeimmel Dolgoznak szüntelen: reflektorfényükkel széttörik az éjszaka azbeszt lemezét szét álmom tengermély egét is Pedig álmodok mennyegzőt! Tulipánokkal hímzett szobámban megkísérlem a táncot forgok mint helikopter-propeller gyorsan egyre gyorsabban — fiam at veszem tenyeremre — égő parazsat — cirógattatom a széllel mi föltámad körülöttem beleborzonganak a fák megremegnek a toronyházak mint riadt állatok menekülés előtt s tenyeremen fiammal vérem parázsló csillagával fölperzselem a körémsereglő knfár országot hol géppisztolyos m adarak csiripelnek a nyárról rakétás angyalok őrzik a betlehemi jászolt s könnyeznek érte neutronbombát Ez az én mennyegzőm ez a lakodalmas álom : széttáncolni az éjszakát de rám kattintják a rakétás angyalok s napjaim vasbeton dobozát rakják egymásra m int kockát gyerekkezek rakják hogy az Eiffel-torony már beleszédül s az álom mint ívhegesztő fénye megvakít csak Hát dübörgök robajlok homlokom tenger csapódik falak betonjához: nem lehet, hogy magamra cellásodjak nem lehet, hogy magára betonozza az ember az Időt hogy — mint a visszaszámlálás nullájakor — röpítse m agát a pusztulásba Jaj én rúgkapáló szívem Jaj én rúgkapáló szívem idegek áram aiba őszült bölcsőm — rühes szeretőm: az éjszaka csalt meg velem érted — bírod-e még meddig bírod a kínok mocskát amiben fekszem? Ó te száj te nyomorú szavaimmal megkorbácsoltatott! Te is ezt a kéjencet vonaglod ezt a stroncium-lánggal élvező Időt? Földelnélek el némasággal a csönd fagyos rögeit szakítanám rád de megveretett engem az az Isten az az opportunista bitang kopjafás bénasággal Mert kifaragta m ert nekem újra kifaragta vérem medrébe süllyesztette a lárva-szöges koporsót: a gyermeket a gyerekünket a kéthónapos sejt-didergést fagyasztotta belé A ntarktisznak! Mert minket m ár nem az Isten: kiszámolt fillérek jegei törik be koponyánkat ideges áramok szurkálnak merevvé radioaktív sugarak botoznak halálra! Ó húszadik század; világ kolonca szégyene az ész diadalmának: motyog a lét tejfeles szájjal 13 �K u n sz a b ó F e re n c Tavasszal visszatérnek a fecskék lányfürgén lépdelt a hegyoldal fakóbarna mohával lepett szik­ A lái között. Mosástól seszínűre fakult, vastag szoknya volt rajta, meg katonazubbonyból szabott ujjas mellény; a fején égszínkék delinkendő. Égszínkék volt a kendője, égszín a szeme. A férfi sziklahasadékban feküdt. S iltes sa p k á ja fo rd ítv a ü lt a fején, a rc a szü rk e v olt a portól, de m ég in k á b b a fárad tság tó l. H átra h ú zó d h ato tt volna, hiszen p á r m é te rre kezdődött az erdőszél sű rű aljnövényzete, de n em v olt kedve: d é ltá jt jó erősen tű zö tt id e a nap, a kövek felm elegedtek. Összeakadt a tek in tetü k . A lán y lépései m eglassúbbodtak. — Jó napot — m ondta a férfi, és felült. Z ubbonya sz ak ad ását o r­ m ó tlan öltések ta rto ttá k össze. — A djonisten — felelte a lány. N ézték egym ást. A ztán a k islány m eglendítette a kezében levő k é t n agy v ö dröt: — V ízért m egyek. T izenhat éves lehetett. A m az felállt, h e ly re rá n g a tta m agán a ru h á t: — Segítek. — E lbírom én! A m az elm osolyodott, s le lép e tt az ösvényre: — N em is azért, de látod, szom jas vagyok, és nem ta lá lta m v i­ zet. — N yúlt az egyik vödörért. A lán y az edény fülét nézte, a m it m ost k etten fogtak: a férfi fö ld b arn a kezén friss sebfo rra d á s látszott. — H át, ha szom jas . . . Az ösvény m ih a m a r k ifo rd u lt a lá b u k alól. m eredeken fu to tt a hegynek. Ők to v áb b m entek, lefelé a szurdokban. A férfi nehezen lépdelt, fo jto ttan lihegett. A lá n y fellib b en t egy m agasab b sziklára. M egállt, m ég a kezét is h á tra n y ú jto tta egy p illan a tra , d e visszah ú zta riad tan . A m az föllépett m ellé, b eh o rp ad t k é t arccal, de a b ajusza a la tt m osoly húzódott: — Tifelétek télire is ittmaradnak a fecskék? A k islány szem e n ag y ra n ő tt: — Már hogy maradnának! — N em ? Pedig ahogy a z előbb jö ttél lefelé az oldalban, azt h it­ tem , h o g y . . . A lány leugrott a szikláról, odafutott a kis medencéhez, s buz­ gón merítette a vizet, mikor a férfi odaért. — Ez az A lsóforrás, itte n — m ondta, de csak egy p illa n a tra n é­ zett föl. A férfi is letérdelt, az edényt a lá b u k ta tta a víznek: — De szép kendőd van. I. A lán y m ozdulatai m eglassúdtak, szeme k ék je to m p áb b le tt: — É d e s a p á m ... az küldte. Egy b a jtá rsa hozta el a b icsk át öcsém ­ nek, a g yűrűt an y á m n a k — nekem m eg a kendőt. V isszajutottak az ösvényre. A felhők töm örültek, a szél csen d e­ sed ett: perceken belül esni fog. Az őszi esőnek nincs színe, nincs ize, csak csontrepesztő hidege. A lán y le té rt az ösvényről. A férfi m egállt: — E rre la k to k ? A m az m egfordult, visszalépdelt. A nagy vödör egészen ferd ére h ú zta kicsi alak já t. N yúlt a m ásik edényért. S a k k o r a víz tü k réb e n m eg p illan to tta a kato n a szürke, fek ete­ barázd ás arcát. — Ha nem veti m e g . . . Fűtözzön egy kicsit nálunk. A konyha kicsi volt. A nem m esterkéz b ark ácso lta asztal, négy konyhaszék, a vizeslóca, m eg a falitűzhely egészen m egtöltötte. A szobaajtó ny itv a volt. hogy az is átm elegedjen éjszak ára. A k ato n án ak m á r evés közben m ajd le ra g ad t a szeme, a tag jai meg úgy zsibongtak, m in th a cserben a k a rn á k hagyni. M egtörölte a bicskáját, b ec sa ttan to tta : — H át. Nagy n é n i! K öszönöm a sz ív e slá tá st! Felállt. A m u n k átó l alázatos h átú v á görnyesztett asszony elfo rd u lt a tű z­ től: — C sak n e m a k a r elm enni?! — M uszáj. — B ele ilyen estébe-időbe? A kislány m o zdulatlanul ült az asztal túlsó végén. A d eszkalap m ögül jóform án a hegyes kis orra. a szem e látszott ki, m eg a kendő. M ellette kisöccse nézte az idegen bácsit. Az asszony e lé rte tte a k ato n a p illa n tá sá t: — G y u rik a ! 'Feküdj le! Rozikám , láss utána! S m ikor b ehúzta u tá n u k a szobaajtót, m egfordult: — Istenem , gondolom én azt. — C sak b a jt hoznék m ag u k ra is. 14 — Nézze, éjszak a eg yáltalán. Esik az eső, a falu egy óra já rá sra , az u ta k sárosak. F eh ér G áb o r úgy érezte, m occanni sem b ír: — De itt n e m . . . id eb en t nem . Úgy láttam , v an istálló. N agyné k ét pokrócot, m eg su b á t hozott ki a kam orából. N yúlt a v ih a rlám p á ért, d e a k ato n a m eg érin tette a v állát: — A zt ne. M ár egészen világos volt, m ikor feléb red t. A széna m inden moz­ d u la tra ropogott, friss m ezőillatok, n y árillato k , n yugalom illatok száll­ ta k belőle; a suba még őrizte az egykori b árán y o k s z a g á t ... N agyot nyújtózott, ásított, m ég nyögött is. A z eső k ita rtó b ágyadtsággal v e rte a cserepeket. N éha kósza szélfu v allato k csap tak be a réseken. K ét kezét b eh ú zta a b u n d a a lá: h allg atta az ősz szöszm ötölését. Az á rta tla n ősz á rta tla n szö szm ö tö lését. . . Elálm osodott ú jra — de a k k o r h irte le n led o b ta m agáról a ta k a r ó t: E bben a ta n y áb a n úgy m egszoríthatják, hogy n y ik k an n i sem tud! F elállt, k in ézett a szellőzőn. K is udvar, ólakkal, p á r gyüm ölcs­ fával. A v era n d a oszlopaira a futórózsa indái kan y aro g n ak . B alkéz felé az ösvény, ahol te g n ap a vízzel bejöttek. Jo b b ra lejtős tisztás, k o n y h ak erttel, azon tú l legelő. M ásik vége a p ad lásn a k tu lajd o n k ép p en nem volt, csak b elü lrő l látszo tt úgy: az istálló t a m ered ek hegyoldalba v ágták. K ét csapó­ a jtó t fed ezett föl. Az egyik a szab ad b a nyílt, az erdőszéltől k aré jb an idenyúló cserbokrok közé. A m ásik at nem tu d ta k in y itn i. A m onnan z á rtá k le, nyilván. E gyszerre z a jt hallott. V alaki le n t o d atám aszto tta a lé trá t a fel­ járóhoz. H átra n y ú lt, a farzsebéhez. Rozika volt. F okonként k u k k a n to tta á t a padlást, m íg észrev ette a h á tu l gug­ goló fiú t: — S zén áért jöttem . Jó estét! — E stét?! Jól k ia lu d ta m a napszám ot! G áb o r állt a placcon, kicsit szétv etett láb b al, s d óznija u tá n m a­ ta to tt a zsebeiben: — T e, Rozika! M iért nem csináltok etető rácso t? — H ogyne!’ A zt m ég úgy se érn é m el, m int a jászlat. — Á! A m ennyezeten rést kell vágni, s egyenest o n n an legórni a szénát. Rozika ö sszeh ajto tta a ham vast, fölnézett a p ad lásra, m ajd a fiúra, végül v alah o v á a falra: — H ogyisne — m o n d ta meggyőződés nélkül. M ost m in th a n em is v o ln a szak ad t a zubbonya en n e k a férfin ak . Az arc a sem kőkem ény, a szem ében m eg nyugalom . A kislány le h a jt ott fejjel m en t az a jtó felé: — É desanyám azt m ondta, jö jjö n be, ha felébred. G ábor in d u lt, d e m en téb en még észrev ett egy tö rö tt villanyelet. Rozika elm élázva k an a la zta a p ap rik á sk ru m p lit: — É desanyám . C sinálni k én e a jászoly fölé rácsot, a pad lásb a m eg n y ílást vágni. — M it beszélsz?! — A k k o r csak le k é n e szórni a szén át a rácsba. — Mi nem já r az eszedben! — m ondta az an y ja, kis m entege­ tőző hangsúllyal a v en d ég felé. V acsora u tá n G áb o r végre m eg találta a dózniját. M iért ne tö r­ té n h etn e m eg a csoda, hogy illatos V irginiával v an tele?! H a m á r ez a kislány, meg ez a ta n y a e l ék ev ered ett. — D ohányzik? — k érd e zte Nagy néni. — Rozikám , a ru h á slá d á ­ ban, tudod! A k islán y gázálarcto k o t hozott, töm ve finánccsalogatóval. G áb o r h atalm as fü stö t fú jt: — M ifelénk úgy szokták azt a r á c s o t. . . — M erre esik az a m ifelénk? — N agyon messze, Nagy néni. M ost messzebb, m in t a világ v é­ ge. A N yírségen. M ásnap a z tá n m á r igazán reggel ébredt! Még alig szü rk ü lt. Fé l­ álom ban kicsit m orfondírozott, hogy hol is v an ő most, d e az tá n el­ ju to tt tu d a tá ig az eső tü relm es szöszm ötölése. L em ent az istállóba. K idobta a trág y á t a k ét teh én alól, m egal­ m ozott. A ztán lep u co lta a jószágokat. De előbb hozott n ek ik szénát, hogy tü relm esen állják . M ire N agy n én i m egjelent a s a jtá rra l, m inden ren d b en volt. F riss te je t reggeliztek bundásgom bóccal, u tá n a G áb o r kim ent, a farak á sb an rá a k a d t egy száraz m eggyfadorongra. K eresve sem leh et­ n e jo b b a t találn i. A fészerben ta lá lt vonókést. Még n em k észü lt el egészen a nyéllel, m ik o r az égen szakadozni k ezd tek a felhők; a szél föl tám adt, v itte őket. M ár csak n éh a szem e­ te lt egy-egy csepp eső, m utatóba. M u tatta, hogy k ifelé á ll a szek ere rú d ja : d e m erre? — A v ak v ilág b a nem m ehet — m ondta a gazdasszony az eb éd ­ nél. — Nézze, nem tudom , mi a gondolata, d e en n i-in n i v an m it, h ál­ isten. M egvárná itt, a m íg . . . A ddig úgyse m ehet haza. Rozika le nem v ette a szem ét a fiúról: — A b áty ám ! M aga a b áty án k ! — buggyant ki belőle h irtelen a z izgalom. — M ost m aga itt a v ad ő r: m entesítése v an! �— Igaz! ö rü lt m eg N agy néni. — R ozinknak igaza v an ! A fő­ erdész m á r úgyis elm enekült, a többi v ad ő r meg m if a jtá n k , szegény­ em b er 11. V ajon a z elm últ időben sose lá to tt tö rt villanyelet, k im a rju lt k a ­ p u t? N yilván láto tt, tu c atjáv a l. Csak nem sz ú rt szem et. A h áb o rú az háború. O tt valahogy a k k o r van helyén egy kerítés, ha a földön fek ­ szik . . . De érdekes, m égis: k u ty á t se lá to tt? H a m ost visszagondol, egy etlen re se tud em lékezni — itt meg ez a kis pulikeverék, ez úgy ugrándozik, fickándozik, ria sz tja a gallycsom óra telepedő v erebeket, hogy leh etetlen nem észrevenni! B e ü tö tte 'a b a ltá t a favágítóba, leguggolt, elővette a d ó zn iját: — Töb b sin c s! — G ábor bácsi! G ábo r bácsi! — hangzott ek k o r v alah o n n an G y u rk a h angja. F ölállt, k isiete tt a tisztásra, ahol az ép ü letek nem fo g ják úgy el, nem te k erik meg a hangot. A tetőről kiabált. Rozika m á r a rra futott. A kisfiú egy fatörzs m ögött lap u lt, s rém ü lten te k in tg e te tt felé­ jü k , m eg föl, a sziklák közé. G ábor csak ak k o r v e tte észre a rev o l­ v ert ta rtó kezet, m ikor G y u rk a m ellé é rt. A fegyver fö lö tt elv ad u lt szőke h a j; a sovány arcot a fárad tság , éhség és félelem fo rg a tta ki em beri m ivoltából. G ábor lenyom ta R ozikát a fa m ögé: — E m ber! Mi nem b án tu n k ! Jó b a rá t! A rev o lver dörren t, forgácsot vágott ki a fából, G ábor m u to g ato tt a k ét gyereknek, hogy kússzanak vissza. M i­ kor azo n b an m ozdultak, k ét lövés siv íto tt ism ét. — Ez tisz tá ra m eg­ ő rü lt! — a k a rta m ondani a férfi, de ak k o r jellegzetes csetten ést h a l­ lott, s u g ro tt rögtön. M ielőtt a z a m ásik új tá r a t te n n e be. G ábor! — sikoltott m ögötte Rozika, s fu to tt u tá n a. De a férfi a k k o r m á r az idegenen hasalt, a feg y v ert k ic sav a rta a kezéből: — E m ber! Őr ü lt vagy! Mi nem b án tu n k ! Az idegen felem elte k ét öklét. — N em m a g y a r― su tto g ta Rozika. — N em é r t m agyarul. G áb o r le térd elt eléje, elővette a dó zn iját: — Cselovek. Men cs — szedte össze a fronton szerzett n y e lv tu ­ dását. — Mi b ará t. H ír iszt fra jn d . F rid e . R ozum is? A csík o sruhájú leengedte az egyik kezét. G y u rk a előreszaladt, a k ét fiatal meg az idegennek seg ített le­ jönni a m eredélyen. Az ösvénynél G ábor a h á tá ra vette. — N agyisten! — m ondta Nagy néni. — Ilyen is lehetséges? G áb o r le te tte a p ehelykönnyű idegent egy székre, és odaszólt a lá n y n ak : — M eleg vizet hozzál. L etérd elt az idegen lábához, felnézett, kérdőleg. Az bólintott. A k ­ k o r leszedte a kézzel tö rt fa á g a k a t a beteg lábról. Ó v ato san h ú zta föl a csíkos nadrág" szárát. A b o k ája v o lt dagadt. V égigtapogatta a zúzott lábszárcsontot, sem m i. A ztán le é rt a bo­ kához: a beteg felszisszent. P ró b á lta k ö rb efo rg atn i a lá b fejet. K ifelé n em h ajlo tt. F elállt, sodort k é t cig arettát, egyiket az idegen sz ájá b a dugta. Az slu k k o t slu k k u tá n engedett. Fölnézett, szőrös arc án szin te egybe­ fo ly tak a könnycseppek. Bólintott. — M enjetek a rré b b — m o n d ta G ábor a k ét gyereknek. — F ájn i fog neki. L eü lt a földre, a beteg lá b a t ölbe v ette, s fin o m érin tések k el, fi­ gyelő u jja k k a l ta p o g atta végig a lá b fejet, a b o k á t. . . az idegen h ir ­ telen nagyot ü v ö ltö tt; G ábor n ev etett, felállt, és m eg tö rö lte a hom lo­ k á t: — M ost m eleg v izet neki. A ztán m ajd ecetes k o rp át. V acsora u tá n a n y a m eg lán y a összenéztek. — A su fn ib a — m o n d ta Rozika. G áb o r m á r tu d ta, m iről v a n szó. A szénapadláson a m ásik csapó­ ajtó, am i nem nyílt, egy fö ld b ev ájt k a m rá t ta k a rt. Hosszú szak állas fia ta le m b e r ü lt ott, m aga a lá hú zo tt láb ak k al, té rd é n nagy könyv, hom loka im aszíjjal á tk ö tv e — de csak a sz ája m ozgott, h an g o t nem ad o tt. M ariska n én i n a p já b a n egyszer te tt b e n ek i vizet, élelm et, a m it a fiú h álás m eg h ajlással fogadott. L ent a falu b an v o lta k sza tó ­ csok. de a sá rg a csillag elől v alah o v á elm enekültek. T am ás nem rég v ető d ö tt haza, de lá th ató lag n em egészen tiszta az agya. É jjel elállt az eső, h a jn a lb a n erőset fagyott. G yöngyházfényű fe ­ h érb e öltözött a táj, a z égen egym ást űzték a ko m o rk ék felhők, a la t­ tu k b esü tö tt a reggeli n ap — a hegycsúcsok felv illan tak , fe h é r lá n g ­ gal lobogtak. G áb o r a fészer a la tt b arkácsolt. Az istálló felől egyszerre csak csosszanó lé p tek e t h allo tt. A z idegen volt. K ezet n y ú jto tt. — G u t m o rg en — m ondta. G áb o r le te tte a vonókést: — N ém et vagy? Tu t á jcs? A n n ak e lb o ru lt a z arc a : — Ne! N ein! — Jó l van, no — m o n d ta a fiú békítőleg. Az idegen v aló b an m egnyugodott, le ü lt egy szekéroldalra. — H en k — m u to g ato tt m agára. — Ich bin H enk! — G ábor. Én G ábor! — G áb o r — ism ételte a m ásik. C ig arettát csav artak . — N ed erlan d — m ondta aztán H enk. — F ersteh st d u? A m szter­ dam , A n tw erp en . — A há! — d e rü lt föl G ábor. — La M anche-csatorna! — Ja -ja ! — ö rü lt a m ásik. — E nglisch C hann el. A ztán k ét u jja l m egfogta m ag án a csalánszövet r u h á t: — K ontzlager. G áb o r b ó lin to tt: — Tu bisz jude. H enk n em et in te tt. — K om m uniszt vagy. — N on-no! M ensch. Ich bin M ensch. F ersteh st d u ? A sim ple m a n! S a félig szívott c ig arettát h irte le n düh v el csap ta le a földre, ép lá b áv a l rá tip o rt. G áb o r n y u g tató lag fogta m eg a v á llá t: — Jó l v an , p ajtás. G yere, m e n jü n k be. Esszen. A d tak neki civil ru h á t. M ert igaz, hogy n ap p a l n em m u tatk o zh at, a k á rcsa k T am ás, d eh át ez a csíkos ru h a m égsem em b erre váló. G á­ bor k ézzel-lábbal elm agyarázta, m i a helyzet. A p ad láso n m egm u­ ta tta a v észk ijárato t. H enk bólogatott, m ik o r az o n b an G áb o r in d u lt le a lé trán , a ho llan d m e g érin te tte a v állát, és m u ta tta az ü res tö l­ té n y tá ra t. G áb o r m egnézte a fegyvert: — Szerencséd van, p ajtás! A z enyém is F rom m er. H áro m ta rta lé k tá ra v o lt; k ettő t átad o tt. III. Az etető rács tű rh ető s le tt. Igaz, a ly u k a k at kicsit keserves volt k ifú rn i, de a b o rd ák m in d pászo ltak le n t is, fen t is. G áb o r k én y el­ m esen sz étv e tette a láb át, és a d átu m o t k ezd te vésni k ét k ic irk a l­ m azo tt ak áclev él közé: A nno 1944. XII. Itt m eg ak ad t: h án y a d ik a v a n m a? F ö lnézett a falra. H áta m ögött könnyű lé p tek e t h allo tt, o d ak érd ezett: — H án y ad ik a v an m ám a? — T izennyolcadika, p a jtá s! — v álaszolt egy idegen férfih an g . F elp a tta n t. H áro m k ato n a á llt ott, n y ak u k on á tv e te tt karab ély o k k al. — Jó m u n k á t! — L ép ett előre az egyik, sa p k á ja alól h u llám o k ­ b an kibuggyanó gesztenyeszín h ajjal. 