https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/09d7e7f6a492647f4ac4814cbc16f30b.pdf da1fd1f12f5dd643cbfb29a85a4e0ff5 PDF Text Text Egy elfeledett Mikszáth -elbeszélés Közélet, közéletiség -nézetfelderítésen fiatalok között Riport szakmunkástanulókkal Bányászdalok Urbanizáció, művészet Végvári Lajos Salgótarjánról A komárnói Magyar Területi Színház Vasas Károly bányász-szobráról Gyermekkoromban gyökerezik az emlék (bár, ha utánagondolok, társíthatok ide példát bőven a felnőtté érés éveiből is): milyen tömérdek megpróbáltatás, mennyi járt utakat és mellékösvényeket mérő próbálkozás, sanda szabálytalanság, önös érdekű kihágás, csüggedést szülő balsiker és mennyi apró öröm, diadalmas nyereség kel­ lett ahhoz, hogy végre hittel tudva fogadjuk el a kollektív játékok egyezményes rendjét. Mert az emberfajta elemi ösztönével együtt hagyományozódik át az az önzés, ami a még csekélyebb tudatú ifjúkorban olyan leplezetlenül megnyilatkozik — nem azonosulva ugyan a más kárára törekvéssel, de jellege miatt igencsak messze esve a kol­ lektivizmustól. És bizony közvetlen tapasztalás hozza meg csak a kilábalást. Aminek első foka: a közösségi együttmozdulás lehetőségeinek, majd szabályrendszerének fel­ ismerő elfogadása. A második pedig: a közérdek elsőd­ leges ösztönzőként való ,,közreműködtetése” az együttmozdulásokban. Így érik felnőttkorba a társadalmi szövet­ rendszerbe megszámlálhatatlan kötéssel ágyazott ember — s így érik felnőttkorba maga a társadalom is. Nem ma kezdődött folyamatban sorakoznak elő a szo­ cialista társadalomépítés aktuális igényeit hangsúlyozó irányelvek, állásfoglalások, határozatok, melyek egyértel­ műen arra ösztönöznek, hogy egyén és kollektíva tuda- IRODALMI, MŰVÉSZETI, TARSADALOMPOLITIKAI FOLYÓIRAT �tosabban élje át felelős mivoltját és szövetkezzen politikai céljainkat segítő közös vélemény-, akarat-, cselekvésnyilvánításra. S mégis, a konstruktív mozgásoknak tág teret nyitó politika, a közszellemet e mozgások szükségességének elfogadására noszogató igény, a szocialista demokrácia bő lehetőségkeretei ellenere is — milyen gyakran talál­ kozhatni az ember (a társadalmi lény) ,,kamaszkorának" irritáló jeleivel. („Gyakrant" mondok, ha nem is óhajtok túlnyomó többségről beszélve az aránytévesztés hibájába esni. És „irritálónak" nevezem, mert, ha fel is fogható a fejlődés természetes szakaszjegyének, felszívódása indo­ kolatlanul lassú ütemű.) Kerüljünk közelebb a konkrétumokhoz! Ime, néhány egyértelmüsítő jel, adalék annak megvilá­ gítására, mire alapozódik az a felvetésem, hogy bőséggel vannak ma még a szocialista társadalomépítés „szentül komoly játékának" szabályrendszerét, a közön keresztül az egyennek biztos nyereséget adó lényegét elfogadni nem merők, vagy éppen saját hasznukra fordítani akarók. 1. Azokra gondolok, akik a szűkebb-tágabb közössé­ gükön belül tapasztalt és a közösséget általánosan emésztő gondot képtelenek „közfelkiáltással" megszün­ tetni. Inkább veszik magukra a „nyűg alatt nyögés" ko­ holt, de kényelmes köntösét, hogy a tétlenség állapotá­ ban aztán oktalan sértettség lombozódjon bennük. 2. Azokra gondolok, akik e közös gondok orvoslására nem a játékszabályok szerint közvetlenül illetékes fórum­ hoz folyamodnak, hanem meghökkentő ugrásokat produkálva, azonnal felsőbb szinteken keresik — na­ gyobb bátorsággal helyben is meglelhető — igazukat. (Mintha minden náthás beteg azonnal klinikai profeszszorhoz folyamodna körzeti orvosa helyett.) 3. Azokra gondolok, akik a „ne szólj szám, nem fáj fejem" elvét vallják közösségi ügyekben, de gondolkodás nélkül veszik a fáradságot, hogy több fórumon hivatali üggyé emeljék jelentéktelen tyúkpöreiket, mert a közélet szinpadait csak maguknak írt monológok eljátszására vélik hasznosnak. Tartalom VÁLTOZÓ VALÓSÁGUNK 3 Deák Gábor: Ifjúság és politika 4 Szendi Márta: Másokért élni 7 Pál József: Ma közérzet... 10 Szöghy Katalin: Okok és kifogások 12 Kő-Szabó Imre: Falusi fiatalok 14 Dokumentum: Könyvek SZÉPIRODALOM 15 Mikszáth Kálmán: Aki tudtán kívül házas 21 Egy elfelejtett Mikszáth-elbeszélés (Belitzky János) 22 Emil Boleslav Lukac: Ki az uralkodó?, Verlaince szobra alatt (Jánosy István fordításai) HAGYOMÁNY 23 Nagy Zoltán: Nógrádi bányászdalok MŰVÉSZET ÉS KÖZÖNSÉGE 26 Végvári Lajos: Urbanizáció, művészet, lehetőségek 28 Sulyok László: „...mint Déryné kortársai” 29 Madách-emlékérem és Madách-alkotói díj, 1974. KÖRKÉP 30 Vasas Károly bányász-szobra (Pál József) 31 Irodalmi Színpadi Napok (Kiss Aurél) 32 Bertha Bulcsu: Balatoni évtizedek (Horpácsi Sándor) 33 Tanulmányok a munkásosztályról (Csongrády Béla) 34 A nemzetközi munkásmozgalom története (H. Hámori Anna) 34 Egy gimnázium jubileumára (Schneider Miklós) A címoldalon Vasas Károly bányász-szobra, a hátsó borítón Kass János Mózes című grafikája (részlet) 4. És gondolok végül azokra, akik a demokrácia gya­ korlásának színterein „következetes” semmitmondással, nyálas hajbókolással vagy éppen alaptalanul vagdalkozó nagyhangúsággal produkálják magukat — szándéko­ san egyenlőségjelet téve közérdekű önkifejezés és helyez­ kedő önmutogatás közé. Igen, léteznek ezek a típusok, nem is kis számban vannak jelen. Ők a hátrányos helyzetűek. Hátrányos hely­ IRODALMI,MŰVÉSZETI, TÁRSADALOMPOLITIKAI FOLYÓIRAT zetűek, mert speciális helyi és egyéni meghatározottsá­ gok miatt magukat a szocialista demokrácia intézményrendszerében való iskolázatlanságra kényszerítik. Bár a A NÓGRÁD MEGYEI TANÁCS MŰVELŐDÉSÜGYI OSZTÁLYÁNAK LAPJA Megjelenik kéthavonta társadalmi együttélés általános feltételei között és ösz­ Felelős szerkesztő: Végh Miklós tönzői hatására régen „magasabb osztályba" léphettek A szerkesztőség tagjai: Csongrády Béla, Czinke Ferenc, Kerekes László, volna már... És lépnek is, hiszen a közösségi élet hét­ Kiss Aurél, Kojnok Nándor, Schneider Miklós. Kiadja a Nógrád megyei Lapkiadó Vállalat. Felelős kiadó: Vida Edit. köznapi sikerélményeinek sorával kell nap mint nap Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető bármely postahivatalnál, a kézbesí­ tőknél, a Posta hírlapüzleteiben és a Posta Központi Hírlap Irodánál (KHI szembesülniük. Budapest V., József Nádor tér 1. sz. Postacím: 1900 Budapest) közvetlenül, Így érnek lassan ők is felnőttkorba: azok mellé, akik vagy postautalványon, valamint átutalással a KHI 215-96162 pénzforgalmi A szerkesztőség címe: 3100 Salgótarján, Nógrád megyei egy már magasabb minőségű kollektívizmussal átsegítet­ jelzőszámára. Tanács Művelődésügyi Osztálya. Egyes szám ára: 5 Ft. Előfizetési díj fél ték kamaszkorán ezt a mi társadalmunkat. Segítsük őket évre 15, egy évre 30 Ft Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. nem könnyű megújulásukban! PALÓCFÖLD Kassai-Végh Miklós 74 7540 Nm NyV balassagyarmati telepe 2000 db Index: 25 925 �VÁLTOZÓ VALÓSÁGUNK Ifjúság és politika Az ifjúsági vezetők, az ifjúság nevelésével foglalkozók annak idején — négy évvel ezelőtt — a jövőt tudatosan tervező, táv­ latokról gondoskodó politikai döntésként fogadták az ifjúságpolitikai határozatot. Megvalósítását az elmúlt évben felelős fórumok (Politikai Bizottság, a megyéi pártbizottság, a pártszervezetek) értékelték, de értékítéletet alkotott önmagáról, helyzetéről, felkészüléséről a KTSZ-vezetőségválasztás alkalmá­ val a legérdekeltebb fél, az ifjúság is. Négy év mérlegét megvonni, egy megye méreteiben gondol­ kodva is, egyetlen, szigorú terjedelmi korlátok közé fogott cikk­ ben - nem tartozik a könnyű feladatok sorába. Csábító volna a dolog könnyebbik felét megfogni: megírni, hogy hány fiatal kapott megbízatást és bizalmat különböző testületekben, hány munkatervben szerepel „kiemelt” feladatként az ifjúság neve­ lése; hány ezer, tízezer vagy éppen százezer forint áll a fiata­ lok neveléséhez rendelkezésre; hogy elcsitultak a generációs viták, higgadtabb a közvélekedés a fiatalok ügyeiben. Ha vi­ szont erről szólna a cikk — arról, hogy az ifjúságpolitika leg­ fontosabb alapelemei kialakultak -, igazat, de nem eleget szólna. A lényeg azonban nyilvánvaló: társadalmunk egészének fej­ lődése lehetővé teszi, ugyanakkor meg is követeli, hogy ezzel párhuzamosan az ifjúság gondolkodásmódja, magatartása, életformája is a kívánt ütemben fejlődjön. Nem kevesebbről van szó, mint a kommunista karakterű fiatalok felneveléséről; s ez az egész társadalom ügye és állandó feladata kell, hogy legyen. Ezért áll mai munkánk középpontjában az ifjúság esz­ mei, politikai nevelése. Ez - ma már aligha vitathatja valaki is — a szocializmus teljes felépítése szempontjából a legdöntőbb kérdések közé tartozik, hiszen olyan rétegről van szó, amely nemcsak alakítandó, formálandó, a felnőtt nemzedéknek bo­ nyolult „leckéket feladó” közeg, hanem cselekvő részese, ál­ landó mozgásban levő ereje is a társadalomnak. Sem a jelen, sem a jövő számára nem lehet ez közömbös, hiszen a jelen építőiről, alakítóiról, a jövő munkásosztályáról és annak veze­ tőiről van szó. Nemrégen (a múlt év novemberében) állapította meg a Po­ litikai Bizottság, hogy az „ifjúság körében végzett politikai ne­ velőmunka eredményeivel nem lehetünk elégedettek, színvo­ nalában mind a követelményektől, mind a lehetőségektől el­ marad.” Ezt akkor is el kell fogadnunk, ha tudjuk és nap mint nap tapasztaljuk, hogy az ifjúság jelentős többsége szorgal­ masan tanul, becsületesen dolgozik, készül a „felnőtt” életre; hogy gondolkodásában a szocialista eszmék hatása döntően érvényesül: a KISZ-tagok ismerik, elfogadják a párt politiká­ ját, ennek valóraváltásán - érdeke is ezt kívánja — dolgozik a fiatalság. A legjobbak — egyre többen — a párttagság sorai­ ban, tudatosan, elkötelezett módon végzett munkával is kife­ jezik politikai felismerésüket. Csak példaként említem azt a többezer fiatalt, aki az ifjúsá­ gi brigádokban dolgozik, több mint tízezer a száma a felnőtt brigádok fiatl tagjainak. Két a megye gazdasági fejlődésében is komoly szerepet játszó üzemünk KISZ-védnökséggel épült, és szólhatunk KISZ-alapszervezetekről, melyek többezer órát dolgoztak társadalmi munkában lakóhelyük szépítéséért, az óvodai-bölcsödei férőhelyek bővítéséért; akik minden „köz­ ponti megkeresés nélkül birtokba vették az utcát, és szenve­ délyes hangon, fiatal internacionalistákhoz méltón szóltak a chilei munkások hős harcáról, akik végig szinte együtt „har­ coltak" vietnami testvéreikkel. Ez a jogos elismerés pedig elég­ séges alap ahhoz, hogy a felnőtt társadalom megfelelő biza­ lommal legyen az ifjúság iránt. Akkor is, ha nem szabad, nem érdemes hallgatni azokról a nevelési gondokról, amelyek jelei a tapasztalható, fokozódó politikai aktivitás, a tisztességesen végzett munka mögött is jelen vannak. tény, hogy a fiatalok környezetüktől többnyire készen ka­ pott társadalomképben nem egy torzult nézetet is örököltek: nacionalizmust éppúgy, mint ultrabalos felfogást. Saját ta­ pasztalatuk azonban módosithatja, de meg is erősítheti a kispolgári társadalomszemlélet érveit. Terjed a közélet, a poli­ tika iránt közömbösség, tanulásban, az ismeretszerzésben meg­ mutatkozó igénytelenség. A becsületesen dolgozók mellett nem kevés azoknak a száma, akik csak annyit teljesítenek, amenynyit minimálisan megkövetelnek tőlük. A fiatalok nem lebecsü­ lendő száma nem mentes az anyagiasságtól, a „kevés mun­ ka — sok pénz” elmélettől. És legalább annyira elítélendő azok gondolkodása, akiket a „Ne szólj szám, nem fáj fejem” elve vezérel, akik a közösségi érdek megsértése láttán sem szólnak: a fiatalok körében is létezik, sőt újratermelődik egy­ fajta kispolgáriasság, hol álradikális forradalmi hevület frá­ zisaiban, hol „a külvilág zajától mentes, csendes, békés ott­ hon” illúzióiban. Az ifjúság nevelésében legfőbb segítőerőnk maga a fiatal­ ság. Az a nagyszámú tisztségviselő, aki — ha megfelelően fel­ készül, ha szóban és tettben példát mutat — nézet- és vé­ leményformáló politikai erővé válhat. A vezetők, az ifjúkommunisták nevelése, politikai képzése, közéleti készségeinek fejlesztése nélkül eddigi eredményeink is veszendőbe mehetnek. Akit a mélyvízbe dobnak, vagy megta­ nul úszni, vagy elsüllyed megfelelő segítség nélkül. Politizálóbb légkör megteremtéséről — amelyben fejlődik, gyarapodik a fiatal vitakészsége, formálódik gondolkodása, alakul magatartása - a fiatalok körében mindenek előtt az adott KISZ-közösségnek kell gondoskodni. Valójában azonban a nevelésben érdekeltek összehangolt tevékenysége szükséges. Újra és újra meg kell a fiatalsággal együtt tanulni, hogy nem lehet a hibák, elítélendő jelenségek, pozícióinkat gyengítő tü­ netek ellen harcolni úgy, hogy ezt a harcot öt vagy tíz ember vállalja magára. A család az a nevelő közösség, amely a felnövekvő ember­ ben a köz ügyei iránti érzékenységet kialakítja, amely a magánés közéleti harmónia iránti igényeket megalapozhatja. S a munkahely az a terep, ahol nemcsak munkadarabok készül­ nek, hanem emberi kapcsolatok, példák, magatartásformák épülnek. A lógós, a fusizó, a követelőző, a kizárólag a bo­ ríték vastagsága alapján gondolkodó fiatalok (ilyenek is van­ nak, sajnos nem elvétve) felfogása nem független a környe­ zetben tapasztalt példáktól. A társadalmi felelősségvállalás, a nevelés tartalmában ki­ fejeződő egységes törődés éppen ezért döntő tényező az ifjú­ ság eszmei, politikai tudatának formálásában. S éppen ennek fogyatékosságaival találkozunk nap mint nap. Azt hiszem, a felnőtt társadalomnak vannak adósságai atekintetben, hogy az ifjúságot jobban bevonjuk a hétköznapi tennivalók végzé­ sébe - a holnap alakításának nagy kérdéseiben is. Nap mint nap tapasztalható, hogy akik jobban részesei, alakítói, formálói környezetüknek, akik közéleti tevékenységet fejtenek ki, tudják, hogy felelősek — mindenki felelős — nap­ jaink „történelméért”, érzik munkájuk eredményét is. A fiatalok az észt, érzelmet, fantáziát követelő cselekvést szeretik igazán, és nem a tétlen félrehúzódást. A tevékeny­ ség örömével pedig a tanulóévek alatt, már a családban kell megismertetni őket. Továbbá ... Üzemeinkben is gyakran találni példát az if­ 3 �júságpolitika leszűkítésére. Küldöttértekezleten fogalmazták meg a fiatalok, hogy a gazdaságvezetés a közösségnek biz­ tosított anyagi juttatással „tudta le” feladatát, s éppen a legfontosabbról feledkezett el: a fiatal dolgozók neveléséről. A munka rendszeres értékelésével, a kiemelkedő munka er­ kölcsi-anyagi elismerésével, a fiatalok kezdeményezése, ja­ vaslatai felhasználásával, fiatal kolléktiváknak adott önálló megbízatásokkal ma még ritkán élnek munkahelyi vezetőink. A szabad idő kulturált felhasználásához, a művelődési igény kielégítéséhez a feltételek a falvakban a legmostohábbak. A KISZ megyebizottságnak anyagilag is módja van - támogatja is — a tanáccsal közös beruházásban épülő klubkönyvtárak építését, ahol a KISZ-nek is alakítanak ki helyiséget. Meg­ Másokért élni A magyar nyelv értelmező szótárából a következő definiciókat kölcsönöztük. Köz — „Valamely nagyobb közösség, például társadalom, nemzet, állam.” Il­ lusztrálásul álljanak itt Madách nemes pátoszú szeépveretű sorai: „Enyésszen az egyén, ha él a köz Mely egyenesekből nagy egészt csinál.” Közélet — „Azon emberi tevékenységek és folyamatok összesége, amelyék a népközösség állami, politikai életével, el­ sősorban az állami vezető szervek és ha­ tóságok munkájával, működésével kap­ csolatosak. Más oldalról: a közösség po­ litikai társadalmi élete, tevékenysége, életviszonyai. Az egyén részvétele ebben: (a magánélettel ellentétben) a nyilvános társadalmi élet.” Magánélet — „Az az életmód, amely­ ben valaki elzárkózik a politikai, közéle­ ti tevékenység elől, és nem szerepel a nyilvánosság előtt.” Porta a sűrűlléces ke­ rítés mögött, ahová a világ szeme elől visszavonulni szoktak. Kapcsolódási pontok közélet és ma­ gánélet között? Sok helyen érintkezik a 4 hökkentő, hogy átadás után ilyen féltételek mellett is nem­ egyszer kell közelharcot vívni azért, hogy mégis „beengedjék” a fiatalokat. Ugyanakkor arra még nem figyeltünk fel eléggé, hogy például a parókián ifjúsági klub működik, ahová, mitagadás, KlSZ-tagok is jártak, mert ott a legújabb lemezeket lehetett (s bizonyára mást is lehet) hallani... Ifjúság és politika — összetartozó fogalmak. Nem lehet politikai programunkat támogatni, megvalósításáért dolgoz­ ni, jövőnket megalapozni és építeni úgy, hogy az ifjúság ne­ velésére ne összpontosítanánk figyelmünket. Az ifjúság — nem­ zeti érték. A vele való okos gondoskodás közös felelősségünk. Deák Gábor kettő. Jó szem, jó érzék, helyes vágá­ nyon futó gondolat kell a határvonal meghúzásához. Ha lehet ilyen vonalat meghúzni ... „A faluban a magánélet is közélet, te­ hát ennek is a legtökéletesebb, nyilvá­ nosság szellemében kell folynia." (Móricz) 2. A társadalom fejlődésének alapvető igénye, hogy „társadalmi életünk demok­ ratizmusának fejlődése, a helyi önálló­ ság és öntevékenység igényének és lelehetőségének növekedése járjon jobban együtt a fiatalokkal közéleti, politikai ak­ tivizálásával, ilyen irányú igényeik kielé­ gítésével.” (Idézet az MSZMP Központi Bizottsága ifjúságpolitikai határozatából) 3. Élénken él még bennem a jelenet. Egy üzemvezetővel beszélgettem. A notesz már zárva volt a toll is beletűzve, ami­ kor szó került az üzemben dolgozó fia­ talokról. Az üzemvezető, jó ötvenes férfi, kicsit szeretettel, de árnyalatnyi bosszankodással a hangjában mondta: - Ezeknek a világon mindenben ben­ ne kell lenniük. Leesett egy darab sza­ lonna a padlóra? Felveszik, de rögtön meg is jegyzik: aztán, ha baleset lesz, ne nekünk tegyen szemrehányást, Jani bácsi! Várni kell a szerszámra? Nem jön az anyag? Az nem létezik, hogy vala­ melyik srác rám ne nyitna: azért fizetnek minket, hogy a plafonon számoljuk a re­ pedéseket, vagy azért, hogy dolgozzunk? Persze, hogy igazuk van, de sietnek is kipakolni vele! Én meg már hozzászok­ tam az idősebb szakikhoz, azok három­ szor is megforgatták a szájukban a szót, mire kimondták. Most, hogy jött a nagy fiatalítás, hozzá kell igazodnom a for­ rófejű huszonévesékhez. - Baj, hogy forrófejűek? Hogy izgá­ gák? - Nem baj. Mondtam már, legtöbb­ ször igazuk van, a jószándékukban meg azóta eszembe se jut kételkedni, amióta beleszagoltam az egyik beszélgetésük­ be. Lelkiztek, ahogy ők mondják. Viszszás esetekről folyt a szó, az élet fonák helyzeteiről. Egyikőjük nekiszegezte a kér­ dést a többinek: feltétlenül nekünk és most kell megváltani a világot? Mire na­ gyon határozottan és komolyan jött mit jött? valósággal csattant, mint a pus­ kalövés! — a válasz: nekünk most kell megpróbálnunk! Nem véletlen, hogy Jani bácsinak fel­ tűnt a gyors fiatalítás következtében �gyorsan megváltozott légkör. Fiatalság és minden iránti fogékonyság — szoro­ san összetartozók. Akiben a napi apró gondok, a hétköznapi kis csaták eltompították a köz iránti érzékenységet, aki előbb kivonja a várható haszonból a várható következményeket, és csak plusz előjelű „eredmény” után hajlandó szól­ ni, cselekedni, az nem fiatal már igazán, még ha harmincon innen van is. A szív, az erő és a bátorság nem mate­ matika dolga. 4. Egy KISZ-oktatáson a propagandista kategóriákra osztotta a 14—26 éves fia­ talokat a társadalom életében, a köz­ életben elfoglalt helyük szerint. A cso­ portosítás a következőképpen hangzott: 1. A legjelentősebb - létszámban, po­ litikai súlyában ma már meghatározó jellegű — csoportot azok a politikailag aktív fiatalok alkotják, akik tudatosan kiállnak szocialista társadalmunk való­ sága mellett, akik a munkában vállalják féladataikat. Többre törekednek a tanu­ lásban és a közéletben, részt kérnek a politikai életből, a KISZ-ben, vagy a szakszervezetekben, vagy akár sportkö­ rökben végeznek közhasznú munkát. Azok tehát, akik akarnak is, tudnak is kötelességeiken felüli pluszt adni. 2. Egy másik nagy csoport tagjai azok a fiatalok, akik a munkában és tanu­ lásban becsülettel eleget tesznek köte­ lességeiknek de passzívak a politikai, kö­ zösségi életben. Ők a tartalékcsapat. Őszinte szóval, nemes célokkal, vonzó feladatokkal cselekvésre késztethetők. 3. Egy külön, kisebb csoportot alkot­ nak azok, akikben él a lendület, a tett­ vágy, de akik még nem eléggé kiforrott egyéniségek ahhoz, hogy cselekvési igé­ nyüket a szűkebb közösség vagy a tár­ sadalom érdekében hasznosítsák. Inga­ doznak a közhasznú és az öncélú, a ha­ ladó és a látszatra ellenzékieskedő cse­ lekvési formák között. 4. Ebbe a csoportba soroljuk azokat, akik számára a munka és a tanulás csak kényszerű kötelesség. Ők a mának élnek. Az élet igazán szép, tartalmas területein legfeljebb csak előfordulgatnak. 5. Létszámban legkisebb, talán a leg­ nagyobb figyelmet érdemlő csoportot társadalmunk tudatos ellenségei alkot­ ják. A besorolás erősen elméleti jellegű. A cselekvést és annak belső indítékait, a szándék, a tett és a cél harmóniáját nem lehet kilóra mérni. Az egyéniség sokszínű, jónak és rossznak elegye, ne­ hezen tűr bárminemű kategorizálást. 5. M. Sándor külsőre amolyan arany-kö­ zéputas fiú. Húszon inneni. Szolidan öl­ tözik, gondosan nyírt, rövid frizurát visel. Ha nem tudnám, hogy a város bármely presszójában törzsvendégnek számít, azt mondanám, Sándor a mama kedvence. Megkérdeztem tőle, miből futja neki er­ re a nagy életre. — Én keresem rá a pénzt, tehetem! — Nézz körül a világban. Itt háború, amott kisebb csetepaté, a harmadik he­ lyen puccs, a negyediken éhinség, leg­ újabban az energiaválság. Soroljam a hecceket tovább? Hát tudom én, mikor üt be a krach?! Az egész világ egy nagy rendetlenség. Nem az én dolgom a rend­ csinálás, én ahhoz kisember vagyok, meg az alkatom se olyan harcias. Hát akkor már a legjobb, amit tehetek, hogy élem világomat. Nem csinálok botrá­ nyokat, nem rúgom fel a dobot, tehát senkinek nincs az életembe beleszólása. Sándor egyébként - ha nem pakolja ki nézeteit — nem lóg ki a sorból. A munkahelyén nincs semmi baj vele, sőt, társadalmi munkára is elmegy, ha szól­ nak, mert szereti a társaságot. gyon rossz dolog. De még rosszabb az, hogy ezt senki sem veszi észre! Az em­ ber persze eljár, szokásból. De komo­ lyan mondom, többet érne, ha az egész társaság elmenne udvart söpörni. Ak­ kor legalább a hasznosság illuziója vi­ gasztalna. Sokat emlegetett, divatbajött dolog manapság az ifjúság klubmozgalma. Va­ lóban, kevés olyan község vagy éppen lakóterület akad, ahol ne működne if­ júsági klub. Egymás társaságában, a leg­ különfélébb programokban vehetnek itt részt a fiatalok. Hetente akár többször is randevút adnak egymásnak. Lehet akkor a fiatalok közéleti tevé­ kenységének egyik fóruma a klub? Le­ het, de csak, ha valóban a közélet mű­ helyévé teszik, Nem a klubfenntartók dolga ez, nem a helyi vezetőké, nem bárki más kívülállóé, hanem egyedül a fiataloké, akiknek otthona a klub. Jó, ha van benne magnó, tévé, lemezjátszó, 6 asztali foci, de ne csak ezek legyenek, s ne mindenkor ezek játsszák a „fősze­ Kissé extrém a gondolattársítás, de vál­ laljuk rizikóját: tegyük fél, hogy a köz- repet”. Mert így a klub lehet prima kis életiség egy ízletes sütemény, amelynek játékbarlang. Azonaban csak az, és sem­ elkészítéséhez pontos recept kell. Mi­ mi több. De a közélet igazi műhelymunkája lyen alkotóelemekből keverhetjük ki a folyhat abban a klubban, ahová időn­ tésztáját? Mi kell a közéletiséghez? Mindenekelőtt kell hozzá fórum: meg­ ként meghívják a helyi tanács elnökét, felelő alkalom a közéletiség gyakorlá­ az iskola igazgatóját, a pártszervezet sához. Nem elég a jelzést fogni, befo­ titkárát, egy-egy üzem vagy gazdaság gadni, szelektálni, saját tartalékból pluszt vezetőjét. Vendégnek és vendéglátónak hozzáadni — továbbítani kell. Méghozzá egyaránt hasznos a találkozás. Minde­ a továbbítandóknak megfelelő fórumon. nekelőtt tájékozottságot ad a fiatalok­ nak hogy könnyebben eligazodjanak szű­ Lehet a közéletiség fóruma a fiatalok kebb közösségük életében. Támpontot ad számára a KISZ-gyűlés? De mennyire! a meghívottnak a további tervezéshez. Sőt, nemcsak fóruma, iskolája is! Alkalmat mindkét félnek a problémák Miért? Lehet másmilyen is? Lehet. Ha „kiteregetésére". És lehetőséget, ugyan­ a vezetőség fontossága tudatában felül csak mindkét félnék, a tettek mezejére az emelvényre, és onnan beszél „le” a lépéshez. Mégpedig egymást segítve, tagságnak. Ha a titkár iskolásan elda­ mindenkiért dolgozva. rálja a mondandóját és utána felteszi A klub nyitotta lehetőségek szinte a az örökzöld kérdést: van valakinek hoz­ felsorolhatatlanságig gazdagok. És ahol zászólása? Már akkor inkább vállalja nincs klub? legalább az őszinteséget, és kérdezzen Nőket foglalkoztató üzem „lányai” ép­ így: ugye, nem akartok hozzászólni? pen erre panaszkodnak. A közéletiséget tanulni kell. Gondol­ - Évek óta képtelenek vagyunk egy kozva tanulni és tanulás közben gyako­ helyiséghez jutni, ami végre már a miénk rolni. Ezek szerint egy „igazi”, vérbő lehetne. Már a két évvel ezelőtti KISZKISZ-oktatás a közéletiség ragyogó is­ választásokon is a legforróbb témák kö­ kolája lehet. zött szerepelt a klubhiány, azóta is Ha olyan. Ha a sok tárgyi ismeret ugyanaz a helyzet. Már nem tudjuk, ki­ mellé szókincset, vitakészséget is ad a hez forduljunk, mit csináljunk ... fiataloknak. Ha felruházza őket a má­ — Végtelenül csodálkozom a tanács­ sok előtti szólás nem könnyű mestersé­ talanságukon - mondja az üzem veze­ gével, tehetségével. Hogy a szereplés tője. — Klubjuk valóban nincs a lányok­ természetes drukkja ne lehessen leküzd­ nak, de miért? Ott voltam azon a két hetetlen akadály. évvel ezelőtti választáson is, meg a leg­ De lehet a KISZ-oktatás másmilyen is. utóbbin is. Már két esztendeje meg­ Ha a propagandista kézbe fogja a bros­ mondtam: keressenek valahol egy meg­ surát, lelkiismeretesen felolvassa: ha a felelő helyiséget, foglalják le, béreljék ki, fiatalok eközben unatkoznak, kornya- a többire ne legyen gondjuk. Az összes doznak, ha már hazafelé menet sem em­ anyagit az üzem vállalja. De azt már lékeznek az óktatás témájára, akkor az mégse várják, hogy majd én megyek ne­ oktatás nem a közéletiség iskolája, ha­ kik helyiséget keresni! Azt hiszem, ez nem a szó rossz értelmében vett szemi­ elég világos beszéd, érthettek volna be­ nárium. lőle a lányok! Valamit nekik is tenniük — Nálunk évről-évre ugyanaz a srác kell a klubért, végülis az övék lenne, szól hozzá. Ez már magában véve is na­ nem? 5 �A közéletiség gyakorlása bizonyos fo­ kú aktivitás nélkül elképzelhetetlen. S ha ez az aktivitás már a kezdet kezdetén, a lehetséges fórum megteremtésekor elszivárog, akkor mi maradna a műhely­ munkára ? 