https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/0a46fd3d22acdbed78aa63d64b2d3204.pdf 0e2d7f380208743cd74145f776a4c845 PDF Text Text 1976 1 A vidéki élet minősége Kapcsolatok, társaság Egy munkáscsalád mindennapjai A gyógypedagógia és a gyermek Veress Miklós, Szepesi József versei, Ardamica Ferenc prózai írása Színjátszó mozgalmunk húsz évéről Farkas András kiállításához A forradalom lelkiismerete PALÓ CFÖLD V idék, vidéki, vidékiség, vidékiesség: m ilyen végtelenül gyakran f elök lendett (m ert annyi hiábavaló próbálkozás után is emésztetlen maradt) falatjai m indennapjainknak! M ilyen szertelenül sokféle álláspont és „üléspont” gyú jtogatja bennünk újra meg újra a szen­ vedélyt, hogy tételezzünk, m agyarázkodjunk, igazoljunk, cáfoljunk a vidékiség dolgában. M ennyi m élyből gyökerezett (és m ennyi fe l­ színes) kiszoritottság-érzet és csakazértis-versenyláz, méltatlankodó irigység, és öntudatos önigazolás, terem tő hit és m ételyező lem on­ dás, könnyes nosztalgia és rem énytelt akaratosság bokrosodott már fe l bennünk csakis azért, m ivel ami élettér és életlehetőség e kis ország határai között számunkra adott, az így i s m egosztható: Budapest és vidék, város és falu, körzeti központ és tagközség. A nem-azonosság, a nem -egyenlőség szülte feszültség vibrál életünk más-más színterei, szintjei között — egygyökerűen az álomban, igén y­ ben, akaratban, hogy nekem is a tapasztalható vagy elképzel­ hető jobb élethez van jogom . (S m ivel ami például a főváros­ ból nézve „len t” , az egy kisközségből tekintve a „ fe l” következő lépcsőfoka: bárcsak az e ffé le feszültségek, indulatok válnának p illé ­ reivé a hídnak, am ely a tanyaléptékű szellem et az egyetem esig futtatja.) Három évtizede egyre erősödő tendenciája életünknek, hogy fo ­ kozatosan csökken a különbség az életlehetőségek magaslati és TÁRSADALOMPOLITIKAI, IRODALMI, MŰVÉSZETI FOLYÓIRAT �m élypontjai, az ország „tú l- és alultáplált” területei között: a szo­ cialista fejlődés nyomán M agyarország ú j gazdasági és kulturális térképe rajzolódik fel. Ú j gazdasági körzetek létesülnek, új városok form álódanak, új szellem i központok szerveződenek. Korábban p e­ rifé riá ra szorult m egyék életét ipartelepítés pezsdíti meg, eddig lanyha életű kisvárosok gyorsan terebélyesedő lakónegyedei szívják magukhoz az új városlakók ezreit, eddig magukra hagyatkozott te­ lepülések között terem t m erőben új rangsort a falvak körzetesítése. Töm egek kapnak egyik napról a m ásikra a m egszokottól eltérő le ­ hetőséget, keretet, form át egy új élethez. V életlen -e hát, hogy az ily esfa jta átrendeződés szükségszerű következm énye (is) az utóbbi időben m egélénkült eszmecsere arról: m ilyen módon és eszközök­ kel szervezhető — töm egeket mozgósítóan és töm egek által m ozgósítottan — magasabb m inőségűvé a vidéki élet. Igényes és körültekintő vizsgálódás híján az e kérdésre adható válaszok nem kis része alakulhat viszont a provincializm us gondo­ lati sémái szerint. A z egyik véglet m ódjára úgy, hogy lekicsinyelve fejlődésünk mértékét, eredm ényeinket, előszám oljuk mindazt, ami an yagi-tárgyi feltételeket illetően nálunk még n i n c s bizto­ s ítva (sosem azt, ami adott ugyan, csak éppen kihasználatlanul he­ ver), s ebből m egalkotjuk a szellem elposványosodásához, lezü llé­ séhez, az erők felaprózódásához, tehetetlenségéhez k ellő mentséget. A másik véglet az önelégültséggel „takaródzik” : magas falakat em elve, bezárja egy tájegység, m egye, város, közösség kapuit, s nagyobb horizont híján a m aga világát teszi m eg egyedüli m ércé­ v é . Í gy aztán a rangosabb m érték szerinti apró előrelépés is válhat (a saját apróságokhoz viszon yítva) akár óriásivá. Kétségtelenül felfedezh ető e két nézet reális kiindulópontja is: e g y fe lő l számon kérni a szükségesen elégséges an yagi-tárgyi fe ltéte­ leket, m ásfelől nem engedni, hogy az „itt és most” adott körülm é­ n yek figyelm en kívü l hagyása révén lábrakapjon az alapozatlan ábrándozás, a nagyot akaró illú ziók veszélye. N em is ezáltal, hanem szemellenzős, végletes egyoldalúságaikkal á lljá k gyakorta útját körülm ényeink, erőink, lehetőségeink olyan tisztázó összemérésének, am inek következm ényéül az igényesebb és tartalm asabb egyéni és közösségi élethez vezető rövidebb utak m eg­ n yílnak előttünk. K özism ert: társadalmunk valam ennyi hatótényezőjével — s nem m ellékesen, hanem éppen hangsúlyozottan — azt i s el kívánjuk érni, hogy a szem élyiség m eghatározó vonásává vá ljék állandó n y i­ tottsága az új ism eretek befogadására, feldolgozására, továbbfejlesz­ tésére, belső igénye a sokoldalú m űveltségre, képessége, hogy m ind­ ezt harmonikusan hasznosítsa közösségi és egyéni érdekekért. T á r­ sadalm i és korigény ez — s egyben szocialista em beri fejlődésünk feltétele, záloga is. H ogy pedig ténnyé v á ljé k az óhaj — „m ű helyek” szükségesek. E gyfelől intézm ényesen létrehozott form ák, keretek, helyszínek (szer­ vezetek, m ozgalm ak, intézetek, intézm ények által szervezetten), m ásfelől a m indennapi életben spontán szerveződő fórum ok (töb­ bek között például a szim pátia, érdek, haszon stb. szerint kialakuló társasági, közösségi élet különféle form ái). M ert az országos léptékű szellem i (és anyagi) előrehaladás vidéken — s gondoljunk itt most m inden szintű „vid ék re” — nélkülözhetet­ lenül k íván ja m eg alapfeltételü l: az olyan fórum okat, „m űhelyeket” , m elyek ösztönző légköre n yilvá n va lóvá teszi, belső kényszerré ala­ k ítja a folytonos önkiteljesedés, a fejlettebbh ez felzárkózás igényét; az olyan kapcsolatrendszert, am ely napról napra számon kéri az ezen alapuló teljesítm ényt és annak egyéni-társadalm i hasznát; az olyan minőségű együttélést, am ely lehetetlenné teszi mind a hurráoptim iz­ mussal kendőző nagyratörést, m ind (származástól, végzettségtől, fo g ­ lalkozástól, pozíciótól függetlenül) az önelégült, szemellenzős, egois­ ta be- és elzárkózást. M indehhez pedig az alapozottan józan önbecsülés, öntudat, „ö n ­ képesség” , önerő kell hogy első kiindulópont, támpont legyen. Kassai-Végh Miklós A Palócföld olvasói, szerzői, szerkesztősége nevében meleg szeretettel köszöntjük kéthavonként megjelenő laptársun­ kat, a MOZGÓ VILÁG című irodalmi-művészeti-közműve­ lődési és kritikai folyóiratot. Elkötelezett vállalkozásuk beteljesedéséhez sok sikert kívánunk! 1976 1 TARTALOM 1 Kiss A u rél: Városaink szellem i életéről 5 Tóth E lem ér: Társasági élet? 6 Sulyok László: Kapcsolatok 8 Pádár András: Például M azánéknál 10 T urai Ferenc: A szakképzés kulisszái mögött 11 Dr. M olnár P á l: Tudom ányos em lékülés Salgótarjánban 13 H agyom ánytisztelet és m ozgalom (Beszélgetés Munkácsi-díjas. Érdem es-m űvésszel) Czinke Ferenc 15 Veress M iklós: Egy terem a panoptikum ból, Szomorintó, Gyász és rem ény, Nagykorúság 16 A rdam ica Ferenc: Szerelem nélkül 17 Szepesi József: M ég él a nyár, Apám 17 Bódi Tóth Elem ér: Egy a rege 18 Tam ás István : A rcok 18 Rom hányi G yula: N yolc év után könnyű, Tavaszfaragó. Nagyanyám 18 B éri G éza: N apról napra 19 Dr. Sebes Jánosné: B érczy K á ro ly, a m űfordító 23 D évényi R ób ert: A elm últ húsz évben 26 Tüskés T ib o r ; színjátszó m ozgalom funkcióváltozásai az N agyváros születik (H orpácsi Sándor) 27 Ó rák, napok, évek (Csongrády B éla) 28 H elytörtén eti kiadványok, 1975 (Sch. M .) 29 A forradalom lelkiism erete (P á l József) Farkas A ndrás kiállításához A borítón és belső oldalakon Farkas A ndrás munkái (fo tó : Gugi László) PALÓCFÖLD TÁRSADALOMPOLITIKAI, IRODALMI, MŰVÉSZETI FOLYÓIRAT A NÓGRÁD MEGYEI TANÁCS M ŰVELŐDÉSÜGYI OSZTÁLYÁNAK LAPJA Felelős szerkesztő: Végh Miklós. Szerkesztőség: 3100 Salgótarján, Arany János út 21. Telefon: 14-13. Kiadja a Nógrád megyei Lapki­ adó Vállalat. Felelős kiadó: Vida Edit. Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető bármely postahivatalnál, a kézbesítőknél, a posta hírlap­ üzleteiben, és a posta Központi Hírlap Irodánál (KHI Budapest V., József nádor tér 1. sz. Postacím: 1900 Budapest (közvetlenül, vagy postautalványon, valamint átutalással a KHI 215—961 62 pénzforgal­ mi jelzőszámra. Egyes szám ára 5 Ft, előfizetési díj fél évre 15, egy évre 30 Ft. Megjelenik kéthavonta. Kéziratokat és rajzokat nem őr­ zünk meg és nem INDEX: 25.925 küldünk vissza. 76.3046 N. m. Ny. St. 1700 db �VÁLTOZÓ VALÓSÁGUNK Városaink szellemi életéről „A város és falu közötti kulturális különbség megszünteté­ sének egyik lépcsőjeként, de általában egész művelődésünk egészségesebb fejlődése, szélesebb alapokra helyezése érdeké­ ben is fejleszteni kell a vidéki városok kulturális életét. A fő­ város vezető szerepét fenntartva törekedjünk arra, hogy erő­ sebb kölcsönhatás alakuljon ki Budapest és a vidéki városok között.. új kulturális központok kialakítására kell törekedni, összhangban a gazdasági építéssel.” Közel húsz évvel ezelőtt született dokumentumból, az MSZMP 1958-as művelődéspoliti­ kai irányelveiből való az idézet; az azóta eltelt majd két évti­ zed ezeket a törekvéseket megerősítve, a gyakorlatot erre ala­ pozva valóban átalakította a vidék kulturális életét. Néhány példa ennek illusztrálására. Szeged felébredt „Csip­ kerózsika-álmából”, ezt jelzi a szabadtéri játékok másfél év­ tizedes sikersorozata, a kibernetikai és a biológiai kutatás új műhelyeinek kiépülése, a régészet, muzeológia megerősödése, nem szólva a szegedi Nemzeti Színház országos visszhangot kel­ tő operaprodukcióiról, a Tiszatáj mindig izgalmas számairól, a József Attila Tudományegyetemen folyó, gyakran nemzetközi visszhangot kiváltó kutatásokról. De ugyanezt mutatja Pécs pél­ dája is. A Balett, a Jelenkor egyre izmosabb köre, a színház Illyés-bemutatói, a játékfilmszemle, s más kulturális esemé­ nyek Pécsett a magyar szellemi élet térképének fontos, nem mellőzhető pontjává teszik. De a hagyományos központokon túl így nőtt meg Miskolc, Eger, Kecskemét, Győr szerepe, így őriz­ te meg nagy vonzerejét Debrecen, s így emelkedett a vidéki szellemi központok sorába Szombathely, Székesfehérvár és Nyír­ egyháza. Ma már nincs olyan megyeszékhely, ahol ne működ­ ne felsőoktatási intézmény, de kevésbé jelentős városok is kere­ sik helyüket a Nap alatt (Gyula, Sopron, Tatabánya, Dunaúj­ város stb.). Egyértelműen pozitívak ezek a változások? Nem azok, mert nem csökkentették a főváros történelmileg kialakult, egészség­ telen túlsúlyát. Budapest vonzereje ma is nagy. A tudományos kutatók kétharmada a fővárosban él — s nem csak a legkor­ szerűbben felszerelt laboratóriumok, kutatóintézetek dolgozói kötődnek a fővároshoz. A központi műhelyek, kiadók, képző és továbbképző intézmények monopolhelyzete ma sem szűnt meg. Ennek oka kettős. A kialakult helyzetet egyrészt magya­ rázza a szellemi élet irányításában tapasztalható kényelmesség (az a jó, aki kéznél van), másrészt a sok évtizedes tapasztala­ tokon alapuló előítélet: extra Budapest non est vita... A problémák forrása természetesen nemcsak „fővárosi je­ lentőségű”. A kialakult helyzetben nagy szerepet játszik az a tény, hogy a legfejlettebb vidéki szellemi központok életében is szívósan élnek a provincializmus gyökerei. Ezek hol értel­ metlen konkurrenciában, féltékenységben fejeződnek ki, hol el­ zárkózásban, az országos folyamatok negligálásában öltenek tes­ tet. A provincializmus legnagyobb veszélye ma mégis a ki­ sebbrendűséget palástoló, a coloeur locale-t túlértékelő giganto­ mániában, a különböző napok, hetek, fesztiválok sorozatában kifejeződő rendezvényszemlélet. A magyarországi városfejlődés többféle modellje a szelle­ mi fejlődés sokféle irányát alapozta meg. A nagy múltú kul­ túrközpontok (Debrecen, Pécs, Szeged) mellett kialakultak a mező- és civisvárosok hagyományain alapuló regionális centru­ mok, s az elmúlt években több szocialista karakterű város szü­ letett (Dunaújváros, Leninváros, Komló), melyek szellemi élete is új vonásokat mutat. Ezek a hagyományokban, fejlődési irá­ nyokban, feltételekben is különböző szellemi központok egy­ mással és a fővárossal csak laza kapcsolatokban állnak, törek­ véseik, eredményeik nem szintetizálódnak eléggé. Ezen a vázlatos szellemi térképen sajátos helye van Sal­ gótarjánnak. Annak a városnak, amely félévszázados múltjá­ ból alig három (de inkább két) évtizedet tarthat számon való­ ban szellemi fejlődésről szólva. S a bevezetőben idézett gon­ dolatra reagálva, a megye szükségleteit és lehetőségeit figye­ lembe véve 1964 óta rendelkezünk olyan programmal, ame­ lyet tudatos városépítési koncepciónak nevezhetünk. Salgótarján kulturális központtá fejlesztésének terve azon­ ban több volt egy új vidéki szellemi centrum létrehozásának szándékánál: a megye sajátos településszerkezete, a város po­ litikai-közigazgatási és gazdasági súlya, szociális összetétele foly­ tán az egész megye kulturális életét befolyásoló koncepció lett a megyei pártbizottság 1964. decemberi határozata. A tízegyné­ hány évvel ezelőtti feladat, az azóta folytatott munka sokféle energiát kívánt, hiszen egyszerre kellett (s kell) a művelődés korszerű feltételeit biztosítani, a szocialista kulturális forrada­ lom követelményeinek megfelelő tartalmat kialakítani, a mű­ veltségi hátrányokat folyamatosan csökkenteni, s a kultúra minden ágában felzárkózni az igényekhez, a szükségletekhez, Így párhuzamosan kellett a közoktatás, a közművelődés, a mű­ vészeti élet és a tudományos alkotómunka új minőségi eleme­ it kialakítani. Az elmúlt évek tapasztalataiból megfogalmazható követ­ keztetések a holnapi munka szempontjából, mai gondjaink mi­ nősítésekor egyaránt fontosak. Salgótarján kulturális életének átalakulása, a gyorsabb „felfutás” — tudatosan irányított, az: eszközöket jól koncentráló munka eredménye. Nem csupán a kultúra öntörvényű fejlődésének köszönhető — sőt talán annak legkevésbé. Állami és társadalmi szervek szinte évenként fog­ lalkoztak a kultúrcentrum-határozat végrehajtásával, értékeltek és módosítottak, ösztönöztek és kezdeményeztek. Több vaskos dosszié őrzi a téma „irodalmát” ; melyből nyomon követhető például a felsőfokú oktatási intézmény Salgótarjánba telepíté­ séért folyó küzdelem egy-egy fázisa, egy-egy beruházás, rendez­ vény gondolatának érlelődése.) S ez a rendszeresség és tudatos­ ság volt a megvalósulás egyik fontos feltétele is: a körülmé­ nyek, az országos elképzelések és a helyi lehetőségek változása terveink alakítását is megkövetelte. Másrészt nem lényegtelen az a ma már sokat idézett ta­ pasztalat sem, hogy a város szellemi ereje csakis az itt zajló gazdasági, politikai, társadalmi folyamatokkal összefüggésben, azokra alapozva, azokat erősítve nőhetett. A hatvanas évek elején a megyeszékhely közfelfogásában az értelmiség rangja, e réteg munkájának becsülete nem volt túl magas. 1970-ben pe­ dig a városi pártértekezlet egyik programját — 1000 szakem­ bert Salgótarjánnak — egyetértés, támogatás fogadta... Ez a gazdasági fejlődés, az urbanizáció, a kiegyensúlyozott várospoli­ tika a lakosság műveltségi színvonalának emelkedése nélkül nem lett volna elképzelhető, s főként nem lett volna megvaló­ sítható program. Salgótarján szellemi életének fejlődése, az elmúlt tíz év azt is jelzi, hogy még a legátfogóbb és legtudatosabban felépí­ tett koncepció megvalósításában is bizonyos szakaszok, lépcsők meghaladásával lehet előbbre jutni. Az 1960 és 1970 közötti években is a kulturális politika fő célkitűzése volt például a műveltséget lebecsülő, a tanulást feleslegesnek tartó közfelfo­ gás leküzdése. Bár ezekben az években mégis a művelődési feltételek megteremtése, fejlesztése volt az alapvető feladat. Ebben az időszakban épült meg a József Attila Megyei Művelődési Központ, s kapott (akkor még) megfelelő helyet a Balassi Bá­ lint Megyei Könyvtár. Ekkor épült a Bolyai Gimnázium, a Ga­ garin Általános Iskola, a ciklus végén adták át a TIT-székhá­ zat, kapott új helyet a gyermekkönyvtár. Ekkor indult meg a műtermes lakások építése, gyorsult meg a képzőművészeti be­ ruházás (főként köztéri szobrokkal gyarapodott a város). Ko­ rábbi hiányainkat jelzi, hogy ez a ciklus ma is tart: a IV. öt­ éves tervben kapott új otthont az oktatási igazgatóság, az egészségügyi szakiskola, épült fel a zeneiskola, az új filmszín­ ház. De marad még tennivalónk ezen a téren az V. és VI. öt­ 3 �éves tervben is (pl. a múzeum és kiállítási csarnok, a megyei könyvtár, több általános iskola, a szakmunkásképző intézet épí­ tése csak most fejeződik be, vagy még előttünk álló feladat). Az objektumok megépítése, s az intézményekben folyó munka tartalmi elemeinek kialakulása — tehát a kulturális élet fejlesztésének extenziv szakasza — után a ma programja: a tevékenység hatásának fokozása. Ma már nyilvánvaló, hogy a nagy kulturális események, fesztiválók, vetélkedők, reprezenta­ tív kiállítások a vidéki városok szellemi életének csak a kere­ tét adják. Ma már ismert és elfogadott (ha a gyakorlatban nem is mindig követett) elv: egy lakóhely kulturális életét nem a rendezvények száma, az országos rangú események sorozata — hanem a lakosság értékrendje, igényei és szokásai minősí­ tik. (Természetesen nem becsülve le a nagy kulturális alkalmak nevelő hatását, vonzerejét.) Az új minőségi elemeket hordozó szakasz nyitányát a vá­ ros szellemi életének további fejlődését két momentum jelzi: egyrészt a kulturális irányító, szervező munkában a rétegszem­ lélet érvényesítése (a munkás- és ifjúságközpontú kulturális koncepció kialakulása), másrészt azok a törekvések, amelyek a művelődést a nem szervezett tevékenységekkel, elsősorban az életmóddal hozzák összefüggésbe. Ennek eredményei már a lakáskultúrában, az olvasás iránti érdeklődés növekedésében is jelentkeznek. Salgótarján szellemi élete ma a gyors növekedés ellentmon­ dásait éli át, a minőségváltás periódusának feladataira keresi a megoldást. Nagyarányú volt az elmúlt másfél évtizedben az ál­ talános műveltségi színvonal emelkedése (tizenöt év alatt négy­ szeresére emelkedett az érettségizettek száma, gyorsan nőtt a városban dolgozó értelmiségiek aránya). Ugyanakkor még a megyeszékhely szellemi életében is gondot okoz a kulturális „fe­ hér foltok” hatása. Elég csak a peremkerületek kulturális vi­ szonyaira utalni, az ízlésviszonyok nagyfokú differenciáltságára, vagy a kulturális „fogyasztásban” az egyes rétegek közötti je­ lentős különbségekre gondolni. Ezek ugyan minden nagy, vagy nagyobb vidéki város életében jelenlevő problémák, de másutt erejüket csökkenti a fiatalság élénkebb kulturális magatartása, nagyobb érzékenysége. Salgótarján életében ez a lendítőerő még kis hatású tényező. A vidéki szellemi központok feltételezik az értelmiség kon­ centrálódását, összetételének arányosságát, harmonizáltságát. Ennek kialakulása azonban szintén többszakaszos folyamat ered­ ménye. A csupán mennyiségi növekedés, a struktúra átalaku­ lása alap és lehetőség. Amíg az egyes rétegek (kor, szakma és beosztás, képzettség szerinti csoportok) kapcsolatai alkalom­ szerűek, amíg a „bevándorlók” és a „tősgyökeresek” világa jól érzékelhetően elkülönül, amíg a városban élő értelmiség város­ tudata csak a munkahelyi teendőkre szűkül — e folyamat el­ ső fázisáról beszélhetünk. Ha a fejlődésnek ez a szakasza hosz­ szabb ideig tart, megnő e réteg fluktuációja, erősödik az egyes csoportok bezárkózása, csökken közéleti aktivitásuk, felkészült­ ségük kevésbé kamatozik a nagyobb közösség javára. (E kérdé­ sekről folyt is egyébként vita — dr. Horváth István cikkéhez kapcsolódóan — lapunk 1973/1. számában.) A mennyiségi növekedés szakaszát meghaladó, új minőséget teremtő fázis kibontakozása több tényező hatásának eredmé­ nye. Közülük most — a téma kapcsán — három kiemelése in­ dokolt. Először azt szükséges hangsúlyozni, hogy a város egyetlen lakója, a városban élő értelmiség számára sem csak lakóhely, hanem otthon is. Illetve — akkor az, ha munkáját érdeklődés és megbecsülés övezi, ha figyelnek problémáira, igénylik véle­ ményét, perspektívái vannak, emberi, szakmai és közéleti kap­ csolatteremtésre alkalma adódik. Másrészt: igen fontos a szel­ lemi központokban működő műhelyek szervező és nevelő mun­ kája: az a szervező munka, amely az országos központok és a vidéken élő értelmiség közötti kontaktust építi, irányítja, s az a nevelő munka, amely a provincializmus lehetőségeit, reális ve­ szélyeit ellensúlyozza. A vidéki szellemi élet gyorsabb belső fejlődésében harmad­ részt fontos szerepe van annak: mit tekintünk, mit vállalunk olyan hagyománynak, példának, amelynek folytatására és meg­ újítására az új távlatok megvalósítása közben is képesek le­ hetünk. 4 A korábban említett példák, azaz az elmúlt másfél-két év­ tizedben gyorsabban fejlődő központok mai problémája vagy a hagyománynélküliség, vagy a nem folytatható hagyományok terhéből fakad. A kispolgári ízlésvilág, szellemi magatartás­ modell megújítása ugyanis nem egyszerűen új értelmiségi cso­ portok letelepítése és nem is csupán új fajta rendezvények szer­ vezése révén megy végbe, s nem is csupán a múlt igaz értékei­ nek feltárásával, azoknak megismertetésével valósul meg. Ezek nélkülözhetetlen, de nem elégséges elemei a szocialista szellemi hagyományok kialakításának. Ezekben a szellemi életüket most formáló, gyorsabban fejlesztő városokban egymás mellett talál­ hatók izgalmasan új, hagyománnyá nemesíthető mozzanatok (például a munkásközösségek és alkotóművészek szoros emberi, politikai és kulturális kapcsolata), és olyan zsákutcát hozó ele­ mek is, mint a rosszízű rivalizálás, vagy a nagyobb hatású fo­ lyamatoktól elforduló bezárkózás. Ezeknek az elemeknek gon­ dos szétválasztása, a követhető példák támogatása a hagyo­ mányteremtés első fontos lépése. A vidéki városok szellemi fejlődésének ma számos más ér­ dekes és aktuális kérdése vethető fel — éppen az átalakulás lé­ nyegéből adódóan. Izgalmas és fontos (sőt alighanem a legfon­ tosabb) kérdés például az, hogy a koncentrálódó szellemi ener­ giák hogyan épülnek be az egész közösség életébe, milyen csa­ tornákon keresztül jutnak el a város értékrendjébe, milyen át­ tételek révén lesz a város vezetésének felismeréséből, az ér­ tékteremtők szándékából mindenkit formáló erő. Sokat vitatott, s főként a gyakorlatban gyakran felvető­ dő kérdés: kell-e karakterisztikum a szellemi élet tervezésében, vagy az általános fejlődés útján kell járni; Szentendre, Hód­ mezővásárhely példáját követve egy-egy terület fejlesztése ad-e többet a közösségnek, vagy Székesfehérvár, Miskolc módján szélesebb „frontokat” kell-e teremteni? Az 1958-ban megfogalmazott művelődéspolitikai irányelvek végrehajtása ma is aktuális feladat. Az eltelt másfél-két évtized Kulturális fejlődésünk, a szellemi élet gazdagodása szempontjá­ ból valóban jelentős változásokat hozott. A vidéki városok egy része megerősödött, nagy hatósugarú központ lett, más részük — hagyományaiknak, adottságaiknak megfelelően — egy-egy szűkebb körzet igényeit formálja és elégíti ki, csökkenti a száz­ éves szellemi távolságokat. A további, hasonló ütemű, de új mi­ nőséget hozó munka irányai is tisztázódtak: új minőségű em­ beri kapcsolatokban, életformában, szokásokban és értékrend­ ben kell a fejlődés eredményeit megalapozni és hasznosítani. Kiss Aurél �Társasági élet? — Társasági élet? Úgy érzem, nincs ilyen. Legalábbis én nem élek ilyen éle­ tet — mondja a Salgótarjánban élő ne­ ves képzőművész, akinek egyik alkotásá­ val legutóbb a budavári Palotában, a Ma­ gyar Nemzeti Galériában találkoztam. Kávét iszunk a zsúfolt csemegében, amelynek kicsi a légtere, szánkba-sze­ münkbe fújják a füstöt a tülekedő, lök­ dösődő emberek. Amott kis üveg pálinkát öntenek a kávéba. A hangulat kocsmai — a pálinkától a szag is. — Amikor úgy érzem, el kell men­ nem hazulról, átugrok valamelyik bará­ tomhoz. — Aki szintén képzőművész? — Sajnos, igen. A barátaim főként szakmabeliek. Emlékszem pedig gyermek­ korombeli hosszú falusi beszélgetésekre, amikor mindenféle vendég összejött. Eze­ ket érdekes volt hallgatni: mindenféléről beszélgettek. — Mi hozza össze ma az embereket? — Szerintem, főleg szakmai dolgok, szellemi problémák. Ez még nem is len­ ne baj. A baj az, hogy az otthoni szak­ mai viták sem válnak igazán személyessé. Egymás ügyeiig jutunk el, de nem egy­ másig. — Azaz, nem „lélektől lélekig” , ahogy a költő mondja. — Igen. Lehet, hogy a zárkózottabb embert talán kevesebb bántalom éri? — És a hobbyként űzött horgászat? — Ritkábban (nemigen érek rá) ez is összehoz az emberekkel: télen, mikor be­ fagynak a vizek, jó elbeszélgetni a ha­ lak ról... Jó lenne... csak kevés az időm. A régi közösségek — bár Salgótar­ jánban még talán szociográfiailag köny­ nyen kimutatható lenne az egykori koló­ niaegység továbbélése az urbanizáció mai keretei között — bizonyos értelemben, főleg falun, felbomlottak. Dunántúli fa­ lumból például az én nemzedékem, az 1940-es évjárat szétröppent az ország­ ban. Szüleink még együtt élték le életü­ ket, hagyományos normák, keretek kö­ zött, adott és öröklődő szokásrendben, mi viszont már csupán néhány ünnepre (bú­ csúra, húsvétra) látogatunk haza. S az évek múltával egyre inkább csak rácso­ dálkozunk egymásra. A másik családját, gyerekeit nem is igen ismerjük, szoká­ saink különböznek egymástól. Szegény Varga Józsi bácsi, öreg pa­ rasztember, apám legjobb barátja mond­ ta halála előtt: tartsatok össze. Arra gon­ dolt, hogy törődjünk egymással, én s a gyerekei, gyerekkori pajtásaim. Bólintot­ tam, mert emlékeztem téli estékre, ami­ kor dunyha alatt hallgattam csöndes beszélgetésüket téli estéken apámmal, aki a gyakori politizálás közben néha ku­ koricát is morzsolt. Varga Józsi bácsi gye­ rekei most Szombathelyen, Pécsett és Ba­ ján élnek, én Salgótarjánban. Foglalko­ zásunk is különbözik, a társadalmi réteg is, amelyhez tartozunk, a város is, ahol élünk. Összetartás? Kézrázásra, pár fu­ tó mondatra jut idő búcsúzáskor. Lehet-e az ember mindenütt otthon — vagy legalább ott, ahol él? S miként? A hivatalos, félhivatalos kapcsolatokon túl hogyan kerülhetnek egymással meg­ hittebb, személyesebb kapcsolatba embe­ rek? Borospohár közvetítésével, ahogy ezt gyakran látni? Ez csak a kapcsolat látszatát adja. Pótmegoldást. Salgótarjánban többször hallani: ke­ vés itt már az igazi tarjáni. A közműve­ lődésben dolgozók azon panaszkodnak, hogy heterogén a lakosság összetétele, visszahúzódnak az emberek, elhatárolják magukat a többiektől, gyakran a szom­ szédjaiktól is. Nem érdekli őket a kultú­ ra, a politika. A közösségi élet tárgyi fel­ tételei a legtöbb lakótelepen nem létez­ nek, néhány művelődési intézményben meg nem úgy funkcionálnak, amint az várható volna. Maradna a társasági élet. De hát mi is az voltaképpen? — Társasági élet? — kérdezi vissza a telefonban kissé meglepetten a „maga­ sabb beosztású” tanácsi dolgozó. — In­ kább csak közvetett tapasztalataim van­ nak. — Kispolgári marhaság — tüstént­ kedik az egyik vehemens kolléga. Szabó Zoltán nevezetes könyvében a C ifra nyom orúságban Salgótarján ko­ rabeli társasági életét is elemzi. (A könyv 1938-ban jelent meg.) Mint írja, erősen kasztjellegű volt akkortájt a társaság élet — a polgármestertől a munkásig Társadalmi rang, jövedelem szerint szer­ veződött. — Van ma kasztszellem? — szege­ zem neki a kérdést az egyik állami tes­ tület vezetőjének. — Szerintem nincs. Inkább arról van szó, hogy a foglalkozások zárttá tesznek, az emberek nem tudják máshonnan szer­ vezni a társaságukat, csak ebből a kör­ ből. A főorvosnak például el kell viselnie a tolakodó beosztott társadalmi kapcsola­ tot kereső törekvését, és így tovább... — Amelyhez a társasági keretek kö­ zött is vezethet út?! — A kettőt igen nehéz szétválasztani. Részlet egy tanácsi hivatali helyiség­ ben lefolyt beszélgetésből: — Elég szomorú, hogy a társasági és a társadalmi életet olyan gyakran keve­ rik össze egymással! — Elméleti tisztázatlanság ez? — Sajnos, rosszabb, ha gyakorlati, vagyis, ha a kettő tartalmát keverik ösz­ sze. Például, ha társaságban döntenek el közösséget érintő, társadalmi kérdéseket. — „Fehérasztal mellett”, ahogy mon­ dani szokták? — Igen. Holott a „fehérasztal” ’ más­ ra való. — Társasági életre? — Főleg, igen. Szerintem ugyanis a társasági élet kifejezetten önkéntesen verbuválódott kisközösségekben zajlik, amely együttesekben a résztvevők köl­ csönösen egyéni szimpátia alapján tartoz­ nak össze. — A társadalmi életnek tehát más fórumai kell legyenek. — Feltétlenül. Mégpedig számos fó­ ruma van is. Éppen ezért veszélyes, ha a társadalmi élet fórumai társasági jel­ leget öltenek — vagy fordítva. — A továbbiakban tehát ebből az is következhet, hogy aki a társasági élet­ ben nem vesz részt, az adott esetben hát­ rányt szenvedhet a társadalmi élet fóru­ main is? — Igen, szerintem az is következhet. Feltételes módban, hiszen pusztán elv­ ben gondoltam végig a kérdést, s nem gyakorlati tapasztalatra alapoztam. — Nézd meg, ki kivel szervez telekvásárlást, társasházépítést, vadásztársa­ ságot; nézd meg, ki jár a magánügyei után állami kocsin, maszek autón, vagy gyalog; ki kivel iszik munkaidő után! Ugyanúgy a „társaságokhoz” jutsz. — Miért érdekes ez? — Mert súlyos értéke van a mon­ dásnak: befogadta a társaság. — S ha nem „fogadta be”, kinek baj az? — Hát, nem a társaságnak — nevet az ügyvéd. A társasági életben mindig is meg­ nyilvánult a különböző elvek, szempontok szerinti tagozódás — még a pihenés leg­ö n feld teb óráiban is. A két világháború közötti társasági életnek azonban volt még egy jellegzetessége: bizonyos infor­ mációs, kommunikációs szerepet ját­ szott. ―E rre ma már nincs szükség. ―I gaz lehet, hiszen amit tudni kell a világ dolgairól — a gazdasági életről, politikáról, kultúráról, a társadalomról__, azt elmondja a rádió, a televízió, elolvas­ suk az újságban, megvitatjuk munkatár­ sainkkal a munkahelyen. Ha viszont ilyen szerepet nem, akkor milyet játszik a mai társasági élet? Szerintem, bizonyos értelemben kritikai fórumot ad. Kritikai igényt, pon­ tosabban, az ember önálló látásmódjának igényét juttatja kifejezésre. 