https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/b83b6024e20420841432845690d92e2a.pdf ec6153bad274a366164268117bb0cb77 PDF Text Text 1975 5 Beszélgetés a példamutató munkásról Hogyan születnek a „törzsgárdisták” Egy „bányaváros” sorsáról A jó munkahelyi légkör jelentősége Veres János és Győri László versei, Pálházy JózsefKopányi György rádiójátéka Summásélet-summásdalok A z V. Salgótarjáni Szabadtéri Szoborkiállítás Nemzetiségi Napok, 1975. PALÓ C FÖLD Hosszabb ideje már, hogy a közérdeklődést egyre nagyobb sugarú körben mozgatva meg, erjed-érik a legújabbkori magyar nyelvápoló moz­ galom. Közhasznot hajtva, hiszen általa mind többen válnak tájékozottá az ápoló-nemesitő nyelvhasználat dolgában, mind kevesebben élhetnek rosz­ szul anyanyelvünk törvényeivel. A nyelv a lélek tükre - hangoztatjuk. S valóban nem állunk messze az igazságtól, amikor a szellem restségét, vagy terhes túltápláltságát tételezzük fel a gondolat pongyolává sekélye­ sített, vagy rákosa n burjánzóvá cirkalmazott kifejezése mögött. Ha viszont ez igaz, akkor igaz az is, hogy az egészségesen fegyelmezett, nemesen gazdag nyelvhasználat mindennapi kenyerén szebb és jobb „felnőtté" érlelődik a szellem, maga az ember. Tanulságos ez a kollektív felelősségvállalás és növekvő egyetértés a tudatos nyelvhasználat, a különféle nyelvi törvények helyénvaló alkalm a­ zásának dolgában, az elvek és a gyakorlat mindennapi „megfeleltetésé­ nek" ügyében. Tanulságos ez a közhasznú nyílt szini perlekedés, a köz­ napi apró (és nagyobb) vétségek jobbító szándékú szembesítése elköve­ tőikkel. Tanulságos, mert köznek jövedelmező, s mert „eltanulásra" csá­ bit. Elemi ismereteink közül való, hiszen a kétszer-kettő józanságával mindennapjainkat fegyelmező elv, hogy létünket fenntartó, szocialista épi­ tömunkánkat vezető erő a munkásosztály. Soha nem kellett hát különö­ TÁRSADALOMPOLITIKAI, IRODALMI, M ŰVÉSZETI FOLYÓIRAT �sebb okot, indokot keresnünk ahhoz, hogy a nap mint nap felszínre ke­ rülő számtalan probléma közül éppen azok megoldását érezzük legsürge­ tőbbnek, éppen azokra kerítsünk elsőként (s ha kell, leggyakrabban) sort különös körültekintéssel, amelyek a munkásosztály sorsának, minőségének kedvező alakulásához segítenek. (Ami, persze, korántsem jelenti azt, hogy ne adódhatnának életünkben olyan különös alkalmak, amelyek jóvoltából a szokottnál erősebb hangsúllyal tesszük fel a kérdéseket, kutatjuk a kér­ désekre adható leghelyesebb választ.) A munkásosztály jelenéről, jövőjéről, minőségéről esik itt szó, értel­ metlen lenne hát e szűk terjedelmi keretek között a továbbiakban a tel­ jesség látszatát kelteni. Néhány — s talán nem is a legrangosabb — problémára vessünk csak pillantást most és itt, azok közül, amik tisztázá­ sa, vizsgálata, rossz „szórend", vagy a „hangsúlyok" helytelen alkalma­ zása miatt elégtelen, illetve késik. A szocialista szakmunkásképzés kialakulásának 25. évfordulóján ösz­ szegezve eredményeinket, kimondhatjuk azt is, még távolról sincs min­ den rendben a szakmunkásképzés háza táján. Mert tisztáztuk-e kellően, hogy miként hat még a fizikai munkát alsóbbrendűnek minősítő szem­ lélet; hogy általában milyen foglalkozású és szociális helyzetű szülők mi­ lyen értelmi képességű gyerekeinek seregéből - és miért éppen onnan képződik a jövő munkásosztálya; s mi a teendő azért, hogy abba az osz­ tályba, mely elveink szerint nemcsak, hogy elsők közül való, de első is, „sikk" legyen bekerülnie a felnőttkorba érő fiatalnak. Más. Szükségszerű (éppen ezért kár lenne nosztalgiával emlegetni), hogy múlttá vált az ezermester-tipusú univerzális kétkezi ember. Az ipari munka fokozódó differenciáltsága és üteme mind szűkebb munkaterüle­ ten kíván felelősségteljes hozzáértést egyazon személytől, aminek követ­ kezményeként a sokféle munkás közös tevékenységével létrehozott ter­ mékben nem mutatható ki eléggé az egyes ember tehetsége, hozzáértése. Így természetes módon csökken az összmunka iránti személyes felelősség — ami csak a magasabb minőségű, kollektív felelősséggel helyettesítve zárhatja ki a „közös selejt" növekedésének lehetőségét. Nagyobb ter­ melékenységre törekvő, határidőket „leszorító" hétköznapjaink során tuda­ tosan fejlesztenünk kell ezt a kollektív felelősséget, az igazán jó szak­ munka, az utólagos kívánnivalót nem hagyó munka iránti belső igényt és „külső" tiszteletet. Az előző problémától nem független kérdés. Szocialista társadalom­ ban élünk, kapcsolataink (itt: munkakapcsolataink) lényegéhez kell tar­ tozzon, hogy - nem tekintve ugyan mellékesnek az anyagi ellenszolgál­ tatás mértékét - , ki-ki tehetsége és ereje lehető legjobb felhasználásával „tegye a magáét". Kifejezetten nem egyéni és közösségi érdekei ellené­ re, de kifejezetten az elsőrendű társadalmi érdek szem előtt tartásával. A fejlett szocialista társadalom építése önmagában is jobb, igényesebb munkát követel: ez tény. Hogy a gyakorlat olykor „sántít” még az elv mögött: szintén tény. Mégis nyilván elérjük egyszer, hogy közös munka elvégzésére szövetkezők ugyanazon munka jobb, gyorsabb elvégzésére a már hatályban lévő szerződések mellé nem kötnek ún. „szocialista” szer­ ződéseket. Annak tekintik már az elsőt! És folytatható még a kérdések sora, a kérdéseké, amelyek tekintélyt, öntudatot, közérzetet befolyásolnak, határoznak meg. Az elvek és a gya­ korlat alkalmi eltérései, a törvények helytelen használata, a rossz „szó­ rend” és ,hangsúlyozás", a sekélyesség és a cirkalmasság itt is „rossz vért szül” tehát, s helye van az ápoló-nemesitő mozgalomnak. Kassai-Végh Miklós 1975 5 TARTALOM VÁLTOZÓ VALÓSÁGUNK 3 Csongrády Béla: Hagyományok, 3 Dr. Bandur Károly: 5 7 10 12 A szocialista gyakorlat, távlatok munkahelyi légkör Karácsony György: Van? Nincs? Milyen? Pádár András: Hogyan születnek a „törzsgárdisták"? Rozgonyi István: Már n e m ..., még n e m ... Lakos György: Utolért délibáb SZÉPIRODALOM 15 Veres János: Palóc madonnák, Sejtelmes óda 15 Győri László: Sokáig 15 Pálházy József-Kopányi György: Emberölés, utójátékkal HAGYOMÁNY 19 Nagy Zoltán: Summásélet - summásda lok 22 Leblancné Kelemen M ária: Dokumentum KÖ RKÉP 24 25 28 28 28 30 V. szabadtéri szoborkiállítás, Salgótarján (Finta József) Jegyzetek szoborkiállítás dolgában (Eisler János) Nyári Egyetem Salgótarjánban (Domonkos Alajos) Nemzetiségi Napok, 1975 (V. J.) Irószemmel, 1974 (Horpácsi Sándor) „O lyan üveget, ami az emberről mesél. . . ” (Czinke Ferenc Beszélgetés Erdei Sándor üvegtervező iparművésszel A címoldalon Janzer Frigyes, a belső borítón Kokas Ignác, a hátsó borítón Erdei Sándor alkotása, a belső oldalakon a salgótarjáni V. sza­ badtéri szoborkiállítás anyagából válogatás. PALÓ C FÖLD TÁRSADALOMPOLITIKAI, IRODALMI, MŰVÉSZETI FOLYÓIRAT A NÓGRÁD MEGYEI TANÁCS M ŰVELŐDÉSÜGYI OSZTÁLYÁNAK LAPJA Megjelenik kéthavonta Felelős szerkesztő: Végh Miklós. Szerkesztőség: 3100 Salgótarján, Arany János út 21. Telefon: 14-13. Kiadja a Nógrád megyei Lapki­ adó Vállalat. Felelős kiadó: Vida Edit. Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető bármely postahivatalnál, a kézbesítőknél, a posta hírlap­ üzleteiben, és a posta Központi Hírlap Irodánál (KHI Budapest V., József nádor tér 1. sz. Postacím: 1900 Budapest (közvetlenül, vagy postautalványon, valamint átutalással a KHI 215-961 62 pénzforgal­ mi jelzőszámra. Egyes szám ára 5 Ft, előfizetési díj fél évre 15, egy évre 30 Ft. Megjelenik kéthavonta. Kéziratokat és rajzokat nem őr­ zünk meg és nem küldünk vissza. 75.12392 N. m. Ny. St. �VÁLTOZÓ VALÓSÁGUNK Hagyományok, gyakorlat, távlatok A hagyománytisztelet, minden létező közül, csak az ember sa­ játja. Minthogy — ahogyan a marxizmus klasszikusai tételezték, s bizonyították forradaimasítóan újszerű, évszázados tévhiteket halomra döntő társadalomfelfogásukban — az emberi lényeg a társadalmi viszonyok összességével azonos, mindaz (munka, gon­ dolkodás, nyelv, érzelem), ami az embert emberré teszi, a társa­ dalmiságból fakad, illetve annak előfeltétele. Csak ebben a dia­ lektikus összefüggésben értelmezhető helyesen múltunkhoz (s persze, jövőnkhöz) való viszonyunk is. Ez a viszony azonban nemcsak hasonlít egymáshoz, hanem különbözik is egymástól. Amíg ugyanis a m últ eredményekben, tényekben rögzítődik, s így kapcsolódásunk, kötődésünk is reá­ lis, ebből következően erős (mind a szeretet, szimpátia, mind pe­ dig a megvetés, elutasítás), addig még a megtervezett, jól meg­ alapozott perspektíva is — ,csupán” hipotézis. (Mint a történe­ lem bizonyítja, csak a géniuszok, lánglelkek tudnak valóságos­ ként lelkesülni a „még csak bekövetkezőért” .) Talán effajta okai is vannak a megszokotthoz való „túlhordott” ragaszkodásnak, a szokatlanra való sandításnak azon az alapigazságon túl, hogy né­ zeteink — az úgynevezett felépítmény részeként — végső soron tükörképei a társadalom gazdasági, anyagi viszonyainak. S m i­ után e tükrözés többszöri közvetítés révén valósul meg, a kép — azaz felfogásunk —, nem egyszer késleltetett a meghatározó viszonyokhoz képest. Nem könnyű belátni, hogy egy korszak célkitűzéseinek megvalósítása hamarább elkezdődik, mint a cé­ lok konkrét megfogalmazása, tudatosodása megtörténne. Erre is vonatkozik Marxnak a „Tőké” -ben tett megállapítása, miszerint: „Nem tudják ezt, de csinálják” . Az emberek olyan feladatokat tűznek ki önmaguk elé, amelyeket meg is tudnak oldani, sőt, a feladatok is csak ott és akkor jelentkeznek, ahol és amikor a megoldás anyagi feltételei adottak. Nem csupán a gondolatnak kell tehát megvalósulásra törnie, hanem a valóságnak is a gon­ dolatra — mondhatjuk ugyancsak Marx alapján. Ezért van, hogy manapság is csak ízlelgetjük a már harminc éve gyakorlott programnak egyes elméleti megfogalmazásait, mint például azt, hogy az osztályok megszűnése — azaz az osz­ tály nélküli kommunista társadalom megvalósulása — azáltal kö­ vetkezik be hogy a társadalmat alkotó minden osztály s réteg munkássá válik, vagyis, hogy a bevezetőben említett társadal­ masodás folyamata azonos a proletárrá válással. Annak a törté­ nelmi szükségszerűségét, hogy miért éppen munkássá és nem mássá kell válnia mindenkinek, könnyebb beláttatni, mint azt, hogy hogyan. Okultunk már saját példánkon, s — bár még min­ dig „hiánycikk” a jó „munkásregény” —, már nem küldjük bá­ nyába dolgozni az írókat „életszagú” élményszerzés címén. Gon­ dolkodásunkban. szemléletünkben, életfelfogásunkban kell mun­ kássá válnunk, a proletariátus gondolatait kell kimondanunk, s egyszersmind megvalósítanunk. A legközismertebb — mert talán legégetőbb — példa az et­ től eltérő gondolkodásmódra a szakmunkásképző intézeteknek a közvéleményben elfoglalt státusza. Az esetek többségében ugyan­ is, vagy az általános iskolában gyenge tanulmányi eredményű, vagy a gimnáziumokba, szakközépiskolákba fel nem vett tanu­ lókból kerül ki a jövő szakmunkás-utánpótlása. A helytelen szemlélet nyomai, persze, már az általános iskolában fellelhetők s nem elsősorban a pályaválasztás hiányosságaiban, különösen nem egy-egy pedagógus rossz beidegződésében keresendők en­ nek az okai, hanem iskolarendszerünk intellektuálisabb a kelle­ ténél, s — bár a feltöltése már megkezdődött — még mindig elég mély szakadék tátong a termelőmunka s az iskolai oktató­ nevelő munka között, nem kapta még meg a megfelelő elismerést a munkára nevelés. Persze, az iskolakapun túl is vannak problé­ mák bőven. A munkások érdekében hozott intézkedések sorában esetenként el-elvész az egyes ember, viszonylag keveset foglal­ kozunk a munkássá válás folyamatának elemzésével, a munkás­ öntudat kérdéseivel, a törzsgárda lehetséges szerepével stb. Ha van valami a közösségi formák, mozgalmak közül, ami csírájá­ ban magán viseli az osztálynélküliség megannyi jellemzőjét, a kommunisztikus vonások sokaságát, akkor a szocialista brigád­ mozgalom az a javából. E mozgalom továbbfejlesztése körüli v i­ táinkban körvonalazódik az a sok lehetőség, amely mindmáig még kihasználatlan maradt. Mennyire vagyunk vajon felelősek mi magunk a gondolko­ dásunkban, szemléletünkben meglevő torzulásokért? Amennyi­ ben a társadalmi lét, az objektív termelési folyamat szférájában — sorsunk szerzőjeként és szereplőjeként — követünk el hibá­ kat, mintegy önmagunk lassítva a társadalmasodás folyamatát. Hiába szeretnők ugyanis, hogy az emberek — köztük mi ma­ gunk — valamiféle morális parancsolatra szándékaink szerint változzanak meg. Amíg a termelési viszonyokban — a tulajdon-, a munkamegosztási és -elosztási viszonyokban — van még, ami nem kommunista, sőt, még csak nem is szocialista, jámbor óhaj marad azt hinnünk, hogy gondolkodni, vélekedni kommunista módjára fogunk valamennyi kérdésben. A kommunizmus — mint a marxizmus tanítja — egyébként sem valamilyen elérendő ál­ lapot, megvalósítandó eszmény, hanem mozgalom, a proletáriá­ tus önfelszabadításának mozgalma. Pártunk politikája alapelveiből következően munkáspolitika, a XI. kongresszus által jóváhagyott közép- és hosszú távú tervek is ennek jegyében fogantak. A fejlett szocializmus építésének programját vállaltuk, s valósítjuk is meg, annak tudatában, hogy az anyagi gyarapodás — ha nem is minden zökkenő és mellék­ hatás nélkül — a szocialista tartalom térhódítását eredményezi gondolkodásunkban, szemléletünkben is. Csongrády Béla A szocialista munkahelyi légkör A fejlett szocialista társadalom építésében, s annak döntő te­ rületein — a gazdaságban, politikában, és a kultúrában — tör­ ténő előrehaladásunk egyik igen lényeges követelménye a ve­ zetés és irányítás hatékonyságának növelése. A vezetés hatásfoka (egyebek mellett) függ a szocialista de­ mokratizmus normáinak, a szocialista vezetési elveknek és mód­ szereknek az érvényesülésétől — s ami ettől elválaszthatatlan —, a munkahelyi légkör állapotától. Hiszen a munkahelyi légkör tükrözője a vezetés, a gazdálkodás, illetve a működés, az emberi kapcsolatok színvonalának, mert döntően a munka politikai és tudati töltésű feltételei közé tartozik; e feltételek milyensége pe­ dig hat a feladatok megoldásának színvonalára, a végzett munka eredményességére. A munkahelyi légkör mint hatékonysági tényező önmagá­ ban is indokolja a vele való megkülönböztetett törődést. De sze­ repe nemcsak ebben van. A munkahelyi légkör nem egyszerűen ilyen, vagy olyan vezetési stílusból fakadó következmény, hanem fontos alkotórésze a munkahelyi-üzemi demokráciának: tehát társadalmunk demokratizmusa, a dolgozók szocialista tudatossá­ gának fejlesztése szempontjából is jelentősége van. Még sok jel mutat arra, hogy nem minden vezető értékeli megfelelően a munkahelyi légkör társadalmi, politikai jelentősé­ gét, ismeri, érzi ebben saját felelősségét. Sokan úgy gondolják, hogy ez a párt- és más politikai szervek kizárólagos feladata. Mások szerint mellőzhető, formai kérdés. Sőt vannak, akik (ki­ mondva-kimondatlan) egyszerűen a vezetői munka akadályát látják benne. Az ilyen és hasonló nézetek nem egy vezetőt ju t­ tattak már súlyos, feloldhatatlan konfliktushoz. 3 �Aki nem tud különbséget tenni az őszinte, jó t akaró, segítő szándékú bírálat, vélemény és az üres szócséplés között, az nem érti meg azt sem, hogy például a pletykák, a munkahelyi közös­ séget felkavaró mendemondák is éppen ott terjednek, ahol fej­ letlen a munkahelyi légkör. Nem érti, hogy nemcsak a beosz­ tottak, de a vezetők érdeke is az egészséges kritikai szellem. Egy­ részt azért, mert maguk is benne élnek, másrészt, mert az a ve­ zetés hatékony segítője. Nélküle a munkatársak javaslatai, al­ kotó gondolatai nem juthatnak felszínre. A nyílt vitában felme­ rülő érvek, ellenérvek mérlegelése utján lehet csak igazán leg­ megfelelőbb döntésre jutni. A szókimondó, kritikai légkör bizto­ sítja a problémák időben történő jelzését, ez pedig megkönnyíti a vezetőnek a hibák felismerését és orvoslását. A ki nem látja a szocialista munkahelyi légkör értelmét, tartalmát, célját, az rend­ szerünk lényegét nem érti. Nem érti, hegy szocializmust építő társadalmunk minőségi jegye a dolgozó tömegek tudatos, aktív részvétele társadalmi céljaink, feladataink kidolgozásában, vég­ rehajtásában, s annak ellenőrzésében. S ez nemcsak társadalmi méretekben, hanem az egyes munkahelyek vonatkozásában is így van. Melyek a munkahelyi légkör legfontosabb megnyilvánulási területei és érvényesülésének feltételei? A szocialista vezetés egyik alapvető elve, a szocialista demokrácia döntő követelmé­ nye a dolgozók bevonása a munkahely vezetésébe. Ha ez adott, igen fontos, hogy észrevételeiket, javaslataikat felelősségteljesen kezeljük, megjegyzéseikre érdemben adjunk választ, érezzék a bizalmat, s azt, hogy szavuknak súlya van. A vezetésnek lehet, sőt, legyen döntési javaslata, de ne előre eldöntött kérdéseket bocsásson vitára, mert ez demoralizál és passzivitást szül. A dolgozók bevonása a vezetésbe nem áll ellentétben az egy­ személyi vezetés elvével, nem mentesíti a vezetőt döntési kötel­ zettsége és a hozott döntésért való felelőssége alól, de a vezetői gyakorlat eredményessége nagy mértékben függ attól, hogy a ve­ zető támaszkodik-e munkatársaira, az érintett terület dolgozóira döntései kialakítása során. A dolgozóknak a vezetésbe való bevonásával szoros kapcso­ latban van tájékozottságuk a munkahely helyzetéről. Ez meg­ határozza a közreműködés hatékonyságát, és a jó munkahelyi légkör érvényesülésének is fontos területe. A helyes információáramlás teszi lehetővé, hogy a vezetés a felmerülő kérdések kap­ csán folyamatosan megismerje a dolgozók véleményét hangula­ tát; és azt, hogy a dolgozók rendszeres, érthető tájékoztatást kap­ janak a munkahely életét érintő lényeges kérdésekről. A tájé­ koztatás e kettős követelménye érvényesítésében még sok a kí­ vánnivaló: a legfőbb gond, hogy a tájékoztató munka rendszer­ telen, s hogy maga a tájékoztatás gyakran általános, nem kielé­ gítően önálló, alkotó jellegű. A dolgozók bevonása a vezetésbe, valamint rendszeres tájé­ koztatásuk egyaránt feltételezi, hogy rendszeresen és érdemben működjenek a munkahelyi demokrácia fórumai. A szocialista brigádvezetők tanácskozásai, termelési és más munkahelyi érte­ kezletek, munkásgyűlések, a párt- és más társadalmi szervek rendezvényei tág teret nyújtanak a fenti követelmények érvé­ nyesítésére. A munkahelyi légkör összetett fogalom, s mint ilyen, számos tényező együttes hatásának következménye, kifejeződik benne a munkahelyi demokrácia színvonala. Vagy másként közelítve, k i­ fejeződik benne a munkahelyi párt-, társadalmi és gazdasági szervek és vezetőik, a kollektívák és egyének munkája egyaránt. Ezek a tényezők építői, formálói is a munkahelyi légkörnek. A vezetés mechanizmusában elfoglalt helyük és szerepük szerint mindegyiknek sajátos feladata van. A munkahelyi légkör alakí­ tásáért felelős tényezők tevékenységében igen fontos, hogy egy­ ségesen értelmezzék a célt és a feladatokat, egy nyelven beszél­ jenek, hiszen a résztvevők különböző tevékenysége közös célra irányul — az adott esetben a munkahelyi légkör fejlesztésére, amely egyúttal nagy társadalmi céljaink megvalósításának egyik eszköze is. A munkahelyi szervezetben elfoglalt helye alapján megkü­ lönböztetett szerepe van a vezetőnek. Ebből fakad a vezetési stí­ lus és a vezetői magatartás fontossága. A szocialista vezetés elveinek következetes érvényesítése ter­ 4 mékenyítően hat a munkahelyi légkör fejlődésére. Elősegíti a bizalmon, a kölcsönös tiszteleten és megbecsülésen alapuló, nyílt és őszinte munkakapcsolatokat, ahol alkotó gondolkodásra ösztö­ nöznek, ahol fejlődhetnek a munkatársak, ahol nem a számító taktikázás, a „ vajon tetszeni fog-e a főnöknek” nézőpont szabá­ lyozza a munkatársak állásfoglalását, hanem a legjobb meggyő­ ződésük (még akkor is, ha az nem azonos a vezető véleményé­ vel). Ezért is fontos a helyes vezetői magatartás, a helyes veze­ tési stílus kérdése. Hiszen a kapcsolattartás formája és tartal­ ma, a vezető igénye munkatársaival szemben mind hatással van a munkahelyi légkörre. A vezető funkciójából következik, hogy intézkedési, utasítá­ si, ellenőrzési joggal, emberek munkájával és eszközök felhasz­ nálásának jogával rendelkezik. Feladatköréből adódik, hogy befolyásolhatja a munkatársak tevékenységét, előrehaladását, jövedelmét, hangulatát. Tehát a kapcsolatok tartalma és milyen­ sége jelentősen befolyásolhatja a dolgozók közérzetét. A vezető ismereteivel, személyes tulajdonságaival, viselkedé­ si módjával, vezetői tevékenységével egyszerre és komplexen hat az általa vezetett közösségre. Ezért fontos, hogy milyen sze­ mélyes példát mutat a vezető, m it vár el és m it tűr meg. Nem jó, ha határozatlan a vezető, amikor határozottnak kellene len­ nie, de még rosszabbul hat a munkahelyi légkörre, ha a vezető — ahelyett, hogy a szervezet céljainak érdekében és annak meg­ felelően gyakorolná a funkcióját — hatalmaskodni kezd. A szocialista vezetési stílus azon az alapelven nyugszik, hogy a hatalom nem a vezető személyes hatalma, hanem az osztály, a nép hatalma, amelyet a közösség bizalmából gyakorolhat, s ve­ zetési módszereiben is ehhez kell igazodnia. A jó munkahelyi légkör kialakulását nagy mértékben befolyásolja a bírálat és ön­ bírálat érvényesülésének helyi színvonala. A jogos bírálat elfo­ gadása, a vezető e téren tanúsított példája, önbírálata hatásosan segíti a munkahelyi légkör fejlődését. Téves ugyanis az a felfo­ gás, amely a vezető tekintélyével nem tartja összeegyeztethető­ nek a bírálatot. Hiszen a vezetői tekintélyt nem a bírálat, ha­ nem a munkájában, magatartásában elkövetett hibák, s azokhoz való ragaszkodás ássák alá. A munkahelyi vezetők felelőssége mellett szükséges kiemel­ ni a munkahelyi pártszervezet szerepét. Pártunk Központi B i­ zottsága 1974. március 19—20-i, a munkásosztály helyzetéről el­ fogadott állásfoglalásában megállapítja, hogy „ . . . az üzemi de­ mokrácia fejlesztésében is alapvetőnek kell tekinteni a párt sze­ repét.” Ebből következik, hogy az üzemi-munkahelyi demokrá­ cia részét képező munkahelyi légkör alakulásáért a pártszerve­ zet politikai felelősséget vállal, s annak legfőbb gazdája. Ez lo­ gikusan következik pártunknak a társadalomban betöltött esz­ mei-politikai vezető szerepéből. Ennek alapján a helyi pártszer­ vezetek fontos feladata figyelemmel kísérni és időnként meg­ vizsgálni a munkahelyi légkör állapotát, fellépni olyan konkrét esetekben, amikor a munkahelyi légkör követelményeit megsér­ tik, s az illetőkkel szemben érvényesíteni politikai felelősségüket. Koordinálni a munkahelyi légkör alakításában részt vevő szer­ vek tevékenységét, és biztosítani az egységes értelmezést, hogy összehangoltan elvégezzék saját konkrét feladataikat, hogy a munkahelyi légkör intézményesített fórumai érdemben és haté­ konyan működjenek. Mindez feltételezi, hogy a pártszervezetek sokoldalú politi­ kai nevelő munkát végezzenek. Ennek során világos határvona­ lat kell húzniok a szocialista munkahelyi légkör ismérvei és a demagógia közé — feltárva a kettő közötti különbséget; s el­ igazítást adni, hogy helyesen tudjanak élni jogaikkal. A munkahelyi légkör fejlesztése nem a munkahely általá­ nos tevékenységétől elkülönített foglalkozást igényel, hanem a napi feladatokkal összhangban, azok eredményes megoldását ke­ resve érhető el. Tehát a munkahelyi párt-, társadalmi és hivatali szervek folyamatos gondoskodását követeli meg. Tartalékaink a munkahelyi légkör fejlesztésében még na­ gyok, ennek kiaknázása minden illetékes tényező elsőrendű fel­ adata. Hiszen társadalmi, politikai, gazdasági fejlődésünk olyan feltételeiről és követelményeiről van szó, amelyeket minden köz­ ponti döntés és anyagi befektetés nélkül érvényesíthetünk. Dr. Bandur Károly �V an? Nincs? Milyen ? Kérdem a brigádvezetőt, lesz-e tervtel­ jesítés ebben a hónapban? „Lesz — mond­ ja —, mert X úgy rávert a munkára, hogy behozza a többiek lemaradását. Mert ő ilyen..., mert ő jó munkás.” Aztán megszólal a reggeliidőt jelző du­ da, s a gépek magukba zárják csattogásu­ kat. Csend lesz; hűlnek a megmunkálan­ dó anyagon az esztergakések. Ülnek a padon a munkások, tisztára mosott kéz­ zel már. A térdükre terített nejlonabro­ szon kenyér, szalonna, téliszalámi, para­ dicsom és paprika. Esznek. „Hallom, rá­ hajtottál” — mondom X-nek. „Igen — néz fel két falat között, — tudod, én már csak ilyen vagyok.” „Milyen?” „Hát, meg­ fogom a munka végét.” „Született jó munkás típus” — súgja fülembe a főmű­ vezető. — „Ideális munkás.” Van-e, s milyen is hát az ideális mun­ kás? Én már tudom, hogy csak első hallásra tűnik egyszerűnek a válaszadás... Mert rendhagyó ugyan mindjárt az írás elején annak történéseiről, esetleges tapasztalatai­ ról összegzést készíteni, de hadd mond­ juk el: beszélgetéseink során csu­ pán egyetlenegy — az is rendkívül hiá­ nyos, felületes — azonnali vélemény hang­ zott el. Általában így kezdődték a mono­ lógok, vagy sok esetben a vitától sem mentes dialógusok: — No, várjunk csak...! Tizenkilenc éves esztergályos: — ...Nem tudok én erre válaszolni! — Próbálja meg! — Hát azt lehet... De biztos nem lesz szentírás! — Nem baj. — Szóval, az ideális munkás... Én úgy gondolom, az kemény ember lehet. — Ezt hogy érti? — Mármint, hogy keményen megfogja a munka végét. Jól dolgozik, a normáját