https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/3c4d50d06b65b870d58922295a0629a6.pdf 2a388c20cf1bfa040442e1f5fc74b12c PDF Text Text 1976 2 A világnézeti nevelésről és az ifjúság társadalmi szerepéről Községben, tanyán Beszélgetés Madách-ösztöndíjasokkal Kurucz Gyula és Béri Géza prózai írásai, Banos János, Tamás István és Veress Miklós versei Hogyan él a palóc nyelvjárás ma? VIII. Országos Grafikai és III. Zománcművészeti Biennálé PALÓ C FÖLD Szocializmust hozó szabadságunk születésnapja — nemzeti ün­ nep. Része a megújulást, haladást és igazat akarók köszöntésének, a márciusi ifjakra, a tizenkilencesekre is emlékező ünnepségsorozat­ nak, a három tavasz ünnepének. Sajátos ízük, hangulatuk van a felszabadulás évfordulóját kö­ szöntő rendezvényeknek, hiszen millióknak személyes élmény a tör­ ténelmi sorsforduló minden nagy (és az idők távolából jelentékte­ len, de akkor igenis fontos) mozzanata. Van, akinek 1945. április 4. azt jelentette, hogy megszűnt „bélyeges” ember lenni, szabadon vallhatta hitét, meggyőződését; s vannak, akiknek először békét, őszintébb, emberibb, küzdelmes és értelmesebb hétköznapokat, de mindenképpen átélt, munkával, harccal, jelenléttel hitelesített tör­ ténelmi pillanatokat idéznek a megemlékezések. De vannak sokan (a dolgok rendje szerint egyre többen), akiknek 1945. április 4: történelem — úgy, ahogyan a ma negyven-ötvenéveseinek volt 1919. Azok, akik egyidősek a felszabadulással — felnőtt emberek, olya­ nok, akik pályát és párt választottak, akik nemcsak készülnek új világot teremtő feladataikra, hanem napi munkájukkal formálják, te­ remtik világukat. Felnőttek — ahogyan felnőtt szocialista társadal­ munk. Felnőttek, akiknek tankönyvi ismeret, vagy idősebbek visz­ TÁRSADALOMPOLITIKAI, IRODALMI M ŰVÉSZETI FOLYÓIRAT �sza emlékezéseiből, történeteiből félig értett, izgalmas múlt ebből a harmincegy évből jó néhány. Ma már érettségi előtt áll, most ta­ nulja közelmúltunkat az a nemzedék is, amely 1956 után született. Számukra gyakran nehezen érthető, miért kavarnak szenvedélyes vitákat a „fényes szelek” , miért tapsolnak hosszan azok is, akik­ nek nem volt hozzá kedvük. Inkább sejtik, mint értik azoknak a felnőtteknek torok-köszörülős zavarát, akik kisgyermekükkel az Űt­ törővasútra ülnek, a KISZ-táborban „sóderoló” fiataloknak ma már a „zakatolás” — legenda... Az egymásra sorjázó nemzedékek történelemszemlélete — éppen élményviláguk különbségei folytán — különbözik árnyalatokban. Még azoknak a nemzedékeknek az esetében is igaz ez. akik egy nagy korszak gyermekei, akiket csak néhány év választ el egymástól — mert az elmúlt harminc évben minden esztendő kínált egyedi, izgalmas, távlatokban is történelmi jelentőségű élményeket. Mindezt a felszabadulás ünnepére készülve a most felnövekvő nemzedékek történelemszemlélete, múlt-ismerete szempontjából ér­ demes újra végiggondolni. Diákok, vagy dolgozó fiatalok beszélgeté­ sei igazolják: többségükben pontosabb a kép a kiegyezésről, mint a fordulat évének politikai körülményeiről, sokuknak többet mond az érdekegyesítés, a Védegylet fogalma, mint az első hároméves terv, a koalíció, vagy a „vas és acél országa” . De érdemes ezt végiggondolni a probléma megoldása miatt is. „A mi időnkben” kezdetű magyarázó-oktató monológok ezen ugyanis éppúgy nem segítenek, mint a személyes élményekre apel­ láló, romantikus-nosztalgikus visszaemlékezések. Az egyiket nem hallgatják meg, a másikat nem értik meg, vagy félreértik a ma felnövő nemzedékek. Társadalmi érvényű tények és a kor lényegét kifejező emberi mozzanatok képesek megértetni: mai világunk, minden gondunk és sikerünk nemzedékek közös munkájának eredménye, örökségünk és távlataink fogják egységes egészbe az elmúlt három évtizedet. Ez a közelmúltra vonatkozó történelemszemléleti probléma nem ideológiai jelentőségű kérdés csupán, s aligha szűkíthető le a történelemtaní­ tás szakmai-metodikai problémáira. Nevelési kérdés — de társadal­ mi méretekben megoldandó nevelési feladat. A z együttélő generációk napi konfliktusai, jelenünkről, a megtett útról kialakított vélemények különbségei, az igényekben, értékeink megbecsülésében mutatkozó eltérések egyik forrása is itt keresendő. A mindig többre, másra törekvő ifjú nemzedékek törekvéseit a közelmúlt, a szocialista örökség alaposabb ismerete hitelesítheti igazán. De fontos ezen a téren mutatkozó hiányok pótlása azért is, mert a mai első szocialista nemzedékek egyik jellemző vonása az igény szűkebb világunk, társadalmi helyzetünk alapos ismeretére, a beleszólásra, az alkotásra és alakításra. Ezt az igényt felelősséggel, a kor követelményeinek megfelelően csak folyamatok, tendenciák alapos ismeretével, múltunk, erőfeszítéseink, kudarcaink és sikere­ ink tanulságaival együtt lehet kielégíteni. A ma ifjú nemzedékei, a holnap építői számára a tudatos cse­ lekvés feltétele: értékeink becsülete, gondjaink reális számbavétele. Ennek alapján oldhatják csak meg a feladataikat. Ehhez, elsősor­ ban ehhez kell az elmúlt három évtized gazdagabb, reálisabb isme­ rete. De ahhoz is elengedhetetlenül fontos, hogy ezeknek a nem­ zedékeknek hazaszeretet-élményében a szülőföld, a táj, a kultúra mellett a dolgozó, a szocialista Magyarországért dolgozó ember még nagyobb, még fontosabb helyet kapjon. Kiss Aurél 19762 TARTALOM 3 Szalánczay György: A ma iskolája és a jövő társadalma 4 Tamás Pál: A z ifjúság társadalmi szerepéről 6 Karácsony György: Szabad idő, tanyán 8 Pál József: Színe és visszája (Beszélgetés három Madách-ösztöndíjassal) 11 Kurucz Gyula: Négy negyed 13 Hann Ferenc: Kísérlet a „Becsületes eklektika” című értekezés gondolati alapvetésére 14 Kurucz Gyula: A fennsík 17 Banos János: Őszirózsák ideje ódalog 18 Tamás István: Kovácsműhelyek, Csősz, Istenvert 18 Szepesi József: Valahol várnak engem 19 Béri Géza: Gordonka. üstdob és cintányér 20 Veress Miklós: Macskaszemben 21 Bódi Tóth Elemér: En földemen, Vainä möinen 21 Lakos György: Márti, a magánakvaló 23 Szabó Károly: Hogyan él a palóc nyelvjárás ma? 25 V I I I . Országos Grafikai Biennálé. Miskolc (Bán András) 26 Salgótarjáni III. Zománcművészeti Biennálé (P. Szücs Julianna) 27 XI. Irodalmi Színpadi Napok (Sulyok László) 29 Gerelyes Endre: Tigris (Csongrády Béla) 30 Bárdosi Németh János: A lélek lángjai (Paku Imre) A borítókon és belső oldalakon Kondor Béla emlékkiállítási anyagá­ ból válogatás; 8. old. Hibó Tamás, 9. old. Szujó Zoltán, 10. old. Föl­ di Péter 25. old. Valkó László, 26. old. Maurer Dóra munkája. (Fotó: Gugi László) PALÓ CFÖLD TÁRSADALOMPOLITIKAI, IRODALM I ,M ŰVÉSZETI FOLYÓIRAT A NÓGRÁD MEGYEI TANÁCS MŰVELŐDÉSÜGYI OSZTÁLYÁNAK LAPJA Felelős szerkesztő: Végh Miklós. Szerkesztőség: 3100 Salgótarján, Arany János út 21. Telefon: 14-13. Kiadja a Nógrád megyei Lapki­ adó Vállalat. Felelős kiadó: Vida Edit. Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető bármely postahivatalnál, a kézbesítőknél, a posta hírlap­ üzleteiben, és a posta Központi Hírlap Irodánál (KHI Budapest V., József nádor tér 1. sz. Postacím: 1900 Budapest (közvetlenül, vagy postautalványon, valamint átutalással a KHI 215-961 62 pénzforgal­ mi jelzőszámra. Egyes szám ára 5 Ft, előfizetési díj fél évre 15, egy évre 30 Ft. Megjelenik kéthavonta. Kéziratokat és rajzokat nem őr­ zünk meg és nem küldünk vissza. INDEX: 25.925 76.3782 N. m. Ny. St. 1700 db. �VÁLTOZÓ VALÓSÁGUNK A ma iskolája és a jövő társadalma A ma iskolája és a jövő társadalma közötti párhuzam fel­ vázolása mindig hatásos publicisztikai fogás, de a probléma felvetésén túljutni ritkán sikerül. A jövő igényeinek egyoldalú deklarálása, a jelenre vonatkozó siránkozások vagy bíráló köz­ helyek hangoztatása csak a csodaváró tehetetlenséget erősíti, s feledésben hagyja vagy negligálja a fejlődés legfőbb lehetőségét, a lelkiismeretes, a mindennapi tevékenységet kritikusan és ön­ kritikusan elemző, folyamatos és tudatos munkát. A jövő tár­ sadalma szerves folytatása lesz a jelennek; s ezt az alapigaz­ ságot nem azért hangoztatom, hogy az iskola, az intézményes nevelés szerepét alábecsüljem, hanem éppen az iskolával szem­ beni reális elvárások kialakítása és saját felelősségünk,, a szé­ les körű társadalmi felelősség tudatosítása érdekében. Társadalmi, politikai életünkben növekvő szerepe van, s így egyre erőteljesebben foglalkozunk világnézeti, ideológiai, művelődéspolitikai kérdésekkel. Mindinkább erősödik a felisme­ rés, hogy a személyiségformálás, a tudatformálás nemcsak egy életkor, egy korszak feladata, hanem permanens feladat; meg­ jelelő világnézeti műveltségi háttér nélkül sem társadalomépítő, sem gazdaságépítő feladatainkat nem tudjuk maradéktalanul megoldani. A fejlett szocialista társadalom építésének aktuális (a XI. kongresszuson meghatározott) és perspektivikus (a Programnyi­ latkozatban megfogalmazott) feladatai a társadalmi, gazdasági fejlődés intenzív szakaszának kibontakozása és általánossá vá­ lása keretei között valósulnak meg. Növekvő gazdaságépítő fela­ datainkat stagnáló, néhol átmenetileg csökkenő munkaerő-bázis­ sal és néhány vonatkozásban kedvezőtlenebb külgazdasági fel­ tételek között kell megvalósítanunk. Tehát anyaggal, energiával és szellemi tőkénkkel hatékonyabban kell gazdálkodnunk. A szocialista demokratizmus tartalmasabbá tétele, az üzemi, mun­ kahelyi demokratizmus tartalmi hatékonyságának kibontakoz­ tatása új lehetőségeket tár fel, új energiát biztosít társadalmi, gazdasági feladataink megoldásához, jelenlegi nehézségeink le­ küzdéséhez. Mindehhez azonban megfelelő felkészültségű, szi­ lárd világnézetű, művelt, az információkat folyamatosan fel­ dolgozó és értékelő dolgozókra van szükség. A szocializmus számunkra nemcsak több gyárat, termelőeszközt, korszerűbb mezőgazdaságot, javuló életszínvonalat, fejlettebb infrastruktúrát, (tehát több lakást, jobb ellátást, szol­ gáltatást, közlekedést, színvonalasabb kulturális és egészségügyi intézményeket) jelent, hanem szocialista emberi kapcsolatokat, közösséget, fokozódó társadalmi aktivitást és a közügyekért ér­ zett felelősség erősödését is. Ezért kerül előtérbe társadalmunk minden szférájában a nevelő tevékenység, ezért célunk, hogy a művelődés társadalmi mozgalommá váljék. Mindezek egyszerre a jelen feladatai és a további fejlődés feltételei. Megvalósításukra olyan időszakban kerül sor, amelyet átmeneti történelmi kornak szoktunk nevezni. Ebben a kor­ szakban „a szocializmus gazdasági és politikai építésében elért eredmények mély nyomot hagytak az emberek gondolkodásá­ ban” (Benke Valéria kongresszusi hozzászólásából), de élnek, hatnak még kispolgári szemléletek, magatartásformák, vallásos nézetek, szokások és a nacionalizmus tudati, érzelmi gyökerei; s számolnunk kell a kapitalista környezet ideológiai hatásával, fellazító törekvéseivel is. Az embert minden irányból érő, személyiségformáló hatások közül a legerőteljesebben a szűkebb környezet (család, munka­ kollektíva, ifjúkorban az iskola) befolyásoló, nevelő szerepe ér­ vényesül. A világnézet, a műveltség megalapozására a legterv­ szerűbb, a legszervezettebb kereteket az iskolai nevelőmunka biztosítja. Az előzőekben azt hangsúlyoztam, hogy a személyi­ ségformálás, a társadalmi nevelő tevékenység nem lehet egy életkori ciklusra — a fiatal korra — korlátozott feladat. Ez a megállapítás azonban nem mond ellent annak a pszichológiai törvényszerűségnek, mely szerint a legtöbb ismeret elsajátítá­ sának, szokás kialakításának, jellemvonás alapozásának, erősíté­ sének megvan egy optimális életkori intervalluma, melynek el­ mulasztása esetén keletkező hiányosság később csak nehezen és alacsonyabb hatásfokkal pótolható. Az eddig felsorolt tények, megállapítások szükségszerűvé teszik, hogy vizsgáljuk a tanulóifjúság erkölcsi, politikai arcu­ latának fejlődését, elemezzük világnézeti nevelőmunkánkat. „Az iskola egész munkásságával szolgálja jobban az aktív, közösségi életet élő, a szocialista világnézet és erkölcs befoga­ dására fogékony személyiségek nevelését. Minden szinten ja­ vítani kell a világnézeti oktatás és nevelés tartalmát és formá­ ját.” (Az MSZMP XI. kongresszusának határozata). A szocialista iskolarendszer kialakulása óta központi fe­ ladatának tekintette a világnézeti nevelőmunkát, a materialista világnézet megalapozását és fejlesztését. Ez az időszak rendkí­ vül jelentős nevelési eredményeket produkált: kialakította a materialista világnézet alapvető feltételét, a szilárd természettudományos ismeretrendszert; a természet és a társadalom fej­ lődésének dialektikus tanulmányozására, szemléletére nevelt; megismertette a tanulóifjúsággal — az életkori sajátosságok fi­ gyelembevételével— a marxizmus—leninizmus alapfogalmait; törekedett a szocialista erkölcsi értékrend kialakítására, a szo­ cialista életmód megalapozására, a társadalmi kérdések iránti érdeklődés, a közéletiség fejlesztésére. Azonban sem a fejlődés, sem a jelenlegi helyzet nem problémamentes. Hogy most első­ sorban a gondokról esik szó, az abból fakad, hogy problémáink nagy részét nem hibának, nem mulasztásnak, hanem a fejlődés során törvényszerűen keletkező ellentmondásnak tekintem, amelyek megoldása útján közelítjük meg célkitűzéseinket, a szocialista személyiségjegyek uralkodóvá tételét. Nemcsak a pedagógiai gyakorlatban, hanem a szülők gon­ dolkodásában és sok helyütt még a társadalmi elvárásokban is tapasztalható a nevelés megosztottsága és szétparcellázása. Itt nemcsak arra a még ma is fellelhető és eléggé el nem ítélhető elképzelésre gondolok, mely szerint a szülők dolgoznak, felada­ tuk kimerül abban, hogy gondoskodnak gyermekeikről, de „nem érnek rá nevelni”, „a nevelés az iskola feladata”, hanem — és főként — arra, hogy a nevelés, a személyiségformálás az a komplex folyamat, ami nem parcellázható szét részterületek­ re, a világnézeti nevelés nem a nevelés egyik fontos feladata, hanem a nevelés egésze rendszerének és folyamatának világné­ zetformáló neveléssé fejlesztése az igazi feladat. Ma már a pedagógiai gyakorlat nemcsak felismerte, hanem tervszerűen épít a természettudományos alapismeretekre, mint a materialista világnézet tudományos alapjaira. Gondjainkat konzerválja azonban az az „aufklärisztikus” szemlélet, amely ismeretnyújtássál önmagában is megoldhatónak véli a világné­ zeti nevelést. Sőt még a sokat hangoztatott „érzelemgazdag is­ meretrendszer” sem elegendő, hiszen „a közvetlenül átélt való­ ságélmény az, ami a világnézetet elemi erővel alakítja A vi­ lágnézeti nevelés próbája korántsem a társadalmi gyakorlattól elszakított teoretikus tudás, hanem a társadalmi praxis, a te­ vékenység: a szocializálódó egyén társadalmi helytállása” ( Ha­ nák Katalin: Iskolatelevízió és világnézet. Világosság 1975/5). A személyiség fejlődése nemcsak a direkt vagy indirekt nevelőha­ tások eredményeként, hanem a társadalmi környezet különbö­ 3 �ző hatásainak beépülése (vagy az azokkal szemben kialakuló aktív, illetve passzív ellenállás) során valósul meg. Azért veszélyes az olyan illuzórikus elvárás, hogy küszö­ böljük ki az ifjúságot érő negatív hatásokat, óvjuk meg őket a rossz példáktól, mert nem a való világra készít fel: ahelyett hogy vállalná és buzdítana a jelen jobbá tételére, egy sosem volt problémamentesség ideálját vázolja fel. Világnézetformáló nevelőmunkánknak nem lehet az a feladata, hogy tagadó ál­ láspontra helyezkedjék, elzárkózzék a valós problémáktól, hogy sajnálkozzon azért, amiért nemcsak pozitív hatások érik az if­ júságot. Arra kell törekednünk, hogy tanulóink ne legyenek fegyvertelenek a marxizmustól idegen nézetekkel, a környezet negatív hatásaival szemben! A nevelőmunkában jobban kell épí­ tenünk a szocialista társadalmi környezetből fakadó pozitív ten­ denciákra. nevelőhatásokra. Hazánkban a társadalmi elismerés, az egyéni boldogulás alapvető feltétele a munka, nincs kiszolgál­ tatottság, létbizonytalanság, a társadalom funkcionális közössé­ geinek — pl. az ifjúsági szervezetek alapszervezetei, a szocialis­ ta brigádok — példája, befolyása erősödik; a művészet, a tö­ megkommunikáció társadalmi hatása alapjaiban pozitív (reális képet, információt ad a valóságról, a progresszív életszemléletet propagálja). A fiatalságban erőteljesen él a tettvágy, az érdeklődés ha­ zánk és a világ dolgai iránt, keresi információéhsége és cse­ lekvésigénye kielégítési lehetőségeit. A meggyőzés, a világné­ zet cselekvés során formálódik. Tanintézeteinkben az ifjúsági mozgalom a társadalmi valóság helyi megfelelője: ha optimáli­ sabb arányt sikerülne kialakítanunk a központilag tervezett, szervezett akciók és a fiatalok aktuális és konkrét igényeinek megfelelő helyi tevékenységi formák között, akkor egyben jobb feltételeket teremtenénk ahhoz is, hogy tanulóink közvetlenebb, személyesebb kapcsolatba kerüljenek a társadalmi valósággal, s azzal tevékeny kölcsönhatásban formálódjék személyiségük. A közös dolgainkért érzett felelősségnek a gyakorlat a próbája. A tanulók a társadalmi gyakorlatot — a viselkedési normákat és a döntési képességet, a vitakészséget és a szintézisteremtő ké­ pességet — azokban a kisebb közösségekben szerzik meg, ame­ lyeknek tagjai. Ezek a kisközösségek a szocialista személyiségjegyek kialakításának műhelyei — tehát több figyelmet, meg­ becsülést, gondoskodást érdemelnének. Az iskolák társadalmi kapcsolatainak bővülése és fejlődése ugyancsak új lehetőségeket, megközelítési módokat ad a világ­ nézeti nevelőmunkához: az üzemek és iskolák (konkrétabban: a szocialista brigádok és az egyes osztályok, az üzemi és az is­ kolai KISZ-alapszervezetek) közötti tartalmas kapcsolatok meg­ erősödése ugyanis nemcsak a tanulók pályaválasztását segítheti elő, nemcsak a személyes emberismeret gazdagítása által tesz sokoldalúbbá, hanem a társadalmi valóság új szférájával is megismertet. Alkalmat ad a tanultak, az elmélet és a gyakorlat szembesítésére, a tanulóifjúság tudatában alakuló valóságkép sokoldalúbbá és reálisabbá tételére. A közoktatási és közműve­ lődési intézmények közti tartalmi kapcsolatok fejlődése is szé­ lesíti az iskola és a „való világ” érintkezési felületét. A kap­ csolatok rendszere pedagógiai együttműködéssé kell, hogy vál­ jék (ami a színház és filmek megtekintését vitával párosítja, az öntevékeny művészeti csoportokban való részvételt a csoportok belső nevelőmunkájának fejlesztésével egészíti ki; az író-olva­ só találkozók mellett a szóba kerülő művek világképét értő, ér­ tékelő olvasóvá nevelést érzi feladatának.) A nevelőmunka ma még gyakran fellelhető prakticizmusa saját cselekvési lehetőségeinket szűkíti le. Ennek egyik meg­ nyilvánulási formája az a defenzív pedagógiai szemlélet, mely az úgynevezett rossz tulajdonságok korrigálását, megszüntetését tartja elsődleges feladatnak. Ez a szemlélet az események után kullogás állapotát konzerválja, holott a hatékony nevelőmun­ kához offenzív pedagógiai, ideológiai magatartásra van szüksége pedagógusnak, ifjúsági vezetőnek egyaránt. A pedagógus személyes példája, elkötelezettsége, elvhűsé­ ge, társadalmi kérdések iránti fogékonysága, vitakészsége, prog­ resszív felfogása és magatartása pótolhatatlan nevelöerő! 4 1975. novemberében a pedagógusok az ország valamennyi alsó- és középfokú oktatási intézményében nevelési értekezle­ teken tárgyalták meg az iskolájukban folyó világnézeti nevelő­ munka helyzetét és feladatait. Részletesen és sokoldalúan ele­ mezték a különböző tantárgyakban rejlő nevelési lehetőségek kiaknázását, az ifjúsági mozgalom nevelőmunkáját, a nevelés tanórán és iskolán kívüli lehetőségeit, ennek tervszerűbbé és hatékonyabbá tételét, vizsgálták a tanulóifjúság erkölcsi, poli­ tikai arculatát. Összegezték a világnézeti nevelőmunka helyi ta­ pasztalatait és megfogalmazták a tantestület közvetlen felada­ tait. Megállapították, hogy a világnézeti nevelőmunka hatéko­ nyabbá tétele érdekében egy célirányos és koncentrált vizs­ gálatra is szükség van, amelynek eredményei és tanulságai alapján konkretizálhatjuk a társadalmi igényeket és elváraso­ kat, kidolgozhatjuk nevelőmunkánk hosszabb távú feladatait. Nem célom (hely és lehetőség sincs arra), hogy a világ­ nézeti nevelés valamennyi hatótényezőjéről szót ejtsek. Az ál­ talam legfontosabbaknak tartottak közül is csak azokat elemeztem, amelyekről ritkábban szoktunk szólni, amelyek most kezdenek meghonosodni a pedagógiai gyakorlatban. Társadalmi-gazdasági fejlődésünk és nevelőmunkánk kor­ szerűsítése érdekében egyaránt elengedhetetlen követelmény­ nek tartom az új iránti átgondolt és felelősségteljes fogékony­ ságot. A munkánk folyamata során kikristályosodott gyakorla­ tot, az elért és megszilárdult eredményeket a továbbhaladás felté­ teleiként tartom számon. A szocialista személyiségnevelés szi­ lárd alapja az a korszerű természettudományi ismeretrendszer, amelyet iskoláink kialakítanak, a sokoldalú társadalmi, törté­ nelmi ismeretek jól érzékeltetik a fejlődés tendenciáit és ered­ ményeit. Mind a magunk, mind pedig a ma még iskolapadok­ ban ülő nemzedék jövőbeni helytállásához az is szükséges, hogy alkotó választ adjunk napjaink társadalmi kérdéseire, és vilá­ gosan körvonalazzuk szocialista fejlődésünk távlatait, s szere­ pünket a célok, távlatok megvalósításában. Világnézetformáló nevelőmunkánk elemzése és feladatainak körvonalazása során olyan — a társadalmi élethez szorosan kapcsolódó — kérdé­ sekre is keresnünk kell a választ, mint a középiskolai tanulók politikai nézetei, aktuális társadalompolitikai ismeretei, szocia­ lista hazafiságról, proletár internacionalizmusról, napjaink for­ radalmiságáról alkotott véleményük: munkaszeretetük, erkölcsi követelményeink tükröződése magatartásukban, tudati, cse­ lekvési befolyásoltságuk, illetve ellenállóképességük a marxiz­ mustól idegen nézetekkel és magatartásformákkal kapcsolat­ ban, tudati tevékenységi viszonyuk a szűkebb és tágabb társa­ dalmi környezet relációiban (a szocialista életmód alapjai stb). Az ezekre és még sok más fontos kérdésre kapott válaszok­ ból leszűrhető tanulságok, valamint a tanulóifjúság társadalmi életéből, életmódjából, annak tudatos és folyamatos figyelem­ mel kíséréséből származó tapasztalatok segítenek majd körvo­ nalazni további konkrét feladatainkat, és segítik megtalálni a személyiségformálásnak azokat a szinte megfogalmazhatatlan, indirekt momentumait is, amelyek szintén elengedhetetlenül fontosak a világformáló nevelésben. Orientálási lehetőségeit és módjait annak a tevékenységnek, társadalmi gyakorlatnak, melynek keretei között alakul a jellem, erősödnek a szocialista személyiségjegyek. Szalánczay György Az ifjúság társadalmi szerepéről „A z ifjúság szükségszerűen másképpen kény­ telen a szocializmushoz közelíteni, nem azonos úton, nem abban a formában, nem olyan viszonyok közölt, mint apái” (Lenin) Az ifjúság — mint sajátos társadalmi réteg — helyzetének, gondolkodásmódjának és magatartásának megítélése mindig és mindenütt a társadalom figyelmének előterében állt. Politikai �súlya, a gazdasági szférában — a termelőmunkában — és a közéletben betöltött, egyre inkább növekvő szerepe indokolja, hogy ma már az állami és nem állami politikai szervezetek tes­ tületi döntései, a hírközlő szervek tevékenysége következtében a közvélemény is a szükséges gyakorisággal foglalkozik az ifjú­ ság helyzetének megítélésével. Már kétezer évvel ezelőtt folyt a meditáció az ifjúság jelle­ méről: széles körben ismert a rómaiak idejéből származó szólás­ mondás: „juventus ventus”, azaz „az ifjúság — szél” (aminek keletkezése kétségkívül kapcsolatban volt az ifjúság türelmet­ lenségével, mozgékonyságával). Az ifjúságnak kezdeményező és kulcsszerepe volt a francia forradalomban, ott vannak a ma­ gyar jakobinusok között, az 1848-1849-es polgári demokratikus forradalomban, a szabadságharcban, lelkesednek a Tanácsköztár­ saságért, küzdenek célkitűzéseinek megvalósításáért. Számos tör­ téneti dokumentum bizonyítja, irodalmi alkotás örökíti meg a II. világháború időszakában kibontakozó ellenállási mozgalom­ ban aktív közreműködésüket. Az ifjúság társadalmi helyzete a mi viszonyaink között alapvetően megváltozott. Az ifjúsági mozgalmaknak nem céljuk a társadalmi osztályok antagonisztikus ellentmondásainak meg­ oldása. hiszen ilyenek társadalmi rendszerünkben nincsenek. Jellemző a megállapítás „A hetvenes évek magyar ifjúsága szá­ mára az szocialista társadalom: objektív valóság, természetes létforma. A mai fiatalok a szocialista állam iskoláiban tanul­ nak, vállalataiban vagy szövetkezeteiben dolgoznak, nem isme­ rik a kizsákmányolást, a létbizonytalanságot. Számukra a kibé­ kíthetetlen osztályellentétek között folyó, nagy politikai harcok időszaka már történelem, iskolai tantárgy, csak a mai kérdések érdeklik, és ezeket vetik össze saját igényeikkel és a környező világgal”. (Pullai Árpád: A Magyar Szocialista Munkáspárt if­ júságpolitikájának néhány kérdése. Az MSZMP Politikai Aka­ démiája. Kossuth, 1971. 