https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/ec056d5664070b0ac3e958d765125fc4.pdf e8efba83385a0da6099a9f4b0bbfd03d PDF Text Text 1978 4 Elveszett órák A munka körülményeiről Tagközségek élete Dózsa Ildikó, Mola György és Rozsics István prózai írása Rászedés, cselszövés Mikszáth regényeiben A citerakészítő bányász Az egyedi rajzról Környezetesztétikai konferencia Salgótarjánban PALÓ C FÖLD Évtizedeket mondani éppenhogy ildomos, években fogalmazva vi­ szont idestova már egy fél emberöltőnyi tapasztalat sokasodik mö­ göttünk a konszolidált, emberléptékű társadalomépítés gyakorlatában. S, közelítsünk bárhonnan is, valójában mindig azt vizsgáljuk: sok ez, vagy kevés, amit tettünk, ameddig eljutottunk. Is-is — diktálja a dia­ lektika — és nem a kompromisszum — parancsa. Mert legyőztük az idill csábitó képzetét, kihunyt a hamis glóriák sosemvolt fénye, to­ vatűnt a „hurrá-optimizmus’- kényszerpátosza, megtévesztő hangula­ ta. Az ember nemcsak jelszavakban, hanem valóságosan is „központi kérdés”, s méginkább azzá lesz majd a távlatokban, perspektíváink szerint. Felmérhetetlenül messze tartunk már az előző, a megdön­ tött rendtől, s egyre közelebb ahhoz, amelyet az indulás hevületében idejekorán tényként — és ennek okán közhelyformátumúként — deklaráltunk. A célig azonban szapora még a dolgunk. Nekifeszül­ nünk, küzdenünk kell továbbra is, pedig a finisben tudvalevő, nem könnyű — ha meg is éri — erősíteni. S ráadásul ez a hajrá igen­ csak hosszúnak, végeláthatatlannak ígérkezik. Hisz a szocializmus — bármely fejlettségi fokán vagy szaka­ szán — sem a megtestesült harmónia, amelyben — , ha egyáltalán vannak — csak a múltból öröklöttek, kívülről becsempészettek a disszonanciák. A szocialista társadalomnak is természetes velejárói az önmaga szülte feszültségek, amelyek esetenként — például az ér- TÁRSADALOMPOLITIKAI, IRODALM I,M ŰVÉSZETI FOLYÓIRAT �dekek rangsorolásával, bizonyos döntésekkel és azok következményei­ nek vállalásával — tudatosan is teremtünk. Az ellentmondást eleve rosszként — s nem ahogy tanuljuk, tanítjuk: a fejlődés forrásaként — tételezni mélyen gyökeredző vadhajtása szemléletünknek. A politika — amíg lesz egyáltalán a mai értelemben; tehát ha­ talmi, érdekképviseleti létében és nem a termelés, az elosztás ügyé­ ről való közvetlen döntés értelmében — hivatott arra, hogy fel­ fedje az ellentmondások okait, megoldásuk módját, ösztönözzön ten­ denciákat, korrigáljon tévedéseket, beleértve sajátjait is. Ezért, hogy a hangsúlyváltozások — jelen esetben a végrehajtás és az ehhez szükséges személyi feltételek megteremtésének szorgalmazása — leg­ alább annyira lényegjegyei a szocialista politikának, mint az alap­ elvek következetes képviselete, az eddigi bevált irányvonal követése. A „megszüntetve-megtartás’ érvényesülése ez társadalmi méretek­ ben. S, máris kirajzolódik a fejlődésvonal harmadik pillére, ha a politikánk által manapság megalapozottan igényelt minőségi követel­ ményeket, az extenziv felhalmozásról az intenzív felhasználásra vál­ tást általánosítjukÖsszetett a politika funkciója: nemcsak irányt szab, vissza is néz, az eredményekre épít. Kimondja, hangsúlyozza például, hogy hazánkban a fejlett szocializmus építése nemzeti program. „A társa­ dalom osztályviszonyait a munkásosztály, a parasztság, az értelmiség egymáshoz való közeledése, alapvető érdekeinek azonossága és az alkotó együttműködés jellemzi..., a munkásosztály vezetésével meg­ valósuló nemzeti egység kifejezi a társadalom minden osztályának és rétegének..., a különböző világnézetű embereknek, párttagoknak és pártonkívülieknek, hívőknek és ateistáknak, a hazánkban élő és teljes egyenjogúságot élvező nemzetiségieknek alkotó összefogását a közös szocialista célok érdekében.” Ez jelenti a „jó politikai légkör’ igazságtartalmát, ez a reális alapja közeli és távoli terveinknek, gyakran merész vonalúra rajzolt elképzeléseinknek. Ebben gyökered­ zik hazafiságunk csakúgy, mint ahogyan internacionalista elkötele­ zettségünket is a munkára, az önmagunk szabta feladatok eredményes megvalósítására alapozhatjuk. De végső soron innen ered a politikus magatartás, a „homo publicus-’ attitüd korszerű értelmezése is. Ak­ kor szolgáljuk ugyanis érdemben a köz javát, ha elsősorban a tár­ sadalmi munkamegosztásban vállalt kötelezettségeinknek teszünk eleget képességeink szerint, ha kezdeményezően, alkotó módon „va­ lósítjuk meg önmagunkat’ . A politikai szövetség, a népi, nemzeti egység azonban nem zárja ki — , sőt feltételezi — az egymástól merőben eltérő ideológiák or­ szágnyi arányokban és aprónak tetsző kérdésekben egyaránt meg­ nyilvánuló, egyre erősödő küzdelmét. Az eszmék harca a párttagok, a kommunisták részéről mindenekelőtt a marxista— leninista világ­ nézet, a marxizmus következetes képviseletét igényli. S, igényli to­ vábbá az aktívabb vitaszellemet a közéleti fórumokon — és azokon kívül — , a tárgyilagos, szenvedélyes — , de a személyeskedéstől men­ tes — hangnemet, az elemző, érvelő módszert, a jobbító szándék fo­ gadni tudását, önmagunk megmérettetését az eszmecserékben. A szocializmusban élés ideológiai alapjait kiváltképp fontos a felnövekvő nemzedékben tudatosítani. Iskola, szülői ház (és munka­ hely!), ifjúsági szervezet az eddiginél összehangoltabb együttműkö­ désére van szükség, „hogy a tanulók elsajátítsák a korszerű művelt­ ség, és tudományos világnézetünk alapjait, a közösségi élet, a szo­ cialista erkölcs normáit, felkészüljenek a munkára, állampolgári kö­ telességeik teljesítésére. Ehhez nélkülözetetlen.. . . egész társadalmunk fokozottabb példamutatása és felelősségvállalása.” E felemelt hangsúly persze nem jelenti, hogy ne szélesítenők e kötelmeket továbbra is társadalmi méretűekké. Belső igénnyé for­ málni, meggyőződéssé, cselekedeteink mozgatórugóivá fejleszteni a szocialista személyiségjegyeket, rangjára emelni a munkát, az emberi méltóságot: ez a komplex feladat — s egyszersmind nagyszerű prog­ nózis — olvasható most ki politikai dokumentumainkból. Csongrády Béla 1978 4 TARTALOM 3 Szabó Gyula: Elveszett órák 5 Pádár András: A munka körülményeiről 7 Pista bácsi (75 éves id. Szabó István Kossuth-díjas szobrászművész.) 8 Kelemen Gábor: Hatodiknak lenni... 10 P. A.: Szembesítés 1. 11 Krunák Emese: Az egyedi rajzról 13 Rozsics István: Úszólecke 14 Mola György: Vivaldi, elektronikus hangszereléssel 17 Dózsa Ildikó: Üdvözlet Gerendainak. 21 Leblancné Kelemen Mária: Dokumentumok az iskolák államosításának Nógrád megyei eseményeihez 22 Lengyel Dénes: Rászedés, csel és cselszövés Mikszáth regényeiben. 25 Nagy Zoltán: Palóc arcok, A citerakészítő bányász 26 Környezetesztétikai konferencia Salgótarjánban (Rihmer Oszkár) 27 Az államosított magyar film 30 éve (Veress József) 28 Utassy József: Csillagok árvája; Hajnóczy Péter: M. (Krasznahorkai László) 29 Csanda Sándor: Szülőföld és irodalom (L. K. M.) 30 Vita egy „befejezetlen műről’. (Réti R. László; Schneider Miklós); PALÓ CFÖLD TÁRSADALOMPOLIT K A l,IRODALM I,M ŰVÉSZETI FOLYÓIRAT A NÓGRÁD MEGYEI TANÁCS MŰVELŐDÉSÜGYI OSZTÁLYÁNAK LAPJA Főszerkesztő: Végh Miklós. Szerkesztőség: 3100 Salgótarján, Arany János út 21. Telefon: 14-13. Kiadja a Nógrád megyei Lapkiadó Vállalat. Felelős kiadó: Chválla Emil mb. igazgató. Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető bármely postahivatalnál, a kézbesítőknél, a posta hírlapüzle­ teiben, és a Posta Központi Hirlap Irodánál (KHI Budapest V., József nádor tér 1. sz. Postacím: 1900 Budapest) közvetlenül, vagy postautalvá­ nyon, valamint átutalással a KHI 215-961 62 pénzforgalmi jelzőszámra. Egyes szám ára 5 Ft, előfizetési díj fél évre 15, egy évre 30 Ft. Megjelenik kéthavonta. Kéziratokat és rajzokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. INDEX: 25 952 ISSN 0555-8867 78.19210 N. S. 1400 db �VÁLTOZÓ VALÓSÁGUNK kacs terepjárót. Egy arra haladó MTZ sza­ Eleinte álmélkodtam is, hogy miért nem tűnik fel senkinek. A termelési tanácsko­ badítja meg végül a kényszerű rabságból. zásokon tömjénezték a festőket, hullottak — Nem alkalmazunk külön gépkocsive­ a dicsériádák, a büszkeség emelgette szí­ zetőt. A szakemberek többségének zsebé­ vünket, mint forró levesgőz a fedőt. Aztán ben ott lapul a jogosítvány, ostobaság a A kirakat maszatos üvegén át hárman rájöttem a titok nyitjára. Nem rajtunk munkaerőt pazarolni. Így is mindig hiány­ figyeljük az órákat. Csupa antik darab, múlott, a kőművesek, szerelők, asztalosok zik valaki — mondja, amíg a kavicsoktól igényes lakástulajdonosok, ha látnák, hi­ színes patakban tisztogatja lábbelijét a ra­ deg verejték patakzana hátukon a kusza kaparták ki a gesztenyénket. Ők még any­ gacstól. A szakosított tehenészeti telepre betűkkel rajzolt táblára pillantva: „Az nyit se melóztak, így szüntelenül a sarkuk­ ban caplattunk — magyarázza a diszper­ indult kis kitérővel, hogy személyesen győ­ órák nem eladók”. Ennyi az üzenet az em­ zitkevergetés közben. — Az utazással ződjön meg, rendben alakulnak-e a dolgok. beriségnek az időmérők törpeállamának együtt napi öt órám veszett el, hetente Nem múlik el nap, hogy keresztül-kasul be határáról. A fakózöld kárpittal borított fa­ több mint egy nap . . . ne száguldozná a hat és fél ezer hektáros lon ott pöffeszkedik a javítóműhely gazdá­ jának gyűjteménye: az arannyal futtatott A tanács elnöke dugta fülébe a bogarat. gazdaságot. kakukkos óra, egy kígyóuborka-formára Nem volt a falunak kisiparos festője, a — Az időt nálunk kétszeresen tiszteljük. emlékeztető ingaszerkezet, halottfehér családi házak pedig — mit házak! paloták! Egyszer az a baj, ha sűrűn megnyílnak az számlapot tartó angyalok néhány kilós ne­ —, mint májusi legelőn a harmatgomba, ég csatornái, máskor meg a szűnni nem mesötvözete (valaha szerecsenszínűre má­ csoportban nőttek az újtelepen. Az elnök akaró hőhullámok kérdőjelezik meg egész zolt kasznyi tetején figyelmeztethetett li­ két évig adómentességet ígért s tetemes évi termést. Ezért, amikor kedvező az idő­ tániák kezdetére), s legelői egy harminc közületi munkát. Nyaranta az iskola, óvo­ járás, nincs megállás. A tíz-tizenkét óra da termeinek tatarozását, a régi kultúrház egyhuzomban a földeken természetes a centiméter átmérőjű „zsebóra”. Igazi, hi­ teljes festését kínálta fel. Így lett P. József traktorosnak. Aratáskor a kombájnosokat szen vígan sereg a másodpercmutatója, kí­ a maga ura. Vett egy használt Moszkvi­ úgy kell lecibálni a gépről, mert dolgoz­ méletlenül jelezve az idő múlását. csot, külföldi gumihengereket szerzett be. nak, mint a megszállottak. Látják, hogy a Két éltes korú hölgy ácsorog mellettem. Jókat kortyintgatnak a nyárelő részegítő Most sem kel később, de óra múlva már a tábla melletti akácos árnyékában üzem­ anyaggal teli lemezhordók hemperegnek, levegőjéből; könnyű, délelőtti séta lehet a kettőslétra tetején hajlong. — Egyre több a városi megrendelés — csak hogy ne kelljen nap közben a telepen programjuk. Nem beszélnek, csak bámul­ jegyzi meg, amíg vékony hurkát nyom az tankolni, a géphez cipeljük a früstököt, ják a különös tárlatot. Talán az ifjúkori ebédet, ott cirkál az ügyeletes műhelyko­ emfixes tubusból. A műanyagvödörben ég­ évek mézes íze tolul nyelvük hegyére, áhí­ csi, ha hiba akad, csak egy füttyentés a színkék oldat gyöngyözik, a mennyezetre tattal meredeznek az üvegen túlra, ahol szerelőnek. . . Minden negyedóra veszteség való, mert az oldalfalakat őszi hangulatot tetszetős, de diákos rendetlenségben sor­ mázsákat jelent. A munka könnyebbik ol­ idéző papírtapéta borítja majd. Fél éve. jáznak a régiségboltban is ritka óraművek. dalát keresők ezért ideig-óráig maradnak hogy erre is vállalkozik. Szakkönyvekből Az alacsonyabb ajkát el is hagyja egy röp­ — mondja a telep felé haladva. leste el a fogásokat, mert az idő mellett ke felkiáltás: A sorompó nyitva, ki-bejárnak a vonta­ utóbb már a kereset sem közömbös, s egy — Hogy siet az idő! tók. A portásfülke sarkában sovány öreg lakás kitapétázása — ez most a nagy divat gubbaszt, de amint tekintete az ismerős — nyolc-tízezer forint. járműre vetődik, korát meghazudtoló für­ — A szomszéd irigykedik. Mondtam ne­ — Gyakran ábrándoztam arról, hogy az ki, hogy olcsóbban számítom, de a szolgál­ geséggel siet elénk. Nem áll meg az elnök én időmmel csak egyesegyedül rendelkez­ sietősen int. tatóknál rendelte meg a glettelést. A kollé­ zem. Nem a pénz izgatott, hanem az elfe­ — Jó napot, főnök! — fogadják az is­ ga tényleg tükörfalat varázsolt a vakolat­ csérelt órák, a pocsékba ment üres napok ra, még a légy is hasra esett volna rajta, tálló előtt a most érkező fejősök. Kezdődik szították a tüzet bennem, hogy önálló le­ a délutános műszak, a jószágok már türel­ gyek. S tudja, milyen a megbolygatott zsa­ de amikor reggel felébredtek, ők bukdá­ metlenül bőgnek a fehérre meszelt falak csoltak, mert a fele a padlóra hullott rátnok? Gyorsan lángra lobban. Ha a kezdhették elölről. Ha látta volna? Még a között. A gondozók kék köpenyt húznak, nyugdíjkorhatárt megérem, még hátra van ahogy a reglama megkívánja, előkerülnek heverők is csöpögtek a csiriztől. Este át­ tizenhat kerek esztendőm. Most már ma­ a vasvillák, s munkához látnak. Az elnök ballagtam és éjfélig összehoztam a kisszo­ gamnak szabályozom, hogy hol, mikor és látogatását tisztelgőnek lehetne titulálni bát. Egy fillért sem kértem érte — meséli mit csinálok. Ez a boldogság? — elmélke­ hiszen semmi probléma, intézkednivaló. a közelmúltban történteket, bizonyítva dik savanyú bölcsességgel P. József szoba­ Nem is azért szalad ki. Észrevette már ré­ hogy még efféle jószolgálatra is futja ide­ festő és mázoló. gen, hogy az első számú vezetők érdeklő­ jéből. Öt éve még együtt ébredt a kakasokkal, dését elvárják a tagok, alkalmazottak, jó­ Lassan kapaszkodik a létra meredek fo­ katonásan cihelődött, hogy le ne maradjon tékony hatással vannak ezek a látogatások kain felfelé. Belemártja a sűrű szőrű a gyorsjáratról. Ahogy végigkopogott cipő­ a munkakedvre. pemzlit a vödörbe, a fölösleget gondosan je az alvég frissen toldozott járdáján, fel­ — Sok idejébe kerül? kavarta a még szunnyadó sötétet, már a visszacsurgatja, s a gipszjavítás nyomait — Inkább itt, a gazdaságban, mint eset­ máris elfedi a világoskék pászta. kutyák sem vakkantottak fel közeledtére, leg fél napokig tartó, fölösleges értekezle­ pedig igencsak acsarkodó kedvű ebeket — Ez az utolsó munkám a nyáron. Az teken, ahol az ember csak a karórájára tartottak a faluszéli porták léckerítései asszonnyal elmegyünk a tengerhez. Hozok pislog, mikor lesz már vége az oktalan fe­ mögött. A hajnal hideg szelei verték ki az egy új festékszóró pisztolyt, azzal köny­ csegésnek. . . álmot a szeméből. Este fél hét is elmúlt, nyebben boldogulok majd, s persze gyor­ Az elnök közismert roppant munkabírá­ mire hazajutott. S ez így ment minden ál­ sabban is — szól le, s megigazítja újság­ sáról. Még éjfélkor is képes rá, hogy né­ dott nap. Egyetlen-egyszer késett a mun­ papírcsákóját. hány mondatért kikocsizzon a K—700-akahelyről, s az álszent művezető, aki min­ sokhoz, s mint akinek más dolga nem is den reggel benyakalta a maga deci szilvó­ lenne, üdítőt, teát hagyjon a vezetőfülké­ riumát, igazolatlant írt neki. ben. Reggel elsőnek lép az iroda épületé­ — Hányszor ment fel a pumpa! Kilencig A négykerék-meghajtású gépkocsi mo­ be, sebesen intézi az adminisztrációs ügye­ csak lődörögtünk, a központi fűtésszere­ torja nyüszít, aztán bömböl, mint egy fel­ ket. Eligazít, tárgyal, dicséreteket és fe­ lőkkel ment a vita, hogy a Dózsa mennyire szálláshoz készülő repülőgép. Megfeneklett gyelmiket osztogat, jelentéseket gyűjt és üti meg a Fradit. Reggeli után rendszerint a szántás végén alattomosan megbújó da­ rendszerez, látogatókat fogad. S közben fe­ valaki elkurjantotta magát: ideje munká­ gonyában. A p.-i termelőszövetkezet elnö­ lesége neveli két gyermekét. hoz látni, de háromkor kimosva, tisztán so­ ke, V. Tamás füle pirosra gyúlt az ideges­ — Mi tervezhetünk szabad szombatot, a rakoztak a korongecsetek. Öt és félórát ha ségtől, gumicsizmáján a sár arról árulko­ brigádok hét végi kirándulást, a máshon­ pacsmagoltunk a nyolc óra munkaidőből. dik, néhányszor már körbejárhatta a ma­ nan érkezett, gyökeret eresztett szakem­ Elveszett órák 3 �berek sokszor elhalasztott szülőlátogatást: nekünk az időjárás osztogatja a parancso­ kat, és ha kedvezőtlen, akkor állandó a riadóállapot. S amelyik mezőgazdasági üzemben megengedik, hogy a főszereplők betakarításkor külföldön túrázzanak, ma­ gukra vessenek. Ilyenkor aztán kopogtat­ nak a segítségért. Persze, hogy irányítunk át gépeket. Ha mi a termést már magtárba szállítottuk — morogja V. Tamás, aki lo­ vaglónadrágban jár-kel (vadonatúj sötét­ szürke öltönyében mégsem segédkezhet az elletősnek). A múltkor a megyére hívatták sürgősen. Eszébe sem jutott, hogy átöltöz­ zön. Az egyik ifjú előadó halkan kioktatta, milyen viselet dukál a párnázott ajtón be­ lül. Az elnököt először bosszantotta a zöld­ fülű hivatalnok fontoskodása. Most, hogy felidézte az esetet, jót mosolyog rajta. A p.-i termelőszövetkezetben ugyanis nem kockáztatnak, ha az időről van szó. Még egy átöltözés ereiéig sem. A községi tanácson szinte mindent sza­ bályoznak. Kinn a falon a zománcozott tábla, a fekete felirat messziről kiabálja, mikor az elnök, titkár fogadónapja. Az elő­ adók pontban nyolckor már az íróasztal mögött, mint világcsúcs ostromlására ké­ szülő síkfutók a startnál. Zörögnek a kulcscsomók, a gondosan lelakatolt szek­ rény gyomrából kipakolják a vaskos ikta­ tókönyvet, a rózsaszínű dossziékban összegyűjtött aktákat. — Még mindig rossz ez a ventillátor — dohog az igazgatási előadó, s mutatóujjá­ val a szerkezet lapátját forgatja szórako­ zottan. A dudorászó adminisztrátor kislány — a faluban azt rebesgetik, nem közömbö­ sek egymás iránt — felpattan, mint akit bolha csípett, ütközőig tárja a déli fekvésű szoba ablakát. Meglódul a függöny, kida­ gad, akár a vitorlavászon. — Köszönöm! — szól hűvösen a férfi a csitrihez, lapozgatva a papírok között, még csak fel sem néz. — A titkár elvtárs? — Már itt kellene lenni neki is — vála­ szol az előadó, meztelen karjára csatolt óráját szemlélve. — Rövidesen megérkezik — biztat birkatürelemre. Közben a gépírólány már a kávéfőző tö­ mítőkarikájával bajmolódik, a takarítónő felé vet segélykérő pillantásokat, aki ott szöszmötöl a virágtartó körül, megrozsdult aszparátuszokat próbál locsolással élet­ kedvre deríteni. — Jó reggelt — toppan be a postás, öt­ hat levelet dob az asztalra s a reggeli újsá­ gokat. Nem régóta kézbesítő, de az első na­ pokban a lelkére kötötték, hogy a tanács­ nál kezdje a napi körútját. — Kérek egy aláírást! — kántálja és már ki is suhan. Mire a kávé lecsorog, B. Sándor, a köz­ ségi tanács titkára is beszuszog. — Elnézést. . . — mentegetőzik. — Ke­ rékpárral járok a falu másik végéből, hosszú a kaptató. Mindjárt kifújom ma­ gam. — Pulóverét az ütött-kopott fogasra dobja. — Kálmán bácsi állított meg. Még a múlt hétre ígértük, hogy az ingatlanszerzéshez előírt nyilatkozatot megcsinál­ juk. Mi a helyzet? — kérdezi pihegve az igazgatási előadót, aztán választ sem várva hadarja: — Ez már így megy. Reggelente féltucatnyian is megállítanak. Azt hiszem, már kilesték, mikorra érek a házuk elé, egyszerre csak előttem teremnek. Jó, hogy el nem ütöttem még valakit. Jöjjön bel­ jebb ! 4 Szobája kellemes, belesüppedünk az öb­ lös fotelbe. — Kávé? Üdítő? — Köszönöm. A mai program? — Kilenckor az iskola igazgatója jön: a nyári tatarozási munkákhoz kajtatunk ki­ vitelező után. A járástól délutánra jelezték érkezésüket. Hogy miért, nem tudom. Köz­ ben készülnöm kell a tanácsülésre: a sza­ bálysértési munkáról kell számot adni. Es­ te vezetőségi megbeszélés a tsz-ben, oda vagyok hivatalos, s ki tudja azt előre, há­ nyan állítanak még be, milyen kéréssel. . . Nyolctól fél ötig a hivatalos munkaidő. Délelőttönként alig-alig téved be valaki, napközben szinte kihalt a település. — Mi tisztességesen kihasználjuk a nyolc órát. Ilyenkor a papírmunkán a sor. Gyártjuk a határozatokat, az igazolásokat, nem egyet közülük feleslegesen. Az államigazgatási munka egyszerűsítéséről könnyű beszélni. Tessék beülni a székembe és csi­ nálni! Mindig akad hatáskör, amelyet le­ adnak a községhez, de státusz nélkül, sőt a létszám-visszafejlesztést rebesgetik. Egyegy engedélyhez annyi mellékletet kell fel­ terjeszteni, hogy külön leltározót is alkal­ mazhatnánk — ömlik a szó a titkár szájá­ ból, mintha a nyolc óra munkaidő emlege­ tésével csordultig telt vizesmedence zsilip­ jét nyitottam volna ki. Megegyezünk abban, hogy nagyon leter­ heltek. Búcsúzom a szakigazgatási szerv vezetőjétől, a fajansz csészéket mosogató adminisztrátortól, a még mindig újságot nyálazó előadótól. A téemkáműhely akár a csatatér. Az olajtócsáktól csillogó kövezeten hiányos golyóscsapágyak, csak a szakavatottak előtt ismert alkatrészek, félbevágott cso­ darabok a csillogó fémporban, a nemrégen elfogyasztott reggeli romjai. Itt villanysze­ relő az ismerős: Gy. Ferenc. Elegáns, kék overálban matat egy ablakszárnnyal, amelyből az üveget két hete verték ki. — Gyerünk a szabadba! — biccent fejé­ vel a műhely túlsó oldalán beszélgetők felé. — Nincs munkátok? — A karbantartókkal akkor elégedett a főnökség, ha egész nap az ülepüket vakar­ gatják. — Hogyhogy? — Ez azt jelenti: semmi baja a gépso­ roknak. feszt termelnek a brigádok. Ez a mi munkánk kiváló minősítése. Néhány nagy értékű berendezés azért csak nem megy. Nincs rá ember — pöröl a villanyszerelő zavaros szemekkel, mintha pálin­ kamámorban lenne, pedig csupán indula­ tait engedte szabadjára, mint mesebéli dzsint a palackból. Amiatt böstörködik, hogy reggel óta nincs, aki aláírná a raktári igénylést egy csatlakozóaljzatról. — Tudod, mennyit dolgozunk átlago­ san? Nem több, mint négy óra hosszát. Vagyunk vagy tízen lakatosok, hegesztők, esztergályosok, majdnem mind megszerez­ tük a második-harmadik szakmánkat is. Ha én lennék a főszervező, a karbantartók felét a kulcshelyekre küldeném, a gépek­ re, a maradók is ellátnák ezt a munkát, még főjavításkor is. Csak, ugye, akkor be­ bizonyosodna, hogy eddig éveken keresztül nem vették észre a pazarlást — korholó­ dik Gy. Betonoszlopnak dülleszkedik, mint aki randevúra váró vőlegényjelölt, s úgy bá­ mulja a mellettünk, már ki tudja, hányad­ szor elrobogó targoncát. Nagyot szippant a Fecskéből, orrán kacskaringósan ereszti ki a füstöt, a derék csikket a jármű által kavart porfelhő közepébe pöcköli, úgy a szíve tájékára. — Íme, a luxus! Ezt a borzderes targon­ cát egyébre nem használják, mint a rak­ táros, gyárrészlegvezető keresésére. Keze­ lője három és fél ezret kap, s fel van há­ borodva, ha a vagonok környékére rende­ lik néha a szállításhoz . . A villanyszerelőben mélyen gyökerezik a közügy szeretete. Amolyan vastagnyakú, lázongó típus, ahogy érez, úgy is mondja. Kiszámolta, hogy a heti negyvennégy órá­ ból a fizetett ebédidő két és felet vesz el, ez egy évben százharminc óra, azaz tizen­ hat teljes műszak. Foglalkoztatottként eb­ ből ennyi a veszteség. Hogy igazán meny­ nyi, azt komputerekkel felszerelt tudomá­ nyos intézetek is csak saccolni képesek. — Mi már hozzászoktunk az alacsonyan megszabott normához, isten őrizz, hogy va­ laki százhúsz százalékra teljesítse, mert rögvest kinézik onnan. Tudod, mi a sze­ rencsénk? — tekint rám keményen és ti­ tokzatosan, mint a tettes leleplezésére ké­ szülő felügyelő. — Van egy gazdag nagy­ bácsink. Úgy hívják: népgazdaság... — Feri! Sokáig leszel még? — rikkant ki egy a karbantartók közül sürgetően, mintha különös érzékkel megsejtette volna beszélgetésünk témáját. Az étterem kihalt, délelőtt tizenegy le­ het. Piros-fehérkockás abroszokat tereget a pincér, de az ajtó mozdulására abba­ hagyja a szervírozás szertartását, s aláza­ tosan a vendégek elé siet. — Szép jó napot, uraim! — fogadja az érkezőket és egy teljes pompában álló box­ hoz vezeti. Ahogy a férfiak elfoglalják he­ lyüket, még megigazítja az elcsúszott pa­ pírszalvétát, az egyszerű vázában viruló rózsaszálakat. — Kezdődik. . . — buggyan ki belőle a szó, izzadságcseppektől gyöngyöző homlo­ kát zsebkendőjével óvatosan szárítgatja. Már bent van két ifjabb kollégája is, akik a csapóajtó túloldalán diskurálnak bordó egyenöltözetükben feszítve. — Ilyenkor még ultizhatnánk is. Majd egy fél óra múlva nézzen körül! A külön­ teremben egymást váltják a csoportok, hó­ napokkal előbb megrendelték az ebédet. Annyit szaladgálhatunk, mint egy cirku­ szos ló — panaszkodik M. Alfréd. Ő az, aki betéve tudja a napi étlapot, fú jja a specia­ litások receptjét, a várakozás lassan múló perceiben a vendég új viccekkel lohasztja. Sebesen jár, mint a régi malom, ha sok vi­ ze van, bár lábai kékes visszerektől daga­ doznak, rendszerint fáslit használ. A törzs­ vendégek egyszerűen Frédinek szólítják. — Délután fél háromtól ötig megint csak cseverészés, ücsörgés. Ritkán téved­ nek be. Azt hiszi, a fiatalabbak közül vala­ ki is odamegy? Nekem kell, ők már ilye­ nek, hiányzik belőlük a hivatásszeretet. Meg nem néznék, hogy van-e a vécében tiszta törülköző, szappan, kivisznek az asz­ talhoz elmosatlan alumíniumkanalat, amit még a személyzet sem használ, elvétik a számolást. Én meg irulok-pirulok, mert le­ het, hogy ők arrébb állnak a Balatonhoz, de én tizenöt év óta itt taposok s nem kí­ vánkozom el. Inkább magamra vállalok mindent, ők meg röhögnek a markukba. Nem haragszom rájuk. Abban bízom, hogy egyszer rádöbbennek: a jó pincért sohasem kapja azon a vendég, hogy szolgálatban asztal mellett ülve bámészkodik, s amikor �üres a ház, akkor is bajlódik dib-dáb dol­ gokkal — önti ki lelkét, s közben megfo­ galmazódik a felszolgáló ars poeticája. Sohasem érdekli az idő a placcon. Még záróra után is szívesen kiszolgálja, akik­ nek hosszabb ideig támad dáridózni való kedve. A kollégái már előtte kasszát zár­ nak, pedig a munkaidőbe ezt is belekalku­ lálták. — Aki azt csinálja, amit szeret, nem gondol a lógásra. Itt a főnököm példája. Saját kocsijával hozza a friss zöldséget a piacról, a vágóhídról a pacalt, s még csak kilométerpénzt sem kap. Ha sok a vendég, fogja magát, beáll közénk. Akkor aztán hajtanak a srácok is. A főnök lepipálja őket, valamikor pincér volt — áradozik Frédi az étterem vezetőjéről, s hogy ne kelljen gyalogolnom, taxit rendel. A zöld Lada pilótája, miközben hármas­ ba kapcsol s borostás állát simogatva bele­ bámul a visszapillantó tükörbe, zsörtölő­ dik: — Nem tudom, máshol hogy van. Az éj­ szaka túrában voltam az ügyeletes orvos­ sal. Hatszor hívtak ki, s olyan úton men­ tünk, amelynek még körmössel nekivág­ ni is meggondolandó. Most reggel ráncigál­ tak ki az ágyból. Két kocsi műszaki vizs­ gán, a harmadik lerobbant. A város nem maradhat taxi nélkül. Majd szólok már a szakszervezetnek; az embernek pihenni is k e ll. . . A városközpontban vígan locsog a szö­ kőkút a tenyérnyi park közepén, akár egy bebiflázott verset daráló elsőosztályos. A padokon fiatalok, idősebbek sütkéreznek, a megizzadt úttest pörkölt gumiszagot lehel. Tömve az áruházak, a helyijáratú autóbuszok, a járdán egymásba botlanak az emberek. Mintha kiürültek volna a munkahelyek, mindenki egyszerre vette volna ki szabadságát. S valahol a tömegben ott „sétál” né­ hány elveszett óra is. Szabó Gyula Másik nagyüzemünkben évekkel ezelőtt a munkaügyis szerkesztett egy kérdőívet. A számos kérdés között a legérdekesebb ez volt: „Leszámolásának oka?” S mivel a kérdőív biztosította a névtelenséget, a leg­ többen erre a kérdésre is válaszoltak. Az esetek többségében feltehetőleg őszintén. Nos, ezeket a kérdőíveket éveken át gyűj­ tötték, évente összegeztek, készítettek belő­ le egy jelentést, amit azután vagy elolvas­ tak azok, akiknek szánták, vagy nem, mert különösebb intézkedés nem történt. S az emberek mentek, jöttek. A régi gyári gárda cserélődött, felhígult olyanok­ kal, akiket régebben a gyár közelébe se szívesen engedtek. Most felveszik, mert hiányról panaszkodik mindenki. A szorgos munkáskéz hiányáról. Az új ember meg­ kapja a régieknek járó kedvezményeket, néha még bérben is jobban jár — miköz­ ben a régi dolgozónak megkeseredik a szá­ ja íze, mert úgy érzi, hogy a megbecsülést nem differenciálják kellőképpen. * A munka körülményeiről Baj van a munkafegyelemmel, hiányzik a fizikai munka becsülete, nincs kellő tár­ sadalmi elismerése a szellemi alkotó mun­ kának — hallani innen is, onnan is. A so­ pánkodók nemcsak vélekednek, hanem pél­ dákat is felsorakoztatnak. Egyik gyárunk fontos üzeméből öten tá­ voztak két hónap alatt. Kis szám, amely talán szóra sem érdemes. Amiért az öt em­ ber leszámolt, annál inkább. Kettővel ugyan sikerült találkoznom, de a beszélge­ tés eléggé egyoldalú volt. Annyit minden­ esetre sikerült megtudni, hogy az öt mun­ kásból kettő a kevés pénz miatt vált meg a munkahelyétől, hárman pedig tűrhetetlen­ nek érezték azt a légkört, amelyben dol­ goztak. Ők ketten csak annyit mondtak: „Nézze, rájöttünk, hogy szél ellen nem leh et. . . Aki nincs benne a brancsban, annak előbbutóbb szennyes lesz a levegő . .” A munkaerő-vándorlásnak — vagy aho­ gyan másként nevezzük, fluktuációnak — több oka van. Ezek egyike csak a manap­ ság sokat szereplő, rendkívül időszerű té­ ma: a munkahelyi légkör. A jó munkahe­ lyi légkörben kedvvel dolgoznak az em­ berek, ambicionálja őket a munkatársak közti őszinteség, a jó hang, a megbecsülés, a perspektíva, s nem kevésbé a vezető összefogó példaadása, egyénisége. A köz­ hangulat itt megtartó erő: nem nyűg a munka. A pszichológus-orvos mondja a követ­ kezőket : — A munkahelyi közérzet