https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/6fea5d3456e96831d612a7c1b409b4f7.pdf ca53813341739981e76909794b592894 PDF Text Text A munkásosztály politikai -ideológiai műveltségéről Az üzemi demokráciáról Szocialista brigádmozgalom • Kórházi galéria „Egy közösség szembesíti önm agát” ,,Szabadság, itten hordozák véres zászlóidat” A nógrádi falvak sorsfordulói • Új könyv a demokráciáról Nógrád megye története A hiteles tragédia • Raszler Károly grafikái Társadalmunk fejlődésének egyik alapvető kérdése a szocialista demokratizmus kiteljesítése a társadalom kü­ lönböző szféráiban. A szocialista demokratizmus folya­ mat, objektív körülmények által meghatározott, nem pe­ dig szubjektiv voluntarista szándék és cél. Mindazonál­ tal az objektiv feltételek mellett, a társadalomban élő ember, a tájékozott, folyamatosan művelődő, felkészült ember nem hagyható figyelmen kívül. A szocialista demokrácia emberi magatartás, felelős­ ség és kultúra. Kultúra a legtágabb, de szűkebb érte­ lemben is. Ahogyan az ideológia „anyagi erővé” válik, ugyanúgy társadalomformáló -alakító a műveltség, a tudás. És a kultúra emberformáló tényező is. Nem lehet közömbös tehát számunkra a nép, a dolgozók — különö­ sen a munkásosztály— műveltségi szintje. Már Széchenyi emlegette a „kiművelt emberfők sokaságának” szere­ pét és jelentőségét. Méginkább így van ez szocializ­ must építő munkánk során, akkor, amikor a tudomá­ nyos-technikai forradalom reális közelségébe ért ha­ zánk. Minden eddigi időszaknál tartalmasabb ma a le­ nini jelszó: „Tanulni, tanulni, tanulni!” Tudatos társa­ dalomépítő munkánk feltétele, hogy jól ismerjük a va­ lóságot, a világot, amelyben élünk, alkotunk, és ame­ lyet megváltoztatni akarunk. IRODALMI, MŰVÉSZETI, TÁRSADALOMPOLITIKAI FOLYÓIRAT �Szinte mérhetetlenek a feladataink, még akkor is, ha kulturforradalmat hajtottunk végre, ha egyre több anya­ gi és szellemi erőt koncentrálunk is népünk műveltségi színvonalának növelésére. E nézőpontból válik valóban alapvető társadalmi jelentőségűvé az oktatási reform, a közművelődési tevékenység felülvizsgálata, a folyama­ tos és intézményesített szakmai továbbképzés, átkép­ zés, az Olvasó népért mozgalom. Ez adja meg a fontos­ ságát a munkások műveltségét vizsgáló intézetek, kuta­ tócsoportok, a közművelődés tudományos vizsgálatát végzők tevékenységének. A szocialista demokrácia folyamatos fejlődés, gazda­ godás mind a társadalom, mind az egyén számára. A műveltségben, kultúrában szakadatlanul gyarapodó nép egyaránt tágítja az egyén és a társadalom lehető­ ségeit. A szocialista demokrácia a kultúra demokratiz­ musát is jelenti. A szocialista demokratizmus lényege, célja, hogy az emberért van. Mégis a művelődés terén újra és újra rá kell döbbenteni az egyes embert valósá­ gos érdekeire, melyek megegyeznek a társadalmi szük­ séglettel. Mégis, a kultúra, a tudás presztizsének, tár­ sadalmi értékének kérdése, mai helyzetünkben még megoldandó problémát jelent. Hiszen mennyien nem gondolják végig, a műveltséget a politikával és a gaz­ dasággal összekötő törvényszerűségeket. Pedig a kul­ túra politikai tényező és a leggazdaságosabb ,,beruházás" . Kojnok Nándor IRODALMI, MŰVÉSZETI, TÁRSADALOMPOLITIKAI FOLYÓIRAT A NÓGRÁD MEGYEI TANÁCS MŰVELŐDÉSÜGYI OSZTÁ­ LYÁNAK FOLYÓIRATA Megjelenik két havonta Felelős szerkesztő Kassai-Végh Miklós A szerkesztőség tagjai: Csongrády Béla, Czinke Ferenc, Kere­ kes László, Kiss Aurél, Kojnok Nándor, Schneider M iklós. Kiadja: a Nógrád megyei Lapkiadó Vállalat. Felelős kiadó: Vida Edit. Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető a postahiva­ talokban. A szerkesztőség címe: 3100. Salgótarján. Nógrád megyei Tanács Művelődésügyi Osztálya. Egyes szám ára 5 Ft. Előfizetési díj fél évre 15, egy évre 30 Ft. Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. 73 6111 NyV Balassagyarmat 1500+ 46 db. Fv.: Peller Gábor VII. évfolyam 5. szám Tartalom VÁLTOZÓ VALÓSÁGUNK 3 Kovács Ferenc: A munkásosztály politikai-ideoló­ giai műveltségéről 5 Bandur Károly: Az üzemi demokrácia néhány kér­ déséről 8 Geczkó József: Szocialista brigádmozgalom 10 Szocialista demokrácia - szocialista állam 11 Végh Károly: Falun maradt fiatalság 11 Palócz Imre emlékezete MŰVÉSZET ÉS KÖZÖNSÉGE 12 Czinke Ferenc: Raszler Károly kiállítása; Kórházi Galéria LÁTOGATÓBAN 14 ,,Egy közösség szembesíti önmagát” (Sulyok László) SZÉPIRODALOM 15 Oravec János: Kirándulás, biciklivel 16 Nap Fábián: Gyermekversek, felnőtteknek 17 Erdős István: Az utolsó kilométerek 18 Tamás István versei HAGYOMÁNY 19 Szabó Béla: „Szabadság, itten hordozák véres zászlóidat” 20 Schram Ferenc: Karcolatok a régi nógrádi népéletéből 21 Zólyomi József: A szlovákok letelepítése Nógrád megyébe 22 A nógrádi falvak sorsfordulói. Dokumentumok. (Schneider Miklós) KÖRKÉP 24 Új könyv a demokráciáról (Bacskó Piroska) 25 Jókai Anna: Napok (Csukly László) 25 Mocsár Gábor: Gyémántper (Ratzky Rita) 26 Zám Tibor: Bács-Kiskunból jövök (Horpácsi Sándor) 27 Marosán György: Az úton végig kell menni (Molnár Pál) 28 Nógrád megye története (Schneider Miklós) 28 A hiteles Tragédia (Kojnok Nándor) 29 Képzőművészeti művek Madách Imre emlékére (B. Kiss Éva) 30 Őszi tárlat (Csongrády Béla) Címoldalon: Kerényi Jenő Lovas c. alkotása a salgótar­ jáni Szabadtéri Szoborkiállításon. A 12, 13. oldalon Raszler Károly grafikái. Az 5, 7, 21, 27, 29. oldal és a hátsó borító reprodukciói válogatás az 1973. évi salgótarjáni Szabadtéri Szoborkiállítás anyagából. Hátsó borítón id. Szabó István DÓZSA c. alkotása (részlet) �VÁLTOZÓ VALÓSÁGUNK KOVÁCS FERENC A munkásosztály politikai-ideológiai műveltségéről További elvi-metodológiai problémák megoldását tételezi fel a munkásműveltség politikai-ideológiai tartalmának, as­ pektusának, funkciójának értelmezése. Egy egész osztály po­ litikai-ideológiai műveltségének értékeléséhez jórészt hiányoz­ nak a megbízható, tudományosan kimunkált és igazolt mód­ szerek. Másrészt a műveltség politikai-ideológiai tartalmainak, funkcióinak a „politikai-ideológiai műveltség" fogalmában va­ ló összefoglalása sem problémamentes, tekintve, hogy ko­ runkban és társadalmunkban a politikum megragadta a tö­ megeket és egyébként is valóban szinte szintézisévé, szinteti­ kus gyűjtőfogalmává kezd válni az összes társadalmi-közéleti történéseknek, cselekvéseknek, viszonylatoknak. Harmadszor, mint a műveltség egyéb elemei is, a politikai-ideológiai mű­ veltség is voltaképpen csak alkalmazása során, tettekre vált­ va, a politikai-ideológiai aktivitásban megnyilvánulva létezik. reálisan. Meg kell jegyeznünk, hogy a tudás, képesség-készség és a gyakorlati alkalmazás egysége — bár helytáll — a politikai műveltség esetében rendkívül problematikus. Igaz ugyan, hogy általában a tudás, a megismerés praktikus célú és ren­ deltetésű, az a funkciója, hogy reális célok kitűzését és el­ érését tegye lehetővé, szolgálja az értelmes cselekvést, a ra­ cionális gyakorlatot. A tudás ugyanis hatalom, amiért is a hatalmasok évezredek óta monopolizálták a tudás forrásait, legfőképpen a szabad időt és a rendszeres, tehát a leghaté­ konyabb tudás fő közvetítőjét, az iskolát, az oktatást. A szocialista hatalom egyik első és fő teendője volt hazánk­ ban is a megdöntött uralkodó osztályok művelődési monopó­ liumának megszüntetése, a kultúra demokratizálása. Sok jel arra vall, hogy az e téren elért, valóban történelmi jelentő­ ségű eredmények ellenére sem jutottak el odáig, hogy a funkcionális műveltség-felfogás szűk határait az egész mun­ kásosztály számára is elvben kitágítsuk egészen az un. „ö n­ célú művelődés” létjogosultságának elismeréséig és intéz­ ményes támogatásáig. Közgondolkodásunkban kisért máig is az a nézet, amelyet 1904-ben így fogalmaztak meg: „Az ipa­ rosiskolának kétségtelenül egyik feladata: a leendő iparos­ nak értelmi kiképzése. És mi célja az értelmi kiképzésnek? Világért sem az, hogy az iparostanonc fejét tele tömjük fö­ lösleges ismeretekkel; az sem, hogy az értelmi fejlesztéssel kivegyük és magasabbra emeljük őt, mint amennyire hivatá­ sának köre megengedi... ” A munkásosztály zömének művelt­ sége és művelődési lehetőségei még ma is jórészt szűken szakmaiak, illetve nagyrészt időtöltés-szórakozás jellegűek. Tudjuk persze, hogy a korszerű szakmai képzettség és kép­ zés dolgában sem értük még utól saját lehetőségeinket, s hogy a szakember közvetlenebbül termelőerő, mint a művelt ember. Az ember, a munkásember azonban nálunk nemcsak termelőerő, munkaerő, hanem a társadalmasított termelőesz­ közök tulajdonosa, a közélet alanya, a szocialista hatalom birtokosa is. A munkásosztály a szocialista társadalomban megőrzi termelő funkcióját, de ugyanakkor nélkülözhetetlen Politikai-ideológiai funkciót lát el: a társadalom vezető osz­ tálya. Ebben a minőségben is szüksége és joga van arra, hogy társadalmilag — államilag szervezett és finanszírozott keretek és formák között korszerű műveltségre tehessen szert. További nehézséget jelent a funkcionális műveltségfelfogás * részlet a szerző tanulm ányából (Társ. Tud. Közl. 1972) alkalmazása, a munkásosztály politikai műveltségének értéke­ lése azért, mert egyrészt az ismeretek megszerzése, a képessé­ gek és készségek kialakítása- kialakulása, s méginkább ezek gyakorlati alkalmazása (az aktivitás) döntő mértékben a ki­ alakult társadalmi viszonyok függvénye, a társadalom egész struktúrája által