mindig száz százalékon felül teljesíti. Sze­ rintem az már jó munkás. — Más nem kell ahhoz, hogy valakiről így beszéljenek? — Hát... Nem késik el a munkából, esetleg tagja a pártnak és a szakszerve­ zetnek is. Negyvenkét éves juhász: — Hallja, ezt jótól kérdezi! _ .. ? — Mert nem vagyok én munkás, aztán így nem is tudhatom. — Maga szerint k it neveznek munkás­ nak? — Hát, a gyáriakat. A kovácsot, a la­ katost, meg... nem is ju t hirtelenjében eszembe, milyenek vannak még. — Szóval, magát nem tartja munkás­ nak? —Nem hát. Paraszt voltam valamikor, most meg ez e... — És ez nem munka? — Ez most nem. Ez csak olyan terel­ getés, de inkább a kutyák szaladnak esett a szemnek nézésük, s mondtam is a m int én... főmérnöknek. „Igen, igen. De érdekeseb­ Nem hagytuk ezzel abba a beszélgetést. bek az emberek, akik keze nyomán meg­ Csak-csak megfaggattam, és abban álla­ születnek ezek a szerkezetek.” Felkísért a podtunk meg: beszéljen a jó munkásról! forgácsolóba, nézelődni. Hosszú, talán — No ilyet ismerek. Ott lakik a szom­ tengelynek való anyagot formált egy esz­ szédomban. Valamilyen nagyobbfajta gépen tergályos. Rajtafelejtettem a szemem: a dolgozik ebben az új gyárban. Hát ő, az: csillogón forgó anyagon, s az emberen kés jó munkás. Odahaza is megcsinál min­ is. Láttam, nézi, nézi a forgácsoló dent magának, másoknak is, mert jó szí­ haladását, keze pillanatnyi cselekvésre ve van, meg tudom, sok pénzt keres oda­ készen rajta feküdt az indítókar szárán bent. És mindig megy a munkába, ha és közben — mosolygott. Örült akarata esik, ha fúj. Tudja, mi kint lakunk a he­ teljesedésének, hogy azt csinálja, s úgy a gyek között — ha ráérne kisétálni velem gép, ahogyan ő akarja. Szikráztak, mesz­ a tetőre, megmutatnám hol, mert onnan szire pattantak a tüzes forgácsok, sikol­ látni —, úgyhogy, ha jól gondolom, leg­ tott a kés, ahogy haladt a kemény anyag­ alább négy kilométert kell neki gyalogol­ ban, s a munkás kizárta magából a kül­ ni mindennap. Mégsem késik el soha. világot. Ott, akkor, abban a pillanatban, Mert én aztán tényleg korán kelek, még nem volt senki más körülötte: csak a for­ a tyúkok előtt, hogy időben kiérjek az gó gép, az anyag és jómagam. Meg a mo­ akolhoz —, hogy némiképp hűek marad­ soly, a leutánozhatatlan, az arcán... junk szavajárásához, itt azt mondta: akó­ hoz —, de mindig csak találkozunk. Mondtam is neki már, nem egyszer: És ezen rövid kitérő után beszéljen ú j­ — Mér’ mégy be ilyen korán? A töb­ ra az igazgató! Illetve, folytassuk kér­ biek még alszanak, te meg már úton déssel, rákérdezéssel! vagy. — Tehát a kritérium : öntudatos mun­ Mindig azt mondja erre: ka? — Jobb előbb bent lenni. Nyugodtan — Talán csak alapfeltétel, úgy is lehet­ előszedegetem a szerszámaimat, megné­ zem a gépem, hogy ne legyen baj vele a ne fogalmazni, elengedhetetlen kellék. De ezen túlmenően, az ideális munkás­ műszak alatt. — Aztán megfizetik, hogy előbb bent hoz hozzá kell tartozni a közösségi szel­ lemnek is. Részt kell vállalnia a brigád, vagy? a műhely, vagy egy nagyobb egység éle­ — Nem. téből is. Legyen egy kicsit társadalmi em­ — És mégis mégy? ber. persze, képességeihez mérten. — Megyek. Engem ehhez szoktattak — Ön szerint van ideális munkás? — Még nincs, de alakulgat. hozzá valamikor.... — Elmagyarázná? — Nézze! Itt elsősorban a szocialista Ellenpólusok. Korban, foglalkozásban egyaránt. De valamiben egyeznek: abban brigádok formáló erejére gondolok. H i­ a megállapításban, hogy az ideális mun­ szen annak tagjai nemcsak a munkavég­ zésből, hanem a szellemi, a politikai élet­ kásnak jól kell dolgoznia. De vegyük elő jegyzetfüzetünket, la­ ből, a kultúrából és a művelődésből is pozzuk, s olvassuk csak, amit egyik vál­ egyre jobban kiveszik a részüket... Szó­ val, változnak, alakulgatnak, mindinkább lalatunk igazgatója mondott! egy ma még csak elképzelt, ideális típus­ sá. — Ön szerint az ideális munkás meg­ — Az ideális munkás meghatározását én az öntudatból vezetném le, hiszen a teremtődése csak idő függvénye? — Optimista vagyok és igennel vála­ két fogalom között, szerintem, szerves szolok ! kapcsolat van. Megpróbálom kifejteni! * Megítélésem szerint, van öntudatos mun­ kás, talán itt. nálunk is. Mert, ha egy em­ Nyugdíjazás előtt álló gépkezelő véle­ ber olyan területen dolgozik, ami az igé­ ménye : nyeit — a szellemi mozgás és a tennivágyás — Határozottan állítom, van ideális igényét is — kielégíti, s nem kényszer­ munkás — döntő részben az idősebbek ből látja el a legnehezebb feladatot sem, között. Bár nem vagyok elfogult, elkép­ hanem, mert örül, a munka eredményé­ zelhető, hogy akad a fiatal korosztályok­ nek, az már egyfajta ideális munkás. ban is. Mert olyanok általában ezek a magamhoz hasonlóak, hogy nem tudnak meglenni munka nélkül, s ha néha nincs S, hogy mit jelent az: öröm a munka belőle, a hiányát érzik és vágynak utána. A jó l és a becsületesen végzett munka; eredményének...? A bányászat visszafejlesztésével egyidő­ ez a lényeg. És ehhez mi hozzátörődtünk, ben települt, éppen csak öt évet megért belenőttünk már. — Ön ideális munkásnak érzi magát? gyáregységünkben jártam nem is olyan rég. Őszintén megcsodáltam a javarészt — Már nem. De ha ezt tíz évvel ezelőtt bányászokból lett szakemberek munká­ kérdi tőlem, talán igennel feleltem volna. ját. A hatalmas, több száz méter hosszú Mert akkor még volt energiám, lelkese­ —, ha jól tudom, jugoszláv megrende­ désem, hajtottam, társadalmi tevékenysé­ lésre készült —, karcsún-hatalamas híd get folytattam, nem is egy szervezetben szerkezeteit, a csarnoki futódaruk míní­ viseltem funkciókat — közmegelégedésre, um-pirostól virító, rácsos formáit. Jól s nemcsak a munkában, a magánéletem­ 5 �ben is példásan viselkedtem. Ne higgye, nem öndicsőítés ezek a szavak: innen jönnek belülről, gondolkodás nélkül. És igazak. Röviden: — Család-, rend- és munkaszeretet, plusz közösségi élet. Én ilyennek tudom elképzelni az ideális munkást. (Harminc­ két éves gépkocsivezető, pártalapszerve­ zeti titkár.) A hatalmas alkatrészen mintha görög­ tűz patakzana alá. Kék, vörös, zöldes színben játszó cseppek gyöngyöznek le az acéllemezen, hogy végigéljék rövid életü­ ket: négy méteres zuhanás után megsem­ misíti őket a betonpadló hidege. Vakító színjáték — a munka tűzijátéka. Kis ideig bírja csak a szem, de még eddig sem lett volna szabad ráfeledkezni. Korhol is az üzemorvos, akivel a gyártócsarnok fél­ homályát járjuk, de hát szabad, nem sza­ bad, a szokatlan fény önkéntelenül is vonzza a tekintetet. — No, ezek jól keresnek — mondja. — Jó dolgozók? — Igen. — Miért? — Nem látod? — Csak dolgozni látom őket... — Igen. Szóval, jól ismerem mindegyi­ ket, gyakran megfordulnak nálam. Mert bármily elővigyázatosak is, de nem olyan hosszú idő után csak-csak begyullad a szemük. Heveny kötőhártya-gyulladás, ami rendszeres kezeléssel néhány nap alatt megszüntethető. És amíg vizsgálom őket, beszélgetünk. — Így tudtad meg, hogy jó dolgozók? — Nem egészen. Nagyon sok alkalom­ mal volt már, hogy amikor egyiket-mási­ kat kezeltem, bejött a főmérnök vagy az igazgató és majd’ mindig mondták: — Doktor úr! Aztán vigyázzon ezekre az emberekre, mert nagy szükség van rájuk. — Nincs munkaerőhiány...? — Legjobb tudomásom szerint nincs. — Te, mint kívülálló, hogyan állapí­ tod meg, ki a jó munkás? — Sok apró dologból is lehet rá követ­ keztetni. Nézd, őt itt fent! — Látom. — Akkor észreveszed: tiszta a ruhája. Most elvette a szeme elől a pajzsot: nem borostás. S nézd meg, hogy egymás mellé helyezi a szerszámait; a salakolókalapá­ csot, az elektródás dobozt. És még vala­ mi: végighegeszt az elektródával, nem dobja el félben. — Szóval, ezek már az ideális munkás jellemzői? — Igen. Mert ez: a rendszeretet, a kül­ sővel törődés, feltételezi a pontos munkát is. És véletlenül tudom, hogy ő az egyik legjobb hegesztő. — Az orvos szerint ki az ideális mun­ kás? — Folytatom talán vele! Tehát: a pre­ cíz, jó munka az elsődleges. Aztán a má­ sik emberhez való viszony. Aztán egy na­ gyobb közösséghez való viszony. Aztán a 6 példás magánélet. És még ezeken kívül a tanulás, a műveltség, a pártosság. — Ez utóbbiakra valami konkrét pél­ dát . .. ! — Mondom, jól ismerem ezt az em­ bert. Tudom, negyvenkét éves fejjel érett­ ségizett, jól. Két csodastramm fia van, in­ telligens, tisztelettudó gyerekek. És párt­ tag, s ha jól emlékszem, tizenkettedik éve munkásőr. — Ezt honnan tudod? — A századnál egy szakaszban va­ gyunk. — Tehát, szerinted létezik-e az ideális munkás? — Van. Biztos, hogy léteznek, nem is kevesen. — Tudja, mit jelent ez a szó: ideális? — Persze. Politikai tiszt voltam. — Mikor? — Lényeges ez? — Nem. — Akkor miért kérdezi? — Kíváncsiságból. — Persze, mindegy, meg is mondha­ tom: 1957-ben menesztettek. — És most? — Gépszerelő vagyok. Egyébként, la­ katosszakmám volt bevonulás előtt is. — Hogyan vélekedik: van, vagy nincs ideális munkás? — Nézze! Nem könnyű kérdés. Hiszen az ideális típust még könnyű körülhatá­ rolni, de párhuzamot vonni az elmélet és a gyakorlat — az élő és az elképzelt em­ ber között — már bonyolultabb. — Mennyiben? — Vegyünk egy esetet! Tudom, hogy itt a munkahelyemen X és Z nagyon jól dolgozik, mindig lehet rájuk számítani. Ráadásul még — szerintem ez is krité­ rium: a közösségi élet — párttagok. In­ nen, belülről szemlélve, ideális munkások. De azok után, hogy az egyik félnaponként veri a feleségét, a másik meg minden este részeg, elmondhatom-e, hogy f . . . a gye­ rekek? Téesz-elnökkel beszélgetek, nem a leg­ beszédesebb fajtából. Ő mondja: — Elképzelhető, hogy van ideális mun­ kás. De nem töprengeni, teóriákat felál­ lítani kell, hanem ilyenné formálni az embereket! — Hogyan? — Szép szóval, törődéssel, ösztönzés­ sel, követelménytámasztással, sőt: fele­ lősségre vonással. — Ön, mint egy nagy gazdálkodó egy­ ség vezetője, megteszi-e mindezt? — Kérem, ne személyeskedjünk! Mi, kellőképpen formáljuk az embereket. — Sikerrel? — Többé-kevésbé. — Így ön szerint még nincs ideális mun­ kás? — Nincs. — Lesz? — Valamikor. De nem tudnám meg­ mondani, m iko r... Művezetővel beszélgettünk, hosszan, s úgy „félúton” tettem fel neki a kérdés — Ideális munkássá formálja-e az egyént a szocialista brigád? — Ahol jó a versenyszellem, elismerik és ösztönzik a brigádokat, a még nagyobb eredmények elérésére, kétségtelen, pozi­ tívan hat az emberekre a közösség. Mert jobban dolgoznak, művelődnek, kulturá­ lódnak, tanulnak, szinte doppingolják egy­ mást. Jobban ügyelnek a rendre, a tiszta­ ságra, fegyelmezettebbek. Ez különösen azoknál a brigádoknál mutatkozik meg, akik teljesítményben dolgoznak. — Ez mennyiben befolyásoló ténye­ ző? — Egymásrautaltabbak. Szerintem ez az eleven példája az egyéni érdek-közös­ ségi érdek kialakulásának. Mert a mun­ kavállalásokat természetesen a teljesít­ mény után pontozzák, vagy értékelik. És ezek már így gondolkodnak: ha én lazsá­ lok, vagy fegyelmezetlenkedem, azt a bri­ gád is bánja. — Van az ön műszakjában olyan dol­ gozó, akiről állíthatja: ideális munkás? — Van. Hogyne. Több is. Reggeliszünetben elegyedtem szóba munkások egy csoportjával a „Van? Nincs? Milyen?” kérdés kapcsán. A törzs­ gárdatagokról esett szó és többen vallot­ ták: ez az alapfeltétele, hogy valakiből ideális munkás legyen. Mert a vándorma­ darakat csaknem lehet ezzel a jelzővel ille tn i. . . Bólogatott is majd’ mindenki rá, de ahogy elhagytam a műhelyt, egyikőjük utánam sietett. — Tudja — kezdte —, én nem szeretek mások előtt beszélni... — M it akar mondani? — Csak vitáznék azzal, hogy a törzs­ gárdatag ideális munkás. Mert lehet, csak kényelemből az. Mert nem kell messzire utazni, mondjuk, a munka sem nehéz, csak tessék-lássék kell dolgozni. Elhiszi, hogy húsz-huszonöt évig is ellézenghet az ilyen ember egy helyen? És. ráadásul, még aranygyűrűt is kap emlékbe. Mert hűsé­ ges. Persze, az, biztos, de, hogy produ­ kált-e valamivel többet az átlagosnál...? Karácsony György �Hogyan születnek a „törzsgárdisták” ? Közismert, hogy az utóbbi években az általános munkaerőhiány mellett — nagy­ részt ennek következményeként — nagy­ arányú munkaerő-vándorlás nehezítette a gazdasági építőmunkát. Valljuk, hogy bi­ zonyos mérvű munkaerőmozgásra szük­ ség van a társadalomban, hiszen a mun­ kaerő alkalmankénti célszerű átcsoporto­ sítása a gazdaságirányítás egyik hasznos eszköze lehet. Nálunk azonban a vándor­ lás nagyrészt spontán módon ment vég­ be; a munkások és alkalmazottak jórésze oda ment, ott vállalt munkát, ahol többet fizettek, ahol kedvezőbbek voltak a mun­ kakörülmények. A fluktuáció nagy károkat okozott. A szakemberek kiszámították, hogy négy-öt évvel ezelőtt egy munkahelycsere m ini­ málisan hatezer forintba került. Egy-egy vállalat fluktuációból származó kára csak milliókban volt kifejezhető. Kétségtelen, hogy a fluktuációért nagy mértékben fele­ lősek voltak a vállalatok is. Részben, mert elavult, korszerűtlen munkaerő-gazdálko­ dási politikát és gyakorlatot folytattak, másrészt, mert minden lehető és lehetet­ len módon csábították egymás dolgozóit. Napjainkra vitathatatlanul enyhültek a fluktuáció korábban nyomasztó gondjai. Mindezt pedig a helyes és célszerű ösz­ tönzési módszerekkel érték el. Fokozot­ tabban hangsúlyoztuk, hogy minden vál­ lalatnál, intézménynél, hivatalnál töre­ kedni kell a törzsgárda kialakítására, gya­ rapítására és megszilárdítására. A válla­ latok egész sora ismerte fel, hogy igenis, meg kell becsülni azokat, akik minden csábítás ellenére hűségesek maradtak munkahelyükhöz. Egymás után jelentek meg a gyárhoz, intézményhez hűséges munkások, alkalmazottak anyagi és erköl­ csi megbecsülését kiválóan, valóban a dolgok lényegét érintő törzsgárdaszabá­ lyok... A Salgótarjáni Kohászati Üzemekben például 1971-ben készült el az öt eszten­ dőre szóló törzsgárdaszabályzat. M it mond erről Merlák Ervin a válla­ lati szakszervezeti bizottság titkára? — Vállalatunknál korábban is töreked­ tünk arra, hogy, aki hosszú éveken át hű­ ségesen dolgozik egyazon helyen, része­ süljön fokozott erkölcsi és anyagi megbe­ csülésben. A vállalat negyedik ötéves terv­ beli feladatai azonban szükségessé, ered­ ményei pedig lehetővé tették, hogy fokoz­ zuk az erkölcsi és anyagi elismerés mér­ tékét. A vállalat politikai és gazdasági ve­ zetése tehát elhatározta, hogy azok a dol­ gozók, akik munkahelyükhöz hosszú időn át hűségesen ragaszkodtak, a munkában és a magánéletben példamutató magatar­ tást tanúsítanak, egész tevékenységükkel hozzájárulnak társadalmi, gazdasági rend­ szerünk erősítéséhez, méltók a törzsgárda­ címre; rászolgáltak arra, hogy érdemeik­ nek megfelelően minden tekintetben gyobb elismerésben részesüljenek. na­ A kollektív szerződés mellékletét képe­ ző törzsgárdaszabályzat részletesen tar­ talmazza, hogy ki lehet törzsgárdatag, melyek a tagsággal járó kötelezettségek, k it kell kizárni a törzsgárdából, s a köte­ lezettségek teljesítése milyen megkülön­ böztetett erkölcsi és anyagi megbecsülést vonhat maga után. Részlet a törzsgárdaszabályzatból: „A vállalat a juttatások elbírálásánál a nem törzsgárdataggal azonos feltételek fennállása esetén a törzsgárdatagokat az alábbi előnyben részesíti: a törzsgárdata­ gok gyermekeinek és közvetlen hozzá­ tartozóinak a munkaviszony létesítésénél; üzemen belüli előléptetésnél: bérmegálla­ pításnál; bérmódosításnál; tanulmányi ösz­ töndíj odaítélésénél; különböző kitüntetés­ re való felterjesztésnél; jutalomüdültetés­ nél; lakások elosztásánál; lakásépítési ak­ ció keretében nyújtandó segítségnél; kü­ lönböző egyéb juttatásoknál. A 10 év és ennél magasabb törzsgárda­ fokozattal rendelkező dolgozó munkavi­ szonyát a vállalat csak a szakszervezeti bizottság véleményének előzetes kikérése után szüntetheti meg” . Ugyanakkor a leghűségesebbek juta­ lomszabadságban részesülnek. A törzsgár­ datagokat előnyben részesítik a lakásel­ osztás, illetve lakásépítés alkalmával. A kollektív szerződésben külön erre a célra — lakásépítési támogatásra — meghatá­ rozott összeg áll rendelkezésre, amiből ju ­ talmat és kamatmentes kölcsönt kaphat az arra érdemes „törzsgárdista” . Az év végi nyereségből történő előnyösebb részesedés érdekében a nyereségrészesedés összegé­ nek 30 százalékát a törzsgárdatagokra for­ dítják. A törzsgárdatagok anyagi megbecsülé­ sére 1974-től 5 évenként jutalmat fizet­ nek. A ki ötéves törzsgárdatag, 400 forintot kap, aki elérte a 45. éves törzsgárdatag­ ságot, az 2700 forintot. Akik pedig nyug­ állományba mennek, az őket megillető törzsgárdajutalmon felül még jelentős ju ­ talmat és oklevelet kapnak. A felszabadulás előtti kapitalista Ma­ gyarországon a „gyárba bejutni” volt az ideál az emberek előtt. Mert a gyár viszonylagosan nagyobb létbiztonságot nyújtott, mint más területek. Mi szükség lett volna törzsgárdaszabályzatra akkor, amikor mindenki félt a felmondástól — s ezért igyekezett hűen és alázatosan dol­ gozni. A létbizonytalanság fenyegetése mindennél jobban szorongatta az embe­ reket. Ilyen formán tehát akkor nem beszélhetünk törzsgárdáról, s különösen nem a törzsgárda jogairól. Egy alapvetően más társadalmi helyzetben, amikor a gyá­ ros és a munkás között kibékíthetetlen el­ lentmondás feszült, szó sem lehetett törzs­ gárdáról. .. M it mond a múltról és a jelenről, s ho­ gyan vélekedik az alapkérdésről. — Lesz-e törzsgárda a mai fiatalokból? — a vál­ lalat három idős dolgozója? Vincze József a szegverőben művezető, 58 éves. Munkába lépésének ideje 1930. Szegcsomagolóként kezdte, majd tisztító lett, s végül szegverő. Egy ideig gépbeál­ lítóként dolgozott az üzemben, s 1952-ben nevezték ki művezetőnek. Az édesapja órabéres volt a főműhelynél. Négy öccse is a vállalatnál helyezkedett el. Két fia ugyancsak a szergverőben, a lánya pedig a DEXION-üzemben dolgozik. — Hogyan került a vállalathoz? — Az apám révén kerültem ide. Sze­ rettem volna kapakovács lenni, de aki akkoriban felszabadult, azt elbocsátották. Itt a szegverőben meg volt lehetőség. A k­ koriban nem lehetett válogatni. Olyan tör­ vény volt, hogy élni kellett. Az apám mindig azt hajtogatta: „Becsüld meg ma­ gad, mert kikerülsz” . Én azóta is igyek­ szem magam megbecsülni. — Mi tartotta itt ennyi ideig? — A megszokás. S azután, ahogy öreg­ szik az ember, családos lesz, jönnek a gon­ dok már nem mozog... — Manapság miért „mozognak” oly’ sokat az emberek? — Egyszerű, lehet válogatni az újabb és újabb üzemek között. Mert sokat számít, hogy mennyire modern egy üzem, nehéz-e a munka. S mindenki a könnyebb végét keresi a dolognak. Még az is, aki iskola nélkül jön. Csodálni való, hogy a mi régi üzemünkben munkaerőhiány van? Sze­ rintem a Munka Törvénykönyv is lehetne szigorúbb. . . — Úgy látja, hogy veszélyben van a törzsgárda utánpótlása? — Itt, nálunk, az üzemben, igen. — Lát valamilyen megoldást? — Szerintem szigorúbban kellene bán­ ni az emberekkel. De emberségesen. Ha 7 �valaki rendetlenül dolgozik, szólni kell ne­ ki, de, ha jól, meg kell becsülni. És ál­ landóan foglalkozni a dolgozókkal, be­ szélgetni velük, ismerni a gondjaikat és segíteni őket. A törzsgárdaszabályzat jó, de csak ad. Egyszer már alkalmazni kel­ lene a megvonást is attól, aki méltatlan­ ná vált. — Ön szereti a gyárat, vajon a gyár szereti-e önt? — Negyvenhatodik éve dolgozom itt, mindig igyekeztem becsülettel helytállni. 1946-tól párttag vagyok, mindenkim itt éli az életét. Sokat köszönhetek a gyár­ nak, de talán nem szeret úgy, ahogy én... K rátki József tisztítóüzemi csoportveze­ tő, 55 éves. Munkába lépésének ideje 1936. Formázóként kezdte, majd öntő-csoport­ vezetői beosztást kapott. Volt az öntő szakmunkástanulók oktatója, később mű­ veletközi ellenőr, majd végrevizor lett. Je­ lenlegi beosztásában 1973 januárjától dol­ gozik. Az édesapja martinász volt az acél­ öntődében. Két bátyja is it t dolgozott — az egyik meghalt. Két fia közül az egyik hű maradt a gyárhoz, dróthúzó. — Hogyan lehet negyven esztendőt el­ tölteni egy gyárban? — Nincs annak különleges titka, sőt, egyáltalán titka sem. Amikor az elemi is­ kola elvégzése után már egy évig mun­ ka nélkül voltam, mentem volna akárho­ vá. Azután sikerült szerencsét csinálni, öntőtanuló lettem. Valahogy volt érzékem az ilyesmihez, s nagyon megszerettem a szakmát. A többi meg jö tt és elment ma­ gától... — Nem vágyódott máshová, könnyebb munkára? — Én egy olyan világban nőttem fel, ahol a kemény munka és nem a válogatás volt a divat. S különben is, az öntők kö­ zött lenni, szakmát tanulni, az rangot je­ lentett. Tudja, mennyit jelent az, ha va­ laki olyan munkát végez, amit szeret is?. .. — Ön szerint ez is hozzásegít valakit ahhoz, hogy törzsgárdatag legyen? — De mennyire! Figyelje csak meg! A szakmunkások nagy többsége azért akar­ ta a szakmát, mert vonzódott hozzá, te­ hát nem véletlenül került oda. Igaz, hogy itt is tapasztalható vándorlás, de sokkal differenciáltabban, mint a segédmunká­ sok között. Az öntőkkel nincs baj, pedig_ hol van már az az idő, amikor öntőnek lenni rangot jelentett? — M it gondol, miért vándorolnak az emberek, s kik vándorolnak jobban, a fiatal pályakezdők, vagy az idősebb kor­ osztályúak? — Én szeretnék most fiatal lenni. A mai fiataloknak igazán nem lehet pana­ szuk. Tálcán kínálják nekik a lehetősége­ ket, csak el kellene venni. S mégis, mi­ lyen sokan válogatnak! De azt is hozzá kell tenni, hogy a viselkedési példát az idősebbektől veszik. Szerintem a fiatal pá­ lyakezdőkkel nincs különösebb baj, csak jobban kellene foglalkozni velük. Nevelni és tanítani kell őket. A nagyobb bajt én a 8 segédmunkásoknál látom. Nem tudom, hogy belőlük lesz-e egyáltalán törzsgárda­ tag? Ők a vándormadarak. .. — S miért vándorolnak? — Nem tudom, jó l emlékszem-e, ta­ lán Lenin elvtárs mondja valahol, hogy a jó kommunista soha nem elégedett. No, kevés a jó kommunista és több az elége­ detlen ember. Ezek az emberek meg csak elégedetlenek. . . — Ha jogos, miért ne elégedetlenked­ hetnének? — Már ne haragudjon, lassan ott tar­ tunk, hogy soknak már a százforintos óra­ bér is kevés lesz. S egy fél éve a válla­ latnál dolgozó a jogokban hogyan hason­ líthatja magát olyanhoz, aki húsz-har­ minc évet töltött itt? Felháborító esetek fordulnak elő. — Vajon, ha többet foglalkoznának ezekkel a vándormadarakkal, nem lenne célravezetőbb? — Nézze, én nem tagadom a nevelhe­ tőséget, de ez nem egyszerűen nevelési kérdés. Sokkal több annál... — A törzsgárdaszabályzatban foglalt előnyök, kedvezmények segítik-e a prob­ léma megoldását? — A törzsgárdaszabályzat jó. Különö­ sen nekünk, időseknek jó érzés tapasztal­ ni a megbecsülést. És jó lesz a fiatalok­ nak, akik már látják maguk előtt a pél­ dát, hogy aki már öt éve itt dolgozik, az részesül is az előnyökből. A problémák­ nak egy részét azonban ezzel sem lehet megoldani. Kovács Vince kovácsológyári művelet­ közi ellenőr, 60 éves. Munkába lépésének ideje 1935. Melegítőként kezdte a pályafu­ tását, dolgozott sajtológépen, ellenütésű és szíjas kalapácson, készített csavarkulcsot. Ismeri a kovácsolás minden csínját-bínját. Az apja révén került a gyárba, s a báty­ ja is it t volt szerszámlakatos. A fia is a vállalatnál dolgozik, a dróthúzó karban­ tartóknál. Kovács Vince a napokban megy nyugállományba. — Miért hozta ide dolgozni a gyerekét? — Őszintén megmondom, hogy szeret­ tük volna taníttatni, de ő keresztülhúzta a számításunkat. Mindig az iskolai bar­ kácsszakkörben ügyködött, s nem tágított, amikor választani kellett. Itt szabadult fel, és szereti a munkáját: géplakatos. — Bántja ez a választás? — Már nem mert látom, hogy elége­ dett. Hiába akartunk volna erőlködni, a vér nem válik vízzé. . . — Munka mellett is lehet tanulni. — Igaz. Az ő dolga, hogy teszi-e. — Az apa után a fiú is törzsgárdatag lesz? — Biztos. — És általában a mai fiatalok? — Többségük bizonyára. De a gyár kü­ lönleges szervezet. Itt minden eltérően ér­ vényesül, mint a kapun kívül. Ez egy nagy munkahely, differenciált fejlettség­ gel, s nagyon különböző emberekkel. A feladatokat mégis egységesen kell megol­ dani. Döntőnek tartom az igazságosságot, mert mindenki nem kaphat jutalmat, de hogy k i kapja, annak legyen alapja, hogy miért, különben örökös lesz a nézetelté­ rés . .. — Tehát a törzsgárda tagságának kiala­ kulásában fontos szerepet tulajdonít az emberi, a vezetői és beosztotti kapcsola­ toknak? — Feltétlenül. Az emberek megértik és elfogadják az igazságot, bármilyen nehéz is néha. Ha valahol igazságos, jó a lég­ kör, lehet nehéz a munka, s mégis szíve­ sebben dolgoznak, mint igazságtalan lég­ körben. Ha pillanatnyilag morognak is, mert valaki nem kapott jutalmat, ha az a döntés igazságos, elfogadják. .. — A fiatalokkal is ilyen „egyszerű” ? — Úgy érzem, a fiatalok sokat kapnak és keveset követelünk tőlük. Én valami­ kor örültem, hogy dolgozhattam. Igaz, az­ óta sokat változott a helyzet, de a nagy lehetőségek, az anyagi javak gyors meg­ szerzése veszélyezteti a valóságérzéküket. Nem szólva arról, hogy sok szülő jóvol­ tából — de inkább kényelemszeretetéből — olyan zsebpénzzel rendelkeznek, ami­ re semmi szükség nincs. Ha a családi ház­ ban megszokja az ember a könnyelműsé­ get, nem fogja tisztelni az anyagi és az emberi értékeket, a törvényt. Kárára lesz saját magának, de a