egyensúlya bármelyikünknek többet jelent, mint amit a kifejezés szűk értelemben hordoz. Az életérzésünket határozza meg, testi-lelki egészségünk alapvető alkotó eleme. Na­ gyon sokat és mélyrehatóan foglalkozunk a balesetvédelemmel, a testi egészséggel, de annál kevesebbet a lelki egészségügy­ gyei. Mind gyakrabban találkozunk gya­ korlatunkban olyan egyensúlyában meg­ rendült emberekkel, akiknek konfliktusa munkahelyi gócpontú, vagy éppen a mun­ kahely és „azon túli terület” követelmé­ nyeinek összeütközéséből jött létre. Külö­ nösen szót érdemlően megoldatlan a dol­ gozó nő helyzete. Az egyéb konfliktusok mellé felzárkóztak a munkahelyen belüli ellentétek is. Vajon mit tehetünk az érzel­ mileg kilendült, önelégületlen, szorongó emberrel akkor, amikor a testi-lelki fel­ erősítés után ugyanabba a környezetbe vagyunk kénytelenek visszaküldeni, amely az egyensúlyvesztéséhez h ozzájárult?... Vékony, idősebb, árkolt szemű, fáradt arcú nő. Az ölében nyugszik a keze, s időn­ ként meg-megrándul, mint amikor áram halad át az emberi testen. — Másfél évtizede dolgozom az üzem­ ben. Nincs szakmám, betanított munkás vagyok. Abból a fajtából való, aki szeret dolgozni. Akár hiszi, akár nem. Ezt azért mondom, mert sokan kinevettek, kigúnyol­ tak már miatta. Sokgyerekes családból származom, ahol nem volt helye se pihe­ nésnek, se szórakozásnak. S ráadásul a testvérek közül rám hárult megrokkant szüleink istápolása is. A munkahelyen mégis azt mondják, hogy lusta dög va­ gyok . . . Megremeg a hangja, majdnem sirásba csuklik: — . . . Én rám, aki nem azért jár a gyár­ ba, hogy elfeketézze vagy elpletykázza a munkaidőt. Mert a többi azt csinálja! S lám, mégis azokat pártolják, akik fegyel­ mezetlenek, nem teljesítik a kötelességü­ ket. Beszéd közben a táskáját babrálja, de most felnéz, hogy figyelem-e: — A dolog úgy kezdődött, hogy elfo­ gyott a munkám, s kerestem a gépbeállí­ tókat, hogy segítségükkel újabb munkát kezdhessek. Róluk azonban kiderült, hogy isznak a gyáron kívül. Én ugyan ezt sen­ kinek nem jelentettem, ők azonban mégis fegyelmit kaptak, s most én szenvedem a bosszújukat, mert azt hiszik, hogy én ad­ tam fel őket. Az eset óta pokol lett az éle­ tem. A csoportvezető, művezető egy követ fúj velük. . . Igaz, szóvá teszem, ha sza­ bálytalanságot látok, de higyje el, azt az italozást nem én jelentettem. Azt mondják rólam, hogy összeférhetetlen vagyok. De miért? Mert a munkatársaim irigylik, hogy szépen keresek, meg azért, mert én nem hordom az italt a gépbeállítóknak, mint mások. Most már odáig fajult a dolog, hogy nekem csak akkor adnak munkát, ha 5 �jut, meg amit mások nem akarnak csinál­ ni. A munkahelyi vezetők durvák velem. Akkor is leordítottak, amikor szóvá tet­ tem, hogy ez vagy az a gép balesetveszé­ lyes. Mert tudja, velem végeztettek munkavédelmi tanfolyamot. Ténykednem azonban nem lehet, mert leváltottak. Kézitáskájából papírokat vesz elő, s nyújtja: — Nézze csak meg, hogy mennyit kere­ sek. Háromezer forint fölött, de volt már négyezer fölött is. Egy szovjet gyártmányú gépen, ami úgy működik, mint egy óra­ mű. Igaz, hogy a nyolc órából hét és felet dolgozom! Erről a gépről azonban most el­ helyeztek oda, ahol nehezebb a munka s lényegesen kisebb a kereset. Amikor szól­ tam, azt mondták „ez van, ha nem tetszik, mehetek, ahová akarok!” Az én koromban már hova menjek? Három év múlva nyug­ díjba mehetek. Most kellene a jobb kere­ set! Zsebkendőt keres, megtörli a szemét. Italozás és ezzel értelemszerű következ­ ményként együtt járó fegyelmezetlenség. Az egyik üzemben rajtaütésszerűen meg­ szondáztak harminc embert. Csak úgy ta­ lálomra. A harmincból nyolcnál mutatott a szonda különböző fokú ittasságot. Jegy­ zőkönyvek készültek, a büntetést is meg­ határozták — mire hárman tüstént kilép­ tek a cégtől. Egy másik üzem közvetlen szomszédsá­ gában nemrégiben modern élelmiszerbol­ tot nyitottak meg, ahol természetesen pa­ lackozott italokat is árusítanak. Azt még nem tudja bizonyítani senki, hogy a gyár­ ba visznek-e italt az üzletből, de az üzlet mellett nagy a forgalom. Ha megszólítod az italozókat, hogy miért isznak, a válasz az: „Mi köze hozzá, hogy műszak után mit teszünk. Ott iszom, ahol jól esik, senki eb­ be bele nem szólhat!” Egy másik munkaügyis: — Önöknél milyen gondokat okoz az italozás? — Sok bajunk van az italozókkal. Na­ gyon szeretnénk megszüntetni a régi gya­ korlatot, hogy fizetés után néha harminc­ negyven dolgozó sem jön be. Némelyek ugyan próbálkoznak, hogy betelefonálnak, hogy írjanak nekik szabadságot az üzem­ ben. (Előfordul, hogy még most is megte­ szi egyik-másik munkahelyi vezető. ..) — De hát ez. . . — Valóban az, de a vezető sajnos abból indul ki, hogy így legalább harmad-vagy negyednap jön dolgozni az illető. Félti ugyanis ezt a munkaerőt is. Mert ha fe­ gyelmit ad neki, még ezt is elveszíti. — Az effajta megoldás csak tüneti ke­ zelést jelent. Az okokat kellene megszün­ tetni. A munkaügyis nagyot sóhajt. Hiszen tudja ő is, de mit tehet ilyen országos ügyekben egyetlen vállalat? — Újabban más módszerrel kísérlete­ zünk. A személyzeti osztállyal együtt „el­ beszélgető csoportokat” hívtunk életre, s akikről tudjuk, hogy rendszeresen a pohár fenekére néznek, azokat a fizetés előtt megkeressük, s beszélgetünk velük. Az eredmények nagyon kezdetiek, s úgy lát­ szik, hogy a ráfordított idővel nincs arány­ ban a siker. Ebből fakad azután a sok fe­ gyelmezetlenség is. A dolgozó, ha látja, hogy aki megérdemelné a szigorú felelős­ ségre vonást, a büntetést, az mégsem kap­ ja meg, megrántja a vállát és ő sem törő­ dik a munkájával. Az aranyjelvényes szocialista brigád ve­ zetője csodálkozva néz rám, amikor a fe­ gyelemről érdeklődöm: — Nálunk nem lehet fegyelmezetlen­ kedni. Mit gondol, hogyan lehetnénk mi aranyjelvényes kollektíva, ha valamelyi­ künk elmulasztaná a kötelességét? Vagy egyáltalán kollektíva? Italozás? Nézze csak, én is szeretem a jó bort, s bármelyi­ künk megissza a maga kedvelt italát. Időnként az összejöveteleinken koccintunk is, de aki nem ismeri a határt, az megér­ demli, hogy belerokkanjon . . . — Eszerint nevelhetetlennek, remény­ telennek tartja az italozó embert? — Nem titok: ki nem állhatom a része­ ges embereket. Sok bajnak okozói. Nem az ital! Az ember, aki nem tudja, hogy hol a határ. Nálunk is volt olyan dolgozó a bri­ gádban, aki rendszeresen szeszelt. Egy ideig szólongattuk, pirongattuk, fegyelmit is adtunk neki. Végül kizártuk a brigád­ ból. — A brigád vagy személy szerint Ön nem érzi ezt kudarcnak? A markáns arcú munkás a homályba ve­ sző csarnok mélyét kutatja a tekintetével. Olajtól feketélő keze ráfeszül a vaskor­ látra. Láthatóan vívódik. Politikai dokumentumaink konkrétan nem foglalkoznak a fegyelmezetlenség megszüntetésének módozataival, de meg­ fogalmazzák azokat a kívánalmakat, ame­ lyek elengedhetetlenek a szocialista társa­ dalom, a szocialista ember megformálásá­ hoz. A Magyar Szocialista Munkáspárt XI. kongresszusának határozatában ez á ll: „Fontos feladat a népünk, elsősorban mun­ kásosztályunk gondolkodásában és maga­ tartásában kibontakozó szocialista vonások általánosítása és terjesztése. Arra kell tö­ rekedni, hogy társadalmi méretekben te­ ret nyerjen a szocialista brigádok hármas követelménye: szocialista módon élni, dol­ gozni és művelődni.” Az MSZMP prog­ ramnyilatkozata pedig így fogalmaz: „A fejlett szocialista társadalom építése olyan emberek munkáját és aktivitását igényli, akik társadalmi céljaink megvalósításában fegyelmezett, jó munkájuk mellett a köz­ ügyekből is kiveszik részüket, ismerik és megtartják a szocialista erkölcs nor­ máit. . . ” * A fiatal üzemvezető — mérnöki képzett­ séggel — valósággal kirobban, mikor a munkahelyi fegyelemről, a gondokról kér­ dezem. — Darabra még csak-csak meglenne a szükséges munkaerő, de ha a harmadát el­ zavarhatnám, mindjárt kétszeresére emel­ kedne a termelékenység. Az istennek sem akarnak már egyesek dolgozni. A közép­ korúak még vállalkoznak fizikai munkára, de a fiatalok belépnek, körülnéznek, s a következő nap már nem látom őket. Igaz, nálunk nehéz munka van bőven, pénzünk meg nincs a gépesítésre. Némely munká­ kat pedig egyelőre gépesíteni sem lehet. Valahogyan mégiscsak el kell végezni, amit vállaltunk, mert sokat gyártunk exportra. Azt hiszi, hogy a pénzzel meg lehet fogni az embereket? Egyrészt: a bérszínvona­ lunk elmaradt a többi üzemhez viszonyít­ va; másrészt: sok dolgozót nem érdekel életfontosságúan a pénz . . . Ide kívánkozik a pszichológus néhány megjegyzése: — A kiváló szakmai felkészültségű, hi­ bátlan gyakorlati eredményeket felmuta­ tó szocialista brigádokban is nagy hajtó­ erőt képvisel a munkahelyi komfortérzés műszerrel nem mérhető energiája. A jó 6 �m ikroklím a, a jó m entálhigiénés légkör biztosítja a dem okratikus közvélemény szabad n y ilvánítását is. Nemcsak a m aga­ sabb bér vonzása vagy az új m unkahely közelsége, esetleg korszerűbb felszereltsége okozza a fluktuációt, a vándorlást, hanem inkább a m unkahelyi konfortérzés hiánya. Úgy érzem — s egyre inkább meggyőző­ désem —, hogy szocialista társadalm unk építésének jelenlegi szakaszában a fontos­ ságát m egillető h ely re kellene tenni lelki egészségvédelmünket. A középvállalat igazgatójával beszélge­ tü n k a gondokról. Elm ondja, hogy az el­ m últ két év alatt több m in t háromszázzal csökkent a dolgozók létszáma. Mind több a beteg, s növekszik az igazolatlan hiány­ zások száma is. Egyetlen üzem ükben — am ely a végterm ék szem pontjából a legje­ lentősebb részlege a gyárnak — csupán az idén csaknem harm inc dolgozóval esett a létszám. A problém ák okát k u tatv a ezt m ondja: — Azt tapasztalom , hogy a fiatalokban nem sikerül úgy kifejleszteni a társadalom irán ti kötelességtudatot, ahogyan ezt sze­ retnénk. Ezért én hibáztatom az iskolát, de a szülői házat is. Igaz, hogy sok fiatal el­ végzi m ár az iskolát, elju t középiskolába, egyetem re, a fiataloknak még sincs kellő tartásu k , fegyelm ük. A term előm unka te­ rü letén meg azt tapasztalom , hogy nem tu d tu k m egóvni a m unka becsületét. Ezt jelzik a béraránytalanságok s „lereagálja” a nagy fluktuáció. Érdem es lenne m ár egy­ szer végiggondolni azt is, hogy a sok új m unkahely, üzem létesítése m ennyire oka a m unkaerőhiánynak? * Belsőleg gazdag, a közösségért cseleked­ ni akaró, szocialista érzelm ű em bereket ak aru n k form álni, m ert gazdasági, politi­ kai feladatainkat egyre inkább ezekkel az em berekkel tu d ju k eredm ényesen megol­ dani. De lám, még m indig kísért az irigy­ ség, a m ások gondja irán ti közöny, b u tit az alkohol, s egym ást kényszerítjük krízishelyzetbe. A m agas kitüntetéssel jutalm azott szo­ cialista brigádról hallottam , hogy abban a kollektívában nem ism ernek elveszett em ­ bert. Pedig ahol a brigád dolgozik, abba az üzembe felvettek m á r b ü n tetett előéle­ tű em bert, notórius részegest, kötekedőt. A brigád azonban előbb-utóbb úgy a köré­ be vonta, hogy kivétel nélkül példás szo­ cialista brigádtagok lettek. Az sem vélet­ len, hogy ebből a brigádból m ár öt-hat dolgozót em eltek ki különböző vezető posztokra. Tréfásan, kádernevelő kollektí­ vának m ondják őket. V ajon mi lehet a m ódszerük titk a? — Nincs m ás titok, csak a nagyon nyílt, és egyenes beszéd. Nincs ígérgetés. Az adott szónak nagy a becsülete — vágja el a további kérdezősködést a brigádvezető. — M indig m indenki tudja, hogy mi a fel­ adata, m it v áru n k tőle. Ism erjük egymást, tu d u n k egym ás gondjairól és örömeiről. Nem m ondjuk ki, hogy nevelünk, csupán azt tesszük, am it a feladataink és a n o r­ m ális élet követel egy m ai em bertől. Pista bácsi Őszintén örülök annak, hogy ezt a k iállítást m egnyithatom . Örülök, m ert ez alkalm at n y ú jt arra, hogy közelgő 75. születésnapja alkalm á­ ból itt a M agyar Nemzeti G alériá­ ban az ország nyilvánossága előtt köszönthessem id. Szabó István Kos­ suth-díjas szobrászm űvészt. De m ég­ inkább azért, m ert m ost talán az ed­ digi legteljesebb gazdagságban lá t­ h a tju k együtt azt az életm űvet, am elynek súlyos és felelős m onda­ nivalója van népünk életéről. Id. Szabó István szobrászm űvész m int korunk és m űfajának egyik leghitelesebb szószólója v ált ism ert­ té művészetével, a közönség és a szakm a körében, itth o n és külföl­ dön. Ez közel félévszázados, rendkívül céltudatos, fá rad h atatlan küzdelem és nem túlzás, ha azt m ondjuk, h e­ roikus m unka eredm énye. Tudjuk, nem is kell részletesebben szólni a r­ ról, hogy m it jelen tett a 20-as, 30-as évek M agyarországán m élyről jövő auto d id ak tak én t szobrásszá érni. S éppen ez a kor, a környezet m inden rezdülésével m élyen együttélő, hely­ zetm eghatározottságánál fogva m eg­ ism ételhetetlenül gazdag életm ű v á­ lik szám unkra pótolhatatlanul érté­ kessé. M ert id. Szabó István, az egy­ kori urasági kerékgyártóból lett nagy értékű m űveket faragó, m intá­ zó, közism ert és m egbecsült m ű­ vésszé és életpályája példázza a m unkásem ber tehetségét, életere­ jét, a nép képességének kim eríthe­ tetlen gazdagságát. T anítóm estere — szobrásztól ta ­ nult alapism eretek előtt és u tá n — igazán népi környezete és annak m űvészete volt. M űveinek legfőbb jellegzetessége a tisztaság, az egy­ szerűség, az anyagszerűség, a népi derű, az eleven egységes látás. És tegyük még hozzá: a m űvekből su­ gárzó elem entáris közlésvágy, mely a felszabadulás u tá n szinte g áttala­ nul, kiap ad h atatlan u l zuhog a nép százados keserveinek, küzdelm einek m egerősítéseként, szociográfiai és művészi hitelességgel, fá ra d h a ta tla ­ nul és m indig tovább m élyülő kife­ jező erővel. Nógrád gazdag m unkásm ozgalm a a bányászsorozat m egszületésével, DR. BOROS SÁNDOR kulturális miniszterhelyettes beszéde elhangzott 1978. június 15-én, a Magyar Nem­ zeti Galériában, id. Szabó István ki­ állításának megnyitóján. általa vált igazán a m űvészet vilá­ gában is érthetővé, érzékletesen gazdag hatóerővé. Id. Szabó Istv án hivatásos m űvé­ szete dokum entációs hitelességgel m en tett népm űvészetet; m egakadá­ lyozta népszokások eltűnését és se­ gítette a népszokások újraéledését, színesedését, fokozottabb kiterebé­ lyesedését. M űvészete példája an ­ nak, hogyan lehet igazán a term é­ szet és a társadalom a m űben együtt. M esterünk szobrásszá válásától nap­ jainkig közel azonos fo rm arend­ ben, azonos eszközökkel dolgozott, m ert m indig a közlést, a belső köz­ lendőt ta rto tta fontosnak; az ügyet nézte, am ely tú lm u ta to tt a szobrá­ szaton. E szerint volt drám ai vagy lírai, derűs vagy h a kellett ke­ m ény és kihívó. Voltak, ak ik a m ű­ vészethez a form ai oldal felől köze­ lítve, m egkísérelték m egkérdőjelez­ ni ezt az életm űvet. Rövid életű és nem tartó s sikerrel. M űvei nagy ré ­ szét — az ú jonnan készítetteket is — együtt látva, meggyőződéssel m ondhatjuk, hogy az elism erés csa­ tá já t m egnyerte, nem k étséges: vég­ érvényesen. M űvészetének ta rta l­ m át, érték eit tek in tv e évtizedek óta elism erést a ra t nem csak hazájában, hanem határain k o n kívül is. Kedves P ista Bácsi! H etvenötödik születésnapod évében, kiállításodon m űveidet csodálva, köszönjük m ind­ ny áju n k épülésére m űködő fárad h a­ tatlanságodat, szorgalm adat, hűsége­ det, elkötelezettségedet. A m unkás­ ábrázolás rem ek p ro gram jának meg­ valósítását, szűkebb hazánk: a pa­ lócföld és népe fába farag o tt tö rté­ netét. életének, a m unkásm ozgalom és történelm ü n k n agyjainak m eg­ örökítését. Az egyetem es érvényű m űveket, gondolatokat, közléseket, am elyeket szám unkra és a jövő szá­ m ára adtál. K iállításodon ú jabb si­ kereket, jó egészséget, hosszú életet, további gazdag alkotó tevékenysé­ get kívánunk. A PALÓCFÖLD OLVASÓI ÉS SZERKESZTŐI NEVÉBEN 75. SZÜLETÉSNAPJA AL­ KALMÁBÓL HOSSZÚ ÉLE­ TET ÉS EREDMÉNYES TE­ REMTŐ MUNKÁT KÍVÁNVA, TISZTELETTEL ÉS SZERE­ TETTEL KÖSZÖNTJÜK ID. SZABÓ ISTVÁN KOSSUTHD ÍJA S SZOBRÁSZMŰVÉSZT. Pádár András 7 �Hatodiknak lenni... „Honnan jöttél?” — kérdezték Sátoraljaújhelyen, még 1975ben, ahol diáktársaim körbeálltak és beszéltettek — mondd, hogy „szár” ; mondd, hogy „kukoricaszár” —, hogy aztán a palóc á-k hallatán kibuggyanjon belőlük a nevetés. „Honnan jöttél?” — folytatódott a tudakozódás Szolnokon, Szegeden, Budapesten. Ho­ gyan feleljek egy szóval? Egy helységnévvel, amely egyszerűen és világosan közli: mely táj küldött? „Honnan jöttél?” Harminc kilométerrel Salgótarján mellől. Csak így felelhetek ma is. Mondom — hogyne mondanám öröm­ mel! — a falu nevét, de csak néznek rám: „Hol van ez, Mucsaj mellett?” Körülírt válasz. Vagy mégsem? Szerte az országban egymillió hétszázezer ember felelhetne hasonlóan nyakatekert módon, ha szülő- és lakóhelyét tudakolják. Ennyien élnek — élünk — aprófalvakban. Minden hatodik ember kényszerül-akar az úgynevezett „szerep­ kör nélküli” településeken lakni. Kényszerül, mert dolgozni el­ járhat, lakáshoz másutt egykönnyen nem jut. És akar, mert Sá­ toraljaújhely, Szolnok, Szeged és Budapest ágyat-asztalt adhatott, de otthont nem mindenkinek. A közigazgatás reformjának nem tapsolt mindenki. Sosem fele­ dem a termelőszövetkezeti kocsist, aki egy 1971-ben írt riportom alanyaként így kesergett: — Fiókközség lettünk. Félek, az lesz ennek a vége, hogy a kör­ zetesítés után ide-oda löknek. Meglátja, elhanyagolják majd a kis falvakat, nem jut majd egy vödör sem a kútra. Pedig hát, a ta­ nyákra is hiába mondták ki olyan hirtelenjében a halálos ítéle­ tet. Visszakozni, kegyelmezni kellett. Részlet egy 1978 márciusában tartott falugyűlésen elhangzott felszólalásból: — Kérem, hogy a Babik-kútját fedjék le! Verebek piszkolják, döglött macska hull bele. Ebből igyunk? — Közbe­ szólás: — Akkor inkább az Alsó utcait! Azon olyan alacsony a betongyűrű, hogy életveszélyes. Még belefullad egy gyerek! — A közös tanács titkárának válasza: — Vagy egyiket, vagy másikat, a kettőre egyszerre nincs pénz! Az egészséget óvó és életmentő néhány ezer forint hiányzik a költségvetésből. Ami a gazdálkodást illeti, akkor hát előnyös volt-e a körzetesítés? Egy másik közös tanács vezetőjének a véle­ ménye szerint (egyébként hat falu tartozik a „keze alá”) igen: — Az összefogás lehetővé tette az anyagi erőforrások koncent­ rálását is. Könnyebben hozzáfoghatunk nagyobb beruházásokhoz, s ami a lényeg, hamarabb fejezhetők be a jelentősebb építkezé­ sek. Egy dolgot azonban semmképpen sem szabad figyelmen kívül hagyni. A társközségek acsarkodása csak úgy előzhető meg, ha körültekintően egyeztetjük az érdekeket; ha az adottságok és le­ hetőségek szerint egyformán juttatunk a közös kosárból. Csakhogy nem ilyen egyszerű a gyakorlat. Különösen ott nem, ahol még a szépen hangzó elvekre sem adnak. Tanácstag, bányászember mondja, aki mellesleg a társközség­ ben társadalmi tanácselnök-helyettes is: — Nézze, örülök, hogy rám gondolt, hogy engem akar bemutat­ ni. De hagyjuk az egészet! Elmondom szívesen a véleményemet, de rólam ne írjon! Nem vagyok a régi. Belefáradtam, abba kelle­ ne hagyni ezt a marakodást. Mire is lehetne menni, ha a vezetők mindent a saját falujuknak akarnak. A tanácstitkár is mindent a saját lakóhelyének kapar, nekünk meg az utolsó fillérért is ve­ rekedni kell. Csak az nyugtat, hogy a visszalépésemet itt senki sem fogja majd fel megfutamodásként. Naponta mondják nekem: „Bolond egy ember vagy te! Hazajössz a föld alól, utána meg té­ ped a szád rojtosra.” Hiába, persze! Mert a forintot sajnálják, csak a társadalmi munkát forszírozzák állandóan. Nem is lenne azzal semmi baj, de az emberek már megunták, hogy csakis így akarják a falut gyarapítani. Mindenesetre egyet még megpróbá­ lok. Ha sikerül elérni, hogy ne szántsák fel a régi futballpályát, segítséget adnak ahhoz, hogy játszótér létesüljön a helyén. . . ta­ lán visszatér a kedvem. Sarkig tárva az egykori tanácsháza ajtaja. Az előszobában me­ gyetérkép, az íróasztalon két darab kétkilós kenyér, zacskó tej. Az asztal sarkán megfakult fehér kartonpapír, valamikor régen színes filctollal a kihelyezett ügyfélfogadások rendjét írták rá. — Most vettem le — tájékoztat közlékenyen a jó negyvenes, babos kendőt, sötétkék köpenyt viselő asszony. — Mert mi szük­ ség rá? Nem volt ez betartva még akkor sem, amikor kifüggesz­ tették. 8 Az asszony a kisbíró, azaz olyan kisbíróféle. Széjjelhordja a hivatalos értseítéseket; az adófizetési felszólításokat és csekkeket; összeírja a tyúkokat; ő a hivatalos „közeg” a kutya- és macska­ oltásnál; könyveli a segélykérő telefonról kezdeményezett beszél­ getéseket, beszedi a díjat. — Üzenetközvetítő lennék, így a legpontosabb. Elintézni? Sem­ mit sem tudok elintézni, nem is az én feladatom. Néha beül hozzá valaki beszélgetni. Ha elmegy az „irodából”, megkurblizza a telefont, és szól a szomszéd faluba, a tanácsra. Elvégre négyórás munkaideje van, fegyelemnek lenni kell. S ha valakinek kell egy pecsét és egy aláírás, egy igazolás? Fel­ ül az autóbuszra, megy a székhelyközségbe, a tanácsra . . . Mint egyetlen más példa sem, ez sem általános. A félfogadási idő be nem tartása miatti zúgolódásnak másutt elejét veszik: — Egy kis szabálytalansággal — adja a magyarázatot a közös tanács titkára. — A véletlen úgy hozta, hogy majdnem minden alkalmazottunk másik társközségben lakik, „haza visszük” tehát az ügyfélfogadást. A lakásunkba. Este bárki jöhet, amit lehet, azt azonnal elintézzük. Ha bonyolultabb az ügy, az okmányokat reg­ gel bevisszük a tanácsra, este elintézetten kapja vissza az ügyfél. Otthon. Így nem kell utaznia. Táskában-szatyorban utazik helyettük a személyi igazolvány, a jövedelemigazolás, a járlatlevél, és csak a bürokrácia leltára tud­ ja, hogy mennyi és hányféle papír. Gyanítom, a kényszerűségből újító, leleményes közigazgatási alkalmazottak nem a legszabályosabban járnak el. Lehet, hogy feddést is kaphatnak érte. A lakosságtól viszont csak jó szót, kö­ szönetet. Kétségtelen, hogy a rugalmasság következtében jobb itt a hangulat, az emberek kevésbé érzik saját bőrükön a körzetesítés elkerülhetetlen hátrányait. Mert gyarló lények vagyunk. Köny­ nyebben elfeledjük az elmaradt ravatalozóépítés kavarta vitát, mint az apró-cseprő egyéni ügyeket, bosszúságokat. A rádió népszerű Sajtókonferencia című műsorában a közel­ múltban hallhattuk: „A tanácsi apparátusnak a jövőben még több feladatot kell megoldania — kevesebb létszámmal.” Ez hát a jövő. Mi lesz ott — mennyivel nő az ügyfél igénybevétele —, ahol híján van a rugalmasság és a lelemény; ahol az ügyintézők ide­ genkednek egy kis plusz munkától? * A tanács pecsétje azonban korántsem az utolsó, ami elköltözött a faluból. A dob nélküli kisbíró, a mindenes hivatalsegéd asszony beljebb invitál az irodába. A sarokban fehér üveges szekrényke és tarka pléddel letakart heverő. Nem pihent ezen tanácselnök soha. Ellenben végigfeküdt rajta beteg gyerek és kismama, reszkető ke­ zű öreg parasztember. Ide jött hetente egyszer-kétszer gyógyszert íratni, bajait elpanaszolni az arra rászoruló. Az előszobában mostanság nem várakozik senki, az orvos a székhelyközségben rendel. Oda kell menni a félholtnak is. 1978. február: A régen beteg 83 éves öregember teljesen leesik a lábáról. Zavaros beszédéből annyit érteni, hogy fennhangon a doktor urat hívja, és kórházba szeretne menni. A telefonhívásra az orvos ezt válaszolja: menjen le valaki — busszal vagy gyalog — a beutalóért, ő nem ér rá. Az effajta ügyintézésben járatlan családtagok pedig hazudozhatnak a mentőállomásnak; mikor is látta az orvos a beteget, mikor és hol írta a beutalót. Szomorú tény; ha megnézi a haldoklót (!), sajnos, már kórházba sem kell vinni. 1978. március: Egy öregasszony karját töri. A falun éppen át­ hajt gépkocsijával az orvos, kérik, hogy nézze meg. Nem teszi meg a százötven métert. Azt feleli, hogy vigyék le a székhely­ községbe, ott a rendelő. A nem a teljesség igényével sorolt példák szerencsésebb szen­ vedő alanyának veje mondja: — Mihály elment az orvoshoz, és kegyetlenül lerámolta. Hogy mire esküdött, meg ilyesmi. A doktor fogadkozott, nem lesz ilyen a jövőben, ezután bátran állítsák meg akármikor. A „vegyük el — vigyük el — szüntessük meg” mánia tobzódik. Okkal és ok nélkül; kényszerűségből vagy át nem gondolt, ellen­ tétesen indokolt intézkedések nyomán. A véletlen hozott össze két pedagógussal, mindketten társköz­ ségben, osztatlan iskolában tanítanak. Egyikőjük nyugodt a jövő­ jét illetően, a másik aggodalmas: — Féltem az iskolámat. Meg akarják szüntetni, s ez szerintem elhamarkodott. Most lesz a falugyűlés; hallom előre, ott is ágál­ nak majd a szülők. �Egy okkal több elmenni. Érdekel. A beszámolóban nem esik szó a tervezett intézkedésről. Egy férfi mégis érdeklődik az iskola sorsáról, jövőjéről. — Egyelőre nem szerepel a napirenden a körzetesítése. — Csu­ pán ennyi a tanácselnök rövid válasza. Fiatalember áll fel, egyébként nőtlen, gyermektelen. Azaz: nem is érdekelt (?) az ügyben: — Legyünk őszinték, mert ez a válasz nem volt az. Volt sze­ rencsém a beszámolót korábban — véletlenül — látni, s abból nem az itt hallottak derültek ki. Fehéren feketével azt mondta az eredeti írás, hogy ez év szeptember 1-től megszűnik az iskola. Az indoklás szerint azért, hogy az ötödik osztályban ne hátránnyal induljanak az osztatlan iskolában tanuló kisdiákok. Szerintem ez ködösítés, mert az igazi okot az anyagiakban kell keresni. Csak azt nem értem, miért kell mellébeszélni? Szerencsére a többség tisztában van ezzel, a beszámolót jóváhagyó tanácsülés ezért is törölte ezt a passzust. Így tudom. Egy vélemény a gyors reagálásból: — Jó l mondtad, gyerek, ne is hagyd magad! Nincs már kaná­ szunk se, elvegyék a tanítónkat is ? A tizenkilenc kisiskolás sorsáról a falugyűlés után a székhely­ község általános iskolájának igazgatónőjével beszélgetünk. Ide tartozik az a bizonyos összevont négy osztály is. — Nincs egyetértés a tanáccsal, érvelésük pedig végképp ha­ mis. Nyilvánvaló, hogy a takarékosabb megoldást keresik, de az „előmenetellel” palástolják. Ha kíváncsi rá: a kis osztatlan isko­ lából minden évben nagyobb tudású gyerekek jönnek az ötödik­ be, mint helyből. Ezt egyébként évekre visszamenőleg be is lehet bizonyítani. Az igazi tudás, a megalapozottabb felkészülés mellett nem is a hozott jegyek, hanem az itteni előmenetel szól. — Kétségtelen, hogy az osztatlan iskolában sokkal rosszabb kö­ rülmények között tanítanak. Minek tulajdonítható akkor ez a kü­ lönbség? — Egyrészt az ott dolgozó pedagógus felkészültségének, de ez nem minden. A négy osztály egy teremben tanul, s a gyerekek — miközben elvégzik saját feladataikat — elcsípnek egy-egy ke­ veset a felsőbb osztálynak szánt anyagból is. E véletlen plusz bir­ tokában könnyebb az előrehaladás. — Mi lesz akkor hát a kisiskola sorsa? — A gyerekek érdeke az elsődleges. Éppen ezért, amíg ilyen felkészítést kapnak, határozottan ellenezzük a körzetesítést. Ter­ mészetesen, ha az előírásban rögzített létszámot nem éri el a négy osztály, akkor akarva, nem akarva, meg kell szüntetni. Ez a határ tíz személy, jelenleg tizenkilencen tanulnak az osz­ tatlan iskolában. Sokkal jobb eredménnyel, mint ahogy azt a közigazgatás vezetői megítélik. Az iskolaterem egyébként pótolja a templomot is. Egy-egy va­ sárnap leakasztják a táblákat és a szemléltető anyagot, kinyitják a termet teljes szélességében elválasztó deszkafalat. Mögötte az oltár. A katolikus pap — akit a fiatalok egyszerűen csak Frédinek hívnak — még eljár a társközségbe misézni. Havonta legalább egyszer. Huszonegynéhány éve huszonkilenc-harmincan ismerkedtek ebben a teremben a betűvetéssel, egy fél évtizeddel ezelőtt alig tucatnyian. A tanulók létszáma most ismét egy híján húsz! Mi lesz holnap ? Vajon mikor szűnik meg a világra nyíló kis emberfők palléro­ zása ebben a kettős funkciójú teremben, s marad meg az egykori iskola végképp szentélynek? Párbeszédrészlet egy „szerepkör nélküli település” két évvel ez­ előtt tartott falugyűléséről: — Szeretném megkérdezni, miért nincs jelen a közös tanács elnöke. Lenne hozzá kérdésem! — Más elfoglaltsága van, de én is meg tudok felelni mindenre — így a végrehajtó bizottság titkára. — Legyen. Szerintem a közművelődés elleni „bűncselekmény”, hogy a kultúrházba a háziipari bedolgozók szövőszékeit telepítet­ ték. Arra vagyok kíváncsi: ki intézte, ki engedélyezte ezt a nehe­ zen minősíthető „ipartelepítést” ; mennyi pénzt kap a kultúra haj­ lékának ilyen hasznosításáért a tanács a háziipari szövetkezettől, és mire fordítják ezt a pénzt? A tanácstitkár szorgalmasan jegyezte a kérdéseket, majd így válaszolt: — Hogy mennyi pénzért és ki engedélyezte, erről nem tudok. Azt azonban tudom, hogy a szóban forgó épület már nem kultúr­ ház, hanem „be nem sorolt létesítmény”. Helyben vagyunk. „Szerepkör nélküli település”, „be nem sorolt létesítmény” — állítólagos jogcímek a felelősség elhárítására. A semmittevésre. A minősítés így is értelmezhető. A nagyterem ablakán ugyan még ott vannak a csipkefüggö­ nyök, a színpadon régi dekorációs maradvány lóg, a falon vas­ tagon belepte a por a képeket. A terem üres, csak a pókok lakják, a csendet időnként csak az egér neszezése töri meg. Mert változott a státus, a minősítésből eredően a költségvetés nem biztosít pénzt egy kanna szénre. Inkább az enyészetre bíz­ zuk megteremtett értékeinket; a magára hagyott létesítményt las­ san, de biztosan elpusztítja az idő. A nemtörődömség. Szellemünk épülésének egykori színhelye legyen akkor mégis az iparé! A vállalat vagy a szövetkezet legalább az épületet meg­ óvja dolgozóinak feje fölött. A be nem sorolt létesítményekről kérdezem a járási hivatal közművelődési felügyelőjét. — Szerencsére már kevés van belőlük, klubkönyvtárakat ho­ zunk létre. Alig van tanács, ahol ne dolgozna függetlenített nép­ művelő. Igaz, sokszor nem könnyű körülmények között. Mutatja a dossziét, benne a listák, a kinevezett népművelők adataival. Rámutat az egyikre, s azt mondja: — Nem irigylem. Most állt — azaz állt volna — munkába, de a tanácselnök csak akadályozza. Amíg „nem ér rá”, még a könyv­ tár kulcsait is magánál tartja. A klubkönyvtárvezető pedig — könyvtár nélkül — a tanácson üldögél, és valami gépelési munkát adnak neki. Most intézkedünk az ügyben. A lista a régen lezárt, rágcsálók lakta be nem sorolt létesítmé­ nyek mellett is feltüntet egy nevet és egy összeget. — A tiszteletdíjas népművelő — hangzik a magyarázat. — Ki ő, és mit tesz a kétszáz forintért? — Általában a tanító, és nem cselekszik semmit. Ez az összeg afféle elfogadott külön juttatás, pótlékféle. Ennyi a válasz. A „tanulságot” talán nem is szükséges leírni. Menjünk közmű­ velődni is a székhelyközségbe; ott a körzeti művelődési ház, a körzeti könyvtár, a körzeti fene tudja, hogy micsoda. Nem is baj ez, ott a helyük. De vajon milyen hatást gyakorolnak a társköz­ ségek életére, mennyire felelnek meg a körzeti minősítésnek? A beszélgetőpartner ezúttal egy fiatalasszony, körzeti művelődési ház igazgatója, egyébként a szomszédos társközség szülötte. — Nem igaz, hogy az aprófalvakban lakók igénytelenek — hangzik biztatóan első mondata. — Mondok egy példát: színházi előadásra annyian jönnek át, mint a sokkal nagyobb lélekszámú székhelyközségből. — Ha nevezetes is, de ritka az ilyen alkalom. Színház tájelő­ adásra valóban nem is mehet minden apró faluba. A szűkebb körű rendezvényeket azonban „ki is lehetne vinni” a társközségekbe. — Ki kellene vinni! — nyomja meg a szót. — Tervezzük is TIT-előadások tartását. Tervezik. Már több éve szerepel ez minden beszámolóban és je ­ lentésben. Csak a berozsdásodott lakat nem akar kinyílni, hacsak ülést nem hirdet az ÁFÉSZ. Az utóbbi öt évben kétszer azért le­ porolták a székeket. Vándorcirkusz érkezett. Az emberek agyon­ taposták egymást. Mert valahová menni kell, mert valamivel agyon kell ütni az időt. Ezt az igényt kihasználatlanul hagyni és „meg nem lovagolni” vétkes mulasztás. A hogyanra is akad azonban jó példa. Frissen kinevezett, az or­ szág másik pontjáról Nógrádba érkezett népművelő mondja: — Meglep az emberek érdeklődése, s ezt számításba kell venni. Beülnek a szarvasmarha-tenyésztési előadásra, oda szoknak a házba és nem maradnak el semmilyen más rendezvényről. R aj­ tunk múlik, hogy mit „tálalunk” nekik. A tálalás persze szándék és akarat függvénye, munkával jár. Mennyivel egyszerűbb és kényelmesebb, ha mindent eleve a „konzervtől”, a rádiótól, televíziótól, az esetleg soha kézbe nem vett könyvtől várunk. Így a legkényelmesebb, és nem lehet belőle semmi b a j! Igen, a langyos semmittevéssel elkerülhető a kellemetlenség. A nem egy helyen előfordult kudarc, a jó kezdeményezés alapesetének elve­ télése is emellett szól. Az informátor egy termelőszövetkezet fiatal szakembere. — Valamit tenni kellene, régen éreztük már a cselekvés szük­ ségességét. Össze is jöttünk néhányan, főleg agrárértelmiségiek, néhány hasznosíthatónak látszó ötlet rögvest akadt a tarsolyban. Buzgólkodásunk azonban kérészéletűnek bizonyult. Hivatalos helyről — a község vezetői — azonnal „csendre” intettek: — Mi­ féle szervezkedés ez, minek ütjük bele mindenbe az orrunkat? Hát a fene bele! Ezek után talán érthető, hogy az agrártudományi egyetemet végzett fiatal értelmiségi most nem valami vitakört vezet vagy előadást tart egy kis faluban, hanem a palántáit pátyolgatja a fóliasátrában. (Mellesleg ugyancsak a köz javára, de ebbe leg­ alább nem szól bele senki.) Kire marad akkor a kezdeményezés, s a köz művelése? A pe­ dagógusokra? 