determinált, s ennek csak egyik — bár alap­ vető — komponense a munkásosztály. Másrészt az ismeretek mennyisége és minősége (igazsága, színvonala, rendszerezett­ sége stb.) csakúgy, mint a képességek és készségek színvona­ la, foka egy osztály esetében igen nehezen becsülhető meg, s leginkább bizonyos iskolázottsági olvasottsági stb. adatok­ kal jellemezhető, de végül is az aktivitás fokán és eredmé­ nyességén mérhető le. Ez pedig különösen a politikai aktivi­ tás esetében, nemcsak és nem elsősorban a benne megnyil­ vánuló műveltség-elemek hatása alatt alakul, hanem sokkal inkább az aktiv alany (egyén, csoport, osztály) társadalmi helyzetének és környezetének hatása alatt. Végül messzeme­ nően függ a konkrét történelmi szituációtól is, mindenesetre nagyobb mértékben, mint a birtokolt ismeretektől, elsajátított készségektől. Az ismeretek mennyisége és minősége tehát konkrétan nem oly mértékben determináns faktora a műveltségnek, mint általában. Erre utal az a hétköznapi tapasztalat is, hogy a szükséges (szintű, rendezettségű) ismeret gyakran „menetköz­ ben", munka közben is elsajátítható, hiánya pótolható, s ugyanakkor a „fejben lévő" tudás is „parlagon heverhet", ha nem kap tért az alkalmazásra. Külön figyelmet érdemel a politikai-ideológiai műveltség „avulásának" problémája. Ezt a kifejezést ugyancsak a szak­ mai műveltségre szoktuk alkalmazni, s csak újabban a tudo­ mányos-technikai fejlődés gyorsabb ütemével járó szakmai to­ vábbképzés, átképzés szükségességének felismerése alapján. Véleményünk szerint azonban tanulságos analógia vonható meg e tekintetben is a munkásosztály szakmai és politikai­ ideológiai műveltsége között (mindkét esetben figyelembevéve mind az ismereteket mind a képességeket- készségeket, s ezek gyakorlati alkalmazásait). Viszonylag lassú fejlődés ese­ tén sem a szakmai, sem a politikai-ideológiai műveltség avu­ lása nem okoz társadalmi méretű problémát, az egyének úgyahogy „megélnek” ifjúkorukban szerzett ismereteikből, kifej­ lesztett- elsajátított képességeikből, készségeikből, s ezek gya­ korlati alkalmazása, használata során szinte észrevétlenül tör­ ténő továbbfejlesztéséből. Mindkét műveltségfajta állandó elemei vannak túlsúlyban változó elemeikkel, tartalmaikkal szemben. Viszonylagos gyors és gyorsuló fejlődés esetén azon­ ban a helyzet megváltozik, társadalmi problémává válik az egyének műveltségének továbbfejlesztése, mert sem a társa­ dalom „nem él meg" az ifjúkori képzés során szerzett-átadott műveltségből, sem az egyének nem képesek megfelelni a fo­ kozódó társadalmi követelményeknek, hiszen az egyén művelt­ sége nemcsak társadalmi produktum, hanem a társadalmi fej­ lődés faktora is. Megváltozik a műveltség állandó és változó elemeinek társadalmilag szükséges aránya, s ez nehéz hely­ zetbe hozza mind a társadalmat, mind az egyént. A szakmai műveltség esetében az állandó és változó elemek társadal­ milag szükséges arányának megváltozását a tudományostechnikai-technológiai és közgazdasági környezet, feltételek megváltozása, vagy a változás lehetősége és társadalmi szük­ ségessége okozza, tehát olyan társadalmi érdek, amellyel az egyén érdeke ellentmondásos egységben van. A politikai-ide­ ológiai műveltség esetében a politikai-ideológiai környezet megváltozása vagy megváltoztatásának lehetősége és társa­ dalmi szükségessége, a politikai-ideológiai tevékenység ered­ ményei és kudarcai, a politikai konfliktusok jellegének s meg­ oldásuk módjának, kezelésük stílusának változásai az ok, te- 3 �hát ismét csak olyan társadalmi (osztály-) érdek, amellyel az egyén érdeke ellentmondásos egységben van. A szakmai műveltség esetében (a munkásosztályról szólva) az állandó és változó elemek arányának megváltoztatása tar­ talmilag azzal a következménnyel jár, hogy ez a műveltség rugalmasabbá, a változó körülményekhez és követelmények­ hez könnyebben alkalmazhatóvá válik, nem áll ellent veszé­ lyes mértékben a politikai fejlődés szükségleteinek, a korábbi politikai tevékenység eredményeiből (vagy kudarcaiból) szük­ ségképpen levonandó konzekvenciák érvényesítésének, új stí­ lus, új orientáció kialakításának. Az analógia a munkásosztály politikai-ideológiai és szak­ mai műveltségének változása között, továbbá fennáll a te­ kintetben is, hogy mindkét esetben élenjárnak, élen kell já r­ mok ebben a munkásosztály vezető politikai centrumainak és vezetéssel megbízott — gyakran tudományosan képzett — ká­ dereinek, amelyeknek és akiknek kötelességük az új helyzetet, az új szükségleteket és lehetőségeket idejében felismerni, új elhatározásra jutni, s a gyakorlati konzekvenciák érvényesíté­ sét megszervezni. Az analógia, végül fennáll a tekintetben is, hogy a „továbbképzés” mindkét esetben „fentről-lefelé” törté­ nik, az átértelmezés, az orientáció, az új stílus, új módszerek, új szervezési módok tekintetében „fent” , majd „középszinten” s csak végül a tömegek szintjén jön létre az egyetértés, illet­ ve megy végbe az elsajátítás, az új ismeretek megszerzése, az új képességek, készségek kialakítása, s ezek felhasználása. Sajnos, az analógia tovább nem folytatható, pedig egyé­ nileg is, társadalmilag is sok előnnyel járna, ha - a dolog természetéből adódó keretek között — jobban figyelembe ven­ nénk mindkét művelődési szférában a második szféra ta ­ pasztalatait, szükségleteit, módszereit, képzési, továbbképzési formáit. A szocialista fejlődés ugyanis azt tételezi fel, hogy a mun­ kásosztály — tulajdonosi és uralkodó osztállyá válásából kö­ vetkező — politikai-ideológiai (vezető, irányító, hangadó, pél­ damutató stb.) funkcióit ne csak állami és nem — állami osz­ tályszervezeteinek apparátusa, választott vezetői útján, hanem egyre inkább és fokozódó mértékben saját napi politikai-ide­ ológiai aktivitása útján is gyakorolja. S ezen a ponton már lényegesen eltérő módon itéli meg a közvélemény is, az egyén is a kétféle műveltség szükségessé­ gét, társadalmi és egyéni hasznosságát, s ezért megszervezé­ sére és továbbfejlesztésére fordítandó energiák befektetését. A szakképzettség (valamilyen szintjének) megszerzését ma már az osztály közvéleménye is, az egyén is szükségesnek tart­ ja, s az osztály fiatalabb nemzedékei elismerik a szakképzett­ ség szintentartásának, továbbfejlesztésének, a szakmai tovább­ képzésnek szükségességét is. Erről a népgazdaság érdeke, s újabban a vállalati érdek is „gondoskodik” , még akkor is, ha egyelőre az egyén érdekeltsége a szakmai képzettség meg­ szerzésében és a szakmai továbbképzésben nincs is arányban az egyéni ráfordításokkal. A Minisztertanács 1971 áprilisában határozott arról, hogy vállalati befizetésekből központi alapot kell képezni a szakmai képzés és továbbképzés finanszírozá­ sára, s 1972-től megkezdődött a szakmunkások szervezett to­ vábbképzése. A munkás a szakképzettség valamilyen fajtájá­ nak és fokának elsajátításával válik képessé az osztály ter­ melő funkciójának társadalmilag megbecsült fokon történő teljesítésére, ami kifejezésre jut (ma még nem eléggé) az ará­ nyosan magasabb egyéni jövedelmekben is. A politikai-ideológiai műveltség, noha a munkásosztály má­ sik alapvető társadalmi funkciójához, a politikai-ideológiai funkció teljesítéséhez „magasabb szinten” ugyanúgy nélkülöz­ hetetlen, mint a szakképzettség a termelő funkció teljesítésé­ hez, sem társadalmi, sem egyéni törekvésekben nem kapja meg ma még azt a megbecsülést, ami megilletné. Igaz, az általános műveltség és ezen belül a politikai-ideológiai mű­ veltség népgazdasági vagy egyéni „hozama” nem számítható, ha csak nem kezeljük külön szakma gyanánt; az azonban, hogy nem számítható, egyáltalán nem jelenti azt, hogy nincs, vagy elhanyagolható. A helyzet azonban az, hogy e tekintetben a tőkés társadalomtól örökölt feltételek és szemléletek marad­ ványai erős hatással vannak még gondolkodásunkra: csak azok­ 4 tól követeljük meg (és azok számára biztosítjuk a feltételeit) a politikai-ideológiai műveltséget „szakmunkás” , vagy „techni­ kus" színvonalon, akik politikai-ideológiai tevékenységgel szakma gyanánt, valamilyen vezető funkcióban foglalkoznak, míg a munkásosztály tömegei e tekintetben tulajdonképpen csak segédmunkások, s csak igen kis részük éri el a „betaní­ tott munkás" — szintet. Más kérdés, hogy ez a helyzet törté­ nelmileg alakult ki, s alapvető akadálya a tömeges politikai­ ideológiai művelődésnek a nehéz fizikai munkák tömegessége és az általános műveltségi bázis szűkös volta (a fizikai mun­ kások közel 50 % -a nem végezte el a 8 általános iskolát). Ahhoz azonban, hogy magasabb színvonalon folytathassuk a szocializmus építését, ahogyan a párt X. kongresszusa elhatá­ rozta, nemcsak a termelő-szakmai tevékenységek magasabb színvonala, termelékenysége szükséges, hanem a politikai­ ideológiai aktivitásé, a szocialista demokratizmusé is. Igaz ugyan, hogy a szakmai képzésnek és továbbképzésnek, akár iskolarendszerben folyik, akár tanfolyamformában, része bizonyos „közismereti” , politikai-ideológiai anyag is. Ez azon­ ban — eltekintve talán a szakközépiskolától és ennél maga­ sabb fokú szakmai képzéstől — rendkívül kevés, minimális is­ meretanyag elsajátítását jelenti, szinte csak terminológiai szin­ ten, s így újratermeli a kétféle képzettség szintjének két-három fokú különbségét. (A szakmunkás politikai-ideológiai értelem­ ben legfeljebb csak „segédmunkás” képzést kap, a mérnök talán „szakmunkás” szintűt.) Így igen nagy feladat hárul a politikai szervezetek tagsága körében szervezetten folyó politikai-ideológiai oktatásra a munkástömegek politikai-ideológiai műveltségének megalapo­ zásában és továbbfejlesztésében. Itt most csak azt emeljük ki, hogy a politikai-ideológiai műveltség „avulása” természetesen - masszív társadalmi érdekből — azzal jár, hogy időnkénti „á t­ képzésekre” van szükség, amelyek során olykor aránytalanul nagy energiát vagyunk kénytelenek befektetni, hogy elérjük a politikai-ideológiai műveltség és aktivitás szükséges „áthan­ golását” „átértékelését” . Az ilyen „átképzések" alapja termé­ szetesen, a politikai-ideológiai helyzet objektív megváltozása (ill. ilyen változás megérett társadalmi szükséglete) csak má­ sodsorban tudható be annak, hogy a párt nem mindig képes zökkenőmentesen biztosítani a távlati célok és az aktuális fe­ ladatok összhangját, a stratégia és a taktika egységét. Az „átképzés” , a szakmai képzettség megújítása, megvál­ tozása esetén is elég keserves dolog, nagy egyéni és társa­ dalmi ráfordításokkal jár (gondoljunk a parasztból munkássá válás nehézségeire, időtartamára, vagy a szénbányászat egy részének visszafejlesztésével járó átképzési, elhelyezkedési problémákra). A politikai-ideológiai műveltség és aktivitás vál­ tozó elemeinek „cseréje” az alapelemek áthangolása, átépíté­ se, - sejtésünk szerint — messze meghaladja a szakmai átkép­ zés gyötrelmeit, ráfordításait, s persze eredményeit is. Ez azzal magyarázható, hogy a politikai-ideológiai művelt­ ség specifikuma a személyes elkötelezettség tudatos vállalása, s ez messzemenően igénybe veszi a személyiség egész struktú­ ráját, kölcsönhatásban csoport- és társadalom-pszichológiai tényezőkkel is. Az 1945— 1970 közötti negyedszázadban több ízben került sor ilyen, csaknem, vagy éppenséggel átfogó politikai-ideológiai „átképzésre” hazánkban. Ezek többnyire egybeestek a politikai-ideológiai helyzet (beleértve a nemzetközi vonáso­ kat is) objektív változásaival, nem kis mértékben azonban a politikai-ideológiai orientáció hibáival magyarázhatók. Alapvető tartalmát tekintve szocialista politikai-ideológiai műveltségünk megőrizte folytonosságát ezekben a változások­ ban, de a szituációk változásai konkrét értelmezésbeli különb­ ségeket eredményeztek ebben az alapvető tartalomban is. Ezért olykor úgy tűnhet, hogy a szereplők valami gyökeres sza­ kítás vagy újítás tudatában vitték végbe cselekvéseiket, a ké­ sőbbi vizsgálat azonban éppúgy kimutatja a folytonosságot is, mint a szakaszosságot a munkásosztály politikai-ideológiai műveltségének tartalmi változásaiban. Fel kell tételeznünk azonban, hogy a mai magyar munkásosztály politikai-ideoló­ giai műveltségére nemcsak az alapvető, a folytonosságot, a szocialista jelleget adó értékek a jellemzők, hanem valami igen �bonyolult és tanulmányozásra érdemes eloszlásban az egyes történelmi szituációk változó, konkrét és átmeneti tartalmai is, amelyek egy-egy réteg, vagy egy-egy személy számára — a szituációk mély átélése következtében — fontosabbaknak, alapvetőbbeknek tűnnek, mint az elméletileg kimutatható, va­ lóban alapvető, folytonosságot, a szocialista jelleget adó ér­ tékek. A tömegek, elsősorban a munkásosztály politikai-ideológiai műveltségének „karbantartása” , rendszeres felújítása és ma­ gasabb szintre emelése folytonos gondoskodást kíván. Ez ter­ mészetesen azon múlik elsősorban, hogy a szocialista állam és a párt politikája mennyire képes megvalósítani a taktika és a stratégia egységét, a mai feladatok és a távlati célok össz­ hangját. ban dur káro ly Az üzemi demokrácia néhány kérdéséről I. Társadalmi, politikai és gazdasági életünk, ezen belül gaz­ daságirányítási rendszerünk fejlődésével mindinkább kitelje­ sedik az üzemi demokrácia. Ez azonban nem egyszerűen csak velejárója ennek a fejlődésnek, hanem szükségszerű követel­ ménye, feltétele is. Szocialista gazdaságunk színvonalának további emelése, a dolgozók életkörülményeinek, életszínvonalának és munkafel­ tételeinek további megalapozott és rendszeres fejlesztése fel­ tételezi a dolgozók széles tömegeinek, mindenekelőtt munkásosztályunknak cselekvő aktivitását, szocialista öntudatának, fe­ lelősségérzetének növekedését. Az üzemi demokrácia növekvő követelményeinek kielégítése jelentős mértékben hozzájárul a társadalmi építés feladatainak megértéséhez, a társadalmi tu­ datosság fejlesztéséhez, a gondolkodásnak, az emberi maga­ tartásnak és cselekvőkészségnek az előttünk álló feladatok szintjére való felemeléséhez. Az üzemi demokrácia a legalapvetőbb emberi tevékenység, a termelés területén érvényesül. Az építőmunka hatékonysá­ gának — a műszaki fejlesztésen kívül — a dolgozók tudatos tevékenysége, kezdeményezése, alkotó készségének kibonta­ koztatása a legfőbb tényezője. Mindez csak a dolgozók öntu­ datán, önkéntességén alapulhat, és demokratikus úton, mint a dolgozók akaratának és törekvéseinek kifejeződése érvénye­ sülhet. Samu Katalin: MACKÓ mondások megoldásának az érdekeltek és a társadalom szá­ mára is legalkalmasabb, kollektív eszközét. II. A gazdasági mechanizmus reformjával az üzemi demokra­ tizmus fejlődésének lehetősége és feltételei megváltoztak, alapvetően megjavultak. Mai gazdaságirányítási rendszerünk az állami vállalatoknál levő termelési eszközök felhasználásá­ ban lényeges változást hozott. Az állam a termelőeszközök közvetlen irányítását a vállalatokra ruházta. A megtermelt és realizált tiszta jövedelem jelentős része a vállalatoknál marad, amellyel önállóan gazdálkodnak. A dolgozók tulajdonosi jo ­ gaikkal, személyesen és közvetlenül, a korábbinál jobban él­ hetnek. Egyúttal a dolgozók munkavállalói jogai is növeked­ tek, amelyeket a szakszervezet mint képviseleti szerv érvénye­ sít elsősorban. A vállalati önállóság és a döntési szabadság erőteljes fe j­ lődése fokozta az igényt a döntések jó előkészítése iránt. Nagymértékben kibővül a dolgozók részvételének lehetősége a döntésekben. A nagyobb hatáskör egyúttal az üzemi demok­ rácia fejlődésének objektív alapja is. Olyan kérdések eldön­ tése került a vállalatokhoz, amelyeket a dolgozó kollektíva, vagy annak egy-egy csoportja jól ismer, így bele is tud szólni, még akkor is, ha az optimális megoldás módját nem tudja pontosan meghatározni. A vállalatok gazdasági önállósága nemcsak a demokratiz­ mus nagyobb lehetőségét nyújtja, hanem egyszersmind meg is Az üzemi demokrácia gyakorlói elsősorban is a hatalmon követeli a demokratizmus fejlesztését. A jó döntés egyrészt fel­ levő osztály, a munkásosztály tagjai. Ezért beleszólásuk az tételezi a vállalaton belül meglevő érdekellentétek egyezteté­ ügyekbe, részvételük a szocialista tulajdonban levő vállalatok sét és csökkentését. Az érdekellentétek egy részét éppen vezetésében és ellenőrzésében egyaránt politikai igény, és a demokrácia érvényesülése tárja fel. Az egyéni munkavállalói szükségszerű mind az állam, mind az osztály részéről. érdek — a bérek, a nyereség, a prémium, a munkakörülmények, Az üzemi demokráciának nagy jelentősége van a dolgozók a szakmai különbözőségek, a béren kívüli juttatások — és a kommunista nevelése, tudatuk fejlesztése szempontjából is. A vállalati érdek közti eltérések, ellentétek jobban felismerhetők, dolgozók aktív idejük és tevékenységük nagyobb részét munka­ amelyek esetleg feltáratlanok maradnának a dolgozók vélemé­ helyükön töltik. Gondolkodásuk, magatartásuk alakításának nyének meghallgatása nélkül. Másrészt a döntést optimális legfőbb tényezője a munka és a munkával kapcsolatban szer­ eredménnyel kell végrehajtani, a végrehajtók pedig a dol­ zett sokféle élmény. Ugyanakkor a munkahely társadalmi kö­ gozók. Mindez jobban biztosítja a tömegellenőrzés feltételeit is. A zösség is, illetve azzá formálható, s amely a dolgozó ember nevelésének igen hatékony eszköze. A szocialista építés napi demokratikus tömegellenőrzés a munka és a gazdálkodás 9yakorlatában és távlatában az üzemi demokrácia intézmé­ hatásfokát növeli, tehát nélkülözhetetlen a szocialista veze­ nye a legfőbb eszköz arra, hogy a dolgozók legalapvetőbb tésben. A jogszabályok kifejezik azt a társadalmi felismerést, társadalmi tevékenységükkel, a munkával összefüggésben hogy az üzemi demokrácia fejlesztése szükségszerű és az alakítsák emberi kapcsolataikat és munkafeltételeiket, hogy — állami törvényesség erejével is garantálva van. Törvények és dolgozó társaikkal közösséget alkotva — kollektív hatást gya­ rendeletek kötelezően írják elő az állami vállalatok vezetőinek ezzel kapcsolatos feladatait. Meghatározzák milyen termé­ koroljanak saját létfeltételeikre. szetű döntések előtt kötelesek meghallgatni és figyelembe ven­ Az üzemi demokrácia jelentőségét hangsúlyozni kell úgy is, ni a dolgozók véleményét, mely kérdésekben hozzanak közö­ mint a munkavégzéssel összefüggésben jelentkező egyéni és sen, egyetértésben döntést, és melyek azok a területek, ahol csoportérdekek kifejezésre juttatásának, a társadalmi érdekkel a döntési jog a dolgozó kollektívát, illetve annak képviseleti történő egyeztetésének és az érdekek között jelentkező ellent- szervét, a szakszervezetet illeti meg. 5 �A szocialista brigádmozgalmat az üzem dolgozói is saját­ juknak tekintik. Brigádtagok és brigádon kívüliek figyelemmel kisérik a mozgalom eredményeit, — sikereket és gondokat egy­ aránt. A mozgalom létjogosultságát