társadalomnak is... — Elítéli a mai fiatalokat? — Nem ítélem el. Sokkal inkább elítélek mai szülőket. S nagyon örülnék, ha meg­ találnánk a további lazulás ellenszerét. Ezért a fiatalok között is sokkal differen­ ciáltabban kellene ítélkezni az egyes kér­ désekben. A fiatalokkal sokkal többet kell foglalkozni, m int a felnőttekkel. S meg­ mondani a hibát is, mert az igen népsze­ rű, ha csak jó mondunk, olcsó népszerű­ ség —, de sokba kerül. A kohászati üzemek törzsgárdaszabály­ zatnak értelmében 1971-ben a 30 év fö­ lötti törzsgárdatagsággal rendelkezőknek fizettek jutalmat: 1972-ben a 20—30 éves tagsággal rendelkezőknek, s 1974-ben a 10—20 éves tagsággal rendelkezőknek. Összesen csaknem 3000 dolgozónak. A ta­ valyi évtől pedig már minden olyan dol­ gozó kap jutalmat, aki legalább öt éve áll a vállalat alkalmazásában. Megkérdeztem három fiatalt is, vajon mi a véleményük ezekről a kérdésekről. Ullmann József géplakatos. Lényegében 1963-tól dolgozik a vállalatnál, de ebbe beleszámít a hároméves tanulóidő is. A tanulóidő után a karbantartókhoz került, 1967-től az Állami díj I. fokozatával k i­ tüntetett „MHSZ” Szocialista Brigád tag­ ja. — Lesznek-e törzsgárdatagok a fiata­ lokból? — Én már az vagyok, több mint tíz évem van, mert a tanulóidő is beleszá­ mít. — Mi kell ahhoz, hogy valaki a törzs­ gárdához tartozzon? �— Elsősorban itt kell dolgoznia hosz­ szabb ideig, hgy jogot szerezzen a tagság­ ra. A hosszabb időhöz pedig olyan kollek­ tíva, amely it t tartja az embert. Ahol nemcsak munkát bíznak az emberre, ha­ nem meg is becsülik, segítenek megolda­ ni a problémáit... — Ez a bizalom kölcsönös dolog. — Igen. Enélkül nincs jó hangulat. — M ik a terveid? — A legfontosabb, hogy ősszel szakközépiskolába akarok menni. Jövőre sze­ retnék lakást kapni — már korábban be­ adtam az igényt —, mert az anyósomék­ nál szűkösen férünk. — Ritka az olyan fiatalember, aki Á l­ lami díjas. Nagy felelősség? — Nagy megtiszteltetés és nagy felelős­ ség. Szeretnék úgy dolgozni, hogy min­ den rendben legyen. Többet akarok nyúj­ tani magamból, ezért is kértem felvétele­ met a pártba. A KISZ-alapszervezet veze­ tőségébe most választottak be. Sportfele­ lős lettem, s ezt nagyon kedvelem, mert teniszezek is . .. — A fiatalokra azt mondják, hogy egy forint órabéremelésért is szívesen elmen­ nek máshová. Vajon így van ez? — Sajnos, vannak ilyenek, de azt hi­ szem, ha valaki kötődik a gyárhoz — úgy mint én, akinek itt dolgozik az apja, test­ vére, itt vannak a barátai —, az nem megy el. Nem éri meg. Márton József megbízott művezető. Nyolc éve dolgozik a vállalatnál. Marós­ ként kezdte a gyártóeszköz-gazdálkodási üzem forgácsolórészlegében. Három évet az NDK-ban töltött. Amikor visszajött, is­ mét marógéphez állt. Letöltötte a kato­ naidejét. Családot alapított, s jelenleg mű­ vezetőjelölt. — Tudomásom szerint a szüleid, rokon­ ságod a vállalatnál dolgozik. Vajon az ő indíttatásukra jöttél ide dolgozni? — Igen, az édesapám, édesanyám fon­ tos munkakört tölt be a vállalatnál. Ro­ konaim is dolgoznak itt. Kétségtelen, sze­ repe van ezeknek az előzményeknek az idejövetelemben. De hagy’ tegyem hozzá, én nem, mint Márton Tibor fia akarok ér­ vényesülni, hanem a magam emberségé­ ből. Én a családban sokat hallottam a gyárról, ebben a környezetben nőttem fel, s innen nehezen szakad ki az ember. — Nincsenek kivételek? — Vannak, de ez csak erősíti a sza­ bályt. Elvégre dolgozhatnak egy fiatal szü­ lei a gyárban, ha otthon csak rosszat hall az üzemi életről. Nem mindegy az, hogy a gyárnak milyen az arculata, a presztí­ zse a dolgozók körében. Ha nem beszél­ nek róla szeretettel, akkor az érdeklődést sem ébresztik fel a gyerekben. — Az általad hallottak hogyan valósul­ nak meg a gyakorlatban? Azt találtad-e a gyárban, amit mondtak neked, vagy csalódtál? — Nem csalódtam. Inkább arról győ­ ződtem meg, hogy aki becsületesen és k i­ tartóan dolgozik, beleilleszkedik a kollek­ tívába, és tiszteletben tartja a mások mun­ káját, annál nincs probléma. Úgy érzem, hogy az én művezetői megbízatásom is ennek köszönhető. Technikumot, szakmai tanfolyamokat végeztem — és még szeret­ nék —, az alapot megszereztem a feladat megoldásához. Tudom, hogy ez nem ele­ gendő. Éppen ezért most a politikai isme­ reteimet is gazdagítom. Éppen most ké­ szülök a filozófia vizsgámra, a marxizmus —leninizmus esti egyetemen. A nagyüze­ mi KISZ-végrehajtóbizottságban jól hasz­ nosítom ismereteimet a kultúros poszt­ ján. — A jövődet is itt képzeled el? — Családom van, a feleségem is itt dol­ gozik a vállalatnál, s nem lehetetlen, hogy valamikor majd a kislányom is. .. Erdősi Mária esztergályos, a megkérde­ zettek között a legfiatalabb. 1971-ben lett esztergályostanuló, s amikor felszabadult, a GYGO forgácsolóüzemében kapott mun­ kát. — Milyen érzésekkel lépted át a gyár kapuját? — Gyáriak vagyunk, itt lakunk a szom­ szédban. Nagyon gyakran leselkedtem a kerítésen keresztül, hogy milyen lehet a gyár. Tanulni is szerettem volna, de a pénz is kellett. Í gy lettem szakmunkásta­ nuló. Teljesült a vágyam, csak amikor fel­ szabadultam, kaptam egy nagy arcul csa­ pást . .. — Valamiben csalódtál? — Nagyon fájt, hogy, bár a műhelyben megbeszéltük, visszavárnak, a munkaerő­ gazdálkodó mégis azt mondta, nem tud­ nak alkalmazni, mert nincs szükség esz­ tergályosra... — Ennek ellenére elégedett vagy? — Azt hiszem, igen. Hívtak már más­ hová, ahol több a fizetés, de nekem na­ gyon megfelel ez a gyár, s majd adnak nekem is többet. Most, hogy a két mű­ szakról jelentkeztem három műszakra, többet is keresek. Örömet szerez, hogy több pénzt tudok hazavinni. A főnök ren­ des ember. Ha ez már elégedettség, ak­ kor igen, elégedett vagyok. — Ahhoz, hogy valakiből törzsgárdatag legyen, gyári családból kell indulnia? — Nem feltétlenül, de úgy érzem, a gyári családok, a munkáskörnyezet alkal­ mássá teszik a fiatalt arra, hogy folytas­ sa az elődök útját. Az ilyen emberek meg­ értőbbek, jobb a kollektív szellem köztük. Aki iskolázik, az már följebb törekszik... — Nem tudsz elképzelni iskolázott mun­ kásokat? — Dehogynem. Sőt, én magam is sze­ retnék érettségizni. Mégis azt tapasztalom, hogy az iskola sok esetben előnytelenül változtat meg embereket. — Életcélod? — Hogy mi lesz belőlem, meddig v i­ szem, nemcsak rajtam múlik. Bármilyen körülmények között ember akarok ma­ radni. Hű önmagamhoz, az egyszerűsé­ gemhez, s ahhoz az úthoz, amin a szüleim is jártak. Számos vélemény közül ezt a hatot vá­ lasztottam ki, mert ezek a legérdekeseb­ bek. Ezek az emberek fogalmazták még a legjobban azt, amit sokan mások csak érintettek, azokat az előfeltételeket, ame­ lyek szükségesek a fiatalok törzsgárdatag­ gá válásához. Úgy látszik, hogy döntő momentum a család kötődése a vállalathoz. Kétségtele­ nül nagy vonzerő, ha a szülők is, a baráti és a munkatársi kör is a gyárban dolgo­ zik. Térjünk vissza végezetül ismét első beszélgető partnerünkhöz, a vállalati szakszervezeti bizottság titkárához: — A kohászati üzemek 1971—75. évre szóló törzsgárdaszabályzata az idén lejár. Hogyan értékeli ennek a szabályzatnak a hatását Merlák elvtárs, s milyen tervek készülnek a jövőre? — A törzsgárdaszabályzatnak nagy fon­ tosságot tulajdonítottunk már az elkészí­ tése idején. Sokat dolgoztunk rajta, de a tapasztalatok bizonyítják — megérte. Amíg az 1971—73-as időszak kísérleti idő­ szak volt, a tavalyi évben és az idén már beálltunk az ötévenkénti jutalmazási rend­ szerre. Mi eleve hosszú távra indítottuk ezt a folyamatot, a törzsgárda erkölcsi és anyagi megbecsülésének szabályokba fog­ lalt érvényesítését. Ma már él az emberek fejében ez a fogalom, hogy törzsgárda. Kialakult a köre, létszáma, amire a válla­ lat gazdasági vezetői, szervezetei méltán számítanak, és építenek is. Ezáltal lehető­ ség nyílt a szabályzat továbbfejlesztésére. — Ezekre a lehetőségekre építették terveket? a — A törzsgárdaszabályzat elkészítése összefügg az ötödik ötéves terv elkészíté­ sével. Tudni kell, hogy az anyagi megbe­ csülés mértéke a feladatok teljesítésének a függvénye. Lényeges, hogy mindenki teljesítse a kötelességét. Csak ebben az esetben beszélhetünk a törzsgárdatagság megbecsülésének fokozásáról. Az az út jó, amelyet a negyedik ötéves tervben jelöl­ tünk meg, ezen kell tovább menni. De f i­ gyelembe kell vennünk a megváltozott kö­ rülményeket. Az anyagiak lehetséges nö­ velése mellett a jövőben jobban előtérbe kerül a törzsgárda erkölcsi megbecsülése. A jövőben gyakrabban kérjük k i a törzs­ gárdatagok véleményét, javaslatait. Be­ vonjuk őket a vállalat életét és jövőjét érintő nagy kérdések eldöntésébe. Számos elképzelésünk van, most zajlanak, a viták. Örömmel mondhatom, hogy az álláspontok közelednek egymáshoz. Különösen a fia­ talok szerepelnek nagy súllyal a terveink­ ben, hiszen fiatalodik maga a vállalat is. Az ötödik ötéves terv időszakát — dacára a törzsgárdaszabályzat fejlesztésének — még továbbra is a tapasztalatszerzés idejé­ nek tartjuk. Talán így születnek s szaporodnak el a jövő „törzsgárdistái” ! Pádár András 9 �Már nem..., még nem..., Nagybátony — Mennyi lakosa van manapság Nagybátonynak? — Nappal, vagy éjjel? — kérdez vissza Szabó Nándor, a nagyközségi tanács fiatal vb-titkára. A bizonyosság kedvéért ki­ mutatásokat vesz elő, s így folytatja: — Nagybátony kiemelt munkástelepülés a megyében. Nem véletlenül. A munkások száma meghaladja a 7200-at. Közülük 4100 a bejáró. Vonattal, autóbusszal jönnek dolgozni. A helyben lakó munkások száma 3100. Éjjel 8400-an, nappal 12 500— 13 000-en élnek a nógrádi szénbányászat központjában. A vonzáskörzet Litkétől Jobbágyiig terjed: mintegy 30 kilométeres sugarú képzeletbeli körben elhelyezkedő településekről járnak „kenyeret keresni” Nagybátonyba. X Nagybátony amolyan rendhagyó település. Szerkezete a me­ gyében párját ritkítóan heterogén. Vannak hagyományos értelem­ ben falusias jellegű részei (az öreg falu, a Dózsa-telep, a Zagyva-part), s tíz esztendeje közigazgatásilag Nagybátonyhoz tartozik az ezer lakost számláló Maconka (melyről az öregek mondják, hogy a világ közepe; ám egy bizonyos —, hogy nem Nagybátony közepe). Kolónia jellegű a felszámolásra kerülő Szo­ rospatak-bányatelep, ahol közel félszázan élnek. Már nem sokáig! A vizes, dohos, egészségtelen építményekből Nagybátonyba köl­ töztetik az „őslakosokat” . Van ki szívesen fordít hátat a múltnak, az idősebbekben azonban így is, úgy is nosztalgia munkál. Nagybátony legszebb részét az ötezer lakosnak barátságos, korszerű otthont, nyugodt pihenést nyújtó bányaváros jelenti. A bányaváros, amely létét a szénnek köszönheti. A szén karrierje 1759-ben kezdődött hazánkban: Brennbergbányán nyitották meg az első tárót. Nógrádban 1786-ban került sor az első bánya megnyitására, mégpedig Nógrádverőcén. A mai szénmedencében a múlt század közepén indult meg — a hazánk­ ban is terjedő ipari forrodalom hatására — a szén intenzív kiter­ melése. Nagybátony környékére csak később figyeltek fel a geoló­ gusok. (Hantos Sándor tanár, a lelkes lokálpatrióta 1958-ban tanulmányt készített „Nagybátony — szénvidék” címmel. Ebben leírja, hogy miként találtak rá a szénre a környéken. Az 1880-as években a falu közepe táján és a szorospataki völgyben lakók leltek szénkibúvásra, aminek kincsét tüzelésre használták fel, és a falusi kovácsnak adták el.) Az első bányákat — a Mária-tárót és a Simi-lejtaknát — 1904-ben nyitották meg. Ezt követően az­ tán — mivel az ipar, az erőművek, a lakosság egyre több szenet várt — sorra nyíltak a tárók. A szén határozta meg Nagybátony település jellegét is. X Az „őslakosok” száma meglehetősen kevés Nagybátonyban. Közéjük tartozik Kenyeres Pál, a nagyközségi tanács elnöke. Szorospatakon született, ismeri a környéket, mint a tenyerét. Már a felszabadulás idején is bányászként dolgozott. — A század elején és később számos bányát nyitottak a kör­ nyéken, de ezek gyorsan kimerültek, bezárták őket. A felszabadu­ lás idején csupán a szorospataki III. számú lejtakna adott szenet. A bányát villamos energiával ellátó kis erőműnek kellett a szén (az erőmű a mai tanácsháza mellett működött). Akadt még Nagybátonyban egy korszerűtlen brikettgyár is — a szénosztályo­ zó m ellett: a gyenge szenet javították fel benne. — A szénbányákat 1946. január elsején államosították. A szén­ csata ugyanabban az évben, február 3-án kezdődött. — Szorospatakon dolgoztam bányászként. Kellett a szén, mint a falat kenyér. Elhatalmasodott az infláció, a spekuláció. De élni akartunk. Nem nyolc, hanem tíz-tizenkét órát dolgoztunk. Mi volt a fizetség? Hol malacot, hol más élelmiszert kaptunk. A termelés mellett az életkörülmények javítására is gondolnunk kellett. Te­ hát kettős feladat állt előttünk. 10 Az iparral alig rendelkező településen is új szelek fújtak a népi demokrácia időszakában. Megnyílt Tiribes, a Katalin- és Kossuth-akna, Kányás — ontották a fekete aranyat. Gombamód szaporodtak a tárók, ezzel párhuzamosan megváltozott Nagybá­ tony arculata is. A régi osztályozó (a pléhkastély) már kicsinek bizonyult, a hároméves terv keretében újat építettek. Egy felvo­ nulási épületben kezdődött a vájárképzés. Nagybátony mágnes­ ként vonzotta az embereket az egész országból. Ám, hogy hol helyezzék el őket — ez fogas kérdés volt. Négy alkalmi munkásszállót létesítettek ugyan, de a helyben lakó bányászok is elkí­ vánkoztak a testet-lelket nyomorító kolóniákról. Így született meg az ötlet: bányavárost kell építeni. A mai bányaváros területe mocsaras, elhanyagolt rész volt. Egyik sarkában kertészet működött, káposztát termesztettek. Innen indultak rohammunkára az emberek, ásóval és lapáttal, hogy várost építsenek. Segített a Nehézipari Minisztérium is. Az építkezés 1948 őszén kezdődött. A bányászoknak 1956-ig 521 la­ kást adtak át. K i volt az első lakó? Ma már senki nem emlék­ szik rá. De nem is ez a lényeg. A többszintes, barátságos ottho­ nokban született újjá a bányászok élete. Azóta a bányavárosban 1200-ra emelkedett a lakások száma. S égbenyúló daru igazolja, hogy a fejlődés ma is tovább tart. De nemcsak állami lakások épültek negyedszázaddal ezelőtt. A Szabad Nógrád 1948. szeptember 30-i számában szalagcím adta tudtul az olvasóknak: Állami támogatással építkeznek a nagybá­ tonyi bányászok! Kertes, családi házakat építenek. A lakás- és munkakörülmények biztatóan javultak, a közok­ tatásban, a kultúrában viszont óriási volt a lemaradás. Ennek pótlásáról is büszkén beszél a tanácselnök: — A felszabadulás előtt jóformán semmiféle oktatási intéz­ ményünk nem volt. Azóta öt óvodát építettünk, bölcsödét léte­ sítettünk az apróságok számára. Létrehoztunk egy 24 tantermes általános iskolát és egy szakmunkásképzőt, amely korábban vá­ járiskolaként működött. Az 1958-ban kialakított állami zeneisko­ lában évente 200-an ismerkednek a muzsikával. Jól felszerelt mű­ velődési otthonunk van, a Bányász. X Az ötvenes években úgy tűnt, hogy Nagybátonyból hamaro­ san város lesz. Gyarapodott a bányászok száma, a kitermelt szén mennyisége, növekedett a lakosság száma. Hantos Sándor 1958ban készített tanulmányában derűlátóan így írt: „Az, hogy a nagybátonyi szénvidékre nagy jövő vár, kötelez minket arra, hogy több figyelmet fordítsunk a szénvidékre.” Az ellenforradalom leverése után még folytatódott a dinami­ kus lakásépítés. Bizonyos ellentmondások azonban már ekkor je­ lentkeztek, gondot okozott például a vízellátás megoldása. Az 1948 óta tartó fellendülés üteme 1963 körül megtört. Megkezdő­ dött az energiastruktúra átalakítása: a szénhidrogének átvették a vezető szerepet, a gazdaságtalan, alacsony kalóriájú nógrádi szén után nem kapkodtak a vásárlók. Így fél évtized alatt harminc ak­ nát zártak be a szénmedencében. Sok bányász más vidékre ment, mások nyugdíjba vonultak, s voltak akik szakmát változtattak. A szénbányászat visszafejlesztése a település életében is stagná­ lásként jelentkezett. A látványos fejlődés üteme lelassult, a város­ sá válás egyre inkább csak vágyálomnak tűnt. X Az újabb fellendülés 1968 után következett be. A bányászok elhelyezése, a nők foglalkoztatási gondjainak megoldása érdeké­ ben új üzemek telepítése vált szükségessé Nagybátonyban. A vál­ tozásnak kézzelfogható jelei mutatkoztak. Letelepedett a FŰTŐ­ BER, később a Budapesti Harisnyagyár, létrejött a Községgazdál­ kodási Vállalat, a Műszaki Szolgáltató Szövetkezet. Új feladatok hárultak az 1200 dolgozót foglalkoztató gépüzemre is. Maradt a környéken négy termelőakna: Kányás, Tiribes, Ménkes és Szorospatak. Ezek jövője biztosított, hiszen a népgaz­ daság évente egymillió tonna szenet vár a négy aknától. Meg­ kezdődött a dinamikus műszaki fejlesztés, az újabb szénkutatás. �A bizonytalanság érzése elszállt: a hagyományos nehézipari ága­ zatiban stabilizáció következett be, az új üzemek erőteljesen fej­ lődnek, békésen megférnek egymás mellett. Nagybátony 1970. július elsején nagyközségi rangra emelke­ dett. Sürgető tennivalók jelentkeztek. A lépéshátrányt mielőbb be kellett hozni. Javítani kellett a lakáshelyzeten, a közművesí­ tettség fokán, az infrastruktúrán, a közigazgatási, közművelődési feltételeken, az egészségügyi, szociális elletottságon.Már 1973 —74ben 76-ot sikerült felépíteni a tervezett 36 OTP-lakás helyett — az idén 88 tulajdonos kapja meg a lakáskulcsot, 137 lakás építése pedig elkezdődik. A várossá válás távlatairól ismét egyre Nagybátonyban... többet beszélnek X Lokálpatriótákat kerestem. Találtam is. Például Mrázik Fe­ rencet, az egyetlen ma is élő, egykori illegális párttagot a telepü­ lésen. A munkásmozgalomban 1934 óta vesz részt, a pártnak 1938-tól tagja. Mátraszelén született. — Miként került Nagybátonyba? — Kisteleken dolgoztam, a bányában. 1948-ban leszóltak a szakszervezettől, hogy Tiribesen rosszul megy a termelés. Hattagú brigáddal átjöttünk Tiribesre. A mai zeneiskola helyén volt a munkásszállónk. Mikor a termelés rendes kerékvágásba került, mehettünk vissza Kistelekre. Egyedül én maradtam. Megszerettem a vidéket, az öcsém is marasztalt. Pártmunkásként, hivatásos katonaként dolgozott később. A bányavárosban 1955 májusában kapott lakást. Húsz esztendeje él itt. Nagybátony múltjáról, jelenéről így fogalmaz: — Azt reméltük 1956 után, hogy hamarosan város leszünk. Nem így történt! De a település felébredt „csipkerózsika-álmából'’. Tessék nézni! A hat új kockaház, a két sávház jelzi, hogy ismét nekilendültünk. Manapság már mindenki várja, hogy újra történ­ jék valami. Remélem, még megérem, hogy igazi város leszünk. X Az 57 éves Oláh János a bányától ment nyugdíjba. Ma a Bá­ nyász Művelődési Otthon gondnoka. Nem Nagybátonyban szüle­ tett, mégis lelkesedéssel beszél a településről: — A kétlaki bányász egyre kevesebb, a férjek mellett az asszonyok is munkát vállalnak. A „közéletiség” is fejlődött: az emberek egyre többet tesznek szűkebb környezetük fejlesztéséért, életmódjukban, magatartásukban erősödnek a szocialista vonások. Mindez természetesen számos ellentmondáson keresztül, tenden­ ciaszerűen tör utat magának. — A Szolgáltatóhoz 1954-ben kerültem Salgótarjánból. Ker­ tész az eredeti szakmám. Azonnal feltűnt, hogy zöldövezet nélkül csúnya a bányaváros. Volt ugyan egy park, de elhanyagolták, tönkrement. Sokan nem törődtek azzal, hogy fű, virág cserje, fa kell a házak közé. Az emberek megbíztak Oláh Jánosban. Bányavárosi párttit­ kárnak, tanácstagnak választották meg. Az egykori reményekről ma így fogalmaz: — Az ’50-es évek közepén a távlati terv 30 ezer lakosú vá­ rosról szólt. Később módosult az álláspont. „Kevés szénre nem lehet várost telepíteni” — mondták. Azután jö tt a szénbányászat visszafejlesztése. Harminc akna bezárt. Úgy nézett k i: befelleg­ zett a városnak. Szerencsére, nem így történt. A megtorpanás után újabb fellendülés következett. Bízom abban, hogy öt éven belül, Kisterenyével egyesülve, várossá válunk. Kenyeres Pál: — A kérdés manapság nem az, hogy miből éljenek a bányászok, munkások, értelmiségiek, hanem hogyan éljenek. Meg kell tanulni a városi életmódot! Ehhez idő szükséges. Kevés volt Nagybátonyban a lokálpatrióta, csekély a településhez való érzelmi kötődés. Azóta egy új ifjú generáció nőtt fel, akik már itt születtek, s egyre inkább magukénak ér­ zik Nagybátonyt. Miben nyilvánul ez meg? Például tavaly egy­ millió 400 ezer forint értékű társadalmi munkát végeztek, az üzemekkel együtt. Az ilyesfajta cselekedetek árulkodnak arról, hogy az itt lakók megszerették Nagybátonyt . X — A bányavárosba, a töbszintes épületekbe sokan költöztek be faluról, magukkal hozták az ottani magatartásformákat, a régi szokásokat. Ennek egyik jele — mondja Szabó Nándor vb-titkár —, hogy 150 méterre a Bányász Művelődési Otthontól sertéstelep alakult ki, ahol disznókat, nyulakat hizlalnak, galambokat te­ nyésztenek. Olykor nem is házi szükségletre! Mivel etetik az álla­ tokat? Sokan guberálnak, mások az üzemi konyhák körül sündö­ rögnek. Közterületet foglaltak le önkényesen. A „telep” közegész­ ségügyileg is veszélyes, mert a bányavárosba folyik a trágyalé: súlyos fertőzés történt ilyen okok miatt 1959-ben. Ezt akarjuk elkerülni. Elhatároztuk, hogy felszámoljuk a telepet; erre 1975-ben sor kerül. Pihenőparkot alakítunk ki a környéken. Egy halastó is rendelkezésünkre áll. Tudom, hogy nem mindenki örül az intézkedésnek, de a közösség érdekében ezt kell tennünk. Miként érződik a változó életmód hatása az emberek gondol­ kodásában? — erről kérdezem Klimó Istvánnét, a nagyközségi pártbizottság titkárát és Kenyeres Pál tanácselnököt. Klimó Istvánné: — Tatabányáról kerültem 1958-ban Nagybá­ tonyba. Bányásztelepülés az is, ez is — mégis más volt itt. Mond­ ták is az ismerősök: oda költöztök, ahol csak csizmában lehet járni? A sártenger persze már 1958-ban eltűnt, nem ez volt a jellemző. Az emberek kezdték tanulni a városias életmódot, s mindez sok ellentmondást hozott felszínre. — Ipari, s egyre iparosodó település Nagybátony. A munkás­ sá válás folyamata miben mérhető le? X A kép teljességéhez tartozik, hogy a városi életmód terjedése nem mindenkinek szívügye. M int vulkán a föld mélyéből, úgy törnek felszínre időnként az ellentmondások, gondok. Ezek közül említünk egyet. 11 �Egy háziasszony, aki tavaly lebontotta a sertésólat: — Sokat „rágták a fülünket” , végül is meguntam — tavaly lebontottuk az ólat. De kérdem én: nem volt jó, hogy éveken át nem mentem zsírért a boltba, és húsért is ritkán? Azt is figye­ lembe kell venni, hogy a bányavárosban laknak alacsony nyug­ díjjal rendelkező idős emberek is. Jól jö tt nekik egy kis mellé­ kes. X A válasz: július 1-től ismét emelik az alacsony nyugdíjakat. Másrészt a tanács ígéri, hogy az alapvető élelmiszerellátásban akkor sem lesznek zökkenők, ha növekszik a kereslet. Az el­ lentmondás tehát (remélhetőleg kölcsönös megelégedésre) e so­ kat vitatott kérdésben is feloldódik. Az ígéret szép szó, ha megtartják, úgy jó — tartja a köz­ mondás. Mert a zöldség- és gyümölcsellátásban a helyzet ko­ ránt sem mondható rózsásnak. A zökkenők pedig befolyásol­ ják a lakosság hangulatát. A piaci árakban Nagybátony már utolérte, sőt túlhaladta Salgótarjánt. Finoman szólva: a MÉK és a szövetkezetek nem állnak feladatuk magaslatán, a magánke­ reskedőket pedig elsősorban a saját hasznuk érdekli. Mi tehát a megoldás? Íme Szabó Nándor válasza: — Alapvető ellátási gondjaink nincsenek. Gondolunk a jövőre is. Az idén száz négyzetméter alapterületű élelmiszerbolt épül Maconkán. A kisterenyei ÁFÉSZ 1976-ban ABC-áruházat ad át rendeltetésének az Állami Biztosító mellett. A kiskeres­ kedelmi vállalatokkal jók a kapcsolataink, a következő ötéves tervben további jelentős hálózatfejlesztés várható. És ezzel képzeletbeli időgépünkön máris átrepültünk a jövőbe. — Mit várnak az V. ötéves tervtől? Klimó Istvánné, a nagyközségi pártbizottság titkára: — További tervszerű településfejlesztési politikát. A fej­ lődés üteme nem csökken, minden területen előbbre lépünk. Sok új, többszintes ház épül. A dolgozók életszínvonala folya­ matosan emelkedik. A gondolkodásban, a magatartásban erő­ södnek a szocialista vonások. Mikor lesz Nagybátonyban város? Számos csalhatatlan jel utal arra hogy várossá válunk. Ter­ mészetesen Kisterenyével egyesülve. Erre — véleményem sze­ rint — 1980—1990 között kerül sor. Kenyeres Pál tanácselnök: — Jelentős ipari üzemeink a következő ötéves tervben leküzdik a gyermekbetegségeket, stabilizálódnak és tovább fej­ lődnek. Emelkedik a dolgozók általános és szakmai műveltségi színvonala. Megoldódik a teljes foglalkoztatás. Fokozzuk a la­ U to lé rt délibáb Néhány éve hollókői szövetkezeti ta­ gok tettek látogatást a Hortobágyon, ahol a lovasnapok alkalmából rendezett műsor­ ban a hollókői népi együttes is fellépett. Mesélték, hogy egy kisgyerek, aki fölfe­ dezte a ma már oly’ ritka jelenséget, egy valódi délibábot, megkérdezte, hogy mi is az tulajdonképpen. S valaki ezt válaszol­ ta: „Az csak egy álom, amit sohasem le­ het beérni” . 