7 A közéletiség „kikeveréséhez" szükséges többi alkotóelemekről egy salgótarjáni nagyüzem fiataljaivaI beszélgetünk. A beszélgetőpartnerek: L. Dezső, F. Erzsé­ bet, S. Zoltán, D. Márta, V. István, és N. Péter. Ők hatan egy olyan KlSZ-alapszervezet tagjai, amely a legjobbnak ki­ járó gyári vándorzászló várományosa. Szerintük milyen feltételek azok, amelye­ ket nem nélkülözhet a közéleti tevékeny­ ség? F. Erzsébet: — Tájékozottság. Nélkülöz­ hetetlen ahhoz, hogy az ember ne csak nézzen, hanem lásson is. Ne csak be­ fogadja az információt, hanem tudjon is vele mit kezdeni. Aki nem tájékozott, az nem is lehet a köz dolgai iránt érzékeny, fogékony. N. Péter: - Akkor már tisztázzuk azt is, hogy mit értünk mi a köz dolgain. Köz­ ügyek szerintem azok, amelyek minden embert érintenek valamilyen formában, ha nem is egyforma erővel. Itt van pél­ dául a környezetszennyeződés, amely vastagon belefér a közügyek első kate­ góriájába. D. Márta: - Aki tehát környezetünk tisztaságáért tesz valmit, az közéleti em­ ber? L. Dezső: — Ha ez a kötelessége, ak­ kor nem. Heyerdahl viszont, aki az óceá­ nok szennyeződéséről adott vészjelet, közéleti embernek számítható. Aki közé­ leti ember, annak három nagy terüle­ ten kell véleményt nyilvánítania. Mikrokörnyezetében és az ehhez kapcsolódó témákban. Az ország ügyeiben. És bizo­ nyos általános emberi jellemzők kapcsán, amelyek már nem szoríthatók határok közé. V. István: - Szólni, jelezni, véleményt nyilvánítani! És a tették? A munka? Azt sem lehet kizárni a körből! Az érdeklő­ dés, a fogékonyság csak tettekkel páro­ sulva alkothat közéletiséget! D. Márta : - Közéleti tettekre nem mindenkinek van lehetősége. Lehet a jel­ zés is cselekvés! Persze csak akkor, ha nem a magam dolgában teszem, hanem közösségemért. És ha én ezt belső kény­ szernek engedelmeskedve teszem, akkor részt kértem a közéletből. N. Péter: — Persze, a tájékozottság mellett lehetőségre is szükség van. El­ képzelhető, hogy vadakinek fáj egy prob­ léma, szeretne is valamit tenni ellene, de nincs abban a helyzetben ... L. Dezső: — Lehetősége mindenkinek van! Ha elfogadnánk Péter tételét, ké­ nyelmes kiskaput adnánk egy sereg lus­ ta, közömbös embernek. Mentségükre 6 elég volna a lehetőségek hiányát felhoz­ ni! Valamilyen lehetőséggel mindenkiél­ het, csak tudnia kell, hogy melyikkel. Ezzel viszont ismét a tájékozottsághoz jutottunk. S. Zoltán: — Bizonyos didaktikai kész­ ség is a feltételek sorába tartozik. Egyik társunk páldául azért nem jött el erre a beszélgetésre, mert minket, hatunkat is soknak talált ahhoz, hogy elmondja előt­ tünk a véleményét. Pedig vannak jó meg­ látásai. Csak lámpalázas. L. Dezső: — És ami szerintem még na­ gyon fontos: a közéletiség kibontakozá­ sa egészséges légkör nélkül lehetetlen. Ennek megteremtése persze országos ügy, és országos viszonylatban szerintem meg is van. Helyileg viszont annyira nincs, hogy már maga ez a szótársítás: egész­ séges légkör — sokszor szinte szólamként hat. F. Erzsébet: — Ezért aztán könnyen rá­ sütik az emberre a nagyszájúság bélye­ gét, ha szóvátesz valamit. — Milyen formáit ismeritek a közéleti megnyiIvánulásoknak? V. István: - A szólás és a tettek. L. Dezső: — Itt van például a társa­ dalmi munka. Építünk egy játszóteret. Kézzelfoghatóbb, alkotóbb jellegűnek tűnhet, mint mondjuk az, hogy valaki szóvá tesz egy problémát. Előbbinek na­ gyobb a biztonsága, utóbbi viszont sze­ rintem a közélet szempontjából többet je­ lenthet. A szólás elindíthat egy folyama­ tot, egy láncreakciót, ami — ha kiforrja maggát — beláthatatlan eredményeket hozhat. Elindíthat. Az utolsó szótagra tet­ tem a hangsúlyt. D. Márta: — Szólást és tettet nem le­ het különválasztani. Mindennek van egy elméleti és egy gyakorlati oldala, a ket­ tő együtt képezi az egészet. N. Péter: — Egyáltalán, kell különö­ sebb észbéli képesség ahhoz, hogy va­ laki közéleti ember lehessen? Más agyá­ ban is megszülethet az isteni szikra! L. Dezső: — Azért ezzel a társadalmi munkával vigyázzunk! Ha bárki, ismerve tisztelve a célt, valóban azért megy, hogy dolgozzon, az közéleti megmozdulás, aláírom. De aki csak azért sziveskedik megjelenni, hogy lássák? Hogy piros pontot szerezzen akár a főnökénél, akár a KISZ-titkárnál? Annak mi köze a közéletiséghez? N. Péter: — Aki bármiféle kényszertől hajtva jön, az buta ember, mert igába lehet hajtani! - A közélet fórumai ma már általá­ ban adottak. A fiatalok ott vannak eze­ ken a fórumokon, sokszor mégis csak a csendes szemlélődő szerepét vállalják. Nem mindig vállalkoznak bírálatra. Miért? V. István: - Kell a bírálathoz funkció is! Hogy az ember hátulról is biztosít­ hassa magát! Mert vannak összekulcsolt kezek itt is, meg más itt is. D. Márta: - Meg kell választani, hogy hol, mikor, mit mond el az ember. A főnök bírálója például számíthat a „ho­ noráriumra”! F. Erzsébet: — De gyerekek! Hát túl vagyunk már ezen, nem? Persze, hogy nézze meg az ember, hogy mit mond, és legyen igaza! S. Zoltán: - És akkor úgy jár, mint az a bizonyos bogár Arany János Családi körében ... N. Péter: — Lehet, hogy kap az ember egy-két pofont. Ennek a kockázatát vál­ lalni kell. Ma még igen. Az első pofon után lehet az ember óvatosabb, megfon­ toltabb, változtathat a taktikáján, csak a háttérbe vissza ne vonuljon. Számolni kell azzal, hogy a bírálattal, főleg, ha az személyt érint, veszíteni is lehet. Va­ lakinek a vereséget is vállalnia kell! L. Dezső: — Aki egyszer s mindenkor­ ra, egész életére befogja a száját, az nagyon rosszul érzi magát. Nem szeret­ nék a bőrében lenni. Aki szól, annak sokszor egyetlen kártérítése a jó közér­ zet. Mégis, én is azt mondom: nem igaz az, hogy nem éri meg szólni. Előbb-utóbb meghozza az eredményt. Egyébként is, aki azt kezdi el latolgatni, hogy „meg­ éri-e, vagy sem”, abból már nem lesz énekes halott. Úgyis arra a következte­ tésre jut, hogy nem éri meg: tehát hall­ gat. Ez nem számítás, hanem meggyőző­ dés dolga! 8 L.-né csinos fiatalasszony. A legutób­ bi választás óta tanácstag. Városi lakos, de körzete meglehetősen falusias jelle­ gű. Az ügyék is, amellyel választói fel­ keresik, félig városias, félig falusias élet­ módra vallanak. De nem ez, ami számá­ ra nehézséget jelentett. — A KISZ jelöltje voltam, s ez bizo­ nyos kötelezettséget is jelent. A tanács­ ban fokozottan kell a fiatalok érdekeit képviselnem. De a körzet nemcsak az ifjúságból áll! Úgy kell tehát dolgoznom, hogy felnőtt választók ne vethessék a szememre, hogy elfogult vagyok, velük nem törődöm, de a fiatalok se érezzék magukat becsapva, megcsalatva. Hát ez aztán igazán nem könnyű dolog! — Megbántad, megbízatást? hogy elvállaltad a — Szó sincs róla! Nagyszerű dolog tanácstagnak lenni! Persze nehéz ezt úgy megfogalmazni, hogy ne hangozzék nagyképűen. Mégis vállalnom kell a nagyképűség ódiumát, mert kikívánkozik belőlem: amióta tanácstag vagyok, fon­ tos embernek érzem magam. Felnőttebb­ nek, ha így jobban tetszik. Több száz ember bizalmát érzem. A bőrömön, a zsigereimben. Hozzám csöngetnek be ügyes-bajos dolgaikkal, rámbízzák gond­ jaikat. Lehet, hogy ezek nagy szavak, de nem a nyilatkozás kedvéért mondom: ér­ �Ma közérzet... tékesebb az életem, mert nemcsak a ma­ gam életét élem, hanem többszáz mási­ két is. A másokért élés pedig számomra nem kevesebb a boldogságnál! Riport szakmunkástanulókkal (és önmagammal) 9 A másokért élés ideálja vezette azt az asszonyt is, aki egy munkahelyi értekez­ let alkalmával felállt, és igen kemény szavakat mondott. Jelenlévő főnökéről elmondta, hogy az vajmi keveset tesz a jó munkahelyi légkörért. Sőt! Nem sokat törődik a kellő munkafeltételek biztosí­ tásával sem. Egyszóval nem való posztjá­ ra, és az egész munkahely előrehaladása lehetetlen addig, amíg ilyen a vezető. Valamennyi állítását konkrétumokkal iga­ zolta. Az arcán elszántság ült, látszott, hogy régóta készül erre a „kipakolásra”. Igaza tudatában mondta végig mondan­ dóját, a végére mégis belepirosodott. Ezen a helyen, ebben a közösségben szokatlannak, mi több, fantasztikus eset­ nek számított a „kirohanás”. A főnök végighallgatta, majd szót kért. A válasz körülbelül így hangzott: — Köszönöm a bírálatot, az őszinte szót mindenki csak örömmel fogadhatja. Még ha talán elevenére tapintanak, ak­ kor is. Az építő bírálatból csak tanulni lehet. Majd óvatos, leheletfinom kanyar, a folytatás lényege pedig már ez volt: - Az elvtársnő kapott egy fontos fe­ ladatot. Még mindig nem látom, hogy elkészült volna. Mi lesz, kérem, a ha­ táridővel? És a multkori munkája? Én igen elnéző vagyok, de még így is elé­ gedetlenségemnek kell hangot adnom! Stb. stb. stb. A bíráló asszony fejére olvasta mindazt, amiért az egész kollek­ tíva felelős. Tartott ez egészen addig, míg a felsőbb szerv képviselője meg nem elégelte, és véget nem vetett neki, mond­ ván : - Itt most nem az elvtársnőről van szó, hanem a vezető magatartásáról! Summa-summárum: a közösség túl­ nyomó többsége napok alatt lebetege­ dett. Inkább a táppénz, mint az állásfog­ lalás! A felsőbb szerv képviselője távo­ zott, az asszony maradt. És indult a cécó Az idegeit kórházban hozták rendbe. Az eset valódi. Általános? Szerencsére nem. Egyedi? Sajnos, nem. 10 Szintén fiatalok szájából hangzott el a szentencia: — Az ember bármi fonákságot szóvá tehet. Bírálhat tényt is, személyt is. De soha nem szabad megvárni, hogy elfa­ juljon a dolog, mert annak csak gorom­ ba vége leheet. Apró ügyekben, naponta kell alakítani helyére tenni a közéletet. Ezt bárki kisember rizikómentesen meg­ teheti. Szendi Márta „Szakmunkásképző Iskoláink a munkásosztály fő utánpótlási bázisai. Sze­ repüket a megye dinamikusan változó munkaerőigényeinek biztosításában fokozni kell. A szakmunkásképzés korszerű feltételeinek megteremtése, szi­ lárd elméleti és szakmai ismeretekkel felvértezett ifjúmunkások képzése alapvető politikai érdekünk." (Közoktatáspolitikánk megyei feladatai: az MSZMP Nógrád megyei Bizottságának 1972. október 25-i határozata.) ... holnap osztályfelfogás. Hiába a figyelmeztetés; most amikor már toll és papír van előttem, nem állom meg az általánosítás nélkül, ha mégoly túlzó­ nak tűnik is. Pedig régi, jó beszélgetőparnerem — jobb híján így nevezem, többnek ő nem engedné -, aki az élenem egy területének avatottabb isme­ rője nálam, előre figyelmeztetett: „Az­ tán semmi gőzölgés, ideológiai felhám! Ezek az élettől tanulnak az életnek. Há­ rom nap iskola, három nap munka. Gondolhatod, hogy melyik lehet a ket­ tő közül az iskola.” Azt hiszem, ha erre nem ilyen élességgel figyelmeztet, más nyomon indulok el, pedig magam is tutam arról, amire a figyelmem ráirányí­ totta. Iskoláink egyike sem laboratórium. Ezer szállal kötődnek az adott település életéhez. Mégis minden iskola tanulója elsősorban tanuló. A szakmunkástanu ­ ló éppannyira tanuló, mint a gimnazis­ ta, vagy a „gépiparis”. Ebben nincs különbség. Ha tehát valamit hasonlí­ tunk valamihez, akkor az a valami biz­ tosan létezik is. Van tehát iskola is. Nem olajcsepp úszik az élet felszínén. Az iskola A 211. sz. Szakmunkásképző Iskola kí­ vülről modern, szinte a Bauhaus elvei alapján építettnek vélem. A homlokzat tagoltsága, az ablakok elhelyezése tökételes funkcionalitást sejtet. Közismert, az épület túlzsúfolt, nincsenek szertá­ rak, az amúgyis keskeny folyosókat szer­ tári szekrények szűkítik. Minden hibáját a benne dolgozók és tanulók tudnák elmondani. Az iskola persze mindenkor nevelt, tanított; ez az iskola is, mint a város többi iskolája, ha nem is függet­ lenül az objektum adottságaitól. Idézhetnénk statisztikákat, mennyi ta­ nuló végzett, hányan szereztek szakmun­ kásbizonyítványt. A város üzemeiben dol­ gozó szakmunkások 18-20 korosztálya itt szerzett szakképesítést, tehát a 35— 38 éves korúakig ebben az intézetben kapták meg a szakmai útravalót. En­ gem persze a ma tanulói izgattak. Ve­ lük beszélgettem a diákotthon és az is­ kola klubjában. A diákotthonosokkal félszegebben, inkább nekem felelgetve; az iskola klubjában viszont parázs vita folyt, elég lett volna a bekapcsolt Phi­ lips magnót otthagynom. A magnónak persze megvan az a hátránya, hogy nem őriz meg arcokat, beszédes gesz­ tusokat, mimikát, olykor hangsúlyokat sem. És azt sem tudom odaírni a csak töredékében felhasznált szövegrészek elé, hogy „P. S. harmadéves:”, „C. Gy. elsős:", stb. Beszélgetünk, bemutatkozás nélkül. „Én elégedett vagyok a mostani isko­ lával. Nem ilyen korszerű iskolába jár­ tam otthon. Az kicsi volt. Vasárnap templomnak használták, hétközben meg iskolának. Kis falu a miénk, nyolcadik­ ban csak öten voltunk.” Kojnok József nevelési igazgatóhe­ lyettes: „Az új iskola szinte álom lesz, mint ahogy ez is álom volt a koráb­ bihoz képest. A Malinovszkij úti iskola alagsorában kezdtünk 1951-ben. Jog­ elődünk a Rima tánciskolája volt. Mi­ után a ferencesek rendházát állami tu­ lajdonba vették, oda költöztünk. Az most az „alsóiskola”. Ide 1964. janu­ árjában költöztünk. Átadás 1964. ápri­ lis 9-én volt. Még őrzöm a beszédet, amit a KISZ-titkárnak írtam. A mosta­ niak, - a Brunda például - már ma­ gúk írják a beszédüket, hozzászólásu­ kat." Neki is én termelek „Általában a szülők ijesztenek rá a gyerekekre. A gimnazistáknak vagy a gépiparisoknak azt mondják: No fiam, ha nem tanulsz, mehetsz iparitanuló­ nak.” „Például tavaly akartunk rendezni egy klubdélutánt. Elmentünk a Bolyaiba. Azt 7 �hiszem elsősekhez. El akartuk hívni őket. Nem jöttek el. Azt mondták: „emtéhások ..." Kisebbrendűek? Az osztályfő­ nökük is ellenezte.” „Ők azt tartják (gimnazisták), hogy az ő iskolájuk magasabb szinten van. De a műszakiakban nincsenek olyanok, mint mi. Ők úgy érzik, ők a menők. Pe­ dig szerintem egyáltalán nem. Egy bi­ zonyos önteltség van. Nem akarják el­ ismerni, hogyha ő még továbbtanul, neki is én fogok termelni. Ezt valahogy nem érzékelik, hanem egyszerűen lené­ zik az embert. Nem érdemes erről vitat­ kozni. Sokszor elmondtuk ezt városi kül­ döttértekezleteken is. Mindenki hallga­ tott. Megmondtuk szemükbe az igaz­ ságot. Csak tátották a szájukat. Az igaz hogy mi kaptuk a legőszintébb tapsot.” „Vegyünk egy tankönyvet, mondjuk történelmet és magyart, a gimnázium­ ból és tőlünk. A mi tankönyvünkben megvan ugyanaz az anyag, csak nem olyan részletesen, mint a gimnáziumi­ ban. Például a miénkben nincs benne, hogy Petőfinek a híd alatt megpödör­ ték a bajuszát - mert ők ezt nevezik több tudásnak. Nem ezt kell tudni. Ha­ nem — valójában mi volt.” Horváth László igazgató: „Nekem is felvetették ezt a kérdést a tanulók. Kér­ déssel válaszoltam. Hány olyan olyan van köztetek, akinek a tesvére középis­ kolában tanul? Szép számmal vannak ilyenek. Tőlük kérdeztem meg, érzik-e a különbséget velük szemben. Nem mondták. Nem olyan éles az ellentét, mint ahogy egyedi esetekből a gyerekek meg­ itélik. Valamikor, amikor ez még igaz volt, negatív vélemány alakult ki ró­ lunk. A közvélemény ehhez mindmáig makacsul ragaszkodik." Kojnok József nevelési igazgatóhelyetttes: „A mi feladatunk elsősorban a munkára nevelés. Lehet, hogy elfogul­ tak vagyunk, de ezt a tevékenységet más középiskolánál eredményesebben végeztük. Gyerekeinkről általában kül­ sőségek alapján itélkeznek. Egyébként más középiskolások jóval nagyobb szám­ ban viselkednek botrányos módon. Er­ ről a BM-szervek tudnának többet mon­ dani ...” Szakma teszi az embert „Mi négyen üvegfúvók vagyunk. Négy napot dolgozunk, kettőt tanulunk. Első­ ben még volt három nap iskola. Meg kémia, fizika. Szerintem másodévben elég a két nap, mert nem emeltszintű. A szakmai tudást elsajátítjuk.” „A három nap az iskolában elegen­ dő szerintem. Mert aki a szakmáját megszereti, annak nem kell annyit ta­ nulni. Ipari tanulóknak általában a szak­ mát kell megszeretni, nem a tanulást. Minden szakmának van könnyebb, ne­ hezebb része. Tanulás is kell, hogy el­ méletileg is értse az ember. Én szerin­ tem a gyakorlat többet jelent.” 8 Kojnok József nevelési igazgatóhe­ József Attila és a négyütemű motor lyettes: „örökkön vitatott problémára az Nem érdektelen kitérő, amit a riport elméleti és a gyakorlati oktatás ará­ nya. A szakoktatók és az üzemek véle­ készítője egyetlen, tehát nem elegendő, ménye egyértelmű: szakmát a gyakor­ sőt nem is eléggé jellemző példával alá­ latban lehet megtanulni. De a jövőt kell támaszt. Elfogult ő is. nézni. Ezek a gyerekek a jövő félszázad Munkás témájú írást az utóbbi idő­ munkásai. Ha most még a manuális ben nem is olvastatok? munka van előtérben a magyar ipar­ ban, nem biztos, hogy így lesz 20 év - Kertész Ákos nevét hallottátok? múlva is. Nagy összefüggésekben gon­ dolkodó, szélesebb látóhatárú szakmun­ - Senkinek nincs benne a tankönyvé­ kásokra van szükség.” ben? „Nálunk legalábbis a sütőiparban, a -De igen. Tanultunk tőle valamit. A gyakorlat az első. Olyan tantárgyak címét már elfelejtettem. Valamilyen vers, vannak, amelyek egyáltalán nem a vagy ilyesfajta volt. Már nem emlék­ szakmához kapcsolódnak. Középfokú szem, miről szólt. anyag. Például gépismeret is. Szerintem Most nemrégiben olvastuk az Anti­ ezt fölösleges tanulni. Inkább anyag­ gonét, ami kötelező olvasmány volt. Dol­ óra legyen kétszer.” gozatot is írtunk belőle. Szereplőket Horváth László igazgató: „Az elmé­ kellett jellemezni.” letileg reális közelségűnek megfogal­ mazott háromszori, négyszeri szakmaváltás egy emberöltő alatt minden kon­ Egyenrangú partner zekvenciájával nem terhelhető ránk. A probléma így nem vethető fel. Az alap­ Arról, hogy mit oktassunk és miből fokú oktatást kell megvizsgálnunk. Ah­ mennyit, még sokat vitatkozunk. Nevel­ hoz, hogy elméletileg többet nyújthas­ ni azonban nem felejtettünk el. Tudjuk, sunk, az alapfokú oktatásnak kell jobb mit akarunk elérni, egyre inkább a mód­ gyerekanyagot küldeni. A konvertálha­ ját is. Ehhez ugyan elengedhetetlen a tóságban jelentős szerepe lesz szerin­ megfelelő oktatandó anyag - a tisz­ tem az üzemeknek is a munkástovább­ tázatlanság következményei még hoszképzéseknek. szú ideig gondot okoznak —, de vagy Semmi esetre sem helyeselném a gya­ egy mind gazdagabban érvényesülő ne­ korlati és elméleti oktatás arányának velési közeg, társadalmunk életközegé­ megváltoztatását. A gyakorlati oktatás­ nek is nevezném, a patetizmust azon­ ban kell jobb feltételeket teremteni. ban igyekszem elkerüni. Ügy, hogy a szakmai oktatás egy ré­ „Viszonyunk az iskolavezetéshez, a szét az üzemekbe visszük át. Egy eszter­ tanárokhoz, az egyenrangú partner vi­ gapad szerkezetét jobban meg lehet is­ szonya. Ezt többen tanúsíthatják. Eresztmerni az üzemben. Ha a tanműhelyek vénybe, házi KISZ-vezetőképző tanfo­ ellátottsága javul, ezzel is az elmélet és lyamunkra például kijött hozzánk az gyakorlat kielégítő viszonya teremtődik igazgató, az igazgatóhelyettes, a párt­ meg. Fontosnak tartom még, hogy ne vezetőség, a szakszervezet, a tanárok. tévesszük szem elől: a gyerek tanuló az Elbeszélgettünk üzemi, iskolai dolgok­ üzemben is.” ról.” „A mesteremnek a véleménye, hogy „Ami véleményünk volt, azt nyíltan feltétlenül tudni kell, amit az iskolában megmondtuk az igazgatónak, igazgatótanítanak, mert az hozzátartozik egy helyettesnek, pártvezetőknek. Tanárokkal szakmunkás általános műveltségéhez. kapcsolatban például, hogy nem tet­ �szik ahogy tanít, ahogy leadja az anya­ got. Túltekeri az előadását, bonyolultan magyaráz. Gondolom, ők ezt a taná­ rokkal megbeszélik. Éreztük a változást, ezért gondolom.” „Nem tetszett egyértelműen a taná­ roknak - egy részének -, hogy az is­ kolavezetés így szerzi be az informáci­ ókat.” Horváth László igazgató: „Eresztvényben a legkényesebb kérdések is fel­ merültek. Bizonyos bírálatot kaptunk is, hogy miért mond a diák véleményt a tanár jelenléte nélkül. Ezekre azon­ ban meg fogom adni az egyértelmű vá­ laszt! Vezetői szinten helyén van a kér­ dés. A mi erőfeszítéseink ellenére is bi­ zonyos esetekben egyes tanárok, egyes szakoktatók nem látják át a probléma­ kör jelentőségét. Arról van szó, hogy a gyerek iskolai keretek között tanulják meg, mi az üzemi demokrácia. Az isko­ lai életben kialakultak a KlSZ-képviselet formái, amelyek eredményesen funk­ cionálnak. A szakszervezeti mozgalom terén vannak még tennivalóink. A szakszervezeti mozgalom még sok ki nem használt lehetőséget kínál a demokra­ tizmusra neveléshez.” „Volt egy eset nemrég a munkaru­ hával kapcsolatban. Szóltunk a meste­ rünknek. Azt mondja: ő nem tud sem­ mit csinálni. Fölmentünk az irodába, ott volt az igazgató, meg valami osztályve­ zető, vagy mi volt. Voltunk vagy hu­ szonöten. Bementünk. Megmondtuk an­ nak, aki az íróasztal mögött ült, hogy nekünk munkaruha kell. Meg se mert mukkanni, csak nézett az íróasztal mö­ gül. Februárban megvolt a munkaruha, bakancs. Szerintem, ha valaki mer szól­ ni, ott is el tudja intézni a dolgát.” „A KISZ-ben minden lehetőség meg­ van. Anyagiakban sincs lehetetlen. Az iskolától is megkapunk minden támo­ gatást. Ha az iskolának éppen nem lenne lehetősége, a Városi KISZ Bizott­ ság mindenben segít." Vidékiek „A KISZ-ben az a probléma, hogy sok a vidéki. Az osztályunkban 35-en va­ gyunk, ebből csak hat tarjáni. Nálunk a taggyűlést is osztályfőnöki órán kell meg­ szervezni. Mert ha kiállok, hogy órák után taggyűlés lesz, felhangzik a kórus: „megy a buszom”, „megy a vonatom”. Jó, ha zsíroskenyeret nem vágnak hoz­ zám.” „Vidékiek ...” „Vidéki”. Jól emlékszem középiskolás koromból erre a minősítés­ re. Nem állapotot, körülményt határoz­ nak így meg. Minősítenek. Egyént, cso­ portot. „Vidékiek” - ajkbiggyesztve mondják, gúnnyal, kézlegyintéssel, váll­ rándítással. Volt mikor az én számon is kicsúszott. Pedig helyzetem szerint közé­ jük tartoztam, két-három, sőt négy órám is elpocsékolódott az utazással, várako­ zással. Idetartozni nem állapot, helyzet, széről ezt a problémát. Túlságosan sze­ körülmény kérdése, próbáltam bizonyí­ mélyesnek. Én magam nem vettem észre. tani magam is a bejárók védelmében. Azt mondanám, személye válogatja. A (Óriási áldozatba került, ideget, energi­ át emésztett fel.) Mindenek előtt felfogás, tanulóknak 70—72%-a vidéki. Még a klubdélutánokon való viselkedésben sem általános viszonyulás a dolgokhoz. „Vi­ déki” — súlyos szó a diáktársadalomban, válnak külön a városiaktól. Legfeljebb a divat követőinél még szélsőségesebben, mint a „provincializmus” a művészeti még ízléstelenebbül jelentkezik a hatás." életben. „Ők abban a körben nevelkedtek fel. Nálunk is volt egy srác. Klubdélutánt Kint az életben rendeztünk. Mire ő: nem jön be, mert „A forgácsolás úgy történik, hogy a szabadszombatos. Mondom neki: Csávó! Állj már meg! Mire való a szabadszom­ forgó munkadarab felületébe behatol a bat! Hát ő otthon akar lenni, nem jön szerszám és leválasztja a felesleges be. Már bennük van a bezárkózottság. anyagmennyiséget. A munkadarab elké­ Lehet, hogy később kinövik. Talán bele­ szítésekor ügyelni kell a felületi minő­ kóstolnak valamibe.” ségre és a tűrések betartására. A for­ „Nem éreztetjük velük, hogy Rio de gács leválasztásakor súrlódás keletke­ Simagöröngyön lakik. De ahogyan be­ zik a szerszám és az anyag között, amely­ szélnek!? Nem is a tájszólás miatt. től igen felmelegszik a forgács, ezért Ahogy kijön belőlük a szó! Püff-paff, vigyáznunk kell, mert égési sebeket okoz­ ahogy kijön.” hat.” (Részlet Balázs István volt III. éves ta­ „Egy klubdélutánra meghívtuk a sza­ bó lányokat. A srácok nagyon csinosan nuló iskolaújságnak írt cikkéből.) jöttek el, azt lehet mondani: fehér ing, Kojnok József nev. ig. h.: „Van cso­ nyakkendő volt mindenkin. Megegyeztünk portos oktatás. Van szakmunkásokhoz taggyűlésen, hogy mindenki táncol. beosztott és van kisiparosokhoz beosz­ „Majd én megmutatom, hogy a falunk­ tott tanuló. A formák tehát rendkívül dif­ ban hogyan szokták.” Jöttek a lányok. ferenciáltak. Sokszor emiatt az egységes Kezdjem én, mondták. Jó. Aztán mon­ nevelést megvalósítani nehéz, az ered­ dom nekik, ők is csinálják már. „Mind­ mény gyakran negatív. Lerombolódik az járt.” Kirohantak a Nemzetibe, hoztak iskola hatása. egy üveg kimért pálinkát. Elkezdték in­ A szakoktatóknak sokkal nagyobb le­ ni. Mondom nekik: „dehát mégis, srácok.” hetőségük van a személyiség formálá­ „Ne szövegelj te nekünk. Te tarjáni vagy sára. Velük vonnak több ideig.” Most itt érezzük jól magunkat. Iszunk. „A mesterekkel megint probléma van, Kész.” Zömében vidékiek. A szakmát azt meg­ „Ők azt akarják, hogy ne vegyék ész­ tanuljuk, megtanuljuk, de hát viselkedre rajtuk, hogy falusiak. Minket igyekez­ ni is meg kell tanulnunk. A viselkedés nek utánozni. Viselkedésben, öltözkö­ nem úgy jön magától. Azt tanulják, el­ désben egyaránt. Ez az, ami nem sike­ lesik innen-onnan, tapasztalják.” rül nekik. Nemhogy felvennék, ami ott­ „Üzemben problémát jelentenek a hon van cuccuk, hanem felöltöznek min­ den színbe. Papagájnak néznek ki. Épp felszabadult segédek, akik szinte olyan ebben tűnik ki, hogy nem olyanok, mint fiatal srácok, mint mi. Ők a fiatal szak­ mi. Azt mondják: „Városiak! Itt ez a di­ munkások. A tanulóknak égnek áll a vat! De jó! Akkor felveszem én is!” hajuk tőlük.” „Az üveggyárban a elsősöket mindig Aztán papagáj lesz belőlük.” megverték a felszabadultak. Ment az el­ Kojnok József nevelési igazgatóhelyet­ tes: „Mesterkéltnek érzem a gyerekek ré­ sős a felszabadult mellett, az meg fel­ rúgta, szabályszerűen felrúgta. Ha meg­ kérdezte, miért, mégegyszer felrúgták." „Nálunk elsőben reszelni kell. Egy milliméterért már szólt a mester, hogy finomabban reszeld. Tized milliméter el­ térésnél már kaptál egy nagy pofont. Harmadszor csináltad meg a fűrésztő­ két. Kaptál egy egyest, meg még egy nagy pofon is. Mit tehettél? Bementünk az öltözőbe pityeregni.” „Nem egy esetben úgy kellett elugranom a »makarenko« elől. Van neki egy nádszál. Ha hülyéskedünk, vagy nem úgy csináljuk, ahogy ránkparan­ csolt, akkor előveszi a »makarenkót«, aztán püff-paff. Egyszer megjárt. Ve­ tettünk. Egyik gyerek kiejtette a sza­ kajtót, kiment a liszt. Megütötte. Jött a főmérnök, mondtuk mi történt. Fegyel­ mi lett belőle. Azóta olyan, mint a ke­ zesbárány.” 