15 �— Köszönöm, az van. — N yírségi? — kérd ezte a b arn a h ajú . G ábor m eghökkent: — Én?! A ztán kapcsolt, gyorsan : persze, a kiejtése! — N yírségi — m ondta elszántan. A h árom k ato n a beszélt, holm i ita l vízről, m elegedésről, ő m eg bólogatott, in v itá lta őket a konyhába, de a z esze egyre csak azon já r t: h á t persze! I tt m indenki palócosan beszél, ő m eg ízes tiszá n ­ tú li tájszólásban! V agyis: fuccs a kényelm es rejtőzködésnek. K örülvizsgálta a h á rm a t: rendesen öltözöttek, tiszták. Sová­ nyak, de nem kiéhezettek. N em is tú l fá ra d ta k — ezek n em szökevé­ nyek!. . . F egyverét m in d h á ro m a vizeslóca végéhez tá m aszto tta — azaz, könnyelm űek. De ra jta lá tjá k , hogy szökevény! — Hozok egy kis n ara p n iv aló t — m ondta, s k ifo rd u lt a v e ra n ­ d ára. Esetleg eszük ágában sincs őt elvinni. De esetleg igen. K iv ette a F rom m ert, s egy lépéssel ú jra b en t v o lt a konyhában. — Ne m arhásk odj, b ajtárs! — m o n d ta a h u llám o sh ajú . A vizeslóca végénél csak k ét fegyver. B enézett a n y ito tt szobaajtó n. N em lá tta , csak tu d ta, hogy a h a rm a d ik k ara b ély csöve o n n an ásít rá. E ldobta a fegyvert, felem elte a k e z é t: — Igen, szökevény vagyok. — El v an b oronálva — m o n d ta a szőke h arm ad ik , s elő jö tt a szobából. F egyverét a m ásik k ettő m ellé tám asztotta, s ő is felem elte a k e­ zét, tré fá sa n : — Szökevény a negyvennégyes ro sseb b a k ák tó l! A ztán egy csom ag L eventét cibált elő. G ábor csak állt. — F eh ér G ábor! — szólt a k k o r a b arn a h ajú . — H át n em em lék ­ szel? M ásodik egyesített gyorsdandár! A V ereckei hágó elő tt te fe­ dezted g éppuskával a századunkat! — F orgács . . . Forgács G éza! Te vagy az?! Ö sszeölelkeztek. A v e ra n d á n egyszerre szapora lép tek c sattan ta k , s G y u rk a b u ­ k o tt be az ajtó n : — G áb o r bácsi! B újjon el! H árom f e g y v e re s ... E kkor v e tte észre az idegeneket. — Jó l van, G y u rik a m ondta G ábor. — M ajd m egyek, segítek b eh ordani a fát. A gyerek elm ent, Forgács le ü lt vissza: — Idefigyelj, F eh ér G ábor! H a m á r így összetalálkoztunk, te r ­ v ü n k volna veled. V an egy géppuskánk . . . V acsoránál G áb o r többször is tá to tta a sz ájá t, hogy a h áziak n ak elm ondja a helyzetet, de nem b írt belekezdeni. — Na, m ajd, h a rá ­ g yújtok! — gondolta. A ztán k ifú jta az első füstö t; és a k k o r tétova lépések k o ccan tak a v eran d án . R iadtan n éztek össze. — M int a b ú ­ csú ban — gondolta a férfi. — P ontosan úgy já rk á ln a k itt újab b an . A k itá rt a jtó b an alacsony, ősz h ajú em b er állt. M ariska néni felsikbltott, h á n y ta m ag ára a keresztet. R ozika k itá g u lt szem ekkel, h o ltra d erm ed ten bám ult. C sak G y u rk a u g ro tt föl: — Édesapám ! O daszaladt, átö lelte a láb át. Az em b er felem elte a kezét, kis darabig, úgy ta rto tta , m in th a tűnődne, s csak a z tá n te tte r á a gyerek fejére. B eljebb lépett, bezárta az ajtót. G ábor felállt: — Isten hozta a házigazdát! N agy B álint ism ét v á rt egy kicsit felem elt kezével, csak aztán fo g adta az üdvözlést. U tána odam ent a tűzhelyhez, k ét k a rjá t fölé­ ta rto tta . — Időváltozás lesz — szólalt meg végre. — N agyon időváltozás lesz. F ején h asad ta n fityegett egy fülessapka, n a d rá g ja szárából csö­ pögni kezdett a víz. É jszaka m egérkezett az első igazi téli vihar. R ázta a p adlást, la ­ z íto tta a cserepeket, itt-o tt m egroppantotta. G áb o r h a n y a tt feküdt, n y ito tt szem m el, k ét keze a feje a la tt: A z oroszok elh ag y ták P ász­ tó t, az országutakon ak a szto ttak lógnak az ep erfák ró l, n y ak u k b an tá b la : Így já r m inden áru ló ! H enk elm ent a három k ato n áv al. És ő ?_ M erre tek ered je n ? . . . S okára csendesedett a szél. B iztosan m egindult a hó. De a rra sem v olt kedve, hogy felálljon, megnézze. Úgy érezte, p á r percet se szunnyadt, m ikor valam i neszre riadt. P itym allott. A p adlás u d v a rra néző végéhez m ent. A favágító m ellett csendőr ő rm ester állt, két beosztottja vezette hozzá a h á tra k ö ­ tö tt kezű N agy B álintot. — K ato n a vagy?! — k érdezte a z őrm ester. — Igenis! — Szöktél?! — Igenis . . . — A társaid !? 16 N agy B álin t nézte a fényes csizm aszárat, s e rő lte tte az agyát, m e rt jó l tu d ta : a k á r az erdészetnél, a k á r k ato n áék n ál, m indig illem ­ tu d ó a n kell válaszolni, k iv áltk ép p , h a ép p e n tegezik a z em b ert — d e e rre n em tu d o tt m it m ondani. M egvonta h á t a v állát. A z egyik csen d ő r m eglökte: — N em hallod, hogy k érd e z az ő rm ester ú r?! N agy B álint, vizsgázott v ad ő r, tizennyolc hón ap i fro n tszo lg álat­ tal, h áro m k itü n tetéssel, k é t k isk o rú gyerm ekkel és egy h a lá lh írre l — m a jd n em elv esztette az egyensúlyát. F él lá b á t ösztönösen előretette, d e csak azért, hogy g y o rsab b an felegyenesedhessen és újb ó l összete­ hesse sa rk á t a friss, p u h a ta p in tá sú hóban. — K olom eánál — nyögte végül. — O tt m a ra d t az egész szakasz, a h arm a d ik ro h am b an . . . — Még gúnyolódsz! — ü v ö ltö tt föl h irte len a z őrm ester. A házból ek k o r ro h a n t ki M ariska néni: — D rága tiszt u rak ! A ran y o s-jó tiszt u rak ! — sik olto tta rekedt, v aló szín ű tlen ü l m agas hangon. — M indig im ádkozni fogok m ag u k ért! O d aért az őrm esterhez, té rd re h u llo tt e lő tte ; átölelte, csókolta a csizm aszárát. A z ő rm ester elhúzódott, s in te tt a táv o lab b álló k é t csen d ő rn ek : — G y ú jtsá to k fel a ta n y át. Itt nem lesz p artizánfészek! E k k o r R osenkopf T am ás, ak i h etek ig hang, n y ik k an ás n élk ü l ü lt a su fniban, felü v ö ltö tt eszelősen: — Éloi! Éloi! L am m a szab ak tán i! G áb o r m á r lő tt is. A fav ág ító azo n b an nagyon rézsú t volt, igy elv éte tte az ő rm estert. M indegy m á r. R o h an t a csapóajtó felé, d e észrevette, hogy n em ­ csak a z u d v arró l tü z eln ek a p ad lás felé, h an em táv o lab b ró l is fegy­ v ere k csattognak. Forgácsék? N em h ag y h a tja őket cserben. És a családot. K úszva é r t vissza a p ad lásfeljárath o z. A z istálló ajtó b ó l k ét csendőr tü zelt kifelé. A jo b b o ld alit célozta meg. E lvétette. L egalább fél m éterrel! G ábor hom lokát k iv e rte a v erejték . Az elh ib ázo tt csendőr a k k o r felem elk ed ett, úgy tett, m in th a erő ­ sen m egrúgott la b d á t k ap n a el, m ajd fejjel b u k o tt ki az ajtó n . G áb o r a k k o r v étette el a m ásikat. A füle zúgni kezdett, eld o b ta a fegyvert. A csendőrök jó tűzfed ezettel v o n u lta k vissza. E lsőnek H en k fu to tt be a z u d v arra, kezében frissen zsákm ányolt géppisztoly. T am ás a k itö rt cserep ek között lógott, fejjel lefelé. V éres fejjel. Nagy B álin t arc ra b o ru lv a feküdt, összekötözött keze begörbült u jja k k a l m ered t az ég felé. A láb án k eresztben a felesége. Rozika elő ttü k té rd e lt, le h a jto tt fejjel, h an g talan u l. G y u rk a m ellette sírt. G áb o r m elléjü k ereszkedett. Forgács lép ett oda hozzá: — Na, fiú, itt a géppuska! Szép, m egbízható: n ém et! . . . A gye­ rek e k m eg lem en n én ek a bán y áb a. O tt b ú jik m á r az egész falu. — N em ! — k iá lto tt Rozika. — O tt b iztonságban vagytok — m ondta Forgács. — G áb o r bácsi nem m ehet veletek, m e rt katona. E lkapnák. A lán y n em szólt. N ézett a férfi arcáb a. G áb o r föl állt: — Szedjetek össze valam it. R ozika szája m eg rán d u lt, de á llt föl, s in d u lt a ház felé. F élúton k ezd te rázni a zokogás. G ábor ezt m á r nem lá tta . C sák án y t hozott elő, kicsit táv o lab b s ír t k ezd ett vágni a fagyott földbe. A hó ritk á ­ san m egindult, s a k eleten előtűnő nap m eg csillan to tta a szerszám k ifén y esed ett pofáját. A többiek segítettek. K ereszteket is ácsoltak. M ire a k ét g yerek előjött, m á r a sírh an to k em elkedtek. L etérd eltek m ind. Rozika m o n d ta az im át, öccse el-elcsukló h a n ­ gon követte. A férfiak le v ett sa p k áv a l h allg attak . M ikor felálltak , G áb o r m egfogta Rozika kezét. E lindultak. — E m ber! — k iá lto tt Forgács! A z csak m ent. — G ábor! K ato n a vagy! M agyar kato n a! A férfi m egállt, k ö rb en ézett az u d v aro n , m in t ak i m ost eszm él; v ég ü l az istálló elő tt fekvő csen d ő rö n állap o d o tt m eg a tekintete. L e h a jto tta a fejét és to v áb b in d u lt. Jo b b kezével R ozikát, ballal G y u rk á t vezette. Csak fönt, a tető n állta k meg. — A rács! — m o n d ta G y u rk a hirtelen . — A káclevelet is írt rá G áb o r bácsi! — E ltettem — m o n d ta csendesen a férfi. — Még a napot is rá kell m ajd vésni. Északon S alg ó ta rján t ég e tté k a ném etek, lent délen harckocsik tá m ad ták K isterenyét. — De m ik o r? — k érd e zte Rozika. — Majd. — M ikor?! — k érd ezte egyszerre a k ét testvér, és erős szo rítás­ sal k ap aszk o d tak a férfi kezébe. — T avasszal — m o n d ta az. — Tavasszal m á r b iz to sa n . . . m ik o r a fecskék v isszatérnek. �H id e g A n ta l A k irak at mintha mágikus radar m atatna homorú tükörben maszatol elérhetetlen kulisszává töpörödött tárgyat fáradt arc le­ het ilyen árva habok és szeszek után sután kikerekítve a hiányok falkáját faltól falig az elképzelt aranyszín füstben orral az üvegen csapatűszó halak össz­ töne nyálkás ezüstben C s á s z á r Is tv á n M esterdalnokok Bevezetővel kezdem , ha lehetséges, de csak egy film et ak aro k el­ m ondani. Egy olyan film et, am ely m ég egyetlen m oziban sem lá th a ­ tó, pedig valóságos világfilm . Egy v ilág d íjn y ertes film . E l is fogják lopni v alam i nagym enő külföldi film esek. Elm ondom , m e rt m ag am ­ b an m indig felnevetek ra jta , ugyan ak k o r a szívem facsarodik. Meg k ell ezt osztani m ásokkal, hadd nevessünk és facsaro g ju n k együtt. Még m indig a bevezetőnél ta rtu n k , m ajd szólok, h a kezdődik a film . Rögtön, rögtön. . . F ek ü d tem egyik este otthon, é jje l fél egy felé, és olvastam , az a b la k n y itv a volt. N álu n k a k ile n ce d ik em eleten az utca m inden z a ­ já t tisztáb b an hallani, m in t lent. A b e já ra t előtti k ő asztaln ál n éh a es­ té n k én t a környéken lakó kam aszfiúk üldögélnek társalogva. A m ikor m á r elcsendesedik a forgalom , szinte m inden szavukat hallani. Irig y ­ kedve szoktam figyelni őket, m e rt valam ikor, elég régen én is így beszélgettem és nevetgéltem a b ará taim m al a D u n a -p a rt lépcsőjén vagy egy téren. De a k am aszfiú k é jjel fél egykor m á r h az am en tek aludni, csak én o lvastam álm atlan u l. L en t éneklő tá rsa sá g közeledett. H allo ttam őket m á r néhányszor. A h ónap bizonyos n a p já n rendszeresen m egjelennek az éjszak áb an . M indig éjfél után, tisztá ra m int a kísértetek , és éppen olyan lá th a ­ ta tla n u l, de a h an g ju k úgy harsog, m in th a közvetlenül az a b la k a la tt dülöngélnének. M ert a h an g ju k u tá n ítélve, alaposan beszívott k ísé r­ tetek.. E zúttal, am ik o r közel értek , m egálltak és ott m ara d tak . Á lltak, én ek eltek , é n pedig olvastam . N em olyan nehéz zajb an olvasni. Csak k ét so r között gondolkodtam azon, hogy k ik le h etn e k a dalnokok. E rre a m űsorukból le h e te tt következtetni. Régi k ato n ad a lo k at a d ta k elő, az tá n szintén régi m űdalokat. F iatalo k nem ism erik ezeket, vagy h a ism erik, a k k o r sem éneklik. Ezek a lakótelepi gyerekek a p an e l­ házak h o z hasonló ízléssel é s k u ltú rá v a l rendelkeznek. M egnéztem a z órám at, m á r fél ó rá ja énekeltek. Jo b b a n m ondva az én e k csak any ag a v olt a m űsornak, am i tu lajd o n k ép p en az érte lem b eto n falai közül k iszabad ult lélek és a k a ra t égretörő erőfeszítését fe­ jezte ki. L etéve a könyvet, a m ég m indig folyó előadás felép ítésén elm él­ kedtem . K ezdetben csak a n ó tá k h a n g e reje fokozódott. A m ikor az eg y ü t­ tes e lé rte a csúcspontot, ércesen zengő h an g ju k b an egy sz éttép h etet­ len n é fo rro tt közösség d ia d alittasság a harsogott. A d allam szinte m in ­ den lehetőségét k ih a szn á ltá k , a zene h a tá rá h o z érk eztek . Egy ú ja b b fo k o zatb a azáltal sik e rü lt átlép n iü k , hogy a n óták utolsó so rá t vagy a re fré n t m erész fo rm ab o n tással m in d en d allam tó l m en tesen ü v ö ltötték. M ivel ezt a m esteri fogást m á r elev e ég b ek iáltó fo rtisszim ó b an kezdték, a variációs lehetőségek szám át úgy b ő v ítet­ ték, hogy eg y re v á ra tla n a b b helyen alk alm azták , m in d azo n által ügyelve a rra , hogy n e v á ljé k az egész dal üvöltéssé. A z in te rp re tá lá s így b ő v elk ed ett m eghökkentő ritm ik ai fo rd u lato k b an . E lm élkedésem nek az volt az eredm énye, hogy bosszúság h ely ett tisz­ ta gyönyörűséget éreztem , a m it kellem esen fű szerezett az is, hogy el­ kép zeltem h áz u n k azon la k ó in ak rid eg érzéseit, a k ik já ra tla n o k az elm élkedés v ilá g án a k ú tja in . És eszem be ju to tt a fiatalk o ro m és A na­ to le F rance. A z ő hősei, a k ik ta n ító im voltak. C oiqnard Jero m o s a b ­ bé, ak i m iu tán éjsza k a elp áh o lják egy téren , m egm ossa a szökőkútb an vérző o rrát, az tá n előveszi kedves L u crétiu sát, és felolvas n é­ h án y vigasztaló so rt h ű kísérő jén ek , N yársforgató Ja k a b n a k . Vagy B erg eret úr, aki ben y itv a felesége szobájába, m e g p illan tja őt ta n ít­ v án y áv al az ágyban, csendesen becsu k ja az ajtó t, hogy észre ne v e ­ gyék. és old alak o n k eresztü l gondolkozik azon, m ié rt h a t rá n k fel­ zak lató an m ások nem i tevékenységének lá tv án y a. V ajon h án y ilyen gondolkodásra m in d ig kész elm e la k h a t a m i h ázu n k b an és a m i buzgón cselekvésre tö rő k o ru n k b an ? A k o rró l m ég hozzávetőleges ad a ta im sincsenek, d e a h ázu n k ró l tudom , hogy h a t lépcsőháza van, m in d en lépcsőházban h a tv a n lakás. H atszor h a t az h arm in ch at. T e­ h á t h áro m százh atv an lakás, de en n ek fele a túlsó oldalon van, te h á t száznyolcvan la k ásb an h a llh a ttá k a m esterd aln o k o k előadását. V ajon h án y b an lak ik olyan em ber, ak i képes élv ezettel elem ezni a form ai tökélyt, am ire e lju to tta k ? A zt csak képzeletem k o rláto ltság a és a m á r eddig n y ú jto tt m ű ­ vészi élm én y fölötti öröm h ite tte el velem , hogy a tökélyig ju to ttak . A m ű b e r e jte tt üzenet egy tö red ék én ek átv éte le k o r és m eg fejtése­ k o r (?) m áris olyan g azdagnak éreztem m agam , hogy b e is érte m vo ln a ennyivel. U gye em lékszünk, hol ta rto ttu n k ? Nos, a következő rész ism ét az együttes b ám u latra m éltó ta lá lé ­ ko n y ság át bizonyította. M ost m egőrizve a zenei té re n elért v ív m á ­ nyokat, a dalszövegek gyökeres refo rm álá sáb a n ta lá ltá k meg é le té r­ zésük ad ek v át k ifejezésm ó d ját. P éld áu l azt, hogy a „ . . . kocsm árosné azt hiszi, hogy a lá n y á t e lv e sz i. . . ”, úgy z á rtá k be hogy , . . . egy n a g y . . . ” A „nagy” u tá n következő p ontok helyén alk alm azo tt szót én m ég k ö rü lírn i is alig m erem , arró l a k ifejezésről v an szó, am it őseink Illyés G yula sz erin t „lo fat”-n a k neveztek. A S o lym ár utcai m esterd aln o k o k nyelve teljesen m ai volt. A m ű so r ezu tán hozzá n em é rtő fül sz ám á ra a végzetes zű rza­ v a r felé halad t. A szak értő sz ám á ra viszont n y ilv án v aló n ak k ellett lenni an n ak , hogy a különböző szövegváltozatok és az őket követő, illetv e k ev ered ő „Jó zsik ám !” és „B an d ik ám ”, „a pofád ro h ad jo n el!”, v alam in t az erő teljes lá b d o b b an táso k eg yü ttv év e a v a n tg a rd ista k ih í­ v ást jelen tet tek az em b er és term észet közönye ellen. U gyanis m ég ek k o r elem zésem végén sem han g zo tt sem m ilyen v álasz a mi o ld alu n k ró l, a h áz felől. Szegény á rv á im odalent, m e rt m i m ások le h ettek ők, a boldog­ talan o k , itt, ahol m in d e n ü tt építk ezn ek , ők fizetésnapon m ost té rn e k h aza a szállásra, és az italtó l m in d en féle téboly o rd ít belőlük a t í z ­ em eletes h ázfalak közé? Ism ertem őket, m in th a o tt álln ék velük, az éjszak a ocsm ány ran d alíro zó iv al. És m égis olyan végzetes volt ez a m űsor, hogy tu d tam , m inden elm élkedő h ajlam o m e lle n é re . . . M ert közösségi em b er vagyok én is ... Na m ost jön a film ! Főcím in d u l: „A S o lym ár utcai m esterd aln o k o k m á rtírh a lá la ”. O tt á lln a k az ének esek ég re tá r t torokkal, fogsorokkal. D agadtan v erd es sz áju k b an a nyelvük. V elük szem ben, föléjük m agasodva a tízem eletes házn ak m a jd ­ nem négyszáz ablaka. E gyikben sem énekelnek. Az eg y ü ttest m á r ism erjü k , de a felvevőgép m ost meg is m u ta t­ ja őket. Ö ten v an n ak . A legidősebb hatv an ö t, a leg fiatalab b tizen ­ nyolc éves, a többi eközött van. Cipők: hegyeso rrú tó l b ak an csig . Vastag, szü rk e té lik ab átb ó l alul csöpög a víz. 17 �A m ikor a m á r le írt m űsor elviselhetetlenné válik, e gye tlen a b ­ lak b ó l k ihajol egy trikós férfi és ledob valam ilyen