3. old.) Pullai elvtárs idézett szavait úgy is felfoghatjuk, mint Lenin — a bevezetőben már idézett, az if­ júság és a szocializmus, a szocialista társadalom viszonyát illető — zseniális elméletének gyakorlati igazolását. Fentieket alapul véve várható megfogalmazásra az a kér­ dés, hogy a társadalom fejlődésének jelenlegi szakaszában ho­ gyan viszonyul az ifjúság a szocialista viszonyokhoz, hogyan veszi ki részét a szocialista társadalom alapjainak lerakásából, a szocialista társadalom építéséből. Mielőtt e kérdést körvonalaz­ ni kívánnánk, célszerű meghatároznunk, mi az ifjúság — mint sajátos jegyekkel rendelkező társadalmi csoport — lényege. Az ifjúság fogalmát — mint gyűjtőfogalmat — a szakirodalom is eltérő értelmezéssel dolgozza fel, s a közvélemény is kü­ lönbözőképpen érzékeli. Egyrészt olyan emberek csoportjaként fogják fel, akiket a nemi érés és a szellemi önállósulás korának határai közé lehet sorolni. Egy másik irányzat, illetve véleménycsoport szerint viszont — biológiai közelítésben — ifjúságon az ember életének egy szakaszát kell érteni, ez a szakasz egyszerű­ en a fiatalkorral egyenlő. Mindkét — első hallásra logikus ér­ velésnek tűnő — irányzat közös problémája, hogy az ifjúkort a már említett pszichológiai és biológiai szempontok mellett (sta­ tisztikai módon) korévekben mérhető jelenségnek tartja, illetve erre egyszerűsíti. A marxista szociológia alapkérdése a társadalom összetéte­ lének. rétegződésének vizsgálata. Dr. Balogh József, az MSZMP IX. kongresszusa határozatainak a társadalom tagozódásával és érdekviszonyaival kapcsolatos kérdéseit vizsgálva a következő megállapítást teszi: „...a társadalom alapvető rétegeiről van szó, a munkásságról, a parasztságról, az értelmiségről, mint adott társadalom termelési és szociális rend alaptényezőiről. A társadalmi rétegződésnek azonban további szintjei is vannak. Több alaprétegeken belüli csoport egy, vagy több meghatározott társadalmi tényezőt figyelembe véve, azonos helyet foglal el. Például a szellemi és fizikai dolgozók, városiak és falusiak, a nők, az öregek és nem utolsósorban az ifjúság. E speciális ré­ tegek az alapvető társadalmi érdeket tekintve heterogének, de mégis rendelkeznek olyan összekötő kapoccsal, helyzetükből adó­ dó közös vonással, mely sajátos társadalmi közösséget, csoportot hoz létre”. Ilyen speciális réteg tehát az ifjúság; rétegjellemzői­ nek meghatározására elsősorban nem a már említett pszicholó­ giai, illetve biológiai sajátosságok adnak lehetőséget. Annál in­ kább a helyzetükből fakadó közös vonás, mely szerint olyan sajátos társadalmi csoportról van szó, amelyre a szocializációs folyamat egy szakasza — a társadalmi lénnyé válás folyamata — a jellemző.” Az ifjúság — a lakosság egészéhez viszonyított arányszá­ mát tekintve — társadalmunk legjelentősebb rétege; megyénk lakosságáinak közel egyharmada tartozik ehhez a társadalmi cso­ porthoz. A réteghez tartozók feladata, a társadalmi lénnyé válás folyamatának megfelelő tevékenységének jelentős része: a szak­ mai ismeretek, a kultúra és a társadalmi tapasztalatok terén is adaptálódni a társadalomhoz. Természetesen nem egyszerű adaptációról van szó. Ahhoz, hogy a mai fiatal teljes értékű társadalmi ember legyen, ma­ gasabb szintű ismeretek elsajátítására van szüksége. Olyan is­ meretekre, melyek meghaladják a mai felnőttek ismeretszintjét, előremutatóbban a kor szükségleteihez igazodnak. Az ifjúság tehát olyan életfolyamat, a társadalmivá válás folyamata, mely­ nek eredménye az eddiginél magasabb szintű gazdasági, szociá­ lis, szellemi és politikai tevékenység. Az ifjúság — a társadalmi termelés folyamatába való be­ illeszkedés szakaszainak, követelményeinek, sokféle módjának és területének megfelelően — korántsem önálló, homogén réteg. Az ifjúságkutatás is két nagyobb csoportját vizsgálja: a tanulóifjúságot (e réteghez tartozók elsődleges feladata a nagyrészt el­ méleti jellegű, többnyire magas szintű elméleti ismeretek elsa­ játítása); illetve a már társadalmi munkaszervezetben tevékeny­ kedők rétegét (a dolgozó ifjúságot). Mindkét csoport további csoportrészekre bontható az elsajátított és a még elsajátítandó ismeretek, másrészt a munka kvalifikáltsága és jellege szerint. Az általános és humán jellegű ismereteket elsajátító középiskolás fiatalok száma megyénkben mintegy 2000 főre tehető: ők szellemi pályák felé orientálódnak, többségük tudományegye­ temi diploma megszerzése után kíván a társadalmi munkaszer­ vezetbe bekapcsolódni. A szakközépiskolai tanulók száma hasonlóképpen 2000 fő körül mozog. Érdeklődési körük az oktatott szakma szerint nagyrészt meghatározott. Kisebb részük műszaki vagy mezőgazdasági jellegű felsőfokú tanintézetben kívánja szakmai kép­ zettségét emelni. Nagyobb részük műszaki középkáderként vagy magas műveltségű szakmunkásként vesz majd részt a termelőmunkában. A középfokon tanulók további, jelentős csoportja (közel 4500 fős létszámmal) a szakmunkástanulóké. A csoporthoz tar­ tozók viszonylag rövid idő alatt sajátítják el a szükséges szak­ mai ismereteket. A munkássá válás folyamata az e csoporthoz tartozók esetében a legrövidebb, a technikai ismeretekkel kap­ csolatos gyakorlati tevékenységük az üzemben folyik. Általában jellemző, hogy elméleti előképzettségük az átlagos életkorú szakmunkásokénál magasabb, jó üzemi légkörben a szükséges szakmai rutint is gyorsan megszerzik. Ez a magasabb szakmai ismeretszint ott, ahol a fiatal szakmunkások beilleszkedését nem készítették megfelelően elő és nem kísérik figyelemmel, ahol az idősebb munkások szakmai féltékenységével, a kevésbé kor­ szerű és termelékeny, régi, jól bevált szakmai fogások előny­ ben részesítésével, ennek hangoztatásával párosul, a beilleszke­ dés folyamatában zökkenőket okoz, kihat a fiatal szakmunkás, fejlődésére is. A tanulóifjúságon belül is sajátos csoport az egyetemi, főis­ kolai hallgatók csoportja. Sajátos, hogy a megyéhez való kötő­ désük — az oktatóhelyek földrajzi sokfélesége miatt — az előb­ bi csoportoknál lényegesen lazább. Számuk a most folyó tanév­ ben 1100 fő, közülük 100 fő a megye első felsőoktatási intézmé­ nyében, a pénzügyi és számviteli főiskola kihelyezett tagozatán tanul. Hogy a más megyék főiskoláin tanulók közül mennyien hasznosítják a szerzett ismereteket megyéjükben, az a tanul­ mányi ösztöndíjak és az esetenként meghirdetett pályázatok kedvező ajánlatain is múlik. Erre a „visszatérési arányszám”-ra vonatkozóan még csak tapasztalati számok sem állnak rendelke­ zésre. A felsőfokú végzettségű alkalmazottak jelenlétéi is kívá­ 5 �nó, fejlődő megyei ipar, az idényről idényre magasabb szinten, fejlettebb technikát és technológiát alkalmazó nagyüzemi me­ zőgazdaság a „visszatérési tendencia” izmosodását látszik erősí­ teni. Ifjúságunk nagy csoportja a társadalmi termelés meghatá­ rozott rendjében már helyet foglaló, ott aktív munkát végző, dolgozó ifjúság. Népgazdasági ágak és a munka jellege szerint ez a csoport is differenciált. A gazdasági életben betöltött szere­ pét és létszámát illetően is legfontosabb az ifjúmunkások réte­ ge. Számuk jelenleg mintegy 30 ezer fő, az elmúlt 13 év alatt több. mint tízezer fővel emelkedett. Az összes aktív keresők mintegy egyharmada tartozik ehhez a csoporthoz. Jellemzőjük a fokozódó politikai érdeklődés, a nagyfokú munkahelyi alkotókészség. Viszonylag magas a községi lakóhelyről városi, ipari körzetekben levő munkahelyekre eljárók száma, ami az ifjúság lényegéből fakadó ambíciók és a falusi életforma adottságai kö­ zött kisebb-nagyobb problémákat okoz. Mintegy 1200—1300 főre tehető a fiatal értelmiségiek szá­ ma: ez az ifjúság legműveltebb, munkahelyének szakmai vonat­ kozásait, az előmenetel lehetőségeit illetően is legigényesebb ré­ tege. Az ifjúság élettevékenységének lényeges része tehát a munkavégzésre való felkészülés, illetve az aktív munkavégzés. Növekvő társadalmi szerepének lényeges eleme, hogy a munka­ erő-utánpótlás legszámottevőbb forrása az ifjúság. Ma már szé­ les körben ismertek népesedési folyamatunk alapjelenségei. A két világháború, illetve az elmúlt másfél évtized születéskiesései következtében emelkedett az öregkorúak — közöttük az idő­ sebb korcsoportokhoz tartozó még aktív keresők — száma és aránya. (Elég itt csupán arra utalni, hogy a nyugdíjasok száma 1960—1973 között 11 ezer főről közel négyszeresére: 42 ezer fő­ re emelkedett.) Hasonlóképpen közismert a társadalmi rétegző­ dés folyamata is, melynek alapvető jellegzetessége a mezőgaz­ daság évszázados termelési rendjének felbomlása, a mezőgazdasági népesség számának csökkenése, elvándorlása a népgazdaság egyéb ágazatai felé. Az átrétegződési folyamat egyik következ­ ménye a férfi népesség foglalkoztatásának teljessé válása, illetve a női népesség gazdasági aktivitásának fokozódása. Természetszerű, hogy az ifjúsági munkaerőforrás felhasználásának kérdé­ se — az ifjúság belépése a társadalmi munkamegosztásba — az érdeklődés középpontjába került. Az MSZMP KB Társadalom­ tudományi Intézete, a KISZ Központi Bizottsága, a Szakszer­ vezetek Országos Tanácsa kutatóhelyei a Központi Statisztikai Szabad idő, tanyán — Mit csinál hétvégeken, szabad szom­ baton? Szokott olvasni? Sok időt tölt el haszontalanul? Miért nem... ? Mi az oka... ? Elég ez... ? Kemény füst terjeng a levegőben, tö­ mör, vágnivaló. Mi pedig szorongatjuk, majd mindannyian, a cigaretták köröm­ re égő csikkjeit, szabadon maradt ke­ zünk meg öntudatlanul babrál a sörös­ üveg nyakán, és közben hallgatunk egy sort. Jó hosszút, gondolkodásra elegendőt. Még nem szólnak. Az arcokat figyelem: a széltől cser­ zett, barnára sült, darabos arcokat, ame­ lyekből puszta ránézésre is elválaszthatók a tanyasi, falusi emberek a színtelen vá­ rosiaktól. És a szemeket, a lesütötteket, a bakancs-, csizmaorra szegeződőket, az egymást kutatókat. Mintha a négy fal periodikusan, másodpercnyi kihagyások nélkül verné vissza a kérdést: elég ez? 6 Hivatal — eddig nagyrészt a társadalmi-politikai aktivitásra, ismeret- és tudatszintre vonatkozó — kutatási programja jelen­ tősen bővült. Közülük egy, a Központi Statisztikai Hivatalnak az első ízben munkát vállaló fiatalok munkahelyi beilleszkedé­ sére, a munkahellyel, a munkával kapcsolatos anyagi és erköl­ csi elvárásaira, elégedettségére vonatkozó megállapításait célsze­ rű e téma kapcsán említeni. A pályakezdő fiatalok nagyobb ré­ sze a választott szakmával, illetve munkahelyével teljes mérték­ ben elégedett, 10 százalék alatt volt azok aránya, akik e kérdés értékelésénél a „kifejezetten elégedetlenek” kategóriájába kerül­ tek. (Figyelemre méltó, hogy szakmajelleg-csoportonként az elé­ gedetlenek aránya legmagasabb a segédmunkások és az admi­ nisztratív dolgozók esetében.) Nyilvánvaló, hogy az elégedetlen­ ség okát egyrészt a munkahelyi körülményekben, a többé-ke­ vésbé irreális elvárásokban, másrészt a pályaválasztás még mindig megnyilvánuló, kedvezőtlen jelenségeiben kell keresni. (A reprezentatív vizsgálat során az értelmiségi fiatalok 65 szá­ zaléka, a középszintű szakemberek közel fele, az egyéb admi­ nisztratív dolgozók csak mintegy 20 százaléka nyilatkozott úgy. hogy jelenlegi foglalkozását adott esetben újraválasztaná. A szakmunkások esetében az arányszám értéke 50 százalék, de a segédmunkások esetében nem éri el a 20 százalékot sem.) A munkahellyel, munkahelyi célkitűzésekkel, magával a munkával való, az előbbiekben már említett elégedettséget bi­ zonyítja a foglalkozáshoz való viszony egy másik vetülete is. A megkérdezett fiatalok válaszaiból kitűnik, hogy a munkával kapcsolatos elvárásokban a munka érdekes, változatos jellegét, az önálló munkát, illetve az alkotó jellegű munkát előnyben ré­ szesítik, vagy közel azonos mértékben fontosnak tartják, mint a magas keresetet, a kényelmes, könnyű munkát, a munka irá­ nyító jellegét, vagy a hírt, közismertséget biztosító munkát. A munkahelyi követelményeknél domináns tényként jelölték a jó munkahelyi légkört, a jó kollektíva szükségességét, a hozzáértő szakmai vezetést. E tényezők együttes figyelembevétele azt bizonyítja, hogy munkásifjúságunk a munkát — mint társadal­ mi feladatát — komolyan veszi, a munkahelyi célkitűzésekkel könnyen azonosul. Általában érvényes, hogy a fiatal pályakez­ dő és a munkahely kapcsolata zömben megfelelő, a munkával kapcsolatos elképzelések és lehetőségek nagyrészt egybeesnek, a munkahelyi beilleszkedés nem jelent különösebb problémát, bár a még e téren tapasztalható negatív jelenségek okainak meg­ szüntetése sem hanyagolható el. Tamás Pál Ültében is látni: középtermetű, a töré­ kenyebbik fajtából való, aki megtöri a csendet. — Hát persze, hogy nem elég! Hát persze, hogy más is kellene, ami kizök­ kent innen, a füstös falak közül, különö­ sen így, esténként. Mert tényleg: csak ülünk, diskurálunk, és ha már azt is megúntuk, magunk elé meredve bámu­ lunk bele a törött szélű poharak zavaros löttyeibe. Vagy sakkozunk, már akivel lehet, mert kevesen értői itt ennek a já­ téknak, talán hatan. Úgyhogy partner sem mindig akad... Mi marad hát? Csak egy újabb kör, amit nem is igen kíván már az ember, de issza, hogy ki ne néz­ zék a helyiségből. És a meddő viták, amik — lehet, megsértődik valaki ezen — a tudatlanság, az önfejűség, s a „csak én tudom igazán jól, senki más” szemlé­ let miatt szinte késhegyre mennek... Hogy miről esik szó? Mindenről: az űr­ hajózástól kezdve az árak emelkedéséig, a csillagászattól a vaddisznólövés legjobb módszeréig annyi a téma, hogy felsorol­ ni is nehéz lenne. — Szóval, esténként vitatkoznak? — Csak akkor, ha összejön egy bizo­ nyos kör, a viszonylag értelmesebbek cso­ portja, akiknek a rádióból, eddigi tanul­ mányaikból, a televízióból, az újságokból és a könyvekből megrögződött már annyi az agyukban, hogy érvelni, esetleg cáfol­ ni tudjanak. — Magát is közéjük sorolja? — Igen. — Es kik ezek az emberek? — Foglalkozásuk szerint? — Úgy is... — Az egyik traktoros, a másik ma­ rós, a harmadik-negyedik-ötödik hegesztő, aztán van egy erdész meg egy tanító is, az itteni egyetlen közöttünk. — Szóval, a fiatalok. — Nem egészen. Nyolcunk közül, akik így összeülünk, négyen-öten már jó­ val túlhaladtuk a harmincat, sőt, inkább �közelebb vagyunk a negyvenhez, mint a harmadik ikszhez. — Mondja, a kocsmázáson kívül még mit csinál hétvégeken? — Ez az évszakok függvénye. Mert mi, akik itt kinn, a tanyán lakunk, majd­ nem nyolc kilométerre is az egyik falu­ tól, az időjárás rabszolgái vagyunk. — Hogy érti? — Ha a körülményeket ismeri — márpedig egy kissé ismernie kell, hisz’ itt van közöttünk —, nem nehéz elkép­ zelni... Mert ugye, kövesút (vagy ahogy mi mondjuk: csinált út) az nincs. A lép­ teinkkel végigdöngölt gyalogutakon me­ gyünk a faluba; egyikbe, vagy a másik­ ba; ez a kettő van a közelünkben tíz ki­ lométeres körzeten belül. És gondolom, nem kell különösképpen magyarázni, hogy ha beállnak a nagy őszi esők, vagy jön egy ilyen lucskos tél, mint ez a mostani is, egyáltalán nincs kedve az embernek még csak a lakásából sem kimozdulni. Higgye el, még onnan sem. Mert ez a kocsma, igaz, csak húsz méterre van a házamtól, de ha elszánom magam, hogy eljöjjek beszélgetni, vagy megkívánok egy sört, egy féldecit, bizony, ugyanúgy merülök a sárba csizmaszárig, mint ha öt kilométert gyalogoltam volna... Hát, ilye­ nek vagyunk mi, tanyasiak, és hiába a közművelődés-politikai határozat: nem nagyon tudunk többet tenni magunkért. — És mások — önökért? — Kit érdekel a mi bajunk? Legfel­ jebb az üzemben nógatnak, hogy végez­ zük el ezt vagy azt a tanfolyamot. — És a KISZ? — Kinőttünk már belőle. — És a pártszervezet? — Abba még nem nőttünk bele. — Ismeri, vagy csak hallott a fen­ tebb említett határozatról? — Mit gondol? Azért, mert sokak sze­ rint a világ végén lakunk — nekünk, — vagy személy szerint nekem —, nem le­ het róla bővebb tudomásunk? — Hadd kérdezzem meg még egy­ szer, mit csinál hét végén, vagy egyálta­ lán akkor, amikor szabad ideje van? — ... Szóval, szakmunkás vagyok, csoportvezető, úgy gondolom, nem is a legrosszabbik a gyárban. Több mint húsz emberem van, nem vagyok hát szűkén a fejtörésnek, idegeskedésnek, bosszúság­ nak. Ezek után mit is csinálhatnék? Pi­ henek, olvasgatok, dolgozom a ház körül — kikapcsolódok. — Mit olvas? — Mindegy. Ami a kezembe kerül; az Érdekes Kalendáriumtól kezdve a napilapokon át Déry Tiborig mindent, csak betű legyen. Néha még tanulgatok is. Tudja, kint voltam három évig az NDK-ban, muszáj bele-belelapozgatni a szótárba vagy a nyelvkönyvekbe, hogy el ne felejtsek mindent. — Szóval, a hétvége: tanulás, olva­ sás, otthoni munka... és vitatkozás a kocsmában? — Nagyjából. Bár néha azért ki-ki­ ruccanok innen. — Hová? — Be a faluba. — Ott milyen „szellemi pluszt” sze­ rez? — Szellemi plusz? Naiv kérdés! Nem tudja, mi az a tanya, meg nem ismeri ezt a falut sem... Ugyanolyan koszfészek, mint a tanyánk, csak járdája meg egy kultúrháza van, amiben a néma csenden kívül semmi nincs. — És a család? — Az nincs. De ha lenne, biztos, még ennyire sem futná az erőmből. Újabb sört meg féldecit is hoz asz­ talomra az öreg kocsmáros. Mondom ne­ ki, nem kértem, nem kívánom, idegenek­ től meg „így” el nem fogadom. Minden­ ki figyelt a közjátékra, így nem csoda: a kályha melletti székről felállt egy bar­ na óriás, hórihorgas, széles vállú; — Ezt én rendeltem. Már csak azért, hogy ne mondd: udvariatlanok vagyunk, mi, pusztaiak. Bennünk is van művelt­ ség, a maga módján. Igaz, nem annyi, mint tanult városiakban, de ha jól meg­ nézzük. ti is mit csináltok? Esetleg több­ ször eljártok moziba, vagy néha színház­ ba. Mivel több nálatok a hétvége? Meny­ nyivel hasznosabb? Nem ti is úgy vagy­ tok vele, hogy örültök a semmittevésnek? A heverőn elnyúlásnak, a gondtalanság­ nak? — Magának ennyiből áll a hétvége? — Tegezz csak nyugodtan, nem sok év lehet közöttünk! De hogy válaszoljak, nekem ennyi: dolgozgatok egy keveset otthon a ház körül: idősek a szüleim, nem nézhetem tétlenül szerencsétlenkedé­ süket. Ezenkívül sokat pihenek, nézem a tévét. — Ez minden? — Mi más lenne még adva egy pusz­ tai lakosnak? Igaz, nyáron könnyebben kimozdulok: van egy öreg motorom, ha kedvem támad bemenni a faluba, hát csak rúgni kell egyet rajta. — És ott mit csinál? — Amihez kedvem van. — És mihez van? — Néha egy mozi, de csak ha jó, aztán beülök a presszóba, valamelyikbe, mert több is van: tudod, nő is kell az embernek néhanapján. — Nőtlen. — Az hát. De mi köze ennek az én hétvégéimhez? — Gondolom, másképp alakulnának. — Tévedsz! Még ennyi sem lenne! Csak a gyerek csicsígatása, az asszony simogatása, meg a televízió. — Biztos vagy ebben? — Az hétszentség! kón és döglök, amíg hétfőn fel nem kell kelnem. Hozzá nem nyúlok semmihez; se könyvhöz, se újsághoz, se semmihez. Eset­ leg az asszonyhoz... 2. — Én meg vadászni járok. — Más nem érdekli? — Mondja! Érezte már a magalőtte vaddisznóból sült hús ízét? — Nem. Sohasem. — Akkor nem is értheti. Mert ez szenvedély. — A has szenvedélye? — Dehogy: kikapcsolódás. Nemcsak az evésre, a jó zamatokra koncentrál az ember, hanem élvezi a gyaloglást a hegyekben, csodálja a nem mindennap lá­ tott tájakat, elgyönyörködik a fákban, he­ gyipatakokban. — Ezt csak te teheted meg! — szól­ nak közbe. — Miért? — Leszázalékolt nyugdíjas. És még fiatalember. — Mennyi idős? — Negyvenkettő. — Mit dolgozott? — Bányász voltam sokáig. 3. — Nézze, nekem fájnak a lábaim Örülök, hogy hét végén egy tapodtat sem kell menni sehová. — ... Csak ide. — Ez nem távolság. Jó kétszáz méter az egész. De egyébként is unalmas ott­ hon egyedül a négy fal között. Olyan az ember, mint a kuka. Beszélgetni mu­ száj. — Szóval, pihenget, eldiskurálgat. — Igen. — Mi a foglalkozása? — Lakatos. De most fűrészgépen dolgozom. 4. — Nézze! Én kőműves vagyok Nem szégyellem bevallani, ritkán van új­ ság vagy könyv a kezemben. Nem jut rá idő, de semmire sem ezen kívül. Én, ami­ kor lehet, egész évben, szombaton, vasár­ nap is dolgozom. Kell a pénz, el akarunk kerülni innen, valahol bent a faluban építkezünk, ha igaz. Tudja, mennyiben van mostanában egy valamirevaló ház? Hát nem sok választja el a milliótól... Korán esteledik még. Az öreg kocsmáros felkattintja a vil­ lanyt és ráhajtja az ablakra a nehéz faspalettákat. Furcsák így, a hatvanas égő sápadt fényében, az arcok: olyan az egész, mint egy alulexponált kép, amit hosszú idő alatt sem lehet élesre hívni. A kon­ túrok kiugranak ugyan a háttérből, de a mélységélesség és az apró részletek hiányoznak. Szinte meglágyul az arcok darabossága. Mintha az idő a másodperc tört része alatt finom ívvé hajlította vol­ na pofacsontjuk és ajkuk szegletességét. — Így van ez! — tér vissza pultja Lehetetlenség már a tekintetekből ol­ vasni. De nem is szükséges, hiszen min­ mögé az öreg főnök, ahonnan eddig csak denki úgy mondja a magáét, mintha gé­ szemmel kísérte szóváltásunkat. — Eny­ nyire futja itt hétvégeken az emberek pelt papírról olvasná. ereje. Megfáradnak a munkában, jól­ 1. — Írja meg, hogy én hétvégeken csak döglök. Végignyúlok a konyhai di­ esik a pihenés. Persze, az sem mindig, 7 �mert ha tavasszal megkezdődik a kinti vesződség — az ásás, ültetés, aztán a ka­ pálás, kaszálás a jószágnak —, többet dolgoznak itthon, mint az üzemben. Az­ tán meg mit tudnának itt csinálni? Ahogy mondták, csak a faluba járnak el, de ott is csak a mozival, és esetleg kéthárom havonta a Déryné Színházzal van több (bár ez utóbbit nagyon rég hallot­ tam, hogy voltak), aztán semmi. Olvas­ nak. beszélgetnek, tévéznek. Színe és visszája BESZÉLGETÉS HÁROM MADÁCH-ÖSZTÖNDÍJASSAL Mi indokolja, hogy együtt szerepelje­ nek? A Madách-ösztöndíj, amit Hibó Tamás 1974-ben, Szujó Zoltán 1975-ben, Földi Pé­ ter 1976-ban kapott meg? Azt gondoltam, ez az ösztöndíj mindhármuknak elég ürügyül szolgál a közös „szerepléshez”. S aztán mindegyikük ezt kérdezte: — Miért együtt? Mondtam volna, hogy mert mindhárman fiatalok, új színt jelentenek a megye képzőművészeti életében, így akár közösséget is vállalhatnának —, ha nem is deklaráltat, de legalább az emberi-művészi kapcsolatok szintjén. Azt is mondtam volna to­ vábbá, hogy a Madách-ösztöndíjasok közül talán ők hárman bizonyították legmeggyő­ zőbben, hogy kiérdemelték a támogatást. Mi­ vel azonban egyik válaszom sem lett volna eléggé hihető számukra, elkezdtük a beszél­ getést „ha kell, hát legyen” alapon. („Kinek kell? az olvasóknak biztos nem! akkor hát a szerkesztőségnek?”) HIBÓ TAMÁS Mindig zavarba hoz a lépcsőházi világí­ tás kezelése: rögeszmésen arra gyanakszom hátha valamelyik lakásba csöngetek be, ami­ kor megnyomom a piros gombot, aztán csak állok majd bárgyún és szégyenkezve, ami­ kor felháborodottan kinéznek az ajtón. A házhoz érkeztemkor már égtek a lám­ pák. Azt latolgattam, hajlandó lesz-e nyilat­ kozni, hiszen meg nem beszéltük a mai ta­ lálkozót, pusztán a valamikori lehetőségében állapodtunk meg. Ekkor váratlanul kialudt a villany a lépcsőházban. Míg felfelé botor­ káltam — meg sem várva szemem átállását a félhomályra —, az jutott eszembe, hogy Hibó Tamás grafikusművészt mindig tömeg­ ben láttam: zsebretett kézzel állt mozipénz­ tárak, élelmiszerboltok és kiskocsmák pénz­ tárgépe, kórházi kapuk előtt. Állt nyugod­ tan, nem kihegyezett, de éber tekintettel. Állt, mint aki biztos abban, hogy Pasolini őt emelné ki a tömegből, hogy eljátszassa vele a Máté evangéliuma főszerepét. Mert egyébként a körülötte levők valóságosan nemigen igényelnék az evangéliumi szereposztást, hát legalább a művészetben... Áll tehát a tömegben — önmaga felől meggyő­ ződve.. . 