https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/b12ae37255a0288b3c839a2989730826.pdf a59cb3d6fa60a440e2c95ac3471dff46 PDF Text Text 1976 6 Életmód és közösség A mai munkásról Elveszett évek Egy tsz-elnök fiatalsága Iluh István, Pass Lajos és Papp Lajos versei, Dózsa Ildikó és Szombathy Viktor prózai írásai Varga Imre Radnótija Látogatóban Kő Pálnál Emlékeztető Révész Gáborra A szovjet filmművészet új arcai Egy sikerkönyv ürügyén Lóránt János és Iványi Ödön kiállításához PALÓCFÖLD M it je le n t és meddig ta rt a forradalom ? — e kérdések legtöbb­ ször a tanterm ekben fogalm azódnak meg ily’ szabatosan, s az ugyan­ csak precíz felelethez a lexikonok — term előerők, term elési viszo­ nyok, osztályharc, hatalom , fegyveres harc stb. — cím szavai je le n ­ tik a fogódzót. Az elm életi tétel ism erete azonban csak az a lk a l­ mazni tudásban értékelhető te ljes biztonsággal. Am ihez ez esetben a társadalm i gyakorlat szolgál kontrollként. Nem kell más, csak módosítani a kérdő form ulát — például így: befejeződ ik-e a fo rra­ dalom a fegyverropogás, a „ki k it győz le” stádium elm ú ltával? —, s m áris gondot okoz a válasz (lásd: „m indennapok forradalm isága”). Nem könnyű persze belátni, hogy a békés építés is harc kérdése, s hogy reflexein k éppen azért mozdulnak nehezebben, m ert a „ba­ rikádon innen” kell m egújulniok. Lenin tudta, s v a llo tta : a burzsoázia, az arisztokrácia gyárait, fö ld jeit ki lehet sa já títa n i a proletárd iktatúra jogán, de a polgári, kispolgári m entalitást nem lehet egyetlen roham m al legyőzni, né­ hány intézkedéssel m egszüntetni, hisz’ annak egyes jegyei m élyen szívódtak a társadalom pórusaiba, s hagyom ányozódtak nem zedéke­ ken át. A forradalm i folyam atban csak azt tekin th etjü k b efe jeze tt­ nek, am i gyökeret eresztett a m i kultúránkban, am i szokássá a la ­ kult. T anításának ez az elem e is m érceként használható: hol ta r­ tunk az átm enetben, m ennyiben v ált term észetes szükségletünkké, lételem m é a könyv, a tudás, a „szépség hatalm a”? M ára odáig ju tottu n k — és nem kis erőfeszítések árán —, hogy ism erjü k és elism erjü k a tétel igazságát: a kultú ra fejlesztése a szo­ cializm us építésének nem csak egyik alapvető felad ata, hanem fel- TÁRSADALOMPOLITIKAI, IRODALMI,MŰVÉSZETI FOLYÓIRAT �tétele is a politika, a gazdaság eredm ényességének. M ondjuk (gyak­ ran m em oriterszerűen is) a szavakat — gondolataink, tettein k azon­ ban még a beidegzett, a megszokott paran csát követik. Hosszú küz­ delem szülte például az úgynevezett „bárom nyolcas” jo g át, s most azt ak arju k , hogy a m unka is „m űvelt” legyen, az úgymond szóra­ kozásra. pihenésre kiharcolt hányad se legyen magánügy, értelem ­ m el. erőfeszítésekkel telítőd jék. Társad alm ivá szélesedett, politikai rangra em elkedett a közművelődés ügye, része lett a mozgalmi m un­ kának, bebocsátást kér a gyárkapukon, „ tak aró ját az óvodákban, iskolákban v a rrjá k ”. De feszüljön csak meg egy k icsit is a gazdaság terve, za v arja csak meg egy színházi, zenei program az oktatási in ­ tézmény nyugalm át, s olykor m áris visszacseng a korábbi (alapvető­ en helyes, de m erev) felfog ás: az üzemben term elni, az iskolában tanítan i kell. a kikapcsolódás a „kultúrház” dolga. M int szám talan példa ig azolja: a m unkásm űvelődés — politikai célkitűzéseinknek m egfelelően — „kivívta” m éltó jogait társad al­ m unkban. M unkások százai, ezrei tanulnak a nagyobb tudásért. a több, alaposabb szakm ai, politikai ism eretért. Jó néhányan pedig a bizonyítványért — a kiem elkedés rem ényében. S hányan szeretné­ nek tisztes szánd ékkal: de éppen gyerm ekeiket nevelik az állam biztosította jogon. C sábító leegyszerűsítés: a m unkásm űvelődés — felnőttoktatás. De éppen a szocialista brigádmozgalom b izon yítja: nem így van. A kultu rális nevelő m unka sokrétűen — de nem zökkenők nél­ kül — épül be a szocialista szem élyiség- és közösségform álás foly a­ m atába. Tanácskozásaink egyik fő té m á ja a kultu rális vállalás, de a term elésközpontúság továbbra is szigorúan háttérbe szorítja a „szocialista módon tanulni és éln i” követelm ényeit. K ibontakozó­ ban az egyéni vállalások rendszere, de egyelőre tanácstalanok v a­ gyunk: egyik „bevált” sablon sem használható az önm űvelés m ér­ céjekén t. A brigádokkal és értü k kultu rális heteket. vetélkedőket, fórum okat rendezünk, zsürizünk, pontozunk, s alig tudjuk kikerü l­ ni a látványtörekvés, a form alitás buktatóit és megőrizni (legalább) a versenyek tisztaságát. A munkásm űvelődés bázisait a nagyüzemek képezik, azokban is a legöntudatosabb (kom m unista, törzsgárda­ tag), legképzettebb (többszakm ás, érettségizett) m unkások. És a h á t­ térben művelődési ház, könyvtár s néhány — de szakem ber! — népművelő. De sok törekvés fu tott m ár zátonyra a b ejá ró k ügyében, s éppen ott m egoldatlanok a tárgyi és szem élyi feltételek , ahol a m unkássá válás folyam ata csak most van kibontakozóban! Példás eredm ényeket tudhat m agáénak az „egy üzem — egy is­ kola” (de m ondjuk inkább így: „üzemek a gyerm ekekért”) mozga­ lom. Nem volt eddig szokás e kapcsolatba a családot is beleérteni. Pedig az igényes vagy igénytelen művelődés forrása éppen a szü­ lői ház, a feln őttek gondolkodása, m agatartása, a könyvekhez való viszonyuk, a „kulturális beruházások” aránya a családi költségve­ tésben, a lakás berendezése, az öltözködés m ilyensége — és sorol­ hatnók tovább a gyerm ekre (direkt módon vagy közvetetten) ható tényezőket. A fogyasztói szem lélet sem velünk született sajátság — ha hajlam u nk van is rá. A szülőktől lát először példát a gyerm ek az önző kaparkodásra, vagyonterem tésre — no és persze a józan takarékosságra is. A családi nevelés éppen úgy nem privát ügy, m int ahogyan az iskolai oktató-nevelő m unka sem belügye a ta n ­ testületnek. Az üzem — bárm ily szokatlan is — az ott dolgozó szü­ lők révén közvetíthet az iskola és a család között, sőt számon kérhe­ ti, rendszabályozhatja is a nevelésben felelőtlen szülőket. Csak töredéke mindez azoknak a gondolatoknak, am elyek a köz­ m űvelődés-politikai párthatározat v égrehajtásán ak eddigi tapaszta­ latait elem ezvén m egfogalm azódhatnak. Az értékelésben a szem léletform álás kedvező tendenciái akkor is biztató kezdetnek m inősültek, ha egyelőre — m integy fejlőd ésü nk v e lejá ró ja k én t — ellentm ondá­ sokkal terhesek, ha a kezdeményező szándék, a jó a k a ra t még m egm egbicsaklik gondolkodásunk korlátain. Az eredm ények viszont egyúttal azt is je len tik , hogy ú ja b b nagy lépéssel távolodtunk el a t­ tól a korszaktól, m elyben fehér fo lt jelez te vidékünket a kultúra térképén, s előbbre léptünk a szocialista város kibontakozásának, a m egyeszékhelyi kultu rális centrum funkció k iteljesed ésének folya­ m atában. Magunk terem tette alapokra építkezhetünk s form álhatju k jövőnket, m elyben nem kisebb — csak m ás eszközökkel, m inden­ képp fejle tte b b , „intenzív” tu dattal megoldható — felad atok sorjáz­ nak a gazdaságban és a szellem i szférában egyaránt. Csongrády Béla 1976 6 TARTALOM 3 K iss A u rél: A jó lé t „szellem ei” és a szellem jó léte 4 P ádár A ndrás: M ilyen a m ai m unkás? 5 Szabó G yu la: Elveszett évek 8, Lakos G yörgy: A tsz-elnök fiatalsága 12 T ó th E lem ér: Úton 13 Dózsa Ild ik ó : M imóza, a mézesmadzag 16 Dózsa Ild ik ó: K őris utcai monszun 17 P ass L a jo s: Em lékkönyvbe, Preludium 18 V ladim ir H olan: Liget 18 Szom bathy V ik to r: Székek, lábak, koponyák 20 Papp L a jo s: Riportok X I X . 20 Ilu h Istv á n : Ősz van, Jeg en y ék 21 Látogatóban Kő P áln ál (Hann Ferenc) 22 V arga Im re R ad n ó tija (L óska L ajo s) 23 E m lékeztető Révész G áb orra (G ulya Pál) 24 A (öld azé, ak i m egm űveli (M olnár Pál) 26 Lóránt Ján o s kiállításához (R átk i András) 26 Iványi Ödön kiállításához (Csohány K álm án) 27 A szovjet film m űvészet ú j arcai (V eress József) 28 Egy sikerkönyv ürügyén (Salgói D. M ihály) 29 Galgóczitól Galgócziig (L. Gy.) 30 H elyism ereti kiadványaink (Sch. M.) Az 1., 3. borítón és a belső oldalakon válogatás Lóránt Ján o s fest­ m ényeiből és rajzaib ól, a hátsó borítón K ő P ál m ohácsi em lékm ű­ megbízásához készített jegyzetlapvázlata. PALÓ CFÖLD TÁRSADALOMPOLITIKAI, IRODALMI,MŰVÉSZETI FOLYÓIRAT A NÓGRÁD MEGYEI TANÁCS MÜVELŐDÉSÜGYI OSZTÁLYÁNAK LAPJA Felelős szerkesztő: Végh Miklós. Szerkesztőség: 3100 Salgótarján, Arany János út 21. Telefon: 14—13. Kiadja a Nógrád megyei Lapki­ adó Vállalat. Felelős kiadó: Vida Edit Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető bármely postahivatalnál, a kézbesítőknél, a posta hírlap­ üzleteiben, és a posta Központi Hirlap Irodánál (KHI Budapest V., József nádor tér 1. sz. Postacím: 1900 Budapest (közvetlenül, vagy postautalványon, valamint átutalással a KHI 215-961 62 pénzforgal­ mi jelzőszámra. Egyes szám ára 5 Ft, előfizetési díj fél évre 15, egy évre 30 F t Megjelenik kéthavonta. Kéziratokat és rajzokat nem őr­ zünk meg és nem küldünk vissza. INDEX: 52.952 76.8095 N. m. Ny. St. 1600 db �VÁLTOZÓ VALÓS ÁGUNK A jólét „szellemei” és a szellem jóléte A hatvanas évek néhány vitája (főként a R ozsdatem ető ál­ tal felkavart vihar), majd az 1968—1972 közötti időszak kispol­ gáriság-kritikája jelzés volt. Maga a társadalom jelezte — nem tudatosan, de nem is nagyon érzékletes módon —, hogy új em­ beri igények, másféle normák vannak kialakulóban. A „jól él­ ni”, mint társadalmi program és egyéni törekvés (a gyakorlat­ ban vonzó, sokakat mozgósító lehetőség) többféle felfogást ho­ zott felszínre. Az anyagi értelemben vett jobb élet némileg „váratlanul” érte a társadalmat. A közgondolkodást formáló publicisztiká­ nak, s magának az irodalomnak is az első ösztönös reagálása a fogyasztói társadalom veszélyeinek felidézése volt. Ebben az elutasító reagálásban is kifejeződött már a jólét tágabb értel­ mezésének igénye. De egyelőre a tagadás hangja volt az erő­ sebb. Így lett a Coca Cola „réme” után tíz évvel a fridzsider a polgári hajlandóság szimbóluma, s még inkább a szocializmustól idegen életforma bélyege. Amiben szerepet játszott az a tény is, hogy a korábbi szocializmusfelfogásban (főként a propaganda­ munkában kifejeződő szocializmusképben) számos aszketikus elem is volt, a magasabb életszinvonal ugyan állandó, de lénye­ gében absztrakt módon megfogalmazott célként szerepelt. Az anyagi javak egyre nagyobb választéka, megszerzésük nagyobb lehetősége azonban az egyes társadalmi rétegek szá­ mára — több okból is — eltérő mértékben jelentett tényleges lehetőséget. Az új helyzet (a differenciálódás, az érdekkategó­ riák felvetése) a nivelláláshoz, a mechanikus felfogású egyenlő­ ség gondolatához, a társadalmi érdek abszolút voltához szokott közvéleményben tovább fokozta a tudat és életmód közötti ösz­ szefüggések iránti érdeklődést, a magatartás és közgondolkodás kölcsönhatásának elemzésére inspiráló igényeket. Ezt az igényt erősítette, hogy a hazánkba áramló turizmus és az itthonról (nagyrészt Nyugatra) irányuló idegenforgalom első nagy fellen­ dülését éltük át a jelzett időszakban. A sportolók után útrakelt az értelmiség, a munkásság jobban kereső csoportja: utazó or­ szág lettünk. S az útilázban (a templomok, múzeumok, bazár­ üzletek forgatagában) gyakran elveszett a lényeg. A kulturális élmények, a társadalmi tapasztalatok bővülése mellett az utak értékelésében másodlagos szempontok kapnak nagyobb hang­ súlyt. Ebben a helyzetben az új gazdaságirányítási rendszer —, illetve annak az egyénekre, a csoportokra gyakorolt hatása —, váltott ki újabb, szenvedélyes vitákat. Az anyagi ösztönzés el­ vének alkalmazása (esetenként módszereit, formáit illetően nem szerencsés gyakorlata), a munka általában vett elismerése mel­ lett a munka minőségének preferálása (a gondosan szervezett előkészítő propaganda mellett is) új és szokatlan volt, hatása a közgondolkodásra, annak egyes elemeire (pl. az értékrendre) és így közvetve az életmódra korántsem volt homogén. A társadalomirányítás centralizált formája és a munka alkotó jellege, a kezdeményezés lehetőségeinek összehangolása számos fontos kérdést vetett fel. Ezek közül is a közösséghez való viszony értelmezése kötötte le a legnagyobb figyelmet. A társadalom az osztály, mint közösség, egyfelől általános foga­ lomként jelent meg sok ember tudatában; a gyár, a műhely, a termelőkollektíva, mint konkrét, (s konkrét érdekekkel rendel­ kező) közösség nagyonis gyakorlati problémák hordozójaként jelent meg másfelől. A életmódban, magatartásban, közgondolkodásban végbe­ ment változások — azoknak összes ellentmondásaival együtt — folyamatosan tudatosultak. Ez a folyamatosság tükröződött ab­ ban, ahogyan a társadalom a változások irányát, mértékét és ütemét elemezte, várható hatásait kutatta. Kezdetben a kis­ polgáriság elleni fellépésben is inkább a negáció, az elutasítás dominált; csak fokozatosan érett gyakorlattá a felismerés: a kispolgáriság elleni fellépés sikerének legfontosabb feltétele a szocialista életmód konkrét, az egyes embernek is szóló, vonzó megvalósítható programja. Így vált a kispolgáriság-fogalom is folyamatosan gazdagabbá, így vált általánosabbá a helyesebb felfogás: nem csupán az önzés, a harácsolás, az anyagiasság so­ rolható e társadalmilag veszélyes és káros magatartásforma kri­ tériumai közé; súlyosabb és jelentősebb problémák forrása le­ het a politikai szélsőségekre való fogékonyság, a köz ügyei irán­ ti érdektelenség, értékeink, eredményeink lebecsülése. A szocialista életmód kialakításának (az egy évtized alatti viták egyik tanulsága ez) vannak a közgondolkodás fejlődésé­ ben kifejeződő feltételei is. Ma már azonban nyilvánvaló az is, hogy a felvilágosodás íróinak, gondolkodóinak jó szándékán alig jutnánk túl, ha — kidolgozva a szocialista életmód valamiféle absztrakt, sematizáló normáit — ennek puszta hirdetésétől re­ mélnénk alapvető változásokat. Közismert például, hogy az életmódszervezés minden kor­ szakot és társadalmi csoportot jellemző eleme az időgazdálko­ dás, a szabad idő mennyisége, szóródása és felhasználási módja. Ma — a 44 órás munkahét általános bevezetése után — is de­ formálják az objektív és szubjektív tényezők egyik feltételét jelentő, értékteremtő időgazdálkodási modellt. Sokat elemzett problémakör az időgazdálkodás és az inf­ rastruktúra fejlettsége közti összefüggés, az időgazdálkodás és a közlekedési körülmények közötti kapcsolat. Az a társadalmi réteg pl., amelynek munkájában évente 30— 32 héten át a szer­ vezett ipari tevékenység mellett a mezőgazdasági is állandóan (egyes időszakokban igen intenzíven is) jelen van — megfele­ lő anyagi feltételeket teremt magának, egyúttal azonban idő­ gazdálkodási okok miatt az anyagi javak felhasználási mód­ já t korlátozza. Az agglomerációban felépült kis paloták és dí­ szes kerítéseik nemcsak azért szaporodtak gombamód, mert a módos gazdák, a városi kispolgárság életvitele anakronisztikus példaként él tovább a felszín alatt, hanem azért is, mert az itt élők (időhiány miatt is) munkájuk hasznát, értelmét is csak ilyen látványos módon fejezhetik ki. Vagy hasonló módon tor­ zul az időgazdálkodási modell a fiatal házasok, az otthont te­ remtők, a pályakezdők körében, akiknek az önálló lakás meg­ teremtése — a társadalmi támogatás mellett is — több éves, megfeszített munka eredménye. Az már valóban tudati ténye­ zőkkel összefüggő jelenség, hogy egyes csoportok valós anyagi lehetőségein kívül eső életformaszintet céloznak meg, ezt sza­ bad idejük, szellemi és fizikai energiáik teljes (helyenként a rablógazdálkodás határait súroló) mozgósításával tudják csak fenntartani. Az életmódszervezés egyik sajátos problémája a nemzedé­ kek együttéléséből, a hagyományok, a jelen viszonyok és a táv­ latok kölcsönhatásából fakad. A párválasztás, az emberi kap­ csolatok alakulása az elmúlt harminc évben viharos gyorsaság­ gal változott meg, lassúbb ennél például az ünnepnapok, a családi és társadalmi ünnepek rendszerének, módjának és tar­ talmának változása. Az életmódelemek között is legszembetűnőbb a nemzedé­ kek közötti kölcsönhatás szerepe az embereknek a munkához való új viszony kialakulásában. A munka mint a személyiség fejlődését elsősorban, alapvetően biztosító tényező — az élet­ mód minőséget meghatározó eleme. Azaz: ma már általánosan ismert és elismert tény, hogy a szocialista módon végzett mun­ ka és a szocialista életmód egymástól elválaszthatatlan. A szo­ cialista életmód kialakításának tehát döntő láncszeme a mun­ kához való viszony átalakítása. Ugyanakkor azonban az is két­ 3 �ségtelen, hogy ez az életmódterület a legösszetettebb. Magába foglalja a munka indítékát és célját, minőségét, alkotó vonása­ it, az egyes emberre, a közösségre gyakorolt hatását stb. Te­ hát: érinti a pályaválasztást, a hivatástudatot, a munkafegyel­ met és kezdeményező jelleget, a tudatosságot, a munka kultú­ ráját stb. A társadalmi hagyományok, a munkaszervezettség, a munkahelyi demokrácia, az erkölcsi és anyagi megbecsülés, a termelőeszközök fejlődési struktúrája, a kollektívákban kiala­ kult belső viszonyok számos olyan elemet mutatnak ma még, amelyek előző generációk munkafelfogásából maradtak fenn, él­ nek tovább. Másrészt tény, hogy a munkához való szocialista viszony számos eleme nemcsak kialakult, hanem erős, egyre szélesebb körben él (kommunista műszakok, munkaverseny-mozgalom, DH, önmeó, védnökségek, szocialista brigádmozgalom stb.). A munkához való szocialista viszony fejlődésében azonban nemcsak globálisan jelenik meg korunk, társadalmunk átmene­ ti jellege; egy-egy nagyobb korszakon belül a fejlődés ellent­ mondásai, különböző intézkedések, törekvések is módosíthatják annak fejlődési ütemét. A teljes foglalkoztatásra törekvés ab­ szolutizálása és a gazdaságos termelés sürgető parancsa közötti összefüggés ma — a gazdasági szervezés, a termelési kultúra adott fejlettségi fokán — az üzemek, a munkahelyek egy ré­ szében valóságos konfliktusként jelenik meg. A termelőerők fejlettségi foka, a munka szervezettsége ma szükségszerűen idé­ zi fel azt az elementáris munkaerő-szükségletet, amellyel az üzemek ma küzdenek, amelyet az üzem irányítói objektív kény­ szerítő erőként tartanak számon. Ez a (jórészt szemléleti, felfogásbeli okokból származó) túl­ zott munkaerő-szükséglet, amely együtt jelentkezik a kapun be­ lüli munkanélküliséggel, a minőségileg kifogásolható munkából fakadó munkaerő-pazarlással — a gyakorlatban a munkához va­ ló szocialista viszony erősítését szolgáló nevelő munkát, annak hatását gyengíti. A szocialista módon végzett munka a gazdaság különböző szektoraiban nem azonos ütemben fejlődik. Ebben az egyenlőt­ len fejlődési ütemben fejeződik ki az adott gazdasági ágazat műszaki-technikai színvonala, az ágazat iránt támasztott társa­ dalmi követelmények, az ágazatban kialakult munkakultúra­ szint. A felsorolt elemek természetesen nem azonos ütemben fejlődnek. Például az építőiparban kialakult sajátos helyzet az Milyen a mai munkás? Milyen a mai munkás és milyen legyen? Az első hallásra könnyűnek tűnő kérdésre valamennyien nehezen fogalmazzák meg a választ. Arckifejezésük töprengővé válik, ke­ resik a szavakat: személyes tapasztalataik szólamokkal, ideákkal, olvasmányélmények­ kel keverednek. A s.-i ngyvállalat munkaerő-gazdálkodási csoportjához kopogok be. Nem véletlenül: évente 3—400-an lépnek ki és csaknem ugyan­ annyian jönnek ide munkát vállalni. A kö­ zépkorú munkaerő-gazdálkodó rezignáltan válaszol a kérdésre: milyenek: — Ahány ember, annyiféle... — Nem lehet általánosítani ? — Nehéz — vágja rá, aztán hozzáragaszt­ ja — A legtöbb „teleírt'’ munkakönyvvel jön ide, márpedig egy mai munkás nem éppen ilyen ... — Így hát aki új munkakönyvvel érkezik, az m á r.. . —...az kezdő. Nem az iskola neveli mun­ kássá a fiatalt. Legfeljebb itt válik azzá. — És valóban válik is? — A környezet önmagában még senkiből sem formált munkást. Ez csupán csak lehe­ tőség arra, hogy azzá legyen valaki. 4 ágazat iránt támasztott társadalmi igények és a munkakultúra szintje közötti konfliktuson alapul; bár az is kétségtelen, hogy ez a konfliktus sokáig nem tartható fenn, a társadalom érdekei­ nek garantálására — meg fogja a szükséges változásokat kivál­ tó intézkedéseket tenni.) A munkához való szocialista viszony kialakulásában fonto­ sabb kérdés: a társadalom a termelés minőségét vagy mennyi­ ségét preferálja-e elsősorban, az egyéni vagy a kollektív telje­ sítményeket becsüli-e jobban. A szocialista brigádmozgalom politikai jelentősége — noha a hármas célkitűzés egyik eleme sem abszolutizálható — első­ sorban abban jelölhető meg, hogy a szocialista módon végzett munkát, a művelődést és az életmódot együttesen vallja prog­ ramjának, úgy, hogy a kollektíva egész tevékenységét tartjuk eredményei alapjának. A mozgalom fejlődési perspektívái is eb­ ben a legmesszebbre mutatóak. A vállalások egy része (pl. a művelődési jellegű vállalás) a jövőben egyre inkább konkrét, egyéni lesz, azonban ezekben is vagy ezekben még inkább a közösségért vállalt felelősségnek kell kifejeződnie. A brigádmoz­ galom most kibontakozó több értékes vonása közül alighanem leginkább figyelemre méltó a közösségi újabb értelmezése, új formáinak megjelenése. A mozgalom hőskorában a kollektivitás elsősorban a közösen végzett tevékenységet jelentette. Együtt a munkában, együtt a szórakozásban, a művelődésben — a kol­ lektív magatartás igénye így, közvetlen formában jelent meg. Ez a forma — a közelmúltban egyre jobban érzékelhető mó­ don — nehezen tartható fenn, fejleszthető tovább. Differenciá­ lódnak a brigádtagok anyagi viszonyai, egyre nagyobb szerepet töltenek be a családi kötelékek (így például a dolgozó nők szá­ mának növekedése a brigádok közös hétvégi kirándulásait rit­ kábbá tette). A műveltség gyarapodásával szélesedik a szabad idő felhasználására vonatkozó igények skálája. Mindezek a ko­ rábban kialakult közösségi magatartás új kifejezési formákkal való kiegészítését igénylik: a közösségi élet újabb elemeit erő­ sítik meg. Így egyre nagyobb hangsúlyt kapnak a közösséget szolgáló munkaformák, a közösség érdekeit kifejező tevékeny­ ségek. A közösségi szemlélet és a közösségi tevékenység együt­ tes fejlődése így fontos tényezője a közgondolkodás változásá­ nak, elsősorban a tulajdonosi szemlélet erősödésének, az érde­ kek helyes értelmezésének és az egymásért, a közösségért vál­ lalt felelősség növekedésének. Kiss Aurél — Milyen munkássá? — csökönyösködök. — Visszatértünk eredeti kérdésünkhöz, de nem baj. Szerintem törzsgárdistává. A mai munkás jellem zője kellene legyen, hogy hű­ séges a munkahelyéhez, megbecsüli magát, ha őt is megbecsülik. Azt hiszem, ez az alap­ ja mindennek... Ötven év körüli szocialista brigádvezető. Egy nagyvállalat törzsgárdistája. 20 éve dol­ gozik ugyanazon a helyen: — Szerintem, korosztályonként kell vizs­ gálni, hogy milyen. Mert más a nyugdíjhoz közelebb álló munkás, mint aki tegnap vagy egy éve jö tt a vállalathoz. A fiatalok sokol­ dalú elméleti képzést kaptak — de hiányzik a gyakorlatuk, tapasztalatuk. Az idősebbek meg éppen a gyakorlatban precízek. Szerin­ tem a mai ötvenesek adják a munkások legstabilabb rétegét. A munkanélküliség gon­ dolatot és magatartást gúzsbakötő erejét már ők sem ismerik, de őket még megtanították dolgozni.. . — Miért, a mostani fiatalokat nem tanítják meg? — Most mindenre kevesebb idő jut. Az ok­ tatásra is. A nevelésről és a példamutatás­ ról nem is beszélve. — Úgy érti, hogy a példamutatáshoz is idő kell? — A nevelés lényegében példamutatás, vagyis összefügg azzal. A fiatal megmoso­ lyogja az öreg szakit, amikor az a munka után letisztítja a gépét és a szerszámait. Pe­ dig a közmondás is azt ta rtja : „rend a lelke mindennek”. Enélkül nincs fegyelem. A rend és a fegyelem pedig fontos értékm érője a munkának és a munkásnak. — M it lehet tenni? — Én a szocialista brigádokat tartom a munkássá nevelés iskoláinak. A brigád egy kis világ, egyik kristályt képző cseppje for­ málódó társadalmunknak. S talán közhely, de ide kívánkozik, hogy a cseppben tükrö­ ződik a ten ger... — Önmagukról elmondhatja ezt? — Nem szeretek dicsekedni, de talán el­ mondhatom, hogy igen. 26 éves fiatalember, egyik üveggyártó üze­ münkben csoportvezető: húsz-huszonöt mun­ kás munkáját kell irányítania, megszervez­ nie, ellenőriznie. Szorgalma és a tanulása ré­ vén kapta ezt a megbízatást, azonkívül párt­ bizottsági tag is a gyárban, ami nemcsak rangot, hanem tágabb látókört is nyújt szá­ mára. Munkástársai szeretik, mert nem „fel­ legekben járó ” vezető. — Itt dolgoztam én is köztük — mutat a több négyzetméteres üvegtáblákkal bajlódó emberekre. — Azt jelenti ez, hogy most már kívülről szemléli őket ? — Úgy érzem, hogy nem. Közülük való vagyok, s most is közéjük tartozom. �— Milyennek látja őket? — A nagy többségük művelt. Pedig a leg­ többen faluról jöttek ide, velem együtt hoz­ ta őket a kényszer. Ebből a kényszerből az­ tán az egész országot gazdagító erény lett: a paraszt levedletté a régi gúnyáját, fölvette a városi divatot meg a szokásokat Munkássá lett? Azzá, de nem olyanná, mint akinek már az apja és a nagyapja is itt koptatta az üvegvágót. De az évek nem múltak el nyom­ talanul: sokan itt fejezték be az általános iskolát, ki ilyen, ki olyan szakmai vagy po­ litikai tanfolyamot. — A tanulás változtatta meg őket? — Igen is, meg nem is ... — ? — A munkában jártasabbak lettek, jobban értik a szakmai fogásokat, némelyik már kri­ tizálja a csoportvezető irányítását is, ha va­ lamivel nem ért egyet, s neki van igaza. A másik meg — ha tartózkodva is — már vé­ leményt mond a termelési tanácskozáson. De a többség még hallgat, csak figyel. M int­ ha csak azt latolgatná: „Okos legyek vagy szép? Eh, inkább szép, akkor jobban csurog a prémium”. Az effajta ember szereti a bé­ kességet, közben nyomorgatja az életet, hogy több jusson a cifra k erítésre... — Eszerint csak a pénz kötőféke húzza őket? — A legtöbbet még igen. Most. Talán már nem sokáig. A fiatalokat már kevésbé, Ők más horizontot látnak maguk előtt. De aki családot akar alapítani, annak hajtani kell. A családhoz lakás, ehhez pénz. nagy pénz szükséges. Milyen a mai munkás? Olyanok, amilye­ nek Asperján György „hősei” a „Vészkijáratbejárat”-ban? Kerestem a hozzájuk hasonló figurát. Azt az embert, akinek a munka ro­ bot vagy önámítás; aki valahol az igazi élet perifériáján él, s eszébe sincs beljebb me­ részkedni. A nagyüzemi munkásszálláson kötök ki, találomra nyitva be az egyik ajtón. Az ízlé­ sesen berendezett négyágyas szobában egye­ dül öli az időt egy férfi. A negyvenet már betölthette, alakja telt, az arca löttyedt. J e l­ legzetes sörhasa van. — M it érdekli, hogy milyen a mai mun­ kás? A barátságtalan fogadtatás akkor sem ol­ dódik, amikor elmondom az érveimet. Ciga­ rettára gyújt s titokzatosan mosolyog: — Olyan a mai munkás, amilyenné te­ szik.. . A haverok... Kihúzza magát: „nagy titkot árult el”. Ha­ tásszünetet tart, akárcsak a nagy színészek: — Én itt élek a szállón. Azt hiszi, jó itt? Tiszta ágy van, szekrény is. ahová bedugha­ tom a rongyaimat. Az üzemi konyhán lehet zabálni. Szabad idő is van, de minek? Me­ hetek a csárdába a többivel, ha van pén­ zem. De sokszor az sincs. Akárcsak a nő! Az is hiányzik... Figyeli, milyen választ kap. Önmagának tetszeleg, érezhetően nem őszinte. Csak het­ venkedik, mint az olyan ember, aki tartal­ matlan életét önmaga előtt is azzal akarja leplezni, hogy nagyot mond — s végül ma­ ga is elhiszi. Egy mozdulattal m egállítja a nagy pontos­ ságú szerszámgépet. Bólint, hogy érti, miről van szó, s int, hogy menjünk ki az üzem za­ jából. Az ajtó előtt rágyújt. Megerősíti, hogy tanultabbak, felkészültebbek a mai munká­ sok, de: — Szerintem az életkortól függ, hogy mi­ lyenek. M indjárt meg is magyarázom. Az ötven-hatvan évesek nem látják tisztán a szocializmus építésének távolabbi állomásait de a munkájukat kifogástalanul, fegyelme­ zetten elvégzik. A húsz-negyven évesek értik a társadalom fejlődését, érzik, hogy „jó lo­ von ülnek”, de a munkafegyelemmel már baj van. Pedig, aki nem szeret dolgozni, a z másként nem boldogulhat, csak hamis úton. — Nem mondanám, hogy ez a korosztály nem szeret dolgozni. Túlzásnak érzem. — Akkor másképpen fogalmazok: ez a kor­ osztály nem tanult meg úgy dolgozni, aho­ gyan mink megtanultunk. — M iért? — Sok boga van ennek. Talán mert meg­ változtak az életkörülm ények... — De hiszen ezt a szorgalmas munka ered­ ményezte! — Igaz, csak nem annak a korosztálynak a munkája, amelyikről beszélünk. A jobb körülmények következtében pedig puhábbak lettek az emberek, s ez már magával hozta a meg nem szolgált előnyöket is. — Milyen előnyökre gondol? — Mindenekelőtt a családi előnyökre: a gyereket körülvevő majomszeretetre, a sem­ mit nem nyújtó gyerekkort átélt szülő min­ dent nyújtó akaratnélküliségére: „Neked jobb legyen, mint nekem”. Ismerős szöveg, nem? Vagy beszéljek a vállalati előnyökről? Ugyan miért kereshet egy munkás többet egy másik üzemben, mint hasonló munkával az előbbi helyen? Micsoda lélek- és köte­ lességdeformáló lehetőség! És mi nyújtjuk! — K ik? — Mindannyian. Az aki ezt megadja, de hallgatólagosan az is, aki behúnyja a szemét, hogy ne lássa. Közben szentségei, mert ő ke­ vesebbet kap, mint az új ember. A vándormacska. — A munkások többsége nem az. — Igaz, de ha így haladunk, azzá lesz. Vegyék már végre észre, és tegyenek vala­ mit a munkaerkölcs lezüllése elle n ... A munkás nem terem, nem születik, nem is nevezik k i: „te pedig ezentúl munkás vagy.” Végül is hát hogyan „lesz” a munkás? S, hogyan „lesz” milyen lesz a mai munkás? A választ egyik patinás hírű ipari szakmun­ kásképző intézetünk igazgatójánál kerestem. Egy biztos: nem attól lesz a fiatalból munkás, hogy idejön az intézetbe tanulni — szögezi le határozottan. — Munkássá válni csakis gyárban, műhelyben, munkásközösség­ ben lehet. — Egyszóval: valaki belép a gyárba se­ gédmunkásnak, s máris munkás? — Nem. Hosszabb ez a folyamat. — Milyen hosszú? Meddig tart? — Ez a körülményektől is, a személyektől is függ... Mint mondtam, nem itt az intézet­ ben lesz valakiből munkás. Legfeljebb azo­ kat a legszükségesebb elméleti és gyakorlati ismereteket kapja meg, amivel elindulhat a munkássá válás útján. — Mi kell tehát ahhoz, hogy ennek az út­ nak végére érjen? — Mindenekelőtt gyakorlat a munkában. Talán sokéves tapasztalatszerzés, egy kisebb vagy nagyobb munkáskollektívában való ed­ ződés. S ne felejtsünk ki még valamit. B ár­ milyen furcsának is tűnik, de nagyon fontos ebben a folyamatban a honvédség szerepe.. .