9 �Az ellenvetést — a legszélsőségesebb vélemények egyikeként — egy közös tanács elnökétől hallottam: — Ugyan, kérem! Azoknak már igen nagy a jó dolguk, nem ér­ nek rá ilyesmire. Csak sírnak folyton, pedig már a pénzük is elég. A kocsma zöld ajtaja most éppen zárva, rajta a súlyos vaspánt. A szomszédos vegyesboltból két fiatalember lép ki. Az udvar hátsó zugába tartanak, kezükben féldecis rumosüvegekkel. — Ez a napi program? — Mi más lenne? — kérdez vissza szinte egyszerre a televízió­ műszerész és a gyártásszervező. — Ha jó az idő, akkor focizunk, ha nem, marad a kártya vagy a kocsma. De egy héten egyszer ez is zárva. A gyártásszervező ifjú ember kaján hangja azt sugallja: ilyen­ kor megáll az élet, marad a bolti féldeci. Stikában persze, az ár­ nyékba húzódva, nehogy kellemetlensége legyen a boltvezetőnek. Nincs hová menni? Nincs értelmes, hasznos időtöltésre hová menni? A helyiség nem lenne gond, nem tudnak nekem olyan apró — egészen apró! — falut mutatni, ahol ne lenne lezárt kul­ túrterem, „KISZ-klub” vagy éppen mind a kettő. Csak a „gazda” hiányzik. Legtöbbször ott ül a körzeti kultúr­ intézmény jól fűtött irodájában: éves és középtávú terveket ké­ szít — ez az előírás —, beszámolókat és jelentéseket, statisztiká­ kat gépel. Szépeket persze. S ha a bürokrácia mellett jut rá idő, akkor „közművel”. Hébehóba a társközség sürgönyoszlopán is ott a kézzel írott plakát — autóbuszozásra invitál. Részlet egy — először a helyi postahivatalhoz benyújtott, majd a Budapest-vidéki Postaigazgatósághoz továbbított — előfizetői panaszból: „Úgy vélem, hogy népi demokratikus rendszerünk je­ lenlegi szakaszában nincsen I. és II. rendű állampolgár.” Az indulatos sorokat nemigen kapta volna a posta, ha már évekkel ezelőtt meg nem szüntetik a társközség önálló kézbesítési körzetét. Azóta az ott élőkhöz csak akkor jut el a postás, ha előbb ellátja körzetét a székhelyközségben. A reggeli lapok délutáni vagy késő délutáni kézbesítését reklamáló előfizetőt azonban nem is ennyire a tény, inkább a holt hírek közvetítésének indoklása dühítette fel. Az ugyanis, hogy a postás szerint azért van így, mert a székhelyközségben „fontosabb, elsőbb rendű” emberek laknak. Szembesítés 1. A N ógrád m eg y ei p á rtb iz o ttsá g k ez d em én y ez é sé re a T á rs a d a lo m ­ tu d o m á n y i In té z e t 1971-ben m űv e lő d éssz o cio ló g ia i fe lm é r é s t v é g zett a sa lg ó ta rjá n i m u n k á so k k ö ré b e n . A v iz sg á la tb a n é r in te tt s a lg ó ta rjá n i ü ze m e k b en m eg k ö z elítő le g 1500 d o lg ozó ró l k é sz ü lt k é rd ő ív es fe lm é ré s, m e ly n e k a n y a g a n é h á n y h ó n a p p a l ez e lő tt k ö n y v a la k b a n is m e g je le n t. A m űv e lő d éssz o cio ló g ia i v iz sg á la t, a „ m é ly in te r jú k ” e lk é sz íté se óta h a t-h é t év te lt e l. M i tö rté n t az a k k o r „ v a llo m á st te v ő k k e l” a v iz s­ g á la t ó ta e lte lt é v e k b e n , h o g y a n a la k u lt é le tü k , h o g y a n íté lik m eg ö n m a g u k a t és k ö rn y e z e tü k v á lto z á sa it? A „Ha törik, ha szakad, bejutunk a műszakira...” címmel megjelent interjú alanya a vizsgálat időpontjában az életpályája elején álló fiatalember, gépipari technikumot végzett, s már letöl­ tötte a gyakornoki időt, önálló munkát végez. Akkor így vallott magáról: „Egy barátommal jöttem a kohászati üzemekbe jelentkez­ ni munkára. Mind a ketten közel laktunk a gyárhoz. Ajánlottak há­ rom műszakos munkát. Kevés pénz, három műszak — ezt nem vál­ laltuk, mert már akkor is foglalkoztatott bennünket a továbbta­ nulás gondolata. Hiába jelentkeztünk azonban, mert nem sikerült a felvételink a műszakira. Igaz, megfogadtuk, hogy ha törik, ha sza­ kad, akkor is bejutunk oda. Azonban dolgozni kellett, s így jöt­ tem az acélöntödébe... ” — Azóta nagyon sok minden megváltozott. Elvégeztem a mű­ szaki egyetemet s okleveles gépészmérnök lettem. Időközben meg­ nősültem, két gyermek édesapja vagyok. A kisfiam hároméves, a kislányom hathónapos. A feleségem, aki egyébként női szabó vál­ lalatnál dolgozik, jelenleg azonban a gyermekgondozási szabadságot tölti. Lakást kaptunk a vállalattól. Itt lakunk a Salgó úton, nem messze a szüleim lakásától. Mindezt majdnem egyszuszra mondja el, a végén nagyot só­ hajt. mintha csak jelezné: „ennyi minden történt velem az évekkel ezelőtti beszélgetés óta, hát nem elég?” 10 A beadványra — élve a válaszadási határidő meghosszabbításá­ nak lehetőségével és gondosan betartva az 1977. évi I. tv. előírá­ sait — megérkezett a válasz. Részletesen taglalja az anyagi lehe­ tőségeket, pontosabban a korlátokat. Csak éppen a konkrét panaszra nem válaszolt az illetékes osz­ tályvezető, mintha azt le sem írták volna. Meg azokat a javas­ latokat hagyta figyelmen kívül, melyeknek a megvalósítása nem kerülne egyetlen fillérbe sem. És ez — sajnos — nemcsak a pos­ tára jellemző. Reggel — mint minden más levelet — a kéziratot tartalmazó borítékot elviszem az autóbuszhoz. Várakozás közben a szemközti vegyesbolt ajtaján ott látom majd a közleményt: „Az ünnepekre mindent íratni kell!” (Igaz is, a tejet nem csak az ünnepekre. Ha valaki megkíván egy tejeskávét, és nem „járatja” az alapanyagot, kunyerálhat a tejelőfizetőktől. Ezért hergelnek fel a mindennapos nyilatkozatok, amelyek az alapellátás „maximális biztosításáról” szólnak.) Meditálás közben alkalmi postásra várok. Tudom, ezúttal is akad valaki, aki Pásztóra vagy éppen Salgótarjánba megy és szí­ vesen beadja a postára a küldeményem. A felvételi szolgálatot is ellátó fizetett postás szatyrában ugyanis pontosan annyi idő alatt jut el a két kilométerre, a székhelyközségben levő hivatali épü­ letbe, mint onnan Sátoraljaújhelyre, Szolnokra, Szegedre vagy Budapestre. Igen gyakran hasonlóképpen cselekszik szinte minden felnőtt lakótársam. Már akik megvannak. Sehová nem írhat semmit, nem adhat hírt önmagáról — és a helyről, ahol élt — az a hét idősebb-fiata­ labb mindenki ismerőse, akiket az év eleje óta eltemettünk. Ugyanezen idő alatt — az év első harmadában — egyetlen fel­ síró gyermekhang tudatta hangos türelmetlenséggel a világgal: „Megérkeztem! Ide, a szerepkör nélküli településre.” Élni. Felnőni és — ki tudhatja a jövőt? — talán itt is meghalni. Örömeinkről és korántsem patikamérlegen porciózott gondjaink­ ról a kis jövevény még mit sem tud. Azt sem, hogy „hatodiknak” született, s hogy vele együtt ma éppen háromszázhetvenen va­ gyunk. Azaz — hellyel-közzel — egymillió hétszázezren. Nógrádban és Baranyában, Vasban és Zalában, Borsodban. . . az ország apró­ falvaiban. Kelemen Gábor — Amikor hat éve beszélgettünk elsőéves egyetemista volt. Tehát a kezdetén tartott a tanulásnak. Időközben megnősült. Nem lehetett könnyű feladat. Hogyan sikerült? — A tanulás nehézségeit csak az ismeri igazán, tudja és érté­ keli, aki család mellett levelező tagozaton tanult és persze közben dolgoznia is kellett. Nem mondanék igazat, ha azt állítanám, hogy kibírhatatlan volt, azonban sok lemondással járt és nagyon becsü­ letes, kemény munkát követelt. Sokat köszönhetek a feleségemnek, aki ebben az időszakban a gyermekgondozás nehéz munkája mel­ lett az egyéb otthoni munkából is nagyon sokat vállalt. Munkáslány volt, megértette az én törekvésemet, s a feladat megoldása közös célunkká vált. — Említette, hogy lakást kaptak. Ez még nem minden. Egy há­ zassághoz sok egyéb is kell. — A szüleimmel is két szoba összkomfortos lakásban éltem, a mostani lakásunk is hasonló. Azzal a különbséggel, hogy ez a mi lakásunk. OTP-öröklakás. Az enyém, a családomé, a gyerekeimé. S, teljesen a saját ízléseink szerint rendeztük be. A feleségemmel kö­ zös elhatározás alapján színes bútorokat vásároltunk. Szerencsére mind a ketten az élénk színeket kedveljük. Bármit vásárolunk, előtte megbeszéljük, hogy a leghasznosabb legyen és megfeleljen az ízlésünknek is. — Hogyan férnek el a lakásban? — Az egyik szoba, természetesen, a gyerekeké. A másik, a nagyobb szoba a miénk. Ez a nappali, a háló, szóval itt zajlik az élet. A lakásunk pillanatnyilag kényelmes, de miért ne akarna az ember többet! — jó lenne egy háromszobás lakás. Abban külön helyezhetnénk el a hálószobát. — Csak azért kellene a harmadik szoba, mert „miért ne akarna az ember többet?” — Azt hiszem, félreértette ezt a megjegyzésemet. Nem valami „tisztaszobára” gondolok, hanem arra, hogy kulturáltabban, egész­ ségesebben lehetne élni akkor, ha a család intimebb életének, nyugalmának céljait szolgáló szoba mellett lenne egy olyan helyi­ ség, ahol nemcsak a családi közös élet folyhatna, hanem itt lehetne találkozni a jóbarátokkal is. Öt éve vagyok nős. Lényegében min­ denünk megvan, ami egy felszerelt lakáshoz szükséges. Rádió, tele­ �vízió, magnetofon, háztartási gépek. Igaz, hogy nyaralót nem épí­ tettünk, gépkocsit sem vettünk, persze kocsi idővel jó lenne... — Most tehát megváltozott környezetben élnek. — Lényegében nincs nagy változás a korábbi életemhez ké­ pest. A szüleimmel is bérházban éltem, s jelenleg is bérházban élünk. Csupán a körülöttünk élő emberek mások. Jórészt fiatalab­ bak. Olyanok, akiknek hasonló a problémájuk, a gondolkodásuk, mint nekünk. Ez lehetővé tette a baráti, a szimpátiakapcsolatok kialakulását. Ez pedig együtt já r azzal, hogy némelyikkel időnként össze is jövünk egy kis beszélgetésre, tévénézésre. — A házassága milyen hatást gyakorolt a korábbi baráti kap­ csolataira? — Kétségtelen,- hogy a házasságkötésem óta a baráti kapcso­ lataim nem annyira szerteágazóak, mint legénykoromban. Azt hi­ szem, hogy ez a természetes. Nemcsak a nősülés, a család miatt, hanem azért is, mert elkerültünk egymás mellől, ők is megnősül­ tek, másokkal kerültek kapcsolatba, akárcsak mi. Számos barátom­ mal azonban még most is kapcsolatban vagyok. Elsősorban azokkal, akikkel egy munkahelyen dolgozunk. — Arról már beszéltünk, hogy egy ideig segédmunkásként dol­ gozott. Később, amikor tanult, könnyebb beosztást kapott. Jelenleg mivel foglalkozik? — Amikor tanulni kezdtem, a vállalat minőségellenőrzési szer­ vezetében kaptam munkát. Most is ugyanazon az osztályon dolgo­ zom, ahol korábban csoportvezető voltam, jelenleg azonban én va­ gyok az osztály vezetője. — A tapasztalattal és az egyetemi végzettséggel elnyert kine­ vezés nem rontotta meg a baráti kapcsolatait? — Úgy érzem, hogy nem. Igaz, ha az ember vezető lesz, ak­ kor esetenként már nem lehet baráti kapcsolatokkal elintézni a dolgokat. Néha keményebben is szólni kell, mert más a munka és más a barátság. Ebből azonban nincs konfliktusunk. — A korábbi beszélgetésben említette, hogy számos barátja, ismerőse van, akik „piszkos” fizikai munkán dolgoznak. Ezekkel most milyen a kapcsolata? — Kapcsolataink, kölcsönös megbecsülésünk nem változott. Azt hiszem, erősen összeköt bennünket a közös múlt. Nem felejtettem el, hogy egy időben én is „piszkos” fizikai munkát végeztem. Na­ gyon becsülöm a kétkezi munkát; amitől lényegében el sem sza­ kadtam, hiszen osztályom munkájának jellegénél fogva döntően fizi­ kai munkásokkal dolgozom együtt. Hogy én munkás voltam és most pedig értelmiséginek mondanak, úgy érzem, ezzel nem válto­ zott semmi. Továbbra is munkás vagyok, ha másféle munkát is végzek. Szerintem nem megítélés kérdése ez, vagy elnevezésé, ha­ nem mindig az ember gondolkodása, magatartása, munkája határoz­ za meg. Én most értelmiségi munkásnak tartom magam. Azt sze­ retném, ha a környezetem nem a beosztásomból mérne, hanem a munkám alapján. S fontosnak tartom, hogy a munka mellett a közélet feladataiból is kivegyem a részem... — Korábban a KISZ-ben tevékenykedett. Egy időben alapszer­ vezeti titkárként is dolgozott. És most? — Akkor is mondtam, most is, hogy szeretek az emberekkel foglalkozni. Többféle funkcióban dolgoztam, azonban az egyetemi tanulmányok utolsó két évében ki kellett kapcsolódnom a közélet­ ből. Az egyetem elvégzése után azonban a pártalapszervezet meg­ bízásából ismét az ifjúsági szervezetben dolgozom. Hogyan látja a jelenlegi helyzetét, milyennek tartja a meg­ becsülését, s miként képzeli a jövőjét? — A jelenlegi munkaköröm nem alkotójellegű munkakör, de nagyon fontos az egész gyár szempontjából. Ennek ellenére itt sze­ retnék maradni, s egyszer jobb munkát produkálni. Úgy érzem, hogy bírom a vezetőim bizalmát és megbecsülését és nem is szeretném elveszíteni. Annál nincs rettenetesebb. Azt hiszem, sikerült elérni, amit akartam. Ez azonban nem jelenti azt, hogy elégedett is va­ gyok. Rendszeresen akarom magam továbbképezni és ne vegye nagyképűségnek, de egy másik diplomára is gondolok... — Előző beszélgetésünk alkalmával arról is nyilatkozott, hogy szereti a szépirodalmat, moziba járt, érdekelte a színház is Meg­ változtak-e művelődési aspirációi? — Nem, ezt nem lehet mondani, hogy megváltoztak volna de az biztos, hogy más orientáltságot kaptak. Olvasni most is sze­ retek, ha időm jut rá. Moziba természetesen nem jutunk el mert kicsik a gyerekek és a televízió filmeket is vetít, ha nem is pótol­ hatja a mozit. Színházba is ugyanolyan ritkán jutunk el, mint mo­ ziba. Szeretjük azonban a zenét, s gyakran hallgatunk magnófelvé­ teleket. Az az igazság, hogy könyveket is vásárolunk, de a vásár­ lással nem tart lépést ezeknek a könyveknek az elolvasása. Kétségte­ len, hogy nagyobb lett a műszaki orientáltság a családban —, vagyis jobban mondva: nálam. — Az első beszélgetésünk óta eltelt csaknem évtizednyi idő alatt egyéni élete sokat változott. Hogyan ítéli meg a környezeté­ ben végbement változásokat? — Sokféle változás történt ez alatt az idő alatt a társadalom­ ban is. Az életünk jobbításának szándékával meghozott határozatok és intézkedések közül csupán kettőt hadd említsek meg. Az egyik a gyermekgondozási segély, a másik az ifjúsági törvény. Nem vélet­ lenül mondom ezt a kettőt, mert fiatalok is, családosak is va­ gyunk, tehát közvetlenül tapasztaljuk ezek előnyeit. Lehetne persze beszélni számos más olyan kedvező változásról is, amelyek előnyö­ sen éreztetik hatásukat például a termelő-, alkotómunkában, a szabad idő értelmes eltöltésében. Persze, nemcsak kizárólag pozitív dolgokra lehet hivatkozni. Hogy csak egyet említsek: én valahogyan nem tudok egyetérteni azzal az intézkedéssel, aminek révén fizikai dolgozók közvetlenül az egyetemre juthatnak be. Nem vitás, hogy jó néhány tehetség felszínre kerül, de tudok én időközben kihullott, megkeseredett szájízű fiatalokról is. Vagy arra nem gondolunk, hogy a nagy támogatás következtében csaknem gondtalanul meg­ szerzett diplomát nem értékelik kellőképpen? Én abból indulok ki. hogy csak annak az eredménynek lehet őszintén örülni, amelyért megdolgoztunk — mondhatnám, megszenvedtünk. Jómagam munka mellett tanultam, nem irigykedem én senkire, így is köszönöm, hogy tanulhattam. Ezelőtt tíz esztendővel nem tudtam volna elképzelni, hogy valaki 35 éves fejjel főosztályvezető, vagy 27 éves fejjel osz­ tályvezető lehet. S, ha úgy vesszük, már ez is igen nagy változás. P. A. Az egyedi rajzról Salgótarjánban évek óta épül az új Munkásmozgalmi Múzeum, melynek képzőművészeti gyűjteménye is jelentős értéket képvisel. A magyar művészeti életen belül az észak-magyarországi terület grafi­ kai profilú. Salgótarján az egyedi rajz műfajában kapott országos gyűjtőköri jogot — mely magával vonja a létesítendő egyedirajz-bien­ nálék szervezésének, rendezésének jogát és kötelességét. Az elkövet­ kező években megyénk és városunk lakói így gyakran találkozhatunk majd e művészeti ág kiemelkedő alkotásaival. A rajz az ember egyik legősibb és legelemibb kifejezési eszköze. Az ősember kultikus hiedelmeit, a világról szerzett ismereteit fogalmaz­ ta meg a rajz segítségével; s a kisgyermek is rajzban rögzíti élmé­ nyeit. „Egyeznék az ősember és a gyermek között, ahogyan e firkák­ ból megszületik a rajz: a véletlen vonaljáték egyetlen hajlatába bele­ látott élőlény hiányzó részeit kezdik kiegészíteni. Így született volna meg az önálló rajz, amely már nem kusza vonalzavarból támad, ha­ nem első vonásától kezdve céltudatosan irányította az a felfedezés, amelyre firkálás közben jött rá, tudniillik, hogy rajzzal ábrázolni le­ het.” (László Gyula: Az ősember művészete) A rajzot ez a felismerés — hogy képes önmagában ábrázolni tárgyakat, s a tárgyakhoz fűződő élményeinket is rögzíteni tudja — teszi vitathatatlan jelentőségűvé. A rajz, mint a képzőművészeti megfogalmazás eszköze, minden létrejövő mű alapja. Festményekben, szobrokban éppúgy jelen van, mint önálló műként jelentkezésekor. A rajz a síkot körülhatároló vo­ nalakon kívül, arányaival meghatározza a karaktert, irányvonalaival pedig képes érzékeltetni a mozgást. A rajz lehet összefoglaló, csak a leglényegesebb vonásokra koncentráló, vagy a részletekre is hangsúlyt fektető, aprólékosan, finoman kidolgozott. A fekete és fehér kontraszt­ jára, a vonalak és foltok kifejező erejére építő grafikai lapokon a rajz önállóan hat. Egyenrangú, nélkülözhetetlen elem a festményeken, ahol a szín kifejező erejét gazdagítva jeleníti meg a művész gondolatát. A szobrász és az építész szintén vonalban álmodja meg először művét. A rajzolás lehetőségével mindennapjainkban gyakran élünk (vázlatok, műszaki rajzok, tervek stb.), természetesen a művészi ábrázolás igénye nélkül. A térbeli elemeknek a síkon levő vonalra való átfogalmazása elvonatkoztató készséget igényel, s ugyanezt a szellemi energiát köve­ 11 �teli a nézőtől is. A rajz a gyakorlati életből indult útjára, hogy az ős­ kortól napjainkig alárendelt, alkalmazott műfajból önálló műalkotássá váljék, s a művészi alkotás fontos dokumentumaként tartsák számon. A barlangok színes rajzainak — az önálló rajz korai példáinak — vonulatát a következő századokban csak kevés mű folytatja. A törté­ nelmi és művészeti fejlődés további szakaszaiban kultikus és társadal­ mi, illetve esztétikai feladatait a festészet és a szobrászat vette át. Az antik művészet fennmaradt alkotásai között kevés rajzot találunk. Ezeken azonban a vonalvezetés könnyedsége, a megfogalmazás művé­ szi biztonsága e műfaj művelésének folyamatosságáról vall. A II. szá­ zadból származó, illusztrációs céllal született, Ámor és Pszihét ábrá­ zoló tollrajz érzékeny, a testeket finoman lehatároló körvonalaival, a drapériát megjelenítő könnyedségével, a rajzeszközök alapos ismere­ téről tanúskodik. Az antikvitás művészetelméleti nézeteiről egyedül id. Plinius Naturális Historia (Természettörténet) c. művéből tájékozód­ hatunk, melynek adomáiban a rajzot mint a művészet gyakorlati esz­ közét nélkülözhetetlennek tartja. A rajz továbbra is a művészet alap­ ja marad, de önálló célból eszközzé válik. A középkorban a növen­ dékek képzésében és a művek előkészítő folyamataiban használták. A rajz fontos eleme a freskónak, melyet először krétával vázolnak a fal­ ra, a táblaképnek, melynek arányait a festés előtt általa rögzítik a vá­ szonra és a kódexek miniatúráinak, melyek gyakran színezett rajzok csupán. A középkorból ránk maradt kevés emlék közül a látvány él­ ményszerű megragadásával és könnyed rajzosságával emelkedik ki a 820 körül keletkezett utrechti zsoltároskönyv egyik illusztrációja, amely Dávid király várának megtámadását mutatja be. A rajzoló tolla reális térbeli értékeket fejez ki, plasztikus testformákat hangsúlyoz, oldott ruharedőket ír körül, érzékelteti a távolsággal elenyésző kon­ túrok perspektivikus jelenségeit is. A vár ostromának megjelenítése a freskók monumentalitását idézi. Finomabb, zaklatottabb vonalakkal vázolja a kép fölötti sávon a szorongatott Dávid király imáját. Ily mó­ don képes egyszerre megjeleníteni a történelmi cselekmény valóságát és a szellemi szférát. Későbbi rajzokon — egészen a reneszánszig — nem fogalmazódik meg hasonló jelenség. Valamilyen festészeti célnak alárendelten, pusztán a valóság egy részletét rögzítik általa. Az ún. „mintakönyvek” vázlatokat tartalmaznak, melyek követendően alkal­ mazhatók különböző kompozíciókban. Ezek többnyire körvonalas toll­ rajzok, gyakran színezve. A rajzi tudás ezek révén fejlődött és öröklő­ dött tovább. Kitűnő példája e korszak rajzi érzékenységének Willard de Honnecourt alvó tanítványt ábrázoló tollrajza, mely az egyenletes vonalakkal (a köpeny) a szaggatottak (redőzet) és szertelen hullámo­ sak (a hajzat) kifejező értékeit egyezteti össze. Pisanello női jelmez­ tanulmányán (1420 körül) a tollrajz hatását színes lavírozott tintával növeli, érzékeltetve így az eltérő tömeg-, szín- és fényviszonylatokat’ A XV. század elejétől kezdenek ismét felbukkanni olyan lapok, me­ lyeken a rajz önálló mű igényével lép fel. A reneszánsz filozófia nagy­ ra értékeli az embert, a benne és általa megnyilvánuló egyedit — is­ mét előtérbe kerül a rajz, a művész sajátos keze vonása. A reneszánsz jelentős művészeti teoretikusa, Giorgio Vasari a rajzot minden más művészet alapjának tekinti, s mint ilyet azok fölé rendeli. Ekkor a rajz (disegno) nemcsak a vázlatot, hanem a rajta keresztül formát öltő mű­ vészeti gondolatot is jelentette. Leonardo da Vinci művészetében kulcsszerepe van a rajznak: az áb­ rázolás, a dokumentálás, a tudományos megismerés és tervezés eszköze és egyben kifejezési módja. Michelangelo készített ajándékrajzokat műpártolók és műgyűjtők részére, ezeket a kortársak nagy becsben tartották. A XVI. század különösen kedvez a kísérletezésnek, a művészek a lehetőségek széles skáláját próbálják végig. Az ábrázolás témájában és a megfogalmazás módjában nemcsak egyes mesterek között, ha­ nem tájegységenként is eltérés mutatkozik. Az Alpoktól északra fekvő területeken a síkszerű, lineáris vonalszerkezet hódított, aprólékos, le­ író, naturalista látásmódjuknak megfelelően. Id. Pieter Brueghel vagy Hieronymus Bosch rajzain a táj minden eleme nagy hangsúllyal jele­ nik meg, a cselekmény apró részleteiben sok-sok figura vesz részt. E földrajzi terület művészetében egyre nagyobb szerepet kap a termé­ szet hű ábrázolása, a hétköznapi események bemutatása. Albrecht Dü­ rer portréi az ábrázolt személy megörökítésén túl megragadják jelle­ mének összetevőit is, így a pszichikai megismerés eszközeivé válnak. Észak-Itália művészei hűek maradnak festői hagyományaikhoz, az op­ tikai fényjelenségek megragadására, a körvonalak lágy feloldására tö­ rekszenek. A vallásos és történelmi kompozíciók mellett egyre gyako­ ribbak a mitológiai jelenetek és az idillikus zsánerképek. A manieriz­ musnak a szubjektivitást előtérbe helyező szemlélete kedvez a sze­ mélyes élmények, intim jelenetek megfogalmazásának. A portrékon hangsúlyossá válik a pillanatnyi állapot, a modellt a rá jellemző tár­ gyakkal ábrázolják, Önkényes módon keverik a technikákat: egy la­ pon tollrajz, ecsettel való tuslavírozás, fedőfehérrel feltett foltok nö­ velik a kifejezés hatását. A XVII. század elejére felismerik — a rajzi eszközökkel minden művészi ötlet kifejezhető, a költőitől a groteszkig. Az élet megismerésének mélységét és keserűségét, bölcs szemlélődést képes megjeleníteni Rembrandt néhány ecsetvonással papírra vetett önarcképein. Az eszközök gazdagodása és a kifejezés érdekében való differenciálódása a teoretikusok álláspontjaiban is tükröződött. Heves művészetelméleti vita alakul ki az „átszellemült, festői vonal” és a sö­ tét és világos ellentétében rejlő drámai erőt kiaknázó „grafikai vonalvezetés” hívei között. Mindkét oldal hangoztatja azonban a rajzi ki­ fejezés intenzitását: „egyetlen tollal vagy szénnel meghúzott vonal fel­ ismerhetővé tudja tenni, amit ki akarunk fejezni. A szín erre önma­ gában képtelen” (Jean Paul Mariette 1741.). Dezallier d’ Argenville e 12 kifejezésmód közvetlenségére hívja fel a figyelmet, amely lehetővé te­ szi a művész ötletének friss, azonnali, kötetlen formájú megragadását. A műfaj egyszerűsége, eszközeinek olcsósága felszabadítja az alkotót a mecénás, illetve a műértőtől való függés alól, szabad teret adva a fantáziának. Ily módon merész, kritikai gondolatok, forradalmi eszmék is megfogalmazódhatnak általa. Rembrandt érzékeny társadalomkriti­ kái, Goya önmarcangoló víziói csak e műfaj révén jöhettek létre. Bármennyire megnövekszik a rajznak, mint a művész személyes kézírásos vallomásának jelentősége — funkcióbeli helyzetének kettős­ sége továbbra is fennmarad. Érdekes ellentmondás, hogy a tiszta kör­ vonalnak nagy jelentőséget tulajdonító klasszicisták, a rajzot csak a gyakorlás eszközének tartották. A festői szemléletű romantika — val­ lomás jellege miatt — sokszor többre becsülte a rajzi vázlatot a kész műnél, s hajlandó volt önálló alkotásként elfogadni. Kitűnő példái e felfogásnak Blake „Dante: Isteni színjátékjához készített illusztrációi. A rajzok szabadon értelmezik az irodalmi mű történését, belevetítik az alkotó asszociációit és szabad vízióit, sokszor tudatalatti reakcióit is — kibővítve ezzel az ábrázolhatóság szféráit. A XIX. század szemlélete két különböző felfogással vázolható. Delacroix részletes vázlatot készí­ tett, egyes motívumok felerősítésével utalt a hangsúlyokra. Max Lie­ bermann szerint viszont „a rajzolás az elhagyás művészete”. Lapjainak drámai ereje a kevés, de hangsúlyos elemmel való megjelenítésben rejlik. Daumier az újságrajzolás — mely talán a legszélesebb körben hat a rajz műfaján belül — első nagy mestere. Politikai gúnyrajzain a társadalmat ostorozta, a kor visszás vonásait pellengérezte ki. Min­ dent észrevevő, hihetetlenül éles szem, maró, találó gúny és mindig a tartalomhoz igazodó rajzstílus jellemezte. Az impresszionisták a tovaszálló pillanatot remélték megragadni a rajz segítségével. ToulouseLautrec néhány odavetett vonással, fantasztikus karakterérzékkel mu­ tatja be a párizsi élet jellegzetes figuráit. Van Gogh rajzának egész felületét betöltő idegesen vibráló vonalkötegei, mely a „Provancei szé­ nakazlak” címet viseli, egy emberi