5 �— Azt állítja ezzel, hogy a demok­ ratizmus ma még itt-ott fellelhető visz­ szásságai következtében talán a társasá­ gi életbe szorul vissza a kritika? — Arra is lehet példa. Ú j M a gya r L e x ik o n : szalon, salon ( f r . ) : 2. m agánháznál rendszeresen össze­ jö v ő p o litik u sok , írók , m űvészek köre. A művész megjegyzései ennek kap­ csán: — Ilyen csoportosulások manapság kétségtelenül a munkamegosztásban el­ foglalt hely alapján szerveződnek. E cso­ portosulásokba, különösen értelmiségi berkekben, bizonyos érdekek is bejátsza­ nak. Sőt. A társasági életben mindig is megbújik a klikkérdek. — Az kellene, hogy a társasági éle­ tet ne az érdek motiválja. — A francia szalonokban az határoz­ ta meg, olykor ott dőlt el egy ország sor­ sa is. — Van „szocialista szalon” ? — A fenti értelemben semmiképpen. De például a művészeti életben ma sem mellékes, hogy ki milyen társaság tagja. A városi tanács egyik vezetőjével be­ szélgetek, neki teszem fel a kérdést: kis­ polgári maradványnak, azaz elítélendő­ nek tartja-e a társasági életet? — Az úgynevezett társasági életet én éppen hogy az egyik legnemesebb, legér­ tékesebb emberi kapcsolatnak tartom — válaszolja. — Elsősorban azért, mert sze­ mélyes jellege van, egyéni mentalitás, vi­ lágnézet stb. szimpátiái alapján szerve­ ződik. Kissé leegyszerűsítve azt mondhat­ nám: azok tartoznak egy társaságba, akik megértik egymást, tehát azonos, vagy ha­ sonló felfogású emberek. — Megvannak-e vajon manapság a jó értelemben vett társasági élet feltéte­ lei? — Nem nagyon. Éppen ezért sincs nálunk igazi társasági élet. Mert ehhez bizonyos feltételek kellenek: anyagiak, „lakásbéliek”, szabad idő — és így to­ vább. Ezek egy részével nem rendelke­ zünk (például kicsik a lakások, kevés a szabad idő), másrészt meg (legalábbis az értelmiségi rétegek esetében) bizonyos túlszervezettség jelei is mutatkoznak. Sze­ rintem, a nemes értelemben vett társasá­ gi élet a fizikai dolgozók körében alakult ki, ott őrzik ma is ennek a hagyomá­ nyait. Még akkor is, ha ők az ilyesfajta találkozásaikat nem is társasági életnek nevezik, „csak úgy összejön” egy-két csa­ lád, ultira, bográcsozni, kirándulásra. — Vannak a társasági életnek külö­ nös „alkalmai” ? — Mindig is voltak. Azt hiszem, ezek manapság beszűkültek névnapra, szüle­ tésnapra. Nincs időnk, hogy apropó nél­ kül összejöjjünk. — Sokat beszélnek napjainkban az építészeti térformálás emberi kapcsola­ tokat alakító hatásáról. Létezik ilyen? 6 — Részben igen. Például már emlí­ tettem, hogy a lakások többsége nem al­ kalmas a közösségi funkciók betöltésére: nem fér el a társaság, s ha kissé hango­ sabb, jókedvűbb a szokottnál, máris ko­ pog a szomszédság alulról, felülről. Egyéb­ ként, szerintem, a társasági életnek min­ denképpen otthon kell zajlani. Intim, sze­ mélyes jellegéből következik ez. — Milyen szerepet játszanak az igé­ nyes szórakozás, a művelődés közösségi formái az emberi élet intimebb szférái­ nak alakításában? — Tudatosan figyelem három éve, hogy például Salgótarjánban a színházi program milyen nagy szerepet vállalt át a társasági élettől. Általában a reprezen­ tatív kulturális események nem kis funk­ ciót töltenek be a szabad idő szervezésé­ ben, akár az úgynevezett társasági élet kárára is. Lehet, hogy a Salgótarjánnál kevésbé dinamikus kisvárosokban a tár­ sasági életnek nagyobb szerepe van. Te­ hát olyan helyeken, ahol kevesebb tör­ ténik. — Nem élénkíti-e a társasági életet éppen a művelődéspolitika egynémely he­ lyi gyakorlati hiányossága? — Dehogynem. Én például azt val­ lom, hogy a társasági élet sok esetben éppen az efféle hiányokat igyekszik pó­ tolni. A legfiatalabb korosztálynak pél­ dául ott a popmuzsika, a koncert, a di scjockey klub. Hovatovább azonban ezek­ re a helyekre legfeljebb húszéves korig lehet menni, különben az illetőt „kinézi a közönség” . A középkorosztály nem tud hol szórakozni: a presszók, kocsmák kul­ turáltsága alig minősíthető. Persze, az élethez hozzátartozik az intimitás is, s ezt a Karancs Hotelben nem lehet megte­ remteni, klubbal nem lehet pótolni. Én az ötvenes évek elején kerültem Salgótar­ jánba, s ez az időszak a társasági élet szerveződésének nem kedvezett: szegény­ ség uralkodott, feszes, túlszervezett volt az élet, szűk körű értelmiség élt a vá­ rosban, az orvosok, jogászok, vagy épp acélgyári munkások körébe — vagyis a „társaságba” — nemigen lehetett bejut­ ni. — Ma is hallani, hogy például a párt-, az állami vezetésben dolgozók job­ bára csak egymással találkoznak a nem hivatali életben is. — Ezt nem tudatos „befelé fordulás­ nak” tartom. Inkább annak, hogy éppen ezeken a posztokon olyannyira zsúfolt és szervezett a munkaidő, hogy a munka egyrészt túllépi a hivatali idő kereteit, másrészt szinte lehetetlenné teszi a mun­ kaidőn túli „nem hivatalos” élet tudatos szervezését. Igy a kevés szabad időben is maradnak ugyanazok az arcok... De pél­ dául az én szűkebb baráti körömben sin­ csenek „politikusok” , állami vezetők. Van viszont technikus, vegyészmérnök, orvos, segédmunkás. — Jelez-e kispolgáriságot a társasá­ gi élet? — A társasági élet önmagában nem kispolgári. Itt is minden azon múlik, mi­ lyen tartalmat visznek bele. Kaphat kis­ polgári tartalmat, hordozhat kispolgári elemeket. — Az obligát „három szál szegfű” ? — Nem. Mert például egy családi ese­ mény, születésnap, házassági évforduló stb. — ünnepi alkalom. Akkor az ünnep­ lés kedvéért megyek a társaságba. Az ünneplésnek megvannak a hagyományos formái. Például lehet ez a virág is. Ez tehát a „feszesebb alkalom” a társasági életben. Kispolgárivá szerintem akkor vá­ lik a dolog, ha egy társaságban a „feszes­ ség” állandósul, azaz mindig sütnek-főz­ nek, zsúrkocsit készítenek stb. Amikor nincs lehetőség az „ejtőzésre” , a spontán „vidámkodásra” , akár nyakkendő nélkül is. Amikor a nagy rohanásban a „leeresz­ tési” , kikapcsolódási alkalmat is ünnep­ nek nézik, ezért „viselkednek” , ahelyett, hogy jól éreznék magukat, tiszteletben tartva, persze, a jó ízlést. — Televízió? — Értem a kérdést. Valóban, a tár­ sasági élet társadalmi körülményei gyö­ keresen megváltoztak. E változáshoz tar­ tozik bizonyos értelemben a televízió is. A tv nem szervezi a társasági életet, sőt, éppen az ellenkezőjét teszi. — Tulajdonképpen kell-e társasági életet élni? — Kell. Másképpen az örökös ké­ szenlétet nem lehet bírni. Nem lehet min­ dig okosnak látszani. Vicceket is kell hal­ lani, nőkről is kell beszélni. Szükség van arra, hogy ez ne „szervezett” együttlét legyen, hanem valóban a kikapcsolódást szolgálja. Emberi tartalmat kell hordoz­ nia. Ne vizitekből és viszont-vizitekből álljon. Ez ugyanis már kispolgári tarta­ lom. Az MSZMP KB beszámolójában hangzott el, Kádár János mondotta ideo­ lógiai, kulturális és tudományos életün­ ket elemezve: „ . . . Egyidejűleg társadal­ munkban jelen vannak, sőt, időnként még meg is élénkülnek a szocialista elveink­ kel, céljainkkal, erkölcsi értékrendünkkel össze nem egyeztethető jelenségek is. Igen fontos, hogy erről beszéljünk, különösen a mostani helyzetben, amikor az anyagi jólét növekedésével a „miből éljünk” nagy társadalmi kérdése mellett mindin­ kább szerepet kap az is, „hogyan éljünk”. Éppen társasági életet? Igen, azt is. Tóth Elemér Kapcsolatok Nem szeretjük a magányt, az egyedül­ létet (legalábbis, mint életformát nem). Mások ismeretségét, barátságát, társasá­ gát keressük szüntelen. Milyen szálon szövődnek az emberi kap­ csolatok; hogyan szerveződnek egységes egésszé a társaságok, a közösségek; mi­ lyen kohéziós erők hozzák létre, tartják �össze őket, és milyenek bomlasztják; mi­ lyen értékrend alapján ítéli meg a társa­ dalom minőségüket, tevékenységüket? A kétgyermekes, harminc év körüli salgótarjáni üvegfúvó modern, kétszobás, központi fűtéses lakásban lakik az Arany János úton. Néhány év alatt, amióta ösz­ szekerült a feleségével, minden szüksége­ set megszerzett; televíziót, hűtőszekrényt, mosógépet, centrifugát, négy hónappal ezelőtt egy kocsit. Régi, használt Skoda, de a célnak: — a gazdája legalábbis így tartja — : a kirándulásnak, az utazgatás­ nak éppúgy megfelel, mint ha más, diva­ tos világmárka lenne. Az üvegfúvó nyílt, barátságos tekintetű ember. — Milyen körben tölti szívesen a sza­ bad idejét? — kérdezem. — A család körében — feleli habozás nélkül. — És ez természetes a számomra. Sokan voltunk testvérek... Értük élek, értük dolgozom, elhiheti. De szívesen ba­ rátkozom a munkatársakkal, a környék­ beliekkel. Vannak olyan barátaim is, igaz, nem sokan, akikkel időközönként össze­ járunk. Melósok, mint én. Ugyanazok a dolgok érdeklik őket, az életfelfogásunk is megegyezik... Nézzen szét! Ebben a kis szobában voltunk már tizennyolcan is. — Ezek szerint szereti a társaságot? — A barátaimat — igazít ki. — Mert a kettő nem ugyanaz. A barátait megválo­ gatja az ember. A társaság meg sokszor magától adódik. Például összetalálkozunk néhányan, kollégák a gyárkapuban, mű­ szak után, aztán beülünk egy sörre va­ lahová. Megittuk, elbúcsúzunk; anélkül, hogy különösebb kötelezettséggel tartoz­ nánk egymásnak. A barátság ennél mé­ lyebb dolog. Az megbecsülés, szeretet.. . — Ki a legjobb barátja? — Egy főművezető — és a szemembe néz, mert kíváncsi a reagálásomra. — Nem egy gyárban dolgozunk, de egyház­ ban lakunk, Ő a szomszéd lépcsőházban. — Hogyan ismerkedtek meg? — Teljesen véletlenül, a nagyobb gye­ rekeink révén. Együtt játszottak lent, a téren. Nagyon jól megértették egymást, aztán mi is megbarátkoztunk. — És van mit mondaniuk egymásnak? — Hogyne. Hasonló a gondolkodásunk. Egyszerű ember, olyan fiatal, mint én, és szereti a gyerekeket, a becsületes, őszinte életet. Persze, nem mondom, először fenn­ tartásaim voltak vele szemben, de aztán elmúltak. — Mi okozta a problémát? — Az üzemben is annyiszor mondták és annyian, „minek barátkozol ilyen em­ berrel, ez fejes, nem hozzád való” , „tel­ jesen megzavart, válassz inkább magad­ hoz valót” — mondták. De hát ez ma­ gamhoz való, úgy gondolkodik, mint én, csak éppen többet tud... És nem fordult el tőlem akkor sem, amikor megtudta, hogy csak egyszerű üvegfúvó vagyok. — Miért? Mások talán elfordultak? — Hajaj! Nem is egy. Például a lépcső­ házban lakók: orvosok, mérnökök, futbal­ listák, jó keresetű emberek. Ők úgy tart­ ják, hogy nekik csak egymás között érde­ mes barátkozni? Nem tudok jobb hason­ latot mondani, de valahogyan úgy véle­ kednek, mint régen a szülők: a vagyon a vagyonnal házasodjék, a többi nem szá­ mít. Persze megvagyunk mi így is jól a házban. Amikor összetalálkozunk a lép­ csőházban, én köszönök, ők fogadják, és aztán készen van, nem zavarjuk egymást. A kőműves fiatal, elvált ember. Sal­ gótarjánban született, itt is dolgozik. Ren­ geteg az ismerőse. — Mit csinál szabad idejében? — kér­ dezem a szokásos ismerkedési gesztusok után. — Kevés van. Mostanában, hogy egyre nehezebben megy az építkezés, sokat túl­ órázom. Utána meg, amikor csak tehe­ tem, maszekolni megyek a kollégámmal. Az ősszel két házat építettünk fel. A kőműves nagyon segítőkész ember. Közlékeny is. Néhány perc alatt szinte minden lényegeset megtudok róla. Meg­ tudom például azt, hogy a felesége nem tudta elviselni a sok egyedül töltött órát, ezért sok volt közöttük a veszekedés, és inkább elváltak. Keresik külön-külön a boldogulást. Még szerencse, hogy gyerme­ kük nem volt. — Most újrakezdem az életemet — — mondja szintelenül. — Tévére gyűjtök, ruházkodom. És szeretek jól élni; nagyo­ kat enni, inni. Mert azért arra a két üveg sörre is futja naponta. — Megérdemli — bátorítom. — Sokat dolgozik. De vasárnap is? — Akkor is maszekolok. — Ha az idő úgy engedi. Bár délben mindenképpen abbahagyom, mert egy ici-pici szabadság azért mégiscsak kell... Munka után haza­ megyek, rendbeszedem magamat, aztán megebédelek a Kővárban. Mindig akad haver, ismerős ennyi ember között: nem vagyok egyedül. Elmegyünk néha mozi­ ba, de inkább a presszókat járjuk. Eliszo­ gatunk, elbeszélgetünk egymás között. A magamfajtának már ez jelenti a szórako­ zást. — És nem sajnálja rá az időt? — Miért sajnálnám? Talán tud jobbat mondani? Zavarban vagyok, mert hiába gon­ dolkodom. Mondjam azt, hogy olvasson, nézze többet a televíziót, bámulja a ki­ rakatokat? Hiába mondanám, biztosan nem egyszer megtette már. És egyébként is túlságosan egyszerű tanács egy ilyen életerős, egyedül élő, vidám fiatalember számára. De hát, mit ajánljak akkor? Hét­ végeken a művelődési házak, a múzeu­ mok is zárva tartanak Salgótarjánban. — Tegyük fel konkrétan a kérdést! Mit ért a társaság, a társasági élet fogalma alatt? — A társaság szerintem nagyon tág fo­ galom — vélekedik a harmincéves, két­ gyermekes, salgótarjáni technikus. — Ki ezt, ki azt érti rajta, és ebben mindenki­ nek van egy kis igaza. Mert nézze, tár­ saság egy családi látogatás alkalmával egybegyűlt embersereg is, és társaság a fiatalok itt-ott összeverődött csoportja is. — És a kettő ugyanaz a minőség lehet? — Szó sincs róla, egészen másfajták Nem is említhetjük egy napon őket. A családi társaság sokkal szebb, melegebb, emberibb. — Mit jelent véleménye szerint végül is a társaság? — Olyan emberi közösséget, amely a gondolkodás hasonlósága és az érzelmek alapján jön létre. S fontos a világnézeti, politikai kérdésekben való hasonló véle­ kedés. Mert mindenki olyan társaságot választ magának, amilyen a meggyőző­ dése, a politikai hitvallása. A nagybátonyi középkorú, gyermekte­ len értelmiségi férfi nem késlekedik a meghatározással. Látszik, izgató, eleven­ be vágó kérdésről van szó. — A társasági élet fogalmán én szelle­ mi életet értek. Társadalmi, politikai, művészeti kérdésekre is kiterjedő diskur­ zust. Nagyon lényegesnek tartom a társa­ ság tagjai között létre jövő, élénk gondo­ latcserét. Vita nélkül ugyanis nincsen tár­ sasági élet. Nem tudok unalmasabbat an­ nál, mintha egyvalaki mond valamit és arra a többi bólogat. Sok ilyen társaság­ ról tud, hall az ember, de ezek nem igazi társaságok. Inkább baráti, munkatársi disputák. Rendszerint meg is szűnnek az első probléma felmerültekor. Mert éppen a kovász, az összetartó erő hiányzik belő­ lük, vagyis — ahogyan mondtam — a gondolat, az együttgondolkodás izgalma, feszültsége. — Önnek természetesen jó társasága van. — Téved. Egyáltalán nincs társaságom. — Hogyan lehet ez? — csodálkozom, Nagyon nehezen tudom elhinni erről a beszédes, szellemes társalgó emberről, hogy nincs társasága. — De ne higgye, hogy társtalan vagyok, mord, magányos ember. Rengeteg isme­ rősöm, cimborám van, s amikor összeta­ lálkozunk, egy-egy pohár bor mellett el is diskurálunk. De szorosabbra nem fű­ zöm a kapcsolatot velük, mert úgy ér­ zem, nincs különösebb értelme. Nem ugyanazok a dolgok érdekelnek bennün­ ket — és az azonosak közül sem mind ugyanazzal a szenvedélyességgel. Tehát nincs meg köztünk az előbb felemlegetett kovász. — S ez a „kovász” nincs meg a munka­ társaival sem? — A munkatársaival lehetőleg ne ba­ rátkozzon az ember: ezt több évtizedes tapasztalat alapján mondom. Én egy-két­ szer már „megfáztam” a munkatársaim miatt, azóta bezárom magamat, s a velük való érintkezést a legszükségesebbre kor­ látozom. — Nézze — folytatja kis szünet után. — az emberi kapcsolatok, a társaság épít­ 7 �kezésében nagyfokú sznobizmust érzek, rang és vagyon alapján. És ez nagyon nem jó. A fiatalasszony alig két éve, férjhezme­ netelekor költözött a fővárosból Mátrano­ vák községbe. A Ganz-MÁVAG gyáregysé­ gében helyezkedett el, s mint a közmű­ velődési munka „szerelmese” , rendszeres kapcsolatot épített ki az emberekkel; s közben ő maga is gazdagodott embersze­ retettel, életismerettel. A falusi élet nem idegen számára: vidéken született, kisköz­ ségben töltötte gyermek- és ifjúkorát. — Hogyan sikerült a falusi életbe való újbóli beilleszkedése? — Minden zökkenő nélkül. Jól kijö­ vünk az emberekkel, annak ellenére, hogy idegenek vagyunk itt. — Kikkel barátkoznak? — Mindenkivel „szóba állunk” , aki ren­ des, becsületes. De közelebbi kapcsolatba még nem kerültünk senkivel. — Majd talán ezek után? — Esetleg. A faluban inkább csak a fa­ míliák tartják a kapcsolatot. Idegenekkel nemigen járnak ősze. Ez nem divat. Meg most mindenki gürcöl, gyűjti a pénzt, ko­ csit, miegymást vesz... Több szubjektív vélemény után néz­ zük az „objektívet.” Mit mond a társa­ ságról az Értelmező Szótár: A társaság „alkalmilag együvé került, vagy szórakozás, időtöltés, társalgás vé­ gett gyakran találkozó, valamely vonat­ kozásban összetartozó személyek együtte­ se, csoportja.” Van egy vonatkozó jelen­ tésárnyalata is: „társadalmi életet élő, bi­ zonyos formák között rendszeresen össze­ gyűlő személyeknek kialakult, bizonyos tekintetben zárt közössége.” Korunk társasági életének új lehetősé­ ge lehet a csoportban „végzett” , az úgy­ nevezett közösségi időtöltés. Hivatalos ke­ retül szolgálhatnak a művelődési intéz­ mények kiscsoportjai is. Erről folyik be­ szélgetés — fiatalabb és idősebb — nép­ művelőkkel. — Nekem a társasági életre vonatkozó­ an nincsenek tapasztalataim — mondja a fiatalember. — Albérletben lakom, s időm nagy részét (még a hivatali munka­ időn túl is) a munkahelyen töltöm. Nem járok társaságba, nincs is társaságom. Mert ha a presszóban ismerősökkel verő­ dök össze, az még kevés. — És mi a helyzet például a művelő­ dési otthonokban — Ön által is szerve­ zett — kiscsoportokban? — Ahogyan én ismerem ezeket a cso­ portokat (s azt hiszem, ez egész megyére érvényes), ezek még korántsem valódi kö­ zösségek. Még igencsak a kezdeteknél tar­ tunk, az igazán közösségi élet kezdeteinél. De a szerveződés, a haladás iránya és üteme biztató. Sulyok László Például Mazánéknál Változnak, alakulnak az életmód fel­ tételei napról napra: emelkedik az életszínvonal, változik a fogyasztás szerkeze­ te. A dolgozók nagy többségének anyagi ellátottsága elérte a közepes kielégítettség szintjét, s a fogyasztás minőségileg új sza­ kaszába léptünk. Vajon mi tapogatható le mindezek­ ből — a konkrét egyedi esetet vizsgálva? Vajon mit bizonyít vagy cáfol egy nagy­ üzemi munkás családjának, a család élet­ módjának a vizsgálata? Ismerkedjünk meg a Mazán család­ dal! — Doktor űr jár társaságba? — Nem, nem járok össze senkivel. — Miért, talán nem szeret „társalogni” ? — Már hogyne szeretnék. Csakhát, a rendelőben annyit kell beszélnem, hogy a végére belefáradok. — No és a barátok, kollégák nem hiá­ nyoznak? — A munkám során kapcsolatba kerü­ lünk egymással — ennyi az egész, Őszin­ te vagyok: nem hiányoznak. Annyira el­ fáradok a munkában, hogy utána nyuga­ lomra van szükségem. Bezárkózom az „elefántcsont-tornyomba” , olvasok, tévé­ zek, a gyerekeimmel foglalkozom. Mind­ ezzel megelégedésemre töltöm ki a szabad időmet. (A körzeti orvos egy iparilag fejlett nagyközség egyik legtehetségesebb, leg­ nagyobb megbecsülésnek örvendő gyógyá­ sza. Hivatali munkája mellett társadalmi megbízatást is vállal: elfoglalt ember.) 8 A családfő — Mazán György — 41 éves, a Salgótarjáni Kohászati Üzemek dolgozója. Szakmája fényező, de egyben hivatásos gépkocsivezető is — , sőt mozi­ gépészként is dolgozott. Jelenleg a kohá­ szati üzemek minőségi ellenőre, fontos üzemrészben, a rúdvashúzó-üzemben dol­ gozik. Megszerezte a gimnáziumi érettsé­ git, de jelenlegi munkakörének ellátása érdekében több szakmai tanfolyamot vég­ zett. Havi fizetése nem éri el a 3000 fo­ rintot... A feleség, Mazán Györgyné született Sidi Anna, 36 éves. Szakmája nincs. Be­ tanított munkásként dolgozik a Textil­ ipari Vállalatnál. Iskolai végzettsége 8 általános. Havi fizetése 1700 forint... A gyerekek: Mazán Györgyi 16 éves, másodéves üvegfestő szakmunkástanuló az öblösüveggyárban; ifjabb Mazán György 12 éves múlt, a Mártírok úti Ál­ talános Iskola nyolcadik osztályos tanuló­ ja; Mazán Attila 8 éves, a Malinovszkij úti Általános Iskola tanulója. második osztályos — Az emberek, ha lehetséges, köny­ nyen és egyre jobban akarnak élni. Ez mindaddig nem baj, amíg ez a törekvé­ sük (az anyagi megerősödés vágya) az értelmes élet iránti igénnyel párosul, hogy a család jövedelméből ne csak arra jus­ son. hogy „jól főzzenek és jól egyenek.” Férj: — Ha jól értem, arra kíváncsi, hogy a családunk hogyan él, és milyen módon használjuk fel a jövedelmünket. A kérdés első részére könnyebb válaszol­ ni. Családom havi jövedelme nem több, mint 5500 forint, beleértve a gyerekek után járó családi pótlékot is. Mivel sem­ miféle mellékessel nem rendelkezünk, ezt az összeget kell elosztani úgy, hogy jus­ son is, maradjon is. A havi jövedelem ésszerű felhasználására rendszerint költ­ ségvetést készítünk. Persze nem kell ar­ ra gondolni, hogy hónapról hónapra pa­ píron tervezzük meg a pénzünk elkölté­ sét, hanem a kialakult gyakorlati tapasz­ talatok alapján osztunk be minden forin­ tot. Ügyelve arra, hogy az állandóan is­ métlődő kiadások mellett kinek, mire len­ ne éppen szüksége... Nálunk ez a rend, hogy én teljes egészében hazaadom a fi­ zetésemet. Ha úgy tetszik, a „családi pénzügyminiszter” a feleségem. A kisebb kiadásokba nem szólok bele, de a nagyobb kiadásokat mindig közösen beszéljük meg. — Kérem, részletezze egy hónap költ­ ségvetését ! — Mindenekelőtt az OTP-átutalási betétszámlára fizetjük be a havi 1500— 1700 forintot, amiből a havonta ismétlő­ dő kiadásokat fedezzük: a lakást, vil­ lanyt, gázt, újságokat, rádiót, televíziót stb. Ezután következik az élelmezésre fordított összeg, ami a tapasztalatok sze­ rint 2600—2800 forint körül mozog... Ez persze nagyban függ az áraktól is. A piac drágasága még magasabbra is emelheti az étkezési kiadásokat — egé­ szíti ki a feleség. — . . .s ami ezen felül megmarad, mintegy 1000— 1200 forint, azt számíthat­ juk a különkiadásokra. — Lényegében mit értenek különki­ adásokon? — Lehet, hogy nem ide tartozik, de mi ide soroljuk a ruházkodást. S ebből a pénzből fedezzük, ha valamilyen várat­ lan kiadásunk keletkezik, például elme­ gyünk valahová szórakozni. (Mazánék családi költségvetése sa­ játosan egyéni képet mutat, de nem nél­ külözi az általános vonásokat sem. Ha csupán a költségvetés tételeit tekintjük, úgy tűnik, mintha az étkezés lenne a leg­ fontosabb, a hangsúlyozottabb érték. A látott összkép azonban ellentmond ennek: az új lakást modern, új bútorokkal ren­ dezték be, s a ruházkodásuk sem marad el a „jó átlagostól.”) — Nemrégiben költöztek új lakásba. Milyen anyagi terhet jelentett ez a család­ nak? �— Tavaly decemberben kaptunk OT'P-lakást, ami nem olcsó mulatság. De hogy miért nem okozott különleges gon­ dot, ahhoz ismerni kell az előzményeket. Mi előzőleg több, mint tíz évig a Vörös Hadsereg úton laktunk, saját lakásban. Voltak az életünkben nehéz szakaszok, amikor kritikus volt a helyzet. S amikor idekerültünk, ebbe a kétszobás, összkom­ fortos lakásba, ez olyan igényt ébresztett fel bennünk, hogy az örömünkre rendez­ zük be: így történt, hogy a bútort is azon­ nal kicseréltük. Persze a havi jövedelem­ ből ez nem telt volna. Mindez csak úgy v ált lehetségessé, hogy a régi lakásunkat eladtuk... — Közvetlenül a gyár közelébe, új körülmények közé kerültek. A lakásukat örömükre rendezhették be, ami az anyagi tartalékoknak köszönhető. Az új körül­ mények mennyire változtatták meg vagy befolyásolják a család anyagi helyzetét és életkörülményeit? — Fejlődtünk, ez bizonyos. S ez a fej­ lődés a leggondosabb takarékosság mel­ lett is többet követel anyagiakban. Ve­ gyük csak a lakást. Havonta 320 forint törlesztő részletet fizetünk, s mivel la­ kásszövetkezetben vagyunk, havonta 100 forintot fizetünk hozzájárulásként a maj­ dani lakásfelújításhoz. És további 50 fo­ rintot a közös kiadásokra. A lakás ké­ nyelmes, de ezt a kényelmet jobban meg kell fizetni, mint egy kevésbé komfortos lakást. A gázzal főzés és fűtés praktikus, tiszta, de havi átlagban 500 forintba ke­ rül. A villany is több, mint 100 forint ha­ vonta, mivel nem szeretjük rontani a sze­ münket, s hallgatjuk a rádiót és rendsze­ resen nézzük a televíziót... — Ezek a kiadások mennyivel nö­ vekedhettek a korábbi időszakhoz viszo­ nyítva? — A havonta állandóan ismétlődő ki­ adásokat tekintve lényeges az emelkedés. Ha valamit érzékeltet ez a fogalmazás, akkor azt mondhatom, hogy egy „osztálylyal” magasabbak ezek a kiadások. — Az állandóan ismétlődő költségek emelkedése gyakorolt-e valamilyen hatást például a család táplálkozására, vagy megváltoztatta-e az étrendjét? — Akárcsak régebben, most is rend­ szeresen főzök a családra — szólal meg Mazánné. — Egy időben megpróbáltunk vendéglőből étkezni, de kevés volt az étel mennyisége. Pedig nem vagyunk nagyét­ kűek. Abban az időben a vendéglői kosz­ tot erősen kellett pótolni hidegvacsorák­ kal. S ez nemhogy csökkentette volna, hanem éppenséggel növelte a kiadásokat. Visszatértünk a házi kosztra. Közülünk csupán Attila étkezik napköziben, s Györ­ gyi a gyárban, mi többiek itthon ebéde­ lünk. — Öttagú családra főzni nem köny­ nyű s nem egyszerű feladat. Hogyan old­ ja meg? — Egyedül nehéz lenne, de sokat se­ gítenek a gyerekek és a férjem is. A leg­ gyakrabban úgy főzök, hogy a követke­ ző napra is maradjon. — A családi költségvetés számadatai azt mutatják, hogy a legnagyobb össze­ get az étkezésre fordítják. S ha nem nagy­ étkűek, amint mondta, nem túl magas ez az összeg? — Azt hiszem, nehéz lenne olcsób­ ban megoldani a főzést. Amennyire le­ hetséges, igyekszem változatosan