– ? — Azért, mert itt a fiatalok nagyon jelen ­ tős szemléletbeli változáson mennek keresz­ tül. Megismerik az életnek egy másik — a munkásélethez hasonló: kemény — oldalát, ahol nem az érzelmek, hanem a realitások uralkodnak. — Ami nem jelenti az érzelmek száműzé­ sét. — Természetesen, de témánk megközelíté­ sében ez a vonal most a barkohba sze­ rint mondva — nem jellemző. De ne men­ jünk tovább a munkássá válás vonalán, hi­ szen az alapvető kérdés, hogy milyen a mai munkás. — Nos, milyen? — Régi tapasztalat, hogy a magyar mun­ kás nem szereti a sok beszédet, inkább dol­ gozik. Kevés szóból is ért. Manapság azon­ ban mintha többet beszélnénk, mint dolgoz­ nánk. Ez idegesíti a munkást. Különösen a munkásoknak az elit rétegét... — Nehogy már munkásarisztokrácia le­ gyen! — Nem így értettem. Eliten azt értem, aki a legkülönb. Aki mindent odaad, feláldozza a szabad idejét, vállalja a legnépszerűtlenebb és legnehezebb társadalmi ténykedést is. Szóval: a legderekabb. Még sokan vannak. — Hogy-hogy sokan vannak még? S kik vannak még? — A két kérdés összefügg. Van ugyanis egy befelé forduló réteg. Akik ide tartoz­ nak, azok nem azzal törődnek, hogy minden­ kinek jó legyen, hanem csak a „saját kis kommunizmusukat” építik. Mert a szocializ­ musuk már felépült. Nyilván látják ezt a közösségért hajtók is. Azt is látják, hogy amíg emezek tollasodnak, jutnak valamire, ők megmaradnak „vállald ezt”, „tedd azt”, „mutass példát” embereknek. Először jön a keserűség, azután a közöny, s mondjam to­ vább? — Eszerint kétfajta munkás van? — Hadd mondjak még egy fa jtá t! Ez az a korosztály, ahova rendszerünk nagy öregjei tartoznak. — Furcsa meghatározás. — Való igaz, de k ijár nekik ez a jelző. — Akárcsak a tudomány nagy öregjeinek. De miért? — Mert ezek a munkásemberek terem tet­ ték meg a mát. Ők szenvedték és harcolták végig a tegnapot, hogy ma vitatkozhassunk, mi legyen holnap és hogyan alakul az éle­ tünk holnapután. Nagyobb megbecsülést ér­ demelnének. . . . — Az ország anyagi helyzete... — Nem a pénzt értem elsősorban. Persze azt is. Sokkal lényegesebb lenne a jövőbeli munkásgenerációk hivatástudatának kialakí­ tása érdekében, hogy figyelmesebben bán­ junk ezekkel az öregekkel. Mindenki, kivétel nélkül! Padár András 5 �Elveszett évek — Csak tudnám, ki a fene buzdította a lányom, hogy a marhák közé menjen. Még egy hetet sem bírt ki szegény a bü­ dösben. Futkosott, mint a gyík, ki-be, kapkodott a levegő után. Küldtem a klub­ ba, el is ment egyszer a jámbor, de a le­ gények tánc közben fennhordták orru­ kat, nem szoktak a szecskaillathoz: — Szaglol — mondták a szerencsétlennek. Az meg bőgve loholt haza, hogy ő ezt nem bírja tovább, s inkább elmegy a vá­ rosba feleannyiért. Négy napig dolgozott a téeszben. Én meg ezért taníttattam há­ rom esztendeig: oda volt Gyarmaton. Nem akartam beleavatkozni a dolgába, ne mondják rám, maradi vagyok. De bár­ csak tettem volna. Ha látná Zsuzsiká­ mat, még most is gubbaszt, mint macska a kemencepadkán, sehogy se bírom a ma­ gakorúak közé küldeni — panaszkodik P. István. Homlokán mintha futótűz cikáz­ na, s elfüstölögni érezné atyai tekinté­ lyét, mert hagyta második lányát állatgondozónak tanulni. K. Józsefnek is kedvezőtlenek a tapasz­ talatai. A megye egyik szarvasmarha-te­ nyésztő gazdaságában töltött el néhány hónapot: — Bambán néztek rám az öre­ gek, ahogy megjelentem az istállóban. Se ágazatvezető, se agronómus nem kísért engem. Előtte mondták az irodán: holnap munkába állhatok. Oké, dünnyögtem, mert egyébként se szeretem a felhajtást. Mutatták a standomat, én meg álmos sze­ mekkel a tehenek adatai után matattam. Akkorát zuhantam a sz.. ,-on, hogy elre­ pedt a bal kezem. Gyorsan forrt be, já r­ tam is azután dolgozni negyedévig este­ reggel. Nem mondom, szép pénzt emeltem le, de ott kérem irgalmatlan bűzök fele­ seltek egymással, néha fuldokoltam, mint a kísérleti egér az üvegbúra alatt. De hoz­ zászoktam, meg az ezresek is kellettek. Akkor szóltak a haverok, megyek-e Veszp­ rémbe kubikolni. Az se könnyebb, de hét végén tuti a szabad szombat, itt meg azzal ijesztgettek a régiek, hogy kará­ csonykor, újévkor meg húsvétkor is tárt karokkal várnak. Mutattam nekik az ök­ lömet, aztán meg búcsút intettem a falu­ nak is. Legalább világot látok, nem pos­ hadok abban a dög mocsolyában... 2 . Könyörtelenek a számok, mentesek min­ den szubjektivizmustól. Magyarországon az 1970—71-es tanévben 1030 elsőosztá­ lyos szarvasmarhagondozó szakmunkástanuló kezdte tanulmányait. Egy év múl­ va kétszázzal kevesebb, tavaly már csak 745. Az idén tovább zuhant a számuk. Közben kormányhatározat, rendeletek születtek a hústermelés fokozására, prog­ ramokat hirdettek. Építették rendre a tég­ laistállókat, amerikai tehénfajtákat röpí­ tettek Ferihegyre, szakmérnökök Írtak ta­ 6 nulmányokat a korszerű takarmányozás­ ról. S a szarvasmarha-tenyésztésért indult fergeteges rohamban mintha elfeledkez­ tek volna a másik oldalról: a személyi fel­ tételekről... Nógrád kimondottan kedvező adottsá­ gokkal rendelkezik az állattenyésztés fel­ lendítéséhez: a csíraszagú langyos szél üde legelőket birizgál, a hegyhátnak indult meredekek nem tűrik hátukon a trakto­ rokat, vadak egyelik és vízfolyások irdal­ ják az erdőszéli gabonát. A juh, a tehén megkeresi magának a betevőt, s ha hoz­ záértően bánnak vele, szépen fizeti tejjel, hússal, utóddal. Csak hát ember kellene hozzá istápolóul! Fiatal, erős, iskolázott. A b.-i Mezőgazdasági Szakmunkásképző Iskolát már csak ezért tartják fenn. Ha a szigorúan vett takarékosságra figyelnénk, tulajdonképpen már zárni kellett volna örökre a kapuját. Szeptember elején még­ is megnyitotta. Pompa nélkül, csendesen, mert augusztus közepén még csak nyolc jelentkezési lap érkezett az intézménybe. Futkosnak a vezetők szanaszét a megyé­ ben, magánnyomozói szimattal kutatták elő azokat, akik máshová nem feleltek meg, s icike kedvük maradt a továbbta­ nuláshoz. Azok azt hitték, rajtuk segít az iskola, amikor szélesre tárta előttük kapu­ it; eltekintve felvételi vizsgától, jelentke­ zési előírástól. Fordítva helytállóbb: ők mérsékelték az intézmény refrénszerűen ismétlődő gondjait. — Hat éve még 213 tanulónk volt, az idén a negyede tanul a három évfolya­ mon — kesereg a szakmunkásképző isko­ la fiatal igazgatója. — A kollégiumban százhúsz diákot tudnánk kényelmesen el­ helyezni. Üres minden harmadik ág y... Írtunk Pest és Heves megyébe is udvari­ as, terjedelmes levelet. Bolondok lenné­ nek ideirányítani az általános iskolásokat: a végén még itt ragadnának, s ebben a munkaerőínséges helyzetben még a béna is számít. — És miért ilyen alacsony a környékről jelentkezők száma? — Ki jönne? A városi gyerek ipari szakmát tanul az apja után, vagy gimná­ ziumba küldik. A falusi gyerek meg? Még akinek kedve lenne az állattenyésztéshez, azt is lebeszélik. Kisezer az érv, ami a szakma ellen szól. A nyolcadikos apja egész életét a szántóföldön meg a szaka­ dozott falusi istállóban töltötte, diplomá­ sat akar a csemetéből, de azt semmikép­ pen nem, hogy a termelőszövetkezetbe ke­ rüljön. Óvja attól, mint a pestistől — kü­ lönösen az istállótól. A gépesítésbe még el-elkeverednek, mert ha egy idő után megunják, még mindig akad százféle üzem, ahol tárt karokkal várják szerelő­ nek, lakatosnak, hegesztőnek. De hol ne­ veljen borjút az itt végzett szakmunkás, ha meggyűlik a baja a vezetőséggel, vagy csak elege van a szövetkezetből? Legfel­ jebb segédmunkásnak állh at.. . — ömlik a szó az igazgatóból. Hosszú évek óta szívügye a mezőgazda­ ság utánpótlása. Még a megyei tanács elő­ adói székében ült, amikor készített egy fel­ mérést: négy évfolyamon százötven-egy­ néhány gondozó, szakmunkástanuló ka­ pott bizonyítványt, de amikor szedték vol­ na össze őket speciális tanfolyamra, mind­ össze hármójukat találták eredeti foglal­ kozásukban. Hogy a többiek hová tűn­ tek? Egyik cukrász lett, másik a tejüzem­ ben próbált szerencsét, harmadik sikere­ sen férjhez ment, s az ember nem en­ gedte a tehenekhez, bárhogy is rirnánkodott. Mintha szél csapott volna a porha­ lomra, szétrebbentek... — Az idén tizenöten végeztek, közülük kilencen maradtak a megyében, de a nya­ kam rá, hogy azóta a fele is odébbállott már. — A gazdaságok nem irányítják ide a nyolcadikosokat? — A falusi fiatal előbb ju t el az Ika­ rusba, a műszergyárba, mint a kilométer­ rel idébb eső tehenészeti telepre. Az ipa­ ri üzemek autóbuszt küldenek értük, üzemlátogatást szerveznek még a szülők­ nek is. A termelőszövetkezetekben meg jó, ha valaki foglalkozik a szakmunkásjelöl­ tekkel. Az egyik nagy gazdaságban még arra sem jutott az energiából, hogy a te­ rületükhöz tartozó öt általános iskolába elsétáljanak, s ejtsenek néhány szót a mezőgazdasági munkáról. Ide is úgy kell csalogatni a tsz-vezetőket; vizsgaelnöknek kérjük fel egyiküket-másikukat; legalább így szeretnénk rádöbbenteni őket a való­ ságos helyzetre... — Megoldás? — fordulok az ablakon át egy töfögő-pöfögő teherautót bámuló igazgatóhoz. Gondterhelt arca valamicskét simul, mert egyelőre még nem olyan nagy a veszedelem, mint amilyen feneket le­ hetne keríteni neki: — A felnőttképzés marad. Néhány esz­ tendeig. De, hogy mi lesz tíz év múlva...? 3. — Nem avatkozhatunk a család életé­ be. Tanácsokat adhatunk, eligazítást; ren­ dezvényeket szervezünk, kiállításokat, ve­ títéseket — fogad Szabó Ferenc, a Nóg­ rád megyei Pályaválasztási Tanácsadó In­ tézet vezetője s a szomszéd szobából vas­ tag iratköteget hoz elő. — A pszicholó­ giai csoport tavaly nyomonkövetési fel­ mérést végzett, s egyéb kérdésekre is vá­ laszt kerestünk... Kövessük a mezőgazdasági szakmunká­ sokat pályájukon, hátha elvezet az út az utánpótlásgond gyökeréig. Félszáz fiatalt kérdeztek meg: csak kétharmaduk helyez­ kedett el az iskola befejezése után szakképzettségének megfelelően. A munkába állók hatvan százaléka már másutt van, a többiek is megjegyezték, hogy nem te­ kintik életcéljuknak az állatgondozást. Az okok között a „rossz munkakörülmények”rovat dominál. Mert a pénzre nemigen pa­ naszkodhatnak: a harmadéves tanuló pél­ �dául féléves gyakorlaton 4—4300 forintot is megkeres. Az egyik állami gondozott fiú, akinek szinte még nadrágja sem volt, vizsgára kétszázötven köbcentis motorke­ rékpárral érkezett vissza. (Igaz, ahogy a gazdaság vezetői elmesélték, az idő alatt a tejhozam kétszáz litert emelkedett, mert a „gyerekek” a tanultak szerint takar­ mányoztak.) A kezdő szakmunkások bére három-négyszerese az egyetemi végzett­ séggel rendelkezőkének, s mégsem szim­ patikus a szarvasmarhagondozó-szakma. — Az üzem nyújtsa ki a kezét és tart­ sa meg a fiatalt, ne engedje szélnek, mint kotlós a csibéket. Mi háromezer gyereket irányítunk a népgazdaság igénye szerint, a téeszek meg mindent elintéznek azzal, hogy fényes papírra írt levelet külde­ nek, azon közlik, mennyi tanuló kellene — ráncolja össze homlokát az intézet ve­ zetője. — Az sem mindegy azután, kire bízzák a „toborzást”, mert csupán mun­ kaköri kötelességtől hajtva nem lehet a jövőre vigyázni. Különösen amikor ilyen cudar harcok folynak az ipari üzemek között is a tanulókért, s a mezőgazdaság — különösképp a szarvasmarha-tenyész­ tés — labdába sem rúghat. Szemléltető példákat sorolnak, mennyi szívós akadálya van igyekezetüknek. Hiá­ ba győzködnek gyermekek jövendőjét rajzolgató szülőket, a család teljes befo­ lyása alatt levő csemetéket, ha két évvel ezelőtt a szomszéd lány úgy menekült az istállóból, mintha a föld rengett volna. Emlegetik az ilyen eseteket. Az egyik gazdaságban átszervezés miatt a legfiata­ labb szakmunkásoknak kötöttek útilaput a talpuk alá. Végül is „humánusan jártak el” : nem a kétgyermekes apáknak, anyák­ nak kelleti máshol keresni a boldo­ gulást. A falu azonban érzékeny, a falusiak nem felejtenek. Finom barométerként rea­ gál a község közvéleménye, s még azok is messze elkerülik a major tájékát, akik titkon tsz-ösztöndíjra pályáztak. 4. A szakosított telep krétaszínű istállói szabályosan váltakoznak a repedezett be­ tonúttal, amely egymáshoz fűzi a hul­ lámtetős, apró ablakos épületeket. A bejá­ ratnál faragott sorompó, alatta enyhén ereszkedő teknő, hogy a gumiabroncsok recéi között is fertőtlenítsen a közelről émelyítő szagú lé. A kiskapu előtt hok­ kedlira helyezett bádoglavór, a sebtében összetákolt fabódéban a bakter. — Idegeneknek tilos a bemenet! — ká­ rálja, s a kusza, vörös ákombákommal teli táblára mutat. — Bátya, hívja ki nekem L. Lászlót! Azt, aki most végezte be az iskolát... — No, azt lehet — mormolja sárgult fogai között az öreg, s eltotyog a harma­ dik istállóhoz, prédának hagyva a gazda­ ság e fontos objektumát. A fiatal szakmunkás fehér gumicsiz­ mában, fakószín köpenyben kerülgeti a tócsákat. Bemutatkozunk egymásnak a drótfonatos kerítésen kívül. — Azt hallottam, el akar menni a téesz­ ből. Igaz a hír? — Igen, elpályázom. — Nem erre számított talán? Az igazat megvallva, előre láttam, mi lesz. De most már nem érdekel en­ gem se az ösztöndíj, se a sok prófétabe­ széd. Minek a sok pénz nekem, ha se szombatom, se vasárnapom? Hajnalban, mikor a kakasok is legszebb álmukat alusszák még, én már cihelődök. Délelőtt rohanás haza, pihenek néhány órát, késő délután újra ki a telepre. Váltás nincs, mert az egyik öreget megrúgta a tehén, otthon nyomja az ágyat. Még szerencse, hogy nem tört csontja. — Ha elmegy, kárbavész három év, amíg tanulta a szakmát. — Kárba. — mondja. — Nem én le­ szek az első. — Mi lesz az állatokkal? — Majd csak találnak valakit a he­ lyemre. Beletanul ebbe egykönnyen. Még segítek is neki, csak mehessek már . . . 5. A c.-i termelőszövetkezet a megye leg­ nagyobb szarvasmarhatartó gazdasága. Csodaszámba megy az eddigi tapasztala­ tok szerint, hogy szinte minden évben két-három fiata l t küldenek a szakmun­ kásiskolába. S őt, szeptemberben a szécsé­ nyi mezőgazdasági szakközépiskola kihe­ lyezett osztályának harmincöt felnőtt ta­ nulója is megkezdte itt a második év­ folyamot. — Hogy csinálják? — Törődni kell a fiatalokkal, babusgat­ ni őket. Figyeljük a lépésüket, a feltéte­ leket is megteremtjük. Gondoskodtunk a munkában váltótársakról is, hogy a sza­ badnapjukat pihenéssel tölthessék. Van, akinek ez nem tetszik: azt mondja, keve­ sebb a teljesítmény, vékonyabb a boríték. A másik meg azért tapsikolt, hogy köny­ nyebb lett a helyzete. Ki érti ezt? — so­ rolja a tsz-elnök. A c-iek szeretik az állatokat. Nem né­ zik ki a faluból, aki „csak gondozó”, sőt... Rangot szereztek maguknak a fiatal szak­ munkások, versenyezve tanulnak tovább, nem elégszenek meg a szakmunkás-bizo­ nyítvánnyal. A legélesebb eszűeket, a szorgalmasabbikját középvezetőnek neve­ lik. Az előmenetel lehetősége nem mézes­ madzag, amit az agitáláskor elhúznak az ifjú orra előtt. A megye másik csücskében, a p.-i kö­ zös gazdaságban sem gond egyelőre az állatok gondozása. A fiatal elnök mégsem nyugodt, mert nyolc-tíz esztendővel előre gondolkodik. Elkövetnek mindent, hogy fiatalokat csábítsanak a téeszbe, még csa­ lafinta eszközök sem hiányoznak a reper­ toárból. Ennek díszletei az udvar szegle­ tében pihennek. Tarka pircs-zöld akadá­ lyok, méter magas kapuk: az általános is­ kolások lovasszakkörének versenykellé­ kei. „Ha az istállók környékére jutnak a srácok, majd megszeretik az állatokat is” — ta rtjá k .. . Lassú tűz ez is ... — Amíg nem gombnyomásra működik a villa, nem lesz leányálom szarvasmarha­ tenyésztő szakmunkásnak lenni. Itt van­ nak a korszerű épületeink: olyanok, mint a rohadt almák. Kívülről gyönyörűek, fényképezőgép lencséje elé kívánkozók. Benn meg? Elvitte pénzünket a téglafal, a cseréptető. A technológiai berendezésekre, szociális létesítményekre nem maradt. Alig tudtunk összekaparni valamit, hogy mégis embernek való munkakörülménye­ ket biztosítsunk — magyarázza az elnök. Az é.-i termelőszövetkezet a megye leg­ nagyobbika. — Beszélhetünk hatékonyságról, terme­ lékenységről, a hozamok lendítéséről, de csak ha képzettek a gondozók, szeretik szakmájukat, parancsnak fogadják az elő­ írásokat — mondja az elnökhelyettes. — Mi sem dúskálunk fiatalokban. Érzi is a szarvasmarha-állomány. Mit tegyünk? Né­ hány évig még az űrt toldozzuk-foldozzuk a felnőtt szakmunkások képzésével. Úgy tűnik, hátrafelé tolatunk, vissza a gyors­ talpaló módszerekhez. Akik elvégezték az iskolát, jó helyre kerülnek. Itt a Zsiga gyerek is. Nem sokáig téblábolt a jószág mellett. Tehetséges, tanul: kiemeltük ve­ zetőnek. De mindenki az sem leh et... 6. S. Kálmán világéletében földművelő volt. Já rt a juttatottba, kapálta-kaszálta az apai örökséget, a hozomány három holdat. Tizenhat éve léptek be a közösbe az asszonnyal együtt. Három gyereket nevelt fel: a legkisebb kőműves lett, a 7 �másik fiú gyári munkás, esztergályos. A lányt adminisztrátornak adták. Takaros: portájának metlachilappal művészien ki­ rakott teraszán diskurálunk. — Sanyi csinálta — mutat büszkén a málna-csokoládé-citrom színű novaburko­ latra, mintha enélkül élete értelmetlen lenne. Az udvaron túró göndör szőrű, lógó fülű mangalicát kíséri tekintete. — Az állatokat ki látja él? — Mi ketten, az asszonnyal. — Hogyhogy a gyerekek nem mentek a tsz-be? — Elegen vagyunk a családból mi. Azt akartam, többre vigyék az anyjuknál, ap­ juknál, ne görnyedezzenek a forróságban a mezőn. — A gyárban többet kell dolgozni. — Ott nyolc óra után sikta. Lefüröd­ nek, utána irány haza. Mi meg alig va­ gyunk ki a koszból, ruhát kell cserélni, mert büdös lesz tőlük az egész ház. — Ha mindenki így gondolkozna, las­ san nem lenne kéz a közösben. — Mennek azért oda is. Akiket nem vesznek fel máshová. Valamiből azért él­ ni kell. Nem igaz? — néz rám savószínű szemeivel. — Azt mondják, azzal rémítgetik a gyerekeket, ha nem tanul rendesen, me­ het a téeszbe kocsisnak. Mosolyog, nyelve hegyén már ott volt a válasz, de valami visszatartja a mon­ datot. Egyre gondolunk mind a ketten: hovatovább majdhogv szégyenszámba megy, ha valamelyik szülő gyereke „csak” mezőgazdasági szakiskolára jut el. 7. „Előbb-utóbb égető gond lesz a mező­ gazdasági szakmunkások utánpótlása. A gépekhez, növényvédői munkakörbe csakcsak elhelyezkednek a fiatalok, de az is­ tálló tabu. Lehetne nagyobb a propagan­ da, változhatna a szemlélet. A feltétele mindkettőnek, hogy az állatgondozók, el­ sősorban a szarvasmarha-tenyésztők mun­ ka- és életkörülményei kedvezőbbé vál­ janak: őket is megilleti a szabad szom­ bat, a pihenőnap, a nyolcórás műszak. Ma már nem elegendő a fiatalnak, hogy keres 6—8000 forintot, azt is nézi, milyen áron. Az idősebbek még igénytelenebbek s talán ez is közrejátszik abban, hogy a termelőszövetkezetek nem kényszerültek rá az állattartás feltételeinek gyors csi­ szolására. Mert akkor lehet vonzó is, mint például a sz.-i baromfitelep, a p.-i álla­ mi gazdaság sertéskombinátja, ahol való­ ban gombnyomásra etetnek, itatnak, trá­ gyáznak. De ma még kevés gazdaságban látnak előre, pedig a jövőtervezést nem álmodó szavakkal mérik, hanem cseleke­ detekkel.” (megyei pártbizottsági munka­ társ.) „A jelenlegi munkaerő-gazdálkodásban még nem érezteti hatását, hogy az állat­ tenyésztő szakmunkástanulók száma egy­ re csökken: belső, üzemi átcsoportosítá­ sokkal a tsz-ek segítenek bajukon, s még A tsz-elnök fiatalsága Az ecsegi Béke Tsz nem szűkölködött sorsfordulókban, ilyennek tartották például 1956-ban a szilárd helytállást, s az azt követő egyesüléseket is. A tagok szerint sorsdöntő jelentő­ ségű esemény volt az is, amikor Kazinczi Jánost, a Pásztói Gép­ javító Állomás igazgatóját megválasztották a szövetkezet elnö­ kének. A Kazinczi család mátraszelei, csak János, a második fiú jött a világra Tatabányán. Ő is csak megszületni ment oda. Különcségét a mérhetetlen szegénységnek, a munkanélküliség­ nek, a szelei bányák bezárásának „köszönhette”. Akkortájt, ha dolgozott is valamelyik akna, a felvétel már szünetelt. Csibajbánya, Jánosakna, Vízvölgy és a Boronyi-bánya nem kínált munkát, a kisbányát pedig, ahol addig Kazinczi László, a csa­ ládfő is csákányozta a szenet, végleg bezárták. Bányász pedig nem szívesen megy a „felvilágon” földet túrni az Észak-ma­ gyarországi Kőszénbánya Társaság birtokán, ha egyáltalán ott juthat is egy talpalatnyi hely a sok éhes mellett. A napszám csak az éhenhaláshoz elég. Végül mégse lehetett más választás. Tekercsik a tarisznyába, és nekivágni a szomorú ismeretlen­ nek! Hírlett amúgyis, hogy Tatabányán más világ járja, ott hibádzik a vájár, a fejtő. Az asszony meg csak kijön addig a hátrahagyott krajcárokból meg az ismeretségből, ami a köl­ csönt és az alamizsnát serkenti. A szívós Kazinczi László hatodmagával nyakába vette az országutat. Nem ültek vonatra, csak amúgy mezítlábasán rót­ ták a kilométereket. Mátraszelétől Tatabányáig; ami a sínek mentén is több mint 250 kilométer, országúton meg ennél is több. 8 mindig tartalék a felnőttek képzése. A fiatalok megnyerésére egyébként nem ösztönzi senki és semmi a gazdaságokat. A megye termelőszövetkezetei megküld­ ték szakmunkástanulói igényüket az ötö­ dik ötéves terv időszakára: szám szerint háromszázharmincöt állattenyésztő isko­ lázását kérik. Ennek egyharmada sem biztosítható. Mi is vizsgálódtunk: a tanul­ mányi szerződések rendszere főként a felső- és középfokú tanintézményekbe járó fiatalokat érinti, de ha ösztöndíjat ajánlana a szakmunkásjelöltnek, akkor sem biztos a siker. A gyógyszer: gépesí­ tés, gépesítés, gépesítés. . (”tanácsi mun­ kaügyi osztály vezetője.) 8. Óriási a hangzavar a falusi iskola fo­ lyosóján. Még csak év elején járnak a nyolcadikosok, de a pályaválasztásra va­ ló felkészülést nem lehet elég korán kez­ deni. Körben állnak a fal mellett. — Hová jelentkeztek továbbtanulni? — Villanyszerelőnek — mondja a kis tömzsi. — Én parkettás leszek, az jól keres. . . — Autószerelő szeretnék lenni. — A termelőszövetkezetbe készül va­ laki? — próblákozom a kérdéssel, mert tudom, a tsz és a körzeti iskola között együttműködési szerződés született. A kérdésre mély hallgatás a válasz. Szabó Gyula Szerencsével jártak, Tatabányán kapva-kaptak a gyakorlott munkáskézen, sőt a barakkokban lakást is foghattak maguk­ nak. Lehetett költözni a várandós asszonnyal. Tragikomikus költözés: a magukon hordottakon kívül minden megfért egy ládában. No, azután meg is látszott rajta, hogy nem falun, a kemen­ cepadkán szülte meg az édesanyja, hanem városi barakk szobá­ ban, ahol nem a mestergerendán idétlenkedett a beretva, a naptár és az álmoskönyv, hanem urasan az asztalfiában a többi ekszcajggal együtt: ami Lacinak, a Mátraszelén született test­ vérbátyjának eszébe sem tolult volna, János már tizenkét eszten­ dős korában arról álmodozott, hogy az elemi után beiratkozik a polgári iskolába. Igaz, úgy fogott a feje, mint a beretva, vizs­ gák idején alig győzte a kitűnőket hazacipelni. Csak hát sze­ gény családban vakmerő álomnak számított az iskolázás. A bátyja már az erdőn dolgozott, most rá került a sor, hogy eny­ hítsen a család nélkülözésein, hiszen akkor már Vilma nővére és Gábor öccse is ott alkalmatlankodott minduntalan a kuckó­ ban. Meg a házat is törleszteni kellett: hitelből vették a telket és kalákában verték a vályogot, húzták fel a falakat, csak a tetőszerkezet elkészítéséhez szükségeltetett ácsmester. „Majd tanulsz te az erdőn” — mondta édesapja. — „Az a nincstelenek polgári iskolája.” Ültetgették a nehéz erdei földbe a kurta cse­ metefákat, szedték a gallyat a tenyésztésre hozott muflonoknak. Amint betöltötte a tizenötödik eszendejét, elővette az édes­ apja: „No, fiam felnőttél, ideje, hogy kezdjél valamihez!” Kért egy biciklit kölcsön, fölültette a „fölnőtt fiút” a vázra és rátaposott a pedálra. Valamelyik szomszéd rá is kiáltott: „Hová viszed azt a sűrű csomagot, Laci?” A családfő meg büsz­ kén fölszegte a fejét: „Viszem eladni. Hátha megveszi valaki.” Először Kisterenyén próbálkoztak a lakatosnál, de az nem tar­ �tott számot inasra. Tarjánban sem találtak lakatost, akinek inas kellett volna. Gemza, az autószerelő széttárta a karját: „Sajná­ lom, elegen vagyunk.” Tinorovszki, a villanyszerelő gunyorosan a szemükbe nevetett. Végre Kis-Tarjánban, Drevenka András kovácsmesternél szerencsével jártak. „Nekem ugyan lesz már egy inasom” — mondta a kovács. — „De azért fölveszem Jan ­ csit is, mert nagyon értelmes gyereknek látszik.” A várható nagy jólétet mindjárt föl is vázolta a mester: „Kap ágyat, ehet­ ihat, ami belefér, kitanulja a kovácsságot, még fizetni se kell a tandíjat, mint a polgáriban. Kazinczi uram meg minden kará­ csony előtt hoz egy hízott libát, hogy mégse tartsam a gyereket ingyen. Tán még nem is értékelnék az igyekezetemet.” Az a nagy jólét és gondoskodás mindjárt az első napon a visszáját mutogatta. Kaptak ugyan egy-egy vaságyat az ablak nélküli, vízhányásos kamrában, ahol magukkal hozott háziszőt­ tes pokróccal takarództak, s a vékony takaró alatt hideg ve­ rejték verte ki a testüket. Még nagy szerencse, hogy annyi svábbogár nyüzsgött a hálókamrában, hogy lapátolni lehetett őket. A lapátolás azután vitt némi melegítő pezsgést a vérük­ be. Enni is kaptak rendesen. Bögre kávé, szelet kenyér volt a reggeli. Csakhogy hatkor kezdték a munkát, reggelit meg csak az kaphatott, aki előbb 12 patkót kinyújtott gömbvasból. Reg­ gel-délben-este, étkezés előtt tele kellett hordani a vödröket vízzel, a tüzelős kannákat meg szénnel. Vacsora előtt elpucol­ ták a disznók alól a trágyát, az udvart, ólat fölseperték. Ün­ nepek közeledtén külön feladatot is kaptak: ők végezték a ka­ rácsonyi és húsvéti nagytakarítást. Vacsora után az egyik inas fölmosta a konyhát, a másik kisuviszkolta a mester bakancsát. Közben hattól-hatig — reggeli- és ebédszünettel — megállás nélkül izzott a vas a fújtató alatt, s csattogott a nehéz kalapács az üllőn. Szombaton hazalátogattak, hétfőn hajnalban újból