9 �„A mester kerítéscsinálást vállalt. A másik csoport két hétig azt csinálta. Meg innen az otthonból elvállalta az olaj­ kályhákat. Mi csináltuk meg. Azt hiszem, pénzt kapott érte." „A mai melósokban az van: előbb a maszek, fiam. Aztán megint a maszek, és harmadszor is a maszek. Nagy szü­ net, aztán jöhet a közösségi meló. Kiad­ ják a melót, már éppen hozzálátnak, de „jé, van lapos vas”. Előbb megcsinálja az akváriumkeretet; „hazára kell a gye­ reknek”. Aztán jön a művezető: „Apa, kész van a meló?” „Mindjárt kész le­ szek. Tudja, hogy van, Gyula bá'!?” „Per­ sze, tudom fiam”. Kész. El van intézve.” „Volt egy másik mesterem. Akvárium volt a mániája. A szakoktatói irodába gyönyörű szép akváriumot készíttetett ve­ lünk. Leült, karjára tette a kezét, úgy nézte.” „Ha ugyanolyan munkás leszek, mint a többi, akkor már másképpen viszo­ nyulnak hozzám. Felnőtt dolgozónak fog­ nak tekinteni.” „Egyik srác nemrég végzett. Kikerült egy brigádhoz. Látom, hogy úgy beszél, mozog köztük, mint régi brigádtag. Ha valaki dolgozik és problémája van, ott is csak merészség kell. Csak sokan meg­ ijednek, ha ki kell nyitni a szájukat.” „Mi már be vagyunk osztva brigádba. Teljesítményben dolgozunk. Nálunk tény­ leg van hajtás. Minden hónapban telje­ sítjük a száz százalékot. Sőt többet is. Csak jó lenne, ha mindenki munkája után kapná a pénzt. Nem úgy, mint egyesek. „No apukám, neked szép ar­ cod van. Nesze.” „Harmadikban ugyanazt csináljuk, mint a segédek. Ha valami munka van: Tanulók! Nem az, aki már felszabadult. Az öreg szaki annak a fiatal srácnak nem mondja, hogy: csináljad te. Ha mondja is, a válasz az, hogy: majd a tanulók." A jövő Horváth László igazgató: „Nem ért bennünket váratlanul, hogy tanácsi irá­ nyításba kerülünk. A Központi Bizottság ülése tett végleges pontot a kérdésre. Az előnyét én abban látom, hogy köz­ vetlenebb az irányítás, jobban figyelem­ be lehet venni a helyi igényeket. Köze­ Okok és kifogások VAJON IGAZ-E, hogy mély szakadék tátong a köznyelv és a jogi, hivatali nyelv között, s hogy ez a szakadék akadálya le­ het jogaink érvényesítésének? Egyértelmű választ nem lehet adni; igaz is, nem is. Bizonyítja ezt az „Élet és Irodalom” ha­ sábjain nemrégiben lezárult vita, amelyet Szekulity Péter „Nyelvi kiszolgáltatottság” című írása indított el, s amely az­ zal a - számomra vérszegény — tanulsággal fejeződött be, hogy a hivatal beszéljen emberebbül, „szálljon le” az egysze­ rű magyar nyelv színvonalára, az emberek pedig művelődjenek, gazdagítsák szókincsüket, fejlesszék jogi kultúrájukat, lehető­ leg szervezett oktatás keretében. HALADJUNK AZ EGYSZERŰBBTŐL A BONYOLULTABB FELÉ, s kezdjük a látszólag legkisebb jelentőségű kérdéssel, a hivatali nyelv bonyolultságaival, kacifántos fordulataival. A megoldás érdekében máris tettünk valamit; most készül a sze­ gedi József Attila Tudományos Egyetemen a „hivatali fogalma­ zás példatára”, amely a legegyszerűbb magyarsággal fogal­ mazott iratmintákkal segíti majd a hivatalok működését, az okés ügyiratok jobb megértését. Azonban arra nézve, hogy a bi­ zonytalanságot, a megnemértést nem elsősorban nyelvi ne­ hézségek okozzák, egyetlen példát hozok fel, a sajátomat. Úgy hiszem, itt ez a legjobb példa, mert ha igaz, amit Sze­ kulity Péter ír, én is a teljesjogú magyar állampolgárok közé tartozom, hiszen elvégeztem még a jogi egyetemet is. Illenék kiismernem magamat a jogszabályok tengerében, megértenem a hivatali nyelv fordulatait. Talán meg is értem. Mindez még­ sem elegendő ahhoz, hogy magabiztosan nyújtsam át a kala­ uznak a vasúti igazolványomat, amely havi kétszeri hazautazás­ hoz biztosít számomra kedvezményeket. Mialatt összehúzott szemöldökkel vizsgálgatja igazolványomat, ugyanolyan szo­ rongva figyelem a kalauz arcát, mint bármelyik más halandó, hogy vajon mikor derül ki, hogy esetleg lemaradt valami a rengeteg - MÁV által megkívánt — adatból és bélyegzőlenyo­ matból, és mikor szállítanak le a vonatról. Nézem a szigorú tekintetet, amely ellenőrzi, ráírtam-e a menetjegyre az igazol­ vány számát, s az jár a fejemben; vajon honnan tudja a jegy­ 10 lebb kerülünk az általános iskolákhoz és a helyi középiskolákhoz.” Hír az iskolai lapból: „Intézetünkben krónikus helyhiánnyal küzdünk. Épülete­ ink állapota, korszerűsége nem kielégí­ tő. Néhány éven belül azonban megol­ dódnak problémáink. 75 millió forintos beruházással új intézet épül, mely komp­ lex egységként iskolával, tanműhellyel és kollégiummal is rendelkezni fog. A te­ rületrendezés már megkezdődött, a ter­ vek szerint az 1975-ös tanévet új intézet­ ben indíthatjuk el.” A riport készítőjének nyilatkozata: Dosztojevszkij szerint az ember nevetése az ember maga s általános emberképé­ hez híven Dosztojevszkijt a gyermek ne­ vetése gyönyörködteti igazán. Kölcsönzött „Philipsem” legalább harminc perc ne­ vetést őriz. Ha módomban lenne, ezt a harminc perc nevetést eltenném. Hall­ gatom nevetéseik egymásra rakodó ré­ tegeit, s arra gondolok, évről-évre gyüjtenem kellene tőlük egy tekercsre valót. Azt remélem, az 1975-ös év rétege friss, tápláló lesz a fáradó rétegek közül. Pál József vizsgáló vagy bárki, hogy becsületesen élek-e a vasúti ked­ vezmény jogával? Mert az igazolványban van négy bélyegzőlenyomat, egy SZTK-törzsszám, benne van, mikor születtem, miért születtem, arról nem is szólva, hogy négy tapasztalt jogász barátom összefogására volt szükség, míg kiderült, mi mindennek kell szerepelnie benne. Csak azt nem lehet belőle kideríteni, valóban havonta kétszer veszem-e igénybe, amint az megillet, vagy pedig húszszor, vagy harmincszor. Pedig a sza­ bályt ékes magyarsággal írták... Igaz, sok esetben érthetetlen, magyartalan az akták, okira­ tok, különböző belső szabályzatok nyelve. Mégsem hiszem, hogy nagyot téved, aki az igazi ludasnak a bürokráciát tartja, amely felesleges előírásokkal, fontoskodással, áttekinthetetlen tennivalók tömegével sújtja az állampolgárokat, s végülis két­ ségessé teszi egyes jogaink érvényesülését. A hivatal nyelve? Némelyek megértik. A hivatal logikáját azonban sokszor senki sem érti, ez mindannyiunkat tanácstalanná tesz, elbizonytalanít. Márpedig olyan kérdés megoldásához, amelyben vala­ mennyien érintve vagyunk, a nyelvi szempontoknál sokkal több szempontot kellene figyelembe venni. ÁLTALÁNOSNAK MONDHATÓ vélemény, hogy a hivatali nyelvet lehet egyszerűsíteni, a jogszabályok nyelvével azonban nagyon is csínján kell bánni. A megoldás egyszerű, vélik; a jog legyen mindenkié. Szervezzünk tanfolyamokat, tanítsunk jogi alapfogalmakat, emelkedjünk fel a jogi nyelv megértésének műveltségi színvonalára. Nem eléggé világos azonban, milyen mélységű legyen az oktatás s az sem, mit nyer vele a konkrét jogi problémákkal küszködő állampolgár. Ebben az országban nincs analfabétiz­ mus, kötelező a nyolc általános osztály elvégzése, s lassan a középiskolai érettségi válik általánossá. Azokkal a jogi alap­ fogalmakkal, amelyek ismerete feltétlenül szükséges, valahol, valamilyen formában mindenki találkozik. Ha kellő körültekin­ tés nélkül állítjuk össze a jogi „gyorstalpaló” tanfolyamok anyagát, könnyen zűrzavart okozhatunk a laikus fejében. Kap ebből is egy kicsit, abból is egy kicsit, s az összefüggések ismerete nélkül végülis helytelen következtetéseket vonhat le. ISMERŐSÖM, B. I. PÉLDÁJA kívánkozik ide, aki vállalata kollektív szerződésének egy rendelkezésére hivatkozva március- �temen, s az újdonsült jogász is még jóideig nélkülözi a szak­ mai magabiztosságot, neki jóval több időt kell fordítania egyegy ügy megoldására, mint tapasztaltabb kollégájának. Van szakadék nálunk a tipikusan jogi nyelv és a köznyelv között? Kétségtelenül van. De az esetek többségében ez szük­ ségszerű, s ezért az esetek többségével kapcsolatban nem is tekinthetjük álprobléma gyártásánál többnek az efölött való sopánkodást. VAN A JOGNAK EGY OLYAN CSOPORTJA, amellyel kapcsolatban az állampolgároknak is sok tennivalójuk akad; az alapvető demokratikus jogainkat rögzítő jog­ szabályok esetében. A tennivalók megint csak nem a nyelvi műveltség alacsony színvonalából fakadnak. Jóhiszeműen sen­ ki sem állíthatja, hogy az alapvető jogainkat rögzítő jogszabá­ lyok, elsősorban a Magyar Népköztársaság Alkotmánya, nem közérthető. A szocialista jogrendszerek természetéből fakad, hogy a legfontosabb, legáltalánosabb jogok fogalmazása egyszerű és világos, s a jogszabályok nyelve csak a részletes, alapos körültekintést igénylő szabályozás során válik törvény­ szerűen bonyolultabbá. Ennek garanciális okai vannak, hiszen alapjogainkat nekünk magunknak kell érvényesítenünk, s hogy ezt megtehessük, elsősorban világosan kell látnunk, mit tar­ tartalmaznak ezek a jogok. Ha néha alapvető jogok sem érvé­ nyesülnek megfelelően, ennek mélyebben fekvő okai vannak. ban akarta kivenni előző évi szabadságát. A vállalat azonban a Munka Törvénykönyvének rendelkezését alkalmazta, amely szerint január végéig kellett volna kivennie a szabadságot. A kérdéses törvényhely utal arra, hogy a vállalati kollektív szer­ ződés másként is rendelkezhet, s ezért megpróbáltam megér­ tetni B. l-vel, hogy nem kell belenyugodnia a döntésbe, hiszen a kollektív szerződés valóban másként rendelkezett, márpedig a kollektív szerződés feltétlenül hasonlít a jogszabályhoz anynyiban, hogy rendelkezései kötelező erővel bírnak a vállalat dolgozóira nézve. B. I. vitába szállt velem. Azt mondta, ő járt jogi tanfolyamra, ahol megtanulta, hogy ha az alacsonyabb és magasabb rangú szabály között ellentét van, a magasabb rangúnak kell érvé­ nyesülnie, ezért az ő esetében a Munka Törvénykönyve az irányadó. Van jogi kultúrája B. l-nek? Kétségkívül van annyi, hogy talált „jogi alapot" saját jogának csorbítására. HASONLÓ ESET K. J-É. Kritikus magatartása, közvetlen fe­ letteseivel való gyakori összetűzése miatt felmondott neki vál­ lalatának igazgatója. A felmondás nem tartalmaz hamis in­ dokot, így hangrik: „Ön több ízben megtagadta a munka­ végzést művezetője határozott és többszöri utasítása ellenére is.” Nem lehet tagadni, csakugyan így történt. K. J. azonban jogosan tagadta meg a munkát, hiszen megfelelő biztonsági felszerelések nélkül olyan feladat elvégzésére utasították, amely veszélyeztette testi épségét. K. J. belelapozott egy munkajogi tankönyvbe, s ott azt találta; a felmondást csak akkor lehet meg fellebbezni, ha a felmondási ok valótlan. Természetesen K. J. nem fellebbezett, mert a törvénynek azt a rendelkezését, amely kimondja, hogy a benne foglalt jogokat, így a felmondás jo­ gát is csak társadalmi rendeltetésének megfelelően szabad gyakorolni, nem ismerte. A KÖVETKEZTETÉS EGYSZERŰ: a jogi félműveltség több kárt okoz, mint hasznot, s nem a jogszabályok érvényesítését segíti, hanem inkább a jogok csorbításához vezet. Nincs semmi szükség arra, hogy magunk próbáljuk megoldani vitás jogi ügyeinket. A vállalati jogtanácsosok a vállalat bármely dolgo­ zójának adnak jogi tanácsot, mégpedig ingyen. Ha a mun­ kahelyen nincs jogász, a tanácstalan állampolgár felkeresheti a legközelebbi bíróságot is a panasznapon, de fordulhat az újságokhoz és a rádióhoz is, amelyek szervezetten foglalkoznak jogi tanácsadással. Tudomásul kell venni, hogy a jogszabályok tekintélyes részének értelmezése és érvényesítése nem az ál­ lampolgárok feladata. A jog végülis tudomány, amelynek a szabályai közt való eligazodást négy-öt évig tanítják az egye­ BIZONYSÁGKÉPPEN csak két esetet említek. Tavasszal ta­ nácstagi jelöíőgyűlésen jártam egy Nógrád megyei kisközség­ ben. Csakugyan kis község, mert a körzet választópolgárai sej­ tették előre, ki a Hazafias Népfront jelöltje, s nem is titkolták nemtetszésüket egymás előtt. Bizalmatlan arccal pusmogták, s aki látta őket, joggal hihette: olyan parázs vita lesz itt, amilyet még nem látott a falu. Nem volt vita. Valamennyien elfogadták a jelöltet. Szemlesütve nyújtották fel a karjukat, „én-aztán-nem hagyom-magamat-behúzni-a csőbe” arckifejezéssel. A gyűlés után megkérdeztem azt a nyugdíjas bányászt, aki korábban a leghangosabban méltatlankodott - igaz, azt hitte, csak a hoz­ zátartozói hallják -, miért nem mondta el nyilvánosan is a kifogásait? Bizalmatlanul mért végig. - Miből gondolja, hogy vannak kifogásaim? - Hallottam... - Ne szítson itt ellenségeskedést, jó? — mondta meglehető­ sen gorombán, s gyorsan faképnél hagyott. Hasonlóképpen jártam a többieknél is, akiknél megpróbáltam puhatolózni. - Félnek valamitől? - kérdeztem legvégül egy fejkendős asszonytól. - Maga nem tudja azt, hogy „Szólj igazat, betörik a fe­ jed”? - Ki törné be? - Mondjuk ő, ha tanácstag lesz. - Még nem választották meg ... - Megsemmisítő pillantás­ sal mért végig: - Mindegy az. Nem lehet az semmiképpen kisember, akit egyszer ide állítottak. - Bosszuálló természetűnek ismerik? - Nem. Inkább az a baj vele, hogy szelíd természet, olyan tedd ide-tedd oda. Nem érne el az semmit, ha megválaszta­ nánk ... Éppen ez a bajunk vele. Nem túl logikus, de tanulságos történet. Mint ahogyan a másik is az. Az egyik salgótarjáni nagyüzem fiatalokból álló brigádjával beszélgettem, akik kollektívan szid­ ták a vállalati kollektív szerződést. Aki a leghangosabban szidta, saját bevallása szerint egy testes kollégája háta mö­ gött édesdeden szunnyadt a szerződés tervezetének megvita­ tásakor. - Ezt még be is vallja? — kérdeztem megütközve. - Miért ne? — mondta vállat vonva. — Az igazgató azzal kezdte, hogy a vállalat legtapasztaltabb szakembereinek és jogászának segítségével hosszas munkával készült el a tervezet, s véleménye szerint most már csakugyan minden fontos kérdést kielégítően szabályoz. Én egyszerű melós vagyok, én javasal­ jak változtatásokat? 11 �- A többiek ébren voltak, nem? - Nézze - mondta egy köpcös fiatalember. - Amit egyszer hat példányban legépelve tesznek az ember orra elé, azon már nyilvánvalóan nem akarnak változtatni. - Az sem biztos, hogy a vezetőség nem. De a dolgozók elérhetik a változtatást. - Ugyan minek annyit hadoválni? Fizessék meg a munká­ mat és kész. Ha meg adódik valami más problémám, amit nem oldanak meg tisztességesen, legfeljebb fogom a munkaköny­ vemet, és elmegyek máshová. VAN EZEKBEN AZ ESETEKBEN SZÓ a nyelvi kifejezőkészség, a szókincs, vagy a jogi kultúra hiányáról? Az volna a főgond, hogy sokan beleszólnának a társadalom ügyeinek intézésébe, ha tudnák, miképpen fogjanak hozzá? Mintha sokkal inkább az volna a baj, hogy sokan még mindig nem hiszik, még mindig nem szokták meg beleszólási jogukat. Mások pedig olyan mec­ hanizmusnak képzelik a demokráciát, amelynek automatikusan kell működnie, mert csak odáig jutottak el a felismerésekben, hogy nálunk nincsenek gátak a demokrácia útjában. Nem ér­ tik, hogy az akadályok elhárítása nem elegendő, hajtóerőre is szükség van, s ez a hajtóerő a közéleti aktivitás. Ehelyett passzív elégedetlenségbe vonulnak, és gyanakodva szemlélik Falusi fiatalok A FALU ÉS A FIATALOK. A falun élő fiatalokat vizsgálva megállapítható „ve­ gyes” összetételük: a többség már nem földműveléssel foglalkozik, legalább is nem a régi módon. A termelőszövetkeze­ tekben, a falvakban letelepedett üze­ mekben gépekkel, szakképesítéssel dol­ goznak - és sok településből ingáznak a közeli városok üzemeibe is naponta. Megtalálhatók a parasztok leszármazot­ tai, unokái; és a munkások fiai, lányai. A falu zártabb közössége egybefogja a korosztályokat: egy óvodába járnak, egy iskolába — ez tart 14 éves korig. Innen kezdődik a szétválasztás: tovább­ tanulás, kollégium, szakmunkásképző in­ tézetek, munkavállalás. A fiúk többsége tanul vagy dolgozik. A lányok is követik őket, de sokan otthon maradnak még. A fiúk katonaságig össze-összejárnak, iskolában, munkahelyen, a művelődési házban, utcán, otthon; a lányok átlag­ ban 18-20 éves korukban, sokszor még hamarább — férjhez mennek. Aztán már többet nem jönnek a többi fiatal közé. Csak az utcán vagy a boltban váltanak néha egy-egy szót. KÖZÉPISKOLÁSOK. A vizsgált terüle­ ten csak egy középiskola működik. Érdekesség: az iskola szaktanár-ellá­ tottsága közel 100 százalékos, az iskolá­ ban előfizetésre került 35 darab Kritika, 18 darab Új írás, 16 darab Látóhatár, 30 darab Palócföld — ezenkívül olvas­ ható 25 féle sajtótermék. KÉT ÖNÁLLÓ VEZETÉSŰ MŰVELŐ­ DÉSI HÁZ működik, a többi „igazgató” tiszteletdíjas. Munkájukról a kérdések alapján így vallanak: 12 a demokratikus alapintézményeket - kizárólag saját magukra nem gyanakodnak. Úgy hiszem, kétségtelen, hogy nem lehet a választékos be­ szédet, a jogi nyelv cirádáit tanítanunk ott, ahol a szocialista jog tartalmát, jog és demokratizmus összefüggéseit kell meg­ értenünk. Ez ugyanis csak a legegyszerűbb szavak segítségével lehetséges. JOG, JOGÉRVÉNYESÜLÉS, DEMOKRÁCIA; nem homogén fo­ galmak. Összefüggésüket vizsgálva nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy a társadalom életét minden oldalról behálózó, alakító jogszabályok különböző tartalmúak, s mindegyikük más-más jelentőséggel bír. Ha valamely jog nem érvényesül, az okokat keresve mindenekelőtt azt kell vizsgálnunk, mi a szabály tartalma, milyen társadalmi viszonyokat szabályoz, mi­ lyen széles rétegeket érint, s hogy a szocialista demokrácia ér­ vényesülése szemponjából milyen jelentőséggel bír. Csak az­ zal összefüggésében vizsgálható a kérdés; a jogszabály fogal­ mazása túl bonyolult-e, vagy az értelmező műveltségi színvo­ nala nem elég magas, s azt is, hogy a szabály szövege vagy tartalma találkozik-e értetlenséggel. Általánosítható értékű vá­ laszt csak így kaphatunk kérdéseinkre. Szöghy Katalin 1. — A programot kérdezi? Van, az megtalálja a maga szórakozását. Persze a véleményeket is összegyűjtjük, a fiata­ van. lokét is. — Részletesebben. 3. - Most volt egy táncos est. Itt ját­ -Mozi, hetente kétszer-háromszor, szott egy gitárzenekar. Nagyon sok fia­ a műsort mindig kifüggesztjük. Működik talt vonzott, még a szomszéd falvakból a könyvtár — kétszer van kölcsönzés. A is eljöttek. KISZ-esek néha esténként összejönnek: — Ilyen est hányszor van? főleg szombaton meg vasárnap. — Évente négy-öt. — Előadások nincsenek? — Ismeretterjesztő előadás? — Néha jön a varieté, meg Korda — Nyolc-tíz alkalommal. vagy a Harangozó. — Milyenek? — A közönség? — Politikai, tudományos. Most a fi­ — Legtöbbször teltház van. Ilyenkor ataloknak egy felvilágosító előadás, a csak fiatalokat lát az ember. doktor úr tartotta. A lányok közül csak 2. — Erre nagyon vigyázunk. Végsőso­ a bátrabbak jöttek el. ron a program határozza meg az intéz­ — Sok energiát vesz igénybe ez a mény munkáját. Igyekszünk minden vezetői munka? igényt kielégíteni, de sajnos, a választék — Túlságosan nem. Én tiszteletdí­ nem valami bőséges. jas vagyok, néha esténként lejövök, — Miért? megnézem az ifjúsági klubot, aztán tíz — Nézze, a mozi működik, rendsze­ óra után Terka néni bezár. resen. Szélesvásznú, a nézőtérre befér A FIATALOK ÉS A TANÁCS - ESET­ 500 ember. A jó filmek Pest után elég LEG AZ ÜZEM hamar ideérnek. Ezeknek már olyan ki­ — Intézkedési tervet még 1970-ben alakult közönségük van. Fiatalok, közép­ készítettünk. Sajnos a felülvizsgálatra korúak meg nyugdíjasok. Más a helyzet nem volt időnk. az igényesebb közönséggel. Nekik szín­ — Ifjúsági klub már két éve műkö­ ház kell, hangverseny. Csak az a baj, dik. Először nem volt megfelelő helyi­ hogy ebből az igényesebb nézőből nincs ség, de sikerült megoldanunk a problé­ egy teltházra való. A választék? A Déryné mát. Berendeztük, mert még szék sem Színház, varieté műsor, meg amit az ORI volt benne. rendez. Az már külön szerencse, ha si­ — Fiatalok is segítettek? kerül egy-egy előadóművész önálló est­ — Igen, társadalmi munkát végez­ jét megszervezni, vagy két-három éven­ tek a szövetkezetnél, mi meg kiegészí­ ként egyszer eljön az Állami Népi Együt­ tettük a pénzt és vettünk tv-t, rádiót, tes. magnót, lemezjátszót meg különböző já­ — Bevételi terv is van? tékokat. Most már teljes a felszerelés. — Meghatározva nincs, de vesztesé­ — Miért nekünk kell foglalkozni a gesek azért nem lehetünk. fiatalokkal? Kérdezem, mire való akkor — A program összeállításánál van a KISZ? valamilyen előírás? Részlet egy ifjúsággal foglalkozó — Nincs. Teljesen szabadon csi­ tanácsi anyagból: „az együttműködési náljuk. Itt, a művelődési házban több szerződések formálisak, három tanács szakkör, klub működik. Aki idejön, az nem kötötte meg ...” �ván. Így szakkörök (fotó-, képzőművé­ szeti, honismereti, irodalmi) csak az új önálló vezetésű művelődési otthonok­ ban tevékenykednek. - Ki járt itt utoljára a tanácstól? - Itt a klubban? - Igen. - Nem tudom, nem emlékszem, pedig mindig itt vagyok. - Az üzemben van KISZ-szervezet? - Igen, még akkor megalakultunk, amikor létrejött ez a telep. - Hol szoktak összejönni? - A KISZ-gyűlést mindig az ebéd­ lőben tartjuk. Az a harminc fiatal ott is elfér. - Itt nincs szórakozási lehetőség? - Ha vége a műszaknak, siet haza mindenki. Inkább a faluban szoktunk este elmenni a klubba. A kis községekben szakköri jeleggel énekkarok és tánccsoportok szerveződ­ tek. Kor szerinti összetételben erősen megoszlók. A fiatalok részvétele ezek­ ben a csoportokban 10-15 százalékos. Ezek a körök igen szép sikereket köny­ velhetnek el, nem egy közülük megyei, sőt országos hírű. A VÁROSBA UTAZNAK NAPONTA, VONATON, BUSZON. A kijáró dolgo­ zók száma közel 4000 fő, ebből a fiata­ lok száma 2400—2600 fő. Reggel négykor, ötkor kelnek és utaz­ nak, mire visszaérnek megint öt óra van - de már este. Utazással töltenek naponta 2-6 órát. ANYAGI TÁMOGATÁS. A tanácsok az ifjúsággal kapcsolatos feladatok elvég­ zésére külön alapot létesítettek. Az el­ múlt három év alatt az alábbiak szerint alakult a tervezés és a felhasználás: Az összegek rendeltetése (1000 Ft-ban) Ifjúsági szervezetek támogatása (úttörő-KISZ) Művelődési otthonok támogatása: Sporttámogatás 1973 1971 1972 85 138 75 636 1030 667 22 52 79 Egy üzem adott ifjúsági klub támoga­ tására 100 m/Ft és egy termelőszövet­ kezet a könyvtár könyvállományának gyarapítására 5 m/Ft összeget. Az ifjú­ sági szervezetek támogatására egy-egy kisebb közösségnek átlagosan évente 1500—3000 forint összeg jut. A tanácsok a pénzösszeg felhasználását sokszor liberálisan vagy túlzott szigorral keze­ lik. A szélsőségek nagyon sok súrlódást okoznak. IFJÚSÁGI KLUBOK, ÉS EGY IFJÚSÁ­ GI KLUB. Jelenlegi vizsgált területen amely egy átlagosan 30.000 lakosú közigazgatási egység (járás), 25 település­ sel — 16 klub működik 416 fővel. A köz­ ségek 61,5 százalékában van és 38,5 szá­ zalékában nincs klub. A klubok átlag 26 fővel működnek, a kis (600—1000 lakokosú) települések fiataljainak 35—45 százalékát fogják össze. — Jó ez a klub, én szeretek ide jár­ ni. Legszívesebben sakkozom ... — A klubdélutánok talán a legsikerültebbek. Ilyenkor jól kitáncoljuk magunkat... — Legtöbben lemezt szeretnének hallgat­ ni, meg beszélgetni. (— Miről?) — Min­ denről ... - Kár, hogy csak szombaton tudok idejönni, mert egész héten távol vagyok, és ahol dolgozom, ott nincs semmi... - Csak klubtag jöhet ide be, persze ez nem mindig jó, mert ha tán­ colni akarunk, akkor hiányoznak a lá­ nyok .. de azért nem vesszük ezt mi olyan szigorúan. D. falu lakossága: 2837 fő, ebből a fiatalok száma: 1108 fő. Kor szerinti AKIK A FIATALOKKAL FOGLALKOZNAK Megoszlás: 0-4 év: 188 fő; 5-9 év: 189 fő; 10-14 év: 234 fő; 15-19 év: 152 fő; 20-24 év: 103 fő; 25-29 év: 242 fő. A 15-29 év közötti három csoportból kijár dolgozni V. — D. — B. városokba több, mint 200 fiatal. Vonaton utaznak napi 2-5 órát, így a klubélettől távol esnek. 