lény sajátos élményein átszűrve je­ leníti meg a valóságot. A XX. században elsőrendű követelménnyé vált az anyagszerűség és a tartalom összeegyeztetése. A művészek eszközeik elemzésénél ezért a legegyszerűbb elemekhez, az alapokhoz nyúltak vissza. Kandinszkij­ nál a rajz a teremtés eszközévé válik, mely az alapelemekből: pont­ ból, vonalból és foltból alkot sajátos világot. Célja nem a természet puszta utánzása, hanem az elemek egymás közti viszonya keltette vizuális és pszichikai tartalmak feltárása: „...matematikai pontosságú nyelvet használ a művész, hogy általa mesterségbeli képességeitől füg­ gően minél jobban kifejezhesse az érzéseket, melyeket meg kell sza­ badítania mindentől, ami személyes és pontatlan. Ilyen értelemben válik a jövőben a műalkotás konkréttá.” Paul Klee művészetében lát­ ványként jelennek meg az érzékelés más szféráiba tartozó élmények: hangok, pszichikai események, gondolatok, tudatalatti sejtelmek — áb­ rázolhatóvá válik minden. („Éppen elvarázsolt nagybátyám”, „Harang­ csendülés; bim” ) Századunk rajzművészete magába olvasztotta és újra fogalmazta a régebbi eredményeket, s az ábrázolás új területeit kutat­ ta fel. Picasso készített klasszikusan tiszta vonalvezetésű rajzokat (pl. Ovidius Metamorphosiséhez); mítoszteremtő erejével felélesztette és új tartalmat adott az ókori görög mondavilág alakjának, a minotau­ rusznak; kubista korszakában a formát egyszerre, egy időben több né­ zőpontból is bemutatja; alkalmazza a kollázst is; egy fiatal nőt ábrá­ zoló krétarajzában a blúz anyagát újságból kivágott textilmintával je ­ lezte és tette egyben konkréttá. Kandinszkij és a századelő művészeti felfogásának lényege az abszt­ rakció révén létrehozott értelmes, tudatos konstrukció volt. Az abszt­ rakcióval ellentétes felfogású művészek a lélektani elvonatkoztatás eredményeként létrejövő határozatlan jelentőségű formákat, amelyek véletlen hatásokban és spontán gesztusokban nyilvánulnak meg — te­ kintették művészetük lényegének. Ez az ún. absztrakt expresszioniz­ mus több irányba vezetett, de alapélménye minden esetben a Marc Tobey által megfogalmazott felismerés volt: „Talajunk ma nem annyi­ ra a nemzet vagy a táj, hanem az egész világ megértése. . . Egyetemes időket élünk, és az ilyen korszakban minden arra mutat, hogy az em­ beri tudat és lelkiismeret ugyancsak egyetemessé váljék.” Az egyete­ messég igénye párosul korunkban az egyén intenzív jelenlétével az egyes művekben. A japán művészet hívta fel a figyelmet a kalligra­ fikus jel szépségére, mely Tobeynál még konkrét táji élmény elvonat­ koztatása, később másoknál már pusztán önmagát érvényesítő grafikai jel. A 20-as években indul útjára Amerikából az „informel” művészet, mely a dolgok ok-okozati összefüggését (a cseppben a tengert) igyek­ szik megragadni. Az ilyen jellegű megközelítésnek kitűnő eszköze a rajz, mely szűkszavúan, hangulati elemek kiszorításával az objektivi­ tás érzetét képes kelteni (pl. Roberto Crippa A másik című rajza két lény kölcsönhatásának összecsapó vonalkötegével). Jackson Pollockot már maga az alkotás és annak folyamata foglalkoztatja. Vallomása szerint e művészet öntudatlan kapcsolat művész és mű között, kölcsö­ nös adás és kapás, s e gesztus eredményeként a művész bekerül ké­ pébe. Rauschenberg montázsain hétköznapi életünk megszokott tipikus tárgyait új megvilágításba helyezi, azok felhasználásával új tartalma­ kat tud kifejezni, s közben a dolgok jelentése gyakran önmaguk el­ lentétébe fordul át. Herbert Read így vall a kortársművészetben meg­ nyilvánuló sokszínűségről: „Jellemzi ezt a művészetet a valóság és a valóságfölötti, a kép és a képzet közötti állandó kölcsönhatás és a for­ mák végtelen változata, amely egészen a formabontásig terjed.” A rajzművészetnek ez a fejlődése napjainkban is tovább folytatódik: új és új szemléletű alkotók és alkotások, új és új kifejezési módok és eszközök kerülnek felszínre. Krunák Emese �R o z s ic s Is tv á n Úszólecke „A Palatinus kávéház Ócs középpontjában fekszik. A Leonardo da Vinci tér bal oldalán helyezkedik el, a hasonnevű szálloda épü­ letében. A tér összeolvadó, hangulatteremtő barokk-klasszicista együttesét csak a századforduló historizáló eklekticizmusát tük­ röző szállodaépület töri meg, mely 1903—1901 között épült. Több­ ször átépítették.. Eddig ju t Zserbovszki a becses helytörténeti mű találomra ki­ választott fejezetében. A kávéház zöld műmárvány asztalára csapja a könyvet, egy csikkekkel teli hamutartó és egy üres kó­ lás üveg közé. DR. MAROSI JÓ Z SEF: ÓCS—DÉL-TAKSONY SZÍVE (HELYTÖRTÉNETI ÁTTEKINTÉS) szerénykedik a cím a fényes borítólapon. Zserbovszki recenziót ir a Taksonyi Napló vasárnapi számába. „Zsebikém, csapjon össze valami k iso k o st... tudja a receptet: múlt és jövő, egy kis lihegés, egy kis bírálat — mert bármelyik ki­ marad, az öreg Marosi megsértődik . . . ” Az ajtó felé sandít, és úgy tűnik neki, mintha Henczi Ernő főszerkesztő jönne az öreg Marosival karonfogva. De csak kopott öregurak másznak be, mint beteg, kifakult bogarak. — A fiam. . . Kanada. . . a drágaság. . . k h e . . . khe . . . — re­ zegnek az öreg szavak körülötte, és cigarettapernyeként rakód­ nak le a márványasztalra, a vörös bársonyhuzatú székekre, a tér­ re néző hatalmas kirakatablak mellett ácsorgó pincérre. Időnként felkavarja őket egy váratlan légáram. Ilyenkor szokatlan hangok, szó- és mondattöredékek szakadnak ki a kávéház egyenletes du­ ruzsolásából. Felcsattanó nevetés. . . tudok egy Lewis farm ert. . . hagyd abba, mindenki minket n éz. . . Aztán leülepedik a hamu, hogy a következő percben újjászülessenek belőle az artikulát­ lan hangok, felesleges pár-beszédek. Hogy lenne itt Henczi péntek délelőtt? A szerkesztőségben iz­ zad, anyahajónyi íróasztala mögött, és időnként a szemközti fa­ lon porosodó Lenin-képre néz bocsánatkérően. Semmi kedve továbbolvasni Marosi marhaságait. . . különben is szombat dél a leadás határideje, addig még . . . Addig még a lottón is nyerhet, és akkor nem kell a Taksonyi Naplónál talpalnia, hogy a kisokosok, hangulatosok és színesek fejében minden második vasárnapi mellékletbe betegyék egy-egy régi versét. Akkor majd kiadja az összese , „saját költségin”, mint a hős­ korban. Ez messzi és bizonytalan. . . a valóság az, hogy tízforintos gond­ ja i vannak. Egy lilaruhás hölgy a szomszéd asztalok egyikénél diópudin­ got fogyaszt. . . most jött fodrásztól. . . az ékszereiből Zserbovszki legalább fél évig dolgozhatna. . . bizisten átmegy egyszer Rasz­ kolnyikovba. Tizenegykor avatják az új uszodát; s őt kérte meg Henczi, hogy írjon róla, mert Zseller, a sport-színesek specialistája ételmérge­ zést kapott. Nem ártana ráhajtani a sportra: ép-testben-ép-lélek, kocogjaz-életedért, edzett-ifjúságért — sportvonalon újabban mindent el lehet adni. A líra területén lenne ilyen kereslet! Legutóbbi versét az egyik egyetemi lap közölte kihagyásokkal. . . Pillantása találkozik az ablaknál bámuldozó, szolgálatkész pin­ cérrel, aki amióta látta Henczivel, tisztelettel tekint kávéházi fir­ kálására és szerkesztő úrnak szólítja. A pincér udvariasan bic­ cent és visszafordul az ablak felé. Új kocsiját gusztálja, s talán az elképzelt vasárnapi száguldások varázsolják arcára ezt a föl­ döntúli elégedettséget. Zserbovszki kihörpinti kávéját és keserűen gondol arra, hogy ő mikor lesz ilyen elégedett. . . A kávéházi ücsörgés, a koffein- és nikotinmámor, a városka intellektuálisabb és művésziesebb elemeivel folytatott agytorna nem kedvez a valóság-mellé-valóságot teremtő folyamatnak, aho­ gyan Zserbovszki tevékenységét szerényen definiálni szokta. Az új uszoda pár megállóra van a Leonardo da Vinci tértől. A régi strand szürke betonmedencéje szerényen húzódik meg az ormótlan betonépület mellett. A strand szökőkútjának pisilő márvány kisfiúját barna csomagolópapírral borították be, és a vastag spárgára telepedett dérrel együtt olyan, mint egy hatal­ mas nonfiguratív minyon. A szökőkutat az ócsiak csak Pisálónak hívják; nyáron ez a helybéli ifjúság kedvenc találkozóhelye. Zserbovszkinak igyekeznie kell, mert már háromnegyed tizen­ egy körül já r az idő, és az ünnepség — melyet megyei úszóver­ seny követ — pontosan tizenegykor kezdődik. A buszon Prágerral találkozik, aki novellákat ir s főállásban a Művelt Nép könyvterjesztője. Éleseszű, európai tájékozottságú ember — ez kávéházi minősítése. Rögvest meséli legújabb ka­ landját, miszerint a tanács épületében levő üvegkalitkáját a Ro­ konok példányaival tapétázta ki; s a lapot csak Csizmadia elv­ társ, a művelődési osztály vezetője vette és intézkedett — az il­ letékesek meg rádöbbentek, hogy a könyvkalitka nem felel meg a tűzrendészeti előírásoknak; s mit kell majd Práger nagybátyjá­ nak a minisztériumból telefonálgatnia, míg megérteti velük, hogy a kalitka mégsem tűzveszélyes . . . — Rokonok. . . j ó . . . erre nem is gondoltam — mosolyodik el Zserbovszki — . . . Kardics bácsi, Kopjáss és a többiek . . . Péter­ kém, tegyél félre egy példányt, délután beugrom érte. Az uszoda fellobogózott bejáratánál Paczukáné fogadja. A nagydarab, vörös asszonyról azt suttogják, hogy Csizmadia sze­ retője, s így afféle „szürke eminenciás” az osztályon. Üdvözli Zserbovszkit; Henczi és Zseller után érdeklődik, s né­ miképp csalódott, hogy csak Zserbovszki képviseli a lapot. — Itt van Diósi elvtárs a Népszabadságtól. . . meg valami nő a Népszavától. . . a többiek még nem érkeztek meg. . . — suttogja megilletődve. — Ja, az Andris. . . rég láttam — dobja be Zserbovszki hanya­ gul. Természetesen még sosem látta „Andrist”, a cikkeit se olvassa. Paczukánénak gyanú ömlik szét szeplős, kövér arcán: vajon honnan ismeri Zserbovszki a Diósi elvtársat. . . Zserbovszky magára hagyja gyanújával Paczuka elvtársnőt; le­ ül a lelátó világoskék műanyag üléseinek egyikére és szemügyre veszi a Társaságot. Dr. Kiss elvtárs, a tanácselnök sokdioptriás szemüvege mögül pislog a világra, s közben rendületlenül mosolyog. Pár éve van a nyugdíjig — nem akar senkivel se haragot. Ami „kellemetlen” feladat adódik, azt helyettesére Végvárira, vagy a VB-titkárra, Binderre bízza. Ő csak jutalmakat ad át, új létesítményeket avat, beszédeket mond és mosolyog. Az ócsi rossznyelvek szerint oly mértékben rövidlátó, hogy az embereket már csak hang alapján ismeri fel. Egy papírlapot szo­ rongat a kezében, időnként odainti Végvárit és a fülébe súg. Csáki, a város koszorús költője is befutott. „Na, akkor ma sza­ valás lesz!” — gondolja Zserbovszki. Csáki Oszkárnak a főváros­ ban jelennek meg kötetei; hatvanadik születésnapját valamennyi napilap és folyóirat megünnepelte, mely nem is annyira Csáki­ nak szólt, mint a fővárosi irodalmi élet rossz lelkiismeretének. Csáki unokaöccse Binder bátyjának a főnöke. Binder kezében tartja Csizmadiát. Csizmadia pedig a művelődési osztály vezetője. A kör bezárult. 13 �„Az új uszoda medencéjének áttetsző vizében a hatalmas üveg­ ablakokon átszűrődő, bágyadt téli napsugarak játszadoztak” — próbálja Zserbovszki megfogalmazni a Taksonyi Napló színesé­ nek kezdő sorait. (Ú J LÉTESÍTMÉNNYEL GAZDAGODOTT ÓCS. DR. K ISS EMIL, A VÁROSI TANÁCS ELNÖKE FEL­ AVATTA A VILTSEK ARTÚR USZODÁT . .. ) Dr. Kiss idegesen topog, s vár Végvári jelzésére, hogy belekezd­ hessen beszédébe; Csáki Oszkár a távolba mered, szája hangtala­ nul mozog, ünnepi versét gyakorolja: AZ ÓCSI USZODÁRA VILTSEK ARTÚR EMLÉKÉNEK Minket még T uri bácsi oktatott Felnőttként hogyan legyünk nagyok Szabadon, szépen emberek Úszók, kedvesen kevesek . . . Binder elmaradhatatlan, sötétkék, kétsoros öltönyében pompá­ zik, s egy ezüstszálakkal átszőtt, gumis nyakkendőben; Zser­ bovszki csodálkozik, miért nem szólnak neki, hiszen az egész vá­ ros ezen röhög; Binder nyakkendője szinte már fogalom. Itt van a megyei tanács küldöttsége is Boronkai elvtárssal az élen. Csanda elvtárssal, az Állami Gazdaság igazgatójával dugják össze gondterhelten fejüket: a vasárnapi vadászatot beszélik meg. Ezek közé akar bekerülni? Ha szorgoskodik, előbb-utóbb el­ nyeri Csáki Oszkár jóindulatát, s talán az ő fővárosi összekötte­ téseivel megjelenik verseskötete, állandósítják a Taksonyi Napló­ nál, nem bíznak rá minden szemét m unkát. . . Ő is kiépíti klikkjét Prágerral meg a többi kávéházi ifjúval, akik addigra szintén pozícióba kerülnek, s majd olyan véd- és dacszövetségbe szerveződnek, mint a Csizmadiák, Binderek és Kissek . . . Közben felnő egy újabb nemzedék, és Zserbovszkiék majd ki­ sebb bunkóval dolgoznak, mint elődeik . . . Aztán lehunyják szemüket, s az ifjak betöltik posztjaikat, ta­ lán a bunkók is kisebbek lesznek, de még mindig dolgoznak . . . MEDDIG? Nem, kiszáll a buliból. . . írja más a színeseket. . . törleszked­ jen más a Csizmadiákhoz és Hencziekhez. . . elmegy. . . kitanul valami mesterséget. . . úszómester lesz. . . az úszás aztán szép do­ log. . . ott más fékezőerő nincs, mint a víz, de a víz és az ember kölcsönhatásának megvannak a szigorú törvényei. . . ott aztán verseny van. . . tisztességes küzdelem. . . nem számít, ki kinek a fia, apja, nagybátyja. . . ott a technika szám ít. . . a karizmok erőssége. . . a tüdők teherbíró képessége. . . és aki a legtehetsége­ sebben legkitartóbb . . . az ér elsőnek célba. Dr. Kiss már ledarálta ünnepi szózatát. . . éppen Csáki skan­ dálja vékony hangján a Minket még Turi bácsi oktatott-at, ami­ kor Zserbovszki vetkőzni kezd, ledobálja ruháit, ott áll meztelenül, majd a döbbent pillantások kereszttüzében az egyik rajtkőhöz sé­ tál, fejest ugrik a kékesen áttetsző vízbe és Paczukáné sikoltozá­ sa, az úttörők harsány röhögése közepette szabályosan úszni kezd. M o la G y ö rg y Vivaldi, elektronikus hangszereléssel Anna hosszú perceken át kutatta a sötét tájat ott, ahol a mű­ utat sejtette. Az ablakpárkányra támaszkodott, mozdulatlanul, csak a szemével pásztázott körbe. Nehezen sikerült megtalálnia azt a szöget, ahonnan kiszűrhette látóköréből a porta meg a távoli város szórt fényeit, Így csak a fekete sávot látta, amelyen már messziről észre lehet venni az autót. Amikor már képtelen volt uralkodni nyugtalanul vibráló sze­ mén, mintha halvány tükör előtt állna, a saját arcát látta az üveg­ re színeződni. Lecsukta erőlködéstől könnyező szemét, képsoroza­ tot vetített tudatába: a férfit, ahogy borostásan lapul, csatárlánc­ ban haladó rendőrök átfésülik a mezőt, izgága farkaskutyák sze­ gezik nyálas pofájukat a földre, a férfi felpattan a rejtekhelyéről, száraz fűcsomók pörögnek ki a talpa alól, felbolydul a rendőrök élő hálója, a férfit leteperik a vicsorgó kutyák. Anna megborzongott, ellépett az ablaktól, s a megsárgult mos­ dónál hideg vízzel lemosta az arcát. A pohárnyomos üvegpolcról leemelte a fogkeféjét. Remegő ujjakkal lecsavarta a fogkrém re­ cés kupakját, s a tubuson megnyomta a festett állatfigura hasát. 14 A fogpaszta-kígyó pöffeszkedve túlsiklott a fogkefe százlábú sor­ téin, mikor meghallotta az autózúgást. A fogkefét és a fogkrémet a mosdóba ejtette, az ablakhoz rohant. A kék autó már bent állt az udvaron, s Rausz Iván, a Rehabili­ tációs Intézet főorvosa zsebébe gyömöszölte a kulcsot, és eltűnt a kapuban. Néhány pillanat múlva kopogás nélkül tört be a szobá­ ba, Anna köszönésére csak bólintott, levette a zakóját, köpenybe bújt. Mielőtt a tükörben füle mögé igazította vörösbarna, ágas­ kodó haj csomóit, kivette a kagylóból a fogkefét meg a fogkré­ met, vízsugárral a lefolyóba tessékelte a fehér hurkát. — Mi újság? — kérdezte izgatottan Anna. A doktor az alacsony polchoz ment, ahol a szakirodalom leg­ fontosabb munkái meg a kéziratkönyvek sorakoztak, kihúzott a sorból egy könyvet, amelynek oldalbordáján nem tudta elolvasni a címet, utána visszaszorította. A legporosabbnak ráfújt a tete­ jére. — Holnap beküldhetnéd Mariska nénit, takarítsa le alaposan a könyvszekrényt — mondta Rausz, mintha nem is hallotta volna a kérdést. — Jó, majd szólok neki. Elkapták? A doktor Annára nézett. Kedvelte a fekete hajú, nála alig ala­ csonyabb asszonyt, aki alig fél éve került ide, s máris kitalálta minden gondolatát. A nő nemrég vált el a férjétől, akkor kérte magát a vidéki Rehabilitációs Intézetbe. — Nincs semmi — tárta szét kezét Rausz. Az ápolónő felsóhajtott, a doktor megrántotta a vállát: — A pasast elnyelte a föld. . . — Ihatnál velem teát — mondta megkönnyebbülten Anna. A doktor kelletlenül bólintott. Az ápolónő levette a zubogó teáskannát a villanyrezsóról. A két poharat megtöltötte vízzel, és olyan csontszínű műanyag tálcára tette, amilyet az ápoltak hasz­ nálnak. Egy kopott, patentzáras fémdobozból kiemelt két filter­ teát és a pohár nedves falán lassan belecsúsztatta őket a forró vízbe. Elmerülten figyelte a papírtasakból kioldódó sárgás sávo­ kat, ahogy elszínezik a vizet. — Ugye, milyen gyönyörű? A doktor vékony, műanyag keretes szemüvege fölött a két po­ hárra pislantott. — Örök romantikus maradsz — dünnyögte. — Nem baj — nevetett Anna. Rausz az asztalhoz sétált, ő is bámulta a poharakban kavargó színeket. — És most a tea legyőzi a vizet! — kiáltott fel hirtelen, az asz­ talra csapott, az egyik pohár megbillent. Az ápolónő összerezzent: — Jesszusom! — Rosszak az idegei, nővérke! Miért nem kéri magát egy Re­ habilitációs Intézetbe? — harsant a doktor nevetése. — Lehet, hogy rám férne. Hány cukorral kéred? — Öttel. Aludni akarok tőle. — Komolyan? — nézett rá csodálkozva Anna. Szép arcú nő volt, akinek a szeme és szája közé szorult izmok játékát minden férfi megérti, anélkül, hogy képes lenne megfejteni. Rausz Iván­ nak kedve lett volna elkapni a nő kezét, mikor a pohárba loty­ tyantja a cukrot, átölelni, megmarkolni a mellét és végigdőlni vele a betegágyon. Az asszony soha nem ellenkezett, forró is volt, furcsa kapcsolatuk mégsem oldotta meg egyikük életét sem. Nem beszéltek róla soha, csak kettesben tegeződtek, Rausz Iván cso­ dálta is, hogy a nő beéri ennyivel. Csörgött a telefon, a doktor ügyetlenül térdére rezzentette a hamut. — Csak a professzor úr, a városból — nyújtotta át Anna meg­ könnyebbülten a kagylót, tenyerét a mikrofonra szorítva. — Szervusz, itt Rausz. Nem, most jöttem a rendőrségről, tíz perce, még semmi. Hosszabb idő alatt készíthette elő. . . Milyen, milyen?! Kicsit különös eset, nem hallhattál róla. . . Oszkár Péter. Nem ketten, csak ő egyedül. Ilyen hülye neve van, nincs mit ten­ ni. Nem, nem vagyok ideges! Szerezhetett civil ruhát, mert gon­ dolom, feltűnő jelenség lenne meztelenül. Ide nem abnormális egyéneket utalnak be, kérlek! Persze megírom, a jelentést is fel­ küldöm. Szervusz. A doktor letette a telefont. Tenyészbika-szerű arca verejtékes lett, néha a bajuszába harapott. Hátradőlt. — Csak vicceltem az előbb. Nem kérek bele cukrot. Anna belekóstolt a teába. — Nagyon türelmetlen a prof? Rausz tovább hintázott a széken, nem vett tudomást az ápolónő kérdéséről. — Csak tudnám, mi a fenéért kellett innen megszöknie?! — Mondta, hogy meg fog lógni — vágta rá Anna. — Persze, hogy mondta! Én is mondtam már, hogy összetöröm a pofáját, leszarom, felrobbantom, megölöm, és mégsem tettem meg. Ha ideges az ember, sokfélét mond! �— Behozzam a kartonját? Rausz fáradtan legyintett: — Essünk túl ra jta ! Anna grimaszt vágott és kiment a szobából, a doktor tovább hintázott a széken. Az egész környék olyan békésnek tűnt, mint valamelyik Cali­ fornia környéki hippikommuna szerdája. Mikor a kukoricatábla mögül porfelhő csapott fel, Rausz Iván az ablak mellé állt. Emeleti szobájából jól be lehetett látni az ud­ vart, az egyszintes műhelyeket és a termőföldet is, ahol az Intézet jellegzetes zsákszínű ruhájában dolgozgattak az emberek, mellet­ tük néhány ápoló napozott félmeztelenül. A mentőszolgálat betegszállító személyautója hamarosan elő­ bukkant a kanyar mögül és megállt a porta előtt. A vékony fém­ sorompót felnyitotta a sánta portás, akiről a doktor első látásra azt hitte, hogy szintén ápolt. A szürke egyenruhás betegápoló után egy magas, testes alak kászálódott ki a kocsiból, kicsit za­ vartnak látszott, de elegáns öltözete alapján mégis inkább valami gazd aságiellenőr-félének látszott, mint új betegnek. Ahogy elindultak az épület felé, a doktor ellépett az ablaktól, a tükör előtt megigazította a haját. Leült kopott, dohánybarna íróasztala mögé. — Szabad! — vágta rá harsányan, amint meg­ hallotta a kopogást. — Jó napot, doktor úr! — harsogott a betegápoló, a másik férfi csak biccentett. — Üdvözlöm önöket! — A szállító, doktor úr, itt kérem aláírni, ez meg az úr anyaga — nyújtotta a mentős a hagyományos rózsaszín papírdossziét. — Kérnek kávét? — udvariaskodott Rausz. — Én nem, máris rohanunk — hadarta a mentős, kezet rázott a doktorral és a másik férfival, bevágta maga mögött az ajtót. — Foglaljon helyet! Rausz Iván vagyok, a 3-as Rehabilitációs Intézet vezető főorvosa. — Oszkár Péter — biccentett újra a férfi és kissé felemelke­ dett a fotelból. „Azt hittem, Kutuzov tábornok személyesen”, gondolta Rausz, és megemelte a papírdosszié fedelét, de csodálkozására, valóban ez volt az előtte ülő férfi neve. — Hány éves? — Harmincnégy. — Nős? — Már nem sokáig. Rausz szája lebiggyedt. — Régóta van rossz viszonyban a feleségével? — Ahogy vesszük. — Értem. Volt már kezelésen? — Láthatja, elég sokszor — mutatott idegesen a dossziéra Osz­ kár Péter. — És mik a legfontosabb panaszai? — Nincsenek panaszaim. — Valamiért mégiscsak idekerült. — Nem leszek itt sokáig. — Ezért kell együttműködnünk. — Máris utálom ezt a helyet. Undorodom tőle. — Még nem is látta. — Ennyi éppen elég volt belőle. — Fáradt? Oszkár Péter megrázta a fejét. — Akkor Anna nővér elmegy magával a raktárba, és választa­ nak megfelelő ruhát. A magánál levő tárgyakat is ott adja le. Az összes többi felvilágosítást megkapja a nővértől. A doktor lenyomta a házi telefon piros gombját. — Kérhetek valamit, doktor úr? — állt fel Oszkár Péter. — Tessék! — Én innék egy k áv ét. . . Anna óvatosan kinyitotta az ajtót, a gondolataiba merült Rausz mellé surrant és hangosan lecsapta asztalára a rózsaszín irattar­ tót. A doktor összerezzent. — Neked sem ártana a pihenés! — nevetett az ápolónő csúfon­ dárosan, mikor Rausz bosszankodó arccal, nikotinos fogaival a bajusza felé kapott. — A fénykép eltűnt a dossziéból. — Odaadtam a rendőrségnek — ásított a doktor. — A fene eb­ be az egész jelentésbe! Meg kell játszani, hogy tudom, mi moti­ válta szökésre a pasast. . . Mit írjak, miért változtattam meg a foglalkoztatását, a szokásostól eltérően? — Én kértem, hogy helyezd a műhelybe Oszkár Pétert. — Ezt így nem írhatom, nevetséges. De miért kérted az áthe­ lyezését? — fordult Rausz kíváncsian az ápolónő felé. — Egyik nap kint jártam a napraforgótáblánál, és megláttam Oszkár Pétert az út szélén ülni, csukott szemmel. — Maga mindig ilyen lusta? — léptem hozzá. — Csak amióta idekerültem — mondta ingerülten. — Ez nem munkatábor, úgy tudom, itt nem kötelező dolgozni. Rausz érdeklődve könyökölt az asztalra, és türelmetlenül intett. (— Azért osztotta be magát ide a doktor úr, mert otthon szel­ lemi munkakörben dolgozik — mondtam neki. — Maga gyaláza­ tos állapotban van, de itt kikapcsolódhat. Nem kell gondolnia semmire, a városi életet elfelejtheti, és azzal, hogy más jellegű te­ vékenységet végez, lehetőséget ad az idegrendszerének a regene­ rálódásra. — De az én idegrendszeremnek nincs semmi baja! Éppen az hülyít meg, hogy itt kell lennem! — Akar valami mást csinálni ? Oszkár Péter kinyitotta a szemét. — Igen! Kérem, intézze el! Bármit, csak ne itt! Bent akarok lenni az épületben. — Az olyan foglalkozásúak, mint maga, szeretnek itt lenni, ha kiborultak. Itt közvetlenül láthatják a munkájuk eredményét, szoros kapcsolatot biztosítunk számukra az élő természettel. — Nem érdekel, hogy mások mit szeretnek, és mit nem. Én utálom, és képtelen vagyok elviselni.) — Vállat vontam. Rausz a pohár peremén futtatta az ujját. — Rokonszenves neked az a pasas? Anna elmosolyodott, és elfordult. Erről Rausznak a volt fele­ sége jutott eszébe, akivel gyakran vitatkozott gondolatban még ma is. Az tény, hogy csodálatosan induló pályáján megtorpant. Kutatásai sorra összeroppantak, és nem hozták meg a várt ered­ ményeket. Kiharcolt pozíciójának látszólagos megőrzését csak az jelenthette, ha elvállalja egy Rehabilitációs Intézet vezetését. A felesége már az első pillanatban kijelentette, hogy esze ágában sincs vele menni egy zárt közösségbe, az isten háta mögé. Rausz pontosan emlékezett, hogy akkor is ezen rágódott, mikor egyik este kiabálást hallott a hallból, ahol esténként szabadfog­ lalkozása volt az ápoltaknak. Rausz ilyenkor klasszikusok leme­ zeit játszatta, az szerinte meggyorsítja a közeledést a természet­ hez, tehát segít az idegrendszeri defektusok feloldásában. Oszkár Péter székkel verte az egyik oszlopra erősített hangfalat a terem­ ben, ahol nemrég még Vivaldi muzsikája zengett, most csattaná­ sok hallatszottak. A hangszóróvászon széthasadt, és a fekete pa­ pírmembrán tépett salátaként lógott ki a szálkás kávából. (— Elég volt, te dög! Széthasítom a pofádat, te kurvaláda! Kuss! Kuss! Kuss! — üvöltötte Oszkár Péter, és lihegve kiegye­ nesedett a kibelezett hangsugárzó előtt. A többi ápolt a terem másik végébe húzódott és tétován várt. Mikor Oszkár Péter észrevette a doktort, körülnézett, elengedte a széklábat, lassan egy ép székhez támolygott és leült. A süket csöndben csak a hangszedőkarban szitáltak halkan a hegedű ma­ gas hangjai. Oszkár Péter leemelte a lemezt és kettétörte a térdén. Rausz kikapcsolta a lemezjátszót. — Jö jjö n velem! — intett Oszkár Péternek. A férfi felállt, és elindultak a doktor szobája felé. A hallban felszabadult zsivaj tört ki, amint a doktor és Oszkár Péter háta mögött becsapódott az ajtó. — Mi van magával? — kérdezte Rausz közömbös hangon. — Rágyújt? Oszkár Péter kicsippentett egy cigarettát, a doktor felpattintot­ ta a gázöngyújtóját. — Nem szereti Vivaldit? — fordult Oszkár Péter felé. — Utálom. — Miért? Ha jól emlékszem, maga hangmérnök. Talán nem tetszett a felvétel? — Nagyon jó minőségű volt. Ennek ellenére nem bírom hall­ gatni. — Csak mostanában utálja a mestert? — Nem, világéletemben. — Maga milyen hanganyaggal dolgozik? — Modern és elektronikus zenével. Rausz megértően bólogatott, a szekrényhez sétált, kivett egy konyakosüveget és kérdően megemelte. Felhajtották az italt. — Maga teljesen érthetetlen. A többi kezelt ennyi idő után talpraáll, maga meg egyre rosszabbul néz ki. Kihúzza magát a munka alól, most pedig ez a dühroham . . . — Nem tehetek róla, doktor. Nem is tudom megmagyarázni. Félek, ha hallom. Vivaldi zenéje olyan, mintha kilöknének a föl­ dekre, hatalmas virágos mezőre, a végtelen egyedüllétbe, ahol káprázik a szemem, szédülök, félelmetesen suhognak a növények, hatalmas hegyek előtt térdepelek. Óriásira nőtt bogarak repked­ nek körülöttem, a fák és a bokrok szúrnak, végigkaristolják a b ő rö m et... Engedjen el, doktor! Higgye el, nincs semmi bajom! 