https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/268957f819b96eeaca979f9333a7c48c.pdf b5260a2c50b8b768aa2c857a03922709 PDF Text Text 1976 5 A szocialista brigád­ mozgalom és a művelődés A táppénz értékéről és mértékéről Papp Lajos, Jánosy István, Szepesi József, Ihos István versei, Erdős István, Hann Ferenc prózai írásai A szlovák nemzetiségi hagyományápolás néhány kérdéséről A Nógrád megyei szlovákság népviselete Mit ér a film, ha magyar? Hírek, könyvek, írók PALÓ C FÖLD Elünk a világban, s bármennyire gyors is, századokat tekintve mérhetetlen léptékű emberfajunk fejlődése, feszítve mellkasunkat a büszkeség, ha megtett dolgaink aranyértékét mérjük —, mert máig sem szabadíthattuk meg magunkat a félelmek fertőzéseitől. Két ke­ zünk, mely egykor gazdagító teremtésre szabadíttatott fel, manap­ sem „teljes értékű”: egyik karunk mozgásrendszerében unos-unta­ lan (és sajnos: szükségszerűen) pajzsot emelő reflexek is munkál­ nak. Mert nem kevesen vannak még, akik a rontás eszközeit a józan ész szabályainak ellentmondva az Ember ellen fordítják (for­ díthatják). Talán már nem sokáig. A homo sapiens, a gondolkodó ember egyre bizonyosabban kezd felnőttkorába érni. Szándékot, akaratot, cselekvést az emberiség közhasznára egymáshoz nemesítő ülések, tanácskozások, konferenciák, mozgalmak sora ígéri ezt a jövőt — még akkor is, ha a mindennapi cselekedetek eredője nem minden­ kor esik egybe a kinyilakoztatásokéval. A finn főváros nevével is jelzett egységesülési szellem terjeszkedik és erősödik, s nincs már erő, amely bármiféle bénító hámmal útját gátolhatná, palackba kénysze­ ríthetné. Az 1917. októberi nyitánnyal indult, emberi értelmet di­ csérő szimfónia hat évtizedes első tételeinek zengő példázata nyo­ mán mind tisztábban cseng az áhított harmónia, melyben lehetet­ lenségre kárhoztatnak a hamis felhangok. A nemzetközi élet vál­ TÁRSADALOMPOLITIKAI,IRODALMI,MŰVÉSZETI FOLYÓIRAT �1976 5 tozásai, társadalmunk fejlődésének eredményei, a proletár nem­ zetköziség erejével vívott békeharc egy jobb és szebb élet bizo­ nyosságát hirdetik. A fegyverekkel és eszmékkel vívott küzdelmek mellett (felett) a jó ügy híveinek hite szerint és erejének tudatában már megte­ remhetett a zene Világnapjának, a képzőművészet Világhetének nagyszerű alkalma, egy „lefegyverzett” kor népbetegségeit gyógyí­ tandó tervezgetjük éhező, láztól gyötört embermilliók Földközösségi összefogást igénylő felemelésének módozatait. Egykor gazdagító teremtésre felszabadult két karunkban ma még ott munkálnak a védekező óvatosság reflexei is. a rontás még fényes eszközei nem engedik szemétre vetni a védekezés ne­ héz pajzsait. De az Ember már napról napra szabadabban játszik egy értelmesebb, jobb és szebb világ építőkockáival. Igaza és ereje tudatában. S válik a szó legnemesebb értelmében a Világ kétkezi polgárává — a béke és a szocialista rend csillagai alatt. Kassai-Végh Miklós TARTALOM 3. Kiss Aurél: Régi gondok és Új remények 4 Pádár András: „Keressük a megoldást...” 7 Homoki László: A táppénz értékéről és mértékéről 10 Sulyok László: „Kérem a következőt...!” 11 Látogatóban Bálványos Huba grafikusművésznél (P. J.) 13 Papp Lajos: Riportok. VIII. 13 Bódi Tóth Elemér: Hogy a világot értsed. 11 Erdős István: Időhúzás 16 Jánosy István: A dal hatalma 17 Hann Ferenc: A Szent Márk tér délben 18 Szepesi József: Kontrasztok 18 Tamás István: Hántolt 18 Ihos István: Hazatérés 19 Ardamica Ferenc: Új munkaerő 20 Banos János: Fél év után 21 Krupa András: A szlovák nemzetiségi hagyományápolás néhány kérdése 23 Zólyomi József: A Nógrád megyei szlovákok népviselete 25 Mit ér a film, ha magyar? (Veress József) 26 Könyvheti tallózás (Csongrády Béla) A Nógrád megyei Tanács VB művelődésügyi osztálya a szocialista jellegű irodalmi, művészeti alkotó munka ösz­ tönzése, a megye szellemi életének céltudatos gazdagítása érdekében a Madách Imre-alkotói díj elnyerésére pályáza­ tot hirdet. Írók, képzőművészek, újságírók, pedagógusok, népművelők, politikai munkások kaphatnak lehetőséget színvonalasabb alkotó munkára, eddig elszórtan publikáló szerzők, alkotók, kutatók tervezhetik elmélyültebb mun­ kát igénylő művek létrehozását. Az alkotói díjat azok kaphatják meg a pályázók kö­ zül, akiknek a pályázatban benyújtott tervei a dolgozó nép életét bemutató alkotások létrehozására, a munkások, fiatalok megváltozott életének tükrözésére koncentrálód­ nak, illetve szorosan kapcsolódnak Nógrád megye aktuá­ lis művelődési feladatainak megoldásához, megyénk szo­ cialista hagyományaihoz. A pályázatban számot kell adni az anyaggyűjtés, az alkotás tervezetének előrehaladottságáról, dokumentálni kell, hogy kéthónapos intenzív alkotó tevékenységgel a mű elkészül, vagy minőségileg új állapotba, a megvaló­ suláshoz közelebb kerül. Az alkotói díj személyenként 7000 forint, odaítélésé­ ről a megyei tanács végrehajtó bizottsága dönt, s a díj átadására (minden év) január 20-án, Madách Imre szü­ letésének évfordulóján kerül sor. A pályázatokat a Nógrád megyei Tanács VB művelő­ désügyi osztályára, 1976. december 1-ig lehet benyújtani. 27 Hírek, könyvek, írók (Pál József) 28 Berkovits György: Világváros határában (Horpácsi Sándor) 29 László Lajos: Esték a klubban (H. S.) A borítókon és belső oldalakon válogatás a salgótarjáni III. Nem­ zetközi Művésztelepen részt vett művészek alkotásaiból. PALÓ C FÖ LD TÁRSADML OMPOLITIKAI, IRODALMI MŰVÉSZETI FOLYÓIRAT A NÓGRÁD MEGYEI TANÁCS M ÚVELŐDÉSÜGYI OSZTÁLYÁNAK LAPJA Felelős szerkesztő: Végh Miklós. Szerkesztőség: 3100 Salgótarján, Arany János út 21. Telefon: 14— 13. Kiadja a Nógrád megyei Lapki­ adó Vállalat. Felelős kiadó: Vida Edit. Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető bármely postahivatalnál, a kézbesítőknél, a posta hírlap­ üzleteiben, és a posta Központi Hírlap Irodánál (KHI Budapest V„ József nádor tér 1. sz. Postacím: 1900 Budapest (közvetlenül, vagy postautalványon, valamint átutalással a KHI 215-961 62 pénzforgal­ mi jelzőszámra. Egyes szám ára 5 Ft, előfizetési d íj fél évre 15, egy évre 30 F t Megjelenik kéthavonta. Kéziratokat és rajzokat nem őr­ zünk meg és nem küldünk vissza. INDEX: 25.925 76.7059 N. m. Ny. St. 1600 db �VÁLTOZÓ VALÓSÁGUNK elgondolkodtatóbb) tapasztalat például az volt, hogy a brigádok kulturális vállalásai különváltak az üzem, üzemrész, brigád gaz­ dasági és politikai feladataitól (a dolgozókollektívák többségétől a mozgalom irányítói általában az általános iskolai tanulmá­ Közéletünk mindennapi gyakorlata, közérdekű vitáink szá­ nyok befejezését, a szakmai képzésben, továbbképzésben való mos példája, az egyszerű sajtótallózás egyaránt igazolhatja, politikai oktatáson való jelenlétet hogy a szocialista brigádmozgalomnak immár történelme van: a részvételt, a szervezett igénylik). A kulturális vállalás, a művelődés ügye így — mert két évtizeddel ezelőtti kezdeményezés — a szocialista munka, nem kapcsolódik az egyének, a kollektívák konkrét napi érde­ közösség és művelődés programját tudatosan vállaló első mun­ keihez — jobb esetben „szép, de haszontalan”, mellékes tevé­ káskollektívák példája — országos mozgalommá lett, fontos kenységgé degradálódik, vagy rosszabb esetben — „muszáj politikai tényezővé vált. Szükségszerűnek tekintjük ezért, hogy íze miatt — éppen negatív motivációs szerepet tölt be. A mű­ az útkereső évek és az újabb erőfeszítésekre ösztönző eredmé­ velődés és munka különválasztása, mechanikus, merev elkülö­ nyek tanulságait politikai dokumentumok összegezték, s nem nítése ma még csak a szakmai képzés területén oldódott fel. véletlen, hogy hovatovább kisebb könyvtárra szóló irodalom A munka nélküli kultúra és a kultúra nélküli munka ab­ kutatja, elemzi a mozgalom fejlődési tendenciáit, vizsgálja: mi­ szurd konfliktusa fejeződik ki a kulturális ösztönzők egyolda­ től és hogyan válik a szocialista normák kifejezőjévé egy-egy lúságában is: ma is gyakori a tanszervásárlással, órabéreme­ termelő közösség, hogyan vált a mozgalom alaptörekvése — léssel, egyszeri pénzjutalommal, szabadsággal tanulásra ösztön­ a XI. kongresszuson elfogadott programnyilatkozat alapján — ző gyakorlat — a tanulás egyéni és társadalmi érdekeit szinte­ egész népünkre érvényes célkitűzéssé. tizáló erkölcsi ösztönzők helyett. Ez számos felesleges munka­ A mozgalom — részben saját belső fejlődés törvényei, rész­ helyi konfliktus mellett újabb szemléleti torzulást is okoz, hi­ ben a társadalmi környezet változásai következtében — több szen az a dolgozó, aki mert tanul, külön juttatásban részesül, fejlődési periódust haladt már meg. A közelmúlt egyik leglé­ tudásának gyarapodását és gyarapítását csakis az üzem érde­ nyegesebb változása, hogy a szocialista brigádok kétségkívül a kének és feladatának tekinti... A művelődés ilyen elszakadása műveltség, a szocialista életmód-normák terjesztésének nélkü­ a konkrét helyi feladatoktól és érdekektől persze ellenpólusa a lözhetetlen és egyre hatékonyabb eszközévé váltak, s hogy ez a másik, nem kevésbé veszélyes szélsőségnek: az egyszeri, alkal­ változás nem volt független a brigádok életében végbement mi vagy csak kezdeti tudásgyarapodástól gyakran azonnali, fejlődéstől, a brigádok erősödő közösségi kapcsolatai, a brigád­ praktikusan is érzékelhető, forintban is kifejezhető hasznot re­ tagok nagyobb műveltsége alapján kibontakozó belső igények­ mélnek. Ebből a művelődésfelfogásból aztán nem egyszer pasz­ től. A legjobb, a legerősebb kollektívák ugyanis napjainkra fel­ szivitás, vagy a műveltség tartalmának szűkítése következik. ismerték: a brigádvállalások „hármas egységét” nem csupán (Ezért is tapasztalható, hogy az elmúlt évek erőfeszítései fő­ „illik” biztosítani; nem az „elvárások” teljesítése (esetleg a ként a felnőttoktatásban, a statisztikailag könnyebben re­ szigorúbb ellenőrzés, vagy egy-két „póruljárt” brigád példája) gisztrálható területeken, s kevésbé a hagyományos művelődési kell ösztönözzön a művelődés brigádéletet alakító szerepének formákban (pl. a munkásművészeti mozgalomban) mutatkoz­ felismerésére. A kiforrott munkásközösségekben gyakorlattá nak. A nagy hagyományú munkás-énekkarok, zenekarok, szín­ érett a felismerés, hogy a vállalt termelési feladatok teljesítése játszó együttesek utánpótlási gondjai ezt éppúgy mutatják, mint szorosan összefügg a brigád felkészültségével, szakmai és álta­ az újabb törekvések, művelődési formák stagnálása.) lános műveltségével; a brigádrendezvények nem „önmagukért” Nem kisebb szemléleti problémát jelent ma a szocialista valók, nem elsősorban a cím elnyerését segítik, hanem tartal­ brigádok életében a vállalások uniformizálása, túlszervezése. muk, hatásuk a közösség élete szempontjából is fontos. Ennek — a tapasztalat szerint — több oka is van; a legfonto­ A szocialista brigádmozgalom ilyen változása természetesen sabb azonban kétségkívül az irányítás mechanikus „versenykapcsolatban van az objektív társadalmi igényekkel, a mun­ szelleméből” fakad. A kollektívák nagyobb része nem saját va­ kásművelődés fejlesztésében koncentrálódó politikai érdekekkel lós szükségletei, belső igényei, reális lehetőségei alapján vállal­ is. A párt X. kongresszusa óta (de főként a közművelődés fej­ lesztésére hozott párthatározatot követően) tudatosan alakított kozik, hanem pontozásos mutatóval „megfejelt” versenynormák szerint vállal — „újságelőfizetést”, „két könyvelolvasást”, „10 is­ kultúrpolitikai program a munkásművelődés tartalmának kor­ szerűsítését, hatókörének bővítését célozza meg, s ebben a meretterjesztő előadást”, „közös színház- vagy mozilátogatást”. programban a szocialista brigádok kulcsszerepet játszanak. A A közös tevékenység mechanikus erőltetése egyébként is sok szervezési gondot okoz (pl. a bejárók, a kisgyermekes anyák tapasztalatok azt igazolják, hogy az elmúlt évek során született körében), tartalmi veszélyei azonban még nagyobbak (az ízlés sokféle jó kezdeményezés, eredményes próbálkozás előbbre vit­ és érdeklődés szabványosítása, az „átlag’ -szemlélet kialakítása, te a munkásművelődés ügyét Nógrád megyében is. Elsősorban amely a bontakozó figyelmet béklyózza le, s teremt rosszízű a felnőttoktatás és az olvasási kultúra fejlődése tapintható ki „kulturális skatulyákat”). — háromszorosára nőtt a dolgozók általános iskoláiban tanulók A vállalások homogenitása azonban összefügg a brigádok, száma, duplájára emelkedett a középiskolában tanuló felnőt­ s tágabban az üzemi művelődés más, egyre jobban érzékelhető teké; a szakmai képzés és továbbképzés a nagyüzemek nélkü­ hiányosságaival is. A művelődés társadalmi szerepének hangsú­ lözhetetlen „beruházási” elemévé vált —, de (ha a szükséges­ lyozása, a párt- és tömegszervezetek ösztönző-nevelő munkája nél kisebb mértékben is) növekedett a hagyományos, a „pri­ sokakban megérlelte a felismerést: a munkásosztály műveltsé­ mér” közművelődési formák iránti vonzódás is: főként az is­ gének növelése politikai kérdés, hatalmi kérdés — hatása, je­ meretterjesztés és a képzőművészeti kultúra terjesztésének le­ lentősége a társadalmi-gazdasági élet valamennyi területén érez­ hetőségei javultak. Ezeknek az eredményeknek természetes ré­ hető — nemzedékeken keresztül. E felismerés és cselekvési szesei a megye több mint kétezer szocialista brigádjának (üze­ szándék, az általános egyetértés azonban sok helyütt hozzáértő menként, brigádonként eltérő mértékű) újabb törekvései is. támogatás, nélkülözhetetlen tanács és bátorítás, a realitásokat A szocialista brigádok kulturális nevelő és szervező mun­ kifejező kezdeményezés nélkül maradt. A brigádok kulturális kája azonban — az üzemek belső életének alaposabb ismereté­ életében funkcionál a leggyengébben a patronálási rendszer ben — több olyan problémát, belső ellentmondást is mutat, (bár egyébként is időszerű lenne végiggondolni: hány brigád­ amelyek jelentősége, hatása az elért eredmények ismeretében nak van valóságosan is patronáló-segítő társa), s itt hiányzik sem becsülhető le. Melyek ezek? Az MSZMP Nógrád megyei legjobban az üzemi értelmiség nagyobb aktivitása. A termelésBizottságának a közelmúltban lebonyolított vizsgálata során irányítás különböző pontjain dolgozó üzemi szakemberek aktív szerzett egyik legfontosabb (s a jövő szempontjából egyik leg­ Régi gondok és új remények 3 �közreműködése a- brigádok kulturális igényeinek alakításában, az üzemi művelődésben szinte kizárólag a szakmai képzésre, továbbképzésre összpontosul: s bár ma már három nagyüze­ münkben működik önálló TIT-csoport, s munkájuk széles te­ matikai skálát érint — a kezdeti tapasztalatok még józan mér­ téktartásra intenek. (Viszonylag jobb helyzetben csak azok az üzemek vannak, ahol önálló üzemi kulturális intézmény mű­ ködik —, bár az egy-két függetlenített népművelő 3—4000 em­ ber művelődéséhez közvetlenül érdemi segítséget aligha adhat.) Az üzemek nagy része a lakóhelyi kulturális intézményektől vár segítséget; az üzem és a lakóhely eleven kapcsolata egyébként nem csupán kulturális kérdés, számos jó példa iga­ zolja, hogy az élet legkülönbözőbb területein „él” ez a kapcso­ lat, s évről évre erősebb. (Néhány nagyüzemünk — kohászati üzemek, ZIM, öblösüveggyár — a közművelődés-politikai ha­ tározat feldolgozásakor biztató, hasznos — sajnos, folytatás nélküli — kezdeményezéssel kísérelte meg az üzem és a lakó­ hely kapcsolatát a kulturális területeken is kialakítani. Azóta megszüntek a környező falvakba szervezett kulturális „tájolá­ sok”, az anyagi feltételeket javító felajánlások.) Az eddigiekben jelzett szemléleti problémák sorában nem hagyható figyelmen kívül az a veszély, amely különösen az el­ múlt másfél-két évben a kulturális intézmények és az üzemek jelentős részében megmutatkozott: a folyamatosság hiánya, a kampányszerűség, amely minden esetben csökkenti a koncent­ rált erőfeszítések hatásfokát, de különösen káros ott, ahol bi­ zonyos fokozatok kihagyása, a türelmes nevelő munka elmulasz­ tása, az ízlés- és értékrendek folyamatos formálása nélkülözhe­ tetlen. Az utóbbi években egyre gyakoribb lett az olyan külön­ böző akciók, rendezvények, vetélkedők száma, amelyek tudato­ sabban, programszerűen épülnek a szocialista brigádok kínálta kulturális lehetőségekre. A munkásművelődés általában konk­ rétabbá, gyakorlatiasabbá vált. De nem maradhat szó nélkül az akciók szervezésében megmutatkozó fogyatékosság: a valós mű­ veltségi viszonyok alapos ismerete, a fejlődési fokozatok reális számbavétele nélkül, öncélúan bonyolított programok száma sem kevés. A helyzet, az igények, a kulturális aktivitást befo­ lyásoló motívumok pontos számbavétele miatt ezek az akciók „rövid távra szólnak”, hiányzik belőlük az egymásra építő cél­ szerűség, ezért hatásuk is csak időleges. A vizsgálat számos más fontos tanulsága (a brigádok ösz­ szetétele, a brigádvezető felkészültsége, a művelődés tárgyi fel­ tételei mint aktivitást befolyásoló tényezők, az üzemek közötti kapcsolatok fejlettsége mint lehetőség stb.) sem hanyagolható „Keressük a megoldást. . . , ‘ „A szocialista brigádmozgalom az el­ múlt másfél évtizedben a munkásosztály szocialista fejlődését segítő legfontosabb tömegmozgalom lett, amelynek céljait 1959-ben 121 540, 1972-ben pedig már 1 278 457 dolgozó tette magáévá. A nagy­ üzemi munkásságnak 65 százaléka, az egész munkásosztálynak mintegy a fele a szocialista brigádokban dolgozik. Tagsá­ guk a munkásosztály valamennyi rétegét átfog ja... A szocialista brigádok művelő­ dési helyzetét több tényező határozza meg, ami nagymértékben befolyásolja a körükben folytatható kulturális munkát is... A szocialista brigádok munkájának általános rendjébe illeszkedő kulturális vállalások azt szolgálják, hogy a brigád­ tagok magasabb műveltségre törekedje­ nek, minél előbb és minél teljesebben bir­ tokba vegyék az általános és a szakmű­ veltséget, a szocialista kultúrát. A brigá­ dok ezt a célt alapjában helyesen értel­ mezik.. (Az MSZMP KB agitációs és propagandabizottságának állásfoglalásá­ ból.) 4 el. A jövő útja szempontjából azonban a mind több brigád jó példájából adódó következtetés a legfontosabb: a munkáskol­ lektíva mint közösség — fontos, döntő hatású a művelődés szempontjából is. Azokban a brigádokban, ahol az emberi tö­ rekvések, az értékrend, a meggyőződés egysége fogja össze a dolgozókat, nem csupán a munkahely közössége; a kollektíva tagjai iránt érzett felelősség, a kollektíva egészéért vállalt kö­ zösség a legfontosabb ösztönző. A kultúra, a művelődés közös­ ségteremtő hatása régebben ismert társadalmi törvényszerűség. A mozgalom fejlődése, a szocialista brigádok kulturális munkájának új útjai ma már egyre jobban kirajzolódtak. A személyre szabott, a fokozatokat és a lehetőségeket reálisan számba vevő vállalások kialakítása érdekében megtörténtek az első intézkedések: a hamarosan megalakuló vállalati munkabi­ zottságok révén az üzemi művelődés is minden bizonnyal meg­ felelő gazdára talál. Várható a tömegszervezetek, mozgalmak kulturális munkájának megújulása is — erre a szakszervezeti és a KISZ-kongresszus határozatai egyaránt garanciát jelente­ nek. Az üzem, a munkahely egészét átfogó aktívahálózatuk hasznosítása a szocialista brigádok kulturális mozgalmában a munkásművelődés újabb fellendülését eredményezheti. Természetesen a szocialista brigádok kulturális nevelő­ szervező munkája, közösségteremtő hatása nem fejlődhet a bri­ gádok belső szándékának, igényeinek változása nélkül. A tanu­ lást gyanakvóan szemlélő, a munkától való menekülés lehető­ ségeként értékelő felfogás jelei ma is megmutatkoznak a bri­ gádokban. Esetenként a nagyobb hagyományokkal rendelkező kollektívákban is a megtorpanás jelei mutatkoznak („Most a gazdaságon van a sor, a művelődés nem aktuális feladat” — vélik; emiatt tűnik például a háztáji gazdaságban a szabad idő alatt végzett munka és a tanulás, művelődés konfliktusa fel­ oldhatatlannak: ezért látja a gazdasági vezetők egy része is a munkafegyelem-javítás fontos eszközének a tanulási munkaidő­ kedvezmény megvonását...). Ezeken a gondokon a dolgozó kollektívák csak önerejük­ ből nem képesek úrrá lenni; tanácsok, útbaigazítás, kezdemé­ nyezés, a feltételek javítása nélkül ma már lényeges változá­ sokra nem számíthatunk. Újabb programot az élet, a brigádok adnak: meggyőző, cselekvést sürgető munkánkban a művelő­ dés tartalmát, rendszerességét, életmódot, munkát, magatartást alakító jellegét, s a brigádok törekvéseit, igényeit serkentő köz­ figyelmet kell támogatnunk. Az elmélet próbája a gyakorlat. A va­ lóság vallatásának az a célja, hogy elve­ inket, elképzeléseinket szembesítsük a je­ lenségekkel, megvizsgáljuk, hogy a tár­ sadalom fejlődésére vonatkozó elképzelé­ seink mennyiben felelnek meg az embe­ rek egyéni elképzeléseinek; hogyan fejlő­ dött a szocialista közgondolkodás, a szo­ cialista erkölcs és életmód: melyek azok a tényezők, amelyek segítik, s ame­ lyek akadályozzák a szocialista em­ bertípus kialakulását. Ezt a célt, a valóság vallatását szolgál­ ta a megyei pártbizottság propaganda-és művelődési osztálya által irányított vizs­ gálat is, aminek során megvizsgálták több szocialista brigád kulturális nevelő és szervező munkájának fejlődését, a brigá­ dok kulturális tevékenységét jellemző tendenciákat. A huta körül úgy mozognak az embe­ rek, mintha táncot lejtenének: mozdula­ taikat a technológia logikája szerint kore­ ografálták, bár a szemlélő olykor úgy ér­ zi, mintha zűrzavar uralkodna a pódiu­ Kiss Aurél mon. Az olvasztókemence zajában a kia­ bálást sem hallani, a gyakorlottabbak egymás szájáról olvassák le a mondaniva­ lót. Ha körülményesen is, de megértjük egymást a brigádvezető helyettesével. Bó­ lint, hogy munkaidő végeztével találkoz­ hatunk. Itt, nem messze a munkahelytől, a művezetői irodában... — Mióta dolgozik együtt a brigád? — Több mint három éve — válaszol a megtermett brigádvezető-helyettes. — Hogyan készítették el, állították össze a versenyvállalást. Mit vállaltak művelődésük érdekében? — Figyelembe vettem a régebbi nap­ lót, beszéltünk róla brigádgyűlésen — vá­ laszol bizonytalanul a brigádvezető-helyet­ tes. — Három párttagunk pártoktatásra jár. Ki milyen szervezetnek a tagja, olyan szemináriumot látogat. A nyolc osztálya egy kivétellel mindenkinek megvan. A Jóska tizenkilenc éves, két osz­ tályt járt, most már öregnek vallja ma­ gát. Meg úgy érzi, hogy a jelenlegi munkájához nem kell az általános iskola, így is megkeresi a kétezer forintot: „az iskola pedig nem hoz pénzt”. .. — Aki húszéves koráig nem tanult, �jobb, ha bele sem kezd — jegyzi meg a brigád legidősebb tagja. A brigád olyan munkahelyen dolgozik, ahol korábban nem firtatták, hogy kinek van szakmunkásvizsgája. Ezentúl viszont már az élet szorítja rá az embereket a tanulásra. Azazhogy azt, akit lehet. A brigád kulcsembereinek — négyen van­ nak — van vizsgájuk. — A verseny elbírálásakor nem hátrá­ nyos, ha a brigád tagjai nem tanulnak? — Nem vettük észre. — És ha csak akkor kaphatnának szo­ cialista címet, ha mindenkinek meglenne a nyolc általánosa? — Ez fogas kérdés — jegyzi meg a brigádvezető-helyettes. — Na persze, ha a tanulásért kapná az ember a forintot, akkor biztos, hogy mindenki iparkodna iskolázni. De nem így van. S nekünk el­ sősorban az a lényeg, amiből élünk. Nem igaz? Egyik-másik bólogat. A többiek csak maguk elé néznek. — Olvasni szeretnek? — Én egy könyvet se tudnák elolvas­ ni, annyira ideges vagyok. De a pénzt nagyon szeretem olvasni — jegyzi meg az egyik brigádtag. Másikuk jelzi, hogy időnként olvas — „indiános” könyveket. Televíziót felületesen néznek, moziba né­ ha eljutnak, de egyetlen új filmet sem tudnak megnevezni. — Szabad idejükben mit csinálnak? — Néha a műszak után összejövünk, egy kis söröcske jólesik. Bemegy min­ denki az „olcsó helyre”, lekortyolja az italt, a vidékiek meg máris szaladnak az autóhoz... — Gyakran fordul elő ilyesmi? — Előfordul — szól közbe a legidő­ sebb. — Mit gondolnak, lehet ezt a mun­ kát bírni ital nélkül? — S amikor külön töltik a szabad időt? A legzömökebb, akiről jól látni, hogy falusi: — Hazavisz az autó, elvégzem a ház körüli munkát, azután a gyerekekkel va­ gyok. Van egy tizenegy és egy nyolcéves. Tollaslabdázunk, sétálunk. Vasárnap né­ ha kirándulunk... — Segíteni szokott nekik a tanulásban? — Igen, a kisebbiknek. Nekem ugyan­ is csak nyolc osztályom van. A nagyobb­ nak így a feleségem segít... — És ha a nagyobb kérdez valamit? — Neki azt mondom, hogy „várjuk meg anyukádat”. Ő később járt iskolába, neki jobban a fejében van. Azt nem mondhatom meg, hogy nem tudom... A másik brigád a múlt évben ezüst fo­ kozatot ért el. A termelési eredményt rendszeresen a 100 százalék felett teljesí­ ti; a napló ezt helyenként rögzíti is. Jobbára azonban csak a vállalás szerepel a lapokon. A közösségi élet eseményei­ nek nyomaival alig találkozni: „voltunk koszorúzni”, „kivonultunk” — ilyen és hasonló beírásokat találni. A brigádvezető fiatal, izmos, ener­ gikus ember, egy pillanatra sem teszi le a kezéből a munkát. Felnéz, s csak eny­ nyit kiabál a fülünkbe: „Mit gondolnak, nem érek én rá beszélgetni. Abból nem lesz fo rin t.. . ” A meghökkentően gyakor­ latias fogadtatás után mégiscsak létrejön a találkozó. — Ez a szocialista brigád „minősített” brigád? — Hát, ha a három bronz- és az egy ezüstjelvényt annak lehet nevezni. Igen szép teljesítményt produkáltunk tavaly is, de vannak bizonyos hátráltató körül­ mények... Én például hetenként építő­ ipari szakközépiskolába járok Pestre, és nélkülem nehéz a brigádnak. Ezért is igyekszem máskor jól ráverni, nehogy csökkenjen az eredmény. — Miért tanul? — Elsősorban a szakmai fejlődés érde­ kében. Másodszor pedig azért, mert lehe­ tőség van rá, s egy kis ész is van a fe­ jemben... — Előbbre szeretne jutni ezáltal? — Dehogy is! Én rosszabbul járnék, ha az iskolám alapján kiemelnének mint művezetőt. Akkor kaphatnék esetleg há­ romezer fix e t... — Akkor mégis, miért vállalta? — Tulajdonképpen a feleségem beszélt rá. Mondta, hogy most jó erőben va­ gyok, de mi a biztosíték, hogy ez öt év múlva is így lesz. — S a többiek? — A brigádból mindenkinek megvan a nyolc osztálya, s kettő kivételével a szak­ munkás-bizonyítványra is ... — Mit vállalt a brigád a műveltsége fejlesztése érdekében? — Én azt, hogy elvégzem a harmadik osztályt. Mindannyian részt veszünk a szakszervezeti oktatásban, illetve én a KISZ-oktatásban. — Színházba, kiállításra jár-e a bri­ gád? — Igen, eljutunk oda is. Én például időnként elmegyek a megyei művelődési házba. A múltkor az Antigonét láttam. De milyen jól jött! Mert tanultunk is róla... — S a többiek? — Én válaszolok — folytatja a bri­ gádvezető. — A többiek vidékiek. Néha vidéken is van előadás. Hétfőn a Jóská­ éknál a Hofi lépett föl. Nemrégiben pe­ dig a Bergendiék jártak egy másik falu­ ban... — Hogyan jutnak jegyhez? — Itt a gyárban nem kapni jegyet, csak a pénztárnál. Akkor van baj, ha népszerű zenészek érkeznek. Akkor az összeköttetés se segít. — Honnan tudják, hogy „mi a mű­ sor”? — A NÓGRÁD-ban benne van a mű­ sor — mondják. — Mindenki olvas újságot? Az összevillanó tekintetek a szavaknál is jobban beszélnek. — Hogyan készítették el a művelődé­ si vállalást? — Olyat nem vállalunk, amit nem tu­ dunk teljesíteni — magyarázza a brigád­ vezető. — A sok vidéki miatt kár lenne közös színház-, mozilátogatást vagy ilyes­ mit vállalni. De lehet például a segéd­ munkásokból betanított munkást nevelni. A szakmai továbbképzés áldozattal jár, de ez csak átmeneti. Ha naponta negyed-, fél órát fordítunk a betanításra, csökkena brigád teljesítménye, de ez valahol majd megtérül. Aki előre tekint, s van sütnivalója is, az így gondolkodik... — Segített valaki a vállalás összeállí­ tásában? — Nem fogták a kezünket... — Szól valaki, hogy megjelent egy jó könyv, amit érdemes elolvasni? Vagy rendezvény, amit érdemes megnézni? — Hacsak egymásnak nem szólunk... — A művelődési otthon vagy a pártszervezet, a szakszervezet megkeresi-e a brigádokat a munkahelyen, hogy ne csak számon kérjen, hanem segítsen is? — A termelési tanácskozáson találko­ zunk az illetékesekkel. — Miről beszélnek? — A termelésről. Vagy a nagyfőnök behív bennünket az irodába, s lebarnít, ha nem megy a termelés. Különösen az export. — Mégis, honnan tud a brigád a mű­ velődés gazdagításának lehetőségeiről? — Adtak az év elején „ajánlást” a vállalattól... — Mi volt az ajánlásban? — Hát általános dolgok; hogy tanul­ junk, művelődjünk stb. — Akkor honnan tudják, hogy konkré­ tan hol, hogyan elégíthetik ki az igényei­ ket leghasznosabban? — Van például itt a gyárban egy kis könyvespavilon. Ott járunk el naponta. Ki sem lehet kerülni. Időnként megné­ zem, van-e valamilyen újdonság. A pa­ vilon vezetője ismerős, még ajánlani is szokott, mert tudja, mi az, ami érdekel. Nemrégiben vettem néhány könyvet. De idő kellene az olvasáshoz, hogy az ember ne csak szórakozásból olvasson, hanem azért is, hogy „fej” legyen. A barátom hiába akarna olvasni, neki ott a kert, a ház körüli dolgok... — Világos dolog, könyvvel nem lehet felásni a kertet. A munkát és az olvasást ne keverjük össze. De miért ne lehetne olvasni a munka mellett? — Kellene, de én sem olvashatok szépirodalmat, ha nekem meg az elektro­ technikát kell olvasni... — Kétségtelen, a feladat szab sorren­ det. De vajon a brigád miért vállal olva­ sást, moziba, színházba járást? Muszáj vállalnia, hogy valamilyen kitüntetést kapjon, vagy mert érzi, hogy szükség van rá? — Nem értem ... Nem hiszem ugyanis, hogy létezik olyan ember, aki azzal tet­ szeleg, hogy buta. És azt sem hiszem, hogy a buta embert kedvelik a társai. Mindenki jobbra vágyik, és ebben per­ sze segít, hogy a szocialista brigádmozga­ lomnak is vannak „követelményei”. — Előírják-e, hogy mit vállaljon a bri­ gád, vagy a brigádtagok „belülről” érzik, kellene valamit tenni a művelődésük gazdagítása érdekében? Vagy azt érzik, hogy lefújták a siktát, átmegyünk az „ol­ 5 �csóba”, lehajtunk néhány pohárral, haza­ megyünk. lefekszünk. Esetleg magnót hallgatunk. Rádió, könyv, televízió nem kell. Jó így, ahogy van? A brigádvezető hallgat, mint aki még egyszer végiggondolja a szavakat. Lassan töri meg a csendet: — Úgy érzem, hogy valamilyen felvilá­ gosító munkát kellene végezni. Tulajdon­ képpen hibásnak kell tartani magamat is. Én lennék hivatott arra, hogy a brigádon belül megpróbáljam ebben is irányítani a fiúkat: „itt van egy jó könyv, olvassátok el, majd megbeszéljük; vagy, este lesz a televízióban egy tudományos kisfilm, néz­ zük m eg.. . ” De nemcsak mi vagyunk hibásak. Úgy-ahogy ellátjuk a szakmai feladatunkat. Sok esetben rutinból. De nagyon kellene a segítség, hogy a kultú­ rában miből válogassunk... — A salgótarjáni műsorfüzetet például ismerik? — A sógornőm hordja, mert ő bejár a „József Attilába”. .. — Ide a gyárba nem hozzák be? — Itt még nem láttam. — A gyári művelődési otthon segít ajánlásokkal? — Újabban kaptam papírost, hogy a kultúrotthonnak milyen műsora lesz. Fal­ ragaszon, faliújságon is jelzik az egyes műsorokat. De, hogy valami miért lenne érdekes vagy hasznos, arról ezek a jelzé­ sek nem árulkodnak. — Azt mondhatjuk akkor, hogy a bri­ gádok nem tájékozottak eléggé, s már a választásnál bajban vannak? — Bátran mondom, hogy igen. „Társadalmunk szocialista fejlődésének egyik alapkérdése a dolgozók általános műveltségének emelése és szakképzettsé­ gének növelése” — foglalt állást a X. pártkongresszus. A párt XI. kongresszu­ sa pedig így fogalmazott: „Társadalmunk olyan színvonalú és hatású ideológiai, kul­ turális és közművelődési tevékenységre tart igényt, amely tudatosabban formálja az emberek szocialista gondolkodását, esz­ mevilágát.” Azt már tudjuk — a gyakorlat bizo­ nyította —, hogy a szocialista kulturális forradalom stratégiai céljainak megvaló­ sítására törekvő művelődéspolitika nem koncentrálhatja figyelmét pusztán a mű­ velődés lehetőségeinek bővítésére. Az ed­ diginél gondosabban kell törekedni az emberek művelődési törekvéseit közvetle­ nül befolyásoló körülmények tudatos ala­ kítására, az egyes ember művelődési ak­ tivitásának ösztönzésére, a kultúrában va­ ló személyes érdekeltségének kibontakoz­ tatására és fejlesztésére. A gyár létszáma nem éri el a három­ ezer főt. Ebből háromszáz körül mozog az alkalmazottak száma, a többi munkás. A munkások közül 35—40 százalék a szak­ munkások aránya. A szocialista brigádok száma meghaladja a százhatvanat. A bri­ gádokban több mint ezerötszázan dolgoz­ nak. A dolgozók között nagy a bejárók aránya. A gyárban folyó munka megköveteli a nagyobb szakmai és általános műveltsé­ get, mivel a gyári technika és technoló­ gia fejlődése rohamos. Fokozódik a mun­ katerületek gépesítése, mindjobban kezd kiszorulni a nehéz fizikai munka. Keve­ sebb lesz a legképzetlenebbek, a segéd­ munkások rétege, növekszik a betanított munkások aránya, de a legfontosabb len­ ne a szakmunkások számának a növelése. Ugyanakkor a gyár ezer dolgozójának nincs meg az általános iskolai végzettsé­ ge. Igaz, az üveges szakmában alig fél év­ tizede követelmény a nyolc osztály. Je ­ lentős részarányúak azok a munkák, ahol nincs iskolai végzettségre előírás. S „örülnek, ha embert kapnak.. . ” — tájé­ koztat a nagyüzem szakszervezeti bizott­ ságának titkára és versenyfelelőse. — A szocialista brigádmozgalom mi­ lyen lehetőséget kínál a műveltség gyara­ pítására? — Az idén már arra ösztönöztük a dol­ gozókat, hogy a kulturális vállalásokat személyre szabva tegyék meg. Mert ez az igazi. — S így történt? — Nem merném mondani, hogy igen. De úgy érzem, hogy mindenki azt vállal­ ja, amivel el van maradva. — S vajon honnan tudja, hogy mivel van elmaradva? Például egy segédmun­ kás. Megmondja neki valaki? Mit mutat­ nak a vállalások felülvizsgálatának a ta­ pasztalatai? — A brigádok háromnegyed része haj­ landó a bizottság által előírt vállalásokat megtenni, a negyedrésze nem. Olyan is van, hogy megteszik a vállalást, de nem vezetik a naplót. . . A vállalat pártbizottságának titkárát a tapasztalatok összegezésének, a követ­ keztetések levonásának igényével keres­ tük fel. — Úgy érzem, sok mindent feltétele­ zünk a szocialista brigádmozgalomról, kü­ lönösen a művelődés vonatkozásában, ami azonban csak bizonyos pontokon egyezik a valósággal. Mi az oka? — Az utóbbi években sokat léptünk előre. Pénzjutalmat adunk azoknak, akik eredményesen elvégzik az iskolát. De ez nem old meg mindent. Én elsősorban szemléleti problémákat látok: minden a termelés. Hiszen ebből élünk. S emellett nincs a helyén a hármas jelszónak az a része, amely így szól: szocialista módon tanulni. Három-négy évvel ezelőtt mi a magunk részéről megtettük a magunkét. Megtette a szakszervezet és a KISZ is. Kimondtuk, hogy azok a tisztségviselők, akiknek hiányos az iskolázottságuk, mu­ tassanak példát az előrelépésben. Számo­ san akkor végezték el a hetedik, nyolca­ dik osztályt. — Mindezek ellenére, úgy érzem, fenn­ áll az a veszély, hogy kizárólag csak a termelési kérdésekkel törődünk, s nem fordítunk kellő gondot a művelődésre és a szocialista életmódra. — Így van. De hagy’ tegyem hozzá, hogy a szocialista brigádokban is elsőd­ legesen az érdekli a kollektívát, hogy a tervet teljesítette-e, az export maradék­ talanul elkészült-e, hol kell pótolni va­ lamit. A tanulás és a szocialista életmód csak ezután következik, Nem a magunk védelmére mondom, de a szocialista bri­ gádvezetők első országos értekezletén sem „hegyezték k i” eléggé ezt a kérdést. — De a X. és a XI. pártkongresszuson már hangsúlyozott figyelmet kapott ez a kérdés. Éppen a szocialista ember „kimű­ velése” kapcsán. Ez sem hozott változást? — Változás van. Az is változás, hogy nemcsak a Stécé-meccs közös meglátoga­ tását, vagy a szépasszonyvölgyi kirándu­ lást vállalják, hanem a közös mozi- és színházlátogatást, kirándulást st b. .. — A gyár fejlődése mennyire ösztönöz­ te a brigádokat a művelődésre? — Nagy gondunk a szakmunkáshiány. Ez a szakma manapság már nem száll apáról-fiúra, mint egykor. Arra ösztönöz­ zük a brigádokat, hogy tanítsák meg egymást a szakma fogásaira, hogy ne csak egy-két gyártmányt tudjanak ké­ szíteni, hanem minél többet. Az ösztön­ zésnek azonban ellentmondanak a lehető­ ségek. Ugyanis termelés közben nem le­ het tanulni. A brigádok nem vállalják a kieső időt. Munkaszüneti napon meg gazdaságtalan egy nagy berendezést bein­ dítani azért, hogy néhány brigádtag ta­ nuljon... — Akkor mit lehet mégis csinálni? — Keressük a megoldást... S várjuk a közvetlenebb támogatást a kultúra üze­ men kívüli „hivatalaitól”. .. P á d á r A n d rá s �A táppénz értékéről és mértékéről Az elmúlt évre esett a SZOT-társadalombiztosítás bevezeté­ sének 25. évfordulója, és 1975. július 1-én kimondhattuk: „ H a ­ z á n k b a n az e g é sz ség ü g y i e llá tá s á lla m p o lg á r i jo g r a e m e lk e d e t t ”. Többet és hatékonyabban termelni csak az egészséges em­ ber tud. Az élet- és munkakörülmények azonban a vele született adottságok mellett előidézhetnek olyan egészségi változásokat, amelyek hosszabb vagy rövidebb átmeneti keresőképtelenséggel járnak. Egy országra, egy megyére vonatkoztatva a dolgozók megbetegedési arányszámát a táppénzes (morbiditási) statiszti­ ka mutatja meg; s ez a mutató megyénkre vonatkozóan nem kedvező, mert állandóan az országos táppénzes arányszám felett mozog. Ha a 15 éves táppénzes arányszámaink adatait megfigyel­ jük, akkor megállapíthatjuk, hogy 1960-tól 1965-ig az emelke­ dés lassú, de tendenciózus, 1965-tól viszont kifejezetten meredek emelkedést mutat: ez az emelkedés legmagasabb csúccsal 1970ben tetőzött. A g y o r s e m e l k e d é s mind az állami egészségügyet, mind a társadalombiztosítást, de az üzemek műszaki, gazdasági és szakszervezeti vezetését is arra ösztönözte, hogy az egészségügyi el­ látásban. a keresőképtelenség elbírálásában, a betegellenőrzés­ ben, de főleg a táppénzes állományban levő betegek ellenőrző vizsgálatában olyan mennyiségi és minőségi változást foganato­ sítsunk, am ely lehetőség szerint megállítja (vagy jobb esetben csökkenti) a táppénzes görbe hirtelen emelkedését. Természete­ sen úgy. hogy ezek az intézkedések a tényleges betegek gyógyu­ lási érdekeit nem sérthetik! A h o z o t t i n t é z k e d é s e k s o k o l d a l ú s á ­ g a folytán 1973 végéig sikerült is a mutatók meredek esését el­ érni úgy, hogy az 1970-es megyei 7,5 százalék 6,3 százalékra csök­ kent, a salgótarjáni igazgatóság területén pedig 8,2 százalékról 6.4 százalékra zuhant le. (A balassagyarmati kirendeltség táp­ pénzes arányszáma viszont 1969-től — amikor is 5.7 százalékra emelkedett a megelőző évi 4,5 százalékról — változatlanul meg­ tartotta a tendenciózus emelkedést: részben azért, mert a ba­ lassagyarmati mezőgazdasági terület iparosodásának üteme kife­ jezettebb lett, másrészt pedig, mert akkor még a balassagyar­ mati kirendeltség területén nem valósították meg az új rendsze­ rű, hatékonyabb és rendszeresebb táppénzesbeteg-felülvizsgála­ tot.) A SZÁMOK BIZONYÍTÓ ER E JÉVEL 1975 első fél évét összehasonlítva 1974 első fél évével, kitű­ nik, hogy az országos táppénzes arányszám 6,3 százalék, me­ gyénk féléves arányszáma 7,4 százalék, az igazgatóságé 7,6 szá­ zalék és a kirendeltségé 6,6 százalék. Az újabb emelkedés okaként el kell ismernünk, hogy a gyermekápolási táppénz bevezetése és igénybevétele, a veszé­ lyeztetett terhesség címén való állományba vétel sokszor a ter­ hesség első megállapításától a szülésig növeli a táppénzes állo­ mányt. A korábbi évek szituációiból megyénk bányaiparának rész­ beni szanálásával kapcsolatban az emberekben megmaradt a látszólag könnyebb rokkantsági nyugdíjba való kerülés lehető­ sége, ami más iparágakban dolgozók szemében is céllá vált, mert a rehabilitáció helyett a betegek a biztosabb és több sza­ bad időt nyújtó rokkantsági nyugdíjba törekednek. Természetesen, ha ezeken túl megnézzük nagyüzemeink élen­ járó betegségcsoportjait, akkor a magas táppénzes arányszám­ ban a betegségcsoportok sorrendjében első, második vagy har­ madik helyen szerepelnek a mozgásszervi megbetegedések, az üzemi és nem üzemi balesetek összesen, a felső légúti megbete­ gedések, a szív- és a vérkeringési szervek megbetegedései. Elszaporodtak az 1—7 napos táppénzes állomány esetei is. A t á p p é n z e s a r á n y s z á m e l e m z é s e é s k r i t i k á j a f e l t á r j a , hogy az 1— 7 napos táppénzes állományban gyakran előfordulnak alap­ talan és indokolatlan állományba vételek. Ezek az esetek a rá­ fordított kifizetett táppénzértékkel és termelésből kiesett mű­ szakokkal j o g t a l a n u l t e r h e l i k n é p g a z d a s á g u n k a t . Célom az volt, hogy feltárjam ezeket az eseteket és rámutassak arra, hogyan lehet megtisztítani táppénzes arányszámunkat népgazdasági é r ­ dekből úgy, hogy érvényt szerezzünk orvos-közgazdász vonatko­ zásban is a jól megalapozott, kivizsgált 1—7 napos esetek elis­ merésének. Elemzésem az 1—7 napos táppénzesekkel kapcsola­ tosan a megye egész területére vonatkozik. A Társadalombizto­ sítási Igazgatóság és Kirendeltség területéről 81 üzemi kifizetőhelyétől kértem írásos információkat azokról az 1—7 napos gyakori táppénzesekről, akik öt alkalomnál többször voltak táp­ pénzes állományban. Elemzésemet a kiemelt, népgazdaságilag fontos tíz vállalat (üzem) 1—7 napos táppénzes eseteinek vizsgálatával kezdtem. A kiemelt 10 üzemben ez az arány az alábbi: Salgótarjáni Kohá­ szati Üzemek (7,7 százalék), Zománcipari Művek salgótarjáni gyára (9,3 százalék), öblösüveggyár, Salgótarján (8,9 százalék), Állami Építőipari Vállalat, Salgótarján (6,3 százalék), síküveg­ gyár, Salgótarján—Zagyvapálfalva (7,0 százalék), Építési Kerá­ miagyár, Romhány (6,1 százalék), Nógrád megyei Textilipari Vállalat, Salgótarján (8,7 százalék), 2. sz. Volán Vállalat, Salgó­ tarján (6,0 százalék), Pestvidéki Kőbánya Vállalat nógrádköves­ di üzeme (5,2 százalék). A 10. üzemről (a Nógrádi Szénbányák) megjegyezni kívá­ nom. hogy 12 üzemegységből tevődik össze, de az analízisem­ hez hét üzemegység kifizetőhelyétől kértem az 1—7 napos táp­ pénzesekre vonatkozóan írásos dokumentációt. A hét üzem sor­ rendben a következő: kányási aknaüzem (táppénz: 13 százalék), ménkesi aknaüzem (10,5 százalék), tiribesi aknaüzem (11,3 szá­ zalék). szorospataki aknaüzem (11,3 százalék), nagybátonyi gép­ üzem (7,6 százalék). Nógrádi Szénbányák építési üzeme (8,5 szá­ zalék). Nógrádi Szénbányák Igazgatósága (5.2 százalék). A hét üzem (dolgozóinak átlagos létszáma 1974-ben 5884 fő) 429 1—7 napos táppénzes esetet jelentett: ezek az esetek 1727 1—7 na­ pos táppénzes napot tettek ki összesen. Egy főnek egy napra eső táppénzes értéke 131,15 F t; az 1727 1—7 napos táppénzes napokra kifizetett táppénzérték 233 391 Ft. az ugyanezeken a napokon kiesett termelési érték összege pedig 589 201 Ft. A hét bányaüzemnél a diagnózisok alapján a k ö v e t k e z ő b e ­ t e g s é g c s o p o r t o k voltak megállapíthatók az alábbi esetszámok­ kal: légúti 193, emésztőszervi 45, szív- és vérkeringési 6 , moz­ gásszervi 6 8 , balesetek 52, egyéb betegségek 65; mind összesen 429 eset. Az egyes betegségcsoportok esetei üzemenként az aláb­ bi napokkal fordultak elő: Kányás 281, Ménkes 495, Tiribes 102, Szorospatak 324, Gépüzem 200, Építési Üzem 202, Igazgatóság 123; mind összesen 1727 nap. A b eteg ség c so p o rto k je lle g é t m e g h a t á r o z z a a föld alatti munkahelyi bányaklíma és a szállítással kapcsolatos külszíni klí­ ma különbsége (ami a légúti megbetegedésekre hajlamosít); az emésztőszervek betegségénél a bányaiparági dolgozók rendsze­ res meleg étrendi, táplálkozási problémái, a mozgásszervi be­ tegségeknél a klímaviszonyok mellett a munkahelyi, szénfal mel­ letti termelési viszonyok dominálnak; az üzemi balesetek a mun­ kahelyi adottságok, valamint a műszakbeli és a hazaszállítási körülmények függvényei, de figyelembe veendők az élet- és munkakörülmények általában. A kiemelt tíz üzem többi egységének k ü l ö n b ö z ő p r o f i l j a i a maguk sajátosságaival hatnak a dolgozók egészségére és testi épségére. E 10 üzem részéről az 1—7 napos táppénzes forga­ lomban 167 dolgozó vett részt, és ezek közül 96 fő — az össz­ létszám 58 százaléka — a szociálisan és kulturálisan elmaradt réteghez tartozik. A 167 dolgozó átlagos életkora 33,6 év. Mun­ kaköri megoszlásuk szerint a bányaiparban a külszíni munká­ sok, az ipari üzemeknél a segédmunkások aránya túlnyomó; szakmával rendelkező munkások a legtöbb üzemnél nem szere­ pelnek, és ahol vannak, csak igen szórványosan. Lakhely sze­ rinti megoszlásuk: a legnagyobb részben a salgótarjáni járásból: Homokterenye, Nádujfalu, Kisterenye, Nagybátony, Cered és Bárna, a pásztói járásból: Pásztó, Mátraszőllős, Mátraverebély. Ecseg stb., a szécsényi járásból főleg Nagylóc és Rimóc. Az ipari üzemek betegségcsoportjai azonosak a bányaipar­ ágéval. A betegségcsoportok bizonyos mértékig rávilágítanak az adott üzemek üzemegészségügyi, munkaegészségügyi és mun­ kavédelmi problémáira. 7 �A betegségcsoportok külön-külön a kiemelt tíz üzem vonat­ kozásában az alábbi esetekkel szerepelnek: légúti 434, mozgásszervi 155, emésztőszervi 111, baleset 115, 4259 nappal. Ebből: Nógrádi Szénbányák 429 eset, 1727 nap; Kohászati Üzemek 73 eset, 317 nap; ZIM salgótarjáni gyára 69 eset, 299 nap; öblösüveggyár 76 eset, 442 nap; Állami Építőipari Vállalat 53 eset, 259 nap; Romhányi Kerámiagyár 39 eset, 204 nap; síküveggyár 103 eset, 401 nap; Textilipari Vállalat 44 eset, 218 nap; 2. sz. Volán 45 eset, 239 nap; Nógrádkövesdi Kőbánya 25 eset, 153 nap. A tíz üzemben a kifizetett táppénzes érték 421 370 Ft, a ki­ esett termelési érték 3 173 613 Ft volt. Természetesen ezek az ér­ tékek csak azzal a feltételezéssel jelentették volna a népgazda­ ság károsodását, ha minden 1—7 napos állományba vételt alap­ talannak vagy indokolatlannak tartanánk. Hangsúlyoznom kell azonban, hogy az 1—7 napos táppénzes állományba vételek kö­ zött is vannak szükséges és indokolt esetek. Az elemzés és a gya­ korlati élet tapasztalatai alapján azt a következtetést kell le­ vonnom, hogy az összes 1—7 napos táppénzes állományba véte­ lek 70 százaléka jelent irreális állományba vételt, és 30 százalé­ kuk a megalapozottan elfogadható. Az 1—7 napos állományba vételek az össztáppénzes arányszámban olyan nagy részvételt je ­ lentenek, hogy ha csak az 50 százalékát tartanám megalapozat­ lannak, szakszerűtlennek, akkor is megyénkre vonatkozóan mil­ liókat, országosan pedig milliárdokat jelentene a népgazdaság hasznára ezek felszámolása. A MEDOSZ-hoz tartozó üzemek hasonló elemzése szerint a kifizetett táppénzérték és a kiesett termelési érték az alábbiak szerint alakul: 11 üzem 1—7 napos eseteinek a száma 214. az ehhez tartozó táppénzes napok száma 1024. Az előbbi napokra kifizetett táppénz értéke 76 064,63 Ft, az összes termelésiér­ ték-kiesés: 1 018 169 Ft. A diagnózisok alapján itt — mint a ko­ rábban elemzett üzemeknél is — a légúti, a mozgásszervi, emész­ tőszervi és a baleseti betegségcsoportok voltak kimutathatók. BETEGSÉG ÉS KERESŐKÉPTELENSÉG Az eddigi elemzések során az egyes népgazdaságilag fontos vállalatok és üzemek 1—7 napos táppénzes eseteit, és az esetek­ re felhasznált napok összességére vonatkozó sajátosságokat ál­ lapítottam meg és elemeztem. Szükséges azonban, hogy az egyes diagnózisok és a hozzájuk tartozó napok közötti összefüggéseket és az egyes keretdiagnózisokat is kritika tárgyává tegyük. A táppénzes állományba vétel nem tartalmazhat alaptalan, szakszerűtlen, irreális vagy liberális, még kevésbé tudományta­ lan elveket, mert azok mögött a népgazdaságot megkárosító ajándékozást, felületességet, a szakmai objektivitás mellőzését, vagy a táppénzes állományba vétel tudománytalan gyakorlatát vagyunk kénytelenek feltételezni. Természetesen — ismételten hangsúlyozni kívánom! — magunk is elismerjük az 1—7 na­ pos táppénzes esetek különleges helyzetét az adott betegségek és körülmények között, és tárgyilagosan elismerjük előfordulá­ saik jogát, de a „pathia”-, „algia”-, „infectio”- és „neurosis”-féle, vagy más átfogó keretdiagnózisokat törölnünk kell a kere­ sőképtelenséget dokumentáló diagnózisok sorából. Megyénk táppénzügyi helyzetét minden fölösleges, agresz­ szív, célirányos, ajándékozó vagy liberális szemlélettől és gya­ korlattól meg kell tisztítani. Nem lehet és nem szabad a keret­ diagnózisok tömkelegét alkalmazni, han em objektív vizsgálattal, laboratóriumi és szakorvosi segítséggel konkretizálni kell a szub­ jektív panaszokra épülő és szokványosán 1—7 napos állomány­ ba való törekvést és vételt is. Ez azonban csak az egyik útja vagy tényezője lehet a csök­ kentés különböző módozatainak és lehetőségeinek. Ki kell szűrni a számító és a krónikusan táppénzbe törekvő egyéneket: tud­ juk, nem könnyű feladat ez, de a szakmailag helyes és objektív állományba vétel megszilárdítása az állományba vétel jogával rendelkező orvosok tekintélyét növelni fogja — elsősorban az igazi, a valóban beteg dolgozók szemében. Egyes dolgozók rafi­ náltsága, szimulációja és agresszivitása mintha túlnőtt volna az állományba vevő egyes orvosok szakmai gyakorlottságán és jó­ indulatán! Márpedig az orvos legyen jó emberismerő, és bírál­ 8 ja el szakszerűséggel az eseteket; nem utolsósorban azért is, mert társadalmunk a gyógyítás feladata mellett rájuk bízta a keresőképesség és a keresőképtelenség megállapítását is. Az ob­ jektivitás és a szakszerűség alkalmazásával. Jelen orvoslásunknak egyik legkényesebb része a keresőképesség vagy a keresőképtelenség kimondása, mert igen sok esetben — de mondhatni: csak a célzatos álbetegekkel kapcso­ latban — igen sok konfliktus adódhat. A valóban beteg ember őszinte orvosához, az álbeteg ravasz és rafinált. A két embertí­ pus különböző, közöttük az orvosi szaktudás és értelem feltétle­ nül különbséget tud tenni. Célunk az, hogy megyénk reális táppénzes arányszámát el­ érjük vagy megközelítsük úgy, hogy az 1—7 napos táppénzes állományba vételt a szakszerűség és az ökonómia szabályainak betartása révén a konkrét és objektív keresőképesség vagy ke­ resőképtelenség realitásai közé szorítjuk. Ezek elérése érdeké­ ben kell hangsúlyozni alapellátásunk álláspontját, melynek ér­ telmében: a betegség fogalma nem azonos a keresőképtelenség fogalmával. Betegségről általában akkor beszélünk, ha az emberi szer­ vezet állandó biológiai funkciójának harmóniáját valamilyen té­ nyező megbontja, amire az egész szervezet reagál, de alkalmaz­ kodási funkciói nem elégségesek. Szubjektív megítélés alapján egyes emberek betegnek gondolják magukat. Ez a hipochond­ ria és a szimuláció. Bizonyos előnyök megszerzése érdekében célirányosan érdekükben áll ezek alkalmazásának a gyakorlása, és ilyenkor (objektíven kimutatható ok nélkül) különböző szer­ vek hibás működésére, kóros szervi érzésekre vonatkozó pana­ szokkal állnak elő. A betegség tényét — így a keresőképtelenséget is — csak objektív tünetek és panaszok kritikai mérlegelése alapján mond­ hatjuk ki. Leleplezésük tapasztalt orvos számára vizsgálatok út­ ján nem nehéz feladat. Az 1—7 napos táppénzes esetek elemzése olyan eredménye­ ket mutat, hogy aligha lenne szakember, aki végigolvasva a diagnózisokat, és mérlegelve a gyógyításra fordított napok szá­ mát is, egyértelműen kijelentené: kétely nem férhet az 1—7 na­ pos táppénzesek reális állományba vételéhez. Gyakran előfordulnak olyan állományba vételi diagnózisok, és az azokkal kapcsolatos táppénzes napok, amelyekről úgy kell vélekedni, hogy kimerítik az orvosi szakszerűtlenséget, de talán a felületességet is; és megalapozatlanságuk folytán erősen két­ ségbe vonható bizonyos állományba vételek és tartások jogos­ sága. De feltételezhető az is, hogy teljes mellőzést szenved tár­ sadalmilag az az elvárás, mely szerint az 1—7 napos állomány­ ba vétel és tartás esetén különösen nem mellőzhetők a népgaz­ dasági szempontok. A betegek állományba vételét és tartását társadalmunk az orvosi hivatás és feladatok közé sorolta, azzal a meghagyással, hogy a valódi betegek ellátása történjen a legmodernebb szin­ ten, de az „álbetegek”, a célzatosan állományba kerülők részé­ re a népgazdaság rovására alaptalanul semmit sem ajándékoz­ hat. A tüneti diagnózisokat nem tarthatjuk kielégítőnek a kere­ sőképtelenség dokumentálására. A keresőképtelenséget jelentő általános keretdiagnózisok azt sejtetik, hogy az azokat használó, állományba vevő orvos a pontos diagnózist nem ismeri; és így ezekkel kapcsolatosan felmerül az a kérdés, hogy a helyes ál­ lományba vétel és tartás gyakorlata érdekében miért nem for­ dul az állományba vevő orvos előbb laboratóriumi vagy szak­ orvosi segítségért. Konkrétumok nélkül — véleményem szerint — ezek semmis diagnózisoknak tekinthetők. Az elemzés során megismert és a használatban gyakran előforduló diagnózisokkal kapcsolatban az időfelhasználás szinte határtalannak mondható. Jóformán minden diagnózis 1—7 napos időtartalommal igen gyakran előfordul, de a 7 napon túli időtartam is, bármelyik diagnózis alkalmazása esetén is szerepel. AZ ORVOS ÉS A BETEG OLDALÁRÓL NÉZVE A táppénzes állományba való kerülés végső fokon két té­ nyezőtől függ: és ezek közül első helyen a dolgozó ember sze­ �replését kell említenem, s csak második helyen az állományba vevő orvost. A táppénzes arányszám alakulása szempontjából mégis fontosabbnak kell tartanunk az állományba vevő orvos funkcióját, aki szakmai tudását latbavetve objektíve kell, hogy gyakorolja a keresőképesség vagy keresőképtelenség elbírálá­ sát. Tekintve azonban, hogy az állományba való