1970-ben új művelődési ház épült, az ifjúsági klub a központ bázisa. Har­ minckét tagja van a klubnak: rendsze­ resen megjelenik átlagosan 12—15 fő, hetente 6 órában, többségben szomba­ ton és vasárnap. A kérdésre, hogy fon­ tossági rendbe sorolják az alábbi kul­ turális formákat, a következő sorrend alakult ki: 1. könyv, 2. mozi, 3. rádió, 4. tánc, 5. tv, 6. újság, 7. klub, 8. színház. A KLUBOK PROGRAMJA: - Én jónak tartom, tartalmas. A vezető sok érdekes beszélgetést kezde­ ményezett már. Aztán a viták roppant izgalmasak... — Kár, hogy rossz a tv és nem lehet itt nézni. Otthon nem sze­ retem, mert az öregem mindig lekap­ csolja: ő korán kel és korán fekszik. Egy szobánk van csak ... — Én a srá­ cok miatt jövök ... - Hiányoznak a lá­ nyok, azok csak szombaton jönnek . . . — A múltkor is volt itt három egyetemis­ ta Pestről. Kérdezősködtek pénzről, sze­ relemről, munkáról, tanulásról meg az életről. Jó beszélgetés volt. - Nekem kellene összeállítani a programot? - Igen. - Csinálnék egy jó bulit. Lehívnám az Alfa zenekart, meg csinálnék vetél­ kedőt. - Miről? - Mindenről . . . irodalomról, zené­ ről. SZAKKÖRÖK. Működési alapfeltétetelük a megfelelő helyiség biztosítása. A fotószakkör speciális felszerelést is kí­ — Foglalkozása? — Pedagógus. — Foglalkozása? — Tisztviselő. - Szeret a fiatalokkal foglalkozni? - Igen, hiszen magam is az va­ gyok, csak sokszor elkeserítenek. - Miért? - Mindig azt vágják a fejemhez, Marika maga menyasszony, ne szalad­ gáljon a klubba, a fiúk közé. ... ÉS AKIK NEM FOGLALKOZNAK. A pedagóguson kívül egy faluban él és dolgozik az orvos, a védőnő, a tanácsi dolgozó, az agronómus, az állattenyész­ tő, a közgazdász, a főkönyvelő, a tech­ nikus - üzemeknél a munkás-vezetők, az építész ... ... — engem senki sem hívott... Mi­ ért nem? Nem is gondolkodtam erre... - nem érek én rá. Olyan kevés az időm ... — Szívesen vezetnék valamilyen szak­ kört ... — Foglalkoztam velük, aztán egyszer a kollégák azt mondták, csinál­ jam, ha nincs jobb dolgom, de észre­ vettem, hogy elmaradoznak mellőlem. Abba kellett hagynom. - A nagyközségi tanáccsal újab­ ban létezik egy státusz: népművelési előadó. Az a baj, hogy ezt „csak" pe­ dagógus tudja ellátni, abból is kevés van, így sokszor hónapokig betöltetlen. A KÖNYVTÁR ÉS A FIATALOK. R. község. Szép, tágas könyvtár, külön ol­ vasóteremmel. Hetente négy alkalommal tart nyitva. A könyvtárba beírt olvasók száma: 586 fő (15 éves kortól a nyug­ díjasokig). Megoszlás: szak- és betaní­ tott munkás 90 fő (15,3 százalék), eb­ ből rendszeresen olvas 32 százalék; ve­ zetők és alkalmazottak — tágabb érte­ lemben: 120 fő (20,4 százalék), rend­ szeresen olvas 67,3 százalék; adminiszt­ ratív munkakörből 100 fő (17 százalék), olvas 89,8 százalék; középiskolás tanuló: 13 �190 fő (32,4 százalék), ebből olvas 92,1 százalék; szakmunkástanuló: 30 fő (5,1 százalék), rendszeresen olvas 17,3 szá­ zalék. A középiskolások olvasási kedve igen jó, pozitív befolyásoló tényező a megfe­ lelő iskolai ösztönzés, ezen keresztül az egyén belső igényének kiaknázása. Ez­ zel szemben a szakmunkástanulók olva­ sási kedve egyáltalán nem kecsegtető. Mit olvasnak? Találomra választot­ tam ki két olvasójegyet, mert bár az itt szereplő adatok nem jellemzők, mégis engednek némi következtetést. A közép­ iskolai tanuló kölcsönzött könyveinek száma egy év alatt: 23 kötet (Kaffka, Thomas Mann, Jókai Anna, Moldova, Ibsen), a szakmunkástanuló 11 kötetet kölcsönzött (Szemjonov, Agatha Christie, Csörsz István, Rejtő Jenő). IFJÚSÁGI FÓRUM. Részlet tanácsi statisztikából: ,,az elmúlt időszak alatt 29 esetben tartottak a községben ifjú­ sági fórumot, 1579 fő részvételével.” Ez azt jelenti, Hogy átlagosan egy-egy ilyen rendezvényen 54 fő fiatal jelent meg, ez a község fiataljainak 15-25 százalékát adja. (A szervezés terén tehát még na­ gyon sok hiányosság mutatkozik). A megtartott fórumok programjai: intézke­ dési terv ismertetése, a negyedik öté­ ves terv irányelveinek ismertetése, bű­ nözés elleni harc a fiatalok körében (előadás), társadalmi munka szervezése, községfejlesztési célkitűzések ismerteté­ se, fiatalok helye és szerepe a termelőszövetkezetben (előadás). A fórumok előadások voltak, tájékoz­ tatók, melyeket a tanácsi dolgozók, ren­ dőri szervek, munkahelyek vezetői tar­ tottak. Hozzászólt 116 fiatal, a résztve­ vők 7,3 százaléka: egy-egy összejövete­ len 4-4 fő. INFORMÁLTSÁG. „Igen égető a hely­ zet a mindennapok tájékozottságában. Az információéhséget több síkon pró­ bálják kielégíteni. Az újság ebben fon­ tos szerepet játszik." R. község ifjusági klubja. Huszonhat megkérdezett fiatal közül 6 olvas rend­ szeresen Népszabadságot, 5 Népsportot, 4 NÓGRÁD-ot, 4 Magyar Ifjúságot, 4 Képes Újságot, 1 Deltát, 1 Magyaror­ szágot, 1 Világifjúságot, 1 Rádiótechni­ kát, 1 Ezermestert, 1 Magyar Hírlapot, 1 Népszavát, 2 nem olvas újságot rendsze­ resen. Egy-két lapnál többet nem ol­ vasnak, 2 lapot is csak 8-an. R. község ifjúsági klubjában napilap­ pal, hetilappal és folyóirattal együtt 18 ujság jár. Az újságokat a megkérdezet­ tek a klubban olvassák, otthon erre nincs lehetőség — talán igény sem. Van olyan ifjúsági klub, ahová 3—4 újság jár, olyan is akad, ahol sajtóter­ mékre nem fizettek elő. TÁRLATOK. A községi művelődési há­ zakban nem rendeznek tárlatokat. Erre vonatkozó adatok nem találhatók. Kivé­ telt képeznek az új művelődési otthonok. - Mini tárlatokat rendezünk, éven­ te 6-8 alkalommal, itt a társalgóban, mert sajnos máshol nincs alkalmas he­ lyünk. - Ez a művelődési otthon most épült, a tervezésnél a tárlatrendezésre nem gondoltak? — Azt hiszem, nem. Az igény csak annyi volt, hogy az alapokat szolgálja: DOKUMENTUM Könyvek... Év Tudom. Ism. Szak- Szép- Ifj. és Tan­ E- Összterj. mai rod. gyermek köny­ gyéb szevek sen művek (könyvek) száma 1950 1960 1972 182 357 1026 306 409 807 464 647 2591 367 695 730 467 64 186 660 230 1206 30 18 58 1880 2972 6648 A Statisztikai Évkönyv 1972 című vaskos kötetből idézett ada­ tok a félezredes jubileumhoz érkezett magyar könyvnyomtatás impozáns mutatói. De jelzik örömeink, gondjaink nagyrészét is. Huszonkét év alatt három és félszeresére nőtt a könyvformában megjelent művek száma. Így nyomon követni az éves könyvter­ mést, az információrobbanás terheit elviselni csak az képes, akiben kialakult a válogatás és tájékozódás képessége. Aki­ ben a műveltségnek stabil és nem merev alapjai vannak, s akiben kialakult a lépéstartás szellemi igénye. A könyvtermés növekedése a művek jellege szerint változó. Természetes és nyilvánvaló, hogy a tudományos könyvek és a szakmai művek száma nőtt a leggyorsabban (5. 6, illetve 5.5- 14 legyen benne színházterem, klub, meg sok kisebb helyiség szakköröknek. — A tárlatok anyaga? — Nagyon vegyes. Rendeztünk a megyében élő képzőművészek képeiből is - sajnos a művészek nem a legszín­ vonalasabb képeikkel szerepeltek. Azt hiszem, nem kedvelik az ilyen vidéki kis tárlatokat. — Látogatottságról nem beszélhe­ tünk. Külön azzal a céllal senki sem jön. Erre járnak, valamilyen más rendezvé­ nyen, és a szünetben megnézik. — Én Pesten láttam először képzőművészeti tárlatot. Egy tánccsoportban táncoltam, és egyszer a vezetőnk elvitt bennünket. Nagyon érdekes volt. Azóta már máshol is láttam tárlatot. VÁRHATÓ-E VÁLTOZÁS A FALUSI FIATALSÁG MŰVELŐDÉSÉBEN? Válto­ zásnak kell bekövetkezni, a jelek kedve­ zőek. A változás egyik alapvető feltéte­ lének az általános műveltség alapját lerakó — és emelkedő — iskolázottsági szintet vallva, álljon erre bizonyítás­ képpen az alábbi iskolai statisztika egy találomra kiválasztott beiskolázási év­ ről : A vizsgált területen általános iskolá­ ban végzett az 1971/72-es tanévben: 405 tanuló, ebből fizikai szülők gyerme­ ke 362 tanuló (89,3 százalék), tovább tanult: 326 tanuló (80,4 százalék). Gimnáziumban 45 (11,1 százalék), szakközépiskolában 88 (21,7 százalék), szakmunkásképző intézetben 180 (44,4 százalék), egyéb iskolában 13 (3,2 szá­ zalék), munkát vállalt 79 tanuló (19,5 százalék)... Kő-Szabó Imre szörös az emelkedés. A termelőerővé, mindennapjaink alkotó részévé vált tudomány és szakismeret térhódítása a könyvki­ adás egész korábbi mechanizmusát és szerkezetét átalakí­ totta. 1950-ben a tudományos és szakmai könyvek együttes részaránya 34,4 százalék volt. 1972-ben 54,4 százalékra emel­ kedett ez a szám — jelezve egyúttal a műveltség szerkezetében végbement, s ma is tartó átalakulást. Megduplázódott a szépirodalmi jellegű könyvek száma, s két és félszeresére növekedett a gyermek- és ifjúsági iroda­ lom kategóriájába tartozó művek aránya. Mégis, ez utóbbi könyvkiadásunk mostohagyermeke. A nemrég lezajlott országos vitában sok szó esett a gyermekek, s általában a fiatalok ol­ vasóvá nevelésének fontosságáról, a megfelelő számú és szín­ vonalú könyv hiányának nevelési veszélyeiről. Jelenleg a könyv­ kiadásban ez a kategória mindössze 3,5 százalékos részesedés­ sel szerepel, s ha a példányszám tekintetében kedvezőbb is c kép (10,1 százalékos részesedés) - a legfiatalabb és a leendő olvasók érdekében többet kell tennünk. 1972-ben 63 millió könyv jelent meg, háromszorta több, mint 22 évvel ezelőtt: a tanulás, a művelődés lehetőségei évről-évre nagyobbak, évről-évre nagyobb választékot kínálnak a köny­ vesboltok, a könyvtárak a szépirodalmat kedvelőknek, a ta­ nulóknak, a tudományos pályákon tevékenykedőknek. A lehető­ ségekkel — az egész társadalom számára biztosított lehetősé­ gekkel — a különböző társadalmi csoportok jelentősen eltérő módon élnek. Szocialista kulturális forradalmunk egyik sürgető feladata, hogy a lehetőségek egyenlősége után a részesedés­ ben a felhasználásban csökkentse a meglevő különbséget. �Aki tudtán kívül házas Elbeszélés A „Hymen" számára írta: Mikszáth Kálmán I. Két vőlegény, egy menyasszony A Koronthayék kerítésén reggel óta kelepeit egy szarka, a falusi lakóknak ez a kedves fekete-fehérbe öltözött komor­ nyikja, ki az érkező vendéget bejelenti. Eleinte unatkozva gubaszkodék egy kor­ hadt karón, melynek hasadékain ki s be mászkáltak a mindenféle bogarak, a ma­ gát otthonosan érző szú, és a lapos bödék sokasága. A szarka nagy komolyan nézegette, csak néha-néha piszkálta meg őket hosszú összenyomott csőrével ímmel-ámmal. Nagy oka volt a kedvtelenségre. Az a malheur esett meg rajta, hogy az imént, midőn étkezési kombinációkkal egy ízletes húsú bogár felé nyúlt, egy apró pille repült torkába s szűk száj­ pitvarában összevervén szárnyait, a szarka torkát konokul megcsiklandozta. Bíz ez borzasztó dolog volt. Sokáig rázta utána a fejét s mint már mon­ dottuk, kedvtelenül turkált az istenadta mindennapi kenyérben, mely a lyuka­ csos karó minden zeg-zugából bőven özönlött ki sütkérezni a napra. No de az idő megenyhít mindent s a vendégek előfutárja a kellemetlenség utóízének elmúltával ismét napirendre tért s mint valami kényes páva a legyő­ zőjét, szélesre tárta szét farkát, rázva azt jobbra-balra hangos kelepeléssel. Egy gyönyörű barna fő bukkant élő a folyosón sorba rakott leander bokrok kö­ zül. Talán oda is tartozik: a leandertőn nőtt a legszebb virágnak. - Hess te, hess te - nem kell most a vendég, és megfenyegette piciny ujjaival a csúf madarat. A szarka kutyába sem vette a bizalmat­ lansági szavazatot, egyre kelepelt. Dejszen ma ne jöjjön senki. Nem le­ hetne az kedves vendég: mert hiszen a legkedvesebb vendég, aki azt a szép leányfőt megzavarta, itt van. De csitt! Hiszen azt még senki sem tudja, ez még mély titok, a szép barna főbe nagy ravaszsággal belopózott gon­ dolat, mely még ott is csak incognitó kó­ vályog; igazi nevét nem meri elárulni, sem azt, hogy a szív küldöttje, titkos hó­ dítási instrukciókkal ellátva, csak olyan átutazó ártatlan perszonának adja ki magát, ki, ha akarom gondolat, ha aka­ rom köd, ha akarom füst, ha akarom ott van, ha nem akarom --- bizony akkor is ott van. A szép tündöklő homlokon azonban, szép is a menyecske s ki tudja mi lehet az égető sötét szemekből kicsillogó öröm még a következése — — — de ha nem is, fölé, valami piciny bánatfelhőcske van annyi a gyerek odahaza, mint az orgonasip, s az a szegény asszony rá nem ér odaállítva intendánsnak. Beszélyírói látcsövünkön megadatott a gazdálkodástól a nevelésükkel foglal­ azon privilégium, látni még olyan rejtett kozni. Nincs is olyan vásott gyerekraj hét dolgokat is, miket senki sem tudhat, igen megyében, mint az a Koronthay had ott­ jogosan bocsátkozhatunk hát Mari kis­ hon Bogárhátán, nem marad ezek miatt asszony arckifejezésének magyarázatába. kutya, drótos tót, üvegestót, aki meg ne Magyarázatába a megmagyarazhatat- hajigálnának, ablak, melyet be ne tör­ lannak! Mert négyszemközt szólva van-e nének. abban logika, hogy mikor valakinek öröm Koronthay János uram bizony jobban ül a szemében, bánat üljön ugyanakkor tenné, ha lemondva az úri életről, ásót egy centiméternyire följebb, a homlokán? villát fogna ő maga is a helyett, hogy, Éppen olyan, mintha valakinek a csizma- ha már sem birtokot nem hagyhat rájok, patkója szikrát adna, mikor térdig lubic­ sem becsületes illő nevelést nem adhat kol a vízben. nekik, úri proletárokat nevel belőlük, mert Fiatal leányokkal azonban sok olyan életpályájukon át az apjuk „tekintetes” történik, ami akkor válik igazán érthetet­ címe lesz a vezető lidércük. lenné, mikor már meg van magyarázva. De az öreg sokkal könnyelműbb, mint­ Ne vállalkozzunk tehát sysiphusi mun­ sem ilyen komoly dolgokon törné a fejét; kára, elégedjünk meg annyi leleplezés­ többet ér annál egy kis kalabrias a kaszi­ sel, hogy a Mari kisasszony szívecskéje nóban, vagy egy kis parázs ferbli a „zöld már nem semleges terület, hogy a szarka fánál” esténkint. fecsegése most prózai és végül, hogy Ami a gyerekeket illeti, azokat azért valami nincs ínyére ... hozza évenkint a gólya, mert az az Úr­ Többet még a regényírói látcsőn sem istennek az ő akarata, — majd gondot is visel rájok ő, ki a mezők s erdők mada­ lehet meglátni — a nőből. De nem is akarunk ezúttal, mert ha rait eteti. egyszerre mindent elmondanánk, mi el­ Koronthay János alig csinál egyebet, beszélni valónk maradna a beszély folya­ mint hogy, midőn megszületnek, beírja mán, pedig ennek a történetnek, dacára, őket rendre a nagy kapcsos bibliába, hogy egészen az igazság mellett mara­ ilyenformán: „született Dezső fiam 1847 dunk, két számon keresztül kell még tar­ a rák planéta alatt”, vagy János fiú a tania legalább is. bikajegy alatt. E célból egy üres lap volt Koronthay Mari egyike azon csinos, a bibliába bekötve, de immár tele van az kedves teremtéseknek, minőket csak írva egészen, a legutolsó újszülöttnek, a Magyarországon a „szép hölgyek hazá­ kis Gizikének már csak a „margón” ju­ jában’’ lehet találni, egyszerű, naív, tott hely. igénytelen, falusias és mégis úri és elő­ Csakhogy nehéz ám a tekintetes allekelő modorú. Szép, hosszúkás arca van, véltárnok úron kifogni, még a sorsnak is, görög orral, délceg termete, az egész me­ mert elhatározta, hogy épen nem hagy gyében híres arról, hogy neki vannak a magára pressiót gyakoroltatni s még né­ legkisebb lábai. Csak az az egy hibája, hány üres fehér lapot köttet be a száza­ hogy nagyon halovány az ajka, úgy is dos pergaménák közé. hívják gúnyosan: „hideg-ajkú”! Az egy­ Mert tudja Pál mit kaszál; a leányszer bizonyos, hogy a színtelen ajkú gyermekek serdülni kezdenek s amilyen leány nem szenvedélyes és nem képes arányban szaporodni fognak a gyerekek, nagy szerelemre. olyan arányban fognak fogyni részint A Koronthay Mari édes apja allevél- férjhezmenetel, részint egyéb körülmé­ tárnok a megyében, a szegényebb bocs- nyek következtében. koros nemességhez tartozik, azért is volt * Ime a kis Marinak, alighogy levetette kénytelen ott hagyni az ősi hétszilvafát a rövid ruhát, már két kérője is van egy­ Bogárháton, hadd gazdálkodjék benne a szerre, az öreg Bárándy prókátor és az nemzetes asszony, kinek a háztartás ve­ adjunktusa, Lupcsek. Egyetlen kancellá­ zetésében a Mari kisasszony is segít; riából kettő. Pedig még bálban sem volt, míg ő maga már évek óta benn a vá­ még be sincs mutatva. Az egész várme­ rosban a vármegyeházán családjától el­ gye lázban lesz, ha egyszer báli ruhában szakítva körmöl nyolcszáz forint évi fize­ látja Marit. Mert szakasztott olyan szép, tésért, ki lévén téve minden irányban a mint az anyja volt ebben a korban, aki följebbvalók szekaturájának. Bizony ke­ után bárók, grófok bolondultak, de per­ serű kenyér az a hivatalnoki s mégis sze senki sem bírta megkapni, csak Ko­ mennyien vágynak rá. Miért? bizonyosan ronthay János úr. a címért, hogy „tekintetes urak” legye­ Hm! Csak bolond teremtés az ember nek a „nemzetes urakból." mégis, hogy vén prókátor létére is bele­ Tekintetes Koronthay János úr pedig megy az exact reális irányból a házasság jobb, ha otthon maradna a portán és ne bolondos aktusába, mely egy jóravaló csak szombatonkint járna „tisztát válta­ prókátort csak annyiban érdekelhet, mert ni”, ahogy a vármegyei kaszinóban tréfá­ leendő válópörök természetszerű alapját san mondani szokták, mert dacára, hogy képezi. Házasság nélkül soha sem lehet­ már eladó lány van a háznál, fiatal is ne válópör. 15 �Az öreg gazdag Bárándyt, akinek száz hold földje és virágzó klientélája van, annyira megzavarja két fekete hamis szem, hogy alig hét hónapra, a megbol­ dogult teensasszony halála után, udva­ rolni kezd a szép gyereklánynak. És az igen eredeti dolog, mikor a vén prókátor szerelmes; elfelejti a tárgyalá­ sokat, több gondja, hogy a kabátja ki legyen kefélve és a nyakkendője jól cso­ korba kötve, mint a törvényszéki végzé­ sekre; az aktákkal felhalmozott ódon kancellária szűk neki, eljár a mezőre és gyönyörködik madárdalban, virágok illa­ tában. Szakadnak a nyakába a makacssági végzések, de ő nem törődik azokkal; Corpus Juris helyett a Himfy szerelmeit kéri el olvasás végett Lupcsek ügyvédjelölt­ től; s ebből aztán Lupcsek is megtudja, hogy a principális szerelmes. Amit pedig amice Lupcsek tud, ki Bárándy szerint semmit sem tud, azt más valóságos szégyen volna nem tudni neki magának is. Tudja is s fölveszi elméjében a tényál­ ladékot. Az a kis Koronthay lány szegény ugyan, mint a templom egere, ő maga pedig gazdag, de a Mariska igen szép, ő pe­ dig már vén s épen nem szép. A hiányok kiegészítik egymást, mert a Mariska ugyan kaphatna szebb, fiatalabb férjet, de nem olyan gazdagot; ő pedig elve­ hetne még valami világjártas özvegyaszszonyt, a kinek még talán pénze is lenne, hanem az nem lenne olyan szép, olyan kedves, mint Koronthay Mari. Igaz, hogy a külsőségre való tekintet mindenkoron ostobaság volt s lesz is, míg a világ tart, — de hát ő, aki annyi okos cselekedetet művelt életében, miért ne tehetne egyszer, ... egyetlen egyszer bolondságot. Hiszen a prókátor is ember: az ő szíve sincs kőből; azt is „signálja” az Ámor nyila, abban is megterem az áb­ ránd s neki is elkel egy kis gyönyörűség „felzetnek” a rideg aktákhoz. Így mindent meghányva-vetve elhatá­ rozta, hogy elveszi Marit s hozzá is látott rögtön a teendőkhöz, olyan nagy paszszióval, mintha egy zsíros pör lenne. Hiszen az igaz, hogy ez is egy pör, csakhogy egészen megfordított pör. Az ember itt is megírja a „keresetet”, csakhogy magát kéri benne elmarasztalni a bájos alperes által s a helyett hogy kö­ vetelne benne, ő igér mennyet, földet; a „válasz”-ra azután a „viszontválasz” kö­ vetkezik, de abban sem gorombáskodik, nem cáfol, hanem inkább mindent beösmer, a goromba „tagadtatik” szó elő sem fordul benne; ha a viszontválaszra „ellenirat” jönne, gyorsan következik a végirat s ha az is kedvező, kitűzetik az eljegyzés napja, majd pedig a lakoda­ lomé. Csakhogy ez nem ment olyan könnyen. Egyet felejtett el Bárándy, azt, hogy ez a Lupcsek Gábor még sem olyan ostoba ember mindenben, mint az exequálás- 16 ban; s hogy a fiatal leányok bolond szemüvegen át nézik a világot, nem tud­ van helyes megkülönböztetést tenni a szegény ördög és a gazdag ember, a principális és az adjunktus között. Azután azt is tekintetbe kellett volna venni, hogy Lupcsek Gábor átkozottul csinos fiú, szőke göndör haja s nagy ábrándos kék szemei többet érnek az asszonyok szemében, mint a hellespontusi halas tavak, ha mindjárt meg ötszáz hold száraz földet veszünk is körülöttük. Az történt tehat a tekintetes principá­ lis úr vigyázatlansága folytán, hogy míg a lapcseket mindig magával vitte, valahányszor Bogárhátra Koronthayéknoz ki­ rándult, a szép Mariska beleszeretett Lupcsekbe. Lupcsek pedig (óh, az akasztofáravaló!/ nem csak osztotta, hanem meg szította is az ártatlan leányzó lángoló érzelmeit. Bárándy nem vette észre a dolgot (hiá­ ba, a szerelem még a legokosabb em­ ber eszét is eltompitja), de a Kató szakacsné jött rá, aki már húsz év óta való­ ságos belső titkos tanácsosa volt a fis­ kális úrnak, még akkor is, midőn az nőt­ len volt; keresztül szolgálta az első fe­ leség epocháját s illő megadással ké­ szült a második házasság korszakához is; csúnya tót vén leány volt, de ragaszkodó, foga nem volt, csak két kiülő agyar elől, de szíve hű volt gazdájához. A fiskális úr együtt öregedvén meg Katával, mint az egyedüli emlékhez fiatal korából, nagy bizalommal volt hozzá s bizonyos respektussal viseltetett iránta: soha sem merte megszidni, a bérét pon­ tosan fizette minden hónap elsején «pe­ dig a fiskális úr az egész megyében úgy ösmeretes, mint a legfösvényebb ember, a ki Pontius Pilátusnak sem fizet pör nél­ kül), sőt Kata iránt (csodák csodája!) még gyöngéd is tud lenni. Minden kará­ csonykor valami ruhadarabot vesz neki ajándékba, húsvétkor egy sorsjegyet, pünköstkor pedig rendesen apróbb tár­ gyakat, tükröt, imádságos könyvet, cifra guzsalyt, elefántcsont olvasót, karneol keresztet s több efélét, a miről tudja, hogy az Katának örömet okoz. A vén leány kegyelettel rakosgatja el évről évre a tulipános ládába urának ajándékait, meg a sorsjegyeket is, me­ lyeken még soha sem nyert, de melyekről szegény azt sem tudja, mire valók. De ezeket maga a fiskális úr sem ked­ veli, mert ő egészen reális és pedans ember, szereti azt, a mi pozitív s nem ad az esélyekre semmit. A szerencse csak az ostobákba ütődik bele ilyen primitív alakban: ő pedig okos ember, maga ke­ resi fel a szerencsét s biztosra veszi. Hanem tekintélyes társadalmi állásá­ nál fogva itt is, ott is rádisputál főispán, vicispán, előkelő asszonynép egy-egy jó­ tékonycélú ilyen papírt, a mit ő olyan reálisan tőkésít aztán, hogy húsvéti aján­ dékba osztogatja el a cselédei között. Tehát a szakácsné jött rá legelébb, hogy az amice Lupcsek szerelmes s fi­ gyelmeztette a tekintetes urat, hogy az ifjú úr éjjelenkint fel s alá jár a kan­ celláriában, ahol a divánra szoktak neki ágyat vetni s hangosan, mintha megbo­ londult volna, verseket szaval Marihoz. S azokat másnap a szomszéd asztalosné kis fia által kiküldi Bogárhátra Koronthayékhoz. Az átkozott asztalos gyerek választ is hoz mindennap, a mit amice Lupcsek a kerítés mellett szokott átvenni. E fölfedezés nagyon megdöbbentette Bárándy urat s talán először életében érezte magát szerencsétlennek. Mert minden szerencsétlenség bliktri ahhoz, amit az imádott leány hűtlensége okoz. E fölfedezés éppen a reggelinél érte a derék urat, minélfogva így szólt: — Itthon van Lupcsek úr? Nézze meg Kati a kancelláriában; s ha ott van, küldje be. — Dehogy van itthon, dehogy; még tegnap uzsonna után átment Bogárhát­ ra: ott turbékol most a drágalátos. — No megállj! sziszegte Bárándy. Mondja meg a kocsisnak, hogy fogjon be. Bárándy áthajtatott Bogárhátra. Nem hiába kelepelt hát a szarka a Koronthayék kerítésén; vendég nézett a ház­ hoz, dacára annak, hogy a kedves ven­ dég már ott volt. Ide most már egészen fölösleges a vén Bárándy. Vagy hogy ki tudja ...? Hiszen a női szív ki magyarázhatatlan titok s két kérő egy­ szerre soha sem lehet kellemetlen. Különösen nem a mama előtt, ki nagy szívességgel fogadja a gazdag, tekinté­ lyes úri embert, siet őt kihámozni az úti köpönyegéből, nagy, élénk felkiáltáso­ kat tesz: — Szénát a lovaknak! Reggelizett-e már a kocsis? Milyen szerencse!... Mi­ lyen rendkívüli szerencse! Siet még a széket is megtörülni, a hova Bárándy urat ülteti. — Nagy violentia, kezeit csókolom . . . Nagy sérelem esett rajtam, azért jövök olyan sietve. — Mi baj történt, az isten szerelméért? — Jaj, megfulok, elszédülök... — Szolgálhatok