1. Mindez abból az alkalomból jutott eszembe, hogy találkoztam dr. Bencze Barnával, a pásztói Béke Tsz elnökével, aki olyan eredményekről beszélt a tőle megszokott lelkességgel, amit bizony egy évtizede mi is, mások is elérhetetlen déli­ bábnak neveztek volna. Hiszen a jóval kisebb eredmények elérésének lehetőségét is sokan megkérdőjelezték, s kicsit hitet­ lenkedve fogadták a nagyratörő, távlati 12 kásépítés ütemét. Öt év alatt, a tervek szerint, 500—600 lakás készült el. Az állami, OTP, és magánlakások építéséhez meg­ teremtjük a kommunális feltételeket. Több női munkásra lesz szükség. Viszont az öt óvoda már túlzsúfolt — száz gyermek befogadására alkalmas óvodára kell tervezni. Ennyit dióhéjban a legfontosabb feladatainkról. Bizakodva tekintünk a jövőbe. A fejlődést érzékelteti a lakosság számának alakulása. Nagybátonyban 1950-ben 3040-en, 1960-ban 7200-an, 1975-ben 8400-an éltek, illetve élnek Miként lehetne 1975 nyarán a tele­ pülést lakónikus rövidséggel jellemezni? Már nem falu, még nem város — ez Nagybátony! Rozgonyi István terveket. De a valóság „lekörözte” az ál­ mokat, a szorgos tsz-tagok utolérték, sőt, megelőzték a tervet készítő (s olykor túl optimistának tartott) szakemberek „déli­ bábjait” . Természetesen nem a mennyiségi fej­ lődés fölött lelkendezem most — ami ugyancsak nagy és feltűnő. 1970-ben, éppen öt esztendeje jelent meg a pásztói tanács költségén — Pásztó tör­ ténete címmel — egy nagyon ügyes köny­ vecske, amelyben néhány sor a Béke Tszről is áll, s mondanom sem kell, hogy öt esztendő alatt minden adat elavult, lexi­ kális használata anakronisztikusan hat­ na. Mindössze néhány, múltra vonatkozó adat maradt érvényben: „A mezőgazda­ ság kollektivizálásának eredményeként a Béke Mezőgazdasági Termelőszövetkezet 1961. január 25-én alakult meg. Alakulá­ sának évében 3844 katasztrális hold (2261 hektár) földterületen gazdálkodott 882 taggal.” „Ma” — olvashatjuk az öt esztendeje megjelent könyvben — „4620 kh (2718 hektár) földterületen gazdálkodik. Szarvas­ marha-állománya megközelíti a 800-at, és sertéshizlalással, juhtartással foglalkozik a növénytermesztés mellett.” Hasonlítsuk össze ezt a néhány adatot a maiakkal! A szövetkezet mai területe eléri a 7400 hektárt, tehát két és félszer­ nél is nagyobb, mint öt esztendeje. S ma már jóformán fejőstehénből van annyi, mint öt éve az egész szarvasmarha-állo­ mány volt. hiszen 2000 szarvasmarhát tar­ tanak számon. Az állattenyésztési ágazat a baromfival bővült: évente negyvenezer baromfit adnak át népélelmezésre. A kez­ deti 882 tsz-tag helyett 1140-es a taglét­ szám, amellett 250 alkalmazott munkálko­ dik a szövetkezet felvirágoztatásán, s hozzájuk társul az a 400—500 szövetkezeti nyugdíjas, aki jó gazda módján szintén segít, ha csak Leheti. De hasonlóan impozáns adatokkal tá­ maszthatja alá a dinamikus fejlődést a szövetkezet valamennyi termelési ágaza­ �ta. Növekedett a gépek száma, van ele­ gendő kombájn, traktor, teherautó. Meg­ kezdődött a juhállomány ezerre fejleszté­ se. A 83 hold szőlő megadja a hatvan má­ zsát holdanként. A fokozott gépesítés miatt felszabaduló tsz-tagoknak munka­ alkalmat biztosit a műanyag-, faipari és kiszerelőüzem. S nyilván az is mond valamit, hogy a szövetkezet gazdáinak kö­ zös vagyona felülmúlja a 110 millió forin­ tos értéket. Tehát a Béke valódi milliomos tsz! Mondhatnánk: százmilliós tsz! De — mint már előrebocsátottam — én a fejlődésnek nem ettől a mennyiségi jel­ legétől „estem hasra” . Volt már olyan gazdaság az életben (sőt van is) amelyik papíron rendelkezik a jó termelés, haté­ kony gazdálkodás minden feltételével, közben mégis sínylődik. A pásztói tsz éle­ tének is akadt olyan szakasza, hogy a szö­ vetkezet vezetői nem a tsz számadatait ösz­ szesítették, hanem az éves meteorológiai jelentést és a lehullott csapadék mennyisé­ gét, s másról se tudtak beszélni, mint az időjárás viszontagságairól, mert a mezőgazdaságban mindig is ez volt, s egy ide­ ig még lesz is legjobb alibi. A mennyiségi fejlődésnek egyik alapin­ doka egyébként is az idén januárban be­ következett egyesülés miáltal a pásztói Békével él immár békés és boldog házas­ ságban a tari, a mátraszőllősi és a hasz­ nosi tsz is, amelyek földterületet, épülete­ ket, gépeket, egyéb eszközöket, pénzt és jószágot, s emberállományt hoztak maguk­ kal. 2. Persze, úgy igaz, hogy a felkészületlen egyesülés csak növelhetné a zűrzavart, s ha átmenetileg is, könnyen visszaesést okozhatna. Hogy ez nem következett be, az a négy tsz tagságának és az előrelátó vezetőknek tudható be, akik már 1974ben úgy termeltek, terveztek és tartalékol­ tak, hogy az egyesülés ne okozhasson döc­ cenést. Még átmenetileg sem. Ehhez poli­ tikai segítséget a pártszervezetek, erköl­ csi és szervezeti (esetleg szervezési) támo­ gatást a tanácsok adtak. Tehát az egyesülés nem okozott döc­ cenőt, s az új vezetőség teljes lendülettel látott hozzá a minőségi követelmények ér­ vényesítéséhez. Mert igenis, a mennyiségi követelmények teljesítése csak megfele­ lő minőségi tényezőkkel párosulva, gya­ korlatilag kimutatható takarékosság és gazdaságosság mellett hozhat igazi ered­ ményeket. Akkor nőnek a hozamok, ak­ kor csökkennek a ráfordítási költségek, az előállítási árak, akkor válnak versenyképes minőségűekké az áruk, s akkor jár jól a tsz-tag, a szövetkezet és a népgazdaság. Mert sehol másutt, mint a mezőgazdasági tsz-ben, annyira szemléletessé, gyakorla­ tiassá nem válhatott a frázisként hangzó jelszó: „A haza javára, a maga haszná­ ra” . A hatalmassá növekedett terület haté­ kony irányítást, mozgékony szervezetet is igényelt. Hogy ezt az új vezetők mennyi­ re tudták, azt az elnöki iroda falán egy tussal kirajzolt táblázat világosan meg­ váló szakember. Két egyeteme is van és doktor. Ami, persze, önmagában még nem minden. Ahhoz is gyakorlat és főleg ké­ pesség kell, hogy a megtanultakat, az el­ méletet hasznosítani tudja a gyakorlatban. Hát dr. Bencze Barna nemcsak elméleti­ leg vértezte föl magát, hanem kijárta ala­ posan a gyakorlat iskoláját is. Szülei vasutasok voltak, nagyszülei még földművesek. A nagyszülőknél tanulta meg a föld szeretetét és azt, hogy a föld csak annak hálás, aki tud és akar jól bánni vele. Olyan az, mint a menyasz­ szony: örökké babusgatni kell. Salgótar­ jánban végezte általános és középiskolá­ ját, az utóbbit a közgazdasági technikum­ ban. Debrecenben agráregyetemet végzett. Kilenc éven át (1958—1967) a Pásztói Gépállomásnak volt főagronómusa. Ez lett az első gyakorlati iskolája a nagyüzemi gazdálkodás ügyes-bajos dolgainak megis­ meréséhez. A gépállomás adta a gépeket a szövetkezeteknek, de a tsz-ek a gépek mellé, kellő szakember híján, szakmai ta­ nácsokat is kértek. Bencze Barna négy község szövetkezetet patronálta hivatalo­ san, s tartotta a kapcsolatot rendszeresen a kevésbé képzett tsz-elnökökkel: Pásztón Krizsanyik Jánosnéval, Csécsén Almási Istvánnal, Bujákon Kiss Lászlóval, Mátra­ szőllősön Tóth Józsefnéval alakítottak ki termékeny munkaviszonyt. Bizony, időn­ ként nyomban, mint mondani szokás, „operatívan” is intézkedni kellett.a szak­ mai hozzá nem értés ellen: így például téves szakmai meggondolásból Bujákon olyan 40—50 centiméteres mélyszántást alkalmaztak búza alá, amely már a vad­ földet forgatta felülre; természetesen az ellenőrző gépállomási főagronómus leállí­ totta a meggondolatlan szántást, de ez már nem akadályozta meg, hogy az addig megszántott mintegy húsz holdat el ne árasszák az alulról fölvetett szederindák. A gépállomásról a járási tanács mezőgazdasági osztályának élére került. Itt még szélesebb látókörrel és még nagyobb szomjúsággal itta magába a tapasztalato­ kat. Mert nemcsak tanácsokkal segített, hanem egyidejűleg gyakorlati tapasztala­ tait is gyarapította. Hiszen az életben nemcsak hatások, hanem visszahatások is érvényesülnek. S Bencze Barnának jó ké­ pessége volt ahhoz, hogy elméleti és gya­ korlati tapasztalataiból mintegy lepárlás­ sal kifőzze a lényeget. Úgy találta, hogy a jövő gazdálkodásában nagy szerep ju t az agrokémiának és talajtannak, ezért be­ II. iratkozott a gödöllői egyetemre, a talajta­ Emlékszem arra az időszakra, amikor ni szakmérnöki fakultásra. A túlságosan Bencze Barna mezőgazdasági osztályve­ nagy lekötöttséggel járó tanácsi munka pihenőide­ zető volt a Pásztói járási Tanácson. Ten­ mellett szorgalmasan tanult, gernyi munka zúdult a nyakába, s ő emel­ je, éjszakája ment rá. De hát amit valaki lett még levelező hallgató is volt a gödöl­ kedvvel csinál, az nem okoz fáradtságot. lői agráregyetem talajtani szakmérnöki Amikor a bajba jutott pásztói Béke Tsz fakultásán. Sőt, aktív irányítás közben ír­ hajójának új kormányosra lett szüksége, ta meg doktori disszertációját az általa rá esett a választás. Biztos kézzel ragad­ ta meg a megroppant kormányrudat. választott agrokémiai, talajtani témából. mutatja. A táblázat, illetve inkább rajzos felépítmény a következő címet viseli: „A pásztói Béke Tsz vezetési, ellenőrzési, in ­ formációs rendszere” . Nem is kell hozzá túlságosan elmélyült tanulmányozás, nyomban rájöhetünk, hogy ebben a monst­ re-téeszben ágazati irányítás és gazdálko­ dás folyik. Külön szervezeti egységet (üzemegységet) alkotnak a különböző ága­ zatok: a növénytermesztés, a gépesítés, a szőlő-gyümölcs — egyedül az állattenyész­ tést egyesítették ügyes újításként a takar­ mánytermesztéssel, hogy a hozamnövelés érdekeltségét még közvetlenebbé tegyék. (Azóta nőtt is a takarmány mennyisége!) A vezetőség — azonkívül, hogy a több és olcsóbb saját termelésű takarmány minden állattenyésztőnek amúgy is érdeke — újabb ösztönzőként módot adott arra, hogy a terven felül megtermelt takarmányt az állattenyésztők magasabb áron értékesít­ hessék. Sőt (ez valamennyi üzemágra ér­ vényes!), az általuk „megtermelt” nyere­ ségből 40 százalékot visszakap az üzem­ ág, aminek felét fejlesztésre, másik felét pedig nyereségrészesedésre fordíthatja. Egy ilyen négy községre terjedő szövet­ kezetben rendkívül fontos, hogy a veze­ tés gyors, rugalmas információs rendszer­ rel rendelkezzék, s az önelszámoló egysé­ geken kívül a nagy egészet, az összesítést is lássa, sőt számszakilag is kimutathas­ sa, milyen tényezők hatnak, vagy marad­ nak hatástalanok a felszínes számok, ered­ mények mögött. A vezetőknek nem elég azt és csak egy évben egyszer vagy két­ szer (korábbi szokás szerint zárszámadás­ kor, vagy a tervtárgyaló közgyűlésen) tudniuk, hogy mit is akar és hogyan áll a gazdaság, hanem ismerniük szükséges a miértet is. Miért terveztük ezt és így? Miért alakultak így (jól vagy rosszul) az eredményeink? Miért? Pásztón nem érheti a tsz-t ilyen érte­ lemben meglepetés. Ők folyamatosan f i­ gyelemmel kísérik az eredményeket, a jól ható, vagy falsul ható tényezőket. A szám­ vitelt gépesítették, s szinte naprakészen mutatják ki az eredményeket vagy ered­ ménytelenségeket. Még tavaly a számvi­ telt programvezérlésű középgépekre v it­ ték át. A tsz-elnök dekádonként adatot kap, a havi összesítést viszont részletesen megtárgyalják, s a számok alakulását az üzemágvezetőknek ezeken a havi értekez­ leteken meg kell indokolniuk. 1. 2. A pásztói tsz-tagok, ha bárki is a jelen­ legi káprázatos fejlődés okairól faggatja őket, a különféle „tényezők” közül soha ki nem hagynák, hogy az ő elnökük k i­ Ma a nógrádi viszonylatban monumen­ tálissá növekedett szövetkezetben magá­ nak tartotta meg a legfelelősségteljesebb ágazatot: a fejlesztést. Ő foglalkozik a 13 �közeli, de főleg a távlati jövő formálásá­ val. Ő tervezi meg, ő adja át a termelési üzemágak szakvezetőinek megvalósításra az újabbnál újabb csodákat. Az időt, energiát, a biztonságot és nyu­ galmat a fejlesztési feladatok előkészítésé­ hez az adja meg neki, hogy minden rész­ ágazatnak egyetemet, vagy főiskolát vég­ zett, jó képességű mérnöke van, aki önál­ lóan képes irányítani, vezetni „üzemegy­ ségét” . Bencze Barnának a fejlesztéshez is akad kikristályosított elmélete és né­ hány szóval megrajzolt vesszőparipája: „Három kérdésre keressük a választ. Mit termeljünk? Mennyi lesz a ráfordítás? Hogyan kivitelezzük a fejlesztést?” Ez természetesen leszűkítése a nagy feladat­ nak. Tulajdonképpen azt hangsúlyozza ezzel, hogy az ökonómiai szemlélet nem­ csak a gazdálkodásnál, hanem a fejlesztés­ ben is nélkülözhetetlen. Ezért tette hozzá még hevenyében: „Fő kérdés: megéri-e, vagy nem éri? Mi a műszaki vezetőinket is kioktatjuk a számvitelre. Mert, bár az sem mindegy, hogyan dolgozunk, de még fontosabb, hogy mennyiért” . Milyen csodákat valósítottak meg ed­ dig? Milyenek várnak a közeljövőben megoldásra? A fejlesztés gazdája nem késlekedett a válasszal. Mindenekelőtt azt hangsúlyoz­ ta, hogy az elegendő gép még nem jelent megfelelő gépet is. Ez történt a pásztói tsz-ben: beszerezték a megfelelő mennyi­ ségű erő- és munkagépet, de ezekkel kép­ telenek voltak a korszerű, zárt rendszerű munkavégzést biztosítani. Hosszas meg­ fontolás után (mert minden fejlesztést fontolgatás, nézelődés, bel- és külföldi ta­ pasztalatcsere. számítás előz meg!) úgy határoztak: a cukorrépa és kukorica ter­ méshozamát azáltal fogják megnövelni, hogy belépnek a Nádudvari Kukorica- és Iparinövény-termesztési Együttműködésbe, amelynek most már velük együtt három­ száz taggazdasága van. Ez a lépés hétmil­ lió forintos befektetéssel járt. Cserébe nagy teljesítményű gépeket, kémiai szere­ ket, technológiát kaptak. A módszer ga­ rantálja a 60 százalékos hozamnöveke­ dést. A pásztói vezetők, az első évben öt­ venszázalékos emelkedést terveztek: hek­ táronként 30 mázsáról (májusi morzsol­ tat számolva) 45 mázsára növelik a hoza­ mot. A különbözetből természetben is tör­ leszthető a hitel, ráadásul harminc száza­ lékkal nagyobb árat kapnak, mint a ter­ ményforgalmitól, mert ez a többletkukori­ ca exportra megy. Jövőre át akarnak térni a búza komp­ lex gépesített termelésére is, amit ötmillió forintos beruházással óhajtanak megolda­ ni. A jelenlegi 44 mázsás hektáronkénti búzatermést megfelelő gépekkel, kémiai eljárással és vetőmaggal 60 mázsára óhajt­ ják „fölvinni” . Magasabb kordonnal nö­ velni fogják a szőlő termésmennyiségét is, sőt, a további tizenhét hold telepítést (100 holdra óhajtják növelni a szőlőterületet) már magaskordonosan, széles tőtávban végzik, hogy a szüretelőgép is beférjen a sorok közé. A takarmányfelhasználásnál a korábbi siló helyett „szenázst” hoznak 14 létre (napenergiával felére szikkasztják a lucernát, a takarmánykeveréket), miáltal a takarmány tápértéke jobban megma­ rad. Fajtacserét (illetve keresztezést) haj­ tanak végre az állattenyésztésben. Kana­ dából érkezett Horstein Fríz szarvasmar­ hafajtával keresztezik a nálunk honos ma­ gyartarka teheneket, mert ez a fekete, kis testű, kanadai fajta kiváló tejelő, képes 5000 liter tejet is adni egy laktáció (tejelé­ si időszak) alatt. III. Egy tsz-elnök ismerősöm mondta: „A tagságot nem érdekli más, csak, hogy mennyi lesz a jövedelme, m it fizet egy munka- vagy normaegység” . Persze, ezek csak gondjaiból! kóstolók a fejlesztés 1. Vajon az az 1140 tsz-tag és a 250 alkal­ mazott, valamint a 400—500 nyugdíjas mit tud a szövetkezet fejlődéséről, hogyan járul hozzá a fejlesztés minél hasznosabb, célszerűbb megvalósításához? A bennük rejlő ötletek elvesznek-e, vagy napvilágra kerülnek és megvalósulnak? Nagy kérdések ezek, vizsgálatukhoz he­ tek-hónapok kellenének. Sőt, az egyesülés miatt legalább egyesztendei tűrési idő és tapasztalat is. Egyelőre a tsz-elnök tájé­ koztatására vagyunk utalva. Elmondja, hogy a képlékeny terveket nem bocsátják a kollektíva elé, csak a készeket, amikor már minden kérdésre megnyugtató vá­ laszt tudnak adni. Így lesz ez a búzater­ mesztésben alkalmazásra kerülő, új, komp­ lex gépesített rendszer, s más újítások, gépvásárlások, beruházások esetében is. De a tsz-ben már mindenki tudja, hogy m it miért csinál. És nemcsak a jövedelem érdekli, hanem a jövedelem növelésének módja is. Persze, ez az érdeklődés Pásztón egysí­ kú és specializált: csak egész kevesen (fő­ leg a vezetők) látják és tekintik át az egyes ágazatok közötti összefüggéseket. Bár igaz, hogy a havi értékeléseken részt vevő szakvezetők, tömegszervezeti és pártvezetők elmondhatják (többnyire el is mondják) a tagoknak legfrissebb értesü­ léseiket a maguk területén. A tagoknak ehhez a leszűkült, speciális érdeklődésé­ hez nagyban hozzájárul a termelés diffe­ renciáltságához alkalmazkodó szervezett­ ség. Am it ettől függetlenül joggal tartha­ tunk szintén a fejlesztés egyik vívmányá­ nak, csakhogy a tsz-tag ezáltal elkezd üzemágban, csak a maga üzemágában gondolkodni. Érdeklődése leszűkül, és a tulajdonképpeni gazda előbb-utóbb nem tudja, hogy mi fől a pásztói tsz-irodában. Persze, ez így nagyon kiélezett, s kicsit pesszimisztikusan előremutató. De vannak rosszat sejtető, az elidegenedés és elidege­ nítés jeleiről tanúskodó példáink bőven, amelyek aggodalmat keltenek, már meg­ haladják a figyelmeztetés fogalomhatá­ rát. (Gondoljunk a tsz-elnökre. aki tény­ ként konstatálja, hogy a tsz-tagot nem ér­ dekli, mi történik közössége tulajdonában, a tsz-ben.) S bizony, a pásztói sem abszolút bizta­ tó kép, még akkor sem, ha a szövetkezet vezetői nem titkolóznak a tagok előtt, ha készek is minden alkalmat megragad­ ni a tagság csoportos vagy egyéni tájé­ koztatására, felvilágosítására, ha szorgo­ san működtetik a szövetkezeti demokrácia fórumait — nemcsak a közgyűlést, ha­ nem a különféle bizottságokat is. Sőt, az ágazati önállóságon belül módot adnak ar­ ra is hogy például a kiszerelők, vagy az állattenyésztők annyiszor ülésezzenek, ahányszor csak jónak látják. S ezeken a megbeszéléseken mindig részt vesz a köz­ pontból is valaki. A szövetkezet megnöve­ kedése, a korszerűbb szervezeti tagoltság, a specializálódás ugyanis azt mutat­ ja, hogy van egy olyan emberi terület (történetesen a tsz-demokrácia!), amelyen ugyancsak szükség van a „fejlesztésre” , új, korszerű módszerek felfedezésére és bevezetésére. 2. Délibábokat kergettek és értek utol Pásztón. De megállni nem lehet. Már újabb képek vibrálnak a horizonton. Újabb emberi csodatételek kellenek, hogy utolérjék azt, amit a régiek elérhetetlen­ nek tartottak. Lakos György �Veres János versei Palóc madonnák Három parasztasszony jön a dombháton fekete ruhában, egyszerre-mozgó árnyékrajzok, palóc madonnák, fejkendőjüket, szoknyájukat szél cibálja, nekifeszülnek a szélnek, jönnek a dombháton kemény léptekkel, mintha birtokuk határát mérnék, jönnek, csak jönnek az úton, hetedhét ország ellen, fényévnyi messzeségből, Huba vezér táborából, balladák ravatalai mellől, portyázó törökök fogságából, kurucokat bújtató nádasokból, nekifeszülnek a tar dombon a szélnek, halványlila kárpit mögöttük az égbolt, élesen látszik bakacsin alakjuk, verdesnek a fejkendők a szélben, szíven-csapdos a végük, jönnek, csak jönnek, szalmakucsmás viskókból, cselédházakból, pusztító zivatarokból, porfelhő süvít szemükbe, jönnek, csak jönnek, üszkös gerendák alól, Dembinszky-látta csatamezőkről, sötét vár hetvenhetedik szobájából, a Lángokádó Sárkány hegyéről, bölcsőtől, máléstáltól, ősi daccal, gyásszínű öltözékben, folyamatosság nemtői, kidolgozott kezű palóc madonnák — jönnek, csak jönnek, áldozati oltáraik-sütőkemencék tüzétől, katonavonatok árnyékából, földönfutók menetoszlopából, fülledt marhavagonokból, sikált asztaltól, fonóból, betegágytól, néma vasvirágok közül. Jön a három asszony a dombon. Hunyott szemmel is, fekve is, állva is halálomig látom majd őket, mint mozifilm kimerevített záróképét, mint szénfekete szoborcsoportot. Sejtelmes óda Ház a dombtetőn, lombsátorba bújik; a helyes irányt öreg torony súgja, árnyas tornácon dohánykupac sárgul, orgonasövény borul ki az útra. Ha otthon leszel, aranyrojtos zászlót tűz képzeletem szobád ablakába, körülölel az édes, kék magasság s a forrásvidék szűz romantikája. Illyést olvasol s répaföldön görnyedsz, a pirkadatfény bizalmas barátod, tiéd a szó s a tisztaság hatalma, a bánatokat könnyen leigázod. A torony körül sok-sok csillag vibrál, szívhasítóan víg reggelt ígérnek; ha a tébolyok üldözőbe vesznek, nálad lelhetnék biztos fedezéket. Rettentő terhet — hullásom kínálom, figyelmeztet a zöld gally jóelőre; tudom, hogy kuszáit naprendszereimnek nem sírja lennél, hanem megfejtője. A falu minden fája áldást mond rád s két szóra, mely a leveledben fénylett; ha vakmerő vagy, állj mellém, de tudd meg: fejjel rontok a lángba, míg csak élek. Ház a dombtetőn. Falán jel sugárzik, ha rágondolok, ellepnek a lázak; mint kőszobor a Húsvét-szigeteken titkokat őrzök — hangodat, bokádat. . . Te vagy a Sejtelem, az első, égi, hű rögeszméim nyomodba szegődnek, én nem akarok mást, csak hajad nézni, s várni, hogy meglásd bús szememben egyszer az örökbe vett fáklya füstjét s a néptelen, süket mezőket... G y ő ri László Sokáig S okáig m entem . R égóta jövök már. C setlettem , b o tlo tta m . V itt a büszkeség. H o z o tt az ö n tu d a t. H itte m m a g a m b an s kóco lt az ökörnyál. Ősz ta p a d t rám s úsztam a tavaszban, m ert úszni szó szerint - két k a rra l - sose tu d tam N éhány hét kevés volt, az egész csak a rra jó , hogy o rro m b a n érezzem azóta is a g ő zfü rd ő szagát. A D ia n á b a n h iá b a ru g k a p á lta m , n éhány hét kevés volt és jö tt a jó idő, ú szótanfolyam helyett a fö ld ö n ru g k a p á lta m . K itértem e rre -a rra , a slá g e rre , a sportra, bőszen m ásoltam le sorra a slágerszövegeket — hátvéd voltam és fe je lte m , a n ya ka m a t feszítettem , a két lá b a m te le sebbel. 15 �Pálházy József— Kopányi György Emberölés -u tó já té k k a l Szerkesztő Káló — nyugodt, lágy férfihang, — kissé érdes hangon, lassan, vontatottan beszél, hirtelen természete hanghordozásán is érezhető Annus — Káló felesége, Titkár—Szekács — határozatlan, könnyen befolyásolható ember, Após — Annus apja, raccsoló öregember, Fajkó — Káló öccse, enyhén dadog, Kar — négy—öt férfi és három—négy lány, S ZE R K .: Furcsa tö rté n e t ez. Néha az az é r­ zésem, valószínűtlen. M á r a m egism er­ kedésünk is szokatlan volt... (vonatzaj). K Á L Ó : Nem adna el egy cigarettát? S ZE R K .: (csodálkozva, meglepetten) E ladni? K Á L Ó : Igen. N incs nálam cigaretta. Csak az ú tra kéne néhány. M egfizetem . S ZE R K .: H ogy képzeli? Én nem vagyok tra ­ fik o s ! K Á L Ó : (lem ondóan) Nem ad el? M e rt cigány vagyok!? S ZE R K .: (határozottan) N em adok el... meg­ kínálom ... gyújtso n rá... K Á L Ó : (dacosan) En nem akarom ingyen! S ZE R K : (dühös) Nézze! Én meg nem á ru lo k c ig a re ttá t! KÁLÓ : (h irte le n fe lh e v ü l) Megfogadtam , hogy m in d e n t m egfizetek, m in d e n t! É rti? (ugyanolyan gyorsan meg is nyugszik, csendesen fo ly ta tja ). Én . . . tu d ja . . . S ZE R K .: (gyanakodva) ...különben is, eze­ k e t az érm éket m á r rég k iv o n tá k a fo rg a lo m b ó l! M ifé le utas maga? Pogy­ gyász n é lkü l, m u n ka ru há b a n !? M a rk á ­ ban egy csomó é rtéktelen, régi pénz­ zel! K Á L Ó : (csendesen, r estel kedve, de ugyan­ a k k o r sértettség is é rződik hangján) A börtönből jövök... S ZE R K .: (m egzavarodik) Hogyhogy a b ö r­ tönből ?! K Á L Ó : N yolc hónapot ültem ... M a reggel eresztettek el... (gúnyosan) Néz m i? I t t a szabaduló levelem... megnézhe­ ti!... (szomorúan, de gúnyosan is) M i­ é rt nem m egy egy m á s ik kocsiba? Én nem csak cigány vagyok, de em bert ö lte m ! S ZE R K .: (ideges) No, azért ezzel ne k é rke d ­ je n ! K Á L Ó : N em kérkedek, maga kérdezte! S ZE R K .: Én...? Én nem kérdeztem ! K Á L Ó : („le g y in tv e ”) A k k o r nem kérdezte! Húzza m eg a vészféket, m egteheti! M it számít, ha le u g rik a v o n a tró l egy cigány, a k i ráadásul... ah... M aga nem kérdez egy szót se csakugyan, m agát aztán nem érdekli... S ZE R K .: De m ily e n jogon faggassam? K Á L Ó : Igaza v a n ... Csak já r a p o fá m ... Igaza van, én szólítottam le m a g á t... K A L A U Z : Jó napot k ív á n o k ! K é re m a je ­ gyeket! (K á ló felé, in d u la tta l) A d d ide a jegyedet...! K Á L Ó : M in e k tegez maga engem et!? K A L A U Z : (kis szünet után, a je gyet ellen­ őrzi) Ahá. te h á t a s itrő l jö tté l! És még neki á ll fö lje b b ! S ZE R K .: H agyja békén! (k é ri) K A L A U Z : M ost ism erem meg a szerkesztő u rat. van i t t még egy jó fü lk e kérem , üres, kényelmes... jobban is va n fűtve... (u d va ria sko d ik) S ZE R K .: (határozottan) Nem. maradok... K A L A U Z : (furcsállóan) A hogy gondolja... (a to ló a jtó csikorgása je lz i, hogy el­ m ent) K Á L Ó : M aga újságíró? S ZE R K .: Olyasféle... K Á L Ó : No. m aguk aztán... S ZE R K .: (indulatosan közbevág) M i baja ve­ lü n k ? K Á L Ó : Jó kis szöveget adnak le! (gúnyosan) 16 M ég azt is le írjá k , hogy a cigány ép­ pen olyan ember, m in t a tö b b i! S ZE R K .: Így is g o n d o lju k ! K Á L Ó : Lehet.... S ZE R K .: (m agyarázkodik) Nem könnyű m e g b irkó zn i az e lő íté le te k k e l...! K Á L Ó : H a llh a tta a kalauzt... Tegezett... M i­ ért? A k k o r még nem tudhatta, hogy honnan jö v ö k ! S ZE R K .: Igaza van... Ez az em ber nagyon ostoba vo lt. De persze maga sem so­ k a t kukoricázott. m egölt egy em bert! K Á L Ó : H o nnan tu d ja ? H átha engem a ka r­ ta k m e g ö ln i!? S ZE R K .: (barátságosan) G yújtson rá ! K Á L Ó : (m akacs) N em ! S ZE R K : (egyre barátságosabb) Ez nem i l ­ lik ... K Á L Ó : (szégyenkezve) Köszönöm ! (a zörejek­ ből le h e t kö ve tke zte tn i arra , hogy m in d