https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/c5c10540051e0e814194ee3e6bafad2d.pdf b04e75a75bb617c593b067c82ad209e0 PDF Text Text 1975 6 Építészetünk 30 esztendejéről K örnyezetünk védelm éért A középszintű vezetésről Jánosy István, Banos János, Tamás István, Bódi T óth Elemér és Romhányi Gyula versei Lakos György, Erdős István, Hann Ferenc és Boronyai Tamás prózai írásai M erre ta rt Balassagyarmat? In te rju Kokas Ignác festőművésszel PALÓ CFÖLD „Hazánkban jelenleg a népesség 49,5 % -a él városban, az ez­ redfordulóra várhatóan ez az arány mintegy 70 % lesz.” (Részlet a „Magyarország megyéi és városai” című, közelmúltban megjelent kötet bevezető tanulmányából.) A távlatokban tehát még inkább erősödő városi jelleg azonos kategóriába egyesít (lakosságunk közel felének munkát, kenyeret, otthont adó, anyagi és szellemi létfeltételeket biztosító) nyolcvankét magyar települést: a kétmilliós világvárost az alig néhány ezer lé­ lekszámú városokkal, a kiemelt felsőfokú központokat a részleges középfokú központokkal, a döntően ipari városokat a mezőgazdasá­ gi jellegűekkel. Az azonosság már e néhány jellemző jegy alapján is ellentétébe fordul, s feltételezetté teszi a városi életforma külön­ bözőségeit, megannyi árnyalatának jelenvalóságát. Kérdésfelvetésünk indokolja, hogy „mindössze” egyet emeljünk ezúttal ki az egyesítő jellemzők sorából: a városi életforma — mint az egyének össztevé­ kenysége keretének — szerepét vizsgáljuk a szocialista életmód, te­ vékenységstruktúra általánossá válásának folyamatára, illetve fo­ lyamatában. (Persze, ennek is csak néhány összefüggésére utalha­ tunk ehelyütt.) Miből is áll valójában (Aczél György találó kifejezésével élve) a mi új „életreceptünk?” Nincs benne semmi csodaszer, legfőbb elemei jól ismertek: a munka, a közösség, a kultúra — és e há­ TÁRSADALOMPOLT IKAl, IRODALMI, M ŰVÉSZETI FOLYÓIRAT �romnak szerves, szocialista egysége. Marx és Engels írták „A né­ met ideológiá” -ban: „Csak a többiekkel való közösségben kapja meg az egyén az eszközöket ahhoz, hogy képességeit minden irányban kifejlessze, tehát csak a közösségben válhat lehetővé a személyes szabadság”. E paradoxnak is tűnő gondolatot folytatva — miután „az emberi lényeg az emberek igazi közössége” — csak a közösségként funkcionáló társadalmi csoportok közvetítésével jöhet­ nek létre olyan viszonyok, amelyek teljes gazdagságában bontakoz­ tatják ki a személyiséget. Vagy mindez másként — politikai célja­ inkkal direktebben egybecsengően — fogalmazva: társadalmunk fej­ lett szocialista társadalommá válásának egyik sarkallatos pontja ép­ pen az, hogy az egyes ember, az egyén dolgozzon szocialista módon, vegyen részt a közéletben, tudása, műveltsége révén legyen kész a szocialista értékek megismerésére és befogadására. Egyén és közösség egysége mindenekelőtt a termelőmunkában valósul meg, a szocializmus a termelői közösségek rendszereként teljesedhet ki. Ezért van ebben az értelemben is kitüntetett szere­ pe a szocialista brigádmozgalomnak, amely a szocialista életmód közvetítő közegeként egyaránt kerete lehet a közös munkának, mű­ velődésnek, a szabad idő, úgymond hasznos eltöltésének. Ezt is­ merte el a XI. kongresszus, amikor a soron levő feladatok között megfogalmazta: „Arra kell törekedni, hogy társadalmi méretekben teret nyerjen a szocialista brigádok hármas követelménye: szocialis­ ta módon élni, dolgozni, művelődni” . E mozgalom léte nem, — mint ahogyan a nagyüzemi termelés sem — kizárólagosan — de elsősor­ ban a városokhoz kötődik. Főként az iparban igazolódik a lenini tanítás: „A munkások egy pillanatra sem felejtik el, hogy szüksé­ gük van a tudás hatalmára.” Mégis, „várostudatunkban” alig van még jelen ez az intézmény, a szükségesnél lényegesen kevesebb figyelem, támogatás nyilvánul meg olyan kezdeményezések iránt, mint például a szocialista brigádok kultúrális vállalási rendszerének reformálására irányuló kísérlet. Az életmód szerkezetét alkotó tényezők sorában meghatározó elem a munka minősége, amely egyebek közt a munkafeltételek szintjével, a döntési mechanizmusokban való részvétellel, a kultúrá­ hoz való viszonnyal jellemezhető. Városaink általában kedvezőbb körülményeket tudnak teremteni (már ma is, és a jövőben még in­ kább) e kívánalmaknak egyre színvonalasabb megvalósulásához. Ez­ zel összefügg az úgynevezett infrastrukturális fejlesztés szintje is, amely ugyancsak jobb hátteret biztosít mind a munkához, mind a tanuláshoz, művelődéshez a városi életformában, mint a falusiban. Ezt a nyilvánvaló összefüggést azonban még nem mindig vesszük figyelembe tervezőmunkánk során, döntéseinkben. Az is igaz. per­ sze, hogy egyrészt városaink külsődleges megújulása, az építészet­ ben testet öltő változások eleve értékteremtők, s nem választhatók el szorosan a szellemi mozgásoktól (még önkényesen sem); másrészt pedig, hogy az életmód anyagi feltételeinek, az érdekeltségi viszo­ nyoknak — s általában az életszínvonalnak — a kedvező alakulása a városokban sem vonja automatikusan maga után a kulturális igé­ nyek erősödő tendenciáit. (Lásd: kialakulatlan szokásrendszer, a nö­ vekvő szabad idő túlmunkára való felhasználása, befelé fordulás, privatizálódási tendenciák stb.) Érvényesül tehát a lenini tézis, miszerint a szocialista építés eredményei sorában csak azt lehet végérvényesen kivívottnak tekinteni, „ami bevonult a kultúrába, a szokásokba”. E folyamatban van szükség arra a megújhodott szem­ léletre, amelyet a művelődésre vonatkozó politikai állásfoglalások sugallnak, s amely a pártkongresszus határozatát is átszövi. (Más jellegű megoldást kívánnak az úgynevezett urbanizációs ártalmak, a környezetvédelem problémái.) A közösségi létforma térnyerése szempontjából nagyon fontos szerepe van a kultúrának, a művelődésnek, s ez nemcsak a szocia­ lista eszmékkel, értékekkel való megismerkedést biztosítja, hanem maga is tényezője a szocialista életmódnak. Mind a szervezett mű­ velődéshez, mind az önképzéshez kedvezőbb feltételek teremtődnek a városi életforma keretei között. De önmagában az a tény, hogy fejlettebb az intézményhálózat, gazdagabb a kínálat, bővebb a szol­ gáltatások köre (művészeti csoportok, szakkörök, klubok, tudomá­ nyos egyesületek, szellemi műhelyek stb.), nem eredményez tartal­ masabb művelődési tevékenységet. Erre a „miértre” viszont már csak a kulturális szférán belülről, a városok művelődését irányító, szervező szakemberek köréből érkezhet a válasz. Ami azonban elemző igényszintet és hatásvizsgálatokat, tudatosabb tervezést, összehangoltabb együttműködést, fejlettebb módszertani tevékenysé­ get, differenciált rétegmunkát feltételez. Csongrády Béla ÖRÖMTELI ÉS SIKEREKBEN GAZDAG ÚJ ESZTENDŐT KÍVÁNUNK LAPUNK VALAMENNYI OLVASÓJÁNAK, SZERZŐJÉNEK 1975 6 TARTALOM VÁLTOZÓ VALÓSÁGUNK 3. 6. 7. 9. Vadas Andor; Építészetünk 30 esztendejéről. Szokács László: Víz, levegő, élet. Szabó Gyula: Idegenforgalom Nógrádban. Karácsony György: Kapocs és ütköző. SZÉPIRODALOM 11. Lakos György; Megtisztulás. 14. Stefan Attila Brezany: Handlova, A telefondrótok panasza, Születő reggel. 15. Hann Ferenc: Zamenhopp halála. 17. Erdős István: Délután a járásbíróságon. 19. Banos János: Hadban, Világnyi köd. 20. Bódi Tóth Elemér: Vajda Lajos Szentendrén, Szilvás. 20. Tamás István: Fejünk fölött, Földeken. 20. Romhányi Gyula: Anyám. 21. Boronyai Tamás: Választóvíz. 22. Jánosy István: Monteverdi Esztergomban. 23. Szabó Károly: Merre tart Balassagyarmat? MŰVÉSZET ÉS KÖZÖNSÉGE 26. Interjú Kokas Ignác festőművésszel (Pál József). KÖRKÉP 28. Asperján György: Vészkijáratbejárat (Horpácsi Sándor). 29. Tóth Benedek: Nincs visszaút (Lakos György). 30. Varga Imre: Összevissza ivadékok (Rásó József). A címoldalon Somogyi Gábor: Dózsa című zománcképe, a hátsó bo­ rítón Gugi László fotója, a borító belsőn és színes oldalakon a III. Országos Zománcbiennálén, Salgótarjánban szerepelt alkotások (Fo­ tó: Kovács Ferenc). PALÓCFÖLD A NÓGRÁD MEGYEI TANÁCS MŰVELŐDÉSÜGYI OSZTÁLYÁNAK LAPJA Megjelenik kéthavonta Felelős szerkesztő: Végh Miklós. Szerkesztőség: 3100 Salgótarján, Arany János út 21. Telefon: 14-13. Kiadja a Nógrád megyei Lapki­ adó Vállalat. Felelős kiadó: Vida Edit. Terjeszti a M agyar Posta. Előfizethető bármely postahivatalnál, a kézbesítőknél, a posta hírlap­ üzleteiben, és a posta Központi Hírlap Irodánál (KHI Budapest V., József nádor tér 1. sz. Postacím: 1900 Budapest (közvetlenül, vagy postautalványon, valamint átutalással a KHI 215-961 62 pénzforgal­ mi jelzőszámra. Egyes szám ára 5 Ft, előfizetési díj fél évre 15, egy évre 30 Ft. Megjelenik kéthavonta. Kéziratokat és rajzokat nem őr­ zünk meg és nem küldünk vissza. IN D E X : 25.925 a PALÓCFÖLD Szerkesztősége 75.13559 N. m. Ny. St. �VÁLTOZÓ VALÓSÁGUNK Építészetünk harminc esztendejéről Építészetünk, építési tevékenységünk eredményeit, hibáit számtalanszor és különböző szem pontokból értékeltük m ár az eltelt időszakban — egy adott alkalom va gy építm ény aktuali­ tásától függően. Értékelő munkánkat m egkönnyíti, h ogy felszabadulásunk óta időközben építészetelméleti irodalm unk is k ifejlődött, és ennek m ódszerei nagy segítséget adnak ahhoz, h ogy tárgyilagos és átfogó képet vázolhassunk fel erről a te­ vékenységről. Építészetelméletünk elem ző m ódszere marxista módszer, és egyedül ez alkalmas arra, h ogy építészetünk és építési tevékenységünk összetett folyam atrendszerét tárgyilago­ san vizsgáljuk. ★ A felszabadulást követő években a háború okozta károk, a m egrongálódott épületek helyreállítása, az üzemek beindítá­ sa volt a legfontosabb teendő. A z első jelentősebb lakóterületek az 1950-es évek első felében épültek — konkrétan a salgótar­ jáni „vásártéri” lakótelep és részben a nagybátonyi bányavá­ ros. Ezeknek létrejöttében m eghatározó szerepe volt a m e­ gyei iparszerkezet akkori összetételének, ami elsősorban Sal­ gótarjánra koncentrálódott, illetve N agybátony súlyponttal a szénbányászat volt. A z adott időszak gazdasági-társadalmi adottságai között az építőipar legfontosabb feladatainak egyike a dolgozók lakáshelyzetének javítása volt: óriási erőfeszítéssel, igen sok lakást kellett létrehozni. A z építőipar technikai felkészültsége ekkor m ég kezdetle­ ges, kizárólag a hagyom ányos technológián alapult. Ilyen épí­ téstechnikai viszonyok között a term elés növelését döntő rész­ ben extenziv m ódszerekkel lehetett fejleszteni: létszámemelés­ sel, vállalatok létrehozásával. Ennek ellenére nagy jelentősége volt már ekkor is az intenzív termelésnövelésnek, am ely ez időben nagyrészt a munkaintenzitás növelésének eszközeivel történt. A kiszélesedett munkaverseny, a sztahanovista m ozgal­ mak és a dolgozók lelkesedése jelentős eredm ényeket produkált. A z akkor épült lakótelepek tervezése során azonban hibák is jelentkeztek. A z építészetben egyik alapvető törvényszerűség a tartalom és a form a egysége. Ebben az időszakban, m int is ­ meretes, igyekeztünk nagy m ennyiségű lakást és egyéb k öz­ épületet építeni csökkentett igénnyel, ami azonban csak lát­ szólag volt csökkentett igény. A m it m egtakarítottunk a laká­ sok alapterületén, azt rápazaroltuk az épületek homlokzatára. K ülönböző történeti k orok form aelem eit utánoztuk az épüle­ tek külső m egjelenésében. A klasszicista oszloprendek tim pa­ nonok, díszes kapuzatok és párkányok alkalmazása erőltetett m ódon történt. Városrendezési szem pontból a m indenáron erő­ szakolt sarokszekciók általában rossz m egoldást eredm ényez­ tek, és nem tudták kellőképpen biztosítani a benapozást és át­ szellőzést. eredm ényre vezetett. A z ily m ódon létrejött építészet a histo­ rizálásnak rossz példája, m ely valójában sem szocialista, sem realista nem volt. A z úgynevezett „szocialista realista” építészeti stílustörek­ vés erőszakolt alkalmazása ellentm ondásban állott az adott időszak gazdasági-társadalmi valóságával. ★ A z 1955— 56-os évektől kezdve építészetünk fokozatosan kezdett visszatérni a m ár megkezdett helyes útra. A területfejlesztéssel kapcsolatos gazdaságpolitikai célkitűzések m eg­ alapozottabbá tették a gazdasági tervező szervek m unkáját. M egindultak az iparfejlesztés területi kérdéseivel összefüggő kutatások. Ú jraértékelték m egyénk iparföldrajzi helyzetét. Ez­ zel egyidejűleg a m ezőgazdaság szocialista átszervezésének fo ­ lyam ata (m ajd befejeződése) a figyelm et egyre inkább a ter­ melés területi elhelyezkedésének vizsgálata felé irányította. Ezek a gazdaságpolitikai irányvonalak döntően meghatározták m egyénk gazdasági és társadalmi továbbfejlődését. M indennek eredm ényeként az 1960-as évektől kezdve fo ­ kozatosan új ipartelepek jön n ek létre Balassagyarmaton, Pász­ tón, Szécsényben, Rétságon, N agybátonyban és Salgótarjánban is. Fokozatosan megszűnik a m egye ipari egyoldalúsága. Az ipartelepeknek m in tegy vonzataként kiépülnek a lakótelepek, a szükséges közintézm ényekkel együtt, m ind a két városunkban, valam int járási székhelyeken, illetve nagyközségekben. A z ipar­ telepek, a mezőgazdasági m ajorok, a lakótelepek létrehozása rendkívül nagy feladatot jelentenek az építészet számára is, egy­ ben m eghatározói is a települések fejlődésének. Ha építészetünk fejlődéséről tárgyilagos és átfogó képet akarunk kapni, nem elég csak összességében értékelni; ha rö­ viden is, de külön-külön is szólni kell az építészet egyes rész­ területeiről, annál is inkább, m ivel ezek egym ástól eltérő m ó­ don fejlőd tek és fejlőd n ek m a is. A teljesség igénye nélkül ugyan, az alábbi fontosabb m ű fajok at kell vázolni mint az épí­ tészet egészének részeit: — településrendezés, — ipari és m ezőgazdasági építészet, — lakótelepek építészete, — közintézm ények építészete, — kislakásépítés, — „szabad id ő ” területek építészete. A tervezésnek és a kivitelezésnek közös és végső célja, h ogy az em ber számára kellemes környezetet terem tsen. A m indennapi életünknek térbeli keretet adó környezet elkép­ zelhetetlen a társművészetek nélkül. A z építészeti környezetalakításnak az is fontos és elengedhetetlen feladata, h ogy a településtervezéssel, az építészeti alakításokkal egyidejűleg és összhangban terveződjenek a k ü lön böző társművészeti alkotá­ sok is (szobrok, m ozaikok stb.) Ebben az időszakban a társ­ m űvészetekkel való szintézis nem volt m eg, vagy ha helyet is kapott, akkor csak az előbb említett történeti stíluselemek rész­ letképzéseiben jutott kifejezésre. A z építészet legátfogóbb, legnagyobb léptékű, legtöbb arcú kategóriája a városépítészet. A település a leghatásosabb épí­ tészeti alkotás, ami lényegében környezetünket alkotja, m ely­ ben élünk, falun és városon egyaránt. Örvendetes, h ogy az el­ telt időszakban m egyénk m inden nagyobb településére elké­ szültek a településrendezési tervek. E tekintetben n agy jelen­ tősége van a 2006/1971. K orm . sz. határozat alapján elkészült országos településhálózat-fejlesztési tervnek. Ennek részeként született m eg m egyénk településhálózatának fejlesztési terve. Ez lényegében hosszú távú keretterv, m ely m eghatározza m e ­ gyénk valam ennyi településének jö v őb eli szerepkörét, fejlesztési irányait. A települések tervszerű fejlesztésére irányuló törek­ véseink ellenére is a településrendezési tervek ki vannak té­ v e a gyorsuló fejlődésünkkel összefüggő avulásnak, részben pedig a gyakorlati élet olyan spontán beavatkozásainak, m e­ lyek az építész m egkérdezése nélkül törik át a tervek kötéseit. Ez az átmeneti kor a „szocialista realista” építészet m eg­ valósítását tűzte célul maga elé. A megvalósítás azonban téves értelmezésen alapult, és az igazi építészet céljaival ellentétes „Település m éretű” építészeti együttesekben igen kevés a jó példa. M egyénkben (de hazai vonatkozásban is) egyik leg­ sikerültebb építészeti együttes Salgótarján városközpontja. A 3 �új lakótelepink m onoton, egyhangú környezetet jelentenek: sávházak és kockaházak váltakoznak, a köztük levő szabad területek pedig „elbizonytalanodnak” és nincsenek kellő színvonalon rendben tartva. A töm eges lakásépítéstől m egkö­ vetelt m ennyiségi és időbeli teljesítm ények sodrásában nagyon kevés helyet kap sajnos, az új építészet és a társművészetek érvényesülése, pedig ez is elengedhetetlen összetevője a kor­ szerű építészeti környezetnek. Hangsúlyoznunk kell, h ogy bár a korábbi időszakokhoz viszonyítva nagyot léptünk előre, amit a 15 éves lakásépítési program unk ismert eredm ényei is iga­ zolnak. A mennyiségi eredm ények mellett azonban elmarad­ tunk a máris jogos em beri életszükségletek kielégítésével. A gyorsan fejlőd ő életform a által támasztott igényeket az építé­ szet — legalábbis ezen a részterületen — ma m ég nem tud­ ja kellőképpen követni. A lakótelepek építészetének egy másik lényeges m eghatá­ rozója a technológiák fejlődése. A z alábbi 20 évben, d e k ü lön ö­ sen 1957 óta, a hagyom ányos technológiát felváltották a nagy­ blokkos építésmód és a különböző építésiparosítási eljárások. M egyénk lakótelepei döntő részben ezekkel a technológiákkal valósultak meg, m elyek még form ailag is m agukon viselik a blokkos építés sajátos m egjelenésform áit, épülettípusait. Építő­ iparunk mai gondja és legfőbb m eghatározója az élőm unkatakarékosságra való törekvés és ez törvényszerűen követeli új technológiák bevezetését. Ilyen a már közismert „P E V A ” tech­ nológia és a most bevezetés alatt álló — angol cégtől átvett — ún. „W IM P E Y ” eljárás. A z új és korszerűbb technológia azonban csak akkor rentábilis, ha folyam atosan biztosított a m egfelelő nagyságú munkaterület, a meghatározott sorozatnagyság. A z utóbbi években egyre több jelét látni annak a törek­ vésnek, h ogy lakótelepeink változatosabbak legyenek. A rra is van példa, h ogy a tömeges lakásépítés mellett is lehet korsze­ rű és kellemes építészeti környezetet kialakítani — amit iga­ zol Salgótarján városközpontja. Tanácsköztársaság tér építészeti alkotásainak — bár külön-kü­ lön is kiváló alkotások — igazi értéke abban van, hogy egy­ mással is harmonikus egységet alkotnak, korszerű, esztétikus környezetet hoztak létre. H ogy a korszerű és kellemes környe­ zet m ilyen hatást jelent a benne élőkre, azt nem tu dju k kim u­ tatni sem m ilyen paraméterrel, a környezet form áló erejének létezésében és fontosságában azonban bizonyosak vagyunk. Balassagyarmat rekonstrukciója később indult meg, igazi nagyvonalú kibontakozása csak az 1970-es években, illetve napjainkban történik. Balassagyarmaton — Salgótarjánhoz v i­ szonyítva — jóval nagyobb a történelm ileg örökölt, időtálló épületeknek az aránya. Ez az adottság egyben meg is hatá­ rozza a rekonstrukció mértékét és a városesztétika fejlődésé­ nek sajátosságát. A régi és az új építészeti együtteseknek szín­ vonalas és jó l átgondolt kapcsolódásai bontakoznak ki előttünk, a városrekonstrukció folyam atrendszere minden részletében ala­ pos előkészítő m unkáról tanúskodik. (Balassagyarmatot m ég 10 évvel ezelőtt is olyan városként választotta k i egy E G SZI-tanul­ mány, „ahol nem történik sem m i.” ) Építészetünknek egy másik részterülete az ipari és m ező­ gazdasági építészet. Ebben a m űfajban az új építészet elvei a lehető legoptim álisabb m értékben volósulnak meg. Ennek az épületfajtának tartalmát, sőt építészeti megjelenését is egyér­ telm űen meghatározza az ipari technológia. A gyártási techno­ lógia, mint kategorikus igény, az építészettől is m egköveteli a korszerű és gyors építéstechnikai eljárásokat, az ipari term e­ lés bel- és külföldi versenyképessége érdekében. Ez a helyzet minimálisra csökkenti a gazdasági faktor alkuját az építészet­ tel, és ez döntő tényezőt, illetve lehetőséget jelent ipari alkotá­ saink színvonalas megvalósulásában, ipari építészetünk fe jlő ­ dését részben a m eglevő üzemek rekonstrukciója, részben pe­ dig új ipartelepek létesülésének form ájában szemlélhetjük. Ugyanez nem m ondható el a tömeges „lakásterm elés” épí­ tészetéről. A z e téren jelentkező m ennyiségi igények olyan nagym értékűek, h ogy kielégítésük időleges m egalkuvásra kény­ szeríti az építészeti színvonalat. Közism ert és jogos panasz, hogy 4 A z előbb vázolt részterületek mellett a reprezentálásra is hivatott, egyedi tervezésű középületek adnak legnagyobb lehe­ tőséget az építészeti teljesség kibontakozására (pl.: Salgótarján­ ban a m egyei m űvelődési központ, a Karancs Szálló stb.) A gazdasági és technológiai kötöttségek itt kevésbé szorítóak. Egyedi középületeinknél kevesebb akadálya van annak, hogy az új építészet elvei és módszerei érvényre jussanak. Ennek az elérésére egyébként m egvan a lehetőség a m in­ dennapi szükségletekhez közvetlenebbül kapcsolódó középüle­ tek esetében is (óvodák, iskolák ABC-áruházak stb.). M egálla­ píthatjuk, hogy a kisebb ellátó szerepkörrel rendelkező közintézm ényeink között is nagyon szép és színvonalas eredm é­ nyeket hozott az elmúlt 20 év építészete: pl.: pásztói ÁFÉSZáruháza, a rétsági m űvelődési központ, a salgóbányai KISZtábor, a szécsényi Rákóczi étterem és eszpresszó — és sorol- �hatnánk m ég nagyon sok építményt. Form ailag és tartalmi vonatkozásban is rendezettek, összhangban vannak környeze­ tükkel, időtálló, a divatszerű form ai alakításoktól leginkább mentes alkotásai m egyénk építészetének. Nógrád építészeti fejlődésében jelentős helyet foglal el a magánlakás-építés, mely elsősorban községeinknek arculatfor­ m áló tényezője. Építészetünknek eg y külön ketegóriájaként kell szólni róla, annál is inkább, mert a családiház-építés sa­ játos törvényszerűségek között fejlőd ik és építészetünk ösz­ szességén belül egyik legnehezebben értékelhető részterület. M egyénkben évente átlagosan 1000 családi ház épül, az össz­ lakásépítésnek ez több, mint 50 százaléka, községeink viszony­ latában pedig ez az arány 80— 90 százalék körül alakul. Falvaink építészeti arculatát, a családiházas-építkezéseket elég sok bírálat éri, és rögtön hozzá kell tennünk, h ogy jo g o ­ san. A legjellem zőbb és lekinkáfob helytálló kritikai észrevételek az alábbiakban foglalhatók össze: 1. Jelentős a tér- és anyagpazarlás. Ebből eredően sok a kihasználatlan tér, és n agy különbség keletkezik az épület érté­ ke, valam int használati értéke között. 2. Építészeti kialakítás tekintetében sok az indokolatlan form aképzés (pl. manzardte­ tők, tornyok, rossz ízléssel alakított hom lokzatok, stb.). 3. Sok esetben kifogásolható a környezethez való alkalm azkodás foka. A z épület és utcaképi környezete, valamint a lakás és a ter­ mészet közötti kapcsolat — sajnos, — a legtöbb esetben nem szem pont, pedig ez sem k övetelne anyagi többletráfordítást. Lényegében arról van szó, h ogy építészetünknek ezen a részterületén a tartalom és a form a közti ellentm ondás kiéle­ zettebben jelentkezik, mint a többi „m ű fajn á l” . Ennek az is­ mert ellentmondásnak a feloldását, (vagy akár mérséklését) ma m ég az alábbiak fék ezik : 1. A z általános társadalmi igén yfejlőd és a falusi életm ód­ ban is olyan gyors változásokat hoz, h ogy az építészet — sajá­ tos helyzeténél fogva — ezt nem tudja követni. A z építészetet m indig is jellem ezte egy bizonyos fok ú fáziskésés a társadalmi fejlődéshez viszonyítva, amit történelm i példákkal igazolhatnánk. 2. A m agánépíttetők előtt nincs, vagy csak n agyon kevés a k ö ­ vetendő jó példa, m ely ízlésvilágukat helyes irányba fejlesztené. A z építtetők ízlésszintje — jo b b h íján — m ég az elm últ k o ­ rok form akincséből táplálkozik. 