https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/69623ca54217a7ff9871cf64f97fb434.pdf 0b8fcb670e113bbdfe361b4670512843 PDF Text Text 1977 2 Tankötelezettség és társadalmi felelősség Család, szülő, gyermek Egy helyszín keresztmetszete A mai magyar dráma szolgálatában Madách-emlékérmesek „megvallatása” Jánosy István, Karácsondi Imre és Papp Lajos versei, Lakos György színműve (részlet) A palócföldi embertani vizsgálatok eredményei A rajzról és Czinke Ferencről PALÓC FÖLD Az ember értékét végzett munkája alapján méri társadalmunk: nem árt ezt időről időre hangsúlyozni, s konzekvenciáit végiggondol­ ni. Igaz, több mint három évtizede elmúlt a cím- és rangkórságos vi­ lág, az örökölt társadalmi becsület sok furcsaságot, komikus és meg­ alázó szituációkat produkáló világa, a tehetséget, a becsületes mun­ kát a származás és a vagyon mögé soroló előítéleteket hivatalosan is támogató szemlélet korszaka. A nemesi előnevek, az „ipszilonos”. pré­ dikátumos cifraságok, a velük járó „urambátyámos” dzsentri maga­ tartás felett évszázada megkondult a lélekharang, s a vagyonból, a kizsákmányolás szülte gazdagságból adódó előjogokat is elsöpörte a történelem szele. A mai húsz-harminc évesek — hacsak történelmi­ művészeti ismereteik nem segítik őket — jószerivel meg sem értik, milyen ablaknyitás, az áporodott feudál-kapitalista levegőt tisztító szél kélt harmincegynehány éve: a változás nem egyszerűen demok­ ratikus átalakulás volt, hanem felszabadulás a szó igaz, politikai és emberi értelmében egyaránt. Sokan az új világ teremtői közül akkor, az egyenlőség, az egyen­ lő lehetőségek kialakításakor úgy hitték: mindenféle különbségekkora •lejárt — s végérvényesen lejárt. Jószándékú, de a demokrácia, s kü­ TÁRSADALOMPOLITIKAI, IRODALMI, MŰVÉSZETI FOLYÓIRAT �lönösen a szocialista demokrácia és humanizmus lényegét alaposan félreértő törekvéseik máig is visszhangoznak. Ma is gyakran hallani 1977 2 hol az ígért, a többet, rangosabban dolgozók előrehaladását látván: a várt egyenlőség. Ma sem ritka a munka, a tanulás, a felelősségvál­ lalás, a. kiállás minőségi különbségeit mellőző, egalitariánus szemlélet megnyilatkozása. Igaz: a türelmetlen gesztusok, a felcsattanó in dadulat­ szavak sem alaptalanok, ha némely újmódi „státusz-szimbólum” fur­ csa rangteremtő erejére gondolunk. Mert vannak nálunk, körünkben is társadalmi gesztusok, amelyben a kocsi márkája, a telek földrajzi fekvése, a külföldi nyaralások úticélja, a házat körül fogó kerítés cif­ TARTALOM 3 Szalánczay György: Tankötelezettség és társadalmi felelősség 4 Kiss Mária: Család, szülő, gyermek impo­ 6 Szabó Gyula: „Volt egyszer egy paraszt...” náló numerusait?) emelnek valakit, valakiket a többiek fölé. Örökség 8 Pál József: Lángosevők rasága. a lakodalmi költségek végösszege ad rangot. S van. ahol a virtus, az elfogyasztott alkohol mennyisége, az értelmetlen kivagyi­ ság szülte erőszak romboló ereje, sőt a szerelmi „fogyasztás” is ez — s talán felkészületlenségünk jellemző tünete. Most tanuljuk 9 Tóth Elemér: Madách-emlékérmesek „megvallatása” 19 Székelv György: A mai magyar dráma szolgálatában 13 Jánosy István: A gyöngeségben van erőd, A Színész halála tékmérés iskolában nem tanított tantárgyából. Naponta kell bizonyí­ 13 Karácsondi Imre: Tánc, Testünk története tanunk: az embereket nem nyilatkozataik, hanem tetteik, elsősorban 14 Papp Lajos: Riportok L, XIII., XX. munkájuk alapján értékeljük. Tanuljuk: a hivatástudatnak, a tisztes­ 15 Boronyai Tamás: Szél ellen ségesen elvégzett munkának kell rangot adni, a minőséget kell meg­ 16 Vilém Závada: Falusi asszony (Jánosy István ford.) becsülnünk. Valamikor büszkén vallották magukénak termékeiket a 16 Lakos György: Hagyományos parasztlakodalom — részlet mesterek. A mai nagyipar a manufakturális módszereket kiiktatta. A 20 Stefán Atila Brezány: 20 Jan Ponican: Emlék (Jánosy István ford.) 20 Vladimir Holan: Erverés (Veres 21 Somogyi Borbála: A rajzról és Czinke Ferencről 22 Dr. Henkey Gyula: A palócföldi embertani vizsgálatok eredményei lektív felelőtlenség tünetei együtt, egymás mellett jelentkeznek min­ 25 Nyugati filmdivatok (Veress József) dennapi életünkben. 26 Könyvek a művelődésről (Csongrády Béla) 27 Varga Domokos: Vizek könyve (Horpácsi Sándor) ké­ 28 A hetvenes évek (Salgói D. Mihály) fér be terveinkbe, 29 Lakos György: A szerencse fia (K. V. M.) túl igényesek 30 XII. Irodalmi Színpadi Napok, Balassagyarmat (E. I.) ugyanis az értelmes, gyakorlatát. a tartalmas: a szocialista életmód mindennapi Tanuljuk és azonnal vizsgázunk is. Vizsgázunk az emberi ér­ Videoton dolgozói egyénenként ma már nem jelölhetik a biztosítékok, képcsövek készítésekor saját márkájukkal a végzett munkáért vállalt felelősséget. A gyár egésze felel, ad garanciát az elkészült készülé­ kért, s vele minden dolgozójáért. S aki úgy hiszi: ez kevesebb, mint — téved. a céhes vagy a maszek-világban vállalt kötelezettség Az egyén és közösség kölcsönös felelőssége nem jelszó, nem deklarált elméleti tétel. A kollektív felelősség normái, s vele szemben a kol­ A szocialista társadalom — a minőség társadalma. De nem magá­ tól, s nem általában az. A „mások is”, vagy a „majd nyelmes kispolgári szemlélete, magatartása nem közösen kialakított szándékainkba. Időnként mások” hallani: Salgótarjáni emlék (Jánosy István ford.) János ford.) vagyunk. Jó is ezt hallani; igényesek vagyunk mint fogyasztók, s így igényesnek kell lennünk mint termelőknek is. Igényesek vagyunk jo­ gaink védelmében, s magánéletünk érdekében — ezzel is A borítón és belső oldalakon Szemethy Imre munkái. növeljük kötelességeinket, ezzel is fokozzuk közéleti felelősségeinket. Nem min­ denki, s nem is mindig érzi ebben az igényességben a benne rejlő kettős kötöttséget. Ezért a kritika, az őszinte szó, a munka szerint járó elismerés rangját, jelentőségét is tovább kell tanulnunk, tovább kell növelnünk. Valamikor sokfelé olvasható jelszó kopott: „nálunk a munka becsület és dicsőség volt, frázissá is PALÓC FOLD dolga”. Ma azonban már azt is tudjuk: ez nemcsak plakát és deklaráció kérdése. A mun­ TÁRSADALOMPOLITIKAI,IRODALMI, MŰVÉSZETI FOLYÓIRAT ka emellett lehet fárasztó is, mechanikus is, nehéz is, veszélyes, energiát koptató, sőt kényszerű is. De ami a jövőnk szempontjából nagyon fontos: a becsületesen végzett munka lehet dicsőség, vagy in­ kább — mértéktartóan szólva — tisztességet, rangot: önbecsülést adó tevékenység. Kiss Aurél A NÓGRÁD MEGYEI TANÁCS MŰVELŐDÉSÜGYI OSZTÁLYÁNAK LAPJA Felelős szerkesztő: Végh Miklós. Szerkesztőség: 3100 Salgótarján, Arany János út 21. Telefon: 14—13. Kiadja a Nógrád megyei Lapki­ adó Vállalat. Felelős kiadó: Vida Edit. Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető bármely postahivatalnál, a kézbesítőknél, a posta hírlap­ üzleteiben, és a posta Központi Hírlap Irodánál (KHI Budapest V., József nádor tér 1. sz. Postacím: 1900 Budapest (közvetlenül, vagy postautalványon, valamint átutalással a KHI 215—961 62 pénzforgal­ mi jelzőszámra. Egyes szám ára 5 Ft, előfizetési díj fél évre 15, egy évre 30 Ft Megjelenik kéthavonta. Kéziratokat és rajzokat nem őr­ iünk meg és nem küldünk vissza. INDEX: 52.952 77.10101 N. m. Ny. St. 1400 db �VÁLTOZÓ VALÓSÁGUNK Tankötelezettség és társadalmi felelősség A művelődésről szóló cikkek, tanulmányok és viták számá­ nak növekedése, tematikájának bővülése azt jelzi, hogy a kul­ túra, a tömegek kulturális aktivitásának és a permanens műve­ lődésnek a kérdésköre már nemcsak a művelődésüggyel hivatás­ szerűen foglalkozók és a politika belügye: a jelszó, mely szerint a művelődés — közügy, kezd valósággá válni. A szocialista kul­ turális forradalom új szakasza van kibontakozóban. Nógrád megye kulturális életének hosszú távra érvényes célkitűzése a múltból örökölt művelődési hátrányok felszámolá­ sa. Ez sokoldalú, széles körű és összetett feladatokat jelent: a kulturális elmaradás megszüntetése, a kor színvonalának és a jövő igényeinek megfelelő művelődési szokások kialakítása egya­ ránt szükségessé teszi a művelődési lehetőségek, a közoktatás és közművelődés személyi és tárgyi feltételeinek további javítását, az alapműveltség megfelelő — önképzésre, továbbképzésre al­ kalmasságot biztosító — szintjének elérését, valamint a társada­ lomban és konkrétan a kisebb közösségekben a művelődést, a kulturáltságot értékelő, ösztönző légkör további erősítését, s ez­ zel párhuzamosan az ifjúság tudatának, művelődési igényeinek és szokásainak fejlesztését. Három évtizede dolgozunk ezért, s ma­ radtak még a jövőre is a tennivalókból. Ha a művelődési hátrá­ nyok kérdését a művelődés objektív feltételei alapján vizsgáljuk, megállapíthatjuk, hogy Nógrád megye a legtöbb területen meg­ közelítette az országos átlagokat; a kulturálódás lehetőségei na­ gyon sokat fejlődtek, s ma már nem maradnak el számottevően az ország más vidékén élőkétől. Az elmúlt három évtizedben például lényegesen korszerűsödött a megye iskolahálózata; a tervszerű és folyamatos körzetesítések eredményeként csökkent az összevont tanulócsoportokkal működő kisiskolák száma, ja­ vult az iskolák felszereltsége; kialakult és eredménye­ sen működik a közművelődési intézményhálózat: ezreknek nyí­ lott lehetőségük arra, hogy a felnőttoktatásba bekapcsolódjanak, továbbtanuljanak. ... Az elmúlt három évtized tapasztalatai azonban azt is bizonyítják, hogy a művelődés objektív feltételei­ ben mutatkozó elmaradásokat könnyebben és gyorsabban lehet behozni, mint megszüntetni az emberek művelődési igényeinek és szokásainak elmaradottságát. Mert tény, hogy a művelődési feltételek és lehetőségek javulása, bővülése nem eredményezi automatikusan az igények növekedését, a tudati és kulturális szint gyors emelkedését. A közművelődés területén felgyorsult mozgás, fokozódó tár­ sadalmi aktivitás kétségtelenül jelentős, de csak kezdeti ered­ mény. Sok helyen már visszaszorult s mindenütt visszaszorulóban van a műveltséget, a kultúrát lebecsülő szemlélet. A művelődés, a tanulás, önképzés, továbbképzés jelentősége nem kérdőjelező­ dik már meg. Ám még az elvben egyetértők mindegyikéről sem mondható el, hogy valamennyiük az önmaga által is helyesnek tartott utat járja; s hol van még a passzívak, a visszahúzódók, s a ténylegesen akadályoztatottak (pl. az ingázók egy része, az építkezők stb.) jelentős tömege. A tudás, a műveltség érzékelhetően növekvő társadalmi rangja még nem jelent mindenki számára követendő példát. A közművelődés, az oktatás, nevelés kérdései­ vel kapcsolatos polémia kiszélesedése és folyamatossá válása jól egészítette ki a művelődéspolitikai törekvéseket azáltal, hogy tö­ megek körében tudatosította a politikai döntésekben megfogal­ mazott társadalmi igényt: az ország, a dolgozó kollektívák fejlő­ désének és minden egyes ember egyéni boldogulásának alapja a tudatosabb, kulturáltabb, hatékonyabb munka. A felismeréstől, a célok és feladatok megfogalmazásától és elfogadásától a mű­ velődés társadalmi gyakorlattá válásáig azonban hosszú út vezet. Márpedig ahogy Lenin írja a műveltség kérdéséről szólva: „...ezekben a dolgokban csak azt szabad elértnek tekintenünk, ami gyökeret eresztett a kultúrában, a mindennapi életben, ami szokássá vált.” A tömegek fokozódó és folyamatossá váló művelődési akti­ vitása nélkül nem képzelhető el a hátrányos kulturális örökség megszüntetése. A kulturális lemaradás behozása érdekében vég­ zett munka során csupán tüneti kezelést jelent, s így legfeljebb fél sikert eredményezhet, ha a tevékenység a már kialakult hát­ rányok felszámolására, egy bizonyos kulturális hiány pótlására korlátozódik. A napi munka elvégzéséhez szükséges szakmai is­ meretek megszerzése vagy továbbfejlesztése rövid távon elégsé­ gesnek tűnhet, perspektivikusan azonban csak alapnak tekinthe­ tő. A kulturális vállalások, a népszerű vetélkedők haszna, érté­ ke nemcsak (és nem elsősorban) az elsajátított ismeretekben rej­ lik, hanem abban, hogy mekkora mértékű és milyen tartós a mű­ velődésre szoktató, ösztönző erejük, mennyire képesek belső szükségletté tenni a művelődést. Hazánkban három évtizede mindenki előtt nyitva áll, ingye­ nes és kötelező az általános iskola. Ma már csak elvétve találha­ tó olyan család, ahol anyagi okok akadályozzák a gyermekek ta­ nulását, s az ilyen esetekben mindig ott a társadalmi segítség (tanulmányi segély, ösztöndíj stb. formájában). Mégis: 14 éves korig bezárólag (tehát normál idő alatt) az elmúlt 5 év átlagában a megyében a tanulók alig 75 %-a végzi el az általános iskola 8 osztályát — 5 %-kal kevesebb, mint az országos átlag; 16 éves korig, a tanköteles kor végéig pedig 82 % (szemben az országos 89 %-kal). Ez azt jelenti, hogy a megyében évente 400—500 gyermek nem fejezi be általános iskolai tanulmányait. Márpedig ma, amikor a szakmatanulásnak, a továbbtanulásnak, a perma­ nens művelődésnek és a kulturált életmódnak egyaránt alapja és feltétele az általános iskolai végzettségnek megfelelő műveltségi szint, rendkívül súlyos probléma, hogy egy-egy évfolyam népes­ ségének közel 20 %-a nem szerez általános iskolai végzettséget. S ezt a problémát az iskola egymaga nem is képes megoldani. Társadalmi érdek, hogy mielőbb megkeressük, feltárjuk a nagy­ arányú lemorzsolódás okait, mert csak az okok, a befolyásoló té­ nyezők pontos és sokoldalú ismeretében lehet hatékony intézke­ déseket hozni, eredményes munkát végezni. Az oktatásügy területén már eddig is történtek intézkedések a lemorzsolódás csökkentése érdekében. Fokozottabb figyelem irányul az iskolaelőkészítésre, ennek keretében lényegesen nö­ vekedett az óvodai nevelésben részesülő gyermekek száma és ará­ nya. (Míg 1970-ben az óvodás korú gyermekek 56 %-a részesült óvodai nevelésben, 1976-ra ez az arány 76 %-ra emelkedett.) Az óvodába nem járó gyermekek részére iskolaelőkészitő foglalko­ zásokat szerveznek. Növekedett a differenciált beiskolázás lehe­ tősége. A nagyobb településeken már megoldható, hogy a fejlő­ désben időlegesen elmaradott, retardált gyermekek ún. korrekci­ ós osztályokba kerüljenek, ahol kisebb létszámú csoportokban, jól felkészült pedagógusok irányításával tanulnak. Itt kedvezőb­ bek a lehetőségek a tanulókkal való egyéni foglalkozásra, a fel­ zárkózás elősegítésére és a továbbhaladási esélyek fokozására. A rendszeres iskolába járás alól felmentettek száma csökkent, valóban csak az indokolt esetekben kerül sor felmentésre, s a fel­ mentettek segítséget kaphatnak az osztályozó vizsgára való fel­ készülésükhöz. Iskoláinkban bevezették a pótló foglalkozásokat. Azok a tanulók, akik a tanév végén egy-két tárgyból bukásra állnak, intenzív pedagógiai segítséget kapnak a hiányok pótlá­ sára. Ennek, valamint a rendszeres korrepetálásoknak eredmé­ nyeként csökkent (az 1970. évi 4,8 %-ról 2,6 %-ra) az osztályis­ métlésre bukott tanulók aránya. Az elmúlt évek tapasztalatai mégis azt bizonyítják, hogy bár fontos részterületeken történt előrelépés, egy sor iskolai kezde­ ményezés eredményes volt, a tanköteles koron belül általános iskolai tanulmányaikat sikeresen befejező tanulók aránya nem emelkedett számottevően. Óhatatlanul felvetődik a kérdés: mi le­ het az oka annak, hogy a végeredmény nem igazolja vissza a részeredményeket ? 3 �Az okokat keresve egyaránt vizsgálnunk kell az iskolai ok­ tató-nevelő munka objektív feltételeivel, a tartalmi, pedagógiai munkával kapcsolatos kérdéseket és iskolán kívüli kérdéseket is. A vizsgálódásnak az iskolán és a családon túl ki kell terjedni egészségügyi, fejlődéslélektani és társadalompolitikai problémák­ ra is. A magas koraszülési arány és egyéb tényezők miatt növek­ vő tendenciát mutat a szellemileg sérült vagy fejlődésben re­ tardált gyermekek aránya. (Ez ma kb. 3—4 %.) Minden telepü­ lésen, iskolai körzetben található továbbá néhány olyan család, amelyben a családi viszonyok rendezetlensége, vagy a szülői fe­ lelősség hiánya miatt nincsenek biztosítva a gyermek zavarta­ lan fejlődéséhez szükséges körülmények. A válások növekvő szá­ ma, az alkoholizmus terjedése (és egy sor más egyéb körülmény is) a gyermeknél pszichés zavarok kialakulásához vezethet: nem beszélve arról, hogy az ilyen családi miliőben nem kaphatja meg a gyermek a tanulásra ösztönző, a tanulást segítő szülői figyel­ met, támogatást. A neveléslélektani kutatások tapasztalatai azt bizonyítják, hogy a szellemi képességek kialakulásában, az iskolai tanulmá­ nyok eredményességében meghatározó szerepe van az alsó tago­ zat, különösen az első két év munkájának. Azok a tanulók, akik­ nek az olvasási és a kifejezőkészségük nem ér el megfelelő szin­ tet ebben az időszakban, későbbi tanulmányaik során már csak nagyon nehezen tudják behozni az akkor kialakult hátrányokat. Jelentős részben az értelmező olvasás és a kifejezőkészség hiá­ nyosságaira vezethető vissza sok felső tagozatos tantárgy tanulá­ sának eredménytelensége. A differenciált beiskolázás, az iskolába lépéskor tapasztal­ ható elmaradás pótlása éppen ott oldható meg a legkevésbé (kis­ települések iskoláiban, kisebb körzeti székhelyeken), ahol több­ nyire zsúfolt körzeti iskolákban vagy alsó tagozati összevont osz­ tályokban folyik a tanítás. Emiatt sok esetben konzerválódnak, nem egyszer halmozódnak is kezdeti hátrányok. A bukott és a tanulmányaikat befejezni nem tudó tanulók többsége cigány származású. A tankötelezettség kérdése ugyan nem csak cigánykérdés, de az is tény, hogy a cigány tanulók hiányos vagy primitív magyar nyelvtudással kerülnek az első osztályba, a cigánycsaládok jelentős részének szociális és kultu­ rális légköre nem biztosít megfelelő feltételeket a gyermek fej­ lődéséhez. A kistelepüléseken az átlagosnál magasabb a pedagógusok fluktuációja és a képesítés nélküli nevelők aránya. A pedagógu­ sok túlterhelése fokozódott, a gyengébb tanulók segítésére irá­ nyuló lelkiismeretes — a nem látványos, gyors sikereket produ­ káló — pedagógiai munka nem kapja meg a szükséges erkölcsi és anyagi megbecsülést. Bár növekedett a napköziotthonos ellátásban és az egész na­ pos oktatásban részesülő tanulók aránya, még nem értük el az országos szintet. Fokozza ezt a problémát, hogy a rendelkezésre álló lehetőségeket sem használják fel iskoláink arra, hogy első­ sorban a leggyengébbek, a továbbhaladásra leginkább rászoru­ lók kerüljenek jobb tanulmányi feltételek közé. Nem egy iskola (az elmúlt évek során) fordított nagyobb figyelmet a tehetség­ Család, szülő, gyermek Már Feuer András és Gulyás Mihály el­ múlt évben a Palócföldben közölt írásait is érdeklődéssel olvastam, s különösen fel­ keltette figyelmemet a folyóirat előző szá­ mában e cikkek kapcsán kibontakozott vita. Hivatásommal, foglalkozásommal közvetlenül összefüggő kérdésekről esett ott szó, személyes megfigyelések sorára hivatkozhatok. Semmiképpen sem tartom véletlennek, hogy az utóbbi időben a sajtóban megnöve­ kedett a család helyzetét, társadalmunk­ ban elfoglalt szerepét, a szülő-gyermek vi­ szonyt elemző írások száma: hiszen az el­ 4 gondozásra (ami szintén szükséges), mint a gyengébb tanulók segítésére. Nem kevés azoknak a családoknak a száma, amelyek nem a képességeknek megfelelő tanulásra, művelődésre ösztönöznek el­ sősorban, hanem arra, hogy a gyermek mielőbb jól jövedelmező munkahelyre kerüljön. A művelődés, a tudás értékét megkérdő­ jelző vagy negligáló családi szemlélet szintén káros hatással van a gyermek tanulására. A munkahelyi közösségek, szocialista brigádok, társadalmi szervek alig vagy egyáltalán nem fordítanak figyelmet arra, hogy tagjaik hogyan teljesítik szülői kötelességeiket; a dolgozó munkájának, magatartásának értékelésekor a családi életet, a gyermeknevelést nem veszik figyelembe. Mindezeken túl szólhatnánk még arról is, hogy a helyi taná­ csok nem mindig bírálják el kellő szigorral az igazolatlan mu­ lasztásokat, hogy korszerűtlen és pontatlan a tankötelesek nyil­ vántartásának rendszere, hogy az általános iskolai tanulmányai­ kat befejezni nem tudó tanulókat munkába állásuk után a mun­ kahely nem ösztönzi arra, hogy a dolgozók iskolájában fejezzék be tanulmányaikat stb. A művelődésügy állami irányítása és az iskolák pedagógiai vezetése terveket dolgozott ki, intézkedéseket hozott annak ér­ dekében, hogy az iskolai oktató-nevelő munka hatékonyabb se­ gítséget adjon az általános iskolai tanulmányok eredményes be­ fejezéséhez. Az iskolai kezdeményezések, erőfeszítések csak ak­ kor hozhatnak számottevő eredményt, ha párosulnak a családi nevelés és a társadalmi szemlélet fejlődésével. Egyre több anya veszi igénybe a gyermekgondozási segélyt, a Népfront, a Vörös­ kereszt, a TIT sokat tehet a fiatal szülők neveléséért: tudatosí­ tani kell, hogy a gyermek értelmi képességei már az 1—3 éves korban kezdenek kibontakozni, már ebben a korban nemcsak gondozni, de nevelni is kell a gyermeket. Igaz, hogy örvendete­ sen bővül a gyermekintézmények hálózata, azonban az intézmé­ nyes nevelés nem menti fel a szülőket: az intézményes nevelés és a családi nevelés ki kell, hogy egészítse egymást. Nem érthe­ tünk egyet azzal a szemlélettel, hogy a szülők dolgoznak, nem érnek rá nevelni, az óvodában, iskolában viszont szakképzett ne­ velők dolgoznak — neveljék ők a gyerekeket. A család a kiala­ kuló személyiség első és hosszú ideig elsődleges információs fó­ ruma, az alakuló értékrend orientációs bázisa. Az iskolai tanul­ mányait sok olyan gyermek nem fejezi be eredményesen, akik­ nek a képességei ezt lehetővé tennék, csak épp a szülői ösztön­ zés, segítés és ellenőrzés hiányzik. A társadalmi szemlélet formálásáról, jelentőségéről sok szó esik. Minden dolgozó szülő tagja egy adott munkahelyi kollektí­ vának, többségük valamilyen társadalmi szervezethez is tartozik: szakszervezeti tag vagy népfrontaktivista, párttag, szocialista brigádtag. Ezeknek a kisközösségeknek kell nagyobb felelősséget érezniük tagjaik iránt, figyelemmel kísérni őket, pozitív befolyást gyakorolni rájuk. Minden ötödik gyermek sorsáról van szó — sem a társadalom­ nak, sem az egyénnek nem lehet közömbös, hogy ez a kérdés hogyan oldódik meg. Szalánczay György múlt harminc, de főleg az utolsó húsz évben a család szerkezetében olyan lényeges vál­ tozások történtek, melyeknek pozitív hatá­ sai mellett, sajnos, negatív, nem kívánt, bár kivédhető következményei is észlel­ hetők. A szülő-gyermek viszony megvál­ tozását a tudományos-technikai fejlődés társadalmi vetülete, az általa előidézett „időzavar”, a részleges időhiány okozza. Az elmúlt évtizedekben és napjainkban — gazdasági szükségletek hatására — a nők egyre nagyobb számban vállalnak mun­ kát és egyre kevesebb időt tudnak for­ dítani a családra. S természetesen szük­ ségszerű személyes igényeiket is szeretnék kielégíteni. Ugyanakkor a rendelkezésük­ re álló szabad időt nem tudják beosztani. A mai családban erőteljesen előtérbe kerül a szükségletek kielégítését szolgáló javak mielőbbi megszerzése is; és a fiatal háza­ sok növekvő mértékben igyekeznek a gyer­ meknevelés terheit az erre hivatott köz­ intézményekre áthárítani. Kellő súllyal és nagyon pozitívnak kell tehát értékelnünk a népesedéspolitikai in­ tézkedéseket, melyek megteremtették a hároméves anyasági segély, a „gyes” le­ hetőségét. Sok szakember, elsők között Dobszay professzor, már az 50-es években szót emelt ennek a célnak a megvalósítása érdekében: kiemelték az anya és a gyer­ mek együttlétének a szükségességét. An­ nak ugyanis, hogy ép testű, ép értelmű, kiegyensúlyozott, harmonikus személyisé­ �gű felnőtteket adhassunk a társadalomnak — ami kötelességünk —, lényeges felté­ tele az első három évben az anyai gondo­ zás, a pozitív érzelmi kapcsolatok kiala­ kítása, megerősítése — amit csak az anya fejleszthet ki a gyermekben. Az egyenjogúság tényéről és jelenlegi helyzetéről nincs mit vitáznunk. Nem ér­ tek viszont egyet Vágh Máriával abban, hogy a „gyes” meggátolná az egyenjogú­ sítás pozitív tendenciáinak érvényesülését. A gyermeknek egész családra van szük­ sége, melyben meghatározott szerepe van az apának is és az anyának is, egymást azonban teljes mértékben nem helyettesít­ hetik. Téves az olyan elképzelés, hogy az apa bármilyen helyzetben pótolhatja az anyát. Elég, ha azokra a feladatokra gon­ dolunk, amelyeket az anya végzett a törzs­ fejlődés során, amelyek a faj fennmara­ dását lehetővé tették, s amelyekről ma is bizonyítható, hogy azokat az apa nem vállalhatja át. Az anyához, az „egysze­ mélyhez kötött kapcsolat” behelyettesíthe­ tősége más személlyel lelki sérülés okozá­ sával jár. A nevelés, a szocializáció célja az, hogy alkotni tudó, kreatív személyiségeket ad­ junk társadalmunknak. A gyermek életé­ ben az első három év, tágabb értelemben az első tíz év érzelmi behatásai meghatá­ rozó jelentőségűek. Az „egyszemélyhez kötött kapcsolat”, az anyához való kapcso­ lat a teljes család keretein belül — ez a gyermek igénye. (A csecsemőotthonok há­ rom műszakban dolgozó gondozónőihez mély és tartós érzelmi kötődés a gondo­ zottakban sohasem alakul ki, a gyermek mindenkit szeret és mindenki szeretetét akarja birtokolni, közben kénytelen csa­ lódni, mert műszak végén hiába kéri, azok nem tudnak vele maradni, „csaló­ dik”. bizalmatlan lesz, s ez végigkíséri fel­ nőttkorán is: emberi kapcsolatai szegé­ nyesek, torzultak lesznek.) A gyermek személyiségformálásának nélkülözhetetlen eleme a családi, szülői gondoskodás. Az egészséges személyiség­ fejlesztés szempontjából igen lényeges már az a kezdeti időszak is, amikor a gyermek megfogamzik. A családtervezési program megértése és a házasságban élők által megfelelően történő értelmi feldolgozása bizonyosan változtatni fog azon a tényen, hogy sok esetben nem várják a gyermeket, hanem „ha már van, elfogadják”. Statisz­ tikai adatok bizonyítják, hogy az adott időben bekövetkezett terhességek 70 %-át nem óhajtották a házasságban élők, holott nem mindegy, hogy a gyermek eljövetelé­ re a család milyen mértékben készül fel. Igen sok, a házastársak között szunnyadó, később manifesztálódó konfliktus forrása, a házasság felbontásához vezető meg-nem­ értés oka az, hogy a gyermekáldás nem közös megegyezés alapján, közös várás után következett be. Napjainkban ép intel­ ligenciájú fiatalok kötnek házasságot, akik közül azonban sokan éretlenek a szülői szerep vállalására, a nevelésre — lelkileg, érzelmileg egyaránt. (Ehhez járul még, ha az apa a terhes nő pszichés változásait té­ vesen ítéli meg.) A gyermek jelenléte ter­ mészetesen átszervezi a család korábbi