tá rg y a t. Egy p il­ la n a t szünet u tán , am ik o r azt hinnénk, hogy m indössze ennyi tö rté ­ nik, egym ás u tán kivilágosodnak az ablakok és m indegyikből do b ál­ ni kezdik az énekeseket, a k ik k a rju k a t fejü k fölé ta rtv a védekeznek, de tovább harsognak. É n is felkelek, m e rt m egérzem , hogy tö rté n ik valam i. M intha az új év első perceiben len n én k , m in d en h o n n an seré­ nyen dobálóznak. N em bírok ellen tálln i a vágynak, és az egyik h a m u ta rtó n k a t (van belőlük négy) odavágom az énekesekhez, a testvéreim h ez, ak ik rő l az előbb elm élkedtem . Jó tré fá n a k látszik az egész. Van egy ronda virágvázánk, a já n d é k b a k ap tu k . A zt is ledobom. A ztán egy rossz könyvet. És ott v an az ab lak n ál a padlón egy nagyon régi Royal írógép, leh et tizenöt kiló. A zt is. A virágcserepet, a rossz ó r á t . . . L en t m ég m indig énekelnek. M ár térdükig é rn e k a tárgyak. „Józsikám ! Józsikám ! Itt vagyok B andi! L ajosra vigyázzatok! L ajoskám , az an y ju k keserves isten it! H aj, de kocsm árosné a z t h i­ szi! Százados úr, h a felül a lovára! K inek zsidólány a b ab á ja ! H arc­ ban h alni a hazáért, dicső h alál! Sej, ha nyilik a tá rn a ! Sződd a selym et, elv társ! Á rpád apánk! Csaba király fi! K raszn ah o rk a büsz­ k e v á ra ! K ovács vagyok, ifjú a l elkem M oszkva, P eking! S chneider F áni, de azt m ondta .. M ár roskadoznak vérző fejjel, de m ég száll a daluk. A lem ezjátszót nem is a k a rta m kidobni, de m ost m á r egye meg a fészkes fekete fene! A sok-sok ro h ad t könyvet! A z ócska, zörgő h ű tő szekrényt a feleségem m el h u rco lju k az ablakhoz, csak repüljön, ben n e a ro h a d t húsokkal! Nézz k ö rü l te is a lakásodban, ha van, és gondold meg, h a el­ kezded egyszer, m elyik tá rg y n á l tud sz m egállni. Nézz körül, és végy szám ba m indent! M ert én u nom a felsoro­ lá st . . . O tt repül m inden a levegőben. K inyílik a p ap írdoboz, P éte rk e és A n d riska fényképei szálldosnak belőle. „ D e h á t. . . Józsikám . . . ” M ár csak vonaglik a szem ét közepe. R eggelre az első em eletig ér, és m inden lakás üres, egy gyufásdobozt sem ta lá lh a tsz egyikben sem. ...S z é p film , m inden volt benne. Sem a síráshoz, sem a nev etés­ hez nem m a ra d t könnyünk. F e lira t: „Vége”. Most m á r az utószó következik. H a m á r bevezetővel k e z d tü k . . . A m esterdalnokok m űsora egyre h alk ab b lett, elm en t v a la m e r­ re, és én tovább olvastam . Egészen h a jn a lig olvastam . V ajon hogy fogok holnap felkelni? Laczkó Pál A mi kis tetthelyünk K ivágták m á r azt a k ö rte fá t, közölte a beosztásához képest fiatal igazgató, am ikor az előző olvasótábor közös em lékeinek felelev en íté­ sét éppen az akkori záróaktussal k ezdték; nevezetesen az utolsó n a ­ pon elővett vezetői — lapos rá m inden jelző, hogy m ilyen m inőségű — k ö rtep álin k áv al. U gyanis, ak k o r ígéretet kap tak , hogy ide b á rm i­ kor b eto p p an h atn ak , ebből az isteni nedűből m inden k o r részesed h et­ nek. És m ost m in d h á rm an — két fővárosi „fia ta l” költő és egy hely ­ béli (megyei) ugyancsak fiatal prózaista — csalódottan v ették tudo­ m ásul rem ényeik ilyetén m egcsúfolását. Az in tellek tu álisab b F. K. ( = F iatal K öltő v. Fővárosi Költő) m á r azt latolgatta, vajon a n n a k idején a k ö rtep á lin k a az ivás áp o lásá ra és m e g tartá sra érdem es egyetem ista szokását jelképezte-e az ú jd o n sü lt igazgatónál a gáláns vendéglátás, avagy m á r a helyi bran cs szokásrendszerének átv ételét. A helyzet (az ifjú igazgató) m egítélése szem pontjából egyáltalán nem volt m ellékes, m elyik lehetőségben rejtőzik az igazság. Ám a m ásik F. K. ( = F iatal K öltő v. F ővárosi K öltő; ja v a it az utóbbi használata) sokkal g y ak o rlatiasab b lévén (ahol nincs pia, o tt nem iszunk), nem m erü lt el ilyen m élységű m etafizikai kérdésekben. 18 A helyi pró zaíró (ta lá lh a tn á n k -e rá is közh aszn álatú rövidítést?) lá tv án fővárosi p ály a- és k o rtársa i le ta rg iá já t, am i p o n to san leol­ v ash ató volt az áb rázatu k ró l, m egint ném i elég tételt érz ett: ugyanaz, m in t m indig — sem m i érzék ü k a k o n k rétu m o k irán t. A m ellett tele v an n a k előítéletekkel. P éld áu l, am i az igazgató szem élyét illeti. Igaz, e rre m ost nem té rh e tn ek ki, s hogy k ö zvetítőként lép jen fel, k érd ést in té ze tt vendéglátójukhoz, tu d ak o lv án a g az te tt k ö rülm ényeit, am ely véget v e te tt am a nem es fa életén ek ; kö rü lm én y es érdeklődésében m eg v illan tv a a rég m ú lt századok diákk ö ltészetéb en való já rtassá g át, illőnek vélvén a hely szellem éhez és a körülm ényekhez. G y ak o rlatiasab b F. K .-f (vö: fentiek) nem h a to tta m eg az előadott tö rtén et, hiszen a tén y en m á r nem v á lto z ta th a tn a k : itt nem fognak inni. S zám ára ugyanis m á r az első közlésből („kivágták m á r azt a k ö rte fá t”) az is n y ilv án v aló v á v ált, hogy itt nem csupán k ö rte p á lin ­ k á t nem isznak, han em szódavizet sem, az pedig, ugye, csak hosszú­ lépésben viselhető el egyébként is. Az ilyen kérd ések b en c s a lh a ta t­ lan ösztöne volt, s m ost is érezte, hogy ih le te tt p illan a tb an v an : ez a m an u s (es-nek ejti az s-t) sem m it nem ra k eléjü k , legfeljebb a nagy szívét, d e azt ta rts a meg, jó lesz valam i u rn áb a, m in t Rákóczié m eg Chopiné, b á r R ákócziban n em volt egészen biztos, sokkal in ­ k áb b Chopinben, varsói élm ényei alap ján . M ielőtt „lengyel”-n o sztalgiája, a h atv an a s évek nem zetközi ( = k elet-közép-európai) csav a r­ g ásain ak em léke m eg ejtette volna, a külső szem lélő sz ám á ra különös és é rth e te tle n fejm o zd u lato t te tt: m in th a nem tu d n á h aszn áln i a k e ­ zét, hogy az o rra hegyéről elhessintsen egy szem telen legyet. Szá­ m á ra ettől a helyzet áttek in th ető v é v ált, feje k itisztu lt — in n en to ­ v ább kell állni. S m ire az a tö ltelékg o n d o lat m otozott a k u tacsai alatt, hogy in k áb b előbb, m in t u tó b b (ti. to v áb b álln i), eszébe v illan t a kocsm a, az ő kocsm ájuk, p á r lépésre a kolostorból átk ép z ett d i­ ák o tth o n tó l, ahol a szállásu k volt. Az a fele jth e te tle n intézm ény, ahol a k o ra reggeli n y itás u tá n az elsők között h a jto ttá k fel a n ap i elsőt, ab b a n a m eg h itt időszakban, am ik o r a h am isítatla n tö rzsv en d é­ geknek előre felso rak o ztatják a feleseket, hogy a v árakozástól m eg­ k ím é lte tve vehessék m agukhoz napi in d ító ad ag ju k at. Régi szép idők! — m a m á r ez sem volna lehetséges (lásd: szeszrendelet). A nnyi m in ­ den m e g v álto zo tt! A m ásik F. K .-ra nézett — ők m á r egy m ásik ge­ neráció, gondolta, nincs m eg b en n ü k a fele jth e tetlen (hős?) h a tv a ­ n as évek lendülete. A zért a közvetlen cél, m in d en rezig n áció ja elle­ nére, világos m a ra d t, s ez a világosság te rü lt szét az alkoholizm us ki tu d ja m elyik stá d iu m á t jelző, kissé p ü ffe d t arcán . A m ásik F. K. (vö: fentiek) viszont p u sztán fa n y a r m osolyt en ­ g edett m eg m ag án ak az igazgató m ag y arázatára. T udta, m iért. Az átk o s ( = az egész m ag y ar iro d alo m ra, átkos) anekdotizm us m egteste­ sülését lá tta az esetben. V idék, gondolta. A vő feljele n ti a szeszfőz­ dés apóst, k étszeres okból: az após való b an tilto tt m ódon é rté k e síte t­ te a szeszgyár term elésén ek jelen tő s részét, m ásrészt v alam ily en fe l­ tételh ez (m int pl.: h áro m unoka, a gyerm ekek m egkereszteltetése, stb., stb.) k ö tö tte a tám o g atását a vő kocsijához, aki viszont nem volt h ajlan d ó te lje síte n i azokat. V égeredm ény: nincs ú j kocsi, de a k as­ tély m ú zeu m igazg ató ján ak sincs k ö rtep á lin k á ja. A p ro v in cializm u s­ n ak ezek a v ig asztalan összefüggésrendszerei! — em elte fel friss ta ­ p aszta latát az e tárg y b a n k özelm últban olvasott szociológiai dolgozat elm életi színvonalára. A raszolunk, araszo lg atu n k , te tte m ég hozzá m agában. Így, h a m ás-m ás irányból is, a k ét F. K. (vö: fentiek) szinte egy­ időben ju to tt u g y an a rra a g o n d o latra: „El in n e n !” V ilágos célképze­ te azonban csak egyiküknek lévén, a m ásik (groteszknek nem m ond­ ható, de fan y ar, in te lle k tu á lis kö ltészetet m űvelvén) m eg v etette a h á ­ tá t a lu x u sk én y elm ű fo telban, és ab b a a tö p ren g ő hely zetb e1 fo rd í­ to tta fejét, am elyben a szóban forgó testrész eltávolodni s m integy önállósodni látszo tt a gerinc v o n aláb an m eghúzható hossztengelytől. M ár csak az hiányzik, hogy kezét az á llá hoz em elje, gondolta H. Sz. M eg tö rtén t: úgy tűnik, m in th a a ten y eréb e ven n é a koponyáját. K í­ nos, ro p p an t kínos, v élek ed ett m ag áb an H. Sz., hiszen ilyenkor F. K. nem h ajlan d ó társalogni. H. Sz. legszívesebben le targ iá b a esett volna, hiszen a szem e lá ttá ra és m in d en igyekezete ellen ére fu lla d t be az összejövetel. A belső összeom lást azonban nem volt h ajlan d ó m eg­ engedni önm agának. S ajáto s felelősségérzet lobogott b en n e m indig, h a idegeneket kalau zo lt a m egyében, s b á rh a a kendőzetlen igazság b em u tatásá ra tö rek ed ett is, azt úgy tette, hogy arán y o s összkép k erek ed jék ki, am e­ lyen belül m egfelelően ren d ezettek a jelenségek. B ár az utóbbi idő­ 'ben gyanakodott m agára. M eg k ísértette a vágy, hogy elm en jen v a la ­ m ilyen szélsőséges irán y b a. F o g alm azatlanul ugyan, de engedte m a­ gában bolyongani ezt a lehetőséget, h á th a így k ikényszerítheti m a­ �gából azt, am in ek jö tté re m á r egy id eje h iáb a v á r; rövid en : az ih le ­ tet. L átv a a két F. K. képtelen m a g a ta rtá sá t ebben az egyszerű hely­ zetben — egyikük vergődését, m ásikuk k ié rleletlen fölényét —, el­ h atalm aso d o tt r a jta a k ö tetn élk ü liek gőgje, s a m űfajsovinizm us: nem alanyi költő ő, hogy engedjen részjelenségek csáb ításán ak , ö n ­ nön h an g u lata in a k . M em orizálta a helyzet képletét, későbbi feljeg y ­ zéseihez. („I. M inden P esten történ ik . II. M inden csak velem tö rté ­ nik. III. N em P est az ország.”) Itt, a k astély k o csifelh ajtó ja fölé k i­ ugró n agyablakos igazgatói szobában célravezetőbbnek lá tta elvágni a beszélgetés vékonyka fonalát, m ondván, hogy az idő m úlik, s szét­ ere szte tt gyerekeik h am aro san ú jr a gyülekeznek. N em feledkezett m eg azonban a rró l sem, hogy ezt a m a jd n em -k u d a rc o t később m ajd a n ap egészének szövetébe, m egfelelő helyen, b e kell szőnie. Ehhez a ta k tik u s döntéshez éppen k ap ó ra jö tt az igazgató kéretlen v allo ­ m ása, a búcsúzás előtti percekben. Az igazgató m egkérdezte ugyanis, hogy nem érd e k li-e őket egy bizonyos helybeli törö k k o ri v árk a p itán y , akivel kapcso latb an re n d ­ k ív ü l ellentm ondásos a d a to k ra b u k k an t, s ak irő l m egdőlni látszik a hagyom ány, m iszerint áruló volt. Sőt, az ellenkezőjét sik e rü lt bebizonyí­ ta n ia = hős volt) o kadatolt tan u lm án y áb an , am elyből igény esetén h am a­ ro san k ü lönlenyom atot tu d küldeni. E gyébként B alassinak m ajdnem k o rtá rsa v olt a reh a b ilitá lt v árk a p itán y , te tte m ég hozzá. A m agyar k ö ltészet és történ elem évszázadainak ilyetén való bekapcsolása nem k elth ette föl az érdeklődést, m e rt H. Sz. az idő rö ­ vidségére hivatkozva m ost m á r távozásra ösztökélte a csapatot, am it a célképzettel bíró F. K. hevesen tám ogatott. A m ásik v e te tt e g y p il­ la n tá st a kastélydom bról varázslatosan kínálkozó tá jra , m ajd kifelé m enet összegzett: „M últ; értelm ezhetőség/hetetlenség.” V áltozatlanul nincs érzéke a term észethez, reg isz trálta H. Sz. F. K. tá jr a vetett futó p illan tását. H uh, d e m egszom jazott; a m úzeum ok száraz levegője m indig szom jassá teszi, je le n te tte ki — könnyen m egfejthető, m elyik — F. K.. m ajd k ia d ta a jelszót: „ Irán y a kocsm ánk!” „A k ocsm ánk!” „A kocsm ánk!” — visszhangzott kétszer, h a el­ té rő hangsúlyokkal is. A feltoluló em lékek h a tá sá ra összerendezett m ozgásokkal, célirányosan m eglódultak. M ielőtt azonban rév b e é rh e tte k volna, m egállította őket H. Sz. — „E m lék eztek?” — kérdése. Persze, válaszolta a sietősebb F. K., m in t­ h a azt m ondaná, ne húzzuk az időt, holott m ost a célegyenesben nem hogy em lékezni, de szinte sem m i egyébre nem v olt képes. A legérdekeltebb F. K. hallgatott, m e rt az egész je len e t felvillant előtte, m in t D elacroix lova a villám fényben: ha nem jön az a te h e r­ autó, nem ússza m eg v erés nélk ü l a pali. — Az a szadista állat! — v ett ra jta erőt akkori erkölcsi felh á­ borodása. — K ishíjá n eltö rte a gyerek k a rjá t. H. Sz. m egütközött. Ez ak k o r nem k e rü lt volna szóba? L eh etet­ len! M indig h ajn alo k h ajn alá ig boncolgatták, v ita ttá k a m ögöttük levő napot. — Szóval, te úgy gondolod, nem véletlenül csapódott a lán y k a r­ já ra az a jtó ? — csúszott ki a csodálkozó k érdés H. Sz. száján. P o n ­ tosan lá tta m aga előtt a m últ évi jelenetet. A v olt kolostorfal m ell­ v éd je fölött nézett el, telv e m ély és kellem es érzésekkel. F eltö ltő d ö tt a sikeres d élelőttől, s a fárad tság a szellem i felajzottságtól különös éteri állap o ttá szublim álódott benne. N ézte a k o llégium kert még szer­ zetesek á ltal k ia la k íto tt sé ta ú tja it a dom boldalban, a tu já k a t, m ás díszcserjéket, h allan i v élte a két bővízű fo rrás csobogását. A k itáru ló p a n o rá m á t nem za v arta egyetlen ép ü let sem. A lan t keskeny folyó — szalagja inn en nem is látszott — széles á rte re bizto síto tta a tá g a s­ ságot, am elyen elidőzhetett és m e g fu th ato tt a te k in tet. M essze, a folyó tú lo ld ali á rte ré n e k szélén dom bok n y ú ltak el. egym ást fedveta k arv a, nyugodt, időtlen hullám zással, horhosokkal a hegyek h ó n al­ já b an , s részleteiben íe lism erh etetlen falv ak k al. Szívesen le tt volna itt szerzetes, gondolta, s lenne m a is, nagyon gyakran, te tte hozzá azzal m egfordult. M int a lassítv a m egism ételt gólhelyzetnél, olyan pontosan látta, m i fog tö rté n n i — m eg akadályozhatatlanul. A m aga részéről sima esetn ek kö nyvelte el az ügyet: a fiú és a lány itt a tá b o rb a n látta egym ást először, egyik p illan atró l a m ásik ra m egszerették egym ást a félig m ég gyerekek le g ártatlan a b b szerelm ével. O lyan kedves je ­ lenség voltak, hogy még ő sem tu d o tt ra jtu k mosolyogni, am i p ed ig m indig rá jö tt m ásik szerelm i gesztusai lá ttá n . A szülők gyors elh a­ tározását, hogy gyereküket hazaviszik (v áratlan lá to g atásu k k o r k é­ zenfogva lá ttá k a lá n y t a fiúval), túlzott aggodalm askodásnak te ­ k in tette. A leginkább érd e k elt F. K. m ég az utolsó p illan a tb an is m eg p ró b álta lebeszélni őket. Az asszony azonban — végig ő v itte a szót, igen felhergelt állapotban, míg férje elnézett a v itatkozók kö­ zött a sem m ibe, kb. a b b a az irányba, am e rre H. Sz. is b ám u lt még az előbb — m inősítő jelzők töm egét kezdte o n tan i a tá b o rra. H. Sz. egyszerűen nem érzékelte, hagy ő j s é rd e k elt a szóváltásban. A bban a p illa n a tb a n viszont; am in t m egfordult, a szem e előtt k é rle lh e te tle ­ n ül befejezéséhez közeledő m ozgásrendszer h ih etetlen szív ó h atást g y akorolt rá. Az á ttek in tésé t azonban, úgy h itte akkor, s gondolta m ég az előbb is a v életlen re vonatkozó kérdésével, nem v eszítette el. — Persze, hogy nem véletlen ü l! — válaszolt F. K. — A zt se b á n ­ ta volna, ha eltö ri a lán y k a rjá t. — Te nem lá tta d a darabáru st? — M iféle darabáru st? V alam i te h erau tó m ent el m ögöttem , a rra em lékszem . — Persze! Az volt a d a ra b á ru s — Most m agyarázza el a vidéki áru sz állítá sn ak ezt az oly közism ert m ódját, gondolta H. Sz. — Még o rd íto ttam is, hogy vigyázz! — Azt m á r nem h allottam . T eljesen m egvadított, am it a lán y ­ n y al csinált. K iütközött ra jta , hogy nem az övé, te rh é re van, neki csak az asszony kellett. Leütöm , ha gyorsan be nem száll. — Én m á r csak azt lá tta m — d eren g ett föl végre valam i a si­ etősebb F. K .-n ak is —, hogy az asszony a kocsi tú lo ld alán k ét kéz­ zel fogja a fejét a rém ü lettő l, te m eg hozzátapadsz a kocsi első a j­ tajához. Azt hittem , az ő rü lte n jövő te h erau tó elől. A sráccal vol­ tam elfoglalva, p áty o lg attam a lelkét, m e rt k étségbeejtette. mi lesz a lánnyal, biztos k itép i az a p ja a h aját. Én m á r csak azt lá tta m hogy a te h erau tó elől a kocsihoz lapulsz. — Az te h á t a kérdés, bűnös v o lt-e az ap a ? Aki különben végig tényleg passzívan v iselkedett, de ettől még, ki tu d ja, m iféle feszü lt­ ségek feszítették. Ahogy én lá tta m a helyzetet, te m indenképpen fél­ reérted, utólag is. A kocsinak n y itv a volt m in d k ét a jta ja , a forgalom felőli oldalon. A lán y m á r bent ü lt h átu l, és k iin te tt még a fiúnak, m ielő tt az an y ja beszáll. Az apa m e g látta a te h erau tó t, féltette az ajtó sz árn y ak a t — b evágta előbb a hátsót, rá a gyerek kezére, maga is beugrott, s m ivel gyors volt, így te ho zzásim u lh attál a teh erau tó elől a kocsihoz. A te h erau tó m ellesleg az utolsó p illa n a tb a n felh ajto tt a já rd á ra , hogy k ik e rü ljö n b enneteket. — Így is értelm ezhető, d e ... — Sem m i de! Az egésznek a nő volt a m ozgatóoka — jelen tette kí a m á s ik F. K. — Nem láttáto k , m iféle volt? L erítt ró la a term é­ szete! — És a férfi? — És m i? — És a fiú meg lány? — T eh át k érdés-e, hogy mi m ódon csapódott az a jtó a lány k a r­ já ra ? — Nem. — Igen. — T ehát igen is, meg nem is? T öbbet kellene tu d n u n k a fér­ firól is, az asszonyról is, a lányról i s . .. — És ha m ost azt mondod, no meg persze m agu n k ró l is, d ü h ­ ro h am o t kapok. In k áb b m en jü n k inni, m e rt zokon veszik, hogy itt­ já rtu n k és be se té rtü n k . — Én tú llép n ék e m ai kocsm án; hogy a költőt idézzem — szel­ lem esk ed ett egyikük. A ztán a kocsm ában azon a k örülm ényes módon, ahogy az ita lt ism erők isznak, m eg itta m indegyikük a m agáét. N agyjából egyenlő m ennyiséget. 