https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/f8379209f807fbbb639f5ef59c933d6e.pdf ba1bc8818039680c87b2cf0f63152d85 PDF Text Text Kultúra és emeletek Az üzemi demokrácia műhelykérdéseiről Vidéken élő értelmiség Művelődési házak kötéltánca Fábri Péter és Páhi Péter versei Kemény Dezső és Pál József prózai írásai Szabadtéri szoborkiállítás Salgótarján M unkásváros és népi folklór Részlet egy készülő Rózsavölgyi-monográfiából Nógrád megye története négy kötetben A kollektív fejlődés feltételeként ismerve el ezt az együttélők közö ssége periódikusan időt ad magának tapasztalatadó összegzésre, hogy a mérlegelő visszatekin­ tésből okulva meghatározhassa a továbbhaladás aktuá­ lis taktikáját. És megszületnek a határozatok. A határozatok azért születnek, hogy megvalósuljanak - ponto­ sabban szólva, hogy megvalósítsák (megvalósítsuk) azo­ kat. Nem árt hangsúlyozni ezt a látszat-banalitást, amíg találunk társadalomalakító szándékú és érvényű dön­ téseket, melyek sorsa alig lett több annál, mint hogy semmit érő - mert csupán önigazoló — apróhatározatok bokrai nőtték körül. Éppen az efféle veszély jelenkori távolléte miatt essen most szó a közművelődési párthatározat „életé­ ről” ! Amikor ma itt a közművelődésünket érintő aktuális feladatokról ejtünk szót, úgy gondolom, egyikünket sem kell meggyőzni arról, hogy rendkívüli hatókörű, általános továbbhaladásunknak alapozó probléma optimális meg­ oldásának szükségét tudatosítjuk. S tudjuk azt is - effelől a pártunknak már rövidtávon is tevésre sürgető mun­ katempója győz meg leginkább — , hogy már ma a kul­ turális állapotainkat rendező, megvalósító konkrét cse­ lekvés kell váljon napi feladattá. Valamennyiünk szá­ mára. TÁRSADALOMPOLITIKAI, IRO DALM I,M ŰVÉSZETI FOLYÓIRAT �Olyan ügy körül bábáskodunk, amely csak vala­ mennyiünk folyamatosan, szervezett felelősséggel együtt­ működő mozgalma révén teljesedhet ki - s e kiteljesedés nélkül társadalmi-nemzeti haladásunk nehezen képzel­ hető el. Nincsen hát helye (van-e egyáltalán bárhol is?) szószátyárságnak, látszatcselekvésnek, húzódozó reszort­ részvételnek: teendőink mindenkire és az élet minden területére érvényesek. Tennivalóink elvégzése során nyilván sok akadályt kell leküzdenünk: meg kell szabadulnunk (és szabadíta­ ni másokat) sok szemléletbeli fogyatékosságtól, a közgondolkodás hamis útra vezető, rossz beidegződéseitől. Be kell látnunk, hogy soha még ilyen alapos körültekin­ téssel nem vettük számba kulturális életünk minőségét, a szükséges teendőket — s a közművelődésnek ebbéli helyét, szerepét. Be kell látnunk, hogy elveink lényege szerint olyan műveltséget óhajtunk általánossá tenni, amely társadalmi-politikai, gazasági-műszaki-technikai továbbhaladásunknak, gondolkodásmódunk, életmódunk magatartásmódunk fejlődésének hajtóereje. Ebben a (gyakorlatot meghatározó) értelmezésben pedig olyan, látszólag távoleső területek között létesül nyilvánvaló kapcsolat, mint általános műveltség és műszaki-techni­ kai előrehaladás, anyanyelvismeret és demokratikus gya­ korlat, ízlésfejlettség és politikai-ideológiai stabilitás. Mindenoldalúan fejlett, harmonikus közéleti személyiség kialakítása a cél, alkotó, politikus itélőképességű közös­ ségi ember önigényen alapuló kimunkálódása. A cél összetettsége, a feladat sokrétűsége olyan szervezett együttmozgást igényel a megvalósítás során, melyben tehát ki-ki maximális öntevékenységgel kell vé­ gezze a maga konkrét tennivalóit. Leszámolva azokkal a tévhitekkel, amelyek egyenlőségjelet tesznek a kultúra és annak részterületei (irodalom, művészet, kollektív szó­ rakozás) közé. Leszámolva az önállótlansággal, amely még a legalsó szinten is személyreszóló központi határo­ zatot igényel minden részcselekvéshez. Leszámolva a te­ hetetlen fensőbbrendűség pesszimista illuziójával, amely leszólja a tömegek művelődési igényeit; vagy éppen ,,látványmércékkel” méri az eredményességet (csupán vagy elsősorban azon, hogy például hány nívós szépiro­ dalmi művet olvasnak hetente közösen a szocialista bri­ gádok tagjai!). Meggyőződésünk szerint ma — s a jövőben még inkább — abban kell látnunk lapunk alapvető feladatát, hogy a kultúra, a kulturálódás fogalmát a fentebb emlí­ tetten tágan értelmezve, részterületeinek komplexitását megvilágítva segítsük a köz művelődés iránti igényeinek felkeltését, s ezen igények lehetőségeink szerinti minél teljesebb kielégítését. Minél tágabb szerző- és olvasó­ köröket kell ráébresztenünk arra, hogy a társadalom kö­ vetelte művelt ember nem öncél, hanem továbbhaladá­ sunk feltétele. Ennek az ügynek érdekében kell körülha­ tárolnunk még felelősebben a Palócföld mint alkotómű­ hely tennivalóit. Kassai-Végh Miklós TARTALOM VÁLTOZÓ VALÓSÁGUNK 3 4 6 8 10 12 Kiss Aurél: Kultúra és emeletek Sólyom István: Beleszólni vagy résztvenni? Kő-Szabó Imre: Tősgyökeres, gyökeret vert, gyökértelen Sulyok László: Művelődési házak kötéltánca Kaári Sándor: Az olvasóvá nevelés gondjai Csongrády Béla: Kultúra és közösség SZÉPIRODALOM 13 13 15 15 Fábri Péter: Igen pontos tavasz, Tükörkép. Jelek Kemény Dezső: Ne nézz hátra! Páhi Péter: Sírodnál, Hajnaltól estig Pál József: A ceruza MŰVÉSZET ÉS KÖZÖNSÉG 17 Csorba Géza: Szabadtéri szoborkiállítás, 1974. 18 Csik Pál: Egy munkásvárosról és a folklórról HAGYOMÁNY 19 Réti Zoltán: Rózsavölgyi Márk 21 Molnár Pál. Sándor Pál KORKÉP 22 23 24 25 26 Nógrád megye története IV. (Schneider Miklós) Kiss Károly: Nincs megállás (M. P.) Jiri Musil: Lakásszociológia (Bacskó Piroska) Lázár István: Kiált Patak vára (Horpácsi Sándor) Aradi Nóra: A szocialista képzőművészet jelképei (Czinke Ferenc) A címoldalon Makrisz Agamemnon, a hátsó borítón Szabó Gyula mun­ kája. PALÓCFÖLD TÁRSADALOMPOLITIK A I, IRODALMI,MŰVÉSZETI FOLYÓIRAT A NÓGRÁD MEGYEI TANÁCS MŰVELŐDÉSÜGYI OSZTÁLYÁNAK LAPJA Megjelenik kéthavonta Felelős szerkesztő: Végh Miklós A szerkesztőség ta g ja i: Csongrády Béla, Czinke Ferenc, Kerekes László, Kiss Aurél, Kojnok Nándor, Schneider Miklós. Kiadja a Nógrád megyei Lapkiadó Vállalat. Felelős kiadó: Vida Edit. Terjeszti a Magyar Posta, Előfizethető bármely postahivatalnál, a kézbesí­ tőknél, a Posta hírlapüzleteiben és a Posta Központi Hírlap Irodánál (KHI Budapest V., József Nándor tér 1. sz. Postacím: 1900 Budapest) közvetlenül vagy postautalványon, valamint átutalással a KHI 215-96162 pénzforgalmi jelzőszámra. A szerkesztőség címe: 3100 Salgótarján, Nógrád megyei Tanács Művelődésügyi Osztálya. Egyes szám ára: 5 Ft. Előfizetési d íj fél évre 15, egy évre 30 Ft. Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. 74 6195 N. m. Ny. St. 1600 db Index: 25 925 �VÁLTOZÓ VALÓSÁGUNK KISS AURÉL Kultúra és emeletek „A k u ltú ra létezik, fejlődik ott is, ahol nincs szocializmus. De szocializmus k u ltú ra — a töm egek k u ltú rája — nélkül elképzel­ h etetlen.” A lenini kulturális forradalom nak ez az alapgondolata három évtizede sokféle szellemi energiát, anyagi erőt hozott moz­ gásba egész népünk szellemi gazdagodása, értelm esebb, tarta lm a­ sabb és em beribb élete érdekében. Eredm ényét nem csak azok a m ostanában gyakran idézett m utatók dokum entálják, am elyekkel általában egy közösség kulturális viszonyait jelezni szokás. Nem­ csak az iskolázottsági arányok, a m űvelődésre fordított összegek, a m űvelődési feltételek javulása, a kiállítás-, színház- és mozi­ látogatók, a könyvtári tagok szám ának gyarapodása — egész éle­ tü n k : hétköznapjaink, igényeink és szokásaink történelm i m éretű fejlődésével m érhető k ulturális haladásunk. Sokféle adat és tapasztalat m u ta tja : az egyetlen valóban hu­ m anista társadalom , a szocializmus képes arra, hogy a k u ltú rát a legszélesebb értelem ben a m indennapokat alakító erővé fej­ lessze, a k u ltú ra képzeletbeli és valóságos épületeit m agasba emelje. A k u ltu rális forradalom nak ez az egész társadalm at érintő, át­ form áló törekvése az elm últ néhány évben különösen érzékletes­ sé vált. A program ot adó, m ódszereket és célokat, eszközöket tisztázó elm últ fél évtizedben átfogó program született a tudo­ m ányos alkotó m unka, a közoktatás, s legújabban a közművelő­ dés továbbfejlesztésére. Ez utóbbi jelentőségéről — éppen széles körű társadalm i h atása m iatt is — sok szó esett. P olitikai fóru­ mokon, a közélet különböző színterein, m agánbeszélgetésekben és a sajtóban egyöntetű volt a vélem ény: a Központi Bizottság közm űvelődéspolitikai határozatában a k ultúra, a m űvelődés kap­ csán többről, társadalm i fejlődésünk további lehetőségeiről és irá­ nyáról is szó esett. Sokak szám ára világos, hogy a m ostani döntés országos szinten és a politika helyi terepein nem azért született, m ert a szellem földszintes viskói és a lakóházak sok­ em eletes épületei közötti feszültséget kell feloldani. Nem a kis­ polgári türelm etlenség, a m űveltséget huszáros roham m al bevenni akaró voluntarizm us, a kulturális forradalm at „átnevelésként” értelm ező ál-m arxizm us döntéseink alapja, sokkal inkább az az igény, am elyet a h atározat a szocialista em bereszm ény alapján fogalm azott m eg: ,,A szocialista társadalom további építése szakm ailag jól kép­ zett, a term elési k u ltú ra és a m unkaerkölcs követelm ényeinek megfelelő, m u n k áju k at tudatosan, célszerűen és term elékenyeb­ ben végző, közösségi gondolkodású dolgozókat igényel.” Ez a társadalm i igény — jól érzékelhető ez nem csak a k u ltu rá­ lis életben, hanem egész társadalm unkban kibontakozott folya­ m atokból — nem csupán és nem általában a k ultúra, a m űvelt­ ség terjesztését alapozza meg. Nem közömbös, hogy a kibontako­ zott pozitív társadalm i légkör, a helyi döntések kim unkálása so­ rán m egerősödött cselekvési kedv a k u ltú ra fő- vagy m ellék­ áram ainak enged-e szabad teret. Mai tennivalóink, s különösen holnapi feladataink m egoldása szem pontjából nem lényegtelen: hogyan alakulnak a szocialista k ultúra pozíciói. Az elm últ évek­ ben — ha voltak is kiadói, szerkesztői bizonytalanságok, ha időn­ ként a szükségesnél nagyobb türelm et is tapasztalhattunk egyes alkotói törekvések m egítélésében, ha elő is fordult a k u ltú rát áru ­ ként, nyereséges vállalkozásként kezelő kasszaszem lélet, a szo­ cialista k u ltú ra irán ti érdeklődés növekedett. Egyre nagyobb szá­ m ú közönség ism erte fel: a sokszor m eghökkentő, újszerű eszkö­ zökkel dolgozó, sokkoló, avantgarde vagy nihilista produkciók semmit, vagy csak féligazságokat m ondanak. Egyre nagyobb kö­ zönségigény tám ogatja azokat a művészi elképzeléseket, s általá­ ban k ultu rális törekvéseket, amelyek a szocialista értékrend és eszmények alapján kívánják a m ai em ber kérdéseit megválaszol­ ni. Az alkotók és terjesztők-közvetítők együttes felelősségén m ú­ lik, hogy az ism ét mozgalom m á fejlődő k u ltu rális érdeklődés egyszerűen csak a szabad idő eltöltését szolgálja-e, vagy a szocialis­ ta eszmék további térhódítását is segíti? S ahogyan nem közömbös a k u ltú ra tartalm a, m inősége, ugyan­ így a közm űveltség fejlesztésének központi kérdése az is: ho­ gyan, kiknek az érdekében jönnek mozgásba a m űveltség gya­ rap ítását szolgáló-segítő társadalm i energiák? A k ulturális forradalom hazai történetének eddigi legdinam i­ kusabb szakaszait az jellem ezte, hogy a m űvelődés irán ti nagy társadalm i érdeklődés főként a m unkásság körében m utatkozott. A negyvenes évek végén — ötvenes évek elején éppúgy, m int az ötvenes—hatvanas évek fordulóján főként az üzemekből jövők ültek a felnőttek szám ára m ár kissé kényelm etlen iskolapadokba, a m unkásszínjátszók, énekkarosok kedvéért gyűlt össze a kultúrotthonok nagyterm ében a közönség. A közművelődés újabb fellendülése is elsősorban a m unkásm űvelődés fejlesztésén m úlik. Ha azok a részleteiben okos tervek, am elyek például az olvasó m unkásért, az iskoláit befejező vagy folytató dolgozóért szület­ tek, egységes egésszé állnak, átfogó program m á fejlődnek, a kul­ turális forradalom harm adik nagy korszakát alapozhatjuk meg. Megyénk nagyüzem eiben az elm últ hónapokban sorra dolgoz­ ták ki és v itatták meg a m unkásm űvelődés fejlesztésének prog­ ram ját. A helyi körülm ények — szükségletek és feltételek — az intézkedések részleteit befolyásolták, a kezdem ényezések irán y át m eghatározták. N éhány lényeges vonásban azonban a kidolgozott program ok m egegyeztek. Így például a program ok többsége a m űvelődést a képzés oldaláról közelíti meg. A m unkásm űvelődés egyik alapja a képzés rendszerének ki­ alakítása, a további m unka alapfeltétele az általános, szakm ai és politikai képzettség együttes fejlesztése. Ez a törekvés egyszerre biztosítja az üzem ek politikai és gazdasági érdekeit, szolgálja az egyén egzisztenciális és k ulturális fejlődését, segíti tudatosabb közéleti és term elői m agatartásának m egalapozását, végső soron osztálya érdekeinek felism erését és tudatos szolgálatát. Nem a bizonyítvány túlzott tisztelete rejlik e törekvés m ögött (eseten­ ként talán az is), sokkal inkább az a szándék, hogy az alapozás hiányainak pótlásával a kedvezőtlenebb k u ltu rális viszonyokat, a rendszeres m űvelődés hatókörén eddig kívül levők szám át csök­ kenteni lehet. A kidolgozott program ok m ásik közös vonása a szocialista b ri­ gádok k ulturális szerepének felism erésén alapul. A szocialista term elői kollektívák kulturális ösztönzése, rendszeres orientálása, vállalásaik teljesítéséhez a szükséges tám ogatás biztosítása régen igényelt és hangsúlyozott feladat. A m ost m egfogalm azott konk­ rét intézkedések nyom án a m unkásm űvelődés kollektív form ái­ nak fejlődése, általa pedig nem csak a művelődés, hanem az üze­ mi légkör szám ottevő változása is várható. A m unkásm űvelődés politikai jelentőségének megfelelő fejlő­ dése nagym értékben azon is m úlik: m ennyiben sikerül érvényt szerezni a végrehajtásban a széles körű társadalm i felelősségvál­ lalásnak és m unkam egosztásnak. A nnak a kialak u lt rendszernek a folyam atos és célratörő m űködéséről van szó, am elyben egy­ a rá n t érvényesül a m unkahelyi vezetők és a m unkásokkal együtt dolgozó értelm iség felelőssége. Széles körben fogalm azódott meg a felism erés: a politikai felelősségét helyesen értékelő, a gazdasági feladatait és perspektíváit látó gazdasági vezető szám ára term é­ szetes tennivaló a dolgozók kulturális igényeinek kielégítése és form álása. Ezek a program ok közösek abban is, hogy a gyár és a k u ltu rá­ lis intézm ények közötti m erev h atáro k at feloldották. H adat üzen­ tek annak a régi szemléletnek, am ely a m unkát, a term elést és a k u ltú rát, a m űvelődést nem csak szétválasztotta, hanem szembe is állította. 3 �„Ha a közművelődés otthont keres, s otthonra lel a gyár kapuin belül is, fejlődése m eggyorsul, társadalm i hatása kiteljesedik” — fogalm azta meg egyik nagyüzem ünk igazgatója. Ehhez azonban a közm űvelődésben dolgozók tevékenységének m egújulása szükséges. A k ulturális intézm ények falai kitágulnak, a népm űvelők társadalm i kapcsolatai bővülnek, s egyúttal a m u n k áju k irán ti követelm ények is növekednek. A várakozó, a m ostoha feltételek m iatt siránkozó, a k u ltú rá t a m űvészettel azonosító népm űvelői szemlélet és m agatartás felett eljárt az idő. Egyre kevesebben is vannak azok a m űvelődési szakem berek, ak ik az érdektelenség m iatt csak panaszkodnak. Egyre kevesebb azoknak a száma, akik vélt vagy valóságos magasságokból pil­ lan tan ak le a „földszintre”, s az igénytelenséget kárhoztatják — az igények emelése helyett. Egyre többen tudják: a k u ltú ra épü­ letének új em eletei nem önm agukról, s nem is házgyári techniká­ val, hanem szívós m unkával, sok-sok lelkesedéssel, hivatásszere­ tettel építhetők fel. S nő azoknak a száma is, akik részt kérnek ebből a m unkából, legyenek b ár a nép hivatásos nevelői és m űve­ lői, orvosok, m érnökök, vagy környezetüket form álni akaró ve­ zetők, m unkások. SÓLYOM ISTVÁN Beleszólni vagy résztvenni? Mi történik akkor, am ikor valaki első ízben em elkedik szólásra egy tanácskozáson, taggyűlésen, b en y ú jtja első újítási javaslatát? És m indezt esetleg 40—50 éves fejjel, úgy, hogy előtte m ár szám­ talan tanácskozást ült végig szótlanul, sok-sok jó gondolata volt m ár, am it nem m ert eddig p ap írra vetni, vagy szóvá tenni. Ho­ gyan fogadják első m egnyilatkozását, am it m ár nem az ism erő­ sök, barátok szűk körében tett, hanem a közösség előtt, am elynek évek óta tag ja? Mit vált ki benne a javaslatára kapott válasz? Elveszik a kedvét, vagy ráébred arra, hogy ism eretei nem elegen­ dők ahhoz, hogy a jelenségeket összefüggéseiben m egértse, és vé­ lem ényt alkosson? Kíváncsi lesz, és tájékozódni akar, tanulni, vagy visszavonul saját kis gondjai közé? Sok-sok kérdés a közösségi em berré válás folyam atában. Nem egyszerű vélem énycsere m ár ez. A közösség és annak egy tagja kerül sajátos kapcsolatba. Egyenlőségjel kerül-e az egyén és a közösség gondjai közé? Két, egym ásra kölcsönösen ható tényező határozza ezt m eg: a dolgozók tájékozottsága (vagy tágabban: ál­ talános m űveltségi szintje és cselekvőkészsége), valam int a veze­ tés igénye a dolgozók vélem ényére, javaslataira — az üzemi de­ m okrácia érvényesülése. M indezekre a lehetőségek adottak, kialakultak az üzemi de­ m okrácia gyakorlásának szervezeti keretei, fórum ai. Hogyan m ű­ ködnek és hogyan javíthatók? M erre kell továbblépni? Eddig a vélem énykérés dom inált, bár a dolgozók vélem ényét többnyire csak a végrehajtás során vagy utólag kérték, am ikor egy m ár m egtörtént vagy eldöntött tényt lehetett bírálni. Ma a hangsúly az irán yításra kerül, am ikor a dolgozók javaslataira az előkészítés, tervezés időszakában is igényt kell tartani. A TERMELÉSI TANÁCSKOZÁSOK A term elési tanácskozások időben igen pontosan m eghatározot­ tak, azokat a gazdasági év egy-egy szakaszának lezárása u tán tartják . A tanácskozások egyik feladata, hogy a dolgozók előtt is­ m ertessék a vállalat által elért eredm ényeket, a feladatok végre­ h ajtásáb an felm erült problém ákat és a következő gazdasági idő­ szak feladatait. További fontos feladat ugyanezeket a gazdasági egységekre vonatkoztatva ism ertetni, hangsúlyozva a szűkebb kollektíva szerepét és teendőit. A gazdasági vezetés a tanácsko­ zások m egtartásához segítséget n y ú jt: a vállalat egészét érintő kérdésekben megfelelő tárgyilagossággal és kritikus szellemben u tal az egyes gazdasági egységek össztevékenységére. A term e­ lési tanácskozást, ill. osztályértekezletet tartó k feladata, hogy a vállalatvezetés által adott inform ációkat a helyi sajátosságoknak m egfelelően felhasználják. 4 A tanácskozások aktivitása igen változékony, hosszabb idő át­ lagában nem m ondható kielégítőnek. Ennek több oka van, de leg­ többjük általában érvényes egyéb fórum okra is. Elsőként a beszámolót kell em líteni. Igen gyakori, hogy a be­ számoló egyszerű adathalm az, lélektelen felolvasás. Homályos, elvont a feladatok megjelölése (pedig a hallgatónak — sajnos, a nagy többség hallgató — m ásnap „k o n krétan” meg kell fogni a szerszámot). G yakori a határozatok, dokum entum ok egy-egy m ondatának közhelyszerű alkalm azása. Ha a dolgozók azt hall­ ják, hogy „növelni kell a term elékenységet, fokozni kell a haté­ konyságot, jav ítan i kell az anyag- és energiatakarékosságot”, m ásnap aligha fognak erre törekedni. A feladatok általános meg­ határozása u tán azokat m indenképpen közvetlenebbül kell vonat­ koztatni a konkrét m unkaterületre. A term elési tanácskozások aktivitásáról g yakran készülnek fel­ m érések, és erről a tanácskozások jegyzőkönyvei is rendszeres inform ációkat adnak. Ezekből az adatokból hosszú idő átlagában az alábbiak em elhetők ki: a m egjelenés 70—75 százalékos, a hozzászólás aránya a m egjelentekhez képest 5—7 százalék, a dolgozók összlétszámához képest 3,5—5 százalékos. A felm érések alapján rendre tanulm ányok, jelentések készül­ nek, és a fenti szám okat „kevés — illendőnek ta rto tt — fe n n tar­ tással elfogadható” m inősítéssel ítélik meg. Hogy több aggályunk legyen a term elési tanácskozások jelen­ tőségét, főleg aktivitását illetően, a kérdést meg kell vizsgálni a visszájáról is. Az átlagban 4000 főt foglalkoztató üzem ben nem jelenik meg a tanácskozáson 1000—1200 fő és kb. 3800 dolgozó nem ad hangot vélem ényének, nincs problém ája, javaslata e nyil­ vános fórum on. A tém ában ta rto tt vizsgálatok vezetői és a kér­ dőívek rendre felteszik a kérdést: mi az üzemi dem okrácia gya­ korlásának, a vélem ények cseréjének legfontosabb fórum a? A válaszok elsöprő többségben a term elési tanácskozásokat jelölik meg. Ez a fenti szám okkal — úgy látszik — szöges ellentétben áll. TÁJÉKOZTATNI A beszámolókból nem derül ki, m it csinált jól, hol hibázott a kollektíva, m ik a jövőbeni feladatai. M árpedig a vállalat egészét érintő eredm ényekről csak annyit kell közölni, am ennyit a dolgo­ zók képesek befogadni és am it illik is tudni. Nem szakszerű, h a­ nem közérthető nyelven. A beszám olónak kissé „provokatívnak”, hozzászólásra ingerlőnek kell lennie. Olyan kérdéseket kell fel­ vetnie, am elyekre választ csak az illető kollektíva adhat. A huzal­ m ű dolgozói pl. a létszám gondok enyhítésében nem igen tu d n ak segíteni, abban azonban igen, hogyan kell kihasználni a m unka­ időt, hogyan lehet több gépet kezelni, hogyan leh et a selejtet csökkenteni. A beszám olókban gyakori a bírálat, ritk a a dicséret, a becsületes m unka elismerése, népszerűsítése. A felvetett javas­ latokra adott válaszok (ha vannak) a dolgozó szám ára nem sokat jelentenek. Azt, hogy nincs pénz, m űszakilag nem megoldható, nincs rá kapacitás, indokolni kell. A válasz legyen tájékoztató, fedje fel azokat az összefüggéseket, am elyeket a dolgozó nem ismer, késztetve őt arra, hogy m egism erje. A javaslatot, eredm é­ nyességétől függetlenül is meg kell köszönni, a dolgozót segítő szándék vezette. Teljes m értékben hiányzik a tanácskozásokról a szemléltetés. Azt nem kell bizonyítani, hogy a m ondanivaló vizuális m egje­ lenítéssel együtt lényegesen hatásosabb: könnyebb egy jól szer­ kesztett grafikonon felism erni a változást és annak jellegét, m int egy számsorból kihám ozni azt. Szem léletesebb egy táv lati elkép­ zelés jól érthető rajzzal, v etite tt képpel, m int ak ár tízperces szö­ veggel. Az ezek m egvalósításába fek te tett energia bizonyosan bőségesen visszatérül. Egyik tanácskozás sem telik el anélkül, hogy a társszervekkel való kapcsolat szóba ne kerülne a beszám olókban, vagy a hozzá­ szólásokban. Különösen áll ez a központi szervekkel — főosztá­ lyok, k arb an tartó és szolgáltató részlegek — kapcsolatban. Ami­ kor pl. egy üzem rekonstrukciója elkezdődik, fokozódik az ér- �deklődés, kíváncsiság. Ezt elsősorban azok tu d ják kielégíteni, akiknek feladatuk ezzel foglalkozni. A tanácskozások m egtartá­ sát elrendelő körlevél ugyan a központi szervek részéről kijelöl képviselőket, azonban ebben nem tapasztalható a m egváltozott körülm ényeket követő rugalm asság: egy-egy tanácskozásra rend­ re ugyanazok járn a k el. A tanácskozásokon k im utathatóan javul az aktivitás, h a a na­ pirendnek valam ilyen aktualitása van (bérfejlesztés, nyereségré­ szesedés, az üzem életét lényegesen érintő intézkedés: fejlesztés, leépítés m egszűntetés előtt és alatt, nagy jelentőségű p árt- és korm ányhatározat nyilvánosságra hozatala után). Mivel ezek ál­ talában nem igazodnak a term elési tanácskozások m egszokott ne­ gyedéves ütem ezéséhez, megvizsgálandó, nem lenne-e célszerű az ak tu alitásra törekvéssel időnként feloldani az időrendi m erevsé­ get: akkor összehívni a tanácskozást, am ikor a dolgozók többsége, vagy a vezetés szükségesnek tartja. VITATKOZNI IS Form ai jegyeit tekintve egy ünnepi nagygyűlés és egy term e­ lési tanácskozás nem különbözik egymástól. A tanácskozáson is van elnökség, am elynek egyik tagja felkéri az előadót, tartsa meg a beszámolót, van virágcserép stb. A ta­ nácskozás résztvevői az elnökséggel szemben foglalnak helyet, at­ tól tisztes távolságban. A nem régiben m egtartott ifjúsági parlam entek aktivitás tekin­ tetében m inden várakozást messze felülm últak. Az egyik — ame­ lyiknek résztvevője voltam , közel öt órán át