k e tte n rá g y ú jta n a k ) z K Á L Ó : (ő is kezd felengedni) T u d ja , én ér­ zem, hogy n em viselkedek va la m i tisz­ tességesen... V alahogy én nem b íro k m agam m al... Nagyon téved, ha azt h i­ szi. m in d ig ily e n harapós pasas v o l­ tam . Nagyon téved! Csakhát... S ZE R K .: (h a n g já n érezni, hogy nagyon ér­ d e k li K á ló története) Ha van kedve hozzá, m eséljen! Van id ő n k! K Á L Ó : Igaza van. V an időnk... T u d ja , ne­ ke m sosem v o lta k igazi h a ve rja im . Még az iskolában sem. S ZE R K : M ié rt nem? K Á L Ó : M it tu d o m én!? Talán, m er t én m ár a k k o r a fe jem be vettem , hogy k ir ú ­ gom m agam a p u trib ó l.. Nem akartam úg y le n n i cigány, m in t azok. Meg az­ tá n ta n u ln i szerettem vo ln a . Tudtam , nagyon jó l k e ll viselkednem akkor, ha másféle a ka ro k lenni. De ezt nem b írtá k e lv is e ln i a tö b b ie k ! (keserűen, tehetetlen d ühvel) E zt aztán n e m ! M eg p ró bá lta m ba rá tko zn i a fehérek­ kel, de az nem igen s ik e rü lt. Sörözni is csak szombat este já rta m A k k o ri­ ban v o lt. hogy összeakadtam egy fe ­ hér lá n n y a l. H á t tu d ja , én úgy m en­ tem utána, m in t egy M adonna utá n ! T iszta vo lt. szom orú vo lt. az apj a ré ­ szeges, az anyja beteg. A z t gondoltam , ez olyan nyomorúságosan é l, ennek ta lá n még én is jó leszek, (a v o natzaj elm osódik csend van.) A N N A : Ne m ondd senkinek, hogy cigány vagy. Ne hajtogasd fo ly to n ! K Á L Ó : Ú g y is lá tjá k ra jta m . A N N A : De ne hajtogasd m in d ig ! Sötét a bő­ röd... na és!? Mással tö rő d j! K Á L Ó : Jó, m a jd m egpróbálom ! L á to d tége­ det szívesen elvennélek... A N N A : M it csinálnál? K Á L Ó : E lvennélek. Én tégedet te jb e n -v a j­ ban fürösztenélek! A N N A : (nevet, de továbbra is kedves m a­ ra d ) M ib ő l, te szegény? K Á L Ó : H át. a k é t kezem m el m in d e n t meg­ szereznék én neked! In k á b b az a baj. hogy téged hajszolnának k i m aguk kö­ zül a tie id . A N N A M á r most sem vagyok közöttük. Észre sem veszik, hogy élek! K Á L Ó : (m eglepetten) E ljö n n é l? Cigányhoz? (Ism é t vonatzaj) K Á L Ó : M egbánta ő is, hogy hozzám jö tt! M e g fize tett é rte szegény. K ővel dobál­ ták... ők m aguk... a fehérek, a lányt, Én is m egkaptam a részemet a cigá­ n y o k tó l. N em szerettek, de m ost u tá lt az egész cigánysor. M e rt fe h é r lá n y t vettem feleségül, nem pedig O láh Sá­ rát. S ZE R K .: K i v o lt az? K Á L Ó : H át, nem v o lt csúnya lány. de az az­ tán m in d e n kazalban m eghem pergett m á r. De h á t a rokonság nekem szánta! (A v o n a tza j elm osódik) F A J K Ó : Szégyelled a m a g a d fa jtá t. K á ló ! Ez sem rosszabb lá n y a tö b b in é l! Mám a meg olyan v ilá g van, m in d e n ik lány m eghem pereg a szénában! Én megm on­ dom neked őszintén. K áló, (szemrehá­ nyóan- felháborodva) te m egpiszkolod a m i becsületünket! A m i tö rvé n yü n ­ ke t... (fenyegetésbe csap át) Jobb. ha e lke rü lö d a cig á n yt! Á z ta t m ondom néked, ó v a k o d já l! (Ism é t vonatzaj) K Á L Ó : A n n a persze vigasztalt. Persze, m á r ahogy lehetett... A N N A : Ne is m enj kö zé jü k! N em elég ne­ ke d , hogy én szeretlek? Szeress te is, m a jd megleszünk valahogy! (kopogtatnak az ablaküvegen) A N N A : (ije d te n ) K i az? (K á ló tó l ké rd i!) K Á L Ó : (izgatottan) M a ra d j veszteg! K i az? F A J K Ó : Én, F a jkó ! A N N A : (félelem m el) K i az? K Á L Ó : A sógorod. (F a jkó n a k) V á rj, megyek! (a jtó n y itá s) Na, gyere be! F A J K Ó : (lihegve) A d jis te n ! K Á L Ó : (szemrehányóan) Nem jö tté l el az esküvőre! M eg a tö b b i se! F A J K Ó : (izg a tottan) H agyjad azt mostan! Jönnek a ro ko n o k O láh S árával! Ők azt m o n d já k, nem v o lt itte n semm iféle esküvő! A z esküvő mostan lesz m ajd, hiszen n á lu k van a menyasszony! K Á L Ó : (dühösen) V an m á r nekem feleségem! F A J K Ó : (egyre izgatoftabb) É rtsél meg en­ gemet, te stvé r! Ezek tégedet itte n szét­ szednek! Ezek fö ld íszítve hozzák az O láh S á rát! A n n a k fé rjh e z k e ll m e n n i! A v a jd a is k im o n d ta ; ez a mostani há­ zasság nem érvényes! K Á L Ó : (in dulatosan) N ekem nem k e ll az a rin g y ó ! De ha jo b b volna, m in t az an­ gyalok, a k k o r sem kéne! F A J K Ó : (e lre tte n ) K á ló ! Jönnek a rokonok! K Á L Ó : H á t jö jje n e k ! F A J K Ó : K ie b ru d a ln a k ! K Á L Ó : Ez az én lakásom ! F A J K Ó : Tudom , b u ta cigány, tudom , de hát a szokásokkal akarsz te megvereked­ n i, m i? A z t m ondom teneked. K áló, szedd össze magad, vagy fuss e l! Jobb lenne, ha m in d a ketten e lfu tn á to k innen! K Á L Ó : Én i t t la k o m ! F A J K Ó : (lem ondóan, rettegéssel) Jó, jó... én m egm ondtam ! Ha tu d n á k ezek. hogy én előre jö tte m ! Na... isten veled K á ló ! (Ism ét a vonatzaj) K Á L Ó : A h o g y k ilé p e tt a házból, észrevet­ ték. A k k o r m á r k ö rü l v o lt véve az egész ház. A k k o r én nem tudtam , ho­ gyan kéne segíteni... K iu g ro tta m az a jtó n . A k k o r m á r hadakoztak vele, h o ld v ilá g v o lt, lá tta m a kezükben a kést. De azt gondoltam ... (elhallgat, csak a vo nat kattogását h a lla n i) ...nem gondoltam én sem m it! A z t hiszem, a legtöbbnek ily e n k o r nem j u t az eszébe semm i. Ily e n k o r az em ber olyan, m in t a v a d á lla t. S ZE R K .: M ié rt u g ro tt k i a házból? K Á L Ó : Meg a k a rta m m enteni F a jkó t. Talán ő v o lt az egyetlen a családban, a kit szeretni tu d ta m . O tt hadonásztak k ö ­ rü lö tte a késekkel. Nem is tudom . �hány kés v o lt ott. R á ju k o rd íto tta m . A k k o r m egzavarodtak. De a k k o r is o tt v o lt még egy... még egy kés, a le­ vegőben. Nem, ne m ., nem kés v olt. Bo­ ro tva . (e lre tte n v e ) B o-ro t-va ... A z v o lt a baj... Egy b o ro tvá t nem lehet olyan kö n n ye n k ik a p n i a k é z b ő l! Én nem tudom , hogyan történt... A bíró azt m ondta, h ogy addig fo rg a tta m a k a r­ ját..!. amíg beleszaladt a... to rká b a ... M ost meg, úgy h allom , A n n á n a k meg­ bocsátottak a szülei. H a za vitté k. SZERK..: És a kko r m ost? Üres házba té r ha­ za? K Á L Ó : Hm... igen! (ke se rű e n) A z é rt egy gyilko sra mégsem vá rh a t! S ZE R K .: És a m ásik lány? K Á L Ó : A z O láh Sára? K önn ye n lehet, ő fog v á rn i a házban. SZE R K.: És maga e lfogadja őt? K Á L Ó : (h a tá ro z o tt in d u la tta l) Nem ! S ZE R K .: M it fog tenni? K Á L Ó : Elhozom A n n u st a szülei házából! SZE R K.: B aj lehet m egint belőle. K Á L Ó : Én., én nem fogok kést v in n i m a ­ gam m al. Ha meg ők a ka rn a k kést szúrni belém, hát szúrjanak! SZE R K.: Jobb megoldást nem ta lá lt? K Á L Ó : Jobbat? Hm... nem! SZE R K.: És ha segítenék? K Á L Ó : (c s o d á lk o z v a ) Nékem? ( g ú n y o s a n n e ­ vet) V elem jönne? Leszállna a v o n a t­ ró l? M ié rt? S ZE R K .: K i tu d ja ? Talán... kíváncsiságból. K Á L Ó : Ide fig y e lje n ! Én egy közönséges cigány vagyok, én m ost jö v ö k a b ö r­ tönből... SZE R K.: H á n ya d ik állom ás? K Á L Ó : És ha... ha leszáll? M it akar csi­ n álni? SZE R K.: Még nem tudom . K Á L Ó : Én csak egy cig a re ttá t k é rte m ! ( v o n a tz a j el) (fa lu s i z a jo k , k a k a s k u k o ré k o lá s , stb.) SZE R K.: Ü ljö n be a kocsm ába! Én átnézek a nem zeti bizottság elnökéhez. K Á L Ó : ( b iz a lm a t la n u l) M it a k a r tőle? K it akar fö lje le n te n i? SZE R K.: A d ja a szavát rá, hogy csendben m egvár! K Á L Ó : Ha a nevem et e m líti, nem fognak szóba á lln i m agával. SZE R K.: (m e s é l) L á tta m a képén: tito k b a n m inden re ­ ménye bennem van. T ulajdonképpen egy kissé zavarban vo lta m . Fogalm am sem volt, hogy m it fogok csinálni. Be­ n y ito tta m a nemzeti bizottságra. és az elnököt kerestem. Házon k ív ü l v o lt, a titk á r fogadott. A z t h itte , a szokásos látogatás... SZEK Á C S : H ej, de fo g ja s a jn á ln i az elnök elvtárs, hogy nem ta lá lta itthon, az e lvtá rs! A z elnök e lvtá rs m in d ig azt m o n d ja : T udja, Szekács elvtárs, a saj­ tó a m i őrzőangyalunk! He... M iv e l k ín á lh a to m meg az elvtársat? SZE R K.: Köszönöm, nem iszom. SZEK Á C S : De azért csak tessék h e lye t fo g ­ la ln i! E l ne vigye az á lm u n k a t! (n e v e t) S Z E R K .: A segítségét kérem . SZEK Á C S : ( m e g le p ő d ik ) M iv e l lehetek a szol­ gálatára? Ja, vagy úgy, tessék e lh in ­ ni, e lv t ársam, m in d e n fa lu b a n akad egynéhány olyan ember, a k i nem fé r a bőrébe. A K áló, úgye!? H á t ő jó he­ lye n van. B örtönben ül, Ez a nagy helyzet. H ála az igazságszolgáltatás­ nak! SZE R K.: M á r le tö ltö tte a büntetését. SZEK Á C S : (c s o d á lk o z ik ) M áris? E jnye, rö ­ v id re szabták n e k i! Ez a fa jta meg... Pardon a szóért... SZE R K.: Ú gy é rti, hogy ezek a cigányok? SZEK Á C S : E j, sok baj van v e lü k !’ M ita g a ­ dás, nem fé rn e k a b ő rü k b e n !’ S ZE R K .: Csak cigány ü l börtönben ebből a fa lu b ó l? SZEK Á C S : Hát... szóval... ü l még k é t m ásik is, nem vitás, de... SZE R K.: Maga is haragszik a cigányokra, titk á r elvtárs? SZEK Á C S : Én... éj, én kérem, m á r h iv a ta l­ ból sem tehetek különbséget.. Benne az A lk o tm á n y b a n ugyebár, hogy egy­ fo rm á k vagyunk, és így tovább... Pe­ dig én aztán lehetnék e lfo g u lt! A n n y i b a jo m va n ve lü k, szegényekkel... De nem haragszom rá ju k... én nem... SZE R K.: Ez az em ber le tö ltö tte a bünteté­ sét. SZEK Á C S : Ez szent igaz, csak az a baj, hogy nem egyedül jö tt haza! SZE R K.: H ogy é rti ezt? SZEK Á C S : Ú gy értem , a természetét is visz­ szahozta. ( s o k a tm o n d ó a n ) T etszik tu d ­ n i; a k i egyszer em bert ölt... S ZE R K .: És ha önvédelem ből tette? SZEK Á C S : Igen? S ZE R K .: Őt a k a rtá k leszúrni. SZEK Á C S : Hát... v o lt ily e n h ír is. Ezt m a­ gam is h a llo tta m , dehát ugyebár, a bíróság jobban tudja... S Z E R K .: A ká rh o g y is v o lt, le tö ltö tte a b ü n ­ tetését! ( r ö v id s z ü n e t) Segítsen ne­ kem, titk á r e lv tá rs ! SZEK Á C S : ( ta n á c s ta la n ) Nagyon szívesen... S ZER K.: ( p r ó b á lja m e g g y ő z n i) Ez az ember szerette a feleségét. SZEK Á C S : ( e r ő tle n ü l) Fehér felesége vo lt. SZE R K.: Tudom... SZEK Á C S : A z a gyanúm , hogy i t t vétette el a dolgot. SZE R K.: Dehát m in d e n k i tudja... SZEK Á C S : K étezer le lk e t szám láló fa lu vagyunk, tisztelettel... SZE R K.: E m ia tt k e rü lt a börtönbe! E l a ka r­ tá k ve n n i tő le az asszonyt. SZEK Á C S : (e n y h e g ú n n y a l) Ezt csodálom m in d ig az újsá g író kb a n ! A szim atu­ kat, igen, ez az igazság... V a llju k be őszintén.... S ZE R K .: Haza szeretné v in n i a feleségét. SZEK Á C S : Hát... A d h a tn é k egy k is tanácsot az újságíró e lvtársnak? ( r ö v id s z ü n e t u tá n , k issé fe n y e g e tő e n ) Ne avatkoz­ zék bele! SZE R K.: (d ü h ö s e n ) Ez aztán jó tanács! SZEK Á C S : ( z a v a r o d o tta n ) A z a nagy h e ly­ zet, hogy ez egy piszkos ügy... SZE R K.: Tehát nem segít. SZEK Á C S : Jó..., de azt ajánlanám , v ig y ü n k csendőrt m agunkkal... S ZE R K .: H ogy jobban felbőszítsük őket? SZEK Á C S : A z az igazság, hogy a fehérek nem szeretik a cigányokat. A zok meg u tá ljá k a fehéreket. SZE R K.: (m e s é l) Összebeszélt tücsköt-bogarat, csak, hogy m egfélem lítsen. E bből könnyű v o lt rá jö n n i, hogy ő fél. S ebből pedig a rra , hogy ebben a községben a h ató­ ság nem á ll a hivatása magaslatán. Nem azt m ondom ezzel, hogy nem becsületes em berek vezetik a fa lu t, csupán azt, hogy nem. tu d n a k bánni az em berekkel. A nem zeti bizottság titk á ra olyan szorongva lé p d elt m e l­ lettem , m in th a vesztőhelyre v itte m volna. F o lyto n röpdösött a tekintete, h á tra -h á tra fo rd u lt. . . M agam is észre­ vettem . az a b la kok m ögül te k in te te k kísé rte k bennünket. A ztán kezdtem m egérteni a titk á r t. Félt. T alán csak a te k in té ly é t, a népszerűségét fé lte tte ? M indegy. Félt. Én persze még az esti vo n a tta l odébb állok, de n é k i m a ra d ­ n ia k e ll. Naponta k i tu d ja hányszor k e ll e lb a llagnia az égő te k in te te k ke­ reszttüzében... SZERK .: No. m ié rt á llt meg? SZEK Á C S : Ez az a ház... A z apósa háza... ( k o p o g ta tá s ) Egy k ic s it erősebben, na­ g y o th a ll az öreg. APÓ S: (á lm o s h a n g o n b o s s z a n k o d v a ) Jövök m ár, jö v ö k ! ( a jtó n y itá s ) Tessék!? SZEK Á C S : A d jis te n , Vencel bácsi! Vendéget hoztam. B ra tislavából. APÓ S: Igen... igen... M it tetszik? SZEK Á C S : A z e lvtárs a maga lá n yá val a ka r beszélni. APÓ S: (h a ra g o s a n ) N incs n á la m ! SZE R K.: H o l van? APÓ S: M it tudom én!? V a la h o l a városban. S ZE R K .: O tt dolgozik? APÓ S: M it tudom én!? S ZE R K .: Hát... nem élnek együtt? APÓS: (fe lh á b o r o d á s s a l) E gyütt? Ez kérem egy tisztességes ház! I t t olyan nők, a k ik m in d e n féle cigánnyal összeáll­ nak, nem fé rh etnek meg! SZE R K.: De hiszen m aguk erőszakkal elhoz­ tá k az ura házából! APÓ S: H a g y tu k volna o tt a p u trib a n ? Hogy agyonverjék? SZEK Á C S : De hiszen K á ló nem is a cigány­ soron la k o tt! APÓS: Nem számít, ha o tt m arad abban a házban, m e g ö lik! M e rt hiába v is z ik az egyiket börtönbe, a m ásiknak o tt a kezeügyében a kés! S ZER K.: T ehát a k k o r mégiscsak fé lte tte a lá n y á t! APÓ S: Féltettem , fé lte tte m . A gyerekem ! S ZE R K .: És most? A városban biztonságos helyen él? Nem tu d ja , hol van? APÓ S: N em ! S ZE R K .: Tehát m á r nem aggódik érte!? És ha utána m ennek? APÓS: K ik ? S ZE R K .: A k ik tő l it t féltette. APÓS: Oszt hová? Nem tu d já k , hová m ent! S ZE R K .: Maga te h á t tu d ja ! APÓ S: Nem h a llg a to tt rám , m ent a maga fe je után. M ost egye meg, a m it főzött! S ZE R K .: N em szereti a lányát? T udja, hogy h a za jö tt K á ló ? M ost a feleségét keresi. APÓ S: Vagy úgy? A k k o r h á t az e lvtársak asszonynézőben vannak? Jó k is móka, m ondhatom ! N álam hiába keresik. Csak m o n d já k meg annak a g yilko s­ nak, hogy nálam ne keresse. És ha m eglátom a p ortám on ólálko d n i, ezzel a fejszével verem szét a fe jit! Én nem hagyom le szúrni m agam at! S ZE R K .: B á n to tta ő m agát valaha? APÓ S : N o hisz, csak az k e lle tt vóna! Jól is néznénk k i! S ZE R K .: M ié rt haragszik rá? APÓ S: M egölt egy em bert! S ZE R K .: És a m ik o r még s e n kit sem ö lt meg? A k k o r csak azért, m ert... ci­ gány? APÓ S: M egölt egy em bert! B ö rtö n vise lt! S ZE R K .: T u d ja , m ié rt? APÓ S: A z ő dolga!’ S ZE R K .: M e rt meg akarta védeni a felesé­ gét! APÓ S : Én úgy tudom , a sógorát. SZE R K.: Na lá m ! Maga m in d e n t tu d ! Rossz ve je v o lt m agának? APÓ S: Nem v o lt ő nekem sem m ilyen vöm ! S ZE R K .: Nem á llt szóba vele. Haszontalan, dologkerülő em ber vo lt? APÓS: A ztat én nem m ondtam ! SZEK Á C S : H á t aztat nem is lehet m ondani! Ő v o lt a legszorgalm asabb a fa jtá já ­ ból. S ZE R K .: T itk á r elvtárs? M ié rt m o n d ja úgy. hogy a fa jtá já b ó l? SZEK Á C S : H á t hogyan m ondjam ? APÓS: (in d u la to sa n ) Engemet ez egyáltalán nem é rdekel! SZER K : (s z o m o rú a n ) K ár... SZEK Á C S : H á t m i é rd e kli magát? 17 �A PÓS: Békességet a ka ro k! Szíveskedjék en­ gemet békében h a g yn i! SZE K Á C S : De Vencel bácsi! A m i igaz, az igaz! Jó m unkásem ber v o lt a K áló. APÓ S: M it bánom én! De ha ide betör, ke ­ resztül szúrom a v a s v illá v a l! S ZE R K .: Na, lá tja , bácsikám. M agát i t t sen­ k i nem kergeti, nem fenyegeti életve­ szély, és mégis... Még nem lá tta m , hogy v a la k i e kkora ke d vve l készüljön egy emberölésre. O lyan nagy sértés, ha K á ló belép ebbe a házba? APÓ S: A z ú r ezt nem é rti! Ez itte n olyan fa lu , hogy az o lya n parasztot, a k i ösz­ szeverekedik egy cigánnyal, k iv e ti m a ­ gából. SZE R K.: Vagy úgy... Tehát maga nem a ve ­ jé tő l, hanem a fa lu tó l fél. SZEK Á C S : M agának tu d n ia k e ll, hogy így ma m á r nem lehet beszélni...! T örvény va n rá, hogy egyenlőek va g yu n k! APÓ S: A k k o r jó, a kk o r adja a lá n y á t egy cigányhoz a titk á r e lv tá rs !’ (n e v e t) H á t nincs igazam!? SZEK Á C S : ( in d u la t t a l, fe n y e g e tő e n ) Velem ne tré fá ljo n , h a llja -e ! APÓ S: H á t ha egyszer parancsba van adva, hogy egyenlőek vagyunk?! S ZE R K .: Tehát nem tu d ja , hogy h o l a lánya. APÓ S : N em ! SZEK Á C S : Köteles m egm ondani! S ZE R K .: H agyja, hagyja titk á r elvtárs... Rendben van, ne haragudjon a zava­ rásért... m inden jó t! (S z ek á c s n a k ) I t t m in d e n k i g yű lö l m in d e n k it? SZEK Á C S : Nem olyan veszélyes. SZE R K.: Legyen ra jta a szeme ezen a K á ­ ló n ! Segítsen n e k i! SZEK Á C S : Na jó, de hogyan? S ZE R K .: M agának jo b b an k e ll tudnia, ho­ gyan.... SZEK Á C S : A z a nagy helyzet, hogy m in k m in d e n k in e k segítünk... A z é rt v a ­ gyunk, ugyebár!? SZE R K.: N éhanapján leruccanok m ajd, és megnézem, hogyan á lln a k a dolgok... SZEK Á C S : És a termés p é ldául nem é rd e kli az újságíró elvtársat? SZER K,: De, engem m in d ig érdekel a te r­ més... is. A lapban nem én fo g la lk o ­ zom vele. SZEK Á C S : M ost például nagyon jó adataim lennének. Vagy húsz éve nem v o lt ilye n jó termés. Főként kukoricából... SZERK.: A z jó, annak örülök... Nézzünk csak be a kocsmába! Szegény e lúnja a várást. (kocsm a za j, ne m t ú l hangos, az é rk e ­ zésnél köszönések s z á lln a k a levegőbe) SZE R K.: I t t v o lt az előbb egy ember... K á ló nevű.... F É R F I: A K áló? Hazament... SZE R K.: Haza? F É R F I: Nem b ír az ilye n nem haza menni... (fa lu z a j) S ZE R K .: Köszönöm a segítséget, titk á r e lv ­ tá r s ! SZEK Á C S : M eglátogatja? S ZE R K .: Meg. SZEK Á C S : Csak tessék megm ondani n é k i; ha valam iben szüksége van, jö jjö n hozzám. SZE R K.: Köszönöm, titk á r elvtárs. Magam is így képzeltem... Tudtam , hogy meg­ é rti. M in d e n jó t. .! SZEK Á C S : ( m á r e ltá v o lo d o t t a s z e rk e s z tő , u tá n a k ia b á l) Jó lenne, ha egyszer a mezőgazdasági ro va t szerkesztője is kijönne, szívesen látnánk.... Pláne m ostan!’ SZE R K.: Megígérem, k ik ü ld ő m ! ( r ö v i d s z ü ­ n e t, lé p te k ...) H á t maga? Megszökött előlem ? K Á L Ó : Csak hazajöttem . A kocsmában úgy néztek rám , m in th a még m in d ig véres 18 lenne a kezem. Meg aztán, m it ü lje k a kocsmában? Nekem van saját h a j­ lékom . Tessék nézni, m it te tte k vele! B ekenték sá rra l meg ga n é jja l. L á tn i sem a kar az öreg, m i? SZE R K.: A fene tu d ja . K Á L Ó : Lebeszélte a lá n yá t, hogy id e jö jjö n . S Z E R K .: N incs i t t a felesége. K Á L Ó : H át hol van? SZE R K.: A városban. K Á L Ó : A k k o r h á t m e g in t e lke rg e tté k ha­ z u lró l. H ogy a z isten v e rje m eg őket! S ZE R K .: Ne csin á ljo n ú ja b b bolondságot! K Á L Ó : Én? Eszembe sincs... S ZER K.: M it a ka r tenni? K Á L Ó : M it csinálhatok? Dolgozni.... S Z E R K .: Helyes! Ha v a la m i baj van, m en­ je n a nem zeti bizottság titká rá h o z. K Á L Ó : A Szekácshoz? SZE R K.: Szívesen látja.... Aztán... aztán p á r hónap m ú lva meglátogatom. K Á L Ó : M in e k csin á lja maga ezt? SZE R K.: Én? Kíváncsiságból... K Á L Ó : Maga rendes ember. S ZE R K .: Köszönöm. K Á L Ó : A m ik o r cig a re ttá t ké rte m magától, megéreztem. Kevés ily e n em ber van manapság.... S ZER K.: Nem igaz. Csak maga ritk á n megy a rrafelé, ahol a rendesek vannak. K Á L Ó : A j... dehogy... én úgy m ennék oda m indenkihez, a k i rendes,... csak hát, isten tu d ja , m itő l van az... e lria d n a k tőlem . SZE R K.: Igaza van. Nem csak magában a hiba. (d u g ó h ú z á s , k o c c in tá s z a ja ) K Á L Ó : Ez nem az én borom... a kocsmából hoztam... T iszte lje n meg azzal, hogy iszik velem egy p o h á rra l! SZE R K.: Nos, egészségére! A boldogulására! K Á L Ó : T u d ja , m it gondoltam ? K im eszelem a házat! És ha v a la k i m e g in t m egpró­ bálja... S ZER K.: Ne, ne fenyegetőddzön!’ Nem fog­ ja senki se b á n ta n i! És maga ne néz­ zen se jobbra, se b a jra , dolgozzon. K Á L Ó : Igazsága van... M egm utatom én a rom áknak. És m egm utatom az apó­ som nak ins, hogy vagyok olyan em ­ ber. m in t a ká rm e ly ik , ha nem k ü lö n b ! Tudom , m ire gondol az elvtárs. tu ­ dom. H ogy ez nem fog o lya n simán m enni. H á t nem számít! ( is m é t m e s é l) a v o n a tk a tto g á s , a s z e rk e s z tő A m ik o r fe lü lte m a vonatra, kétségek kínoztak. Hogy tu la jd on ké p p e n nem segítettem semm it. P ré d iká lta m , nagy szavakat h ajtogattam , jó... de m it k e lle tt vo ln a csinálnom ?! S em m it! Ezt n é k ik k e ll e lin té zni egymás között, bicska n é lk ü l, előítéletek n é lk ü l! Le­ hetséges ez? Nagy, nagy szégyen ez. Hogy ritk a esetben, de... meg k e ll v á r­ ni. amíg ők segítenek magukon. Nem félelem ből, a tö rv é n y tő l va ló fé le lm ü k ­ ben. ( a jtó k o p o g ta tá s ) K Á L Ó : K i az? S ZE R K .: M egism er még? K Á L Ó : Szerkesztő ú r! Ez aztán igen! Ezt igazán nem h itte m v olna... tessék csak beljebb... tessék!’ Olvasom ám a szerkesztő ú r c ik k e it! SZE R K.: (rö v id szünet utá n ) Ez valóságos csoda... Ez a maga háza? K Á L Ó : Igen, ké re m . A k é t kezem m u n ká ja . M egígértem , de m in d ig is m ondom a feleségemnek: ezt az egészet a szer­ kesztő ú rn a k köszönhetem. SZE R K.: N ékem ? És jó l h a llo tta m ? A fele­ sége? V isszajött? K Á L Ó : Visszahoztam. S ZE R K .: Hogy ta lá lta meg? K Á L Ó : N em fo g ja e lh in n i. A z apja m ond­ ta meg a címét. SZE R K.: K ib é k ü lte k ? K Á L Ó : H á t félig-m eddig. É n tudom , nem engem szeretett m eg: az unokáját. S ZE R K .: A z is van m ár? K Á L Ó : H át, még az a n yja tartogatja, de rövidesen k ilé p a v ilá g ra ! N a nézze... szép ház, ugye!’ K ölcsönt kaptam rá. T u d ja , k i já r t közbe? A Szekács. SZE R K.: A titk á r? K Á L Ó : Ő. E le in te vicsorgatta fogát, m o­ solygott rám , de m in th a v a la k i h á tu l­ ró l v a s v illá v a l bökdösné. A ztán, m e rt lá tta , hogy nem k ö p ik le, m iv e l velem beszél, egyre bátrabb le tt. A m i meg a kölcsönt ille ti, m á r törlesztettem is belőle. S ZE R K .: Nagyon ö rülök, K áló. K Á L Ó : Annus... A nnus, hozz v a la m i harap­ n iv a ló t a szerkesztő ú rn a k ! SZE R K.: H á t ő? K Á L Ó : M in t egy fa la t kenyér. A városban n em v o lt jó sora... És ahogy főz! S ZE R K .: Szóval az apósával is k ib é k ü lt. K Á L Ó : Ó, ha lá tta volna, m ilye n ravaszul dugta ide az o rrá t. Egyszer észrevet­ tem , hogy utcában ó lá lko d ik. Csak úgy, erre ette a penész, de a m ik o r a ház elé ért, ekkora szemeket meresz­ tett... Másnap m egint. Én az ablak m ö g ü l lestem. H arm adnap, a k k o r m ó r az udvaron talált... éppen fá t vág­ tam... (fűrészelés zaja, az após tétováz­ va) APÓ S: KÁLÓ : APÓ S: KÁLÓ : APÓ S: Ez... ez gyertyán? G yertyán. Jó fa, én is ezt tüzelem . A z erdőgazdaságnál vettem . Jómagam is... ( fű r é s z z a ja a b b a m a ­ r a d ) Í r t az Annus... K Á L Ó : Í rt? APÓ S: Ü dvözletét kü ld i... K Á L Ó : H m... köszönöm... APÓ S: Nem jó l érzi magát ott. K Á L Ó : Nem? APÓ S: Nem. A zt írja , legszívesebben haza­ jönne. M egírtam neki, hogy ne nekem írjon... K Á L Ó : Hát...? APÓ S: Van hites u ra ! Í rjo n annak! K Á L Ó : Van hites ura? H át fé rjh ö z ment? APÓ S: F é rjh ö z h át! Vagy nem? H a esetleg érte mennél, szívest-öröm est haza jönne... K Á L Ó : Még a cím ét sem tudom . APÓS': H á t azt éppen megadhatom, ha köll... K Á L Ó : (m e s é l, d e rű s e n ) . A zóta a vén gaz­ em ber szinte m in d e n nap bekiabál a kerítésen át, és követelőzik! S ZER K.: M it követel? K Á L Ó : U n o kát! M a jd a fene eszi meg azó­ ta. Bölcsőt vett... fű n e k-fá n a k meséli, hogy unokája lesz, és h a jja l fog szü­ letni. SZE R K.: (m e s é l) Egy p illa n a tig sem hittem , hogy K á ló sorsát én v itte m a boldo­ gulásig. Nem. De a n n y it azért megen­ gedhetek m agam nak, hogy azt h ig y ­ gyem, segítettem visszaadni az embe­ rekbe v e te tt hitét... És most. azzal a cseppet sem titk o lt szándékkal adom to vá b b e történetet, hogy h ite t tá ­ masszak vele m ásokban is: m indenre van orvosság, esküszöm... m indenre, csak emberség legyen hozzá elegen­ dő... E lhangzo tt a Csehszlovák R ádió m ag y ar adásában. n yelvű �HAGYOMÁNY Summásélet-summásdalok „ A sum m ás a tőkés mezőgazdaságban meg­ szabott járandóságáért id é n y m u n k á ra szegő­ d ö tt m unkás.” (M agyar É rtelm ező Kéziszótár) Nógrád megyében régen nagyon sokan voltak a nagycsalá­ dosok: egy-egy házban nem volt ritkaság a 8—10 gyermek! Volt tehát éhes száj elegendő, hamar elfogyott a mindennapi kenyér. Nagy szükség volt az ilyen helyeken a dolgos kezekre. A gyerme­ kek közül azokat, akik előbb felcseperedtek, mielőbb munkába kellett állítani, hogy pénzt hozzanak a házhoz. De, sajnos, a me­ gyében kevés volt a munkaalkalom. A fiatalabbaknak a távoli Alföldre, meg a Dunántúlra kellett vándorolniok, hogy megélhe­ tést találjanak. A legtöbben summások lettek egy fél esztendőre valamelyik nagyibirtokosnál. A nógrádiak legnagyobb része Mező­ hegyes, Törökszentmiklós, Jakabszállás, Bogát, Szerencs, Hatvan környékén dolgozott egészen a második világháború befejezéséig. A summások szervezése már a télen elkezdődött. Január vége felé indult el a segédtiszt az uraság birtokáról északra, hogy bejár­ ja az ismerős hegyi falvakat. Mindenütt a helybeli summásgazdá­ hoz tért be először, aki már annakelőtte összeírta a jelentkezőket. A szerződést aztán a községházán kötötték meg. Itt foglalták írásba azt, hogy a leendő summás májustól novemberig mennyiért adja el munkaerejét az uraságnak. Volt olyan család, ahonnan öten is odarótták a nevüket a lap alsó szélére. A fiatalkorúak leggyakrabban nem voltak ott a nagy alkun, helyettük szüleik kö­ tötték egyezséget. Hogy mennyire nem szívesen lettek summások, mégis menniük kellett, mert a szegénység kényszere hajtotta őket, azt a dalok szövege is elárulja: „Édesanyám, k i van a szemem sírva, Mert a nevem summásnak van beírva, Nem ér már az én életem semmit sem, Summás vagyok, nem szeret már senki sem.” Valóban sokak által szinte semmibe sem vett emberek voltak a summások. A legszegényebb rétegből kerültek ki, a nincstele­ nek, esetleg a szegényparasztok közül lettek idénymunkások, és a szegénység egyúttal kivetettséget, alsóbbrendűséget, szégyent is jelentett. (Harminc évvel 1945 után még mindig találkoztam olyan rátarti nemti menyecskével, aki udvarias kérdésemre gőgösen vá­ laszolt: „A mi falunkban nem voltak summások, mi soha nem vol­ tunk koldusnépség.” Ennek ellenpéldája történt Zabaron, aholis az egykori módos középparaszt lánya énekelte nekem a legtöbb summásdalt, mintegy szolidaritást vállalva a hajdan annyira lené­ zett munkásréteggel.) Április vége felé kezdődött el a nagy készülődés. A lányok, vagy az édesanyák könnyezve pakolták a szükséges holmikat a nagy kofferbe. A ládába került az ágynemű (szalmazsák, lepedő, párna, a hidegebb napokra a dunna is), majd a tisztálkodási esz­ közök, törülközők, a fehérnemű, az ünneplő és a viselő ruha, de még a harisnyák és a lábbeli is. (A gyászos emlékű „kufferoknak” már hírmondójuk sem maradt, feltüzelték régen, hogy ne is lás­ sák, ne is emlékezzenek rá.) A búcsú szomorú pillanatát ábrázol­ ják a következő sorok: „M ikor kezdtem kufferomba pakolni, Akkor kezdett édesanyám siratni, Engem, anyám, ne sirass, köszönöm a nevelést, Hat hónapig nem eszem a kenyerét.” Sulyok Kopár Lászlóné Nagybátonyból 12 éves korában lett először summás. „Soha nem felejtem el — meséli a most 75 esz­ tendős Erzsike néni —, az iskolából mentünk munkakönyvet irat­ ni a községházára egy lánypajtásommal. — Hova mennétek már ti, elalszotok a répasorban — állított meg a kántor. M ikor aztán látta, hogy nem sikerül neki a lebe­ szélés, elengedett nagy nehezen a jegyzőhöz. A községházán lábujjhegyre álltunk, hogy magasabbnak lássanak bennünket, de észrevették a turpisságot, nevettek rajtunk. Mégis adtak munka­ könyvet. M indjárt elszaladtunk velük a gazdához, aztán be is vettek summásnak.” A környékről egyszerre indult mindenki. A távolabbi falvak munkásait szekérre pakolták, úgy hozták őket a vasútállomásokra. Hatalmas sokaság sereglett össze egy-egy pályaudvaron. A lányok és az asszonyok négylábú tarisznyával a hátukon, melyet a mellü­ kön kötöttek át, és kufferrel a kezükben, a férfiak csak a ládát cipelve szálltak fel a marhavagonokba, majd induláskor a korláton kihajolva integettek és akkor szólalt meg a szomorú búcsúzó nóta. „Édesanyám, hol van az az édes tej, Mivel engem summáslánynak nevelt fel, Adtad volna azt a tejet madárnak, Ne neveltél volna engem summásnak.” „Édesanyám, fájt-e a te szíved, M ikor engem summáslánynak vittek, Gondold el csak, lányom, hogyne fájna, Kőből volna, mégis meghasadna.” „Ha elindult ez a vonat, hagy menjen, Én utánam senki ne keseregjen, A ki pedig én utánam kesereg, Azt az egyet, sej, haj, a jó Isten áldja meg.” Hosszú döcögés után megérkeztek az utolsó állomásra, ahon­ nan nagy négyfogatos ökrösszekerek vitték a csoportokat a tanyá­ ra. Sulyok Kopár Lászlóné mondta el, hogy őket istállóban szál­ lásolták el. „Az istálló egyik felében ökrök voltak, a másik oldal­ ra meg minket bagonyiroztak. Csak egy korlát választott el az ál­ latoktól bennünket. Ott volt két veder: az egyikből ittunk, a má­ sikból mosakodtunk. Néha az ökrök elszabadultak, aztán mi meg kiabáltunk, sikítoztunk, ijedtünkben, mert azt hittük, hogy odajön hozzánk, dehát az csak nem bírt átjutni a korláton. De áthajolni tudott, aztán gyakran megitta a vizünket is az istállóban.” Voltak olyan helyek, ahol barakkokban szállásolták el az idény­ munkásokat, Kelemen Károlyné ezekről beszélt Ecsegen, és bizo­ nyára nem túlzott, mikor az alacsony, rozzant épületeket disznó­ ólakhoz hasonlította. Az első napon még nem dolgoztak a mezőn, hanem rendbe tették — már amennyire lehetett — a helyiséget, vagy ahogy ők nevezték, a gurgyit. Szalmazsákjaikat teletömték, majd elhelyezték a priccsen, és ketten háltak egy ágyon. Elszállá­ solásuk nélkülözte a kényelmet, a nyugalmat. „A barakkban de kemények az ágyak, Nem olyan, mint — édesanyám — tenálad, Két szál deszka meg egy rongyos köpönyeg, Látod, anyám, ilyen a summás élet.” „A jakabi istállóba csak szalma a fejem alja, Gyere, bábám, igazítsd meg, fáj a szívem, vigasztald meg!” „A barakkban nyolcan fekszünk egy priccsen, Gondolsz-e rám egyetlenegy szerelmem, Énrám gondolj, ne a világ szavára, Itt halok meg a hegyesi határban.” A summások a szó szoros értelmében látástól vakulásig dol­ goztak. A pallér költögette őket hajnali négy óra előtt: „No, 19 �keljetek már fel, mert a hasatokra süt a nap!” Mikor a munká­ sok álmos ésszel, kettesével sorakoztak az udvaron, megmondta azt is, hogy milyen szerszámot vegyenek magukhoz. Akik gyengébbek voltak, azokat könnyebb munkára tették. Az apróbb lányokat válogatták k i először. Ők leggyakrabban a kemény, hosszúhátú répabogarakat szedték dobozokba, aztán ezeket vas­ hordóba öntözték. Máskor a varjakat hajigálták, vagy az ebéd­ hordásnál segítkeztek, egyesek friss ivóvízzel látták el az izzadó kapásokat, aratókat. Az erősebb testalkatúaknak már keményeb­ ben meg kellett dolgozni. Kezdetben egysoros, később másfélso­ ros és végül kétsoros summások lettek, ami annyit jelent, hogy egyre szélesebb területen kellett kapálniuk, míg végül ugyan­ annyi munkát végeztek évek múlva, mint a felnőttek. Antal Ferencné Kishartyánban arról mesélt, hogy az első időkben bizony gyengécske volt még summásnak, édesapja fél­ tette is az aratáskor: „János bácsi, nagyon gyenge még az a lány, adjon neki egy idősebb embert, aki nem olyan nagy ren­ det vág! — kérte apám a pallért. Én meg örültem neki, hogy öreg ember mellé kerültem a marokszedésnél, mert nagy tarlón arattunk, sok volt a munka.” Pár év múlva a vézna kislány megerősödött, megizmosodott és apjával dolgozhatott együtt. Erről így vall: „Én jól haladtam. Kötöttem a markot. Olyan ügyesen megpenderítettem a pántot, igazán mondhatom, magam is elcsodálkoztam rajta. Apám meg csak ugrott a kaszával úgy, hogy mindig elöl voltunk. Mire a többi kiért a tábla végére, ak­ korára már meg is pihentünk. Apám nem egyszer rámcsudálko­ zott ebben az időben: — Az anyja szentjét, hogy bír ez így ha­ ladni?” Büszkeség töltötte el azt az ifjú t, aki egy sorba kerülhetett a felnőttekkel, ráadásul már ilyenkor ugyanannyi fizetség is járt nekik, mint bárki másnak, érdemesebb volt dolgozni. Milyen jellegű munkákat végeztek a summások? Sok időt töltöttek a cukorrépaföldeken, ezt horolták, egyelték, kapálták, majd késő ősszel ásták. Máskor — ha éppen nem volt munka a répaföldeken — hajnalban más-más munkát kaptak a summások: k i trágyát hordott, k it magtárba vittek, k i a szérűbe ment tisztí­ vite k:r tani. Az egyelésre, kapálásra és ásásra viszont mindenkit egyszer„Édes, jó anyám, ha fel akarsz keresni, A mezőhegyesi répaföldre gyere ki, Ott látsz engem cukorrépát egyelni, A hátam, a derekam össze akar szakadni.” „Jaj, de sokat áztam, fáztam, fáradtam, Mikor én a cukorrépát kapáltam, Eszembe jutott, van énnékem hazám is, Sej, odahaza göndörhajú babám is.” „Deres a répa levele, Fázik a summások keze, Ha fázik is dolgozni kell, A summásnak szenvedni kell.” A pallérok ravasz módon serkentették nagyobb teljesítményre a summásokat. Erre így emlékezik az ecsegi Kelemen Károlyné „Az elsőknek egy sort adtak, és azok diktálták a tempót. A töb­ biek megkapták a maguk két-két sorát, és akkor aztán a nyelvü­ ket vethették ki, ha utol akarták érni az egysorosakat. Úgy men­ tünk utánuk, ahogy tudtunk. Én egyszer felvettem a kapát a vállamra, és előre szaladtam, mert másképpen nem tudtam volna őket utolérni.” Kemény munka volt júliusban az aratás. Különösen akkor, ha dőlt gabonában kellett kaszálni, markot szedni. Mégis ehhez az alkalomhoz fűződik egyik legszebb emlékük, hiszen az aratás végeztével köszöntötték gazdájukat, aki bőségesen megvendégelte őket. Koplányi Istvánné Szandán így elevenítette föl az aratási ünnepséget. „M ikor meg volt aratva a gabona, ment az egész sokaság nagy muzsikaszóval, kurjongatással, aztán átadták a ko­ 20 szorút. Akkor a szolgáló a nagyságos urat egy bögre hideg vízzel szemen öntötte, mert ez volt a szokás. Utána ráhúzott a cigány, elkezdtünk énekelni, kurjongatni, táncolni. A nagyságos úr a ko­ szorúért száz pengőt adott, abból fedezték a mulatságot. Birkát vágtak, abból főztek nekünk pörköltet, gulyásost.” „Nagyságos úr éljen, éljen, Ezer esztendeig éljen, Learattuk a búzáját, Meginnánk az áldomását. Nagyságos úr aranybárány, Aranytbetű van a vállán, Aki aztat elolvassa, Nagyságos úr neve rajta.” „Learattuk az urunk búzáját, Meg is adta a jó áldomását, Ha megadja a jó áldomását, Áldja meg az Isten a búzáját. Ha nem adja a jó áldomását, Verje el az eső a búzáját.” Meglepő a summások szájából hallani ezeknek a daloknak hízelgő szövegét, hiszen más alkalmakkor éppen ők szólnak leg­ élesebben énekeikben az ingyenélő urakról. A magyarázat talán a következőkben rejlik: a gazdagság egyúttal tekintélyt is adott, tiszteletet parancsolt a régi világban, különösen akkor, ha a tu­ lajdonos finom modorú volt, alkalmanként jószívűségét is meg­ mutatta. Egyébként is ritkán találkozott munkásaival és a távolság kicsit misztikus ködbe burkolta egész emberi lényét. A hálátlan feladatokat az intézővel végeztette el, s így nem csoda, hogy a �summások minden keserűsége, haragja csak az intéző durva szi­ dalmazásában nyert kielégülést. Az idénymunkások sok idejét elvette a kenderkaszálás is. Két lépésnyi szélességű terület jutott egy személynek. Megvolt a fortélya ennek a munkának is. A ki nem értette, annak eleinte még az evésre sem nagyon maradt ideje, addig is dolgozott, hogy utolérje a többit. A ki viszont ügyesen fogta a kezében a szerszá­ mot, az előre jutott egy hosszú folyosóval, és a tábla végén még alhatott is, míg a többiek elérték. Egy hónapig dolgoztak a ken­ derföldeken, és volt, aki meghízott a négy hét alatt, az ügyetle­ nebbek közül viszont sokan lefogytak. Ez a munka követelt a legtöbb áldozatot is, a kapkodók kezüket, lábukat vágták, sok volt a baleset. „Édesanyám, nem írhatok levelet, Kenderkasza elvágta a kezemet, Kenderkasza, fájdalmas a vágása, Sír a jó anyám, hangzik a zokogása.” „Egyetlenegy leánya vagyok az édesanyámnak, Mégis beiratott ő szakmányosnak, Í rd meg, pajtás, a jó édesanyámnak, Nincsen jobb keze a szakmányos lányának.” Napi tizenhat órát dolgoztak a summások fél éven át, reggel négytől este nyolcig voltak a földeken, és mégis mindig a legna­ gyobb tisztelettel szólnak a fizikai munkáról. Beszélgetéseink so­ rán szavaikból kicsengett, hogy számukra a munka az ember el­ sőrendű feladata, életük igazi értelme, lényege. A legnagyobb szégyen az volt a summások között, ha valakinek a neve mellé odabiggyesztették a „lusta” jelzőt. Akkor voltak igazán büszkék, s elégedettek magukkal, ha tudták, hogy környezetük kitartónak, szívósnak, szorgalmasnak, fáradhatatlannak, erősnek tartja őket. Közösségben éltek, eggyékovácsolódtak, s igencsak figyelembe vették társaik véleményét. A legnagyobb öröm az volt számukra, ha a közösség egy tagja elismerően hunyorított egy-egy cselekede­ tük láttán, és a legnagyobb büntetés az volt, ha megvető pillan­ tással mérte végig őket a nagy család valamilyen emberi fogya­ tékosságuk miatt. A hosszú munkanapokon alig jutott idő egy kevés pihenésre. Az étkezések ideje alatt ropogtathatták meg fáradt csontjaikat, nyúlhattak el kicsit a répaföld közepén, vagy a szúrós tarlón. Reggelire minden nap tíz deka sózott szalonnát kaptak, meg ke­ nyeret. A szalonnát gyakran megsütötték, nyársalták — úgy job­ ban ízlett. Az ebédet gyakran szekérrel hozták: egy nagy kanná­ ban a bablevest, tálban meg az aprótésztát. Nagy merőkanállal szedték aztán a tálakba, nyolcan körülállták a tálat, úgy szedték a tányérjukba adagjaikat. Táplálkozásuk igen egyoldalú volt, ebédre és vacsorára is bableves legtöbbször. Butka Istvánné Nagylócon nem sokat túlzott, mikor megjegyezte, hogy hetenként tizennégyszer ettek bablevest. Az elégtelen, egyoldalú táplálkozást panaszolják el dalaikban is. „Intéző úr, a mindenit magának, Vágja ki a rosszát a szalonnának, Vagy vágják ki, vagy adja a kutyának, Ne adja a hathónapos summásnak.” „Summásgazda nagy mérgesen bemegy a konyhába, Nem adok én sem sót, sem zsírt a summás babjába, Só sincs benne, zsír sincs benne, mégis meg kell enni, A sok szegény summáslánynak éhen kell dolgozni.” Igazán csak vasárnap laktak jól, mikor maguknak készítettek ennivalót. Gyakran csirkét is vásároltak, ilyenkor, húslevest ké­ szítettek, és mikor megszólalt a citera, a harmonika, minden nyo­ morúságukat elfelejtették. A magtárban, az istállóban, vagy az udvaron gyülekeztek a csalogató hangokra. M ikor felzendült a csárdás, előkerültek a tanyai béreslegények is, aztán táncra kere­ kedett a sokaság. Azok a lányok sem sokáig bánkódtak, akiknek nem jutott legény, hanem karéjba fogództak, s úgy táncoltak. Köziben önfeledten szállt a summásdal a csendes, derűs vasárnap délutánokon a kifulladásig: „Olyan legény akar hozzám járni, K i az ajtót nem tudja bezárni, Megtanítom, lesz még rá ideje, Hat hónapig leszek szeretője.” „Sárga lábú kis pacsirta szállott a vasútra, Még azt mondják, ez a legény tanított a csókra, Nem kell engem tanítani, rá vagyok én szokva, Szeretőm egy summáslegény, az szoktatott rája.” A summások munkáshónapjait szinte teljesen kitöltötte a zene. Nemcsak vasárnap délutánokon eresztették neki a torkukat, hanem hétközben is: munkába menet hajnalban, majd napközben kapával a kézben; ha ebédelni mentek, akkor meg egyenesen parancs volt a nótázás, mert a szakácsnők így hallották meg kö­ zeledésüket, és akkor vetették bele a levesbe a siflit. Este a szal­ mazsákon fáradt derékkal nyúltak el, a hosszú nap után már nem nagyon esett jól a beszélgetés sem a sötétben, s így legtöbben a csendes, seppegő imádság után még egyszer rázendítettek, s von­ tatottan zengett a vallásos ének a kemény fekhelyek fölött. „ A fényes nap immár lenyugodott, A fáradtnak nyugodalmat adott, Én is, Uram, úgy megyek ágyamba, Mintha mennék gyászos koporsómba. Adjon Isten jó éjszakát, Elvégeztük a szent imát. Már nyugalomra, csendes álomra adjuk testünket, Lehajtjuk fejünket, az Istennek ajánljuk lelkünket!” Évtizedek teltek el azóta, hogy summások voltak az általam felkeresett személyek, de a jól berögződött dallamok ma is frissen szólnak ajkukon. Ők, akik folyton arról panaszkodnak, hogy mi­ lyen nehezen fog már a fejük, könnyedén intonálják fiatalságuk gazdag dalkincsét. Nem egyszer álmélkodva hallgattam egy-egy ráncosodó arcú asszonyt, aki szusszanásnyi szünet nélkül 20—30 dalt is énekelt mikrofonba. Forrongó elégedetlenségük, lázongásuk is ott van énekeikben, hiszen ahogy közeledett a november, úgy lett egyre merészebb, szókimondóbb a summás. A magyar népköltészetben szokatlanul kemény hangot ütnek meg; uraikról, hajcsáraikról, irgalom nél­ kül ítélkeznek. „Ha én egyszer tüzes menykő lehetnék, Intéző úr szobájába bevágnék, Agyonütném, intéző úr, magát is, Meg azt a sok ingyenélő urat is.” „Intéző úr, adjon Isten jó reggelt, Hát magának ugyan a nap honnan kelt, Mert minékünk keletről szokott kelni, De magának onnan fog lenyugodni.” A gyújtó dallamokkal a hatóságok túlzottan nem törődhettek, hiszen azok jó része hiába szárnyalt magasan, nem hallották mások — a melódiák elfoszlottak a nagy magyar pusztaságban. És akik túlzottan elégedetlenkedők voltak, azokat meg elnémítot­ ták a saját fajtájukból kivált szúrós szemű legények, a csendőrök. Kelemen Károlyné ilyen esetet mesélt el Ecsegen. „Nagyon rossz szalonnát adtak egyidőben a summásoknak. Nem bírtuk mi azt, sem sütni, sem főzni, sem enni. Azt mondták, kanszalonna. Egy ember kiá llt mellettünk az uraságnál. — Miért ilyen szalonnát adnak a munkásoknak. Ha már dolgozunk, rendesen adjanak! — mondta haragosan. Akkor aztán a tanyagazda hívta a csendőröket. Nagykabátot adtak aratás idején erre az emberre, és a két lovas­ csendőr maga előtt zavarta be a majorból a csendőrségre. Ott az­ tán biztosan jól összeverték. Mikor kijött, nem mert mondani semmit, hiába faggatták, hallgatott. Mikor végre megszólalt, már csak beletörődés volt a hangja: — Ha más meg tudja rágni a szalonnát, majd én is megrágom — mondta csendesen.” Az idénymunka utolsó két hetében aztán már egyre vígabban csendült fel a dal, hiszen közeledett a hazautazás napja, a szaba­ dulás a hat hónapos rabságból. 21 �„Mezőhegyes gidres-gödrös határa, De sok summás átkot mondott reája, Süllyedjen el Mezőhegyes örökre, Csak még egyszer kimehessek belőle.” A dalok szerkezetét vizsgálva szembetűnő, hogy a néhány töredék kivételével valamennyi négy soros. Az ősi, ereszkedő stí­ lusú dallamok szinte teljesen hiányoznak, helyettük az újabb keletkezésű, visszatérő szerkezetű dallamok uralják az egész gyűjteményt. A hangnemi megoszlás százalékban a következő: moll 60 százalék, dur 35 százalék. Említésre méltó a mixolides dallamok léte is (5 százalék). A tempót vizsgálva megállapíthat­ juk, hogy a gyorsabb, feszesebb dallamok rovására a lassúbb, kis­ sé kötetlenebb énekek vannak túlsúlyban. A szótagszám rendkívül szélsőséges, 6-tól 19-ig terjed. Előadásmódjukban a giusto jelleg a legszembetűnőbb, de ez nem mindig jelent túl feszes előadást. A ritmusok különösen a pontozott nyolcadoknál nem élesek, ha­ nem puhábbak, oldottabbak a megszokottnál. X Szabad időmben egy esztendeig barangoltam Palócország eldugott falvaiban, hogy summásemlékek után kutassak. Elsősor­ ban dalaik összegyűjtése volt a célom. Főbb állomáshelyeim a következők voltak: Cered, Herencsény, Istenmezeje (Heves me­ gyéből), Kishartyán, Mihálygerge, Nagylóc, Nagybárkány, Náduj­ falu, Nagybátony, Palotás, Rimóc, Szanda, Szécsényfelfalu, Szur­ dokpüspöki, Terény, Zabar. Szinte minden helységben találtam néhány régi vendégszerető summásasszonyt, vagy deresedő hajú parasztembert, akinél nem kopogtattam hiába. Útjaim során tud­ tam, hogy az idősebb emberek könnyen megnyitják a szívüket, szívesen idézik fel fiatal éveik megszépült emlékeit, s így biza­ lommal fordultam hozzájuk, és csak nagyon ritka esetben okoztak csalódást. „Lányok, lányok, víg hevesi lányok, de csuhajla, Két hét múlva kisüt a nap rátok, de csuhajla, Elindul a gőzös hat kereke, Elvisz minket Mátraballa fele, de csuhajla.” Nagy örömömre szolgált, hogy nemcsak a korosabbak énekel­ tek mikrofoomnba, hanem egészen fiatalok is, akik a pávakörben tanulták az idézett dalokat. Nagy Zoltán „Intéző úr magas kastélyára Felszállott az aranytollú páva, Az is azért szállott a palára, Summáslányok szabadulására.” Aztán eljött a legboldogabb nap is, az elindulásé és a haza­ érkezésé. Megrendítőek lehettek azok a pillanatok, mikor fél esz­ tendő után ismét találkozhattak szeretteikkel: „Forog már a sebes gőzös kereke, Közeledik édesanyám vidéke, Sebes gőzös, meg sem állj, te meg jó fecske madár Szállj előre, vigasztald az anyámat, És a reám várakozó babámat.” „Befüttyent a vonat a ballai állomásra, De sok édesanya könnyes szemmel várja, Fehér zsebkendővel a szemét törölgeti, Hazajön a lánya, oszt újra megöleli.” Sokan irigyelték a summásokat a faluban, mert lisztet, sza­ lonnát, búzát, pénzt hoztak haza, amiből aztán egész télen megél­ hetett a család. És most vessünk egy pillantást ezeknek az irigyelt idénymunkásoknak a fél esztendei jövedelmére, amiért látástól vakulásig kellett dolgozniuk! 1935-ben a férfiak napi 1 pengőt, a nők 70 fillért kaptak, s ehhez járult még a fél esztendőre a férfiaknak 14q, a nőknek 7q búza. Szalonnát és lisztet csak akkor hozhattak haza, ha azt a napi kenyér- és szalonnaadagjukból takarították meg. A fent jelzett összegeket nem tudom pontosan átszámítani forintra, ez nem is az én feladatom, de számolgatás nélkül is bizonyos va­ gyok abban, hogy a summások temérdek verítékét nem fizették meg méltányosan. Dalaik ékesebben beszélnek minden hozzáve­ tőleges becslésnél, mikor elátkozzák azt a helyet, ahol májustól novemberig állati sorban szenvedtek. 22 DOKUMENTUM A Nehéz ú ton cím ű cikkb e n (P alócföld 1975/2.) e m líte tt 200 éves összeírásból (m elynek lelőhelye: Nógrád megyei Levéltár, K özgyűlé­ si ira to k, vegyes összeírások) a m ai Nógrád megye 73 településén élő cigányok számáról, sorsáról, kö rü lm é n y e irő l ka p u n k képet. A balassagyarm ati, pásztói, rétsági sa lgótarjáni, szécsényi járás a tö rté n e lm i N ógrád megye fü le k i, ké kkő i, szécsényi járásából a la k u lt ki. Az ezen a te rü le te n levő 73 településen az összeírt cigány lakosok száma 635 fő. Ezek közül 133 a családfő, a ki az adóztathatóság közelé­ ben já rt, vagyis a k i letelepedett. Csak az adózó, letelepedett, a b e il­ leszkedés felé ta rtó c ig á n yokró l v a ll az összeírás A nagyobb lé le k ­ számú, vándorló, kóborló, „sátoros” cigányokr ól közelebbi ko n kré t adatokat ebből az összeírásból sem tu d u n k meg. A 73 településnek a m ai járások s ze rin ti megoszlása a következő: balassagyarm ati já rá s: 16 település (község, pásztói „ : 9 „ rétsági „ : 21 „ sa lg ó ta rjá n i ,, : 13 „ szécsényi „ 14 „ 73 „ Összesen : : mezőváros) �A járásokon b e lü l a családfők nevére, családi állapotára, a gyere­ kek nevére, számára, korára vonatkozó kérdésekre adott válaszokat ta rta lm azzák az összeírás első rovatai. Nézzük meg ezeket közelebb­ ről. A leggyakrabban elő fo rd u ló vezetéknév:- a B e rk i (11). Ezt kö ve ti az Olá (sajátságos írá sm ó d ): (9), m a jd a Rácz (8). H asonló számban ta ­ lálható a K iss; ezután a Radics: (7). E gyform a az előfordulása a L a k a ­ tos, Farkas, H orváth, V elem vezetéknévnek (4— 4). De egyedi nevek is ta lá lh ató k. Í gy pl. egyszer fo rd u ln a k elő az alábbi vezetéknevek: András, Balás, Balog, Bangó, B a ra n yi, Berkó, B ibicz, Botos, Búzás, Csúcsok, Csuka, Fazekas, F ü le k i, Görcsi, K á la i, Kincses, K ökény, K ö ­ vér, Lévai, M ártony, M ikló s, Púpos, Suhaj, Szendrei, Széles, Szilágyi, Szőrös. Ezek a kb. egyenlő arányban e lő fo rd u ló válaszok önm agukért be­ szélnek; nem szükséges hozzá sem m i kom m entár. L a ká sviszon ya ikró l m e g tu d ju k, hogy sátorban, p u trib a n egyetlen család sem él. V alam ennyien házban la kn a k. Többségükben önm aguk á lta l é p íte tt házban. Nagyrészt az utcasoron k ív ü l, a fa lu szélén. Lé ­ nyegesen kevesebb azoknak a száma, a k ik az utcasorban, a nem cigány lakosság között élnek. A 113 családfőből k e ttő özvegyasszony, ke ttő n ő tle n fé rfi. A gyere­ kek száma összesen 373 fő. A z átlagos gyerekszám három a la tt van (2,8). A legtöbb gyerm ektelen család Balassagyarm aton él. Négy gye­ rek van 20 családban, négynél több 16 családban. E bből hat gyerek van három családban. Egyetlen családban, az A lsó + Felső Szécsénkén élő Radics M ih á ly n á l van nyolc gyerek. Vagyoni helyze tü krő l, jö v e d e le m fo rrá sa ikró l is tudósít az össze­ írás. E lm ondja, hogy a többség mezőgazdasággal fo g la lk o z ik ; házas zsellér a 133 családból 113, házatlan zsellér 16 (a m ai salgótarjáni já ­ rásban 14, a szécsényiben 2). 