19 �Csanády János Budapest, 1948—1978 1. Háztömbök közt a szűrt alkonyi fény még permetez, a kék kockák simák, vacsorára vágtam szalonnabőrt, s törtem m adárlátta kenyeret hozzá; mezők dalát hallottam átszűrődni Ferencváros téglarengetegén, kiálltam a m űhelyudvarra, csillagok ragyogtak, csak mint otthon, odafenn, és megemelt a láthatatlan áram, hazámba vágytam. Az autók a műhelyudvaron megcsodálták különös vágyam, kimentem az utcára, villanyáram árasztott fényt az utcasarkokon, árnyak suhantak, utcakölyök-árnyak, mondtam nekik, ez itt az otthonom, a téglafal mögött. Betonkalicka, fönt ködlött a Tejút, am arra délre, tereken, pályaudvarokon is túl kanyarog egy dűlőút. Ezen a dűlőn sokat bandukoltam hazafelé, alkony-ég peremén, kapám, tarisznyám vállamra vetettem, dalokat dajkáltam szívemben, nagymesszire elvágytam én, most itt vagyok, vágyak bús bajnoka, az udvarban autó-állatok reggelre várnak, mikor majd befekszem vázuk alá, a sarat leverem, de ez a dal akkor is zsong szívemben. 2. Az udvaron a falból vízcsap állt ki, télen-nyáron alatta mosakodtam, dolgozott az otthonról hozott szappan, mint nagyanya főzött üstben — mosószappan, sikálta az olajos maszatot arcomról és dús-loboncú hajamról — alkonyatkor derékig vetkezetten az ember a vízcsap alá hajol. Valami tűz éghetett akkor bennem, tizenhat évem áramló tüze, míg a vadonba magamat bevettem, nem oltotta azt tűzoltók keze, csak az udvari vízcsap locsolta, így növekedett meg magányom tornya — Tornyai úr fejét csóválva mondta; mit is mondott? Már nem emlékezem. 20 Így növekedett meg magányom tornya, ott ácsorogtam magas grádicsán, különös, zsongó dalaimat mondva, csak magamban, s mint valami csodát, vártam a másnapot, szívós parasztok ültették belém e várakozást, az ősök. Közben nyárra tél hajolt, és számolatlan m últak a napok. 3. Galamb kopog az ablak peremén, amíg ezt a kis versemet írom, üzenetet kopog, m it értek én, néha-néha meglassul az iram, ilyenkor az ablakon kipillantok, mint aki — íme — m ár megérkezett, és megsimítom szemem sugarával, aki az üzenettel érkezett. Bent a rádió a vízállást mondja, és sorolja a tél üzenetét, lovacskát rajzol lányom gondos tolla, mezőkön lobog és érik a fény, a lovacska ménessé szaporul, és vágtatnak m ár a tágas mezőn, körülöttük csikósok pattogtatnak. Az idő érik, mint e költemény, mint aki érik, íg y ötven felé, kivág a nap néha egy sugarat felhők mögül — nyáron majd megtelik a napsugárral az égi edény, de addig is, még addig várni kell, és belülről sugárzik a fény. �HAGYOMÁNY T örténelm i kutatás és történelmi publikáció A cím ben jelzett kérdéskör vizsgálatának az ad aktualitást, hogy szükségesnek tű n ik a tíz évvel ezelőtt m egindult tö rtén et­ kutatói tevékenység elvi eredm ényeinek összefoglalása — m in­ denekelőtt a jövendő szem pontjából. Nagy segítséget jelentett szám om ra, hogy az általam is nagyra becsült és gazdag tapasz­ talatokkal bíró Belitzky János szakavatott cikkét olvashattam (Palócföld 1979/3. szám. — A Szerk.),' am ely sok vonatkozásban m egkönnyítette szám om ra a tém a megközelítését. Hiszen cikké­ ben azokat a tényeket írta le, azokat a kérdésköröket boncolgat­ ta, am elyek a történelm ünk k utatásával foglalkozók szám ára is eldöntendőek; azokat a körülm ényeket vizsgálta, am elyek az itt és most ku tató k n ak cselekvési terepet biztosítanak. Az alkotókedv m inősége egyúttal az életképesség színvonalát is jelenti. Egy-egy közösség alkotóképességét és alkotói am bí­ cióit sokféleképpen realizálhatja. Ez irán y ú törekvéseire utal, ha m indennapi életében eszközeit, lehetőségeit, tudatosan, egy re n ­ dező elv alapján összpontosítja, s m u n k áját ennek megfelelően végzi. A rendezés term észetesen a folyam atban szervesen érzé­ kelhető cselekvéssor alapján tö rtén jék : m indenkor az előzmények szám bavételéből, a körülm ények elemzéséből, a konzekvenciák levonásából tevődik össze. Á ltalában az em beri cselekvés, így különösképp a történeti k u tatás sem választható el a konkrét társadalm i szituációtól, az abban k ialakult gyakorlattól. Így, am ikor tö rtén eti kutatásunk itteni helyzetét jellem ezzük és feladatait soroljuk fel, csak úgy tehetjük, ha m űvelődésügyünk körülm ényeit is bekapcsoljuk gon­ dolatm enetünkbe. Úgy tűnik, hogy n apjaink nógrádi m űvelődési viszonyait az jellem zi leginkább, hogy intenzíven van jelen a belső fejlődési törvényszerűségekből következő újabb, tartalm asabb feladatok­ ra való felkészülés igénye. M ostanában a k ulturális gyakorlat m ás és más területei kerülnek nagyító alá, hogy az elem zést és vélem énycserét követően bontakozzék ki a korábbitól korsze­ rűbb gyakorlat, igy gazdagodjék tudásunk. M indenekelőtt néhány elvi kérdéshez kapcsolódó vélem énye­ m et kell leszögeznem. Közülük is talán a legsúlyosabb, hogy gya­ korlatunkban még nem tisztázódott az ún. h elytörténetírás és az ún. „nagy” tö rtén etírás viszonya, a közöttük levő esetleges különbözőségek, vagy (még inkább) összefüggések. Úgy gondolom, ez utóbbit kell hangsúlyoznunk, ha helyes választ ak aru n k kapni m indazokra a kérdésekre, am elyek az ösz­ szefüggés elemzése során felvethetők. D ehát próbáljunk sorren­ det ta rta n i: mi lehet az oka, hogy a két pólus között megbom ­ lott az egyensúly? Am ikor a helytörténetírásról beszélünk, és ilyesféle tevékenységet folytatunk, sokszor teszünk olyan szak­ m ai (a tö rtén etk u tatás, -írás alapelveit, ism ereteit figyelm en kí­ vül hagyó) engedm ényeket, am elyek ezt a tevékenységet tu la j­ donképpen értéktelenné teszik. S lévén, hogy itt (az országos szóhasználat szerint „vidéken”) élünk, önám ításból helytörténetnek titu lálju k a produkciót, és a produktum ot is így nevezzük. Ezzel m integy azt is jelezve, hogy aki kézbe veszi és olvassa a m űvet, annak nem szabad a m ércét „m agasra” em elnie; m ás szóval nem szabad a m inőséget az országos, a történet, az irodalom általános m ércéje szerint m érnie, m ert am it lapozgat: az valam i más! Igen, ha így járu n k el, és ezt tudjuk, végre valahára ki kell m onda­ nunk azt is, hogy az ebben a felfogásban m egterm ett érték-ér­ téktelenség. Amihez még párosul a tö rtén eti k ritika, am elyet az a rossz gyakorlat jellemez, hogy a „k ritik án k b an ” „leíru n k ”, ado­ m ázunk, és úgy teszünk, „m intha” k ritik át írn án k a „m in th a” történeti produktum ról. És így valójában rosszabbat cselekszünk, m int ha ezen a téren sem m it sem tennénk: m ert kialak ítu n k — m agunk és esetlegesen az olvasó szám ára — egy olyan érték ­ rendet, am elyen a valóságos — társadalm i értékskála rendje m el­ lékes! (A dolog lényegi, érdem i tisztázása végett „sarkosan” m eg­ fogalm azott kérdésekből látszódik: e problém akör — a tö rtén etírás B udapesten tú l — szorosan kapcsolódik a m áshol is jelent­ kező társadalm i jelenséghez, m agatartásform ához — a vidékiség­ hez. Ez pedig m ár olyan tém a, am i m ásfelé vezetne, így inkább térjü n k vissza eredeti célkitűzésünkhöz.) Felvethető: jogos-e háborgásunk, am ikor épp a közelm últ­ ban készült el olyan tö rtén eti m ű — m indenekelőtt a megyei m o­ nográfiára gondolok —, am ely a minőséget, a korszerűséget, a tö rtén etírás szem pontjait valósította meg sikeresen. S jogos-e az a kérdésfelvetés, hogy m áshol még így sem állnak a dolgok, s hogy ennek korábbi elm aradásunk, az intézm ényháttér gyenge­ sége az oka. (Bár ezt a kérdést sem árta n a körüljárni.) Mivel egy tevékenység tartós m eghonosodásáról, jövőjéről kell véle­ m ényt m ondanunk, annak fejlődését kell segítenünk, így itt az első felvetéshez érdem esebb kapcsolódnunk. A m onográfia megszületése kétségkívül im ponáló eredm ény: az azzal kapcsolatban végzett kutatások egyszeri — de k o rán t­ sem végérvényes — szintézise jö tt létre. A kutatások „m ellékterm éke” m ás (város- és üzem történeti) feldolgozásokban is m eg­ jelent. De hiba lenne, ha nem vennénk észre, hogy ezek színvo­ nala — m ert „d ire k t” igényeket, egyféle „kivagyiságot” is m eg­ testesítettek — roham osan zuhant. M indezeknek a jelenségek­ nek a m eglétét segíti m ostani gyakorlatunk: n ap jainkban ren d ­ szerbe foglalt, összefogott társadalom ku tatás nem folyik a m e­ gyében. Az éppencsak m űhelynek nevezhető intézm ények a sa­ ját profiljuk, olykor az ott dolgozók szubjektív és anyagi érdekei által behatárolt területen (nyugodtan leírhatom : korlátok között) végzik tevékenységüket. E körülm ények között egyre növekvő szerepet kap az indulat, a féltékenykedés, vagy ennek édestest­ vére: a „ne zavarjuk egym ás vizeit” felfogást m egtestesítő, egy­ m ást dicsérgető alázatoskodás, a „te vagy a legnagyobb” szem ­ lélete. M indebből következően azt gondolom először: m ivel a m e­ gye történetének eddigi feldolgozásából szárm azó tapasztalatok összegzése még napjainkban is hiányzik, ennek pótlása nagyon kívánatos. E tapasztalatok birtokában a mai viszonyokhoz m ért újabb feladatsor m egfogalmazása állíth a tja meg a m ostani k á­ ros jelenségek eluralkodását. A feladatoknak term észetszerűen nem „helytörténetírói szem pontból” kell kiindulniuk, nem azt kell képviselniük, hanem az egységes történeti, történetírói kö­ vetelm ények szerint kell felépülniük. Másodszor: azt tartom , hogy a „m agányos fa rk as” kutatók időszaka lejárt ugyan, de a szemlélet és gyakorlat még jelen van. A nnak ellenére van így, hogy tu d ju k : egy-egy kutató, bárm ilyen nagy legyen is áttekintőképessége, az irodalom ban, a források között (egyéb elfoglaltságai mellett) nem tud kellően tájékozód­ ni. Amíg tehát ez a gyakorlat m arad fenn, addig valóban a szub­ jek tív erő, a kedvtelés az, am i a kutató m u n k át m eghatározza. Az egyéni, a személyes vonzódás által m eghatározott k u tatás és a közösségi érdek látszólagos különbsége ma azért m arad t fenn, m ert felszám olására, a kellő összhang m egterem tésére jószerivel nem tö rtén t tudatos cselekvés. A m egoldás a tudom ányos tevé­ kenység intézm ényi feltételeinek fejlesztésében rejlik. H arm adszor: nem elhanyagolható a tö rtén eti irodalom irán t érdeklődő közeg jelenléte. Itt — lévén, hogy kizárólag tap aszta­ lati tényekre hivatkozhat m indenki — a két pólus közötti ellen ­ 21 �té t m eglétét is szám ításba kell vennünk. Az egyik tapasztalatunk az, hogy a m egye m úzeum aiban évről évre nő a látogatói szám — teh át a történetiség irán ti érdeklődés. Nemcsak a képzőm űvé­ szeti kiállításaink irán t érdeklődnek (bár ha így lenne, az se volna term észetesen baj), hanem a történeti, dokum entált hite­ lű régészeti vagy újkori történeti tárlato k h atása is m egnőtt. T ehát röviden szólva: a tö rtén eti közvélem ény egyik prim ér ösz­ szetevőjét jelentő történeti tárlato k vonzzák az em bereket. (Ezek a tárlato k m indenekelőtt a megye történetéből m erítik anyagu­ kat.) A m ásik tapasztalat az, hogy a megye történetének teore­ tikus feldolgozása irán ti érdeklődés nem túl magas. Ma még in­ kább alacsony szintűnek nevezhető ezek bekapcsolása az isme­ retterjesztésbe, az oktatásba: te h á t a fe ltá rt ism eret nagyon ne­ hezen ju t el azokhoz, akiknek „hasznára” feltáródott. Az ellent­ m ondást feloldó kérdés: nem arról a term észetes védekező re f­ lexről van itt szó, am ely óvatos, ha ilyen típusú feldolgozással találkozik? A „kötelező irodalm ak’-szem lélet továbbélő, gátló hatásának egyik variánsa van jelen itt is, s ez azzal a tapaszta­ lattal is párosult, am elyet a brosúrastílusú, rossz szemléletű, dogm atikus felfogású, gyenge nyom dai színvonalú könyvek vál­ to tta k ki. M egoldást csak tudatosan m egtervezett m unka hozhat itt is. N egyedszerre az ún. gazdaságossági kérdéseket kell felvet­ nünk. (M anapság különösképp égetően van jelen e feladat!) Így például jogosan feltételezhető—hogy a kiadói engedélyekhez ju ­ tást szigorúbb szakm ai m ércék alapján dönti el a k ulturális igaz­ gatás.) Mégis, a különböző vállalatok, társadalm i szervek, nem hivatalos kiadók által m egjelentetett „történeti feldolgozások” száma nem csökkent. Viszont ellenhatásként: nem kevés erőfe­ szítést jelent a publikációs tevékenységet is végző szakmai intéz­ m ények szám ára a „sa já t” tanulm ányaik m egjelentetése. Ez utóbbiakkal szemben — talán m ert az előzőeknél könnyebb itt az ellenállás — nagy a szigor, olykor a gáncsoskodás sem m arad el. Mi teh át a — társadalm i érdeket figyelem bevevően — gaz­ daságos? Mi lehet a m egoldás ú tja? A m ai tapasztalatok alapján nagy lehetőség kínálkozik az erők jobb összefogására. Most — ha csak a társadalom tudom ányok területen m aradunk is — szüksé­ gesnek látszik egy olyan koordinációs szervezet létrehozása, amely a tudom ányos tém ák elosztásában, a tevékenység értéke­ (F o ly ta tá s a 12. o ld alró l) De részt v állal a N em zeti M úzeum felépítése körü li k ü zd elm ek ­ ből éppúgy, m in t a M agyar O rvosok és T erm észetvizsgálók felv ilá­ gosító m u nkájából. L étrehoz közhasznú intézm ényeket, m in t például az ín ség m ag tár Szécsényben, s tá m o g atja elem i iskola a la p ítá sá t B a­ lassag y arm aton. Összefogható-e ez a sokféle tevékenység? N em v alam iféle felszí­ nes polihisztorkodásról v a n -e szó, am elyet n etán a tünd ö k ö ln i v á­ gyás igénye h a jt? H atá ro zo tta n á llíth a tju k , hogy nem . Az a kor, am ely b en K ubinyi F eren c élt, a sokrétűségét igényelte. A k k o r ilyen em b erek re v olt szükség: a világos, a k u ta tó elm ékre, a v ilág m in d en oldalú m egism erésére törekvő k épzett em berekre, akik ö n k én t áldoz­ ta k a nem zet fejlődéséért. K ubinyi F erenc is ilyen volt. É lete végéig az eszmei szilárdság, elv h ű ség jellem ezte. Soha császári re n d je le t nem kap o tt. Soha igényt n em ta rto tt tevékenysége ellenszolgáltatására. Dolgozott és segített. K inek jó szóval, kinek pénzzel — m i v olt a hasznosabb. P ersze vol­ ta k m e g torpanásai is. N oha 1848—49-ben végig részt v e tt az országgyűlésen (losonci követ volt), v olt egy bizonyos pont, am it ő sem tu ­ dott átlép ni. 1849-ben egyre in k áb b a B é k e-p árt felé sodródott, m eg­ re tte n t a gyorsan változó s egyre in k áb b á tte k in th e te tle n n é váló, kusza politikai helyzettől. E leinte ellenezte az áp rilisi detronizációt a v itá k során, de 14-én m á r ő is ott v olt az éljenzők között. B ü n te­ tése is en nek m egfelelően alak u lt. H aynau vérb író ság a h a lá lra íté l­ te, m ajd rövidebb fogság u tá n am n esztiáv al szabadult. T en n iak arása, tö retlen hite ezu tán sem h ag y ta pihenni. A poli­ tikai passzivitás esztendeiben ú jra a tudom ány felé fo rd u lt é rd e k ­ lődése. M egalapította a M agyarhoni F öldtani T ársu lato t, am elynek alelnöke, m ajd elnöke lett. (A M agyar T udom ányos A k ad ém ián ak és 22 lésében, a tém ához kötődő kiadványok m egjelentethetőségében vállal feladatot. (E szervezetben azoknak az intézm ényeknek ve­ zetői, tagjai vegyenek részt, akik a tö rtén eti ku tatásb an is érin­ tettek : így az oktatási igazgatóság m unkásm ozgalm i tanszéke, a főiskola m arxista tanszéki csoportja, a megyei könyvtár, a me­ gyei m űvelődési központ, a megyei levéltár, a megyei p ártarch í­ vum, a m úzeum ok igazgatósága — hogy csak a legfontosabbakat említsem.) Az intézm ényi feltételek segítségével — kezdetben — a célra koncentrált tevékenység alakulh at ki. Egy idő u tán a ta­ pasztalatok értékelésére kerülhet sor, am elyek későbbiekben a megyei tudom ánypolitikai (anyagi) alap létrehozását is feltéte­ lezi. A koordinációs szervezet term észetszerűen eszköz lehet csak. Ezért kizárólag így is kell felfognunk tevékenységét. Olyan kon­ centrátum lenne azonban, am elyben a feladatok szakszerűsége a szervezet term észetéből, törvényszerűen fakad. S mi végül is e szervezett tevékenység célja? A feladatok kijelölésében a tudo­ m ány területén m egfogalm azott országos program okhoz való fel­ zárkózás jelenti a szakm ai alapot. Ism eretes, hogy a m unkásélet­ módhoz, annak történeti alakulásához a megyéből igen sok adat, tapasztalat v ár feldolgozásra. Ennek egyik részterületén (a bá­ nyászok életm ódjának változásában) a kora kapitalista viszo­ nyokra vonatkozóan m ondanivalónk elm ondásával nagyobb kö­ zönségkor érdeklődésére is számot ta rth a tu n k . M indkét tém a kapcsolódik egy harm ad ik h o z: a m űvelődési gyakorlat a m ai szo­ kások vizsgálatához, a mai életünkhöz. Ezeknek a k u tatásoknak m agas szintű m egvalósulása (országos jellegük m iatt is) csök­ k enthetné (esetleg teljesen kizárná) a lokális szokások eluralko­ dását. A feladatok elosztása term észetesen nem jelent, nem jelen t­ het arisztokratizm ust, a szakm ai elzárkózást; pusztán a m unká­ hoz nélkülözhetetlen feltételek (a m űhelykörülm ények) kialakí­ tását kell segítenie. A résztvevő intézm ények, azok tagjai jelen ­ tenek term észetes kapcsolatot a tö rtén etírás irán t érdeklődők fe­ lé — és ebben alapozniuk kell a honism ereti mozgalom, a m ú­ zeum barátkörök segítségére. U gyanakkor a különbségtétel diffe­ renciálja az érdeklődést, az igényeket is, könnyebbé teszi a k ri­ tika ajánló tevékenységét. H orváth István több külföldi tudom ányos tá rsa sá g n ak m á r régebbről ta g ja volt.) Á l­ lan d ó an u ta zo tt az országban, k u ta to tt, g y ű jtö tt, le írt, m egvizsgált m indent, a m it h asznosnak íté lt a tu d o m án y a végső soron a hazai fejlődés szem pontjából. Ő fedezte fel az ip o ly tarn ó ci ősfenyőt, a ro m ­ h án y i ősállatleletet, ír t a som oskői bazaltöm lésről — hogy csak n é­ h án y m egyei v o natkozású m ű v ét em lítsük. H atalm as régészeti g y ű j­ tem én y e is volt, am ely et a losonci tűzvész elp u sztíto tt 1849-ben. A röpke illú zió t adó 1861-es országgyűlésen felcsillanó rem én y ek ­ kel ő is o tt k ü zd ; M adách Im rével eg y ütt éles h an g ú felszólalások­ ban bélyegzi m eg az ab szo lu tista ren d szert. Egy esztendő m úlva, 66 éves k o ráb a n K o n stan tin áp o ly b a in d u l m ag y ar tu d ó so k társaság áb an , hogy M átyás k irály k ö n y v tá rá n a k m a ra d v á n y a it felk u tassa. E lk ép ­ zelhetetlen, h o n n an ez az erő, ez a szívósság. L elk ierején ek a la p já t a d ja m indaz, a m it eddig tu d u n k ró la — la n k a d a tla n tu d o m án y - és h azaszeretete. 