és vonzó erejét bizonyít­ ja, hogy a megkérdezett 146 nem brigádtag egybehangzóan helyes kezdeményezésnek tekinti a szocialista munkaverseny­ nek ezt a módját. A 146-ból 133-nak az a véleménye, hogy a szocialista brigádmozgalom betölti azt a feladatát, hogy a munkásosztály leghaladóbb tagjait tömörítse magában. A megkérdezettek nagy többsége szerint különösen a munká­ sok közötti kollektiv szellem erősítésében érezteti hatását. ugyancsak igen figyelemreméltó, hogy a nagy többség (121 fő) szerint a brigádtagok alakítják a munkásközvéleményt, á l­ lásfoglalásaik segítik a politikai tisztánlátást és cselekvést. Életképességének fokozása, vonzó erejének növelése csak akkor lehetséges, ha a jövőben még jobban látszik az a kü­ lönbség, aminek a szocialista és a munkabrigádok között meg kell lennie. Abban, hogy a vállalatnál egyik-másik szocialis­ ta címet elnyert kollektiva tevékenysége sokszor éppen csak meghaladja, vagy eléri a kiválóan tevékenykedő munkabrigá­ dok eredményeit, nemcsak ők a hibásak, hanem az a szem­ lélet is, amely leszállítja a követelményeket, objektiv akadály­ ként fogadja el a különböző mulasztásokat, ezáltal devalvál­ ja a mozgalom társadalmi értékét. A szocialista brigádmozgalom hármas célkitűzésének min­ den tagja azonos értéket kell, hogy képezzen. Az üzem szocilista brigádjainak tagjai az évek során számos tanújelét ad­ ták annak, hogy nemcsak dolgozni tudnak, hanem az élet más területein is új magatartás alapjait alakítják ki. 1971-ben például 1731 fő vett részt politikai oktatásban. Szakmai kép­ zésben 1257 fő részesült. A szocialista brigádok életének je ­ lentős vonása a szocialista humánum. Ezt bizonyítják a szo­ lidaritási, illetve a szociális segítségnyújtás terén elért ered­ ményeik. A női brigádok például 46 db. vietnámi takarót ké­ szítettek. Segítették az óvoda és a gyártelepen lakó idős nyugdíjasok lakásának karbantartását. A TV akció, az árvízkárosultak megsegítése, ingyenes véradás, a vietnami műsza­ kok kezdeményezése, az 1971-ben teljesített 23312 társadal­ mi munkaóra ennek az életformát és magatartást átalakító tö­ rekvésnek csak egy-egy példája. Ezek azok az ismérvei a szocialista brigádmozgalomnak, amelyről Lenin a következőket írja: ,, . . . széles méretekben szervezett ingyenes munka formájában valami egészen új jön létre és van alakulóban, ami homlokegyenest ellenkezik min­ den régi kapitalista szabállyal és magasabb rendű, mint a kapitalizmust legyőző társadalom.” Az elért eredmények mellett azonban a mozgalom továbra is számos komoly problémával küzd. Kirajzolódott az utób­ bi években néhány veszélyes tendencia, amiért nem csupán a mozgalom tagjait, hanem a mozgalom irányításával fog­ lalkozó szerveket is felelősség illet. 1968-ig a mozgalom erőssége volt a munkafegyelem szi­ lárdításában elért eredmény. Az utóbbi években viszont a munkafegyelem romlása tapasztalható az üzem életében. 1970-ben például igazolatlan hiányzásból 2232 munkanap ki­ esése volt a gyárnak. 1971-ben már 3057 munkanap. Az emel­ kedés nemcsak vállalati-, de sajnos jó néhány szocialista brigádnál is kimutatható. A problémát nem oldja meg az, amit a hideghengermű szocialista brigádja tett, hogy kizárták az igazolatlanul hiányzó brigádtagot, összeredményük javítá­ sáért. A gondok közé tartozik a még mindig nagymérvű munka­ erővándorlás, amely a törzsgárdára, a szocialista brigádok­ ra is kiterjed. A szalagedző ,,Komarov" szocialista brigád többszörösen kitüntetett, a 40 fő tagjából 7 fő távozott 1971ben. A brigádok számának és taglétszámának növekedése: A mozgalom sajátos problémája, hogy amennyire örvendetes, annyira figyelmeztető a fizikai dolgozók számának csökkené­ se. 1968-ban a 125 szocialista brigádnak 1935 fizikai dolgo­ zó tagja volt, 1972-ban pedig a 141 brigádban 1752-re csök­ kent a számuk. 6 A mozgalom ,,felhígulása” a vállalaton belül is jelentkezzik. 1967-ben az üzem területén még 32 munkabrigád tevé­ kenykedett. Számuk 1971-re 3-ra zsugorodott. Nem jó dolog, hogy a szocialista brigádmozgalom nagy népszerűsége és társadalmi rangja miatt helytelenül értelmezett vállalati presz­ t izsből elvi engedmények árán is gyarapítják a „szocialista” címmel felruházott brigádok számat. A gondok között szükségesnek tartom annak említését is, hogy a funkcionáló brigádok nagyobb hányada zárt közös­ séget képez. Félnek az új tagok fogadásától, nem vállalnak rizikót. Pedig - például a fiatal pályakezdők fogadásával elősegíthetnék beilleszkedésüket a munkába, a szakma meg­ szerettetését és megbecsülését, valamint a munkahelyhez, vállalathoz való ragaszkodást. Az üzem kollektivája előtt álló feladatok megoldásában a szocialista brigádok mozgósító szerepe a meghatározó, de a szocialista emberi viszonyok és a közösségi magatartás fe j­ lesztése sok esetben még brigádon belül sem elfogadható. Az előbbihez szervesen kapcsolódik a második követelmény, a tanulásnál, a kulturálkodásnál jelentkező nagyobb igény. Ahogy telnek az évek, a vizsgált brigádok többségénél úgy zsugorodtak össze az ezzel kapcsolatos előírások. Például Oravecz László 23 fős szocialista brigádjának 1972-ben az ezirányú vállalása a következő: „6. a) A TIT rendezésében tartott előadásokon a brigád minden tagja részt vesz. b) Politikailag képezzük magunkat.” A gyártóeszköz gazdálkodás „Április 4.” műszaki szocialista brigádnaplójában is csupán ennyi olvasható: „6. pont: Általános politikai és szakmai műveltségünk növelésére a következő vállalásokat tesszük: a) Párt, szakszervezet és KISz szemináriumok kü­ lönböző fokozatain 14 fő vesz részt. b) Négy előadásból álló közigazgatási ismeretek tanfolyamán kollektiven részt veszünk. c) Négy politikai tájékoztatót tartunk időszerű kér­ désekről." A brigádnaplókban általában a 6. pont tartalmazza a to ­ vábbképzésre vonatkozó vállalásokat, amiből arra lehet kö­ vetkeztetni, hogy az éves programok üzemi tervjavaslatok alapján készülnek. A gond az, hogy ezekből a javaslatokból vállalási séma lesz és hamis útra vezet. Hiszen az egyes bri­ gádtag személyiségétől — érdeklődési körétől, képességeitől, törekvéseitől — idegen kulturális vállalások, a valóságos életformától távol álló „szocialista” életkövetelmények csak formalitásokat eredményezhetnek. Felmérések során a brigádtagoknak mintegy fele maga is elismerte, hogy hasonló vállalásaik többé-kevésbé formáli­ sak. Megerősíti ezt a feldolgozott anyag azon része is, amely­ ből kiderül, hogy a brigádtagok többsége távol marad a kö­ zös programoktól. Aránylag egyöntetű a jelenlét a társadal­ mi munkában, a brigádtársak segítésében. Vonzó a poharazgatás is, szórakozóhelyeken. A szocialista módon élni elv is alaposabb vizsgálódást igényelne a mozgalmat irányító szervek részéről. Ami az üze­ men belüli együttélést illeti, e tekintetben úgy érzem nincs kü­ lönösebb probléma, bár egyik-másik brigádtag esetenként megfeledkezik ezirányú önként vállalt kötelezettségéről. A brigádtagok többségét nagyfokú önfegyelem és öntudat jellemzi. Arra a kérdésre viszont, hogy vajon odahaza a családban is azokat az emberi erényeket csillogtatják-e a brigádtagok, amelyeket az üzemben, nem sikerült választ kapnom. Ez a kérdés nem a bizalmatlanságból, hanem a tökéletesebbre való törekvés igényéből fakad. Olyan formát kialakítani, amely e tekintetben is segít a mércét magasabbra állítani a mozgalom közeli feladatai közé tartozik. A szocialista brigádmozgalomban tehát még sok a gond és probléma, de a vizsgálódás során megerősödött bennem az a tudat, hogy a mozgalomban tevékenykedők többsége hajlandó az egyre növekvő követelményekhez igazítani lépé­ seit, mert igényesebben, szebben és kulturáltabban akarnak élni. �szakszervezetek iskolaszerepének lényege az, hogy neveljék, hárul a KISz vállalati, üzemi intézményi szerveire is. A szoci­ bátorítsák a dolgozókat a véleménynyilvánításra, a résztvál- alista demokrácia kiszélesítésének, fejlesztésének kedvező fel­ lalásra, a beleszólásra, a bírálatra, a szóban forgó kérdé­ tételei sürgetően vetik fel a dolgozók egyre szélesebb töme­ geivel együtt az ifjúság aktiv részvételének szükségességét is sek megvitatására. A szakszervezetek akkor teljesítik az üzemi demokrácia fe j­ a társadalmi- politikai életben. E munka feltételei részint az lesztésében rájuk háruló feladataikat, ha a dolgozók felis­ ifjúság mozgósítását a társadalmi-gazdasági célok végrehaj­ merik az egyéni, a vállalati és a népgazdasági érdek közötti tására, részint az üzemi demokrácia kibővült, új lehetőségei összefüggést; ha felismerik megváltozott szerepüket a terme­ között az ifjúság jogainak, érdekeinek védelmét. lésben; ha élnek mindazokkal a jogokkal, lehetőségekkel, A munkásfiatalok az üzemi kollektivák teljes jogú tagjai. A KISz feladata, hogy megértesse a fiatalokkal, mi az üzemi amelyekről már korábban szó volt. A szakszervezetek tudatformáló szerepe arra irányul, hogy demokrácia szerepe, mi a joguk, lehetőségük a részvételre, a a közösen kialakított célokat és feladatokat a dolgozók el­ beleszólásra. Véleményükkel, javaslataikkal, érdekeik kifejté­ fogadják, és a végrehajtásában a társadalmi aktivitás igé­ sével, bírálatukkal, ötleteikkel segítik a fiatalok is a döntések nyével vegyenek részt. A végrehajtásra történő nevelés, moz­ elhatározások kialakítását. Az üzemi kollektíva fontos fóru­ gósítás kifejezésre jut a szocialista munkaversenyben, a szo­ main ugyanúgy részt vesznek a közügyekben, mint a felnőt­ cialista brigádmozgalomban, az újítómozgalomban, és min­ tek. Emellett jogaik, sajátos érdekeik érvényesítéséhez más fó ­ den olyan tevékenységben, amely a termelés és az üzem gond­ rumokkal is rendelkeznek. jainak megoldását segíti elő. Az üzemi demokratizmusra áttételesen kihat a KISz belső A szakszervezetek a demokratizmus iskoláinak a szerepét demokratizmusának fejlettsége vagy éppen hiányossága. A akkor töltik be, ha minden dolgozó számára biztosítják az KISz taggyűlése nem közvetlenül az üzemi demokrácia fóru­ üzemi demokratizmus gyakorlásának lehetőségét. Különösen ma, hanem a KISz demokratizmusát fejezi ki. A KISz taggyű­ fontos, hogy az ifjúság és a nők körében megkülönböztetett lés - mint az alapszervezet legfőbb szerve - biztosítja a fi­ nevelő tevékenységet fejtsenek ki, hogy ők is éljenek a de­ atalok közvetlen részvételét az őket érintő döntések meghoza­ mokratizmus lehetőségeivel. talában. Az üzemi demokrácia összefügg a szakszervezetek érdekA szocializmus teljes felépítésének szakaszában fokozott kö­ képviseleti és érdekvédelmi szerepével. Miután a dolgozók vetelmény a dolgozó tömegek aktív részvétele. Ezt szolgálja az nemcsak tulajdonosok, hanem munkavállalók is, ez utóbbi üzemi demokrácia fejlesztése is, amelynek ez az írás csak né­ minőségükben a napi és anyagi érdekek nagy szerepet já t­ hány vonatkozását érintette. szanak. Az üzemi demokrácia lehetőséget ad arra, hogy a Befejezésül hangsúlyozni kell, hogy az üzemi demokráciát munkavállalói érdekeket az üzemi demokrácia fórumain a folyamatként kell felfognunk, olyannak, amely állandóan dolgozók közvetlenül is érvényesítsék. mozgásban van, fejlődik, szélesedik, amelynek érdemi kibon­ A szakszervezetnek a vállalat gazdálkodásával összefüggő takozása társadalmi és gazdasági helyzetünk fejlődésének tevékenysége is alapvetően a dolgozók érdekvédelmét szol­ függvénye. gálja. A szakszervezeti bizottság (SzB), vagy a vállalati szakszervezeti tanács (vszt) évenként véleményezi a vállalat tervét. Ez a véleményezés a dolgozók nevében és érdekében lehető­ séget ad arra, hogy a termeléssel összefüggésben érvényt sze­ rezzenek annak az elvnek, hogy az életkörülmények állandó­ an javuljanak. A gazdálkodásba és igazgatásba való beleszólás egyik módja az, hogy a szakszervezetnek joga van — mint képvise­ leti szervnek — arra, hogy véleményt mondjon a gazdasági vezetők kinevezése, leváltása és minősítése alkalmából. E képviseleti jogban kifejezésre jut, hogy szocialista körülmé­ nyek között a dolgozó beleszólhat abba, hogy kik legyenek a gazdálkodásban a vezetői. A véleményezés joga a testületé és nem egy személyé. A dolgozók beleszólása a vállalati tervbe és a vezetők sze­ mélyi megválasztásába olyan üzemi demokratikus jog, amely csak szocialista körülmények közt létezhet. A kollektív szerződés megkötése az SzB, illetve a vszt joga. A kollektiv szerződés megkötése előtti viták, megbeszélések szintén az üzemi demokrácia megvalósulásai is, hiszen eze­ ken a dolgozók beleszólnak a munkaviszony, a bérek, a béren kívüli juttatások, a munkavédelmi, egészségügyi, a kulturális és a sportügyek alakításába, a vállalati gazdálkodás egyéb kérdéseibe. A kollektiv szerződés betartásának a tömegek részéről tör­ ténő ellenőrzése a gazdasági vezetők bizonyos tevékenysége feletti társadalmi ellenőrzés is, és mint ilyen az üzemi demok­ rácia része. A szakszervezetek belső életének demokratizmusa, a szakszervezeti taggyűlés, a szakszervezeti demokrácia keretébe tartozik, de szoros kapcsolatban áll ez is az üzemi demok­ ráciával. A szakszervezeti taggyűlés tehát közvetve az üzemi demokrácia szerve is. Ezek közül azokat a kérdéseket, amelyek a gazdasági ve­ zetéssel közös megállapodást kívánnak, a szakszervezeti ve­ zető szerv „áttételezi” , azaz a vezető szerv fogja érvényesí­ teni őket, mint a dolgozók jogát. Itt az üzemi demokratiz­ mus, a képviseleti demokrácia formájában jut érvényre. Az üzemi demokrácia érvényesítésében és fejlesztésében a id. Szabó István: DÓZSA párt és szakszervezeti szervek mellett jelentős politikai feladat 7 �8 Barátja Munkatársa Vezetője Pártszervezet Szakszervezet Jobb munkalehetőség Magasabb jövedelem A mozgalom vonzóereje 2 6 9 9 7 1 6 48 3 2 1 1 4 1 4 Törzsgárda nem párttag (86 fő) Nem törzsgárda, nem párttag (18 fő) Nem törzsgárda, párttag (4 fő) A szocialista brigádmozgalomnak gazdasági, politikai és ne­ velési szempontból rendkívüli jelentősége van. 1958 után a brigádmozgalom széleskörű elterjedésének oka az, hogy a dolgozók sajátjuknak tekintik a szocializmus építésének ügyét és azt tettekkel is szolgálni kívánják. A verseny tartalma, cél­ kitűzései kifejezik a gazdaság, a munkásosztály, általában a dolgozó tömegek érettségi szintjét. A szocialista brigádmozgalom méreteinél fogva is fontos tényező gazdasági célkitűzéseink megvalósításában. A gazdál­ kodás, a termelés hatékonyságának a korszerű munka- és üzemszervezés tökéletesítéséhez szervezett kollektívát biztosít. E tekintetben a mozgalom nem kezelhető formaként, amelyet „k ivülről", „felülről” kell megtölteni tartalommal. A mozgalom­ ban a tartalom és forma egységet képez, mert a brigádok vállalásai: „szervezett, fegyelmezett, lelkiismeretes munka” , a „jó minőségű, korszerű termék előállítása” , az „idő és költ­ ségráfordítások csökkentése” , a gazdasági fejlődésünk kulcs­ kérdései. A mozgalom politikai szempontból sem kezelhető az értéke alatt. Napjainkban száztízezer kollektívában egymillió-kétszáz­ ezer dolgozó törekszik arra, hogy egyre jobban megfeleljen a hármas normatívának. Ezek az önként vállalt célok arra irá­ nyulnak, hogy azt támogassák, ami a munkáshatalmat előre viszi, ami a szocialista rendszerünk célja, ami rendszerünk szá­ mára hasznos, ami elveink szerint igazságos, erkölcsös. A bri­ gádmozgalom nevelési jelentősége is számottevő: olyan lénye­ ges kollektív forma, amely a szocialista emberi viszonyok, érint­ kezési formák kialakulásához széles keretet biztosít. A szocialista brigádmozgalom útját, mai eredményeit, gond­ jait, szemléletesen példázza egy, a Salgótarjáni Kohászati Üzemekben végzett vizsgálódás néhány tapasztalata. Az üzem területén a munkaverseny mozgalom az ellenforra­ dalom leverését követő átmeneti visszaesés után — a dolgozók legjobbjainak kezdeményezésére — újraéledt, és jelentős mér­ tékben segíti a vállalati eredmények elérését. A kohászati üzemben a hároméves terv időszakában bonta­ kozott ki a mozgalom. 1959-ben 15 brigád 208 tagja indult harcba a szocialista cím elnyeréséért. A következő években a növekedés ugrásszerű lett. 1960-ban már 47 brigád 753 tagja lépett a munkaverseny „magasabb iskolájába” . A brigádok célkitűzései között ekkor alapvetően gazdasági fejlődést elősegítő vállalások szerepeltek. Például a termelési felfutás biztosítása, a termelékenység növelése, az üzemidő jobb kihasználása, a selejtcsökkentés, az importáruk hazai gyártásának elősegítése, stb., amelyek összhangban voltak a vállalati tervfeladatokkal. A brigádmozgalom tömegessé válását bizonyítja, hogy 1966ban már 118 brigád tűzte ki célként a szocialista cím elnyeré­ sét. A szocialista cím elnyerésének feltételeit az első két év­ ben a brigádok 33 % -a tudta teljesíteni. A harmadik és ne­ gyedik évben a versenyben indultak 55 % -a, 1966-ban a bri­ gádokoknak 80 % -a felelt meg a követelményeknek. Az üzem területén 1967-ben 125 szocialista brigád 2219 fővel vett részt a mozgalomban. Kollektív verseny folyt a gyár­ részlegeknél, üzemeknél, főosztályoknál a szocialista cím el­ nyeréséért, egyéni verseny a szakma kiváló mestere címért stb. A különféle versenyformák jól kapcsolódtak egymáshoz és le­ hetőséget adtak arra, hogy a vállalat dolgozóinak mintegy 85 % -a szervezett munkaverseny keretein belül dolgozzon. A szocialista brigádok szerepe a vállalati eredményekben egyértelműen pozitív. A brigádok célkitűzései között csaknem mindenütt helyet kaptak az újításra vonatkozó felajánlások. A minőségi fejlődés — a termelésben elért eredmények mellett — kifejezésre jut a brigádok szakmai, politikai kép­ zettségének növekedésében, az általános műveltségi szint ja ­ vulásában is. 1967-ben általános iskolai oktatásban 56 fő, középiskolában 53 fő, egyetemen 14 fő, politikai oktatásban 1250 fő, szakmai oktatásban 454 fő vett részt. Megnevezés 1968 1969 1970 1971 1972 Brigádtagok száma/fő 2277 2264 2353 2256 2358 Társadalmi munka/óra 10194 14235 10280 23312 28021 Politikai oktatás/fő 1594 1432 1348 1951 1731 Szakmai oktatás/fő 577 695 892 800 1257 Vállalás, teljesítés/mFt 10205 6453 10303 22469 12435 1968-ra a szocialista brigádmozgalom tömegméretűvé vált, a vállalaton belül az egyéni és kollektív versenyformákkal mint a „Kiváló Dolgozó” , „Kiváló Ifjú Mérnök", „Kiváló Tech­ nikus és Közgazdász” , a „Szakma Ifjú Mestere” , a „Kiváló Újító” a gyárrészleg közötti „Szocialista Üzem” és a „Szocia­ lista Műhely” cím elnyeréséért folyó szocialista munkaversenynyel — kiegészülve hatalmas lehetőségeket rejt magában. A brigádmozgalom része a szocialista munkaversenynek, abból nőtt ki, annak magasabb formája. A szocialista brigád­ mozgalom megtestesíti a munkásosztály célját, kifejezi azt a felismerést, hogy a hatalom birtokában a szocializmus célki­ tűzései nem valósulnak meg önmaguktól, automatikusan. Ezt áldozatos, kitartó, szívós