élet­ formáját, életritmusát: legtöbbször előbb érkezik, mielőtt még a házastársak egy­ mást és a házasság tényeit elfogadhat­ nák, megszokhatnák. Vannak olyan férjek, kik a gyermek érkezése után csak annyit vesznek észre, hogy „feleségük elfordult tőlük”, nem nyújtja emocionálisan és szexuálisan azt, amit addig kaptak tőle, és ezért zsörtölődnek, esetleg alkoholizálni kezdenek, vagy „házon kívül” keresnek vigasztalást. Gyakran hangzik el, hogy a családi munkamegosztás eddig látszólag egészsé­ ges folyamatát a „gyes” létrejötte lefékez­ te, a „gyes” rabszolgaságra kényszeríti az anyákat. Megoldásként vetik fel ezekben a vitákban, hogy a „gyes” vállalásában egyenrangú lehessen az apa és az anya, a férj hasonló jogokat élvezhessen és gyako­ rolhasson a gyermeknevelés első három éve folyamán. Utópisztikus, egészségtelen megoldásnak tartom: a kérdések hátterét ugyanis az előzőekben látom. Általában az első terhességek folyamán és utána éle­ ződnek ki a családi konfliktusok: az idő előtt érkező gyermek labilissá teszi a még meg nem erősödő házastársi kapcsolatot. Részben a férj családjában még el nem fogadott feleségek, „menyek” azok, akik természetesen érzelmileg sértve érzik ma­ gukat, s nem szívesen maradnak otthon három évet. Szocialista társadalmunk elsőként való­ sította meg a „gyes”-t, melynek szükséges­ ségét nagyon sok összetevő határozta meg. Állami vezetők, szociológusok, közgazdá­ szok, orvosok, pszichológusok mérték fel a tényeket, és ez után a „gyes”-ben látták a megoldás lehetőségét. Ennek a kormány­ határozatnak további tökéletesítése meg fogja oldani azokat a problémákat, me­ lyek azt okozzák, hogy a hivatásukat fél­ tő nők, vagy anyagi nehézségekkel küsz­ ködő anyák nem tudnak három évig a gyermekük mellett maradni. A tudatosan, határozott elképzeléssel gyermeket váró anyák nem sajnálják a gyermek nevelésé­ re fordított időt, és annak körülményeit is elfogadják. Nagyon sok esetben viszont, amikor az otthonmaradás lehetősége biz­ tosított ugyan, a szülés után rövid idővel mégis munkába állnak, pedig a gyermek­ nek hosszú ideig az anya az elsődleges kapcsolata a külvilággal, és ez szolgál min­ tául későbbi kapcsolatteremtéseihez; ez befolyásolja, határozza meg a család töb­ bi tagjaihoz, később már közösségekhez fűződő viszonyulási rendszerét Az anya­ ságra való képesség olyan biológiai adott­ ság, mely át nem ruházható — a kezdeti években az anya szerepe elsődlegesen meghatározó. A gyermek érzelmi fejlődése érdekében igyekszünk megtartani a lelkileg egészsé­ ges, teljes családot, a teljes családon belül biztosítani a munkamegosztást. Ez a mun­ kamegosztás azonban nem mentesítheti az anyát attól a kizárólagos felelősségtől, amit az egy-három éves csecsemő, kisgyermek egészséges testi és szellemi fejlődése min­ denkor megkívánt és megkíván. Vannak olyan, a gyermek körüli foglalatosságok, melyek átháríthatók (amelyeket az egyen­ jogúság helyes értelmezése szerint át le­ het és kell hárítani a férjekre), de vannak olyan közvetlen kapcsolatok, melyek sem­ miféle tévesen értelmezett modern elvek alapján nem pótolhatók apaszereppel. Dr. Ozsváth Károlyt szeretném idézni zárszóként: „A normális családban az anya biztosítja az érzelmi tónust, az apa az instrumentális vezető. Ahol ez az egyen­ súly nincs meg, ott a gyermek kóros fej­ lődése várható. Nem lehet véletlen, hogy túlzottan aggodalmaskodó, oltalmazó, de szeretetével zsaroló anya később schizoph­ ren gyermekének agressziójával találko­ zik. Ahol nem tisztázott a családban, hogy »ki kivel mit akar«, ott a gyermek fejlő­ dése az áldozat, hiszen éretlen környezet nem alkalmas érett gondolkodásra való felkészítésre. A kóros kommunikációs sé­ mák meggátolják az egészséges identitás kialakulását. A családban különösen az anya-gyermek kapcsolata alapvető jelen­ tőségű a szocializáció végbemenetele szem­ pontjából, hiszen ezen múlik, hogy az egyén a későbbiekben hogyan képes helyét megtalálni azokban a közösségekben, aho­ va élete során kerülni fog.” Kiss Mária 5 �„Volt egyszer egy paraszt...“ A kocsmában mezítelen villanykörte szórja sápadt fényét a mésztől felhólyag­ zott falhoz tett asztalok fölé. A jólmenő termelőszövetkezet fiatal elnökével tértünk be, szándékosan nem a zenegéptől hangos közeli, kulturáltabb eszpresszót választva. — Ha az egyéni gazdálkodásról akarsz hallani, tarts velem! — biztatott az ide­ genből jött elnök (aki az elmúlt három év alatt kitapasztalta már a falu szokásait. Az is eljutott fülébe, hogy hétköznapon­ ként hatkor gyülekezik néhány ráérő nyugdíjas a kantinban, s habzó hosszúlé­ pések mellett sokáig diskurálnak). — Hogy mi volt akkor? — kérdez visz­ sza B. Ignác, kigombolt vattakabátját ösz­ szébb húzva. — Hét holdon gürcöltünk az asszonnyal, akkor még nem hektárba ment a számolás. Pitymallatkor én költöttem a kakasokat, mert először az állatokat kel­ lett ellátni a ház körül. Utána mentünk a hegy alá. Kukorica, árpa, krumpli, paradi­ csom. . . megtermett abban minden. Ha meg összegyűlt a munka, jöttek a sógorok pereputtyostól. Este a jószágok sivalkodá­ sa fogadott, magasan járt a hold, amikor ágyba kerültünk. így ment ez, míg le nem esett a hó. Akkor pihenhettünk egy-két hónapot. — Náci! Ittuk mi a papramorgót azért a páskomon is — szól közbe Sz. János, s a társaság jót derül. — Megérte a nyűglődést? — Akadt mindenből egy csepp. Ha nem dolgozunk, miből éltünk volna? Tartalé­ koltunk szűkebb esztendőkre is... Cudar idők voltak azok, a fiatalságnak fogalma sincs róla. — Gyakran mondom a fiamnak: Gye­ rek! nem kívánom, hogy megismerd azt az életet — kapcsolódik a társalgásba az idősebb O. Sándor. Ő is nyugdíjas, vala­ mikor tsz-elnök volt. A nagy gazdaságban ágazatvezetőségig vitte. Tavaly nyáron hív­ ták, segítsen a cukorrépa-termesztés irá­ nyításában. Néhány hónapig újra bejárt. — Ott a földem, szemközt a majorral. Pontosabban, már a közösé. A világért se kéne. Magért szaladgáltunk, fogatosokkal alkudoztunk, saslódtunk. A hajlongásra gondolva, ma is belenyilal derekamba a fájás. Most meg a fiam felül a traktorra, műszak után lefürdik, szép pénzt kap, se gondja, se baja — magyarázza bölcselked­ ve — Úgy pátyolgatja őket a vezetőség, mint a kisdedeket... — A régi történetekhez mit szólnak a fiatalok? — Figyelmesen hallgatják, ha kedvük szottyan rá. Van, aki legyint egyet és azt mondja: Sanyi bá’, rég volt, ma más a mó­ di, fejlődünk, fejlődünk! A falusi huszonévesek együtt nőttek a szocialista mezőgazdasággal, bölcsőjük mel­ lett írták alá apáik a belépési nyilatkoza­ tot. Vajon mit tudhatnak a termelőszövet­ 6 kezeti csoportok alakulása előtti időkről, a kisparcellákon lezajlott küzdelmekről, az egyéni gazdálkodásról, s vajon milyen for­ rásokból származnak ezek az ismeretek? V. Gábor gyermekkori emlékei között tallózik: — A húsz hold juttatott és bérelt földre négyen voltunk, apám, anyám, az öcsém és én. Tízéves lehettem, amikor rendszeres munkára fogtak. Az öregem még az isko­ lából is kivett, ha sürgős dolga akadt, fül­ lentett valamit a tanítónak. Az egyik nyá­ ron dinnyével próbálkoztunk. Az erdész állandóan tőlünk vásárolt, gavallérságát sohse felejtem el. Az öcskössel a pénzből a bakkövek alá dugdostunk, s még sok­ sok év múltával is került elő elrohadt gyu­ fásdoboz, tönkrement egy-két forintosok­ kal. Amikor lopni jöttek, én a tábla má­ sik végére szaladtam, s onnét kiabáltam: Apuuu! Lehet, hogy ő meg éppen Szé­ csényben volt, de a tolvajok honnan tud­ hatták volna. Kapáláskor, betakarítás ide­ jén napszámosokat fogadtunk. Nem pén­ zért, annyi sohasem gyűlt. Az előző őszről maradt búzával, kukoricával fizettünk. Apámnak két lova volt: Kati és Bandi. Állandóan fuvarozott, munkát vállalt a faluban. így lett házunk is. Osztották a telkeket, s mindenki építkezésbe kezdett. Összejött hatezer forintunk, nekiláttunk hát az alapozásnak. A követ a hegy gyom­ rából szedtük ki, sárba rakták a kőműve­ sek, ugyan miből jutott volna cementre? Az öreg egész nap másnak hordta az anya­ got, terményt, éjszaka meg a saját portá­ hoz valót szállította. Amit hétközben ke­ resett, abból fizette szombaton a mestere­ ket. Sajnálta is a lovakat beadni a közös­ be. Azt mondta: a fenének kell a föld, vi­ gyék az ekét, kocsit. Csak a két négy­ lábúért fájt a szíve. Engedetlen állatok voltak azok, a negyedik faluban vásárol­ ta, mert a szilajságuk híre hozzá is elju­ tott. Több se kellett, ment megvenni, hogy azután az aranyásókra jellemző türelem­ mel tanítsa őket iga alá.. . A fiatalemberből tanító lett. Minden hétvégén hazajár falujába, segít a szülők­ nek, akik most is két tehenet, három-négy kocát tartanak. Az ÁFÉSZ nemrégiben alakított szakcsoportot a környék zöldség­ ellátásának javításáért. Ők is kértek fóli­ át, s nyolc mázsa primőr paradicsomra szerződtek. Vérükben van a gazdálkodás. Azt tartják: ha már a tsz-ből kiöregedtek, a ház körül legyen valami foglalatosság, ami egy picit a régi időkre is emlékeztet. szarvasmarhateleppel, fejőgépre, a takar­ mány mikroszkópikus vizsgálatára se igen gondoltunk. Csak arra, hogy minél több legyen a tej. Az állatokat bezárják a be­ tonfalak közé, azt se tudja szegény, hogy milyen a legelő, friss levegőt a nyitott ajtón át kap. Aztán ámulunk, ha teljesítet­ len marad a terv” — mondta az egyik idős fejős, mert igen csak alacsony az egy tehénre jutó tejhozamunk. A féltést, ag­ gódást éreztem szavaiból. S feltűnt, hogy a fejőgép után még kicsal egy-két deci­ nyit az állatból... A mezőgazdasági szakiskola tanára me­ sélte, hogy diákjainak szinte lelkére köti: vetés előtt a talajt úgy kell előkészíteni, mint a nászágyat. Öreg földművelőtől hal­ lotta a hasonlatot, s évente harminc-negy­ ven fiatalnak adja tovább. * A négy fiatal mezőgazdaságban dolgozó közül hárman tagjai a termelőszövetkezet ­ nek. Első gondolatra meglepő, hiszen a korábbi tapasztalatok mutatják, kedveltebb az alkalmazotti munkaköri viszony. — Engem az elnök győzködött, rögtön a találkozáskor — jegyzi meg J. István er­ désztechnikus, melléküzemág-vezető. — Jobban járok, mondta: kapok háztáji föl­ det, s mint tulajdonosnak, nagyobb bele­ szólásom lehet a döntésekbe. — Mennyi háztáji jár? — Ezerszáz négyszögöl. Az a gyakorlat, hogy pénzben is megváltható. Évente négy­ ezer forinthoz jutok ezen a címen, a költ­ ségeket vonják le. — Anyám is tag... — hangzik L. Fe­ renc egyszerű magyarázata. — Nálam is a háztáji volt a döntő érv. Első évben felét árpában, felét kukoricá­ ban kértem. Tartunk otthon hízót, amiatt. Tavaly már készpénzben adták — magya­ rázza B. István a k.-i termelőszövetkezet szerelője. Egyedül G. Attila alkalmazott közülük: — Az ágazatvezetőnek megjegyeztem: szeretnék belépni. Javasolta, hogy várjunk még vele, ismerkedjek a gazdasággal. Úgy éreztem, inkább ők szeretnének körülöt­ tem puhatolózni. Rá egy évre elvittek ka­ tonának, ősszel szereltem le. Azóta nem került szóba. — Mit tudtok az egyéni gazdálkodásról? Egymásra néznek a kérdés után, mint­ ha nem akarnák elhirtelenkedni a választ, vagy mert szokatlannak tűnik az efféle érdeklődés. — Tudom, hol volt a földünk. Bővizű ♦ patak mellett feküdt, rocskából öntöztük Sz. Péter agrármérnök. Gödöllőn vég­ a dohányt, heteken keresztül szárítottuk, simogattuk. A szőlőnket kiszántották, s zett, s otthagyva a budapesti lakhelyét, Nógrád megye egyik kedvezőtlen termőhe­ még úgy maradt parlagon évekig. Mon­ dogatták is a faluban, hogy mennyi hektó lyi adottságú szövetkezetét választotta. — A felszabadulás utáni földosztás és a bor termett volna, ha nem hamarkodják mezőgazdaság szocialista átszervezése kö­ el — próbálkozik a felelettel L. Ferenc. A zötti időszakról gyérek az ismereteim. többiek mélyen hallgatnak- Ők már más­ Történelemkönyvekből tudakolóztam egy­ hoz szoktak: százlóerős gépekhez, a kapá­ két dolog iránt, a gazdaságban aztán a „ve­ lást helyettesítő vegyszerekhez, szigorúan terán-tagok” egy-egy elejtett megjegyzé­ szabályozott termelési rendszerekhez. Nem a megélhetést biztosító föld köti őket a séből következtethettem. termelőszövetkezethez; se jószággal, se — Miféle megjegyzésekből? — „Agronómus elvtárs! Míg nem volt eszközökkel nem gyarapították a közös va­ tsz, nem dicsekedhettünk ilyen csodálatos gyont. �— Saját tulajdonuknak érzik-e a tsz-t a fiatal tagok? — Nem szokás ezen gondolkozni. Lehet valaki tag, s fütyül az egészre, ideje azzal megy el, hogy keresi a lógás lehetőségeit, fizetésnapon meg tartja a markát. Az el­ lenpélda: ismerek alkalmazottat, aki nem tulajdonos, s a döntésekbe sincs beleszó­ lási joga, de képes rá, hogy szabad szom­ batjáról lemondjon, csak megjavíthassa a lerobbant gépet. Ki a jobb tulajdonos? — fejti ki véleményét B. István. A melléküzemág-vezető somolyogva fűzi a szavakat: — Ezelőtt tíz évvel a tagok jobban kö­ tődtek a gazdasághoz, hát még közvetlenül a tsz-ek megalakulása után! Szinte re­ megtek a termésért, földjüket úgy ismer­ ték, mint a tenyerüket: ők adtak össze mindent. Most a fiatal mezőgazdasági dol­ gozót korszerű nagyüzemek fogadják, ipar­ szerű a termelés, a könyvelés gépesített. Ha leegyszerűsítjük a dolgokat, minket mi fűz a termelőszövetkezethez? A munka­ könyvünk! A fiatal szakemberek példák sorozatával gyorsan megcáfolják előbbi véleményüket. Mert a k.-i tsz ifjú szakmunkásai addig törték a fejüket, kutattak szakmai kiadvá­ nyokban, míg ráleltek a fáradtolaj hasz­ nosításának módjára a lucernaszárító üzemben. Az erdésztechnikus mesélte: amikor át­ vette az üzemág irányítását, veszteséges volt, jelenleg másfél millió a nyereség. Hív­ ták őt nyugodtabb körülmények közé. Ne­ met mondott: nem azért töltött álmatlan éjszakákat, hogy félbehagyja a munkáját. Már kiötölte, hogy porelszívót építenek a gatterhoz, s újabb millióval emelkedik a jövedelem. Ősszel a cukorrépa-betakarításkor az irodisták hagyták a papírt; s térdig érő sárban huzigálták a termést. Az egyik ál­ lattenyésztő éjfélkor rohant az istállóba, hogy a komplikált ellésnél jelen legyen, az anyagbeszerző lejárja lábát, nehogy mi­ atta rostokoljanak a gépek. Igazi tulajdo­ nosi cselekedetek ezek. A bökkenő az in­ kább, hogy a „tulajdonos” kifejezés nem tisztázott előttük. — Hallomásból tudom, hogy az egyéni gazda milyen lelkiismeretesen gyomlálta a búzából az aszatot, metszette szőlejét, fi­ gyelt a vetésforgóra, babusgatta a jószá­ gokat. Minőségi munkát végzett, mert ma­ ga látta hasznát. így kellene tenni nekünk is — ejt el egy megjegyzést L. Ferenc. * Nem mindenki választotta a termelő­ szövetkezetet. Akad még D.-n is „utolsó mohikán”, aki ha nem is a földosztáskor juttatott parcellán (mert közben a nagy­ üzem tábláinak kialakítása következtében máshol kapott helyette) egyéni úton ke­ resi a boldogulást. Ilyen ember K. And­ rás is. A faluban legendák keringenek nyakasságáról. Hívogatták, csalogatták, el­ húzták előtte a mézesmadzagot, győzköd­ ték a jobbról, ő azonban hajthatatlan ma­ radt. — Jó nekem így — mondja, hetvenedik évéhez közeledve. — Már adtam is el be­ lőle, maradt a két hold, odajárunk az asz­ szonnyal, eljönnek néha a gyerekek is. Bár a legnagyobb hatvanöt óta haragszik rám. Pityókásan megígértem neki, hogy üsse kő, belépek a téeszcsébe. Hozott pa­ pírt is. Hogy írtam volna alá! Portája mélyéről állathangokat karol fel a hideg, metsző szél. Az olvadt hó alatt sárba mélyedt nyomok, mintha ős­ kövületben megmaradt leleteket konzer­ vált volna a tél. A deszkakerítésre meg­ kezdett szénakazal támaszkodik, arrébb né­ hány órája kicipelhetett trágya pipál. — Nem sokáig bírjuk már. A múlt hé­ ten doktorhoz kellett mennem a lábammal. Ha az állatok nem lennének, tán hagynám az egészet — morfondírozik magában. — Pedig jó zsíros föld, éve, hogy ganéjoz­ tam. Hiába no, öreg vagyok már. Vásár­ ba is az asszonyt küldöm, legjobb nekem a kiskonyhában. A helyi termelőszövetkezet központjá­ ban érdekes történeteket tudtam meg K. Andrásról. Az alakulást követő esztendők­ ben versengett a közössel. A szekér tete­ jére a legszebb cső kukoricákat pakolta, kétszer is töltötte a krumplibokrokat, ké­ vekötés után még egybegyűjtötte az árpa­ kalászokat. Volt idő, hogy saját módsze­ rét vélhette egyedüli üdvözítőnek. Mikor az első „körmös” megjelent a faluban, ak­ kortájt látták szemeit utoljára különös fényben csillogni. Körbejárta a masinát, ott sunnyogott, bizalmatlanul bámulta a vas-lovat, s csak „cöcözött” az optimisták mondataira. Ámult viszont a gép munká­ ja láttán, s azóta nem vetélkedik a nagy­ üzemmel, nem dicsekszik a terméssel se. L. Ferenc is mesél egy idős parasztról, aki nem tudott lemondani a földjéről. Pontosabban, nemrégiben felkínálta a ter­ melőszövetkezetnek, mert az adó, a költ­ ségek terhét nem bírja elviselni, több tíz­ ezer forint tartozása gyűlt össze. A veze­ tőség nem kapott az alkalmon, mondván: több baj lenne vele, mint amennyi haszon rajta. * — Jó most a tsz-tagnak. Dolgozgat a közösben, száz százalékot fizetnek minden hónapban, zárszámadáskor mehet a pénz­ tárba felvenni a busás prémiumot. Ha meg a ház körül sáfárkodik, élvezheti az állam, a szövetkezet támogatását. Az egyik da­ rálós meg is jegyezte: ismét az egyéni gaz­ dálkodás időszaka következik? Visszafelé fejlődtünk? — mondja V. Antal főágazat­ vezető. — Mit szólt rá? — Replikáztam, hogy mennyire fontos a háztáji a népgazdaságnak. Milliárdos be­ ruházásokat pótolnak a kertben felhúzott istállók, baromfiólak, nyúlketrecek. Csak a megyében 47 ezer a kisgazdaságok szá­ ma, s 850 millió forint értékű árut állíta­ nak elő. Világos, hogy támogatni kell, mert a tarjáni piacon nyáron a zöldséget olyan drágán adták a kofák, mintha manna lett volna, a melós meg a téeszt szidta, hogy miért nem termelünk eleget... — sorolja nekihevülve, aztán még halkan hozzáteszi: — Volt benne némi igazság, mi is emeljük az uborka területét, s segítünk a kisgaz­ daságoknak is. * A salgóbányai KISZ-vezetőképző iskolán hathetes tanfolyamra érkezett néhány me­ zőgazdaságban dolgozó fiatal. Fárasztó nap után ülünk az előadóteremben, s játszunk a gondolatokkal. A képzelet képtelen hely­ zetet feltételez: mi lenne, ha egy jóságos tündér képében megjelenne a tsz elnöke, s közölné a közgyűlés legutóbbi határozatát, mely alapján minden fiatal tagnak öt hold földet adtak önálló művelésre? — Visszaadnám! — Lehet, hogy értékesíteném. — Én is... — Én elfogadnám — hangzik egy kü­ lönc válasz. Minden szem az ifjú állatte­ nyésztőre szegeződik. — Mit csinálnál vele? — A felét rögtön elkeríteném, meghagy­ nám legelőnek, a másik két és fél holdon pedig lucernát, vörösherét termesztenék. Annyira szívemhez nőttek a jószágok, hogy nélkülük nem tudok meglenni. Micsoda pénz kerekedne belőle! Tavaly például ser­ tést tartottam otthon. Egy fialáskor tizen­ két malac született, egyet hízónak nevel­ tünk, s még a süldőkért kaptunk 12 ezer forintot. — S ki gondozná a disznót, marhát? — kérdeznek a beszélgetők. — Mindenhol akad egy-két nyugdíjas, aki jutalék ellenében ellátná őket... A fiatalok mosolyognak a farmerszem­ léleten. Nem vágyakoznak a föld után, elegendőnek tartják a ház melletti kisker­ tet, a kétszáz négyszögöl satnya szőlőt, el­ öregedett gyümölcsöst. Gonosz tündérnek hívnák azt, amelyik nyakukba varrna öt holdat. * A falvakban csendes téli estéken fel-fel­ elevenítenek hajdani történeteket, anek­ dotaszámba menő eseteket, melyek álta­ lában így kezdődnek: volt egyszer egy pa­ raszt... S mennyi minden történt vele! Nehezen igazodott el a nagyváros forga­ tagában, agyafúrtan bánt el íróasztalhoz ragadt hivatalnokokkal, filléreket is alku­ dozott a vásárfiáért, vagy az elherdált pénzről elmés magyarázatot adott a gazd­ asszonynak. Kevesebb szó esik az „egyszeri” paraszt­ ember nem is oly régi küzdelmeiről, amit egy újjászületett ország élelmiszer-ellátá­ sért folytatott, az önkéntes krónikások csak a csattanós sztorikat terjesztik szájhagyo­ mány útján, a hancsikok közötti harcok részletei, mint a tejüveg mögötti tárgyak, homályosak, minél távolabbról nézi az ember, annál elmosódottabbak. A KISZ Nógrád megyei bizottsága idei akcióprogramjában pályázatot hirdetett a termelőszövetkezetek történetének feldol­ gozására, visszaemlékezések rögzítésére, do­ kumentumok gyűjtésére. Ez a kezdemé­ nyezés bizonyára hasznos lesz úgy is, hogy a mai huszonévesek belevetve magukat a múlt örvényeibe, megismerik a szocialista mezőgazdaság kialakulásához vezető út ál­ lomásait. .. Szabó Gyula 7 �Lángosevők, avagy egy helyszín keresztmetszete Ha már elmúlt a reggeli ideje, s közel az ebédidő, de az éhségemmel nehezen bí­ rok, akkor, mint annyian mások is, egy füst alatt ütöm el a két étkezés gondját, amire két friss, aranysárga, szélein lakta­ tós tésztájú, közepén ropogósra sült, jól megsózott, olajtól forrón párolgó lángos a legalkalmasabb. A város központjában egyetlen helyen sütik: a piac autóbusz-állomás felé eső vé­ gén, közvetlenül a vasúti aluljáró torká­ ban. Magam mögött hagyom a tankönyvi példává ért teret, minden építészeti mo­ dernségével. Szemem automatizmusa még tökéletlenül működik, tömeget, nyüzsgést, alaktalan masszát észlel. Az emberboly­ ban, mint a hangyajáratok, sorok kanya­ rognak. Három ablak: LÁNGOS, PÉNZ­ TÁR, BÜFÉ — három sor. Az idő tizenegy fele jár, ez már csúcs­ időnek számít, minden ablak előtt sokan várnak. Beállok a magam sorába, tízentizenöten is vannak előttem. Négyszer-öt­ ször is behúzzák, majd újra eltolják az árusító tolóablakot egy-egy sütet elfogyá­ sa, a frissek meghozatala után, míg az ab­ lakig jutok. Ujjaim eljátszanak a két egyforintossal. A piacról, térről, autóbusz-pályaudvarról jövő áthaladók folytonos rezsgésben tart­ ják az álldogálók, hangoskodók, evők, ivók, csoportjait. A szűk helyre szorult tömeg heveny mozgású, elasztikus egysejtűként ki-kinyúlik hol a piac, hol a tér, hol az autóbusz-állomás felé, majd petyhüdten önmagába hullik és összesűrüsödik a bü­ fé, mint mag körül. Sör loccsan, szitok röppen az ivók, evők moraja fölé. A fejleményeket már nem lá­ tom, mert az ablakhoz érek, de még hal­ lom a teliszájú felháborodás hangját. A két egyforintost szó nélkül bepréselem a persely vaginájába. A kiszolgálólány, ugyancsak szó nélkül, miután egy elle­ nőrző pillantást vetett a forintjaimra, két­ ágú villájával (nyugtalan tekintetének meghosszabbításai) kapkodva, elhibázva, majd megismételt döféssel felszúr két pá­ rolgó lángost, rádobja egy gyermekzseb­ kendönyi selyempapírra, amin a második másodpercben átüt az olaj. Még egy papír kellene legalább; ránézek a lányra: ő is tudja, de a vállam fölött már újabb kéz nyújtja sürgetően forintjait. Még van né­ hány másodpercem, míg tétován és vára­ kozóan felmarkolom lángosaimat: a lány haja fésületlen és csapzott, mintha az ujja­ it a hajába törülné; arcára nem szánhatok semmit kiméretett időmből; szinte csak véletlenül látom még, hogy eredetileg fe­ hér köpenye avas vajszínű, erős felsőtes­ tén s a melle tájékán, ameddig a lángos tálcáját felemeli, zsír- vagy olajfoltok. Nem akarom, hogy elhúzza a száját, átveszem a lángosaimat egy papírral és megköszönöm. Mint mindig, elfeledkezem a tészta for­ róságáról, elnyomok egy feltörő, ártatlan szitkot, majd a bal kezemből a jobba ve­ szem át ebéddé minősített reggelimet, hogy 8 a kezemnek elviselhetőbb legyen. Párszor cserélgetem, míg valamelyest lehűl. Mind­ két kezem olajos, ügyeskedhetek majd a zsebkendő előkotorászásával. Jön a sózás. Várni kell, mert a szabadba kitett só a februári levegőn átnedvesedik, és minduntalan eldugulnak a sószóró lyu­ kai, annyira, hogy itt is felgyűlik a nép. A rutintalanok rázzák, forgatják, van aki a szórófejet kaparássza, kevéske eredmény­ nyel. A beavatottak szelíd fölényével el­ veszem egy fiatalasszonytól, aki amúgy is kínban van a karján ülő gyerek miatt, majd a sótartó fenekét kétszer-háromszor erőteljesen az ablakdeszkához koppintom. A szórófej likai szabadon virítanak. A há­ rom várakozóét beszórom: ömlik a só, mint a záporeső. A magaméhoz megint koppintanom kell. A fém sótartó akadé­ koskodása mellett azért is figyelmet ér­ demel, mert általában undorral lehet kéz­ be venni: ragacsos, nyirkos, mint egy mos­ datlan kéz, olyan, mint csúcsforgalom ide­ jén a helyijáratok kezektől átmelegedett fém és ebonit fogódzói, vagy az önkiszol­ gáló éttermek sietősen elmosott tálcái. Mögöttem kipattan a veszekedés a papír miatt. Félreállok, hogy nyugodtan ehessek. Szemem az első falatok után már módsze­ resebb. A tömeg a büfé körül nagyjából állandó. A (,,tök”)részegeket hamar kiszű­ röm. A fröccs, a felesek (kísérőként sör), megteszik a hatásukat: a télikabátok ki­ gombolva, nyeglén lógó sálak. Asszonyok is isznak, édeset vagy rumot. Sok a falusi; nem étteremben vagy presszóban csilla­ pítják éhségüket, oltják szomjukat, hanem itt. Ez egyszerű, nincs benne semmi komp­ likált, nem igényel külön tájékozódást, ga­ rantáltan nem fordulhat elő megoldhatat­ lan helyzet. A forgalom ugyan zavaró, a részegek kellemetlenek, mégis itt valami­ képp otthonosabb: félig-meddig falusi vásárra emlékeztet a hely, a lacikonyhák környékére. Hónuk alá szorított, nyűtt ele­ mózsiás táskával bejáró munkásokat is lát­ ni. A piacról kofák jönnek, nekik soron kívüli kiszolgálás jár: várja őket a stand. Cigányok esznek nagy csoportban: nincs annyi sörük, amennyien vannak, ezért a söröskorsók körbe járnak, a gyerekek is megmarkolják, ha hozzájuk ér — az ivás után habbajusz jelzi felemás érettségüket. Egy férfi kiválik a csoportból, félreeső he­ lyet keres, ahol megszabadulhat a nyálá­ tól. A közelemben végzi el, akkorát locs­ csan a betonon, mint a ludak bélsara a befagyott patak jegén. A környező hivatalokból, üzletekből nők jönnek lángosért. Vállukra vetett télika­ bátjuk alól kilátszik a munkaköpeny. Ele­ ve nylonzacskókkal jönnek, nyolcat, tízet, tizenötöt is elvisznek, nyilván munkatár­ saik megrendelését is kielégítik. Egyúttal elkerülik a selyempapírral járó kellemet­ lenséget, és a sótartóét is. Mert sótartót minden jobb kollektíva tart, még a hiva­ talok iratokkal tömött asztalaiban, dosszi­ és polcain is fellelhető egy-egy. A lángosra várakozók egy része és a szinte iszkolva áthaladók igyekeznek kí­ vülállónak látszani. A taszigálástól vagy a várakozástól, esetleg a kiszolgálólány ko­ szos köpenyétől azonban aligha menekül­ hetnek. Vonat áll be a vasúti töltésre; a moz­ dony éppen a fejünk felett szuszog. A vezető ráérősen szemléli a tömegkvantu­ mot. Valamin mosolyog, amit én