3. Gyakran találkozunk olyan kispolgári jelenséggel is, am ely a „külön bözőség igényét” építé­ szeti eszközökkel is igyekszik kifejezni. Összegezve levonhatjuk a következtetést, h ogy elsősorban nem is anyagi természetű problém ákról van szó; legfőb b fel­ adatunk tehát a tudatform álás, a széles körű felvilágosítás, az építtetők helyes irányú ízlésfejlesztése. N agyon sok kezdem é­ nyezési lehetőség nyílna ennek megvalósulása érdekében a ma­ gántervezők, valam int a M agántervezői Szakértő Bizottság te­ vékenysége során. A m agántervezői tevékenység a benne rejlő lehetőségeknek csak egy szűk k örére terjed ki, a kezdem ényező készségnek, a m odern megfogalm azásnak csak igen kevés je ­ lét m utatja, a tervezői és kritikai munkát ma m ég döntő rész­ ben a sematikus, a konvencionális m egoldások jellem zik a csa­ ládiházas-építészet területén. Szólni kell m ég röviden a „szabad id ő ” területek építésze­ téről, a hétvégiházas-telepekről. K ülönösen az utóbbi néhány évben indult m eg roham os kibontakozása ennek az építészeti m űfajnak. M egyénk területén úgyszólván valam ennyi járási székhelyünknek és természetesen a két városnak m egvannak a hétvégiházas telepei (Eresztvény-Salgóbánya, Mátraalmás, N yír­ jes, Bánk, Rárós, Salgótarján-tóstrand a lényegesebb és össze­ fü ggő telepek). Mint társadalmi igény, azt a célt szolgálja, h ogy a dolgozók hét végén, nyáron kikapcsolódhassanak, regenerálód­ janak további m unkájuk és egészségük érdekében. F őleg a vá ­ rosi em ber keresi ezt a lehetőséget, h ogy a természethez leg­ alább hét végén közelebb kerülhessen. A hétvégi házak kü lö­ nösen az utóbbi m ásfél évtizedben terjedtek el, hiszen előfelté­ teleik is ebben az időszakban érlelődtek m eg: nevezetesen a m unkaidő-csökkenés következtében m egnövekedett szabad idő. Másrészről a hétvégiházas-telepek vitathatatlan bizonyítékai az életszínvonal általános emelkedésének is. Építészetünknek ez a kisebb területe sem m entes ellent­ m ondásoktól. A z üdülőterületek rendezése során — főleg a kez­ deti időszakban — keskeny és kis alapterületű parcellák kerül­ tek kiosztásra és beépítésre, gazdasági, közművesítési m eggon­ dolások alapján. A sűrű beépítettség sok helyen zsúfoltságot eredményezett. Ezt az ellentm ondást viszonylag gyorsan felis­ m erve, új szabályzóink m egkövetelik a hétvégi telkek nagyságát, és így e g y lazább, zsúfoltságtól m entesebb szabadidős-terület kialakítására nyílik lehetőség. M ég építészek között is gyakori vélem ény, h ogy m unkájuk leszűkül, hiszen m indent meghatároznak a k ülönböző szabályo­ zók és gazdasági döntések. A z építészeti term ékek létrehozásá­ ban valóban közrem űködik (különböző közvetettségekkel) az egész társadalom, M ajor Máté kifejezését használva: „az építé­ szet társadalmi term ék” . A különböző szintű gazdasági-beruházási döntések, a töm e­ ges termelési eljárások kétségkívül az építészetet m eghatározó legfőb b tényezők. Önm agukban azonban nem lennének képesek korszerű, em beri környezet létrehozására — m árpedig ez a fő cél. A z építészek térszervező m unkája kell, h ogy keretben fo g ­ lalja, áthassa ezt a fejlődési folyam atot, a településléptékű rendező tevékenységtől a belső építészet legkisebb részletképzé­ séig. Csak m egfelelő színvonalú és előrelátó építészi munka tud­ ja m egterem teni a társművészetekkel való együttm űködést. Annál is inkább hangsúlyozni kell ezt, m ert társadalmunknak a m ennyiségi mellett m inőségi igényei is vannak, és egyre in­ kább k övetelm ény a korszerű, esztétikus építészeti környezet. Vadas A n dor 5 �— A légszennyezés csökkentése érdekében eszközölt beruházá­ sok Salgótarján hat nagyipari üzeménél. (1960 és 1972 között.) Víz, levegő, élet Ma már a világ legégetőbb problémáinak egyike a környezet védelme. Nemrégiben Stockholmban környezetvédelmi világkonfe­ renciát rendezett az ENSZ, s ezen bebizonyosodott: az emberiség kezd tudatára ébredni, micsoda óriási veszély fenyegeti. Hazánk­ ban 1973-ban Visegrádon került sor a Hazafias Népfront Országos Tanácsa első országos környezetvédelmi tanácskozására: két napon át mintegy száz szakember és politikus nyilvánított véleményt, vi­ lágított rá a legégetőbb kérdésekre. Mi tette időszerűvé a tanácsko­ zást? Országunk az intenzív iparosodás kezdetén tart, ezért még nem romlott a környezet katasztrofálisan. Iparunk, mezőgazdasá­ gunk és a közlekedés azonban évről évre rohamosan fejlődik. A mezőgazdaságban, de ugyanígy a háztartásokban ma már megta­ láljuk a modern technikát és a vegyszerek egész sorát. Az ipari, mezőgazdasági fejlődéssel, a háztartások gépesítésével és kemizá­ lásával együtt növekszik a termelésből és a fogyasztásból eredő szennyeződés. Mindezt nagyban fokozza a szemünk előtt lejátszó­ dó gyors ütemű urbanizáció. Salgótarjánban ez év szeptemberében Víz, levegő, élet címmel rendeztek környezetvédelmi tanácskozási. Ezen szűkebb hazánk, Nógrád környezetvédelméről esett szó. Dr. Dömsödi Pétert, a Nógrád megyei Közegészségügyi és Járványügyi Állomás igazgató főorvosát, a Hazafias Népfront Nógrád megyei Bizottsága mellett működő környezetvédelmi munkaközösség elnö­ két azért kerestük fel, hogy megkérdezzük, hol tart megyénk, szű­ kebb értelemben Salgótarján a környezeti ártalmak elleni védeke­ zésben. ★ — Tudjuk, a környezeti ártalmak között talán a vizek szennye­ zettsége és a légszennyeződés a leggyakoribb, de környezetrontás a zajártalom is. Egyre nagyobb m éreteket ölt a vegyi és radioak­ tív szennyeződés. A lakótelepek környezetének védelme és a ta­ lajpusztulás megakadályozása is fontos feladat. Majdnem minden szakmának „van ártalma” — ebből következően bizonyos környe­ zetvédelmi vonatkozása. A felsorolt ártalmak közül a KÖJÁL me­ lyekre vonatkozóan tud pontos adatot közölni? — A vízvédelemből ránk az ivóvízzel kapcsolatos problémák tartoznak. A felszíni és talajvizek közül mindazok, ahonnan ivó­ vizet nyerünk. Az egész vízvédelmet gyakorlatilag a Vízügyi Igaz­ gatóság fogja össze. A levegő tisztaságának védelme igen megosz­ tott dolog. Az egészségügy a települések levegőjének általános szennyezettségét vizsgálja, függetlenül attól, ki okozta a szennye­ zést. — Salgótarjánt sokan ma is úgy emlegetik, mint hazánk öt legszennyezettebb városának egyikét. Mi az igazság? — Hogy megértsük a mai helyzetet, menjünk vissza a X IX. század közepére, amikor megindult a szénbányászat, és a helyi olcsó energiaforrás kihasználására megkezdődött a nehézipar tele­ pítése: ezzel létrejöttek a Salgótarján levegőjét szennyező gócok. Amíg 1878-ban 86 ezer tonnát, a századfordulóra már mintegy 200 ezer tonna barnaszenet használtak fel generátorgáz-gyártásra, villamosenergia-termelésre, kohászati és egyéb célokra az ipari üzemek. A keletkezett környezeti kárt jól jellemzi a korabeli krónikás, amikor így ír: „Salgótarján képe a kopár dombok, csú­ nya vízmosások, a dombokon elhelyezkedő, állandóan égő, füstöl­ gő salakhányók, a völgykatlant elborító fojtó füst.” Az 1869-ben még 4000 lelket számláló település fejlődésének környezetegész­ ségügyi korlátait áttörte az ipari tőke érdeke. A múltból örökölt zsúfolt, egészségtelen és szennyezett levegő­ jű városban a kedvezőtlen domborzati, meteorológiai és tüzeléstechnikai körülmények szükségessé tették a levegőegészségügyi helyzet javítására irányuló összehangolt tevékenységet. Ez a szük­ ségszerűség az 1960-as években szerencsésen találkozott a szocia­ lista városrendezés és az ipari üzemek korszerűsítésének, a neme­ sebb energiahordozók felhasználásának és a távfűtés megteremté­ sének, illetve a levegőszennyezést csökkentő műszaki berendezések létesítésének lehetőségeivel. Az Egészségtudomány című folyóirat egy 1961-es számában Salgótarjánt valóban ott találjuk az első öt leg­ piszkosabb levegőjű város között. Ennek meg is volt az alapja. Az ipari üzemek által termelt korom, por, a levegőt szennyező anyagok — elsősorban a kéndioxid — rendkívül súlyos helyzetet teremtett. Nem kellett egészen rossz idő ahhoz, hogy rendkívül nagy füst és köd terpeszkedjen rá a városra. — A már említett összehangolt tevékenység milyen eredményt hozott? — Jelentős javulást eredményeztek a gázprogramok, valamint a levegő tisztaságával nem közvetlenül összefüggő intézkedések: az energiahordozóknak a megváltoztatása, a generátortelepek meg­ szüntetése, ami gazdaságilag indokolt volt, ugyanakkor maga után vonta a levegő tisztaságának rendkívül erőteljes javulását. A vá­ ros és az ipari üzemek természetesen közvetlenül is sokat áldoz­ tak ezekben az években a levegő tisztaságának védelmére, amely­ hez komoly anyagi és politikai támogatást kaptak. 6 B eru h á zá sok je llege Ötvözetgyár Közvetlen Közvetett Összesen 64,00 — 64,00 Hőerőmű S ík - és ö b lö s ü v eg g y á r millió forint 5,20 — — 40,00 28,00 20,00 45,20 28,00 20,00 — 19,00 19,00 Összesen 4,70 8,00 12,70 73,90 115,00 188,90 — Az ez évben mért 24 órás kéndioxid-méréseknél már csak a város két területén haladta meg a levegőben levő kéndioxid mennyisége a fűtési időszakban a kiemelt városokra megengedett mértéket. A Kohászati Üzemek területén — ahol korábban igen nagy volt a szennyeződés — a mért kéndioxid értékek a normatíva alá süllyedtek. A szennyezettséget tekintve ma már Salgótarján semmiképpen nincs a legszennyezettebb 15 város között. — A város környéke természeti szépségekben gazdag. Mégis, amikor felm egy az ember a Salgó várra és letekint a vízválasztói völgybe, füstöt és kormot lát mindenütt. Még az útikalauz is így ír: „Előttünk füstölög a Salgótarjáni (vízválasztói) Erőmű és a Ma­ gyar Vasötvözetgyár.” — Vízválasztó területén két szennyező létesítmény volt. Az egyik az Erőmű, amely széntüzeléses porkazánokkal szennyezte a levegőt, a másik az ötvözetgyár, amely az alapanyagok őrlésével, zúzásával szennyezte a légkört. A kohászati beavatkozások miatt is rendkívüli mennyiségű port bocsátott a levegőbe. Az Erőmű át­ tért pakuratüzelésre, tehát gyakorlatilag a szennyezési gondok meg­ szűntek. Igaz ugyan, hogy az Erőmű pernyehegyeinek másodlagos pora, a lerakott por, amit a szél felkavar, még szennyezettséget okoz a Tarján-patak völgyében. Az ötvözetgyár sok mindent tesz a porszennyezés kiküszöbölésére. Egyrészt a levegő tisztaságáért, másrészt azért, mert a gyárnak a szilikózisveszélyes munkahelyek­ kel sok gondja volt, éppen a munkavédelmi kérdések miatt. Rá voltak tehát kényszerítve bizonyos megelőző intézkedésekre. A 70es évek elején a gyár fel is szereltetett egy filterberendezést, ez azonban nem váltotta be a reményeket, ugyanis megközelítően sem adja azt a porleválasztási értéket, amit a kivitelezés idősza­ kában előírtak. (Ennek csak 30 százalékát!) Ahogy én tudom, a téma pillanatnyilag a nemzetközi gazdasági bíróság előtt van. Kül­ földi tervezés és nagyberuházás volt. Én azt hiszem, ha az eljá­ rás befejeződik, egy újabb nekifutással csökkenteni lehet majd a levegőszennyezést. Megjegyzem, hogy itt nagyon szűk a völgy, de ennek ellenére egy-egy cementgyárnak a porszennyezését még így sem éri el. — Ha már a pornál tartunk, mit mutatnak a KÖJAL porvizs­ gálatai? — Elöljáróban jegyzem meg, hogy állomásunk Salgótarjánban 24 helyen méri a porszennyeződést. Így például a Nagyállomás, az öblösüveggyár, a síküveggyár környékén, de van mérőállomásunk Baglyasalján, Salgón, az óvodáknál és a bölcsődéknél is. Adatunk van 1956-ból, amikor a Közegészségügyi Intézet 600 tonna/km2 mennyiséget mért. Ez kimagaslóan nagy mennyiség egy év alatt. Az ötvözetgyár környéke 1969-ben 990,4 tonna/ km2/év volt, a lakó­ telepek alig érték el a 150 tonna/km2-t. Salgótarján átlagos p or­ szennyeződése 1974-ben már csak 101,17 tonna/km2/év volt. Az utóbbi három évben átlagban 100 tonna körül mozgott a por­ szennyezés. Az idei év is gyakorlatilag megegyezik a tavalyival. Itt tudni kell, hogy Salgótarjánban 1968 és 1973 között az üzemek és lakások tüzeléstechnikai viszonyaiban kedvező és jelentős vál­ tozások történtek. A lakások tüzelőanyag-felhasználása a távfűtés, gázfűtés, illetve olajfűtés javára elmozdult. Az ülepedő por fűtési időszakban magasabb értékei 1969-től csökkenő tendenciajúak, bár a védett területi határértékeket meghaladta az 1972-es érték is. A nem fűtési időszak átlagai viszont ugyanebben az évben túllépték a fűtési időszak ülepedő-porértékét. Ez abból következik, hogy a városépítés során fellazított talaj és az ezzel kapcsolatos szállítá­ sok rendkívül nagy mennyiségű másodlagos port kavartak a leve­ gőbe. — A lakások tüzelőanyag-felhasználásának alakulása Salgótarján­ ban 1968 és 1972 között: Táv__________________________ k özléses 1968 1969 1970 1971 1972 9,38 10,68 11,37 13.08 14.10 G ázO la j-* Szén lak á sok az összlak ások % -á b a n — 5,26 10,01 16,15 17,02 4,20 4,98 6,14 7,10 8,33 86,42 79,08 72,48 63,67 60,55 Ö sszesen _____________ 100,00 100,00 100,00 100,00 100,00 ⃰ Becsült adatok — A város még számos, a levegőtisztasággal szorosan összefüggő kérdésben lépett és lép előre. Mentesítő forgalmi út épül, folyik a �salakhegyek felszámolása, fásítás, parkosítás segíti a környezet védelmét, javul a köztisztasági tevékenység, dieselesítik a vasutat. — Salgótarján környékének természeti adottságai mennyiben segítenek? Arra gondolok, hogy talán egyetlen magyar város sincs, ahol száz métert sem kell megtenni, és már erdőt talál az ember. — Ez részben jó és részben nem. A nagy mennyiségű fa és az egyutcás beépítés szűrő, tisztító hatást fejt ki. Az, hogy a város völgyben van, az „átszellőzés” szempontjából igen rossz. Ameny­ nyit segít, hogy fákkal borított dombok szakítják meg a város lakókörzeteit, annyit ront a völgyben való elhelyezkedés. Beszorul a levegő és itt sokkal több a köd. — Nógrád megye vízben igen szegény. A meglehetősen kevés felszíni vizeink védelme évről évre gondot jelent a szakemberek­ nek. A Tarján-patakban például már nincs élőlény. — Igen. A Tarján-patak ma már holt víz. A Salgó-patak a Kohászati Üzemektől, a Tarján-patak pedig a Salgó-patak beöm­ lésétől gyakorlatilag „leírható” az élő vizek listájáról. Az ipari szennyvíztisztításban történt előrelépés, az SKÜ-nek megépült a savközömbösítője, tehát a neutralizációs berendezése, a galvanizáló üzemnél megépültek a ciánt-megkötő berendezések, s az ipari szennyvizek tisztítását bizonyos mértékben ez megoldotta. Mégis, a többi — bár nem annyira káros anyag — továbbra is a vizekbe megy. A salgótarjáni szennyvíz például majdnem egy évig tisztítat­ lanul! — Miért? Elavultak a tisztítóberendezések? — Átépítési gondok voltak. Folyt a kötélhúzás a kivitelező és a beruházó között. Meg kell jegyeznem, hogy a berendezés saj­ nos, soha nem adta azt a tisztítási értéket, amit vártak tőle. Min­ dig az történt, hogy mire egy szakasz elkészült, olyan hosszú volt az átfutási idő, hogy máris túlterhelt lett. Az ülepítő medence ki­ vitelezésénél minőségi kifogások voltak. A Vízmű nem akarta át­ venni, a kivitelező pedig „kötötte az ebet a karóhoz”, s állította, hogy jó a berendezés. — Két folyónk, a Zagyva és az Ipoly milyen gondot jelent? vizének tisztán tartása — Az egyik gondunk, hogy a Zagyva vízminőségét biztosít­ suk, hiszen erre épül most a jánosaknai vízkivételi mű, valamint a nagybátonyi talajvízdúsítási vízmű. Mindkettő belejátszik a re­ gionális összekötések miatt a Salgó-medence valamennyi községé­ nek és Salgótarjánnak vízellátásába. A másik oldalon ott van az Ipoly víztisztaságának biztosítósa az Észak-nógrádi Regionális Víz­ mű pontjáig, illetve az alatt is. Éppen ezért, hogy a Zagyvának a vízminőségét biztosítsuk, átmenetileg a Tarján-patak további szennyeződésével kell számolnunk, mivel az Erőmű vízlágyító be­ rendezéseinél a visszamosások után keletkezett konyhasót eddig a Zagyvába mosták bele. Ez aztán a jánosaknai tóban a nátrium­ klorid tartalmat igen megemelte. A további emelkedést minden­ képpen meg kell gátolni, ezért az Erőműnek még ebben az évben épül egy átvezető szennyvízcsatornája, amely a Salgó-patakba lesz bekötve. Így a patak további szennyeződése emelkedik, de a Zagyva tisztaságát legalább Nagybátony vonaláig biztosítani tudjuk. A kér­ désnek bizonyos mértékig része a szennyvíztisztító berendezések rend­ be hozása Zagyvarónán és Jánosaknán. — Fenyegeti-e máshonnan veszély a két folyót? — A Zagyvát nem. Megyei víz. Az Ipoly is viszonylag gyorsan érkezik Csehszlovákiából, a határszakasz után már felszíni vizet ad. Ezzel nincs különösebb bajunk. — Ön a Hazafias Népfront Nógrád megyei Bizottsága mellett működő környezetvédelmi munkaközösség elnöke. Kielégítőnek tartja-e a megelőzést, hogyan működnek együtt az érdekelt szer­ vek? — A munkaközösség a környezetvédelemben érintett állami és társadalmi szervek munkáját fogja össze. A Népfront kapta a fel­ Idegenforgalom Nógrádban A z elmúlt évben a Nógrád m egyei Népi Ellenőrzési Bizottság m egvizsgálta a belső turizmus feltételeit. Vagyis azt: a m egyébe érkező turisták, idegenek hová és m ilyen körülm ények között jutnak el, m ilyen benyom ásokat szereznek, m i bosszantja őket? A NEB-vizsgálatra egyáltalán nem mondhatni, h ogy agyondícsérte volna a vendéglátó érdekelteket. X H ogy az idegenforgalom , a belső turizmus fellendüljön, ahhoz elsősorban a propagandára van szükség. H ogy az útismertetőt öt adatot, hogy a környezetvédelemmel kapcsolatos társadalmi tevé­ kenységet koordinálja. A Népfront ugyanakkor nem avatkozik a különböző szervek munkájába, a Vöröskereszt tisztasági mozgalmá­ ba, vagy a Vízügyi Igazgatóság vízvédelmi őrseinek tevékenységé­ be, hanem egyrészt megpróbál tájékozódni, másrészt pedig igyek­ szik ezeknek a szerveknek a munkáját összehangolni. Mindenki a saját munkáját végzi, ugyanakkor bizonyos ágakban nagyon fontos az egyes hatóságok koordinációja. A víznél például a Vízügyi Igaz­ gatóság korlátlan úr. A vízvédelemmel foglalkozik, egyébbel nem. Mindent egy szempontból néz: vízvédelem: Az egészségügy egy adott terület levegőjét méri, függetlenül attól, ki a szennyező. Ez utóbbinak megállapítása egy másik szerv feladata, az Építésügyi Minőségvizsgáló Intézeté. Ilyen azonban Nógrádban nincs, csak Miskolcon. Borsodban is van azonban éppen elég kémény, hogy ritkábban jussanak ide hozzánk. A mérések alapján a megyei ta­ nács építési szakigazgatási szerve hozza az intézkedéseket. A le­ vegő tisztaságának szempontjából el kellene érni, hogy egy kézben legyen a mérés és az intézkedés. A Népfront nem játszhat hatóságosdit. A Népfront mozgósít, megpróbál szervezni tár­ sadalmi, környezetvédelmi őrséget, egy pár aktív ember be­ vonásával. Segít a tudatformálásban, esetleg a hatósági intézkedé­ sekhez ad egy társadalmi kontrollt, de ez a társadalmi összefogás nem helyettesítheti a hatósági hatáskört — jogkört, az illetékessé­ gi kört! — Kimondtuk, hogy társadalmi összefogás szükségeltetik. Az emberek mindennapi életükben hogyan lehetnek részesei a környe­ zetvédelemnek? — Csak nagy vonalakban sorolom. Ne mossa senki a kocsiját folyóban, patakban. Ne öntse ide a fáradt olajat sem. Az üzemek, gyárak is jobban ügyelhetnének, hogy olaj, mosópor és növényvé­ dő szerek ne kerüljenek a vizekbe. A dunai, tiszai vízszennyeződé­ sek majdnem mind hanyagság következményei. A levegővédelem­ nél inkább az intézményi rendszerek tehetnek sokat. A másodla­ gos porszennyeződések igen nagy gondot jelentenek. Nagyon fon­ tos lenne az építkezéseknél a technológiai fegyelem betartása. Ne azzal kezdjünk egy építkezést, hogy a terület vegetációját jó elő­ re letaroljuk. Nincs csúnyább és szennyezőbb a salak- és per­ nyehegyeknél. Ezek befedéséről is gondoskodni kell. Ide tartoznak aztán bizonyos fűtési technikák a családi házaknál, a talajvéde­ lem, a szemetelés a kirándulóhelyeken. A Népfront visegrádi tanácskozásán szó volt a fásításról is. A r­ ról, hogy voltaképpen sportot csináltunk ebből. Mindenki fát ül­ tetett, és rengeteg pénz ment el, mert arra már senki nem ügyelt, hogy ezek a fák felnőjjenek. Munkabizottságunk nyári értekezle­ tén az Erdőgazdaság vezetője tájékoztatást adott a megyében fo­ lyó fásításokról. Ezek, mondhatni, már majdnem teljes egészében nem gazdasági, hanem kultúrcélokat szolgálnak. Kultúrerdőket lé­ tesítenek. Két dolog miatt nem megy az ügy. Az egyik a belső te­ rületek fásítása, gyepesítése. Az emberek tönkreteszik! A másik az országúti fásítás helyzete. Rengeteg pénz és energia folyik el feleslegesen, mert ezeknek az ültetett fáknak a 80 százaléka el­ pusztul az állandó árokégetés miatt. Az erdőrendezés kötelezi a közúti igazgatóságot, felszólítja: tessék rendbe hozni! Megtörténik, persze rengeteg pénzzel, s akkor kijön „János bácsi” és hogy jó füvet kapjanak a nyulak, fölégeti az árkot. Megint levelet ir az erdőrendezés, újra zsebébe nyúl a KPM, és újra jön János bá­ csi és éget... Így megy ez évről évre, s ezért nem megy a fásítás például Salgótarján—Balassagyarmat—Rétság között. Nagyon sok feladat vár ránk, s ezekből mindenki kiveheti ré­ szét. A Népfront visegrádi tanácskozásán fogalmazódott meg: le­ gyen a környezetvédelem mindenkinek szívügye, egészséges éle­ tünk jelenének és jövőjének biztosítéka! Szokács László forintért adják, m ég nem biztos, h ogy gazdaságosságot jelent. Persze ott a gon d : egyedül az Idegenforgalm i Hivatal gondosko­ dik propagandaeszközökről. Szélesebb összefogásra lenne szükség: a vállalatokéra, szövetkezetekére. Csak legyen, aki koordinál. M ert ha az idegenforgalm at üzletnek tekintjük, a propaganda az a pont, ahol elindul. S ha a turizmust a dolgozók m egnöveke­ dett szabad idejéből következő jogos igénynek: ez a pont az, ahol elkezdődik az igény kielégítése. X A sok bába között elvesz a gyerek. M iért? — Nem érdekünk, h ogy a m egyébe csoportok érkezzenek — m on dja B ozó Ernő, az IBUSZ m egyei irodájának vezetője. 7 �Ez áll az Expressz-re, a Coopturist-ra, a Volánturist-ra is. Ezeknek az utazási irodáknak a tevékenysége jórészt a „kiutaz­ tatásra” korlátozódik. Szerveznek utat, program ot mindenüvé, csak épp a m egyébe nem. Persze, csoportok azért mégis érkeznek Nógrádba. A z utazási irodák központja osztja el, h ogy hová m en­ jenek. A z úticél világos: ahol többet kapnak pénzükért a turisták, ahol színvonalas program várja őket. Valóban. A k kor miért nem veszik fel a kapcsolatot az Ide­ genforgalm i H ivatallal? Elvégre közös érdekekről van szó. A z utazási irodák szakosodtak. A z Expressz a fiatalokat, az IBUSZ a felnőtteket, a Coopturist a szövetkezeti dolgozókat utaz­ tatja. El a m egyéből. A z idegenforgalom , a turizmus következő feltétele és fokm é­ rője a kereskedelm i ellátás színvonala és helyzete. A z említett NEB-vizsgálat során is rengeteg hiányosság m erült fel. Hiányos az AFÉ SZ-ek, kereskedelmi vállalatok vállalkozási kedve. Gazda­ ságossági szem pontok miatt húzódoznak a turisták által kedvelt helyeken a beruházásoktól. Különösen a kevés állandó lakossal rendelkező településeken gond az ellátás, de az m ég H ollókőn is, ahol az Európa-szerte ismert faluba kiránduló idegenek kénytele­ nek a m agukkal hozott „zsíroskenyeret” elfogyasztani. Konkurrensek az utazási irodák. Érthető (!?) bosszúságuk, ha például a fiatalok csoportjába felnőttek keverednek, vagy ford ít­ va, és az „ellen fél” ezt m egtudja. Tesznek azért valamit utazási irodáink a belső turizmusért is. Ha csoport érkezik, az Idegenforgalm i Hivatalon keresztül szál­ lást biztosítanak számukra. Á m a kapcsolatok ezzel ki is m erül­ tek. Csak az Idegenforgalm i Hivatal önálló. A fiókirodák érdekei N ógrádhoz csupán annyiban fűződnek, hogy innen szervezik a k ü lföldi társasutakat. S ha ezzel végeztek, „szabad idejükben” nyugodtan beállhatnak a m egye idegenforgalm i helyzetét, feltéte­ leit bírálók táborába — mint „k ib icek ” . A z egyik irodavezető például így fogalm az: — Sok az utaz­ tatást szervező. Koncentráltan többre mehetnénk, s akkor a be­ vételekből maradna egy kevés nálunk is a feltételek javítására. — Nekem nem éri meg 20— 30 szobát fenntartani — hangza­ nak az illetékes szavai. X Déli harangszó után negyedórával, a hollókői élelmiszerbolt­ ban (az italbolt csak kora reggel és késő délután tart n yitva ): — Ebédelni szeretnénk. Lehet valam it kapni? — a kérdés jo ­ gos, mert a polcokon egyáltalán nem látni hentesárut. — Sajnos, csak téliszalámim van — hangzik a válasz. P ofon ­ erejű meglepetés. Fonák helyzet: amit nem lehet kapni megye­ szerte, ím H ollókőn kapható. Választékról azonban nem beszél­ hetünk. X X Idegenforgalm i H ivatal: Salgótarján szívében, az eredetileg a m egyei m űvelődési köz­ pont jegypénztárának szánt két helyiségében kapott helyet. Szűk helyet, ahol a vendéget leültetni is nehéz, nem még kiszolgálni. T én y : a terület gazdája több gondoskodást érdem elne. Annak ellenére, h ogy az utóbbi években vajm i kevés eredm énnyel di­ csekedhet. Bár ma m ár új szelek fújdogálnak. — Legnagyobb feladatunk: pótolni a lemaradást. Nem lesz könnyű behozni a lépéshátrányt más m egyékkel szem ben — m ondja Szert Sándorné. X Mit keres először az ország más részéből m egyénkbe érkezett turista? Szállást. Többnyire talál is, hiszen több, mint m ásfélezer ágy áll idény­ ben rendelkezésére. A legpatinásabb, a Hotel Karancs, amely az elmúlt esztendőben ünnepelte megnyitásának tizedik évfordulóját. A z utóbbi években jelentősen nőtt a férőhelyek kihasználtsága. — Szerződést kötöttünk SZOT-üdültetésre, külföldi csoporto­ kat fogadunk, konferenciáknak, országos tanácskozásoknak adunk otthont. Holtszezonban a belföldi turistáknak biztosítunk kedvez­ m ényeket — sorolja Gecse István, az intézmény igazgatója. A fejlődést szemlélteti, h ogy egy év alatt az átlagos vendégéj­ szaka 1,7 napról 2,3 napra emelkedett. Tovább maradnak tehát a vendégek. Hátha még rendszeres program ot is tudnának biztosí­ tani számukra? A szálloda vezetői szerveztek néhányat: kirándu­ lásokat, folklóresteket. Nagy sikerrel. — A z lenne a szerencsés, ha válogathatnánk a program okban. Ajánlhatnánk a vendégeknek. H ogy ne csak egy-két napot töltse­ nek N ógrádban — m on dja Gecse István. X Viszonylag olcsó és az igényeket közel ugyanúgy kielégíti a fizetővendég-szolgálat. A z Idegenforgalm i Hivatal Salgótarjánban, Zagyvarónán, Bánkon, Pásztón 365 szobával rendelkezik. — Nálunk is szükség lenne rá, hiszen az ideérkező turisták­ nak egy fél ágy sem biztosított, ahol lehajthatnák fejüket — mondta e g y beszélgetés alkalmával a leglátogatottabb települések k özé tartozó Szécsény nagyközségi Tanácsának elnöke. 