munka eredményeként a munkások, a dolgozók legszélesebb rétegeinek tömeges bevonásával le­ het csak megvalósítani. A vállalat dolgozóinak létszáma az 1957. évi 3600 főről 1969-re 4583 főre növekedett. A szocialista brigádokban tevé­ kenykedők száma 1969-ben 2353 fő, az ossz. dolgozók 51,3%-a. A szocialista brigádmozgalom üzemen belüli kialakulását, fejlődési folyamatát kutatva 1971 decemberében felmérést ké­ szítettem, amely során 163 szocialista brigádtagtól és 146 nem szocialista brigádtagtól kaptam választ a mozgalommal kapcsolatos kérdésekre. A felmérések során kapott és a már feldolgozott adatok is bizonyítják, hogy a mozgalom létrejötte a munkások állásfoglalását, érzelmi és értelmi azonosulását fejezi ki a szoci­ alista célokkal. A megkérdezett 163 szocialista brigádtag arra a kérdésre, hogy kinek, vagy minek a hatására vesz részt a szocialista brigádmozgalomban, a következő válaszokat adta. Törzsgárdából párttag (65 fő) Szocialista brigádmozgalom A szo cia lista b rig á d m o zg a lo m eredm ényei a S a lg ó ta r já n i K o ­ h ászati Ü zem ekn él Kinek, vagy minek a hatására vesz részt a szoc. bri­ gádm ozgalom ban: GECZKÓ JÓZSEF 1 20 5 7 8 4 10 58 A kapott eredmény erősíti azt a felfogást, hogy az ipari üzemeinkben folyó munkaversenyt — így a szocialista brigád­ mozgalmat is — a munkásosztály önfejlődési folyamatának részeként — tehát a dolgozók által kezdeményezett és töme­ gessé tett — magasabb t ipusú versenyformaként kezeljük, amelyben kibontakozásától kezdve tükröződik, hogy a szoci­ alista célok, az elérésükhez szükséges gazdasági feladatok a tömegek programjává vált. A szocialista brigádmozgalom létrejöttét és szerepét mél­ tatva Kádár János a szocialista brigádvezetők III. országos ta ­ nácskozásán a következőket mondotta: „Jelenleg egyidejűleg két ösztönző erő hat: az erkölcsi és az anyagi. Az erkölcsi ösztönzés nagy erejére ragyogó példa ma a szocialista bri­ gádmozgalom. Mert igaz ugyan, hogy itt a munkát anyagi­ lag is dotálják, de mindaz amit a szocialista brigádok végez­ nek, azt nem lehet megfizetni. A brigádok ugyanis olyasmit is adnak a társadalomnak, aminek nincs is ára, ami tehát meg­ fizethetetlen.” �Új lökést adott a fejlődésnek a nyereségérdekeltség is. Maximális nyereséget csak akkor képesek tartósan biztosítani, ha az eszközöket és az élőmunkát a legcélszerűbben használ­ ják fel, és kielégítik a változó piaci igényeket. De az eszközök­ ben és a munkaerő felhasználásában rejlő tartalékokat legin­ kább a dolgozók ismerik. Felhasználásukban pedig azért érde­ keltek, mert mennél nagyobb a nyereség, annál több pénz marad a vállalatnál a saját alapok képzésére. A fejlesztési alap felhasználásában az igazgatóé a döntés joga, de kihatásai miatt meg kell hallgatnia a dolgozók, illetve képviseleti szerveik véleményét és figyelembe kell vennie azt. Ez is csak a demokratizmus révén biztosítható. A vállalati ré­ szesedési alap az elért nyereség szerint nagyobb vagy kisebb. A felosztását és felhasználásának szabályozását az igazgató és a dolgozókat képviselő szakszervezet, közös megállapodás­ sal, a kollektív szerződésben rögzíti. Mindehhez járul, hogy az önállóság és anyagi érdekeltség egyúttal a kockázatok vállalását, a döntések következményei­ nek viselését is jelenti. A közös kockázat erősíti a vezetők és a beosztottak, illetve a dolgozók különböző csoportjainak egy­ másrautaltságát. A felismert egymásrautaltság a kollektív szellem fejlődését, a kölcsönös törődést, segítséget eredményezheti, ami — hatékony politikai és tudatos szervező munkával párosulva — szocialista kollektív szellemmé és aktív cselekvéssé alakul. A pártszervezeteknek, a vállalat gazdasági-műszaki vezetői­ nek, és a tömegszervezetek vezető szerveinek feladata, hogy ezt tudatosan szervezzék, irányítsák, és ezzel gyorsítsák a de­ mokratizmus fejlődését. A fejlődés üteme azonban az eszmei harc hatékonyságától is függ. Meg kell változtatni egyes veze­ tők és beosztott dolgozók hibás nézeteit, hogy ezzel elhárít­ suk a szubjektív akadályokat. Ezért mondjuk, hogy politikai fe­ ladat a lehetőségekből és az igényekből fejlett üzemi demok­ ratizmust formálni. III. Az üzemi demokrácia a munkásosztály politikájának gya­ korlati érvényrejuttatását szolgálja. A párt az üzemi demok­ ráciát olyan eszköznek tekinti, amely eredményesen szolgál­ hatja a dolgozók beleszólását a vállalatok gazdálkodásába, tudatosabbá válhat a végrehajtásban, a gazdaság ellenőrzé­ sében való részvételük. A pártszerveknek és szervezeteknek megvan a saját politikai felelősségük és kötelességük az üzemi demokratizmus meg­ valósításában. Mindenekelőtt a pártszervezetek - mint a tár­ sadalmi élet valamennyi szférájában — politikai irányítói az üzemi demokratizmus szervezéséért felelős gazdasági vezetők­ nek és társadalmi szervezeteknek. Eszmeileg, ideológiailag, politikailag orientálják a kommunistákat, hogy felelősen cse­ lekedjenek az üzemi demokrácia érvényesítéséért. Az üzemi demokrácia fejlesztését, tökéletesítését a meg­ szokott, régi módszerek továbbélése, a bürokratizmus nem kis mértékben hátráltatja. A bürokratikus módszerek jelentkezhetnek mind az egysze­ mélyi felelős vezető, mind a szakszervezeti szervek munkájá­ ban. Az üzemi demokrácia fórumainak felszínes előkészítése, a tájékoztatást célzó beszámolókban a statisztikai adatok me­ chanikus felsorolása, stb. mind a formalizmus, a vezetők kö­ zömbösségének megnyilvánulásai. A párt szerveinek van meg egyedül az a lehetősége, ami kötelességük is, hogy a poli­ tikai irányítás eszközeivel késztessék és kötelezzék a gazdasági vezetésben, a szakszervezetben dolgozó kommunistákat a bü­ rokratizmus, a formális módszerek megelőzésére és felszámo­ lására. A pártszervezetek szervező és irányító munkája mellett a Partszervezetek belső élete is széleskörűen érinti és ösztönzi az üzemi demokrácia fejlődését. Nagy hatással van az üzemi demokrácia színvonalának alakulására a pártdemokrácia fej­ lesztése, s a párt tagjainak olyan magatartása, amely a többi dolgozókat demokratikus jogaik és kötelességeik gyakorlására készteti. Az üzemi demokrácia fejlesztésének elengedhetetlen felté­ tele, a pártszervezetek sokoldalú ideológiai és politikai nevelő munkája a vezetők és a tömegek között. Kívánatos, hogy a vezetők és beosztottak helyesen értelmezzék az egyszemélyi felelős vezetés és az üzemi demokratizmus elvének együttes alkalmazását. A szocialista gazdaságirányítás két alapelve dialektikus kapcsolatban van egymással, érvényesítése a mi viszonyaink között kötelező. A pártszervezetek politikai eszközökkel hangolják össze az üzemi demokráciát megvalósító gazdasági és társadalmi szer­ vezetek tevékenységét. Az összehangolt, tervszerű munka ala­ pul szolgál a párt, a gazdasági, a KISZ, valamint a szakszer­ vezeti szervek közötti — elvi alapon nyugvó — együttműködésre, az üzemi demokrácia színvonalának emelésére, a formális elemek csökkentésére. Az üzemi demokrácia testületeiben a pártszervezetek — a párt tagjai útján — részt vesznek a különböző ellentmondások és feszültségek okainak feltárásában, az eltérő érdekek egyez­ tetésében. Előfordulhat például, hogy az egyetértés körébe tartozó valamely témában nem jön létre egység a képviseleti szervek és a gazdasági vezetők között, nézeteltérés támad az egyszemélyi vezetés és a képviseleti testület között. A pártszer­ vezeteknek feladata, hogy — akár a képviseleti testület ülését megelőzően is — az egyszemélyi vezető és a képviseleti szervek között keletkezett ellentmondások, nézeteltérések egyeztetésén, illetve megoldásán dolgozzanak. A pártszervezetek politikai irányító és szervező munkája a szocialista üzemi demokratizmus érvényesítésére a párt mun­ kájának csak egy részét képezi, de ez beilleszkedik a pártélet fejlesztését, a kommunisták felkészítését, a gazdasági és szakszervezeti szervek pártirányítását szolgáló feladatokéba. IV. A dolgozók beleszólási joga az üzem életébe, a gazdálko­ dásba, a vezetésbe erőteljesen kifejezésre jut a szakszerve­ zetek képviseleti tevékenységében. A szakszervezetek a „tö ­ mörítés, az egyesítés iskolái, az igazgatás, a gazdálkodás iskolái, a kommunizmus iskolái” alapvető funkciójával egybe­ esik tartalmilag és módszertanilag mindaz, ami az üzemi de­ mokratizmus tartalmát és módszereit jelenti. A demokratizmus a szakszervezetek múltjában gyökerező történelmi tradíció. A szakszervezetek érdekképviseleti és érdekvédelmi tevékenysége számos olyan elemet foglal magában, amely az üzemi demok­ rácia adta jogokat, politikai, erkölcsi elvárásokat érvényesíti. A szakszervezetek objektíve azért alkalmasak az üzemi de­ mokrácia szerveiként való működésre, mert soraikba tömörítik a bérből és fizetésből élők túlnyomó többségét. Szervezeti rendszerük igazodik a gazdasági vezetés szervezeti rendsze­ réhez és így a szakszervezetek vezető szervei mint választott képviseleti testületek mindenütt jelen vannak, ahol a dolgo­ zók ügyeiről tárgyalnak vagy döntenek. A szakszervezetek meg­ felelnek annak a lenini követelménynek, hogy a szocializmus építése időszakában minden dolgozót tanítani kell bizonyos fokon a gazdálkodásra, az igazgatásra. A szakszervezetek azért is működhetnek az üzemi demokra­ tizmus szerveiként, mert tevékenységük szocialista osztálycélo­ kat szolgál, mert politikai szervezetek, mert egyértelműen el­ kötelezettek a munkásosztály történelmi