innen lentről nem láthatok. Tekintetem a cél­ pont keresésére indul. Ebben a pillanat­ ban éleset, váratlanat füttyent a mozdony. Az ivók, várakozók, áthaladók egyaránt felijednek. Söröspoharak habja csordul, pálinka értékes cseppjei pocsékolódnak, szitkozódás és nevetés elegyedik, a köszö­ rűs kezében fogvásolóan cirkan a kés a kö­ vön. Az ereszcsepergés gyorsuló sietséggel ritmizálja az egységesítő felbolydulást. Az­ tán a zajok kiegyenlítődnek, mihelyt a te­ kintetek megállapodnak a ravaszkás elé­ gedettséggel kezét törlő mozdonyvezetőn. Az ég felé emelt arcok hamar vissza­ fordulnak köznapibb elfoglaltságaik foly­ tatásához. A galacsinná gyúrt olajos papírt a sze­ méttartó irányába dobom, nem éri el, le­ pottyan a tépett dobozok, szotyolahéj és más azonosíthatatlan szemét közé. Kezemet törölve az aluljáróban haladok. A szembejövők, mint a folyó a szoros előtt, összetorlódnak. Mielőtt a térre jut­ nék, az aluljáró egyik tartópillérén rek­ lámhölgy sokat ígérő válla biztat: FABULON BIOAKTÍV ARCKRÉMEK Nappa1i hidratá1ó és éjszakai arckrémek száraz, normál és zsíros bőrre. Mögöttem összezárul a tömeg, s (akár a vízi erőműbe fogott közönyös folyam, amikor megmutatja természetét) a büfé, a lángoseladó és a pénztár ablaka előtt le­ írhatóvá sűrűsödik. Mint mondjuk, a munkahelyeken vagy a családi otthonokban, s annyi más hely­ zetben. Pál József �Madách-emlékérmesek „megvallatása“ A Nógrád megyei Tanács VB által adomá­ nyozott Madách-plakettet 1976-ban a szolno­ ki Szigligeti Színház, dr. Schneider Miklós, a Nógrád megyei Levéltár igazgatója és Végh Miklós, a Palócföld felelős szerkesztője kap­ ta. ⁎ A szolnoki Szigligeti Színház közel tíz esz­ tendeje tájol Salgótarjánban, növekvő elő­ adásszámmal és örvendetesen bővülő közön­ ség előtt. Az ünnepi alkalomból feltett kér­ déseinkre Székely Gábor, a színház igazgató­ ja adott választ. — Kérem, vázolja röviden a Szigligeti Színház helyét a magyar színházak hálózatá­ ban? Milyen azonosságok, illetőleg milyen megkülönböztető jegyek azok, amelyek ezt a színházat jellemzik? — A szolnoki Szigligeti Színházat a vi­ déki színházi élet három progresszív szín­ házai egyikének „szokás” nevezni. Azt hi­ szem, nem is rossz a kiemelés, hiszen a kaposvári, a kecskeméti és a szolnoki szín­ ház törekvései, szerkezeti átalakítási kon­ cepciója, műsortervi elképzelései sok ro­ konságot mutatnak egymással. Mindhá­ rom színházat szokás fiatalos hangvételű, ensemble játékra törekvő színháznak ne­ vezni, amelyekben a kísérletező kedv talán nagyobb hangsúllyal jelentkezik, mint a fővárosi színházak nagy többségében, vagy a többi vidéki színháznál. Ezek a kísérle­ tek általában nem öncélúak, hanem még ki nem mondott igazságok, gondolatok új­ fajta megfogalmazására törekednek. — Hallhatnánk valamit a színház művé­ szeti törekvéseiről az elmúlt években és nap­ jainkban? — Ez a kérdés nagyon fontos, ezért na­ gyon nehéz is rá válaszolni. Egy színház művészi törekvéseit elsősorban a kor igé­ nyei, konkrét közönsége és nem utolsó­ sorban a létrejött társulata határozza meg. Értem ezalatt a rendezői gárdát, a színé­ szeket. Adott esetben az a tény, hogy egyegy jelentős művész a színházhoz szerző­ dik — bár koncepcionálisan nem módosít­ ja, de — műsortervileg alapvetően meg­ határozhatja a színházat. Egy színház mű­ vészi törekvéseit néhány mondatban össze­ foglalni szinte lehetetlen. Úgy gondolom, egy évad bemutatott műsorainak összes­ ségéből ítélve, sőt leginkább több éves visszatekintés után helyes csak erről szól­ ni. színházak eddigi feladata is egyértelműen közművelődési feladat volt. A közművelő­ dési törvény megszületése óta a színházak jelentős támogatást és kiemelt szerepet kaptak, hogy eddig is meglevő közművelő feladatukat jobb körülmények között, ki­ emelt fontossággal végezhessék. — Mi a színház szerepe a tájolásban, ho­ gyan ítéli meg a tájolás lehetőségeit? Melyek a színház tapasztalatai salgótarjáni közönsé­ géről? Mi az oka annak, hogy az évad során meglehetősen sok a változás? Lehet ezen az arányon némileg javítani? — A vidéki színházak az államosítás óta székhelyi és tájelőadások megtartására kö­ telezettek. A korábbi koncepcióval szakít­ va, a minisztérium állásfoglalása után úgynevezett körzetesítési programot fej­ lesztettek ki, amelynek lényege, hogy a megyeszékhelyen működő vidéki színházak tájelőadásaikat elsősorban nagyobb táj­ központokban tartsák meg, kiküszöbölve ezzel azt, hogy színházi előadás megtartá­ sára alkalmatlan kis kultúrházakban kell­ jen nagyszámú előadást tartani. A mi szín­ házunk életében a Salgótarjánnal tíz év­ vel ezelőtt létrejött fúzió jelentős változást idézett elő a tájelőadások rend­ szerében. Az évi kötelező — körülbelül száz — tájelőadásból 40—45 előadást tar­ tunk Salgótarjánban; tehát közel felét a kötelezőnek. Ezek a tájelőadások Salgótar­ jánban az anyaszínháznál is jobb körül­ mények között, esztétikusabb színházte­ remben, korszerűen felszerelt színpadon valósulhatnak meg. A társulat mindig nagy örömmel készül a salgótarjáni előadásokra a kényelmet­ len, hosszú utazások ellenére is. Színé­ szeink egységes véleménye szerint a Tar­ jánban tartott előadásaink sokkal érzéke­ nyebb és egyértelműbb megértésre talál­ nak. mint egy-egy szolnoki előadásunk. Az idén bevezetett rendszer, hogy min­ den darabunkból öt-öt előadást tartunk, ideálisnak mondható, de sajnos a legutób­ bi tapasztalatok szerint a közönség száma nem mindig indokolja az öt előadás szük­ ségességét. Kapcsolataink továbbfejleszté­ sének lehetőségét éppen abban keresném, hogy jobb közönségszervezéssel, propagan­ dával ennek az öt előadásnak látogatott­ sági szintjét miként tudjuk emelni. Az évenként előforduló program- vagy időpontváltozás egyértelműen a színház élő voltából következik. Egy mozivetítés elhalasztása vagy elmaradása csak egy gép meghibásodása és egy gépész betegsége esetén következik be. Egy ilyen kis létszá­ mú társulat életében, mint a miénk, egyegy meghatározó tehetségű művész megbe­ tegedése, kiesése az egész évben visszaté­ rő problémák sorát jelentheti. — Az évad programjának összeállításakor mennyiben kapcsolódik a szolnoki színház napjaink közművelödési törekvéseihez? — Várhatunk-e a jövőben Salgótarjánban több gyermekdarabot a színháztól? — Szokás külön rákérdezni, hogy a színház műsora mennyiben kapcsolódik a legújabb közművelődési törekvésekhez. Azért kezdtem ezzel a mondattal és azért emelem ki a „szokás” szót, mert hiszen a — A jövő évadban a színház kevesebb felnőtt előadás bemutatását és egyszerre két gyerekdarab műsoron tartását tervezi, így természetesen Salgótarjánban is több gyerekdarabot tudunk játszani. Schneider Miklós 1968 — megalakulása — óta igazgatja a Nógrád megyei Levéltárat. Munkásságának nem kis szerepe van abban, hogy a Levéltár a helytörténeti kutatómunka műhelyévé vált. Eredményes közreműködése révén jelentősen fellendült a megye honis­ mereti mozgalma. — Hogyan ítéli meg a helytörténeti kuta­ tást Nógrád megyében? — A megye párt- és tanácsi vezetői he­ lyesen látták, hogy Salgótarján fejlődése, a megyében betöltött szerepe megkívánja azt is, hogy a város e terület kulturális centruma is legyen. Ezért fejleszteni kel­ lett az oktatáson túl a kultúra számos más területét, színházi, zenei, irodalmi, kép­ zőművészeti stb életet. Volt a kultúrának olyan területe is, ahol a megye nem ren­ delkezett hagyományos alapokkal. Ilyen volt a társadalomtudományi kutatások egyik fontos területe: a helytörténeti ku­ tatás. A helytörténeti kutatás megindításá­ nak több feltétele van: a megfelelő alap­ intézmények létrehozása, a kutatógárda kialakítása, a vizsgálati anyag összponto­ sítása (a forrásanyagnak a megyében va­ ló elhelyezése). Ezeknek a feltételeknek a megteremtése meg is indult az 1950-es évek végén, a salgótarjáni múzeum létre­ hozásával. Majd néhány évvel később me­ gyei vb-határozat született a megyetörté­ net megírásáról, ez viszont szükségessé tet­ te a megyetörténet levéltári forrásanyagá­ nak visszahozását a megyébe, a megyei levéltár létrehozását. 1968. január 1-től ez is megtörtént. Azóta a levéltár helyben végzi a megye történetére vonatkozó írá­ sos forrásanyag összegyűjtését, a haszná­ latra való alkalmassá tételét (feldolgozá­ sát). a forrásanyagban való eligazítás le­ hetőségeinek kimunkálását, az anyagnak a kutatók rendelkezésére bocsátását s a közvetlen kutatási tevékenységet is. A me­ gyei múzeumi szervezettel együttműködve megindult a kutatómunka, ennek eredmé­ nye a négykötetes megyetörténet, a Salgó­ tarján története, Pásztó története, a vár­ hatóan 1977-ben megjelenő Balassagyar­ mat története stb. Sikerült megvetni az alapját a levéltár saját kiadványsorozatá ­ nak is, amelynek keretében eddig hat kö­ tet jelent meg. A levéltár figyelmet for­ dít arra is, hogy a hozzáforduló kutatók munkáját megkönnyítse, eszközeivel a mindinkább eredményes helytörténeti ku­ tatást támogassa. Az is természetes, hogy a megyei intézmények, amelyek hasonló célt valósítanak meg (elsősorban a múze­ um és a levéltár), messzemenően töreksze­ nek erőik összpontosítására. Ugyanez mondható a levéltárak országos együtt­ működéséről is. Éppen most alakulnak ki egy országosan egységesen szerkesztett le­ véltári tájékoztató körvonalai, amely azt a célt szolgálja, hogy az érdeklődők az ed­ diginél színvonalasabb eligazítást kapja­ nak az őrzött forrásanyagról. Természete­ sen ebben a munkában is igyekszünk ak­ tívan részt venni. Összegezve, úgy vélem, joggal mondhatjuk, hogy a levéltár mint­ egy egyévtizedes tevékenysége hozzájá­ rult Salgótarján kulturális centrummá va­ ló fejlesztéséhez. 9 �— Milyen feladatok előtt áll megyénkben a honismereti mozgalom? — Mint közismert, a honismereti moz­ galom célja, hogy a közvetlen lakóhelyre vonatkozó ismeretek aktív elsajátítása ré­ vén a szocialista hazafiságra neveljen. Nyilvánvaló, hogy azok az intézmények, amelyek szakmai tevékenységükkel szin­ tén ezeknek a céloknak eléréséért is fára­ doznak, kiemelt szerepet kapnak e moz­ galomban. Így jutottam ahhoz a megtisz­ telő megbízáshoz, hogy a Hazafias Nép­ front megyei honismereti bizottságának vezetőjeként segítsem elő e munka ered­ ményességének növelését. Az összehangoló bizottsági munkának még az elején tar­ tunk, de bízunk abban, hogy az összes ér­ dekelt intézmények, szervek együttes mun­ kája révén sikerül majd mind szélesebb körben — elsősorban az ifjúság körében — megalapozni a szülőföld szeretetét, megbecsülését, és ezzel fokozni bennük a hajlandóságot az országért végzett erőfe­ szítéseik növelésére, tudatosabbá tételére. Az 1973. év jelentős dátum a Palócföld életében: ekkortól jelenik meg társadalompo­ litikai-irodlalmi-művészeti folyóiratként, két­ havonta a lap. Végh Miklós személyében a Madách-emlékérem a Palócföld mind széle­ sebb bázisra alapozódó, eredményes közmű­ velődési tevékenységét, hatását méltányolta. — Milyen új vonásokkal gazdagodott az elmúlt évek folyamán a másfél évtizedes múltra visszatekintő folyóirat? — A Palócföld újabbkori törekvéseit egyértelműen jeleztük a társadalompoliti­ kai kérdések irányába történő hangsúly­ eltolással: külsőleg a lap minősítésével — „társadalompolitikai-irodalmi-művészeti folyóirat” a korábbi „irodalmi-művészeti” folyóirattal szemben. Programunkat az 1973. évi első szám szerkesztőségi jegy­ zetében felvázoltuk: az ott rögzített elve­ ket igyekezünk mindennapi munkánk so­ rán következetesen érvényesíteni. A folyó­ irat munkájában mutatkozó új vonások lényege az, hogy minél közvetlenebb ak­ tivitással reagáljunk a közéletünket — társadalmi, gazdasági, kulturális kérdés­ ként, pozitív vagy negatív értelemben — izgató problémákra, tevékenyebb részesek legyünk az ország (természetesen, elsősor­ ban a megye) szellemi életének nemesítő alakításában. Feladataink teljesítéséhez 1973-tól egyre növekvő mértékben hívunk társnak korábban nem alkalmazott műfa­ jokat, témákat — s nem utolsósorban szerzőket. — Úgy gondolom, amikor a méltatás a fo­ lyóirat megnövekedett, eredményes közmű­ velődési hatását hangsúlyozza, talán többről is szó van, mint a megjelenő lapszámok köz­ vetett hatásáról. A mai magyar dráma szolgálatában Az Állami Déryné Színház, a Magyar Írók Szövetsége észak-ma­ gyarországi csoportja és a Nógrád megyei Tanács Művelődésügyi Osz­ tálya rendezésében 1977. február 15—16-án Salgótarjánban került sor arra az eredményes (tervek szerint évenként ismétlődő) tanácskozásra, mely a Déryné Színház műhelyteremtő munkáját, az állandó színház­ zal nem rendelkező megyék kulturális életében játszott szerepét, iro­ dalom és színház kapcsolatát hivatott tisztázni. A vitában hozzászó­ lók között voltak Szalay Vilmos, a Déryné Színház igazgatója. Tren­ csényi Imre, a Déryné Színház dramaturgja, Maróti Lajos az írószö­ vetség drámai szakosztályának képviseletében, Bőgel József, a Kul­ turális Minisztérium munkatársa, Fábián Zoltán, az Írószövetség tit­ kára, Gerencsér Miklós, Mezey Katalin, örsi Ferenc, Bárány Tamás, írók. Az alábbiakban közöljük Székely Györgynek, a Magyar Színházi Intézet igazgatóhelyettesének vitaindító előadását. Aligha lehetne alkalmasabb mottót találni egy ilyen orszá­ gos vállalkozás megindításához — és a Déryné Színház jellegé­ nél fogva ezúttal már a legkisebb eredmény is országos mére­ tekben jelentkezik —, mint azt, hogy az a mai magyar dráma szolgálatában történik. A vitaindító referátum pedig talán akkor tölti be a leghasznosabban feladatát, ha megkísérli, hogy pillanat­ nyi helyzetképet rajzoljon és bizonyos sajátos lehetőségekre hív­ ja fel a figyelmet. Kétségtelen, hogy a drámaírás ügye egyre erőteljesebben kulturális életünk előterébe került. A különböző megnyilatkozá­ sok indulatoktól, szenvedélyektől sem mentesek, de éppen ez a magas feszültség is azt bizonyítja, hogy mindenki új megoldáso­ kat igényel, lépni szeretne, s a maga módján lép is. Hogy csak néhány ilyen érdemleges mozzanatra emlékeztessek: a Színház­ művészeti Szövetség és az írószövetség dramaturg, illetve dráma­ író tagozatai közös vitát rendeztek múlt ősszel; a nemzetközi ITI immár három éven belül másodszor Magyarországon rendez­ te meg az író és színház kapcsolatát vizsgáló ankétját; a New Hungárián Quarterly 1976. téli száma aktuálisnak vélte, hogy Nagy Péter akadémikus tollából tájékoztatót adjon a felszaba­ 10 — Hogy helyes volt a lap karakterének módosítása, közéleti aspektusának erősíté­ se, azt az olvasói, előfizetői érdeklődés je­ lentős növekedése igazolja. S igazolja másfelől az is, hogy részint a szerkesztő­ ség kezdeményezése alapján, részint a hozzánk spontán érkező igényekre alapoz­ va, egyre több közösséggel sikerül kiépí­ teni tartós kapcsolatot, amelynek keretei között — a személyes kontaktus megte­ remtésén túl — a csaknem mindig pezsgő eszmecsere kölcsönös gazdagodásra ad mó­ dot. Engedtessék itt meg, hogy egyéni pél­ dára is hivatkozzak: A Salgótarjáni Ko­ hászati Üzemek József Attila Szocialista Brigádjával hároméves sokágú barátság köt minket össze, hogy találkozásaink hasznát méltánylandó, a brigádkollektí­ va Palócföld-előfizetési akciót indított a nagyüzem szocialista brigádjai körében. A szerkesztőség ugyanakkor e találkozók jó­ voltából közvetlenebb utat talál az olva­ sói, mindennapi emberi problémákhoz, ér­ dekekhez, igényekhez. Tevékenységünk célja tehát — az egyes lapszámokban közölt írások általi közve­ tett, s a szerkesztőség sokoldalú kapcso­ latainak köszönhető közvetlen hatások révén — alakító, irányadó hatással lenni minél többek közösségi érdekeltségének felébresztésére — akár a zsurnalisztika, akár a szépirodalom, akár a művészetek eszközével. Tóth Elemér dulás utáni magyar dráma helyzetéről; a debreceni irodalmi na­ pok decemberben a magyar dráma ügyét tűzte napirendjére, s a vita anyaga az Alföld 1977. januári számában meg is jelent; bel­ ső konfliktusai alapvető fontosságú kérdésekre mutattak rá, mint ahogy azt a Színház ez idei februári számában leközölt Debrece­ ni disputa című, szintén rendkívül tanulságos párbeszéd is iga­ zolta; és pár napja jelent meg Almási Miklós cikke a Népsza­ badságban témájául mai drámaírásunk néhány irányzatát vá­ lasztva. Aligha lehet kitérni az elől, hogy azokat a gondokat és gondolatokat figyelembe vegye az ember, amelyekről ezek a ren­ dezvények és cikkek szóltak. A pozitívumokat és a negatívumokat is többször megfogal­ mazták. Az előbbire példa a minisztérium elemzése abban az anyagban, amely az új magyar drámák létrejöttének új ösztön­ zési rendszerét foglalta össze. Ez summásan így hangzik: „A hatvanas évek közepétől a hetvenes évek közepéig a magyar dráma a hagyományos »fejletlenebb műfajcsoport« besorolásából előrébb lépett. A legszembetűnőbb bizonyíték: Örkény, Szako­ nyi, Karinthy, Hubay és még néhányan mások különböző mű­ veikkel átlépték az ország, Közép-Európa határait, leküzdve a nyelvi nehézségeket, a régebbi kommersz, az újabb protokollá­ ris magyar drámaexport olykor szűk kereteit, tradícióit... A széles ívben kitárulkozó érdeklődés oka tartalmi és formai. E drámák hírt, információkat adtak, eszméket, gondolatokat köz­ vetítettek a politikai, gazdasági, társadalmi és kulturális ered­ ményei következtében a világ közfigyelme egyik fontos tárgyá­ vá váló szocialista Magyarországról”. Túl szép a kép? Lehet. Hi­ szen a negatívumok sem hiányoznak. Hallgassuk meg, hogyan „kánonizálja” ezeket Száraz György a Színház című lapban: „...kitűnő darabok kallódnak íróasztalok mélyén,... a bemuta­ tásra került vagy nem került művek csak elvétve jutnak nyom­ dafestékhez,.... a színházak nem méltányolnak ilyen-olyan írói törekvéseket, s a magyar dráma — a tetszetős műhely-elmélet ellenére — mostohagyereke Tháliának, s az őt képviselő szín­ házi vezetőknek...” Persze ez így meg talán túlságosan is sötét, különösen, ha tekintetbe vesszük, hogy egyéb más műsorpolitikai feladatuk mellett színházaink évente mintegy 25—30 új magyar �drámát mutatnak be; köztük nem is egyszer egy-egy író több művét. Így például az elmúlt két évben. 1974. szeptemberétől 1976. december végéig Sárospataky István. László-Bencsik Sán­ dor, Gyurkovics Tibor, Vámos Miklós és Kaló Flórián két-két darabját, Illyés Gyula három új drámáját, Páskándi Géza és Hernádi Lajos négy-négy darabját mutatták be színpadainkon. A tézisek és antitézisek között, vagy talán éppen azok ered­ ményeképpen, a szintézis mindenképpen pozitív előjelű: a szín­ ház keresi az írót, igényli az irodalmat. S ezt nem csak a min­ dennapi rutinmunkában cselekszi, hanem — a különböző pályá­ zatok tanúsága szerint, mint amilyen (hogy csak a legfrissebbek közül említsünk egyet) a kecskeméti Katona József drámapályá­ zat fiatal írók számára — és amilyen természetesen ez a mosta­ ni Nógrád megyei kezdeményezés is — külön kiemelt feladat­ ként kezeli. Gondolom, mindenki meglehetősen nehéz helyzetbe kerül, aki egy-két év, évad alapján igyekeznék helyzetképet rajzolni egy művészeti ág teljesítményeiről. A tájékozódás kedvéért és talán némi tanulság okából bizonyos vonásokra mégis érdemes rámutatni, annál is inkább, mert ezt a már említett ankétokon is megtették. Az mindenképpen szembetűnő, hogy formailag milyen széles skálán jelentek meg a különböző művek. Aligha lehetne egyetlen formai skatulyába zárni Illyés Dupla vagy sem­ mijét. Raffai Vasderes ét, Örkény Kulcskeresőkjét, László Uránbányászokját, Páskándi Kettéfűrészelt zongora című groteszkjét, vagy Fejes Cserepes Margit házassága című játékát. De az is tel­ jesen nyilvánvaló, hogy egyiktől sem lehetne megvonni az érvé­ nyes maiság alapvető tulajdonságát. Nyugodtan mondhatjuk, hogy drámaírásunk messze eltávolodott a naturalista sablontól, ha egyes művek — és sokszor éppen a direktebben társadalmi töltetűek — még fel is mutatnak ilyen visszautaló vonásokat. A továbblépés érdekében megfontolandónak látszik az a gondolatmenet, amelyet Hermann István fejtett ki, éles vitára ösztökélve a jelenlevőket, Debrecenben. Három drámai ábrázo­ lásmódról szólt. Az egyiket a régi „hitviták” hagyományához kö­ tötte és változatlan, kész figurák álláspontjának szembeszegezé­ sét látta benne; a másikat az első ellenpárjának minősítette, amelyben — ugyanilyen zárt rendszerben, de — ironikusan áb­ rázolva vonulnak föl a frontok. A harmadik lenne véleménye szerint a „Bánk bán-i” út: a konkrét történelmi szituációban megrajzolt és jellemének fejlődésében ábrázolt drámai alakkal a középpontban. Véleménye szerint az első két csoportba tar­ tozó alkotói módszer társadalmi-történelmi háttere elmosódóban van, tehát drámaírásunknak is túl kell lépnie ezeken a fokokon. A kibontakozás értelemszerűen a harmadik lehetőség irányába nyílik meg. Ezek a szemléleti-alkotói elvek természetszerűleg nem illenek minden drámára, s főleg tiszta képletszerűségükben nem. De mint tendenciákra, meghaladásra váró és kibontakozást ígérő tendenciákra, mindenképpen fel kell figyelnünk. Bizonyos következtetéseket le lehet azután vonni az elmúlt két év termését vizsgálva, a tapasztalatok, a kritikai és a kö­ zönségvisszhang alapján. Az egyik ilyen tapasztalat az, hogy a parabola-jellegű és célzatú történelmi drámák lassan alkalmat­ lan eszközzé válnak a hiteles mai mondanivaló művészi tolmá­ csolására. Ennek az a legfőbb oka, hogy a párhuzamot csak egy bizonyos ideig lehet többé-kevésbé szellemesen fenntartani; óhatatlanul eljön az a pont, ahol szinte erőszakosan tör föl a múlt és jelen alapvető történelmi ellentmondása. Ekkor az író előtt két út áll: vagy a múltat változtatja meg, vagy a jelent. Mindkét próbálkozás a művészi minőség, a hatékonyság rovásá­ ra megy. Az a megoldási kísérlet is kétes értékű, amely az ál­ talánosítás olyan fokán tartja a művet, hogy az szinte közhellyé vagy félremagyarázhatóvá, tetszés szerint betölthetővé válik. A dilemma meghaladásának eddigi egyetlen sikeres példája véle­ ményem szerint Szabó Magda Az a szép fényes nap című „szem­ telen” történelmi színműve, amely friss gondolatokra húz mint­ egy farsangi maskarát. Azt a feladatot pedig, amit Debrecenben Taar Ferenc szánt volna a történelmi drámának, hogy t. i. kor­ rigálja a hamis nemzeti tudatot, mindenekelőtt maguknak a szaktörténészeknek kell elvégezni; az irodalmi-költői szintű le­ számolás ritkán elérhető csúcspont. Jó néhány olyan dráma — köztük nem is egy vígjáték, ha­ gyományos vagy groteszk formában — került színpadainkra, amelyek a hétköznapok kritikáját gyakorolták az Almási Mik­ lós cikkében kifejtett módon. Igazat kell azonban adni neki ab­ ban, hogy a „pitiség” ábrázolása valamiképpen maga után vonta a dráma gondolati szintveszteségét is, „mintha kikapcsolták volna az áramkört a hősökből”. A „mini-környezet” hiteles áb­ rázolásához talán túlságosan is mélyre kell hajolni, annyira, ahonnan már nem lehet visszatekinteni a teljesebb összefüggé­ sek felé. S ha a közönség rá is ismer a figurákban — a szom­ szédaira; az azonosság felismerése köztudomásúan meglehetősen alacsony szintű esztétikai kategória. Ha a hatvanas évek fordulóján általános és indokolt volt is a magyar értelmiség önvizsgálata, történelmének reális szem­ mel való felmérése; ma már nem sok újat hoznak a még oly tisztességes direkt ábrázolások, s nehezen kerülik el a didakszis veszélyét. Félő, hogy előbb-utóbb erre a sorsra jut majd társa­ dalmunk „elveszett nemzedékének” ábrázolása is. Ami az Osz­ lopos Simeonban megdöbbentő tragikumként jelentkezett, s ami­ re még a Tüzet viszek művészhősének sorsa is joggal figyel­ meztetett — az önpusztítás okaira és következményeire —, az a Sziklafalban már csak távoli motívumként bukkan fel, a Har­ mincéves vagyokban pedig könnyed gúnyolódás tárgya. Megerősödött azonban egy konfliktus gyakorisága, amelyet véleményem szerint felületesen „nemzedéki” problémának szok­ tunk nevezni. A skála nagyon széles, hiszen olyan művek írha­ tók föl rá, mint a Hetvenes évek, a Csóka-család, a Vasderes, a Tíz közül kilenc, az Anyaföld, az Asztalosinduló vagy éppen a Kedves Bópeer...! De fel kellene ismernünk, hogy a „nemzedék”-fogalom itt csak egy nagyobb és mélyebb helyzetváltozás­ nak a metafórája. A fiatalok ugyanis azok a húsz-harmincéve­ sek, akik — az előző generációhoz képest — egy alapvetően megváltozott történelmi-társadalmi környezetbe születtek, olyan világba, ahol a kapitalizmus meghaladott forma, legfeljebb tu­ dati és magatartásbeli csökevényekben él tovább, illetve külső­ külföldi példaként vonz-taszít. És amíg a művek többsége — majdnem azt mondhatnánk: törvényszerűen — a múlt felől né­ zi a jelent, hangot kezd kapni az a szemlélet (gondoljunk csak a Harmincéves vagyok paradigmatikus hangvételére), amikor már a jelen felől tekintenek a múltra. Elképzelhető, hogy lesz­ nek még olyan művek, amelyek éppen a dráma műfaji sajátos­ ságainál fogva kiélezik a múlt és jelen ellentéteit, egyoldalúan a jelen javára döntenek, és nem veszik figyelembe ennek az el­ lentmondásnak a dialektikáját. Ne csodálkozzunk hát, ha a fia­ tal drámaírók, identitásuk keresése közben másképpen látnak, 11 �mint az előttük járók, s máshol látják társadalmunk problémá­ it, tüneteit, vágyait, mint a régebbiek. De ,,hol marad a korszakos, az összefoglaló erejű dráma”? — kérdezi Almási Miklós. Ha könnyen lehetne válaszolni erre a kérdésre, minden bizonnyal már művekkel válaszoltak volna. És elfogultság nélkül lehet állítani, hogy egyedül a színházakat aligha lehet felelőssé tenni, mert ez még elmaradt. A Debrece­ ni disputa vitájából többfajta nehézségre is lehet következtetni. Ilyen nehézség lehet, hogy — mint Hermann István mondotta — az idő túlhaladta az eddigi drámai formákat, drámaírói szemlé­ letet. Konkrét javaslatot is tett, bár talán kissé elvont formá­ ban. A javaslat lényege, hogy a művekben „tér és idő konkrét egysége” érvényesüljön, tehát csökkenjék az áttételes, parabolisztikus ábrázolásmód: kifejtette: el kell érkeznünk oda, hogy merszünk legyen vállalni a szocialista valóság belső ellentmon­ dásait; végül statikus jellemábrázolás helyett mozgásában, vál­ tozásában mutassák fel alakjaikat a drámaírók. Érdemes volna elgondolkozni azon is, nem dezorientálja-e a drá­ maírókat a „hős-antihős”, illúzió-dezillúzió túlságosan is sarkított ellenpárja. A hős fogalma köré ugyanis óhatatlanul valami dics­ fény sugarát vonják, szavából emelkedettebb hangvételt halla­ nak ki. Mai társadalomszemléletünknek azonban sem a dicsfény, sem a