8 — Ellenőrzési tervet készítettünk, rendszeresen látogatjuk az idegenforgalm i szem pontból szám bajöhető helyek vendéglátó, k e­ reskedelmi egységeit — m ondja Institórisz András, a m egyei ta­ nács kereskedelm i osztályának főelőadója. — K örlevélben hívtuk fel az ÁFÉ SZ-ek, kereskedelm i szervek figyelm ét az áruellátás javítására, a választék bővítésére. K érdés: évenként ism étlődik a felhívás, foganatja m ikor lesz? X A V olán 2. számú Vállalata évenként m egkéri a városi, köz­ ségi tanácsok vélem ényét az új m enetrendek összeállítása előtt. H ogy néha, turistaszemmel nézve — úgym ond — rendetlenek? A tanácsok menetrend-javaslatainál a turisták érdekei sokadrendűek, így azután az idegenforgalm i szem pontokból számbajöhető helyek közül csupán Eresztvénybe és Salgóra lehet eljutni e lfo ­ gadható közlekedési körülm ények között. Ha más az úticél: rend­ szeres a hosszú várakozás, többszöri átszállásra van szükség. Igény: hogy Budapest és Vác, továbbá Heves és Nógrád me­ gye közlekedési vállalatai hangolják össze menetrendszerinti jára­ taikat. S még valam i: a Volán és az utazási irodák kapcsolata javításra szoru l, párhuzamos tevékenységük gyakori ellentm ondá­ sokhoz vezet. X Örvendetes a h ír: a m egye idegenforgalm ával ezévben már alaposabban, rendszeresebben foglalkozik a Nógrád m egyei Tanács kereskedelm i osztálya. Institórisz András, főelőadó m ondataiból ez csendült ki. — Tavaly a népi ellenőrök vizsgálata nyom án intézkedés in­ tézkedést követett a turizmus feltételeinek javítására. Fontos kérdésként kezeljük az idegen forgalm at.. . A kereskedelm i osztály végre koordinál. (K ülön-külön elbe­ szélgettek az utazást szervező irodák vezetőivel.) Kapcsolatot ke­ restek társmegyékkel, h ogy Nógrád bekapcsolásával több napos észak-m agyarországi program ot biztosítsanak az érdeklődőknek. Számbavették, m ilyenek a lehetőségek a kulturális igények job b k ielégítésére.. . Hiszen a belföldi turizmus célja felnőttek és gyerm ekek, mun­ kások és tsz-tagok, értelmiségiek szabad idejének hasznos, pihen­ tető eltöltésére nyújtott lehetőség, aminek gyüm ölcsöző hatása a hétköznapok m unkájában mérhető. Szabó Gyula �Kapocs és ütköző — Ha még egyszer rábeszélnének — nem vállalnám. Isten bizony, eszembe nem jutna soha! Mert higgye el, a mi helyzetünk a leg­ nehezebb, és bármelyikünket is kérdezné, az ország bármelyik gyárában, legtöbbjük biztos engem igazolna. Mert nehéz ez: két tűz között őrlődünk nap-mint nap, s a leg­ szívesebben igazságot osztogatnánk lefelé is, meg a vezetőknek is. De hát így, egyszer­ re a kettő nem megy. Vagy az egyik, vagy a másik. De ha az egyik vonalnak tetszik, amit csinálok, a másiknak biztos, hogy nem. És ez így megy egyik napról a másikra, hónapról, hónapra. Ismeri a malomkerék közötti búzaszemek sorsát...? — Az én művezetőm? Várjon csak, hadd gondolkodjam! Bár igaz, nem is nagyon kel­ lene, mert egyből is meg tudom mondani, m ilyen... — Akkor, mondja! — Szóval, rendes ember, ha tudja, min­ dig a legjobb munkát biztosítja, és amit csinál,.. azt jól csinálja. — Ezt hogy érti? — Hát, mint a múltkor is. Délutános ok voltunk, este meg meccs volt a tévében. Be­ szélgettünk már vele erről előtte is, lelkes drukker, és megígérte, ha megnyomjuk a gombot, meglesz a teljesítmény, elenged né­ hányunkat haza. — Munkaidőben? — Miért ne? Ha norma fölött teljesítek, szerintem mindegy, hogy bent nem csinálok semmit, vagy otthon vagyok. Illetve, in­ kább, otthon vagyok... — Megnyomták a gombot, és hazaen­ gedte néhányukat? — Igen. Úgy, ahogy ígérte. — És a munkafegyelem? — Mi bűnt követtünk mi el ezzel? — . . .Szóval, jó a művezetőjük? — Jó, igenis jó. És megérti a dolgozókat... A főmérnök mondja: — Ha lehet, én mindig szigorúbb vagyok a művezetőkkel szemben, mint másokkal. Felállítottam magamban egy fontossági sor­ rendet, amit akkor is tartok, ha büntetni, vagy szigorúskodni, és akkor is, ha jutalmaz­ ni kell. Ebben a léniában az én mércém sze­ rint a legelső helyek egyikén vannak a mű­ vezetők. Hadd mondjak erre egy-két példát! Mondjuk bemegyek az egyik műhelybe, ter­ mészetesen munkaidő alatt, a legnagyobb haj­ rá közepette, és mit látok? Csoportba gyűlve tárgyalják az emberek a válogatott meccs góljait. Világos, hogy nem állok be közéjük, s nem kezdem el ecsetelgetni X meg Y kitűnő teljesítményét, hanem kétszeresen is bosszankodom, bár ez enyhe kifejezés... Először is, mert állnak a dolgozók. Másod­ szor meg: hogy bár senki sem dolgozik, mégis bekapcsolva forognak a gépek, fo­ gyasztják az áramot. — Mit tesz ilyenkor? — Betartom az aranyszabályt: mélyet lé­ legezni. tízig számolni. — És aztán ? — Megkeresem a művezetőt. — És aztán? — A többit elképzelheti... — Legorombitja? — Elsőként azért megkérdezem, mi a baj? S csak aztán, ha nem kapok kielégítő ma­ gyarázatot, kezdem el a „miatyánkot” . — És ha — tegyük fel — nincs anyag, nincs mib ől dolgozni? — Olyan nincs! Nekem arról tudnom kell. Termelési főmérnök vagyok, vagy mi a jó ­ isten! De egyébként is tudnom kellene róla, hogy egy létfontosságú műhelyben — ezt a termelés szempontjából értem —, legna­ gyobb hajtásban, és ráadásul még a munka­ idő kellős közepén is, áll tíz-tizenkét ember! — És ki a hibás? — Még kérdi? A művezető! Művezetők. Már nem munkások. Bár lehet, régebben azok voltak, s nem is a legrosszabbak, mert hiszen gyakorlat az értelmes mesterek ki­ emelése, persze, csak akkor, ha ők maguk is mert az esetek túlnyomó százalékában nem ! — vállalják ezt a megtiszteltetést, de még vezetőknek sem igaziak. Középszintűek ― minősítik őket. Sok esetben a szó igazi, ne­ mesebb, gyakrabban az ellenkező, becsmér­ lőbb értelmezésében. Amolyan két tűz közöttiek. Amolyan örökösen nyugtalan, ideges em­ berek. Amolyan lélegzetvételnyi szünet nélkül mozgó, intézkedő, felügyelő, korholva-dicsé­ rő emberek. És manapság igencsak gyakran hivatkoz­ nak a középszintű vezetőknek a termelés­ ben elfoglalt nagyon jelentős helyére. — Gimnáziumban érettségiztem, de sem­ mi kedvem sem volt továbbtanulni. Illetve lett volna, de hát a körülményeim... Apám régebben meghalt már, kettecskén éldegé­ lünk anyámmal. Nagy, kertes, vidéki há­ zunk van, tele gyömölcsfával, pár száz négy­ szögölnyi lucernással, meg szántóval. Amíg élt az öregem, nekem bizony nem volt gon­ dom r á ... Azóta olyan kétlaki életet élek: ha v ége van a munkának, rohanok haza. mert sok a dolog otthon. Nem is mondtam: van még egy tehenünk is, anyám kedven­ ce, merhetem-e hát neki mondani, hogy ad­ junk túl ra jta ...? Szóval, inkább szakmát tanultam, lakatos lettem. Jól ment a mun­ ka, állítólag nagyszerűen értek a vashoz, is­ merem a szakma majd’ minden fogását, for­ télyát — és kedvem is volt hozzá. Nem ke­ restem rosszul, de amikor a főművezető be­ hívatott az irodába egy kis beszélgetésre, s mondta, milyen szándékai vannak velem — „művezetőnek akarunk megtenni” — mond­ ta — csak néhány percig haboztam... Va­ lahogy szeretek emberekkel bánni, kedve­ met lelem a szervezésben. Tudja, milyen jól­ eső érzés az, amikor meg tudom oldani, hogy pillanatnyi szünet nélkül dolgozhassa­ nak az emberek, nem kell alapanyagra vár­ niok ? És ez jó nekik is. Tisztelnek, becsül­ nek érte, függetlenül attól, hogy jó néhá­ nyan idősebbek közülük nálam. Meg nekem is jó. Talán érzik, egymásra vagyunk utalva a munkában... Nincs is nekem semmi ba­ jom velük... — És a vezetőivel? — Már miért lenne? — Igazságot tenni a lentiek és fentiek kö­ zött... Tudja ezt egyszerre? — Nem állítom, hogy nincsenek kisebb né­ zeteltéréseink, de szerintem ez természetes. A munka, a feladatok, sőt még a végrehaj­ tás módja is sokrétű. De meg lehet találni az aranyközéputat! — Hogyan lettem művezető? Gépipari technikumi végzettségem van, technikus­ ként dolgoztam. Nagy gyakorlatom volt már a szakmában, s látták a főnökeim, jól is dolgozom, így kiemeltek művezetőnek. — Hány éves most? — Harminckettő. Azt hiszi, ennyi idő alatt is nem tudnám lepipálni bármelyik szakmunkás, negyven éve dolgozómat is? — Szóval elégedett önmagával? — Nemcsak én vagyok magammal elége­ dett, hanem a főnökök is elismernek. Gon­ dolja, különben kineveztek volna főműve­ zetőnek? — Mikor történt ez? — Fél éve. — Milyen viszonyban van a két műszak­ ban dolgozó műhelybeliekkel? — Nézze! Én betartom az utasítások ki­ adásának rendjét... — Ez mit jelent? — A művezetőkön keresztül érintkezem velük. — Személyes kapcsolatuk nincs? — Munkakapcsolataink vannak. — Azt sem tudja, ezek szerint, ki válik, kí nősül? — Néha eljut hozzám egy-két hasonló do­ log, például tudom, holnap kispályás foci­ meccset rendeznek, de ezek túlzottan nem érdekelnek. A lényeg, hogy menjen a ter­ melés, ne „izélgessen” a főnökség. Szeretek nyugodtan dolgozni. — Mennyi idős is ön? — Mondtam már: harminckettő... — Én, kérem, hosszú ideje ebben a beosz­ tásban dolgozom, és ha igaz, már ebből is megyek nyugdíjba. — Soha nem akart főművezető lenni? — Nem én, kérem. Eleinte még ez a ha­ talom is furcsa volt. — Úgy érti: a művezetőnek hatalma van? — Igen. Sok minden úgy történik, aho­ gyan ő akarja. Az órabéremelés, a jutalma­ zások, az hogy ki, milyen munkát kap — és még sorolhatnám —,, mind-mind rajtam múlnak. — Mlyen embernek, vezetőnek vallja ma­ gát? — Furcsát kérdez... Hát nyugodt vagyok, megfontolt. És úgy gondolom, ez sokat tesz. Az ideges emberek előbb követnek el hi­ bákat. — Ezek szerint ön jó vezető? — Ne kívánja, hogy dicsérgessem magam! Én mindent megteszek, ami tőlem telik. Az embereimért, a jó munkáért is. — Szeretik a beosztottai? — Tudom, hogy évekre visszamenőleg nem volt nekem senkivel semmi bajom. — És a főnökei? — Kikre gondol? Mert van belőlük jó pár. — Mondjuk a főmérnök, vagy az igazgató. — Elég, ha azt mondom, hogy amikor nagynéha idejönnek, kezet fognak velem, Miska bácsinak szólítanak és kedvesen el­ beszélgetnek velem ...? Hát ilyenek ők hárman. Természetesen nem típusok, bár igaz, van egy közös vonásuk, és ez: „hogy jól men ­ jen a munka,” Igen, hogy fokozódjon a gépek kihaszná ­ lási százaléka, hogy csökkenjen az indoko­ latlan állásidő, hogy kevesebb legyen a fe­ gyelmezetlenség, hogy határidőre történjék ennek, meg annak a legyártása. Hogy elége­ dett legyen a dolgozó, a vezető is. Hogy elégedett legyen a dolgozó... Bevalljuk: írásunk készítésekor mindhá­ rom művezető beosztottjait is megkérdeztük, hogy hogyan vélekednek róluk. A rögtönzött közvélemény-kutatás a következőképpen zá­ rult: Az els ő művezető esetében: — Rendes, becsületes, érti amit csinál, Bár fiatal, hibái is vannak, mégis el­ fogadjuk magunknak. Ha tanul, lesz még belőle főmérnök is ... (Negyvenkét éves he­ gesztő.) 9 �A második művezető esetében: — Kétségtelen, nem rossz fejű gyerek a főművezető, csak szerintem túl fiatal még erre a posztra, Öntelt, magasan hordja az orrát, néha olyan, mintha ő találta volna fel a spanyolviaszt... (Negyvennyolc éves, marós.) — Egyidős velem. Nagyjából ismerem a korosztályom gyengéit, pozitívumait is, igaz, én csak esztergályos vagyok (bár érett­ ségiztem és most járom a marxista— leninis­ ta egyetem második évfolyamát), de nagy­ jából el tudom dönteni, kiből lesz, vagy ki a jó vezető. Ő nem! Agresszív, öntelt, ceza­ romániás, nem lát tovább a saját és a veze­ tői orránál. Pedig nem ilyen lenne, ha fent nem kapatták volna el ennyire, hogy: „te vagy a legszebb, a legokosabb, a minden feladatot is megoldó!” El tudja képzelni, mi­ lyen mérnök lesz belőle, ha végez a levele­ ző tagozaton...? (Harmincéves, esztergá­ lyos.) — Mint ember — a legemberebb. Néha úgy érzem, úgy cselekszik, mintha az apám lenne... Csak hát, az ilyen típusú vezetők felett, szerintem, már eljárt az idő. Csak azt szajkózzák (persze, hozzá kell tenni: érte­ lemszerűen), amiről ők tudnak, amit ők is­ mernek. De hát, változik a kor, nagyobbod­ nak a követelmények, változnak a techno­ lógiák, a módszerek, a gépek. Biztos, hogy az ő idejében, amikor kezdte, még nem volt félautomata, csúcseszterga. Ismétlem: mint ember, követendő típus. Mint vezető — még ha középszintű is, s bármily jó tulaj­ donságai is vannak — már nem. Nem tud frissíteni, új szellemet magába szívni, elfo­ gadni. És ez — a mi, v agy az én szemszö­ gemből nézve — már hiába! (Huszonnégy éves, üzemmérnök.) — A Miska bácsi? A lehető legjobb veze­ tő, akit valaha is ismertem, pedig főmérnök is voltam már három helyen is, az ország három gyárában. Sok ilyen kellene közénk, a termelésbe! (Gyáregységi főmérnök.) A harmadik művezető esetében: — Aranyosabb embert nem ismerek la! (Tizenkilenc éves, tmk-lákatos.) ná­ — A Miska? Vezetésre termett! Csak, tud­ ja, mi a kár? Hogy fiatal korában nem ta­ nult tovább. Bár abban az időben... Eskü­ szöm, ma már vezérigazgató is lehetne! (Öt­ venegy éves, lakatos.) Ilyenek hát, ők hárman, az egyik szögből. szem­ És mit mondanak róluk vezetőik? Az első művezetőről: — Lehet rá számítani. Sokszor volt már úgy, hogy olyat kívántam tőle — utólag én is elismerem —, aminek végrehajtására bi­ zony közülünk is kevesen lennének képe­ sek. De megcsinálta, megcsináltatta. Volt olyan eset, hogy az alapanyagot szállító gép­ kocsiról egyenesen az esztergákra hordatta az anyagot, félretetetve minden más mun­ kát. Hallottam, hőbörögtek a beosztottai, hogy át kell állni, de esküszöm, úgy meg­ érttette velük ennek szükségességét, hogy az­ tán ment minden, mint a karikacsapás. Sok ilyen fiatal kellene! Persze, hibái is vannak. Túl zárkózott, nem közösségi ember, ha le­ telik a munkaideje itthagy csapot-papot, azontúl semmi sem érdekli. (A gyár főmér­ nöke.) A második művezetőről a termelési osz­ tályvezető és az igazgató együttes vélemé­ nye: Termelési osztályvezető: — Fiatal, törekvő szakember, néha túl­ ságosan is nagyravágyó. Ha ilyen jellegű hibáit sikerül önmagában felszámolni,. ha megpróbál közeledni az emberekhez, jó ve­ zető válik belőle. Csak hát egyelőre még nem ilyen... Hogy mit tettem, idézőjelben mondva, rossz tulajdonságai, hibái felszá­ molására? Nézze, én termeléscentriikus va­ gyok. Nekem nagyon jó, ha mindazt, amit meg akarunk az ő részlegében valósítani, százszázalékosan véghez viszi. És hogy mi­ lyen áron; hogy szeretik-e őt ezért. vagy sem, hogy vannak-e barátai az üzemrész­ ben, avagy nincsenek, higgye el, engem túl­ zottan nem érdekel. A piacról élünk... Az igazgató véleménye: — Amióta nálam dolgozik, szemmel kí­ sérem. E néhány év alatt is megállapíthattam: energikus, a változásokra. változtatásokra gyorsan reagáló, mindig és mindenkor szem előtt tartja a gyár igényeit, a követelménye­ ket. ...Hogy miként viszonyul a beosztottai­ hoz? Nézze! Nekem so k gondom van, nem csak az ő szemmel tartása... A harmadik művezetőről: 10 — Hogy mi az én érdekem? Nem sok. Csak az, hogy jól menjen a munka, elégedettek legyenek az embereim. — És a vezetői? — Azok is! — Közfelkiáltásra szavaztak meg az em­ berek művezetőnek. Mert nálunk volt ilyen is. Azóta? Még akik megszavaztak, akiknek akkor a legnagyobb hangjuk volt, hogy én legyek a vezetőjük, is szembe állnak velem. Érti ezt? Meg tudja magyarázni? — Sokat követel tőlük? — Semmivel sem többet, mint amennyit a munkafegyelem és az üzemi érdek meg­ kíván. — Ezek szerint, a beosztottai még azt is soknak tartják? — Valószínűnek tartom... Különben nem lennének velem szemben olyanok, amilye­ nek. — Megváltozott ön azóta, amióta műveze­ tő? — Nem. Ugyanolyan vagyok, mint mun­ káskoromban. — Akkor milyen volt? — Szerettem a pontosságot, a rendet, a fegyelmet, a gondos munkát, és igyekeztem többet csinálni az előírtnál. Persze ez egyé­ ni érdek is volt, hiszen: több teljesítés — több pénz. — Nem változott, csak a beosztása, s mégis megfordult a vilá g... — Igen. Majdnem a feje tetejére állt. Azok is elfordultak tőlem, akik előtte a legjobb szaktársaim voltak. — Miért ? — Miért? Megérthetné! Mert nem közéjük való vagyok m ár! Kiugrottam... — Igazgató elvtárs! Mit vár ön a közép­ szintű vezetőktől? — Legelőször is példamutatást — a ma­ gánéletben. a munkában, a közösségi élet­ ben. — És még? — Hogy úgy tudjanak hatni a beosztot­ taikra, ahogy azt az üzem, a gyár érdeke megköveteli, illetve megkívánja. — Van még önben egyéb mérce is? — Hogyne! Legyenek képzettek, magasabb szinten ismerjék a szakmát, mint a leg­ jobb szakmunkás, legyenek kulturáltak, más iránt is fogékonyak. — Mit ért ezalatt? — Az általános műveltséget. — Ezek szerint elvárja tőlük, hogy jár­ janak színházba, hangversenyre, olvassanak, de ne csak szakirodalmat? — Igen. Legyenek tájékozottak a viliág­ ban, és ehhez a fentebb említetteket is szük­ ségesnek tartom. — Nem túlzott igény ez? — Elméletileg nem. Megmagyarázom! Ho­ gyan tud — vezetési szempontból gondolom a munkások fölé kerülni egy ember, ha nem képes — nemcsak a munkát, hanem a hétköznapi érintkezést is figyelembe véve — szóba elegyedni egy magasabb szellemi nívót képviselő „felsőbb szintű” vezetővel, mondjuk, egy üzemmérnökkel? — Szóval, az ideális középszintű vezető átlagon felüli általános és szakmai művelt­ séggel is rendelkezzék? — Természetesen. — Igazgató elvtárs! Ön mikor járt utoljá­ ra színházban, vagy hangversenyen? — Bizonyítékot akar? — Nem, csak kérdeztem! — Most őszinte vagyok... Tudja renge­ teg az elfoglaltságom, nemigen jut időm ilyesmire. — Ezek szerint jogalapja sincs mindezt a középszintű vezetőktől számon kérni... — Már hogyne lenne! Még öt évvel ez­ előtt is, minden hónapban legalább kétszer eljártunk színházba a feleségemmel. Meg különben is kitüntetéssel védtem meg a diplomámat. Válasz egy beosztotthoz (egyébként se­ gédmunkás) intézett kérdésre: — Hát, a művezető legyen jó, legyen barátias, emberséges, és védjen meg a prob­ lémáktól. — Ez utóbbi alatt mit ért? — Hát..., hogy ha a magasabb főnök igazságtalanul „leszúr” , mondja meg neki, hogy nincs igaza! — Milyen tulajdonságokkal ruházná fel még a jó művezetőt? — Semmivel. Csak azt kívánnám, hogy le­ gyen hozzánk is ugyanolyan, mint a főnö­ kökhöz! — Miért nem lett művezető? — Minek az nekem? Csak púp lett vol­ na a hátamra! — Miért? — Nézze! Így teljesítménybéres vagyok, megkeresem a háromezernégy, háromezer­ hatszázat és — semmi idegesség. Legfeljebb az, ha a művezető vagy a csoportvezető nem biztosítja kellő időben az anyagot, és félórákat kell dolog nélkül várakoznom. Ha meg kiemeltek volna? Lenne a borítékban vagy kétezernyolcszáz, plusz a felelősség, an­ nak tudata, hogy ha súlyos, vagy halálos baleset van az üzemben (mert figyelni kell a gépek mellett nagyon), mehettem volna a sittre. Kell ez nekem? Képzelje csak el! Ott­ hon a három gyerek meg az asszony... — Nem vállaltam a művezetőséget! — Mennyit keres, most csoportvezetőként’ — Háromezer—háromezerkétszázat plusz még ez meg az. — És mint művezetőnek mennyi lett vol­ na a jövedelme? — Talán, ha háromszázzal magasabb. — És m égsem... ? — Mégsem! Nem kell nekem az állandó idegfeszültség, a szorongás. Így vidáman megvagyok, mert nagyon szeretek dolgozni, örömömet lelem a munkámban. Úgy meg...! „Mert nehéz ez: két tűz között őrlődünk nap-mint n ap ... És ez így megy egyik nap­ ról a másikra, hónapról hónapra. Ismeri a malomkerekek közötti búzaszemek sorsát...?” Karácsony György �Lakos György Megtisztulás Kuti megnyomta az utcai csengőt, és csak akkor borzongott át rajta, hogy eléggé korán van. még. Meg aztán hogyan is kezdje a dol­ got? Az ördög vinné el a percet, amikor Fo­ dor elvtárs és Hegedűs Feró rája adták a szavazatot! De hát az se lenne becsületes já ­ ték, ha ő nem tisztázná az egészet Bandival. A végén csakugyan elnökké lesz, amivé ki­ pécézték, s akkor még ráfogják, hogy ő fúr­ ta meg Huszár Bandit, akinek csak jót kö­ szönhet a tagság. — Bújjál beljebb. Józsikám! Nyitva a ka­ pu. Összerázkódott a váratlan, hangos szótól. Az ijedtséget a tsz-elnök öblös hahotája kí­ sérte. — Már fönt vagy? — szólt Kuti a szőlő zúzmarás kupolája alól, fölfelé tekintve a lépcsők fölött álló robosztus szoborra. — Még csak nem is az ágyon. Nálam csak az asszony uras. Elnökné. Ma még teheti. Bezzeg holnap... — Ebben az ügyben jöttem. — Gyere, no! — és kellemesen hátbavág­ ta vendégét. — Még úgyse kóstoltad a szil­ vámat... — No, nem azért... — A fene, de remeg a hangod — Beértek a konyhára, ahol még csakugyan nem fűtöt­ tek be a tűzhelybe, és csoda, hogy a mosdótálba nem fagyott bele az esteli kézmosó­ víz. — Fázol, Józsikám, fázol. — Más ügyben... Huszár a világért se engedte végi gmon­ dani. Már töltötte is az illatos szilvóriumot. A csorba stampedlibe, mert aki idejár és pá­ linkát kap, mind olyan „iszós” , hogy szétha­ rapja a pohár vastag karimáját. — Előbb igyunk! Isten-isten... No, hogy ízlik?..., — Phű, ez mar, mint a mérges asszony. — A z a jó. Asszonyban is az a jó. Marjon, a nemjóját! No, ülj le! — Ki van számítva az időm. Oly’ ritkán jössz, máris rohansz. Mindjárt jön hozzám Hegedűs Feró. Az elnök cinkosan kacsintott.. — Az életrajzért, m i? — Te tudod? ― Hogyne tudnám. Egyelőre én vagyok az elnök, tudnom kell, mi történik. — Azt is tudod, hogy... ― Hogy téged szemeltek ki újabb áldozat­ nak. Jól já r veled a téesz, én mondom. ― Nem eszik a kását olyan forrón — vá­ gott sunyi képet Kuti. ― Én, komám, nem vagyok párttag.... M it s z á m ít a z ? A tsz-elnökökfele nagyobb pártonkívüli. ―Muszájannaklenni.Avőmisaztmondta. — Józsikám, csak a párttitkárnak kell parttagnak lenni. Nekem elhiheted.. — Az életrajz még nem választás. — Vedd úgy, hogy te leszel az elnök. Ha egyszer szemet vetettek rád, te abból nem szabadulsz. A tagság téged akar, a felsőbib­ ség téged akar. Legjobb, ha beletörődsz a gondolatba. — És te? — Én, édes komám, átveszem a helyedet az építési; brigádban. — Nem neheztelsz? — Nagy bolond vagy te, Józsikám. Miért neheztelnék? Kell ennél jobb, mintha a barátom az elnök? — Igaz lelkedre? — Hétfőn fölfüggesztenek, téged meg ide­ iglenesen megbíznak. Világos? Törődj bele. Fogd a poharat, mert te vagy a miskolci ko­ csonyában a béka. No, isten-isten! A szilvától a fülükig átmelegedtek, annyi, kalória volt abban, hogy Diesel-mozdonyt hajthattak volna vele. Hiába, a tsz-elnök cefréjéből még a főzdéhen is többet mutat a fokoló! Másnak ötvenhárom fok fölött már vízzel hígítják, ellenben az elnök pálinkája jó hatvanfokos. Futkos a béltekervények­ ben, hogy az izotóp se mutatná a belső be­ rendezést szemléletesebben. — Nem, szeretnék haragot — fűzte a szót Kuti, és hangja a belső fagy teljes olvadá­ sát mutatta. — Még el lehet tépni' az élet­ rajzot... — Affenét! Itt komám, haragudni csak az én asszonyom fog. Azon meg az isten se változtat... Csapongok az örömtől, ha rá gon­ dolok, hogy nem lesz elnökné többé... — Meghallja! — Alszik az, mint a mormota. Utóbb már csak evett, ivott, aludt, a közbelevő időt pe­ dig hencegéssel töltötte. Olyan már, mint a búboskemence, mégis úgy páváskodik, mint­ ha ő lenne a Sophia Loren. Ez már. komám, csirikét se tart, tűt se tesz arrébb, hogy több ideje maradjon a rongyot rázni. Ki fog sze­ kírozni a világból.... — Ha így áll a dolog... — Meg ne retirálj, a mindenedet! Majd visszaszokik a parasztsorba. Én meg, h a sokat kárál, másodállásban elmegyek éjjeliőrnek. Nagyot kacagott és rápaskolt domború ha­ sára, úgy szólt az, mint a dob. Lesz miből leadnia neki is. — A sok sörtől jó l megdisznósodtam — mondta derűsen. — Kellett inni az elvtár­ sak kal. Rá ne szoktasd őket! — Hát, hiszen... — Különben is ravasz dolog ez a mecha­ nizmus. Azelőtt, ha etettük-itattuk őket, min­ dig leesett valami vissza nem. térítendő dug­ segély. Szereztem én. komám, állami dotá­ ciót gyümölcsfa-telepítésre meg erdősítésre is, pedig te tudod legjobban, egy csemete nem sok, annyit se duggattunk. Most meg... — Hát, hiszen... — Kuti éberen figyelt, hi­ szen az elnökséghez kínálkozott némi észbeli előleg. — Most meg, komám, ugyanúgy megisz­ szák a sörödet, falják a birkapaprikást, de ha közpénzből fizeted, másnap a körmödre vernek. Dotáció meg nuku! Ezt nevezik új mechanizmusnak. Még az a jó, hogy a Kos­ suth nem szorul alamizsnára... A szoba felől halk nesz szűrődött elő. Csak annyi, mint amikor a macska egér után ku­ tat. Nyomában álmos hang sántikált: „And­ rás! Hozz vizet és szódabikarbónát!” — Mindjárt! — kiáltott Huszár. majd halkra fogta a szót. — Megint telezabálta magát.., A Huszárral ölelkező baráti szavak nyuga­ lommal töltötték el. A pálinka is szorgosan dolgozott benne. Kinyújtott nyakkal, feszes tartással közlekedett a csípős derengésben, akárcsak boldog parádéskocsis korában. Fia­ talos erők buzdultak föl benne, mint annak idején. Be jó is lenne legalább negyven esz­ tendővel visszaforgatni az időt és mai ésszel Katinkával találkozni!. Ma már talál valami igazságot abban, amit az apósa terjeszt: „Egynémelyik asszony mind egyforma.” Mind azt várja, hogy jöjjön a férfi és le­ igázza. Katinkát se uralni kellett volna, mint a királynét, hanem, elmarkolni és odavágni, a dikóra. Amikor a lepedőt cserélte és feszesre hajolt a nagy igyekezetben, elkapni, aho­ gyan a többi cseléd-Marcsát és megdögö­ nyözni! Nem lett volna annak nyögni se kedve. A mindenségit, a Fekete Sasban, a százegyes szobában már föladta a nagy büszkeségét, csak hogy akkor már késő volt! Mégis jó lenne Katinkával találkozni. El­ mondani neki: Katinka, kedves, a Kossuth­ ban háromezer hold jó föld, több száz szá­ mosállat, temérdek gép és mintegy ötszáz téesztag várja parancsomat. Vagy csak egy­ szerűen: „Elnökké választanak. Mit szólsz hozzá Katinka?” Önkéntelen a kocsma felé vette az útját, ahol Katinkával utoljára találkoztak. Lan­ gyos szavak közt, futólag. Hátukon évtize­ dek ledobhatatlan terhével. Most úgy érezte, hogy markában összeroppanthatja. el­ pusztíthatja, tönkreteheti a nehéz évtizede­ ket. A sínekhez vezető gyalogösvényen, mintha csak az árnyéka kérné számon, halk, nyu­ godt hang szállt felé: — Hová, merre, Józsi bácsi? Nicsak, a Hegedűs Feró! — A boltba megyek, venni kéne kénru­ dat. annyi a patkány az istállóban, — Kifüstöli? — Megpróbálom kifüstölni a beste dögö­ ket... Megint hűlt a levegő, de hó semmi. A rádió se jelzi... — Ma már havat jósolt — bazsalygott Hegedüs — Ezek szerint Huszáréknál nem a rádiót hallgatták... — Te mindent tudsz? — Ismerem: magát. A jóistennek se hisz... — Nem úgy van az. Tudod te azt magad is. — Nem akar haragot — segített a ma­ gyarázkodásban Hegedüs. — Így már inkább. Velem Bandii jót tett, amikor átvett a Kossuthba, magához. Véget­ te vagyok én megbecsült ember. — Az iparkodása végett... Tagadhatatlan, hogy Bandi tudott bánni az emberekkel, s mellette öröm dolgozni. Gondolja, hogy én nem sajnálom? — Nem saját zsebre dolgozott. — Ez az egyetlen mentsége. — Belenyugodott — mondta Kuti, és a kabát alól előmarkolta az irathalmazt. — Te aztán megdolgoztattál! Egész éjjel a válaszo­ kat kaparásztam. — Fodor elvtársék mára kérték az életraj­ zot — szabadkozott Hegedüs, s homlokán a gond barázdái futottak végig. — Bandi nem mutatja, de azért belül mardossa őt a fájás. Ismerem őt. — Hát, hiszen... — Kell két-három hét, hogy a seb behe­ gedjen. Annyi idő alatt a tépett liba tolla is kinő, a kukorica is kidobja a csöveit. A bolthoz értek, még zárva volt. A redő­ nyön ott fityegett a fényes lakat. Szemben a kocsma rácsát se vették még le. Kuti lemar­ kolta a vastag zúzmarát a kerékpárállvány­ ról. Az ezüstgolyó szétolvadt a tenyerében. — Nem hagynak itt engemet elnöknek — mondta és a nadrág szárához törölgette a ke­ zét. — Nem vagyok párttag... — Miniszter is lehet pártonkívüliből — nevetett Feró. — Az a fontos, hogy a dolgát értse. A z új mechanizmusban meg különö­ sen a munkája szerint ítélik meg az em­ bert. — Akkor mire jó a piros könyv? — A z más, Józsi bácsi. Önként vállalt harci készség. Persze, ha két jó közül kell választani, akkor a párt katonájáé az el­ sőbbség. Azt meg úgyse hiteti el velem, hogy politikai analfabéta. — Hát, hiszen... — Készüljön föl a legrosszabbra. Legjobb, ha máris írja a székfoglaló beszédet. Ebben maradjunk! — Nem kenyerem... — Kisegítjük egymást. Bajtársiasan. Jön-e a gépjavító felé? — Megvárom, amíg kinyitnak. Látod, ilyen a szocialista kereskedelem. Braun Izsó már virradatkor az üzletajtóban állt ás csa­ logatta a vevőket. Ezek meg nyitásidőben még a meztelen talpukat vakargatják. — Minden jót, Józsii bátyám. — Isten veled, Feró. Hallod-e, megihat­ nánk egy kupicával! — Sietek. Az italbolt is zárva. — Oda hátulról mindig be lehet menni. Kis Dénes már a hajnali vonat előtt... — Most nem. Lesz még rá alkalom. — Lesz. ha megérjük. Megvárta, hogy Hegedüs Feró zömök, zsur­ m ó alakja levegővé váljon a vasúti őrház mögött, azután az örökké nyitott nagykapun sietve bebüszkélkedett a kocsmaudvarra. 