egy kis cukros vízzel? — Kezeit csókolom ... Szégyenemben futok meg. Igen is nem iszom cukros vi­ zet, kezeit csókolom, ittam már én elég keserűséget ma reggel. Hol a Mari kis­ asszony? — Ott vannak valahol a kertben Lup­ csek úrral. A fiskális úr dühösen forgatta meg vérvörös szemeit. — Micsoda, a Lupcsekkel? Ezzel a semmirevaló adjunktusommal? Hát tud­ ja-e a teensasszony, hogy a kisasszony­ nak, kit én nőmül akarok venni, viszonya van ezzel az emberrel? Koronthayné bágyadt mosollyal felelt: — Ne okozzon ön fölösleges felindulást magának. Az én Marim okos leány s még ha szeretné is Lupcsek urat, ő bizonyo­ san az eszétől fog kérni tanácsot. �— Köszönöm alássan az ilyen vigaszta­ gondolkozási időt kért, ugyanezt tette lást. A rózsa, melynek illatát a pók is Lupcsek úrral szemben is. Az egy hónap­ szítta már, elvesztette azt. ból még alig múlt el egy hét. Három hét múlva el fog dőlni a dolog. Hisz az csak A nemzetes asszony fölkacagott. — Ön túloz, kedves ügyvéd úr. A dolog öntől függ, hogy Lupcsek aljegyző ne le­ annyiból all: ön is, Lupcsek úr is kijelen­ gyen. Önnek nagy tekintélye, nagy ere­ tette, hogy készek leányomat nőül venni. je van a megyegyűléseken. - Igaz! Ez mind igaz — felelte Bárán— Hogyan? Merte volna? rikkantott dy lecsillapodva. Persze, persze, hogy közbe a principális dühösen. Engedje meg teensasszony, de az mégis borzasztó, tőlem függ. No hát nem is lesz ő belő­ hogy ilyen kígyót tápláltam a kebelem­ le még hajdú sem, fogadom. Ebben a pillanatban az ajtó nyílt és ben. — A szerelemben nincs okoskodás - a fiatalok beléptek. Lupcsek elvörösö­ felelte mosolyogva Koronthayné. Ön is dött fülig, midőn principálisát megpil­ lantá, a tekintetes úr arcán pedig kida­ szerelmes Mariba, ő is. gadtak az erek a dühtől, de igyekezett — De hát kicsoda ő? Egy ember, akit azt visszafojtani. én akkor csaphatok él, amikor akarom. Csak a Mari arcán nem látszott sem — Igaz, tökéletesen igaz. De a főis­ zavar, sem meglepetés. pán megigérte, hogy a legközelebbi me­ Azon a liliomfehér arcon épen úgy gyegyűlésen a megűrült aljegyzői székre játszott a mosoly s úgy nyíltak a rózsák, kandidálni fogja. S ki tudja, hátha meg­ mint egyébkor. választják. — „Milyen nyugalom!” — dünnyögte — E szerint tehát... magában az anya. — „Milyen kitűnő ne­ — Csillapodjék ön kedves ügyvéd úr. velés!” A leányka vonzalma nem jöhet komoly számba, de nem is úgy van ő nevelve, hogy valakit szeressen. Mari ha szegény II. Házasság — telegrafon. leány is, kitűnő nevelést kapott. Én ne­ Bárándy úr egy. tervet gondolt ki. Ezt veltem őt. Színarany az a leány. Ő nem a Lupcseket el kell távolítani az útból fog bolondot csinálni soha. Az ön felet­ minden áron. Arra pedig épen kedvező te megtisztelő ajánlatára egy hónapi alkalom kínálkozott. A vármegye főispánja, Kamuthy László gróf ő méltósága, Bécsben szokott tartózkodni, mivel a bátyja jelenleg a biro­ dalmi kancellár. A méltósagos főispán úr­ nak Bárándy az ügyvédje, tehát mindig van valami értekezni való. Most is na­ gyon komplikált az alsó-bodonyi határ kommassatiója, a parasztok ellenszegül­ tek, s az irtványföldekből ötheted részt akarnak, pedig a gróf csak kétötödöt igért, ezt a dolgot okvetlenül meg kell beszélni a gróffal. Hát hadd menjen amice Lupcsek holnap Bécsbe, magával vivén a szükséges irományokat is. Leg­ alább útban nem lesz a pernahajder. Úgy is szívesen megy, hogy a főispán protekcióját kérje a jegyzőválasztásra nézve. (No, abból ugyan nem lesz pap­ sajt!) Hanem azért hadd menjen; ha majd fenn lesz, kifogy a pénze, (mert Bárándy úr csak az úti költséget adja át neki itthon, a visszautazásra innen küld majd neki pénzt, mert ellopnák tő­ le Bécsben a világ legraffinirozottabb tolvajai). Bárándy gondoskodni fog, hogy ott tartsa őt, míg csak lehet, s akinek ideje van, az szabadon lélekzik: addig egyedül lesz a Marival, s ha ér még va­ lamit a tündöklő ékesszólás hatalma, ak­ kor játszva bilincseli magához a szép leányt. Elfelejteti Lupcseket. 1T �Lupcsek kapott az alkalmon s eluta­ zott Bécsbe. Ott egyenesen a ballplatzi palotába sietett: a főispán kancellár bátyjánál la­ kott. László gróf roppant ellentéte volt báty­ jának; míg Antal gróf a legszeretetreméliobb nagyvilági modorral bírt, melylyel mindenkihez alkalmazni tudta magát s mellyel mindenkit megnyert, addig Lász­ ló a legnagyobb arisztokrata s egyike később azon történeti nevezetességű négy főrendházi tagnak, kik a zsidó-emanci­ pációt nem szavazták meg. Antal gróf nem volt válogatós az esz­ közökben, ha célok eléréséről volt szó (azért is vitte sokra), míg ellenben Lász­ ló gróf mint egy igazi nemes, egészen középkori szemüvegen nézte a modern világot, és sajátos olygarchikus fogal­ mai voltak sok tekintetben. Ő rajta esett meg például, hogy a gyapjúra előleget kérvén egy pesti gyap­ júkereskedőtől, levelét ekkép címezte: ,,An Jakob Weisz, Jud in Pest." Figyel meztettetvén a sértő levélcímre, azt vá­ laszolta: Én nem címezem máskép; nem tehetem! Mi történhetik egyéb, mint hogy egy-két percenttel drágább pénzt kapok? A pénznek nem volt előtte semmi be­ cse, de annál több Antal gróf előtt, ki élénk összeköttetésben állott a pénzvi­ lággal s állását is felhasználta arra, hogy ruinált ősi birtokait megmenthesse a rájok halmozott terhektől, s hogy va­ gyont szerezve, az aláhanyatlott csalá­ dot ismét a régi középkori fényben ra­ gyogtathassa. A kancellárról azt jegyezte meg talá­ lóan egyik életírója, hogy épen úgy utá­ na nyúlt a garasoknak, mint a százez­ reknek; s hogy szépen harmoniába tud­ ta hozni a saját zsebét az államok érde­ keivel, melyeknek élén állott. Midőn Lupcsek feketébe öltözve meg­ jelent a ballplatzi palotában, a komor­ nyikhoz fordult legelőbb. - Itthon van a méltóságos gróf-főis­ pán? — Itthon. - Jelentsen be kérem nála. Van va­ laki odabenn? - ő excellentiája a birodalmi kan­ cellár, de azért bejelenthetem. - Igen le leszek kötelezve. A komornyik kijött és azon választ hoz­ ta, hogy üzenje meg, mit akar. — Én Bárándy ügyvéd segédje vagyok s ő küldött engem, hogy ő méltóságá­ nak bizonyos ügyekben előterjesztéseket tegyek. A komornyik újra bement meg kijött rövid idő múlva. — Ő méltósága rá nem ér most gaz­ dasági ügyeikkel vesződni. Jöjjön ön hol­ nap. Lupcsek másnap megint megjelent. — Jó hogy itt van ön, - mondta a ko­ mornyik mosolygó arccal. Úgy kerestük az egész városban, mint a tűt. Itt már nagyon türelmetlenül várja ő excellen­ tiája. 18 — Talán ő méltósága. — Nem: maga a birodalmi kancellár. — Menjen be hozzá azonnal! — De hisz engem nem ösmer az excellentiás úr; s épen semmi mondaniva­ lóm számára. A komornyik vállalt vont s így szólt: — Nekem határozott utasításom van e tekintetben. — Jól van tehát, jelentsen be. — Semmi szükség. Lépjen be ezen az ajtón. Lupcsek két szobán ment keresztül, me­ lyek igen egyszerűen voltak bútorozva, a harmadiknál kopogtatott: — Herein! telelte egy hang. Belépett és a birodalmi kancellárral ál­ lott szemben. Magas, robustus alak, szép piros arccal s szúró, zöldes színű sze­ mekkel, a haja még csak most kezd őszülni. A kancellár udvariasan néhány lépést tett a jött felé, azután széket mutatott ki számára. — Hogy hívják önt? kérdé magyarul, németes kiejtéssel. — Lupcsek Gábornak, kegyelmes uram. — Hol született ön? — Patvarc-falván, a kegyelmes uram szülőhelyéhez egy órajárásnyira. — Be bírná ön ezt okmányilag bizo­ nyítani még ma? Amice Lupcsek nagy szemeket me­ resztett, ámult, bámult, sehogy sem bír­ ta felfogni, mire valók ezek a kérdések. — Igenis, be tudnám bizonyítani — fe­ lele azután — mert ő méltóságánál a fő­ ispán úrnál lépéseket óhajtván tenni az iránt, hogy a megűrült aljegyzői állásra kandidálni kegyeskedjék, összes okmá­ nyait magammal hoztam, köztük keresztlevelemet is. — Igen helyesen! mondá a kancellár élénken. Azután majdnem hevesen hoz­ zá tette: Csak nem nős ön? — Nem, kegyelmes uram. — Ez esetben ön szerencsés ember! Jöjjön magánkabinetembe, nyíltan fo­ gok önnel beszélni. Itt... itt — jegyzé meg mosolyogva, - a falnak füle van. Egy picike dolgozó szobába léptek, mely tele volt ritkaságokkal; ásványok, fegyverek, könyvek, műremekek, faragványok költői rendetlenségben díszíték az államférfi szobáját... — Üljön le uram s húzza ide a szé­ két közelebb. Akar-e ön nagy úr lenni, gazdag, dúsgazdag ember? Lupcsek a kérdésre azt hitte, az „Ezeregy éjszaka" tündérmeséit álmodja, ke­ zével megsímította homlokát, ha váljon ébren van-e ... azután zavartan, félén­ ken válaszolta: — Igen, kegyelmes uram. Már hogy is ne akarna ő nagy úr len­ ni? Hiszen ez volt a vágya egész életé­ ben. Hogy bámulnának odahaza Patvarcon a tót atyafiak, ha a Lupcsek bognármester fia hintón állítana be egy­ szer. — Én önt nagy úrrá teszem — süvített végig a kis szobán az excellentiás úr hangja. Amice Lupcsek édesdeden húnyta be szemeit és csak a fejével bólintgatott. — Önnek meg kell házasodni, még ma ... Lupcsek úr felnyitotta a szemeit, és elhalványult. — Mennyasszonyom van odahaza, ke­ gyelmes uram! — Eh bolondság! szólott az államfér­ fi... valami falusi liba, az ő tizenkét vánkos cihájával, egy tucat sleifos szok­ nyával, ugyanannyi ezüst evőeszközzel. Itt egy milliomos leányról van szó. Ön Wolfram belgiumi bankár leányát fogja elvenni, a délutáni vonattal érkezik meg. A leánynak másfél millió hozománya van. — Másfél mil-li-ó! — hörögte Lupcsek Gábor. Lehetetlen! E percben halk kopogtatás hallatszott az ajtón. — A titkárom — mondá a főúr. Ő szo­ kott ilyen lábujjhegyen jönni. Csakugyan a titkár lépett be, egy ki­ aszott hórihorgas ember, irtózatos hoszszú orral és hajjal. — Kész a kérvény? kérdé a kancellár. — Igen is kegyelmes uram, föl van szerelve mindennel, semmi sem hiányzik egyéb csak a név. Milyen nevet írjak alá? — Írja ön alá: Wolfram Vilma férje­ zett Lupcsek Gáborné. — Szolgálatjára kegyelmes uram. A titkár felkelt, Lupcsek úr pedig ámulva dadogá: — Lupcsek Gáborné . . . Oh kegyel­ mes úr, milyen tréfa ez! — A legkomolyabb dolog, kedves ba­ rátom. Ön még ma Belgium egyik leg­ gazdagabb örökösének s egyik legszebb leányának aki után grófok versengtek hi­ ába, törvényes férje lesz ... — Merjem-e hinni? Istenem, mily meg­ lepetés! Önkénytelenül a falon függő tükörbe vetett egy pillantást... — Hihetetlen, vagy legalább is cso­ dálatos! mondó aztán... Föl nem fog­ hatom, honnan ismer engem az én fe­ leségem ... azaz Wolfram kisasszony? — Ön nagyon naív barátocskám szólott a kancellár — a kisasszony épen nem ismeri önt, de e házasságot maga­ sabb érdekek követelik. — Tehát magasabb érdekek, — ma­ kogta szórakozottan, s szemeit zavartan hordozta körül a pazarul bútorozott fül­ kében. A gróf felkelt, egyszer-kétszer végig lé­ pegetett a szobán, aztán megállott a fi­ atal ember előtt. — Tehát beleegyezik? — Excellentiádra bízom magamat tel­ jesen. — Nagyon derék ... Eszerint elárulha­ tok ön előtt, a nélkül hogy indiskrét len­ nék, bizonyos részletéket, hogy ön tájé­ kozva legyen. �- Nagyon lekötelezne excellentiád bi­ zalmával. - Wolfram bankár, de figyeljen ön, Wolfrom bankár egy vállalatot óhajt elnyerni Magyarországon, mondjuk hogy egy vasút-vonal kiépítését. A pályázat holnap lejár, a kérvényt, illetőleg az ajánlatot még ma be kell nyújtani. A do­ log sürgős és bajos elejteni, mert ve­ gyük föl, hogy tetemes haszonnal jár. Pedig el kell ejteni, mert a pályázat egyik ostoba pontja azt kívánja, hogy a pályázó magyar honpolgár legyen. (Ez elbeszélt epizód nem tartozik a mesék világába, megtörtént tény, az, nem is nagyon a rég múltból, a szereplő szemé­ lyek még mai napság is köztünk élnek, épen azért pótoltam igazi nevüket álne­ vekkel. M. K.) Nos kezdi ön már érteni? — Megvallom, nem. — Ejh, hát mi természetesebb ilyen esetben, mint az, hogy ha a bankárnak leánya is van, azt hirtelen férjhez adja egy magyar honpolgárhoz, mi által a leány is rögtön magyar lakossá válik. A Lupcsek úr fejében derengeni kez­ dett, mintha légycsapóval ütötték volna agyon agyvelejében a ködöt. - E szerint én szerencsés pillanatban jöttem. - Úgy van fiatal ember. Ön szeren­ csés időben jött, mert nem könnyű dolog nekem ilyen embert találni mint ön, ki­ vált midőn néhány óra alatt kell. Jött volna bár akárki, fő az, hogy magyar le­ gyen és nőtlen. Ezt azért mondom, hogy lássa, nekem semmit sem köszönhet, mindent a körülményeknek. — Nem mondhatná meg kegyelmes uram, szép-e a feleségem? — Az ördögbe is, ön igazán gyerekes, hogy ilyen csekély részletekre is gondol. Menjen ön most haza, öltözzék fel, fél négyre megjön a vonat, ötkor esküsznek, addig intézkedem a dispenzáció ügyé­ ben. A viszontlátásig barátom! Az esküvő véghez ment fél ötkor. Lup­ csek úr el volt ragadtatva, menyasszo­ nya úgy nézett ki, mint egy mesebeli tündérkirályné. Maga a birodalmi kan­ cellár volt a tanú meg a titkárja. Jelen volt a bankár is, ki igen nyájasan visel­ te magát veje iránt. Az esküvő után minden ceremónia nélküli ebéd volt magánál a kancellár­ nál, ahol a szép menyasszony hidegen viselte magát vőlegénye iránt, és amikor elfordulhatott, mindig összenevetett nagynénjével, aki Svájcból ide kisérte. Olyan furcsa volt az egész. Amice Lupcsek gondolt arra is, hogy talán oda kellene rohanni hozzá s jól össze-vissza csókolni, hiszen férje ő an­ nak a selyemtől, bársonytól, gyémánttól csillogó angyalnak; de bizony csak min­ dig meggondolta magát, hogy ebben a nagyúri házban nem illenék ilyesmi. A lakoma után félrehívta az exellentiás úr és tudtára adta, hogy a felesé­ ge rögtön visszautazik. Ezt még most úgy kívánják a körülmények. Majd meg­ tudja később és maga is helyeselni fog­ ja. Hanem itt van ezer forint és mulas­ son jól addig is, míg ezek a különös vi­ szonyok megváltoznak. Amice Lupcsek savanyú arcot vágott az asszony elutazásához, de a mosoly­ gó ezres bankjegy megvigasztalta. Hát még a pompás Cliquot-pezsgő! — Mégis jó nekünk nagy uraknak, dünnyögé, midőn felesége egy udvarias kézszorítással elbúcsúzott tőle. Lupcsek úr ki akarta kísérni a vasút­ hoz. 19 �De azt a világért sem engedhette a derék após; a kocsiban különben is csak három személynek jutott hely: az apá­ nak, a leánynak és a nagynénének. Megnyugodott tehát, amin változtatni nem lehet s meglehetős rózsás hangu­ latban ért vendéglői szállására, hol rög­ tön az íróasztalhoz ült s levelet írt a te­ kintetes principális úrnak, még pedig a következő hangon: Kedves barátom Bárándy! Ma találkoztam a kancellár, gr. Kamuthy Antal ő nagyméltóságával s amint meglátott, azonnal megkérte kezemet Wolfram Vilma kisasszony számára. Dé­ lután meg is esküdtünk. Feleségem egy bájos angyal. Hozománya mintegy két millió forint. Kedves Bárándy, ön belát­ hatja e szerint, hogy köztünk minden eddigi viszony megszűnt, ügyeivel nem foglalkozhatom, jóakaratom és jóindu­ latomról azonban biztosíthatom. Fogadja üdvözletemet kedvesem! Lupcsek Gábor U.i. Azt a kis lányt, no tudja melyiket, most már teljesen önnek hagyom. III. Házasság spekulációból. Tekintetes Bárándy úr nagyot nevetett ennek a hóbortos levélnek, de mivelhogy egyszerre jött meg a levéllel a bécsi „Presse” is s abban az esküvő megvolt a „Hymen-hírek” között említve, mind­ össze a fejét csóválta meg, azután be­ kiáltotta a Kata szakácsnét, és megpa­ rancsolta, hogy fogasson be, mert megint át kell mennie Bogárhátra. Most az egy­ szer érdekes híreket visz nekik. Zsebre tette a levelet meg a Pressét is, - de minthogy útközben a trafiik bolt­ ba is be kellett mennie még, előre ment a nagy piacra gyalog s oda rendelte a kocsit maga elé. Kisvárosi trafik-boltban mindig szokott lenni egy csomó adomázó úr. Most is volt. Bárándy meg nem állhatta, hogy el ne újságolja a nagy eseményt ennek a mihaszna Lupcseknek a bolond szeren­ cséjéről s közkézre ne bocsássa a leve­ let is a „Pressét” is. A trafik-tulajdonos mohón kapott a Pressén, de nem a haszontalan pletykát nézte belőle, hanem a legújabbi sors­ húzás eredményét. Már neki vérében van a gyakorlatiasság. S ime egyszerre csak elvörösödik és fojtott hangos hörgi: — Ügyvéd úr... ügyvéd úr, ön, oh jaj, ön megnyerte a nagy treffert. Bárándy odanézett s látta, hogy jegy­ ző-könyvével hasonlította össze a nye­ remény-számokat. Ugyanis az a szokás volt, hogy az általa eladott sorsjegynek a számát bejegyezte a „Notiz"-könyvébe s a tulajdonos nevét is. 20 Bárándy is elhalványodott. Ő is em­ lékezett a számra: 78,888. A négy nyol­ casra a hetes után. Igen, ez a szám csinálta a főnyere­ ményt. S a főnyeremény százezer forint. S azt a sorsjegyet ő a Katának ajándé­ kozta! Az ördög menjen most már Bogárhátra! Ezt el kell igazítani valahogy, el kell igazítani minden áron. Százezer forint nagy falat, azt nem szabad kiereszteni a markából. Százezer forint egy dominium, kastélyt, úri birto­ kot vehet rajta s négyesben járhat mint a Bogáthy grófok. Nem hallgatta a gratulációikat, talpa alatt égett a föld s visszaküldvén a ko­ csit, siető léptekkel ment haza. Nagy lihegve nyitott be a konyhába. Nem bírta megtartani prókátori hidegvérűségét. egy percig sem tudott várni. — Kata, jöjjön be a szobámba. Szíve hevesen dobogott, arca most ki volt gyúlva s midőn a belépő Katit meg­ nézte, először életében jött rá, hogy miért ne lehetne ezt a vén lányt felesé­ gül venni? Hiszen nem is olyan nagyon rút. szomj ez már a szakácsnéknál a gazdák után. - No hát a Marci kovácslegényről, feleié szégyenlősen; s akár hiszik, akár nem, szemérmesen arcához emelte lisz­ tes kötényét, akár egy tizennyolc éves lányka. A prókátor az ajkait harapta meg, azu­ tán így szólt magában: Látod Bárándy, mégis okos ember vagy, hogy nem mond­ tad meg neki a főnyereményt. Mert a vén kecske szerelmes, s könnyen a fa­ képnél maradhattál volna. Legkönnyebb dolog a világon biztosra utazni. - Arról a korhelyről ne is beszélj. Az nem érdemel meg egy olyan tisztessé­ ges és csinos személyt mint te. Kati elpirult. - Ugyan menjen tens uram, ne bo­ londozzon! A gyúró-deszkán hagytam a tésztát, még belepiszmog a macska. - Ülj le Kati! Az ördög vigye most a reszelt tésztát. Nagyon fontos dolgot aka­ rok neked mondani. Ajkain lebegett már a szó, hogy: „Ka­ ti te százezer forintot nyertél, gyere ve­ lem a paphoz; tekintetes asszony lesz belőled.” Ebben a pillanatban szerencsére egy tükörbe talált pillantani a fiskális úr, mely látományra kedvetlen grimaszt csi­ nált s nagy újját homlokára illesztvén azt dörmögte: — Ki tudja, hátha ... Csak módjával. Legyen helyén az eszed Bárándy, ne­ hogy elhirtelenkedd a dolgot. - Hadd hallom. - Nem vagyok barátja a sok szónak Kati. Sok beszédnek sok az alja. Azért hát azt mondom röviden, hogy én téged feleségül veszlek. - Mondom már, hogy ne csúfolkodjék velem a tens úr. Sok a dolgom odakünn. Aztán meg nincs ma április elseje. - Becsületemre mondom Kati, én sze­ retlek téged, az első perctől, a mióta láttalak. Egy darabig küzködtem ma­ gamban, (az az egy darabig körülbelül huszonöt esztendő volt) tudod, a társa­ dalmi állás s több eféle . . . de most be­ látom, hogy nem élhetek nálad nélkül. Kezdé tehát lassú óvatos tempóban, édes, fokonkint lágyuló hangon: — Édes Katim! mondd meg nekem, ha te neked sok pénzed lenne, férjhez men­ nél-e? - Hát igazán nem tréfál? — kiáltó Kata és könnyűi megeredtek, végig cse­ pegve tulipiros arcán s belevegyülve a lisztbe, melynek nyomai látszottak min­ denütt. — Csak nem ezért hivatott a tens úr! mondó Kati vihogva. Hát biz én férjhez mennék tens uram. — Ugyan kihez édes Katiim? A prókátor úr ajkán mosoly lebegett s még egy hamiskás kacsintást is meg­ kockáztatott. A női szörny még jobban vihogott, agya­ rait mutatva. Bárándy úgy tartotta illőnek, hogy fel­ keljen s egy néma ölelései fejezze be ez idylli jelenetet, melyhez hasonlót ritkán mutat már a mai prózai kor. — Hát iszen tudja azt a tens úr! mi­ nek kérdezi? — Igaz, te mindig ragaszkodó voltál, hű . . . — Igen én hű voltam, de ő ... — Kiről van hát szó tulajdonképen? — kérdé az ügyvéd kellemetlenül megle­ petve, mert nem gondolhatott a hiú és önző emberek szokásaként egyebet, mint hogy ő hozzá szeretne férjhez menni a vén szakácsné. Hisz az már egy szente­ sített ős romantika, hogy a szakácsné az úrnak felesége akar lenni. Tantalusi Megtörtént a házasság. Bárándy és Kata férj és feleség lettek, még pedig ők is dispensátióval, mert a dolog na­ gyon sűrgős volt Bárándynak. A szenve­ dély elégette volna, ha még sokáig kell várnia. Az egész vármegye fölkacagott, mikor ez a Hymen-hír is ritkított betűkkel meg­ jelent, a „Bugy-Szent-Pálfalvai Híradó­ ban.” De legjobban az öreg Bárándy nevetett s édelegve viselte azt a bélye­ get, hogy ő nevetséges. Hiszen csak nevessetek! Majd megtud­ játok ti, hogy mégis én csináltam itt a legjobb parthiet. �Alig is várta, hogy az oltártól eljöjje­ nek, mindjárt kezdte kivallatgatni Katit. Most már szóba lehetett hozni — Nem emlékszel édes lelkem, mon­ dá, midőn a lakoma után egyedül ma­ radtak a hálószobában, nekem úgy rém­ lik, hogy én egy sorsjegyet adtam neked ajándékba húsvétkor. — Hogy ne emlékezném! Nagyon em­ lékszem rá! A bodonyi zsidó ezelőtt egy héttel vette meg tőlem tíz pengő forint­ ért. — De csak oda nem adtad? kérdi el­ sápadva a prókátor. — De bizony oda adtam. — No hát fel is akaszthatom maga­ mat, de mindjárt. Mint a sebzett vadállat úgy ordított fel, kirohant a szobából s egyenesen a pisztolyaihoz szaladt a kancelláriába; a nagy kiabálásra összegyűlt cselédeknek kellett őt megfogni és összekötözni, hogy életében kárt ne tegyen. Legalább a mé­ zes heteket élje át már! A kitűzött napon, midőn a válaszért kellett volna eljönnie a két vőlegénynek, nem kelepek a Koronthayék kerítésén a szarka. Nem is jött vendég egész nap. A szép Mari be sokszor állt ki az ut­ caajtóba s szomorúan nézte az ország­ úton a távozó és érkező kocsikat. Egyik sem fordult be a Koronthay-portára. Meglehet, hogy készen volt már a fe­ lelete. De nem volt a kinek elmondja Valjon hova lehetett a két vőlegény? Eltűnődött, elepekedett ezen a hiába való kérdésen. Akárhol vannak is, ha itt nincsenek. Mit ér már neki az ő sorsuk? Ez már mostan el van hibázva, hord­ hatja a pártát a fején s a nyilakat a szemeiben, ki tudja meddig ... talán örökké, azon a tanulságon elmélkedve: „akkor menjen a lány férjhez a mikor kérik”. A Hymen lánca szép rózsalánc, hanem szörnyen szakadás, mint a lenfo­ nal, nem szabad rángatni erre-arra ... Később azután meghozta a pletyka a amit már tudunk: sőt még többet is. két szerelmes átélt viszontagságait. Azt Katiból nagy Harpia lett s szörnyen nyakára ült a tekintetes úrnak. Jelenleg, midőn e beszélyt írjuk, két hatosával ad­ ja ki a pénzt férjének szivarra és fekete kávéra s a cselédei által nagyságoltatja magát. Amice Lupcsek házassága csak álom volt. Öt eszköznek használták. Midőn Wolframék illetőleg férjezett Lupcsek Gáborné megkapták a vállalatot, Lupcsek ellen megindították a válópört. Soha egy percet sem töltött feleségével, ha­ nem tízezer forintnyi kárpótlást mégis kapott, amit inkább „sápnak" lehet ne­ vezni. Ebből az öszegből urizált még egy darabig Bécsben, az utolsó öt forinttal azután hazatért egy év múlva s ma reg­ gel is még ott láttam a Bárándy kancel­ láriájában, a mint egy keresetet másolt le hat példányban. Hiszékenysége, jó kedélye és helyzete nem változott, minden a régi, azzal a különbséggel, hogy a Kata most „nagysád” és az ebédnél kezet szokott neki csókolni. 118-120. 1.), a szereplők ismertetése annak keretében, hogy a gazdag és öreg Bárándy ügyvéd és famulusa Lupcsek Gábor szerelemre lobbannak Koronthay vármegyei allevéltárnok Mari nevű leánya iránt. — a Lupcsek név Mikszáth több elbeszélé­ A „Mikszáth és Balassagyarmat” című nagyobb tanulmány­ sében előfordul. Először 1873-ban a „Nibelungok harcá”-ban hoz végzett adatgyűjtés során a Nógrádi Lapok és Honti Híradó (Krk 1. k. 181-204. 1.) szerepel „amice Lupcsek”, mint Makk­ 1881. január 16-i számának irodalmi rovatában azt olvastam, fői fiskális famulusa, aki számára nincs fekvőhely az iratokkal hogy Budapesten megjelent a Szentirmay József és Géza által telehalmozott irodában, „hanem odakint köteles hálni a kony­ szerkesztett új hetilap, a Hymen első száma. „A lap közlemé­ hában, Örzsi szolgáló kizárólagos terrénumán”. — Megjelenik nyeket igér legnevesebb íróink (Lauka, Balázs, Komócsy, Mik­ tehát már itt az ügyvéd, az ügyvédsegéd és a szakácsnő jelen száth s költőink (Ábrányi, Pósa) tollából”. Megyei újságunk novellánkban is szereplő hármasa. — Szerepel „domine Lup­ április 17-i száma a Hymen 14., április 24-i száma pedig 15. csek” ügyvédbojtár az 1877-ben megjelent „A vármegye róká­ számát ismertetve, a megjelent elbeszélések között felsorolta ja” című elbeszélésében (Krk. 1. k. 117-177. 1.), valamint a Mikszáth Kálmán „Aki tudtán kívül házas" című folytatásos „Szegeden” című elbeszélés töredékében (Krk. 1. k. 221-245. 1.) is. — Érdekessége az első résznek, hogy írónak a „hideg novelláját is. ajkú ” kifejezést, ami az egyik 1880-ban írt novellájának a címe A hír nem volt meglepő, hiszen a Szegedről távozó Mikszáth (Krk. 30. k. 185-221. 1.), itt ismét alkalmazza. 