patetikus hang nem sajátja, s ezért sokan úgy vélik, hogy „hősök nélkül” vivőerejét vesztette a műfaj. A deheroizálásnak is éppen ez volt az egyik legfőbb vivőereje. De az antihős ép­ pen olyan sablonossá válhat, mint a hagyományos, piedesztálra helyezett figura. A félreértést valószínűleg úgy lehet tisztázni, a zsákutcából valószínűleg úgy lehet kikerülni, ha a „hős” fogal­ mát mintegy munkahipotézisképpen — legalább belső szemlé­ letben — kicserélik a példaszerű emberi sors ábrázolásának az igényére. Ha komolyan vesszük azt a félig elfelejtett meghatá­ rozást. hogy tipikus jellemeket kell tipikus körülmények között ábrázolni. Hiszen a ..példa” hitelét éppen ez adhatja meg. Azt hiszem, hogy Örkény színpadi műveinek — amelyek pedig elő­ adásmódjukban a szokásosnál is megformáltabbnak ítélhetők — éppen a tipizálás erőssége és pontossága adja a siker lendületét. Örkény ugyanis alaphelyzeteket fedez fel, absztrahál és szervez színpadi képletté, legyen az akár a Tóték, a Macskajáték, a Vér­ rokonok vagy a Kulcskeresök. Ez a nagyon is igaz képlet van ilyen-amolyan, néhol groteszk maskarába felöltöztetve, de azok az öltözékek lényegében egyetlen anyagból vannak tervez­ ve-varrva. Bizonyos felületes, majdhogynem zsurnalisztikus kategori­ zálással szokták a szovjet drámairodalom néhány igen érdekes új alkotását „termelési” darabnak minősíteni. Aligha lehetne riasztóbb címkét találni az ilyen alkotások számára, s még ri­ asztóbb lenne, ha a mi drámaíróinkon és színházainkon is „ter­ melési tematikájú” műveket akarnának számon kérni. Az termé­ szetesen igaz, hogy a munka az emberi társadalom és az em­ berélet döntő része, alapvető meghatározója. De Gelman Egy ülés jegyzőkönyve című darabjában nem a munka a téma, ha­ nem — és sikerének éppen ez a fő oka — a munkához, mint az emberélet egy döntő részéhez való viszony, konfliktusa pedig a látszólag hasznos öncsalás és a látszólag haszontalan becsüle­ tesség között van; még mélyebben pedig az öncsalás okáról szól — a nagymértékben és a felső vezetésben is elburjánzott rossz presztízsvédelemről. Olyan állapotról, ahol az igazság létérdeket veszélyeztető tényezőként jelentkezik. Tanulságos konfliktus ez, messze távol a szakmai értelmezésű „termelési” problémától. Igen rokon ez a konfliktus a felelősség vállalásának és el nem vállalásának nagyon is drámai feszültségével. Érdemes el­ olvasni Almási Miklós cikkét a Valóság ban az egyéni felelősség alakulásáról társadalmi gyakorlatunkban, és drámai lehetőség­ ként is szemügyre venni a sokszor látványosan, akár az öngyil­ kosságig következetesen a felelősséget mások helyett is maguk­ ra vevő „túl-vállalók” konfliktushelyzeteit. Nem hiszem, hogy ismeretlen volna számunkra a karriervágy mai Macbeth-je, aki, ha talán csak jelképesen, de partnerei, barátai, családja holttes­ tén át harcolja ki pozícióját, vagyonát, hatalmát. És nem volt vagy nincsen példa arra, hogyan alakulnak ki cinkoscsoportok, élősködve mindaddig, amíg végül azután az egyik holló mégis­ csak kivájja a másik szemét? Már említettem a mai nemzedék identitás-problémáját; azt, 12 hogy szinte még megoldatlan a számukra önmaguk életfelada­ tának világos megfogalmazása. A múlt negációja önmagában ugyanis rövid program. A vezetés átvételének igénye merőben formális lehet, ha nincsen tartalma. Hogyan harcolhatja meg drá­ mai harcát valaki egy életcél érdekében? Mit kell önmagában és környezetében legyőznie, hogy kiteljesíthesse önmagát? A hit megszerzésének és győzelemre vitelének drámája lehet az, netán tragédiája. És azt is vissza lehet kérdezni, amit a debreceni konferen­ cián Maróti Lajos fogalmazott meg, hogy t. i. „ez a társadalom, amiben élünk, igényli-e azt, hogy ...tükröt mutassunk neki a színpadról a saját konfliktusaira, a saját belső ellentmondásai­ ra...?” Talán mondanom sem kell, milyen drámai lehetőséget kínál ennek az ellenmondásnak az ábrázolása: a saját veszély­ helyzetei előtt szemet csukó ember vagy emberek alakjának fel­ mutatása. Mindezek a gondolatok természetesen csak felkínált javas­ latok, ajtók nyitogatása. kedvébresztés. Olyan gondolatok, amelyek esetleg nyílt vagy belső vitákat indíthatnak. Aktuali­ tásukat drámairodalmunk és színházművészetünk helyzete su­ gallja, Nógrád megye és a Déryné Színház kezdeményezése iga­ zolja. Engedjék még meg, hogy végül felhívjam a figyelmet egy érdekes lehetőségre, véletlen egybeesésre. Azok, akik tájéko­ zódni szoktak a világszínház eseményei, változásának, fejlődésé­ nek jelenlegi állapota felől, nyilvánvaló módon feltűnt két ér­ dekes törekvés, tendencia. Az egyik ezek közül a „közvetlen” színház gondolata. A legkülönbözőbb erőfeszítések történnek ugyanis azért, hogy a színházművészet, amely tulajdonképpen a dráma művészetének látható arca, újra eleven kapcsolatba ke­ rüljön közönségével, feloldódjanak azok a merev határok, ame­ lyeket a zenekari árok, a rivalda fénye húzott az elmúlt néhány száz év során néző és játékos közé. A maradandó élményt esze­ rint jobban biztosítja a hatás közvetlensége, szinte testi közel­ sége. Köztudomású, hogy Peter Brook is a „közvetlen” színház­ ban jelölte meg művészi eszményképét, kísérletei jórészt ennek a játékmódnak az eléréséért folynak. A másik felismerhető ten­ dencia a kisformátumú színházi produkciók elszaporodása. Le­ mondás a rafinált színpadtechnikáról, az ezerszemélyes néző­ terekről. Vágyódás az intimitás, a kis közösségek felé. A szemé­ lyesség szuggesztív varázsának keresése. A szemtől szembe va­ ló közlés hatékonysága. Anélkül persze, hogy a tartalom igé­ nyességéről, a művészi tolmácsolás tisztességéről le kellene vagy le lenne szabad mondani. És ez is tulajdonképpen a közvetlen színház formai feltétele. A Déryné Színház, nyilvánvaló módon a maga megújulását is keresve, abban a kivételes helyzetben van, hogy adottság­ ként számolhat azokkal a feltételekkel, amit a világszínház lá­ zas kísérletezéssel keresgél, próbál megvalósítani. És ha hosszú időn át az volt a panasza, hátrányérzete, hogy redukálnia kell mindazt, amit a nagy színházak művészete nyújt, akkor most érdemes felfigyelnie arra, hogy hátránya előnnyé változott, il­ letve változtatható. Eleve a kis formák színháza, és talán egyet­ len más együttesnek sincs olyan lehetősége a közvetlen hang megütésére, a közvetlen színház korszerű megvalósítására, mint éppen neki. S ha ezt a lehetőségét komolyan fontolóra veszi, az ország legszélesebb hatású kísérleti színházává válhat. Nagysze­ rű művészi lehetőség adódhatik, amely éppen hátrányosnak vélt helyzetéből következik. Ez a mostani kezdeményezés is lépést jelenthet ebben az irányban. A példát talán éppen Salgótarján mutathatja, ahol egy fejlődésben elmaradt hely alakította ki a legmodernebb magyar kisvárosi városközpontot: a hátrányt tudta sikeresen előnyére fordítani. Itt pedig ehhez a színházi vállalkozáshoz, amelynek értékét alig lehet elég magasra becsülni, amely a magyar dráma szolgálatában indul, fiatal drámaírók segítségét kéri, szervezi. Olyan alkotókét, akiket talán kevésbé kötnek a már túlságosan is kialakult megoldások, akik új szemléletet szólaltathatnak meg, s akik sokoldalú bátorítást kapnak, hogy a maguk való­ ságának konfliktusait — példaszerű emberi sorsokon keresztül, legyen bár tragikus vagy komédiába hajló, zenével átszőtt vagy mindennapos próza — közvetlenül és erőteljesen szólaltassák meg. Székely György �Jánosy István A Színész halála A gyengeségben van erőd Bolond Othello — másnak ez egy Szerep. Utána vígan megy vacsorázni, vagy Most mert csigolyád eltörött, ad hoc szerelme ágyba várja, s hordod teknőchéj gipszedet, s gyermeki álom ivor karokban. s öltöztetni kell mint játékbabát, Nekem, midőn a függöny alázuhant, — így még sosem szerettelek. kezdődik újból a cudarabb szerep: A gyöngeségben van erőd. most nem színészekkel tusázom, Pihétlen fiókát madáranyák — démonaimmal ezüst lidércben. úgy gondozlak. Szárnyas időm veled Jágó, Othello: mind vagyok önmagam, úszik. S föllobbannak emlékeink, Desdemonám is bennem imádkozik; ahogy az őszi levelek... Nézd, sárgába, lilába lángolnak a fák. S ahogy a sárga lomb pereg, pereg időnk. S ez őszi nyár szívfájdítón szép lángba gyújt minden virágot — ezért csapodár. végső magamban ő vagyok tán: gyermeki, téveteg együgyűség. Habkönnyű sárkány: tánccal az égbehúz; vulkáni láva: súllyal a földbe von. Néző, ne nézz, úgysem segíthetsz! Vesd meg a lanyha rutint helyettem! ... Nézd, virággá szépültek az emberek! Karácsondi Imre Tánc csak a test csak a tánc zene suhogás dübörgés dobás lobogás csak az ütem csak a tánc surranás moccanás tipegés rángás topogás Testünk története koppan siklik dobban fekszik lépted tested toppan izzik csörren hódol pörren bókol tested szájam röppen csókol dündete dündete dündete dün lebben +++ reppen sötét szoknyád sötét dündete dündete dündete dün libben ringat semmi semmi semmi csak a tánc csak a tánc lüktetés hentergés lebegés dob dob már csak a dob a lét 13 �hogy is vehetnem komolyan a költőt, ágálását unalom szájgörcse kísérte, közöny üvegszemei csörögtek, Riportok kocódtak minden mondatára, halomba gyűltek lába előtt, görgedező kavicsok, fűzhet-rakhat belőlük üvegszemvárat, annyi van már; I. én meg autómat mosogatom-fényesítem, dorombol kezes állatom, mégis kicserélem nagyobbra, mindent A gyantaszagú ítélet nagyobbra cserélek, rokont-barátot, gerendáira hivatalt-beosztást-rangot, fejjel lefelé feleséget-titkárnőt-szeretőt, fölszögezék gesztusaimat tanulják, utánozzák, hajlongó tekintetek kísérnek, Kínok nyálzó görcsei közt szemöldökeim kineveznek és leváltanak, vérbeborult szemeivel orrcimpám fintora korízlést teremt, közvetlen-közeiről pitiző rímek, farkcsóváló ritmusok látott egy bogarat dörgölődnek-nyaldosnak, minden arc mészfehér. biztos siker ez már, Míg élt sosem volt ily közel a földhöz mondom, mást tanulok; számolni kezdek, holnaptól számokat Mosolygott számolok, betűim számokká halálában változnak át, összeadom őket, több betű nagyobb szám, a szó szerény jövedelem, kis gazdagság egy egyszerű mondat, s egy XIII. cicerói igazi vagyon már, mindennek ára van, veszek és eladok: a vers pedig kacat, értéktelen, MÁST TANULOK; kabátújjamba szezonvégi kiárusítások szemete, zsineget rejtettem, meghúzom, mütyür-ráadás, balek-jutalom, égnek áll hajam, három nyulat, tessék, a költő kint ácsorog, két galambot bújtattam el kirakatomba les, bejönni nem mer, buggyos-bő nadrágom szárába, be sem engedném, igaz, még adott pillanatban jobb fülemből valamit elemelne, menjen vízsugár szökken elő, ez isten hírével közeli halála elé biztos siker, felbuktatnak, vagy az elérhetetlen halhatatlanság hasra vágódom nyomban, betört után, én maradok, szél nem orrom vérzik, fenékbe rugdosnak, háborgat, nap nem tűz fejemre, nyakon öntenek hideggel-meleggel , nyugalmam mozdíthatatlan, ülök kicsiny játékhegedűm pozdorjává pénzemen, le nem lökhetnek róla, törik, ezen jókat kacag számolom, egykettőháromnégy, a publikum, a verset félretettem, pörgetem, nem tévedek, ez a minek írjak, megvetem magamban biztos iker, titka kezemben van, a költőt, jó okom van rá, feldobom-elkapom, hopplá! mindig éhes volt, sovány; mondják, ez ám a játék, érte van minden, jó húsban vagyok, ő meg él-lüktet érte, s a rangos kezet, élhetetlen volt mindig, mire zsebemben is kotorászhat, tűröm vihette volna egytányérnyi hajlongva, keressen-találjon, szárazbab-becsületével, neki tettem oda, ez az ő ára, maholnap telket is veszek, megfizet érte kamatostól a ő csak nézett, nézett magányosan, lármázó demagógon mosolygok, tudatlanok tanították olvasni-írni, kitátott szájába aranyat vetek tűrte, összevihogtak mögötte, a leghangosabb pillanatban, számolgatták soraiban a bö- meg elhallgat, aztán meg dicsőíteni kezd, a cö-betűket, az volt a mérték, ismerem, összefut nyála a pénztől; köröskörül zümmögött a cöbö, én a költőt vetem meg mégis, meg a böcö és a böböbö, meg a élete haszontalan, pazarlás, cöcöcö, legyek, bögölyök szavait-énekét szétszórja, cirregtek, zurrogtak, sokallották nem az én emberem, nem kellene cöcögve-böbögve, vérére telepedtek, kifutónak sem, mondom, mást tanulok, elgyengülten bukdácsolt, levonások, valaha láttam egy istent, megvonások, összevissza-vonások nagyorrút-nagyszakállút, tűz macskakövein, én mást tanulok; szikrázott összeütött ökleiből, tanult gesztusaimat tovább adom, egy kézmozdulatból, tenyérnyi körömből nyilat lőtt, vadat ejtett, emelte botját, esőt fakasztott mi vonható le, meghatározásához a ködből, arca bozótjából nem kis idő szükséges, van-e hivatal, . dünnyögte, menjek ninivékbe: kijelölni bukfenceim percentjét, próféta leszek, piszkos és büdös, hahotám esedékes százalékait, lenyel a cet kiokád, undorodnak egy szemhunyorítás-homlokráncolás tőlem az oroszlánok, fű hervad luxusadóját, arcom fehérre meszelem, fröcskölő nyálamtól, köpöm ez már biztos siker, a verset a szitok-szót, repedezik a pofám, félrelöktem, minek toll-papír-tinta, Papp Lajos 14 a népek körülállnak, hasukat fogják, úgy röhögnek, ágaskodom egy rönkről, kóbor ebek lábukat emelik pimaszul, csavargók lekuporodnak, ott Végzik szükségüket; a költő nézett-hallgatott, megvetettem érte, gondoltam, leselkedik, lopni remélt a jámbor, ráhagytam, jó reklám lehet, ez a biztos siker feltétele, rám hivatkozik majd ő is, ha fejem fölé tornyos tetőt emelnek, rongyaimat kifestik-aranyozzák, göbös izmaim, görcsös csontjaim márványba örökülnek, fohász koszorúz, hát akkor dalba foglal ez a bamba rímkovács is, ezért aztán szavaltam ihletetten reggeltől estig sok napon át, ő meg egyszer megfordult, hazament, meghalt, ezért mást tanulok; szememre vetették úgyis tudatlanságomat, dolgoztam mindig, nem locsogtam, erő könyvekre nem maradt a napból, lezuhantam este, másnap nem szálltam föl az égre, föld van talpam alatt, bőröm érzi a rögöket, torzsok szúrását sziszegi, fű simogatásától megkönnyebbül, meghagyták, kezemben van a munka, tenyerem hozzá kérgesedik, ujjaim régóta szótlanok-nehezek, kitartanak mégis a fáradságban, vetnek, aratnak, éhségem jóllakatják, szomjam itallal oltják, ruhát adnak könnyebbségül testemnek, szerszámokat formálnak-faragnak, fából, kőből építenek ágyat-asztalt, jövőnek otthont, zizeg a szél, sustorgását fák visszhangozzák, rét küldi virágát szavára lehajlok, fölemelem, félénk eszmék szirmai, szólít, hallom már, hallom a zenét, látok képeket-szobrokat, erőm felébred, átváltozom; ez az a perc, a biztos siker, a költő meg én egyként megyünk tovább, öszetartozásunk tiszta sóhaj, hóhulláshan a lábnyomokat reggelre betakarja a hó, titok marad, hová vezetnek: a bohóc égnek meredő hajáról, nyulairól meg galambjairól, a füléből kiszökkenő vízsugarakról, vonszolódó-megalázott éjszakai útjairól ezért is hallgatok inkább. XX. én vagyok Mit mondott? ki az? sötét van csak a csillagok Ki beszél? csak én Hangosabban! szorongásom egy felhő peremén eladtam vagyok nem beszélek nem rezdül Tréfál? a lélek �Boronyai Tamás Szél ellen... Donki a hétvégi ház ajtajában áll, borotvaszappan ragyog a ké­ pén, ecsetjével újabb adagot kever a kezében tartott tálkában. Nagy a készülődés, igazi bakhangulat, ami még az egyébként halvérűeket is magával ragadná. Ilyen meg közöttük nem akad: nem élne meg. A pályán iszonyúan csibésznek kell lenned az egyik pillanatban, hogy aztán a következőben a legsportszerűbb módon állítsd talpra azt, akit előzőleg szemét módon leütöttél. És amikor a bíró felé fordulsz, te­ kinteted egy ártatlan hároméves gyermekével vetekszik, ha kell, könnyezel és sírsz, csak hogy a pályán maradhass: a kiállításért pénzbüntetés jár — itt mindent ezzel mérnek. Óriási sebességre kapcsol a színjáték. Mindenki gyorsuló ütem­ ben keni-feni magát, nyakkendőt, inget, zakót, egyéb ruhadarabot csereberél, készül az előadásra. A hét fáradalmait — napi két edzés, tűző napon — elfújja az emelkedő hangulat: a társaság kimenőt ka­ pott öttől kilencig. Az edző ott téblábol a házak mögött, hülye szellemeskedés köze­ pette adva a játékosok tudtára, hogy ő a nagylelkű, ő engedélyez­ te a kimenőt. Tartásáról, arcáról egyaránt leolvasható: „Na, milyen gyerek vagyok, kiengedtelek benneteket a városba, méghozzá teljesen egyedül, párosával sem kell mennetek.” Donkiék házához érve hű marad önmagához — „Nem szeretném, ha késnétek! Tudjátok, mi­ vel jár!”/—, aztán megszaporázza lépteit és elhúzza a szennyest. — Figyeld meg, Pufi, ezt még egyszer fejbe vágom, hanem hagy békén — morogja Don. Pufi éppen nyakkendőjét köti a szoba túlsó sarkában, csak a végszóra figyel föl: — Hülye vagy, nézz keresztül rajta! — Nem mindegy? Nem ártottam se neki, se másnak, de mióta felszólaltunk a játékosértekezleten, hogy az edzésmunka nem ér egy kalap szart sem, azóta egyszerűen nem tud lenyelni. Könnyebb a lei­ kének, ha még ezt a rühes négyórás kimenőt is megkeserítheti. — Hagyd a fenébe, öcsi! Kimegyünk, az első krimóban beka­ punk valamit, aztán „hajts”! Hol van még a kilenc óra! Akik elkészültek, máris szállingóznak kifelé, be-bekukkantva a szomszédos házakba, hogy szimpátiájuknak vagy antipátiájuknak megfelelően odavakkantsanak valamit. A mester éppen egy csoportot szórakoztat a háza előtt. A slepp kicsavarja magából a szükséges tetszésnyilvánítást, távozáskor biz­ tosítva az edzőt, hogy a sportszerű életmód az elkövetkező négy óra során semmiféle csorbát nem szenved. A versenysport maga sem szimpla dolog, de az edzőtábor hangu­ lata igazán sajátos. Kívülállók számára, akik csak a mesterségesen felsrófolt, bivalyerős férfiemberek kulimunkáját, meg állandóan vicc­ rehajló jókedvét látják, érthetetlenek is az olykori sirámok. Pe­ dig, hogy mi s mi van a kulisszák mögött! Ugyanezek a fiúk rend­ szeresen, következetes kegyetlenséggel irtják egymást, hogy a pályá­ ra lépéskor lehetetlenné tegyék a másikat. Egy-egy rossz forma, vagy akár eladott labda után „jön a szöveg”: és „fenekedre varrják a cserepadot.” De a szöveg a pályán a legkegyetlenebb: „úttörő”, „ki­ meszeljem magam, hogy megtalálj?” „veszek neked egy szöges kesz­ tyűt” (a jobb labdabiztonság érdekében). Vagy: „nyeles labda nem kéne?” S mindehhez még az is, hogy a legjobb formádban sem le­ hetsz biztos, mert a csapat összeállításakor nem a teljesítmény szá­ mít. Rendre kimaradhatsz a keretből olyanok miatt, akik az edző kegyeit elnyerték. S egy idő után óhatatlanul kiborulsz. Donki még félig habos, lassan húzgálja arcán a pengét, szeme sarkából méregetve a ház előtt elhaladókat. Közben be nem áll a szája: „Mi van, zugivók?” „Elég selymes volt a nyelvetek? A fa­ tökű főnökötök most igazán jól érezheti magát.” „Ennyi ganét egy csomóban ritkán látni.” — Tartsd a pofád, Don, mert még megjárod! — Jaj, rögtön tönkremegyek a félelemtől, gennyes! Csak azért nem váglak fejbe, mert nincs hypóm, hogy fertőtlenítsem a man­ csom a képed után. Az utolsók között lépnek ki a tábor kapuján. Alig beszélnek, a legelső kocsmát kutatják emlékezetükben, azt amelyiket a sok kisvárosi futás jóvoltából igencsak ismernek kívülről. Arcukon szin­ te egyszerre derül fel a felismerés: megvan, az akácsor végén, az udvarban! Az ivóban alig van forgalom, néhány vendég lézeng mindössze. Az álmos csapos mélázó tekintete a plafonhoz tapad, az embfernek az az érzése, hogy közben egyfolytában a rácsra tölti a sört. De értheti a munkáját, mert a sör jön, s nem mellé — pontosan a kriglibe. Idomított csap lehet! S közben még a féldeciket is kitölti, hogy észre sem venni. Annyira zavarja őket a csapos égre néző kék szeme, hogy csak akkor térnek magukhoz, mikor az előtartott mar­ kában eléjük rázza az aprót: tíz fillért reklamál, annyival rövi­ debb. Gyorsan odanyomják a járót. Az ital villámgyorsan tűnik el. homokként issza fel a kihajtott, fáradt szervezet. — Most pedig felhajtunk valakit — kerekedik végre szó Pufi száján. — Mért gyászolsz, Öcsikém. három óránk még mindig van. Aranyélet, tengerpart: ébredj már föl! — Te. Pufi, megéri? — Mi éri meg, te ökör? — Hát ez az egész... únom. Malomban vagyok, gép vagyok. Esküszöm, csak ezért etetnek, hogy futni tudjak, s ha megállok, nem kapok kaját. Aztán ez a társaság. Vesszek meg, én kiszállok! — Hülye vagy! Itt ez a néhány óra, beszophatunk, csajozhatunk, erre te lelkizel. Én segítek, ha lehet, de te is tudod, hogy minden­ hol vannak tetű emberek — itt is. — Én nem róluk beszélek, hanem magamról — makacskodik Don. — Ezt a gerinctelen nyali-palizást nem csinálom tovább. Tu­ • dom, a szarnak nem lehet szemére vetni, hogy büdös. De itt rólunk van szó, nem róluk. — Na, nekem ebből elég, öcsikém — tápászkodik fel helyéről sa­ vanyú arccal Pufi. — Mással szeretnék most társalogni, ebben a ke­ vés időben. Hegyesebbel, barátságosabban, mint te. Fizetnek és elindulnak. A kellemes este old valamit feszültségü­ kön. Egy vendéglőből zenefoszlányok szűrődenek ki — neonbetűk hirdetik: RÓZSAKERT KISVENDÉGLŐ. — Donikám, most te erre, én meg arra! — köszön el Pufi. Donki marad. Pufi meg elindul ráhajtani. Nem valami nagy si­ kerrel. Sok helyre benéz, de ma valahogy nem megy a dolog. /Ilyen az én formám — gondolja, aztán végül is elindul a Rózsakertbe, ahol a találkozást Donkival megbeszélték. Leül, iszik. Néhányszor megpillantja a táncoló párok között egy nagy mellű szőkével egybe­ nőve, Dont is. Aztán fut az idő. Fél kilenc után egyre idegesebben babrál a gyufájával: Don eltűnt s vészesen közeledik kilenc óra. Az pedig szentírás. Először az óráját figyeli, aztán határoz: lemegy a partra. Meg kell őket találni! Szalad, végig a parton. Odafelé csön­ des, fürkésző szuszogással, visszafelé már kiabálva: Don, Donki, Öcsikém! Legázol a vízmenti bokrokhoz, a töksötét partra és csak­ nem rájuk lép. — Donki, gyere azonnal! — A lányhoz fordulva, elnézést kér. — — Ne haragudjon, nagyon fontos, hogy időre odaérjünk! — Ennek aztán ugathatsz — röhög föl Don. —, ez egy büdös szót sem tud magyarul. — Don, az istenért, gyerünk! ígérhetsz neki mindent, csak gye­ rünk már! —; Nem megyek, szarok az egészre! — villan fel eszelősen Don­ ki félrészegen villogó szeme. — Nem megyek! De Pufi ezt már távolról hallja, mert teljes erővel fut a tábor felé. Csak később visszapillantva látja meg barátját, amint vagy hat­ száz méterrel mögötte lohol: No, csakhogy megjött az eszed, sóhajt megkönnyebbülten. Az edzőtábor kapujához közeledik, Donki jóval mögötte. A ka­ nyarból kifordulva az edzőt pillantja meg: a kapuban áll, kezében stopper, idegesen szívja a cigarettáját. Donki tudja, hogy az ideges­ ség látszat csupán. Illetve nem az erénynek szól, hanem a bűnért, a renitensek vétkéért: ellenük jár a stopper. Torkában egyre erő­ sebben érzi a lehajtott italok ízét, tüdeje akadékoskodik, de egy utolsó erőfeszítéssel ráver saját lehetőségeire és elsprintel az „idő­ mérő” mellett. Háromszáz méterrel mögötte Donki. Hallja az óra kattanását, s az edző gúnytól kövér hangját: „Pa­ taki, maga még beért.” Aztán, kis idő múlva ismét: „Maga meg le­ késett. Erdős. Reggel jöjjön be hozzám! Vagy, tudja mit? Be se jöj­ jön! Oda megy, ahová akar, a ma esti szállását már maga fizeti!” Másnap Donki nélkül folytatódik az edzés. Említést sem tesz róla senki, legfeljebb a kizárt játékos helyére került új fiú hülye vigyora, gerincet nélkülöző szolgálatkészsége figyelmeztet és emlékeztet, hogy a keretet átírták. A stopperóra feltette az i-re a pontot. Az öltöző­ be menet egyébként elolvashatják Erdős József (Don) áthúzott ne­ ve mellett a másikét, s a végzést a táblán: „A fegyelmi tárgyalás végzése értelmében a közösség tudatos bomlasztásáért, az edzés szabotálásáért Erdős Józsefet a keretből a mai napon kizárjuk.. A leizzadva, tikkadtan érkező Pufi szájában hirtelen összefut a nyál és köp egyet — a tábla közepére... Tudatos bomlasztás, sza­ bótálás! Úgy ismeri Donkit, mint a tenyerét, csaknem egyidőben kerültek a csapatba, együtt hajtottak le jó néhány szezont. Szabotá­ lás? Hülyeség! Mikor elkezdték, eszükbe sem jutott, hogy itt harc is lesz, csak játszottak — felszabadultan és jól. Aztán megjött a ke­ rettagság. Akkor indult minden: mert a keret ugyan tizennyolc fő­ ből áll, de a csapat összeállításakor, utazáskor csak tizenketten jö­ hetnek szóba. Pénzt viszont csak a játékosok és az utazók kapnak. Meg egyáltalán: a játék lehetőségét is. Vannak tehát, akik szükség­ szerűen kiesnek. És furcsa módon sosem abból a galeriből, ame­ lyik simulékonysága révén megnyerte az edző kegyeit. Ők persze észrevették ezt s úgy vigyáztak minden lépésükre, mint egy ter­ vezőmérnök, mert látniváló volt, hogy nem elég a kifutáshoz az emberség meg a játéktudás. De mit tegyenek, ha nem születtek nyali-palinak. Élni és játszani akartak, becsülettel, azokhoz húztak, akik jól húztak, vállalkoztak a pluszra, túlóráztak, rátettek arra, amit az edzésen megköveteltek. S ezért joggal vártak előnyöket a válogatáskor, meg okot arra, hogy ne menjenek bele a meggyőző­ désükkel ellentétes dolgokba. Amiért a szájukat is nem egyszer ki­ nyitották. No, Donkinak már megágyaztak emiatt... Elégedett arccal nézi a köpés nyomát meg a többiek elhűlő pillantását, aztán elindul a mérleg felé. A dühtől kétszeresen érzi a kánikulai hőséget. A játékosok közönyös nyugalommal ácsorognak, az edző árgus szemekkel figyeli a mérleget és gondosan vezeti be statisztikájába a tételeket. Pufi tudja, hogy van rajta felesleg, leg­ szívesebben előre kikérné a szertáros Manyikától a „szokásost.” Mi­ kor fellép, megbillen alatta a mérleg, ördögi játékba kezd a skála, aztán megáll a kilencvennégy kilónál. Az edző szemöldökrántása minden jóindulatot kizár: — Mondja, Pataki, mennyi sört iszik maga naponta? 