11 �Előbb a félrehelyre ment és csak onnét a nagyterembe. Odabent a szokásos téli kép, annyi változ­ tatással, hogy a sarokban még díszítetlenül állott az óriási fenyő. A jobb hangulat ked­ véért minden esztendőben fát állítanak, amely felcicomázva fénylik háromkirályok napjáig. A söntésnél Hódi Miska ereszke­ dett félkönyékre és a pálinkáspoharat bű­ völte, mintha jövendő csodákat látna abban. Kissé távolabb tőle a gépjavító szb-titkára szórakoztatta vaskos viccekkel háromtagú udvartartását. Kis Dénes az üvegeket ren­ dezgette a polcon és a csapottabbaknak utá­ natöltött. — Jó reggelt, emberek! Kuti József szavára a boltvezető kivételé­ vel mind odafordultak és tisztelettel vissza­ köszöntek. Hódi is fölrebbentette halszemét. — Szervusz. Józsi! Összefonnyadtan. nyugdíjra vénülten is megőrizte malacpofáját és ősz sörtéjü sze­ möldökének huncutságát. Mindig iszós termé­ szetűnek ismerték, apja halála óta állandóan az első vendég Kis Dini kocsmájában. Mondják: öreg Hódi a halálos ágyán, se re­ begte el a megbocsátás szavát. Amit megté­ vedt fiának mondott, átoknak se csekély: „Ne legyen ember, aki szánjon és szeressen!” A z­ óta Hódi Miska sokat engedett békétlen ter­ mészetéből. a félelem nyugtalansága költö­ zött aszalódott testébe, s csak néha ébredt föl gonosz második énje. — Sört, vagy cseresznyét — kérdezte Kis Dini háttal állva. — Sört. Miska bácsinak meg, ami eddig volt. Hódi megrázkódott, mint a tetves kotlós. — Engem te ne szánj meg! Kuti vállat vont. — Nem erőszak a disznótor. A boltvezető félbehagyta a töltést. — Beszélj, Hódi, kéred vagy nem kéred! — Töltsd ki, ha már elkezdted, Egy el­ nöknek nem illik kosarat adni. — Miféle elnöknek? — tette a poharakat eléjük Kis Dénes. — Hát a Kuti Józsinak. Ő lesz a Kossuth­ ban az új elnök. Hegedüs Feró most viszi a káderjellemzését Vásárhelyre... — Te ezt honnan tudod? — Én mindent tudok. Braun Izsó a ma­ gyar állam megbízásából kereskedelmi ügy­ nökséget vezet Svájcban, a strómanja meg tsz-elnök lesz. Nesze neked, proletárdiktatú­ ra! A gépszerelők fölfigyeltek a párbeszédre. Az egyik, kis nyüstölt bajuszú, hetyke le­ gény, közelebb perdült hozzájuk: — Miska bácsi, nehogy tovább védje he­ lyettünk a proletárdiktatúrát, mert úgy ta­ lál járni, mint ahogyan Szálasi csillaghullá­ sakor! Eleget kavarta a slamasztikát, arra a kis időire már abbahagyhatja! Nagy zajjal néhány asszony k everődött a terembe. Fehér felhőket leheltek a sűrű hi­ degbe. Többségükben idősebb asszonyok voltak, akadt köztük azonban néhány fiatal vagy fiatalságát megőrzött, szemrevaló is. Hódiban vénségére is konzerválódott asz­ szonyfaló természete, habár, nagyon illett rá a közhely, miszerint, „már csak a szeme kívánja” . A berobbanó asszonyhadból mélyenülő, zavaros szeme nyomban kivá­ lasztotta Szabó Icát, Meszjár Gyurka felesé­ gét. — Hová, Ica? — Simítózni. Miska bácsi. Ha nem tudja, ez a dohányosbrigád. — Mit isztok? — kérdezte Kuti, méltóság­ teljesen, mint a római kiváltságosok vala­ mely nagyobb hivatalra jelöltetésük idején, amikor milliószám szórták a nép közé a szeszterciuszt. — Pályinkát — adta meg a választ egy protézises, villogó fogú, tanyasi matróna. — Kisüstit. Egyik se szólt, hogy hallott volna valamit, de mozdulatuk, nézésük f inoman elárulta, 12 tudnak ők is a közelgő elnökcseréről. Más­ kor szabadkoztak volna ekkora gavalléria láttán, ezúttal szinte elvárták Kutitól a nagyvonalúságot. Hódi még mindig Szabó Ica kiformásodott külsején és az arcára telepedett, kései ham­ vasságon legelészett. — Fizetek neked valamit. Ica csilingelve kacagott. Nem volt ebben semmi sértő, inkább afféle zavarát leplező érzékiség. — Már Józsi bácsi megrendelte. — Neked előbb kell a Józsi bácsié, mint az enyém? — vitte sikamlós talajra a témát Hódi Miska. — Most, hogy elnök lesz, az asszonyok is mind neki hízelegnek. Szabó Ica sértőnek találta az incselkedést. — Énnekem a magáé sose kell — fricskázott vissza. — Józsi bácsitól meg már maszek korában is megkaptam, amit akartam. Az ilyen meredek tréfálkozás semmisíti meg a kínos, elevenre tapintó mendemondá­ kat. — Abból meg jobb a maszek, mint a kö­ zös — vitte tovább a tréfát egy fázós öreg­ asszony. Kerek képű, gömbölyű, kövér asszony tromfolt rá: — Józsi bácsi karján vitte Icát a felesége ágyába. Ki másban lakik ennyi kurázsi? Telikacagták a hideg kocsmatermet, s hi­ degűzőnek elővették vaskosabb tréfáikat is. Azután . mint ősszel a csivitelő fecskék, egy­ szerre csak szárnyrakaptak és kiröppentek, elszálltak. Madárhangjuk beleveszett a külső hidegbe, hol dérrel nikkelezett kerékpárok vártak rájuk. — Mennyi lesz ez? — kérdezte zavartan Kuti és mélyen a nadrágzsebbe nyúlt. Kis Dénes hosszadalmasan számolt. Gya­ korlott pszichológusiként fölfedezte, hogy Ku­ tlnál nincs elég pénz. — Jön még erre. Józsi bácsi — hangzott nagyon barátságosan. — Most teli vagyok dologgal. Nem marad maga nekem adós. — Hát, hiszen... (Később Kis Dini háromannyit számolt föl, mint amennyi a tényleges fogyasztásért járt. Megszokta, hogy Huszár András cehjeit közületi blokkra vagy pecsétes jegyzékre rendezték. Nem sejtette, hogy azúttal a ta­ karékos Kutin ejt váratlan érvágást, amitől ennek örökre elmegy a kedve a hitelbe fo ­ gyasztástól.) Celsius-fokra nem volt túlságosan nagy a hideg, a heves sodrású, csípős szél mégis kellemetlenné tette. Aláfújt a ruhának, át­ hatolt a bőrön, megremegtette a csontban a velőt. Suba Gergő meg-megrázkódva követte Kutit, kit a papramorgó-üzemanyag készte­ tett nagyobb sebességre. — Ebben a piszok időben a féreg se bú­ vik elő — szólt Suba. Kuti nem fázott, nagy belső forráság járta át. Egy elfelejtett, parányi vulkán készült kitörni, s ennék minden erőlködése mellét, tagjait feszítette. Végigmérte a legényt. Szé­ gyenteli dolog, ha egy ilyen ifjú ember fázik. — Négyéves múltam. Susák Berta mez­ telenül zavart ki a pervátára. Csak a fe­ jem állt ki a hóból. Akkor fáztam utoljára. — Meztelen? Miért? — Talán csak tréfából. Az is lehet, hogy a ruhát akarta kímélni. — Ha ilyet hallok, alig akarom elhinni. — A kéntől-tűztől a féreg is kifut. Minden lénynek drága az élete. A csillaggombos, kálvinista templom előtt járhattak, amelynek tornyából nyaranta ön­ kéntes őrszemek kémlelik a határt, tűzre vigyáznak. A nagy szélben a torony is resz­ ketett, s ha ilyen marad az időjárás, delet se fognak harangozni. A parókián az agg Csicseri ilyenkor bebugyoláltan a tűz mel­ lett kucorog és kávélikőrt iszogat, amit az egyik menye csinált jugoszláv szeszből. Szemben, a megszüntetésre ítélt temetőben búcsútáncot jártak a vihar vonójára a hol­ tak szellemei. A temetkezési vállalat kapujánál Csabai János, a tehenészek brigádvezetője érte utól őket. Szikrázó, piros arcát kiverte a verí­ ték. a sűrű lélegzéstől beléragadt a szó. Kuti bazsalygott sorstársa vergődésén. — Nyögd ki végre, mi bajod! — Szikrát hány a traktor. A szalmát bá­ láznánk éppen. — Ilyen időben? — Éppen ez az. — És ezt most mért mondod nekünk? — Voltam Huszárnál, nincs otthon. Az ő parancsa nélkül nem szabad abbahagyni Régi megegyezés, hogy mindenben Bandi dönt. — Keresd meg akkor! — A városba ment. Motoron. De te, hi­ szen tudod, te kiadhatnád az ukászt, hogy álljunk le vele. A szél ugyanis széthordja a javát. — Janikám. én csak egyszerű tróger va­ gyok az építési brigádban. — Úgy.is te leszel... — Ha leszek, az más. Akkor iiyen eset­ ben megkérdem majd: „Janikám, mit taná­ csolsz?” Érted? „Janikám, mit tanácsolsz?” No, felelj: mit tanácsolsz! — Le kell állítani mindenképpen. — Akkor miért nem állíttatod le, Jani­ k ám? — De hiszen leállíttattam — szabadkozott Csabai. — Megmondtam, hogy addig hozzá nem nyúlhatnak, amíg vissza nem érek. — No, látod! Ha a tagság akaratából én lennék az elnök, mindig ezt csináljad. Ne várj te semmiféle parancsra, hanem intéz­ kedj. Azért vagy brigádvezető, mert érted a dolgot. A vezetőnek hatásköre van.. A brigádvezető tökéletesen elszontyolodott. — Tudtam én, ha te jössz, nagyobb lesz a felelősség. — A hatáskör. Legfeljebb nem szavazol rám. — Ne szavazzak? Hiszen én javasoltalak elsőként.... — Kapsz is m ajd érte Esztitől!... Huszár­ nak mi dolga akadt Vásárhelyen oly’ hirte­ len? �Csabai ujját fújta, personatusan. — Janka szerint Fodor elvtárshoz ment. hogy visszakönyörögje magát az elnökségbe. Sok hal meg birka megfőtt, sok bor elfolyt ott... — De, hiszen;... — Janka néném zavarhatta be — védte Huszárt a fiatal. — Meg a hiúsága — tette hozzá a brigád­ vezető. S máris rohant, papot tenni a kazalina, nehogy széthordja a szép, hosszú szalmát a vihar. K utit szívencsapta Huszár kétszínűsége. Kis idő múltán szólalt meg, hadd terelje el zavaráról a figyelmet. — Van Csabainak rokona Vásárhelyen? — Mesélte, hogy volt egy vaddisznó rend­ őr. Kapitány volt, vagy ilyesforma. Tévedés­ b ől- a kommunistákat gyűjtötte be a fasisz­ ták helyett. Régen leváltották. Ha jól vélek­ szem, téeszbe dolgozik, Szegváron. De ez csak amolyan távoli atyjafia Jani bátyám­ nak... Tompán koppant a léptük, mint amikor a puhára érett körték potyognak a nagy szél­ ben. Kuti megcsaltnak, ármányok áldozatá­ nak érezte magát. Hordónyi jókedvébe csö­ pögni kezdett a keserűség. A fiatalember értett a hallgatásból. — Ahogyan én Bandi bácsit ismerem, nem jut az túl Kútvölgyön. A Sárga Csikóban beszed néhány kupicával, aztán, hazamegy és elpanaszolja Janka nénémnek, hogy nincs visszaút. — Hát hiszen — tért ki a nyílt vélemény­ alkotás elől Kuti, és szívében lakó radarké­ szüléke tökéletesen kimutatta, hogy Huszár most tépi föl Fodor elvtárs irodája ajtaját, szélcserzett. agyongyötört arcát a Nap felé fordítja és fölzokog: „Tönkre akartak tenni! Ezt érdemlem én, Fodor elvtárs?” Annyira plasztikus volt a képzeletbeli kép, hogy föl­ vakkantott, ahogyan, Csuri szokott, ha cson­ tot talál. — Min nevet. Józsi bátyám? — A férgeken. Meglásd, elfutnak Oroshá­ záiig. S apró; lábát még gyorsabban emelget­ te. A patkányvadászat új pezsdülést gyúj­ tott megmérgezett vérében. Megállj csak, vándorpatkány! Az én portámról nem, teszel m a egy tapodtat sem! — Mérgezze őket! — támadt hirtelen, ötlete Gergőnek. — Macska, kutya, baromfi mind veszély­ be kerülne. Átmentek a Braun Izsótól vásárolt portán, a föltöltögetett, kordonos szőlők során. Az istálló hátsó falánál a fekete macska feküdt elnyúlva, vadászlesben. — Ne félj — kapta el a vadászhév Kutit is —, percek múlva lesz itt olyan futkosás, hogy győzzed fogni őket! A z emberi hangokra Csuri, és Okos is elő­ sompolygott. Csuri harcos morgással és vak­ kantással vétette észre magát. Okos némán és szomorúan leste a gazdit, ki oly’ gyakran, magukra hagyja őket, szokatlan szórakozá­ sokat keresve magának. \ — Maradjatok nyugodtan! Lesz itt pat­ kányinvázió hamarosan!... — Rakjuk a ként, Józsi bátyám! — he­ vült bele Gergő is. Modern szobrászok hoznak létre olyan, műveket, mint a patkányhad az istálló szé­ les falán. Különféle méretű és formázatú lyukak, a fal külsejéből sztrádaszerűen ala­ gutak sötétjébe torkolló járatok, megpúposo­ dott vakolat, és fekvő nyolcas alakban, talál­ kozó, metró-végállomások alkották a monu­ mentális művet. Kuti mélyen a járatokba helyezte a kénrudakat. Egy szemtelen, és kí­ váncsi patkány, ritka falatokat sejtve, a ke­ ze után kapott, szerencsére nem ejtett sebet rajta. — Te leszel az első, a mindenedet! Kuti, szavára odasietett Suba a készülék­ kel. Lángralobbantotta a benzinpisztolyt, torkolatát a lyukhoz illesztette és ráfúvatta a levegőt. A gépezet felbúgott, suttyant, mint a szíjostor. Széles lángnyelvek tülekedtek a falba. Az istálló megtelt orrfacsaró, büdös gázzal, s néhány pillanat múlva nyüszítve rontott elő az előbbi, rusnya támadó. Mielőtt meglóghatott volna, Okos már rá is csapott, a foga közt vitte levegőre, hogy ott betöltse az ítéletvégrehajtó szerepét. A libák daráján lakmározó galambok riadtan, röppentek eresz alatti fészkükbe. — No, egy már megvan! — lelkendezett gyermekként Kuti. — A teheneket kivihetné, Józsi bácsi. — Csakugyan, a tehenek! Eloldozta kötelüket és hajtotta kifelé a két melegtestű jószágot az udvarra, onnan átvezette őket a ház előtti virágoskertbe, mely a mindenévi téli pusztulás szomorú képét tárta a világ elé. — Itt ellehettek, amíg végzünk a pockok­ kal — mondta, s ment vissza, meg se kötöz­ te őket. Ilyen csípős szélben az állat is négy fal közé vágyik, nem csalogatják a pásko­ mok. A kezdeti sikert nem követte újabb. A fekete macska ugyan előhozott, a ház mögül két fejletlen fiatal pockot, da azzal be is fejeződött a vadászat. Kutinak a kudarc kedvét szegte. — Bentpusztultak a fészkükben — vigasz­ talta Kutit Suba Gergő. — Holnap jó lesz malterral eltömni a lyukakat, mert nem bir­ nák majd meglenni a dögszagtól! Újabb keserű csöppek. A vadászat se úgy sikerült, ahogyan elképzelte. A két kutya nyugtalanul sündörgött körü­ lötte, mint akiket gazul félrevezettek, be­ csaptak. S, hogy teljes legyen a csömör, a bolt fe­ lőli kapunál felbukkant az aggastyán. Szabó Gáspár bottal támogatott, erős alakja. Gyá­ szos képpel érkezett, mint a sorscsapás. Így botorkál befelé a romantikus kalandregé­ nyek féllábú kalóza. Meglepően, és sejtelme­ sen. A fiatalember vészt sejtett. Szedte a szer­ számát és a kerten át eloldalgott, még mi­ előtt öreg Szabó krajcáron osztott, múlhatat­ l an bölcsességével hurkot nem vet rá. Nehéz tőle szabadulni. Akarják, nem akarják, hall­ gatni kell régmúlt dicsőségének hőstörténe­ teit. — Megcsinálhatnád a kiskaput. Egyetlen madzag tartja, mint a kanász gatyáját... Bosszantó, hogy még be se tette a kösz­ vényes lábát, máris lemagasztalja az embert! — Jöjjön a másik kapun, ha nem tetszik! — Máris magasan hordod az orrod! Jól jársz te azzal, ha idáig botorkálok miattad. — Még meg is köszönjem? — Ki vár tőled köszönetet! Elég, ha meg­ fogadod a tanácsot. — Nem igénylem. Most már én követke­ zem — és nem engedte apósát szóhoz jut­ ni. — Vésse az eszébe jól! Üljön szépen ma­ gának a kuckóban, várja ki, amíg szükségem lesz magára. Nem akarom, hogy a kóringyá­ ló, erkölcsös apósom idő előtt lejárasson. — Te mondod ezt? Akit jószántamból el se fogadtam volna vejemnek? Vésd eszedbe, amíg én, élek, belőled nem lesz tsz-elnök. — Akkor megrendelheti a koporsót. — Mit gondolsz, a te négy elemiddel el tudsz vezetni egy gazdaságot, amikor so­ kan egyetemi diplomával is belebuknak?! Ma m ár... — Engem maga ne tanítson! Nem ma jöt­ tem le én se a falvédőről. Veszek magam mellé agronómust. Már választottam is. Eh­ hez mit szól? — És ez szerinted minden? — Nyugodjon meg. Elevátor helyett nem állítok be állóst a kazlazáshoz, se kombájn helyett búgattyút a betakarításhoz. De most már menjen! Ne is jöjjön addig, amíg nem üzenek! — Nekem m ondod! — Érthet a szóból. Mit akar még agg fejjel? — Adenauer ilyen idős volt, amikor kan­ cellárnak választották... Kuti faképnél hagyta az öreget. A gyom­ rát csaknem kifordította az éhség. Eszti a kis szobában az asztalnál ült és gondolatait rendezgette. — Levél jött Kázméréktól. Karácsony után lejönnek pár napra — gyászkeretes levelet nyújtott át. — Ez meg a tied. Kuti reszketős kézzel kihúzta a borí­ tékjából a gyászjelentést. Csak a nevet ol­ vasta el: „Dr. Laskóczy Endre.” Mintha édesapját veszítette volna el. A hűtőszek­ rényen ott állott a pálinkásüveg, csak úgy l yukszájról meghúzta. Akkor szólt be a rendőr, az állatf orgalmis öccse. Ez is olyan fontoskodó lőcsöngörcs, mint a bátyja. — Maguktól szökött meg két tehén? — kérdezte nyersen. — Birtokháborítást és sírgyalázást követnek el a temetőben. Kuti teljes szívből utálta ezt az embert, rosszindulatú, akadékoskodó viselkedését. Ezt tudja, hogy Kuti rendőr századosként sze­ reli le és élvezte, ha rápiríthatott, hogy ut­ cán a baromfi, vagy nincs elsöpörve a hó a járdán. Visszavágott volna, ha nem ingerli föl a rendőr pökhendiségénél is jobban a te­ henek vakmerő pimaszsága. A verendán fölkapta a karót, melyet még a nyáron vágott körteszedéshez, vékonyabb végén V-alakú csáppal, amely közé a ko­ csányt fogta be és határozott lökéssel el­ választotta ágától a magasban függő gyümöl­ csöt A bot vékonyabb végét fogta meg, s a magasban tartott husánggal, bőszülten futva, olyan volt, mint a kiszemelt zsákmányt ül­ döző, farkaséhes ősember. A sírok között utolérte a két szemtelent. Kedvtelve kérődztek és időnként beletúrtak a száradó koszorúkba, A gazda kemény, 13 �tompán koppanó léptei ráébresztették őket fegyelmezettlenségükre, s némi tanakodás után átcsörtettek a temetőn és a vasút­ oldalban visszafordultak a piactér felé. K u­ ti bőszen a nyomukban. Szájuk akkora pá­ rát fújt, mint a mozdonyfüst. Kuti rájuk or­ dított, ők azonban nem fordultak a csás oldal­ ra, a ház felé, hanem vadul futottak tovább, ráemlékezések ősi emlékképeit, vad korok szabadságát üldözve. A mérlegháznál megtorpantak. Kuti rásújtott az öreg tehénre, ettől a két állat újabb heves futásba szörnyedt. Tajtékverte, üldözött rinocéroszok voltak már, nem is jászolhoz szelídített jámbor marhák. Az üldöző is elveszítette emberar­ cát, kivetkezett magából és versenyt fu­ tott a két rakoncátlannal. Már-már a nyomukba ért, amikor ezek ijedt kétségbeesésükben átvágtak a vizesár­ kon, leszakították a bolt melletti ajtót és bemenekültek az istállóba. Eszti a konyhában távoli ágyúlövésekre lett figyelmes. Kiállt a verendára. Az istállóból tompa, nagy csattanások zaja tört elő. A tehenek hangosan sírtak odabent. Szólni kéne, hogy ne üsse őket. Legalább a vemheset kímél­ je. Ajka mozdulatlan maradt. Életében először félt az urától. Jó fél óra is elmúlt, Józsi föltépte a konyhaajtót. Kabátja rongyokban lógott róla, cafatokban rángatta le magáról. Ingé­ ből facsarni lehetett a vizet. Levetette, azután odadugta fejét a csap alá. Telespriccelte a falat. Eszti máskor dühösen rászólna. Most hall­ gatott. Ment másik ingért. Este üresen hozta be a sajtárt. Jósti ek­ kor vánszorgott be a hízóktól. — Valami baj van? — Miért volna? Csak a Borcsa nem adta le a tejet. — Majd holnap leadja. — Ha leadja... Jósti engesztelő, bús szemet meresztett. — A fő, hogy megindult a hó. Nagy, szép pelyhekben, mintha másodszorra fosztanák a libákat odafönn... Stefán Attila Brezány versei A telefondrótok panasza Születő reggel Handlová H andlovai bánya. Szom orú útnak Telefondrótokon panasz kővályog, szenes csillék futnak. érzéktelen kapcsolóknál fáradt telefonoslányok. M ennyi veríték csöppen rája. A gürc keveset fizet, am ivel a szén sistergő kazánú gyorsvonatot űzet, rajzolják, m in képzelegnek Zengik a drót csuda énekét: Éljen ott az ember, hová löki a lét. G yárdinam ókat nősít, A lányok vézna karja szállni, szökni szeretne ez átok éles reflektoroktól éjből m essze.. . és gerjeszt villanyáram ot. fakul el a kora Nap. e kapcsolóktól, melyeknél arcukról könny szemerkél. Fekete szén A blakra a fagy pompás Test a telefonoszlop, kezei: a drótok, csikorog a kem encéből. krizantémt tereget. hűséggel összekötnek Te vársz a vájatban minden országot, a szénfaltól kenyeret. (1932) s a veszekedett világot. 14 (1931) Találtam lámpást holdragyogással sziporkást Éji lant csöndíti a távolodó csillagok dalát Kis jósnő veri föl krétájával az éneklő csöndnek első hajnali lépteit Csivitelő madarak húznak fehér függönyt nyitják kimerült kunyhók ablakait m eggyújtják az első m ozgások vágyait és bűvölik a reggeli pilléket vért hánynak az utcákra M ég szitál az autótülköktől és vonatdohogástól sebzett csönd üvege Madárdal árad a térbe A tetőkről az ereszen harm atkönnyek csö ngenek A kisfiú száján olvad a cukortilinkó (1968) Jánosy István fordítása �Hann Ferenc Zamenhopp halála Volt egy mozdulata, amiről hosszú és fáradságos gyakorlatok útján sem sikerült leszoknia: megigazította nemlétező nyakkendő­ jét. Igaz, hogy nyakkendőt közel harminc éve nem viselt, mégis szimbólumot látott benne, bár a külső jelek létjogosultságában régóta nem hitt már. Persze, ha azt mondta volna neki valaki, hogy fakókék Tolsz­ toj inge, a szakadozott kordnadrág ugyancsak valamilyen maga­ tartásformát képvisel, nehezen tudott volna visszavágni a kérdező­ nek, legfeljebb egy efféle suta mondattal: Nézze meg az arcomat! Szakadékos, árkos, ebek harmincadjára jutott arcomat, lapozza fel az igazolványomat, s megérti, ilyen öregen már másfajta jelképe­ ket tart fontosnak az ember. De ilyesmiket senki nem kérdezett az öregtől. Megszokták a spanyolos fehér-szürke kisváros polgárai. Senki nem tudta, miből él, mit csinál, emberemlékezet óta nem fordult meg nála vendég. A régi tárház A ...me szélén éppoly magányosan állt a wad­ lyafenyőkkel és egyéb tűlevelű hímpellérekkel szegélyezett ösvény szélén, mint maga a vénember. Magánya szent volt és megbontha­ tatlan. A pék, a fűszeres és a szenesember, e hatalmas hármasság egyet tartott róla: „hibbant, hervadt agyaras... nemzője ismeret­ len... nem tisztátalan, bár kissé áporodott, dohos raktárszagot áraszt... öltözéke nem vall tisztes adófizető polgárra... mindazon­ által ártalmatlan... számláit — ki tudja miből — rendesen ki­ egyenlíti... talán valaha szép reményekre jogosította szüleit, kik természetesen nem ilyen' jövőt képzelhettek féltett gyermekük­ n ek ...” — Egy a lényeg: légynek sem okoz galibát — mondá gyakorta a vaksi pék. — Viszont cáfolhatatlan tény, hogy hülye. Normális ember kép­ telen lenne így élni — tette hozzá a vak siber, a fűszerek atyja. A szenes többnyire csak hatalmas ádámcsutkáját utaztatta fel, s alá — jelentéktelenségét igyekezve hangsúlyozni — az idénymun­ kás kisebbségi komplexusától gyötörten. Egyikük sem emlékezett rá, mióta folynak így diskurzusaik az öregről. Tulajdonképpen régen megszokták jelenlétét. A fura vén — az idővel öregedve — olyan tartozéka lett A . . . me-nek, mint a Messiás-kút, a „HIRDETMÉNYEK FELRAGASZTÁSA TILOS” tábla a szatócsbolt előtt, vagy Manza, a félcigány-félarab falubo­ londja, ki repedt talpával, irdalt sültszalonna módjára félkörben szétforduló lábujjaival mintha a la orana Maria vásznáról lépett volna le. Ám egy párás keddi hajnalon eltűnt a félnótás filozófus, és egy hét múltán, mikor visszatért (szúnyograj dongta körül), magára zárta a tárház yasalt kapuját, napokig nem mutatkozott. M íg a falun átsétált — s később, mikor már csendesen cseng­ tek feje felett a tűlevelek — a vaksi pék, a vak-síber fűszeres, s a fejlett nyeldeklővel megáldott (vagy megvert?) szenes elhülve konstatálták, hogy a bárgyú agg különösen idétlen mozdulatokkal, borostás képpel szeli a levegőt, karjai majommódra csüngenek, térde roggyant, roskatag, ingén szakadások, szalamandra-szarkalá­ bak szemtelen szemei alatt, melyek most üresen őgyelegnek a csüggedt orr két oldalán. — Ön, mint jó katholikus — kezdé a pék — miként értelmezi ezt? — Talán egy lappangó kór karemmeresztésének vagyunk ta­ núi. .. — így a síber. — Pedig oly ártatlannak tűnt — mondá bölcsen, s híven az igazsághoz a szerény harmadik. S az öregember priccse szélén ülve eldöntötte, következetesen leélt életét nem csúfolja meg. Lassú mozdulatokkal szenet vetett a tűzre, majd körbejárta a szobát. Papírlapokat szedett össze, helye­ zett egymásra eszelős gondossággal, s miután minden gyűrődést el­ simított, az egész paksamétát a kályhába taszította. Sercegve percegtek az ismeretlen szavakkal, suffixumokkal prae­ fixumokkal teleírt ívek. Egy praedikatív szerkezet különös kö­ nyörtelenséggel azonnal hamuvá zsugorodott. ÖTÖDNAP A PÉKNÉL: (Az úton megjelenik az öreg. Kezében üres, horpadt, hor­ ganyzott vödör, hóna alatt papírtasak. Körülnéz az utcán, majd belép a péküzletbe.) VAKSI: — Á, u ram ... régen volt szerencsénk. Van szerencsém! Hát nem csoda, hogy megéreztem: ma újra e ljö n ... és re­ mélem, így lesz újra mindennap... Hiába, a régi kuncsaft, régi kuncsaft... Megsütöttem a mindennapi cipót, ahogy szoktam... VÉN: — Please yksi