1880 végén már Budapesten tartózkodott és addig, is, míg a A második rész, a „Házasság—telegrafon” (Hymen, 15. sz. Pesti Hírlapnál állandó alkalmazást nem nyert, igyekezett írá­ sait a különböző fővárosi lapoknál elhelyezni. — Annál megle­ 128-129. 1. és 16. sz. 138-139. 1.), a gróf Forgách Antal biro­ pőbb volt azonban az, hogy az „Aki tudtán kívül házas” cí­ dalmi kancellár és öccse, József, megyénk főispánja személyé­ mű elbeszélés Mikszáth ez időben megjelent írásainak legtel­ vel kapcsolatos igaz történetek és anekdoták felhasználásával jesebb gyűjteményében, a Kritikai Kiadásban (a továbbiak­ jött létre. Az itt közölt téma egyik változatát, a helyszínt a ba­ ban Krk.) sem fordul elő. A Hymen 1881. évi I. évfolyama 13. lassagyarmati megyeházára helyezve, az író saját magával (április 3.) 14. (április 10.) 15. (április 17.), 16. (április 24.) és megtörtént kiházasítási kísérletként adta elő az 1879-ben meg­ 17. (május 1.) számaiban megjelent elbeszélés lemásolt szö­ jelent „Szerelem — lábakkal kifejezve” című karcol a tóban (Krk. vegének birtokában pedig nyilvánvalóvá vált, hogy gazdag 56. k. 17-21. 1.). — Ebben a részben különben igen értékes balassagyarmati és Nógrád megyei benyomások alapján létre­ mikszáthi kipellengérezése található az 1860-as évek legma­ jött, feledésbe merült Mikszáth-novellával állunk szemben, gasabb kormányköreiben is meglevő, a külföldi tőke magyaramelynek újbóli közlése több szempontból tekintve is hiány­ országi behozatalával kapcsolatos korrupciónak. A harmadik rész, a „Házasság spekulációból” (Hymen, 17. pótló. sz. 148-150. 1.), az 1872-ben megjelent „Sramko bácsi” című Elfelejtett Mikszáth-novellák felbukkanásának lehetőségére elbeszélés (Krk. 27. k. 98-127. 1.) sorsjeggyel kapcsolatos az Irodalomtörténet 1971. évi évfolyamában Pikay István is komikus házassági históriájának változata Bárándyra alkal­ felhívta a figyelmet és így írt: „jó néhány regisztrálatlan orgá­ mazva, de itt a szakácsnő lesz a feleség. — Lupcsek Bécsből numra bukkantam, melyben ismételten Mikszáth-írások talál­ való hazakerülése sem oldja meg Koronthay Mari ügyét, hatók, minden vitát kizáró módon, teljes névvel jelölve” 371. 1.) aki habozásának válik áldozatául. - Nincs tehát igazi „hapy — A most újraközlendő elbeszéléssel kapcsolatban sem történt end”. más, csak az, hogy az eddigi Mikszáth-kutatóknak — Pikay A balvégzetű szerelmi histórián azonban írónk az 1882-ben szerint főleg azért, mert Rubinyi bibliográfiáját teljesnek te­ megjelent „A Lupcsek Jani házasodása” című kis elbeszélé­ kintették - elkerülte a figyelmét egy rövidéletű hetilap. sében (Krk. 34. k. 11—14. 1.) változtatott. Lupcsek otthagyja Az „Aki tudtán kívül házas” című elbeszélés meseszövése is Bécset kancellárostól és menyasszonyostól együtt és siet haza — Mikszáth elbeszélő művészete sajátosságainak megfelelően falujába, szerelméhez, Eszterhez. - Mikszáth tehát nem nyu­ — számos olyan motívumot tartalmaz, amik más műveiben is godott bele a hősnő boldogtalanságába és meséjét megnyug­ előfordulnak. Lássuk tehát ezek legjellemzőbbjeit: tatóbb módon szőtte tovább ragyogó fantáziájában. — Az el­ Az elbeszélés három fő részre tagozódik. Az első rész, a „Két felejtett Mikszáth novella szövege pedig szóról-szóra a követ­ vőlegény egy menyasszony” (Hymen, 13. sz. 108-109. és 14. sz. kező: Belitzky János Egy elfeledett Mikszáthelbeszélés 21 �Emil Boleslav Lukác Ki az uralkodó ? P. Jozeffy emlékére Ki volt Nogyúr közülük? Aki a trónon ült, s szeme hályog — vakult, a füle eldugult? Hogy vergődik szegény, terhe alatt merül: nem látta, s nem fülelte: lejtőn a dúlt sikolyt. Ki volt Herceg közülük? Ki a bíborban ült, csillaggal kebelén és hermelin palástban? S Mozart-zenére míg víg közönnyel üdült: nem látta, nem fülelte a jajszót a csalánban? Vagy az talán, aki lázas szemmel hajolt le népe keblére kínjára és sietett. a gazhoz hogy nekik kijárjon méltó életet, panaszkeservüket fájó szívén viselve? Árvák ügyvédje ő, könnyek megolvasója, trón csillag nélkül is: szívek uralkodója 22 Verlaine szobra alatt Börtön-kórház, kórház-börtön e két hely volt a zseni állandó otthona. Mikor láza hidegleléshez ért el, mindig küldtek: jöjjön Eugénia. Tisztelt akadémikus urak éppen díjjal nem tüntették ki ót soha. Mikor már leszámolt szegény a Véggel, gyorsan egy Xéniát löktek oda. Ifjak tömege rájött: e gagyogás, mely félig zene, félig lángolás: a szív szaturnáliájáért kiált csak, hogy épp e párhuzamos bukdosás visz a tudomány és művészet csúcsáig és irgalmáig az Ember Fiának. (Jánosy István fordításai) �HAGYOMÁNY Nógrádi bányászdalok A nógrádi szénmedence jó néhány bányájának a bezárása döbbent rá, hogy Salgótarján környékén egy több mint százesztendős múltra visszatekintő munkásréteg-típus van kipusz­ tulóban: akik eddig a föld alatt keresték kenyerüket, most tá­ volabbi bányavidékekre költöznek, más iparágakban keresnek munkát, vagy éppen nyugdíjba vonulnak. Visszavonhatatlanul elapad a vidék bányászlakossága, s halaszthatatlan feladat a bányászat évszázados emlékeinek az összegyűjtése. A Nógrád megyei Munkásmozgalmi Múzeum megbízásából 1971 óta foglalkozom a bányászfolklór egy sajátos ágának, a bányász­ daloknak összegyűjtésével és feldolgozásával. Már gyűjtőmunkám első hónapjaiban a bányászfalvak felé terelődött a figyelmem. A bányatelepek lakásainak ajtajain ugyanis gyakran hiába kopogtam. Inászón, Szorospatakon, Somlyón, Róna bányatelepen, Etes bányatelepen és másutt többször azzal utasítottak el, hogy ők „dolgoztak, nem volt ide­ jük énekelni.” Ha egy-egy régi dalárdás kérésemre elénekelt néhány műdalt, abban sem volt sok köszönet. Csak úgy áradt belőlük a hamis pátosz, az érzelgősség, a mesterkéltség, az idegen, többnyire németes hangzás. Én viszont azokat a nóta­ kat kerestem, amelyek saját szívükből pattantak ki, amelyek természetes tükrei voltak saját érzésviláguknak, gondolkodá­ suknak, amelyek igaz képet mutatnak az érdeklődőknek egy munkásrétegről, azokról, akik itt éltek a közelünkben a XIX. század közepe óta. A keresett dalokat a bányászfalvakban találtam meg. Két év alatt tizenhét községben végeztem eredményes gyűjtőmun­ kát: Bárnában, Cereden, Etesen, Karancslapujtőn, Karancskesziben, Karancsságon, Kazáron, Kisterenyén, Mátranovákon, Mátramindszenten, Mátraszelén, Nemtiben, Nagybátonyban, Ságújfalun, Szilaspogonyban és Taron. Dallamközlőim többnyire nótáskedvű bányászfeleségek vagy nyugdíjas bányászok voltak, akik benne élnek a paraszti kö­ zegekben, és életelemük a paraszti kultúra. Hallatlanul gaz­ dag repertoárjukban a tömérdek népdal mellett ott él bennük a viszonylagosan csekély számú munkásdal és a summásdal is. Kérésemre különösen az asszonyok énekeltek szívesen magne­ tofonszalagra. (A férfiak eleinte szabódtak, de egy kis jóféle itóka bevételezése után csakhamar megeredt a hangjuk.) A dallam- és szövegvilágban szinte kizárólag a magyar nép­ dalokból kinövő bányászdalt azok a falüközségek teremtették meg, amelyek lakosságának egy része szakított a földművelés­ sel, és ha eleinte húzódozva is, de arra kényszerült, hogy a közelben megnyíló szénbányában keresse meg betévő falatját. Megrázó élmény lehetett az első leszállás a föld gyomrába. Egy nótafa elmondta, hogy „rettenetes félelmet, szorongást ér­ zett, amikor első alkalommal ment a bányába dolgozni. Amikor egyedül maradt, dalolnia kellett, hogy rettegése alábbhagy­ jon. Később enyhült a szorongása és pár heti munka után talált ki egy bányásznótát." Számos más példával is igazol­ ható, hogy a dalok legtöbbször személyes élményből születtek, s az esetek jelentős részében nem is terjedtek a falu határain túl. Toldi Miklós 63 éves karancslapujtői nyugdíjas bányász egyik dalszövege ilyen személyes izzású, a naiv költészet jegyeit magán viselő lírai alkotás, amellyel nem találkoztam egyetlen községben sem későbbi utaimon. Amikor még csillés voltam, jaj de sokat sírtam, Mikor azt a sok foratot a csillébe raktam. Fénylett a lapátom, a bányászcsákányom, Gyere, kedves kisangyalom, csókolom a szádon. Mikor este hazaérek, el van kilenc óra, Rátekintek az asztalra, nincsen semmi rajta. Semmi nincsen rajta, csak egy üres csajka, Mellette az édesanyám, hull a könnye rája. Felbontotta az ágyamat, le is feküdtem én, De a gyomrom nagyon korgott, el sem aludtam én. Reggel korán keltem, és újból elmentem, Zsebkendőmben a nadrágszíjon kis száraz kenyérrel. Másnap aztán előleg volt, kaptam három pengőt, Azon vett az édesanyám egy fekete kendőt. Maradt egy kis zsírra, meg Prokop-cipóra, Azzal voltunk fizetésiig, mert nem jutott másra. Ha a dalok szövege általánosabb érzéseket fejezett ki, ak­ kor közkedveltté vált, elterjedt a bányavidékeken, s több válto­ zatával találkozik ma is a gyűjtő. Ime egy népszerű szöveg három variánsa. 1. Jaj, de mély az Albert-akna belseje, Körös-körül oszlopokkal van tele, Nem nézhetek ki belőle semőrre, de semőrre, Sem a derült, sem a borult időre. (Karancskeszi) 2. Jánosakna olyan, mint a temető, Nincsen benne csak a sűrű levegő, Nem nézhetek ki belőle semőrre, Sem a derült, sem a borús időre. (Kisterenye) 3. Mizserfai bánya fala de magos, De sok szegény bányászlegény hervad ott, Nem nézhetek ki belőle semőrre, Sem a derült, sem a borult időre. (Homokterenye) Érdekes megfigyelni, hogyan különül el fokozatosan a bá­ nyászdal a népdaltól. Az alkalmi szövegváltozatok az elválás kezdetét jelentik csu­ pán. Bányászfalvakban természetesnek, magától értetődőnek tűnt közkedvelt népdalok, egy-egy szavát megváltoztatni, a barna legény helyett bányászlegényt, a barna kislány helyett bányászkislányt énekelni, mint azt például az „Esteledik a fa­ luban, haza kéne menni . . .’, a „Kis kút kerekeskút van az udvaromban”... és az „Ablakomban három cserép muskátli” című dalban tették. 23 �A bányának nincs ajtaja, ablaka, A napsugár soha nem süt be rajta, Bányász legény ha lemegy a tárnába, Bányászkislány sírva tekint utána. Jaj, de mély a Károly-sakta kéménye, Ott lett annak a szegény bányásznak vége, Dehogy hitte volna szombat délben, Hogy vasárnap legyen a temetése. Kitették a holttestet az udvarra, Nincsen, aki végig-hosszig siratja, Károly-saktai bányászkislány siratja, Arra maradt az ő pénzes tárcája. Aki engem kimosott a véremből, Azt áldja meg az a nagy jó Teremtő, Károly-saktai bányászkislány mosott ki, A jó Isten majd megfizeti neki. Édesanyám, ha fel akar keresni, A tarjáni temetőbe jöjjön ki, Megismeri síromat a rózsáról, Keresztemet a gyászos pántlikáról. (A parasztlakosság körében helyenként lenézett foglalkozás volt a bányászat.) Édesanyám, zárat csináltasson, Hogy énhozzám bányász ne járhasson, Magam fogom az ajtót bezárni, Piszkos bányász, nem fogsz hozzám járni. A népdaltól való távolodás már nagyobb mérvű, mikor az eredeti teljes szövegbe már egy egész strófányi bányász-szö­ veg ágyazódik. Az „Este későn ragyognak a csillagok” című dal első szakasza még régi népi szöveg, de a második már bányász témát szólaltat meg, bár erősen érződik rajta az első versszak ihlető hatása. 1. Este későn ragyognak a csillagok, Barna legény a faluban csavarog, Olyan szépen mondja egy barna lánynak, Adj egy csókot, majd meghalok utánad. 2. Este van már, kilencet üt az óra, Bányászlegény szomjazik a tárnába, Olyan szépen mondja egy barna lánynak, Adjék vizet a szomjazó bányásznak. Az eltávolodás utolsó szakaszában a szöveganyag már tel­ jesen bányásztémájú. Ilyen a „Jaj, de mély az Albert-akna beszálló” című dal is, amely már csak hangvételében őrzi a parasztdalok világát. Jaj, de mély az Albert-akna beszálló, Tetejében ül két fekete holló, Mind a kettő kiterjeszti a szárnyát, Bányászlegény öleli a babáját. Jaj, de mély az Albert-akna belseje, Körös-körül oszlopokkal van tele, Nem nézhetek ki belőle semőrre, Sem a derült, sem a borult időre. A bányászdalok szövegvilágát vizsgálva sokszínű kép rajzo­ lódik elénk. A borongós hangulatú, panaszos dalok a legjel­ lemzőbbek. A földművelőből lett munkás aggodalommal in­ dul a mélybe; balladai hangvételű dalokban csendülnek fel a bányásztragédiák. 24 (Az emigrációba kényszerült bányász sorsát is dalba foglal­ ták.) Bányászmenyecske, mit ér a te életed, Nincsen itthon a te urad, kedvesed, Nincsen itthon, dolgozik Kanadában, Keresi a pénzt a sima szövetruhára. Bányászmenyecske ír egy gyászos levelet, Gyere haza, édes férjem, ha lehet, Hazamennék, de nincs annyi dollárom, Amivel én a hajójegyet megváltom. (A magyar népdalokhoz hasonlóan gyakori téma a szerelem, melyek többnyire a bányászlányok vágyódását vagy éppen ag­ godalmát ábrázolják.) Alacsony a bánya, Aknász vigyáz rája. Aknász uram, az egekre kérem, Segédvájár a szeretőm nékem, Erisszen hozzája. Nem szabad a lánynak a bányába járni, Hisz’ jól tudom, de mikor a babám Segédvájár, ritkán jön el hozzám, Nehéz aztat várni. (A legények hangja hűvösebb, józanabb.) A bányába akarok menni, A babám is el akar jönni, Nem zsebkendő, hogy a zsebembe tegyem, A bányába magammal vigyem. (A mulatozó bányász képe meglehetősen sűrűn található dalkincsünkben.) �Ha bemegyek a lapujtői csárdába, Rézfokosom vágom a gerendába, Aki legény, vegye ki, azt csak bányász teheti, Még az éjjel piros vérem folyik ki. (Az ezernyi veszély, a tragikus haláltól való örökös félelem megteremtett bizonyos vallásos ihletésű dalfajtát is.) Nem hal meg az Isten soha, Mindenekre vagyon gondja, Gondja vagyon mindenekre, Szegény bányászlegényekre. (Újabban felhangzanak a bányászéletet dicsérő sorok is.) Aki bányász akar lenni, nem kell annak megijedni csuhajla, Én is az akarok lenni, nem is fogok megijedni csuhajla, Szép élet ez, ihajla, a bányászélet, csuhajla, Karbidlámpa a kezében, barna kislány az ölében csuhajla, (A szellemes túlzások, az önirónia, a vidámság sem hiányzik érzésvilágukból.) Bárna falu körül van kerítve, Bányászlegényből van a kerítése, Bányászlegény nappal a szenet vágja, Este pedig a babáját csókolja. Nincs is annál betyárosabb élet, Ha egy kislány bányászlegényt szeret, Bányászlegény lefekszik a sárba, Nem fekszik a libatollas ágyba. A bányász-szövegeket szinte kizárólag közismert népdalokra énekelték (90 százalék), és csak kis mértékben népies mű­ dalokra (10 százalék). Itt megjegyzendő, hogy a két dalfajta NÓGRÁDI bányászdalok GYŰJTÖTTE: NAGY ZOLTÁN szétválasztása rendkívül nehéz feladat, sokszor még a szakem­ ber számára is. A 19. századtól oly divatos népies műdalok szerzői ugyan ismertek, s dalaik is megjelentek különböző gyűjteményes kiadásokban, tehát látszólag könnyű dönteni a hovatartozás kérdésében még akkor is, ha a kompozíció hang­ zásvilága nem vezet nyomra. Valójában azonban a feladat nehéz. A népies műdal a paraszti közegbe kerülve állandóan csiszolódott, változott olyannyira, hogy ha élne, már a szülőatyja sem ismerne rá. Ha a népies műdalon sokat változtatott a kö­ zösség, az már nem egy ember munkája, s így nyugodtan nép­ dalnak tekinthetjük. De hol az a pont, ahol megbillen a mér­ leg nyelve? Ha néha bizonytalankodva is, a szakembernek végül is dönteni kell. Felépítés szempontjából szinte az egész zenei anyag négy­ soros, visszatérő szerkezetű (az első sor dallama az utolsóban visszatér) a magyar népzene úgynevezett új stílusából szár­ mazó dallam (87 százalék). Ezen belül is számban messze ki­ emelkednék az ABBA szerkezetek. Erről a dallamszerkezetekről állapította meg Bartók Béla, hogy „kétségkívül magyar föl­ dön termett, jellemzően magyar alakulat.” Hangnemileg a dúr és a moll jellegű dalok nagyjából fele­ fele arányban osztoznak meg. Az előbbiben a mixolides, az utóbbiban a dóros jelleg ütközik ki többször. Néhány lides dal­ lam is található, ami kétségtelenül szlovák hatást mutat. A dallamok túlnyomó része a záróhang felett mozgó auten­ tikus dallam, alig néhány ereszkedik a záróhang alá. A sorok szótagszáma nem mutat egységes képet, rendkívül szélsőséges, változó, 7-től 18-ig terjed. Annak ellenére, hogy előadásmód­ jukban a giusto jelleg a domináló, ez korántsem feszes, gyors tempót, hanem inkább lágyabb, líraibb, sokszor kissé vontatott előadást, megszólaltatást jelent. Nagy Zoltán 25 �MŰVÉSZET ÉS KÖZÖNSÉGÉ Urbanizáció, művészet, lehetőségek Salgótarján egyedülállóan szép és mo­ dern városunk: száz év múlva éppen olyan büszkék lesznek rá utódaink, mint mi ma Sopronra vagy Kőszegre. Mert ez az egyetlen olyan magyar város az utób­ bi kétszáz év történetében, amely — ala­ kulását, struktúráját, térszervezettségét tekintve — egységes egésznek értékelhe­ tő. A magyar városok (tisztelet a kivétel­ nek) „nott" városok: lakás és kereske­ delmi szükségletek hozták létre, ezek gyarapították változó tempóban - de terv nélküli spontaneitással... Ez a kö­ rülmény oka aztán annak, hogy nálunk alig van urbanizációs tradíció. A magyar ember a maga gyakran pro­ vinciális módján csak a saját házatája, otthona, udvarháza körül nézelődött, csak annak viselte gondját. S nemcsak a volt uralkodó osztályra, hanem az egész történelmi Magyarország lakossá­ gára általánosíthatók ezek a gondola­ tok. Nekünk most kell és most lehet kiala­ kítanunk a magunk urbanisztikáját. Ipa­ runk fejlettsége, nemzetközi kapcsola­ taink gazdagodása elsősorban az ipari munkások, munkaszervezők és mérnökök tudatában plántálták el a sokoldalúan urbanizált város iránti igényt. Így hatá­ rozza meg Salgótarján fejlődését ipa­ rának differenciáltsága. Mert egy ko­ hászváros lakói, sajnos, sohasem lesz­ nek olyan igényesek, mint egy olyan vá­ roséi, ahol magas színvonalon álló más ipari tevékenységek is befolyásolják az ízlést: például Salgótarjánban a zo­ mánc- vagy az üveggyártás. Salgótarján urbanisztikai eredményei­ hez hozzájárult páratlanul szép fekvése is, a természeti környezet léptéket adó arányossága. Ám hasonló környezettel rendelkezik Tatabánya, Oroszlány, vagy Kazincbarcika is — ezek az egyprofilú ipari városok éppen a differenciáltság hiánya miatt nem jutottak el az urbani­ zációs esztétikának ahhoz az igenlésé­ hez, amit Salgótarjánban csodálunk. Persze a konkrét igényről és az épí­ tész-tervezők kínálatáról sem szabad megfeledkeznünk. A salgótarjániak nem­ csak városrekonstrukcióra, jól lakható, modern házakra törekedtek, hanem egy igen testükre szabott, a környezetbe be­ illő urbanisztikai megoldást is igényel­ 26 tek. Olyat, amely az élet állandó szín­ padjaként befolyásolja, ösztönzi a ben­ ne cselekvőket az önérték és társadalmi kommunikáció magasabb színvonalának elérésére. Ha lehet a modernt a régivel egybevetni, úgy egyedül Salgótarján vonatkozásában tehetjük ezt meg: a varos épületei által meghatározott életterüle­ tek képzőművészeti alkotásokkal való mi­ nősítése hasonló ahhoz a tevékenység­ hez, amit a reneszánsz városiasodás kez­ detén a firenzei confraternitásoknál ta­ pasztalhatunk leginkább. Ezek a társu­ lások rendelték meg a maguk társadalmi mintáit meghatározó képzőművészeti al­ kotásokat, freskókat, szobrokat: ez az eszményeket kereső s az eszményekkel befolyásolni akaró művészeti tevékeny­ ség az alkotó és befogadó közötti kap­ csolat egyedül álló példája. A barokk vagy a XIX. század vonatkozásában a nyilvánosság elé kerülő művészeti alko­ tás már nem belülről, a városi kommu­ nából fakad, hanem kívülről jön — még akkor is, ha városi közösség számára elfogadható értéket és eszményeket kínál. Salgótarjánt a köztereibe realizált eszmények, értékmodellek teszik egye­ dülállóvá: az épület, a plasztika és a monumentális díszítés egymástól el nem választhatók, egymást erősítő, egymás minőségét fokozó tényezők. Ellene vethetné bárki az előbbi párhu­ zamnak azt a tényt, hogy Salgótarján képzőművészeti alkotásainak, díszítésé­ nek zöme fővárosi művészektől szárma­ zik, tehát kívülről jött. Ám mégis a vá­ rosban termett: meg vagyok győződve arról, hogy az itt feladatot betöltő mű­ vészek - tudva-tudatlanul - asszociál­ tak a firenzei városháza előtti térrel s ez az inkább érzett, mintsem tudatos­ hasonlóság a feladat elvégzésében való igényességüket csak fokozta. Páratlan él­ ményben volt részük: ki tudták számítani az elérhető hatást, hiszen adott környe­ zetben, többé már nem változó — stabil — feltételek közé helyezhették műveiket. Salgótarján tehát a magyar urbaniszti­ ka protagonistája, olyan érték, amely minden más város lokalpatriotáit is kell hogy lelkesítse és igény dolgában befo­ lyásolja. Ám a salgótarjániak sem ülhet­ nek babérjaikon; ha meg kívánják őriz­ ni avantgarde helyüket, újabb mintaszerű problémamegoldásokat kell végrehajta­ niuk. Nem ismerem részleteiben a város ter­ vezett képzőművészeti beruházásait, az intézmények fejlesztésére és alapítására vonatkozó elképzeléseket. Ám, még ha ismerném, sem lennék tekintettel e gon­ dolatmenetemben a közelebbi és távo­ labbi tervekre, azt kívánván felvázolni (mint a magyar művelődésnek e város­ ba többször ellátogató munkása, aki ér­ tékeli és elismeri az eredményeket), mit javasolnék megvalósítani a legközelebbi jövőben. 1. Nem rendeznék festészeti vagy grafikai kiállítást a művelődési központ úgyne­ vezett „üvegcsarnokában.” Az ott lévő mozaik méretei nem engedik meg, hogy bármilyen síkformájú ábrázolás helyet kapjon abban a térben. Viszont nagyon alkalmasnak találom ezt a szép arányú teret arra, hogy ott állandó szobrászati kiállítást nyissanak meg: adva van a ki­ látás a térre, benne a mai magyar szob­ rászat remekei — olyan előny, amit to­ vább kell fejleszteni. Az itt látható alko­ tások rangját és vonzerejét kihasználva olyan szoborgyűjteményt kellene létre­ hozni, amelyben helyet kapnának a vá­ rosokban felállított köztéri szobrok tervei, modelljei, irásos és rajzos dokumentációi. A lektorátus és az érdekelt művészek bi­ zonyára szívesen beleegyeznének abba, hogy minden két évben kiállítást rendez­ zenek az országban felállított szoborművek terveiből. Ilyen módon Salgótarján a magyar monumentális művészet központ­ ja lehetne. 2. A művelődési ház oldalfolyosóin zo­ máncművészeti állandó kiállítást rendez­ nék be. A mi régimódi osztályozásunk szerint a zománcművészet az iparművé­ szet körébe tartozik: a műfaj alkotásai­ nak gyűjtésére kizárólag az Iparművésze­ ti Múzeum, mint nemzeti szakgyűjtemény, hivatott. Ám a zománc kilépett a csak iparművészeti funkciók közül — festészeti anyag is lett. Helyesebb volna, ha nem beszélnénk festészetről és iparművészet­ ről, hanem vizuális művészetekről; s ez esetben nincs probléma a zománc ho­ vatartozását illetőleg. Salgótarján elől járhat azzal is, hogy új módon értékeli a zománcművészetet. Az állandó kiállí­ táshoz bizonyára hozzájárulnának az ér­ dekelt gyárak is — anyagi és más vonat­ kozású támogatással, hiszen ez a gyűj­ temény a gyárak közreműködésével egy­ ben kutató és publikációs központ is le­ hetne: kiadványok, szimpozionok, sza­ badegyetemek szervezésével óriási szol­ gálatot tehetne a magyar művelődésnek. �3. A salgótarjáni üveggyártás az üvegművesség állandó múzeumi kiállításon való bemutatását indokolja. Ennek meg­ valósítása a megyei múzeum dolga le­ het. Van azonban az üvegművészetnek egy olyan területe, amely — hasonlóan a zománchoz — már nem dekoratív haszná­ lati tárgyakat hoz az üvegszobrászat. Bronzban szegény ország lévén nehezen képzelhető el, hogy minden megőrzésre érdemes szobrot bronzba lehessen ön­ teni; nem is beszélek a bronzban való sokszorosítás anyagi és technikai prob­ lémáiról. Ám az üvegszobrászat - mint azt a modern művészet több kiváló mes­ terének idevágó tevékenysége bizonyítja — nemcsak új, olcsóbb anyagot, hanem a mai ízlésnek,a művészet újszerű törek­ véseinek megfelelő alakítási közeget kí­ nál. A porcelánszobrokon, mint technikán és méginkább mint szemléleten túlhaladt az idő. Talán ma még sokan idegenked­ nek az üvegszobroktól: a megfelelő üvegfajták és színek felfedezése, a szo­ bor számára kedvező világítási formák kialakítása minden bizonnyal nagyon sok hívet szerez ennek az új lehetőségnek. 4. Múlhatatlan feladat egy salgótarjáni megszervezése. A legnehezebb probléma a tervezett gyűjtemény profil­ jának meghatározása. Ma már vannak nagyobb vidéki képtáraink, melyek álla­ gát részben a Magyar Nemzeti Galéria letéti anyaga adja. A Nemzeti Galéria újabb kölcsönzésre nem képes, ennél­ fogva le kell mondani a képtár országos jellegéről, s aligha lehet egy történeti ér­ dekű kiállítást is szervezni. Leghelyesebb volna a városban és megyében élő, vagy onnan elszármazott művészek munkáit képtár összegyűjteni, s az anyagot állandó vá­ logatással, tudatos fejlesztéssel tovább építeni. Elképzelhető ezenkívül egy tematika szerinti gyűjtemény - bár ezért a megol­ dásért sem a művészek ,sem a műértők nem lelkesednek, roppant idegenforgalmi vonzereje volna annak, ha Salgótarján létrehozna egy olyan gyűjteményt, amely színvonalas válogatásban mutatná be a falusi nép életét, népművészeti tevékeny­ ségét ábrázoló festményeket, szobrokat, grafikákat. S egy ilyen gyűjteményt jól ki lehetne egészíteni megfelelő fotográfiai anyaggal. Meggyőződésem, hogy a Ma­ gyar Fotóművészek Szövetsége szívesen adna letétbe a témába vágó történeti és esztétikai értékű fotográfiákat; annál is inkább, mert — ha jól tudom — sok klaszszikusnak tekintett népi tárgyú felvétel ebben a megyében készült. 