https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/cec8ea483e4288f82492b2c368af847a.pdf 6ae879458def7c57172e62aae9b5e7a9 PDF Text Text 1978 6 A b la k n y itá s H é tk ö z n a p i párbeszéd K a rrie re k Tallózás bányászatunk é lő örökségei k ö z ö tt A h o lló k ő i fafaragó Banos János, Csanády János, Iluh István, Karácsondi Im re versei, K elem en G á bo r p ró zai írása A K rú d y a k N ógrádban M o d ern iro d a lo m - m o d e rn film Balassagyarmat tö rté n e te PALÓ C FÖ LD Nem is olyan régen történt, hogy az ifjúság magatartásával, vi­ selkedésével, kialakuló szubkultúrájával kapcsolatban olyan „állásfog­ lalásra” került sor, amelyet követően érezhetően megnyugodtak a kedé­ lyek a farmer, a hosszú haj, a beatzene, a Iezserebb magatartás, va­ lamint annyi más generációs ismertetőjegy ügyében. Úgy tűnik fel, gyökeres átalakuláson ment át egész közfelfogásunk, s ez már más, külsődlegességeknél jóval mélyebb társadalmi jelenségek meg­ ítélésében is megmutatkozik. Megtanultunk valamit: a toleranciát. Növekszik a tűrőképességünk, a megértésre való hajlamunk. Termé­ szetesen nem iránytadó elveink felhígulásáról, valamiféle pluraliz­ mus létrejöttéről, hanem átgondolt elvi alapokon nyugvó magatartás­ ról van itt szó. Nyilván szerepet játszik ebben az is, hogy szellemi életünk egyik fő tulajdonsága — a múlt árnyalt birtokbavétele — e téren is hasznosítható tapasztalatokkal szolgál és int bennünket. Idealizálnánk ezt a tendenciát, ha tisztán tudati érettségként ér­ telmeznénk és elfelejtenénk, hogy valójában objektív társadalmi fo­ lyamatok is munkálnak mögötte. Az elmúlt évtized olyan fejlődést, változást hozott, amely egyre differenciáltabb mindennapi életet eredmé­ nyezett. Megoldottuk és egyre magasabb szinten akarjuk megoldani az emberek szükségleteinek kielégítését. Az ennek érdekében végzett munka a hétköznapok, a mindennapi élet gazdagodásához, sokirányú kiépü­ léséhez vezetett. A szocialista demokrácia gyakorlatának elmélyülése, TÁRSADALO M PO LITIKAI. IRO DALM I,M Ű VÉSZETI FOLYÓIRAT �in tézm ényeinek din am ik u s m eg ú jítása és a továbbfejlesztéséhez g y ü ­ lekező igények, elképzelések jó tá rsa d alm i közérzetet terem ten ek , s b izto sítják az érdekek egészséges és kív án ato s összeütközését; b ev o n ­ já k az egyént az átfogóbb összefüggésrendszerekbe, nem h ag y ják m eg elszigeteltségében. Ezek a k orántsem k im erítő teljességben m egem lített ten d en ciák term észetes m ódon eredm ényezték, hogy tá g u lt az egyéni v álasz tá­ sok lehetősége, ú j szokások, eddig ism eretlen m a g a ta rtá s- és v iselk e­ d ésfo rm ák b u k k a n ta k fel — velük együtt káro sak és e lfo g a d h ata tla­ n o k is. Az egyéni szabadság egészséges, tá rsa d alm i célkitűzéseinkkel megegyező növekedése is h o zz ájáru lt m ások m iénkétől eltérő éle tv i­ telén ek , m a g ata rtásá n ak , gondolkodásának türelm etlen ség tő l m entes m egítéléséhez. Még ak k o r is ez a m eghatározó, ha olykor ta p a sz ta l­ ju k is a túlzásig h e v íte tt elégedetlenséget a jelenn el szem ben. N őtt te h á t a m eg értésre való hajlam . Egyre inkább ren d elk ezü n k a jó ­ szándék k ihám ozásának képességével a köznapokban is. ab b an az esetben is, ha világnézetünkkel nem egyezik m ások v ezérelveinek összessége. N em feled jü k viszont, hogy m e rre ta rtu n k . De ak ib en a cselekvő hum anizm us lehetőségét felfedezni v éljü k (m ég in k áb b : ta ­ pasztaljuk), a b b a n szövetségest látunk. A zt sem h ag y h a tju k u g yanakkor figyelm en kívül, hogy az e l­ m ú lt évek szám os olyan tá rsa d alm i elm ozdulást eredm ényeztek, a m e ­ lyek több, nehezen m egválaszolható k érd ést is kiterm eltek . S zám íto ttu n k erre, hisz a valóságot m inden részletében lehetetlen ség előre látn i. T u d tu k , hogy célkitűzéseink m egvalósításának so rán olyan ellen tm o n ­ dások p a tta n h a tn a k ki, am elyek visszás jelenségeket hoznak felszín ­ re. A köznapi tu d a t szin tjén is élesen jelen tk ezik ezek elem zésének és m egértésének igénye — nagyon g yakran nem m egnyugtató e re d ­ m énnyel. U gyanakkor a létbiztonság szükségszerűen veti fel az úgy­ n ev ezett végső kérdésekkel, m in t például az egyéni lét végességével való szem benézést. Az egyéninek, az áttétele sen közösséginek és a n y ilv án v aló an tá rsa d alm i p ro b lém ah alm azn ak ez a közelisége, egy­ id ejű és gy ak ran egym ással keveredő je len léte ta p asz talh ató a n v ilág ­ n ézetéhséget eredm ényezett. Az e té re n m egnyilván u ló egyéni tá jé ­ kozódásokkal szem ben sem len n e helyes a türelm etlen ség . Ism erv e az okokat, m égsem állap o d h a tu n k m eg a passzív m egértés v ára k o zá­ sában. A ktív to le ra n c iá ra van szükségünk, am elynek elvszerű g y ak o r­ la tá t ideológiai következetességünk biztosíthatja. Laczkó Pál 1978 6 TARTALOM 3 Sulyok L ászló: A blaknyitás 6 P in té r K áro ly : H étköznapi példabeszéd 7 K unszabó F eren c: K arrierek 12 P. A.: Szem besítés 3. 13 K elem en G áb o r: Őszi virág 13 Banos Já n o s: M ajd m inden m egb o csáttatik 15 C sanády Já n o s: T élben 17 K arácsondi Im re : Já té k 17 K rú d y G y u la: A Já m b o r testv érek fogadója 19 A K rú d y ak N ógrádban (Praznovszky) 20 D énes G éza: A híd 20 Ilu h Istv á n : L eltár a tan y án , H ová tartozom 21 Szvircsek F eren c: Tallózás b án y ászatu n k élő örökségei között 22 P raznovszky M ihály: Egy v álasztás N ógrád m egyében 24 Nagy Z o ltán : Palóc arcok. A hollókői fafarag ó 25 M odern irodalom — m o d ern film (Veress József) 26 F áb iá n K a ta lin : A M akoldi család (H orpácsi Sándor) 27 B ajor N agy E rn ő : É letü n k — tö rtén elem (Mányoki Endre) 28 G algóczi E rzsébet: Közel a kés (K aári Sándor) 29 Szöllősi Z o ltán : V acsora a jégen, T am ás M e n y h ért: K üszöbön (Szabó Ernő) 30 B alassag y arm at tö rtén ete, 1896—1962. (M olnár P ál) PALÓCFÖLD TÁRSADALO MPOLITK I A l,IRODALMI,MŰVÉSZETI FOLYÓlRAT A NÓGRÁD MEGYEI TANÁCS MŰVELŐDÉSÜGYI OSZTÁLYÁNAK LAPJA Főszerkesztő: Végh Miklós. Szerkesztőség; 3100 S algótarjá n, A rany János út 21. Telefon: 14—13. K ia dja a Nógrád megyei Lapkiadó V á lla lat. Felelős kia d ó : B álint Tamás igazgató. Terjeszti a M agyar Posta A 6. számunkban szereplő képzőművészek: Fero Král, Csehszlovákia (cím- és 5. o.), Alzbeta Stollmannova, Csehszlovákia (4. o.), Szujó Zoltán (10. és borító 3. o.). Bálványos Huba (11., 28. és borító 4. o.), Barczi Pál (12. o.), Alexander Eckerdt, Csehszlovákia (18. és 23. o.). — Fotó: Kulcsár József és Buda László. Előfizethető bárm ely postahivatalnál, a kézbesítőknél, a posta hírlapüzle­ teiben, és a Posta Központi H irla p Irodánál (KHI Budapest V., József nádor tér 1. sz. Postacím: 1900 Budapest) közvetlenül, vagy postautalvá­ nyon, valam int átutalással a KHI 215-961 62 pénzforgalm i jelzőszámra Egyes szám ára 5 Ft, előfizetési d íj fél évre 15, egy évre 30 Ft. M egjelenik kéthavonta. Kéziratokat és rajzokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. INDEX: 25 952 ISSN 0555-8867 78.20206 N. S. 1400 db �VÁLTOZÓ VALÓSÁGUNK Ablaknyitás M inden csoda addig ta rt. am eddig beszél­ n ek róla. A b.-i csoda p éld áu l k erek esz­ tendeig ta rto tt — am íg új sírásó t nem le lte k a falu b an. A C igánynak ugyanis — a h ely ­ b eliek a hagyom ány sz e rin t afféle vezeték­ n év k é n t h aszn á lták a szárm az ást jelölő szót — a m e llék állásáb a k erü lt, hogy u jja t húzott a vénasszonyokkal. T ö rtén t, hogy a községben m e g h alt egy ö t­ venéves gyári m unkás, az egyik kiváló szo­ cialista b rig ád m egbecsült tag ja. N em volt v a llásos em ber, sem k o m m unista, m égis úgy v ég ren d elk ezett — ta lá n a r r a is gondolván, anyagilag így kifizetődőbb lesz a család n ak —, n e pap, h an e m tá rsa d alm i szónok te ­ m esse el. A hozzátartozók, n o h a nem kis vi­ tá t k av a rt, te lje s íte tté k , a v ég a k arato t. Az elh u n y t a tem etőben a k ere szt tőszom szédsá­ gában k a p o tt örök nyugvóhelyet. E bbe az im ádságos asszonyok nem tu d ta k beletörődni. A kit „k o m m unista p a p ” te m e te tt el, an n a k nincs helye a szent kereszt tövében, susto­ rogták, és fű höz-fához fu tk áro ztak . K érté k a Cigányt, először szépen, az tá n könyörögve, végül fenyegetőzve, hogy h a a s írt m á r nem is ildom os m egbolygatni, legalább a keresztet vigye távolabb, szű n jék m eg a p éld átlan skan d alu m . De a h ite tle n em b er csak a foga feh é rjé t v illo g ta tta r á ju k : V igye a rré b b a rihe, én nem — gúnyolódott. M it le h ete tt ten n i ezek u tá n ? Az öregasszonyok az éjszaka csillaghím zésű fáty la a la tt m aguk ásták ki a k eresztet és cipelték a r r a érdem esebb helyre. Ezzel az ügy a k á r le is zá ró d h ato tt volna, de a m a tró n á k n em h ag y ták an n y ib an , addig ásk áló d tak a C igány ellen, am íg önszántából föl nem m ondott. S hogy m ié rt n eveztük csodának ezt a hétköznapi tö rté n e te t? M ert a település fü s­ tös kocsm ájában, h a borozgatás közben szóba hozzák, így beszélnek ró la a férfiak . K a já n ­ kodva idézgetik a term ető b e n ese tt csodát — a szen t kereszt cso d ájá t: hogy egyszer a k e­ gyes tá rg y lá b a k a t növesztett és m aga á llt odább. T izenöt-húsz tíz év körü li leány és fiú tó d u l ki a tem p lo m u d v a r k ap u ján . P ajkosak, v ih á ncolók, m in t a k icsap o tt csikók. K ezük­ b en színes, kem ény tá b lás k önyvet szoron­ g atn ak . — H itta n ó ráró l jö v ü n k — ú jság o lja k érd ésem re az egyik b a rn a képű kisfiú. — A z idei utolsóról, ezért m in d n y á ja n egy-egy k ö n y v et k a p tu n k aján d é k b a. A s a já tjá t m e g m u tatja. K épes, szépen n y o m tato tt, könnyen olvasható, ízléses k ia d ­ vány, b ib liai tö rté n e te k e t beszél el egyszerű, k ö zérth ető form ában. É lvezet lapozgatni b en ­ ne, valósággal k ín á lja m agát. — K ét n ap a la tt elolvasom — büszk élk e­ d ik a gyerek. E lism erően bólintok, az tá n m egkérdezem : — A n n y ira érdekel? — H á t...? keresgéli a m egfelelő választ a kölyök, m a jd k iv á g ja: — G yorsan olvasok. — M ióta já rsz h itta n ra ? — S zeptem bertől. — Te ira tk o z tá l be? — U gyan! — d erü l m egbocsátón a szá­ m á ra fu ra és o k ta lan kérdésen. — A z édes­ an y á m b e ír a to tt. . . K ülönben szívesen j á r ­ tam , m e rt k o ráb b a n is o d am eh ettü n k , sokat já tsz o ttu n k a parókián. — Hiszed, am it a h itta n ó rá n h a llo ttá l? B iccent a fejével, hogy igen, és szóban hoz­ záteszi: — A n yuka és a n ag y m am a is hiszi. C sak az a p u k á m n a k n em tetszett, hogy h itta n ra já ro k , de m ost m á r n em b á n ja ő s e m . . . B. ZS. elsős g im n azista ö nérzetes falusi fru sk a. K itű n ő en végezte az általán o s iskolát, korához k ép est m eglepően jó m odorú, é rte l­ m es. R égésznek készül. — A n ag y m am ám n ál nev elk ed tem , b á r egy fa lu b a n la k tu n k a szüleim m el. Ők v áro sb a n dolgozó, elfoglalt, fia ta l em b erek v o ltak , m a ­ gához v e tt h á t a n agyanyám . M am in ak h ív ­ tam . Ő ta n íto tt m eg im ádkozni, ő v itt el elő­ ször a tem plom ba. Igaz, a szüleim is v a llá ­ sosak v oltak, de — úgy em lékszem — az ért nem já rta k a m isékre, m e rt attó l féltek , h o g y k ellem etlen ség ü k lesz belőle a m u n k a h e ly ü ­ kön. A m a m in a k m eg n ek em n em v o lt m i­ től ta rta n u n k : özvegyi n y u g d íjas volt, tőlem m eg n em k érd eztek ily esm it az isk o láb an . K ülönben sem én v o lta m az egyetlen, a k it a m isék re m ag áv al cipelt a nag y m am ája. P ersze, hazu d n ék , h a azt á llíta n ám , hogy ci­ pelnie k ellett, m e n tem én m agam tól. A szob­ rokat, k ép e k et csodáltam . A zt hiszem , ig azá­ ból ezek é rd e k elte k . . . . . . Ö téves leh ettem , am ik o r an g y al hozta el nek em a k arácso n y fát. Hosszú, világoskék tü llru h a rag y o g o tt ra jta , a fejé n fáty o l és koszorú ék esk ed ett, m in t a m enyasszonyok­ nak. M élyen b elém v éső d ö tt ez a kép. Sokáig őszintén h ittem való d iság át. C sak év ek k el k é ­ sőbb, egy ú ja b b k arácso n y k o r m o n d tá k meg, hogy az an g y alk a a n ag y n én ém volt. A kkor, p o ntosan n em tu d o m m egfogalm azni, hogy m it éreztem , de rém esen k iá b rá n d ító volt. T alán ettő l kezdve sz ak a d tam el fo k ró l fo k ra — nem érzelm ileg, h an e m szellem ileg — a nagym am ám tól, és term észetes k ö v etk ezm é­ n y ek én t a v allástó l. H etedikes k o ro m b an m á r b o tta l sem le h e te tt a m isére elk erg etn i. De a tem plo m o k b a még m a is szívesen betérek. S ajátos levegőjük, különös v ará zsu k vonz. — N álu n k hosszú idő ó ta senki sem je le n t­ kezik h itta n r a — je len ti k i n y o m aték o san az iskolai p ártv ezető ség ta g ja, k ém ia—fizik a szakos ta n á r. — Ip a rv id ék e n élünk, itt szin te m inden k i g y árb a n keresi a k en y erét. A té ­ eszben fo g lalk o zta to tta k szám a elenyésző, fő­ leg idős e m b e re k . . . A községben nincs tö ­ m egbázisa az egyháznak. A m o stan i b e ira t­ kozások id ején se n éz ett felé n k senki. — A községben m égis já rn a k g y erek ek h it­ ta n ra . . . — H ova? — te k in t rá m fü rk észő szem ek­ kel. — A tem plom ba, a p aró k iá ra . — H allo ttam ró la — jegyzi m eg fan y alo g ­ va. — De ez n em a m i h a tá sk ö rü n k b e ta r ­ tozik. A h itta n o k ta tá sn a k k étféle g y a k o rla ta a la ­ k u lt ki M agyarországon: a fa k u lta tív iskolai és a tem plom i h ito k tatá s. R e n d elet ír ja elő, hogy az isk o lák b a n m in d en ta n é v végén jó l lá th a tó helyen és o lv ash ató an k ell kifüggesz­ teni a h itta n o k ta tá sra való b eiratk o záso k időpon tjait. A b e íra tá s a szülők joga. Az iskolai h itta n o k ta tá s felü g y eletét az állam , a tem plo m iét az egyházak g y ak o ro lják . Ez u tó b ­ bi N ógrád m egye v alam en n y i telep ü lésén szo­ k ásjog o t n y e rt fo rm a, de n em egyenlő m é r­ ték b en lá to g a to tt. Az ip a ri v agy iparosodó telepü lések en jóval kev eseb b en veszik ig én y ­ be ezt az egyházi „szo lg áltatást”, m in t a h a ­ gyom ányos m ezőgazdasági v idékeken. A m egye általán o s isk o láin a k k é th a rm a d á ­ b an ta rta n a k ren d szeres h itta n o k ta tá st. R észt­ vevőin ek szám a év rő l év re csökken, b á r ez a ten d en cia az u tóbbi id ő b en v eszített erejéből. O kai összetettek. D e m in t alapvető, m e g h a­ tározó tényezőket v e h e tjü k sz ám ításb a : az állam és az egy h ázak közötti felism ert, k ö l­ csönös érd e k ek en alapuló, ren d e zett viszonyt, az egyházi v ezetők pozitív állásfo g lalásait, az egyházak m odernizációs tö rek v ését, egy-egy jó l képzett, nagy elh iv ato ttsá g o t érző fia ta l p ap szo lg álatb a lépését. V alószínűnek — de n em szü kségszerűnek — látszik, hogy az okok közé so ro lh a tju k : bizonyos községekből a p e ­ dagógusok elköltözését vagy k ijá rá s á t (az is­ k olák körzetesítése m ia tt), kö v etk ezm én y k ép ­ pen a falu életéb en b e tö ltö tt p o litik ai és köz­ életi h a tá su k csök k en ését; egyes p á rta la p s z e r­ vezetek, tá rsa d a lm i és tö m egszervezetek veze­ tőségének belső gyengeségeit; a régi falu si életfo rm a lassú b b v álto zását. T erm észetesen a valóságos tényezőket, azok h a tá sá t m in d e n ­ k o r csak a d o tt hely en és h elyzetben le h e t p o n to san m egítélni. S zak em b erek becslése sz erin t az általán o s iskolás k o rú g y erm ek ek közül m in d en h a r ­ m ad ik vesz részt v alláso k tatá sb a n . L étszám u k a la k u lá sá t te k in tv e az u tó b b i időben te rü le ­ te n k é n t erő teljes ellen téte s m ozgásoknak le ­ h e ttü n k tan ú i. A b alassa g y arm a ti já rá s egyes községeiben p éld áu l jelen tő sen e m elk e d ett a b eira tk o zo ttak szám a, legfőképpen azokon a településeken, ahol csak alsó tagozatos iskolák m űködnek. A m egye több o lyan helységében is sik e re k et é r t el a pap, ah o l k o ráb b a n h u ­ zam osabb ideig n em a k a d t eg y etlen je le n t­ kező sem a fa k u lta tív h itta n o k ta tá sra . Ez a jelenség az utó b b i eszten d ő k b en m ég eg yik­ m ásik jelen tő s ip a ri m ú ltta l ren d elk ező köz­ ségben is tap asz talh ató . U g y an ak k o r n éh á n y telep ü lésen v issz á já ra fo rd u lt a helyzet. B i­ zonyos községekben a fa k u lta tív o k ta tá sb a n részt vevők sz ám á n ak csökkenése a 25, sőt a 40 százalékot is m e g h ala d ja — fő k én t a szé­ csényi és a rétság i já rá s te rü leté n . A h ú sv éti sz ü n etet követő első ta n ítá si n a ­ pon tö rté n t. Az isk o la ig azg ató ja v ég ig járv a az osztályokat, felá llíto tta a hely ü k ö n m in d ­ azokat, a k ik rész t v e tte k a feltám a d ási sz er­ ta rtáso n , m a jd m e g p aran cso lta a tö b b iek n ek , hogy n evessék ki m egszeppent tá rsa ik a t. N em m in d en n ap o s eset, d e o ly k o r m ég sz á rn y ra k eln ek h íre k hasonló, az á lla m egy­ h á z p o litik á já n a k félreértéséb ő l, v agy é p p e n ­ séggel m eg n em értéséb ő l fak ad ó tú lk a p á s­ ról. Ily en ügy főszereplője le tt p éld áu l az a nyolcadikos kislány, ak i isk o lájá n ak k ö ztu ­ d o tta n legbuzgóbb ú ttö rő je v o lt, m égis lecsú ­ szott a csillebérci táb o ro zásró l, m e rt ta n á ra i tu d tá k róla, hogy vallásos. A kiváló ú ttö rő je l­ v én y t v iszo n t m á r k ép tele n ek v o lta k m e g ta­ gad n i tőle. H etvennyolc éves öregasszony. M ögötte k ét v ilág h áb o rú , k é t fé rj elvesztése. E gyetlen fiá ­ v al és m enyével él, m eglehetősen k u ty a -m a c s­ k a b ará tság b a n . — H iszek Istenben, de im ádságos, á jta to s asz­ szony sohasem voltam . É letem ja v a részében egyedül n ev eltem a fiam at, k eserv esen g ürcöl­ tem az é letü n k é rt. A m íg é lt az an y ám , az A l­ fö ld re is le já rta m su m m ásn ak . T irib estő l K o ty ­ házáig szolgáltam , ah o l csak le h ete tt. É vekig a b án y aig azg ató ék n ál. K u ty a egy asszony v o lt a felesége! C seléd k én t kezdte, az tá n te h e rb e esett a fiatalú rtó l, h ázasság le tt a h a n c ú ro ­ zásból — a cselédből n ag y ság a. H ogy a n y a ­ v a ly a tö rte v o ln a ki m in d e n p o rc ik á já t! Ű zött a m u n k áb an , fu k a rk o d o tt az é le le m ­ m el, a csontot is k é tsz e r fő zette ki. K özben állan d ó a n Iste n t em legette, fohászkodott, tem p lo m b a já rt. E ngem is n ó g ato tt, folyton k érdezgette, m ié rt n em já ro k m isére. N incs nekem a r r a időm , nagyságos asszony, feleltem neki, dolgoznom k ell a g y ere k re m eg m a g am ­ ra, n em m ehetek. Biztos, m e rt „k o m in ista”, P őlikám , m o n d ta ily en k o r, m eg am ik o r fele­ 3 �seltem vele. M ert nem fogtam én be m in d e n ­ k o r a szám at! K özben pedig a z t sem tu d tam , m i fá n te re m a „k o m in ista”. M ost is csak azt tu d o m ró lu k : a p ap o k k al nem cim b o rálnak, d e o lyan világot te re m te tte k n ekünk, hogy ö sszeteh etjü k érte a k é t k e z ü n k e t. . . P ersze a p a p o k é rt én se vagyok odáig. — H ogy-hogy? — L óvá tettek . V an an n a k m á r 10—15 éve is. Úgy volt, hogy m isét m o n d a tta m az u ra ­ m ért, de nem h a llo tta azt m ég a S zűzanya sem. — M iért m o n d a to tt m isét? — A p árom m eg a m agam lelke nyugodal­ m áért. T udja, nagy beteg vo ltam akk o rib an , m a jd n em végem lett. A ztán felgyógyultam és elm en tem a javasasszonyhoz, m ivelhogy á l­ m o d tam az öregem ről. Így em legetem , m e rt h arm in c évvel v olt idősebb n á la m . . . , de m in t a bú zav irág, olyan k ék szem e v o lt — s az em lék ek k ú tjá b ó l cseppeket m eregetve lé lek ­ ben szinte m egfiatalodik. — Á lm om ban m in th a az öregem m el já rta m vo ln a a tú l­ világon. Jó l n ézett ki. A javasasszony is m eg­ n y u g ta to tt, a z t m ondta, nincs az u ram n a k g o n d ja -b a ja sem m ire, csak an n y it kér, m on­ d assak n eki m is é t. . . A k ív á n sá g á t a k a rta m teljesíten i. — V agyis a tú lv ilág i ü ze n etet kom olyan vette. — Oh, u ra m isten! H ogyne v ettem volna! — c sa tta n t fel élesen, s m eggörnyedt d e re k á t kiegyenesíti. — H a nem is vagyok jó k a to li­ kus, a z é rt az vagyok. K icsi, kerek takarítóasszony, ara szn y ira a n yugdíjtól, Ötv e n h a tb a n disszidált a férje. Egy k islán y t k ellett felnevelnie. — A m a g am fajta egyedüli asszonynak te ­ m érd ek a dolga. I tt a nagy porta, u dvar, k ert, a lábasjószágok. Dolgozni kell az em ber h ely ett is. De v asárn ap m indig kiöltözöm , elő­ veszem a sifonból a legszebb ru h ám a t, és el­ ballag o k a m isére. M int m inden igazi k ato ­ likus. P an asz és büszkeség elegyedik szavaiban. — Im ádkozom , énekellek a többiekkel. J ó l­ esik, hogy nem v agyok egyedül. E la n d alít az orgonaszó, m élyen m ag am b a szállok, rág o n ­ dolok az elm ú lásra, és iste n t kérem , hogy segítsen nekem . — És segít? — S eg ít vagy sem , Isten n e k nem szokták felp an aszolni — feleli, s úgy érzem , ezzel re n d re u tasít. — Ö tu d ja , hogy m it m ié rt csi­ n ál, és az úgy v a n j ó l . . . K ülönben m it gon­ dol, n élk ü le m e g k ap tam vo ln a a K iváló Dol­ gozó k itü n te té st? M in th a kötekedni ak a rn a, v itá ra ingerelni, de n em hagyom m a g am a t b elerángatni. — B eszéltem egy öregasszonnyal — m on­ dom —, m esélt a túlvilágról. Hisz benne. — M iért ne hinne! V alam inek csak lenni kell, nem ? V agy m aga úgy gondolja, hogy egyszerűen sem m ik leszünk?! U gyan m ár! A te st m egsem m isülhet, de a lélek soha. — M eg­ to rp an , folytassa-e, az tá n p á r m ásodpercnyi tu sá b a n d iad alm ask o d ik a közlési vágy. — Én m á r a r r a is gondoltam , hogy az em b er lelke átszáll egy m ásik bolygóra, ez ért nem tu d u n k róla. 4 — S egyszer m a jd tu d h a tu n k ? — Hogyne! Az örök feltám ad ásk o r. — G y erm ek k o rátó l vállásos. T u d ja-e, m ióta létezik a v allás? — A m ióta az em ber. A pogányok is h itte k valam ib en , áld o ztak v alak in ek . A v allás az em b errel eg y ü tt szü letett. O lyan, m in t a k e­ ny ér és az ital. N élkülözhetetlen, és nem szűnik meg soha. Az em b er élete é rte lm é t keresi. E szm éket á llít fel, m e ly ek é rt érd em esn ek érzi lé tét fe n n ta rta n i. V an aki a h itb en , a v allá sb a n fedezi fel a z t az erőt, am ely élteti, v álaszt ad kérd éseire, m ások tudom ányos vagy k e ­ vésbé tudom ányos, d e m a te ria lista v ilág n é­ zetekben ta lá ln a k m egoldást. A különböző n é­ zetek m a egy-egy em b er tu d a tá b a n g y ak ran kevered v e je len n e k meg. L. Gy. n y u g d íjas lakatos. H atv a n ö t éves k o ra ellen ére m ozgékony, közéleti em ber. F a lu já é rt sem m i fárad sá g tó l n em ria d v issza­ D csérik m u n k á ját, tisztelik, m egbecsülik érte a tanácso n is. — K i tu d ja , hán y szo r ja v aso ltam m á r a vezetőknek, hogy nem zeti ü n n ep ein k en j ó ­ len n e az egész fa lu t eg y ü tt szerep eltetn i, a h ívőket m eg a n em hívőket. G o n d o lja csak el, m icsoda szép ü n n ep ély len n e! P éld á u l a novem b er 7-e. A d ísz trib ü n e lő tt o tt á lln a a falu a p ra ja -n a g y ja , jo b b ra vörös zászlókkal, középen és b alo ld alt n em zetiszínű m eg egy­ házi lobogókkal. A p ap is beszélne, h a pedig ak a rn ák , én én ek eln ék vallásos és m u n k á sm ozgalm i d alokat. Ism erem m in d e g y ik e t. . . De itt h iá b a m ondom , nem h a llg a t rá m senki, sőt m in d en k i mosolyog ra jta m , azt hiszik, nincs ki a négy k erek em . P edig higgye el, én tényleg jó t ak a ro k : segíteni. A községi p á rttitk á rn a k n em először oko­ zott álm atlan éjszak át a közösség egyes ta g ja i­ n ak vallásossága. D e az u tó b b i időben m in d többször. Fél év lefo rg ása a la tt h áro m p á r t­ taggal is el k ellett beszélgetnie. Még jól em ­ lékszik egyik k o llég ája tö rté n eté re , aki sa já t éd e sa p ján a k v o lt k én y telen feg y elm it adni azért, m e rt tem p lo m b a já rt, hogy leg aláb b a több iek et k o rd áb an ta rth assa . — N em tű rh e ttü k tovább, hogy a la p sz e rv e ­ ze tü n k ta g jai egyházi tem etések en a lobogót hurcolásszak — dohog a titk á r nekitüzesedve. — R a jtu n k röhög az egész falu. E ltű rtü k elég ideig, szó n élk ü l, b e te lt a po h ár. L egutóbb is m it lá ttu n k ; a m e n et élén éppen egyik n y u g d íja su n k viszi a lobogót, és m in d en k i rá m utogat. A h elyettesem , fia ta la b b elv társ, retten etese n elm érgesedett, h a m ost nem te­ szünk v alam it, m ondta, a k k o r ő b ed o b ja a törülközőt, n em ü gyködik k ö ztü n k to v áb b . . . E lbeszélgettünk az öreggel és m ég m ásik k ét em berrel, ak ik elő tte csin álták ugyanezt. M egértették, hogy a p ártsz erv ez et n em leh et elnéző az ilyen esetekben. P ersze m ag y aráz a­ tu k bőven ak ad t, b izo nygatták, hogy a szom ­ szédok, rokonok között itt ez a szokás. M él­ tányoltu k , de tu d o m ásu l k e lle tt v en n i: p á r t­ tag ak tív an nem v eh e t részt egyházi sz e rta r­ táson. — M ilyen b ü n te té st k ap tak ? — Szóbeli figyelm eztetést. Ily esm iért em berem lékezet ó ta n em k a p ta k b ü n te té st a fa lu ­ ban a p árttag o k . V olt is ám v isszhangja. De m eg érth eti — em e li fel szavát, m in th a engem kellene m eggyőznie —, te n n ü n k k ellett v a la ­ m it, nem h u n y h a ttu n k szem et to v á b b ra is. — A községben k ö rü lb elü l k é t tu c a t gyerek já r h itta n o k ta tá sra . M it tu d errő l? — A nnyit, am en n y it m ost m ag a m ondott. N incs beleszólásunk, m eg az tá n nem ta rto m lényegbevágónak, hiszen a h itta n ra já ró k 70—80 százaléka cigány, Örü ljü n k , hogy e lju ­ to tta k idáig, hogy kezdenek m á r k iem elkedni korábbi környezetükből, kezdenek h aso n lítan i a parasztokhoz, ahogyan ők nev ezn ek b e n n ü n ­ ket. S zerin tem ez épp en a felem elkedés egyik első lépcsőfoka. — N em leh etn e k ihagyni ezt a lépcsőfokot? — B iztosan ki leh etn e, de m i — az itten i p á rt-, K IS Z -szervezet, n ép fro n tb izo ttság , nő­ tan ács — eh h ez erő tlen ek vagyunk. — N yilvánvaló, hogy a felem elkedésnek m ás ú tja i is v an n ak , tá rsa d alm ila g h aszn o sab ­ bak. Ezekkel nem p ró b álk o ztak a cigán y ság ra h a tn i? — D ehogynem . N em régiben szerv eziü n k cigánykl ubot, de b alu l ü tö tt ki. A k lu b v e­ zető, egy ta n á re m b e r, m egszökött az egyik fiatal cigányasszonnyal. A falu b an m in k et te t­ tek felelőssé érte. Szóval nehéz itt b án n i az em b erek k el v allás és m in d en m ás te k in te té ­ ben. E rősen éln ek a hagyom ányok, a rokoni szálak visszahúznak. A pap meg első áld o zás­ kor olyan m u tató s csom agokat osztogat az ifjoncoknak, hogy n ém ely ik szülő m á r csak ezért is já r a tja k atek iz m u só rára a gyerekét. K i hogyan hisz, n éh a m á r m agam sem ig a ­ zodom el ra jta . A m ú ltk o rib an , tu d ja , m ivel h ozakodott elő az egyik p á rtta g o m : h a m eg ­ haragszol, h a nem , m egm ondom neked, Jóska, egész éjszak a az ért im ád k o ztam , hogy szűnne m á r m eg az a sok eső, m e rt így nem tu d u n k le a ra tn i szep tem b erre sem. M ost ad jo n ta n á ­ csot, m it csin áljak ! K om olyan vegyem , vagy nevessek r a jta ? — A cigányokkal n em m együnk sem m ire — v a llja be őszintén a község plébánosa. — A n n ak ö rü lü n k , hogy k ap cso lato t tu d u n k v e­ lü k létesíten i, de nem k ita rtó ak , nem igazán v allásosak. In k áb b hiszékenyek, bab o n ásak . Szellem ekben, m eg ki tu d ja , m iféle lén y ek ­ ben hisznek. Az eg y h ázat pénzzel nem tám o ­ g atják . M egm ondom k ere k en : k ilá tá sta la n n a k l áto m k ö rü k b en a p asztorációt. K atolikusok, ev angélikusok, refo rm átu so k , Jeh o v a tan ú i, b ap tistá k , an a b ap tistá k , egyszó­ v al hívők, ak ik egy-egy leg álisan , vagy ille­ g álisan m űködő egyház, szek ta tag jai. Több, olykor lényeges dologban szám ottevő a k ü ­ lönbség köztük, ám egyben ta g a d h a ta tla n u l m egegyeznek: az iste n t á llítjá k m in d en n ek kö zép p o n tjáb a, hisznek a feltám a d ásb a n , az ö rökkévalóságban. A hit, az egyház képviselője, egy 30 éves refo rm átu s lelkész válaszol. — Mi az ön á lta l k ép v iselt egyház célja n a p ja in k b a n ? — A szolgálat. Mi nem u ralk o d n i a k a ru n k az em bereken, h an em szolgálni k ív á n ju k őket. A hogyan Jézu s is v allo tta, tette. E gyházunk­ n ak külön szeretetszo lg álat-o sztály a v an , s több m in t egy tu cat, különböző életk o rú em ­ b erek n ek o tth o n t adó szeretetin tézm én n y el ren d elk ezü n k . T udom ásom sz erin t az állam igen m egbecsüli ebbéli tevékenységünket. K ü ­ lönben is az a vélem ényem , hogy h a az o r­ szágépítésben csak egyetlen szükséges té g lá t is az egyház tu d jo b b an elhelyezni, ak k o r helyezze el ő, a m it pedig az állam tu d jo b ­ ban, azt helyezze el az állam . N e v ersen g ­ jü n k egym ás ellen. — M ilyennek ítéli m eg az állam és az eg y ­ ház viszo n y át? — T alán sohasem volt a n n y ira felhőtlen, kölcsönösen hasznos és gyümölcsöző, m in t m ostanság. T evékenységünket tám o g atják , m u n k á n k a t elism erik. V oltaképpen érth ető , hiszen közös teendőkön m u n k á lk o d u n k : az e m b e rt szeretn én k jobbá, n em esebbé ten n i m egszab ad ítan i fogyatékosságaitól, p éld áu l a p álin k átó l, plety k átó l, h arag tó l. S zeretetet, m egbecsülést h ird etü n k . M eggyőződésem, hogy ezekben a dolgokban, az ideológiai k ü ­ lönbségek ellenére, eg y ü tt kell dolgoznunk a k o m m u n isták k al, az ateisták k a l, m e rt csak így v ih e tjü k elő b b re n ép ü n k et, o rszágunkat. — Ezt lelkészi „ars p o eticá ja k én t” é rte l­ m ezhetem ? — F eltétlen ü l. H iszem , hogy az egyház a k ­ k o r tesz üdvöset a népnek, tá rsad alo m n ak , h azán ak , s n em u to lsó so rb an önm ag án ak , h a m inél in k á b b speciális fela d atá v al, sajáto s k ü ld etésév el tö rő d ik és fo ly am ato san m eg­ ú ju l, az egyén és a közösség szám ára erő fo r­ rá ssá v álik. T udom azt is, hogy én ak k o r teszem a legnagyobb szolgálatot, h a m inél in ten zív eb b en végzem lelk ip ászto ri teen d ő i­ m e t — egy tisztáb b , közösségibb, egym ás irá n t figyelm esebb, részváll alóbb élet m e g terem té­ séért. �— M unkavégzése so rán ü tk ö z ö tt-e ak a d á ly ­ b a? — F elsőbb fóru m o k sohasem g ö rd íte ttek ak a d á ly t elém . Az alsó bbak olykor-olykor m e g p ró b álkoztak borso t tö rn i az o rro m alá. I tt N ó grádban, ahogyan én látom , az egyház, a v allás a k o ráb b i évtizedekben eléggé le já ­ r a tta m ag át, így term észetesen a ró la a lk o to tt felfogás is sa játo san a lak u lt. F ölényesen k e­ zelik. I tt sokak szem ében csodának tű n ik egy p ap is, m in th a a szem ek azt m o n d a n ák : jé, m ég ily en m ost is létezik ? Az egyháznak szükségképpen el k e lle tt — és el kell gon­ d o lk o d n ia korábbi m a g a ta rtá sá n , cselekedete­ in ; v ajo n helyesen te tte -e azt, a m it ráb ízo tt I s te n ? . . . N em tagadom , é rte k m á r k eserű ­ ségek, am ik o r egy-egy hívem jö tt p an aszra, iskolai, m un k ah ely i sérelm éért, m elyet m eg­ ítélése sz erin t a vallásos m eggyőződése m ia tt szen v ed ett el, ez azonban egyre ritk á b b . A b á n tá s bosszant, de h á t k isk a lib e rű gondol­ kodással hol n em leh et találkozni, m ég egy­ házon b elül is. R em élem , nem tévedek, ha a k o m m u n istá k ra is vonatkoztatom , hogy a hosszú tá v o n gondolkodó elm ék éppen egyik legfőbb törekvése, hogyan le h etn e olyan k á ­ derk ép zési ren d szert, szervezeti felé p íté st k i­ alak ítan i, am ely g a ra n tá ln á , hogy a „fe n t” e l­ h a táro zo ttak cso rb ítatlan értelem b en k erü ln e k le a legalsóbb szintekig, és úgy is való su ln ak meg. V an n ak tanácsházak, ah o v á szívesen járok. Ily en a k.