célja, a szocializmus megvalósítása szempontjából. A szakszervezeteknek és a gazdasági vezetőknek közös fe­ ladatuk biztosítani az üzemi demokrácia közvetlen fórumainak rendszeres működését. A szakszervezeti szervek sajátos fel­ adata és külön felelőssége, hogy kezdeményezik, segítik a ter­ melési tanácskozások, brigádértekezletek, üzemi gyűlések meg­ tartását és ellenőrzik a gazdasági vezetők e vonatkozású te­ vékenységét. Mivel a gazdálkodás és igazgatás sokféle ismeretet felté­ telez, a szakszervezeteknek gondoskodniuk kell arról, hogy a szükséges ismeretek, információk valamilyen módon — leg­ többször a gazdasági vezetők személyén keresztül — eljus­ sanak a dolgozókhoz. Csak így lesznek képesek az igazgatás­ ba, a gazdálkodásba érdemi módon és felelősségteljesen be­ leszólni. Biztosítsák a szakszervezeti szervek, hogy a dolgo­ zók tudomást szerezzenek javaslataik, ötleteik, beleszólásuk helyességéről vagy helytelen voltáról. A szakszervezetek szervezik, mozgósítják a dolgozókat az üzemi demokrácia közvetlen fórumain való részvételre. A 9 �DOKUMENTUMOK Szocialista demokrácia szocialista állam A szocialista demokrácia biztosítja, hogy a tömegek megismerjék a szo­ cialista építés gazdasági, politikai, társadalm i és kulturális fe la d a ta it; tu ­ datosan aktiv részt vá lla lja n a k az építőm unkában; ellenőrizzék, hogy az állam i, gazdasági, hivatali s egyéb szervek és intézmények m unkája a köz ja vá t szolgálja. Ez a szocialista dem okrácia kiterjesztésének lényege. Ezért m ondhat­ juk tehát, hogy a szocialista dem okrácia lényegében a proletáriátus á l­ lam hatalm ának és társadalm i berendezkedésének fejlettebb, a szocializ­ mus teljes felépítése feladatkörének és időszakának megfelelő torm ája. Nem ellentétes a proletariátus dikta tú rájá val, hanem annak a fejlődés­ ben elért m agasabb fo rm á já t testesíti meg. Vannak, akik még m indig valam iféle „abszolut " „tiszta " demokrácia illuzióját kergetik, olyan á llam rendről álmodoznak, amely kivétel nélkül mindenki szamára d emokrác iát biztosítana. Ilyen á llam rend nem volt és a mi korszakunkban egyelőre nem is lehetséges. Éppen ebből követke­ zik, hogy a szocialista dem okrácia kiszélesítése — akárcsak forradalm i építőmunkánk megelőző szakaszai — nem egyszerű diadalm enet. A d o l­ gozó tömegek dem okráciáját csak a szocializmus teljes telepítésének ta ­ la ján lehet kibontakoztatni, s csak ágy, ha eközben leküzdjük az építőmunka, a p o litika i, a társadalm i élet, a kultúra és az ideológia terüle­ tén óh atatla nu l jelentkező antiszocialista jo b b - és „ b a l" o ldali torzításo­ kat és tendenciákat, s harcolunk azok ellen, akik a szocialista dem okrá­ ciát a szocializmus ellen akarják felhasználni. A szocialista dem okrácia fejleszté se a leghatékonyabb form ája a töm e­ gek eszm ei-politikai nevelésének is. Kétségtelen: a szocialista tu d a tfo r­ málásban mással nem pótolható eszm ei-politikai nevelés és önképzés m el­ lett döntő szerepe van a társadalm i gyakorlatnak. M a megvannak az o bje ktív teltételek a hhoz, hogy újabb és újabb m illiókat tegyünk a szo­ cializmus tudatos építőivé. A falun és a városban tízezrek és százezrek, akiit eddig csak saját g o nd jaikkal törődtek, s nemigen tekintettek utcá­ juk, fa lu ju k ha tárán túlra, most az egész ország ügyeinek intézésében vesznek részt, az ország építésében nemcsak mindennapos üzemi, hivata­ li, termelőszövetkezeti tevékenységükre, hanem közügyekben tett ja vasla­ taikra, elgondolásaikra, önkéntes m unkájukra is támaszkodhatunk. Az üzemi dem okrácia fó rumain, a szakszervezetekben, a Kommunista Ifjú ­ sági Szövetségben, a népfrontbizottságokban most minden lehetőség m eg­ van eleven, pezsgő vitaszellem kialakítására, az üzem, a vállalat, az ad ott község, a kerület és a város - s ezáltal az egész ország - g o nd­ ja ina k m egtárgyalására, a közös teendők kialakítására. (Ká lla i Gyula „Szocializmus, népfront dem okrácia" c. könyvéből) Szocialista állam unk továbbfejlesztésének, az egyetemes népi állam ki­ alakulásának kulcskérdése a szocialista demokratizmus mind szélesebb körű kibontakoztatása. A törvényalkotás folyam atában tám ogatni kell a népi kezdeményezéseket és gyakrabban kell széles körű tanácskozásokat szervezni a néppel. A szocialista dem okrácia fejlődésének fontos követel­ ménye, hogy a lakosság minél szélesebb rétegei kapcsolódjanak be köz­ vetlenül is a közügyek intézésébe. Erre alkalm asak a helyi tanácsok, am e­ lyek állam hatalm i szervek és egyben a nép legátfogóbb tömeg szervezetei is. A tanácsok a lakosságot közvetlenül érintő kérdéseket - a társadalm i ér­ dekek és a szakszerűség betartásával - a lakosság közvetlen résztvételével döntsék el. Küzdeni kell a szocialista dem okrácia fejlődését akadályozó a lakosság öntevékenységét korlátozó bürokratikus szemlélet és ügyintézés ellen. Küzdeni kell a szocialista dem okrácia fejlődését akadálya zó, a lakosság öntevékenységét korlátozó bürokratikus szemlélet és ügyintézés ellen. Az állam i szervek hatásköréből mind több fe la d a t közvetlenül a tá r­ sadalmi szervek és a tömegszervezetek hatáskörébe kerül. A szocialista demokratizmus fejlődéséi jelzi, hogy a társadalm i szervezetek m indin­ kább részt vesznek az állam i szervek tevékenységének tám ogatásában és az állam i munka ellenőrzésében. A pro letárdiktatúra és az egyetemes népi állam között nincs merev vá­ laszfal. Amilyen mértékben a pro letárdiktatúra betöltötte történelm i hiva­ tását, olyan mértékben alakul át egyetemes népi állam m á. Az egyete­ mes népi állam ban a pro letárdiktatúra demokratikus vonásai fejlődnek tovább, a pro letárdiktatúra állam ának új tartalm a teljesedik ki. Fejlődé­ sünk jelenlegi szakaszában azzal segítjük ezt a folyam atot, hogy a tá r­ sadalom és az állam erejét a gazdasági és a kulturális építőmunka fe l­ lendítésére összpontosítjuk. (Az MSZMP VIII. kongresszusának határozatából.) 10 A legutóbbi években tovább erősödött a szocialista dem okrácia, meg­ élénkült a közélet. A korábbi időszakhoz mérve fokozódott a dolgozók ak­ tivitása a közügyek tárgyalásában, s jelentős rétegek vitatták meg a gaz­ dasági építés kérdéseit, a nemzetközi, társadalm i, kulturális problémákat. A dolgozók részvétele az állam i, a társadalm i, a helyi ügyek intézésé­ ben mégsem fe jlő d ö tt kielégítően. A szocialista dem okrácia továbbfejlesz­ tésének fontos eleme a helyi szervek jogkörének kiszélesítése. Biztositani kell a tanácsok számára az önálló pénzügyi gazdálkodás lehetőségét a kommunális fejlesztés területén, a kulturális, valam int a szociálpolitikai igények kielégítésében. Szükséges a tanácsok szerepének, hatáskörének pontosabb meghatározása - egy új tanácstörvényben. Az új gazdasági mechanizmus bevezetésével nagyobb lehetőség nyilik a dem okrácia fejlesztésére az üzemekben. A kérdések többségében a vál­ lalatok, az üzemek vezetői maguk döntenek, és számukra is fontossá vá­ lik, hogy kollektívájuk tapasztalataira, véleményére tám aszkodjanak. Ugyan­ ebbe az irányba hat a f okozódó anyagi érdekeltség. A dolgozók anya­ gila g is érdekeltté válnak abban, hogy a vezetők figyelm ét idejekorán f elh ívják a gazdálkodás hiányosságaira, s velük együtt közreműködjönek a hibák kijavításában. A szocialista dem okrácia kiterjesztésében alapvető a dolgozó tömegek po litika i tud atána k fejlesztése, a rendszeres, sokoldalú tájékoztatás és olyan po litika i légkör megteremtése, am elyben kötelességüknek érzik, hogy m int az ország gazdá i, részt vegyenek minden fontos kérdés eldönté­ sében. Ebben fontos szerepük van a szakszervezeteknek, a Hazafias N ép­ frontnak, a KISZ-nek, a nőmozgalomnak és álta lá b a n a tömegszerveze­ teknek, - mozgalmaknak, amelyeknek fela da ta kiszélesül, gazdagabb ta r­ talom m al telik meg. Az új választójogi törvény, az egyéni választókerületek bevezetése további lépés a szocialista dem okrácia fejlesztésének útján. Növelni kell az o r­ szággyűlés szerepét a törvényalkotó tevékenységben és az Elnöki Tanács, valam int a kormány m unkájának ellenőrzésében. Népköztársaságunk alkotm ányát 1949-ben fog adták el. Azóta befejeztük a szocializmus a la p ja in a k lerakását és megkezdtük a szocializmus teljes kiépítését. A végbement változásokat időszerű az alkotm ányban is m eg­ fogalm azni. (A M agyar Szocialista M unkáspárt IX. Kongresszusa anyagából) A szocialista dem okrácia további kibontakoztatá sára irányuló tervünket biztos alapokra építjük, mert hazánkban a hatalom szilárd, az á llam épitésben partunk, munkásosztályunk negyedszá zados tapasztalatokkal ren­ delkezik, b e lpo litika i helyzetünk nemcsak szükségessé, hanem lehetővé is teszi terveink végrehajtását. Az á llam élet és a szocialista dem okrácia fejlesztése a munkáshatalom, a szocialista állam további m e g s z i lá rd ítását, erejének növelését, haté­ konyságának fokozását je len ti. Á llam életünk, a szocialista dem okrácia tová b b fe jlesztésének lényege, hogy egyidejűleg erősít jük a központi h a ta l­ mat és növeljük a helyi szervek önállóságát. (Kivonat az MSZMP X. Kongresszusa anyagából) M ég nem a lakítottuk ki annak a m ódját és form áit, hogy felkeltsük az ifj úsá g igényét a közéletben való részvételre, pedig forradalm i gyakorlat és élmények nélkül nem lehetséges a forradalm i tu d a t kialakítása. Ebben a szocialista irodalom , művészet csak