kerülés mégis a dolgozótól indul ki (hiszen ő megy az orvosához valódi beteg­ ségével, vagy állományba vételi célzattal), itt most elsősorban a dolgozókkal kapcsolatos észrevételeimet kívánom felemlíteni. Gyakori tapasztalataim szerint a valódi beteg orvosához őszinte, betegségi tüneteit reálisan feltárja, bízik orvosának megállapításában, mert mint szakembertől, várja tőle egészsé­ gének helyreállítását és keresőképességének visszanyerését. A célzatosan állományba törekvő dolgozó — mondhatjuk: szimu­ láns vagy álbeteg — hamis tüneteket szubjektivizál és szín­ padias fájdalmat színlelő megnyilvánulással kívánja az orvost félrevezetni, és részvétét az állományba vételhez megnyerni. A célra törekvő dolgozó a táppénzes állományba vétel lazaságát hamar észreveszi, és ez a táppénzes fegyelem fellazulásához ve­ zet. A táppénzes fegyelem fellazulása pedig előmozdítja a cél­ zatos törekvésen alapuló táppénzes állományba való áramlást. A dolgozók jó része a műszak utáni szabad idő felhasználá­ sát nem a testi és szellemi regenerációra fordítja, hanem az ott­ honi barkácsolás, maszekolás, a ház, garázs vagy hétvégi üdülő építésének a céljaira. Így szervezete nem tud felüdülni, felfris­ sülni, és hétfőn fáradtan kerül a társadalmi termelésbe. Legyen, bár a dolgozó segédmunkás vagy szakmunkás, amennyiben a hét végi pihenőnapok felhasználása a magánmunka vállalásához nem elégséges, úgy az üzemtől fizetett vagy fizetés nélküli sza­ badságot igyekszik kérni, és ha ez nem sikerül, akkor törekszik célzatosan táppénzbe. Ezeknél a dolgozóknál az öncélúság hát­ térbe szorítja a társadalmi termelést. Egy-egy családból, több dolgozó esetén felváltva, valaki majdnem mindig „táppénzeskedik”. Vannak dolgozók, akiknél a törzsi szellem akadálya a társadalmunkba való teljes asszimilálódásnak és emiatt náluk állapítható meg legkirí­ vóbban a munkaerő-vándorlás, az igazolatlan hiányzások, a szel­ lemi és fizikai gyengeség következtében alacsony termelési ered­ mények — holott általában népes családdal rendelkeznek, akik­ ről ily módon nem megfelelően gondoskodnak. Társadalmunk ezt a rétegét a családi pótlékkal hathatósan segíti, de sok eset­ ben tapasztalható, hogy ennek ellenére is a legszegényebb ré­ teget képezik. A helytelenül felhasznált családi pótlék eredeti célját nem éri el, mert az az összeg nem a gyermekek egészségügyi és kulturális céljaira, hanem a felelőtlen szülők szertelen életmódjára fordítódik. Megyénk területén a táppénzes állományba vétel túlsúly­ ban a 92 orvosi körzetre hárul, és ezért értekezleteken és ta­ nácskozásokon megyénk magas táppénzes arányszámáért — helytelenül! — a körzeti orvosokat marasztalják el. A táppénzes arányszám alakulása komplex kérdés. Ilyen alapon nem lehet kizárólag csak az orvosi körzetek egyedüli felelősségét abszolu­ tizálni. Minden fórum, amely a táppénzes állományba vétellel foglalkozik, kell hogy kollektív felelősséget érezzen megyénk arányszámának alakulásáért. Megyénk orvosairól általában elmondhatjuk, hogy a szak­ mai képzettség megfelelő fokán állanak — többségében még azon felül is —, kivétel nélkül alkalmasak — a szakmai reali­ tás és objektivitás mellett, kellő ökonómiai szemlélettel felvér­ tezve — megyénk magas táppénzes arányszámát sallangmentes, tiszta alapokra hely ezni. Ám az a tény, hogy a körzeti orvos területének a lakosai­ val, biztosítottjaival egy területen él, sok pozitívuma mellett az­ zal a hátránnyal jár — különösen az 1—7 napos esetek elbírá­ lása alkalmával —, hogy a konfliktusok és az esetleges támadá­ sok elkerülése végett sok esetben liberálisan já r el. A szocialista társadalom a betegek gyógyulása érdekében a legmagasabb szintű betegellátást biztosítja, ugyanakkor az or­ vos gyakran tapasztalja egyes dolgozók részéről, hogy nem tart­ ják be az orvos által előírt megszorításokat: a veszélyeztetett terhesek nagy része erősen dohányzik, az emésztőszervi feké­ lyesek alkoholizálnak, dohányoznak, a neurózisos betegek eze­ ket még szélsőségesebben gyakorolják stb. Az orvos számára elkeserítő, hogy velük szemben szinte tehetetlen, kénytelen el­ tűrni az ilyen ellentmondásokat. A MEGOLDÁS FELÉ Az 57 üzemtől kapott információs adatok alapján a kifize­ tett táppénz- és a kiesett termelési érték összesen: 8 976 320,24 Ft. Ez az összeg népgazdasági kárként akkor állott volna elő, ha minden 1—7 napos állományba vételt alaptalannak tételez­ tem volna fel. A diagnózisok és a felhasznált napok elemzése és kritikája során arra a megállapításra jutottam, hogy a fenti összeg 70 százaléka (esetleg méltányosabb megítélés folytán az 50 százaléka) alaptalanul terheli a népgazdaságot, kerekített ér­ tékben hat és egynegyed millió, illetve négy és fél millió forint. Ezek az adatok arra ösztönöznek, hogy feltegyük a kérdést: mi a teendő a reális, tárgyilagos és a szakszerűség alapján gyako­ rolt állományba vétellel kapcsolatosan? Nógrád egészségügyi helyzetének tárgyi és személyi felté­ telei ma már semmivel sem elmaradottabbak más megyék helyze­ ténél, a társadalombiztosítási szolgáltatások feltételei pedig azo­ nosak. Ezzel szemben azonban úgy vélem (s erről az elemzés meggyőzött), hogy minden állományba vételi joggal rendelkező fórumnak mielőbbi hatállyal fel kell számolnia tevékenységében a lazaságot, a szakszerűtlenséget, a táppénzes napokat ajándéko­ zó hajlamot, vagy az esetleges liberalizmust. A táppénzes állo­ mányba vétel elbírálásának alapja csak a szakszerűség és az ob­ jektivitás lehet! A felülvizsgálat kísérje figyelemmel az 1—7 napos állo­ mányba vételt és tartást is, és törekedjen konzultációjával azo­ kat reális, objektív esetekre leszűkíteni. A megyei felvilágosító központ is foglalkozzon az 1—7 napos táppénzes esetekkel: olyan formában, hogy a dolgozók is megértsék: nem minden be­ tegség vagy betegségi állapot jelent keresőképtelenséget! A táp­ pénzes fegyelem megszilárdítását a táppénzes esetek reális el­ bírálása már önmagában elő fogja mozdítani, szükséges azon­ ban, hogy az üzemek külön is foglalkozzanak a gyakran táp­ pénzeskedő dolgozókkal olyan értelemben, hogy hangsúlyozzák a társadalmi termelés fontosságát, mint ami népgazdasági szin­ ten alapját képezi életszínvonalunk további emelkedésének. Meg vagyok győződve arról, hogy körzeti orvosaink szak­ mai tudása az átlagosnál magasabb, éppen ezért gyakorlatuk során be kell bizonyítaniuk az objektív táppénzes elbírálás gya­ korlatával, hogy nem a beteg irányítja az orvost, hanem az or­ vos szakszerűsége az egyedüli alap a táppénzes állományba való kerüléshez. Így a dolgozók szemlélete meg fog változni, a meg­ szokott „táppénzbe megyek!”, „kiíratom magam” elvét az orvo­ sok objektivitása meg fogja dönteni. Homoki László 9 �„Kérem a következőt...!“ — Majd megmutatom én, kinek van igaza! — vágódik ki nagy dérrel-durral az SZTK-rendelőintézet főorvosi szobájának a j­ táján egy felpaprikázott hangulatú, középkorú férfi. — Járk áltatják a beteg embert jobbrabalra, ahelyett, hogy segítenének. Dermedt figyelem kíséri szavait a váró­ teremben, majd az ajtó m ellett várakozók sorából ismeretlenül és kéretlenül is p ártjá­ ra áll egy hasonló korú, cigányképű férfi: — Jó l mondja. Azt se tudja már ez a sok fehérköpenyes, hogy mit csináljon a fe­ ne jó dolgában. Jó l megcsinálták, mondha­ tom, az új szabályt is: most már ott tart az SZTK, hogy csak élő meg holt embert ismer. A főorvosasszony és asszisztense hig­ gadt nyugalommal fogad, pedig még alig csitult el az előbbi „légiveszély”. — Gyakran fordul elő hasonló eset? — Hetente néhány alkalommal. Egye­ sek valóságos személyes sérelemnek ve­ szik, ha nem találjuk betegnek őket. Mert a betegségük felőli szent meggyőződésből jönnek ide... Tiszteletet parancsoló, ősz hajú, vékony­ csontú nő a főorvosasszony. Nagymama. — Mivel, kivel szokták megfenyegetni indulatukban? — Rendszerint a felettes szerveinkkel, az egészségügyi osztállyal, meg a miniszté­ riummal. Újabban a pártbizottsággal is. A megyei egészségügyi osztály vezető­ jével beszélgetünk hivatali szobájában az utóbbi idők furcsa panaszos eseteiről. — Legtöbb panaszosunk a körzeti or­ vos vagy az SZTK-ellenőrző főorvos tevé­ kenységét bírálja. Osztályunk ezeket az ész­ revételeket — minthogy az ember egészsé­ géről, közös érdekről van szó — a leghumánusabban igyekszik kivizsgálni, meggyő­ ződni azok jogosságáról, helyességéről. — Általában kinek van igaza: a pana­ szosnak vagy a bepanaszolt orvosnak? — Rendszerint az orvosnak. Egy falusi kőművessel történt például, hogy 1973-tól több ízben volt táppénzes állományban, s mindenáron rokkantsági nyugdíjba szere­ tett volna menni. A múlt év júniusában az egyik budapesti idegklinikára szállíttatta magát, ahonnan hat nap elteltével mint munkaképest elbocsátották. Januárban men­ tőautóval újra bevitette magát, ezúttal egyik megyei kórházunk belgyógyászatára. Innen három nap múlva bocsátották el, szintén munkaképesként. Körzeti orvosánál — fur­ csa! — tavaly nyár óta ekkor jelentkezett először. Amikor az otthonában meglátogat­ ta, több mozzanatból arra következtetett, hogy állapotát eltúlozza, és nem találta in­ dokoltnak a táppénzbe vételt. A beteg emi­ att, és hogy személyes ellenszenvvel visel­ tetik vele szemben a körzeti orvos, tett pa­ naszt a párt Központi Bizottságának titkár­ ságánál. Azt szerette volna elérni, hogy visszamenőleg tavaly júniusáig igazolják a táppénzes állományt. — Igazolták? — Nem. Szabálytalan, igaztalan és jog­ talan lett volna. Fénylő, sötét bőrű, 30 év körüli férfi. Az ipari szövetkezet udvarán egyedül bíbe­ lődik a hegesztőpisztollyal. Munkatársai úgy tartják, hogy bár sokféle tanfolyamról van papírja, de igazán egyik munkához se m ért. Sokat betegeskedik. — Mikor volt beteg utoljára? — A hét elején jöttem újból dolgozni... 10 A mellem fájt. Nehezen veszem a levegőt. — Mélyeket szippant, meghullámoztatja a mellkasát. Munkatársa a következőképpen véleke­ dik róla: — Nem szoktam megkérdezni, mi baja van, nem rám tartozik. Én csak azt tu­ dom, hogy két-három napig itt van köztünk, aztán két hétig nem látjuk. Ha meg dolgo­ zik, úgy áll hozzá a munkához, hogy más is hozzáférjen. Tavaly vett telket, azóta már biztosan a házát építi. Az üzemből a beteglátogató még soha­ sem volt nála. Otthoni körülményeiről sen­ ki sem tud semmi pontosat, legfeljebb azt, hogy vannak gyerekei, van felesége. lehetne az előbbi fiatalembernek. Eredetileg üvegcsiszoló a szakmája, volt sztahanovista, háromszor kapta meg a Kiváló Dolgozó ki­ tüntetést. Új munkahelyén azonban sehogy­ sem boldogul. Március ele je óta nem látták a gyárban: rosszul „dolgozta meg” a rábí­ zott munkadarabokat, s ez annyira elkese­ rítette, hogy betegállományba vonult. — Ebben az évben alig dolgozott — mondja a csoportvezető. — Meg tudom mu­ tatni. Tessék, itt a műszaknapló... Jan u ár­ ban kilenc, februárban hét, márciusban két műszak van beírva. Értelmes, precíz ember egyébként, de ha dolgozik, valakinek min­ dig ott kell állni mellette, mint a dedós mellett. Ez pedig inkább hátráltatja, mint­ sem segíti a munkát... Huszonkét éves, megilletődött, fekete „gyerek”. Öt osztályt végzett, vidékről já r be a városba, nemrég született meg a kis­ fia. Az édesanyjánál laknak. A fűtőtesteket készítő gyárban lemezvágó gépen dolgozik. „Visszaeső beteg”. — Gyakran érez fájdalm akat? — Nem tudom, m it akarnak tőlem min­ dig ezzel — kapja fel sértett csikó-indulat­ tal a fejét. — A derekam szokott fájni. Most is majdnem egy hónapig voltam ve­ le maród. — És meggyógyult már? — Most nem fáj — fogalmaz óvatosan. — De ha nehezeket emelek, mindig előjön. — Ebben az évben „hányszor emelt ne­ hezet”, pontosabban: hányszor volt táppén­ zen? — Az említetten kívül még egyszer. Amikor a géppel megütöttem a kezemet. A művezető naplója, az SZTK-ügyin­ téző papírjai ennél sokkal többszöri meg­ betegedésről árulkodnak. Néhány naposakról — a hónap közepén és végén, vagyis a fi­ zetések körüli időben. — Nekünk ilyenkor mindig azt mondja — emlékezik vissza a művezető —, hogy a felesége és a gyereke is beteges, és mivel nincs más otthon, az orvos őt írja ki mellé­ jük. Fehér hajú, megtört férfi. Mozgása puha és óvatos, határozatlan. Mintha idegenül érezné magát ebben a korszerű nagycsar­ nokban. Betanított lemezvágó munkás. A lemezvágó műhelyben található a má­ sik „nehéz” ember is. Korát tekintve apja 1969-ben vált el a feleségétől, aki vitte magával a gyereket. Sokat dolgozott értük, végül mégis egyedül maradt. Az önmarcan­ golás, az évek aláásták egészségét. Azóta nem tud talpra állni, nem találja régi ön­ magát. Az első, apróbb nehézség után el­ megy az orvoshoz, k iíratja magát. És az k i­ írja : a legyengült szívére, a megromlott idegrendszerére való tekintettel. Az elmúlt évben hozott központi intéz­ kedést, amely megszigorította az orvosi ki­ írásokat és a táppénzes fegyelmet, általában megelégedéssel fogadta a közvélemény. É rt­ hető: senki sem dolgozik szívesen — köztu­ dottan — lógósok, szimulánsok helyett. A nagyközségben működő könnyűipari üzem szakszervezeti bizottságának titkárnő­ je mondja: — Régebben, ha valamelyik fiatal munkásasszony teherbe esett, rögtön szaladt, hogy kiírja az orvos. Nem mondom, most is van még ilyen szaladgálós, de már jóval kevesebb. Ebben közrejátszik az is, hogy a maiak már könnyebb munkát kap­ nak, mert a mi érdekünk is, hogy tovább dolgozzanak. Tasakolnak, bélyegeznek, vagy azt csinálják, amit éppen a termelés meg­ kíván. A legmesszebbmenőkig igyekszünk biztosítani számukra a törvényes jogokat, az �állapotuknak megfelelő, nyugodt munkakö­ rülményeket. — Akkor lássak orvost, amikor a há­ tam közepit — mondja az apró termetű la­ katos. Ügyes kezű, jó szakembernek tartják. — Tizennégy éve dolgozom, de még csak egyszer voltam táppénzen. Nem szere­ tek mindennel a dokihoz szaladgálni, órákig a rendelő előtt várakozni... Nézze, az egyik ujjam ról most jön le a köröm. F á j, fáj, de nem megyek el vele. Ettől még tudok dol­ gozni. Meg kell a pénz is; kocsim van, nő­ sülés előtt állok. Brigádtársa, a Kiváló dolgozó jelvény­ nyel büszkélkedhető esztergályos sem ment táppénzbe, amikor egy vigyázatlan pillanat­ ban eltört a kisujja. Kockázatos elhatározás volt, de a csont szerencsére összeforrt, a tö­ résnek nem maradt semmi következménye. — Nem akartam hátrányos helyzetbe hozni a brigádot a baleset miatt — m a­ gyarázta tettét. — Egymás között el tudtuk intézni, hogy olyan munkát kapjak, amit könnyűszerrel végezhettem el. Új gyár, alig három éve vették birto­ kukba a vállalat dolgozói. Egyetlen tágas, hatalmas csarnok az egész, néhány térelvá­ lasztó oszlopsorral. Épületek fűtőberendezé­ seit készítik itt. Olyan mérhetetlenül erős a zaj, hogy csak kiabálva értünk szót egy­ mással. — Menjünk ki a friss levegőre — taná­ csolja az egyik csoport vezetője. M enetköz­ ben huncutul rámkacsint. Kint tűző napsütés. Egy berakodásra váró vagon árnyékában húzódunk meg. Előt­ tünk megrakott targoncák futkároznak, al­ katrészekkel, készárukkal. — Hányan hiányoznak a munkából? — Ketten. — Betegek? — Több hét óta. — Mi bajuk van? — A jóisten tudja. Azoknál mindig akad valami. És mindig akkor, amikor bennünket szorít a munka. Amikor viszont kevés a megrendelés, ak­ kor kutya bajuk Hát nem érdekes? Itt téb­ lábolnak a rendesek között, mi meg törhet­ jü k a fejünket, hogy milyen munkát ad­ junk nekik. — A brigád, a csoport hogyan tudja fe­ gyelmezni az erre rászolgálókat, például az em lítetteket? — Tulajdonképpen sehogy. Kell a mun­ kaerő, jól tudja maga is, nem zárhatunk ki senkit sem. Az ilyen embereknek meg hiá­ ba szólunk, nincs annak hatása. Kevés még az öntudat. A múltkor is azt mondta az egyik, amikor a táppénzről visszajött: — Mit csináljak, ha berúgtam és utána nem tudok dolgozni. — Addig, amíg orvosi igazolást hoznak, gyakorlatilag semmit sem tud tenni a kol­ lektíva — jelenti ki kerek-perec a brigád­ vezető. — Az orvost nincs jogunk — a szakszervezetnek sem — felülbírálni. — A táppénzes visszaélőkkel szemben valamilyen megkülönböztetést azért mégis­ csak tesznek? — Persze, hogy teszünk: a fizetéseme­ léseknél, a jutalmazásoknál, a kedvezmé­ nyeknél. De megmondom őszintén, úgy ahogy van, ezeknek sincs komolyabb hatá­ suk. A lógósokat nem izgatja túlságosan, hogy emelik-e 50 fillérrel az órabérüket, vagy sem. — A szakszervezet is tehetetlen? — kérdezem a művezetőt, aki egyben titkárhe­ lyettes is. — Majdnem. Azt, hogy indokolatlanul senki se zaklassa az orvost, ne akarja min­ den lehetséges eszközzel, módszerrel kiírat­ ni magát, mi sem tudjuk megakadályozni. De ha k iírják és nem tartja be az utasítá­ sokat, akkor már hatásosan tudunk fellép­ ni. A társadalmi tanács ilyenkor kezdemé­ nyezheti a vétkesek megbüntetését, a táp­ pénzelvonást. Az utóbbi fél évben erre már több példa is volt. Látogatóban Bálványos Hubánál Az SZMT Társadalombiztosítási Igazga­ tóságának betegellenőrei — a vállalatok füg­ getlenített vagy társadalmi megbízatású el­ lenőreivel együtt — egy év óta rendszeresen látogatják, ellenőrzik a táppénzeseket. Az igazgatóság ellenőrzési osztályának dolgozói 1976 második negyedévében a megye terü­ letén 253 beteget látogattak meg, s 34 eset­ ben tettek észrevételt. Hatan nem tudták igazolni otthonról való eltávozásuk jogossá­ gát, ezért összesen 12 napi táppénzelvonás­ ban részesültek. — Milyen hatása van az ilyen intézke­ désnek ? — Az érintettek általában elfogadják a döntést, és tanulnak belőle. De talán mások is — feleli az ellenőrzési osztály vezető­ je. — A szakszervezeti társadalmi tanács ugyanis nagyon megrágja a dolgot: először figyelmeztet, és csak másodszorra javasolja a táppénzelvonást. A legsúlyosabb büntetést az az autószerelő kapta, aki a felesége állí­ tása szerint beteg kislányukhoz hívta ki az orvost, a valóságban viszont néhány utcával arrább személygépkocsit javított. Hat nap táppénzt vontak le ezért a „kis” füllentés­ ért. — Tapasztalata szerint hogyan fogadják a betegellenőrt a meglátogatottak? — Embere válogatja. Sok múlik az in­ telligencián. Akik hosszabb ideje fekvő be­ tegek, azok rendszerint örülnek, mert leg­ alább elbeszélgethetnek az ellenőrrel, el­ mondhatják kívánságaikat. — Megértőbbek lettek tehát az emberek az ellenőrzéssel, az ellenőrökkel szembep? — Mindenféleképpen. Sokkal kulturál­ tabban, fegyelmezettebben viselkednek. Ré­ gen még előfordulhatott, hogy a beteg be­ zárta az ellenőr előtt az ajtót, és felszólí­ totta, hogy addig, amíg szét nem tépi az el­ lenőrző lapot, nem engedi kí. Ma már nem fordul elő ilyen eset. — A közelmúltban három hónapot töltött Salgótarjánban. A kohászati üzemeket láto­ gatta: rajzolta a dolgozó munkásokat, be­ szélgetett velük, találkozókon vett részt. Mi­ ért éppen Salgótarjánra és egy üzemre esett a választása? A körzeti orvosi rendelő hűvös fehérsége, a székemtől egy karnyújtásnyira levő, vit­ rinbe zárt, különböző nagyságú injekciós­ tűk enyhe szorongással töltenek el. Gyer­ mekkorom öröksége, egy nehezen sikerült vérvétel következménye e félelem. — Talán sértő a kérdés, mégis felte­ szem: volt-e már, aki néhány napi táppén­ zes kiírásért pénzt ígért? — Volt. Tíz napot kellett vólna vissza­ menőleg igazolnom egy segédmunkásnak. Pénz ígért. Állandóan figyelt, követett, mindenáron ide akarta adni. Még a laká­ somra is eljött. Egyszer megvárt a rendelő előtt, és a kocsi ablakán keresztül akarta betenni a pénzt. Ilyen rámenős megkísérté­ sekkel egyébként minden orvosnak számol­ nia kell. — Feletteseitől hallottam, hogy Ön ered­ ményesen tevékenykedik a táppénzes állo­ mány csökkentésében. Hogyan csinálja? — Szerintem ez alapállás kérdése. Nem szabad eleve feltenni, hogy „ez az ember nem beteg, és mégis addig já r a nyakamra, amíg fel nem. veszem”. Tehát lekiism eretes­ ség, rutin, tapasztalat kell. Nagyon fontos továbbá a körzet, a betegek ismerete. Ha valaki rendszeresen csak helyettesít, nem tud eredményesen dolgozni; egyrészt köny­ nyebben „átejthetik”, másrészt maga i s köny­ nyebben, fogja fel a dolgot. Nekem még be­ vált módszerem az injekciókúra is, ami­ nek az a lényege, hogy el kell ide jönni a betegnek, tehát érzi, hogy törődnek vele, „fogva van”. Dél körül já r az óramutató. Néhány perc múlva véget ér a körzeti orvosi ren­ delés. Ma huszonhat ember jelent meg. Táppénzre tizenöt beteget írt ki az orvos, igazoló papírt nyolcnak adott. Sulyok László — Ötödéves főiskolás koromban már jártam itt, 1961-ben. Raszler Károly és Rozanits Tibor voltak a tanáraim akkor, ők vezették itt a főiskolások művészte­ lepét. Sok emlékem van abból az időből. Öntvénytisztítókat is akkor rajzoltam először. A főiskola után sok helyen meg­ fordultam. A Csepeli Vas- és Fémmű­ vekben volt az első kiállításom, egy ebédlőben, 1966-ban. Akkor vett pártfo­ gásába a Gábor Áron-brigád, amelynek 6 éven át tiszteletbeli tagja voltam. A Képcsarnok gyakran megbízott gyári té­ mákkal. Egy ilyen alkalomból megint jártam itt. A dróthúzót és a kovácsoló­ üzemet rajzoltam. — Miért érzi szükségét az olyan közvet­ len élményszerzésnek, mint amilyenre a salgótarjáni tartózkodása is példa? Hiszen közismerten nem él elszigetelten: ország­ szerte tart előadásokat, ankétokra já r... — A legegyszerűbb magyarázatát a munkamódszerem felől közelítve adha­ tom meg. Nálam a huzamosabb ideig végzett zárt, belső műhelymunka előbbutóbb egyformaságot hoz létre. Ilyenkor még a fejek is egyformák lesznek a raj­ zaimon. Ekkor van szükségem az akku­ mulációra, a feltöltődésre. — Egyik első méltatója „politikus művész”nek nevezte.. . — Ezt az elismerő (hadd minősítsem annak, némi szerénytelenséggel) megál­ lapítást a dolgaim vannak hivatva iga­ zolni, s nem a szavaim. Hogy az előbbi mondatomat folytassam... Szóval ahhoz, amit én csinálok, ahhoz még az erőt és a hitet is újra kell akkumulálni, nem csupán a rajzi-grafikai élményforrást. Úgy is mondhatnám, hogy minden egyes ember, vagy minden egyes közösség, amelyben meglátom a helytállást, engem erősít meg a hitemben, vállalt felada­ tomban. Ehhez gyakran elég, ha a gyár­ ban emberekkel beszélgetek. Általuk és velük megérint a valóság összetettsége. Az alkotót, a művészt (hogy nagy sza­ vakat használjak), távol az élet sűrűjé­ től, kétfajta, de egylényegű véglet kap­ hatja el. Fél a kívülmaradástól és fél az illúzióktól. Mindettől akkor mente­ sülhet), ha keresi a valóság tényleges ellentmondásosságát. Ilyenkor egyfelől szétfoszlanak az illúziók, másrészről megerősödik hitében. Legalábbis magam­ ra nézve ezt így érzem. Ilyen módon gyakran csak ürügy, hogy én valamelyik üzemben rajzolok. Aztán a rajzok egésze mégis azt bizonyítja, hogy megint felfedeztem valamit, ami művészileg is hasznosítható, nem csak a közérzetem gyógyítottam ki. Ez vonat­ 11 �kozik a Salgótarjánban készített rajzaim­ ra is. A nézőnek keveset jeleznek abból, amit számomra jelentenek. — Az eszmei jelentőségükön túl, mik a tervei a rajzokkal? — Egy biztos: nem akarok nagy mun­ kajeleneteket rajzolni. Nem azért, mert ma már ez nem divatos. Sokkal inkább azért, mert a munkásábrázolás önmagá­ ban véve még nem „megváltó isteni szikra”. Még az sem biztos, hogy az iga­ zán összegző művem valamelyike azért lesz minőség, mert munkást ábrázol. Fontosabbak számomra az élmények vi­ lágnézeti következményei. Arról van szó, hogy bennem azoknak a nézőpontoknak kell erősödniük, amelyeket az üzemi „rajzolásaim” alkalmával elsajátítok: on­ nét, a munkások közül kifelé tekintve, hogyan néz ki a világ. — Ezzel összefüggésben beszéljünk az Ön munkásábrázolási módszeréről. A legtöbb esetben munkásai végtelenül elesettek, tes­ ti-lelki nyomorodottságban élnek. Azt is le­ hetne mondani, hogy nem „korszerűek” az alakjai, hiszen az üzemi munkásság többsé­ gének tárgyi környezete, (beleértve a mun­ kafeltételeket is), meglehetősen modernizált. — Nem először hallom ezt. Volt al­ kalmam elgondolkodni az okokon. Kettős okot találtam. Először: nemcsak a ma­ gam idealizáló szemléletével kell küzde­ nem, ha a munkásokról van szó, hanem a másokéval is. Azzal a szemlélettel, amely a munkást csak problémamente­ sen engedi láttatni, és minden jót rá­ akaszt, ami csak elképzelhető. Grafiká­ im ezzel a leküzdendő állítással szemben sarkítani. No, de nem valami irrealitás ez egy másik irrealitással szemben: tényleg van elesettség, van reménytelen­ ség, van beszűkülés. Az emberek nagy részének az élet napról napra egyforma ismétlődés. És ezzel összefüggésben ne­ kem az a dolgom, hogy először azzal nézzek szembe, ami van, s csak azután azzal, amit mondanak róla. A salgótar­ jáni kiállításomon az egyik látogatócso­ port — pedig munkások voltak mind­ annyian — egyértelműen megállapította grafikáimról, hogy a régi világot ábrá­ zolják. Tehát még ők is a megszépítő il­ lúziójukkal „vannak jelen” ! Én pedig azzal, hogy az illúziókból lefaragjak va­ lamennyit. A másik ok jelzése is egy olyan szak­ mai-művészi problémának, amit eddig nem tudtam megoldani. Amikor látom a beszűkülés jeleit, én csak a külsőt tudom megrajzolni, mert a grafikának mint vi­ zuális ábrázolásmódnak erre van lehető­ sége. Ilyenkor óhatatlanul tragikusabb, görcsösebb, kapaszkodóbb lesz a figurám, koszosabb, olajosabb lesz rajta a ruha. Tehát külső nyomorúság képévé válik, ami szándékom szerint a belső nyomorú­ ságé kívánna lenni. Próbálkoztam azzal is, hogy elfogadható külsőt rajzoltam, s ebben a külsőben láthatóan feszengő embert. De ilyenkor vagy periférikus, vagy hamisan általánosító lett a kép. 12 Most azért kerültem kutyaszorítóba, mert (különösen a tusrajzoknál) kizáró­ lag emberre koncentrálok, szinte semmi tárgyi környezetet nem szerepeltetek. Ebből már sejthető is, melyek a legköz­ vetlenebbül megoldásra váró műhely­ gondjaim. — Bizonyos alkotásait felidézve, úgy gon­ dolom, művészetének mértéke a szép is le­ hetne. — Igen. De nekem az igazság a fon­ tosabb. Ha az szép, ám lássuk a szépsé­ get! De én betegesen irtózom attól a té­ vedési lehetőségtől, hogy a szépség eset­ leg külső álca. — Pályájának fontos állomása a Düreremléklap. Szerencsés egyensúlya ez az erő­ teljesen ideologikus beállítottságának és az önmagában megálló képi ábrázolásnak. — Én is szerencsés állomásnak tartom. Azért volt számomra tanulságos, mert nem terveztem. Eleinte direkt megköze­ lítés élt bennem, „direkt tudatosság” — amit tudtam, ahhoz kerestem a motívu­ mokat. Hiányzott belőlem a valóság ha­ tásainak ösztönös feldolgozása. Az 1972 óta készített tusrajzok a „kioldódást” je­ lentették. Az ösztönösség jóértelmű fel­ szabadítását. Eleinte véteknek tartottam, hogy leülök a papír mellé, és nem tu­ dom, mit akarok. Ma már nem. Az ösz­ tönösséget sem akarom misztifikálni. Az ösztönösség csak akkor jó, ha kontrollá­ lódik. Az így értelmezett ösztönösség nél­ külözhetetlen. Mert ha belőlem