-i, ahol az elnöknek m indig ju t id e je a szokásos h iv atalo s d iskurzus u tá n a k ö tetlen eb b h an g u latú , könnyedebb té m ájú beszélgetésre. Egy ilyen alk alo m m al hoztam szóba a vallást. M osolyogva h ú zo tt elő asztalfió k jáb ó l egy b ibliát. — Az u tc án ta lá ltu k — m agyarázza. — De g y erü n k á t az ira ttá rb a , nézzük m eg a többi h o lm it is! A saro k b a n k é t fekete, e ln y ű tt m űanyag tásk a. Az egyikben tojás, egy, m ég csaknem érin te tle n p álinkásbutykos, ú jsá g - és p a p ír­ kacatok. A m á sik b an közepes m éretű , zöld tá b lás jegyzetfüzet, la p ja in különféle feljeg y ­ zések. Mózes neve m e lle tt szám ok, cím ek, alig h an em leckefeladványok, m e rt m indegyik u tá n o tt biggyeszkedik egy név is, főként asszonyoké. K ét m ásik lap o n k é t tavaszi h ó ­ n ap ró m ai szám os rajz o lata, a la ttu k gondo­ san b ev ésett szám jegyek, pontos összeadás. M it rö g zíthet? T alán a h ito k ta tó begy ű jtö tt tis z te le td íjá t? A tan ácseln ö k is csak ta lálg atn i tu d ja , m e rt a tá sk á é rt h etek óta nem je le n t­ k ezett senki. Hogy m iféle, kiféle szerzet hagy­ ta el, arró l egy ap ró fec n ire íro tt k é t m ondat áru lk o d ik . Így h an g z an a k : „M ilyen segítséget n y ú jt Isten az ő n é p é n ek ?” V álasz: „ Jeh o v á­ b an bízzál, n e az em berek b en .” A község p léb án o sát kív án csiv á te tte a h it­ té rítő felb u k k an ása, m o n d ta is, hogy m egér­ deklődi m a jd a tanácson, m agam pedig a Je h o v a ta n ú iró l kezdtem fag g atn i őt. A fü ­ zetben ta lá lt nev ek ugyanis tanácselnöki se­ g éd lettel sem ig a zíto tta k ú tb a, hogy legalább a leg illetékesebbektől tu d a k o zó d h a tta m volna, így h á t k én y telen -k elletlen m egkérdeztem a plébánostól. De a tisztelendő ú r — deres h ajú , lágy arcvonású, fölöttébb u d v arias em b er — fölöslegesnek ta rto tta az időt a je h o v istá k ra pazaro ln i, csupán an n y it jegyzett m eg m a li­ ciózusan: a ta n ítá su k teljesen idegen a mi h itünktől, M agyarországon nem engedélyezett szekta. 3 a fecnire ír t k ét m o n d a t ism ereté­ ben ez utóbbi igazan nem csodálható. A p léb án o st — aki h a kell, m aga is m e g ­ fo g ja a m u n k a végét, sőt élén h a la d a h ív e i­ nek, o lyannyira, hogy a községi tem ető t 80 ezer fo rin t érté k ű tá rsa d a lm i m u n k á b an k e rí­ te tté k b e — a v allás m ibenlétéről, lényegéről faggatom . — A v allás az em b er létezése óta m e g ta­ lálh ató , egyidős az em b erre l — kezdi fe jte ­ getni. — H inni v alam i fennsőrendűségben, am ib e b elekapaszkodhat. M inden törzsnek, em ­ b e rfa jtá n a k v an v alam i elképzelése ró la — m i Isten n e k nevezzük —, k ap c so la tra tö re k ­ vése vele. H iszen az em b er életé t nagyon sokféle erő befolyásolta, befolyásolja, p éld áu l term észeti és n em term észeti, s ezért az em ­ ber ab ovo m ag asab b k o n cepciókat k eres és ta lá l az életében. L éte ered m én y ek ép p en a b ­ szolút ig azság szo lg áltatásra v á r m in d en k i, és biztos, hogy azt a földön nem k a p ja meg. De a tö rek v és él benne, s v ág y á n ak k ie lég ü ­ lését a h itb e n ta lá lja meg, m a g át az ab szo lú t igazságot pedig tran szcen d en sen . S e n n e k az ig azság szo lg áltatásn ak egyszer b e k ell k ö v et­ keznie. — H isznek ebb en a fiatalo k is? — A városi fiatalo k k ö réb en o rszágszerte érezhető en m eg n ö v ek ed ett az érd ek lő d és a v allás irán t. Az em b eri létezés ab szo lú t v o lta fogja m eg őket, am elyből egyenesen k ö v et­ kezik, hogy kell lenni valam in ek , am i több, m int a föld, a m a téria. A földön u gyanis az em b er nem kap elég v álasz t az ő t foglalkoz­ ta tó k érd ések re, p éld áu l: m i az é let értelm e, honnan, m iért, h ova ta rtu n k ? — H elyben n ő tt-e a fia ta lo k érd ek lő d ése? — Sajnos, nem . A hogy m o n d tam , a v á ro ­ sokban . . . M inden ú j o n n an in d u l el, h á t ez is. De hiszem , hogy egyszer v alam en n y i fia ­ ta l e lju t m ajd az ab szo lú t igazság k eresésé­ hez, vagyis — m ás szav ak k al kifejezv e — m eggyőződésem a v allás jö vőbeni felem elk e­ dése. — És az em b er a h it á ltal elju t az ön által em lített abszolút igazsághoz? — T erm észetesen. Az igazságosságban a mi végső m egoldásunk a tú lv ilág . Ez a földi szenvedések, keserűségek és term észetes örö­ m ök u tá n az em b er sz ám á ra b iztató . O tt az abszolú t igazság b ete ljesülhet. E zért h a sz n á ­ lom g y ak ra n azt a p a ra d o x o n t: n agyobb h it kell h ite tle n n ek , m in t h ív ő n ek lenni. — Az ateizm us és a v allásosság ideológiá­ já n a k hívei — az u tó b b i év ek m eggyőzően bizonyítják — rem ek ü l eg y ü tt tu d n a k dolgoz­ ni a szocializm us építésében, alap v ető tá rs a ­ dalm i kérd ések b en szót érte n ek , azonos néze­ te k e t v allan ak . M ivel m ag y arázza a k é t tá ­ bo r hív ein ek közeledését, egységes fellép ését? — X X III. Ján o s p á p a m o n d ta : K eressük azt, am i összeköt b e n n ü n k e t, n e azt, ami szétválaszt. V oltaképpen az életb en rengeteg olyan p o n t létezik, am i összeköt b en n ü n k et, h ívőket és ateisták a t. Az erkölcsi n evelésben például teljesen azonosak a fe la d a ta in k a k om m u n ista ideológiáéval. A z em b ert igyek­ szünk abszolút jó v á ten n i, csak a k iin d u ló ­ p o n tu n k m ás, célunk, végső tö rek v é sü n k m eg­ egyezik. Az em b ert a tá rsa d a lo m tökéletes alk o tó elem év é k ív á n ju k fejleszteni, o ly an n á, aki tu d építeni, alk o tn i, fo rm áln i, terem ten i, örü ln i em b er v o ltá n ak , h aszn áln i m á so k n ak . A h it is közösséget k ív án , egyben m aga is közösségterem tő erő. A ró m ai k ato lik u s egyház le g ú jab b k o ri tö r­ té n etén ek m in d en b izonnyal legjelentősebb esem énye a II. v a tik á n i zsin at volt, m ely et X X III. Já n o s p á p a k ezdem ényezett és n y ito tt rneg 1962-ben, m a jd u tó d ja, VI. P á l p áp a re­ k eszte tt be 1965-ben. A zsin at k ezdetén — ahogyan egy p lébánostól h a llo tta m — Já n o s p áp a o d am en t a terem egyik ablakához, és szélesre tá rv a m ag a előtt, szólt: N yissunk a b ­ lak o t a v ilág előtt! S e m o n d at nem csak tén y szerű en értendő. A R óm ában ü lésezett legfelsőbb püspöki t a ­ nácskozás 16 különféle d o k u m en tu m o t foga­ d o tt el, egyik részü k az egyház belső é le té ­ vel, m á sik u k külső k ap c so la taiv al fo glalko­ zott. A rendelkezések á lta lá b a n eg yszerűsítik a litu rg iát, lehetőséget ad n a k az an y an y elv h aszn á latá ra. A zsin at szellem ében átdolgoz­ zák a h ittan k ö n y v ek et, engedélyezik a h it te rjesztéséb en azo k at a k o rszerű eszközöket, am ely ek et — p éld áu l m agnetofon, v etítő — m a m á r term észetesn ek ta rtu n k . Az összejö­ v etel alap v ető en a k ét fél közötti d ialó g u sra buzdít. — N em hiszem , hogy általán o ssá g b an ki leh et je len ten i: a v allásosság té r t h ó d íto tt a fiatalsá g k örében — fogalm azza m eg g y a­ k o rlati ta p a sz ta la ta it T. D., az egyik m egyei vezető. — E gy-két helyen elképzelhető, de általán o sság b an n em . . Id eig -ó ráig szerepet já tsz h a t ben n e egy-egy fiatal pap, a mi közm űvelődési tevékenységünk, eszközeink g yen­ gesége, de a sik e r n em le h e t hosszú távú. Sem m iféle a d a t n em igazolja. — A vallásosság azo n b an v alam en n y i tá r ­ sadalm i osztály, réte g k ö réb e n ta p asz talh ató . — Csak n em egyenlő m é rték b en , n em azo­ nos módon. De k étség telen ü l így van. L egin­ k áb b m agányos, idős nők já rn a k tem plom ba, de azt is v alláso sn ak te k in tjü k , ak i n em szo­ k o tt részt ven n i sz ertartá so k o n , ám hisz is­ tenben, o tth o n im ád k o zik hozzá. K öztük nem csekély szám b an ta lá lh a tó értelm iségi. — Ezek sz erin t n em k izáró lag m űveltség dolga a v allásosság? 5 �— N em bizony. Szám os h an g u lati, érzelm i elem e van. P éld á u l a m agányérzet, egy kol­ lektív áh o z való ta rto zás igénye. A lapvetőnek azo n b an a félelm et tartom . H áborútól, h a lá l­ tól, m iegym ástól. Az élet egyszeri, m egism é­ telh etetlen , ezt v alóban nehéz elfogadni az em b erek n ek, így h á t életü k e t m eg to ld ják a v allással, a földön tú li l é tte l. . . . . . É rdem es m egfigyelni, hogy am ik o r az em b er alk o tó ereje te ljé b en van, a k k o r á ll leg­ táv o lab b a vallástól. A m ikor e re je csökken, a k k o r közeledhet vagy közeledik feléje. Sok m ás m ellett ez szintén a m a rx istá k a t iga­ zo lja . . . T eh át a vallásosság ú jra te rm e lő d é ­ sén ek m egszüntetéséhez a félelm et kell m eg­ sz ü n tetn ü n k . El kell érn ü n k , hogy a szociá­ lis, anyagi, m űveltségbeli, tu d a ti á ta la k u lá s­ sal eg y ü tt a tá rsa d a lm i é le t d em o k ratizm u sa m inden te rü le te n fejlődjön. M eggyőződésem, a tudás, a d em o k rácia az az erő, am ely hoz­ zásegíti az egyént ahhoz, hogy felism erje, érezze, tu d ja : a v ilág b an végbem enő v álto zás­ n a k ő is részese. H a ez m eg tö rtén ik , a k k o r nem érzi m a g á t k isz o lg á ltato ttn a k sem a tá r ­ sadalm i, sem a term észeti erő k n ek , éppen e l­ lenkezőleg, azok szerves részének, ak tív a la ­ k ító já n a k te k in ti m ag át, s rád ö b b en a rra , hogy az em b eri tevékenységet n em a h it, sok­ kal in k áb b a tudom ányos v ilág n ézet h a tá ro z ­ za meg. Szép, látv án y o s esküvő volt. Így em legetik az em b erek a falu óvónőjének és a helybeli term előszövetkezet tra k to ro sá n a k házassági Hétköznapi példabeszéd Néhány évvel ezelőtt egyes plakátokon még olvashattunk ilyen jelmondatot: „Egy film, amit mindenkinek látnia kell!” Újabban a filmpropagandának ezt az erőszakos módját, — egyéb­ ként helyesen — nem engedélyezik. A „Két elhatározás” című film esetében most mégis engedményeket tennék a filmforgal­ mazóknak. Annál is inkább, m ert a főváros egyik premiermozi­ jában — néhányadmagammal — végignézve az alkotást, sejteni véltem, hogy az országos bemutatókon sem fognak tolongani a nézők a jegypénztárak előtt. „Filmünket ajánljuk azoknak az öregasszonyoknak. . . , akik­ nek kézmelegét még érezzük, de meghallgatni m ár nincs időnk ő k e t. . . ” — olvashattuk a film első kockáin. A hézagos szék­ sorok fájdalmasan igazolták az alkotók vallomását. Miért éppen ezt a másfél órát ne sajnálnánk tőlük. Tőlük? Magunktól ! És itt esünk bele önzésünk csapdájába, m ert ez a film, bár egy öregasszonyról szól, rajta keresztül nekünk üzen! Nekünk, akik helyünket keresve a világban, mind jobban szem elől té­ vesztjük az igazi értékeket. Hogy az „üzenet” ereje még átütőbb legyen, a film alkotói — Gyöngyössy Imre és Kabay Barna — olyan hőst állítottak filmjük középpontjába, akit egész élete predesztinál arra, hogy az „üzenet” hitelt érdemlő tolmácsolója legyen. Ehhez semmi mást nem kellett tenniük, mint ennek a 74 éves rimóci paraszt­ asszonynak az életét, annak egy szeletét filmre venni. M ert az „üzenet” Ő maga! Mit mondhat nekünk egy „egészen mindennapi” öregasszony élete? Mielőtt erre válaszolnánk, ismerkedjünk meg közelebbről a film szereplőjével, Kiss Istvánné született Kántor Veronikával! Vera néni egyike azoknak az idős asszonyoknak, akik szá­ m ára a két világháború több volt, mint történelm i tragédia, személyes tragédiává tette azt családjuk elvesztése. Ők azok, akik évtizedek múltával m agukra m aradtak. Vera néni azonban nem roppant össze. Hallatlan belső erővel úrrá lett a megpróbál­ tatásokon, és életkedvét öreg napjaira is sikerült átmentenie. Egyedül van, de nem magányos! Dolgozik és közben terveket sző. Két nagy elhatározását szeretné valóra váltani. Azt, hogy saját munkával szerzett pénzén meglátogassa egyetlen „élő” fiát Londonban, s hogy hátralévő napjaiban „megfiatalítsa”, termővé tegye öreg szőlőjét. Itt kapcsolódtak Vera néni életébe a filmesek, hogy — külső beavatkozás nélkül — bemutassák az idős asszony küzdelmét célja eléréséig. Vera néni ország-világ előtt bizonyította a szeretet és az akarat diadalát, de — mint arra a film befejező jelenete is utal — ezzel nem ért véget a történet. Vera néni nap mint nap eleget tesz azoknak a kevésbé látványos, ám számára épp oly fontos elhatározásnak, melyek értelm et adnak életének. Ismeretes, a film — „Egy egészen mindennapi élet” (Ein gewöhnliches Leben) címmel — a nyugatnémet ZDF („Második Német Televózió”) megbízásából készült, s megkésve bár, de a magyar sajtó is beszámolt a film páratlan külföldi, szakmai és közönségsikeréről. Egy magyar parasztasszony, aki meghódította a világot? Nem, ne legyünk egyszeriben ilyen provinciálisak! Vera néni, bár­ mennyire is rendkívüli ember, nem „szupersztár” , nem egyedi 6 sz e rta rtá sá t. N em h ián y zo tt az en n i-in ni való, a ta lp a t csiklandó, ízes m uzsika. A m enyasz­ szony 90 ezer fo rin to t tá n co lt össze az éjfél u tán i h ejeh u já b an , a vőlegény pedig m á r egy szem élygépkocsival é rk e zett a boldogságba. Lassacsk án — részben szülői seg éd lettel — összecsurgadoz egy la k á sra v á ló is. A n y ag iak ­ b an sincs, n em is lesz h iá n y a az ifjú p árn a k . Erről kezeskednek a szülők és a kedves ro k o ­ nok, hiszen a fiatalo k m in d en segítséget m eg ­ érd em eln ek . N ászu k ra u gyanis kétfelől h u l­ lo tt az áldás. A ta n ác sh áz án a fia ta lo k a t az állam em bere, a tem p lo m b an az egyház fel­ szen telt k épviselője á ld o tta meg. Az első a tö rv én y szerint, a m ásik a szülők és a ro k o n ­ ság a k a ra tá ra . Sulyok László jelenség — még bizonyára sokan élnek hozzá hasonló sorban szerte a világon. Ha egyáltalán beszélhetünk valami fajta hódí­ tásról, akkor az emberi értékek hódításáról beszélhetünk. És ez sem kevés! (Annak persze örülünk, hogy ezeket az értékeket a film alkotói magyar földön keresték és találták meg, Vera néni személyében.) Az alkotók így nyilatkoztak erről a Rheinische Post című nyugatném et lapnak: „Szándékunk az, hogy ellentétben évszáza­ dunk második felének divatos szkepszisével a lehetséges jót ke­ ressük, — egy olyan korban, ahol úgyszólván m ár minden emberi értéket kérdésessé te tte k . . . ” Ilyenformán a film kirobbanó sikere az emberiség diadala és szégyene is egyben. Diadal annyiban, hogy bizonyítja, még fogékonyak vagyunk az értékekre, még él bennünk a „tisztaság” utáni vágy, ugyanakkor szégyen, hogy hovatovább m ár ennek is örülnünk kell. De térjünk vissza a filmhez, Vera néni két elhatározásához! Sokan megtették már, és ezután is lesznek, akik a két — merő­ ben más jellegű — szándék jelentéséből próbálnak rávilágítani Vera néni emberi erényeire, életének mozgató rugóira. A londoni úttal kapcsolatban szólnak majd az anyai szeretet minden aka­ dályt legyőzni képes erejéről, a második elhatározás pedig az élet értelm ét adó m unka szerepére kínál analógiát. Ezek mellett természetesen még más következtetéssel is szolgál ez a „hétköz­ napi példabeszéd”. A film leglényegesebb momentuma azonban az, hogy ez a 74 éves öregasszony élete alkonyán is az életre gondol, azaz dehogyis gondol; él! Nem a hosszú élet, hanem a vitalitás hús-vér példázatának, a „Vera nénik titkának” megfejtése vezérelt Rimócra, hogy fel­ keressem — a filmből oly jól ismert otthonában — Kiss István­ nét. Bevallom, kicsit féltem a találkozástól. Nem attól, hogy film­ beli alakja és a valóság között eltérés lehet. (Effelől a film nem hagyott bennem kétségeket.) Sokkal inkább tartottam attól a változástól, melyet a forgatás, és az ezt követő népszerűség vált­ hat ki az emberből. (Ismerve a filmgyártás — sokszor lélekölő — mechanizmusát, ezt nagyon is elképzelhetőnek tartottam .) Vera néni mesterkélten szívélyessége, őszinte megyilvánulásai azon­ ban minden aggodalmamat elosztották. Természetes m agatar­ tása némi magyarázattal szolgált arra nézve is, hogy a film alkotóinak mi módon sikerült „játékra” bírni Vera n é n it... Nem kellett. Vera néni tehát látszólag mit sem változott. Nem változott otthonának belső világa, a döngölt konyhapadló, a lakás beren­ dezése sem. A filmből ismert tárgyak is mind a helyükön vol­ tak. Egyvalami mégis változott környezetében: az emberek. Ab­ ban az egyszerű falusi házikóban, ahová hosszú évtizedeken át — a szomszédokon kívül — senki sem tette be a lábát, most valóság­ gal zarándokolnak az emberek. Svájciak, németek, hollandok keresik fel az idős asszonyt. (Mindez sajnos nem mond ellent a cikk elején szóvá tett aggodalmamnak, miszerint kevesen áldoz­ nak másfél órát Vera nénire, a mozikban. A film sikere a tele­ vízióban kezdődött, ami köztudottan könnyebben utat talál a nézők tömegéhez.) Egyvalami biztos. Akik látták a filmet, azok nem tudták és nem tudják kivonni magukat hatása alól. Hatott azokra is, akik személyes találkozás helyett más módot találtak a kap­ �csolatra. Levelek tucatja hever a komód fiókjában, benne vissza­ visszatérő szó; „Köszönjük.” „De hát mit köszönnek?”, olvasom le Vera néni arcáról a kérdést, aztán egy „hogy vénségemre ezt is meg kellett érnem ” megjegyzéssel helyére is teszi a dolgot. S akit 74 éves koráig oly sokszor próbára tett a sors, attól voltaképp természetes is ez a reagálás. Túl sok megpróbáltatás érte ahhoz, hogy ez a hirtelen tám adt népszerűség kimozdítsa megszokott életrendjéből. Tudja jól, ez is éppoly múlandó, m int a szenvedés. De ma még gyakran kopogtat be hozzá a postás, s amíg a film „annak rendje és módja szerint” el nem tűnik a film rak­ tárak mélyén, addig a sok-sok levél között biztos lesz ismét olyan, melynek borítékján csak ez áll: „Kiss Veronika, Magyarország”. Mit is köszönnek valójában ezek az ismeretlen levélírók? Nehéz elkerülni a nagy szavakat, de m ert annyit kerülgetjük, hogy lassan m ár elfeledjük őket, bátorkodom élni a lehetőséggel, abban a meggyőződésben, hogy nem kell pironkodnom miatta. A köszönet a tisztaság, szépség, jóság „lekacagott” szavainak szól, melyek Veronka néni egészen mindennapi életének tükrében újból értelm et nyertek. A Vera néninek címzett levelek ugyan­ akkor fiktív levelek is. Legtöbbjük személyes vallomás. Meg merem kockáztatni: a lelkiismeret iratta őket. Az „adósságok” felismeréséről vallanak. Adósságainkról a magányos öregekkel, apáinkkal, nagyapáinkkal szemben, adósságainkról az élettel, a magunk életével szemben is. A „Vera nénik titkának” megfejtését ígértem, de be kell ismernem, kudarcot vallottam. Ez az idős asszony, aki csak nagy ritkán mozdul ki falujából, aki nem szívesen jár a szomszédba „tévézni”, m ert bölcs emberismerettel megérzi, ha másoknak terhére van, aki a „kívülállók” derűjével szemléli a körülötte Karrierek A nyaggyűjtés közben sokszor k ie jte tte m ezt a szót. S zinte m in ­ dig m egütközést k e lte tt: K a rrie r? H a m a g y arra fo rd íto tta m , eltű n t a viszolygás. Igen, de az életpálya, az nem k a r r ie r — te tté k hozzá sokan. P edig ez lenne a fordítása, ahogyan a p ro fesszo rn ak a ta n ár, az ag ronóm usnak a m ezőgazdász, a re a litá sn a k a valóság. Vagy a m e tró n a k a földalatti, de m ég in k áb b a nagyon találó, ám m indeddig észrevétlen jav aslat, a m élyvasút. — É rdekes, ahogyan egy idegen szót értelm ezünk, lefordítunk, nem fo rd ítu n k le, ahogyan az idegent és a m ag yar m egfelelőt egym ás m e lle tt haszn álju k , azonos vagy el­ térő értelm ezéssel. Vagy ahogyan egy-egy b ev e tt idegen szónak idő­ vel m egváltozik a jelentése. A hosszú időn á t h aszn á lt in zsellért például m á ra teljesen k i­ sz o ríto tta a m érnök. P edig elég n y a k a te k e rt szóképzés. S hogy a h u ­ szadik században m égis közh aszn álatú v á lett, ab b an azt láto m : a nép ösztöneiben, érzelm eiben, értelm éb en „polgárjogot” n y e rt a term elé s­ n e k az az ú j fa jtá ja , ahová a gyár, az ip a r és a több i szóval, foga­ lom m al a m érn ö k is tartozik. A m é ly v asu tat viszont m ég an n y ira ú jn a k érezzük, hogy nem is k ere ssü k a m ag y ar nevét. M ásk én t á l­ lu n k az agronóm us szóval például. A h áború elő tt volt a gazda meg a gazdatiszt, s a k ettő jelen tése nagyon különbözött: Az első önálló m űködő volt, m íg a m ásodik egy n ag y b irto k valam ely részén ek al­ k alm azo tt m űködtetője. Világos, hogy a negyvenes évek végén a la ­ k u ln i k ezd ett m ezőgazdasági term előszövetkezeti csoportokba egyik szó sem pászolt. S m ivel a kollek tív gazd álk o d ást szovjet m in tá ra szerveztük, s ezt a nép tudta, nagyon h a m a r e lte rje d t az agronom , m egtoldván egy „m agyaros” végződéssel. S b á r ú ja b b a n írásb an , b e­ szédekben egyre g y ak rab b an fo rd u ln a k elő a m ezőgazdász és főm e­ zőgazdász szavak — a szövetkezeti százezrek és a m ezőgazdasággal v alam ik ép p en kapcso latb an álló m illiók között m indeddig alig te rjed . C supán a fiatt a lo k n ak a körében h allan i m á r olykor az utó b b it, jelezve m integy, hogy ha v alak i fő ebben a népgazdasági ágban, az nem veszi zokon a m a g y arra hono síto tt titu lu st, de h a csak am olyan „köztiszt”, akko r m a ra d jo n m eg n ek i az idegen szóval jo b ­ ban érzék eltethető külön rang. — A professzor szót v alah a igen ré ­ gen, ta lán v alam elyik tudós re fo rm á lt p réd ik áto r, elég pontosan fo r­ d íto tta m a g y arra : m ester. A nép így is használta, évszázadokon k e­ resztül, s m ire a m ú lt század végén h iv atalo san fe lta lá lt m egkülön­ böztető jelző, a ta n ító k ö zhasználatúvá le tt volna, k iszo ríto tta az elő­ k elő b b n ek te rv e ze tt ta n ár. M a falv a in k b an , v áro sa in k b an a nem is­ k o lázo tt em berek közül a nagyon idősek n é h a m ég m e ste rt m o n d a­ nak, az idősek tan ító u r a t vagy nénit, m íg a középkorú ak vagy fia ­ ta lo k az alsó tagozatos pedagógust is ta n á rn a k titu lá ljá k , egyre gyak­ rabban. Az idegen eredetit, a professzor szót valam i titokzatos ho­ m ály lengi körül, m indm áig: az valam i nagyon tudós, nagyon m aré s z le t a sz e rz ő k é sz ü lő k ö n y v é b ő l szüntelenül változó világot, ez a Vera néni éppoly józan term é­ szetességgel beszél az öregségről és a halálról, mint bármi más­ ról. Elmondta, feléjük az a szokás, hogy az idős asszonyok — ha m ár úgy érzik, eljött az ideje — egy ládába teszik tiszta, ünnepi ruhájukat, az úgynevezett „halóruhát”. Veronika néni ládája még üres, de lélekben m ár régóta kész — mindig is kész v o l t a halálra, vagy ahogy ő mondaná, „a hazatérésre a meny­ nyei atyához”. Igen, talán ebben van a „Vera nénik titka”, nem egysze­ rűen a vallásban, hanem a hitben, ahogy azt Nemes Károly, a filmről írt tanulm ányának (Filmtudományi Szemle 21. füzet 1978) címében írja „Hit az Emberben, hit az Istenben”. Hogy ez a hit Veronka néni esetében elsősorban istenhit, azon nincs mit csodál­ koznunk. Az öreg rimóci parasztasszonyok házatáján nemigen söpörtek végig más eszmék, vagy ha söpörtek is, hát munka közben találták őket, nemigen tudtak mit mondani egym ásnak... De az ősi hit megtartó erőnek bizonyult, mint ahogy minden hit az, neveztessék bármilyen néven... Nem szóltam eddig az alkotók munkájáról. Csupán a teljesség kedvéért említem meg a film operatőrének. Szabó Gábornak a nevét. Az ő érdeme, hogy ezt az „egészen mindennapi életet” költői varázzsal tudta megjeleníteni, anélkül, hogy öncélú vir­ tuozitással előlépett volna a „háttérből”. Az a tisztelet, ahogy a tém át — a film két rendezőjével egyetemben — megközelítették, példás művészi alázatról vall. A legtöbbet érték el, amit film­ művészek elérhetnek — egy pillanatra sem jutott eszükbe), hogy ők is a helyszínen vannak! Pintér Károly gas ra n g ú és bölcs úr. Igen, m e rt a m illiók szám ára m indeddig nem v alóságos fogalom : n em vagy csak elvétve találk o zn ak a név viselő­ jével. Nos, a k a rrie r szó m eg in t csak n em te rje d t el a nép körében, sohasem . De a fo rd ítása se nagyon. A zok az értelm iség iek viszont, a k ik a fe ls z a b a d ítá s u tá n részt v e tte k fo g alm ain k átérték eléséb en , az életp ály a szót n em igen h a sz n á ltá k (ám an n á l in k áb b k ö v etelték az életrajzo k at), az idegen ered etin ek v iszont h a táro zo ttan ellenszenves értelm ezest a d ta k — de k ép zett ala k b a n : k a rrie rista . S ez a fo rm a m a r eléggé elterje d t. H a az ötvenes években v a la k it el a k a rta k ásni, a k k o r rá m o n d tá k n yilvánosan és az illető kész volt, esetleg egy egész életre. Ez az egész tö p ren g és jász földön já rk á lv a k eletk ezett bennem , m ikor n em csak az értelm iségiek, h an em fizikai m u n k áso k is azt m o n d tak v a la k ire : szép életp á ly á t te tt meg. Egy tá rsa sá g b an azo n ­ ban fiatalk o ri p a jtá s ró l v o lt szó, s v alak i é letp á ly á t em lített, m ire k etten is k ö zb em o n d ták : k a rrie r az in k áb b ! O lvasó idősekről lévén szó, m in d já rt egy kis szófejtés következett, és a m egállapodás az lett, hogy m ag y aru l életpálya, idegenül k a rrie r — de „nem biztos, h ogy h a k a rrie r, ak k o r m á r csúnya életp á ly a”. E bben m a ra d tu n k , és ezen tö p ren g v e m en tem be m ásn ap reggel a H űtőgépgyárba, elkez­ deni az idevágó tájékozódást. S m ikor az e tárg y b an g y ű jtö tt a n y a ­ got m ajd egy évvel később rendezgettem , ak k o r k e rü lte k kezem be a m u n k ásm űvelődés tém ak ö réb en S alg ó ta rján b a n végzett felm érés a d a tai, ahol is az 5.9 szám jelű tá b láz atb an azt ta láltam , hogy 1355 m eg k érd ezett sa lg ó ta rjá n i szem ély közül, ak ik az ip a rb a n vagy ip a r­ szerű en m egszervezett k isebb-nagyobb m echanizm usokban dolgoznak. c s a k n e m nyolcvan százalék úgy lá tja , hogy szám ára nincs előm ene­ teli lehetőség. H árom és fél százalék a b érem elk ed ést lá tja életp á ly á­ n a k. K evesebb m in t öt százalék lehetségesnek ta rtja , hogy a jövőben szak m át tan u l, s h a m á r van, ak k o r egy m á so d ik at persze. Több m in t k ét százalék vélem énye sz erin t v alam ik o r esetleg m űvezetővé nevezik ki. P o n to san öt százalék lehetségesnek ta rtja , hogy idővel v alam ily en m ag asab b isk o láb a küldik. S végül egy töredék, négy sze­ m ély úgy véli, hogy az előm eneteli lehetőségek m eg terem tése érd e­ kében részt v e h e tn e valam ily en p o litik ai továbbképzésben. ― Én ug y an ezt a m ozzan ato t a Jászság b an k érdőíven nem tu d a k o lta m és sem m ilyen szám szerűségre sem törekedtem , ez ért is h á lá sa n fogadom a sa lg ó tarján i fölm érés ad a ta it, m e rt azt gondolom , hogy jellegze­ tes ará n y ú eltérések egy jászberényi, de b u d ap esti vagv b árh o l m ás­ hol végzett v izsgálat összesítéseiben sem lennének. I tt jegyzem meg hogy a felv é telt vezető és a k ia d v án y t szerkesztő k o llek tív a igen p ontosan fo g alm azo tt: S zak m át ta n u lh a tu n k , h a a k a ru n k ; po litik ai képzésben részt v eh etü n k , h a in d ítta tá st érz ü n k rá m ag u n k b an — de iskolára, azaz ren d sz erin t p o litik ai vagy gazdaságvezetői p ály ára képesítő ta n fo ly am o k ra k ü ld en ek b en n ü n k et. N em szabad azonban elfelednünk, hogy ez nem a h azai tá rs a ­ d alm i m ozgások teljes k ép letén ek re p re z e n ta tív felm érése, hanem csak a term elő szervezetekben dolgozóké, s o tt is csu p án azoké, ak ik é le tp á ly á ju k a t m á r hosszabb vagy rö v id eb b id e je m egkezdték. N in ­ csenek benne a v állalato k ip a ri tan u ló i, ta n u lm án y i ösztöndíjasai, 7 �de n in csenek benne főként a m egkérdezettek gyerm ekei. B izonyosan m ás k ép et kap n án k , ha ezeket a rétegeket, de sőt a tá rsa d alm i m u n ­ k am egosztás m ás te rü lete in dolgozókat is figyelem be v en n én k — nem ez volt azonban tá rg y a a ta rjá n i felm érésnek. S nem ez a té ­ m ám nekem , itt. vem b eréb en v égeztük el, s ak k o r m á r lá tta m , hogy a v áro s tá rs a ­ d alm án a k n agy többsége sok m ás szem pontból is m eglehetősen egy­ séges. A m eglepetés az volt, m ik o r a k o m p u ter a kor sz erin ti b ontás a la p já n sem ta lá lt nagyobb k ü lö n b ség et a válaszolók m u n k a tu d a tá ­ n a k a rá n y a ib a n : (...) V illám gyors, töm eges élet- és világképváltozás játszó d o tt le a Jászságban. A m ai idősek á lta lá b a n m ég azo k at az előnyöket és k ö n nyebbségeket sem a k a rtá k elfogadni, a m ik e t az új kezdés k ín á lt; a m ai k ö zépkorúak zöm e m á r elfogadta és álta lá b a n jól h aszn álta az életfo rm av áltással já ró anyagi, szellem i előnyöket — a fiatal nem zed ék többségének azonban ez m á r kevés! Ez jellem zi Jászb erén y város tá rsa d alm i képletét, h a n g u la tá t is, s nem csekély m érték b en m ozgatja a vélem ényeket, szándékokat. S okat töp ren g tem azon, hogyan is a la k íth a tn á m szám okká ezt az általán o s tapasztalato m at. V égül úgy döntöttem , hogy a váro sb an h étszáz szem élynél kitö lten d ő kérdőív végére olyan m o n d ato k at írok, m ik tö b b nyire k ö zhasználatú szólásm ondások, s a kérdezőbiztosok kézbe a d já k ezt az utolsó lapot, hogy a k érd e zett az t húzza alá belő­ lük, am elyik neki legjobban tetszik. Ü gyeltem a rra , hogy en n ek a tesztm o zzan atn ak n e ad jak olyan ünnepélyes ta rta lm a t, am itől a k érd ezettek m enten valam i erkölcsi k a ró t nyelnek. E zé rt könnyedebb kiszó láso k at vettem elő, s ezeket k ét csoportra osztottam . Az első az em b er-m u n k a viszonyra p róbál jellem ző m a g ata rtáso k a t, vélem é­ n y ek e t gyűjteni, m íg a m ásodik a világképet, az életfölfogást a k a rn á m egközelíteni. Az első csoportban h a t szólásm ondás szerepel (értel­ m ezésem sz erin t h árom in k áb b pozitív, háro m pedig n eg atív ta rta l­ m a t hordozva), ebből k é t m ondatot k ellett aláhúzni. A m ásodik cso p o rtb an négy m o n d at van, egyenlő pozitív -n eg atív elosztásban. I tt egyet k e lle tt aláhúzni. Nos, lá ssuk először a kiszólásokat, m a jd az ered m én y egyszerű összesítését: Az aláb b i m ondások közül m elyiket ta r tja legjellem zőbbnek, még ak k o r is, h a egy ik -m ásik tréfás? — H olnap is n ap lesz. — K i k o rán kel, a ra n y a t lel. — Ne tö rd m agad, az nem szám ít bele a nyugdíjba. — A m it m a m egtehetsz, ne halaszd holnapra. — A m unkához úgy kell hozzáállni, hogy m ás is hozzáférjen. — A becsületes m u n k á n a k v an látsz atja , fizetésben is, m egbe­ csülésben is. És az aláb b ia k közül m ely ik et ta rtja legjellem zőbbnek? — N em a ru h a teszi az em bert. — A ki dolgozik, nem é r rá p én zt keresni. — N em az ért élünk, hogy együnk, hanem az ért eszünk, hogy éljünk. — Az em b ert asze rin t íté lik meg, hogy m it szerzett, hogyan gyarapodik. (Az első m ondáscsoportot a feldolgozás során „H atból k e ttő t” k érd é sn ek neveztem el, m íg a m á so d ik at „N égyből egyet” k érd ésn ek — s ezu tán így is fogok rá ju k hivatkozni, a k á rcsa k az egész városi kérdőívezést 700-as felm érésk én t em legetem m ajd, no h a a b efu to tt k érdőívekből végül is csak 631-et tö ltö tte k k i érték elh ető en a herényi tanítóképző ö n k én t vállalkozó kérdezőbiztosai. A m in ta nagyobb r é ­ sze ú g ynevezett v életlen kiválasztású. K iírtu n k m inden negyvenedik n ev et a város választói névjegyzékéből. Í gy jö tt össze csaknem h a t­ száz cím. Ehhez v ettem azt a 94 szem élyt, k ik a k o ráb b a n lefo ly ta­ to tt gyári kétszázas felm érés alan y ai közül B erényben laknak.) A válaszok összesítése: „H atból k e ttő t” nincs válasz k ét p o zitív at h ú zo tt alá egy p o zitívat és egy n eg a tív a t k é t n eg a tív a t h ú zo tt a lá összesen: „N égyből egyet” 0,2% 71,6% 21,1% 7,1% 100,0% nincs válasz pozitívat hú zo tt a lá neg atív at h ú zo tt a lá összesen: 18—30 31—50 51—60 61— átlag év év év év 100.0% egy pozitív egy n egatív 69,9 71,4 75.0 72,1 71,6 0,0 0,0 0,0 0,8 0,2 k ét n eg atív 10,9 7,4 0,0 7,7 7,1 19,2 21,2 25,0 20,2 21.1 „N égyből egyet” nincs v álasz pozitív v álasztás 55,3% 44,5% „H atból k ettő t két pozitív Az ered m én y