8 Várhatunk, igényelhetünk-e többet — minőségben többet — ezektől az em berektől? Elvárhatjuk-e, hogy színházba, moziba, könyvtárba — egyáltalán: bárho­ vá — járjanak, amikor az év felében a szomszédos házba lépkedvén is bokáig merülnek a sárba? Elvárhatjuk-e — mi­ közben a felgyorsult élet-, technikai és ideológiai ritmusnak a kisközösségekre gyakorolt hatását emlegetjük általában —, hogy bár szokásaik java megváltozott, nagyjából idomul a korhoz, gyökeresen legyenek másabbak a réginél? Kocsmai beszélgetésünk természete­ sen egyáltalán nem keresztmetszete — nem is lehetne — a hét végék (fogalmaz­ hatnánk így is: külön) világának. Egy­ fajta impresszió csak, erősen elnagyolt vonalakkal felvázolva. De hány meg hány ilyen vagy hasonló választ kaptunk volna nem tanyán: faluban, nagyközségben, má­ sutt is...?! Karácsony György lyi művelődéspolitikai hibára utal, vagy téves koncepciót sejtet. Az sem lényegtelen aztán, hogy kik kapták meg utánam a díjat. Nem ellensé­ gem egyikük sem, mégis: én másként va­ gyok „fiatal”, „pályája elején álló mű­ vész”, mint bármelyikük. A díj viszont, meg a helyi sajtó — többek között a te kis beszámolód is (vagy minek nevezzem) — egyenlőségjelet tesz közém s közéjük. Tudom, hogy ez nem természettudomá­ nyos kutatómunkáért adományozott Nó­ bel-díj, nem lehet teljes bizonyossággal megállapítani, hogy kik érdemelték ki. De mi lesz öt év múlva, ha minden év­ ben mindenáron odaítélik valakinek? — Hol jelölöd ki helyed a megye képzőművészeti életében, s megfelelő-e számodra a légkör? — Az, hogy én itt élek, Salgótarján­ Az asztali lámpa fényköréből szabadí­ ban — véletlen. Elsősorban ember és tom ki. Felkapcsolja a teljes világítást. Alap­ művész vagyok. Csak ezután Salgótarján­ kérdéseket tisztázunk: 1. miért kíváncsi rá a ban élő művész. Lehet engem önzőnek Palócföld (nem vagyok túlzottan meggyőző), nevezni, de eszmei-alkotói közösségem 2. csak akkor hajlandó válaszolni, ha nem nincs. Mert ilyen alkotói közösség egyéb­ „kenem el” az interjút (ezt nyugodtan ígér­ ként sincs a megyében. Barátaim nem a hetem), 3. a kész szöveget csak az ő hozzá­ művészek közül kerülnek ki. járulásával adhatom le a lapnak (ez termé­ Több tényezője van ennek. Máshol szetes). Ezután előveszi a szilvapálinkát, ami sem örülnek a kollégák sikereinek, de leg­ már a szaga után ítélve is a gyógyszer és a alább a formális elismerést megkapja az méreg közötti keskeny pallón egyensúlyoz. ember. Ezzel függ össze, hogy az idősebb Nem iszunk sokat, inkább élvezzük. Kérde­ művészek nem adnak kellő biztatást a zem, mégis inkább hosszú monológról van fiataloknak. Mit „fiataloknak” ! Tulajdon­ szó, mintsem interjúról. képpen én vagyok az egyedüli, aki már — Feltétlenül lelkesítőnek és megtisz­ bizonyítani is tudna. Van egy másik oka is az egyedüllé­ telőnek éreztem, amikor megkaptam az ösztöndíjat. Azt hittem, hogy az irántam temnek. Ha valakinek nem meggyőző a való különleges figyelem jele. Annak vél­ szakmai tudása, ne legyen nagyképű — tem. A későbbiek folyamán ez a hiedel­ sem magatartásában, sem témaválasztás­ mem megváltozott, és cseppent egy kis ban. Én csak akkor merek valamiről raj­ üröm is az örömömbe... Idők múltával zolni, ha már teljes mélységében megis­ felkért a megyei művelődésügyi osztály, mertem. — Neked vannak technikai, szakmai hogy számoljak be az ösztöndíj időszaka alatt végzett munkámról. Természetesen, problémáid? kiállítással. Arra gondoltam — naivan! — A technika számomra sohasem —, hogy végre csinálhatok egy kiállítást probléma. Nekem a képpel belső egyetér­ a megyei művelődési központban. Zártkö­ tésibe kell kerülnöm. Ezért alkotok látszó­ rű kis kamaratárlat lett belőle, amiről a lag keveset. Mert a műhelyforgácsokat én hivatalos szerveken kívül senki sem tu­ nem hagyom meg, nem tekintem művek­ dott. Bántott a dolog, mert ki-mindenki­ nek. Nem élek a mennyiség bűvöletében, nek nem rendeztek már tárlatot az üveg- mint annyian manapság. Én gyakran ürí­ csarnokban. Nálam méltatlanabbaknak is. tem a papírkosaram... — Milyenek a munkakörülményeid? Nem a díj lebecsülése is ez...? A Madách — Azoknak, akik négyszer-négyes nevével fémjelzett alkotói díj nagyobb pénzt, rangosabb kiállítást érdemelt vol­ szobában élnek összezsúfolva, semmit na. A méltó keretek hiánya szerintem he­ nem mond az én „rossz körülményem”. �Nem tudom, van-e jogom jobb körülmé­ nyeket követelni, amikor kétszobás lakás­ ban élek. Nem azok javára kellene-e kö­ vetelnem, akiknek még ilyen sincs? Egyébként a konyhában van a műhe­ lyem... mérgekkel, savakkal dolgozom. A hálószoba és a dolgozószobám ugyanaz a helyiség. Hamarosan két gyerekkel élek majd igy, a tüdőmet, gyomromat máris kikezdték a vegyszerek, s hogyan óvjam meg a gyerekeimet! Megkérvényeztem a városi tanácstól egy, az épületben levő szárítóhelyiséget, amit pillanatnyilag üvegraktárnak hasz­ nálnak. Különféle paragrafusokra való hi­ vatkozással nem kaptam meg. Most már úgy vagyok, hogy nem is kérek. — Többen mondják, hogy újabban egzisztencialista ízei vannak a munkáid­ nak... — Az én ízeim most is azonosak a régiekkel. Hogy én tömegeket ábrázolok, sokszor szinte alaktalan masszaként, indi­ viduum nélkül, az szándékos. De azért még nem kell engem polgári ideológiák gyanújával lefejezni. Nem pusztán helyi művész vagyok. Nekem mások a léptéke­ im: a dolgokat az összes hírforrás alapján szeretném megítélni. Tudok róla, sőt ér­ zem az eltömegesedést, ijeszt a csőcselék, gyűlölöm a butaságot. Nézd, Dürer soha­ sem látott orrszarvút, mégis milyen orr­ szarvút csinált! Pedig hol voltak még akkor a mostani hírközlő eszközök. — Példaképeid? — Nincsenek. _ ? — Nincsenek, valóban nincsenek. Nem voltam mindig így, régebben művé­ szettörténeti jelentőségű névsort tudtam volna mondani. Ma azonban már nincs, aki iránt igazi vonzalmat éreznék. Meste­ reim persze voltak. A képzőművészeti gimnáziumban Viski Balázs László volt a tanárom. Tőle tanultam meg az etikus művészmagatartást. Ő azt sem bocsátotta volna meg nekem, hogy a Képcsarnoknak dolgozom. Az első mesterem különben Iványi Ödön volt: felfedezőmnek, támo­ gatómnak, oktatómnak tekintem máig is. Megmutatta, hogy alázatosan kell nyúl­ ni a természethez, az emberhez, a gondo­ lathoz. Iványi egyébként több ember éle­ tét megnyújtotta, nem csak az enyémet. Megküzdöttem a magam világát, s hiszem azt, hogy szabadon ítélhetem meg a valóságunkat és a gondolatainkat. Azután még hosszan beszélgetünk. Arról, hogy milyen sorozatokat tervez pillanatnyi­ lag (Herman Ottóról, közmondásokról), ar­ ról, hogy sikeres amatőr régész (a leleteivel bizonyít), főzési szenvedélyéről (számtalan fűszert mutat a konyhában), irodalomról (lelkendezve egyetértünk, hogy Meynheer Peeperkorn talán a legzseniálisabb teremt­ ménye Thomas Mann-nak). Nedves hó hull az arcomba, amikor ki­ lépek az éjszakába. Olyasforma, amilyen Dosztojevszkij „odúlakóját” vallomásra kész­ tette. SZUJÓ ZOLTÁN Még nem jártam nála, nem tudom, mi­ lyen körülmények között lakik. Egy kiszol­ gált mosókonyháról beszélnek, toilette és központi fűtés nélkül. Naponta találkozunk közös munkahelyünkön. A büfénél határozzuk el váratlanul, hogy „ak­ kor most leülünk beszélgetni, essünk túl raj­ ta”. Mielőtt helyet keresnénk magunknak, lejmol tőlem egy forintot, hogy az „egy de­ ci szódavizet, két deci borral” (így kéri) ki tudja fizetni. Mivel hasonlóan nem ritka, hogy ő hív meg másokat, engem is, abban maradunk, hogy nincs aprója. Megpróbálok laza lenni. Gyanakodva néz: nem szereti az „okos Mikulásokat”. — Mit jelentett neked az ösztöndíj? — Hallatlanul sokat... Erkölcsiekben. Látom, hogy figyelnek a munkámra, és ez serkent. Tudom, hogy igény van arra, amit csinálok. — Milyenek a munkakörülményeid? — Hát, ha az igazságra vagy kíván­ csi, elég rosszak. Az úgynevezett „laká­ somról” hallottál. Arra is kicsi, hogy a gépemet ott állítsam fel. A munkahelye­ men helyeztem el (ezért a lehetőségért köszönettel is tartozom a művelődési köz­ pontnak). Most gondold el a munkában való elmélyülés lehetőségeit, akkor ami­ kor otthon készítem el a dolgaimat. a nyomatokat viszont másutt csinálom. Az utóbbi időben a litográfia foglalkoztatott — a köveket Pestre kellett felvinnem, a barátaimhoz, mert az én gépem nem al­ kalmas a nyomtatásra. De talán fölösle­ ges is minderről beszélni: a kívülállóknak aligha mond panasznál többet. — Kevés a művészi munkára fordít­ ható időd, az ösztöndíjjal járó két hónap szabadságot mégsem használtad fel. — Anyagilag érzékenyen érintett vol­ na, hiszen két hónap fizetetlen szabad­ ságról van szó, ami idő alatt az ösztöndí­ jam teljesen elillant volna. Egyébként a magam számára kialakított programot a rendes munkám mellett is teljesíteni tudtam, elvégeztem az ösztöndíjjal vállalt feladatot is. — Egy időben tele voltak lapjaid le­ csúszott egzisztenciákkal, pszichopatolo­ gikus esetekkel. Miért érdekel ez a világ? — Tulajdonképpen szerencsétlen, gyenge emberekről van szó. Számomra ér­ dekesek. — Részvét? — Nem részvét, nem. Nehéz erről be­ szélni; egyébként is vége van már ennek. Nem foglalkoztat, vagy talán másképpen foglalkoztat már ez a téma. A részvét ki­ fejezés sok mindent egybemoshat, pedig egészen más részvét az, amit egy háborús rokkant, s amit egy kocsmatöltelék iránt érzek. Lényegében az „ez van” lapjai vol­ tak az említettek. Ismerjük az öngyilkos­ ságra, alkoholizmusra vonatkozó statiszti­ kai adatokat — azokat a rajzaimat Kör­ nyezetvédelem címmel is közreadhattam volna. — Már bemutattad az ösztöndíj idő­ szakában készült lapjaidat. Sajátos néző­ pontot választottál a salgótarjáni munkás­ ság múltjának bemutatására. — Nagyon sokan, sokféleképpen áb­ rázolták már a munkást. Én a szürke kis körülmények közötti szürke kisembert szerettem volna bemutatni. A hősiesség nagy dolog, engem viszont kevéssé érde­ kel a hagyományos hősiesség. Hiszen hő­ siesség az „átélni és megmaradni” is. Az­ tán: bűnhődtek emberek egyszerű, sok­ szor véletlen kijelentésekért, apró, nem szándékos tettekért is. Ez is lehet hősies­ ség. Pici, alig észrevehető láncszemei ezek a történelemnek. De tudjuk, hová vezet­ tek. Befolyásoltak a családi élmények is. Én ugyan falusi származású vagyok, de a mezítelen szegények, a zsellérek, kubiku­ sok közül való. Nem szeretnék itt arról beszélni, hogy milyen szerepet töltött be apám a földmunkás-mozgalomban, mert dicsekvésnek tűnne, meg mert sokan él­ tek már vissza azzal, hogy nyolcan voltak testvérek, s egymás cipőiben jártak (mint mi). Nos, gondolom, a városi szegénység soraiban sem volt más a helyzet... Egyébként a lapjaim hitelét a személyes élmények mellett levéltári kutatással is igyekeztem biztosítani, amiben Schneider Miklós, a levéltár igazgatója nagy se­ gítségemre volt. — Autodidakta vagy. Hogyan talá­ lod meg a helyed a képzőművészeti élet­ ben? — Az úgynevezett hivatalos képzőművészeti életben én sehogy, mert erre nem érzek jogi alapot sem. Most van fo­ lyamatban a Képzőművészeti Alapba való felvételem. Addig egyelőre maradok „va­ sárnapi festőnek”. A képzőművészeti élet légköre a megyében tudvalevően eléggé rossz. Ve­ gyünk egy példát: mondjuk a Tavaszi Tárlat megnyitóját. Bemennek a nyak­ kendős, fehér inges emberek a megnyitó­ ra — aztán egy óra múlva (vagy még annyi se kell) a kiállításon már egy lélek sincs. Pedig ott, ott is meg lehetne be­ szélni a problémákat, mint ahogy minde­ nütt teszik, ahol problémák vannak. Ép­ pen ezért szomorú viszont, hogy vannak 9 �aztán, akik vénasszony módjára foglal­ koznak mások ügyeivel, ahelyett, hogy dolgoznának. Különben: én bárkihez is fordultam szakmai segítségért, mindenkitől kaptam. Czinke Ferencet és Lóránt Jánost említe­ ném elsősorban. — Terveid? — Főként irodalmi kapcsolódások foglalkoztatnak, bár az én világom nem kimondottan irodalmi. Azokat a dolgokat szeretném a művészi általánosítás maga­ sabb szintjére emelni, amelyeket te a „lecsúszott egzisztenciák” címszóval jelöl­ tél. Irodalmi témakutatásom ilyen irányú, kapcsolódásaim ilyen jellegűek. Nagy ked­ vet kaptam továbbá mostanában a gyer­ mekkönyvekhez: szülőfalum, Endrőd új tanyasi kollégiumába készítettem Huck­ lebery Finn-illusztrációkat. Azt hiszem, ez is új lehetőséget nyitott meg számomra. Itt megszakítjuk a beszélgetést, mert mindkettőnknek elfoglaltsága akad. Majd folytatjuk; mondván, hogy úgyis naponta találkozunk. Azt is megbeszéljük, hogy ellá­ togatok a .lakásába”. Aztán mennek a na­ pok, találkozunk a büfénél, amikor szoká­ sos egy deci szódáját kéri kísérővel (két de­ ci bor), lebontunk együtt egy kiállítást, megcsinálunk egy másikat, képeket akaszt, feliratokat rajzol (a másokét: ez a dolga). És sehogysem jön össze egy újabb beszélge­ tés. FÖLDI PÉTER A hegyek között ballagok át hozzá. Me­ hetnék kerülővel is: be a városba helyijá­ rattal, s onnan egy másik busszal ki, So­ moskőre. Ehelyett a Boszorkánykő és a sal­ gói vár alatt gyalogolok át. Sovány porhó borítja a tájat, épp’ annyi, amennyi már hangsúlyozza és felfedi a táj szerkezetét. A hegyhátakról, messze lenn a völgyben látni Salgótarjánt: mi sem látszik az erőszakos környezetátalakításból. Amikor megérkezem, felesége éppen a háromhónapos gyermeket csitítgatja. Földi Péter gyermekrajzokat tesz elém. majd át­ megyünk egy másik szobába, bort iszunk, mert teljesen átfagytam idejövet. — Mit jelent neked tanítani? — Nem csupán rajzot tanítok, ha­ nem matematikát is. Az engem rendbe szed. Persze, azért az igazi szenzáció a rajztanítás. Hihetetlenül sokat lehet ta­ nulni a gyerekektől. Nem szégyenlem azt mondani, hogy ők mutatták meg szá­ momra az utat. Kezdetben ugyanis túl sokat akartam egyszerre elmondani, és ehhez még hiányzott a forrna — ezt a problémámat a tanítás segített megolda­ ni. Mert hogyan is rajzol a gyerek? Ce­ ruzát vesz a kezébe, és minimális ismere­ tek birtokában, szinte teljesen eszközte­ lenül, kifejezi önmagát. Aztán gazdagod­ nak ismeretei, gazdagodik az eszköztára, és a felhalmozott új ismeretek — a meg­ ismert világ — birtokában az önkifejezés is egyre gazdagabb, árnyaltabb lesz. Az­ tán már nem is önmagát, hanem világát fejezi ki. S ha ezt a gyerek meg tudja 10 oldani, akkor talán én is. Talán majd én is csinálok egyszer valami nagy szinté­ zist, ahogy a gyerekek is külön megold­ ják a részleteket — a színt, a formát, az­ tán egyszerre csak teljes értékű kompo­ zíciót alakítanak ki. A legfontosabb, amit a gyerekektől tanultam, hogy csak a megismert világ­ gal fejezhetem ki magam, de amit a vi­ lágról már tudok, azt teljes bizonyosság­ gal és biztonsággal kell állítanom. Ezért aztán szinte elölről kellett kezdenem min­ dent. Ahhoz nyúltam, amit a legjobban ismertem: a terményekhez, a hagymá­ hoz, a krumplihoz, a kukoricához, a vö­ röskáposztához — ezeket mind láthattad is a „műterem” padlóján, „őket” ismer­ tem, mert ástam földet, szórtam magot, láttam növekedésüket, ott voltam, ami­ kor kifordultak a rög alól, lefejtődtek szárukról. Ez az ismeret biztonságot adott, engedelmesebb lett a forma, tisz­ tábbá vált a tartalom. — Erőteljes plebejus szemléletet ér­ zek az elmondottakban... Festőileg pedig a magyar festészet bizonyos törekvéseinek formai átértékelését. — Nem akarok népies vagy népies­ kedő lenni. Egyszerűen arról festek, ami­ ben éltem, élek. Ástam kertet, húztam hagymát, törtem kukoricát. Tudok a dol­ gok növekedéséről. Három hagyma ilyen módon számomra sokat, mást is ki tud fe­ jezni. Ha ez plebejus szemlélet, akkor vállalom. — Ebből a szempontból nézve, mit adott a Madách-ösztöndíj? — Munkát. És olyan lépcsőfokra kényszerít rálépni, amelyre eddig nem merészeltem, s amit talán ki is kerültem volna. Az ösztöndíj teremtette meg a külső kényszert. — Mi ez a lépcsőfok? — Az emberi fej ábrázolása, a port­ ré. Az élet nyomai az emberi arcon. Nézd, bennem mindenképpen van társa­ dalmi felelősségérzet — a legelvontabb képeimben is. S ez fontos, mert akár­ mennyire is változik a világ, mindenkép­ pen emberközpontú marad. — Nem érzed elavult feladatnak a mai festészetben a portrét vállalni? — Nem. A fénykép nagyon objek­ tív dolog, szinte személytelenít. Az egyes jelenik meg a fotón, és nem a kor embe­ re, aki pedig szubjektum is. Itt vannak nagy lehetőségei máig is a festészetnek. Az eddigi dolgaim után már nem lesz nagyobb probléma portrét festeni, mint például káposztát. Ez nem az ember de­ valválása, hanem az elmélyülő megisme­ rés eredménye... Az emberi fejet sok nyár alakítja, a káposztafejet egy. Az em­ ber nem biztos, hogy embernek születik — legfeljebb élőlénynek, mint egy nö­ vény. Ami ezen az élőlényen nyomot hagy, azt a társadalom végzi el. Erről szeretnék festeni. Egyébként, nézd meg Lóránt János Madách-portréját, s azután kérdezd meg, hogy nem elavult-e a portré! Aztán, lát­ tam Kassák önarcképét — fantasztikus! — Mit tervezel a rendelkezésedre ál­ ló négy hónap szabad idővel (kettő a nyá­ ri szünet, kettő a Madách-ösztöndíjjal járó)? — Eddig nem volt még napi időbe­ osztásom, most csinálok: naponta nyolc óra festői munkát tervezek. És szeretnék újra — mint első megvásárolt képeim árából tettem — utazni, hogy Van Gogh­ okat, Rembrandtokat és természetesen másokat, moderneket lássak. Persze, most érzem a munkát, és ha ez hosszabb ideig megmarad, akkor az idén volószínűleg el­ marad az utazás. — Milyennek érzed, ítéled a helyi alkotói légkört? — Kell erről beszélnem...? Te is tu­ dod milyen, de nem akarom kikerülni a kérdést... Én nógrádi vagyok, két ar­ cát ismerem Nógrádnak: az egyik ke­ mény, rideg világ — a bányák, a gyárak, a másik pedig a természet, ami lágy. És én, nehéz ezt kimondanom, félek bemenni a városba. Nem az emberek miatt. Alkati fogyatékosság ez talán? Sokat tanultam itt az emberektől — Lóránt Jánostól különösen. A szavaiból, de anélkül is. Segített a légkör. Somos­ kői Ödön volt a mesterem, vele máig is napi kontaktusban vagyok, ő ítél meg szakmailag a legmélyebben. Azt hiszem, a lehető legjobb alkotói kapcsolat van köz­ tünk. S ahogy én látom, sokaknak éppen az ilyen kapcsolatok hiányoznak. A borból még maradt. Bedugaszolja az üveget és egy darabon elkísér. Aztán egye­ dül folytatom az utat. Tudom, hogy hazafe­ lé a telehold és a januári csillagképletek vezérelnek. Tudom, megállok majd hallgat­ ni a megugró nyúl dobogását, a felriadó fá­ cán verdesését. A porhó, mint milliárdnyi kvarckristály csillámlik a szántóföldeken. Pál József A fiatal Madách-ösztöndíjasok alkotó „munkálkodását” bemutató beszélgetések vé­ gül is megyénk képzőművészeti életének fo­ nákságait boncoló indulatokkal telítődtek. A tisztázás szándéka érvényesül, amikor a fiatal művészek mondandóit (noha néhány megállapításukkal nem értünk egyet) válto­ zatlan formában közöljük. ígérve újabb né­ zőpontok bemutatását következő számunk­ ban. (A szerk.) �Kurucz Gyula Négy negyed 1. Kiakasztotta a fém csapóajtót, feltolta — arcába vágott a szi­ porkázó napfény. Visszaengedte a lemezt, csak az üvegcserepeken szűrődött be világosság, ráesett a nyersszínű tetőlécekre, az új bá­ dogszegélyekre és a padlást térdmagasságig borító törmelékre. Öm­ lött róla a verejték, pedig még csak a kéményhez támasztotta a lapátot, a gereblyét és a seprűt. Két hete áll a szemétréteg — egy­ negyede az övé. össze kellene rakni a cserepeket, a léceket, a bá­ dogot — egynegyedét? Aztán kitakarítani és lehordani a sok mázsa törmeléket — egynegyedét? A gereblye nyelével négy egyenlő téglalapra osztotta a padlást. A legtávolabbi sarokban, a tűzfal mellett kezdett takarítani. Porfel­ hő burkolta be, verejtékes, meztelen felsőtestére tapadt a homok. Megállt: a szája elé kellene kötnie valamit. Lentről. Otthonról; Emmitől. Már Parádfürdőn lennének, azért vette ki a pénteket, hogy elutazzanak. Szerdán összevesztek, ő elhamarkodottan odavág­ ta: ilyen hangulatban itthon is ölhetik egymást — és Emmi a sza­ ván fogta. A férfibosszú meg mindig ugyanaz: mocsokba mászni, le­ izzadni — piszkos munkával vagy a sarki kocsmában. Ő ezt vá­ lasztotta. Ha meg szájvédőt — zablát — kér, az asszony elhúzná a száját: de sajnálod magad. Megmarkolta a lapátot, tovább túrta a vastag hulladékréteget, újra vastag porfelhőbe burkolózott, krákogott és golyókat köpött: le­ pördültek a malterdarabokon. Két négyzetméternyi hely felszabadult a tűzfal mellett — oda hordaná az ép cserepekét. A betűző napsu­ garak kirajzolták a porgomolyagokat, kiléphetett belőlük, levegőt szívhatott réseikben. Megállt, szétnézett; mégis újra feltolta a csa­ póajtót — a beáramló, ritkább hőség megkeverte a port. Végigné­ zett a csatatéren: hová rakja a léceket, a félig rozsdás bádogleme­ zeket, a törött cserepet, a használt kúpcserepeket? És hogyan hord­ ja a törmelék között? Sötét, porral elegy csíkot húzott a verejték nadrágja korcán. Eltelt egy óra és még jóformán semmit sem vég­ zett. Felderengett benne a következő három nap verejtéke: eltűnné­ nek derekáról a zsírgyűrűk. Kiszáradt a szája, mindenhová tapadt a nyelve. Sör hűl a hűtőszekrényben. Már kopogott is lefelé a me­ redek lépcsőn, de nem a sörre gondolt. Csendesen lépett be a lakásba, a konyhába igyekezett, bár minden érzéke a szobák felé vonzotta. Hirtelen kinyílt a fürdőszo­ ba ajtaja. Megrezzent — Emmi nézett ki feltupírozott hajjal, kifest­ ve, félig kihúzott szemöldökkel. — Te vagy? — Hova készülsz? — Csemegébe, zöldségeshez, háztartásiba, meg szétnézek és sé­ tálok egy kicsit. — Két óra? — Negyven! Megrántotta a vállát, pedig nem vállrángathatnékja volt, min­ dene féltően égett odabenn. Behúzta maga után a konyhaajtót. Na­ gyot csattant, pedig nem akarta. Pálinkát kéne inni — nézte a sö­ rösüveget, felrémlett benne a jótékony, derűs köd — pálinkát, aztán szétverni a lakást, vagy megszorítani Emmit, hogy ordítson, hogy magához térjen — átölelné, elfelejtenék a sok hülye veszekedést és olyan békésen élnének, mint ahogy szeretik egymást. Kivette a sörösüveget, felnyitotta, meghúzta és kifelé indult. — Leszopod magad? Azt hiszed, büntetsz vele? Felforrt a vére, megszédült. Nem, nem szabad, elég közel van a gyomorfekélyhez, legalább a negyvenet kivárná vele. Véreres szemmel odaszólt: — Ez ma az első korty. Most három hete ivott néhányszor, de csak mert a tömény megkönnyíti, hogy ne válaszoljon. Háttal állt az ajtónak, várt, egy jó szót, várt, de csak a sminkszerek zörögtek. Óvatosan betette az ajtót, és felment a pad­ lásra a sörrel. Emmi is keserű, visszautasították az útlevélkérelmü­ ket, nem vághatnak neki Európának. Igaz, ez közelebb viszi őket a kocsihoz, nemsokára meglesz a tragacs, kedvük szerint bejárhatják az országot. Jól meghúzta az üveget, feloldódott a nyelve. Nekilátott utakat vágni a törmeléktengerbe. Eleinte még kétoldalra takarította, aztán már csak egyfelé, hiszen valahol össze kell gyűjteni, és miért nehe­ zítse meg a többiek dolgát. Legjobb lesz az utcai front fölött felhal­ mozni a hulladékot, ott a tartófal, amúgy is sérülékeny ez a két­ szintes, kétszer kétfelé osztott néhai villa. Érezte, hogy hónaljá­ ból ömlik a verejték: a sok veszekedés, keserűség okozta feszültség rossz szagú leve. Elkészültek az utak, megállt, levegőért kapkodott. Kiitta a ma­ radék langyos sört, megint föloldódott a nyelve, köhögött és neki­ látott összegyűjteni a cserepeket. Húsznál inogni kezdtek a halmok, egyre többet alapozott meg. Nem jutott hely a használt kúpcsere­ peknek. Úgyis mindent a tűzfal mellé kell pakolni: végigtakarította a szélső sávot, és tovább gyűjtötte a cserepeket. Sötét foltok üt­ köztek ki öreg nadrágja combján, térdén, érezte, ahogy cipőjében átnedvesedik a zoknija. Már nem nézte az órát: gereblyével rángat­ ta egyre magasabb kupacba a szemetet, a jobboldali sarokba gyűj­ tötte a bádoghulladékot. Érezte, hogy éledeznek elhanyagolt izmai az irodai háj mentőöve alatt. Négy órája dolgozott, verejtéke elvesztette rossz szagát. Minden felhasználható anyag szép rendben sorakozott a tűzfal mentén, négyöt ösvény kanyargott a padláson. Elvégezte a munka egynegyedét. De ki ismeri el? Cseh Béla, a lumpenideológus ordibálni kezdene, hogy az egész padlás tele van szeméttel, azt a pár cserepet ő is ki­ kapkodta volna. Moray csak csapatban hajlandó dolgozni. Gábor az egyetlen, akinek nem büdös a munka, az meg összeveszne a másik kettővel, és elmenne sörözni. Kibámult a narancsvörösbe hajló, alkonyi ragyogásba. Vajon mit csinál Emmi? Olvas, tévét néz, lemezeket hallgat? Fogta a sörösüveget és lement. Várt egy kicsit az előszobában, hátha rányit valamerről. Belépett a konyhába, mohón kiszívta egy üveg sör felét. Istenem, milyen szép volt eddig a házasságuk. Ve­ szekedtek ugyan, de az természetes. Három hete mintha elromlott volna valami. Hol lehet Emmi? Köhögött, orrot fújt, de semmi jel nem érkezett, erre benyitott a lakásba. Rémülten végigkutatta a he­ lyiségeket — Emmi nem jött haza. Újra a konyhába ment, meg­ húzta a cseresznyés üveget, kiitta a sört, és fejbecsapva felmászott a padlásra. Savanyú képpel szemlélte a zűrzavart: semminek tűnt a mun­ kája. Hol lehet a felesége? Elment az örök-igazságtevőkhöz, Iriké­ hez, Marikához, Elvikéhez panaszkodni? Hogy újra idézhesse őket ellene? Vagy az öreg házibarát, Kálmán oszt tanácsokat imádott Emmikéjének, akiért hiába epedezik? Egymás ellen hergelik őket. Őket? Emmit, hisz’ az ő barátait már rég elmarta mellőle. Nem is baj, hiszen azok mind mellette foglalnának állást, és talán fel­ heccelnék a felesége ellen. Biztos, hogy szereti Emmi, ahogy ő, bizonyítja két gyönyörű évük — ha meg külső támaszra van szük­ sége ellene, hát legyen, csak mellette legyen. Nyögve lapátolt, tolta a maltert és a cseréphegyeket. Maradék­ talanul megérkezett agyába a pálinka és a sör, még egy kis jókedve is támadt, míg derekánál derekasan vetélkedett a szárító hőség és a lecsurgó verejték. Elmosolyodott: milyen buták a nők; képesek ki­ sminkelni magukat egy barátnői látogatás kedvéért. Mintha be­ csaphatnák az ugyanúgy sminkelőket. Ez csak a férfiaknál jön be. Lassan sötétedett. Ugyanolyan lassan, sok verejték árán tisz­ tult a padlás egynegyede. A seprűért nyúlt, mikor eszébe jutott egy régi óvás: Ne hordd le az apraját, az szigetel és melegít. Nem emlékezett, ki mondta, de igaza lehet: nagyon hideg télen a laká­ suk, hátha. Így aztán csak gereblyével egyengette el a téglalapot. Elégedetten körülnézett, piszkos ujjával lecsapta homlokáról a verejtéket. Úristen, fél hét. Ledobta a gereblyét és eleugrált a lép­ csőn. Majdnem elütötte a feleségét az ajtó előtt. — Hol voltál? — Dolgomon. Hogy nézel ki?! — Dolgoztam. — Vedd le a cipődet! Furcsán nézett rá Emmi. Bement a fürdőszobába, a tükörbe né­ zett és elnevette magát. Mikor égő tenyérrel, kemény ízületekkel, tisztán mejelent, az asszony egy ismeretlen dallamot dúdolt a konyhában, és egész va­ csora alatt nem szólt hozzá. 