ta rto tt úgy, hogy végül sajnálni kellett, hogy m indent nem tu d tu n k m egvitatni. En­ nek titk a a levezetés rendjében rejlett. A parlam entre m indkét fél jól készült. A beszámoló rövid volt, lényegretörő. Ez u tá n a szokásos rend felborult, kialakult egy, a v itát irányító „központ”, körülötte kisebb csoportokkal. Igen gyorsan kialakult a tém a tá r­ gyalásának rendje, a hozzászólások egy-egy tém a köré csoporto­ sultak. A hozzászólók egym ással is vitatkoztak, közös vélem ény alakulhatott ki. Az ifjúsági parlam ent sajátos jellege nem zárja ki annak lehetőségét, hogy jó tapasztalatait m áshol is hasznosít­ suk. Kiem eltem a vita szót. A lebonyolítás jelenlegi rendje nem teszi lehetővé a vita kialakulását. Az előadó m egvárja, míg m in­ denki megteszi észrevételét, utána lehetőségeihez m érten válaszol a feltett kérdésekre, és ezzel a tanácskozás befejeződik. Meg kell terem teni a vita lehetőségét, még a szenvedélyes vitáét is. A term elési tanácskozások hatáskörébe u talt kérdések eldönté­ se formális. Ha öt fő jutalm azására van lehetőség, öt fő kerül elő­ terjesztésre, ha egy kitüntetésre van lehetőség, egy javaslat hang­ zik el. A tanácskozás ezeket „egyhangúlag” jóváhagyja. Mi lenne, ha öt ju talo m ra nyolc főt javasolnánk, egy kitüntetésre kettőt, vagy h árm at? Vagy éppen a kollektíva tenne javaslatot? KÉT TANÁCSKOZÁS KÖZÖTT A tanácskozásokon a dolgozók az eredm ényeket és gondokat csokorba kötve k ap ják meg. Közben eltelt egy negyedév. M inden nap eredm ényekkel és gondokkal telt el. A term elési tanácskozások oly sokat em legetett aktivitása vég­ eredm ény, am it a közben eltelt időszakokban alapoztunk meg. Mivel? Az üzemi, m unkahelyi légkörrel. A dolgozók a vállalati m unkam egosztással m eghatározott szo­ ros kapcsolatban vannak egym ással is és a vezetőkkel is. Itt most a vezetőkkel való kapcsolatról ejtenék néhány szót. M egosztja-e a vezető a napi gondjait dolgozóival, vagy csak a term elési tanácskozáson jelenti be form ális igényét? G yakran hangzik el az a panasz, hogy a vezetőt a dolgozók alig ism erik, csak bejönni és elm enni látják, vagy éppen a tanácskozáson. Csak a szem élytelen utasítás jelent kapcsolatot. Nem ism erik em­ beri tulajdonságait, szokásait, a javaslatokra való reagálását. Pedig hosszú ideig szóbeszéd tárgya, ha egy vezető nemcsak ad­ dig ju t el, hogy végigsétál az üzemen, hanem m egkérdezi az esztergélyostól, hogyan érzi m agát az üzemben, mi az, am it éppen csinál. Ilyenkor a dolgozó nem kis büszkeséggel beszél a szakm á­ járól, m unkájáról, arról, hogy m ilyen fontosnak ta rtja azt, hogy ezt a tengelyt jól m egcsinálja és gyorsan. Meg a fociról, a család­ ról. Vagy ha úgy k ér meg egy szerkesztőt egy rugó m egtervezésé­ re, hogy érezteti, ez m enni szokott ugyan rendesen, de m ost olyan szerencsétlenül jöttek össze a dolgok, hogy egyedül csak ő tu d ja megcsinálni. Beszélgetnek! Mi lesz az eredm énye, ha vezető nem pusztán a látványosságra törekszik? A m ellett, hogy tekintélye van, népszerű is lesz. Jó lesz az üzemi légkör, a kollektíva közérzete, szokás lesz a vélem é­ nyezés naponta is és a tanácskozásokon is. T ulajdonképpen ez a term elési tanácskozások kiterjesztése térb en és időben. Itt az ak­ tivitás nem m érhető számokkal, statisztikákkal, de a h atása na­ ponta érezhető. A SZOCIALISTA BRIGÁDOK M int az előbbiekben m ár szó esett róla, a m unkam egosztás a dolgozók m u n k atársi kapcsolatát is pontosan m eghatározza, a kapcsolat azonban pusztán ezen az alapon személytelen, hiszen m inden helyre behelyettesíthető m ásvalaki — a csoport ettől még nem kollektíva. A S algótarjáni Kohászati Üzem ekben 137 szocialista brigád m ű­ ködik. 1974. évben felajánlásaikkal 24 m illió forint gazdasági eredm ény elérését tűzték ki célul, a kongresszusi m unkaverseny felhívására további 4,5 millió forintot. Szám okban ki sem fejez­ hető vállalást tettek a szocialista életm ód kialakítására, a m űvelő­ désre. Hogyan? Önkéntesen, a m agasabb rendű célok ism eretében felm érve a kisebb kollektíva lehetőségeit, igényeit, belső tartalék ait. A válla­ lás nem más, m int a vélem ények, hozzászólások, javaslatok a szűkebb kollektívák előtt álló feladatok megoldásához. A vállalások jelentős részben tartalm aznak a m unkaköri kötelességen túli tevékenységeket és túlm ennek a problém ák felvetésén, a javas­ lattétel m ellett kötelezettséget vállalnak a m egoldásra is. K ötele­ zettséget em lítettem . Ez a fogalom teszi teljessé az üzemi dem ok­ ráciát. Nemcsak jogokat és lehetőségeket jelent, hanem ezek egy­ ségét a kötelességgel. Hogyan ju t el az egyén oda, hogy kötelezettséget vállaljon a javaslat m egtételére és a feladat m egoldására is? A szocialista brigád tagjaként úgy, hogy a m u n k atársak at nem ­ csak a kiszabott m unka köti össze, hanem a közösség ereje, gond­ jai, örömei. A szocialista brigád tagjai jól ism erik egym ást, egy­ m ás képességeit, em beri tulajdonságait. Valami közös volt, ami brigáddá egyesítette őket. Az azonos m u n katerület, vagy az, hogy fiatalok, vagy nők. M it n y ú jt a közösség a brigádtagnak? A közösen végzett m unka öröm ét, annak elism erését, a brigád és a vállalat m unkája irán ti felelősség érzetét. A brigád egy-egy kiem elkedőbb tagjának példája ösztönző a többiekre. Sok tovább­ tanuló a brigádjától kapott ösztönzést a tan u lásra és ezt a brigád nem csak az egyén, hanem a kollektíva eredm ényének is elism eri, m ert elism erheti. Számos példa van arra, hogy a brigádok hogyan segítenek tagjaiknak a m űvelődésben, de gondjaik enyhítésében is (pl. családi ház építés, kapcsolattartás a gyerm ekgondozási sza­ badságon levőkkel). A közös tevékenység révén a brigád és az egyén is gazdagabb lesz. A brigádok felajánlásai, a kollektíva javaslatai, hozzájárulásai a vállalat tevékenységéhez, eredm ényei az egyén, a brigád és a vállalat kollektívájának gazdagodását szolgálják. A brigádértekezlet rendszeres alkalom az önértékelésre, a fel­ adatok szem élyre szóló lebontására, az ak tivitás folyam atos éb­ ren tartására. Légköre a közeli, em beri kapcsolatok m iatt oldot­ tabb, b átrabb a vélem énynyilvánítás, a bírálat. T ulajdonképpen gyakorlótere az üzemi dem okráciának. Persze a brigádm ozga­ lom nak is m egvannak a sajátos gondjai. Legnagyobb a form alitás. A vállalások nem m indenhol m egalapozottak, reálisak, a teljesí­ tésekkor m egelégednek azzal, hogy igazolást kapnak róla. A k ü ­ lönböző gazdasági területek vezetői eltérő követelm ényeket tá­ m asztanak a brigádokkal szemben, és a baj akkor derül ki, am i­ kor a vállalati értékelésre kerül sor. A vállalások m eghatározása­ kor nincs egyensúlyban a hárm as jelszó teljesítése. A mozgalom azonban egészségesen fejlődik, am it m u tat az em lített felajánlá­ sok összessége és teljesítési foka. Legfontosabb feladatát (hogy segítse az egyén beilleszkedését a közösségbe) jól teljesíti. 5 �AZ ÚJÍTÓMOZGALOM Az üzemi dem okrácia tém akörét eddig a kollektívák cselekvé­ sén keresztül közelítettük meg. Az egyén cselekvését legjobban az újítóén keresztül vizsgálhatjuk. Elvileg m indenki lehet újító és ú jításra senki nem kötelezett. Nincs kötelezettség, van belső indíték, am it gyakran nagyon leegyszerűsítve így fogalm aznak meg: újítási díj. Valóban erről van szó? Nem. Az újító em ber tevékenységének fázisai: — a m űszaki, gazdasági jelenségek, folyam atok tanulm ányo­ zása és k ritik ai elemzése, — a hibák feltárása, — konkrét javaslat kidolgozása a hibák kijavítására, — a m egvalósításban való aktív részvétel. Indítékai, az alkotási vágy (többet tenni annál, am it a term e­ lésben elfoglalt helyünk megszab), az egyéni és vállalati (nép­ gazdasági) érdekek összefüggéseinek helyes felismerése. Az egyén am ellett, hogy anyagi és erkölcsi m egbecsülésben ré­ szesül, m élyebb ism eretekre tesz szert, szakkönyveket búj, tanul, szervez, saját m agát teszi képessé arra, hogy nagyobb önálló fel­ adatokat is ellásson, illetve kezdeményezzen. Ezáltal a vállalat gazdálkodása eredm ényesebb lesz, m ert a felvetett javaslat va­ lóságos problém át old meg, vállalati szükségletet elégít ki. M indezek m iatt az újítási javaslatok elbírálása nem tekinthető egyszerű szakm ai feladatnak. Nem egyszerűen m űszaki vagy szer­ vezési tevékenységről van szó: az újítóm ozgalom éppen az el­ m ondottak m iatt szorosan hozzátartozik az üzemi dem okrácia fogalmához. Nagyon sok újítási javaslatot ik tatn ak le ezzel a záradékkal: „A jav aslatot elutasítom !” Hány, kezdő lépését tevő újítónak ve­ szik el örökre a kedvét attól, hogy javaslatait nem hogy leírja, h a­ nem el is m ondja valahol. A FEJLŐDÉS Az üzemi dem okrácia néhány vonatkozását elemeztem. Ezek­ ből néhány általános következtetést is le lehet vonni. M indenekelőtt azt, hogy a fejlődés folyam án az ,,erőviszonyok” m egváltoztak. A term elési tanácskozások inkább beszámoló jelle­ KŐ-SZABÓ IMRE Tősgyökeres, gyökeret vert, gyökértelen H. Rózsika huszonötéves, fekete, m osoly­ gós arcú kislány. Ő a könyvtáros a faluban. — Debreceni születésű vagyok, szüleim ott laknak, ott végeztem a könyvtár szakot 1971-ben — kezdi a beszélgetést. — Hogyan került ide? — Sokan megkérdezték ezt már tőlem. Tudja, m indig is könyvtáros akartam lenni. Szeretek olvasni, még gyerekkoromtól: a ro­ konságban két könyvtáros is van. — Volt kitől tanulni. — Igen. Beiratkoztam az egyetemre, elvé­ geztem, aztán jött a nagy kérdés, hová m en­ jek. — És a választás? — Én is azt hittem , hogy lehet választani, de abban az évben „főállású” könyvtárost valahogy keveset kerestek. A közelben sem ­ mi, a kiíráson több ism eretlen település ne­ ve, m indegy volt, m elyiket választom. — Így került ide? — Igen. Talán segített a döntésben az a pár szó, hogy „munkáslakta település”. 6 gűek, a javaslatok jelentős része nem o tt hangzik el, hanem u tá­ na. Éppen ezért nem jellem ezhető az üzemi dem okrácia a term e­ lési tanácskozások aktivitásával. A brigádok által felajánlott 24 millió forint erőteljes hozzászólás. Az újítók által hozott 8—9 millió forint ugyancsak. És am it nem lehet számokkal kifejezni: a továbbtanulók százai, az önm űvelők ezrei, az, hogy m ind töb­ ben érzik jól m agukat a m unkahelyükön, az Acélgyárban. Az üzemi dem okrácia igazán akkor tölti be feladatát, ha nem időn­ ként, hanem folyam atosan él, funkcionál. E rre igen sok lehetőség van az em lítetteken kívül is (a DH-mozgalom, a különböző szer­ vezetek taggyűlései, a m unkásgyűlések, brigádvezetők, ú jítók ta­ nácskozásai). Tudatosítani kell, hogy ezek a tevékenységek egy egész részét képezik, nem kell m indenkinek külön-külön jól dol­ gozónak és brigádtagnak, újítónak és párt-, KISZ-, szakszervezeti tag n ak lennie. De ahogy ezt a brigádm ozgalom a hárm as jelsza­ vában — szocialista módon dolgozni, élni, m űvelődni — jól összefoglalta: az üzemi dem okrácia nem egyszerűen beleszólást jelent az üzem életébe, hanem részvételt, önkéntes és cselekvő részvételt. TÖRVÉNYT ALKOTNI A fejlődés, eredm ényeink teszik szükségessé, hogy közéletün­ ket továbbfejlesszük. Számos határozat, dokum entum ítélte ezt sürgetőnek. A S algótarjáni Kohászati Üzem ekben készülőben van az üzemi dem okrácia fejlesztését célzó igazgatói utasítás. A gyakorlat ed­ dig az volt, hogy a tervezetet m egkapták a gyárrészlegek, főosz­ tályok vezetői, p á rt- és töm egszervezetek véleményezésre. A vég­ leges kidolgozás ezek figyelem bevételével történt. A vállalat gaz­ dasági és pártvezetése m ost úgy döntött, hogy a tém a term észete m iatt a tervezetet elküldi néhány — fizikai, m űszaki —, brigád­ nak, újítónak, törzsgárdatagoknak, a közéletben is ak tív an tevé­ kenykedő dolgozóinak. Az u tasítás így a dolgozók közvetett és közvetlen úton m egtett javaslatai alapján fog elkészülni. Elké­ szítésében részt vesznek azok is, akiknek lehetőségeit, jogait, kö­ telességeit rögzíti. D em okratikus úton hozzuk létre ezt a vállalati törvényt, am ely az üzemi dem okrácia továbbfejlesztését szolgálja. Ez így logikus. Közben rendezi a visszahozott könyveket. Nézem szótlanul. Gyorsan m egtalálja minden könyv pontos helyét. Látszik munkáján a begyakorlottság. — M ilyen volt a kezdet? — kérdezem tovább. Megáll, elgondolkozik. — Idegenül fogadtak. Egyrészt mert ism e­ retlen voltam, messziről jöttem, meg ráadá­ sul, hogy nő vagyok. Észreveszi csodálkozásomat. — Így igaz. Lassan indult minden. A ta­ nács segített, ők hirdették a pályázatot. So­ kan azt mondták: fényűzés ez, m inek ide még egy ember. A m it az ideérkezést követő­ en rendeztem, érdektelenül fogadták. Sok­ szor keseredtem el, sokat sírtam is. (A könyvtárból nyílik a szolgálati szobá­ ja. Lépésnyire van egymástól a m unkahely és a lakás. Ő már nem tud különbséget ten­ ni közöttük.) — Másnap újból kezdtem mindent. Egyre több embert ismertem meg. Elsősorban a fi­ atalok segítettek — folytatja —. Ők nagyon hálásak. Esténként klubként is működünk, rendszeresen van itt legalább harminc fiatal. — Fiúk, lányok? — Inkább fiúk, a lányok csak szombaton­ ként jönnek. Gondolkozom, szeretnék még kérdezni, de nem akarom megsérteni. — Vőlegény? — Nincs — válaszolja határozottan. — Pedig múlik az idő. K ellene valam it tenni. — Nem is udvaroltak? — faggatom. — Észrevettem, hogy néztek, de nem m er­ tek udvarolni. Én csak a könyvtáros marad­ tam, aztán meg nincs olyan, aki nekem is tetszene. A pedagógusok nősök, meg ugyan­ ilyen lányok. Elmennék én m áshová szóra­ kozni, ismerkedni, csak az a baj, hogy este dolgozom. Most nagyon szomorú az arca. — Tudja, el is mennék, meg maradnék is. Sokat dolgoztam, sajnálom a munkámat. Közben telik az idő, így nem akarok m eg­ öregedni, de nem tudom, mi le s z ... T. Sándor harm inckét éves, magas, szőke fiatalember. Energikus. Foglalkozása: taná­ csi főelőadó. Szakképzettsége: agrármérnök. Szolgálati ideje 8 év. Havi fizetése: 3 200 Ft. — Születésének helye? — Fót. — Hol végzett? — Gödöllőn. — Miért választotta ezt a munkakört? — Mondjam azt, szükséges ezen a terü­ leten ez a végzettség? Ez csak form ális len ­ ne. Tulajdonképpen én nem így képzeltem — mondja gyors beszédjárásával. — Először téeszben kezdtem. A munka nem volt rossz, de a lakás igen. — M unkahelyváltás? — Igen, a lakás miatt. — Nem furcsa elszakadni a város vonzá­ sától? Falun élni? — Az első m unkahelyem is falun volt. He­ ves megyében. — Ez a második? �— Igen. — Nyolc éve dolgozik ebben a m unkakör­ ben. Megszerette? — Csak megszoktam! — m ondja nyomatékkal. — Nem szerettem meg, ez biztos. Nincs látványos munka, csak papír van, meg határidő, de az rengeteg. — A kollégák? — Nagyon vegyes az összetétel. Van itt jo­ gász, gépészmérnök, közgazdászgyakornok. De m ezőgazdasági csak én vagyok. — Ez baj? — Minden kérdésben tőlem várják a dön­ tést, aztán ha nem sik erü l.. . — Család? — Két gyerek, mind a kettő fiú. F elesé­ gem dolgozik. Máskülönben jól érezzük magunkat. — Szórakozás? — Egy éve Zsiguli-tulajdonosok vagyunk, szeretünk kirándulni. — Távlati tervek? — Nem terveztünk sem m it..., talán k i­ alakul minden. Dr. M. I. jogász. Itt született a m egyében, a szülei itt élnek. Az egyetem et az ország másik felében végezte. Minden vágya az volt, hogy visszajön a szülőföldre. — Olyan sokáig kellett erre várnom. Jöt­ tem örömmel és most három év után viszszamegyek az Alföldre. — Miért? — Sok oka van. A feleségem ott született, én itt. Ő oda vágyódik, én itt érzem jól m a­ gam. Ezt a kettősséget nem lehet egy életen át játszani. — Dönteni kell. — Méghozzá véglegesen! — Gyengék voltak az érvei — teszem hoz­ zá. — Lehet, pedig a feltételek jók voltak. Nem panaszkodom. A m unkahelyem en sze­ rettem dolgozni, sajnálom a barátaimat. A pénz miatt sem fájt a fejem , szép lakást kaptunk. És mégis. * K. Z. bajuszos, szem üveges, harmincon fe ­ lüli fiatalem ber. Az állam i gazdaság irodá­ jában beszélgetünk a határszemle után. — M ilyen a vetés? — Szép, csak eső kellene, jó kiadós — mondja, és hellyel kínál. Faggatni kezdem a pályakezdés éveiről. Nehezen válaszol, sokat gondolkozik. Ú gy érzi az ember, hogy szeretné elfelejteni a régi dolgokat.. . — Pesten születtem , nagyon keveset vol­ tam falun. Valam i azért m égis vonzott ide. Hogy mi, ma sem tudom megmagyarázni. — A gyerekkori élm ények? — Lehet. Egyik nagybátyám falusi állat­ orvos. Nyaranta néha elm entem hozzájuk, talán akkor találkoztam a faluval. — Az egyetem ? — Mindjárt a középiskola után. Gödöllőt választottam, üzemgazdasági szakon végez­ tem. — Milyenek voltak az egyetem i évek? — Erről csak felsőfokban lehet beszélni. Én azt hittem , hogy az egyetem után b ele­ vetem magam a munkába, és a vágyaim , ál­ maim teljesülnek. Azért is hittem ebben, mert a második év után egyik term előszövet­ kezettel ösztöndíjas-szerződést kötöttem. Öt évre. Ígértek lakást, éreztem, jól indulok, a reményeim, az egyetem felkészítése csodá­ latos lehetőségeket kínált. — A valóság? Gondolkozva, lehangoltan ingatja a fejét. — Az nem volt ilyen rózsás. Jöttem a fe ­ leségem m el, mert közben megnősültem. Me­ gyek az elnökhöz, itt vagyok! — mondtam neki. Ő m eg csak nézett rám. — Ki hívta magát? — kérdezte. Nem tudtam, m it csinál­ jak hirtelen. Megáll a beszélgetésben, cigarettára gyújt és aztán folytatja: — Elfeledkeztek róla, hogy az ösztöndíja­ suk vagyok. Ez csak az első m eglepetés volt. mert az elnök még „több-ben” is részesített. — A lakás? — Az volt a második. Egy szoba, konyhás, szükséglakás félét adott. A téesz irodája szép házban volt. Később tudtam meg, hogy ere­ detileg nekem építették, még az egyetem i éveim alatt, állam i támogatással. — Volt harmadik m eglepetés is? — Olyan piti beosztást kaptam, hogy az már nem is igaz. Bosszankodtam m iatta. A z­ tán az elnök m egkövetelte, nyújtsak segítsé­ get a szarvasm arhatelepen; ez pedig elvit­ te a szabad időmet. Reggeltől estig távol v ol­ tam. — A munkaidő? — Elm élet — legyint a kezével szomo­ rúan. — Ez nem azonos az egyetem en ta­ nítottal . Nem nyolc óra ám. Ú gy van, m int a régi parasztembernél: az első kakas­ szó a kezdet, aztán a vége, amikor lem egy a nap. Legalább négy évig nem olvastam könyvet. Újságot is néha. Délben, esetleg vasárnap. — A felesége? — Veszekedett velem , csapjak az asztalra, mondta mindig. De az elnökkel szemben nem lehetett csapkodni. Kötött az ösztöndíj. Vártunk, majd csak letelik. — Új m unkahelyet választott? — Rosszul. Elmentünk egy másik faluba. m ásik téeszbe. Jól indult minden, két év után m érleghiányos lett. Pedig ma is érzem, a növényterm esztésben mindent megtettünk a jó eredményekért. Újabb cigarettára gyújt. — Vizsgálódtak. Volt ott egy bizottság, keresték az okokat. Rám is mondtak egy-két dolgot, pedig nem volt igazuk. Szerintem a m elléküzem ben volt a h ib a .. . Nem tudtam elég erőt gyűjteni a védekezéshez, m inden­ től elm ent a kedvem. — Újabb váltás? — Igen. Ez m ost már a harmadik m un­ kahelyem . Négy éve vagyok itt. Jól érzem magam, m egbecsülnek. — Végleges? — Talán m egszokjuk egyszer.. . — fejezi be még ma is bizonytalanul. * A fehér Polski Fiat, am elyre felkéredzkedtem, egyenletesen fut az országúton. A sző­ ke, harminc év körüli, kockás inges fiatal­ ember fém keretes sötét szem üvege mögül néha rámpillant. — Hová? — szólal meg. — Haza, ide a szomszéd faluba — vála­ szolom. — Én is, csak egy kicsit messzebb. — Erre dolgozik? — kérdezem. — Igen, már lassan három éve. — Nem láttam még. — Reggel korán jövök, este később m e­ gyek, elkerültük egymást. Gödön lakom, onnan járok ide. Napi hetven kilométer. — Megéri olyan messziről eljönni? — Persze. A pénz kell, jól fizetnek, önál­ ló a munkaköröm. És ez lényeges. A kocsi szépen veszi a kanyart. — A szakmája? — Építész. — Az j ó .. . — mondom bizonytalanul. — Erről lehetne beszélni. Ez nekem lega­ lább a tizenötödik m unkahelyem . Mindig azt vágták a fejem hez, nyugtalan vagyok. Már az állásváltoztatások m ia tt.. . Pedig nem volt igazuk, én csak a helyem et keres­ tem. — És a mostani? — Úgy érzem, ez jó, a munkatársak is rendesek. Tervezek, ezzel sokkal jobban le­ het keresni. Igaz, meló is van vele, de sze­ retem csinálni. Teherautókat előzünk meg. A Polski Fiat kürtje dallamosan zeng az erdőövezte úton. — Mindig voltak, akik belebeszéltek a dol­ gaimba. Falusi gyerek vagyok, vonzott a város. Végeztem a technikum ban, dolgoztam több építőipari vállalatnál, de nem jöttem ki a többiekkel. Lehet, hogy bennem is van baj, ezt nem vitatom. Megpróbáltam én már mindent, voltam kisiparos is, az sem ment: rengeteget kellett dolgozni, mert ott nem úgy van ám, m int az üzemben. Ott hajtás van. A m eló után kapja az ember a pénzt. A kocsi sebességm érője a százon táncol. — Persze, nem rossz ez így, csak meg kell szokni. A város szélén lakom, faluban dol­ gozom. távolság nincs, a kocsi oda viszi az embert, ahová akarom .. . * K. P. orvos. Szem üveges fiatalem ber, nem több harmincháromnál. A presszóban talál­ kozunk, véletlenül. Ott állunk mind a ketten a pultnál. Ő kávét kér, magyarázza, hogy fáradt. Délután van, úgy három körül. A fekvőbetegeket látogatta a körzetében. Talán estére lesz egy kis szabad ideje. Sze­ retne olvasni. Sört iszunk aztán, és beszélgetünk. — Én vidéken születtem , ott nevelkedtem . Nekem nem jelentett sem m i nehézséget a beilleszkedés. Elvégeztem az egyetem et és jöttem. Sohasem vágytam a városba, nem is akartam ott maradni, m indig idegen volt az a kőből szabott világ. Itt kaptam lakást, szép tágas, négy szoba. A rendelő m indjárt m ellette. A körzetem sem rossz. Talán az a nehézség, hogy két falut látok el. A távol­ ság hat kilom éter, és bizony éjjel is sokszor kirángatnak az ágyból. Van úgy, hogy tíz­ szer is. A zenegép Kovács Kati számát játsza. A falusi presszóban fiatalok, legalább harm in­ can. — Nincs kialakult életrendem — folytatja az orvos. — Nem is lehet. Én m indig szol­ gálatban vagyok. A szabad időt úgy csipke­ dem el. A barátairól, a társaságáról érdeklődöm. — Az egyszerű emberek, azok között ér­ zem jól magam. Igaz, ezért a kollégák már többször tettek m egjegyzést. De nem érde­ kel. Az apám egyszerű ember volt. orvost csinált belőlem , ennyivel már csak neki is tartozom .. . Néha elkeserítenek. Főleg, ha nem mennek úgy a dolgok, ahogy azt én szeretném. Ilyenkor m indig elhatározom, hogy elmegyek. Aztán másnap újból kezdek m indent. Maradok. * — Tanítóképzőt végeztem . Már tizenkét éve dolgozom. — Férje? — Hajadon vagyok. — Itt lakik? — Igen, kaptam egy szolgálati szobát. — A kollégák? — A „társaság” nagyon vegyes és többsé­ ge elzárkózik. Csak annyit barátkoznak, am ennyit kell. — Szeretne férjhez m enni? — Szeretnék? Persze, hogy szeretnék, de tudja m aga mi van itt? Kihez m enjen az ember? — N incsenek ismerősök? — Ide jöttem, és jó darabig csak a gyere­ keket ismertem. Mindig a nyarat várom. Ilyenkor a szüleimhez m egyek a városba. Azok a szép idők. Kár, hogy olyan gyorsan elszaladnak. — Mit csinál a szüleinél? — Pótolom a tíz hónap elmaradását. Mo­ zi, színház, hangverseny, uszoda. * B. M. harm incötéves, magas fiatalem ber. A korából nyugodtan letagadhatna öt évet, ha szüksége lenne erre. Két éve költöztek 7 �ide, ebbe a nyolcszáz lakosú községbe, a fe leségével és három éves fiával. — Én, kérem, nagyon jó szakmát hagytam ott a városban. — Mivel foglalkozott? — Egy nagyvállalat piackutatója voltam. — Miért hagyta ott? — Nagyon egyszerű a magyarázat. A fele­ ségem óvónő, a városban, Szegeden, albér­ letben laktunk. Azért annyit nem kerestünk, hogy lakásra gondolhattunk volna. Jött a gyerek, dönteni kellett. — Vidéket választották? — Hirdettek pályázatot óvónőnek. Kap­ tunk egy csodálatosan szép szolgálati lakást, központi fűtéssel. A környezet olyan, hogy álm odni sem mertem soha. Park és fák. — Mivel foglalkozik? — Á tm enetileg mást csinálok. Jelentkez­ tem a közgazdasági egyetemre. Bízom abban, hogy felvesznek és sikerül elvégeznem . — Utána mi lesz? Mik a tervei? — Ezt nem tudnám megmondani. Az egye­ tem m el itt is elhelyezkedhetem . Egy biztos, szeretnék egy szép családi házat! SULYOK LÁSZLÓ Művelődési házak kötéltánca Minden m űvelődési ház, m inden m űvelő­ dési intézm ény célja azonos: a kulturális ren­ dezvények sokaságában lehetőleg m inden lá­ togató találja meg a m űveltségének, az íz­ lésének és az érdeklődésének megfelelőt. Persze, ez sok esetben nem sikerül. Az igé­ nyes, a szórakoztató, a kellő, az egyénileg és társadalmilag szükséges számtalan oknál fogva marad „hiánylistán". Pedig a közön­ ség nélkül nincs közművelődés, s látogatók nélkül nem „él meg” a m űvelődési otthon. Milyen legyen hát végül is a feladatát jól végezni kívánó m űvelődési ház programja? Mit adjon közönségének, hogyan elégítse ki a támasztott kettős igényt: a magasabb m ű­ veltséget kívánó kor és kívánalmak után járó közízlés követelm ényeit? Ez a közm ű­ velődés egyik mindenkori, a megújulást ön­ magában hordozó gondja. * A bolt előtt várakozunk. Vagyunk legalább húszan. Még nem hozták a kenyeret, pedig lassan este hat óra lesz. A várakozók kis csoportokba verődnek, beszélgetnek. T. J.