ek kézhez k ap á sa elő tt azt gondoltam ugyanis, hogy az idősebbek m u n k a tu d a ta p ozitívabb lesz, vagyis p éld áu l az 51—60 évesek közül az átlag tó l jóval többen fo g ják aláh ú zn i a „K i k o rán kel, a ra n y a t lel” m ondatot, m íg a fia ta la b b a k in k á b b az utóbbi év ­ tizedekben k eletk e ze tt m o n d ato k at (például: „A m u n k áh o z úgy kell h o z z á á lln i. . . ”) v álasztják . Nos, a fe n t közölt kom binációból látszik, hogy a „ k é t p ozitív” összesítés oszlopában a 18—30 évesek és az 51— 60 évesek átlag a i a teljes m in ta átlag átó l m indössze 1,7, illetv e 3,4 százalékban, egym ástól pedig 5,1 százalékban té rn e k el, am ik ilyen tárg y ú felm érésb en nem jellem zőek, legyen b árm ily en n agy létszám ú a m in ta. V agyis: tév ed tem a k o rcsoportok m egítélésében. S b á r ez ö n m ag áb an m in d ig bosszantó, az ered m én y m ag a örvendetes. E nnek tu d a tá b a n lá tta m neki a „N égyből egyet” v álaszain ak értékeléséhez. I tt a pozitív v álasztáso k a rá n y a m á r m indössze öt szá­ zalék k al té r el az ötventől. V agyis a 631 szem élynek m integy fele érték eli úgy, hogy „N em a ru h a teszi az e m b ert”, illetve, hogy „Nem a z é rt élünk, hogy e g y ü n k . . . ” A m ásik fele a szin tén ú ja b b k eletű „A ki dolgozik, nem é r rá p én zt k eresn i”, tré fá s kiszólást, illetv e az ősrégi állásp o n to t — Az e m b ert asze rin t íté lik m e g . . . — v álaszto tta. V agyis a m u n k a tu d a t és a v ilágkép lényegesen e lté r egym ástól. Az egyszerű összesítés (alapsor) átte k in té se u tá n igen érd e k elte k a m u n k ah ely , foglalkozás, k ere set és k o r szerin ti bontások, azonban a m u n k ah ely szerin t m eg in t csak n em ta lá lta m jellem ző e ltérést a z á t­ lagtól. A foglalkozás szerin ti b o n tásb an v iszont lá tta m azt, a m it a többi kom binációban is, hogy a szak m u n k áso k cso p o rtja közelíti legjobban az a lap so r ará n y ait. I tt azonban m á r volt v alam i eltérés is: a segédm unkások 47, m íg a szellem i foglalkozásúak 67% -a v á­ laszto tt pozitív kicsengésű m ondatot. És ez m á r valam i, a n n á l is in ­ kább, m e rt a „H atból k e ttő t” b o n tá saib an á lta lá b a n a segédm unkások v álasz to ttá k az átlag tó l m agasabb, m íg a szellem iek az átlag tó l a la ­ csonyabb ará n y b an pozitív kicsengésű m o n d ato k at. S ez a z é rt fontos, m e rt h a p éld áu l a „N égyből egyet” k érd ésn él az értelm iség iek 67% os v álasz tását k o m fo rm ista ( = kényelm es, m e rt h a ezt m ondja, a k ­ k o r a leg h iv atalo sab b állásp o n to t v allja, és em iatt senki sem pisz­ k álh atja) vagy szem forgató v álaszn ak tek in tjü k , ak k o r a „H atból k e ttő t” k érd ésn él m u tatk o zó könny ed eb b felfogás en n ek ellentm ond. N e v á d o lju n k h á t senkit, fo g ad ju k el a v álaszo k at a csoportok olyan vélem ényének, am ik kifejezik, hogy m ilyen ezeknek a foglalkozási réteg ek n ek a m u n k a tu d ata, ille tv e a világképe. — A k ere set szerinti b o n tásb an az átlag tó l való legnagyobb eltérés 3,1% lényegtelen, s ez egyben m u ta tja , hogy a szem élyi jövedelem n ag y ság a nem csak a m u n k a tu d ato t, de az életszem léletet sem befolyásolja szám ottevően. E k érd és v álaszain ak elem zésekor is u to ljá ra h ag y tam a k o r szerin ti b o n tá st: 0,2% A fen ti k ét összesítéshez m in d en ek elő tt egy m egjegyzés tarto zik : N em k ö zvetlenül tü k rö zik a világgal vagy a k o n k ré t h elyzettel való elégedettséget. K özvetlen k é rd é st sem m iképpen sem a k a rta m fel­ tenni, m e rt szám os tap asztalato m van a rra , hogy m en n y ire torzít. A fen ti k é t k érdés a m u n k a tu d a to t és az életszem léletet keresgéli, s ezen keresztül le h et következtetni az elégedettség m érték ére, a r á ­ ny aira, m ilyenségére — m ás válaszok összesítéseinek segítségével. A m i m árm o st a fen ti összesítéseket ille ti: a válaszolók több m in t h etv en százalékának m u n k a tu d a ta — e felm érés tü k réb e n — teljesen pozitív. Több m in t húsz százaléktól vegyes érzelm eket, gondolatokat tükröző k ép et kap tu n k , m íg a 631 szem ély tizennegyed része húzott a lá csakis neg atív m ondatokat. Ez egyszerű összesítés u tá n érdekes v o lt m egkapni a szám ítógéptől a kom binációkat: m ily en ek lesznek az arányok, h a a válaszolókat m unkahely, foglalkozás és k ere set sz erin t b o n tju k ? Az ilyen m egosztások azonban, b á r itt-o tt a k a d t n éh án y százalékos eltérés, nem b o ríto ttá k föl az egyszerű összesítés ará n y ait. Vagyis a Já szb erén y feln ő tt lakosságát itt képviselni h iv a­ to tt 631 szem ély m u n k a tu d a ta m eglehetősen egyöntetű, függetlenül attó l, hogy a H űtőben, az A prítóban, a K ossuth Téeszben vagy v a la ­ m ely ik h iv a ta lb a n dolgozik — de független a foglalkozástól és a k e­ resettő l is. E zt k ö rü lb elü l így is v ártam , m e rt a felm érést 1976 no­ 8 nincs válasz 18—30 év 31—50 év 51—60 év 61— átlag : 0,0 0,0 0,0 0,7 0,2 57,1 49,4 61,5 59,3 55,3 n eg atív választás 42,9 50,6 38,5 40,3 44,5 Itt a csoportok közötti legnagyobb eltér és 11,9 es ez k ét „szom ­ szédos” k o rcso p o rtn ál v an : 31—50, illetv e 51—60 évesek. Ez igazolni látszik a z t az előzetes feltevésem et, h o g y idősebbek és fia ta la b b a k k ö zö tt v an k ara k terisz tik u s eltérés a tu d a tta rta lo m b a n . Az igazoló­ dás fölötti öröm öm et azonban jócskán ro n tja , hogy a k ét „szélső” korcso p o rt csaknem egyenlő ará n y b an v álaszto tt. Mi le h et enn ek az oka? A zt gondolom , hogy a fiatalo k vélem ényösszesítése az ért van közelebb az átlaghoz, m e rt ők többségükben m ég n em k e rü lte k be az é let fősodrába, s e z é rt jo b b a n h a jla n a k a rra , a m it az iskola és a tá rsa d alo m egyéb h iv atalo s fó ru m ai ez ü gyben sugallnak. M ag y aru l: n a iv ab b a k az átlag n ál. A h a tv a n év fö lö ttiek azonban nem a n n y ira n aiv ak , h an e m é le tú tju k nagyobb, fon to sab b szak aszait m egtéve, hig g ad t és bölcs életelv ek a la p já n a k a rn a k részt ven n i a gyerm ek ek és az u n o k ák szem léletfo rm álásáb an . E zt láto m igazolódni ab b an , hogy a n y ugdíjaskorhoz közelálló 51—60 évesek m ég a n y u g d íjas­ k o rú ak n á l is po zitív ab b v álasz tású ak egy h ajszállal. M íg a közép­ k o rú ak h a d a m ost áll életp á ly á ja közepén, m o st a k a rja m egszerezni am it m a Jászb erén y b en illik, m ost n őnek a gyerm ekei, m ost fejezi be vagy m o d e rn izálja la k á sá t — ők bizony tö b b n y ire k ritik u sa n re a ­ listá k a világgal és ö n m ag u k k al szem ben is. �E zt vonom le a „N égyből egyet” v álaszain ak k orcso p o rto k szerinti bontásából, b á r ism étlem : m ag u k a szám arányok ezt túlságosan nem tá m a s z tjá k a lá — éppen ezért veszem m a jd szívesen, h a v alah a v alak i m egerősít vagy m egcáfol ebben a következtetésem ben. Így vagy úgy, egy bizonyos: az életszem léletet, életfelfo g ást k u ta tó k é r­ dés v álaszain ak 55,3% -át é rté k e lte m pozitívnak, m íg a m u n k a tu d a ­ to t keresgélő k érdés v álaszain ak 71,6% -át. H a a k é t szám ot nézem , az eltérés egészen m ark án s. A százalékos különbség: 16,3, b á r je lle g ­ zetes, m á r nem olyan feltűnő, igaz, az érték elés m ó d ja is m ás. Az első tá b lá b a n a válaszok három felé, m íg a m ásodikb an csak k étfelé oszlanak. Bizonyos, hogy kétesélyes válaszlehetőség esetén a „H at­ ból k e ttő t” 133 „vegyes é rté k ű ” felelete is sz in te fele-fele a rá n y b a n o szlan a m eg a pozitív és a neg atív között. (A nyu g ati képviselő- és elnö k v álasztások m ásodik m enetébe ez ért ik ta ttá k be m á r régebben a csupán kétesélyes szavazást.) Nos, ilyen értékelésb en a m u n k a tu ­ d a t „pozitív sa rk a ” m á r m integy 80% -os nagy fölényben van. Ez azonban sp e k u latív százalék, ráa d ásu l itt nem is ezt ta rto m lén y e­ gesnek, han em hogy ezeket az a rá n y o k a t m a jd n em k izáró lag hagyo­ m ányos kiszólásokkal h ív ta m elő. V agyis felteszem , hogy a m o n d a­ to k a válaszolók tudatáb ó l, érzelm eiből in k áb b a hagyom ányos m u n ­ k a tu d a to t v á lto tta ki, jócskán füg g etlen ü l a k o n k ré t m u n k ah ely i k ö rü lm ényektől, az azzal kapcsolatos érzéseiktől, gondolataiktól. S v o ltak éppen ez ért nincs jellem ző változás a m unkahely i, foglalkozási, k ereseti b o ntások szerint. E n nek ellenőrzésére nézzük m eg m in d já rt a valóságos m u nkaviszonyt kifejező vélem ények n éh á n y b o n tá sát a 700-as felm érésből. F oglalkozás — beleszólás a dolgozók ügyeinek elb írálá sáb a (Csak az a k tív korú dolgozók közül a válaszolók) nem nagyon van nincs van beleszólás beleszólás 21,0 63,2 15,8 segédm unkás 50,9 27,8 21,3 b e ta n íto tt 38,3 23,4 38,3 szakm unkás 47,1 37,2 15,7 ad m in isz tratív 61,7 20,6 17,7 szellem i 41,7 20,2 38,1 átlag : K eresete — m ilyenek a m u nkakörülm én y ei (Csak az ak tív korú dolgozók közül a válaszolók.) 2000-ig 2000—2500 2500—3000 3000—3500 3500—4000 4000 fö lött jó 49,7 47,4 45,6 44,3 53,1 47,6 közepes 45,0 44,7 50,6 44,3 37,5 45,6 rossz 5,3 7,9 3,8 11,4 9,4 6,6 E nnyiből is világosan látszik, hogy ezeket a vélem ényeket a dol­ gozók k o n k rét helyzete m á r m ilyen nagy m érték b en befolyásolja. V agyis ezek m ár nem az a d o tt m u n k ah ely i szituációtól független tu d a ti ta rto m án y b a tartoznak. De ak k o r nézzük m eg alaposabban, hogyan is fejeződik ki a m ai m u n k a tu d a t az em b er és szervezet kö­ zötti kapcsolatokban: 288 71 136 495 K özvetlen m u n k ah ely én (m unkakörében, nek ta rtja a m u n k a k ö rü lm én y e k et? jó n ak közepesnek rossznak 58,2 14,3 27,5 m űhelyében) 47,6 45,7 6,7 490 100,0 igen, őszintén nem alaposan nem m o n d ta el nincs válasz 62-es kontroll 700-as felm érés 27,6 22,4 47,9 51,6 19,4 29,0 58,2 14,3 27,5 2,1 0,0 0,0 S a já t v élem én y e a m u n k ak ö rü lm én y eirő l jó közepes rossz nincs v álasz 200-as felm érés 94-es k o n tro ll b2-es ko n tro ll 15,8 70,9 13,3 15,9 76,6 7,5 40,3 54,8 4,9 0,0 0,0 0,0 700-as felm érés 47,6 45,7 6,7 0,0 B eleszólás a term elési, ügyviteli k érd ések b e m ily en ­ 100,0 V an-e igazán lehetősége beleszóln i a dolgozók elb írálá sán a k k é r­ déseibe, a szociális és egyéb ju tta tá so k odaítélésébe (ju talm ak , dicsé­ retek , előléptetések, órabérek, besorolások stb.) ? igen, van 37,5 185 nem nagyon 19,9 98 42,6 nincs 210 100,0 28,0 24,0 44,9 3.1 94-es kontroll 200-as felm érés 94-es k o n tro ll 62-es ko n tro ll 700-as felm érés 15,3 34,2 45,9 4,6 14,9 39,3 42,6 3,2 50,0 24,2 25,8 52,2 24,1 23,7 0,0 0,0 B eleszólás a dolgozók elb írálá sáb a V an-e igazán lehetősége beleszólni az üzem term elési p ro b lém ái­ b a; a h iv a talb an , iro d áb an a dolgok m enetébe (a m u n k á k elosztása, an y ag ellátás, m unkaszervezés, ügyvitelszervezés stb.) ? igen, van 258 52,2 119 24,1 nem nagyon 117 23,7 nincs 493 200-as felm érés 100,0 233 224 33 494 A főnök vélem énye a m u n k á já ró l van n em nagyon nincs nincs válasz F elettesei m o n d ta k -e m á r vélem én y t a m u n k á já ró l? igen, őszintén igen, de nem alaposan nem m o n d tak (Ezeknél a k érd ések n él feldolgozástechnikai okokból a nem v á ­ laszolókat a nem ak tív k o rú ak k a l vagy n em dolgozókkal egy cso­ p o rtb a v ettü k , a fe n ti négy összesítés szám ai ezért v áltak o zn ak a 490 és 495 között.) L á th a tju k , hogy a h a tá ro z o tt ig enek és a „k ét v eg y érték ű ek ” százalék ain ak összesítései az első h áro m tá b lá b a n 72,5, 93,3 és 76,3 százalékok, vagyis h a a „vegyes é rté k ű e k e t” m egfeleznénk, a k k o r a sp e k u latív a rá n y 65,45; 70,45 és 64,25 lenne, s ez jellem zően a la tta m a ra d a hagyom ányos kiszólásokkal elő h ív o tt valóságos és sp ek u ­ la tív százalék arán y o k n ak . T u d ju k azonban, hogy h a a „kétesélyesek” v álasztás elé k erü ln ek , a k k o r a m a tem atik ai valószínűség ugyan fele­ fele, d e nem m in d en esetben. A ttó l függ, hogy a k é t v álasztás kö­ zötti időben m i h a to tt rá ju k , vagy a d o tt esetü n k b en az, hogy egyéb­ k én t m i van m ég befolyással tu d a tu k ra , érzelm eikre. Így p éldául, h a az itt közölt negyedik tá b la első k ét száz alé k arán y á t összevonjuk, a h a tá ro z o tta n n eg atív v álasz ak k o r is fele tte m a ra d a negyven százaléknak, m in d en spekuláció nélkül. V agyis a hagyom ányos m u n ­ k a tu d a t és a m ai m u n k a tu d a to t kifejező em b er-szerv ezet közötti kapcso lato k egyes k o n k ré t esetekben egészen nagy ará n y b an k ü lö n ­ böznek. M ost te h á t neki kellen e látnom , hogy e 42,6 százalék a la p já n m ódosítsam az általán o sab b , összetettebb k épletet. Ig e n ám , de fen ­ teb b m á r jeleztem , hogy a m áju si felm érés 94 jászb erén y i lakos a la ­ n y á t az őszi 700-as felm érés m in tá já b a is bevettem . V agyis v á la ­ szaik k al k étszer találk o ztu n k . Illetv e nem m inddel, han em csak az­ zal a h etv en k ettő v el, k ik e t az őszi felm érés során ú jra sik e rü lt el­ érn i és azonosítani. A 200-as felm érés an y a g át kézzel dolgoztuk föl, ez ért abból a 62 n ev e t n em tu d o m kü lö n v álo g atn i, csak a 200-as felm érés 94 v á­ rosi lak o sán ak vélem ényével ö sszev etn i: van nem nagyon nincs nincs válasz 200-as felm érés 9,2 19,9 66,3 4,6 94-es ko n tro ll 5,3 26,6 64,9 3,2 62-es ko n tro ll 33,9 19,3 46,8 700-as felm érés 37,5 19,9 42,6 0,0 0,0 F elm e rü lh et persze, hogy a m ásodszor is m eg k eresett h a tv a n k é t szem ély n agy része észrev ette a n éh án y k érdés ism étlődését, s eset­ leg tu d a to sa n to rz íto tta a képet, azaz úgy válaszolt, hogy az a ta ­ vaszi vélem ényével egyezzen. E zért is v ettem be a 200-as felm érés m egfelelő ad a ta it, v a la m in t a 700-asból az ak tív dolgozók válaszait. H a a négy tá b la négy-négy szám oszlopát ö sszehasonlítjuk, ak k o r lá tju k , hogy a 94-es. illetv e a 62-es k o n tro llm in ták százalék arán y ai an n a k a felm érésn ek az ad ataih o z „h ú z n ak ”, am elyikből vétettek . E gym ástól viszont jellegzetesen különböznek. N ézzük csak : a 200-as felm érés id ején a 94 szem ély 27,6% -a azt v álaszo lta hogy főnöke m á r m o n d o tt v élem én y t a m u n k ájáró l, m égpedig alap o san őszin­ tén. Ősszel a 62 szem ély 51,6 % -a m o n d ja ugyanezt. A különbség pontosan 24%. A m u n k ak ö rü lm én y ek m egítélésénél a d ifferen cia 24,4, a te rm elé sb e való beleszólásnál 35,1, m íg a dolgozók elb írálá sán á l 28,6. És ezek az eltérések m á r olyan nagyok, hogy a la p ja ib a n fo rg at­ já k m eg a jászb erén y i m u n k ah ely ek rő l, az em b er-szerv ezet kapcso­ la tá ró l alk o th ató képet, hiszen p éld áu l a fe n ti négy tá b lá z a t legutób­ b ik á ban a 200-as felm érés ta g ja in a k m a jd n em p ontosan k éth arm ad a v álaszo lja, hogy üzem ében, m ű h ely éb en a dolgozóknak nincs bele­ szólásuk az ő k et legközvetlenebbül érin tő kérd ések b e, m íg a 700-as 9 �felvétel ta g jain ak kevesebb m in t fele. V agy: a 200-as m in ta ta g jain ak m integy h ato d a n y ílv á n ítja m u n k ak ö rü lm én y eit jónak, m íg a 700-as felm érés ala n y a in a k csaknem a fele! No, ezek az eltérések m indenekelőtt a k o ru n k b an és honun k b an oly d ivatos kérdőívezés eredm ényeinek m egbízhatóságára vetnek fényt. Az itt közöltekre is persze, és nem csupán a 700-aséra, hanem a 200-aséra is. M ert h a egy dologban egyszer 9,2% -ban jó a véle­ m ény, m ásodszor viszont 37,5% -ban, ak k o r teljesen bizonyos, hogy egyiket sem fogadhatom el. M ert a valóság a k ettő között lesz. De h o l ? . . . E rre szokás azt m ondani, hogy valahol középen. De m i az a közép, hol az a közép? Felezzem meg a s z á z a lé k o k a t? ... N em ilyen egyszerű. Az igazság: senki sem tudja, hol a közép, mi a közép. S hagyján, hogy mi, k í­ v ü lálló k nem tud ju k , de m ég a felm érések alanyai sem. M ert itt végeredm ényben nem tényekről, han em helyzetek és viszonyok m eg­ ítéléséről v an szó, am iben az állásp o n t le h e t ilyen is, leh et olyan is. De h a ugyanazon szem élyek ítélete egyik esetben ilyen, m ásikban olyan, ak k o r m e gbízhatunk-e ezekben az állásp o n to k b an ? Nem. M ert h a p éld áu l a H űtőgépgyár vezetői a tavaszi felm érés a la p já n a k a rta k voln a k ép et alk o tn i m ag u k n ak a kérdőívben é rin te tt dolgokról, az őszi felm érés ad a ta i jócskán m e g za v arh atták volna ő k e t. . . De mi h át a biztos eb ben a h elyzetben? Az, hogy m íg egy term elő szervezet tag jai egyik esetben így, m ásik esetben úgy lá tjá k jó n a k nyilatkozni ugyanazon dologról, addig an n a k az egységnek a m echanizm usa sok m in d en t te h e t anélkül, hogy a beosztottak ellenőrzése ebben k o rlá ­ tozná. M ert a kontroll alap ja, az általán o s vélem ény, ki sem a la k u lt még. S en n ek h íjá n az in tézm én y esített k apcsolatform ák is csak n a ­ gyon nehezen k özvetíthetnek érvényes inform ációkat, a k á r lefelé, a k á r fölfelé, hiszen a k o llektív term elés — egyéni panasztevés m ód­ szere m e lle tt a beosztottak a legkülönbözőképpen nyilatkoznak, s tegyük föl, hogy nem p illan a tn y i érdekeik (bevágódni a m u n k a h e­ lyen) vagy éppen fe ltá m a d t in d u la ta ik (odam ondogatni a főnöknek) alap ján , h anem m e rt valóban változik a vélem ényük. P o n to sab b an : ingékony az állásp o n tju k , s ann y ira, hogy n éh a m á r m aguk sem tu d ják , m it is gondolnak v aló jáb an errő l a dologról. A té n y ek et viszont v álto zatlan u l közölték, m á ju sb a n is, novem ­ b erb en is. Í gy például a keresetet, a család ingatlanvagyo n át, a h áz­ tá j i föld nagyságát, a jószágok szám át és a többit. Vagyis, m inden áttétel nélkül, de ném i egyszerűsítéssel azt m ondhatnám , hogy a tényvalóságokkal m á r ki tu d n a k egyezni, m e rt tisztáb an v an n a k a lét tárgyi feltételeivel — és ez képezi a m egelégedettség vagy „le­ nyugodottság” a la p já t —, de az ítéletek zavarosan, néh a önm aguk szám ára is érté k elh e te tlen ü l k ev ered n ek bennük. E zért b izonytala­ nok. És h atározatlanok. És az a m orális alaphelyzet, am ibe egy ip a risk o lát végzett fia ­ tal vagy egy új belépő kerül. Ez az a fő közeg, am i a gyári p ály ájá t m eghatározza — de am elyikben k a rrie rjé t a k á r jó, a k á r rossz é rte ­ lem ben m eg fu th atja. S a já t m u n k á b a lépéseim ből is nagyon jól tudom , de a jászok el­ beszéléseiből is m egism erhettem , m ekkora idegi terh elés az első nap a m u nkahelyen. A gyár, a zajok, a csarnok, a színek, a szagok, a gépek, a társak , a főnökök — m inden idegesítő, szorongást k e ltő . . . „H a p á r napon belül odam egy hozzád valaki, és m egkérdezi: Új b e­ lépős, s z a k tá r s ? ... — akkor m egragadsz. H a tíz n ap m ú lv a se, a k ­ k o r elm égy o n nan.” Így jelezte ezt az időszakot egy fia ta l eszterg á­ lyos. Tőle m egkérdezték — m arad t. M ár h a t éve u g y an ab b an az üzem ben — v álto zatlan u l b etan íto ttk én t. S m ikor azt kérdeztem , hogy hiszen érettség ije van, m ié rt nem h alad, azt válaszolta: — Nézze, először ott dolgoztam h átu l, azokon a kis ro h a d t p a­ dokon. Most itt vagyok elöl, az üzem egyik kiem elt gépén. M ögöt­ tem segédleveles szakm unkás dolgozik, nem is egy. H at éve h étn eg y ­ ven v o lt az alapórabérem , m ost tizenkettő nyolcvan, a legm agasab­ bak között az üzem ben. M ikor m űszakot kezdünk, a m űvezető köszön a m űhelynek, általáb a n . De n éh á n y n ak külön is: én ezek között vagyok. — Igen, de h a m á r huszonnyolc évesen az üzem elsői között van, mi lesz később? H ogyan h alad tovább az életp ály a? — M egm aradni az első között, az sohasem kevés. Ne higgye, hogy h a egyszer fölkerült, az olyan, m in t a színházbérlet, am it év­ ről év re m e g ú jíta n ak m agának, autom atik u san . Új em berek jönnek, de a régiek kapacitása, szorgalm a, a k a ra ta is változik. M ikor erre a gépre tettek, v alak it k itú rta m innen. K itú rh a tn a k engem is, m e rt a főnökségnek végeredm ényben egy a fontos: m en jen a v erkli! M ert a m i ü zem ü n k is egyre bonyolultabb fela d ato k a t fog kapni, biztos, hogy ú ja b b m eg ú ja b b gépek érkeznek. És h a kiesek a form ám ból, és nem tu d o k tovább fejlődni, ak k o r nem én kapom m eg a leg ú jab b gépet, h an em valaki más. De ha a r r a gondol, hogy m ié rt nem te tte m le p éld áu l a szakm unkásvizsgát, ak k o r azt m ondom , hogy van k ét szép gyerekem , jó feleségem , és ráa d ásu l horgászni is nagyon szeretek. — S m e rt ehhez nem vágtam valam i értelm es képet, elnev ette m ag át: — Nézze, ne tartso n beképzeltnek, de an n y it biztosan tud o k m ag am ­ ról, hogy ezzel a kis ésszel és ak a rással leh etn ék m űvezető, fő ra k tá ­ ros, norm atechnológus, vagy valam i ilyesm i. És h a letenn ém a szak­ m unkásvizsgát, addig piszkálnának, m íg bele nem vágnék valam i olyan tanfolyam ba. És ak k o r m á r nem lenne időm sem a családom ra, sem a Z agyva-partra... Az iskolák a la tt sem, m eg u tá n a sem. M ert ak k o r m á r elk ap n a a gépszíj: nem a m agam u ra lennék, h an e m a gy ár szolgája. De nekem ehhez nincs gyom rom , és ezt szó szerin t értse : felelek m agam ért, a családom ért, a m u n k ám ért, de nem ak aro k felelni m ég húsz vagy kétszáz em b erért, m eg p á r m illió fo rin tért. E zért m ondom m agának, hogy am it a k a rrie rrő l m eg az életp ály áró l elm ondott, an n a k alap já n én az u tó b b it v álasztottam . Nem a z é rt, 10 m e rt hidegen hagy a gyár. É rdekel, hogy az ország egyetlen h ű tő ­ gépgyártó v á lla la tá n á l dolgozom, s hogy a m i k észítm én y ein k et ta ­ lá n ritk á b b a n szidják, m in t m áso k éit — d e egy bizonyos p onton tú l nem érdekel. N ém eth Já n o s m eg v an elégedve, s elsősorban azért, m e rt em ­ b eri ön m ag át a m u n k á b a n is és a m u n k á n k ív ü li dolgokban is sik e rü lt m egvalósítania. De az a lk a t k érd ése is: nem a k a r nagyobb, nem a k a r felsőbb felelősséget. Rögtön m á sk én t esik azonban an n ak , aki m ás­ hogyan fo g ja föl a sorsát. Ám világos, hogy egyetlen term elő szervezetben sem pontosan an n y i funkció, k iem elt gép van, a h á n y az ily e n fa jta igény. N éha leh et több, s ez m á r nagy baj — á lta lá b a n azo n b an kevesebb. S mi legyen azokkal, a k ik sohasem lesznek üzem vezetők, csoportvezetők, gépbeállítók, k iem elt gépesek, célgépesek, viszont az em beri kapcso­ latok eddig tá rg y a lt h iv atalo s form ái sem elég ítik ki őket, vagy eze­ ken kív ü l m ég m á st is a k a rn a k ? A zoknak m ég leg aláb b egy k ap ­ csolatform a kínálkozik. Az egyik az em b er és szervezet közötti kötődés h a rm a d ik főcso­ p o rtja, a m it rövidesen so rra veszek, előbb azo n b an lássu k azt, am it a szociológia to lv ajn y elv én in fo rm ális relá ció k n a k hív n ak . M agyarul F eh ér Istv án üzem vezető fe jte tte ki nekem , s lényegében a k ö v et­ kezőképpen: — Az üzem ben m ost k ettő százh atv an an vagyunk, s ebből tizen ­ kilenc a te rm elé sirán y ító : főm űvezetők, m űvezetők, m űhelyfőnökök, m unkavezetők, csoportvezetők. H a v alam it vég re ak aro k h ajtan i, el­ sősorban rá ju k tám aszkodom — d e ak k o r is, h a d öntenem kell. Őket kérdezem meg. N em közvetlen term elési kérd ések b en azonban nem egyedül a beosztott irán y ító k vélem énye a la p já n döntök. N em is te ­ hetném . A v á lla la t elő írja szám om ra, hogy n o rm a-, b ér-, ju talo m -, p rém iu m -, v alam in t egyes üzem - és m u nkaszervezési k érd ésb en k ö te­ les vagyok m eg h allg atn i az üzem p á rt-, szakszervezeti és K lS Z -v e­ zetőit. S m e rt ők is k ö rü lb elü l húsza n v an n ak , összesen te h á t m in t­ egy negyvenen hozzuk az összes döntést, azaz, az üzem i létszám n ak k ö rü lb elü l tizen ö t százaléka. És ez m á r szám ra sem kevés, ráad ásu l szanaszét van n ak , az üzem m in d en zegzugából hozzák az in fo rm áció ­ kat, m égpedig a leg frisseb b ek et és legérvényesebbeket. Meg kell azo n b an m ondanom , hogy ez csak elvileg v an így. M ert a gyakor­ la tb a n nem m indig sikerül. M iért? M ert a te rm elé sirán y ító k és a tá rsa d alm i vezetők elő tt a dolgozó nem m indig n y ílv án u l m eg őszin­ tén. A dolgozó érzi, hogy az a vezető céllal kérd ez valam it, és ak k o r m á r ő is célszerűen válaszol. Nos, ezek ért v an nekem az üzem ben vagy tíz olyan m unkásom , akikhez d ö n tésk ép telen helyzetekben odam egyek. És persze, nem csak ak k o r: b ará tság ez, de m u n k a közben, a m u n k á é rt k ia la k u lt b a rá t­ ság. De ők ren d sz erin t m á r tu d já k , hogy m ik o r m egyek ho zzáju k egy kis beszélgetés k edvéért, és m ik o r tan ácsért. T u d já k arró l, hogy M agyarországon vagyunk, és itt a legnagyobb „ titk o k a t” beszélik a legszélesebb körökben, vagyis m á r n ap o k k al a döntés elő tt m in d en k i az ak tu ális tém áró l beszél — de le lá tjá k a pofám ró l is! És van, am ely ik o lyankor azzal fogad: Na, m i van, P ista bácsi, k en d n ek se ju to tt k ru m p lifő d ?! — És ily en em bereim nem csak n ek em vannak, h an em a többi term elési m eg tá rsa d a lm i irá n y ító n a k is. A m elyiknek nincs, az szerin tem nem sokáig tu d m egülni a sz é k é b e n . . . M iért? M ert sok esetben csakis ezek közlik vele az őszintét. De m ár m egint a M ié rt? — ugye? Ezen m á r én is so k at gondolkoztam , és szerin tem azért, m e rt ők nem v iseln ek sem m i funkciót. N em k ép v i­ seln ek sem m it és senkit, sem lefelé, sem fölfelé. Ön m a g u k at k ép v i­ selik, s m e rt olyan em berek, ak ik et érd ek eln ek az üzem , a gyár dolgai, az em b erek gondjai, h á t ren d sz erin t fején ta lá ljá k a szöget. És az ilyenek n em a k a rn a k bem en n i sem m ilyen vezetésbe, sem a v á l­ lalatib a, sem a társad alm ib a. De sokéves tap asztalato m , hogy nem is jó, h a bem ennek, m e rt o tt igencsak elro m lik az ítéletü k . Egy d a­ rab ig m egélnek a korábbi, független vélem ényükből, aztán kezde­ nek m elléfogni, m a jd bizonytalankodni. Vagy nagyon is bizonykodni, épp en a belső egyensúlyvesztés m ia tt! — Ezt m á r nem F eh ér Istv án m ondja, h an em én írom . S to v áb b azt, hogy v o ltak ép p en ez az a nem h iv atalo s k ap c so la tren d ­ �szer, am ely ik re az egész H űtőgépgyár v á lla la ti m eg tá rsa d alm i szer­ elem ibb érdeke, hogy azo k at kösse jo b b a n m agához, ak ik neki é r­ vezetei szám ítanak, építenek. K iterjedése, jelentősége felm érh ete t­ tékesebbek, stab ilab b ak , ám ezt g y akran nem teh eti meg, m ert k ia la k u lt egy látszólagos k o n tro ll: az az értékes, az az ö n tu d ato s len, éppen jellege m iatt. — Inform ális, nem h iv a talo s: m ai köznyel­ dolgozó, ak i így és így tesz. P éld á u l: ak tív hozzászólásaival segíti v ü n k b en a szónak v an valam i rossz kicsengése, a k á r m ag y aru l, a k á r az üzem te rm e lő m u n k á já t. . . K özben pedig nagyon jól tu d ju k , hogy „k ü lfö ld iü l”. M ár en n ek is. É ppen ezért félve írom le, hogy illeg á­ en n ek így alig v an jelentősége. M égis rag aszk o d u n k hozzá. M ert ez lis. P edig tu la jd o n k é p p en errő l v an szó; s arró l, hogy itt is v an v a ­ is m a ra d v án y az ú j kezdés első szakaszaiból. A bból az időből, m i­ lam i, am i létezik ugyan, de tá rsa d alm i fo rm án k átm en e ti jellege kor p o litik ai síkon nem volt elég, h a v alak i az ú j ren d szer hív én ek m ia tt nem v a llh a tju k be. B ár m in d n y á ja n nagyon jól tu d u n k róla, tu d ta m agát, h an e m ezt nyilvánosan k ellett m o ndania. Hogy ösz­ m égis ta k a rg a tju k , tegnapelőtti gyakorlat m iatt, hogy tu d n iillik a k ét tönözzön. Hogy ö n m ag át erősítse. Hogy m ások sz ám ára világossá h áb o rú között voltak talp n y aló k az üzem ekben, vagy tegnapi ese­ tegye: nem v elü k v an m ár, h an em em ezekkel! P edig m eglehet, te k okán, m ikoris az ötvenes években jócskán vo ltak besúgók a hogy közben p o n t az ellen k ező jét gondolta, ugyanúgy, m in t esetleg gyárak ban. P edig ez a kap cso latfo rm a önm agában sem leges, vagyis a p ja a két v ilág h áb o rú között, m ik o r k ép v iselő -v álasztásk o r az ellen ­ eleve, term észetéből következően nem rossz, se nem jó. P o n to sab ­ zékkel érzett, de a k o rm án y p á rti k ö v etre szavazott, m e rt ak k o r b an : fel le h et használni e rre is, a r r a is. A H űtőgépgyár vezetői p él­ k ap o tt ín ség m u n k át — vagy m in t valam ely ik őse, aki ugyan esetleg dául enn ek segítségével v aló sítják m eg a dolgozók h aték o n y tá jé ­ u tá lta a H absburgokat, de h ite t te tt M ária T erézia m ellett, m e rt k o ztatását: „H a term elési értek ezleten m ondom , egyik fü lü k ö n be, a ak k o r esetleg felm en tik a legközelebbi k atonai beszállásolás alól.” m ásikon ki. De h a bedobom ezen a csatornán, háro m n ap m úlva M élyre n y ú ln a k a gyökerek, s nem csak a szituációkba, hanem m in d en ki tu d ja .” Így készítenek elő döntéseket, így alapozzák meg szintúgy az em beri lelkekbe, és ki v állalja, hogy n ek iáll k irá n ­ egy-egy döntés kedvező fo g ad tatását. V agyis ez az in fo rm ális k ap ­ g atn i?! N em a lelkekből k ö zv etlen ü l: az m indig ro sszra vezet; h a ­ cso latrendszer az em ber és szervezet közötti h ivatalo s kötéseket erő­ nem a h ely ze tek b ő l! . . . S enki sem v állalja. De ak k o r leg aláb b p ró ­ síti, segíti, kiteljesíti. Szabó István, az I . üzem vezetője például b álju n k illúziók n élk ü l szám ot vetni a mai valósággal. m indig n y ito tt ajtó n ál tárgyal. Ú gy a d ja ki a legfontosabb u ta sítá ­ Az em b er és term elő szervezet közötti kapcso lato k k iteljesítése sa it is, úgy k ér vélem ényeket. „És m ire végzünk az értekezlettel, nem csak sa rk a lato s szocialista követelm ény, h an em a tá rsa d alm i és felá llok, kim egyek, az üzem ben m á r m indenki tu d ja, mi a leg­ ren d szer teljes m eg v aló su lásán ak is egyik feltétele, m e rt p éldául a ú ja b b ábra, és ahhoz kapom a vélem ényeket!” N éha h ely ettesíti is az term előeszközök k ö ztu lajd o n a ezen k eresztü l is ki fog fejeződni. em b eri kapcsolatok egyéb form áit. Egy vezető: „M ikor a bizottság le­ Eddig viszont egyetlen olyan tö rek v ésü n k sem ho zo tt á tü tő sik ert, ü l az asztalhoz, ak k o r m á r ren d sz erin t m in d en el v an döntve, m e rt am elyik az ilyen k ap cso lato k at p ró b álta jo b b ítan i. A term elő szer­ m in d n y á ja n kellőképpen inform áló d tu n k az em bereknél, sőt egy­ vezetek m echanizm usai p éld áu l 1968 óta is kevés döntési - jogot ju t­ m ással is m egbeszéltük a dolgokat. E zért nem értek ezü n k m i estébe ta tta k le a m u n k ah ely ek ig . S te tté k ezt nem v alam i n em telen szán­ nyúlóan, és a z t m ondom , hogy ez a jó eset, m ik o r így, előkészí­ dékból, h an e m azért, m e rt m in d en tö rzsk a rn ak nagyon is reális ta ­ te tte n ü lü n k össze.” — F eleslegesek h á t az em b eri kapcsolatok p aszta latai v a n n a k arró l, hogy a m u n k ah ely i p lénum ok g y ak ran egyéb fo rm á i? Innen, kívülről azt m ondom , hogy n ém ely ik igen. k ép tele n ek egy-egy tém a m egfontolt tá rg y a lására, és a hozott d ö n ­ A term elési tanácskozások és a sokféle osztály- m eg egyéb értek ez­ tés v é g re h a jth a ta tla n lenne ab b an a k ia la k u lt helyzetben, m elynek letek p éldául csaknem teljesen. M ert a dolgozók tá jék o z ta tása úgy­ gyökerei szigorúan a teg n ap b an , a teg n ap elő ttb en és a rég m ú ltb an sem o tt hatékony, és a beosztottak sem azokon keresztü l ju tta tjá k gyökereznek. E zért kell azt m ondanom , hogy a v állalato k álta lá b a n föl vélem ényeiket, han em e m itt: „H a m érleget készíten ék m agának, — de itt m ost a H űtő g ép g y árró