15 �Pufi szeme felszikrázik, éppen jó időben érkezett neki ez a meg­ jegyzés. Legszívesebben azonnal ütne, aztán mégis csak szóban kezd párbajozni: — Miből gondolja, hogy iszom, mester? Mit szaglászik mindig utánam, mikor még sose volt velem gondja! Elviszem a hátamon a csapatot, derüljön ki a pályán, hogy hány kiló vagyok! A maga cingár versenylovainak gőzölt bükkből van a kezük, mégsem talál­ ják el a kaput két lépésről se. — Fejezze be, jó? Ami az ellenőrzést illeti, előbb-utóbb elkap­ juk. Most viszont: két melegítő, gumikötél, ötkilós medicinlabda, nájlon kezeslábas, kesztyű, sísapka. Aztán futás az atlétikai pályához! Négyezer méter! — Mester — ugrik fel a vízszint Pufi fejében —, holnap meccs van, ezek után ott össze fogok esni. — Nem érdekel a szövege, ez az én dolgom! Vagy az atlétikai pálya, vagy az öltöző. Válasszon ! Pufira hirtelen istentelen nagy nyugalom száll. Eszébe jutnak Don előző napi szavai, s széles mosollyal bólintva az edző felé, he­ gyes köpéssel megcélozza annak jobb lábát. Talál. Aztán elindul az öltöző felé. Vilém Závada Falusi asszony Csak kopogjon büszkén facipőd, falusi lelked mindig boldogan csúszik bele, mikor föl kell kelned éjfélkor, s az udvaron át az istállóba menned, mikor a sötétben hosszan fölbődül a tehén, láncát a vályun zörgeti, vagy szarvát veri a falba, mintha valamitől megriadt volna. Csak belépsz az istállóba, nevén hívod a barmot, eres kezeddel megsímogatod fejét anyailag, s a békés, bölcs szemű tehén a nehéz állatok örök komolyságával az emberhangtól megjuházva, köszönetül megnyalja kezedet érdes nyelvével, és arcodba leheli forró, lucernavirág-illatú leheletét. Jó a szaglása a kóbor macskának is. Panaszosan nyávog, mint a kizárt gyerek, és amikor szemében zöld fény foszforeszkál, mint a sűrűsből ólálkodó tigrisnek, nem mer hozzád dörgölőzni, csak szoknyádat hízelgi meg és üdvözlőleg forog, mintha csak érezné, hogy nem hajtod el őt és úgy bánsz vele, mintha ember volna. Mit vetsz tavasszal a földbe, hogy még a legkényesebb növények sem sínylődnek nálad, s nem pusztulnak ki földedről? Eddig seholsem állítottak emléket neked, nem írtak rólad az újságokban, de nálad a faluban, a földön minden körülötted forog. Jánosy István fordítása 16 Lakos György Hagyományos parasztlakodalom (Részlet) Történik: Újfalván, napjainkban, nyár végén. A meghívottak és vendéglátók egyaránt a húszas-harmincas évekből való palóc népviseletben vannak, csak Pali, Bagyinszki, Plé­ bános, Gyuri bá, Riporter és Gyetvai elvtárs kivétel. I. rész Szabóék hálószobája, Újfalván. Modern polgári lakásnak tetszik, rekamiéval, szekrénysorral, toalett-tükörrel, fotelekkel, háromszögle­ tű asztalkával. Amikor a függöny fölmegy, Irma néni Babikát, a menyasszonyt öltözteti. Irma nénit a sok szoknya láthatólag zavar­ ja, gyakran igazgatja magán. Babika esküvői ruhája csak stilizáltam népi: testhez simuló, világoszöld bársonyruháját palóc hímzés díszíti. Esküvő előtti ebédhez készülődnek. 1. IRMA NÉNI (már nem először markolja föl a nehéz szoknyaegy­ veleget): Babika, te azután jól kitaláltad. Húsz éve nem volt rajtam ilyen viselet. Apósod meg a tyúkszemét fájlalja az ünnepi csizmájá­ ban, pedig egy hét óta disznóhájjal kenegeti. BABIKA: Irma néni, maga cuki pofa ebben a ruhában! IRMA NÉNI: Magadnak bezzeg... BABIKA: Fölvettem, volna a száz alsószoknyát is. Pali megtil­ totta. Én a hagyományos falusi lagzihoz ragaszkodtam, ő meg ehhez a ruhához. A Budapesti Nemzetközi Vásáron látta meg... IRMA NÉNI: Könnyebb leszedni, mint a sok szoknyát.... De neked hogyan juthatott ilyesmi az eszedbe? BABIKA: Nagymamám falusi asszony. Olyan ízesen tud beszél­ ni a lagzijáról! IRMA NÉNI: Ilyet! Előszedted a régi, kényelmetlen maskarát! Persze, a násznagyok és vőfélyek vannak igazán bajban. Hetek óta kutatják és tanulják a régi rigmusokat. Lesz itt olyan országos egy­ veleg! BABIKA: Ez a divat. Bartók és Kodály elkezdte a zenében, azóta végigfutott a művészet minden ágában. A lakásnak is legszebb dísze a rézmozsár, a petróleumlámpa meg a rokka. IRMA NÉNI: Meg a cseréptányér. Az én ócska tányérjaimat is mind elhurcolták a tarháló pestiek. Mégse értem, miért ment bele Pali ebbe a komédiába. BABIKA: Megmondtam, ha elvárja, hogy otthagyjam Pestet ér­ te, akkor hagyományos lagzit rendezzen. Vőféllyel, menyasszony­ tánccal, hajnalégetéssel... IRMA NÉNI (nevet): A kissógorod erővel elment vendéget hívo­ gatni. Lujza néniéknél azután elvétette a rigmust: Sok bő gatya szálljon a násznép fejére, Mint amennyi harmat a fű tetejére... . Sok bő gatyát mondott a sok bő áldás helyett. (Kacag) BABIKA: Akarattal csinálta. Erről ráismerek. IRMA NÉNI: Még nem is urad Pali, máris bolonddá tetted! Le­ het, hogy Pesten ez a szokás. Nálunk a lány csak a holtomiglan-hol­ todiglan kimondása után kezdi el a táncoltatást. Bezzeg akkor visz­ szamenőleg. JANCSI (beront a szobába): Betoppant Lujza nénénk egy fogyó­ kúrára fogott, koszos kakassal a hóna alatt. IRMA NÉNI: De te hogyan merészeltél betörni ide, ahova a nők is csak kopogtatással léphetnek be?! JANCSI: Úgy szorongatja a végelgyengülésben szenvedő dögöt, mintha Philips-magnó lenne, öt kazettával. IRMA NÉNI: Bezzeg őt fiatal korában az egészséges, vérbő ka­ kasokért ette a penész. (Jancsihoz) De most már eleget lábatlankod­ tál! JANCSI: Jó-jó, megyek. Lajkó már úgyis meghozta a hasaalját. (Utánozza a hentesbolt eladóit): Negyvenkilenc forint hatvannyolc fillér. (El) IRMA NÉNI: Fordulj meg, kedves! Haladjunk! Még meg is kell fésüljelek. BABIKA: Ki ez a negyvenkilenc forint hatvannyolc fillér? IRMA NÉNI: Ő volt a legrosszabb számtanista az iskolában. Még nyolcadikban se tudta az egyszeregyet. Kegyelemből engedték át, mert az anyja tanácstitkár. Most meg a boltvezető vele méreti ki a húst. BABIKA: Úgy megtanult számolni? IRMA NÉNI: Kutyafülét! Begyakorolta, hogy nyolcvan dekánál több húst nem szabad mérni és kiló árát kell bediktálni. Tíz-húsz fillért le is farag a kiló árából, ne látsszon ki annyira a lóláb. BABIKA: És nem szól senki a vezetőnek? . IRMA NÉNI: Minek? Az se számol különben. BABIKA: Szakasztott, mint Budapesten. így szűnik meg a falu és főváros közötti különbség! PALI (Be): Babika! Úgy készülsz, mint a menyasszony. IRMA NÉNI: Még szép! PALI: A vendégek már a csontvelőt eszik, pirítóssal. BABIKA: Akkor meg mit akarnak? PALI: A menyasszonyra kíváncsiak, meg a sok rigmusra. �BABIKA: Ezek szerint a hagyományos lagzi nem csak engemet érdekel. PALI: Apámat hallanád. Akkorákat jajgat, hogy szétszakad tőle a sátor. Sajog a tyúkszeme. IRMA NÉNI: Ismerem apádat. Produkálja magát a vendégeknek. Mind itt vannak, akit meghívtatok? PALI: Ebédre csak a közvetlen rokonságot és a legmeghittebb barátokat. Néhányan még késnek. BABIKA: Misi és az az idősebb barátja már itt van? PALI: Ők nem hivatalosak. BABIKA: A 1/egjobb barátod? Akivel együtt gyűrtétek a főis­ kolát? Akivel egymás javára igyekeztetek lemondani rólam? Végül én téged választottalak. PALI: Nem hívtam meg. BABIKA: Tudom. Megfeledkeztél. De én találkoztam velük és pótoltam a mulasztást. IRMA NÉNI: Az apja is ilyen feledékeny. Felejtés nagy vesztés. PALI: Meghívtad őket a tudtom nélkül? BABIKA: Most már tudod. PALI: És erről csak most szólsz? IRMA NÉNI: Mit berzengsz? Igazán rendes gyerekek. Csodálko­ zom is Babika ízlésén, hogy téged választott, nem a Misit. PALI: Ne vicceljen, keresztanyám. Én Misiéket szándékosan nem hívtam meg. Sem ebédre, sem az esküvőre, de még a vacsorára sem. BABIKA: Ez érthetetlen. Mi történt köztetek? PALI: Megsértettek. IRMA NÉNI: Az a csendes, csupaszív gyerek? PALI: Az. Már nem is olyan csendes. Cinikus és fennhéjázó. BABIKA: Mi a csodával tudott megsérteni. Nem akart gyolcs­ inget és rézgombos mellényt venni.... PALI: Olyat mondott, amit önérzetes embernek nem lehet le­ nyelni. Ha nem ő mondja, leszúrom, mint a karácsonyi süldőt. BABIKA: Mit mondott? IRMA NÉNI: Nyilatkozz a feleségednek! Bár a titoktartás né­ ha többet ér a szólásnál.... PALI: Azt mondta... IRMA NÉNI: Nyögd már ki! Nincs az a titkos dolog, akit az idő ki nem forog. No, mit mondott? PALI: Hogy seggnyaló vagyok. BABIKA: A disznó! Ilyet mert mondani? Mi bátorította föl erre? IRMA NÉNI: (Palihoz) Egy szót se szólhatott volna, ha kikö­ peted vele a bölcsességfogát. Ki a régi bosszúságot elszenvedi, magát újra készíti. (Babikához): Te, kedves, meggondolhattad volna a meg­ hívást. Meg kell az ilyet beszélni. Ti most már ketten alkottok egyet. BABIKA: Szeretném tudni, hogy’ mert Misi ilyet a szemedbe vágni? S te mért nem kértél elégtételt? Nem arra gondolok, hogy kivered a szemfogát. IRMA NÉNI: Süldőleány koromban még ököllel vagy boxerrel intézték el az efféle dolgot a fölhevült legények. A vénasszonyok meg azt hirdették: „Ha haragszik, harapja meg a hasát, s ha nem éri, nyújtsa ki jól a nyakát”. PALI: Megsajnáltam. Úgyis elég baja van. Ráadásul akkor tud­ ta meg, hogy egybekelünk, itthon házasodunk és rendhagyó lagzit tartunk. IRMA NÉNI: Tehát szerelemféltésből mondta? Ki mit szeret, azt félti. A féltékény ember beteg ember, nehéz számon kérni a tet­ teit. Szegény uram, isten nyugosztalja, legalább húsz évet veszített az életéből emiatt. BABIKA: (Palihoz) Féltékenységből senkinek se mondják azt, hogy „te......”. IRMA NÉNI: No, Misiről senki se állíthatja, hogy seggnyaló. Konok, egyenes, gerinces fajta és szókimondó. De most elvetette a sulykot. Ilyenből tetszik ki, hogy igazi-e a barát. PALI: Ő annak tartja magát. S arcátlan. Volt képe elfogadni Babika meghívását. BABIKA: Valami előzménye mégis lehetett, ha idáig jutottatok. PALI: Nem alkalmas az idő. A násznép csak miránk vár. In­ kább azon törd a fejedet, hogyan köszörüljük ki a csorbát. Ha Bagyihszki elvtárs itt találja őket, kitör a botrány. BABIKA: Ki az a Bagyinszki? IRMA NÉNI: A téesz húsüzemét vezeti. Egy ravasz kappan. BABIKA: Kappan? IRMA NÉNI: Tűbe lehet fűzni a hangját. Hét határban nem találsz nála nagyobb lókötőt. Lehúzná a tetűnek a bőrét, ha lenne, aki megvenné. De van valakije a megyénél. S akinek van valakije a megyénél, annak szabad az út. BABIKA: És Misi ezzel a Bagyinszkival is haragban van? PALI: Békétlen természet. Alkalmazkodás nélkül a szocializmus­ ban sem lehet érvényesülni. BABIKA: És az önfejű Misi lemondott az érvényesülésről. Miért haragudott meg rá Bagyinszki? IRMA NÉNI: Annak is azt mondhatta, mint Palinak. Arra azu­ tán ráfér. Akkora a nyelve, hogy minden főember nadrágjáig elér. PALI: Bagyinszkinak is azt mondta, de mást is. BABIKA: Miért kell harapófogóval kiszedni belőled? PALI: Hogy Bagyinszki egy szakmai analfabéta, aki milliós ká­ rokat okoz a téesznek és az államnak. Szerencséje, hogy a szocia­ lizmus olyan megdönthetetlen rendszer, ami az ilyen léhűtőknek a tékozlásait is kibírja. De ő harcolni fog, hogy Bagyinszki találja meg a maga kaptafáját, ne kelljen húsmérgezéstől tartania annak, aki a szövetkezet töltelékáruit eszi. Tanácsolta, ne szóljon bele szakmai dolgokba, azzal meghosszabbíthatja idejét a méltatlanul viselt pozí­ cióban. BABIKA: Te pedig Bagyinszki elvtárs pártjára álltál. PALI: Senkiére nem álltam. BABIKA: Tehát cserben hagytad Misit. IRMA NÉNI: Nem hagyta ebadóban, csak nem állt melléje. PALI: Honnan tudja? IRMA NÉNI: Kitetszik a farka a rókának, akármint dugdossa. BABIKA: (Palihoz): Mondd meg igaz lelkedre: Misinek vagy Bagyinszkinak volt-e igaza? 17 �PALI: Bagyinszki elvtárs csakugyan nem egy lángész, viszont ő a főnök, Misi egyszerű üzemmérnök. Beosztott. IRMA NÉNI: Mondják, Bagyinszki hús helyett mindig szalon­ nát rakat a szalámiba, mert az olcsóbb. Egyszer az ellenőrök rá­ jöttek a trükkre, és milliós bírságot róttak ki a téeszre. Az öcsém­ től tudom, Misi előre figyelmeztette, hogy az ilyen csalásnak csakis lebukás lehet a vége. PALI: Bagyinszki elvtárs máig azt hiszi, hogy Misi súgta be a hatóságnak. Mert ezzel még nem lett vége. Kiszállt a Népi Ellen­ őrzési Bizottság, és különböző anyagi természetű visszaéléseket fe­ dezett fel. Jogtalan reprezentációra és kenőpénzekre jöttek rá. Va­ lami nyolcezer forintot kellett saját zsebből befizetnie a téesznek. BABIKA: Olcsón megúszta. IRMA NÉNI: A velőscsont és a belsőség rendszeresen kijár a járási és megyei uraknak. Ők nem a szalonnával töltött kolbászt eszik. BABIKA: És te cserbenhagytad a barátodat egy csirkefogóért! PALI: Csirkefogó? Túlzás. Az elődje is ezt csinálta, az utódja is ezt fogja csinálni. Ilyen az élet. IRMA NÉNI: Ha kenik a kereket, akkor szalad a szekér. BABIKA: (Gúnyol): Szép! Nagyon szép! PALI: Egyoldalúan szemléled az ellentmondásokat. BABIKA: Frázis! PALI: De ez nem frázis, hogy én csak alig egy hónapja kerül­ tem le a téeszbe Pestről, Misi meg több mint másfél éve. A viszá­ lyukat csak szóbeszédből ismerem. Úgy csöppentem a dolgok kel­ lős közelébe, mint Pilátus a krédóba. Én lakást akarok a téesztől, amit nem kockáztathatok semmiféle pártállással, melldöngetéssel. IRMA NÉNI: Úgy tudom, a szolgálati lakást a szerződésben előre kikötöttétek a téesznél. PALI: De nem mindegy, melyik lakást kapjuk. Három szolgálati lakás épül. Kettő felújításból, félkomfortos, és egy új összkomfortos. És nekem az újra vásik a fogam. BABIKA: Nem is volt nagy az ára... PALI: Nem foglalhattam állást se pró, se kontra, amikor csak hallomásból ismerem az ügyet. BABIKA: Az ügyet lehet, de Misit nem. Őt ismerheted, min tenyeredet. at IRMA NÉNI: Össze ne vesszetek, gyerekek, a lagzitokon! Leg­ jobb Békés vármegyében élni. ..Ha nem békül, majd’ megkékül”. BABIKA: Megfájdult a fejem. IRMA NÉNI: „Lakodalom, sokadalom, nincsen akkor beteg asz­ szony.” PALI: Próbálj megérteni, Babika. Misi nekem sem apám, sem testvérem. De te nekem több vagy, mint a fejedelmi gyémánt. Úgy ragyogsz előttem, hogy belevakulok, mint éjszakai bogár a fénybe. Neked akarok én palotát, nem magamnak. Hiszen én magamban dinnyecsősz-nagyapám módjára a roskatag kunyhóban is eléldegél­ nék. Mindjárt más, ha a lakásban van az angol vécé, a fürdőszo­ bában állandóan hideg és meleg víz folyik, a konyhában beépített szekrény, mosogató könnyíti a munkád. Ezt adjam én oda a Misi kedvéért? Szálljak szembe azzal, aki befolyásos szószólóm lehet? BABIKA: Mit ér a szép lakás, ha ott lépten-nyomon egy ge­ rincetört, rokkant embert látok? PALI: Gondold meg: ha Bagyinszki észreveszi Misit és Gyuri bátyámat, az könnyen a lakásunkba kerülhet. IRMA NÉNI: Erre már én is azt mondom. Bagyinszki András nem atyaúristen, még ha atyaúristen is a keresztapja. PALI: Ebben a szituációban Misi és Gyuri bátyám meghívása a legnagyobb provokáció. BABIKA: Te pedig félsz kihívni a főnök haragját. Misiért? A tsz-elnök és a vezetőség az ő főnöke is. Te nem Bagyinszkival egyez­ kedtél, hanem a téesszel. Ő is csak egy alkalmazott. IRMA NÉNI: Többször győz az okos, mint a bátor. Ebben, nem azért, mert keresztfiam, Palira szavazok. PALI: Arra adjon jó tanácsot, keresztanyám, hogyan parírozzuk ki a végzetes csapást? Mi történjen Misivel és Gyuri bátyámmal? BABIKA: Mi történne? Meghívtam őket. Te meg nyilvánvalóan díszes meghívót küldtél Bagyinszki elvtársadnak. Majd elválik, me­ lyikőjük tud illendő vendég gyanánt viselkedni. PALI: Mi lesz ebből!? IRMA NÉNI: „Majd meglátjuk.” Azt mondta a vak is. Volt már olyan, hogy két dudás is megfért egy csárdában... Palikám, írd föl egy papírra, hogy „tilos a bemenet” és tűzd ki az ajtóra! S felejts el visszajönni! 4. SZABÓ (váratlanul belép, nagy hangon): Ti a borsót gömböly­ lyítitek itt, a vendégek meg éhen pusztulnak. Én is alig várom az első táncot, hátha elmulasztja a tyúkszememet. IRMA NÉNI: Már csak meg kell fésülnöm. Csinos-e a meny­ asszony? SZABÓ: Olyan vagy, Babika, mint a pénteki menyasszony. Meg­ ölöm a fiamat, ha ő törölte le arcodról a mosolyt. (Palihoz): Mit. lábatlankodsz itt, csak feltartod az asszonyokat! Eleget lesztek még együtt. PALI: Babika meghívta Misit és Gyuri bácsit ebédre. SZABÓ: Jól tette. Misi a legjobb gyerekkori pajtásod. PALI: Apám jól tudja... SZABÓ: És aztán? Nagyon rendes emberek. Itt a helyük. Ahová hetven ember hivatalos, ott tíz hívatlan még elfér. 18 PALI: Ebből akkora balhé lesz. SZABÓ: Hagyományos lagzihoz hozzátartozik a balhé. BABIKA: Ennyire hagyományos lakodalomra még én se vágyom. IRMA NÉNI: „Rosszul hegedülnek, ebül táncolunk ma.. .” A ke­ resztfiam máris elandalodott, mint a Kelemen Mári galuskája. 5. NAGYAPA (be, kicsit pityókás, nagyon jókedvű): Adjék a jó­ isten, vinném a menyasszonyt. BABIKA: Inkább vinné a sok kerékkötőt, nagyapa! NAGYAPA: Nem addig az! Tanuld asszony, az uradat megbecsülnyi, És ővele mindenekben egyesülnyi: Ha kocsmába megy, hallgass, Ha megnyúz is, ne jajgass, Ha urad ver! Hej, huj, ha urad Ver! NAGYAPA: Ülj tűzhelyre, guzsalyodra, forgass orsót, Mikor urad fog forgatni pintes korsót; Szomjúhozzál, ha iszik, Éhen haljál, ha eszik, Vagy lakozik! Hej, huj, vagy lakozik! NAGYAPA: A sült tököt, kukoricát tartsd magadnak, Tyiszta lisztből fánkot süssél az uradnak, Cukrocskával cukrozd meg, Apró szőlővel hintsd meg Te uradnak! Hej, huj, te uradnak! NAGYAPA: Hogyha, jó férj, nyelves lészen feleséged, Hogy ő legyen mindenekben ellenséged, Üssed, verjed oldalát, Verd ki néki a fogát, Ne morogjon. MIND (Babika kivételével): Hej, huj, ne morogjon! (Általános kacagás, vidámság.) BABIKA: Én azután szép jövő elé nézek, SZABÓ: Te kívántál hagyományos falusi lakodalmat, lányom! IRMA NÉNI: Hagyományos lagziban a menyasszonynak is ha­ gyományos elbánás jár. Márpedig az a módi: „Szidják a leányt, hogy a meny is tanuljon.” BABIKA: Vidámabb nótát nem talált, nagyapa? NAGYAPA: Mért is ne találnék! IRMA NÉNI: Ott is talál, ahol senki se vesztett el valamit NAGYAPA: Ha bemegyek a bableves csárdába, Ott mulat a krumplileves bújába. Túrós csusza összeveri bokáját, Mákos csusza megöleli babáját. . Krumpliscsúzpajz lipity-loty, Kelkáposzta kapaszkodj. Csirkepörkölt a legjobb a világon. BABIKA: No, ez remek volt. Ezért puszi jár, nagyapa! (Meg­ csókolja az öreg két arcát.) „Csirkepörkölt a legjobb a világon.” NAGYAPA: Egri borból meg a Durbincs sógor. ZABÓ: Most már csakugyan hagyjátok magára a menyasszonyt! Ti pedig igyekezzetek, lányok! IRMA NÉNI: Az volt régen, amikor én még lány voltam. SZABÓ: Gyerünk-gyerünk, kifelé! (De az újabb vendég útjukat állja.) 6. BAGYINSZKI: Alkalmatlankodom. talán? (Bejön a szobába.) „Hogyha hívnak, fogadd el! Ha kergetnek, szaladj el!” SZABÓ: Látom, fölkészültél a hagyományos népi lakodalomra! BAGYINSZKI: No, nem alkalmatlankodom sokáig. Csak hát na­ pamasszony árulta el, hogy itt találom a ház minden férfiát. IRMA NÉNI: Kevés ebből az igazán férfi. NAGYAPA: Ne csúfolkodj, mert mindjárt a gerincedre váglak. SZABÓ: Ilyet ne ígérgessen, nagyapa, mert Irma menten abba­ hagyja a fésülést. (Babikához.) Édes lányom, bemutatom neked Ba­ gyinszki urat.. . BAGYINSZKI: Elvtársat. SZABÓ: ...a Pali fiam közvetlen főnökét. BABIKA: Örvendek. BAGYINSZKI: Az elnök elvtárs engem bízott meg a lakáskulcs átadásával. Épp azt jöttem megbeszélni, mikor a legalkalmasabb. Hogyan szerepel a forgatókönyvben? BABIKA: Nem film ez, hanem lakodalom. SZABÓ: Nagyapó a főrendező. Ő még emlékszik a régi lakodal­ mas szokásokra. BAGYINSZKI (Nagyapóhoz): Mikor adjam át a lakáskulcsot? Hová lehetne ezt az aktust a leghatásosabban beilleszteni? NAGYAPÓ: Sehová! Legjobb, ha mindjárt átadod. Nálunk most minden úgy megy, mint a régi lagzikban. A régi lagzikban meg mikor kaptak új lakást a fiatalok? Örültek, ha egy ócska nyikorgós ágy jutott nekik a szülők kamrájában. BAGYINSZKI: Mégis meg kell adni annak a módját. Én most a téeszt képviselem. SZABÓ: Ha mindenáron szerepelni akarsz, megtaláljuk „annak a módját”. Vacsorakor vagy menyasszonytánc előtt. �IRMA NÉNI: Nem kis dolog, hogy ilyen, fiatalon új lakásba köl­ töznek. BAGYINSZKI: No, nem egészen új... De van itt még más is. (Palihoz.) Nagy megtiszteltetés ért, Palikám. Meginvitáltam Gyetvai elvtársat a nevedben, és ő elfogadta a meghívást. Vacsorára itt lesz személyesen. Bár lehet, hogy már esküvőre is... NAGYAPÓ: Gyetvai elvtárs, a megyétől? IRMA NÉNI: Bizony ez nagy megtiszteltetés. BAGYINSZKI: Az egész megye az ifjú párról fog beszélni. Mert­ hogy Gyetvai elvtárs is megjelent a vacsorán. Már megbocsássatok: birkát vágtatok-e? PALI: Borjút öltünk. Az állatorvos kicsinálta, hogy a téeszben váratlanul lába tört egynek. SZABÓ: A részletek nem ide tartoznak. BAGYINSZKI: Márpedig keríteni kell egy birkát. Gyetvai elv­ társnak mindene a birkapaprikás, főtt krumplival. Vacsoráig még megfől. SZABÓ: Gyetvai elvtársnak is seggig ér a keze, mint a többi­ nek. Azt eszik, amit föltálalnak. BAGYINSZKI: Az nem úgy van. Ha Gyetvai elvtárs jól érzi ma­ gát, az többet ér, mint az új ház. Ennyi áldozatot megér, ha Pali jó embere talál lenni. NAGYAPÓ: Beszélik, igénytelen, egyszerű ember. Nem iszik, nem dohányzik, kákabélű. BAGYINSZKI: Mindenkinek van valami kedvence. Neki a bir­ kapaprikás. SZABÓ: (Palihoz): Kísérd, fiam, a sátorba a főnöködet. Ültesd a fő helyre! IRMA NÉNI: Bizony szűk itt a hely. Kettőnek ki kell menni, hogy egy beférjen. BAGYINSZKI (Szabóhoz): Azt hiszem, egy koszos birkát megér a fiad jövője. SZABÓ: Neki a mérnöki diploma a jövője! PALI: Tessék jönni, Bagyinszki elvtárs, kihűl az ebéd! BAGYINSZKI és PALI el. 7. SZABÓ: Meghívja a mi kontónkra Gyetvait, hogy magának ér­ demeket szerezzen. NAGYAPÓ: Jó ember az, úgy hírlik. SZABÓ: Búvalbélelt, gyomorbajos. Elrontja a hangulatot. BABIKA: Ki az a Gyetvai elvtárs? IRMA NÉNI: Főember a megyénél. SZABÓ: Együtt kezdte ezzel a Bagyinszkival a járásnál. IRMA NÉNI: A Katolikus Legénylegyletben is jól megértették egymást. Bagyinszki meg visszaél az ismeretséggel. SZABÓ: Bandi a birkapörköltet is csak magának akarja. A té­ esz pénzén mindén nemzetközi vásárra följár Budapestre, csak hogy birkapaprikást és pacalpörköltet ehessen a karcagi csárdában. „Hi­ vatalos út”. BABIKA: Van egy halvány sejtésem, hogy az új lakást se mi kapjuk meg. IRMA NÉNI: Ha csakugyan így van, meg fog a Palika szíve ha­ sadni. BABIKA: Most az egyszer rászolgált. (Elsírja magát, Irma néni keblére hajtja a fejét.) Megérdemli. Megérdemeljük. NAGYAPÓ: Ne ríjj lányom! Aki könnyén sír, könnyen felejt. Lagziban vagyunk, nem temetésen. (Táncba kezd.) Heej! „Ez az élet minket illet, nem a régi öregeket!” (Táncol és énekel.) Azért adtam három pengőt, Hogy a farod járjon rezgőt, Csuhajja! Ha a farod nem jár rezgőt, Add vissza a három pengőt, Csuhajja! SZABÓ (Nagyapóhoz): Menjen vissza a vendégekhez. Tartsa szó­ őket... Dirigálja a cigányokat! NAGYAPÓ (Erőltetett jókedvvel): „Húzzad, cigány, disznót adok! Ha megeszed, másat adok.” (Táncol.) IRMA NÉNI: Menjen, nagyapó! Valakinek a vendéggel is törőd­ ni kell. NAGYAPÓ: „Balra kelet, jobbra nyugat, Isten áldja mindnyáju­ kat!” (Kitáncol.) SZABÓ: Vigyázz, lányom, meg ne lássák a szemeden, hogy sír­ tál. Ha kimutatjuk a csalódást, „úgy járunk, mint Szemere, nem me­ gyünk semmire”. Neked kell erősítened Palit is, nehogy fitogtassa a fájdalmát. IRMA NÉNI: Ti ketten már egyek vagytok! BABIKA: Gyenge nő létemre, én bátorítsam az uramat? IRMA NÉNI: A férj feje olyan, mint a luftballon, a legkisebb szél is elfújja. A nőnek kell résén lenni és a madzagnál fogva visz­ szafogni őket. SZABÓ: Persze, még minden megeshet. Lehet, hogy tiétek lesz az új ház. De ha nem, akkor se omlik össze a világ. Nagyobb baj, hogy Pali bedőlt ennek a jellemtelen fráternek. BABIKA: Nem lett volna szabad. SZABÓ: Igérd meg, hogy nem teszel neki szemrehányást! BABIKA: Megígérem. SZABÓ: S. ahogy tudod, vigasztalod. BABIKA: Megpróbálom. IRMA NÉNI: Még pártában vagy, s máris láthatod, milyen ön­ feláldozás asszonynak lenni. SZABÓ: Most már, csakugyan ne húzzátok az időt! (El.) IRMA NÉNI: Mire a csirkepörköltöt hordják, ott leszünk. val 8. BABIKA: Elment a kedvem a játéktól. IRMA NÉNI: A férfiak mindig beleköpnek a levesbe. Egyet sem szabad sajnálni vagy kímélni közülük. Mind oly alkalmatos, mint a vak a tetűfogásra. Gyere, menjünk egy ajtóval arrébb. (A másik szoba felé indul.) Odakint lelfogyasztják a lakodalmas ebédet, a menyasszony meg még mindig magát ciceréli. BABIKA: Ki jönne még ide? Nagyapa, Pali, apósom: mind a vendéget fogadja. IRMA NÉNI: Attól még jöhet ide valaki. Gyerünk. Nyugodal­ masabb a hátulsó szobában. BABIKA: Ugyan, ki jönne még? IRMA NÉNI: Akire te is gondolsz. Jobb, ha nem talál itt. BABIKA: Nem gondolok én senkire. IRMA NÉNI: Misire sem? BABIKA: Vele csakugyan nem ártana még esküvő előtt szót váltani. IRMA NÉNI: Csak nem hagynád ott Palit az utolsó pillanatban a tróger Bagyinszki fondorlatai miatt. BABIKA: Ha szívem nem Palihoz húz, akkor ma Misivel me­ gyek az anyakönyvvezető elé. Én nem cserélgettem a vőlegényeket, mint Szaros Pista a tiszta alsóneműt. IRMA NÉNI: Végre egy szép mondás tőled! Hadd csókollak meg érte. (Csókot cuppant Babika arcára.) Olyan falusi lány lesz belő­ led maholnap, mint a sicc. BABIKA: Lenne egy kis tisztáznivalóm Misivel. IRMA NÉNI: Úgy ne járj, mint Gecse Margit. Az is a lakodalmát ülte, amikor egy szomszéd falubeli legény kihívta egy szóra. Csakis egy szóra.. Azóta hat gyereket szült annak a legénynek a Dunántú­ lon. Az ura még mindig hazavárja. Csak hát Margitnak sem írni, sem válni és újból házasodni nincs ideje a sok apró pulyától. (Mind­ ketten felszabadultan nevetnek.) 19 �Ján Ponicán Stefán Atila Brezány Emlék Salgótarjáni emlék Előttem lépked ő, sodrát rá víz veti. Meredt fehér sugár: minden hullám-zuhany. Amint ott lépked, a dühödt ár elnyeli: Mint élő telehold, hullám rá úgy zuhan. Lábra a fiút fölemelik égbolt rózsaszín keblei. Zománcot hajnalcsillagig hoztak, látni mutatták az est tükröző szivárványait. Nem sejtettem: a sok kémény szétfodrozta a költői rezdülés köreit. Ott áll a tó fölött. Terül a szirteken teknőcként szét az árny, ezüst rönkön tova. Mint fehér szárnyat, ő nyujtózva kart emel feje teste fölé, fölnyúlva, mint a fa. Így láttam: szemben a hullámmal lépkedett. Állt, várt, játszadozott, mint villő, testesült Istennő, földiek érzésivel tele. Szerelmi kihívásra a vízből fölmerült. Jánosy István fordítása Szikrás éjek tárták ki az ifjúságot. Meghomályosult kohász-szemek igéket plántáltak új látványok dagálya közepett: kútfőknél új élő vizet keresni, mik szív-csöngést dalba váltnak. Az iskolatáblák árnyékát fekete por veri föl. Bánya, huta izzása bennem főtt. Vörös éjek szeretetével ébreszt képzelőerőt József Attila csillaga, emlékeket visz kezében. Jánosy István fordítása Vladimir Holan Érverés Hogy a zöld lomb eltűnt s nincs tovább, nem a véget-érő sétány vétke. Visszatérhettünk volna! Ámde semmiképp sem tehettük, hiszen nem a szövetkezés, hanem az egybefonódás választ itt széjjel mindent. Íme, kiértünk a sivatagba... Veres János fordítása Szepesi József Meseutazás Útrakészen a kocsi, Meseországba megyünk, Meseföldön, mesevár meseurai leszünk. Vár ránk ott sok meseszép mesepompa, kényelem. (Lámpánk lesz a Napsugár, udvarunk a végtelen.) Mesetrónon trónolunk, meseföldi mesevár mesepompás rejtekén mi leszünk a mesepár. Útrakész vagy? Indulunk, Meseországba megyünk, Meseföldön mesevár meseurai leszünk. Ha begyullad a motor... 