5. Komoly hagyományai vannak Salgótar­ jánban a fotográfiával való foglalkozás­ nak. Érdemes volna tehát egy fotóművé­ szeti gyűjtemény kialakítása: részben a már említett módon — a Fotószövetség segítségével, részben társadalmi úton. Azt gondolom, fotóművészeink szívesen ad­ nának képeket, ha biztosíték volna mun­ káik állandó kiállítására. 6. Az alkalmazott fotográfia az a terület, amelyet nálunk még alig jártak be: itt azokra a technikákra gondolok, amelyek szerte a világon még csak kibontakozó­ ban vannak, például falra ragasztható emulziók, amelyek tapétaként, lakásdísz­ ként értékelhetők. Sok lehetőséget kínál­ nak továbbá a komponált, stilizált fo­ tográfiák egyéb módszerei is. Az építé­ szeti fotopályázatokat is - melyeket évente rendez meg az Építész és Fotó­ szövetség — Salgótarjánhoz lehetne köt­ ni: ennek a pályázatnak kiállításon való bemutatása ugyanis ritkán sikerül. 7. A felépülő új kiállítási helyiség roppant lehetőségeket ad Salgótarjánnak: módja van arra, hogy inponálóbb külsőt adjon a zománcművészeti biennáléknak, von­ zóbbá tegye a tavaszi tárlatot, melynek színvonalán volna mit javítani. S meg le­ hetne szervezni az üvegművészeti biennálét — s egész sor országos jelentőségű fotókiállítást. • Néhány ötlet és gondolat az, amit pa­ pírra vetettem; lehet, vannak köztük most kivitelezhetők, mások talán csak a távo­ labbi jövőben realizálhatók. A város irán­ ti érdeklődés és nagyrabecsülés szülte őket: jószándék és remények keveréke tehát ez az írás. Összefoglalóként azt kívánom újra hangsúlyozni, hogy a várostól további céltudatos és következetes fejlesztési koncepció kialakítását várjuk, igényeljük. Nem arra kell törekednie Salgótarján­ nak, hogy meglegyen ott is minden olyan dolog, ami a fővárosban és a vidéki nagyvárosokban van. Salgótarján bátor útra lépett, tehát a továbbiakban is csak azt kérik tőle számon, ami csak itt van, csak itt lehet. Ismételni nem nehéz — megtalálni az újat, s ezt szívesen, bátran — kockázattól sem riadva vissza — be­ teljesíteni, továbbfejleszteni: ez az, ami csodálatot ébreszt és tekintélyt szerez­ het egy városnak, megyének, országrész­ nek. Azt hiszem, a jövő útja minél több ha­ tározott karakterű helyi műhely kialakí­ tása. Egy ilyen nagyszerű adottságú mű­ hely színhelyének látom én Salgótarjánt. Ennek az alakuló műhelynek sajátos ka­ rakterét az adja meg, (és a jövőben még csak fokozhatja), hogy tradíció nél­ küli műhely, ipari környezetben, a mun­ kásosztály igényeit kielégítés szándéká­ val keletkezett. Nem technikai újdonság az, amit ez a műhely eddig jelentett, hanem az élet­ mód fórumainak meghatározásához se­ gítő modern művészet. Reméljük, hogy az igények növekedésével, a közönség akti­ vizálódásával ez a formai keret egyre letisztultabb tartalommal telítődik. Eh­ hez a kiteljesedéshez segíthet hozzá a Salgótarjánban alakuló urbanizáció. Végvári Lajos 27 �mint Déryné kortársai“ „Olyan szép, olyan hősi munkát végeztek, mint Déryné kor­ társai. Szívből kívánom, hogy az elismerést, a dicsőséget, a jutalmat ne csak az utókortól kapják meg. De ha még úgy történnék is: megéri!" - A komarnói Magyar Területi Színház — a MATESZ - vendégkönyvében olvashatjuk ezt a bejegyzést. Féltve őrzött sorok: Illyés Gyula Kossuth-díjas költőnk írta, amikor Lőrincz Gyula festőművész társaságában a színház ven­ dégeként Komárnóban járt. bárki legyen is az efféle lelkesült sorok szerzője, korunk racionális gondolat- és érzésvilágú olvasója leplezetlen fenn­ tartással fogadja, még személyesen nem győződik meg igaz­ ságáról. A múlt év novemberének végén aztán a megyénk vá­ rosaiban, Salgótarjánban, és Balassagyarmaton járt színház előadásai oszlatták el kételyeinket: az együttes Felkai Ferenc dramaturgiai szempontból kevésbé sikerült, az irodalmi és tör­ ténelmi ismeretterjesztést azonban kitűnően szolgáló Madách című drámájával vendégszerepeit. Nagy hozzáértéssel rende­ zett, ízléssel visszafogott, élvezetes előadást láttunk. Madách és kora, zaklatott életének képei, a nemzet és az emberiség sorsát egységbe fogó gondolatai idéződtek fel néhány órára a színpadon. Tehetséges művészek tolmácsolásában - sikerrel. * Dr. Krivosik Istvánnal, a társulat rövid időre Salgótarjánba érkezett igazgatójával beszélgettünk a színház mindennapjai­ ról, tevékenységéről. - Mi szól Felkai Ferenc drámájának bemutatása mellett? - A darabot a nagy magyar költő és politikus születésének 150. évfordulója alkalmából tűztük műsorra. Választását több szempont indokolja, de csak a leglényegesebbet említeném. Ez pedig: örök almunk volt Az ember tragédiájának színrevitele. Csakhogy ennek megértése nem könnyű, élvezetéhez bi­ zonyos ismeretek szükségesek. Közönségünk hallott ugyan már az iskolában Madáchról és tragédiájáról, de nagyon keveset — sokan nem is olvastak a művet. Mi viszont mindenáron be akartuk mutatni. Hogy ez lehetővé váljon és megkönnyítsük helyzetünket, mutattuk be a Felkai-drámát, mint amely min­ den másnál alkalmasabb a szükséges információk közvetítésé­ re: a közönség elé hozza a költőt és a Tragédiát is. Ráadásul jól szórakoztat. - Válaszában említést tett a közönségről is. Kik alkotják a MATESZ közönségét? - A Csehszlovák Szocialista Köztársaságban több mint fél millió magyar nemzetiségű állampolgár él. Közülük évente több mint százezer néző tekinti meg színházunk előadásait. A lá­ togatók 80 százaléka mezőgazdasági dolgozó és munkás, ugyanennyi százalékban falun élő... És ami ezen felül emlí­ tést érdemlő, hogy a nézők 40 százalékát fiatalok alkotják. Közönségünk az utóbbi néhány esztendőben átrétegződött: tíz-tizenöt évvel ezelőtt, emlékszem, még öreg nénikék és bácsikák ültek a nézőtéren, most meg csupa fiatal. Olyan gene­ rációk nőttek fel, amelyek megszerették és igénylik a színhá­ zat, a tiszta emberi szó zenéjét. - Hogyan hatott ez az átrétegződés a színház munkájára, milyen vál­ tozásokat eredményezett? - A hatás legjobban — természetesen — műsorpolitikánkban érzékelhető. Egyre több olyan darabot játszunk, amely az if­ júság sajátos problémáival foglalkozik, ezeket elemzi, illetve ezekre próbál válaszolni. Mai műsorpolitikánknak is gyakor­ lata már, hogy évadonként egy-két darabot kizárólag csak a fiataloknak, illetve a gyerekeknek játszunk. Az idei programban ilyen lesz például Sármándi Pál „Peti kalandjai” című mese­ játéka: bemutatásával legfiatalabb nézőinknek kívánunk kel­ lemes órákat szerezni. Az ifjúsági és gyermekszínházra vonatkozóan egyébként van egy átfogó elképzelésünk: a közeljövőben önállósuló kassai Thália Színpadunk fogja majd ezt a feladatot ellátni. A kassai színház fejlesztése már most ennek figyelembevételével történik. 28 - Mit jelent ez a fajta munkamegosztás a két színház vonatkozásában? — Az alapvető funkció azonos: a saját nemzeti kultura haladó hagyományaink, a szlovák és a csen Kulturális ertekeknek az ápolása, a haladó nyugati drámairodalom legkitünőbb művészeinek megismertetese, az igényes es tartalmas mű­ velődés, szórakozás biztosítása. Eltérések a konkrét feladatok­ ban lesznek. A kassai színház a jövőben elsősorban ifjúsági müveket, a komárnói pedig felnőttek számára írott darabokat mutat be. Természetesen nem megkövesedett, merev határok­ ról van szó, hiszen a komárnói színház is játszik ifjúsági mű­ veket. Csupán: profilja szempontjából ezek nem lesznek meg­ határozók. Ez a színház zenés darabokat is műsorára tűz majd. Bizonyos munkamegosztásról is beszélhetünk: a kassai Thália Színpad jobbára Kelet-Szlovákiát, a komárnói Magyar Területi Színház Dél-Szlovákiát látja el színházi előadásokkal. Ez nagy könnyebbséget jelent a művészek számára is; megkíméli őket a sokszor hosszú és fárasztó utazástól: ugyanakkor Kelet-Szlovákia községeiben - ahová eddig ritkábban juthattunk el gyakoribb és állandóbb játszási lehetőséget biztosít. Tudjuk, sosem leszünk „kőszínház”: előadásaink 70 százalékát a két központon kívül játszuk. Ez számunkra döntő jelentőségű, meg­ határozó. - A MATESZ 1952. októberében kezdte meg működését (1953. január­ jában tartotta első bemutatóját, Urbán Ernő Tűzkeresztség című drámá­ jával.) Ez volt az első állandó hivatalos magyar színház a Csehszlovák Szocialista Köztársaságban. A MATESZ nemzetiségi színház - amely szer­ ves részét képezi a szlovákiai színművészetnek: a szlovák színházakkal azo­ nos társadalmi közegben és feltételek között, azonos társadalmi és művészi célok megvalósításáért tevékenykedik. Az eltelt két évtized alatt közel más­ félszáz bemutatót tartott: zömében a magyar és a szocialista országok drámairodalmának klasszikus és mai kort reprezentáló műveit tűzte műsor­ ra. Milyen bemutatók szerepelnek a huszonegyedik évad terveiben? — Az eddigi úton kívánunk továbbmenni. Komárnóban hat, Kassán négy bemutatót tervezünk. Ízelítőül néhány címet: Madách Imre: Az ember tragédiája, Hasek-Burián: Svjek, Örkény István: Tóték, Gogol: Leánynéző, Audi Strahl: Ádám �A színház egész kollektívájának erejét próbára tevő, nagy feladatok ezek. Megvalósításukon 107 ember dolgozik. Kö­ zöttük 40 színész és 10 művészi dolgozó: rendező, díszlet- és jelmeztervező stb. A művészek három főváros — Pozsony, Bu­ dapest, Prága — művészeti főiskoláján szerezték illetve szerzik meg diplomájukat. Sokan film- és televíziós szereplésekhez is hozzájárulnak. Az utóbbi időben különösen Csendes László, Drófi Mátyás, Ropog József, Siposs Jenő és Turner Zsigmond szerepel gyakran a kamerák előtt. A két utóbbi művész — Mihályfi Imre Pókháló című filmjében - Magyarországon is forgatott. „Déryné kortársai” (ahogyan Illyés nevezte őket), a színház ismert és kevésbé ismert művészei nagy munkát végeznek. Előadásról-előadásra a világgal, annak minden örömével és gond­ jával ismertetik meg a szlovákiai magyar falvak lakóit. Po­ zsonytól Csernőig játszanak, mintegy 500 kilométer hosszú­ ságú vonalon. Sulyok László Madách-emlékérem, 1974 A megyében született, élt és alkotott nagy drámaíró, Madách Imre halála 100. évfordulóján, 1964-ben, állított tisztelgő em­ léket a Nógrád megyei Tanács Végrehajtó Bizottsága a Ma­ dách-emlékérem alapításával. Átadására évenként kerül sor. Marton Endre Csongrády Béla Réti Zoltán kétszeres Kossuth-díjas, Jászai-díjas, Érdemes és Kiváló művész, a budapesti Nemzeti Színház igazgató-főrendezője. az MSZMP Salgótarján városi Bizott­ ságának propaganda és művelődési cso­ portjának vezetője, a Palócföld rovatve­ zetője. festőművész, a balassagyarmati Rózsa­ völgyi Márk Állami Zeneiskola igazgató­ ja. Madách-alkotói díj, 1974 Ez évben először hirdette meg Nógrád megye Tanácsa a Madách Imre életművével foglalkozó, szellemi örökségét ápoló, a megye szellemi életét céltudatosan gazdagító tudományos és irodalmi-művészeti alkotómunkára ösztönző díjat. További munkájukhoz sok sikert és jó egészséget kívánva köszöntjük - a szer­ kesztőség és olvasóink nevében - az 1974. évi Madách-emlékérmeseket és Madách- alkotói díjasokat. Munkásságuk, terveik ismertetésére la­ Csukly László Hibó Tamás tanár, irodalomtörténész grafikusművész punk második számába térünk ki. 29 �KORKÉP el, munkája közben. Másfél évszázad gyotrelmes osztályküzdelmeirol, a társadalmi kiszolgáltatottságról, a „jó szerencsé"-re bízott megismételhetetlen életekről, a test-lelki nyomorról hiteles élmények alapján vannak ismeretei Va­ sasnak. Ez adja alkotása érzelmi suga­ rát. A nyomor heroizálását azonban ke­ rüli. József Attila tárgyilagosságával ad­ ja vissza a réteg történelmi szerepét: akik „tették, ami kell”, akik eleve láza­ dásra voltaik determinálva. A beroppanásra mindig kész vágatban térdelve dolgozik a bányász, karjából, vállából alkotva főtegerendát.. Kezében erőtel­ jesen lendül a csákány, szétfeszíti a kő­ keret meghatározó négyszögét. A figura azonban térdelve marad. Ezen a ponton ragadható meg leg­ inkább Vasas Károly távolságtartó és a kötelezőnek vélt heroizmust — a láza­ dás heroizálását - másodszor is elke­ rülő alkotói felfogásának lényege. Míg első esetben a determináltság vastörvé­ nyére utalt, másodszor a múlt máig ha­ tó erejére, életmódbeli, érzelmi-szellemi görcsökre. Széttörték létük emberhez méltatlan kereteit, mégis sokszor této­ ván állnak köztünk, figyelve — nem min­ dig értő szemmel — a lét gyorsan vál­ tozó áradatát, a kort, amelyről már nem Vasas Károly bányász-szobra Ma Magyarországon köztéri szobrot csinálni és felállítani több mint kultu­ rális esemény. Olyan városban pedig, mint Salgótarján, — ahol a vidéki váro­ sokkal összehasonlítva, területéhez mér­ ten a legtöbb szobor tallálható — egy­ értelműen közügy. Ezért aztán az alko­ tóknak nincs könnyű dolguk. Vasas Ká­ rolynak sem. Pedig tudjuk róla, hogy itt született, Bóna Kovács Károly baglyasaljai kép­ zőművészeti szoboriskolájában kapta az elhatározó indíttatást a művészi pályára. Salgótarjánban Münnich Ferencről ké­ szített portréja, Szécsényben felszabadu­ lási emlékműve, Balassagyarmaton Kiscsikó gyermekkel című kompozíciója ta­ lálható. Évről-évre hűséges résztvevője a tavaszi tárlatnak, de szívesen emlék­ szünk energikus Lenin-szobrára is az 1972. évi szabadtéri szoborkiállításról. Ennyi előzmény után is még el kell fogadtatnia azonban magát Bányász­ szobrának. Nem elsősorban a megértés nehézsége miatt. (A megértéssel nem le­ het gondja a széles közönségnek: szim­ 30 bolikája tiszta és egyszerű, jelentése könnyen megfejthető.) Vasas a város mába érő történelmének egy szeletéről közli velünk gondolatait. Kicsit kívülről, távolságtartással, mégsem ridegen, ha­ nem hozzánk kötődően, értünk szólva. Történelemről beszél, mégis nekünk - a bátyánkról, apánkról, rokonokról, ismerő­ sökről formál véleményt. És ez az, ami nehezíti Vasas dolgát — a közönség sze­ mélyes érzékenysége mindabban, aminek kifejezésére vállalkozott. Az MSZMP Nógrád megyei Bizottsága székházának előadóterme előtti parkosí­ tott területen kapott helyet a szobor. Somosi bazaltból készült, stilizált vágatból szénfal előtt térdelő, csákányát lendítő barna férfialak bukkan el. Ennyi a szobor látványa. A bányász tartása, a meg­ lendített — fegyvert és munkaeszközt egyszerre jelentő — csákány, a térdrekényszerítettség azonban történelmet hor­ doz. A munkásosztály egy rétegének tör­ ténelmét, amely az ember ellen törő erők mindegyikét — társadalmit és ter­ mészetit egyaránt - a testén szenvedte �den győzedelmessége ellenére elsősor­ ban kitörni készülő, de még lefojtott energiakat hordoz (legtöbb erővonal a kő­ keretbe ütközik), addig az oldalnézet teljes erejével lendülő alakot mutat. A lendületet azonban megtöri a kőkeret. Ami előlről stilizált tárnának tűnt, oldal­ ról semmiféle szobrászati jelentést nem hordoz, hanem - kissé profánul fogal­ mazva - „felbuktatja” a bányászt. Marad tehát a pontosan fogalmazott, jól megoldott előlnézeti kép. S bár a szobor, térbeli korlátozottsága miatt (két érvényes dimenzióra szűkül) a meg­ valósulásban veszít erejéből: nagyformá­ tumú szándék. Kétségtelen hogy gondolati mélysége a legjobb négy-öt köztéri alkotásunk kö­ zé emeli. Gazdagabbak lettünk a jelen­ nel és a múlttal való szembesülés egy újabb lehetőségével. Pál József Irodalmi Siznpadi Napok akarják elhitetni velük, hogy ácsolatának egészét ők csinálják. Fel kéne áll­ ni, mert fel lehet... Nagy erénye a kompozíciónak, hogy bár munkásszobor, alkotója mégsem elé­ gedett meg a munka hősiességének ál­ talános, tehát eleve nem elég tartalmas ábrázolásával. A munka hősiessége „csak" egyik szála összetett mondani­ valójának. Ugyanakkor maga a munka központi magja, mintegy, szervezője a mondanivaló egészének. A munkában realizálódnak az ember alapvető viszo­ nyai: viszonya a természethez, viszonya a társadalomhoz és önmagához, s a munkából nő ki a lázadás, a forradal­ mit tett gondolata is. Ilymódon összekap­ csolódik a munka mint az emberi kitel­ jesedés alapja és a forradalmiság, mint ami elsöpri mindazt, ami az ember önmegvalósításának útjában áll. Ezzel a gondolatkörrel azonban Va­ sas Károly Bányász-szobra túlimutat he­ lyi jelentőségén. Törekvéseiben ízig-vérig modern lesz. A kor tárnájába bezárt em­ ber kap választ sorskérdéseire. E tartalmi gazdagságot és mélységet azonban nem támogatják minden vo­ natkozásban a formai megoldások. A szobor elhelyezése elvileg két nézetet tesz lehetővé. Adott azonban egy fél há­ tulnézet is, ami nem kínál plasztikai él­ ményt, de legalább az élőiről való meg­ tekintésre ösztökél. Az oldalnézet tuda­ tosan a mondanivaló szolgálatába lett állítva. Míg ugyanis az előlnézet a ke­ resztátlóban elhelyezett figura miatt min­ Tizenhárom versenyprogram és ugyan­ ennyi nyilvános bemutató, szakmai ta­ nácskozások, filmvetítés, kiállítás, ismer­ kedések, jó ízű viták. A IX. Madách Imre Irodalmi Színpadi Napok programjának ezek a „címszavai" is érzékeltetik: ese­ ménydús, tartalmas két és fél napot töl­ töttek a seregszemle résztvevői Balassa­ gyarmaton, sok tapasztalatot, tanulsá­ got kínálnak a bemutatók és a beszél­ getések. Olyanokat, amelyeknek végig­ gondolása nem haszontalan a rendez­ vény lezárultával sem. Néhány évvel ezelőtt az irodalmi szín­ padi mozgalom válságos periódust élt át. Nem az együttesek számának csök­ kenése, a viták szaporodása jelezte a válságot, hanem a tartalom, a program gyengesége. Artisztikum és életérzéses misztikum, apolitikus semmitmondás és ultrabalos „bátorság", sokkolás és tech­ nikai bravúrok kultikus tisztelete mutatta a zsákutcákat. A résztvevők, a rendezők és szerkesztők mintha egyaránt elfelej­ tették volna, hogy azok a fiatalok, akik egy együttes tagjaként a pódiumon köl­ tők szavait vagy dokumentumokat köz­ vetítettek - politizálnak, a közéleti cse­ lekvés egy sajátos formáját választva állástfoglalnak és állást akarnak foglal­ tatni. A válság elmultának - vagy lega­ lábbis a megújulásnak — egyik legbiz­ tosabb jele, hogy az előadások tartal­ mában, a megfogalmazott gondolatok­ ban, a társadalmi cselekvés szándéká­ ban jól érezhetően megerősödött éstisztultabb formában jelentkezett a felelős politizálás igénye. A kiírás a mai ma­ gyar irodalom anyagának felhasználá­ sára kötelezte a résztvevőket, s a szer­ kesztők (szinte kivétel nélkül) konstruk­ tív szellemű művekre támaszkodtak, jól válogattak. Politizáltak akkor is, amikor (mint a házigazda-együttes) egy Szakonyi-állatmesével a nagyképűséget, az ostoba fellengzősséget és a vak hiúsá­ got támadták: s akkor is (mint a pécsi Amatőr Színpad), amikor dokumentum ­ játékukkal az emberi — családi kapcso­ latok tragikus végű elsivárosodása el­ len tiltakoztak. Humánum és példake­ resés: a legtöbb együttes produkciójá­ ban e kettős szándék munkált. A humánum, az emberi személyiség védelme volt a témája a veresegyházi Forrás Irodalmi Színpad Tökéletes alatt­ való című műsorának éppúgy, mint a szécsényi Terra Irodalmi Színpad. Az ár­ nyék című játékának. De ugyanilyen in­ díttatású volt a budapesti Csili Stúdió produkciója (Vendég), a már említett pécsi műsor (Csendes beszélgetés, Cé­ dulák) és a jászberényi Mozaik Irodalmi Színpad előadása (Jajszó nélkül) is. A közöny, az önzés, a butaság ellen — egy felelős emberi magatartásért — szület­ tek ezek a műsorok, s ha voltak is ál­ talános, tértől, időtől független mozza­ natok, a szándékaik tisztasága, a hatás hasznossága aligha vitatható. A jelbe­ szédes, az általában beszélő műsorok is - végül is - konkrét tartalmat kaptak egy konkrét szituációban, előadás és közönség kapcsolatában. Az eldologia­ sodó emberi kapcsolatok, a meg nem értés és ostoba közöny elleni tiltakozás ma sem vesztett aktualitásából, s ha nem válik világfájdalmas hangulat-al­ kotássá, gondolkodást és magatartást formáló hatására számítani lehet. Voltak szép számmal a direkt politi­ zálás és agitáció szándékát nyiltan vál­ laló műsorok is: a budakeszi KE-SzínHáz (J. A) és a vanyarci Veres Pálné Irodalmi Színpad (Játék három képben), a budapesti Móricz Zsigmond Irodalmi Színpad (Ahogy éltem, úgy is halok meg . . .) és a zalaszentgróti Aréna Szín­ pad (Munkamorál) vagy példakeresés­ sel) József Attila és Schönherz Zoltán emberi-politikai arcképének megidézésével) vagy mai átalakulásaink mindenna­ pos, de figyelmeztető gondjaink felidé­ zésével. Néha érdesen, néha meg kifor­ ratlan eszközzel és gondolatokkal, de gondolkodásra, vitára s (talán) cselek­ vésre késztetően is. Voltak szép és unalmas produkciók is (például a miskolci Latabár E. Szín­ pad Szavitri és Szavitjan c. műsora), az együttesek nagy többsége azonban mondani akart valamit koráról, a kor emberéről. Mondani — felelősséggel. S ez a legnagyobb érdem, amelyet a meg­ újuló mozgalom, mint nevelőerő magá­ énak tudhat. 31 �A megvalósítás, a szándékot hatni ké­ pes előadássá formáló művészi eszközök tekintetében is egészségesebb produk­ ciókat láthatott a két helyen is szép számmal megjelenő közönség. Technikai bravúrok helyett a játék és a gondolat erejére, a szereplők és a nézők közötti kapcsolat kialakítására épültek az előa­ dások. (Ez alól talán csak a szécsényi Terra Színpad volt kivétel — kissé túl­ zásba vitt kellékei időnként megtörték a lírai alaphangvételt.) Az „eszköztelen", közvetlen kapcsola­ tokra építő játékstílus azonban buktatók­ kal is jár. A közönség között mozgó, ülő szereplők óhatatlanul lemondtak az egész közönség figyelméről - a testkö­ zelbeni, klubszerű játékforma nagy pub­ likum körében nem teljes hatású. Ez volt megfigyelhető a pécsiek, a jászberé­ nyiek és a zalaszentgrótiak előadásán is, ahol a színjadra ültetett zsüri is tá­ vol került (nem fizikai értelemben) a já­ téktól. E játéktípus másik buktatója: csak tisztán, értelmesen beszélő, jól ar­ tikuláló, megfelelő szereplőkkel alkal­ mazható. A salgótarjániak, a miskolci­ Bertha Bulcsu: Balatoni évtizedek Bertha Bulcsu kötete a Magyarország felfedezése-sorozat eddig legvitatottabb írása: a módszere miatt az. Tulajdonkép­ pen a szerző szubjektív lírai vallomása a tóról, szülőföldjéről, gyermek- és ifjú­ karáról, s mintegy ennek az apropójára kerekedik ki maga a szociográfia. Illet­ ve — és éppen emiatt van a sok elma­ rasztaló cikk is — nem kerekedik ki. Nincs könnyű dolga Bertha Bulcsunak. Nincs, mert a sorozat eddigi kötetei ma­ gasra emelték a mércét, és nincs — pa­ radox, de így van — a választott témá­ ja miatt. Éppen a Balatonról tudunk a legtöbbet, és éppen ettől a könyvtől vár­ tuk bizonyos vonatkozásban a legtöbbet. Mindenek előtt azt, hogy valami újat ad, általunk nem vagy kevésbé ismert olda­ lát mutatja be a Balatonnak, új ténye­ ket tár fel. Ad ilyen ujdonságot is Bertha Bulcsu, de az valahogy elsikkad, felol­ dódik a vallomásban. Azt, hogy Keszt­ hely városának milyen gondjai vannak, például ugyanolyan hansúlyt kap, mint az, hogy a hajdan szép Gulácsi Maya bizony megtáskásodott, megcsúnyult. Nem az a baj, hogy a szépíró módsze­ rével él (ehhez joga van), hanem, hogy rosszul él vele. Így történhet meg, hogy lírai betéteket, emlékeket, telibetalált életképeket terjengős, lapos, száraz pró­ zai oldalak követnek, amelyeknek se han­ gulatuk, se információértékük nincs. 