jön föl a világ, tehát ha én is benne vagyok, ak­ kor én magam is és a néző is közvetle­ nebbül állunk vele szemben, ha megje­ lenik a képen. Megszenvedtem ugyanis a másik utat. Kimaradtam a korábbi képe­ imből. Csak „az eszem” volt bennük. — Őszintén meglepnek összetett műhely­ gondjai. Mondjam így — kiterjedt közműve­ lődési tevékenységét ismerve már-már úgy tűnt, nem is a grafikai lapok a fontosak az Ön számára, hanem a közlendői. — Ezzel visszakanyarodunk az első kérdéshez. Ahhoz, hogy miért jöttem Salgótarjánba. Amikor idejöttem, felso­ rolható szakmai problémáim voltak. Ezek megoldásait is kerestem itt, mint már meg­ előzően másutt is, és természetesen ez a keresés még nem zárult le. Arról van szó, hogy a formálásmódra eddig a kel­ leténél jóval kevesebb gondot fordítot­ tam. Ez visszahatása egy korábbi kor­ szakomnak. Amikor elvégeztem a főisko­ lát, stíluskísérleteim voltak. Ami pedig a „közművelődési tevé­ kenységemet” ille ti... Nekem egyik leg­ személyesebb problémám: küszködni a türelmetlenségemmel. Ki tudja megvár­ ni, míg a művei hatásaival találkozik az utcán? Ez egyébként is lehetetlen. Min­ dent megteszek viszont, hogy a képzőművészethez legalább barátságosan köze­ ledő emberek száma gyarapodjék. Ezért azután az ankétokon, beszélgetések al­ kalmával legtöbbször eltérünk a kép­ zőművészettől, s az emberek gondjairól, bajairól beszélünk — a képek hatására. — A kohászati üzemekben készített raj­ zaiból és korábbi alkotásaiból kiállítása volt a Kohász Művelődési Központban és a munkásszálláson. Elégedett-e a kiállítás visszhangjával ? — A kiállítás rendezésekor maximális jó szándékkal találkoztam. A közművelő­ désben is kevés azonban a jó szándék, an­ nak valóra is kellene válnia. A szándék itt aztán igazán az eredményen mérhe­ tő... Miután a három tervezett ankétből egy tekinthető félig-meddig eredményes­ nek, mert a többi elmaradt, s ha azt is figyelembe veszem, hogy a „magnós” tár­ latvezetés ellenére sok brigád látogatása teljesen formális volt (pusztán az aláírás kedvéért történt), akkor sikertelennek is mondhatnám. Itt-tartózkodásom ideje alatt azonban a munkazajban rengeteg mini-ankétot tartottunk, s találkoztam brigádokkal fehér asztalnál is. Korábbi grafikáimat „diáról” mutattam be. Nyu­ godtan elmondhatom, hogy nem a „mű­ vészet” megértésével foglalkoztunk, ha­ nem nagyon hamar egyetértésre jutottunk. Különösen, ha rajzaim bizonyos fokig az ő nézőpontjukból foglalkoztak különböző tár­ sadalmi jelenségekkel. A kiállítást követő egyetlen sikerült ankétra is azok jöttek el, akikkel már korábbról személyes kap­ csolatom volt. Számukra a vázlataimban minden felismerhető volt — az ózdi mar­ tinkanáltól a levágatlan felöntésekig. — Köszönöm a beszélgetést. P. J. �Papp L ajos Riportok VIII. OTT VOLTAM, sor kígyózott, percenként egy-egy lépés volt az út, kenyér, zsír, cukor (áttetsző-soványan jártak, lebegtek a tetők között, arcuk sárga-zöld, tüdővészük kecsketejre áhult, tétova hegedűhang, elvékonyuló koldus-szó, eloszló füst fenn) menni kellett, előre, támasz után kapkodtunk, nevettek a bámészkodók, tűzzel-vérrel összemázolt romokból szél süvöltött, útonálló sziszegett-szitkoződott a padló lécei közül, remegett a térdünk tegnapi félelemtől, támadó éhségtől-élettől, arrább férgek másztak, rovarok futkostak, eltűntek-fölbukkantak a halott tárgyak réseiben, bomló dolgokban, hőköltünk volna, fény villant, csalóka-csalogató káprázat vetett sanda gáncsot, átbuktunk, talpra álltunk, túlélők-reménykedők, megmaradt illúzióink tükrös csarnokában, vakfoltos üvegek, rozsdás foncsorúak, hunyorgó jótékonyáguk körülfogott feledtetően; a felfordult világ bennük talpára billent, roncsok-halottak eltűntek, napfény, lámpafény-szemféhy, mosolyvillanás vibrált, illegtünk ég tükrében, tócsák tükrében, pléhvödör vize, csorba lavórok tükrében alakunk gömbölyödött, arcunk kipirult, gönceink újultak, előkerültek szavaink-énekeink, a játék kivirágzott, összefogóztunk, előszedtük az elrejtett szerelmeket, dobozba zárt kincseinket, táncoltunk megittasodva, imbolygott, forgott minden, lócák libikókáztak, székek kerengtek, hízelgés-udvarlás duruzsolt, fel-felsikkant a hiúság élvetegen, minden-mindenki egyszerre több lett; a tükrök akkor sorra kihúnytak, vitt az út tovább, belódultunk a megbolydult folyosóba, megzavarodott érzékkel az ünnep után, s megingott minden mérték, a függőleges falak megdőltek, feldült a mennyezet, billegett a padlózat alattunk, tengeribetegekként émelyegtünk, féltünk újra a leselkedő hegyes- és tompaszögektől, csúcsos-éles árnyékoktól, botorkáltunk, eljutottunk lassan a túlsó küszöbig, örvények közt a túlsó partig, fellélegeztünk: újabb teremben szökőkút szökött fel színesen, mese-panorámák tűntek elénk, vetítettképek vilióztak a falakon, rettegés-sávos zubbonyunk gombjai pattogtak kitágultunk a vágytól, a tolakodás előbb kis remegés volt, afféle fuvallat-fodrozódás, görcsös nyelések, ideges gyomornedv-kiválasztás, szigetek támadtak, csoportok örvénylettek, tipródás lármázott meseautók vitrinjénél, mese-villák tarka tárlójánál, mese-utazások mesefilmjei előtt, a tolongás dulakodássá erősbödött, a gyengéket kíméletlenül hátranyomták, az ügyeskedők a gyámoltalanok hátára, vállára kapaszkodtak, bizalmas kapcsolataikról bömböltek mindenfelé a nagyhangúak, a harácsolok bele-belekaptak tolvaj marokkal a vetítés sugarába, törpe-királyok kordont fontoskodtak maguknak, adták-vették a holdat a léha szavak vad zsibpiacán; a lépcső a terem végéből nyílt, keskeny-meredek, arrafelé sodort a lárma, tülekedés-ordítás, röpködtek oda-vissza trágár szidalmak, méreg fröcskölt a szájakból, égette a szemet, az arcot, ez volt az uborkafa-lépcső, a káprázatos szamárlétra, a gyors karrier holdfényből-éjszakából font rablókötele, felkapaszkodás vészes, lóduló-visszazuhanó, rángó hágcsója, szakadék felett korrupt inda-híd, vihar lóbálja, roppan-szakadozik, s halad a lépcső, ki mozgatja ezt az örökmozgót, ki emeli a felemelkedőket, hájasan lihegtek-fújtattak, nem kellett lépniük sem, futott a lépcső, nem törődve a földi nehézkedéssel; aztán kivetődtünk a fényre-levegőre, ez már a hordó, utolsó próba, elosonhat mellette a sunyi képmutatás, sompolygó önzés, mi bemegyünk, nincs vesztenivalónk, előttünk harsány- gúnyos hahota fogadott egy áltekintélyt, a hordó fejreállította, borult-sodródott kalimpálva, rongybábuként a garasoskodó, nagyot perdült a testes sorskerékben, hullt belőle a pénz, szakadt zsákból a zab, szóródott-szállongott, játszani szél lebbent oda a környező fákról, szedték kárörvendő nevetések, hasztalanul kiáltozott, a hordó kivetette, mögötte szoknyás sznobság, nyafogás kapkodott sikoltozva, ruhái válla körül csapdostak, a tenyérnyi nadrágocskán átvillant rózsás feneke, rajta exkluzív szeretők emlékül hagyott kézjegyei csupaszon dideregtek; a hordót azután kisúrolták, mi épségben átjutottunk, pózainkon nem mulattak, a vidámpark most is működik, fiam, él-forog, kattog, lármázik estig. Itt a jegy, nézz körül egyszer. Bódi Tóth Elemér Hogy a világot értsed Lásd a szelet a tónál, viharkosarat lóbál. M 7-esen dalt várod, legyen Tanaki Drive-od. Láss pár kivit is Délen. paktálj szürke verébbel. Vándorköveken fenyves habbal a zöld víz repdes. Tenger is érjen téged, Hogy a világot értsed. Látod, a dal már árad, megpödörinti vágyad. Bernáth Aurél téli táját varj ú beméri. 13 �Erdős István Időhúzás Jó napot, van itthon valaki, persze hogy nincs — mondta Buda Bálint az ajtófélfának, és bevágta maga mögött az ajtót. Ahogy kettőt lépett a keskeny előszobában, máris megköhög­ tette a kesernyés, fojtó, rossz levegő, kitárta a nagyszoba er­ kélyajtaját. kilépett az erkélyre, lenézett az úttesten hömpöly­ gő autóáradatra, nevetett; hogy jön át ennyi autó k ö z ö tt... Háta mögött a modern háromszobás lakás elhanyagolt volt, az ablakok kormos-porosak, a parkett gondozatlan. A dohány­ zóasztal alatt két ottfelejtett kólásüveg, egy fullasztóan büdös hamutartó. Buda Bálint undorral beleszagolt az egyik üvegbe, a hamutartót a fűtőtestre tette, arrább rúgott egy műbőr puffot; ez az — mondta —, akkor hát rendet tettünk; a telefon után nyúlt. Tárcsázni kezdett, de két szám után mást gondolt, visz­ szatette a készüléket a telefonasztalra. Lekattantotta a szek­ rénysor egyik rejtett-zárú ajtaját, kéttenyérnyi magnót vett elő, a franciaágyra dobta, mellé hasalt, néhány másodpercig elját­ szott a mikrofonnal, majd mosolyogva bekapcsolta a készüléket. A halk zümmögésre figyelt hosszan, majd monoton, fáradt han­ gon, mégis fontoskodó nyugtalansággal beszélni kezdett a gyű­ szűnyi mikrofonba. „Kedves Buda Bálintné, tisztelt feleségem, Éva! Köszöntelek. Rád gondolok, most tizenkét óra harminc perckor, mikor dik­ tálni kezdek a japán magnetofonodba. Diktálok annak tudatá­ ban, hogy egy-másfél óra múlva visszahallod szavaimat, fontos mondanivalómat. Figyelj, kisöreg! Kimondom: ez, ami most velünk van, nem tartható tovább. Nem méltó kettőnkhöz ez az állapot, nem méltó egykori ragyogó szerelmünkhöz, fényes bol­ dogságunkhoz. Két éve benne van a levegőben, de egyikünk se meri kimondani; „de elvtársam, de elvtársnőm, ez így nem me­ het tovább”. Pedig muszáj szembenézni helyzetünkkel, életünk elbírhatatlan langyosságával. Én most elvállaltam a dolgok fel­ tárását, kiélezését. Amikor te itt belépsz, és egy gombnyomá­ somra elkezd ez a szalag forogni: furcsa dolgokat leszel kényte­ len látni is: pucéran én, a férjed, és pucéran itt az ágyadon a szeretőm. S mindez nem véletlen műve, nem időzavar, rossz szervezés: ez egy kiszámított tettenérés. Amit (ne haragudj, sze­ relmem, Zsuzsa, drágám!), Évám, látnod kell! Látnod, hogy én tudom, hogy te látod, hiábavaló a szemeket behunyni; tények­ kel állunk szemben, nem lehet mellettük szó nélkül elmenni. Én sakkot mondtam ezzel a mai randevúval, neked fel kell boríta­ nod a sakktáblát, mert itt a te úgynevezett puritán erkölcsössé­ gednek is pirulnia kell. Erre a magnetonfonra pedig azért van szükség, mert azt gondolom, hogy élőszóban mindezeket én so­ hasem merném, sajnos, a szemedbe mondani. Sőt. Ha itt fekszik is mellettem a pucér nő, és te mélykék, nagy szemeddel rám nézel, én tizenkét éve megígért hűségem árnyékában azt mon­ dom, szeretlek, Éva, semmi baj, csak a tiéd vagyok, örökre. Pe­ dig erről szó sincs. Elegem van belőled. Ámen!” Buda Bálint meglóbálta elzsibbadt bal karját, felült, vissza­ pörgette a magnószalagot, hátát a falnak döntötte. Visszahall­ gatta, amit mikrofonba mondott, majd újra előre pörgette a sza­ lagot. Elégedett volt szigorúságával. Keze ügyében hagyta a magnót, a rádióban zenét keresett, majd a telefon után nyúlt. Tizennyolc-huszonkilenc — tárcsázott. — Halló, tessék — mondta egy kellemetlenül hivatalos, központhang. — Főköny­ velés? — kérdezte Buda Bálint, noha, jól ismerte ezt a vénkis­ asszony-hangot. — Jó napot, Bertók Zsuzsát kérem. — Zsuzsa gyorsan jelentkezett. — Halló? — Szia, Bertók elvtársnő! — nevetett Buda Bálint. — Te vagy az, Bálint? — Nem, Zsuzsa, nem én vagyok; a harangszó keres, aki a delet kongatta. Most már ráér; ebédelne veled, nem vagy éhes, Zsuzsa? — Micsoda? — Azt kérdezem, nem vagy-e éhes, Bertók elvtársnő? — Értem, Buda elvtárs; hát most, sajnos, lelépni nem tu­ dok . . . 14 — Ha nem ettél, éhes vagy, enni kell — mondta megemelt, kioktató hangon Buda Bálint. — Enni kell! — Nem ettem még, igaz — bizonytalanodott el Zsuzsa hang­ ja —, de ma nehéz lenne, igazán, B á lin t. . . — Persze — mondta Buda Bálint, aki már tudta, hogy csa­ tát nyert, — majd gyorsan eszünk . . . — És Éva? A gyakorlati munkássága hatodik évében maga­ san kitüntetett feleséged? Főz nekünk valamit? — Nem! Hideget eszünk. Éva nincs itthon. — Igen?! Nahát! — Szakköre van egész délután. A kötelesség odaköti az is­ kolához . . . Egész n ap. . . — Biztos? Halálbiztos? Buda Bálint már türelmetlen volt. Legszívesebben lecsapta volna a kagylót, „ne játszd meg az agyad, te kis süket”, mondta volna, de nyugalmat erőltetett magára, könnyedén válaszolt: — Nyugodt lehetsz. Békákat boncol a kölykeivel egész dél­ után, de lovakat is boncolhatnak, ha azt akarod, hogy estig tart­ son, ha úgy nyugodtabb vagy. . . — Megfelel a béka, Buda elvtárs — mondta kicsit hűvösen Zsuzsa. — Öt perc múlva fenn vagyok. — Gyere! — mondta Buda Bálint, és a kagylót a készülék­ re ejtve azonnal zuhanyozni indult. A rádióból szűrődő tánczene ütemére hajlongott, míg ledo­ bálta magáról ruháit. Jókedvét az sem rontotta el, hogy nem jött meleg víz, jéghideg vízben kezdett zuhanyozni, jajgatva, sziszeg­ ve. Gyorsan elkészült, vörösre dörzsölte mellén, combján a bőrt, haját is hosszan törölte hatalmas kék frottír lepedőjével. Für­ dőköpenyt vett magára, s nézte a fésűk közé dobott óráján a másodpercmutató előrevándorlását. „Pillanatokon belül megszó­ lal a csengő”, vicsorgott a tükörbe, s csodálta egészséges, szép formájú fogsorát. Éva sem tizenkét éves házasságuk, sem ötéves jegyességük idején nem becsülte eléggé Buda Bálint férfias szép­ ségét, sőt, gyakran adta jelét finoman vagy elutasító goromba­ sággal annak, hogy dühíti férje önteltsége, hogy ő a maga részé­ ről a világon semmi jelentőségét nem látja annak, hogy a férje haja fénye, válla szélessége, ép fogsora, karcsúsága másokra milyen hatással van vagy lehet. Ez Buda Bálintot eleinte csak aggasztotta — nem szeret eléggé ez a lány, gondolta —, de ké­ sőbb rettenetesen felbosszantotta felesége gúnyos mosolya, ha sokáig állt a tükör előtt fésülködve, vagy nyakkendővel bajlód­ va. Gyűlöli, hogy nem terebélyesedek együtt vele — vigasztalta ilyenkor magát, mert bizony Éva csípőjére, vállára súlyos hús­ kötegeket, zsírpárnákat hordtak az évek már házasságuk első időszakában is. Hamm! — mondta félhangosan Buda Bálint, becsukta szá­ ját, s indult az előszobába, hogy abban a másodpercben nyissa az ajtót, ahogy Zsuzsa mögött becsapódik a liftajtó, s megszólal a csengő. Zsuzsa friss volt, szép, de kicsit ideges, ingerült. — Istentelenül kevés az időm, Bálint — mondta fehér bal­ lonját a fogasra akasztva. — Rohanni kell, m e r t . . . — Ne kezdd ezzel — mondta Buda Bálint, lágyan magához húzta Zsuzsa fiús fejét, szájon csókolta futó melegséggel, s be­ tessékelte a szobába. — A főnököm harap rám — mondta Zsuzsa, miközben le­ rúgta kényelmetlen cipőit —, hónapok óta leskelődik utánam, hova megyek, mit csinálok. . . — Nyugi, ha mondom! Buda Bálint a heverő mellé tolta a szervizasztalkát; — Mit kérsz? Van sonka, májkrém, paradicsom, cseresznyepálinka, kóla. — Kenyér nincs? — szellemeskedett Zsuzsa nagy hangon Bálint után, aki a konyhába indult. — Van kenyér is — morogta vissza, s már szelte is gyors mozdulattal a szendvicsnek való szeleteket. — Na, mondd már, mi legyen . . . — Hideg a kóla? — kiabált Zsuzsa rendületlenül. — Hideg — mondta Bálint, és kivágta a hűtőszekrény ajta­ ját. Vajat vett elő, sonkát, paradicsomot. — Vajat? — morogta a kérdést. — Vajat nem kérek, tudod — mondta Zsuzsa halkan, már borzongó türelmetlenséggel, pucéran a pléd alól. — Csak son­ kát a kenyérre. És hozd azt a kólát. . . És paradicsomot. . . �Buda Bálint elkészítette a sonkás szendvicset, szalvétát tett a kenyér alá egy tálcára, majd poharat, kólát mellé, és en­ gedte, hogy a fürdőköpenye teljesen szétzilálódjék rajta, ahogy Zsuzsa mellé ér. — Egyél! — mondta, mintha gyerekre szólna. — Pazar — hajolt a szendvics fölé Zsuzsa, s egyetlen hara­ pással eltüntette az ebédnek szánt szendvics nagyobbik felét. Buda Bálint felerősítette a rádióban a zenét. Zsuzsa odafor­ dult: — Bitliszék? — kérdezte. — Az — mondta Bálint, és félkönyökre dőlve Zsuzsa mellé szorult a pléd alá. — Ne kapkodj, egyél nyugodtan! Idő: ren­ geteg ! Zsuzsa tele szájjal hümmögött, aztán, hogy szólni bírt, meg­ simogatta Bálint vállát, nyakát. — Neked könnyű! Úgy falaznak a kollégáid, ahogy csak akarod. Sőt, még jobban is! No, meg a ti munkátok, egyálta­ lán . . . Buda Bálint a faliórát nézte: tizenkettő negyven. Öt perc múlva kicsengetés Éva gimnáziumában, fél óra múlva legkésőbb kulcscsörgés az ajtózárban. — Micsoda? — tiltakozott erőtlenül. — A mi munkánk? Tu­ dod te, mit beszélsz? — Nem hoztál sörbontót — nevetett Zsuzsa, s derékig kiha­ jolt a szervizasztal mellé. — Hozok — ugrott ki a pléd alól Bálint, és akármennyire is vonzónak találta Zsuzsa kislányos, szép mellét, csípőjét, már határozott is, hogy legalább öt percig keresi azt a sörbontót a kanalak, villák, kések között. Hadd teljen az idő! — Sót is hozzál a paradicsomra! — kiáltott utána Zsuzsa. — Hozok — válaszolt azonnal, és mutatós hangzavarral csörgette a kanalakat a konyhaszekrényben. Gyerekkora kedvenc ponyvaregényeiben a Billek, Bobok, Fredek mindig kötélidegzetűek voltak: ilyen akart volna lenni ő is, felnőtt, értelmiségi férfiként is. Olyan, akinek szeme se rebben kemény dolgok, nagy küzdelmek során. De most például határozottan nyomást érzett a gyomorszája körül az idegesség­ től, s rögtön megvillant előtte a kínos lehetőség: nincsenek kö­ télből az idegei. Sőt. — Mit csinálsz ennyi ideig — türelmetlenkedett Zsuzsa. — Lejárt az ebédidőm . . . — Nyugi! — vitte Bálint a sörbontót. — Nyugi, ha mondom. Só, sajnos, nem k erü lt. . . — Nem baj — nyúlt Zsuzsa a kettészelt paradicsomért — így is jó. Lenyelte a paradicsomot, felhajtott egy pohár habzó kólát, s elnyúlt Bálint mellett. — Kösz az ebédet, uram. Bálint a lány haját simogatta, majd két tenyerébe vette az arcát. — Szép vagy — mondta meggyőződés nélkül. Zsuzsa megfogta a kezét: — Figyelj csak, Bálint. Ezt hall­ gasd meg. — Szavalni kezdett. — „Külön indában tekeregve bús virág voltam, bús virág voltál. / Köszönöm, hogy nagy boly­ gásodban mégis-mégis hozzám h ajo ltál.. — Mi ez? — hajolt Bálint a lány fölé! — Egy vers. B aj? — Nem baj — válaszolt Bálint suttogva. — Ismered? — kérdezett Zsuzsa rekedt, halk hangon. — Kéne ismernem? — kérdezett vissza Bálint. — Sárközi György verse. Gyönyörű. .. — Aha! — mondta Bálint, és arcát a lány nyakába fúrta. — Mai fiatal? — Nem! — mondta Zsuzsa, és anyáskodón simogatta meg Bálint halántékát, fülét. — Jó költő? Zsuzsa felnevetett. Kiszabadította vállát, nyakát Bálint fe­ je alól, oldalt dőlt: Meghalt vagy harminc éve: nagy költő v o lt... Forradal­ már . . . Kéne ismerned . . . Mint politikai munkásnak . . . — Aha — suttogott Bálint, és visszáhúzta maga mellé a lányt. — Háromnegyed — nézett a faliórára, és engedett a szorítá­ son, kitöltötte a fél üveg kólát Zsuzsa poharába. Zsuzsa a meny­ nyezetet bámulta. Nem nyúlt az ital után, halkan folytatta a verset: — „Egymás mellett és egymás ellen nyílunk mi nyugtalan virágok. / Kergetőzve és összeborulva, mint tengeren játszó si­ rályok . . . ” — Gyönyörűszép — lelkendezett Bálint, s a másodpercmu­ tató előredöccenéseit siettette volna szeme erejével. — Igazán? — Kisdobos becsszóra! Mondd tovább, Zsuzsa! Pont olyan ez a vers, mintha . . . Zsuzsa gúnyosan felnevetett, aztán ellökte Bálint kezét a csípőjéről: — Tudtam. Tudtam, hogy azt fogod mondani: „pont olyan, mintha rólunk szólna, ugye”? — Igen — mondta Bálint —, azt akartam mondani. És szé­ pen mondod, érzéssel. . . — Hülye vagy — gorombáskodott Zsuzsa. — A mi kapcso­ latunk teljesen felszínes, Bálint, ez a vers meg . . . — Nem, éppen nem — tiltakozott Bálint. — Épp féltékeny vagyok: az dühít, hogy Kutyaütő Kilenc Józsefnek ugyanígy sza­ valod este hazafelé ballagva a hársfák alatt. A kolónián, ahol a ti házatok körül már elfogynak a lámpák, és szorongatja a kezed a a kölyök, és tán’ a blúzod is kigombolja . . . — Kutyaütő Kilenc József? Buda elvtárs, így beszélünk egy munkásfiatalról, aki annyi éves pont, mint én vagyok: egy hu­ szonhárom éves tehetséges villanyszerelő ifjúm unkásról. . . Egyébként kigombolja . . . — Hagyd abba! — csókolt bele Bálint a lány arcába. — Ne beszéljünk róla, sajnálom. — Az utcán, a moziban, a presszókban vele vagyok. Vele járok, vele emlegetnek együtt, nem veled. — Neki szánnak a jóapádék . . . — Neki. Komolyan, Bálint. És igazuk is van, illetve igazuk volna. . . csak én . . . csak te és én, Bálint, két é v e . . . ! Ha hoz­ zámennék feleségül, veled akkor is csak kvittek lennénk még. Neked Éva, nekem Jóska. Akár össze is járhatna a két család. Úgy elvtársiasan! Egy buli nálatok, egy minálunk. Jóskát előbbutóbb kiemelnéd magad mellé valami felelős-felelősnek: hadd keressen egy kicsit többet! Mi meg jó barátnők lennénk Évával. Te Jóskával meccsre mennél meg sörözni, mi Évával trécsel­ nénk. Később aztán Éva csendben elcsábítaná Jóskát. Lefeküd­ nének. Ugye? És kész! Élnénk így négyesben, am íg... — Elég legyen! Először is ott kellene hagynod ezt a bohóc­ kodást, színészesdit! Komolytalan kóklerkedés! Hókusz-pókusz, öncsalás! — Nocsak. Azt eddig nem mondtad, hogy ez a véleményed rólunk .. — Rólatok? Őróluk. Téged szeretlek. És szeress te is en­ gem, ne ő k e t ... Drága, drága! Zsuzsa örömtelenül, kedvetlenül engedte át magát Bálint szerelmének, s maga sem tudta igazán, mi a baj. Hosszú hall­ gatás után Bálinthoz fordult: — Igazán szeretsz? Szép vagyok? — Szép vagy! Gyönyörű — mondta Bálint őszintén. — Ja j, tudom én, tudom. Szép a testem, az arcom, a ha­ jam. Tíz éve fényesedik bennem ez a tudás: szép vagyok. Ka­ maszkorom óta. És százszor eldöntöttem már magamban, hogy ha a munkám nem visz előre, hát ez a szépség lesz az ára, hogy boldoguljak! Hogy egyszer egy ilyen nagy, modern lakás legyen az otthonom. Forró vízben zuhanyozhassak, amikor akarok, és legyen egy gyerekem, akinek minden megvan. Nekem el kell jönnöm arról a kolóniáról, ki kell húznom a cipőmet a telep sarából. . . — Hát, ez szép! — dörmögött Bálint. — Amit mondasz, az a prostitúció közeli rokona. S ha egy volna, ha eladnád magad, miért Jóskával rohangálsz, aki csak annyiban különbözik a töb­ bi loboncos fejű suttyótól, hogy futballista-karrier helyett szí­ nészpályáról álmodik. . . — Milyen igaz, Bálint! — sóhajtott Zsuzsa, és a blúza után nyúlt. Bálint reflexszerűen az órára nézett: „ötvenöt”, moccant a szája, és megszorította a lány karját: 15 �— Mit akarsz? — Indulni! — válaszolt Zsuzsa párás szemmel. — Igazad van! Miért állok szóba vele? Miért csókolózok vele? Őriznem kéne magam valakinek, a k i. . . Egy orvosnak, mérnöknek, egy újságírónak, aki feleségnek a nagyszerű életbe vinne. Vagy ne­ ked például, Bálint, a k i. . . Hát tudod. . . Jó l szeretsz te engem, Bálint? Bálint cigarettáért nyúlt, rágyújtott. Kínálta volna a lányt is, de az nemet intett, öltözni kezdett. — Rohannom kell, Bálint, egy óra! Be kellett volna érnem egyre. B á lin t. . . Bálint visszahúzta maga mellé a lányt, forrón megcsókolta: — Most nem mehetsz el így, Zsuzsa. Most nagyon érezzük egymást, egymás hullámhosszát. Most kell beszélnünk! — Máskor, Bálint, megnyúznak odabent. . . Megyek . . . — Nem mégy, Zsuzsa! Drága kis Zsuzsa! Rendet akarok rakni az életemben. Hallod. Harminckét éves vagyok. Ideje ki­ dobálni a szemetet! Zsuzsa idegesen gombolta a blúzát: — A szemetet, Bálint? Hogy érted ezt? Bálint teátrális pózzal fordult a lányhoz, maga felé for­ dította az arcát: — Elválok, Zsuzsa. A házasságom, jól tudod, milyen. — Elvtársi, nagyon is elvtársi — nevetett Zsuzsa idegesen. — Az a baj, hogy nincs gyereketek, öreg . . . — És minden, és minden más — mondta Bálint, és a lép­ csőházból hallatszó zajokra figyelt. Megjött volna végre? Más­ hol csapódott az ajtó. — Nem mehetsz még, Zsuzsa, várj! Fi­ gyelj ! Téged szeretlek . . . — Nem hiszem, Bálint! — mondta a lány, és zavartan to­ vább öltözött. — Hinned kell! — fogta meg Bálint a lány két kezét. — Te kellesz nekem . . . — Máskor, Bálint, majd beszélünk, most rohannom kell — hadarta Zsuzsa, nagy nehezen lábára erőszakolta a cipőit. Bálint elé állt, erőszakkal visszaültette a franciaágyra. — Tíz percet túlélsz — mondta, s arra gondolt, hogy ne­ gyed kettőre négykézláb is haza kell érnie a feleségének . . . — Elválok Évától, érted? Elegem van! — Nem hiszem, Bálint — mondta Zsuzsa türelmetlenül. — Az ilyenfajta emberek, mint te, negyven körül cserélik le ne­ kigömbölyödött, hájas feleségüket. . . Neked nyolc éved van még, ö r e g ... No, engedj, megyek! — Ha most elmész, nehéz lesz erről máskor beszélni — ölelte át álmelegséggel Bálint a lányt. — Hallgass végig! — Mennem kell, tudod — mondta Zsuzsa, és kihátrált az előszobába. — Itt tartalak erőszakkal tíz percig; hogy megérts! — Én vagyok az erősebb, Bálint, egyszer kipróbáltuk — nevetett Zsuzsa, s kidugta a fejét a lépcsőházba. — Szevasz! — sziszegett vissza, s csókfélét is dobott Bálintnak ujjahegyén. Bálint mintha lerészegedett volna, úgy támolygott át a szo­ bán. Dühödt rántással kihúzta a sötétítőfüggönyöket, majd a zsúrkocsiról mindent a mosogatóba rámolt. Még a bűzlő ha­ mutartót is bevágta a tányérok közé, s az üres kólásüveget is. Kezet mosott, ráhasalt a franciaágyra, telefonált: — Gimnázium? Buda Bálintnét kérem. Éva hangja, mintha énekelne, irreálisan magas volt, nevet­ tetően mesterkélt: — Halló?! Igen!? Én v ag y o k ... — Én is én vagyok — mondta ingerülten Bálint. — És? Mi van? Mi történt? — kérdezett Éva idegesen. — Semmi különös! Csák, hogy beszéljünk. Két szót, hogy mi újság? — Semmi. Itt is semmi! És még valami? — De mégis! Mondj valamit! — mondta Bálint hízelgőn, s felült a franciaágyon, ölébe vette a készüléket. — Mit mondjak? — Éva hangja már elutasító volt. — Be­ süt a nap az ablakon. — Na, látod — szellemeskedett Bálint. — Az nagyszerű, hozzám is besüt, a hivatalba. . . — Onnan beszélsz, Bálint? — kérdezett Éva, és mintha cse­ kélyke érdeklődés villant volna meg hangjában. 