20 �Gondolatok a rajzról és Czinke Ferencről Az ember örök igénye és törekvése, hogy megörökítse, eljövendő generációk számá­ ra megőrizze a végtelen, múló, örökkön változó időnek azt a tünékeny pillanatát, amely saját jelene, kora — amelyhez örö­ mei, bánatai, félelmei fűződnek. Jelet hagyni mindarról, ami körülvette, tetteit meghatározta, szemléletét, meggyőződését alakította, erőt adó forrást vagy gyötrő, félelmet fakasztó súlyt jelentett. Az em­ beri lét és természet állandó, a több év­ ezredes fejlődés során is változatlan tör­ vényei: születés—halál, szeretet—gyűlöl­ ködés, a megélhetésért folytatott küzde­ lem lehetővé teszik, hogy akár néhány vé­ letlenül megőrzött tárgy, az ember keze nyomát viselő hétköznapi eszköz megszó­ laljon, meséljen koráról, alkotója életkö­ rülményeiről, felfogásmódjáról. Különösen nagy és jelentős a műalko­ tások szerepe — létrehozóik érzékeny, szé­ les látókörű, korukat a legösszetettebben érzékelő és ezért a legsokoldalúbban tük­ röző egyéniségek. így felelősségük is a leg­ nagyobb, rajtuk áll, mit emelnek memen­ tóvá, mennyire válik plasztikussá a koruk­ ról kialakuló kép. A művészi kifejezőformák végtelenül gazdag tárházából itt a ránk maradtak kö­ zül talán a legidősebbet: a rajzot szeret­ ném kiemelni. Az öntudatosuló, a világot fokról fokra befogadó, megismerő gyermek látásmód­ ját, a dolgok lényegének meglátását raj­ zon keresztül fogalmazza meg először, rajz segítségével építi fel. A gyermekkorban készített sok-sok egyszerű és gyakran pri­ mitív ábrázolásokra emlékeztető rajz jelzi az első lépéseket a világban való tájékozó­ dásban, mintegy először rátalálva a gon­ dolat, érzés első képi képleteire. A rajz segítségével minden ember végigjárja an­ nak az útnak kisebb-nagyobb szakaszát, ami az első, kialudt tűzből származó fa­ széndarabbal húzott vonaltól Picassóig a rajz fejlődésének folyamatos történetét adja. Ez nemcsak azt jelenti, hogy az ábrá­ zolás, a közlés vágya a természettől félő, azt engesztelni és magát védeni vágyó primitív elődeink és a világot nem értő, azt megismerni vágyó gyermekeink szá­ mára a rajzolás a legfontosabb olyan ki­ fejezési forma, amit nem köt a gondolat szavakba formálásának kényszere; hanem azt is, hogy ezt figyelembe kell venni mindazoknak, akiknek befolyása van má­ sok rajzi kifejezésmódjának alakítására. Az irányító felnőtt számára természetesen nagyon nehéz feladat, hogy a még ügyet­ len kéznek és lassan bontakozó tudatnak hogyan segítsen a fentebb említett évez­ redes fejlődés néhány évbe sűrítésében. A rajz a művészetek alapja és a rajz művészetének fejlődése egy a művészetek egyetemes történetével. Rajzok — barlan­ gok falára karcolt ábrázolások — adnak hírt évezredekkel ezelőtt élt emberek hie­ delemvilágáról, erejéről és kitartásáról, amellyel a számukra félelmetes természeti erőkkel szembenéztek. Ezek a tapogatózó, sokszor még bizonytalan vonalak értékes lenyomatai, őrzői a rég letűnt időknek. Művészi alkotások, amelyeket szemlélve a művészetek kezdetének lehetünk tanúi. A rajz jelentősége azóta sem változott, min­ den művészi munkának kezdete maradt. Nagy mesterek számtalan vázlata, ta­ nulmánya igazolja, hogy a rajznak milyen fontos szerepe van az érett alkotó tevé­ kenységében, a műalkotás létrejöttének folyamatában is. Egy-egy ilyen vázlatsort vizsgálva tanúi lehetünk a mű születésé­ nek. az érési folyamatnak, nyomon követ­ hetjük, hogyan válik a megtermékenyítő ötlet bonyolult, sokoldalúan összetett, gazdag, gondolatiságú műalkotássá. „Gya­ korta világosabban észleljük a rajzokból, mint a kész festményekből, a művészek szellemét és eszméiket, továbbá a módot, hogyan alakítják azokat és a készséget, mellyel értelmüket kezük követni képes volt.”— Winckelmann csaknem kétszáz esztendeje foglalta össze máig érvényes erővel és tömörséggel e soraiban a rajz jelentőségét. E kissé hosszúra nyúlt, de számomra lé­ nyegesnek tartott, napjainkban nem elég­ gé figyelemmel kísért problémákat érintő bevezető után, e gondolatsor részeként, az életének jelentős jubileumához közeledő grafikusművészről, Czinke Ferencről sze­ retnék szólni. Lehetőséget kínált az érett, művészi szándékában és kifejező eszközeiben hatá­ rozott alkotóegyéniség bemutatásához a Palócföld korábbi száma is azzal, hogy nem a kész művek, a gazdag, telt színek­ kel, dinamikus formákkal megkomponált linómetszetek, rézkarcok sorából emelt ki néhányat, hanem rajzaiból: lehetővé téve, hogy szemtanúi legyünk a művészi alko­ tófolyamatnak. a kibontakozóban levő, végleges formáját még kereső gondolat ér­ lelődésének; egyben a műhely légkörének, intimitásának hangulatát is körénk vará­ zsolva. A rajzi tudás biztonsága, munkái­ nak erőteljes, a figyelmet a lényegre össz­ pontosító ritmusa biztosítja a néző szá­ mára. hogy bekapcsolódjék a folyamatba, átélve a keresés izgalmát, sokszor gyötrő feszültségét. Mindezt világos fogalmazás­ sal, jól áttekinthető, szinte „eszköztelen” szerkesztéssel éri el. Azzal, hogy csak a lényeges, a mondanivaló magvát hordozó, a gondolatot továbbvivő részleteket teszi hangsúlyossá, emeli ki gazdagabb vonal­ rendszerrel, mélyebb, plasztikusabb ár­ nyalással — míg a többi részlet jelzés­ szerű marad. Czinke Ferencnek, a Palócföld elmúlt számában (1977/1.) közölt rajzait szemlélve az eddigi gondolatmenet folytatásaként természetesen adódó kérdés: mi az, ami a művészt elsősorban izgatja, szellemét és eszméit hordozza, mit kíván emlékül hagy­ ni e korból az eljövendőknek? Talán legfontosabb, átütő erejű vonás­ ként jelentkező törekvése a közelmúlt tör­ ténelmi eseményeinek, újat szülni szándé­ kozó küzdelmeinek lírai átértelmezésű idé­ zése. Az „Őszirózsás időkből” öreg obsito­ sa egy tulipános láda aljáról dohosan elő­ került régi fénykép ihletése nyomán ké­ szült. A régvolt, a művész számára is csak történelemként élő esemény drámai erejét a szituáció megválasztásával nyeri. A fényképész lencséje előtt álló katona meg­ jelenítése, zárkózott, markáns arcvonásai, fáradt, tagbaszakadt figurája szimbolikus erővel idézi a tragikus eseményeket. Ezt a drámai hatást fokozza a kemény fény­ árnyék játék, amely a fejet plasztikussá, erőteljessé teszi ellentétben a test finom vonaljátékra épülő rajzával. Azzal, hogy mindenfajta akciót kirekeszt a jelenetből, fokozottan felhívja a figyelmet az ábrázolt figura egyéniségére, mély emberi tragé­ diát sejtető múltjára. Másik kedves témaköre — sok grafikai lapján csupán tárgyi elemekkel jelzett megoldásban — a vidéki élet letűnőben levő szokásainak, mesterségeinek nosztal­ gikus, gazdag variációjú megörökítése. A felgyorsuló tempójú élet, az iparosodás kö­ vetkeztében lassan kivesző, már a mai fia­ talok számára is sokszor csak egzotiku­ mot jelentő eseményeket, munka folyama­ tokat örökít meg néhány rajzán. Ilyen a disznót bontó böllér szakavatott mozdulatokat érzékeltető megjelenítése. Hatalmas keze, zömök teste, párnás arca ismét karakterisztikus erővel jelenítik meg a figurát, egy életen át űzött mesterség jellemző vonásait. Szénégetőket ábrázoló lapján is egy lassan kiveszőben levő mun­ kafolyamatot ábrázol. Az üresen hagyott felületek jól érzékeltetik a hófedte, hegy­ vidéki táj hangulatát, a munkájukat szak­ szerűen, nyugodt tempóban végző embe­ rek magányát. Legtöbb bánat a hátukon madaras ka­ litkát vivő, a vidéket járó „kintornások” ábrázolásába vegyül. Magányos, otthonta­ lan emberek, feladatuk a mulattatás, sor­ suk a soha-meg-nem-nyugvás, az örök vándorlás. Háttal- állnak, arcvonásaikat nem látjuk, de testtartásuk, fáradt, gör­ nyedt, vonásaik tragikus sorsokat sejtet­ nek. Maga a póz megválasztása is a „bú­ csú ízével izgat.” Az ötvenedik születésnapjához közeledő Czinke Ferenc rajzai a művészi elhiva­ tottság, a mesterség iránti tisztelet szép igazolásai. Biztos kézzel felvázolt gondola­ tok, amelyek későbbi művek csírái, de ön­ magukban is zárt, a teljesség erejével ható megnyilatkozások. Külön figyelmet érdemel az a grafikai biztonság, rajzi tudás, amellyel a gondolat teljességét szuverén belső törvényeivel ké­ pes kiteljesíteni. Ezért meggyőzőek művei, ezért érezzük, hogy másként szólnak, és mást mondanak, mint a verbális üzenetek. Mindig atmosz­ ferikus erejük van, akár elvontabb kép­ leteket, akár figuratívabb megoldásokat választ gondolatai hordozóiul. A rajzolni tudás puritán meggyőző ereje minden mű­ vében ott lüktet. Ezért tud magával vonni és engedelmeskedünk párbeszédre hívásá­ nak. Somogyi Borbála 21 �HAGYOMÁNY A palócföldi embertani vizsgálatok eredményei A palóckutatással kapcsolatos adatgyűjtés az egri múzeum irá­ nyítása mellett már évek óta folyik és várhatóan 1979. végéig fejező­ dik be. 1980. június 1-ig nemcsak a feldolgozásnak, hanem a palóc monográfia keretében megjelenő tanulmányoknak is el kell készül­ niük. A palóckutatás nagyrészt a néprajz kérdéseire terjed ki. célja elsősorban a palóc népi kultúra és életmód stílusának megrajzolása, valamint a palóc néprajzi vonások meghatározása; de a kutatásban helyet kaptak a társtudományok, a történelem, a földrajz, a nyelvé­ szet, a szociográfia, sőt az antropológia is. A gyűjtőmunka az egri múzeum által kijelölt kutatópontokon — Heves, Nógrád megye te­ rületén, valamint Pest megye északkeleti és Borsod megye észak­ nyugati részén van folyamatban. Az embertani vizsgálatokat az egri múzeum felkérésére 1972. nyarán kezdtem és eddig a kutatópontok kétharmad részében végeztem el a munkát. A vizsgálatokhoz nem­ csak a községi tanácsoktól és a községi általános iskoláktól kapok hathatós segítséget, hanem az általam vizsgált falvak szinte egész népessége érdeklődik a kutatások iránt. Tervezett tanulmányom — „A Palócföld embertani képe” — „A Palócföld és népe” fejezet ke­ retében jelenik majd meg, előreláthatólag 1981-ben. E fejezet központi problémája a palócok eredetének tisztázása. x A palóc-kutatás keretében az etnikai embertani vizsgálatok Heves és Nógrád megyében nagyrészt befejeződtek. Az eddig vizsgált 20 község: Mátraderecske, Bodony, Egerbocs, Mikófalva, Szilvásvárad, Gyöngyöspata, Nagyréde, Bükkszék, Domoszló, Mátramindszent, Nádújfalu, Karancsság, Őrhalom, Hugyag, Ka­ zár, Matraszőlős, Buják, Rimóc, Bárna és Lucfalva. A kutató­ pontok öt csoportra oszthatók: 1. Az Egertől és Hasznostól észak­ ra élő tiszta palóc népességek. 2. A református palóc népességek (Szilvásvárad). 3. Az egyéb palóc népességek. (Ide egyrészt azo­ kat a községeket soroltam, amelyekben az 1828. évi összeírás adatai szerint és a vizsgálatok között 10 %-nál több szlovák ere­ detű családnév fordul elő — Buják, Rimóc, Bárna, Bükkszék —, másrészt Mátraszőlős is ide került, mert bár szlovák eredetű családnevek csak 3 %-ban fordulnak elő, de nem szerepel a tisz­ ta palóc községek között. 4. Kontroll magyar népességek (Gyön­ gyöspata, Nagyréde). 5. Szlovák eredetűnek tartott népessségek. (Vizsgálatra a legnagyobb evangélikus települést, Lucfalvát és a legnagyobb katolikus települést, Domoszlót választottam ki. Te­ kintettel arra, hogy a palóc községek egy részében szlovákokkal való keveredés mutatható ki, szükségesnek tartottam a tiszta szlovákoknak tartott népességek vizsgálatát is.) A 20 községben végzett vizsgálat és a vonatkozó feldolgo­ zások befejezése után az eredményeket az alábbiakban vázolom. TESTMAGASSÁG A tiszta palócok termete kissé magasabb az országos átlag­ nál, a férfiaknál magas-nagyközepes, a nőknél nagyközepes-ma­ gas. A férfiaknál legmagasabbak a mátraderecskeiek (171,08 cm) és a bodonyiak (170,89 cm), legalacsonyabbak a hugyagiak (168,34 cm) és az egerbocsiak (168,71 cm), a nőknél legmagasab­ bak a mátramindszentiek (159,74 cm) és a mikófalviak (159,73 cm), a legalacsonyabbak a kazáriak (156,94 cm) és az egerbocsi­ ak (157,25 cm). Az egyéb palócok alacsonyabbak a tiszta palócoknál, legma­ gasabbak közülük mindkét nemnél a bárnaiak (férfiaknál 168,82 cm, nőknél 157,50 cm), a legalacsonyabbak férfiaknál a bükkszé­ kiek (167,54 cm), nőknél a mátraszőlősiek (155,22 cm). A szilvásváradi református palócok kissé magasabbak a tisz­ ta palócok átlagánál is, az átlag férfiaknál 170,13 cm, nőknél 158,22 cm. A szlovák eredetű községek lakosai közül a lucfalvaiak kis­ sé magasabbak a tiszta palócok átlagánál is (férfiaknál 170,14 cm, nőknél 158,33 cm), a domoszlóiak pedig kissé alacsonyabbak (férfiaknál 169,32 cm, nőknél 156,68 cm). 22 A FEJ ÉS ARC MÉRETEI. FEJJELZŐ, ARCJELZŐ A fej és arc méreteinek átlaga az egész vizsgált területen meglepően egységes. A tiszta palócokra, a református palócok­ ra, az egyéb palócokra, a kontroll magyar népességekre és a szlovák származásúakra egyaránt az enyhén hosszú, széles fej, a széles, középmagas arc a jellemző, a fejjelző „túlrövid”-„rövid”, az arcjelző „alacsony” és a „középmagas” határán van, túlnyomó többségben az „alacsony” kategóriába esik, csak néhány esetben „középmagas”. A fejjelző a legnagyobb mértékben rövid a bodonyiaknál (férfiaknál 86,95: nőknél 87,70), a legkisebb mérték­ ben rövid a szilvásváradi férfiaknál (84,61) és a mátramindszenti nőknél (86,08). Az arcjelző legalacsonyabb a hugyagi férfiaknál (82,27) és a bodonyi nőknél (79,45), legmagasabb a bükkszéki fér­ fiaknál (84,38) és a rimóci nőknél (81,78). Meg kell még jegyeznem, hogy a tiszta palócokra kissé nagyobb mértékben jellemző a „túl­rövidfejűség” és az „alacsonyarcúság”, mint a többi népessé­ gekre. A fej és az arc méretei közül az arcszélességet kell em­ lítenem, amely a tiszta palócoknál még fokozottabb mértékben széles, mint a többi népességeknél — míg az orrmagasság az egyéb palócoknál a legkisebb. A Nógrád megye viszonylatában elvégzett Student-féle t-próba eredményei szerint a tiszta paló­ cok és az összes palócok között méretek és jelzők szempontjából alig van eltérés; a lucfalvai szlovák származásúak pedig e tekin­ tetben még kevésbé térnek el a tiszta palócoktól, mint a tiszta palócok és az összes palócok egymástól. A FEJ ÉS AZ ARC MORFOLÓGIAI (LEÍRÓ) JELLEGEI E tekintetben a vizsgált népességek már nem olyan nagy mértékben egységesek, mint a méretek és a jelzők szempontjá­ ból. E cikk keretében csak öt jelleg megoszlására térek ki. A já­ romcsont testének helyzete tekintetében minden vizsgált népes­ ségnél többségben van az előreálló járomcsont, mely legnagyobb százalékban férfiaknál a mátraderecskeieknél (78,9 %), nőknél a karancsságiaknál (77,0 %), a legkisebb mértékben pedig a nagy­ rédei férfiaknál (54,7 %) és a rimóci nőknél (56,5 %) fordul elő. A homlok profilja az egész eddig vizsgált palócföldi népességnél eléggé egységes, a meredek homlok mindkét nemnél mindenhol több, mint az esetek % részét teszi ki. Az orrhát profiljának megoszlása egyike az aránylag eltérő jellegeknek. Bár a népraj­ zi csoportok átlagait tekintve az eltérések kevésbé számottevőek (az egyenes orr férfiaknál a tiszta palócoknál 57,1 %-ban, az egyéb palócoknál 53,9 %-ban fordul elő, nőknél a tiszta palócok­ nál az előfordulás 53,3 %, az egyéb palócoknál 52,1 %), de a köz­ ségenkénti megoszlás már eléggé eltérő. Nőknél ugyan min­ den népességnél az egyenes orr a leggyakoribb, de férfiaknál Mátramindszenten a konvex orr áll az első helyen (54,9 %), Mát­ raderecskén pedig az egyenes és a konvex orr előfordulása egyenlő (43,7 %). Már az eddigi adatok alapján is nyilvánvaló azonban, hogy a tiszta palócoknál mindkét nemnél gyakoribb a konvex (férfiaknál 33,3 %, nőknél 18,2 %) és ritkább a konkáv (férfiaknál 9,6 %, nőknél 28,6 %) orr, mint az egyéb palócoknál konvex (férfiaknál 33,3 %, nőknél 18,2 % és ritkább a konkáv fiaknál 18.5 °/o, a nőknél 32,4 %). A szilvásváradi református pa­ lócok és a kontroll magyar népességek e téren közel állnak a tiszta palócokhoz, a domoszlói katolikus szlovák származásúak a tiszta palócok és az egyéb palócok között állnak, a lucfalvai evangélikus szlovák származásúak közül a férfiak közel állnak az egyéb palócokhoz, viszont a lucfalvai nőknél a konkáv orr előfordulása kisebb, a konvex orré pedig nagyobb a tiszta palóc átlaghoz képest is. Az orrhát kiemelkedése szempontjából a meg­ oszlás eléggé egységes, a közepesen kiemelkedő orrhát minden né­ pességnél a vizsgáltak több mint 70 %-át teszi ki. A tarkó pro­ filja a kevésbé egységes jellegűek közé tartozik, az enyhén dom­ ború tarkó, ugyan minden népességnél több mint 60 %-ban for­ dul elő, de a szilvásváradi és a domoszlói férfiak, valamint a hu­ gyagi és a lucfalvai nők abban térnek el a többi népességektől, �hogy az erősen domború tarkó előfordulása közöttük lényegesen gyakoribb. SZEMSZÍN A tiszta palócoknál mindkét nem esetében leggyakoribb a barna szemszín, utána a kevert (zöldes) árnyalatok következnek, a legkisebb mértékben pedig a világos szemszín észlelhető. A legtöbb barna szemű mindkét nemnél a mátraderecskeiek között (férfiaknál 53,5 %, nőknél 53,2 %), a legkevesebb a mikófalvai férfiaknál (30,8 %) és az egerbocsi nőknél (32,5 %) észlelhető. Heves megyében kelet felé a barna szemszín csökkenése és a vi­ lágos (kék, szürke) szemszín emelkedése észlelhető. A világos szemszín gyakorisága a kazári férfiaknál (31,7 %) és a mikófal­ vi nőknél (32,7 %) a legnagyobb. A szilvásváradi református palócoknál a világos (férfiaknál 34,2 %, nőknél 27,5 %), a barna (férfiaknál 42,3 %, nőknél 40,4 %) egyaránt gyakoribb a táj­ egységi átlagnál, a kevert szemszín viszont ritkábban fordul elő. Az egyéb palóc és a lucfalvai férfiak szemszín tekintetében kö­ zel állnak egymáshoz, a világos szemszín közöttük a leggyako­ ribb (egyéb palócoknál 35,4 %, lucfalviaknál 35,7 %) és a bar­ na szemszín a legritkább (egyéb palócoknál 31,9 %, lucfalviak­ nál 33,3 %). Az egyéb palóc nők szemszínének megoszlása csak­ nem teljesen megegyező, mint a tiszta palócoknál, a barna szem­ szín a legyakoribb (39 %), a világos pedig a legritkább (22,5 %); míg a lucfalvai nőknél kevert (50,0 %), világos (26,1 %), bar­ na (21,8) a sorrend. A kontroll magyar népességek szemszínének megoszlása közel áll a tiszta palócokhoz, a domoszlói férfiaknál kevert, világos, barna, a nőknél barna, kevert, világos a sorrend. HAJSZÍN A hajszín megoszlása nagy mértékben egységes, a barna-fe­ kete hajszín minden népességnél és mindkét nemnél 90 %-on fe­ lül van. A legnagyobb mértékű mégis a barna-fekete hajszín előfordulása a tiszta palócoknál és a szilvásváradiaknál: mindkét nemnél 98 % körüli az előfordulás. A kontroll magyar községek­ ben, az egyéb palócoknál és a domoszlóiaknál is 95 %-on felüli a barna-fekete hajszín előfordulása, míg Lucfalván a legkeve­ sebb (férfiaknál 90,5 %, nőknél 91,3 %). SZIGMA RÁCIÓ A Howelss-féle szigma ráció vonatkozásában a Nógrád me­ gyeiekkel kapcsolatban készültek el a számítások. E téren az ösz­ szes palócok és a lucfalviak is eléggé egységesek. Az átlagos szigma ráció értékei a mátramindszentieknél a legalacsonyab­ bak, tehát méretek és jelzők szempontjából a leghomogénebbek, nemcsak Nógrád megyében, hanem a hazánkban eddig feldolgo­ zott népességek vonatkozásában is. TIPOLÓGIAI MEGOSZLÁS A tipológiai megoszlás szempontjából a tiszta palócok elég­ gé egységesek, a magyarság törökös elemeivel kapcsolatba hoz­ ható típusok — a turanid, a pamíri és az előázsiai — együttes előfordulása megközelíti a honfoglaló magyaroknál Lipták által kimutatott százalékot, sőt Egerbocson (58,3 %) és Mátraderecs­ kén (50,3) azt meg is haladja. Az egyéb palócoknál kisebb mér­ tékben, a lucfalviaknál nagyobb mértékben csökken a turanid és a pamíri típus és ezzel párhuzamosan emelkedik a keletbalti típus és az erősen kevert meghatározatlanok előfordulása. Nem­ csak a szilvásváradi református palócoknál és a kontroll magyar népességeknél, hanem a domoszlói szlovák származásúaknál is több a magyarság törökös elemeivel kapcsolatba hozható típu­ sok együttes előfordulása, mint az egyéb palócok között. A szil­ vásváradiak és a domoszlóiak elsősorban abban különböznek ti­ pológiailag a tiszta palócoktól, hogy lényegesen több köztük az erősen kevert meghatározatlanok száma. Ha típusonként külön vizsgáljuk az előfordulást, úgy Nád­ újfalu kivételével a tiszta palócoknál, a kontroll magyar községek­ ben, a szilvásváradiaknál, a domoszlóiaknál — és Bükkszék ki­ vételével az egyéb palócoknál — a turanid típus áll az első és a pamíri a második helyen, Nádújfalun pamíri, turanid, dinári, ke­ letbalti, Bükkszéken és Lucfalván pamíri, keletbalti, turanid, dinári a sorrend. A turanid típus átlagos előfordulása a tiszta palócok között 26 %, a pamírié 16 %, e két típus a szilvásvára­ diaknál, a kontroll községekben és a domoszlóiaknál is csak kis mértékben csökken. Az egyéb palócok között a turanid típus gyakorisága 18 %, a pamírié 12 %. A tiszta palócok között a har­ madik helyen a keletbalti (6%), a negyediken pedig a dinári áll (5,5 %). A keletbalti típus előfordulása az egyéb palócok kö­ zött lényegesen több, általában 12 és 13 % között van, de a bu­ jákiak között csak 4 %. A keletbalti típus előfordulása a luc­ falviak között 12,5 %, a domoszlóiak között 8,9 %, a szilvásvá­ radiak között 2,7 %. Tekintettel arra, hogy a keletbalti típus az ősi finnugor és az ősi szláv népeknek is egyik fő alkotó eleme, megkíséreltem e típust változatokra bontani. A Palócföldön leg­ gyakoribb e típusnak erősen lapponoid jellegű változata, utána az erősen cromagnoid jellegű változat, majd a mongoloiddal ke­ vert forma következik, legritkább az északival kevert forma, melyet a vizsgált községek túlnyomó többségében nem is észlel­ tem. A tiszta palócok között negyedik helyen álló dinári típus Mátraderecskén éri el a legnagyobb gyakoriságot (9,1 %), álta­ lában Heves megyében gyakoribb, mint Nógrádban. A dinári tí­ pus előfordulása az egyéb palócok, a szilvásvárad! református palócok és a domoszlói szlovák származásúak között lényegesen 23 �kevesebb, mint a tiszta palócok között, viszont a kontroll ma­ gyar községekben és a lucfalvi szlovák származásúaknál meg­ közelíti a mátraderecskei maximális előfordulást (Lucfalván 8 %). Az ötödik helyen az alpi típus áll kb. 3,5 %-kal: az egyéb pa­ lócok és a lucfalviak között gyakoribb, mint a többi népességek­ nél. A ritkábban előforduló típusok közül a lapponoid gyakorisá­ ga Mátraszőlősön, s keleti mediterráné és a mediterráné Szil­ vásváradon, az előázsiaié Egerbocson említésre méltó. A mongo­ loid típusról Bartucz azt írta, hogy előfordulása egyes palóc köz­ ségekben a 20—25 %-ot is eléri, ezzel szemben a mongoloid tí­ pus előfordulása a Palócföldön az én vizsgálataim szerint 0 és 3.6 % között van, a leggyakoribb Őrhalomban (3.6 %). Az ősi germán és szláv népekre jellemző északi típus előfordulása je­ lentéktelen. a lucfalviaknál és a domoszlóiaknál is csak 2,3 %, illetve 1,0 %. Az ősi germán és szláv népeknél gyakori, de az ősi finnugor népeknél is számottevő a cromagnoid típus előfordulá­ sa szintén jelentéktelen, a lucfalviaknál és domoszlóiaknál is csak 1,1 %, illetve 0,5 %. Legritkábban a vogulokra és az osztjákokra jel­ lemző urali típus észlelhető, a palócföldi községek túlnyomó többségében elő sem fordul. Az erősen kevert meghatározatla­ nok legkisebb számban a tiszta palócok között találhatók, a kontroll magyar községekben a számuk kisebb mértékben, az egyéb palócok és domoszlóiak között nagyobb mértékben emel­ kedik, a legtöbb meghatározatlan pedig a lucfalviak és a szil­ vásváradiak között található. Az egyéb palóc községek közül Bárna különleges helyet foglal el, itt a meghatározatlanok szá­ ma lényegesen kevesebb, a szlovákokkal való keveredést csak a keletbalti típus nagyobb előfordulása jelzi. Lényegében a Palócföld népe eddigi vizsgálataim szerint embertani szempontból eléggé egységes, a legegységesebbek a tiszta palócok és hozzájuk legközelebb a kontroll magyar közsé­ gek állnak. Ebből arra következtethetünk, hogy Heves és Nógrád megye déli részét is a palócokkal azonos eredetű népesség lakja. A tiszta palócok embertani szempontokból a Balassagyarmat és Eger közötti terület községeiben a legegységesebbek. Ezt a terü­ letet elsősorban a magas-nagyközepes termetű, robosztus, de súlyfelesleg nélküli alkatú, barna-sötétbarna hajú, barna vagy zöldes szemű, mérsékelten hosszú, széles-igen széles fejű, közép­ magas, igen széles-széles arcú, enyhén vagy közepesen előreálló arccsontú, egyenes vagy enyhén konvex orrú embertípus jellem­ zi, mely a turanid típus alföldi és magas termetű, andronovói jel­ legű változatával, valamint a turanid és a pamíri típus átmeneti 24 formáival azonosítható. Egertől északkeletre a tipikus palócjel­ legek már valamivel kisebb mértékben jellemzők. A XVIII. század első felében Nógrád és Heves megyébe (főleg Rimaszombattól és Losonctól északra fekvő községekből és Zólyom környékéről) szlovákok is telepedtek le, egy részük palócokkal házasodott ösz­ sze és elmagyarosodott. Ez a szlovákokkal való keveredés eddi­ gi vizsgálataim szerint nem befolyásolta lényegesen a táj közsé­ geinek embertani képét, sőt a tiszta szlovák eredetűnek tartott községek népessége is részben beilleszkedik ebbe az aránylag egységes embertani képbe. Az elvégzett összehasonlító számítá­ sok szerint nincs jelentős különbség a tiszta palócok és a luc­ falvai szlovák származásúak között, a domoszlói szlovák szárma­ zásúak pedig embertani szempontból még közelebb állnak a tisz­ ta palócokhoz, mint a lucfalviak. Györffy György történeti adatok alapján az avarok zömének elszlávosodását feltételezi és ez a feltevés egyik magyarázata lehet a tiszta palócok és az ál­ talam eddig vizsgált szlovák származásúak embertani jellegeinek közeli voltara, én azonban Győrffy György feltevését inkább úgy fogalmaznám, hogy az erősen heterogén avarkori népesség — köztük a közép-ázsiai eredetű szarmaták, onogur-bolgárok és avarok — zöme szlávosodhatott el. Meg kell még említenem, hogy az általam vizsgált, szlovák eredetűnek tartott népesség nemcsak a Palócföldön, hanem a Duna—Tisza közén is minden­ hol vagy magyar őslakosságra települt rá, vagy pedig a szlová­ kok és magyarok egyidőben települtek le. Ugyanis a tiszta szlo­ vák eredetűnek tartott községekben nemcsak ma, hanem a leg­ régibb névjegyzékekben és anyakönyvekben is jelentős számban találunk magyar családneveket. Lucfalván a nevek 18 %-a ma­ gyar, Domoszlón pedig több a magyar, mint a szlovák eredetű családnév (névmagyarosítás esetén az eredeti nevet vettem fi­ gyelembe) és az 1828. évi összeírásban is csak 5 %-kal több szlovák eredetű nevet találunk. Ezzel összhangban van, hogy a helyi szájhagyomány szerint a domoszlóiak nemcsak összeháza­ sodtak a környékbeli palócokkal, hanem őseik között is voltak palóc származásúak. A református