főzni. A változatosságot azonban nem elegendő csak óhajtani, ezt az árak is megszabják. Elsősorban érvényes ez a zöldség- és fő­ zelékfélékre, meg a gyümölcsökre. — Kérem, beszéljen arról, milyen sze­ repet játszik étrendjükben a hús, a tej, a liszt, a cukor és egyéb élelmiszerek? — Zsiradékra, húsfélékre, hentes­ árukra csaknem 1200 forintot fordítunk havonta. Tejre, tejtermékekre és tojásra körülbelül 600 forintot. Zöldségre és gyü­ mölcsre csaknem 400 forintot. Kenyérre, péksüteményre 150, cukorra 60—70, s lisztre, burgonyára ugyancsak körülbelül ennyit. A felsorolt összegek nem állandó­ ak, hanem az évszaknak és az áraknak megfelelően változnak. Az arányok azon­ ban az egész évben hasonlóak. De hát vé­ gül is nem azért élünk, hogy együnk, ha­ nem azért eszünk, hogy éljünk... — Nagyon találóan fogalmazta meg. Kíváncsi vagyok azonban, hogy itt a lép­ csőházban vagy az egész házban lakó mintegy ötven szomszéd is így véleke­ dik-e? — Erre nem tudok konkrétan felelni. Egy éve lakunk így, egymás szomszédsá­ gában, a legjobban csak a lépcsőházbelie­ ket ismerem. Jobbára fiatalabb emberek, mint mi. Fiatal házasok. A többségük az üzemi konyhán étkezik. Arról még nem beszélgettünk, hogy mennyire elégedettek az üzemi koszttal, de ha oda járnak, bi­ zonyára nincs probléma. Hogy miért? Nyilván lehet ennek olyan oka, hogy a fiatalabbak kényelmesebbek, mert a fő­ zés fárasztó. Fiatalabb korban még job­ ban járnak szórakozni az emberek, s en­ nek a kedvéért inkább lemondanak a há­ zi kosztról. Az idősebbje — vagy ponto­ sabban fogalmazva a magunk korabeliek (mert a nyugdíjasokra is jellemzőbb az üzemi konyha igénybevétele) szívesebben főznek... — Nos. elérték a szép lakást, sikerült berendezni az örömükre, de vajon milyen­ nek mondható a család ruhatára? — Őszintén szólva, nincs szégyell ni­ valónk, de nem is dicsekedhetünk. Az ünneplő mellett megvan a hétköznapra, a munkába szóló ruhánk és cipőnk. Di­ vatolni nem divatolunk, mert erre már nem futja az anyagi lehetőségeinkből. Mi, felnőttek jobban megvagyunk, mint a gyerekek, akik már jobban nézik a diva­ tosabb holmit. A fiúk talán nem is annyi­ ra, mint a kislány. — A családi költségvetés szerint ha­ vonta mintegy 1000— 1200 forint marad a különkiadásokra, amiből lényegében a ruházkodást is fedezni kell. Ez nagyon kevés, ha a család nagyságát tekintjük. Hogyan sikerül mégis kielégítő szinten tartani a család ruhatárát? — Nehezen. Igyekszünk kihasználni az árleszállításokat, a szezon végi kiárusí­ tásokat. S mivel nemcsak új ruha vásár­ lásából áll az élet, hanem javításokból is, itt könnyebb a helyzetem, mert ezt ma­ gam is megoldom. Tudok varrni, így ami­ re szükség van, megvarrom... — mondja Mazánné. — A ruházkodás valahogyan olyan, mint a beruházás a vállalatoknál. Az em­ ber már előre számítgatja, hogy mire lesz szükség, tartalékol rá, amennyit csak tud, s ha ez sem elegendő, akkor hitelt kér... A példa kézenfekvő. Ezt nemcsak Mazánék teszik így, hanem nagyon sokan mások is. — Mazánéknak milyen tapasz­ talataik vannak erről? — Nagyon különbözőek. Ismerek ná­ lam idősebb embereket, akik sokkal töb­ bet költenek ruházkodásra, mint mi. Job­ ban divatolnak. Itt a házban, mivel a szomszédok többsége fiatal házaspár, a fészekrakás korszakát élik. A ruházkodás nagyon változatos. Az azonban megálla­ pítható — csak a külsőségek alapján is —, hogy akik tehetősebb családból indultak, azoknak lényegesen könnyebb az anyagi helyzetük. Következésképpen gazdagabb, változatosabb, s mondhatjuk, hogy diva­ tosabb a ruhatáruk is. Egyfajta szolid szintet azonban mindenki igyekszik tar­ tani. Ebben a házban nem régen lakik együtt ez az ötven családnyi ember, s itt még nem beszélhetünk arról a fajta öl­ tözködésről sem, ami már egyrészt a má­ sik utánzását, vagy az egymással való ri­ valizálást mutatná. Mivel másutt tapasz­ taltam már ilyet, valószínű ha „összeme­ legedik” a társaság, itt is kialakul vala­ mi hasonló... — Mazánék családi költségvetésének nem nagy része az, amit kultúrára fordí­ tanak. Lényegében a televízió, a rádió, s az újságok jelentik a család számára a kultúrálódást? — Nem csak. De azt is be kell valla­ ni, hogy a televízió majdnem „családfői” szerepet tölt be nálunk. Igaz, abból a sza­ kaszból már kinőttünk, hogy a műsor kez­ detén leülünk a képernyő elé, s csak a műsorzárás mozdít ki onnan. Válogatunk a műsorokban, csupán az a probléma — s ez kisebb konfliktusokat okoz —, hogy nem egyformán vagyunk kíváncsiak a műsorra. A feleségem a televíziót nézné, én olvasnék, a lányom éppen a beat-ze­ nét hallgatná, a fiúkról nem is beszélve. Szóval az idő és a hely beosztását kell jól megoldani. — Mit szokott olvasni? — Újságot, folyóiratot rendszeresen. Jár a Népszava, a Nógrád, de szívesen ol­ vasom a Nők Lapját, s különösen a La­ káskultúrát. S mivel megrendeltük a Vi­ lágirodalom Remekei sorozatot, ebből szoktam olvasgatni. Gyakran foglalkozom szakmai kérdésekkel, szakmai folyóiratok olvasásával is. Mivel van egy motorom, amivel gyakran kirándulunk, az AutóMotornak is olvasója vagyok... — A család többi tagjai hogyan hasz­ nálják ki a kulturális lehetőségeket? — Ha nekem jut rá időm, televíziót nézek, mert ez a legkényelmesebb — 9 �mondja Mazánné. — Ritkán olvasok, vagy zenét hallgatok. A férjem szereti az or­ gonamuzsikát, én nem annyira. A gyere­ kek sokat olvasnak, a kislányom eljár az öblösüveggyári irodalmi színpadra, sze­ repelni... — Mazánék környezetében az isme­ rősök, barátok vagy a lakótársak hogyan művelődnek, szórakoznak. Úgy mint Ma­ zánék, vagy másként? — Itt a környezetünkben, a szomszé­ doknál, a házban majdnem minden csa­ ládban kisgyerek van. Tehát olyan szóra­ kozásról szó sem lehet, ahová el kell jár­ ni otthonról. Az édesanyák a kisgyerekek miatt le vannak kötve. Gyakran viszik a gyereket sétáltatni, vagy eljönnek a nagy­ szülők, rokonok, néhány barát, ismerős. Persze művelődni, kulturálódni nemcsak házon kívül lehet, hanem itthon is. Bizo­ nyos, hogy ezek a fiatal házasok inkább ezeket a lehetőségeket hasznosítják. Né­ hány személyes ismerősömről elmondha­ tom, hogy ahol még nincs lakás, ott en­ nek a megszerzése nyomja el a szórako­ zást, a művelődést, ahol pedig már meg­ van a lakás, ott pedig a kényelmes, ba­ rátságos berendezése a cél, s emiatt szán­ nak kevesebb időt a kulturálódásra. Per­ sze ismerek embereket, akik nagyvona­ lúbban élnek, s belföldön, de inkább kül­ földön utazgatnak. Jártam már olyan he­ lyen, ahol nem laknék szívesen, de a há­ zigazda teleszájjal dicsekedett, hogy hány helyen jártak már külföldön. Igaz, kop­ laltak, de nekik ez volt a „netovább”. .. — S Mazánék nem akarnak utazgat­ ni, egyáltalán kielégítőnek tartják-e a kulturális lehetőségeiket? A szakképzés kulisszái mögött A továbbtanulás, beiskolázás sokféle összetevő, szabályozó eredm ényeként alakul: m eghatározó erővel alakítja az adott gazda­ ság különböző területeinek m ennyiségi és m inőségi változása, jelentős tényező az isko­ lahálózat terjedelm e és felépítése, de hatnak a pályaválasztást befolyásoló hagyományok, a társadalm i szem lélet is. A IV . ötéves terv egyik alapvető célki­ tűzése a társadalm i term elés hatékony­ ságának erőteljes növelése, a munka ter­ m elékenységének fokozása: a minőség ilyen fejlesztéséhez szükséges igények, követelm é­ nyek természetesen hozzák mozgásba az ok­ tatás-képzést is. Korábban a bányaipar, ko­ hászat, szilikátipar, építőipar és m ezőgaz­ daság határozta m eg elsősorban m egyénk gazdasági arculatát — ez a kép m ár napja­ in kig is átalakult, továbbfejlődött, k iegé­ szült. A z erőteljes ütemű és gazdagabb szín­ skálájú iparosodás, a mezőgazdaság karak­ terének módosulásai pedig szükségszerűen kívánták m eg a képzési arányok változását, az iskolázottsági szint emelését. Jól szem lélteti az iskolai végzettség színvonalának em elkedését többek között az érettségizettek számának alakulása: 1949-ben 3896, 1960-ban 7949, 1970-ben 18 556 fő ren­ delkezett a 18 éves és idősebb népességből érettségi bizon yítván n yal; 1960 és 1970 között 10 — Nem tartjuk kielégítőnek a lehe­ tőségeinket, pontosabban fogalmazva, a lehetőség megvan, csupán az anyagiak hiányoznak hozzá. Nagyon szeretnénk egyszer legalább külföldre is elutazni, de nem a koplalás árán. Az is igaz, hogy bennünket valahogyan nem kötnek le annyira a külföldi tájak, mint a hazaiak. Én inkább abban bízom, hogy rövidesen eljön az az idő, amikor családostól elju­ tok az ország különböző tájaira, városai­ ba. Számunkra például sok-sok maradan­ dó élményt jelentenek a gyakori hétvégi kirándulások is, ide a közeli természet­ be... — A kulturálódás, a művelődés, az informáltság színvonalának emelésére nem tartja alkalmasnak az egymás közötti esz­ mecserét, például itt a szomszédokkal? — Dehogynem. Itt azonban még nem alakultak ki, nem gyökeresedtek meg a barátkozás szálai. Jobbára mi férfiak szok­ tunk találkozni a lépcsőházban, beszélge­ tünk is, vagy itt a ház előtt jövünk össze. De ez csak addig tart, amíg a házzal kap­ csolatos közös gondokról van szó. Nincs tovább. Tapasztaltam már, hogy a beosz­ tás is szétválasztja az embereket, vagy legalábbis akadálya lehet a barátság ki­ alakulásának és elmélyülésének. Azokkal pedig, akiknek például már a kocsi meg­ szerzése vagy a hétvégi ház megépítése a „gondjuk” , egyenesen lehetetlen mé­ lyebb eszmecserét folytatni. Valahogyan ezeket az embereket annyira megfertőzte ezeknek az eszközöknek a megszerzése, a mindenáron való megszerzése, hogy rajta kívül mást nem is látnak, s más nem is érdekli őket. Velük tehát nem lehet — meg nem is akar az ember — együttmű­ ködni, gondolatokat cserélni. Közösségi munkát végezni meg egyenesen lehetet­ len. Abban a családban meg, ahol nincs gyerek, megint nem lehet szót érteni, mert nekik egészen mások a törekvéseik, más a gondolatmenetük, más az életstílu­ suk. Ahol meg gyerekek vannak, ott meg nem jut idő.. . — Eszerint tehát differenciálja az embereket a vagyoni helyzet, a beosztás, a gyerektelenség, s még lehetne sorolni. Mazánék hogyan látják, hová sorolják magukat? Egyáltalán elégedettek-e a je­ lennel? Hogyan látják a jövőt, a gyerekek jövőjét? — Mit mondhatok erre? Hová soro­ lom magunkat? Valahová a középtájra, de nem a középszerűek közé. Nem érzem magam elégedetlennek, csak talán egy ki­ csit türelmetlennek. De úgy érzem, hogy ez egészséges türelmetlenség. Amink van, azt nehezen gyűjtöttük össze, verejtékkel, szereztük. Megdolgoztunk érte, s így tisz­ tában vagyunk vele, hogy a szorgalmas munka biztosíthatja a jövő nagyobb le­ hetőségeit is. Sohasem akartam „valaki” lenni. Szeretek dolgozni, szeretem a csa­ ládomat, jól érzem magam az enyéim kö­ rében, ez határozta meg minden eddigi lépésemet. S erre törekszem a jövőben is. Nagyon szeretném, ha a gyerekeim na­ gyon becsületes és jó szakemberek len­ nének. Ezért mindent meg is teszünk a feleségemmel. Szeretnénk, ha a gyere­ keink az erkölcsi javakat, a kulturális ér­ tékeket nagyon tisztelnék, okosan tudnák hasznosítani, s éppen úgy megbecsülnék, ahogyan az anyagi javakat... m eghárom szorozódott a technikumot, szak­ középiskolát végzettek száma — , s tíz é v alatt (1960— 70) kétszeresére nőtt az egyete­ m i-főiskolai diplom ásoké is. 1970/71. gim názium szakközépiskola szakmunkásképző dolgozók középisk. 2166 1582 4401 1925 1971/72. 2108 1825 4034 2232 H elyesnek ítélh ető-e a középfokú isko­ láztatás ilyen szerkezete? G azdaságpolitikai Év 1971/72. 1972/73. 1973/74. 1974/75. 1975/76. A z igényszint tehát következetesen kb. kétszer nagyobb, m int a szakmunkástanulók beiskolázási létszám terve, ennek m egfelelően módosítani kellene az iskoláztatási arányo­ kat, hogy a term elési területek m egfelelő tá­ m ogatást kapjanak. A z 1969. évi V I. törvén y kim ondja, hogy a szakmunkásképzés nem b efejezett közép­ iskolai képzés. A z 1970-ben b evezetett szak­ munkásképzési reform tervek korszerűsítet­ ték a szakmai képzést — felm é rv e és hosz­ szabb távra figyelem b e v é v e a tudományos­ technikai előrehaladást. (N em zetközi szem­ pontból is úttörő kezdem ényezés v o lt ez, nagy fig y e lm e t keltett.) A z 1972-es közokta­ Pádár András 1972/73. 2040 1949 3549 2372 1973/74. 1974/75. 1922 2001 3210 2359 1923 1942 3002 3047 oldalról nézve az a lábbi adatok adnak v ű­ laszt: Üzem ek, vállalatok szakmunkástanuló­ igénye: 2436 2898 2424 2241 2895 Elsőéves szakmunkástanulók fe lv é te li keretszám a: 1690 1300 1100 1100 1100 tási párthatározat egyértelm űen a kor k öve­ telm ényeihez alkalm azkodó, egységes k öve­ telm ényeket támasztó, továbbtanulásra is előkészítő szakmunkásképzés m egvalósítá­ sát tűzte ki, m egfelelően összehangolva a szakközépiskolai képzéssel, egyszer és m in ­ denkorra m egszüntetve a szakmunkásképzés zsákutca-jellegét. A term elés újólag az életpályák soka­ ságát kínálja. A z üzemek, vállalatok, gyárak évrő l évre m unkaerő-felm érést végeznek, am it a N ógrád m egyei Tanács V B munka­ ügyi osztálya koordinál és összesít. M inden évben ú jrafogalm azódik a különböző szintű m unkaerő-szükséglet, ezen belül a szak- �munkásszükséglet is. Ú j szakmai profilok keletkeznek, hagyom ányosak eltűnnek (nem egyszer kén yszerb ől): vagyis állandóan „le n g ” a szakmunkaerő-szükséglet mérőm ű­ szerének mutatója. Következésképpen a szak­ képzés — azaz a nem b efejezett középfokú képzés — tudományos elveken alapuló, te rv ­ szerű, következetes m unkaerő-gazdálkodás alapján tölti be funkcióját, m íg a teljes kö­ zépfokú képzés (gim názium és szakközépis­ kola) átlagigények alapján működik. M egyénk gazdasági összetétele, színvo­ nala, fejlődése, írásban lefektetett közokta­ tási és közm űvelődési terve, iskolahálózata, ennek eszközellátottsága is egyértelm ű sza­ bályozó szerepet játszanak. M eghatározzák a kívánt beiskolázási arányokat. Jelzik az ok­ tató-nevelő munka igényelt és valós színvo­ nalát, a szakmai képzés korszerűségét, alkal­ mazkodó képességét, és több más, igen fon ­ tos viszonyításhoz, gyakorlati folyam atok e l­ lenőrzéséhez, értékeléséhez nyújtanak ala­ pot. Aggasztó tapasztalat, hogy a szakmun­ kásképzésben tanulók száma évről évre csök­ kent, m ígnem az utóbbi években az igény­ szint kb. 50 % -án ál m egállt. Súlyosbító kö­ rülmény, hogy a szakmák iránti érdeklődés is aránytalan (elnéptelenedés jellem zi a he­ gesztő, kovács, öntő, gépi forgácsoló, ü vegfú ­ vó, ács-, állván yozó és a mezőgazdasági szakmákat). A szakmunkásképzésen belüli áramlás aránytalanul egyes szakmák köré csoporto­ sul. Pl. a mezőgazdasági fizik a i dolgozók gyerm ekei — akiktől kötődés, megszokások, környezet, hagyom ányok alapján elvárható volna a mezőgazdasághoz való ragaszkodás — mind ipari pályák után érdeklődnek — a szülők jóváhagyásával. A tájékozottság és az ism eretek hiánya a fő okok között szerepel. (N agyon sokan jelen leg sem tudják, hogy a mezőgazdasági szakiskolában jobbak a kö­ rülmények, m int bárm elyik ipari szakmun­ kásképzőben.) Igen nagy népszerűségnek ör­ vend a kereskedelm i és vendéglátóipari szakterület (különösen a leányok körében), a pálya fokozatosan elnőiesedik. U gyanakkor a mezőgazdaság és az ipar területén szakmát tanuló leányok m ennyisége nincs arányban a lehetőségekkel: a hagyom ány és a szem lé­ let m egváltozására, és egyes területeken a m unkakörülmények javítására van szükség. A szakmunkáspályára igyek vők szakágazati, szakmák szerinti belső osztódása tehát nem követi arányosan a gazdasági igényt és a pályaalkalmasságot. M egfeszített belső mun­ kával tudják csak iskoláink az egyes szak­ területeket „benépesíteni” . K ik mennek el végül is szakmunkásta­ nulónak? A pályázókat különböző csopor­ tokba lehet sorolni. Első helyen em líthetők azok a tanu­ lók, akikben kiforrott elképzelés. szakmai érdeklődés fejlőd ött ki a pályaválasztás idő­ szakára. Általában fizik ai dolgozók gyerm e­ kei. A z előism ereteket, a felkészülést szak­ munkás szüleiktől, a rokonság köréből, álta­ lános iskolai szakkörökből, barkácsműhe­ Iyekből szerezték. K orán m egism erték a két­ kezi alkotás örömét, a fizik a i és a szellem i munka egymásra hatását, egységét. K ö zö t­ tük igen jó képességű, szakmai tanulm ányok­ ban élenjáró tanulókat találunk. P á ly a vá ­ lasztásukban szüleik egyetértő támogatását és hozzájárulását élvezik, ille tv e élvezték. K özülük kerülnek ki a szakma vezető mun­ kásai. Á ltalában továbbtanulnak. A z o k az általános iskolai tanulmányok során gyengébb előm enetelű tanulók (köze­ pes, elégséges), akik (nem kevesen) m eglepő fejlettségről tesznek tanúbizonyságot a gya­ korlati munkában. Ez a réteg a gyakorlati tevékenységben m indig m egtalálja örömét, érzelm ileg is kötődik munkájához. A dolgo­ zók iskoláiban szerzett tapasztalatok b izo­ nyítják, hogy a gyakorlati munka, a term e­ lés pozitív hatással van a szellem i képessé­ gek fejlődésére, am it a felnőttkorúak isko­ láiban való helytállás alátámaszt. Népes cso­ port ez, a beiskolázott tanulók gerinchada. K ülön csoportot képeznek az ún. „k én y­ szerpályások” . Ő ket gimnáziumba, szakkö­ zépiskolába nem vették fel, ezért szakmun­ kásképzőben keresik a továbbtanulás útját. K é t nehézséggel kell m egküzdeniük: a szak­ maválasztás nagy gondjával és a beilleszke­ déssel. K özöttük igen jó képességű tanulók találhatók, akik m egfelelő környezetben m a­ gas színvonalú eredm ényeket érnek el, a szakma, sőt a szakágazat kiválóságaivá fe j­ lődhetnek. A származás szerinti összetétel ebben a csoportban a legvegyesebb. E gyre szűkülő csoportot képez a szociá­ lis (anyagias) indítású pályaválasztóké. (Szá­ m olni kell velük, hiszen nem lebecsülendő az a tény, hogy rövidebb tanulm ányi idő­ ben, ösztöndíjjal, szinte „n u lla” iskoláztatási költséggel tanulhat a fiatal, ami jelentősen lecsökkenti a szülői terhelést.) Ebben a szem léletben — a nagycsaládosok tényleges, reális és tiszteletre m éltó m eggondolásain túl — többeknél az anyagiasság elve, a m inél nagyobb kereseti lehetőség kutatása dom i­ nál. M egnyugtató, hogy az a szem lélet egyre inkább háttérbe szorul. A szakmunkásszükséglettel szemben támasztott m ennyiségi igények kielégítése azonban „ifjú sági forrásból” a közeljövőben aligha biztosítható. Szükség van a feln őttko­ rú szakmunkásképzésre, ami a vállalatokra ró gondos tervezési és szervezési feladatokat, A felnőttképzést ma m ár nemcsak a hiány­ pótlás, hanem az új term elési profilokhoz való rugalmas alkalm azkodás is nélkülöz­ hetetlenné teszi. K özépfokú iskolahálózatunk a IV . ötéves tervben bővült: ma m ár ism ertek az építő­ ipari, egészségügyi, óvónői szakközépiskolá­ ink, ille tv e tagozataink; a dolgozók szakkö­ zépiskolai hálózata is acélszerkezeti, építő­ ipari, ruhaipari, építőanyagipari szakkal bő­ vült. Javultak a tárgyi és szem élyi fe lté te ­ lek: ma m ár egyetem i és főiskolai végzett­ ségű tanárok tanítanak minden tantárgyat, az oktatást korszerű eszközök segítik, a gya­ korlati oktatáshoz üzemi tanm űhelyek háló­ zata áll rendelkezésre. Épül az új salgótar­ ján i ipari szakmunkásképző intézet, korsze­ rű tanm űhelyi rendszerrel, kollégium m al, közel 100 m illiós költséggel; és gondos ter­ vek készülnek a balassagyarmati szakmun­ kásképző fejlesztésére is. A szakmunkásképzés színvonalának ja ­ vítása egybeesik az általános m űvelődéspoli­ tikai feladatokkal. A fe jle tt szocialista társa­ dalom építése m űvelt szakem bereket igényel, a közéletiség gyakorlása, a demokratizmus elm élyítése, a kultúrált életmód, a szabad idő hasznos felhasználása csak sokoldalú m űveltségbeli megalapozással lehetséges. En­ nek m egvalósítása politikai program. Szak­ munkásképzőink nem b efejezett középfokú m űveltséget nyújtanak, de lehetőséget bizto­ sítanak a befejezéshez is: a fiatal szakmun­ kások folyam atosan továbbtanulhatnak. L e g ­ kiem elkedőbb eredm énynek azt tekinthet­ jük, hogy ma m ár m indegyik ipari szak­ munkásképzőnkben érettségit adó szakközép­ iskolai képzés folyik. A szakmunkások szakközépiskolája kedvező fogadtatásra ta­ lált, az 1974/75. tanév (az új iskolatípus e l­ ső évének) tapasztalatai kedvezőek. T urai Ferenc A mindennapok perifériáján pszichológusok) és másképpen látja a k özvé­ lemény. A z értelm i fogyatékos (oligophrén) em ­ berek m egítélése csak abból az alapgondo­ latból lehetséges, hogy a vizsgálati szituáció­ ban nem abszolutizáljuk magunkat m inden szempontból egyértelm űen normálisnak. A szülő panasza: „N e m olyan, m int tö b b i.. . ” a A pedagógiai jellem zésb ől: „Á ltalános iskolában a fejlődése nem biztosítható.. . ” „G yógypedagógiai intézeti elhelyezést szeret­ nénk!” A szülő panasza: „ A z iskolában nem foglalkoznak vele, verekszik, a hátsó padba ü ltették ... Ism ételjen, de gyógypedagógiára nem adom...’ A z iskola panasza: „ A család elhanya­ golja, a szülő nem érdeklődik gyerm eke is­ kolai pályafutása után. A tanuló piszkosan jár, hiányos öltözékben, felszerelése nincs, írni, olvasni, számolni nem tud. Hibás a beszéde. Testileg fejletlen .” M agyarországon m egközelítőleg 28000 gyerm ek enyhén értelm i fogyatékos. Ezek is­ kolakötelezettségüknek a kisegítő iskolákban, az általános iskolák m ellett m űködő kisegí­ tő osztályokban, va gy a gyógypedagógiai ne­ velőintézetekben tesznek eleget. A z értelm i­ leg súlyosabb fokon károsodott tanulókat (im becillisek) a foglalkoztató intézetek fe j­ lesztik — a tájékoztató adatok szerint szá­ muk országosan eléri a 2400-at. A m entálisan abnormális, csökkent é r­ tékű, fogyatékos em bereknek állam polgári joguk, hogy szocialista társadalmunk életé­ be bekapcsolódva em berekhez m éltó életet éljenek. A társadalmi beilleszkedés nagy mértékben attól függ, hogy m ilyen segítsé­ get kapnak, m ilyen az őket körü lvevő kör­ nyezet szem lélete a betegségekkel, ille tv e a fogyatékosságokkal szemben. G yakorlatból tudjuk, hogy a fiatalkorú ­ ak értelm i helyzetét, normalitását, abnorm a­ litását másként ítélik m eg a szakemberek (szakorvosok, gyógypedagógiai tanárok, Hazánkban az értelm i fogyatékosság m egítélésével (a pedagógiai fejleszthetőség szem pontjai szerint) m egyénként egy-egy ál­ landó áthelyezési bizottság foglalkozik. K om p lex szakorvosi, pedagógiai, pszicholó­ giai vizsgálatokkal m egállapítják, hogy a gyerm ek szakszerű fejlesztése m ilyen isko­ latípusokban lehetséges, a gyógyp ed a gógia szakterületein nem képezhető gyerm ekek: esetében egészségügyi ápolóintézeti elh elye­ zésre tesznek javaslatot. A z értelm i fogya ­ tékosság súlyossági fokainak m egfelelően, a vizsgálati eredm ényektől függően konkrét határozatok születnek a tanulók beiskolázá ­ sára. A szülő nyilatkozata a gyerm ek állapotá­ ró l: „N em tudta azt senki m egm ondani ne­ kem, hogy idős vagyok a szülésre. L eg a lá b b az orvos figyelm eztetett volna, hogy m ilyen következm ényekkel jár.” A kórelőzm ényből: „...A z anya terhes­ ségének idején fertőzést (to x op la m osis) szenvedett. A z apa állatgondozó. ...A ter­ hesség veszélyeztetett, ...császármetszés, ...az újszülött súlya 1 800 gr. volt.” „..Cse­ csemőkorban gyakori tüdőgyulladás, bélhu­ rut; kisgyerm ekkorban középfülgyulladás, szövődm ényekkel járó fültőm irigylob, lázas állapotban megkékül, fogfrászt k a p o tt...” A családi anam nézisből: „Vércsoportösszeférhetetlenség az anya és az apa kö­ zött.” „H árom testvére m ár a h elybeli kise­ gítő iskola tanulója. A z apa csak két osz­ tályt tudott elvégezni, az anya írástudat­ lan.. .”„ A földkunyhóban kilencen élnek. Régebben történt, hogy a családból az egyik csecsemőnek a patkány m egrágta a fülét. M agyarul a lig tudnak.” 11 �A tan u ló is k o la i p á ly a fu tá s a : „Ó vodába nem járt, iskolaelőkészítőt nem végzett, iskolaérettségi vizsgálaton nem vett részt. Beiskolázták, egy é v felm entést kapott. Jelenleg írni, olvasni, számolni nem tud.” „ ...A tanuló az általános iskola első osz­ tályában számtanból bukott. A z iskola igaz­ gatója, a szülő beleegyezésével, az iskola k i­ segítő osztályába helyezte. Jelenleg kitűnik a kisegítő osztályban jó tanulásával.” „ . . .Óvodába nem járt, iskolaelőkészítő foglalkozáson részt vett. M inősítése: ered­ m énytelen. A z első osztályban írás, számtan tantárgyakból gyenge eredm ényt mutat, a közösséghez nehezen alkalm azkodik. A gyógypedagógiára javasolják. A z orvosi vizs­ gálatnál fenyítésből eredő külsérelm i nyo­ mokat észleltek (eredete ism eretlen). Intéze­ ti elhelyezést kérnek a szülők, m inél mesz­ szebb a lakhelytől.” „ ...S z akvizsgálat utón m egállapítást nyert, hogy gyp. nevelőintézetben továbbfejleszthe­ tő a tanuló, intézeti elhelyezést nyert. A két szülő nézeteltérése m iatt a nevelőintézetből kivették. Jelenlegi helyén nem fejleszthető, ú jra intézeti elhelyezésre vár.” „...1 4 éves fiúgyerm ek, aki 1967. szeptem­ berében lett iskolaköteles, de csak az 1969/70-es tanévre iskolázták be. A z első osztályban három tantárgyból bukott. A kö­ vetkező tanévben, am ikor ismételt, elégtelen tanulmányi eredm énye m iatt újabb ismét­ lésre kötelezték. A zóta minden tanévben — a szülő bemondása szerint: a körzeti orvos javaslatára — felm entették. A felm entések alapos oka, m ivel ez ügyben csak a szülő fordu lt hozzánk, ism eretlen.” A z általános iskolai felm entések az utób­ bi időben elszaporodtak, és m egítélésünk szerint sok esetben k ellő vizsgálat és körül­ tekintés nélkül hoznak az általános iskolai igazgatók ilyen ügyekben határozatokat. G yakran nyújtanak segédkezet a felm enté­ sekhez a körzeti orvosok is, akik az általá­ nos iskolai sikertelenségek láttán — egy-egy kóresethez kapcsoltan — felm entéseket ja ­ vasolnak, nem ism erve a gyógyító nevelés intézm ényes lehetőségét. A z általános iskola igazgatói és n evelői — néhány k ivételtől e l­ tekintve — nem kutatják az orvosi diagnó­ zisok pedagógiai következm ényeit. A fe l­ mentések hátterében a m ár em lített kóro­ kon kívül gyakran szerepel a túlkorosság, a testi-szellem i fejletlenség, a rom boló m aga­ tartás, túlmozgékonyság, kedvezőtlen szo­ ciális helyzet, szökés, csavargás, illegálisan kötött házasság. A k irív ó esetek, gyakran em beri sorstra­ gédiák helyenként m egelőzhetőek a fiatalk o­ rúak nevelési lehetőségének keresésével. Szép számmal találunk olyan általános iskolákat, ahol az in ten zív korrekciós foglalkozások si­ kertelensége után is határozottan keresik a tanulók fejlesztésének lehetőségeit, és nem választják a tankötelezettség alóli időleges va g y teljes felm entést. A gyógypedagógiai intézm ényekbe törté­ nő beiskolázáshoz az Á llan d ó Áthelyezési Bizottságnak (ilyen és ezekhez hasonló) ja ­ vaslatokat küldenek: „ ...M indkét szülő több műszakban dol­ gozik, a gyerm ekre idős nagyanyja ügyel. S a szülő ugyan érdeklődik gyerm eke tanul­ m ányi előm enetele felől, de elfoglaltsága m iatt rendszeresen segíteni nem tud. Az órákon a tanuló passzív, de irányított já té­ kokban szívesen, nagy lelkesedéssel részt vesz. Szereti a kisebbeket, m inden gyerm ek­ közösségbe beilleszkedik, ugyanakkor a fe l­ nőttekkel szemben zárkózott, félszeg. Szám­ tan, ének, környezet, fogalm azás tantár­ gyakban az előírt követelm ényeknek az adott osztályfokon eleget tenni nem képes. A z is­ kola korrepetálja és a tanulószobai fo gla lk o ­ zásokon egyén ileg is próbálnak segíteni neki. N agyoth alló és gyakran » ideges, ham ar tü­ 12 relm etlenné v á lik « . H allókészüléket nem visel (? !)” . „ A hattagú család egy szoba, konyhás la­ kásban »rendes, szegényes, zsúfolt, körülm é­ nye« között él. A szülők »idegesek«, az apa gyakran részeg. Napirenden vannak a v e ­ szekedések. A z anya írástudatlan, durva, gyerm ekeit veri. A tanuló agresszív, nyugta­ lan (6 éves koráig rendszertelenül be vizelt). G yenge a látása, de szem üveget nem visel” . „...Nagyon prim itíven, minden előképzés (óvoda, iskolai előkészítés) nélkül került az iskolába. Súlyos mértékben környezetkárosí­ tott, hospitalizalt. A z 1— 4-es összevonású általános iskola első osztályát harmadszor járja, több nevelő tanította. Olvasás, írás tantárgyakból a tantervi követelm ényeknek eleget tenni nem tud.” Egy későbbi pedagó­ giai jellem zésből: „m agatartása úgy válto­ zik, ahogy az érdeklődését sikerul fe lk e l­ teni a tanulás iránt” . E gy tantárgyból az osztály szintjénél magasabb eredm ényt ért el fé l év alatt. „...A szülők gyerm ekük iskolai tanulmá­ nyai után nem érdeklődnek, a tankönyveket otthon alágyújtósnak használják. A z erősen italozó apa otthon botrányokat rendez. Ilyen kor az anya a kislányával együtt a szomszédba m enekül” . A testi-lelki fejlődés rendellenességeit alapvetően m eghatározzák a központi idegrendszer szerkezeti eltérései. G yakorlatunk­ ból ugyanakkor számos olyan esetet is is­ merünk, am ikor a károsodást a szakorvosi vizsgálatokkal kim utatni nem lehet, az ép­ nek tűnő idegrendszeri szerkezetekre mégis rendellenes fiziológia i és lelki folyam atok épülnek. A G yógypedagógiai Á th elyező Bizottság elé kerülő tanulók szem élyiségének rendelle­ nességét gyakorta vírusos, bakteriális fertő­ zésben, a mechanikus hatások következté­ ben kialakult sérült idegrendszeri struktúrá­ ban látjuk. A gyógyító nevelést igénylő gyerm ekek tüneteit mégsem lehet csak ilyen tényezőkre visszavezetni, m ert örök­ letes, veleszületett zavarok, a belső elválasz­ tású m irigyek rendellenes működése is pszichikus következm ényekkel jár. A külön­ böző életkorban kialakult idegrendszeri sé­ rülések következtében jelentkező károsodást tehát igyekszünk elhatárolni azoktól a tüne­ tektől, m elyek az egyén kedvezőtlen társa­ dalmi életform ája következtében alakultak ki, hiszen az ingerszegény környezet, az elhanyagoltság, a — családi, óvodai, iskolai — érzelm i kötődés hiánya és a kudarcélm é­ nyek is (az elszenvedés id ejétől függően) az intellektus fejlődésének zavaraihoz is vezet­ nek. Társadalm i értelem ben vett környezeti ártalm ak egyrészt nem m indig különíthetők el a biológiai károsító hatásoktól, másrészt okozhatnak olyan kóros tüneteket, m elyek az iskolai képzést a gyógyító nevelés irányá­ ba terelik. A z értelm i fogyatékosoknál a le l­ ki jelenségek m ennyiségileg és m inőségileg is eltérnek a hasonló korú ép gyerm ekeké­ től. A m egism erő funkciók, a régi ism ere­ tek felidézésének, alkalm azásának zavarai különös problém át jelentenek az általános iskolában, ahol az intellektuális feladatok kerülnek előtérbe. Iskoláskor után a viselk e­ dés, a szociabilitás kerül előtérbe, és az az egyén, aki tanköteles korban gyógyító neve­ lésre szorul — annak eredm ényeként is — , az iskoláskor után beilleszkedik a „n orm á li­ sok” társaságába. A m egyei Á llan d ó Á th elyezési Bizottság vizsgálatának összefoglaló vélem én yeiből: „...A tanuló értelm ileg enyhébb fokban (debilis), sérült. Fogyatékosságát a szüléskor elszenvedett központi idegrendszeri károso­ dásra vezethetjü k vissza.” „...A m egvizsgált középsúlyos fokban (im becillis) értelm i fo ­ gyatékos. Szakvizsgálatok után állapotát génártalom m al hozzuk összefüggésbe” . „...Ne­ vezett gyerm ek súlyos fokban értelm i fogya ­ tékos (idiotia), a gyógypedagógiai iskola rendszerében nem képezhető. Értelm i hely­ zete, fejlődési rendellenessége méhen belüli károsodás m iatt alakult ki.” A bizottság javaslataiból: ...