bruggo! VAKSI: . . . ? . . . ! . . . ? (Szeme borzadálytól meredez.) VÉN: Please yksi bruggo, please! VAKSI: (Rémülten integet, inge verejtékben úszik, érzékcsa­ lódást sejt, magába csíp, s mivel a jelenség oszlásnak nem indul, kezébe nyomja a minden napon szokásos kenyeret, átveszi a pénzdarabot, hüppögve hörög.) VÉN: (Elégedetten bólint, a vásárolt árut papírzacskójába rej­ ti, kilép a boltból. Átvág a macskaköveken, s a szemben levő fűszerüzlet ajtajában eltűnik.) ODABENT: SÍBER: — Á, uram! Régen volt szerencsénk. Van szerencsém! Hát nem csoda, hogy félretettem magának a tejet? Meg­ éreztem, hogy megérkezik. VÉN: — Please yksi litre feyér vesü! SÍBER: . . . ? . . . ! . . . ? (Szeme borzadálytól beborul.) VÉN: — Please yksi litre feyér vesü, please! SÍBER: — A h .. .oh .. .eh... (ide-oda kúszik a pult mögött, al­ kati jellegzetességei rútul kidomborodnak, csücsöríti szá­ ját, elhal ebfején az ér, s mivel a jelenség oszlásnak nem indul, kezébe nyomja a mindennap szokásos liter tejet, át­ veszi az érte járó érmét, s rémülten aláhanyatlik.) VÉN: (Egyik kezében a tejet, s kenyeret rejtő papírzacskó, má­ sikban az üres szenesvödör. Arca kisimult, majdhogynem elégedett. Kisvártatva belép a tüzelőkereskedő ajtaján.) AMOTT: CSUTKÁS: — Á, kedves uram! Mily öröm, hogy láthatom! Hi­ ába, itt az ősz. Pörögnek a levelek ugyebár, és lefelé ugye­ bár, mert a gondviselés bölcs előrelátása folytán felfelé nem szokás pörögni. Hová is jutna a világ, ha nem lenne úgy, ahogy van ... Egyszóval nagyon jó, ahogy van, miért is lenne másképp... Elvégre a sors, meg izé ... na a rend az rend. Legyen is az! Látja, én például tudom, hogy ön kér most egy vödör szenet (egy szót sem kell szólnia), miután huszonhét éve ezen a napon mindig megjelent nálam és kért egy vödör szenet... és egészen márciusig mindennap jönni fog és kér egy vödör szenet... mert hiszen nekem az a dolgom, hogy adjak egy vödör szenet, maga meg be­ fűt vele, és nem veszi meg az isten hidege. Amilyen ku­ tya telek vannak, ugyebár, és azt mondják, az idei túltesz majd valamennyin... VÉN: — Please kolme kilogramme carbone! CSUTKÁS: . . . ? . . . ! . . . ? (szeme borzadálytól bitangol.) VÉN: — Please kolme kilogramme carbona, please! CSUTKÁS: (oldalában hirtelen harsogó szúrást érez. Nyeldek­ lője tébolyult trott-foxot jár; valahogy elzötykölődik a ki­ térővágányig, s a szem felakadásának pillanatában kisik­ lik: hirtelen megáll. Mivel a jelenség oszlásnak nem indul, kezébe nyomja a cserevödröt, tele széles szénszeletekkel, átveszi a tallért, tokaszolonnás nyaka nyúlik...) VÉN: (Füttyögve inal az ördögi ösvényen. Feje fölött a tűle­ velek teljes erővel asszimilálnak. Belép háza kapuján, s kezdi boldognak érezni magát.) ÁM EGY ÓRA MÚLVA A HATALMAS HÁRMAS ÖSSZEÜL: VAKSI: (bassbariton) SÍBER (mezzo) Ah a pimasz! S még far­ kasszemet is nézett velünk! Az ördög szállotta meg, a pa­ tás paraszt! CSUTKÁS (bass) Terrible! Terrible! VAKSI, SÍBER (együtt) Lám, lám, nem zörög a haraszt... Hogy lapított... hogy lapított... CSUTKÁS: L’imposteur. Quelque imposteur. VAKSI, SÍBER (együtt) Mit tett a szóval. Tán minket gúnyol? Ó, a hibbant kuruzsló! Különcködni próbál a gaz. CSUTKÁS: Mily bölcsesség! Így igaz! VAKSI, SÍBER (együtt) largo: Meg lesz ám az á r ... az ára... úgy éljünk... meg bizony... CSUTKÁS (malackásan): O u i... oui! VAKSI, SÍBER (együtt) crescendo: Felőlünk felfordulhat kaf­ tánjába burkolva... üres b éllel... gyühet érte a kaszás... CSUTKÁS (Átmenetileg disznóvá változva, Kyrké pecsétjével tomporán eliramodik. Mögötte felszegett fejjel a büszke duó.) EGY HÉTTEL MINDEZEK ELŐTT, EGY KEDDI NAPON: J. A. Zamenhopp a szintaktika és az általános nyelvészet so­ káig mellőzött — s szégyenében ismeretlen helyre bújdosott — professzora bekopogtatott az Akadémia fényezett, valódi tölgyfá­ ból készült ajtaján. Bizonyos volt benne, hogy nem kell tartania a felismeréstől. Mióta utoljára itt járt, az akadémikusok kis csoport­ ja teljesen kicserélődött. Az íróasztal mögött alig felserdült ifjú üldögélt, mellén a szer­ vezet emblémája. Arcán a vendég észlelésekor a meglepődés ideges rángásai futottak át, aztán legyőzve ellenérzéseit, hellyel kínálta a különös jövevényt. Az öregember vaskos kéziratköteget szoronga­ 15 �tott hóna alatt, olcsó dambyaszalaggal átkötött íveket, topogott, fe­ szengett, egyik lábáról a másikra állt, végül egy félrelökött — a szállítómunkások érkezését váró — rozzant bőrfotelbe telepedett. Összeszorította reszketeg térdeit: — J. A. Zamenhopp vagyok — kezdte. — Gondolom, önnek nem sokat mond ez a név, de ez nem is lényeges. A fontos az, amit mondani fogok. Bizonyára önnek is eszébe jutott már — hi­ szen ez előbb-utóbb minden gondolkodó ember agyában felötlik, (csak a hosszú és bizonytalan kimenetelű munka a többséget visz­ szariasztja), hogy meg kell alkotni a Nagy Nyelvet. Nézze, én húsz kemény évet szántam arra, hogy megteremtsem azt a világnyelvet, mely a tudományos és a mindennapi élet szín­ terein egyaránt használható. Feltételezem, ön is tud róla, hogy már nemcsak a nyelvészek, hanem a pyndoiógusok, fizikusok, gyógyá­ szok is követelnek valamiféle egységes nyelvi alapot... Csődöt mondott a novial és az idő (szegény Jaspersen), a nagy szemész nyelve amatőr csoportok perifériáira szorult. Korach elmélete is csődbe ment: a képletek, grafikonok egyezményes jelrendszere nem tud felülemelkedni a „szónyelven” , hiszen a jelek is a szónyelvből absztrahálódtak. A kultúra parancsolóan követeli az egységes tu­ dományos nyelvet... Én megteremtettem! Az egyetemi katedrát hagytam ott, pusz­ tán azért, hogy kísérletet tegyek.. s a kísérlet sikerült... A hivatalnok összehúzta dús szemöldökét, jámbor képet igye­ kezett vágni, s imigyen szólott: — Kedves uram! Bár tervezete# rokonszenves, sajnos, nem va­ gyok döntésre hivatott. Keresse fel kérem, doktor Konfitürt az emeleten, a százhetesben! SZÁZHETES: (Polgári ízléssel berendezett alkóvos terem. Hosszú függöny­ rojtok. Plüssfotelek. A falon Knut Hamsun közel életnagyságú ké­ pe (a korai korszakból), háttérben derengő nap, szétlőtt csatamező.) Az előbbiek gondos, s választékosabb formában való előadása után dr. Konfitür a következőket susogja: Dr. Konfitür: — Mintha emlékeznék ön re... Nemdebár a nagy 16 Theobaldus Infector tanítványa volt. Mily kár. hogy a bölcs öreg testét is kósza férgek fúrják immár... Mint a valódi Camembert, oly lágy és porhanyós már a jó öreg... Bi­ zony, ez a sorsunk. Az emberi lét a jj... véges. Mire hát a harc? Éljünk jól, míg élnünk megadatik... J. A. Zamenhopp: — Uram! Az eddigi kísérletek viszonylagos kudarca nem lehet mérvadó. Az ember azért van, hogy amíg él, keressen, kutasson. Mire megállni, míg a föld is forog? Kérem, nézze át tervezetemet! Dr. Konfitür: — Ugyan kérem, gondolkozzon! Éppen jó így, ahogy van. Aki világnyelvet akar, ott az idő, a romanid, az eszperantó. Micsoda választék! És éppen ez a szép ben­ nük, hogy nem beszélik. Különben is, képzelje el, mit szól­ nának a nagy nemzetek. Pont mi jöjjünk elő egy új nyelv­ vel? Beláthatatlan következményei lehetnének... belátha­ tatlan nemzetek lennének... pont következményei szólná­ nak beláthatatlanul... mi jöjjünk, különben, képzelje e l... beláthatatlanul és különben is... Míg a falun átsétált — s később, amikor csendesen csengtek fáradt feje felett a tűlevelek —, a vaksi pék, a vak-síber fűszeres, s a szenes, minden ádámcsutkák régenshercege, elhülve konstatál­ ták. hogy a bárgyú agg különösen idétlen mozdulatokkal, boros­ tyán arcéllel szeli a levegőt, karjai majommód csüngenek. térde roggyant, roskatag, ingén szakadások, szalamandra-szarkalábak szemtelen szemei alatt, melyek üresen őgyelegnek a csüggedt orr két oldalán. A vén elhatározta, hogy értelmetlenné vált élete végére maga­ választotta módon teszi ki a pontot: csak az általa megalkotott, lágyan szárnyaló nyelven fog beszélni, melyet rajta kívül senki sem ismer, s úgy látszik, nem is kíván megismerni. Miután szenet, kenyeret, tejet soha többé nem kapott, leterí­ tette a tél. s az éhség. Ki tudja, látja-e az égi mezőkről a rózsálló arcú embereket, akik szélesen hömpölyögnek A ...me utcáin, hallja-e a pék a fű­ szeres. s a szenes csodálatos énekét, melyet közösen szerzettek, s most adnak elő először a J. A. Zamenhopp utcai névadói ünnep­ ségén? �Erdős István meg a maga körülményeit, beszéltek a gye­ rekeivel is. — Arról tudok, igen, az iskolában be­ széltek velük... — Igen. A gyerekek maga mellett akar­ A második emeleti, szűkös tárgyalószobá­ nak maradni. Ha nincs tanúja, akkor a fel­ ban a bírónő látszólag nagy figyelemmel peres tanúit fogjuk beszólítani. Komor Pé­ hallgatta az ügyvéd terjedelmes és dema­ ter felperes tanújaként kérem Imrei Lászlót! góg okfejtését. A tárgyalás 15—20 elfogult A felperes tanúja negyvenéves, rosszked­ hallgatója türelmetlenül izgett-mozgott a ké­ vű. kövér ember volt. Gépszerelő. nyelmetlen székeken. A bírónő úgy érezte, — Kérem szépen, én eljöttem ide — megfullad, épp ablakot akart nyittatni, ami­ mondta —, de tévedésből vagyok itt. Ugyan­ kor az ügyvéd váratlanul, energikus felki­ is van egy idősebb unokatestvérem. aki áltással befejezte beszédét. ugyancsak Imrei László. Csak ő vízsorosi, — Köszönöm, ügyvéd úr — sóhajtott a bí­ kérem, én pedig felvégi vagyok. Őt hívták rónő. — Ezután felszólítom Komor Péterné volna bizonyosan ide, én nem foglalkozok alperest, hogy beismerő vagy tagadó val­ ezeknek az embereknek a dolgával. Rosz­ lomását tegye meg! Nyilatkozzon, Komorné, szul kézbesítették az idézést. Hiába mond­ kéri a kereset elutasítását vagy egyetért a tam a postásnak is, csak erősködött. hogy felperes Komor Péter vádjaival? A kereset nekem szól. Engem különben sem lehet be­ elutasítása azt jelenti, hogy nem ismeri el folyásolni. megvakítani, mint ahogy a tanúk volt férje, Komor Péter vádjait, amelyek itt kinn a folyosón hergelik egymást. Én alapján gyermekelhelyezési pert indított ilyesmiben nem veszek részt. Én a téeszmaga ellen ... vezetőséget is elítélem kérem, mert roko­ A nyúzott, fáradt arcú asszony kicsit riad­ ni, családi befolyásolásra, meg néhány asz­ tan. de határozottan válaszolt... szony szájaskodására kizárták ezt a szeren­ — Nem. Dehogy ismerem el a vádjaikat! csétlen Komornét a szövetkezetből. És ha Én teljes mértékben visszautasítom ezeket a már itt vagyok, elmondom, hogy Komorné rágalmakat. Én ha kell, hivatalosan lemon­ jól teszi, amit csinál. K omor Péter részeges dok a gyerektartásról is, csak a gyerekeimet briganti. Ez az asszony jól tette, hogy el­ el ne vegyék tőlem. vált tőle, és mint fiatal asszony élni akar. Éljen is, ahogy jónak látja! Minek abba be­ — Miért kellene lemondani a gyerektar­ leszólni a vezetőség részéről. tásról? Az nem tartozik most ide. — Egyéb mondanivalója nincs? — Idetartozik az! Higgye el, bírónő! Két­ — Nincsen. szeresen is idetartozik. Ha a gyerekeket a — Köszönöm. Elég is lesz. Elmehet, Imrei bíróság a nagyszülőknek ítélné oda, hát Ko­ László. Kéri a napidíj, útiköltség megtéríté­ mor Péternek nem nyomná a lelkiismeretét az a havi hatszáz forint. Az anyósom pe­ sét? — Nem kérek én semmit. Viszontlátásra! dig — ha már három szép kis cselédet ka­ A bírónő rosszkedvét mintha elfújta vol­ pott a háztájiba — csak nem követelne kü­ na a kinyitott ablakon át beáradó, friss le­ lön pénzt is a fiától! Ugye nem? Hát ez az egyik dolog, amiért idetartozik a gyerektar­ vegő. — A felperes következő tanújaként Varga tás. Andrást kérem, jöjjön be, Varga András! — É's mi a másik? Varga András, idős, göthös fogatos re­ — Nekem azt vetik a szememre, egy éve ménykedve nézte a széksorok közt a falu­ nincs jövedelmem, mert a téesztől munkát beli ismerős arcokat. nem kapok tehát a gyerekeket nem bírom — Mondja el. mit tud Komorné gyerekei­ tartani, nevelni, elzüllenek mellettem, rá ről! Hogyan ruházza őket? vagyok szorulva a gyerektartásra. Hát én — Arról volt szó, Komornéról kell valla­ nem vagyok rászorulva! Én felnevelem ezt ni... Nem? a három gyereket egyedül, bármi áron is, — A kérdésre feleljen! Hogyan ruházza tisztességben, becsületesen Ha ezen múlik, Komorné a gyerekeit? úgy én hivatalosan is lemondok erről a ha­ Varga egyik lábáról a másikra állt. Bal vi hétszáz forintról, ha lehet, mert amúgy szemét félig becsukta. sem kapom meg soha ezt a pénzt... Az — Úgy, mint más! uramnak 1200 forint az összkeresete havon­ — Rendesen? ta, ha dolgozik, még le se vonhatnak tőle — Rendesen... hétszáz forintot. A munkásszállást nem — Milyen az élelmezésük maga szerint? tudná kifizetni a maradékból... Én min­ — Mit tudom én! Nekem azt mondták... dent megteszek, csak hogy el ne vegyék tő­ — Nem soványak, betegek? lem a gyerekeimet... — Olyanok, mint más gyerekek... — Köszönnek, nem köszönnek! Mit tudom — Elismeri, hogy Pálinkás Gáborral együtt én? él, férj-feleség módra? — És arról tud-e. Varga András, hogy — Nem. Nem így van! Ezt én csak sze­ Pálinkás Gáboron kívül Komornénak más­ retném. Nagyon szeretném, ha férj-feleség módra együtt élnék vele. De ennek az az sal is szerelmi viszonya vo lna? — Azt r.em hiszem, hogy volna, d e ... akadálya, hogy akármennyire is szeretjük — Van vagy nincs? egymást, közénk áll a falu. Pálinkás Gá­ — Nincs! De éppen elég galibát csinál ez­ bor annyira fél a falutól, a körülmények­ zel a Pálinkással is Komorné a faluban. Fel től, a tsz-vezetőségtől, hogy nem mer el­ van az egész falu háborodva. Ítéljék el vég­ válni. Őszintén szólva, két éve hiteget en­ re valahára azt az asszonyt, mert eddig gem. É s... mindig kicsúszott az igazságszolgáltatás alól — Óhajt-e tanút bejelenteni, Komor Pé­ ez az erkölcstelen nőszemély... terné? A bírónő mosolygott. Elnéző mozdulattal — Nem óhajtok. Én idegen vagyok abban intett az ajtó felé: a faluban. Tizenöt év után is idegen va­ — Köszönöm. Elmehet, Varga András. gyok. Jöttment. Hiába, hogy belegyökerez­ Pásztor Jánosnét szólítsák tanúként! tem én ott a földbe, hiába, hogy ott dol­ Pásztorné vak gyűlölettel kereste Ko­ goztan szorgalmasan, a magam hasznára, a morné tekintetét („most nem menekülsz” , gyerekeimért... Hiába. A gyerekeimet hall­ mondta volna legszívesebben), de széles, kö­ gasság meg! Ők az én tanúim. Ők majd el­ vér arcát büszke fölénybe erőltetve lépett mondják... előre. — Köszönöm. Komorné. Már meghallgat­ — Pásztor Jánosné! Kérem a vallomását tuk a gyerekeit. A gyámhatóság képviselői Komor Péterné gyermekelhelyezési ügyé­ 30 napos határidővel helyszínen vizsgálták ben! Délután a járásbíróságon — Hol is kezdjem? Annyi mindent aka­ rok kimondani itt erről a nőszemélyről, hogy nehéz elkezdeni. Én. Pásztor Jánosné, a holdaskai nőmozgalom vezetője vagyok. Régebben nőtanács-elnök, most a népfront keretén belül szervezett... — Térjen a lényegre, Pásztorné! — Igen, igen. Folytatom. Mi itt ma tu­ lajdonképpen valamennyien küldöttségben járunk. Mint tanúk. K üldöttségben járunk, hogy elmondjuk, hogy a falunk lányát, asszonyai tűrhetetlennek tartják... — Kérem a tanút, mellőzze mások vé­ leményének a közvetítését, saját tapaszta­ latait mondja el Komor Péterné, felperes gyermekelhelyezési perének tanújaként. — Azt mondom én, kérem. A saját ta­ pasztalatunkat. Számtalan családnál okozott ez az asszony családi botrányt, miután há­ rom gyerek ellenére elhagyta a hites urát Pedig én mondom; jó dolga volt. A téeszünk­ ben — jó téesz, ugye — volt olyan év, hogy ez az asszony minden férfinél is többet ke­ resett: negyvenezer forintot. És az ura is hozta Pestről a pénzt elsején. Voltak ugyan köztük kisebb-nagyobb koccanások, de kér­ dem én, hol nincsenek? Aki él. az hibázik, de a hibákat szépen ki lehet javítani, ez a senkiházi meg — bocsánat —, mint egy grófnő, olyan méltóságos lett a nagy jó dol­ gában. Munkacsapatvezető lett. Lenézte a rokonságot, a nagyszülei ellen nevelte a három gyereket, hogy azok ilyenek, meg olyanok, maradiak, papbolondók, még azt is mondta egyszer a nagyobb lányának, ve­ gyen a boltban szappant, és azt ajándékozza karácsonykor a nagyanyjának, hogy tisztál­ kodjon, ne legyen büdös... Hát kérdem én, szabad ilyet csinálni egy aszonynak, aki mindent-mindent ettől a családtól, ettől a falutól kapott? A lepedő, alatta a párna az ágyban, a fedél a feje fölött, mind kegye­ lemből volt: ez az asszony poggyász nél­ kül, egy szál ridiküllel költözött a mi fa­ lunkba, ahol aztán úgy beletanult az úrhat­ námságba, hogy kibírhatatlan volt. A mi földjeinkből él, apáink jussát úgy élvezze, mint bárki más a helybeliek közül. És ez lett a hála. Felforgatta, lázban tartja a fa­ lut. A Pálinkás családot teljesen szétborí­ totta és ki tudja, ki mindenkit fogad, éjsza­ kának idején a házába, amikor a gyerekek már alszanak. Állítólag még húszéves ki­ szes fiatalokat is elcsábít. Móricz Sanyi ese­ te is ezt bizonyítja, de ezt majd a falunk kiszesei nevében Balogh Lajos, K ISZ-titkár mondja el, ha rákerül a sor. — Hogyan neveli a gyerekeit Komorné a maga véleménye szerint? — Olyannak akarja formálni őket, mint amilyen ő maga, aki nem ismer se istent, se embert. Hittanra nem íratta őket, a templomba be nem teszik a lábukat, egyik sem volt első áldozó, kérem. A mi falunk­ ban ez, ugye, a szokásokkal nem egyezik meg. Aztán pedig az erkölcstelenségével olyan példát mutat ez az asszony a gyere­ keknek, ami egyáltalán nem egyezik meg a szocializmusunk tanaival, mert hiszen, őszin­ tén kimondva, szajha ez az asszony... — Kérem, Pásztorné, szíveskedjék... — Igen, igen, szíveskedek. Csak azt mon­ dom én, ami igaz. Nem tudom, mire büsz­ ke ez a béresivadék nőszemély. Egy párnát, egy lepedőt sem hozott a faluba, m ikor... — Ez nyom. nem tartozik a tárgyhoz. asszo­ — A vízsorosi Komorék kihúzták a ga­ néjból, embert csináltak belőle, és ez a há­ la ... — Elég lesz, Pásztor Jánosné, köszönöm... — Már, hogy volna elég! Még csak az elején vagyok, kérem, most jönne a kényes rész. Pálinkás G ábor... 17 �— Köszönöm. Elég lesz. Köszönöm a val­ lomását... — De azt is muszáj elmondani a falu ne­ vében. hogy ez a Komorné aljas nőszemély, hátráltatja a közerkölcsöt... és serdülő fiúk becsületét is beszennyezte m á r... — Vezessék ki! Ügyvéd úr! Ez a fajta bi­ zonyítási metódus megengedhetetlen! Elég lesz! Parancsoljon ügyvéd úr, mondja! Az ügyvéd fejcsóválva nézett Pászto rné után. Feltette, levette szemüvegét, köhögött: — Kérem, bírónő! Én egyetértek. Igaza van. Feltétlenül igaza! De engedjen meg, szeretnék ragaszkodni a holdaskai K1SZszervezet küldöttének meghallgatásához. A bírónő kérésére, ha kívánja a felperes be­ idézett tanúinak további vallomásaitól elál­ lok, de ezt a fiút meg kell még hallgatnunk... — Jól van, ügyvéd úr! Hozzájárulok a holdaskai KISZ-szervezet küldöttének ki­ hallgatásához. Tessék. Szólítsák be Balogh Lajost! Halljuk a vallomását, fiatalember, Komor Péter gyermekelhelyezési perében. Balogh Lajos zavart volt, esetlen. Hosszú karjával nem tudott mit kezdeni, idétlenül vigyorgott. — Igen, mondom. Mi kiszesek, kérem szé­ pen, azért haragszunk az ott ülő Komor Péternére, mert néhány hónapja úgy meg­ verte Móricz Sanyit, egy KISZ-fiatalt k ö­ zülünk, hogy négynapos kórházi ápolásra szorult. Szombat reggel bevitték a kórház­ ba. és csak kedden engedték haza... — Mit tud erről az esetről, Balogh La­ jos?! — A dolog Komorné házában történt. Én ugyan nem voltam jelen, de a többiek sze­ rint ez az aszony becsalogatta a házába Mó­ ricz Sanyit, aki éppen aznap szerelt le a katonaságtól, ivott egy keveset, szóval be­ csalogatta a házába, és mert valamin egyez­ kedtek, irgalmatlanul megverte... A bírónő idegesen felnevetett: — Hány éves ez a Móricz Sanyika? — Huszonegy kérem, most szerelt le a katonaságtól... — Hogyan lehetséges, hogy ez az asz­ szony úgy megverte azt a katonaviselt fiút, hogy kórházba került? - — Ezt nem tudom. De az a lényeg, hogy mikor Sanyo bekopogott Komorné házába, az asszony beengedte, és bent pedig össze­ verte, úgy hogy eltört a válla, két foga ki­ esett... — Szóval Móricz „Sanyo” kopogott be Komorné ajtaján? — Igen. — Az előbb meg azt állította, hogy Ko­ morné csalogatta be a fiút. Mi az igazság? Móricz kopogott, vagy Komorné hívta? — Mind a kettő, azt hiszem: ahogy a töb­ biek elmondták... — Nézze! Tegyük fel, hogy Móricz kopo­ gott be Komorné ajtaján! Nem tudja, mit akart ott késő este? Éjszaka? — De tudom ... — Tehát? — Az úgy volt, hogy Sanyi azért kopogott be Komorné ablakán, hogy ő is szeretne vele... V ele... Szóval, hogy Komornéval. — Értem. — Végül Komorné beengedte, megverte, a többiek nem tudtak segíteni, mert ha jól emlékszem, elszaladtak onnan, mikor az asszony ajtót nyitott... — Lehetségesnek tartja, Balogh Lajos, hogy Komorné a kopogásra sokáig nem nyi­ tott ajtót, csak akkor, amikor Móricz úgy dörömbölt rajta, hogy majd kihullt az ab­ lak? — Nekem nem így mondták el. — És arról mi a véleménye, hogy eset­ leg italozás közben Móricz Sándort barátai biztatták fel erre a látogatásra, s hogy ko­ molyra fordult a dolog, jobbnak látták el­ szaladni . .. — Nem tudom. Mindenesetre, mi azért 18 haragszunk Komornéra. mert csúffá tette Móricz Sanyit. Elverte szégyenszemre. — Nos, akkor én elmondom magának, hogy itt van az asztalon egy rendőrségi jegyzőkönyv, mely az idősebb Móricz Sán­ dor feljelentése nyomán foganatosított nyo­ mozás eredményét tartalmazza. A rendőrség kizárólag Móricz Sándor felelősségét álla­ pította meg magánlaksértés ügyében, s csak Komorné kifejezett kérésére tekintettek el a bírósági vádemeléstől. — Ezt nem tudtam... — Akkor miért vállal tanúskodást olyan ügyben, amelynek részleteit kizárólag má­ sok elbeszéléséből ismeri? — Az egész falu úgy tudja, ahogyan én mondom ... — Azt mondja meg, Balogh Lajos, tud-e arról, hogy Komorné valakivel a faluban viszonyt folytatott, szerelmi kapcsolatot tar­ tott fenn? — Igen, tudok Pálinkás Gáborral, és ál­ lítólag... — Nos? — Állítólag a fél faluval!? — Már megint állítólag! Kiről tud? — Konkrétan én nem tudom, de azt mondják, sokan kopognak be hozzá éjszaka... — Mint Móricz is tette... — Igen. Móricz Sanyi is biztosan azért kopogott, m ert... — Elég lesz. Köszönöm. Maga is elme­ het. Ügyvéd úr! Tekintettel a felperes. Ko­ mor Péter távollétére, kíván még valamit elmondani? Az ügyvéd kedvetlenül morgott maga elé. — Mindent elmondtam a felperes képvi­ seletében. és meggyőződésem, hogy a bíró­ ság helyesen fogja megítélni az esetet, s bí­ zom benne, hogy a gyermekeket a méltó nagyszülők felügyeletére bízza a tisztelt bí­ róság. Köszönöm. A bírónő bólintott, felállt: — Szünetet rendelek el. A bíróság visz­ szavonul, meghozza ítéletét. Pásztor Jánosné az ügyvéd arcába ha­ jolt: — Javaslom, hogy a hodaskai nőmozga­ lom nevében követeljük a bíróságtól a többi tanú kihallgatását is, azért jöttek, hadd be­ széljenek... Az ügyvéd elfordult, legyintett Pásztor­ néra. — Ne tessék most már semmit javasolni Jóasszony! Jobb lett volna, ha maga ide se jön. Pásztomé, mert inkább kárára volt Komor Péter ügyének, mint hasznára... Maga gyűlölködik, fröcsköl, sároz, nem bi­ zonyít... — Ugyan, miért? Mert nem ijedek meg a saját árnyékomtól? Ettől a kivagyok-miva­ gyok kis bírónőtől. De nem ám ! — Maga túlzásba viszi a gyűlölködést, jó ­ asszony. Így nincs hitele annak, amit mond. Hallgasson, kérem! A bírónő az ítélethirdetés pillanataiban kipirosodott, friss volt. szuggesztív. — A Magyar Népköztársaság nevében íté­ letet hirdetünk ki. A bíróság a felperes. Ko­ mor Péter gyermekelhelyezési keresetét el­ utasítja. A peres felek 1958. december 30-án kötöttek házasságot. A házasáágból 1960-ban, 1963-ban, 1967-ben egy-egy leánygyermek született. A peres felek házasságát a bíró­ ság 1970-ben felbontotta, a gyermekeket Ko­ mor Péternénél helyezte el, mivel a felpe­ res. Komor Péter dologtalan. munkakerülő, iszákos v o lt Komor Péter 1970-ben, a válás során a gyerekek nála történő elhelyezését nem kérte, s gyakorlatilag a válás óta eltelt időben gyermektartást rendszeresen nem fi­ zetett. a mai napig sem fizet. Komor Péter­ né házassága felbontása után szerelmi kap­ csolatot tartott fenn Pálinkás Józseffel. a termelőszövetkezet traktorosával, s az elmúlt két év során alkalmanként kapcsolatuk élet­ társi viszonnyá vált, majd újra megszakadt. Komor Péternét Pálinkás Józseffel kialakult rendezetlen kapcsolata miatt — egyébként kifogástalan munkáját elismerve — a téesz vezetősége kizárta tagjai sorából, lényégé­ ben azzal a bizonytalan indoklással, hogy Komorné életmódja, Pálinkással való együtt­ élése a közerkölcsre, a termelőszövetkezet munkafegyelmére bomlasztóan hat, a na­ gyobb részt női munkaerővel dolgozó szö­ vetkezet asszonyai nem hajlandók együtt dolgozni Komor Péternével. Az alperes kizá­ rása óta nem dolgozik a szövetkezetben, gyermekeit megtakarított pénzéből neveli. A termelőszövetkezet ellen jogorvoslattal élt, de a kizárása hatálytalanítása után a szö­ vetkezet közgyűlése újra kizárása mellett foglalt állást. S noha másodszori kizárását is hatálytalanították az illetékes szervek, Komorné nem kap munkát a termelőszövet­ kezetben, a vezetés ragaszkodik döntése gyakorlati konzekvenciáihoz. A peres felek házassága idején is kizárólag Komor Pé­ terné látta el a gyerekek gondozását. Komor Péter a gyerekekkel nem törődött, hozzá­ juk durva volt, italozó életmódja miatt a családnak biztonságot nem teremtett. A hallgatóság soraiból két asszony mél­ tatlankodva felállt, elhagyta a termet. — Csendet kérek! A válást követően Ko­ mor Péterné egyedül nevelte gyerekeit, akik tiszták, kultúráltak, jólneveltek, ilyen módon meg nem felelő nevelés ténye nem állapítható meg. pusztán azon az