-né barna fiatalasszony. — Én itt születtem ebben a faluban, itt jártam iskolába. A szüleim egyszerű em be­ rek, parasztok. Apám hatvanöt, még jár a téeszbe. Gyalogmunkás. Anyám otthon van, a ház körül dolgozgat, néha elm egy nap­ számba. Hatvanéves. — Maga itt tanít az iskolában. Hogy lett pedagógus? — Leérettségiztem, aztán m unkát kerestem. Akkor mondta valaki, képesítés nélküli pe­ dagógust keresnek. Beszéltem az igazgató­ val, aki annak idején még engem is taní­ tott. Felvett. — Azóta? — Elvégeztem levelezőn az egri tanár­ képző főiskolát. Biológia-földrajz szakos ta­ nár lettem. — Tehát értelm iségi! — Ezt én sohasem éreztem. Tanár néninek szólítanak, a kollégák megbecsülnek, de sem kiváltságot, sem lebecsülést sohasem érez­ tem. A kenyeresautó felgyújtott lámpákkal ér­ kezik. Lassan szürkülni kezd. A kosarakat hangos reccsenéssel rakják a bolt előtti placcra. Még várni kell. — Elvégzem a munkám, mint bárme­ lyik pedagógus. Ez szerintem a lényeg! — Férje? — Itt dolgozik a téeszben, anyagbeszerző. — Lakás? — Tavaly építettük, pedagóguskölcsönnel. Jól érzem magam, innen akarok nyugdíjba menni. * A megyében 3895 fő értelm iségi él. (2716 fő férfi és 1179 fő nő). Főbb rétegződés szerint: jogász 258 fő (230 férfi, 28 nő); pedagógus 1610 fő (746 férfi, 864 nő); orvos 425 fő (279 férfi, 146 nő); mezőgazdasági szakember 512 fő (457 férfi, 55 nő); műszaki 626 fő (596 fér­ fi, 30 nő). (KHS-adat; 1972). Az elmúlt évek adataihoz viszonyítva a számok lassú em elkedést mutatnak. (3,8 %) Többen letelepednek, többen elmennek. A többség próbálkozik, keres, kutat, szeretne gyökeret ereszteni. 8 * A februári programfüzetekben lapozgatok. A hónap mindössze huszonnyolc napot szám ­ lál. Rövid idő, szembetűnően sok rendez­ vénnyel. Bármelyik intézm ény dicséretet ér­ dem elhetne érte. De vajon a számok önm a­ gukban kellőképpen tükrözik-e a valóságot, képesek-e úgy tájékoztatni az érdeklődőt, hogy az pontos és megbízható képet kapjon az intézm ény napi tevékenységéről, m unká­ jának hatékonyságáról. A Sz.-i járási m űvelődési központban, il­ letve annak szervezésében a tárgyhónap idején — nem szám ítva a kiscsoportos fog­ lalkozásokat — tizenkét rendezvényt bonyo­ lítottak le; ugyanezen időszak alatt a P.-i járási m űvelődési központ — a „fogadott" rendezvények nélkül — tizenhárom progra­ mot szervezett, míg a S.-i m űvelődési köz­ pont — kiscsoportos foglalkozások, film vetí­ tések, dolgozók általános iskolája kivételével, de a gondosan szervezett és nagyszámú is­ mereterjesztő előadásokkal együtt — negy­ venet. Nézzük az ebből adódó következtetéseket! Az első két intézm ény programjai között alig van számszerű eltérés; e kettőt a har­ madikhoz viszonyítva annál inkább. Az e l­ térések — objektív okokkal is — könnyen magyarázhatók, hiszen egészen más anyagi és szellem i adottságok közepette dolgozik a szécsényi intézm ény, mint az ugyancsak ta­ nácsi fenntartású pásztói, vagy a szakszervezeti felügyeletű salgótarjáni Kohász Mű­ velődési Központ. A szem élyi, tárgyi ellátottság tekintetében a szécsényi a legelmaradottabb, költségveté­ se is a legkevesebb. Ráadásul e költségve­ tés kétoldali megoszlása is — állam i támoga­ tás és saját bevétel — nagyon kedvezőtlen. (Az előbbi mindössze 43 százalék. Ezzel szemben a pásztói m űvelődési központ költ­ ségvetésének körülbelül 60, a Kohász Mű­ velődési Központénak a 70 százalékát je­ lenti az állam i támogatás). Ezek az arányok összehasonlíthatatlanabbul egészségesebbek az előzőnél. De koránt­ sem biztos, hogy m egfelelőek, bárha a tar­ talmasabb, a színvonalasabb — a biztonsá­ gosabb munka lehetőségét jelentik. De csak a lehetőségét, hiszen a végzett munka m inő­ sége és a rendelkezésre álló, befektetett pénzösszeg között nincs szükségszerű ok-oko­ zati összefüggés. M egfelelően képzett, ráter­ mett, áldozatkész és jóízlésű népművelők nélkül a pénz önmagában nem sokat ér. könnyen folyhat el haszontalanul. A költségvetés tükrében summázott v é­ leményünk: a három intézm ény közül m in­ denféle szempontból, anyagi, tárgyi és sze­ m élyi ellátottság tekintetében egyaránt és egyértelműen a szécsényi van a legnehezebb helyzetben. Ennek az intézm énynek kell a legnagyobb saját bevételt produkálnia, kö­ vetkezésképpen ennek az intézm énynek kell a leginkább ügyeskednie és minden olyan rendezvényt, vagy egyéb lehetőséget megra­ gadnia, am ely a „trezor” tartalmát a lehető legbiztosabban gyarapítja. Ha nem ezt teszi, megbukott. * ....... Szocialista társadalmunkban a m űvé­ szeti alkotások, a kulturális szolgáltatások, általában a kultúra fontos társadalom politi­ kai ügy és nem kereskedelm i kérdés.” (Az MSZMP Központi Bizottsága 1972. no­ vember 14—15-i ülésének állásfoglalásából.) Aki csinálta, vagy valam ilyen formában egyszer is megpróbálta, tudja csak igazán, hogy milyen nehéz és felelősségteljes a nép­ művelő munkája. Munkaterülete — a köz­ m űvelődés, am elyben dolgozik — a legszé­ lesebb és a legmélyebb gyökerekkel kötő­ dik a társadalomhoz, a m indennapi élethez, rendkívül bonyolult, összetett. A népm űve­ lőnek egyszerre kell lenni jó szervezőnek és jó diplomatának; hogy szót értsen m inden­ kivel a hivatalos „m ecénásokkal” és a kö­ zönség legszélesebb rétegeivel. Különben magára marad, ücsöröghet egyedül tisztára söpört intézm ényének helyiségeiben. * Milyen céllal rendezték meg az em lített intézm ények programjaikat? Az első a tizenkettő közül négyet „kul­ túrpolitikai m egfontolásból”, hatot „a kö­ zönség igénye alapján” és kettőt tisztán anya­ gi meggondolásból valósított meg. Ez szép arány. Az első csoportban ismeretterjesztő előadást, színházi előadásokat és előadóes­ tet, a másodikban házi tánciskolát, szellem i vetélkedőt, disc-jockey műsorokat és film ­ klubelőadásokat, a harmadikban farsangi jel­ mezes bálokat találunk. A másik helyen szintén négy előadást szerveztek „kultúrpolitikai céllal”, ötöt a kö­ zönség igényeinek kielégítésére, és négyet „anyagi m egfontolásból”. Itt az első csoport­ ban ifjúsági zenekari hangversenyt, a mezőgazdasági könyvhónap alkalm ából kiállítást, gyerm ekszínházi előadást és „Röpülj páva”körök közös fellépését, a másodikban növény­ védő betanított-m unkás-tanfolyam ot, gyer­ mek ügyességi és énekversenyt, ism eretter­ jesztő előadást és szakköri éves közgyűlést, a harmadikban két-két bált, illetve zenés, vidám műsort láthatunk. A harmadik intézm ény havi programjá­ ban harm inchét rendezvény megvalósítását „kultúrpolitikai célkitűzések” magyarázzák míg háromét „anyagi m eggondolások”. Itt jegyezzük meg, a másik két intézm ényre is érvényesen, hogy a programok elbírálásakor a „kultúrpolitikai meggondolásból” és a ,,kö­ zönség igénye alapján” megnevezésű kate­ góriák gyakorta egybeestek, s csak a könynyebb tájékozódás végett választottuk ketté, és soroltuk — politikai fontosságra való te­ kintettel — jobbára az első csoportba. En­ nek m egfelelően jártunk el például a leg­ utóbb em lített m űvelődési központ ismeretterjesztő előadásainak besorolásakor: a m ű­ velődési központban és a gyár területén tar­ tott harm incnégy politikai és népgazdasági szempontból egyaránt hasznos előadást a „kultúrpolitikai” kategóriába soroltuk. * A számok látszólag helyes közművelődési koncepcióról tanúskodnak: azt mutatják, hogy az intézm ények vezetői jól használj ák fel a tartalm i tevékenység céljaira rendelke­ zésükre álló összegeket. Mégis: m iért panaszkodnak népm űvelőink, �vétellel nem gazdálkodnánk, csak azzal az összeggel, amit egy-egy rendezvényre a fenn­ tartónk biztosítana tartalmi tevékenységünk számára. Így valóban csak azokat a m űvé­ szeti műsorokat csinálnánk meg. am elyekre kultúrpolitikai és nevelési szempontból a legnagyobb szükség van. (Hagy csak ezt em ­ lítsem : így elhagyhatnánk a kétes értékű, de olcsóbb hakni műsorokat.) K étségtelen v i­ szont — és ennek érvényesülnie kell minden közm űvelődési intézm ény tevékenységében —. hogy a politikai tartalmú előadások nem le­ hetnek üzleti fontolgatások tárgyai. Viszont iga z az is, és itt az ellentm ondás, hogy ad­ dig. amíg állam ilag teljes egészében nem dotálják ezeket a műsorokat, addig a mű­ velődési házak vezetőinek egy kicsit m in­ dig „kereskedőknek” is kell lenniük. Ez szerintem a jelenlegi költségvetési gyakor­ latból adódik. Mert igaz itt is a közmon­ dás: addig lehet nyújtózni, am eddig a ta­ karó ér. Ezért aztán olyan műsorpolitikát kell m egvalósítanunk, am elyben az egyik műsor bevétele behozza a másik ráfizetését. Magvarán: a kultúrpolitikailag fontos. de társadalmunk adott kulturális fejlettségi szintjén még kevésbé népszerű programot m indig valam ilyen nagy bevételű táncos, vagy zenés műsorral keli „m egtámogatnunk”. miért követelnek munkájukhoz egyre több pénzt? Válaszuk a kérdésekre m egegyező: a nagy kockázat miatt. A jelenlegi pénzügyi gazdálkodási rendszer ugyanis valóságos kö­ téltáncra kényszeríti a népművelőket, s ők vagy megtanulnak a kötélen táncolni, vagy nem. s akkor odébbállnak, leköszönve a v e ­ zetésről. Érdemes meghallgatnunk a m űvelődési központjaink igazgatóinak a jelenlegi gaz­ dálkodási gyakorlatról alkotott vélem ényét: — Ha minden kötelező és szükséges k i­ adást összeszámolok, akkor a tartalm i m un­ kára már nagyon kevés pénz marad. Az üzem eltetés (ebben benne van a fűtés, v ilá ­ gítás, javítások és sok m ás egyéb) teszi ki a legnagyobb költségeket. Minden idegszá­ lunkkal az anyagi biztonságra törekszünk, nehogy az év folyamán pénzügyi nehézsége­ ink támadjanak, fizetésképtelenné váljunk. Ezért rendezünk gyakran bálokat, tánceste­ ket, más kasszasikert jelentő előadásokat. Ebbe a kényszerűségbe term észetesen bele­ játszik, hogy az ilyenfajta rendezvények iránt nagy a közönségigény; a tánc esetében főleg a fiataloké. — Hogyan teljesítem a költségvetési ter­ vet? Ú gy, hogy egy-egy nagyobb veszteség­ gel járó rendezvény — mondjuk színházi be­ mutató, vagy előadóest — után, m indig olyan műsorokat szervezek, am elyek helyre­ billentik a költségvetési egyensúlyt, esetleg még nagyobb anyagi haszonnal járnak. Az­ tán minden rendezvény esetében arra tö­ rekszem, hogy a rezsi a lehető legkevesebb legyen. Ifjúsági klub- vagy szakköri tagok segítségével nagyon sokszor megspórolom a jegyszedői díjakat, a szállítási, terem beren­ dezési és egyéb költségeket. Ezen kívül nagy segítséget jelentenek még számunkra bevé­ teli tervünk teljesítésében a helyi üzem ek­ kel, intézm ényekkel és szervekkel kötött szocialista együttm űködési szerződések, m e­ lyek kölcsönös előnyöket biztosítanak: ha­ tékonyabbá teszik intézm ényünk közm űve­ lődési munkáját és szervezetten biztosítják a dolgozók m űvelődését, szórakozását. A szocialista együttm űködési szerződések am elyeket nemcsak Szécsényben ismernek kitűnő eszközei a szocialista közm űvelő­ dés fellendítésének. A tapasztalatok szerint azonban ezeknek a szerződéseknek a több­ sége — kevés kivételtől eltekintve — for­ m ális, névleges, és csupán a gazdasági egységek, szervek vezetői lelkiism eretének megnyugtatására szolgál: „mi igenis szív­ ügyünknek tekintjük a kultúrát. áldozunk rá.” Így a m űvelődési intézm ények társ n él­ kül tervezik munkájukat, az együttműködő partnerek pénzükért nem kívánnak sem m i konkrét szolgáltatást; kapnak, am it kapnak — gondolván, az már a m űvelődési ház gondja, feladata. (Pedig nem a m unkálta­ tó ism erhetné-e jobban dolgozói igényeit, érdeklődését.) Mindezek után a m űvelődési ház jár az eddigi, megszokott, megkopott útján, am ely az újnál kétség kívül biztonsá­ gosabb. Saját ízlése, belátása szerint dönt, aztán egyedül is vállalja, illetve viseli a fe ­ lelősséget, a következm ényeket. — Milyen formában értesülnek, tájékozód­ nak egy-egy rendezvény fogadtatásáról, a közönségre tett hatásáról? — Az információkat a huszonöt tagú tár­ sadalm i vezetőségen és a gyár kulturális ak­ tíváinak nagy hálózatán keresztül kapjuk, szem élyes beszélgetések útján. A nem üzemi, szakszervezeti m űvelődési házak ebből a szem pontból nehezebb h ely­ zetben vannak. Erről beszél a nagyközségi központ igazgatója: — A népm űvelésben, hogy m inél jobban betölthesse társadalmi funkcióját, két do­ logra van szükség: az információk közvetí­ tésére és visszacsatolására. Az elsőt tudjuk biztosítani, az utóbbi viszont akadozik, hé­ zagos. Mindennapi munkánk m ellett ugyanis lehetetlenség minden egyes jelentősebb ren­ dezvény után elm enni az üzemekbe, intéz­ ményekbe, hogy megkérdezzük a közönség vélem ényét. Egyetlen fokmérő marad álta­ lában: a létszám. Ha sokan jöttek el az elő­ adásra, akkor sikeresnek tartjuk a rendez­ vényt. Ez term észetesen — tudjuk — nem reális mérce, de jelenlegi körülményeink kö­ zött a legkézenfekvőbb visszacsatolási mód­ szer — erre van lehetőségünk. Szerintem, bár ezzel sokan talán nem értenek egyet, az a gazdálkodási rendszer lenne nálunk is a legm egfelelőbb, ami a m egyei m űvelődési központok vonatkozásában érvényesül: a be- A m űvelődési házak, városi, járási m űve­ lődési központok folyószám la szerint gazdál­ kodó szervek. Ennek m egfelelően a taná­ csoktól, mint fenntartó szervektől, a m űve­ lődéspolitikai feladatok megoldásához szük­ séges pénzügyi kiadásoknak csak bizonyos hányadát kapják meg állam i támogatásként; a többit saját bevételből kell fedezniük. Ez a már em lített bizonytalanságérzetet kelti a népművelőkben, s a pénzzel való indokolt (és érthető) ügyeskedést eredményez. A kul­ túra ekkor kezd „sántítani”. Kérdés, nem lenn e-e célszerű, hasznosabb a bruttó-gaz­ dálkodásra való áttérés, am ely egy-egy ren­ dezvény teljes kiadását fedezné. Az iskolák, a kollégium ok, a könyvtárak, klubkönyvtá­ rak. a m egyei m űvelődési központok eseté­ ben ez történik. Miért ne lehetne m egvaló­ sítani ezt más besorolású m űvelődési intéz­ m ények — az em lítettek — esetében is? „A szocialista társadalom további építése szakm ailag jól képzett, a term elési kultúra és a munkaerkölcs követelm ényeinek m eg­ felelő, munkájukat tudatosan, célszerűen és term elékenyebben végző, közösségi gondol­ kodású dolgozókat igényel. A szocialista em ­ ber form álása a társadalom fejlődésének e l­ engedhetetlen követelm én ye.. . ” (Az MSZMP Központi Bizottsága 1974. március 19—20-i ülésének közm űvelődési határozatából.) * A cím ben két látszólag disszonáns foga­ lom: kultúra és kereskedelem került egymás m ellé, a m indennapi közm űvelődési gyakor­ lat tapasztalatai révén. Ma még népm űvelő­ ink egy részének tudatában — bár többnyire kényszerűségből — általában nem taszítja egym ást e két szó; sőt. nem egy esetben na­ gyon is összeédesednek. Ideje lenne már m egszüntetni ezt a barátságot. Mert ha nem is lehet szándék a közm űvelődés anyagi o l­ dalának abszolutizálása (épp ilyen fontos a szem élyi meghatározottság, népművelőink szakmai, ideológiai, politikai, elm életi és gyakorlati felkészültsége, odaadó, lelkes te­ vékenysége), az em lített gondok valósak. Na­ gyobb igyekezettel, koncentrált, közös fe l­ lépéssel kell a m aiaknál jelentősebb ered­ m ényeket elérnünk a kultúra, a m űveltség területein. 9 �KAÁRI SÁNDOR Az olvasóvá nevelés gondjai Az utóbbi években — elsősorban az V. nevelésügyi kongreszszus téziseiben m egfogalm azott elvek jegyében — egyre több szó esik a perm anens m űvelődés kérdéseiről. Az állandó, folyam atos, m eg-m egújuló önművelés, értelm es önképzés lehetőségeit, esz­ köztárát kell m egtalálnunk ahhoz, hogy a korszerűen m űvelt em ber ne csupán képlet, „vitatém a” legyen, hanem eleven való­ ság. K ulturális forradalm unk jelenlegi szakaszában előtérbe ke­ rü lt a tömegek szocialista kultúrájának, kulturáltságának m egte­ rem tése. E feladat m egvalósításában — számos más, esetenként fonto­ sabb terület, eszköz m ellett — lényeges szerep ju t iskolai i r o d a ­ lomtanításunknak. Közel két évtizedes tan ári gyakorlat alapján fogalm azhatom meg: az anyanyelvi k u ltú ra fejlesztése, s az olvasóvá nevelés m unkánk legkritikusabb pontja. Olyan területek tehát, amelyek irán t most, a közm űvelődés-politikai határozat végrehajtása köze­ pette nagyobb érdeklődés nyilvánul meg. NEM SZÜLETÜNK OLVASÓNAK B árm elyik könyvtárban vizsgálódunk, beszélgetünk a rendsze­ resen, igényesen olvasó fiatalokkal, a kérdéseinkre adott vála­ szaikból kiderül, hogy a családnak, az otthoni környezetnek meg­ határozó szerepe volt és van olvasóvá nevelésükben. Azokban a családokban, ahol term észetes „ b a rátja” a könyv a család m inden tagjának, az olvasás szenvedéllyé válik; az iskola ezekben az esetekben nem csak okosan irányíthatja, szervezheti az olvasást, de biztos lehet az eredm ényben. Mi történjék azonban azokkal a gyerekekkel, akik olyan családban nőttek fel, am elyben szinte ism eretlen a könyv? Az óvodai nevelés, az iskolaelőkészítés fel­ adatai között örvendetesen gyarapodik annak felismerése, hogy pótolni lehet a családi nevelés hiányait. Ehhez persze gazdag óvo­ dai, iskolai kö n y vtárakra van szükség! Megfelelő, az életkori sa­ játosságokat figyelem be vevő könyvekben nincs hiány. P á r évvel ezelőtt még az volt a legfőbb gondunk, hogy hiányzik a m egfele­ lő ifjúsági irodalom . Ma m ár ennek bővében vagyunk, úgy vé­ lem azonban, hogy elm aradt a m ennyiségi növekedés m ellett (ezt elsősorban a közkönyvtárakra és nem az iskolaiakra értem) az olvasóvá nevelés m ódszertanának, az oktató-nevelő m unkában nélkülözhetetlen didaktikai elveknek megismerése, alkalm azása. A gondok sora végtelen: az általános iskola alsó tagozatából sok olyan gyerm ek kerül tovább, aki nem rendelkezik az olvasás biz­ tos technikájával, nem tud összefüggően, értően olvasni. A ké­ sőbbiek során a legfőbb gondot az jelenti, hogyha továbbra sem sikerül a biztos olvasást elsajátítaniok, m inden olvasással kap­ csolatos szellemi tevékenység az ő szám ukra kínszenvedés lesz, és félő, hogy ritk án fogják élvezni az önálló ism eretszerzés örö­ mét. Tizennégy éves korig azonban látszólag tiszta a kép: gyer­ m ekeink a mesék, vidám történetek, kalandos-rom antikus ifjúsági m űvek, történeti tárgyú írások, tudom ányos-fantasztikus alkotá­ sok révén m egism erkednek a világgal, ism ereteiket életkori sa­ játosságaiknak, igényeiknek megfelelően megszerezték. Az i g é n y e s o l v a s ó f e ln őt té v á l á s azonban éppen a 14—16 éves k o r­ ban kezdődik! Az általam egy ízben m egkérdezett 7—8. osztályos tanulók tíz legkedvesebb, olvasott írója: Dékány András, G árdonyi Géza, M óra Ferenc, Jókai Mór, Hegedüs Géza, Kertész Erzsébet, T hury Zsuzsa, K ántor Zsuzsa, Gergely M árta, Fekete István. Tudom, hogy más lista is elképzelhető, sokban azonban nem té r el a fentitől: az érzelm eikre ható, a hősök sorsában egy kissé önm a­ gukat kereső, látó, az eszm ényeket kereső-kutató ifjak e szerzők m űveit szívesen forgatják. Az általános iskolai irodalom tanítás figyelem be veszi ezt, tiszteletet érdem lő módon irán y ítja a tanu­ lók olvasását. De ezen a szinten veszélyesnek látszik, hogy — ke­ vés kivételtől eltekintve — az irodalom szakos tanárok a k ö t e l e z ő é s a j á n l o t t ifjúsági m ű v e k n é l többet nem igen ism ernek, s nem áll rendelkezésükre megfelelő arányban igényes, a m űvek eszté­ tikai szépségeit feltáró elemzés sem. arról nem is beszélve, hogy 10 irodalm i folyóiratainkban alig jelennek meg ifjúsági m űvekről szóló m éltatások. Vita ugyan folyik az ifjúsági irodalom ról, ez azonban gyakran elszigetelt, nem kap elég visszhangot (itt elsősorban a J e l e n k o r ­ b a n és a P e t ő f i N é p é b e n folyó v itára gondolok). Örvendetes, hogy az ifjúsági irodalom nak külön kiadói, soroza­ tai vannak (Móra Kiadó, Sirály- és Delfin-könyvek, „pöttyös” és „csíkos” sorozat stb.), a kritikai visszhang azonban esetenként kevés, vagy nem ju t el a m agyartanárokhoz. MIT TEHET A KÖZÉPISKOLA? Felelőssége óriási. A gondot abban látom, hogy középiskoláink­ ban két véglet uralkodik jelenleg: az egyik nézet képviselői jó­ részt a tantervi anyag elsajátíttatásával küzdenek úgy, hogy a ta­ nulók egyéni olvasását nem irán y ítják (csak a kötelező olvasm á­ nyok és ajánlott m űvek szintjén), időhiányra hivatkozva. A m á­ sik vélem ény képviselői az I. osztályban azonnal a m agyar, s a világirodalom legjelentősebb „felnőtt” alkotásaival ism ertetik meg a tanulókat, nem biztosítva a m egfelelő átm enetet. Abban az iskolában, osztályban, ahol az első nézet a dom ináns, az olva­ sási listán Berkesi András. Szilvási Lajos és Jókai vezet. A m áso­ dik esetben vegyesebb a kép, m ert a korosztályuknál (körülm é­ nyeiknél fogva) érettebb, igényesen olvasó diákok m ellett vi­ szonylag nagy szám ban találhatók krím ifalók vagy egyáltalán nem olvasók is. Tudom jól, hogy a képet nem lenne szabad ennyire „leegysze­ rű síten i”, hiszen az a vázoltnál sokkal bonyolultabb. A jelenség azonban m indenképpen nyugtalanító. Tévedés ne essék: nem az irodalm at tanítók m űveltségével van baj — sem az általános, sem a középiskolában. Az egyénenként eltérő, összességében azonban feltétlenül megfelelő. A gondot abban látom, hogy jelenleg nem tudjuk eléggé intenzíven, hasznosan, funkcionálisan irányítani tanítványaink egyéni olvasását, f o l y a m a t o s ö n m ű v e l é s é t . N i n c s meg a szükséges, zökkenőm entes á t m e n e t az általános iskola és a középiskola között az olvasóvá nevelésben. E tek in tet­ ben az iskolák önm aguk nem boldogulnak. Feltétlenül szükséges az iskolák és a közművelődési intézm ények, könyvtárak, m űvelő­ dési otthonok intenzív, állandó kapcsolatának, együtt-tervezésének, együttm unkálkodásának m egterem tése! ,,A nevelési ténye­ zők körének bővítése, a perm anens m űvelődés iránti igény m eg­ alapozása és fejlesztése érdekében különösen fontos az i s k o l á k és a k ö z m ű v e l ő d é s i intézm ények szervezett és m indkét pólusról irányított e g y ü t t m ű k ö d é s e . ” (K özoktatásunk megyei feladatai: MSZMP MB 1972. okt. 25-i határo zata 20. old.). E term észetes igény m egfogalmazása egyre inkább a gyakorlati megvalósulás ú tjá ra kerül. Salgótarjántól Rétságig a m egye több községében, városában ism erték fel, hogy „ ...e kapcsolatot igényelniük kell iskoláinknak, s kezdem ényezniük kell a közm űvelődés területén dolgozóknak is.” (uo.) A m egyeszékhely középiskoláinak első osztályosait a tanév elején szervezetten elviszik a m agyartanárok a megyei könyvtár­ ba. (Elsősorban a Bolyai Gim názium ban, a Közgazdasági Szakkö­ zépiskolában és a G épipari Szakközépiskolában ism erték fel en­ nek m ár eddig is óriási jelentőségét). E látogatások alkalm asak arra, hogy tanulóink m egism erkedjenek a k ö n y v tári szervezettel, eligazodjanak a szakszerű útm u tatás nyom án a katalógusok világá­ ban, hogy személyes kapcsolatot terem tsenek tanárok, diákok és könyvtárosok. Az a jó, ha a látogatást beiratkozás és kölcsönzés követi. Az utóbbi időben örvendetesen javul a s z a k m u n k á s t a n u l ó k é r ­ olvasási igényének felmérése, tudatos irányítása is. A Balassi Bálint Megyei K önyvtár m u n katársai nem régiben fe­ jezték be újabb felm érésüket, s ebben rendkívül fig y elem re m éltó adatokat közölnek. (Belkó Józsefné m ódszertani könyvtáros m un­ k ája: 1973. I. 1—XII. 31-ig tartó felm érés a kölcsönzésről és kér­ dőíves tájékozódás.) A m egyeszékhelyen m űködő szakm unkás­ k ép ző intézetekben