11 �2. Ahogy körülnézett, hiábavalónak érezte a tegnapi munkáját: vastagon borította a törmelék a padlás háromnegyed részét, s tisz­ tába tett egynegyed és az ösvények még jobban kiemelték a rendet­ lenséget. Alig vigasztalta a magasan felrakott cserép. A bádogot sohasem rendezheti el: különbözőképpen hajlított, félig fényes, félig rozsdás, kusza halom. Fél hét. Aludt az egész ház, csak neki nem megy. Aludt Emmi is nyitott szájjal: finom, tejfehér, sápadt a bő­ re, keskeny, kissé fitos orra alatt kinyílt duzzadó ajka, szuszogva szedte a levegőt, fehéresszőke haja csapzottan szétterült a párnán. Lopva nézte, nehogy felébredjen a tekintetétől. Bekészítette neki a kávét, megitta a magáét, és felhozott egy üveg sört. Vajon meny­ nyire hallatszik le a lapátolás? Emminek mindegy, kitűnő alvó. Egy cédulát állított az éjjeliszekrényre, rajta nagy betűkkel: A PAD­ LÁSON VAGYOK, ALUDJ TOVÁBB. KICSIKÉM. Előbb-utóbb át­ nyúl hozzá álmában, felriad tapogató kezének jelzésére, meglátja az üzenetet — most talán elhúzza a száját — és tovább szuszog. Feltolta a csapóajtót, arcába vágott, megfájdította a szemét az éles napfény. Most kintről jött a meleg, még nem főtt fel a pad­ lás. Össze kell szedni a korhadt tetőléceket, de ahhoz ki kell pucol­ nia az utcafront másik felét is. Ugyan, miért ne? Ha olvas, ideges, „rossz” verejték csorog róla, Emmi megérzi, és folytatják a meg­ romlott heteket. Így legalább a jól végzett munka, az eltávozott fe­ szültség örömével megy le. Gyerünk. A kert felőli negyedbe halmozta fel a maltert, törött téglát és cserepet — ugyan hova teszik, hiszen tíz kuka megtelne vele. Ha Cseh, a demagóg hajlandó bepiszkítani a Trabant csomagtartóját, kihordhatnák egy szemétlerakó helyre. Tíz forduló — vállalja-e? Beborította a nehéz, karcoló porréteg. Orráról ütemesen csöpö­ gött a verejték, még a kénes szagú, végigfolyt a felsőtestén, kelle­ mesen hűtötte. elefántbőrszerű piszokréteget ragasztott rá. Időnként dühösen a tűzfalhoz vitt egy-egy kiásott, ép cserepet, a megtisztí­ tott részre cipelt egy féligtelt homokos vagy meszes zsákot. Még alig sajogtak merev tagjai, nagyobb tempót diktált, hogy ne lepje meg az izomláz: ma végeznie kell az egésszel. Egésszel? Igen. Egészségesen kifárad, valamiképpen nyugalmat szerez, talán megsza­ kíthatja a lenti fülledt hangulatot. Karja megszokta a tolást, eme­ lést, lökést, lassan elzsibbadt, elveszett körülötte az idő, csak a munka ritmusa maradt meg a sűrű, harapnivaló porban. Egyre forróbb a padlás, mint a hűvös olaj, hűti a „jó” verej­ ték; lassan tisztul a második negyed. Mégis vigyáz, hogy az osztó­ vonalak mentén dolgozzon; vigasztalja, hogy egy téglalap gyorsabban tisztul, mint az egész padlás. Elkészült, lecsapta homlokáról, orráról a csiklandozó izzadtsá­ got, órájára nézett: kilenc múlt. Nyújtózott, ropogtatta a tagjait. A sarokba állított sörösüvegért nyúlt, szájába engedte a szénsavat vesz­ tett löttyöt, öblögetett, köpködött, aztán mégis lehúzta a maradékot. Leült, farzsebéből előkotort egy szétlapult cigarettát és rágyújtott. Rádióbőgésre kapta fel a fejét, lentről jött. Emmi? Lehetetlen, ő még alszik, ameddig bír. Csak fel ne ébressze ez a barom. Belesaj­ dult alvó felesége képe: égő tenyerén érezte hamvas, fehér bőrét, formás, nehéz melleit, karcsú derekát, kerek csípejét, orrába szállt bársonyos bőre illata lehúnyta a szemét: egy hete nem érintette az esztelen veszekedés miatt. Ez nem múlthat el, benne nem múlt el semmi — akkor miért dacol? —, annak ellenére sem, hogy most már tudja: nem olyan nőt vett el, amilyenről álmodott, hogy sok­ szor megkísérli bezárni fülét a barátnők végeérhetetlen, korlátolt, unalmas fecsegésekor, a telefonálások közben, hogy halálra dühíti, ha felesége lépten-nyomon kiforgatja a szavát, ellene bizonykodik, örökigaz példákat alkalmaz ellene a legtávolibb esetekben a leg­ képtelenebb logikai bakugrásokkal, és minden módon tudtára adja, hogy sokkal különbnek tartja magát — és őt mindenki — őnála. Néha kirobban, fejéhez vágja a véleményét, s akkor végtelen bosz­ szúhadjáratok következnek, szégyelli magát — de hiszen elvette bolond-szerelmesen, máig is szerelmesen, és ugyan mit várt, mit vár, ha ma is szereti, mit várhat többet máig is égő, féltő szerelem­ nél? Kinyitotta a szemét: rendetlen, féligkész padlás, száraz cigaret­ tafüst a torkán. Vajon miért van az, hogy a férj lesunyja a fejét, szégyenkezve hallgat, ha felbukkan egy korábbi nője, a nők meg állandóan dicsekednek, mesélik a saját ügyeiket? Bizonygatják, hogy 12 nekik ezer is akad? Így akarják tovább tiporni a férj módszere­ sen megingatott önbizalmát? Rátaposott a csikkre, megint szép fele­ ségére gondolt, végignézett közepesre sikerült testén, nadrágjába bú­ vó huszárlábain, a verejtékező úszóövön a dereka körül, megmar­ kolta a lapátot a harmadik negyednél, hogy legalább a kappan­ háját veszítse el, azzal javítson vesztes helyzetén. Tizenkettőkor már bőgött a gyomra, jólesően zsibbant a teste: legereblyézve, tiszta a padlás háromnegyede. Délutánra marad a törmelékhegy, sorba rakná a léceket és deszkákat, megtölti a pa­ pírzsákokat és dobozokat a hulladékkal, és még egyszer átgereblyézi a padlást. A tiszta padlást. Néhány megbarnult lécbe belenyomta a körmét; nem mind korhadt. Ha leszállítja és felfűrészeli, megvan két egész téli gyújtós, a jobbakat meg felhasználhatja barkácsolás­ hoz. Joga lett hozzá. Újra felbőgött a gyomra: vajon mit főzött Em­ mi? Lekocogott a lépcsőn, be a lakásba. Behajolt a kád fölé, lan­ gyos zuhannyal lemosta a felsőtestét, nézte, ahogy a lefolyóban el­ tűnik a sűrű, fekete lé. Bement a szobába. — Émmi a heverőn olvasott. Felnézett, aztán vissza a könyvbe. Nyelt egyet, odalépett hozzá, megsimogatta a ha­ ját, az asszony félrerándult: — Mostál kezet? Szótlanul tartotta tiszta tenyerét. — Azért. — Főztél valamit? — Mondtad? — Nem mondtam. — Van kinn tej, disznósajt meg májkrém, én is azt ettem. Kiment a konyhába, evett, elnézte a fehér falat, a szürke, bar­ na szegélyes konyhabútort, nem nézett, ki az ablakon, az csak a délutáni hőségre emlékeztetné. Levágott egy szelet sajtot, bort töl­ tött magának. Benyitott az asszony: — Holnap megint itthon rohadunk? — Szeretném befejezni. — Te vagy a ház balekja. A munka nyugalma segített, megvonta a vállát. — Szóval, holnap főznöm kell( Ebben az őrült hőségben, itthon Mert nincs kedved kirándulni, ahogy megígérted! — Csak énmiattam? — Ki más miatt?! Kiitta a bort. — Elmegyek a sarki fodrászatba, és veszek valami kaját is. Nem válaszolt. Az asszony kipenderült az ajtón, míg ő a ciga­ rettáját szívta a második pohár mellett, a fürdőszobában sminkelt, és megint azt az ismeretlen dalt dúdolta. Hatkor elkészült a padlással, lehordta a léceket az udvarra. Emmi még nem volt otthon. Jólesően fáradt volt, s csak pillanatra markolt a szívébe, hogy ugyan hol lehet a felesége. Lezuhanyozott, kiült a konyhába és várt. Fél hétkor kipirultan betoppant Emmi, meglepődött, hogy ott találja: — Mit bámulsz?! Nem gondolod, hogy itthon rohadok, mert te mocsokban akarsz hemperegni? Miért dohányzol, mikor megtiltotta az orvos? A hűtőszekrénybe dugott két mirelit-dobozt, a fürdőszobába ment, levetkőzött, zuhanyozott, frissen, nedvesen, hamvasan bement a szobába, és halkan énekelni kezdte ugyanazt a dalt: — Ó La paloma blanca, i am just a bírd in the sky. Ó la paloma blanca... Lassan utánament, megállt a fotel mögött, felesége vállára tet­ te a kezét: — Hol tanultad ezt, kicsi? Az asszony felpattant, dühösen nézett rá: — Miért? Nem tetszik? Nem. Erre nem mondhat semmit, ez elvágja a beszélgetést. Bárhogy megnyugtatta a munka, így mégsem bírja folytatni. Le­ vett egy kötetet a könyvfalról, és átment a másik szobába. Ledőlt a heverőre, kinyitotta a könyvet, de csak bámulta a megbamult par­ kettát. �3. Mereven mozgott minden tagja, de örült, mert feléledt izmai merevítették, feszítették. Hasizmai fölött lazán rázkódott vékonyodó kappanhája. Egy hét és nyomtalanul eltűnik. Rendet csinál a zsú­ folt, műhelynek berendezett garázsban, kitakarítja, átrendezi a pincerészét, újrafesti a vécét és a spájzot. Tíz évet leírhat a testé­ ről. Semmi sincs még veszve. Emmivel sem — ugyan, hogy is le­ hetne. Ma reggel már csak azért zsörtölődött, hogy gyalázatosan dolgoznak a sarki fodrászatban — valóban úgy nézett ki a haja, mintha egy hete rakták volna be. Szombat délután fodrász? Miért ne? Meghúzta a félig üres üveget, és tovább fűrészelt a közös ba­ kon — évtizedekkel ezelőtt hagyta itt a kapitalista háztulajdonos. Körülbelül négyszáz „folyóméter” — miért „folyó” ? — lécet hordott le és jó ölnyi alig sérült bádogot. Már kibújt a nap a ház gerince mögül, fél tíz lehet. Már egész­ séges, „jó” verejtéket fogott fel a nadrágja korca. Süt a nap, fű­ részel, minden rendbe jön. Megpróbált két lécet egymásra fektetni a bakon, aztán kikísérletezte, hogy jobb, ha egymás mellé fekteti, úgy nem rántja le minduntalan a fölsőt a fűrész. Kegyetlenül égett a keze: egy vérhólyag és három vízhólyag éktelenkedett a jobb te­ nyerén. •7 Hallgatott a ház, ha valamelyik lakótárs kikukkantott az ab­ lakon, gyorsan visszakapta a fejét, nem vett tudomást a takarítás­ ról, fűrészelésről. Vajon keresik-e rajta a léceket? Elzsibbadt a há­ ta, nyújtózott, ropogtak a csontjai: kivette a csenevész bokor alól a borosüveget, meghúzta, még hűvös volt. Telepakolta a nagy, fonott kosarat, oldalt léceket szúrt bele, megpúpozta és letipegett vele a pincébe. Háromszor fordult, végül bevitt négy alig bamult, hasz­ nálható szálat a garázsba — kipróbálta, egy-két millimétert lecsi­ szolt, és előtűnt a világos, egészséges fenyőszín. Újra ráhajolt a bakra, fűrészelt. Megpróbálta hármasával, de tá­ masz híján mindig elcsúszott a harmadik — maradt a kettős rend­ nél. Gyorsan felszívódott benne a bor. Jó kedve támadt, akár éne­ kelne is, ha nem nyílna két leselkedő ablaksor az elhanyagolt, kö­ zös kertre. Vajon mit csinál Emmi? Ebédet főz? Milyen a hangu­ lata? Hátha felderíti a munka. Sokszor a fejéhez vágta már, hogy a főzés semmi, robot, nincs látszatja, semmi nem kerekedik belőle. A lécekből sem kerekedik. Meleg lesz télen a lakásuk, boldogan ma­ rad itthon a hosszú estéken, elücsörög a rajzasztalnál, ha pénzes munkája akad; fel-felnéz Emmire, az odalép hozzá, nagyon rövid kis frottírköpenyében, megpuszilja, nyafog egy kicsit, hogy mikor törődik végre vele, ő gyorsabbra fogja a tempót, siet, hogy köze­ lebb kerüljön a munka végéhez, Emmihez. Azonos mozdulatokkal fűrészelt, két-két darab lehullott, tovább tolta a léceket, nagyot lélegzett, megrántotta a fűrészt, míg rést fogott, míg elfogyott a két léc, újakat emelt fel és nőtt lenn a ha­ lom. Néha belenyomta körmét a fába, s ha nem engedett, félrerak­ ta a használhatók közé. Jólesett a tiszta padlásra gondolni, bárhogy is cserbenhagyták a lakótársak. Nagyon jókor jött a munka; és jobb, mint a tervezett kirándulás — csupa derű odabenn, nincs az a sértettség, ami eltántoríthatja Emmitől. Lehet, hogy ő hibázott, hiszen ismeri az asszony sérülékenységét; daccal válaszol minden kétes hangsúlyra. Őt meg elgyötörte a csúcsszezon az intézetben, a sok túlóra, különmunka, sokkal több megértéssel kezelhette volna Emmi uralmát, s bárhogy nem kap most szabadságot, nem kellett volna ingerülten elhárítani Emmi mozi-, strand- és sétajavaslatait. Nem baj, ez a hétvége már elveszett, de akár ma este — igen, már ma este elviszi, hiszen mire is a pénz, ha nem a kettőjük boldog­ ságára. Újabb kosarakra való tüzelő gyűlt össze a lábánál, pakolt és cipelt. Amint megtisztult a bak környéke, méret szerint elren­ dezte a léceket, a jobbakat a garázsba vitte. Meghúzta az üveget, már langyos volt a Mézesfehér — kinevetik érte, de hát nem bor­ ivó —, és alig maradt valami az alján. Odafenn sincs több. Kelle­ ne. Érezte, hogy egész délután fröccsöt kíván majd; hígakat, csak éppen megsavanyítani az unalmas szódavizet. Nyitva van a sarki talponálló. Nagyobb sebességre váltott, de, hogy figyelte a tempót, las­ súbbnak tűnt. Végre mégis térdéig ért a fáradt fenyőszagú halom, kosárba rakta és lecipelte a pincébe. Most kellene borért menni. A vége előtt? Nem. Nekilátott; újra elsüllyedt az idő, jólesően égő ta­ gokkal fűrészelt. A nap égette a hátát, csak a mellén, árnyékban csorgott róla a fűrészpor szagú verejték. Kezébe tajadt a fűrész, újabb vízhólyag pukkadt fel a tenyerén. Csak pár percig érezte a csípést, aztán megint elringatta a mozgás. Elért az utolsó lécekhez, nagyot sóhajtott, lehordta a teli kosarakat. Mellmagasságig, szép rendben álltak a fal mellett a l écek, mellettük a tavalyi akác­ tönkök és pár mázsa brikett. Kész. Mosolyogva felment a lépcsőn, helyére húzta a bakot, összeseperte a fűrészport, bezárta a garázs­ ba a söprűt és a fűrészt. Senki nem fogadta az előszobában. Hogyan? Persze, hiszen mirelitet vett Emmi. Lezuhanyozott, a szappan belemart a felsza­ kadt hólyagokba, nehezen hajlott a dereka, de fütyörészett a tuss alatt. Kikefélte a haját — este fejmosás —, jószagúan belépett a szobába. Felesége a tévé előtt ült, nem nézett fel. Odament hozzá, lehajolt, megsimogatta, a hajába csókolt. — Kész vagyok. — Szerencse. Lehervadt róla a mosoly. Persze, únja magát. — Elszaladok a sarokra egy üveg borért. Tedd fel a kaját, ki­ csi, aztán oda megyünk, azt csináljuk, amit akarsz. — A harmadik nap estéjén. Aranyos vagy. — Ne veszekedjünk, Emmi. Megfőzöd az ebédet? — Majd ha vége a filmnek. Újra lehajolt, megpuszilta az arcát, kiment, szandált húzott, el­ indult a sarokra, az üzletsorhoz. Vett egy üveg rizlinget és egy Mecsekit — azt szereti Emmi. Bal kezébe fogta az üvegek nyakát, jókedvűen lóbálta. Elhaladt a fodrászat előtt. Itt fuserálták el szegényke haját, gondolta. A be­ járatnál nagy tábla függött, sorban egymás alatt napok és számok: legalul: szombat: 7—12-ig. Nem figyelt a táblára, a napba hunyor­ gott és remélte, hogy Emmi örül majd a Mecsekinek, vége a rossz heteiknek és megint sokat nevetnek, mint eddig. H A N N FER ENC Kísérlet a „Becsületes eklektika“ című értekezés gondolati alapvetésére ezt a randevút beszéljük m eg: találkozunk Gordiuszban módszeresen tört ion dór oszlopok rogyott állványzatai alatt (az író m ű vészettörténeti ism eretei szándékoltan hiányosak) s eg y gyerm ek va rjú ju ra-kori tetem e fö lö tt (az író szándékoltan rosszul korszakol) elm ondju k az „E lá rv u lt telefo n fü lk ék panasza” cím ű misszálé ránk illő részleteit laza bánatban bazaltöm lés-szerű fohászt koccantva silány korunk* n efrit kötsögéhez = k órunk 13 �— De hisz’ maguk mind, végérvényesen... — Én egyedül harcolok! Én mindenütt, mindig az igazságot akartam! Az igazságért egyedül kell maradni! — Más nem jött vissza? — Senki, csak én! Meg maga. Maga mért jött? — Látogatóba. Egyetlenegy se jött vissza a fiatalok közül?! Az ember megrázta a fejét. Arpa maga elé bámult: Egy sportkocsi kaparta bőgve a meredélyt. Kerekei oldalra, hát­ — Nem értem. ra szórták a kőtörmeléket, néha előrelendült, de mindig újra vissza­ — De én értem. Mire jutottak odalenn?! Hogy megy ott az csúszott. Végül betárolt egy sziklafal alá, ahová nem tűzött a napfény. élet? — Hogy menne? Fejlődünk. Frissen vasalt hegymászóruhába öltözött férfi szállt ki, elővett egy — Merre?! jókora hátizsákot, pakolászni kezdett. — Hogyhogy merre? Előre. A fennsík lábánál megtorlódnak a lankák és a dombok, a li­ — De elfelejtették az öregeket! Mindent elfelejtettek! getek leszorultak a sziklákról, egy-egy csenevész sarj kapaszkodott — Nem... Azaz talán. Nem tudom. Én nem felejtettem el a hasadékokban. Parcellázott földek, gyártelepek kéményei szürkéll­ atyáékat, de a többiek meg a gyerekek talán azt se tudják, kicso­ tek messze a síkságon, a fémfelületekről idecsillant a napfény. A dák. férfi befejezte a pakolást, lezárta a csomagtartót, vállára akasztott — Na, ez az! Ez az! És nem foglalkoznak a gyökereikkel! egy rövid csövű puskát, és elindult. Ahol korábban csődöt mondott — Valóban... valóban nem. Egészen mással foglalkozunk. Erre a kocsija, megállt, a puskát a másik vállára vette. Megfordult, visz­ szament az autóhoz, az ülésre dobta a fegyvert, előkotort egy re­ nem is gondoltam eddig... Alighanem sok mindenre kellett volna volvert, a hátizsák zsebébe dugta, aztán beállította a riasztóberen­ gondolni... — De maguk nem! Csakhogy nekem, nekem terveim vannak! dezést, és eltűnt a sziklavágatban. Egy vízmosásból bukkant elő, homlokáról dőlt a verejték; pók­ Én nem adom fel! — Nem adja fel... háló, gallyak tapadtak a ruhájára, hajába. Hátratekintett a ka­ — Figyeljen ide, jól figyeljen! nyargó, nyirkos árokba, ahol lába alatt minduntalan megcsúszott a — Hallgatom. rohadó avarhordalék, föléhajoltak az éger-, gledicsia- és mogyoró­ Govor alacsony volt, széles vállú, lapos mellű. Hátracsapta vesszők, ráhullatták szemetüket. Lassan alábbhagyott zihálása, pár métert mászott még, aztán leült egy kőlepény peremére. Szembe hosszú, szürkülő, zsíros haját, két oldalt hullámot vetettek a tin­ tűzött a nap — olyan párás ragyogással, ahogy csak ősszel tud ra­ csek, néhány a fülére hullött. Széles arcával, állkapcsával négyszög­ gyogni; csillogott a fű, a sárgásbarna hegyoldal, a kövek, de leg­ letűvé vált a feje. Számtalan barázdába gyűrődött arcán a hús, a inkább a levegő. Órájára tekintett, kigombolta lemberdzsekét, aztán szemöldöke bozontos volt, húsos az orra, az ajkai; álla — gödröcs­ kével hasítva — előreduzzadt. Sötét bőrét szürke borosta fedte. Ko­ rágyújtott egy hosszú filteres cigarettára. Szanaszét szórt sziklatömbök, száradó fű között vezetett az út­ pott, szürke zakójában előre-hátra rángott a feje, mohón dülledtek ja, oldalazva haladt — így többet látott a körkörösen elnyúló hegy­ a szemei, miközben beszélt. — ... egy szó mint száz: bedolgozók lesznek. oldalból. — Kicsodák?,— rezzent fel Arpa. Remegett a lába, mikor az utolsó meredélyhez ért. Szemével, — Nem figyelt! Ugye, nem figyelt! Ezért küzdök itt egyedül a kezével kutatva mászott fölfelé, gyakran meg kellett állnia, hogy megsemmisüléssel, ezért vállalom éveken át az önkéntes száműzetést, kifújja magát. Az utolsó perem fölé emelte a fejét, felhúzódzkodott. Hason és akkor maga nem figyel! — Bocsásson meg. Elismételné? fekve szagolta a füvet. Rézsútosan vágott már a fény, még fehé­ — Az a lényeg, hogy le kell vinni az öregeket, vagy ipart tele­ rebb, még vakítóbb lett a ragyogás. píteni ide! Képtelenség így, kettészakadva élni! Kettészakad az igaz­ Szinte végtelenbe nyúlt a fennsík: kisebb dombok, sziklacso­ ság is! Ott is, itt is javulhatnának, javulnának egymás által! portok törték meg, messzebb emelkedett egy terasznyit; nagyon tá­ — El sem tudom képzelni. Ők annyira mások. vol, mint egy felhőlánc, bércek szegélyezték. — Kik?! Visszatekintett a meredek karéjról — odalenn már alkonyodott. — Atyáék. Újra elővett egy cigarettát, letelepedett, bal kezével borzolgatta a — Ha itt maradnak, még „másabbak” lesznek. Mindenkitől el­ növényeket. Bakancsai között két hangya fuldoklott egy szurokszeg­ szakítva megdöglenek, mint a beteg állatok! fűszár lila ragacsgyűrűiben; reménytelenül hullámzott, görcsölt a — Lehet... Éppen ezért arra kérném... testük — menthetetlenül odaragadtak. Törpesásbokor meredt föl a — Ha levisszük őket, egészséges körülmények között élnek, fűből, tövében jókora póktetem. Keze undorodva elkerülte. Hátra­ jobban, kényelmesebben! Mindenki érdeke! nyúlt; helyén volt a fegyver. Kivette, és a zsebébe dugta. A csik­ — Arra kérném: egy szót se ejtsen arról, amit itt mondtam. ket belenyomta a pók maradványaiba, lábával morzsolta szét. Fel­ — Le kell vinni őket! Segítsen, ketten többre jutunk! állt, széttekintett, aztán nekivágott a fennsíknak. Óvatosan szem­ — Egy szót se szóltam arról: mi megy odalenn! Érti?! mel tartotta ugyan a füvet a kígyók miatt, de tekintete mindunta­ — Kettőnknek már elhinnék! Engem kitaszítottak, azt mondták: lan elkalandozott a facsoportok, sziklák felé. Megfakult színek ural­ félrevezetem őket, azt mondták: maguk rendbe hoztak mindent. ták a vidéket: halványsárgák, halványzöldek, sárgult fehérek. Rá­ Maga elmeséli a valóságot! Maga helyreállítja a becsületemet! Nem lelt egy régi ösvényre, alig látszott, lassan benőtte a gyér fű, a hisznek nekem! Mi ketten győzelemre visszük az igazságot! füvet meg az ősz tizedelte. — Egy szót sem szóltam, érti?! Baj lesz, ha nem tartja a szá­ Egy sziklacsoport mögül kibukkanva megállt: beesett arcú fér­ ját! — Nem fog elhallgattatni! fi ült a földön, düledező vályoghajlék előtt. Elgondolkozva nézte, amint Govor tajtékozva dobbantott rövid Önkéntelenül a zsebéhez nyúlt. lábával. Ócska cipőjéből por szállt fel, ahányszor lecsapta a föld­ A férfi oldalazva az ajtóhoz hátrált: re. — Jó estét. — Jó estét. — Rendben van. Hallgasson egy napig. Holnap este visszajö­ vök, mindent megbeszélünk. Addig hallgatnia kell. Méregették egymást. Végül a beesett arcú szólalt meg: — Holnap estig. De egy perccel se tovább! Egy másodperccel — Kicsoda maga? sem! Kényszeríteni fogom, hogy elmondja az igazat! Hat éve tűrök! — Maga kicsoda?! Hat éve várok itt, hogy jöjjön valaki! Ezt ember nem veszi el tő­ — Govor vagyok. A férfi lejjebb csúsztatta kezét, de biztonságos távolságba a lem! Menjen! Eljön az én holnapom, és akkor!... zsebéhez. Arpa felállt, jól megnézte a férfit, aztán elindult a falu felé. — Én meg Arpa vagyok, Almo atyához jövök. Mikor visszatekintett, Govor görnyedt alakja ráfeszült a ragyo­ Sóvár mosoly jelent meg Govor arcán: gó égre. — Végre valaki lentről! Három éve ülök az ösvény mellett! Ül­ Lassan hanyatlott a nap, nem vörösödött meg, mint lenn a jön le, üljön le! Fáradjon be hozzám; itt ugyan csak rozzant dikóra síkföldön; alig váltotta színét, míg érintette a fennsík karimáját; ülhet, nincs fotel, bizony, hiányzik néha a kényelem, az alapvető utoljára sugárzott, aztán tiszta kék alkony terült a vidékre. Elgon­ dolkozva poroszkált. A közelben felugatott egy kutya — összerez­ igények... Jöjjön, jöjjön! zent. — Köszönöm, inkább kinn maradnék. Pár száz méterrel előtte álltak a falu első házai. Levette hátizsákját, nyújtózott. Egy fának vetette a vállát, hallgatott sokáig. — Gyalog jött? — A hegylábig kocsival. Ezeket a vízmosásokat csak holdjármű Mikor ellódult a fától, már sötétedett. Észrevette, hogy emberek állnak a szélső házak kerítésénél — alighanem már korábban fi­ bírná. Lenn hagytam a kocsit. Mondja, ugye, itt nem lopnak? gyelmesek lettek rá. — Ki? — Azt kérdem éppen. Beért az utca elejére. — Nincs, aki lopna. Hat éve maga az első, aki feljött az emel­ Jobbról is, balról is egy-egy ősz üstökű ember, száll egyenesen a kedőn. Mióta várom! kerítés mögött, oldalukon fekete kendős asszonyok. — Jó estét. Jó estét kívánok — köszönt kétfelé. — Hat éve ki jött? — Én. Az öregek megbillentették a fejüket, az asszonyok mormoltak — Egyedül? valamit. K u ru cz Gyula A fennsík* 14 �Tétovázva lépkedett. Az öregeket mozdulatlanul figyelték. Tekin­ tete a következő kiskapura esett: két ősz fő hallgatott ott is. Újra köszönt, újra a bólintások. A jobb oldal felé indult, aztán mégis