l beszélek, m e rt azt ism erem tü z ete­ bizony az derü ln e ki, hogy m íg az értekezleteken, m egbeszéléseken sebben — a lehető legtöbbet tették , m ik o r döntési jo g köröket m ás­ egy lényeges in form ációt kapunk, addig az in form ális csato rn án k é n t a d ta k le: az in fo rm ális k ap cso lato k ú tjá n . k eresztül tízet vagy húszat. M ert akinek kom oly vélem én y e van, az M ert te tte k lép ést a fo rm ális k apcsolatok ja v ítá sá ra is, csak a le g ritk áb b esetben jön ki vele a plén u m elő tt.” éppen nagyot eddig eg y etlen t sem. De h a legalább a tö rzsk aro k „Aki közülünk a jónép előtt nagyokat m ond, az feljeb b a k a r szám ot v etn ek a n em szeretem -h aly zetek valós okaival, tö rté n elm i k erü ln i, vagy v alam i előnyhöz a k a r ju tn i”... Persze, előnyt sze­ gyökereivel, és h a az így lev o n t következtetésekből m indig csak egy rez h et úgy is, h a nem nyilvánosan beszél, csak ak k o r a főnökök­ k icsit érv én y esíten ek a g y ak o rlati m u n k áb an , ak k o r a lépések ü tem e nek nincs m ire hivatkozni és ezért nehezebben k ap ja meg. N incs gyorsulhat. M ert lassan -la ssa n oldódni k ezdenek a m ost kölcsön­ m ire h ivatkozni, vagyis nem tu d já k azt m ondani, hogy X vagy Z h atáso k b a m e re v ü lt görcsök — a m ik e t itt a h atás k ed v éért persze nem csak jól dolgozik, han em aktív, ö ntudatos em b er is! Úja b b an hogy d ram a tiz áltam . K unszabó F erenc k ia la k u lt nem szeretem -helyzet ez is. M ert a m echanizm us leg­ 11 �Szembesítés 3. A N ógrád m eg y ei p ártbizottság k ezd em én yezésére a T ársad alom ­ tu d om án yi In tézet 1971-ben m űv elő d ésszo cio ló g ia i felm érést v égzett a salgótarján i m u n k á so k körében. A vizsgálatb an érin tett salgótarján i ü zem ek b en m eg k ö zelítő leg 1500 dolgozóról k észü lt k érd őíves felm érés, m ely n ek a n y a g a n éh á n y hón ap pal ezelő tt k ön yvalak b an is m egjelen t. A m ű v elő d ésszo cio ló giai vizsgálat, a „ m ély in terjú k ”, elk észítése óta h a t-h ét é v telt el. Mi történ t az ak k or „vallom ást tev ő k k e l”, a v izsg á ­ lat óta eltelt év ek b en h ogyan , alak u lt életü k , h o g y a n ítélik m eg ö n ­ m agu k at és k örn yezetü k változásait? — A z első beszélgetés óta e lte lt h a t-h é t év hozott v álto zást az életünkben, de m a ra d ta k v álto za tla n elem ek is — m o n d ja a „T obor­ zást v ég zett az isk o lán k b an a g y ár” cím ű m é ly in te rjú fiatal „hőse”, am ik o r felkeresem . A város déli perem én álló családi házu k b an találk o zu n k . Az em eletes é p ü le t fö ldszintjén a nagyszülők lak n ak . A fiatalo k lak ása ízléssel b erendezett, érdeklődésüket tükröző, apró tá rg y a k k al díszí­ tett, m eleg fészek. — Nos, az ak k o ri beszélgetés óta sok m inden változott, csu­ p án egy dolog nem : to v á b b ra is a kohászati üzem ekben dolgozom — igaz, m á r nem az a k k o ri beosztásban. A legjelentősebb v álto zást em ­ lítem csu p án: sz ü letett egy kisfiúnk, s éppen a kicsi m ia tt sürgősen meg k ellett oldani a lakásp ro b lém án k at. — Ezt m egelőzően hol la k tato k ? — Itt, ahol m ost, de rendezetlen körülm ények között. Ez egy b efejezetlen ház volt, am it ren d b e kellett hozni, s a r r a nem a k a rtu n k v árn i, hogy m ajd valam ik o r valahol nek ü n k is ju t egy állam i, vagy szövetkezeti lakás. A feleségem elvégezte az egyetem et, így m á r nem csak az ösztöndíjjal le h ete tt szám olni, s m e rt m in d a k etten elég jól k erestünk, elhatáro ztu k , hogy építkezünk. Így azu tán ezer­ kilencszázhetvennégy á p rilisáb a n hozzáfogtunk, s decem berben m á r b e is költöztünk. H árom hónap m ú lv a érkezett a kicsi. Jó fo rm án n e ­ ki készült itt m inden. A fiatalasszony csendesen figyeli a beszélgetést. E zekre a sza­ v a k ra m osoly játszadozik az arcán. — A feleséged egyetem et végzett, s te nem ta n u ltá l to v áb b ? — Igazság szerin t m i együtt felvételeztünk az egyetem en, de n e­ kem nem sikerült, a feleségem et viszont első n e k ifu tá sra felvették. É n u tá n a k ato n a lettem , m ajd am ikor leszereltem , ism ét je len tk ez­ tem . Az írásbeli sikerü lt, a szóbelin azonban kiestem . N em m ent. K ésőbb jö ttek a feladatok, s m á r nem fo g lalkoztatott ez a gondolat... — H add szóljak én is közbe — élénkül m eg a beszélgetésünket csendesen figyelő asszonyka. — Az egyetem i jelentkezésn él az volt a baj, hogy m ás-m ás sz ak ra jelen tk eztü n k . A hová én jelentk eztem , oda k ö nnyebben be le h ete tt ju tn i, ahová a párom , ott ötszörös volt a tú ljelen tk ezés. M ondtam neki akkor, hogy jelentkezzen oda, ahová én, s m ajd átm egy az á lta la v álaszto tt szakra, d e h á t... — O koz-e valam ilyen feszültséget, hogy a feleséged diplom ás, te pedig nem ? — E m iatt sohasem volt p ro b lém án k — válaszol az asszonyka. — M ások azonban nem te k in tik ezt ilyen term észetesnek. P éld á n ak em ­ lítem a szüleim et. Az apám azért v ált el az anyám tól, m e rt a b e­ osztása m ia tt kisebbségi érzése volt v ele szem ben. S a m ik o r úgy a la ­ k u lt, hogy belőlem m ér n ök lesz, a férjem ből pedig nem , m in d k ettő n k szülei k ételkedtek benne, hogy a m i házasságunk ta rtó s m arad . L as­ san tíz éve élünk együtt, s szerencsére m inden a legnagyobb ren d b en megy. A férjem segít nekem a gyakorlati dolgokban, m er t neki a b ­ ban sokkal nagyobb a ta p asz talata ! Ism ét a férjh ez fordulok: — Egy kérdés h a tá rá ig m a ra d ju n k még a m unkánál. M int m ond­ tad, egyetlen v áltozatlanságról beszélh etü n k : a m un k ah ely ed m ég a régi. N em a k a d t volna közelebbi, jobban fizető m unkahely ? — A k adt volna, nem is egy. Több p énzért is, a lakásom hoz k ö ­ zelebb is. Én azonban m égsem v álto ztattam . E nnek egyik oka a tr a ­ díció, a m ásik pedig a jó m un k ah ely i légkör, a b a rá ti ko llek tív a. A nyagilag nem állu n k olyan rosszul, hogy k ét-három száz fo rin ttal nagyobb fizetésért o tth ag y jam ezt az összeszokott gárdát. Az apám , m a jd ’ negyvennyolc évet dolgozott le az acélgyárban, bizo n y ára ő is m e g találta azt a m u n k a társi kört, am ely döntően befolyásolta a m a ra d ásra. — M ind a k etten dolgoztok. N yilván csak d élu tán találk o zto k . J u t- e idő ak k o r beszélgetésre, m űvelődésre; eg y általán m ilyen a család é letren d je? — Én k o rábban já ro k m unkába, m in t a feleségem , s így ő k é­ sőbben is jön haza. Ő hozza a gyereket az óvodából. Itth o n főzünk. A zért m ondom , hogy főzünk, m e rt én nagyon szeretek segíteni a fő­ zésnél, s persze im ádok enni. Ebből a közös főzésből m á r szin te hob­ bi a la k u lt ki. V an azonban egy m ásik hobbink is: a kert. A h áro m ­ száz négyszögöles kert, húsz gyüm ölcsfa, n éh án y tő k e sz ő lő ... M indez ad p ro g ram o t a hétk ö zn ap o k ra és a h étvégekre is. Persze, nem csak ez van. G y ak ran beszélgetünk, olvasunk vagy televíziót nézünk. M in­ dig közösen beszéljük meg, hogy m it csinálunk. — Ezek szerint ideális h áz asp árn ak ta rtjá to k m ag ato k at? — Hm, nem tudom . Mi nagyon jól érezzük m ag u n k at a családon belül. No, persze, n álu n k sem m a ra d a k an á l csörrenés nélkül, d e alk alm azk o dás k érd ése az egész. A m ikor a feleségem egyetem re já rt, alk alm azk o dtam ahhoz a helyzethez. Ezt visszakapom akkor, am ik o r én já ro k h aza az esti órákban, m e rt K ISZ -gyűlés van, elhúzódott 12 egy m egbeszélés, vagy egyéb. H a a m egértés kölcsönös, az ta lá n m o ndható id eális házasságnak. — F iatalo k vagytok. B izonyára táv o lab b i te rv e k is fo g lalk o ztat­ nak. M ilyen célt tű z tetek m ag ato k elé? — T ervezgetni kell és jó is, d e csakis a realitáso k ta la já n . Az utóbbi n éh án y évb en alig ju to tt id ő könn y ed eb b p ro g ram ra. T u la j­ donképpen az összeházasodásunk ó ta terv ezg etjü k , hogy m ég egyszer k ettesb en elm együnk a Szovjetunióba. U gyanis m i o tt ism erk ed tü n k össze. A házasság u n k óta azonban m ég B erekfürdőig sem sik erü lt elju tn i. Eddig ugyanis csak a családi felad ato k m eg o ld ására ju to tt idő a m u n k a és a közösségi teendők m ellett. — Az évekkel ezelőtti beszélgetésen elm ondtad, hogy szívesen veszel részt a közösségi életben, érd ek esn ek és vonzónak találo d a közösségért végzett m u n k át, n o h a a K IS Z -ről nem vélekedsz a leg­ jobban. Most mi a vélem ényed? — V alóban szívesen veszek részt közösségi m u n k áb an , pedig egyre nagyobb lelkierő kell elviselni m ások közöm bösségét. E m lék­ szem m ég a g yerekkorom ban m ilyen nagy dolog volt egy m á ju s el­ seje. A pám meg sokan m ások te tté k a dolgukat, hogy m in d en jól sik erü ljö n . A kkor a szem élyes részvétel állásfo g lalás volt. H iányo­ lom azt az egykori k ollektív lelkesedést. H iáha le ttü n k m űveltebbek, ta n u lta b b a k , nagyobbak az igényeink, m égis széthúzunk. M in d en ü tt h allan i, hogy eg y etértü n k p á rtu n k irányelveivel, d e v ajo n m it te ­ szünk ezeknek az irán y elv ek n ek az érv én y esítéséért? A b rig ád b an k ijelen tik , hogy „m i aran y k o szo rú s szocialista b rig ád vagyunk, ezt m eg ezt v á lla lju k ”, a teljesítés id ején azonban sokan elsom polyognak. Egy-egy tá rsa d a lm i akciónál m a jd ’ m indig ugyan azo k at láto d — ak á rcsa k az értek ezletek en , az ilyen vagy olyan összejövetelen. A kik nem csak szövegelnek, han em dolgoznak is — ezek v an n a k kevesen. — K étségtelenül, lehet ilyesm it tap asztaln i. Az ifjúság, az „új g eneráció” nem ilyen? — Az évek során gyakorló K IS Z -vezető lettem , te h á t belső t a ­ p aszta lataim v an n ak . Nos, a K ISZ változott, d e nem az előnyére. Sok fia ta lu n k nem K IS Z -tag még, pedig n in cs rossz p ro g ram u n k . N éha ta lá n az is gond, hogy sok a program . Az a b aju n k , hogy e lb ü ro k ra ­ tizáló d ik az ifjúsági szervezet. V alam ikor a jelszav ak v o ltak tú l­ súlyban, m ost m eg a jelen tések k el b ajló d u n k . N agyon sok K ISZ vezető az ért veszíti el a k ed v ét és a m u n k a len d ü leté t, m e rt am it n agy nehezen m egcsinál, arró l tízfelé is je len tést k ell készítenie. M iért? R engeteg bizottság van n álu n k . A zt hiszem , ebben világelsők va­ gyunk. A z tá n ... N em régiben egy igen ak tív K IS Z -tag m ondta, hogy v ajo n m ié rt dolgozzon ő jo b b an , m in t egy nem K IS Z -tag, am ik o r am az ugyanúgy —, vagy m ég jo b b an — m eg k ap ja a fizetésem elést meg a ju ta lm a t, m in t ő. Volt m á r olyan is, hogy a K IS Z -tag n ak nem is ad tak, m ondván, hogy ő ö n tu d ato s és m egérti. Pedig az elvégzett m u n k á é rt m in d en k i e lv á rh a tja a tisztességes fizetséget. Ez m ég nem anyagiasság. — T u lajd o n k ép p en m iben érzed a m egkülönböztetést? — A bban, hogy ak i a társa d alo m ért, a közösségért dolgozik, e n e r­ g iát fo rd ít rá, az rosszabbul já r, m in t az, a k i csak m ag áv al törődik. Rosszul esik, am ik o r ledolgozom a nyolc órát, s u tá n a gyűlésre m egyek, vagy tá rsa d alm i m u n k ára, a m ásik m eg veszi a tá s k á já t és elsiet haza, vagy elm egy a kocsm ába, vagy ahová ak ar. U g yanakkor tö b b et k ap anyagilag, m in t a m ag am fajta. Ez úgy értendő, hogy az em bereket g y ak ran nem a végzett m u n k á ju k a la p já n ítélik meg. S még lényegesebb k érd és az, hogy m elyik „végzett m u n k á ja ” : a m unkahelyi, a közösségi m u n k á ja a la p já n ? H a e rre nagyobb figyelm et fo rd ítan á n k , nem ta rta n á n k ott, hogy a tá rsa d a lo m é rt fáradozó em berek eg y re in ­ k ább a h á tté rb e szorulnak, s la ssa n m á r gúny tá rg y a lesz, aki ö n zet­ len ü l v á lla lja a közösség terh eit. P . A. �K e le m e n G á b o r Őszi virág (RÉSZLET) H álás lehetek D ávid Istv án ta n á r ú rn a k : a sokat szidott osztályfőnök és szaktanár a dísznövényterm esztéstan ó rán m eg­ ism ertetett a virág n ád d al. S zakism eretem nek pedig — b á r az igen felszínes — sokat köszönhetek. Az ism eretséget Elek J á ­ nossal, hősöm m odelljével. O tt ült az István k ó rház fá ra d t napfényb en fü rd ő p a rk já ­ ban, s h árom pizsam ás tá rsá v a l az elő ttü k díszlő v irág n ád ró l vitatkozott. D öntnöknek szólítottak a pa dhoz, így kezdődött. A v irág n ád ró l m á r régen el is feledkeztünk, am ik o r még ott ü l­ tü n k k ettesb en ; id e té rtü n k vissza m ásnap, h arm a d n ap , meg dísznövény azu tán is „A „m odell” kitáru lk o zo tt. M int am a utolsó virágai, am elyek — k ihasználandó a m á r kevés m ele­ get adó n éhány órás n ap sü tést — sietve nyíltak. Az én Elek Jánosom csöppet sem tag ad ta, hogy jóm ódú gazda lévén m ilyen érzéssel fogadta a téeszszervezés h íré t; m ilyen rafin ériá v al p ró b álta m egelőzni a v á rh a tó csap ást; m e­ n ek íten i tekin tély es vagyonát. T erm észetesen azt sem szépítette, m ilyen m eggondolásból, szám ításból v állalta an n ak idején az elnökséget. Szerző és szerkesztő közös szándéka volt, hogy a v álaszto tt regényrészlet ism ertesse m eg az olvasóval a főhős előéletét is. Egy vis m a jor következtében azonban m indezt csupán az elő­ ző m ondatok jelezhetik. A tö rté n et ott folytatódik, ahol a fő­ hős rá jö n : id e je m ás em bernek lennie, pótoln ia kell elm u lasz­ to tt lehetőségeit. M ert — Elek Já n o s szavaival élve — a v irá g ­ gal ellen tétb en az em ber e rre is képes. A hold komótosan továbbsétált az égen. Megmozdult a tisza­ fa árnyéka is, lassan előbújt alóla a nem egészen szabályosra vá­ gott furnírlemez. A gyenge fény olajfestékkel pingált, kusza, el­ folyt feliratot világított meg: „Új Tavasz Tsz. Irodája”. Alacsony ajtó szemöldökfájára ütötték oda a táblát, itt laktak valamikor Kövesdy méltóságosék belső cselédei. A félig nyitott ajtón keskeny fényjárda futott az udvarra. Oda­ benn gázlámpa világított bántóan fehér fénnyel, időnként vöröses izzás futott végig a lámpa harisnyáján. A szoba alig négyszer négy méteres, s szinte földközelbe eresz­ kedett a plafon. Az utcára néző két keskeny ablak közé rozzant íróasztalt állítottak — a kastély padlásáról kerítették, ott ette a szú talán m ár húsz éve —, oldaláról cikcakkos csíkokban levált a valamikori diófa borítás. Az íróasztal hasának kecskelábra tett asztalt támasztottak, a szőlők nagydiófája alatt, meg a présházak előtt látni hasonlót. Mellette mindkét oldalán egy-egy pad, tavaly még ezeken gyako­ rolták — összehajtott tömlővel a kezükben — az akadályfutást az önkéntes tűzoltók. Az asztal mögött Elek János ült. Eltolt maga elől egy halom papírt, letette a tintaceruzát, és az órája után kotorászott. — A nemjóját! — szisszent fel félhangosan a mutatók láttán. — Tizenegy óra, ez nem volt benne az alkuban. Ez nem! Kilökte maga alól a széket, a sarokba, a fogas mellé ment. Ott állt a földön a bordó bádogkanna. Leemelte a tetejét, élvezettel csorgatta bele a vizet. Hosszan, jóízűen ivott. — Haza kellene mennem, ágyba lenne a helyem — fordult meg az agyában. Már-már hirtelen elhatározással döntött is, amikor visszanézett az íróasztalra. A fehér tarajú papírtenger láttán meg­ adóan legyintett: a rosseb, ami megeszi! Én m ár itt fogok megdög­ leni. Ebbe pusztulok bele, a sok irka-firkába! Visszahuppant a helyére, a papírok közé túrt. Kockás füzetet halászott elő, a múlt héten Százlábú ebbe írta a munkaegysége­ ket. Elek János hosszasan nézte az ákombákomot. Átlapozta egy­ szer, kétszer, aztán harmadszor is. Sehogyan sem értette. Több helyütt ezt írta a sánta Százlábú — merthogy az oldalazva járó Kudászit hívták így — kp. Kom ár J. kp, Viczi kp. — Mi az úristen ez a kp? — lökte odébb a füzetet. Mérgesen, m int aki oktalanul megakad valami sürgős munkában. Újabb pa­ pír után nyúlt, amikor valaki halkan csoszogott a félig nyitott ajtóban. — Elnök elvtárs, te . . . ilyenkor . . . — Százlábú! — nézett fel Elek. — Százlábú, az anyád mindenit, ez nem lehet igaz! Éppen ebben a pillanatban szidlak, mint a bok­ B anos János Majd minden megbocsáttatik Majd minden megbocsáttatik — a mentők szirénahangja a tűzoltó- s rendőrautóké is s meg az idefehérlő kórterem a flegma ápolónőkkel Megbocsáttatnak az utcák kockakövére prostituáltak vérével írott jelszavak meg az idegen combok harapófogói s tán a vérrel világra buggyant porontyok is \ Mert egyszer mint tekenőt magamra borítom a Földet lábam ujjhegyén pörgetem s e szabadtéri előadáson csak bámulnak a csillagok pedig e világvégi huncutkodást a politikusok is tudták valamikor De most még neki az éjszakának a vászonra kitoccsant lápnak neki a fürdőkád tengerének neki a kirakatüvegnek akár neki a parókás próbababáknak s elő a német hajszárítóval! m ert fantasztikus mennyire csapzottak vagyunk r ot, aztán egyszerre csak betoppansz. És még mondja valaki, hogy nincsenek csodák! — Csoda? Már hogy lenne ez csoda — húzta közelebb a padhoz a rossz lábát Kudászi. — A botos sógor az oka, ő tartóztatott ilyen sokáig. No, nem mondom, jó is egy kis beszélgetés a bótossal. Úgyis ő tud a legtöbbet a faluban. Már ugye, hogy hol és m i . . . Nekem meg, hogy csapatvezetőnek tettetek. . . — No, hiszen, te brigadérosok gyöngye, még m eggondolhatjuk! — nevetett Elek. — Azt hiszed, két embert majd azért tartunk, hogy a te rejtvényeidet megfejtse? Itt van nálam a füzeted, ezzel is nekem kell bajlódni, mióta Dudás Zoli könyvelőtanfolyamra ment. — A levele, Dudás Zoli levele dél óta itt van a zsebemben, fel­ bontani sem volt időm, jutott hirtelen eszébe. — Szóval, lehet, hogy ő megértené, de én nem ismerem ki magam a firkádban. A füzet után nyúlt, sietve fellapozta a keresett oldalt. — No, nézd csak! „Komár József kp, Viczi István kp.” Mi az ördög ez, miket írsz te a hivatalos füzetbe? A százlábú Kudászi sértődötten nézett az elnökre. — De J a n i . . . akarom m ondani. . . elnök elvtárs! Én azt hit­ tem, hogy ez világos. A kp az egyenlő: krum pli Pogányvárról. Elek János hatalmasat, falrengetőt szeretett volna kacagni. 13 �— Kp, krumpli Pogányvárról. No, ez egynek jó, Százlábú! De a fene egyen meg, irkálj értelmesen, úgy hogy el is lehessen raj­ ta igazodni. A lábad kíméld, ne a ceruzát! Arra talán még fut­ ja. . . Egyébként, mi újság a bótos sógornál? — Az osztozkodás, ez járja most. Ez a téma, mióta szétmen­ tünk. — Szétmentünk — ismételte a végszót Elek. — Nem mi dön­ töttünk, megmondtam a gyűlésen is, világosan. Behívattak a já­ rásra és azt kérdezték: Elek elvtárs, nálatok hány szövetkezet van? Egy. Egy? — bámultak rám csodálkozva. — Ahol ennyi a la­ kosság, ott egy szövetkezet kevés. Kettő kell, legalább kettő. Az egy téeszből meg is lett a kettő, hamarjában. Alighogy hí­ re m ent a járási akaratnak, elszabadultak a faluban az indula­ tok. A katolikusok szidták a reformátusokat, a reformátusok a katolikusokat. A gyűlésen is nagy hangon ordították: „Nem dol­ gozom a pápistáknak!” „Adjam a lányomat is reformátushoz? Azt is elő akarják írni?” A református és a katolikus tagságú szövetkezet azon nyom­ ban megalakult, Új Tavasz és Új Élet néven. Elek János m aradt az Új Tavasz elnöke. Nem is lehetett volna az másként, a falu két iskolája közül annak idején a reformátusban tanulta a betű­ vetést. — Aztán, mit mondanak a bótban a válásról? — nyomta meg az utolsó szót Elek. — Kárognak, csak kárognak. Nem is olyan régen még a kü­ lönválás mellett ordítottak, most meg sopánkodnak. Hogy ez m ár a szövetkezet végét jelzi, bomlik m ár az egész. Hogy addig se húzza, mint az első szervezéskor a Petőfi. — Majd elválik. Ha nem ma, akkor holnap. Hagyjuk a bótos sógor híreit a francba, anélkül is van elég bajunk. No, dógozni kellene m ég . . . — Nem akarlak zavarni, elnök elvtárs. Csak benéztem, m ert­ hogy égett a lámpa. Az Új Életnél egyébként sötét van, arra jö tte m . . . Százlábú feltápászkodott a padról, Elek ülve maradt. — Isten veled . . . azaz. . . nem gondolod, hogy haza kellene m enned. . . ? - — Maradok — mondta kurtán az elnök. Százlábú Kudászi kioldalazott az ajtón. Messziről is lehetett hallani, amint a téglalépcsőn kopog a rossz lába. Elek János a belső zsebébe nyúlt, kissé összegyűrt levelet vett elő. Felszakította a borítékot és olvasni kezdte: „Kedves Janikám ! Neharagudj, hogy levelemmel ilyen későn jelentkezek. Saj­ nos az idő és a tanulás nem enged egy kis szabadságot, hogy egy pár sort haza is írhassak. A feleségem volt nálam, nem tu­ dom monta-e. Ép a legrosszabbkor jött m ert kötelező tanulás volt és így nem tudtam vele egyáltalán beszélni. Már két dolgozatott írtunk és mind a kettő nagyon jól sikerült. Kü­ lönben az osztályunk felvan osztva öt részre és minden tíz fő alkot egy tanuló csoportott. Ma egy ilyen tanuló csoport ve­ zetője vagyok. Tehát meglehet érteni, hogy kilenc ember ta­ nítása plusz magamnak is tanulni kell, hogy elvesz minden időt. Van az iskolába Tv-készülék de még nem volt módom lemenni és megnézni. Kedves Janikám, az asszony mesélt va­ lam it, hogy a búzával valami diferencia van. Írd meg, hogy mi az. Monta az asszony azt is, hogy pletykálnak a faluba m ár megint rólunk. A következőt, lem entünk kiöltözni, az­ tán otthadjuk a falut. Én megkérlek, hasál oda, hogy ezek a szóbeszédek megszűnjenek a faluba. Főleg a Járm osra gon­ dolok. Mert nagyon megtanulok én itt mindent és tudom m it­ lehet tenni az ilyen emberrel. Minden héten van szerdán előadás »A falu nevelése« címmel. Gondolom, ha hazame­ hetünk nagyon sokat tudok majd mesélni. Ezel kapcsolatban szeretnélek megkérni, ha lehet mire haza megyek adjatok bor előleget egy 25—30 litert. K e d v e s J a n ik á m . m o s m á r n y u g o d ta n m e re m á llíta n i, h o g y a v iz sg á n s ik e re s e n tú lm e g y e k és a f a lu b a a h a ra g o s a im n a k n e m le sz ig a z u k . Í r já l s o k a t m iv a n a T sz -b e és m iv a n a f a ­ lu b a . E z t a le v e le m e t é b re s z tő e lő tt a z a z 5 ó r a tíz p e r c k o r íro m . K ü lö n b e n 6 ó r a k o r m á r r e g g e li és u tá n a 1/27— 1/21-ig d é le lő tti ta n u lá s a z u tá n 2— 6-ig d é lu tá n i ta n u lá s . S z ó ra k o z á s álm u n k ba. K ülönben m á r 80-vanból 3-an hazam entek. Ü d­ v ö z le te m a c s a lá d n a k . Z o li” 14 Az elnök lassan, figyelmesen olvasta a szép betűkkel írt, de helyesírási hibáktól hemzsegő levelet. Amikor a végére ért, gon­ dosan összehajtotta, visszatette kabátja zsebébe. — Egy gonddal több, ebből a históriából még baj lesz. — tűnő­ dött. — Mégis inkább a faluból kellett volna könyvelőt válasz­ tani? Vagy legalábbis a tanfolyam ra helybélit küldeni? Az ás­ kálódásnak mindenesetre elejét kell venni. Bármilyen áron. Ölébe húzta a kopott íróasztal hatalmas fiókját, egyetlen ka­ rolással eltüntette benne a papírhalmot. Furcsán pukkanó han­ gokkal kihúnyt a lecsavart gázlámpa, és Elek János becsukta maga mögött az irodáját. — Tegyük el magunkat holnapra! — dünnyögte apja szavajárását. Aztán hirtelen ráeszmélt, éjfél is elmúlt már. — Azaz, mára. Ezt az éjszakát elvitte az ördög. Csendben nyitotta a konyhaajtót, hogy ne ébressze fel az öre­ geket. Alig engedte el azonban a kilincset, édesanyja hangját h alo ttá: — Megjöttél, Jani? Sokáig maradtál, féltelek, fiam. Szavait a dikó recsegése kísérte, m ár kászálódott is az öreg­ asszony a dunyha alól. Rózsás flanell hálóinge világított a sarok­ ból, pár pillanat múlva a vállára terített berliner kendő sötét foltja takarta el. Az árnyék a masina felé csoszogott. — Az étel tönkrement, megmervedt a krumpli. Most tüzet se tudok gyújtani. — Hagyja el, édesanyám, feküdjön vissza! — próbálta csitítani a zsörtölődő öregasszonyt. — Nem kívánom az ennivalót, észre sem vettem, hogy nem vacsoráztam. — Ahogy te gondolod! Azért m ert kolhoz van, enni még kell! A tűzhely mellett megállt, gyufa után kotorászott. Meggyújtot­ ta a falra akasztott kis ötös petróleumlámpa kanócát. A sárgán imbolygó kis lángocska kisimult, amint a perselyre tette az újság­ papírral tükrösre törölt üveget. Elekné a tűzhely melletti sámliról figyelte a kakasszókor va­ csorázó fiát, gondolatait szedte rendbe: „Most kell megmonda­ nom! Most, amikor eszik. Biztosabban végighallgat, nem vág olyan könnyen közbe”. — Nem aludtam, Jani, én magam se — szólalt meg. — Hogy is kumhatnám le nyugodtan a szemem, amikor azt sem tudom, merre jársz. Hogy élsz-e, halsz-e? Meddig lehet ezt így csinálni, édes fiam? Tönkreteszed magad a sok szaladgálással, meg az éj­ szakázással. Aztán mivégre? Kinek a hasznára? Dolgoztál te ed­ dig is — akár három helyett is —-, de az evést és a pihenést so­ sem feledted. De nem is lehet, tudod jól. Az igavonó barom is csak akkor tud húzni, ha az előbbi hajszát kipihente! Mostanság meg — mióta ez a rohadt kolhoz bejött! — csak ülök esténként a sötétben, az ágyam szélén, oszt várlak. K arikára teszem a va­ csorát, meg odébb lököm a platnyin. De minek? Úgy látom, jól­ laksz te a gyűlésezéssel, jobban ízlik neked a veszekedés anyád főztjénél! Mert veszekedtek, tudom én, mindent kibeszélnek a faluban. Azt is mondják, hogy egyszer megjárod, és ez engem nagyon nyugtalanná tesz. A legjobb gazda voltál, most meg elnö­ köt csináltak belőled. Ennek meg kell fizetni az árát, így mond­ ják. Emlegetik még azt is, hogy sok emberrel úgy íratták alá a nyilatkozatot: mit vacakol, amikor tehetős Elek is a közösbe ad­ ta a maga vagyonát! Az öregasszony — igen szokatlan módon — nyugodtan beszélt. Eleknek azonnal feltűnt: hosszasan és nagyon alaposan átgon­ dolhatta, amit mondani akart. Hallgatta az anyját, kedvetlenül turkálta a hideg krumplit. A csendben keménynek és határozottnak tűnt az öregasszony sza­ va, nem zavarta semmi zaj, egy apró nesz sem. Csak az öreg Elek horkantott egy kurtát, erre meg ráfelelt a szomszédék ka­ kasa. — Ehhez a tarajoshoz órát lehetne igazítani — próbálta a be­ szélgetést másfelé terelni. — Mindig pontosan fél kettőkor szólal meg, észrevette édesanyám? Jómagam csak mostanában figyel­ tem meg. — Elég baj az neked, meg mindnyájunknak. Mert azelőtt nem kellett a hajnali kakasszóra ügyelned! Aludtál, mint a többi tisz­ tességes ember. A lábas szélén megkoccant a kanál. �C sanády Ján o s Télben Nem kell m ár harcolni a télért, mindent belepett a pihés jege, eljött hát a pihenés ideje; nem kell m ár harcolni a télért. A havas dombok alól minden más, a nyár törvénye itt m ár nem szabály, a napsütés, a végtelen aszály, országol a téli rianás. Kiásom magamat a hóból. Szabadon csapkodok kezemmel, visszacsapódó emlékezettel a szabadságot idézem fel. Tél jege! Isteni! Észak küldöttei, a vadlibák rég elhúztak m ár a ködben, szürke m ár a határ körben, köpenyét, mint kék párát lengeti. Aki megbékülni nem tud, örülne másnak, robbanásnak. Kortyolgatja kékes ürömét az aszályos lemondásnak. — Most is az vagyok, édesanyám. Akkor is azt tettem, amit kellett; most is azt cselekszem, amit rám bíztak. Akkor lennék senkiházi ember, ha nyugodtan lefeküdnék a tyúkokkal, nem tö­ rődve a feladatommal, a közössel! — Szép közösködés, mondhatom! — replikázott az anyja. — Te virrasztasz, a többi meg alszik nyugodtan, vagy csak azt lesi, ho­ gyan szaporíthatná a maga javát. — Hagyjuk most ezt, édesanyám! — állt fel az asztaltól Elek. — Ne raboljuk meg m agunkat a hajnaltól, ha m ár egyszer úgyis odavan az éjszaka. Aludjon most m ár egy kicsit, jó pihenést! — Alhatok is én nyugodtan, legalább ha feleség bosszankodna helyettem . . . — dünnyögte az öregasszony, de ezt Elek m ár nem hallotta. Behúzta maga mögött a konyhából nyíló kis szoba aj­ taját. Lámpát se vitt magával, csak úgy, a sötétben dobálta le ruháit és bebújt az ágyba. Öt perce felehetett le? Egy órája vagy még régebben? Nem tud­ ta eldönteni, nehezen érzékelte az idő múlását. „A legjobb gazda voltál, most meg elnököt csináltak belőled. Ennek meg kell fizet­ ni az árát!” — Így mondta az anyja, s most ez járt az eszében. Kitörölhetetlenül. Feküdt hanyatt az ágyon, s az alig féléves emlékek egymást kergették agyában. A sort a hirtelen rém ületet követő alapos megfontoltság, a mit lehet tenni mérlegelése kezdte. A józan va­ gyonmenekítő tevékenységnek véget vetett az agitátorok hirtelen megjelenése, meg az öreg Elek szava. Nem sokkal a Szeles szom­ széddal való susmutolás után maga mellé parancsolta a fiát. Ki­ vette a szájából az elm aradhatatlan pipát és ennyit mondott: — Be kell lépni. Elek csak nézett az apjára, azt hitte, hogy az agyára m ent a pipafüst. — Be kell lépni — ismételte meg röviden az öreg, majd hozzá­ fűzte: — Okos ember mást nem tehet. Mire a sok makacskodás, a verekedés, ha a véget úgysem változtathatja meg semmiféle praktika! Ha pedig így van, jobb megúszni a nyaktörést, kerül­ ni a háborúságot. Elek az első döbbenet után igazat adott az apjának. Üzleti ér­ zékből, számításból is. — Lehet, hogy jól mondja, édesapám. Lehet. Minek kockáz­ tatni? Ha pedig mégis csak megbomlik ez az erőlködés, vissza az egészet! A földet — és úgy-e az a lényeg! — nem lehet elcibálni a másik határba. Megmarad az a helyén! Megvár, visszavár. Elekék belépése módfelett leegyszerűsítette a szervezők dolgát. A legtöbb makacskodónak elég volt az orra alá dörgölni a pél­ dát; tehetős Elek János m egértette a kor szavát, minden herce­ hurca nélkül aláírta a belépési nyilatkozatot. . . Zsibbadást érzett a derekában. Oldalra fordult, s az emlékezete m ár a következő képet idézte. A kultúrház zsúfolt nagyterm ét lát­ ta maga előtt, orrát szinte csavarta a csípős dohány füst, érezte az egymáshoz szoruló embertestek fanyar-nehéz illatát. Éberen figyelt akkor minden történést, ügyelt minden szóra, semmit sem akart elszalasztani. Csak akkor hallotta kissé távo­ labbról a hangokat, amikor földfoglaló Fekete M árton, állt fel. Megköszörülte a torkát, kivárt egy kicsit, hogy a legtávolabbi sa­ rokban is elüljön a moraj. — Ebben a faluban m ár a porba fingó gyerek i s m egtanulta: minden ember annyit ér, amennyi földje van. Mert úgy-e, ez szül­ te a tekintélyt is — kezdte a mondókáját. — Most, amikor elnököt kell választanunk a közös élére, ne feledkezzünk meg erről. Azaz, a tekintélyről. Olyan gazdát kell választani, aki bír azzal, meg aztán tud is a gazdálkodáshoz. Szóval, ifjabb tehetős Elek Jánost, akit más nemigen pipál le. Úgy gondolom — de tudja ezt más is —, igencsak jól gazdálkodott a magáéban. Miért tolná el akkor a közös m unkát? Úgy van! Igaza van! — hallotta a terem minden részéből. De nem kerülte el a figyelmét az sem, hogy itt-ott éles szemvillanás­ sal néztek egymásra a székszomszédok, mások meg halkan össze­ súgtak. Az apja tekintetét kereste. Az öreg ott ült a nyitott ajtó mellett, szájában hideg pipa rezdült, s mintha kissé megremegett volna a sárgás-szürke bajusza. A táskás-hurkás mély gödrökben ülő sze­ meknek Elek tekintete felelt vissza: én is úgy gondoltam, apám. Ezen az éjszakán sikerült először kurtára az alvás. A két Elek ott ült a konyhában, az új helyzetet vitatták. Az öreg olyan hang­ súllyal beszélt, mint amikor a sajátjában rendelkezett, a portán. A sarjú kaszálásáról, vagy arról, hogy eladni vagy éppen venni kell-e a csikót. — Mindegy, mi volt. Nem az számít, miért léptél be, mit akar­ tál elérni vagy elkerülni. Benned a bizodalom, most már csinál­ nod kell, ha igent mondtál! Mégpedig úgy, m intha ezt az egész kolhozügyet te magad találtad volna ki. Ne feledd, fiam. hogy te lennél az első Elek, aki belebukik valamibe. Aki csak beszél a szélbe, remélve, hogy úgyis elviszi a szót. Majd holnap. Holnap majd időben ágyba kerülök. — Naponta ezzel biztatta-nyugtatta magát Elek. Erre gondolt azon a napon is, amikor este nyolc óra körül a régi zsidóház kertjébe ment. A vállalkozó kedvű Aschner valamikor gyümölcsösládát, majd konyhabútort gyártott itt, a régi, vörös salakból hirtelenjében vert műhelyben most lovakat tartottak. A kert közepén frissen ásott kútra tetőt ácsoltak, bakra e m e lté k az itatóvályút. Hátrébb fából készült henger, borona, rendsodró, eke és ekekapa, szecskavágó hevert nagy összevisszaságban. A z 15 �Ú j T avasz első közös vagyona, alig h é t h ó n a p ja m ég a csű rö k ­ ben