„G yógypedagógiai áthelyezést nem ja ­ vasolunk. In ten zív logotherápiával, tantárgyi korrekciós foglalkozás m ellett a tanuló ered­ ményesen fejleszthető az általános iskolá­ ban.” ...„Az 1975/76-os tanévre a helybeli k i­ segítő iskola 1. osztályába beiskolázható. Napközis foglalkoztatása szükségesnek lát­ szik.” ...„A z enyhe fokú sérülésnek tüne­ teit rossz szociális helyzet súlyosbítja. G yógy­ pedagógiai nevelőintézeti elhelyezése indo­ kolt. A z 1975 76-os tanévben a kisegítő 2. osztályában folytassa tanulm ányait.” ...,,A ta­ nuló halmozottan sérült. Enyhe fokú m oz­ gássérülése, értelm i fogyatékossága, halláski­ esése m iatt (hallókészülékkel) a gyógypeda­ gógiai nevelőintézet kisegítő előkészítő osz­ tályába beiskolázható.” ...„Célszerű lenne, ha a nevelőintézeti kisegítő 2. osztályában fo ly ­ tathatná tanulmányait. Intézeti férőh ely h i­ ányában já rjon az általános iskolába és ré­ szesüljön heti hatórás korrekcióban. Szak­ intézeti elhelyezéséig év végén osztályvizsgát tehet, m ert lakhelyén kisegítő iskola, vagy osztály nem működik.” A z elm últ tanévben országunk gyógype­ dagógiai intézm ényeibe ezerrel valam ivel több tanuló került, m int az 1973/74-es tan­ évben. M i, nógrádiak ebből 89 fő v e l „része­ sülünk” . A z 1975/76-os gyógypedagógiai beis­ kolázásra 147 tankötelest javasoltak és 1974. január 1-től napjainkig 308 áthelyezést kez­ deményeztek. Elengedhetetlenül szükséges foglalkoznunk az áthelyezési vizsgálatokról szólva azzal is, hogy a beérkezett áthelye­ zési javaslatok 43,6 % -á t ci­ gánytanulók ügyében tették. M inden gyógy­ pedagógus szeretettel, nagy m egértéssel fo ­ gadja a fogyatékos gyerm ekeket, de — a gyógypedagógiai intézm ény jelleg e folytán — szükségszerűen csak a fogyatékosokkal foglalkozunk, s úgy érezzük, hogy a cigányosztályokat, kollégium okat, napköziket nem a gyógypedagógiai intézm ényrendszeren belül kell kialakítani, m ert más kritérium ok alap­ ján kerültek oda tanulók. Látjuk, hogy a cigánytanulók ügye alapvetően csak a szülők életm ódjának gyökeres változtatása révén oldódik meg. Érezzük a korm ányintézkedések nyomán szociális helyzetükben létrejött v á l­ tozásokat; a felvilá gosító munkának, gyógy­ pedagógiai prevenciónak , a nevelési tanács­ adásnak kiem elkedő jelentősége lenne a sür­ gető társadalm i problém a megoldásában. A m űvelődésbeli hátrányok, m elyek társa­ dalmunk kis rétegét érintik, és múltunkban kereshetők okai, önmagukban nem vezetnek oda, hogy ép értelm ű gyerm ekek gyógyp e­ dagógiai intézm énybe kerüljenek. Koczka Lajos Tudományos emlékülés Salgótarjánban A szocialista v állalati g az d álkod ás n é­ hány sajátosság a c ím m e l re n d e z e tt tu d o m á ­ n yo s ü lé s sz a k o t S a lg ó ta r já n b a n — fe ls z a ­ b a d u lá s u n k 30. é v fo r d u ló ja tis z te le té r e — a P é n z ü g y i és S z á m v ite li F ő isk o la M a rx izm u s — L e n in iz m u s T a n s zé k e . A z 1975. o k tó b e r 21 — 22-i ta n á c s k o zá s r é s z tv e v ő i k ö zö tt o tt v o l­ ta k a b a rá ti o rs z á g o k te s tv é rin té z m é n y e in e k k é p v is e lő i is, a ho n i g a z d a s á g i fő is k o lá k d e ­ le g á tu s a i m e lle tt je le n lé tü k k e l is han gsú ­ ly o z v a a ta n á c s k o zá s je le n tő sé g é t. �Dr. Tétényi Zoltán főigazgató m egnyitó szavait követően Lakatos Imre, a PSZF M arxizm us— Leninizm us Tanszékének ve­ zetője tartott vitain dító előadást a vállalati gazdálkodás kialakulásának társadalm i-gaz­ dasági feltételeiről, a vállalati gazdálkodás és a népgazdaság kölcsönhatásáról, a v á lla ­ lati önállóságról, a vállalati nagyságrendek optim ális alakulásáról, a szocialista integ­ rációról, a szabályozási rendszer aktuális problém áiról, továbbfejlesztésének lehető­ ségeiről. A z e tém akörben fo ly ó és m ár ál­ talánosításra alkalm as tudományos kutatáso­ kat, illetve eredm ényeiket körültekintően f i ­ gyelem be v e v ő referátum hoz a tanácskozás során tizennyolc kiegészítő előadás, ille tv e hozzászólás kapcsolódott. A vitában felszólalók elem ezték többek között az állam i és szövetkezeti tulajdon, s a közös vállalkozások időszerű kérdéseit, az üzemi dem okrácia fejlesztésének feladatait, a tanácsok m egnövekedett feladatait a helyi ipar fejlesztésében, a nagyüzem i munkásság politikai szerepének növekedését az ipari vállalatok term előm unkájában, az irányítási rendszer tökéletesítésére tett és teendő in ­ tézkedéseket, a vállalati tervezés kérdéseit, az érdek-érdekeltségi m otivációkat, a tám o­ gatási és árrendszer kérd éseit Hagyománytisztelet és mozgalom lentette. Úgy mondhatnám, hogy közéleti emberként is és művészként is tettem azt. amit kellett. E két tevékenység abban az időben is szinte egybeforrt, s úgy érzem, hogy ezt hordozom magamban azóta is... Ha viszont ez a beszélgetés a Madáchemlékérem kapcsán jött létre, akkor né­ hány gondomat szeretném megemlíteni; ezek a gondok a Madách-kultusz ápolá­ sával függenek össze. Nem mint művészt, hanem mint közéleti embert szorongat a kérdés: miért szűnt meg a pezsgés pél­ dául a Madách-emlékérem körül. Mintha a Madách-kultusz ápolása túlságosan is hivatalos ténykedéssé vált volna. Amikor először adták át ezeket az emlékérmeket, pezsgés volt: Csesztvén szobrot avattak, a Magyar Tudományos Akadémia Madáchemlékülést tartott, nekünk meg itt Sal­ gótarjánban még arra is gondunk volt, A z elsők között v o lt 1964-ben , aki M a dá ch -em lékérm et k a p o tt; M unkácsydíjas, a M a gy a r Népköztársaság Érdem es M űvésze. S algótarjánban él, m ik é n t v é le ­ kedik a rró l: vajon, a k k o r m ié rt esett rá a választás? S fő k é n t: hogyan alakult az­ óta az élete? — Abban az időben indult igazán vi­ rágzásnak a megyei képzőművészeti élet — mondja a művész. — S miután a felszabadulás óta rengeteg pótolnivaló volt a megyében, így a képzőművészeti élet szervezésén kívül minden olyan kulturá­ lis mozgásban igyekeztem részt venni, ami akkor is igazán a közművelődést je­ A vita során felm erü lt koncepcionális, szem léletbeni és értelm ezési problém ák tisz­ tázásához dr. Tétényi Zoltán adott hasznos útbaigazítást egy olyan tudományos ülés zárszavaként, am ely nem csupán közgazdasági ism ereteket nyújtott, hanem n yílt fó ­ rum ot terem tett a nézetek tisztázására, v é ­ lem ények ütköztetésére. E leven m űhely­ munka, az ism eretek m egújítására, a nép­ gazdaság közeli és távlati érd ek eivel való közvetlenebb azonosulásra törekvő munkamegbeszélés, érdem i tevékenység jellem ezte ezt a tanácskozást — s csak helyeselni le­ het a főiskola vezetőségének azt az elhatá­ rozását, hogy a kétnapos konferencia teljes anyagát 1977-ben kötet form ájában közre­ adják. A tudományos ülés időszerűségét és jelentőségét a szocialista vállalatokkal szem ­ ben m egn övekvő követelm ények, a társada­ lom tudom ányok fejlesztésének erősödő igé­ nye egyaránt hangsúlyozzák. A legnem e­ sebb (és nehezebb) feladat természetesen a tudományosan m egalapozott kutatások ered­ m ényeinek a gyakorlati életben történő köz­ vetlen, ille tv e áttételes alkalm azása lesz, s a gyakorlatban szerzett tapasztalatok újra és újra „visszacsatolása” az elm élet felé. Dr. Molnár P ál hogy Martinovnak felvigyük az emlékér­ met Budapestre, ahol kórházban feküdt. (Később aztán voltak, akik nem tudtak eljönni Salgótarjánba átvenni az érmet, mi ezt tudomásul vettük, nagyon is na­ pirendre tértünk fölötte.) — E llap osodott voln a a M a d á ch -k u l­ tusz ápolása, m ozgalom is? így az em lék érem k ö rü li — Sajnos, elaludt az öntevékeny moz­ gás, amely — szerintem — fontosabb a hivatalos ténykedésnél. Úgy érzem, ella­ posodott az egész. Összejön néhány em­ ber itt, Salgótarjánban az átadó ünnep­ ségre, de nem találtuk meg a módját an­ nak, hogy a Madách-kultuszt hogyan tart­ suk az emlékérmek kapcsán is elevenen. Arra gondolok, miért ne lehetne Cseszt­ vén átadni ezt az érmet? Ott ebből az alkalomból emlékülést is tarthatnának, 13 �amelyen összegeznék az eltelt időszak Ma­ dách-kutatásainak eredményeit. Kegye­ lettel adóznának legalább ezen az egy napon nemcsak a kitüntetettek! A másik dolog, ami még foglalkoztat, miért a hi­ vatal tesz javaslatot a vb-nek a leendő émlékérmesek kiválasztására. Nem vita­ tom a hivatal hozzáértését, de Madáchemlékbizottságot kellene felállítani, amely­ nek tagjai azok a szakemberek lennének innen is és szerte az országból, akik való­ ban mindenről tudnak, ami a Madách-ha­ gyomány ápolásában és kutatásában tör­ ténik az országban, Európában. Nem len­ ne-e érdemes megnézni, hogy az alapítóle­ vél ma is mindenben időszerű-e? A bi­ zottságnak lehetne továbbá a feladata ja­ vaslati joggal befolyásolni, irányítani a csesztvei múzeum mindenkori fejlesztését, anyagának gazdagítását, propagálását stb. Mindez talán eredményt hozna. Mert bi­ zony a csesztvei múzeum propagálásával sem vagyok elégedett. A szocialista brigá­ dok, iskolák számára tudatosítani kellene, miért szükséges megnézni Csesztvét. Ne vessük el a gondját Csesztvének. Sok érték kicsúszik a kezünkből: a Madách-gyűjte­ mény Győrbe került, a Benczúr-hagyaték Nyíregyházára. A Madáchcsal kapcsola­ tos képzőművészeti anyagot is össze le­ hetne gyűjteni. — C zinke F eren c gra fikusm űvész m indig aktíva n kapcsolódott be a nógrádi k u ltu ­ rális közéletbe. Szocialista brigádoknak, k ü lö n fé le kisközösségeknek ta rt előadá­ sokat, sokoldalú szervező m unk á t végez. E léged ett-e időbeosztásával? — Bár most is rendszeresen szerepelek hazai és külföldi tárlatokon, nem vagyok megelégedve időbeosztásommal. A meg­ élénkült közművelődési tevékenységben legtöbbször olyan dolgok határozzák meg, hogy mit csináljak, amelyekből nem szü­ letik kép. Sokat várok most a téltől. A tél az az évszak, amikor magára marad az ember, tud dolgozni. — M it? — Egymásra épülnek a dolgok. Ebben a korban már higgadtabbá válik az em­ ber, megvan a kialakult formanyelve, a szemlélete, a világnézete, amire szüksége van. A művészetben az elkötelezettség hí­ ve vagyok. A művésznek igenis válaszol­ nia kell a világ által felvetett kérdések­ re. Figyelmeztetnie kell az embereket ar­ ra, ami esetleg veszélyt jelenthet a jövő­ ben. S ki kell fejeznie az ember örömét. — H ogyan? — Műfajilag is, úgy érzem megvan a saját világom. — A gra fika? — Igen. A grafikának szinte műfaját élvezettel művelem. — Most m ire készül? minden — Évek óta vajúdik a velencei bienná­ lé sorsa. Ott a mai magyar grafikát én képviselem majd, ha egyszer megnyílik. Most ugyanis megint kaptam egy felszólí­ tást, hogy készüljek a biennáléra. Azt val­ lom, hogy minden népnek a maga etni­ kai gyökereinek megfelelően kell szólnia a világban. A magyar művészet is szín­ foltja az egyetemesnek. Mert bármely kis nép vagyunk, az úgynevezett magas mű­ vészethez köthető népi motívumok rend­ kívül gazdagok, és a világ számára is van mondanivalójuk. Elég, ha csak Bartók Bé­ lára hivatkozom, hogy világossá váljék, mire gondolok. — Czinke F eren c ebben az évben részt v e tt a ju b ile u m i képzőm űvészeti k iá llítá ­ son a M űcsarnokban, ahol N ógrá d i Sán­ d o r cím ű lapjával és a Radnóti-sorozatá­ v a l szerepelt. M oszkvában ugyancsak si­ k e rt arattak g ra fik a i la p ja i; itt a szocia­ lista országok képzőm űvészetének har­ m incéves fejlő d é s é rő l k ívá ntak számot adni, Czinke F eren c a N ó g rá d i Sándor c í­ m ű lappal és az Édesanyám ikon já val k e lte tt érdeklődést. A m űterem b en több m ű ve tám aszkodik a falnak, m ost csom agolta ki őket, az U S A k ü lönböző városaiban, a m erik a i ga lériák­ ban szerepeltek, részeként egy vá loga tott m agyar anyagnak. ( A m agyar képzőm ű­ vészeti kiállítás két é v ig vá n d o ro lt az U S A városaiban.) A m isk olci g ra fik a i bienná­ lén ugyancsak o tt ta lá lju k a S a lgóta rjá n ­ ban élő m űvész lapjait. Z á rju k vallom ással a C zinke Ferenccel fo ly ta to tt beszélgetést. — Régi vesszőparipám, hogy gyökerek nélkül nincs művészet — mondja. — A népdal, a népművészet, a népi formakincs mindig az emberiség gyermekkorát idézi. És azt érzem, hogy ez a legőszintébb meg­ nyilatkozása a népnek. Ennél tisztább for­ rás nincs, ebből merít a magasművészet, s ebben a megyében erre is figyelmeztet egy pár irodalmi, művészeti kegyhely — mondjuk a madáchi probléma is. Ne en­ gedjük elaludni azt, ami már régen ébren van! T. E. 14 �Veress M iklós Gyász és remény 1. Egy terem a panoptikumból A bejáratnál MAGYARÁZÓ TÁBLA tudatja a látogatókkal, hogy e terem négy sarkában az évszakokat jelképező négy női figura, középütt egy híres telivér, kétoldalt pedig egy-egy ne­ ves személyiség viaszszobra látható. A MAGYARÁZÓ TÁBLA a félreértések elkerülése végett felhívja a látogatók figyelmét az időszámítás előtti ugor költő mottóként idézett versére: AMI IGAZ — IGAZ AMI VIASZ — VIASZ 1. Grácia Pont pont vesszőcske pontosmívű fejecske font font kisszöcske fontos ám a kezecske tomporocska-tompocska: bérbeadó mind a három dombocska Telivér itt látható itt látható az ezredéves hintaló a híres fehér ló fia és fölötte a glória kócfarka habár szertehullt s üvegszeme is elgurult itt látható itt látható ez a hibátlan hintaló Hogyha hajtói angolok futása könnyed kis galopp hogyha németek nyergelik vágtat a száraz tengerig és így tovább... belátható ez a leggyorsabb hintaló: míg alatta a föld forog egyhelyben nyihog, s nyikorog 3. Grácia Kalapján toll a szélkakas (rég svájcisapka-bögyörő) a szava attól férfias emettől lelke gyönyörű s mely-annyi-terhet-válla ma egy ezüstróka otthona Fővadász A fővadász a fővadász az nem agár csak agarász hisz nem egér ki egerész ehhez elég egy feleész a fővadász a fővadász ha benzinlovon nyargalász urabh bíz mint a főhalász aki csak bottal kotorász urabb híz mint a főzsugás e kaszinótlan álruhás Mert ha egy nyulat fölfala feledheti, hogy — nyúl vala 4. Grácia Harisnyás láb két féldió — saját fejében embrió E szép fej üvegbuborék a szeme kék a lába kék 2. Grácia E dúskeblű családanya öröme kincse aranya ki cirógat kit hazavár két engedelmes gyereke: az egyiknek a féke fáj a másiknak a kereke Majdnemovits Majdnemovits igazi hős Valahonnanból ismerős e század bohém felcsere: gatyacsere vagy fejcsere A mellén majdnem véres ing és majdnem-zászló rendszerint meg grafikon: majd ennyi vért vesztett majdnem a majdnemért Ám bal lábán a lábbeli egészen bőr és emberi Szom orító Voltam boldog — amíg boldog lehettem volna Nőttem a bajszomig mint madzagig szalonna De mivel nem volt bajszom azaz csak nőttem volna így csak óriás arcom gurulhat majd pokolra Szemem majd kerek pénz lesz: napfogyatkozás korma s te szakállamból fénylesz mely őszbecsavarogna Agyaraimból láncot fűznél fogam ha volna: vagyok aki csak játszott amíg lehettem volna Sírj eső szeptemberi lánggal és korommal teli gyásszal és rommal teli arcomat könnyed nem veri mert arcom távollal teli sírj eső te mindenkori sírj eső te mindenholi olvadt ólom a koponyában olajkönny a tankok nyomában sírj eső szeptemberi sírj eső te csupavér sírj sírj a forradalomért 2. Aki Allendét siratja a forradalmat siratja az de hogy a forradalom halott volna az nem igaz száguldnak tankok vagy paripák a kivívott diadalra tiporva égnek és dőlnek Monedák sorra nemzet vagy földrész gyászol — forradalomból van a világ gyorsuló maghasadásból aki Allendét gyászolja nem siratja a kiégett Monedát csak a kiégett emberséget a tarkónlőtt reményt hogy lehet vértelen a népgyőzelem 3. Allende fekszik a Santa Inesben teste gyökérzik elvághatatlanul s a föld alatt behálózza Dél-Amerikát. Allende olyankor mozdulatlanul fekszik még csak nem is mosolyog mert illegalitásban fontos a fegyelem 4. Aki Chilét siratja némán a forradalmat siratja az de hogy a forradalom meghalhatna az nem igaz: reménytelen ököl az asztalon — ez a forradalom csupabőr gyerek a csontkaron — ez a forradalom szemgödrökben csírázó mag — ez a forradalom újrafestett kivégzőfalak — ez a forradalom holtravertek eszmélete könnyvmáglyák pernye éneke: abból lesz Chile új ege — lesz új forradalom 5. Csendesülj eső szeptemberi Chile-magunkkal teli csendesülj eső te csupavér hallgass a forradalomért (Szép versek, 1974) 15 �Nagykorúság vásárokon mutogat most a század akrobatáknak lengő dalom a kellék Józanabbal mint a füsthajú házak elűzött magától az egyedüllét a szó kiejtve szívem ellen lázad de szavak nélkül hogyan énekelnék társat adott hozzám, hogy rá vigyázzak megcsókoljam az arcát meg a mellét felnőtt vagyok jog és törvény az ha jó leszek kicserzi majd a bőröm egy múzeumban névtáblát kapok s mert játszani nem enged mégse papírrá áznak szemem kikötőjén pőrén a piros-kékvitorlás csónakok Ardamica Ferenc Szerelem nélkül A legrosszabbkor halt meg!... Állok a sír felett... Karomon Buckó izeg-mozog. Három­ éves a kislány. Másik kezemet az ötéves Lali szorongatja... Körülöttem a gyászolók tömege. Sajnálkozó, együttérző pillan­ tások karolnak körül. A búcsúztató már régen elhangzott. Régen? Mindössze néhány perce. Néhány perce, hogy az el­ ső súlyos rögök dörömböltek a koporsón, és ráijesztettek a halottra: — Most már a miénk vagy! Abban a pillanatban éreztem meg igazán az élet kegyet­ lenségét. .. Nem volt rossz feleség. Sőt, határozottan rámondhatom: jó asszony volt! Sajnálom, hogy így történt, megsiratni mégsem tudom. A harag hullámzik bennem, magasra csapnak a hullámai. Egyik-másik fejembe lódul, elborítja agyamat. Így volt ez akkor is, amikor feliravatalozták. Egy darabig csak néztem, néztem hitetlenül. Azután megráztam, majd’ ki­ zuhant a koporsóból. Ajkam szórta a káromkodásokat, átko­ kat... Álla kissé leesett, mintha csodálkozott volna őrjöngé­ semen. 16 őröm Az Első Ének című kötetből (Kozmosz, 1968) Soha nem szerettem. Mégis hat évig éltünk együtt. Meg­ szoktam... Szép sem volt..., de tudta a kötelességét. Vérem nem forralta, csak meglangyosította. Két gyermeket hozott a világra. Egy fiút és egy lányt. Párba. Mondom, mindig tudta a kötelességét. Hogy az istenbe történt, hogy olyan hirtelen megfeledke­ zett róluk, rólam? Se szó, se beszéd, itt hagyott, meghalt. Fel­ borította minden tervemet! Felrúgta az életemet! Nyavalyas egy élet ez, a fene egye meg! Meddig álljak még itt? A lány is nehéz, majd leszakad a karom! Ezek meg csak hümmögnek,, szipákolnak, sustorognak, a szemüket törülgetik. Kedvem volna beletaposni a friss sírhant­ ba, ledöngölni. Nyoma sem maradjon! Azt mondta az orvos, szívbeteg volt. Fenét. Nem panasz­ kodott soha, nem fájlalta egyik testrészét sem... Este lefeküd­ tünk... Reggel, mikor feléje nyúltam, mint máskor, mert anél­ kül fel sem kelek, már jéghideg volt. Hát ezt tette velem! Tegnap eljött Marcellka is. Vénlány a javából. Zörgő cson­ tú... Kínálkozott... Világéletemben utáltam a kínálkozó nő­ ket. Azt hittem-.. Azután rájöttem, ha ő nem szólt volna, ak­ kor én kérem meg... Jobb így, legalább nem hánytorgatja ké­ sőbb fel, hogy könyörögtem neki. Én leszek fölényben. Ha meg nem úgy végzi dolgát, ahogyan kellene, majd odamondom, odavágom: — Csináld, ha kínálkoztál! Közelebb lépnek az első részvétnyilvánítók... Egyikük csókja után nedves marad az arcom. Egy váll­ �mozdulattal letörlöm kabátom ujjával, és gondolatban fel­ szisszenek: — Látod, asszony, ezért is gyűlöllek! Amiért ezt vé­ gig kell tűrnöm, szenvednem! — Gyertek, gyertek, nyaljatok-faljatok, mit számít... Otthon megmosakszom..., csak legyen már vége! Legyen már vége! Elfogynak... Én csak utánuk távozhatom. Íratlan törvény ez. Jaj annak, aki megsérti! Marcellka keresztet vet, elkéri Buckót. A kislány felnya­ fog, idegenkedik. — Csönd! — mordulok rá. Ballagunk... Vissza sem nézek. Marcellka is csúnya. Nem nagyon kívánom az ágyamba. De a két gyermeknek anya kell. Szereti a gyermekeket. Elve­ szem. Nincs más választás. Sem neki, sem nekem! Zsóka jut eszembe... Ő volt az egyetlen nő, akit valaha kívántam. Elkóborolt, elcédásodott. K i tudja, hol tengeti nap­ jait. Eleinte vártam rá... Hasztalan... Majd megpróbáltam megkeresni, visszahozni. Nem akadtam nyomára. Fiatal voltam, a vérem meg forrt. Megnősültem. Gondol­ tam, majd csak jó lesz így is. Szerelem nélkül... Hát, olyan „jaj de jó” nem volt, de ki lehetett bírni... Mire beletörőd­ tem, beleszoktam, ő... S én most gyűlölöm. Szepesi József Még él a nyár Még él a fű, a lomb, a harmat még zöld a nyár, de alkonyonként károgva szállnak már a varjak: komor jelül, hogy elrepül megint a délibábos évszak. Még dong a méh, a légy s a lepke pompás virágok mámorát orozza, ám a gólya, fecske már nagy útra készül újra: itt hagyja ismét otthonát. Még tűz a nap, s az utcák népe ingujjban lebzsel, ám az ősz komor felhői már az égre kúsznak, és a hűvös, méla csendben olykor héjaszél köröz. ' Még él a nyár, de lelke nincsen, a kert, a fű, a lomb, a harmat jól tudja, érzi, sejti minden, hogy elrepül, már elrepül megint a délibábos évszak. Apám Beteg ember volt (úgy beszélik) és ráadásul oly’ szegény, hogy nála sóherabb e földön nem volt azóta sem, csak én. Legalább a gyermekek ne volnának, hogy kivárhatnám a kedvemrevalót. Tulajdonképpen ő nem is tehet róla. Hiszen szerette a z éle­ tet. Nem gondolta... Nem akart meghalni... Hiába gyűlölkö­ döm, gyalázom! Egyszer, ha majd minden elcsitul bennem, ki­ megyek a sírjához, és bocsánatot kérek tőle. Megköszönök neki mindent, amit értem tett. De most még nagyon nehéz. Nem vagyok önző. Sohasem voltam az. Ha önző volnék, nem nézném a gyermekeket, csak a magam jódolgát. — Vasárnap hozzánk költöztetlek. Meglesz az esküvő is hamarosan, ne félj! Addig se menj már haza, maradj a gyere­ kekkel! Bennem megbízhatsz! — Tudom! Kimondtam hát a sorsomat. Magam határoztam el. Nem beszélt rá senki. Nem kényszerített senki... Csak a körülmé­ nyek. Marcellka bízik bennem. Joggal. Tudja, hogy a szívemen viselem gyermekeim sorsát. S most már az övét is... A hetek, hónapok, évek lassú múlása rémít csak. Milyen hosszú ez az élet! Szemem benedvesedik. Bánt, hogy könnyezek. Bánt, hogy nem a halottat siratom. Bánt, hogy mégis önző vagyok. Hárman néznek: Marcellka, Buckó, Lali... Most már hangosan sírok... Mert elölről kell kezdeni.... Marcellkával... Muszájból... Megint szerelem nélkül. Amim van tőle örököltem, s csak az van, amit rám hagyott: fájó, beteg szív, gyenge sóhaj, átok, csalódás, bánatok. Túladnék már e hagyományon, eladnék mindent lélekáron, s vennék egy új, derűs szívet. Talán már túl e rossz világon, nem kéri lelke tőlem számon, szegénytől, hűtlenségemet. s jó ércek vize meggyűlt, tartja Fáy regéje, halk Füreden. Inga is ing így: Hinemoa, Tutanekai? Rotoru a. Maori dal. Nincs messze a szép polinéz lány sem a mélyvízű tónál, birkózott jeges árral, szerelmese jó szava várta, talpa nyomán buggyant fel a hévizű gejzir, utód rege tartja, népmese-szó. Bódi Tóth Elemér Egy a rege Szálosban, Nyíresen van az erdőm, kandi csererdő, csitri akác, rebbeg a fák levele jóformán mindig, alpesi lankák alján gyakran jár-kel a szél. Épült a nagyöblű tetős kémény régen mifelénk Nyugatra-Keletre, visszanyomta a füstöt a szél, ha Nyugatról elért ide szépen. Most a cilinder kémény járja. Kinézek a Nagyszállóból, látom, hajtja a szél vigadozva az utcai lámpát, inga is ing így. Nincs messze a szép Balaton, a kék Bakony ősi Kamorral, lágy vízi tündérével a tó, Helka, Kelén, ahol éltek, Kint dolgoztam a földön, jött egy ember a lóval, járt a hír, hogy táltos, nem vágták ki időben. Vannak-e táltosok, kérdem azért is Peresztegi Pállal s hangzik a válasz: hogyne. Suhanc-korú édesapám látta, hogy kezdődött a modern kor, légi hajó szállt át a vidéken, volt alatta kosár. Irta az újság, hogy lezuhant az Északi-sarkon, elpusztult a legénység, jöttek a háborúk aztán. Nincs egyenetlenség a regében, türelmes a szél, ha megárad. Mások az emberek. Értem. Szép tavaik tükrén a mesék azt zengik mégis: egy a rege. 17 �Tamás István Romhányi Gyula Arcok Nyolc év után könnyű a szívek kristálytükréből visszanézők piros remények s öklöket repesztő volt s való mondhatatlan jajok kiérdemelt ős mestere Te Hol a virágok nyílnak szerelmes nevetésben hol elrejtőzve fakad ríva a férfi mikor villanyelet roppant az aszály ott földmarta kezek ráncok barázdák jelzik s örökérvényűen mérték s mérik ki a hazát Ha századok vastag kövült kérgén átsüt a rontatlan nagy eredendő ének nehéz jussokat rovátkáz a balta kezedben s a szórabírt keserű szótlanság föltámasztja az élőt (P olyák Ferencnek) 18 adok rája, fölötte szép, új ruhája. S ráadom a kalapom, madárfüttyös hajnalon. Apám , hogy „m orfin ista” lett (m int általában minden rákbeteg), m ég élt egy hetet: fölk elt nevetett, Nagyanyám szalonnát evett, s m inket szeretett. Azután meghalt. Egy sárga kép a frontról, csak ez maradt neki. Meghalt — mondja, ha néha valaki kérdezi. Ú gy é jfé l felé (bár az időt pontosan nem tudom), még átgyalogolt nehéz álmomon. Szokatlan v o lt, ahogyan elköszönt (talán tudta már, hogy nem -ő leszek vagy tudta már, hogy most a m ennybe m egy). Azóta sem írt az égiektől; Mesélni kezd: — Olyan volt, Mint te... Ezt mondja el talán századszor is már. S századszor én: — Milyen? ott biztos ingyen van trafik : és gondolom, hogy első útja az ingyen kocsmába vitt, m i é jje l nappal n yitva van. S fogadni mernék, hogy kibic Béri Géza Napról napra egy ultipartiban. Tavaszfaragó Mai nap lett jó anyagom, ma éjjel még kifaragom, tiszta alsót Félig sárban, földön félig, ember pusztul, férfi érik — földre rogytam, vagy erőm nő? most születek csak a földből? Minden léptem fogcsikorgás, maradásom szemrehányás, győzd, vagy halj meg! — nincs más mentség. Ha erőd van, lesz szerencséd. �Bérczy Károly, a műfordító A fordítások persze nem az A nyeginnel kezdődnek. M ár kora ifjúságában m egtanul­ hatta a kulturált és tudományokat kedvelő polgári környezetben feln övő kis B érczy a nyelvek, a világirodalom szeretetét. Édesap­ ja a klasszikus görög— latin irodalm at ked­ velte, anagram m ákat is írt, számára a tudo­ m ány és irodalom egybekapcsolt fogalm ak voltak. N em lehet valak ib ől jó író anélkül, hogy ne ism erje a nyelveket, a m űvészete­ ket, de az igazi tudósnak is sokoldalú, klasz­ szikus és m odern m űveltséggel kell rendel­ keznie. A kor legfőbb nem zeti eszm ényét Csathó K álm án szavaival érzékeltethetjük leginkább: „ A nem zetek életében a csúcs­ pontokat a művészet és az irodalom jelen ­ ti. N em zeti nagyság nincs ezek nélkül. És szebb és magasztosabb hivatás sincsen, mint akár költői művekben, akár szoborban, vagy képben tükrözni egy népnek, nem zetnek küzdelm eit, bánatát, öröm ét és dicsőségét. Szítani a nem zeti lelkesedés tüzét és em lé­ ket állítani a nem zet nagyjainak.1 A z 1830ban m egalakult Akadém ia, azaz a pesti M a­ gyar Tudós Társaság legfontosabb feladatá­ nak a nyugati értékes irodalom felderítését tekintette. Csathó Pált megbízzák, hogy fo r­ dítsa le m agyarra V ictor Hugo, Dumas, S cribe darabjait. 