középen maradt. Néma, fehér üstökök, fekete kendők minden kapu­ ban. Bizonytalanodó lépteivel lassúdva sorjáztak előtte, melléje, mögé. A homály elfödte tekintetüket és az arcuk kifejezését. Moz­ dulatlanok voltak, mint a kövületek, totemoszlopok egy temetőből — magasabbak; alacsonyabbak; világított a hajuk válluk magasságában, a fekete fejkendők mögött arcok? Közrefogták. Talpával tapogatta a következő lépést — végül megállt. Kapkodta a fejét. Keze a zsebét kereste. — Mi van?! — kiáltotta végül. — Mi van!! Köszöntem, nem?! — Ki maga, idegen? — szólott egy ősz szinte suttogva. — Mi járatban van? — Én haza jöttem! — Lehetetlen! — susogta az öreg. — Itt volt honos? — Almo atyához jöttem. Arpa vagyok! Nem ismernek meg?! Az öregek rámeredtek, hitetlenül. — Arpa vagyok, istenemre! Be tudom bizonyítani! Az öreg kinyitotta a kertkaput, lassú léptekkel odament hoz­ zá, két tenyerébe fogta a vállát: — Isten hozott nálunk, fiam. Megfordult, lehajtotta a fejét, és bement a házba. Egymás után kicsapódtak a kiskapuk, puhára kopott szoknyák borzolták az út porát. Körülkapták egy pillanat alatt. — Arpa! Arpa! Csakhogy itt vagy, fiam! Hogy fog örülni Almo atya, ha meglát! Mennyit emlegetett anyó régente, míg vissza­ várt! Arpa, hogy megnőttél, micsoda legény vált belőled! — mon­ dogatták, megtapogatták a ruháját, keze után nyúltak. Néhány férfi is kijött az útra, a csoporttól távolabb megálltak. Az asszonyok utat nyitottak — eléjük járult. Kérges, kemény te­ nyerekbe fogták a kezét, vállon ölelték, megtapogatták. — Menj utadra — szólott végül egyikük. — Atya vár, ő szol­ gálta meg leginkább visszatérted örömét. Zavart, ütemtelen léptekkel haladt tovább, jobbra kanyarodott, átbaktatott az árok töltésén; száraz léckerítés, megszürkült az idő­ től, magas tornác öles fala, repedt gerendák, barnára festett ajtó, habtiszta, pókhálóvá kopott függöny, lámpa fénye mögötte. Belépett. Két megrökönyödött tekintet és egy apró jajkiáltás: — Arpa! — röptében félrepördült a néne; s míg a ház ura mellére ölelte a férfit, ő felkarjához szorította az arcát, úgy rázta a boldog zokogás. — No, jól van, no! — fejtette le róla anyót az öreg. — Hadd szabaduljon a terhétől. Elég lehetett idáig cipekedni. Készíts inkább vacsorát. — Hát mégis megjöttél, fiam! — mondta, mikor szemben ültek egymással. — Hosszú penitencia volt, mégsem haszontalan. Lám mégis megjöttél. — Hidd el, atyám, jöttem volna én hamarabb, de odalenn any­ nyi a tennivaló, sohasem tudjuk, mi történik a következő percben, merre kell futnunk, mit intéznünk. Én tudtam, hogy egyszer visz­ szajövök. — Valaha számomra se volt kétséges. . . talán máig sem. Meg­ fárad ám az ember, nem kínozza magát fölösen reménnyel. No, ide itt vagy. Megnőttél, megemberesedtél, Arpa. Büszkeségére válnál apádnak. — Nem tudom, hol van. — Hírt se kaptál felőle? — Nem. Hogyan viselted el lent? — Jól. — Nem faggatlak most, elcsigázott az út. Anyó szalvétát terített elé, óserpenyőben illatos étket rá, kö­ zépre boroskupát két pohárral. Almo atya töltött, ráemelte poha­ rát: — Isten hozott nálunk. Egészségedre. — Mesélj, míg eszem: mi újság errefelé, hogyan éltek. — Nem élünk; halunk lassan, fiam. Feltartóztathatatlanul. Nap­ világnál nem láttad a falut: ürülnek a házak, gyarapszik a vetetlen föld és az ápolt sírhant. Tegnap Csomor anyót kísértük útjára, ma Bál apó hunyt el, holnap talán én következem. Békével fogadjuk mindnyájan. Újságot kértél... felénk már ez számít annak. Az öreget nem roggyantotta meg a kor, egyenes maradt a tör­ zse, vállai nem buktak előre. Hófehér, ,dús haj boltozta homlokát, patyolattiszta arcát; csak tömött, fehér bajsza árulkodott, hogy szőr­ zet is lenne simára borotvált bőrén. Alig esett meg a hús kemény csontjain, éles kék szeme még jobban fiatalította. Fakószürke mel­ lény simult fehér ingére, az asztalra könyökölt, egymásba fonta hosszú ujjait. — ... Ma már csak a kor visz el. Öt-hat éve lemondtunk ar­ ról, hogy miattatok emésszük el magunkat. Kerültek így is hant alá, belerévültek páran a várakozásba. — Govor hogy jött ide? — Nem vall róla. Izgága fickó, úgy vélem: távoznia kellett. Itt lakott velünk egy ideig. Nem nyugodott: keserítette a népet, hogy ti mind belevesztetek a lenti világba, mindőtöket felfalt apátok nemzedéke; hogy — ily módon — fölösen vesződtünk nevelésetekkel, hiábavaló az életünk. Kértük — lehet, hogy így van —, mégse gyö­ törjön. Akkor rá akart venni, hogy hagyjuk el a fennsíkot, men­ jünk a síkföldre vele. Elektromos taligázni, szemét munkára. Kér­ leltük egy ideig, de elhagyott minket is a béketűrés: elküldtük ma­ gunktól. — Holnap, ha újra erődnél leszel, szót ejtünk e lenti vi­ lágról. Ha tudtunk várni tizennégy esztendeig, elfut ez az éjszaka is. Látod, így játszadozik a sors. Govor is sorsunkra jutott: ő is a várakozásból él. A sors végül mindenkit egybe, aklába terel. Egész­ ségedre, fiam. Le-lebuktatta Arpa szemhéját a tiszta erős bor és az út fára­ dalma. — Kész az ágy, Arpa, nyugovóra térhetsz — jelentette anyó. Különös, hideg, halott szag terjengett a szobában, nagysokára aludt el. Körültekintett, lassan érte utol a történteket. Fél ötöt mutatott az óra. A szemközti portára látott az ablakból — kucsmás öregem­ ber tett-vett az udvaron. Visszabújt a dunna alá, egyenesre igazítot­ ta eltörődött tagjait. Hétkor ébredt fel másodszor. Már rég talpon lehettek az öregek. Állott víz várta a platton, minden előkészítve a reggelihez. Megmosdott, de mivel nem volt hová kapcsolni a villanyborotvát, Almo atya késével szabdalta ösz­ sze a képét. Reggeli után az öreg megkérdezte: nincs-é kedve vele tartani a gyümölcsösbe. Az utcán mosolygó öregek köszöntötték, tudakolták: nem za­ varnak-e, ha tiszteletüket teszik délután. Kiértek a faluból. Szürkére kopott ösvényen vitt az útjuk. A férfi megjártatta tekintetét a mindegyre ismerősebb vidéken. — Szép, kedves táj ez, bizony — válaszolt gondolataira az öreg. — Emlékszel-e még a gyermekkorodra? — Kevésre, túl kevésre, atyám. Gondolom, lassan eszembe jut majd. — Késői, váratlanul szép feladat volt az nekünk. — Tulajdonképpen miért kerültünk hozzátok? Almo atya hümmögött, megállt, aztán leült egy kőre. Arpa mel­ lételepedett. — Úgy volt az, fiam, hogy komisz híreket hallottunk a síkföld­ ről: miként folyik ott az élet. Sokat tanakodtunk: mitévők legyünk. Végül fiaink, ötezernyi életerős férfi a fennsíkról, elhatározták: le­ mennek rendbe szedni a dolgokat. Akkortájt úgyis szűk lett a hely errefelé. Nos, amint mondtam, lementek a fiaink. Nem sokkal an­ nak utána titeket, aprók voltatok még, visszaküldtek: a rendtevés­ nek igen nagy az ára, nem való gyermekszemnek a látvány. Ránk hagytak. Tudták, kire bíznak. Az öreg elhallgatott egy percre, botjára helyezte két tenyerét, arra az állát. — Mellettünk cseperedtek fel, mi neveltük emberségre. Helye­ sebben, szándékoztunk emberségre nevelni. Tízéves se voltál, ami­ kor először kértek apádék. De mert akkor is szálltak a hírek, kö­ veteltük: tizenhatodik évetekig szívjátok itt, ezt a levegőt... Két év­ vel hamarabb visszavittek, erővel. Még így is hittük, hogy későn cselekedtek... Tizennégy esztendeje annak. Azóta várunk. Hír nem jön, madár nem repül. Te jöttél legelőször, bevallom, hízeleg ne­ kem, ha mértékkel is ürítem örömét... Mégsem ez a fontos. Nem sok van hátra nekünk. Iszonyú súlya van a szavadnak. — Tudom, atyám. Az öreg felállt, háta meghajlott, vállai előreestek. Szótlanul mentek egymás mellett. — Ti miért nem jöttetek le soha? Az öreg megtorpant, felnézett Arpára: — Nehéz nép a mienk, különösképp mi, öregek. Itt nőttünk fel, itt éltünk, nem hagyjuk szívesen az anyaföldet. Azután meg: senki se hívott. Nézz végig rajtunk: mind úr a saját portáján, a maga ura; méltósággal élnek, parancsot sohase tűrtek. Végül meg: ti vol­ tatok a mi késői nagy munkánk, annak utána vének voltunk, akár­ hogyan nézzük. Ajtónyira szűkült az út két szikla között. Arpa előreengedte az öreget. Kökény, csipkerózsa és farkasalmabokrok borították a domb­ oldalt, a verőfényben drágakövekként virítottak a kék, piros bogyók. — Különösképpen szép, hosszú ez éven az ősz. — Igen, odalenn is... — Miféle járművel jöttél a hegyig? — Úgy szerettem volna megmutatni nektek! Van egy csadaszép szuper dzsiti sportkocsim! — Mit jelent az odalenn? — Vezető beosztásban dolgozom. — Sokra vitted? — Igazán sokra. — Az a kérdés: mit fizettél érte. A rpa rágyújtott, mélyen leszívta a füstöt, kifújta, szóra, nyitot­ ta a száját. Karcsú, szürke test csapott fel a lábuk alatt. Villám­ gyorsan csattant a nyakára az öreg botja. A fiatalabb óvatosan kö­ zelebb lépett, megrúgta a vipera tetemét, s hogy nem mozdult, ta­ posni kezdte. Almo megrökönyödve figyelte. — Mit művelsz, Arpa?! A férfi összerezzent, leszállt a dögről. — Ennyire féltek odalenn? Arpa elvörösödött. — Mintha a többit is megölnéd, ha egyet péppé taposol. — Menjünk! Arpa vigyázva lépdelt, szemmel tartotta a mezőt. Fölvette az első útjába eső husángot, ütésre készen tartotta". Mikor másodszor 15 �hőkölt vissza száraz gally előtt, az öreg megjegyezte: — Fiam, a kígyó nem támad, csak védekezik. Az nem fél any­ nyira. — Talán a cipőmet is levessem a kedvükért?! Az öreg lehajtotta a fejét. Kiértek a gyümölcsösbe. Jókora kosár alma állt a vert falú kunyhó előtt a padon. Megálltak.s l. Szembe kellett fordulni egymás­ a — Bocsásson meg, atyám. Nincsenek rendben az idegeim. — Jól van. Kóstold meg az almát. Megpihenek kissé; én már lassabban járok. Aztán indulhatunk. — Csak úgy, mintha itt se lennék. Ökörnyál úszott a levegőben, csillámló szálai kifeszültek a fák csupasz ágain. Arpa undorodva lemarta arcáról a nyálkát: — Hát igen, csodálatos ez a vidék. — És a többiek? — kérdezte az öreg. — Mi van velük? — Szétszóródtunk. Mindenkinek akad gondja, baja. — Azért még köszöntitek egymást. — Persze.. Az itteni településeken hogyan folyik az élet? Épp úgy, mint nálunk a faluban. Az egyetlen irányba. Nem tu­ dom, emlékszel-e Tompo község nevére. Nos, ott esett meg hétnyolc éve, hogy elhíresztelte valamelyikük: jönnek a fiúk. Azazhogy ti jöttök. Este borhoz ültek az öregek, volt nagy öröm. Másnap, hogy fény derült a tévedésre, néhányan önkezükkel vetettek véget az életüknek. Sokan követték őket, buzdulva a példán. A maradék meg elhagyta a házát... volt hely bőven minden faluban... De mi­ nek mesélem én ezt? — Ugyan, csak tessék nyugodtan. Arpa a bottal kapargatta a földet. Hirtelen fölkapta a fejét: — Azért sokra vittük ám odalenn! Egyszer leviszlek föltétlenül, atya! Látnod kell, mire képes az ember! — Az ember sok mindenre képes. — Olyan dolgaink vannak: a technika, a kísérletek diadalai! Nem győznél ámulni. Annyit mindenesetre tanultam ebből az útból, hogy terepjáró kell ide... Feljövök — talán már tavasszal — és leviszlek. Anyóval együtt. Felférnek a kocsira még a csirkék is, ha hiányozna neki. Az öreg elmosolyodott: — Kedves vagy, Arpa. Mintha gyerekként látnálak újra. — Komolyan mondom! — Mindig szívesen láttunk. Induljunk lassan, már tűzhelyen az ebéd. Arpa földnek szegte a fejét; nagyokat rúgott az útjába eső ka­ vicsokon — élük apró rovátkákat hagyott cipője bőrén. Szótlanul mentek előre. Anyó a konyhában sürgölődött. Köszöntötte őket, kérdezte: ho­ gyan készítse a húst. Arpa bement a szobájába. Egyenként kirakosgatta az ajándékba hozott holmikat: kendőt, ruhaneműt, késeket, hámozó, szeletelő ma­ sinákat és sok limlomot. Kivette a zsebrádiót, maga elé tette, néz­ te elgondolkozva, míg körmére égett a cigaretta. Akkor a ruhájába rejtette a készüléket. Szólt: lemegy a kertbe, annyi időt töltött ott valaha. Átbújt a kertet szegélyező akácok között — ott volt a „Kő­ hegy” napos szikláinál, nyirkos hasadékai előtt, ahol végigjátszotta a gyermekkorát. Kibiztosította a revolvert, ha netalán viperába botlana — bár emlékei szerint itt sohasem tanyáztak kígyók. Átgázolt a zsurlókon és páfrányokon, meglelte a hasadékot. Sötéten, titokzatosan hallga­ tott a rés. Elővette a rádiót, belehajította, utánadobta az elemeket. Felmászott a „legmagasabb csúcsra” — negyven méter, ha lehetett. Különösen éles, tiszta volt a levegő. Füstcsíkok emelkedtek az égnek a bércek irányából. Kíméletlen csend ülte meg a vidéket. Hallgatott a falu is, csak errülső oldalán füstöltek ebédre a kémények — ide költöztek a megmaradottak a hegyi szél elől. Kifejezéstelen arcú gyík bökte föl a fejét egy kő mögül, a fér­ fire bámult, aztán elsurrant valamerre. Fölegyenesedett: szigorú rendben, párosával sorakozott alatta a falu; középen meg duplázódott a teste, mint a vemhes állaté, az­ tán újra egy sorban futott tovább. Udvarukon megjelent anyó, tenyerét a szeme fölé emelve kém­ lelt a kert felé. Elindult vissza. Kezet mostak, puha damasztszalvétát tett a nyakába, jó étvá­ gyat kívántak egymásnak. Anyó a tűzhely mellett, állva evett. Arpa időnként feléjük kapta a tekintetét, aztán félre, a falat borító szőt­ tesnek, dús faragások felé. — Szépek ezek a holmik — mondta a leves és a hús közötti csendben. Az öreg bólintott. — Ennyi van mindenkinél? — Majdnem ennyi. Minden darabot összegyűjtöttünk, mielőtt szétszóródtak volna. — Elvihetnék egyet? — Amelyiket akarod — vidult fel az öreg. Ebéd után bor került az asztalra. Arpa megköszönte az ebé­ det, aztán áthívta az öregeket a másik szobába. Anyó elsírta magát az ajándékok láttán, az öreg köszönetet mormolt. 16 — Pakold el a holmit, anyó, nemsokára jönnek a vendégek. Egymás után öt öreg kopogott az ajtófélfán, fogasra akasztotta a báránybőr kucsmáját, aztán félszegen leült az asztalhoz. Elfogó­ dottan egymásba fonták újjaikat, izgatottan rá-ránéztek Arpára. — Jön-e még valaki? — kérdezte a házigazda. — Úgy állapodtunk meg a földiekkel, nem zavarkodnánk nyá­ jastul. Hírül adjuk nekik, amit hallunk. Almo atya bort töltött a poharakba. Arpa elrévülten nézte a galambősz vagy tar koponyákat — Csomor apó, Bak apó, Kende apó, Som apó és Csanda apó — hó­ fehér ingek a meggombolt kabát, a bárány- vagy farkasprémes be­ kecsek alatt, arcbőrük áttetszően finom, szinte a húsukba látott: pi­ rosan kacskaringóztak az erek. Mindnyájan ráfüggesztették tekintetüket. — Nem tudom... nem tudnám, hol kezdeni a tájékoztatást. Ta­ lán kérdezzenek inkább. Az öregek egymásra néztek, újra rá, végül megszólalt Csomor apó: — A népünk megmaradt-e odalenn? — Megmaradtunk, hogyne maradtunk volna meg. — Együtt vagytok-é legalább? — Nem, tulajdonképpen nem vagyunk együtt, nem lehetne az ottani viszonyok között, de jobb így. Mindenki a maga területén, tehát sokfelé őrzi a mi.... hagyományainkat. — Dúdoljátok-e dalainkat? — Hogyne, szoktuk, ha — Almo atyára pillantott —, ha estén­ ként összejövünk. Almo lehajtotta a fejét. Az öregek megnyílt szájjal Arpára me­ redtek. — Nemcsak otthon. Sok kis csoport alakult a... gyermekeinkből, ők táncolják táncainkat, éneklik dalainkat. Előadásokon is. A kitágult fehér szemmezőkben lobogtak a kék szembogarak. — Egyébként senki se vonja kétségbe a hagyományainkat, az erkölcseinket, sőt, mondhatnám, hogy azok uralkodnak. Hiszen mi­ kor apáink lementek, ők vették kézbe az irányítást, ők alakították ki a lenti társadalom mai építményét. — Hogy viselik magukat? — Tudják, az a helyzet megkövetelt bizonyos... De mi nem nyugszunk bele, és elszántan harcolunk, hogy minden úgy menjen, ahogy a... az itt kifejlődött és innen örökölt... kultúra kívánja. — Van reményetek rá? — Igen, igen. Rövidesen kialakul. Az öregek félig nyílt száján mosoly ült, egészen előredőltek, szemük kitágult, felgyorsult a lélegzetük. — Sőt — folytatta Arpa. — Sőt. Most épül egy kultúrpalota, annak a homlokzatát ilyen — a falra bökött, kikeresett egy farag­ ványt — na, épp ilyen minták díszítik. — Apáitok segítenek-é? — Nem, tulajdonképpen nem, de gátolni se gátolnak. — Nem tisztelitek őket? — Általában nem nagyon. Csanda apó megjegyezte: — Milyen világ, ahol nem tisztelik a kort? — Hohó! — szólt közbe Bak apó. — Így szól a tétel: a kor kö­ telez tiszteletre méltóságra! Most egyszerre beszélni, vitatkozni kezdtek a felhevült öregek. Erős küzdelem dúlt Almo atya arcán, megnyílt az ő ajka is, vonásaira ráült a révület. Arpa úgy fordult, hogy ne lássa. Csomor apó fölemelte a kezét: — Feledtük, hogy hírt hallani jöttünk. Újra Arpa felé fordultak a szemek. — Engedelmeddel, fiam, azt kérdezném még: miért nem jöttek vissza a csemetéink? — Nem rosszindulatból, ez biztos. Nem feledtük mi a fennsí­ kot, de olyan zaklatott lenn az élet; mi még a pálya elején va­ gyunk, figyelni kell örökké, szemmel tartani mindenkit, rengeteg a munka... Jöttem volna én is hamarabb, de egyszerűen nem telt az időből. Biztos vagyok benne, hogy előbb-utóbb mind egy szálig el­ jönnek látogatóba. — Mit tudsz a csemetémről?! — pattant föl Csanda apó. — Ne haragudjon, úgy tele van nevekkel és számokkal a fe­ jem. Majd legközelebb részletesen mesélek mindenkiről. Egyébként mind jól vannak, sikerül az életük, és gondolnak magukra. — A gyermekeiteket nem külditek-e fel? — Nem tudom, erre nem is gondoltam. Nagyon nagyok lenn a követelmények, már szinte óvodában kezdenek tanulni... De hogy nyárra felküldjük őket, annak azt hiszem, semmi akadálya. — Mégsem éltünk hiába — mormolta maga elé Bak apó. — Ezt nyugodtan elmondhatják. Mi lenn igenis folytatjuk azt, amiért maguk éltek. Nyugodt lélekkel várhatják... az évek múlá­ sát, mi egyre erősítjük a hagyományt. Rózsaszínbe váltottak a hófehér szemmezők. Az egyik öreg felemelkedett, hozzálépett, és vállon ölelte: — Köszönjük neked, Arpa. Száll jo n áldás a munkátokra. Sorra léptek hozzá, aztán lehajtott fővel elballagtak libasorban. Mikor kiürült a szoba, Arpa végigvetette magát az ágyon, moz­ dulatlanul nézte a mennyezetet. Idő múltával felült, magához húz­ ta a hátizsákot. Belerakta a fogkefét, pizsamát, törülközőt, puló­ vert és pár kacatot. Fölállt, szembefordult az ajtóval, néhány kí­ �sérlet után elindult a konyha felé. — Elmegyek, atyám — hajtotta meg a fejét. — Hová, Arpa, hisz’ alig jöttél meg! — Hagyd, anyó, dolga van, örüljünk, hogy ennyit is láttuk. — Rögtön visszajövök, ha lesz időm, ígérem. — Igen — mondta az öreg. Megölelte: — Az ég segítsen utadon. Anyó szeméből újra kiperdültek a könnyek, köszönte az aján­ dékot, a kelmét. Kiléptek a tornácra. — Inkább a kerten mennék. Az emlékek is... — Isten veled, fiam, isten veled. Az akácostól még látta töpörödő alakjukat. Majdnem futva kerülte meg a falut. Oldalról vágott szemébe a nap; ragyogása elvakította, mindún­ talan ökörnyál szálai ragadtak hajába, arcára; csapkodott, kaparta magáról. Negyedannyi idő alatt tette meg az utat Govor kunyhójá­ ig, mint ide tartva. A férfi szaporán fel-le gyalogolt kalyibája előtt, mikor meglát­ ta, eléje sietett: — No, kezdjük, mehetünk?! — Micsodát! — Bebizonyítjuk, hogy nekem volt igazam! — Nincs sok időm. figyeljen! Két lehetősége van! Hallgat, és elfelejti, amit mondtam, vagy leviszem magammal. — Nem! — csapta föl eszelősen a fejét. — Nem! Én oda csak ezeknek az élén megyek! Hat évig érleltem a tervet! És másodszor is nem! Mindennél többet ér az igazam! — Az „igaza” ! Ki hisz magának? Ha én nem támogatom. Boldog vigyor jelent meg Govor képén: — Kényszeríteni tudom, hogy bevallja: mi folyik odalenn. Egész idő alatt a kőhegyről figyeltem: mit művel. És ma délelőtt nem dobott elég mélyre valamit. Itt van! — A rádió! — suttogta elképedten Arpa. — Az! A kezemben van! Vallani fog! És én visszaszerzem a becsületemet! Itt is, meg lenn is! — Adja ide! — Neem, barátom, ezt soha! — Ideadja! — Soha! Lassan hátrált a kunyhó felé, fogai kibukkantak feszülő ajka mögül, haja arcába hullott az ideges íejrángásától. Arpa követte: — Megegyezhetnénk! — Csak ha én diktálok! Arpa rásújtott a pisztoly agyával. Govor félrefordult, így csak a járomcsontját szakította fel a fegyver. Hátraesett, egyik kezével a rádiót szorította magához, a másikat belevájta a földbe, homok­ kal elegy füvet vágott Arpa felé. Élesen pukkant a fegyver, Govor teste elernyedt. A rpa elkapta a rádiót, darabokra törte a lócán. Iszonyodva a kunyhóba vonszolta a hullát, és rácsukta az ajtót. Rohanni kezdett a fennsík pereme felé. Köpködte az ökörnyá­ lat, hátrakapkodta a fejét. Elérte a sziklák vonalát, levette a hátizsákot, és a mélybe ve­ tette. Sebesen ereszkedett lefelé. Az őszi verőfény rácsillant lenn a kocsijára, és szürkén őrizte a porfelhőt a fák és a kövek között. *Kurucz Gyula: A mákszem hölgy című kötetéből. (1974.) Banos János Őszirózsák ideje ódalog L iliom ok hajnalában am int az éjszaka m egőszült? Im m á r avarrá szakadt szájjal m ondom : ágyadnál ne vakítson többé a fájdalom — ez legyen a végleges s egyszeri fölgyógyu lás Galam bdúc-m eleg m osolyod m intha F öllob ogózott tagadással haladok elöl a körm enetben A szembenézés elodázhatatlan dadogó tőm ondataival Tem etőárokká lépni a Földet? Fölravatalozn i a sírást? A z ének m ajd m egtépi ruháinkat! Ő szirózsák id eje ódalog k ö veti árnyam at konokul Loboghatnak a n ovem beri gy erty á k arcom ra lihegő rem én yek M á tra h áza ! M á tra h áza ! Ha legördül a szél a csattogtathatja szanatórium ból a kifeszítétt vásznat a mosdatás után száradót V acoghatnak a liliom ok bonthatja kontyát csillogó m ezőnek asztalom ra a sírás: közelebb m erészkedik a tél is közelebb a feh ér árulás 17 �Tamás István versei Csősz Istenvert kezéből állok a puszta közepén felh őt fe jn i nyúlt nyakkal m int a lúd m ert m ondotta vo lt a bába akár eg y nyúzott nyúl m aradt volna bár az erdejében s lógatott csikasz lábam nál fo gva k ive rt som fabotra Kovácsműhelyek hűlt sen kiföldjén a szakállas hol h elyét s savanyú kidülledt m ellkasom és hörög n yelvü k kénköves villá m tekerőznek sziszegő úgy keréknyom ok lábszáramon S régen-nyű tt kötelet kender vet a s boszorkánytáncot bozót a jó N y e rg e lv e berek vén felö k lelt tőkék horpadt bakhátait harasztot m orzsol s bagót porcióz a téesz-járadékos üthetné unokái forgószél dohogva kondul alkonyat kehes s ködkutyák eliram ló n yalják átka ki a fo g rajtam vasverők nyugtalan akartam pántolt gom bolni ingem a csapra nagy szikráit alá tornyán a Patkolatlan napok bottal nyom át Tem plom ok já r re jt h ej! ki nyakam ra vicsorgó rókát vadászni kétágú vadkant bogyókra bújtat itt nyárutó ordas fú jtatom fu llad görn yedő e s dohos itt csaholva vérét vert narancs Napnak beleszelídülnek kerülők elaggott em lékezetébe H ét hónapra tizennyolc évesen íg y szült szegény anyám ki tehenet m eg vézna b o rjat őrzött s kárm entő futtában elesett H ordott hét hónapig heted-hét tusára S leg yű rve százarcú n yavalyákn ak ravasz m esterkedéseit a m indenség kiszabott h ízelgő pályáján ím előállt hittel hinni hihetetlent kém leln i esőt s köszönni a nincs-mit e foggal-k öröm m el bősz tamáskodó Tamás István Szepesi József Valahol várnak engem V alahol várn ak szomorú valakik, és kell m eg m ajd valakit, valakit. V árn ak valahol ágrólszakadt és egy el kell V alahol és eg y fe l és eg y vá r várn ak eg y árnyat. régen álmok, kell m ajd eg y valahol m eg álmot. engem, m ajd eg y hűvös lázas idéznem szívek, kell szívet, k igyú ln i tem etnem eg y kallódó V alahol engem m ajd álmot, V árn ak ja j, ölelnem árnyak, árnyat, elsiratott 18 engem sebeznem szívet. csendben alkalom : bús napon, szem ekben egy napon. �Béri Géza Gordonka, üstdob és cintányér — Egyszerűen nem bírom tovább, nem bírom! Hogy, visel­ jem el azt, amikor a hegedűk, azok a nyeszlett jószágok, gond nélkül vihorásznak a csiklandós vonók alatt, én csak hallgas­ sak, egy hangom sem lehet, várjak, örökké várjak, amíg jön a keserűség, a bánatok, csak akkor intenek nekem, hogy tessék, és mindenki rámnéz, akkor bőghetek, de azt is szelíden, mert mégsem vagyok bőgő. Még az sem — keseregte el egy lélegzetre a gordonka, oly’ gyorsan, mint egy hegedűfutam, és olyan mély átérzéssel, hogy szinte rázkódott rajta a posztóval kibélelt, csó­ nak alakú tok. — Ostobaságokat beszélsz — krákogott reszelősen az üst­ dob —, más örülne, ha rábíznák az ilyen érzelmeket. Az a baj, hogy túl kényes vagy. Látod, téged óvnak a legjobban, mert egy kis hideg, egy kis nedvesség, s tüstént megereszkedsz. el­ csuklik a hangod. Olyankor az a szépen zengő keserűséged, vagy mi a bánat, egyáltalán nem meggyőző. Csuklasz, mint a részeg! Igen rosszul esett ez a gordonkának. Nem is válaszolt. Ösz­ szehúzódott zöld posztótakarója alatt, mert valóban érezte, elég hűvös van. Különben is, mit ért a zenéhez egy űstdob! Soká­ ig csönd volt, csak a vonat kerekei csattogtak egy újabb város felé, ahol valami fényes teremben megint az ő szomorú hang­ jára várnak. Hiába, ez már