16 — Igen — hazudott Bálint. — És tényleg azért hívtalak, hogy megkérdjem, haza tudtál jutni délben takarítani? — Ne hülyéskedj! Akkor nem volnék itt benn, Bálint. Nem tudtam hazajutni. — Kár — recsegett Bálint hangja. — Micsoda? — Semmi, semmi! Csak reggel megbeszéltük, hogy te dél­ ben hazaugrasz, tudod . . . — Tudom. Másképp alakult. Dolgozom. És ez az első . . . — Így igaz — mondta Bálint közömbösen, és lábujjával ar­ rább lökte a kis japán magnót a szőnyegen. — Különben nem érdekes. — Édeskésre vált a hangja. — Holnap már hét vége, majd együtt csapunk egy nagytakarítást. .. Oké? — Lehet! — válaszolt Éva elutasítón. — Akkor szervusz. Bálint. — Szervusz, édes! — mondta Bálint, és olyan leheletfino­ man helyezte el a telefonkagylót a készüléken, mintha attól tartana, hogy minden hirtelen mozdulat nagy bajt okozhat. Tenyerére vette a magnót, letörölte a szalagról a szigorú kiáltványt: — Jobb ez így — dörmögte maga elé —, nem kell felfújni a dolgokat! A faliórára nézett: fél kettő volt. Azon tűnődött, egyáltalán érdemes-e még visszamenni a munkahelyére. . . Jánosy István A dal hatalma (Berzsenyi; Poétai harmonisztikájának olvasásakor) M in d en h a n g sz e rn é l sím u ló b b fo ly á sú fá ty la s e m b e rh a n g , az ö rö k T e re m tő m a g v a it h in ts e d a T a v a s z b ű v ö lté n sz ilv a sz iro m k é n t tö rt sz ív ü n k re , h o g y v a la m in t a b im b ó k b u rk a s z é tp a tta n t, a v a ló b ilin c s e h u lljo n sz ét tü n d é r b ű v ö le tb e n , és a m esszi jö v e n d ő k é p e tá r u ljo n sz em ein k e lé , hogy b ő red ő s i f ja k , s z ita k ö tő -k a rc s ú , fá ty o lo s lá n y o k sz a la d o z n a k é ji, h o ld tü z ű tá n c b a n , s m in t a h a jn a l k é l v io lá s sz ín e k b e n , h ó k a sz á rn y a k tó l lib a -tő fe h é r li k, zö ld -m o h o s d o m b o n te h e n e k b o ly o n g n ak , üld özik ő k e t v illo g ó -rö p tű p u lik úg y c s a h o lv a ; és a m in t a k e c s k e b o k á jú v íg agg k é tc sö v ű s íp já t v ig y o rá sz v a f ú jja b o d z a b o k o rb a n : b ú jv a b u csk ó z n a k lib a -le n g e lá n y o k , sz o k n y a le b b e n té t le se lő g ú n á ro k , s fá ty la s u lt a rc u k c secse m ő -sz o p á sá n á tü t az álom . Ú ssz a to k fe lh ő n , lile h a n g o k , e g y re ! S z ő jje t e k széppé su ta sa n d a sá g o t, h o rg a d ó g y ilk o t, h a ta lo m -h u r itá s t, sz e rte le n , á ln o k p é n z só v á rsá g o t! S A r ió n d a lá v a l m á k o n y o z z á to k sz elíd ü lt b a ro m m á a v icso r f a r k a s t! M a d a ra k csap ongó tis z ta sz ív év el é n e k e ljé te k c s a k a sz en t k ö zép szert, m e r t k in e k to rk á b a szelíd m a d á rk a k ö ltö z ik , s o tt z e n g : az ily e n szív éb en m e g h a l a T ig r is ! �Hann Ferenc ezért olyan tökéletes a francia kiejtése, többször megtévesztett vele született franciákat. Néhány képet csináltam Zsuzsáról. Például: mély kupolabolto­ zatból bukkan elő. A gyámkőn évszám: 1710. A Szent Márk tér délben 1974. szeptem ber 20., cléli 12 óra Őfalu. Az ablakból ápolt kertre látni. Távolban hegyek, lábukig nyúlik a kukoricaföld. Fiatal férfi a ház mögött, most érkezik, kezében ka­ pa, csizmája sáros. Mozdulataiban jóleső fáradtság. Csirkék kapirgálnak az ütött-kopott autó körül. Kedves hódkölyökarcú asszony inte­ get az ablakból (a keret világoskék, szokatlanul jól illik az ég kék­ jéhez), mögötte halomra dobált, repedezett vásznak, vakrúmák, ki­ száradt íestékestégelyek. A férfi felpillant, mosolyog. U gyanebben az id ő b en : utca 78/b. VI. em elet 7. Budapest, Szentkirályi Oroszlánlábú asztal. A horgolt térítőn porcelán kakas, hátán lu­ dasmatyisapkás, virgonc zsoké. Fehér puplininges úr áll a tükör előtt, lazít nyakkendőjén. Ajtó csapódik, apródfrizurás fekete nő lép be. Leül a fotelbe, szoknyája felcsúszik combján. A harisnyatartó pántja fölött látszik a megduz­ zadt hús. A sarokban dohányzóasztal, rajta gondosan egymásra helyezett kártyalapok. Ebéd után vendégek érkeznek. Ugyanebben a z id ő ben : V elence, Szent M árk tér. Miután ebédidő van, szinte kong a tér az ürességtől. Idős úr sétáltatja ebét. A megnevezhetetlen — kockás trikóba bújtatott — korcs, fajának szégyene, kitépi magát a vénember kezéből. R iadtnak látszik. Hosszan fityeg utána a szabadon maradt póráz. Gombsze­ méből tört fény hull a kőre. Rövid lábait kapkodva átugrik egy We­ ber Cloid feliratú műanyag reklámtáskán, s mint aki aranyra lelt, boldog vigyorral kunkorítja fel farkát, pamacsvégű hátsó lába az ég felé kanyarodik, s merész ívben oldalba vizeli a roppant szobrot tartó, karcsú oszlopot. U gyanebben az időben a k eleti szélesség és az északi hosszúság 19°51’ által 18°11’ behatárolt agyaggolyónyi térben egy m éretre szabott beton­ k alitk ában , Csőd. m iközben zsókert húz ügyfelem , a Ülök egy méretre szabott betonkalitkában, a keleti szélesség 48°11’ és az északi hosszúság 19°51’ által behatárolt fohásznyi tér­ ben, és feddően nézek kártyapartneremre. Feleségem korholóan harsogja — Hogy kerül a törlőrongy a konyhaasztalra? Csupa haj, meg sár. Hát mit képzelsz? Reggeltől estig dolgozom, annyit érdem­ iek én? stb... Óvatosan behúzom a ketrec ajtaját. Ott áll a sarokban okos kis M ailer-M üller-féle visszaszámláló időgépem. Püspöklila süvegét megsimítom. Nem is kel l a keresőgombhoz nyúlnom: tudja, mire vá­ gyom. 1969. szeptem ber 20. A kárhol. Talán a rum tette, vagy a testvériesen megosztott bográcsgu­ lyás, mindenesetre ezen az ősz eleji délelőttön mind a négyen érez­ tük, hogyan árad szét testünkben a meleg. Keskeny körfolyosón ül­ dögélünk a Lolában, a zárt udvaron ultramarinkék macska nyújtóz­ kodik a hűlő nap sugaraiban. (A vendéglős fia nagyméretű csata­ képeket fest, s az állandóan fehéren maradt eget — meg a kölyköt —, megszánva a tanítónő vasárnap délután egy üveg hígított kék festéket hozott a Lolába; ám a golyó szeszélyesen az üveg felé gu­ rult, a macska a golyó után, így aztán most foltoskéken szívja magá­ ba a napot a kandúr a Lola udvarán.) A levelek fonnyadt-barnák, a lehullás előtti állapotban, rozsdálló eresz (görbületeiben eldugott kamaszüzenetek), egyszóval karját szét­ dobva dől hanyatt az ősz. Nézem Zsuzsát. Dacosan bámul ki az ablakon. Fekete, apród­ frizurás feje félrelibben, szája sarka legörbed, mint mindig, ha na­ gyon figyel valamit. Kinyúlt pulóverében elveszik válla, melle, fur­ csa mozdulattal támaszkodik az asztalra, feszült és ernyedt egyszer­ re. — Megpróbálkoztam a karccal — mondja Pencz. — A szín, úgy érzem, hosszabb felkészülést igényel. Stúdiumokat. Komoly stúdiu­ mokat. Talán a vörös különféle árnyalatait fogom keverni. A vörös! Az az igazi! Tébolyult királynő, öreg és féltékeny, Öreg királynő rongyokban, imalavórral, kacsákkal, katéterekkel a háta mögött, egyszerű, kis utcában, olaszos sikátorban, hibbant korcs üget a há t­ térben, mely az első kiáltásra visszaoldalog gazdájához, nyalja a lá­ bát, vakkantva fohászkodik; az öreg királynő, glóriás vécés néni az előbb említett tárgyakkal a háta mögött szembenéz veled, dinnye-és gyümölcsléillat árad, s invitáló mozdulattal, édes-derűsen, bölcs megbocsátással mutat a félig tárt ajtóra, melyen ott világít két bű­ vös betű: a lábait égre tartó parázna W és a becsületes, kövér és nyílt C. És mindez vörösben: szemafor-vörösben, dinnyebél-vörösben, alvadt-csirkevér-vörösben. . . Zsuzsa báván hallgat. Aztán Kandinszkijről motyog valamit. Pattogva hullongnak fogai közül a pontatlanul képzett „r”-ek, talán (Abból az időből való, amikor még örültek munkájuknak az em­ berek, nem adtak ki akárm it a kezükből. A suszter kétszer-három­ szor átrágta magát a bőrön a szurkos fonállal, az ő munkáját ne hozza vissza a paraszt, hogy leszakadt a talp.) A lány arcán tétova, laza láz. Néhány sikló, tengeri folyondár dugja fel fejét a kanális öbléből. Aranylagunák és zöldeskék homokdűnék, szelíd folyógátak, egy oposszum sejthetők a hámló vakolat rajzából. A képen ácsor­ gó Zsuzsa arra gondol: vajon kí ez a bozontos fickó, milyen idétle­ nül billeg a sófehér s z é lb e n ... Megvan! Most óvatosan! Festékes az ingujja, alighanem festő (piktor) a nyomorult. Erre a bulira azért igazán felkaphatott volna valami rendesebb rongyot. Más nincs is a képen. Bennem valahogy szétszakad és összeáll a világ. Széttörede­ zik, mint a szúvasodó köröm, szétreped. Hámlékony, csillámló le­ mezkék peregnek, aztán egy másféle rendszerben összeáll újra minden. Valami ösztöke ösztökél. — Te, Pencz mondom —, én igazán nem érzem ezt. Azt hi­ szem, túlságosan sokat olvasol. A szakirodalmat majd a te munkáid alapján írjá k meg remek állú és remek nyakkendőjű úrifiúk. Neked nem kell már felkészülni a festésre. Mire készülődsz te mindig? Fogd meg azt az ecsetet, vagy a törlőrongyot, és csináld! Tildi papírlapokat húz elő. Keskeny kölyökhód-arcán falánk kis mosoly. Ferdén ta rtja az íveket: — Istenem! Ezek a legújabb melók! G rafikák! Temetés. Minden feketében. Pencz most fekete-fehérben gondolkodik. (Kiselejtezett fe­ kete karingben a pap, k arja szárcsaszárny, ábrázatán a hiú időtöltés bizonyossága; mellette az egyházközségi írnok, avas, zsírszagú ka­ lapban, mindenki ércingben, Shakespeare-től ellesett drámai pózba fagyva, két évezredes hagyomány erényövei csörögnek-morognak, a lakatkulccsal messzejár a kóbor hírnök.) Látom, Tildi milyen sóvárogva nézi Penczet. Eszembe jut, amit a pincében mondott: „én mindent megteszek, mindent feláldozok ér­ te, mert a Pencz egy tehetség, én hajlandó vagyok alávetni magam az ő életének, elnyomom vágyaimat, nem veszek többé rajzszenet a kezembe, nekem csak az fontos, ami Pencznek fontos, azt akarom, hogy, ha fáradtan eljön az állványtól, az én ölembe hajtsa a fejét, én majd olvasok neki Ginsberget, Joyce-ot, tudom, hogy soha nem fogunk polgári házasság fülledt odvába süllyedni, elvégre mi másfé­ le emberek vagyunk stb. Nézem a kis kölyökhód-fejét. Aranysárga hajában aranysárgán aranylik az aranyeső. Szemében felsejlik a kobaldkék macska (még mindig nyújtózkodik, a fukar napba bámul), orrcim pája remeg. Ahogy elnézem, egyre biztosabb vagyok benne: ez a lány tényleg mégteszi, amit mondott — két énekhang egy galagonyabokorban —, úgy él majd, mint egy csengő a mén nyakán, és boldogan csilingeli végig egyszólamú, de derűs életét. Valahol mélyen irigyelni kezdem Penczet ezért a lányért, hiszen jól tudom, hogy Zsuzsa enyhén legörbülő szájszéllel élporzik majd, úgy, ahogy jött, és soha nem fogok aztán igazán jó ánizsos bort inni, olyan alabástrom-Ararát-aranyköldökkoronás hasat sem látok soha többé, mert Zsuzsa egyszer spirális ívben elröpül, elnyűtt pulóverét átveri a csillagpor, égi szemét, szimbolikus, ezoterikus, kozmikus végtelenség. \ — Ez a legnagyobb szám. Ez a te hallgatásod — csipogja Zsuzsa. Galléromnál fogva rángat vissza a valóságba. (Néha bravúrosan vá­ logatja össze az „r” nélküli szavakat.) — Bölcsen ül és hallgat a mester. Nagy szemét szemüvege gondosan takarja. Magas ívű szemöl­ döke varázsos vakondnyom. Áthaj lok az asztal fölött, két u jjam közé csippentem orrát: Na most beszélj, gonoszkodó gonoszmókus! — Gyöngyfogai kivillannak, nevet, mint szűzlány fésülködő-asztalkájának tükre előtt. Lefejti ujjaim at (arcának lankáit, dombságait futották végig), átül ölembe, benyúl ingem alá, babrálja szakállamat. Hát azt hiszi, hogy fából vagyok én? Érzem: harisnyatartója pántjánál kicsit megduz­ zadt a hús. Pergő lepkék és mézbe ragadt madarak állnak össze glóriává fejünk körül. A lélek oktondi sötét éjszakája felderül. Arany verőfény odakint. A már említett kék macska, rozsda­ mart csatornák, hanyatló fűcsomók, feszes villanydrótokon néhány tétova sármány. Az időjósok szerint negyvennapos, kemény esőzés várható. Már látom is magunkat Pencz föld alatti műtermében: én az egyik ágyon Zsuzsával, Tildiék a másikon, közöttünk Antek képe: U ta z á s a L O T tal; egész nap bámul ránk a lárvaarcú hermafrodita, kalapja mö­ gött világgá húz egy repülőgép, a selány-sefiú pernahajder meg csak bámul, kezében a golyóval, le n t/hangyák meg bogarak, negy­ ven napig ki sem kelünk az ágyból. Fenséges gondolataimba bele­ vihognak a lányok. Pencz komoly arccal csendet kér. Feláll, álma­ tag tekintetét körbehordozza kis körünkön: — Fogadjuk meg, hogy mához öt évre — órájára néz —, tehát 1974. szeptember huszadikán déli 12 órakor, bárhogy is, forduljon sorsunk, találkozunk Velencében, a Szent Márk téren. ― A szobornál — teszi hozzá Zsuzsa. Arcát kedves, őszinte pír borítja el. Mosolyog. Torkon ragadom a csúfolódás pimasz, kenderszakállas, kis szel­ lemét. 17 �Szepesi József Kontrasztok I. D éli n a p fé n y s m a ra g d já n v ib r á l zöld szem én ek , nem k a c s in t a sz e m a fo r p iro sa t a fé k n e k . F u t a já r g á n y , ro b o g u n k h a tv a n m ázsa sód er te rh e lé s s e l, k é t k o m o r, fé lig sp icces sóh er. II. R é p á t cip el a sz ek ér, p ú p já n m e g csilla n a d ér, csíp ős szellő ostoroz, d id ereg a fu v a ro s. M ark o d , p a jtá s , m e g le h e ld : zú zm arás a ré p a re n d , a n ap tá n m a fe l sem k é l, h ű v ö s lesz a v illa n y é l. III. E s ik . H a lk a n , k ita rtó a n . A z ég h ű v ö s, sz ü rk e szem , m e ly n e k k ö n n y e m eg h a tó a n csillo g a bú s fla s z te re n . Ü res a té r. C sa k eg y önző k u k a , és egy fé lm a r é k c s ik k e l á ld o tt u tca sep rő , á z ta tja a ty ú k sz e m é t. Tamás István Hántolt búza s z ín e -h a g y o tt ru h á tla n a fö ld K á ro g a k ó ró k á rh o z a t s v a k m e rő v a r ja k v á jn a k v a k s i h a tá rb a n lé k e t a lő t t va d lá b a elé Ü szk ö s a n y o m c s ú f üszög tró n o l fo g v ic so rító h o lt csöv ein a te n g e ris z á rn a k N eh éz s ó h a jo k to rz csíp ős cs e p p je a la tt d id ereg v e d erm ed a p illa P illé t sem csa lo g a t m á r a b o g án cs S fo ro g v a zöld m é rg é b e n rá n k ö lti k i n y e lv é t v a r k o c s á t rázv a sá p a d t ta r é jo s a n a b o ro sty á n Ihos István Hazatérés M a g á tó l k in y ílik m á r a m é la a jtó . S z e g é n y e b b v a g y o k egy n ap p al fo g a s t ra jz o lo k a k a b á to m n a k h o g y k e d v é t le lje m . J ó íg y eg y ed ü l egy ro ssz té v é m e lle tt n y u g o d ta n o lv a sh a to k . G y ű jtö g e te m a g y e rm e k -h a n g e sté im e t v á r n a k a m a g u k ra h a g y o tt tá rg y a k a m o sa tla n o k ö n te v é k e n y e k a v irá g o k k ijá r n a k a k ú th o z m o sa k o d n i. T u d já k h o g y a g g leg é n y v ag y o k s az a b la k b ó l szólo n g a tjá k a nőket a k e fe -fr iz u r á s k a k tu sz o k . 18 �Ardamica Ferenc hezebb ládát meg nem emel... Épp oly’ le­ hetetlenség itt rendet teremteni, mint a sze­ métdombon! — és szórja az átkokat. Az üzemvezető hallgat. Várja, hogy a raktárnok valamelyest lecsillapodjék. — Talán inkább máshová..., ha itt nem Az üzemvezető kísérte fel a lépcsőn... fé lelek meg — szólal meg a fiatalasszony Éppen hozzákészülünk a munkához. A szerényen, de-, látom rajta, legszívesebben raktárnok utasításokat osztogat, mutatja, elsüllyedne szégyenében. melyik sarokban van még a készlevesek ré­ — Szó sem lehet róla! Maradjon csak gebbi szállítmányából, amit valamiképpen nyugodtan. A nehezebb ládákat majd ket­ elnéztünk. ten viszik. Öltözzön át, és lásson hozzá!.. — Egy hónap múlva lejár a szavatos­ Azután a raktárnokhoz fordul, úgy foly­ sági idő — forgatja kezében a száraz húsle­ tatja... vest tartalmazó zacskót. — Ti meg a leg­ — Elsején még. két munkást kapsz. Ezt újabb küldeményt kezdtétek meg. Az em­ a szamárordítást meg, légy szíves, hagyd ber nem győz eléggé vigyázni rátok. Micso­ abba. Úgy nem segítesz vele magadon — da gazdálkodás ez? Azt a . . . istállóját! — majd közelebb lépve, kétértelmű mosollyal káromkodik mérgesen, durván. odasúgja: — Elvált asszony! Mind az öten a hosszú fapulthoz oldal­ Óvatosan belekapaszkodik a rozoga fa­ gunk, amin a rendeléseket csomagoljuk. K a­ korlátba, cinkosan visszakacsint, és eltűnik. tinka, az élelmiszer-elosztó üzemben dolgozó Cipői alatt vészesen csikorog a lépcső. férfiak kedvence, a körmeit vizsgálja beha­ Három teherfelvonó működik az emele­ tóan. ten, melyet mi, segédmunkások padlásnak A mindig nagyszájú Hadraba elbújik hívunk. Alattunk a földszinten az áruraktár merev, lárvaszerű arckifejezése mögé. A sö­ terül el. Liszt, cukor-, só, olaj, rizs meg tét raktárban eltöltött évek sápadtsárgára ilyesféle van benne. változtatták bőrét. Megjegyzem, ő kezdte Nálunk a fűszerek és konzervek min­ meg a legújabb levesszállítmányt. den fa jtá ja megtalálható, még gyufát és Jánosi zavartan pislog vastag szemüve­ kandírozott déligyümölcsöt is raktározunk. ge mögül. Ügy látszik, bűnösnek érzi ma­ A levegőben orrcsiklandozó, prüszkölésre in­ gát. Nagyon rövidlátó, olvasás közben szin­ gerlő bors- és fűszerillat terjeng. A XX. te súrolja orrával a dobozok címkéit. Kíno­ század gépesítése messze elkerülte a rak­ san feszeng, bántja a dolog, saját rövid­ tárt. Az árut részben ócska kis kocsin to­ látását okolja. Ügy következtet, egyedül ő logatjuk, részben vállon, esetleg kézben lát rosszul, tehát csakis ő kezdhette meg a hordjuk a liftből. dobozt. A raktározási nehézségek miatt sok, Pedig téved. Világosan emlékszem, hogy szűkebbnel szűkebb utcácska keletkezik. Né­ tegnap Hadraba szakította fel a tetejét. ha valóban el lehet tévedni köztük. Leg­ Persze, most kussol, meg sem szólal, vár ja, alább fél év kell hozzá, míg valaki megta­ míg elül a vihar, és a raktárnok mindnyá­ nulja, mi hol van. Közben újabb vagonok junknak „kipucolja a gyomrát”. érkeznek, más csomagolás, új árak, növek­ Anna, a csomagolóasszony úgy visel­ szik a választék. Nem dicsekvésből mon­ kedik, mintha reá egyáltalán nem vonatkoz­ dom, de ember legyen a talpán, aki rövid na a szidalmak sorozata.' Kissé befelé for­ időn belül eligazodik, tájékozódik az áruhe­ duló lábaival apró köröket rajzol a szálkás gyek között. padlóra, szemét a földre irányítja, mint egy Mindnyájan tisztában vagyunk vele, az tizenhat éves csitri, aki az első szerelmi val­ új munkásnő csak abban az esetben fog lomást hallgatja. igazi segítséget jelenteni, ha már betanult. — Meddig akartok még tétlenkedni? Egyelőre ügyetlen hátramozdító lesz, akit Mikor lesznek elkészítve a rendelések? — kísérgetni, vezetgetni, oktatni kell. Feltart­ rivall ránk a főnök ingerülten. Ijedten, cél ja majd az egész kollektívát. nélkül rebbenünk szét. A raktárnok sarkon Hadraba előveszi, szétteríti a „lepedőt”. fordul... Így csúfoljuk a lepedő nagyságú papírlapot, Ekkor ér fel az emeletre az üzemveze­ melyen az élelmiszerboltok rendelései van­ tő, maga előtt tessékelve az új asszonyt, nak aprólékosan feltüntetve. Azután kelle­ Öten vagyunk, a raktárnokkal hatan, és metlen orrhangján megszólal, kiadja az el­ mióta a szomszédos járással egyesültünk, ső parancsokat... nem győzzük a munkát. Tudtuk, hogy új — A nulla-nulla-hármas önkiszolgáló munkaerőt kapunk, de férfiúra számítot­ részére: két kiló csomagolt őrölt bors, két tunk. doboz orosz tea — tíz dekás csomagolás, Az utolsó lépcső sokkal magasabb, mint valaki mérjen le öt kilogramm köményma­ a többi. A fiatalasszony megbotlik. Elesne, got, sajnos, csomagolt nincs. De ügyesen de az üzemvezető gyorsan elkapja. Alig mozogjatok, különben ma is túlórázhatunk, akarja elereszteni. Úgy veszem észre, nagy mint tegnap. Tovább mondom: húsz üveg gyönyörűséget okoz néki a női test várat'an félkilós lecsót kolbásszal, tíz üveg egykilós közelsége. A többiek is odafigyelnek. A fia­ másodosztályú cseresznyekompótot... talasszony pipacsvörös lesz, és kiszabadítja Ötfelé szaladunk. Mire visszatérünk, a magát az ölelésből. fiatalasszony felölti kék munkaköpenyét, és — Köszönöm! — mondja halkan az odaáll a pulthoz. üzemvezetőnek, aki öntelten mosolyog, — Hozzon egy kilogramm kávét, tízde­ majd szégyenkezve visszanéz a helyre, ahol kás csomagolásban, és öt kilogramm extrát csaknem pórul járt. — szól Hadraba a fiatalasszonyhoz, aki ta­ A raktárnok most gurul csak igazán nácstalanul megindul, közben segélykérően méregbe. Apró szeme összeszűkül. Az felém néz. üzemvezető félrevonja, valamit bátortalanul — Második polc, balra — kiáltom utá­ magyarázgat... na. Nyolc polc áll a pult mögött, csupa — Úgy...? Egy nővel akartok kihúzni a olyan áruval, amely majdnem mindegyik csávából ? Hogy az a csúf, szakállas úristen rendeléshez okvetlenül szükséges. csapna végre közétek! Kaptunk egy járást. Az asszony nagysokára visszajön. A De raktárhelyiséget nem! Ezen a vacak rendelés ellenőrzésekor kiderül, hogy a ká­ padláson kell szoroskodnunk. Az áru meg vé csak ötven grammos, az extrán meg naponta „dől”. Nincs hová tenni. Lassan egészen új dátum van, sokkal régebbi gyárt­ azt sem tudjuk, mi hol van. Így nem lehet mány fekszik még a raktárban. dolgozni! Nem vállalom a további felelős­ — Tessék máskor odafigyelni — morog séget! A legközelebbi leltárt már alá sem Hadraba. írom! Majd én megmutatom! Ha a tisztelt A fiatalasszony igyekszik, de egyik bak­ vezetőség ránk sem tojik... Még szép, hogy lövést a másik után követi el. Kínai tea he­ új munkaerőt kaptunk. De miért nőt? T a­ lyett indiait hoz, eltör egy tízkoronás őszi­ lán nincs róla tudomásod, hogy nálam negy­ barackkompótot, összekeveri a rendeléseket. ven kilót is kötelesek emelni a munkások? Sajnálom, mert senki sem segít neki, nem Ez a nádszál asszony huszonöt kilónál ne­ Új munkaerő szívesen igazítják útba. Szegény, kérdezős­ ködni sem mer. — Izé..., fiatalasszony mérjen le négy kiló szemes borsot, ebből a zsákból, ni — mutatja Hadraba, és élvezettel figyeli a nő kétségbeesését. — De ne aludjon, mire való az éjszaka?! Elhatároztam, megakadályozom a „kibabrálásokat”. Kezébe adom az ötkilós zacskót. — Öt dekát a zacskóra! — tanácsolom, és elmegyek egy láda szardíniáért. Mire visszajövök, megvan a baj. Olyan ügyetle­ nül, egyoldalasan helyezi mérlegre a zacs­ kót, hogy feldől, és a négy kiló feketebors szétszóródik. Segítek összeszedni a nagyját, de a maradékka', m ár bajosabb, összesöpör­ ni nem lehet. Szemenként kell felszedni. Az asszony hálás tekintettel megköszö­ ni a gyámolítást. Erőszakkal visszafojtja feltörni készülő sírását, és hősiesen várja Hadraba parancsait. Egész testében remeg, mint a nyárfalevél. — Ugyan, fel a fe jje l! Csak bátran, ne csüggedjen. Ő -sem emberevő! — mutatok Hadraba felé. — Majd beleszokik. Mikor idekerültem, én sem voltam sokkal ügye­ sebb, mint most maga — vígasztalom. Megfeszített iramban dolgozunk délig. Ebédszünet alatt mellém húzódik. Jó étvá­ gyat kívánunk egymásnak. Meleg van, ne­ hezen csúszik a zsíros kenyér. Figyelem min­ den mozdulatát. Szavai keresetlenek, őszin­ ték, szeme alatt mély karikák. H aja csap­ zott, keveset vagy egyáltalán nem já r fod­ rászhoz. Tapintatosan kérdezősködöm, hol dolgozott azelőtt, honnan jött, férjnél van-e m ár? Szája széle fájdalmasan megrándul. Csekély húsz perc alatt mindent megtudok róla. Huszonegy éves (de huszonhatnak né­ zem), két évvel ezelőtt ment férjhez, van egy kislánya, akit imád. Férjétől elvált, mindössze annyit tud róla, jelenleg börtön­ ben ül. Árva lány volt, tizenöt éves korától dolgozik. Meg is látszik ra jta ! Egész lényé­ ben van valami' nyúzottság. Csak akkor szé­ pül meg, amikor mosolyogva beszél a kislá­ nyáról. Fényképeket mutogat. — Ki vigyáz a kicsire, míg maga dol­ gozik? — kérdem. ― A napközibe hordom minden reggel — feleli. — Nagyon jó dolga van ott. Ő a kedvenc. Vége az ebédidőnek, újból munkához látunk. Már bátorságra kap, lehetőleg mel­ lettem tartózkodik, így könnyebb a dolga. Megnyugodott, nem követ el annyi hibát. Fél kettőkor elfogy az üres ládánk. Még ötven darabra lesz szükségünk a csomago­ lásnál. — Fiatalasszony, az épület sarkában az udvaron megtalálja a ládarakást. Válogas­ son ki ötven darabot, de szárazak legyenek ám és egyformák — utasítja Hadraba. Szemében ördögi fény gyúl. Utánakiált, mert amaz a lépcső felé indul... — A lift mire való? Csak nem a lép­ csőn akar felhurcolni ötven ládát? Estig sem hordaná fe l! — Majd én elkísérem! Hiszen nem ért a felvonó kezeléséhez! — próbálom megvé­ deni az újabb intrikától. A teherfelvonóban nincs védőrács, Öreg, kiszolgált alkotmány. Még valami baja történik, lelkiismeretlen­ ség egyedül leküldeni, mikor azt sem tudja, hogyan kell megállítani. — Hová jutnánk, örökké nem kísérget­ hetjük. Nem csecsemő! M enjen csak egye­ dül. Vagy megszokik, vagy megszökik. Kutyafuttában megmagyarázom a szük­ séges fortélyokat, majd rázárom az ajtót. Hadrabát egy életre megutáltam. Szerencsére, és nagy megkönnyebbülé­ semre baleset nélkül tér vissza. A ládák is megfelelnek. Három óra felé kijön az irodá­ ból a főnök ellenőrizni, teljesítettük-e a napi feladatot. — Legalább fél órát rá kell húznunk, különben nem fejezzük be a rimakovai irányt — állapítjuk meg együttesen. A rak­ tárnok zsandármódra ott sétál mögöttünk. 