alapon, hogy Komornénak Pálinkás Gáborral — gye­ rekei által is tudottan — egyetértően kap­ csolata van. Egyéb erkölcstelen, alkalmi vagy rendszeres szerelmi kapcsolatot a felperes bi­ zonyítani nem tudott, a téesz kizáró határoza­ tait, mellyel kapcsolatban a tagság véle­ ménye is megoszlik, a bíróság nem tekint­ hette bizonyítéknak. Komorné ragaszkodása gyerekeihez őszinte, s ha rosszul sikerült há­ zassága után nem is megfelelő módon ren­ dezte magánéletét, társválasztását, a gyere­ kek nevelésére egyértelműen alkalmas. Ko­ mor Péter teljes egészében pervesztes lett, így az eljárással kapcsolatosan felmerült költségeket maga tartozik fizetni. A pernyer­ tes alperes, Komor Péternének költsége nem merült fel, így e vonatkozásban rendelkez­ ni nem kellett. Az ügyvéd nyugalmat erőltetett magára, Komor Péter anyjához fordult: — Fellebbezni fogunk, Dokumentumok, ta­ núk serege szól mellettünk, az asszony mellett semmi sem szól. Fellebbezünk: A bírónő később Komorné mellé lépett, vigasztalta: — Maga miért sír. Komorné, mi a b a j? — Olyan szerencsétlen vagyok. Ennyi mérhetetlen gyűlölet ellenében élni!? — Most örüljön, jóasszony, hogy a gye­ rekei... — Fellebbezni fognak, folytatják... — A maga igaza átsüt az ő gyűlölködé­ sükön. Nem féltem magát. De ezt a Pálin­ kás Gábort felejtse el! Nem jobb egy csöp­ pet sem az előző urától. Alattomos, gyáva, csak hitegeti magát, a gyerekeit, hogy végleg a maguk oldalára áll! A bírónő jól látta Pálinkást a szoba sarká­ ban gubbasztani. Komorné felkapta a fejét: — Ne tessék így róla ... — Tudom, tudom én. Egyetlen közgyűlés­ re el nem ment ez az ember, ahol a maga ügyében szavazott a nép. — A másodikon ott vo lt. Amíg el nem kezdődött... — Szép! — Ő szerelte bele a mikrofont a mozi­ hangszóróba. Ért hozzá. Kértem, könyörög­ tem neki. hogy maradjon ott, és mondja meg a nép előtt is, hogy engem szeret, minket választ, és akármi lesz, nem tágít mellőlünk, hisz a gyerekek is úgy szeretik, őt, jobban, mint a vér szerinti édesapjukat... — Nem való maga mellé ilyen ember. Ko­ morné! Maga most is fiatal még, menjen el �Holdaskáról, kezdjen új életet valahol. Fia­ tal még, tud dolgozni. Megél akárhol... — Én nem mehetek el onnan bírónő. Ki se lehet már engem szakítani abból a föld­ ből. Meg fogok élni ott... Bebizonyítom, h ogy... — Sok időbe telik az, amíg maga ott bi­ zonyítani tud. — Nem baj. Nekem most már van időm... A gyerekek... — Ideje volna, de miből fog élni? — Egyszer csak megváltoznak majd a kö­ rülmények Holdaskán is ... — Nocsak! — Ebben bízom én, kedves bírónő, és kö­ szönöm, amit értem ... — Nézze, Komorné! Értem én magát. Tegyük fel, hogy valaha új vezetőség kerül a holdaskai Győzelem élére, de a tagságot nem lehet leváltani. Az asszonyok folytat­ ják az új vezetőség ostromlását, hogy ma­ gát egyszer s mindenkorra távolítsák el. Mi­ ből gondolja, hogy egy új vezetőség magá­ nak ad igazat az egész falu ellenében? — Így gondolom pedig... Ez az én re­ ménységem... — Nem tudok mást mondani, Komorné! Illúziókat táplál, keservesen csalódni fog. A z a falu, ahol él, olyan, amilyen, azt nem változtatja meg tíz vezetőségcsere sem. On­ nan maga csak a bolondokházába kerül, ha így folytatja. Pálinkás pedig.., ahogy mon­ dom, gyáva ember. Maga, Komorné a vá­ láskor független ember lett. Fiatal, joga van a szerelemre, de hagyja azt a sunyi trakto­ rost... A traktoros bizonytalan félszavakra fi­ gyelve elindult a bírónő felé, zavaros szeme italos emberre vallott. — Tönkreteszi ennek az asszonynak az életét, Pálinkás! — Nem teszem tönkre. Én el fogok majd válni, és akkor feleségül veszem. Csak idő kell ehhez... — Az időhúzásba ez az asszony belepusz­ tul. — Várni kell ! A bírónő már az ajtó mellett állt. Bú­ csút intett: — Nem lehet itt tovább várakozni. Min­ den jót, Komorné! — Isten áldja meg a jóságáért, bírónő! Pálinkás az asszony vállára tette lapátnyi tenyerét. — Akarsz te még engem? Vársz engem? Szeretsz? — Két éve várok — mondta idegesen Ko­ morné. — Széttépnek a faluban, mert sze­ retlek. Egyik oldalról a volt uram rokonsá­ ga mar belém, más oldalról a te feleséged rokonsága. És uszítanak mindenkit a két nagy famílián kívül is. Szeretlek. Pusztul­ jak bele? Tönkremegy az életem! A bírónő sietős léptekkel haladt át a szo­ bán, már visszafelé jött az irodából esernyő­ vel karja alatt: — Miért nem indul már, Péterné, lekési a buszt. — Lesz másik, estére... bírónő, kedves! — Itt felejtettem az ernyőm. Esik az eső. Öt órakor itt takarítanak, bezárják a kapu­ kat... — Mindjárt indulunk... Pálinkás megpróbált a bírónő szemébe nézni, de tekintete végül az ablakra me­ redt: — Nézze bírónő! Egész délután itt gyűr­ tem, ezt a levelet a zsebemben. Nem tud­ tam, szóljak-e? Szombat este három liter borért eladta nekem ezt a levelet Komor Péter a kocsmában. Ez a levél is bizonyíték a csalásaikat illetően. — Mutassa! — Nem adom ki a kezem ből... — Tegye, ahová akarja... — Hallgassa meg! Az ügyvéd írta Ko­ mor Péternek, „Dr. Kodolányi Kálmán, a kettes számú ügyvédi munkaközösség tagja, az Ön által meghatalmazott ügy képviselő­ je értesíti, hogy a bíróság szeptember 14-re Banos János versei Hadban Lélegzetünket falak préselik belénk vergődünk kilenc és éjfél között Mért kell a főbérlőktől féln i? m ikor hadban állunk — tem etők keresztjelei — a halálos világgal Jelek m árványa vagyunk a csontos csönd forradalm a Száradó életünk gizgaza se rogyaszt térdre buktat arcra csak a főbérlők védte barikád Paragrafusok lőrésnyi igazát dühöngi a szavak géppuskaropogása Leterítenek ha nem figyelünk job ba n a támadásra jelölte k i gyermekelhelyezési pere tárgyalá­ sát. A tanúkat én megidéztettem:, maga is külön idézést kap a bíróságtól, de ahogy megbeszéltük, ne jöjjön el. Jobb így. Ért­ sen szót viszont a tanúkkal, hogy keveredés ne legyen! A gyerekeivel is jó v o lna, ha egyet beszélnének, keresse meg őket az is­ kolában, ajándékozza meg őket, hívassa el az édesanyjához egy uzsonnára valamennyit. Lássák, hogy törődik velük, hogy szereti őket. Egyelőre tájékoztatásul ennyit közöl­ hetek. Üdvözli dr. Kodolányi Kálmán, a II. sz. ügyvédi munkaközösség tagja.” — Ez is jellemző magára. Egész délután gyűrögette ezt a levelet, pedig azt hitte, ér valamit Komorné ügyében... — Ér valamit? — Semmit nem ér! Az ügyvédek így dol­ goznak... ebben a stílusban. De maga még ezt a papírt sem merte felmutatni, ahhoz is gyáva volt... — Akartam én segíteni, de hogyan? Álljak k i ide? — Szerencsétlen ember! Maga meg gon­ dolkodjon, Komorné! Maga értelmes asszony, érdemes gondolkodnia... Minden jót! — Minden jót, bírónő! Pálinkás keserűen nézett a bírónő után: — Gyűlöl engem ez az asszony... ez a mit­ ugrálsz bírónő. — Lassan meggyűlöllek én is ... — Hetek óta nem állsz velem szóba. Mi lesz belőlünk így? Annyira hiányzol ne­ kem, annyira kellesz nekem ... — Néhány perc boldogságra... — Néhány perc boldogság is többet ér, mint a semmi. Szeretjük egymást, jó ne­ künk együtt, hát miért fordulsz el tőlem? — Elég volt a néhány perc boldogságból! Ez így nem mehet tovább! Így, ilyen áron nem kellesz nekem már. — Mit kezdel én nélkülem? — Láthatod. Megélek majd nélküled is. Küszködök. — Ha elhagysz, akkor már nem lesz miért küszködni, ha nem vagyok fontos ne­ ked, akkor már íztelen, értelmetlen lesz a te küszködésed! — Lehet, hogy az lesz.,. Világnyi köd Tereli nyáját az ősz kolom pszó nélküli vonulás ez — de mégsem Félelm ek harangnyelvei ütögetik a földre zuhant ég vasát Rettenetes n y á j! Siserehad ellen még fog a méreg de ehhez a ködhöz nincs karám nincs biztos repülőgép Im bolyog de jö n közelít letarol nem marad m ögötte semmi N apjaim at miket kifentem az éjszakák ellen — rozsdába marja Lerágja az égről a fényt is arcról a m osoly pislogó mécsvilágát Torkom at mintha sósav harapná d arabokra: szétesnek békélő szavaim Országos világnyi köd ez: nem is nyáj féreg vagy a férgek nyája-nyála kúszik alattomosan ganédom bról támadó csőcselék — Biztosan az lesz! — Akkor se kopogj nálam addig, míg nem rendezted a saját családi ügyeidet. So­ ha többé nem lépheted át a küszöbömet, mint bujkáló szerető! — Az én életem semmit sem ér, ha te bezárod előttem az ajtódat. A saját házamba, a saját ágyamba én már csak átkozódva, én már csak holt részegen tudok hazatérni... — Kár a szóért! Amit én egyszer kimon­ dok, az úgy is lesz. — Menjünk el! Szökjünk el Holdaskáról! Ahogy a bírónő is mondta neked. Menjünk el más vidékre, de együtt. Együtt a gyere­ kekkel. — Elmenni nem lehet onnan. Ott aka­ rok élni. Bizonyítani. — Önfejű vagy, makacs. Egyszer rádgyújt­ ja a házat valaki. — Eloltom a tüzet. Felépítem újra a há­ zat. — Én gyújtom fel megint... — Gyáva vagy te ahhoz. — Vigyázz! — Nem félek én tőled! — Bicska van nálam, ha így beszélsz, ma­ gától kinyílik a zsebemben.. . — Hadd nyíljon! — Megöllek, te .. . — Gyáva vagy te ahhoz is ... — Szaladj el, K ati... Mert én igen el vagyok keseredve... — A kisújjam se mozdítom, csak nézek a szemedbe. — Gyűlölsz engem, látom az összeszűkülő szemeden. Én pedig gyűlölöm a kivagyisá­ godat, gyűlölöm, hogy megnyerted ezt a pert, gyűlölöm, hogy téesz-vezetőknek ne­ kitámadtál... Nem való ez! — Én csak a gyávaságodat gyűlölöm, té­ ged most is úgy szeretlek. Ugyanúgy! — Nem akarom a küszködést, a vereke­ dést; a csöndes szerelmedet akarom. A meg­ adó, szép csöndes asszonyt akarom... — Ilyen asszony nem létezik. — Ne fordíts hátat nekem! — Alkonyodik. Esik az eső. Az utolsó busszal el kell mennem. Várnak a gyerekek! Kinn lesznek a busznál... 19 �Bódi Tóth Elemér versei Tamás István versei Vajda Lajos Szentendrén Fejünk fölött Hol száll a lágy dalmát dal, üres kereskedőház, szerb templom árnya bóklász a füstös óaranyban. Ül a Pestis-kereszten Blagovesztenszka tornya, pravoszláv isten óvja s szót vált folyamkönyökkel. Folyt vér, volt félreértés, török, német között és súlyos, szegény magyarral élni nem volt itt könnyű, ba gyűlt is kincs, sok ölyű jött. Lásd: Vajdát a maszkban. Szilvás Amikor a szilva érik, az egész világ megkékül, fényes rét áll harmatokban, minden marhák gömbölyülnek, szemük — antimon — tüzet vet, fenségesül hágós Alpok, fújdogálják a kos szarvát, mérő makk gyűl a Bakonyban, a Balaton tükrösödik, mennyi búza nőne azon, örvényesedik a Duna, révállomást nyárfa őrzi, visegrádi komótos hegy fellegvára Markó Károly képén gurul MÁV-vagonban Európa vaspályáin, Mátra és Bükk a Karanccsal ködpikkelyes kivetett hal, Medves-fennsík már nem medvés, Szentes kockás indóháza Csongrádba küld vicinálist, Tiszába bújt a Nagyalföld, azért olyan sima habos, mulatozva jár a szüret, indulnak a cukorgyárak, itt gyártják a Pepsi Colát, hajdanvolt úr óvasúti restaurációiban az abrosz most hófehérül, amikor a szilva érik s az egész világ megkékül. 20 sárga csillagok gyúlnak meg zöldek és kékek és lógónyelvű napok De kályhánkban nem akar égni a nedves fekete meddő Kénytelenek vagyunk kezeinket a csillagok fölé tartani És Napot rejtünk a kézfogások közé Édestestvérek vagyunk mi a mostohák között És sokakat számlálunk Földeken elfáradt lábaim az ördögnek harangoznak rágom az inas időt hátam mögött a fával hová felköthettem volna gyökerek nélkül szép szelíden magam Késő Sántít az órainga S a napórák valószínűtlen csúcsán rosszul jár homokban fejével késik a strucc-idő Komhányi Gyula Anyám Tegnap eljött, megforgatott, karjába vett, elaltatott. Tükröm, tükröm, összetörlek? arcom többé nem gyötörhet! Tükröm, tükröm, szélbe szórlak: sírjára szállj, takarónak! Holnap eljön, megforgat, karjába vesz, elaltat. �Boronyai Tamás Választóvíz Minden arc — külön tanulmány: görnyedt hátuk munkát ítél, s bár ülésükben is tisztán hatnak, feszengenek mégis — „tör a fe­ hér ing.” Az asszonyok és a férfiak asztalai a terem két felén, lé­ leknél nagyobb távolságra, mégis szokatlan közelségben. Igen, ab­ ban, hiszen szegények (ezek a nők, akik otthon csak a végletekkel találkoznak; „tökrészeg” -„tisztajózan” ) most válnak ha kívülálló szemlélőként is, tanúivá annak, mit rejtett az a „csak” , amit kurta útbaigazításul kaptak a faggatásra emberük hazatértekor vagy el­ menetelekor. De nem értik most sem a történést, soha el nem jut­ nak a lélekig, az alkotásig. Nem is érthetik: a konyhában nem érezni meg a Halált. Brigádtársaim, akik a maguk módján mind szakmájuk művé­ szei, most kínosan, esetlenek, kezükkel nem tudnak mit kezdeni, te­ kintetük is bizonytalanná válik. Avatni jöttek. És kétségbe vonják, hogy joguk van ehhez: ítél­ ni, megítélni. S kit? Hiszen olyan embert találtak bennem maguk között, akit nem mernek a saját mércéjükkel mérni, legfeljebb ha kétkezi dolgokban. Pedig tehetnék, ők akiktől én csak tanulhattam. Igazságot, tisztességet, becsületet. Ott lenn nem nehéz. Ott min­ dennap csak így tehet az ember. Ugrál a tekintetem. Az övék. látom, belém kapaszkodik, választ várnak ki nem mondott kérdéseikre. Két napja „születtem meg.” Életrajzom a lapátnyélen, s mint a vakok, tapogatva olvasom, és semminek látok innen minden koráb­ bit... újraszületésemet és őket, életem bábáit kivéve. Ital után nyúlnak, oly sokszor begyakorlott mozdulataik si­ masága most megtörik, darabos lesz. Elérik poharaikat, megemelik, szomjuk átjátssza ünnepélyességüket, de le nem győzi, megvárnak, míg k igyűrődik a számon: „Hát isten-isten!” Jókorát nyelnek az italból, a szikár emberekre oly jellemző, jókora ádámcsutkák hi­ hetetlen pályát futnak be oda-vissza. A csettintés, ez a mostani, zavart takar. Mintha azt jelezné: „A következő enyhít.” És jön a következő. És enyhít. Próbálom körünkbe vonni az asszonyokat. Furcsán néznek rám, nyilván alaptörvényt szegek meg. Aztán rögtön megenyhülnek; „honnan tudná?” — gondolják; cinkosan összenéznek, majd sze­ mük sarkából óvatos pillantást vetnek testes élettársaikra, akik sze­ gényes gondjaik kibeszélésének ereszkedtek neki —, tudva előre a sorrendet is: „drága a piac” , „kevés a pénz!” „iszik a Jóska!” „rosz­ szak a gyerekek!” Az élet megáll a babnál, a töltött káposztánál. De tisztesen viselik a sorsukat. Harmadvérig bányászok, mint mindenki itt — kivéve a postást, a vasutast, a rendőrt meg a tanítót. Bár kicsit ők is azok, hiszen emezekben, emezekből élnek. Gondolatuk is hasonló, csupán a súlya más, ha józanul vagy félrészegen az ak­ natoronyra tekintenek. Keményedik bennem a kényszer: mesélnem kellene, magya­ ráznom... Nem tudom, hol kezdjem. Hiszen elfogadtak már, ré­ szüknek. Mégis... érzem, többet akarnak tudni belőlem. Villaná­ sok belül. De a kezdetet akarva sem tudom megtalálni. Félek ta­ lán? Nincs miért. Bármit mo ndok is, én már az ő szemükben nem változhatok meg. Mégis, a tiszta egészet akarom adni. (Annyi év táv­ latból most értem meg. hogy ezeknek az embereknek kemény tiszta­ sága követelte ki belőlem, s fényezte ki a máig maradó törvényt: mindig tisztát és egészet adni.) És belekezdenék... arról, hogy fogalmam sincs, mi az a har­ mónia, mi az az együvétartozás..., hogy csak a villogást ismerem, vagy a porigrohadást, és soha semmi átmenet. És arról, hogy amit most kell tennem, az messze nem véletlen, nem. Beláthatóan kö­ vetkezett, mint ahogy este sötét lesz. Mert a bukás törvényszerű. Könnyebb énünk gondosan megtervezi. S hogy most talpon vagyok Talpon vagyok, mondanám nekik. S elhallgatnám, hogy ők. az emberek az alap. Amit mindennap erősíteni kell . Muszáj. Mert akiket maga körül elveszít az ember, azok féligholt testté válnak alatta, amibe bokáig süppedsz és tehetetlen „mozgékonyságán” bi­ zonytalanabbá válsz, mint egy lekvárosbödönben, aminek legalább az alja stabil, míg ez féléletet élve nehezíti, hogy igazán talpra állj, ütni és védekezni tudj. Csak együtt győzhettek, vagy együtt vesz­ tek el. Itt kezdjem hát, a legvégén, a körülülésnél, s haladjak vissza­ felé? Nem megy. Az események eredeti sorrendjét kellene választa­ nom. megtalálva életem legnagyobb törését — kiindulási alapnak. Miért van az, hogy elhagy az erőm, s úgy vergődök ebben a szembenézni akarásban, mint a féllábú, aki álmában galoppversenyt nyer, s az ébrenlétben úgy akar dicsekedni a lovával, hogy az há­ rom lábon nyerte a futamát. Miért van, hogy minden kuszának tű­ nik, holott úgy érzem igazamat, mint ahogy a magamból kivágott húst látom? Felpillantok: csupa szánó tekintet. Látják vergődésem. Az Öreg, Gráner, az aknász fölnéz söréből. Szántott, barázdált arca egy regényt nyit az ember előtt. Most csak a maradékot látod meg a tiszta becsületet. Csak göndör haja (az egykori fekete most már alig látszik ősze közül), meg a szeme villanása sejteti valaha volt erejét, s nyit előttem utat. Rámnéz, szeme bepárásodik, arcizmai kifordulnak, ordít a tekintete: „Te állat, mondd! Minket nézz, akik elbírtuk az élet minden baját! Mögötted állunk!” Csak ennyi esik ki a számon: — A p ó ... Ez a szó mindent megold. Egyszeriben megvilágosul régi éle­ tem végpontja, s az új kezdete. És a választóvíznél ott áll „Apó.” X Visszapergelek... Magam sem gondoltam, hogy idejuthatok. A habokat szilárd alap­ nak hittem (sosem néztem magam alá), éltem a pénznek, a má­ nak. A minőségemnek. Annak, hogy a győztes meccs utáni hétfőkön mindenki az én kezem szorongatta, engem invitált egy italra: „ Öre­ gem, te vagy a csapat, a többi csak tanonc melletted!” És én e l­ fogadtam, elhittem, hiszen a pálya színpad, amin hetenként egy­ szer van előadás — és garantált a siker. De ha van hozzá merszed, hogy elhanyagold a próbát, s hazudj magadnak is (nem nehéz: egy sikeres bemutatóból tíz napokig megélhetsz), törvényszerű a bukás. Hát így sikeredett az én szereplésem is ... Aztán, már több napos részegségtől átitatva, ott álltam az ál­ lomáson. A haverok már elbúcsúztattak — engem.. . meg a ma­ radék két-három ezer forintomat. „Segítettek” . Áhitattól túláradó lelkesedéssel harsogták: „Kár, hogy elmész! Nagyon nagy játékos vagy! Az a hülye Rezső (ez az edzőnk volt) készített ki. Az orrá­ ban voltál, nem kellett volna mindig visszapofáznod. Bár, tehet­ ted!” Mindez persze csak valamennyiünk részegségében hatott őszintén. Régóta rohadt nagy képmutatás volt, olcsó kis színjáték. És most már nincs kiút. Kiút?! Röhej! Út sincs! Teljes a bizonyta­ lanság: hová, kihez, miért? Legalább négy óra még a következő vonat indulásáig, mert a legutóbbinak már csak a végét láttam. Az állomás tök üres, köd üli meg a vágányokat, aki utazni akart, már elment, az állomásve­ zető is felsóhajt (négy óra pihenés következhet), a peron lámpái leoltva. Hajnali öt óra. Spárgával átkötött csomagjaim hontalanul és gazdátlanul kellemetlenkednek a peronon. Reménykedően né­ zek körül: a helyijáratú buszmegálló túlsó végéből felém kiált a felirat: UTASELLÁTÓ. Cél! Konkrét cél! Pénz után kotorászok a zsebemben, és mosolyra derülök: em­ berekhez lesz közöm! Átballagok, rendelek, meghívom a „nagyságos asszonyt” is. A valaha jobb időket látott, megöregedett kurtizán ar­ ca az utálaton túl csak a legjobb esetben válthat ki közönyt. Mo­ solyog. ragyog: nincs egyedül. Néhány kör után azonban ő is elta­ nácsol. Járásom bizonytalan, gazdátlanul hagyott csomagjaim mellé hullok ismét. Ülök háttal a peronnak, csukott szemmel. . . Csodá­ latos v o lt fiúk! Gratulálok! Jöjjenek, vegyék fel az ezresüket!” „A felelőtlenségnek ára van: a keretből kizártuk. Most valóban be­ töltheti azt az állást, amiért eddig a fizetését kapta!” És most me­ nekülök. ha eddig nem is mertem magamnak bevallani! A következő vonat is beáll, beszállásra szólítják fel az utaso­ kat. Már indulnék magam is, de ú jr a jönnek a kérdések és nyo­ mukra a dac: „Azért sem megyek. Ha már annyi mindent vállaltam, vállalom ezt is, csillésnek lenni a hármas üzemnél...” X És leszálltam a föld alatti „malomba”. Csupa gyanakvó te­ kintet, mozdulataimat reflektorfénybe állító vizsgálódás. Várnak valamit, tán bukást, tán emberséget — és hihetetlen nehéz aka­ dálypályát szerkesztenek számomra. Érzik vagy tudják bukásomat és hontalanságomat, senkihez nem tartozásomat, és ezért (vagy en­ nek ellenére?) harcteret teremtenek a továbblépéshez. A magam megadásához vagy megújulásáho z. „Jöjjön ki, ha nem bírja!” — tudják, nagyon közel állok a töréshez, s .várják, mire v iszem: kár­ örvendően kilökjenek vagy befogadjanak maguk közé valónak. A bizalom az erősebb. Érzik, hogy meg kell roppannom, hogy szüksé­ gem van a megroppanásra, ahhoz, hogy kiderüljön, Ember vagyok, vagy sem__ Aztán, amikor kéthónapi szokatlan munka után testben-lélek­ ben ronggyá esve „kutyulom” a szenet (rendesen „alátüzelni” már nem tudtam), forgó lapátnyéllel a kezemben, rengeteg elfogyasztott alkoholtól gyengítve tovább magam, a vájár szitkozódó szóáradatát várva, egyszer csak megszólal az Öreg: „Maga kijön az artról!” Az­ tán tesz helyettem oda egy másikat, akinek szeméből leolvashattam a csalódást (biztosra hitte, hogy e lpendlizi az éjszakát.) Keze hónom alá markol, kivezet. Ment. Két hónapi kemény munkáért, szenvedésemért, amikor már végleg letettem életről, tár­ sakról. (Tud elmondhatatlanul csaknem mindent rólam, csak ki­ várta kiizzásomat, mint a kohász teszi a kokillák mellett. Érezte: ember kell szülessen! Kétszeres kínt tudott m agáénak miattam, mert iskolázatlanul is meglátta becsületemet.) Annyi megértés hang­ zik hangjából, hogy teljesen elgyengülök, szénporba temetve ar­ com, sírok, s ő mint egy nagyon apa néz fölém, vígasztal, kiáltó kínja ellenére kemény marad. „Ne csinnyáld” — mondja. Fogja a nyakam. A szénpor a melegtől lisztszerűvé válik keze újjai között. Melegen simogat, old. Könnyem felissza arcom alól a port. Kiveszi zsebkendőjét, felhúz, letörli, inkább keni párám. 21 �Lámpáját tapintatból leveszi, és együttlétünk. úgy helyezi, hogy ne Magamhoz térek. Keményedek, próbálok Veszi a lapot, s csak ennyit mond: „N o!” keményedni Mennék vissza dolgozni, de a szeme leint. Mintha azt ná: „Kuss, ott maradsz!” zavarja hozzá. Monteverdi Esztergomban monda­ S végig kell ülnöm a műszakot. Koromfekete, porszerű szén, dögmeleg és pára: érzem őszülök, vagy megdöglök. Helyben öreg­ szem. Életem villan át fejemen. Az őrület kerülget. Jön az Öreg: „Gyere kiszállunk!” Mondanám, hogy korai, de nem merem. Az aknánál a szállító reklamál. Az öreg csak ránéz; az szó nélkül húzza ki a rakott csillét, enged be minket. A tisztifürdőben térek valahogy magamhoz. A Gráner ott áll előttem, lesi mozdulatom, saját törülközőjét tartja kezében, segít, Ő nem mosdik, csak vár. Rám szól: „Fejezd be!” Feleszmélek. „Menj le, öltözz föl, és gyere vissza!” Megteszem. Megint tiltakoz­ nék, de csak a hátát látom, s nem szólok. Nem merek. „Hová me­ gyünk?” — kérdezem, Ő csak in t... Nem tudom, mikor hozta a fürdő elé a kocsiját. Csak ott van. Beültet és visz. Gondolom a szállóra. De nem. Haza, hozzá. Asz­ szonya tompán pislant, amikor belök a konyhába. Sustorgást hallok, meg az ágy zizegését. Az arc, a nőé, így félig kialudva, kis rémületével — egy élet. „Feküdjön le, Gézuka!" Vizet iszom, meg tablettát érzek torkomon. Nem tudom mennyit, sokat. Aztán kész... Álmodok. Újraélek mindent. A lányom szeme szögletén egy pi­ ci ránc, nem akar kisimulni, Ordítanék, de az arc nem mozdul, megmarad merev-mosolygósnak. Aztán mintha valaki hozzám ér­ ne. Jó hűs, gondolom, s újra álomra térek. „Megint hűs, megint hűs.. . ” Kinyitom a szemem. Egy teljesen tiszta arc, egy nőé. Kis mo­ corgás: jön az Öreg. Kiböki: „No, csakhogy!” Mosolyog. „Ezt idd meg!” „Fater, mennyit aludtam?” — kérdem. — „N e izgasd magad.” A bőr megereszkedett rajtam. Táskásnak érzem. Kivezet a für­ dőszobába. A gyerekek kacagnak: „Ugye mondtam, én nyertem, én nyertem” — kiáltja a kisebb. Átragad rám a győzelem mámora. Víz, szappan, daróctörülköző a fürdőben. Valaki visszanéz rám a tükörből. Nagyon bágyadt, erőtlen. Fekete árkok ölelik szemét. De a magja él. Sokáig nézem. Furcsán hat. Közelebb hajolok. Aztán furcsa fényt látok benne. Mosolyog. Nem, ez az arc nem az enyém. Aztán kacsint. Magam mögé nézek, vélek ott valakit. Visszapillan­ tok a tükörre. Szememben az addig párhuzamos fény felül szétvá­ lik, s tisztán csillan meg benne a magam képe: „V ” Viktória. Győ­ zelem. 