1865-ben próbálkozik ú jr a a közszerepléssel. Á m egy botrányos v álasztási m egvesztegetéssel m e g b u k tatják őt a losonci k erü letb en . S m iu tán tu d ó s tá rsa i sem á lln a k ki m ellette, k eserű szájízzel v o n u l vissza a p o litik ai és tudom ányos közélettől. Ez m á r nem az ő kora. A választások lélek v ásárlásai, a hordószónokok dem agógiája, a h itü ­ k et p én zért vesztegetők n em az ő b ará tai. E gyre in k á b b élő an a k ro ­ nizm ussá válik. M ost m á r valódi csodabogár. E lvhűségét, ragaszko­ d ását p o litik ai hitéhez, önzetlenségét, an y ag i áldozatkészségét a k o r­ ru p t d u alista korszak m á r n em tu d ja hová tenni. Szegényen, m a jd ­ n em hogy kegy elem k en y éren h al m eg 1874-ben. K u b in y i F eren c n agyszerű a la k ja a m a g y ar és szű k eb b p átrián k . N ógrád tö rtén elm én ek . Élete, tevékenysége lelkesít, h az aszeretetre buzdít, p éld ája k ö v etésre m éltó. Praznovszky Mihály �A Zagyva völgye életkörülményei 1914 nyarától 1919 tavaszáig N ógrádi tö rté n ész ein k — okkal és joggal elsősorban a m unkásosztály k i­ alak u lá sáv a l, politikai fejlődésével, m ozgalm aival és ezek helyi m egnyil­ v án u lásaiv al foglalkozva — szám os je ­ len tő s té n y t d e ríte tte k és d eríten ek fel. A sorsdöntő esem ények h á tte ré b e n az o n b an ott álln ak a lakosságnak a k ü ­ lönböző életkörülm ényekből fakadó m eg n y ilv ánulásai is. am ik et a m u n k á­ sok szerep ének jobb m egértéséhez szin ­ té n ism ern ü n k kell. A m ikor 1964-ben S ch m id t Jenőnek, az É szak-m agyaror­ szági K őszénbánya Rt igazgatójának 1918— 1920. évi levelezését közreadtam , m á r jeleztem , hogy a salg ó tarján i ip a r­ v idék dolgozóinak életében m ilyen nagy jelentősége v olt környezetüknek, az ak k o r k ét m egyéhez (N ógrádhoz és H eveshez) tartozó falvak lakosságának. N em em eltem azonban ki, hogy a fa l­ vakhoz tarto zó an k ié p íte tt m unkáskoló­ niák n ak . v alam in t az id énym unkás b á ­ nyai és gyári „k é tla k ia k n ak ” legalább ugyanolyan szerep ü k v olt —. hogy mai szó h aszn álattal éljek — a „város és a falu közötti különbségek eltü n tetése” és a szocialista eszm ék terjesztése te ­ rén. Az ezekből a kölcsönhatásokból fa ­ kadó pro b lém ák gyökereit szeretném je len so raim m al ném ileg m egközelíteni. A rosszul értelm ezett m agyar állam i­ ság b ó d u latáb an élő, a m últakból ta ­ nulni nem a k a ró és nem is tudó u ra l­ kodó osztály sz ám ára az első v ilág h áb o ­ rú kezdetben az ezeréves dicsőség csal­ fa álo m k épeit idézte fel, am elyek tova­ tű n té v el keserves, sőt kétségbeejtő lett az ébredés. K ülönböző rétegeik, és az értelm iség köréből reg ru táló d o tt szö­ vetségeseik különböző időkben és k ü ­ lönböző m é rtékben ébred tek rá az é r­ d ekszálak szövevényével összekuszált v alóságra. P éld á u l: a megyei központok alk alm azo ttai jog talan jövedelm ekhez ju tn a k , de ezt a törvényhatósági bi­ zottság csak 1918. október 17-én ism er­ te be, am ikor m á r kétségtelen volt m indenki szám ára, hogy a h áb o rú t el­ veszítették és az ország a forradalom felé h alad. Ez a h angvétel a megyei közigazga­ tás ex p o n enseit képező szolgabíróságok és falusi jegyzőségek körében azt je ­ le n tette, hogy k ihúzták a láb u k alól a ta la jt. H átv éd ü k m egingásával egyéb leleplezések is v á rh a tó k voltak, annál is inkább, m e rt a falv ak lakossága k ö ­ rében általános a p anasz az állam i és a m egyei h a ta lm a t képviselő jegyzők ellen. K ülönösen a hadisegélyek és az élelm iszerjegyek kiosztása so rán kö v et­ tek el sok visszaélést. N em ritk án a h ad b a v o n u lta k asszonyai és lányai vol­ tak szám u k ra a préda. N em egy vissza­ em lékezésben olvassuk, hogy a sok­ gyerm ekes anyákat, ha segélyért for­ d u lta k hozzájuk, d u rv a szavak k ísé re­ téb en „legelni” küldték. É rthető tehát, hogy a falvak lakosai körében a nők, ak ik m ost fé rje k és a p á k nélkül álltá k a sa ra t és küzd ö ttek család ju k m egél­ hetéséért, m in d en a lk a lm a t m eg rag ad ­ tak, hogy elégedetlenségüknek és béke u tá n i v ág y u k n ak kifejezést ad jan a k . Szervezett m egm ozdulásaikra azonban csak a „ k é tla k ia k ” á ltal la k o tt te lep ü lé­ or.s seken — p éld áu l K isteren y én — k erü lt A jegyzőket és a szolgabírá k a t szid­ tá k is eleget azért, hogy a sorozások alk alm áv a l jo g talan előnyökhöz ju tta t­ tá k a m ódosabb p arasztság fiait. A felm entések h átteréb e n a jó m ó d ú ak m egvesztegetési képessége re jle tt. E n ­ nek egyik szem beötlő jelensége volt az. hogy (m ivel a h áb o rú k itö rések o r a b án y ák at hadiüzem ekké n y ilv á n íto tták és k ato n ai p arancsnokságok alá helyez­ ték) a falusi p ro letáro k közül nem egyet, a k ik azelő tt ipari vagy bányai idén y m u n k áso k voltak, a m enetzászló­ aljakhoz, a soha ilyen m u n k á t k o ráb ­ ban nem végzett jóm ódú g azd afiak at pedig a frontszolgálattól m entesítő b á ­ nyákhoz v ezényeltették. Ezek ará n y a jelen tő s volt. P éld áu l B aglyasalján, S chm id t 1918. novem ber 4-i jelentése szerint, am ik o r „a vezényelt m unkások és lip ták o k nem a k a rta k leszállni, han em azonnali leszám olásukat k é r­ té k ”, m ivel véget é rt a háború. 600— 800 főre becsülte a távozni ak a ró k sz á ­ m át. U gyanakkor a m unkáslétszám 2300 főt te tt ki. Indoklásul felhozta, hogy „sok jóm ódú falusi polgár a fel­ m entés k ed v éért állt be b án y ászn ak ”. A jegyzők te h át an n a k a „jóm ódú fa ­ lusi p o lg árság n ak ” — m ai szóval: a „k u lák sá g n ak ” — az érdekében csele­ kedtek, am ely az á rd rá g ítá sb an és a m u n k aerő -u zso ráb an is élen já rt, vég ­ sőkig k ih a szn á lta a szegényparasztság o tth o n m a ra d o ttja in a k h áb o rú fokozta nyom orúságát. K o rtársak szerin t a fa ­ lusi jóm ódú p araszto k n ag y arán y ú b a ­ rom fitenyésztésbe kezdtek, m e rt ez­ u tá n nem k ellett „b ead ást” te lje síte ­ niük, és lib áv al, kacsával, ty ú k k al és tojással ellepve az ip ari települések hetip iacait, h étrő l h étre em elték igen kelendő p o rté k á ju k árát. T ehenet és se rté st azonban csak h áziszükségleteik­ nek m egfelelően ta rto tta k és így azok­ ból a k ö zellátásra jófo rm án sem m i sem ju to tt, hacsak a vizezett tejet, am it a piacokon érté k esítettek , nem te k in t­ jük. Igaz, hogy ta k a rm á n y az aszá­ lyos évek m iatt kevés te rm e tt és a h a ­ tóságok a k u k o ricát a közélelm ezés cé lja ira v ették igénybe, a b u rgonyával eg y ü tt — 1916-tól kezdődően rek v irálás ú tjá n is. K ezdetét v ette a te rm é n y re j­ tegetés is. E rre nézve —. de a rossz te rm ésre is — jellem ző, hogy 1918 ja n u á rjá b a n K állón és E rd ő tarcsán k a ­ tonai erő m ozgósításával is csak 250 k g b u rg o n y át tu d ta k összeszedni a h a ­ tóságok. P ásztón hasonló volt a h ely ­ zet. Távol áll tőlem , hogy a h áb o rú okoz­ ta élelm iszerh ián y ért elsősorban a p a­ rasztságot vádoljam . E te k in te tb en a közellátás szervezésével m egbízott h a­ tóságokkal együtt a földm űvelés pa­ raszti h átra m ara d o ttsá g a is felelős. 1914 őszén ugyanis ez a helyzet m e­ gyénkben: búzából 5. cu k o rrép áb ó l 110 m éterm ázsa v o lt a h o ld an k én ti te r ­ m ésátlag (ez utóbbi a h atv an i és a selypi cu k o rg y árak kis term elését és a cu k o rh ián y növekedését is m ag y aráz­ za). ta k a rm á n v pedig nem elegendő a m eglevő állatlétszám hoz. Í gy azu tán a jóm ódú p arasztság is zak latáso k n ak van k itév e és le kell szögeznünk, hogy a korszerű b b en gazdálkodó közép - és nagybirtokok term elése b izto síto tta úgy ah o g y a városi lakosság és az. üzemi m unkások élelm ezését. A sa lg ó ta rjá n i szénm edence ip a ri és b án y a v állalata i is a nagy- és közép­ birtokosok rév én ju to tta k a z OKH (Országos K özélelm ezési H ivatal) e se ­ te n k én ti engedélyezésével a m u n k ás­ élelm ezéshez szükséges term ényekhez. P éld áu l a b ag ly asaljai igazgatóság 1918. á p rilisá b a n B alla k a ra n c sa lja i fö ld b ir­ tokostól szándékozott így 10—14 vagon búzát, rozsot, á rp á t és zabot v en n i. Ez azo n b an csak úgy volt lehetséges, h a a b irto k o sn ak az őszi b u rg o n y áért, a m á­ k é rt és a b a b é rt a m a x im álisn ál m a­ gasabb á ra t fizet. A tá rsu lato k m unkásélelm ezése a z o n ­ b an nem egyfo rm án biztosított. A S a l­ g ó tarján i K őszénbánya Rt, am ely n ek budapesti igazgatóságában n ag y b irto ­ kosok is h ely et foglaltak, jo b b a n el v o lt lá tv a ta rtalé k o k k al, m in t az É szak­ m agyarországi Rt b ag ly asaljai igazga­ tósága, am ely n ek b u d ap esti központja csak késlekedve tu d o tt eleg et ten n i a k ív án alm ak n ak . K itű n ik ez a m u n k á s­ élelm ezés szem pontjából év tized ek óta oly fontos szalonnabeszerzésekkel k a p ­ csolatban. S ch m id t 1918. szep tem b er 19-i jelen tése sz erin t havi 70 m ázsa sz alo n n ára le tt volna szükségük, am i 2300 m u n k ást szám ítv a havi h áro m és fél kiló sz a lo n n a ju tta tá sn a k felel m eg szem élyenként. „Szalonna nélkül m u n k ásain k dolgozni nem fognak. S a j­ nos. szom orú ta p a sz ta la ta in k v an n a k az OKH e llá tá sá ró l”. E zért kéri, hogy a Selypen birtokos S chossberger b áró ­ tól vegyenek „kéz a la tt” m integy 80 d ara b sertést, h a a sz trá jk o t el a k a rjá k kerülni. A cukorbeszerzést a selypi c u k o r­ g y á r igénybevételével o ld o tták meg. Az 1919. ja n u á r 25-én közölt ú ja b b m eg­ állapodás szerin t a gyár köteles m in ­ den szénnel m eg rak o tt vagon u tá n 100 kg cu k ro t ad n i m ax im ális áron, „am i fejq u ó tán kívül lesz kiosztva”. Ad to ­ v áb b á a g yár négy h éten belül még 20 d ara b hízott se rtést is a s a já t h izlal­ dájából. H asonló k ap cso lataik v o ltak a bőrbeszerzési központtal is. M indez persze nem je len tette azt. hogy a m in ­ den m u n k ásn ak k ijá ró élelm iszerad a­ gok zökkenőm entesen m egérkeztek és főleg hogy azokat ki is osztották. 1918 jú n iu sáb an — és ilyen n y ilv án n em ­ egvszer tö rté n t — m u n k ásaik n ak fe­ je n k én t csak h arm in c deka szalo n n át tu d ta k adni. A jú n iu si országos sz trá jk k iro b b an ásak o r a tá rsu la t nyom ban b eszü n tette a m unkások n ap i élelm i­ szerad ag ján ak a kiosztását, de p á r nap m úlva, a S alg ó tarján i K őszénbánya R tvel egyetértésben, a napi ad ag o k at készpénz ellenében k iad ták . E ngedé­ kenységük h átteréb e n an n a k b elátása húzódott meg. hogy m u n k ásaik k é p te ­ lenek az üzletekben, vagy a piacon élelm iszereik et beszerezni. A sz trá jk o k a t a fro n tra k ü ld és fe­ nyegetésével sokszor n éh án y óra a latt leszerelték. Ez tö rté n t 1918. augusztus 11-én is, am ik o r „a sz trá jk oka: ruha, cipő és liszt h iá n y a”. S zeptem ber 17-én p éld áu l a ján o sak n ai m unk áso k csak n éh án y órai ígérgetés és fenyegetés u tá n v o ltak h ajlan d ó k leszállni, a m i­ zserfaiak pedig b ejelen tették , ha szep­ tem b er 18-ig nem k ap n a k bakancsot, b eszü n tetik a m u n k át. „A b a k a n csh i­ án y részbeni e lh á rítá sa v égett k ih ir­ d ettü k , hogy m in d en b ak a n csra szóló u ta lv á n y t 25 k orona készp én zért b ev ál­ tu n k . Ezen intézk ed ésü n k azonban ered m én y telen lesz. m e rt a m unkások egy részének tényleg bakancs kell — fata lp ú b akan csb an a b án y a m u n k a le­ h etetlen — m ás részének pedig n a ­ gyobb é rté k e t kénvisel a term észetb en k ik ap o tt áru. m in t a 25 k o ro n a”. A k o rtá rsa k elbeszéléséből d erü l ki. hogy a tá rsu la t által k io szto tt b ő rtalp ú b a ­ 23 �k an csok a t élelem ért cserélték el a b á ­ nyászok és így a környékbeli p arasz­ tok h o rd ták el azt, am it nekik k ellett volna viselniük. Részben „a katonaságtól k ap o tt ócs­ k a ru h á k rek o n stru á lása á lta l” n y ert m u n k a ru h á k k al is ez tö rté n t. Ezekkel kapcso latban az a helyzet 1918 októ­ beréb en B aglyasalján, hogy több p a ­ p írru h á t nem h ajlan d ó az igazgatóság a központtól átvenni. Ezekből még 1919 ja n u á rjá b a n is sok van a ra k tá ­ ron és papírposztóból is, am it m agas á ra m ia tt nem vesznek, a m ié rt is 30 százalékos árcsö k k en tést javasol az igazgatóság. Á llandó hiány m utatkozik m u n k ásfehérnem űben és finom abb m i­ nőségű szövetekben, am elyek a tisztv i­ selők és az altisztek sz ám á ra v o ln á n ak elad h ató k . „Női a lja t és kendőket nem veszünk, m e rt azoknak alk alm azk o d n i­ uk kell az itten i divathoz, különben az asszonyok azt nem veszik m eg”. M it é r te tt S chm idt „az itten i d iv ato n ”, nem állap íth ató meg. Egykori fényké­ pek alap já n állíth ató , hogy a m unkások asszonyai és leányai városias és nem paraszti öltözéket h o rd tak , sőt a kilenc­ venes év ek m ásodik felétől kezdve egyre tö bbüknek volt varrógépe is, am in nyilván s a já t és szom szédaik r u ­ h áit k észítették, vagy alak íto ttá k . A le ­ velezésből azonban az is k itű n ik , hogy a salg ó tarjáni tá rsu la t ru h ae llátás te­ k in te té b en is jobb helyzetben volt. Az élelm iszer- és ip a rc ik k ellátás te ­ rén m utatkozó nehézségek hatv án y o zo tt m é rték b en jelentkeztek a kisebb és n a ­ gyobb falvakban. Á ruellátási nehézsé­ gek ezeken a helyeken m á r a háború elő tt is voltak, és ezek m egszüntetésére — de eg y ú ttal a „keresztény szocialis­ ta ” eszm ék terjesztésére is — a p a p ­ ság vállalkozott. Az így létreh ív o tt keresztény fogyasztási szövetkezetek b o ltjai a falv ak szatócsai és az azok­ ban term ényeket felvásárló városbeli­ ek ellen k ív án tak védelm et n y ú jta n i. 24 A lakosság jó és olcsó áru v al tö rtén ő ellátásán ak egészséges elképzelése azo n ­ ban c sak h a m ar p áro su lt a m egy én k ­ ben a X IX . század nyolcvanas éveitől kezdődően terebélyesedő an tiszem ita állásfoglalással. E nnek leghangosabb kezdeti képviselői a b irto k a it lassan el­ veszítő, elszegényedő g en try soraiból k erü ltek ki (akik m aguk is részben a kisfizetésű h iv ataln o k i p ály ák ra szo­ ru ltak ), részben pedig az an y ag iak b an ugyancsak szűkölködő értelm iségiek — jegyzők, tanítók, gazdatisztek — v o l­ ta k ; és néhol a nép b a já n segíteni óhajtó papság is a h áló ju k b a k erü lt. (A k érdés elem zése m egyénkben is külön ta n u lm á n y t kívánna.) Ez volt a helyzet P ásztón is, ahol a p ara sztság n ak ökrös szek erek et k ellett H atv a n b an lead n i a k ato n aság n ak . 