és fészerek b en volt a h elyük. A bizo ttság so rra já r ta a p o r­ tá k a t, felbecsü lték a g azdasági eszközök é rté k é t, a volt tu la jd o ­ nosok neve m ellé egy-egy szám ot írta k . N em n a g y o t persze. A lo v a k a t később b e k ö tö tté k a zsidó m űhely éb e, a p o rté k á t m eg ö sszehúzták a k ertb e. O d ab en n n ég y p á r ló ta k a rm á n y o z o tt. T ö b b n ek nem volt hely, rég i gazdáik o tth o n g o n d o zták az ig av o n ó k at. A k ív ü l-b elü l v a­ k o la tla n é p ü le tb e n k é t kocsis, Ko m á r Jó zsef és Viczi Istv á n té b ­ láb o lt a lovak k ö rü l, ép p en b efejezve az etetést. — Jó m u n k á t, em b erek ! — köszönt rá ju k az elnök. A táv o lab b álló Viczi b ic c e n te tt v alam i köszönésfélét, aztán g y o rsan m e g m a rk o lta a trá g y á v a l m e g ra k o tt talicsk a szarvát, sietve tolni kezd te a h á tsó k ijá r a t felé. K om á r közelebb lé p e tt, k ezet a d o tt E lek n ek és csak a n n y it m o n d o tt: m egvan. — L átom , m e g sz á ra d tak a lovak. D e teg n a p ó ta volt is rá idő — b ö k ö tt a jószág felé az elnök, m a jd a h átsó k ijá r a t felé nézett. — G yere m á r közelebb, Viczi P ista ! Ig encsak alap o san ganajozol m ost. Viczi a ta lic sk á ra p ú p o zo tt trág y acso m ó b a lö k te a villát, a m ásik k ettő h ö z in d u lt. — H ogy is v o lt az a teg n ap i fu v a r? B eszélgessünk egy kicsit róla! — e rő lte te tt m a g á ra n y u g a lm a t az elnök. — A fa. H á t fá t sz á llíto ttu n k az erd észetn ek , m e rth o g y h íjá n n á lu k a fo g at — v álaszo lta látszólag közöm bösen K om ár. — De m in ek kérdezed , hisz úgyis tudod. — T udom , hog y n e tu d n á m . De a fo ly ta tá sró l, a ló v ersen y rő l is h a llo ttam . H ogy is v o lt ez a já té k ? A k ét kocsis idegesen n ézett eg y m ásra, m in th a m in d k e ttő a m ásik at b iz ta tn á : szólj m ár, te! — No, m a jd én felfrissítem az em lék ezetetek et, ha m á r e lfe le jte t­ té te k volna! — em elte fel a h a n g já t Elek. — Ö sszeh ú ztatok az e r­ dőn egy k o csira v aló fa rk a t, a z tá n a p lu szfát. e la d tá to k a já rá si székhelyen. Ez eddig n em is érd ek el, szám o ljato k el vele az erd é­ szetnek. De a kovács k o csm ájáb an b e rú g ta to k , m in t a szam ár, el­ áztato k , m in t a só! A ztán m eg jö tt az a h ü ly e lóversen y! E lh alg a to tt, m in th a azt jelezn é: r a jta to k a sor, beszéljetek. — A m a rh a v irtu s, az az oka — b ö k te k i K om ár. — V itatk o z­ tu n k , k in ek a lova gy o rsab b , k i é r h a m a ra b b haza. — E zért ü tö tté te k tíz k ilo m éteren á t szegény p á rá k a t, egész n a­ pos fu v a r u tá n , m in t az eszelősek. H allom , alig ism ertek ráto k , m eg a lo v aito k ra, a m ik o r id e é rte te k . M erő h a b v o lt a négy ló, m in d en p o rc ik á ju k re sz k e te tt. — H á t ... — N incs h á t! — fo jto tta bele V iczibe a szót. — A zt m ondd m eg nekem , de felelhetsz te is, K om á r Jó sk a, m e g te tté te k -e volna ezt ö tv en h étb en , a m ik o r k e tte n h úsz házhoz h o rd tá to k össze éjsza­ k á n k é n t a n égy lóval a k ö v et? Egy frászt! H a leh et, in k áb b m a­ g a to k m ellé fe k te tite k az ágyba, ú g y p á ty o lg a ttá to k . — Ig az, igazat szólsz. T udod, m e n n y ire sz e re tjü k a lo v ak at, de a b o r... — N em csak e rrő l v a n szó — le g y in te tt d ü h ö sen az elnök. — A zt hiszitek, ha a közösbe k e rü lt a ló, m á r sem m i közötök hozzá, nem úg y kell v igyázni rá , m in t a s a já to to k é ra . El kell, el leh et p u sztítan i! P e d ig .. . a fra n c b a is, hiszen úgyis tu d já to k ! N agyobb léleg zetet v e tt, hogy m érg ét k ifú jja . — A dolog ezzel n in cs elintézve. B eszélgetünk m a jd ró la a v e­ zetőségi ülésen. R em élem , P ista — fo rd u lt V iczihez —, o tt m ajd több szavad lesz, h a m á r egyszer te is ta g ja vagy. S zom orú bosszúsággal h a g y ta o tt az istállót. A k ét legjobb fo­ gatos! K ét o ly an em ber, aki lóval n ő tt fel, ak i az asszonynál is jo b b a n szereti a lovat. M it le h e t v á rn i a k k o r m ásoktól? A ház elő tt, az á ro k p a rto n á tlé p e tt egy betonoszlopot. Hosszú, k ilen cly u k ú oszlopot — sok-sok tá rsa o tt h e v e rt eg y fo rm a tá v o l­ ság o k ra az ú tp a d k á n . Ezen a n a p o n h o zták a te h e ra u tó k , az ára m szolgáltató v á lla la t gépkocsijai. S ö té te d e tt m ár, a m ik o r a k a sté ly k e rtb e é rt. Ü res volt az iroda, a csöndnek, a m a g á n y n a k ezú tta l k ife je z e tten ö rü lt. A sztalához ült. jó erősen fe lp u m p á lta a gázlám p át. T iszta p a p íro k a t m eg egy n y o m ta tv á n y t k é sz íte tt m aga elé. 16 — Ma megírom, egyszer csak sort, kell keríteni rá — határozott, s az ív papiros tetejére lassú, figyelmes mozdulatokkal felrajzol­ ta: Önéletrajz. Szorosabbra vonta ujjait a tollszáron, írni kezdett. „Alulírott Elek János — ragadványnevem: tehetős — 1926ban születtem, jó módú parasztcsaládban. Apám igyekvő és felvilágosult ember, két testvéremmel együtt taníttatni sze­ retett volna. Minden lehetőség meg is adatott, de a szorga­ lommal baj volt, igen nagy baj. Nem fűlött a fogam a betű­ höz, azért aztán közösen úgy döntöttünk, hogy á testvérei­ met kitaníttatják, én pedig gondját viselem a gazdaságnak. Jónak is láttam ezt, hiszen a könyvnél jobban vonzódtam a földhöz. Közbeszólt a háború. Tizenkilenc éves voltam, amikor mint leventét — Németországba vittek. A két évvel fiatalabb öcsémmel mentem, vele is jöttem haza. Igaz, a hazatérésig el­ telt egy kis idő, m egjártuk a nyugati fogolytáborokat. Itthon belefogtam — apám mellett — a gazdálkodásba, de elébb a testvéreimről szólnék. A fiatalabb, tehetős Elek Imre, szüle­ tett 1924-ben, leérettségizett. Utána beiratkozott az egyetem­ re, gépészmérnöki karra, sajnos, nem sokáig m aradhatott ott. Abban az időben kerültünk kuláklistára, az egyetemről rö­ videsen ki is adták Imrének az útját. Nagyon megviselte az eset, sokáig betegeskedett. Felépülése után szakmunkáskép­ zőbe járt, majd később elvégezte a felsőfokú mezőgazdasági gépészeti technikumot is. Jelenleg üzemmérnöki beosztásban dolgozik, magánúton még a tanárképzőben is vizsgát tett, oklevelet szerzett. Másik testvérem, tehetős Elek Mihály, született 1925-ben, először mezőgazdasági szakiskolát végzett, most technikus, levelező tagozaton pedig az agrártudom ányi egyetemre jár, Debrecenbe. Én közben nyűglődtem a családi gazdaságban, szüleimmel. Az ötven holddal, bérleménnyel együtt. Őszintén írom, hogy nem szívesen beszélek most m ár erről a földről, sok gondot és bajt, megkülönböztetést okozott. Pedig jobbára a család dol­ gozta, csak a legnagyobb munkák idején fogadtunk segítsé­ get, napszámost, Ötvenkilencig tartott mindez, a termelőszövetkezet megszervezéséig. Én lettem az elnök. A szemembe mondták, azért válasz­ tottak meg, m ert nálunk úgy ítélnek: mindenki annyi ember, amennyi földje van. Nem könnyű az életünk, most az első időben; azt hiszem, ez érthető is. Nemcsak a mód, a hozzáértés is híján van. Egy kis MIA motorral szállítószalagot hajtunk például a takarm á­ nyosban. Hívatnak a minap, menjek gyorsan, mert bedöglött a gép. Én sem értek hozzá, de »megállapítottam« hogy ki­ fogyott belőle az üzemanyag.” Elek abbahagyta az írást, letette a tollat. Elolvasta az utolsó mondatokat. — Marhaság ilyen apróságokat az önéletrajzba leírni. De mit írhatnék? — tűnődött. — Csakis azt, ami történt velem. Újra a papírra tette a tollat. „Kaptunk egy K—25-ös zetort. Éppen szántottak vele, ami­ kor kimentem a határba. Ahogy meglátott a traktoros, felém kanyarodott, a gép éktelen recsegéssel-ropogással közeledett. Ennek is vége, nem lehet vele dolgozni — mondta a vezetője. Igaz, ami igaz, én is vért izzadtam, amíg rátaláltam a hibára. Csak úgy megérzésből meg próbálgatásból. Azért írom le ezeket a dolgokat, mert ott, a K—25-ös mel­ lett határoztam el, hogy tanulni fogok. A gépekről, mert anélkül nem boldogulhatunk. A felvételi nyomtatványon er­ re nem találtam elegendő helyet, így itt szerettem volna el­ mondani, miért is jelentkezem a gépipari technikum levelező tagozatára.” Az írásban gyakorlatlan kéz nehezen boldogult. Elek újra le­ tette a tollat, átgondolta, hogy mit is végzett. — Nem jó. Ez így nem jó, át kell írni az egészet. Nézte a fehér papíron kéklő sorokat, gondolatban megpróbált négy évvel idősebbnek lenni. — Jó lenne a nagyobb önbizalom. Érezni, hogy sikerül, hogy pótolom az első mulasztásom. Az elsőt, m ert lenne még mit. �K arácso n d i Im re Játék szem eim v a d m ág n esek v o n a la k b a ren d ezik su g a ra k b a k ö rö k b e id o m ítjá k a té to v a v ilág dolgait kezd et és vég feszül a pólusok között hogy e m ágneses k ö rö k e t lásd (e fe h é r c so n t-erő v o n alak at) és tu d d : g y á v á n a k len n em nem szabad m á r ím e a já té k : a h alál já tssz u k a z t: nem v ag y o k m á r volt ez a sem m i v o lt ez a lá tsz a t volt ez a holm i foltos g y alázat n em k e lle tt volna álln i a b ércre m ag án y o s fá n a k heg y te te jé re n em k e lle tt volna lenni se m ásn ak rö p k e pillének éjjeli á rn y n a k nem k e lle tt volna válni se m ássá p u h a kis csönddé asszonysírássá lezárt szem eid k eh ely -ed én y e r a jta v a n láto d reá te rítv e h ó feh ér vászon fe k e te éje csönd v a n a földön csönd v a n az égen ü n n e p i h av o n fek eteség en és h a te ste d b e n m illió lá rv a eg y en est fekszel fe h é rb e tá rv a nem k e lle tt volna e n n y ire m égse z u h a n n i h itte l fek eteség b e v in n i a sem m it K rú d y G yula A Jámbor testvérek fogadója A b b an az időben m indig csak É szak vonzott; nagy t ele k b en , p ap ­ rik av ö rö s o rcával utazni szám os régi alvó kisvárosokban, ah o l lá t­ h ató lag m ég az is m e g za v arta az em b erek nyugalm át, h a idegen szánkó id e gen h an g jai csengettek végig a középkorias piacon. Igy k erü ltem X -be, három -négyszáz esztendővel vissza az időben, egy olyan fogadóba, ah o n n an a gazda évek óta nem k u k k a n to tt ki az ablakon, m e rt am úgy sem á llo tt meg utazó a vendéglő előtt. M iután áln év a la tt utaztam , valam ely gróf nevén m u ta tk o z tam be. De nem sokat tö rődtek itt még ezzel sem. A tó t szolgáló patkós csizm áival k o pogtatva, tüzelőfát hozott a n um ero 4-be, az tá n sietve eltávozott, m in th a szégyellt e voln a m agát a zsírfoltok m iatt, am elyeket a p ád i­ m en tu m o n hagyott. Egyedül hagytak, h ad d szélhám oskodjak tovább egym aga m ban, ha m á r m indenáron ehhez v an kedvem . Így m eg­ lehetősen rem én y telen ü l nézegettem ki szobám ablak án , ah o n n an a n ép telen p ia c té rre leh etett látni. A gyertyaöntő b o ltja volt a leg­ nagyobb látványosság, m e rt a g y ertyák ü nnepei következtek e téli napokban. — No, grófom , — m ondom m a g am b an —, m it szándékozik ebben a v áro sb an kezdeni? Ebben az időben még soha se unatkoztam , bágyadtság vagy m ag á­ nyos gőg ism eretlen dolgok voltak előttem , szerettem az é le te t még a h idakon is, ah o n n an m indig csak vízfolyást le h et látn i. Négy nő v olt a Já m b o r testv érek h ez cím zett fogadó tulajdonosa. K ettő — m a jd n em ik e rte stv é r — a lakószobák dolgát irá n y íto tta a négy közül, — u gyanezért szép hosszú fekete ru h á b a n já rta k , m in ­ den szobalányi teendőt szívesen elvégeztek és m e g m arad tak h a ja ­ donoknak, hogy m indig fürgék és frissek lehessenek. Az egyiket E m í­ liá n ak h ív tá k — csak É szakon h ív já k így a szobalányok at — m éla, m in t egy ciprusá g, am elyet valahol v alak in ek em lékezetére őrizgetnek. — B evallom egy k ato n a volt, ú tja in n e n L engyelországba v eze­ te tt, h a ig azat m ondott, de soha tö b b é nem té rt vissza — m ond E m í­ lia, am ik o r rövid itt tartózkodásom u tá n a helybeli nők álm ai irá n t érdeklődtem . — V lad im írn ak h ív tá k őt, uram , am enny ib en érdekli. v in n i a fo lto t é lte t elh ag y n i szerelm et csókot in te n i kéne in te n i b á tra n ég felé u jja l asszo n y sírásb an in ten i k én e in te n i b á tra n e rre az ú tra g y e rte k u tá n a m in te n i k én e in te n i b á tra n kezedben röggel cso n trag y o g ásb an igy ahogy le tté l így ahogy vag y m ár jó a n y afö ld b en t a lpig-h a lá lb a n szivem ben béke v a n rég itt lak ik szerelem itt lohol h alál szívem ben b ék e v a n rég g y á v á n a k len n em n em szab ad m á r M iu tán E m ília kedvesen és engedék en y en b e a v a to tt titk áb a , ab b an a rem ényben, hogy v o ln a v alam i m o n d an iv aló m az e ltű n t V lad im ír­ r ől, m o st m á r könn y eb b en m e n t a m egism erkedés az ik e rtestv é rre l, H elénnel, ak i u gyancsak jóságosnak m u tatk o zo tt, hogy egy unatkozó ú rie m b e rt elbeszélésével m u lattasso n . — É n b o n y o lu ltab b dologba k ev ered tem — m ond H elén, m iu tá n m eggyőztem ő t arró l, hogy titk á t jó h ely re helyezi e l. — Az én e m ­ b ere m egy kém ényseprő, aki in n e n A m erik á b a m ent, m e rt itt nagyon sok a kém ényseprő. O szkár nem a k a rt m ás m esterség et ta n u ln i, m e rt azt vélte, hogy az a p ja és n ag y a p ja u tá n ő sem le h e t m ás, m in t kém ényseprő. M ondja u ram , v an jövője A m erik áb an egy k ém én y ­ sep rő n ek ? — Az a k érd é s: jö n n e k -e A m erik áb ó l levelek? Helén v álasz h ely et k eblébe n y ú lt és am erik ai bélyeggel e llá to tt lev elet m u ta to tt fel. E rre m e g n y u g tattam őt, hogy egy k ém én y ­ seprő m in d e n ü tt m egél a világon, m e rt kém ények m in d e n ü tt v an n ak . M iu tán a k é t te stv é r b izalm át ily en fo rm án sik e rü lt m egszereznem , m ost m á r a fogadó földszinti részében néztem végig a dolgokon. M int m á r előzőleg értesü ltem , a k o n y h a és vendéglő ugy an csak k ét m ásik te stv é r g o n d jaib an van. Ezek m á r fé rje z e tt asszonyok, ak ik term észetszerű leg jo b b an é rte n ek a vendéglői üzem hez, m in t a h a ja donok. Á m a sors a k a ratá b ó l m in d k e tte n fiatalo n özvegységre ju to t­ tak. Igy G eorgina fé rjé t m edvevadászaton é rte b aleset. Ju n o férje pedig egy n apon h irte le n m egbolondult, elló d u lt h azu lró l és soha többé n em té rt vissza. — N agy áto k az, kérem , hogy ilyen közel v ag y u n k a gránichoz — m on d á J u n ó, am ik o r á tté rtü n k az eset bővebb m egbeszélésére. — I tt csak egyet kell lépni az em bernek, hogy egy m ásik o rszágba t a ­ lá lja m agát. M ás városok, m ás lányok. N em igaz, hogy a világ m in ­ d e n ü tt egyform a. V an n ak v ígabb h ázak is, m in t a m i házu n k . F érjem m eg ú n ta m agát, elm ent. M it teh etek én, szegény asszony egy férfi a k a ra ta ellen! G eorgina u g y an a k k o r közölte velem , hogy oly an b á to r férfira, am ily en a m edvevadász volt, am úgy sem a k a d n a tö b b et eb b en az életben, te h á t n em is gondol a férjh ezm en ésre. A fogadósnék, e lle n ­ té tb en az em eleti h ajad o n o k k al tag b aszak ad t, d erék asszonyságok v oltak, a k ik olyasform án m e n tek végig a deszkákon, m in th a azo k at m egrengetni ak a rn ák . K ülönösen J u n ó v e tt nagy sv u n g o t lépteivel, m e rt ő n ála a pénzeserszény. S zinte d o b ja m ag át, m in t egy nagy k en y eret, am ik o r b e já rja g y érszám ú v en dégeit, hogy k rétá v al és p a la tá b lá v a l szám oljon velük. A p a la tá b la n éh a n y ik o rg o tt a k ré ta 17 �a la tt, m ire Ju n o rosszalló p illa n tá st v e te tt a vendégre, — a p o sta­ m e sterre, a fuvarosgazdára, az iro d istá ra, ak ik foglalko zásu k n ál fogva k o csm ajáró em b erek voltak. N éha a gyógyszerész is á tjö tt p o h á r sö rére és a halandóságot em legette, m in t v a lam i ism erősét, a k itől az im é n t v á lt el a boltban. K om oly em b er v olt és meggyőződéssel beszélt arró l, hogy ta v a sz ra kuglizót kellene építeni, am i n ag y m ér­ té k b en növelné az „üzleti fo rg a lm a t”. K ö rü lb elü l h a rm a d ik n a p ja ta rtó zk o d ta m a fogadóban, h alo tt azzal költözködtem be, hogy am úgy is rövidesen elutazom , a hölgyek te h á t n y u godtan rá m b íz h a tjá k titk a ik a t, m in t m á r az ilyen idegenre szokás, a k it soha sem lá tn a k többé az életben. N evüket a vendég m ajd egy m esszi v árosban írja fel egyszer a bo ro sasztalra u jjá v a l és a tö rté n e t örökre befejeződött. T u d tam , hogy ak k o r já rta m volna kedv ü k re az őszinte h ö l­ gyeknek, ha n y o m talan u l eltűnök a városkából és nem n y u g talan íto m többé ő k et kérdéseim m el és bókjaim m al. Bizonyos, e lz á rt elhagyott nőknél ugyanis az elröppenő idegen nagyobb sik erek et é rh e t el, m int a k á r a m egyebeli p atikáros, aki m ásodik ta lálk o zásu n k k o r azzal f e ­ n y egette G eorginát, hogy m a jd d a lá rd á t szervez a v áro sk a jóhangú férfiaiból és nem kétséges, hogy ezzel is növeli az „üzleti fo rg a lm a t”. (G eorgina csak szem érm es m osollyal tű n t el ko n y h ája irá n y á b a : bizonyára m ás dolgokat is ígért m ár neki a p ö drött patikus, de m ég­ sem h a llg a to tt rá.) Egy átu tazó szélhám osnak ta lán még a m egyebeli o rg o n istán ál is nagyobb szerencséje le h et a fogadó körül, h olott az o rgonista m ár évek ó ta m eresztgeti a szem ét Ju n o perdülő bokái u tá n és ígéri, hogy legközeilebbi zeneszerzem ényét néki fogja aján la n i. N em az orgonista csak m a ra d jo n meg a sarokasztaln ál, am elyet évek elő tt legfoglalt m agának. U gyanígy vagyunk a m egyebeli p o stam esterrel, egy m eglehetősen vállalkozó b aju szú ú riem b erre l — akin ek nagyobb szabású bajsza m indig olyan fo rm ása n állo tt helyén, m in th a ak á rm ely percben h ajlan d ó volna b e k u k k a n ta n i a k á r a legterjedelm eseb b k áp o szta­ fazék b a is. A p o sta m e ster m indig kuglizóról álm odozott, am ely et a h áz végére a k a rn a felállítan i. De a kocsm árosék oda sem h allg attak a p o stam esterre, m e rt vigyáztak becsületükre, am i h am ar m egkopik az ilyen k isvárosban, ahol jelentősége v an m inden szónak: E lképzelhető te h át, hogy m ily z a v arb a hoztam a hölgyeket, am ik o r rö vidnek íg é rt látogatásom at nap ró l n a p ra hosszabbítottam . M agáztak és félni kezdtek tőlem , hogy esetleg visszaélek rám b ízo tt titk aik k a l. N agyon szerették vo ln a m á r m eg nem tö rté n tek k é tenni izgalm as óráikat. M it a k a r m ég itt ez a gyanús utazó, aki a m aga idegenségével, futam o d ásáv al, sietségével h a m a rá b b szak íto tta le csókalm áit, m in t b árk i a m egyebeliek közül, ak ik e rre évek óta rem én y telen ü l v ára k o zn ak ? M it a k a r itt m ég ez a furcsa legény, aki a kocsm a vendégeitől m ost m á r azoknak családi élete, felesége felől érd ek lő d ik és h a becsíptek a kocsm avendégek: ügyesen elm o n d atja v elü k házi titk a ik a t, feleségeik és leán y aik szokásait, te m p lo m járásait, szeszélyeit? K ülönösen a p o stam ester v o lt g y an ú tlan ezeknek a dolgoknak az elbeszélésében, m e rt az utazó kezdettől fogva oly tiszteletrem éltó an b á n t vele, m in th a ő vo ln a a v áro sk a első polgára. — A postam esterek m in d e n t tudnak, m e rt v o ltakép p en olyanok ők, m in t a főispánok — a k orm ány bizalm asai. M indig n y itv a van a szem ük és a legtitkosabb gondollatnak is tudói —, m o n d tam a p o sta­ m esternek, ak i valóba n el is m ondott néhány esetet a megyebeli tá rsa d alm i életből. M ásnap, am ik o r a h ara n g a sötétségben m egszólalt, hogy h a jn a li m isére hívogassa össze a v áro sk a vallásos hölgyeit, m agam is ta lp ra 18 u g ro ttam , hogy a ró rá tén szem ügyre vegyem azo k at a hölgyeket, a kik rő l előző estén, igen nehéz b ik a v é r m e lle tt a po stam ester bóbis­ kolva beszélt. K ülönösen a p atik áro sn é érd ek elt, ak in ek fé rje gyógy­ sz e rtá rá t a lengyel k o ronához cím ezte itt Északon és a p a tik á ro sn é ról köztudom ású volt, hogy lelk e m in d en tá rsa d alm i m ozgalom nak. Z á r­ d áb a n n ev e lk e d ett és szám on ta r tja b ará tn ő it, v a jjo n azok lá to g atják -e p ontosan a h a jn a li m isét. M ár a neve is v arázslato san h an g zo tt: C ecíliának h ívták. Mily kön n y ű szerrel le h et e név elé a szen t szót a lk a lm a z n i! — Cecília, m o n d tam m ag am b an , am ik o r lá th a ta tla n hóesésben k eresztü lv ág tam a piacon, egyenesen ab b a az irán y b a, ahol a tem plom a jta ja v ilág íto tt. M ár reggeli szaga v o lt id e k in t a levegőnek, de o d a­ b en t a tem plom h a jó já b a n m ég fülledt, álm os, szinte zá rt levegő volt, m in th a ágyaikból a láto g ató k m ag u k k al hoztak volna az im ént elm ú lt á lm a ik a t is. Az o ltá r g y erty ái ugyan küszködtek a hideggel és az álm okkal, k ig y ú ltak néha, am ik o r új láto g ató jött. De a m ásvilágiasságon ez m it sem v álto ztato tt. A fek ete pad o k b an o ly an ­ fo rm án üldögéltek a nagykendős, bundás, ru h a -b a ty u fo rm á jú nők és férfiak, m in th a m áris o d aá t v o ln án ak a m ásik életben, ahol m indig csak ily en fo rm án fognak üldögélni, hogy életü k könnyelm ű álm aiért vezekeljenek. N em néztem azokra, a k ik a fa la k m e lle tt áld o g áltak , hogy gy a­ k o ro lják m a g u k at az álld ogálásban, am ely et m ajd a L uca-széken fejeznek be a karácsonyi éjféli m isén. Előre m entem lá b u jjh eg y en a padok között, hogy ájtato sság o m m al is jó p éld áv al já rja k elő. E lh a­ la d tam az első sor m entén egy v áro sib u n d ás és kalapos nő m ellett, aki o tt té rd e p elt és a szívem m egérezte, hogy ez lesz a k ere sett patik áro sn é. A m in t k iv eh ettem : szőke asszony volt, m égpedig ham vasszőke, am ely h a jz a t későbben és rejtelm eseb b en szokott őszülni, ha re n d ­ ben ta rtjá k . Jó, egészséges, elég nagy szája volt C ecíliának. — am ely száj elég alk alm as a hagym ás h erin g ek fogyasztásához is, am ely ek et egészséges, de nem kihívó fogaival m egropogtat. És esetileg sörös­ p o h a ra t ü rít u tán a. — Az o rra is húsos v o lt és elég nagy, hogy m in d en féle szagokat m egérezzen az életben. A szeme, az szü rk eféle volt, de volt valam ely csillogása, m in th a v alam i gondolat m in d ig fényesítené. Jó szem vo lt; nem igen szokott h arag u d n i, a m in t hogy az ilyen k em ényhúsú, ro ­ pogós, n yugodt nők nem egykönnyen jö n n ek ki a sodrukból.. Igazi, h ázik en y ér és befőtt-ízű p o lgárasszonynak lá tsz o tt Cecília, aki bizo­ n y á ra m á r k o ra fiatalság átó l h áló sap k áb an alszik és nem ijed meg a k en y érd ag asztástó l sem. S zinte h a llo tta m lé p teit pap u csb an is, am in t re á tek in tettem . Ö röm ös é lettárs le h et egy ilyen asszony, aki a leg­ kisebb ízeket is észreveszi az életb en , d e étv ág y a is olyan, hogy m in ­ d en t szeret és a tá n y é rjá t k itö rli az ételek után. F elte tte m róla, hogy szereti a p ac alt is, am ely et sav an y ú tü d ő n ek n eveznek a pesti v endég­ lőkben. Á jtatosságom alatt, am ely et a p atik áro sn é elő tt té rd e p elv e a tan u ló k helyén végeztem , egyszerre csak v alam ely kis neszt h allo tta m m ag am körül. Egy gom b k a rik á z o tt k ö rü lö ttem , m égpedig egy b u n d a ­ gomb, am ely v alam ik ép p en e ljö tt hozzám látogatóba. N em v o lt n ehéz m e g állap ítan i, hogy kié a bundagom b, a m in t m ise végeztével a p a tik á ro sn é t a padon feküdni lá tta m felsőtestével, — a kellő d o m b o ru lato k at, még a bő b u n d án á t is észre le h ete tt venni, — a m in t a tem plom kockakövén keresgél v alam i u tán . T iszte­ letteljesen közeledtem hozzá és a ta lá lt bund ag o m b o t á tn y ú jto tta m neki. És egyben b em u tatk o ztam . — K öszönöm — m o n d ta ő azon a hangon, am ely ak k o rib an , csa­ lódások és csalások u tá n leg in k áb b m eg k ö zelítette, szívem et. — A gom b valóban az enyém . Í rni k ellett v o ln a m ia tta Lőcsére, m ert ebben a v áro sb an hasonló gom b nem kap h ató . Az u ram egyébként m á r sokszor beszélt m agáról, m ió ta v áro su n k b a n tartózkodik. V aló­ b an olyan ro m an tik u s okból utazik , m in t az u ra m n a k m ondta? Ebben a percb en nem em lékeztem , hogy m it m o n d tam a p a ti­ k á rosn ak utazásom ról, ezért jo b b n a k véltem elv áln i a világosodásban a m eg ism ert hölgytől. — F u tá rt v áro k Pestről, — m o n d tam egyszerűen, am in t a fogadó felé b allag tam a frissen esett hóban. C ecília a té r m ásik o ld alán ak m en t és titk o n u tá n a nézegettem középm agas alak já n ak , am ely ebb en az a rá n y b a n is a szolid, polgári ren d e t példázta. N em k ellett neki ex tra á g y a t csin áltatn i, m in t a n ag v ra n ő tt nőknek. D élben, a sörnél m osolygósa n, p iro sa n, szinte h ev ü lten m egérkezett p atik áro s b aráto m . K ét k a rjá v a l ölelt m eg vidéki szokás sz erin t és hangos, cuppanós csókot m é rt az arc o m ra : — P a jtá sk á m , b aráto csk ám . lelkem , gyöngyöm , — nem is m on d tad eddig, hogy m ilyen derék, vallásos, á jta to s em b er vagy! P ersze m in ­ d en n ek ez a kocsm ai levegő az oka, m e rt az em b er szeret m eg­ feledkezni a szívbeli dolgairól. De h á t hogyan is leh etn e itt v a llá s­ ról b eszélni? — A feleségem m ondta, hogy te v o ltál a legbuzgóbb az im ádkozásban. N em kell a v a llá st szégyenleni, kedves b aráto m . A m íg így ö m len g ett k itűnő b aráto m , a m egyebeli p atik á riu s: G eorgina, ak i a k o n y h át vezette, h irte len k ilé p ett a k o n y h ájáb ó l és szilaj, kígyóbűvölő, nem sok jó t ígérő te k in te tte l h a la d t el asztalu n k m ellett. K ülönösen én n em é rth e tte m félre p illan tá sát, m e rt ism erős voltam a női ügyekben. E ls z ó tla n d ta m , h a b á r sok m in d e n t szerettem volna C ecíliáról beszélni. De bizonyos voltam benne, ha m ég sokáig m arad o k a fogadóban: elő b b -u tó b b m egm érgeznek itt. E lu taztam tehát. A női viszály elől. (Pesti N apló, 1928, fe b ru á r 19.) �A Krúdyak Nógrádban Jelentős-e a szülőföld szerepe egy művész életművének ala­ kulásában? Régi kérdés ez, amelyre mindig igennel szoktak fe­ lelni, hozzátéve: a szűkebb pátria szerepe azonban nem elsődle­ ges, de nem is hanyagolható el. Nos, ha Krúdy Gyulával kap­ csolatban tesszük fel a kérdést, a szülőföld szót tegyük idéző­ jelbe, ezzel is jelezve, hogy Nógrádot az író második szülőföld­ jének tekintjük, amelyről ő maga több művében szeretettel em­ lékezik meg. (Csak néhányat említve meg közülük: Az álmok hőse, A vadkerti hősnő, a Krúdy Kálmán bácsi viselt dolgai. Urak, betyárok, cigányok.) Az író alkotásait, pályáját elemző tanulmányok általában érintik a Krúdyak nógrádi vonatkozásait; tudják, hogy a csa­ lád Szécsénykovácsiban élt, hogy az író nagyapja 1843-as sza­ badsághős volt, s hogy testvére, Krúdy Kálmán legendás hírű gerillavezér, aki csapatával a szabadságharc bukása után vé­ gigsarcolta az i poly-völgyi hazaáruló „pecsovics” urakat. Az is kiderül, hogy a serdülő kamasz diák fantáziájára milyen nagy hatással voltak a „komáromi vitéz” 48-as történetei. Csakhogy ezekben sok minden valótlan, nagy részük a családi legenda­ kor szülötte, a fantázia terméke. Fontos azonban a valóság tisztázása, hiszen mint az évfordulóra írott egyik cikkben ol­ vashattuk: „. . .Krúdy-filológia egyszerűen nincs”. Márpedig ezeknek a nógrádi vonatkozásoknak a felderítése az életmű egé­ szének teljesebb m egértetéséért mindenképpen szükséges. Még akkor is — miként azt látni fogjuk —, ha a valóság sok esetben sivárabb, kegyetlenebb, mint az az egyes művekben jelentkezik. (A kérdéssel részletesen is foglalkoztam abban a tanulm ány­ ban, amely a Nógrád megyei múzeumi évkönyv 1978. évi köteté­ ben jelent meg.) Milyen motívumok öröklődhettek át Krúdy Gyulában a nóg­ rádi múltról? Először is a vidék, a táj, az ősök szülőföldjének szeretete. A család lakhelye Szécsénykovácsi volt (ma Kovacov­ ce, Csehszlovákia). Ez a Szécsénytől nem messze levő kis fa­ lucska az Ipoly partján fekszik. A nógrádi dombok itt körbe fogják a szécsényi réteket, az Ipoly ezüstösen kanyarog szűk medrében, ki-kiöntve. jókora darabokat kanyarít le a jó minősé­ gű szántóföldekből. A falu egyike a környék jelentéktelen tele­ püléseinek. Még temploma sem volt, így Varbóra jártak át a hívek a m atrikulákba bejegyeztetni életük jelentős eseményeit. Itt olvashatjuk azt is, hogy az író nagyapja 1823. december 28án született, Kálmán pedig 1826. február 26-án. (Az anyaköny­ veket ma a Besztercebányai Kerületi Levéltárban őrzik). A Krúdyak eredetileg Zólyomból kerültek ide, s a megye szegényebb sorsú kisnemesei közé tartoztak. Életmódjuk, tevé­ kenységük nem egyedi, rétegük általános képét tükrözi. A csa­ lád igazi „fénykora” a 1832—1848 közötti időszak. 1832-ben választják meg az író dédapját, Krúdy Jánost a megye várna­ gyává. A romantikus hangzás ellenére a cim igen hétköznapi foglalkozást takart, ma afféle gondnoknak, ügyintézőnek nevez­ hetnénk. (Így pl. feladatai közé tartozott a megyeháza rend­ bentartása, tűzifa beszerzése a hivatalok számára, a hajdúk fel­ szerelésének beszerzése, a rabdolgoztató intézet gazdasági ügyei­ nek intézése stb.) De bármi is legyen a feladat, mégiscsak vármegyei hivatal volt ez, ami csekélyke fizetéssel és némi „befolyással” is járt. A családnak m indkettőre szüksége volt. Az iratokból egy labi­ lis, kölcsönökre alapozott kisnemesi gazdaság képe bontako­ zik ki, amelyben a főszerepet a máról holnapra való megél­ hetés örök gondja játszotta. Krúdy János és testvérei (Mária, Pál, Apollónia) állandó pereskedésben álltak. Perbe szálltak idegenekkel éppúgy, m int egymással, vagy éppen anyjukkal. Ezek az ügyek minden esetben anyagi vonatkozásúak. Birtok­ háborítások, vissza nem fizetett kölcsönök, örökösödési viták, stb. aktáival jártak-keltek a fiskálisok a kovácsi kúria szo­ báiban. A családtagok életkörülményei szülték ezeket a pere­ ket. A birtok kicsi, a gazdálkodás korszerűtlen, elavult, a meg­ élhetés egyre drágább — meg kellett hát ragadni mindent, ami a felszínen maradáshoz szükségesnek látszott. S a bajokat újak is tetézték. Krúdy János ellen egyre gyűltek a panaszok. Feladatát hanyagul, pontatlanul látta el, elszámolásaiban rend­ re hibák sorakoztak. Odáig ju tott a dolog, hogy különbizott­ ságot hívtak össze a várnagy ellen emelt panaszok kivizsgá­ lására. 1846-ban távoznia is kellett hivatalából. S noha a vizs­ gálat hosszú ideig tarto tt — illusztrálva a vármegyei ügyin­ tézés tehetetlenségét —, ítélet mégsem született, m ert a m ár­ ciusi forgószél ezeket az iratokat is a történelmi szemétládába sodorta. Ebben a környezetben élt és nevelkedett Krúdy János hat gyermeke. A négy lány: Mária, Ilona, Izabella, Amália, és a két fiú: Gyula és Kálmán. Két ellentétes jellem. Gyula a „jó fiú”. A család szemefénye, iskoláztatása állandó gond. A megyétől kért segítség útján juttatják el Nagyváradra, ahol jogi tanul­ m ányait végezte. Azok befejezése után elindult ő is a szoká­ sos hivatali pályán: 1846-ban tiszteletbeli aljegyzővé választot­ ták. Ő lett volna hivatott újra magasra emelni a Krúdyak csa­ ládi címerét. 