kezdtek. Természetesen gyalog tették meg oda is. vissza is az utat. A kovács nem lakott messze, csak 10—12 kilométerre, a mátraszelei vályogháztól. Drevenka Andrást, a mestert 1944 tavaszán behívták kato­ nának. Mielőtt bevonult volna, maga elé rendelte inasait, de csak annyit mondott: „Amíg én katona leszek, ti tartjátok el a családomat!” Kazinczi János, aki már a segédlevelet várta, elhatározta, hogy mihelyt felszabadul, átmegy az acélgyárba dolgozni, ahol valamivel emberibbek a munkakörülmények, s legalább fizet­ nek is a munkáért. Július elsején jelentkezett az ipartestületben a segédleveléért. Az ipartestületi jegyző azonban nem adta át a hivatalos írást, csak felmutatta, azután szertartásosan bezárta asztala fiókjába. — Amíg a mestered a hazát védi — mondta —. te vagy köteles eltartani a családját. Letörten tért vissza a kovácsműhelybe, hogy verje a tüzes vasat, mint már évek óta tette. Szeptemberben mégis kézhez kapta segédlevelét. Első útja az acélgyárba vezetett. Jólöltözött titkárnő foglalkozott a mun­ kára jelentkezőkkel. Először mindenkitől, tőle is, azt kérdezte meg: „Meg tudná mondani, hogy kik az ajánlói?” Mert az Acél­ gyárban nem dolgozhatott akárki, hadiüzem volt az már akkor Előkelőbbnek tartották a többi üzemnél. Itt rendesebben fizet­ tek, mint máshol, a családosok lakást is kaptak a gyár maga­ építette telepén. Kazinczi János nem válaszolhatott egyebet: „Engemet a két karom ajánl.” A nő elmosolyodott: „Jól van akkor a kőműveseknek fog segíteni. Később majd meglátjuk ” Mindössze három napig volt sittnyik a kőművesek mellett utána áthelyezték a kovácsolóműhelybe. Első béréből nyom­ ban kerékpárt vásárolt. Büszkén biciklizett be mindennap a gyárba, ahol ugyan meg lehetett szakadni a munkától, de leg­ alább értelme volt. December 18-án váratlanul vége szakadt a jó világnak. Ka­ zinczit kora reggel váratlan látvány fogadta: a munkások nem a műhelybe iparkodtak, hanem sűrű gombócokban az iroda kö­ rül csoportosultak. Kereste a maga munkatársait, nagysokára talált egy ismerőst, Kovács Miklós Hlavajt. — Mi történt? — kérdezte ijedt csodálkozással Kazinczi. — Láthatod. Leállt a gyár. Csakhamar egy tisztviselő jelent meg a színen. Papírokat szorongatott a kezében. — A gyárat, mint fontos hadiüzemet, a biztonságosabb Du­ nántúlra költöztetjük a munkásokkal együtt — mondta. — Fel­ olvasok két névsort, az elsőben szereplők csak a bevagoníro­ zásban vesznek részt, a második névsorban levők viszont hol­ nap, vasárnap állnak munkába és az utolsó csavarig leszerelik a gyárat. Hétfőn reggel hatra mind a három műszakbeli dolgo­ zó köteles megjelenni és rakodásban segíteni. Kazinczi nevét a második névsorban olvasták, tehát a va­ sárnapi leszerelőmunkások közé osztották be. De már szomba­ ton, amikor letették a munkát, elhatározta, hogy ő bizony nem hagyja el többé Nógrád megyét, azt is megbánta, hogy meg­ születni Tatabányára ment, amit édesanyja is csak „sose lás­ sam”-módon emlegetett. Hétfőn a vagonírozás időpontjában bevetette magát három hasonló korú, tizenkilenc éves társával a közeli Nagyerdőbe. Kazinczinak kispuskája is volt, amit ügyes kovács módjára ma­ ga eszkábált össze. Éjszakára még hazaszöktek. Kazinczi várat­ lanul otthon találta Laci bátyját és a nővére férjét is. A sógor ijesztő híreket hozott. A szovjetek elől menekülő németek a civilek között is kegyetlenül osztották a halált, különösen a ka­ tonaköteles fiatal emberekre pocsékolták a golyót, ha nem mu­ tattak hajlandóságot az evakuálásra. Idős Kazinczi a vacsora alatt az udvaron őrködött, éberen leste az utcáról érkező ne­ szeket, de a vacsorázok kihallatszó beszédét is. Vacsora végez­ tével odahagyta őrhelyét és visszatért a házba. — Jobb lesz nektek az erdőn hálni — mondta némi sejtel­ mességgel. — Irat nélkül nem mentek semmire. A tintát úgyis az ördög találta ki, a törvényt meg a fiskálisok úgy kifiguráz­ zák, hogy az olajos istennyila jobban eltéved rajta, mint a vi­ tézkötésen. A német azonfelül csak köp a törvényre... Karácsony előtt két nappal édesapjuk vitte meg a hírt, hogy a németek lóhalálban elkotródtak, a szovjetek még nem érték el a falut. Mátraszele a senki földje lett. Haza lehetett térni vacsorázni. Vacsora után már nem mentek vissza az er­ dei rejtekbe, hanem a zöldségvermet szórták be szalmával és ott húzódtak meg mindaddig, amíg a „tovarisok” baráti szó­ val elő nem hívták őket. Laci, a legidősebb fiú meg is ölelgette az orosz katonákat, nagy karély zsíroskenyeret kent és mindegyikbe külön-külön belekóstolt, hadd lássák, nem mérgezett az étel. S a kedves ven­ dégek farkaséhesen falták be a piros paprikával megszórt cse­ megét. Szent karácsony estéjén a község valamennyi épkézláb em­ bere halottakat temetett, s hogy a sírásónak való műveletet ne akadályozza „anyaghiány”, s hogy az ünnepen se unatkozzék a lakosság, a németek hat napon át megállás nélkül aknázták, ágyúzták, bombázták a falut. Karácsony után beköszöntött Kazincziékhoz Tótok Sándor bácsi, az illegális kommunista párt agilis, meggyőződéses tagja. Letett az asztalra három belépési nyilatkozatot: — Nektek mindhármatoknak a kommunisták közt a helye­ tek! A családfőre és a két idősebb gyerekre gondolt. Kazinczi János így 1945 január elseje óta hivatalosan párt­ tag. Az egysíkú publicisztikákban és a lakkozott riportokban ilyenkor következik be a száznyolcvan fokos fordulat, mintha a felszabadulással a tél, fagy és vihar is elmúlott volna a sokat szenvedett proletár életéből, kiváltképpen, ha ott lapult a „pi­ ros könyv” a belső zsebben. Hát Kazinczi János élete nem ezt igazolja. Keserves esz­ tendőket kellett még legyűrnie, hogy végre talpra álljon, s eb­ ben nem csak a csaknem másfél éven át tragikomikus mérete­ ket öltött inflációnak jutott főszerep. 9 �Még tartott a háború, amikor jelentkeztek a Kisterenye— Salgótarján-i útépítéshez, hogy ezzel is meggyorsítsák a fel­ szabadító hadigépezet előrenyomulását. Szalmán háltak és napi 16 órát dolgoztak. A háború befejeztével, az „arccal a bánya felé” jelszónak engedelmeskedve, a család valamennyi férfitagja a bányában helyezkedett el. Persze, ezt tették volna jelszó nél­ kül is, hiszen édesapjuk 15 éves kora óta lehelte magából oda­ haza a bánya bűvöletét. Laci bányász lett. Jani bányába vá­ gyott, a sógor a bányában dolgozott, s a legfiatalabb, Gabi sem tudott szebb és csodálatosabb szakmát elképzelni magának, mint a bányászat. János kivételével a család minden férfitagja a föld mélyében fejtette a szenet, ő viszont a felszínen dolgo­ zott vagy döntögette a csillét a meddőhányón. Nagysokára si­ került bekerülnie Kisteleken, majd a Zagyva-rakodón a kovács­ műhelybe. Közben, csak úgy mellékesen, két esztendő alatt el­ végezte magánúton a négy polgárit — mégpedig jó eredmény­ nyel. Akkoriban, 1947. nyarán ismertették az átiratot, mely szerint a fiatalabbak felvételüket kérhetik a Salgótarjánban megnyílt „dolgozók általános műszaki középiskolájába”. Ka­ zinczi János ide is beiratkozott. Negyedmagával beköltözött egy rozoga barakklakásba, Salgótarjánba. Reggel hattól déli egyig a bánya kovácsműhelyében emelgette a pörölyt, háromtól nyolcig iskolába járt, éjfélig-hajnalig a barakkban tanult. Ok­ tóberben megházasodott, elvett Szelén egy helybeli parasztlányt. Hetenként egyszer hazakerékpározott Mátraszelére. Az esküvőt is szombaton tartották, és az ifjú férj hétfőn reggel már vissza is tért Salgótarjánba. Bizony ez aligha nevezhető ideális házaséletnek! Az ifjú Kazinczi házaspár is mindent megtett azért, hogy közelebb ke­ rüljön egymáshoz. Kazinczi János otthagyta a barakkot és ki­ váltott egy poloskás albérletet, az Űj-Tátra utcában, havi 120 forintért. (A jövedelme 520 forint volt!) Amikor beköltöztek a cipészcsalád albérleti szobájába, a felesége már nagy hassal járt. Itt a poloskáktól percnyi nyugtot nem találtak, kénytelen­ kelletlen albérletet cseréltek, kivettek egy szobát a Régi-Tátra utcában, egy Juli néni nevű öreg néninél, ahol ugyancsak hem­ zsegtek a poloskák, de a lakbér kevesebbre rúgott: mindössze 80 forint volt. Viszont a lakás nyirkosságát a kivert salétrom és a páradús szobalevegő mutatta. Ezen az egészségtelen helyen született meg 1949-ben Valéria, az első gyermekük, aki tüdő­ asztmájában máig magában hordja a nedves lakás emlékét. Kazinczi János ötkor kelt, hajnali fél háromkor feküdt. Min­ dennap. De az albérlet kegyetlen körülményei között is úgy tanult, hogy 1951. júliusában 4,2-es átlagra érettségizett a gép­ ipari szakiskolában. Ebben az évben Nagy Lajos, a bányászból lett polgármester a bordélyház mellett kiutalt egy lakást szá­ mukra. Nem nevezhető palotának az az épület, de legalább fő­ bérlet volt, ahol a svábbogár- és poloskamentességről, a száraz falakról a háziasszony és a férj maga gondoskodhat. Zagyva-rakodón megszüntették a kovácsműhelyt, Kazinczi átszerződött a bányagépgyárba kovácsnak, ahol furcsa karriert futott be. Rövid idő alatt a következő beosztásokban dolgozott: volt normás, bérszámfejtő, statisztikus és műszaki rajzoló. Három hónapot a harckocsizóknál is letöltött, sorkatonaként adta be a felvételi kérelmét a műszaki egyetemre. Az egyetemi felvételi vizsga ragyogóan sikerült, szeptember 4-én tartották az első előadást. A sorkatonai szolgálat viszont szeptember 29-án fejeződött be. „Sebaj! Egy kicsit megnyomjuk a gombot és behozzuk az elmaradást!” — így gondolta Ka­ zinczi, csak később ütötte szíven a család gondja. Odahaza ugyanis feleségét és a gyermekét békebeli nyomorban találta. Az állandó kiadások mellett még ételre se jutott elegendő. Bár­ mennyire vágyott a tanulásra, bármennyire űzte az ambíció, feleségét és kisgyermekét mégsem hagyhatta magára a létmini­ mum alatt. Pedig már a felesége is munkát vállalt a Centrum Áruház építkezésénél: ételhordónak osztották be. Kazinczi elhatározta, hogy mégsem adja föl a reményt, egyelőre halasztást kér az egyetemen. Várta kérelmére a választ, de az nem érkezett meg. Havon­ ta új kérelemmel ostromolta a minisztérium személyzeti osztá­ lyát, miközben szerkesztőtechnikusként igyekezett, helytállni a bányagépgyárban. 10 Kazinczi keze alatt a vas is arannyá vált, szorgalmasabb, kitartóbb, fáradhatatlanabb és energikusabb alkalmazottat nem ismertek a bányagépgyárban. A nélkülözések után váratlan karrier könnyített családja helyzetén. Két esztendő alatt meg­ hatszorozódott a jövedelme. Megtették újítási megbízottnak, a dolgozók körében nagy pezsdüléssel lángolt föl az újítási kedv: Kazinczi fizetését 700 forintra emelték. Kinevezték gyártáselő­ készítési csoportvezetőnek 850 forintos fizetéssel, három hónap múlva már művezetőhelyettes: fizetése 1292 forint. Űjabb há­ rom hónap múlva már művezető 1492 forintos fizetéssel. Az alapfizetéshez különböző prémiumszerű juttatások járultak. A művezetőség mellett hat üzemben ő töltötte be az üzemvezető­ helyettesi tisztet. Összes jövedelme havi átlagban meghaladta a háromezer forintot. Harminckét használható újítást adott be sze­ mélyesen, az újítási díj szinte rendszeres juttatássá vált az éle­ tében. Tanította az MTH-iskolában a kovácsolószakmát, meg­ felelő díjazásért. Közben, 1952 óta tanulmányait is folytatta, minthogy megjelent a rendelet a levelező oktatás bevezetéséről. Hogy felfrissítse korábbi tanulmányait, az egyéves előkészítőre is beiratkozott, ahol kitűnő osztályzattal letette a szakérettségit, miáltal két érettségi bizonyítványt őriz az asztalában. Megkapta az első kitüntetést is: 1953-ban a gépipar kiváló dolgozója lett. Ugyanebben az évben bányász bátyjának a Kossuth-díjat ítélték oda. A Kazinczi fiúkat életrevaló, törekvő férfiakként tisztelték. János nem cserélt volna a kiskirállyal sem. Hiszonnyolcévesen „övé volt a világ”. Kazinczi János akkoriban ismerte meg a boldogságot való­ jában. Mindene megvolt, amiről egy fiatal ember álmodhat. La­ kásuk, szép gyermekük, tetszetős és kiadós állás, amit az utób­ bi hét hónapban elért 3277 forintos átlagjövedelem is igazol Most már ki lehet mondani: „megálljunk, mert itt van már a Kánaán”. Akkor hívták be a megyei pártbizottságra, autóba ültették és kikocsikáztatták Erdőkürtre meg Pásztóra, ahol hat eszten­ deje már állami gépállomás is működött. Éppen a gépállomáso­ kat tekintették meg: Kazinczi ámuldozva véste eszébe a szegé­ nyesen alpári állapotokat. A kirándulás után a megyei káderes közölte, hogy gépállo­ mási igazgatónak jelölték ki, választhat a két község közül. Ka­ zinczi legszívesebben egyiket se választotta volna, amikor meg­ tudta, hogy a címmel és megtiszteltetéssel egyidejűleg több mint ezer forinttal csökken a jövedelme. Akkor kommunista mivoltá­ ra hivatkoztak, mire ő Pásztóra szavazott, mert az közelebb fe­ küdt Salgótarjánhoz, ahol a család lakott. Feltételeket is sza­ bott az elmenetelhez: így többek között a könnyebb mozgás ér­ dekében kért egy használt amerikai dzsipet, a családi kötelék helyreállítása érdekében elfogadható lakást. A nehézségek le­ küzdése végett a párt teljes támogatására számított. A gépállomási igazgatói kinevezését a Földművelésügyi Mi­ nisztériumban Szőke Mátyás miniszterhelyettes adta át, barát­ ságos szavak kíséretében. — Hallom, munkás létére elkötelezte magát a szocialista mezőgazdasággal. Nos, 1954 augusztus elsejével elkezdheti a munkát. Július 31-én búcsúzott a gyártól, munkatársaitól. Aznap még úgy dolgozott, mintha örökké ottmaradna. Délutáni duda­ szó után összegyülekeztek a kovácsműhely dolgozói. — Kedves elvtársak, kedves barátaim — kezdte volna a bú­ csúzást Kazinczi, de elcsuklott a hangja. Szó nem jött ki az a j­ kán, csak a könnyei peregtek. Másnap felvette a szürke ruháját, vonatra ült és elutazott Pásztóra. A futballpálya mögött, ingoványos, mély talajon, el­ kerítetl en helyen állott a gépállomás. A környező gazdák és a pásztói kis szövetkezetek takarmánnyal és terménnyel megra­ kott szekerei nagy kátyúkat vágva jártak keresztül a gazdátlan udvaron. Az Almási-féle grófi kastély közelében néhány Hof­ fher-traktor, népszerű nevén: „körmös” árválkodott kimustrált, időrágta Fordok és Cormickok társaságában. Hat traktor, ekék, pótkocsik és munkagépek alkották a teljes állományt. S ezek �Legnagyobb megtiszteltetésnek mégis azt vette, hogy csak­ nem egy évtizeden át volt a párt pásztói járási végrehajtó bi­ zottságának tagja, s szinte folyamatosan, kihagyás nélküli tag­ ja a pásztói járási pártbizottságnak. Gépállomáson eltöltött másfél évtizedes gyümölcsöző mun­ kásságának részletes taglalásától most eltérek, ékesen beszélnek erről a hatalmas műhelycsarnokok, a komfortos lakások sora, a kitüntetések, vándorzászlók, emlékérmek. Csak még egy epizód Kazinczi János akkori életéből, ami közvetve összefüggésben áll jelenlegi, tsz-elnöki funkciójával! Ez pedig a tsz-szervezés be­ fejezésének idejére esik. Mint a járási párt-végrehajtóbizott­ ság tagjára, 1959-1960 telén Kazinczira bízták a tsz-szervezés irányítását. Ecsegen tizennyolc bányászt kapott maga mellé, és előírásszerűen, türelmesen, de kitartóan elkezdték a házi agitá­ ciót. Csakhogy egy ideig nem volt kit megagitálni. A férfiak, családfők, akik aláírhatták volna a belépési nyilatkozatot, is­ meretlen helyre távoztak. Eltűntek, mint a kámfor. Nagynehe­ zen annyit tudtak kihúzni az otthonmaradottakból, hogy a fa­ lu férfiait két módosabb középparaszt tartja terror alatt, ezek csalták el a pincesorra baráti borozásra a családfőket. Vittek magukkal ételt is, szalonnát, kenyeret, kolbászt, és ott ta­ nyáztak a boroshordók között. Kazinczi egy társat véve magá­ hoz éjféltájt a pincesoron kereste fel őket, ahol nagyban állt a mulatozás. Éppen tilalmi listán levő irredenta dalokat énekel­ tek. A szervező társ csak annyit mondott: „Ezért a törvény előtt a házigazdák felelnek!” Kijózanodva tértek haza a mulatozó férfiak. Másnap reg­ gel pedig a két főkolompos megszeppenve kereste föl a szerve­ zők irodáját a tanácson, hogy ők szívesen belépnek a tsz-be, Hogy milyen eredményes csatát vívott a tunyasággal, szak­ csak ne legyen bántódásuk a tiltott dalok énekléséért. Nyo­ értelemhiánnyal, szervezetlenséggel, arról szemléltető tanúbi­ mukban egy hét alatt csaknem valamennyi ecsegi parasztcsalád zonyságot nyújt a gépállomás előmenetele. Az új, agilis igazgató aláírta a belépési nyilatkozatot. Többeknek fá jt azonban, hogy megfeszített munkával, állandó készenléttel, a traktorosok ok­ tettenérték őket a pinceszeren. Valaki oda is vágta Kazinczi­ tatásával, a család és a tanulás elhanyagolásával elérte, hogy a nak: Pászt ói Állami Gépállomás 1955-ben elnyerte a SZOT és a Mi­ — Aztán jó lesz, ha be nem teszi a lábát többé ebbe a fa­ nisztertanács elismerő oklevelét, valamint a Nógrád megyei luba. Javallom, a maga érdekében! pártbizottság vándorzászlaját. „Így lesznek az utolsókból elsők Ahogy nőtt, erősödött a tsz, feledésbe merültek a nézetel­ — mondta fáradtan és nevetve. Az egyetemen most már fenn­ térések, s a korábban nehezen mozduló, nehezen értő tsz-tagok tartás és lelkiismereti aggályok nélkül halasztást kért, ami tíz az erősödő gépállomáson gyakran felkeresték Kazinczi Jánost, esztendőn át érvényben maradt. hogy a traktorok az ő szövetkezetükben kezdjék meg először a Ettől kezdve az ő személyét is megannyi elismerés érte. szántást, s nekik adjanak az aratáshoz soron kívül kombájnt. 1956-ban egyéves pártiskolára küldték, ott tanult Budapesten, a A nagyüzemi gazdálkodással egyidejűleg fokozatosan csökkent Tárogató úton, onnan tért haza a felbolydult Pásztóra, s nyom­ az igáslovak jelentősége és nőttön-nőtt a gépek becsülete. ban a gépállomásra ment, hogy rendet teremtsen a fejekben. Ő Ráadásul 1969-ben az ecsegi és kozárdi tsz-tagság a nyug­ volt az a kommunista igazgató a megyében, akit nem üldöztek díjba vonuló Miklós Sándor helyére az ecsegi Béke Termelő­ el, maguk a beosztottai védték meg. A konszolidáció idején ki­ szövetkezet elnökévé egyhangúlag Kazinczi Jánost választotta, nevezték Nógrád megye közlekedési miniszteri biztosának, az­ aki kérésükre otthagyta 15 évi sikeres munka után a gépállo­ zal a céllal, hogy rendet teremtsen az ellenforradalomban komp­ mást, amely akkor már 100 erőgéppel és 430 munkagéppel ren­ romittált Volán-dolgozók körében, s mielőbb indítsa meg az delkezett. autóbuszforgalmat. Harminckilenc makacs ellenforradalmárt el­ bocsáttatott, s néhány napon belül menetrendszerű pontosság­ gal megindult a nógrádi országutakon a közlekedés. Az ellenPásztón, a járási székhelyen autóbuszra szállunk: a króni­ forradalom leverésében játszott pozitív szerepével kiérdemelte kás és a többségükben kosarakkal felszerelkezett asszonyok, a Munkás-Paraszt Hatalomért emlékérmet. 1958-ban „a gépállo­ akik Salgótarjánba járnak piacozni. A közelemben három ecsegi más Kiváló Dolgozója” miniszteri kitüntetésben részesült. A to­ asszony ül. vábbiakban úgy hulltak a kitüntetések és elismerések az ölébe, — Milyen az elnök? — kérdezem, és kutatom a tekintetü­ mint az égi manna. A gépállomás fejlesztéséért a Munkaérdem­ ket, vajon őszinte-e a válasz, hiszen idegen vagyok, s ismeret­ rend bronz fokozatát kapta. Kétszer is kitüntették Lenin-em­ lennek nehezen tárulkozik ki a palóc. lékplakettel a parasztság körében végzett jó propaganda— Milyen-milyen — mondja a legtestesebb. — Fiatal em­ munkájáért. Kapott kitüntetést a munkásőrségben tanúsított ber. példamutató magatartásáért. Amikor a gépállomáson 120 szemé­ A „fiatalság” gyűjtőszó bizony viszonylagos jószág. Az el­ lyes tanműhelyt hozott létre, megkapta „a Munkaügy Kiváló nök például 51 esztendősen fiatal ember a falubeliek szerint. Dolgozója” miniszteri kitüntetést. Eddig tíz kitüntetést gyűjtött És ez csak a kisebbik részben származik a tagság magas élet­ össze. korából. Kazinczi János akkor is fiatal embernek számítana, Egyidejűleg elvégezte a marxista—leninista esti egyetem ha csupán KISZ-korosztálybeliek alkotnák a tsz-tagságot. Mert három évfolyamát, majd folytatta megkezdett egyetemi tanul­ deli a termete. Nem oly’ szikár már, mint húszesztendős korá­ mányait. Alighogy politikai tanulmányait befejezte, különbözeti ban, de nem is olyan zömök, mint általában a palócok. Arca után az agráregyetem gépészmérnöki karára iratkozott be, a sima, tartása feszes, a mosoly ritkán hagyja el az arcát, s vala­ második évfolyamra. A szigorlaton azonban megbukott matema­ mi örök nyugtalanság hajszolja a munkára. Kedveli az újat, tikából. Átjelentkezett a mezőtúri felsőfokú technikumba és korszerűt, maga is mindig kitalál valamit, amivel előre viheti 1969-ben 3,41-es átlaggal lerakta az államvizsgát. Pedig a munka, a gazdaság ügyét. Aki alkot — mintázza —, az mindétig fiatal a feladat évről évre nőtt, a család is népesedett, 1957 januárjá­ marad. Lakos György ban megszületett második gyermeke, Zsuzsa is. mellett huszonhárom traktoros tanulta a gépek vezetésének, kezelésének és gondozásának tudományát, és várta az újabb traktorokat, meg az újabb igazgatókat, hiszen hat esztendő alatt tizenegy igazgató adta át egymásnak az iroda kulcsát. No, az iroda se volt egy mesebeli kastély. Kilenc agronómusnak és hivatalnoknak jutott egy szobácska, ahol az egyik asztal a mindenkori igazgatót illette meg. Állt a szobácskában egy vas­ ágy is, amelyen a lakás nélküli szakemberek osztoztak. Afféle gyengén gépesített, unatkozó ENSZ-megfigyelőtábornak tet­ szett ez a sivatag szélén. Az agronómusok is ott tétlenkedtek az irodai székeken, padokon, mint a szolgálaton kívüli öreg kato­ nák. Sokáig rá se hederítettek Kazinczira, hamar megtanulták azonban, hogy az a nagy csinadrattával motorozó, overállos fia­ talember az új igazgatója a gépállomásnak. „Kár érte — mondták —, csinos legény, elsemmizi magát vaktában”. Mert még akkortájt hiányzott az általános tekintélye a gépnek, s a gépállomásiakról a parasztok és a járási vezetők körében egy­ aránt rossz vélemény alakult ki. Kazinczit ősz táján meghívták a Zsámbéki mezőgazdasági iskolába, az ország gépállomási igaz­ gatóinak tanácskozására. Egy napon Rákosi Mátyás is megláto­ gatta a tanácskozást és többek között kérte, hogy álljon fel az ország legrosszabb gépállomásának igazgatója. Kazinczi riadtan és kelletlenül felemelkedett, s amint ott állott igazgató társai pillantásának össztüzében, csakugyan úgy érezte, hogy „le­ gyün a képirő a furnir”. 11 �Úton Már elöljáróban be kell vallanom, hogy valójában nem Európáról, nem Münchenről, Londonról, Brüsszelről, Párizsról és Ják ró l ; nem másról, nem rólam, továbbá nem is az utazásról szól ez a jegyzet. Illetve minder­ ről(?). „V ajon?”, mondanám Déry Tiborral: hiszen megtörtént ott és az velem, amit szó­ ba hozok. Mégis, Simone de Beauvoirral val­ lom: „Nem remélhettem többet. A tájak nem adnak semmit, ha mi nem adunk nekik ma­ gunkból valamit.” Csakhogy mit adhatunk? Úgynevezett má­ sodlagos élményeinket, másokat netán ter­ helő műveltséganyagunkat, csoportosított is­ mereteinket. Azaz: ami nem velünk, hanem bennünk történt. Hemingway elefántra vadászott, repülőgép­ pel zuhant le, tengeralattjáróval indult a nácik ellen. Ez igen! De a történelemnek vannak nyugalmas, szélcsendesebb szakaszai; béke van, az elefánt kevés, a mai repülőgé­ pekből nem könnyű kiesni (legfeljebb elterí­ tik azokat). Igaz, mielőtt ott jártam, Belgi­ umban is kisiklott egy vonat, de én egy má­ sikon ültem, s éppen a baleset miatt annak is száz kilométerre csökkentették a sebessé­ gét. Mit is élhet hát át igazán az ember, ha jósorsa megkíméli a történelem viharosabb, közvetlen részvételt igénylő idejétől? Teszem a magam dolgát, de halmozódik bennem a másodlagos élmény (bárha már a regényekben is mintha kevesedne a szó szo­ rosabb értelmében vett cselekmény). Így él­ tem át cselekedetként az utazást, egybevetve a látottakat a tudottal, a történőt a megtör­ ténttel. Részese voltam jelennek és múltnak. B ár ezentúl tulajdonképpen nem „követtem el” semmit. „Vajon?” — kételkedhetnék újra Déry T i­ bor szavával szólva. Itt vagyok Münchenben. Most is túndöklik a ráboruló nyári ég alatt, mint Thomas Mann festette 1902-ben, sugallatos novellájá­ ban, a „Gladius dei”-ben. De itt született 1923-ban az első Hitler-puccs terve is, és harmincegy év múltán München egét könyv­ máglya fénye világította be, amelyen az ő (Thomas Mann) könyveit is égették. Az ége­ tés tébolya nemcsak a könyvekre terjedt ki aztán Európában, kárhozatos példájaként annak, hogy mivé válhat az ember. Sétálok az Alte Pinakothek vadgesztenye­ fái alatt a fényes délelőttben. Messze még a fenséges őszi napok, amikor a vadgesztenyék bőre fénylik, am int lehullva felrobbannak a gyepen, a járd a kövén, a gépkocsik tetején. Még nem hallatszik a robbanásuk. Egy pilla­ natig, mintha időtlen volna ez a parki béke. Az Isar kristályosan zöld tükre fölött talán most száll suhanva egy madár. Fiatal leány fekszik elnyúlva az aszott füvön, hátát mutatva a napnak, melltartó­ ja csatja is kioldva. Csak nem Leukipposz kései leányai közé tartozik,, akiknek elrab­ lását a nagy flamand mester, Rubens festet­ te meg a barokk dús pompájában? (A fest­ ményt pár lépéssel arrébb őrzi a második vi­ lágháborúban bomba verte képtár.) nem látni senkit a közelben, aki elrabolhatná a napozó bajor leányzót a sárgán világító fűről. Megpillantottam egy Németországot — jo b­ bára a Wien-Oostende-express ablakán át — Passautól Aachenig, Nürnbergen, a h aj­ nali Würtzburgon, a M ajna menti Frankfur­ ton, a kertes Bonnon, a dómos Kölnön ke­ resztül. Láttam reggeli fényben Mainz tor­ nyait, Amnon otthonát, a német romantika, a tündérregék földjét, a R ajna tartom ányt Mert nemcsak intenzitásra, extenzitásra is szüksége van néha a léleknek. Új Németor­ 12 szágot láttam futólag amelynek gazdasága pontosan szervezett, m árkája erős, építkezik és tágas utakat húz. És az ország lelke, gon­ dolkodása? Mindegyre hallunk erről, de ezt nem látni a vonatablakból. Mindenesetre, ez régen nem a Goethe-kor híres regényírójának világa. Jean Paul a ré­ gi Németországot írta meg, nyárspolgárok, filozófusok, zenészek világát. Ez a világ aprócska fejedelemségekből állt, postakocsik robogtak át ra jta hangos tülköléssel, nagy idomokkal és nagy hűséggel megáldott ha­ jadonok álmodoztak benne, a zegzugos kis utcákban egymásba hajoltak a házak, a fo­ lyók táncos hullámfodrokat gyűrögettek. Ez a világ már a múlt században eltűnt. Jean Paul még azt írhatta: „a franciáké a föld, az angoloké a tenger, a németeké a levegő”. Igen, a levegő. Jó volna többet tudni arról, milyen most ez a levegő az újra felépült né­ met utcasorok vadonatúj házai között, az ősi dómok árnyékában, a kamionokkal terhelt tükörsima autóutakon. Vannak jelek, ame­ lyek figyelmeztetnek, nem árt, ha odanézünk. Mr. John Angus Norwood, új-zélandi sógo­ rom (szóval: Gus) elszántan rágja a szendvi­ cset a Szent Pál katedrális mellett egy kőpa­ don. Elhessentjük a galambokat a tányértól és a söröskorsóktól. Még beleinnának. Bár nem tudom, kedvelik-e a sört a galambok. A szendvicset bizonyosan: pillanatok alatt felcsippentik morzsáit a lábunk elől. Tana­ kodunk, felkapaszkodjunk-e a székesegyház tetejére, ahonnan jó a kilátás. A szendvics száraz, mint a madáreledel. A Banks gyerekekre és a madaras asszonyra gondolok, akik P. L. Travers bájos regényé­ ben valahol itt találkoztak, útban a Citybe, apussal uzsonnázni. Ott lépkedett velük a csodálatos Mary Poppins, a dadatündér. Most nem látjuk a madaras asszonyt a ma­ dár nevű ember, Sir Christopher Wren temploma mellett. A pubot, ahol ételünket, italunkat vettük, szintén róla nevezték el. Figyeljük a röpködő madarakat. Tényleg, hova lesznek ezek este, ha nincs itt az az asszony, hogy mint a kotlós csibéit, maga alá gyűjtse őket. — Felm enjünk? — kérdezi Gus. — H m .. . ha mi lennénk Mary Poppins... Hány lépcső is vezet fel? — Oh, Mary Poppins.. . — nevet a sógor. — Azt hiszem, nagyon sok lépcső vezet fel. Nem megyünk fel. Mary Poppins elment a nyugati széllel, csak Mary Shepard illusztrá­ cióin maradt közöttünk. Ha ugyan valaha is itt volt. Hol lehet most? — Apa, hol vannak a csillagok? — kérdez­ te egyszer tőlem Sándor fiam, bámulva a csillagos égbe. — A világűrben — mondtam. — Messze. — De hiszen látom őket — makacskodott. — Belelátunk a világűrbe? — Igen, mindenki „fellát” a világűrbe, csak