1843-ban tíz aranyat sza­ vaznak m eg az Odüsszeia fordítójának. (1846ban Szabó István adja ki.) A Tudom ánytár című évk ön yv ism ertetéseket közöl a fran ­ cia, angol, olasz költészetről, a korabeli drám ákról, hogy a m agyar írók számára is példákat hozzon. Szükség van a görög drá­ mák fordítására is, m ert K azin czy és Vörös­ m arty e lvei szerint, íg y pótolhatják az ide­ g er klasszikusokkal az eredeti m űvek hiá­ nyát. A z ifjú B érczy m ár a váczi gim názium ­ ban m egism erkedik a latin és görög n y elv­ vel, de igazából csak Pesten, 1833 őszétől találkozik a klasszikus irodalom m al, a p i­ arista gimnáziumban. Jogi tanulmányai köz­ ben 1838-tól, tehát első irodalm i fellépései idején, szorgalmasan tanulja a nyelveket, németül, olaszul, franciául és angolul. Bár B érczy és barátai aligha léphették át a K á r ­ pátok vonulatait, leg feljeb b csupán álm aik­ ban, az élő n yelvvel való találkozás élm é­ n y e nélkül, önműveléssel, olvasm ányaikból kitartó, rendkívül nehéz m unkával tanul­ nak nemcsak társalogni, hanem fordítani is — sokszor több nyelven is. Bérczyhez le g ­ közelebb az angol és francia n yelv áll. A z angol szellem e m egegyezik term észetével, kom oly és érzékeny, sokszor világfájdalm as hangulatában szívesen olvassa Byront. a francia pedig szép, és nem utolsósorban — divat. A főváros kozm opolita is, nemcsak nemzeti, a H onderü a párizsi élet leg fris­ sebb újdonságait is közli, a párizsi divatot azonnal k övetik a pesti dandyk, a szalonok m űvelt társaságaiban beszélnek V ictor Hugo, S cribe új m űveiről, és az ifjú hölgyeket nem illik m agyar nyelven köszönteni az if ­ jú gavalléroknak. B érczy francia nyelven m ég verseket is ír, a baráti körnek fe lo l­ vassa, V icto r H ugó és Lam artine verseit ford ítja, sőt saját, szentim entális biederm eier stílusú költem ényei előtt francia m ottókat használ (legtöbbször L am artine-től). A T ízek közé kerülve, a P ilv a x törzsvendégeként már nemcsak divat, hanem kötelesség is szent hevületből ismerni a francia haladó irodal­ mat, a forradalom m al kapcsolatos műveket. A z 1830-as francia forradalom után egész Európa Párizs felé fordul, am elyet Vörös­ m arty a „vészek honaként” üdvözölt: „M elyb en egy világn ak szíve ver, A h ol rőten a vér bíborától V égre a nap földerülni m e r ...” (L iszt Ferenchez) A z idézet jól érzékelteti az 1830— 40-es évek fiatal m agyar íróinak, értelm iségieinek Fran ­ ciaország és liberális eszméi iránti érdeklő­ dését, úgyis írhatnám : rajongását. A fiatal M agyarországon írni, alkotni politikai tett­ nek számított. A z eredeti m űvek m ellett a fordítások is nagy szerepet játszottak, m ert lehetőséget nyújtottak a francia liberalizm us eszm éinek terjesztésére, a politikai gondol­ kodás form álására. Ezekben az időkben a fordítók más népek irodalm ában inkább fo r ­ radalm i m agatartásra előkészítő m űveket kerestek, sem m int gyönyörködtetésre alk al­ mas alkotásokat. A fordításoktól azt vá rja a m agyar olvasóközönség, hogy azok politikai és társadalmi törekvései visszhangjaként szóljanak. A fiatal B érczy m egérti a kor paran­ csoló szavát, és látszólag egy „ártatlan ” mű­ ből, M érim ée: IX . K á ro ly uralkodásainak krónikájából A különös kihallgatás című fe ­ jezetet fo rd ítja le, és jelenteti m eg a Ko­ szorú X IX . kötetében B. K. aláírással, m int fordító.2 A kiválasztott rész fordítása 1839ben különös jelentőségű. Ugyanis arról van szó, hogy IX . K á ro ly k irá ly G yörgy kapitá­ nyát aljas gyilkosságra próbálja rábírni, am it az felháborodva visszautasít. Az analógia nagyon egyszerű, IX . K á ro ly nem más, m int I. Ferenc, M agyarország királya. A fordításnak van egy Shakespeare-idézet m ottója is: „D o you fin d Y o u r patience so predonnant in your nature Th at you can let this go — Olyan nagy a türelem bennetek, hogy a dolgok állását képesek volnátok úgy hagyni, ahogy va n ?” A korabeli olvasó sze­ m ével nézve, a Shakespeare-idézet és a k i­ rályról kapott rút jellem kép csak egyet je ­ lenthet: „ M ik or valósítjátok m eg társadal­ m i és politikai célkitűzéseiteket?” IX . K á ­ ro ly jellem e jó l b eleillik a P ető fi rajzolta királyképbe. Bérczy rajongása a francia irodalom ért és eszm ékért — idővel csak fokozódik. Esz­ m ényképe Lam artine, aki m ű veivel idegen­ ben sokkal inkább nagyobb hatású és cso­ dáltabb költő, mint saját hazájában. A g i­ rondisták története, (1847) tudjuk, a fiatal m agyar értelm iségieknek — élükön P e tő fi­ vel — „im a k ön yve” . B érczy a mű m egjele­ nése után néhány hónappal nekilát, hogy le ­ fordítsa és m ég 1849 előtt nagyrészt el is készül a fordítással, de az elk övetkezett tra­ gikus esem ények m iatt publikálására soha nem kerülhetett sor.3 N em lehet nem m eg­ illetődöttséggel olvasni a fordítás kéziratát, m ert az az érzésünk, hogy a mű a fiatal ford ítót o ly ’ mértékben inspirálta, hogy em elkedett, világos stílusával, m agával raga­ dó lendületével, keresetlenségével, eredeti alkotásként hat az olvasóra. Idézzük fe l a mű bevezető sorait: „K is számú férfia k tör­ ténetét m egírni vállalkozom , kik az újabb idők legnagyobb drám ájának középpontjába dobatva, egy időszak eszméit, szenvedélyeit, hibáit, erényeit képviselik, s kiknek élcze és p olitikája úgyszólva, a francia fo r ­ radalom csom óját alkotván ugyanazon csa­ pással érintetnek, m ellyel honunk végzete. E vérrel és könnyekkel telt történet, tele van egyszer s m ind népekhez szóló tannal. Soha talán annyi tragikai esemény, o ly ’ rö­ vid időközbe nem szorult, valam in t a tettek és következm ények közötti összefüggés soha o ly ’ rohanólag nem gördü lt le, soha gyenge­ ségek gyorsabban nem szültek hibákat, h i­ bák vétkeket, vétk ek bűnhődést. Ezen osz­ tó igazság, m elyet isten a régiek végzetsze­ rűségénél szentebb öntudatként helyezett tetteinkbe, soha nagyobb világossággal nem n yilván u lt; az erkölcs törvénye soha sem tőn le önmagára fényesebb tanúbizonyságot, soha nem bosszulta m eg m agát irgalm at­ lanabbul. Annyira, hogy e két év egyszerű elbeszélése az egész nagy forradalom nak legvilágosabb com m entárja, s hogy a pata­ kokba öm lött v ér nem csupán rettegés és szánalom után kiált, hanem leckét és példát is ad az embereknek. A történet részrehajlatlansága nem a tüköré, m ely csupán a tárgyakat sugárza vissza, hanem a bíróé, ki lát, k i hall, s ki ítél. A z évkön yvek nem történet: az, hogy e nevet m egérdem elje, lelkiism eretet igényel, m ert később az em beri nem lelkiism eretévé válik. Képzelődés által élénkített, bölcsesség által átgondolt, s m egítélt elbeszélés: ez a történet, m ilyennek azt a régiek értették, s m ilyennek m agam is óhajtanám, ha isten tollam at vezérelni kegyeskednék, egy töredé­ ket hagyván nem zetem nek.” 3/a. Igaz, L a ­ m artine e m ű vével a szabadságra vágyó Európa elnyom ott népeinek égető kérdé­ seire adott választ azzal, hogy a szabadság­ nak és a haladásnak eszm ényképét állította eléjük. Lam artine inkább témákat, m int té­ nyeket „én ek elt” meg, és ahogy Chateaub­ riand m ondotta: „Sikerü lt néki bearanyozni a gu illotin e-t” . A „specialisták” felsorolhat­ já k a mű hibáit, hiányait, történeti téved é­ seit, de egy bizonyos, hogy Lam artin e fo rra ­ dalm i lelkesedésében a forradalm at olyan szentnek, isteninek, tisztának, a legcsodála­ tosabb beteljesedésnek látta és láttatta, hogy 1848 forradalm i lázának előidézésében nagy szerepe volt. A kiontott vér az író szem é­ ben, az eszme m eggyökeresédésének feltéte­ le. Ez a gondolat áthatotta 1848 forradalm á­ rait, és ebben a szent m eggyőződésben á l­ dozták életüket a nép szabadságáért, a „ v i ­ lágszabadságért” . B érczy m űfordítói törekvé­ sét, — em beri jellem ét mi sem jellem zi job ­ ban, m int Lam artine e m ű vével va ló azono­ sulása. M íg franciából inkább lírai, vagy érte­ kező jellegű műveket, angolból elsősorban novellákat ültet át m agyarra. (H ogy például W ashington Irv in g n ovelláit m ár az 1848-as évek legelején eredeti angolban olvasta, ar­ ra bizonyíték a B a jza -féle pla gium kritika.) A n golb ól ford ított n ovellá it a V ilá g folyása egyik kötetében nyűjti össze (1854), ezek egy részét a szabadságharc bukása előtt, más részét az ötvenes években fejezte be.4 A z öt­ venes években különben is közelebb áll hoz­ zá a nagy angol írók stílusa, hangja, fe lfo ­ gása, eredeti novelláiban is egy kicsit — őket utánozza. V izsgálju k m eg most részle­ tesebben, kiktől és m ilyen tém akörökben fo r­ dított B érczy legszívesebben. A V ilá g fo ly á ­ sában m egjelen ő elbeszélése W ashington I r ­ vin g: A lh am b ra; Dickens: Sketchs; House­ hold: Wards, B u lw er: T h e Caxtons: L e w e r: Ton B urke című m űvéből való. Legtöbbet W oshington Irv in g tündérregéiből k özöl: A szerelem zarándoka, A m ór hagyománya, A z arab csillagász.5 Alapeszm éjük ism erős: m i­ ként igyekezzék berendezni életét a bölcs? M i boldogíthat: a szerelem, v a gy a vagyon ? A bű völet és a csodák világában azonban va lód i hús-vér em berekkel találkozunk: A h ­ med, az ifjú herceg, aki nem ism erheti a legszebb em beri érzést, a szerelm et; a be­ csületes vízh ordó és a ravasz mór, vagy a bölcs arab csillagász, ki tudja, hogyan kell berendeznie életét öreg napjaira. A történe­ tekben mindenütt elő-elővilla n a hum or m e­ 19 �leg fénye, B érczy rem ekül szórakozik sze­ replői em beri gyarlóságain és e g y-egy okos állatszereplő bölcs magatartásán. Előadása szórakoztató, stílusa közvetlen, élv e zi a m e­ sét. A z A lham hra-regék m intájára maga is ír tündérregét (például a Szilicze), de ez m ár korántsem olyan jó l sikerült, m int mű­ fordításai.6 A fordítások m ásik csoportjába az útleírás, útiélm ényvázlatok tartoznak. L e ­ v e r: Ördög marka Irland zord tájain játszó­ dik, de a történet mulatságos; Bulw ertől egy apa tragédiáját m eséli e l; és valódi Sketche D ickenstől: H oratio Sparkins törté­ nete.7 A M alderton család ostoba nyárspol­ gári szokásaival, ízléstelenségeivel és fé rjfogási hadjárataival, nyugodtan lehetne akár pesti születésű is, az „érdekes” Horatio pe­ dig, aki fennkölt társalgó „szakasztott lord B yron” , fe lv e tt pózaival akár a korabeli pesti, divatozó ficsúrok közül lépne elő: ő a „század ifja ” . A fordítások hangulatvilágá­ ban Bérczy teljesen azonosul az eredeti író­ val, de stílusban és nyelvben felü lem elke­ d ik a szövegen, önmagát adja, logikus, szép színes, magyaros szerkesztésű mondataival. Greguss Á gost mutatott rá néhány szófűzé­ si hibára, angolos nyelvkezelésre (például külön-külön szóba írja a „v á r sáncz” , „kan ­ tár szár” szavakat, pedig e névszókat a bir­ tokrag m ellőzése m iatt egybe kellene írni), m ely azonban egyáltalán nem gyakori Bérczynél.8 A z angol elbeszélések m ű fordí­ tásai tulajdonképpen azt bizonyítják, hogy B érczy végképp hátat fordított a francia vadrom antikának, a divatos csevegéseknek, s elbeszélésein a továbbiakban az angol iro­ dalom jótékony hatása érződik. G yulai Pál köszönetet is mond neki a m űfordításokért, m ert ha választékosan fordulunk az idegen irodalom hoz, az jobb, mint az idegen gyen­ ge-eredeti utánzata. „Legyü n k m ár egyszer eredetibbek és kevésbé ered etiek !” 9 A z angolokat B érczy elsősorban sajátos humoruk m iatt kedveli, csendesen mulatni a v ilá g gyarlóságain, nem harsányan vagy pajzánkodva, de okosan. A z irodalm i hu­ m orról írt akadém iai székfoglaló beszédé­ ben (ez egyetlen jelentösebb esztétikai je lle ­ gű értekezése) végeredm ényben az angol és orosz epikusok m ellett tör lándzsát.10 Miután részletesen foglalk ozik a humor szó erede­ tével (nedv — véralkat — jellem — különc­ ség — szellemdús elm éncz — az egyén ala­ nyi hangulata), az angolokat nevezi a világirodalom legm élyebb humorú íróinak. Dickens emberszerető humora óriási hatású az irodalomban. M i a lényeges különbség a m últ század humora és a mai humor kö­ zött? „ A m últ század humorának fő vonása a v ilá g m egvetése volt, az újabbé em bersze­ retet.” 11 A m az cinikus volt, ez tárgyilagos, m elynek csupán eszköze az élc, az irónia, a szatíra. A valódi humornak feladata a mindennapi élet legcsekélyebb tárgyaiba is lelket önteni, a humornak nem szabad se­ bezni, hanem gyógyítania kell, a dolgok m indkét oldalát kell látni, „n evetve kell os­ torozni és en yelegve sírn i” . (Széchenyi volt ilyen humorú szerinte; érdekes m egjegyez­ nünk azt a tényt, hogy egész életm űvében, az 1848-as naplótöredéken kívül ez az egyet­ len direkt m egjegyzése Széchenyi em beri magatartásáról.) A k ik engednek az egyolda­ lú behatásoknak, akik szenvedélyeiktől e l­ ragadtatják magukat, nem bírhatnak tiszta humorral, öntudatlanul nem lehet n evet­ tetni. Ezért találunk az északnyugati né­ peknél sokkal több jó humoristát, m int d él­ keleten, uralkodó alaphang a humor A n g liá ­ ban és Oroszországban. B érczy felsorolja Pus­ kin, Gogol, Lerm ontov, Tu rgen yev neveit, s k ifejezi m ély rokonszenvét az orosz iroda­ lom iránt.11/a I me, az 1860-ban írt esztétikai fejtegetés­ ben em líti először Puskint, kinek m elan koli­ kus, contem platív természete oly ’ közel á ll­ hatott B érczy egyéniségéhez. V ajon m ikor kezdődik ez a kapcsolat az orosz irodalom ­ m al? N yilván való, hogv hozhatnánk szubjek­ tív összevetéseket, párhuzamokat B érczy és Puskin életéből — egyes naplórészletek és az A n yegin részleteinek összevetésével — m int ahogyan azt Radó G yörgy teszi 20 B érczyről írt fejtegetéseiben.12 Példáu l: Pus­ kin halálos párbaja — a B itorlott szerelem halálos párbaja; a V anyarczi-napló tája — Puskin m ih ajlovszk ojevi birtoka; a m agá­ nyos B érczy álmodozása Vanyarczon — A n y e ­ gin falusi m agánya; vagy Byron emlegetése m indkettőjüknél stb. V élem ényem szerint azonban ezek a párhuzamok kissé erőltetet­ tek, az em lített m otívum ok valóban közösek, de m indezen nem lehet csodálkozni. A kor szelleme, az orosz és m agyar társadalom berendezkedésének hasonlósága adta e m otí­ vumokat, s bizonyos, hogy találhatnánk még számos ilyen féle hasonlóságot B érczy és Puskin között, ille tv e A n yegin között. Iga ­ zából az orosz irodalom m al való ismerkedés M agyarországon csak az 1850-es évek kö­ zepétől kezdődött. T o ld y Ferenc ugyan m eg­ em líti m ár Puskin nevét 1828-ban a Tudo­ mányos Gyűjtem ényben, dehát akkor m ég A n yegin befejezetlen. 1837-ben a Jelenkor közli Puskin halálos párbajának hírét, de senki se fig y e l fe l Puskinra, az íróra, még P ető fi sem tudja róla, hogy a szabadság költője volt. A fordításhullám ok idején az egy K azin czy G ábor 1844-ben közli Puskin: Lövés című novelláját, s ezt csak 1855-ben k öveti a m ásodik Puskin-fordítás, a Piqu eDame című elbeszélésé, Urházi G yörgytől. Ekkor, az ötvenes évek közepétől kezdik Nyugaton is és nálunk is felfed ezn i az orosz irodalm at, a ném et Bodenstedt és a francia Prosper M érim ée fordításaiból. Salamon F e­ renc a Budapesti H írlapban m éltatja az orosz irodalmat, íróink rokonszenvvel olvas­ sák Puskin, Lerm ontov, Tu rgenyev műveit, kik hasonlóképpen az önkényuralom, a cá­ rizmus ellen küzdenek. G yulai felfed ezi a párhuzam ot a m agyar és az orosz iroda­ lom között: „ A m i irodalm unk és az orosz között a különböző viszonyok ellenére is sok hasonlóság van. O tt is, m int nálunk, csak néhány évtized óta vá lt nemzetiessé a költészet: a népnem zeti elem náluk is ha­ sonló körülm ények között v ívta fe l m agát: az orosz költő éppenúgy küzd a felső körök m űveltségével, m int ahogy m i legm űveltebb köreink németességével. A politikai és tár­ sadalmi viszonyokkal való elégedetlenséget éppenúgy m egérezhetni az orosz költőn, m int a m agyaron, csakhogy az orosz költőben több a m elankólia és az epés humor.” 13 A ra n y János is igen szorgalmasan olvassa Puskint és Lerm ontovot, A ra n y László ta­ nulmányt ír Lerm ontovról, s G yulai pedig m ár 1855 óta őrizgeti a B erlinből hazaho­ zott Puskin-m űveket, Bodenstedt fordításá­ ban. Valószínűleg tőle kaphatta kölcsön B érczy az Anyegint, s ném et fordításban o l­ vasta el először. A krím i háború és a v ilá gpolitika alakulása éppen ezekben az években ford ítja Bérczy figyelm ét Oroszország felé, m elynek viszonyairól eddig o ly’ keveset tu­ dott. A közfelfogás különben lassan kezd differenciálódni, átalakulni Oroszországról, ahol az addigi általános elképzelés szerint csak barbár és kegyetlen cár és sok jám ­ bor falusi muzsik van. (Pl. Tam ásfi Gyula Puskin versének ostoba elképzelései.)14 B érczy írt m ár orosz tárgyú elbeszéléseket, például: A h olló-király, va gy m ég inkább: A végzetterhes cipő, de felfogása az orosz életről itt m ég túl általános. Jókaihoz ha­ sonlóan az egzotikum ok ragadják m eg: báli mulatság, szánverseny, népi szokások.15 Részletes politikai-társadalm i vizsgálódásai, az orosz irodalm i művek alaposabb m egis­ merése azonban egyre közelebb viszik őt a realitáshoz, s egyre nagyobb szomjúságot érez Puskin m űvészete iránt. M ég Puskin arcképét is m egszerzi, m égpedig Zichy M i­ hálytól. aki Szentpéterváron a cárnő udva­ ri festője volt. A kép hátán, m elyet H ar­ sányi Zsolt kutatott föl, az 1930-as években Zichv ajánlása olvasható — B érczy K á r o ly ­ nak.16 G vulaiék köre tanácsolja neki. fo r ­ dítsa le Puskin A n yegin jét, hogy a széles o l­ vasóközönség is megismerhesse e rem ekm ű­ vet. A fiatal és tehetséges Z ilah y K á ro ly is hozzákezd az A n yegin fordításához, de ő csak részleteket tudott lefordítan i — m ég 1864ben meghalt. A K isfalu d y Társaság tagjai közé 1862-ben je lö lik Bérczyt, Greguss Á gost levelében biztosítja B érczyt a K isfalu dy Társaság elism eréséről és bizalm áról, s fe l­ kéri jelen jen m eg a következő ülésen. A mű, m ellyel B érczy hivatalosan is elfogla lja m ajd helyét, Puskin A n yegin jén ek elsőének fordítása lesz. (A teljes műből részletek je ­ lennek m eg a Koszorúban, a Nővilágban, Fővárosi Lapokban, a Részvét könyvében is.17 Í gy találkozott B érczy K á ro ly Puskin m űveivel, s hogy az ötletből valóság lett, azt most m ár lehet m agyarázni sok-sok szub­ je k tív tén yezővel: hogy vágyai és kiábrán­ dulásai, egész középvágányon futó életének e lfo jto tt szenvedélyei, em lékei és lelkének titkos álm ai most egyetlen hattyúdalban (ha nem is eredetiben, de egy rokonlélek tolla nyomán) végre m egszólalhatnak — , hogy van ereje m egtanulni oroszul és 1862-től négy kem ény évig dolgozni a fordításon, (a m á­ sodik énektől eredeti oroszból) az több, m int rokonszenv, az azonosulás és győzelem . B érczy Anyegin-fordításának részletes elem zése helyett, m elyet elég sokan m egtet­ tek már, szükségesnek tartom, hogy vé g ig ­ tekintsem a mű m integy százéves k ritik á já ­ nak történetét. A közvetlen siker óriási, az olvasók elragadtatva ism erek önmagukra A n yegin világában, a kortárs írók lelkesen fogadják. Eötvös kezdettől fogva lelkesedett a munkáért, Tom pa és G yulai együtt izgu l­ tak a k öltővel a sikerért, s az 1867-ben tra­ gikus hirtelenséggel elhunyt Bérczyt, m in­ den egyes necrológban e m űért dicsérik leg­ inkább. A ra n y László szerint B érczy fo rd í­ tása jobb, m int Bodenstadté, m ert képei, fordulatai tisztábbak, a sajátságos szokások ereje valódibb. Zichy A n tal szavaival pedig: „E fordítást olvasva m erőben feledjük, hogy az fordítás: eredeti mű gyanánt élvezh et­ jük. M íg verseinek bájos csengése és köny­ nyű röpte H im fyre és a R egékre em lékez­ tet, addig az egészet átlengő szellem, s a kifejezések szintoly’ fesztelen, m int jellem ző volta, nekem, a ki oroszul nem tudok, éppen úgy, m int egy m űvészi kéz alól kikerült arc­ kép, látatlanul is kezeskedik arról, hogy az eredetiségéhez csak hasonló lehet, s hogy ez csak ugyanazt és ugyanolyan módon mond­ hatja el, m int a ford ító nekem tolm ácsol­ ja.” 18 A kön yv iránti kereslet fantasztikus. A K isfalu d y Társaság szabályai szerint nem jelentetheti meg újra, de 1879-ben G yulai az Olcsó K ö n yvtá r kiadásába veszi és itt 1923ig hétszer jelen ik meg. P ető fi János vitéze és A ra n y T old ija m ellett egyetlen m agyar költői műnek nem v o lt ilyen sikere nálunk. 1920-tól m ég nagyobb divat az A n yegin t o l­ vasni, három könyvkiadó jelenteti m eg 1920— 23 között, hat kiadásban. A z A n yegin sorait az olvasók k ívü lről fú jják, szállóige­ ként idézik: „Szeretem Önt, m iért tagad­ nám ?” „Tavasz, te szerelem idénye, Jöttöd mi bánatos nekem, M ily felhullám zó érze­ m énybe dobog fe l fá jó kebelem ” , vagy „ Í gy éltem akkor Odesszában.” 19 A z új Anyegin-kultusz azonban egy kicsit hamis­ him porral fú jja be B érczy műfordítását, a pesti biederm eierkodók számára az An yegin szinte bódító parfüm ként hat. Ebben „ludas” K rú d y Gyula, aki a százesztendős A n yegin ­ ra em lékezve, íg y ír: „ A z A n yegin verseiből olyan varázslat áram lik, am ely varázslat minden korban, öregen, vagy ifjan forgas­ suk a lapokat: fe le jte ti velünk mindennapi való életünk szomorúságát, va gy sivárságát... A z ifjúság rajongása, a fé rfik o r enyhe re­ zignáltsága, az öregség csendes elgondolko­ zása, am ely a leghidegebb szívben is életre ébred, am íg A n yegin től sóhajtva elbúcsú­ zunk: m indenkor olyan olvasm ánnyá avatja e könyvet, am elynek népszerűsége nem függ az áram ló divatoktól, m indig olvassák, am íg szívek és szerelm ek élnek a földön.” 20 M ó­ ricz Zsigm ond m ég inkább dicséri a fo rd í­ tást a N yu gat 1921-es évfolyam ának egyik számában: „Igazán az örök kön yvek közül való. Nincs egy sora, am ely egész dús ára­ datban ne ontaná egy elmúlt, letörült iro ­ dalm i ízlés és kultúra illatát, ízét, báját, de nincs egyetlen sora, am ely fals lenne, am ely sebezni tudná érzékenységünket. Ha valaki ma csinálná m eg a költői dendiségnek ezt �a nyelvét, bántó volna, m ég a legteljesebb pontosság m ellett is: de itt máris az idő szentesítése lebeg a szavak félódon m uzsiká­ ja fölött. E gy-két sort k ell olvasni belőle, s egész napra m egenyhíti az em ber hangula­ tát, m integy édes óparfüm, finom levendula­ illa t kíséri végig a n a p ot...” 21 K rú d y is, M ó­ ricz is nagyon szeretik B érczy fordítását, de nekik köszönhető, hogy felm erü l a kétség: hát ennyi csak az A n yegin ? Divatos, szerel­ mes könyv? K ö ltő i dendiség n yelve? Ódon hangulat? Leven d u laillat? N em csoda, hogy m ár a kor m eghozza az ellenvélem ényeket: A z 1920-as G enius-féle díszkiadás utószava a fordítást magyartalannak, erőltetettnek ne­ vezi, hiányosnak is. Ignotus 1927-ben azt ír ­ ja, hogy „B érczy vörösmartyasan bájos A n y eg in je — nem Puskin.” 22 G yergyai A l ­ bert B érczyről írt szép tanulmányában még m egvédi az A n yegin t a támadások ellen, sőt K rú d yék ellen, mondván, hogy sem a fe lté t­ len elragadtatás, sem a vá llveregető leeresz­ kedés nem illik hozzá, de a felszabadulás után m eginduló erős támadásoknak fe lté t­ lenül az 1920-as évek értelm ezései az okai, m elyek „biederm eier lovaggá” ütöttéK B érczyt és A n yegin t egyaránt. V együ k sorra, k ik és m iért találják rossznak B érczy fordítását, m ilyen hibákat em legetnek 1945 után? M észöly Gedeon, aki ú jra lefo rd ítja a z A nyegint, fordításának be­ vezetésében m ég csak B érczy m esterkélt, f i ­ nom kodó n yelvét kifogásolja, az ő célja iga­ zi népies, realista nyelven tolm ácsolni Pus­ kin t 23 1949-ben Képes G éza sokkal tovább megy, m ert „irod alm i babonának” nevezi, hogy a közvélem ény egyes m űvek egykori fordításánál tökéletesebbet elképzelni se tud (pl. Babits, D ivina com édiája és B érczy A n yegin je) szerint B érczy fordítása nem j ó, m ert nem puskini.24 R észletek szem léltetésé­ v e l bizonyítja, hogy B érczy szövege egy „ b i­ ederm eier” Puskint szólaltat meg, tehát erő­ sen m egham isítja a puskini költészetet, am elynek lényege hangban, stílusban a v a ­ lóság m űvészi ábrázolása. Ez biederm eier szalonköltészet, tehát tipikusan kispolgári jelenség. B érczy „a szív panaszait énekli, de csak úgy, hogy azért a szív ne nagyon fá j­ jon. N em a szenvedély, hanem a szenvelgés költészete ez, am elyben a sóhaj m indig töb­ bet fe je z ki, m int az indulatok kitörése. E z­ zel az egész stílussal és szentim entális v i­ léggal P ető fi szám olt le legerélyeseb­ ben.” 25 Képes G éza szerint tehát Bérczy fordítása: kispolgári, hamis, szentimentális, bágyatag suttogás... Puskin születésének 150. évford u lója alkalm ából ünnepségsoroza­ tok indulnak, H orváth M árton ünnepi beszé­ dében B érczyt szinte a m agyar urak közé sorolja, k ik Puskin „oroszlánkörm eit kim anikürözték, költészetének vadsörényét m eg­ nyírták, és a m últ század m agyar Puskinfordításai úgy viszonylottak az igazihoz, m int az oroszlánossá n yírt pincsi az igazi oroszlánhoz.26 Sőt: B érczy A n y eg in je va ló ­ ságos bestseller lett. A problém a foglalk oz­ tatja a korabeli m agyar irodalom történé­ szeket. Ezért a M agyar Irodalom történeti Társaság ankétot hirdet, a tém a: Puskin ha­ zai népszerűségének legfőbb forrása — B érczy K á ro ly A n yegin je. A felszólalók a várakozás ellenére — nem értenek m inden­ ben egyet. Lán yi Sarolta: „Puskin m últ szá­ zadbeli ford ítói közt első helyen áll Bérczy, a zseniális utánérző, akit nem lehet ferdí­ tással vádolni, am int ez a közelm últban történt.” M ellette van Gáspár Endre is: „B érczy nem tett egyebet, m int saját kora érzésvilágának és kifejezéskészletének m egfe­ lelően tolm ácsolta Puskint. Ez a m űfordítók szokásos eljárása.” De hozzáteszi: ,,B érczy természetesen nem v o lt teljesen kongeniális Puskinnal, m ár csak azért sem, m ert a fo r­ radalm iságtól távol á llt ...” A forradalm i hangot hiányolja H egedüs Géza is, m ert 67 nem zedéke számára m ár idegen v o lt a fo r­ radalom, és K om lós A la d á r hozzászólása, m integy összegezve a két álláspontot, leszö­ g ezi: „B érczy tolmácsolása, minden szépsége ellenére is, hamis egy kissé, m ert a n y elv­ újítás és a romantikus n y elv szókincsével akarta visszaadni Puskin tősgyökeres, népi eredetű n yelvét.” 