1848-ban önként jelentkezett a 7. honvédzászló­ aljba, hamarosan őrmester lett, 1848. december 29-én lépett elő hadnaggyá, majd a 18. zászlóaljban lett főhadnagy. Nincs tudomásunk arról, hogy ő lett volna Klapka hadsegédje, de hogy vitézül harcolt, az kétségtelen, hiszen az ostromlott ko­ máromi várban nevezték ki századossá 1849. augusztus 29-én. Innen távozott ő is menlevéllel, előbb haza, majd később Deb­ recenbe, ahol ügyvédi gyakorlatot folytatott. Kálmán a másik véglet. Az ő taníttatására, képzésére már nem futja a család anyagi helyzetéből. Neki otthon kellett m a­ radni, s folytatni a hagyományos kisnemesi életet: gazdálko­ dás a parányi birtokon, örökös gazdasági zavarok, pereskedé­ sek, kiúttalanság minden területen. Élete azonban — talán épp a fenti körülmények m iatt — más fordulatot vett. Nevével 1841-től legtöbbször a megye fenyítőtörvényszéki jegyzőkönyvei­ ben találkozunk. A vádak ellene: egy juhászbojtárt félig agyonvert, betört a megyeházbeli lakásokba, s a legsúlyosabb: lányokkal erőszakoskodott. Egyik-másik vádban sikerült felmen­ teni őt, de a ,,lányfertőzések”-ben a vádak igaznak bizonyultak. A család egyetlen kiutat látott: katonának adni a bajt bajra halmozó, a családra szégyent hozó fiút. Így a forradalm at Kál­ mán m ár egyenruhában érte meg. Katonai pályafutásáról egye­ lőre nem sokat tudunk, de az kétségtelen, hogy a történelmi források gllentmondanak az írói fantázia alkotta kalandoknak. Nem volt Görgey futárja, sem a vörössipkás halálzászlóalj pa­ rancsnoka, sem 200 fős népfölkelő csapat vezére. Egyszerű ka­ tonaként (1848. december 22-én nevezték ki alhadnaggyá) be­ csülettel végigküzdötte a drám ai másfél esztendő harcait. Világos u tán azonban nem tette le a fegyvert. Kilátásta­ lannak ítélte meg a helyzetét: börtön, vagy nyolcévi katonás­ kodás vár rá, otthon esetleg a reménytelen, sivár élet. Válasz­ totta hát inkább a szabadabb világot, életet. De valóban ge­ rilla lett volna, az árulók réme? Sajnos, a források ennek is ellentmondanak. A fennm aradt iratokból, körözvényekből, saj­ tótermékekből, sajnos nem a szabadságért küzdő hős, nem egy legendás betyár képe rajzolódik ki, hanem egy közönséges úton­ állóé. Ez még akkor is így van, ha ismerjük a hivatalos állás­ pontot, amely igyekezett a közvéleméhy szemében a bújdosókat, a betyárokat bűnözőként feltüntetni, elrettentve tőlük a szim­ patizánsokat. S egy másik apró adalék: a megye néprajzi ha­ gyományaiban sem szerepel alakja. Vidróczki vagy Sisa Pista kalandjairól mondák, dalok szólnak, de Krúdy Kálmánról se­ hol egyetlen szó sincs. De hát m iért is üldözték őt? Utasok fosztogatásáért, rab­ lásért, állatok elhajtásáért és a legtöbb esetben nőkkel való erőszakoskodásért. A megyei sajtó még harm inc év múlva is ezt írta ró la : „ . . . Krúdyról az a való, hogy ő rabolt és fosz­ togatott mindenütt, ahol lehetett. Félelmetes volt, m int kapcza­ betyár, aki védtelen nőket is megtámadott úton-útfélen”. Több­ ször is elfogták, de mindig megszökött. Halála is egy szökési kísérlet közben esett. Elfogása után a gyarm ati börtönből Vác­ ra kísérték egy másik asszonyhistória kivizsgálására, s haza­ felé jövet Rétság és Vadkert között szökni próbált. Ekkor ér­ te őt a halált hozó csendőrgolyó. 1861. november 28-án Orma t A ntal rétsági plébános megkönnyebbült szívvel jegyezte be a halotti anyakönyvbe: „A vad, veszélyes, közismert rabló méltó büntetését elnyerve, így veszett el szánalmas m ódon.” 19 �A K rú d y család n ó g rá d i ág a tö rté n e té n e k legizgalm asabb eszten d ei 1861-ben te h á t le z á ru lta k . A z író n a g y a p ja m agával v itte S zabolcsba a n ó g rá d i tá j em lékét, a kisn em esi é letfo rm a m egő rzésre sem m éltó h ag y o m án y ait, a szeren csétlen so rsú te s t­ v é r m egrázó tö rté n e té t, hogy a z tá n m in d ezek a családi elb e­ szélések tisz tító h a tá s á n á t K rú d y G y u la m ű v eib en m e g ú ju lt é le tre k eljen ek . (Praznovszky) I l u h Is tv á n Leltár a tanyán M ár csak egy vad g alam b D énes Géza M arad t velü k A híd S eg y n éh án y v eréb k e E gy ló egy teh én k e A falu b ó l kis ösvény v ezet a n a g y h á ti h a tá rb a . H osszan kígyóz­ va, m eghú zó d v a k a n y a ro g az erd ő m ellett. Az ösvény betap o só ­ d o tt, m e rt év tized ek ó ta azon k ö zlek ed n ek a gyalogosok, átv á g v a egy dűlőközt. Az e rd ő m e n té n v a la m e ly e st szélesebb. S o k an k e ­ re sn ek itt a n y á ri n a p tü ze elől h ű v ö s m en ed ék et, leh ev ered v e az ösvény szélén, az á rn y a s fá k tö v éb en . T ú l az erd ő n lapos te rü le t gy úlik le egészen a lá tó h a tá rig , lu stá n , szin te n y o m asztó csönde­ sen sz é tte rp e sz k e d v e : a Tólapos. N ev ét o n n a n k a p ta , hogy v a la ­ m ik o r tó m o sta a lapos a ljá t, tele sás, n ád , k á k a és egyéb vízinö­ v én y ek k e l; in k á b b lá p v a g y m o csár v o lt az, m in t n y u g o d t, szép, tiszta tó. O tt, ahol a víz ö sszeszűkült és cserm ely t a lk o to tt, h íd áll m a is; a h a jd a n i tó egész v ilág áv al e g y ü tt n y o m ta la n u l e ltű n t, csak ez a kis h íd e m lé k e z tet a rég le tű n t időkre. A h íd n a k csak eg y ik k o rlá tja v a n m eg, az is szép, k ö v é r g a z d á t s e g íte tt az m á r á t az alv ég rő l végre. H á n y p e rp a tv a rn a k , h á n y ádáz á ta v itá n a k ja ez a híd. T á n a z é rt föld a föld, h o g y leg y en m a rn ia te s tv é rt a te stv é rn e k ? k o rh a d t. D e sok a m ódosabb fel­ v o lt m á r a ta n ú ­ m ié rt gyűlölnie, O k tó b e r v ég én ek egyik esős d é lu tá n já n ép p en efelé a kis híd felé n y ú lá n k fia ta le m b e r igyekszik az ösvényen. K eze ökölben, a rc á t e lto rz ítja a düh. N éha csak n em szalad, m á sk o r le lassítja lép te it. Liheg. H an g o san beszél m a g á b a n : — M ajd ad o k én n e­ ked, vén piszok! — Ig y é ri el az erd ő t, a h id a t. Á tlódul a k o rlá t­ já n és az idős p a ra s z te m b e r fe lé siet, a k i egy üszővel és egy ösz­ v é rre l szá n to g a t a T ólaposon. M ik o r az észreveszi a csapzott h a jú fia ta le m b e rt, m e g á llítja az á lla to k a t és egy v a s ru d a t készít a k e ­ zeügyébe. A fia ta la b b ik p a ra sz te m b e r m in te g y húsz m é te rre m eg­ áll előtte, sz é tte rp e sz ti a láb át. Egy k a m ra S n é h á n y egérke Egy p á rn a Egy to rn y o s ágy Egy asztal egy lábas Egy m acska egy k u ty a S egy v illá m v e rt akác E g y n éh án y ty ú k Egy p á r jé rc e E gy su b ló t s k é t tá n y é r K ét p o h ár K ét k anál K ét tám lás-szék egy csésze S egy ó n -szü rk e ég Egy p á r vén cseléd S.O .S.-t jelez A lecsa v a rt lám p a fénye Hová tartozom — M ostm án nem tá r g y a lu n k ! K ia d ja a n ég y h ó d at, v a g y . . . Az öreg em b er szólni n em bír, csak néz m ag a elé n ém án , fu lla ­ dozó d ö b b en ettel. É des fia á ll e lő tte ölni készen . . . — Szóljon h á t! — sü rg e ti am az. — E leg et h azu d o zo tt, az isten t m agába. S z é tm a rtá k a közöst, am i az enyém , az az enyém . K iad ­ ja h á t a négy h ó d a t, v a g y . . . — A zzal lassan , e lsz á n tan m eg in d u l az ö reg em b er felé. Az csak áll, h a n g ta la n , m e g b é n u lt to ro k k al. V alam i tom pa, h a sító fájd a lo m , v a la m i sötét, n eh éz em lék s ú jtja fejbe. M in th a m in d ez v a la m ik o r u g y an íg y , u g y an ezen a helyen m á r m e g tö rté n t v o ln a. . . S h irte le n , m in th a e lh ű ln e a világ k ö rü ­ lö tte, m á r n em is tu d ja h o l van , m i tö rté n ik vele. A fiú t m e g v a d ítja a p ja szótlansága. T en y ere ökölbe szorul, s az ökle m á r ü t is. E gyet, k e ttő t, ötöt. T ö b b et csak az ért nem , m e rt az ap ja, az éd e sa p ja összerogyik. U ra m iste n , vége! — fu t á t a fiú gerin cén a hideg. M e g ra g a d ja az a p já t g rim a n c á n á l fogva, s h ú z ­ za-v o n ja a h íd felé. O tt a h íd a la tt m a jd jó h e ly e n lesz. N em lá tja senki. H a jtja a bosszú, m ég in k á b b az ijedelem . F u tá sn a k ered, bu k d ácso lv a igyek szik te rh é v e l a h íd felé. J a j, csak m ost ne jö jjö n valaki. A hídhoz é rv e csak n em összerogyik ijed téb en . A p ja h a n g já t h a llja h á ta m ögül. F ellélegzik, re m én y k ed v e, lih egve hajo l az öreg fölé, aki v é rb e h ű lt fővel, le h u n y t szem m el fekszik a fia k a r ­ já b a n és h a lk a n , szabad k o zv a n y ö g i: — M ost m án elég, fiam ! H agyj itt, fek tess le! É n is csak eddig cipeltem az ap ám . . . C sak idáig, a hídig. 20 H ova tarto zo m kihez Tél van S ü v ölt az ord as H alál-záporos alkonyom S napom F élelem -borzas Félek Z u h an o k fá j Az em b er egyedül féreg K ita g a d ja a tá j K i fogad be S ki fogja fel jelem A m indenség H űvös oldalán K i jön végig velem �HAGYOMÁNY Tallózás bányászatunk élő örökségei között H a v isszatek in tü n k ip a rtö rté n e tü n k m ú ltjá b a , la th a tju k , hogy a 19. század utolsó h arm a d áb a n , m a jd a századfordulón n ag y ip ari üzem m é vált, országos jelentőségű ip a ri üzem ek tele­ pítésében a szén felh aszn álása fontos ip a ri-te le p ítési tényező­ k é n t szerepelt. A sz én b án y ászat m ú ltja, a n n a k ellenére, hogy a szén m á r több m in t k é t évszázada ism ert és felh a szn á lt e n e r­ giahordozó, m égis kevésbé ism ert, m in t az ércbányászat. A rá n y ­ lag rövid id eje em elk ed ett olyan jelentőségre, hogy h azán k b an is tú lszá rn y a lja az ércbányászatot. A szénbányász — nevezzük ezu tán csak bán y ászn ak — lényegében az ércbán y ásztó l ta n u lta a m esterségét, haszn o síto tta fogásait, v e tte á t h ag y o m án y ait és szokásait. (Talán nem véletlen, hogy a bányász k ö zism ert je lv é ­ nye is az ék és k alap á cs volt: az ércbányász szerszám a.) A m ikor a szakszerű k u ta táso k u tán ism e rtté v ált a szénvagyon, a vállalkozók u tán m e g in d u lt a bányászok v án d o rlása a megyébe. Így a századfordulóig k ia la k u lt b án y atelep ek en (ko­ lóniákon) a tö rzsg á rd át az idegen ajk ú , b etele p íte tt sz ak m u n ­ kások képezték. Ezek nagy része a felv id ék rő l érk e zett (liptákok, krekácsok, cipszerek, polyákok), de nagy szám ban k eres­ ték fel a környező telep ek et au sztriai, stá je r, k a rin th ia i (szlo­ vén gráner), cseh, sziléziai b án y am u n k áso k is. A nag y o b b részt idegenből te le p íte tt b án y am u n k áso k rétegéhez a m ú lt század k ilencvenes éveitől kezdve egyre nagyobb szám ban kapcsolód­ ta k bán y ászn ak a helybeli lakosok közül is. Ez a bányászok m unkakörülm ényeiből, m u n k á jáb ó l következő eg y m ásrau taltsá­ gon, az összetartozáson tú l a m u n k á n k ív ü li életm ó d ju k at is m eghatározta. Így a vidék néphagyom ányaihoz, szokásainak k i­ k ialak u lásáh o z ho zzájárul, hogy a b etele p ü lt vagy csak idény­ m u n k á t vállaló külföldi m unkások h agyom ány ait á tv e tté k a hazai, a b án y á v al csak m ost ism erkedő bányászok. E záltal a b án y av id ék ek hagyom ánya gazdagabbá és régib b é v ált, m in t p éld áu l a nagyipari m unkásságé. A term ész et erőivel fo ly tato tt h arcb an , m in d en m ás m u n k á n á l m ostohább viszonyok között h elytálló bányászok ap á ró l fiú ra szálló m esterségét, foglalkozá­ sá n a k m ú ltjá t, h agyom ányait m egism erni és g y ű jte n i: ez egyik legfontosabb te rü le te n a p ja in k k u ta tásán ak . A M AG Y A R B Á N Y Á SZV ISELET B árhol is la k o tt a b ányász, a v id é k tö b b i lak ó itó l egészen el­ té rő életm ó d o t fo ly ta to tt, m u n k a b e o sz tá sá b ó l k ü lö n é le tre n d e t a lk o to tt m a g án ak , és k ü lö n á llá sá t d ísz ru h á já v a l is kifejezésre ju t­ ta tta . A b án y ász e g y e n ru h á z a ta ősi h ag y o m án y o k o n alapszik, és al­ k alm as v o lt a rra , h o g y jelezze sa já to s foglalkozását. A b án y ászv i­ seletn ek a h ag y o m á n y a azokon a v id é k e k e n a legjellegzetesebb, ah o l a b á n y á sz a t (ércb án y ászat) m ú ltja is jelen tő s. H azán k b an m á r a 14. századtól is m e rjü k a b á n y ászv iseletet, sőt színeit is a 16. századtól. A selm ecvidéki (alsó -m ag y aro rszág i b á n y a vidéki) bány ászo k ru h á z a ta fe h é r k a b á t, p iro s n a d rá g , fe k e te csizm a, zöld k a lp a g volt. A m ik o r a 17. századtól a bécsi u d v a ri k a m a ra kezé­ b e k e rü lt a b á n y a v id é k irá n y ítá sa , a b án y ászv iseletb en is v á l­ tozás k ö v e tk e z e tt be. A színes ru h á z a to t az országosan e lte rje d t „ fre ib e rg i” fe k e te b á n y á sz ru h a s z o ríto tta ki. Ez a ru h a le tt k é­ sőbb a szénbán y ászo k e lism e rt d ís z ru h á ja is, k isebb m ó d o sítá­ sokkal. (A ru h a őse a n ém eto rszág i H a rz h eg y ség ben fekvő F re i­ b erg b án y á sz a in a k viselete volt.) A jelleg zetes k é k vag y fek e te bányászinges, galléros, a ra n y ro jto s, leb er n yeges, fe k ete v ag y b a r­ n a k a b áto s, fe k e te n ad rág o s, b á n y ászjelv én y es ara n y g o m b b al d í­ szíte tt, csatos fa rb ő rö s r u h a m eg ő rizte az évszázados h ag y o m á­ ny o k at. S zínei csak a k o h ászo k n ál és k o v ácso k n ál té rte k el a b á ­ nyászok viseletétől. A salg ó b án y ai és a s a lg ó ta rjá n i b á n y a m u n k á so k n á l ren d szere­ síte tt e g y e n ru h a a csehországi p rib ra m i cég r u h á já n a k m in tá já ra készült. A v iselet kiegészítője, az ü n n e p e k re felv ett ru h a ta rto z é k a v o lt a k a rd és a fokos is m in t eg y etlen em léke a b án y ászo k feg y v er­ viselési k iv á ltsá g á n a k . A feg y v erek viselésétől 1822-ben tilto ttá k el a b án y ászo k at, s íg y a fokos (m in t jelk ép es feg yver) le tt a dísz­ ru h á z a t ta rto z é k a , a b án y ász fo g lalkozásának, h o v a ta rto z á sá n a k szim bólum a. Ily en szim bólum az ered etileg v é d ő ru h a -fu n k c ió t b etö ltő „ fa rb ő r” is, am i szin tén b árso n y b ó l kiszabva, fe lk e rü lt d ís z ru h á já ra is. (De csak azok v iselh ették , a k ik a föld a la tti, nehéz, veszélyes m u n k á t végezték.) A felszab ad u lás u tá n , 1949-ben a b án y ászo k n ak sö té tk é k színű e g y e n ru h á t írta k elő, a ran g fo k o zato k fe ltü n tetésév el, de ez n em v á lt igazi b án y ászv iseletté. N a p ja in k b a n fo lyik az ú j, az ősi h a ­ g y o m án y o k at fig y elem b e vevő b án y ász d íszeg y en ru h a tervezése, m ely m éltó lesz a h ag y o m án y o k to v áb b v itelére. A BÁ N Y Á SZ Ü N N E PE I K arácsonyi, h ú sv é ti ü n n ep ek en , Szt. Istv á n k o r, a b á n y a véd ő ­ szen tjén ek n a p já n m u n k a sz ü n e t v o lt a b á n y á k b a n , és ily e n k o r d ísz ru h á b a n , zászlósa n v o n u lta k fel a bányászok ü n n ep eln i. D e ezeknek az ü n n e p e k n e k a m ag y aro rszág i elte rje d é séb e n is az id e ­ g enből jö tt b á n y a m u n k á so k já tsz o ttá k a fő szerepet. A z ü n n e p so rá b a n is ig en érd ek es és izgalm as a védő szen tek k u ltu sz á n a k a kérdése. A v allásosság a bány ászo k életéb en részben k én yszer, részben m eggyőződés volt. (E nnek tá rsa d a lm i h á tte ré rő l m ost n em e jtü n k szót.) A különböző tá rs u la to k eg y ö n te tű e n b ev ezették és kötelezővé te tté k a b á n y á b a való leszállás e lő tt az im ádkozást. A felolvasó­ b a n gyülekező b á n y á sz o k n a k a b á n y a v éd ő szen tjén ek k ép e e lő tt k e lle tt im á ju k a t elm o n d an iu k . E n n e k fo rm á i k ü lönbözők v o ltak , az öreg b án y ászo k visszaem lékezései sze rin t egyes b á n y á k n á l a teljes im át, m á s u tt csak egy rö v id fohászt k e lle tt e lm o n d an iu k — h o g y tö b b idő ju sso n a m u n k á ra . (B ag ly asalján oly szig o rú an v e tté k az im ád k o zást, h o g y m u n k á b a állás e lő tt igazolni k e lle tt az iste n tisz te le te n való részvételt.) A b ab o n ás h it és a kü zd elm es éle tte l szorosan összefüggő vallásosság álta lá n o s e lterjed éséh ez h o z z á já ru lt a b án y ászo k é letéb en a foglalkozásból adódó n ag y ­ fo k ú b izo n y talan ság , a m it csak fokozott az alacso n y tech n ik ai színvonal, a „g rü n d o lási láz” id ején a h an y a g sá g s az en n e k ny o ­ m án fellépő g y ak o ri bányaszeren csétlen ség . A sú jtó lé g ro b b a n á s k ö v etk eztéb en a bányász, a k it a tűzeső el­ le p e tt, n e m ta lá lt m a g y a rá z ato t a jelen ség re, te rm é sz e tfe le tti erő k összefogására g o n d o lh a to tt csak. A g y ak o ri om lás, b á n y a b e li ro b ­ b an áso k ellen im ádkozással p ró b á lt védekezni. Ezzel m a g y a rá z ­ h a tó a védő szen tek m eghonosodása a b á n y á sz a tb a n is, k ü lö n ö ­ sen a 17— 18. század b an e lte rje d t Szt. B o rb ála -tisz te le ttel. (A vé­ d ő szen tek á lta lá b a n k ap cso lato sak v o lta k a foglalkozással, azon­ b a n B o rb ála élete sem m ilyen k ap cso lato t n em tu d fe lm u ta tn i a b á n y a m u n k á v a l. É rd ek esség az is, hogy tö b b m ás foglalkozási ág is tisz te lte ; így p éld áu l v á ra k , to rn y o k , tü z é re k v éd ő szen tje is volt, de im ád k o ztak hozzá ziv ataro k , tű z ellen is.) A v é rta n ú h a ­ lá lt h a lt n ik o d ém iai k irá ly lá n y tisz telete a 14. század b an a la k u lt ki E u ró p á b a n , k ö zelebbről H o llan d iáb an . A 15. század b an m á r m in d en b án y ász véd ő szen tje lett. (A 14. védőszent so rá b a ta r to ­ zott.) A z örökös veszedelem ben élő b án y ász elő sz e re tette l tisz­ te lte és fo rd u lt feléje, h ív ta segítségül végszükség esetén. A védő­ szen t tisz te le te C sehországon k e re sz tü l e lju to tt S elm ecb án y ára is; u g y a n is itt ta lá lk o z u n k vele először, az ércb án y ászo k k özött. A 15. század b an a B o rb á la -k u ltu sz b eh á ló z ta a fe lv id ék et (ü n n ep e d ecem b er 4-én volt), a k u ltu sz e re je azo n b an csö k k en t a tech n ik a, az e m b e ri gondolkodás, m egism erés fejlődésével. A m ú lt század végén állam ilag ism ét fele le v e n ítetté k a v éd ő szen tek k u ltu sz á t, de m o st m á r Szt. Is tv á n t a k a rtá k „ m e g h o n o sítan i” a m a g y a r b á ­ nyászok között. (1893-ban tű n ik fel először S zászváron.) A m a g y a r 21 �Borbála-kultusz utolsó nyomát a salgótarjáni szénmedencében, pontosabban az etesi Gusztáv-aknán találták meg 1928-ban. Érdekes jelenség, hogy Nógrádban egy új szenttel találkozunk, akinek eredetét még nem tudjuk teljes mértékben tisztázni. Ez a védőszent is külföldi eredetű: Szt. Borbála mellett vidékünkön Szt. Prokop vagy Prokopius napját is megünnepelték (a július 4-ét követő vasárnapon); amely napot egyes források a bányászok szentjének ünnepeként jelölik meg. Talán megyénkben helyen­ ként népszerűbb is volt, mint Borbála. Ünnepnapján az öregek visszaemlékezése szerint ingyen kapott minden bányász húst, kenyeret és bort, s a többi ünnephez hasonlóan egyenruháját fel­ öltve, tisztikarral az élen vonultak a bányászok istentiszteletre, m ajd délutáni mulatságra, élükön a katonazenekarok m intájára megszervezett zenekarral. Prokop tiszteletét azonban a bányá­ szok nagy része nem vallási eredetűnek tekintette, hanem bányatulajdonosként, az első szénkutatóként emlegették, aki a szenet felfedezte Salgótarján környékén. (Kazár) Egyes bányavidéken szintén úgy vélekedtek, hogy Prokop volt a legelső bányász, aki leért a szénhez. (Forgách-bányatelep, Nagybátony.) Volt aztán olyan telep is, ahol nemcsak a szén felfedezőjének, hanem egye­ nesen Borbála férjének tartották. (Somlyó-bányatelep.) Sőt, van olyan változat is, hogy Prokopot Borbála beszélte rá az éjszakai m unkára — m ert igencsak kikapós asszony volt — s azóta van éjszakai munka a bányában (így tartották Nemtiben az öreg bá­ nyászok). Prokop napjából napjainkban m ár csak az akkor osz­ tott cipó m aradt fenn, összeolvadva a Borbála-napi emlékekkel, amikor is egyes helyeken pénzt is kaptak a bányászok (Kazár). Szt. István napját a bányavidékeken 1950-ig tartották meg (Nagybátony), a János-napot viszont a visszaemlékezés szerint csak a szlovák eredetű bányamunkások ülték meg (Kazár, Nagy­ bátony). BABONÁS HIEDELMEK Az éjszakai kísértetektől való félelem szoros okozata volt a val­ lásos és babonás képzeteknek, a bányarém alakja (mint más hie­ delmek is) a bányaművelés meghonosodásával, az azt elterjesztő bányászokkal jelent meg vidékünkön. Közelebbről Németorszá­ gon, Cseh- és Morvaországon keresztül érkezett el hozzánk, és csak ott honosodott meg jobban, ahol a fennm aradását elősegí­ tő hagyományok, életkörülmények lehetővé tették. Csak ott tud­ tak fennmaradni azok a kifejezések (mint pl.: Bergmann, Berg­ männlein és elszlávosodott alakjai: Bergmanyik, Pergmanik, Bergmandli és ennek magyar változatai, mint Törpe, Vizesem­ ber, Tüzesember, Bányarém alakja), ahol gyakori érintkezésben voltak a bányamunkások bevándorlása révén azon területek né­ pével és hagyományával, ahonnan a bányarémre vonatkozó hie­ delmek származtak. Így nem véletlen, hogy a bányászok folklór­ jának prózai része a bányaszellemekkel, a bányában élő rémekkel kapcsolatos. A rém alakban különbözik a magyar hiedelemvilág szellemeitől: hol apró emberke, hosszú szakállal, vörös csúcsos sapkával, hol bányászruhában, vörös ruhában, zöld kal­ pagban csákánnyal, méccsel, bottal jelenik meg a bányászok előtt (Nagybátony, Somlyótelep). Néha nem látják, csak hallják létét, vagy látják lám páját felvillanni. A bányász szerencséjére vagy balszerencséjére nagy befolyást gyakorolt a bányarém, de Nógrád megyében jóságos szellem volt, m ert a balesetek előtt je­ lent meg, figyelmeztetve a bányászokat. Majd minden öreg bá­ nyász tud életéből valamilyen csodás jeladást, ami után valami­ lyen bajtól megmenekült. A bányarém állat alakjában is megje­ lent (patkányként), és különösen omlás előtt figyelmeztette a bá­ nyászokat (Baglyasalja). Salgótarján környékén, Inászón Per­ mondli alakban ismerték, és a krekácsok, polyákok meséiben sze­ repelt. (A krekácsok a Körmöcbánya környéki ércbányászok vol­ tak.) Amália- és Albert-aknán a gránerek és cipszerek között szintén élt a Permondli alakja (a karinthiai szlovén és Szepességi német bányamunkások körében). Salgótarjánban az öregek sze­ rint ünnepeken jelent meg és többnyire jutalmazott. A bánya­ törpe alakja fellelhető Salgóbányán is, ahol hirtelen szokott fel­ tűnni és eltűnni. Nem szerette a fütyülést, a káromkodást a bá­ nyában. Ilyenkor szokott a baj történni. Még az újabban keletke­ zett bányavidékeken is emlékeznek az öregebbek a bányaszellem­ re, aki veszély esetén figyelmeztette a bányászokat (Nagybátony). Szvircsek Ferenc 22 Egy választás Nógrád megyében A cím természetesen nem véletlen. A dualizmuskori Magyar­ ország választási csalásairól, rafinációiról Mikszáth írásai ismere­ rete nélkül írni lehetetlen. Kiváltképpen az az író szülőföldjén Nógrádban. Katánghy M enyhért hihetetlen kalandjai, bontói és körtvélyesi csínyjei, választási trükkjei ma m ár a klasszikus esetek közé tar­ toznak. De a kalandok ötleteiért nem kellett Mikszáthnak mesz­ szire mennie. Szűkebb pátriája szinte ontotta a megörökítésre méltó választási csalásokat, „úri huncutságokat”. Országszerte köztudott volt, hogy a megyében nincsen választás, visszaélés, a szavazók kijátszása nélkül. Néhány példával illusztráljuk állí­ tásunkat, mielőtt a tém ánkul választott, száz évvel ezelőtti válasz­ tásra térnénk. Vahot Imre 1846-ban felvidéki utazásra indult. (A kor út- és egyéb viszonyait ismerve ez sem volt sokkal kisebb vállalkozás, m int Csoma Sándor eleinket kereső útja!) Élményeiről a kor di­ vatos műfajában, útijegyzetekben számolt be a Pesti Divatlap­ ban. Útba ejtette Nógrád megyét is, és sok minden egyéb mellett észrevette, hogy Gyarmaton a vármegyeháza homlokzatára igen tetszetős feliratot vésettek a megyei urak: „Nógrád a közügyért”. Nem állta meg. hogy ne fűzze hozzá; azért a magánérdek sem szorul olykor-olykor háttérbe. Főleg tisztújítás és követválasz­ tás esetén. Majd így folytatja: „Nógrád volt a legelső megye, melly keblében a korteskedés, a lélekvásárlás csörgő kígyóját táp­ lálá, fölnevelé.” Van-e helye kételkedésnek a kortárs véleményé­ vel szemben? Még ha az utókor szégyenkezését leszámítjuk, ak­ kor is kényelmetlen ítélet ez, amelynek mindenképpen lehetett alapja és amelyet aztán a következő esztendők igazoltak is. (Nagy Iván is azt írja egyhelyütt, hogy a megye a korteskedés szülő­ földje: „Hagyomány után azt beszélik, hogy itt hajtott gyöke­ ret legdúsabban ez a gyönyörűséges és élvezetes dísznövény.”) Az 1869-es választásokról a megyetörténetben is olvashatunk. Idézik az Ipoly című lapot, amely szerint egy népszerűtlen je­ löltnek 40 000 forintra volt szüksége ahhoz, hogy esélyesebb ve­ télytársát kiütve, ő kerüljön be az országgyűlésbe. Tíz évvel ez­ előtt erre még elég volt 5—6000 forint, teszi hozzá a cikkíró. (Ehhez még csak annyit, hogy ekkoriban egy 6—8 holdas paraszt évi jövedelme 30—40 forintot tett ki.) S ez a hatalmas összeg a klasszikus eszközökre szükségeltetett: kortesek fogadása, a választók etetése, itatása, lepénzelése. A módszerekre nézve idézzük Mikszáthot, aki például ezt írta egy esetben Pulszky Ágostról: „Éppen volt egy heverő kerület Füle­ ken. Füleket képviselni Guszti kiválóan alkalmasnak látszott. Fölléptette tehát a papája s egyszerre csak azon vette észre ma­ gát, hogy meglett. Miként lett meg, arról csak a papa, meg a szé­ csényi pince tudna szólni.” Így m ár érthető ez az összeg és érthetői a rendeltetése is. Az 1869-es választást csaknem húsz esztendővel később is em­ legették még. 1887-ben a Nógrádi Lapokban ezt olvashatjuk: „. . . hetekig tarto tt a lélekvásárlás, capacitálás és a mulatság... sőt gyakran megesett egy kis utczai harc is.” Ám az 1872-es vá­ lasztások még ennél is nagyobb vihart kavartak. Valóban na­ gyobbat, m ert erről m ár országszerte is beszéltek, s nem tudták eltussolni. Mikszáth ennek a történetét is megírta 1881-ben. E szerint a megye képviselői összejöttek Pesten s úgy találták, hogy a múltkori választások túl sokba kerültek. Olcsóbban kellene a következőt megcsinálni, sőt a legjobb volna talán ingyen. Fel­ osztották hát egymás között a kerületeket: „Válasszuk meg saját magunkat. Te képviseled Füleket, én Nógrád kerületét, ő Szé­ csényt, az S zirákot. . . Két Tisza-pártit engedünk és punktum .” Egy szemernyi írói túlzás sincs ezekben a sorokban. Ismert tény, hogy ilyen megállapodás valóban született. A jobboldali pártnak 4, a baloldalinak 2 m andátum jutott az egyezség értelmé­ ben, s még biztosítékot is helyeztek le az esetleges szerződés­ szegők ellen. Hiába lett országos skandalum belőle, a végén, csak elsimult az ügy, s a nógrádi választó gondolkodhatott, ugyan most m ár melyik pártra szavazzon, melyik képviseli az ő érde­ két. Úgy véljük, elég hathatós bevezetés ez a száz év előtti válasz­ tás történetéhez. Az események főhőse a m ár említett Pulszky Ágost. Apja Pulszky Ferenc, a szécsényi uradalom birtokosa, a. �reformkor jelentős alakja, az 1848-as polgári forradalom egyik vezető politikusa, az emigráció szervezője, de minden funkció­ ban meglehetősen ellentmondásos és nem egyértelmű tevékenysé­ géről közismert. Forrásunk ebben az esetben a Nógrádi Lapok és Honti Híradó, a kormány megyei orgánuma, amely ugyan a pártatlanság lát­ szatát kívánta kelteni, de ez nem túlságosan sikerült. Az 1878-as választásokat közvetlenül megelőzően — Pulszky Ágost Szécsényben jelöltette magát — a leendő képviselő értekez­ letet hívott össze a kastélyban. Ezen a „házi konferencián” Pulsz­ ky 40—50 ember előtt kifejtette, hogy szakított a Szabadelvű P árttal s az Egyesült Ellenzékhez csatlakozik, m ert úgymond, ott „szabadabban reményli az ország érdekeit előmozdíttatni.” Be­ jelentése, hogy finoman szóljunk, egyáltalán nem aratott sikert. A jelenlevők közül Sréter Alfréd földbirtokos rögtön tiltakozott, mondván, nem óhajtják az ellenzéket szaporítani. Elégedetlen­ ségük olyan mérvű volt, hogy rögtön új képviselőjelöltet állítot­ tak Harmos Gábor ügyvéd (a megye később főjegyzője) személyé­ ben, ki korm ánypárti lett volna. A résztvevők egyúttal azt is ki­ m ondták: „ideje is, hogy Pulszky úr kétes értékű szereplése vé­ get érjen és politikai kapkodása könnyen hívőkre ne találjon.” Nem vitás, hogy ennek a kijelentésnek, a „politikai kapkodás” szóhasználatnak volt alapja. Négy év is alig telt el azóta, hogy Pulszky mint megválasztott képviselő programbeszédet tartott Szécsényben. Ebben a beszédben m ár felveti a Szabadelvű Párt megalakulásának közeli lehetőségét, és ez szerinte csak a Deákpárt talajáról indulhat ki. Megállapítja, hogy „az eddigi ellenzék nagy része tisztában van azzal, hogy a 67-iki alapok nagyjá­ ból és egészében nem ellenkeznek hazánk érdekeivel.” Végső sum­ mázata: „A jelen kormányt általánosságban támogatni kész.” És íme, pár esztendő m últán m ár szakít a Szabadelvű Párttal, de e szakítás mögött korántsem valódi politikai kiábrándultságot kell keresnünk. Az Egyesült Ellenzék alapjaiban nemigen külön­ bözött Tisza Kálmán pártjától, homályos, bizonytalan program­ juk volt, egységes erőt sohasem jelentettek a parlamentben. A Pulszky-ellenesek nem érték be a fent idézett finom kiszó­ lással. Hamarosan egy figyelmeztetést intéztek a lap hasábjain a szécsényi választókhoz. Ebben egyáltalán nem kímélték ellen­ felüket. A legenyhébb kifejezés a „lidércnyomás”, amelyként a család nehezedik évek óta a szécsényiekre. De elnevezték Pulsz­ kyt „világpolgárnak”, „szabad kőmívesnek”, akinek „se hite, se istene”, s mindehhez még néhány példát is hoznak fel a Pulsz­ kyak „rém tetteire”. Majd ilyen sodró lendülettel fejezték be igen meggyőző agitációjukat: „Polgárok! Itt az idő, midőn megszaba­ dulhattok a hős Pulszkiaktól, azon Pulszkiaktól, kik nemcsak titeket, de a hazát is cserben hagyák, ha a megpróbáltatások be­ következnek.” A botrányos fejleményeket a megye másik frissen induló lap­ ja, a Losonci Híradó is nyomon követte. Híradásaiból m egtudjuk, hogy Harmos Gábor jelölését Sréter Alfrédon kívül még Komjá­ thy Anzelm, Bakos József, Veres Gyula és Zubovics István is tá­ mogatta. E helyi hatalmasságok porondra lépésének is köszön­ hető, hogy rövid idő alatt 300 választó tett hitet Harmos mellett és — teszi hozzá a lap — „Guszti no az m ár szentül megbukik”. Olyannyira biztosnak látszik a vereség, olvashatjuk a következő számban, hogy Pulszky állítólag Békés megyében lép fel, ott biz­ tosabbnak tűnik a mandátuma. Becsületére legyen mondva a Losonci Híradónak, hogy nem vette át laptársa esztelen gyűlölködéseit. Terjedelmes cikkben megvédte Pulszkyt, aki ugyan a „habarék párthoz” csatlakozott, de nagytudású, művelt ember, aki sok dicsőséget hoz még a hazá­ ra és lesz olyan híres, mint most az apja. (Bár az is lehet, hogy e segítőkész szándék azért tám adt fel a szerkesztőben, hogy így is ellentmondjon a gyarm ati újságnak, hiszen jószerivel más sem olvasható a két hetilapban, m int egymást pocskondiázó, vitriolos gúnyolódások.) Bármi is legyen az ok, a Losonci Híradó szót emelt Pulszkyért és határozottan elítélte a Nógrádi Lapokban megjelent cikket, amely szerint Pulszkyék itatják, etetik a választókat, fa­ kiutalásokat adnak nekik, s ha még ez sem vezet eredményre, akkor még fenyegetőznek is: „Ti kutyák, ha Pulszkira nem sza­ vaztok, még az unokátokat is koldussá teszem”. Ez ellenfél tehát nem kímélt semmit: magánéletet, politikai pályát, nem válogatott eszközökben. De minden erőfeszítésük eredménytelennek bizonyult. A családnak még mindig akkora befolyása volt, hogy ha minimális különbséggel, de győzelemmel tudott kikerülni a szelídnek egyáltalán nem nevezhető küzdelem­ ből: „a szécsényi járásban Pulszky Ágost 18 szavazattöbbséggel Harmos Gábor ellenében” megválasztatott. Az augusztus 5-én megjelenő hírrel egy időben, még ugyanab­ ban a számban Sréter Alfréd rövid kis írásban bejelentette, hogy kérni fogják a választás megsemmisítését. Részletesen felsorolja mindazon okokat, amelyek alapján kérik ezt: Pulszky a választó­ kat összegyűjtve, kocsin hozta be Szécsénybe, így szedve össze minden lehetséges voksot. A várost szabályszerű „ostromzár” alatt tartotta, a választókat szinte erőszakkal hurcolták a kastély­ ba, ahol a párthívek össszegyűltek, és a kapukat bezáratta, hogy szét ne széledjenek a Pulszkyra szavazók. Úgy tűnik, Pulszkynak is megvoltak a maga eszközei, nemcsak Harm osnak! Igen valószínű, hogy aztán a háttérben heves viták és egyez­ kedések zajlottak le, m ert csak néhány hónap múlva, november 7-én lépett vissza a vesztes ellenfél az óvástól. Ennek bejelenté­ sekor Harmos Gábor még ezt is megjegyezte: „ . . . részünkről meg­ tettünk mindent, tudtommal ők sem mulasztottak el sem m it.. E finom célzásból is kiolvasható a kíméletlen választási harc, a szavazók minden eszközzel való szerzése. Kemény küzdelem volt ez a javából, de azért halott nem m aradt a csatatéren, m int ahogy a megyében az jó néhány választásnál előfordult. S még valami. Az a lap, amely készséggel helyt adott a kor­ m ánypártot elhagyó politikust becsmérlő, rágalmazó cikkeknek, most Harmos Gábor bejelentése után szemforgató módon meg­ jegyzi: „Pulszky Ágoston úrban a tevékenységet, magas képzett­ séget, a hazafiságot mindig tiszteltük.. . ”Erre talán még Mik­ száth sem tudott volna mit szólni. . . Praznovszky Mihály 23 �Palóc arcok A hollókői fafaragó A latyakos, h avas ú ton k éső d élu tán ju to k el M agyarország egyik legszebb falu jáb a, a palóc hagyom ányokat h ű ­ séggel őrző H ollókőre. A hogy kik ászá­ lódok a kocsiból, gyalogszerrel vágok n ek i a csúszós lejtőnek. L épteim et a kis fato rn yos tem plom felé irányítom , am ely m ost a nagy fehérségben olyan m eseszerűvé vált, m in th a régi b e tle ­ hem esek fele jte tté k volna itt a fázósan összehúzódó házikók között. A tem plom m e lle tt b ú jik m eg K elem en F erenc fa ­ farag ó h áza is. B enn a szobában a házigazda tessé­ kel az asztalhoz. Ő m aga is m ellém te ­ lepszik. Az ötvenéves férfi h a ja m á r deresedik. A hogy ráp illan to k , legfel­ tű n ő b b r a jta a m agas, széles hom lok a la tt m eghúzódó kék, tiszta szem. Be­ széde lassú, kom oly, m egfontolt. M in­ d en szavából a fa lu ja irá n ti szeretet árad , kötődése a legszűkebb szülőföld­ höz. Nem is m agáról beszél először, h a ­ nem a faluról. — H ollókő igen régi eredetű. Az 1200—1300-as évekből m á r írásos em ­ lék ek tesznek m egjegyzést róla. A kko­ rib a n még észak n y u g atn ak volt a régi település. Ez később sz éjjelszak ad t: két falu le tt belőle, Rimóc és Hollókő. A tö ­ rök h áb o rú k alk alm áv a l a v á r v édel­ m et b izto sított a környező lakosoknak, így a kis jobbágyviskók egyre közelebb k e rü lte k a várhoz. A falu környéke te l­ jesen erdőség volt, alig a k a d t szán tó te­ rü let. Az em berek leginkább fav ág ás­ ból, fak iterm elésből éltek. Az őseim is fáv al dolgozhattak. V érükbe ivódott a hozzáértés, a teh etség a fához. T őlük örököltem a fa szeretetét, a h ajlam o t a fa m egm unkálásához. Én kezdettől fogva itt n evelkedtem fel ezen a gyö­ n y ö rű erdős részen, ezen a szép dom ­ bos vidéken. É letem során a n n y ira m eg­ szerettem , hogy h a le tt volna is mód életem so rán elk erü ln i m ás helyekre, m égis m arad tam . Egyszerű családból szárm azom , szü­ leim nek nem volt földje, akko rib an pedig az je le n te tt v alam it, a föld. A ki­ n ek volt, m égiscsak jo b b an m en t a so­ ra. É desapám az tá n bányász le tt K iste­ renyén. A föld a la tt k ere ste a család kenyerét. Igazán rá ille tt a bibliai m on­ dás, hogy „arcod v eríték év el keresed a k en y ered ”. A sok gürcölésnek m eg is le tt az értelm e. Ahogy te lte k -m ú lta k az esztendők, öt hold földet vásárolt, te h e ­ n et is k e ríte tt az istállóba. O lyan szé­ pen gyarap odott, hogy eg y re-m ásra m ég azok is tőle k é rte k kölcsönt, ak ik tíz hold földet m o n d h a tta k a m agukénak. Í gy az tá n nem csoda, hogy két te stv é­ rem m el eg y ü tt nekem is könnyebb le tt a sorom , viszonylag gond nélk ü l csepe­ re d h e ttü n k fel. — M ár g y erm ekkorában je len tk ez ett a fo rm aterem tés vágya, a m űvészi h a j­ lam ? — Ez a h a jla m o tt v an m inden gy er­ m ekben, o tt volt régebben is. H a egy k icsit jo b b an odafigyelünk a v iláguk­ ra , lá th a tju k , m en n y ire lek ö tik az ide­ jü k e t a festegetéssel, a rajzolgatással, a farigcsálással, a gyúrm ázással. Még in k áb b így v olt ez a h a jd a n i idők­ ben, a nagy libapásztorkodások alatt. Egyéb já té k u n k n em lévén, csak a zse­ b ü n k b en lap u ló bicska, h á t k u k o rica­ tuskóból lovakat, ökröket farag tu n k , fáb ó l tőröket, fokosokat készítgettünk, agyagból em b e rfig u rá k a t form áztunk, és k ö rtefalev é l-p é n zé rt a d tu k -v e ttü k egy­ m ás között. 