1915. ja n u á r 22-én a n ép lázo n g an i kezdett, bev erték a v áro sh áza egyik a b la k á t és azt k ia b álták , hogy „h a jtsák az ökrök m ellé b éresek n ek a zsidókat is”. R en­ det a csendőrség csinált, am i a d rág u ­ lás és a z á ru h á n y m ellett, táp o t n y ú j­ to tt a további elégedetlenséghez. K öz­ belép a plébános is, és 1915. október 20-án „m eg u g rasztat” híveivel egy diót vásárolni ak aró budapesti zsidó k ere s­ kedőt. O ka ennek ny ilv án a z is, hogy augusztus 20-án a pásztói v áro sh ázán — 30 igen és 7 nem szav azattal — el­ h atáro ztá k keresztény fogyasztási szö­ v etk ezet létesítését. Ez 1916. jú n iu s 2-án meg is ny ílt, és áru v a l tö rtén ő ellátása érd ek éb en a plébános is tö b b ­ ször a fővárosba utazott. Ez a látszólag kisszabású esem énysorozat szerves része volt a k isp o lg ár­ ság körében országszerte m eg n y ilv án u ­ ló zsidóellenességnek, am ely a h áb o rú okozta nyo m o rú ság ért n em az a z t k i­ robbantó u ralk o d ó osztályt, han em a polgárság egyik réteg ét — ny ilv án ir á ­ nyítás m ellett — igyekezett felelőssé tenni. Ez volt a helyzet az ip arv id ék központjában, S alg ó ta rján b a n is. S ch m id tn ek az 1918. évi novem ber eleji fosztogatásokról szóló jelen téséb en a következőket olvassuk: „A fosztoga­ tók között a falu (azaz B aglyasalja), v a la m in t legm eg b ízh ató b b n ak ta rto tt b án y ászain k és m esterein k vesznek rész t”. V agyis a b ag ly asaljai jóm ódú p araszto k és azok a m unk áso k és m es­ terek, ak ik n ek nem v o lt közük a szo­ ciáld em o k raták h o z és a sztrájkokhoz. Ezek m ost „erősen h an g o ztatták a zsi­ dók leg y ilk o lását”, a m ié rt azu tán Schm idt, féltv e zsidó v allású tisztviselő­ it, segítséget k é rt T arján b ó l. S chm idt elszörnyülködő m eg állap ításai p o n to ­ san egybevágnak a ja n u á ri v érfü rd ő v el és fosztogatásokkal kapcsolatos, a Vö­ rös Újság 1919. ja n u á r 11-i szám áb an m eg jelen t m eg állap ítással: „A sa lg ó ta r­ ján i ü zletek et a k ö rnyékbeli cigányok, jóm ódú p araszto k és m ás »elő k elő sé­ gek« fo szto tták k i”. Sokszor elgondolkoztam ezeken a té ­ nyeken, és nem tudok szab ad u ln i a t ­ tól a nézetem től, hogy ezek az esem é­ nyek m ár ny ílt ellen fo rra d alm i lázad ás­ nak tek in th e tő k a polgári d em o k ra ti­ kus fo rrad alo m m al és an n a k v ív m á­ n y aival szem ben. A n n ak pedig, hogy ez m eg tö rtén h etett, az az oka, hogy a v i­ lág h áb o rú a la tt k ia la k u lt életk ö rü lm é­ nyek létreh o zta uzsora, az újgazdagok, had iszállító k és kiszolgálóik oly m esz­ sze m erészk ed tek a k a p ita lista k izsák ­ m ányolás köny ö rtelen m ódszereinek alk alm azásáb an , hogy m inden, am i a h áb o rú elő tt volt, „a régi jó id ő k ” fo­ galom körébe sodródott. E zeket „a boldog b ék eév ek et” — feledve azok g o n d jait és b a ja it — csak a polgári d e­ m o k ratik u s átala k u lá s célkitűzéseinek m egdöntésével le h ete tt volna visszaál­ lítan i, és ennek eszközei v o ltak a k i­ lengések, a zsidók k örében is a k a ­ dó kizsák m án y o ló k at m egbosszulni a k a ­ ró, gyilk o lásra kész általán o sítás. Belitzky János �KÖRKÉP 9. Salgótarjáni tavaszi tárlat Az idei tavaszi tá rla t új koncepció je­ gyében született: egy valójában m ár ko­ rábban m egindult folyam at kiteljesedésé­ re, a közönség részéről felm erült jogos igény m egvalósulására került sor — 1979ben először országos begyűjtési körű, meg­ hívásos képzőm űvészeti kiállítást h ird et­ tek meg a szervezők. A felkérő levelekre 723 m ű érkezett be, ebből a zsüri 238 alkotást ítélt bem utatás­ ra m éltónak. A szám adatokból az is kitű­ nik, hogy nem csupán az országos sereg­ szemle biztosítása volt a cél, hanem szak­ m ai minőségi elvárásokat is tám asztottak a kiállítókkal szemben. Ennek köszönhe­ tő, hogy a 9. S algótarjáni tavaszi tárlat a hasonló jellegű országos kiállítások so­ rában a közepesnél jobbak közé sorolha­ tó, grafikai anyaga pedig m eghaladja az átlagos színvonalat. Az országos begyűjtési kör term észete­ sen nem jelenti a terü leten élő művészek háttérb e szorítását, hiszen lehetőségük nyílt e kiállítás révén is országos szintű m ezőnyben szerepelni, alkotóerejüket ösz­ szemérni országosan is elism ert m űvésze­ kével. (Az idei kiállításra — hosszú évek óta először — valam ennyi Nógrád megyei művész küldött alkotásokat.) A korábbi évek tavaszi tá rla ta it a fes­ tészet túlsúlya jellem ezte. Az idén meg­ változott a m űfaji megoszlás: 108 grafika, 60 festm ény, 54 szobor és 16 iparm űvésze­ ti tárg y került kiállításra. Miből adódott ez az arányeltolódás? K ortárs képzőm űvé­ szeti életünkben az utóbbi tíz évben a sokszorosított grafika vette át a táb lak ép ­ től a reprezentatív m űfaj szerepét, s mel­ lette egyre inkább előretör valam ennyi m űfaj alap ja: az egyedi rajz. A grafika és a rajz szerepváltozása, jelentőségének fo­ kozott növekedése válasz a közönség ré ­ széről felm erülő újabb epikus igényre: fi­ lozofikus, szociografikus m ondandók szó­ lalnak meg e m űfajok nyelvén. Lehetősé­ get ad ugyanakkor e két technika új ki­ fejezési form ák keresésére, szabad teret enged a kísérletezésnek. Ebből következik, hogy korunk problém ái elsősorban e mű­ faj nyelvén, ennek kedvező lehetőségeit kihasználva szólalnak meg. A grafika uralkodó szerepe a kiállításon teh át a m a­ gyar képzőművészetben valóságosan léte­ ző arányok tükröződése. Szerencsés, hogy valam ennyi alkotóm ódszer képviselői je­ lentkeztek m űveikkel, hiszen így a közön­ ség m egism erkedhet a gondolat és a for­ ma találkozásából eredő kifejezési lehető­ ségek sokféleségével, m egtanulhatja a m ű­ faj nyelvét. Fontos ez szám unkra, hiszen az észak-m agyarországi terü let „grafikai te rü le t”, S algótarján pedig a tervek sze­ rin t az egyedi rajz fellegvára lesz, m ely­ nek értő és kritikus, a m ecénás szerepét is vállaló közönségre lesz szüksége. tő em bereknek a repülés csupán felszínes szórakozás: ha a sárk án y leesik, csak az sérül meg, őket nem éri károsodás. Ez a m agatartás v itath atatlan u l p ra k tik u s: n ap ­ jaink uralkodónak tűnő hedonista-óvatos­ kodó szem léletének m egnyilvánulása. E szemszögből nézve term észetesen Ikarusz A tavaszi tá rla t grafikai anyaga m inő­ bolond, hiszen ő az életét te tte a repülés ség szem pontjából egységesebb, jobb a m egism erésére, égbe szárnyaló vágya a festészetinél és a szobrászatinál. Az egyes dolgok lényegének, m élységének felism e­ lapokat figyelembe véve a sokféleség do­ rését célozza, m elynek m ódja a küzdelem, m inál, a gondolati és technikai gazdagság ez viszont a bukás, a fizikai m egsem m isü­ kerül az érdeklődés terébe. lés veszélyével fenyeget. A tartalm as, küz­ A nagy m esterek (Czinke, Raszler, stb.) dő, meg nem értett, de tu d atosan vállalt lapjai m ellett feltűnően sok fiatal művész em beri sors találkozik itt a csupán a m in ­ szerepel a kiállításon. Szokás m ostanában dennapi élet szintjén mozgó, a kellem esen a grafika hanyatlásáról, gondolati elbi­ kívülálló, de a beavatottság érzetét keltő zonytalanodásáról beszélni. Valóban így m agatartással. van ez, néhány a hatvanas évek vége felé A hagyom ányos értelem ben v ett grafi­ indult grafikusnál. B a d a c s o n y i S á n d o r kai technikák áhítatos tisztelete és biztos lapjain a kusza vonalháló m anierista b u r­ kezű felhasználása jellem zi B a l l a M a r g i t , jánzása fojtogatja a kifejezésre váró gon­ D e c s i I l o n a és K é r i I m r e lapjait. B a l l a dolatot. S z e m e t h y I m r e m űvészetén is a M a r g i t régi lapokra em lékeztető A p o k a ­ kezdeti jó form anyelvi ötlet uralkodik, a l i p t i k u s l o v a s o k cím ű rézkarca a széthulló S zentkuthy-illusztrációk óta szinte öncél­ és ú jra összeálló em beri arc révén az idő lal. körforgását, az örök em beri problém ák A grafikák két, alapjukat tekintve elté­ újbóli m egfogalm azódását jelképezi. É r­ rő csoportra oszthatók: gondolat és form a dekes jelenség, hogy a ko rtárs m űvészet­ összhangját kereső, elsősorban tartalm ilag ben egyre gyakrabban m erülnek fel és fo­ ihletett lapokra és a kifejezési eszközök galm azódnak át a m űvészettörténet során oldaláról közelítő, form ailag kísérletező m ár többször feldolgozott m itologikus, m űvekre. biblikus tém ák, s ezek m indig a küzdelem, a kísértés, a m egtévedés, a szenvedés és Filozofikus m élységű, elvont gondolko­ a bukás m otívum át rag ad ják meg — bizo­ dás és tökéletes rajzi tudás eredm ényez nyítva, hogy korunk problém áira érzé­ kiem elkedő m űvet B á l v á n y o s H u b a grafi­ keny m űvésznem zedékkel állunk szemben. káin. I k a r u s z b o l o n d című lapján — mely Jól nyom on követhető e gondolat D é c s i a M agyar G rafika 1978 kiállításon bem u­ I l o n a M e g k í s é r t é s című rézkarcán, ahol a tato tt P i r o s c s i l l á r r a l új alkotói korszak kereszt form ájában feszülő Szent A ntalt kezdetét ígéri — az égbetörő és aláhulló szinte fojtogatják a köré nyom uló kísér­ Ikarusz sorsában fogalmazza meg korunk tések. A szenthez ívesen kapcsolódó, feje egyik problém áját. A lap tartalm i réteg­ felett lebegő halál a küzdelem ből kiveze­ ződésének megfelelően két mezőre oszlik, tő egyetlen lehetőség; am íg a harc tart, s lényegében két eltérő m agatartás ütköz­ tetéséről van szó. A pap írsárk án y t erege­ a kísértés is győzedelm eskedhet. K é r i I m ­ 25 �r e S z á r a z s á g című lapján az em beri el­ esettség, a haláltól való m érhetetlen féle­ lem fogalm azódik meg a sárgás-barna pasztózus színek rossz érzést sugalló h a ­ tása révén. Szociografikus hűséggel rög­ zíti m indennapjaink groteszk arculatát S o m o g y i G y ő ző B u szm e g á lló és Ö reg h á ­ z a s p á r című lapjain. Nála a korán m egta­ lált technika, a fekete-fehér éles, feszült­ ségkeltő kontrasztjaira, a szabadon ha­ gyott lap ürességet éreztető, hiányt sugal­ ló fehérjére építő kifejezésm ód egyre újabb, égetően aktuális, a visszásságokat ostorozó gondolatokkal telítődik. Így vál­ nak em beri sorsok hordozóivá nyom atain még az állatok, a tárgyak és a tájak is — kortárs grafikánkban teljesen egyéni, új és m ondandóval teli hangot képviselve. H i b ó T a m á s lapjain az érdekes, valóságos problém ára ráérző gondolat bilincsévé vá­ lik a technikai tudás hiányossága. W a h o r n A n d r á s ceruzarajza ( A h a l o t t m ű v é s z a p u s z t u l á s r ó l á l m o d ) tökéletes rajzi tudás­ ról vall, a m ű azonban inkább_a címben jelzett tém a különlegességével hat — a re­ neszánszban e tém át is többször feldolgoz­ ták a földi élet m úlandóságának jelképe­ ként. A formai kísérletezés pillanatnyilag leg­ izgalm asabb terü lete a fotó és a grafika kapcsolata. Jelenleg nemzetközi szinten is a lehetőségek kutatásának stádium át él­ jük, valószínűleg e területen fog a legtöbb minőségileg új, gondolattársításában meg­ lepő mű születni az elkövetkező években. A kiállító művészek közül többen próbál­ koztak a fotografikus, m ontázsos kifeje­ zési eszközökkel. Jó részük lapos, fotona­ turalista mű, a többinél inkább az ihlető m otívum érdekes, a kifejezés még dadog. (A kísérletezés, a form anyelv becsületes keresése jellem zi például M u z s n a i Á k o s konceptszerű, különös gondolattársítások­ ra épülő grafik áit is.) A festészeti anyag színvonalában egye­ netlenebb, gondolatilag, stílusbeli megosz­ lását tekintve szegényebb — b ár a festé­ szet hazai ú tjait hűen reprezentálja. A táblakép válságát éli, helyét keresi a kép­ zőm űvészetben. Szerepe az elm últ évtize­ dekben jelentősen m ódosult: elvesztette reprezentatív m űfaj szerepét, s a képcsar­ noki festészet révén sok esetben a fogyasz­ tási cikk szintjére süllyedt, jelentős tem a­ tikai, színvonalbeli engedm ényeket téve a rossz értelem ben v ett közízlésnek. Így je­ lenleg viszonylag kevés festő képes egyedi arculatot, gondolati töltést felm utatni m ű­ veiben. E kevesek közé tartozik az idei tavaszi tá rla t nagydijasa, F ö l d i P é t e r . Festm ényein aktuális és súlyos em beri tartalm ak szólalnak meg az állatok vilá­ gának m egjelenítésén át. Újabb korszaká­ nak kiem elkedő alkotása a C s o r d a című kép, am elyen a kompozíció köríves szer­ kesztése az élet körforgását jelképezi. Föl­ di P éter m űvészetében a színeké a fősze­ rep, általuk jelenik meg a gondolat, a ra j­ zi eszközök alárendeltek. A harm ónia kék­ fehérei és narancsai ütköznek képein a vér vörös színével, melyek baljóslatú ké­ kes-liláknak feszülnek. Földi P éter kife­ jezési m ódja egyéni (bár nem gyökérte­ 26 le n ), n e m r o k o n íth a tó a k o r tá r s m ű v é s z e t­ b e n se n k ié v e l. E sz k ö z te le n sé g é v e l, m e ré sz sz ín v ilá g á v a l, te lje s v ilá g k é p e t m e g fo g a l­ m a zó ig é n y e ssé g é v e l, ő sz in te sé g é v e l ú j szín t k é p v ise l a m a i m a g y a r fe s té s z e tb e n . Sajátos form anyelvű, kiem elkedő alko­ tás D i e n e s G á b o r K e t t e n című festm énye is. Rajzi m eghatározottságú, idegesen ér­ zékeny stru k tú ra határoz meg két külö­ nös figurát, korareneszánsz rajzokat idéz­ ve. Bágyadt zöldek és fárad t okkerok ha­ tása révén telítődik a kép valam i különös elvágyódás és körülhatárolhatatlan nosz­ talgia kifejeződésévé. A festm ények jó része az unalom ig is­ m ételt nonfiguratív, konstruktív elem e­ ket, üres fotonaturalizm ust képviseli; vall­ va a m űfaj tartalm i kiüresedésének veszé­ lyéről. Az elm últ években is, az idén is a szob­ rászati anyag a leggyengébb — néhány al­ kotástól eltekintve. S o m o g y i J ó z s e f pla­ kettjei, B e s s e n y e i M á r t a fülkeszobrai kép­ viselik a kiállításon n apjaink szobrászatának legigényesebb útjait. Az egyébként ki­ váló — gondolati frappánsságáról ism ert — szobrász, K ő P á l is saját színvonalán belül gyengébb m űvekkel szerepel. K u t i J ó z s e f p o r t r é j a a tájb a illeszkedő, falu já­ ban feloldódó, közösségébe szervesen be­ épülő em ber sorsát fogalmazza meg. Gon­ dolati és érzelmi ereje azonban nem éri el pl. a korábbi G y ű r ű f ű című szoborét. H áttérbe szorult a kiállításon az ipar­ művészet, jelezve, hogy nem csupán ren ­ dezési problém a ilyen jellegű alkotások bem utatása a tavaszi tárlaton. Képzőm ű­ vészet és iparm űvészet lényegét tekintve eltérő form anyelvű m űvészeti ág: a kettő összehasonlíthatatlan, és egy kiállításon belül szám unkra összeegyezhetetlen. Bi­ zonyítja ezt az idei tá rla t is, hiszen itt sem m ilyen képet nem k ap h attu n k az iparm űvészetnek sem helyi, sem országos eredm ényeiről, problém áiról. B ár v itath a­ tatlanul szép B r u t y ó M á r i a sisalja, N a g y G y. M a rg it K e l e t k e z ése, M észáros E rzsé­ b e t gobelinje — e művészeti ágnak nincs helye a tavaszi tárlaton. M u tatja ezt az is, hogy néhány üvegplasztika a szobrok között, m ás m űvek lépcsőfordulókban ke­ rültek bem utatásra. Két művészeti ág ilyen szerencsétlen találkozása helyett célszerű lenne a következő években külön ip arm ű ­ vészeti kiállítást rendezni a József A ttila Megyei Művelődési Központ üvegcsarno­ kában. Lehetőség nyílna így országos me­ zőny felvonultatására, s az egyes m űvé­ szek is több alkotással jelenhetnének meg. Egylényegű m űvek találkoznának, nem kellene a tárgy ak n ak képzőművészeti al­ kotásokkal ko n k u rráln iu k. Természetesen együtt járn a ez az iparm űvészeti díj át­ csoportosításával, a katalógus m egjelente­ tésével is — így előnyt jelentene a me­ gyénkben dolgozó, s az országos szintet képviselő iparm űvészek szám ára. Az 1978-as nagydíjas kam arakiállítása — m eglepetés. L ó r á n t J á n o s akvarelljei el­ sősorban színvilágukkal hoznak újat. O lajképein régóta a m onokróm színek uralkodnak. A művész szám ára ú jra fe l­ fedezett technika — az akvarell — vissza­ kanyarodás a kiindulási ponthoz: a te r­ mészet ihlető erejéhez. A fehéren hagyott felületek a fény villódzását, a vörösek, zöldek a term észet burjánzását, öntörvé­ nyű rendjét idézik. Festészeti m egújulás lehetőségét ígérik e lapok. A kiállítás rendezése híven követte az anyagból eredő törvényszerűségeket. Jól csoportosított, m eghitt, szemlélődésre al­ kalm as belső terek et alakított ki — rá­ érezve az egyes m űvek közt fellelhető ro­ konságra vagy ellentétre. A következő évek tavaszi tárlatain ak m egszervezésekor az idén elért eredm é­ nyeket m egtartv a — fokozott figyelm et kellene fordítani a festészeti és a szobrá­ szati mezőny szakmai színvonalának em e­ lésére, a résztvevők körének e célból tö r­ ténő bővítésére. Krunák Emese �VASAS KAROLY KIÁLLÍTÁSA A MŰCSARNOKBAN A forradalom, a m unka és a szobrász A debreceni nyári tárlatokon találkoz­ tam először V a s a s K á r o l y p lasztikáival: 1974-ben a H a r c o s s a l , 1976-ban a három ­ alakos B á n y á s z o k k a l és a S z o j u z —A p o l l ó ­ v a l . Nem tagadom , h ato tt rám a m űvek expresszivitása és — a B á n y á s z o k n á l — a kő és a bronz együttes szépsége. A kkoriban nem tu d hattam , honnan, ho­ gyan vezetett Vasas Károly ú tja a fent em lített m űvekig, s term észetesen a foly­ tatást sem sejthettem . M entségem re szól­ jon, hogy az előzm ényeket igen kevesen ism erték: a szobrász, aki 1956-ban végzett a képzőművészeti főiskolán (Pátzay Pál, Szabó Iván és Beck A ndrás növendéke volt), aki számos köztéri szobrot alkotott, s ak it m unkásságáért Érdem es Művész címmel és két alkalom m al M unkácsy-díj­ jal tü n tette k ki, 1979 tavaszáig nem ren ­ dezett egyéni kiállítást. M űcsarnoki bem u­ tatója teh át egyrészt a rra adott alkalm at, hogy ezeket a nagy szakmai tudásról be­ szélő m űveket beillesszem a többi közé, hogy m egpróbáljam követni a művész fej­ lődésvonalát. Ugyanakkor, m ivel Vasast „köztéri szobrászként” ta rtju k nyilván (m ert eddi­ gi m unkásságával így ta rta tja nyilván m a­ gát, s m ert a gyakorlat kialakította ezt a nem feltétlenül dicsérő kategóriát), azon is el kellett gondolkoznom, mivel, hogyan gazdagítják m űvei a m agyar köztéri szob­ rászat o t, azt a képet, am elyet az em lék­ m űvek az ábrázolt kor, esem ény mellett saját korukról is kialakítanak. Vegyünk néhány példát az elm últ 34 év köztéri al­ kotásai közül: K e r é n y i J e n ő 1948-ban fel­ avato tt sátoraljaújhelyi partizánem lékm ű­ véről világosan leolvasható, hogy akkor készült, am ikor még nagyon is élénken élt a fasiszta pusztítás emléke, am ikor alig leh etett úgy szólni valam iről, hogy ne em lítődjön az em bertelenség elleni harc szükségszerűsége is. S o m o g y i J ó z s e f 1955ös M a r t i n á s z a tökéletesen jelképezi a kor­ szak uralkodó eszményeit, kifejezi a m un­ kásosztály erejébe, szilárdságába vetett bi­ zalm at. Am ilyen találó volt a M a r t i n á s z , olyan szükségszerű volt a hatvanas évek közepén a S z á n t ó K o v á c s Ján os-em lékm ű létrejötte és a hódm ezővásárhelyi felállí­ tása. A szobor körül dúló vitákban a dog­ m atizm