később ezt sokan elfelejtik. — M iért? — hangzott az újabb kérdés. Nem tudtam válaszolni. Most arra gondo­ lok itt Londonban, miközben bandukolunk haza a barátságos Stanley House Hotelbe (s megvesszük a helyi lapot, a Westminster and Pimlico Newst), hogy ez a gyermekkor vége, Amikor ezt elfelejtjük. Otthon az lesz az első, hogy ezt megmon­ dom neki. Mielőtt még én is elfelejteném. — Gyerünk a saint-gillisi piacra Ju liká­ val — mondja reggel K. E., öreg brüsszeli barátom. Itt lakik m indjárt a piac mellett, az Auvenue Jean Voldersen, műtárgyakkal, könyvekkel gazdagon berendezett lakásban. A képek között felfedezem Mednyánszky László egy kisebb méretű festményét; naple­ mentét ábrázol. Tompa vörösben a nap, az egbolt már sötétül, a láthatáron meggyult az árnyék. A brüsszeli utca forgalma nemigen hallatszik, fellogják a függönyök. Egy másik talon kedves Murillo-reprodukció. A piac magában foglal egy kis teret és több l ejtös utcát. Járkálunk a sátrak között, Julika vásárol, beszélgetünk. K. E. nemze­ déktarsaival együtt küzdelmes életet élt. E lejt egy-két ironikus mondatot a belgák nagyzolásáról. Igaz, nem a kis Manneken P is előtt, amely óránként ötven litert „pisil” (a kánikulára való tekintettel most csak hu­ szonötöt). Kevés a víz. Otthon mi is Evian­ palackböl isszuk, hűtve. Vidám ez a piac. És bőséges az árukínálat. Gyűlik az ebédrevaló. Amott egyik standon olajb ogyóhalom zöldell. — Vegyél csak egyet — unszolnak. Beleharapok. Fanyar, keserű. K. E. jóízűen nevet. Az olajbogyó nem ember, akit szeretni kell. Könnyű volna, teszem azt, macskának len­ ni Párizsban. Csak kilépnék a Hotel de la Bretonnerie harmadik emeleti szobájának ablakán, és máris hamisítatlan, girbe-gurba háztetőkön járnék. Ki is lépnék így is a tetőre; egyik ruhadarabomat vitte el ablakomból a szél. Azért ez nem ilyen egyszerű. A tetőn is az marad az ember, aki lent a földön. Elóny-e, hátrány-e ez, nem tudom. Kati és Gus fel­ kiabál a másodikról: — Vetkőzöl? Vetkőzöm. A szemközti tűzfalon velem mo­ zog árnyékom a falon. A teljes lelki meztelenkedést, az indulatok, érzelmek zabolázatlan pőreségét nem kedve­ lem, jelentkezzen bármilyen formában. E l­ ismerem, minden művészben megbúvik vala­ miféle szellemi értelemben vett exhibicioniz­ mus, önmaga megmutatásának hajlama. Enélkül nem lenne művészet. A magamuto­ gatás gátlástalansága azonban engem taszít. Paraszti szemérmesség maradványa volt ez bennem? Nem hiszem. Inkább az intellektus, az értelem önfegyelmező erejében hiszek, amely az alkotás adott pillanatában gátak közé szorítja az ösztönök, az érzelmek, az indulatok feltörő áradását. Véleményem sze­ rint az önmagára és másokra is adó, igazán komoly költészet egyiket sem nélkülözheti. Költészetről szólva, csak a „jó” vagy „rossz” megkülönböztetést fogadom el, az érzelmi vagy intellektuális megkülönböztető jelzőnek szerintem a költészetben nincsen értelme. Persze, amint erről Keresztury Dezső is szólt egy korábbi beszélgetésünkkor, a magyar költészetet úgy szokták jellemezni — minde­ nekelőtt a perzekutor esztétika, annak ide­ jén éppen a Nyugat ellen —, hogy a magyar józan nép, nem filozofál, és így tovább. Ez enyhén szólva, nem igaz, Berzsenyi Dániel, Vörösmarty Mihály úgynevezett gondolati költő, Ady Endre a világirodalom egyik leg­ nagyobb költőfilozófusa, hogy csak néhány példát említsek. Az úgynevezett bölcselő, mo­ rális költészetnek erős hagyománya van nálunk. Az indulatoskodás, a lobogás, persze, tet­ szetősebb, hangosabb és első látásra nyilván­ valóbb hatású. Sok veszélye lehet azonban annak, ha az ember pusztán indulataira, ér­ zelmeire támaszkodik, főként ha másokat is erre biztat, unalmasnak, netán komótosnak bélyegezve azt, aki nem érzelmeiben tobzó­ dik, hanem a gondolatok tüze mellé kíván te­ lepedni. A zabolázatlan indulat önmagában csak rosszat hozott az emberre és a társada­ lomra, bizonyítja a történelem. Tovább vetkőzöm, de már elhúzom a füg­ gönyt: e tű n ik árnyam a fa ró l. Tóth Elemér �Dózsa Ildikó Mimóza, a mézesmadzag Szomorú kis szélhámos üldögél a tyúkól tetején. Rendes ember is lehetett volna belőled, Tóth K álm ánka. . . ! Olyan, aki addig nyúj­ tózkodik, míg a takarója ér, és nem tekereg idegesen az egyszer hopp, máskor kopp hézagai között. Töltöttgalamb-asszony vasárnap húslevest tálalna eléd (a csontból te szürcsölnéd ki a sós velőt), és délután sétálni vinnéd a megnyugtatóan rossz haramiaporontyaidat. Havonta lenne tiszta ágyneműd, és a főnököd néha megdicsérne. A lottószámokat ugyan sose találnád el, de egy majdani becsületben megőszült halánték, az semmi? Kálmánka, kis pitiáner bánatosan bám ulja a teleholdat. Sosemvolt-szent-Dávid mélán hegedül, de ezt csak a macska hallja a ké­ mény mellett. Hullámzik is tőle a macskaszőr, akár a szélborzolt sarjú. Szellő sem rezdül, a fák állnak, mint régi kép lapjára der­ medt sziluettek, és az állat belép az árnyékba. Kálmánka pislog Ho­ vá tűnt a macska? — Nagyanyja boszorkányszombat-beszámolóin ne­ velődött fantáziája csodát követelően feszíti a Kálmánka szerint unalmas valóság határait. Nyári tündéréjszakán, amikor a szivárvány színei holdfehér álruhában tündökölnek, a kis szélhámos szorgalma­ san várja a csodát. Például jön egy mandragóra. (Mert Kálmánka nem megy a rétre szerecsengyökér után. Sejti, hogy ezen a környé­ ken nincs, meg fél is a mezőn járni éjjel, egyedül.) Árva kuvik se száll erre, csendben alszik a falu. Hátha visszatér a macska — re­ ménykedik Kálmánka —, és, mondjuk, repülni fog. — Mereven nézi a kéményt. Eredmény nincs. A kiábrándítóan prózai macska a szom­ széd szénakazlában vadászik pocokra, mivel a saját területe K á l­ mánka által foglalt. Repülni pedig reggel fog (amikor álmos és idősb Tóth Kálmán belerúg), és néhány méter szárnyalás után sértődött nyekkenéssel landol az egresbokorba, de erről még sem a cica, sem id. Tóth nem tudnak. A közeli országúton átrobog egy autó. Fiat — hegyezi füleit Kálm ánka. Nem találja el. de erről legalább eszébe ju t a munka, a felkelés, általában minden, amit utál, és elkeseredé­ sében bemegy aludni. Nedves falak salétromszaga zavarja ki orrá­ ból a frissen kaszált fű illatát. Káromkodva lesöpri takarójáról a pizsamát, ruhástól fekszik az ágyra. — Már megint lármázik a vén­ ember — sóhajtja elkeseredetten. (Apja csak ötvenéves múlt, de, ha a hátán fekszik, tényleg hortyog.) Kálmán dühében olyan han­ gosan műhorkol, hogy az már ordításnak tűnik. Id. Tóth meglepe­ tésében az ablak felé fordul és elhallgat. Kálmánka álomba merül. Közel a pirkadat, a derengésben hanyagul ácsorognak a búto­ rok; komód könyököl kártyaasztalra, ruhásszekrény falhoz támasz­ kodik, szkáj-puff az olajkályha mellé kuporodva bóbiskol. A régi pesti lakásban csak csúnyák voltak ezek a szedett-vedett darabok — egyik thonet, másik modern, harmadik kovácsolt vas az Ecseriről —, a falusi szobában riasztóan idegenek. Id. Tóthnak égett a pesti talaj a lába alatt, összkomfortos fő­ bérletét „saját vidéki házra cserélve (szoba és konyha; a tyúkól, meg budi a tenyérnyi udvaron) elmenekült. Jó l számított: senki nem ment utána. Bosszúért lihegni általában kétezer forint felett szok­ tak az emberek. A cserénél motorkerékpár volt a ráadás. M egjaví­ totta, aztán névtáblát erősített a kapura: Tóth Kálmán okl . gépészmérnök. — Hát ez melyikünk? — heherészett Kálmánka, amikor először látta. — Általában mindegyikünk, ha pedig zűr van, akkor az, ame­ lyikünket nem macerálják. — És. ha akad itt kolléga, akkor mi lesz? — akadékoskodott Kálmánka. — Értünk a motorhoz, vagy nem? Nahát akkor! — Aztán beza­ varta a városba atya a fiát dolgozni. — Nyár van, szabadságra men­ nek. keress magadnak maszekot, aki munkaerőhiányban szenved, szegény. Lassan már tejre sem lesz pénzünk, és, ha a szomszéd rá­ jön, hogy a kutyának tőle lopom a tojásokat, jó l nézünk ki — aggó­ dott ékes magyarsággal. Kálmánka keresett és talált maszekot. Óvatosan, apjától örökölt körültekintéssel csereberélte az alkatrészeket — rossz helyébe még rosszabbakat tett, a teljesen jókat pedig hazavitte. Néha fellázadt. Nem kedvelte az utazást, ha csak félórás is, mert az állomás meszsze van. — Únom! — nyafogta. — Jobb, ha én egyelőre nem mutatkozom Pesten — így a fa­ terPoroszkált hát tovább a kis csirkefogó, át a fátyolos hajnalo­ kon . . . Emberek arcán az álom zsíros visszfénye. Félretaposott sarkak, cipők repedéseiben szürke por. Ásítások öblítetlen szájakon. Egy nő lábszárán elmaszatolt tegnapi sárfröccs. A várótermek sivársága — a fal mellett ülők merev vonásai (hamvazószerda sárga pergamen­ maszkja). Aki középre kényszerül, védekezésül az asztalra borul — négy szék, összecsukódott négyszirmú rózsa. Ha valaki belép, élén­ külnek a tekintetek. Míg kuckót keresve járkál, kísérik, mint égető sugár; vesszőfutás — húsába vág a nadrág gyűrődése, kétszeresen érzi saját vasalatlanságát. A vonaton se jobb. Kézimunkázok: kispálca, öt ráhaj tás, két láncszem. K ártya: ulti, máriás, kontra, rekontra. Külön autóskaszt: utógyújtásom van, tegnap m utattam . . . valami a lengéscsillapító­ val . . . én a gyertyát ötezrenként.. . Kálm ánka menekült. Fuj, motor, autó, szerelés, nem kell! Nők­ kel próbálkozott. Az egyik megvetően elfordult, a másik hetykén odavágta: nem ismerkedem! A harmadik vagy negyedik többnyire ráállt az unaloműzésre. Kálmánka ilyenkor rengeteget hazudott. Csak úgy, edzésből, és ez nagyon jólesett neki. Almazöld nadrágban fe­ szengő nőn például kipróbálta, elhisz-e neki ötszáz könyvet? Elhit­ te. Hazafelé copfos tinédzsernél ezer kötettel folytatta, mire a leány­ zó ásítozni kezdett, és otthagyta. Kezdetben gyanakodva figyelték az „új mérnökéket” a falusiak, de Kálm ánka rendszeres bejárásától megnyugodtak, s ehhez faterka is hozzájárult: a rokkantsági nyugdíjam, a b alesetem ... szegény,jó, áldott hitvesem (makkegészséges, és hetedhét határon túl körülbe­ lül ötödik élettársánál tart), napok telnek, hogy szerencsétlen gyer­ mekemhez szólok egy szót, ő is olyan nervózus, és így tovább. Az isten lábát Kálmánka fogta meg, amikor kutyasétáltatás köz­ ben találkozott az országúton egy izgatott férfival. A pasas vontató után érdeklődött, szervizbe kellett volna vinni a kocsiját. — Megnézzem? — ajánlkozott Kálmánka. Azonnal látta, nem komoly a baj, de gondterhelten hümmögött. A férfi szidta a szervizt, az autót, a magasságost, s akkor Kálmánka pontos időzítéssel tálalta a megjavított gépkocsit. — J a j, de jó ! — nyögött a tulaj, és örömében a kutyát simo­ gatta meg. Mimóza, az aranyspániel a vizslafajták túláradó szeretetével azonnal a nyakába borult. Kálmánka állt szerényen, a pasas meg Mimóza ölelgették egymást. — Csodálom. Mimóza egyébként olyan tartózkodó — mondta. — Ó, én értek a kutyákhoz — hízott a tulaj. — Mennyivel ta r­ tozom? — Semmiség. Amit gondol, uram. Kétszer annyit kapott, mint amennyit ő gondolt— Maga nagyon ügyes — szólt vissza a férfi a volán mögül. — Hol dolgozik? Kálm ánka összerezzent: „Lakáscímet, munkahelyet soha nem mondunk!” — visszhangzott benne az atyai intelem. — Szabadságon vagyok. Betegszabadság. Egy kis tüdőcsúcshu­ rut. Itt pihenek, jó a levegő. — K ár . . . Arra gondoltam, hogy megnézhetné máskor is . . . — Boldogan, uram, megtisztel. Írja fel a címét, gyakran megyek haza vizsgálatra, ilyenkor felkeresem a régi kuncsaftjaimat. R a­ gaszkodnak hozzám, meg nekem is jó egy kis mellékes a táppénz mellé, ugye . . . Kálmánka előtt hihetetlen távlatok nyíltak. — Hogy ez nekem eddig nem jutott eszembe! — mérgelődött id. Tóth. — Mi leszünk a maszek sárga angyal. Mimózám, kislányom, ebben a buliban neked is ju t szerep. És lőn . . . Öreg vekker csörömpöl, üvege nincs. Id. Tóth kilöki a zsalugátert. A bútorok haptákba vágják magukat. Kálm ánka álmosan nyö­ szörög : — Mindig ez a korai felkelés. — Gyerünk, gyerünk, szép az idő, már tele az országút. Sicc, te dög! Most végzi a cica az em lített műrepülést. (A macskahasználati jog együtt szállt Tóthra a házzal és a motorkerékpárral együtt.) Mimóza örvendezve nézi a mutatványt, mert a macska, ha nagyon éhes, tőle lop hol egy kis húst, hol egy kis tejet, s a spániel ellen­ állása esetén kioszt néhány karmos pofont. — Rosseb ezt a hideg vizet! — szűköl Kálmánka a kútnál, és nem készakarva, de alaposan leönti a sebeit nyalogató macskát. Iszkol a szegény, és legalább két napra eltűnik, pedig bujdosnia sem érdemes. Ha előkerül, így üdvözlik: — Na, te is itt vagy? Már örültem, hogy elvesztél. Kálmánka tornázik. Ez se segít az alakján. Aránytalanul hosszú felsőtest, rövid lábak, homorú sípcsontok. Felül se akad vigasztaló: szomorú lófej, dülledt szemek, kese haj. És csorba fogak. — Menj már orvoshoz, hozasd rendbe azt a randa pofád — küld­ te kedvesen faterka. — F ájn i fog. — Na és! Túlélted a katonaságot, ezt már kibírod. — Munkaadóit is kérnek. — Igaz, — szontyolodott el faterka, és nem foglalkozott többé fia kozmetikájával. Szabad szombat, hatkor indulnak. A bécsi útra igyekeznek, kel­ lemesebb a nap, ha zsíros külföldi az első a balekfüzéren. Id. Tóth vezet, Kálm ánka mögötte, Mimóza az oldalkocsiban. A faluban egy­ szer és mindenkorra elintézték a rendszeres kiruccanásokat: a te­ metőbe. . . szegény, jó feleségem . . . igen, a fiam i s . . . áldott egy anya volt. A szülővárosában . . . izé, Zalakovácsnokban. 13 �Az országúti műsor mindig ugyanaz: — Segíthetünk valamit? Aztán, ha a pasas nagyon hülyének látszik, az orra előtt cserél­ nek ki hibátlan alkatrészeket rosszra. Végeredményben az a lényeg, hogy az autók a kezelés után legalább annyit mennek, mintha iga­ zi szerelő nyúlkált volna bennük. Akadnak hozzáértők öntudatos szöveggel: — A Hardy-tárcsám szakadt el. Elég lazák voltak a szálai, t u d ­ t a m , hogy ez lesz a vége. Persze, csinálhatnék újat, de nincs feles­ leges gumiabroncsom. — És, ha a kardáncsukló törött el? — incselkedik Kálmánka. — Elvben lehetséges. A hiba tünetei ugyebár. . . — Megegyeznek? J a j, csak azt ne! Id. Tóth elővarázsol Mimóza feneke alól egy vadonatúj Hardytárcsát. — Önre bízom, uram, az üzletben ennyi, meg en n y i.. . Ha a pali nem siet. és boldog, hogy ez a két szimpatikus férfi megmentette (mi lehet faterka arcán, hegyes orrára akasztott két kis gombszemén, ami bizalmat ébreszt az emberekben?), Mimózával kezd törődni. Vagy utálja a kutyát, vagy imádja, semlegessel a két Tóth még nem találkozott. — Milyen állat ez? — kérdezi a tájékozatlan, és ha így kezdi, már nem kutyapárti. — A szomszéd megkért, vigyük le ezt a dögöt az anyósának. Nem is értem, mit képzelnek egyesek, szegény kisfiam ráadásul a l­ lergiás a szőrre. — Bűbájos kis spániel — gügyög a kutyaőrült, és nem tudja, hogy ő már elveszett. Atya, s fia gátlástalanul randalíroznak a mo­ torházban, s felváltva tömjénezik a pasast: — Van valami az úrban, amit megérez ez a buta kis jószág. Máskor megharapja az idegent. — Harap? Egy spániel? — hüledezik a balek. — Ezt most hal­ lom először. Megrágalmazott Mimóza önfeledten csókolgatja balek kezét, aki­ nek eszébe jut, hogy volt egy cockerspánielje. Kakukkfüves rétek­ re emlékszik, ahol kutyája a vadcsapás illatától részegen henter­ gett, kényeskedve harapdálta a kamillákat, és ha üldözőbe vett egy lepkét, hosszú fülei lebegtek a meleg szélben, diadalmas lobogók: — A szomszédaim nem szerették... — Ugye? — kap az alkalmon Kálmánka. — Mimózánk például rajong a tejszínhabért, de csak titokban adhatunk neki, mert ha m eg látják ... a j- ja j! —, és legyint. Balektól várja a folytatást. — Így van. Morognak, hogy bezzeg én a gyermekemnek se adha­ tok tejszínhabot naponta. Igyon kevesebb sört, meg pálinkát, nincs igazam? Majdnem összeölelkeznek a nagy egyetértésben, id. Tóth Mimó­ zát gyömöszöli: — Puszi, puszi, apukának, okos kislány. Balek ellágyultan megadja cím ét: — Ha arra járnak, nézzenek be. Mindig akad javítanivaló ezen a vacakon. Mimózát okvetlen hozzák magukkal! Kezd félni a két maszek angyal. Eddig minden sikerült. Túl szép ez ahhoz, hogy sokáig tartson. Kálmánka követelőzni kezd, ru­ hát akar, faliszőnyeget. — Megőrültél! — robban fater. — Ide! Faliszőnyeget! — Nem bírom már nézni a penészt, ha reggel kinyitom a sze­ mem . . . és este ez az utolsó. Öltönyt is ígértél. — Minek az, nézz meg engem! — Hónapok óta nem voltam sehol, ha egy jobb tyúkot akarok, kell a cucc. — Vetess a nővel. M inél idősebb, annál bőkezűbb. Kálmánka fintorog. Fater egyszerűen komor. Ősszel még a ben­ zingőznek is más szaga van. Télen kevesebb a külföldi, és az álla­ mi kocsik sofőrjeit nem lehet bepalizni— Már úgyis untam. Rengeteg meló volt. Ilyen erővel kiválthat­ nánk az iparengedélyt, akkor, nem kéne hajnalban kelni — álmodo­ zik Kálm ánka. — Nincs az a marha, aki nekem kiadja; meg a sok utánjárás, kilincselés. . . És várni, hogy jön az i p s z e , akkor dolgozni, amikor ő akarja, nem akkor, ha kedved v a n . . . — Mikor van nekem kedvem? — borzong Kálmánka. — Na, látod. Nem való az ilyesmi kényelmes fajtánknak. Előveszik a k i s o k o s t — pontos könyvelés számításba jöhető hülyékről. — Próbáld meg te — biztatgatja id. Tóth a fiacskáját- — Ne­ ked jó dumád van, én már unom a seggnyalást. Megnyálazza az u jját, számolgatja a vagyont. Tasakban hurcol­ ja, félti nedvességtől, egértől, s nem utolsósorban Kálmánkától. — Ennyi még nem volt! — Kálmánka szeme csillog. — Nesze, itt egy százas, viheted a motort meg Mimózát. Kálmánka útnak ered, fölötte lebeg az atyai áldás. Főbaleknál kezdi a sort, idegesen csenget, meddig lehet fokozni a linkséget? — Itt a Mimóza! — örül balek. — Milyen kedves, hogy eszébe ju tottam. — Erre jártam . Nem is reméltem, hogy délelőtt lévén, önt itt­ hon találom, uram. 14 Kálmánka finom, mint egy budai úrilány. Beül a kocsiba, tú­ ráztatja a motort. Balek lelkendezik: — Tudja, amikor maga megmentett, tisztára mennyből az an­ gyal — volt. — Szelepcsiszolás. Igen, ez feltétlenül szükséges, harminc fo­ rint — mondja Kálmánka ellentmondást nem tűrően. — És tessék csak figyelni! Ha benyomom a kuplungot, mit hallani? Balek fülel: — Semmit — mondja tétován. — Zúg, nem? — Igen, m i n t h a zúgna. — Kuplungállítás. Önnek, uram, egy ötvenesért. Leviszem a mű­ helybe az aknára, két óra múlva hozom is vissza. (Balek tétovázik.) Jó kis kocsi, kár lenne érte. Ha elhanyagolja, rövidesen kétezerbe kerül. Nékem mindegy, az ön érdeke, uram. Már nem is vállalok mást, csak f auvét. Megbízható. Ha jegyzőkönyvezni megyek, ilyen­ nel találkozom a legkevesebbet. — Miért, hol van maga? — Műszaki szakértőként dolgozom. Helyszínelés- Többet nem mondhatok. . . Sietek is, vár az őrnagy, de azért ezt beszorítanám. Faterom önkéntes rendőr, ad a pontosságra az öreg. Balek nem érti az összefüggéseket, de bizonyos szavak — rend­ őr, őrnagy és többet nem mondhatok — megnyugtatják. — Addig itt hagyom a k u tyát. . . Balek, karjában Mimózával, a kapuból néz autója után. (Mimó­ za, mint zálog, nem a legnagyobb biztosíték. Id. Tóth őszintén sírna „kislánya” után, de Kálm ánka elcserélné majdnem új kocsira.) A sarkon túl várja a motorkerékpár, kivesz az oldalkocsiból né­ hány alkatrészt, és elszelel az autóval. A város másik oldalán meg­ nézi. mi cserélhető benne. Magasabbra állítja az alapjáratot, fesze­ sebbre az ékszíjakat, aztán parádézik kicsit: vesz egy forintos fagy­ laltot, a kocsinak támaszkodva nyalogatja. Csillog a króm, az ab­ laküveg, egészen tűrhető az élet. Most kellene egy jó nő, s meg sem állni vele, mondjuk, Párizsig. . . Indul vissza a balekhoz. Megint a régi, szomorú pitiáner — volt kocsi, nincs kocsi. — Hamarabb jö tt, mint mondta — fogadja balek. — Sürgetett az őrnagy. — És nem vitte a forgalmit. — Lényegtelen. Nekem van egy igazolványom, ha azt felmuta­ tom, másra nem is kíváncsiak — mondja a kis feledékeny. Balek irigykedik. Aztán kifizeti a munkadíjat, bele se néz a ko­ csiba. Sértődötten közli, hogy Mimóza nem fogadta el tőle a csokit. — Ilyen spánielt még nem is láttam. (Mimóza se látott még csokoládét.) — Válogatós — mentegeti Kálmánka. — Kizárólag tejszínhabot eszik. — Tényleg, mondták is már, hát köszönöm, és ha erre j á r . . . Pápá, M im óza. . . Kálm ánka csámpázik a tragacsához, cibálja Mimózát, aki es­ dekelve vinnyog izgalmasabb lámpaoszlopoknál. Kálmánkának nincs kedve hazamenni, lassan berreg át a kereszteződéseken és töpreng, hogyan szerezzen közel háromszáz forintjából öltönyt. Esetleg nadrá­ got. De legalább egy pulóvert. Leáll, bám ulja a kirakatokat, végül inget vásárol. Borvörös, fényes, egyszóval visszataszító. Neki tetszik. Cselleng tovább, lóbálja a kis csomagot. Egyszerre eláll a lélegzete, �mert a keskeny utca két partja között mellénye szárnycsapásaival átvitorlázik a Nő. Keblei két számmal kisebb melltartóban bugyognak, vastag szálú h aja irdatlan csípőjét verdesi, s oly’ könnyedén le­ beg, mint súlytalan hájgömb. Tápláló anya, almaarcú willendorfi ősVénusz. Vénasszonyok nyarának bágyadt verőíénye; a mozdulatlan levegő őrzi a nő verejtékszagának kondenzcsíkját. A hájgöm b. Mi­ mózával barátkozik. Kálmánka halkan sóhajtja a széles hát mö­ gött: — Kezeit csókolom. Szeretné eldarálni a szokott szöveget, hogy hiába, a kutyák megérzik stb. De ez most valahogy nem sikerül. K ínjában bemutat­ kozik. — Örvendek. Schmidt Elza vagyok — mondja a nő magas, kel­ lemes hangon. — Okleveles ápolónő — teszi hozzá. Kálmánka erre bem utatja kutyáját is: — Mimóza. Aranyspániel, ötéves, hajadon. A nőnek eszébe jut, hogy ő már harmincöt éves, és papíron — sajna — ő is hajadon. Bosszankodva ráncolja a homlokát. Kálm án­ ka fél, hogy elrontotta a dolgokat, mentve a menthetőt, óvatosan ráalél Mimózára. Teletalálat. A Vénusz, eleddig visszafojtott és tel­ jesen feleslegesnek tűnő gyöngédségével feltámogatja, és vezeti a lakása fe lé : — Éhes? Beteg? Lélegezzék nagyokat. Ne féljen, majd én vi­ szem . . . Kálmánka engedelmesen támolyog, a hömpölygő Vénusz válláig ér, pilincke fogpiszkáló viruló gyümölcsön. Társbérlet. Rózsika néni. — Mi az, kedvesem? Elütött valakit? Riadtan les Elza hóna alá, ahonnan Kálmánka hasonló ijedt­ séggel pislog ki. — Azt hittem, a kedves mama — hever Kálmánka a fotelben,, lenyelt valami gyógyszert, amitől azonnal igazi hányingere lett, Mi­ móza kíváncsian szimatol ide-oda. — Árva vagyok — borul könnybe Elza szeme. Áll a szoba kö­ zepén, mint elvesztett óriásbébi a libalegelőn. — Mennyire megértem. É n tudom, mi az, árvának le n n i. . . Ne­ kem sincs senkim — végzi ki Kálmánka pillanatok alatt elnyűhe­ tetlen anyját, és kórószívósságú apját. — Csak hányódom. . . Men­ hely, akarom mondani, nevelőintézet. . . És ágyrajárás. Minek is élek én? — J a j, nem szabad így beszélni — és Elzácska sír, mint bóbitás, szelíd felhő, amely alig v árja már, hogy öntözendő virágra talál­ jon. — Ne tessék szomorkodni, olyan szép és fiatal tetszik lenni — mondja Kálmánka csukladozva a gyógyszertől és az izgalomtól. — Maga most csúfolódik. Elzácska lepedőnyi férfizsebkendővel legyezgetve mély kivágá­ sát, hergeli Kálmánkát, és a forma kedvéért sír tovább. Mimóza siet­ ne vigasztalni, de Kálm ánka illetékesebbnek érzi magát, és alaposan meg is vigasztalja. A káderezésre hajnali négykor kerül sor, amikor Kálmánka már olyan fáradt, hogy csak pékséget tud kitalálni ma­ gának, ahol punkt azonos műszakban dolgozik Elzával. Kiderül, hogy a nőnek van egy Misi mókus nevezetű nyeremény-Trabantja. Erről ju t eszébe a kis csirkefogónak, hogy valamikor autószerelő is volt, aztán Elza elhömpölyög a kórházba, Kálm ánka pedig igyekszik haza. Fater karikás szemmel fogadja Mimózát, a motorkerékpárt, és egyszem gyermekét. — Hol a francba’ tekeregtél? Már azt hittem, vihetem a Mar­ kóba a zsíros kenyeret. Kálmánka mesél, fater izgul, kezét dörzsöli: — Ez igen! Mikor mutatsz be neki? — Nem lehet, azt hazudtam, hogy külföldön vagy —, füllenti az okos kisfiú. — Elvégre ide nem hozhatom, majd törd a fejed, most hozzáköltözöm. — Mondd, hol lakik? Te, nem púpos az a nő, vagy sánta? Kü­ lönben hogyan ragadt volna rád ilyen gyorsan? — gyanakszik fa­ ter. Kálmánka összekaparja a betyárbútort, útravalónak kap három címet a kisokosból, hamuban sült pogácsa. — Mimózát nem adom! Fater fél, hogy kutya nélkül nem boldogul, ha mégis rászánja magát az útonállásra. — Igen, de ha meglát kutya nélkül, mit gondol? — Ellopták, kész! Kálm ánka vonaton megy Vissza. Elza a kórházkapuban várja „drága, pici ágyrajáróját”, és azonnal zokogni kezd, amikor meg­ tudja, hogy Mimózát ellopták. Hirdetni akar, de Kálm ánka tiltako­ zik. Fater ugyan nem szokott újságot olvasni, de sose lehet tudni. Képes megjelenni Mimózával, és szemrebbenés nélkül felnyalni a jutalmat. — Vőlegényem — mondja Elza mereven Rózsika néninek, aki majdnem a küszöbre fekszik, nehogy véletlenül kikerüljék. Később pancsol a konyhában. Valami nagyon finomat akar főzni Kálmánkának, de a hús leég, a habroló összeesik, a leves csomós, E l­ za bőg. Kárpótlásul kap vitaminokat, undorító labdacsokban. Késő estig szerelgeti a Trabantot, nagy gonddal és szeretettel —, ez már majdnem saját kocsi. Éjszaka szánakozva gondol faterra, aki egye­ dül hortyog a dohos szobában. Elza mosópor- és napszagú, puha ágya, dús, meleg haja, Elza-mandragóra, drága Elza, elzadrága. . . Kálmánka álomba merül. A ferdén lógó, rossz redőny résein be­ szűrődik az utcai fény, a „világítós rekamié” tetején, csillagterítőcs­ kék közepén negédes őzike, üvegelefánt, foszforeszkáló minifeszület; porcelánba dermedt táncosnő örökkétartó piruettre perdül, A kár­ pitozott fotelok fejtám láján csipke, ülőkéjén csipke, néhai papi és mami fényképei alatt szintén csipke. Általában mindenütt édes, pici terítőcskék, a futószőnyegen elhasznált lepedő, hogy az kop­ jék, ne a szőnyeg. És ekkor a békés éjszakába beletrombitál Elza csöppet sem finom horkolása. Kálmánka felriad. Hiába, nem lehet minden együtt. Kálmánka a hozományba kapott címekkel tűrhető klientúrát épít ki magának néhány hét alatt. Fő vonzereje, hogy házhoz megy. Alá­ zatos és illemtudó, mint azelőtt, de csalásra újabban csak akkor fa­ nyalodik, ha nagyon muszáj, és hazudni is csak akkor hazudik, ha elkerülhetetlen. Életében először félrerakja az apránként csordogáló pénzeket (nem kell faternak adni és fillérenként visszakunyerálni), s mint havi fizetést nyú jtja át Elzának: te jobban tudod, mi kell, beosztóbb vagy, mint é n . . . A meghatott Vénusz először is fehérne­ műt vásárol Kálmánkának. Esténként arról beszélgetnek, milyen le­ gyen az új öltöny. Éjszaka Elza csökönyösen horkol, Kálmánka megbocsájtó mosollyal virraszt. Elza úgy véli, hogy a házasság csupán idő kérdése, míg Kálm án­ ka végre legyőzi vele született félénkségét és nyilatkozik. Kálm án­ ka az ünnepélyes aktus útjában ugyanazt az akadályt látja, amely fogai megcsináltatását se tette lehetővé: munkahely kellene. K ál­ mánka tehát állást keres. Ha az van, minden van; otthon, kocsi, fe­ leség, és nászajándékba esetleg egy kismimóza. De fater emészthe­ tetlen mócsing. Rágja, rágja, nem tudja se lenyelni, se kiköpni. F á ­ radtan tér haza egyik este. Fázik, kínt, dara esik, fáj a torka is. E l­ za kisírt szemmel fogadja. — Itt já rt egy ember. Az apádtól hozott üzenetet Kanadából. Miért hazudtál nekem? Kálm ánka elveszti a fejét. Nem számított rá, hogy fater idejön feltámadni, ráadásul K anadából... Gőzölgő hazugságok között vá­ logat, egyiket se érzi jónak. Mindent el kell mondani, bízni Vénusz irgalmában. Kicsit meg is könnyebbül. Az igazság a legkényelme­ sebb. Új élethez tiszta lap. Elzához sompolyog, sokat sejtetően térdre roskad előtte. Elza szecessziós szíve turbékolva v árja a kinyilatkozta­ tást: íme. a Grál lovagja. (Prémvadászat, nászút Torontóba, apósom Kanadából etc.) Kálmánka meakulpázik, mindent elmond, még azt is, ami teljesen felesleges (töredelmes bűnbánók örök önkínzása), és nagyot fújva várja, hogy most megdicsérjék. Elza lehuppan a ma­ gaségből. Arcán, foltok égnek, szája szögletében vibrál a grüberli. Borzasztó, hogy ez a bébipopsi színű húsbálvány mereven ül, zokogás sehol. — Elzácska! — Hallgass! — Mi lesz most? — Majd gondolkodom. Feküdj le! Kálmánka reménykedve vetkőzik, bebújik a paplan alá: — Nem jössz ide? — Hallgass! Kálm ánka nem tud aludni, a villany ég, Elza trónol a csipkés fotelben, megalázott, kifosztott pünkösdi királynő. Nem sír, nem só­ hajt. Reggel nyugodt, lassú mozdulatokkal készülődik, akkurátusan kikészíti az arcát. (Papi és mami — drótkefehaj, Hitler-bajusz és emíliai kuglófmosoly — helyeslően nézik a falról. Most már tényleg békében nyugodhatnak.) — Hová mész? — nyöszörög Kálmánka. — Természetesen a kórházba. Délelőttös vagyok. — És én? — Te maradsz. Rá se néz, köszönés nélkül elmegy. Dolgozik, mint máskor, lel­ kiismeretesen, mert első a kötelesség. Munka után jelentkezik a rend­ őrségen, és szóról szóra elmondja azt, amit Kálmánka meggyónt ne­ ki. Szép, kerek mondatokat fogalmaz, lágy hangon beszél, nyugodt és magabiztos: — Ez természetes, kérem, kötelességem volt. Az ügyeletes tiszt nagyon szánja. Milyen hiszékenyek és védte­ lenek a magányos nők — gondolja. . — Sajnálom — mondja fater. — Nem ezt akartam, de te felém se néztél, és már kezdtem érted aggódni. Aztán majd vigyázz, miket mondasz, legalább én ússzam meg. Szervusz. — Fater! — Na? — Csókoltatom Mimózát. . . 