27 M ár az ankét idézett v é ­ lem ényeiből kiderül, hogy a Bérczy-fordítás sematikus elmarasztalása és beállítása töb­ bekben kétségeket ébreszt, mégis Vas István 1951-es cikke az Irodalm i Ú jságban elavu lt­ nak nevezi B érczy fordítását, m ert „társa­ dalm ilag félreértette a szöveget” . Erre bizo­ nyítékul a mű két első versszakát vizsgálja és közli saját fordítását is, — szerinte ő jár közelebb az eredetihez, m ert nem „ken i e l” Puskin realista emberábrázolását. Érthető, ha mások is m egpróbálkoznak az A n yegin ú jraford ításával: Ez generációs követelm ény. Á p r ily Lajos 1953-ban tisztá­ ban van vele, hogy merész, felelős lépésre szánja el magát, m ikor „B érczy K á ro ly fo r­ dításának fén ye idestova száz esztendeje gyönyörködteti az A n yegin -olvasók m eg nem fogyatkozott táb orát..., de m iért k ellett A n yegin t újra ford ítan i? m ert m eg kellett az 1950-es évek nyelvén szólaltatni.” 28 A fe lszabadulás óta tehát M észöly Gedeon és Á p ­ r ily Lajos teljes fordításai versenyeznek B érczyével, e három fordítást hasonlítja össze Fodor András 1954-ben. Csatlakozva az előzőkben em lített k ri­ tikákhoz, ő is elsősorban B érczy avult, R e­ viczkyére em lékeztető hangját hibáztatja: B érczy fordítása a szemünk láttán elörege­ dett. A három fordítás közül Á p rily é t tart­ ja a legsikeresebbnek, m ert M észöly Gedeon népiesség cím én elnehezítette Puskin elő­ adásm ódjának könnyedségét, „az általa köz­ vetített A n y e g in ” néhány igen ízes, talpra­ esett strófától eltekintve, tele van sután, erőltetetten m egoldott sorokkal.” 29 A p rily érdem e: a hűség a szövegértelm ezésben, m ert a kötetlenség szélsőségekre csábít. L elem é­ nyes nyelv, Kiváló form aérzék, közvetlen puskini hang, költői gazdagság jellem zi a legújabb fordítást, de — a sorok sokszor túl­ díszítettek, a ford ító a pontosság kedvéért e lfe le jti az eredeti szépséget, az előadás, a túlzott precizitás m iatt költőietlenné válik. Érdekes, hogy Fodor A ndrás A p r ily Lajos fordítását tartja végü l a legjobbnak, de az előzőekben nála több negatívum ot említ, m int Bérczynél. A z ötvenes évek túl általá­ nos, egyoldalú szem léletét B érczy A n yegin fordításáról K om lós A la d á r összegzi 1955ben, Puskin a m agyar irodalom ban címmel, igyek ezve tárgyilagos vélem én yt mondani. „B érczy fordításának jellegzetességei: a lé ­ hűtő főú ri hősön gyakorolt puskini realista kritika elkenése, ezáltal a költem ény érzel­ m i tartalm ának és ennek m egfelelően nyel­ vén ek is fennköltebbé, finom abbá tevése. B érczy A n y e g in je egészében édesebb, mint Puskiné.” 30 K om lós A la d á r azonban hozzáte­ szi, nem szabad elhallgatnia e fordítás ér­ dem eit: virtu óz versform a, finom és egyéni hangulat bája, varázsa elbű völte nem zedé­ kek olvasóit, egész versesregény-áradatot indított el nálunk. B érczy módosításai nem tudatosak: „a ffé le önkéntelen módosítás le ­ hetett ez, am inővel a festők tu d valevőleg kissé a m aguk képére ra jzoljá k m od elljei­ ket. B érczy alkalm asint maga sem vette észre, hogyan csinált A n yegin b ől olyan hőst, am ilyen ő m aga szeretett volna lenni.” 31 Ezzel visszajutottunk G yergya i A lb e rt gon­ dolataihoz, aki 1920-ban írt tanulmányában hasonlóképpen B érczy és főhősének azonosu­ lásáról beszélt. A z irodalom történet ezután egészen 1961-ig adós marad a fordítósok összevetésével, a vélem én yek leszűrésével. P ed ig szinte azonnal lehetne cáfolni a felso­ rolt vádakat Bérczynek az A n yegin -ford ítás­ hoz írott előszavával, am elyet érthetetlen módon szinte egyetlen kritikus sem vett f i ­ gyelem be. B érczy nem látta A n yegin alak já­ nak negatív vonásait és igyekezett m egha­ m isítani jellem ét? Erre választ adott maga Bérczy, felfe d e zv e A n yegin legfőbb tulajdon­ ságát: „Én legalább azt tartom, hogy o lva ­ sóim A n yegin Eugénben azonnal felism e­ rendik typusát az előkelő orosznak, ki ön­ állóságáért küzdve, más boldogságot keres, m int a m inőt a vá llro jto k fén ye s a rom lott bureaucratia nyújtani képes, s ki éppen ezért m unkakört nem találva, boldogtalanná és életúnttá válik .” 32 Társadalm ilag félreérti a szöveget és távol áll a forradalm iságtól? „ A z orosz író ellenben, ki látja, hogy az orosz társadalom idegen befolyások alatt lett azzá a mi, s hogy polgárisultsága csupán a nyugati polgárisultság viszf énye; az orosz író, k i nem hiszi, hogy e társadalom ból egészséges és életrevaló jö v ő fejlődhessék; ki nem zetének csupán ágyúkra és szuronyokra támaszkodó hatalm át a nagyság alapjáu l e l­ fogadni nem akarja, s m indam ellett hazája nagy jö vő jén ek ösztönszerű rem ényétől m eg­ váln i nem képes: az orosz író ostoroz, hogy javítson, és zokogva n evet saját honi v i­ szonyain, m időn ezeknek természetes, hű ké­ pét adja.” 33 B érczy lehet, hogy távol áll a forradalm iságtól, m ikor ezeket a gondolato­ kat k özli előszavában, de akkor távol á llt a forradalm iságtól A ra n y is és az önkényural­ m at el nem fogadó Puskin is; ugyanakkor pedig Vas Istvánnak és a többieknek fen ­ tebb idézett vélem énye hamisnak, tenden­ ciózusnak és nevetségesnek tűnik, az idézett előszórészlet fényében. B érczy világosan látta tehát Puskin realista törekvéseit, tip i­ kus alakjainak töm ör jellem zését, egyszerű, keresetlen környezetfestését, hazaszeretetét, „k in ek minden költem ényét nem zeti lég, nem zeti zam at lengette át; kinek nagyobb költem ényeiben az egész ország m integy köl­ tői tükörben látta magát, hibáival, erényei­ vel, gyarlóságaival; ki főképp kisebb lantos k öltem én yeivel a nép szívébe dalolta be m agát.” 34 A k i íg y ír Puskinról, lehetetlen, hogy ne értse, az A n yegin szépségei valóban annyira elragadták, hogy lelkében dallam a szinte újjászületett, régi ifjúságát vélte ú j­ raélni hősének történetében. A z egyik leg­ nagyobb vád ellene, hogy érzelm ileg azono­ sult hősével, holott Bérczynek éppen az a legfőbb érdem e — valód i érzelm i átélés n él­ kül nem születhetik jó műfordítás. Végeredm ényben ebből a gondolatból k i­ indulva juthatunk el a pozitíz kritikák mai álláspontjáig. 1961-ben egy részletes tanul­ m ány során Péter M ih á ly végül is m ég e g y ­ szer áttekinti az Anyegin-fordításokat, a kérdések sorát fe lv e tv e leszögezi: „Iro d a lm i m isztifikációról szó sem lehet, B érczy nem v o lt hamisító, em beri becsületességében, mű­ fordítói erkölcsében m ég legélesebb hangú bírálói sem kételkedtek sohasem. M indenek­ előtt le k ell szögezni, hogy B érczy K á ro ly An yegin -fordítása a m agyar műfordításos irodalom remeke, s egyben az A n yegin egyik legjobb európai fordítása. A z, hogy az A n y e ­ gin egyáltalán m agyarrá válhatott — e m a­ gyarrá válás — m inden negatívum a m ellett — érdem e B érczynek.” 35 E m agyarrá válás legfőbb bizonyítéka az a valóságos versesre­ gény-kultusz, am ely nálunk B érczy A n yegin fordítása nyomán megindult. (Balogh Zoltán: A lp á ri 1871; G yulai P á l: Rom hányi 1869; V ajda János: Találkozások 1877; Á b rán yi E m il: A d orjá n végzete 1881; Fejes István : K a m illó 1884; W erner G yu la: A z ő regénye 1884; R eviczk y G yu la: Szeptember, és a legjobb e m űfajban A ra n y László: D élib á­ bok hőse 1871, m ind-m ind a Puskin-fordítás hatását mutatják.) M elyek m égis a B érczy-fordítás hibái? „ A sajátságosan egységes, levendulaillatú stílus, m ely szűkíti, korlátok közé szorítja Puskin géniuszát és nem fo gla lja magában a színek, ízek és illatok enciklopécikus gazdag­ ságát.” 36 E zért: 1. néhol tom pítja a puskini szatíra élét. 2. A konkrét társadalom kritikát néhol kissé általánosítja. 3. A n yegin alak ját nem ábrázolja e lé g sokoldalúan. 4. E gy-egy szót, k ifejezést tévesen értelm ez, v a gy nem veszi át Puskin stílusának fontos alkotóele­ meit. 5. A népi pillanatképek felvillan tása nem érvényesül eléggé, a népnyelvi elem ek sokszor elsikkadnak. 6. Legszem betűnőbb hi­ bák: nyelvének gyakori archaizálása, a mes­ terkélt szóalkotás, a fellengzős bőbeszédű­ ség, az édeskés n egély” . M in dezt Péter M i­ hály kellőképpen példákkal b izon yítja is, hozzátéve azonban, hogy minden m egjegy­ zésének ellenpéldáját is hozhatja, m ert van ­ nak B érczy fordításában: bátor szókim ondá­ sok, férfias zengésű sorok, csillogó színpom­ pájú, h ajlékony szépségű és töm ör erejű le ­ írások. Szerinte külön tanulm ányt érdem el­ ne például az általa kiem elt részlet is: 21 �„D e ím e m ár Eltűnt a gyors, a kurta nyár, A sápadt ősz is fé lig halva M in t feld íszített áldozat Reszket a súlyos dísz a la tt... Ü v ö lt az észak zord fuvalm a K om or felhőket h ajtva fenn a tél tündére m egjelen.” 37 Péter M ihályhoz csatlakozva sorolhat­ nánk m i is a különleges szépségű sorokat, m integy bizonyítva, hogy a B érczy-féle fo r ­ dítás értékelésének problem atikája tulajdon­ képpen m ég ma sincs lezárva. Nem tudta senki felülm úlni fordításának művészetét Tatjána varázsának megszólaltatásában, sem Tatjána levelén ek lebilincselő őszinteségé­ ben: „Szeretett ülni az erkélyen, M ielőtt a nap felragyog, időn a szürke égbolt szélen H alványulnak a csillagok. S hajnal hírnökként leng a szellő, M íg keleten egy fén yt lö vellő Sugár jelen ti: itt a nap. Télen, mindőn m ár hosszasabb A fé l világn ak éj sötétje. A hold ködön szűrődik át S a néma, csendes éjszakát egyre teljesebben teszik tulajdonukká az idegen kincseket.” 40 „ A z A n yegin ért folytatott k ollek tív nem ­ zeti küzdelem ben B érczy K á ro ly érdem e nemcsak az úttörőé, az ő fordítása olyan, m űvészi teljesítm ény, am elynek felü lm ú lá­ sára csak a legjobb, legihletettebb m ű ford í­ tóink vállalkozhatnak. S ha sikerül is az új, vívm án yok segítségével felülm úlniuk Bérczy, A n yegin jét, e fordítás akkor is m eg fo g ja őrizni kivételes helyét és rangját a ford ítá­ sos m agyar irodalom ban.” '41 K om lós A la d á r befejező soraihoz kapcsolódik, s így összegez a mai napig szinte utolsóként elhangzó érté­ kelés B érczy A n yeg in jérő l: » A „m agyar A n yegin ” K osztolán yival szólva „iga zi cso­ dája” az átköltésnek, s helye ott van A ran y H am let- és V ik ár Béla Kalevala-fordítása, m ellett.«42 A fentebb ismertetett, sokrétű, sokszínű, egym ásnak gyakran ellentm ondó kritikák igazolják B érczy Anyegin-fordításának időt­ álló művészetét, olyképpen, mintha B érczy­ nek eredeti m űvet sikerült volna alkotnia. M ert az eredeti mű tulajdonsága az, hogy, generációk sorozatos kritikai állásfoglalása ellenére az alkotás valód i értéke érintetlenül fennmarad. Lom hán kíséri bágyadt fénye: Tatjána fe lk e lt a szokott Órán, s gyertyánál olvasott.” 38 Sorra idézhetnénk a részleteket, hol im ­ m ár B érczy életm űve és egyénisége ism ere­ tében, Puskin nevében ő maga is megszólal, ki éppen úgy naivan lelkesedett a forrada­ lom ért, m int Lenszkij, s éppen úgy kiábrán­ dult és gunyoros lett, m int Anyegin. Ezt a tünékeny életet; T ú l semmiségén, csalódásin, Nem köt hozzá sok szeretet, Csal képei elől bezártam Szemem, de egy rem ényem , vágyam Feszíti keblem néha m ég: — Szomorú volna úgy a vég, Ha létem nyom talan maradna; N em h írért élek, írok én, De sorsom dicsőíteném, Ha ez jutalm ul annyit adna: H ogy egykor, m int hű czimborát, Em lítne egy-két jóbarát.” 39 A m űfordítók végzete, hogy a korok változásával fordításaik elavulhatnak. A műfordítás „örökös k o llek tív nem zeti küz­ delem. am elynek során, az egymás nyomába lépő fordítók az új vívm án yok segítségével Dr. Sebe Jánosné Részlet a szerző tanulmányából JEGYZET 21 M óricz Z sigm o n d : 1 Zolnai B éla: A m agyar b iederm eier Franklin Társulat kiadása. (101. 1.) 2 B érczy K á r o ly : A különös kihallgatás (M érim ée: IX . K á ro ly uralkodásainak krónikája) K oszorú X IX . kötet. 1839. (145—1 5 1 .1 .) 3 B érczy A girondiak története (Lam artine) Fordítástöredék 76 oldalban H agyaték, Salgótarján 3/a I. m. 4 B érczy 5 B érczy K á r o ly : K á r o ly : K á r o ly : 6 B érczy K á r o ly : Bevezetés V ilág folyása III. 1854. Pest, Szám vald G yu la sajátja, Emich Gusztáv bizom ánya. A szerelem zarándoka (75. 1.) A m ór hagyom ánya (160). 1.) A z arab csillagász (4. 1.) V ilág folyása III. 1854. Szilicze V ilág folyása 22 Ignotus m egjegyzései B érczy N yu gat 1854. (124. 24 K ép es G éza: Ördög m arka (L e v e r) Egy apa (B u lw er) Horatio Sparkins (D ickens) V ilág foly á sa III. 1854. 8 Greguss Á g o s t: 9 G yu lai P á l: 20 Horváth M árton : Ünnepi Csillag, A n vegin -ford ításom Csillag, 1953. m a rgójára Puskin a m agyar irodalom ban. F ilológiai K özlö n y 1955. III. szám B érczy V ilág folyásáról. P esti N apló, 1854. július 28. 31 I. m. 32 Puskin Sándor: felszólalásai 1.) 30 K om lós A la d á r: A n yegin Eugén Oroszból fordította B érczy Előszó. (V. 1.) Pest, 1866. (1954.). (339. 1.) K áro ly. 33 I. m. 1.) 12 Radó G y ö rg y : B érczy K á ro ly m int az A n yegin fordítója. P alócföld , 1971. 4. szám. 13 G yulai P á l: K ritik a i dolgozatainak (137. 1.) 14 Tam ásfi G yu la: Puskin H ölgyfu tár, 1863. 50. 34 B érczy K á r o ly : Puskin Sándor — irodalom történeti és életírási vázlat. Puskin Sándor A n yegin Eugén, Oroszból fordította B érczy K á ro ly Pest, 1866. (X X IV . 1.) 35 P éter M egjegyzések Puskin J. A n y e g in jé nek m agyar fordításához. Tanulm ányok a m a gyar—orosz irodalm i k öréből I. Budapest, . 1961. (377. 1.) M ih á ly : újabb gyű jtem énye. szám. A végzetterhes cipő Divatcsarnok 1855. 44— 15. szám. Puskin. Z ich y és Bérczy. Pesti H írlap Vasárnapja, 1933. 43. szám, október 22. 36 I. m. (379. 37 Puskin Sándor: A n yegin Eugén Oroszból fordította B érczy K áro ly Pest, 1866. V I I . feje ze t 29. szakasz. kapcsolatok 1.) 38 I. m. II. feje ze t 28. szakasz. M utatvány Puskin „O n égin Eugén” című versesregén yéből (II. feje ze t). K oszorú, 1863. I. félév. S zerk eszti: A ra n y János (486—489. 1.) 39 I. m. II. feje ze t 40. szakasz. 40 K ardos L á s zló : A világiro d alo m tolmácsa. M űvek és m esterek, Budapest, 1958. E m lékbeszéde B érczy K árolyról. Budapesti Szemle, 1868. X. kötet (312. 1.) 41 P éter M egjegyzések Puskin J. A n ye gin jé n e k m a gyar fordításához. Tanulm ányok a m a gyar—orosz irodalm i kapcsolato k köréből I. Budapest, 1961. (406. 1.) 19 V. ö. K om lós A la d á r: Puskin a m a gyar irodalom ban F ilológiai K özlö n y , 1955. III. szám 22 beszéde Puskinról 1919. június ,.st” Jel alatt recenzió B érczy V ilág folyásáról. Divatcsarnok, Pest, 1854. 34. szám (788. 1.) I l /a V. ö. I. m. 20 K rú d y G yu la február. (88. 1.) A z A n yegin m a gyar fordításai A nem zedék hangján. Budapest, 1973. (303—323. 1.) (67. 18 Z ich y A n ta l: fordításához 29 Fodor A n d rás: 11 I. m. 17 B érczy K á ro ly : A n yegin -fordításáról 1927. I. (671. 1.) 25 I. m. 1.) A z irodalm i hum orról (A kadém iai székfoglaló beszéd) S zépirodalm i F ig y elő 1860. I. é vfo lya m 5—8. szám. 16 Harsányi Z so lt: 1.) 27 Gáspár Endre, H eged üs Géza, K om lós Aladár, Lán yi Sarolta a Puskin-ankéton. Irodalom történet 1949. (238—241. 1.) 10 B érczy K á ro ly : 15 B érczy K á r o ly : (72. Irod alm i babonák M agyarok 1949. V. é vfo lya m (867. 7 B érczy K á ro ly : felé I. kötet 23 M észöly Gedeon bevezetése Puskin A n yegin jén ek 1945. K eresztes-kiadás 28 A p r ily L a jo s : I. V ilágirodalom N yu gat 1921. (336. 1.) B érczy K á ro lv , Százesztendős A n yegin (1920). Í rói arck épek I. 1957. (273—274. 1.) M ih á ly: 42 A m agyar irodalom története 1849—1905-ig Akadém iai K iad ó, Budapest, 1965. (166. 1.) (329. 1.) �A színjátszó mozgalom funkcióváltozásai az elmúlt húsz évben Az a megállapítás, hogy az amatőr színjátszó mozgalom tár­ sadalmi igényt elégít ki — más szóval társadalmi funkciót tölt be — tulajdonképpen egy sokrétű jelenséget értelmez. Jelenti egyrészt, hogy a társadalomban tartósan és tömegesen jelen van az igény különböző formáinak (játék, szavalás, pantomim stb.) művelésére. De jelenti ugyanakkor, hogy a társadalmi környe­ zet, a közeg, a közönség is igényli az amatőr produkciókat. Vé­ gül fontos tényezője a társadalmiságnak, hogy e tevékenységet a szocialista állam a maga kulturális apparátusán keresztül hasz­ nosítani tudja művelődéspolitikai céljai eléréséhez, és éppen ezért támogatja szervezetileg, anyagilag egyaránt. Vagyis az amatőr színjátszás társadalmi funkciója három oldalról megha­ tározott: befolyásolja művelőinek, befogadóinak és fenntartói­ nak motivációja. Ráadásul e három motiváció ritkán esik töké­ letesen egybe. Az igénykülönbségek bármely oldalról felmerül­ hetnek, akár rejtetten, akár nyilvánvalóan — és éppen ez az el­ lentétekben kötött együttműködés a mozgalom fejlődésének egyik fő hajtóenergiája.. (...) Erre az ad lehetőséget, hogy az amatőr színjátszás — mint minden művészeti tevékenység — komplex igények kielégítésére alkalmas. A művelők oldaláról szinte kimeríthetetlenül gazdag a motivációs skála. Egy 1969-ben készült felmérésben egyetlen budapesti csoport tagjai az alábbi motívumadatokat szolgáltat­ ták. (K elényi István: Színjátszó együttesek szerkezeti és szer­ vezett jellem zői, Színlap, 69/4.): „szeretem a magamfajta vidám fiatalok társaságát és vonzódom a színjátszáshoz” , „a magán­ életben is könnyebben boldogulok, fellépésbiztonságot ad” , „kikapcsolódás” , „kulturálódási lehetőség” , „színpadismeret”, „bol­ doggá tesz, ha szórakoztathatok másokat és játszhatok” , „em­ berekkel való foglalkozás”, „nem szeretem az irodalmat; hogy társaságban legyek” , „megfelel érdeklődési körömnek” , „kelle­ mes, hasznos időtöltés” . Egy 1970-es felmérésben pedig Bucsky M ihály Baranya me­ gyében 127 megkérdezettől az alábbi válaszokat kapta: „művelt­ ségem fejlődik, ismereteim gyarapodnak” , „megtanulok helye­ sen és szépen beszélni”, „szórakozom” , „irodalmi ismereteim gyarapodnak” , „megszerettem az olvasást” , „élmény” . Látható, hogy az igénynyalábokban egymás mellett talál­ juk a közösségi, önművelő, szabadidő-felhasználási és kommu­ nikációs motivációkat. Ha ehhez még hozzávesszük, hogy e fő motivációk mellett számos periférikus, járulékos motiváció is felismerhető (pl. a színjátszás terápikus vagy didaktikus fel­ használási lehetőségei), a kép még gazdagabb lesz. (Zárójelben jegyzem meg, hogy az egyéni motivációk egyegy csoportban az együttműködés során természetesen nivellá­ lódnak és egységesednek. Éppen ez határozza meg egyik oldal­ ról az együttesek működési profilját. Ahol a többség — vagy a legnagyobb befolyású csoportmag — fő motivációja a kulturá­ lódási lehetőség, ott más lesz a próbamunka struktúrája, vagy a műsorpolitika, mint egy olyan csoport esetében, ahol a társadal­ mi ráhatás, az aktív politizálás a fő cél stb.) Természetesen hasonló szórást mutatna a közeg igénynya­ lábja is, ha erre vonatkozólag volnának vizsgálati adataink. Mindenesetre mást vár a színjátszó produkcióktól az a közeg, amelyik csak a szabad idejét akarja agyonütni, mint amelyik problémái megfogalmazását, megvitathatóságát várja az előadás­ tól. Hasonlóképpen összetett képet mutatnak a fenntartó és irá­ nyító szervek elvárásai. A proklamált igényekből is összeszed­ tem egy csokorravalót. Az 1968-as irányelvekben (V á ltozá sok a színjátszó m ozga lom ­ ban) például állandóan hármas jelszó tér vissza, amely a szín­ játszás funkcióját abban látja, hogy a csoportok legyenek mű­ helyei: a szocialista tudatformálásnak, a művészeti ízlésneve­ lésnek, a személyiség fejlesztésének. Ugyanezt ugyanekkor Berkes Erzsébet most már a közegre Részletek a szerző hasonló cí mű tanulm ányából. fordítva úgy értelmezi a Színlapban, hogy a színjátszás funk­ ciói: az ismeretterjesztés, a közönségtoborzás, az ízlésnevelés, az azonos érdeklődésű körök kialakítása. Poszler G y örg y , a Művelődési Minisztérium akkori osztály­ vezető-helyettese így látja a mozgalom funkcióit az irodalmi és a színháznevelés ügyében (Szín la p, 69/4.). „Az irodalmi nevelésben legalább háromféle funkciót látok: 1. Az irodalomtól szűz rétegekkel megismertetni az irodalmi alkotásokat, az irodalmi élmény mámorát. 2. A tanulóifjúság körében élővé, élményszerűvé tenni az irodalmi tananyagot. 3. Az irodalom iránt már érdeklődő rétegeknek bemutatni a magyar és világirodalom legújabb alkotásait. Úgy vélem, ezenkívül lehet feladata a mozgalomnak az is, hogy a klasszikus alkotásokat újra értelmezze, kiemelje belőlük a korszerűt, és ezáltal gyakoroljon társadalmi hatásokat. Ami pe­ dig a színházművészeti nevelést illeti: a színjátszók által bemu­ tatott műsorok, művek azt adják a játszóknak és a közönségnek, ami a színjátékban az irodalomhoz viszonyítva a pluszt jelenti. Bevezethetjük a színjátszókat és a nézőket abba a folyamatba, amelynek során az irodalomból színház lesz. Másfelől pedig: aho­ vá nem jut el hivatásos színház, ott a színjátszás jelenti a szín­ házi élmény forrását, ahová pedig eljut, ott témaválasztást, já­ tékstílust illetően egészséges munkamegosztásnak kell kialakul­ nia a hivatásosok és műkedvelők között.” Az 1974-ben megszövegezett A K I S Z szerepe, feladatai az am a tőr m ozga lom fejlesztésében ekként bontja fel a mozgalom társadalmi jelentőségeinek tényezőit (valamennyi művészeti ág­ ra, így az amatőr színjátszásra is érvényesek): — A tevékenységi forma fő vonzereje a cselekvő részvételben rejlik, a művészetekkel való alkotói kapcsolatban és az ön­ kifejezés lehetőségeiben. Ez sajátos helyet biztosít az ama­ tőrnek: értő közönségként, alkotóként és közvetítőként egy­ aránt megjelenik. — Nemcsak szakmai jelentősége van, szerepet játszik a szocia­ lista emberformálásban, a közösségi ember kibontakoztatá­ sában. Remek színteret ad a szocialista magatartás közösségi normáinak kialakításához. — Az amatőr művészeti tevékenység szolgálja az ember fizikai állóképességét, szellemi frisseségét, etikai és esztétikai ma­ gatartásának fejlesztését — sok esetben ellensúlyozza a tár­ sadalmi munkamegosztásban betöltött egyoldalú tevékenysé­ gét. — Befolyásolja a fiatalok politikai, eszmei orientációját. Társa­ dalmi jelentőségét meghatározza a progresszív politikai ha­ gyományokhoz való kapcsolat is. Ugyanebben az évben a tiszavirágéletű munkás színjátszó tanács így körvonalazza a szakszervezeti csoportok sajátos fela­ datait: — Az üzemi környezet kulturális tevékenységének közvetlen se­ gítése; — Aktív részvétel a munkásosztályba áramlók szocializálásában (munkásszállásokon stb.); — Segítségnyújtás az alapműveltség hiányainak pótlásához; — Szakmai egyoldalúság leküzdése, a sokoldalúan művelt mun­ kás típusának kialakítása; — A minimális műélvezői igény felkeltése; — A kulturális szolgáltatások az üzemi ünnepségeken; — A kényszerű szabad idő (például bejáróknál) célszerű kihasz­ nálása, akár aktivizálással, akár szolgáltatásokkal; — A munkás színjátszó hagyományok ápolása, újak megterem­ tése. Végül idézném S o m la i P é te r egy fesztivál értékelésének kap­ csán elhangzott egy mondatát, mint amelyik nagyszerű távlatba helyezi az amatőr színjátszás funkcióját: „...el kell érnünk iga­ zi célunkat, azt, hogy a magyar színjáték népművészet, színhá­ zi kultúránk népi kultúra lehessen” . Vagyis a mozgalom irányítóinak és fenntartóinak motivá­ ciói is sokrétűek, magyarán: sok mindenre tudják a mozgalmat, a művelődést politikai célok érdekében hasznosítani. E célok között vannak hosszú távú, elvi szintű motivációk (például a sokoldalúan aktív szocialista embertípus marxi követelménye), 23 �közép távúak (például a hatvanas évek végén a NOSZF, 1919. és a felszabadulási évforduló megünneplésének össztársadalmi üggyé emelése) és egészen rövid távú, gyakorlatiak is (például a színjátszó csoport funkciója lehet esetenként a fenntartó be­ vételi forrásainak szaporítása is.) Ezek az igények — most már megint mindhárom oldalról együtt beszélve — állandóan együtt, egymás mellett élnek és hatnak a mozgalomra. De alaposabb elemzéssel kimutatható, hogy adott korszakokban és adott mozgalmi rétegekben (pl. fa­ lusi, üzemi, diák- stb. színjátszó) bizonyos igények hosszabb-rö­ videbb időre kiemelődnek, dominánsakká válnak. A dominan­ ciák és dominancia-változások mindig konkrét társadalmi folya­ matokat tükröznek, természetesen olykor többszörös áttételen keresztül, — éppen, mert az amatőr színjátszó mozgalom egyike a leginkább a társadalomba ágyazott művészeti tömegmozga­ lomnak. (Összehasonlítva, mondjuk, a néptánccal, vagy a báb­ bal.) A fentiekből talán már nyilvánvaló, hogy mit értettünk el­ lentétekbe kötött együttműködésen. A művelők domináns mo­ tivációja csak a befogadók és a fenntartók igényeinek erőteré­ ben valósítható meg, de ugyanez érvényes akkor is, ha a befo­ gadók vagy a fenntartók oldaláról közelítjük meg a kérdést. A dominancia-eltérések olykor konfliktusosak. Az irodalmi szín­ padok irodalmi műveltséget terjesztő domináns funkcióját igen fontosnak tartotta mind a művelői tábor, mind a fenntartó, de a közönség a hagyományos rétegekben (falu, üzem) nem fogad­ ta el. Állandó csatározásokhoz vezetett 1969—70-ben a fenntar­ tók ünnepi műsorigénye, az értelmiségi stúdiók „kísérleti-szín­ házi” motivációjával, amelyet a közönség támogatott. Minthogy a három oldalú együttműködés elkerülhetetlen, az egymást kor­ látozó vagy segítő igények végül is egy, a lehetőségeket mani­ fesztáló működési modellben kapcsolódnak össze. E modellek annál stabilabbak, minél jobban kifejezik mindhárom oldal igé­ nyeit, és fordítva, annál bomlékonyabbak, minél kevesebb eshe­ tőséget nyújtanak a három oldalú hasznosításra. A továbbiakban megvizsgálnám, milyen modellek jöttek létre a domináns funkcióváltozások következtében 1957-től nap­ jainkig. (...) A továbbiakban a szerző három periódusra bontja a színjátszó m ozgalom történetét (I.: A konszolidáció korszaka, 1957— 1961; II.: Á tm en eti korszak. 