palócok hovatartozása és a palócok keleti el­ terjedésének határa kérdésében egyelőre az embertan nem tud megfelelő támpontot nyújtani. E kérdések megítéléséhez az 1977-ben Borsod megye északnyugati részében kezdődő vizsgá­ lataim eredményei is felhasználhatók lesznek. Henkey Gyula �KÖRKÉP Nyugati filmdivatok A magyar filmforgalmazás általában megbízhatóan — ha nem is gyorsan — követi a nyugati kínálatot. Aki a mozimű­ sort rendszeresen figyelemmel kíséri, többé-kevésbé képet alkothat magának a legjellegzetesebb törekvésekről, a kurrens műfajokról, a felkapott témákról, a film­ nyelv változásairól. Csak néhány példát említünk. Számos nagy mester: Antonioni, Fellini, Bergman, Kurosawa új alkotásai szinte frissiben eljutnak hozzánk; hagyo­ mánnyá vált, hogy a számottevő értéket képviselő fesztiválnyertes művek bemu­ tatásra kerülnek hazánkban. Ezentúl pe­ dig egy-két jellemző — bár korántsem je­ lentős — filmet is megismerhettünk (pél­ dául a Kleopátrát). Minden persze nálunk sem hozzáférhe­ tő. A sorompó mindig zárva van az esz­ meileg kártékony, rendszerünket támadó filmek előtt — ideológiai vonatkozásban nem tehetünk engedményeket. Másik alapelv: a pornográfiának nem szabad át­ jutnia a filmátvételi szűrőn. Vannak az­ tán prózai okok: akad néhány alkotás, melyet szívesen megvásárolnánk, de túl­ ságosan nagy összeget kérnek értük (anya­ gi lehetőségeink végesek). Így aztán egy-két divatból kimaradunk. Alább következő jegyzetünkben — a teljesség szándéka nélkül — felvillantunk néhány mozaikot az utóbbi idők nyugati filmdivatjainak történetéből. Kiinduló­ pontnak ezúttal Jurenyev, az ismert szov­ jet filmtudós tételét választjuk. Eszerint: ami divatos, egyben sikeres. A filmre vo­ natkoztatva: ami divatos és sikeres, egy­ úttal keresett, népszerű, kommersz. S ami a lényeg: a „kommersz” nem feltétlenül az „olcsó” szinonimája. Vannak természe­ tesen kártékony divatok, vannak jelen­ téktelenek, s olyanok is, melyek társadal­ mi jelenségekről, fontos ízlésváltozásokról árulkodnak. Az alább következő megjegy­ zések egy-egy nagy port kavart divathul­ lámról szólnak. AZ ERŐSZAK DIVATJA. A Bonnie és Clyde című filmben, melyet Arthur Penn lefegyverző szakmai biztonsággal készí­ tett, látszólag az olcsó gengszterromanti ­ ka az éltető forrás. A rendező 1967-ben rekonstruálta a híres bűnügyet. A vász­ non valósággal folyik a vér, és úgy hul­ lanak az emberek, mint a legyek. Bonnie és Clyde is elesik. Penn egyik nyilatkoza­ tában a következőket mondotta: „Ha ez a kegyetlenség egyike azoknak a dolgok­ nak. amelyet saját magamban is mélyen érzek, csak azért van, mert valóban ame­ rikai probléma ez... Azt akarom, hogy az emberek ugyanazt az utálatot és iszonyt érezzék, amit én érzek a gyilkosság, a vér iránt!” A koncepció rokonszenves — a Bonnie és Clyde-ot valóban helytelen lenne „egy­ szólamú alkotásnak”, a bűnt misztifikáló sorsdrámának tekinteni. Ez a film, mely­ ről mostanában az hírlik, hogy esetleg mi is bemutatjuk, tipikus amerikai lenyomat, hiteles látlelet az erőszak kultuszáról. Ne­ mes Károlynak igaza van: „A Bonnie és Clyde-ban... nem a rablás, a gyilkosság a lényeges, hanem a »lenni valakivé« csá­ bítása.” És Mágori Erzsébet is a lényegre tapint, amikor erre a következtetésre jut: „...Arthur Penn kritikája jóval túlmegy a korszak pittoreszk rajzán. Az a benyo­ másunk, meglehetősen világos párhuzamot von filmjével két rendszer krízise közt: a tegnapi gazdasági és a mai morális vál­ ság Amerikája között.” Francis Ford Coppola A keresztapá­ ban (1972) a maffiáról beszél, de ítéletét az egész társadalomra vonatkoztatja. Itt mindent keresztül-kasul átsző a kölcsö­ nös függőség, a morális kényszer, s ami ezzel együtt jár: a totális erőszak törvé­ nye. Coppola „saját köreit” sem kíméli. A film egyik legborzalmasabb képsora a kö­ vetkező: a producer nem hajlandó szere­ pet adni a keresztapa teljesen ismeretlen protezsáltjának. Az úriember, a verseny­ lovak szerelmese, másnap, amint balda­ chinos ágyában ébredezik, maga mellett találja csillagászati összegeket érő paripá­ jának a fejét. Ebben a filmben is sűrűn arat a halál, és folyton veszélyek leselked­ nek az emberekre. Kicsikre és nagyokra. S mindezt sajátosan ellenpontozza a lágy melódia, mely időnként felhangzik. A Szelíd motorosok (Dennis Hopper 1969-ben forgatott műve nálunk is bemu­ tatásra került) azt a felismerést kalapálta a nézőbe, hogy ebben a világban a pasz­ szív. félrehúzódás nem kifizetődő. Aki nem üt: kiütik. Aki nem lő: lelövik. Furcsa és illogikus az erőszak dialek­ tikája. A PORNOGRÁFIA DIVATJA. A film­ művészetben a hatvanas évek eleje-köze­ pe óta, talán leginkább Ingmar Bergman alkotásait (például A csendet) követően megváltozott a testi szerelem, az érzéki­ ség normarendszere. Korábban diszkrét volt a kamera, ma kíváncsi, ha intim kap­ csolatokról van szó. Mivel a szexualitás minden normális ember alapvető élményei közé tartozik, a szókimondást, az ábrázo­ lás határainak kiterjesztését önmagában nem kárhoztathatjuk. Azt viszont igen, hogy a pornográfia művészi szándékú, tartalmi-formai vonatkozásban egyaránt kvalitásos alkotásokban is polgárjogot nyert. Néhányan túlléptek a jó ízlés de­ markációs határain. Filmjük éppen ezért nem „merész”, inkább malackodó. Köz­ hely, de igaz: a művészet és a pornográ­ fia összeegyeztethetetlen. Csak egyetlen példát hadd említsünk. Ferreri, A méhkirálynő és a Diliinger ha­ lott rendezője, A nagy zabálásban (1973) önként pusztulásba rohanó hőseit olyan „szerelmi játékokra” kényszeríti, melyek minden természetességet nélkülöznek. Az egyik kritikus azt írta, hogy a nagy za­ bálók „a hús, a puha asszonyiság túlada­ golt melegének” áldásaiból részesülnek. Azt hiszem, itt már nincs puha asszonyi­ ság és nincs melegség sem. Ezek túlságo­ san előkelő kifejezések. Ferreri a halál­ táncot vetíti elénk, s megfosztja humánus tartalmától férfi és nő együttlétét. A má­ sik adalék. Zsugán István említi locarnói fesztivállevelében, hogy Nagisha Oshima Az érzékek hatalma című alkotását „ab­ szolút szakmai tudás és a filmnyelv pon­ tos ismerete” jellemzi — ám a mű más­ fél órája nemi aktusokból áll, majd egy fojtogatásos kéjgyilkosság tetőzi be a »mutatványt«”. Kommentár felesleges. Csupán egy mondat: Ferreri és Oshima nem szórakoz­ tató iparosok, hanem művészek. Filmjü­ ket nem mellékutcák pornomozijaiban játsszák, hanem nagy hírű fesztiválokon. AZ ÉRZELMESSÉG DIVATJA. A por­ nográfia hullámai most is csapkodnak, de az ellenhullám taraján már hosszú évek óta érkeznek a „vissza a köznapi érzések­ hez” ideológiája jegyében fogant filmek. A nézők jó része megcsömörlött a sokkoló látványtól, a nyíltan vagy burkoltan por­ nográf filmek tucatjától. Másra vágyott. Egy kis természetességre; egy kis érzel­ mességre, egy kis elandalodásra. Hollywood minden igényt kielégít: ezt a tömegóhajt is villámgyorsan „beprogra­ mozta” üzleti mechanizmusába. Megszületett a Love Story, Arthur Hit­ ler sikerfilmje, amelynek alapjául Segal bestsellere szolgált (1970). Régimódi len­ ne ez a könnyzacskókat megmozgató, ba­ nális történet, melyet a kivédhetetlen tra­ gédia árnyékai felhőznek be? Szó sincs róla. A hősök mosdatlan szájjal beszél­ nek, a modern élet kifejezéseit használ­ ják, lépést tartanak a korral és a közgon­ dolkodással. A hangszerelés más. Csöpö­ gés. Szentimentális. Giccses. Sajátságos válasz ez a pornográfia. A Love Story persze sokkal ártalmatlanabb film, mint — mondjuk — a tragikus körülmények között elhunyt Pier Paolo Pasolini szomo­ rú hattyúdala, a Salo avagy Sodorna száz­ húsz napja. Utóbbi, ahogy Nemes Károly írja könyvében, „elsősorban a szadizmus illusztrációit adja, precízen felsorakoztat­ va a kínzásokat, a homoszexualizmust stb. egészen a nemi kielégülés és az emberi ürülék fogyasztása kapcsolatának részle­ tezéséig”. A Love Story — ha leszámít­ juk a mai frazeológiát — akár a mostani Cilikék kedvence is lehetne. Jólfésült, konformista és a konvenciókat tisztelő mű. 25 �Ennek a rendezői alapállásnak két se­ bezhető pontja van. Hiller abszolutizálja az emóciókat. Valami olyasmit állít, hogy a „szenvedés megtisztítja az embert”, és ezzel akarva-akaratlan kalapot emel Lev Tolsztoj filozófiája előtt (a filmnek persze semmi köze nincs a nagy orosz klasszi­ kushoz). És a rendező azt is állítja, hogy — a Love Story stílusában fogalmazva — „porszemek vagyunk a viharban”, a sors­ csapásokat lehetetlen kivédeni. A film te­ hát fatalista. Ez az ideológia elfogadhatatlan. Íme, ilyen tartalma — ha úgy tetszik: „üzene­ te” — van egy érzelmes — vagy nevezzük nevén a gyereket: érzelgős — szerelmi történetnek. A NOSZTALGIA DIVATJA. ..A nosz­ talgia filmjeinek” nevezik azokat az alko­ tásokat, melyekben a múltat a megszépí­ tő messzeség szivárványszíneibe öltöztetik a rendezők. Csupa sóhaj és csupa vágya­ kozás szövi át a műveket. A tárgyi világ rekvizítumai hamisítatlanok. Van ebben a múltkultuszban némi ellenzékiség is, hiszen a szerzők a jelen ellentmondásait tagadják meg, és tartalmasabb eszmé­ nyekért, magvasabb ideálokért fordulnak az elsüllyedt évtizedekhez. A különös csak az, hogy hamut is gyé­ mántnak látják. Tükrükben torzképek vil­ lannak elénk. Objektivitásukhoz — eny­ hén szólva — kétség férhet. Külföldön láttam Fitzgerald remekének, A Nagy Gatsby című kisregénynek jel­ legzetesen hollywoodi ízű képi változatát. (Rendező: Jack Clayton, a Hely a tetőn alkotója. Címszereplő: Robert Redford, a mai népszerűségi listák vezetője. A gyár­ tás éve: 1973.) Clayton a józan realizmus­ sal átitatott történetet belemártja a nyú­ lós-ragacsos nosztalgia iszapjába. Sükösd Mihály szerint Fitzgerald két nagy élmé­ nyét juttatta kifejezésre A nagy Gatsbyben: „az »amerikai álom« kábulatát és a keserű ébredést, az illúziók szárnyalását és végleges csődjét”. Nos, a vásznon csak a kábulat kerül premier plánba. A luxus­ miliő káprázata. És megint és újra az ér­ zések vihara. Clayton olyan szerelmi jele­ netet kreál, hogy hangszerelését talán még Courths-Mahler is megirigyelhetné. Szin­ te felfalják egymást szegény boldogtalan szerelmesek, amikor érzéki táncba kezde­ nek. Minden eszköz a nosztalgikus hangu­ latokat erősíti fel: a szentimentális zene, a sejtelmes szobabelső fényképezése, a ba­ nális szöveg stb. Az illúziók csődje kima­ radt a filmből. Fitzgeraldot megidézték, de ő nem jelent meg. Bogdanovich összehasonlíthatatlanul messzebbre jutott az új — mellesleg: nép­ szerű — filmmodell kikísérletezésében. Papirholdja (1973) — nálunk a Filmmúze­ um mutatta be — tudatos idézetek soro­ zata, egy hajdani filmstílus ironikus, sőt némi öngúnnyal fűszerezett feltámasztása. A környezet nem nagyúri, ellenkezőleg: ügyes svihák üzletel a filmben a kegye­ lettel (az alapszituáció: Moses Pray bibliá­ kat ad el frissen elhunyt emberek hozzá­ tartozóinak azzal a mesével, hogy a szent könyvet még a megboldogult rendelte 26 meg.) Sajnos, Bogdanovich sem követke­ zetes. Itt a nosztalgia a szórakoztatás szol­ gálatában áll és alig-alig lép túl rajta. A cselekvések háttere csak kontúrjaiban tá­ rul fel. Igaza van Zalán Vincének: „A film gondolkodásmódja talán még régeb­ bi, mint »filmtörténeti« stílusa.” Az utol­ só mozielőadás (1971), nálunk is vetített másik Bogdanovich-film keserűbb és ke­ gyetlenebb. Mondhatjuk így is: keserű és kegyetlen. Ebben az alkotásban nem kici­ comázza. hanem megtépázza a művész a legendákat. Bogdanovich azt bizonyítja, hogy a hajdani életvitel fölött eljárt az idő. Hogy a csendes Amerika tiszta mo­ rálja és nyugodt élettempója nem más, mint merő anakronizmus. Az utolsó mozielőadás ilyenformán in­ kább „ellen-nosztalgiákat” kelt a nézőben, mintsem szép emlékeket. Akárcsak Pol­ lack, A lovakat lelövik, ugye? című, mél­ tán világhírű drámája (1970). melyben hullafoltjaival együtt jelenik meg a múlt, s ahol a gazdasági válság atmoszférája szinte „egy az egyben” a mai jóléti társa­ dalom közérzetére utal. Nem külsőségei­ ben, hanem lényegét tekintve. Ma nem kell haláltáncot lejteni a dollárért, de az alapszabály lényegében nem változott. Így hangzik: Annyit érsz, amennyi pénzed van. Semmilyen rafinált pompa nem képes elhomályosítani vagy megváltoztatni ezt az igazságot. A futószalagról legördülő nosztalgiafilmek sem. A KATASZTRÓFA DIVATJA. A film­ művészet úgyszólván még a kezdet kez­ detén felfedezte és kisajátította magának ezt a témát. Alig süllyedt el a Titanic, máris sztorit szerkesztettek belőle. A San Francisco híres földrengésjelenete a tech­ nikai bravúrok tökéletesedését bizonyít­ ja. Az Árvíz Indiában hasonlóképpen. Utóbbiak ugyan bestsellerek, de talán éppen ezért jelzik megbízható szeizmog­ ráfként a negatív tendenciákat. Miről van szó? Már Kracauer megállapította híres könyvében: a tömegeket vonzza a lelki kínlódás színjátéka. Hozzátehetjük: a ka­ tasztrófák iránti érdeklődés is általános. Annyira az, hogy Hitchcock, a rémfilmek királya ideológiát kovácsolt ebből a felis­ merésből. Logikája szerint a borzalom már első eszmélésünket követően útitársunk. A mama fölénk hajol és azt mondja: „Hamm, bekaplak,,. A gyerek élvezi a já­ tékok veszélyeit: sikongat a hintán, de azért jól érzi magát. Hány felnőtt meg­ szállottja a maximális sebességnek, megfe­ ledkezve arról, hogy ilyenkor egyik lába a sírban van, a másik meg a börtönben... Innen már csak egy ugrás szükséges ah­ hoz, hogy irtózattal vegyes érdeklődéssel kísérjük a vásznon megelevenedő tömeg­ méretű tragédiákat. Földrengést, árvizet, avagy egy monstrumszerű szörny felbuk­ kanását. s a nyomában arató halált. Mindemellett nyilvánvaló, hogy A fehér cápa (1957), mely — Magyarország kivé­ telével — lassan-lassan az egész világot ijesztgeti, nem pusztán önmagával egyen­ lő. (Rendezője Spielberg.) A mese úgyszól­ ván sovány. Egy fürdőtelep békés lakóit rémíti és fogyasztja az irtózatos szörny, mígnem leszámolnak vele. Ennyi az egész. Akkor miért van frenetikus sikere? Egy­ részt a profi elbeszélőtechnika miatt: a feszültségkeltés patronjai mindig kellő időben robbannak. Másrészt azért is, mert A fehér cápa levezet bizonyos indulatokat és megajándékozza a szemlélőt azzal az illúzióval, hogy egyszer vége szakad a szörnyűségeknek a világon. Ha a fehér cápát megsemmisítik, miért ne lehetne le­ vágni akár a sárkány fejét is? Az emberi reflexiók a filmművész szá­ mára meghatározó fontosságúak. A témát nem lehet ad acta tenni, hiszen a kataszt­ rófák ellen senki sincs biztosítva. Ha a jellem, a viselkedés változatai elevened­ nek meg az efféle filmekben, nem emel­ hetünk vétót. Az a rossz divat, amikor a katasztrófa show-műsor funkcióját tölti be és a nézőt rossz értelemben vett látvá­ nyossággal „ajándékozza meg”. A nyuga­ ti filmvilágban reneszánszát élő műfaj legtöbb terméke ilyen: nagyobb a füstje, mint a lángja. Veress József Könyvek a művelődésről Az alakuló ember. Gondolat, 1976.; Ember és műveltség — Beszélgetések a közművelődésről. Gondolat, 1976; A szabad idő szociológiája. Gondolat, 1976; Munkásművelődés — Szocialista kultú­ ra. Kossuth, 1976; Siklós László: Picas­ so a gyárban — Riportok a munkás­ művelődésről, Kozmosz, 1976. Könyvek a művelődésről? Mintha lenne akár egyetlen kötet is, amely nem az is­ meretközlés, a tudásgyarapítás, az élmény­ teremtés, a művelni akarás szándékával született volna! A „tartalom és forma” te­ szi, hogy a szándékból mikor, hol, kinek a kezében, mennyi valósul meg. Már-már céllá nemesült eszköz a könyv az ember­ ré teljesedés folyamatában: mellőle (vele) olykor „csak” egy lépés a szükségletté for­ málódó harmonikus emberi létforma. Mindez sajátos vetületet kap, ha a köny­ vek tárgyát éppen ez a manapság fel­ gyorsult folyamat képezi — ha a könyv, mint műveltségközvetítő eszköz, arról szól, aminek szolgálatába maga is szegődött. .. Műfajban eltérő — jórészt tanulmány, riport, interjú témában rokon a fent jel­ zett öt kötet: valamennyi „a közoktatással” és „a közművelődéssel” címszavakba, kate­ góriákba foglalható jelenségek, folyamatok, időszerűnek tetsző elvi és gyakorlati kér­ déseivel — elsősorban ellentmondásaival, gondjaival — foglalkozik. (E sorból talán a szociológiai tanulmánykötet lóg valame­ lyest ki, amennyiben annak csak az egyik — bár hangsúlyozott — problémaköre a szabad idő és a művelődés összefüggése.) S ha a katalogizálás rendje szerint nem ke­ rülnének is egymás mellé a könyvespol­ cokon, eszmeileg egy tőről metszett köte­ tek ezek. Annak a társadalmi létünkben gyökerező felismerésnek, szemléletnek a szülöttei (s egyszersmind propagátorai), �amely a kultúra, a művelődés ügyét poli­ tikai kérdésként kezeli, fejlesztését a szo­ cialista építőmunka feltételeként fogja fel, a gazdaságszervező feladatokkal együ­ vé rangsorolja. Ez a tartalmi vonulat a reá­ lis alapja annak a — végső soron szubjektív — szándéknak, hogy egy csokorba köt­ hessen formailag különböző köteteket s ki­ emelhessen azokból összecsengő gondola­ tokat. Oktatás, nevelés, képzés, művelődés: e fogalmak formaváltozatait, tartalmi ösz­ szefüggéseit járják valójában körül a szer­ zők, akik közé az interjúalanyokat, a „szondázottakat” (tudósokat, művészeket, tanárokat, népművelőket, újságírókat, köz­ életi személyiségeket, csak nevük kezdőbe­ tűivel jelzett, vagy teljesen inkognitóban maradt munkásokat, diákokat) is besorol­ ni véljük. A szabatos, egyéni eszmerend­ szerre épülő nyilatkozatokból, az átgondolt, igényes tanulmányokból és a nehézkesen kicsiholt szűkszavú véleményekből, a tu­ datos vagy spontán megfogalmazásokból ugyanis egyaránt kitetszik a dolog lénye­ ge: a művelődés nem csupán kulturális, hanem elsősorban társadalmi kérdés, s mint ilyen, mindenekelőtt a munkával, az egyén-közösség viszonnyal van szoros kap­ csolatban. gyobb termelőerő megint visszahat a mun­ ka termelőerejére.” Természetesen ma még — mint az elemzett kötetekből is kiderül — a szabad idő biztosítása és megfelelő felhasználása képezi a vizsgálatok, elem­ zések tárgyát és távolinak tűnik a munkaés szabadidőbeli tevékenységének összemo­ sódásának lehetősége, amely biztosítja, hogy a munka — kényszerű elemeitől meg­ szabadulván — életöröm, alkotás forrása legyen csak. A műveltség nem cél, hanem eszköz az ember lényegi erőinek kifejlesztése, az ön­ megvalósítás, a személyiségformálás, az „igazi gazdagság” megteremtése folyama­ tában. Kimondatlan vezérelve ez az össze­ függés is a kötetnek. Amiből viszont újabb közös sajátság következik: választ keres­ nek arra a kérdésre, hogy hogyan kerül­ hetők ki a mi társadalmunkban az indi­ vidualizmus buktatói, hogyan válhat egyé­ ni létünk elemévé a közösségi gondolko­ dás és magatartásforma. Marx és Engels gondolatai jelenthetnek fogódzót e látszatellentmondás megoldásá­ ban is: „Csak a többiekkel való közösség­ ben kapja meg az egyén az eszközöket ahhoz, hogy képességeit minden irányban kifejlessze, tehát csak a közösségekben Messzire jutottunk már az antagoniszti­ válhat lehetővé a személyes szabadság” — írják A német ideológiában. A közösségi kus osztálytársadalmakra jellemző kérlel­ hetetlen ellentmondástól, ami — a dol­ elv megvalósulásának döntő fordulata a gozni kényszerültek sajátjaként — a ..mű­ termelőerők társadalmi tulajdonba vétele veletlen munka” és a művelődni ráérők volt, a továbbfejlődés az egyén autonómiá­ kiváltságaként a „munkátlan műveltség” ján alapuló közösségi létforma egyetemle­ között feszül. És megteremtettük a „mű­ gességét igényli. E folyamatban meghatá­ velt munka” fogalmának realitását egész rozó tényezők a termelési, munkahelyi kö­ népünk számára. Nem csak tudjuk —ek­ zösségek, amelyek képesek felülemelkedni ként is cselekszünk, amikor fejlesztjük —, saját társadalmi feltételeiken s ellenőrzé­ hogy a műveltség az embernek mint ter­ sük alá vonni azokat. Ez az elméleti alap­ melőerőnek szerves alkotóeleme s így a ja a szocialista brigádok kitüntetett szere­ termelési viszonyokra is hatást gyakorol. pének — ahogyan azt a szerzők közül töb­ Elméletileg egyszerűnek látszik a teendő: ben is értelmezik — a munkásművelődé­ gyarapítani, mélyíteni az ismereteket min­ sen belül. De minthogy ez a tétel is ten­ denáron. Nos, a riportok, tanulmányok egy denciaszerűen valósul meg és ellentmon­ része gyakorlati tapasztalatok alapján, dásokon át, perspektivikusan igazolódik, a akarva-akaratlanul éppen a szellemi „job­ mozgalom eddigi alapvetően jó tapasztala­ bítás” illúzióját oszlatja szét. Azt kutatják, tai nem fedhetik el, hogy a brigádok ép­ elemzik — ha indirekten is —, hogy a pen mint művelődő közösségek fejleszten­ munka társadalmisága milyen szintű és dők elsősorban tovább. Ennek útját-mód­ tartalmú általános, szak- és politikai mű­ ját, s egyáltalán a művelődésnek —mint veltséget, ismeretet, jártasságot, készséget a munkásosztály vezető szerepéből adódó igényel ma, holnap és a távolabbi jövő­ politikai követelménynek — sajátosságait, ben, hogyan élünk és éltünk vissza meg­ lehetőségeit keresi jó néhány írás (több kö­ levő lehetőségeinkkel, jó szándékú gon­ zülük — lásd: a Munkásművelődés —szo­ dolataink hol lépik át — elszakadva a tár­ cialista kultúra és a Picasso a gyárban cí­ sadalmi, gazdasági szükségletektől, anyagi mű köteteket — salgótarjáni példák kap­ előfeltételektől — az irrealitás határát s csán). válnak üres szólamokká. A művelődésnek E végül is szabálytalanra sikeredett re­ a munka elemeként és ezáltal életmódala­ kító tényezőként való felfogásából persze cenzió talán —, mert tudatosan elméleti az is következik, hogy nem a munkán kí­ indíttatású — nem tesz eleget a figyelem­ vüli idő tekinthető a művelődés alapvető felkeltés követelményének, ezért szükséges keretének, noha az úgynevezett szabad­ még egy közös sajátosságát kiemelni az idős-tevékenységeknek nem elhanyagol­ idézett könyveknek: mind (még a tanul­ ható a munka és művelődés viszonyára mánykötetek is) olvasmányosak, gyakor­ gyakorolt hatásuk. Ugyanis (mint Marx latra orientáltak; a riportok és interjúk írja A politikai gazdaságtan bírálatának pedig különösképpen izgalmasak, elevenre alapvonalaiban): „A munkaidő megtakarí­ tapintók, gondolatgazdagok, vitára ser­ tása egyenlő a szabad időnek, azaz, az kentők: érdemesek hát közérdeklődésre. egyén teljes fejlődésére szolgáló időnek a gyarapitásával, amely maga mint a legna­ Csongrády Béla Varga Domokos: Vizek könyve MAGYARORSZÁG FELFEDEZÉSE Nemesen egyszerű, patinás a cím: Vizek könyve. Nem kell túl merész fantázia, hogy asszociálja az „élet könyvét ’ — márcsak a tartalma miatt is, hiszen való­ ban az élet egyik alapfeltételéről szól. Víz és levegő (oxigén) nélkül nincs élet. Századunk egyik nagy paradoxonja, hogy miközben eddig nem ismert lehetőségeket tárt fel a termelésben és a tudományban, eközben éppen ezt a két lényeges elemet meríti ki, illetve piszkítja, fertőzi meg oly mértékben, hogy szinte megkérdőjelezi az eddigi fejlődést, rettenetes veszélyeket, katasztrófákat idéz fel, kérdésessé teheti magát a LÉTET a Földön! Nem, ez a könyv nem erről szól, de ez is „benne van”. Varga Domokos (ha sza­ bad ezt a szót használnunk) poétikus haj­ lamú szociográfus, ahogy ezt megállapít­ hattuk az Erdőkerülővel kapcsolatban is. Mit jelent ez? A szociográfia jellegét te­ kintve végül is tényirodalom. A hangsú­ lyos itt — a szépirodalommal szemben — nem a hogyan? (tehát a stílus, a művészi kifejező erő stb.), hanem a mi? Az, hogy a szerző mennyire tudja megismerni és tárgyszerűen bemutatni választott témá­ ját. Nem azt jelenti ez, hogy a szociográ­ fiát „szabad rosszul is megírni” (akkor el se olvassák!), de azt igen, hogy a téma, a tárgy érdekessége, a feldolgozás szak­ szerűsége a perdöntő. Ugyanakkor talán éppen ebben a műfajban van a legna­ gyobb szabadsága is az írónak. Lehet szá­ raz, hűvösen objektív, de szabad utat en­ gedhet az indulatainak is, ha az a témá­ val kapcsolatos (a mérték persze itt is fontos, de ez már az író alkatától, ízlésé­ től függ). Nos, amikor azt állítottuk, hogy Varga Domokos poétikus hajlamú, ak­ kor ezt nem minőségjelzőként értettük a szerzőre (sokan sértésnek is veszik!), ha­ nem a munkamódszerét kívántuk jelezni. S ez nem más, mint a személyes jelenlét. Varga Domokos mindig egyes szám első személyben — tehát a saját élményeiről beszél 400 oldalon keresztül, még akkor is, ha másoktól (pl. felmérésekből, statisz­ tikákból, sajtóból stb.) idéz. Kétségtelen, hogy megvan ennek a módszernek is a hátránya, hiszen a személyes tapasztalás egyszersmind igen fárasztó, idő- és mun­ kaigényes is. Arról se hallgathatunk, hogy a mégoly szorgalmas és lelkes szo­ ciográfus sem juthat el mindenhová, ugyanakkor a megszenvedett, személyisé­ ge részévé vált élmény sokszor be is csap­ hatja a szerzőt: nagyobb jelentőséget tu­ lajdonít neki, mint amennnyit az (oldal­ számban) megérdemelne. Érzi talán ezt ő is, mert engedelmet kér az olvasótól az utószóban a kimaradt fontos problémá­ kért (pl. az öntözés ügye). Persze, nagyon nehéz ellenőrizni az élményeink objekti­ vitását, mert hiszen a „bőréből”, szemé­ lyiségéből „senki se bújhat ki”. Mindezen fenntartások tehát természetesen Varga 27 �Domokos dicséretét is jelentik, mert amit elveszítünk a réven (néhány részletkér­ dés, problémabokor mellőzése, szűksza­ vúbb elemzése), azt visszanyerjük a vá­ mon — a végig élvezetes stílusban, a va­ lóban regényszerű fordulatokban, a lírai­ an szép leírásokban. S nem sikkad el azért a tárgyszerűség sem, mert Varga Domokos ügyes fordulat jóvoltából mások élményeivel veti össze, szembesíti a saját­ ját, s ezzel a korrekcióval sajátos fénytö­ résben láttatja tárgyát: a vizet. S az tény­ leg hallatlanul érdekes, színes, mozgalmas, olykor „túlzottan is” drámaian izgalmas! A szerző természetesen a mai vizekről ír, a jelen gondjairól — de egy kis tör­ ténelmi nekifutással. Okkal, joggal; hi­ szen vizeink története mindig is szerves része, alkotó eleme volt történelmünknek. A szerző fel tudta vázolni a történelmi tendenciát, a tájat tagoló, formáló vizek és az ember sorsának változásait. Mert valóban nem gondolunk ma már arra, hogy a Tisza árterei, mocsarai hosszú év­ századokon át szinte egyetlen menedéket jelentettek az alföldi magyarnak, megél­ hetést és életformát adtak, határoztak meg egészen a nagy folyamszabályo­ zásokig. Nem véletlen és indokolatlan te­ hát a nosztalgia sem a pákászó, csikászó vízi élet, a halban gazdag folyók iránt, kü­ lönösen ha ezt a szabályozás után száraz­ ra került szikesek nyomorúságával vetjük össze. Ámde mit sem ér ma már a nosz­ talgia, a „szép múlt” siratása. Nemcsak azért nem, mert visszahozhatatlan, de mert igazságtalan is lenne: a folyamok, vizek szabályozása a ráció, a tervező, jó­ zan ész elhatározásából született, s a gaz­ dasági kényszer siettette. Széchenyi Ist­ ván és Vásárhelyi Pál nélkül nincs polgá­ rosodás, modern mezőgazdaság, folyami hajózás sem! Mégis van valami igazuk, ha nem is a múltat visszasíró kunszent­ miklósi vízi embereknek, de a kételkedők­ nek. akik nem minden változást tartanak szükségszerűnek és a lehető legjobbnak. Bármiféle beavatkozás a természet rend­ jébe nem csupán megbontja azt, de eddig nem ismert új veszedelmeket zúdít az em­ berre. A folyamszabályozás például ket­ tőt: 1. félelmetes, eladdig elképzelhetetlen­ nek tűnt méretű áradások rémét — lásd: a dunai katasztrófákat, a Szamos, a Ti­ sza, a Maros, a Körösök, a Bodrog, a Mar­ cal stb. áradásait csak az elmúlt évtize­ dekben is! 2. ugyanakkor a víztől elzárt vidékek szomjúságát, elszikesedését, a pusztító szárazságok ínségét. A magas partok, gátak közé szorított folyók ener­ giája olyan mértékben megnőtt, hogy ma­ guknak a gátaknak a vigyázására, kar­ bantartására valóságos hadsereget, jól szervezett apparátust kell állandóan fenn­ tartani. Az „őrült”, akiről Petőfi írt, nem lett szelídebb, csupán az történt, hogy most már rajta tartjuk a szemünket. Ma­ gyarán az első racionális mozdulatot (fo­ lyamszabályozás) ma már tudatos tevé­ kenységek egész sorának kell követnie, mert megsokasodtak a gondjaink, teen­ dőink. 