us-sem atizm us utóvédjei csaptak össze a legendaoszlalókkal, a jelenségeket a m aguk teljességében vizsgálókkal, hogy az eredm ény — tíz év m úlva — egy újabb kitűnő mű, V a r g a I m r e mohácsi L e n i n szobra legyen. Nemcsak arról győz meg bennünket ez az alkotás, hogy a forradal­ m at az egyes em berek csinálják — m in­ denki, aki nem csak gondolatilag-érzelm i­ leg, hanem cselekedeteiben is azonosul a közösség érdekeivel —, hanem arról is, hogy az 1970-es évek M agyarországán a szilárd érzelm ek m ellett következetes, pontos, elemző gondolkodásra van szük­ ség. Önkényesnek — és m ert a fentiek m el­ lett jó néhány m ás m űvet is em líthetünk, nagyon hiányosnak tű n h et a vázlatos kor­ szakolás. Úgy érzem azonban, ha Vasas K ároly m űvészetéről beszélünk, innen kell kiindulnunk — különösen akkor, ha az 1968-as H a r c o s o k k a l kezdődő „forradalm i rom antikus” korszakáról van szó. M ert húsz m űve áll köztéren. S m ert a korábbi szobrok — az 1962-es D a l m a , e z a lírai hangulatú, érzékenyen m intázott felületű portré, a F u r u l y á s f i ú , a T á m a s z k o d ó — egészen más Vasas K árolyt m utatnak, m int a későbbiek: az eredm ényes stúdiu­ mokon túl szemlélődő m agatartásról, a részletszépségek iránti érdeklődésről be­ szélnek. Tizenegy évvel ezelőtt viszont elkészült a H a r c o s o k , s azóta tulajdonképpen két tém akörbe tartoznak Vasas K ároly szob­ ra i: a forradalm at (ezen belül is a h ar­ cot) és a bányászokat (pontosabban a bá­ nyászok m unkáját) ábrázolják. Az expresz­ szionistákat követve nagybetűkkel is ír­ hatjuk, hogy H arc és M unka, hiszen pél­ dául a H a r c o s o k egym ásnak (illetve a m a­ gasságnak) feszülését nem m otiválja sem­ mi, az Egyik győzelmén kívül nem is kö­ vetkezik sem m i ebből a feszülésből. A szobrász a jelenségről, fogalom ról benne élő képet ak a rja kivetíteni a lehető leg­ erőteljesebb form ában, de a m ű „cselek­ m ényét” a legkisebb m értékben sem kí­ vánja m otiválni, árnyalni. A nézőtől föl­ tétlen azonosulást kér, és nem elemzést. Így van ez a F o r r a d a l o m k irán to tt k ard ­ dal száguldó lovasainál (am elyeket egyéb­ ként zavaró módon elhelyezett láb tart), így a T é l i p a l o t a elöreszegezett szuronyos vöröskatonáival, s így az 1 9 1 7 fallá töm ö­ rülő lovasaival, a fölöttük lobogó zászló (Varga Im re megoldása) Lenin fejével. Erőteljes töm bök, dinam ikus m ozdulatok jellem eznek m inden m űvet — a nagym é­ retű, az 1970-es évek elején m intázott, agitáló, harcra buzdító L e n i n t is. És itt, a „rohanunk a forradalom ba” felkiáltás sokadik ism étlődésekor m ár nem lehet nem m egkérdezni: „m ivégre hát a terem tés”, ez az arctalan, egyéniség, sors­ előzmények és a jövő rem ényei nélküli fi­ gurákból álló, száguldó, kavargó töm eg? Valóban csak ennyit látna a művész a for­ radalom ból — s így látjuk ma a világtör­ ténelem ben új korszakot jelentő változá­ sokat? K étségtelen — talán a K erényi—So­ mogyi—V arga-szobrokkal jelzett változás is m u tatja —, hogy Vasas K ároly nem azt a képet árnyalja tovább, am ely a társadal­ mi fejlődés és a művészi ábrázolás folya­ m atos korrekciója eredm ényeként n ap ja­ inkban él bennünk a társadalm i átala k u ­ lásról. A hiba, ahogyan az 1968 óta készült szobrok jelzik, a művészi szem léletm ód­ ban van. A S z o j u z — A p o l l o vagy a B á ­ n y á s z például hiteles alkotás. A B á n y á ­ s z o k a m unka szép ritm usára épülő plasz­ tika. Viszont éppen a szűk, alacsony tá r ­ nában lehetséges takarékos, kiszám ított m ozdulatokról — és az azokat végző em ­ berről nem mond el sem m it. Látványos e m ű, de nem hiteles. És m ivel a kiállítás korai szobrai a m esterségbeli felkészült­ ségről meggyőzik a nézőt, nem gondolha­ tunk m ásra, m int arra, hogy Vasas Ká­ rolyt a saját, önm aga stílusának k ialak ítá­ sára irányuló törekvése e jtette csapdába. Tíz-egynéhány évvel ezelőtt kialakította az erőteljes töm bökké stilizált form ákra, a végletekig eltúlzott m ozdulatokra, exp­ resszív lobogásra alapozott stílusát, s úgy tűnik, azóta akkor sem lassíthat, ha tű ­ nődni, vagy éppen üldögélni lenne kedve. A kiállítás világosan m egm utatta, hogy a külsődleges stílusjegyek, a sikeresnek, elfogadottnak m utatkozó ábrázolásm ód változtatás nélküli ism étlése — a m ásik oldalon pedig az, hogy a szobrász, aki k a ­ m aszként élte meg a felszabadulást, pá­ lyakezdő m űvészként 1956-ot, m ajd a kon­ szolidációt, és érett fővel az egyre össze­ tettebbé váló — fő irányaiban egyértelm ű, de a konkrét lépéseknél a több lehetőség között a legjobbat kereső — társadalm i mozgást, a kifejezésben m intha nem vett volna eléggé tudom ást a változásokról — nos, ezek az okok azok, am elyek még a meglevő plasztikai érték et sem engedik eléggé érvényesülni. Felvillant persze a másik, a járh a tó út is: a rajzok, az Ó - P u s z t a s z e r 8 9 6 — 1 9 4 5 cí­ mű vázlat, a D a n t e : C h a r o n c s ó n a k j á n , A d y : D a l o k t ü z e s s z e k e r é n azt m u tatják, hogy Vasas K ároly árnyaltabb, visszafo­ gottabb hangú, ám a korábbinál sokkal összetettebb m ondanivalójú ábrázolás fe­ lé törekszik a jövőben. Hogy nem a ké­ szen kínálkozó m egoldást választja, hanem azt, am ely a m unka és a forradalom m i­ értjére, honnan hová kérdésére is felel. Fontosnak érzem ezt a változást a Vasaskisplasztikák érdekében. De még inkább azok érdekében, akik nap m int n ap — ak ár szándéktalanul is — a föléjük m aga­ sodó köztéri szoborra pillantanak. P. Szabó Ernő M adách-tanulm ányok Ö rvendetesen gyarapszik a M adách-iro­ dalom. A jubileum ok — halálának száza­ dik és születésének százötvenedik évfor­ dulója — látványosan is m egpezsdítették a közérdeklődést, de fontosabbnak tetszik az a soha nem fogyatkozó figyelem, m ely­ lyel az irodalom történet és kritik a főként a Tragédiát és (m int az utóbbi másfél év ­ tized kutatásai, szakmai vitái különösen jól érzékeltették) egyáltalán Madách élet­ m űvét k iséri. Ennek tu d atáb an talán nem túlzás — K ántor Lajos kolozsvári iro d a­ lom történész 1966-ben m egjelent tanulm á­ nyának találó címét („Száz éves harc »Az em ber trag éd iájá«-é rt”) kölcsönözve és v a­ lam elyest m ódosítva — az „évszázados harc M adáchért” form ulát használnunk a drám aköltő körüli hagyom ányos eszme­ cserék jellemzésére. E hol eszmei, ideoló­ giai, hol filozófiai, esztétikai, hol meg „csak” filológiai igényű, küzdelm es polé­ m ia hatását aligha lehet kikerülni és (m int legutóbb Mezei József kitűnő „M a­ dách’ -könyve bizonyította) a vitákban való állásfoglalás kényszere rendszerint újabb eredeti gondolatokat szül. 27 �Még jobban érzékelhető M adách meg­ dách „azok közé az alkotók közé tartozik, ítélésének azonossága (ami zsenialitását és akik komoly elődök és előzmények nélkül a T ragédia világirodalm i rangját, korsza­ jelentek meg a m agyar irodalom ban. Vele kos jelentőségét illeti) és különbözősége a a rom antikus költészetnek és a századkö­ „többszerzős” tanulm ánykötetek lapjain, zép filozófiájának egy európai ága nyúlik kivált ha az eltérő vélem ényeket — m int be hozzánk; gyökerei jelentős részben nem jelen esetben — a szerkesztői elv is szen­ hazai talajb a ereszk e d n ek . . . A Tragédia tesíti. H o r v á t h K á r o l y ugyanis „nem töre­ m űfaji jellege szem pontjából is egy nagy kedett arra, hogy a kötetben foglalt tan u l­ európai áram latnak szélső hullám verése, m ányok egym ásnak sokszor ellentm ondó egy m agyar poém e d ’hum anité az em be­ állításait összehangolja, hanem közölte a riségeposzok és em beriségdrám ák tark a legellentétesebb nézeteket, meggyőződve á rad atáb a n ” — írja. Mások a m agyar for­ arról, hogy a kötetben érvényesülő vita­ rásokat ta rtjá k fontosabbaknak. Melczer szellem éppen M adách Im re klasszikus Tibor például a M ó z e s eszmei előzm ényeit nagyságát, m űvének (vagy m űveinek) a Kölcseynél és Petőfinél véli felfedezni, ma em berét is szenvedélyes töprengésre M artinkó A ndrás határozott állásfoglalá­ indító erejét igazolja.” sában pedig V örösm artyt jelöli meg köz­ vetlen h atású elődként: „Ha m árm ost kö­ A vizsgálódás középpontjában — m int rülnézünk a M adáchot körülvevő művészi A rany János és Erdélyi János nevezetes faunában, nyilvánvalóvá kell válnia, hogy ítélkezései óta m ár annyiszor — ezúttal is az a művész, aki úgyszólván az egész m a­ A z e m b e r t r a g é d i á j a áll. A huszonegy ta ­ gyar XIX. századnak, de legalábbis a szá­ nulm ányból kilenc kim ondottan a Tragé­ zad m ásodik negyedének a legtöbb, »leg­ dia-értelm ezés jegyében fogant, kettő táplálóbb művészi, azaz kész, azonnal színházi indíttatású, de a tö b b i írás h átte­ hasznosítható, integrálható élm ényanyagot rében is m indig ott érezni M adách fő m ű­ és form át szolgáltatta: V örösm arty volt.” vét, K eresztury Dezső, m int egy „szabad­ Egyném ely analógia, m otivum egyezés pél­ ságtrilógia” prológusát fogja fel — az át­ dázatszerű kiem elése u tán M artinkó alap­ dolgozott C s á k v é g n a p j a i h o z és az egyéb­ vetően azt törekszik bizonyítani, hogy Ma­ ként is később született M ó z e s h e z képest, dách „V örösm arty nyom án alkotja meg a H orváth K ároly „em beriségköltem ény”Tragédia két, m indm áig összebékíthetet­ ként, Lengyel Dénes pedig „szerelm i drálennek vélt, fő, tö rtén et- és világfilozófiai: m a”-ként értelm ezi a Tragédiát. E tan u l­ eszmei és — ami M adáchnál egybeesik — m ányok m inden látszat ellenére — lega­ szerkezeti vonalát, s architekturális pillé­ lábbis szándékaiban — összecsengenek, rét, továbbá azt az antropológiát s ezen hisz azt fogadják el kiindulópontnak, hogy belül azt az em berkoncepciót, mely az (m int Lengyel Dénes fogalmazza) „a d rá­ em lített két szerkezeti sík ellentm ondásait mai költem ény fő m ondanivalója a költő h ivatott feloldani.” filozófiai, világnézeti állásfoglalása”. A ku tató k közti vélem énykülönbség a Remek szintézise az európaiság-m agyar­ T ragédia és a többi M adách-m ű értékei­ ság fogalom párnak V ajda György M ihály nek viszonyításával kezdődik. Egy részük tanulm ánya, am ely nem csak történetileg, — például a szaktekintélyként tisztelt B ar­ hanem az értékm eghatározás és a tartalm i ta János — felfogásában M adáchnak csak m inősítés aspektusaiban is értelm ezi Ma­ a T ragédiával „sikerült az irodalm i nyil­ dách m agyarságtudatát és európaiságát. vánosság elé k erü lnie”, ezzel érte el „az R okonítható ezzel N ém eth G. Béla írá­ egyetlen komoly diadalt is”. B arta János sa, m elyben végül is a sokféle Tragé­ nem vonja ugyan kétségbe az újabbkori dia-értelm ezés m agyarázata is e kettős­ M adách-reneszánsz törekvéseit és érdem e­ ségből — nem zet és haladás, partikuláris it, de ezeket — szinte kizárólagosan — a és egyetem es együttlétéből — fakad, ki­ színházi világ, a színpad sikereinek véli, egészülve azzal a gondolattal, hogy „Ma­ m ondván: „ezek a m ajdnem kasszadara­ dách két politikai korszak h atárán állt, bok eredeti fo rm ájukban vigasztalan ol­ két gondolkodásm ód váltópontján, két tá r­ vasm ányok m aradnak továbbra is, a d rá­ sadalm i berendezkedés cezúráján. A ro­ m aiatlanságnak és a színpadiatlanságnak m antikus liberális történetfilozófiák sza­ m intapéldányai.” Ezzel szemben Keresz­ badságeszm éje szem besült gondolkodásá­ tu ry Dezső úgy találja, hogy M adáchnak ban a pozitivizm us term észettudom ányos, más drám ái is „összeforrtak a korral, gépies d eterm in áció tan áv al. . . Ha szoro­ am ely szülte őket, s hogy történeti doku­ sabb bölcseleti szempontból nézzük m űvét, m entum értékük ezért is sokkal nagyobb, ellentm ondás, következetlenség akad ben­ m int a korból kiem elkedni törekvő eszté­ ne elég. A m agatartás azonban, am elyet tikai m inőségük. . . Ezek — még a leg­ kifejez, végig egységes: végig ak a rta gon­ alaktalanabb zsengék is — tele vannak iz­ dolni a történelem értelm ességének, az galom m al, feszültséggel, vastag ham uré­ em ber cselekvési lehetőségeinek problé­ tegek alatt m indegyre felizzó parázzsal. A m áját, m égpedig úgy ak a rta végiggondol­ változó ízlés feléjük fordulhat, s ha értő ni, hogy kényszerítse a történeti bizalom kéz szabadítja meg őket nyűgeiktől, új jogát, hogy megszerezze a történeti cse­ életre tám ad h atn ak teh át.” „Nem felejti lekvés rem ényét, lehetőségét.” Így m u tat­ persze ő sem, hogy a Tragédia „fénye h at túl a nem zeti kereteken s lehetett h a­ em elte ki a rá ju k rakódott porból M adách tásában is egyetemes, de legalábbis kö­ egyéb m u n k áit is.” zép-európai. M int N ém eth G. Béla m egál­ E gyértelm űbben oszlanak meg a véle­ lapítja: az itt élő népek ism erik, elisme­ m ények M adách irodalom történeti helyé­ rik Madách m űvét s különösen a kiélezett nek megítélésében. Az egyik póluson történelm i szituációkban „vágytak osz­ ugyancsak B arta János áll, aki szerint Ma­ tozni bizalm ában, költészete ajándékában, 28 az em ber történeti lehetőségének hatalm as erővel kim ondott bizonyosságában. Érez­ ték, példa ő a rra : közösségi felelőssége, történeti erkölcsisége, alkotói erőfeszítése alapján m int nézhet szembe a lélek a gon­ dolkodás ú jra meg ú jra fölnevelkedő el­ lentm ondásaival, m iként lehet ú rrá ra jtu k az értelm es tö rtén eti táv latú em beri cse­ lekvés jegyében. Művével egy szorongató nem zeti helyzet tanulságát egyetem es erő­ forrássá tu d ta v áltoztatni.” A kötet néhány tanulm ánya — B aranyi Im re, Bene K álm án, Kiss Aurél, Szabad György stb. tollából — d irekt módon is érzékelteti, hogy m égiscsak kiegészülőben van a M adách-kép, több figyelem fordul a T ragédián „ tú lra ” — versekre, m ás d rá­ m ákra, M adách politikai tevékenységére —, sőt Bene K álm án szövegközlése a C s á k v é g n a p j a i n a k nyom tatásban m ind ez ideig meg nem jelent változatát is ta rta l­ mazza. Szám unkra — a M adách-kultusz ápolásában hivatást érző nógrádiak szá­ m ára — azért is figyelem re m éltó ez az újabb — formai m egjelenésében is tekin­ télyt parancsoló — tanulm ánygyűjtem ény, m ert az itt élő Kiss A urél írásán — A l í ­ r i k u s M a d á c h — kívül K erényi Ferenc és Szabó Béla tanulm ányai szintén sok szá­ lon (családtörténeti, politikai tém áikban és a szerzők személyén keresztül egyaránt) kapcsolódnak m egyénkhez. „Ö rvendetesen gyarapszik a M adáchirodalom ” — írtu k a bevezetőben, s e m in­ den bizonnyal további vitákat, kutatáso­ kat exponáló kötet is ezt látszik igazolni. Mégis — vagy talán éppen a fentiek m i­ att — egyre sürgetőbb, jogos igény egy teljes M adách-m onográfia m egjelentetése és — m int H orváth K ároly is u tal rá — „M adách összes m űveinek tudom ányos kritikák kiadása egyik fontos letörlesz­ tendő adóssága irodalom tudom ányunk­ nak. (A k a d é m ia i, 1978; S ze rk e szte tte : H o r v á th K á ro ly .) Csongrády Béla Nők diplomával „A n ő k et az isten ek a b en ti tev ék en y sé­ g ek re te re m te tté k , a fé rfia k a t pedig m in d en m ásra. Az isten ek a n ő t b en t helyezték el, m e rt nehezebben viseli el a hideget, a m ele­ get és a h áb o rú t. A nők sz á m á ra a z a tisz­ tességes, ha b en n m a ra d n ak , és tisztesség te­ len, h a k in n » csavarognak«”. X enophon le sú jtó íté le te já r t egyre az eszem ben, m iközben S z é m a n n B é la N ő k d ip ­ lo m á v a l cím ű, szociográfiai rip o rto k at cso­ k o rb a kötő k ö nyvét olvastam . Ez a „k in n ” és „b en n ”, a nők szerepének, életcéljain ak , p á ­ ly aalk alm asság án ak m egítélésében, v allju k be, m a is k ísé rt a közvélem ényben. A k ö tet összeállítója előszavában ír ja : „Ám, h a az értelm iségről á lta lá b a n esik szó, v alam ily en rossz beidegződés rév én —, am elytől m áig sem tu d tu n k egészen m egszabadulni — még m indig előfordul, hogy csak a z értelm iségi fé rfia k ra gondolunk. H olott m a m á r szin te kivétel nélkül m inden poszton o tt ta lálh ató k a diplom ás, a szellem i tevékenységet fo ly ta­ tó, m u n k á ju k a t k iv áló an ellátó nők is”. De az, hogy o tt v an n a k , igen sok esetben áldozatokkal já r. N em a diplom a m egszerzé­ �se — sőt, ez a legtöbb to v á b b tan u ló nőnek könn y eb b en megy, m in t a z „erősebbik nem ” ta g ja in a k ; m á r a felvételi vizsgán nagyobb a lányok átlagos pontszám a, m in t a fiúknak, az általán o s m ű veltségük — kiv év e a p oli­ tik ai tájék ozottságot — az olvasottságuk, nyelvi kifejezőkészségük eg y a rán t felü lm ú lja a fiúkét. E h hez tá rsu l a nők többségére je l­ lemző, m á r-m á r közm ondásos szorgalom , k i­ ta rtá s, a bizonyítani a k a rá s — igy biztosabb az ú t a diplom áig. De u tá n a . . . E rről szól a könyv 26 m é ly in te rjú ja, szo­ ciográfiai rip o rtja, vallom ása. A m ű faj m eg­ jelölése za v arb a hoz — v aló jáb a n tisztán egyik elnevezés sem illik ez ek re a z íráso k ra : a k ö te t egyik-m ásik d a ra b já n a k m eg fo rm ált­ sága nem tú l m agas színvonalú, nem érd e m ­ li meg a „szociográfiai rip o rt” elnevezést. Mégis, értékes, érdekes könyv a M agyar Nők O rszágos T anácsa á ltal a K ossuth K önyvkiadó gondozásában m egjelent N ők d ip lo m á v a l — szám vetésre, sz ám ad ásra kész­ teti m in d k ét nem képviselőit. M it é r a diplom ás, h a nő? K ellő önism e­ rettel, m egfelelő önértékeléssel v álasz tan a k -e p ály át a lányok? H ogyan á llíth a tó m eg egyes h iv atáso k elnőiesedése? M iért term észetes a k o ntraszelekció? C salád, anyaság és am bíció való b an egym ással ö sszeférhetetlenek? M iért boldogabbak azok a