tanuló diákok száma 1550, közülük 744 könyv­ tári tag. A beiratkozott tanulók szám a közel van az 50 százalék­ hoz, s ez még akkor is örvendetes, ha tudjuk, hogy egy részük inaktív olvasó, más részük pedig még nem olvas igényesen. M indehhez tegyük hozzá még azt is, hogy a városban m űködő deklődésének, �anyaggal rendelkeznek, egyre jobban töltik be funkciójukat, fő­ ként azokban az iskolákban, ahol az iskolavezetés és a m agyar­ tanárok közössége szinkronban van a szándékban és a m egvaló­ sításban. Ez nem csupán pénzkérdés! Nos, ennek ism eretében sem tarto m elégnek a 60 százalékos arányt. A könyvtár m eghitt helye lehet diákok és m agyartanárok találkozójának. S nemcsak az iskolai kö n y v tárra érvényes ez. A k ö z k ö n y v t á r b a n tartott rendezvényeknek sajátos hangulatuk van. Az itt ta rto tt m agyar­ órák em lékezetesek, az itt szervezett író-olvasó találkozók hangu­ lata intim , az itt rendezett vetélkedők-fejtörők sikere biztosabb, m int egyebütt. Nagyszerű rendezvényekről kapunk h írt gyerm ekkönyvtárak­ ból (Salgótarján, B alassagyarm at, Szécsény stb.), s ilyenkor m in­ dig sajnáljuk egy kicsit, hogy m agy artan árain k egy része nem vesz ezekről tu d o m á st... Középiskolás tan árain k n ak alig egyharm ada tagja valam elyik közkönyvtárnak: s ez még akkor is nyug­ talanító lehet, ha tudjuk, hogy többségük házikönyvtára rendkí­ vül gazdag, az egyéni érdeklődést kielégíti. Az ideális megoldás az lenne, ha valam ennyi iskolánk és a te­ rületén m űködő könyvtár (ill. m űvelődési intézm ény) m egkötné az együttm űködési szerződést, s ez gyümölcsöző együttgondolko­ dást, tevékenységet eredm ényezne. A legtöbb sikerrel ez ott ke­ csegtet, ahol a könyvtáros is pedagógus. Rétságon pl. a könyvtár igazgatója m agyar szakos tan ár, s jól ism eri az általános és középiskolai irodalm i tan terv ek et, ponto­ san tudja, hogy m it akar, hol kell és hogyan kell segítenie az is­ kolai irodalom oktatásnak: rendszeresen szervez író-olvasó talál­ kozókat (az iskolák igényeit figyelem be véve), irodalm i évfordu­ lókon kiállítást, vetélkedőt. K önyvtári gyakorlatot vezet gim na­ zistáknak, végzett tanítványai alapfokú könyvtárosi vizsgát tesz­ nek, s érettségi után kisközségek kö n y v táraib an m u n k át vállal­ h atnak, vagy továbbtanulásukhoz kapnak nagy segítséget (nép­ m űvelő-könyvtár szakon, m agyar szakon). Hasonló jó gyakorla­ tot, példát a m egye több középiskolájából lehetne em líteni (Balas­ si Gim názium , Bolyai és M adách Gim názium , s legújabban Pász­ tó). üzemi k önyvtárak (kohász, öblösüveggyári, síküveggyári) beirat­ kozott olvasóinak 6—12 százaléka szakm unkástanuló. Az em lített könyvárakban október—novem ber hóban (átlago­ san 2 esetben), egy olvasó 5,4 könyvet kölcsönzött, 70,3 százalék­ ban szépirodalm i, 29,7 százalékban ism eretterjesztő m űveket. M i t o l v a s n a k ? (A lányok többet, a fiúk kevesebbet.) A legolva­ sottabb m agyar szerzők: R ejtő Jenő, Jókai, Rónaszegi Miklós, Berkesi A ndrás, A rany János, M ikszáth Kálm án, G ergely M árta és Szilvási Lajos. K ülföldi írók: Verne, Cooper, Hemingway, K. May, Dumas, M oravia. A jelenség nem új, van benne nyugtalanító vonás is, a leglé­ nyegesebbnek azt látom , hogy e fiatalok rendszeresen könyvtárba járn ak , egyéniségük alakul, a könyvtáros és a ta n á r figyelemm el kísérheti, finom an a la k íth atja ízlésüket. S ami ennél is fonto­ sabb: jó részük akkor is eljár m ajd a könyvtárba, am ikor m ár nem já r iskolába! A felm érés szól egyébként a családi könyvtárak nagyságáról, az olvasás céljáról, a választás m ikéntjéről, m otívu­ m airól, a kedvenc tém akörökről, szórakozásról, időtöltésről, saj­ tóterm ékek olvasásáról, rendezvények irán ti érdeklődéséről is. Mindez, m int az elm últ évi (középiskolások olvasm ányai), m eg­ érdem elné, hogy publikálják. A megyei k ö n yvtárban — s hasonló az arány a m egye többi helységében is — jelenleg a beiratkozottaknak több, m int egy­ negyede középiskolás! (1974. szeptem ber 10-i adat S algótarján­ ban: 5087 beiratkozott olvasóból 1313 középiskolás.) Nem telje­ sen hiteles adatok szerint középiskolásaink 60 százaléka tagja va­ lam elyik közkönyvtárnak. Elég-e ez? Ügy tűnik, hogy megfelelő arány, b ár szerintem az lenne a jó, h a 100 százalékos lenne. Tud­ juk, hogy több helyen az iskolai könyvtárak egyre gazdagabb A könyvtári gyakorlaton részt vevő tanulók sokat segítenek társaiknak az olvasm ányok m egválasztásában, önállóbbak a könyvtárban társaiknál, ők m ár harm adikos k o ru k ra feltétlenül eljutnak Jókai, M ikszáth u tán a M odern K ö nyvtár köteteinek, szerzőinek ism eretéig. Erről beszélt a tapasztalatok összegyűjtése kapcsán a megyei könyvtár csupaszív könyvtárosa, R étei Ferencné is. MIT TEHET A SZAKTANÁR? Ahogyan az írástudók felelősségéről beszélünk, beszélnünk kell az írásértők felelősségéről is. Az olvasóvá nevelés kulcsszereplői a m agyartanárok. Hiszem és vallom, hogy az i r o d a l o m ó r á k h a n g u l a t a , inspiráló hangulatának m egterem tése szükséges ah­ hoz, hogy egyre fogékonyabbá tegyük tan ítv án y ain k at a szépre, az okosra, a racionális-em ocionális élm ények befogadására, igénylésér e. M inden irodalom órán legyen szépirodalm i szöveg olvasá­ sa! Vagy tan ári bem utatásra, vagy csendes olvasásra gondolok. Az elm élyült, saját tem pót figyelem be vevő tanulói tevékenység­ re utalok, a rra az alkalom ra, am ikor egyénenként, csoportonként szabom meg a feladatot. Lehetőséget kell biztosítani az egyéni olvasm ányok bem utatására, term észetesen előkészítés után. Az előkészítés legyen rövid, újítsa fel az ism ereteket, legyen szem­ léletes, de ne legyen „agyonm agyarázás” ! Ne követeljük meg a kötelező tetszést! Legyen szabad diák jainknak ellenvélem ényüket is elm ondani, s ne h arag u d ju n k azért, hogyha nem m indig fogad­ ják el tanácsainkat! A jó m ag y artan ár törekszik arra, hogy rö­ vid idő alatt m egism erje — m ár az I. osztály első félévében — tanítványait, felm érje érdeklődésüket és pontosan tudja, hogy hová, m ilyen m ódszerekkel akar eljutni. Szakközépiskolai I. osztályban végzett felm érés szerint tan u ­ lóink 70—80 százaléka olvasm ányait a szülők és a b arátnők (ba­ rátok) h atásá ra választja meg. Egy-egy osztályban is m egfigyel­ hetjük, hogy egym ásnak adják a sikerkönyveket tanítványaink. Ezt lehet irányítani is: sok ta n á rt ism erek, aki saját könyveit is kölcsönzi, s azok kézről-kézre já rn a k az osztályban. 11 �„A folyóirat-olvasás könyvolvasóvá tesz, a m ár olvasót tu d a­ tosabb olvasóvá neveli” — m ondja e tém a szakavatott írója Tüs­ kés Tibor. (K ortárs irodalom a középiskolában; Tankönyvkiadó, Bp. 1970.) M ennyire igaza van abban is, hogy a folyóiratokkal való ism erkedést a népszerű képeslapok, újságok ism ertetésével kell kezdeni az I. osztályban! Nem biztos, hogy tanári igényeket is kielégít e term ékek irodalm i rovata, de tudom ásul kell ven­ nünk, hogy tan ítványaink olvassák ezeket. Elsősorban a követke­ zőkre gondolok: Ifjúsági Magazin, M agyar Ifjúság. Világ Ifjúsá­ ga, Ifjú Kom m unista. E setenként kapjanak ezek is teret az iroda­ lom órán, legyen figyelőjük! Ne felejtsük el: ezek ismerete, ta n ít­ ványainkkal együttolvasása vezet az Élet és Irodalomhoz, az Új Íráshoz, a K ortárshoz, s végül a Nagyvilághoz. M inden héten az első irodalom óra (szerencse, ha ez hétfőn van) alkalm as lehet arra, hogy a televízió, a r á d i ó m űsoraira irá­ nyítsuk a figyelmet. Esetenként ez csupán tájékoztatás, a fontos m űsoroknak azonban nagyobb tere t kell szentelni. A Rádió- és Televízióújság Könyvespolcunk rovata kikerülhet az osztály fali­ újságjára is. Sem m it sem ér az ilyenfajta érdeklődés: „hányan láttátok a m űsort?” K érjünk vélem ényt, m ondjunk vélem ényt egyegy felhasználható m űsorról! A helyi irodalmi hagyom ányok is­ m erete. gyűjtése sokat jelenthet az olvasóvá nevelésben, úgy, ahogyan azt példam utató módon a Madách Gim názium és Szakközépiskola testü lete végzi (pályázatok kiírása, versenyek rende­ CSONGRÁDY BÉLA Kultúra és közösség A vegyes em lékű „Népművelési Értesítő” helyett ez évtől „ K u ltú ra és k ö zö s ség ’’ cí­ men jelenteti meg elm életi folyóiratát a N épm űvelési Intézet. A kétségtelen jó szán­ déktól vezérelt „Értesítő” számonkénti egy­ két publikációjának sikerült ugyan élet- és valós „problémaközelben” maradni, figye­ lemre méltónak bizonyult a lap nemzetközi orientációja, azonban a rendszertelen m eg­ jelenés, az öncélú tudományoskodásba m e­ revedő tanulmányok gyakori közlése, a menetközbeni változtatás képességének — vagy szándékának? — hiánya radikális megoldás irányába terelte a kiadványt: új folyóirat lépett a helyébe. A bemutatkozáskor, induláskor különösen oly lényeges cím választás nem kis gondját jól oldotta meg a kiadó és az újjászervező­ dött szerkesztő bizottság: a száraz, keveset mondó, konvencionális címet egyértelm űb­ ben tartalmasabbra, az Intézet és a szer­ kesztők szándékait, célkitűzéseit kifejezőbb­ re sikerült változtatni. Aligha vitatja ugyan­ is bárki — különösen nem napjainkban, a közművelődés növekvő társadalmi szerepé­ nek időszakában —, hogy a címben szerep­ lő fogalmak szocialista társadalmunkb an egymást feltételező, kiegészítő, egymással szorosan összefüggő tartalmakat takarnak. (A közösség által, a közösségben, a közös­ ségért végzett kulturális tevékenység ugyan­ akkor nem választható külön az emberi éle­ tet meghatározó módon átfogó lényegi moz­ zanattól, a munkától sem, minekután végső soron nem beszélhetünk a munkától elsza­ kított k ulturáról, s fordítva. Ha pedig kö­ zösségről szólunk, éltető elemére, a m unká­ ra is gondolnunk kell, mint ahogyan Aczél György, a Központi Bizottság márciusi ü lé­ sén mondotta: „Miből áll a mi új »életreceptünk«? Mondjuk meg jó előre: nincs eb­ ben semmi csodaszer. Legfőbb elem ei jól ismertek: a munka, a közösség, a kultúra — és e háromnak szerves, szocialista egysé­ ge.” Jól példázza ezt az összefüggést a folyó­ irat „vezércikknek”, „programnyilatkozat­ nak” is felfogható bevezető tanulmánya, am ely Miklós Pál tollából „A közművelődés társadalmi szerepéről” címm el jelent meg. „A közm űvelődés egész tartalmának olyan­ 12 zése), s ahogyan a M ikszáth-kultuszt ápolják Pásztón (prózam on­ dóverseny). A m o d e r n i r o d a l o m m egism ertetésén túli m egszerettetése m in­ den m ag y artan ár egyik legszebb feladata. Alkalm assá kell tenni tan ítv án y ain k at arra, hogy a bonyolultabb, de m ind esztétiku­ m ában, m ind em berform áló jellegét tekintve korszerűbb m űvé­ szet hatékony eszköz legyen nevelésünkben. Tévedés ne essék, nem a rom antika ellen szólok, hiszen tudom , hogy diákjaink te­ kintélyes részénél, s a felnőtteknél is Jókai vezet a népszerűségi listán, a klasszikusok közül őt M ikszáth követi. Ez utóbbinak örülhetünk, hiszen „görbeország” írójától tan u lh atn ak diákjaink jellem ábrázolást, a rom antikus-realista elemek m esteri elegyíté­ sét, valóságábrázolást. Az nem baj, hogy felnőtt vagy fiatal ro­ m antikus írásokat olvas, a baj az, ha csak azt olvas, vagy rom an­ tikaigény ürügyén szirupos történetekkel táp lálják (Dallos Sán­ dor M unkácsy-életrajzára, vagy a Pillangóra, s hásonlókra gon­ dolok). Az igényes tan ár meg tudja láttatn i az em beri és társadalm i igazságokat bonyolultabban tükröző m odern m űvészi alkotások esztétikai szépségeit is, s neki nem okoz gondot Ady, József At­ tila költészete segítségével m ai lírán k m egszerettetése sem. Ezt azonban csak „tiszta szívvel”, csak igényes, tudatos tevékenység­ gel lehet. nak kell lennie, hogy a közösségi erkölcsöt és a közösségi felelősséget, röviden a kö­ zösségi tudatot erősítse és m inél magasabb szintre emelje... A közösségi tudatnak az egyik fontos közvetett fejlesztője, egyben az egész szocialista közm űvelődésnek lényeges tartalmi meghatározója a közm űvelődés ak­ tív jelleg e” — írja egyebek közt a szerző a párt közm űvelődés-politikai határozatának szellem ét tükröző, a szem léletform álás je ­ gyében fogant cikkében. Hasonló gondolato­ kat fogalmaz meg Vitányi Iván — az Intézet igazgatója, s egyben e folyóirat főszerkesz­ tője — is „A szocialista m űvelődés elm éle­ téhez” című tanulmányában, mondandója summ ájaként keresvén annak a lehetőségét, hogy hogyan lehet „jelszószerű töm örséggel” kifejezni a szocialista kultúra lényegét: „a kultúra közkinccsé tétele a nép minden ré­ tegében + a szocialista tartalom döntő sze­ repe + aktív-alkotó-közösségi jelleg = szo cialista m űvelődés.” A „Kultúra és közösség” a továbbiakban m űvészetszociológiával (Józsa Péter: F est­ m ények hatása), Szent-Györgyi Albert sze­ gedi éveinek bem utatásával (M. Kiss Sán­ dor: „ . . . a népeket szellem i egységbe kös­ sük ö ssz e.. . ”). egy pszichológiai vizsgálat tanulságaival (Sági Mária: A kulturális akti­ vitás pszichológiai tényezői), folklórkutatás­ sal (Lévai Júlia: A folklór valósága; Sipos Zsuzsa: Népművészetünkről), módszertani kérdésekkel (Deme Tamás: Esztétikai nevelés az iskolában) foglalkozik, s a hagyományt megőrizvén „Horizont” című rovatában a ludw igshafeni tanácskozás anyagaiból közöl részleteket az ifjúság és a film kapcsolata kérdéskörben. Egy szám alapján még nem körvonalazó­ dik egyértelm űen egy folyóirat arculata, nem tudni, m elyek lesznek az állandó rovatai, fő kutatási témái stb. Az azonban biztosnak látszik, hogy jó úton haladva indult el az új folyóirat, létének jogosságát, célkitűzései­ nek realitását egyrészt igazolja, másrészt megerősíti az a kedvező légkör, az a növek­ vő érdeklődés, am ely a közművelődési párthatározat feldolgozása nyomán országszerte tapasztalható a művelődés, a m űveltség, a kultúra kérdései iránt. E folyóirat jellegéből adódóan elsősorban a. Népm űvelési Intézet tudom ányos mun­ katársainak, kutatóinak nyújt publikációs lehetőséget — mint ahogyan az első szóm esetében is történt —, kívánatos lenne azon­ ban a „belterjes” jelleget elkerülendő tuda­ tosan tágítani a szerzők körét. Még jelen­ tősebb gondnak látszik az országos terjesz­ tés megoldatlansága, ugyanis a folyóirat — lévén a N épm űvelési Propaganda Iroda k i­ adványa — nem vásárolható meg csak úgy egyszerűen a hírlapárusoknál. Ez azzal a veszéllyel jár, hogy sok olyan olvasót — szakembert és érdeklődőt egyaránt — v e­ szít el a lap, aki nem is tud létéről: s így hatóköre eleve szűkebb a kívánatosnál és a megérdemeltnél. Varga Imre: Hősi emlékmű �Jelek FÁBRI PÉTER VERSEI Tükörkép Ez a szoba m ilyen m egfogható! Lágy göm bként habog az éjszaka. Az ablak nem választ el sem m itől: A szoba tükörképe az éjszakában: A m egkettőzött és önm agába zárt té r: ott vagyok m indenütt. Itt bent ez a szoba m ilyen m egfogható! S itt m ellettem ez a szoba: Én ott az asztalnál az éjszakába ölelve: A falakon kívül: jelenlétem is m ilyen távoli. Igen pontos tavasz Íme tavasz van. Arcom ról a jég m a leolvad. Dalolni illenék — hiszen tavasz van — arról, hogy nyár lesz m aholnap. De úgy tűnik, hogy a term észetes hasonlatok korának vége; itt állok h át e hasonlíthatatlan tavasszal, és nem vetíthetem m agam at az égbe. K örben a kertek bokranak, a koloritot klorofil vigyázza; kék tin tával írom le: zöld látszat csúszott szemem s a föld közé; hanem a tavasz képzete a tavasz érzetét se m agyarázza. KEMÉNY DEZSŐ Ne nézz hátra A gép m ozdulatlanul állt a kifutón, fénylő bőrén szikrázva p attan tak szét a rázáporozó esőcsöppek. Az aprókerekű transzfer­ busz egészen a lépcső aljáig farolt, s k ét esernyős légilány fel­ lefutva k ísérte az ernyőtlen utasokat a hirtelen jö tt zivatarban. A zsúfolt kis járm ű nehézkesen kanyarogva kúszott az épület fe­ lé a párázó betonon; ablakain át tikkadt, verejtékező arcok bá­ m ulták a szürke eget, a közönyösen forgó irányítóan tennát, a lé­ gikikötő hom lokzatán kéklő, csőből h ajlíto tt feliratot. A m ásodik esőfutás csak a ponyva alatt érkező poggyászt verte végig; az utaso k at m ár elnyelte az épület zegzugos terem - és fo­ lyosórendszere. A hivatalos form aságok gépszerű lebonyolódása után Vogt ú r m egállt a váróterem ajtajáb an , hom lokát törülte, rám osolygott leányára, tovább azonban nem ju to tt egy elfojtott harákolásnál, m ert m egszólalt a hangszóró: „A chtung, A chtung! Es w ird die Fam ilie Vogt von S tu ttg a rt a u fg e fo rd e rt.. . ” W ilhelm Vogt h itetlen képpel előresietett az inform ációhoz. Felesége és lánya engedelm esen követte. Az asszony kétségkívül ideges volt, a lány szem m elláthatólag unatkozott. A gyorsforgalm i úon végig hallgattak. Az asszony az Erzsébethídnál ráp illan to tt a b ehúnyt szemmel ülő H elgára, és halkan megszólalt. — Jól érzed m agad, Willi? — K itűnően. — Örülök neki. — Meglepő ez a pontosság. M ercedest kértem és azt is kap­ tunk. És ez a fickó tű rh ető en beszél ném etül. — A végén ne feledkezzél meg a borravalóról. Itt úgy szokás. Az asszony perceken át nem szólt, m egint lán y ára nézett, foly­ tatta. — Még m indig ragaszkodsz ehhez a képtelen kiránduláshoz? — Term észetesen. Tartozom vele. Ez a harm incadik év. — Sosem szeretted az öcsédet. — Az em bernek elsősorban kötelességei vannak, Lieschen. Persze, azért érzelm ei is vannak. Ahol a szerelem is jel m arad lekottázott m enekülés hajad leválik ujjaim ról fényében fölsír szerethetnélek odaadva m indent de hol van m ár a m inden csak dolgok vannak fölösleges tények innen-onnan Hagyj meg h át ebben az örök ellenfényben a levegőtől is elkülönülten B urkát veszíti a dió és szétesik Szerelm em lekottázhatatlan m enekülésem föléd van írva a pokol így legalább m egcsókolhatlak T estünk görcseiben ha tehetné szétvetné-e m agát a világ. — De téged csak a tieid érdekelnek. Valid be. Az nem érdekel, hogy például én húzódozom az ilyen m orbid dolgoktól. — Mi az, hogy m orbid? Hogy érted ezt? — Nem tudom . Csak érzem. Vogt ú r felnevetett. Helga m ocorgott egy kicsit, ú jra elcsen­ desedett. A Körszállónál úgy kellett felrázni, m int egy kisgyere­ ket. Nem m ent le vacsorázni a szüleivel, csak egy sima italt ho­ zatott fel a szobájába, és anélkül, hogy kinézett volna az ablakon, ágyba bújt. — A kötelesség kötelesség, Lieschen — m ondta Vogt ú r a sajt után szivarra gyújtva. — Nem ism ertem az öcsédet, m ert nem ism erhettem . De am iket te meséltél r ó la ... — A zért kértem , hogy az én századom ban szolgáljon. Feltétle­ nül beszélnünk kell m ost erről? Az asszony olyan hangosan felcsattant, hogy a szomszéd asztal­ nál ülők odafordultak. — Egy herélt! — A nneliese!... Egyébként nem heréit volt, hanem homosze­ xuális. — Az m indegy! — Már, hogy volna m indegy? — Egy nő szám ára m indegy. Vogt ú r a szám lát kérte, fizetett és m egérdeklődte a reggeli legkorábban lehetséges időpontját. — Nyugodj meg, Lieschen— m ondta a liftben. — Azt hiszem, az a baj, hogy te túlságosan nagy jelentőséget tu lajdonítasz az ilyesm inek. Az öcsém volt! — Egy hom oszexuális. — Éppen ezért felháborító az, am i vele történ t. Még m a is fel­ háborít. Engem h áborít fel, de nem azért, m ert az öcsém volt. A tény h áborít fel. A parancsnok én voltam , teh át a felelős is én voltam . Képes m egérteni ezt a te lágy szász lelked? Az asszony nem felelt, kilépett a liftből, végigsietett a nesztelen padlójú folyosón. Jobb lábára kissé kiccentve járó férje az ajtó ­ nál érte utól. — Bocsáss meg, Lieschen. É rthető, ha te m ásképp fogod fel. Én azonban nem foghatom fel m ásképp, csak így. Én voltam a parancsnok. O tt és akkor. Én nem voltam rossz parancsnok. — Nem tudom — m ondta az asszony és leült az ágya szélére. 13 �— Én akkor tizenöt éves voltam. Nem értem . — Nem érted? Az asszony előrehajolt, bekapcsolta a rádiót, és leh ajto tt fejjel hallgatta a hangszóróból áradó G luck-m uzsikát. Orfeusz áriáját együtt dúdolta a rádióval és fél órával később, m ár az ágyban fekve, hangosan m egism ételte a zenei frázist. Vogt ú r a telefonnál állt és ébresztőt kért. X P arányi falucska a C serhát közepén. Kegyetlen napfényben iz­ zó út. A vége jo b b ra kunkorodik, eltűnik a domboldal m álna­ bokrai között. K étoldalt, a kerítés m ellett, em berek. K utya vak­ k an t — elhallgattatják. A Mercedes porlepett-feketén rostokol a kocsma előtt. (Most m in d já rt k itátja torkát, rekedt bőgés tör elő a m otorházból és m egelevenedik a tájék : szürkeruhás alakok tyú­ kot kergetnek, m alacvisítás fullad hörgésbe, padlásról hányják le a leveles dohányt, csípős izzadságszagot hord a kelletlenül feltá­ m adó szél.) A gépkocsivezető m erev kézzel rágyújt a felkínált Philip Morisra, s háta m ögött a ném et család torokhangú beszélgetésével be­ lép a kocsmába. — A T yekvicskáékat keressük. M agyar utca. Tót utca. Por, izzás, m akadám , kéreggé sült sár. Ház. ház, ház. M ozdulatlan em berek. Ház, ház, ház. — Jó napot kívánok. A háznépből csak egy öregasszony van otthon. Feketekendős, gyanakvó Sibylla. — Én benne vagyok a téeszbe’ a földdel együtt, m it akar? — M aguk gondozzák a sírt. Tudja, a sírt keresik. Most jöttek Németországból. M aguk m inden évben kapnak egy csomagot tő­ lük. Így van, Tyekvicska néni? — A fiam m egfizeti a vám ot, m it akar? — Csak a sírt keresik. — Maga kicsoda? — A gépkocsivezető. Ezek nem tudnak m agyarul. Legyen szí­ ves eljönni velünk és m egm utatni. — Fáj a lábam . Föl van h antolva a sír, be is ü ltette a menyem, m it akar? — Maga ism erte? — Én akkor a jám áb a voltam , nem láttam senkit, m it akar? — A sírt keresik, nem érti? Meg ak arják látogatni a rokonuk sírját. A sofőr m ár nem a borravalóra gondol, hóna alatt és h átán sö­ té t foltok ütik át inge fehér vásznát. (Az inget a B arina-patakban sulykolták az asszonyok, azon a napon is visszhangzott a völgy, a lepedők és alsószoknyák is m egtisztultak a szennytől, de nótaszó nem hallatszott, csak a csapás-csapás u tán és a megsokszorozó­ dott visszhang, és B arm a alázatos türelem m el hordta el, mos­ ta szét a földi élet mocskát.) — A sírt! — Nem köll azt keresni, m egvan. Az öregasszony Fekete Doboz. H allja a szót és válaszol. Bele­ nézni nem lehet. — Az u ra hol volt akkor? — Hol lett volna? A katonáéknál. H idat őrzött Pesten. — M erre találju k meg a sírt? — A ravatalozó tövébe. De ide be ne hozza őket! — M ért fél tőlük, Tyekvicska néni? Nem b án tják magát. A kakas otthagyja a kapirgáló tyúkokat, peckes léptekkel kö­ zeledik a beszélgetőkhöz. Megáll, fejét gyors m adárm ozdulattal ferd ére billenti, égővörös ta ra ja m egrezzen; szeme m eredt-sárgán bám ulja az öregasszony két, egym ásba kulcsolt fakéreg-kezét; az alvó szél bágyadt lélegzete felborzolja a farok tark a tollbokrétájá t, és a kakas fordul, m egy és ráugrik az első, ú tjáb a kerülő jérce h átára. — Nem b án tják m agát, h allja? A kkor bántották? — Én a jám ába voltam akkor. De a lán y o m .. . — az öregaszszony lassan jobb ra-b alra ingatja a fejét és énekel. — Anička m lynárova m ášli ty húsky doma, m ášli, m ášli? 14 — Figyeljen m ár rám ! Mi tö rtén t a lányával? — A lányom ? Az Anicska jegyben já rt a Klincsok Misával. Né­ m etek laktak a faluba, katonák. G yarm attól Vácig m inden tele­ fonkaróra új drótot raktak. Pirosat. A tisztjük nálunk lakott. Ott, abba a szobába. Az öccse is, de az csira volt. A tiszt rám en t az A nicskára és gyereket csinált neki, h a tudni akarja, itattam én vele főzetet, de nem h a jto tta el neki, a front u tán m eglett a gye­ rek. Légydongás, csend. F ent a Sirokiban a ratn ak ; kaszával a ra t­ nak, a horhosok közti szűk és m eredek dom bhátak nem tű rik a kom bájnt. — A Klincsok Misa akkor kaszát dobott bele, ha tudni akarja. Az öccsibe. Azt hitte, az tette. — Az öccsébe? — Abba. Ott helybe m eghalt. A M isát akkor fölkötötték. A mi lovunk istrángjával. Még akkor volt lovunk. (A m ezítlábak és a korcbagyűrt szoknyaszélek között fehér lábszárak és fehér com­ bok. Nem m ozdulnak. K örben a szürke tábori sapkák alatt me­ rev tekintetek. Az összeterelt asszonyokat nézik. Az asszonyok szeme lesütve. Végignézni vagy elszenvedni m ajdnem egyremegy. Nem m inden élő vállalja.) — A gyerek él? — G yerek? — az öregasszony szemében józan értelem ébred. — Nem gyerek az m ár. Szerelő a cem entgyárba, m it ak ar? — fordulna és m