15 �Nem tarthat itt, ahol tönkremegyek! Rausz Iván felállt. — Nyugodjon meg! Magát megviselte a konfliktus a feleségé­ vel, és valószínűleg a munkában is túlhajszolta magát, ezért van­ nak kényszerképzetei. Semmi ok az aggodalomra. Itt hamarosan rendbe jön!) Rausz most kényszeredett nevetéssel ismerte be a vereségét. — Anna, még egy teát, legyél szíves! — állt fel az asztaltól. Nem kívánta az italt, de meg akart szabadulni az ápolónő rubin­ lézer szemétől. Úgy érezte, hogy arcának minden moccanását re­ gisztrálja Anna, sőt, letapogatja a gondolatait is. A falra akasztott grafikát bámulta, az első Rehabilitációs Intézetet ábrázolta, gics­ cses madártávlatból. — Nem látszol vidámnak — mondta Anna, és furcsa gúnyt en­ gedett a hangjába keveredni. Rausz feltolta a szemüvegét a homlokára. — Csodálatos megfigyelő vagy! Azt nem tudod véletlenül, hogy a rendőrség miért nem tudja elkapni? — Merre keresik? — A hegyek felé, a fenyvest kutatják át. — Miért éppen ott? — Az ilyen betegek hajlamosak a magányba menekülni, ha ki­ készülnek. Az ápolónő gúnyosan nevetett. Apró zsebszámológépet vett elő a zsebéből. — Kiszámítsam, hogy mikor csípik el Oszkár Pétert? Rausz Iván megrökönyödve bámult Annára. — Mondjuk, 545 rendőr keresi 156 órája. Nem összeadható mennyiségek matematikailag, de ez a szerkezet sok mindent ki­ bír. Tehát, az összesen 701. De mikor bukkannak rá, ha még öt­ ször annyian keresik is? Az összeget megszorozzuk öttel. Lássuk csak! Olvassa el, doktor úr! 16 — Ötezer-ötszázöt. . . Remélem, másodpercben . . . — Ugyan! Fordítsd meg a számológépet! A doktor gyanakodva nézett a számlapra. A mátrixokban el­ rendeződött LED-diódák pirosan világítottak. Rausz elforgatta a készüléket. Meglepetésére, a fejtetőre állított számok kis fantá­ ziával betűket alkottak: SOSE. Rausz megrázta a fejét: -— Eddig nem mondtad, hogy ilyen ba­ romságokkal is foglalkozol. . . — Nem én foglalkozom vele. Oszkár Péter. — Már megint az a dilis pasas? . . . — Egyszer a főépület teraszán láttam meg. Ott a legszebb a kilátás, hidegfront utáni időben még a messzi fenyveseket is egész közelinek lehet látni. Sokszor gondolkodtam is, miért nem valami kilátót építettek ide. Ez járt a fejemben, mikor megláttam, hogy Oszkár Péter egy székbe préselve magát, az épület szürke vakola­ ta felé fordulva ül. Hosszú lába az asztal másik végén bukkan elő. Anyám, aki vidéken élt, gyakran mondogatta, hogy olyanok ezek a mai emberek, mint a dudva: hatalmasak és törékenyek, s mind­ ez a sok tápszeren nevelt állattól meg növénytől van. Oszkár Pé­ ter a zsebszámológépet szorongatta és néha felnevetett. (— Hát maga mit keres itt? Már megint kibújt a munka alól? Oszkár Péter összerezzent, vastag ujjaival elfedte a készüléket. — Nyugodtan előveheti, már úgyis észrevettem. De ma jobb kedvem van annál, hogy azt firtassam, honnan szerezte. — Háború folyik az Égei-tenger olajáért a törökök és a görö­ gök között. A törököknek 6 millió-nyolcszáznegyvenhatezernegyvenhat emberük van, a görögöknek 7 millió-háromszázhat­ vanötezer-négyszázhuszonnyolc. Ha csatáznak, össze kell adni őket — mondta mosolyogva, s beütögette a számokat a gépbe. — Öt csata van, tehát megszorozzuk az összeget öttel. Megnyomjuk az egyenlőségjelet, és meglátjuk, kié lesz az olaj. Izgatottan hajoltam a számsor fölé. — 71077345... ki sem tudom mondani rendesen — mondtam csalódottan. — Megfordítjuk a viccgépet, és könnyedén leolvasható — ne­ vetett Oszkár Péter. Akadozva dadogtam k i: SHELLOIL. — Különös viccei vannak magának. . . — emeltem fel a han­ gomat. A korláthoz mentem, lecsuktam a szememet, arcomat a nap felé fordítottam. — Akár a feleségem — mondta gúnyosan Oszkár Péter. — Imádott a homokban napozni, meg a tengervízben úszkálni. — Ebben nincs semmi csodálatos. — Én a fürdőkád belsejét is bekrómoztattam, a lakásunkban — nevetett a férfi. — Mit csináltatott? — fordultam felé, és nem tudtam eldönte­ ni, hogy komolyan beszél-e. — Bekrómoztattam. Úgy nem látszik olyan mélynek a víz. — Nem tud úszni, vagy víziszonya van? — A tengerparton ki sem mozdultam az üdülőházból. A fele­ ségem nem hitte el, hogy félek. — Félt? — Igen. Állandóan egyedül hagytam, és megismerkedett egy másik férfival. Az az ember nagyon bátor volt. Egész nap kint tudott ülni a sziklákon, és csodálatosan ugrott a vízbe. Jobban illett a feleségemhez. — Miért, a fene egye meg?! Maga miért nem képes ezekre a semmiségekre? A férfi megrántotta a vállát: — Nem tudom, én más vagyok. — Jesszusom! Ha azt állítaná, hogy madár, és nem kelhet fel a tojásairól, azt megértem. De ilyet még nem láttam . . . — Pedig én mindig ilyen voltam. Először gyermekkoromban vittek vidékre a rokonaim. Nagyon jó gyerek lehettem, mert egész idő alatt egy kukkot sem szóltam, lehunyt szemmel ücsörögtem, mert ha kinéztem az ablakon, féltem. Most is csak ez segít: be­ csukom a szememet, a városra gondolok erősen. A város egészen más! Maga a megvalósult logika. Minden anyagnak funkciója van, és a cél harmóniát ad a formának. Ott, a műfény dzsungel­ j ében, az emberi alkotások labirintusában érzem magamat bizton­ ságban. Ahol rendben mennek a dolgok, mert minden tárgyban látom az embert. Nem úgy, mint itt, ahol a félelem és kiszolgál­ tatottság érzését leheli minden llő és élettelen tárgy. Első nap lecipelt a feleségem a tengerpartra. El sem tudja képzelni, milyen boldog lettem, mikor hosszú gyaloglás után a homokban találtam egy Coca-Colás konzervdobozt! A feleségem hülyének nézett, mi­ kor fölvettem és boldogan szorongattam . . . — A felesége nem próbált segíteni magán? — Orvosokhoz, pszichológusokhoz cipelt, de nem tudtak rájön­ ni, mi van velem. Így kerültem ide. Közben beadtam a válópert. Nem illünk egymáshoz. Jobb így. — Azért ne lógassa az orrát! Majd jobban odafigyelünk magá­ ra, és meglátja, hazakerül. Ha akarja, felhívom magára Rausz doktor figyelmét. �— Nem, nem akarom! De hadd kérjek valamit! Hozzon elemet, ez lassan kimerül, pedig szükségem van rá.) — Elkértem a számológépet. Gyanakodott, de ideadta. Rausz-idegesen járkált a szobában. Az ablakhoz lépett, kinyúj­ tott karjával félrehúzta a függönyt. Holdvilágos, tiszta éjszaka volt, messziről, éppen a horizont fölött a város fényei világítot­ tak. A doktornak úgy tűnt, mintha a Vidámpark kivilágított óriáskerekét látná forogni az éjszakában. É jjel kettőkor sípolni kezdett a házi telefon. Rausz elrebbent Anna mellől, káromkodva belebújt a köpenyébe, megvárta, amíg az ápolónő is rendbe kapja magát, feloltotta a nagyvillanyt és az asztalhoz sietett. — Valaki keresi a doktor urat — kígyózott elő a dobozból a portás lepkehangja, hallhatóan elnyomva egy hosszú ásítást. — Nem akarja megmondani, hogy kicsoda, de tudja a doktor úr nevét. — A fene egye meg! — bosszankodott Rausz, és a függöny mö­ gül kilesett az udvarra. A narancssárga gázlámpák eltérítették a lent álló modern autó színét, elfolyatták a krómozott díszlécek tükröző csillogását. — Rögtön jövök — mondta Rausz, nadrágba bújt és megcsó­ kolta Anna vállát. Rausz nyitva hagyta a bejárati kaput, lesietett a kőlépcsőkön az udvarba. Az autó mellett hatalmas fekete doboz terpeszkedett, a kocsi vezetője sötét napszemüvegben könyökölt a nyitott ablakra. — Hoztam egy hangfalat a régi helyett, meg egy új lemezt — szólalt meg a férfi. Rausz az autó felé kezdett rohanni és hangosan hörgött: — Oszkár Péter! — Hadonászni kezdett: — Szálljon ki! Oszkár Péter mosolygott: — Eszem ágában sincs. Kitűnően ér­ zem magam. Rausz megkapaszkodott a hangfalban. — Az lehetetlen! Hiszen éppen azért épültek ezek a trágya in­ tézetek, mert az emberek nem bírják hosszú ideig a városi életet — hitetlenkedett a doktor, és mámoros izgalom fogta el, hogy ez az eset végre kilendítheti pályáját a holtpontról. — Szálljon ki, ember! Vizsgálat alá vesszük, nem lesz semmi bántódása! — könyörgött Rausz. — Ugyan, doktor! Semmi kedvem a hülye kísérleteihez, ele­ gem volt belőle. — Magát körözi a rendőrség, felkutatják, bárhol is bujkál, és kivizsgáljuk! — Fölösleges — vigyorgott Oszkár Péter. — Semmit sem fedez fel rajtam. Én is élni akarok, mint a többi ember, otthon vár a feleségem. Hoztam magának egy lemezt, kárpótlásul. Vivaldi, elektronikus hangszereléssel. Hallgassa, és legyen boldog! Oszkár Péter a gázpedálra lépett és kihajtott a sötét útra. A doktor visszarohant az épülethez, az ajtó sötét üvege mögött Anna állt. — Gyorsan! A telefont gyorsan! El kell kapni, ez szenzáció lesz. Egy új egyed, a homo urbanus leírása Nobel-díjat jelent! — lökte meg idegesen az ajtót Rausz. — Nem! Anna fenyegetően elállta az utat: — Hagyd békén! Joga van a saját életéhez. — Megszédített téged is az elektronikus badarságaival — ka­ pott fejéhez Rausz. — Mit vársz tőle? Még sétálni sem tudod el­ vinni, be van szarva a természettől! De ha meg akarod szerezni, neked is jobb, ha elkapjuk. Anna gúnyosan és rekedten nevetett: — Ugyan, miért éppen velem tudna kijönni? Hozd a lemezt, gyere, meghallgatjuk! — Elment az eszed! Az ember életében csak egyetlen ilyen le­ hetőség adódik — dühöngött a doktor. Anna szótlanul rázta a fejét, belekarolt Rauszba. Feltették a lemezt a korongra. A szintetizátor gerjesztett hang­ jain a Tavasz fő témája szólalt meg. Rausz Iván az ablakhoz lépett, megkereste a mozgó fénypontot, amely feltartóztathatatlanul kúszott a sötétből a város felé. Dózsa Ildikó — Íme! — kapja fel a nő a deszkát, amiről kiderül, hogy „SZIFSZER-ÜDÜLŐ” feliratú tábla. Szerényen öleli magához, de a mozdulat nem nélkülözi a kellemet: akár szépségkirálynő-vá­ lasztáson állna a zsüri előtt, mellén a sorszámmal. — Szóval m égis... — konyul le Vermes nemes tartású feje. — Maja vagyok — helyezi vissza a nő gondosan a kettős életű pallót. — Örvendek — mondja Vermes elgondolkoztató hangsúllyal. — Itt a vendég! — tódul ki három férfi nagy garral, szintén a középső házból. Gyöngéden félrerámolják Maját a kapuból, és nekiesnek a kocsinak. — Ha nekem ilyen autóm lenne, azzal aludnék egy ágyban, nem a feleségemmel — közli a kék tréningruhás. — Bocsánat, ha szabadna tudnom. . . — borzong Vermes. — Oppardon, Kovács, Balog, Miholek — hadarja a kék tré­ ningruhás. — Gyere, állj el a kapuból, hátul nincs kerítés, ott be­ hajthatsz az udvarba. — Nem indul be — vallja meg az igazat Vermes savanyúan. — Nem tétova! — hitetlenkedik Miholek. — Toljuk meg — indítványozza Maja. — Nézzük, hol a hiba? — feszegeti Miholek a motorház tetejét, aztán derékig betüremkedik a nyitott ablakon. Vermes magatehe­ tetlen. — Édesapám! — rikkant Miholek. — Hiszen te kihúzott szívatóval jöttél. Hagyjuk pihenni, egy óra múlva semmi baja. Addig segítünk kipakolni. Gerendai elvtárs a lelkünkre kötötte, tegyünk meg mindent, hogy jól érezd magad. Úgy elröpül majd ez a két hét, hogy észre sem veszed. — Csak egy — mondja Vermes hirtelen ihlettel. — Úgy volt, hogy kettő, de közbejött valami. Tulajdonképpen csak hat nap. Illetve öt. — Akkor pláne siessünk, használj ki minden percet — cibálja Miholek Vermes karját. — Majd én viszem a csomagodat. — El­ ismeréssel tapogatja a makulátlan, tojáshéjszínű bőröndöt. Ver­ mes nyugtalanul figyeli az antennáját, amire Berci egy megter­ mett meztelencsigát igyekszik felnyársalni. — B ercike ! Tágulj on­ nét! — ripakodik rá Miholek. — Zárd be, édesapám, mert ha ez az aranyos kölyök belemászik, szétszedi a kocsit. — Vermes gyön­ gyöző homlokkal bezár minden zárhatót. A középső házból kijön egy alacsony, tömör, középkorú asszony. — Feleségem őnagysá­ ga! — ordít kedélyesen Miholek, és szabad kezével döngve rácsap a tömör nej hátára, akinek a szeme se rebben. Üdvözlet Gerendainak Okkersárga személyautó kapaszkodik felfelé a szerpentinen. Meleg délelőtt van, azzal az izgatott vibrálással a levegőben, mely az ősz közelségét jelző szépasszonyok augusztusát is alig elvisel­ hetővé teszi. Balra, a hegy oldalában kicsi temető virágzik magá­ nak, csálén lóg a legelő és a hamvaszöld fenyőerdő között, aztán elmarad a kanyarban. Sehol egy ház. Ökörnyálak végén csúf kis pókok utaznak, az ég fáradtkék, az autó vezetője káromkodik. Ideges, mert nem találja Mátraszentszaniszlót. Vermesnek hívják, imádja minden házmester és öregasszony, akinek valaha is sze­ rencséje volt hozzá. A közeli domb mögött fehérre meszelt torony bukkan elő. Rö­ vid tétovázás után Vermes letér az útról. Átzötyög a réten, és amikor kiszáll a kocsiból, Mátraszentszaniszlóra tekinthet, mely ott hever lábai előtt a völgybe bújva. A falu, ötven kilométerre a legközelebbi településtől — egy népbolttal, egy kocsmával és egy kápolnával — örül, hogy él. A bajtalai Szifszer-üdülő idetelepedé­ sét is kifejezetten megtiszteltetésnek vette. Vermes a következő öt perc alatt háromszor kocsikázza körbe a helységet, aztán a megszólított helybeliek egybehangzó irányí­ tása alapján lefékez az üdülőnek nyilvánított öt apró ház előtt. Meghökkenve szemléli a tákolmányokat. A színük mindenesetre szép: rózsaszín, palackzöld, karmazsinvörös. Ám nem külön-külön zöldek avagy sárgák, egy házikó három-négyszínű. A kopár ud­ varon berkenyefa hullatja termését, alatta terméskövekből heve­ nyészett tűzrakóhely és egy sátor. A ruhaszárító kötélen pizsa­ mák gyalogolnak reménytelen igyekezettel a szélben. Vermes me­ nekülésre fogná a dolgot, de a motor nem ugrik be. Közben a kö­ zépső házból kijön egy fiatal, szőke nő. — Ugye, ez nem a Szifszer-üdülő? — kérdezi Vermes remény­ kedve. — De igen — mosolyog kedvesen a nő. — Nincs kiírva semmi! — tiltakozik Vermes. — Berci! — kiabál a nő — , Berci, a cégtáblát! Maszatos, lapátfülű gyerek mászik elő kelletlenül az út és a ke­ rítés között húzódó mélyedésből, ahol eddig gyíkra vadászott, és megfordítja az árkot átívelő pallót. 17 �— Már nagyon vártuk — mosolyog a nő Vermesre. — Gerendai elvtárs a lelkünkre kötötte, tegyünk meg mindent, hogy jól érezze magát. Úgy elröpül majd a két h é t. . . — Igen, igen — vág közbe Vermes —, hogy észre sem veszem. Ha szabad tudnom, melyik az én házam? — Még hogy a házad, hahhaha! — veregeti Miholek szabad ke­ zével ezúttal Vermes hátát. — Gerendai elvtárs mondta, hogy re­ mek humorod van, édesapám! Elöl megy Miholek, utána Vermes, mögöttük Berci, Maja, Mi­ holekné, Kovács, Balog, és a középső házból még hárman csatla­ koznak: két fiatal nő és egy férfi. — Hát itt lennénk — szusszan Miholek a bal oldali, szivárvány­ színű előtt. — Lépj be, és érezd magad otthon! A díszkíséret tapintatosan távozik. Vermes körülnéz. — Melyik az én ágyam? — leheli. — Földszinti az ablaknál. — Merre vannak a szekrények? — Szekrény még nincs — mondja Miholek. — Hova tehetem a bőröndöt? — Az ágy alá, édesapám, az a legkényelmesebb. Csak kihúzod, ha kell valami. Úgy nézz körül, hogy itt minden a saját kezünk munkája. A telket kivéve egy fillérjébe se került a vállalatnak. Az ágyakat a megyei kórház szuperálta ki, az ablakokat a válla­ lati öltözőből hoztuk az átépítés után, a linóleumot a kollégium­ tól örököltük, a házakat pedig. . . A házakat a mezőn találtuk! Ott állt ez az öt viskó, mosta az eső, marta a rozsda, mi csak vár­ tuk, hogy jön valaki lakni bele, vagy legalább lemíniumozza, az­ tán megkérdeztük a tanácstól, hogy mi ez? Kié ez a sok értékes bádoglemez? De ők se tudták. Hosszú huzavona után végre meg­ kaptuk. Nem ingyen ám, építettünk társadalmi munkában egy bölcsődét. . . Hát csak kényelmesebb így, mint sátorban lakni, ahogy azelőtt tettük, ha feljöttünk ide. — Persze — igyekszik magához térni Vermes —, csak kényel­ mesebb. — Öltözz át, aztán megtartjuk az ismerkedési délelőttöt. Vermes ül az ágya szélén, mint a gutaütött. Megölöm a Geren­ dait, gondolja, megölöm. Gerendai és Vermes az egyetemen ismerkedtek meg a háború után. Gerendai ledoktorált, Vermes két év múlva ráunt a jogra, és belépett apja belvárosi üzletébe. Az öreg Vermes nemsokára meghalt, de a segéd dolgozott tovább. Készítette a kisebb Vermes­ fiú által küldött, hozott és becsempészett bőrökből a lábbelit, Vermes pedig eladott, rátukmált és megvetetett mindenkivel min­ dent. Gerendai jutányos áron Vermesnél vásárolta a (Vermes ál­ tal amúgy is leértékeltnek minősített) csizmákat és cipőket, amik­ kel a futó pesti bajadérokat végkielégítette. Utolsó látogatása al­ kalmával viszont egyedül jött, és csak a kitömött kiskrokodilt akarta az utcai vitrinből. Vermes meglepődött, de nem adta. Egy ezresért sem? — kérdezte Gerendai. Emlék, mondta ragaszkodóan Vermes. Ráadásként kapsz két csodálatos hetet a Szifonszerviz mátrai üdülőjében, kecsegtette Gerendai. Vadonatúj az üdülőnk, remek a levegő, összkomfortos vadregény meg minden, és az em­ bereim tejben-vajban fognak fürdetni. Áll az alku? Postán kül­ döm a beutalót. És amíg én itt senyvedek, a Gerendai Barcelonában napot eszik, dühöng Vermes. — Vigyázz, Vermes! — közeledik Berci laposkúszásban az ágyak alatt. — Mit akarsz! — kapja fel Vermes a lábát. — Vigyázz, rád akarják sózni a Maját. — Azt a nőt a cégtáblával? — Maja nem a nő a cégtáblával! Maja az anyám — helyesbít Berci. —Ne dőlj be, ha dicsérik. Lusta, gyáva, öreg, és már vak­ bele sincs. Két éve vették ki neki. — J a j ! — sóhajt Vermes. — Hova kerültem? — Persze ilyen alacsony muki, mint te, Majának nem kell — hasal tovább Berci a linóleumon, láthatóan kedvtelésből. — Hiába is vagy milliomos. — Ki mondta ezt a marhaságot! — A Gerendai. — Az én keresztnevem János — igyekszik Vermes minél job­ ban elkülönülni Gerendaitól. — Oké, tudomásul véve. Szóval a Gerendai azt mondta, hogy te nagyon jómódú pesti agglegény vagy, és a Laura próbáljon ki­ kezdeni veled. — Egek, ki az a Laura? — A fekete. A barna a Kata. Ő már foglalt. A Laura könyvelő, de ezek a Maját akarják neked, mert a Gerendai sokáig járt hoz­ zánk, és őt itt mindenki utálja. A Maját viszont szeretik, és azt hiszik, jobb lesz mindkettőnknek, ha férjhez megy. De én tudom, hogy egyáltalán nem lesz jobb. Te mitől vagy nagyon jómódú? — Cipőket készítek. 18 — Tehát suszter vagy. Erről jut eszembe, hogy Majának lúd­ talpa is van. — Nem vagyok suszter! — Gyere már, édesapám, meddig vacakolsz? — kiabál Miholek az udvarról. Berci fürgén kiugrik az ablakon, Vermes átöltözik. Öt nap, semmi az egész, mondja magában, és elhatározza, sokat fog ki­ rándulni. A társaság köveken üldögél a vörösberkenye alatt. A Szifszer­ tagoknak eláll a lélegzetük, amikor Vermes kifogástalan porce­ lánnadrágban, mogyorószínű ingben, halványkék gyapjúkardi­ gánban jelenik meg. — Édesapám! Hol a tréningruhád? — Otthon felejtettem — mondja Vermes, és arra gondol, ideje beszerezni egy finom melegítőt. Körbejár, bemutatkozik, kezet fog. Zavart heherészés, csönd. Vermes letelepszik, és megköszörüli a torkát. Mindenki várakozásteljesen ránéz, de Vennes egyáltalán nem akar megszólalni, csak az idegességtől rekedt be. — Nahátakkor! — csap kínjában a térdére Miholek. — Igen, az lesz a legjobb — tápászkodik fel Vermes a kőről —, mutassátok meg az egész üdülőt, hogy általában mi hol van. Miholek belekarol, és diszkréten porolgatja a kedves vendég ülepét. A porcelánnadrágon két nagy folt. — Ha hozol tréningruhát, most nincs semmi baj — sopánkodik. Vermes bandzsítva szemrevételezi a foltokat, és elvonul átöltöz­ ni. Guggolva keresgél a bőröndben, Berci bekúszik a szomszéd ágy alá. — Látlak, öregem! Mit akarsz megint? — Maja tabu. Nem felejted el, ugye? — aggódik Berci. — És jobb, ha tudod, hogy utálja a kopaszodó palikat. — Én nem vagyok kopasz! — csapja be Vermes a bőröndöt. — De leszel — néz ártatlanul Berci. — Ne gyötörj, édes kisfiam, mutasd meg inkább, hol a mosdó! — A berkenyefán lóg az öntözőkanna. Neked persze gyönyörű lakásod van Pesten, ugye? — Hát, meglehetős — szerénykedik Vermes. — A mi lakásunk is gyönyörű — mondja Berci. — A város kö­ zepén lakunk, és van rendes konyhánk. Maja varrt egy díszpárnát az ágyamra. Beengedsz a kocsidba? A Gerendai autójának már a közelébe se mehetek. Nagyon sok bajom volt vele — csuklik el Berci hangja. — Pedig a Gerendai se valami fiatal srác már, de rajta nem látszik annyira ... — A csillagszemű Gerendai — morog Vermes —, akin nem lát­ szik a kor. — Szerinted is csillagszeme van? Rém szúrósan tud nézni ve­ le, de én nem félek tőle — mondja hősiesen Berci. — Átöltöztél végre? Hogy tetszik nálunk? — trappol be Miho­ lek, és levágja magát az ágyra Berci fölé. — Nagyon kellemes — kutat Vermes további közhelyek után az agyában, de csak egy bágyadt mosolyra telik.— Az öt házból egy a mienk. A többivel mi van? — A szomszédban laknak a lányok, azaz nejem, hahhaha, meg Majácska és Laura. A negyedikben a nászutasok, Kata a Miska gyerekkel. A középső lenne a konyha, de csak akkor használjuk, ha esik. A lányok kint főznek a tábortűznél. — Az ötödik üres? — A kórház csak tizennyolc ágyat szuperált k i ... (Berci néha kidugja a fejét szája elé tartott ujjal. „Pszt!” — mutatja homlok­ ráncolva, és visszabújik.) Féltünk, mit szólsz ehhez a felfordu­ láshoz . . . — Ugyan, mit képzeltetek rólam! — háborog Vermes kenet­ teljesen. — . . . de talán nem mondasz rosszat Gerendai elvtársnak — folytatja Miholek. — Hogy őszinte legyek, nem esik jól az érdek­ telensége. Fél éve megnyitottuk az üdülőt, és még egyszer sem volt itt. No, de ne szólj szám, nem fáj fejem. Gerendai elvtárs a lelkünkre kötötte, tegyünk meg m indent. . . — Igen, igen, kifejezetten tetszik itt nekem. És ti mind kedve­ sek vagytok . . . olyan családias . . . kedélyes. . . és vadregényes. — Ez az! — üvölt fel Miholek. — Törtem a fejem a helyes ki­ fejezésen, hát most megvan. Vadregényes! Ha meg nem sértlek, közelebbről. . . mit dolgozol? — Suszter vagyok — mondja Vermes, de most nem néz az ágy alá. — Remek! — ujjong Miholek. — Féltem, hogy szűcs, vagy ilyesmi. De ahogy beléptél a kapun, már láttam, hogy semmi be­ képzeltség, semmi felvágás. . . Közvetlen vagy, mint a mi foltozó­ vargánk otthon, hahhaha! Gerendai elvtárs nyilván véletlen bal­ eset az életedben. — Csupán távoli diákismeretség — tagadja meg Vermes bosz­ szúra szomjasan Gerendait. �— Ez a porcelánnadrág. . . ezt neked se kellett volna. . . Itt a toprongy a sikk. Nem baj, fátyolt rá. De azért van egy olyan érzé­ sem, hogy te nem felejtetted otthon a melegítődet. Neked nincs tréningruhád. — Eredj már! — csap Vermes Miholek vállára erőtlenül. — Csak sokkal ócskább, mint a tied, és szégyelltem elhozni. — Boldogan kisegítlek. Nekem kettő van — fontoskodik Mi­ holek, és elrohan. Vermes magába roskad. — Mit nyalizol ennek az undok póknak? — érdeklődik Berci az ágy alól. — Tűnj el, míg szépen kérlek. Nem illik a felnőtteket kihall­ gatni. — Előttem nincs titok. — Megnyugtató — mondja Vermes —, de egy kisfiúnak akkor se való ilyen gorombán beszélni egy bácsiról. — Miholekre gondolsz? Utálom. Észrevettem, hogy az esti tá­ bortűznél megsimogatta Maja hátát. Erre parazsat tettem a kezé­ re. Te még olyan üvöltést nem hallottál. Másnap megfenyegettem, hogy ha még egyszer rajtakapom, beárulom Miholek néninek. — Biztos félreértettél valamit. — Miholek ott potyázik, ahol lehet, de Majára én vigyázok. M aja nem gazdátlan virág, hogy szőrös darazsak kóstolgassák. Te is szőrös vagy. Csak úgy mondom — vonul vissza Berci sebe­ sen, mert Miholek megérkezik egy foltozott mackónadrággal. Rö­ vid időn belül Vermes harmadszor öltözik át. — Miből szereztél kocsit? — akar közben Miholek végére járni a dolognak. — A bátyám Dél-Amerikában él, ő küldte. — Remek — méláz el Miholek a lehetőségeken. — Mondd, tet­ szik neked a kis Maja? — Csak bemutatkoztam. . . Most különben sem érdekelnek a nők, nagy csalódás után vagyok. . . — Kutyaharapást szőrével! — . . . és a fia egy kis szörnyeteg —mondja Vermes, elmerülten fixírozva az ágy alját. — Vadóc, nem mondom, de gondold el, apa nélkül nőtt fel. Nyomorúságos albérletben élnek, Maja nem keres sokat, a gye­ rektartást se kapja rendszeresen, de jótét lélek, szorgalmas, csi­ nos, okos. . . — Akinek ilyen rosszul nevelt gyereke van, azon semmi se segít. — Ragaszkodó kisfiú, simulékony, csak félénk, ugye, először lá to tt. . . — Nem tűnik valami ijedősnek. Mivel szoktátok tölteni a na­ pot? — Szeretsz zsugázni? — Nem tudok. — Majd mi megtanítunk. Áldani fogod a nevünket — mondja Miholek. — Gyerünk a konyhába, ott az egyetlen asztal. A mackónadrág rövid és bő. A mokaszin és a gyapjúkardigán erősen elüt a kitérdesedett, lógó fenekű gatyától. Kovács, Balog és a Miska gyerek igyekeznek eltitkolni hirtelen támadt vidám­ ságukat, de Vermes is kineveti önmagát. Mindenki felszabadultan csatlakozik, kivéve Miholeket, aki sértődötten keverni kezdi a kártyát. A nők főznek. Maja kapargatja a sárgarépát. Drágám, te na­ gyon sokba kerülsz nekem, mondta nemrég a csillagszemű Geren­ dai, mire Maja felháborodottan és igaza tudatában pofon vágta. Antracitszürke kashaöltöny véletlenül leöntve piros tintával, me­ rengett Gerendai a közös múlt emlékein, ötezer forint. Több gar­ nitúra gumiabroncs késsel felhasítva, körülbelül tizenötezer. A kisebb tételeket ne részletezzük. Megszakad a szívem, de válasz­ tás elé kell, hogy állítsalak. Vagy Berci, vagy én. Maja ellenállt: vagy együtt, vagy sehogy, mondta aránylag elég határozottan. Ne hamarkodd el a választ, drágám, paskolta meg Maja arcát a csil­ lagszemű Gerendai pótolhatatlansága tudatában, és elsietett. Egy viharedzett szülőnek is nehéz elviselnie, ha a gyereke őrül­ ten szerelmes lesz, hát még egy gyereknek az anyja őrült szerel­ meit. Pedig Berci nagyvonalú. Kicsire nem néz, nyári kalandokért nem szól, csak akkor esik pánikba, ha komoly a dolog. A tavalyi balatoni szőke kis egyetemistát elég volt egyszer belökni a csó­ nakból a vízbe, hogy többé a környékükre se jöjjön, de Geren­ dait hiába pocskondiázta két hónapon keresztül Majának, szép szóval nem ment semmire. Maja hol bőgött, mert Gerendai nem ért rá, hol izgatottan készülődött, mert Gerendai ráért és várta. Berci előtt a szerelem csalhatatlan jele lett, hogy Maja átmeneti­ leg nem szidta „azt a gazember apádat, azt a csirkefogót, aki, ha nem megy el, most minden másképp van”. Gerendai uralkodása alatt a csirkefogó átalakult személytelen Ikka-utalvánnyá, bukása után gazember disszidens lett és hazaáruló. Gerendai kitúrása a családi tűzhely mellől sok munkát igényelt, és Berci még most se lehet biztos a dolgában. Résen van, őrzi a kiszámíthatatlan, bo­ londos életüket, amit úgy szeret: ha Maja lusta főzni, leküldi Ber­ cit gyümölcsért, csokoládéért, és azt eszik meg vacsorára. Vagy: „Hagyd a fenébe a matekot, írok majd igazolást, gyerünk mozi­ ba.” Nézik a filmet, közben szotyolát rágnak. De jelenleg Maja húst darabol, és szenved, mert égeti Gerendai csillagszemeinek emléke, és szenved, mert a szerelemtől még szen­ vedni is jó. E tekintetben a cingár pesti használhatatlan, de arra talán jó, hogy Gerendait felhúzza vele. Készül az ebéd. — Mennyei illatok — szimatol Miholek. — Irány a vályú, hah­ haha! — Én is megyek a kocsmába — cihelődik Vermes, akit közben Miholekék tízfilléres alapon is kifosztottak. — Merre van a pati­ ka? Megfájdult a fejem. — Itt nincs patika, édesapám, és a kocsmába se engedünk el. Gerendai elvtárs . . . — Természetesen köszönettel elfogadom a meghívást, éljen Ge­ rendai! — acsarkodik Vermes. — Szeretnék valamivel én is hoz­ zájárulni az ebédhez — mondja később.— Hol a cukrászda? — Sajnos, se cukrászda, se patika, csak a kocsma — suttogja Miholek szemérmesen. — Ott akad sajtosrúd, ha netán valami desszertet kívánsz. Miska, hozd a sört! — Nincs már — bontakozik ki Miska Kata karjaiból. — Este megittuk. — Ha kapok szatyrot, autóval elugrom a kocsmába sörért — vigasztalja Vermes. — Remek, Majácska elkísér — intézkedik Miholek. — Nagyon szeret autózni, nemde, Majácska? — Én is megyek! — áll fel Berci. — Te nem mész, te maradsz, te eszel tovább! — förmed rá Mi­ holek. — Én is szeretek autózni. Ugye, Maja, mennyit autóztam már? — B ercike ! — könyörög Miholek. — Maradj csak — mondja Maja, engedve a közvélemény nyo­ másának. — Berci is jön — zárja le a vitát Vermes nyugodtan. — Vigyázzatok magatokra! — sürgölődik Miholek. — B ercike, légy jó kisfiú! — Úgy integet utánuk, mintha a kocsma nem is négyszáz méterre lenne az üdülőtől. Némán teszik meg oda-vissza az utat. Berci áhítattal szagolja a jegesmedvebundát az üléseken, Maja hátul kuporog, támogatja az előrelátó Miholek feneketlen tarisznyájában dűlöngélő sörösüve­ geket. Vermes a visszapillantó tükörben nézegeti. Szép nő, gon­ dolja, pontosabban kívánatos, de túl nagy a felhajtás körülötte. — Na mi volt? — lelkendezik Miholek. — Jó kis kocsi — mondja Berci fölényesen. — Isten, isten! — koccint Miholek. — Nem iszom, vezetek — hárítja el Vermes a kínálást, aztán váratlanul felordít, és sziszegve rázogatja combjáról a répákat. — Ja j, a gatyám! — óbégat Miholek. — B ercike, megpofozlak! Berci gondosan formált sóbálványként csodálkozik: — Nem tudom, hogyan csúszott ki a tányér a kezemből, János bácsi. Igazán nem akartam rád önteni a levesemet. — Bocsánat, úgy szégyellem magam — hebeg Maja, és egy koc­ kás konyharuhával legyezgeti Vermest. — Pedig áldott jó gyerek egyébként — szépíti a történteket Miholek. — Persze, véletlen volt — mondja Vermes. — Átöltözöm. — Majd én segítek neked kimosni — ajánlkozik Berci. — Ugye, megmondtam — hüledezik Miholek. — Mindig ilyen szolgálatkész. Vermes, immáron negyedszer, öltözködik. — Mi volt ez, öregem? — Elvittél autózni, meg akartam hálálni. Mindenki téged rö­ högött az utcán, amikor Miholek gatyájában kimásztál a kocsiból. — Kissé forró hála volt, de azért kedves tőled. — Kigondoltam valamit — kedveskedik tovább Berci. — Stop­ pal elszaladok Gyöngyösre, és feladok ide egy táviratot, hogy. . . mondjuk beteg a bátyád, és sürgősen várnak Dél-Amerikában. Akkor nyugodtan leléphetsz. — Öt nap nem a világ, ne fáradj ennyit az érdekemben. — De ezek most idegesek, hogy már csak öt napjuk van, és nagyon erőszakosak lesznek. Le fognak itatni. Például. — Rémeket látsz. — Ismerem őket — legyint Berci. — Közben Miholek úgy ha­ zudik, mintha könyvből olvasná. Nem nyomorúságos albérletben élünk, hanem normális főbérletben. Azért hantál, hogy megessen rajtunk a szíved. Az ilyesmit nem bírom. Én se mondtam teljesen igazat, mert a lakásunk nem gyönyörű, de nekünk jó ott. Szeret­ jük, na. A díszpárna igaz! Elhiszed? Vermes válasz helyett zavartan bólogat, puha kefével simogat­ ja vörösesszőke, vékonyszálú haját, aztán megkérdi: — Nincs kedved kirándulni? Szép a környék. Délután a réten csavarognak, Miholeket eszi a fene. 19 �— Nem értem — mondja Miholeknének. — Itt a szép Maja, és ez az őrült a gyerekkel mászkál. Talán majd este... Lehet, hogy nem akar feltűnést? Hiába, finom ember. Vermes vacsora előtt elballag meleg pulóverért. — Ő mondta, hogy elmehetek veletek. Kirándulni is ő hí­ v o tt. . . olyan kegyetlen tudsz lenni, M aja! — hallatszik a máso­ dik házból Berci nyafogása. Vermes megáll, és neveletlenül hallgatózik. — Légy szíves, ne csinálj feltűnést! — idomítja Maja a fiát. — Te vagy egész nap a sarkában. Nem azért jött üdülni, hogy veled játsszon. — Feleslegesen erőlködsz... rád se bagózott! — mondja Berci kárörvendve. — Két év múlva egy szál haja sem lesz. És buzi. Ott voltam, amikor Miholeknek mondta, hogy nem érdeklik a nők. Kár a strapáért. Nyugodtan levetheted az új farmerodat. Nem való már neked ilyen fiatalos cucc. Vermes összerezzen a pofon csattanására, és pulóver nélkül ül le vacsorázni. — Nem kívánhatom tőletek, hogy állandóan kosztoljatok, hadd járuljak hozzá valam ivel. . . — Édesapám, a vendégünk vagy, de ha téged ez megnyugtat, vállald a sört, és akkor minden el van boronálva. Jön Maja, sarkában a morc Bercivel. — Együtt vagyunk — örül Miholek. — Rajtad tartom a szemem — súgja Berci Vermesnek —, Maja tabu. Lobog a tábortűz, Berci piszkálja. A nászutasok diszkréten Csó­ kolóznak. Laurának Balog és Kovács együttes erővel csapják a szelet, Miholekné krumplit hámoz holnapra. Maja egyik cigaret­ táról a másikra gyújt, Miholek a sörnyitót keresi Bercin. — Énekeljünk — indítványozza Vermes, mert fél, hogy elal­ szik. Később Laura sétálni indul Baloggal, Kovács csalódottan barkochbázik Miholeknéval. Maja cigarettázik. Berci a legébe­ rebb, számháborúzni akar. Sziporkáznak az augusztusi csillagok, a hangos tücsökciripelés elnyomja Miholek hortyogását. A viharlámpa pislákoló fényénél Vermes fordítva veszi fel a pizsamáját, de ezzel se törődik. Hajnalban