1/8 te le kke l rendelkező telkes jobbágy mindössze 4. A vagyoni helyzet alakulása, foglalkozás sze rin ti meg­ oszlás bizonyos fo k ig összefügg. M e g tu d ju k még azt, hogy sokan fo ly ­ ta tn a k kézműves mesterséget (ács, kovács), vagy önálló „k é z im u n k á ” ­ ból élők. De a m uzsikus, a hegedűjátékkal életét fe n n ta rtó is e lő fo r­ d u l (pl. Szécsényben). Ily e n összesítő meghatározással is több helyen ta lá lk o z u n k (a m ai balassagyarm ati, rétsági járásban), hogy egy mes­ terség megnevezése és m ellette ez a kiegészítés, „de más m u n ká ka t is elvégeznek” . A családfők, gyerekek számának já rá so n ké n ti megoszlása a k ö ­ vetkező : Szécsény mezővárosban a helység vezetőjét, m in d e n ü tt máshol a helység b író já t is m e rik el felettesüknek. balassagyarm ati Jellegzetes kérdés: Esznek-e döghúst? A válaszok zöme: nem. De ily e n válasz is a k a d : Néha esznek. Sőt nyolc esetben „ig e n ” a válasz. já rá s: családfő 41 gyerek 119 pásztói „ : „ 12 „ 35 rétsági „ : „ 34 „ 90 s a lg ó ta rjá n i „ : „ 20 „ 46 szécsényi „ : „ 26 „ 83 Összesen : családfő 133 gyerek 373 H a megnézzük ezeket az adatokat, igazolva lá tju k fentebbi meg­ állapításunkat, hogy az átlagos gyerekszám 3 a la tt van, hiszen csak a szécsényi járásban van 3 fö lö tt és a pásztói járásban erősen megköze­ líti a 3-at. A következő válaszok a gyerekek nevelésére vonatkoznak. Ezek­ ből m e g tudjuk, hogy részben a h e lyi lakosok szokása, részben a cigá­ nyok szokása szerint nevelté k gyerm ekeiket. — B ár hogy az utóbbi mit je le n t, nem tu d ju k , m iv e l sem m iféle erre vonatkozó utalás az ösz­ szeírásokban nem található. M iben já rta k , hogyan öltözködtek (apa, anya és a gyerekek)? Erre a kérdésre az alábbi válaszok olvashatók: — h e lyi szokásokhoz illően, — tisztességes paraszti öltözékben, — a m ilyen ru h á t szerezni tu d ta k , olyanban já rta k . M á s ik jellegzetes kérdés: G ya ko ro ln a k-e ló v a l való kereskedést, egyszóval lókupeckedést? A válasz egyértelm űen: nem. (Vagy csak nem v a llo ttá k be?) Utolsó, de nem lényegtelen kérdés: A dóznak-e? E gyértelm űen: „igen, szokott” a válasz. L e g fe lje b b az adó összegében van különbség. A többség tehetségének megfelelően adózik, de sok helyen m egtalál­ ju k a fizetendő összeg k o n k ré t megnevezését is. Pl. 1 R. fo r in t á lla m i adót, 50 dénár m egyei adót, vagy m in d k e ttő re 1 fo rin to t, vagy 2 fo r in ­ tot, vagy 1 fo r in t 50 dénárt. A viszonylag legszegényebbek a régi fü le k i járás területén (ma sa lg ó ta rjá n i járáshoz tartozó 8, a szécsényihez tartozó 1 településen) vannak, aholis a 16 családból 12 csak 50 dé nárt fiz e t a megyei adóra. (Á lla m i adót egyáltalán nem fizetnek.) M in d e n összeírás a n n y it ér, am ennyi adatot abból az adott k o r körü lm é n ye in e k, az ado tt tá rsa d a lm i rétegnek megismerése céljából hasznosítani tu d u n k. H a az idézett 1775-ös cigány összeírást ebből a szem pontból vesszük szemügyre, lá th a tju k , hogy abból igen sokat m e g tudhatunk az adott tá rsa d a lm i réteg 200 évvel ezelőtti helyzetére, k ö rü lm é n ye ire vonatkozóan, am i egyben összehasonlításra, tovább­ gondolkodásra is alapot adhat. Leblanczné, Kelem en M ária 23 �KORKÉP V. Szabadtéri szoborkiállítás* Közismert tény, hogy a szobrászat és építészet kapcsolata, ez a sok évezredes múltra visszatekintő kapcsolat — amely az egyetemes művészet testvérviszonyai között a legrokonibbnak, legharmóniku­ sabbnak tűnt — jelenkorunkra sajnálatos módon meglazult, mondhatnám úgy is, megszakadt. Nem akarok én erről a szakadásról — egy rövid kiállításmegnyitó ürügyén — valamiféle tudós oknyomozást folytatni (a beton mesterembere vagyok, nem az el­ méleteké, vagy a szavaké), elég, ha a szo­ morú eredményt saját életünkben konsta­ táljuk. Érezve és látva, hogy az építészet, helyesebben az épített környezet szegé­ nyebb lett a szobrászat szervesen vele élő támogatása nélkül — a szobrászat pedig elvesztette természetes talaját, öröklött pozícióit az épített világban. Ez a két egymástól elhidegült, de közeli rokonságát letagadni nem tudó művészet „életének” legnagyobb változását —- vagy mondhatjuk úgy is: válságát — éli át, 24 úgy kívánva beleolvadni ebbe a számítógépes, túl okos, totális technizálásra törő világba, hogy annak organikus részévé váljon, megtartva sajátos lényegét, cél­ ját, eszmei tartalmát, humánumát, ember­ formáló szerepét. mindenkihez szóló betonvilága, domb-zöld­ je, autózaja. De elsősorban — és ezerszer aláhúzottan — a siető, sétáló, pihenő, dol­ gozó, játszó, bámészkodó emberek, akik­ ért egész épített világunk készül, s akik ezt a világot készítik. Nem kétséges, hogy e törekvésben egy­ re inkább szükségük lesz egymásra, első­ sorban egymásrautaltságuk felismerésére. E folyamat minden segítő mozzanata fontos „adu” az áhított végeredmény szá­ mára. Ezért jelentős — s a város hatá­ rain messze túlmutató értékű — kezde­ ményezés ez a nemes szokássá váló sal­ gótarjáni szoborkiállítás, amely a város főterének eleven, s a lüktető, mindenna­ pi élet erejével teli atmoszféráját adja ke­ retül az évenként idezarándokló szobrok­ nak. Az épületek és plasztikák egymás mellé rendelésével segítve az egymáshoz kapcsolódás beteljesülését, vagy annak re­ ményét. Úgy hiszem, nem véletlen, hogy ez az évenként visszatérő kiállítás éppen itt, Salgótarjánban lelt otthonra. Ennek a városnak volt ereje önmagát megújítani, megújulását példaként állítani más tele­ pülések elé, országon belül, s talán már országhatáron túl is. Évszázados mulasz­ tásokat pótolva be, s patinás hagyomá­ nyokat helyettesítve akarattal és erővel. Tarján most abban a stádiumban él, hogy már nem csupán betonból formál várost, de lakóiból is városlakót farag — s állí­ tom, ez a stádium a nehezebb. Igen kitű­ nő gondolat volt a város vezetői részéről, hogy ehhez a munkához ilyenfajta „esz­ közöket” is felhasználnak, mint ez a k i­ állítás; egyszerre segítve ezzel a város és lakóinak fejlődését, s szolgálva általáno­ sabb, tágabb körben mozgó eszméket, amelyekről már az előzőekben szóltam. Ennek a miliőnek ,emberszaga” van. Nem a kiállítótermek steril levegője, mes­ terséges csendje, nem a múzeumfalak hi­ deg-halott, messzi-idegen fehérsége, fé­ nyezett padlóinak opál csillogása fogadja itt a szobrokat, hanem a mindennapok Finta József ⃰ Elhangzott a k iállítás m egnyitó beszédeként. �Jegyzetek szoborkiállítás dolgában Elöljáróban szeretném megjegyezni, hogy ez a személyes hangú írás nem azért készült kötetlenebb formában, mintha a salgótarjáni, szabadtéren kiállított szob­ rokhoz, magához a szabadtéri szoborki­ állítás ügyéhez, fontosságánál fogva nem illene szigorúbb stílus, „szakmabélibb” ér­ tékelés. E személyes megjegyzések éppen azért lehetnek kötetlenebbek, mert — ahogyan a téren felállított szobrok — bármi rosszértelmű kiállítási felsorakozta­ tás, merev, ünnepélyességbe való emelke­ dés, bemutató jelleg nélkül —, ott vannak körülöttünk, közöttünk, akik sétálhatunk a téren, vagy elhaladunk a tér mellett vezető úton — a kiállítás a maga feszte­ lenségével kötelez erre. E jegyzet írója egy alkalommal Milánó mellett, attól mintegy 30—40 kilométer távolságra, tíz évvel ezelőtt látott már szabadtéri szoborkiállítást. S pár évvel ezelőtt, Salgótarjánhoz sokkal közelebb, a csehszlovákiai Pöstyénben is egy hason­ lót. Az előzőhöz országút vezetett, az utóbbi sem terült el lakott terület köze­ pén. Ami tehát közös volt bennük: a települést elhagyva kellett őket megköze­ líteni, oda kellett utazni, hogy megnézzük a kiállított objektumokat. Igaz, szép ter­ mészeti környezetben, erdő közepén, zöldből előbukkanva találkoztunk a kiál­ lítással. Kirándulóhelyeken, kissé távol a lakott településtől. Salgótarjánban azonban másról van szó. Valahogy úgy is megfogalmazható ez a más: a városközpont életéhez nemcsak az it t lakók, vagy itt közlekedők forgalma, az urbanisztikai-építészeti környezet tartozik, hanem a téren maguknak helyet, az itt áthaladók, vagy tartózkodók szemében polgárjogot nyert szobrok is. A szobrok, amelyek korántsem tolakodóan-követelően állnak helyükön — aki akarja, kikerül­ heti őket, az arányos nagy térség módot ad erre is. Nem olyan ez a kiállítás, aho­ vá meghívóval lépünk be, amelyre mint rendezvényre készülünk, vagy időt sza­ kítva térünk be. Salgótarján központi te­ rén a szobrok valóságos közéletet élnek. Egy kevésbé lényeget érintő szempont­ tal indítanám mondandómat. A tér és a jó rendezés olyan lehetőséget adnak, hogy kis átrendezéssel akár hosz­ szabb ideig, a forgalom megzavarása nélkül is, állhatna ez a kiállítás. Azt mondtam, kis átrendezéssel, hiszen pél­ dául egy hosszabb ideig tartó, ilyen érte­ lemben nem provizórikus berendezéssel számoló kiállításról a salaktömbök, me­ lyek most a kiállítás „berendezését” szolgálják, bizonnyal elmaradnának. Nem mintha a salaktömbök, melyekhez itt ta­ lán könnyebb hozzájutni, így festetten, nem nyújtanának segítséget ahhoz, hogy a tér szürke kövezetéből kiemelkedjenek, elváljanak a rajtuk elhelyezett szobrok. Csakhogy erős színezésük rohammunka eredményeként hat. S ami zavaró: töme­ geikkel olyan hangsúlyt nyernek, mellyel elnyomják a rajtuk elhelyezett szobrok méreteit, formáit. Í gy van ez még olyan, tömegében nagyobb szobor esetében is, mint M a r ts a I s t v á n T a lp a s o k ja , ahol a posztamens magassága letompítja a két gubás együtemű lépésének kemény dob­ banását is. Vagy S z lá v ic s L á s z ló valódi kínban lábukkal földbe karmoló asszo­ nyainál, ahol éppen a motívum mondan­ dójának kibontását akadályozza a talpa­ zat. Máshol több salaktömb egymásra helyezését kívánnánk: K is N a g y A n d r á s A n y a g y e r m e k k e l szobrának nem kellene akkor majdhogynem földön ülnie, s a szobor formáinak kompozíciója szemma­ gasságból nyerné el teljes hatását. A sa­ laktömb-posztamensek nem mindenütt si­ keres szereplésénél sokkal zavaróbb egy rossz, lassan általánosan beidegződő „be­ rendezői” törekvés: a virágok fölösleges alkalmazása. Az elmúlt esztendőkben bemutatóter­ mek — legyen az alkalom akár kereske­ delmi, ipari, vagy művészeti bemutató — állandó libériásai az élőnövények; a rend­ szerint rossz helyre elhelyezett, töltésre, lazításra stb. felhasznált futók, zöldek, virágok. Salgótarjánban a tér tervezői arányos elosztásban, a szürke padlózatot élénkítendő, virágágyásokat iktattak a tér szélére, közepére is, több helyen. Ele­ gendőek ezek a színfoltok, a különben kedves piros muskátlik elmaradása esetén nem bosszankodtunk volna, amikor szinte mindegyik szobor körül a hajdanvolt obiigát, lábhoz helyezett csokrot eszünkbe juttatva kerülgettük nagyméretű vázáik­ kal együtt a virágokat. Egy kiállítást azonban nem a rendezés, környezeti adottságok, hanem a kiállított munkák fémjeleznek. Egy évenként megismétlődő tárlat alap­ lehetősége az, hogy a kiállításon új alko­ tásokat lásson a közönség. Az a közönség, amely közgyűjteményeket, múzeumokat, kiállítótermeket látogathat, rádió- és tvadásokban, napisajtóban, művészeti kiad­ ványokban, utazásai során nyomon kö­ vetheti azt, hogy mi történik a művészet dolgában. Természetes tehát, hogy lehe­ tőségként az évenként megrendezendő szabadtéri tárlatnak két értelemben is új alkotásokat kell bemutatnia: amelyek az elmúlt kiállítás után készültek (tehát idő­ ben újak) és olyanokat — ennek egybe kell esnie az előzőkkel —, melyek tartal­ mukban és formai megoldásaikban is újak. Az ilyen művek jelentik egy kiállí­ tás újdonságszámba menő szobrait, ké­ peit, adják a kiállítás rangját, jelentik a néző, látogató számára a valódi izgalmat, örömet. Salgótarján városközpontja együttesé­ ben — sokszor leírták már — a legmoder­ nebb magyar városközpont. A fenti két értelemben is: időben és az urbanisztika szempontjából is. Ehhez a tényhez, adott­ sághoz kell igazodnia tehát a szabadtéri szobortárlatnak is. A valóban objektív technikai nehézségek ellenére — ilyenek például, hogy egy év rövid átfutási idő újabb „szabadtéri szobrok” készítéséhez, s hogy többnyire szabad téren, esőben nem rongálódó anyagból készült szobrok­ kal lehet gazdálkodni stb. — igényünket mindenképpen a környezet modernségé­ hez mérjük. A kiállítástípus felől megkö­ zelítve a kérdést: nem „vándorkiállítást” szeretnénk látni, amely kicsomagolva-be­ csomagolva sok helyütt bemutatható, amely máshol már látott műveket utaz­ tat a nézőhöz, hanem olyan új seregszem­ lét, melyben a megtisztelő alkalomra ké­ szített szobrokkal is találkozhatunk. Erre Salgótarjánt éppen modern urbanisztikai jellege predesztinálná. Nem célja ennek a jegyzetnek, hogy a többségükben már ismert szobrok részle­ tes méltatására vállalkozzon. Első pillan­ tásra is szembetűnő viszont, hogy a ren­ dezőség különböző orientációjú, indulatú, és eltérő funkciójú műveknek adott te­ ret. Találkozások, szembesítések, a párbe­ széd lehetősége adódik így, nagyon fon­ tos kérdés azonban, hogy a bemutatott szobrokhoz, éppen, mert különböző művé­ szeti tendenciákat képviselnek, el kell ve­ zetni nézőiket. Ez az a kérdés, melyről B e re c z k y L ó r á n d a P a ló c fö ld egy korábbi számában szólt, amikor művészet és kö­ zönség problémáiról a következőket írta: „Nem közömbös, hogy a képzőművészet és a társadalom találkozásának, illetve e kontaktus ta r t a lm á n a k , f o r m á já n a k érde­ kében m it kell tennünk” . Ezért kell, hogy kis részleteknek (ame­ lyek néha apróságnak tűnnek egy kiállí­ tás szervezésénél) is fontosságot tulajdo­ nítsunk, rájuk körültekintő munkát for­ dítsunk, olyanokra, m int a közönség tájé­ kozódását segítő, szórólapok formájában közreadott „vezetők” készítése. Mert, ha azt tartjuk, hogy közönségünket tanítani, irányítani kell, segíteni az alkotások meg­ értésében, nem szabad ezt a feladatot sem felületesen, elhamarkodottan, mond­ juk ki, semmitmondóan, üresjáratként ke­ zelni. A kiállításon részt vevő művésze­ ket bemutató, művészetüket jellemezni törekvő „vezető” — mely különben na­ gyon praktikusan, irattartóba helyezhető egyes oldalakból áll — nem nő fel fel­ adatához. Érdemes néhány megállapítást idézni, mely nemcsak pongyolaságaival, hanem semmitmondó közhelyek ismétel­ getésével jeleskedik. J a n z e r F r ig y e s r ő l, akinek kiállításáról különben külön kata­ lógus is készült, melyből valamiféle tájé­ koztatást nyerhet a látogató, a követke­ zőket írja „vezetőnk” : „‚. . . a m o d e r n e u ­ r ó p a i m ű v é s z e t fo r m a k in c s é n e k is m e re té ­ b e n te r e m t, v á g u t a t a m agyar p o rtré ­ s z o b rá s z a t s z á m á ra ” . (Megismerkedve Janzernak a kiállításon látható, igényes portrészobraival, nem marad kétséges, hogy művészete itt ismert hazai megoldá­ sokhoz kapcsolódik, és, mint ilyennek, nem kell elvégeznie az úttörés nehéz, igen nehéz munkáját.) M a jo r o s H e d v ig e t a kö­ vetkező félresikerült mondat méltatja: „ M ű v é s z e té t a tá b a á llí t o t t a , e re d m é n y e k e t s z a tta l e g y ü tt m u r á lis fe la d a t o k s z o lg á la ­ úgy, hogy a k ie m e lk e d ő f e lm u t a t ó k ö z t é r i s z o b rá ­ szá m o s k ie m e lk e d ő a lk o tá s ­ 25 �s a l g a z d a g íto tta a m u r á lis m ű v é s z e t m ű ­ f a j á t ” . (A murális művészet műfaja alli­ teráció nyelvünkben, a képzőművészet ágazatainak felosztásában, műfajok kér­ déseinél nem ilyen egyszerű a helyzet: falkép, fali kerámia, faliszőttes, falra he­ lyezett reliefszobrászat, mozaik, eltérő technikák, nem fali-műfaj! A „murális művészet” m űfaji határeset.) Vagy: „ M a r t ­ sa I s t v á n a m a g y a r p le b e ju s i hagyom á­ n y o k m e g ö r ö k ítő je a m a g y a r s z o b rá s z a t­ b a n ” . (Eltekintve a mondat tautológikus jellegétől, a hagyományokat, úgy tetszik folytatni kell, nem megörökíteni, azaz örökké változatlanná tenni.) G arányi Jó ­ zsefnek Kobzosához és Lantosáh oz is más sorokkal kellene a nézőket elvezetni, mint iskolai végbizonyítványhoz hasonló je­ lentéssel. S mindez annál sajnálatosabb, mert a sztereotípiák — ha úgy tetszik, sematikus mondatok — vajmi csekély kapaszkodót nyújtanak a művekről is informálódni akaró nézőknek. De ez a szempont már egy másik igényt vet fel, mégpedig azt, hogy a kiállításon tartott vezetés nem pó­ tolhatja az írásos információt — ezért en­ nek pontosnak, szakszerűnek, lényegre törőnek és a kiállított művekről beszélő­ nek is kell lennie. Ha van hangversenykalauz, mely a bemutatott zeneműveket elemzi, legyen olyan kiállítási kalauz, ve­ zető is, ami hasonló feladatot tölt be! Mert elkötelezett műalkotás Martsa Ist­ ván Talpasokja , de elkötelezett Szlávics Hirosim ája és Vietnamja is. Előbbi köny­ nyen követhető (a formák tömörsége, tö­ mege erőt, magabiztosságot, öntudatot kí­ ván adni az alakoknak, lépésük ritmusa harcias menetet jelezni), Szlávics össze­ tettebb módon közelít témájához; az em­ beralak lőtt sebe, golyósorozattól átlyug­ gatott teste kínálja a lehetőséget, hogy a modern szobrászat aktuális gondolatai­ val éljen készítője. A szobrászi figura, mint szoboralak, szobrászati forma előt­ tünk semmisül meg, foszlik, roncsolódik — ahogyan a vietnami, hirosimai asszo­ nyok szemtanúk előtt hasonlóképpen semmisültek meg. Indokolt és értelmes a moore-i negatív forma átvétele: az ala­ kon tátongó seb belsejét, valami hiányát, nem-létét adja, a madárformává zsugorí­ tott fej az emberformát vesztő testrészt felfokozott expresszivitással jeleníti meg. A műelemzés szükségességére és a szo­ bor és néző nem mindig szerencsés kap­ csolatára utal két tanulságos beszélgetés alkalmi kiállításnézőkkel. A kisközségi ta­ nárt a Radnóti-szobor a harmincas évek munkanélkülijére emlékeztette, aki ugyanúgy állt, falnak, lapátnak, kerítésnek támaszkodva, zsebre du­ gott kézzel. „ A k k o r ez a szobor is egy m u n kan é lkü lit ábrázolna; hol vannak azok az a ttrib utum ok — akár könyv, író ­ szerszám, idézet, vagy bárm i más —, am ik megjelölnék, megneveznék Radnó­ tit, az írót?” — hangzott a kérdés. Érde­ kes volt a szobornak ez a spontán, szemé­ lyes emlékképpen nyugvó megközelítése. Nézője akaratlanul is dúsította, szélesí­ tette a szobor jelentéskörét: az lehet egy névtelen (akár szellemi, akár fizikai) mun­ 26 kanélküli — a harmincas évekből. De hi­ szen ennek az általánosításnak megraga­ dásával teljesebb a szobor jelentése! Rad­ nótit a társadalom, akkori törvényeivel, a peremre helyezte, azért támaszkodik itt ez a szoboralak az utcakövezet szélén egy gerendának-kerítésnek. Az egyedi az általános felé utal — és, ha eljutunk ad­ dig, hogy ne csak Radnótit lássuk a szo­ borban (pontosabban Radnótit lássuk, de úgy, mint a többi munkanélkülit), akkor miért hiányoljuk az olyan részletet, att­ ributumot, amely ismét visszavezetne a költőhöz, az egyediséghez, vagyis leszű­ kítené a szobor jelentéskörét? A fej arc­ mást, hasonmást nyújtó megmunkálásá­ val elvégzi az azonosítást, hogy az ábrá­ zolt Radnóti, a költő. Szlávics László kész alkatrészekből, szerszámokból csavarokból szerkesztette össze G ó ly a című szobrát. Ezeknek az ele­ meknek a felsorolása is bizonyítja ötleté­ nek gazdagságát, játékosságát: síncsavar, kétszárnyú pillércsavar, betonelembe ve­ zethető csavaros drót, ELZETT-lakat, szárnyas csavarok, pléhvágó olló, villás kerti kapa alkotják a gólya testét. Az al­ katrészeket nyugdíjas munkás nézőtár­ sam sorra megnevezte. Vitatkozni azon a ponton kezdtünk, amikor arra tere­ lődött a szó, hogy miért alkatrészekből állította össze a gólyát szobrásza. Megál­ lapodásunk alapja az lett, hogy ipari al­ katrészekből áll a gólya teste. Nem ha­ gyományos plasztikai formálással alakí­ totta ki a szobrász a gólyán a testrésze­ ket, hanem adott, vásárolható, géppel előállított ipari termékekből. Tehát em­ ber-készítette alkatrészekből csinált egy természeti világához tartozó élőlényt. Élet­ telen tárgyakból — élőt. Alkatrészekből — más összefüggésben, rendeltetésében más céllal készített, ipari úton előállított tárgyakból természetes szerveződéshez igazodó élőlényt teremt. A szobor jelen­ tése talán ebből a körülményből érthető meg: ipari terméket úgy is alakíthatunk, sőt, úgy kell felhasználnunk, átformál­ nunk, hogy az olyan második természetet alkosson körülöttünk, mint a szelíd gólya a természetben. Századunk szobrászatá­ ban találkoztunk már olyan példákkal, ahol a vaselemekből, vagy fémalkatré­ szekből egybeépített emberi alak arra a lehetőségre utalt, hogy a gépi világ, tech­ nika emberellenes is lehet. Ezt is eszünk­ be juttathatja a Szlávics-féle gólya, amint így, jókedvűen, harsogó pirosra festett al­ katrészeivel itt álldogál előttünk. Ez is a művészet dolga; összefüggésekre mutat­ ni, felismert, új viszonylatokra utalni. (A kiállítás vezetője e kérdésben is szólhat­ na — ahhoz a tanárhoz is, aki a Radnótiszobor előtt beszélgetett velem, és ahhoz a nyugdíjas munkáshoz is, aki elmondta, hogy mit, hogyan lát, és neki mit mond ez vagy az a szobor.) S éppen a fenti példák igazolják: hogy a művészet új megoldásait, nem közvet­ lenül érthető, elmélkedésre késztető, elem­ zésre indító tartalmait megértsük — eh­ hez is kell, hogy a szabadtéri kiállítás le­ hetőséget és segítséget nyújtson. Hogy ne csak nézői, hanem értői is legyenek a k i­ állításnak. A város életéhez, lakóinak ak­ tív pihenéséhez, az emberi személyiség építéséhez, művészet és társadalom gond­ jainak egybefonódásához, a társadalom további „kultúrálódási” igényeihez se­ gítve. Eisler János �Nyári Egyetem Salgótarjánban A n y á ri egyetemek rendszerének k ia la k u ­ lása több m in t 10 éves m ú ltra te k in t vissza hazánkban: ebben az évben is tizennyolc ily e n rendezvény v á rta h a llg a tó it. A társa­ d a lm i, gazdasági, k u ltú rá lis élet sok fontos te rü le té t ö le lik fe l a n y á ri egyetemeken szó­ ban forgó tém ák, s így a n y á ri egyetemek igen hasznos m issziót te lje síte n e k: korszerű ism ereteket adnak, tájékoztatást n yú jta n a k , hasznos segítséget adnak az a ktu á lis fe la d a ­ to k megvalósításához. Régi elképzeléseink va ló s u lta k meg, a m i­ k o r Nógrád megyében is m egrendeztük — m ost első a lka lo m m a l — a n y á ri egyetemet, a m e ly az ifjú sá g helyzetével, m ozgalm i, ne­ velési p ro b lé m á iva l foglalkozo tt. A N y á ri Egyetem m in te g y 90 h a llg a tó ja e lő tt 11 elő­ adás hangzott el, s szervesen kapcsolódtak a d é le lő tti elfoglaltságokhoz a d é lu tá n i kiegé­ szítő program ok, kiránduláso k, m elyek se­ gítségével igyekeztünk m egism ertetni v á ro ­ sunkat és megyénket a 23 városból érkezett h a llg atókkal. Idézzük ide em lékeztetőül a N y á ri Egye­ tem p ro g ra m já n a k néhány, az egészet jó l je lle m ző részletét: H o ffe r Istvánnak, a M egyei Tanács e lnö­ kének ünnepélyes m egnyitó szavai után N ádor György, az Á lla m i Ifjú s á g i Bizottság titk á r a ta rto tt előadást A M agyar N épköztársaság ifjú s á g i p o litik á ja cím m el, m elyben ism ertette az M S Z M P K B határozatának e l­ fogadása óta e lte lt időszak legfontosabb csom ópontjait, je le n le g i fe la d a ta in ka t, fe l­ h ív ta a fig y e lm e t arra, hogy az ifjú sá g ne­ velése egész társadalm unk ügye, nem lehet csak egyes intézm ények fe la d a tá n a k te k in ­ te n i az ifjú sá g fe ln ő tté válásának, társadal­ m i, közéleti a k tivitá sá n a k segítését. U gyan­ a k k o r hangsúlyozta az előadó, hogy ifjú s á ­ g u n k a t is azok a jogok és kötelességek ille ­ t i k meg, m in t tá rsa d a lm un k tö b b i rétegét. A szocialista dem okrácia és az ifjú s á g cím m el ta rto tt előadást Pozsgai Im re , a k u l­ tu rá lis m in iszte r helyettese. Pozsgai Im re az e lm é let és a g ya ko rla t szerves egyégbe fog­ lalásával m u ta to tt rá meglevő p ro b lé m á in k ­ ra (sok fo rm á lis elem, m űveltségi szin t a la ­ csony fo k a stb.), am elyek akadályozzák a szocialista dem okrácia teljessé tételét. V o nsik G yula, a T IT fő titk á ra részletesen elemezve, szociológiai felm érések a dataival b izo n yíto tta az if jú nemzedék művelődésé­ n e k helyzetét, rá m u ta to tt a szükséges ten­ n iv a ló kra . Gazsó Ferenc a munkássá válás fo lya m a ­ tá ró l szólott, annak széles tá rsa d a lm i össze­ függéseiről, ellentm ondásairól, a munkássá válás gazdasági-társadalm i determ inánsairól, m e lye k — jelenleg — a fia ta lo k je le n tős há­ n ya d át a szellem i m unka felé o rie n tá ljá k , s b e n n ük a fiz ik a i m u n ka irá n t v a jm i kevés érdeklődést v á lta n a k k i. Ez egyben b efolyá­ solja társadalm i m o b ilitá s u n k a t: az egyes rétegek kö zö tti mozgást is. Hangsúlyozta, hogy a szociológiai, pedagógia, szociál­ pszichikus fa k to ro k jelentősége sem lebe­ csülhető, igen lényeges szerepük van e fo ­ ly a m a t alakításában; s, hogy is k o lá in k első­ sorban a fia ta lo k in te lle k tu á lis felkészí­ tését végzik el, sokkal kevesebb id ő t és e nergiát fo rd íta n a k még a pályaorientáció­ ra, a m u n k á ró l v a ló re á lis kép kia la k ítá s á ­ ra, de az isko lá n tú li szakaszban sem m eg­ o ld o tt a munkássá válás elősegítése. Domonkos Alajos Nemzetiségi Napok 1975. Augusztus 3-án került sor a I X . n e m ­ záró rendezvényére Nóg­ rádon, megyénk névadó községében. A rendezvény már jelentős hagyományok­ kal rendelkezik, éppen ezért nem felesle­ ges tisztáznunk, hogy vajon hogyan képes tartalmában és formájában változni, a hagyományt őrizve megújulni, vagy az időből kizökkenve (mintha mi sem tör­ ténne) ismételni önmagát? Nem véletlen itt e kérdés felvetése azért sem, mivel ez évben került sor első alkalommal a meg­ újított nemzetiségi napok megrendezésé­ re. (Az elmúlt évek során nógrádi nem­ zetiségi nap néven szerepelt és valóban egynapos programot jelentett: s lényegé­ ben a megye nemzetiségi csoportjai és né­ hány megyén kívüli nemzetiségi együttes, és „Röpülj páva” kör műsorára épülő nemzetiségi találkozó volt, nemzetiségi nagygyűléssel egybekötve. Ám idővel nyil­ vánvalóvá lett, hogy a nemzetiségi kultú­ ra ápolása, hagyományaink megőrzése, bemutatása, továbbadása sokkal több le­ hetőséget és feladatot rejt magában an­ nál, mintsem hogy azt csak egynapi prog­ ramba zsúfoljuk, s azzal megelégedjünk.) z e tis