19 �— Inkább segítene — gondolom ma­ gamban. Megáll a fiatalasszony mögött, aki éppen hatvan zacskó pudingport számlál a komissióba. Mihelyt kész, visszaviszi a do­ bozt előbbi helyére. A főnök meg hozzálát, és újból átszámlálja az egészet. Megállapít­ ja , hogy az asszonyka tévedett, egy zacs­ kóval többet adott. — Maga nem já rt iskolába? — De jártam ! — Akkor k érje vissza a tandíjat. Még hatvanig sem tud számolni, süsse meg a tudományát. Azt hiszi, börtönbe akarunk kerülni?. Mankót akar csinálni, maga sze­ rencsétlen? — lobogtatja az ötvenfilléres port, és tovább kiabál. Feleslegesen, mert mi is szoktunk néha tévedni. Mikor kész a rendelés, még egyszer mindent ellenőrzünk. Kizárjuk a tévedésnek még a lehetőségét is. — A fene egye meg az ilyen munká­ sokat! Egy szál gatyában maradunk mind­ nyájan, az lesz a vége! — mérgelődik, és magunkra hagy. Kisvártatva visszatér, és bejelenti, telefonüzenet érkezett. Négy óra­ kor fűszereket hoznak, túlórázunk. Nyomott hangulatban dolgozunk tovább. Négy óra már régen, elmúlt, de az autó ké­ sik. Fél ötkor a fiatalasszony öltözni kezd... — Szívesen maradnék még, de csak öt­ ig foglalkoznak a gyerekkel a napköziben. Azután eltávozik a személyzet — mentege­ tődzik. A raktárnak dúl-fúl, Hadr ába izgága megjegyzéseket tesz. — Felesleges az ilyen munkaerő, akire nem lehet számítani, nem lehet rábízni sem­ mit. Kétbalkezes! Csak a létszámot szapo­ rítja, mi pedig megszakadhatunk. — Úgy tudom, nyolcórás munkaidő van — felesel vissza a szelíd fiatalasszony. A gyermekéről van szó, s ilyenkor min­ den anya fúriává változik. — Ha maga így gondolkodik, holnap akár be se jöjjön.! Senkire sem fogunk rádolgozni! Bólint nekem, és szótlanul távozik. F el­ háborodok. Micsoda népekkel dolgozom együtt évek óta? Durvák, kegyetlenek, igaz­ ságtalanok! Nosza, „kipakolok” én is, jól megmondom a véleményemet. A fiatalasszony másnap nem jelentke­ zik. N é h án y nap múlva megtudom, hogy más raktárba helyezték. Furdal a kíváncsi­ ság, vajon hogy megy a sora? Elhatároz­ tam, meg fogom látogatni. Kihasználom az ebédidőt, a hőség miatt nem esik jól az en­ nivaló. Egy pohár hideg víz ilyenkor többet ér egy tál ételnél. Végigmegyek az udvaron. Hosszú sor teherautó, benzinszag, motorzú­ gás, kiabálás. Itt bizony nem sokat törőd­ nek az ebédidővel. Végre ráakadok. Egy pulton ül a kész­ tészta-raktárban, a segédmunkások között. A megszokott zsíros kenyérrel birkózik, teli szájjal nevet: egyikük tréfásat talált mon­ dani. Örömmel üdvözöl, elmeséli a kollégái­ nak, milyen rendes embernek tart. Érdeklődöm, hogy megy a sora, nehe­ zebb-e a munka, mint odafent az emeleten? — Itt sem könnyű. Mindenütt dolgozni kell. A különbség csak az emberekben van. Mert az emberek... — kis szünetet tart —, az emberek itt egészen mások! Banos János Fél év után H a llg a tta m id áig csö n d em m é v e s z te g e tt ez a to r F é l é v e c sa k a g er lé k h a n g ja s z a k íto tt fe le d é sb e m e g a b o r D ü h ö n g és sz á n a lm a s b a k á i: k iü r ü lt ü v e g ek m a s íro z ta k tü z ü k k e l ő rü lt ü v ö ltéssel m e g ro h a m o z n i a H old at C sö rö m p ö ltek az é js z a k á k ta g a d á s lá n co s k u ty á i m a rta k b elém s a v ers v a s á t n em le h e te tt o d av ág n i K lim p íro z ta m h á t m a g a m n á k k éz n é lk ü li z o n g o rista A le h a n g o ló d o tt h ú ro k a t azóta is c sa k szél v o n ítja A zó ta is ? A h a n g h e g y e it a szél já r m á b a h o g y b e fo g tá k ? M icso d a k e se rv e s zoko gás le n n e m ég szám on ez az o rsz á g ? L e h e tn e is h a n em d ele ln e k ik ö tv e a p u sztaság b a H a lo tta ib ó l v oln a m ég csak k o p ja fá k k a l z sú fo lt á r v a ! E lo ld o m a v ö lg y e t tő le s z a v a m a t se visszh an gozza H o m lo k á ra ü tö tt h eg g y el lép e g e sse n lom b osod v a 20 �HAGYOMÁNY A szlovák nemzetiségi hagyományápolás néhány kérdése A nemzetiségi lakosok körében folytatott néphagyomány-gyűjtés néhány elvi és módszertani problémáját — elsősorban a szokás- és hiedelemrendszer vonatkozásában — felvillantó jelen írás a Békés megyei szlováksággal kapcsolatos tapasztalatok összegzése. Mivel pedig Nógrád megye lakosságának is számottevő részét képezi a szlovák nemzetiség, érvényességük nyilván kiterjed az itteni viszo­ nyokra is. A szervezett tudományos, illetve honismereti jellegű hagyo­ mányápolás és -feltárás rendkívül fontos — társadalompolitikai, hazafias és internacionalista — feladat: egyik megnyilvánulá­ sa az állampolgári egyenjogúság gyakorlati megvalósításának, hiszen a néprajzi gyűjtés az anyanyelvi kultúra ápolá­ sának jelentős eszköze és biztosítéka. Ez pedig alapvető záloga a szocialista haza iránti szeretet, a magyarsággal való együttélés, a helyes érzelmi és értelmi, gyakorlati kapcsolat továbbfejlesz­ tésének, a szomszédos népek közötti barátság erősítésének. Napjainkban a néphagyomány-kutatás lényegében kettős feladatot old meg: Részben mentő-megőrző tevékenységet vé­ gez: annak tudatában, hogy valójában alig állnak rendelke­ zésre korábban gyűjtött megbízható adatok, elvégzi azok tudo­ mányos igényű rekonstrukcióját, egyúttal felülvizsgálja a ren­ delkezésre álló „szórványok” hitelességét. Másrészt a népi kul­ túra mai, recens és továbbélő tradícióinak megbízható körké­ pét nyújtja. (Két apróbb részletpéldát idézek a meglevő források kri­ tikával való kezelésének fontosságára. H a a n L a jo s Nagylak, G a j­ d ács P á l pedig Tótkomlós települések történetét vizsgálva állít­ ja a múlt században, hogy a szlovákok körében a boszorkány­ hitnek alig lehet nyomát lelni. A napjainkban végzett gyűjté­ sek viszont azt bizonyítják, hogy szinte egyetlen adatközlő sem akad, aki valamilyen boszorkánytörténetet ne tudna, vagy ne hivatkozna arra, hogy ismer ma is élő boszorkányokat. Ugyancsak G ajd ács P á l írja, hogy a millenneum időszakában Tótkomlóson már csak parfőmmel locsolnak húsvétkor. Az igazság viszont az, hogy a szerzőt körülvevő nagygazda-réteg, az elpolgáriasodott családok gyakorolták ugyan ezt a szokás­ elemet, ám a helység lakosságának túlnyomó része még a má­ sodik világháború idején is a szobában is kútvízzel locsolt, sőt, igen gyakran kúthoz kényszerítették az „ellenszegülő” lányokat. E példák is mutatják, hogy a feltáró tevékenységnek megbízható összehasonlító alapot kell adnia a nemzetiség élő szokásainak, hiedelmeinek megértéséhez, minősítéséhez.) A kutatás során elsősorban ma élő tanúkra, hiteles adat­ közlőkre támaszkodhatunk. Mivel azonban az ő tapasztalatuk legfeljebb a századelőig terjed, a népi szokásélet és hiedelemrendszer fejlődését, változását megbízhatóan csak eddig az idő­ szakig követhetjük. (Időben távolabbra is nyúlhatnánk, ha e korábbi időkből származó pontos írásbeli anyaggal rendelkez­ nénk.) A szlovák nemzetiség szellemi kultúrájának feltárási prob­ lémái, az ország különböző részein folytatott nemzetiségi nép­ rajzi kutatás gondjai hasonlóak. Nem hagyhatók például figyel­ men kívül Békés és Nógrád megye korai szlovák vonatkozású kapcsolatai. Nógrád megye mintegy „rendező pályaudvara” volt a délre igyekvő szlovákoknak (S ch n eid er M iklós a B ék ési É le t­ ben — 1973/3. szám — tényszerű adatokat közöl a Békés me­ gyébe vándorolt Nógrád megyeiekről). Ma is élnek Békés me­ gyében venyercsanok (vanyarciak), legéndiek, petényiek, teré­ nyiek. Nevük azt mutatja, hogy — ha nem is innen valók — a Békés megyébe érkezésük előtt az utolsó állomást ezek a köz­ ségek alkották. Békéscsabán például az egyik kelet-nógrádi szlovák nyelvjárást használják, s H a an L a jo s — Békéscsaba történetírója, aki Nógrád megyében, Sámsonházán született — szerint pedig a X IX . század közepi Békéscsabán nemcsak a nógrádi dialektus, de az idevaló szokások is megfigyelhetők voltak. A hagyományosan értelmezett népi tradíció a múltban kikristályosodott alapot megőrizve, új tartalmakkal bővülve, magában jelentős változásokat hordozva található meg napja­ inkban. Ez a népi tárgyi és szellemi „maradványokat” egyaránt jellemzi. Állításunk alátámasztására csupán e századi hiteles adatokat idézhetünk: a szlovákok lakta Békés megyei települé­ sek a többi környező településhez hasonlóan valójában a múlt század közepétől kezdenek nagy gabona- és kukoricatermesztő helységekké válni, de e rövid időszak alatt is jelentős változá­ son ment keresztül e termesztéshez kapcsolódó munkafolyama­ tok népi munkaszervezése, illetve szokásrétege. Már senki sem emlékszik a nyomtatásra, csupán egy igealak utal rá, amelyet kizárólag cséplésre alkalmaznak (tlacit: szó szerinti jelentése: nyomni, nyomtatni mai jelentéstartalma: csépelni). Az adatköz­ lők emlékezetében megőrzött és a századelőig követhető szo­ káshagyomány is már csupán a cséplőgéphez, a cséplőbandák­ hoz kapcsolódik. A cséplőbandák közössége pedig például a fi­ atalok szerelmének kibontakozásában, a jövendő házaspárok kialakításában olyan szerepet töltött be, mint korábban a fonó közössége, mely ugyancsak bizonyos kollektív munkaalkalom helye volt, s amely éppen századunkban hal el a gyári vászonés ruhaanyagok rohamos elterjedése folytán. E példák alapján is érzékelhetjük, hogy a szlovák nemze­ tiség szokáshagyományai részben a fokozatos, részben a minő­ ségi ugrással bekövetkező változás hatására alakultak, melynek fő mozgató rugója a társadalmi-gazdasági fejlődés és a techni­ kai haladás, ezt követi törvényszerűen az életmódbeli, a szem­ léletbeli, a magatartásbeli változás, és ez visszahat a közösség, az egyén szokásformáira, hiedelmi gyakorlatára. Napjaink nagy változások színhelyei a szlovákok által is lakott Békés megyei helységek. Náluk korábban a népit csak a parasztság alkotta, mert a foglalkozás, az életmód meghatározó erejét a hagyományos mezőgazdasági termelésre épülő, törté­ netileg kialakult tradicionális gazdálkodás, közösségi élet és életvitel alkotta. Ma a magyarsággal együttélő — a lakosságcsere folytán szórványokban lakó — szlovák nemzetiség a fe j­ lett mezőgazdasági termelőszövetkezetekben is végez kiegészítő ipari tevékenységet, jó része képzett szakember, szakmunkás közülük sokan nagyipari üzemekben, kőolajbányászoknál dol­ goznak, bizonyos rétegek a termelőszövetkezet értékeinek el­ adásával. kereskedelemmel foglalkoznak. Még összetettebb ké­ pet alkotnak a városokban (Békéscsaba, Szarvas) és a nagyköz­ ségekben (Tótkomlós) élő szlovákok, hiszen a társadalmi, gaz­ dasági élet egész sor területén végeznek termelő-, szervező, irányító, alkotó munkát. Mindez ugyancsak jelentősen motivál­ ja a szlovák nemzetiség körében végzett hagyománygyűjtést. Ha a ma gyűjthető szokások, hiedelmek csoportosítását a funkciójuk szerint kíséreljük meg végrehajtani, két nagy kate­ góriát kapunk. Az első csoportot azok alkotják, amelyek már elhaltak, csupán az emlékezet útján eleveníthető k fel. Lényegében törté­ neti kategóriát alkotnak. Feladatunk aktív létük viszonylagos történeti körülhatárolása, és végső hatóformájuknak utólagos, meglehetősen pontos feldolgozása. Egy részüket felfelpróbálják éleszteni, de ez legtöbbször már formai vonásuk­ ban sem valósul meg (pl. lakodalmi tréfaként jelennek meg termékenyítést szolgáló egykori ritusok stb.). Sok ilyen elhalt elemet bedolgoznak a közművelődés által szervezett öntevé­ keny népi csoportok, pávakörök (Vyletel vták). Sokan ezeket a feldolgozott és interpretált szokásokat azonosítják a népszoká­ sokkal, holott ezekben az esetekben már nem eleven vagy funkcionáló szokásokról van szó, hanem történeti ismeretet, 21 �esztétikai élményt, szórakoztatást nyújtó alkotásról vagy isme­ írásokat, a középkorúak ingadozóak, a legtöbb fiatal kigúnyol­ retterjesztő célzatú közművelődési alkalomról. Még ha nem is ja a hiedelmeket s a korábbi merev rituális szokásokat. Ezt élő, nem is hiteles népszokást rögzitenek ily módon, ezeket a tanúsítja a közismert mondás: Kto babonán veri, je somár celí közművelődési megnyilvánulásokat mégis támogatnunk, fejlesz­ (Aki a babonákban hisz, teljesen szamár az.). Nem szerint tenünk kell, mert részben ez is az etnikai jelleg továbbélését vizsgálva megállapítható, hogy a férfiak kevésbé hiszékenyek, szolgálja, részben fontos megmentő, megőrző szerepet tölt be. szokástartók, de az asszonyok kívánságára eléggé hagyományMinden formáját meg kell ragadnunk a hagyománymentő akci­ őrzők. A rendszeres végrehajtók között ifjú nőket találunk, óknak, s különösen a nemzetiségek körében, mert ha nem tesz­ fiatal férfiakat szinte alig. A vallásos nők zöme erőteljesen hisz szük, holnap az öregek elhalása folytán az emlékezetbeli isme­ a hiedelmekben is. ret is elpusztul, s a természetes nyelvi asszimiláció következté­ A továbbélés okai között felsorolhatjuk a megszokottságot, ben elfelejtődnek a szokások, ritusok nyelvi fogalmai, kötött a beidegződöttséget is. S gyakran nagy szerepet játszik a vélet­ formájú szövegei (Katalin-, Luca-napi, karácsonyi, János-napi, lenek egybejátszása is. Már nagyon ritka, hogy a család idő­ újévi stb. köszöntők, pranosztikák, verses találós kérdések, rá­ sebb tagjai a népi hagyományozódás törvényszerűségének ke­ olvasások, gyerekjátékok stb.). mény, kérlelhetetlen elve alapján rákényszerítsék az ősök, az A szokások másik csoportját ma is funkcionáló, jelenlevő elődök által szigorúan megtartott előírásokat az ifjabb nemze­ szokások alkotják. Egy részük a napjainkban bekövetkező vál­ dékre, de akaratilag gyengébb elemei önkéntelenül is továbbtozás folyamatában is megőrzi a hagyományos tartalmat és vivőivé válnak a tradíciónak. Főként betegségek, időjárási je ­ formát (pl. a virrasztás szokása), másik részükben a szokás lenségek véletlenszerű mementói hatnak a hiedelmek mai hor­ egyes elemei változtak meg vagy iktatódtak ki, illetve „kor­ dozóira, akik aktivitásukkal, „tudatos” propagandájukkal szé­ szerűsödtek” (pl. a karácsony esti vacsora, a halotti tor stb.), to­ lesebb körben is el-elhinthetik az adott babonát, hiedelmet. vábbi csoportjuk új tartalmat és új formát is kapott (pl. név­ Az időjárás szeszélyei, anomáliái ma is élesztőivé válhat­ adás), mely azonban lényegében megegyezik a szokás „új” ha­ nak sokszor teljesen elfelejtett rítusoknak, jóslatoknak. Így zai jellegzetességeivel, illetve a döntő módon megváltozott tarta­ kapott az utóbbi években szinte évről évre nagyobb teret a lu­ lom és forma magába szívott néhány korábbi formai elemet is canaptár. Meg kell azonban jegyeznünk, hogy továbbélésében (pl. lakodalom). Néhány szokás „intézményesített” formában nagy szerepet játszik a szlovák nemzetiségnek a magyarsággal él (pl. a farsangi bálok stb.). és a környező többi nemzetiséggel való szoros interetnikus, kölcsönös kapcsolata. A legtöbb élő szokás tele van átmeneti jellegzetességekkel, labilis, szinte egyénenként változó módon jelenik meg, illetve A szokások funkciója megváltozásában jelentős sze­ évről évre más-más sajátossággal, ízzel. Pl. Békéscsabán a hús­ repet kapott maga a társadalom, s a társdalmi köz­ véti locsolás mai formája szinte semmiben sem tér el az or­ élet. Korábban nemcsak a termelésben volt önellátó a paraszti szágos gyakorlattól: csupán a szórakozás kedvéért locsolnak, életet élő nemzetiség, illetve ezen belül egyes csoportjai, egye­ melynek fő tartalma a vidámság, a baráti látogatás. Számos dei, hanem a közösségi normák kialakításában, a közösség él­ szlovák családnál mégis ott van az asztalon a hagyományos főtt tető összetartásában, mai szemmel nézve például a szórakozta­ füstölt sonka és vastagkolbász, amelyet a locsolónak illik meg­ tásban is autarch volt. E megkövesült és időnként módosuló, kóstolni. alakuló szokások totális igénnyel léptek fel a közösségen belül. A szokás- és hiedelemismeretből elsősorban azok az ele­ Napjainkban már nincs szükség arra, hogy az egyes szokások mek maradtak fenn, amelyek nem kívánnak közösségi végre­ a szokásrendszeren belül tökéletes teljességet sugározzanak, hi­ hajtást. Az öreg nagyszülőkkel együtt élő fiatalok eléggé pon­ szen számos szervező, ellátó, gondoskodó, figyelmet fenntartó tosan ismerik a ma még gyűjthető szokásokat, hiedelmeket. szerepet maga a társadalom vett át. A szokások hajdani zárt­ Főként a kertes házba jelképesen bezárt, otthonülő asszo­ sága csupán ott, illetve azokon a területeken érvényesül, ame­ nyoknál, beteges embereknél, illetve különböző magán- vagy lyeken a társadalom szabályozó, végrehajtó funkciója nem va­ családi szerencsétlenség-sorozatot elszenvedőknél található meg lósítható meg (így például a halott szűk körű családi búcsúz­ a legtöbb hiedelem jelenlétének a nyoma. A szokásismeret, a hie­ tatása, a virrasztás esetén). De —, hogy a példáknál marad­ delmek hordozóit már csupán egyénekben, kis csoportoknál (pl. junk a lakodalmat már lebonyolíthatja a vendéglátóipari egyes családok) kereshetjük. vállalat vagy a társadalmi ünnepeket rendező iroda ― ez ese­ A végrehajtók, az ismerettel rendelkezők napjainkban kor tekben a szokás hagyományosan szervező, alapanyagot gyűjtő, szerint is elkülönülnek. Általában azt mondhatjuk, hogy a gya­ kollektív tevékenységet kívánó feladatai feleslegessé válnak. korlók közül az idősebbek rendszeresebben megtartják az elő­ Ezek a funkcióelemek napjainkban falun még érvényesülhet­ nek, mert itt legtöbbször nem tudja őket hivatalos intézmény pótolni. (Ezért fordul elő, hogy egy-egy nagy falusi lakodalom alkalmával a szlovákoknál ma is összehordanak két-háromszáz tyúkot: mint jóval korábban, a lakodalom valamennyi szokás­ elemének funkcionálása idején.) A néphit, a szokásrendszer mindig természetes, szerves ré­ sze volt az emberek életének. Élő anyagára ez napjainkban is jellemző. Éppen emiatt figyelhetjük meg többek között azt is, hogy az életmód mai változásával természetes módon változik a rítus, a szokás maga, illetve csupán néhány eleme; s a civili­ záció térhódítása nyomán a szlovákok egyes tradicionális meg­ nyilvánulásaiban éppen olyan értékű szerepet kapnak az új technikai eszközök, mint régen az elődeik. Így lépett a tűz­ helyből kivett csipetnyi faparázs helyébe a gyufaszál, hogy a ráolvasásnak rituális eszköze és alapanyaga legyen, így tör­ ténhet meg az is, hogy ha halott van a háznál, napjainkban nemcsak a tükröt fedik be és hallgattatják el az órát, hanem letakarják a televíziót is, s nem „szólatják” a rádiót és a tele­ víziókészüléket sem. Korábban a szokások gyakorlása, a ritusok megtartása gya­ koriságát, minőségi arányát, jellegét a társadalmi rétegződés alapján pontosan le lehetett mérni. Nemcsak azt, hogy az adott falusi közösség vagyoni állapota szerint bonyolították le a szo­ kásokat (pl. „szegény” fonók, „gazdag” fonók), hanem az egyes hiedelmek, ritusok típusainak ismeretkörét és végrehajtását is e rétegződés alapján lehetett mindenekelőtt körülhatárolni. 22 �Napjainkban a továbbélő szokások, hiedelmek ismerőit vagy gyakorlóit már nem az egykori társadalmi réteghez tartozás fi­ gyelembevétele alapján sorolhatjuk be. A helyébe a korábban is ható s el nem hanyagolható, de most a gyakorló alanyok csoportosítását elsősorban meghatározó alkotó tényezők (pszi­ chikai alkat, a kulturáltság foka, a vallásosság minősége, a kon­ zervativizmus stb.) léptek. Mivel a szlovák nemzetiség elenyé­ sző részét képezik a tárgyalt hagyományokat gyakorlók, egy tüzetes statisztikai jellegű néprajzi-szociológiai számbavétel bi­ zonyára még plasztikusabb és hitelesebb körvonalú képet raj­ zolna meg a mai állapotról. A szlovákok körében az Alföldre település óta kettős irá­ n y ú egységesülési, integrációs tendencia érvényesült: az egyik a nemzetiségen belül az összetelepült különböző etnikai csopor­ tok, szórványok, a másik a szlovák nemzetiség és a vele együtt­ élő magyarság között. Roppant figyelmet érdemel az a jelen­ ség, hogy a nemzetiségen belül bizonyos szokások, hiedelmek gyakorlásában az eredeti elemek egyes részei a mai napig meg­ őrződtek, s nem integrálódtak. A magyarsággal való együttélés sokoldalú, bonyolult kap­ csolata és kölcsönhatása még nincs teljesen és részleteiben fel­ tárva, holott „az alföldi szlovákok egzisztenciális szempontjából elkerülhetetlen és hasznos” voltára már a szlovák szakirodalom is felhívta a figyelmet. Napjainkban mind a szlovák nemzetiség, mind a magyarság népi műveltségbeli elemei a szocialista tár­ sadalom magasabb szintű integrációja, a szocialista kultúra szerves részeiként élnek tovább. A hazai szocialista kultúra fejlődése pedig megteremti a szlovák nemzetiség népi kultúrá­ ja művelésének és virágzásának mindenoldalú lehetőségét. Ezért mondhatjuk azt, hogy a szlovák nemzetiség szokásés hiedelemrendszer-anyagának gyűjtése nemcsak a néprajztu­ dománynak nyújt szolgálatot, hanem elsődlegesen maguknak az érdekelteknek, a szlovák nemzetiségű állampolgárainknak: né­ pi műveltségük e rétege igazi szépségének, értékének újrafel­ fedezése által gyarapodik tudásuk, erősödik, fejlődik népinemzeti tudatuk és szeretetük az anyanyelvük, a népi kultúrá­ juk iránt. K ru p a A n d rá s A Nógrád megyei szlovákok népviselete A megye viseletét tanulmányozva már a külső szemlélőnek is feltűnik, hogy a magyarok és a szlovákok viselete — elsősorban a nőknél — jelentősen eltér. Ezeket az elkülönülési jegyeket azonban — részletes leírások, adatok hiányában — a múlt szá­ zad végétől messzebbre nem tudjuk követni. Az utóbbi évek­ ben számos levéltári adatot gyűjtöttünk ugyan össze a megye magyar és szlovák falvainak viseletére vonatkozóan, de ezek, sajnos, nem alkalmasak az összehasonlításra. A kárlisták, ha­ gyatéki leltárak csak az egyes ruhadarabok nevét közlik, néha anyagára, díszítésére is utalnak ugyan, a méretet, formát stb. azonban nem árulják el. Az innen nyert adataink viszont még­ is hasznosak, mivel a XVIII. század elejétől bepillantást nyer­ hetünk a parasztság változó ruhatárába; bár arra már nem al­ kalmasak, hogy egyes falvak — magyarok és szlovákok — vi­ seletének különbözőségeire utaljunk. Forrásainkból kitűnik, hogy az újratelepítéstől — valószínű már az ezt megelőző időszakban is —, a X IX . század közepéig, a textilipar általános kibontakozásáig Nógrád megye parasztsá­ gának ruhaanyagát többségében az északi, szlováklakta me­ gyék céhes és háziipara biztosította. Körmöcbánya környékén már a XVII. században csipkeverő népipar virágzott, a Zólyom megyei Brezno és Medzibrod községek lakói csipke készítésével foglalkoztak, a gácsi posztógyár termékén kívül keresett volt a losonci, privigyei, hradistyei, zólyomi, rozsnyói posztó. A fino­ mabb vásznakat Nyitra, Liptó megyékből és Szepességből sze­ rezték be megyénk lakói, a gyolcs jelentős részét a kb. 300 fel­ vidéki gyolcsos falu háziipara állította elő. A csizmának való pi­ ros, sárga és fekete színű kordoványt Besztercebányán készítet­ ték. A csipke, a posztó, a vászon, a gyolcs és a kordovány ke­ reskedők révén jutott megyénk falvaiba, vásári központjaiba. A XVIII. század végén több mint kétszáz kereskedőt írtak össze a megyében, akik az előbb említett ruhakelmék eladásával fog­ lalkoztak. A kisipari termékek vándorkereskedők révén törté­ nő közvetítése még a X IX . század közepén is jelentős. Zólyom, Árva, Nyitra megye „gyolcsos” tótjai, zólyomi csipkések, besz­ tercebányai „kékvásznasok”, gömöri, nyitrai színesbőr-kereske­ dők látták el a megye helyhez kötött parasztságát. A turóci, nyitrai „sáfrányosok” perkál- és selyemkendőket, -szalagokat, szöveteket árusítottak. Adatainkból egyértelműen kitűnik, hogy a XVIII. században és a X IX . század első felében a megye pa­ raszti viseletének, az ebben megnyilvánuló ízlésnek irányításá­ ban jelentős szerep jutott a ruhaanyagot szállító északi megyék szlovák falvainak. A ruhaanyag azonos forrásból történő beszerzéséből azt a következtetést lehetne levonni, hogy a X IX . század közepéig a paraszti viseleten belül nem lehet eltéréseket, elkülönülési je ­ gyeket kimutatni. Tudnunk kell azonban, hogy a kereskedők ritkán árultak kész ruhákat, inkább ruhaanyagok értékesítésé­ vel foglalkoztak. A ruha elkészítése, megvarrása a család asz­ szonyainak, a közöttük élő kismestereknek a feladata volt. Így az öltözködésben szabadon érvényesülhetett az egyéni és helyi ízlés. Ez volt az egyik oka annak, hogy megyénkben oly’ sok változat, elkülönülési jegy alakult ki a viseleten belül. 23 �A vallási, rokoni kapcsolatok révén kialakult falucsoportok viselete már a XVIII. században is jelentősen eltért egymástól. A szűkebb táji ízlés kivitelezésében — így a viselet elkülönülé­ sében — fontos szerep jutott azoknak a csizmadia-, szabó-, szűcsmestereknek, süvegeseknek, takácsoknak, vargáknak, akik a XVIII. század elejétől sorra megtelepültek a megye falvaiban. Felsőpeténybe, Herencsénybe 1724-ben, Ribára (Ipolyszög) 1740ben, Nógrádmegyerbe 1779-ben költözött csizmadiamester. 1773ban szűcsmester dolgozott Szécsényben, Dolányban (Benczúr­ falva). 1773-ban Szandán, 1783-ban Ilinyben telepedett le egyegy szabómester. Ebben az időben az egyes viseleti csoportok jóval több községet fogtak össze, mint napjaink utolsó évtize­ deiben. A múlt század 80-as éveiben megjelenő hímzés, a fal­ vak öltözködését irányító varróasszonyok élesebbé tették a vi­ seleti eltéréseket a magyar és a szlovák falvakban egyaránt. A megye szlovák falvainak viseletében — szabás, forma és díszítés alapján — három nagy csoportot különböztethetünk meg: 1. S z ü g y i c s o p o r t (Balassagyarmat. Patvarc. Csesztve, Terény): Ehhez a viseletcsoporthoz tartozik több Csehszlovákiában levő Ipoly menti falu is. Ismertetőjele a csípőnél széles gallérral megtoldott, a térdet alig betakaró szoknya. Szűk ujjú ingvál­ laikon magas nyakú p r u s z l i k o t , ezen pedig széles rojtozású, se­ lyem vállkendőt viselnek. A főkötő, a v i l l u s k a , a hajat teljesen befedi, melyet csipkével, szalagokkal, apró fodrokkal, flitterek­ kel díszítenek. Az asszonyok hajukat nem kontyban hordják: a két ágba font haj végét pertlivel összekötik, és a fej körül ko­ szorúba tekerik. 2. B á n k i c s o p o r t (Alsó- és Felsőpetény, Nógrád, Nézsa, Ős­ agárd, Legénd, Nógrádsáp, Erdőkürt, Galgaguta, Vanyarc, Bér, Szirák, Kétbodony): A női viselet jellemzője az apró ráncokba rakott szoknya, melynek aljára piros szegőt varrnak. A fehér, testhez simúló, szűk ujjú ingvállaikon többnyire deréktájon ki­ szélesedő v i z i t k é t hordanak. A fehér gyolcs ingvállat, a vizit­ két, a kötényt egyező hímzéssel díszítik. Főkötőjüknek széles kontyfésűikkel jellegzetes magas és szögletes formát adnak a fej tetején. 