olyan összetörten éb­ red, mintha kint töltötte volna az éjszakát a földön. Előhúzza a bőröndből a fürdőköpenyt és lábujjhegyen kimegy. — Á llj! — nyúl ki Berci a sátrából és két erős markával rá­ csimpaszkodik Vermes bokájára. — Majához mész? — Mosakodni szeretnék — mondja szelíden Vermes, és nagyot nyögve leül a sátor elé. — Min gondolkodsz? — Gabin — rágcsál Berci elmerülten egy fűszálat. — A barátod? — Az apám. Münchenben van. — Sokat jut eszedbe? — Persze — néz fel Berci csodálkozva. — Általában az ember nem felejti el az apját. Nem tudom, te hogy vagy vele, de én sze­ rettem az enyémet. Gabi nagyon klassz fej. Senki nem kénysze­ ríti rá, mégis küldi a gyerektartást. Ez rendes tőle, nem? — Minden nap ilyen korán kelsz? — kérdezi Vermes, mert ér­ zi, Berci szeretné, ha megdicsérné a Gabit, ehhez viszont nincs kedve. — Nem, csak ha Majára kell vigyáznom. — Tőlem nyugodtan alhatsz. — Eddig te vagy a legtűrhetőbb Maja fiúi közül. Persze nem külalakra. — Én nem vagyok a Maja fiúja! — szisszen fel Vermes. — De mindenki azt akarja, hogy az legyél. — Kivéve engem. Én a bojleremet akarom. — Tényleg nem startolsz rá Majára, vagy csak megjátszod ma­ gad? — Nem startolok — mondja Vermes kicsit szomorúan. — Kü­ lönben is kukoricát kell lopnunk, nincs időm. — Elfelejtettem mondani, hogy van egy igazi krokodilom — di­ csekszik Berci az ösvényen ugrálva, miközben egy szarvasbogarat nyomorgat. — Majd megmutatom. — Felesleges — mondja Vermes —, ismerem. Berci eldobja a bogarat, mert félkézzel nem tudja vinni a ten­ gerit. Délelőtt az egész Szifszer kukoricafőzéssel és evéssel foglalko­ zik. Utána Miholek pilledten lehever az árnyékba, Vermes mozgó­ sításra készül: 20 — Építsünk sziklakertet. Hozzunk az erdőből páfrányt és kis fenyőket. Tegnap Bercivel körülnéztünk, tele van a környék vi­ rággal és kővel. Ássunk, kapáljunk, gereblyézzünk . . . — Édesapám! Mi ide pihenni jöttünk, nem melózni! — lázad fel Miholek. — Aktív pihenés — mondja Vermes. — Mindig csak zsugázni akar. Tessék ásni, kapálni, gereblyéz­ ni! — dörzsöli kezét Miholekné. — Fessük le a házakat egyforma zöldre — mosolyog álnokul Vermes. — Ez így szép, hogy sokszínű. Így vadregényes — védekezik Miholek. — Rontja a városképet — mondja Vermes. — Édesapám! Itt nincs város! — Menjünk Gyöngyösre festékért! — ugrál Berci. — Ott van posta. János bácsi, nem akarsz képeslapot venni a dél-amerikai testvérednek? — Nem — mondja Vermes. — Miholek bácsi és én mázolni akarunk, de előtte megjavítjuk az olajkályhát. — Nem érdemes hozzányúlni, az már Gerendai elvtárs irodáját se fűtötte át — nyavalyog Miholek —, azért adta nekünk. De ne­ hogy visszamondd! — Hát nem szebb így? — kérdezi a harmadik napon Vermes. — Ha megint eljövök ide, ásunk kutat. — Nem fontos a kút. Az utcáról lehet hozni vizet — kotyog bele Berci fülig festékesen, bár gyanakvása csökkenőben. Vermes ezt kihasználja és délután elszökik Majával. Miholek, mint bűn­ segédi bűnrészes, Miholekné védelmi vonala mögül várja Berci megtorló támadását. — Szedek virágot — mondja ugyanakkor Maja kacéran, és ki­ számított könnyedséggel szalad a magas fűben. Lépte nyomán csillogó szárnyú rovarok fröcskölnek szét a napfényben. Vermes egy padon ülve néz utána és szemléli Maja bájait, melyeket a rövid szoknya és vékony kelme közszemlére bocsát. — Mióta él egyedül? — kérdezi, és finoman borzolgatja a Ma­ ja-szedte virágokat. — Öt éve. — Szegénykém — búg Vermes, mint egy hibbant gerle, és a virágokról Maja nyakára csúszik a keze. — Ilyen szemtelen még senki se volt velem — túloz Maja, és gyakorlott mozdulattal lekever egy pofont. — Nem vagyok gaz­ dátlan virág, hogy szőrös darazsak kóstolgassanak. — Tisztára a fia anyja — dől vissza Vermes csalódottan a pad­ ra. — Hogy őszinte legyek, nem értek semmit. Látszólag nem volt kifogása ellene, hogy egyedül maradjunk. Most meg az első adan­ dó alkalommal verekedni kezd. — Összebeszélt Gerendaival, hogy csapdába csaljon. Csak azért maradok egyedül magával, hogy megmondjam, átlátok a szitán. — Ehhez felesleges volt átöltöznie. Maja elpirul. — Nem teszem meg Gerendainak azt a szívességet, hogy nyu­ godt lelkiismerettel léphessen át rajtam a maga segítségével — deklamálja, mint egy rossz színésznő. — Ha már csapdáról beszélünk — mondja Vermes —, akkor abba én estem bele. Miholek állította, és maga lett volna a csal­ étek, bár Gerendaitól is kitelik minden. Maja zokog. — Még mindig szereti — állapítja meg Vermes. — Pech. — Miért bűn az, ha egy nő szeretne férjhez menni? Ne féljen, nem magához. . . De Bercivel nagyon nehéz. Azt hiszi, visszajön az a p j a . . . — Á, a Gabi!? — . . . pedig már megnősült. Bercinek nem mertem megmon­ dani. — Nem csodálom. De mindent összevetve a maga legszimpati­ kusabb tulajdonsága a fia. Berci vad, de őszinte. Kegyes hazug­ ságok, hogy például két év múlva kopasz leszek, addig pederaszta foltozóvargaként tengetem nyomorúságos életem, nem számíta­ nak. Most pedig hozza rendbe az arcát, és kísérjen el Gyöngyösre, a postára. Maja elmerülten rúzsozza a száját, s csak úgy mellékesen meg­ kérdi : — Mit gondol, ne küldjünk a csillagszemű Gerendainak egy szívélyes üdvözlőlapot? �HAGYOMÁNY DOKUMENTUMOK AZ ISKOLÁK ÁLLAMOSÍTÁSÁNAK Nó g r á d m e g y e i e s e m é n y e i h e z Nem történelmi előzmény nélkül született meg az 1948. X X X III. tc. mely intézkedett „a nem állami iskolák fenntartásának az állam által való átvétele, az azokkal összefüggő vagyontárgyak állami tulajdonba vétele és személyzetének állami szolgálatba való átvétele tárgyában.” Eötvös József, aki 1848-ban az első független felelős magyar minisz­ térium, majd 1867-ben a Szemere-kormány vallás- és közoktatásügyi minisztere volt, síkraszállt az általános, ingyenes és kötelező népokta­ tási törvény megalkotása érdekében. A népoktatás korszerű újjáala­ kításához, világivá tételéhez vezető úton fontos lépést jelentett az 1848. X X . tc. 3. §-ának követelése. Az 1948-as követelések megvalósulását jelentette az 1867. X XXV III. tc. (iskolák kötelező állami felügyelete, a népiskolai oktatás általánossá és kötelezővé tétele), majd a Tanácsköztársaság iskolapolitikája; to­ vábbfejlődését pedig az Ideiglenes Nemzeti Kormány 6650-1945. M. E. számú rendelete, mely 1945. augusztusban életre hívta az általános is­ kolát. Az ország felszabadulás utáni gazdasági, politikai, társadalmi válto­ zásai, a magyar iskolaügy haladó hagyományai történelmi szükségsze­ rűséggé tették az 1948: X X X III. tc. megszületését. Erről győznek meg az iskolák államosításának vitáján az országgyűlés 1948. június 16-i ülésén elhangzott képviselői hozzászólások, valamint Ortutay Gyula vallás- és közoktatásügyi miniszter előterjesztése is. „A törvényjavas­ lat célja az egységes nemzeti műveltség kialakítása”, s ez a sokfelé szabdalt tanügyigazgatásban — ahol a közoktatásügyi kormányzat ren­ delkezéseit nem veszik tudomásul —, lehetetlen. „A magyar falusi is­ kolázás egyik jelentős szektora, a törpeiskola egyszerűen képtelen a maga munkáját elvégezni, mert a falusi és felekezeti törpeiskolák egy­ mással nem kívánnak együttműködni.” A tanítóság helyzete (hiányos anyagi ellátottságuk, pénzbeni és természetbeni járandóságuk levoná­ sa, kiszolgáltatottságuk az egyháznak) is az oktatásügynek egy kézben — az állam kezében — tartását követelte. „A felekezeti iskolák tanítóságának 65—70% -a óhajtotta az iskolák államosítását. . . egyrészt az egyházi uralom alóli felszabadulásuk, másrészt az oktató-nevelő munka egységes irányítása alá vonása miatt” — olvashatjuk Moldoványi Jánosnak, Nógrád-Hont megye volt tanfelügyelőjének visszaemlékezésében. A megye helységeinek Nemzeti Bizottságai, képviselőtestületei egy­ hangúlag, vagy szavazattöbbséggel követelték az iskolák államosítá­ sát. (Íme egy dokumentum megállapításunk bizonyítására.) Kivonat M á tra sz ő llő s kö zség N em zeti B iz o ttsá g á n a k és k é p v ise lő te stü le té n e k a k ö z sé g h á z a ta n á c ste rm é b e n 1948. m á ju s hó 29-én m e g ta rto tt e g y ü ttes re n d k ív ü li k ö z g y ű lési je g y z ő k ö n y v é b ő l. 21/kgy.-950 1948. szám T á r g y : F e le k e z e ti is k o lá k á lla m o sítá sa S z a lk a i L á sz ló (felső ) m in t a N em zeti B iz o ttsá g a le ln ö k e és k é p v i­ selő te stü le ti ta g , de m in t a N em zeti P a ra sz tp á rt h e ly i sz erv ezete e l­ n ö k e k é ri a N em zeti B iz o ttsá g o t és a k é p v ise lő te stü le te t, m o n d ja k i a fe le k e z e ti is k o lá k á lla m o s ítá s á n a k sz ü k ség e sség é t és h a tá ro z a tá t az il­ le té k e s fe lső b b h a tó sá g o k h o z sü rg ő sen te rje s s z e fel. E lő a d ja , h ogy az á lla m év i 150 m illió F t-o t szav azo tt m eg az. eg y h ázi is k o lá k fe n n ta r tá s á ra . E b b ő l 90 m illió F t e sik a ró m ai k a to lik u s is k o ­ lá k ra . A fe le k e z e ti is k o lá k ta n ító it is az á lla m fiz e ti. E zzel sz em b en a fe le k e z e ti is k o lá k b a n a sz eg én y so rsú ta n u ló k k ö n y v et n em k a p n a k . N em csa k a ta n u ló k , h a n em a ta n ító k is ez e k b e n az isk o lá k b a n m o sto ­ h á n v a n n a k k e z elv e. H a á lla m o s ítjá k ő k e t, lén y e g e se n jo b b lesz m ind a ta n u ló k , m ind a ta n ító k h e ly z e te , m e rt a ta n u ló k a t e llá tjá k m e g fe le ­ lő ta n k ö n y v e k k e l, a ta n ító k v iszo n t ked v ező b b a n y a g i h ely z etb e k e r ü l­ n ek . . . H atáro zat Ú gy a N em zeti B iz o ttsá g m in t a k é p v ise lő te stü le t az előad ó e lő te r­ je s z té s é t eg y h a n g ú h a tá ro z a tta l m a g á év á te sz i és k é ri a fe le lő s m a g y a r k o rm á n y t, h ogy fe le k e z e ti is k o lá k á lla m o sítá sá t m ielő b b tö r v é n y e ­ sítse . . . E lre n d e li a N em zeti B iz o ttsá g és k é p v ise lő te stü le t a hozott h a tá ro z a t­ n a k a M in isz tere ln ö k h ö z , a V a llá s - és K ö z o k ta tá s ü g y i M in isz te re ln ö k ­ h öz, a v á rm eg y e i N em zeti B iz o ttsá g h o z és az ö sszes p á rto k v ezető ih ez v aló m eg k ü ld é sét. vezető je g y z ő (N ógrád m eg y ei L e v é ltá r ; N ó g rád -H on t m eg y ei N em zeti B iz o ttsá g ir a ­ ta i 137 1948. sz.) Állást foglaltak az iskolák államosítása mellett az üzemek dolgozói, a községek lakosai, akik maguk is látták azt a tarthatatlan állapotot, hogy egy-egy községben néha több iskolai épület is van, de amelyek­ ben a hiányos felszerelés, a mostoha körülmények miatt lehetetlen egy „becsületes” tanítási órát megtartani. Z a g y v a p á lfa lv a N em zeti B iz o ttsá g á tó l T á r g y : V á la sz a N ó g rá d -H o n t m eg y ei N em zeti B iz o ttsá g n a k 137 1948. sz. le ira tá ra É rte síte m a N ó grád -H on t m eg y ei N em zeti B iz o ttsá g o t, h og y k ö z sé ­ g ü n k m in d en t elk ö v e t az Isk o lá k á lla m o sítá sa ü g y éb en . A z a g y v a p á l­ fa lv a i N em zeti B iz o ttsá g tá v ira tila g k é rte D in n y és L a jo s m in isz te re l­ n ök és O rtu tay G y u la v a llá s - és k ö z o k ta tá sü g y i m in isz te r u ra t a z is ­ k o lá k a z o n n a li á lla m o s ítá s á r a , a d e m o k ra tik u s ta n k ö n y v e k b e v e z e té sé ­ re . E zt k é rte sz in tén tá v ira tila g a k ö zsé g i k é p v ise lő te stü le t, a b á n y a ­ te le p i k ö zp o n ti m ű h ely m u n k á s a i,. . . az ü v eg g y á ri m u n k á ssá g , a z a g y v a p á lfa lv a i ö sszes m u n k á ssá g . A k ik a b á n y á n á l d o lg ozn ak , a sz a ­ b ad sz a k sz e rv ez eten k e re sz tü l k é rté k , a k a to lik u s sz ü lö k g y ű jtő ív e t i ra tta k a lá a b á n y a te le p e n , az ü v e g g y á rb a n és a k ö z sé g b en a z á lla ­ m o sítá s ü g y éb en . Z a g y v a p á lfa lv a , 1948. jú n iu s 10. D udás Istv á n a N em zeti B iz o ttsá g e ln ö k e (N ógrád m eg y ei L e v é lt á r : N óg rád -H on t m eg y ei N em zeti B iz o ttsá g ir a ­ ta i 137/1948. sz.) Salgótarján város lakossága (a Nemzeti Bizottság és a képviselőtes­ tület) nemcsak az iskolák államosítását követelte, hanem állást foglalt az egyházi reakció tevékenysége ellen is. S a lg ó ta r já n m eg y ei v áro s p o lg á rm e ste ré tő l T á r g y : Je le n t é s a fe le k e z e ti is k o lá k á lla m o s ítá s a k ö rü li te en d ő k rő l F e lh ív á s á ra tisz te le tte l je le n t e m : a . ) . . a N em zeti B iz o ttsá g 1948. jú n iu s 7-én eg y h an g ú h a tá ro z a tb a n tilta k o z o tt a p ó csp etri re n d ő rg y ilk o ssá g té n y e e lle n é s k ö v e te lte a g y il­ k os és a fe lb u jtó k leg szig o rú b b m e g b ü n te té sé t. E z t a h a tá ro z a to t a k é t h iv a ta lo s h e ly re elk ü ld ö tte. U g y a n c sa k ezen a g y ű lé se n e lh a tá r o z tá k , h ogy M in d szen ty h erc eg p rím á sh o z á tir a to t in té z n e k , és a p ó c sp e tri re n d ő rg y ilk o ssá g e se téb ő l k ifo ly ó la g tilta k o z n a k a z e lle n , h o g y az is ­ te n fé lő , v a llá so s le lk ü le tű h ív e k le lk é t m eg m érg ezv e az eg y h áz izg assa a n ép et a d e m o k rá c ia e lle n , m ert m e g á lla p íth a tó , h ogy a p ó csp etri e s e t ré szb en a h e rc e g p rím á s á lta l k ib o c s á to tt p á sz to rle v é ln e k k ö v e t­ kezm énye . . . b. ) . . . S a lg ó ta r já n , 1948. jú n iu s 10. B la n á r S á n d o r po lg á rm e s te r (N ógrád m e g y e i L e v é ltá r ; N ógrád -H on t m eg y e F ő is p á n já n a k ira ta i 281/1948 sz.) Az egyházi reakció más jellegű ténykedéséről konkrét példát említ Moldoványi János is visszaemlékezésében: „Minden alkalmat megragad­ tak a demokratikus fejlődés fékezésére; még a fenyegetéstől sem riad­ tak vissza. Ennek legjellemzőbb példája volt a következő esemény: Körmöczi János szécsényi járási iskolafelügyelő, a szécsényi róm. kat. fiúiskola igazgatója, a Pedagógus Szakszervezet Szécsényi Járási Szer­ vezetének szociáldemokrata párti elnöke a ludányi róm. kat. esperes­ től, dr. Horváth Gyulától írásban hivatalos felszólítást kapott, hogy három napon belül mondjon le a pedagógus szakszervezeti járási el­ nökségről, lépjen ki a szociáldemokrata pártból. Ha ez nem történik meg, állásától megfosztják. Körmöczi elvtárs az esperesi felszólítás kézhez vétele után azonnal felkereste a Tanfelügyelőséget, tanácsot kért, hogy mit cselekedjen?! Ha nem teljesíti az egyházi hatóság kö­ vetelését, 38 évi pedagógiai szolgálat után állás nélkül marad, és a megélhetése veszélybe kerül. Adva volt tehát a lecke, miképpen old­ jam meg ezt a kérdést politikusan, gyorsan és megnyugtatóan. Az ese­ ményt nyomban jelentettem a szociáldemokrata párti főispánnak, al­ ispánnak, kérvén, hogy ők, mint a párt megyei vezetői, legyenek se­ gítségemre az ügy mielőbbi elintézésében. Másnap dr. Kovács Jenő alispán, Körmöczi János és én felmentünk Budapestre a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériumba, ahol felkerestük dr. Bóka László szo­ ciáldemokrata párti államtitkárt, és segítségét kértük. Ő azt mondta, hogy mivel valláspolitikai érdekeket érint az ügy, meg kell kérdezni a politikai államtitkárt, dr. Alexics Györgyöt (aki a Kommunista Párt tagja volt). Ez meg is történt. Mindkét államtitkár fel volt háborodva, hogy vidéki kis esperes mire vetemedik hatalmi gőgjében! A két ál­ lamtitkár, az alispán és én bementünk a kisgazdapárti dr. Ortutay Gyula vallás- és közoktatásügyi miniszterhez. Ismertettük vele az ügyet. Hosszas vita után megállapodás született: Körmöczi Jánost még aznapi hatállyal (1947 őszén) kinevezte a Minisztérium állami tanító­ nak — mivel Szécsényben nem volt állami iskola —, az ottani állami polgári iskola helyettes igazgatójának is kinevezte. Az erről szóló dön­ tést Körmöczi kartárs ott helyben kézhez kapta, a másolati példányo­ kat pedig Horváth Gyula ludányi esperesnek küldte meg a Minisz­ térium.” Az 1948: X X X III. tc. végrehajtásáról intézkedő 8000/1948. VKM sz. rendelet megjelenése után megkezdődtek a konkrét intézkedések az államosítás végrehajtására, illetve a végrehajtás előkészítésére. Meg­ történt a tankerületi főigazgató, illetve a VKM által az államosított iskolák vezetőinek megbízása; az MDP helyi szervei és a tanügyi ha­ tóságok mindenütt felmérték, kik azok a nevelők, akik az államosított iskolákban nem kívánnak tanítani. (Balassagyarmaton 8, Szécsényben 3 fő nem kérte átminősítését, tehát lemondott állásáról.) Az államosított iskolák vagyontárgyainak állami tulajdonba vételét megelőző leltározást közvetlen az államosítási törvény megjelenése után megkezdték. A salgótarjáni járás főjegyzője 1948. június 23-án ezzel kapcsolatban jelentette a megye főispánjának, hogy „Az egyházi iskolák felszerelési tárgyainak leltárba vétele folyamatos, és több köz­ 21 �ségben azt a rendőrség végzi. . . Utasítottam a községi elöljáróságokat, mint helyi közigazgatási hatóságokat, hogy a leltározásnál, melynek elvégzése a Vallás- és Közoktatásügyi Miniszter által megbízott isko­ laigazgató feladata, a szükséges segítséget adja meg a leltározást vég­ zőknek.” A leltározást követte a hivatalos állami átvétel. Az átadást a hely­ beli politikai szervek, társadalmi, tömegszervezetek megbízottainak jelenlétében az államosítási bizottság bonyolította le. Cserháti József nyug. iskolaigazgató (lakik: Baglyasalja Petőfi u.) mint az államosítási bizottság tagja, megbízatásának megfelelően a sal­ gótarjáni és a Sziráki járásban végezte munkáját. Visszaemlékezésében az alábbiakat olvashatjuk: „ ...a z államosítás tényéről a helyszínen jegyzőkönyvet vettünk fel kataszteri birtokívek, helyszínrajzok alap­ ján, hogy az illetékes telekkönyvi hatóságok az államosított iskolák ingatlanvagyonát telekkönyvileg bekebelezhessék az állam javára. Salgótarján városban és az iparmedencében volt Rimamurány-Salgó­ tarjáni Rt. és a Salgótarjáni Kőszénbánya Rt. valamennyi iskoláját és nevelői lakását mi államosítottuk. (Az államosítási bizottság másik tagja Müller Pál iskolafelügyelő volt.) A tárgyalásokon a vállalatok jogi képviselői is megjelentek a társadalmi szervek képviselőivel együtt, őket azért említem meg, mert a pedagógusok által lakott la­ kások államosítását kifogásolták; vállalati lakásoknak szerették volna azokat megtartani. (...) Egy-két helyen, pl. Etesen, Cserhátszentivánon és még néhány he­ lyen a volt kántori lakások okoztak némi problémát. De a megfelelő hangnemben vezetett tárgyalás után közös megegyezésre jutottunk, s mindkét fél megnyugvására meghoztuk a határozatot. Az sehol sem történt meg, hogy a jegyzőkönyvet az eredeti iskolafenntartó képvise­ lője ne írta volna alá. (...) Hátra volt még Szécsényben és Balassagyarmaton az Irgalmas Nő­ vérek tulajdonát képező zárda és ugyanott a Szalézi rend oktatási cé­ lokat szolgáló objektumainak államosítása. Habár nem a mi körzetünk volt a balassagyarmati járás, ellenvetés nélkül fogadtuk el a megbí­ zást. Mint mindenütt a megyében, itt e „kényesebb” helyeken még­ inkább vigyáztunk arra, hogy tárgyaló partnereinket vallásos érzéseik­ ben meg ne sértsük. (...) Nem is tapasztaltunk semmiféle — a szoká­ sostól — eltérő jelenséget. A Szalézi rendet képviselő Főtisztelendő úr kérését pl., hogy a templom mellett némi telekkiigazítást végezzünk, Rászedés, csel és cselszövés Mikszáth regényeiben A tekintetes vármegye rég elsüllyedt már, a régi nemes urak mind porrá váltak, vajon mi élteti ma is Mikszáth regényeit? Miért beszélgetett Roosevelt elnök a Szent Péter esernyője írójá­ val, és miért népszerű Mikszáth külföldön? Ennek most csak egy okát ragadjuk ki: Mikszáth humora ősi és egyetemes. A legrégibb hagyományban gyökerezik, hiszen Aiszoposz állat­ meséje a ló megszelídítéséről, a sokat tapasztalt Odisszeusz ka­ landozása nem más, mint az ember furfangjának dicsőítése. A népmese hőse is gyakran ravaszsággal győz, hol a sárkányt, hol meg a vén boszorkányt csapja be, János szolga pedig addig-addig érti félre gazdája parancsait, míg egész gazdaságát tönkreteszi. Ez az ősi humor egészen egyetemes, a görög irodalomban éppen úgy, mint a népköltészetben, ilyen egyetemesség jellemzi Mik­ száth művészetét is. Hogyne volna egyetemes, amikor a szituáció egészen általános, mindenütt ismert: a ravasz becsapja az ostobát, a róka túljár a farkas eszén, de azért a vén kakas a rókát is meg­ tréfálja. Tehát innen is, onnan is felsorakoznak a ravaszok, csel­ lel támadnak a jámborokra, amíg ki nem sül, hogy a jámbornak is van ám magához való esze. Ha ilyen szemszögből tekintünk Mikszáth regényeire, rögtön feltűnik a rászedések, cselek és cselszövések nagy száma. A sze­ replők csaknem valamennyien cselekben gondolkodnak, cselt sző­ nek, cselre csellel felelnek, vagy elképzelt cselszövés ellen hada­ koznak, mint Görgey alispán, A fekete város egyik hőse. A cselek mennyisége is meglepi az olvasót, de mi ez a minőséghez képest! Az emberi ravaszság ezerféleképpen tükröződik Mikszáth regé­ nyeiben, s az egyes cseleknek, cselszövényeknek más és más a funkciója. Ebben a sokféleségben sajátos lélektani törvényszerű­ ség uralkodik: a szereplők rendszerint kombinálnak, apró jelek­ ből, szavakból, tettekből következtetnek, a kiszemelt áldozat gon­ dolatvilágába iparkodnak behatolni, vagy éppenséggel nyomoz­ nak, ahogy Wibra Gyuri teszi a Szent Péter esernyőjében. Mindezt a regények részletesebb elemzésével kell bemutatnunk, de azelőtt vizsgáljuk meg, ugyan honnan merítette Mikszáth ezt az utánozhatatlan, egyedülálló művészetet? 22 teljesítettük, s a helyszínen jelöltük ki a határvonalat. A zárdák álla­ mosítása is nyugodt légkörben történt, csak amikor a jegyzőkönyvek alaírasára került sor, buggyant ki a nővérek szeméből a könny. Ez az érzelmi reakció volt az egyetlen, amit konkrétan érzékeltünk államo­ sítási tevékenységünk során.” A Cserháti József visszaemlékezésében említett balassagyarmati Szatmári Irgalmas Nővérek Zárdája államosítása alkalmával készült jegyzőkönyvből idézünk néhány részletet: Jegyzőkönyv 1. F e lv é v e B a la s s a g y a rm a to n 1950. év i m á ju s hó 4-én a R á k ó c z i F e je d e ­ lem úti (volt S z a tm á r i Irg a lm a s N ő v é rek Z á rd á ja ) á lla m i á lta lá n o s isk o la ig a z g a tó i iro d á já b a n a 3700-1949. e ln. sz. m in isz te ri re n d e le tte l k ik ü ld ö tt k é tta g ú á lla m o sítá si b iz o ttsá g m ű k ö d ésérő l. 2. Je le n v a n n a k : M ü ller P á l isk o la fe lü g y e lő . C se rh á ti Jó z s e f s z a k fe l­ ü g y elő m in t a k é tta g ú á lla m o sítá si b iz o ttsá g ta g ja i, F o n ó d i P á l v il­ la n y sz e re lő , az M D P e ln ö k e , eg y b en a N ép fro n t k é p v is e lő je , K o m a n ­ di K a rm e la az irg a lm a s n ő v é re k fő n ö k n ő je , V in cz K la v é ria n ő v é r a volt isk o la fe n n ta r tó k é p v ise le té b e n . 3. A je g y z ő k ö n y v e t vezeti K o lla ro v its L á sz ló á lt. isk . ig azg ató . 4. Az isk o lá n á l az á lla m o sítá si b izo ttság m á r já r t 1950. év i fe b r u á r 15-én. 6. Á llam i tu la jd o n b a k e rü lő te le k -, h áz- és fö ld in g a tla n o k : ( . . . ) (ré sz le te s leírá s) A te le k re v o n atk o zó v á z la tra jz az 1. sz. m e llé k le t; az is k o la é p ü le té re von atk o zó a 2 . sz. m e llé k le t; a zárd a é p ü le té re v o n atk o zó a 3. sz. m e l­ lé k le t; a 4. sz. m e llé k le t a te le k je g y z ő k ö n y v m á so la ta . A d ato k , m é re te k és m ű szak i le ír á s a m e llé k le te k e n . 7. A b izo ttság d ön tése és a n n a k m e g o k o lá s a : A 6. pon t a la tt je lz e tt te le k in g a tla n a r a jt a lev ő ö sszes é p ü le te k k e l te l­ je s eg észéb en az á lla m tu la jd o n á b a k e rü l. Ig y d ö n tö tt a b izo ttság , m e rt az 1 9 4 8 :X X X III. tc . 3.§-n ak 1. b ek e zd ése sz e rin t, m in t az isk o la fe n n ta r tá s á t szo lg áló e g y éb v ag y o n , te há t a la k á s k ö zm ű v elő d ési c é l­ v a g y o n n a k m in ő sü l és e n n e k a la p já n m egy á t á lla m i tu la jd o n b a . Az 1947—1948. tan év b en isk o la i c é lt is szolgált. 8. M ind a b e é p íte tt, m in t az ing ó le ltá r m in d k ét é p ü letrő l az 5. sz. m e l­ lé k le tb e n . Az is k o la i le ltá r k ü lön . (...) 10. C sa to lt o k ir a t o k : a b iz o ttsá g ré sz é rő l 3 db. v á z r a jz , 1 db te le k je g y ­ z ő k ö n y v és 1 db. le ltá r i je g y z é k . F e n ti je g y z ő k ö n y v e t je le n lé v ő k fe lo lv a sá s, é rte lm e z é s és m e g é rté s u tán jó v á h a g y ó a n a lá ír tá k azzal, h ogy 15 n ap on b elü l é lh e tn e k f e l ­ le b b e z é s i jo g u k k a l, alá írá so k (Nm. L e v é ltá r B a la s s a g y a rm a ti V á ro si T a n á c s V B lg . O szt. ir a ta i 14/1950. sz. L e b la n c n é K e le m e n M ária Mint minden kisgyerek, nagyon szerette a mesét, visszaemléke­ zéseiben újra meg újra visszatér erre. De éppen az az érdekes, hogy milyen meséket kedvelt! A csali mesére hívja fel a figyel­ met, pedig az ilyenfajta történet inkább bosszantani szokta a gye­ rekhallgatót, mert a mesélő úgy tesz, mintha hosszabb történetet beszélne el, s a zöld disznó meséje bizony hamar véget ér. Meghatottan emlékezik vissza az író a nagymamára, aki Ebec­ ken lakott, és szép meséket tudott (Az ebecki délutánok). De va­ jon miféle mesék voltak ezek? A nagymama újra meg újra rá­ szedte unokáját, hol azt vetette szemére, hogy nem követi képze­ letével az eseményeket, hol meg nem kérdezte meg, mi is az a macsaker, pedig nem tudta, mert hiszen nincs is ilyenféle állat. Mikszáth különös hajlama már ekkor megmutatkozott: örömét lelte a rászedésben, még akkor is, ha rajta verték el a port. Szívesen hallgatta a parasztasszonyok meséit is, a tündérme­ sékben talán éppen az ragadta meg, hogy a hős túljár a sárkány, a vén boszorkány eszén. Ezeknél is többet mondhatott neki a Térdszéli Katicáról, János szolgáról mondott mese, mert össze­ csapásról, vetélkedésről szól mind a kettő. Ezt az otthoni „rászedős” nevelést folytatta a rimaszombati kö­ zépiskola tanári testülete is. Mikszáth 1857-ben kezdte meg a ta­ nulmányokat, s ekkor a tanárok joggal tartottak a besúgóktól, tehát jelképesen fejezték ki politikai mondanivalójukat, újra meg újra rászedték a németet. Maga Mikszáth így emlékezik vissza kedves tanáraira: „— Nem afféle tanügyi bácsik voltak, hanem az utolsó generá­ lisok, akik titokban hadsereget nevelnek, ügyes politikusok, akik óvatosan, nagy furfanggal belecsepegtetik a rideg, száraz tan­ anyagba azokat az édes érzéseket, melyekből a hazaszeretet lom­ bosodik k i . . . ” Selmecbányán, ahol a gimnázium felső osztályait végzi, ismét más hatás éri. Itt a diákcsínyek ragadják meg, ezekről ir a Tava­ szi rügyekben. A diákok újra meg újra túljárnak a tanárok eszén, s bizony még a csínytevő gyerek édesanyjának is mosoly tündök­ lik az arcán, amikor a vádakat hallja. Pesti jogász éveiről keveset tudunk, annál többet a fiatal balas­ sagyarmati esküdt életéről, mert ennek eseményeit későbbi fele­ sége, Mauks Ilona visszaemlékezéseiben részletesen feljegyezte. Ezek szerint Mikszáth nagy tréfacsináló volt, abban lelte örömét, ha valakinek az eszén túljárhatott. Az ügyfeleket kitanította, hogy mit mondjanak a tárgyaláson, s ebből gyakran óriási de­ rültség támadt. Egyszer a Mauks lányokat édesapjuk, a szolga­ bíró úr nevében hivatalosan beidézte, mert a főnök nem nézte meg, mit ír alá. Néha azért megnézte, ezért nem sikerült Mikszáth �csele: kötelezvényt akart vele aláíratni arról, hogy a lányát hoz­ záadja feleségül. Amikor pedig a szülők nem egyeztek bele a há­ zasságba, Mikszáth egymás után kovácsolta a ravasz terveket, hogy beleegyezés nélkül összeházasodhassanak. Később, amikor válniuk kellett, kegyes csalással bírta rá Ilonkát az elválásra. Hosszú éveken át küzdött, míg kivívta az irodalmi sikert, ak­ kor újra megkérte elvált feleségét, s attól fogva mint komoly férj és családapa felhagyott a csínyekkel, nem eszelt ki cseleket. De nem hagyott fel a kombinációval! Naponta járt kártyázni, kitű­ nően játszott, az ország legjobb alsós játékosának tartották. Már­ pedig, ahogy maga is írja a Falusi délutánokban, az alsós „for­ dulatos, s tele van váratlan élményekkel”. Hősei közül többen nagy kártyások, Noszty Feri az egész hozo­ mányvadászat alatt a kártyás izgalmát érzi. A diákcsínytől a kártyajátékig Mikszáth nagy utat tett meg az életben is, az irodalomban is. De bármilyen hosszú volt ez az út, s bármekkora a fejlődés, a gyermekkori emlékeket sohasem ta­ gadta meg, a csíny mindig kedves maradt neki, az ártatlan cselt kedvelte, sőt, még a gonosz cselszövéstől sem tudta teljesen meg­ tagadni az együttérzést, mert kombinációt látott benne. Talán ez is hozzájárult annak magyarázatához, hogy a Nosztyak aljas ma­ chinációját némi megértéssel fogadják az olvasók. Ezzel szemben a Különös házasság Dőry bárójának aljasságára már nincs bocsá­ nat, de ehhez kombináció sincsen: Mikszáth a cselszövényt csak kívülről, az események oldaláról mutatja be, a sérelmekről az ál­ dozatok beszélnek. A regényekben se szeri, se száma a sok rászedésnek, cselnek és cselszövésnek, se felsorolásukra, se részletes elemzésükre nem vál­ lalkozhatunk, mindössze néhány jellegzetes vonásra hívhatjuk fel a figyelmet. A csíny önmagában és önmagáért is foglalkoztatja Mikszáthot, számos elbeszélésében, regényében egyszerűen mulattatja vele az olvasót. Mennyire kedveli az olyan alakokat, mint Lengeffy Ele­ mér (hajdani nevén Nawratil Samu), aki még maga fizetett volna azért (ha pénze lett volna), hogy valami nevezetes csíny elköveté­ séhez jusson, mert örökösen ilyenek után