é g i n a p o k Az elmúlt éveket a nemzetiségi műve­ lődésügyről való fokozottabb állami és tanácsi gondoskodás, a tevékenységi for­ mák stabilizálódása, a munka fellendülé­ se jellemezte. E folyamat részeként jelent­ kezett az az igény is, hogy az augusztus elején hagyományos nógrádi nemzetiségi napot több napra kell kiterjeszteni, s ez alkalommal a megye közművelődési in ­ tézményei a járásokkal együtt szervezze­ nek komplex közművelődési programo­ kat a megye nemzetiségi községeiben. A rendezvénysorozat megvalósítását a Nóg­ rád megyei Tanács Végrehajtó Bizottsá­ gának külön határozata biztosítja. Nyil­ vánvaló azonban, hogy a határozat önma­ gában kevés, és csak széles körű társadal­ mi összefogással volt megvalósítható az új formában megrendezett nemzetiségi rendezvénysorozat. Az új forma jelentőségét vizsgálva hi­ ba lenne egyediségében keresni újszerű­ ségét. Elsősorban olyan rendezvények, programok megvalósítása volt a cél, ame­ lyek mindennapos művelődésünkben ugyan általánosak, de a nemzetiségi köz­ ségekben bizonyos nyelvi nehézségek miatt és a kezdeményezőkészség hiányában még nem rendszeresek. A hagyományos nép­ dal- és néptáncbemutató mellett így ke­ rült sor író-olvasó találkozóra, segítve az anyanyelvi kultúra ápolását, az új szo­ cialista anyanyelvi irodalom megismeré­ sét. (Itt kell megjegyezni, hogy, bár a könyvhöz és irodalomhoz kötött művelő­ dési formák, az irodalmi rendezvények mindig nagy közönségsikernek örvende­ nek, igen ritkán kerül sor ilyen rendezvé­ nyekre. Az író-olvasó találkozók szerve­ zésénél alapvető és nehezítő körülmény az, hogy az adott országból írók meghívása államközi kulturális szerződések alapján történik, és az így hazánkba látogató írók, ritkán jutnak el megyénk kis falvaiba.) Az első alkalommal, ez évben megtar­ tott nemzetiségi honismereti tanácskozás, a hozzá kapcsolódó előadások és kiállítás jó lehetőségeket kínáltak a honismereti munka felvirágoztatásához, s különösen jelentős, hogy magyar és nemzetiségi la­ kosok együtt tevékenykedhetnek így a folklór gyűjtésében, régi szokások felele­ venítésében, a településtörténet- és kró­ nikaírásban, tárgyi emlékek felkutatásá­ ban és gyűjtésében. Az anyanyelven foly­ tatott honismereti munka mindezek mel­ lett a nyelvismeret bővítését is szolgálhat­ ja — reméljük, hogy megfelelő szakmai támogatással mozgalommá szélesedik nem­ zetiségi községeinkben. A nemzetiségi napok programjában elő­ ször került sor nemzetiségi könyvkiállítás és hanglemezbemutató megrendezésére: e kiállításon mind a szakemberek, mind a nagyközönség tájékozódhatott a nemze­ tiségi könyv- és hanglemezkiadás ered­ ményeiről, újdonságairól. A bővített prog­ ram keretében megtartott ifjúsági talál­ kozó megfelelően segítette a nemzetiségi és magyar fiatalok barátságának erősíté­ sét, hozzájárult a szocialista tudatuk to­ vábbfejlesztéséhez, a proletár internacio­ nalizmus szilárdításához. A megye vala­ mennyi nemzetiségi községében megren­ dezett nemzetiségi filmnapok jó l szolgál­ ták az anyanyelvi kultúra fejlesztését. Az elmúlt évekhez hasonlóan, most is a nóg­ rádi záróünnepség volt a legszínesebb és a legnagyobb érdeklődést kiváltó rendez­ vény; színes, eleven és mozgalmas prog­ ramjával a hagyományokhoz méltó befe­ jező momentuma a IX. nemzetiségi napok kulturális rendezvényeinek. A nemzetiségi napok gazdag programja bizonyítja, hogy a változás, a megújulás jól szolgálja a nemzetiségek művelődését, hagyományaik ápolását. Az ez évi prog­ ramok elsősorban a rétsági járás nemzeti­ ségi községeire koncentrálódtak — Nóg­ rád megye legnagyobb nemzetiségi járásá­ ra —, de a jövőben a megye többi járása, nemzetiségi községei is részesei lesznek a nemzetiségi napok rendezvényeinek. A nemzetiségi napokat — programjá­ nak további bővítésével — a nemzetisé­ gek művelődésének szerves részévé kí­ vánjuk tenni, amely megfelelően segíti nemzetiségi politikánk maradéktalan meg­ valósulását mind a közélet, mind a mű­ velődés területén. V. J. 27 �Írószemmel, 1974. Manapság — amikor oly’ sok (és jogos!) vád éri a fiatal prózaírókat, miszerint „nem ismerik eléggé az életet” , „csak lé­ zengő hősöket tudnak ábrázolni” , s egy­ általán írásaikból alig ismerhető meg a mai valóság —, egyre nő a valósághoz ta­ padó műfajok: a szociográfia és a riport szerepe és tekintélye. Nem egy fiatal írónk van, akiről kiderült, vagy ki fog derülni, hogy csupán nosztalgiájuk van a szépírás iránt, igazi terepüket az írás más műfa­ jaiban találták meg, illetve fogják megta­ lálni. Ezek a fiatalok igazi nyereséget jelent­ hetnek a napilapoknak, ha ugyan az ú j­ ságírói „robot” — amely sorokkal, a gyor­ san teleírt oldalakkal méri a teljesítményt és nem az elmélyültséggel, megbízható tu­ dással —, ki nem öli belőlük az igényes­ séget. Az irodalmi lapok szerkesztői a megmondhatói, hogy milyen nehéz egy gyakorló újságírótól valóban jó, szépen megírt riportot „kivasalni” , hogy a kelle­ mes meglepetésekkel éppen a költők szol­ gálnak, ha vállalják a kiruccanást erre a lírától távol eső terepre. S ezzel máris kö­ rüljártuk a jó riport titkát: legyen tárgy­ szerű, pontos, megbízható, olyan informá­ ciót közöljön, amit eddig nem, vagy nem ebből az aspektusból láttunk, ugyanakkor legyen színes, olvasmányos, izgalmas és szép is. Mitől lesz „szép” egy riport? Nem egy újságíró úgy véli, hogy a legömbölyített, kellemes közhelyeket „gargalizáló” mon­ datoktól, vagy netán éppen a témaválasz­ tástól (vannak ugyanis „örök” témák), a méla „optimizmus” felé cammogó törté­ netkéktől. Ezek az ún. ,,eredmény” -riportok, amelyek addig csűrik-csavárják a té­ nyeket, míg valami közhelyigazságba nem torkollnak — nehogy megzavarják a nyájas olvasó vasárnap délutáni emészté­ sét. A másik véglet meg a „panaszos” , „a panasznap” -riport, amikoris az újságíró „bátran” mennydörög, hogy megint be­ csaptak egy vevőt: 14 dkg parizert ka­ pott, holott 15-öt fizetett, 2 perccel hama­ rább elporzott a helyi járat, stb. Pedig a dolog kézenfekvő, megírta Petőfi is: „ami igaz, az szép is” . Csakhogy nem érdemes minden csip-csup igazságért, vélt igazsá­ gért a gépet és a papírt pocsékolni — kü­ lönösen ilyen papírszegény időben... A riportban, az újságírásban az a szép, hogy újság, felfedezés, de értelmezése is a meg­ ismert valóságnak. Ugyanakkor ne csupán jelenségszinten mutassa be a valóságot (úgy ismeri az olvasó is, sőt, jobban is), hanem keresse a jelenség okait, mélyebb összefüggéseit is. Nos, éppen erre nem ju t elég idő az újságírói „robotban” , ezért jelenik meg oly’ kevés jó riport, még a te­ hetséges tollforgatóktól is. Így aztán az a minimum, ha minden újságíró asztalára ajánljuk ezt a könyvet, egyfajta „kötelező olvasmánynak” . A többi antológiával (S zé p v e rs e k , K ö r ­ összehasonlítva szembetűnő (a hasonlóságok mellett) az Í r s z e m m e l elütő jellege. A S z é p v e r s e k b ő l például k é p , R iv a ld a ) 28 nem tudjuk meg (néhány éve), hogy tény­ leg kik írták a legszebb verseket tavaly (s egyáltalán tavaly írták-e?), mert min­ dent összemos a protokoll szempont, az a­ fabétikus áldemokrácia, amellyel a kötet összeáll. Az Í r s z e m m e l a legizgalmasabb anto­ lógia. Ez ellen is felhozható persze, hogy miért maradt ki X, Y (Q vagy Z helyett), de valamit azért mégiscsak megbízhatóan közöl: melyek voltak tavaly a legtöbbet szereplő, legizgalmasabb, legaktuálisabb témák? Csak néhányat emelnénk itt ki közü­ lük, amelyek — hitünk szerint — 5—10 év múlva is érdekesek, aktuálisak marad­ nak (nem feledhetjük el, hogy a jó riport, noha nascens állapotában tükrözi a még új, születő jelenséget, ugyanakkor egy fo­ lyamat: a társadalmi változás egy-egy fázisának is lenyomata), ilyen pl. a szabad idő problémája — egybe írva is, külön írva is. Ennél a kérdésnél ugyanis éppen az az izgalmas, hogy mitől szabad az idő és mire? A tudósok serege boncolgatja ezt a kérdést, mert nem lehet elintézni egy kézlegyintéssel. Ha ugyanis azt állít­ juk, hogy az a szabad idő, ami a munká­ ból, a munka után marad, akkor sokan a pihenésre, szórakozásra, művelődésre gondolnak. De hányan töltik valójában ezzel az idejüket? Ma már nem vicc, hogy a „szombat-vasárnap a legkeményebb munkanap” , hiszen ekkor épülnek a csa­ ládi és víkendházak, ekkor egészül ki a jövedelem. De m it tegyen az, aki már megelégelte ugyan a szerzést, de nincs al­ kalma a művelődésre, mert eldugott he­ lyen él, mert soha senki nem keltette fel a vágyat, az igényt benne? (Pl. L á z á r E r ­ v i n : A sza b a d id ő k ö r ü lm é n y e i, B a jo r N a g y E r n ő : S zo m szé d h á z a k , B o z ó k y É v a : V ík e n d v o n a t.) Marad a kocsma, az ulti? K ik isznak? Miért? Hol? Sokszor hama­ rább ítélünk, mint ahogy a körülménye­ ket ismernénk! Vagy örülhetünk-e egy­ értelműen a kerteknek, a szaporodó be­ kerített parcelláknak, annak, hogy ez az újraéledt szerzésvágy ismét zsebkendőnyi terekre szabdalja, csúfítja, rontja a ter­ mészetet, a környezetünket? Ez, a másik téma: a környezetvédelem egyre komo­ rabb hangsúllyal tér vissza néhány éve újságjainkban. (Pl. M o ln á r Z o lt á n : P a r ­ c e lla á r ta lo m , T ü s k é s T ib o r : b ó l!) Ám ne higgyük, hogy K i a v á ro s ­ ezek a jelen­ ségek: szabad idő, környezetvédelem olyan távol esnek egymástól! Nem másról van itt szó, mint arról, hogy a jelen boldog­ sága, vagy csak vélt boldogsága veszé­ lyeztetheti a holnapi létünket. Fegyelme­ zetten, mértéktartóan és tudatosan kell megszerveznünk az életünket — az egyé­ nét is, a társadalomét is. Akár áldozatokat is kell hoznunk! Nem véletlen, hogy az utódok témája (a gyerek, a család, az anyák) olyan sok riportban szerepel. ( S ik ló s L á s z ló : P e s tre jö tte k nászúba, V a t h y Z s u z s a : „ K i e s té ig ú g y fá ra d el, h o g y m o s o ly a n e m s z á ra d e l” , C s a lo g J u ­ d i t : G y e r m e k e k , a n y á k , b ö lc s ő d é k , S im a i M i h á ly : B a b a v á r ó k .) A z új családjogi tör­ vények, a gyereknevelésre ösztönző kü­ lönböző juttatások csupán megteremtették a nőknek a választás lehetőségét: dolgoz­ nak-e, vagy otthonmaradnak a kicsi mel­ lett. A riportok szenvedélyes hangvétele azonban arra figyelmeztet (a minapi to­ kaji írótábor okos és heves vitái, tanulsá­ gai is ezt erősítik), hogy még korántsem ol­ dottunk meg minden kérdést megnyug­ tatóan. Felismertük ugyan végre a tényt, hogy a nő egyenjogú, egyenértékű mun­ kaerő, de emellett még felismertük, hogy más is, mint a férfi. A szocialista humá­ num, a jövőnk, de a termelés, gazdagodá­ sunk, boldogulásunk kényszerű parancsa is az, hogy a nőnek ezt a két szerepét — a termelésben és az utódok létrehozásá­ ban,nevelésében — úgy hozzuk összhang­ ba, hogy se az egyén, se a társadalom ne károsodjon. Itt csak egy tényt emelnénk ki: csak az alacsony fizetésű, tehát szak­ képzetlen, iskolázatlan nők érdekeltek a hároméves kedvezmény igénybevételében. A szakmunkás- és az értelmiségi nők vi­ szont nem csupán anyagilag károsodnak, ha otthonmaradnak, de lemaradnak (mert kiesnek) a szakmai fejlődésben, kockáz­ tatják az előmenetelüket, karrierjüket is. A társadalomnak is érdeke, hogy ez a szellemi-termelői potenciál ne essen ki so­ káig a termelésből. Igen, de ehhez még több bölcsőde, óvoda, napközi kellene! C s a lo g J u d i t riportja viszont azzal döb­ benti meg az olvasót, hogy Budapesten (!) két bölcsődét nem tudnak használni, mert nem kapnak bele szakembert. Olyan ke­ veset keresnek (1500—1600 Ft), hogy in­ kább más munkát keresnek, vagy „masze­ kolnak” : azaz otthon vállalnak 2—3 kis­ gyereket, hisz’ így az állami fizetés több­ szörösét megkereshetik! (1—1 kisgyerek őrzéséért!, nem gondozásáért! 7—800 Ftot is boldogan kifizet a megszorult szü­ lő!) Lehetetlen mind a 27 riportnak akár csak a témáját is felsorolni. Azt se lehet elvárni, hogy egy antológia színvonala egyenletes legyen. Vannak kevésbé érde­ kes írások is (pl. B a r a n y i F e re n c é , M e ­ z e i F e re n c é stb.). Ugyanakkor több té­ ma is van, amely szinte szétfeszíti egyet­ len riport kereteit, csak példaként emel­ jük ki L a k a to s M e n y h é r t írását (C ig á n y o k a fő v á r o s b a n ). Okos, higgadt, s éppen mértéktartásával hat igazán. Erről bi­ zony könyvet „várunk tőle” . Remélhetően nem is hiába a F ü s tö s k é p e k kirobbanó sikere után. De ugyanezt mondhatjuk el S ik ló s L á s z ló írásáról is, aki a munkásszállásokon vergődő, szétzilálódott csalá­ dokról, szerelmekről, házasságokról ír megdöbbentő dolgokat. H a t v a n i D á n ie l (E g y é le tfo r m a s z é th u llá s a ) Erdei Fe­ rencék nyomdokain halad, amikor az egyéni sorsokat, a tanya, a kis falu a nagyközség átalakulását elemezve figyel­ meztet néhány súlyos gondra. (Pl. a gya­ rapodás vad hajszolására egyfelől, a pau­ perizálódás, anyagi és erkölcsi züllésre a másik oldalon. Többet érdemelne L e s k ó L á s z ló témája: a kezdő pedagógusok el­ kedvetlenedése, önfeladása, szellemi el­ nyomorodása is (B e ille s z k e d é s m e llé k z ö n g é k k e l). Ez az írás így csupán jelzés, hol­ ott az iskola súlyos gondjai egyre nyilván­ valóbbak, s ma már nem elég, nem is sza­ �bad csupán a pedagógusok egyéni kvali­ tásaira visszavezetni, azzal magyarázni! Hogyan lehet összegezni egy ilyen an­ tológiát? Az írástudó akkor tesz jó szol­ gálatot a társadalomnak, ha a megoldan­ dó feladatokra figyelmeztet, serkent, ne­ hogy eltunyuljunk, megülepedjünk a már elért eredményeinken! Társadalmunk. amely nehéz történelmi örökséget kapott — sok mindent meg is oldott már —, most ju t abba a fázisba, amikor egyre in­ kább „belterjes” lehet, finomíthatja, job­ ban a célhoz igazíthatja az eszközeit is. A riporter felderítő: becserkészi a valósá­ got, hogy a tudomány, a politika, a gaz­ daság, a termelés stb. elindulhasson jel­ „Olyan üveget, ami az em berről mesél...” zései nyomán. Oda nem figyelni rá súlyos hiba lenne (hányszor figyelmeztetett erre Veres Péter!), mert sokszor kell gyorsan cselekednünk (s egyáltalán: cselekednünk kell!), ha már megismertük a problémá­ kat! (K o s s u th , 1975.). Horpácsi Sándor Á m a célok, és dédelgetett á lm o k még k is fiú s an szeplősek. Sok még a véletlenszerűség, az „ a lk a lm i” m un ka abban, am i va n — ha az összesség m agában hordozza is a m aradandóan ne­ m esítő p ro g ra m é rté k e it. A m űvészet fészekrakását döntően b efo lyá so lja az a közeg, am ibe b e é p ü l; ahol vá ra leh et (vagy nem lehet) az tá rs a d a lm i tu d a tfo rm á lá s n a k , ahol igazán természetes általános o tth o n ra ta lá lh a t (vagy m e n e kü ln ie ke ll). V izsg ála t tá rg y á v á k e ll te há t te n n i, m it k ív á n egy bizonyos Szerencsésen a la k u l a m egye m űvészeti élete, pezsgő sok­ rétűsége m ost a la k u l igazán. A sa lg ó ta rjá n i zom áncbiennálé, sza­ tájegység; m ik é n t legyen a m űvészeti é le t a de kvát k o n k ré ta n a d o tt tá rsa d a lm i, gazdasági szituációnak. tü k re a o r­ N á lu n k , ahol az ip a r, a nagyüzem szabja meg a g on do lko ­ szágos jelleg e fo ly tá n egyre látványosabban b o m lik k i a (ma még elsősorban képző-) m űvészet n ó g rá d i ka ra kte re . A festé­ dás és életm ód tá g u ló h a tá ra it, az ipa rm ű vésze t je le n lé te szinte n é lk ü lö z h e te tle n . A z ü v e g g y á ri tervezőm űvészek, a ro m h á n y i szet, szobrászat, g ra fik a rangos, országosan is szá m o nta rtott eredm ényei lá ttá n sikeresen ka pcso ló dik N ógrádhoz a fő vá ro s­ keram ikusm űvészek, az önállóan a lk o tó iparm űvészek m in d je ­ b a d té ri szo bo rkiá llítás, tavaszi tá rla t ma m á r m in d jo b b a n ban és az ország más tájegységeiben a lko tó k. E r d e i S á n d o r ü v e g te r v e z ő ip a rm ű v é s z n y u g t a la n e m b e r, m i n t m in d e n ig a z á n s z ü ­ le t e t t a lk o tó m ű v é s z . S z o b ro t fa r a g , n a g y s ik e r t a r a t v e le M is k o lc o n , r a j z a it k i á l l í t ­ j á k a m is k o lc i „ R a jz o k ” k iá llít á s á n , fe s t z o m á n c k é p e t, te r v e z h á z a t, de ig a z á n az ü v e g b e n , e b b e n a c s o d á la to s , k r is t á ly t is z ­ ta a n y a g b a n a lk o t m á r is é re tt m e s te r m ó d já n . H o g y E r d e i S á n d o r S a lg ó t a r já n ­ b ó l in d u lt , s id e t é r t v is s z a , ez s z á m á ra is k iv á ló a lk a lo m és tá r s a d a lm i k ö z e g , h i­ szen a s a lg ó t a r já n i ö b lö s ü v e g g y á r nem ­ z e tk ö z i r a n g ja , s z á m o n t a r to t t e re d m é n y e i b iz o n y í t h a t já k m űvészi a r s - p o e tic á já n a k m e g v a ló s ítá s á t. — Salgótarjánban születtem, és ez bi­ zonyos fokig meghatározta későbbi pályá­ mat. 13 évesen végeztem el az általános iskolát, és sehová nem vettek fel dolgoz­ ni, csak az üveggyárba. M int minden gye­ rek, természetesen én is szerettem rajzol­ ni, mégsem jutott eszembe soha művész­ pályára menni. Üvegcsiszoló tanuló let­ tem. Bár maga a csiszolás tetszett, az egyhelyben való egész napos ülés viszont nem, és mindenképpen abba akartam hagyni. Ekkor jutott eszembe, hogy, hi­ szen én szeretek rajzolni?! Jelentkeztem a Képzőművészeti Gimnáziumba, grafika szakra. Felvettek, de mint üvegcsiszolót, rábeszéltek, hogy üvegszakra menjek. Így lettem tulajdonképpen üvegtervező. A fő­ iskolára csak 8 év után jelentkeztem. Alig fél éve végeztem. Kitűnő tanáraim voltak a főiskolán, de sajátos módon egyetlen üveges sem volt köztük. Ez azért kelle­ lentősebb szerepét k e ll számba életének jö v ő jé t ille tő e n . metlen, mert az első két évem azzal telt el, hogy a gyári gyakorlatban szerzett ru­ tint próbáltam elfelejteni, most meg az­ zal bajlódom, hogy a főiskolán rámragadt modorosságot és a technikától idegen for­ mai elhajlásokat „tisztába tegyem” . így tulajdonképpen még alig tisztult ki a kép arról, hogy m it is tudok. Azt tudom, hogy most már nagyon szeretem az üveget, és képes vagyok arra, hogy szép poharak meg vázák mellett olyan üveget is csinál­ jak, ami mesél az Emberről az Embernek. Én jó mesterember szeretnék lenni. T i­ zenhárom éves tervezői gyakorlat után mindinkább meg vagyok győződve arról, hogy csak akkor leszek elégedett az üveg­ jeimmel, ha magam csinálom azokat. Azt hiszem, a művészet mesterség még ma is, vagyis arról van szó, hogy a mesterséget meg lehet tanulni, a művészet azonban már rangot jelent, amiért keményen meg kell még dolgoznom. — K é t a r c ú m ű v é s z e tr ő l v a n szó, h a f i ­ g y e le m b e v e s z e m , h o g y h é tk ö z n a p i h a s z ­ n á la t i t á r g y a k ( p l. s ö rö s ü v e g ) s o ro z a ttö ­ m ege és e g y e d i m ű a lk o tá s o k ( p l. ü v e g ­ p la s z tik a ) s z ü le tn e k e g y m á s m e lle t t? H o l v á l i k e l a k e ttő , s á llh a t - e e g y á lta lá n h é t­ k ö z n a p i t á r g y a m ű a lk o tá s r a n g já n ? — Nem kétarcú művészetről van szó' Sőt, csak az egyik esetben van szó mű­ vészetről, a másik esetben nem. Vegyünk egy példát: mondjuk, van egy pohár bo­ rom. Az első kérdés, hogy a kettő közül melyik a fontosabb: az üveg, vagy a bor. Nyilván a bor, ugyanis a pohár itt nem v e n n ü n k a m egye m űvészeti más, mint egy olyan „szérszám” , aminek a segítségével a bort megiszom, és — sa­ játságos módon — ez a szerszám éppen használat közben válik lényegtelenné. És ez nagyon fontos dolog, ha azt akarjuk eldönteni, hogy az adott tárgy műalko­ tás-e, vagy nem. Még, ha az anyagszerű­ séget elemezzük, akkor is a törekvésünk az, hogy az anyagot eltüntessük. A lényeg it t is az, hogy maga a pohár észrevétlen maradjon, csak az itóka legyen minden te­ kintetben élvezhető. Nyilvánvaló, hogy itt nem egy maradandó műalkotást, egy min­ den figyelmet magára irányító tárgyat kell csinálnom, épp ellenkezőleg: egy észrevét­ len, praktikus szerszámot. — M e n n y ir e a d h a t s z á r n y a k a t e g y a l­ k o tó m ű v é s z n e k , v a g y m e n n y ir e b é n íth a t m e g b e n n e a lk o tó s z á rn y a lá s o k a t a G y á r ? — Egy nagy üzem mindig óriási lehető­ ségeket rejt az alkotó számára, hiszen itt minden anyagi és technikai feltétel bizto­ sított. Ám ezeknek a lehetőségeknek a kihasználása nem minden esetben a mű­ vész képességétől függ. Az üzem tömeggyártásra van berendezkedve. A kísérle­ tezés lehetősége alig adott, de még ha adott is, van egy óriási korlátozó erő, ami a legszellemesebben mozduló fantáziát is gúzsba köti. Ez pedig a technológia. A r­ ról van szó, hogy minden üzem egy bizo­ nyos technológiával dolgozik. Ez a tech­ nika minőségét illetően különböző színvo­ nalú lehet, de bármilyen is, egy nagy üzemben igen nehezen változtatható. Ter­ mészetes, hogy az új elképzelések a tech­ 29 �nológiában is újításokat követelnek meg, ezeket keresztülvinni sokszor lehetetlen. Ez mindenképpen megbénítja a tervezőt. Ebből következik, hogy a nagyipari kö­ rülmények között megtermelt tárgyak nem egy ember produkciói. A használati tárgy és műalkotás közötti határvonal megvo­ nása itt a legegyszerűbb. Egy szobor, fest­ mény, grafika rendszerint egy ember, de legalábbis egy szellemileg teljesen azonos csoport alkotása. Az igazi tárgyak minden esetben közvetlenül a társadalmi terme­ lés eredményei: egy borosüveg előállítá­ sában egyforma hangsúllyal vesz részt a tervező, a mérnök, a gépkezelő, a segédés szakmunkások hada, de a kereskedő is. Itt egy olyan munkamódszerről van szó, ahol bármelyik közreműködő mérsékel­ tebb tehetsége befolyásolja a végered­ ményt (egyébként ezt a munkamódszert nevezik design-nak). Tehát a művész, bár sokat tehet azért, hogy egy tárgy szép, hasznos és kellemes, jó legyen, mégis csu­ pán egy ember egy óriási csapatban, ahol ráadásul nincs mindig egyetértés. — H a a m ű v é s z c é ls z e r ű , k o r s z e r ű f o r ­ m á b a n lé t r e h o z e g y so r o z a tg y á r tá s r a a l­ k a lm a s , e s z t é t ik a ila g is e lő r e m u ta tó ü v e ­ g e t, m i le n n e a z ú t ja a n n a k , h o g y ezt g y á r ts á k a k o n z e r v a tív , m a r a d i fo r m á k h e ly e t t ? 30 — Általában a tervező mindig tud olyat produkálni, ami célszerű, használ­ ható, esztétikailag is megfelelő — és so­ rozatgyártásra is alkalmas. De nem biz­ tos, hogy abban az üzemben is tudják sorozatban gyártani, ahol dolgozik. Az első feltétel tehát a megfelelő technoló­ gia. A másik feltétel a kereskedelem. Sok esetben vettem részt kereskedelmi tárgya­ lásokon, és itt a kereskedők részéről leg­ gyakrabban elhangzó mondat: „Nekem ez tetszik”, vagy „Nekem ez nem tetszik”. De kit érdekel az, hogy neki mi tetszik? S miután a tárgyaláson részt vevők többsé­ gének is csak saját, partikuláris ízlése van, a tervezőt kényszerítik arra, hogy az eredeti elképzelését megváltoztassa. A megoldás az lenne, ha a tervező esztéti­ kai tudása nagyobb tekintélyt élvezne, és nem az egyes ügyintézők primitív, szub­ jektív ízlése döntené el, hogy mi kerül az üzletekbe! — H o g y a n b e fo ly á s o lh a tja a z a lk o tó m ű v é s z a „ p i a c o t ” , a z a z a tá r s a d a lm i-e s z ­ t é t ik a i id e á l a la k u lá s á t, v á lto z á s á t? — Sajnálatos, hogy a főiskolán képzett művészek rendszerint nem állnak nagy­ üzemek alkalmazásában, pontosabban na­ gyon kevés művész dolgozik az iparban. Ezért nem alakult ki bizonyos művészstá­ tusz, következésképpen az ipar nem tud­ ván mit kezdeni a „maga művészével”, nem is kéri ki igen fontos kérdésekben annak véleményét. A tervező igen sokszor nem is tudja, hogy a gyár mit ad el, és milyen formában adja el. Úgy gondolom, hogy a jövő feladatai közé tartozik ki­ dolgozni azokat a formákat, amelyekben a tervező a piacot befolyásolhatja. Kicsit irigykedve emlitem meg, hogy vannak olyan üzemek, ahol a tervező az üzem három legfontosabb embere közül az egyik. — M i a z ü v e g j ö v ő j e ? M i le h e t a le g ­ s z e b b fe la d a ta , é le t c é lja e g y ü v e g t e r v e z ő m ű vészn ek? — Az üveg jövőjét illetően joggal lehe­ tünk optimisták. Egyrészt azért, mert az üveggyártás gépesítése új, szinte korlát­ lan tervezési feladatokat ad, maga a tech­ nológia alig szab határt a fantáziának, formai alkotókedvnek — és ez nagy öröm. Azt hiszem, csupán idő kérdése az új, kor­ szerű, szép formák megjelenése. Másfe­ lől, azt hiszem, köztudott hogy a modern építészetnek a beton mellett a leggyak­ rabban használt anyaga az üveg. Itt is di­ namikus fejlődésnek lehetünk tanúi az üveg jövőjét illetően. Czinke Ferenc �KOKAS IGNÁC FESTŐMŰVÉSZ KIÁLLÍTÁSA. BALASSAGYARMAT—SALGÓTARJÁN: 1975. AUGUSZTUS—OKTÓBER �� Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document https://dkvt.bbmk.hu/pf/36e993aa7a7317966f8da3eb449ab447.pdf Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Végh Miklós Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 1975 Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Language A language of the resource hun Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Subject The topic of the resource Irodalom Művészet Közélet Társadalompolitika Title A name given to the resource Palócföld - 1975/5. szám Type The nature or genre of the resource folyóirat 1975 folyóirat Irodalom Közélet Művészet Nógrád megye Társadalompolitika