1962— 1967; III.: A z új mechanizmus évei, 1968— 1974). Az első korszakot a m ozgalom egységességével, a színházi, m ajd a színházpótló m odell dom inanciájával jellem zi. A második perió­ dusban felbukkan a diákszínjátszók új m ozgalm i rétege, s az új mű­ fa j: az irodalm i színpad, felerősödik az irodalm i ism eretterjesztő funkció. A tárgyalt időszak (1957—74) e harmadik periódusa az 1963 —74 közötti szakasz, amely végül is a magyar amatőr színjátszás történetének egyik legnagyobb fellendülését és kivirágzását hoz­ ta. Megmutatkozott ez a csoportok számának növekedésén (a mélypont 1966-ban volt) és az általános színvonal emelkedésén egyaránt. Egész sor kitűnő, az egyetemes magyar színházkultú­ rát gazdagító produkció született, változatos társulati típusok alakultak ki, új meg új műfajok, stílusirányzatok tágították a kereteket. De a leggyümölcsözőbb az az eleven kölcsönhatás volt amely a mozgalom és a társadalom ifjúsági közege között kiala­ kult. Ez a társadalmiság vezetett a gyökeres műsorpolitikai for­ dulathoz ugyanúgy, mint az uralkodó, kollektív játékmódhoz, vagy a közönségkapcsolat (játéktér-nézőtér viszony) reformjá­ hoz. E jelenség két politikai mozgásra épült. Az egyik az új gaz­ dasági mechanizmus előkészítése, majd bevezetése volt. Politikai vetületében az új gazdasági mechanizmus a döntési szférák de­ centralizálását, és ezzel a szocialista demokrácia kiszélesítését igényelte. Ezt csak a közösségek mikroklímájának állandó figye­ lembevételével, a valóságos viszonyok bátor feltárásával lehetett elérni. A folyamat érzékelhetővé tett egy bizonyos küzdelmet az irányítói szférában, a progresszív és konzervatív erők között, és a mozgalom — nem kis mértékben ifjúsági jellege miatt — a prog­ resszív erők oldalára állt, közéleti műsorpolitikájával „alulról” tá­ mogatta —, ha nem is mindig megfelelő taktikai biztonsággal. 24 A másik mozgás eredőpontja a ’68-as nyugat-európai di ák­ megmozdulásokban volt. E szellemi-politikai lázongások az ifjú­ ság kiszakítását célozták egy elidegenedett-manipulált össztár­ sadalmi szerkezetből, és ez az independens program — legalább­ is egy autonóm ifjúsági kultúra megteremtésének igénye — ná­ lunk is jelentkezett. (Természetesen, minthogy összefonódott a szocialista demokrácia kiszélesítésének céljaival, sokkal inkább kritikai, mint ellenzéki nyomatékkal.) A konfliktusos társadalmi mozgások mindig visszavezetik a színházat lényegéhez: a drámaisághoz, ez történt az amatőr­ színjátszás esetében is. Egyszerre érzékelhetővé vált, hogy miért nincs elég súlya, izgalma a lírai vagy epikus anyagoknak a színpadon: mert nem elég konfliktusosak. Kiderült továbbá, hogy a nem drámai és a drámai anyagok befogadói magatartása alap­ vetően más. A líra egyedi befogadói magatartásra épül, és ez az egyediség akkor is megmarad, ha a néző századmagával nézi, hallgatja a verset. (Ezért tűnik úgy, hogy az irodalmi színpad esetében a színház csak egy kommunikációs forma, amelynek legfeljebb csatornarendszere tér el a könyvétől.) A dráma vi­ szont közösségi befogadói magatartást igényel, a katarzis nem egyéni, hanem közösségi állásfoglalásokban csúcsosodik ki, és tu­ lajdonképpen éppen ez a színház fő vonzereje, ez különbözteti meg minden más művészeti ágtól, ezért nem pótolható vagy he­ lyettesíthető. E felismerések alapján születik meg 1967. végén a drámai és az irodalmi színpadi ág összeolvasztásának új igénye. Két szem­ pontból is. Egyrészt szervezetileg. Értelmetlennek tűnik a továb­ biakban a színjátszóegyüttes-megkülönböztetés, a legjobb cso­ portok „mindenevők” . És dramaturgiailag is. A drámaiság alap­ követelmény lesz az irodalmi műsorokkal szemben is. Így a szerkesztett műsorokban feldúsulnak a játékelemek (mimetizá­ lás) és tucatjával jelennek meg új dramaturgiai típusok: a líra és a dráma, vagy az epika és a dráma határműfajai, ún. könyv­ drámák, oratóriumok, hangjáték- és filmforgatókönyv-adaptá­ ciók, riport- és dokumentummontázsok stb.). Fontos, hogy a par-excellence drámai műfaj, a színjáték re­ neszánsza, ugyanakkor nem vezeti vissza a mozgalmat a szín­ padra. Ennek fő oka az, hogy a színjátszók már kiszorultak a nagytermekből és a mozgalom egyre inkább klubokban, kiskö­ zösségek jelenlétében játszik. Ez a színikeret csak az ún. pó­ diumi színjátéktípusokkal tölthető be, de a szükségből a moz­ galom erényt csinál, forradalmasodik a játékstílus, izgalmas, új játéktér-nézőtér kapcsolódások jönnek létre, ami jótékonyan megnöveli az amatőr produkciók alkalmazkodó képességét, és ezzel tömeghatásának lehetőségét. (Klub-, könyvtári, utca-, pia­ ci, presszóelőadások stb.) A fellendülésben az egyetemi színját­ szásnak már nincs monopolhelyzete, a legjobbak között ott van­ nak a munkáscsoportok (pl. Tatabánya), de a falusiak is (Nagy­ mágocs). Ami e csoportok tevékenységében közös, azt egy kissé szo­ katlannak tűnő definícióval a saját-színházas modell megjelené­ sével jellemezhetném. A saját-színházas modell a rétegszínházi­ nak továbbfejlesztett változata. A fogalom egyszerre szűkítés és bővítés is. Szűkítés, amennyiben a saját-színházas modellben az a törekvés kap kifejezést, hogy minél több mikroközösségnek legyen saját véleménynyilvánító fóruma, agórája; és bővítés is, mert az e modellben dolgozó nagyobb csoportok igyekeznek egy saját ifjúsági-színházi rétegkultúrát létrehozni, hasonlóan a beatmozgalomhoz a zenében. Az agóra-modell alapvető változásokat hoz a mozgalomban. A művelők alapmotivációja már nem a színjátszás vagy a vers­ mondás, hanem a véleményformálás lehetősége, tehát sokkal inkább egy artikulált közéleti, mint művészi tevékenység. Ez új társulati típusok kialakulásához vezet. Gyakori a kollektív rendezés, vagy hogy a vezető a csoportból emelkedik ki (még a diákegyüttesekben is), és az sem ritka, hogy egy más szándék­ kal összeverődött kisközösség vagy klub hoz létre színi produk­ ciókat. mert véleményének, állásfoglalásának hangoztatásához agóraként kívánja felhasználni. Megváltozik a befogadói maga­ tartás is: a nézőtől magas fokú aktivitást, vitakészséget várnak el, és a művelők és befogadók közötti határfal más tekintetben is leomlik: a csoportokat közönségük mintegy pártoló-baráti gyű­ rűként veszi körül. (Szintén hasonlóan egyes beatzenekarokhoz.) �Mindezek következtében a modellnek valósággal kapórajön az ifjúsági klubmozgalom. Tulajdonképpen ez lesz az a háttér, amely állandó fellépési lehetőséget és aktív közeget biztosít a mozgalomnak. A fellendülés természetes kiválasztódásában fokozatosan ki­ alakul egy kb. húsz-harminc csoportból álló élgárda, amely együttesen ifjúsági-színházi centrumként funkcionál. Sajátos színházi elveket vallanak, amelyek rokonítják a csoportokat egy­ mással, és így társulva hozzák létre az ifjúság számára vonzó programokat. Elburjánzanak az így szervezett fesztiválok, já­ tékszínek, találkozók, és a program olyan változatos, a színvo­ nal olyan meggyőző, hogy az amatőr mozgalom már-már a ma­ gyar színházi kultúra avantgarde-jának tűnik. Jellemző ebből a Szempontból a Színház című folyóirat, 1971/10. számában olvas­ ható eszmefuttatás: „...néhány együttes ki tudta alakítani a szín­ házszerű működés feltételeit, melyek leglényegesebbje a társu­ lati és profilstabilitás, a szakmai színvonal következetes emelé­ se, állandó színházterem, rendszeres előadások, a szűkebb kör­ nyezeten túlható közönségszervezés. Ezek a társulatok ... képe­ sek ma arra, hogy egységes ideológiai-művészi elképzeléseik, koncepcióik következtében építve a külföldi és a szórvány hazai eredményekre, megújítsák vagy kikísérletezzék az új színház ki­ fejezési formákat, és ugyanakkor a többé-kevésbé állandó és bő­ vülő közönségüket ezen kifejezésformák értőivé és igénylőivé neveljék. Ezek a társulatok státusukat tekintve amatőrök — pro­ dukcióik azonban szigorú és nemes értelemben vett hivatásos előadások” . A modell ifjúsági és avantgarde jellege összemosódik. Tu­ lajdonképpen a színházkultúra ifjúsági birtokbavétele folyik az avantgarde formai eszközeivel. A művelők motivációja megint csak színészi lesz, de nem a hagyományos komédiási értelmezés­ sel, hanem a társadalmi hivatástudat kerül előtérbe. A produk­ ciók is kitörnek a klubszerű keretekből és új színházi megol­ dásokat keresnek nagyszabású produkcióikhoz. Ami a műsorpo­ litikát illeti, az ifjúság a maga képét és problémáit akarja látni, tükröztetni a saját készítésű, rögtönzésszerű szcenáriumokban, éppen úgy, mint a klasszikusok adaptációiban. Igaz, hogy Schil­ ler aligha ismerne rá Don Carlosára, Calderon az Élet álomjá­ ra, Petőfi Apostolára, Vörösmarty Csongor és Tündéjére az if­ júsági saját-színházas produkcióiban, de a tizen- és huszonéves közönség így érzi magáénak, ezek az előadások ébresztik rá tu­ lajdonképpen, hogy a színház azért elemi szükséglete, mert ró­ la szól. Bicskey G á b ort idézem: „Az ifjúsági csoportokban ugyan­ is — a világon mindenütt — nagyobb az önkifejezési igény, mint az, hogy egyszerűen bemutassanak valamilyen értékes iro­ dalmi művet. A csoportokban általában nem József Attila vagy Váci Mihály költészetét mutatják be, hanem általuk szólna.” (Élet. és Irodalom 1974. V. 11.) A saját-színházas centrum hivatalos megítélése korántsem egyértelmű. A rádió és a televízió vetélkedőin kétségkívül egyre bővülő társadalmi nyilvánosságot biztosítanak e modell legjobb­ jainak. Vállalja a modellt a már említett KISZ-anyag is: „Ér­ demes megvizsgálni az amatőr színházak létrehozásának- további lehetőségeit. Állandó, színházszerű működése az országban mind­ össze néhány csoportnak van, tapasztalatai igen kedvezőek. Ran­ got, stabilitást jelent a rendszeres, kötelezett működés, az állan­ dó helyszín. A közönség megszokja és keresi ezeket az előadá­ sokat. Az amatőr színházak a mozgalom állandó bemutatkozó színhelyei is. Valamennyi színpad rendszeresen lát vendégül más együtteseket is.” De találkozunk homlokegyenest ellenkező véleményekkel is Nevezetesen, hogy a modell megengedhetetlenül intellektuális színezetű — néhányan egyenesen a nyugati analógiák talajtalan utánzásának tekintik, amely épp ezért nem illeszthető a közmű­ velődés rendszerébe. Ezért szerintük intézményes támogatást csak a korábbi modellek valamelyike érdemel. Különösen a mo­ dellek szolgáltatói és közvetítői funkcióját tolják előtérbe. A szolgáltatói funkció éltetője az az igény, hogy a csoport fellép­ het a különféle állami, társadalmi, családi ünnepeken. A már em­ lített évfordulós időszakban ez a lehetőség nagyban elősegítette a mozgalom számszerű felfutását, stabilizálódását. De a tovább­ fejlődést nem tette lehetővé. E modell tevékenysége ugyanis szükségképpen kampányszerű, a dátumhoz kötöttség miatt ala­ csony az előadásszám, az igények egyöntetűsége nem sarkall szakmai fejlődésre. A szolgáltatói modell lehet kiindulópont, a csoport fejlődésének első stádiuma, de a tevékenység nem re­ kedhet meg ezen a szinten. A k ö zv e títő i modellben dolgozó csoportok ennél valamivel többre vállalkoznak. Függetlenítik magukat a konkrét szolgálta­ tói igényektől, és ők próbálnak igényt támasztani, megismertet­ ni környezetüket a közvetítésre érdemes értékekkel. A mozga­ lomban számtalan ilyen irodalmat közvetítő műsor születik (akár klubban, akár üzemi könyvtárban, munkásszállásokon stb.), de ez a működés is csak közepes hatásfokon hasznosítható. Kétségtelen, hogy a mozgalom döntő tömegei még a mai na­ pig is e két modell alapján élnek vagy vegetálnak. És azt is hangsúlyozni szeretném, hogy e két funkció mindig részfelada­ ta volt és marad is a mozgalomnak. Kettős értelemben: egyrészt mindig lesznek csoportok, amelyek képtelenek kinőni e modelle­ ket, másrészt a „saját-színházas” modellben dolgozó csoportok is el kell hogy lássanak szolgáltatói, illetve közvetítői funkciót is. De itt a dominanciáról van szó: a szolgáltatói vagy közvetítői funkció fetisizálása a mozgalom kerékkötőjévé vált. Dévényi Róbert 25 �KÖRKÉP Tüskés T ibor Nagyváros születik Mindenekelőtt érdemes elidőzni ma­ gánál a címnél: miért mondja Tüskés T i­ bor, hogy „születik” a nagyváros? A vá­ lasz — bármilyen paradox is — egyszerű: mert nincsenek nagyvárosaink. Pontosab­ ban van egy: Budapest. Az a Budapest, amely tulajdonképpen egészségtelenül tú lm éretezett ehhez a kis országhoz, ugyanakkor (s talán éppen ezért) gátja volt, sőt még ma is akadálya sok szem­ pontból más városaink fejlődésének. Bu­ dapest akkor duzzadt ekkorává, amikor Magyarország területe több, mint három­ szorosa volt a mainak, s valóban indo­ k o lt volt a Kárpát-medence középpontján egy ipari-közigazgatási-kulturális centru­ mot építeni, fejleszteni. Az „ellenvárosok”, a regionális központok is adva voltak pl. Kassa, Pozsony, Kolozsvár, Nagyvárad. Brassó, Újvidék, Szabadka stb. Ezek mind­ máig meg is tartották ezt a szerepüket, súlyukat. Nem feledkezhetünk meg ezek­ ről a tényekről, amikor a v id é k i városa­ ink fejlődéséről beszélünk (Tüskés eseté­ ben Pécsről). Ráadásul 1945. után súlyos örökséget vettünk át: elmaradott mezőgazdasági és csak sokadrangúan ipari or­ szág voltunk, amelyben Budapesten kívül jószerivel nem is volt modernnek nevez­ hető városunk. Iparosítás, normális gaz­ dasági, kulturális élet azonban elképzel­ hetetlen regionális központok, korszerű nagyvárosok nélkül. Budapest máris túl­ méretezett, ezért indokolttá vált kijelölni az „ellen-városokat” , a különböző regio­ nális központokat. Így lett Észak-Magyar­ országon a hajdani álmos kisvárosból az ország második városa Miskolc, ez tette a Tiszántúl metropolisává Debrecent, a Dél-Alföldévé Szegedet, Dél-Dunántúlé­ nak pedig Pécset, Észak-Dunántúlénak Győrt. Igen, de könnyebb volt ezt elhatá­ rozni, mint megvalósítani! Egyszerre több megoldható — és sürgős! — feladattal ta­ láltuk szemben magunkat. Mindenekelőtt ip a rt kellett teremteni, hogy az ország el­ addig egészségtelen elmaradottsága meg­ szűnjön. Az ipar fejlett infrastruktúrát igényel. A kettő együtt: az ipar és az infrastruktúra megteremtése azonban még egy gazdag országnak is óriási feladat, te­ hertétel. Dunaújváros a példa, ahol mind­ kettőt a szó szoros értelmében a semmiből teremtettük. A többi városban szembeta­ láltuk magunkat az elmaradottságból fa­ kadó szűkösséggel és feszítő gondokkal. Tüskés Tibor is fejezeteket szán arra, hogy mi minden hiányzott, hiányzik még ma is Pécsett. Mindenekelőtt a közmű­ 26 vesítés: a víz, a fűtés valamilyen formá­ ja és a lakás. Közművesítés nélkül nem beszélhetünk modern városról. Már a ró­ maiak idejében ez tette urbs-szá, civitasszá a települést. Mindezt: az ivóvíz- és szennyvízcsatornázást az ötvenes, hatva­ nas években építettük ki ! De még koránt­ sem mondhatjuk, hogy minden „készen van”, hiszen sem Pécsnek, sem Miskolc­ nak nincs pl. megfelelő szennyvízderítő­ je, nincs elegendő ivóvize. S akkor még nem szóltunk az úthálózatról és a modern közlekedésről sem. Mindezek megoldatla­ nok voltak a hajdani kisvárosban is, de most a háromszorosára, négyszeresére — és hirtelen! — duzzadt nagyvárosban kell ezt megoldani. Tehát egyszerre az ala­ p o k megteremtését, ugyanakkor a dina­ mikus növekedés gondjait is. A legfeszí­ tettebben, leghúsbavágóbban ez éppen a lakásgondoknál jelentkezik. Pécs (de más városok) esetében pl. számolni kell a már elavult, szanálandó negyedek pótlásával. Vidéki városaink épületei zömükben fö ld ­ szintesek voltak. Ez eleve korszerűtlen és gazdaságtalan is pl. a közművesítés szem­ pontjából. Ezeket még akkor is fel kelle­ ne számolni, ha a hatalmas méretű be­ áramlás nem indokolná a többszintes és na gytöm egű lakásépítést. Más tanulmá­ nyokból tudjuk, hogy Magyarországon már a század e lején súlyos gond volt a la­ kások elégtelensége, túlzsúfoltsága és kor­ szerűtlensége. A Horthy-rezsim alig tett valamit, s amit tett, elenyésző az is az igényekhez képest (pl. a munkások lakás­ gondjainak megoldásáért). Az ötvenes évek voluntarista gazdaságpolitikája még tovább rontotta a helyzetet. Így iparosí­ tottunk, hogy közben — még Budapes­ ten is! — alig építettünk lakást. A hatvanas évektől azonban a ma­ gyar történelemben eddig példátlan belső mozgásnak, „népvándorlásnak” vagyunk tanúi. Miskolc pl. 70 ezres kisvárosból 200 ezres nagyváros lett, de ugyanez az arány Pécsett is, sőt ma még dinamikusabb a fejlődése Tüskés adatai szerint. Ez a fe­ szített lakásépítési tempó ugyanakkor fel­ vet egy sor más problémát is. Az újabban az építészetről ki-kipattanó viták figyel­ meztetnek valamire. Félő, hogy a meny­ nyiségre való törekvés mellett elsikkad néhány szempont, mint pl. az esztétikum, praktikum, a lakások nagysága, lakható­ sága, a városnegyedek, az új város em­ berközpontúsága. Drágák, zajosak és ki­ csik a lakások. Kevés a tér, a zöld, késve és lassan épülnek meg a szolgáltató, a kultúrigényt kielégítő objektumok: az üz­ letek, bölcsődék, iskolák, óvodák, kultúr­ házak. Így, miközben kielégítünk egy két­ ségtelenül sürgős és parancsoló igényt, máris újakat teremtünk. Tüskés T ib o r több oldalt is szentel a város, a városi élet mintegy definiálására. Értelmezése szerint a város mindenekelőtt közösséget jelent, amelyben az ember úgy találkoz­ hat másokkal, hogy közben ismeretlen, személytelen maradhat. A falu, a kiskö­ zösség, ahol mindenki mindenkit ismer, feszélyező is, mert korlátoz. Hogy ez jó-e? Nem is olyan rossz, mint ahogy Tüskés néhány interjúalanya, s maga a szerző is megfogalmazza. A falu társadalma fe ­ gyelm ezi is a lakóit ezzel a nyilvánosság­ gal. Mit kínál ezzel szemben ma a város. A kultúrában kétségtelenül nagyobb lehe­ tőséget. A személytelenséggel, ismeretlen­ séggel nagyobb szabadságot. Igen, de job­ ban m agára is marad az egyén. A modern lakások, új lakónegyedek igazolják az egyént, különösen ha a társas-, a kultúr­ élet helyei, alkalmai nem teremtődnek meg. Pécsről is elmondja Tüskés, hogy kevés a mozi, a kultúrház, de még az ol­ csó és az embereket egymáshoz közelho­ zó szórakozóhely is. Így a város, az új lakónegyed akarva-akaratlan a befeléfor­ dulásra, a magányra kárhoztatja, atomi­ zálja a lakóit. S ha felpanaszolja ezt Tüs­ kés a kulturális hagyományaira, mai és valós eredményeire méltán büszke Pé­ csett, akkor mit szóljunk pl. Miskolcon, ahol még hagyományok sincsenek?! I t t és íg y érthető meg a cím, hogy ma még csak születőben van a nagyváros, még renge­ teg a teendő, hogy valóban humánussá és szocialistává váljon. Szándékosan nemcsak Pécsről beszé­ lünk itt. Mert igaz ugyan, hogy Tüskés T ib o r Pécsről írta a könyvét, de a leírt jelenségek, gondok m in den vidéki városra érvényesek. Ami viszont tényleg specifi­ kus, csak Pécsre érvényes, (pl. a balett, a Dunántúli Tudományos Intézet, az Illyésbemutatók a színházban, a Múzeum utca, a főiskolák, egyetemek —, a régi is, a szeptemberben „kapott” új is —, a gazdag hagyományok, a pannon-mediterrán klí­ ma és táj), csak irigységgel tölthetik el más tájak lakóit. Méltán büszke is ezek­ re a húsz éve a városban élő szerző. Könyvének azonban nem ez az erénye, nem az adja meg a vállalkozásának az ér­ tékét. Végül is minden város, minden lo­ kálpatrióta „el tud hencegni” valamivel. Tüskés tényei, megállapításai, tűnődései, dühöngései általában érvényesek más vi­ déki városokra is. Elgondolkodtató pél­ dául, hogy kívánatos-e még ma is, és ilyen áron az a rohamos fejlődés a vid ék ro v á ­ sára? (Éppen az ő tollából olvashattunk egy megrendítő riportot Besencéről a Je­ lenkorban.) Miközben a városban albérlet­ ben nyomorognak, az aprófalvaink sorra elnéptelenednek, a vidék máris feszítő munkaerőgondokkal küzd. A lelakatolt, pusztulásra ítélt falusi házak is részei a �nem zeti közvagyonnak! A házak pusztu­ lása mellett elgondolkodtató az em b eri értékek fokozatos sorvadása, ellehetetle­ nülése ott, ahonnan menekül a fiatalság. Hovatovább ez is nemzeti gond lesz: az elöregedett, elárvult öreg parasztok eltar­ tása, gondozása. Végül is az ember nem csupán munkaerő. Várható — a jelei máris mutatkoznak —, hogy az iparosítás­ ban, beruházásban bizonyos lassulási fo­ lyamat következik be. Átgondoltabban, s csak néhány gazdasági ágazatot fogunk fejleszteni. Arra is számítani kell, hogy egy idő után nálunk is megindul a vá­ rosból kiáramlás az egészségesebb, leve­ gősebb, tágasabb vidékre. Ma még a mun­ ka vonzza az embereket a városba; va­ jon akkor is így lenne ez, ha például meg­ tudnánk oldani a k u ltu rá lt és kényelmes közlekedést? Ha gyors járművekkel egy órán belül elérhető lenne a munkahely, nem kellene zsúfolt és elavult szárnyvona­ lakon, „fekete vonatokon” döcögni? Ha a falvak kereskedelmi, kulturális és köz­ műellátottsága megközelítené a városét? Hiszen Tüskés példáiból is kiderül, hogy az ú j lakónegyedek ellátottsága alig jobb, nem egy esetben rosszabb, mint a falvaké! Azok a fiatalok pedig, akik a színházat, mozit, hangversenyt stb. említették a be­ költözés céljaként, indokaként, a városba költözve felé se néztek ezeknek az intéz­ ményeknek! Ezt igazolták a statisztikák is — Miskolcon is, Szegeden is, máshol is. A kulturális igény és „fogyasztás” nincs arányban a város lakosságának szám beli növekedésével! Nem is lehet, ha a város ki sem tudja ma még elégíteni ezeket az igényeket. (Az okait már említettük: az új lakónegyedek csak alvásra valók, mást nem adnak, nem kínálnak.) Ugyanakkor ez a folyamat: — a vá­ rosaink növekedése, a beáramlás — ma még megállíthatatlannak, visszafordítha­ tatlannak tűnik. Egy ideig még számol­ nunk kell a lakásgonddal, azzal, hogy a városi élet járulékai: a közösségi élet al­ kalmai, fórumai, de még ennek az igénye is bizonyos rétegekben csak később te­ remtődnek meg. A tendencia ez ugyan, de ehhez — az anyagi beruházások mellett — átgondolt, tudatos és szívós nevelő mun­ ka is szükségeltetik. Egyelőre csak a lehe­ tőségeikben igazán városok ezek a vidéki regionális központok. Tüskés néhány r i ­ asztó jelenségre is felhívja a figyelmet. Ilyen például bizonyos dzsentroid-vonások eluralkodása: az anyagiasság mellett a nagyzoló „rongyrázás” és egyfajta erkölcsi szabadosság. Igaz, ezek a jelenségek nem csupán Pécsre jellemzőek — fel is rótták neki a könyvéről megjelent kritikák (pl. hogy Pécsett „ledérebbek” lennének a nők?, sok a válás, abortusz? — máshol is sok; az ipari városainkban még az erő­ szakos bűncselekmények, az alkoholfo­ gyasztás negatív következményei is jelent­ keznek! s ugyanakkor pl. Ózdnak, Sal­ gótarjánnak, Miskolcnak nincs balettje, jó színháza, múzeuma stb.). Természetesen nem hibátlan a könyv. Mi inkább a gyakori ismétlődéseket ró­ nánk fel. Többször is vissza-visszatér né­ hány gondolat, az egyes fejezetek színvo­ lappangó problémának, amely „munkás­ nala nem egyenletes. Talán a módszeré­ ábrázolás a művészetben” címen időnként ből is fakad ez. A miskolci író-olvasó ta­ fel-felbukkan a művészeti közéletben. A marxista esztétika — jelesül Lu­ lálkozón meg is magyarázta a szerző: sok interjú nem „élő” , hanem már leírt új­ kács György — „intenzív totalitás” kate­ ságcikket, jelentést stb. „dramatizált visz­ góriája talán fogódzót jelenthet ebben a sza.” (Olyan esetben tette ezt, amikor a kérdésben is. A művészi ábrázolás teljes­ szóbeli közlés nem tartalmazott elégséges ségigénye ugyanis nem realizálható meny­ és megbízható információt.) A másik fo­ nyiségi mutatókban, márcsak azért sem, gyatékosságot is vállalta a szerző: szak­ mert gyakorlatilag megoldhatatlan, hogy hol húzzuk meg a határt: milyen társa­ mája, képzettsége szerint humán beállí­ dalmi réteget képviselő és hány szereplő tottságú, s így az iparról pl. kevesebb is­ jelenléte kelthetné bennünk már jogosan merete van. S egyáltalán: a várost nem a szakember, a szociológus szemével vizs­ a teljesség illúzióját. A valóság egésze gálta, hanem igyekezett mindent az em­ szükségképpen túlmegy minden művészi ber, a humánum felől megközelíteni. S ábrázolás lehetséges keretén. Ez persze nem jelenti azt, hogy nem szükséges ele­ valóban, azok a legjobb oldalai, ahol sa­ ven hősöket, térben és időben konkrét je­ já t élményeire is hagyatkozott, támaszko­ hatott. Amikor pl. a lakások m in őségéről lenségeket, emberi viszonyokat, „itt és ír, leírja a saját lakásának, lakóházának most szituációkat” ábrázolni a mindenkori a kálváriáját. Ez minden statisztikánál, társadalmi valóság reális megjelenítésé­ hez. A műalkotásnak úgy kell tükröznie felmérésnél szemléletesebb! az ábrázolt életteret, hogy ez önmagában Tüskés jó megfigyelő, aki sok (ha nem le­ is eléggé sokféle) embert ismer a város­ és önmagából megérthető, átélhető ban; a könyv végül is jó áttekintést ad gyen, azaz, hogy a mű — József Attilá­ Pécsről. Mégis talán megkockáztatjuk a val szólva — a „világ-egészet reprezen­ feltevést, jobb lett volna, ha nem egy tálhassa” szemléletileg kell valóságnyivá szerző írja. Ha a közgazdász, a szocioló­ növelnie a kiválasztott valóságelemeket. Társadalmunk lényege — a kizsák­ gus, a mérnök vagy a közigazgatás szak­ embere, szempontjai is bekerülnek a mányolástól mentes munkáshatalom — könyvbe. Úgy talán szakszerűbb lenne. tetten érhető ugyan némely sajátos szi­ Így egy intelligens ember látlelete, aki tuációban, konfliktusban, figurában, de igyekezett sokoldalúan le írn i a születő megfordítva nem igaz ez az összefüggés: nagyvárost, ennek a törekvésnek mara­ azaz a munkáshős jelenléte (lásd: sema­ déktalanul meg is felel, az elemzéssel tizmus.4) önmagában még nem biztosítja azonban helyenként adósunk maradt. A a mű valóságfedezetét, illetve direkt hő­ sorozatban mindenképpen rangos helye sök szerepeltetése nélkül is — éppen van, már csak a vállalkozás nagysága és szemléletével — szolgálhatja a műalkotás merészsége miatt is. Mindaddig, amíg a a munkások és általuk az össztársadalom szociológiai kutatás nem vizsgálja meg érdekeit. Az ilyen, egyszersmind esztéti­ ezt a jelenséget: — egy adott nagyvárost kai értékű képviseletre lehet, illetve kell a maga egzakt módszereivel —, az ilyen apellálnunk az úgynevezett munkásábrá­ jellegű könyvek egyszerűen p ótolh a ta tla ­ zolás ürügyén is. Az Ó rák, napok, évek című elbeszé­ n ok úttörő jellegükkel, példájukkal. Hogy ez mennyire így van, az majd akkor vá­ léskötet valamennyi írásának a felszaba­ lik világossá, ha más városunkról is meg­ dulás utáni magyar munkás a főhőse. A jelenik hasonló munka. Tüskés Tibor válogatás szempontjai alapján úgy tűnik, könyvét mindenképpen tovább kell gon­ hogy a kötet — bár ezt formailag nem dolnunk, tanulságait, figyelmeztetéseit jelzik a szerkesztők — a felszabadulás megfogadnunk. Miképpen az egész soro­ harmincadik évfordulója tiszteletére meg­ zatát is. (S zép irod a lm i, 1975.). jelentetett jubileumi kiadványok sorában helyezhető el, noha az év második felében Horpácsi Sándor látott is napvilágot. Innen a — nem tuda­ tosan — kronologikus és kicsit ünnepé­ lyes jellege. Nem ildomos tehát számba­ Órák, napok, évek vennünk novellisztikánk munkásábrázolá­ sának erényeit és gondjait egy ilyen kötet Í rók munkásokról kapcsán, mégis — a zömükben újraolva­ sott — elbeszélések így együtt, módot kí­ Többször megfogalmazott, elfoga­ nálnak néhány általános érvényű megál­ dott, támogatott — a mindennapiság, a lapításra. Miután a szerkesztők — E rk i E d it és konkrétság síkján mégis olykor-olykor Szabó M á ria — kitűnő érzékkel válogat­ elfelejtett — alapelve a művészi alkotó­ munkának, hogy a szocialista irodalom­ tak, a kötet visszájáról igazolja a szocia­ nak, művészetnek csak egyfajta mércéje lista irodalommal szembeni jogos elvárá­ lehet: pozitív viszony a szocializmus va­ sainkat. Elsősorban arra példa, hogy mun­ lóságához, aktív részvállalás — most már kástéma esetén is kikerülhető a semati­ a fejlett — szocialista társadalom „ön­ kus ábrázolás, a napi politikai céloknak megvalósításának” folyamatából. A szo­ való közvetlen alárendeltség, vagy az ál­ cializmus pedig szintén egyértelmű a ha­ forradalmi, hamis pátosz, a „hurráopti­ talom dolgában: proletárdiktatúrát fel­ mizmus” veszélye. Ezekben az elbeszélé­ tételez. Ebben a megközelítésben — és sekben nyoma sincs a munkáskörnyezet csakis így — van reális alapja annak a naturalista vagy romantikus kulisszaként 27 �való felhasználásának. Ezek az írók itt kö­ A levéltár mostam kötete egy rend­ zölt írásaikban nem „előregyártott” — kívül érdekes, sok feszültséggel, erőfeszí­ esetleges bárgyúságában is nagyszerű, ok­ téssel és jelentős eredményekkel, kudar­ talan lázongásában is feltétlen győztes — cokkal teli korszakot idéz fel: visszaper­ munkáspéldaképnek akarták megfeleltet­ gethetjük