szomjazott. . . (Beszter­ ce ostroma). Későbbi műveiben az egyszerű csínyeket is motiválja, a mon­ danivaló szerves részévé teszi. Ez a motiváció olykor lélektani, az öreg Noszty azért bír roppant befolyással, mert a miniszterelnök osztálytársa volt, márpedig: „A közösen elkövetett diákcsínyek jobban forrasztanak, mint akár a közösen csinált történelmi ese­ mények.” A nemzetiségi szónokokkal szemben elkövetett csínyek azonban sajátos ambivalenciát teremtenek: maga a tett megbocsáthatat­ lan, az áldozat mégis nevetségessé válik. Ugyanilyen kettősség jellemzi a Katánghy Menyhértről szóló történeteket is. A szélhá­ mos dzsentri-fiú becsapja ugyan a naiv választókat, rászedi a fürdővendégeket, mégis kedves és sikeres alak marad mindaddig, amíg új felvonás következik. Mikszáth ugyanis itt két kombiná­ ciót állít egymással szembe: Katánghy gazdag, előkelő lányt sze­ retne elvenni, tehát egyszerűen hozományvadász, de ezúttal Klá­ rikával és édesanyjával találja szembe magát, akik az állítólag jól kereső orvost akarják meghódítani. A két kombináció sikerrel jár, s a fiatalok csak az esküvő után tudják meg, hogy „egymásra találtak”, Klárikának nincs pénze, Menyusnak pedig betegei nin­ csenek. Menyus még ekkor is kedves lehet az olvasónak, de már felsült, mint cselszövő elbukott, nem igazi rászedő többé, hiszen őt is rászedték. Mikszáth nagyon kedveli az ilyen megkontrázott kártyajátékot, amelyben csel cselt követ. Itt Katánghy indít azzal, hogy jól kere­ ső orvosnak adja ki magát. Ekkor a nők érdeklődni kezdenek utá­ na. Klárika megvizsgáltatja magát, a nagy honoráriummal meg­ szédíti, az anya nagy vagyon reményét kelti, végre Katánghy nyi­ latkozik. Persze az események tovább folynak, János bácsi, a cso­ dálatos kortes, akit mindenki utál, képviselőnek választja meg Katánghyt, most együtt cselez a dicső család, aztán Menyus leve­ lei következnek, s ezekben változatos ötletekkel rászedi feleségét. Itt már nem is a sok rászedést, cselt kellene számon tartani, ha­ nem inkább az igazságot tartalmazó szavakat, mert ilyeneket csak tévedésből mondanak vagy írnak a szereplők. Egészen másféle, mégis cseles férfiú Gregorics Pál, a magyarok kéme a 48-as szabadságharcban, majd pedig egy hatalmas vagyon ravasz őrzője (Szent Péter esernyője). Gregorics rászedi kapzsi testvéreit: előre kiszámítja, hogy felverik a kis ház árát, ahová az üstöt befalaztatta. Az üstben semmit sem találnak, ami értékes volna, de legalább felsülnek, a ház ára pedig a fiáé lesz. Övé lenne az esernyő nyelébe rejtett utalvány is, de Gyuri elkésik, most már neki kell lépésről lépésre kombinálni, nyomozni, hogy az esernyőt megtalálja. A regény fő cselekményét éppen a kombinációk és ezek következményei adják. A Különös házasság szereplői csaknem valamennyien cselesen gondolkoznak, persze, ki-ki a maga módján. Dőry báró erőszakos, durva eljárása minden kombináción kívül esik, csel ugyan, de annyira embertelen, hogy az író belülről, az elkövető lelkivilága szempontjából nem is elemzi. Ezzel szemben a derék szereplők cseleit részletesen mutatja be, s ezek éppen ártatlanságukkal nye­ rik meg az olvasót. Buttler gróf titokban fát vág Piroska helyett az erdőben, Horváth uram pedig papírhajókon levelez lánya ud­ varlójával, hogy jobban megismerje, majd a gróf kertészlegény­ nek, Piroska meg cselédnek áll be, hogy egymás közelében lehes­ senek. Végül a megoldás is jellegzetes: Dőry durva cselére Buttler romantikus qui pro quo-ja a válasz, s talán él valahol ez a boldog pár, olyan országban, ahol nem a papok az urak. És ami nem ma­ radhat el: Krok apó, az összeesküvők árulója „kombinál”, nyomoz Buttler János után. Mikszáth A Noszty-fiú esete Tóth Marival mondanivalóját két csellel is kifejezi. Az első a „nagy szamár”, tehát Kozsehuba Ti­ vadar csele. A gazdag polgár, akinek virágzó szeszgyára és négy háza van a piacon, rábírja a gyenge akaratú Noszty Ferit a váltóhamisításra. Ez a csel könnyíti meg Tóth uram, a derék polgár cselét, mert fegyvert ad kezébe a Noszty-családdal szemben. Nosz­ ty Feri elégtételt követel tőle? Ám legyen! Stromm ezredes, aki­ nek a nevét ráírta a váltóra, a döntő pillanatban előlép, és bele­ fojtja a szót. A ravasz, furfangos vendéglős csele éppen úgy sikerrel jár, mint a derék, becsületes polgáré. Ezek a sikerek hirdetik az író mondanivalóját: vége a dzsentri uraskodásnak, a régi fogások ki­ mentek már a divatból, új korszak következik: s ez a vagyonos polgár érvényesülésének az ideje. A Noszty-fiú esete Tóth Marival legtöbb szereplője beletartozik egy láncolatba: egyeseket ő csap be. mások pedig az ő eszén jár­ nak túl, s ez olykor többször is megismétlődik. Maga Noszty Feri áldozata ugyan az előbb említett cseleknek, de főszereplője annak a cselszövénynek, amelyet Tóth Mari hozományának megszerze­ 23 �séért az öreg Noszty kezdeményezésére elindítottak. Hosszú lenne az egyes cselek felsorolása, érjük be most a két hadjárat rövid is­ mertetésével. A cselszövés lélektani alapra épül: Tóth Mari cseltől tart, min­ denkit hozományvadásznak vél, aki udvarolni próbál neki. Ezért kell vele elhitetni, hogy Feri önmagáért szereti. A hadjárat jól indul: az iparosok báljában nemcsak Feri jelenik meg álruhában, hanem Mari is. Kettős qui pro quo, kettős szerepcsere tanúi va­ gyunk, Mari ravaszkodik most is, később is, de a bonyolult, erő­ sen megszőtt hálót nem tudja elszakítani. Ez a duplázás megis­ métlődik: a két rászedett lány, Róza és Mari az éjszaka sötétjé­ ben az udvarlójáról beszél. Az olvasó tudja, hogy mind a kettő Noszty Feriről ábrándozik, ők azonban ideáljukat összemérik, ahogy az író mondja: „— Ó, lányok, lányok, ne bolondozzatok, egymás hegyibe hordva ifjaitok magasztalását, melyik a különb köztük, még ösz­ sze találnátok zördülni efölött, mikor pedig hiábavaló feleselés az egész, mert egyugyanazon emberről beszéltek mind a ketten .. Az első cselszövény Tóth uram ellenállásán megbukik, s ekkor kerül sor a másodikra: Feri kompromittálja Marit, s az úri társa­ ság szokása szerint most már mindenki természetesnek tartja a házasságot. De amilyen gonddal a vármegye előkelősége kidolgoz­ ta, elősegítette a ravasz tervet, olyan határozottsággal, körülte­ kintéssel és furfanggal szállt vele szembe Tóth uram, s a kettős kombinációt egy mesteri fogással megsemmisítette. Ő is sokat vesztett, de az úri társaság még többet: felvonult az esküvőre, és megszégyenítve távozott az egész világ szeme láttára. Pedig Feri maga is mester a szakmában, a nőhódításban jártas, a családi terv is segíti, de főként nagy kártyás, tud kombinálni, ami ilyenkor nagyon fontos. Hideg fejjel udvarol, nem csatlako­ zik a fiatalokhoz, amikor Mari is köztük van, tud parancsolni az idegeinek. Ahogy Mikszáth írja: „— Összes érzékei, tehetségei meghatványozódtak, még a láb­ ujjaival is gondolkozott — ahogy a nagy kártyások mondják. A »ferbli« két nagy regulája vezette. Az egyik el nem árulni tudni az arccal, hogy milyen »blatt« van a kézben. A másik elévülhetet­ len regula, hogy a ferblit két kártyából kell megjátszani, vagyis addig, míg nincs minden kártya kiosztva . . . 24 »Javítani« vélt hát a helyzeten, ha visszatartja magát, s nem közeledik szembeszökő módon a lányhoz. Sokkal hazárdabb volt, hogysem mindjárt a »zsinór« után nyúljon. A taktika adja a győ­ zelmek savát, borsát. A katona is, a játékos is taktikával dolgozik. Ez az igazi, ehhez tartotta magát.” Mint Noszty Feri, a többi szereplő is rászedő és rászedett, fel­ váltva vagy ugyanabban az időben. Kopereczky Izrael Izsák, az állatok tanítványa csellel szerzi meg Vilmát feleségül, a csel lát­ szatával nyeri meg a közvéleményt, amikor akaratlanul is elhiteti, hogy egy hallásra megtanulta az elhangzott üdvözlő beszédet. Ra­ vasz csínyekkel némítja el a nemzetiségi szónokokat, a paraszto­ kat újra meg újra becsapja. Túljár a tüntetők eszén, Ferit pedig erőszakos csellel választatja meg szolgabírónak. No, de azért Feri se hálátlan! Barátját beajánlja hozzá titkárnak, az pedig fel­ szarvazza a főnököt. Kopereczky áldozatul esik Tóth uram cse­ lének is. Mikszáth egy-egy olyan alakot is szerepeltet, akinek a rászedés valósággal a hivatása. Rendszerint színész vagy volt színész az illető, mint Lengeffy vagy Kopereczky mindenese, a jeles Bube­ nyik. Hozzájuk társul Bibók Zsiga, A fekete városban szereplő kalandor, aki csak akkor mond igazat, ha elvéti. De sok csíny, tréfa, felültetés fűződik a tevékenységükhöz! Mikszáth kedvére szól róluk, olykor szinte a maga örömére, mert a regénynek nincs is mindig szüksége ezekre az epizódokra. Minden kombináció érdekes, de legérdekesebb, ha ugyanarról a dologról ketten kétféleképpen kombinálnak. Görgey alispán, A fekete város főszereplője cselszövéstől tart. Egész életét meg­ mérgezi a gondolat: bátyja és sógornője becsapja őt, mert az ő lánya halt meg, s nem az övék, így hát nem tudhatja, vajon saját gyermekét neveli-e vagy az övéket. Valóságos rögeszmévé válik ez a gyanakvás, meg is kell osztani valakivel. Ki mással, mint Marjáknéval, a jószívű, de minden pletykára, gyanúsításra hajla­ mos asszonnyal? Milyen kitűnően mutatja be Mikszáth a vergődő apa és mellette a pletykaéhes asszony szerepét. Marjákné való­ sággal élvezi, lassan, ízlelgetve fogyasztja a finom csemegét, s mindjárt meg is toldja a maga paraszt eszével: persze, persze, hiszen így szép örökséghez jut Görgey János úr lánya! A cselek ebben a regényben is fogaskerék módjára akaszkod­ nak össze. Görgey alispán tart is a cseltől, és használja is: lányát álnéven nevelteti Lőcsén. Ehhez Quendel apó segítségét veszi igénybe, s bizony Fabricius hiába próbálkozik, nem tud Rozáli titkának nyo­ mára bukkanni. Ezt későbbre, csattanónak szánta a szerző. Mert időközben Görgey Gyuri kéri feleségül Rozálit, s ebből kiviláglik, hogy az alispán gyanakvásának nincs alapja. Vége hát a rögesz­ mének, a kegyes csalás csak az ő képzeletének szülötte volt. De már halad az alispán az úton, amely egy másik csel felé vezet: Fabricius tőrbe ejti a vármegye urát, és csak Görgey halála után tudja meg a titkot: Rozáli az alispán lánya! Csel és cselszövés mindenütt, de végül a végzet félelmes keze sújt le az alispánra is, a fiatalokra is. Nagyon jellemző a politikai események ábrázolása. A titokban szervezkedő kurucok az elnyomatás korának magyarjaira emlé­ keztetnek, azt a jelképes stílust használják, amelyet Mikszáth diák korában ismert meg. Amikor Esze Tamás és Görgey János fegyvert szállít a társzekereken, a kérdezősködő alispánnak azt mondja Esze, hogy egy szívéhez közel álló özvegyasszony kelen­ gyéjét szállítja, aki férjhez készül menni. Bibók Zsigának gyanús a dolog, ki is deríti az igazságot. Amikor az alispán megkérdi, hogy szép-e legalább az asszony, így felel a kérdésre: „— Nekünk bizonnyal az. Ez a szép nagy Magyarország ő. — Csak nem akarja talán mondani. . . — De igenis, az ő staffirungját vitték, megnéztem; puskapor volt a ládákban és puskák.” Ahogy a csel és az elhárítás, a játék és a kontra megkívánja, az áruló megfejti a jelképes beszédet, sőt, a másik párt is jelképekben fejezi ki magát. A regény konfliktusát Mikszáth az ötödik fejezetben beszéli el, s ennek A szászok furfangja címet adja. Az alispán haragjában rálő a lőcsei bíróra, a vadásztársak pedig a sebesültet addig vi­ szik, amíg csak egy csepp vér van a testében, hogy a vérrel jelölt földet birtokba vehessék. Embertelen, gyalázatos csel ez, Mikszáth nem is törekszik a szászok tettének belső motiválására, ahogy Dő­ ry cselét is kívülről ábrázolta. Ebből az összeütközésből ered azután számos csel, csak azt emeljük ki közülük, amelyik mintegy véletlenül a két párt cselé­ nek találkozását mutatja. A kerti vendéglőben találkozik titokban Görgey Pál a lányával, s ugyanott adja el Bibók Zsiga azt az írást a lőcsei bírónak, amellyel az alispánt tönkreteheti a város. Gör­ geyt már-már elfogják, amikor sípjába fúj, huszárjai, zsoldosai kirohannak rejtekhelyükről, s most már az alispán fogja el a bí­ rót és Bibókot. �A szerelem, a házasság egészen különös helyzeteket teremt, s ezeket általában csak nagy furfanggal lehet rendbe hozni. Milyen fejtörést okoz Bibók Zsiga hazatérése! Hogyne okozna, mikor ha­ lálhírét költötték, és az apja törvényesen elvette a feleségét. Mennyire felháborodik az alispán, amikor meghallja, hogy só­ gornőjéhez éjszaka egy molnárlegény já r fel! Be is záratja az is­ tentelent, míg kisül: a férj lopózott be ilyen módon a feleségéhez. Otrokóczy Rozália nem árulhatja el a titkát, és a gyanús jelek Fabriciust valósággal kétségbeejtik, pedig az olvasó tudja, hogy Rozáli az apjával találkozott. És Quendel apó? Ő meg éppenséggel egész háremet tart — jól magyarázható gazdasági okokból. Rászedés, csel és gyanakvás mindenütt! Nem feledkezik meg az író a nagymama furcsa, egzamináló me­ séiről sem. Felhasználja az ebecki mesét, gyűjt is hozzá, s meg­ teremti a szituációt, amikor egyik szereplője elmondhatja a rá­ szedő történetet. A Különös házasságban Horváth uram teszi pró­ bára az udvarlókat, csak annak adja lányát, aki megfejti a me­ sét. Persze cselre itt is csel következik: az udvarló Horváth uram Palóc arcok A CITERAKÉSZÍTŐ BÁNYÁSZ Karancskesziben szállok le az autó­ buszról, hogy felkeressem Zsidai Kál­ mánt, a nyugdíjas bányászt, aki a leg­ zengőbb citerákat készíti egész Palóc­ országban. A faluból gyalog vágok ne­ ki az útnak a közeli bányakolónia felé. Alacsony, vékony ember fogad a zsú­ folt konyhában. Fekete keretes szem­ üvege alól mosolyog a szeme, ahogy ülőalkalmatosságot keres a vendégének. Mindjárt a tárgyra térek, ahogy bekap­ csolom a magammal hozott magneto­ font. — Kitől tanult citerázni, Kálmán bá­ csi? — Az édesapámtól. Bár kevés ideje volt arra, hogy a gyerekeivel foglalkoz­ zon. Inkább dolgozott, amíg bírta. K i­ lenc fiúgyerekre még az is kevés lett volna, ha beleszakad a munkába. Ha elcsigázódva hazajött, ritkán volt jóked­ ve. Az volt aztán az öröm, ha mosolyog­ ni láttuk. Ilyenkor szánta rá magát a ci­ terára is. Óvatosan levette a szekrény tetejéről, megtörölgette a portól, az asz­ talra tette. Úgy nyúlt ahhoz a hitvány hangszerhez, mintha valami nagy érték lett volna. Amikor elővette a libatollat, mi gyerekek már meg sem mozdultunk, csak hegyeztük a fülünket. No, de az­ tán meg is adta a játék módját, élt a dallam a keze alatt. Verte a lábával a taktust, édesanyám meg énekelt hozzá. Én ilyenkor a közelébe húzódtam, és csak a keze járását figyeltem, hogy el­ lessem tőle a titkot: a játék módját. Amikor aztán először a kezembe vehet­ tem a libatollat, egy-kettőre úgy ment a citerázás, mint a karikacsapás. Lát­ tam az apám szemén, hogy elégedett velem. Attól fogva zengethettem a hangszert, ha kedvem tartotta. Csak ak­ kor reccsentett rám apám, ha elpattan­ tottam egy húrt. No, de nem sokáig tar­ tott a haragja, egy-egy dallam után megenyhült az arca, s visszatért az én jókedvem is. Addig volt nekünk jó dol­ gunk, míg szegény jó apám élt. Negy­ venhat éves volt, amikor eltemettük. Attól kezdve csak küszködtünk, a na­ gyobb gyerekek dolgoztak a kisebbek­ nek. — Maga hogy kezdte a munkát? — Először libapásztorkodtam. Akko­ riban nálunk mindenkinek volt libája. Olyan család nem volt, ahol ne lett vol­ na. Mi, apró gyerekek őriztük a mezőn a temérdek állatot. Mikor a gabonát le­ vágták, akkor meg a tarlón. Így ment ez pór évig. Tízévesen elkerültem ka­ lányától tudja meg a megfejtést. A különös medvekalandot más és más változatban is elbeszéli, A két koldusdiák és A fekete vá­ ros hasonló változatot tartalmaz. Ez amolyan különös csali mese: az elbeszélő lefőzi a hallgatókat. A sok dicsekvő vadásztörténet után különösen hat a medvehistória, melynek végén a vadász be­ vallja: a medvék megfogták és megették. A rászedés, csel és cselszövés ősi társadalmi jelenség, irodalmi tükröződését is megtaláljuk a legrégibb hagyományban. Ezt a ha­ gyományt Naszreddin Hodzsa. Till Eulenspiegel, Csalóka Péter kalandjai folytatják, a tragédiában az intrikus, a cselvígjátékban a ravasz szolga vagy cselédlány veszi át a szerepet. Gyakori a cselre csel, a verembe ejtett vadász bemutatása, mégis úgy tűnik, Mikszáth újat mert, újat hozott. Megújította a modern regényt, amikor cseles és cseltől félő szereplőket mutatott be, a rászedések egész tűzijátékával gyönyörködtetett, atmoszférát teremtett, s vi­ lágnézeti mondanivalóját a cselek csoportosításával, ütköztetésé­ vel fejezte ki. Lengyel Dénes násznak. Volt állat elegendő. Egy ud­ varról tízet is kihajtottam napkelte után. Azt ettem, amit a házaknál ad­ tak: szalonnát meg kenyeret. Hű, de na­ gyon hosszúak voltak a napok. Magá­ nyosan hajkurásztam az állatokat, nem volt egy élő ember, akivel szót váltsak. A többi pásztor messzire legeltetett, mert ahol én jártam, ott más ember nem járt. Tizennyolc esztendős lehettem, mikor komoly állásba kerültem. Kaptam ök­ röt, kocsit, ekét: gazdálkodtam a másén. Egy évig voltam béres egy hetven hol­ das gazdánál. Nem panaszkodhatom rá, nem nagyon hajtott. Igazán korán csak a behordáskor keltünk. Akkor viszont már három órakor felráztak. Mentem a mezőre jókor, mert olyankor még nem törik a takarmány felrakodáskor meg lerakodáskor. Szabad időnk persze jóformán semmi sem volt. A jószágot etetni kellett ün­ nepnapon is, meg itatni, tisztítani reg­ gel, délben, este. Vasárnap felkeltünk hatkor, elvégeztünk nyolcra, hát akkor mi volt? Elmehettünk a templomba. — Citerázásra mikor szakított időt? — Leginkább télen. A melegebb idők­ ben a szabadban szórakoztak vasárna­ ponként a fiatalok, akkor a harmonika járta. Drága mulatság volt a harmonika, csak egy legény nyomdosta a gombját, ha összeverődött a társaság. A citerák télen szólaltak meg. Annak gyengébb a hangja, az csak bent érzi jól magát. A citerához könnyen hozzájuthatott az ember. Volt is annyi belőle a faluban, hogy a számát sem tudom. Házilag fab­ rikáltuk. Összeütöttünk három deszkát, lekottáztuk, aztán gyerünk! Volt olyan citerám, amit lőszeres ládából csinál­ tam, mégis nagyon szépen szólt, pedig meg sem volt gyalulva a deszkája. Engem a fonóházakba hívogattak, hogy hangulatot csináljak. Az egyik es­ te az egyik háznál, a másik este a má­ sik háznál jelentem meg, hónom alatt a citerával. Mint kamaszgyerek muzsi­ káltam a lányoknak, mert édesanyám elengedett! „Eredj, fiam, muzsikáljál!” Én aztán nem kérettem magam, elma­ radtam éjfélig is. Farsang táján még az is megesett, hogy majdnem a virradat vetett haza. Akkoriban olyan magasra szaladt a jó kedv, hogy szinte a házfe­ delet emelgette. Zengett az ének, az ab­ laktáblák meg remegtek. — Mikor lett bányász? — Mindjárt a béresévek után. . . Ak­ kor voltam először büszke, amikor a karbidlámpát a kezembe vettem, aztán végigmasíroztam a főúton. Szerettem a bányát, mert ott fizettek, kétszer is ha­ vonta. Végre pénzt éreztem a zsebem­ ben, a saját keresetemet, nem a gazdám koldusfilléreit. Végre igazi jó barátok közé kerültem, összetartó társaságba. Belesodródtam a mozgalomba is. Aztán lassanként rájöttem, hogy a munkásélet sem fenékig tejfel. Az még csak hagyján, hogy szeszélyesen dolgoz­ tattak bennünket; télen a fűtési idény­ ben szakadásig, tizenkettes műszakok­ ban; nyáron meg — mikor nem volt a szénnek piaca — csak három napot mentünk a föld alá egy héten. De mind­ ez semmi. Az volt az igazi baj, hogy nem néztek emberszámba. Ott isten ments megkérdezni, hogy mennyi lesz a fizetés, ha az ember elszegődött. Már nem vették f e l. . . Még Belgiumot is megjártam mint bányász. — Mikor fogott komolyan a citeraké­ szitéshez? — Kilenc évvel ezelőtt, amikor meg­ láttam Tuka Zsigmond, Buda Sándor, Szaszkó József munkáit. Arra gondol­ tam, ezt én is megcsinálom. Nem tud­ nám megmondani, hányat készíthettem eddig, mert az elsőket nem számoltam, csak osztogattam, elajándékozgattam: de azt hiszem, már háromszáz körül já ­ rok. Csak tökéletesen kiszáradt fával dol­ gozom. A fa nehezen adja ki magából az éltet adó nedvet. A nyers rönkfát megcsapdosom a kérginél, hadd szellőz­ zön, úgy teszem a napra egy-két esz­ tendőre. A héj nem hagyja a naptól megrepedni, a vágások miatt mégis szellőzik a fa. Sokféle fát használok: diót, platánt, vörösfenyőt, lúcfenyőt, eperfát, cseresznyefát, gyertyánfát... mégsem tudtam még eddig ellesni a tit­ kát, hogy melyik igazán jó a hangszer­ készítéshez. Nem igaz az, hogy valaki egy fára esküszik. Én csináltam három­ száz citerát, de az háromszázféleképpen szól. Olyan két citera nincs, amelyik teljesen egyformán szóljon. Ha egy fá­ ból készítem, ha milliméter pontosság­ ra egyezik a méret, akkor is ég és föld a különbség a hangjuk között. Nagyon szeretem az erősítős citerákat. Úgy csinálom, hogy a dallamhúrnál erő­ sebb hangot adjon, a kísérőhúroknál gyengébbet. Így aztán az én citerámnál nincs olyan, hogy a kísérőhúrok zúgása elnyomja a dallamot. Nincs párja az erősítős citerának. Olyan fényes, olyan tömör a hangja, mintha nem is egy hangszer szólna, hanem egy egész ze­ nekar. Búcsúzóul megkérem, játsszon el egy dalt hangszerén. A nyugdíjas bányász komótosan feláll, tekintetével végigsi­ mítja citeráját, s egy pillanattal később megzendül a holt anyag, és mesterének ujja alatt egyszeriben élővé válik. Nagy Zoltán 25 �KÖRKÉP Környezetesztétikai konferencia Salgótarjánban Valószínűleg minden „konferencia-járó­ nak” megvan a sajátos módszere a külön­ böző országos vagy nemzetközi szeminári­ umok értékelésére. Van aki az előadók rangjából indul ki, van aki az elhangzot­ tak érdekességéből... Az én módszerem, az, hogy a mindennapi munka során érté­ kesíthető gondolatokat, ötleteket próbá­ lom összeszedni, s akkor mondom érté­ kesnek az eseményt, ha gyűjtögetésem sikeres. A salgótarjáni II. környezetesz­ tétikai konferenciával, azt hiszem, bár­ melyik szempont szerint mérő résztvevő meg lehet elégedve. Voltak rangos elő­ adók — akár beosztásukat, akár tudomá­ nyos fokozatukat nézve. Voltak érdekfe­ szítő előadások ((pl. a pécsi Lantos Feren­ cé, aki a környezetesztétika fejlődését a jövő minisztereinek képzésében, tehát az óvodások és általános iskolások vizuális nevelésében látja biztosíthatónak), és vol­ tak bőven tanulságok, ötletek is. A háromnapos konferencia színességét nem csak a több mint 1000 diapozitív le­ vetítése biztosította, bár ezek is nagyrészt jószemű fotósok különleges ritkaságú fel­ vételei voltak. A sok szemléletében újsze­ rű és szokatlan hangvételű előadás egy­ másutánja duplázott rá a látvány színes­ ségére. Nem sok helyen hallhattunk pél­ dául korábban arról, hogy mi a szépség ára. No, persze nem a kozmetikai szalo­ nokban elszenvedett kínokról volt szó, ha­ nem azokról a közgazdasági szempontok­ ról, amelyek az ember jó komfortérzeté­ nek biztosításához szükséges gondosabb munka költségtöbbleteit elemezték. Fontos tanulság, hogy nemcsak az igé­ nyes munka já r többletráfordítással, ha­ nem az igénytelen is! Az is, amit bántó gondatlansággal végzünk: a városi lakó­ telepeken, vagy a természeti táj durva megbontásával... Ezeknél a ráfizetés a gyorsabban elhasználódó idegekkel, az orvosi kezelés és szanatórium költségeivel mutatható ki. Persze, az sem kis tétel, amit a kieső munkanapokon a hiányzók pótlására kell fordítani. A hiányzók kö­ zött pedig mind több a rossz lakótelepek lakója. A Karancs alján élők számára ugyan­ csak időszerű, ha elgondolkodnak az elő­ zőkön! Pogány Frigyes népszerű S a lg ó ­ ta rjá n - könyvének tanúsága szerint ma 26 még „az ország legszebb városi terével’’ büszkélkedhetnek, s környezetüket a va­ lóban festőien zöld dombkoszorú alkotja. A toronyházak betonszörnyei azonban már tervezőasztalon vannak. A konferen­ cia száznál több résztvevője közül igen sokkal — építészekkel, képzőművészek­ kel, közigazgatási szakértőkkel — beszél­ getve, egyetlen eggyel sem találkoztam aki lelkesedett volna ezekért az arányo­ kat eltorzító, lakásfunkcióban csak korlá­ tozottan alkalmas elképzelésekért. Az per­ sze igaz, hogy a talajviszonyok miatt szükséges cölöpalapokra gazdaságosabb sok emeletet felhúzni, de azokat. akik majd itt élnek, már nem az alapozás mű­ szaki feladata fogja érdekelni. De hadd legyek önző és térjek ki kicsit, részletesebben arra, milyen gondolatokat indított el a konferencia kulturális, közművelődési szakterületek szempontjából (egyelőre bennem, de remélem, mielőbb az érintett illetékesekben is). D r. M ő csén y M ih ály professzort idézve kezdhetem a felvetéseket: „ahhoz, hogy az ember és környezetkapcsolat kedvezőbb legyen, legfontosabb a városiasodás tudatformá­ lását fokozni”. Több generáción át is ne­ hezen átérezhető viszonyok, fogalmak, megtanulására, megtanítására van szük­ ség! Ebben a szükséges tudatformálásban az oktatási intézményeknél jóval nagyobb feladata van a művelődési házaknak, mú­ zeumoknak, könyvtáraknak, könyvki­ adóknak, filmgyáraknak stb. Ugyanis nem leckék, tanfolyamok, vezethetnek eredményre, hanem kiállítások, hobbikö­ rök, művészeti élmények széles skálája. K e r é n y i Jó z s e f, Kecskemét főépítésze hallatlan felelősségtudattal nyúlt néhány műemléképülethez, és alkotott új tartal­ mú viszonyt ezek korszerű funkcióinak kidolgozásával. C s ete G y ö rg y fiatal terve­ zőcsoport élén kitűnő kísérleteket végzett, a népi hagyományokat mai szerkezetek­ be átmentve. A „Tájak, korok, múzeuumok”-mozgalom joggal irányíthatná az ő és hasonló jelentőségű társai munkájá­ ra a közfigyelmet! D a rg a i Lajosnak és T illes B é lá n a k fil­ men és diákon is, S z a tm á ri B élá n a k kiál­ lításán láthattuk — jobb híján képzőmű­ vészeti kategóriába sorolt, de lényegében konkrét környezetalakító műtárgyait. 16 mm-es filmen művelődési házainkban hívhatnánk fel ezekre a művészekre a fi­ gyelmet. Nem ördöngős dolog, amit mű­ velnek Sokan megpróbálkozhatnának az­ zal a gondolkodásmóddal, amit tőlük ta­ nulhatnak, saját lakásuk, kertjük emberi léptékének kialakítása érdekében. T a tá r P é t e r a városi információk rend­ szerelméletéről beszélt. A könnyű, gyors tájékozódás biztos módszerének kulcsát adta kezűnkbe, de hogy a kulcs elkészül­ jön, ahhoz már a könyvkiadásnak is segí­ tenie kellene. �A könyvtárak a tervezők, kutatók is­ mereteinek bővítéséhez nyújthatnának se­ gítséget (D r. E n y e i G y u la vagy P o h á rn o k M ihály formatervezés elméletével foglal­ kozó témái), ha a szükséges nemzetközi szakirodalmat, szakfolyóiratokat biztosíta­ nák. A széles közönség számára is értékes tájékoztatást nyújthatnának (szervezeteb­ ben, mint ma), ha az építészeti, városren­ dezési ismeretterjesztő könyveket — ezek közül néhányból Dr. B o n ta Já n o s idézett elgondolkodtató részleteket — jobban tudnánk propagálni. Végül, hogy az előadók névsorában tal­ lózást, ötleszerű ugrándozásomat követő­ en mondandómat a talán legsúlyosabb el­ hangzott előadásra utalva fejezzem be: a környezetszennyeződés vizuális tényezői­ nek kizárása sem lehet egyszerű hatósági munka —, ahogy ezt D r. N é m e t L ajo s ér­ zékeltette. Van tehát mit tennie bármelyik szintű kulturális intézménynek. Országos hatás­ körűnek ugyanúgy mint az egyszemélyes vezetésű klubnak. Talán a legtöbbet a me­ gyei hatáskörűek tehetik: múzeumok, könyvtárak, művelődési központok. Közü­ lük keveset képviseltek ugyan a konfe­ rencia résztvevői, de a megjelenő utóla­ gos kiadványok remélhetően eljutnak fe­ lelős vezetőikhez is. Ezt azért merem re­ mélni, mert a rendezők heroikus munká­ ja bizonyságát adta a kulturált környe­ zet építésébe vetett hitüknek, s ez bizo­ nyosan nem merült ki egy rendezvény kampányszerű bonyolításában. A konferencia két évre bezárta kapuit (1980-ban Egerben kerül megrendezésre), a tennivalók azonban nem szünetel­ hetnek. Rihmer Oszkár Az államosított magyar film 30 éve Harminc esztendővel ezelőtt, 1948 au­ gusztusában a kormány határozatot hozott „a film és mozi nemzeti vállalatok létesí­ tése ügyében”. Noha az ország 1945-től új történelmet kezdett írni, a magyar film­ művészet voltaképpen csak ekkor szaba­ dult fel. A nagy horderejű intézkedés gyö­ keres fordulat kezdetét jelentette a film­ gyártásban. A döntés nyomán megválto­ zott a filmkészítési struktúra. Különféle üzleti szempontok helyett az eszmei és mű­ vészi igényesség határozta meg az alkotá­ sok jellegét. Friss erők pezsdítették meg a filmgyári levegőt. Az államosított magyar film öröksége szegényes: akik elindultak az új úton, alig támaszkodhattak az elődök munkájára. (Zárójelben jegyzem meg, hogy 1945 és 1948 között is a régi esztétikai normák je­ gyében tevékenykedett a legtöbb rendező. A VALAHOL EURÓPÁBAN: kivétel, mely erősíti a szabályt. A magyarázat: a közönség egyelőre még a korábbi típusú filmekért lelkesedik. A kispolgári ízlés visszahúzó ereje nagy. És akik a felvevő­ gép mögött állnak, szívesen kacsintanak össze a nézőkkel.) Az államosítást követően már nem lehetett a régi módon — azaz ré­ gimódian — dolgozni. A valóság ábrázolá­ sában, a konfliktusok szervezésében, a jel­ lemek mozgásában, a nyelv alakításában a társadalmi megrendelés feladatai dominál­ tak. Eltérően attól a gyakorlattól, mely a tőkés mechanizmusban „festett eget” tárt a szemlélő elé, megszelídítette a drámákat és futószalagon „szállította” az előregyár­ tott elemekből álló meséket. A TALPALATNYI FÖLD — Bán Frigyes műve — méltó nyitánya a felemelkedés­ nek. A rendező ezt megelőzően nem tarto­ zott a rendezői élmezőnyhöz, bizonyos vo­ natkozásban még az is meglepetésnek mondható, hogy a feladatot ráosztották, hiszen — minek szépítsük a dolgot? — nem ismerte behatóan a paraszti valósá­ got. A megbízatás szárnyakat adott Bán­ nak. Film je hű Szabó Pál regényóriásához, de el is szakad tőle. Olyan freskó a TALPALATNYI FÖLD, mely egyszerre szól az értelemhez és az érzelemhez. A két­ kezi dolgozók Horthy-korszakbeli küzdel­ meit mutatja be: az egyéni sorsot és a tár­ sadalmi létet — előtérben egy rokonszen­ ves emberpár, Góz Jóska és Juhos Marika hamvas-bájos szerelmével. Tiszta hit és de­ rűs humanizmus sugárzik a film minden kockájából: a TALPALATNYI FÖLD-del évtizedek múltán is együtt lélegzik a befo­ gadó. Az úgynevezett „budapesti 12” listáját vezető Bán Frigyes-film nem társtalan csillag ugyan, de jelentőségében, formá­ tumban, hatékonyságban mindenképpen kiemelkedik a „fényes szelek”-korszak ter­ mésből. Készült még néhány alkotás a múltról. Valamennyi a leleplezés szándé­ kával — drámai erővel vagy gúnyos fö­ lénnyel. A LÚDAS MATYI és az ÚRI MURI (előbbi Nádasdy Kálmán és Ranó­ dy László közös munkája, utóbbit Bán Frigyes rendezte) a TALPALATNYI FÖLD családjából való: mindkettő irodalmi köl­ dökzsinórhoz kapcsolódik. Ezek a filmek gyűlölni tanítanak. A művészet agitatív eszközeivel „idegenítenek” el az örökre el­ süllyedt világtól. A MÁGNÁS MISKA — Keleti Márton örökzöld komédiája — zá­ rójelbe teszi az arisztokrata morált és ön­ feledten kineveti az ostoba szokásokat. Eb­ ben a filmben nem a grófok győztesek, ha­ nem az egyszerű lovászfiú. Az operettet később nagyon sokan eltemették, pedig a műfaj nemcsak súlytalan szórakozás szol­ gálatában állhat: a MÁGNÁS MISKA ezt bizonyítja. A megváltozott életkörülményekről, a személyiség belső átalakulásáról készített filmet Máriássy Félix (SZABÓNÉ) és Je ney Imre (EGY ASSZONY ELINDUL). A művekben didaktikus tézisekkel is talál­ kozunk, a körkép azonban ennek ellenére érdekes: a művekben exponált problémák akkoriban valóban foglalkoztatták az em­ bereket és az egzisztencia sarkalatos kér­ dése a társadalomban való beilleszkedés volt. Az ötvenes évek első felében lelassult a lendület, sémák és szempontok korlátai közé terelték a filmeket és a stílus is uni­ formizálódott. A program lényegében nem változott (már ami a társadalmi megren­ delést illeti), de a napi politika széljárá­ sait gyenge tézisművek illusztrálták. A megújhodott LÚDAS MATYI című szati­ rikus hetilap 1957-es számának első olda­ lán ekképpen jellemezte a helyzetet. Ma­ tyi Fazekas Mihály előtt áll kissé meg­ szeppenve. A korholó megjegyzésre: „Fiam, néhányszor rosszul feleltél!” — így reagál: „Tanító bácsi, kérem, súgtak.” A filmrendezőknek is súgtak. Sokan, sokfé­ lét. Valamennyi „elvárásnak” lehetetlen volt eleget tenni. Az is tény, hogy a súgók egyrésze szakszerűtlen tanácsokkal zavar­ ta meg a felelőket. Különösen két dogma bénította meg a koncepciózus munkát. Va­ lósággal fetisizálták a forgatókönyvet. Iro­ dalmi műfajnak kiáltották ki, a moziban vetített alkotás legfőbb — vagy egyetlen — színvonal-letéteményesének tekintették. A vásznon fekete és fehér jellemek ütköz­ tek meg egymással. Már amennyiben meg­ ütköztek. 