15 �Dózsa Ild ikó K őris utcai monszun Özvegy Schwarzwalderné nagyotthalló, ezért a hetek óta tartó esőzést olyan velőtrázóan sivítva tárgyalja meg reggelenként Mar­ gitkával, a házmesterrel, hogy Putnokiné (nagyságos asszony) egy emelettel feljebb jónak lá tja félbeszakítani a kávézást. A tojáshéjvé­ kony porceláncsésze csodával határos módon vészelt át két világ­ háborút, egy kitelepítést, és négy költözést, de ha özvegy Schwarz­ walderné felordít, hogy „rossz vége lesz ennek, elrohad a termés a határban”, komoly veszélybe kerül. Putnokiné (nagyságos asszony) tehát óvatosan leteszi a csészét és vár. Özvegy Schwarzwalderné nemsokára úgyis indul a piacra, bár ma még visszakiabál a kapu­ ból: „Margitka, ne hozzak magának valam it?” Putnokiné (nagysá­ gos asszony) az utolsókat rúgja, mert „akinek ilyen érzékeny idegrendszere van, mint nekem, az összerezzen a legkisebb neszre is, tudod, Katusom”, mondogatja a háztartási alkalmazottnak. Özvegy Schwarzwalderné becsapja a kaput, Putnokiné (nagyságos asszony) megrázkódik, az eső csendesen kopog a párkányon. Katus új kávét főz, Margitka kitesz egy cédulát a konyhaajtóra — „HKI-ba men­ tem ” —, és felszalad Kaposinéhoz. — Jó reggelt, Emőke, nem zavarom? Kaposiné fogcsikorgatva mosolyog: — A legjobbkor, Margitkám, a legjobbkor, jö jjö n csak! Mosunk vagy süssem! — Nem ártana egy dajer, de ha zavarok, m ár itt se vagyok. — Ugyan, ne csacsiskodjék! — kapaszkodik Kaposiné Margit­ kába. — Mit szól az esőhöz? Nekem m ár oly mindegy, aki nyugdí­ jas, hét közepén is örülne a napnak, de a dolgozók... — Hát igen — bólogat Margitka. Kaposiné felhúzza a gumikesztyűt, Margitka szuszogva hajol a lavór fölé: — J a j, de fá j a derekam! Ennek is az eső az oka. És ez a kor­ pa.. . Ettől hogy tudnék szabadulni? — Mikor mosta utoljára? — csutakol Kaposiné. — Másfél hete — hazudik szemrebbenés nélkül Margitka. „Úgy éljen a te fejed”, turkál Kaposiné a szürke habban. „Ra­ gadsz, mint a lépcsőházunk.” — Emőke, a maga keze aranyból van, olyan ügyes, mintha b e l­ városi szalont vezetett volna, pedig, ugye, csak fejmosó volt. Legyen kedves, a fülemet i s .. . Hiába, a tehetség kitör és eget kér. Miért nem lett maga maszek? M it főz ebédre? — Tegnapról maradt egy kis leves, ahhoz valam it.. . még nem tudom. — Én felhoztam a babomat. Amíg száradok, megpucolom. Nincs véletlenül egy üres kisvájdlingja? Délután visszaadom. Mi­ lyenek az új albérlők? A fejem tetején nagyon meghúzta az egyik csavart. — Ezt? — kérdezi Kaposiné, és még jobban meghúzza. _ J uj — fészkelődik Margitka —, ju j, nem lehetne kicsit la­ zábbra? Kaposiné cupfolja a dauervizes vattával a csavarokat, aztán bedunsztolja a nylonsapkába Margitka fejét. — Szóval, milyenek az albérlők? Üljön mór le, Emőkém, me­ séljen! Én addig pucolok, ha ad ja a kisvájdlingot. — Nem akar egy kávét? — Igazán kedves.. . maga is iszik? Csak ak k o r... — Én is — mondja Kaposiné, és felteszi a gázra a tegnapi ká­ vét. — Finom, friss — kortyol Margitka. — Ebben nemcsak a szíve van. Érezni. Ómnia? „Nyomorult”, mosolyog kedvesen Kaposiné, „nyomorult, tudod, hogy Ali baba, tejszínhab nem kéne hozzá?” — Két hét után még nem lehet az a lbérlőket kiismerni — mondja hangosan —, de rendesnek látszanak, és az a fő, hogy tisz­ ták. A tisztaság minden pénzt megér. — Hát az megér — helyesel Margitka. — A vidéki lányok általában becsületesek. Tisztelettudóak. Az­ tán kinyílik a csipájuk, de ezek talán nem romlanak el. És én is jó hatással vagyok rájuk. Éppen tegnap mondta az egyik, hogy „Emőke néni, nekem a mamám hasában se volt olyan jó dolgom, mint itt, magánál”. Én engedem, hogy főzzenek, mossanak, fürödje­ nek, még tévézni is behívom őket. Csak férfilátogatót nem fogad­ hatnak. Ez érthető. — Persze. Akkor szombat reggel mégis magát kereste az a jó ­ képű fiatalember. Én csak néztem, hogy ezek a nők még meg se melegedtek, máris kezdik... — Milyen fiatalem ber? — Mondom, szombat reggel. Azt hittem, maga misén van. Mint­ ha láttam volna lemenni a nyolcórásra. Vagy nem? — Ja , igen, tudom m ár — mondja zavartan Kaposiné —, az a bátyjuk volt. Az egyiknek a bátyja. Küldtek vele hazait, azt hoz­ ta. Engem is megkínáltak izével.. . töpörtyűvel. 16 — Szóval h azait... — Miért, mi van abban? A testv é re... Most magára hagyom, ha nem haragszik. A kam rát takarítottam, amikor jö t t ... — Tudja, hogy a Putnokiné megint készül Amerikába? — A lányához? — ül vissza Kaposiné. — Aztán ha hazajön, a Katus lyukat beszél az oldalamba, hogy ide-oda vitték a Putnokinét, a Niagarához meg a nemzeti parkok­ ba, és tudja, mi az igazság? A Szatmáriné mesélte, hogy az ő lánya is ott lakik, ilyen kicsi a világ, hol éljen egy magyar, ha nem a B e­ vel i ben vagy hogyishívjákban, és a Putnokiné egész idő alatt a kölyköket dajkálja. A lányáék ilyenkor mennek szabadságra. Csodál­ koztam is, ha annyira jó neki ott, m iért nem marad kin t? Hát azért, mert itthon nagyságos asszony, ugráltatja azt a szerencsétlen Katust, viszont Amerikában ő a cseléd. Most m ondja meg, Emőke, hogyan intézhette el a Putnokiné a kiem elt nyugdíját? Én még em­ lékszem, amikor harmincnyolcban díszmagyarban vonult ki az eucharisztikus kongresszusra. Rejtély. — Itt annyi rejtély van — kezdi Kaposiné. — Múltkor átlapoztam a bejelentőket.. . K i dolgozik voltakép­ pen ebben a házban, kérdeztem magamtól. Tedd a kezed a szíved­ re, Margit, és ismerd be, hogy lassan már senki. A Kovácséknál mindenki nyugdíjas, a Kelemenné, Szaporáné „gyes”-en van, Aligait leszázalékolták, Havasiné háztartásbeli. Schwarzwalderné is nyugdí­ jas. Szerencsétlen, le já rja a lábát a hallókészülék miatt. Elő kell jegyeztetni a nagyesztékában. Maga tudta ezt? Igaz, Szabó bácsi a nyugdíja mellett dolgozik. Na persze nem a szocializmust építi, ha­ nem feketén maszek villákat. „Csak te dolgozod magad halálra, mi, te koszfészek”, hallgat Kaposiné. — Három rendes ember volt, de az egyik öngyilkos lett, a má­ sikra rázuhant egy betongerenda Emlékszik? Munka közben. Mit kín­ lódik a felesége! A vállalat nem ak arja beismerni, hogy az ő hibá­ jukból történt, mert nem fordítottak semmi gondot a baleset-meg­ előzésre. És hát a kedves férje volt a harmadik. Az egy pontos em­ ber, megbízható. Nincs róla híre? — Nincs. — Szaporáné mondta, hogy amikor farm ert keresett a nagyob­ bik gyerekének, találkozott vele a Telekin, és hogy az új menyecs­ kének tényleg van kocsija. — Nem nagyon érdekel, hogy őszinte legyek — védekezik Kapo­ siné. — Nem? — csodálkozik Margitka. — Még szerencse, hogy a la­ kásra nem tartott igényt a Kaposi úr. — És a Katus? Ő tényleg dolgozik — mondja Kaposiné fárad­ tan. — Ugyan, az az ugrálás a Putnokiné mellett igazán nem nevez­ hető építő jellegű munkának. — Mit tehetek én? — Nem kell m indjárt megsértődni, Emőke, én becsületesen el­ végzem a feladatom, maga is ugye, de az ember gondoljon néha az allamháztartásra. Az áremelésekre, például. „Aha, tehát ez rázott meg”, gondolja Kaposiné. A sokeső is felviszi az árakat. Rohad a termés a határban, Schwarzwaldemé mondta reggel, hallottam. Magával beszélt, Mar­ gitka, ugye? — Kaphatnék egy vájdlingot? — Először lemosom a tartósítót. — Jó m ár? — Jó — mondja Kaposiné undorral, és ú jra cupfol. Aztán be­ rakja Margitka haját és előhúzza a búrát. — Mennyire örült neki, mikor az államosítás alatt hazahozta — tapogatja Margitka a szárítót. — De nem használta ki. Maga is él­ hetetlen, akárcsak én. Szívességből fodrászolt mindenkit ahelyett hogy egy kis tőkét gyűjtött volna. Most tarthat albérlőt. ’ — Ó , ig e n m i k e tte n annyira élhetetlenek vagyunk — sziszegi Kaposiné, es betuszkolja M argitkát a búra alá, amely zötyögve, nyekeregve melegíteni kezd. — Mielőtt legközelebb jövök, felküldöm a fiamat, tekercselje át a motort. Már nem lehet szabályozni, nagyon süt — mocorog M ar­ Kaposiné szó nélkül kimegy a kamrába, de nincs kedve folytat­ ni a takarítást, levakarni a polcra ragadt lekvárt, vagy a kőről fel­ mosni a paprikavörös zsírfoltokat, am it a spárgán izzadó kolbászok csurgattak el. A konyha nagyjából tiszta, a szobában kezd rakodni. Margitka kapkodja lábait a porszívó csöve elől, közben fürgén vág­ ja a zöldbabot. Néha hevesen legyezi magát egy tavalyi Nők Lap­ jával, mert úgy érzi, hogy a fülbevaló belesül a cimpájába. — Nem száradtam még meg? — Nem! — m ondja Kaposiné kérlelhetetlenül, és visszatolja Margitka fejét a búrába. — Ilyen párás melegben rémes a hajszárítás. — A nedves levegőtől kinyúlik a rakás. Csontszáraznak kell lennie ahhoz, hogy tartson, érti? — Nem hallok semmit, zúgnak a gépek! — kiabál M argitka.— Mit mond? — Dögölj meg — mondja Kaposiné mosolyogva. — Mindenki dögöljön meg. �Pass Lajos Emlékkönyvbe Csillagrongyos ég; éjszaka: felhőhányás — matracon sárga folt — sarlózott gaz babonája, szentsége paraszti szépnek — nyakracsókolt hullafolt; naftalinkabát; telinyár. Vattafelhőn átütő napcsepp, leszagolt virág, kisingen tejfolt, levendulaszoknya, vásárfia-vászon, keresztszemes rét. Telinyár. Sörhabos akác még néhol, leginkább szőnyeggé szelídülő. Levedlett naptárlapok, ligetedő erdők, ó lázmérőt nem dugdosok már, hiába dugdosok hónom alá, csak a pofonok tűzijátéka ha gyógyít, a csillaglátó jajongás, a kőbebotlás dühére bevert ablak fröccsenése, vagy a pipacstól vörhenyes töltés, a lecsurgó tücsökzaj, meg a borbánat, meg a sírvavigad. Preludium Nem tavaszi szél. Mérget sziszegnek a hegyek. Állnak szégyenkezve hógatyás bokrok, csatornák szemérme tátong. Múlhatatlan slágerek szíjazzák a szeretők szívét. Nincs szó, mely az ajkakat megédesítené. Rossz csillag áll a város felett. Vladimir Holan Liget Milyen némaság, miféle bánat, milyen zokogás, milyen elcsitulás okozza, hogy évek múltán újra itt bolyongsz e ligetben, hol egykor tébolyult lány kiabált, átkozódott, tépte a ruhát magáról, s vérzett, ahogy a szüzesség az éhségtől, az asszonyiság a jóllakástól vérzik, — de sírni nem tudott... Ma tétován és szinte félve s nagyon gyöngéden nyitja a szél a lombot, s nézi a gyümölcsöt, amely még titkolózva óhajt élni, de nem kisemmizetten.. . Veres János fordítása 17 �Szombathy Viktor Székek, lábak, koponyák A lárm a oly sűrű, oly félelmetes volt, hogy lehallatszott a várból tán a faluig is. Külö­ nösen Béky B alázs harsogott, az apró terme­ tű putnoki nemes, hozzá még rosszul is le­ hetett érteni a szavát, mert a múltkor leve­ tette a lova, s két metszőfogát ott hagyta a Sajó partján. Torokkal pótolta, am it ajakkal illett volna. — Nem szavazok Biharyra, eleget ült már az esküdti székben! Váltódjék fel fiatalab­ bal, józanabbal! — üvöltötte. Kassai Péter, az abaúji vendég az ablak sar­ kának támaszkodott, s mosolyogva szemlélte a vitatkozókat. Nem volt joga beleszólni a kardcsörtető vitába-lármába, s csak úgy fél­ szájjal kérdezte az ifjú Tornallyaytól, az Andrássyak jó hívétől: — Váltig ily harciasak a gömöri urak? — A mi tisztújításunk örökké nagy zajjal já r — mosolygott Tornallyay. —, mert lel­ kesít ugyan a harc, ami labanccal, törökkeltatárral vagyon, mégis legtüzesítőbb, ha egymással viaskodhatunk. Andrássy báró, a főispán az asztalfőn pre­ zideált, s eleddig csendesen játszogatott egy téntafoltos lúdtollal. Most türelmetlenül ko­ pogtatta meg az asztalt: — Nyughassanak már uraimék, halkab­ ban is értjük egymást! S hogy a házigazda, Krasznahorka ura szó­ lott, megbékélt Béky meg a minden kákán csomót kereső, epés Bucsi Áron, s velük együtt a kappanhangú Selmeczi Mihály is. De nem sokáig. Torkuk száradóban, gyom­ ruk éhe ú jra felingerelte őket. — Remélhetem-e, hogy délebédnél nem egymást falják föl tekegyelmetek? — döfte meg tollheggyel a levegőt a főispán. Szavaira válaszul a földszinti óriás kony­ ha felől zsírjában sült malachúsnak, már­ tásos tehénbúsok illatának igézetét libben­ tette bajuszuk alá a Cseremosnya-völgy üde szellője. A békétlen Béky tekintete rátévedt az abaúji vendég derűs ábrázatára, s dü­ hösen rúgta ki maga alól a széket: — Ingyen derül rajtunk, spectábilis, még a vicispanválasztás hátravan. Hátrább az agaraival, domine Kassai! A vendég fiatalem ber feledte a maga éhét, lódult volna a sértegető felé, de szomszédja visszatartotta. A főispán összerántotta sze­ möldökét, nem esett kedvére az üresen lob­ banó puskaporos tűz. Szólni készült éppen, amikor a nyurga, eleddig hallgatag Vályi Miklós odadobta a kesztyűt az apró termetű hörcsögnek: — Magasabb trónusra üljön, fejünk fölött ellásson Béky uram. ha már ily szaporán nyitogatja a száját. Netán hanggal illik a term etet pótolni Krasznahorkán? Béky Balázsnak nyitva maradt sípja bil­ lentyűje, csak kapkodott lélegzet után. Vál­ tig restellette apró mivoltát, ennyi úri nép előtt meg kiváltképp zokon vette a m éltat­ lan sértést. — Nem a termet a fontos, hanem az ész, a meggyőződés, az igazság! Sose restelltem, hogy kicsinynek teremtődtem. Hosszú em­ berben lassan mozog mind az ész, mind a vér! Lábtól fejig nagy az út! Ha Vályi Miklós szavait a magas növésűek helyeselték. Békv Balázs pattogásának az alacsonyabbak örvendtek. A pelsőci főjegy­ 18 ző kardja hüvelyével verdeste a padlót mély megelégedésében. Vélhető vala: rögtön nem lesz nemes Gömör vármegye restaurációjá­ ból semmi, s a párbajt nem az alispán párt­ ja s ellenpártja vívja meg, hanem a langa­ léták s a kurtalábúak serege. Béky Balázs körülvillantotta szúrós tekintetét a tanácste­ remben, s az egyik sarokban azonmód fel is fedezte azt a vastag bőrpárnát, a lószőrrel tömöttet, amire e pillanatban a legnagyobb szüksége volt; egy néhai Andrássyné úr­ asszony lábpihentető vánkosát. Odarohant a bojtos párnához, felkapta, székére dobta, s úgy telepedett a megemelt trónusra, mint valami kiskirály. Kellően belefészkelve ma­ gát az asztalra könyökölt s odavillogott Vá­ lyi M iklósra: — Most már egyformázódtunk, illustrissi­ me, termetben is. Andrássy báróból úgy robbant ki a kaca­ gás, hogy könnyeit kellett törülgetnie dóká­ ja u jjával, s mintha a többiek is csak e je l­ adásra vártak volna, hátradobták magukat a magas tám lájú szenátori székekben, egyszeri­ be megjöve széles vigalmuk. Félős volt, hogy a hasasabbja szétrepeszti maga alatt a szé­ ket. A pocakos Balassa kis híja, hogy le nem fordult ültéből. Úgy taszították vissza. — De ezt már én is megpróbálom! — ug­ rott le a székről a pelsőci főjegyző, s mivel érdemesebbet nem talált, a borjúbőrbe kö­ tött vastag Tripartitumot kereste maga alá. — Egyenlőek vagyunk, amici! — ült dia­ dalommal Werbőczi igéire. — Vályi nem szólhat! — Dehogy szólok — rázta a nevetés a nyurga Vályit is. — És ha szólnék is, amon­ dó volnék, hogy a mai napon újrafestődött a mondás: ha rövid a kardod, toldd meg egy lépéssel! M ert most már érvényes ez is: alacsonyult hátsód emeld meg párnával! A feltört békesség napfénye ragyogott szét, és mi hajlandóságuk sem akadt többé az uraknak arra, hogy a mérgesült vitát folytassák, tovább borsozzák. De Vályi Mik­ lós ennek ellenére sem állhatta meg, hogy oda ne csippentsen a daliásan trónoló Béky Balázsnak: — Csak aztán otthon is tartsa meg a tró­ nust, domine! — Ne fájjon attól a tekintetességed feje — szúrt vissza Béky —, én otthon is hordani szoktam a koronát! Mindenek mosolyogtak, és Vályi már visz­ sza is szívta fullánkja mérgét hirtelen, mert tudván tudódott, hogy a hosszú Vályit ugyan­ csak kordában tartja otthon a menyecske. Nem is kellett tovább rendbontástól tar­ tania Andrássy bárónak, mert mire az asz­ talnok m egjelentette a délebédet — jóllehet, igen későn, volt már tizenkét óra is —, a választás első felén szorgosan túl is jutot­ tak az urak, a másik felét ebédi asztalbontás után, könnyed borközi állapotban gyorsan elintézték. Soha ilyen simán nem választot­ tak vala tisztikart Gömörben! Aztán, amikor az esthajnal kései pírjával elporzott az utolsó kocsi, elporoszkált az utolsó lovas is a rozsnyai hajlatban, a bá­ ró magához parancsolta a várnagyot, Seny­ nyei Sám uelt: — Így kellene ennek mindig lennie! Ha egyik sem magasodik a másik fölé, megjámborodnak az urak. Mai asztalunknál egyenlőek levének a vármegye háborgó ne­ mesei ! — mondta. — Tennünk lehet erről máskor is, nagy­ ságod! — helyeselt a várnagy. — De nem rakhatok minden megyegyűlé­ sen vánkost, meg Werbőczit az urak ülőké­ je alá, kutyavásár is egyszer volt Budán — fortyant föl Andrássy — Csak éppen attól tartok, hogy legközelebb, amikor őnagysága, a fejedelem jelzi jövetelét, Rozsnyón tábo­ rozandó, az ő személye előtt találnak ismét összecsapni a rendek. Amit fölötte restelle­ nék! Elég marakodást lát amúgyis a hadi­ tanácsban. A várnagy nem felelt. Másnap azonban maga elé szólította a vár írnokát, bizonyos Baxatoris Dánielt, magához kérette a min­ den udvarházban ismerős, vőlegényjelöltként igen kapós Tornallyai fiút, és újból listába vétette a hívott s hívandó nemes urakat, még azt a három papot is, akik a báró kü­ lönös gráciájából hivatalosak lehettek ilye­ tén mozgalmakra, a comitatus consiliumaira, A következő hetekben leveleket kezdett iratni minden neves kúriába, kastélyba, ud­ varházba. Emide tréfásat, amoda komolyat, ki hogyan érti a szót. Ismerősöknek, jó bará­ toknak, bizalmasoknak szólt az epistola sűrű titok kérelme alatt. Váltig csodálkozék aztán a radnóti Pósa, a jolsvai Szontágh, a csetne­ ki Sárkány, egy-egy Szent-Ivány, Köhler meg Bodon: mérnék föl szemmel, ítélő tekintettél, avagy emlékezetből idézvén a rőföt, hüvely­ ket, a Béky Balázs, Vályi Miklós vagy a kö­ vér Balassa termetét. Mindenki a hozzá szív­ ben közelálló jő barátjáét, szomszédjáét. Pósa István írás helyett madzagot küldött: annak két göbje közt fért el a nyughatatlan Bodon, a rozsnyai Hensch Athanáz meg ostornyél hosszával mérte föl Kövecsesi Lukácsot, mert éppen lóversenyt tartottak a dereski út mélyén. S mivel az urak valamiféle jóízű áprilisi tréfát orrontottak, a titok rendületlenül titok is maradt, ami pedig fölöttébb csudálatos­ nak mondható, ismerve a gömöri circum­ stanciákat. Lévén a férfinépnek téli unal­ mukban ugyanoly mértékű pletykás a nyel­ vük, akárcsak az udvarházak asszonyainak, kisasszonyainak. Az Okolicsányi Mártoné meg a Törék Kelemené talán nagyobb is. Andrássy báró ez idő tá jt nem tartózkodott Krasznahorkán, a gácsi Forgáchokhoz vala hivatalos, utána Bercsényi generálist volt fel­ keresendő nyitrai táborában. Legfőképpen pedig a fejedelem őnagysága rozsnyói ú tjá­ nak preparációjával volt foglalatos. Amint a készületek mutatják, őnagysága huzamostabb fogja megülni Rozsnyót, gyűlést tart, még a kollégium diákjainak teátrumát is megnézni méltóztatik. Így aztán csak akkor érkezett haza And­ rássy báró, amikor már újfent meghirdet­ ték a megyei rendek consiliumát, s várhat­ ták a fejedelem látogatását a várban. Várnagya, Sennyei Sámuel, a regula sze­ rint a szobros kapu előtt, az öregágyúk mel­ lett, süveglevéve fogadta. Rabok foglalatos­ kodtak a virágoskertben, mecenzéfi mes­ terlegények javítgatták a zsindelytetőket. Békésen kéklett az ég a Sajó tükre és a Pozsálló-hegy teteje fölött, mintha Bécstől Isztambulig mindenütt rendbe lett volna szedve a világ. — V ajh ’ kerge birka módján viselkednek-e megint az urak? — ráncolta homlokát a bá­ ró. — Őnagysága már Rozsnyóra érkezett, s lehetséges, hogy néhány vadászával b eje­ lentetlenül lovagol át hozzánk, őzre menvén az erdőkben. Felette pudeálnám, ha éppen akkor toppanna be, amikor a nemes urak egymás torkát harapják, vagy a Hármas­ könyvet rángatják ki egymás nadrágja alól! A várnagy mosolygott csak, s továbbra is a kapuban maradt, hogy a vén Hevessynek segítsen szekeréből kiszállni, mert egy nap­ pal hamarább már megérkezett az öregúr. Hetvenét jóval túllépte a szkhárosi uraság, de egyetlen gyűlést sem mulasztott volna el. Ez éltette vidorságban, dohogó jókedvben. Máris akkorákat köhentett-krákogott, hogy visszhangzott belé az udvar alja. ...Egybegyűlének tehát ismét az urak, a tekintetes és nagyságos megyei rendek, még az örökké késedelmeskedő Istók Lázár is be­ futott sikeresen. A tanácsterem lépcseje előtt �toporogtak, ráztak egymással kezet, vagy fordították ég felé a fejüket, ha haragosak voltak. A várnagy kettétárta a tanácsterem a jta ­ já t, s harsányan szólott: — K i-ki pedig arra a székre telepedjék, amelyen a maga nevét olvashatja. Aki pedig nem tud olvasni, mástól kérdje meg! Zajos zörgés, tipegés-dobogás, dünnyögés és betűzgetés követte Sennyei Sámuel sza­ vait. Nem értették a dolgot, hiszen annak­ előtte mindenki odaült, ahová kedve volt, vagy ahová rokon, jó barát rángatta. — Valamiféle új udvari divat ez, talán a fejedelem parancsolta — dohogott az öreg Hevesy, s két széket is kipróbált, míg he­ lyére nem billent. A várnagy türelmesen vá­ rakozott, majd amikor már mindenki meg­ találta a helyét, s több zörgés nem volt, a várnagy a kis fogadószobába sietett, ura elé — Instálom, együtt a consilium! A házigazda belépett. Az örökké szolgálatkész, mindig híven aulikus Koritsánszky kezdte a vivátot. Az urak ismét felállottak, megvivátozva ők is a főispánt, majd a főis­ pán intésére újfent csak nagy székhúzoga­ tás. kardcsörgés, sarkantyúpengés, krákogás között letelepedének. A báró hátradőlt a karszékében, s végigte­ kintett az asztalon, majd a tekintetes vár­ megye fejein, jobban mondva a hosszú Vá­ lyi, a kurta Béky, a kornyadozó Hevessy, az izgő-mozgó Bodon, a peckes Pósa s a többi urak koponyáin. A szőkéken, barnákon, fe­ ketéken, fehér hajúakon s a tarfejűeken. Egyre inkább csodálkozék. — Megnőtt ez a Béky Balázs? — tűnődött hangtalan. — Ez a Vályi meg valahogy ösz­ szement. Ámde az urak is ámulva meredtek egy­ másra. Megmagyarázhatatlan, zavaros érzés lebegett a szenátus levegőjében. Mert lám, a pelsőci nótárius kopasza pontosan ugyan­ olyan magasságban világlott, akárcsak a termetes Koritsánszky homloka, az epés Bu­ csi is úgy festett Selmeczi mellett, mintha nem lenne testben rövidebb egy percentte tőle. Amiképp Andrássy kutató szeme ideodarebbent a zöldposztós táblán, úgy érezte, valamiféle varázsolló futott végig a terem­ ben, és minden illetőt egyforma magasra vagy éppen alacsonyra metszett. — Hogy csinálta ezt, Sennyei? — fordult a várnagy felé. A várnagy a székek tövére mutatott. And­ rássy lehajolt, pillantása kutatva futott vé­ gig a padlator., a fenyődeszkák hosszán. És mert ezzel megadta a jelt, a forgolódhatás jelét, valamennyi szék gazdája szomjas kí­ váncsisággal pillogott a széklábak tövébe. Egyszerre tört ki nevetésben az egész Gö­ mör vármegye. Mert m inden székláb pontosan a legkel­ lőbb magasságban volt elfűrészelve. Kié m a­ gosabban, kié alacsonyabban, kiét meg se nyíratták. A fejek egyazon zónában bólogat­ tak, egyképp földig értek a lábak. Nem akadt sem kisebb, sem nagyobb méltóság a vár­ megye tiszteletreméltó szenátusában. A ke­ szeg Ragályinak keskenyebb ülőke jutott, a hasas Feledi Gáspár alá vaskos trónust tolt az ajtónálló hajdú. A várnagy még a szé­ lességre is gondolt. Az sajnálkozott legjob­ ban, akinek semmi javítanivaló nem akadt a székén, velük még csak egy asztalosinasnak sem kellett foglalkoznia. — Ez a Sennyei, ez a Sennyei — ingatta fejét a báró —, de egymáshoz szabta a vár­ megyét! Hej, urak, urak! — sóhajtott fel aztán — Ha ily unisono dönthetnénk ország dolgában is ! Az urak maguk alá rántották a széket, csizmájuk hegyéhez igazították kardjukat, s csak a várnagy, a nagyeszű Sennyei Sámuel vizsgálta még hosszan s elégedetten amaz egyenes léniát, amelyet a megannyi bölcs koponya fölé vont képzeletében. S mert a főispán felemelte az asztalról ki­ csiny ezüstbuzogányát, hogy jelt adjon a consilium megkezdésére, a várnagy ki is osont a teremből. Dolgát jó l végezte. Alig néhány percenet múlva azonban sietvést fu­ tott vissza, kitárta az a jtó t: — Futár Rozsnyóról! — jelentette. Fiatal rózsás arcú lovas futár, őnagysága palotásainak egy apródja lépett be. Futva tette meg az utat a várkapu és a tanácste­ rem közt is, lovát egy hajdúra bízván. A küszöbön maradt, erős hangon jelentette. — Őnagysága elindulni méltóztatott Rozs­ nyóról. három fertály óra múlva itt lesz. Örömmel fogja üdvözölni a vármegye egy­ begyűlt rendeit! — Vivát! — kezdte megint lelkesen Korit­ sánszky. Andrássy báró az égre, azaz a megbarnult, füstös menyezetre pillantott. De csak a fe je ­ delem kedves dobosának képét látta a szem­ közti falon; ama lovon ülő dobosét, aki a nyeregre akasztott két roppant dobon jobb felől is, bal felől is az idők végeztéig a tábori riadót veri. — Laudetur! — felelte megkönnyebbülten a házigazda, és széttekintett a vármegye egy léniára szabott, tisztelettől áhítatos kopo­ nyáin, a megbékélteken: — Most már jöhet őnagysága, mély reverenciával fogadtatik. ...Ma is ott állnak a székek a krasznahor­ kai szenátorteremben. Csak éppen azt nem árulják már el, melyikük kinek a terhét vál­ lalta. 