22 Jánosy István Mit láttam idejövet? Perzselt falvakat, hol csak kócos ebek vonítanak, bölcsőben félig égett csecsemőt, átnyilazott, föltépett ölű nőt, rabszíjon elholt kisfiúk hulláit útfélre szórva... bőrük-lenyúzott, konc férfiakat — egy még aléldozott, még szólt: „öljenek meg végre már!” Itt járt a tatár... és mit hagytam otthon? Ezredév óta kímélt palotákat, kincsektől roskadó templom-csodákat; szerelmet, zenét, költészetet ópiumként szürcsölő értőket, egymást mákkal ölő kereskedőket; eretnek-máglyákat, hercegi intrikákat, aranyon vehető, bőmellű gráciákat... Írom hattyúszó-hangú operámat, s megmosolygom a dalt, amit hallottam itt: egy barbár költő naív zsoltárait... de nem feledhetem azt, amit tegnap láttam, ahogy ez a költő a nyaktörő hegyet a halál biztos tudatában megrohamozta — föntről a fegyverek mind rámeredtek: ágyúk, szakállas puskák — s ő csak kepesztett föl, föl, míg egy golyóbis elnyeste mindkét lábát... s haldokolva zsoltárait még hangosan dalolta... Beleborzadok: ilyen még lehet?... Ez a nép tisztább, egészségesebb! �Merre tart Balassagyarmat? Balassagyarmatot a múlt század elején iparos és kereske­ dővárosként emlegetik. Ipara azonban — céhes keretű lévén — a ’48-as forradalom után elsorvadt. A z egykorú újságcikk szerint 1859-ben m ár csak mint „m indenfelé nyílt kereskedő­ várost szem léljük.” A kiegyezés után egy másik jellem vonás kerül előtérbe: hivatalnokváros lett. A felszabadulást ezzel a kettős arculattal érte meg. A m i­ óta azonban megszűnt m egyeszékhely lenni, a hivatalnoki jel­ leg is elhalványodott. D e a kereskedelem szívósan tartotta ma­ gát. Változva a körülm ényekkel, m indm áig a környék kereske­ delmi központja maradt. Ehhez — ugyancsak mostanig tartó ér­ vénnyel — agrárius és iskolavárosi vonások társulnak. M indent egybevetve azonban meg kell állapítanunk, h ogy Balassagyarmat a X X . században rosszul startolt a vidéki váro­ sok között. Losonc is, Salgótarján is megelőzte. Visszaszorulá­ sának fő oka az volt, h ogy a kiegyezés után kibontakozó ma­ gyar kapitalizmus Balassagyarmatot elkerülte. M ég az az egy-két gyárnak m ondott üzemecske sem haladta m eg a kisipari szintet. Előrejutását a felszabadulást díciók is fékezték. A z őslakosság a tát áhította vissza. A jö v ő t csak n i: a hajdani „virágos G yarm at” viselők és a diákok városa. k övető két évtizedben a tra­ századelő idilli Balassagyarma­ egyféleképpen tudta elképzel­ m aradjon továbbra is a tiszt­ A mezőgazdaság kollektivizálásának kezdetén a környék parasztságából sokan Balassagyarmatra költöztek. A város ha­ gyom ányos gondolkodásm ódjában ekkor erősödött fel az a „kaparj kurta” szemlélet, am ely ugyancsak eleve m egkérdője­ lezett m indenféle szocialista célkitűzést. Igaz, hogy a szocialista építés akkori sajátosságai sem hat­ hattak nagyon serkentőleg a városra. A z a tén y, h ogy a m e­ gye anyagi ereje az ötvenes években szinte maradéktalanul Salgótarján fejlesztésére összpontosult, egyfajta fatalisztikus gondolkodás kialakulására vezetett. A gazdasági élet túlzott központosítása pedig a helyi, tanácsi vállalatokhoz való gör­ csös ragaszkodást váltotta ki. A k ik akartak valamit, nem m ertek kockáztatni; akik Salgótarjánt nézték féltékenyen, nem hittek sem m iben; akik a múltban éltek, idegenkedtek m inden újtól. A feledés évei „Balassagyarmat 1960-ban az ország harmadik legkisebb városa volt. 1949 óta fejlődése stagnál. A z építkezés valam eny­ n yire 1960 óta élénkült m eg.” (Eperjessy Kálm án: Városaink m últja és jelene). A kitűnő településtörténésznek igaza van: Balassagyarmat a m ásodik három éves terv éveiben (1958— 60) tért magához. Nagy érdem e a város akkori párt- és állami vezetőségének, h ogy felism erte a második három éves terv hozta új lehetősé­ geket. L egfőképpen azt, h ogy a korábbi, egyoldalú politikai el­ gondolások helyett „a szocialista ép ítőm u n k ában ... m inden gazdasági döntésben m esszem enően érvényesüljenek a közgaz­ dasági szempontok. A közgazdasági szem pontok hangsúlyozá­ sa Balassagyarmat esetében annyit jelent, hogy neki is helye lehet a szocialista iparosításban. Iparosítani pedig lehet és szükséges. Igaz, Balassagyarmat nem rendelkezik energiahordozókkal és ipari nyersanyagok­ kal. De a fekvése kedvező. Közel van a fővároshoz, s jó k a közlekedési és szállítási lehetőségek. S am i a legfon tosabb: az az iparban való foglalkoztatottság messze elmarad az országos átlagtól. A fö lö s m unkaerő tehát nem csak lehetővé, hanem szük­ ségessé is teszi a város iparosítását. A körülm ények és adottságok k ellő tudatosulása során el­ érkezett az idő, am ikor Balassagyarmat vezetői úrrá lettek a visszahúzó erőkön, s m egindultak az iparfejlesztő m unkálatok. Első lépésként bővülnek a m eglevő tanácsi vállalatok, s a h e­ ly i szükségletek kielégítésén túl bekapcsolódnak az országos áruterm elésbe. Ezt az utat járja végig a N ógrád m egyei Fém ­ ipari Vállalat és az Ipoly Bútorgyár. A m ásodik lépés: az ipartelepítés. Létrejön a K őbányai Porcelángyár és a Kézm űipari Vállalat balassagyarmati telephelye. A szocialista ipar megteremtése Balassagyarmaton A II. ötéves tervvel m egkezdődött a szocializmus teljes fe l­ építése hazánkban. Balassagyarmat viszonylatában ú gy értékel­ hetjük ezeket az éveket, h ogy megszülettek a szocialista ipar feltételei a városban. A III. ötéves terv időszakában viszont m aga a szocialista ipar terem tődik m eg Balassagyarmaton. A III. ötéves terv fő célja az ipari term előerők magasabb szintre emelése, s egy rugalm asabb gazdaságirányítás kialakí­ tása. A gazdaságirányítás új m ódszerei — a szélesebb k örű ön­ állóság, a helyi adottságok fokozottabb figyelem bevétele — k ed ­ vezően hatottak Balassagyarmat iparosítására. M ég inkább le ­ hetővé vált, h ogy az eddig jobbára helyi kezdem ényezésű iparfejlesztés lendületesebb ipartelepítéssel és központi támogatás­ sal folytatódjék tovább. M inőségileg újat jelent ebben a tervidőszakban, h ogy 1968b an elkészült Balassagyarmat várospolitikai terve, a jö v ő „k om p ­ lex és tudatos” fölvázolása. Ebből a nagy jelentőségű doku­ m entum ból k ivehetően az Ipoly-parti település e g y 25 ezer lel­ ket számláló, erősen iparosított, jó l fejlett kisvárossá alakul. Ehhez első lépésként el kell érni, h ogy a hatvanas évek első fe ­ lében újabb 2000 m unkahely létesüljön a városban. A z elgondolásoknak m egfelelően a m ár m eglevő üzem ek­ ben jelentős beruházásokra került sor. A legnagyobb változást a Fém ipari Vállalat és a M agyar K ábelm űvek gyárának ki­ épülése jelenti. A hatvanas évek m ásodik felében 137 m illió forintot fordítottak ipari beruházásokra Balassagyarmaton. A z iparban foglalkoztatottak száma 98 százalékkal nőtt. Új ipar­ telep létesült a város déli és nyugati részén. 1965-ben 400 m il­ lió forin tn yi értéket term el az itteni ipar, ez öt é v alatt meg­ kétszereződik, 1974-ben pedig 1 m illiárd 800 m illió forint az az érték, am ely Balassagyarmat üzem eiben létrejön. A hatvanas években Balassagyarmat történetének legje­ lentősebb állom ásához érkezett. Ilyen gyors iram ú fejlőd ést m ég nem é lt át. K ö zben m egváltozott az ősi város arculata is. Ezért is m ondhatta a tanács elnöke 1971-ben — a tervidőszak lezárá­ saként: „ A volt kistisztviselőváros-jelleg m indörökre a múlté. H elyébe egy új ipari centrum alapjait raktuk le, amelyet a k ö ­ vetkező ö t esztendőben felépítünk. Ezzel városunk a m egye má­ sodik ipari közpon tja lesz.” A III. ötéves terv teljesítése során Balassagyarmat életé­ ben uralkodó elem m é a szocialista ipar vált. Ez azonban koránt­ sem jelenti azt, h o g y a tradicionális vonások eltűntek volna a város képéről. Sőt, a hatvanas évek közepének és a hetvenes évek elején ek várospolitikai elgondolásai m egkülönböztetett g onddal őrk ödn ek a történelm ileg kialakult jellegzetességek megtartásán és továbbfejlődésén. Erre az időre Balassagyarmat jöv őjén ek alapozó erőfeszítései lezajlottak. A város állami és pártvezetői m ost m ár egyre többet foglalkozhattak a múlt és jelen összehangolásával. E kkoriban született m eg a döntés: a város történeti értékeit bele kell építeni a jelen be és tovább kell vinni a jövőbe. A kiteljesedés felé A hetvenes évek elején a városfejlesztés legfőb b célja Ba­ lassagyarm aton a III. ötéves terv beruházásainak befejezése, s a m eglev ő üzemek korszerűsítése. A z előző tendenciák kiteljese­ déséről va n szó. Most fejeződ ik be, a M agyar K ábelm űvek ba­ lassagyarmati gyáregységének felépítése. M egterem tődik a N óg­ rád m egyei N yom daipari Vállalat új telephelye, m egépül a sza­ b ó ktsz ú j üzeme. Tovább folytatód ott a Fém ipari Vállalat ép í­ tése, elkészült a Budaipesti Finom kötöttárugyár új üzeme, m egkezdődött az Ip oly B útorgyár építkezése, korszerűsödött a Húsipari Vállalat üzeme, tovább terjeszkedett a K őbányai Por­ celángyár balassagyarmati részlege. 23 �A Balassagyarmaton gyártott iparcikkek jól ismertek a h a ­ zai és a kü lföldi piacokon. Csak az export m integy 2 millárd forint értékű. A bútorgyár a Német Dem okratikus Köztársaság­ ba, a Német Szövetségi Köztársaságba, s Egyiptom ba szállít iparcikkeket. A Fém ipari Vállalat többek között Ausztriával. Csehszlovákiával, Lengyelországgal, a Német Szövetségi K öz­ társasággal áll üzleti kapcsolatban. A Finom kötöttárugyár Bel­ giumnak, a Szovjetuniónak is termel. A K ábelm űvek gyártm á­ nyai eljutnak Kínába, Egyiptomba, Kenyába. A Textilipari V ál­ lalat az európai országokon kívül Japánba is szállít. A hetvenes évek első fele tehát a továbbvitel jegyében zaj­ lott le Balassagyarmaton. Erőteljesebbé váltak az élet minden területén azok a forradalm i átalakulások, am elyek m ég a III. ötéves terv helyi eredm ényeiben gyökereznek; s egy iparilag jól fejlett, m odern kisváros, alrégióközpont képét rajzolják fel. Balassagyarmat ma Nógrád m egye egyik fontos ipari k öz­ pontja. A z iparosítás szinte maradéktalanul m egoldotta a fo g ­ lalkoztatottság kérdését. Joggal hangozhatott el — már 1971-ben — a városi tanács ülésén: „M a m ár a Balassagyarmaton és a vonzáskörében lakók részére m egfelelő m unkalehetőséget tudunk biztosítani.” A balassagyarmati munkásság A z ötvenes években, am ikor a gazdasági döntések n em egy­ szer egyoldalú politikai szem pontok alapján történtek, gyakran hányták Balassagyarmat szemére dzsentroid tartását, kispolgári gondolkodásm ódját. Elmarasztalták azért, ami tulajdonképpen egy sajátos történelmi fejlődés eredm énye v olt. Ennek a város­ nak úgyszólván nem volt kapitalizmusa, nem lehetett tehát szervezett üzemi munkássága sem. A szocializmus osztálybázisa, m otorja hiányzott itt a felszabadulást követő évtizedekben is. A szervezett ipari munkásság Balassagyarmaton a III. öt­ éves terv időszakában született meg. A hetvenes évek elején 30 ipari termelőüzem, s két nagy ipartelep m űködik a városban, 1970-ben már az összes foglalkoztatottak 62 százaléka ipari munkás. Számuk jelenleg m integy 4500 fő. Balassagyarmaton nem voltak m unkáshagyom ányok. Nem létezett az a tradicionális proletáröntudat, am ely a nagy múltú ipari városokban m áig ható, eleven tényező. A hagyom ányok hiánya, a sebtében történő verbuválódás érezhetően lassítja a valódi üzemi munkássá válás folyam atát. A legfőbb gond ma is a m egfelelő üzemi légkör kialakítása, a munkásöntudat fo k o ­ zatos elmélyítése. K ülön problém a a bejáró dolgozók nevelése, szakmai és általános m űveltségük emelése. Ennek ellenére azoknak lett igazuk, akik a szocialista fe j­ lődés ügyét a munkásosztály megteremtéséhez, számszerű meg­ erősítéséhez kötötték. Joggal állítja a városi tanács beszám olója a hetvenes évek elején: „M a m ár Balassagyarmat város életében is meghatározó szerepet tölt be a munkásosztály, am ely évről évre számszerűségében is növekszik.” A vezető testületekben egyre több a munkás. 1963-ban a tanácstagoknak m ég m indössze 16 százaléka volt az; az 1973-as választások után ez a szám 30 százalékra emelkedett. Nem elhanyagolható kérdés, h ogy Balassagyarmat új politi­ kai ereje, az ipari munkásság felzárkózik-e a város tradicioná­ lis szellemi igényességéhez — m egújítva annak tartalmát is. A n ­ nál is inkább lényeges problém a ez. hiszen a munkásság m űve­ lődése egyben a politikai öntudat és osztályszem lélet erősödésé­ nek legfőbb útja is. A városi kön yvtár adatai szerint 1967-ben 161, hét évre rá 440 ipari dolgozó volt az olvasók között. A b ­ szolút értelem ben nem m egnyugtatók ezek a számok, relatíve azonban a m eghárom szorozódás előre mutat. A z M SZM P váro­ si bizottsága érzékenyen reagál mindezekre. Érdemes idéznünk az 1974. augusztus 30-án született közm űvelődési határozatból: „ A város növekvő számú munkássága m űveltségének em elése legfontosabb m űvelődéspolitikai feladatunk. A közm űvelődés szolgálja tudatosabban a m unkásöntudat, az osztályszemlélet erősítését, h ogy városunk munkássága m ielőbb gondolkodásá­ ban és magatartásában is osztállyá szerv e ző d jé k .. . ” A lakosság átrétegződése A z iparosítás m egváltoztatta a város értelm iségi összetételét is. Korábban hivatalnokok, orvosok, tanárok, jogászok alkották ezt a réteget. Nem csökkent az ő számuk sem, hiszen ma Balas­ sagyarmat értelm isége m egközelíti az 1000 főt. D e új színt je ­ lent a műszaki értelmiség csoportja. Jelenleg 280 műszaki értelmiségi „m ű k öd ik ” Balassagyar­ mat üzemeiben. Számuk m eghaladja a pedagógusokét és az or­ vosokét. Ezek az arányok is jó l érzékeltetik azokat a változáso­ kat, am elyeken keresztülment a város a legutolsó évtizedben. A m egnövekedett értelmiségi réteg jelentős szellemi tökét képvisel. A z utóbbi évek dinam ikus fejlőd ése magyarázza, h ogy ez az értelmiség jórészt ugyancsak „új fejlem én y” . Ezért a vá­ ros sajátos, tradicionális alapokon nyugvó szellemiségéhez m ég nem tudott kellőképpen asszimilálódni. A z eljöven d ő évek fe l­ adata lesz egy olyan lokálpatriotizm us kinevelése, am ely a tör­ ténelmi múlt értékes vonásaihoz való ragaszkodás jegyében m unkálkodik Balassagyarmat jövőjén . A z átrétegződés a szocialista iparosítás szükségszerű k ö ­ vetkezménye. A z általános folyam atból különösen azok a v o ­ nások válnak ki élesen, am elyek az iparral korábban nem ren­ delkező kisvárosokra jellem zőek. S m i is elsősorban ezekre a 24 �jellegzetességekre voltunk tekintettel. Balassagyarmat lakossá­ gának átstrukturálódása kétségkívül sajátos vonásokat is mu­ tat. A lényeg azonban túllép a különösségeken. S ezt a X . kong­ resszussal együtt így fogalmazhatnánk m eg: „A munkásosztály m eghatározó m ódon befolyásolja a dolgozók minden rétegét, m unkája, fegyelm e, szemlélete kihat az egész társadalomra.” A városkép jö v ő je A z iparfejlesztés és a városiasodás elválaszthatatlan egymás­ tól. Balassagyarmat népessége 1960-ban 12 437, tíz évre rá 14 000, 1974-ben pedig 16 000 fő. A lélekszám növekedése következtében a hatvanas évek k özepén m eginduló lakásépítést gyorsítani kellett. Annál is inkább szükséges volt ez, mert az em elkedő igények még kirívóbbá tették a lakásállom ány nagyfokú el­ avultságát. Balassagyarmat öreg város. 101 háza még az 1850 előtti időből való, a rákövetkező fél évszázadban épült 378. Éppen ezért a házak 38 százaléka szanálásra érett. Mégis, a felszaba­ dulás után csak igen vérszegény építkezésről beszélhetünk. A z is teljesen m egánerőből történt. A z építkezés felgyorsulása központi kérdéssé tette a vá ­ roskép minél tökéletesebb kialakítását. Meg kellett szabni a többszintes lakóházak arányát, ki kellett jelölni a szükséges zöldövezeteket, az új úthálózatot. Tudom ányos igényű tervezés jeg yében indult meg — a III. ötéves terv b efejező szakaszá­ ban — a városközpont rekonstrukciója, a Lenin, az Ifjúság útja és a K un Béla lakótelep kiépítése. A lakásigények kielégí­ tésén túl most már az is cél, h ogy Balassagyarmat falusiassá­ ga m indörökre felszám olódjék. A hetvenes évek első felének településfejlesztési program ­ ját 1971. nyarán fogadta el a város tanácsa. A tervezet szerint öt év alatt 1144 lakás épül Balassagyarmaton. M egindulnak (s azóta is folynak) a m unkálatok a Jószív utcai és a Rákóczi út közötti töm bbelsőn. Tovább terjeszkedik a város a délkeleti ré­ szeken; s a városképet rontó fogh íjak sorra beépülnék. A városközpont rekonstrukciója megszakítás nélkül folyik . A korábbi reprezentatív épületek m ellé m odern középületek ke­ rültek. D e a frissen renovált leánykollégium és egészségház m eghatározó m ódon őrzi a múlt század, illetve a századforduló hangulatát. A városm ag úthálózatának megújítása, s az elavult épületek szanálása együtt járt a volt megyeháza előtti tér kiszélesedésével. A z így nyert tér ma a legüdébb és leghangulato­ sabb része Balassagyarmatnak. A korszerű városépítő elvek alkalmazása nyom án m egvál­ tozóban van a hatszáz éves város hagyom ányos arculata. A vá­ rosm ag történelm i hangulata szerencsésen elegyül a m odern épületek eleganciájával, s a négy új lakótelep m egfelelő szin­ ten képviseli a jelenkori urbanisztika szellemét. A múlt és a jelen Balassagyarmat városi tanácsa 1/1972. V. 18. sz. rende­ letével új városcím ert fogadott el. A település szocialista jelenét és történeti m últját szim bolizáló új jel leírását a rendelet a következőképpen adja m eg: „1. Balassagyarmat város cím ere — a város névadójának — a Balassa család egykori cím erpajzsá­ nak felhsználásával készült k ék -feh ér alapú barokk form á jú cí­ mer. Felső kétharm adában levő aranybástya a tűzvész, az árvíz által sokszor elpusztított és a török által lerom bolt, de minden alkalom m al újjáépült város több évszázados m últjára, a török elleni harcokra, gazdag kulturális hagyom ányokra utal. Alsó harmadában a zöld szín az Ipoly völgyének mezőgazdasági k öz­ pontját, a zöld m ezőben kanyargó fehér szín az Ipoly fo ly ó t szim­ bolizálja. A z aranybástya felett a kék m ező legfelső részében elhelyezett ötágú vörös csillag a szocializmust építő, az iparoso­ dás útján haladó, fe jlő d ő várost jelképezi. 2. A cím erben sze­ rep lő k ék és fehér színek a város hagyom ányos színei.” A z ú j cím er értelm ezése — úgy érezzük — maradéktalanul jellem zi Balassagyarmat múltját, jelenét és a fejlesztés irányát. A z új szim bólum voltaképpen töm ör foglalata mindannak, ami a város m últjában és jelenében a leglényegesebb. D e összefog­ l a l ó ja annak is, amit ez az írás a szocialista és ipari várossá fe jlő d ő településről el akart m on d ani. Szabó Károly 25 �MŰVÉSZET ÉS KÖZÖNSÉGE Interjú Kokas Ignác festőművésszel Nem akarok én a fejem tetejére állni. De új tartalmakkal sem tudok előállni. Egy kiállítást akkor kell csinálni, am ikor — Engedje meg, hogy „kisajátítással” kezdjem. Korábbi beszélgetéseinkből tudom, hogy főiskolásként járt Salgótarjánban. dátumokat összehasonlítva úgy tűnik, A váro­ sunknak van némi köze első Munkácsy-díjá­ hoz, amelyet Bányász című képéért ka­ — Most is m egvan ez a m unkakedv. A m ikor én főiskolás voltam , a mi lelkese­ désünk más v o lt; tartalmában is. A tör­ ténelmi körülm ények ism eretesek... Jöt­ tünk megváltani a világot! Olyan m űvé­ szetet akartunk, am elyet m egértenek az emberek. pott. a legkíváncsibb a következő képre — szok­ tam m ondogatni az érdeklődőknek. ha ismétlődni akar De valam elyik korábbi — lelököm az állványról. Néha szeretném is kevésbé kom olyan venni azt, amit csi­ nálok. — Számomra bánya. Sok új tartalmakat tudok adni. Én vagyok ismeretlen világ volt a mesterséget ismertem, a bá­ nyászatról nem tudtam semmit. Életem­ ben először Salgótarjánban mentem bányába, le a le a föld alá. Életemben elő­ ször ugyancsak ott győződtem m eg en­ nek a munkának a nehézségéről. A dip­ V olt olyan növendék, aki mezítláb jött föl Pestre. V olt, aki tehénszobrot hozott. M it tudhattak ezek — beleértve maga­ m at is — Picassóról? De nagy volt ben­ nünk az akarás. A z a forradalm i szel­ lem , ami bennünk volt, most másként jelentkezik. De ez természetes is: az első lendület, az más volt, s később nagyon szűk m ederbe szorult a számunkra is. és elmentem O roszlányba; ott m ár egész siktákat töltöttem lent a föld alatt. Az alapélményt mégiscsak a Tarjánban töltött egy hónapnak köszönhettem, amit mint őifskolás, Fónyi Gézával töltöttünk ott. A város azóta hatalmasat változott, de az em berek em léke megmaradt. Emlékszem az üveggyáriakra: a munkások közvetle­ nek és jókedélyűek voltak. Ha egyik nap nem mentünk, m ár hiányoltak ben­ nünket; másnap megkérdezték, miért ma­ radtunk el. M ég m indig emlékszem a csodálatos m ozgásokra. Álltak ott fön t a kem encék körül, közben le-leszóltak hozzánk in­ cselkedve, évődve — mert lányok is v o l­ tak köztünk — , m iközben rajzoltuk őket. K özben pedig a m ozgások hallatla­ nul szépek voltak. A h ogy dolgoztak a fú ­ v ó k á k k a l.. . Mintha zenét hallottam volna. A mesterség szépségét és a m űvészet öt­ vözetét láttam tő lü k .. . A k k or csináltam is ezekről a dolgokról képet, de a m ozgá­ sok összhatását nem tudtam kifejezni. A k ­ kor m ég nem sikerülhetett. A skicceket m ég őrzöm is valahol. Aztán maga a t á j ... Becsavarogtuk k ö rn y é k e t.. . a Szóval sokat és jóízűen dolgoztunk Tar­ jánban. — K i kell belőlem hajtani a kiállítást. Nekem apró dolgok olyanok, mintha öt­ mázsásak lennének. Ezt sokan félreértik: lom am unkám asztalosról készült, de egy­ szer eszembe jutottak a tarjáni élmények — Nagy volt a csodálkozásunk, és termé­ szetesen az örömünk, amikor gyors egymás­ utánban vállalkozott a balassagyarmati és a salgótarjáni kiállításra. Bernáth volt az, akiben művészetet, színvonalat éreztünk. Mi persze sokkal hívőbbek voltunk, m int a mai fiatalok. Kissé alázatosan is. Bernáthnak minden szava szentírás volt, tekintélyét semmi sem zavarta m eg a szemünkben. Most a srácokat m indenféle hatás éri. Ez a bőség a ..gyerekeknél” némi zavart is okoz. A „gyerek ek ben ” él az igény, h ogy legyen olyan mesterük, akire fe l­ nézhetnek. De ne üljön a nyakukon. Ha kell, akkor m égis kéznél legyen. Legyen, aki eligazítást ad. Össze sem lehet hasonlítani az alapokat: az övékét és a m iénket. R endkívül m ű vel­ tek, kulturáltak. Látszik rajtuk, h ogy őket m ár fizikán, kémián, matematikán ne­ veltük. Ma is vannak persze rossz diá­ kok, tehetségesek, va gy kevésbé tehetsé­ gesek. A tájékozottságuk viszont össze­ hasonlíthatatlan a m i főiskolá s-tájéko­ zottságunkkal. A mai srácok m ár sok m indent m egkér­ dőjeleznek. Persze nem a mesterüket kér­ dőjelezik m eg a maga egészében, mert van emberi kultúrájuk a kapcsolatok te­ rén is. Csupán nem vesznek m indent szentírásnak. Nekem nagyon szimpatikus a társaság. — A ritkán kiállító művészek közé tartó zik. Mi ennek az oka? fölvágok, büszke vagyok. Pedig dehogy! A z öreg K okas élt a társaságban. A nyám soha nem m ent sehová, otthonülő volt. Én, úgy látszik, ráütöttem. Szeretem, ha a képeim ki vannak állít­ va és nem raktárban penészednek. Csak a kiállítással já ró körülm ényeket nem szeretem. A m egnyitókon legszívesebben e lb ú jn é k ... Vitathatatlan, h ogy ha a fes­ tő azt látja, ráhangolódtak a képeire, jó érzés tölti el. Ha nincs közönség, akkor is fest és mintáz. D e arra m indenki vi­ gyáz, hogy szeresse és értse a közönség. Ha pár olyan em ber van, aki megérti a törekvését, m ár akkor is könnyebb a fes­ tőnek. Ehhez pedig kiállítás kell. — A nyilvánosság iránti igényét egy tőről fakadónak érzem azzal, amit egyik beszélge­ tésünk alkalmával mondott. Engedje meg, hogy ön ellen fordítsam ... Azt mondta: „Szeretnék egyszer a tömegmozgásokról, ar­ ról, ami a világban végbemegy, festeni... Er­ ről a nagy átrendeződésről.” Számomra úgy tűnik, hogy a „Barátság asztala” címmel je­ lölt vállalkozása ezt célozza. — Én m ár itt erre gondoltam . De ami kettő eddig m egvan az m ég a régi Kokas. Nem biztos, hogy az a form avilág,, amit én megszűrtem, alkalmas lesz ezekre a dolgokra. A z em bert nyom asztja saját vi­ lága.. . — 42 éves korom ban állítottam ki elő­ — Maradjunk még a főiskoláséveknél. Már két éve tanít a Képzőművészeti Főisko­ lán. Mi a véleménye akkori önmagukról és a mai fiatalokról, például a munkakedvről? Mit tart ma, saját tanári tapasztalatainak fényében, ideálisnak mester és növendék vi­ szonyában? 