enne vissza a konyha félhom ályába, de a sofőr u tá ­ naszól. Egyetlen kérdező szóval. — És? — és nézi az öregasszony hátát. A konyha négy fala, a tűzhely felett lógó rézüst, a padkán álló vizesvödrök felhango­ kat szőnek a válaszba. — Nem jön az ide vissza, az an y ját is m agával vitte. A tem ető ott van, szembe. A kit felkötnek, tudja, az a tem etőárokba ke­ rül. M ert az nincs beszentelve. Ide ne hozza őket! (A három ném et m egkönnyebbült arccal veri le az ásókra ta­ padt földet az árok fölé v etett pallóhidon. A patak p artjá n m eg­ állnak. Egyikük a vízbe köp. utánanéz. A m ásik kettő a térdelve előrehajló asszonyokat nézi: fel-lejár a nehéz sulykolófa a leve­ gőben, s ahogy lecsap, itt is, ott is sziporkázva freccsen fel a víz A szoknyák felhajtva; kérges-sáros talpak, fehéren világító m ez­ telen combok.) A három ném et m egkönnyebült arccal jön át az árok fölé v etett pallóhídon. A hibátlan helyesírású bazaltkőlapon hetvennégy órán át fog égni az üvegcilindertől védett mécses. A sofőr ném án nyitja az ajtót, ném án csukja; beül, kapcsol. H áta m ögött a három ném et. A sofőr a visszapillantó-tükörben Helga szabályos, finom vonalú arcát nézi, és félfüllel hallja az apa zsör­ tölődő hangját, az anya halk nevetését. Helga nem törődik velük. Visszanéz a sofőrre, azután a tájat bám ulja. Egyetlen gyerek, testvére nincs, a belénevelt jóm odor visszatartja, hogy m egjegy­ zést tegyen arra, am it nem tu d tak belénevelni. A sofőr is hallgat. Félúton egy kérdésre így válaszol :,,Jaw ohl”, s az ú t végén, az aláírt m enetlevél és a borravaló birtokában is csak ennyit m ond: „A ngenehm e Reise den H errschaften.” X A ferihegyi tran z it disztingvált zsongása nélkülözi a vasúti csar­ nokok w agneri pátoszát. U dvarias m ozdulatok, csiszolt m ondatok, pontos intézkedések. Tej a kosárban nyávogó m acskának. Sovány sonkaszelet a karon ülő tö rp erattlern ak . M egkülönböztetett figye­ lem az állatok egészségügyi útiokm ányainak. Kopasz fejek és dús parókák. F arm ernadrágok között egy földigérő, hófehér szári, Öt nyelven elism ételt, behízelgő hangszóró-figyelm eztetések, pu­ ha ülőbútorok, légkondicionált, területen k ív ü li légköbm éterek. W ilhelm Vogt ú r sört iszik. Anneliese Vogt asszony tonicot. Helga Vogt kisasszony egy szép szál lengyel legényt néz. Életében m ost lát először lengyelt. T ekintete nyílt és őszintén kíváncsi. A m üncheni gép hajtóm űvei bem elegítve, ü resjáratb an v árják a start pillanatát. �PÁHI PÉTER Sírodnál Változnék kis bogárrá, lennék tö rt szárnyú varjú, cipelem árvaságom , cipel a karvaly-karm ú. Törött szárnyam alá gubbasztom fejem ; anyám , sírodnál szikla voltam , azóta nem lelem helyem. Hajnaltól estig B atyuba kötött tejfeh ér hajnal, dűlők végén vajú d ik a keleti ég, harm at reggeli v ár a krum plisoroknál, h arap a kapa lapos vasszíve, m agához görbít a guggoló növény. A Nap korongját felemeli arcod, hom lokod ráncából szivárog a könny, fióka-ördögök m ezítelen talpa dobol az éhség sürgető ütem én. Szundít egy kicsit délben a kapa. m orzsákért mond im át m ad ár a lomb között, krum plivirágok köszönni látn ak a d ü lő úti ballagásnak és h átad ívén búcsúzik a fény. Vacsoracsillag k erg etett haza, otthon a lábasnak Hold köszönt, sim ogatás zizzent felém, egy tányérnyi béke küszöbre költözött s szíveden ü tö tt sebet a tű a folt fölött. Czinder Antal: Vasaló nő A ceruza többre viheti. Tágliber m entségére a valódi okot is m eg kell m ondani: m indig és m indenkor szigorúan b etarto tta és b e tartatta a biztonsági rendszabályokat, különösen a fronton, a szénfal m el­ lett. Vállalva a gyávaság v ád ját is! Jól tu d ju k alapos iskolai tanulm ányainkból — term észetesen van aki az életből, m agam inkább az iskolából —, hogy valaki, il­ letve valam i akkor nem közönséges, esetünkben akkor válik ki a ceruzák halm azából, ha két alapkérdésünkre az átlagtól eltérő vá­ laszt ad. Ezek pedig: a Hol? és M ikor? — em lékeznek? (A hogyan? és a m it? egyértelm űen az előbbiektől függ, a ki? pedig szinte mellékes.) Az író asztalfió k b an .. . A délelőttös sichta k e z d etek o r... Telje­ sen érth etetlen és fölöttébb gyanús körülm ények k ö z ö tt... Őrült k a la m a jk á t.. . — sietnek választ adni a kérdésekre. Diákos k ap ­ kodásnak azonban itt nincs helye. Fogjunk a dologhoz nyugodtan, m int Tágliber, az új személyzetis. A nnyira új volt T ágliber ebben a beosztásában, hogy ez a szür­ ke októberi reggel jelen tette szám ára az első nap kezdetét új m unkahelyén. Nem lett volna azonban Tágliber. ha nem hozza m agával ő is, m int a fakaruszon rázódó többiek, a karbidos lám ­ páját és ,,hűséges kopni”-ját, ahogy m aga nevezte. Rossznyelvek szerint azért becézte így. m ert még az izzadtságot se m erte letö­ r ölni kopasz fejebúbjáról. Ahhoz ugyanis le kellett volna venni a kopniját. A köznép azonban m indig irigy arra. aki közülük Ez azonban régi história és ő most, m iközben társai — m it sem törődve az út és fakaruszuk nagyot nyekkenő kibékíthetetlen összecsapásaival — aludni próbáltak, addig ő gondolkodott. Az első m ozdulatán, am ivel a kettős vaspántot a lakatokkal, a vas­ rácsot az ablakon és a biztonsági zárat m egvizsgálja. P ontatlanok vagyunk azonban, ha azt m ondjuk, gondolkodott m indezen. Nem, nem. R utinosan végigfuttatta elm éjét az egész tevékenységi so­ ron, m int egy sportoló a gyakorlata m ozzanatain, akinek m ár idegeiben van m inden elem. Ha nem ism ernénk, joggal m erülne fel bennünk a kérdés: m egtehette-e ezt Tágliber m ár az első na­ pon? K étségtelenül m egtehette. Pontosan úgy cselekedett, ahogy a fakaruszon á tfu tta tta elm é­ jén. Távolról látta, hogy az irodaablakkal nincs b a j. A kettős vaspánt szabályos párhuzam ossága — m intha geom etriai szer­ kesztés lenne —, súlyos lakatokkal az ajtó nyitódó szélén bizser­ gést k eltett csákányhoz szokott töm zsi u jjaiban. A bizsergés sze­ m érm etlenül tovater jed t egész testén, am int a vaspántok pendülve sorra az ajtófélfának csapódtak. A puhán ellenálló, legyőzetést váró biztonsági zár kinyitása és a felnyíló ajtó, bent az irodában az íróasztalra eső ablakrács gyenge, de négyzeteinek sértetlen á r­ nyéka elzsibbasztotta bakancsos lábujjait. Sietve helyet foglalt, PÁL JÓZSEF 15 �két öklét az íróasztal jobb és bal oldali redőnyös fiókjai fölé rak ta, láb át előrenyújtva, h á tá t a karosszéknek vetette. Ha nem lettü n k volna tan ú i a benne lejátszódó érzelm i viharnak, talán hiszünk a rossznyelveknek, akik szerint az önteltség tipikus pöffeszkedő tartásáv al ü lt az asztalnál. Mi tudjuk, hogy lábai m akacs zsibbadása ellen küzdött, am i sikerrel is járt. M unkához fogha­ tott. Kulcscsomójával kin yitotta a középső fiókot, ahonnan karikába n ajto tt, kifényesedett dróton fityegő két m ásik kulcsot em elt ki. Ezekkel k in yitotta az oldalsó fiókok redőnyeit. M indkettőt kinyi­ totta, csak u tán a húzta fel előbb a bal, m ajd a jobb oldali redőnyt. Érződött, ahogy az íróasztal a kelő nappal elhalt rostjaiba föl­ szívja az új személyzetis új szisztém áját. Tágliber rá té rt a fiókok egyenkénti ellenőrzésére. És ekkor tö r­ tén t a baj. Az első, am it Tágliber trösztszerte híres biztonsági fe­ gyelme okozott. M egtehette volna, hogy csak egy fiókot húz ki, m ondjuk a bal felsőt, esetleg a jobb felsőt, és m unkához lát. De a bal alsóval kezdte, ezt szokta meg. B ár m indegy lett volna, hol kezdi, belátható időn belül úgy is sorrakerül az a bizonyos fiók is. M ielőtt azonban m unkához lát, szeretett m eggyőződni m inden fiók háborítatlanságáról, am i teljesen fölösleges volt, hiszen az át­ adás-átvételnél pontosan átv ett m indent. T udta például az indi­ gó szám át, nem beszélve olyan apróságokról, m int a gemkapocs. Itt ugyanis valam ilyen szempontból m indennek jelentősége lehe­ tett, ez bizalm i m unkakör volt. A fiókokban lapuló dossziék leg­ alább ilyen alaposak voltak. Az anyag azonban korántsem volt teljes, m inden igényt kielégítő, kiegészítésük T ágliberre várt. Biztonságra törekvő aprólékossága pontosan ide illett. Ezért ne csodálkozzunk, ha a következő pillanatban látszatra árta tla n do­ log történ t, valójában teljesen érthetetlen. Tágliber a bal alsó — teh át negyedik — u tán a hárm as fiókot vette sorra. Sim a lendü­ lettel húzta. A dossziékhoz azonban képtelen volt nyúlni. Egy félkeresztbe fordult, tak aro san kihegyezett kék-piros ceruzára esett döbbent tekintete. Pontosan em lékezett, hogy itt melyik üzemrész anyagai vannak. A dossziékon kívül itt m ásnak semmi keresnivalója nem volt. Irodaszereknek pedig különösen nem. Azok a középső fiók dobozkáiban kap tak helyet, de kék-piros ceruza még ott sem volt. Ó vatosan felcsippentette az elvben nem létező tárgyat. Hasz­ nálták, de a faragás nem régi, am ellett takaros, szabályos faragás, állapította meg. M egdöbbenése fokozódott, am ikor a ceruzán hosszirányban feliratot fedezett fel „M A-DE-IN” — betűzte. Be­ tűzte volna tovább is, a szöveg azonban, valószínűleg a fogástól, használat közben kikopott. Ennyi is elég volt, hogy az érthetetlen feliratból villám gyorsan m egértse, mi történhetett. Tudta, m it kell tennie. Tíz perc alatt m egérkeztek. A jeep salakesőt csapott az épület falához, ahogy éles szögben a bejárathoz kanyarodott. A kivágódó ajtókon együtem ben, sietve, mégis m inden felesleges m ozdulat nélkül négy civil lépett ki. Öl­ tözetük a különbözőség ellenére egységesnek tűnt. K ettő benyom ult az irodába, kettő a té r fontosabb p ontjára állt. Közönyösen nézni kezdték a sürgő-forgó csilléket. A gyorsa­ ság láttán T ágliberbe belefulladt a szó. — E lv tá rs a k .. . — nyögte. — V árjunk ezzel. Mi tudjuk, kik vagyunk. — Magas, karcsú, kellem es em ber volt. Mégis zárkózottnak tű n t; kalapját, am ely se­ hogyan sem illett a fejére nem vette le, m int ahogy szorosra h ú ­ zott övű, sok gombos átm eneti k ab á tjá t sem. — M aga? — Én, kérem , é n ... — M aga te tte a bejelentést. K éptelen volt bárm it is kinyögni. Olyan érzése tám adt, hogy ezek m indent tudnak. A kalapos a m ásikra nézett, aki egyetér­ tően viszonozta tekintetét. Duzzadt képén hajszálerek ágbogai te­ nyésztek, hatalm as h asát k ab átja öve fogta össze. A szétpattanás­ sal fenyegető test azonban nem kevésbé ak a rt bizalm at árasztani, m int a kalapos, aki term észeténél fogva kellem es em ber volt. A kalapos az asztalhoz állt. Látszott, hogy a telefonbejelentés alap ján pontosan tájékozódik. A ceruzát helyén hagyta, huzigálni kezdte a fiókokat. T ágliber aggodalm asan figyelte. M ár az átvé­ telnél felfedezte az asztal egyetlen hiányosságát. A bal oldali, fe­ 16 lülről m ásodik fiók egy bizonyos h atáro n túlhúzva zakkan egyet és a hárm asra esik. Aki nem ism eri, könnyen k ib o ríth atja az egész fiók tartalm át. Nem is tudja, hogyan úszta meg az átvétel­ nél, hogy vele nem úgy történt. Szólni akart, de m ire rászánta m agát, m ár p u ffan tak az ira tta r­ tók, ahogy csak az ira tta rtó k tu d n ak puffanni. A fiók pedig rakoncátlan zajt csapott. — M enjen ki — szólt rá a kalapos. In d u lat nem látszott az ar­ cán. Felszedni és visszahelyezni készült a fiókot. Táglibert a köp­ cös öves hasával kituszkolta. Jóform án annyi ideje sem volt, hogy a m ásik kettő figyelő te­ kintetét zavarában kikerülje és a nyugodt m éltósággal közlekedő csillék közül m egállapítsa, m elyik megy befelé üresen, m elyiken jön kifelé a szén, m áris beszólították. — Senkinek sem m iről. Ért engem ? — kérdezte a kalapos. — Igenis. — Senkinek semmiről. Részleteket pedig egyáltalán ne. — Igenis. — Nem érti m aga, em ber — m ondta a kalapos nyugodt hangon. — A tárgyi bizonyítékot ne em lítse senkinek. Lefoglaljuk és el­ visszük. M aradjon nyugton. A z e l j á r á s mo s t m á r m eg­ i n d u l t a k e l l ő i d ő b e n m i n d e n t m e g t u d maj d. — In tett, a dagadt borítékot vett elő és óvatosan belehelyezte a ceruzát. — Igenis. A c e ru z á t... senkinek. Értem , kérem — buzgólkodott Tágliber. — M arha. Nem érti. Részleteket senkinek. „Tárgyi bizonyíté­ ko t” — érti? — Értem k é re m ... Csak „tárgyi bizonyítékot”. . . részleteket senkinek. A m ilyen gyorsan érkeztek, olyan gyorsan eltűntek. Meg volt róla győződve, hogy nyom on vannak. Izgalm ában felfoghatatlannak tűnt, hogy a kötélpályán a telerak o tt csillék változatlan nyu­ galom m al járta k . Befelé indultak az üresek, szabályos időközön­ ként pedig faszállítm ány. Az elkövetkezendő hetekben gyakran kijöttek. O lykor m ár vártak rá. És később is jöttek, am ikor m ár nem m indenben ta r­ to tta m agát alkalm asnak a feladat ellátására. (Talán em iatt a belső önkritika m iatt teh ette meg. hogy bányásznapokon a töb­ biek m egtűrték, velük együtt részegedjen le. Később pedig m ár nem is em lékezett senki, hogy valam iért is kiközösítették volna valaha is a z o k b a n az időkben.) Neki rendszerint asztalhoz kellett ülnie. A kalapos az ablakhoz állt, figyelte a m űszakváltás m iatt m egélénkült teret. A kövér rendszerint Tágliberen ta rto tta a szemét. Időnként a dossziékat is átfu to tták . Ilyen napok u tán érthető m ódon ingerülten töltötte be család­ fői tisztét régi kolóniabeli otthonában. A m it még soha nem tett, spiccesen se, m ert a szesztől csak szom orúság fogta el, m ost az asszonyon is ra jta hagyta kezenyom át. Szörnyen restelte, rend­ szerint azonban még két tasli volt a folytatás, am it a gyerek szen­ vedett el. A m ikor a gyereknél felfedezte a ceruzát az utóbbi idők meg­ szokásával tenyere kétszer csapódott a gyerek tark ó jára. Egyszerűen nem ak art hinni a szemének. — H onnan van? — k ap ta föl a gyerek elöl. Az ütés m iatt nem nagy eredm ényre szám ított. — V ettem — hebegett a gyerek. — Miből az anyád kínjából? Ne hazudj nekem ! A gyerek látta, hogy ahol az előbbi kettő term ett, o tt bőséggel van még több is. — H á t... loptam , illetve H anák kölcsön adta. — H anák? H onnan lehet H anáknak ilyen? — Neki van! M ert a p a p á ja .. . Tágliber nem figyelt a gyerek gajdolására. M ásnap a fegyelmi veszélyét vállalva elhagyta m unkahelyét. A legközelebbi népbolt­ ban a fiától elvett ceruza felm utatásával hasonlót k ért és kapott. MADE IN CZECHOSLOVÁKIA — olvasta. A felism erés tovább h ajto tta . Irodájában óvatosan kihúzta a bal kettest. A dossziék tetejére ra k ta a ceruzát és visszatolta. M ajd óvatosan ism ét ki­ húzta. A k ritik u s ponton túlhúzva a bal kettes a h árm asra zakkant, a ceruza elindult. Visszahelyezte a bal kettest. K ihúzta a bal hárm ast. �MŰVÉSZET ÉS KÖZÖNSÉGE CSORBA GÉZA Szabadtéri szoborkiállítás, 1974 M ostanában m éltán beszélünk arról, hogy m űvészeti életünk fejlődésében a vidéki városok egyre nagyobb és fonto­ sabb szerepet játszanak. Régi hagyom á­ nyokkal rendelkező m űvészeti centrum ok m egújulnak, s m ellettük újabb központok keletkeznek, ahol a városfejlesztés, az építőm űvészet, a köztéri szobrászat, a fes­ tészet, a grafika, az iparm űvészet — h ad d fejezzem ki röviden így: a m űvészeti al­ kotó m unka rangja és becsülete, a jó ízlés kultusza — odaadó kezdem ényezőkre és tám ogatókra, érdeklődő és igényeket tá­ masztó közönségre talál. Rendkívül örvendetes folyam at ennek az egészségesebb vérkeringésnek a pezsdülése, am ely feltétele annak, hogy a m ű­ vészet ezekből a centrum okból m indenho­ vá kisugározzék. a legkisebb települések­ be is eljusson, s jelen legyen m indenütt, ahol em berek élnek és dolgoznak M a­ gyarországon. S alg ó tarján t új, fiatal m űvészeti köz­ pontként szokták emlegetni, s m ind energikusabb fejlődése, ígéretes perspektívái révén valóban ráillik a „fiatal" jelző. Más­ felől azonban hozzá kell tenni, hogy a m űvészetet ápoló és fejlesztő törekvésnek m ár tekintélyes m últja van ebben a vá­ rosban. a környezetszépítő szándék im­ m ár hagyom ánynak tekinthető, hiszen S algótarján a m odern urbanisztika egyik legragyogóbb eredm énye, úgyszólván is­ kolapéldája hazánkban, de ugyanígy hí­ ressé vált köztéri szobrairól, kiállításai or­ szágszerte ism ertek, és im m ár negyedszer nyílik meg itt, a város főterén a szabad­ téri szoborkiállítás. Ügy érezzük, ennek a városépítő, m ű­ vészetet ápoló hagyom ánynak a talaján születhetett meg e tárlatsorozatnak a gongondolata is — egy újabb szerencsés kez­ deményezés —, am ely igen alkalm as arra. hogy a m űvészetet közel vigye a közön­ séghez és hétköznapjainkat is gazdagító élm ényeink közé iktassa. A szabadtéri kiállításoknak m inden zártterű tárlattó l m erőben eltérő hangu­ latu k és h atásuk van. Ez az itteni kiállí­ tás azonban azért is újszerű, m ert a m ű­ vek itt vannak a város szívében, a leg­ forgalm asabb pontián. egy harm onikus arányú, nagyszerű építészeti környezetben jelennek meg. A tárlato t rendezői bele­ kom ponálták városuk képébe, a nap m in­ den órájában nyitva áll a közönség előtt; és itt m aga a közönség is szokatlan, új Részlet a Szabadtéri Szoborkiállításról (Előtérben Farkas Ádám szobra) fogalom, m ert hiszen kiállításlátogató m in­ denki. aki m egfordul a város központjá­ ban. Szerencsés, de egyúttal szigorú környe­ zet is, am ely m egbírálja a m űveket. A va­ lóban erőteljes, kifejező, teret igénylő szo­ bor itt igazolást nyer, hatása felerősödik. Éppen ebben láth atju k a kiállítás másik nagy érdem ét, m ert hasznos tanulságokat n y ú jth at a m űvek alkotóinak is, s ezzel hozzájárul köztéri szobrászatunk további fejlődéséhez. E tárlat kapcsán hívom fel a figyelm et két olyan m om entum ra, am ely napjaink­ ban különös hangsúlyt ad országos jelle­ gű kiállításainknak. Egyfelől most, am ikor hazánk felszabadulásának harm incadik év­ fordulójához közeledünk, m egkülönböz­ tete tt fontosságot kell tulajdonítanunk m inden olyan m űvészeti seregszemlének, am ely alkalm as arra. hogy egy kissé viszszapillantsunk az elmúlt esztendőkre, ered­ m ényeinket országos m éretekben is fel­ m érjük, és a szocialista m űvészeti k ultú­ ra örvendetes fejlődését m egállapíthassuk. Másfelől m egem lítem azt a korántsem új, de a M agyar Szocialista M unkáspárt közművelődési határozata révén összefogottabb koncepciót és újabb lendületet nyert m unkálkodást, am ely népünk m ű­ velését, szellemi kincsének gyarapítását célozza, s am elyben a képzőm űvészeti kul­ tú ra terjesztésének is országos m éretű közüggyé kell válnia. Meggyőződésem, hogy ez a kiállítás, am ely m onum entális szobrászatunk és kisplasztikánk számos szép alkotását sorakoztatja egym ás mellé, a m űvészetet befogadó töm egek érdekét szolgálja és hasznos tám ogatója a közm ű­ velés nagy ügyének is. Czinder Antal: Ősz 17 �a szabadtéri bem utató és a csoportok fel­ vonulása nagy közönségsikert arato tt. A résztvevők m unkájuk és eredm ényeik elis­ m erésének tek in tették a fesztiválra tö rtén t m eghívást. Örömmel tapasztaltuk, hogy m ind a szereplők, m ind a közönség köré­ ben feltűnően sok fiatal volt. Ez a tény jól tükrözi fiatalságunk érdeklődésének és m űveltségének gazdagodását, és figyelmez­ tet feladatainkra is. CSIK PÁL Egy munkásvárosról és a folklórról 1972 szeptem berében itt még szokatlan — s látszólag talán indokolatlan — prog­ ram m al, nagyszabású rendezvénysorozat­ tal gazdagodott S algótarján város k u ltu rá ­ lis-m űvészeti élete: a M agyar Rádió nép­ zenei fesztiváljának és a salgótarjáni nép­ zenei találkozónak megrendezésével. A kezdeményezéssel közvetlen gyakorlati cél is vezetett b e n n ü n k e t: az 50 é ves vá­ rosjubileum ünneplése, hiszen a jubileum i év kiemelkedő, országos jelentőségű prog­ ram ján ak tek in tettü k e 3 napos népzenei, népm űvészeti rendezvénysorozatot. Ebből a szempontból — úgy véljük — egyértel­ m űen helyes volt ennek — a M agyar Rá­ dió által biztosított — lehetőségnek a felhasználása. A hangversenyek m agas m ű­ vészi színvonala, a szomszéd népek népze­ néjének a bem utatása, a gondosan rende­ zett palóc népm űvészeti kiállítás jelentős élm ényekkel és sok ism erettel gazdagította városunk lakosságát, segítette zenei anya­ nyelvűnk m egértését és elsajátítását, m ás­ részt pedig jó lehetőséget biztosított váro­ sunk életének, fejlődésének, eredm ényei­ nek széles körű m egism ertetésére. M ind­ ezeken túl a rendezvények kapcsán, jelen­ tős tartalm i és a közművelődés gyakorla­ tá t is befolyásoló problém ák m erültek fel, m elyekre a közm űvelődésnek a m űvelő­ déspolitika m egvalósítási folyam atában választ kell adnia. Csak a legfontosabba­ kat em lítve: a hagyom ányokhoz való vi­ szony, a hagyom ányápolás helye a közm ű­ velődésben; lehetőségei, m ódjai, formái, népzene és m odern zene viszonya, a hagyo­ m ányápolás és világnézeti, esztétikai neve­ lés, ism eretterjesztés problém ái stb. S m i­ vel a népzene a népi hagyom ányok és ál­ talában a népm űvészet irán ti érdeklődés az utóbbi években M agyarországon jelen­ tősen fellendült — nagy részben a M agyar Rádió és Televízió által szervezett külön­ böző vetélkedők h atására is —, szükséges­ nek látszott és látszik ezeknek a vetélke­ dőknek, m ozgalm aknak fenntartása, to­ vábbfejlesztése és beépítése a közm űvelő­ dés rendszerébe. Részben ezek a m ozzanatok, részben a kulturális hagyom ányok m egterem tésére irányuló tevékenység, m ásrészt bizonyos elvi m egfontolások indokolták, hogy 1974 júniusában m ásodik alkalom m al is házi­ gazdája legyen a város ennek az országos, bizonyos értelem ben nem zetközi rendez­ vénysorozatnak. Sokakban felm erült és felm erülhetett a kérdés, hogy m iért éppen S algótarján ad helyet a népzenei fesztiválnak és találko­ zónak, hiszen köztudott, hogy a mi váro­ sunk nem népm űvészetéről, hanem forra­ dalm i m unkásm ozgalm i hagyom ányairól, iparáról, m odern városépítészetéről vált ism ertté és híressé. Látszólag van alapja ennek a kérdőjelnek. De csak a látszat alapján. Hiszen a népm űvészet a nem zetek 18 k u ltú ráján ak alapja, forrása. A m i ko­ ru nkban a nép, a nemzet, az emberiség kulturális örökségének hordozója, tovább­ fejlesztője és a szocialista k u ltú ra m egte­ rem tője a m unkásosztály, mely világunkat form áló tevékenysége során, nagy társa­ dalm i változások közepette is m indm áig m egőrizte történelm ünk közösségi k u ltu ­ rális értékeit, jó hagyom ányait, m elyeket tudatosan épít be a m aga k ultúrájába, hogy ez által a népi k ultúra, a népm űvé­ szet igazi szocialista nem zeti értékké vál­ jék. A szocialista viszonyok között nem ta rt­ h ató fenn a külön úgynevezett „népi-pa­ raszti” és külön „m unkás” k u ltú ra elm éle­ te és gyakorlata. A szocialista nem zeti kul­ tú ra egységes, az egész dolgozó nép közös kincse. A II. S algótarjáni Népzenei Fesztivált és Népzenei Találkozót e felfogás szellemében szándékoztunk m egszervezni és gazdagíta­ ni. Szélesítettük a nemzetközi m ezőnyt az­ zal a céllal, hogy m ás népek népzenéjének m egism ertetésével erősítsük a népek kö­ zötti barátság érzését. (Szovjetunió, Bulgá­ ria, Jugoszlávia, Ausztria, Belgium és az NSZK énekesei vettek részt). Bizonyos ér­ telem ben változott a fesztivál jellege, m ert — az előzőhöz képest — nagyobb teret kapott a m unkás-folklór bem utatása — a sum m ás-daloktól a bányász-dalokig. Úgy gondolom, hogy a másodszori m egrendezés helyes volt. Bizonyítja ezt az országos érdeklődés. Olyan sok együttes és egyén jelentette be részvételét, hogy a ta ­ lálkozóra nem is tudtuk m indegyiket fo­ gadni, a Rádió m unkatársai kénytelenek voltak a teljesítm ény alapján szelektálni. Így csak a nyilvános rádiószereplésre al­ kalm as csoportok, énekesek és hangszere­ sek lehettek jelen. A rendezvénysorozat találkozott a vá­ ros dolgozóinak igényével, érdeklődésével, hiszen m inden hangversenyen m egtelt kö­ zönséggel a m űvelődési központ színházterm e. M indhárom nyilvános hangverseny, Elsősorban arra gondolunk, hogy a kü­ lönböző tényezők h atására m egélénkült és egyre több korosztályban jelentkező ér­ deklődést irány íto ttá, szervezettebbé kel­ lene tenni. Ahol lehetőség és igény van rá, be kell építeni a közművelődés program já­ ba kom plex módon, összekapcsolva sokol­ dalú ism erett er j esztéssel (történelem , nép­ rajz, zenei ism eretek, szomszéd népek tör­ ténelm e, k u ltú rája stb.), hogy a hagyo­ m ány ne m erüljön ki egyéni, vagy csopor­ tos