19 �Papp Lajos Riportok XIX. AKI ITT ÜL; mellette lámpa, fehér rezdületlen fény, körül a szoba árnyékai, most csend van, a pontos idő 23 óra 35 perc, ez a számvetés órája, igen, nincs hová, nincs kihez, nincs miért, csak asztal van, lámpa, szótlan papír az írógépben, karosszék, mögötte megszokott-kemény heverő, homlokát tenyerébe fekteti, csak az óra ketyegése kívül, csak a szív hangja benn, csend van és egyedüllét, a pontos idő 23 óra 40 perc, pontosan múlik, nem gyorsul, nem lassul, szabályos-könyörtelen, sejtenként elfogyó élet, nem fordul vissza, vissza se néz: aki itt ül, homloka kinyílik tenyere melegétől, az elzárkózás ránc-redőnyei felhúzva már, ablak tárul, kihajol rajta, integet az emlékezés, valaha-volt pajtások, gyermek-játszótársak integetnek-füttyententenek vissza a térről, a népkertből a Tóalján, iskolatársak a kollégiumból, a népdalkórusból, szavalókarból, hogy is volt csak: „ne menj a városba, híres Bíró Máté rablók kapitánya, ne menj a városba, maradj a Rikába, Rika erdejébe” a városból integetnek, elmentünk Pitvarosról, Csomorkányról, Földeák-pusztáról, a szegvári tanyákról, mint a király szép lányáért, aj, nem nekünk valóért, elmentünk, otthon hiába volt anyánk-apánk szava, rokonok beszéde, jöttünk, itt maradtunk, harcoltunk, nem fegyverrel, foggal-tízkörömmel, önégető lázzal, szorgalommal, fanyűvők-sziklamorzsolók, mesebeli bőséget, hatalmat-tudást szerezni jöttünk-maradtunk; ők integetnek, vele együtt jöttek, éhes-soványan, réti csikaszok, mind hozta-tudta szűrtarisznyában hamuba-sült titkot, varázsigét a szolgálat végére, számadásra, a jutalom feltárul óarany-kapujába, ó, hány szezámról-kapuról álmodtunk, vitatkoztunk-hittünk akkoriban, első szabónál csináltatott zakónkban, elnyerve már a birodalom felét, maholnap negyvenesek, első öröm, hit, lelkesedés népe, emlékeztek, integetők; a pontos idő 23 óra 50 perc, aki itt ül, magányos az idő eg y h a n g ú lüktetésében, metronóm-kopogásban, eső-kopogásban, hózizegésben nem tudja, ki él, ki halott már, nézi behúnyt szemmel az emlékezés virágait tenyerében, fájna u jjait ökölbe zárni, 20 szezám-kapuja kinyílt, azután ránk csukódott, álmaink tenyerére ránk csukódott, álmaink tenyerére az ujjak józansága, ököl-józanság, rendezett egyenes vonalak-sorok józansága, rend és fegyelem parancsa, kötelességtudás; s titkát ki-ki megépítette, csináltunk családot, mértékletesen zsebünkhöz igazodót, van otthonunk, benne gyerek és víz, gáz-villany-feleség, ölelés távfűtéssel, napközben áldott-kényelmes csend, aludni járunk csak haza, a szombat szabad, összeveszünk, kibékülünk vasárnap, erre kell a két szabad nap, egymást okolni valamiért, nincs úgy, nem úgy történt, nem sikerült, másnak jutott, mi érdemeltük, nem lesz a miénk, átlátva mindent végül ketten-egy-ágyban összebújunk, dideregve várjuk az öregséget: aki itt ül, homlokát felemeli, tenyerét ökölbe szorítja, a pontos idő 23 óra 55 perc, próbált menekülni, mire jutott vele, verseket morzsolgat esténként, gyermekkorából kukoricát, gyerekkorából kukoricát, szavakat borzol, lábához macska törleszkedik, hízelgés dorombol, álmából felriad, levegő után kapkod, ebéd után elszunyókál magában, a visszaszámlálás megkezdődött; harminc: súlyfölösleg, huszonkilenc: rossz emésztés, huszonnyolc: délutáni álmosság, huszonhét: éjszaka álmatlanság, huszonhat: látásromlás, huszonöt: fogak pótlása, huszonnégy-huszonhárom-huszonkettő a húsz után, a tíz után, a legutolsó szó után mi jöhet, miféle erdők-kísértések, ajándéka szerény, egy élet, nem több, hová veti a szorongás, lesz-e fény a sötétségben, mellette lámpa, rezdületlen, elfér a csönd egy tenyérben, körül a szoba árnyékai, a pontos idő 24 óra. Éjfél. Új óra, új nap, új év kezdődik. S mi új kezdődik? Ilu h István Ősz van Jegenyék Neked is menni kell szép Nyár Rozsdálló tájak felett Őszi köd sétál Késnek a reggelek Melengetik tört gerincüket Összébb bújnak a dombok Zizegve jelzik röptüket Megsárgult lombok Földig érnek a fellegek Ónos-esővel rakottan A nap aprókat lépeget Varjú kiáltoz kárvallottan Nyártól lombozottan Esővel veretten Naptól fényezetten Égtől ékezetten Évvel gyűrűzötten Villámtól égetten Vihartól tépetten Téltől havazottan Fagytól ónozottan Százával ezrével Jönnek a jegenyék Az idő csendjével �Látogatóban Kő Pál Munkácsy-díjas szobrászművésznél A műteremlakás ajtaján még mindig ott a név, az előző tulajdonosé, aki főurak és valamikori dzsentrik kedveltjeként Európából haza-hazajárva megtért a Mun­ kácsy utcai műterembe. Kő Pál Lőrincről költözött ide, egy K ISZ-lakótelepi garzonból, ahol harminc négyzetméterbe szorítottan élt feleségével (Péterfy Gizella festőművésszel) s két gye­ rekével. A Stúdió Rottenbiller utcai mű­ termében dolgozott akkoriban, egy szobá­ ban Gyurcsekkel (Gyurcsek Ferenc szob­ rászművésszel). Emlékszem a sarokban álló gipsz Boronásra, egy még „somogyis” biciklis legényre, ökölbezárható festett fa M unkására, a Táltosra (hogy törpült me­ sebeli maketté patái alatt a falu!), a F e­ hér Annára. Akkoriban néhány méterrel tőle Melocco Miklós törte-gyűrte-„építet­ te” az új korszakot jelző Adyt, egy görög gyerek ki-kiszaladt borért az Y presszóba, frissen leszabott pallón üldögéltünk, nagy lehetőségek, álmok tértek be ingujjban, fényesen. Majd egy kiállítás Gyarmaton, Tarján­ ban, a művelődési központ előterébe ke­ rülő József Attila-relief, a futballmecs Somoskőújfalun (az öntést végző tűzhely­ gyári szocialista brigád ott pingált társa­ dalmi munkában zöldre egy kerítést; Lu­ jos — barátai így ismerik — két láda sörrel s velem érkezett a határmenti fa­ luba. Ki emlékszik az eredményre? A bográcsgulyás ízét is elfeledtetik későbbi bográcsgulyások. De fontos és emlékeze­ tes este volt!). A telefon hosszan cseng. A Múzeum körút sarkán tartom a drót egyik végét. Zuhog az eső. - Remélem, eltalálsz még hozzánk — mondja. Hangja fáradt és kicsit ironikus. „Csúcs” v a n ... A buszon lökdösődés. Bajban vannak a galambszürke öltönyö­ sök: felfröccsen a sár. Tényleg régen jártam a Munkácsy ut­ cában. Kenese jut eszembe, egy levél a készülő Chagall és én-ről, és újra Salgó­ tarjá n : Lóránt Jan i akadozó, félszeg meg­ nyitó szavai (megfigyelték már, hogy az igazán jó festők, szobrászok, grafikusok ritkán mesterei a szónak — még kevésbé a teliszáj-handabandázásnak —, mert hát ott a vászon, a lemez, a fa, a kő, miért ne ő beszéljen?). ...É s Mohács... Egy zöld, naplószerű füzet: „1975. dec. 4-én 18-án Tölgyfarönkök Tölgyfapallók szállítás szállítás 60x60 cm 5 db 100x60x8 cm 2 db 140x60x8 cm 3 db” „1976. április: üveggolyók Tarjánból. Öntetés 4 db kengyel.. . ” „1976. május 31-től június 5-ig pihenőt tarto k ... K icsit bele is fáradtam a munkába. Lemegyünk Hevesre. 5-én viszont sok dol­ gom lesz: óvodát befizetni, öntőt megnézni, este 6-kor jön Szvetlov beszélgetni. Így az esti busszal megyünk Gizivel Pestre.” „Aug. 2. Az utolsó munkát készítem, II. Lajos király szobrocskáját. Talán a legszí­ vesebbek közé rukkol.. . Ma volt kint Va­ dász Gyuri megnézni (szép elismerő szavakat mondott). Aug. 3. Ma jönnek a m ohácsiak.. . ” A Százados úton faragta azt a harminc szobrot, mely ma már áll Mohácson, a történelmi emlékhelyen (ifj. Szabó Ist­ ván, Kiss Sándor, Király József faragott fasírjelei társaságában). Itt bérelt műter­ met. Balázs Pista bátyó a lenagyolt, bon­ takozó félig farönk — félig szobor teste­ ken üldögélve derék erdélyi legendákat, harctéri történeteket mesélt. Az udvaron tél végi dér. Nyikorgó kere­ kű kiskocsin érkeztek a műteremig a pal­ lók. A falnak döntve néhány nyers, dül­ ledt szemű, megcsavarodott nyakú ló, már sejtve, hogy testük Ott majd elveszik a földben, a Múltban; mágikus sakkfigu­ rákká válnak, méltóan az őket társul fo­ gadó emberhez. A Bajza utca tócsáit kerülgetve az igazi Mohácsra gondolok, a hét nap előtti­ re, hiszen újkeletű remélem-barátommal csupán hét napja jártam ott: egy kopja; az Anyám könyvei asztal­ kájáról röppent rá a drapéria; szomorú-szigorú Tomori, pózna-tuli­ pánon; kaján török, a turbánjáról lelógó fémlemezkéket ugyanaz a szél csen­ díti meg, amelyik akkor zúghatott, huszonhatban; az alig felserdült Lajos; ott áll a nemrég felfedezett hantok előtt a moyen age párás ködében, leomlott háta, oldala felől a fülke, áll a fel­ hajló talapzaton, mártír és gyermek­ szent, templomba és kegyhelyre való: élt 20 év et... Frissen ültetett fű zöldül. Brodarics árnya bólint. Kő Pál valóban fáradt. Sok szobrász életműve nem több, mint tíz-tizenöt igazi szobor; itt önmagában van annyi. ...A janicsárok harcmodoráról beszél, József Attila, Ady, Vörösmarty ideillő so­ rairól, a feltárt tömegsírok iszonyú, a má­ ra is átvetülő látványáról... Szóba kerül egy százéves macska (az emlékhely avatásakor került elő egy le­ bontás alatt álló öreg ház falából. Kőmí­ ves Kelemen-i szokás: egy befalazott élet időtállóvá teszi az ember menedékét. A mumifikálódott állat — régi társa az em­ bernek — egy Péterfy-kép vezérmotivu­ mává válik, megrázóan és mélyen gyöke­ rezve — s a Véletlent léptetve elő fontos komponenssé — az utóbbi fél év szemé­ lyes valóságában.) A falakon képek, a sarokban szobrok. Egy igazi Lenin; nem atléta, hanem fi­ zikai kicsinysége ellenére is (miért lenne itt ellentmondás?) a század egyik legna­ gyobb alakja; portrék, egy majdan meg­ rendezendő „Kortársak — Nagy embe­ rek” kiállítás első darabjai. ...É s félig faragott, apró számszeríjak. — Nem tudok megbarátkozni a gondo­ lattal, hogy közel egy esztendő munkájá­ nak eredménye olyan távolra került — magyarázza. — Hiányzik. Hiányzanak. Furcsa megfordítása a logikus folyamat­ nak, de most kezdtem el csinálni néhány mohácsi szobrom „vázlatát”, kisplasztikai átiratát. Szeretném itthon látni őket, ki­ önteni bronzba. Persze ezek a darabok továbbgondolásai is mohácsi társaiknak, másféle térbe érkeznek, másféle anyagba fogalmazódnak. Ha érzelmes akarnék lenni, ezt írnám: „Miközben a Keleti pályaudvar felé in­ dultam, felnéztem a műteremablakra. A kiszüremlő fény láttán egy éjjel is foly­ tatódó, időt (köznapi időt) nem ismerő munkára, e munka tiszteletére gondol­ tam.” De az az igazság, hogy reggel Kő Bol­ dizsár harcias (iskolába készült) rikkan­ tására ébredtem. Az asztalon három bo­ rospohár, néhány tucatnyi kép Mohács­ ról, s apró számszeríjak, sírjelek: egy or­ szágos léptékű munka emberibb méretek­ re íródott át. Hann Ferenc 21 �Varga Imre Radnótija Varga Im rének Prom étheusz című szobrára figyelt fel először igazán a kri­ tika. Azóta, 1965 óta, majdnem minden évben bemutat valami meglepő, újszerű alkotást. A huszadik század modern művészetét kétféle alkotótipus határozza meg: az el­ sőnek talán legjellemzőbb képviselője Chagall, akinek forma- és szimbólumrendszere századunk elejétől napjainkig szinte állandó maradt. A másik típus rep­ rezentánsaként Picassót említhetnénk, aki modern Próteuszként szinte évről évre változtatta stílusát, átalakította formai eszköztárát, irányzatokat teremtve, majd faképnél hagyva azokat, hogy paradox módon e változások állandósága révén váljék korunk legjellemzőbb művészévé. A két művésztípust más dimenziók kö­ zött nálunk is megtaláljuk. Az utóbbihoz, a művészetét állandóan változtatóhoz és megújítóhoz tartozik Varga Imre. Fogéko­ nyan reagál az új képzőművészeti irány­ zatokra, alkotásaiba gyorsan beolvasztja ezeket. Művészete lényegének meghatáro­ zó mozzanata abban rejlik, hogy a formai újításokat sikerült saját egyéni kifejezésmóddá lényegítenie. Varga Imre az ötvenes években került a Budapesti Képzőművészeti Főiskolára. Tanulóévei alatt a klasszicizáló szobrászat hagyományos fogásait sajátította el. E kor­ ban a tiszta formai egyensúly kérdései az időszak esztétikai kánonjai szerint csupán a témának alárendelve jelentkezhettek. A „természeti látvánnyal” való egyértelmű azonosulás volt a cél és a követelmény. Különböző anyagokkal — kővel, fával — próbálkozott, de a fémplasztika von­ zotta leginkább. Korai klasszicizáló művei után egyre inkább kibontakoztak festői hatású fémplasztikája jellemzői. A témá­ hoz és a látványhoz illő hagyományos anyagokkal való munka közben a koráb­ ban nálunk ilyen formában alig használt, furcsa, ellentmondó anyagokba öltöztetett, erős metaforisztikus jelentéssel bíró mű­ vek születtek (Apokalipszis, Erőltetett m e­ net). A H om m age à Chagal (1963) és a Hom­ m age à Manet (1968) a francia kultúra nyilvánvaló hatásáról tanúskodnak. Var­ ga Imre párizsi útjainak élményanyaga, az irodalmi és művészeti alkotások jelentős befolyást gyakoroltak művészetének hat­ vanas évek elején induló szakaszára. A magyar kisplasztikában a hatvanas évek közepén már szürreális, konstruktív informel sőt valamivel később pop-art ha­ tások keveredtek. Művészeink felfedezték a harmincas-negyvenes évek elvontabb szobrászatát. Természetesen visszahatás­ ként jelentkezett és máig tart a képzőmű­ vészetben, valamint más művészeti ágak­ ban is a deheroizáló szemlélet. Varga szobrászatának fanyar lírája is az antihő­ 22 sök felé fordul. Idézzük csak fel a fel­ szabadult testű Prom étheuszt, a Hősi em ­ lékm ű fej nélküli, falábú katonáját, vagy azt a tényt, hogy legsikerültebb köztéri művének egyikét, a Professzor figuráját ülő helyzetben mintázta meg. Varga Imre újra felfedezte és új összefüggésekben virtuozitással alkalmazta a rodini szobrá­ szat fény-árnyék hatásokra építő alkotás­ módját. Az impresszionisztikus fényhatá­ sok a lágyan gyűrődő bronzon, a lekere­ kített formák a művész technikai virtuo­ zitásának nyilvánvaló bizonyítékai. Varga a nagyközönségnek és a szűkebb műértő publikumnak egyaránt kedvelt szobrásza. A méltató kritika ugyan meg­ oszlik: sokak modorosnak, eklektikusnak tartják, az ellentábor viszont napjaink egyik legnagyobb magyar szobrászaként tartja számon. Tény, hogy művészetét, ki­ állításait sohasem fogadja langyos, udva­ rias közöny. Könnyed, játékos alkotás­ módja magával ragadó, művészetének fa­ nyar, groteszkbe hajló jellegével pedig sa­ játos kifejezésmódot teremtett szobrásza­ tunkban. Alkotásaiban az újszecessziótól a pop-artig a formajegyek sokaságát öt­ vözi egybe. Művészetének jellemzőit Sza­ bó Jú lia fogalmazta meg igen pontosan kis tanulmányában: „Az effajta művészi attitüd nem sóvárogja, nem építgeti a jö­ vő művészetét, nem lendül romantikus ér­ zelmekkel a végtelenbe, hanem csupán friss, figyelő és rendszerező értelemmel felméri a jelenkor művészetről alkotott fogalmának terjedelmét és határait.” A R adnóti-szobor műfaját tekintve em­ lékmű, mégis más mint emlékműszobrá­ szatunk számos darabja. Ezen alkotások­ ból a kegyelet ellenére — nagyon kevés vá­ lik művészettörténeti értékké. Varga Im­ re kompozíciójának sikerült emlékműszob­ rászatunk sokhelyütt elkoptatott szimbó­ lumrendszerét megújítania. A mű közvet­ lenségével és természetességével kiemelke­ dik a hasonló alkotások sorából. Salgótarján főterén sétálva, környezeté­ be komponálva vehetjük szemügyre az életnagyságú szobrot. Az 1969-ben készült mű a „Főtér” szélén, a Karancs Szálló fe­ lőli oldalon került felállításra. A kivitele­ zőket dicséri, hogy szervesen beilleszkedik a gondosan megtervezett „Főtér” összké­ pébe. Nem ötlik első pillantásra a sze­ münkbe, de a szobor természete nem is kívánja a központi elhelyezést. A tér meg­ hitt sarkot alakít ki a korlátnak támasz­ kodó bronzfigura körül. A néző és a mű­ alkotás közvetlen kapcsolatának lehetősé­ ge így, a tudatos tervezés következtében szinte zavartalan. A mű keresetlenségét még tovább fokozza alacsony talapzata. A szobor közelébe kerülve szinte teré­ be hatolunk, egy perc töredéke alatt ha­ tása alá kerülünk. A gyors kontaktus az alkotás egysíkúságát is bizonyíthatná, de éppen az a nagy erénye, hogy tartalmi gazdagsága és mondanivalójának sokrétű­ sége ellenére is ilyen könnyen befogadha­ tó. Vizsgáljuk meg figyelmesen a kompozí­ ciót: a korlátnak támaszkodó bronzfigura kockaköveken áll. E kockakövek és a fa­ korlát mindennapi használati tárgy jelle­ géről később részletesen is szólunk. A bronzalak impresszionisztikus formái hatásosak. Ha a látvány felől indulunk el. úgy az alkotás a rövid időre megpihenő, elgondolkodó munkaszolgálatost jeleníti meg. Az arcon felismerhetjük az ifjúkori fényképek alapján bennünk élő vonásokat. A fejét lehajtó, kezét bő katonaköpenye zsebébe mélyesztő figura tömege szinte csak egy könnyed, hajlékony forma, mely­ nek két végpontja a fej és az otromba ba­ kancsok. Csak a szép, megközelíthetetlen­ ségig önmagába zárkózott arc jelenik meg részletesebben megmintázva, a szobor töb­ bi része inkább jelzésszerű. A mű formai jellemzőit tovább szemlél­ ve, első pillantásunkat leköti az a tény, hogy a figura „valódi” kockaköveken áll. Ilyen összefüggésben a talpazat kőkoc­ káinak gyakorlati, használati funkciója, valamint a tárgy mindennapiságának ba­ nalitása a kompozíción belül új jelentést nyer, még jobban kiemelve a szobor mon­ danivalóját. A mindennapi tárgyak képzőművészetbe való direkt beemelését a pop-art teljesí­ tette ki. Varga Imre ügyesen, saját mon­ danivalójának aláhúzására használta a pop-art elemeket. A kompozíció említett összetevőit, a kő­ talapzatot és a fakorlátot vizsgálva ezek szinte kiterjesztik és nyitva is hagyják az alkotás terét, mintegy észrevétlen átme­ netet biztosítva a mű mikrotere és a kö­ zött a valóságos tér között, amelyben a né­ ző mozog. Ha csak a figurát vizsgáljuk, a bronz megmunkálásának virtuozitása, a festői szobrászat bámulatos anyagkezelése ragad magával. A figurának egyik lényeges jel­ lemzője, hogy hagyományos, évszázadok folyamán kialakított szobrászi fogásra, a bronz fény-árnyék hatásának maradékta­ lan kiaknázására épül. Az anyag felületén meg-megvillanó fény sajátos karaktert biz­ tosít a szobornak. A lehajtott fejre hulló fény kihangsúlyozza a magas homlokot, megcsillan a szemöldökcsonton, az orron, kiemeli a szemgödrök és a beesett arc ho­ morú formáinak sötétjét, majd tovasiklik a vállon és ráhull a kabátzsebbe süllyesz­ tett kezek dudoraira, megcsillan a bakan­ cson. A felületek finom gyűrődései, az elmo­ sott, lekerekített formák, és ezzel szemben a fagerendák, valamint a kövek rusztikus­ sága izgató ellentétet hoz létre. Többé-ke­ vésbé az egész kompozíció ilyen ellenpon­ tozásra épül. A formai jegyek együttese önmagában hordozza a mű mondanivalóját: Radnóti Miklós költőségének és mártíromságának eszméjét, a háborús évek emberének ki­ szolgáltatottságát, az eszmét és az embert, kifejezi mindazt, ami ott lüktet a poéta legmegrázóbb verseiben. Lóska Lajos �HAGYOMÁNY Emlékeztető Révész Gáborra Révész Gábor a Nógrád megyével szomszédos Hont vár­ megye Gyürki nevű községében — Balassagyarmattól mintegy 15—20 km-re — született 1880-ban egy cselédlány „törvénytelen gyermekeként” ; apja gazdag ügyvéd volt, neki az inasélet és a segédek sorsa jutott. Szabóként megfordult az ország jó néhány nagyobb városában — sőt Bécsben is; 1910-ben pedig üzletet nyitott Balassagyarmaton. Szegény ember volt, a kisemberek szabója: még a harmin­ cas években is csak néha alkalmazott egy-egy inast (az akkori Zichy utcai) műhelyében. Élete végéig sem nősült meg, szolid magánéletet élt, társakra, barátokra és elvtársakra a munkásmozgalomban talált. A szocializmus eszméivel korán eljegyezte magát. A Balas­ sagyarmaton 1905-től kibontakozott szervezett munkásmozga­ lomból a valószínűleg 1906 elején megalakult helyi szociálde­ mokrata párt vezetőjeként vette ki részét. 1907-ben a szervezet egyik elnöke volt, aztán titkárként irányította azt a világhábo­ rú előtti években. Vezetésével a megyében elsők között létre­ jött (és a losonci után legnagyobb) pártszervezet nagy aktivi­ tást fejtett ki: sok impozáns és harcos népgyűlést, május else­ jei felvonulást, ünnepélyt szervezett, harcolt (a kor színvona­ lán) — a vármegye székhelyén, a mindenható vármegye árnyé­ kában — a választójogért, a 8 órás munkanapért, a nők és gyermekek jobb sorsáért, a demokratikus szabadságjogokért, a vasutasok és a kisipari munkások öntudatosodásáért. A gyarma­ ti szociáldemokraták — élükön Révész Gáborral és egyre több fokozatosan kiemelkedő vezetőtársával — már a század első év­ tizedében bátran vallották magukat szocialistának, internacio­ nalistának és atheistának. Harcaik közben sokszor kerültek ösz­ szeütközésbe a hatóságokkal, a kormánypárttal és a munkás­ ság egységének megbontására szervezkedő keresztényszocialis­ tákkal. Révész Gábor kiemelkedő vezető volt 1918 és 1919 forra­ dalmainak idején is: kezdeményező szerepe volt abban, hogy 1918. november 8-án újjászerveződött a világháború éveiben dezorganizálódott szociáldemokrata párt, és meghatározó poli­ tikai erővé vált az őszirózsás forradalomban — gerincét alkot­ va a vármegyei szinten funkcionáló nemzeti tanácsnak, a munkástanácsnak és a különböző munkás fegyveres alakulatok­ nak. Erélyes harcot folytatott a népköztársaság megteremtésé­ ért, a reakciós főispán-kormánybiztos eltávolításáért és a szer­ vezkedő ellenforradalmárok ellen. A Tanácsköztársaság megszü­ letésekor a három főből álló ideiglenes megyei direktórium tagja lett, április elején a városi és járási tanács tagjává válasz­ tották, a Magyarországi Szocialista Párt vezetőségében a pénz­ tárosi funkciót töltötte be: a pénz- és bankügyek irányítója volt, de más területen, különböző bizottságokban és szerveze­ tekben — így pl. a Munkások Gyermekbarát Egyesületének vezetőségében — is fejtett ki tevékenységet. A Tanácsköztársaság leverése után Balassagyarmat mun­ kásmozgalmát szinte teljesen felmorzsolta az ellenforradalmi terror. Révész Gábort az elsők között — még 1919. szeptember elején — ítélték börtönbüntetésre az úgynevezett kommunista perek során. Utána rendőrségi megfigyelés alatt tartották, és minden május elseje előtt őrizetbe vették néhány társával együtt, hogy ne ünnepelhesse meg szabadon a munkásság nagy nemzetközi ünnepét, és még véletlenül se zavarhassa meg az úri körök nyugalmát és biztonságát. Néhány elvbarátjával — Benkő Oszkár kereskedősegéddel, Guttman István szabóval, Schiffer Ernő kereskedősegéddel, Do­ rotkin Pál cipésszel, dr. Somló József ügyvéddel, Klein József szobafestővel (aki Szamarkandban egyik vezetője volt a szocia­ lista forradalomnak) — gyakran találkozott titokban. A máso­ dik világháború egyre vészterhesebb napjaiban Vörös László szabó lakásán tartották összejöveteleiket, itt olvastak Népszavát, és hallgatták a moszkvai Kossuth-adó műsorát. A hadijelenté­ seket rendszerint Révész Gábor kommentálta, nagyon várva és remélve a felszabadulást. A Vörös Hadsereg megérkezését azonban nem várhatta meg: már a hazánk német megszállását követő napon letartóz­ tatták dr. Somlóval és Dorotkin Pállal együtt, s később halál­ táborba szállították. Holttestét Kassán tették ki a deportáltakat szállító vonatból. Balassagyarmat kegyelettel őrzi a munkásmozgalom e nagy mártírjának emlékét: rá emlékeztet az 1948-as centenáriumi ün­ nepségek alkalmával a Magyar Kommunista Párt városi vég­ rehajtó bizottsága határozata alapján róla elnevezett utca, ahol élt és dolgozott. S emlékét idézi a Balassagyarmati városi Ta­ nács dísztermének falán elhelyezett portré, Lóránt János festő­ művész alkotása. Gulya Pál 23 �A föld azé, aki megműveli A földosztás szinte valamennyi északi megyében igen éles osztály­ harc közepette zajlott le, számos összeütközés, konfliktus jellemez­ te.Különösen éles formákat öltött a harc Nógrád-Hont megyében, ahol az 1000 kat. holdnál alig valamivel nagyobb birtokokat külön­ böző címeken (eróziós terület, vízmosás stb.) a valóságosnál ki­ sebbnek igyekeztek a földbirtokosok és azok jogi képviselői feltün­ tetni, hogy ezzel az igénybevételt megakadályozzák; gyakran a gyermekekre való földátiratással próbálták megmenteni a birtokot. Voltak községek, ahol „feketelisták” összeállításával, rémhírek ter­ jesztésével zavarták a bizottságok munkáját, sőt arra is rávetemed­ tek, hogy fegyvert fogjanak a földosztókra. Érsekvadkerten Mátéfi Viktor apátplébános azzal fogadta a bizottságot, hogy „megveri az isten azokat, akik a hercegprímás úr földjét elveszik és kiosztják”, a becskei plébános pedig fegyelmit indított az egyházi iskola tanító­ nője ellen, mert az „a tulajdon és szentesített törvények ellen izgat, törvény ellenére magán- vagy köztulaidonok felosztásával ámít,” Az ismert rágalmakat terjesztették a „csajka”-rendszerről, a „közös” feleségről, a templomok bezárásáról, és a „kommunisták barbárságáról”. Magyarnándorban báró Buttler Elemér feketelistá­ kat vezetett azokról, akik az ő földjét felosztották; ugyancsak itt Morvai Tolvéth földbirtokos rémhírekkel zavarta a földosztó bizott­ ság munkáj át — Lucfalván pedig rálőttek a földosztást végzőkre. Az ellenséges propaganda rafinált cselszövésekkel párosult. A balassagyarmati kommunisták, a járás területén kialakult helyzetet jellemezve, az M KP Központi Vezetőségének küldött jelentésükben ezt írták : „A méltóságos úr azt mondja ne iratkozzunk be egy párt­ ba se, majd ő csinál egy pártot, amely megvéd bennünket, hogy a kommunisták ne rekvirálhassák el a terményt, amit vetünk.” Kosdon (amely ekkor még Nógrád megyéhez tartozott) „a szegény parasztság fél, ellenséges befolyás alatt áll, fellépni nem mernek, nem akarnak”. Innen nem messze, Nézsán, Budinszkynak. a nvilas igazságügyi miniszternek volt birtoka, akinek emberei nyíltan ágál­ tak: „Dolgozni kell, nem politizálni” — hangoztatták. (Természete­ sen az M KP-val rokonszenvező politizálást ellenezvén.) Hasonló esetek fordultak elő Heves megyében is. ahol a külön­ böző jobboldali beállítottságú- elsősorban kisgazdapárti vezetők azt akarták elhitetni a földigénylőkkel, hogy a föld csak addig lesz az övék. amíg a volt birtokosok vissza nem térnek. Ha pedig megvál­ tozik a rendszer — mondták —, mindazokat bebörtönzik, akik földet igényeltek. Zemplén megyében, Sátoraljaújhelyen 1945. március 27én a megyei és városi közigazgatás vezetőinek jelenlétében megtar­ tott megbeszélésen olyan vélemények hangzottak el a jobboldali be­ állítottságú kisgazdapárti vezetők részéről, hogy a földbirtokreform végrehajtása csak az idei termés után lehet esedékes. Emellett fel­ hívásokat szövegeztek, amit minden községbe elküldtek. A körleve­ lekben arra hívták fel a cselédeket, hogy maradjanak meg a régi helyükön, azaz tartózkodjanak a földosztástól. Ábod-Kiráiykút köz­ ségben Gál Ferencet, a Magyar Parasztszövetség helyi szervezetének elnökét, volt gazdasági cselédet azzal fenyegette meg a községi földosztó bizottság jobboldali beállítottságú elnöke, hogy „úgy sem tudják megfizetni a juttatott földet, mert amit most fizetnek az nem törlesztés, hanem csak bérlet... visszajön Latorca (a helyi föld­ birtokos — M. P.) és egyet sem fog megtartani még cselédnek sem.” Bódfalván — a reakció aknam unkája következményeképpen — a bányászok azért tüntettek, hogy a mezőgazdasággal élethivatás­ szerűen foglalkozókkal egyenlő mértékű elbírálást követeljenek a földosztásnál. A jobboldali mesterkedés nem csupán a földreform­ törvény elleni fellépést segítette elő, hanem a munkás-paraszt szö­ vetség rovására is ment. 24 A jászberényi földosztó bizottság ötös tanácsának titkára azzal a jogos panasszal fordult az Országos Földbirtokrendező Tanácshoz, hogy vizsgálja felül a megyei földhivatal határozatát, amelyben megváltoztatták a községi földigénylő bizottság álláspontját. A jászberényiek azt sérelmezik, hogy a megyei földhivatalban „jobban tudják”, kik a háborús, népellenes bűnösök, kiknek a földjét kell el­ kobozni. A sorok közül a helyi népi szervnek a megyei földhivatal­ lal szembeni bizalmatlanságát olvashatjuk ki, merthogy az a reak­ ciós, népellenes földbirtokosok érdekeit képviseli a föld jogos vá­ rományosaival, a parasztokkal szemben. Hasonló panasz merült fel Borsod megyében, ahol a községi földigénylő bizottságok (a föld­ igénylők megbízottai) a földreformrendelet végrehajtásának tudatos késleltetése miatt a megyei földbirtokrendező tanács elnökének és a földhivatal ügyvezetőjének eltávolítását követelték. Beadványukban előadták: „. . . türelmünk elfogyott, elég volt a várakozásból. Egy év óta (1945. július 25-től 1946. március 26-ig M.P.) járju k a hivatalo­ kat, írjuk a kérvényeket, várjuk a határozatokat, elég volt a kilin­ cselésből. Mi nagyon jól tudjuk, hogy a földreform végrehajtásának kinyújtása mind úri huncutkodásból ravasz úri számításból ered, és mindenképpen a reakció aknam unkája...” Az ilyen és hasonló mesterkedésekre általában rendkívül ke­ ményen reagáltak a parasztok. Hűen fejezi ki ezt az ónodi föld­ igénylő bizottságnak a földbirtokrendező tanács előtt képviselt ál­ láspontja, amely szerint . „... minden földet igénybe v ettek ...” és vissza nem adnak senkinek egy talpalatnyi földet sem, és ha valaki odamegy, azt ők elintézik”. Észak-Magyarországon 17 117 kat. hold földet vettek el a haza­ árulóktól, nyilasoktól. Ez a szám jóval kisebb más tájegységek át­ lagánál, viszont a háborús szerzeményekből Észak-Magyarországon igénybe vett földterület nagysága (16 800 kat. hold) nagyobb, mint az ország más területein kisajátított hasonló földeké: s ugyanakkor a földosztásnál előnyben részesítették azokat, akik a fasizmus elleni harcban részt vettek. Az észak-magyarországi földosztás jellemző vonása, hogy a kis- és középparasztok mellett igen nagy számban kaptak földet a gazdasági cselédek, mezőgazdasági munkások. Né­ hány községben azonban a birtokos parasztok megrövidíthették a volt agrárproletárokat, és ez békétlenséget, sőt széthúzást eredmé­ nyezett a volt cselédek, mezőgazdasági munkások, valamint a tör­ pebirtokosok, kisparasztok között. A Nógrád megyei Tereskén példá­ ul a volt gazdasági cselédek két-három kat. holdat kaptak, a gazdák viszont ennek három-négyszeresét. Rimócról panaszt is tettek a föld­ osztó bizottság ellen, mert „a gazdák tovább erősödtek — egymásnak adtak földet —, a nincstelenek nem kaptak, vagy a legrosszabb mi­ nőségű földet kapták.” Hasonló ellentétek támadtak Mátraverebé­ lyen, Sóshartyánban, Salgótarjánban is, különösen a házhelyigénylés miatt. A földosztó bizottságra nehezedő rendkívüli nagy nyomás miatt a földigénylő bizottságok egy része elhatározta a száz holdon aluli birtokok felosztását is. Emiatt persze nemcsak a földbirtoko­ sok tiltakoztak, hanem a földbirtokrendező szervek is. A vármegyei földbirtokrendező tanács — az Országos Földbirtokrendező Tanács­ hoz írott jelentésében — előadja, hogy „sérelmes egyes községekben az a vita, amely során fennáll a 100 holdon aluli birtokosok birto­ kainak elkobzása, amelyet különböző községi földigénylő bizottsá­ gok