így van. Nyilván közeledik a város, mert egyre több váltón zökken meg a kocsi, a dob fölött him­ bálódzó cintányér mind gyakrabban csörömpöl. Jellemző. Senki sem kérdezi, de azért csörömpöl. — Miért hallgattatok el? — csörgött a sárga tányér. — Azt hittem, tanulhatok tőletek valami érdekeset. Hiszen tudjá­ tok, én úgy szeretem a zenét! — Zenét! Mi közöd van neked a zenéhez? — dünnyögte bosszúsan az üstdob, mert éppen úgy volt, hogy talán sikerül elaludnia. — Te és a zene? Nevetséges. Megtűrt zörej vagy kö­ zöttünk. — Éppen te mondod ezt nekem?! — csikordult élesen a cintányér. — Te, te puffogó lármaeszköz.. .! — Hagyjátok — szólt rájuk kedvetlenül a gordonka —, milyen gyerekes torzsalkodás ez? Mindegyikőtök azt nyújtja, amire képes. Az én tragédiám mennyivel nagyobb! Én attól szenvedek, hogy lehetőségeim, isteni adottságaim közül csak a keserűséget engedik kibontakoztatnom. Hol van ettől a ti dol­ gotok? Hiszen én magam vagyok minden érzés. Az érzés, a ze­ ne lényege. — Az érzés? Az, amit te tudsz? — acsarkodott feldühödöt­ ten az üstdob. — Dallamok, cikornyák! Az ütem, az elhatároló és rendező elv, a ritmus, az a zene lényege! A ritmus pedig én vagyok! — elszántan feszült meg a szamárbőr a dob kerek pe­ remén. — Én soha sem engedtem meg magamnak az elfolyósó­ 19 �dó érzelgősséget, a felelőtlen trillákat. A zenének súlya van, s ezt én viselem! — Nem. barátom, a zene elsősorban érzelem. És te csak döngeni -tudsz — jelentette ki a gordonka igen-igen elkomo­ lyodva, s mintegy bizonyságul meg is pendült a sötétben. — Méghogy az érzelem? Kíváncsi lennék, milyen érzelme­ ket zokognál el, ha egyszer ezekkel az öklörhnyi dobverőkkel csalogatnának hangot belőled! Akkor lenne okod a siránkozás­ ra. — Nahát! — csattantott egyet a cintányér, bár lehet, hogy csak az elhanyagolt pályatesten döccent a kocsi. — Ó, minek is vitázzam veletek? — zendült meg a gor­ donka legmélyebb húrja. — Minden bizonyságom itt él, itt resz­ ket bennem, s tudom, hogy egyszer mindent kimondok, sose­ hallott, szárnyaló dalolással. Több, amit lelkemben hordozok, mint az összes hegedű sikoltása, a bőgő sem tudhatja, mert alig érinti húrjait vonó. Egyetlen keserű zengésre ítéltek engem, a bánatokat kell megszólaltatnom, a végtelen szomorúságot. De nem igaz, higyjétek el, nem igaz, hogy én csak ennyi lennék, s ne tudnék mást! A megszokás, a könyörtelen sors vaksága tesz ilyenné, hiszen oly’ boldog tudnék lenni én is, csak egyszer szabadulnék meg e rámkényszerített melankóliától! Ha történ­ nék végre valami az életemben, ha egy nagy-nagy érzés érne el hozzám, valami mámoros szerelem! Hogy tudnék újjongani büszke férfihangon, tudom, belesápadná-nak a hegedűk, a zsu­ gori zongora sárgán vicsorogna, fuldoklanának a kürtök, csak egyszer jönne el a megálmodott csoda! — Nem hiszek az efféle eufóriákban, az nem zene. Szigo­ rúan az ütemhez tartom magam, ha keményen vernek, még szigorúbban dübörgők. Csakis ez a nagy-nagy igazság. És tör­ ténjék akármi, én teszem a dolgom — mondotta az üstdob ha­ tározott döngéssel. — És te, te cintányér, te sem értesz meg? Hogy az érzelem, egyetlen nagy élmény varázsa meg tudna váltani? Ó, te elhi­ szed, ugye elhiszed? — kérdezte felcsukló hangon a gordonka. — Hát persze. Elhiszem. El — kocogta a cintányér, de csak annyira, ahogy a vonat döcögése rázta a lemezeit. — Elhiszem. Miért ne hinném? Hát nem mindegy? Elcsendesedtek, csak a rézlemezek zörögtek. A gordonka le­ hangolódott. A cintányér zöreje figyelmetlensége jobban elke­ serítette, mint a pöffeszkedő üstdob. X Ősz volt, a hangversenyek szezonja, tehát esett az eső. amikor megérkeztek az állomásra. Tülekedés, hurcolkodás, ezt egyikük sem szerette. Az üstdob mérgelődött, érezte, hogy a nedvességtől megereszkedik a bőre. — A gutába, hogy fogok így, petyhüdten dübörögni? Pedig én azt akarok. Eh, úgyis megszáradok estig. Dörögni pajtás, mint az ég! az az igazi! Mit nekem a nyavalygások! — A cintányér kíváncsian billegett, új­ ságpapírral tuszkolták körül, hogy csendben maradjon. Eső? Az nem befolyásolja a képességeit. Persze, a kényesebb zeneszerszámokat külön ponyvákba te­ kerték, esernyőt nyitottak felettük, úgy vitték a nagy, csukott autóhoz. Sietni kellett, mert az eső mégiscsak eső. Így, véletlen összevisszaságban keveredtek el a kocsi mélyén, szokatlan szom­ szédságok jöttek létre. Akkor történt a rendkívüli, a megrázó, a csoda. A gordonka közös ponyva alatt hevert (ó, később beszéltek mindenfélét, például a fagottról is, meg, hogy az egyik tiszta hangú kürt), de az igazság az, hogy a hárfával borult össze a kanyargós, rázós úton. Sokhúrú és érzelmekben gazdag hárfa volt, és így, mire a zenepalotához érkeztek, a gordonka lelke sejtelmes, csodálatos dallamokkal telt meg. Hallatlan izgalomban feszültek meg húrjai, mikor a ref­ lektorok tüzében izzani érezte az új érzést, tudta. hogy ma nagy nap lesz: könnyű, halk futamokkal készülődött. A többi­ ek pletykálkodtak a hangolás idején, a fagott meg is sértődött, mert hírbe hozták, de főleg a hegedűk nevetgéltek feltűnően. A gordonka kimondhatatlanul boldog volt, nem is törődött a cincogó, brummogó, pendülő hangzavarral. 20 Aztán csend lett, majd megszólaltak a fuvolák, a hegedűk édesen-szelíden simultak, az üstdob határozott egységekre ta­ golta a teret, az időt — és ekkor, amint a hárfahangok végigle­ begtek a termen, ekkor megszólalt a gordonka. Mélyen, zengőn és zokogva. Felszálló bánatát a többiek körülölelték, s ott tar­ tották fenn. nagyon sokáig a szikrázó csillárok alatt. A záróté­ tel volt a legfájdalmasabb, mindenki zengett, az üstdob fennsé­ gesen hirdette konok igazát. A gordonka hangja már-már el­ csuklott. Igaz, most nagyon szép volt. És a cintányér? Vele nem történt semmi meglepő, sárgán és ütődötten lengett a dob fölött, mint bármikor, tehát csak várt, és ha rákerült a sor. élesen csörömpölt, csörömpölt, csö­ römpölt. Veress M iklós Macskaszemben 1. Í rógépcsönd — fö lötte eg y macska a szeme sárga ten ger — arcom ott A z őszi est pohárban — az estben anyátlan m acskaárva: n yivákolgat kúszik át úszik át őszi bor K acor 2. Íg y hát K a cor a gépen — a gép eg y sárga gép m eginog szélén u grik: pohárnyi estbe lép fröccsen az idő n yalja s macskává részegül szemében tem plom téri cirkusz forog belül 3. Lép a tem plom hoz A id a : orm ányában kereszt elefántsága tűntén egy áriába kezd rezdül a m indenség ága kopognak gesztenyék születésem előttig harm inc év lesz-e m ég? 4. Eddig csak harm inchárom s m íg fé r fi lettem — én m egölte V eron ikát eg y szörnyen lusta gén január tizenhárom : siratta barcsi ház h elyette fé rfig y e rm e k lettem néhai srác 5. V eron ik á t m egöltem aztán öltem magam harm inc és három év ig nem éltem boldogan M arcsi— G izi siratna: könnyük nem iható lévén csupán D ögeszvár az egyetlen való 6. n égykézláb mászna lépcsőt három szegénylegény azaz hogy fél e három : félh árom ez a tény azért három kézlábon kúszik legényszegény deszkafolyosón zászlók: pelenka és kötény 7. Tűszúrás: lepk ereggel krisztusüm ögre vér lepke a tűre szúrva röpked és inni kér lepkegubó dobozban Fon yód L elle Szemes élő szemek dobozban: a m enn yezetfehér 8. M ert előbb hernyók aztán szelek és em berek zabálják fö l a tá jat: e lfo g y idő s m eleg Sálam fek ete macska: H am u fia K a cor h elyettem dorom bol h elyette énekelek �Bódi T óth E lem ér Én földemen, Väinämöinen Í g y hallottam iga z szájból K eresztén yről, G ógánfáról, Dasztiban k a ré jos rétről, E gyh áziból hét legén y jön, m ondták, de h ogy ki az egyik, nem tudták, csak h ogy fiadzik csorda felh ő t m inden napra, m intha hasas asszony volna. H ogyh a voln ék V ä inä möinen, m ár rájöttem volna régen, m i a titka a legénynek, csorda-felhő-születésnek. Á m de, m íg m eg nem születek titkot k i nem fecseghetek, n övögetek bölcsességben a századok id ejével. V ilág-m éh e terhe vagyok , szi rthez terem tem a Napot, m adár csippent a Tejű ton, a G öncölt m egcsikorgatom , á lla tö vi ellen fén yb en játszom tucat csillagképpel. D e m ég m eddig leszek m agzat, kőeszközeim ragyognak, V elem -S zen tvid barna bronzát fogdossák az illir-kelták, fen yő fá b ó l kövesedett borostyánkő lá g y délre m egy, köves úton csikordulnak szekerei vad hadaknak, nem m arad a kő a kövön, em berfia em berre tör, iszonytató m áglya lobban em berfia-hasábokkal, fen yő tű je záporban hull, m eg se pisszen a szürke nyúl, rabló úton já r a sakál, üres odú gazdátlan áll, m o ra jlik a szél N yu gatról, barom szarva fé n y lik Naptól, a regősök ablak alatt varázsolnak hetet-havat, bújnék m ár a világ-m éh ből ki a napra, m inek gyötröm vízan yám kén t én anyámat, erős karom m ég elfárad, ha gyorsan m eg nem születek, csak dadogok, m int a kövek. H a szom jam at nem oltom el, m egbánja a habos tenger, éhes szájam buborékos, bánja m ég a ren geteg kos, roppant testem m eredezik, érzi az em ber szűzeit, hatalm asat talpam dobban, É n földem en V ä in ä m öinen elbánok a farkasokkal, m enekül a sárkány csorda, tűz száll a szíves bokorra, dédelgetem a halakat, üstököm a holdba akad, elm últ sok nyár, elm últ sok tél, v a g y talán m ég több is ennél, voln a már, h ogy m egszülettem , én föld em en V ä in ä möinen, voln ék m ár csak agg csecsemő, habba, fén yb e bújnék elő. — Mért csinálsz gondot magadnak. Ba­ rátnők vagyunk. — De hát válaszolt a pasi. Márti, a magánakvaló — Ó, de izgalmas! Melyik? — A havi hatezres, budai villás, bala­ — Megint viszket a talpad. Nem tudnál toni nyaralós... már egyszer itthon maradni a családdal? — No, még ilyet! A „Vidékiek előny­ —- Átugrom Jolihoz. Szerzett abból a ben” jelige. rózsaszín jugó fonalból. — Ide figyelj!... „Kedves Jolika! Nagy — Megmondtam néhányszor... műveltségről tanúskodó levelét megkap­ — ... hogy a Joli a bögyödben van. Tu­ tam. Tömör és szemléletes írásából külö­ dom könyv nélkül. Volt nekem már olyan nösen az keltette föl a figyelmemet, hogy barátnőm, aki neked is tetszett? Ön egy apró növésű, mondhatnánk parányi, — Mert mindig a söprűjét keresed. törékeny asszony. Márpedig én (a Sors Mért kell neked mindig elvált asszonyok­ kegyetlen iróniája!) tagbaszakadt, mázsá­ kal, feslett lányokkal szövetkezned? Van nál nehezebb, magas férfi vagyok.. elég rendes asszony, aki a családjának él. — Szép szál férfi lehet. És milyen gaz­ — Csupa unalmas háztartásbeli... Sie­ dag! tek haza. — Figyelj!... „Lelki erényeink és el­ — Márti, ne menj el! Szerzek én ne­ várásaink azonban oly tökéletesen egyez­ ked ugyanolyan fonalat. nek, hogy nekünk feltétlenül találkoznunk — Megígértem... Nem tudom, mi a ba­ kell, hiszen a szellemet többre kell érté­ jod Jolival! kelnünk a halandó testnél. A három nap — Csak annyi, hogy minden nadrágba egyikén, amikor az Ön férje azon a bizo­ belekapaszkodik. nyos tanfolyamon tartózkodik, saját autó­ — Azt ugyan nem érdeklik a férfiak. mon fölkeresem.. Örül, hogy megszabadult a részeges Vi­ — Saját autóján! Ennek biztos nem lijétől. Különben is azt csinál, amit akar. Trabantja van. Elvált asszony. — „Bár nem értem, miért tart elvált — De te nem vagy az. férjétől, ha átmenetileg ugyanabban a la­ — Még lehetek, ha kimolesztálod a lel­ kásban élnek is...” Satöbbi! Satöbbi! ket is belőlem. Mit szólsz hozzá? — Mikor látlak? Tudtommal azért még — Szenzációs! S igaza van. Mit törődsz én vagyok a férjed. te már a Vilivel. Elváltatok, azt csinálsz, X amit akarsz. — Mondtam, hogy sietek. — Fiam, ez egy vagyonos pasi. Vilit — Szia! Azt hittem, már el se jössz. megenné a penész a sárga irigységtől. — Lajos cirkuszolt megint. — No, te aztán megfogtad az isten lá­ — Miattam? bát! —Ahogy vesszük. Inkább miattam. — Nem kell.. — A világért sem szeretnék bajt kavar­ — Megijedtél a gazdagságtól? ni. — Attól ne félts te engem. A mázsás Ugyan! Ha te nem vagy, akad más. súlyától. Még csak az kéne, hogy egyszer Lajos könnyen talál címet a veszekedésre. rámmásszon. Erre a törékeny karosszé­ — Már bánom, hogy telefonáltam. riára. Lakos G yörgy 21 �— Ha Vilit kibírtad! — A Vili kis senki. Inteni kell neki, mint a kutyának, és máris a farkát csó­ válja. — Haláli bemondásaid vannak!... És mi lesz, ha beállít a pasi? — Van egy jó elképzelésem, Mártikám. — Nem engeded be. — Azt nem tehetem, hiszen én írtam neki. — Hát akkor? — Eljössz hozzám te is. Elvégre nem maradhatok kettesben egy Guliverrel. — És ha Lajos végképp nem enged? — Elintézed te azt. Te nem sokat tö­ rődsz a Lajosod véleményével. Te a ma­ gánakvaló asszonyok közé tartozol. Ugye eljössz? — Te jóisten! Akkor rohanok. Ki ne törjön otthon a botrány. Jolikám, de adj kölcsön gyorsan abból a rózsaszín fonal­ ból, mert Lajos úgy tudja, hogy azért jöttem. X — No, Joli, a pasid alaposan felültetett bennünket. Szerintem a behemótod már nem jön. — Jobb is így, Mártikám. — Pedig nagyon szerettem volna látni. Még sose láttam szocialista milliomost. Az én Lajosom olyan szánalmas alak, hogy sose viszi semmire. — Legjobb férjhez nem menni. Nekem elhiheted. — Ha én elválnék, én is fütyülnék a férfiakra. Van egy testi-lelki barátnőm, a többi nem érdekel. — Mert te ugyanolyan magánakvaló vagy, mint én. — Ennek is válás lesz a vége. Egy­ szerűen unom a Lajos képét. Benned job­ ban bízom, mint benne. — Aranyos vagy. Mégis jobb lenne, ha most hazamennél. A jövő héten lehet, hogy megint szükségem lesz rád. Hátha bejelentkezik a párosan utazgatni vágyó gépészmérnök. — Írtál a mérnöknek is? — Pusztán hülyéskedésből. Te piszkál­ tál föl, hogy van benne fantázia. Vili a jövő héten az NDK-ba utazik, szabad lesz a terep. — Most hazamenjek ahhoz a Savanyú Vendelhez? — Még mindig jobb egy fülesnél. — Lajosnak még a vicce is ecetes ubor­ ka. Legutóbb például azt mondta: „Nincs a világon szilárdabb pénz a magyar fo­ rintnál, amit az is bizonyít, hogy húsz esz­ tendeje egyformán 31 forint a napidij.” Neki ez egy vicc. — De hiszen ez nagyon jó! Hohoho! Hahaha! Ez remek! — Te ilyen marhaságon röhögni tudsz? -— Mondok én olyat, amin te is röhögni fogsz. Vili megkérte a kezemet. — A volt férjed? Röhej. — Hazajött mátósan és erőszakkal hoz­ zám akart bújni. Amikor ellenálltam, há­ zasságot ígért. 22 —És te? Igent mondtál? — Nem ettem meszet. Így jó. Most a kedvemben jár, duruzsol. Úgy udvarol, mint vőlegény korában. — Jolikám édes, válok. — Ebbe én nem szólhatok bele. — Elvégre furcsa, hogy melletted olyan jól érzem magamat. Otthon meg kiráz a hideg. — Az olyan tartalmas lélek, amilyen te is vagy, nem érzi a magányt. Én már egy kicsit más vagyok. Mellettem mindig nyü­ zsögnie kell valakinek. Azért is jó, ha el­ látogatsz. — No, most már Lajos se szólhat bele. — Nem fog hiányozni? — Az a Savanyú Vendel? Ha egyedül találom érezni magamat, akkor föladok egy hirdetést. Választok egy jó pénzes pasit. — Hohoho! Hahaha! Egy jó öreget, aki hamar bekrepál. — De rosszmájú vagy! X — Mért rosszmájú? Élelmes. — Miért sír, édesanyám? — Legalább tanácsot kértél volna, mi­ előtt... De te ott laktál örökké, annál a szukánál. — Látom, Lajos édesanyámat is beoltot­ ta. — Háromszor is kerestelek. Sose voltál itthon. Kerekesné mondta, hogy biztosan Jolinál vagy. Még meg is kérdezte, hogy nem éltek ti együtt. — A Kerekesné egy piszok nagy... — Te csak ne szólj meg senkit. Ott­ hagytad azt a rendes embert, aki csak a családjának élt. Akit a munkahelyén is megbecsülnek.. — Olyan, mint a Lajos, akad minden ujjamra tíz. A melósok közt ő a legszür­ kébb. — Bolond vagy te, Márti. A Lajos már nem melós. Igazgató abban az új gyárban, amelyik a nagy hídnál épült. — Csak nem akarja elhinni? — Olyan szép, fekete autón jár, minta miniszter. Engemet is hazakocsizott a múltkor. — Édesanyámat aztán jól átejtette! — A sofőr is úgy titulázta, hogy „igaz­ gató elvtárs.” Nem hiába bújta a könyve­ ket annyit. — Én nem szedem be a maszlagot. — Mért is nem szóltál, hogy mi a szán­ dékod! — A házassághoz se kértem ki a taná­ csát. Így nem tehetek szemrehányást sen­ kinek. — Megbánod te még, mint a koca, ame­ lyik tízet fialt. — Többet jelent nekem Joli, mint az a nagyravágyó szürke egér. Az egérből sose lesz macska... Ne bőgjön már annyit, édesanyám! — Halló, Jolikám, te vagy az? — Szia Márti! Mondjad gyorsan, mi újság, mert rengeteg a dolgom. — Halló! Nem hallani jól. Recseg a te­ lefon. — Rengeteg a dolgom!!! — Átmennék hozzád. — Nem érek rá. — Öt perc az egész. — De csakugyan csak öt percre. Siess, amíg Vili haza nem ér. — Olyan furcsa a hangod. — Tedd le a telefont és gyere! — Mért mondtad, hogy csak öt percre? — Mert jön Vili mindjárt. — És aztán? Nem férjed ő, hogy ... — Képzeld: a férjem. Tegnap újból ösz­ szeesküdtünk. Jobb a rosszal, mint anél­ kül. — Erről nem szóltál. — Váratlanul jött. Gyerekem lesz.hát... — Attól mi még... — Vili megtiltotta, hogy barátkozzam veled. Ha jó barátnőm vagy, megérted. Vili véleménye is változhat még. No, mondd gyorsan, mi az a fontos! — Semmi, Joli. Semmi. — Meg ne orrolj, te árva béka. Azt hit­ tem, hogy egy magánakvaló, önálló hölgy vagy... Beszélj hát! — Nem fontos. — Bökd csak ki, mert szalad az idő! — Anyám járt nálam. Szerinte Lajost kinevezték igazgatónak az új vállalathoz. Micsoda marhaság! — Mért volna marhaság. Az egyetemet végzi. Szolid, mint az ökör. — Te ezt elhiszed? X — Halló! Műszeripari? — Igen. Kit tetszik keresni? — Tóth Lajost a meóból. — Már nem dolgozik nálunk. — Halló! Halloooó! ... Az anyád iste­ nit! — Halló! Műszeripari? — Igen. Műszeripari. — Mért tette le az előbb a kagylót? — Azt hittem, befejezte. — Hol találom Tóth Lajost? — Az új vállalatnál. Istenbizony azt sem tudom, hogy mi a vállalat neve. De a telefonszámot meg tudom adni. Tessék hívni a 26-13-at! — Köszönöm. — Kérem. — Halló! Tóth Lajost kérem. — Milyen ügyben? — Bizalmas. — Az igazgató elvtárs szabadságon van. — Megadná a lakáscímét? — Én csak a titkárnője vagyok. Nincs felhatalmazásom. Az igazgató elvtárs egyébként sem tartózkodik otthon. Nász­ úton van valamelyik tengerparton. — Aki a Műszeripariban a meóban dol­ gozott? — Úgy tudom, onnan nevezték ki hoz­ zánk... Mit mondjak, hogyha hazajön? Ki kereste? — Nem fontos, — Más nem intézhetné el? ... Halló! Mért teszi le? �HAGYOMÁNY Hogyan él a palóc nyelvjárás ma? A táj nyelv egy ma elavulóban, elhalóban levő nyelvi ala­ kulat ugyan, az igényes és művelt nyelvhasználatnak azonban még sokáig számolnia kell vele. Léteznek még a nyelvjárások egy-egy táj sajátos nyelvhasználataként, s léteznek hatásaikban — a köznyelviség kiala­ kítását nehezítő jelenségként s ugyanakkor a beszéd és írás tu­ datosságát segítő lehetőségként. A nyelvművelésnek — történjen bármely szinten — a fő célja az, hogy a szóbeli és írásbeli kifejezés köznyelvi normáit alakítsa ki. Ez a cél azonban semmiképpen sem jelentheti a nyelvjárási beszédmód lekezelését, gúnyolását, hiszen a nyelvjá­ rások nem valamiféle romlott változatai egy korábban egységes nemzeti nyelvnek, hanem természetes alakulatok, s a maguk helyén teljes érvényű beszédmódok. Sőt, azt sem árt hangsú­ lyoznunk, hogy ezek a természetes képződmények — más irá­ nyú s külső behatásoktól mentes fejlődésük következtében — nyelvi régiségek megőrzői, s történeti nyelvállapotok tanúság­ tevői. De eszményt sem láthatunk a nyelvjárásokban. Nem állít­ hatjuk — mint ahogyan sokan tették a két háború között —, hogy a nyelvjárás az igazi magyar beszéd. Nem tehetjük (már csak azért sem), mert eltéréseik mégiscsak nehezítik a megér­ tést, s a modern élet egységesítő kényszere úgyis visszaszorítja azokat. Ha a tájnyelveket tárgyilagosan szemléljük — tehát le sem becsüljük, s nem is eszményítjük őket —, nyilvánvalóvá válik, hogy a nyelvjárások ma pozitív és negatív hatásaikkal együtt vannak jelen az ország beszédkultúrájában. Tagadhatatlan, hogy a nyelvjárásban beszélők számára összehasonlíthatatlanul több lehetőség nyílik arra, hogy hangtani okokból adódó helyesírási hibákat kövessenek el, tehát az általános érvényű hangzás he­ lyett mintegy a saját nyelvjárásuk hangtanát tegyék normává, s így voltaképpen a nyelvjárásukat írják le. De megnyilvánul­ hat ez az előnytelen hatás a szóalakok rögzítésében, sőt, a mon­ datszerkesztésben is. Vitathatatlan azonban az is, hogy egy-egy nyelvjárás isme­ rete (helyi alkalmazása) megnövelheti a tudatos nyelvhaszná­ lat esélyeit. Aki tájnyelvi közegben nőtt fel, vagy él, állandó összehasonlítási alappal rendelkezik. Mivel pedig a nyelvi jelen­ ségek fölötti meditálást rendszerint a szokatlanságok, az elté­ rések váltják ki, így a kétféle nyelvhasználatból adódó különös­ ségek az átlagosnál nagyobb nyelvi fogékonyság kialakítói le­ hetnek. A PALÓC KIEJTÉS ÉS A HELYESÍRÁS A palóc vidékre tévedőnek leghamarabb az a, illetve az á hang sajátos ejtése tűnik fel. Az előbbi az á-hoz, az utóbbi szinte az ó-hoz közelít az itteni hangzásban. Mintha csak nem rögződött volna eléggé a két hang képzésének módja. S a köl­ csönös egymáshoz közelítés következtében a beszélő talán nem is érzékeli eléggé a közöttük levő különbséget. Ez a differen­ ciálatlanság — a hangzás uralma folytán — jelentkezik az írás­ ban is —, mint hangtévesztés és ékezetelhanyagolás: kovócs, hiányzik az ékezet az é-ről, mint az országban másutt: feketel­ lett, kéveket, kezetől, tehen stb. Vagy indokolható-e egyszerűen a felületességgel, hogy eb­ ben a tájnyelvi közegben annyiszor találkozunk az l hang hi­ bás használatával? Gondoljunk csak az ilyenekre: felszollal, ül­ lés. ellem, elmullás, hallad, allig. Nem jelent-e külön kísértést a vétség elkövetésére az, hogy itt olyan nagy úr ez a mással­ hangzó, hogy gyakran hasonltja az előtte álló hangot is — sal­ ló, talló, palló, özöllött —, s az, hogy az előbb felsorolt szava­ kat úgy is ejtik, ahogy leírják? PALÓC SZÓALAKOK — S HATÁSUK A HELYESÍRÁS­ RA, NYELVHELYESSÉGRE A palóc nyelvjárás mondattani, mondatszerkesztési különgozza, mint a köznyelv. A helyesírási hibák környékünkön szin­ te fele részben ezekre a toldalékolási eltérésekre vezethetők vissza. A hangképzés ernyedtségéből, lustaságából fakad a ragok elharapása a kiejtésben: akkó, mikó, fáé, pénzé, házho, hátú. Ez a beszédbeli hanyagság kihat aztán az írásra is. Az első fel­ adat tehát a táj nyelvi beidegződés megszüntetése a kiejtésben, a második az írás állandó figyelemmel kísérése ilyen szempont­ ból, s annak tudatosítása, hogy a helyesírási hiba egyenes kö­ vetkezménye a beszédbeli lazaságnak. Mélyebb s az előbbinél talán belsőbb sajátossága a palóc nyelvjárásnak az úgynevezett középső nyelvállású magánhang­ zók előnybe helyezése a toldalékokban. Itt a felső és alsó nyelv­ állású magánhangzók többnyire kiiktatódnak a ragokból. Amíg csupán a kiejtésről van szó, addig hibáról nem, legfeljebb la­ zaságról beszélhetünk. Leírva azonban az ilyeneket (lábo, kocsmábo, tanol, alszonak, tanítonak, vonatokot, őköt stb.) minden­ képpen helytelenítenünk kell. Érdemes megemlíteni még két sajátosságot az alaktani elté­ rések sorából. (Már csak azért is, mert gyakran vezet mindket­ tő helyesírási és nyelvhelyességi hibákhoz.) Vidékünkön nap mint nap találkozunk a t végű igék rö­ vid múlt idejű alakjával: megütte, kikötte, kifeszítte, meg­ sütte, ett, itt. De talán még ennél a jelentésnél is sűrűbben fordul elő a hasonlító határozó -tól, -től ragos változata: tőlem nagyobb, attól kisebb, szebb tőle, Feritől ügyesebb. Az említett esetek nyelvjárási sajátosságok. A maguk he­ lyén talán van létjogosultságuk, leszokni róluk azonban feltét­ lenül tanácsos; hiszen a köznyelvi normák szempontjából be­ szédben és írásban egyaránt hibának minősülnek. A MONDATSZERKESZTÉS SAJÁTOSSÁGAI A palóc nyevjárás mondattani, mondatszerkesztési külön­ legességei sokkal ritkábban tudatosulnak, mint a hangzás és a ragozás eltérései. Az avatatlan talán csak egyszerű pongyola­ ságra gondol, pedig — a köznyelv szempontjából javításra váró — szabályos nyelvjárási jelenségekről van szó. A palóc például gyakran nem egyezteti az alanyt és állít­ mányt, a jelzőt és jelzett szót. Beszédben és írásban tömegével fordulnak elő az ilyen mondatok: A haladást hátráltatta a múlt Vóc, ajtajón, haz, hózban, házáját, tárisznyójóban. maradványai. Volt neki háborús tapasztalatai. A francia felvi­ lágosodás eszméi Magyarországon is hamar elterjedt. Ady ver­ sei nagy vihart támasztott. A felsorolt mondatokban a felületesség önmagában nem Az ékezést bizonytalanítja el a palóc nyelvjárás egy má­ sik sajátossága is. Mindenki érzékelheti ma is, hogy a Karancs vidékén és az Ipoly mentén bizonyos szavak — az úgynevezett váltótövűek közül — nem é-vel, hanem hosszú e-vel hangza­ nak a végükön: tehen, szeker, keves stb. Valószínűleg ez a