éneklésben, zenélésben és ne a szerep­ lés, a fellépés legyen az elsődleges, gyakran kizárólagos cél. A kétévenként ism étlődő népzenei fesz­ tiválokat és népzenei találkozókat orszá­ gosan jobban elő kell készíteni. El kellene érni, hogy az egyes csoportok és egyének tudatosan készüljenek erre a seregszemlére. Éppen ezért — úgy gondoljuk — szükség lenne országos koordinálásra, a párhuza­ mosságok m egszüntetésére. (Nem bizonyos, hogy jó szolgálatot tesz az ügynek, ha a M agyar Televízió és a M agyar Rádió — egym ástól függetlenül, m ás-m ás címszó alatt szerepelteti — kevés eltéréssel — ugyanazokat a csoportokat, szólistákat. Nem szükséges részletezni ennek kedve­ zőtlen hatását és következm ényeit.) Eddigi tapasztalataink igazolják, hogy ez a mozgalom több múló divatnál, a közm űvelődés egyik hatékony terü lete lehet, s ennek megfelelő fontossággal kell vele foglalkoznia m inden illetékes szervnek, in­ tézm énynek és a közművelődés területén tevékenykedő szakem bernek. A rendezvénysorozat salgótarjáni lebo­ nyolítását is tovább kell javítani. Az 1972-es és 1974-es fesztivál program ja a próbák és szereplések után m ár nem ha­ gyott időt arra, hogy az ország egész terü ­ letéről ide látogatók megism erhessék a városi, üzemi m űvelődési központok és otthonok életét, tevékenységét, nem kerül­ h etett sor a m unkásokkal, m unkásfiatalok­ kal való találkozókra, vélem énycserékre. Az 1976-ra tervezett fesztiválon biztosíta­ nunk kell az üzemi m űvelődési közpon­ tokban való szereplésüket, a m unkás-pa­ raszt találkozókat, tapasztalatcseréket. Szükséges a tapasztalatok további elem­ zése és felhasználása. Úgy gondoljuk, hogy helyesen cselekszünk, ha a jövőben is vál­ laljuk a népzenei fesztivál és népzenei ta­ lálkozó házigazda szerepét, hiszen közvet­ len környékünk is, de az egész Nógrád m egye rendkívül gazdag m áig is élő népm űvészeti hagyom ányokban, m elyek feltá­ rása és feldolgozása sok lehetőséget kínáló sürgős feladat, s ebben a m unkában, en­ nek szervezésében, irányításában, a fóru­ mok biztosításában nagy szerepet kell vállalnia a város intézm ényeinek, szervei­ nek és szakem bereinek. �HAGYOMÁNY RÉTI ZOLTÁN Rózsavölgyi Márk 1335-ben Rózsavölgyit Pozsonyban találjuk, ahol az országgyűlési közönség előtt többször hangversenyezett nagy sikerrel. Ennek a po­ zsonyi utazásnak van egy nevezetes epizódja is, m égpedig az, hogy — valószínűleg több főrangú m agyar úr, közöttük gróf Reviczky Ádám, akkori kancellár biztatására — átrándul Bécsbe, ahol két ízben szere­ pelhetett az udvari dalszínházban. Az udvari dalszínházban való sze­ replés önmagában véve bizonyos zenei rangot jelentett; s az akkori bécsi lapok egyhangúlag magasztalták Rózsavölgyi játékát. Ezt a bé­ csi hangversenyt m egem líti a múlt század híres bécsi zenekritikusa, Eduard Hanslick is, G eschichte des Concertwesen s in Wien című 1369-ben m egjelent könyvében. Az 1830-as évek hazai sajtójának báli tudósításai között találunk olyan jelzéseket is, m elyek arra vallanak, hogy az előkelőbb bálokon és táncmulatságokon kívül másfajta táncélet is van M agyarországon: ,,is fájdalom, m égtsak fél pallérozódású m agyar városban is a m a­ gyar nemzeti Tánczot hijába keressük, de az együgyü falusiak társasá­ gában, és a ’ m agyar kortsmákon tsalhatatlanul feltaláljuk.” Rengeteg idézettel lehetne bizonyítani, hogy a magyar táncot pár­ tolók a harmincas években m ennyit küzdenek azért, hogy a nem zet­ közi tánc és tánczene egyeduralmát m egtörjék. Nagyon nehezen megy. Az előítéletek töm kelege, a társadalmi különbségek m élysége szinte áttörhetetlen falat képez, m elyen a magyarosodási törekvések nem tudnak áthatolni. Ebben a küzdelem ben term észetesen nemcsak a tán­ cosoknak, hanem a muzsikusoknak is döntő szerepük van. Közülük kiem elkedik Rózsavölgyi alakja. De jelentős szerepet visznek a ván­ dorszínészek is, akik a színielőadásokba beleszőve, vagy a felvonások közötti szünetekben helyet adnak a magyar táncnak és a magyar ze­ nének. Ezekután érthető, hogy m ilyen nagy jelentősége van Rózsavölgyi „Lassú csárdás”-ának. m ely 1835-ben jelent meg. A csárdás, mint zenei műfaj, nyom tatott kottalapon ez id ő tájt jelenik meg először. Rózsavöl­ gyi ciklikus tánckompozíciójának részei: Lassú csárdás, Trio, Trio, Gyorsan, Friss, Gyorsan, Trio. (Említsük meg, hogy ezekben az években Bernát Gáspár is írt csárdásokat.) Rózsavölgyi jelentősége most kezd kiteljesedni. A klasszikus ver­ bunkos formáinak a legterm észetesebb módon tud továbbfejlesztője lenni. „ ... elsajátító-, felszívó-, s újjáterem tő készségének teljes bir­ tokában, nevelkedhetik bele Bihari nem zedékének frissen kiforrott form avilágába.'’ Míg a századforduló táján kialakult a „klasszi­ kus verbunkos” form avilága: az 1830—1850 közötti két évtized „meg­ hozza a m agyar tánczene színpadi és szalontípusait, m ellettük a csár­ dást, s végül a verbunkosból kivirágzó tulajdonképpeni műzenei kísér­ letek, a nagyobb koncepciójú műformák útnakindulását.” „A fejlődés központi árama, m ely Bihari halálával egy pillanatra megszakadt, most — egyelőre — két úton fut tovább: egyik a mind szélesebbé tá­ guló verbunkos útja, másik a színpadi muzsikáé. Előbbin Rózsavölgyi Márk testesíti m eg a korszak fő törekvéseit, utóbbin több kisebb je ­ lentőségű zeneszerző, Erkel közvetlen elődei.” Az új tánctípus már a húszas évektől kezdve alakul Rózsavölgyi alkotóm űhelyében: a verbunkos friss részei kibővülnek, majd önálló­ vá válnak. Erre vonatkozóan S za b o lc si B en ce írja: „Rózsavölgyi igazi történeti jelentősége formaösztönében, s for­ máló m űvészetében áll. E művészi készség révén verhet hidat Ró­ zsavölgyi, a tánckom ponista.. . a negyvenes évek tánczenéjétől a hatvanas évek magyar m űzenéjéhez.” Rózsavölgyi járta az országot, szinte hihetetlen, hogy mennyit uta­ zott. Sokszor egyedül, egy szál hegedűvel lépett pódiumra, állt füg­ göny elé az előadások szüneteiben, vagy a kör közepére zajos és fullasztó bálok táncosai közé. Réti Zoltán: Rózsavölgyi Márk 1835-ben Frankenburg A dolf hosszabb cikkben írja le, hogy Egerben miképpen adott hangversenyt a táncterem közepén a pihenőóra alatt Rózsavölgyi „minden rendbéli hallgatóktól körülvéve” : „Rózsavölgyi itt van!” — kezdi a cikkíró, idézve azt a felkiáltást, m ellyel őt házi­ gazdája m ély álmából felriasztotta. „Ő (t.i. Rózsavölgyi) a’ tánczterem ben fogja magát nyilván hallat­ ni.” Háziuram ment, m iután m egkelle neki ígérnem, hogy én is ok­ vetlenül a ’ magányconcertnél m int műértő m egfogok jelenni. Én a’ dicsért hangászt, kit eddig csak kedvelt caracteristicai m agyarjaiból ismerék, valóban akartaim szem élyesen látni és hallani, hogy mind magamnak az itt igen gyéren vetett alkalom ból egy régen óhajtott fül-kéjet, mind pedig a Regélő nagyon tisztelt szerzőjének, annak leírása ’s elküldésével, honm űvészi becses adatait többesítsem. Kü­ lönben is a'miről ítélni vagy írni szándékozom, m ivel másoknak igen hinni soha se szoktam, azt m indig magam akarom látni vagy ta­ pasztalni: nehogy a ’ könnyenhívő olvasó m a g y a r közönséget, ki­ vált a ’ dámákat, kiket csak szépségök vagy esztendejek iránt ha­ gyok néha kellem es csalódásban, barátimmal ujjat húzva kigúnyol­ ni vagy jégre vezetni láttassam, m int azon ism eretes franczia gascognier, ki utazási töredékekben Amerikát sajtóba ereszté, és egy m érföldnyire sem utazott honából. — Hallottam Rózsavölgyi (ere­ detileg: Rosenthal; mint hallám veszprémi fi) a’ pihenő óra alatt mesteri ügyességgel és lelkes kinyom ással öt darabot a’ tánczterem közepén szám os minden rendibéli halgatóktól körülvéve, eljátszani. A’ darabok egy lassu magyar, és egy verbungosból állottak. Zajos taps fogadá és követé mindenikét. Kim ondhatatlan szép a’ lassú 19 �magyar, ha a’ hegedű síró hurjain reszket, és szívünkbe szállva ro­ kon hangjaival érzésinket felrázza, felem eli a’ valón tul magosabb é letre. Én itt nem W inkhler m agyarjait értem kikeresett m esterug­ rásaival, chromaticai hatvannégyeseivel, végtelen trillerével, m elylyek hangversenyi adagióknak inkább, mint magyarnak illenek-be az eredeti magyar lassú nóta e p e d ő legyen, m int a ’ szerelm es dalja holdvilágéjben kedvese ablakjai alatt; f e l l e n g ő s mint az ifjú m agyar Leonidas szive, ki szabadságát védve harczra k é l; l á g y és p a n a s z l ó mint a’ nyögő fuvallat elfelejtett hősek s irjain, és epedő mint az ártatlan leány első szerelm i csókja. — Én Rózsavöl­ gyit igen szivesen hallgattam . Ő ugyan nem remekelt, de tiszta hangjait, előadását és érzem ényes játékát nem lehetett nem m éltánylani. ítéljenek róla mások, m it akarnak; nékem egy szép órát szer­ zett.” A tudósító szerint a m ulatozó társaság zajongása m eglehetősen za­ varta az előadást; „Sajnosan kell em litenem, hogy a’ szomszéd szobákban toborzó vendégek kiáltása, nevetése, ’s a. t. noha az ajtók zárva voltak, és én elég közel állottam e’ magyar Anphionhoz, érthetetlenné tevék jó részben a ’ három utolsó hangm ivet.” A Honművész rendszeresen értesíti a közönséget Rózsavölgyi leg­ újabb m űveinek m egjelenéséről, m elyek kiadására Tomala Ferdinánd m űárus vállalkozott. Egy ilyen hirdetésben olvashatunk arról a műről, m elyet a zeneszerző Nógrád várm egye főispánja hitvesének ajánlott: „Rózsavölgyi Mark urna k legújabb m agyar nótáji (kőre metszve) m últ napokban jelentek-m eg. Czimök: »Magyar nóták, m ellyeket fortepianóra készitett és nagy méltóságú gróf Sándor Mathilda aszs zony ő excellentiájának n. m. Buzini gróf Keglevich Gábor úr koronaőr t. n. Nógrád várm egye főispánja ’s a’ t. ő excja hites tár­ sának, t. n. Nógár vm egye praetorialis háza szentelésének ünnepén m ély tisztelettel ajánl ’s a t.« — Tartalma egy lassú ’s fris magyar. Csinos borítékban ára 30 ezüst kr. — Találtatik Pesten Tomala m űárus urnái.” A z előtte levő számokban Balassagyarmatról olvashatunk, melyben a tudósítás beszámol az 1835. október 19-i örömünnep napjáról, am i­ kor felavatták a várm egye házát. A hivatalos felavatási ünnepségen kívül szórakoztató műsorról is gon­ doskodott a rendezőség. „Ugyan ezen estén vevénk részt a ’ m egye sta ­ tusai által ide, különösen meghivott m iskolczi magyar színész társa­ ság által a’ m egyének ideigleni termiében adatott 5 felvonásos m ulat­ ságos vitézi szindarabban. Ezen inneplésre meg valának híva kedvelt Dérynénk, Bartha és Telepi urak is, a ’ budai színész társaságnak elő ­ kelőbb tagjai, ’s ezen utóbb em litettnek müvészi keze alkalm azá na­ gyobb részint a ’ csinos diszitm ényeket is.” A tudósítás őszintén beszámol arról is, hogy sok v olt az ének: „. . . 5/ Andronicóból kettős d a l: Déryné és Latabár által — m ár meg is untuk. Harmadik szakaszban: hogy fölösleges volt m ár éneklésö k, és hogy a’ sok szép is unalm at szerez, magok is elism erték szinészeink; mer 1/ a ’ Marieból választott kettős dal helyett S z ő l l ő s i L a j o s úr divatos m agyar tánczával lépe-fel, ’s a ’ tapsok közti ism ételtetés volt jutalm a köz tetszést nyert derék tánczosunknak.” A fenti idézetek után érthetetlen, hogy Rózsavölgyi nevével a hoszszú beszámolóban nem találkozunk. Feltehető, hogy Szőllősi Magyar táncának zenéje — m int később oly sok alkalom m al — ezúttal is Ró­ zsavölgyi szerzem énye volt. Bár a tudósítás nem em líti: nagyon való­ színű, hogy a fentebb em lített, s a főispán hitvesének ajánlott m agyar­ nótákat az avatási ünnepségre komponálta Rózsavölgyi. Nem tudjuk: m egköszönte-e Sándor Mathilda asszony a „Magyar nóták” ajánlását. De az válasz nélkül aligha maradhatott, m ert 1836ban új m űvet írt Rózsavölgyi Nógrád várm egye Karainak és Rende i­ nek tiszteletére. A mű cím lapján az alábbi felirat díszeleg: „Emlékhangok M agyar nem zeti nótában Fortepianóra és hegedűre Fortepiano kisérettel szerzé és Tekintetes N em es Nógrád Várm egye T. T. Karainak és Rende inek m ély tisztelettel ajánlá Rózsavölgyi Márk. T. N. Nógrád várm egyének tisztujitási innepe alkalm ával 1836.” Ezen az 1836. évi tisztújító közgyűlésen sok érdekes esem ény történt. A várm egyei közgyűlés tiltakozik az ellen, hogy ifjakat az illetékes törvényhatóságok tudta nélkül katonaság által elfogattatva, Pesten, az ú.n . Új épületben fogva tartanak. Ezen a gyűlésen határozta el a m e­ gye azt is, hogy „a Megye hiteles Pecsétje is Magyar körülirásba fog­ laltassék”. A z Országos Széchényi Könyvtár Zeneműtárában őrzött eredeti Rózsavölgyi-kériratok ném elyike a zeneszerző és Nógrád m egye további 20 kapcsolatára vet fényt. E vonósegyüttesre írt, választékos ízléssel összhangosított, finom an formált, s a prím szólam előadójával szemben virtuóz igényeket támasztó táncdarabok egyike a „három hegedűre és brugóra” írt Nógrádi Emlék. Címlapján ez olvasható: „Nógrádi Em lék, három hegedű ’s Brugóra szerzé ’s , N agym éltóságú Gróf K eglevich Gábor hitvesének ajánlja Rózsavölgyi.” A lap alján más írással az alábbi m egjegyzés található: „No. 25. Bod D ánielé fizettem érette Rózsavölgyinek július 13-án 843. 2 Pftot.” Van a Széchényi Könyvtárban egy 120 levelet tartalmazó eredeti kéziratos kottagyűjtem ény: Rózsavölgyi táncai egy hegedűre. Ennek 95—96. lapján található Emlék Nógrádra című kompozíciója. Rózsavölgyi és szülőföldjének kapcsolata tehát — m űvei bizonyít­ ják — nem szűnt m eg később sem, akkor sem, amikor a muzsikus már több évtizede m ásutt lakott. 1836. január havában Nagyváradon járt, Finale Ignác fa- és szalm aharm onika-m űvész társaságában. „ N a g y v á r a d m iveltebb közönségét lefolyt januar hónap több estéin pesti hangm űvészek R ó z s a v ö l g y i M a r k hegedűn, és F i n a l e I g n á c z a’ fa - ’s szalm a-harm onikán adott hangverse­ nyekkel kellem esen m ulattatták. Az elsőbbik remek játszásával bájola; az utóbbi ritka ügyességével álm élatra ragadott m inket. Mind­ kettőnek fáradozásait, főleg a magyar csárdásokat (m ellyel a ’ »pesti tárogató« czímű m agyar nóták gyűjtem ényének 2-dik füzetében jelentek-m eg) zajgó tapsok jutalmazák. Mi azonban e ’ jeles művészek iránt hevesb részvétet és számosb hallgatót oh ajtánk.” A tudósítások hasonló befejezésével a későbbiek folyam án is talál­ kozhatunk: a cikkek írói sokszor nem voltak m egelégedve a közönség lelkesedésével és a hallgatók számával. Később arról értesülünk, hogy Rózsavölgyi Debrecenben járt, szintén Final e Ignáccal, ahol február 12-én délután 4 órakor az „arany bika” vendéglő termében „nagy hangászatot” adott. Huzamosabb ideig tartózkodhatott Debrecenben, m ert április 12-én történt szerepléséről is olvashatunk. Ez a hír azért is érdekes, m ert em lítést tesz a m űkedvelő m uzsikusok közreműködé­ séről is: „ D e b r e c z e n b e n április 12-kén, m int már m ultkor is emlí tettük, Baranyi ur részére »A line« adatott. E’ jeles és szép tehetsé­ geiért becsült s z inészünket nem csak a z érdem eket m éltányló közön­ ség jutalm azá : hanem ném ely m űkedvelők is sziveskedtek az éne­ kek k iséretére kivántató hangászatot elválalni, m elly karban az el­ ső hegedűn a ’ hangköltő ism eretes m űvész R ó z s a v ö l g y i Mark m ind játék folyta mind felvonási szünetek alatt a’ közönség gyö­ nyörködtetésére jelesen játszott több rendbeli magyar nótáiért za­ jos tapssal és többszer hangzott éljennel tiszteltetett.” Pár nappal később egy debreceni örömünnepről olvashatunk, s arról, hogy Rózsavölgyi Márk vezényelt; V. Ferdinánd születésnapján, áp­ rilis 19-én: „Öröm-innep Debreczenben. Ő cs. kir. felségének, uralkodó kirá­ lyunknak, születési napját Debreczen városa is érzékenyen inneplé. Reggel a ’ catholica és helvét vallásbeli egyházakban isteni szolgá­ latok tartattak, m elyekben ő cs. kir. felségére mindenki szivéből b ol­ dogító áldásért esedezett. Mindenik egyházban szivem előleg énekel­ tetett a’ »tarsd-m eg Isten királyunkat". A’ cath. egyház hangászkarát R ó z s a v ö l g y i M a r k ism eretes hangm űvész alkatta egybe. M ozsár- és üdvözlő-lövések em elték az inneplés fényét.” 1836-ban m ég „a kolozsvári és nagyszebeni közönséget ragadá el remeklő m űvészetével”. Novem ber 7-én viszont Kassán találjuk: „...Rózsavölgyi Márk hangm űvész hangversenyt adott, m ellyre azon­ ban igen k evés néző jelent-m eg.” Hogy Rózsavölgyit az ifjúság is a m agáénak tekintette, m utatja a következő idézet, m ely eperjesi szerepléséről számol be. Mind a pro­ testáns, m ind a katolikus nevelőintézetek diákjai sorra alakítanak m a­ gyar nyelvm űvelő társaságokat. Ezek tagjai a magyar irodalom termé­ keivel való m egism erkedés érdekében nyelvm űvelő előadásokat tar­ tanak. Az eperjesi evangélikus kollégium diákjai egy ilyen alkalomra Rózsavölgyi Márkot is m eghívták, hiszen zenéje számukra a nemzeti kultúra szerves része volt. „Eperjesi hangverseny. — Az eperjesi ev. collegium keblében lé­ tező magyar nyelvm űvi társaság által évenként tartatni szokott ö r ö m ü n n e p a’ tavai B e r z s e n y i dicsőitésére szentelt gyá­ szos e m l é k ü n n e p , ’s több illyfélék teljes fényben tüntetik-elő azon buzgalmat, mi szerint az ottani ifjúság nemzeti nyelvünket az eperjesi idegen ajkúak között m indinkább terjeszteni igyekszik. — �Legújabban az em lített társaság tagjai közül néhányan, R ó z s a ­ v ö l g y i M a r k k a l egyesülve s z a v a l á s t és h a n g v e r ­ s e n y t adtak a’ társaság könyvtárának gyarapítására. A’ jeles hangm űvész négy eredeti darabját játszá-el, ’s m űvészeti és igen kellem es előadását m indenkor harsány taps követte. Az ifjak Bajza, Fáy András, Hrabowszky Zsigmond, Kisfaludy Károly, Vajda Péter MOLNÁR PÁL Sándor Pál Korunk patriotizmusa a cselekvő hazafiság. Ezért tartjuk példaképünknek a term e­ lőmunkában, tudományban, kultúrában élen­ járó embereket, hiszen napjaink hőseit széttéphetetlen szálak fűzik harcos elődeikhez: a ma élenjáró munkásai, szövetkezeti pa­ rasztjai, szellem i dolgozói a tegnapok és tegnapelőttök gyerm ekei és unokái. A harcos elődök munkája tört utat napjainkhoz. Éle­ tük és munkásságuk ezért éltető elem ül szol­ gál ifjúságunk és felnőtt nemzedékünk m in­ dennapos harcaihoz. Az értünk fáradozó, sokszor életveszélyt is vállaló emberek életltjának m egism ertetését, a forradalmi harcok felidézését nemcsak a tanulságok hasznosí­ tása, hanem az erkölcsi elism erés, a neves és névtelen hősök előtti tisztelség érdekében is fontosnak tartjuk. Nógrád m egye igen gazdag m unkásm ozgal­ mi hagyományokban. Számos önálló kötet, tanulmány, cikk foglalkozott nemegyszer országos jelentőségű harcok, tüntetések, sztrájkok, ellenállási mozgalmak részletes le ­ írásával. Történtek próbálkozások — főleg a nagy történelm i évfordulók időszakában — a harcokban élenjárók életének megírására is. Hogy most újabb próbálkozással találko­ zunk. elsősorban a bevezetőben foglaltak alátámasztása érdekében történik. Egy köztiszteletben álló, idős veterán életútjának általunk ismert fontos állom ásait elevenítjük fel, olyan harcosét, kinek tettei nemcsak sa­ ját maga. hanem osztályos társai dicsőséges, de egyben sok veszélyt és kockázatot is magában foglaló életét idézik fel. A harcok­ ban bátor, a veszélyek vállalásában követke­ zetes volt: Sándor Pál, született 1902-ben Vizsláson. A munkásmozgalommal 18 éves korában, közvetlenül munkába állása után került kap­ csolatba. Szervezett bányásztársai őt is be­ vonták beszélgetéseikbe, ahol a kizsákm á­ nyolás okairól, a munkásság elnyomásáról esett gyakran szó. A beszélgetések folyamán a kiutat a szervezkedésben látta. Ennek ha­ tására 1922- ben be is lépett a bányász­ szakszervezet helyi csoportjába és a szociál­ demokrata pártba. Ezután több m egbízatást kapott. Ú j tagok szervezése m ellett illegális röplapok terjesztésébe és az 1924-es sztrájk előkészítésébe és lebonvolításába is bevon­ ták. Fentiek következtében politikai fejlődé­ se meggyorsult: 1925-ben az MSZMP, 1926ban pedig az illegális KMP tagja lett. Kom ­ munista párttaggá való válásában sokat kö­ szönhet Targos Árpádnak, Lovász Józsefnek, s nemkülönben testvérbátyjának, Sándor Istvánnak. 1926-ban már jelentős pártmeg­ bízatást kapott. A KMP illegális sejtjeinek és a bányászszakszervezet baloldali vezetői­ nek szervezésében lezajlott éhségm enet le ­ bonyolításában kellett részt vennie. Elvtársai­ val együtt a vizslási bányászokat 5—6-os csoportokba osztották be és indították útnak Salgótarjánba, hogy azok csatlakozhassanak a Budapestre induló, kenyeret, m unkát köve­ telő bányászokhoz. A m enetet Csóka Vendel, a szakszervezet áruló vezetője ugyan lesze­ relte és a tömeget különböző ígérgetésekkel szélnek eresztette, az osztályharcos politikát és Vörösmarty után szavaltak. — A’ tarka vegyületü (kötött és kö­ tetlen beszédben iratott) költem ények mind magukban, mind pedig a ’ helyes szavalati előadás által, köztetszést nyerének. Kár, hogy a’ hallgatók szám a — a ’ hirtelen támadott eső és szél miatt nem sza­ porodhatott nagyobbra.” folytató munkások, elősorban a kom m unis­ ták a harcot tovább folytatták. Sándor Pál is ezek közé tartozott. 1927-ben és 1928-ban tevékenyen részt vett olyan illegális m un­ kákban, am elyek során ism eretlen szem é­ lyekkel kellett pontosan kijelölt helyen és időben a megadott jelzéssel találkozni, cso­ magot átvenni, s azokat határidőre a konspi­ ráció szabályainak m egfelelően továbbítani. 1928-ban négy napig — vállalva az ezzel járó következm ényeket — a körözés alatt álló Targos Árpádot saját lakásán bújtatta el. Bátorságára és lelem ényességére vallott, hogy a lakást átkutató csendőröket sikerült m egtévesztenie. Az 1929-es esztendő újabb feladatokat je­ lentett számára is. Részt vállalt a négy hétig tartó bányászsztrájk szervezésében. A sztrájkot követően elfogatási parancsot ad­ tak ki a szervezésben résztvevők ellen. A nagyfokú konspiráció következtében azon ­ ban az 1929, 1931 és 32. évi letartóztatáso­ kat elkerülte. Amikor a rendőrség és csend­ őrség helyi vezetői azt jelentették felettes szerveiknek, hogy a salgótarjáni bányavidék illegális mozgalm át felszám olták, m élysége­ sen tévedtek. A lebukottak helyére újak álltak és a konspiráció révén megmaradt kommunistákkal együtt tovább folytatták a harcot. 1934 után viszonylag kevés útm uta­ tást kaptak a KMP központjától. Ennek el­ lenére — helyesen — elsősorban a legális m unkásszervezetek (szakszervezet, szociál­ demokrata párt) m egvédését tartották fel­ adatuknak, hiszen Gömbös Gyula német mintára a totális fasizmus bevezetésére tö­ rekedett. Az 1939-es országgyűlési választá­ sok előtt a nyilaskeresztes párt erősödő propagandája ellen vették fel a harcot. Eb­ ben igen nagy segítségünkre volt Kovács József, a szakszervezeti központ vidéki fe l­ adatokkal megbízott vezetője. Fontos felada­ tuknak tekintették a leventék felvilágosítá­ sát is. Ebben az időszakban hol Sándor Pál lakásán, hol az erdőben tartotta az illegális sejt fenti feladatokkal kapcsolatos m egbeszé­ léseit. A dolgozók érdekeinek védelm ét sem hanyagolták el. 1937-ben pl. amikor is Forgács-lejtősaknán be akarták vezetni a 10 órás munkaidőt, Sándor P ál közrem űködésé­ vel. a fejtésen dolgozók segítségével sike­ rült az intézkedést megakadályozni. A háborúra való felkészülés súlyos terhe­ ket rótt a dolgozó osztályokra. A nem zetgazdaság militarizálódása, a gazdasági v á l­ ságot követő konjunktúra gyors befejeződé­ se a nyilaskeresztes párt számára biztosí­ tott kedvező működési lehetőséget. 