felosztásra ítéltek, illetve fel is osztottak. De a beterjesztett ívek alapján a vármegye mást határozott és semmisnek nyilvánítot­ ta a községi határozatot.” Voltak községek, ahol felsőbb utasításra sem adták vissza a régi tulajdonosoknak a földet, hanem a szó szoros értelmében kapával, kaszával védték meg azt. (A földosztás kapcsán számos „érdekes” eset is történt. Ezek közül kuriózumként érdemes megemlíteni a nemzeti bizottság állásfoglalását Sóshartyánban, ahol a helyi plébános 35 kat. hold földjét is fel akarták osztani. Hosszas vita után úgy döntöttek, hogy meg­ hagyják földjét, ezzel szemben mindenféle „magántevékenységtő’” — esketés, temetés — eltiltják.) Az országos helyzethez képest sajátosan és kezdettől fogva szá­ mottevő arányban jelentkeztek földigénnyel bányászok és gyári munkások Észak-Magyarországon. Az igénylők egy része a városokban élt, kolonizált munkás volt, többségük azonban bejáró dolgozó A Borsod megyei felsőtelkesi földigénylő bizottság különbséget is tett e kérdésben, ezért a bányamunkásoknak 600 négyszögöl kerti földet kívánt juttatni azzal az indokkal, hogy arra rá vannak utal­ v a Salgótarjánban a rendkívüli nagy lakáshiányra való tekintettel 200 kat. holdat 159 cseléd, illetve munkás között osztottak ki, Bag­ lyasalján a Salgótarjáni Kőszénbánya Rt. tulajdonában lévő szántót es legelőt sajátították ki házhelyek részére. Somoskőújfalun átlagban 400 négyszögöl szántóföldet és 300 négyszögöl házhelyet kapott egyegy ipari munkás, vagy volt gazdasági cseléd. Zagyvarónán ugyan­ csak a bánya tulajdonában levő Almáskertet osztották ki az arra rászoruló telekigénylőknek. Em ellett a Jankovich- és a Szilárdyféle birtokból is házhelyeket osztottak ki, bár a községben jelentke­ ző 220 igénylő kérését ennek ellenére sem tudták teljesíteni. A földreform végrehajtása Észak-Magyarországon is megváltoz­ tatta a falusi osztályviszonyokat. Az elkobzott 21 798, továbbá a ju t­ tatott 847 708 kat. hold alapjaiban módosította a birtokstruktúrát, megszüntette a nagybirtokrendszert. Hatására megerősödtek a kisés középparaszti gazdaságok, csökkent a nincstelenek, az agrárprole­ tárok száma. A nagymértékű, gazdasági és politikai szempontból is jelentős földreform, illetőleg annak sikeres végrehajtása ellenére Észak­ �Magyarország több településén, különösen Borsod-Gömör megyében több ezer mezőgazdasági munkás maradt föld nélkül. A Miskolci Hírlap 1945. m ájus 20-i számában ezt írja : „kevés a föld, sok az ember. Kitűnt a földreform végrehajtása során. El kell hát hagyni a fa lu t.. . ” A Felvidéki Népszava a földhiánnyal kapcsolatban ugyancsak azt fejtegeti, hogy feltűnően nagy a földnélküliek száma: 15 342 család. Borsod megye alispánja 1945. április 3-án kelt felter­ jesztésében azt írja, hogy 3000 Mezőkövesd környéki summás átte­ lepítésére lenne szükség gazdagabb dunántúli vidékekre. A telepí­ tési akció persze csak részleges sikereket hozott. Az emberekben ál­ talában erősen élt a szülőföldhöz való ragaszkodás, másfelől pedig a többi megyében levő földterület nagysága szintén véges volt; így a földreform juttatásából a kimaradók részére majd csak az ú jjá ­ építés, s még inkább a szocialista iparosítás megkezdése biztosítha­ tott kenyeret, teremthetett egzisztenciát. A volt nincstelenek, szegényparasztok problémája sem oldódott meg azonban egy csapásra a földhöz juttatással, hiszen csupán e l­ enyésző részük rendelkezett a föld megműveléséhez nélkülözhetet­ lenül szükséges igaerővel, gazdasági felszereléssel. Így a termelés megindítása legtöbbször szinte em berfeletti munkát követelt tőlük. A tavaszi munkához úgy kellett hozzáfogni sok községben, hogy a földhöz juttatott agrárproletárok és szegényparasztok nagy részének mindössze kéziszerszámai voltak. A Heves megyei siroki jegyző je ­ lentése szerint a községben a földhözjutottak közül csupán 35-nek volt saját fogata, 297 család pedig csak kéziszerszámmal rendelke­ zett. A Heves megyei Földhivatal 1945. első félévi működéséről szó­ ló jelentésben Nagy József ügyvezető azt is szóvá tette, hogy külö­ nösen a községektől távolabb fekvő s gyengébb minőségű szántó­ földek egy része maradt műveletlenül, fogat és vetőmag hiánya mi­ att. Így például a tiszafüredi járásban 30 százalékra tehető a megműveletlenül maradt szántóföldek területe, míg az északabbra fek­ vő — egri, gyöngyösi és főleg a pétervásári járásokban — a lakosság arányához képest már jobb volt a helyzet: a pétervásári járásban pl. alig 1—2 községben maradt pár hold szántóföld megmunkálatla­ nul, s igen jó példával jártak elöl a volt gazdasági cselédek, akik­ nek életviszonyaiban kedvező változást idézett elő, hogy a juttatott föld mellé számos községben a megváltás alá került házhelyet, sőt gazdasági épületeket, gépeket, valamint egyéb, a háztartáshoz szük­ séges felszereléseket is kaptak. (A Nógrád megyei Lucfalva község­ hez tartozó Kiskeresztúr puszta volt gazdasági cselédei megkapták az uradalom kő és tégla alapú cselédlakásait, a m ajorban levő ke­ nyérsütő kemencéket, kerekes kutakat, kukoricagórét, marhaés lóistállót, juhakolt, gémeskutat, baromfiólakat. Emellett 8 db egyes ekét, 3 db váltóekét, 1 db 4 vasú Grubber-ekét, valamint 4 levelű vasboronát, magtakarót, fahengert, műtrágyázót, fűkaszálót, gabona­ rostát, szortírozótriőrt, répavágót, kukoricamorzsolót kaptak a meghatározott gabonamennyiség ellenértéke fejében.) Igen sok településen — a kezdeti nehézségek áthidalása érdeké­ ben — a nemzeti bizottságok maguk vették a kezükbe a kiosztott földek megművelésének, s főleg a tavaszi vetések elvégzésének irá­ nyítását, illetőleg szervezését. A Heves megyei kiskörei, tiszanánai, egerszalóki nemzeti bizottság arra kötelezte a fogattal rendelkező gazdákat, hogy meghatározott földterületet szántsanak fel a földhöz­ jutottak földjéből, ellenkező esetben közmunkára rendelik ki őket. A helyi nemzeti bizottságok egy része vetőmagról is gondoskodott. A Nógrád megyei Lucfalván a földbirtokos raktárában levő gabonakészletet vette igénybe a nemzeti bizottság az új gazdák részére, Nőtincsen pedig arra adott utasítást a nemzeti bizottság, hogy az egy pár igán felüli állatokat össze kell írni és az arra rászoruló földhözjuttatottaknak át kell adni. Intézkedtek arról is, hogy igás­ állatokat más faluba eladni nem lehet. A munkák elvégzése érdeké­ ben egymás megsegítésére ösztönözték a parasztokat, és felszólítot­ ták a nagygazdákat, hogy a birtokukban levő traktorokat bocsássák az új birtokosok rendelkezésére. Ugyanakkor azt is kilátásba helyez­ ték, hogy ha ennek a felszólításnak a tulajdonosok nem tesznek eleget, abban az esetben a traktoraikat elkobozzák. Karancslapujtőn a nemzeti bizottság gyűjtést szervezett az új gazdák részére. Emellett az élelmezési gondok enyhítésére és a ve­ tőmagszükségletek kielégítése céljából megbízottai felkeresték a ga­ bonával jobban ellátott környékbeli falvakat. Nagy segítséget jelen­ tett, hogy ebben a nehéz helyzetben sok helyen a Vörös Hadsereg alakulatai is a földhöz juttatott parasztok segítségére siettek. 1945 tavaszán, a mezőgazdasági munkák beköszöntével igásállatokat bo­ csátottak a jószággal nem rendelkező új birtokosok rendelkezésé­ re. Heves megyében permetező- és növényvédő szereket is juttattak az új gazdáknak, hogy a gyümölcstermesztés ne szenvedjen kárt. Nógrád megyében azokban a községekben, ahol üzemképes malmok működtek, s amelyekben a szovjet és román alakulatok számára őröltek gabonát, az őrölt lisztből a lakosság kevésbé ellátott rétegé­ nek, főleg az új gazdáknak is juttattak. Az országban zajló demokratikus földreform Észak-Magyaror­ szágon is a birtoklevelek kiosztásával fejeződött be. Ez azt doku­ mentálta, hogy a tulajdonos jogilag is birtokosa lett juttatott föld­ jének. A Felvidéki Népszava 1945. december 25-i száma már arról tudósítja olvasóit, hogy a telekkönyvezés jó ütemben folyik. A bir­ toklevelek kiosztása és a telekkönyvezés lényeges momentuma volt annak a nagy társadalmi átalakulásnak, amely a feudalizmus végle­ ges felszámolását volt hivatva elősegíteni, mégsem zárult le azon­ nal a földért folytatott harc. 1945. nyarától ugyanis erősödött a ré­ gi rendszer híveinek visszaszivórgása, és ezzel együtt a földreform reviziójáért folytatott harc. A reakció hangja különösen az 1945-ös országgyűlési választások után erősödött fel, amikor is a kisgazdapártba tömörült földbirtokosok egyre nyíltabban léptek fel volt tu­ lajdonuk visszaszerzéséért. A föld visszapereléséért folytatott harc ugyanakkor egybeesett a támadásba lendült jobboldalnak a politi­ kai erőviszonyok megváltoztatását célzó kísérleteivel. A volt földbir­ tokosok nagy segítséget kaptak a falusi osztályellenségtől, legfőkép­ pen a zsírosparasztoktól, a jobboldali beállítottságú tisztviselőktől, akik bizonytalanságot, zavart igyekeztek kelteni a parasztok között. (Nógrád megyében pl. azt terjesztették, hogy az 500 holdon aluli földet csak a kommunisták osztották ki, a többi párt ezzel nem ér­ tett egyet.) A földreformellenes hangulatot Heves megye területén is szítot­ ta a reakció. A jobboldali mesterkedés meggátolását célozta Heves megye alispánjának a koalíciós pártokhoz, a szakszervezetekhez, rendőri szervekhez intézett körlevele is: „A suttogó antidemokra­ tikus propaganda, látván a jobboldali kemények letörését és hiába­ valóságát, most egy utolsó lélekmérgező munkával próbálkozik. A földreform végrehajtása körül próbálkozik nehézségeket és bonyo­ dalmakat támasztani azáltal, hogy a tájékozotlan néppel el akarja hitetni azt, hogy a jelenlegi földbirtokreform és a földkiosztás csak átmeneti, rövid időre szóló, múlandó jellegű valami, és a közeljö­ vőben a juttatottak kénytelenek lesznek a nekik juttatott földet vagy a régi, vagy más új tulajdonosnak visszajuttatni, visszaadni. . . . Felhívom ezért az összes közigazgatási szerveket és felkérem a helyi pártszervezeteket, hogy a suttogó propaganda ellensú'yozására világosítsák fel az érdekelteket, és megfelelő módon tegyék közhír­ ré, hogy a földbirtokreform során juttatásban részesültek örökös tu­ lajdonosnak tekintendők... az ellenkező hírverés terjesztőit az ér­ dekeltek jelentsék fel hatóságom nál.. . ” A reakció képviselői jó néhány községben és egyes megyeszékhe­ lyeken — kapcsolataik révén — nem elégedtek meg a rémhírter­ jesztéssel, a földhöz juttatott parasztság ijesztgetésével. Nógrád me­ gyében a megyei földbirtokrendező tanács pl. visszaadta a háború alatt a salgótarjáni üveggyár hadiüzemi parancsnokaként tevékeny­ kedő Thomka Lehelnek nógrádmegyeri birtokát. Romhányban báró Prónai József, elkobozott birtokáról, 4000 köbméter fa kitermelésére kapott engedélyt. A földbirtokosok és szekértolóik ellentámadására — mivel ez egyúttal a népi demokrácia ellen is -irányult, igen élénken és hatá­ rozottan reagáltak a munkások, a baloldali pártok, és legfőképpen a Magyar Kommunista Párt helyi szervezetei és megyei bizottságai. Az MKP Borsod megyei bizottsága 1946. február 10-i értekezletén, amikor időszerű kérdéseket tárgyalt, a legnagyobb hangsúlyt a föld­ reform eredményeinek megvédésére helyezte. Az értekezleten elfo­ gadott határozat kim ondja: „ . . . a legerélyesebben visszautasítunk minden kísérletet, amely a földreform vívmányainak megsemmisíté­ sére irányul. Határozottan kimondja a nemzetgyűlés, hogy az egy­ szer m ár felosztott földet semmiféle jogcímen nem lehet visszaigé­ nyelni.. . ” Az 1946. március 26-án Miskolcon a megye különböző községei­ ből összegyűlt földigénylők ugyancsak követelték a 600-as rendelet egységes kezelését, és mindazok elleni erélyes fellépést, akik előse­ gítik a földbirtokosok földvisszaszerzési törekvéseit. A gyűlés kérte a földművelésügyi minisztert, hogy rendeletileg mondja ki, hogy aki még nyugatról nem tért vissza, ne tarthasson igényt tovább földjére. A 7 pontból álló követeléseik sorát a „Földet vissza nem adunk” országos jelmondattal fejezték be. A földreform visszavonhatatlan történelmi valósággá vált. A föld azé lett, aki azt megművelte. Minden kísérlet, amely arra irá­ nyult, hogy a parasztságot megfosszák évezredes jussától kudarcba fulladt. Ebben a küzdelemben a munkásosztály, a kommunista párt mögé sorakozott fel a dolgozó parasztság. 1946. februárjától bonta­ kozott ki a baloldali erők tömörülése, az államosítások, a reakció visszavonulása, a koalíción belül a szocializmust akarók túlsúlyba kerülése, a két munkáspárt egyesülése, és megannyi áldozatos mun­ ka az ország újjáépítéséért, felemeléséért. Ez vezetett el 1948-hoz, amikor is a harc véglegesen eldőlt, a szocialista forradalom győzel­ me lezárta a reakció mesterkedésének további lehetőségét. E nagy történelmi átalakulás sem feledtetheti, hogy a parasztság legszegényebb rétegei, a nincstelenekből lett földtulajdonosok vol­ takba szövetkezeti mozgalom letéteményesei. A földhözjuttatottak egy része, elsősorban a volt cselédség m ár a földosztás idején felvetette a szövetkezés gondolatát. Még ma sincsenek arra vonatkozóan pon­ tos adatok, hogy Észak-Magyarországon tulajdonképpen hány köz­ ségben merült fel a termelőszövetkezet létrehozásának gondolata. A nemzeti bizottsági jegyzőkönyvek arról tanúskodnak, hogy főleg az iparvidékek közelében és városokban szerveztek a volt gazdasági cselédek valamiféle szövetkezetet. Egerben pl. még 1945-ben létrehozták az „Egri földhözjuttatottak szövetkezetét”, Salgótarjánban pedig egy, a lakosság ellátását szolgáló termelői és értékesítési szövetke­ zet megalakítására került sor. Több községben az uradalmi felsze­ relés használatára, géphasználatra alakult szövetkezet, más helyeken az egykori uradalmak ipari üzemeit vették szövetkezeti kezelésbe (megindították pl. az uradalmi szeszfőzdéket.) Ezen a vidéken tehát a szövetkezés elsősorban a volt gazdasági cselédek körében merült fel, jelentkezett. Csupán Heves megyében, 1946. márciusáig, 49 szö­ vetkezet alakult. Molnár Pál 25 �KORKÉP Lóránt János kiállításához A képzőművészeti világhét hazai ese­ ményeinek egyik állomása Lóránt János Munkácsy-díjas festőművész e gyűjtemé­ nyes kiállítása: így ez a most megnyíló ki­ állítás tartalmával, rendezésével, színteré­ vel egyaránt demonstrálni kívánja, hogy részese annak a nemzetközi törekvésnek, amely a képzőművészet művészetpoliti­ kai és közművelődési szerepére irányítja figyelmünket. A nemzetközi életben bekövetkezett változások, ezen belül saját társadalmi fejlődésünk eredményének is tekinthető, hogy míg korábban a nemzetközi össze­ fogást szolgáló akcióink a proletár inter­ nacionalizmus, a békeharc, a gyarmati népek elnyomása elleni küzdelem jegyé­ ben zajlottak csupán, tehát a legégetőbb politikai feladataink megoldására korlá­ tozódtak, napjainkban már van erőnk, lehetőségünk zenei világnapot, képzőművészeti világhetet rendezni, ünnepel­ ni. Ha mindezekhez hozzátesszük, hogy a 15. alkalommal most kezdődő múzeumi és műemléki hónap jelentős társadalmi eseménnyé vált hazánkban, akkor e vál­ lalkozások szépsége és fontossága mellett a muzeológusok, kiállításrendezők és nép­ művelők növekvő felelősségét is látnunk kell. Ha a társadalom — megnövekedett ereje tudatában — egyre több energiát fordít — egyebek mellett — művelődésre, nevelésre, szemléletformálásra, akkor a közművelődési tevékenység hatékonysága is fokozott jelentőséget kap. A múzeumok és kiállítótermek közművelődési tevékenysége elsősorban ma­ gukban a kiállításokban ölt testet. Ezek­ kel minden látogató találkozik: és az a ná­ lunk látható több mint kétezer kiállítást figyelembe véve évi 12—15 millió látoga­ tót jelent. Minden kiállítás a látvány erejével hat, tehát akarva-akaratlanul esztétikai él­ ményt is kínál konkrétabb szakmai cél­ jai, például a történeti szemlélet formá­ lása vagy a természettudományos világ­ kép alakítása mellett. A kiállítás műve­ lődési célt, nevelő feladatot csak akkor szolgál, ha a rendezők szándékát, a ren­ dezés elveit és eszméit el tudja fogadtat­ ni a közönséggel, a nézőkkel is. A tárlatvezetés, a kiegészítő magyarázat, a peda­ gógusok esetleges közreműködése segít­ het e cél eléréséhez, de alapvetően a lát­ ványnak, a részletek egymásutániságá­ 26 nak, az összképnek kell a nézőben — szándékaink szerint — visszhangot kelte­ nie. A képzőművészeti világhét mint al­ kalom is azt jelenti számunkra, hogy ál­ talános közművelődési elveink érvényesí­ tésére törekszünk a képzőművészet be­ mutatása során is. Nem hagyatkozhatunk pusztán arra a hatásra, amit az egyes alkotások önmagukban a nézőre gyako­ rolnak. Úgy kell a műalkotásokat bemu­ tatnunk, hogy azok együtt valóban tük­ rözzék a kiállításon szereplő művész vagy művészek szemléletét, a világról alkotott képét és főleg azt az akaratot, amely bennük formálódott — de nekünk né­ zőknek szól — a társadalom jobbítása ér­ dekében. Tehát a művészeti kiállítás el­ sődlegesen esztétikai élményt kínáló jel­ lege sem maradhat pusztán a látványos­ ság szintjén; ereje, hatása a látvány kel­ tette gondolatokban és tettekben van. Lóránt János életműve és az itt be­ mutatott alkotásai — realizmusa, ember és környezete viszonyát faggató gondola­ tisága — megfelelő lehetőséget teremtet­ tek a kiállítás rendezőinek, hogy a világ­ hét eszméinek jegyében mutassák be Ló­ ránt érett művészetét, emberségét, elkö­ telezettségét. R á tk i A n d rá s Elhangzott a kiállítás m egnyitóünnepségén, Salgótarján ban . Iványi Ödön kiállításához A nagy palóc, Mikszáth Kálmán sorait idézem a kiállítás megnyitóján: „Ne ve­ gyék kérem rossz néven, hogy megint ha­ zamegyek a mi görbe-országunkba. Ott vagyunk örökké, akik onnan jöttünk. Hisz’ mindenki csak ideiglenesen jöhet el, az is, aki sohasem kerül vissza többé. Mert ha van álom a halálban, én jól tu­ dom, a gyermekévek folytatásának szö­ vődik az ott; a többi kimarad; levetjük mint a rossz ruhát, ha oda belépünk, hol az örök semmiben újra hallik majd erdeink ismerős zúgása, hegyi patakjaink altató morajával.” E kiállítással — Iványi Ödön festőmű­ vész kiállításával — mi is hazalátogatunk Nógrádba, a mi kedves görbe-országunk­ ba. E képek között otthon vagyunk, a képek visszahozzák az eltűnt tündérker­ tet, az első rácsodálkozások soha felül nem múlható örömét. Visszaidézik fel­ fedezéseinket, első erdőjá rásainkat, első bóklászásainkat rétjeinken, mezőinken, visszahozzák madarainkat s a kakukkfű első bódító illatát. De visszahozzák a múlt megtöretett népét is, a nógrádi dom­ bok földtúró parasztjait, az aknák, tárók bányászait, a gátak kubikosait is. Az is­ merős, görcsös kezek melegét, a barázdált arcok, homlokok felhőit, fehér vásznak hűvös illatát, szél zúgását, tavaszi erdő csendes suhogását. D e ak i nem ism eri a mi szűkebb ha­ zánkat, az itt élő em bereket, az is első p illan atra m egfogalm azza v élem é n y é t: ez m agyar p iktúra, ezek a képek a m agyar nép életén ek képi m egjelen ítései. N ekünk palóc ízeket és színeket ajánd ékoz, de éppen ezzel van je le n az egyetem es m a­ gyar képzőm űvészetben. Iványi Ödön érzelmileg és gondolatilag azt a világot teremti újjá, alkotja a ma­ ga képére, amit nagy elődei, a magyar festészetet alakító, meghatározó egyénisé­ gek teremtettek e hazában. Rokona, test­ vére, folytatója ő Mednyánszkynak, Nagy Istvánnak, Derkovitsnak és Kosztá­ nak, és nem utolsósorban mesterének, Rudnay Gyulának. Ez a rokonság termé­ szetesen szellemi-érzelmi tartalmat jelent. Iványi Ödön megtanulta mindazt, amit a szakmában meg lehet tanulni. És hozzá­ tette még azt, amit magával hozott, amit semmilyen akadémia, főiskola meg nem taníthat, és ami nélkül nincs művészet. Nagy Balogh János, a munkások és ku­ bikosok nagy festője szép és tiszta fogal­ mazásában ez úgy hangzik, hogy nem a kezével, hanem a lelkével rajzol az em­ ber. Itthon, a vásárhelyi Tornyai János­ nál — az ő szavait idézve — a „nagy sömmi” van, a bús magyar sors megfes­ tése, Koszta Józsefnél a szentesi tanyák vannak, a Három királyok megalkotása — s mindez úgy lehet dél-alföldi piktú­ ra, hogy egyúttal e haza és e nép min­ den íze, minden része felfedezhető, meg­ található benne. Így áramlik Iványi Ödön művészete is együtt az egész magyar képzőművészet­ tel, így fejezi ki egész népe érzés- és gon­ dolatvilágát. Ahogy itthon az egész ma­ gyar piktúrára (a gondolatiság mellett) ma­ gas fokú érzelmi, indulati töltés jellemző, úgy jellemző Iványi Ödön műveire is a líra, a dal. És jellemző még magasrendű erkölcsi magatartás, népéhez szóló elköte­ lezettség, sorsvállalás, szolgálat. És alázat népe és művészete iránt, ami nélkül mű­ vészet számunkra elképzelhetetlen. Ivá­ nyi Ödön művészete, szolgálata eggyéfor­ rott a nép életével; színei, vonalai ezt a világot jelenítik meg. �Jó ide hazatérni, jó ide megtérni. Azt a meghatározó gyerekkort, amiről Mik­ száth Kálmán tűnődött, azt az életre szó­ ló ajándékot, amit mi itt kaptunk a dom­ bok és lankák között, valóban nem lehet levetni: rossz ruhaként. Iványi Ödön ezt a gyerekkort megtartotta. Természetesen, magától értetődően. De a gyermeki fel­ hőtlenség már elrepült, álomvilágba me­ rült. Az ő élete is, mint általában az al­ kotóké, tűnődések, tépelődések és gyöt­ relmek kifogyhatatlan láncolata. A sok­ szori legyőzetés keserűsége, az álmatlan éjszakák látogatása, a vászonról visszané­ ző kételkedés nehéz sorsvállalás. De a rit­ ka felújongások, egy-egy rövid időre szó­ ló könnyű lélegzetvétel, a szív felgyorsu­ ló ritmusa, hogy valami sikerült, hogy va­ lamit felmutattam, megteremtettem ma­ gamból — megérik ezt a sorsot. Tudom, hogy Iványi Ödön, ha újra lehetne vala­ mit kezdeni — ha fiatal kamaszfővel, de ezzel a tapasztalattal választhatna újra —, ezt választaná. Ez a kiállítás a válasz rá: ez a kedves, halk, ünneplőbe öltözött ünnep. Otthon vagyunk. Barangolunk a kanyargós mélyutakon, kavicsokat sze­ dünk a patakból és madárfészekre le­ sünk. Mogyorófavesszőt rágunk, és bekia­ bálunk a sötét, titokzatos erdőkbe. S ha eljön az este, az éjszaka — a mi ismerős csillagjaink vigyáznak ránk. Köszönöm Iványi Ödönnek ezt a kiállí­ tást. Csohány Kálmán A szovjet filmművészet hető „ad acta”, bár kívánatos, hogy a művészek ne már kimondott igazságo­ kat ismételjenek, hanem saját felfedezé­ seiket vigyék vászonra. Szergej Koloszov E m lékezz a n evedre! című drámája (szov­ jet—lengyel koprodukció) olyan kérdés­ ről beszél, melyet viszonylag kevés film érintett eddig: a jelenben élő múltról, bizonyos sebek begyógyíthatatlanságáról. A több idősíkban megelevenedő történet megrázó hatású epizódokban bővelkedik, a terjengősség és a didaktikus jelleg mégis visszafogja az élményt. Jellegében az E m lékezz a n evedre! —, s még inkább a hétköznapokról szóló mű­ vek tucatja — is bizonyítja, hogy a bel­ ső világ ábrázolása került az érdeklődés, az analízis középpontjába. Ilyen vonat­ kozásban a szovjet filmesek világszerte terjedő elveket követnek: a sztori — mármint a szabályos fordulatokra épülő és kerek egészt képező mese — helyett szituációkat, hangulatokat mutatnak be, s a hősök pszichológiai fejlődését kísérik figyelemmel. Amit elvesztünk a réven, megnyerjük a yámon: a cselekményért bőségesen kárpótolja a szemlélőt a ka­ rakterek hiteles rajza, a cselekvések pon­ tos motivációja. Aszanova rendezte a Nem fá j a fe je a harkály n ak című filmet (a MOKÉP jövő­ re mutatja be); úgy érzem, ebben az ér­ zelemgazdag alkotásban tükröződik leg­ inkább az említett törekvés. Legéretteb­ ben. Legegységesebben. (Ami az emóciók szerepét illeti, később visszaté­ rek rá.) Miről is szól a Nem fá j a fe je a harkálynak? Tinédzserek szerelméről. Is­ koláról, családról. Gyerekekről, felnőttek­ ről. Tanárokról, szülőkről. A fiatalok édelegnek és civakodnak, a szerelem örök szertartása szerint, aztán elválnak egy­ mástól: a lány apját a Távol-Keletre he­ lyezik. Ennyi a történet. Kevés? Sok. Aszanova ragyogó hangulatképeket fűz csokorba, finom iróniával hinti meg az epizódokat, és az egyszerűségben rejlő költészet színeit is felragyogtatja. Egy példa. A fiú faggatja a lányt: — Mit fogsz új arcai A világ filmművészete alaphangjainak egyikét a kezdetektől fogva a Szovjet­ unió adta meg. A mozi bölcsője ugyan nem Moszkvában ringott, az úttörők és kísérletezők között azonban szép szám­ mal találunk oroszokat: a húszas évtized egyebek között azért válhatott klasszikus időszakká, mert Eizenstein, Pudovkin és Dovzsenko új nyelvet teremtett és kima­ gasló fontosságú alkotásokkal bizonyítot­ ta az akkor még ifjú Múzsa kifejezé­ si arzenáljának gazdagságát. Későbbi filmtörténeti korokban akadtak gyengébb, erőtlenebb periódusok, a szovjet veze­ tő szerep azonban szinte mindig megma­ radt. Az okok: a C sapajevvel, a R ettegett Ivánnal, a Szállnak a d arv akkal új minő­ ségű — szocialista — filmművészet te­ remtődött; a szovjet gárda folyamatosan részt kért és vállalt a filmnyelv tökélete­ sítésének feladatából; nagy filmiskolák­ ra és -irányzatokra hatott megterméke­ nyítően. A honvédő háborúról szóló kitűnő so­ rozat elapadtával a szovjetunióbeli nemzetiségek ragadták magukhoz a „fil­ mes” kezdeményezést; az ukrán, grúz, litván stb. filmekre a hatvanas évek kö­ zepén-végén figyelt fel a világ. Most — napjainkban — viszonylag szerényebb a leltár, de mintha kirajzolódóban lenné­ nek a fellendülés bizonyos erővonalai. Alábbi jegyzetünk olyan alkotásokról, té­ mákról, eszközökről, tendenciákról szól, melyek a szovjet filmnek nemcsak a je­ lenével, hanem — feltehetően — jövőjé­ vel is kapcsolatosak. Ha lenne filmfuturo­ lógia, azt mondhatnánk: bennük van az előrelépés ígérete és talán egy újabb vi­ rágkor lehetősége is. A fasizmus elleni élethalálharc ma is megihleti a rendezőket. A téma nem te- Elhangzott a kiállítás megnyitóján. csinálni, ha elvégzed az iskolát? — Fő­ iskolára fogok járni. — És aztán? — Dol­ gozni fogok. — És aztán? — Férjhez megyek. — Kihez? — Honnan tudjam? — És aztán? — Gyerekeim lesznek. — És aztán? — Nagymama leszek. — És az­ tán? — A ztán.. . aztán meghalok. A vi­ lág legbanálisabb párbeszéde ez, de kép­ zeljük csak hozzá a csillogó szemeket, lángoló arcokat, őszinte tekinteteket. S még nincs is vége a beszélgetésnek. A bájos kislány utolsó mondatára válasz­ képpen a fiatalember ijedten felkiált: „— Hogyhogy meghalsz? És mi lesz ve­ lem?” Néhány villanás csak ez a képsor a filmben, de benne sűrűsödik az egész ábrázolt világ lényege, a jellemek igaz­ sága, a lélekrajz mesterkéletlensége. A realitások felismerésének igénye — talán ez lehetne a másik címszó, mely több új szovjet film felismerhetően közös sajátossága. Voltaképpen M ikaeljan P ré­ m ium jában is erről van szó. (A m ű tele­ víziós adaptációjáról lásd a Palócföld 1976/3. sz. 28. o. A szerk.) A munkások megtagadják a különjuttatás felvételét, mert tudják, hogy nincs valóságos érték a kifizetendő összeg mögött. A brigádta­ gok realisták, mert józan fejjel és nyitott szemmel járnak a világban (pedig adott esetben, a látványos gesztussal, saját ma­ gukat rövidítik meg). Bizonyára lesznek, akik meghökkennek a filmbeli alaphely­ zet láttán és megkérdezik m ajd: Van ilyen egyáltalán az életben? Felelősség­ gel állíthatjuk, hogy van. Mert a szov­ jet munkások gondolkodásában — ez a dolog lényege, s ebben rejlik a legdicsé­ retesebb realitásérzék — nem válik el egymástól az „én” és a „mi”, az „enyém” és a „miénk”. Aki csak magával törődik, lelkiismeret-furdalás nélkül felvesz akár ezer rubelt is. A közösségi embert a pénz fedezete (eredete, hitele) is érdekli. A tényekkel a magánéletben is illúziók nélkül kell számolni: futó érzések, egyol­ dalú rajongások légváraira sem barátsá­ got, sem szerelmet nem lehet építeni. Vá­ ratlan meglepetések is érhetik az embert. Aki felhőkben jár, előbb-utóbb megbot­ lik a járdában. A mai szovjet filmek egész sora ábrázol olyasfajta ellen-happy endet, melyre mégis az „így van rend­ jén ” következtetése illik tanulságként. A S zerelm esek rom ánca ban (K oncsalovszkíj alkotása kicsit megkésve jutott el a ma­ gyar mozikba) a véletlen öli meg a nagy szerelmet és a romantikus pátoszt. A szenvedés és a csalódás nem tart örökké. Öreg közhely, de igaz közhely: az idő minden sebet begyógyít. Az én jó em b e­ rem című B atirov-filmben (rövidesen láthatjuk) egy jóravaló fiatalember