21 M ikor nagyobbacskák le ttü n k , olyan erős b ak szek erek et h o ztu n k össze fű z­ fából, hogy egym ást h ú zig áltu k ra jta . N em beszélve a nyílvesszőkről, am elyek olyan erősek, feszesek, m esszehordók voltak, hogy ta lá n m ég egy kisebb á l­ la to t is e le jth e ttü n k v o ln a velük. M ond­ hatom , hogy nem u n atk o ztu n k a lib a ­ pásztorkodás, a gulyáskodás alatt, szé­ pen e ltö ltö ttü k az időt a szabadban. — Hogy k e rü lt közel a fam eg m u n ­ káláshoz, a fafarag ásh o z? — A h áb o rú u tá n összevissza kóbo­ ro ltam a M á tra környékén, alk alm i m u n k á t vállaltam . Egy idő u tá n m eg­ u n ta m az állan d ó taposást, s úgy gon­ doltam , szak m át tanulok, asztalos le­ szek a szülőfalum ban. A legközelebbi m e ster a szom széd falu b an , N agylócon dolgozott, őt k erestem fel egy v asárn ap délután . „F elv en n e egy tan u ló t, m e ster u ra m ? — érdeklődtem . — Bizony szü k ­ ségem len n e egy ügyes kezű legényre. — H át én b eálln ék m agához, d e nem egészen tan u ló k én t. O tth o n m á r végez­ tem a lk a lm a n k é n t egy-egy asztalosm un k át, é rte k v alam it a szakm ához. V e­ gyen h á t fel egy h ét pró b aid ő re, aztán fizetség ért m arad o k .” í gy rag a d tam én tizen h áro m hónapig az első m esterem n él h eti 30 fo rin tért. Jó pénz v o lt az ak k o rib an . U tán a szed­ tem a sáto rfám at, felk erestem a m ásik lóci asztalost. N ála 15 h ó n ap o t tö ltö t­ tem el, sok fogást ellestem tőle is, r á ­ ad ásu l a r r a is szak íto ttam időt a m u n ­ kám m ellett, hogy m a g am n ak szerszá­ m o k at készítsek. E zután lettem H ollókőn m ag án k isip a­ ros. A hosszú esztendők a la tt k észítettem én m indent, am i elképzelhető fából: b ú to ro k a t, hord ó k at, kocsikat, k e re k e ­ ket, k ád ak at, d íszk en d ő tartó k at, és ki tu d n á felsorolni m i s m it. Soha nem elég ített ki a h o lt an y ag egyhangú si­ m asága: ahol csak le h e te tt díszítőelem e­ ket haszn áltam , sőt kisebb falik ép ek et is kezdtem faragni. — Úgy tudom , m á r nem asztalos, id e je legnagyobb részét a farag ás tölti ki. Mi v o lt a végső lökés, am ely te lje ­ sen a népm űvészet irán y á b a te re lte ? — 1962 tá já n a gödöllői ag rá re g y e­ tem ről lá to g ato tt el a fa lu n k b a k ét h a ll­ gató. A régi gazdálkodási szokásokat jegyezték le öreg gazdáktól, és m ezőgazdasági eszközöket jegyeztek le öreg gazdáktól, és m ezőgazdasági eszközöket g y ű jtö ttek egy n ép ra jzi p ály ázatra. M a­ gam is többször elbeszélgettem velük. A m ikor itth a g y tá k a falu t, eszem be ju ­ to tt: m ié rt n e g y ű jth e tn é k én is, hiszen helyi lakos vagyok, jo b b an ism erem a szokásokat b árk i idegennél, hiszen itt nő ttem fel, m in d ig n y ito tt szem m el já r ­ tam az em b erek között. A következő évekb en az tá n so rra k ü ld tem a p ály áza­ to k a t a N ép rajzi M úzeum nak. D íjn y er­ tes m u n k áim le tte k a k ö vetkezők: A k en d e r term esztése és feldolgozása H ol­ lókőn; A k en y érsü tés H ollókőn; H árom nem zedék h agyom ányai H ollókőn. Az első pályázatom hoz m ellékeltem a ken d erterm esztés és -feldolgozás esz­ közeit arán y o san k icsinyítve: a ro k k át, a gerebent, a tilolót, a szö v ő szék et. . . összesen 14 d arab b ó l álló rem ek kis kollekciót. Az első igazi nagy elism erést ezekért a m a k ettek é rt kaptam . A zt m o n d ták : ak i ilyen szépen dolgozik, az ne fecsérelje id e jé t az asztalo sm u n k á­ ra, foglalkozzon csak fafaragással. Szót fogadtam . T eljes erővel n ek id u rá lta m m agam a farag ásn ak . P o rté k á im a t a kapu elé vittem , és az, e rre v ető d ő id e­ geneknek k ín á lg attam régi v ásári áru s m ódjára. Á ld o ttam a sorsot, hogy falu m ­ ból idegenforgalm i központot te re m te tt. J ö tte k a v ásárló k csőstől, potom p én ­ zért ezer öröm m el k ap k o d ták m u n k á i­ m at. H ozzávetőleg 500 alkotásom szó­ ródott szét így a v ilág b an A ngliától D él-A frikáig, Ja p á n tó l A m erikáig. M ás­ fél év m ú ltáv a l a vám osok figyeltek fel kis szobrocskáim ra az idegen vendégek bőröndjeiben, hiszen m indegyiken o tt szerep elt a névjegyem és szülőfalum neve. Az ő k ö zvetítésükkel szerzett ró ­ lam tu d o m ást az iparm ű v észeti tanács. N ekik is dolgoztam m ásfél évet, de b i­ zony soványon fizettek. 17 órai m u n ­ k áé rt 73 F t-o t k ü ld tek , így h á t m egsza­ k íto ttam a k ap cso latu n k at. — Az asztalosm esterség seg ített a fafarag ó n ak ? — A m u n k a m egism eréséhez bizony jól jö tt az asztalosszakm a. Az anyagis­ m e re tet m á r ak k o r m egszereztem , m i­ k o r m ég csak gy alu ltam , véstem , fű ré ­ szeltem , enyveztem . Tudom , hogy fa li­ képnek csak 5—6 éves száraz fát h asz­ n álh ato k , m e rt a vékony lapok össze­ h ajlan a k , h a m ásképpen cselekszem . A színezete, az erezete m ia tt az idő­ sebb fá k a t szeretem . F aragáshoz leg­ jo b b an h aszn álh ató a dió, a körte, a cseresznye. — M elyek a legkedveltebb m o tív u ­ m ai? — A népi élet valóságos képét igyek­ szem m egform álni. Jellegzetes fig u ráim itt élnek H ollókőn a v alóságban is. A b­ b an a szerencsés h elyzetben vagyok, hogy élő ta n ú ja le h ettem a falu b an m in d an n ak , am i m an ap ság m á r jó részt a m últé. E llestem so rstársaim életm ó d ­ ját, m o zd u lataik belevésődtek az ag y am ­ ba. M odellek n élk ü l szoborba farag ta m a le án y k a ré jt, a szü retelő p arasztb ácsit, a n y á já t őrző p ászto rt, a tü lk ö lő k a ­ nászt, a teknő fölé h ajo ló asszonyt, a célzó vadászt, a k ap á lá sb an m eggörnye­ dő n énit, a k am ó n vizet vivő m enyecs­ két, az egym ás v á llá t átfogó, éneklő fa­ lusi legényeket. E g y ü tt éltem a fa lu m ­ m al, könnyű h á t a dolgom, hiszen ug y an azt tettem , m in t a tö b b iek : k e n ­ d e rt tö rtem , kaszáltam , kap áltam , le­ gény cim b o ráim m al eg y ü tt én ek eltem v asárn ap d é lu tá n o n k é n t. . . Most farag o m a daloló legényeket. E gyszerűen felem elem a kezem a tü ­ k ö r előtt, s m á r el is képzelem , hogy fogtuk á t egym ás n y ak át, am ik o r m e n ­ tü n k az u tcán . . . A kaszáló fig u rá m a t is úgy m in táz­ ta m meg, hogy kezem be v ettem az is­ tállóból a kaszám at, és felv ettem az á llást a fenéshez. K ezdetben attó l fél­ tem , hogy egykettőre k im erü l a m o­ tívum kincsem . M a m á r nyugodt v a ­ gyok. Az élet olyan gazdagon b u rján zik , hogy szinte k im e ríth etetlen egy n ép m ű ­ vész sz ám ára is. — F alik ép et vagy szobrot nehezebb m eg m u n k áln i? — A falik ép egyszerűbb. Jó rajz k ész­ ség k ell hozzá — hiszen először m eg­ rajzolom a m o tív u m o k at a sim a fá n —, jó szem m érték ahhoz, hogy a m é re t­ ará n y o k at ügyesen átv igyem a deszk a­ lap ra. A szobrokkal jó v al több a p ro b ­ lém a. A fáb a a legnehezebb szobrot fa ­ ragni, nem úgy, m in t a gipsznél: ahol a le tö rt d ara b h ely ére egy m o zd u lattal o d ak en h etü n k ism ét egy csom ót, aztán le k a p a rju k a fölösleget. H a a fa letö ­ rött, nem könnyű visszaragasztani. — S a jn á lja a m u n k áit, h a m egválik tő lü k ? — Az v o lt életem m in d en törekvése, hogy öröm et szerezzek az em bereknek. Jó érzés, h a látom vásárló im arc án a d erű t, m ik o r a kezükbe k e rü l egy-egy figurám . De szom orúság is a m u n k a ­ d arab o m tó l m egválni. A legszívesebben m ag am n ak ta rta n á m v alam en n y it, de an yagilag ez leh etetlen , hiszen ebből kell m egélnem . N agy Zoltán �KÖRKÉP Modern irodalom — modern film Az alábbiakban a két Múzsa — az iro­ dalom és a film — újabbkori kapcsola­ tairól, a kölcsönös megtermékenyítés mai sajátos formáiról, a „békés egymás mellett élés” modern változatairól lesz szó. Tudott dolog, hogy a két művészet év­ tizedek óta együtt járta útját. A film — idősebb testvére, az irodalom jóvoltából — számos impulzussal telítődött. Nemcsak té­ m a- és cselekményvázlatot kapott tőle (azt is), hanem problémaérzékenységet, való­ ságszemléletet, kifejezési arzenált is. Csakhogy az idő múlik. Manapság más­ képpen készítenek filmeket, mint — mond­ juk — a húszas-harmincas években. Az irodalmi inspirációk jellege megváltozott (s ennek megfelelően a visszahatás ter­ mészete is más). Jegyzetünkben néhány friss jelenséget szeretnénk felvázolni. Mielőtt az irodalom és a film mai talál­ kozásairól szólnánk, a modernség fogalmát kell tisztáznunk. Mostanában elég sűrűn használják a kifejezést és — sajnos — gyakran visszaélnek vele. Filmművészeti példákkal élve: a felbontott kronológia, a „nyitva hagyott cselekmény”, a dokumen­ tális szerkesztés, a kihagyásos technika alapján egyesek „hurrát” kiáltanak s meg­ újulásról beszélnek, teljesen elfeledkezve arról, hogy a modernség: tartalm i kategó­ ria. A vásznon megelevenedő alkotás at­ tól modern, ha korszerű gondolatokat jut­ tat kifejezésre és a társadalm i-történeti folyamatok lényegét ábrázolja. Hozzá kell tenni: a „mit” és a „hogyan” egységében. A tartalom és a forma dialektikus egysé­ géről szóló m arxista tétel igazsága válto­ zatlan ma is, s hiba lenne a technikai vív­ mányokat túlbecsülni. A megjelenítés ügyes — s hatásosan funkcionáló — fogá­ sait az eszme fölé rendelni. A modern irodalom és a modern film közös vívmányának — ha úgy tetszik: együttes felfedezésének — érzem, hogy mindkét művészeti ág kiszélesítette az áb­ rázolható valóság határait. Rögtön sietek megjegyezni, nehogy félreértésre adjon okot: nem — illetve nem elsősorban — a szerelem halmazállapot-változásaira, az er­ kölcs lazulására és a különféle anomáliák előtt leomlott falakra célzok. Kétségtelen, hogy ilyen vonatkozásban nagyot lendült a világ kereke, s az irodalom is, a film is érzékeltette a „robbanásokat”. Ez a szféra fontos része az életnek, de nem a legfon­ tosabb — s nem is az egyetlen — szelete. Másra utalok a fenti megállapítással. Arra, hogy az írott szó és a vetített kép a tá r­ sadalomban és a közösségben (meg persze a személyiségben) lejátszódó „belső moz­ gások” alapvető indítékait képes megra­ gadni. Ahogy Lukács György mondja (egyébként éppen egy regény nyomán for­ gatott film, a HIDEG NAPOK című Cse­ res—Kovács-mű apropóján): a cselekvé­ sek „nullpontig” visszapergetődnek, s az ok-okozati összefüggések teljes mélységük­ ben feltárulnak. Andrej Tarkovszkij a TÜKÖR-ben ezt a felismerést — vagy inkább igényt — ér­ vényesíti mondanivalója kifejezésre ju tta­ tására. Ez a Fellini-gyónásfilmekre emlé­ keztető őszinte vallomás tulajdonképpen csak annyiban „irodalmi” fogantatású, hogy a rendező apjának versei is felhang­ zanak benne. (Az illető — noha költemé­ nyei csodálatosan kifejezőek — nem tar­ tozik a szovjet líra legelső vonalába.) A szovjet művész saját magáról és a korról beszél. Nem jólfésült sztorival szolgál, ha­ nem azokra a drám ákra koncentrál, me­ lyek az egyén és a társadalom helyzetét — illetve közérzetét — m eghatározták. Ő is „nullpontig” megy vissza és nem hallgat el semmit. A TÜKÖR azért és attól mo­ dern film, hogy a harmincas évek, a há­ borús időszak, az újjáépítési periódus, il­ letve az azt követő esztendők erőtere min­ den lényeges mozzanatával együtt tárul fel benne. Érdemes megemlíteni, hogy Tarkovszkij sem veti el azokat a vívmá­ nyokat, melyek a lélekrajz mélyítésének irányába m utatnak. A TÜKÖR idősíkjai bonyolultak, kompozíciója összetett. De nem ez a lényeg. A rendező nem a „me­ sék tején lóg”, hanem „valódi vi­ lágot hörpint”. Vállalkozása még akkor is dicséretes, ha — legalábbis e sorok írója szemében — a nagyszabású m űben oly­ kor kissé elválik egymástól a szubjektum és a kollektíva sorsa. Amikor az irodalom és a film kapcso­ latát, „veszélyes viszonyait” elemzik, töb­ ben leszűkítik a fogalmat az adaptációk­ ra. Az álláspont kényelmes és elfogadha­ tatlan. A TÜKÖRnek sincs irodalmi elő­ képe. Nemcsak regények, novellák, szín­ művek mozgóképekké transzponált válto­ zataiban m utatható ki a rokonság. Hadd hozzak példákat a m agyar film gyakor­ latából. Szabó István SZERELMESFILMje afféle „egyéni leltár” : a rendező szemé­ lyes kötődéseit, vonzalmait, ideáljait tá r­ ja elénk. A m agyar rendező példaképei, József Attila és Radnóti Miklós előtt is megemeli a kalapot. Verssorok hangza­ nak fel, egy közelképen pedig az IKREK HAVA látható. Szabó István szerzői fil­ met készített — hogy a divatos, de nem éppen szerencsés kategóriát használjam —, de az irodalom teremtő hatását is fel­ használta gondolati és atmoszferikus elemként. (Olyasfajta ez az idézet, mint amikor filmet látunk a filmben. Godard ÉLI AZ ÉLETÉT című alkotásában a hős­ nő Dreyer JEANNE D’ARCját nézi a mozi­ ban. Dramaturgiai trükk? Ügyes geg? Párhuzamosok találkozása? Egyik sem. A jelenetben a lelkiállapotot festi a francia művész, s a nagy előd — a klasszikus film — időszerűségére, a hagyomány fel­ tétlen vállalására utal.) A téma az utcán hever, szokták monda­ ni, de nem mindegy, hogy milyen problé­ m ákat „emel fel” onnan — vagyis az élet­ ből — az alkotó. A modern irodalom és a modern film normává tette, kötelező di­ rektívává léptette elő, hogy a társadalmi és a személyes vonatkozású konfliktusok szoros összefüggésben legyenek egymással. Ez az esztétikai követelmény voltaképpen nem új felfedezés, régi hagyomány. Lev Tolsztoj HÁBORÚ ÉS BÉKÉjében — hogy klasszikus példát említsek — a tör­ ténelmi események nemcsak a népek sorsát határozták meg, hanem Natasáét, Andre­ jét, de még a mellékfigurákét is. A közel­ múlt mozgásai nálunk robbanásszerűek (gondoljunk a felszabadulás, az újjáépítés, a földosztás, az államosítás, a tsz-szerve­ zés, az ellenforradalom, a konszolidáció eseményeire), a jelenéi talán csöndesebbek. A lényeg azonban az — a jelentős irodalmi és filmalkotások egyaránt bizonyítják a té­ tel érvényességét —, hogy az egyén és a kollektíva, az „én” és a „mi” nem különül el egymástól. A friss termésből is m erít­ hetünk adalékokat bizonyítékképpen. A HÚSZ ÓRA (Sánta Ferenc regényét Fábri Zoltán ültette át a mozgókép nyelvére) a magyar falu két évtizedének krónikája, melyben a társadalmi tablót az egyéni küzdelmek (antagonisztikus vagy felold­ ható ellentmondások) színezik, s megfor­ dítva: minden lépésnek, melyet Elnök Jóska, Kocsis Béni, Balogh Anti és a töb­ biek tesznek, hangsúlyos közösségi „együtthatója” van. Enélkül nem is lenne hiteles a lenyomat. A SZERELEMben (Dé­ ry Tibor és Makk Károly közös látomásá­ ban) hasonló a képlet. A drám a voltakép­ pen m áskor is átélhető, nemcsak a film cselekményének időpontjában, mindig vol­ tak és lesznek vállalt kapcsolatok és jelle­ met, akaratot, hitet próbára tevő szituá­ ciók, ám az adott (konkrét) háttér ezúttal korántsem „színező elem”, hanem pontos analízis a cselekvések lehetőségeiről és a kapcsolatok pszichológiai motivációiról is. Mostanában egyre gyakrabban használ­ ják a „tényregény” definíciót. Az e címszó alá sorolt prózai művek a dokumentumo­ kat szervezik művészi valósággá (noha a szerzők természetesen nem mondanak le a teremtő fantázia megtermékenyítő lehető­ ségeiről, a stílus tradicionális elemeiről sem). Truman Capote HIDEGVÉRREL cí­ mű regénye m egtörtént tragédia részleteit eleveníti fel, s jóform án csak a lényegre szorítkozik, hogy a szörnyűséges tettek — a tömegmészárlás — mozgatórugóit fel­ tárhassa. A „tényregény” megjelölést a 25 �szakirodalom elfogadja, „tényfilmekről” azonban még nem nagyon szokás beszélni. Pedig a címke találó; s nálunk elsősorban azok a filmek kaphatnák meg, melyek az erkölcsök, szokások, életmódok stb. rajzát — a folyton változó élet folyton változó jelenségeit —, a színes sztorikat mellőzve, elsősorban a hiteles eseményekre építve tárják elénk. A filmféleség bizonyos fo­ kig rokonítható az irodalmi riporttal, a szociológiai tanulm ánnyal: egy kicsit a kettőnek a keveréke, anélkül, hogy meg­ szűnnének film lenni. Mostanában egyre több nálunk az ilyen hangütésű alkotás (Dárday István: FILMREGÉNY. Rózsa Já ­ nos: CSATATÉR, Ifj. Schiffer Pál: CSÉP­ LŐ GYURI, Moldován Domokos: A HA­ LOTTLÁTÓ, Ember Judit: FAGYÖN­ GYÖK). Úgy érzem, még nem hangsúlyoz­ tuk eléggé — vagy talán meg sem emlí­ tettük —, hogy a „Magyarország felfedezése”-sorozatnak, melyet a könyvbarátok régóta ismernek és szeretnek, voltaképpen ez a filmfolyam is része. Folytatása, ki­ egészítése — és teljesebbé tétele, a rokon­ művészet kevésbé látványos, de a gyöke­ rekig hatoló eszközeinek maximális fel­ vonultatásával. A hold akkoriban a Gellérthegyre járt aludni. És öreg csavargó m ódjára leste meg a szerelmeseket a bokrok körül, gya­ nús füttyjeleket hallatott a sötétségben, majd énekelt és nevetett a hegyoldalban, magasan a vén püspök szobra felett, siető léptekkel m ent a szerpentin úton, hogy az alvó füvek, megpihent kavicsok felébred­ tek és csodálkozva néztek a hold fehér­ harisnyás lábai után, m intha felemelt ru ­ hájú nők futnának a hegyoldalban. . . És manapság, amikor a júniusi éjjeleken a hold aludni jár a Gellérthegyre, a Tabán útjukra engedi a látszólag céltalanul csa­ vargó szerelmeseket, a harmonikás kis­ korcsmák vadszőlős udvarán kitöltötték az utolsó poharat, lassan, elgondolkozva kezdenek egymás mellett lépegetni fiatal nők és férfiak, m intha arra gondolnának, hogy életük végéig ily tempóban mende­ gélnek egymás mellett, a lelkes leánykából csendes öreg asszonyság lesz, aki az esti harangszót oly áhítatosan hallgatja, mint imakönyvében az öreg betűk mondását és a fiatal urak, dörmögő vén katonák, budai kávéházban a regénycsarnok türelmetlen Mindezzel nem azt akarom bizonyítani — nevetséges próbálkozás lenne —, hogy az irodalmi művek tolmácsolására, egyes alkotások filmrevitelére nincs szükség. Még Agatha Christie napi fogyasztásra szánt bűnügyi históriáinak „mozisitása” el­ len sem tiltakozom, noha a GYILKOSSÁG AZ ORIENT EXPRESSZEN című krim it kifejezetten untam. A rendezői egyéniség, a szemlélet fölénye, az irónia bája hiány­ zott belőle. „Egy az egyben” — ez is régi szabály — lehetetlen a legfordulatosabb, legmozgalmasabb irodalmi alkotásokat új­ játerem teni. Nálunk a két művészeti ág szimbiózisát olyan kitűnő filmek bizonyít­ ják, mint a BAKARUHÁBAN (Fehér Im­ re—Hunyady Sándor), ANGYALOK FÖLDJE (Révész György—Kassák Lajos) vagy az ÁRVÁCSKA (Ranódy László— Móricz Zsigmond). Szándékosan említet­ tem a felsorolt m űveket: lényegében mind­ egyik egy-egy rangos próza „olvasata”. Az­ zal a plusszal, hogy rajtuk van az újkor pecsétje, s m agukban foglalják azt az íté­ letet is, melyet a rendezők a korról és an­ nak disszonanciáiról mondanak (Fehér a nagyúri morál tisztességtelenségéről, Ré­ vész a Horthy-korszak munkásnyomorító politikájáról, Ranódy az emberi méltóság megcsúfolásáról). Még nagyobb szabású vállalkozás a SZINDBÁD (Huszárik Zol­ tán mestermunkája). A Krúdy-varázslat felidézője nem novellákból, sztoriszálak­ ból, cselekménypanelekből építkezett, ha­ nem az alapélményt, a magányos hajós há­ nyattatásainak folyamát — az elégés pszi­ cho-fiziológiáját — fogalmazta meg a köl­ tői szépségű képsorokban. Az író A 25 ÉVES MOZI cimű kötetben (az összeállí­ tás 1920-ban látott napvilágot) ezeket a sza­ vakat vetette papírra elképzeléseiről: „Én csak a hangulatot, a zenét, a rom antikát és a természetet szeretem a moziban. . . Pest­ ről, Budáról, Tabánról oly témákat, oly hangulatképeket tudnék feldolgozni, amelynek filmmeséje a következő volna: Fábián Ka talin: 26 A Makoldi család Magyarország felfedezése Ez a könyv (mint ahogy a Magyarország felfedezése sorozat más kötetei is) jószív­ vel ajánlható kötelező olvasmányul leendő pedagógusoknak, népművelőknek, szocio­ lógusoknak. Nem azért, m ert kellemes ol­ vasmány, hanem m ert tanulságos. Kikből és m iért lesz Magyarországon se­ gédmunkás, konyhai dolgozó, utcaseprő, kocsikísérő, fuvaros stb. ma, amikor min­ denki számára biztosítottak a tanulás (itt elsősorban szakmára gondolunk!) lehető­ ségei? Miért van az, hogy egy mennyiség­ ben és egyedeiben alig változó, s mind­ máig meg nem szűnő réteg minden erő­ feszítésünk ellenére is „újraterm eli önma­ gát?” Nem fejezi be pl. a nyolc általánost, s em iatt szakmát sem tanulhat, „nyugta­ lansága” m iatt nem tud megmaradni hosz­ szabb ideig egy munkahelyen, magánéle­ tük súlyos konfliktusokkal terhes, hogy a külső szemlélő számára úgy tűnik: szinte vonzzák a bajt. A törvényt „nem tisztelik”, hisz jószerivel nem is ismerik azt. „Nehéz szót érteni velük”. „Nem lehet segíteni rajtu k ”. Ezek azok a sztereotipiák, ame­ lyek a köztudatban élnek, s nem is telje­ sen alaptalanul, erről a rétegről. Miért igazságtalan ez? Erre válasz Fá­ bián Katalin könyve. Az igazság ugyanis mindig konkrét, m int ahogyan minden sors egyéni. A szerző a szociográfia egyik legkézenfekvőbb, de nagy szorgalmat és tapintatot igénylő módszerét választotta: 1971 és 1976 között több tekercsnyi magnó­ felvételt készített egy budapesti telepen. A telep egy még a háború előtt épített, lebombázott, s azóta toldozott-foldozott barakksort jelent egy nagyüzem szom­ olvasói: A Gellérthegy nem panaszkodha­ tik, hogy ama temetőkben imára kulcsolt kézzel alvó m atrónák unokái nem keres­ nék fel. A fák, amelyek a nagymamáknak hazudtak, lengő leveleikkel, alkonyi szél­ ben és a Sétautak, ahol az érzékeny füvek bizonyára megérzik a vér lüktetését a ci­ pőkön át, m ár láttak hasonló fiatal lába­ kat és a hajak, a fürtök, a sírból tértek vissza, megifjodva, lágyan, kellemetesen azon régi nagymamák fejéről, ma is kap­ nak harm atot a falevelekről. . . Ilyennek szeretem és szeretném látni a mozit. Talán huszonöt év múlva . . . ” Néhány évvel ezelőtt beszélgettem Mark Donszkojjal, a Gorkij-trilógia megfilme­ sítőjével. Maga elé meredve, könnyes szemmel mondta: „Ó, ha Aljosa látta vol­ na. . . ” N e m tudom, Huszárik gondolt-e Krúdyra. s megfordult-e a fejében, akár­ csak játékos ábránd form ájában is, hogy a SZINDBÁDot megmutassa a Mesternek. Bizonyos, hogy dicséretet kapott volna. Krúdy ilyennek akarta látni halhatatlan koboldja kalandjait. V eress J ó zsef szédságában. A beszélgetések lényegében két — a Makoldi és a Tóth — család tag­ jaival folytak, az összkép azonban, anél­ kül, hogy a szerző bárm it is hozzátett vol­ na, mégis általánosítható. A centrális mag: a család, s azon belül is az anya: Makoldi Mihályné, aki a leg­ többször kap szót. Nem véletlenül, hisz az ő szerepe meghatározó, az ő egyénisé­ ge a legmarkánsabb, legszínesebb. A könyv pazar adattár és esetleírás is egy­ ben a ma „divatossá” váló tudományág­ nak: a családszociológiának. Nem csupán azért, m ert az egyes szám első személyben elmondott életvallomások kitűnően ele­ mezhetők, hanem m ert dokumentálják is a családi környezet determináló erejét, je­ lentőségét. Makoldiné életútja a hagyományos „le­ szálló ágé”. Szülei jómódúak voltak, de a háború és édesanyja korai halála m iatt szétszóródik a család. Olyannyira, hogy az elbeszélés időpontjáig az asszony nem is találkozik Debrecenben és Erdélyben ma­ radt testvéreivel. Szégyenli a nyomorúsá­ gát, szegénységét, hányatott sorsát. Életét így lényegében társ, barátok és rokonok nélkül küzdi végig. Ezt azért kell hangsú­ lyozni, m ert a rokoni kapcsolatok a leg­ primérebbek, ezek kapcsolják, mintegy ve­ zetik be, tanítják meg az egyént a na­ gyobb: a társadalmi közösség szabályaira. Makoldi is hányatott sorsú ember. Al­ kalmi munkákból él, s noha szorgalmas, nem tud hosszabb ideig megmaradni sehol. Minden keresetét elissza. Makoldiné négy lányt szül neki és bizakodik, hogy férje majd megváltozik, ő megváltoztatja a fér­ jét. Ez persze naiv ábránd, s eleve meg­ pecsételi a család, a gyerekek sorsát is. A durva és részeges apa pokollá teszi az életüket, s hiába válik el Makoldiné 15 évi házasság után, a roncs öregember gondja (15 évvel idősebb, m int az asszony) aki mellettük lakik a telepen, immáron örökre a nyakukba szakadt. �Hiábavalónak tűnik Makoldiné szinte heroikus erőfeszítése, amellyel szabadulni akar a telepről. Lakást nem kapnak (csak 1976-ban, a telep lebontásakor, de ekkorra m ár széthullik és lezüllik a család). Az öt lányt a telep neveli fel. Makoldiné szinte egész nap dolgozik, minden m unkát el­ vállal, hogy a legszükségesebbeket biztosí­ tani tudja. Míg ő odavan, addig a részeg Makoldi összetöri vagy elkótyavetyéli azt, amit ke­ servesen megszerzett a 3X3 méteres „la­ kásba”. Mintha a sivatagot locsolná a sze­ rencsétlen asszony. Kétségbeesetten kell tapasztalnia, hogy a gyermekei elcsava­ rognak az iskolából, a három kisebb vé­ gül is állami gondozásba kerül, hogy vég­ képp el ne zülljenek. Ám a sorsuk — úgy tűnik — eleve megpecsételtetett, illetve megismételi a szüleikét. Szinte még gyer­ mekfővel férjhez mennek vagy teherbe es­ nek, Makoldihoz hasonló, vagy alig különb férjet választva maguknak. Mert amelyik nem iszik, az szadista, börtönviselt (Tóth Sándor) vagy a lóverseny bolondja (Lajgi — Júlia férje), s még a kedvenc, a legki­ sebb: Fruzsi is egy munkakerülő fiúhoz költözik. A telepet azóta m ár felszámolták, a Ma­ koldi család is szép lakásokat kapott — olvashatjuk a kötet végén. Mindez azon­ ban mit sem változtat m ár az elmondotta­ kon. Mi a beszélgetések tém ája? Maga az élet. A küzdelem a pénzzel, a teleppel, a család felneveléséért és egybetartásáért. Az eseményeket több nézőpontból ismer­ jük meg, attól függően, hogy ki beszél. A legtöbbször pénzről van szó, az anya és a lányok civakodásáról. Az öregedéstől és az elmagányosodástól félő munkásasszony (két éve van hátra még a nyugdíjig) kot­ lósként szeretné együtt tartani a családot, ugyanakkor vágyik a nyugalomra is. M indent megvenne és odaadna a lányai­ nak és az unokáinak, csak hogy boldogulni lássa őket, de kétségbeesetten látja, hogy ehhez nincs elég pénze, illetve hogy ehhez nem elég a pénz. Miközben ő ledolgozta, feláldozta értük az életét, nem tanította meg őket élni: „Anyu sosem beszélgetett velünk” — panaszolja az egyik lány, kicsit igazságtalanul. Azért igazságtalan ez a vád, m ert tény­ leg ideje se volt rá Makoldinénak, más­ részt — a maga módján — óvta volna, te­ relgette volna ő a csibéit. De amit maga sem tudott megoldani, m ert lehetetlenné tette a részeges férj, a lakáskörülmények, a telep visszahúzó ereje, arra nem taníthat­ ja meg a lányait sem. Élettapasztalata nem formálódott, kristályosodhatott átadható tudássá, hisz maga sem érti teljesen azt. Sorsát fatalisztikusnak, végzetszerűnek ér­ zi, holott tehetsége (több nyelven beszél, találékony, jó kézügyessége van stb.) szor­ galma és ambíciói alapján érzi, hogy jobb sorsra hivatott, többet is érdemelt volna az élettől. Lányaiból éppen a legnagyobb erény hiányzik: a töretlen küzdőkedv és akarat­ erő. Fejfájásra és „idegességre” panasz­ kodnak, elrontott, sosemvolt gyermekko­ rukra. Vágyaik, örömeik empirikusak. M indent az új lakástól és a környezetvál­ tozástól várnak. Nem is alaptalanul, jog­ talanul, de félő, hogy m ár későn. Az öt lányból kettő nem végezte el a nyolc álta­ lánost, egyiknek sincs szakmája, illetve egy sem dolgozik a szakmájában. Szorgal­ masan dolgoznak ugyan, de nem szeretik a m unkájukat, illetve csak a pénz motivál­ ja a munkahelyhez fűződő viszonyukat. Egyéni sorsukban m ár nem várnak pozitív fordulatot, illetve (Júlia) csak a gyerme­ keikben bíznak. Erre — a környezetválto­ zással — meg is lehet minden reményük. Ugyanakkor a kisebb Makoldi lányok­ nál (Márta, Angéla, Eufrozina) m ár bizo­ nyos minőségi változás is jelentkezik a szü­ lőkhöz képest. Ezt — tömören — elemi kulturális igénynek nevezhetnénk. Magnót, rádiót és tévét vásárolnak, az egyik lány könyvet vesz a bizományostól, s „ha nem fáradt”, olvas is. A legkisebb lány táncol­ ni jár (az intézetben népi táncos volt), igényli a „haverok” társaságát, egyáltalán a társaságot. A család konvencióit m ár nem fogadja el, egyszerűen elköltözik otthonról. Pedig ő az egyetlen a lányok között, aki jól érzi m agát a telepen, sajnálja, hogy