nők, a k ik m á r az in d u ­ lásn ál a könnyebb ellen állás felé sodródnak, fela d ják elképzeléseik ja v á t — ezzel egy ü tt egyéniségük egy d ara b játó l is búcsút vesz­ n ek ? M ag y arázható-e csupán az eltérő bioló­ giai ad o ttságokkal a „k in n ” és „ben n ” e l­ le n tm o n d ásán ak m ai továbbélése? A kivétel erősíti a szabályt, ha egy-egy nőből vezető, m éghozzá elism ert, jó vezető lesz? . . . A k érdések töm egét te h etn é n k fel —, de m ivel e rövid írás keretében, a sz u b jek tiv i­ tástól is ta rtv a, rem én y telen dolog választ adni m indegyikre, csak egy-két, egym ással összekapcsolódó pro b lém át em lítek. Ami sok m inden a la p ja : a m á r többször e m líte tt „k in n ” és „b en n ”, és, ahogy errő l a nők m aguk vélekednek. N éhány példa a ri­ p o rto k b ó l: (A gépészm érnök) „ Itt m á r ko­ rán tsem végzek olyan szép m u n k át, m int az előző v állalatn á l. A fela d ata im sem olyan értékesek, de a z é rt szívesen csinálom . . . Ami döntő: jóval kisebb a m egterhelés, nem kell szaladgálnom , utazgatnom , n ap o k ra e l­ m ennem a fővárosból”. (A term előszövetke­ zeti eln ö k ): „A já rá sb a n nincs több tsz-el­ nöknő. A m egyében négyen vagyunk, de az országos átlag n á l ez is rosszabb, m indössze h a ta n v ag y u n k . . . A női ag rá rsz ak e m b erek tö b b n y ire csak a p eriférik u s te rü lete k en b u k k a n n a k fel m a is. . ”. (A bíró) „Azok a jogot végzett nők, ak ik a családi é le te t sza­ bályos, z á rt ren d szerk én t a z első perctől kezdve kom olyan v ették : gyereket szültek és neveltek, bizonyos, hogy h a m a r fe la d tá k el­ képzeléseiket, és elm ennek bírónak, m e rt ez a szak m a alk alm asa b b a m agánélet te rh e i­ nek elviselésére, egyeztetésére. E sténként ren d sz erin t o tthon vagyunk, és ez nagyon jó dolog.” (Az op eratő r) „A zoknak a lányoknak, ak ik n ek a z o p eratő ri szak m a a z álm uk, m in ­ dig azt m ondom : vagy a m agánéleted, vagy a pály ád sínyli m eg a választásod. Én így já rta m . A m ikor a lán y k ám kisebb volt, nem szívesen hagytam idehaza. Örültem , ha nem k ellett hosszabb időre v id é k re u tazn i fo rg a t­ ni. Ezt tu d tá k ró lam ”. (Az ép ítészm é rn ö k ): „A m íg ép ítkezésen dolgoztam , estére m indig k im erü ltem . M ost viszont, hogy h iv a talb a já ­ rok, m á r négy ó rak o r abbahagyom a m u n ­ kám . . . K evés nő sz á m á ra vonzó a gya­ k o rlati é p ítő m u n k a”. T alálh ató k persze ellenpéldák is: a nagy m o zg ásteret nem csak vállaló, de igénylő lá ­ nyok, asszonyok — a rád ió rip o rter, a k ü lk e­ reskedő, a népm űvelő, az ügyvédnő, a kohó­ m érnök, a gyárigazgató p é ld á u l: ú tju k o n a még gyerm ek n élk ü li házasság, a kim o n d o t­ ta n segítőkész férj, a pesztonka, bejáró n ő segíti őket, vagy pedig félig-m eddig m agá­ nyos é le tre rend ezk ed tek be. T ú lzo ttan pesszim ista le n n ék ? T öbben v a lljá k a k ö tetben szereplők közül: diplom ás nő egy gyereknél töb b et ne szüljön. Ez le n n e a rea litás?! Vagy m in d en v elejá ró jáv a l v á l­ la ln i n ő v o ltu n k at, a családot, a gyerm ekek nevelését a legnagyobb ív ű p ály án ál is tö b b ­ re ta rtv a ? D e ez ezer kom prom isszum fo rrá ­ sa! A z alap v ető en o ptim ista, fia ta l kivitelező m érn ö k m o n d ja: „A m u n k á b an is tu d o m á­ su l kell v en n ü n k , hogy nők v agyunk, ennek m egfelelően dolgozhatunk. R o p p an t ostoba dolognak tarto m , h a egy nő n em v á lla lja nő­ vo ltát! Ezzel a tén n y el olyan fizikai és pszi­ chikai ad o ttság o k já rn a k , am ely ek et nem le­ h e t elfelejten i, vagy n em figyelem be venni. Mégis, ép p e n a mi sz ak m á n k b an ta p a sz ta l­ ható, hogy egyes n ő k férfiasa b b ak a k a rn a k lenni a férfiak n ál. Ó riási hib a! E zért én m indig tu d a to sa n v á lla lta m m ag am ” . S zim p atik u s vélem ény. És irig y lé sre m éltó a z a hit, m ely et a z elő ítéletek m e g v álto ztat­ h atóságáb a vet. Igaz, a k é k h a risn y á k —, Em ber és környezete Az elm últ esztendei képzőművészeti vi­ lághét m ottójában m egjelölt helyszínek — utcák és terek k u ltú rája — alighanem be­ szélgetéseink talán leggyakrabban emlege­ tett és használt szavai közé tartoznak. A hozzájuk tapadó szóösszetételek és ta rta l­ m ak — a történelm i em lékek m ellett — leginkább a vásárlást, a randevút, a m un­ kába m enetelt, a csúcsforgalm at, az esti, vagy a vasárnapi sétát idézik. Ami látvá­ nyukat illeti, használóik sokáig beérték egy-egy elism erő vagy éppenséggel elítélő jelzővel. A k u ltú rát még elvétve sem hoz­ ták kapcsolatba velük. Ma pedig utcák és terek k u ltú rájáró l beszélünk. Egyszeriben talán túlságosan is tág és leegyszerűsített ez a megközelítés. Bőséges abban az érte­ lem ben, hogy a biológiai környezettől el­ indulva egyaránt beleértjük a színesre festett házak hom lokzatát, a használati tárg y ak at (a telefonfülkétől a szem étgyűj­ tőkig), a reklám ot, a játszóteret, az öltöz­ ködést; teh át a közlekedéstől az új váro­ sok telepítéséig m indazt, am i szemlélődé­ sünk és cselekvéseink közepette egyik m eghatározója életünknek. De félő, hogy ez a korántsem teljes felsorolás, valam int tém am egjelölés m indössze a felszínt ka­ v arja meg. Látszólag ezt érezzük G r a n a s z t ó i P á l könyvének lapozgatásakor is. Pedig annál kezesebb és napjainkhoz testhezállóbb té­ m át aligha választhatott volna a kiváló urbanista, m int hogy C z e i z i n g L a j o s fo­ tóival végigvezessen bennünket tizenkét szép m agyar városon. E m eglehetősen le­ egyszerűsített „sétaelnevezés” és nyugdíjas szem léletre valló kötetcím (Szép m agyar városok egy építész szemével) első hallás­ ra inkább rom antikus szépelgésnek tűnik, m intsem pupillatágító és értelem dúsító igyekezetnek. Nem is lenne több egy kö­ rültekintően m egszerkesztett útikalauznál, ha m egelégedne a kijelentő m ondatok ad­ ta közhelyes term észetrajznál. G ranasztói viszont „fejénfogja” olvasóit. Úgy avatja őket szellemileg m egfontolt társalkodók­ ká, hogy szinte végig az ő vélem ényét halljuk. Mégsem tűnik egyoldalúnak ez a vagy a férfiak n ál is férfiasa b b nők — a d ip ­ lom ás p ály ák o n sem leh etn ek a z egyenjogú­ ság letétem ényesei. H am is, v é lt é rté k az, a m it ö n m ag u n k m eg tag ad ásáv al a k a ru n k n y e rn i. Össze le h et és k ell egyeztetni a női „ h iv a tá st” és a sz ak m a sze re te tel , a g yerm eknevelést és a felelősségteljes m u n k a k ö r e llá ­ tá sát. De segítség n élk ü l n em m egy: h a m á r a tá rsad alo m egyre szélesebb k ö rb en elfo­ g ad ja a nő k et diplom ás pály ák o n , a női sze­ rep tő l nem ta r tja m á r o ly an id eg en n ek ezt, id e je lenne, hogy old ó d jék a m erev ség a fé r­ fiszereppel k ap cso latb an is. A zaz m a g y arán : n e a nőnek k ellje n egyedül v állaln i a te rh e ­ k et a családi életb en , h á z ta rtá sb a n , g y er­ m eknevelésben. A m u n k ah ely en n e érezze m ag át csökkent é rté k ű n e k a kisgyerekes an y a a gyerm ekápolási szabadságok m iatt, k ap jo n b izalm at: m eg térü l a türelem . G. Kiss Magdolna beszélgetés, hiszen közbeszúrhatjuk saját vélem ényünket. V itatkozhatunk vele: szé­ pek-e valójában a m agyar városok, vagy csak mi tesszük azzá őket m ú ltat vallató tekintetünkkel, jövőbe pillantó vágyaink­ kal. Vélem ényeink különbözőek lehetnek. Más az alföldi, m ás a d u n án tú li em beré. De bárm ennyire is lokálpatrióta-szem lélet­ tel vagyunk telítettek, a m indenkori sajá­ tosságokat illik figyelem be venni. H anyat­ lásokat és fellendüléseket egyaránt, m int ahogy a történelem m ellett a földrajzi, a gazdasági és a k ultu rális h á tté r sem elh a­ nyagolható. G ranasztói legnagyobb érdem e, hogy m egtanít e tekintetben ítéletet alkotni. Képessé tesz arra, hogy „nagyszabású em ­ beri m űként” nézzük Egert, a m últ ele­ venségével szem léljük Szom bathely jele­ nét, „képszerűen” lássuk Szeged „egyedi­ ségét”, m egőrizzük Debrecen „lelkesítő v italitását”, csodáljuk Pécs „családiassá­ g á t”, értékeljük S algótarján „hatalm as ép ítő ak a ratát”. Nem véletlenül egy salgó­ tarjá n i városközpontot ábrázoló kép ke­ rü lt a kötet cím oldalára. Jelképesnek te ­ kin th etjü k ezt is, ak ár az album utolsó lapján Varga Im re V á r o s s z i m b ó l u m á t . Ami e kettő között feszül, átível Győr, Sopron, Esztergom, Székesfehérvár, Deb­ recen, Miskolc városform áló, környezetala­ kító lehetőségén, hatásán. M agával ragadó valam ennyiük egyedisége, ám a k a ratu k abban m érhető leginkább, hogy szerves kapcsolódásaikkal m egterem tik az élet fo­ lyam atosságát. Hogy ez m ennyire nem egyszerű fela­ dat, hogy még az építésznek is szám talan fejtörést, v itát okoz, arró l vall m egkapóan m agával ragadó könyvében F i n t a J ó z s e f . Legsikeresebb építészeink egyike nem azért ragadott tollat, m ert kevés építésze­ ti feladata van. Esszéi a gondolkodó, a m indennap perlekedő, a m iértekre hasz­ nos választ kereső em bert állítják reflek­ torfénybe. F in ta tulajdonképpen missziót teljesít ezzel a m unkájával is. Ahogy épü­ letei nem részletkérdéseket vetnek fel, h a ­ nem nagyon is „anyanyelvi szinten emész­ tik meg a m anapság alkalm azott korszerű építésm ódok nyelvezetét”, úgy T e r v e k , 29 �címmel közreadott írá­ sai is azt a célt szolgálják, hogy m egszün­ tessék az építészet mítoszát, azaz napvi­ lágra kerüljön m inden olyan gondolat, ami elősegíti, hogy n apjaink építészete sa­ já t k o rának kiszakíthatatlan részévé vál­ jon. Éppen ezért nem ködösít F inta. A gondolatot sem fogja kalodába. K ülhoni kitekintései m ellett a rra is m arad ereje, hogy végigvezesse olvasóit: hogyan szü­ letnek meg gondolatai, m it érez az építész tervezés közben, m eddig terjed az alkotói szabadság, hol kezdődnek a szigorúan vett építészeti előírások, hogyan alakulnak át a jó egyéni elképzelések koncepciótlan tö­ m egm unkává. K im ondja: „Az igények, követelm ények rendszerét kellene világo­ sabban, egyértelm űbben m egfogalm azni”, hogy az az érzelm i többlet, am ely lakóte­ lepeinket valódi várossá tehetné — talán éppen az egyéniség varázsa —, ne hulljon ki az építész által m anapság kielégítendő igények halm azából. g o n d o k , g o n d o la to k F inta József tulajdonképpen hangosan m editál könyvében. Sok százan vannak, akik szívesen szegődnének hozzá társként, írásai ugyanolyan igénnyel fogalm azód­ nak, akárcsak épületei: „Sohasem voltam képes arra, hogy a házak életét, testét, »szellemét« hideg orvosaggyal és elemző­ kizsigerelő bonckéssel szétfarigcsáljam ”. Gondolatai tiszták, m int házainak világo­ san áttek in th ető szerkezetei. Szívesen em­ legeti S algótarjánt m int építésszé válásá­ nak egyik fontos színhelyét. T arján vala­ mi olyat tu d — írja —, am it hasonló fej­ lődési adottságokkal rendelkező, e korban fejlesztett, épített, rekonstruált hazai tá r­ sai talán kevésbé tudnak. S ez a valam i az élm ényválasztás szabadsága, a válasz­ tás lehetősége. Építész nem m ondhatja el szebben és jobban ars-poeticáját. S ha m indazt, am it épületeivel és gondolatai­ val ki ak a rt fejezni, m egértjük, talán mi is osztozni tu d u n k annak az em bernek az öröm ében, akinek a tervezés játék, áb rán ­ dozás és kedvtelés. M ásképpen: azt csinál­ ja, am ihez kedve és tehetsége van — m indannyiunk legnagyobb megelégedé­ sére. Irigylésre m éltó helyzet — m ondhatja b árki a F inta Józseftől idézettek alapján, s közben a könyvet elolvasván rájöhet, az ép ített környezet világában sem „m inden fenékig tejfö l”. Ez derül ki P a u l h a n s P e ­ t e r s könyvéből is, am inek F in ta kötetéhez hasonlóan éppen az az érdem e, hogy nem elégszik meg látlelettel, egyszeri inform á­ cióadással. A v á r o s a z e m b e r é r t tulajdon­ képpen védőbeszéd a városi élet m ellett. Azaz v itairatk én t is felfogható, hiszen bő­ séges illusztrációtárában egyaránt akad­ nak m erítésre alkalm as vagy éppenséggel elretten tő szándékkal közölt, tu d atu n k at ingerlő példák. P eters m ást sem tesz, m int m egfordítva könyvének címét, folyam atá­ ban vizsgálja: m it tehet az em ber a vá­ rosért, vagyis a szerinte fontosnak ta rto tt tagolás elve hogyan harm onizál a szű­ kebb környezet egyediségének és k ultu­ ráltságának követelm ényeivel. H adat üzen az egy kis kocka (épület) — egy kis zöld (park) m értanilag kiszám ított elm életének. 30 M indenekelőtt azt hirdeti, hogy az em be­ rek lakását körülvevő szűkebb környezet (az úthálózattól a teraszosan tagolt terep­ szintekig, a játszóterektől az üzletközpon­ tig) valóban em berszabásúvá váljék, tehát a városlakók az őket közvetlenül körülve­ vő építészeti és term észeti egységek kom p­ lexitásával kárpótolják m agukat „konté­ n erlakásuk” m erevségéért. A kötet utószavát író M e g g y e s i T a m á s találóan jegyzi m eg: ma m ár nem lehet em berek m illióinak környezetéről akadé­ m ikusán dönteni; a környezet közügy, és az építészetnek ezt a közügyet kell szol­ gálnia. Csakúgy, m int korábbi példáink­ nál, P aulhans P eters is párbeszédet kezd az olvasóval, s ehhez a dialógushoz nem kell különösebb urbanisztikai jártasság. Az élet gazdagságának a kiaknázásáért azonban m inél előbb tenni kell. M inde­ nekelőtt az igények felkeltésével. S ha ezek az igények léteznek, a szemlélet is kritikusabbá válik. Ezt dik tálja a szük­ ségszerű felism erés: az em ber cselekvő jelenlétét a k ulturáltabb, hum ánusabb környezet kialakításában. Igények pedig m indenütt akadnak. Eb­ ből fakadnak a köznapi kérdések is: hol és m ilyen környezetben é lü n k ; m eddig fe­ szíthető a rendszerszem léletű beavatkozás a term észet rendjébe, képesek vagyunk-e városainkat rendezett egészként áttek in ­ ten i; hogyan lehet a m ai urbsok lakosai­ nak az életét még em beribbé tenni. M ind­ ezeket azért em legetjük fel, m ert ma m ár aligha lehet úgy vélem ényt nyilvánítani, hogy ne rendelkezzünk alapfokú urbanisz­ tikai jártassággal. Ehhez nyújt segítséget az U r b a n i s z t i k a cím ű tanulm ánygyűjte­ mény, am ely nem csak hézagpótló, hanem m értékadó is több tekintetben. M indenek­ előtt abban, am it V i d o r F e r e n c , a kötet szerkesztője, összeállítója és a bevezető tanulm ány írója úgy határoz meg, hogy az urbanista szakm ájában kivétel nélkül m indenki érdekelt, hiszen „az egyes em ­ ber és az egyes társadalm ak egyensúlyra törekvései, az állandóan változó term észe­ ti, m űvi és társadalm i környezettel való m itikus egység, egyben racionális e g é s z ­ s é g vágya a legrégebbi idők óta része az em beriség k u ltú rá já n a k ”. A m a urbanisztikája úgy tu d ja legyűr­ ni saját korlátait, hogy szervezettebbé és nívósabbá teszi viszonyát a nagyközön­ séggel. A könyv célja kim ondatlanul ez. K iindulási és tájékozódási alap, konkrét utalások gyűjtem énye. Szerzői között olyan építészeket, helyesebben városren­ dezőket találunk, m int Le Corbusier, W right, Saarinen, Doxiadis, Kepes György. A kötet hasznát akkor látjuk, ha a tav a­ lyi képzőm űvészeti világhéthez kapcsolód­ va a tanulm ányok újabb forrásai lesznek elm élet és gyakorlat vitájának. A m ár em lített Kepes György is hozzá­ szól a vitához. Az A m erikában élő tudósképzőművész kötete — A k ö z ö s s é g i m ű v é ­ s z e t j e l é — a M agvető G y o r s u l ó i d ő soro­ zatában láto tt napvilágot. Kepes is vallja, hogy kötelességünk azon töprengeni: az új lehetőségek és form ák m iképpen kap­ csolhatók össze használható és hasznos funkciókkal. Azaz „teljesen ki kell hasz­ nálnunk lehetőségeinket: egyszerre kell rendelkeznünk a tudós agyával, a festő szemével és a költő szívével. Tudom ányos ism ereteink ú tján tájékozódhatunk az em ­ berek biológiai és pszichológiai igényeiről, és csak így láth atu n k hozzá a m esterséges világ újraterem téséhez, valam int az em ­ ber és a környezet közötti egyensúly hely­ reállításához.” Kepes hét tan u lm án y a a tájban, illetve a tájjal együtt élő alkotók (filmesek, fes­ tők, fotósok, videósok, építészek, re k lá m ­ grafikusok stb.) olyan közösségét feltéte­ lezi, akik „gigantikus művészi form ákról álm odoznak”. Teszi m indezt azért, hogy team jeivel, azaz alkotócsoportjaival, illet­ ve az általuk létrehozott m űalkotásokkal visszanyerjük a „term észet elvesztett pom páját”, „az egyén és a közösség egy­ m ást kiegészítő m inőségének felism erése­ vel felnőjjünk a táv lataib an szinte felm ér­ hetetlen lehetőségekhez”. Mind az öt könyv a rra figyelm eztet, hogy em ber és környezet kapcsolata fo­ lyam atot és nem egyszeri akciót feltéte­ lez. Azaz, m indenkinek egyform án részt kell vállalnia szűkebb környezetének ala­ kításában. M indenekelőtt azért, hogy te­ lepüléseink, utcáink, tereink, házaink a szűkös hasznosságukon tú l valódi, em ber­ hez m éltó keretei, helyszínei legyenek éle­ tünknek. Molnár Zsolt ��� Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document https://dkvt.bbmk.hu/pf/36fad6c93fb5e843e2bcb6ceb3c4f9b0.pdf Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Végh Miklós Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 1979 Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Language A language of the resource hun Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Subject The topic of the resource Irodalom Művészet Közélet Társadalompolitika Title A name given to the resource Palócföld – 1979/4. szám Type The nature or genre of the resource folyóirat 1979 folyóirat Irodalom Közélet Művészet Nógrád megye Társadalompolitika