kü­ lönlegesség a magyarázata, hogy nálunk sokkal gyakrabban lehet az egyeztetéshiány előidézője. Azonnal feltűnik ugyanis a jelenség két törvényszerű vonása. Először az, hogy mindig az állítmány van egyes számban a többes számú alany mellett, másodszor: az egyeztetés elhanyagolása rendszerint akkor lép fel, amikor az alany valamilyen jelzős szerkezet tagja. Ezek a szabályszerűségek azt bizonyítják, hogy valóban tájnyelvi sajá­ 23 �tosságról van szó — s közömbösítéséért mindent meg kell ten­ nünk. Ugyancsak mindig javítanunk kell a kijelölő jelző és a jel­ zett szó számbeli egyeztetésének elmaradását is: Add ide ezt a k ö n y v ek et. E zen a h a jó k o n g ö rö g ö k v o lta k . G y ön yörű az a k é k h e g y e k . A n n ak az e m b e r e k n e k a tettei. Vagy hányszor hallunk ilyenféle mondatokat: Ott állt a ab la k n á l. A fo r r a d a lo m h atott a iro d a lo m ra is. M egjelen t a ú j­ ság. Itt sem valami gyerekkori rossz szokásról kell beszélnünk. Ősrégi tájnyelvi sajátosság ez: a palóc nem kedveli az az ha­ tározott névelőt. A köznyelv viszont nem méltányolhatja az ilyenfajta részrehajlást. A TÁJNYELV MINT A BESZÉDKULTÚRA TÁMOGATÓJA A tájnyelv azonban nemcsak gátló, hanem segítő is nyelvi kultúránk fejlesztésében. Számos olyan vonása van. ami a nyel­ vi jelenségek iránti érzékenység forrása lehet. Ha tudjuk például, hogy nyelvjárásunkból következően ele­ ve hajlamosak vagyunk az egyeztetések elhanyagolására, sok­ kal inkább ügyelünk eme köznyelvi követelmény maradéktalan teljesítésére. Ha meggyőződtünk róla, hogy a toldalékok írásá­ ban és kimondásában a tájnyelvi közeg tévútra vihet bennün­ ket, tudatosan védekezünk. A kétféleség tudatosítását különö­ sen jól hasznosíthatja az iskola, de érdemes törekedni rá az ál­ talános nyelvművelésben is. Tudott dolog, hogy az embereket általában nagyon érdekli a nyelvtörténet, az anyanyelv történeti fejlődése. Ezért is érde­ 24 mes rámutatnunk a szülőföld nyelvjárásának érték m eg ta rtó sze­ repére. Ha például palóc vidékeken az ustor, b u kor, szem ök, b ucsó, tanol alakokban annak a küzdelemnek a nyomát keres­ sük. amelyből végül is a zárt vagy a nyílt magánhangzós vál­ tozat került ki a korábbi kettőshangzó állapotból, máris köze­ lebb kerülünk a nyelvhez. Ha a magánhangzók vonatkozásá­ ban tudjuk, hogy a palóc hosszú, nyílt e középkori maradvány, szinte már csak ez a nyelvjárás őrzi, talán nem törekedünk annyira az e hang uniformizálására. Ha a hasonulásokon tűnődve felfedezzük, hogy a palóc táj­ nyelv ezt a tendenciát hol buzgóbban, hol lustábban érvénye­ síti a köznyelvnél, a mevvan , messzeret , naffülű , m effog , illet­ ve a késvel, buszval, kanálval alakok az egész kérdést előtérbe helyezik gondolkodásunkban. Ha egyszer is felfigyeltünk már arra, hogy vidékünkön a gyió , gyisznó, ty ü kör, húzógyik alakokkal szemben olyanok ál­ lanak, mint a h odn e, h ad ja, hidje , fodassza csak , s bennük az ellentétes irányok hadakozását látjuk, nyilván a helyesírásukra is jobban ügyelünk. Manapság — a régi népélet és népművészet általános pusz­ tulása idején — hallatlanul megnőtt a letűnt korok, s azok népi művészete iránti érdeklődés. Tagadható-e, hogy a régiségek je­ lenlegi divatja növeli a művészet iriánti fogékonyságot általá­ ban? Meggyőződésem, hogy a tájnyelvek lassú elhalásának idő­ szakában az általuk őrzött értékek ápoló megbecsülése éppen így hathat ösztönzőleg a szép és helyes nyelvhasználatra. Szabó Károly �KÖRKÉP VIII. Országos Grafikai Biennálé. Miskolc Elegendő, ha az 1975-ös év fontosabb hangja hallik ki, bár nála sem látható a. országos tárlatain végigtekintünk: mind­ példaképtől való elválás krízisének ki­ egyiken a grafikai anyag jelentette a vál­ menetele. tozatosságot, az unalomtól, a középszer­ Az említettekhez hasonlóan — és ez től való kategorikus eltérést. Gondolha­ szinte már természetes — a „klasszikus” tunk akár a Ju b ileu m i tárlatra, akár a grafikai technikák kifogástalan ismerete fiatalok Stúdiójának különféle csoportos jellemzi szinte az összes kiállítóművészt: bemutatkozásaira (Ifjúság a szocializmus­ A gotha M argitot, Ga cs G áb ori, G ácsi ban, Stúdió 75. stb.). vagy épp a X X II. M ihályt, M olnár G ab riellát, Engel Te­ H ódm ezővásárhelyi Őszi T árlatra. Ért­ van Istvánt, B o gn ár Á rpádot, D iskay hető tehát a várakozás, ami a műfaj leg­ Lenkét, Hibó T am ást,' B adacson yi S á n ­ jelentősebb hazai önálló tárlatát, a M is­ dort . . . A témák tekintetében viszont kü­ lönös helyzet állt elő: mintha elfogytak kolci G ra fik a i B ien n álét megelőzte. S zab ad o s Á rpád kitűnő plakátja (első volna. Azaz nem egy mester saját koráb­ „köztéri” műve e műfajban!) hívta be de­ bi mondatait ismételgeti — nem feltétle­ cemberben és januárban a látogatókat a nül rosszabbul, és nem feltétlenül maní­ Miskolci Galériába. Bent pedig jelenkori rosan; mások pedig egyre-másra a szépgrafikánk széles panorámája tárult föl, irodalomhoz nyúlnak (regények, versek nem kevés izgalmat kínálva a szellemi mögött húzzák meg magukat, azok gon­ dolatait kísérelve meg látvánnyá transz­ „kalandokra” vágyóknak. A közönség és a kritika köreiben ko­ ponálni). Kétségtelen, hogy az illusztrációs te­ moly sikere volt például Feled y G yula vékenység volt a hatvanas évek elején visszafogott erejű, a lírát és a szerkeze­ grafikánk nagykorúvá válásának egyik tességet egyaránt valló ikonvariációinak. C sohány K álm án jellegzetes kéznyoma legfontosabb eszköze: bizonyos független­ sem nélkülözte az elismerést: emlékláto­ séget jelentett a bejáratott műértékesítési mehanizmusoktól. Az illusztrációs igények másait nem lankadó invencióval adja elő, minden vonala feszültséggel teli. Sorol­ jó ideig együtt jártak a könyvkiadás el­ hatjuk tovább: Lórán t Já n o s csendes, képzeléseivel. Néhány éve azonban vál­ tozás állt be. az illusztrációk jórészt el­ monumentális formáit, Czinke Ferenc tűntek a könyvekből, az irodalmi folyó­ elegánsan szervezett kompozícióit, Ta ssy iratokból. Ami a kiadókat illeti: a lélek­ B éla gazdagon megmunkált felületeit... telen epigonmunkától eltérői alighanem Az idei nagydíjas, R ék assy C saba újabb rézkarcai is bizonyára sokak szívé­ csak a szerkesztő Szán tó Tibor produkál. be lopták be magukat. R ék assy újra és újra visszatér a repülés témájához, így örökítve meg vágyát, hogy felülemelked­ jék a hétköznapokon, valami más, szebb világba jusson. Most — képletesen szól­ va — célhoz ért, legalábbis valahová meg­ érkezett: Cyrano-illusztrációján az ember eléri a Holdat, s kiderül számára, hogy ott ugyanúgy élnek, teszik a dolgukat. A különbség az ott és itt között csupán any­ nyi, hogy mi fejjel lefelé látjuk őket. onnan viszont mi látszunk fejjel lefelé. R ék assy személyében, úgy gondolom, a grafikusi megszállottságot, a bravúros technikai tudást díjazta a zsüri. Egy másik díjjal pedig B álin t Endre felé tisztelgett, aki kultúrált, invenciózus formakezelésű (bár nem kifejezetten sok­ szorosított) grafikai lapjaival rendszere­ sen jelentkezik a biennálékon. Talán kevés látogatónak tűnt föl, de mindenképpen figyelemre méltó — mert, bár kiforratlan, mégis újat hozó — Val­ kó László fanyarsága, R átk ai G yörgy ér­ zékenysége. A kondori leckét visszamon­ dok kórusából pedig P üspöki István Szán tó ügyel a színvonalra, új ötletekre serkent: neki köszönhetjük K ov ács T a­ m ás, Szem ethy Im re, B erk i Viola, T uli­ pán László és még néhány fiatal grafikus könyvművészeti remekléseit. Közülük most Szem ethy szerepel a biennálén, ki­ állított művei — nem véletlen — nem illusztrációk. Így a Miskolcon látott literátor grafi­ kákat nem konkrét feladatok inspirálták, hanem eleve kiállítási daraboknak ké­ szültek. Funkciótlanok, de mondom, kifo­ gástalan technikájúak, jó grafikai felké­ szültségről tanúskodók. Kivétel persze itt is van: B o gn ár Zol­ tán a szöveget a kultúrkincs részének te­ kinti, úgy hivatkozik rá, mint egy közna­ pi fordulatra. Számára egy népballada annyi, mint az Újszövetség egy epizódja egy festőnek a trecentóban. Így képes új adalékokkal szolgálni egy lényeges té­ máról, a teremtés kínjairól, szófukar, kontrasztos lapjain. Egység ellentmondásokkal, egyazon je­ lenség jó és rossz oldalai. .. A kritikus­ tól azonban színvallást kívánnak: jó volt, sikeres volt tehát a biennálé? És aminek tükre: grafikánk még mindig „jó passz­ ban van” ? Vagy vesztett mozgékonysá­ gából, frisseségéből, színvonalából? A helyzet fonák, ugyanis a kiállítás szereplői (sőt, jószerivel a művek is) azo­ nosak a felemlegetett tárlatok dicsért résztvevőivel. (Egyetlen megszorítás, hogy — tudjuk — itt csak sokszorosított grafi­ ka szerepelhet.) Úgy gondolom, mégsem mondható el, hogy a biennálé — függet­ lenül attól, hogy sikeresnek vagy kevés­ bé sikerültnek ítéljük — hiteles tükre a műfaj jelenének. Ennek pedig jó néhány oka van. Például? Például gondoljunk arra, hogy min­ den átfogó seregszemle jellegét a zsüri és a rendezés kultúrpolitikája, válogatási el­ ve, sőt, ízlése határozza meg — bizonyos fokig nem is indokolatlanul. Aztán: egykét mű legfeljebb a művész formavilágá­ ról tudósít, míg elgondolásairól, céljairól ennyiből aligha tudhatunk meg sokat. Ritka az az eset — mint R ékassy C sabáé —, hogy egy cseppben a tenger látszik. Így hát a biennálé előismereteket köve­ tel nézőjétől, vagy pedig (könnyen) felü­ letes ítéletre csábítja. Különösen vonat­ kozik ez olyan grafikusokra, akik na­ gyobb léptékben gondolkodnak (mint Szem ethy Im re vagy S zab ad o s Á rpád), vagy akiknél életműszakaszok körvona­ laznak egy elgondolást (példa erre M au­ re r D óra művészetének összetettsége). De említhetjük még a beküldés, kiválasztás esetlegességét, mely könnyen hamissá te­ 25 �heti a megmutatott „szeletet” is (ennek esett áldozatul Kocsis Imre). Közismert dolgok ezek, nem árt azonban néha mind összeszedni, hogy tisztán lássuk, mit képvi­ sel a miskolci biennálé. Úgy vélem, vi­ lágosan kitűnt, hogy a válogatásnak bi­ zonnyal egyetlen elve lehetett: a mes­ terségbeli tudás. Azaz, a rendezők arra koncentráltak, hogy a kiállításon rossz mű ne szerepeljen... De ez elvnek talán mégsem elég. Külö­ nösen akkor nem, ha mindennek ellenére előfordult egy-két kisiklás. Ilyen tévedés­ nek kell minősítenünk a festészet felől közvetlenül is átszivárgó képcsarnoki kon­ formizmust (Topor András, Végh András) Másfelől viszont nyilvánvalóan kilógnak a sorból a merészen kísérletező munkák is, hiszen azok magukban hordják a bu­ kás — a rossz mű — esélyét. (Persze, csaknem túlzás a többesszám használata, hiszen Maurer Dóra lemezhajlítása mel­ lett legfeljebb Somogyi Győző sorolható ide). Maurer Dóra részvételét, úgy hi­ szem, a szakmában kivívott olyan tekin­ tély biztosíthatta, amit a sokszorosított grafika színvonalának emeléséért folyta­ tott hosszú csatározásával szerzett. So­ mogyi Győző pedig — szitanyomatai egy átjáróba rejtve — mintha jelen sem lett volna. Pedig Somogyi munkáira érdemes fölfigyelnünk. Hirtelen bukkant föl, ta­ lán, ha két éve indult, különösebb szak­ mai előképzettség nélkül, s éppen dara­ bos előadásmódjával, bárdolatlan igaz­ mondásával hat a pöttyözgetők, vonalaz­ gatók, szőrözgetők, az eszközök megszál­ lottjai közt. És, persze, kritikusan opti­ mista szemlélete is ritka, végképp pedig az, hogy ennek müveiben hangot is ad. Ami a grafikai technikákat illeti, itt a zsüri pontosan működött, kisiklást nem regisztrálhatunk: a kiállított művek több mint nyolcvan százaléka az elfogadott — a „klasszikus” — technikákkal készült: rézkarc, fametszet, linómetszet, litográ­ fia. Az új grafikai eljárások nyomát sem lelhetjük. Kizsürizték az ilyen lapo­ kat? Vagy már nem is küldtek ilyet a művészek? Egyre megy. Ezeknek az eljárásoknak egy része per­ sze egyáltalán nem „új” (pl. a szitanyo­ más), csak épp használatuk különböző okok miatt újra időszerűvél vált a gra­ fikusok számára. Nem a divat indokolja, hogy számon kérem hiányukat, hanem a sokrétűségükből, lehetőségeikből fakadó kifejezésbeli gazdagságra van igen nagy szükségünk. Persze, szó sincs arról, hogy kimerülő­ ben lennének a rézkarc és társai. Erre kétfelől is tudok ellenpéldát említeni: Maurer Dóráét, illetve Sáros András M ik­ lósét, Szemethy Imréét és Szabados Árpá­ dét. Lássuk az elsőt. Maurer hosszú évek kutatásait sűríti újabb grafikai sorozatai­ ba, melyek egyikének egyetlen lapja sze­ repelt Miskolcon. A sorozat és ez a lap is végső formájában látszólag rendkívül 26 és stílusoknak, hogy bátran teszi nevet­ ségessé azok öncélú használatát: a Me­ mentón például a pontozgatást, a Regge­ lin a lemezgyűrést. Trükkje egyszerű: funkciót talál az eszköznek. A ritmizálás, a különböző minőségek egymás mellé ren­ delése teremt feszültséget lapjain, melyek kicsengésükben keserűek. Iróniája: a nagy tudás állandó idézőjelei (sőt, idéző­ jelek idézőjelbe tevése). Szigorú mások­ kal, épp ahogy önmagával, mert neki mint jelenünkben hívőnek még van mit veszítenie: akárcsak Szabadosnak, Sze­ methynek. Szabados Árpád és Szemethy Imre művészetében ugyan semmi tételes azo­ nosság nincs, gondolkodásmódjuk azon­ ban némileg rokon. Munkáik jellegét ne­ héz körülírni: részletezően meditatívnak, fanyar filozofikusnak, detail-szürrealis­ tának egyformán nevezhetők. Ami azon­ ban bizonyos: iskolateremtők. Szemethy lapjaitól idegen az irodalmi­ ság. A töredékek, roncsok, maradványok, egyszerű. Meglepően egyszerű. Jelenlegi két kategória foglalkoztatja Maurcrt a darabok, részletek, ezek az önmagukban grafikában: a mozgás és maga a grafika. is megélő wittgensteini aforizmák való­ A mozgás, a változás grammatikáját kü­ di értelmüket részlétükben nyerik el, az­ lönféle műfajokban (vagy inkább műfa­ az a grafikai lap egészében, a struktúrá­ jok között) vizsgálta már és vizsgálja ma ban elfoglalt, a nekik kijelölt hely adja is. Ennyiben kapcsolódik a kortárs nem­ teljes értéküket. Ennyiben Szemethy zetközi törekvésekhez. A lemezhajlító-so­ grafikája Kondorét folytatja — a szó leg­ rozatba ezen vizsgálatok egyfajta ered­ tisztább, legtiszteletre méltóbb értelmé­ ben: a részekben lakozó, de végső értel­ ményét sűrítette: az anyagi mozgás dia­ mében azt bagatellizáló rend újabb, vi­ lektikáját. Ugyanis az elmozdulás hordo­ zionárius józan-részeg kalandja ez. A zójául, megjelenítőjéül a nyomódúcot vá­ biennálén bemutatott egyik lapján — mi­ lasztotta Maurer Dóra. Így, miközben a csoda találkozás Szentkuthy Miklós szó­ változás a maga plasztikus valóságában képei és Szemethy képszavai közt! — vi­ jelenik meg, addig a hordozó végérvé­ lágosság és rejtély ironikus egyidejű ott­ nyesen deformálódik és a folyamat nyo­ léte és egymásnak hátat fordítása. mát már csak a nyomatok őrzik, több Szabados Árpád Miskolcon szereplő példányban ugyan, de lényegét tekintve egyedi módon, egyszerűen. Ezzel a gra­ alumíniumkarca (Párosok) a „viszony” fikák egyidőben teremtik és megszünte­ kategória intuitív-logikai tárgyalása. Az tik önmagukat. Intellektusának lenyo­ egyes párok viszonya szinte szabad asz­ matai, a grafikai lapok pedig, mintegy szociációsan sorolódik, mégis e szabadsá­ mellékesen, szemérmesen, de meghökken­ got — mint minden szabadságot — szi­ tő, elementáris szépségű kompozíciókká gorú rend hálózza át. Organikus és ad­ rendeződnek. Vegyük még észre azt az minisztratív fölé- és alárendelés, közöm­ oldalvágást is ebben a magatartásban, bösség, hidegség, utálat, gyűlölet, meg­ szerelem, szeretet, vágy, amit Maurer a lemezt gyötrő grafikusok­ semmisítés, összezártság, elidegenedés, kozmikus űr nak, az egyetlen dúcról mérhetetlen sok ... Az „ikonosztáz” közepén egyetlen nyomatot lehúzó, üzletnek élő, felszínes krisztusi tartású figura mered rám: ne­ grafikusoknak szánt. ki én vagyok a párja. Ő egyben az olva­ És a másik oldal? sat kulcsa, a megváltás lehetősége: ke­ Sáros András Miklós éles szemű em­ ber. Grafikáiban a jövő, a sci-fi után a reszttel megjelölt fix pont — az önma­ jelenre kezd rátalálni — s egyúttal a szí­ gunkkal való szembenézés metaforája. Bán András nekre is. Olyan biztos ura technikáknak Salgótarjáni III. Zománcművészeti Biennálé Böttger Meissenben gyártott első porcelánedényei ónkancsókat utánoztak, az eklektikus épületek öntöttvas oszlopain úgy kanyarogtak az akantuszlevelek, mintha kőből faragták volna őket, az el­ ső műanyag tányérok pontosan igazodtak a cseh kristályüveg metszéséhez. Erre a három példára azért kellett utalni, mert mentséget keresek egy negyedik anyag, a zománc számára. Művészettörténeti tény, hogy az új technika nehezen talál­ ja meg saját formavilágát, előbb végig­ járja más anyagok kipróbált útjait, és jó időnek kell eltelnie ahhoz, hogy por­ �celánszerű, vasszerkezetszerű, műanyag­ szerű alkotások szülessenek porcelánból, vasból, műanyagból. Miért éppen a zo­ mánc lenne kivétel a szabály alól? A fémre olvasztott üvegpasztának hiába előkelő a múltja, hiába készült ha­ sonló technológiával a korai középkor­ ban kegytárgy és korona, könyvtábla és ékszer: ma már senki sem tekinti igazi kincsnek ezt a magas fényű anyagot. A baj akkor kezdődik, ha a zománc mégis úgy tesz, mintha nem múlt volna el ezer év; ott folytatja, ahol a cluny múzeum­ ban és a Bargellóban kiállított tárgyak abbahagyták, és valami nagyon ódon, na­ gyon értékes anyag szerepében tetszeleg. Közben ugyanis a zománc sok mindenné alakult, csak éppen ódon értékké nem. Bele kell nyugodnunk, hogy a velencei Pala D’Oro és a Mátyás Kálvária szépsé­ geit akkor sem tudjuk feltámasztani, ha újraformázzuk a fegyelmezett szenteket és ősi jelképeket. A feketeborsot rakhat­ juk a legdrágább szelencébe — emlékez­ ve arra a korra, amikor súlya még az arannyal volt egyenlő —, ma már háztar­ tási tömegfűszer, és ára alig több, mint a közönséges köménymagé. Az érték- és funkcióváltásról mégis kevesen vettek tudomást (amire számos példa mutat), a III. Salgótarjáni Zománc­ művészeti Biennálén is. És erre már ne­ hezebb mentséget találni, mint a techni­ kai lehetőségek lassú felismerésére, egy új művészeti ág szükségszerű bizonyta­ lanságaira és melléfogásaira. A valódi veszélyt így nem Szatmári Béla szokat­ lanul nagyméretű, üveglapra pontatlanul illesztett geometrikus síkidomai jelzik, mert ezek a síkidomok legalább a hu­ szadik század vizuális közegének és vi­ zuális igényeinek megértéséből fakadtak. Igaz, hogy a neokonstruktivizmusból öröklött ars accurata-stílus alkalmazásá­ ból ezúttal éppen az akkurátusság hiány­ zott, de hát a kristályos pontosságot a tűzben kialakuló formák nehezen tudják megvalósítani. A festményből, grafikából, plakátról ismert eszköztár csődöt mon­ dott, mert forma és technika végérvé­ nyesen díszharmóniába került. A kísér­ letből fogant tévedés viszont nem akar másnak látszani, mint ami: dekorativi­ tásra tör a szándék, és többé-kevésbé de­ koratív a megvalósulás is. Bohus Zoltán Csuklópontja sem azért kelt hiányérzetet, mert csak két, sávos díszítésű hasábból áll, hanem mert ezeknek a végsőkig egy­ szerűsített mértani testeknek az adott volna művészi hitelt, a lefokozott esz­ közöknek pedig tekintélyt, ha az élek hajszálpontosan találkoznak és a színek egyenletes intenzitásúak. Ehelyett azon­ ban csak olyan tárgy keletkezett így — az artisztikus térforma jelmezében —, amely épp olyan személytelen, mint a fu­ tószalag sorozatban gyártott termékei, ám az ipari igényeket kifejező precíz for­ maképzés nélkül. Hajlok arra, hogy Szat­ mári is, Bohus is — és mellettük még a biennálén kiállító Király Sándor és Lu­ gossy Mária — majdnem lehetetlenre vállalkoztak: rá akarták erőltetni a zo­ máncra azt a fegyelmet és hűvös tiszta­ ságot, amelyet könnyűszerrel lehet meg­ valósítani műanyagfestékkel, szitanyomat­ tal és krómacéllal, de amelyet ezzel a technikával értelmetlen, mert az anyag más formába kívánkozik. A zománc mély tüze ugyanis szereti a szabálytalan körvonalakkal határolt fol­ tokat és a kötetlen festőiséget. Ismerte ezt a műfaji törvényt a Salgótarjánban bemutatkozók többsége; azok is, akik nem gondolkodtak a technológia és stílus ösz­ szetartozása felett, és azok is, akik gon­ dolkodtak, de a gondolatokból történel­ mietlen következtetéseket vontak le. Iko­ nok és tükrösök, aranypávák és szerel­ mespárok arch iaizmusokba feledkező szé­ riája jellemezte ezt a biennálét, mintha mestereik így keresnék a menekülés út­ ját azokból a szürke üzemrészlegekből és szervezett ipari környezetből, amelyek nélkül műveik meg sem valósultak volna. Szó sincs arról, hogy tematikai mérce szerint marasztalnánk el az álszentképe­ ket, a pszeudo-népművészeti relikviákat, vagy az antikizáló szimbólumokat. Csak éppen elgondolkoztató, hogy milyen ke­ vesen vállalják az emberalkotta ipari ci­ vilizációt, amelyhez bizony sokkal több közük van, mint a bizánci, vagy limoges-i rekesz-zománchoz. Nem a gyárábrázoláso­ kat és gépmotívumokat hiányolom: azok direkt, naturalista megjelenítése éppoly funkciótévesztés lenne, mint a pravosz­ láv szentélyrekesztők sorozatban meg­ idézett misztikuma. A második természet XI. Irodalmi Színpadi Napok den tájáról idesereglett amatőr színját­ szó együttesek XI. fesztiválját, a Ma­ dách Imre Irodalmi Színpadi Napok ren­ dezvénysorozatát. Az új helyszín össze­ hasonlíthatatlanul jobb játéklehetőséget biztosít a réginél: a színházteremnek kel­ A balassagyarmati házigazdák a múlt évben már a művelődési központ új épü­ letében rendezhették meg az ország min­ ihletöerejét vállalni lehet a fém, üveg és szín fizikai tulajdonságainak tökéletes ki­ bontásával, a fölényes technikai ismere­ tek leleményes megmutatásával is. Vala­ hogy úgy, ahogy Mayer Berta képzelte Muráiis tervrészleteivel és kék alapú for­ máival, vagy ahogy Jávor Piroska tette a Crepusculummal és a fali kompozíciók kal. A biennálén talán akadtak látványo­ sabb, hatásosabb művek; olyanok is, ame­ lyek merészebb technikai megoldásokat találtak témáikhoz. De Mayer és Jávor darabjain kívül nem akadt egyetlen egy sem, amely a zománcban — és csakis a zománcban — rejlő dekorativitást emelte volna műve lényegévé, amelyik megelé­ gedett volna az üveges fényű rózsaszín és arany ütköztetésével a nyersen hagyott vörösréz alapon, vagy amelyik kikísérle­ tezte volna a szürke és barna összecsen­ dítését — anélkül, hogy a komor hangu­ lat kioltaná a csillogást. Aki tehát azért érkezett Salgótarján­ ba, hogy megnézze egy feledésbe merült — a modern magyar művészetben jófor­ mán előzmények nélküli — műfaj tech­ nikai színvonalát, elégedett lehetett. A mai zománc már régen túljutott a Bött­ ger-porcelán, a korai vasszerkezet és az első műanyag tányér műfajtalanságain. A művek zománcszerűek. És mégis, könnyen megtörténhet, hogy a gyors kibontako­ zást még gyorsabb hanyatlás követi majd. A „csendes halódás arabeszkjeitől” fél a katalógus írója is. És, ha ez ilyen meg­ fogalmazásban még nem következik is az összképből, gyanítani lehet, hogy azok az ódon ábrázolást mímelő művek (amelyek semmivel sem többek vagy mélyebbek a pusztán dekoratív szándékú zománcok­ nál) arabeszkekké ürülnek; lejáratva így a szenteket, hímes pávákat, busótáncoso­ kat, de lejáratva a remek, még lehetősé­ geket rejtő technikát is. Dönteni kéne végre, hogy mire vál­ lalkozhat ez a műfaj, és még inkább tud­ ni kellene, hogy mit hagyjon a táblakép­ re és az autonóm plasztikára. Nem érde­ mes például olyan figurális kompozíciót csinálni, mint amilyeneket Lőrincz Vitus és Somogyi Gábor mutatott be. Felesle­ ges galambos lányokat és Dózsákat for­ mázni abba az anyagba, amely a katar­ zis kiváltására jóformán alkalmatlan, mert a zománckép a szemnek mindig kel­ lemes, így felkavaró indulatokat, megrázó élményeket, ha akarna sem tudna a né­ zőnek átnyújtani. Irodalomtörténészek mondták a szo­ nettről, erről a legkötöttebb versformá­ ról, hogy olyan, mint a macska, mindig talpára esik: a páros és ölelkező rímek, a szabott számú sorok verslátszatot kel­ tenek igazi költészet nélkül is. A zománc is ilyen. A galambos lány és a Dózsa — csil­ logás nélkül — kommersz, vagy annál is gyengébb táblakép. De nem lehet fel­ adata ennek a látványos és elsődlegesen dí­ szítésre termett technikának, hogy meg­ mentsen kvalitásaiban hiányos, elvetélt festményeket és grafikákat. Különben könnyen bekövetkezhet az, ami egyszer már halálát okozta: valamikor a rene­ szánsz idején addig utánozta a zománca templomok oltárképeit és a magánházak­ ba készült portrékat, míg végleg kiszorult a fontos műfajok sorából. P. Szűcs Julianna lemes az akusztikája, a színpad és a né­ zőtér tágas, tetszés szerint bevilágítható. A tárgyi feltételek tehát — ha nem is