el­ költöznek onnan. Míg az anya, a négy idő­ sebb lány „belülről irányított”, akik meg­ buktak vagy feladták a célkitűzéseiket, s ezt drám aként élték át, a legkisebb: a mai teenager m ár „kívülről irányított”, aki a sorskérdéseken, de a kötelességein is köny­ nyedén, vállrándítással teszi túl magát. Összességében mégis azt kell monda­ nunk, hogy a könyv minden szereplője — még a mellékalakok is — áldozat. Ember­ ségük, vágyaik, akaratuk a körülmények szorításában bicsaklik meg, s minden erő­ feszítésükre szükségük van, hogy talpon tudjanak maradni. Az apa: Makoldi alkoho­ lizmusa is csupán okozat, egyszersmind a család tönkremenetelének az oka. Többet kellene tudnunk erről a rettenetes beteg­ ségről és társadalmi bajról, mielőtt som­ másan ítélkezünk. Nemzedékeket ront meg és pusztít el (Makoldi a kislányait is itat­ ta!), de még nem tisztázott, hogy mennyi ebben az örökletes komponens, s mennyi írható a körülmények rovására. Az alkoholista ember és a családja a „társadalom perem ére” szorul, önmaga erejéből nem tud kiemelkedni onnan. Hiá­ ba küzdött m agárahagyottan. kétsegbe­ esetten, emberségében, önérzetében is seb­ zetten Makoldiné. Csak a létet tudta — a mostoha körülmények között — biztosíta­ ni a gyermekeinek, az emberi, társadalm i felemelkedést továbblépést m ár nem. Küz­ delme azonban így is csak tiszteletet és na­ gyobb figyelmet érdemel! Ez Fábián Ka­ talin könyvének legsúlyosabb intelme és tanulsága. Nincs hiábavaló élet, nem engedhetjük meg, hogy életek porladjanak szét a he­ roikus, de meddő küzdelemben. A Makoldi lányok gyermekkora m ár jóvátehetetlenül, visszafordíthatatlanul „elromlott”, de áll­ nak még teRepek, sok Makoldi család van, ahol gyerekek nőnek fel, ártatlanok, tehet­ ségesek, jobb sorsra érdemesek. Fábián Katalin könyve — s ez teszi jogosulttá, hogy a sorozatban szerepeljen — az egye­ diben, egyszeriben az általánosra figyel­ meztet: az össztársadalmi gondra, bajra. ( S z é p i r o d a l m i , 1977) H orpácsi S án d or B a jo r Nagy E rn ő : Életünk — történelem „Mihelyt tollat vesz a kezébe az embe~, m agára m arad” — írja Horváth János A magyar irodalom fejlődéstörténetében. „Ha valóságos önéletírást akar az ember adni magáról, bizony le kell vetkőznie”. Ezek pedig Csordás István szavai, akinek önéletírását e kötet tartalmazza. Veszélyes műfaj a monológ. Nehéz elke­ rülni, hogy a magánbeszéd ne váljon az író „magában beszélésévé”, „vétkezése” ne váltson át exhibicionista szennyesterege­ tésbe. Csak egy valami van, ami ettől meg­ mentheti, az elszigeteltség, a túlzott szub­ jektivitás és az ebből eredő érdektelenség koloncától megszabadíthatja, s ily módon — a szó nem csupán stilisztikai értelmé­ ben vett — m űfajjá nemesítheti az önélet­ írást, ezt a sajátos monológot: ha a szem­ benézés kényszere hívja életre. Az a több mint négyszáz, immár több­ nyire nyugdíjas egykori napszámos, cse­ léd, szobalány, summás és még ki tudja, egy személyben is hányféle mesterséget, életformát, sorsot képviselő ember, aki a Szabad Föld felhívására m últja jellegze­ tesnek ítélt szakaszait és eseményeit pa­ pírra vetette, nem a pályadíjért tette. Be­ vallott vagy bevallatlan, de írásaikból tisz­ tán kiérezhető céljuk éppen ez az önma­ gukkal és korukkal való szembenézés. Nagy részük, sajnos, nem tudhatja, hogy a távoli magyar m últtól kortársaikig ezzel az igénnyel mennyi hasonló indíttatású, ha­ sonló m űfajú írás született. Nem érezhetik szellemi rokonuknak Tótfalusi Kis Miklóst, Bethlen Miklóst, Kazinczyt, Széchenyit, Illyés Gyulát, Németh Lászlót; nem tud­ hatják, hogy Joó György, Móricz „boldog embere” éppen akkor mondta, értük is, az ő mostani szavaikkal részleteiben is gya­ korta megegyező monológját, amikor ők — ha egyáltalán könyv került a kezükbe — A tébolyda titkát vagy a Vergődő szíveket olvasták. Minden didaktizmus, minden célzatos­ ság nélkül válik e gyűjtemény mindenki számára érvényes tanítássá. Valóban rendkívül érdekes megfigyelni, m ennyire hiányzik szinte valamennyi írásból a köz­ vetlen hatás igénye, s ami ettől elválaszt­ hatatlan: az ítélkezésé. Bajor Nagy Ernő írja az előszóban: „Ezek az emlékezések nem oly szigorúak, m int Illyés történelmi vádbeszéde volt annak idején. Olykor még megbocsátó mosoly is átsuhan az önélet­ írások egy-egy bekezdésén.” És m égis: „Fe­ keteegű, zord, tűrhetetlen világra pillanta­ nak vissza ezek az írások”. Olyan viszo­ nyokra, melyek eleve elrebbentik „az ol­ vasó lelkéről a megbocsátás szikráját is.” Verbális ítélkezés és oktatói attitűd nélkül válik tehát ítéletté és emelkedik tanítássá az egykori földönfutók sorsa. És ezt nem elsősorban azok az önmagukban is két­ ségtelenül érdekes néprajzi-szociológiai adalékok okozzák, melyekkel pedig vala­ mennyi írásban sűrűn találkozunk: a szí­ vósan élő babona, a falusi, tanyai, m ajor­ sági hétköznapok, az ünnepi szokások, a 27 �táplálkozás, a viselet pontos, plasztikus rajzai. És nem is azok a valóban döbbene­ tes adatok, melyek az éhezés, a gyermekhalandóság, a fizikai nyomor m éreteire en­ gednek következtetni. A gondolkodás módja, a tudat állapota a legtragikusabb ebben a lét alatti hely­ zetben. „Apámat sem ismertem, sem a nagyszü­ l e i m e t . . . „Amit anyáról tudok...” , „Anyám nem beszélt r ó la . . Ez esetben — Kőrösi Jánosné sorsában — a bizony­ talanság m ár a családi kapcsolatok szint­ jén jelentkezik. Más esetekben a családi kötelék, ellenkezőleg, oly szorosnak bizo­ nyult, hogy ez húzza fel a falakat ember és az őt környező világ köré. Igy vagy úgy, az ismeretek köre nagyon szűk, az ismeret­ len határai igen közel húzódnak. Erre a furcsa kettősségre, a teljes bizonytalanság­ ra és a teljes korlátozottságra vezethető vissza (ám egyszersmind ebből is eredez­ tethető) e réteg állandó szociális és egzisz­ tenciális stagnálása, mozdulatlansága; kis távolságú, ám állandó mozgása (területi értelemben), valam int gyakori foglalkozásváltásai egy adott szűk körön belül. Ez a „szűkösség” és bezártság a legjel­ lemzőbb vonása valamennyi önéletrajzíró életének — mind egzisztenciális, mind pe­ dig tudati értelemben. Természetesen nem új e felfedezés. A mai átlagolvasó előtt nagyrészt m ár ismertek e tények. Ám a szubjektív hang, a fel-felvillanó sorsok eseményeinek éppen esetlegességükből fa­ kadó érdekessége, melyet néhol a stílus döcögése, esetlensége, máskor azonban ép­ pen ösztönös, m ár-m ár poétikusan tiszta csiszoltsága hitelesít, a történelmet magát az át nem élő számára is személyes él­ ménnyé, érdekké teszi. Átéli az olvasó azt a harcot, amit gene­ rációk harcoltak a puszta létfenntartásért, örök veszítésben és állandó újrakezdésben — és átéli ugyanezt, szinte mitikussá nö­ velve, Polonyi Jánosnénak a mintegy vég­ zettel egy végre életben maradó utódért vívott küzdelmében is. „Elhordtam a halotti gúnyámat.” — írja Kőrösi Jánosné — : „ . . . a pám egyszer vásárolt egy háromlábú teh e n e t. . . Nagy szó volt akkoriban, hogy tehene van egy cigánynak.” — olvashatjuk Ferkovics Sán­ dor szavait. Többet jelentenek e szavak szociális, tényszerű tartalm uknál: a halál­ lal és az élettel való groteszk játék nem egyszeri, véletlen, de örök és változatlan tragédiát — és erőt takar. Szinte állati, m ár-m ár reflexszé vált ki­ szolgáltatottság — és nagy mozdulatlan erő. Amely ha megmozdul, többnyire ön­ maga ellen fordul, úgy őrlődik a családi és földviszályokban. ..: a magyar törté­ nelem közvetlenül örökölt szakasza — szó szerint földközelből. Csak úgy válhattak e gyakorlatlan kéz írta memoárok valóban tanítássá, hogy nem adatokat, tényeket tanítanak, hanem — öntudatlanul bár — szemléletet. Pers­ pektívánk, múltszemléletünk ezeket a so­ rokat olvasva akaratlanul is megváltozik, s történelm ünk ily módon mutatkozhat igazán — a mai szemléletünkből is gya­ korta hiányzó — alulnézetben. M án yok i E ndre 28 G a lg ó c z i E r z sé b e t: Közel a kés M ég em lékszem g y erm ek k o ro m fa lu já ­ r a : a legénykedő leg ények v irtu sk o d á sa i­ ra , a v á sá rn a p o k ra , a m ik o r a m e g fá ra d t cso n to k at éjszak áb a n y ú ló m u latság o k o n p ih e n te tté k a fiatalo k , a b ú csú k n em egy­ szer v éres tra g é d iá ira , az alvégen és a fel­ v ég en lak ó k — szegények és jó m ó d ú ak — különböző szokásaira, a n y o m o rra, éhezés­ re és a „k iv ag y o k iság ra”, az in a k a t m eg­ feszítő m u n k á ra -ro b o tra , no m eg a b a rá t­ ságos m eg szó lításo k ra („m ész m á n ? ”, „ki­ ü lte te k ? ”, „h azafelé?”), a ra g a d v á n y n e v ek viselőire és a sok-sok g y erm ek i csínyte­ vésre. G algóczi E rzséb ete t olvasva, ú jr a jó l em ­ lékszem a fa lu ra : az író n ő b elü lrő l lá tta tja v elem (velünk) a m á ra m á r m eg v álto zo tt fa lu é le té t is. Ő n em h azam eg y a falu b a, M én fő csanakon — szü lő falu jáb an — u g y a n ú g y o tth o n v an , m in t írá sa in a k m ás színhelyein, am elyek legtöbbször u g y a n ­ csak a jól ism e rt szülőföldet jelen tik . G algóczi E rzséb et ötvenes évek b en in ­ d u lt írói p á ly á já n a k ism eretéb en g y o rsan le írh a tju k : a K Ö ZEL A K ÉS cím ű elbe­ szélésk ö tetre jellem ző m indaz, a m it az író ­ nő m u n k ásság áró l á lta lá b a n elm o n d h a­ tu n k : a szenvedélyes fájd alo m , a m ű fa ji sokszínűség (ez id ő n k é n t m á r zav aró is), írá s a in a k d rá m a i sodrása, m éltó h a ra g ja m in d en ellen, am i a n ak ro n isztik u s. A b u ­ taság, az önzés, a „szerzés” ostoba öröm e, az elő ítéletek to v á b b élése, a n ő k és az ö regek g y a k ra n szom orú m ag án y a, a g á t­ lástalan ság , az öngyilkosság és a lelk i re s t­ ség — ú jr a m eg ú jr a a Jó zsef A ttila -i „ n a ­ gyon fá j” életérzés! — m eg a k isp o lgáriság különböző m eg jelenési fo rm ái ellen. Ism étlem : m in d ezek előző k ö te te ib e n is fellelh ető k m ár, de e k ö te té b e n eg y é rte l­ m ű en előre lépve m u ta t tú l a fa lu n az író ­ nő. H ősei k ö zö tt fe ltű n ik (pl. a F élem elet cím ű novella önkényes beköltözői között) a tá rsa d a lo m váro si képv iselő in ek m in d ­ m eg an n y i típ u sa : a docens kilencvenesz­ ten d ő s anyósa (értelm iségi jelenségek!), aki p án célszek rén y b en él, m e rt a v e je és lán y a h á ro m és félszobás la k á sá b a n az idős asz­ szon y n ak n em ju t hely, hiszen a k u ty a foglal el m ásfél szobát; a m á r egy szim p­ lá é rt is a k á rk iv e l „lefek v ő ” n y á rsp o lg á r L ujza, ak i e z é rt m ég nem „ u tc a lá n y ” (!?), a n y u g talan -ü g y esk ed ő , g y a k ra n házasodó kisk eresk ed ő , az a já n d é k o k a t a k ö n y v tá r­ ból „beszerző” fé rj-sz e rető és az erőszakos, részeg, go ro m b a lu m p e n p ro le tá ro k típ u sa i: á g y ra já ró k , közveszélyes m u n k a k e rü lő k , m arkecolók. T u d ja -e fo rm á ln i ezeket az em b e re k e t V ero n ik a, a szerény fizetésből is becsü letesen élő k ö n y v táro s, v ag y őt húzza le m agához a gyengék a g y áv ák se­ rege? A k ö te t tö b b i elbeszélése az u tó b b i v élem én y t látszik erő síten i, s ezt a S a rk a ­ d i-fá jd a lm a t (az é rtü k aggódást) egyes ese­ te k b e n egészen az ab szu rd itásig fokozza Galgóczi. C sak az élet tu d olyan k rim ib e �illő tragikomédiát produkálni, m int ami­ lyenről A sírásó vallomásában olvasha­ tunk. Ha mindenki (?) csal, lop, m iért ne lophatna a sírásó is? Hat disznóját a hul­ lákon hizlalja meg, s az általa elbeszélt csalási „rém történetek” mellett az övé szinte eltörpül. Nem öl, nem rabol, csak hátborzongató módon szenvtelenül-érzék­ telenül visszaél a hozzátartozók bizalmá­ val, kifosztja őket, a koporsókat üresen helyezi a sírba. Mindig eszébe jut a ször­ nyű gyermekkori élmény, amikor a 3 éves szomszéd kislányt felfalták a disznók. Az elmondottak alapján látszólag azok­ nak van igazuk, akik felvetik, hogy Galgó­ czi írásaiban alig találkozunk pozitív tí­ pusokkal, hőseinek szélsőséges individua­ lizmusa, gyakori aberráltsága, nemegyszer anarchizmusba hajló m agatartása elfedi a teljes igazságot. E mostani kötet legjobb elbeszélései (a címadó novella, A falu öz­ vegye és a Hínár) cáfolják a még időnként jogos véleményeket, s jelzik az írónő jel­ lemábrázolásának gazdagodását is. Sza­ lánczki János téeszelnök (finomabban megrajzolt figura, mint a Pókháló (Niklai Gézája!) és Csiszár Imre éjszakába nyúló beszélgetésében (Közel a kés) végig követ­ hetjük a falu régi és mai gondjait, az em­ berek katartikus átalakulásában m egérthet­ jük az ellentmondásokat, s amikor végül m ár-m ár az jut eszünkbe, hogy a sokat szenvedett Csiszár Imre is megtalálja a he­ lyét, mellbevág a tragikus vég: megölte a feleségét. Ez hát a sorsuk a tehetségeknek, a kitörni akaróknak? Ez is, ha kísért a múlt, ha nem tudnak megszabadulni az „ezernyi fajta népbetegség” szívszoronga­ tóan fájdalmas beidegződéseitől, visszahúzó béklyóitól. A múltból kitörni a falu kere­ tei között csak keveseknek, csak új módon sikerülhet. Úgy, ahogyan azt a Szalánczki Jánosok, Niklai Gézák vagy Sokorai Im­ rék teszik. Konok elszántsággal, erősen bízva saját erejükben, messiási hittel, csö­ könyösséggel, megtalálva azokat a társa­ dalmi erőket, amelyek mozgásba hozha­ tók a szocialista jövő megteremtéséért. De ez nem egyszerű dolog, csak lassú (falun sokkal lassúbb) folyamat eredménye lesz. „Aki dudás akar lenni, / Pokolra kell annak m en n i. . . ” Nos, Galgóczi hősei vál­ lalják a pokoljárást, ha gyakran csalódás vagy éppen vereség is éri őket. Emlékeze­ tes írása a kötetnek A f a l u ö z v e g y e . Hős­ nője, Zsófia korán egyedül m arad két gyermekével és idős anyjával. Egyre nehe­ zebben viseli a faluban a „mi özvegyünk” címet. A huszonhat éves fiatalasszony a „jövőtől félt. Férfi nélkül nehéz élni az életet, úgyszólván lehetetlen. Egy falusi háznál m ár a férfi fizikai ereje is nélkü­ lözhetetlen. . . társadalmi támaszt is csak egy férfi nyújthat.” Megszeret egy férfit — Ágostont. De a falu nem tudja neki megbocsátani, hogy nem közülük választ szeretőt vagy férjet. Amikor aztán kide­ rül, hogy az idegen férfi börtönben ült — 18 évesen, verekedés közben embert ölt részegen —, ellenük fordul mindenki, a férfiban „börtöntölteléket” látnak. Hiába van Ágostonban „szeretet, gyöngédség, szerelem, szorgalom, kitartás, kíváncsiság”, hiába fogadja el őt egészen Zsófia, az elő­ ítéleteken, a rosszindulatú gyűlölködésen nem tudnak győzni. Két tiszta szándékú ember elbukik az ostobaságon, a múltból itt m aradt sötétségen. S ez a bukás annál fájdalmasabb, m ert olyan faluban történt, ahol az emberek jól élnek, csak még nem tanultak meg értelmesen élni. A falu tör­ vényei között még nem szerepel az egymá­ sért érzett felelősség, az egymásért élés törvénye. Érdemes lenne egyszer alaposan meg­ vizsgálni, hogy mit mond nekünk a nő sor­ sáról az, akit „Móricz Zsimond — ha élne — nevelt lányává fogadna” (Galsai Pong­ rác véleménye), m ert sokat, nagyon sokat mond! Sokszínű, a mában élő hősnői job­ ban megrajzolt figurák, mint a férfiak. Be­ lülről nézi őket, átéli szerepüket, a finom lélekrajz, cselekedeteiknek jól átgondolt motiváltsága mind arra mutat, hogy e té­ ren sokat fejlődött Galgóczi írásművészete. (Szerencsés körülmény, mai irodalmunk sajátos gazdagodásának jele, hogy női íróink — éppen érzékenységük révén — a társadalm i problémák széles tablóját fes­ tik már, a jobbítás szándékával. Elég itt Jókai Annára, Raffai Saroltára, Szabó Magdára és éppen Galgóczi Erzsébetre gondolnunk.) S hogy m iért szeretem még Galgóczi Er­ zsébet írásait? Mert a gyakran tragikus sorsok, körülmények mögött is felsejlik sa­ játos hum ora (a falu hum ora ez is!), sajá­ tos kifejezései, ragadványnevei eredeti megfigyelést tükröznek. (Szépirodalmi, 1978) Kaári Sándor S z ö llő s i Z o ltá n : Vacsora jégen Tamás M enyhért: Küszöbön A k ét verseskönyv szerzőit k o rb an néhány év v álasz tja el egym ástól: S ző llő si Z o ltá n „az em b erélet ú tjá n a k felén ” já r, T a m á s M e n y h é r t öt év v e l idősebb. Két évszám viszont m in d ­ k e ttő jü k re v o n atkozik: első k ö tetü k eg y arán t 1974-ben je le n t meg, s m ásodik v ersg y ű jte­ m ény ü k et is szin te egyszerre, ebben az évben a d ta ki a S zé p ir o d a lm i K ö n y v k ia d ó . A m ásodik k ö tetet a „k ritik u s k ö tetn ek ” is nevezik: ez igazolhatja, hogy kom oly teh etség ­ ről, következetesen to v áb b ép íth ető sajátos világ ró l v an szó, vagy m u ta th a tja meg a költő k ifárad ását, m eg to rp an ását. Szöllősi Z oltán és T am ás M en y h ért k ö tete term észetesen erre a k érd é sre is felel, de alk alm at ad a szülő­ föld, az ú tr a bocsátó tá j s a költő változó v i­ szonyával, a sa játo s lírai ta rtalm a k b ó l k ö v et­ kező költői nyelvvel, képi világgal k ap cso la­ tos vizsgálódásra is. T am ás M enyhért első k ö tetét vegyes é rz e l­ m ekkel fogadta a k ritik a. „Jelentkezésével még nem tisztázó d o tt sem m i” írta A c z é l G éza az A lfö ld b en ; Cs. V a rg a I s tv á n viszont a T is za ­ tá jb a n a legteljesebb elism eréssel szól a g yűj­ tem ényről. A m ásodik k ö tet (hasonlóan az elsőhöz) gon­ d olatv ilág áb an a szülőföldhöz, a székely so rs­ hoz az ú tn a k in d ító tájh o z kapcsolódik első­ sorban . A V a k o la to k a csa lá d i h á z fa lá r ó l cí­ m ű ciklus v erseit a szülőföldtől való elszak a­ dás, a találkozások élm énye, az o tthon tá r ­ gyai ih le tik ; u g y an ak k o r a m áshová, m ás e m ­ b eri közösségbe k e rü lt költő szám v etésre is kén y szerü l: m it ő rzö tt m eg a szellem i-érzel­ m i örökségből, m it in te g rá lt valóban szem élyi­ ségébe? A szülőföld em léke — s v áltozása a T ö v i­ ses ta lp p a l cím ű epikus költem én y b en te ljese­ dik ki. Az A p a-A n y a-F iú beszélgetése a nagy tö rtén elm i á tala k u lá st, az ú j tá rsa d alo m é p í­ tésén ek sik ereit és k u d arc ait szem élyes sors­ k én t ra jz o lja m eg, egészen az A pa szavaival m egfogalm azott k atarzisig : „Több m in t vigasz: zu h an ás n élk ü l győzettem le. /T á n ’ még em elt is ra jta m e sokasult vereség./Csöndes m e rít­ kezéssel té r vissza szüvem be az /elalv ás elő t­ ti m e z ő . . . ” A nagy szám vetést, a jelen és a m ú lt szem­ besítését m ásik oldalon a kötet cím adó verse, a K ü s z ö b ö k jelen ti. „N évtelen jelenések közt veszteglek” — írja a költő, s a m egőrzött é l­ m é n y ek -érték ek segítségével készül „tö k élet­ len n ap p a la im m e g v áltásá ra”, a „szülőföld p áro lg ásáb an / m e g talált m ag aslatró l / m eg­ közelítem rejtek es m esszeségeim et”. É rték es szándék, tiszta — m o n d h atn i igazi ellentm ondásoktól m entes — érzelem világ. H o zzáteh etjü k : ugyanilyen tiszta, a nép k ö lté­ szetből, a székely n ép b alladákból, v irág én e­ kekből. m ondókákból táplálkozó nyelv. De: a T am ás M enyhért á ltal a m ú lt és a jelen, az egyén és a közösség közötti kap cso latb an m eg­ m u ta to tt h arm ó n ia tú lzo ttan esetlegesnek tű ­ nik, s a költő ta lán érzi. hogy a világról, m ai összetettségéről keveset tud így, ily m ódon kö­ zösségi érv én n y el elm ondani. G ondolatai id ő n ­ k én t közhelyek; „H onnan is tu d h a tn á k h ó h éri; porig alázo tt / erkölcs nő a legm agosabb­ ra (T izenhárm ak), „V ersailles / vérből és szenvedésből é p ü lt / p alo taso ra”. Így válik sú ly tala n n á a táj, a m ú lt-jele n -jö v ő elé festett A rckép: „Im m áro n m arad o k / ak i v o ltam / aki m a jd an / k ite rítv e -h o lta n ”. Ez a jellem zés k é t­ ségtelenül hihető, d e m o n d h atn i, csak az arc legfelső réte g ére vo n atk o ztath ató . E hhez já ru l (vagy in k áb b az előbbiekből kö­ vetkezik, hiszen e lv ála szth ata tla n a gondolat és az azt hordozó nyelv) a tú lzo tt archaizálás, és a képi világ erőtlensége. „F ordíts sorsosaim ­ hoz”, „K öztesként fo g ad jan ak ” — írja a N in ­ cse n m a ra d á so m cím ű. a Zöld erdő h a rm a tá t k ezdetű n ép d a lra ép ülő versben, „zsem m egte­ te l” — áll a T ö v ise s ta lp p a lban. állan d ó an v isszatér a „m ű ” alak. F élreértés ne essék: az arch aizálás jó n éh án y k ö tet nag y -n ag y eré­ n ye — h a a következetes kifejezésm ódot a gondolatok m élysége hitelesíti. A h e x a m e te r­ ben írt Z á g o n i le v e le k ritm ik ai problém ái, a „szem em ben hidrogénezi m ag át az ég ” képza­ v a ra is azt m u ta tja , hogy a költői nyelv erő tel­ jessé, ö n tö rv én y ű v é csak ú jszerű élm ényeket, d ifferen ciáló gondolatvilágot hordozva v álh at. S ző llő si Z o ltá n k ö tetéb ő l — ha az előbb az A rckép cím ű v erset em lítettem — ö n arc k ép ­ k én t az In k o g n itó cím ű, k ö tetzáró verset (an­ n ak részletét) idézhetem : K ék o v erall és zsebbe-kéz ráccsal az arcán csavarog és kék a tá j és szanaszét m ennyei csillag-csavarok Ám h a elm en t sose lássuk vacsora jégen d árid ó ó rák já rd á k ugrós tá n cu k szakad a lépték fári dó Még felszipog an y afö ld je s leng u tá n a v illan y k ö rte S v ajon mi teszi hitelessé ezt az ö n arck ép et? K eveset m ondunk, h a a költői m a g ata rtás igazságát, az erő teljes képi v ilágot em lítjü k . V alóban: ritk a az olyan kötet, am elyben a Szöllősiéhez hasonlóan találó, ered eti képi v i­ lá g ra b u k k an u n k . „V irágőrző darázs m orog”, „G esztenyem eleg” — írja az E tüd ben, az I s k o ­ la k e r tb ő l felnéz, s „a d élu tán i fellegek — / roncs k aro sszériák ”. A p rop ó, iskolakert. Szülőföld. A Szöllősi-kö­ tetb en is m in d u n tala n felb u k k a n n ak az a la p ­ m otívum ok, az alföldi tá j képei, de n á la a „m esszi ég / jegenyébe d ő lt”, lá tja , tu d ja az 29 �„u tak gyökérm élysegeit”, az „elrákosodott r e ­ m é n y t”, látja, hogy „gőzöl a falv ak szam ovár­ j a ” s tu d ja, hogy m ilyen „a kölyök p etró leu m ­ m al tetv ek / ellen bedörzsölt feje” (Egyidő). A szülőföld szám ára állan d ó an jelenvaló, ke­ resett, de m á r elérhetetlen, nehezen m egvált­ ható világ, „...eszm élni — / várni, hogy a vi­ lág arcom m al /rá m v isszarév ed : itt nincs hely” — írja az É r k e z ő k b e n . Szívesen idéznék ú ja b b és ú ja b b sorokat, am elyek kem ényen, pontosan fogalm azzák m eg: elveszettnek érzi azt, am i eddig bizo­ nyosságot, biztonságot je len tett. S m ivel a veszteség egyszerre szem élyes és társad alm i, az új bizonyosságot is úgy kell m eg terem te­ n ü n k : a XX. századi em ber szem élyes sor­ sában és társad alm ilag egyszerre. Szöllősi azon b an egyelőre m ég k érd e z: „érkezésünket ki v á rja ” ? K érdéseit térben, időben á lta lá ­ nosítva, egy egész nem zedék k érd é seik é n t te­ szi fel, k étségeit így m o n d ja el. „K ésve in ­ d u lta m M agyarországról” — ír ja a S zín e s k é p e sla p ra , s kozm ikus m é re tű v é növeli a m ásfelől nagyon is k o n k ré t élm ényeken a la ­ puló k ép e t a S é ta I.-b e n : „és ta lp u k ró l lent leásít az aszfalt — / feh é r kopogás deszka pin g p o n g asztalt / csillag h iá b a v eri fel az ű r t”. A XX. századi tö rté n ele m fenyegetéseit é r­ ző, a kereső, a m e g v áltásb a n — az egyénből és a közösségből következő m eg v áltásb an — bízó k ö ltő k közé ta rto z ik Szöllősi. A fen y e­ g etettség érzetét szin te tovább egyszerűsíthe­ te tle n ü l fogalm azza m eg a H o ld é v b en: „L ent zörög, szervezkedik / az ellenálló őszi fagy — / a fény szű k szem m el néz á t / a z időn, fegy­ v e rt tisztogat.” E bben a szituációban te rm é­ szetesen ú jr a és ú jr a ellen tétes érzelm i ta r ­ ta lm a k szem besülnek, s ahogyan m in d e n n ap ­ ja in k b an , a v ersekben is ritk á k a v a s á rn a ­ pok. am ik o r „seb n élküli / kövek h a s á ra süt a N ap” (Ámen). A V acso ra jé g e n cím ű verseskötet ereje, szín v o n ala ritk á n csökken — akkor, h a a k ö ltő képi eszközökkel nem tud tá rsa d a lm i é r . vén y t adni egyéni trag éd iáján ak , ha nem é r ­ leli m eg eléggé a verset, s e rő lte te tt k ép e­ ket, kifejezéseket (verítéklánctalp, ezer év m agány), vagy p o n ta tla n rím e k et (keresi — szénárnyékai, lo b b an n ia — csillagaira, táv o ­ zónak — v onításukat) alkalm az. E hibák azon b an v aló b an csak elvétve je len tk ez n ek a könyvben. H a T am ás M enyhért költői lépéseit általa jó l ism ert ta lajo n teszi, s a földszelvényeket vizsgálva egyre ú jab b rétegek v allan a k neki a tö rté n elm i m ú ltró l, a tá j és a z em b er — s az ő és az őt ú tjá r a bocsátó világ kapcso­ la táró l, a k k o r Szöllősi Z o ltán m in teg y ism e­ re tle n tá jra érkezve, körkörösen figyel, s ke­ resi a z időnkhöz, te rü n k h ö z illő cselekvés lehetőségeit. M indkét k ö ltő vállalkozása te r ­ m észetes, m in d k é t m a g ata rtás következetes. Az is igaz viszont, hogy m íg a Szöllősi-arckép igen pontosan, erő teljesen rajzolódik ki a tá jb an , T am ás M enyhértén a k o n tú ro k időn­ k én t vázlatosak, erőtlenek, s a nagy foltokká egyszerűsödött form ák sem m indig fokozzák egym ás h atását. Szabó Ernő Balassagyarmat története 1896— 1962 Nógrád megye történelmi m últjának fel­ tárása különösen a hatvanas évek végén, a nagy történelmi évfordulók kedvező tár­ sadalmi-politikai indíttatását kihasználva indult meg intenzíven. A Nógrád megye története I—IV. kötetei, a megye két leg­ nagyobb gyáripari üzemének, bányájának monográfiája, a Salgótarján és a Pásztó története művek után az olvasók kezébe most újabb értékes helytörténeti monográ­ 30 fia került: Balogh Sándor történész irányí­ tásával (zömében balassagyarmati szerzők tollából) megszületett a Balassagyarmat története 1896—1962. A város felszabadulásának 32. évfordu­ lója apropójára megjelent több m int 700 oldalas könyv — amely 2500 példányban látott napvilágot — épít a megye eddigi helytörténeti munkáira, merít az ország különböző községeinek, városainak e tárgykörben szerzett tapasztalataiból is: komplex képet ad a település fejlődéséről, m egm utatja a fejlődés általános vonásait és speciális vonatkozásait, eredményesen járul hozzá a magyar nemzeti történelem tartalm i és tárgyi gazdagodásához, új szí­ neket, árnyalatokat visz a sokrétű és még­ is egyirányú hazai históriába. A monográfia szerkezete alapjaiban megfelel a magyar nemzeti történetírás­ ban elfogadott elveknek, az eltéréseket a helyi sajátosságok indokolják. A könyvben 11 fejezetet emelnek ki, valójában azon­ ban e fejezeteket megelőzi Németh Béla A táj természeti földrajza és bezárja Szabó Károly A mai Balassagyarmat című mun­ kája. Mindkét tanulm ány igen hasznos a monográfia által célul kitűzött feladatok megoldásában. A könyv történelmi múltból jelenünk felé közeledve bővíti terjedelmét, ezzel is állást foglalva ama fontos elvi kérdésben, hogy tudniillik az új és legújabb korban, korunkban a fejlődés felgyorsul, a gazda­ ságban, társadalomban, a politikában és a kultúrában egy emberöltő alatt sokkal na­ gyobbat léptünk előre, mint a megelőző évszázadok alatt. E fontos alapkoncepció (amelyet számos értékes helytörténeti mo­ nográfia nem vett figyelembe, illetve a XIX. századnál „kifulladt”) egyáltalán nem jelentette azt, hogy átsiklottak volna a szerzők a honfoglalás utáni idők és a sza­ badságharc közötti évszázadok felett, csak éppen a felszabadulástól 1962-ig terjedő időszak és a mai Balassagyarmat című fe­ jezetek jelentőségüknek megfelelő terjede­ lemben, színvonalasan kerültek bemuta­ tásra. A monográfia a történetiség elvének gyakorlati megvalósítása mellett sikeresen oldotta meg a tem atikai követelményeket is: az egymásra épülő fejezetekben a gaz­ daság, a politika, a társadalom, a kultúra, a településfejlődés, a demográfia és más fontos kérdések a történelmi körülmé­ nyekbe beágyazottan kerülnek kifejtésre. Mivel egy kifejezetten kisvárosi jellegű település történetét dolgozzák fel, a szer­ zők óhatatlanul — bár megítélésem sze­ rin t a szükségenél nagyobb terjedelem ­ ben — foglalkoztak igazgatási kérdések­ kel, képviselőtestületi, tanácsi napirendek, határozatok, állásfoglalások ismertetésé­ vel is, de a monográfia helyesen és meg­ felelő arányban írja le a közállapotokat, a lakosság élet- és munkakörülményeinek alakulását, a társadalom különböző réte­ geinek a különböző szituációkra reagáló viselkedését, állásfoglalását. A könyv — a megyetörténetet meg nem ismételve, de annak szellemében — foglal­ kozik az uralkodó osztály, a középrétegek, a munkásosztály pártjainak megalakulá­ sával, működésével, azoknak a gazdasági, társadalmi életre gyakorolt hatásával. Kü­ lön érdemként kell megemlíteni, hogy a szerkesztés és a szerzők szinte minden árnyalatot észrevesznek a politikai küz­ delmekben, és igen részletezően kitérnek a változásokra. Így (a helyes szerkesztési elvnek, a szerzők sokoldalú informáltsá­ gának, az adatok és összefüggések helyes alkalmazásának is köszönhetően) az olvasó szemléltetve látja, hogyan lett a várjob­ bágyfaluból mezőváros, m ajd rendezett tanácsú és a felszabadulást követően mo­ dern város; nyomon követheti, hogyan vál­ tozott és milyen körülmények között lett a hajdani várjobbágyfalu kereskedő- és kisiparos, majd értelmiségi-hivatalnoki és iskolavárossá; a századforduló után ipa­ ros és kereskedő jellegét m egtartva ho­ gyan fejlődött a hatvanas évektől a tele­ pülés modern ipari várossá anélkül, hogy korábbi hagyományos jellegét teljesen el­ veszítette volna. Az olvasó számára persze az sem érdek­ telen, hogyan küzdötte le a település lakos­ sága az elemi csapásokat, a gyakori tűz­ vészt és a megismétlődő árvizeket, a tö­ rök, az orosz cári és a Habsburg-csapatok pusztításait. Mindezek a magyar nemzeti (és különösen a kisvárosi) fejlődésre jel­ lemző jegyek nagyobb lehetőséget biztosít­ hattak volna a szerzők számára a kitekin­ tésre. Vagyis arra, hogy a történelmi fej­ lődés különböző szakaszaiban a nagyjából azonos fejlettségű, lakosságú települések­ kel Balassagyarmatnak milyen azonossá­ gai és különbségei mutatkoznak. Az igen gazdag tényanyagon alapuló feldolgozás értékéből vajmi keveset von le, hogy néhány — általam megemlítésre érdemesnek ítélt — kérdés kifejtésére a szerzők nem vállalkoztak. Az egyik ilyen probléma a nemzetiségi kérdés megítélé­ se a különböző korszakokban (pl. a nem­ zetiségek 1848—49-ben, a dualizmus, majd az ellenforradalmi fasiszta rendszer ide­ jén stb.), ami annál is inkább szembetűnő, m ert a zsidóság szerepével, majd asszimi­ lációjával a szerzők igen részletesen fog­ lalkoztak. Erőteljesebben kellett volna megrajzolni a Salgótarján és Balassagyar­ mat között bizonyos történelmi szituációk­ ban mesterségesen is kialakított ellentétek objektív és szubjektív okait is, s ugyan­ csak erőteljesebben lehetett volna meg­ rajzolni a város és a megye kapcsolatát, valamint a városnak az ország életében játszott szerepét (ahogyan a munkásmoz­ galom vonatkozásában ezt a szerzők sike­ resen megoldották). Az egységes szerkezetű, korszerű szem­ léletű, a tudományosság igényeinek meg­ felelő tudományos-ismeretterjesztő mű ér­ tékét tovább növeli a gazdag jegyzetanyag, a felhasznált tekintélyes m értékű irodalom (ennek körét még néhány megyei kiad­ vánnyal lehetett volna bővíteni), a gondo­ san és nagy körültekintéssel szerkesztett névmutató, adattár és képmelléklet. Mindezek indokolják a megállapítást, hogy a Balassagyarmat története 1896— 1962 nagyobb propagandát és jobban meg­ szervezett terjesztést igényelne. Molnár Pál ��� Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document https://dkvt.bbmk.hu/pf/1e887cfdae11017fa8a47e04dd578c57.pdf Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Végh Miklós Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 1978 Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Language A language of the resource hun Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Subject The topic of the resource Irodalom Művészet Közélet Társadalompolitika Title A name given to the resource Palócföld – 1978/6. szám Type The nature or genre of the resource folyóirat 1978 folyóirat Irodalom Közélet Művészet Nógrád megye Társadalompolitika