1939-ben szerzett pozíciói bővítése érdekében ezért or­ szágos sztrájkot szerveztek. Vizsláson is m egjelentek a fasiszta párt képviselői és fenyegetésekkel próbálták a munkásságot rá­ bírni a sztrájkra. A KMP illegális sejtjének tagjai — köztük Sándor Pál is — jól látták, hogy a m unkam egszüntetés nem a nagyobb kenyérért, hanem a nyilasok hatalm i pozí­ ciója kiszélesítéséért folyik. Ezért a m unká­ sokat arra intették, hogy ne dőljenek be a nyilasok demagógiájának. Hogy a nyilasok a vizslási bányászok körében céljaikat nem érték el, nagyban közreműködött a helyi pártsejt határozott fellépése. Magyarországnak a szovjetellenes háború­ ba való belépése után a pártsejtek felsőbb szerveiktől azt az utasítást kapták, hogy szabotálják a termelést. Eredményesen azonban csak úgy tudhattak tevékenykedni, ha szimpatizánsokat, megbízható pártonkívülieket is bevontak a munkába, olyanokat, akik ném etellenes magatartásról tettek tanúbizonyságot. Megbízható emberek segítségé­ vel így számos olyan szabotázsakciót hajnek m egrongálása stb. —, ami huzamosabb tottak végre — vontatókötél-elszakítás, motorhiba-előidézés, kaparószalag működéséidőre m egszakította a termelést. Sándor Pált és Jakab Ferdinándot — akik a szobotázsakciók kidolgozásában komoly szerepet v ál­ laltak — még a Szovjetunió ellen indított háború harmadik hónapjában letartóztatták és internálták. Kistarcsán azonban, ahol Ságvári Endre is többször meglátogatta őket, újabb erőt gyűjtöttek harcaikhoz. Az inter­ nálásból hazajövet a mozgalmi munkát m indketten ott folytatták, ahol augusztusban abbahagyták. Sándor Pálnak és társainak hazánknak a szovjet hadsereg által történt felszabadítá­ sa nem csak a szabadságot jelentette, hanem az örökös rettegéstől, létbizonytalanságtól va­ ló megszabadulást is. (A felszabadulásig rendőri felügyelet alatt álltak.) A harcot azonban nem hagyták abba. Csupán a harc eszköze és módszere változott. Az első és legfontosabb feladat az ország újjáépítése volt. Sándor Pál m unkahelyén Kisterenyén a szovjet hadsereg számára m unkatársaival együtt helyi és környékbeli dolgozók be­ vonásával ideiglenes repülőteret készítettek. Az áram szolgáltatás m egindítása után p e­ dig hozzáláttak a bányában okozott károk helyreállításához, víztelenítéséhez, majd a term elés m egindításához. A term elés m eg­ indítása viszonylag nem okozott nehézséget. Szinte valam ennyi gépet, alkatrészt elrej­ tettek. befalaztak. Lakóhelyén. Vizsláson te­ vékenyen közreműködött a földosztás előké­ szítésében. lebonyolításában. Az újjáép ítés­ ben szerzett érdemei, valam int m unkásm oz­ galmi múltja alapján 1946-ban üzemi bizott­ sági elnökké, majd ezt követően a bánya­ igazgatóság valam ennyi m unkahelyét átfogó központi üzemi bizottság tagjává választot­ ták. Az MKP m egyei bizottsága 1946-ban bányászszervezőnek kérte fel. Sokirányú és eredm ényes társadalmi tevékenységére az MKP központja is felfigyelt. A héthónapos központi pártiskola elvégzése után vezető közigazgatási funkcióba akarták állítani. Ezt ő — e területen m eglevő járatlanságára hivatkozva — nem fogadta el. 1948-ban azonban már nem mondhatott nemet, amikoris Császár Pál bányaigazgató közvetlen helyettesévé nevezték ki. Innen útja a Ma­ gyar Állam i Szénbányák igazgatói beosz­ tásához vezetett, 1952-ben pedig a Nógrádi Szénbányászati Tröszt, majd 1953. novem be­ rében a Kányási Bányaüzem igazgatója lett Innen vonult nyugállom ányba 1954-ben. A m unkásm ozgalomm al ezután sem szakí­ totta meg a kapcsolatot. Az 1956-os ellenforradalom első napjaiban jelentkezett a néphatalom megvédésére. Idős kora ellenére elsőként lépett be a munkásőrök közé, ahol korát meghazudtoló módon állt helyt. 17 éves szolgálat után helyét fia, Sándor János, a nagybátonyi szolgáltató üzem dolgozója vette át. 21 �KÖRKÉP Nógrád megye története IV. Meglepő válasznak lehettek tanúi a tvnézők egy, az elm últ hónapokban bem u­ ta to tt riportm űsor végén. A rip o rter ti. m iu tán a tan y án lakó családdal számbavette, hogy a cselédsorból kiindulva hová fejlődtek életviszonyaik, és feltette a k ér­ dést, hogy vajon m ire em lékeznek legke­ vésbé szívesen a m ögöttük álló időszakból, azt a választ kapta, hogy az ötvenes évek elejére, a term énybegyűjtés korszakára. Jól m u tatja ez a kis villanásnyi m egnyi­ latkozás, hogy az em ber, a szem tanú, aki a valóságnak m indig csak egy m ikronnyi szektorát tu d ja látószögébe befogni és ez az érzékelése is át meg át van szőve szub­ jek tív elem ekkel, történelm i súlyú ered­ m ények birtokában is hajlam os arra, hogy akárha lényegtelen elem eket em eljen kü­ lönösen fontossá. Kétségtelen, hogy m in­ den történelm i korszak (s így szocialista fejlődésünk első két évtizede is) számos el­ lentm ondást hordoz m agában, olyanokat, m elyek látszólag vagy valóságosan szem­ ben állnak a politikai hatalom célkitűzé­ seivel. Abban, hogy az em ber eligazodjék ezeknek az ellentm ondásoknak útvesztői­ ben, és hogy szinte a kulisszák mögé is be­ tekintve világosan láthassa az összefüggé­ seket, az erőfeszítéseket (s az ezzel elke­ rülhetetlenül együtt járó kudarcokat), m e­ lyek végül is a m indenki által átélt és el­ ism ert eredm ényekhez vezetnek, döntő fontossága van a k ortörténet művelésének. Ami éppen azt tűzi ki célul, hogy rögzítse a közelm últ jelenbe nyúló m ozzanatait, jel­ legzetességeit, esem ényeit és így segítse hozzá az érdeklődőket a lényeges és lé­ nyegtelen elem ek világos különválasztá­ sához, az esem ények és jelenségek szub­ jektivitástól m entes értékeléséhez és ezzel legújabb kori történeti fejlődésünk helyes, a valóságnak megfelelő szemléletéhez. És ez a helyes szemlélet segít rávilágítani a r­ ra az összetartó erőre, am it éppen a közös célért folytatott, bárm i sok áldozattal is járó h arc jelent m indannyiunk számára. M ert helyesen állapítja meg Klaniczay Tibor a nem zeti hagyom ányról (a K ortárs ez évi 5. számában) írt cikkében: nem sza­ bad abban az illúzióban ringatnunk m a­ gunkat, hogy szocialista állam unk polgárai azért élnek és m aradnak meg hazájukban, m ert m indegyikük szám ára itt a legkönynyebb élni, jobb, m int bárhol m ásutt. A hagyom ánynak, a m egtett útnak és a vele járó áldozatoknak az ébrentartása, annak a nem egyszer keserves folyam atnak a fel­ idézése, am ely a jelenben élvezett ered­ m ényekhez vezetett, igenis a legjelentő­ sebb, m inden anyagi jólétnél erősebb té­ nyezője egy adott közösség belső kohézió­ jának. 22 Ezért kell nagy öröm m el üdvözölnünk m inden olyan m unkát, am ely ehhez hoz­ zásegít m inket. N éhány részletkérdéssel foglalkozó, külön­ féle kötetekben m egjelent hosszabb-rövidebb tanulm ányoktól eltekintve azonban olyan k ortörténeti feldolgozás, am ely szo­ cialista fejlődésünk első két évtizedének valam ennyi fontos kérdését az elm ondot­ tak n ak m egfelelően elemezve m u tatn á be egy szűkebb terület, egy megye közelm últ­ ját, m indeddig csak egy készült hazánk­ ban — a Borsod megyei m onográfia. Ez azonban az adott szűk terjedelem h atárai között nem vállalkozhatott még a rra sem, hogy többet adjon egy vázlatos, sommás összefoglalásnál. Nógrád megye sorsáért aggódó, azt fi­ gyelem m el kísérő közvélem ényünk ezért joggal lehet büszke m ost arra, hogy a me­ gyetörténet IV. köteteként olyan feldolgo­ zást kaphat kézhez (Jakab Sándor tollá­ ból), am ely több, m int 300 oldalon ad öszszefoglalót a felszabadulás óta eltelt első két évtized, pontosabban 17 év legfonto­ sabb eseményeiről, problém áiról. A m un­ ka három fő fejezete közül az első 1948-ig, a szocialista forradalom győzelméig ism er­ teti a legfontosabb kérdéseket. Itt viszony­ lag já rt úton m ehetett végig a szerző, hisz’ e korszak főbb tém áit, a háborús károkat, a felszabadulás u tán m űködő népi szervek tevékenységét, a földosztást, a választáso­ kat m ár viszonylag sok tanulm ány taglal­ ta eddig is, nem egy megyei kiadvány is foglalkozott m ár ezekkel a kérdésekkel. A szocializmus építésének kezdeteivel és ellentm ondásaival foglalkozó második rész, m ely 1948— 1956. időszakát veszi vizsgálat alá, m ár úttörő feladatra vállal­ kozik, am ikor e nagy fontosságú évek kendőzetlenül őszinte bem utatásával tá rja fel az ellentm ondásosságukban is im poná­ ló erőfeszítéseket és azok eredm ényeit, m elyek m egvetették alapját a m egye ma is tartó fejlődésének (kiemelve azt és egyben a m egye dolgozó lakosságát a sok évszá­ zadra visszanyúló hátrányos helyzetéből). Az ipar és mezőgazdaság fejlődése, a szi­ lárd m unkáshatalom kialakulása ezekben az években vette kezdetét, de ez a folya­ m at korántsem volt zökkenőmentes. Szin­ te felforrósodik a mű, m ikor ennek az idő­ szaknak azokat az ellentm ondásait m u tat­ ja be, am elyek ha nehezítették is, de vé­ gül mégsem akadályozhatták meg szocia­ lista rendszerünk egészséges kibontakozá­ sát. Így először olvashat az érdeklődő a párt politikájának torzulásairól, melyek végül is oda vezettek, hogy a szerző a MDP „uralkodásáról” beszélhet, am ikor a pártm u n k a szinte teljesen egybefolyt a ta­ nácsi m unkával és arra az — egyébként helyes — elvre alapozódva, hogy nálunk m indenért a kom m unisták a felelősek, a pártszervek tevékenysége operatív, napi feladatok ellátására is k iterjed t; itt talál­ kozunk először azoknak a nehézségeknek az elemzésével, am elyek a m egye iparosí­ tásának nagy folyam atát — az országos helyzethez hasonlóan — szám ottevően m egnehezítették; m int am ilyenek az alap­ anyag (a m egye esetében döntő fontossá­ gú szén minőségi) problém ái, az üzemek gyártási profiljának tisztázatlansága, a m unkásságra súlyos teh erk én t nehezedő „perm anens norm arendezés” és a m unkaverseny-m ozgalom egyéb fonákságai, a m unkásság életkörülm ényeiben bekövet­ kezett stagnálás, a közellátási problém ák, a békekölcsönök jegyeztetése, a lakásvi­ szonyok elm aradottsága és az ip ar kon­ centráltsága, am ely a latens m unkanélkü­ liség veszélyét hordta állandóan m agában. Ez a fejezet m u tatja be a mezőgazdaság szocialista átszervezésének első lépéseit, melyek szintén nem voltak problém am en­ tesek. K özrejátszott ebben az, hogy a me­ gyében viszonylag m agas volt a kisparasztok aránya, kevés volt a nagygazda, ebből következően a falusi osztályharc fenntartása érdekében a kulákkategória kibővítése vált szükségessé (Nógrádban vezették be a ,,politikai k u lák ” fogalmat), ehhez já ru lt még a nógrádi földek rossz minősége, a kedvezőtlen adottságok, vala­ m int az a tény, hogy a pártbizottságok fő­ ként ipari m unkásokból állottak, akik nem érezték át a problém ákat és ezért a felté­ telektől független, gyors kollektivizálást tűzték ki célul. Ez term észetesen gyakran adm inisztratív eszközök alkalm azásához vezetett, valam int a számszerű eredm é­ nyek erőltetése révén valóságos hadigaz­ dálkodás jelleget adott a mezőgazdaság fejlesztésének. M indezeknek az ellentm ondásoknak a bem utatása adja a kötet egyik legnagyobb értékét, hiszen azáltal, hogy rám u tat, mi­ lyen keserves küzdelm ek és sok áldozat árán született meg az új, h allatlan m ér­ tékben növeli meg nem csak a mű, hanem egész rendszerünk és politikánk hitelét, kifogva a szelet azok vitorlájából, akik még m a is h ajlandók a rra célozni, hogy politikai-társadalm i rendszerünk m egvál­ tozott, eredeti célkitűzéseitől elhajlott, A kötet világosan m u tat ugyanis rá, hogy az akkori és m ai eredm ények mögött ugyanaz az erő, ugyanaz a p árt áll, amely — igaz — em berekből tevődik össze, akik sokat és nagyot is tévedhetnek, de a szer­ vezett belső kontroll előbb-utóbb m inden­ képpen helyrehozza ezeket a hibákat. Jól látható ez abból is, hogy a különböző problém ák m egoldását célzó országos és megyei párthatározatok hogyan közeled­ tek egyre tisztultabban, egyre világosab­ ban a helyes m egoldások létrehozatalához. A kötet harm ad ik nagy fejezete a nép­ hatalom m egszilárdulásának, a szocializ­ mus alapjai lerakásának folyam atáról ad az előbbieknél ném ileg m ár vázlatosabb, összefoglaló jellegű képet. E korszak beve- �zetőjeként ism ét m int újdonságot olvas­ h atju k an n ak az 1956-os ellenforradalom ­ nak megyei esem énytörténetét és jellem ­ zését, am ely — B udapestet leszám ítva — aligha vezetett olyan tragikus végkifej­ lethez, m int éppen a m egye székhelyén, Salgótarjánban. Az ellenforradalm at kö­ vető évek b em u tatásában kiem elt helyet kapott a gazdasági konszolidáció, mely ugyan szintén nem volt m entes m inden ellentm ondástól (gondoljunk csak a bá­ nyák fejlesztési problém áira, vagy a m ű­ szaki fejlesztést gátló objektív és szubjek­ tív tényezőkre, m elyek között még olyan, az ipari forradalom korszakára em lékez­ tető elem ek is m egtalálhatók voltak, m int az, hogy a m unkások a „kenyerüket fél­ te tté k ” az intenzív fejlesztéstől), de végül is oda vezetett, hogy a m egye iparában so­ ha nem tapasztalt (és máig tartó) fejlődés ind u lh atott meg. Ugyanígy világosan áll előttünk a mezőgazdaság szocialista át­ szervezésének újabb nagy lendületet vevő szakasza, m elynek eredm ényeként a me­ gye szántóterületének 1967-ben még csak 6.3 százalékán tevékenykedő term előszö­ vetkezetek 1962-re m ár a terület 96 száza­ lékát vették m űvelés alá. A fejlődés folya­ m át szabályozó és helyes m ederbe terelő határozatok részletes ism ertetése ennél a tém ánál (és m ás kérdéseknél is) világosan m u tatja, hogy a történések hátterében a p á rt elm életi m eggondolásai állanak. Ép­ pen ez az oka annak is, hogy első pillan­ tásra talán arán y talan ul is sok helyet k a­ pott az egész kötetben a p árt belső kérdé­ seinek, politikájának, szervezeti problé­ m áinak vizsgálata. Ez azonban teljes m ér­ tékben indokolt, éppen abból a meggondo­ lásból kiindulva, hogy a m ozgató erőt, az esem ények továbbvitelét, a felm erült ne­ hézségek leküzdőjét m indig is a p árt ve­ zette dolgozó rétegek jelentették. Még akkor is el kell fogadnunk ezt az arányt, ha azt láth atju k , hogy egyes kérdések a kötetben m eglehetősen h áttérb e szorultak: így különösen a társadalom és az egyes em ber kapcsolatát oly kifejezően szemlél­ tető tanácsi igazgatás kérdései, vagy a szocialista társadalom jellegének gazdagí­ tásában oly jelentős k ulturális eredm é­ nyek, m elyek a kötetben csak jelzéssze­ rűen jelentkeznek. Klaniczay Tibor m ár idézett tanulm á­ nyában említi, de egyébként is köztudott, hogy a történelem népszerűsítése és tan í­ tása messze elm arad a szükséges színvo­ naltól és éppen ezért nélkülözi a kívánatos hatóerőt. Ez nem utolsósorban abból kö­ vetkezik, hogy a történelem — a laikusok szám ára — egyre kevésbé válik érdekes­ sé. Nos a Nógrád megye történetének ne­ gyedik kötete cseppet sincs híjával az ér­ dekességnek: hiszen olyan dolgokról ír, a szocializmus építése hőskorának olyan problém áit villantja fel, m elynek elolvasá­ sa — különösen azok szám ára, akik átél­ ték a feldolgozott korszakot — egy izgal­ m as regénnyel való m egism erkedéshez ha­ sonló h atást v álth at ki. Az idézett tanulm ány még annak az ag­ gálynak is kifejezést ad, hogy korunk tör­ ténetírása, hagyom ányápolása hajlam os a figyelem nek a régebbi századokról való elterelésére és ezzel nem zeti hagyom á­ nyunk csonkítására. K ötetünk esetében ez az aggály is eloszlik, hiszen nem egy kiragadott korszak önálló, m indentől füg­ getlen feldolgozásával állunk szemben, h a­ nem egy négykötetes m ű utolsó kötetével, am ely a plasztikusan ábrázolt elm últ év­ századok és évtizedek sok viszontagsága utáni végső nagy elrendeződést, a megye lakossága életében előállott, azelőtt soha nem tapasztalt m érvű változást írja le, m int egy világosan nyom on követhető fo­ lyam at utolsó fázisát. A korábbi kötetek­ hez fűződő kapcsolatot egyébként jól se­ gíti a négy kötethez készült és itt közölt hely-, név- és tárgym utató, valam int a m egye helységeinek néhány fontos ada­ tá t közlő, a fejlődést is bizonyos m érték­ ben érzékeltető a d a ttá r is. Schneider Miklós KISS KÁROLY Nincs megállás Kiss K árolynak, a m agyar m unkásm oz­ galom kiem elkedő harcosának Nincs m eg­ állás című visszaemlékezése tényanyagban rendkívül gazdag, tudom ányos m egalapo­ zottságú. E Nógrád m egyei vonatkozáso­ kat is tartalm azó könyv nem csak több szem pontjából ú jat adó történeti m unka, hanem fordulatokban gazdag, olvasm á­ nyos m ű is. A kiadvány egyik fő értéke abban rejlik, hogy egy, a m agyar m unkásmozgalom szem pontjából is jelentős k o r­ szak jobb m egism eréséhez n y ú jt tám pon­ tot. Ügy m u tatja be egy H orthy-fasiszta korszakbeli kom m unista vezető legális, de legfőképpen illegális m unkáját, hogy az m egfeleljen a történeti hűségnek, k erü lje a ham is csillogást, mégis ábrázolja azt a forradalm i optim izm ust, am ely a KMP harcosaiban élt. Olyan fo rrad alm ár p o rtréján ak felszaba­ dulást megelőző korszakával ism erkedhet meg az olvasó, aki az 1920-as évek elején (mint bőripari m unkás) először a szakszer­ vezetben, m ajd a KM P illegális m u nkájá­ ban tevékenykedett. A forradalm i m un­ kásm ozgalom ban való részvételétől kezdve szakadatlan üldöztetések, zaklatások, sú­ lyos m egpróbáltatások közepette zajlott élete. Számos esetben nézett szembe kilá­ tástalannak tűnő helyzetekkel, am ikor a legszigorúbb konspirációs szabályok elle­ nére szabadsága, sőt élete is kockán for­ gott. O ptim izm usa és ezzel párosuló bátor­ sága, higgadtsága, helyzetfelism erése azonban sohasem hagyta cserben. A rend­ kívül szigorú konspiráció következtében is szinte elkerülhetetlen lebukások alkal­ m ával sem vesztette el hidegvérét. Ugyan­ akkor nem tek in tette m agát hősnek, fé­ lelm et nem ism erő harcosnak, olyannak, aki sohasem gondolt a várható következ­ m ényekre. A könyv számos értékes útbaigazítást ad a KMP konspirációs hibáiról is. A szerző börtönbüntetése alatt szerzett tudom ást az 1930-ban kezdődő lebukásokról. Elsőként Csapó József. Házi F erenc és a KMP II. kongresszusáról hazaérkezett F ü rst Zol­ tán, valam int Réti László k erü lt rendőr­ kézre. C ellatársaival beszélgetve, de a moz­ galom eddigi ú tjá t is vizsgálva a rra a kö­ vetkeztetésre ju to tt, hogy a lebukásokat konspirációs hibák m ellett spiclik okozák. A sorozatos lebukások a KMP kül­ földi bizottságát is nyugtalanították. A hazaküldött káderek egy része még a szo­ kásos negyedévet sem tö lth ették szaba­ don. Hosszú vizsgálat u tá n — m iután szá­ mos kom m unista vezető ju to tt börtönbe, egyesek pedig az akasztófa alá is — sike­ rü lt a p árt felső kapcsolataiba beépült Oancz József árulót leleplezni és gyors úton „kivonni a forgalom ból”, nehogy még többen essenek a fasiszta terro r áldo­ zatául. Ma m ár egyre több hiteles képet kapunk a két világháború közötti időszak szovjet­ unióbeli állapotairól (elsősorban szovjet szerzők, m em oirírók tollából). Kiss Ká­ roly, akit itthoni eredm ényes m unkája alapján küldött ki a KMP M oszkvába egy év időtartam ra, hogy tapasztalatokat sze­ rezzen a Vörös Szakszervezeti Internacionálé m unkájáról, eddigi ism ereteinket szá­ mos ponton gazdagítja. Nemcsak Moszkva, a lüktető eleven nagyváros m indennapos eseményeivel ism ertet meg a szerző, ha­ nem betekintést n y ú jt a külföldi bizott­ ság m unkájába, az o tt élő em igránsok éle­ tébe is. Röviddel hazatérése u tán — am elyre a tervezettnél korábban k erü lt sor —, kel­ lem etlen m eglepetés érte. Egy köztörvé­ nyes bűnözőt köröző ren d ő rjárő r elfogta őt és társát, m ajd m iután k id erült a „té­ vedés”. ism ét a politikai rendőrség kezébe került, ahol jó ism erősként „üdvözölték”. M indenáron terhelő vallom ást ak a rtak tő ­ le kicsikarni. Ez a kegyetlen kínzások el­ lenére sem sikerült. Vascsövet tettek meg­ kötözött keze és térde közé és fejjel le­ felé lógatva kezdték kínozni. „G um ibottal először keresztben, m ajd hosszában verték a talpam at. N éhány ütés u tá n m ár na­ gyon fá jt ez a m ű v e le t... Eltorzult arcom látv án y a zavarhatta őket a verés szaksze­ rű végzésében" — em lékezik vissza a szerző a rendkívüli nehéz órákra. B átorságá­ nak, szívósságának köszönhette, hogy nem tört meg és így nem szerezhettek tudo­ m ást sem korábbi itthoni illegális tevé­ kenységéről, sem pedig m oszkvai útjáról. Élete izgalm akkal, fordulatokkal gazdag időszakának csúcsát jelen tette az 1936-os év, am ikor át kellett vennie a B udapesti P ártbizottság m u n k áját, m ert a p ártb i­ zottsági tagok közül m ár csak Kiss K ároly volt szabadlábon. Nem kisebb feladatot kellett vállalnia, m int a KM P Központi Bizottsága feloszlatását követő időszakkal együttjáró bizonytalanság fokozatos, tü rel­ mes felszám olását. A problém ákat fokoz­ ta, hogy a külföldi bizottság a K om intern titkárságának határozatával ellentétben a szervezetek m űködésének szüneteltetését is utasításba adta. Meg kellett oldania a kádergondokat, a szervezetek vezetőit is meg kellett nyugtatnia. U gyanakkor to­ vább kellett irán y ítan i a kom m unisták m u n k áját a m egváltozott körülm ények között. 23 �Az 1940-es esztendő szám ára kellem et­ len m eglepetést hozott: Schveinitzer poli­ tikai rendőrségének em berei lefogták. Le­ bukása u tá n a kistarcsai internáló táborba került. A szerző igen szemléletesen ism er­ teti könyvében az internáló tábor belső életét, a kapcsolatterem tés lehetőségeit a külvilággal. B em utatja elvtársait, de olyan személy tevékenységének egy-egy mozza­ n atát is felvillantja, aki rém hírterjesztés m iatt k erü lt be néhány hétre, s aki a felszabadulás u tán nem késett jelentkezni a pártközpontban, hogy érdem ei elism eré­ séül — újságokat hozott be a politikai fog­ lyoknak — m agas külkereskedelm i állást kérjen. Mivel ezt nem kapta meg, sürgő­ sen disszidált. Az internáló táb o rt az A ndrássy-laktanya követte, m ajd Nagykanizsa, ahol rön­ köt kellett raknia. Innen 1943. augusztus 23-án szabadult ki. Hét évi bujkálás után ism ét saját nevén élhetett Budapesten. Elvtársai m unkahelyet biztosítottak szá­ m ára. 1944. m árcius 19-én — am ikor a ném etek az országot m egszállták — ism ét letartó ztatták , m ajd N agykanizsára szállí­ to tták el. Szeptem ber 6-án szabadult és csatlakozott a kőbányai partizánokhoz. 