egészében kifogástalanok — rendkívül sokat fejlődtek, már az egy évvel korábbi állapothoz viszonyítva is. Balassagyarmat 27 �városa így a fesztivál zavartalan megren­ dezéséért erejéhez és lehetőségeihez mér­ ten a tőle telhetőt megtette. Ha tehát a külsőségeket (a megren­ dezés előbb említett körülményeit, az elszállásolást, ellátást, gondoskodást) te­ kintjük, akár elégedettek is lehetünk. Más a helyzet viszont, ha lehántjuk a felszínt — ekkor már korántsem lehet ilyen egyértelműen rózsás a közérzetünk. Az amatőr színjátszók körében — igaz, elsősorban a másod, vagy har­ madvonal részéről — mindig nagy volt az érdeklődés Balassagyarmat iránt. Ta­ lán a legutóbbi minden eddigit túlszár­ nyalt. Több mint kétszáz együttes pályá­ zott a versenyben, s közülük választotta ki a zsüri azt a tizenhetet, köztük több nagy múltú, fesztiváldíjakat nyert cso­ portot), amelyik Balassagyarmaton ver­ senyzett. A fesztivál első napján két középsze­ rű programot láttunk, és reménykedtünk a jobb folytatásban. A második napon — leszámítva az egyetlen nagyon szép elő­ adást, a kaposvári Fonómunkás Színpad Csingiz Ajtmatov-kisregényadaptációját — még mindig csak reménykedtünk, de a bemutató utolsó napján, a harmadikon kénytelen-kelletlen lemondtunk mindar­ ról, amiben kezdettől fogva bíztunk. Meg­ állapíthattuk, hogy ez a seregszemle épp­ úgy nem nyújtott semmi igazán megkapó, elgondolkodtató, felkavaró szellemi-emo­ cionális élményt, mint az előző. Amatőr mozgalmunk pillanatnyilag csak ennyire képes; kivételes esetekben a különösebb gondolati izgalomtól mentes, kifogástalan szakmai érzékkel megrendezett produk­ ciókra? A néző, amikor elemző szemmel mér­ legeli az előadást, az elsők között teszi fel magában a kérdést: mi az a minden­ napokon fölüli, művészi többlet, amit az előadás adott neki s milyen érdekesség­ gel, vagy használható tanulsággal szol­ gált? S kezdi méricskélni, vizsgálgatni az előadás többi öszetevőjét, a stílust, a for­ mát, egy szóval a színpadi kifejező esz­ közök összességét, hogy e kettő szinté­ ziséből kialakítsa aztán a maga elismerő vagy elmarasztaló ítéletét. Ami a dolog tartalmi oldalát illeti, nincs elégedettségre okunk. Az előadások többsége kevésbé lényeges, a ma szem­ pontjából gyakran lényegtelen emberi­ közösségi kérdésekről szólt. Ha pedig ese­ tenként elevenbe vágó, aktuális mondan­ dóról esett szó, akkor azt nem úgy kí­ vántuk volna látni, ahogyan a rende­ zők velünk láttatták. Hadd említ­ sem itt a női egyenjogúságról szóló Turgenyev-összeállítást, amely semmi újat nem tudott mondani ebben a témában. Ugyanígy Leszkov A kisvárosi Lady Machbet című kisregényének dramatizá­ lását sem indokolja semmi, hacsak a ren­ dező kivételes színpadi érzéke és ötletes­ sége nem. Persze, csöppet sem biztos, hogy a mondanivalók erőtlenségéért a szerzők volnának hibáztathatók. Ami in­ 28 kább valószínű: az átdolgozás gyengítet­ te az eredetit, tette azt súlytalanabbá. Az idézett példák felvetik a váloga­ tás-valasztás fontos kérdését. Helyesen választottak-e az együttesek, az orosz­ szovjet irodalom páratlanul gazdag tár­ házából, s célra törően, jól szerkesztet­ ték-e meg műsorukat? Vajon megfelelő körültekintéssel, gondos, alapos búvárko­ dással, a hozzáférhetően legnemesebb anyagból válogattak-e? Meggyőződésem, hogy a közelmúlt és a ma szovjet irodal­ ma stílusban, mondanivalóban, társadal­ mi elkötelezettségben és érzékenységben egyaránt gazdagabb, színesebb és sokré­ tűbb. mint azt a fesztivál előadásainak tükrében láthattuk. Tudom, a válogatás­ választás szubjektív jog, de mindig kö­ zösségi célzatú kell, hogy legyen. Különö­ sen akkor, ha versenybemutatóra pályá­ zik. A néző — a lelke mélyén — valósá­ gos, mindennapi emberi helyzetekre akar ráismerni, ezekkel kívánja magát szem­ besíteni, hogy tanulságokat vonhasson le a látottakból. Hogy ezzel a nézői alapál­ lással miért nem számolt a legtöbb ren­ dező, máig kideríthetetlen. Éppúgy, mint az, hogy a fesztivál színpadáról az utób­ bi két évben hová tűntek az egyértel­ műen és felelősséggel, s merészen politi­ záló előadások, hová a határozott társa­ dalmi érdeklődés és nyílt elkötelezettség. Vagy talán nem ez volna az amatőr szín­ játszó mozgalom alfája és omegája? Formai szempontból csak némileg ke­ csegtetőbb a helyzet: ami elsősorban a különböző színpadi effektusok harmo­ nikus, kifejező ötvözésében fejeződik ki. Műfaji szempontból, úgy érzem, az ama­ tőr színjátszás a „nagy csatározások” idő­ szakát éli. A „hogyan tovább” kérdése az oratórikus forma és a jelzéses játék kö­ zött még nem dőlt el az utóbbi javára, no­ ha számban több volt az ilyen produkció. De minthogy a jelzéses játéknak jó szí­ nészre is szüksége van, amivel az amatőr együttesek általában kevéssé rendelkez­ nek, nem valószínű, hogy a közeli jövő­ ben, vagy akár később, e műfaj kizáró­ lagosságra tenne szert. E műfaji kettősségnek tulajdonítható a játékstílusban jelentkező keveredés, bizonytalanság és bátortalanság. Az ora­ tórikus művek rendezői kitaposott úton járnak, s a kelleténél erősebben, mere­ ven ragaszkodnak a konvenciókhoz, s ez­ zel (a hagyományok tiszteletének félre­ értésével), mintha önszántukból monda­ nának le az újszerűségről, az újabb ki­ fejezési lehetőségek kereséséről. Ezzel szemben a jelzéses játék képviselői a má­ sik végletet járják: bátor újítók, ötlet­ gazdagságuk sziporkázó. A nézőnek néha már az az érzése támad, hogy túlságosan is bátrak, több az ötlet, mint amennyit a játék pontos megértése megkívánna. S ez a már-már cirkuszi bohóckodás épp annyira gyengíti a produkciót, csökkenti a valóságábrázolás mélységét, hitelessé­ gét, a mondanivaló világos kifejtésének lehetőségét, mint a konvencionális meg­ merevedés. A látottak alapján, érzésem szerint, az amatőr színjátszó mozgalom — elem­ zést kívánna, hogy milyen szervezeti, vagy egyéb összefüggései lehetnek ennek — hullámvölgyben van; keresi ugyan a kivezető utat, de egyelőre még nem ta­ lálja. Nos, a balassagyarmati irodalmi szín­ padi fesztivál utolsó két éve ennek a hul­ lámvölgynek az időszakára esik, s kielé­ gítetlenségünkben tulajdonképpen ez a tény nyer kifejezést. Az amatőr mozga­ lomnak, úgy gondolom, minél előbb kell lépnie, felnőni a nemesebb történelmi tra­ díciókhoz — amiben éppen a fesztiválok segíthetnek sokat a többségében jó szán­ dékú, lelkes amatőröknek. Segíthet a ba­ lassagyarmati is. De vajon — anélkül, hogy a fesztivál ebbéli jelentőségét ki­ sebbíteném — kellő segítséget és támo­ gatást kapnak-e mindehhez itt a fiata­ lok? Vajon úgy mehetnek-e haza a cso­ portok — törekvéseikben határozottan megerősítve, vagy azokat egyértelműen megkérdőjelezve —, hogy érdemes volt eljönni Balassagyarmatra, mert a látottakhallottakból sokat okultak, tapasztaltak? S elégségesek-e hozzá az egymás közötti tapasztalatok kicserélésére, a zsűrivel való érdemi konzultációkra rendelkezésre ál­ ló jelenlegi keretek? Nem volna-e cél­ szerű a szakmai viták körét bővíteni, esetleg műelemzéssel egybekötött bemu­ tatókat tartani? Ezeken a fórumokon részt vehetnének a megye amatőr szín­ játszó csoportjainak rendezői is, akiket az utóbbi években, bizony, nemigen láttunk a fesztiválon. Nem tudom, mi ennek az oka: de mindenképpen feltűnő. S itt ju­ tottunk el a mondandónkban leghangsú­ lyosabb kérdőjelekig: azokig, amelyek a XI. Madách Imre Irodalmi Színpadi Na­ pok jelenének és jövőjének általános megítélésére vonatkoznak. Mert hogyan magyarázzuk meg ma­ gunknak azt, hogy a balassagyarmati fesz­ tivál egy évtized alatt sem jutott el odáig, ahová fiatalabb testvérei — például a kazincbarcikai — eljutottak; miért nem tudta magát igazi, tekintélyes, országos rendezvényként elfogadtatni? Hiszen ne­ vében országos ugyan a rendezvény, de ebben az esetben az országos jelző, azt hiszem, nem a színvonalnak dukál, in­ kább csak azt a tényt rögzíti, hogy az ország bármelyik csoportja részt vehet a versengésben (nem mintha elfeledkeznék arról, hogy jó néhány egészen kitűnő együttesnek és magas színvonalú előadás­ nak is tapsolhattunk az elmúlt évek­ ben). A fesztivál egészét tekintve, megma­ radt periférikusnak. Az egyik tünet: Balassagyarmaton a zsüriben részt vevő szaktekintélyeken és újságirókon, a cso­ portjaikat elkísérő rendezőkön kívül nem találkozhattunk más szakemberrel, olya­ nokkal, akiknek neve elméleti vagy gya­ korlati munkásságuk révén összeforrt a �mozgalommal. Másik: amíg Balassagyar­ matról csak a helyi sajtó ad nagyobb ter­ jedelemben méltatást, az országos lapok — azoknak is csak egyike-másika — ele­ gendőnek tartják a pár soros címes hír megjelentetését, addig más hasonló ren­ dezvényekről (a már említett kazincbar­ cikairól, vagy tatabányairól) elemző cik­ kekben számolnak be. Vajon az ilyenfaj­ ta viszonyulás nem jelent-e olyan érték­ ítéletet, amely kedvezőtlen a Nógrád me­ gyei, a balassagyarmati fesztiválra néz­ ve? Még akkor is — vagy különösen ak­ kor — , amikor tudvalevő, hogy egy fesz­ tivál igazi értékét a környezetére gyako­ rolt kisugárzó hatása is méri, s ebben a serkentő hatásban van éppen a fesztivá­ lok létének egyik alapvető jogosultsága, amit Balassagyarmat dicséretes igyeke­ zettel próbálkozik betölteni. Sulyok László Gerelyes Endre: Tigris Nem voltam barátja, ismerősnek is csak amolyan féloldalas; bennem mély nyomot hagyott mindhárom „találkozá­ sunk”, ő a nevemet is aligha tudta. Sihe­ der gimnazistaként csodálkoztam rá elő­ ször, de nem mint szárnybontogató író­ ra, hanem a „szöges cipős”, jó mozgá­ sú atlétára, aki edzésről jövet az aznapi szépséges gyötrelmektől megújhódva, ki­ hívó magabiztossággal ölelte át az ugyan­ csak sportzsákot lóbáló Editkét. Tanár volt már, s két kötet — Kövek között, Töprengés az éjszakáról — a tarsolyában, amikor másodjára figyeltem rá, sőt, büsz­ kélkedtem is a pesti bölcsészhallgatók kö­ zött: én jól ismerem Zagyvapálfalvát, azon a vasutasok, gyári munkások lakta, „furcsán szép” környéken gyerekesked­ tem, amelyet vendégünk íróvá eszmélé­ sének „katapultjaként” emlegetett, ahon­ nan osztályszemléletét hozta. A hatvanas évek végén láttam utoljára, igaz, akkor nemcsak „test-, hanem szellemközelből” : a harmadik kötete, a K i vagy te? — Ábel! ürügyén kísértem Baglyasaljára, író-olvasó találkozóra. Sötét szemüvegben volt, amit a közönség előtt csak a hang­ súlyozni kívánt mondatoknál — amikor például a szorítóbeli háromszor három menetet újraélve magyarázta a Kilenc percet, vagy amikor jövendő regényhősét, Zrínyi Miklóst ébresztgette — amelte le, s meghosszabbítva karját szinte mutató­ pálcának használt. Túljutván a hivatalos küldetésen, hosszasan lekerült a szem­ üveg. Idősebbnek látszott koránál, pa­ naszkodott, hogy fáradt, betegeskedik, tolla sem akar engedelmeskedni, de mint terveiből láthatom: nem adja fel. A „csakazértis” virtusát éreztem szavaiban, amelyeket 1972 nyarán véltem újrahalla­ ni. amikor az Új Írásban megjelentek az Isten veled, Lancelot! részletei. S még egy év sem telt el, a következő tavaszon vég­ leg feladta — mert egy tragikus baleset harmincnyolc évesen feladatta vele — az ádáz küzdelmet, s így időnek előtte kihir­ dettetett a „bosszúálló, vérszomjas Tigris” győzelme. Afféle prózai „tűztáncos”- ként, kirobba­ nóan startolt Gerelyes Endre a művészi pályán. Jó szándékát, új hangját nem volt nehéz elfogadtatnia, s hamar kegyei­ be emelte az irodalmi köztudat, szárny­ ra kapta a gyors siker: nevezték intellek­ tuálisnak, moralistának, közéleti írónak, szociográfikus vénájúnak, néptribunnak. S mert a kemény fizikai munkától sem riadt vissza, és, mert kereste a veszélyhelyzeteket, hát nézték különcnek, „külön­ leges ember”-nek is. Pedig Gerelyes End­ re nemcsak mind volt ezek közül, hanem egyik sem volt tulajdonképpen. Már csak azért sem, mert tudatosan vállalta a „többműfajúságot” : „... mert azt szerettem volna megéreztetni — amennyire tőlem telik —, hogy más-más kérdésekkel, úgy gondolom, más-más formában kell, vagy lehet szembenézni. A műfaj kevertségét jogosnak érzem, hiszen — szerintem — nem egy műfajt, hanem saját magát pró­ bálja kifejezni az, aki író, illetve az akar lenni” — írta egyhelyütt. Erről győzött meg Tigris című posztumusz kötete is, amelyet Gáll István válogatott, jó érzék­ kel a megelőző háromból, illetve a folyó­ iratokban megjelent írásaiból. Miért jogos például ennek alapján a szerző mély intellektualizmusára apellál­ ni? Mert gyakran szimbolikusan, példá­ zatszerűen ír, elvont fogalomrendszerben gondolkodik, nem könnyű követni illú­ ziómentes, racionális világába. Hogy mi­ ért volt moralista? Alapvetően a szándék és a tett, az akarat és a magatartás, a cselekedet és a passzivitás összefüggései érdekelték. A Jó nála a harcvállalás je­ gyében született, a Rossz mindig kapitu­ lált. Közéletisége szemléletmódjából fa­ kadt: személyes örömeiről, gondjairól is a másokéval összevetve szólott, s talán legdinamikusabban a közösségteremtés, a felelősségvállalás szenvedélye munkált gondolataiban. Mintegy erre rímel írásai­ nak szociográfikus jellege, amely egyebek közt a nógrádi bányászok hatvanas évek­ beni sorsfordulójakor papírra vetett kér­ désfelvetéseivel igazolható. Pedagógus, néptanító mivolta ugyancsak tetten érhe­ tő irodalmi riportjaiban, jegyzeteiben, esszéiben és a sorok között, a ki nem mondott szavakban. Hogy e kategorizáló jelzők egyikemásika egymással is ellenkezik, s hogy visszájukra fordítva is jellemzőek az íróra: ez egyrészt Gerelyes Endre írás­ művészetének gazdagságát, „totalitás”igényét jelzi, másrészt ellentmondásait érzékelteti. Mi mással magyarázhatnók ugyanis puritán, közvetlen, indulatos, nem egyszer éppenhogy nyers kifejezésmódját, amely legalább annyira feltűnő, mint a töprengésre, az elvontságra, intel­ lektualizmusra való készsége. Etizáló haj­ lama viszont tévutakra is csábította: tán többször is körüljárta a küzdés és le­ mondás, az aktivitás és belenyugvás vi­ szonyát, mintsem „büntetlenül” tehette. Tézisszerűsége már-már a sablonszerűsé­ gig jutott. Közéletiségének élét önmar­ cangoló érzéseinek túltengése csorbította. Önéletrajzi ihletésű írásaiban megsokszo­ rozta démonellenfelei erejét, tüzesre hevült harcban állt velük. E befeléfordulás önkéntelenül gátolta valóságkutató, tö­ megeket jobbító szándékában is. A Kések között élni kényszere lassanként fő kér­ déssé érlelte számára a haláltudat prob­ lematikáját, s küzdőtereként egyre több­ ször az élet és a halál mezsgyéje szol­ gált. Így vált, válhatott válogatott köte­ tének — és egy kicsit életművének is — mottószerű írásává A mennyországba me­ netelő részegek, amelyben mintegy a ha­ lál közelségében szerzett tapasztalatait összegzendő, látszólagos egykedvűséggel állapítja meg: „A halál egyáltalán nem olyan rettenetes lény, mint ahogyan os­ toba emberek hiszik. A halál nagy meg­ nyugvás, csendesség. . . Csak az kapja meg a nyugodt áldomást, csak akkor lesz gyors a halál, ha az, aki beszélt ró­ la, aki mert róla írni, aki mert vele ta­ lálkozni, másodszor sem fél tőle”. Mind­ ezek tudatában sem vállalkozott azonban önkezével megszabadulni szenvedéseitől, teste szabotálta parancsait, mert tudat alatt nem békült meg — életigenlő, harc­ vállaló volt a legvégsőkig. Gerelyes Endre abban a korban halt meg, amikor a prózaírók (általában túl a pályakezdés sikerein és gyötrelmein — s az esetleges pályakorrekciókon is) a kiteljesedés, az elmélyülés gyümölcsöző stá­ diumát remélhetik. Gerelyes mohó tudás­ vágya. szenvedélyes indulata irreálisan rövidre zárta e szakaszt — korai halálá­ tól függetlenül is. Ezt látszik igazolni a hatvanas évek közepi válságperiódusa, amelyen átjutnia — bár ez nem kevés szellemi és testi energiáját emésztette fel —, nem is sikerült igazán. Előfutár volt, legalább egy évtizednyivel előzte meg ko­ rát, meg nem érlelt gondokat fogalma­ zott aktuális kérdésekké. Ezért hadako­ zott gyakran fantomok ellen, légüres tér­ ben. misztikus közegben. Ebben rejlik ta­ lán írói és emberi tragédiája is. Halálával nemcsak tehetséget, írót vesztett benne a magyar irodalom. (Szépirodalmi, 1975.) Csongrády Béla 29 �Bárdosi Németh János: A lélek lángjai szombathelyi személyes sorsa is nagy­ néhány verse is élénk érdeklődést kelt. mértékben hozzájárult szépszámú ottan Most egy gondosan összefogott, hatalmas írott versének lírai hitele szerint. Emez verscsokrot nyújt olvasóinak; a csokor­ új kötetében az 1942-ig keletkezett költe­ nak ugyanis az az elemi tulajdonsága, ményei mondott, merész magatartásának hogy együtt jellemzi leginkább a virágba tanúi. A Szegény ország (1941) kötettel szökkent természetet, szálanként pedig Csaknem fél évszázada kezdődött zárul első korszaka. Szülővárosa tehát egy-egy változatát jelenti. Az egész csokor költői pálya legidőszerűbb verseit közli kezdő költői lépéseinek, derengő eszmél­ pedig a növényvilág kinyílt lelkének szép­ ez a szomorúan szép köntösbe öltöztetett kedésének és három regényének, valamint ségét árasztja. Költőnk lelkének virág­ kötet: a borítólap első oldalán a költő irodalomszervező, közönségtoborzó szere­ csokra ez az új kötet, egyes versei úgy arcképe borong, esett fejjel, komor arcvo­ pének, a közművelődés önzetlen szolgála­ sarjadtak ki lelkéből, ahogyan a bimbó pompázó virággá feslik ki; jóllehet alak­ násokkal, az idő súlya alatt. Bárdosi tának adott terepet. juk, színük, illatuk, kinézetük különböző, Németh életsorsa vidéken zajlott le. Művészete, eszmélkedése életének Szombathely, Bárdos község és Pécs mű­ pécsi korszakában mélyült el az odaho­ ezért megannyi kismesteri remeklés. Va­ ködésének színhelye, élményadó térsége. zott tapasztalatok, dunántúli utazásai lahogyan ekként kell közeledünk költőnk Hosszú éveken át hivatali robot szorította alapján. Jelen válogatásának kétharmada e kötetéhez: tetszetős csokor az egész, vissza költészetét, majd irodalmi szerve­ ez útóbbi életszakasz terméséből került ki. emellett egyes darabjai jellemzik az egé­ zőként, szerkesztőként, amolyan mellé­ Teljes joggal. Költeményei arányát nem­ szet: egy nemes költői lelkületet. (Mag­ kes, tiszteletbeli államok vigaszaként ke­ csak tartalmi jegyek, tényezők, hanem vető.) Paku Imre rült az irodalmi és közművelődési élet színvonalemelkedések határozták meg. elevenébe, helyesebben a jobboldal pergő­ Főképpen maga a költő — a legjogosul­ tűzébe. Eközben verseket vagy regénye­ tabb személy — szabta meg ekként a mi­ ket írt. Különösen Szombathelyen vállalt nősítés arányát. Ezek azonban külsőleges nagyszerű feladatot: szerkesztette az szempontok, a költemények e kötetbe írott Kő című, a maga idejében egyetlen foglalt mennyiségüktől és minőségüktől vidéki irodalmi-művészeti folyóiratot, szer­ függetlenül, egy egységes lírai folyamat­ vezte a Faludi Ferenc Társaság irodalmi ba foglalódva, az érdemes költő arcképét estjeit. Mindkét minőségében a haladás vetítik elénk. szellemét hirdette Pável Ágostonnal A verskedvelő olvasó az első sorok együtt. Szombathelyt, a harmincas évek­ nyomán bizalmasan hajlik a költő vonzá­ ben, hívó szavára felolvasóként megláto­ gatta Móricz Zsigmondtól kezdve Bajcsy- sának arányához, ővele együtt emlékezik Zsilinszky Endrén át Illyésig, Sárköziig a tűnt tájak, múlt szépségek, fájó vagy vi­ legtöbb új arculatú költő, író, politikus. dító jelen hangulatkeltő őszinteségére, Emellett a képzőművészet helyi felemelé­ bensőségére: Bárdosi Németh János em­ sét se feledte el: általa alakult ki Szom­ berségére. Költőnk lényegében szereti az bathelyen az a szellemiség, mely a meg­ embereket, mert megbocsát nekik az elle­ újulás szükségét hirdette, a kibontakozás ne elkövetett hibáikért, szereti tehát, még útját egyengette. Ilyen előzmények után ha olykor korholja is őket, simogatása vi­ dorgálása halk kellett Pécsre költöznie, ottan nyomban szont mindig enyhítő, P A K U IM RE (1910— 1975) fáradhatatlan hangú, s rendszerint szelíd bocsánatkérés­ munkálkodásban eltelt évtizedei eredménye­ a Sorsunk szerkesztésében és a Janus Pannonius Társaság, majd a Batsányi Já­ sé enyhül. Szeret emlékezni egyéni és képpen vitathatatlanul sokrétű és emléke­ családi múltjára, válságaira, örömest idő­ zetre méltó életművet hagyott ránk. Iroda­ nos Társaság munkájában vett rész. -szervezői és -kritikai tevé­ zik egykori kedvelt helyein, tágabb hazá­ lomtörténeti, kenységét, érdeklődési körét, jelentősen be­ Mindezt el kellett róla azért monda­ jának mégis csak az egész Dunántúlt folyásolta szülővárosa (Hódmezővásárhely), ni, hogy A lélek lángjai új kötetének fél tudja, szereti tekinteni. Szinte pontosan egyetemi tanulmányainak helye (Szeged), de a könyvkiadóknál, a különféle lapok szer­ évszázadot képviselő verseihez közelebb ismeri, hol legkékebb ottan az ég, hol. kesztőségében végzett munkájával országo­ férkőzhessünk, illetve azok hátterének merre úsznak legbodrosabb felhők, hol san fontos műhelyek alkotó tagjává is vált. távlatait pontosabban mérhessük, jobban zeng e tájon legbájosabban a madárdal. Életének utolsó éveiben, látszat szerint „v é ­ megérthessük a válogatás szempontját, hol konog-bonog a pásztorkolomp, és merre letlenül” , született és erősödött kapcsolata szűkös keretét, az egyes költemények tet­ kondulnak a hívogató harangok: az egész Nógráddal, Salgótarjánnal a PALÓCFÖLDszőleges és jóértelmű vidékiességét, nemes Dunántúl a költészet kies hazája az ő del. Újabb lehetőségeket talált itt a maga és vállalt mindannyiunk hasznára; egyszerűségét, bensősógteremtő közvetlen­ számára is. Az emberi küzdelmeket szin­ számára részesévé vált Nógrád szellemi, irodalmi ségét. s nem utolsósorban tájjellegét, ama tén ez a tágabb környezet ismertette meg életének is. sokat emlegetett dunántúliasságot. vele, megbocsátó gyöngédsége, általános Valójában nem volt ez véletlenszerű, ha Bárdosi Németh János nyílt szavú szeretete végül is az őszinte, igaz humánu­ tudtuk és ismertük Paku Im re egyéniségé­ jellemző vonásait: érdeklődésének nyi­ költő, közvetlen művésze a versnek, ke­ mának egyetemességébe ömlik bele. Nem nek tottságát és érzékenységét, a jó ügyek szol­ kell hangoztatni: a körülötte mostan meg­ rüli a mesterkedést, az álmodernkedést, gálatára való mindenkori készenlétét és megveti a hangzatos önminősítést, ám fel­ újuló világ szerzi számára a legszebb készségét, a mások iránti figyelmességét. A fejlődő, nagykorúságának tudatára ébredő adatát, a csak reáháruló szerepet nemcsak örömöket, hiszen egykori álmait, töpren­ légköre, a Madách-hagyomá­ átérzi, hanem mindenkor betölti. A táj­ géseit látja bennük megvalósítva, életre Salgótarján nyok újraéledésének izgalmassága, a Palóc­ keltve. A szegénység egykori átka, nyűge ból, Dunántúlról indult tisztes hagyomá­ föld szellemi hatásainak érlelődése, és a nyok birtokában, és egyenesen megérke­ szinte szeme láttára szűnt mag. Boldog te­ megyei irodalmi élet segítésének tiszta szán­ bizalma déka kötötte őt ide. Tanulmányai, irodalomzett egy egyetemes szemlélethez: a sze­ hát, a jobb emberségbe vetett gények életét nemcsak önmaga élte, nem csalta meg, sőt őt magát is fölemel­ kritikai cikkei, előadásai, és a látogatásai idején vele folytatott beszélgetések emléke­ olykor szenvedte, közvetlen környezeté­ te. zetesek és maradandók számunkra. ben tapasztalta, hanem eleinte botladoz­ Majdnem minden indíttatására egyMost, halálának első évfordulóján is rá va, akadozva, később határozottan hirdet­ egy versét kellene idézni, erre azonban kell döbbennünk, hogy a még intenzív al­ kotói korában bekövetkezett halála milyen te műveiben az általános társadalmi át­ nincsen szükség, mivel költőnk benne él alakítás sürgető szükségét, érzékelhető az irodalmi közvélekedésben, nemcsak veszteséget jelentett körünknek is. Köteles­ ségünknek tartjuk hagyományozó és erősödő közeledését. E felismerésekhez említett egyes kötete, hanem alkalmian megjelent örökségét megőrizni. �K ondor B é la e m lé k k iá llítá s , S a lg ó ta rjá n 1976. fe b ru á r-m á rc iu s �� Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document https://dkvt.bbmk.hu/pf/8f385f810e1a5a09abdaf7903c1e188f.pdf Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Végh Miklós Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 1976 Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Language A language of the resource hun Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Subject The topic of the resource Irodalom Művészet Közélet Társadalompolitika Title A name given to the resource Palócföld - 1976/2. szám Type The nature or genre of the resource folyóirat 1976 folyóirat Irodalom Közélet Művészet Nógrád megye Társadalompolitika