a tanácsi korszak első húsz évének oktatás- és közművelődésügyét ni hőseiket. Ezeknek a novelláknak a szereplői legjobban jellemző eseményeket, törekvé­ mindenekelőtt emberek. Jók és gonoszak, seket. A kiadvány nem magyarázza, ér­ okosak és tudatlanok, vagányok és félén­ telmezi a bemutatott dokumentumokat kek, szeretetre vágyók és szeretettek, jó­ (ezáltal talán bizonyos hiányérzetet is pofák és esetlenek, hivalkodók és álszeré­ kelthet az olvasóban), csupán időrendbe nyek. Hús-vér emberek, akik számára a szedve — s szó szerint — idézi azokat. nagy társadalmi mozgások, változások is A bevezető összegzi eredményeinket, a munkában, szerelemben, barátságban választ kíván adni arra a kérdésre, va­ fogalmazódnak megoldandó kérdésekké. jon milyen mértékben történt meg a ta­ Nem fantomok ellen harcolnak legyőzet­ nácsi határozatok megvalósítása. A kö­ lenül, hanem saját környezetük egyszerű­ tet tehát hasznos emlékeztető, a megye nek látszó bonyolult konfliktusaiban, ön- legújabb kori helytörténetének értékes megvalósító szándékaiban maradnak áll­ dokumentációja. va, vagy buknak el éppen. Tartalmilag a társadalmi valóságunkból fakadó reális konfliktusok felmutatása, a harcvállalás A megyei múzeumi szervezet ez év­ készségének és az osztályöntudat mozgó­ sító szerepének érzékeltetése rokonítja ben két kötettel gazdagította a Nógrád ezeket az írásokat. A másokért és így a megye múltjára vonatkozó szakirodalmat magamért is, a magamért mások érdeké­ — elsőként ezek közül az immár „nyíl­ ben is telt erőfeszítések jellemzik e tör­ tan” is évkönyvnek nevezett kötet emlí­ ténéseket. Egyértelműen és póztalanul el­ tendő. (Az elmúlt évi is az volt ugyan, kötelezettek ezek a sokszínű írások. For­ bár indokolatlan szerénységgel „csak” a mailag is egységesek, öncélú bravúroktól M ú ze u m i K özlem én y ek címet viselte. E mentesek. Mindez persze a szerkesztés is­ mostani kötet: N ógrá d m egy ei m úzeu m ok mételt dicsérete is, hiszen huszonhat írót évkön yve, 1975/21.) Elődeihez hűen ez az évkönyv ismé­ így összehangolni csak „vezérelten” le­ telten jól mutatja be a múzeumi szer­ het. Miután nem új művekről, hanem in­ vezetben folyó színes és sokrétű tevékeny­ kább régiek újrafelfedezéséről van szó, el­ séget, s örvendetes, hogy ezúttal először tekinthetünk a kiemelésektől, az orientá­ szerepel jelentőségének megfelelő arány­ lástól. Annyi szubjektivizmus viszont ép­ ban a két leghagyományosabb ágazat: a penséggel kívánatos, hogy megjegyezzük: régészet és a néprajz. Azért fontos ezt itt a legjobban G a lgóczi Erzsébet „Tizenegy megjegyeznünk, mivel úgy tűnt, mintha a túlsúlyba kerülő helytörténeti tevé­ több, mint három” , Szakonyi K á ro ly kenység veszélyeztetné a mind régészeti, „Idegen házban” , Lázár E rv in „A kuka” és M ódos P é te r „Krónika” című írásai tet­ mind néprajzi emlékekben oly’ gazdag szettek az egyenletesen jó színvonalú kö­ Nógrád megye ilyen irányú kutatásainak egészséges kibontakoztatását. Az évkönyv tetből. ( Kossuth, 1975.) írásai közül a fenti témakörben elsősor­ Csongrády Béla ban a Régészeti és Művészettörténeti Tár­ sulat 1974. évi salgótarjáni vándorgyűlé­ sének előadásait említhetjük, de ugyan­ csak említést érdemlő Z ó ly o m i József­ nek az állattartással kapcsolatos építmé­ Helytörténeti kiadványok, nyekről szóló munkája és K a p ros M á rta tanulmánya az Ipoly menti falvak ke­ resztelési szokásainak bemutatásáról. A helyi kiadványok immár hagyo­ Érdeklődésre tarthatnak számot továbbá mányos évenkénti ismertetése sorában — dr. Cseplák G y ö rg y paleoantropológiai Jó­ tartalma és aktualitása folytán — minde­ vizsgálatának eredményei, Z ó ly o m i nekelőtt arról a levéltári kiadványról kell zsef közleménye néhány XVIII. századi szólnunk, amely a tanácsok megalakulá­ Nógrád megyei kárbecslésről, s Csongrá­ sának 25. évfordulója alkalmából válo­ dy Bélának a megyei szabadművelődés gatást ad (egy tervezett összeállítás első korszakáról, az 1945—48. évek művelődési részeként) az 1950—70 között született ta­ törekvéseiről szóló tanulmánya. nácsi határozatokból, előterjesztésekből Hasznos kezdeményezés az évkönyv Arcképcsarnok rovata, melyben a lassan (N ó g rá d m egye tanácsai a m űvelődésért, 1950— 1970; S algótarján, 1975). Az össze­ már feledésbe merülő megyebeli neve­ állítás ezúttal, amint ez címéből is kide­ zetes személyek életének és tevékenysé­ rül, a művelődéssel kapcsolatos anyagból gének felidézését tűzték ki célul a szer­ merítette mondanivalóját; kezdeményezé­ kesztők. Ami pedig a múzeumra vonat­ se úttörő jellegű, hiszen a párthatároza­ kozó praktikus információkat illeti: (aho­ tokat közlő, ismert köteteken kívül alig gyan az egy jó évkönyv szerves tartozé­ jelent meg hazánkban olyan dokumen­ ka) újszerű és jó kezdeményezés egyrészt a múzeumi gyűjtemények fejlődésének tum-összeállítás, amely az 1950. utáni időkre, azok problémáira világít rá. legfőbb állomásairól, másrészt a Nógrád 1975 28 megyei Munkásmozgalmi Múzeum törté­ neti dokumentációs gyűjteményéről adott tájékoztatás, amely (amellett, hogy a kí­ vülállók előtt is kézzelfoghatóvá teszi a múzeumi belső tevékenységnek egyik fontos szektorát) hasznos eligazítást ad a kutató-érdeklődők számára. A tartalmi értékeket a szerkesztés bizonyos kiforrat­ lanságainak kiküszöbölése révén (mint amilyen a jegyzetekben előforduló nagy számú sajtóhiba, a tartalomjegyzék és a kötetcímek eltérései, a címlapon feltün­ tetett 21. sorszám nem világos rendelte­ tése stb.) még egyértelműbben lehetett volna hangsúlyozni. A múzeumi dokumentumkiadvány-so­ rozat ez évi kötete ( V á log a to tt dokum en­ tu m ok és adatok N ógrá d m egye m unkásm ozgalm ának történ etéből, 1918— 1919) szép kiállítása, precíz előállítása miatt is kiemelkedik a korábbi kötetek sorából. Megszívelve a megelőző kiadványok ki­ sebb-nagyobb fogyatékosságaiból szár­ mazó tanulságokat, a kötet összeállítója — V on sik Ilon a — figyelme kiterjedt ar­ ra is, hogy a pontosan közölt dokumentu­ mok megfelelő jelzetelése hiánytalan le­ gyen, hogy a dokumentumok tájékoztató apparátusa (hely- és névmutató — igaz: a dokumentumok sorszámának, vagy lap­ számának feltüntetése nélkül —, a rövi­ dítések jegyzéke, valamint a közölt do­ kumentumok jegyzéke) jól segítse elő a kötetben való eligazodást, hogy meg­ felelően válogatott kiegészítő anyag- és képmelléklet közlése színezze teljesebbé a dokumentumok mondandóját. Ez a kötet — a tavaly kiadott levéltári füzettel együtt (mely direktóriumi rendeleteket tett közzé), valamint a Palócföld régebbi számában közölt dokumentumválogatás­ sal kiegészítve — most már csaknem tel­ jessé tette az 1918—19. évi forradalmak (sajnos, igen hiányos) iratanyagából ké­ szített Nógrád megye publikációk sorát. Sch. M. �A forradalom lelkiismerete (Olvasónapló) Szam uely T ib o r Ö sszegyű jtött irások és beszédek címmel ki­ adott munkáit szinte egyvégtében olvastam el. Mint egy re­ gényt. Tehát nem elég tárgyilagosan, legalábbis nem annyira, amennyire a dokumentumok megkövetelnék, hanem inkább el­ merülve benne, ahogyan egy hiánypótló XX. századi magyar fejlődésregény megérdemelné. A kötet szerkesztőinek érdeme, hogy a kortársi visszaemlé­ kezésekkel, a fotóanyaggal (amely képi jelhez szokott szemünk­ nek szinte egyenrangú a többi dokumentummal), az aggodal­ masan pontos és bőséges jegyzetanyaggal együtt már-már egy megszerkesztetlen állapotban levő, az írói anyaggyűjtés lezáru­ lásáig jutott non-fiktion regényt tartunk a kezünkben. Mohó érdeklődésemnek időben távol gyökerező oka van. Vonzódásom Szamuely személyéhez még abból az időből szár­ mazik, amikor számomra a Magyar Tanácsköztársaság egyet je­ lentett Szamuelynek Dobos pilóta társaságában megtett szovjet­ oroszországi útjával. A hangsebességet túlszárnyaló gépek ko­ rában csak a felületes ítélkező kicsinyelheti le a vállalkozás aerodinamikai jelentőségét (ahogy akkor mondták v olna), még kevésbé a kockázat nagyságát. A csodálkozni tudását el nem veszített ember azonban egyszerre adózik még ma is a techni­ kai találékonyságnak és az utasok személyes bátorságának. Egyik sem lebecsülendő, hiszen a hiteles leírások alapján úgy tűnik, Asbóth Oszkár (igen, a helikopter feltalálója) körültekin­ tő előkészítő munkája nélkül kalandor vállalkozás lett volna az út. Érthető, ha egy gyermek képzelete még fantasztikusabbá — ténylegesen is fantasztikus volt — növelte a vállalkozást: „Micsoda bátorság! Micsoda kaland! Milyen felejthetetlen, egye­ di és utánacsinálhatatla n tett!” (Bár megtehette volna legalább még egyszer Szamuely — aug. 2-án, a vasanyúkúti út helyett. De a gépek vagy mozdíthatatlanok voltak, vagy pilótáikkal már rég az ellenforradalmárokhoz szöktek.) Ma, amikor pedig már a fejlődés íve, egy élet feszülése érdekel, a felcsigázott gyermeki kalandvágy emléke mégis fel­ támad bennem. Ahogy megmérem a gyermek kalandvágyát és Szamuely tettét, úgy tűnik, mintha magam és korosztályom jó néhány tagjának nehezen érő nosztalgiáját dobnám serpenyőbe. Azét a korosztályét, amely Che Guevarát látta így, kiterítve, egy bolíviai falucskában a lapok fotóin, mint ahogy ebben a kötetben fekszik Szamuely a hullakamra betonteknőjében. Azét a korosztályét, amely Szamuely bőrkabátos alakját, moto­ rosszemüvegtől szorított, csillagos Lenin-sapkáját látta tanköny­ veiben, majd Che bőrzekés, csillagos-sapkás képéért lelkesedett. Persze Szamuelyben látni a Kaland megtestesítőjét nagyobb rágalom, mint vérengzőnek mondani őt. Mert a kaland önmagára irányul. A forradalmár cselekvése a közösségre. A kalandvágyót a kaland szomja vezeti, s hamar kielégíthe­ tő, de a következő másodperc már ürességet és sivatagi szom­ j at hoz. A forradalmárt a közösségi cél szomja vezeti, amely nem érhető el egyetlen tett cselekvési sorával. A kaland tettek összefüggéstelen sora, a forradalmárt a „Mik vagyunk? Hová megyünk?” kérdései vezérlik. Az egyes kalandok lehetnek homlokegyenest ellenkező ér­ téktartalmúak is. A forradalmáréi egygyökerűek. Ahogyan Balázs Béla naplójában olvasható: „a kaland sok­ felé és sokféle. Mélyebb pedig az egy” . Mégis a kötet elolvasása után, most már Szamuelyt magát nézve, a repülőút semmit sem vesztett jelentőségéből. Drámai csomópontként válik ki Szamuely „kalandokban” nem szűköl­ ködő életéből. Regényről beszéltem a kötet egészével kapcsolatban, s a drámait mégis műfaji értelemben használtam most. Műfaji ér­ telemben, mert Szamuely élete drámaíró után kiált. Vagy filmrendezőért. Nem pusztán azért, mert e századi történelmünk egyik legdicsőbb és legtragikusabb vállalkozását lehet felmér­ ni az ő életén keresztül. Azért elsősorban, mert a forradalom­ ról és a forradalomban résztvevő emberről nem szűntünk meg gondolkodni. Tágabb értelemben a történelem alakítására vál­ lalkozó emberről van szó. Gyakori ma, hogy ezt az embert min­ den illúziójával ütköztetik a történelmi valósággal. Bemutatják színpadon, filmen, regényben, miként okoz kárt önmagában és a történelem menetében. Ezek a konfliktusok gyakran túlságosan elvontan, vagy pedig a távoli történelem mezében jelennek meg. Szamuely személye a jelzett konfliktus nem feltétlenül parabolisztikus, de korszerű felvetésére is alkalmas lehetne. Még a „balos” türelmetlenség ábrázolására is. Mindezen szalon­ témák azonban meg sem közelítik a sorsában rejlő mélységet. Bár kétségtelenül szükségesek, hogy benne legyenek egy meg­ írandó, megírásra váró dráma, elkészítésre váró film szöveté­ ben. Akad-e egyszer vállalkozó? Ami az említett témák színfoltjait magába olvasztja, az a magyar forradalmak, a maguk sajátosságaival. A végig nem harcolt, vagy elbukott forradalmak, amelyek teljes súlyukkal ránehezednek a legkiválóbb személyiségekre, így Szamuelyre is. 1848-ról nyilvánvaló, hogy Petőfi neve képviseli a legradi­ kálisabb utat. ’19-ből, úgy vélem, Szamuely — aki halálakor alig valamivel volt idősebb, mint Petőfi — neve fémjelzi leg­ inkább a legradikálisabb törekvéseket. (A Vörös Újság a Kom­ mün Marat-jának nevezte, s maga is hasonló céllal akart lapot indítani, mint Marat.) Szamuely vitathatatlanul a forradalom nagy egyénisége volt. Képzeljünk el egy forradalmárt, akit minden arra deter­ minált, hogy a Kunéhoz hasonló nagyságrendű feladatokat old­ jon meg, de aki egyre inkább kiszorul a politikai küzdőtérről, s akinek — nem lévén költő, „csak” újságíró — még a Petőfiméretű elégtétel sem jut ki. Bemje sem akad, bár a véletlen is segíthetett volna: Stromfelddel együtt utaznak fel Győrből Pestre. Stromfeld mint frissen kinevezett vezérkari főnök. Ez persze csak kívánalom, a valóság az, hogy a Tisza környékén kibontakozó összeomlás idején Fonyódon ellenőrzi a Balatonnál üdülő gyerekek beszállásolását, mert látva a korábbi tehetetlen­ séget és szervezési hibákat, más tér nem lévén számára, itt éli ki tenniakarását. Mindezek ellenére van hasonlóság Petőfi pályájával. Már­ cius 21-én a Visegrádi utcában a szemtanúk véleménye szerint ő áll az események középpontjában, mint Petőfi a másik em­ lékezetes márciusi napokban. Figyelme mindenre kiterjed: uta­ sításokat adott a fegyver- és lőszerraktárak megszállására, a bankok és ékszerüzletek őrzésére, a fosztogatások megakadá­ lyozására, stb. A forradalmi katonai vezető legjobb erényeit csillogtatta ekkor is, a román támadás visszaverésekor, május elején is, és az ellenforradalmi gócok felszámolásakor, június­ ban is. Aztán ahogyan a forradalomról vélekedett még 1918-ban Szovjet-Oroszországban — „A forradalom útjai tiszták, világo­ sak és egyenesek” — , akár Petőfi is írhatta volna. Aztán egy jellemző különbség: házassága Szilágyi Jolánnal március 21-én és később a röjtöki nászút. Mennyire más volt, mint Petőfi költői örömünnepe. És végül, ahogyan mindkettőjüket félreállítják, ahogy el­ veszítik a méretükhöz szabott cselekvési lehetőséget. Viszont a helyükre sem áll senki, s közben még a nevüket is meghurcol­ ják. És legvégül a haláluk. Mindketten egyedül maradtak utolsó perceikre, annyira, hogy az adózni kívánó utókor még a ma­ radványaikat sem találta meg. Petőfivel azonban nem a maga felismerése rokonítja Sza­ muelyt, hanem a történelem különös véletleneinek tűnő szerep­ hasonlóságok. Az elindító szellemi égtáj messze esik 1848-tól. Ady Nagy­ váradja indítja útjára, amihez hamarosan hűtlen lesz és Kis Párizsból „Pece-parti Párizzsá” fokozza le. Szellemi és erkölcsi függetlenségét, meg nem alkuvását már korai cikkeinek helyen­ ként mutáló hangjában is tisztán felismerhetjük. Egy, a korra jellemző sajtóperben leszögezi, hogy cikkét „híven és a valóság­ nak teljesen megfelelően, a toll teljes tisztaságával és függet­ lenségével” írta. Újságírói stílusában mindig is megmaradt va­ lami tényekhez ragaszkodó szikárság. Valószínűleg a nagyvára­ 29 �di újságírói gyakorlat idegenítette el a radikálisnak mondott habzó szájú általánosságoktól, a sortöltő és fantáziátlan újság­ írói és politikai közhelyektől, az információszegénységet leplező, megfoghatatlan általánosságoktól. Amellett, hogy tudja, mikor kell a tények bizonyító erejével élni minden stílusbravúr nélkül, azt is tudja, hogyan kell a tényeket, az apró eseményeket fel­ szúrni az irónia halálos lándzsájára. Meg is sebzi vele például, nem is egyszer, a geszti vadkant. De a klerikalizmus reveren­ dáját is felemeli vele, hadd lássék a csupasz igazság. Fő műve azonban (A klerikalizmus mérlege) elsősorban a tények vad erejére épít. Újságíróskodásának ezen a magatartásbeli alapján fejlődött forradalmárrá a lövészárok, a hadifogság és az októberi esemé­ nyek hatására. Ezen az alapon fejlődött „a forradalom lelkiis­ meretévé”, ahogyan egyik kortársa nevezte. Nem volt túlzás a forradalom lelkiismeretének nevezni. Hiszen a jobboldali szak­ szervezeti és szocdem vezetők, az antant Pestre küldött, zavaros­ ban halászó megbízottai, az ellenforradalmi terveket szövögetők hozzá igazították minden fondorlatukat. Tőle nem volt nyugvá­ suk, mint a gyilkosnak a saját lelkiismeretétől. De „balrább” állt Kuntól is, aki — exponált lévén — igen gyakran belekény­ szerült az egyesült párton belül a taktikázgatásba, sőt az egység érdekében Szamuely félreállításába is. Míg végül a Forradalmi Kormányzótanács utolsó ülésén ketten maradnak, akik kitarta­ nak a hatalom megvédése mellett. Mindkettőjük alternatívája világos volt. Kun Béláé: időt nyerni belső békével. Szamuelyé: időt nyerni az osztályharc gyors és következetes végigvitelével. Éppen ezért a kommün me­ netében az események dialektikája a legnehezebb feladatot je­ lölte ki Szamuely számára, ami feladat lehet a forradalomban — a diktatúra végső eszközével való élést: a terror gyakorlását, ahogy Petőfi fogalmazná. (Mégha Szamuely lehetőségei mégoly korlátozottak és időlegesek voltak is.) Mondani sem kell azonban, nem volt az a vérszomjas fene­ vad, aminek az ellenforradalmi sajtó lefestette. Ugyanakkor a konfliktusa sem volt az, amit a rágalmak rákényszeríthettek volna: nem az „ölni vagy nem ölni” kérdésén töprengett. Sok­ kal inkább a cselekvés embere volt, mint a moralizálásé. (El­ lentétben Korvinnal, akiről tudjuk, hogy vívódást jelentett szá­ mára a Politikai Nyomozó Osztály vezetésének elvállalása. Ro­ konságban viszont a moralistának feltüntetett Lukács György­ gyel, aki Szolnok alatt, a nehéz május eleji napokban — állí­ tólag — tizedeltetett a dezertálás megakadályozására.) A konf­ liktusok politikai végigharcolását akarta, aminek csak egyik eszköze, de nem kizárólagos eszköze volt a fegyveres leszámo­ lás. Hogy mennyire nem, arra jellemző, hogy a kalocsai ellenforradalmi fészek felszámolása után vitát próbált kezdeményez­ ni az érseki palota lakóival (!) — volt hozzá adata: kimerítően megírta a kalocsai érsekség vétkeit. Nem volt tehát minden mértéken felül türelmetlen sem. Bár szinte minden kommün alatti tőle származó írásos emlék a pillanat bírálatából és az azonnali cselekvés sürgetéséből állt. Minden forradalom alap­ kérdését tartotta állandóan napirenden: mi van soron? Mit kell rögtön megtenni, mit később, s mi az, amit majd holnap. Be­ szédei és felszólalásai egytől egyig a döntő láncszem megraga­ dásának jegyében fogantak. Mégis egészen nyilvánvaló, hogy bármennyire az ügyre tekintett, az a suttogó rágalomhadjárat, ami áprilisban megindult ellene, s halálával még inkább felerő­ södött, bánthatták önérzetét. Nem valószínű, hogy pusztán poli­ tikai kérdésként kezelte a maga tisztázását, aminek érdekében nyilatkozatokra vállalkozik, jegyzőkönyvet vétet fel a repülőgé­ pen szállítandó tárgyakról, Moszkvába repülése előtt. Mindezt nem pusztán azért tehette, mert benne egy politikai népbiztost járatnak le. Ő, aki magát mindig tisztának hitte, forradalmár önérzetében érezhette megbántva magát. Visszatérve a repülőútjához. Egy majdani dramaturg, ha könnyen elérhető hatásra törekszik, bizonyos, hogy augusztus 2ában találja meg a műalkotás — legyen az film, vagy dráma — idejét. Annak a napnak is késő délutáni óráit, amikor Pestről jövet — már civilben — feldúltan betér Röjtökre, elbúcsúzni fe­ 30 leségétől: majd a két Lenin-fiú még elviszi a határ közelébe, hogy onnan egyedül folytassa útját — a halálba. Zalka Máté viszont írói érzékenységgel vette észre, mit je­ lenthetett Szamuelynek a moszkvai tartózkodás Lenin társasá­ gában. Mintha egy pillanatra elrévedne: „megrohanták az em­ lékek” . Mire gondolhatott, nem tudhatjuk pontosan. Bizonyos azonban, hogy nem az ismerős helyek újbóli turisztikai látvá­ nyának öröme ragadta el. Pillanatig tartó révedezéséből a je­ lenbe az térítette vissza, hogy „Lenin megérintette a karját” . Mit gondolhatott, nem tudhatjuk. De, hogy az összehason­ lítás elkerülhetetlen volt számára, az kézenfekvő. Kitűnik ez a hazatérése után tartott egyik beszédéből is (1919. május 31.). Elutazása előtt saját munkájából tapasztalhatta, hogy a magyar forradalmat szinte megfojtják sokirányú lekötöttségei, Budapes­ ten a lakáskérdés válik napi gonddá. Míg kint az orosz proleta­ riátus a „nélkülözés legborzalmasabb fajtáját” ismeri meg — amelyhez foghatót Magyarországon szinte senki sem élt át —, de megvédi a forradalmat és megtartja a hatalmat. A Vörös Téren az általános katonai kiképzést látja, Budapesten pedig a „lakás­ szerzés már valósággal hivatássá vált” , Ő maga pedig a hadsereg szervezése helyett, mint lakásügyi népbiztos, központi bútorel­ osztó hivatalt (!) szervez. Tizedrangú feladatnak tartotta volna a lakáskérdést, a rok­ kantkérdést, a gyermeküdültetést stb., mindent, amire ma is olyan büszkék vagyunk? Nyilván nem, mert akkor nem végez­ te volna olyan lendülettel a munkáját minden területen. De nem foghatta fel önmagában megálló eredménynek sem. „A cél: most is a forradalom és nem a reform” — írja a Vörös Újságban. Szovjet-oroszországi élményei a radikalizmusában erősítették meg. Hiányzott belőle a kesergésre való hajlam, a köldöknézők zsibbadt fásultsága. Ha feladatot kapott, a ráeső részt mindig teljesítette. (Ezért is nyilvánvaló, hogy az öngyilkosságával kap­ csolatos hír teljességgel koholmány: bizonyíthatóan feladatot ka­ pott, úgy ment az osztrák határ felé.) Minden rendű és rangú munkát egyforma forradalmi lendülettel végzett. Átlátta a leg­ kuszáltabb helyzeteket is, és pontos intézkedéseket hozott vagy tett. Mégis sokszor úgy érezte magát, mint ha egy Saint Justöt, vagy egy Marat-t hivatali aprómunkára kényszerítettek volna ahelyett, hogy a korrupció, a feketézők, az ellenforradalmárok leleplezésével bízták volna meg. Indoklásul pedig azt kapná, hogy szigorúsága miatt alkalmatlan nagyobb feladatok ellátásá­ ra. És amit nem mondtak, de a politikai élet mélyvizének ka­ jánságával sokan gondolhattak: hadd vesszen bele a szinte átlát­ hatatlan, legfőképpen pedig a Tanácsköztársaság akkori lehető­ ségei mellett kielégítően megoldhatatlan feladatokba (pl. a la­ káskérdés). Mindent a szovjet-oroszországi eseményekhez mért, mint annyian kortársai közül. Az viszont világos, hogy tisztában volt a Magyar Tanácsköztársaság természetével. „Nálunk a dolgok nem olyan tempóban alakultak, mint Oroszországban. Oroszor­ szágban mindjárt a forradalom kitörése után megindult a nyílt harc az ellenforradalom ellen. (...) Nálunk ez csak a forradalom későbbi szakaszában, a forradalom negyedik, ötödik hónapjában kezd bekövetkezni, vagyis ma tartunk ott, ahol Oroszország a. forradalom első hónapjaiban” — mondta egy munkás-és katona­ tanács előtt. Nem volt persze tévedhetetlen. Hiszen ő is osztotta a világ­ forradalom eljövetelével kapcsolatos általános elképzelést. A kül­ politikai helyzet megítélésében és az ebből levonandó gyakorla­ ti következtetésekben azonban nem tévedett — igazát később maga Kun is elismerte. A földkérdésben ő is azt hitte, meg­ előzik az oroszországi példát. De a parasztság helyzetének meg­ ítélésében és a megfelelő politika kialakításában az átlagosnál taktikusabbnak bizonyult. Azt is meglátta és ki merte mondáni, hogy „nemcsak a burzsoázia ellenforradalma fenyeget ben­ nünket, hanem a nem öntudatos vagy nem eléggé öntudatos, proletariátus ellenforradalma is.” Hordozta magában a kor nagy tévedéseit. A savanyúkúti halál azonban a saját halála volt. Forradalmi lelkiismeretével vívta ki, hogy halála ne pusztán a kor tévedéseiből, történel­ mi illúzióiból legyen levezethető! Saját halált halt, mint a tömeg­ sírba került Petőfi. Pál József �Farkas András kiállítása Salgótarjánban Korunk sűrű eseményű sodrásában nagyon gyakran csak a csillogó-villogó, a harsogva szemünkbe tolakodó élmények­ ről véljük, hogy azok valóságos értéket közvetítő események. Néha már azt hi­ hetnénk, hogy nem ismerjük a csend szo­ rongató mélységének szépségét, a csönde­ sen szólás ember-melegű közvetlenségét. Különösen igaz ez a képzőművészet terü­ letén, ahol bizony elég sok attrakció von­ ja el figyelmünket a halkabban, bár iga­ zabban szólók szerénységtől ékes munkái­ tól. Már-már csak a manuális bravúrt ér­ tékeljük, s elfeledjük a kéz húzta vonal nagyszerűsége mégiscsak a szem, a gon­ dolkodva látás szülötte. Hogy mindez mennyire igaz, azt F a r­ kas A ndrás kiállítása igazolhatja. Lírai halkszavúságában is emberlép­ tékű fegyelemmel szóló művész munkáit köszöntjük Farkas Andrásnak a látott és megélt világ-valóság jegyeiből épített ké­ peiben, azt a költői világot, amely a né­ zőben, XX. századi ritmusú életünkben a belső izgalom szépségét idézi fel. S eh­ hez nem attraktív eszközöket, hanem a szakma becsületes ismeretét használja; nem megdöbbenteni akar, hanem gondol­ kodásra késztetni. Bensőséges hangulatú színvilága, az élet próbáit emberi arcra író vonalritmusai a valóságos élet élmé­ Harminc év művészi munkában, s ebből 25 év Nógrád megyében, Balassagyarmaton: ezen a jelentős évfordulón lépett túl Farkas András festőművész (...) Ez a művészet nagyszerű naplója Balas­ sagyarmat és környéke átalakulásának, mun­ kás és hatalmas erőfeszítésekre képes dolgo­ zó népének; lírai hangulatú vízfestményei és tollrajzai pedig a táj és az ember, a gyön­ géd emberi érzelmek kitisztult szép megörö­ kítései. Farkas András képei az ember tisztele­ téről szólnak. Együttérző melegség árad alakjaiból, akár tevékeny emberként állítja elénk őket, akár megfáradtakként — egy hosszú, munkásélet súlyával a vállukon. Szerelmes, szép ifjai az ifjúság megértéséről, szeretetéről, s a bennük az emberiséget meg­ tartó, megújító erő iránti csodálatról tanús­ kodnak. Hangvétele népies. Szándékosan,makacsul ra­ gaszkodik ahhoz, hogy a népművészettől elta­ nult és a művészettörténet igazi értékeit mindig jellemző tiszta hang és szerkezet legyen munkásságának zsinórmértéke; hisz abban, hogy a művészetre nagy feladat vár a szo­ cialista ember tudatának fejlesztésében, mél­ tóságának munkálásában. Nem menekül a valóság gondjai elől a mesék valótlanságába. Farkas András kiállításához nyét idézik úgy, hogy abban az általa vá­ lasztott élményben mindig jelen van a mindenki számára egyaránt érthető álta­ lános erkölcsi tanulság, s az örömöt adó esztétikai érték is. Talán művészi-emberi egyénisége, azaz az abból eredő szerénység okozta, hogy műveivel még nem volt alkalmunk elégszer találkozni. Ezért is valóban ün­ nepélyes alkalom, hogy most itt megis­ merkedhetünk munkásságának válogatott alkotásokban elénk tárt bizonyítékaival, egy kulturális hagyományainkra, népi gondolkodásmóddal építő és korszerűen szóló művésszel. (Részlet Bereczky Lórántnak, a Bolyai János Gimnázium Derkovits-galériájában rendezett kiál­ lításon elhangzott megnyitó beszédéből.) Hamis varázslatok nem kápráztatják józan, földet művelő őseitől örökölt világlátását. Azért gyökeresedett meg Nógrádban, mert szülőföldje, faluja szinte változatlanul él itt is tovább benne, biztosítva lelke egyensú­ lyát, tettei tisztaságát. „Az igazság mindig nagyon egyszerűen érthető” — mondta egy előadásában Esze Tamás író. Farkas András művészetében mindennapjaink igazságai vannak megörö­ kítve, az igazsághoz méltóan egyszerű és közérthető formában. (Részlet Kovalcsik Andrásnak a kiállítás kata­ lógusába írott előszavából.) �� Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document https://dkvt.bbmk.hu/pf/d92c828bc3ba3ace886156c2406dc3c2.pdf Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Végh Miklós Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 1976 Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Language A language of the resource hun Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Subject The topic of the resource Irodalom Művészet Közélet Társadalompolitika Title A name given to the resource Palócföld - 1976/1. szám Type The nature or genre of the resource folyóirat 1976 folyóirat Irodalom Közélet Művészet Nógrád megye Társadalompolitika