1945. ja n u á r 11-én találkozik a felszabadí­ tó szovjet harcosokkal. Útja ezután m ár sokkal könnyebb volt. M egkereste elvtár­ sait és bekapcsolódott B udapest újjáépí­ tésébe. Rövidesen a káderosztály megszer­ vezését bízták rá az MKP központjában, tag ja lett az Ideiglenes Nemzetgyűlésnek is. Önéletírását Kiss Károly egy új, szebb korszak küszöbén szakítja meg azzal a gondolattal, hogy egy későbbi időpontban m ásik írásban számoljon be a felszaba­ dulást követő időszakról. ( K o s s u t h , 1974) M. P. JIRI MUSIL Lakásszociológia Egyre sokasodnak azok a szociológiai ta­ nulm ányok, am elyek társadalm unk égető problém áira keresnek választ, s a tények feltárásával ny ú jtanak segítséget a terve­ zéshez, az előrelátáshoz, a cselekvéshez. A lakásépítés, a városépítés egyike azoknak a gondoknak, am elyek helyes megoldása csak akkor lehetséges, ha ism erjük jelen­ legi lákásellátottságunkat és azokat az el­ várásokat is, am elyeknek a közeli és a tá­ voli jövőben a városoknak meg kell felel­ niük. Ügy tűnhet, hogy a városépítés kizáró­ lag gazdasági m egfontolást kíván. Alapo­ sabb vizsgálat u tán kiderül, hogy a lakás­ építés ütem e, a lakótelepek létrehozása és főleg a lakások elosztása politikai kérdés. Kik kapjanak elsősorban lakást? Kik m a­ rad jan ak a régiekben? K inek juttassanak állam i, vagy szövetkezeti lakást, és kik építsenek m agánerőből családi házat? M indezekre a kérdésekre pontos, és az ér­ 24 dekeltek szám ára lehetőleg m egnyugtató választ kell találni. A helyes döntések ér­ dekében nélkülözhetetlenek a tudom ányos ism eretek, ebben a tém akörben többek kö­ zött a lakásszociológia. Az em lített problém ákat vizsgálja most m egjelent könyvében Jiri Musil csehszlo­ vák szociológus, aki jelentős városszocio­ lógiai kutatásai révén vált ism ertté hazá­ ja h atárain túl is, az utóbbi években pedig sikerrel dolgozik az ENSZ európai gaz­ dasági bizottságának szakértőjeként. Je ­ len m unkájában a rra törekedett, hogy fel­ m utassa azokat az eredm ényeket és ta­ pasztalatokat, m elyeket a különböző orszá­ gok a városépítés és a lakáshasználat te­ rén elértek. pontból fontos gazdasági egység m a ra d ... »üzem bentartása« olyan m ennyiségű m un­ kát kíván, am ely sem m iben sem m arad el az iparban felhasznált m unka mennyisége m ögött.” A tervezők szám ára ebből nagyon sok­ féle következtetés adódik a lakás belső el­ rendezését illetően. Egyet azonban külön is meg kell jegyezni. A konyha m éreteit nem lehet korlátlanul csökkenteni anél­ kül, hogy az ne h atn a vissza károsan a családra. A tervezők és városépítők gond­ já t tovább növeli az a tény, hogy m inden egyes család fejlődésének m eghatározott szakaszait éli meg, kezdve a családalapí­ tástól a gyerm ekek felnevelésén át az idős korig. A könyvből kitűnik, hogy szociológiai kutatások segítségével tárh a tó fel pél­ dául, hogyan reagálnak az em berek saját környezetükre, beválnak-e a gyakorlat­ ban azok az elképzelések, am elyeket az építészek m egálm odnak az új városlakók szám ára. A gondot ugyanis nem csupán az egészségügyi, vagy szociális szempon­ tokból kifogásolható lakások jelentik. A lakás és a család, vagy a lakás és a na­ gyobb közösség kapcsolatának vizsgálata m egm utatja, hogy a látszólag megfelelő lakások is jelenthetnek konfliktusforrást a család egésze, vagy a család egy-egy tag­ ja szám ára, ha nincsenek biztosítva a kö­ zösségi élet és ugyanakkor az elkülönülés, a m agánélet feltételei. Az életciklusok összefüggésében vizs­ gálja a szerző a lakások nagyságát, belső elrendezését, a lakószobák egymáshoz való viszonyát, funkcióját. M egállapítja, hogy az éppen kialakuló családok szám ára ele­ gendő a kism éretű lakás. Később a gyer­ m ekek születésével nagyobb alapterületű és tagoltabb lakás a megfelelő. Mégis, a fiatalok m ár kezdetben olyan m éretű la­ kás megszerzésére törekszenek, amely leendő családjuk m axim ális nagyságának felel m ajd meg. E rre azért kényszerülnek, m eghosszabbodásával az összlakossághoz m ert a lakáscsere ma még hosszadalmas, fárasztó folyam at, és nem is biztos, hogy m egvalósítható a szükséges időre. Idősebb korban ismét a kisebb lakás jelenti a leg­ jobb életfeltételt. A család válságát hirdető szociológusok és filozófusok egyik fő érve a család funk­ cióinak változásához kötődik: azt állítják, hogy a család a fejlődés folyam án elvesz­ tette hagyom ányos funkcióit, m indenek előtt a gazdasági funkcióját, am elyet ed­ dig a kohézió egyik legfontosabb tényező­ jeként tarto tta k számon. Valóban ilyen nagym értékű átalakulá­ son m ent át a család? A kötetben össze­ gyűjtött adatok meggyőznek arról, hogy bizonyos tevékenységi form ák valóban m egszűntek a családon belül (Nem v a rr­ ják otthon ruháikat, nem sütnek kenyeret stb.). U gyanakkor tény az is, hogy a mezőgazdaságban és az élelm iszeriparban elő­ állított term ékek további feldolgozására van szükség ahhoz, hogy fogyaszthatóak legyenek. Vagyis, az üzemi term elés és a személyes fogyasztás között fontos lánc­ szem a család körében végzett m unka, am ely során a m egvásárolt élelm iszereket táplálkozásra alkalm asabbá teszik. M ennyi időt kell erre a tevékenységre fordítani? E rre vonatkozóan nem állnak rendelkezésre kielégítő adatok. A szerző is csupán egy Svédországban végzett fel­ m érésre tu d hivatkozni, am ely nem tü k ­ rözheti hűen sem a csehszlovák, sem a mi viszonyainkat, mégis figyelem re m éltó m egállapításokat taralm az. Az em lített felm érés szerint Svédországban a bevásár­ lás, a főzés és az ehhez kapcsolódó m un­ kák évente 2340 m illió m unkaórát emész­ tenek fel, míg az ipari term elésre ugyan­ ezen idő alatt csak 1290 millió m unkaórát fordítanak. Ebből és m ás forrásokból szár­ mazó adatokra tám aszkodva állapítja meg a szerző, hogy „a család fogyasztási szem­ „Az eszményi m egoldás az volna — írja a szerző —, h a a családok m indig a fejlő­ dés egyes ciklusainak m egfelelő nagyságú és összetételű lakásokba költözhetnének, nek m ajd idős em berek, akik egészségesek viszonyítva egyre nagyobb arányban éla fiatalabb generációtól eltérő igényeket lesznek, tehát önállóan lakhatnak, de akik Ennek term észetesen az alapvető lakás­ szükséglet teljes kielégítettsége, továbbá bizonyos lakástartalékok és ugyanakkor egy olyan gazdag lakásválaszték az elő­ feltétele, am ely könnyen hozzáférhetőbbé és cserélhetőbbé teszi a különböző lakáso­ kat.” K ülön fejezetet szentel az író az idős em berek lakásm ódja vizsgálatának. Ezt azért ta rtja fontosnak, m ert az életkor tám asztanak a lakásokkal szemben. M űvének további fejezeteiben a szerző a különféle lakásrendszerekkel foglalko­ zik, vizsgálja hogyan lehet felm érni a lakásszükségleteket', kísérletet tesz annak m egállapítására, m ennyi lakásra lesz szük­ sége E urópának 1980-ig. Ism erteti és kri­ tikailag elemzi a lakáselm életeket. Követ­ keztetései széles körű anyaggyűjtésen nyugszanak, m egértésüket táblázatok, gra­ fikonok segítik elő. Elvontabb elméleti fejtegetéseit gyakorlati példákkal teszi szemléletesebbé. M egállapításai hasznos segítséget nyú jtan ak a várostervezőkön és -építőkön kívül a kislakások építőinek, sőt azoknak is, akik a m ár meglevő lakásukat szeretnék m egváltozott igényeikhez és szükségleteikhez célszerűen hozzáalakítani. ( K o s s u th , 1974.) Bacskó Pirosba �Kiált Patak vára — Magyarország felfedezése — Kezdjük vallom ásszerűen: jó ilyen könyve­ ket olvasni. Újra és újra elm ondhatjuk ezt. ha olyan írásokkal találkozunk, am elyekben szűkebb és tágabb otthonunk gondjairól felelősen ír valaki. Ha volt, van értelm iségi hivatás és felelősségtudat, akkor az sosem a dolgok könnyebbik végét, szebbik oldalát kereste, de m indig is igyekezett m egism erni é s elem ző módon feltárni a valóságot, am ely bizony „közelről” sosem olyan szép. m int „magasról n ézvést”, m ert t ele van konflik­ tussal, szeplőkkel, m egoldatlan és m egol­ dandó feladatokkal. A ki m a Magyarországon tenni, cselekedni akar, annak kötelessége, de létkérdése is m egism erni a valóságot. Lázár István az a fajta m agyar értelm iségi, aki sokszor vállalva az éles vitákat, konflik­ tusokat, nem is kevesek rosszallását is (jaj! nem szeretjük ám azt, aki „kibeszéli a fa­ lu t!” . .. ) úgy vizsgálja és írja le választott tárgyát, hogy sürgeti, felvillantja, m egm u­ tatja a változás útját-m ódját is. K ölcsey és Széchenyi furor publicusa ez. am ely azért „kegyetlen”, „goromba” szeretett m agyarjai­ v al szem ben, m ert gyarapodni, boldogulni szeretné látni őket. A m arxista értelm iségi nem is tehet mást, ha értelm es és l elkiis­ m eretes, Tanulmányozni, eljutni a jelenségt ől a lényegig, s a tudás birtokában vissza­ hatni a valóságra — ez a lecke, n em kevés, nem k ö n n yű ... Nem kis fába vágta a fejszéjét Lázár István. Borsod—Abaúj—Zemplén ma az egyik legnagyobb és legsokszínűbb megyénk. Or­ szág az országban. Ez értendő úgy is. hogy — s ezt éppen Lázár könyvéből tudtuk m eg — a m egye gondjai, eredm ényei m indig is erősen meghatározták az egész országét, il­ letv e a m egye függvénye is az ország á lla ­ potának, gazdasági-politikai helyzetének. Elég, ha itt csupán Borsod iparára utalunk, am elynek már létrejötte is a szűkebb (bor­ sod—gömöri, zem pléni, abaúji) táj m unka­ erőfölöslegét volt hivatva lekötni, de a je­ lenlegi m egye (B—A—Z) munkaerőáramlá­ sa. feleslege (Zemplénben), m ásrészt hiánya (Ózd, Miskolc) m inden gondja országosan is jellem ző. Mondhatnók úgy is, hogy a m e­ gy e csepp a tengerben (ha az ország a ten ­ ger). de olyan csepp a tengerben, am elyben m inden (jó is rossz is) töm ényebben van meg. m int máshol. Lázár István éppen ezért nem is vállalkozott, vállalkozhatott arra. hogy az egész mai m egyét feltérképezze. ,,Csupán” egy szűkebb tájegységet. ahogy ő írja, gyermekkora világát, tájait m utatja be. ezt azonban olyan m élységben, gazdagság­ ban, hogy valóban kilátót tud adni az egész m egyére, országra. A hajdani Zemplén az ország egyik le g ­ elesettebb, legszegényebb m egyéje volt. Ne tévesszen m eg senkit a táj szépsége, válto­ zatossága. A Bodrog-part a folyótól szen­ vedett (és szenved ma is a tavaszi vizek idején), a Hegyköz és a Tokaji-hegység az elzártságtól és szegénységtől. K ivétel csu­ pán m aga a Hegyalja — ,,szőlővesszejével”, ám ennek a sorsa sem volt soha derűs, fel­ hőtlen. Ma sem az. Lázár sokoldalúan, sok szem pontból vizs­ gálja meg a vidéket. Vegyük talán először a filológust. Az em ber beül a könyvtárba és m indent elolvas, amit a tájról leírtak. Lá­ zárnak szerencséje is van ebben, m int sá­ rospataki diáknak. A város a maga iskolái­ val, tradícióival sugallja is. bele is neveli, de meg is szeretteti fiaival a történelm et. Még a túlzásait, elfogultságait is elnézzük annak a szerzőnek, aki ilyen szenvedélyesen, márm ár szent dühhel szereti városát (amely m ellesleg, sok huza-vona, hányódás után nem is olyan régen lett ism ét város.) Ha valaki a történelem felől közelíti meg a dol­ gokat. többet is m egért azokból (a dolgok­ ból), de van m ás előnye is: a jelenségeket mozgásukban, változásukban tudja szem lél­ ni, ábrázolni. A zt a baedekerek is tudják hogy ezen a tájon régóta él az ember. Ezt tanúsítják a régészeti leletek, de Lázár m eg­ lepetése nem ez. Nem véletlen, hogy a tu­ dományos érdeklődés m egint az eredetünk és a honfoglalás kérdései felé fordul. Lá­ zárnak erről is van mondandója, a bodrog­ közi ember múltjáról, őseiről. Olyan sajátos term észeti viszonyok (folyók, árterek, m o­ csarak) között éltek itt, olyan elzártságban (a folyók szabályozásáig), am elyben az et­ nikum specifikus ősi tulajdonságai m egm a­ radhattak. (Csak egyetlen érdekes példát! itt élő emberek vérképe m egőrizte ősi. ázsiai összetételét, illetve m ég m ost is azonossá­ gokat m utat távoli belsőázsiai népekével. De em líthetnénk a népm űvészetet is. (Ko­ vács Dániel gyűjtötte, gyűjti lelkes sátoral­ jaújhelyi tanítványaival) a m ár csak itt fe l­ lelhető népszokásokat is. am elyek egyszerre jelentenek a néprajzosoknak öröm et m ar­ káns archaizmusukkal, ugyanakkor súlyos gondokat is, hiszen a táj elm aradottságát is jelzik. Máshol — pl. a Hegyközben — meg éppen a bevándorlók (szlovákok? ruszinok?), tehát nem zetiségek m últját és jelenét bogozgatja, miközben szélesebb kitekintést is ad erre a történelm ünk során o ly gyakran súlyos kérdésgubancra. Különösen érdekes, mert „hézagpótló”, am it a zem pléni (és m a­ gyarországi) zsidóság történetéről mond el. Túl sokat fecsegünk (jó és rosszindulattal) ám túl keveset tudunk erről a kérdésről. Lázár nem kerüli m eg a kérdést, alapos történelm i, szociográfiai elem zést ad. Her­ cegkút és Károlyfalva esetében m eg a m a­ gyarországi ném etség (svábok?) beilleszke­ désére, szorgalmukra, benső, átörökített tör­ vényeikre tér ki. Ezekben az elem zésekben m ég a szakm abelieknek is adhat újat, an­ nál is inkább, m ivel az utóbbi időikig elég kevés publikáció foglalkozott ezekkel a „ké­ n yes” kérdésekkel. Ehhez azonban már k evés a könyvtár. A filoszt felváltja az újságíró, aki lankadat­ lanul, kielégíthetetlen tudásszom jjal járja a vidéket, hogy m indent m aga lásson, m in ­ denről maga győződjön m eg, m inél több emberrel találkozhasson. A történelem m el a mára kérdez, a mában a folyamatot, a v á l­ tozást (vagy annak lehetőségét) kutatja. B i­ zony, a válasz nem m indig megnyugtató. Itt m ost nem csupán arról van szó. hogy elsi­ ratja kedves városa. Sárospatak m últját is­ kolái hanyatlását pl. (mert volt abban n e ­ gatív is! ama derék protestáns iskolaszellem pl. sem m i kivetnivalót nem talált a szolgadiákok dolgoztatásában), hanem hogy elénk tárja a borvidék sanyarú és valóban megdöbbentő pusztulását is. Hová lettek a jó iskolák és a jó szőlőn term ett borok??! — kiálthatnánk fel k issé pathetikusan. Á m L á­ zár nem pathetikus és n em demagóg. A pa­ taki schola és a hegyaljai bor is az ötvenes évek voluntarista, át nem gondolt iskola-, illetve gazdaságpolitikájának esett áldoza­ tul. S m ilyen nehéz m indkettőt visszaállíta­ ni! Túlzónak tűnhet a k ét dolog párhuzam­ ba állítása, d e az élet kínálja az analógiát. Hiszen éppen Lázártól tudjuk, hogy a bor és az iskola ügyében is azonos m egoldással kísérleteznek: ha már a m inőség oda. lega­ lább a m ennyiség legyen n agyobb .. . Ért­ hető, hogy a vita m indm áig nem ült el e kérdésről. Különösen a borról n em (Patak lassan m egint iparosodó iskolaváros lesz, a pedagógusképzés egyik bázisa). A szenvedé­ lyek és az érdekek, érdekeltségek olyan csa­ tornáit, modus vivend iit kell itt m ég kiala­ kítani, amelyben a term elési k ed v is m eg­ nő (megművelik az elárvult kopár hegyol­ dalakat). a m inőség is visszatér, a tokaji m egint a „borok királya” lesz. Most nem az. Egy csak a kommersz és hitelét veszített itókák közül. Egészen m ás problém ákkal találkozunk a Hegyköz és a Tokaji-hegység című fejezet­ ben. Ez az erdőkkel borított, apró. elszórt falvakkal telehintett táj veti fe l a már em ­ lített problémát: az iparét. Mert m iből élt. él, éljen m eg a táj embere, ahol is csak er­ dők (a Károlyik é s mások vadászterületei), m eredek szögű, sovány, rosszul termő domb­ oldalak, legelők vannak? Itt mindenkor sze­ gényen éltek, m élyen az országos szint alatt. Innen vándoroltak e l legtöbben távoli ipar­ vidékekre — és Amerikába is. Ez a vidék adta az üveges, foltozó-fazekas stb. vándorkisiparosokat, a diósgyőri, ózdi. stb. gyárak, az építkezések segédmunkásait. Holott ez a táj — hajdan ércekben is — á s ­ ványokban gazdag. Ki is alakult a jelleg­ zetes ipara (üveg. agyag, porcelán), am ely később részben elsorvadt, m ásrészt erősen átalakult. K ő- és ásványbányái, porcelán, agyag, beton és építőanyagipara m a is je ­ lentős. De ezek sem tudják lekötni a helyi munkaerőt, arra kényszerítve ezzel, hogy vagy ingázzon, vagy boldogabb tájra k öl­ tözzön. A m it ezekről a bányákról, k isüze­ m ekről megtudunk a szerzőtől, az részben meghökkentő, máskor elkeserítő, elszom orí­ tó, sőt dühítő! Itt m ost elég legyen csupán a perlit-kálváriát em líteni. Tanulságos (s nem csupán a perlit-ügyre!). hogy a provin­ cializm us hogyan egészül ki. m ilyen jól m eg­ fér a hozzánem értéssel, a rossz, ügyetlen üz­ leti szellem m el, a távoli KÖZPONT nem tö­ rődömségével, önzésével és hatalm askodásá­ val. A z „elnyom ott vidék” és az ,,arisztok­ ratikus hivatal” béka-egér harcának csak vesztesei lehetnek. Az egyik oldalon a tény­ leges elm aradottság (civilizációs, gazdasági, kulturális-tudati is. am ely önerejéből nem tud kikászálódni a kátyúból), a m ásik olda­ lon a (talán, de nem m indi g jóindulatú) kö­ zöny, tunyaság, am ely érzéketlenül szem ­ léli ezeknek az em bereknek, vidékeknek a kínlódását. Ez szüli m eg aztán azt az egész­ ségtelen gyanakvást, am ely eleve kétkedéssel fogadja azt, am i „fentről” jön és viszont sem m it se fogad e l (kezdem ényezést, ö tle­ tet), am i „lenti”. Van persze ellenpélda is (a bodrogkeresztúri KTSZ), ahol a lelem ény, kitűnő üzleti érzék a „sem m iből” (agyag. kő. kaolin) is kom oly értékeket tud élőhozni. Ám. m int em lítettük már. ezek a jelenségek, példák korántsem csak Zemplénre jellem zőek, h i­ szen m ásutt is fellelhetők a m aradiság, a bürokratikus sém ákban való gondolkodás, de ezek pozitív ellentétei is. A táj jövője joggal aggasztja a szerzőt. A régió fejlődése, az itt élő tízezrek gondjai n em oldhatók m eg csu­ pán helyi, m egyei erőforrásokból. Ugyanak­ kor a lem aradás a fejlettebb, gazdagabb tá­ jakkal szem ben (településszerkezet, útháló­ zat, mezőgazdasága, ezen belül a zöldség és gyüm ölcsterm elés, állattenyésztés, de az iskolák ellátottsága tanerővel is) nem k i­ csi, és csak átgondolt, tervszerű és szívós m unkával hozható be. Mert felm erül ez a kérdés is, hogy pl. érdem es-e a Hegyközben továbbra is fenntartani a ráfizetéses m ezőgazdaságot? Ha ipart telepítenek, akkor ki é s m ilyent telepítsen? Mi legyen az elnép ­ telenedett falvakkal, vidékekkel? Turistaparadicsom lesz? Ahhoz viszont utak k elle­ nek, befektetés, befektetés. Befejezésül a szerzőt idézzük: ,,Ami iga­ zán fontos, az m égis az egész vidék, a volt Zemplén sorsa. Ha kiált Patak vára. nem m agáért kiált. Saját sorsa, rangja m it sem ér egymagában, boldogulása annak a függ­ vénye, ahogyan a környéke fejlődik.” Hatalmas m unkát végzett Lázár István, s egyben szép példát is terem tett: hogyan pá­ rosulhat a lokálpatriotizm us sokoldalú ér­ deklődéssel és szakism erettel. Ú gy tűnik, hogy a sorozat is ebbe az irányba fejlődik tovább: a szakmák, rétegek, energiahordo- 25 �zók (szén, olaj, fa stb.) után egyre kom p­ lexebb, egyre tágabb tájegységeket, proble­ m atikát fognak össze. Lázár István könyve úttörő-jellegű ebben is. Zemplénről ilyen alapos, sokoldalú munka nem jelent m eg az elm últ 50 évben. Lázár am ellett, hogy új ism ereteket ad, jótékonyan provokál is, ser­ kentőleg hat a régió lakóinak, sorsa intézői­ nek gondolkodására. K ell-e, Lehet-e m a író­ nak többet tenni? ( S z é p ir o d a lm i, 1974.) Horpácsi Sándor ARADI NÓRA A szocialista képzőművészet jelképei M intha időzítetten jelent volna meg A radi Nóra könyve: abban a felpezsdülő közm űvelődési életben, m elynek m a tevé­ keny részesei vagyunk, szinte nélkülözhe­ tetlen világos beszéddel, tudom ányosan igazolt tapasztalatokkal szolgál. A szocia­ lista képzőművészet új, kialakult jelképrendszerének, jelképeinek m egértéséhez vezeti el az olvasót-nézőt (m ert a könyv olvasva-nézve agitál és tudatosít a pártos, osztályszem pontú m űvészet m ellett és ér­ te). Felfedezi az olvasó szám ára a jelképrendszerek erdejéből azokat a törvénysze­ rűségeket, am elyek orientáló erővel bír­ nak, am elyek a m űalkotásokban a befoga­ dók szám ára is tudatform áló érték hordo­ zói, am elyek hozzásegítik az olvasót a mű befogadásához, m egértéséhez, s biztos fo­ gódzót n y ú jtan ak a tájékozódáshoz. A radi Nóra könyve az első olyan kísér­ leti mű a szocialista képzőművészeti szim­ bólum ok rendszerbe foglalására, m ely az alkotó m űvészettörténész széles körű tudo­ m ányos k u tató m u n k ájára alapozva a tel­ jesség igényével h a t . .. és tem atikailag is teljesen ú ja t hozott. Nem lexikon, m ert itt az egyes részek nem különülnek el egy­ m ástól, ha külön egészet is alkotnak, szellemi kapcsolódásuk közös gyökerű. Szerves kapcsolódásukhoz csak világosabb szerkesztési elv az alfabetikus rend, de ezen belül az egym ásba kapcsolódó tiszta lényeg kihám ozása, a forradalm i m űvészet közös eszmeisége a m eghatározó. Különös érdeme, hogy a képzőm űvészet­ ben já ra tla n olvasó is rögtön otthon talál­ ja m agát abban a sokak szám ára elvont világban, am it a m űvészet jelent. M egta­ n ítja az olvasót arra, hogy am it néz, azt tartalm asab b an kell látnia, hogy pl. a ka­ lapács itt, egy bizonyos képi szerkezetben 26 nem csak egy szerszám, hanem egy a m ű­ ben m egfogalm azott eszmét kifejező m otí­ vum, jelkép. Hogy a bika a XX. századi m űvészetben m int m otívum , szinte elfo­ gadottan, m űvekben bizonyítottan a rom ­ boló erőt, a sötétséget, az elnyom ást, a fasizm ust engedi asszociálni. A sisak, a sar­ ló és kalapács, az utcakő, a szörny, a vörös zászló, a m unkás-paraszt szövetség (a m otívum ok rendszeréből csak e p árat kiem elve is) m utatják, hogy az általános és konkrét jelentések hogyan kapnak he­ lyet a m űalkotások jelentéstartalm át m eg­ határozón az egyes m űvekben. A reprodu­ kált m űvek elemzései rövid, töm ör utalá­ sokkal egészítik ki és igazolják a főcím alatt m egfogalm azott (irodalm i vonatko­ zásában is izgalmas, olvasmányos) érté­ keléseket, utalásokat. Tiszta, osztályszem pontú szelekciót vég­ zett a tudós-m űvészettörténész, m ert el kellett hagynia azokat a jelképeket, m e­ lyek nem tartalm aznak olyan belső m a­ got, am ihez kötni lehetne a kollektív tu ­ d attarta lm ú képi form ációkat, vagy azo­ kat, m elyekben a szimbólum tisztázatlan tu d attartalm ak a t asszociálhat. Így elsősor­ ban (csakis) a szocialista tartalm i jelképek, szimbólumok, elfogadott, szinte term észe­ tes jelentéstartalm ú m űalkotások vizsgála­ tá ra kerül sor. Világosan kitűnik, hogy más a kép, m int a szimbólum, az egyezményes jel. Hozzá­ értő használatához segíti az olvasót azál­ tal, hogy világról alkotott ism ereteink for­ rásait hozzákapcsolja a művész által al­ kotott egyezményes jelhez —, hogy a lá­ to tt és gondolt m egbonthatatlan egység­ ben a valósághoz kapcsolódhassék. Itt a szim bólumok bizonyítóan igazolják, hogy a valóság objektív jelképei m ennyire kap­ csolódnak a szocialista, haladó eszméhez, hogy érzékelhető jelképeken keresztül ho­ gyan válik a fogalom az eszme hordozójá­ vá, hogyan válik nyilvánvalóvá a „ re jte tt” értelem . „A m otívum , szimbólum stb. kife­ jezések használata korántsem egységes, sőt egyazon gondolkodásm ódon, szemléleten belül sem teljesen azonos értelm űek a ze­ ne, a képzőművészet, az irodalom , a film stb. vonatkozásában; egyik-m ásik term i­ nus többféle m eghatározásával és alkal­ m azásával találkozhatunk a m arxista gon­ dolkodáson belül is. Itt és m ost azt kíván­ ju k tisztázni, hogy a képzőm űvészetre al­ kalm azva m ilyen értelem ben és összefüg­ gésben fordul el a m otívum , a szimbólum, az allagória, a jel.” — írja A radi Nóra. M ajd m áshelyütt: „A szim bólumnál, jel­ képnél egyszerűbb, korlátozottabb kifeje­ zési lehetőségeket tartalm az az allegória, mely nem helyzeteket, típusokat jelenít meg, hanem közvetlenebbül idéz társadal­ mi, történeti fogalm akat.” S itt Lukács G yörgyöt idézi, m iszerint „az allegória m egkerüli a különösséget, az egyesben re j­ lő lényegi dolgok felszínre ju tta tá sát, és így végső soron dezantropom orf, em bertől elvonatkoztató, dehum anizáló jellegű. Anélkül, hogy a m űvészet régebbi, m ito­ logikus korszakaira vonatkozóan m érle­ gelnénk e főként irodalom történeti tapasz­ talatokat általánosító m eghatározás alkal­ m azhatóságát, vagy ak á r a benne rejlő goethei nézetet (az allegória: kép, mely nem önm agával, hanem valam ilyen foga­ lommal egy jelentésű), a legújabb kori és jelenkori m űvészet szám szerint csökke­ nő allegóriáinak gyakorlatilag jellemző sajátosságára m u tatu n k inkább rá : az al­ legória m ind gyakrabban érintkezik a m a­ gasabb rendű szimbólummal, sőt átcsaphat a még m agasabb rendű típusba is.” Így já rja körül azokat az elm életi kér­ déseket, m elyek egy-egy a tárg y alt kép ti­ pikus vonatkozásaiban az elm életi kérdés­ hez logikusan kapcsolható. A könyv világosan m egm utatja az egyes jelképek etikai eredetét, s annak fejlődési ú tját, az egyén és közösség vonatkozásá­ ban. Az író egyrészt olyan jelen téstartal­ m akat vizsgál és tisztáz, am elyek az avantgarde törekvésekben felfedezhetők, m ásrészt a köznyelvben összekevert szóhasználatokat „teszi a hely ü k re”. M űalko­ táshoz kapcsoltan u tal a jel, jelkép, a szim­ bólum, a m otívum eredetére, hogy a m ű­ vészettörténetben nem eléggé járta s olva­ só is a kialakult eredettől indulhasson el az új mű, az ebben m egfogalm azott jelen­ téstartalom vizsgálatához, megértéséhez. A m űvészettörténeti stílusproblém ák, a XX. század egyetem es és nem zeti problé­ mái, az alkotó és közönség viszonya m ind­ m ind visszatérően erősíti az olvasóban a felfedezés öröm ét, m egindítja a m űvészet birodalm ának felfedezése útján. A könyv külső m egjelenésében is reprezentatív, m éltóan belső tartalm i gazdagságához. A typográfiai m unka, a világos, áttek in th etőn okos szerkesztés nagy erénye a könyv­ nek. A reprodukciók kiválasztása is nagy és körültekintő m unkára hívja fel a figyel­ met. (Kár, hogy egy-két esetben a tarta l­ mi igazság bizonyítására nem sikerült olyan m űvet reprodukálni, am ely m űvészettöréneti kvalitása hitelével m éltó lenne a könyvben m egjelentek családjához, azok rangjához, nem utolsósorban a könyv ér­ tékéhez.) A radi Nóra könyve újabb rem ekm ű ab­ ban a sorban, am ivel a szerző eddig is — hűen elkötelezettségéhez — gazdagította a m űvészet m egértését, népszerűsítését, nem utolsósorban közm űvelődésünk haté­ konyságát. ( K o s s u th , 1974.) Czinke Ferenc �D ubravecz M arcell: Tüzek a hegyekben Julius Szabó: A partizán siratása I. KÖ ZÉP-SZLO V Á KIA I M ŰVÉSZEK A SZ LO V Á K NEM ZETI FELK ELÉS 30. ÉV FO R D U LÓ JÁ R A RENDEZETT SA LG Ó TA RJÁ N I K IÁ L L ÍT Á S Á R Ó L �� Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document https://dkvt.bbmk.hu/pf/cd6a45a4892746a4b2841732dbe7a3bf.pdf Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Végh Miklós Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 1974 Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Language A language of the resource hun Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Subject The topic of the resource Irodalom Művészet Közélet Társadalompolitika Title A name given to the resource Palócföld - 1974/5. szám Type The nature or genre of the resource folyóirat 1974 folyóirat Irodalom Közélet Művészet Nógrád megye Társadalompolitika