28 Varga Domokos könyvében mindez per­ sze epikus hömpölygéssel fogalmazódik meg, rajzolódik ki. Végletekben gondol­ kodva az ember idézte elő a sok (árvíz) és a kévés víz (szárazság) bajait is, neki kell megoldania is. Most kezdjük megta­ nulni, hogy ez az évszázadokig természe­ tesnek tűnő elem (mert hiszen volt, és tenni se sokat tudunk ellene) mekkora ér­ ték forintban is, hiszen (s erről is meg­ fontolandó gondolatai vannak a szerző­ nek!) ma már minden csepp vízért, ami kifolyik-csepeg a csapunkon, igen sokat és keservesen meg kell dolgoznunk! Ez az ára az urbanizációnak, a civilizációnak: a vizet is termelni kell, gazdálkodni vele, s ha ilyen rohamosan nő a felhasználás, ak­ kor az elosztását is társadalmasítani kell; meg kell szervezni. Nemcsak az ivó-, a fürdő-, az öltöző-, az ipari stb. vízről van itt szó, hanem a vizek partjairól, például a horgászok, a fürdőzők, napozók levegőre, természetre vágyók jogos igényeiről is. Sok, és egyre több lesz itt a neuralgi­ kus pont, amelyek jellegüknél fogva már nem is annyira vízügyi, mint inkább tár­ sadalmi kérdést jelentenek. Hiszen, ha az urbanizáció, a sablon-bérházakba áram­ lás üteme feltartóztathatatlan, akkor szá­ molni kell ennek az inverzével is: az em­ berek kiáramlásával a szabadba, a vizek­ hez. Igen, de ha tavaink, folyóink part­ jait a magántulajdon kalyibái, kacsalábon forgó palotái foglalják el, akkor mi lesz a kispénzű tömegekkel, akik nem is akar­ nak, de ha akarnának, se tudnának (nem jut!) parcellát szakítani maguknak?! Bi­ zony ez sem kisebb gond, mint a vizek védelme, terelése, elosztása, s véglege­ sen. megnyugtatóan csak egy valóban de­ mokratikus, szociális szemlélet, a nagykö­ zösség érdekeinek érvényesítése fogja megoldani. Ha a víz nem magántulajdon — mert nem az! —, akkor a partján is rendet kell teremteni! Annál is inkább, mert fürdőkultúránk (beleértve gyógyvi­ zeinket is) messze elmarad a jórészt még fel sem tárt lehetőségeink mögött. Varga Domokos elemzése alapján lehangolónak kell mondanunk a képet. Egyik oldalon a felelőtlen pocsékolás (termál- és gyógy­ vizeinkkel), a másik oldalon az ügyetlen­ ség, a lehetőségek kihasználatlansága. Mert nem az a tragikus, hogy Hargitayék nem nyertek az olimpián, inkább az, hogy felnövekvő nemzedékek nem tanultak meg úszni, mert jószerivel nincs hol. (Miskolcnak pl. mindössze három strandja van, nyáron egyszerűen nem lehet befér­ ni a medencékbe, annyi az ember. Ez bi­ zony nem felüdülés, inkább tortúra an­ nak, aki vállalja. . .) De volt ezekről szó már Bertha Bulcsu könyvében is (1973), lényeges változtatás mégsem történt azó­ ta. Baj van persze a hallal, a hajózással is, de ezeknél maga a gazdasági kényszer, az érdek fogja hozni a megoldást. Itt megint utalni kell Varga Domokos módszerére, mert ami a recenzióban csupán egyetlen hevenyészett mondat, az nála interjúk, élményszerző utak sokasága (lecsurgott pl. a Tiszán, hajózott a Dunán, Balatonon gyalogolt kilométereket a folyópartokon stb.). Érezhetően „kedvencei” a vízi em­ berek: a halászok, hajósok, de még a ku­ bikusok is, akik a vizek helyét csinálják. Egyre kevesebb van belőlük, mert nincs utánpótlás. Nem is igen lesz, mert a mai fiatalok nem vállalják ezt a rideg életmó­ dot. Csak bámul az olvasó, hogy hol meg nem fordult, kikkel nem beszélt a szerző — a szentesi kubikusoktól a vállalatigaz­ gatóig, a téeszparasztoktól a balatoni vil­ latulajdonosig. Ha a sorozat más kötetei­ nél szóvá kellett tenni a leszűkítettséget, ennél elmondhatjuk, hogy valóban az egész országot bejárta, ismeri, feltérképez­ te a szerző. Az az érzésünk, hogy a könyv csupán a jéghegy látható csúcsa, a hatal­ mas ismeret — élményanyag — csak át­ türemlik a megírt szociográfián, de nem tartalmazza azt teljességében. Mégis azzal az érzéssel teszi le az ol­ vasó, hogy noha csak egyetlen „elem” út­ ját követve, de megismerte hazáját, jele­ nünk, társadalmunk nem egy égető gond­ ját, reményt fakasztó lehetőségét is. S a remény az emberből fakadhat, ha megta­ nul bölcsen élni szűkösségében (vízben és másban is) és gazdagságában: ismert és feltárandó lehetőségeiben. (Szépirodalmi, 1976.) Horpácsi Sándor A hetvenes évek Válogatás a szovjet kritikai irodalomból Miért éppen a hetvenes éveké? — kérde­ zi az olvasó, miközben a közelmúltban meg­ jelent, a szovjet kritikai és irodalmi élet ese­ ményeit bemutató könyvet kézbe veszi. A válasz egyértelműen fogalmazódik meg a kötet megismerése után. Az indokok, ha csak felsorolásszerűen is: az SZKP Közpon­ ti Bizottsága 1972-ben határozatot hozott az irodalmi és művészeti munkáról; néhány klasszikus (Majakovszkij, Ovecskin, Csu­ kovszkij stb.) életműve az új ismeretek tük­ rében még fényesebben áll előttünk; jelen­ tős költői, írói, alkotói pályák ezekben az években ragyogtak a legcsillogóbban (Jevtu­ senko, Voznyeszenszkij, Trifonov); a modern szovjet irodalom olyan nagy jelentőségű mű­ vei jelentek meg, mint Suksin elbeszélései, Bondarev, Bogomolov, Okudzsava regényei: nemzetiségi írók jelentkeztek kitűnő alkotások­ kal (elég csak végiglapozni a Szovjet Irodalom korábbi évfolyamait.). S hogy a felsorolás még pontosabb legyen, szólnunk kell a het­ venes évek jelentős irodalmi vitáiról is, ame­ lyek egy-egy — tartalmában-mondanivalójá­ ban újat hozó, — alkotás vagy irodalmi irányzat körül ’ támadtak. (Ilyen volt a há­ borús irodalomról és a háború ábrázolásának mélységéről folytatott vita, vagy a szocialis­ ta építőmunka erkölcsi problémáit élesen felvető irodalmi alkotások körül gyűrűző eszmecsere.) A tanulmánygyűjtemény szinte valamennyi felsorolt jelenséget érinti — természetesen nem egyforma mélységgel, mindenesetre csaknem teljes körképet adva a közelmúlt — fogalmazzunk inkább így: napjaink — szov­ jet irodalmáról. A kötetben a bevezetőként elméleti, a marxista irodalomkritika alapve­ tő problémáit érintő írások szerepelnek, majd az izgalmas vitákból kapunk ízelítőt; ezt kö­ vetően egy pillantást vethetünk mai írókköltők műhelyébe, és végül a szovjet iro­ dalom immár klasszikussá vált alkotóit mu­ tatják be sok érdekes, új adattal a kötetet záró tanulmányok. �Nézzünk hát mélyebbre, természetesen a teljesség igényié nélkül! Jurij Kuzmenko írásának sarkalatos kér­ dése: vajon századunk utolsó harmadának szovjet irodalma létre tud-e hozni időt álló müveket, „előrelépés lesz-e ez a korszak a szocialista kultúrában, következésképpen az egész világ művészeti kultúrájában?”. Vála­ szában áttekinti az orosz irodalom elmúlt száz évét, megmutatva hol, mennyiben kap­ csolódik ehhez a szovjet irodalom, rövid ki­ tekintést nyújt a nyugati irodalom fő prob­ lémájára, a realizmus és a dekadencia vi­ szonyára. (Különösen érdekesek Becket Go­ dotra várva című drámájáról írott elemző sorai.) Tanulmányának lényeges megállapí­ tása, hogy a szovjet irodalom új korszakot teremtő alkotásainak megszületése attól is függ, hogy milyen sikerrel oldja meg „tár­ sadalmunk a kommunizmus építésének na­ gyon bonyolult és lényegüket tekintve az egész emberiség számára közös problémáit”. Jurij Szurovcev a kritika és az irodalmi folyamat kérdését tanulmányozta annak tük­ rében, hogyan jelentkezik és jut kifejezésre a kritika mint önálló alkotó tevékenység. Közben kitér olyan jelentős problémákra is, mint az irodalomtudomány és az irodalom­ kritika közötti határ, a kritika mint művé­ szet, a kritika és az irodalomelmélet viszo­ nya, a kritika és közönsége. Vlagyimir Ognyev tanulmányával mintegy kiegészíti, folytatja Szurovcev írását. Ő Sklovszkij munkásságának elemzésén ke­ resztül a kritikust mint alkotóművészt mu­ tatja be, sűrűn idézve a XX. század orosz irodalma e nagy hatású művészének írásai­ ból. (Végső konklúziója: „... a kritika a mű­ vészet része..., a tudomány is költészetté válhat”.) Mihail Hrapcsenko egy új tudományággal, a rendszerelemzéssel foglalkozik. A struktú­ ra, a rendszerösszefüggések vizsgálata nem­ csak a természet- és társadalomtudományok területén fontos, hanem az irodalomtudo­ mányban is. Ezek azonban itt bizonyos spe­ cifikus sajátosságokon keresztül jelentkeznek. Ezeknek a specifikumoknak a vizsgálata ké­ pezi a kötet egyik legjelentősebb tanulmá­ nyának a tárgyát. (Válogatott írásait nemré­ giben adta ki a Gondolat Kiadó.) Félix Kuznyecov írása már a viták soro­ zatát nyitja meg. Ebben a kommunista em­ ber, a mai kommunista ábrázolásának kérdé­ seit veti fel. Hiányolja, hogy nem születtek meg a hetvenes évek Pavel Korcsaginjai, Csapájevjei. Több alkotás elemzése során be­ mutatja, hogy a kommunisták milyen jellem­ vonásait, tulajdonságait ábrázolják műveik­ ben a mai szovjet írók, s mi az, ami a „ko­ runk új emberének” teljes alakjából még hiányzik ezekben az alkotásokban. Vlagyimir Ognyev nagy lélegzetű tanulmá­ nyában a realizmus és a szellemiség kettős­ ségét vizsgálja. Röviden áttekinti a szellemi­ ség és a hasznosság (társadalmiság) kérdé­ seivel foglalkozó írásokat, majd három alko­ tó: Vinokurov, a litván Maldonis és Szluckij költészetének részletes elemzésével a szov­ jet költészet fejlődését, az alapvető szellemi értékek átadásának folyamatát kíséri nyo­ mon és igazolja műveikben a szellemi és anyagi világ elválaszthatatlánságát. Szvobogyin az utóbbi évek egyik legna­ gyobb színházi és filmsikeréről ír: ez a Ma­ gyarországon filmen és színházban is látha­ tó színmű Gelman alkotása, az Egy pébé­ ülés jegyzőkönyve. Sajnálatos módon éppen ez a tanulmány a kötet egyik legkevésbé si­ került írása, ami abból is adódik, hogy nem kritikának, nem is elemzésnek hanem in­ kább bevezető, érdeklődéskeltő írásnak sike­ redett. A következő fejezetben Novicsenko Solo­ hovot elemzi, elsősorban a szovjet irodalom­ ra tett hatásáról ír. Kuznyecov Trifonov prózáját vette bonckés alá. A sokrétű, szí­ nes egyéniségeket felvonultató írásművek kö­ zös jellemzője — írja Kuznyecov — a kom­ munista személyiség erkölcsi és lelki egy­ ségének megléte. Borisz Pankin kritikájában Fjodor Abra­ élet, Erdészélet Kemenesalján című iro­ movról ír. Abramov a szovjet falu króniká­ dalmiriport-köteteket meg a téesz-szocisa, s „egy új történelmi alak megalkotója: a ográfiákat —, mert azoknak a minden­ szovjet-orosz paraszté.” Hősei hitelesek, iga­ napi ember életét és világát feltérképező zak, írásai különleges helyet biztosítanak számára a szovjet irodalomban. igényességében már ott munkál a maj­ Vinokurov rövid írásában költőtársáról: dani regény lehetősége s szándéka. Mint­ Jevtusenkóról szól. Társadalmi költőnek ne­ egy korai előtanulmánynak tűnnek a szin­ vezi, akire jellemző „a lét mindennapjá­ tézishez. a most megjelent, s a Szépiro­ nak emelkedett, fokozott átérzése.” Valentyin Katajev a szovjet líra másik kiemelkedő dalmi Kiadó nagyregénypályázatán di­ képviselőjéről, Voznyeszenszkijről ad szem­ cséretben részesült A szerencse fiához. léletes képet. Költészetének jellemző tulaj­ Nem kis csalódást okozhatott hát ez a donságai között megemlíti a felszabadultsá­ got, a gazdag gondolatiságot, jártasságát azoroszkönyv a cím és borító szerint ítélkező ol­ nyelv csodás titkaiban. vasó-vásárlóknak : a cím és a vásárokon Azt az írót, akiről Igor Gyedkov ír, vala­ fakult mézeskalács színébe-mintájába öl­ mennyien ismerjük: Vaszilij Suksinnak hív­ töztetett borító (Berki Viola terve) ugyan­ ták. Az utóbbi évek egyik csodás jelensége volt, akit máris a fiatalon eltávozott zsenik is romantikus ifjúsági regényt sejtet sze­ örök mítosza vesz körül. (Mint a művészet rencsét próbáló és győzedelmeskedő me­ más területén pl. Gerard Philippet, James sebeli harmadik fiúval. (Bárha Kuti Jó­ Deant, Czibulskyt, vagy éppen Soós Imrét.) zsef sorsában van is némi hasonnemű Ám, akik látták filmjeit, a Vörös Kányafát, a Hazáért harcoltakat, s olvasták elbeszélé­ motívum.) seit, tudják, hogy soha nem lesz nosztalgi­ Kuti József (Dódi. Jóska. Jósti), a regény kus visszaemlékezések hőse, sem félművelt központi alakja azonban korántsem hős, sznobok merengésre is felhasználható „né­ pies írója”. Vitathatatlanul ő volt — s mű­ gáncs nélküli lovag, aki nagy öntudattal vei által maradt is — a hetvenes évek egyik tűzön-vízen át keresztülviszi akaratát. legnagyobb hatású egyénisége. Esendő ember ő, aki mint kiskanász, ka­ A tanulmánykötet zárófejezetében a klasz­ nász, csordás, parádés kocsis, utász, kisszikusokról olvashatunk. Alekszandr Dimsic tanyás, tanyásbéres, kubikus, napszámos, színes tablót fest Majakovszkij világirodal­ mi hatásáról. Bemutatja hogyan, miként él zsákoló, rőfösüzlet-tulajdonos, rendfenn­ ma Majakovszkij az egyes népek kultúrájá­ tartó és munkacsapat-vezető hányódik, ban, kik azok, akik a költő teljes nagyságá­ evickél több-kevesebb sikerrel az alföldi nak megismertetését szolgálják. (Dicsérő parasztélet hat évtized időmélységű vize szavakkal szól a kétkötetes magyar kiadás­ ról is, amely idestova tíz esztendeje jelent in. Alá-alábukva, fel-felmerülve. De min­ meg, s bizony nagyon időszerűnek látszik új­ dig konokon mérve magát az emberség bóli kiadása.) mércéjéhez. Nem hősnyi méretű jellem­ Konsztantyin Szimonov A Mester és Mar­ ként, hanem maradva a dél-alföldi pa­ garéta alkotójával, Bulgakovval foglalkozik. Három művét elemzi részletesen: az előbb raszti világban általánost képviselő és említetten kívül még A Fehér Gárdát és a megjelenítő egyéniségnek, akiben ösztö­ Színházi regényt. Bulgakov a hatvanas évek nösség és tudatos világlátásra törekvés, közepén legalább olyan jelenségként tűnt akarnok álmok és józan számítás harcol­ fel, mint Suksin néhány évvel később. S bár újrafelfedezésekor már több, mint negyed­ nak indítékul a cselekedetekhez. Viszony­ százada halott volt, művei jóvoltából a mai lagos megméréséül talán legpraktikusabb szovjet irodalom nagyhatású, írói pályákat kiemelnünk egyet az írói méltatások so­ formáló alkotójaként tartják számon. rából: „Kuti József nem tartozik a rend­ V. Laksin azt a Tvardovszkijt idézi fel esszéjében, akit Magyarországon elsősorban szerező elmék sorába, viszont Szabó Gás­ mint költőt, Vaszilij Tyorkin halhatatlan pár méltatlanul becsülte le képességeit. alakjának megalkotóját ismerik. Pedig pró­ Voltak nagyon eredeti és bölcs észrevé­ zája is jelentős, noha élete főművét nem is telei. Szorgalma által elért sikerei érzé­ sikerült megírnia. Ez önéletrajza lett volna, amelyről és a költő életének más eseményei­ seit és tetteit nem szakították el egykori ről ír a kortárs, tanítvány és barát, Laksin. sorstársaitól. Általában azt mondta ki, A kötetet Kantorovics és Kaverin írásai amit mások is éreztek, csak nem tudtak zárják. Ezek Ovecskinről és Csukovszkijról vagy nem mertek megfogalmazni. Elfog­ szólnak. Ovecskint az irodalmi riport egyik legnagyobb mestereként tartják számon, s laltságához mérten sokat olvasott, az új­ mint a Falusi hétköznapok szerzője, a kom­ ságokból a Szabad Föld-et és a megye­ munista pártosság, az ifjúság rendíthetetlen lapot, s szinte kivétel nélkül Esztike gim­ hirdetője őrződött meg az olvasók emlékeze­ náziumi tankönyveit, csak a magasabb tében. Kornyej Csukovszkij már-már legen­ dás alakja volt a szovjet irodalomnak. Gaz­ fokú matematikát és a fizikakönyvet rak­ dag életműve, hosszú élete hűen illusztrálja ta félre, mert az neki arabusul hangzott. a szovjet irodalom félévszázados fejlődését. Olvasottsága is hozzájárult, hogy örök (Kossuth, 1976.) Salgói D. Mihály Lakos György: A szerencse fia Lakos György neve szépíróként bizo­ nyára nem cseng ismerősen az olvasó fü­ lében, pedig e név jobbára csak „kiivó­ dott a köztudatból”. S nem érdektelen felemlegetnünk húsz évvel korábban megjelent munkáit — az Emberek a Bükk-fennsíkon című útleírást, a Halász­ rohanásában nemcsak nézett, hanem lá­ tott is.” Efféle „szerencsefia” sorsát mu­ tatja tehát elénk az író Kuti József szü­ letésétől kezdve életének talán utolsó nagy sorsfordulójáig. A tizenkét fejezetre tagolt regény két pilléren nyugszik. Az első és utolsó feje­ zetek téesz-elnökké választásának pilla­ natában ragadják meg a 65 éves férfi életesorsát. s e két pillér közé rétegezett idősíkokban vetül elénk a közbülső tör­ ténés — egy önéletrajzírás ürügyén, és szempontjai szerint. Az önéletrajzírás iz­ galmával sodródik végig Kuti József az életen, az élet kétharmad évszázadnyi 29 �történelmi sorsfordulóin. Valahol az or­ szág déli tájain, a Vásárhely környéki ta­ nyavilágban. Lakos György kitünően ismeri és értiérzi a Kuti Józsefek életét, a békési pa­ rasztsors elmúlt évtizedeiben ezeknek a sorsoknak ágyazó világot: nem ok nélkül hivatkozik Erdei Ferencre, Darvas Jó­ zsefre, Kiss Lajosra meg arra, hogy: „ez a táj nőtt legszorosabban a szívemhez. Ismerem és szeretem az itt élő embere­ ket, érzem a táj lelkét. Megelőzi ezt az a sokoldalú vizsgálódás, amit az alföldi ta­ nyavilágban végeztem, gyakorlati tapasz­ talataimat kiegészítve módszeres tanul­ mányokkal.” Elkötelezett szociográfiai­ szociológiai józan tudatossága és jobbító szándékú indulatai, valamint rangos et­ nográfiai ismeretei említett elődei sorá­ ba emelhetik. Valóságfeltáró igényének széles horizontján azonban olyan mellék­ alakok tűnnek fel e regényben, akik szin­ te meghaladva saját lehetőségeiket, az író által láthatóan mozgatott bábok (Las­ kóczy főorvos tanyakutató szociológusi szenvedélye révén, Törő Ignác, a „látó” kovácsmester politikai tájékozottsága túl­ futtatásával) — a sokat markolás hátrá­ nyait szenvedik ők. Miként a mindent megmutatni szándéka kuszálja meg nem egyszer a központi figura, Kuti életét is. Avagy ebben a sorban említhető a nép­ nyelv mélyrétegeibe ereszkedő, s ott bú­ várkodó stílus, mely ha gyönyörűséget okoz is az olvasónak, olykor-olykor ki­ mutatja a szerzői szándékot, miszerint Lakos György (ő minősíti így Laskóczy nevű figuráját) „szinte keresi az olyan szókat, hogy »darudübörgő« vagy »ban­ gasztérol«. Mindezek a kifogások persze másodla­ gosak, mivel A szerencse fia című regé­ nyében Lakos György tanulságosan mély terep- és emberismeretet igazol, helyzet­ ábrázolása élményadóan csiszolt, jellemei azonosítására ingerlően élők, könyve (hagy’ használjuk itt ezt a minősítést a szónak jó értelmében) olvasmányos. Mél­ tán keltett fel széles körű olvasói érdek­ lődést. (Szépirodalmi, 1976.) K. V. M. XII. Irodalmi Színpadi Napok, Balassagyarmat Balassagyarmaton 1976-ban is nagy si­ kerrel bonyolították le a hagyományos iro­ dalmi színpadi fesztivált: újra bebizonyo­ sodott tehát, hogy a színjátszók szeretik Balassagyarmatot. Nem mellékes ez a (színvonalra még korántsem utaló) körül­ mény, hiszen a színjátszó mozgalom el­ múlt harminc évében nem lehetne túlzot­ tan sok olyan fesztivált felsorolni, amelyet tizenkét alkalommal egymás után meg­ rendezhettek. Fesztiválötletek szület­ nek, virulnak, elhalnak: a mozgalom vagy fogyó hold módra soványodik a megte­ remtett keretekben, vagy varázsütésre megrázva magát, mássá lesz, annyira újjá, hogy új bemutató formákat kényszerül­ nek szervezni a fesztivált rendezők. Valami különös titka lenne Balassa­ gyarmatnak? A mozgalomban, amelyben minden bemutatóformát törvényszerűen újra meg újra ki kell találni, mi éltette tizenkét éven át ennek a kisvárosnak a fesztiválját? Alighanem két dolog: makacsul élnek s újraélednek a városban azok az irodalmi színpadok, melyek a mozgalom születésé­ től jelenvalók, másrészt a tizenkettő kö­ zül majd minden fesztiválon sikerült a rendezőknek olyan útravalóval elbocsá­ taniuk vendégeiket, hogy azok aztán a hívó szóra újra és újra visszatértek. Hogy mi ez az útravaló: pusztán a ki­ vételes vendégszeretet emléke lenne, olyan szakmai erények, tanulságok, amelyek­ kel csak itt, Balassagyarmaton találkoz­ hatni, reprezentatív és ösztönző díjak, el­ ismerések vagy a kitűnően szervezett zsü­ ri? Bizonyosan ezek a tények együttesen! 1976. december 9-12. között tizenhat együttes szerepelt a fesztiválon. (Verse­ nyen kívül tartott bemutatót a kassai Szép Szó Irodalmi Színpad, s a minősí­ tésre jelentkezett rétsági, somoskői iro­ 30 dalmi színpad.) A fesztivál tematikája a bolgár irodalomhoz kapcsolódott: balla­ dákra, népköltészeti anyagokra épülő szerkesztett műsorokat, novella-, kisre­ gény-adaptációkat láthattunk a fesztivá­ lon, illetve néhány olyan programot, amely a két módszer ötvözetéből építke­ zett. A fesztiválprogramok szakmai erényeit, hibáit Balassagyarmaton a szigorú zsüri mellett (tagjai: Fábián Zoltán, Debreceni Tibor, Párkány László, Asperján György, Hárs György, Sz. Vasziljev, A. Gjurov) három mozgalmas tanácskozás elemezte. A szerkesztett műsorok közül kitűnő volt a balatonboglári diákszínpad Buda­ vár aljában három a tánc, három című műsora, a balassagyarmati Ex libris pó­ dium Az nagy török császár című össze­ állítása. a kaposvári Fonómunkás Kisszínpad Rodopei rekviem című előadása. Kevéssé sikerült a székesfehérvári amatőr színház Margarétás záporok című össze­ állítása, a telekgerendási színjátszók Fe­ hér szél támad műsora. A kisregény- és novella-adaptációk közül sikeres volt a hajdúböszörményiek Szibin herceg legen­ dája című vállalkozása, A gyarló Szofro­ nij élete és szenvedése című program a fesztiválgyőztes KISZ Központi Művész­ együttes Színpadának előadásában. El­ lentmondásos eredményeket hozott a szombathelyi diákszínpad Dromedár és indigó című produkciója, a balassagyar­ mati Madách-szinpad Mese a lépcsőről, a salgótarjáni munkásszínpad A nő című bemutatója. Különös, nagyszerűen felépí­ tett előadás született a budapesti Perem Színpad előadásában Nikolaj Hajtov Dé­ zsa című írásának színpadi változatából. Ez utóbbit azért érdemes külön említeni, mert a rendezői koncepció ebben a prog­ ramban célzott meg legszimpatikusabb irányt: mulattatni a közönséget, s észre­ vétlen szívünkbe lopni az üzenetet a mes­ terség dicséretéről. Az ország színjátszó mozgalmában nagyszerűen jelenlevő balassagyarmati fesztivál azonban, úgy tűnik, 1976-ban változatlanul nem tudott Nógrád megyé­ ben jelentős hatással mozgósítani. Igaz ugyan, hogy öt Nógrád megyei együttes mutatkozott be a fesztiválon — s a minő­ sülni szándékozó négy ezüst, illetve bronz fokozattal minősült —, mégis joggal le­ hetne többet remélni a fesztivál jelenlé­ tétől, szakmai kisugárzásától. Egy bizonyos: minden rendező szerv másra vár ezen a téren, s évek óta nem használják ki megfelelően a bemutatók szakmai lehetőségeit megyénk irodalmi színpadi mozgalmának fejlesztése érdeké­ ben. Pedig igencsak szükség volna rá, mint ahogy az alábbiakban a megyéből a fesztiválon résztvevő együttesek prog­ ramjának elemzése is ezt bizonyítja. Saj­ nos, úgy tűnik, mintha együtteseink ren­ dezőinek (még a nagy hagyományokkal rendelkező két balassagyarmati együttes­ re is érvényes ez) nem lennének elégsé­ ges tapasztalataik, csak saját élménnyel megszerezhető kontroll-lehetőségeik, a jó csapatmunka irányításához szükséges in­ tuícióik. Csaknem. Igen: a megyei együttesek (éppúgy mint a vendégek) leginkább a „csaknem” dolgában adósak. Kevés szín­ házszerű élményt kaptak ugyanis a fesz­ tivál nézői: teljes egészében hiányzott a fesztivál anyagából a dráma, a dráma­ részlet, a színpadra szánt egyfelvonásos. S ez a hiány egy kicsit a mozgalom tükre is. Olyannyira a rendezők maguk akarnak élményt teremteni, olyannyira csak a pó­ diumjátékra, oratórikus formára figyel­ nek, szerkesztenek, szerveznek, hogy ki­ kerüli kezüket az igazi drámai anyag — a legalkalmasabb közeg, amelyben ama­ tőr együttes egyáltalán dolgozhat. Az írói értelemben kész, színpadra szánt mű. A többi között a tizenkettedik alkalommal megrendezett balassagyarmati fesztivál ezt a tanulságot is felmutatta a színjátszó mozgalomnak. Az 1977-es évben az Irodalmi Színpadi Napok programját a Csehszlovákiában élő népek irodalma adja. S mivel mind a cseh, mind a szlovák, mind pedig a ma­ gyar nyelvű irodalom nagy lehetőségeket kínál a mozgalom rendezőinek, szerkesz­ tőinek, — akár ha a klasszikus értékek körében válogatnak, akár ha a legmo­ dernebb törekvések javát kívánják szín­ padra állítani —, kívánjuk a rendezők­ nek, a szervezőknek, a résztvevő együtte­ seknek, hogy az 1977. évi fesztiválprogram során még több, igazi színházi élményre emlékeztető bemutató befogadó részesei lehessünk. E. 1. ��� Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document https://dkvt.bbmk.hu/pf/26d2b83989e08654fa472072955db2a6.pdf Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Végh Miklós Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 1977 Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Language A language of the resource hun Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Subject The topic of the resource Irodalom Művészet Közélet Társadalompolitika Title A name given to the resource Palócföld - 1977/2. szám Type The nature or genre of the resource folyóirat 1977 folyóirat Irodalom Közélet Művészet Nógrád megye Társadalompolitika