26 ször. Úgy éreztem, nincs m ivel az em be­ rek szeme elé kerülni. Festettem az első kiállításom óta, ’69-től volna anyagom. Mégis ú gy érzem, valahogy a m ondani­ valóm ban nem tudnék igazi újat ni. nyújta­ A z, h ogy én ezeket a dolgokat ki tu­ dom -e fejezni, azon m úlik, tudok-e vál­ toztatni magamon. Lesz-e erőm m egte­ rem teni a szükséges form avilágot? Ezt nem tudom. Ha m ár itt tartanék, benne lennék nyakig. De egyelőre festek, úgy, mint e d d ig ... �A z egész Ginza-anyagot fel akarom szá­ molni. De a képek továbbra is előlopa­ kodnak. Hát festem őket. Kim entem Olaszországba, h ogy eléje m enjek valaminek. A végén kiderült, hogy maradtam ott, ahol voltam. Talál­ koztam ugyan az életnek olyan m egnyil­ vánulásával, ami tetszett is, de a vilá­ gom ban nem változott semmi. Vannak idők, am ikor az em ber elmene­ külne saját énje elől. — A természet szerepe tehát semmit sem csökkent művészetében. Mert az elmondot­ takból a pantheisztikus derűt vélem kihal­ lani, bár megközelítése társadalmi. — A természethez való kötődés m oz­ gatja az én festészetemet. A város festői­ leg nem adott nekem semmit. A z em ber a természet része. Nem akarok egyenlő­ ségi jelet tenni levél és ember, bogár és em ber k ö z ö tt... A m ai em ber sok m inden­ ről tud, de keveset birtokol. Természet­ Próbálkozom most a kékkel. Eddig nem tudtam mit kezdeni vele. Erőszakot tet­ tem m agam on: m árpedig kéket haszná­ lok ! Aztán a kék festés közben szűkül, szűkül, a végén eltűnik. Elkezdek én vi­ lágosokkal festeni! D ögönyözöm , gyú­ rom, maszatolom, aztán a világos eltű­ nik. Szóval a szándék önm agában hiá­ ba van meg. Lehet, h ogy csak vá gy m a­ rad. — Nagyon reméljük, hogy nem. Hiszen más helyzet ez, mint az el nem készített győri mozaik idején volt. hez való tartozását m égsem tudja leta­ gadni. Bár a m ai világunkban természeti képességeink bizonyos fok ig elsatnyul­ tak. O lyanok vagyunk, m int a kacsa a barom fiudvarban, am elyik m eghallja — Ha felkérték volna, hogy üzenjen va­ lamit a közönségnek a képzőművészeti vi­ lághét alkalmából, mit hangsúlyozott volna? — M it m ondhatnék én? Talán először is azt, h ogy ne féljenek a műalkotásoktól. Kialakult az a fajta magatartás az em be­ rekben, h ogy amint egy kicsit nehezebben igazodnak el valamiben, rögtön k ijelentik: „nem értek hozzá.” Maguk em elnek falat. Engedni kell, h ogy hasson a műalkotás. Szűzi állapotban nézzék a műalkotást — ha szabad ezt mondanom . Ha akármilyen kicsi dolgot talál, ha valam it m egsejt: örüljön. Ne akarjon m indent rögtön. Ne akarjon rögtön benfentes lenni. A teljes megértéshez hosszú út vezet. A szakma­ belieken különben is több a páncél... a vonuló vadkacsák szárnycsapásait és gá­ gogását: verdes, csapkod, de repülni nem tud. — Önt, eredményei alapján, a Juhász— Nagy nemzedékhez sorolják. Érez-e velük nemzedéki és alkotói közösséget? A m ásik: azért, h ogy egy műalkotást meg tudjanak közelíteni, azért iszonyatos erőfeszítést kell tenni. A másik akadály tehát a kényelem . Kutassanak. Ha kell, akár dühödten. Aztán, ha eredménnyel jártak, higgyenek is abban, am it a m ű­ alkotásban látnak. A m űvészet m egéri a fáradságot. M egtérül a fáradság. A kép­ — Szerettem volna én abban helytállni. A form avilágom nem volt m egfelelő hoz­ zá. — A „Barátság asztalá”-nál maradva, úgy tűnik, mintha valamilyen közvetlen élmény­ ből fakadna. — A Kaukázusban kaptam az élményt. Egy este több nemzet fiaival iddogáltunk, közben m egvitattuk a nagy sorskérdése­ ket. V olt az egészben valami ünnepélyes­ ség. Arra gondoltam , m ilyen jó lenne az egyetemes béke. A „H áb orú ” és az „É let­ fa” m ár elkészült. A középsőre figurákat tervezek. Hegyek között kőasztalnál em ­ berek ü ln e k .. . De mit tudok én kezdeni a figu rá k k a l... M ert nincs m egindítóbb, mint az ember. A hangja. A z alakja. A sorsa. A kicsisége. A nagysága. M indmind együtt. Ha az elkészülteket összevetem a ter­ vezett középső záróképpel, nagy a kü lön b­ ség élm ény és m egvalósult szándék azt tapasztalja, h ogy m iközben koccintanak, m ögötte ellenségeskedés K ondor, N agy László és Juhász Ferenc között m egvolt a kapcsolat. m ódon alakult ki köztük. Ha Természetes Kondornak teszi fö l az előbbi kérdést, bizonyos, hogy mást válaszol. la­ pul. A z életérzésemhez e pillanatban köze­ lebeb áll ugyan a derűs barátság. A szép­ ség, a derű, a harmónia vár bennem m egfestésre. Olyan képet szeretnék fes­ teni, ami öröm et ad m indenki számára. Bennem viszont m ég m indig másfelé tendálnak az érzelmek, érzem, h ogy még az előző variációkat festem. Olyant akar­ tam adni a székesfehérvári kartonokban is, ami m indenki számára szép és jó. Jelenlegi helyzetem Sziszifuszére em ­ lékeztet. zőm űvészet ma olyan, m int egy doboz, amit erősen bebogoztak. Fölsérti m agát az ember, m íg a doboz tartalm ához jut. Hiszek abban, h ogy az em berek vá g y ó d ­ nak a m űvészetek után, részesülni akar­ nak a szépségben. E gy test, egy lélek a m űvész és a közönség. A m űvészt élteti a közönség. Ezért a közönségre is szük­ sége van. L egfeljebb vannak m űvészek, akikben csak szunnyad ez, va gy kevés­ bé vallják be. — Végül engedje meg, hogy megkérdez­ zem: mint egy háromgenerációs asztalos­ nemzetség — tehát mesteremberek — le­ származottja, miben látja a művészet gya­ korlati hasznát? — Bárm ennyi jelzőt felhordunk is, úgy — Érezhetők ma bizonyos válságjelenségek képzőművészetünkben. Mit tart a legfo nto­ sabbnak ebben a helyzetben? és kész kép között. M ert az em ber léptennyom on — Ha azt m ondanám igen, ők talán til­ takoznának. Lényegileg azonban, azt hi­ szem, egy m agasabb horizontról nézve, van a generációnkban közös. Bárhol is tevékenykedjenek tagjai. Sajnos, én nem törekszem a kapcsolatok ápolására. Van is eg y kis bűntudatom, h ogy én egy kicsit magam körül fo rg o k . Szeretném én is m agasabb horizontról, a társadalmi m oz­ gások felől látni a dolgokat. A z igény, az ismeret és az élm ény bennem is megvan. D e ki az, aki m egélt szem élyes élm é­ nyeit mind fel tudja emelni egy m a­ gasabb szintre? — A z ember beszélni tudjon. M egtalál­ ni azt a nyelvet, ami természetes. De hol van ez m a? A z olyan „té v e ly g ő ” , mint én, persze erre nem is tud feleletet adni. E gyelőre m indenki a messiást várja. Szülessék m eg az a művész, va gy cso­ port, aki a m indenki által várt és támasztott igényt k i tudja elégíteni. Lehet, h ogy erre m ár nincs is mód. Lehet, h ogy nem egyetlen művész, hanem közösségek fogjá k m egterem teni, vagy több m űvész párhuzamos értékei. Én egyelőre szubjektíve gyártom a ma­ gam kis táblaképeit, és beszélek olyan tűnik, mindenek fölött van valam i é rté k e .. . Az em berhez más hozzátartozik, m int a haja. A z em ber jelenlétének szer­ ves velejárója. Nem a Guernica fogja visszatartani az em bert a háborútól. V i­ szont az em ber látja benne saját A művészet harcát. felm utatja az em ber arcát. Ha nem lenne művészet, ha megszűnne, szörnyű tragédia elé nézne az emberiség. Ha m égis megszűnik egyszer — amit nem hiszek — , akkor az em bernek talán m ár nem is lesz em beri arca. H ogy a m ű­ vészet átalakul? A z más. De, h ogy az em ­ berrel él vagy pusztul, az bizonyos. Ezt így hiszem. — Köszönöm a beszélgetést. dolgokról, am elyekben nem is vagyok il­ letékes. Pál József 27 �KÖRKÉP Asperján György Vészkijáratbejárat Ma m ég sajnálatosan kevéssé él a köz­ tudatban, h ogy az első munkás-karrier regény(eke)t Kassák Lajos írta m eg az Egy ember életében és az Angyalföld-ben K ar­ rierregényen ez esetben a Julien Sorelféle kísérletet értve, am ikor a tehetséges, de körülm ényei szorításában vergődő fia­ talem ber valam erre k i akar törni. Julien Sorel esetében (innen a regénycím is Stendhalnál: Vörös és fekete) ez m ég azt is jelentette, h ogy valam ilyen m ódon átb e -felju tni egy másik társadalmi osztály­ ba: a polgárságéba. A kassáki m odell az önéletrajzában is — de különösen az An­ gyalföld-ben — eleve más. V an persze bőven arra is példa (történelmi is, irodal­ mi is, de mai is), am ikor a m unkásgyerek tanult, kiem elkedett osztályából, egyszers­ mind el is árulta azt, m ert nem csupán az életform áját tagadta meg, de szemlé­ letét, osztályöntudatát is. Kassák — és Asperján is, de erről még bővebben is lesz szó — azt az öntudatra ébredt munkást írta m eg, aki szívós m un­ kával, igen keserves küzdelem árán, ál­ landó tanulással, önmaga tudatos építé­ sével em elkedett ki a proletársorsból. Nem azért, h ogy elhagyja, megtagadja azt, hanem éppen ezért, h ogy értelmisé­ givé (Kassák esetében: művésszé) vál­ va, m ost m ár egy más, magasabb szin­ ten is folytathassa a küzdelm et minden munkás önmegvalósításáért, felem elkedé­ séért. K arrier ez is, de érthetően (céljai­ ban és eszközeiben is) különbözik Julien S orelétől, noha annak története m indmáig felszabadító erővel; példaként hat a fiatal olvasókra. Mint ahogyan Asperján György kitűnő regényének a hősére: Cselák Gyulára is. S ha most, az elm on­ dottak után valaki arra gondol, h ogy A s­ perján a stendhali-kassáki történetet fo ­ galmazta újra, akkor nem értené m eg a szerző szándékát. A hasonlóság m ellett és azon túl egyszerűen arról van szó, hogy Cselák Gyuláéknak ma is erőfeszítéseket kell tenniük, ha ki akarják verekedni m agukat a származásuk („törvénytelen gyerek ” , aki állami intézetekben, nevelő­ szülőknél nő fel), körülm ényeik (munkásszállások, albérletek pl.) szigorú szorítá­ sából. A z idő, a társadalom, a körülm ények döntő változását ma a karrierlehetősé­ gek kitágulása, az út lényeges lerövidülé­ se jelenti. M ire gondolunk itt? Julien So­ rel csak úgy tanulhatott, válhatott pappá va gy katonatisztté, ha feladta eszméit. Tudjuk, h ogy nem tette, inkább vérpa­ 28 dot választotta. Kassák autodidaktaként, hihetetlen önfegyelem m el és akaraterő­ vel, de csaknem haláláig nyom orogva vált azzá, aki. A k iben viszont ma a te­ hetség és a szándék akaraterővel páro­ sul, vállalja a munka melletti tanulás le­ mondásait, fáradalmait, az előtt csaknem m inden pálya nyitva áll. A felszabadulás után értelmiségünk jelentős része így ju ­ tott diplom ához — és ju t ma is. De hogy ez m ilyen áldozatot, hallatlan lelkiés akaraterőt, a jellem nek és a léleknek m i­ lyen belső tartalékait is igényli, azt éppen Asperján hősének útja példázza. Sok kritika szóvá teszi a regény napló­ fom áját. (Cselák Gyula naplót vezet 17. és 18. éve között.) Ez Asperján egyik ta­ lán legjob b m egfigyelése és ötlete. A z tud­ niillik, h ogy az akaraterő egyik legjobb próbája éppen az önismeret megszerzése. De hogyan szerezze m eg azt a munkásszállásokon kallódó érzékeny gyerekem ­ ber, akinek egyszerre kell megküzdenie a kam aszkor m indenkit próbára tevő bel­ ső viharaival, a rettenetes magányával, m iközben m eg kell ism erkednie a nem m indig épületes és léleknem esítő kör­ nyezetével, ki kell védenie annak durva, m egalázó támadásait is? Ha jó l meg­ gondoljuk, a naplóírást jó szívvel ajánl­ hatnánk m inden kamasznak, m ert a rend­ szeres írás amellett, h ogy a valóságról szerzett ism ereteket rögzíti, rendszerezi, egyben fegyelm ezi m agát az íróját is. Cselák Gyula naplója több is, m int egy „hátrányos helyzetű” , sérült lelkű ka­ masz egy évének e leltárjegyzéke. Értéke nem csupán az, h ogy a sok lődörgő, jó dolgában világfájdalm as hős után végre egy valóban munkáshőssel gyarapodott irodalm unk. Ez is nagy érték, m ert hisz­ szük, h ogy néhány év m úlva a hetvenes évek pozitív hőseként em legeti m ajd Cselák Gyulát irodalm i köztudatunk („po­ zitívabb” , m int M akra!). Asperján „la k ­ kozás” nélkül, szociográfiai hitellel m u ­ tatja be a gyárak, de főleg a munkásszál­ lások világát, am elyben Cselák Gyula tulajdonképpen öntudatára ébredt. G on­ doljunk csak például a szexuális n yo­ m orra és anarchiára, ami a regény lap­ jain feltárul! (Azon, hogy egy kamasz­ fiú a nőkről fantáziál, ma m ár csak a prűdök „botránkoznak” m eg.) Cselák Gyula végül is felnőtté, férfivá is „a va ­ tódik ” a regény utolsó lapjain — m eg­ haladja azt a szintet, amit a szállókon átélt, látott. És akik ott m aradtak?! Az alkoholhoz, az alkalmi kalandokhoz, a m eccsekről való fecsegéshez, ultihoz m e­ nekülők? A regény hőse nem akar ilyen ­ né válni, s keresi azokat a munkásokat, m unkáshagyom ányokat, am elyek kisegí­ tik, kiem elik ebből az életből. S itt a regény talán legszom orúbb figyelm ezteté­ se: alig talál olyan embert, aki értelmes, emberi szóval a könyvek, az értelmes élet felé irányítaná. Ettől szenved a leg­ jobban, ezért olyan gyötrelm es és hosz­ szú Cselák Gyula útja. Erről szól a re­ gény, ezért íródott meg. H ogy dokum en­ táljon és figyelm eztessen: rövidítsük le, enyhítsük a felnőtté érés kínjait, m eg­ aláztatásait, ha m ég jó ideig kiküszöböl­ ni nem is tudjuk! M ert közhelyigazság ugyan, de attól m ég érvényes, h ogy m indig az érzéke­ nyebbek sérülnek m eg ham arabb, ők h e­ verik k i nehezebben. A z az ember, aki valam iben elkülönül a környezetétől, azt kiveti és „m egm arja” az irigy és tehetet­ len „n y á j” . K ön n yebb valakit m egsebez­ ni, va gy kigúnyolni, m int elismerni, hogy értékesebb, több. Nem kevesebbet je lente­ �ne ez, mint feladni önzésünket, elism er­ ni kisszerűségünket vagy éppen csak a lustaságunkat. Cselák Gyula pedig a m a­ ga tisztaságával, konok dacával, embersé­ gével, eszme- és társkeresésével sorozato­ san kihívja maga ellen a környezete dü­ hödt irigykedését és értetlen, gorom ba gúnyát. Van e g y em bertípus (s ez minden m unkahelyen, em beri közösségben fel­ található), amely m indent „hülyeségnek” tart, amit nem tud felfogn i beszűkült el­ m éjével, de mert ugyanakkor kisebbségi érzése is van, ezt agresszióval leplezi. Min­ dig az ostobaság támad, és a józanság, a humánum kénytelen riadtan védekezni. A felnőtt könnyedén ki tudja ezt véde­ ni azzal, h ogy „viselk edik ” , a kamasz azonban tanácstalan és kiszolgáltatott, hi­ szen jószerivel m ég önmagát sem ismeri. Ebben a tétovaságban, tipródásban csak egy-egy bölcs és m egértő felnőtt segíthet rajta tapintattal, em berséggel, okos szó­ val. A regény legszebb lapjai éppen azok, am elyeken Cselák Gyula és az öreg Vá­ radi szaki egymásra találását írja le A s­ perján. A m unkásm ozgalom ban nevelke­ dett öreg munkás indítja el tulajdonkép­ pen az emberré, felnőtté válás útján, ami­ kor m eghallgatja és bátorítja, tanulni küldi a fiút. Ezek a gesztusok és az A n ­ na (osztálytársa az esti iskolán) iránt ér­ zett rem énytelen szerelem adják vissza és erősítik m eg a hitét az emberben. V alóban van sok rendhagyó, az átlag­ tól elütő is ebben a nehéz sorsú fiúban. Asperján k önyve azonban így is vérbeli írót avat. Nem mentes az első kötetek hi­ bájától: többet ír, m int am ennyit mond. De olyan izgalmas életanyagot mutat be, oly sodró lendülettel, h ogy olvasás köz­ ben eszünkbe se jutnak a fenntartásaink. Jelentős kön yv ez, am elynek értéke mesz­ sze túlnő a pályázat díján, am elyre ké­ szült. (Szépirodalmi, 1975.) Horpácsi Sándor Tóth B enedek Nincs visszaút Egy k ön yv m egközelítésének többféle útja van, de bárhonnan is vegyü k szem­ ügyre, m egfigyelésünk elsődleges tárgya csakis a tartalom lehet. A form a (a szer­ kesztés, a stílus, stb.) nagyon fontos do­ log, ám csak m ellérendelt, sőt adott eset­ ben m ásodlagos lehet. V onatkozik ez a megállapítás minden szépirodalmi alkotás­ ra, m éginkább az olyan alapvető m űvek­ re, mint Galgóczi Erzsébet Pókhálója volt, vagy m ost Tóth Benedek első regé­ nye, a nagy sikert aratott Nincs vissza­ út. N yugodtan m ondhatjuk, h ogy ez a két regény valóságfeltáró szándékával, pártszerűségével, bátorságával példát mutat. Ez a szellemi rokonság azonban nem jelent indigóval elérhető azonossá­ got. A z azonosság csak a ja vító szándék­ ban, a közéleti tisztaság keresésében, a hozzáállásban mutatható ki, s egy-két olyan lényegtelen lerakódásban, am i tu­ dat alatt is megülepszik mind íróban, mind olvasóban, ha nyom on kíséri a ma irodalmát. Tóth Benedek regénye a Szépirodalmi Könyvkiadó kisregénypályázatán első dí­ ja t nyert, s elöljáróban is hozzátehetjük: jogosan A krim i-izgalm asságú, kitűnően megszerkesztett regény nemcsak azáltal úttörő jelentőségű, h ogy fölfedezi társa­ dalmunk testén a gennygócokat, a baci­ lustenyészetet, a fasisztoid képződm énye­ ket, hanem mert rideg, határozott, egysze­ rű szavakkal tisztáz elveket, s harcba száll a lenini normák védelm ében. Tényekkel érvel és az érvekkel bebizonyítja, h ogy a párttal, am ely személyes érdekeken fe ­ lülálló intézmény, a m egtévedt, az elvek­ től eltántorodott funkcionárius csak bűnei védelm ében igyekszik önmagát azonosítani. H ogy presztízsét m indenáron védő, eszközeiben kíméletlen, összeköt­ tetéseiben bízó és kapcsolatait kihasználó, az igazság hitében másokat m egingató hatalmasságoknak m ár semmi közük a párthoz. Sőt a párt tekintélyét csak nö­ veli, ha a magukcsinált nagyságokat k o­ rábbi érdem eikre való tekintet nélkül felelősségre vonják, amennyiben csele­ kedetük elveket, törvényt, közérdeket sért. S a regényből azt is megtanulhat­ juk, h ogy bár az igazságért fo ly ó harc­ ban súlyos sebeket lehet szerezni, a har­ cot végig kell vívni a győzelem ig. Mert a véglények, a percem berkék, a k on ­ junktúralovagok, a korrupt hivatalnokok m affiája fölött szocialista rendünkben m indig diadalm askodnia kell a becsület­ nek, az igazságnak. Ez a lenini elvek szerinti igazságkere­ sés teszi Tóth Benedek könyvét annyira népszerűvé, m ert átitatott töm ény opti­ mizmussal; m ég akkor is, ha a regény­ ben Sziki László idegei a m egpróbáltatá­ sok súlya alatt felm on dják a szolgálatot és diadala csúcsán tragikus szerencsétlenség áldozata lesz. Hisszük, h ogy a párt esz­ m éitől idegen gócok eleve halálra vannak ítélve, s csak órák, napok, hónapok kér­ dése, hogy azok akik érdemtelenül be­ folyásos pártfogók védelm ét élvezik, aki­ ket félreismertek, akik kártékony m un­ kájukat orcátlanul m űvelik, m egfertőzve környezetük légkörét, akiknek aljassága az égre kiált, elsöpörtessenek káros te­ vékenységük színpadáról. A Rab Rábyknak, a Sziki Lászlóknak nem szabad hal­ niuk, s ha meghalnak, elvesztésük az égre kiált. M ert csak em berek halhatnak meg, mert csak em berek élhetnek vissza em berektől kapott hatalmukkal, de igazság örök, halhatatlan. az 29 �Tóth Benedek kön yve egyidejűleg a munka, a tudás, a tisztességes helytállás dicsérete is. Hiszen Sziki Lászlónak, a tszelnöknek nincsen se sógora, se kereszt­ apja, sem m iféle atyafia a községben, te­ kintélyét, biztonságát jó képessége, szor­ galma, törvén y- és embertisztelete te­ rem tette meg, és kizárólag munkájának köszönheti az őt k örülvevő rokonszenvet és a m eghatóan lenyűgöző támogatást. Ha egy kicsit is tehetségtelenebb és rom lot­ tabb, akárcsak azok a feslett hivatalno­ kok, akik a hajszát indították ellene, könnyen lehet, h ogy k ivülről kellett vol­ na m egvívnia kem ény harcát. D e így felfüggesztve is egy közösség oltalma alatt érezhette magát. Mert a nép tiszteli, be­ csüli, m egvédi a tehetséget és szorgalmat. S m ert ebben és igazságért való harcában a párt (nem az egyes szem élyek és nem is m inden személy, akinek tagsági kön yv van a zsebében!) mellette áll, nagy és tör­ hetetlen a nép bizalma a pártban. Tóth Benedek kön yve így növeli az olvasóban a párt iránti tiszteletet. Tóth Benedek, m int elsőkönyves író, nagy szerkesztői tehetségről tesz tanúbi­ zonyságot. Hiszen elsősorban szerkesztési, alapozási munkájának köszönhető a re­ gény gördülékenysége és a cselekm ény izgalmának folyam atos fokozódása. K e­ vés k ön yvről m ondhatjuk el manapság, h ogy nem tudtuk letenni, amíg az utolsó betűig ki nem olvastuk. Nos, Tóth Be­ nedeknek sikerült elérnie, h ogy Sziki szélmalomharcát és a Váradiak árm ány­ kodásait feszült figyelem m el olvassuk egészein a harc kim eneteléig — sőt még azon is túl. Igen, m ert a regény egy vi­ tatható „u tójátékkal” ér véget. Sziki László otthagyja feleségét, kocsiba ül, h ogy másutt (nem diadala színhelyén) új életet kezdjen, az új leány mellett. S útközben a m egviselt idegzetű tsz-elnök karam bolozik. Ez a befejezés az olvasó­ ban felemás érzeteket támaszt. Részben, mert a Pókháló film változatában is talál­ koztunk m ár egy deus ex machinaként előrángatott autókarambollal, részben mert az olvasó úgy sejti, h ogy a szerelmi kaland híján ez a szerencsétlenség nem következhetett volna be. Pedig (s ezt kellett volna érzékeltetni kellően) Sziki váratlan és érdem telen halála az aljas, koncentrált hajsza következm énye. A z író stílusa erőteljes és m eggyőző, törekszik a kleisti töm örségre és egysze­ rűségre. H elyenként azonban elő-elő­ bukkan az újságíró, aki vezércikkszerűen érvel, magyaráz, helyenként „szájbarág”. Úja bb könyvében várjuk tőle a stiláris igén y fokozását is, m ondanivalójának m ég szebb, még irodalm ibb kifejezését. M ert Tóth Benedeknek volt és van m on­ danivalója (s mai irodalm unk ismereté­ ben jól tudjuk, h ogy ez m ilyen utánozha­ tatlan erény!), hiszen a tollat is a g y ó ­ gyító szándék adta a kezébe, mint az operáló segédorvoséba a szikét. (Szépirodalmi, 1975.) Lakos G yörgy Varga Imre Összevissza ivadékok Nemrégiben Mesterházi Lajos azon me­ ditált, hogy amíg ádáz harcot vívunk a kis­ polgári életforma nemkívánatos megnyilvá­ nulásai ellen, igen kevés figyelmet fordí­ tunk „nagypolgárságunkra” ; ami annál in­ kább baj. mert éppen a „nagypolgárság” anyagi kondicionáltsága, hivalkodó életmód­ ja egyik ösztönzője a kispolgári magatartás vadhajtásainak. Még károsabb az a nézet, miszerint pénzzel, összeköttetéssel minden elérhető, ezek hiányában viszont nehezen boldogul az ember. Varga Imre a Szépirodalmi Könyvkiadó felszabadulási pályázatára beküldött és ott díjazott regényében azt bizonyítja, hogy nem érzéketlen ezzel a jelenséggel szemben. Ed­ digi életútja során a közművelődés külön­ böző területein dolgozott, tapasztalatait „közelről” gyűjthette össze, s most ezeket igyekezett kamatoztatni. A regényben szereplő házaspár — a ve­ lük megtörténtek kapcsán mutatja be az író ezt a réteget — pályája csúcsán áll. A feleség, Daru Etel a „népből jött” . Édes­ apja, Daru István ács, a város munkásmoz­ galmának kiemelkedő alakja volt. Daru Etel jelenleg gyárigazgató, a városi tanács végre­ hajtó bizottságának tagja, nagyasszony. Irke, a lányuk, aki Pesten tanító, vénlány, mel­ lesleg kandidál, meg is jegyzi anyjával kap­ csolatban: „Honnan a nyavalyából vette ez az ácslány ezt a tartást.” Férje, Toros Gá­ bor a maga módján mindig a politikának 30 élő ember volt. A családi könyvtárban ma is csak a Marx—Engels—Lenin „összeseket” tudhatja magáénak. Munkáját merev, de célratörő stílus jellemezte. Sikeres ember, egy ideig városi párttitkár volt, végül mint megyei tanácselnök ment nyugdíjba. A hosz­ szú hivatali évek nem vesztek a semmibe, nyugdíjasan is „jelentős tényező” a me­ gyében. Baráti körébe tartozik a városi titkár, a megyei főorvos, a megyei főállator­ vos, dr. Czebe Béla, aki régi, patinás ne­ mesi származék és Torosék nászjelöltje. A házaspárnak van még egy kései „Ratkó-gyereke” — Tibornak hívják. Ő jelenleg a mo­ torversenyzés és a nők bűvkörében él, egyébként a műegyetemre jár. Ahol élnek, bátor város, megyei székhely, színházzal, híres étteremmel és hercegi kas­ télyból lett múzeummal. (A múzeumban dr. Csökmei az igazgató, egy régivágású, szak­ májának élő úriember.) Tágas, elegáns la­ kásuk egy, a fordulat éveiben nyomtalanul eltűnt, liberális gondolkodású ügyvéd tu­ lajdona volt. Torosék közvetlen az eltűnés után költöztek be. A nagyszobában egy ér­ tékes barokk garnitúra van, igaz két fotel hiányzik belőle. A házaspár családi ünnepre készül: negy­ venéves házassági évfordulójukat kívánják megülni ünnepélyes külsőségek között. Irke hazautaztában megismerkedik dr. Csökmei­ vel, aki akaratlanul is rávezeti, hogy is­ meretlen eredetű barokk garnitúrájuk a hercegi kastélyból származik, ami után ő, mint múzeumigazgató már régóta nyomoz. Míg a szülőik a szervezéssel vannak elfog­ lalva, Irke (igaz, önkényesen) történelmi igazságot szolgáltatva, az egész garnitúrát visszaszállíttatja a múzeumba. Az összecső­ dülő vendégsereg a szobát üresen találja. Ezt a csapást még kiheverné a család, a visszaütést alkalmasabb időre tartogatva, hiszen az egész kompánia átmehet ünnepelni az állami gazdaság ilyen célokra fenntartott vendégházába — a világ szeme sincs rajtuk. Kora reggel a társaság protokoll szabta sor­ rendben, hazafelé hajtat. Ekkor Tibor, a se­ besség megszállottja (egy zebrás gázolással a háta mögött) kilő a konvojból. El is üti Molnár Gáspár bácsit, aki a város megbecsült, öreg kommunistája, s akinek egyik fia me­ gyei titkár, a másik a Bem rakparton dol­ gozik. Ha Irke akciója szégyen, akkor ez tragédia, mely be nem látható következmé­ nyekkel járhat. A társaság leáll, megtanács­ kozza, hogyan lehet a történteket simán megúszni. Irke ismét cselekszik. Csökmei múzeumából felhívja hajdani népi kollé­ gista társát, aki most megyei főügyész, hogy az tartóztassa le az öccsét. Tibort ezúttal már nem sikerült kihúzni a bajból, elviszik a rendőrök. Így ér véget a családi ünnepség. A jelek arra utalnak, hogy ezt a csa­ pást már nem tudja kiheverni a család, s talán a városban, a megyében is elindul egy egészséges erjedés. Az író azonban nem ilyen egyértelműen optimista. Nem becsü­ li le ennek a feudális kövületnek az erejét. Visszautaztában Irkét is kétségek gyötrik: „...É s nyargal velünk a gyors... a főváros­ b a ... a magyar Bakonyba... és itthagyjuk Csökmeit, és Winter nem is sejti, hogy mel­ léje kellene állnia.” Varga Imre regényének két rétege van. Az egyik általunk vázoltan mozgalmas, mármár krimire emlékeztető gyorsasággal bo­ nyolódó. Ebben elég sok az „elvarratlan szál”, a véletlen, sorsszerű fordulat. Látha­ tóan az olvasmányosság, az emészthetőség jegyében. Maga az író inkább a könyv le­ író. meditáló részeiben érzi otthon magát. Érdekes adalékokat, intimitásokat ismerhe­ tünk meg a népi írókkal kapcsolatban. A felszabadulás utáni politikai viszonyok bo­ nyolultságát is érzékletesen jeleníti meg. Ha módja van rá, kifejti véleményét nap­ jaink társadalmi-közéleti kérdéseit illetően is. A regénynek ezek a lapjai egy jó szem­ mel-füllel figyelő, rokonszenvesen gondolkodó embert sejtetnek. Néha az az érzésünk, hogy ezek a gondolatok a „regényesítő” kellékek nélkül jobban érvényesülhettek volna. Ne­ künk leginkább ezeknek az eszközöknek diszfunkcionális, az író gondolati világával nem szervesült használata okozott hiányérzetet. Az alakokat megpróbálja belülről ábrázol­ ni, az ő szemükkel láttatja, az ő szavaik­ kal kommentálja az eseményeket. De hamar kiderül: kik a hősei és kik állnak a túlsó oldalon. Az egyénítésnek is egy meglehető­ sen külsődleges eszközére, a beszédstílussalábrázolásra szorítkozik. A figurák statikusak: eljátszák, amit az író rájuk osztott. Irke ugyan cselekvő sze­ mély, de van benne valamiféle eleve-elren­ delés: mintha Elektra lépne elő a görög tra­ gédiákból. Különösen a szülők ábrázolása vértelen, pedig rájuk kíváncsiak lettünk volna (hogy váltak ilyenné?). Néha szinte kisüt a könyvből az író indulata, s ez már csak azért is kár, mert a téma több analí­ zist, elmélyültséget érdemel, és mivel a regény különben sem tűri az indulatosságot. A szerző mellett szól, hogy nehéz, irodal­ munk által eddig nem nagyon feltérképe­ zett terepet választott; műve mellett pedig, hogy talán ő, talán mások ezen a csapá­ son elindulva (ezt szélesítve) több szeren­ csével járnak. (Szépirodalmi, 1975.) Rásó József �III. ORSZÁGOS ZOMÁNCMŰVÉSZETI BIENNALÉ; SALGÓTARJÁN, 1975 �� Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document https://dkvt.bbmk.hu/pf/2a1595bf0fe872fa56367663c1665678.pdf Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Végh Miklós Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 1975 Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Language A language of the resource hun Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Subject The topic of the resource Irodalom Művészet Közélet Társadalompolitika Title A name given to the resource Palócföld - 1975/6. szám Type The nature or genre of the resource folyóirat 1975 folyóirat Irodalom Közélet Művészet Nógrád megye Társadalompolitika