27 �A SIMON MENYHÉRT SZÜLETÉSE (Várkonyi Zoltán), a BUDAPESTI TA­ VASZ (Máriássy F élix) és nyomukban az ötvenes évek közepének számos filmje hoz­ za meg a fordulatot. Ekkor érik be Fábri Zoltán tehetsége (KÖRHINTA, HANNIBÁL TANÁR ÚR), Ranódy László a méltatla­ nul elfeledett s ma sem sokat emlegetett SZAKADÉK-ot forgatja, szuverén irodalmi „olvasat” a BAKARUHÁBAN is (Fehér Imre rendezése). S még jó néhány értéket megemlíthetnénk. Kilábaltunk a hullám­ völgyből: ez az első olyan időszak a ma­ gyar film történetében, amikor nem egy­ két jó alkotás születik, hanem az átlagszínvonal rangos. Titok persze most sincs. Az államosítás-biztosította feltételek mel­ lett egészséges közéleti pezsgés segítette a kibontakozás folyamatát. A filmesek meg­ tanulták az új kifejezési eszközöket. Hasz­ nosították az európai tapasztalatokat (ná­ lunk a szovjet film hatása mellett főkép­ pen az olasz neorealizmus példája megter­ mékenyítő). A művek egy része továbbra is a múltat „fedezi fel”, csakhogy sokkal ösz­ szetettebben, többszólamúbban, mint ko­ rábban. A BUDAPESTI TAVASZ a fasiz­ musról beszél és minden áldozat értelmet­ lenségét hangsúlyozza. A HANNIBÁL TA­ NÁR ŰR akusztikája félelmetesen össze­ rímel mindazzal, ami 1956 őszén Magyarországon történt. Emlékszem rá, a filmet október végén mutatták be: a filmhez ha­ sonlóan az utcán is rikoltottak a jelszavak és hullámzott a gyanús külsejű, nagyhan­ gú menetelők csapata. A mai téma filme­ seink számára nem „kipipálandó feladat”, melyhez művészeti és politikai vezetők ad­ 28 ják meg a direktívákat. A KÖRHINTÁ-ban — hogy csak egyetlen példát említsek — kétféle erkölcsöt, kétféle életvitelt ütköz­ tet meg egymással a rendező. A „belépni nem belépni” dilemmája nem úgy oldódik meg, mint a hurrá-optimista csinálmá­ nyokban — és az érzelmek birodalmát köl­ tői hangvételű epizódok jelenítik meg. Az ellenforradalom eléggé szétzilálja a filmgyártást. Akadnak, akik azt állítják, hogy a filmkészítési szisztéma rossz, az al­ kotócsoportok a tsz-re emlékeztetnek, biz­ tosítani kell az önállóságot. Néhány poros forgatókönyvet is előszednek az irattár­ ból. Még az igényes művészek is feladják az elvi kötelezettséget. Az első aranykor ilyenformán, sajnos, nem tartós. A HÁZ A SZIKLÁK ALATT (Makk Károly) s még egy-két elkésett alkotás nem a folyamatos­ ságot, hanem az elvek továbbélését doku­ mentálja. Az összkép nem sok örömre ad okot. Következnek a szűk esztendők. A hatvanas évek közepén zajlik le a mi­ nőség forradalma, a nagy fordulat. Néze­ getem az 1965-ös termést: a SZEGÉNYLE­ GÉNYEK, A TIZEDES MEG A TÖBBIEK, a GYERMEKBETEGSÉGEK társaságában még az úgynevezett átlagfilmek is tisztes színvonalat képviselnek (FÜGEFALEVÉL, MINDEN KEZDET NEHÉZ, TILOS A SZERELEM, A KŐSZÍVŰ EMBER FIAI stb.). Szó sincs arról, hogy a magyar film­ művészek megtalálták a bölcsek kövét. „Mindössze” felelősségük hatványozódott meg és művészi arzenáljuk gazdagodott. Két körülmény meghatározó fontosságú film forradalmunkban. Távlat teremtődött ahhoz, hogy bizonyos kérdésekhez végre a teljes igazság kimondásának szándékával közeledjünk. Ideális a társadalmi légkör is: egymást érik a konstruktív közéleti viták, napirendre kerülnek régebben „altatott” — noha kínzó módon nyugtalanító — gon­ dok. Hozzá kell tennünk az elmondottak­ hoz: nagyon sok a szín és a változat a ma­ gyar film térképén. Ennyire még soha nem sikerült bekapcsolódnunk a világ filmmű­ vészetének áramköreibe, mint a második „új hullám” éveiben. És már vannak nagyformátumú rendezőegyéniségeink: a sajátos filmkoreográfia mestere, Jancsó Miklós, az „irodalmi” témákat szuverén lá­ tomássá szervező Fábri Zoltán, a szemér­ mes lírai vallomásokat markáns társada­ lomrajzzal ötvöző Szabó István, az esszé kopogó mondatait logikus szerkezet- és ha­ tásos érvkoszorúba fűző Kovács András. A szervezeti keretek időközben változ­ nak. Hol a gyárakra bízzák a feladatok megoldását, hol a stúdiókra. Előfordul, hogy visszatérnek a korábban elvetett for­ mához. A kísérletezésnek, a próbálkozás­ nak ilyen vonatkozásban talán nem is lesz sohasem vége. Mindez azonban lényegte­ len. Az a fontos, hogy kulturális életünk­ ben a film meghatározó szerepet játszik, és sorsa, jellege, erőtere nem tekinthető bel­ terjes problémának. Mostanában megsű­ rűsödtek a felhők a magyar film egén és a vitákban szélsőséges vélemények is napvi­ lágot látnak. A vádpontok a következők. Kevés az igazán jelentős eseménynek szá­ mító filmalkotás. Nincs vérbeli szórakoz­ tató produktum. Megcsappant rendezőink élfedező kedve. Számos mű tételszerű, a sokszor levitézlett „gombhoz a kabát”-elv jegyében fogan. Megesik, hogy a művész­ kedés hókusz-pókuszai állják útját a ked­ vező közönségfogadtatásnak. Lassan-lassan elfogy a magyar film publikuma. Egyik-másik kritikai észrevétel indokolt, a pergőtűzszerű támadás azonban igazság­ talan. Induljunk ki abból, hogy a csúcs­ pont — az aranykor — után szerényebb korszak következett. Mindez természetes: a filmtörténetben — bármelyik nemzet krónikáját lapozzuk fel — hegyek völgyek­ kel, jó évek sovány esztendőkkel váltakoz­ nak. Legyünk tárgyilagosak: a magyar filmet ma is jó helyen jegyzik a világ kü­ lönböző fórumain és versenyein. A vissza­ esés ellenére több mű: a SZERELEM, a SZINDBÁD, a JELENIDÖ, AZ ÖTÖDIK PECSÉT, az ÁRVÁCSKA, a JUTALOMUTAZÁS nagy visszhangot keltett a hatá­ rokon túl is. Minden esztendőben van ígé­ retes pályakezdés, s az évi tizennyolc-húsz alkotás negyede a legmaximálisabb igé­ nyeket is kielégíti. Kár lenne félreverni a harangokat. Tekintsük úgy a mostani — szürkébb — periódust, mint az erőgyűjtés, a felkészülés, az akkumulálódás időszakát. Nem elfeledkezve arról, hogy a bírálato­ kat, melyek az „ébresztőt” sürgetik, ko­ molyan kell venni. Az államosítás óta három évtized telt el. Az irodalomban, képzőművészetben ennyi idő: porszem. A film — a huszadik század kifejezési formája — harminc esztendő alatt robbanásszerű változásokat él át, kí­ gyóként újul meg, szélesíti és gazdagítja kifejező eszközei tárházát. A magyar film mérlege 1948 és 1978 között kedvező. Nem frázis, ha a jubileumon leírjuk: élni tud­ tunk a lehetőségekkel, megteremtettük a szocialista magyar film bázisát és hagyo­ mányait, egyszóval bizakodva nézhetünk a további évfordulók elé. Veress József Utassy József: Csillagok árvája Első kötetének heves, robbanó, kemény sorai még évek múltán is itt csengenek a fülemben, s most — második könyvét ol­ vasva — figyelem ezt a konok költői vilá­ got, ezt a törhetetlenséget, ezt a ritka erőt. Soraiból megint a hűség csap meg, szavai­ nak mágiája felemel s magával ragad. Utassy a „megriadt remény”, a „hanyat­ lásvégi nyár” költőjeként visszaadja a zengést azoknak a szavaknak, amelyeket nem az idő, hanem az elgyávulás koptatott meg. Az ő „sisakos” apja „édes-egyetlen” hazája, vállalt elődei, „szemfedő földje”, májusos-szeptemberes szeretői, „idehazu­ dott” szabadsága egy már annyiszor meg­ álmodott országnyi otthon, ahová az ember — bárhol is van — mindig visszatérhet. A négy ciklusban megépített könyv hét év termését foglalja egybe, s a több mint ötven vers egy teljes, zárt költői-emberi világ térképét rajzolja meg. Tollát a Hiány vezeti, képeinek időtlen levegője van, nyel­ vi biztonsága lenyűgöző. Az első oldalak apa- és hazasiratóitól Utassy hitvalló „gyö­ nyörű Ráró”-ján vágtatunk a hol pajzán, hol könyörtelen, keserű szerelmes verseken át az „Őszvilágba”, a „nem marad más — csak az ének” megrázó csöndjébe, ahol mégis „száll az ének” : felszabadítón. A kötet mottója: a Petőfi- és a Rimbaudidézet egyúttal Utassy ars poéticája is: „Szabadság szerelem! / E kettő kell ne­ kem.” és „Mert ÉN — az mindig valaki más.” Izzó, pattanásig feszült, messianisz­ tikus soraiban körömszakadtáig ragaszko­ �dik egy megcsúfolt Hazához, az „idehazu­ dott” szabadsághoz, s éppen emiatt a pana­ szos, villámló szabadság- és hazaszeretet miatt mondom: Utassy nemzeti költő, nagy elődeinek, Petőfinek, Adynak méltó unokája. A magyar közéleti költészet egyik újabb figyelemre méltó alakja. Szóteremtésének, meghökkentő nyelvi leleményeinek legjava („hitfogyatkozás”, „remény romvitéze” „ragyogtuk egy­ mást”, „Ősz ül a zongoránál is: Bartók!”, „lombvisszavonulás”, „besúgó nádas”, „cí­ merárulás”, „virágletétel”, „gyümölcseles­ te” stb.) magával sodró. De akad néhány sikerületlen is. Egyetlen verset azonban rossz szájízzel olvastam: „A szerelem szé­ lén” címűt a szerelmes versek ciklusból. Modorossága miatt méltatlan társa a töb­ binek, nem is értem, hogyan kerülhetett ebbe az egyébként magas hőfokú, egysé­ ges kötetbe. A Csillagok árvájában Utassy József va­ rázslatos utat járt be, visszaperelte szá­ munkra az elveszített egyszerű emberi sza­ vakat, valami tisztaságot, s verseiben le­ mosakodva megint emberi arcunk lesz. A csillagkereső út mégsem volt céltalan: mert a megtalált csillagoknak nagy fényük, nagy árnyékuk van. Az egyiknél látni, a másiknál melegedni lehet. Hajnóczy Péter : M Amikor Hajnóczy Péter első kötete. A fűtő megjelent, a marginális Magyarország betűértő kisebbsége felkapta a fejét: megint akadt egy fiatal prózaíró, aki sze­ mérmes melegséggel tud szólni a kilátás­ talanság démonaival küszködő emberről? Akinek az írás nem stílusprobléma, hanem létkérdés?! S most, hogy második novellagyűjtemé­ nye is megjelent, az „M”, annak a félelem­ nek, hogy Hajnóczy az állatmeséket foly­ tatja majd, melyek egészen más ösvények­ re vezetnének, már nyoma sincs bennem. A hét elbeszélésből álló kötet egységes és lebilincselő. Az irodalom ritka pillanatai, amikor ilyen kérlelhetetlen, kegyetlen őszinteséggel szembesülünk önmagunkkal. A hét írás — mint hét mondat; valameny­ nyi egy Arctól indul el — kísértetiesen ugyanattól az arctól —, s végül, amikor búcsúzóul még látjuk egy pillanatra, már Csanda Sándor: Szülőföld és irodalom Jóleső érzéssel hallgattam a Rádió „Egy ha­ zában” című adósa keretében dr. Fónod Zol­ tánnak, a csehszlovákiai Madách Könyvkiadó igazgatójának nyilatkozatát a csehszlovákiai magyar nyelvű könyvkiadásról. Ugyanilyen jóleső érzéssel tapasztalom, hogy egyre szapo­ rodik a Magyar Népköztársaság és a Csehszlo­ vák Szocialista Köztársaság közös könyvki­ adási egyezményének keretében megjelenő könyvek száma, amelyek tükrözik az egyre gazdagodó csehszlovákiai magyar irodalmat. E kötetek sorában érdeklődéssel olvastam ismerős. Írásait olvasva egy puszta síkon találjuk magunkat, a lábunk előtt valami tócsa: s eltorzult ábrázatunkkal az oly sok­ szor megidézett édeni víz fölé hajolva megrettenünk: Ki ez? Hajnóczy szigorú író, mint nem kevesen a pokoljárók közül. Novellái, mint a vizs­ gálati jegyzőkönyvek, első pillantásra „száraz”-nak tűnnek, a szavak fegyelme­ zettek, hidegek és mindenáron pontosak akarnak lenni. A „Hány óra?”, „A fuva­ ros”, „A véradó”, a „Mandragóra” című novelláknak már a harmadik sorában meglepve tapasztaljuk: bent vagyunk, szinte tapintatlanul bent, egy emberi test­ ben, csupa vörös körülöttünk minden, lát­ juk a lezúgó vért, halljuk a szív dobbaná­ sait, érezzük az erek dagadását. . . és me­ nekülve még, tudjuk, ez a kihallgatásra váró M., ez a munkába induló M., ez az ablak mögött ülő M. . . ezek mi vagyunk. Egy másik Magyarország. És megkezdődi' Hajnóczy oknyomozása: mint egy bűnügyi regény, izgalmasan, szívósan elindul egy történet, melyben a hős újra és újra megkí­ sérli, hogy visszataláljon. A „Hány órá”­ ban M. a kihallgatás, a felelősségrevonás (!) után rádöbben, hogy neki nincs karórá­ j a . . . Egy másik írásban a „helybeliek­ nek” pontosan szállító fuvarosnak kiszol­ gáltatva, „gőggel sebezve” M. a szabadulás lehetőségét k eresi. . . Amikor a „Hány óra?” végén M. arra az elhatározásra ju t, hogy „ő is vesz” egy karórát, amikor „A fuvaros”-ban M. és felesége „kezet szeret­ nének nyújtani”, elszorult torokkal felke­ lünk a székből, és szégyenkezve kiakaszt­ juk ajtónkon a riglit. S a „Mandragórá”ban a kényszerűen fantasztikus telefonbe­ szélgetés, mely valójában a két kagyló kö­ zötti zsinór hosszáról szól; a címadó novel­ la görcsös erőfeszítése, hogy plusz-mínusz egy percben, a „kinyitott” belső időben, önmaga történetén át eljusson a „jobb len­ ne két győztes” szelídségéig, mindez azt sugallja, hogy a méltóság visszaperlése ku­ darc ugyan, de szent. A „Szertartás” az idő és az ember törté­ nete. Szokatlan képszerűsége az oly sok­ szor megtagadott képzelet újabb katarzisa. Hajnóczy Péter stílusa a szemérem, ön­ fegyelmével szinte egyedül áll. Besorolha­ tatlan író, akinek kell az igazság, s elég bátor is ahhoz, hogy megküzdjön érte. Bí­ zom abban, hogy tovább fog jutni a valla­ tásban. S hogy „a lehetetlen megvalósítá­ sának ragyogó kudarcai”-t bírni fogja az utolsó mondatig. Hajnóczy Péternek honvágya van, pedig Magyarországon él. Aki érez valami ha­ sonlót, olvassa őt. Krasznahorkai László Csanda Sándor Szülőföld és irodalom című művét. A kötetnek a régi magyar irodalommal fog­ lalkozó fejezetében a mai Szlovákia területé­ nek magyar irodalmi hagyományait tekinti át a szerző. Ovashatunk itt többek között a Nyit­ rán megtalált becses művelődéstörténeti em­ lékről, a Jókai-kódexről, a széles olvasókö­ zönség előtt kevésbé ismert Bornemissza Pé­ ternek felvidéki tevékenységéről, Batsányinak Kassán kibontakozó forradalmi költészetéről, Csokonai Vitéz Mihálynak pozsonyi és komá­ romi kapcsolatairól, valamint arról, hogyan tükröződnek Jókai pozsonyi és komáromi él­ ményei regényeiben. Utóbbiakat éppen azért emeltem ki a fejezeten belül, mert munkássá­ guknak a mai Szlovákia területéhez fűződő szálait hangsúlyozottan fogalmazza meg a szerző. Csanda tanulmánykötetének ez a része el­ sősorban abból a szempontból jelentős, hogy a szlovákiai magyar olvasóközönség számára hozzáférhetővé teszi azokat az irodalomtörté­ neti értékeket, amelyeknek ismerete hozzátar­ tozik az általános műveltséghez. A kötet második fejezete a csehszlovákiai magyar irodalom négy képviselőjével ismer­ teti meg olvasóit. Ez a kor természetesen ko­ rántsem teljes. A részletes irodalomtörténeti portrék azonban önmagukban is jelentősek, hiszen a magyarországi olvasónak éppen iro­ dalmunk ezen területéről van a legkevesebb ismerete. Csanda Sándor kötetéből megtudjuk, hogy Sebesi Ernő (1893—1944) szépprózája az „ál­ lamfordulat” utáni időszakban, a két világhá­ ború között bontakozott ki, hogy versesköte­ tekkel indul, elbeszéléseinek témáját I. világ­ háborús „élményei” adják, s hogy hősei a tár­ sadalom „megrúgott emberei”; de megismer­ jük mint drámaírót is. Átfogóan ismerteti a szerző a stószi író, Fábry Zoltán életútját (1897—1970), ki kétség­ telenül a szlovákiai magyar irodalom legki­ emelkedőbb képviselője. Képet kapunk a kri­ tikus Fábry fejlődéséről, az Út szerkesztőjéről (1931-től), a romániai Korunkban (1926-tól) is rendszeresen publikáló esszéíróról, a nemzeti hagyományok fontosságát hirdető íróról, az 1948-ban biztató, a népek és kultúrák tisztele­ tét hirdető, s az 1954-től ismét rendszeresen, a legkülönbözőbb területen publikáló íróról. Csanda következő írása Balogh Edgár Hét próba című munkájával foglalkozik. Ez az írás nemcsak azért fontos, mert megismerjük a Sarló mozgalom kibontakozásának, fejlődé­ sének fontosabb állomásait, hanem azért is, mert ezzel a témával esszéirodalmunk eddig nemigen foglalkozott, pedig a Sarló mozgalom — ez év augusztusában ünnepeljük megala­ kulásának 50. évfordulóját — kiváló keret volt a nemzetiségi gondok és az általános tár­ sadalmi kérdések haladó szintézisére. A Duba Gyula elbeszélései című tanulmány­ ból vallomásos, lírikus hajlamú írót ismerünk meg. Csanda Sándor áttekinti Duba eddigi életművét, részletesen elemzi szatirikus írá­ sait, a súlyos mondanivalókat, lelki vívódáso­ kat tartalmazó novelláit, Szabadesés (1969) cí­ mű kisregényét. (Csak sajnálni tudjuk, hogy nem foglalkozik a művet megillető részletes­ séggel Duba Gyula és a szlovákiai magyar iro­ dalom kiemelkedő alkotásával, a Vajúdó pa­ rasztvilággal. S kár, hogy a csehszlovákiai magyar irodalom többi bemutatásra érdemes képviselőjéről nem olvashatunk a Szülőföld és irodalom című kötetben.) A harmadik fejezet az irodalmi kapcsolato­ kat, a csehszlovákiai magyar, valamint a szlo­ vák, cseh és más szláv népek kapcsolatát, a magyarországi és romániai magyar irodalom között kibontakozó kapcsolatokat mutatja be. Olvashatunk Balassi Bálint és a horvát pet­ rarkisták költészetében megtalálható petrar­ kista motívumok egybevetéséről, Szenczi Mol­ nár Albert zsoltárainak szlovák fordításáról (mely az első szlovák nyelvű verseskönyv), Fábry Zoltán és a Korunk közötti kapcso­ latról. Részletesen szól Csanda Emil Boleslav Lu­ kácnak a magyar—szlovák irodalmi kapcso­ latok elmélyítésére irányuló törekvéseiről. Mindaz, amit Csanda Sándor erről a témáról ír, arról győzi meg olvasóit, hogy a magyar— szlovák kapcsolatok ápolása terén még nem használtunk ki minden lehetőséget. Megemlítendő a kötet egyes fejezetei közöt­ ti szerkezeti egyenetlenség. Kétségtelen a régi magyar irodalom jelentősége, de ennek ará­ nyaiban is hangsúlyozott volta (102. oldal) még inkább szembetűnővé teszi a csehszlová­ kiai magyar irodalom szűkös bemutatását. (52. oldal.) Csanda Sándor könyvének legfőbb jelentő­ sége, hogy a szlovákiai magyar irodalom ré­ gebbi és újabb kori részének tárgyalásával, bemutatásával olyan ismereteket nyújt a szlo­ vákiai magyar olvasóközönségnek, amelyek­ hez az eddig csak szűkösen jutott, s amelyek elengedhetetlenül fontosak saját kultúrájuk jobb megértéséhez. (Madách 1977.) L. K. M. 29 �Vita egy „befejezetlen műről” Schneider Miklós recenziójában (melyet Réti R. László munkája — „A Rimamu­ rány-Salgótarjáni Vasmű Részvénytársa­ ság története 1881—1919” — kapcsán a Palócföld 1978/1. számában publikált) a legfeltűnőbb az, hogy írója valójában fi­ gyelmen kívül hagyta a szóban lévő könyv vizsgálati perspektíváját, tematikai rend­ jét, és a gazdag összefüggéslánc csupán egyik (salgótarjáni) komponensének látó­ szögéből ítélve vont le a problematika egészére érvényesnek vélt, így természete­ sen a mű szemléletének is alapvetően el­ lentmondó következtetéseket. Bizonyítják ezt a kritikus adott megol­ dást opponáló kérdései, vonatkozó válaszai, továbbá a tudományos teljesítménytől a módszerekig terjedően megfogalmazott el­ várásai, melyekben a könnyed felszínes­ ség, vagy éppen a bonyolult történeti fo­ lyamatok mechanikus leegyszerűsítésére való hajlam tükröződik. Aligha kell pl. bizonyítani, hogy a Ri­ mamurányi Vasmű több elődvállalatnak a könyvben leírt egyesülési folyamata ered­ ményeként 1881-ben alakult, s hogy a Ta­ nácsköztársaság időszaka az ország, nem­ különben a nagyvállalat történetében in­ dokolt korszakhatár. Elfogadhatatlan feltételezés tehát, hogy a proletárdiktatúra időszakára vonatkozó (VIII.) fejezet meg­ írásában a szerzőt olyan meggondolás ve­ zette volna, hogy így „a műnek hatásos be­ fejezést adhat”. A kutató főként nem a megelőző helytörténeti irodalom „hézagainak” további részletekkel való egyszerű kitöltésére tö­ rekedett, jóllehet a gazdag és sokszínű for­ rásanyag (amely elkerülte a recenzens fi­ gyelmét, miként a Liptay-féle jelentés kri­ tikája itt és más helyütt a Tetmajer-féle feldolgozás. .. ) erre lehetőséget adott. A szerző alapvető szándéka a „rimai” mun­ kásság osztályszerveződésének útját több tekintetben befolyásoló tényezők dialekti­ kájának, és e proletárforradalomba torkol­ lott folyamat összefüggéseinek feltárása, s mindezzel kölcsönhatásban a tanácsköz­ társasági események — önálló minőséget hordozó kérdéscsoportjának — elemzése volt. A recenzens egy helyütt a helyismeret, a helytörténet fontosságát, a „steril”, a „lombik’ -megközelítés elutasítását han­ goztatja, helyesen, miközben másutt ön­ nön követelményeinek ellentmondva azt állapítja meg, hogy „a Rima legnagyobb üzeme a salgótarjáni acélgyár volt”. E közlés, jóllehet tartalmában sem helytálló, a munka szemléletétől — az önkényes „rangsorolás” — eleve idegen is. A bírált mű a Rimamurány-csoportosu­ lást alkotó termelőegységek „önsúlyát” a nagyüzemi munkamegosztás szervesen egymásra épült rendszerében, az összmű­ ködés hatékonysága szempontjából vizs­ gálta. Annak, az objektív feltételektől meghatározott, a szubjektív tényezőktől pedig erőteljesen befolyásolt folyamatnak a részeként, melynek — az irodalomban A szerzőnek a könyve ismertetéséhez fűzött megjegyzéseiből az de­ rül ki, hogy félreértette az ismertetés alapgondolatát, illetve egyes megállapításait — amint ez hasonló esetekben máskor is elő szokott fordulni. A Palócföldben megjelent ismertetésem nem lépett fel ugyanis olyan elemző bírálat igényével, amely a mű alapvető tartalmi-formai elemeit boncolgatja. Csupán annak a hiányérzetnek a körvonalazását kísérelte meg, mely a könyv kapcsán támadhat az olvasóban. Egy olyan könyv kapcsán, amely címével azt ígérte, hogy sok eddig megválaszolatlanul maradt kérdést fog tisztázni. Az ismertetés azt próbálta felvázolni, melyek lehetnek azok az okok, amelyek miatt az egyébként kitűnő és színvonalas mű elolvasása a nógrádi olvasóban hiányérzetet kelthet. (Nyilván e vázlatosan felsorakoztatott néhány gondolat kelthette azt a benyomást a szerzőben, hogy „könnyed felszínességgel” megírt bírá­ lattal áll szemben.) Az említett hiányérzet korántsem merült volna fel, ha a mű olyan cím alatt jelenik meg, mint pl.: „Egy magyarországi nagyüzem mun­ kásságának osztállyá szerveződését befolyásoló tényezők a századfor­ dulón”. Egy ilyen, tisztán elméleti kérdések fejtegetésére utaló cím ol­ jórészt nem felvetett — mozgástörvényei érvényesülése, konkrét megnyilvánulásai révén a Rimamurányi Vasmű a hazai fe­ ketekohászat vonzásközpontjává, a ma­ gyarországi kapitalizmus egyik tartóoszlo­ pává, nemkülönben a nemzetközi nagytő­ ke kelet-európai méretekben sem lebe­ csülhető nagyságrendű bázisává emelke­ dett. A téma ilyen felfogása, fő vonulatainak, a regionálishoz, az országoshoz és a tá­ gabb horizontú összefüggésekhez történt indokolt kapcsolása, az e keretben folyta­ tott vizsgálódás — ellentétben az egyolda­ lú helyi megközelítéssel — tette csak le­ hetővé „az általánosítható törvényszerűsé­ gek vagy következtetések megfogalmazá­ sát”. Ám az e szemlélethez adekvát meg­ oldásokat, az alkotómunka szükségképp legsajátabb attributumait a recenzens — méltatlan felszínességgel — valamiféle el­ hallgatott forrásokból vélte eredeztetni; minden bizonyítás nélkül. Így a szóban volt reflexiók, továbbá e' „vitriolos”, megalapozatlanul sugallt felté­ telezés tükrében már különösen indokolt az a kétely is, hogy vajon ismeri, érti, s jól érti-e Schneider Miklós a könyv „kvan­ tifikációit” (de mennyiben mértékadóak egyéb meglátásai, pl. a tudomány és a tö­ megek kapcsolatáról, melyet — nagyvo­ nalúan — az általánosságig szimplifikál). A kritika legvitathatóbbnak ítélt elemei közül csupán néhányat idéztünk fel. Egyet­ értünk viszont a recenzenssel, hogy a vizs­ gált téma ismeretlen részleteinek feltárá­ sa további feladatokat ró a kutatókra. Réti R. László vastán senkinek sem jutott volna eszébe, hogy a műben helyi vonat­ kozások rendszeres és módszeres felsorakoztatását keresse. A szerző azt írja megjegyzéseiben, hogy nem volt célja a „helytör­ ténet hézagainak kitöltése”. Ez így rendben is lenne, de érdemes ennél a megjegyzésnél egy pillanatra megállnunk:ez a megállapítás ugyanis arra utal, hogy a szerző is magáévá tesz egy torz elképzelést. Azt ugyanis, hogy a helytörténet valami más, az országos történetírástól különálló műfaj, amelyet helyi szerzők jól-rosszul művelnek és amely így kiegészítésre szorul, arra hogy a szakemberek időnként helyreiga­ zítsák, kipótolják hiányosságait. Ezzel szemben: világosan kell látnunk, hogy a helytörténet szervesen beleépül az országos történetbe, és így mindazok a szakemberek (le­ gyenek bár központi tudományos intézetek munkatársai, vagy más ku­ tatók) helytörténeti tevékenységet folytatnak, akik helyi kötődésű té­ mák feldolgozását (amilyen pl. egy üzemtörténet is) tűzik ki célul. Ha viszont a helyi kötődés az egész mű szerves részét képezi, mintegy alapja annak, akkor kínos gonddal kell a szerzőnek ügyelnie arra, hogy a helytörténeti adatokat, adalékokat a valóságnak messzemenően megfelelő módon egymáshoz is viszonyítva, arányosan használja fel. Ha valóban túlzás és pontatlanság is azt állítani, hogy a salgótarjáni gyár volt a Rimamurányi Részvénytársaság legnagyobb üzeme, a könyvből azonban még ez sem világlik ki. Annyira túlsúlyban vannak ugyanis az ózdi adatok. Mintha először az ózdi gyár történetét dolgoz­ ta volna fel a szerző, és ezt egészítette volna ki a Rima történetévé. Ez persze csak feltevés, gyanú, amelyet természetesen nem lehet, de nem is kell bizonyítani. Éppúgy, mint ahogy nem kell bizonyítani az elhallgatott források kapcsán az ismertetésben felvetett „sanda gya­ nút” sem. Az ismertetés írója kereste ugyanis, de nem találta az egyes említett fejezetek jegyzeteit, ebből szűrte le — kétségtelenül bizonyí­ tás nélkül — feltevését (nem állítását!). A szerzőnek még egy megjegyzése érdemel említést. Az ugyanis, hogy általánossá egyszerűsítettnek minősíti mindazt, ami az ismerte­ tésben a tudomány és a tömegek kapcsolatáról olvasható. Erről csak annyit: az ismertetésben nem általában a tudományról van szó (ha így lenne, valóban túlzott leegyszerűsítésnek lehetne nevezni), hanem „csak” a történettudományról, amelyről viszont közismert, hogy tar­ talmánál, jellegénél fogva számos szálon kötődve és számos csatornán hatva — minden más tudománynál hathatósabb — eszköze a tudatfor­ málásnak, ezért szükséges, hogy a történész, ha egy adott helyhez kö­ tődő művet ír, törekedjék kihasználni azokat a lehetőségeket, melyek révén műve elolvasásában szinte érdekeltté teheti az adott helyen élő­ ket, és ezáltal tudományos tevékenységének eredményei a helyes tör­ ténelmi tudat kialakítása érdekében minél szélesebb körben válhatnak közkinccsé. Schneider Miklós 30 ��� Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document https://dkvt.bbmk.hu/pf/fd27cc8e5e2df1d678a81dce6e56abf7.pdf Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Végh Miklós Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 1978 Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Language A language of the resource hun Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Subject The topic of the resource Irodalom Művészet Közélet Társadalompolitika Title A name given to the resource Palócföld – 1978/4. szám Type The nature or genre of the resource folyóirat 1978 folyóirat Irodalom Közélet Művészet Nógrád megye Társadalompolitika