3. S á m s o n h á z i c s o p o r t (Lucfalva, Szupatak): Viseletük az első világháború után egyre jobban elpolgáriasodott. Az alig ráncolt szövetszoknya majdnem a bokáig ér, a slingelt szélű alsószok­ nya néhány centivel hosszabb a felsőszoknyánál. A keskeny gal­ lérú, széles csipkés aljú kötény a deréknál enyhén ráncolt, jó­ val rövidebb a szoknyánál. A buggyos ujjú, testhez simúló ing itt is ismert, erre fekete színű pruszlikot vesznek fel. A me­ nyecskék „T” alakban fésülik hajukat, majd a két ágba font ha­ jat két oldalt a fül mellett vezetik hátra. Kendőjük a fejtetőn erősen elkeskenyedik. A s z ü g y i c s o p o r t o n belül kisebb csoportok nem alakultak ki. E viseletcsoporton belül csupán annyi eltérést tudtunk felku­ tatni, hogy Balassagyarmaton keményített, vasalt alsószoknyát nem hordtak, azok mindig l a p o s a n jártak. Szügy, Patvarc, Csesztve, Ipolyszög és Terény szlovák lakói még az 1940-es években is 7—8 vasalt alsószoknyát vettek fel nagyobb ünnepe­ ken. E szerény eltérés valószínű Balassagyarmat városiasabb fej­ lődésének eredménye. A b á n k i c s o p o r t h o z tartozó falvak viselete nem alakulhatott ennyire egységesen, hiszen itt a falvak földrajzilag nagyobb te­ rületen helyezkednek el. E csoporton belül csak azokban a köz­ ségekben vált azonossá a viselet, ahol a közös templomba járá­ son kívül családi, rokoni kapcsolatok is kialakultak. Mivel az egymás közötti ilyen jellegű kapcsolat csupán 2—4 falura szű­ kült le, azért e viseletcsoporton belül öt kisebb egységet kü­ lönböztetünk meg: a) Bánk—Felsőpetény—Nógrád—Kétbodony—Ősagárd b) Alsópetény—Nőtincs c) Nézsa—Nógrádsáp—Legénd d) Galgaguta—Vanyarc—Erdőkürt e) Szirák—Bér—Egyházasdengeleg. Itt még a kisebb viseleti egységeken belül sem teljesen azo­ nos a viselet. A főkötő felerősítésének módjában, formájában találjuk a legtöbb eltérést. Például az egy viseletcsoporthoz 24 tartozó Legénden, Nógrádsápon és Nézsán annyiban tér el egy­ mástól a főkötő, hogy míg Legénden a keményített főkötő nagy része kilátszik a piros kikötött kendő alól, Nógrádsápon már csak egy kis részt, Nézsán pedig már semmit sem látha­ tunk a fehér gyolcsból készült főkötőből. A három községnél az eltérés nem a kendő kötésének módjából, hanem a főkötő méretéből adódik. A sámsonházi csoportnál a három szlovák falu távol esik az összefüggő szlováklakta vidékektől. Még egymással sem szomszédosak, magyar falvak ékelődnek közéjük. Rokoni, ba­ ráti kapcsolatok ugyan kialakultak közöttük, de viseletük nem annyira egymáshoz, mint inkább az őket körülvevő magyar­ ságéhoz hasonlít. Ruházatuk Kis- és Nagybárkány öltözetéhez áll a legközelebb, csak a magyarok viselete jóval színesebb. Sajátosan alakult azoknak a községeknek a viselete, ahol magyarok és szlovákok élnek együtt. Azokban a falvakban, ahol egyre kevesebben éltek evangélikus szlovákok, ott a helyi katolikusokhoz igazították viseletüket. (Cserhátsurány, Magyar­ nándor, Szente stb.) Ennek ellenkezőjével is találkozhatunk Patvarc, Szügy, Csesztve stb. községek esetében. Azokban a községekben viszont, ahol megközelítőleg egyenlő számban él­ tek magyarok és szlovákok, mindketten megőrizték eltérő vi­ seletüket. Egyetlen ilyen községünk Terény, ahol a katolikus magyarok viselete a cserhátsurányival, az evangélikus vallású szlovákok ruházata a szügyivel egyezik. Különbséget tapasztalhatunk a katolikus és az evangélikus szlovákok viselete között is. Nógrádsápon, Nézsán katolikus, Legénden vegyes vallású szlovákok laknak. Ez utóbbi község­ ben a katolikusok főkötője a nézsaival megegyezik. Az evan­ gélikusok főkötője —, mint fentebb már említettük — széle­ sebb. A három falu katolikusainál a pruszlik derekán a fodor felfelé áll, és jóval keskenyebb, mint az evangélikusok prusz­ likján levő lefelé hajló fodor. A bánki csoportnál a felekezeti hovatartozást a főkötő há­ tuljának szélességéből is meg lehet tudni. Az evangélikusok széles és szögletes, a katolikusok keskeny, lekerekített konty­ vasat tűztek hajukba. A fejre helyezett főkötő hátulja a kontyvasnak megfelelően széles, vagy keskeny lesz. Nógrád községben az evangélikus vallásúak főkötőjének a fodorja a vállig ér, a katolikusoknál ez jóval rövidebb. A szlovákok hímzőművészete — a megye magyar falvai­ hoz hasonlóan — nem tekint nagy múltra vissza. A múlt szá­ zad hetvenes éveiben kezd kialakulni. A női ingek kézelőin megmaradt legrégibb keresztszemes hímzések piros és fekete, majd piros és kék színű fonállal készültek. Mintázatuk mindig mértanias. A finomabb gyolcsanyag elterjedésével a laposölté­ ses hímzés vált általánossá, amely kezdetben piros, később pi­ ros-kék színű volt. A színeket ritmikusan helyezik el. A szlo­ vák hímzés színösszeállítása abban különbözik a magyarokéitól, hogy itt a kék és zöld színek erőteljesek. A hímzések motívu­ mai tagoltak, kirajzoltak, a tárgy szerkezetének hangsúlyozá­ sára törekszenek. A pruszlik hímzéséből megtudhatjuk, hogy viselője milyen vallású. A férfiak viseletében táji, nemzetiségi elkülönülések szin­ te alig mutathatók ki, hiszen öltözetük legtöbb darabjához — már a XVIII. században is — kereskedők révén, készen jutot­ tak hozzá. Otthon, az asszonyok kezemunkája nyomán készült a vászon-, vagy hímzett gyolcsing, a többnyire nyáron hordott szűk- és bőszárű gatya. Házilag készült a bocskor, a múlt szá­ zad közepéig hordott fehér szűrposztó halinanadrág. A mente, a szűr, a fekete és kék posztóruha, a kalap és más felsőru­ hák kisipari, majd később gyáripari termékek voltak. A mes­ teremberek munkáinál a megrendelő ízlése ugyan még falvan­ ként is kimutatható, de ezek már nem hoztak létre olyan éles határokat, amelyek lehetőséget adnának a magyar és szlovák férfiviselet eltérésének tanulmányozására. Az 1960-as évek elejétől, az új gazdasági-társadalmi viszo­ nyok hatására, mind a magyar, mind a szlovák községekben egyre gyorsuló ütemben elfordítják viseletűket. Népviseletben már csak a harminc éven felüliek járnak. Zólyomi József Az itt közölt tanulm ány részlet a szerző „Nógrád m egyei szlovákok” cím ű dolgozatából. A történeti adatok legnagyobb része gyűjtés a Nógrád m egyei Levéltárból, m ás adatok helyszíni gyűjtésből szárm aznak. �KÖRKÉP Mit ér a film , ha magyar? Mostanában ú j r a az érdeklődés hom­ lokterébe került a magyar filmművé­ szet. Azért írom, hogy ú j r a . mert a hat­ vanas évek közepén-végén tetőző „új hullám” elapadtával kevés fény hullt az alkotásokra. Voltak, akik a vészharangot kezdték kongatni, a kategorikusan fogal­ mozók ítélete pedig így szólt: a S z e g é n y ­ le g é n y e k n e k , a H id e g n a p o k n a k , a H ú sz órának nincs folytatása, következéskép­ pen a magyar film belesüppedt a jelen­ téktelenségbe. A sötét szemüveget viselők bizonyítéknak tekintették továbbá a mai magyar néző és a mai magyar film kö­ zött tátongó szakadékot is. 1976 első hónapjai némi változást hoz­ tak. Pécsett, a szokásos seregszemlén szen­ vedélyes viták zajlottak a magyar film­ művészet helyzetéről; újságcikkek és fo­ lyóirat-tanulmányok erdeje bogozgatta a „hogyan tovább?” kérdését. A humoristák lankadatlan buzgalommal lődözik nyilai­ kat a magyar filmre, az előitéletek köde azonban oszlani látszik. A k e n g u r u t , majd az Á r v á c s k á t (nem azonos esztétikai mi­ nőségek!) úgynevezett „táblás házak” nézték végig, s a nyiltan politikus Vörös r e k n e m n e k is több nézője volt a várt­ nál. Az alábbiakban megkísérlünk választ adni arra, miképpen ítélhetjük meg filmművészetünk jelenét, és körvonalazzuk a tendenciákat is. Mielőtt azonban lényegi mondanivalónkra térnénk, úgy érezzük, feltétlenül szükséges tisztáznunk az értő eszmefuttatásokban és laikus polémiák­ ban egyaránt felbukkanó problémát: ho­ gyan függ össze alkotás és fogadtatása? Mérheti-e egy film értékét a látogatók száma? Milyen körülmények motiválják a sikert és a bukást? M a c s e r a t szovjet filmtudós nálunk is megjelent. F ilm é s v a l ó s á g című kötetéből idézünk: „ N e m l e l k e s e d h e t ü n k t ú l z o t t a n a z é r t a m ó d s z e r é r t , a m e ly c s u p á n a s i­ k e r t e l e n s é g o k a i t n e m d e r ít i k i. M ég k e v é s b é k ie lé g ít ő a z o ly a n k r i­ tik a i é r v e lé s , a m e ly n em tesz eg y eb et, m in t id é z i L e n i n n e k azt a g o n d o la t á t, h og y a m ű v észet a n ép é, s ez ért k ö z ért­ h e tő n e k és k ö z k e d v e ltn e k k e ll l e n n i e ... . . . L e n in a m ű v é s z e t e t, m in t fo l y a ­ m a to t fo g ja fe l, é s k o n c e p c ió ja s e m m i­ k é p p s e m jo g o s ít f e l a rr a , h o g y e g y ö n ­ m a g á b a n k ir a g a d o tt g o n d o la t é s e g y ö n ­ m a g á b a n tá r g y a lt a lk o t á s k ö z ö tt k ö z v et­ le n k a p c s o la t o t lé te s íts ü n k . E n n e k e l le ­ n é r e n a g y o n g y a k r a n é p p e n íg y j á r n a k e l , é s a k r itik u s i é r v e lé s a k ö v e t k e z ő m ó­ d o n fe s t : a jó film n e k k ö z é r th e tő n e k k e ll le n n ie . E z t é s e z t a fi lm e t a n é p n e m ti. T eh át ez a film ér­ ro ssz ”. Azért választottuk fogódzónak Ma­ cserat okfejtését, mert az általa említett vulgarizálással mi is sűrűn találkozunk. Akik ilyen módon szűkítik le vizsgálódá­ si szempontjaikat, elfeledkeznek arról, hogy a filmek be- és elfogadását több té­ nyező befolyásolja. A téma. Az ábrázolt jelenségek időszerűsége. A műfaj. Az esz­ közök. A nyelv. Az alkotók személye. A filmművészet helyzete az adott időszak­ ban. A propaganda hatékonysága. Elő­ fordul, hogy egy-két mozzanat perdöntő, más esetekben tucatnyi oka is lehet a kedvező, vagy kedvezőtlen fogadtatás­ nak. Summa summárum: a nézőszám és az esztétikai minőség nem függ össze. Ha összefüggne, a legjobb minősítést a ka­ landfilmek, a krimik kapnák. Mint aho­ gyan az irodalomban a lekűr, a zenében a napi fogyasztásra szánt sláger vezetne. Persze, vigyázzunk: az üres nézőtér nem jelenti azt, hogy a rendező remekmű­ vet alkotott! Menthetetlenül elveszett, aki eleve lemond arról, hogy a tömegekhez szóljon. Egyébként ideje lenne egyszer érdemben és mélységében megvizsgálni a filmnéző-aszinkronitást. különös tekin­ tettel arra, hogy jobb sorsra érdemes, fon­ tos közéleti kérdéseket feszegető művek is érdektelenségbe fulladtak az utóbbi időben, pedig egy évtizede a S z e g é n y l e g é ­ n y e k n e k és a H i d e g napoknak milliós publikuma v o lt. . . Nem mi mondjuk, külföldi ítészek állapították meg, hogy a felnőtté vált magyar filmművészet legnagyobb értéke: erőteljes politikai indíttatása. Kötelező normává vált nálunk a társadalmi való­ ság konfliktusaival való őszinte szembe­ nézés, a nemzeti-nemzedéki-egyéni vizs­ gálódás. a történelmi folyamatok rekonst­ ruálásának igénye. Van-e folytonosság? Akadnak-e tarta­ lékok? Viszik-e tovább a maiak — vagy az időközben bölcsebbé vált régiek — a stafétabotot? 1976 premierjeiről szólva, úgy érez­ zük, felfelé ívelő görbéről számolhatunk be. Nagy formátumú filmünk nem szüle­ tett ugyan, akad azonban néhány olyan kísérlet, mely járható út irányába vezet. Mindenekelőtt L u g o s s y L á s z l ó A z o n o s í t á s című drámája érdemel elismerést. A pá­ lyakezdő rendezőnek egy meglehetősen sza­ bálytalan emberi sors mozaikjaiban sikerült megragadnia a f e l s z a b a d u l á s pillanatát (a kifejezést ezúttal tágabb értelemben hasz­ nálva, a személyiség kibontakozásának folyamatára gondolva). K o v á c s A n d r á s a L a b i r i n t u s s a l folytatta polemikus alkotá­ sainak sorát, ezúttal a „művészet és ha­ tékonysága” témakörében vizsgálódva. Ez a mű a személyes gondokat sem hallgatja el, afféle gyónásfilm, sok-sok kérdéssel (melyek egy része megválaszolatlan). Meg­ lepő, hogy K o v á c s érett öniróniával és pompás karikírozó készséggel felvértezve láttatja a stúdiók világát — másfelől meg sajnálatos, hogy nem enged abból a ver­ balitásfolyondárból, mely esszéfilmjeire rátelepszik. G r ü n w a ls k y F e r e n c V örös r e k v i e m j é t „tényfilmnek” nevezhetnénk. A fiatal rendező a „száraz barokk” mo­ zaikjából építkezik; sallangtalan, póztalan beállításokban fogalmaz. Más ez a példá­ zat, mint amit a hasonló jellegű filmek tartalmaztak: keményebb, tárgyilago­ sabb puritánabb. A hősi múltat, a mun­ kásmozgalom dicső lapjait sokféleképpen meg lehet eleveníteni. Emelkedett stílus­ ban éppúgy, mint az objektivitás erejé­ vel. G r ü n w a l s k y a z utóbbi eljárás híve. A V ö r ö s r e k v i e m n e k vannak vitatható mozzanatai (az időkezelés nem követke­ zetes, egy-két epizód — a múltból — nem eléggé hangsúlyos, a Tanácsköztársaság hangulatainak megidézése nem eredeti), a film azonban így is jelentős eseménye a szezonnak. Új szín, új hang. L u g o s s y é s G r ü n w a l s k y jelentkezése ismét bebizonyí­ totta, hogy a friss vérkeringés folyama­ tosságát a különféle generációk együtte­ sen biztosíthatják. Meg azt is, hogy Ja n ­ csóék mögött tehetséges művészek sora­ koznak. Minél több bizonyítási lehetőséget kellene nyújtani számukra! Az irodalom mindig hű szövetségese és kimeríthetetlen inspirátora volt a ma­ gyar filmművészetnek. A T a l p a l a t n y i fö ld , a K ö r h in t a , a B a k a r u h á b a n , a H id e g n a p o k , a S z e r e le m , a S z in d b á d , s még egy sereg más jelentős alkotás dokumen­ tálja a szoros kapcsolatot, mely ugyan­ csak törvény a mi gyakorlatunkban. Né­ hány rendező ( F á b r i Z o l t á n , R é v é s z G y ö r g y , R a n ó d y L á s z ló ) különösképpen gyakran fordul ihletésért a prózához vagy drámához. Az irodalom-film-konfrontáció­ nak 1976-ban a megragadóan szép Á r ­ v ácskát köszönhetjük, az esztendő min­ den bizonnyal eddig legjelentősebb alko­ tását. R a n ó d y koncepciója szerint visz­ sza kell helyezni régi jogaiba az emóció­ kat: ő maga arra vállalkozott, hogy — Móricz meséje segítségével — az egymás iránt érzett felelősség, az érzelmek, a hu­ mánum fontosságát hangsúlyozza. A na­ gyon sokáig hallgató (pontosabban: ren­ dezői feladathoz nem jutó) művész kor­ festő-tehetsége ezúttal is kidomborodik, a falusi atmoszféra hamisítatlan, a jellemábrázolás sokszínű. És ahogyan Árvácska játszik! Czinkóczi Zsuzsa tökéletesen egy­ gyéforrott a szereppel: éli, méghozzá az átlényegülés legmagasabb fokán, a sors­ üldözött gyerekörömökben szegény életét. Az Á r v á c s k a arra is kitűnő példa, ho­ gyan lehet alkotó módon felhasználni a 25 �klasszikus „nyersanyagot” : Ranódy tö­ mörítései, változtatásai egyaránt indo­ koltak. Kivételesen attraktív (a szó leg­ jobb értelmében) a film képi világa : S á r a S á n d o r felvételein nemcsak az ember, a táj, a falu is lélegzik. Az Á r v á c s k á n a k , sajnos, nincs ha­ sonló kvalitásokkal bíró „irodalmi film”párja. R é v é s z G y ö r g y K é t p o n t k ö z ö t t a l e g r ö v i d e b b g ö r b e című Szántó Tiboradaptációja unalmas és érdektelen (amit a gyermekmiliő sem képes megmenteni). F e j é r T a m á s, a B a lla g ó id ő képsorain (Fekete István művei alapján készült) ru­ tinnal, de kellő számú ötlet nélkül kom­ ponálta meg. Úgy hisszük, nem a válasz­ tott művek hibáztathatok — annál is in­ kább, mert fordulatokban gazdag, színes eseményeket feltáró könyvekről van szó. R é v é s z és F e j é r ezúttal nem nőtt fel a feladathoz. Másoltak, pedig egyéni mon­ danivalót is megfogalmazhattak volna — ahogy R a n ó d y tette. A magyar filmművészet legjelentő­ sebb produktumai súlyos veretű, ko­ mor hangvételű, drámai szituációkban gazdag alkotások. Klasszisfilmjeink kö­ zött nagyítóval keresve sem nagyon talá­ lunk derűs vígjátékot (talán a T i z e d e s t le­ számítva). Mindig készültek nálunk szó­ rakoztató művek, ezekre azonban a jó­ indulatú meó is csak a másod- vagy harmadvonal minőségi pecsétjét üthette rá. 1976 nagy slágere A k e n g u r u (Z s o m ­ b o l y a i J á n o s eddig operatőrként tevé­ kenykedett, ezzel a filmmel mutatkozott be mint rendező). A sztori átlátszó didak­ tizmusa és egyes jelenetek elnagyoltsága ellenére A k e n g u r u jó mulatság, hiszen helyzetei életszerűek, humora friss, po­ puláris kifejezőeszközei (fényképezés, ze­ ne stb.) is elismerésre méltóak. Különben A k e n g u r u is irodalmi köldökzsinórhoz kötődik: Bertha Bulcsu regénye nyomán született. B a c s ó P é t e r egy mai anekdota léggömbjét fújta fel másfél órás filmmé, a Z o n g o r a a l e v e g ő b e n összeállításakor. A cselekmény annyira sovány, hogy nem­ csak a zongora lóg a levegőben, hanem maga a filmépítmény is. Bacsónak re­ mek humorérzéke van, de ötleteit, té­ máit nem érleli meg eléggé. Túlságosan sok sablont alkalmaz a komikus karak­ terek jellemzésekor; ő sem megy a szom­ Könyvheti tallózás ként tartsuk számon a műfaji értékrend változásait. Ez utóbbit véljük megfele­ lőbbnek. A könyvheti lista élére az idén az irodalmi igényű visszaemlékezések, nap­ lók ( J á s z D e z s ő , L á z á r V i l m o s , T am ás A l a d á r s t b .) , valamint az esszék és a ta­ nulmányok ( B e r n á t h A u r é l , B á l i n t G y ö r g y , mult időben Évről évre nagyobb számjegyekkel jellemezhető „gyorsmérlegek” tanúsága szerint a kereskedelem azúttal is a „tel­ jesült” rovatba könyvelhette el a könyv­ hét forgalmi adatait. Ennél is fontosabb, hogy az akció művelődéspolitikai szándé­ kai is rendre sikerrel valósulnak meg. Megoldódni látszik a dilemma, hogy mi­ kor tiszteljük — az emberformálás folya­ matában felülmúlhatatlan —, érdeme sze­ rint a könyvet: ha évente egyszer né­ hány napot ünnepévé nyilvánítunk, s a közvélemény figyelmét direkt módon az irodalomra, az alkotókra irányítjuk; vagy ha ünneplés helyett elsősorban olvassuk a könyveket, és mindennapjainkat fénye­ sítjük ünnepi hangulatúvá olvasmányél­ ményeink nyomán. A könyvheti rendez­ vények jogát immáron újabb kedvező ta­ pasztalatok igazolják, eredményességük azonban csak hosszú távon érzékelhető. Társadalmunkban a könyv ünnepe nem — mint, ahogyan maga a könyv sem — önmagáért valóan létezik: ér­ tünk van mindenekelőtt. Nem közömbös tehát, hogy az évi több száz kötetből, melyeket emelnek a kiadók az ünnepi kiadványok rangjára; a könyvhét sikeré­ nek alapfeltételét ugyanis mindenkor a céljainkkal egybecsengő jó művek jelen­ tik. Ténykérdésnek tűnik, hogy ezeket ezúttal nem a szépirodalmi alkotások so­ rában találtuk elsősorban. Az viszont vi­ tatéma lehet, hogy problémaként szól­ j unk-e erről, vagy természetes jelenség­ 26 F ü l e p L a j o s , F ü s t M ilá n , I l l é s E n d r e , I l y ­ ly é s G y u la , L u k á c s G y ö r g y , P á n d i P á l, S ő t é r I s t v á n stb.) kínálkoztak. Miután a példaként felsorolt szerzők egyenként is minőségi garanciát jelentenek e műfajok­ ban, érthető, hogy műveik így egymás mellett a könyvhéten megjelent kötetek legmarkánsabb vonulatát képezik. Ezt a tendenciát csak erősíti, hogy a könyv ün­ nepére látott napvilágot a M a g y a r o r s z á g t ö r t é n e t e címmel tervezett sorozat első darabja, újabb dolgozatok jelentek meg a G y o r s u l ó i d ő ben, átformálva indult új­ ra útra a Corvina Kiadó M ű v é s z e t é s e l ­ m é l e t - sorozata, és szintén nem szépiro­ dalmi mű a könyvhét két szakmai közön­ ségsikere: B e r k o v i t s G y ö r g y V i l á g v á r o s h a t á r á b a n című szociográfiája, valamint F. B resty á n sz k y Ilo n a K ovács M a r g it- monográfiája. Igaz az összefüggés: nemcsak a szer­ zőknek megtiszteltetés a könyvhéten „megjelenni” (műveikkel és személyesen is értendő ez), hanem a könyvünnep rangját, társadalmi presztízsét is fémjelzi egyebek közt, hogy két Lukács-művet (A f i a t a l H e g e l és A t á r s a d a l m i é l e t o n t o l ó ­ g i á j á r ó l I — I I I .) is időzítettek erre az idő­ szakra a kiadók (a K o s s u t h é s az A k a d é ­ m i a i közösen, valamint a M a g v e t ő ) . „Lu­ kács György — mint Hermann István jellemzi, egyhelyütt — egész életének szédba didaktikus tanulságokért. Néhány ellenállhatatlanul szellemes betét feled­ teti a nézővel, hogy a film alatta maradt saját lehetőségeinek. A magyar film átlagos színvonalát itt és most, 1976 első hónapjaira gondolva, jó közepesnek ítélhetjük. De ez nem rossz pozíció, még 1966—67-hez viszonyítva sem. A nemzetközi mezőnyfölényben változat­ lanul előkelő helyet foglalunk el. Csak néhány adalék. A H a m e g j ö n J ó z s e f cí­ mű filmről (rendezője K é z d i K o v á c s Z s o lt ) , melyet nálunk közönség és kritika egyaránt fanyalogva fogadott, külföldön elismerő méltatások láttak napvilágot, és az alkotást meghívták a San Remó-i és a San Franciscó-i fesztiválra. Törőcsik Mari Cannes-ból hozott haza jelentős dí­ jat, az A z o n o s í t á s t Nyugat-Berlinben ko­ szorúzta elismerés. Az évnek még nincs vége. F á b r i Z o l ­ tá n , G á b o r P á l, B á n R ó b e r t , S z ö r é n y R e ­ z s ő és mások filmjei remélhetően javít­ ják az idei mérleget. Bizakodjunk az újabb fellendülésben: a feltételek nagy­ részt adottak. V eress Jó zsef egyik fő tanulsága és fő vonala útépítés volt önmaga számára Marxhoz, a marxiz­ mushoz és leninizmushoz. . . A szerteága­ zó, a buktatókkal teli életmű motívuma­ ként sokan megjelölték már Lukács egyegy gondolatát, azonban véleményem sze­ rint ezt az életművet a lehetőségek kere­ sése tartja össze. Innen fakad néha szer­ teágazó — gazdasági, esztétikai, etikai és filozófiatörténeti kérdésekbe, sőt, még irodalomtörténeti problémákba is bele­ nyúló — volta, s innen fakad az is, hogy ennek az életműnek gondolati és mód­ szertani öröksége feltétlenül tanulságos a század utolsó harmadában is.” L u k á c s G y ö r g y két nagy igényű mun­ kája mintegy illusztrálja monográfusá­ nak szavait. Mert vajon nem a marxiz­ mus klasszikusaihoz fűződő alkotó vi­ szony tükröződik-e Lukács György abbé­ li szándékában, hogy konkretizálja a klasszikus német filozófia „forrásjellegét”, és ennek hátteréül a hegeli filozófia fej­ lődéstörténetét elemezze. Erre utal annak a felismerése is, hogy Marx azért kap­ csolódhatott közvetlenül Hegelhez, mert a hegeli rendszer kialakulásának folya­ matában a dialektika és az ökonómia kö­ zött sajátos kapcsolat állt fenn. „Gazda­ ságtan és filozófia, gazdaságtan és dia­ lektika belső összefüggésére gondolunk — írja Lukács György. — A filozófiatör­ ténet az idők folyamán mindinkább belátta annak szükségességét, hogy a mé­ lyebb összefüggések feltárásában és áb­ rázolásában túllépjen a szűkebb értelem­ ben vett filozófiai problémakomplexuso­ kon, s figyelmét arra irányítsa, hogy mi­ ként fejlődik a történelemben az emberi gondolkodás a konkrét valóság tudomá­ �nyos megragadásának széles totalitásá­ ban.” Nem kis eredmény szellemi életünk­ ben, hogy az 1938-ban írt, a 40-es évek végén németül megjelent „immanens He­ gel-kritika” immáron magyarul is hozzá­ férhető. Azt sem túlzás talán feltételeznünk, hogy a Marx utáni marxista filozófia több lett a háromkötetes o n t o l ó g i a meg­ jelenésével, mint volt annak előtte. Bár Lukács György eredeti szándékát megrö­ vidítette a szűkre mért idő — hiszen nyolcvanévesen fogott e hatalmas fel­ adathoz —, s amit megírt, nem lett on­ tológiai rendszer, „csak” — ahogyan ő nevezte — előmunkálat „egy majdan megírandó marxista ontológiához”. S mindez közel kétezer oldalon. Annak ellenére, hogy nem szabad következtetnünk szépirodalmunk hogy­ létére csupán abból, hogy a könyvhéten újként „mindössze” megbízható színvo­ nalú művek — például S z é c s i M a r g it, B e r t h a B u l c s ú , vagy R á k o s y G e r g e l y kö­ tete — jelentek meg, nem hagyhatjuk szó nélkül a hagyományos és népszerű antológiák elfáradásának tüneteit. Bár jó dolog, hogy a K ö r k é p , a S z é p v e r s e k , a R i v a l d a — és az í r ó s z e m m e l — előre kalkulálhatók, nem kevés problémát is okoz a szerkesztői elvek szükségszerű zártsága, a válogatás periodikusan visz­ szatérő gondja. Nem az antológiák elle­ nében tesszük ezt szóvá, hanem a meg­ újulási szándék ösztönzéseként. Mint aho­ gyan a kezdeményezést dicsérjük első­ sorban az A d d t o v á b b ! című antológia esetében is, amely az Írószövetség fiatal­ jainak J ó z s e f A t t i l a K ö r e és a M ó r a K ö n y v k i a d ó első közös vállalkozásának eredménye. Ellentmondásnak tűnhet, hogy örülünk ugyan a fiatalok újabb — rend­ szeresre tervezett — fórumának, mégis a kiadói szándékkal van gondunk. Nem azért, mert — mint, ahogyan az előszó magyarázni látszik — „ötvenöt író és költő nem alkothat azonos szinten”, ha­ nem. mert nem érzékeljük azt a mondan­ dót. amelynek továbbadására a kedvesen játékos, de egyszersmind határozott cím felszólítja az olvasót. Ez esetben is egy­ értelműbb válaszra várnak a „mit?, ki­ nek? és hogyan?” kérdései. Csatlakozunk — a szerkesztők állal megszólaltatott — K. A. vegyészmérnök véleményéhez: „Tudom, hogy a költők a mindenséggel mérik magukat, és el tudok képzelni olyan verset is — van ebben az antoló­ giában jó pár —, aminek csak dallama van, szinte énekel, és ezeket is szeretem olvasni; de az igazi kísérlet az, hogy ha mindenfelé járnak, és meghallják, meg­ látják, mi foglalkoztatja az embereket.... és ha ilyet találnak valamilyen írásban, azt elolvassák, de ha nem, akkor nem ol­ vassák, és mi haszna van az írásnak, ha ilyeneknek, mint például én, nem tet­ szik? Már bocsánat, hogy így kisarkí­ tom!” C so n g rád y B éla H irek, könyvek, írók „De hol az emigráns földje?” (Vaszilisz Vaszilikosz) Hírekkel kelünk, hírekkel fekszünk. Éb­ redésünk stimulátorai a hírek, lefekvésünk zsongítói a változatlan hevességgel ömlő hírügynökségi jelentések. A világ ott lüktet egyforma mindennapjainkban. Ma sokszoro­ san több történéssel (és a benne résztvevő személyekkel) érzünk közösséget vagy uta­ sítjuk el azokat, mint amennyivel valóságos kapcso'atunk van vagy lehetséges. A föld kicsiny lett, belefér hétköznapjaink vándor­ tarisznyájába: a világ napi híranyaggá szű­ kült. Még fásultabb pillanatainkban is, ha meg merjük magunktól kérdezni,: „mi kö­ zöm nekem mindehhez?”, — nem biztos, hogy elutasító választ adunk. Hiszen az egysége­ sült Egész tudatát már nehéz lenne kiik­ tatni a fejünkből. Még akkor is, ha jó l tud­ juk, a személyesség merő képtelenség. Vi­ szont a személyesség lehetet’enségének tu­ domásulvételével nem vesszük nyakunkba a tájékozatlanság belső bizonytalanságának terhét is. Olykor világ-aggodalmunk görcsös ko­ molykodásnak tűnik, különösen azokkal szemben, akik a hírek világegészre k iterje­ dő — krimiregény-szerű — immorális esz­ tétikai élvezetében lubickolnak. (Táboruk nagyobb, mint hinnénk.) A lehetséges (és meglevő) viszonyulási módok közül talán a m egkövethetőbb: az alkonyt „hírektől mocs­ kos”-nak látni, mint Radnóti tette. Persze, a világ nem minden híre „mocskos”, de az alapállás világos. Az esti magánbékénkre tö­ rő hírek nem egy rádiójáték élvezetet nyúj­ tó hangképei. Az ilyen szórakozásként való híranyagha'.lgatás, -nézés, -olvasás üres sze­ mélyességet jelent, mint a háttérzenélés. Ez­ zel szemben a Radnóti-féle alapállás aktív viszonyra ösztönöz. Mögélátni a rövidség, tö­ mörség jegyében (telexek, telefonhálózatok, televíziós láncok kényszertörvénye szerint) megfogalmazott hírügynökségi jelentések­ nek, hogy a történések részmozzanatai által (amire a kommentátorok is építenek), em­ berszabásúvá váljék a jelen történelemmé személytelenített valósága! Mindezt minek a segítségével? Nyilván­ valóan politikai és történelmi ismereteink gyarapítása a legkézenfekvőbb válasz. De létezik másik út is, anélkül, hogy kizárná az előbbit. Az, amit ugyancsak Radnóti kí­ nál: „Hispánia, Hispánia” es „Frederico Garcia Lorca” című verseivel. Az első, mint az internacionalizmus és szolidaritás tettek­ ben való megnyilvánulásának lenyomata — szolidaritási tüntetés után írta a költő. A második, mint művészeti élmény, hús-vér kötődés valakihez — itt történetesen Lorcá­ hoz —, kinek révén minden spanyolországi esemény szívközelbe jut. Tehát az irodalom, a művészet lenne a recept? Verset, regényt, filmet, drámát stb., minden hír mellé? Akárha azt is! Mert virtuális személyessé­ get jelent a látszattájékozottság magafitog­ tatásával, vagy a struccigénytelenség kö­ zömbösségével szemben. Jogos persze a kér­ dés, mi szóljon Ázsia, Dé'l-Amerika, még in­ kább Afrika oly sok népéről — még akkor is, ha olvasói vagy fordítói lemaradásról van szó. Globalitásigényünkön belül a változat­ lan otthonosságot mégis kontinensünk, a „Vén Európa” jelenti. Emlékezetünk, érzé­ kelésünk itt otthonos. Annyi a kapaszko­ dónk, hogy a hírügynökségi jelentések sem tudják távoli kontinenssé varázsolni Euró­ pánkat. Itt vannak m indjárt a Görög- és Spanyolországból érkező hírek. Mindazt ami e két országban történik, megtestesíthetnék mások is és többek is Én most mégis két íróra gondolok elsősor­ ban, és gyakran fölteszem magamban a kér­ dést: „Vajon mit csinál most Vaszilisz Va­ szilikosz? És mit Jorge Semprun? Nézem a televízió politikai adásait, forgatom a napi­ lapokat, a magazin-jellegű képeslapokat, s önkéntelenül is azt keresem, am ire ők fi­ gyelnének, amit ők látnának a hazájukról szóló jelentésekben, képeken. Még inkább iz­ gatnak azok a részletek, amelyekhez nekik nem is lenne szükség koncentrált figyelemre, mert érzékelésük mechanizmusa azokhoz a valóságszeletekhez tapad, amilyet én is láthatok, amelyről én is hallhatok, s ami fölött esetleg e'siklanék, ha nem az ő sze­ mükkel igyekeznék nézni. Mit jelentene például egy televíziós mű­ sorból Vaszilisz Vaszilikosz nélkül a görög parlament épülete, felfegyverzett, éles lő­ szerrel ellátott katonákka l? Nyilván nem többet egy jó l szerkesztett külpolitikai ri­ port poentírozott nyitóképénél, aminél lé­ nyegesen. jobban érdekelne a képeket kísé­ rő, de nem a képekre vonatkozó kommen­ tár. De Vaszilisz Vaszilikosz által a görö­ göknek azt a reményét, hogy a demokrácia és a parlamentarizmus újból feléled haló poraiból, mint ahogy az ezredesek államcsí­ nye előtt már egyszer valószínűnek tűnt. Ezt a kollektív reményt és a vele járó küz­ delmet művek organikus világa őrzi ben­ nem. És elég a képernyő elektronikus fé­ nye, hogy a rég olvasott művek csukott szir­ mú élményrózsája kinyíljon bennem. És a képeket máris nem kizárólag a riporter szö­ vegének közvetettségével nézem, hanem a magam személyességével. Olykor mindhiá­ ba a kommentátor magyarázata, mert a kép, amit csak aláfestésként használ, előtér­ be tolakszik, és a kommentár figyelmen kí­ vül hagyásával teremtődik meg saját sze­ mélyességem, amit a riporter a maga él­ ményközvetlenségének szóbeli felkínálásával kívánt teremteni. Mert a parlament a körülötte álló ka­ tonákkal, nemcsak az általános politikai tanulságot jelzi számomra, hanem egy hús­ vér embert is, aki annak az „elmaradott országnak” az írója, „ahol az ember tudja, hogy ha írásra adja a fejét, valószínűleg fél életét börtönben fogja tölteni” — amiként Vaszilisz Vaszilikosz (saját vállalkozására is értve) megállapítja. Aztán a parlament utáni képek: az athéni utca, a siető emberek, a gépkocsik, egy bank homlokzata, egy utcai telefon, s a többi felvillanó részlet — ezek mind-mind bennem élnek, mert ott olvashatók a „Z naplója” oldalain. Athén — amelyről „elég sok rosszat” mond Vaszilisz Vaszilikosz; a gépkocsik — felesége egy rossz álom után a lelkére köti: „Vigyázz az autókkal! Meg­ ígéred?” ; a telefonok — az utcai telefonfül­ kék, amelyeket véletlenül mutat a kamera, tehát nem is tárgyai a helyzetképnek, de a „Z naplója” telis-tele van végtelen telefoná­ lásokkal, s így jelentéssel telítődik szá­ momra a vélet'enszerű tárgyi elem is. Aztán az ácsorgó szobafestők, akik az őszi szezont várják, mellettük a „pemzli, meszelő”, a vödrük meg az ecset... V árják, hogy valamelyik mester kényre-kedvre al­ kalmazza őket — éppúgy, mint a „Z, Szalo­ niki, Szaloniki” regénylapjain. Ez az a tér, amit a becsületes és önfeláldozó kőműves, az apró termetű Hatzisz, Lambrakisz (a le­ gendás Z) híve annyira kedvelt: „Főleg a posta felé szeretett kószálni, azon a téren, ahol a szobafestők meg a kőművesek vár­ tak munkára, vállukon ecset, lábuknál vö­ dör”. Már hálás vagyok a film készítőinek. Igen, azt az országot mutatják, amelyiket én is ismerek, ahol Vaszilisz Vaszilikosz regé­ nyei játszódnak, s ahol a „Z naplójá”-t ta­ lán máig sem adták ki, s ahová esetleg Va­ szilisz Vaszilikosz sem térhetett még haza emigrációjából. És Jorge Semprun, a szívünkhöz nőtt Spanyolhon fia, azé az országé, amely máig s nemzetközi szolidaritás csak Vietnamhoz mérhető példája? Nyilván azt a halált várta, amit a ha­ ladó világ cseppet sem kívánt, hogy később 27 �következzék be. Azt a halált, amelyet Pablo Casalsé és Picassóé előzött meg. Azt hiszem, mégsem átkozta a halál igazságtalan sor­ rendjét. Ködevő pszichoanalízistől mentes lélektani dialektikájával tisztán láthatta, hogy Francónak nem telhetett sok öröme a túlélésben. Mert a túlélés rettegést szül. A „most én következem” elkerülhetetlenségé­ nek rettegését. Casals és Picasso, a Franco haláláig emigrációs fogadalmat tett két bölcs, tudta ezt. Haláluk fenyegető memen­ to m ori lett Franco számára. De mit érez­ hetett Semprun Franco világnyilvánosság előtt folyó agóniáját figyelve, majd a halál­ hír hallatán? Megszabadult a tarkójára ne­ hezedő nyomástól, szétválasztotta magában a lelki megkönnyebbülést és a kialakult po­ litikai helyzet értékelését? Biztosan; és nyil­ vánvalóan hazavágyott. Nem a honvágy majd’ negyven éve tartó vonzalmával, ha­ nem a megváltozott helyzet ösztökélésére. Hiszen az események felgyorsultak. A saját illegális tapasztalatai szólalnak meg Diegó­ ban, „A háborúnak vége” hősében: „...napo­ kon át azzal kísérleteztek, hogy rekonstruál­ játok hazátokat, hogy hasonlóvá tegyétek emlékeitekhez, hogy belevigyétek álmaitokat makacs, kitartó munkával, Spanyolország távoli valóságába”. De lehet-e most valamit is érvényesen rekonstruálni, amikor minden nap más eseményt hoz? Szaporodnak a szél­ sőbal akciók,, tovább duzzad a sztrájkhul­ lám, még a rendőrök és a tűzoltók is tün­ tetnek; az általános amnesztia követelésé­ ben a legszélesebb társadalmi rétegek érte­ nek egyet; a kisebbségek nemezti autonó­ m iájáért vívott harc állandósult krízispontja az új helyzetnek; még a hadsereg soraiban is lassú erjedés indulhatott meg, amint a katonatisztek pere is jelzi. Arra is régen volt példa, hogy egy spanyol börtönből tö­ megesen szökjenek meg a politikai foglyok, m int most a segoviaiból. Egy rendszer ki­ múlásának sokasodó jelei. Az elhamarko­ dott diagnózis azonban még most is végze­ tes lehet, hiszen a reakció erejére és kímé­ letlenségére legalább annyi híranyagot lehet felsorolni, mint a tömegek aktivizálódásá­ ra. Elég ha arra gondolunk, micsoda appa­ rátussal vetették magukat a segoviai szöke­ vények nyomába. Azokban a napokban Semprun-Diego képzeletben menekülő elv­ társai elé siethetett a Pireneusok hágóihoz, rejtett hegyi ösvényeihez, amelyeken maga is sokszor átment, hogy az illegális megbí­ zatásokat teljesítse. Diego most élesebben vitatkozhat, mint valaha: „Tagadod azt is, hogy az emigrációban el lehet határozni, hogy egy bizonyos akciót, amelynek Spa­ nyolországban kell lezajlania, mikor és ho­ gyan kell végrehajtani. Nem képzelhetjük magunkat a bilbaói, barcelonai, madridi munkások helyébe, hogy helyettük határoz­ zunk”. Semprun-Diego persze tudja, hogy az emigráció és az otthoniak, az illegális appa­ rátus és a tömegek szembeállítása elvtelen. De hogyan érvelhetnének másként ezek a „száraz, fáradhatatlan, elhasznált férfiak, akik határozottak a részletekben, elvesztek egy nagy álomban, készek meghalni” ? Hi­ szen emigránsként, illegalitásban élni, csele­ kedni, egy erős, legális, offenzívában levő kommunista párt (a francia) kebelén, mi­ csoda alkalom ez az aktivitás kisiklásaira, az eszmék hasadásos osztódására, a türelem­ vesztésre, a fagyottkemén.y önfegyelmezés összeforraszthatatlan rianásaira! Aztán itt vannak az újabb hírek! Szin­ te egymás mellett a kettő: Panagulisz görög parlamenti képviselő rejtélyes halála és a spanyolországi Vitoria csendőreinek sortüze; s a halottak és sebesültek. Csak a kórosan gyenge emlékezetű re­ akció képtelen felidézni, hogy Panagulisz halála kísértetiesen emlékeztet a Lambra­ kisz elleni merényletre. Vaszilisz Vaszili­ kosz írta készülő regényéről: „Hogy sike­ rül-e a könyv, az voltaképpen attól függött, hogy mennyire találkozik a történelem és az egyéni sors azon bizonyos eszményi ke­ resztúton, ami minden író álma”. Akkor még a Lambrakisz-ügyet feltáró, világhíres- 28 sé vált regény írója maga sem gondolta volna, milyen kísértetiesen fog igazolódni a valóságban is a helyzetmegérzése az ezrede­ sek puccsával. Az pedig legrosszabb álmaiban sem jö ­ hetett elő, hogy az eset a kopírozottságig hasonlóan fog ismétlődni. Felesége álma — félelme a gépkocsiktól — Panaguliszon, a mai görög helyzet Z-jén csapódott le. Nyilván erre gondolhat Semprun is, aki a regényből készült, a regénynél is ismertebb film dialógusait írta. Semprun figyelme azonban elsősorban Spanyolországé lehet. Hiszen volt idő, ami­ kor a világ alig méltatta többre hazáját, mint apró híranyagra, néhány soros jelen­ tésekre, s az utazási irodák többet foglal­ koztak szülőföldjével, mint a hírügynöksé­ gek. És most vele együtt mindannyian — regényélvező olvasók, s a tömegkommuniká­ ciós eszközök csecsszopói — elmondhatjuk, miként Fábry Zoltán fogalmazza: „Minden körötted kavarog. Szobád csatatér és néma temető”. Pál József Berkovits György: Világváros határában Ejtsünk előbb néhány szót magáról a sorozatról. Mél­ tatói mellett nem kevés bírálója is akad, s joggal. Felróják az esetlegességet, az át­ fogó koncepció hiányát, azaz éppen a cím­ ben ígérteket kérik számon. Mások a mélységet, igényességet követelik, na­ gyob, átfogóbb szeletet a magyar valóság­ ból. E sorok írója is szóvá tett egy-egy fogyatékosságot az egyes kötetek kap­ csán. A legnagyobb hiányérzetünk abból fakad — bármilyen kitűnőek is legyenek az egyes kötetek részleteikben vagy egé­ szükben is —, hogy még nem akadt vál­ lalkozó, aki a legnagyobb társadalmi osz­ tály: a munkásság — s egyáltalán egy osztály, réteg (pl. az értelmiség) — ta­ nulmányozásába és ábrázolásába belevá­ gott volna. Ezek a könyvek így olyan mozaikoknak tekinthetők, amelyek nem (még nem) állnak össze egésszé. Gyara­ pítják, módosítják ugyan ismereteinket, de nem elégítenek ki. Hogyan lehetne ennyi és ilyen igénnyel „elvárásoknak” megfelelni? Csaknem sehogy. Talán, ha e g y e t l e n szerző vállalkozna az e g é s z or­ szág feltérképezésére, s ez a szerző érte­ ne mindazokhoz a szaktudományokhoz, amelyekről a kötetekben szó esett, ha egy­ általán egyetlen szerző munkája, élete elegendő lenne mindezen ismerethalmaz megszerzésére és feldolgozására. Az alko­ tócsoport gondolatát a sorozat jellege miatt kell elvetnünk, hiszen éppen az egyéni látásmód, maga a témaválasztás teszi érdekessé. Az, hogy ilyen, vagy olyan minőségben, de mindig vérbeli í r ó i teljesítménnyel van dolgunk. S ez sok mindenben kárpótol is a fentebbi hiány­ érzetünkért. M ag y arország fe lfe d e z é s e Ha B e r k o v i t s G y ö r g y könyvét pró­ báljuk „betájolni” a sorozatban, akkor rögtön pozitív jelzőket kell keresnünk. Ha nem adtuk volna már oda másnak is ezt a jelzőt (pl. László-Bencsik Sándor­ nak), akkor a legfontosabb kötetnek ne­ veznénk, de mindenképpen a legfonto­ sabbak egyikének. Ha László-Bencsik azt írta meg, hogy milyen egy jelentős mun­ kásréteg: a segéd- és betanított munká­ soké, akkor Berkovitstól megtudjuk, hogy h o n n a n jö t t, h o l la k ik é s h o g y a n é l e z a réteg. Réteget mondunk, és n e m . osz­ tályt, amely tágabb és gazdagabb foga­ lom. S talán éppen ezért nehezebben meg­ fogalmazható, leírható. Bárhogy is le­ gyen, Berkovits könyve mindenképpen párja László-Bencsikének, amennyiben ugyanannak a jelenségnek egy másik ve­ tületét rajzolja meg. Fontos és izgalmas feladatra vállalkoztak: a munkássá válás folyamatának a leírására. Tulajdonkép­ pen azt a munkát folytatják, amit a szá­ zadelő radikális polgári értelmisége, illet­ ve a munkásságból kiemelkedő értelmi­ ség elkezdett a tízes években. Ez a folya­ mat — a történelmi is, a tudományos, az írói is — sajnálatosan félbeszakadt, illet­ ve lelassult a Horthy-korszakban, s csak az ötvenes években gyorsult fel ismét. Miről is van szó? Az iparosításról. A ma­ gyar gyáripar, s következésképp a mun­ kásság kialakulása kb. száz éve indult, s tartott erős iramban az első világháború végéig. A két folyamat: a századelői és az ötvenes-hatvanas évek iparosodása, jól­ lehet, teljesen más történelmi szituáció­ ban zajlott, mégis sok rokonvonást is hordoz. Néhány példát: mindkettő a fa­ luról városba húzódó s z a k k é p z e t l e n pa­ rasztságot tekintette munkaerőbázisnak. A fejlődés jellege mindkét esetben exten­ zív volt: nagy tömegű és szakképzetlen munkaerőt igényelt. A másik vonás, amely az előzővel párhuzamos, hogy a munkaalkalom megteremtése nem páro­ sult az urbanizáció, a lakóhely kialakítá­ sával is. Gorombán fogalmazva: a város igényt tartott és tart a munkások tízez­ reinek a m u n k á j á r a , de nem tart igényt, sőt, terhesnek érzi őket mint városlakó­ kat! Hogy ez milyen feszültségekhez, mi­ lyen súlyos társadalmi gondokhoz veze­ tett, nos, e r r ő l szól Berkovits könyve. Az agglomeráció, az ipari nagyváros körül kialakuló sajátos településforma, a mun­ kásfalvak gyűrűje az ipari társadalom egyik tünete. Magyarországon történelmi örökség. Sajátos színezetet a közép-euró­ pai fejlődés ad. Az, hogy Budapest sze­ repe, amely még a monarchia idején alakult ki, betegesen eltorzult: ide­ tömörült az ipar. következésképpen a munkásság zöme is. Ez az áramlás a vidékről a munkahelyre: Budapestre, még ma is feltartóztathatatlan, noha, már tör­ téntek intézkedések a folyamat lassításá­ ra, megfordítására. Súlyos és még sokáig megoldhatatlan társadalmi gond ez. Ket­ tős vetülete van. A mezőgazdaság f e j l ő ­ désén ek egyik természetes velejárója, hogy a munkaerő egy része feleslegessé �válik. Az ötvenes évek szektás politikája indokolatlanul fel is gyorsította ezt a fo­ lyamatot. (Indokolatlanul, mert a mezőgazdaság modernizálását, igazi nagyüzem­ mé, tehát iparszerü gazdasággá alakítását akkor nem oldotta meg.) A másik vetület, hogy a város n e m tudja biztosítani a munkaerő-szükségletet, a beáramlás á l ­ l a n d ó . Mindenütt a világon. Ugyanakkor Magyarországon soha nem oldották meg kielégítően a munkások lakásgondjait, il­ letve arra kényszerítették a beáramló, te­ hát szakképzetlen, legrosszabbul kereső, legnehezebben élő réteget, hogy maga old­ ja meg ezt a kérdést. De hogyan? Úgy, hogy maga é p í t s e n ! Bent, a városban? Nem, mert ott magasabbak a telekárak (ha egyáltalán van telek), az építkezés költségei. Így az albérletből, ágybérletből szabadulni akaró munkás, ha lakni akart, a környező falvakban keresett le­ hetőséget, ahol olcsón kapott k ö z m ű v e s í ­ t e t l e n telket. Itt építette, építi fel olcsó anyagból szoba-konyhás kis családi há­ zait. Berkovits interjúiból, meggyőző elemzéseiből drámai kép rajzolódik ki. Az a hátrány, ami a szakképzetlenségből, az ágy- és albérlet kényszerűségéből fakad, csak részben kompenzálódik, amikor vé­ gül mégis felépül a családi' ház Gyálon vagy Vecsésen. Mert nagy árat fizet ezért a munkás. 8—10—15 évig keményen kell dolgoznia, kuporgatnia, lemondva közben a szórakozás és a művelődés lehetőségei­ ről is. Miután felépült a ház egy meg­ tervezetten, k ö z m ű v e s í t e t l e n faluban, vég­ eredményben önellátásra kell berendez­ kednie, magának kell megtermelnie a családnak szükséges zöldséget, gyümöl­ csöt, húst, mert a lakóhelyének szol­ gáltatásai falusiasak. Márpedig ez az életforma, amely egyszerre munkás és falusi, k o n z e r v á l j a önmagát. Ebben az életformában ugyanis sem erő. sem idő nem ju t a tanulásra, művelődésre, tehát a fel- és kiemelkedés útjára. Berkovits statisztikákkal és interjúkkal bizonyít. Az ezekben a munkásfalvakban felnövő gye­ rekekből alig tanulnak tovább. A felemel­ kedést — zömében — valamilyen szak­ ma megszerzése jelenti, a gyerekek jö­ vőjét determinálja a szülők társadalmi helyzete, értékrendje és értelmi szintje. Súlyos tények ezek. Berkovits nem mo­ ralizál. Stílusa még a legdrámaibb té­ nyeknél is mértéktartóan fegyelmezett, tényszerű és pontos. Analizál és nem kommentál. Ezzel nem azt állítottuk, hogy nem foglal állást. Maga a könyv, a té­ maválasztás is az: állásfoglalás! Ám a lét és tudat viszonyának elemzésekor — nagyon helyesen! — elsődlegesnek tartja magának a létnek az elemzését. Ennek a 44 falunak, félmillió embernek a tudata csak akkor változhat meg, ha megváltoz­ nak az é l e t k ö r ü l m é n y e k . Méltányos is, hogy változzon, hiszen komoly áldozato­ kat is hoznak. Amellett, hogy dolgoznak a főváros üzemeiben, szolgáltatóiparában (egyre többen ott), a nemzeti vagyont is gyarapítják, amikor hajlékot építenek ma­ guknak, megművelik a kertjeiket. Hogy ez az életforma áldozatos, azt érzik, de természetesnek tartják, elfogadják. Ér­ tékrendjükben három dolgot emelnek ki, s ez a család, a munka és takarékosság. A munka a domináns elem. Legtöbbjük még gyerekkorában kezdte valamelyik távoli faluban vagy tanyán, s nem hagy­ ja abba idős korában sem. Elpocsékolt időnek érzi, amit nem munkával tölt, s ilyenkor lelkiismeretfurdalása van. A te­ vékenység, amely előbb csak eszköz a boldoguláshoz, később már deformál: igé­ nyük sincs másra. Az óriásira duzzadt munkásfalvak közművelődési fórumai ki sem tudnák elégíteni a tömeges igényt, ha lenne. A helyi tanácsoknak egyszerűen nincs keretük rá, mert járda kell, víz, villany, hogy legalább kullogjanak a hir­ telen megduzzadt települések elemi igé­ nyei után. Így alakulhatott ki az az abszurd helyzet, hogy nem egy könyvtárban nem ju t egy könyv egy lakosra! Elavult, le­ romlott a mozihálózat, a kultúrházak, a népművelők riadtan menekülnek a re­ ménytelenül nehéz feladat elől. Gyatra a szolgáltatás, nincs elég bölcsőde, óvoda, napközi, holott ezekben a falvakban az országosnál nagyobb a gyermekáldás, hi­ szen a település lakosainak átlaga fiatal, termékeny korú. Berkovits olyan töményen és olyan sok tényt tár fel, hogy az olvasónak lép­ ten-nyomon meg kell állnia az olvasás­ ban. A szerző maga is bevallja: küzdel­ met vívott ezzel a hatalmas és szerteága­ zó tényanyaggal. Végül is nem kerülhette meg, de nem is tér ki a történelmi elem­ zés elől sem. Noha, a könyv a szociográ­ fiai irodalom hagyományos példáiból ta­ nult, történeti munka is. Nemcsak jelzi egy munkásréteg és egy településforma, a munkásfalu mai állapotát, de megrajzol­ ja a magyar társadalom mozgásának, ten­ denciáinak fő irányát is. Elindul valaki egy faluból munkát keresni. Albérletben sínylődik évekig. Találkozik párjával, gyereke születik. Lakásra nem számíthat (nem budapesti lakos), mert n in c s . Telket vesz (mondjuk, Halásztelken, Lakihe­ gyen), rokoni, baráti összefogással kis há­ zikót épít, és dolgozik, míg él. A gyere­ kei azonban már itt nőnek fel, s második nemzedékbeli munkások lesznek, akiknek már könnyebb — hiszen szakmát tanul­ hatnak, nem kell mindent elölről kezde­ niük. Ez a sablon, ám emögött a sablon mögött emberek, egyéni sorsok sorakoz­ nak, konkrét életek. S Berkovits nem rest utánajárni, hogy megmutathassa, a mag­ nófelvételek sokaságát hasznosítva, az egyéni sorsokat, típusokat is. A mun­ kást, ak i falu n él. ( S z é p i r o d a l m i , 1 9 7 6 .) Horpácsi Sándor László Lajos: Esték a klubban Nem „illő” dolog egy könyvrecenziót a szerző frissen kapott díjára hivatkozás­ sal kezdeni, de hallgatni (róla) sem böl­ csebb. L á s z l ó L a j o s , aki SZOT-díjat ka­ pott 1978-ban, egy vidéki — pécsi — rá­ dióstúdió munkatársa. Ám ezt a szép el­ ismerést aligha csak a rádiós tevékenysé­ géért kapta; már az U r á n b á n y á s z o k cí­ mű riportkönyvét kedvezően fogadta a kritika, s az olvasók is. Azt, hogy a nagy átlagtól eltérő újságírói teljesítménnyel van dolgunk, a pécsi színház is „felfedez­ te” : a minap volt az U r á n b á n y á s z o k szín­ padi változatának a bemutatója. A közvélemény — s nem egyszer jog­ gal — nem sorolja az irodalmi műfajok közé a riportot: elkedvetleníti a napila­ pok (s különösen a vidéki lapok) sablo­ nos, ízetlen betűmasszája, a sok rutinból, hevenyészetten „felszedett” információ­ ból összeütött riport. Ezekből a riportok­ ból egyszerre hiányzik a jó írás sava-bor­ sa: az érdekes téma, a szellemi izgalom, feszültség, a szellemes, fordulatos stílus és nem utolsósorban maga az ember. László Lajost is kísérti olykor a rutin (vannak vissza-visszatérő kérdései, fordulatai), ám a kötetét végigolvasva rájön az olvasó, hogy nagyfokú tudatossággal van dolga. Nem kevesebbre vállalkozott a szerző, mint h i c e t n u n c az életformaváltozás, a tudatátalakulás nem mindig látványos jeleinek a megfigyelésére. Igaz, „csupán” a jelenséget mutatja, soha nem kommen­ tálja agyon a tényeket, de e jelenségvilág­ ban tudatosan mozog és jól szerkeszt. Vé­ gül is a „vágó”, a szerkesztő munkája eredményezi, hogy egységes képet kapunk a mozaikokból összeálló jelenséghalmaz­ ból. A cím is jelzi, hogy László Lajos e kö­ tetében a szabad idő eltöltésének, vagy éppen elpocsékolásának a módjait kutat­ ja. A 44 órás munkahét bevezetése, a gazdasági gyarapodás új módon vetette 29 �fel a szabad idő értelmezését. Ma már ugyanis az az alapvető kérdés, hogy mire s z a b a d , mire használjuk fel? S hogy ez mennyire nem csupán akadémikus kér­ dés, arra utal a sok száz publikáció, a tár­ sadalomtudományok fokozott érdeklődé­ se (lásd pl. Szalai Sándor, Köpeczi Béla stb. írásait!), a népművelés növekvő gond­ jai. Kimondhatjuk tehát, hogy aki a sza­ bad idő felhasználását kutatja, az az é l e t ­ m ó d o t , életszemléletet is vizsgálja, s ebbe valamilyen módon beletartozik maga a termelés, a munka szférája is. Főleg a fiatalok érdeklik, az ő szabad idejüket te­ szi nagyító alá. A kép izgalmas,e lkedvet­ lenítő, olykor szívszorító. Mert László La­ jost nem a megoldott problémák érdek­ lik, nem jelentést ír arról, hogy minden rendben van, hanem azt feszegeti, hogy mi van a jelenségek m ö g ö t t , az embe­ rekben? Munkahipotézise, már-már fixa ideája is az, hogy a legértelmesebb idő­ töltés a klub. Így tűnik első látszatra (mert mindent a klubtól, a klubhoz mér), ez a „kályha”, ahonnan elindul, ahová visszatér. Ehhez viszonyítja a különböző értelmes és az önpusztító, ostoba tevé­ kenységeket is. László Lajosnak igaza is van, amikor a klubmozgalomban, a je ­ lenség mögött az e m b e r i k ö z ö s s é g e k e t ku­ tatja. Hiszen, ha van gondolat, amely a szocialista társadalom fundamentális esz­ méje, akkor az éppen a közösség, a kö­ zösségi ember. Így érzik ezt a megkérde­ zett fiatalok is (még akkor is, ha nem tudják ilyen pontosan megfogalmazni). De miért gond ez? — kérdezhetné valaki. Hiszen mindenki a társadalomban, vala­ milyen közösségben él. A társadalomban igen, de nem mindenki közösségben: jó, megtartó, inspiráló, segítő, alkotó közös­ ségben, melyben ki-ki otthon lehet, meg­ találhatja a helyét, anélkül, hogy fel kel­ lene adnia önmagát. Ilyen értelemben nem jó közösségek a munkahelyiek sem — ál­ talában, noha, igen sok a jó kivétel is —, mert heterogének, esetlegesek és állan­ dóan változóak. Különösen a fiatalokra érvényes ez, mert körükben a legnagyobb a fluktuáció. A riportokból kiderül az is, hogy az iskola és a népművelés mintha felkészü­ 30 letlen lenne a feladatok megoldására. A pozitív példák sohasem „profik”, hanem lelkes, valóban áldozatkész emberek, akik „hobbyból” teszik, amit tesznek, míg a „hivatásosak” többnyire csak siránkozá­ nak. Ilyen Erzsébet, de ilyen az a laka­ tos ( R e i c h t b r ü d e r l i c h d i e H a n d ! ) , aki anyanyelvi szakkört szervez az egyik sváb faluban, a pécsi tanárnő, aki angolra ta­ nítja a bányászokat, eszperantó szakkört szervez, az egyik KISZ-titkár, aki társa­ dalmi munkára, kirándulásra szervezi a csellengő fiatalokat (A M e c s e k é r t ) . Ezek az emberek — míg bírják energiával, míg meg nem házasodnak, vagy lehetetlenné nem teszik őket ( H a l d o k l ó k l u b ) , valóban magukkal tudják vinni a környezetük fiataljait. Igen. de nekik is többféle el­ lenállást kell leküzdeniük. Elkedvetleníti őket a fiatalok egy részének durva közönye és önzése, a felnőttek maradisága és ciniz­ musa. Az, hogy sok értelmes szülő jobb sorsot szeretne a gyerekének, de hogy mi az a jobb, erről már lehet vita. Sokan csak az anyagi boldogulást értik ezen. s ezért erejükön felül is vállalnak min­ dent. ( O l v a s t a W a t s o n k ö n y v é t ? ) Ám a v a n , a birtoklás éhsége sokakban nem is­ mer határt. A munka így nem az éssze­ rű gyarapodás, a harmonikus élet forrá­ sa, de az örömtelen gürcölés, sőt — nem egyszer —, maga a tragédia. László La­ jos szót próbál érteni ezekkel a fiatalok­ kal, felnőttekkel is, de az esetek többsé­ gében „vereséggel” kell elhagynia a tere­ pet. Ezek az ősi, megrögzött nézetek, nor­ mák olyan erősen vésődtek be egyes em­ berekbe, hogy azok — úgy tűnik — csak velük múlnak el, életükben ők maguk már nem változnak. Előfordul továbbá — sajnos — az is, hogy azok válnak kerék­ kötővé butaságukkal, önzésükkel, akar­ nokságukkal, akiknek éppen segíteniük kellene: a gazdasági vezetők. Szinte hi­ hetetlen, hogy ma még kijelentheti Ma­ gyarországon vezető, hogy „elég a pa­ rasztnak a nyolc általános, ha a szakmá­ já t tudja” ( S i n u s , c o s i n u s é s a t ö b b i e k . . . ) . Nem gondolkodtatja el ezeket a vezető­ ket a rossz gazdasági eredmény, a nagy fluktuáció, a munkások, fiatalok közö­ nye, duhajkodó életmódja sem. A megol­ dás nem lehet más. mint a riportban: le kell váltani őket. De felvet ez a problé­ ma egy másik kérdést is. ami hovatovább, egyre sürgetőbb, égetőbb lesz: megelé­ gedhetünk-e a vezetőink kiválasztásakor az ilyen-olyan szintű szaktudással, ha az nem párosul a kultúra értésével, igény­ lésével, igenlésével is? A fiatalok ugyan­ is o d a f i g y e l n e k erre is: a példára. Jóra is, rosszra is. László Lajos klubokat látogatott: vá­ rosiakat, falusiakat, rosszakat és jól mű­ ködőket. Sorsokat elemzett, sok-sok em­ berrel elbeszélgetett. Izgalmas könyv ke­ rekedett belőle, amely „olvastatja ma­ gát”, felráz és elgondolkodtat. Figyel­ meztetés is ez a könyv: figyeljünk oda a fiatalokra, mert egy (nem elhanyagolható) hányaduk „gazdátlanul” lődörög a világ­ ban. Az alkohol, a futókalandok, a kom­ mersz beat csak ideig-óráig köti le őket, tudást, célt nem ad. Nem kevés köztük a deviáns, akik sodródásuk közben a tör­ vénnyel is szembeütköznek: nem bűnö­ zők, de azzá is válhatnak, ha nem talál­ nak értelmes tevékenységet, célt, m eg ta r ­ t ó közösséget. Társadalmunk a lépésváltás korát éli. Tudjuk, hogy mi a célunk, de a formákat még keressük. László Lajos riportjai azt sugallják, hogy az ember csak a közös­ ségben lehet otthon igazán, s ott is akkor, ha a kultúra szervesen beépül az életé­ be. Ám, hogy ez így legyen, az egész tár­ sadalomnak, az egész társadalomban na­ gyobb megbecsülést kell szerezni a kultú­ ra értékeinek, a kultúra munkásainak, napszámosainak: pedagógusainak, nép­ művelőinek, tegyék a dolgukat hobbyból, vagy szerény bérezésért. . . ( K o z m o s z , 1 9 7 5 .) H. S. K É P JE G Y Z É K: címoldal: Szabó Erzsébet (Csehszlovákia): Vasárnap 6.: Szentgyörgyi József: Madárijesztő I. 9.: Szentgyörgyi József: Létrák 10.: Hibó Tamás: Vázlat I. 13.: J. Przybyl (Lengyelország): Koleda 18.: Fábián Gyöngyvér: Sziklák 18.: Hibó Tamás: Vázlat II. 20.: Szabó Erzsébet (Csehszlovákia): Nyár 22.: Szentgyörgyi József: Madárijesztő II. 23.: Szabó Erzsébet (Csehszlovákia): Rajz 29.: Seres János: Fények 30.: Szentgyörgyi József: Rajz borító 3.: J. Przybyl (Lengyelország): Salgótarján zenéje Fábián Gyöngyvér: Anyaság Szabó Erzsébet (Csehszlovákia): Nő B. Vulekovič (Jugoszlávia): Nógrádi táj borító 4.: Szentgyörgyi József: Hazatérés �III. Nemzetközi Művésztelep Salgótarján, 1976. �� Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document https://dkvt.bbmk.hu/pf/69f55d3213ff341c5bb91b18c3a3e1e5.pdf Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Végh Miklós Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 1976 Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Language A language of the resource hun Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Subject The topic of the resource Irodalom Művészet Közélet Társadalompolitika Title A name given to the resource Palócföld - 1976/5. szám Type The nature or genre of the resource folyóirat 1976 folyóirat Irodalom Közélet Művészet Nógrád megye Társadalompolitika