32 ak abbéli gyengéi egész produkciójukat befolyásolták. (De általában is: szabade országos rendezvényen beszédhibás szereplőt színpadra engedni?) A megvalósításban mutatkozó két vég­ let jellemző az útkeresés irányaira. A zalalaszentgróti Aréna Színpad szereplői a nézők gyűrűjében, azok arcába kiáltot­ ták komor, vádló és figyelmeztető szava­ ikat, a játék öröme nélkül, fárasztó drá­ mai feszültségben mozogva — katharzis nélkül. A vanyarci együttes eleven, per­ gő ritmusú, felszabadult játékkal, remek ötletekkel lepte meg a megyei bemuta­ tó nézőit - most annak sikerén felbuz­ dulva néhol a jó ízlés határait lépték túl, jókedvűk mesterkélté vált, s így az ötletek is taszítottak egyes mozzanatok­ ban. (S itt kell szólni egy disszonáns jelen­ ségről is; nem a szereplők külleméről, hanem színpadon kívüli magatartásáról. Az önbecsülés, a hit hasznos és szüksé­ ges e munkához, a mozgalomban való részvételhez, ha azonban túlnő az egészséges határokon, ismét válságba sodorhat embereket, együtteseket. A mozgalmat. A résztvevőknek is tudniuk kell, hogy „csupán'' becsületesen dol­ gozó, tanuló fiatalok, akik önkifejezés­ ből, cselekvési vágyból, művészetszeretetből szerepelnek, s hogy a hivatáso­ sak - a középszerű hivatásosak nagyképű gesztusai, szóhasználata nem követendő példa — idegen a mozga­ lomtól.) Az oratórikus és játékos lehetőségek közötti útvesztőben legszerencsésebben a Madách Imre Irodalmi Színpad tájé­ kozódott. A remek koreográfia, a jó ren­ dezői ötletek, és a szereplők játékked­ ve a téma, a mű szinte valamennyi le­ hetőségét kihasználta. Nagy közönségsikerüket nem a „hazai pályának" kö­ szönhetik. A nagymúltú együttes meg­ újulása és új rendezőjük Dr. Molnárné Merczel Erzsébet sikeres bemutatkozá­ sa a fesztivál örömteli eseménye. A sikeres rendezvényhez, a jó han­ gulatához nagymértékben hozzájárult a körültekintő, minden részletet figyelem­ bevevő rendezés. A könyv szerkezete szervesen követke­ zik az írói módszerből: csapongó nagy asszociációs ívet ír le - témában is, földrajzi értelemben is. Mi az, amit mégis megtudunk a Ba­ latonról? Azt, hogy szép, hogy mindig új arcát mutatja, nem lehet megúnni — eddig is tudtuk. A magunkfajta halandó csak vágyakozik utána, s boldog, ha éle­ tében kétszer-háromszor két hetet üdül­ het a partjai mellett. Mert bizony a Ba­ laton olyan, mint ama kacér nő — pénz kell hozzá, sok pénz... (Még akkor is, ha szakszervezeti beutalóval jut el oda a szerencsés dolgozó). A Balaton az egyik legbiztosabb devizaforrásunk. Jön­ nek a sápadt külföldiek — „Ach, Sonnenschein!” - hozzák a kemény valutát. Köz­ ben felverik az árakat, hogy a kispénzű magyarnak csak a nyála csorog. Mind­ ezt megírja Bertha Bulcsu, utánajárva annak is, hogyan alakul ki ez a helyzet. Miért kevés a tó partján a gyümölcs (holott gyümölcstermő vidék veszi körül), miért olyan rossz a közlekedés, az áru­ ellátás, a vendéglátás? stb. stb. Az okok összetettek. Az egyik: szemléleti. Üzlet­ nek tekintjük a Balatont, de gyorsan akarjuk visszanyerni a befektetett tőkét. Így állt elő az a helyzet, hogy ma a né­ met, osztrák stb. inkább a spanyol, az adriai tengerpartra megy, mert az ol­ csóbb! Ám az igazi vesztes a kispénzű, családos munkásember, aki a Déli Pá­ lyaudvarról, Kelenföldről akar leruccanni a hét végére. Már a zsúfolt vonaton megszenved a víz öröméért, hogy a par­ ton újabb bosszúságok várják, ha enniinni akar, ha nem tudja megfizetni a csillagokig felvert szobaárakat. Mindezeken csak újabb befektetésekkel lehet változtatni. És jobb szervezéssel . . . Mert lesz változás — mondja Bertha Bulcsu —, ahhoz az kell, hogy egy gazdája le­ gyen a Balatonnak, s egyáltalán legyen gazdája. Érdekesen tárja fel az őslakók és az üdülők érdekellentéteit. Egyelőre való­ ságos, létező ellentét ez, mert az állan­ dó lakosság azt látja, hogy a városa, faluja kommunális, urbanizációs fejlesz­ tése rovására fejlődik a part üdülő jel­ lege. Ezzel is, a munkaerővándorlással is magyarázható, hogy miközben a Bala­ ton partján a települések egyre csinosodnak, nőnek — maga a lakosság csök­ ken. Az, hogy a 18 ezres Keszthelynek 45 óvodai férőhelye van — önmagáért beszél. Az őslakosság panasza tehát jo- Kiss Aurél �gos. Olyan ellentmondás ez, amit csak a nagyon átgondolt, tudatosan szerve­ zett jövő oldhat meg. El kell dönteni, hogy milyen szerepet szánunk a Balatonnak. Több veszély fe­ nyegeti Bertha Bulcsu szerint. Veszély­ ben van maga a Balaton élővilága. Több komponenst is elemez: így például a víz mennyiségét, az élővilágot fenyegető par­ ti védműveket (nem tudnak ivni a halak, elköltöznek a vizi madarak stb.), ipari üzemeket, amelyek szennyezik a vizet, de ide sorolhatók a permetezőszerek is, amik a csapadékkal jutnak a tóba. Mindeze­ ket a bajokat maga az ember idézte elő azzal, hogy a pillanatnyi és vélt haszon reményében megváltoztatta a természeti környezetet. Legelőször (és mindmáig) a horgászok tiltakoznak az elmaradt fogás miatt. A szerző is horgász, sportember — szenvedélyesen érdekli a dolog. Egyet kell értenünk véle. amikor furcsállja, hogy a halászok (akiket a horgászok rablógazdálkodással vádolnak) bőséges zsák­ mányából miért nem jut a Balaton-partra is? Nagy szeretettel ír a klasszikus sző­ lőkultúráról. Itt is lát néhány aggasztó tünetet. Az elhanyagolt vagy meggondolatlanul táblásított hegyoldalakat pusz­ títja az erózió. A bor nem csupán örö­ möt, mámort, de kemény munkát is je­ lent. Meg is érdemli a búfelejtőt, aki egész nyáron görnyed érte — az alko­ holizmus viszont sajnálatos „betegség" itt is. Felháborító, hogy ezeket a nemes borokat szemérmetlenül pancsolják, hi­ Tanulmányok a munkásosztályról munkásság másik rétegébe a magánkézben lé­ vő nagyüzemek, s reszben a kisipari keretek között dolgozó városi iparágak idősebb, régi szakmunkások tartoznak. A harmadik réteghez a nagyüzemi és részben a kisipari szakmunkásság fiatalabb generációi voltak sorolhatók. A ne­ gyedik rétegnek a nagyüzemi betanított mun­ kások egy részét, s főleg a segédmunkásságot lehetett tekinteni, s végül az ötödik típust azok alkották, akiknek az állam volt a munkaadó­ juk. E rétegződés jellemző vonásainak a bemu­ tatása alkalmat adott a szerzőnek arra, hogy felhívja a figyelmet: a magyar munkásosztály sokrétű, olykor ellentétes előjelű élményeit és hagyományait mélyreható vizsgálat alapján kell megítélni. Ezt igényli a jelen társadalmi-politikai gyakorlata is. A következő két tanulmánynak - amely a napjaink munkásosztályán belüli két jelentős ré­ teg: az ipari munkásnők, illetve a munkásifjú­ ság helyzetével foglalkozik — a Központi Bizott­ ság időközben (mármint a tanulmányok első változatainak publikálása óta) megjelent köz­ ismert határozatai és az ezek hatására történt intézkedések adnak aktualitást. Turgonyi Júlia és Ferge Zsuzsa tanulmánya az ipari munkás­ nők munka- és életkörülményeiről — statisz­ tikai, szociológiai és egyéb jellegű adatokra, információkra támaszkodva - végez helyzetelem­ zést. A szerzőpár kiemelt témaként foglalkozik a nők munkavállalási, foglalkoztatottsági hely­ zetével (nemzetközi összehasonlító adatokat is felhasználva), az iskolai végzettség, szakképzett­ ség problémájával, a munkakörülmények, mun­ kaszervezet illetve az életkörülmények néhány vonatkozásával, a munkásnők politikai aktivitá­ sával. Következtetéseik sorában a leglényege­ sebb megállapítás, hogy „szinte nincs a nők­ és különösképpen a munkásnők — életének olyan mozzanata, amelyet ne kellene és lehet­ ne kedvezően megítélnünk, ha azt a felszaba­ dulás előtti helyzettel hasonlítjuk össze. E ma­ gukért beszélő eredmények mellett a munkás­ nők helyzetét számos olyan régi vagy új meg­ oldatlan probléma nehezíti, amelynek leküzdése sürgős feladat. A hangsúlyt ezért a tennivalók­ ra, a jövőre kell helyeznünk." Balogh István és Gál Róbert A munkásifjúság című tanulmánya - noha első változata előbb született meg, mint az ifjúságpolitikai dokumen­ tumok — annak az igénynek a felismeréséből fakadt, amelyeket a Központi Bizottság 1970. februári ülésén a következőképpen fogalmazott meg: „Szükség van rá, hogy az ifjúság körében végzett munka tudományosan megalapozottabb legyen, objektív reagálást jelentsen az ifjúság rétegeinek, korosztályainak igényeire, segítse elő a társadalomban lezajló — az ifjúságot közvet­ lenül érintő — folyamatok tudományos feltárá­ sát és a feladatok megalapozottabb kitűzését" Balogh István és Gál Róbert a munkásifjúság sajátos vonásait elemezvén jutnak el az e té­ ren megoldásra váró politikai feladatok ösz- Az MSZMP KB Társadalomtudományi Intézeté­ nek fő kutatási programját képezi a munkásság élet- és munkakörülményeinek, eszmei-politikai arculatának, kulturális helyzetének, rétegződé­ sének, perspektíváinak vizsgálata. A kutatások célja: feltárni azokat a tényezőket, tendenci­ ákat, amelyek előkészítik, befolyásolják a mun­ kásosztály vezető szerepének érvényesülését biz­ tosító politikai döntéseket, illetve igazolják azok helyességét. Az Intézet megbízásából az elmúlt években e témakörben publikált jelentősebb ta­ nulmányok átdolgozott kibővített változatainak egy kötetben való megjelentetése Tanulmányok a munkásosztályról címmel mintegy a kutatások eddigi eredményeinek szintetikus értékű összeg­ zésének is tekinthető — s mint ilyen, forrásanyag ként szolgál a további elemzésekhez. De olvas­ mányává kell, hogy váljon minél több nemszakember, „mindössze" politikai, közéleti ér­ deklődésű olvasónak is. A kötet tartalmát négy tanulmány képezi. Dr. Halay Tibor előszavát - amely a könyvfor­ mátumú megjelentetés indítékaira, a tanulmá­ nyok közötti összefüggésekre hívja fel a figyel­ met - Lackó Miklós A magyar munkásosztály fejlődésének fő vonásai a tőkés korszakban (1867-1944) című írása követi. A szerző a cím­ ben megfogalmazott témát — a fejlődéstörté­ neti kutatások eddigi eredményei alapján — há­ rom kérdéskörben vizsgálja: „milyen sajátos vo­ násokat alakított ki az új és a legújabbkori történeti fejlődés a magyar munkásosztályban; a tőkés korszak milyen összetételű, milyen tár­ sadalmi és politikai tudatú munkásosztályt ha­ gyott örökül a szocialista korszaknak; hogyan, milyen mértékben éreztetik hatásukat ma is a magyar munkásosztály múltból átszármazott sa­ játosságai?” A kiegyezéstől a felszabadulás kü­ szöbéig tartó időszak elemzésének tanulsága, hogy 1940-es évek elejére a munkásosztály a társadalom legnagyobb és legjelentősebb osz­ tályává erősödött, de egyes rétegeit különböző adotságok jellemezték. „Munkásosztályunk arcu­ latán nyomot hagyott egyfelől a kapitalizmus késői fejlődése; az ország agrárjellege, az ipar viszonylagos elmaradottsága, a modern ipari tradíciók viszonylagos fejletlensége; másfelől a nagy forradalmi hagyományok, egy erős szoci­ alista és szakszervezeti mozgalom léte — ezeket a fasizmus viszonyai sem tudták megsemmisí­ teni, csak átmenetileg visszafojtani." A munkásosztályt, társadalmi-politikai arculatát és beállítottságát illetően a felszabadulás előtti évek­ ben öt főbb csoportba, típusba lehetett sorolni. Az egyik típust a következetesen osztályharcos, forradalmi érzeletű munkások számszerűen nem nagy, de társadalmi-politikai hatását tekintve annál nagyobb jelentőségű rétege alkotta. A gítják. Hova lett a borosgazdák régi be­ csülete, önérzete? — kérdi fájdalmasan Bertha Bulcsu. Az egész könyv maga ezt a nagy kér­ dést teszi fel: mi lesz veled Balaton? Ha­ talmas piszkos kád lesz, holt víz, ami kö­ rül bosszusan tolong a több százezer em­ ber; vagy győz a józanság, és valóban Magyarország (és Európa) parkja, kel­ lemes Vize lesz, amely mellett olcsón és kényelmesen felüdülhet a megfáradt dol­ gozó ember? A szerző aggódik és vár. Az olvasó szép nyarakról álmodik és visszavágyik gyermekkora úttörőtáborá­ ba, amikor még gondtalanul lubickolta vízben, focizott a parton és nem viszke­ tett a zsebe, ha a Balatont emlegették . (Szépirodalmi, 1973) Horpácsi Sándor szegzéséig s a munkásifjúság problémái felé fordult társadalmi érdeklődés alapján segítenek e rétegek továbbhaladását biztosító célkitűzé­ sek megfogalmazásában. E két szociológiai megközelítésű tanulmányt Blaskovits János és Illés János kötetzáró dolgo­ zata követi, amely témájából - A munkásosztály fogalma - eredően is inkább elméleti irányult­ ságú, mint a megelőző három írás. A munkásosztály fogalmáról zajló vitákban határozott ál­ lásfoglalásnak tekinthető tanulmánynak azon­ ban egyszersmind jelentős gyakorlati értéke is van, hiszen a teoretikusnak tűnő cím mögött ezúttal is közérdekű társadalmi-politikai kérdé­ sek húzódnak meg. Erre maguk a szerzők is utal­ nak, amikor azt írják: „A munkásosztály fogal­ ma meghatározásának nagy társadalmi-politikai és tudományos jelentősége van... A munkásosztály fogalmának, belső rétegződésének, hely­ zetének, tudatának behatóbb vizsgálata felte­ hetően segíti és meggyorsítja a szocialista tár­ sadalom struktúrájának pontosabb megismeré­ sét... Vizsgálatunk kiindulópontja természete­ sen a jelenlegi helyzet és egyik célja is az, hogy jobban eligazodjunk a mai viszonyok kö­ zütt. Ám számolnunk kell társadalmunk átmeneti jellegével, hiszen egész társadalmunk, munkás­ osztályunk a kapitalizmusból nőtt ki és a kom­ munizmus felé halad. Ez azt jelenti, hogy a ma számára levonható igen fontos következtetése­ ken túl vizsgálatunk — talán legfontosabb — cél­ ja a perspektiva felvázolása." Blaskovits János — csakúgy mint néhány év­ vel ezelőtt publikált, ismert tanulmányában — most szerzőtársával, Illés Jánossal vallja, hogy a munkásosztály és egyáltalán a társadalmi struktúra meghatározása gyorsan változó korunk­ ban is csak a lenini kritériumok alapján — de, azokat nem mechanikusan értelmezve és alkal­ mazva - lehetséges. Szükséges ezt azért hang­ súlyozni, mert a szocializmusbeli osztálystruktúra körüli vitáknak éppen ez az egyik fő kérdé­ se. Blaskovits János és Illés János véleménye szerint a tulajdonviszonyok a szocialista társa­ dalomban is döntő szerepet játszanak: bármi­ lyen fontos a munkamegosztás jelentősége a társadalmi különbségek létezésében, egészséges differenciáló funkcióját csak az adott tulajdonviszonyok között fejtheti ki. A szocialista kor­ szak munkásosztályának is fő rétege az ipari­ fizikai munkásság, a szerzők azonban — alapul véve a mai magyar társadalom fejlettségi szint­ jét - kitágítják a munkásosztály fogalmának határait; „ideszámítva” egyrészt az állami me­ zőgazdasági üzemek, gépjavító állomások dol­ gozóinak, a közlekedésben, a kereskedelemben és a szolgáltatásban foglalkoztatottak bizonyos rétegét, másrészt a művezetőket és az üzemi technikusokat, mondván, hogy az utóbbiak „a munkásosztály legképzettebb, szakmailag legfel­ készültebb részét képezik, hogy ők a legkvali­ fikáltabb szakmunkások." A tanulmány végkövet­ keztetése szerint a „munkásosztály miközben át- 33 �alakítja a társadalmat, átalakul, önmagát is át­ formálja, egyre inkább alkalmassá válik a tár­ sadalom vezetésére, sikerrel felel meg a foko­ zódó követelményeknek." A szerzők álláspontjának helyességét igazolják — mint erről a Társadalomtudományi Közlemé­ nyek 1973/1-2. számában olvashatunk — a Béke és Szocializmus szerkesztősége és a varsói tár­ sadalomtudományi főiskola által rendezett nem­ zetközi elméleti konferencia tapasztalatai is. E témakörben újabb eredmények várhatók a szoci­ alista országok tudományos akadémiái által szer­ vezett együttműködési program keretében. „A munkásosztály a világforradalmi folyamatban" című nemzetközi problémabizottság munkája révén. Mind az elméleti kutatások, mind a politikai, társadalmi gyakorlat szempontjából hasznos könyv a Tanulmányok a munkásosztályról, s kü­ lönösen ott tarthat számot közérdeklődésre, ahol nagy számban élnek munkások: így például a nógrádi iparmedence területén, Salgótarján vá­ rosban és vonzáskörzetében is, annál inkább, mert — mint Halay Tibor a Társadalomtudomá­ nyi Intézet igazgatóhelyettese utal rá — a ké­ szülő tudományos elemzések sorában többek között a salgótarjáni munkások kulturális hely­ zetének feldolgozása, értékelése is helyet ka­ pott. (Kossuth, 1973) Csongrády Béla A nemzetközi munkásmozgalom története 1830-1945 Hetente jelennek meg a nemzetközi munkásmozgalom történetével, a munkásmozgalom tör­ ténetének egy-egy szakaszával foglalkozó művek: tanulmányok, cikkek, visszaemlékezések az ol­ vasó számára szinte összefoghatatlan, feldolgohatatlan sora áll rendelkezésre a nemzetközi osztályharc egy-egy időszakának megismerésé­ hez. A könyvtárnyi irodalomban való eligazodás­ hoz, a munkásmozgalom fejlődése fő vonalának megrajzolásához ad régóta hiányzó segítséget a Kossuth Könyvkiadónál 1973 őszén megjelent mű: A nemzetközi munkásmozgalom története 1830—1945. A MSZMP Politikai Főiskolájának gondozásában elkészült kötet eredeti s legfon­ tosabb rendeltetését tekintve tankönyv. A Poli­ tikai Főiskola, s az esti egyetemek szakosító tanfolyamának nemzetközi munkásmozgalom-tör­ ténetével foglalkozó tankönyve. A nemzetközi munkásmozgalom-történet szakokra bontása, a mű szerkezeti felépítése, az egyes fejezetek bel­ ső tagolása a jelzett tanfolyamok tananyagának szerkezetére épül. Ám talán pontosabb úgy fo­ galmazni, hogy a tankönyv megírásával telje­ sedett ki, vált részleteiben is pontosabbá e tan­ folyamok tematikája. A kötet fogalmazásmódjában, stílusában, kiemeléseiben, időrendi átte­ kintésében és névjegyzékében szintén a tanköny­ vek műfaji sajátosságai szerint jár el. A kép­ mellékletek jól egészítik ki a tananyagot, szem­ léltetik, emberközelbe hozzák a munkásmozga­ lom történetének fő kérdéseit, a sok szálon futó események közül kiválasztva a legjellemzőbbe­ ket, a kor lényegét leginkább érzékeltetőket. Ugyanakkor a kötet messze túlmutat egy is­ kolarendszerű tanfolyam hallgatóinak munkás­ mozgalom-történetre való oktatásán: összefog­ lalóját adja a munkásosztály kialakulásával egyidőben kibontakozó nemzetközi osztályharc (má­ sodik világháború befejezéséig terjedő) törté­ netének. Rendkívül szerencsés volt a tankönyv „nyílt terjesztésű" kiadvány formájában minden érdeklődő számára elérhetővé tétele. Nehéz feladatot kellett a nemzetközi munkásmozgalom fejlődésének fő vonalát megrajzoló kötetnek megoldania. Fel kellett vázolnia az egyetemes történelem — 1830-tól 1945-ig több történelmi szakaszt felölelő — menetét. Ebben a vázban megfogalmaznia az alapvető történel­ mi összefüggéseket, egy-egy szakasz legfőbb jellemzőit, a kapitalizmus világméretű fejlődé­ 34 sének és elmélyülő válságának reális képét, a kapitalizmus és szocializmus küzdelmének kibontakozását. A történelem alapvető összefüggéseit történelmi események konkrét menetére építveabból kibontva, s ezáltal a konkrét események­ kel hitelesítve — kellett felsorakoztatnia, anél­ kül, hogy az események túlrészletezésével bár­ hol is sértené, eltakarná magát a lényeget: a történelmi fejlődést. Az emberiseg fejlődését nemzeti állomok torténetén keresztül kellett bemutatni: megtalálni a helyes aranyt a nemzeti történeti kérdések beiktatásában, a fejlődés általános jellemzői és egy-egy nemzet sajátos vo­ násai dialektikus egysegének erzekeltetésében. A nemzeti és egyetemes történelem szoros ré­ szeként kellett megfogalmazni a nemzetközi mun­ kásmozgalom történetének több mint 100 éves fejlődését. A nemzeti keretben végbemenő osztályharc minden ország munkásmozgalmát spe­ ciális vonásokkal ruházza fel: a kötetnek össz­ hangot, harmonikus összhangot kellett teremte­ nie a nemzeti méretekben végbemenő küzdel­ lem s az egész nemzetközi mozgalom fejlődésé­ nek alapkérdései között. A nemzetközi munkásosztály előrelépésének minden állomásában meg kellett jelölni az abban a történeti pillanatban legtöbbet jelentő, az általános fejlődést leg­ inkább előrevivő nemzetit: majd kiemelni a tör­ ténelmi összefüggések közül a jelenlegi osztály­ harc számára kulcsfontosságú tapasztalatokat adó tudományos szocializmus tárgykörébe tartozó ta­ nulságokat. És minden korszak, minden lényeges esemény kapcsán meg kellett fogalmazni a for­ radalmi munkásmozgalom politikájának fő kér­ déseit, azok gyakorlati megvalósítása során fel­ merülő tapasztalatokat. A különböző összetevők helyes arányának ki­ alakításával példamutató mű született. A marx­ ista történelemszemlélet érvényesítésének, s ezen belül az osztályérdekek következetes hangsúlyo­ zásának talaján harmonikus felépítésű, szerző­ kollektíva munkája ellenére — vagy éppen annak eredményeként — egységes felfogású kötet szü­ letett. Nem tudni, tervezi-e a Politikai Főiskola és a Kossuth Könyvkiadó a kötet folytatásának meg­ jelentetését: a nemzetközi munkásmozgalom tör­ ténetének — 1945-től legalább az 1960-as évek elejéig történő fejlődésének — az 1945 előtti történet feldolgozási szempontjaihoz hasonló ala­ pon történő összefoglalását. A közel — egészen közeli — múlt történeti jellegű feldolgozása nyil­ ván újabb és eltérő feladatokat is felvet, mégis egyértelmű, hogy az iskolarendszerű politikai ok­ tatást, s az ezen túlmenő önképzést, a nemzet­ közi osztályharcban való eligazodást a második kötet kiadása jelentősen elősegítené. (Kossuth, 1973.) H. Hámori Anna Egy gimnázium jubileumára Ünnepélyes külsejű jubileumi évkönyvvel adott hírt magáról a közelmúltban a megye második legrégibb középiskolája, a salgótarjáni Madách Gimnázium és Szakközépiskola. Ötven év múlt eseményeit idézik a kötet lapjai, olyan ötven esztendőét, melynek első fele úgyszólván egy­ általán nem előremutató hagyományaival aligha teremtette meg alapját a rákövetkező negyed­ század egészséges fejlődésének. Közismert ugyan­ is. hogy a két háború közti időszak „klebelsbergi” művelődéspolitikája milyen szerepet szánt a magyar gimnáziumoknak': a sokat hangoztatott közép-európai „kultúrfölény” hordozóinak, a fő­ ként középrétegbeli „elitnek” a kinevelését. lgaz, Salgótarján esetében a kultúrkormányzatnak és a helyi vezetőknek engedményt kellett tenniök: a város szinte nyomasztó többségű munkáslakossága nem tette lehetővé, hogy a gimnázium kizárólag csak a szűk értelmiségi­ alkalmazotti rétegek gyermekeinek jól elzárt in­ tézete legyen. Így vált lehetővé, hogy — ha számbeli túlsúlyra nem is emelkedett — a fizikai dolgozók gyermekeinek a csoportja az intézet tanulói sorában, arányszámuk mégis magasabb volt, mint az ország más gimnáziumaiban. Ta­ lán nem képzelődés azt hinnünk, hogy ez a kö­ rülmény is közrejátszhatott abban, hogy a gim­ názium, amely a hazai finánctőke egyik leghirhedtebb alakjának, Chorin Ferencnek nevét vi­ selte — huszonkét éven át nem kapott megfe­ lelő épületet, és abban a bányai kolóniai ba­ rakknál alig jobb épületben húzódott meg, melyben, 1923-ban kezdte működését. Az első évtizedek végzős növendékei közül ma már viszonylag kevesen élnek és tevékenykednek a városban. De elevenen élnek bennük és az utánuk jövők emlékezetében is azok az értékes hagyományok, melyeknek felidézését az évkönyv is egyik kedves kötelességének tartotta. Gondo­ lunk itt egyrészt az iskola és Juhász Gyula, va­ lamint Móricz Zsigmond kapcsolatára. Ez a két kapcsolat még akkor is említésreméltó, ha tud­ juk, hogy Juhász Gyulának aligha jutottak vol­ na az eszébe a salgótarjáni gimnazisták, ha nincs személyes kapcsolatban az iskola akkori egyik tanárával, és Móricz Zsigmond leányának a felvételét is elsősorban családi körülmények tették indokolttá. Mindezek ellenére a személyes vonatkozások közérdekűvé váltak, és az iskola akkori tanulói számara — de a későbbieknek is - szellemi energiát jelenthettek, sőt biztatást is: egy olyan új kor eljövetelének igéretét, melyben „új életet fogan a láva”. Ezen kívül még egy vonatkozásban jelentett az első korszak értékes hagyományt: az intézet tanárai sorában olyanok tevékenykedtek, akik a hazai szellemi életnek ma is elismert munkásai. Így elsősorban Dornyay Béla említhető, aki a magyar múzeumügy és helyismereti kutatás ki­ váló alakja, továbbá Fayl Frigyes, aki — talán méltatlanul is feledésbe merült — említésre mél­ tó művész, a képzőművészet lelkes propagátora volt. Ezek az értékes elemek tették lehetővé az inté­ zet mai vezetősége számára, hogy vállalja ha­ gyományként az első huszonkét esztendőt is, hogy a mai iskolát az egykori Chorin Ferenc gimnázi­ um utódjának és folytatójának ismerje el. A rossz emlékű magyar királyi csendőrség egykori országos iskolájának épületében 1945ben megindult gimnázium előbb név nélkül, majd később Madách Imre neve alatt, a hazai népi demokratikus, majd szocialista művelődéspolitika elveinek alapján határozott erőfeszítéseket tett és tesz ma is, hogy megfelelve a követelmények­ nek, az egyre magasabb műveltségű ifjúság ki­ nevelését, a sokoldalúan képezett polgárok szá­ mának növelését elősegítse. Az intézet hallatlan vitalitását mutatja, hogy az elmúlt huszonöt év folyamán három alkalommal is alapot adott új középiskola megszületésének (1950-ben a gépipari technikum, 1963-ban a közgazdasági technikum, 1966-ban pedig a Bolya gimnázium jött létre, jórészt a Madách-gimnázium tanárainak bevonásával). Mindezeken kí­ vül számos szervezeti változás, a célkitűzések módosítása, a szakközépiskolai oktatás különbö­ ző ágainak a bevezetése nehezítette, de semmi­ képpen sem csökkentette annak a következetes oktató-nevelő munkának a lendületét, amelynek eredményeiről, nehézségeiről és örömeiről oly sokszínű, szubjektív ele mekkel is olykor átszőtt, de végül is az objektív tények szilárd alapjá­ ra helyezett beszámolókat olvashatunk a jubi­ leumi évkönyvben. Elsősorban természetesen az iskola mai és volt növendékei forgathatják érdeklődéssel az év­ könyvet, melyben az ötven év jól összefoglalt krónikáján túl értesülhetnek a jubileumi tanév minden említésreméltó eseményéről, beszámoló­ kat olvashatnak (adatokkal is alátámasztva) az iskola szervezetéről, mozgalmi életéről. Különösen gazdag anyaggal tárulkozik ki előttünk a külön­ böző szakkörök munkája. Kívülálló számára is érdekes lehet a színes tematikájú sok műhely­ munka, mely az iskola tanárainak és tanulóinak legsikerültebb pályamunkáiból, dolgozataiból ad ízelítőt. Az intézet múltja után érdeklődő olvasó még a sok visszaemlékezés mellett szívesen olvasott volna táblázatot az iskola volt tanárairól, eset­ leg nevezetesebb végzett növendékeiről, de jól tudhatja, hogy az ilyen névsorok összeállítása, nem könnyű dolog, rengeteg utánjárást igényel és terjedelmes. Schneider Miklós �|VÁSÁRHELYI MŰVÉSZEK KIÁLLÍTÁSA, SALGÓTARJÁN 1974. FEBRUÁR 10-26 �� Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document https://dkvt.bbmk.hu/pf/398c9dbb21aa0d080b22477cb542d3fc.pdf Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Végh Miklós Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 1974 Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Language A language of the resource hun Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Subject The topic of the resource Irodalom Művészet Közélet Társadalompolitika Title A name given to the resource Palócföld - 1974/1. szám Type The nature or genre of the resource folyóirat 1974 folyóirat Irodalom Közélet Művészet Nógrád megye Társadalompolitika