pró­ bálja élesztgetni a diákkori vonzalom tü­ zét. Hasztalanul. Imádottjától levelet kap, melyben a keserű igazságot olvashatja. Más a gyerekkor és más a felnőtt világ. A nosztalgiák megmelegíthetnek bennün­ ket, tűzbe is hozhatnak, ám ha teljesen 27 �átadjuk magunkat nekik, teljesen kicsú­ szik lábunk alól a talaj. Az én jó em be­ rem a nálunk is érdeklődés mellett vetí­ tett Várunk, fiú ! stílusában készült: min­ dennek, amit látunk, életszaga van, a hu­ mor természetes, Batirov kritikával, s ugyanakkor megértéssel mutatja be a vá­ rosi miliőt. Még emlékszünk a „konfliktusnélküli­ ség” időszakára: azokra a filmművészet számára is sovány évekre, mikor az alko­ tásokból átlátszó didaktizmussal tüntették el a valóság kisebb-nagyobb ellentmondá­ sait, hogy a néző kozmetikázott — tehát hamis — tükörbe pillanthasson. A prob­ lémaérzékenység, a jelenségek mindenol­ dalú körbejárásának igénye — ami magá­ ban foglalja a negatívumok kendőzetlen feltárását is — határozottan erőssége a mai szovjet filmművészetnek. (Az már más kérdés, hogy a jószemű művész ér­ ti-e a dialektikát, s milyen mélységgel képes a lényeget kifejezni.) A ndrej Tar­ kovszkij Fellini-szerű vallomása, mely bi­ zonyára nem véletlenül viseli a Tükör címet, gyónás és önéletrajz, analízis és korkép. Az A ndrej R ubljov szerzője kí­ méletlen őszinteséggel — és intellektuális alapossággal — szól „vonzásokról és vá­ lasztásokról”, történelmi és személyes zsákutcákról. Kritikaképpen csak annyit jegyzünk meg: mintha kissé elkülönülne egymástól az „ez mind én voltam egykor” mozaiksora és a társadalmi tabló. Egész sereg gondról tudósít az Egy is­ kolaigazgató naplója (rendezője: Frumin). Arról, hogy a tantestületi egységet rop­ pant nehéz megteremteni, hogy a legra­ dikálisabb pedagógiai elv is semmivé foszlik, ha a gyakorlat nem hitelesíti. Hogy a magán- és közembernek azonos morál előírásait kell követnie, s hogy a néha-néha elcsattanó „makarenkói pofon” mellett —, vagy inkább helyett — biza­ lommal és türelemmel célszerű nevelni. Ami a film színvonalát illeti: remek meg­ figyelések váltakoznak benne sablonos mozzanatokkal, a kompozíció kissé fésü­ letlen. De együtt lehet élni a történettel — és ez nem kis dolog. Az érzelmek fontosságát, az „egymás­ hoz tartozni” felelősségét nemcsak a már említett Nem fá j a fe je a harkálynak, vagy Az én jó em berem hangsúlyozza, hanem több más alkotás is (Földiek, Ma­ d arak a város felett, Földi szerelem stb.) Korszerűtlen vagy ódivatú lenne ez a gondolat? Szó sincs róla. Az említett mű­ vekben — nem azonos hőfokon — a hu­ mánum tisztelete, a becsületes emberi ideálok megőrzésének vágya munkál. Ro­ hanó korban élünk, de az emóciókat vál­ lalhatjuk; ettől még nem válunk nevet­ ségessé. Nem minden érték fölött jár el az idő. Hozzátehetjük: a szovjet filmmű­ vészetet nem érintette meg a Love Story szentimentalista divatja (legfeljebb Mitta félresikerült Szerelm em , M oszkva című munkáját említhetjük, mint olyan művet, mely a nem éppen szerencsés hatásról 28 árulkodik). Mások a mozgatórúgók. Olyan hagyományt ápolnak a rendezők, melyet Eizensteinék teremtettek meg, és szinte minden nemzedék vállalt. Mi lenne a Csa­ p ajev ből, ha csupán a száraz logika, vagy a hűvös ráció irányítaná a hősök cseleke­ deteit? Elképzelhető-e a Szivárvány csu­ pán a tények nyelvén? Nem az érzelmek játsszák a főszerepet a Szállnak a d arv ak­ ban, az Em beri sorsban, az Iván gyer­ m ek k o rá ban, a F ek ete tollú fe h é r m adár­ ban? Napjainkban a műfajok normái megla­ zultak. A játékfilmekben gyakori a dokumentumbetét, drámákban is előfordul bohózati helyzet, oldott és súlyos pillana­ tok sűrűn váltakoznak egymással kü­ lönböző fajsúlyú művekben. A Szigorúan ellenőrzött von atok című M enzel-tragiko­ médiának nincs szovjet párja, a műfajok házasítását azonban néhány szovjet ren­ dező megkísérelte. Például Szergej Ju t­ kevics, a nagy öregek egyike, a ma is aktív és megújulásra folyton kész, élő klasszikus. Az Othello rendezője ezút­ tal — nem először — Vlagyimir Maja­ kovszkijhoz fordult ihletésért. A kavalkád összetevő elemei: csevegésszerű kommen­ tár (a konferanszié: K apler, az ismert filmíró), játékfilmbetétek, rajzkockák, bábjelenetek. Még néhány vegyes kombi­ nációt is látunk (mint Gene Kellynél). A költő-szatirikus megidézése sikerült, an­ nak ellenére, hogy a M ajakovszkij nevet kicsit zsúfolt film és akadnak benne üresjáratok. Főképpen a nyelvi ötletek, a szellemes szófacsarások tetszettek — no és Ju rij Csernov önfeledt komédiázása. Teljes stílusegységet Ju tkev icsnek nem sikerült teremtenie: ehhez túlságosan sok az építőanyag a filmben. Nemrég Siófokon konferenciát rendez­ tek a gyengélkedő magyar filmvígjáték ügyében. A lekszandrov és G ajdaj hazájá­ ban nem olyan kedvezőtlen a mérleg, bár mostanában nélkülözzük a Hurrá, nyara­ lu n k!-szerű szatírákat (vagy a Halló, itt Iván cár! nyersebb humorát is). A szó­ rakoztató produktumok másik fajtája is újfajta tartalmakkal telítődött. A tévedés joga nélkül című Fajncim m er bűnügyi drámában sokkal hangsúlyosabb a társa­ dalmi háttér, mint az ilyesfajta krimi­ keresztrejtvényekben. A rendezőt a több­ arcú igazság érdekli, és ezért hőseit a legkülönbözőbb nézőpontokkal szembesíti. A szovjet filmművészet egészét áttekin­ teni — messziről, avagy alkalmi vendég­ ként, egy bizonyos időszak termését vizs­ gálva — lehetetlen. Ám a cseppben is benne van a tenger. Jegyzetünk olyan jelenségekről tett említést, melyek — ér­ zésünk szerint — meghatározó fontossá­ gúak. Bizonyára érdemes lesz megismer­ kedni a szóban forgó alkotásokkal, me­ lyek a szovjet film kiapadhatatlan tar­ talékai és újabb lendületét jelzik. Veress J ózsef Egy sikerkönyv ürügyén Vlagyim ir Bogom olov új regénye, a Negyvennégy augusztusában a mai szovjet irodalom egyik legjelentősebb alkotása. E kategorikus megállapítás igazát mindazok bizonyíthatják, akik elolvasták Bogomolov művét. Mindamellett, hogy a szerző új műve egy töretlenül ívelő írói pálya egyik kiemelkedő állomása, arra is alkalmat ad, hogy röviden áttekintsük a mai szovjet irodalmat, annak is a háborút ábrázoló prózai alkotásait. A kérdés: miért ír Bo­ gomolov még mindig a háborúról; mi az oka annak, hogy a szovjet széppróza új alkotásainak nagy része ma — több mint három évtizeddel a véres világégés után — is az emberiség e nagy megpróbáltatá­ sát veszi bonckés alá; és vajon mi a titka Bogomolov új könyve világraszóló sikerének? Az ötven év körüli írógeneráció tagjai a háború alatt értek férfivá. Szinte gyer­ mekfejjel, 17—18 évesen mentek a front­ ra, s a háború naponkénti gyötrelmeiben váltak felnőtté, jellemük ott szilárdult véglegessé. Tegyük még hozzá azt is, hogy ez a négy esztendő a szovjet nép számára egy egész korszakkal ért fel, amelyben életük minden területén, tevékenységük minden formájában próbára voltak téve. Nos hát ennek a helytállásnak a minden­ napi krónikáit olvashatjuk most az új szovjet háborús regényekben. Vaszil Bikov így ír erről: „Minél job b an eltávolodik tőlünk időben a nem zeti m egrázkódtatás e legnagyobbika, annál job b an érezhető az irodalom ban az állhatatos törekvés, hogy m egértsen, m egm agyarázzon és az em beri em lékezetben m egőrizzen belőle valam it. A háború nyilvánvalóan nagyon sok min­ denre m egtanított, és a háború m egértése m inden évvel, m inden új könyvvel egyre m élyül és bővül.” Gyakorlatilag: az eltelt esztendők fokozták a tisztánlátást, eltávo­ lították a háborúból mindazt az álpátoszt, felületességet, hamisságot, amit a semati­ kus ábrázolás rakott rá, a hatvanas évek derekán változás állt be a „háborús” iro­ dalomban: a nagyméretű, a hadseregek összecsapását ábrázoló művek helyett il­ letve mellett megjelentek a bensőségesebb, árnyaltabb feldolgozások, amelyek már nem törekedtek nyomon kísérni a háború 1341 napját, annak csak egyes részeit, lát­ szólag jelentéktelen epizódjait, vagy eddig nem ábrázolt, „tabunak” tartott esemé­ nyeit választották az írók témául. Ennek az ábrázolásnak persze voltak előzményei a szovjet irodalomban (elég ha itt csak ezekre a híres regényekre gondo­ lunk: S olohov : A hazáért harcoltak. Szi­ m on ov: N appalok és éjszakák, K azakev ics: Csillag és N yekraszov: Fordul a kerék), de a háború utáni közvetlen esztendőkre nem ezek a művek voltak a jellemzőek. �Inkább azok, amelyekről Konsztantyin Szi­ m onov így írt, már 1953-ban: „A Nagy H onvédő H áború nem lehet öncélú h ábo­ rús élm ényleírás tárgya és nem jelen thet szabad teret m inden féle dolgozatírásnak, ahol egyik vagy m ásik író a tén yekn ek m indam a halm azát, am it a háborúban m egfigyelt, szem élyesen látott és átélt, vá­ logatás nélkül rázúdítja m üvein ek lap­ jaira...” És mégis milyen lassú volt a változás. Az út mérföldköveiként Solohov Em beri sorsa, és Szim onov É lők és h oltakja állt, de mellettük ott volt B ulat O kudzsava 1961-ben íródott, sok vihart kavart nagy sikerű műve is, a S ok szerencsét, pajtás, amely ugyancsak a háború hétköznapjait próbálta ábrázolni egy önmagát kereső ka­ masz-katona élményeinek felvillantásával. A hatvanas években kezdett a háborús művek tematikája bővülni, szélesedni. Ol­ vashattunk már a visszavonulás hónapjai­ nak retteneteiről, a fogságba esettek tra­ gédiáiról, az árulás és a hazaszeretet ösz­ szecsapásairól, a hátországi helytállás min­ dennapjairól. (Ez utóbbira a két legutolsó példa: Ajtm atov kisregénye, a K orai d ar­ v ak és Szimonov műve, a Húsz nap h ábo­ rú nélkül. Mindkettőt a Szovjet Irodalom mutatta be). Ezekben a regényekben tes­ tesült meg mindaz, amit Tvardovszkij va­ lamikor így fogalmazott meg: „A katona nem csupán hőstetteire büszke, hanem az okra a n élkü lözésekre is, am elyeket m e­ n etelés közben elszenvedett.” 1965 volt az az esztendő, amikor a há­ borús ábrázolásnak ez az új stílusa teljes fegyverzettel és hatással jelentkezett a szovjet irodalomban. Egyidőben nyitotta meg, két regény a sort: B aklan ov 1941. jú ­ liusa és B ikov A h alottakn ak nem fá j cí­ mű műve. Érdemes ezekről az írókról rövidén szót ejteni. Nemcsak az a furcsa azonosság te­ szi őket együvé tartozóvá, hogy nevüket a véletlen egy betüesaládba sorolja — B a k ­ lanov, B ikov, Bogom olov, Bondarev —, hanem az is, hogy sorsuk, írói pályájuk közös; majdnemhogy azonos. Születési évük 1923—1924: egyidősek tehát — a há­ ború kezdetekor legidősebbjük is csak 18 éves volt, közvetlenül az iskolából indul­ tak a frontra. B aklan ov végigharcolta a háborút, ha­ zánk felszabadításában is részt vett. Már első művében is (A főcsapástól délre) je­ lentkezett az — egyik kritikusa fogalma­ zott így — „erős, tiszta m oralitás, pszicho­ lógiai árnyaltság és tragikus látásmód, dísztelen realizm u s..., hőse legtöbbször a kritikus szituációban önm aga fö lé em elk e­ dő egyszerű katon a.” Legjelentősebb mű­ ve a már említett 1941. júliusa, amelyben már a Nagy Honvédő Háború újszerű áb­ rázolását, illúzióktól mentes leírását ol­ vashatjuk. B ikov a belorusz irodalom legnagyobb alakja, művei vitákat kavarnak, nagy ha­ tásúak. Ő is 17 évesen ment katonának és sok esztendeig várt, amíg háborús élmé­ nyei irodalmi anyaggá szűrődtek le benne. Műveiben — A harm adik rakéta, A hahalottn ak nem fá j, Az út végén, Hajnalig élni — következetesen él sajátos írói esz­ közeivel, amelyek megkülönböztetett he­ lyet biztosítanak neki a mai szovjet iro­ dalomban. Hősének rendszerint alacsony rangú katonát választ, nagyon kevés sze­ replőt alkalmaz, rendszerint egy szakasz vagy raj története pereg előttünk, gyak­ ran él a szereplők múltjának álomszerű felidézésével, és rendkívül rövi idő alatt zajlanak le az események. Legújabb mű­ vét ugyancsak a Szovjet Irodalom ban ol­ vashattuk. a múlt évi első számokban kö­ zölték F arkascsorda címmel. Bondarev egy tüzérosztag parancsnoka volt, nem véletlen hát, hogy műveiben sokszor szerepelnek főhősként a tüzérek. (Gondoljunk csak az Utolsó ágyúlövések, vagy a filmen is nagy sikert aratott Égő hó című regényeire.) Egy beszélgetés so­ rán nyilatkozott így: „Miért írunk a há­ borúról? Én szem ély szerint n em csak azért írok róla, m ert a háború az em beriség legsúlyosabb m egpróbáltatása, hanem azért is, m ert nagyon fon tosn ak tartom , hogy hőseim et a legbonyolultabb, a leg­ drám aibb h elyzetekben m utassam be. A végletesen feszült helyzetek teszik ugyan­ is próbára az erkölcsi érték ek et.” Ez az írói módszer maradéktalanul érvényesül legújabb regényében, amely a háború utolsó napjaiban játszódik Németország­ ban: A part (egyelőre még csak oroszul olvasható a Nas Szovrem ennyik 1975. 3—5. számaiban) valószínűleg legalább akko­ ra sikerre számíthat, mint B ogom olov re­ génye. Bogom olovról keveset tudunk, ami nem véletlen, 1924-ben született, önként jelent­ kezett a frontra, ahol súlyosan megsebe­ sült, ma is a hadirokkantak házában él, Moszkvában. Már korán leadta írói névje­ gyét, valamennyien szívünkbe zártuk fe­ lejthetetlen gyermekhősét, Ivánt, akinek történetéből T arkovszkij készített ma már klasszikusnak számító filmet. Bogomolov e rövidke kisregény után elbeszélésekét írt (Első szerelem , A lengyel lány stb.) ezek szereplői fiatal katonák, akik az is­ kolából a frontra kerülve, embertelen ne­ hézségek közepette próbálják megmente­ ni ifjú álmaikat, vágyaikat, életüket. És ezután Bogomolov közreadja több mint 500 oldalas regényét, a N egyvennégy au­ gu sztu sában , amely az idei ünnepi könyvhét elkapkodott slágere lett. Egy­ szerre krimi és kalandregény, izgalmas kémhistória és drámai ábrázolása a hábo­ rúnak. Az író a harcoló katona szemszö­ géből vizsgálja a háborút. Három elhárító küzd a Baltikumban tevékenykedő ellen­ séggel: német kémekkel, lengyel diver­ zánsokkal, ukrán, belorusz, litván nacio­ nalistákkal. A leszámolást sürgeti az is, hogy egy készülő offenzíva sikere áll vagy bukik a kémek mielőbbi likvidálá­ sán. Bogomolov meggyőzően mutatja be a kémelhárítók mindennapi munkáját, szem­ léletesen írja le hivatásuk fizikai, pszi­ chológiai sajátosságait. A három főszerep­ lő: Aljechin, Tamancev, Blinov a háború­ ban csöppent a kémelhárítás munkájába, és bizony nemegy esetben saját bőrén ta­ pasztalta ki az elhárítás ezernyi fortélyát. S, hogy mennyire nem szokványos kém­ históriáról van szó ebben a regényben, azt az is bizonyítja, hogy Bogomolov a felső hadvezetést is bemutatja — maga Sztálin is megjelenik néhány oldal erejéig. A dokumentumok alkalmazása Bogomo­ lov regényének egyik írói telitalálata. Ezek a szolgálati feljegyzések, rejtjeles táviratok, jelentések kellő mennyiségben és megfelelő helyen alkalmazva a legtöké­ letesebb eszközei az izgalom fokozásának. Bogomolov regénye szervesen illeszke­ dik az új szovjet háborús ábrázolások so­ rába. Ő is, mint valamennyi — itt nem is említett — írótársa, az igazság kérlelhe­ tetlenül őszinte ábrázolását tűzte ki maga elé. Azét az igazságét, amelyről Tvar­ dovszkij így írt: Galgóczitól Galgócziig is, hogy a Győr megyei parasztcsaládnak he­ tedik gyermeke, szülei jómódú középparasz­ tok voltak, s amikor együtt dolgoztunk, neki folyvást attól kellett tartania, hogy édesap­ já t kuláklistára veszik. Az újságíróskodást, amikor az irodalmat már egzisztenciálisan is hivatásának érezte, 1959-ben teljesen abbahagyta, és megkísé­ relte ez a ménfőcsanaki kislány, am it keve­ sen merészeltek előtte: az irodalomból meg­ élni. Mindez két évvel azután történt, hogy elvégezte a dramaturgiai tanszakot a Szín­ ház- és Filmművészeti Főiskolán. Életét most — mélyebbről, mint akkor — írásaiból igyek­ szem rekonstruálni, megismerni. Ebben nagy segítségemre van Pókháló című remekművé­ nek ismerete, azonkívül az idén megjelent két könyve, A közös bűn, valamint A vesz­ tes nem te vagy című elbeszélés- és kisre­ G a l g ó c z i E r z s é b e t t e l együtt dolgoztunk a hőskorban a DISZ lapjánál, a S z a b a d I f j ú ­ s á g n á l — akkoriban nyerte meg az első díjat a DISZ felszabadulási novellapályázatán. Tiszteltem, mint írót. bár nem nagy jövőt jó ­ soltam neki, mert nő. De meg lehet-e ismer­ ni valakit, akivel egy munkaközösségben dol­ gozunk? Meg lehet ismerni egyáltalán az írót, aki küldetése teljesítése közben nem­ csak műveit, de talán életét is m egmártja a kaméleon természetű ábrázolás mindent át­ színező festékanyagában? Hiszen csak most m egjelent jubileumi kötetének életrajzi je ­ lentőségű kötetéből tudtam meg például azt „S van valami, ami jobban, Jobban kell, mint bármi más ― Az igazság! Arra dobban Szívünk, bárha fájdalomban: Az igazság fájva lobban Néha, s mar, mint a p arázs... Salgói D. Mihály 29 �gény-válogatás, a M a g v e t ő és a S z é p i r o d a l m i „Harminc év” című sorozatából. Elbeszéléseiből elsőnek tűnik szembe az igazi írónak is, embernek is első ismérve: Galgóczi igazságra való törekvése. Igazság­ akarása és az igazság kimondása különösen akkor hat férfiasan bátornak, amikor közös­ ségek, egyszerű emberek sérelmét kell gyó­ gyítani, magukrahagyatásukat kell személyes védelmébe vennie. De nemcsak keresi az igazságot, hanem bí­ zik is annak erejében. Ezt a bizalmát akkor sem veszíti el, ha lépten-nyomon elvtelen összefonódásokkal, korrupt hatalmi visszaélé­ sekkel találkozik, amelyek szinte szokásjoggá emelik az „erősebb kutya” elvét, a hatalma­ sok harácsolását, a törvényt és a helyes po­ litikai elveket szigorúan vevők háttérbe szo­ rítását. Mindig akad műveiben egy ember vagy közösség, amely szembe mer szegülni a (gyakran a párt képviseletében tetszelgő) tör­ vénysértőkkel, harácsolókkal, kiskirályokkal. Sokszor még azon az áron is, ha el kell buk­ niuk, vagy idegeiket — esetleg életüket is — kell áldozniuk az egyenlőtlen harcban. Mert ki meri tagadni, hogy igazságra törekvő tár­ sadalmunkban az emberi gyarlóságok foly­ tán az igazság is veszít az ármánnyal szem­ ben? Az igazságra törekvés Galgóczinál érte­ lemszerűen együtt já r a valóságábrázolás tökéletességével. Hiszen az igazság az iroda­ lomban a valóság magasabb foka. A való­ ságábrázolásnak egyik hatásos eszköze a ter­ mészettel, a közvetlen környezettel való kap­ csolat megismertetése. Aki behatóbban isme­ ri Galgóczi írásait, annak a Dunántúl egy kisebb része vált ismerősévé: Győr megye,a Csallóköz, a Fertő-tó vidéke és a nyugati ha­ tárvidék lelkülete. S megismerhetjük egy nagyközség — a csaknem ötezer lelkes Ménfőcsanak — felszabadulás utáni életét. Táj, természet és ember oly harmóniában találkozik írásaiban, hogy az olvasónak a z az érzése, elbeszéléseinek történetei így és ilyen jellemképű emberekkel csakis az országnak e nyugati szegletében eshetnek meg. Külö­ nösen vonatkozik ez A k ö z ö s b ű n című „bűn­ ügyi regényére”. Nincsenek ebben rafinált szálak és fordulatok, csupán hús-vér, esendő emberek, akik élnek a tájban és társadalom­ ban, ahol környezetük és jellem ük öntörvé­ nyei szerint cselekszenek. Galgóczi művészete azonban mindezek el­ lenére nem provinciális, nem kínosan hely­ hez kötött. Hiszen életismerete arra predesz­ tinálja, hogy a sajátos talajon az általános érvényű igazságokat keresse. A P ó k h á ló ban az ártatlan, jóhiszemű és becsületes tsz-el­ nök meghurcoltatása éppen azért ért el oly viharos sikert, mert bárhol az országban megtörténhetett volna, sőt esetleg megtör­ tént. (Sajnos, manapság is megtörténik, ha talán ritkábban is, mint az efféle leleplező alapművek előtt). A k ö z ö s b ű n cselekményét nehéz elképzelni másutt, mint a nyugati ha­ társzél közelében, de Sokorai Imrében bár­ hol ráismerhetünk a csökevények béklyójá­ ból szabadulni vágyó falusi fiatalra, vagy az öreg Sokoraiban az ötvenes évek elején meg­ csalatott paraszt túltáplált bizalmatlanságá­ ra. Galgóczi Erzsébet írásai nemhogy nem provinciálisak, de sokkal inkább az eklek­ tikus irodalom csináltságát (olykor silánysá­ gát!) állítják szembe a tájat, embert közelről ismerő, benső egységet biztosító valóságiroda­ lommal. M ert igazán európai vagy világiro­ dalmi csak helyhez kötött mű lehet, amint ezért az S o l o h o v C s e n d e s D o n ja , vagy J e a n G i o n o , a provence-i Theokritosz bukolikus, szülőföldje, a dél-francia föld szeretetétől iz­ zó elbeszélései. Idén megjelent két könyve jól őrzi G al­ góczi stílusjegyeit; s ezúttal nemcsak az íráskészségre, hanem a kifejezésmódon túlra, K ö n y v k ia d ó 30 a tartalmi értékekre is utalok. Sőt elsősor­ ban arra. A k ö z ö s b ű n b e n is megtaláljuk azokat az embereket, akik a népi demokrácia adta szabadságjogokkal visszaélnek, s azokat is, akik becsületességükben a szocializmust meglovaglók áldozataivá válnak, nem ér­ zik a szabadság jó ízét, ahogyan naponta többször is leírjuk: nem tudnak élni demok­ ratikus jogaikkal. S persze, e két véglet kö­ zött az embereknek megannyi válfaját ismer­ hetjük meg. Galgóczi egyik írásában magát is „besorolja” : „A senki földjén élek, amióta emlékezni tudok. Nem a kapun belül és nem a kapun kívül. A kettő között: a küszöbön...” Persze, ez a senkihez sem tartozás egy pil­ lanatra sem akadályozza meg abban, hogy a belül levők bátorságával ostorozza a szocia­ lizmus templomában sátrat verő kufárokat. A k ö z ö s b ű n jól megformált, egységes hang­ vételű (a P ó k h á l ó puritán tömörségét ugyan nélkülöző) szép írás, amit egyáltalán nem ne­ vezhetünk bő lére eresztettnek. Szükséges ezt hangsúlyozni, mert az élet­ művét bemutató kötet, A v e s z t e s n e m t e v a g y már sokkal egyenletesebb írásokat tartalmaz, egyes írások férceltnek, toldozgatottnak hat­ nak, s egy íráson belül egymástól elütő stí­ lusjegyek váltogatják egymást. Akad olyan írás is, mely túlontúl hosszadalmas, kiütközik a máshol tökéletesen titkolt vonás: a bőbe­ szédűség. Galgóczit azonban nemcsak könyveiből áll módunkban közelről megismerni, hanem té­ véjátékaiból, hangjátékaiból, film jeiből is. Ezekből is mindből a leleplezésnek, a jav ító szándéknak az az olthatatlan tüze árad, ami kulcsfontosságú írásainak sajátja. Dramatur­ giailag többnyire jól megszerkesztett, igaz­ ságkereső művek ezek, mint elbeszélései, re­ gényei. Most megjelent két könyve olvasá­ sa közben is föl kell figyelni arra, hogy el­ beszélései többségében úgy hegyezi ki a cselekményt, mintha nem is elbeszélést, ha­ nem mindig drámavázlatot, filmvázlatot ír­ na. Ez olykor együtt já r a jellem ek vázla­ tosságával is: mint a gyors kezű grafikus, néhány vonással elénk állítja az ábrázolni szándékolt figurát. Ilyenkor támad legin­ kább az az érzésünk, hogy Galgóczi az új magyar irodalom nemes alakja, akinek bőségesen tolakodnak tollára a mondani­ valók, de a kifejezés „galgóczii” sajátos­ ságát és írói biztonságát még egyértel­ műen nem találta meg. Mert ezzel a bizton­ sággal valóban a példaként emlegetett nagy­ ságok színvonaláig léphet. L. Gy. Helyismereti ható munkákról: V o n s i k I l o n a a megyebeli munkásmozgalom kiemelkedő alakjának, K a k u k Jó z s e fn e k állít emléket, mintegy kibővített életrajzi lexikoncikként. K e r é n y i F e r e n c pedig irodalmunk harmadik vonalá­ ba tartozó különc figurájának, L isz n y a y K á l m á n költőnek a tömör jellemzésére vál­ lalkozott. Az évkönyvből természetesen ezúttal sem hiányoznak a múzeológia egyéb ágainak eredményeit bemutató írások, (ha kisebb számban is, mint az előző évkönyvekben), de ezek inkább a szakember részére nyúj­ tanak szellemi izgalmat, az átlagolvasó ta­ lán nem is tudja értékelni az azokban fog­ laltak jelentőségét. (Különösen áll ez a meg­ állapítás H e n k e y G y u la — K a lm á r S á n d o r tanulmányára, amely Nógrád megye népes­ ségének etnikai-em bertani vizsgálatáról szá­ mol be). A levéltár ez évi kötete ( N ó g r á d i é v s z á z a ­ d o k . O l v a s ó k ö n y v a m e g y e t ö r t é n e t é h e z ) ré­ gi kezdeményezést valósít meg: a magyar levéltárak már másfél évtizede kezdték el olyan olvasókönyvek kiadását, melyben az olvasó (elsősorban a történelmet oktató ta­ nárok és a tanulóifjúság) a megye történe­ tére vonatkozó legfontosabb és így azok megértését mindennél jobban elősegitő, ere­ deti levéltári forrásanyagot talál. Sok me­ gyében úgy kellett ezeket az olvasókönyve­ ket összeállítani, hogy abból a megye egész története, annak minden lényeges mozzanata kirajzolódjék: hiszen legtöbb helyen nem készült szakszerű történeti összefoglaló a megyéről. A Nógrád megyei Levéltár dol­ gát viszont megkönnyítette a négy kötetes megyetörténet m egjelenése: olvasókönyvé­ ben ugyanis így több olyan szemelvényt ad­ hatott közre, amely nem annyira a nagy történeti sorsfordulók egy-egy lényeges moz­ zanatának a dokumentuma, hanem az egyes korok hétköznapjait, a megye lakosságának életét tárhatja az olvasó elé. A kötet ösz­ szeállíiásakor az a szempont vezérelte a szerzőt, hogy az elsősorban nem a szakem­ berek számára készül, (hiszen azok a közölt dokumentumok nagy részét amúgy is ismer­ hetik már), hanem a megye egész érdeklődő lakosságának, mindazoknak, akiket egy ki­ csit is érdekel elődeik élete, a régebbi ko­ rok sok jellegzetessége, valamint, hogy a me­ gye hogyan kapcsolódott be az országos ese­ mények, történések folyamatába. A doku­ mentumokhoz rövid magyarázó jegyzet ké­ szült, amely utal a dokumentum keletkezé­ sének körülményeire, segít annak „helyre­ tételében.”’ Sch. M. kiadványaink A Nógrád megyében ez évben megjelent kiadványok sorából sem maradt el a már megszokott múzeumi évkönyv és levéltári „olvasókönyv”.. Érdemes néhány szót szól­ nunk ezekről a kötetekről, annál is inkább, mert mindkét intézménynél számottevő erő­ feszítéseknek lehetünk tanúi, hogy munká­ juk eredményeit minél intenzívebben kap­ csolhassák be a közművelődés véráramába, s mert a múzeum idei, 22. számú könyve is­ mételten példázza, hogy a tudományos és közművelődési érdekek és célkitűzések össz­ hangját megvalósítani nem könnyű feladat. Az ez évi kötetben két nagy jelentőségű történeti korszak bemutatása kapott kiemelt helyet. Az egyik a Rákóczi-szabadságharc. A fejedelem születésének 300. évfordulója kap­ csán megmozdult a hazai történésztársadalom, hogy újabb kutatási eredmé­ nyeinek felhasználósával az eddiginél gaz­ dagabb képet adjon a nevezetes korszakról: a Magyar Tudományos Akadémia többek között Szécsényben is rendezett vitaülést Ennek teljes anyagát olvashatjuk az év­ könyvben, amit a korszak egyik legjelesebb szakértőjének, R. V á r k o n y i Á g n e s n e k a ta­ nulmánya egészít ki R á k ó c z i á l l a m a é s N ó g ­ r á d m e g y e címmel. Ebben többek között ar­ ról is szól, vajon miért éppen Szécsényben került sor az 1705. évi országgyűlésre. A témához helyi szerző munkája is hozzájá­ rul újabb ismeretanyaggal: L e b l a n c n é K e l e ­ m e n M á r ia a Rákóczi-hadsereg ellátására, az adózásra (ezen belül a nemesség meg­ adóztatására) vonatkozó, eddig még nem is­ mert megyei adatokat sorakoztat fel. A történeti anyag másik pólusát a felszabadulás időszakát G á s p á r J á n o s tanul­ mánya idézi fel, amely a témával foglalkozó eddig megjelent irodalom eredményeit szán­ dékozza egybeötvözni a teljességre törekvés igényével. (Talán éppen csak a P a l ó c f ö l d b e n e tárgyról megjelent írásokat nem vette fi­ gyelembe). Míg az előző történeti tanulmá­ nyok inkább a szaktudomány eddigi megál­ lapításainak bizonyos módosítását, gazdagítá­ sát eredményezhetik, addig a megye felsza­ badulásáról készített összefoglaló elsősor­ ban a széles olvasóréteg kezébe ad jól hasz­ nálható eligazítást. Ugyanez mondható el az évköny A r c k é p c s a r n o k rovatában talál­ �Lóránt János kiállítása Salgótarján, 1976 október �� Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document https://dkvt.bbmk.hu/pf/1a806626a36b62d380ef91571711445d.pdf Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Végh Miklós Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 1976 Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Language A language of the resource hun Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Subject The topic of the resource Irodalom Művészet Közélet Társadalompolitika Title A name given to the resource Palócföld - 1976/6. szám Type The nature or genre of the resource folyóirat 1976 folyóirat Irodalom Közélet Művészet Nógrád megye Társadalompolitika