közvetett élményeket adhat. A szo­ cialista demokratizmus kiszélesítésének lehetőségével élve olyan f ormákat, m ódozatokat kell keresnünk, amelyekben az ifjúság közéleti aktivitása a legjobban, legegészségesebben kifejlőd het és érvényesülhet. aktivitást csökkenti, hogy a feladatok, amelyeket az ifjúság A közéleti elé állítunk, gyakran nem e lég vonzóak, némelykor csak á lfeladatok, az esetek többsé­ gében utasításra, nem pedig a maguk elhatározása a la p já n végzik el őket. Az ifjúság képviseletét nehezíti, hogy sokszor még a 25-30 éveseket sem kezelik felnőttnek. Ez érthetően visszahatást kelt az ifjúságban, de a fe l­ nőttek közéletét is megfosztja az ifjúság frissítő, lendületes jelenlététől. Mindezek m iatt következetesebben kell megvalósítani és törvényesíteni, hogy a fiatalok — választott po litika i és érdekvédelmi szervek révén — le ­ gyenek szavazati jo g g a l rendelkező ta g ja i intézményük, munkahelyük, vá­ rosunk, megyéjük gazdasági, társadalm i, tömegszervezeti vezető és ta ­ nácsadó testületeinek. Közvetlenül vagy m egbízottaik útján, aktívan vegye­ nek részt minden reájuk vonatkozó, életüket, m unkájukat alakító döntés­ ben, társadalm i cselekvésben. (Az MSZMP Központi Bizottságának 1970. feb ru ár 18-19-i ifjúságpolitikai határozatából.) �VÉGH KÁROLY Falun maradt fiatalság F a lu : Gémeskút, zsúptetős ház, tehéncsorda, bezárkózott emberek, nagymise. Fekete öregasszonyok, karéjozó lányok, legények, kucsmás-nagybajuszú öregek. Kanyargós utcák, por, sár, szekér, kátyú. F a lu : Új üzem, já rd a , gimnázium, presszó, új házak sora, művelődési ház. Farmer, beat, kocsi. Műszak, esztergapad, köszörűgép, hosszú haj. Kom­ bájn, vegyszeres gyomirtás. Erő, lendület. Falu mindkettő. A régi és az új ölelkezése. Kibontakozó új élet. Fiatal élet — fia ta l falusi élet. N ógrád megye: Két város, a többi falu. Kicsik és nagyok. Dombok, hegyek közé bújt életek. Lakói a ,,jó palócok” , s a ,,tót atya fia k” . És örököseik: a ma fia ta lja i. A falu fia ta lja i. 37.200 15 és 24 év közötti fia ta l él itt. Nagyrészük a falvakban keresi útját, megélhetését, igyekszik gyökeret verni, megteremteni jövőjét. Közöttük keresem sorsukat, alakuló életüket. G ondjaik, öröm eik: mindenki gondja, a mi gondunk is, az enyém is. Nekik az idősebb generáció nézetével is meg kell küzdeniük a jobbért, a szebbért. Egy két vilá gh áb orút megélt, óvatoskodóan előrelátó öregem ber így nyilatkozott a közművesítésről: - H iába vezetik be a vizet, mert ha jön egy háború, akkor még jó lesz az öreg kút, de a vezetékből egy csöpp se fog jö n n i! A maga m ódján igaza van ennek a csupa ránc, borostás öregembernek. Persze ő úgy gondolja, hogy a vezeték megépítése a kutak bedöntésével já r együtt. Erről még senki sem világosította fel. Egy másik községben két fia ta l lány ,,drá m át" írt a generációs prob­ lémáról. A da ra b o t a helyi ifjúsági klubbon be is m utatták. Nagy vita követte. A régi elleni lázadás új form ája ez? A pénz: Igen, a pénz, a pénz, am it — míg lesz — m indig irigyelni fognak egy­ mástól az emberek, bármennyire is meg vannak elégedve helyzetükkel. Mivel megszűnt az a probléma, hogy földet, lovat kell venni, hirtelen m egnőtt a házépítők és az új kocsitulajdonosok száma. Sok fiatalnak gyűlik otthon gyermekkorától a félretett, szülők á lta l m eg­ spórolt stafirung. Konyha, szobabútor — félévészázados ízléseltolódással — dunna, mellyel talá n már sosem takaróznak. Olyan szülői gondoskodás ez, mely sok esetben csak sértődést okoz, mert az ifjú házasok már mo­ dernet, praktikusat, jo b b a t akarnak. Falu ez, mely megmozdult, s jo b b a ka t akar, de ez a világ még nem te l­ jesen az ő igényeikre méretezett. A vágyak, a lehetőségek beteljesülése még messze van. Kis járás a megyében: egyetlen gimnáziuma van. Fennmaradási gondok­ kal küzd. A felvettek tanulm ányi á tla ga 3,6, ami azt jelenti, hogy köze­ pes bizonyítvánnyal már be lehet jutni, és talá n örülnek is neki, mert így ,,kivan” a létszám. Általános gimnázium — nem szakközépiskola, vagy technikum — , melynek a fela da ta kim ondottan a továbbtanulásra való felkészítés. Kérdem: hogyan és kiket? Egy tanulónak több szakkörben, sportmegmozduláson, tanulm ányi verse­ nyen kell részt vennie, mert m utatni azért kifelé is kell valamit. Az itt végzett diáklánynak már fényes karriert je len t egy irodában adm inisztrátorkodni. M ikor megkérdeztem, hogy miért nem megy szakmát ta ­ nulni, hiszen a sok új ipartelepítés módot nyújtana ehhez, határozottan felelt. Nem. Azt azért már sikerült kinevelni, hogy egy „érettségizett” ne menjen fiz i­ kai munkára. A vágyak, a lehetőségek kinyíltak, az a lap kevés. Nógrád megyében 29 371 általános iskolai, 4 869 középiskolai, 435 fe l­ sőfokú, és 4 840 szakmunkástanuló van. Beszélgettem egy képesítés nélküli pedagógussal: — M ié rt jö tté l tan íta ni? — Nem vettek fel az egyetemre. — Nem akartam pedagógus lenni. Így jött. Jelentkeztem még egyszer az egyetemre, s ha nem vesznek fel, elmegyek segédmunkásnak. — M ié rt nem mégy szakmát tanulni? — A családban mindenki jó szakmunkás. De nekem nem kell. Talán, ha nem jártam volna gim n á ziu m b a ... M agányosnak érzi magát. Sokan beszélnek a nagyváros magányáról. Bármennyire is meglepő, a fa ­ lu magánya is létezik, s ez sokkal kínzóbb lehet, m int a városi. Főleg annak aki nem tud ebből kimozdulni, aki tehetetlen rabja lesz. Nem úgy kitörni, hogy városba kell menekülni, hanem megkeresni és m egtalálni a lehetőségeket, felismerni a magunk forrad alm á t a munkánkban. Ehhez kell még a falusi fiatalságn ak segítség. Palócz Imre (1931-197 3) Pártvezetőt gyászol városunk, megyénk munkásmozgalma. Kivételes érzékű, sokoldalú érdeklődésű, széleslátókörű, a me­ gyeszékhely anyagi és szellemi felemelkedésén hittel, vasaka­ rattal munkálkodó társadalompolitikust vesztett el a közélet. Mint szerkesztő bizottságának néhány éven át, a legutóbbi időkig- volt tagjától búcsúzik a Palócföld szerkesztősége, ol­ vasótábora. Palócz Imre tragikusan derékbatört életútja a felszabadulás után felnőtt kommunista nemzedék sorsának szép példája. Munkásból lett vegyészmérnök, tudományos kutató, pártmun­ kás. Bármilyen munkakörben dolgozott is, a legjobb munká­ sok legtiszteletreméltóbb erényei őrizte meg, szoros, eltéphetetlen szálakkal kötődött a munkásosztályhoz, érzelmileg és értelmileg azonosult a történelmi küldetését teljesítő munkás­ ság céljaival, részt vállalt társadalomformáló küzdelméből. A következetes tanulás s az ismeretek birtokában az újat, jobbakat akarás volt személyiségének egyik legfőbb jellemzője. Mindig képezte magát, korszerűsítette tudását és szűntelenül tanított. Saját példáján látta igazolni és igyekezett környeze­ tében is tudatosítani a műveltség, a tudományos ismeret sze­ repét, jelentőségét a szocialista építés folyamatában. Korát meghazudtoló bölcsessége, lényeglátása alapos felkészültsé­ géből táplálkozott. Megfontolt józanságával jól összefért az a jellemvonása, hogy mind politikai, mind szakmai, mind á l­ talános emberi kérdésekben mindig kész volt maga körül alkotó feszültséget teremteni, ahol csak megfordult: üzemek­ ben, munkapadok mellett, értelmiségek körében, fiatalok kö­ zött. Okos tanácsaival, ötleteivel segítette a Palócföld szer­ kesztését is. Palócz Imre alig több mint négy évtizedre szabott, de így is eredményekben, sikerekben gazdag pályája jelenkorunk, a békés építés forradalmiságát példázza. Emlékét akkor őrizzük meg hozzá méltó kegyelettel, ha erősítjük a Palócföld közéleti társadalompolitikai funkcióját, szerepét, a szebb holnapok ér­ dekében nagyobb részt vállalunk a ma formálásából, valósá­ gunk, szűkebb és tágabb környezetünk alakításából s mindezt e tudatosan vállalt feladat nagyságrendjéhez méltó alázattal, de szenvedéllyel, szocialista elkötelezettséggel cselekedjük. Munkahely: Itt forr talá n a le gjobban az új bor. Központi fekvésű falvak erősen iparosodnak. Szinte a lig akad falu ahol ne volna egy Pestről „k ite le p íte tt" üzemrészleg. Itt van munkaerő Ennek ellenére nagyon sokan ingáznak még. N api 4 -5 órát is utaznak munka­ helyükre. Számukra megszűnt az otthoni művelődés, a falu be li közéleti te­ vékenység. A szabadság ideje a la tt bekapálják a krumplit, málnát, e l­ végzik a ház körüli teendőket. Evés, ivás, alvás, munka. A nap álla n d ó körforgása ez. Ezeket a problém ákat o ld ja meg az otthoni munkahely. Több szabadidő, több lehetőség a társasélet kibontakoztatására, a művelődésre. Művelődés: A régi hagyományok lassan feledésbe mennek. Szüreti felvonulás, bú­ csúi bál még m egtalálható ugyan, de ízüket, rom antikájukat vesztették, Beatra táncolnak a legények, „karéjoznak” a lányok, a klubkönyvtárban, a művelődési házban. A régi dalok és énekek már csak kevés idős ember száján élnek, Új művelődési szokásrendszerek vannak kialakulóban. Új formák, új ta r­ talom . Az új élethez igazodó. Falu: Gémeskút, zsúptetős ház, tehéncsorda, bezárkózott emberek? Falu: Új üzem, já rd a , gimnázium, presszó, új házak sora, művelődési M á r ez a jellem zőbb. Új falvak bontakoznak ki, új emberekkel. FIATALOKKAL. És másokkal. ház! 1 1 �MŰVÉSZET ÉS KÖZÖNSÉGE CZINKE FERENC Raszler Károly kiállítása Egy megnyitó mindig utikalauz is egy­ ben, az eligazodást segítő szándékból született kapunyitás azok előtt, akik a művészet egy adott világába ott és ak­ kor bebocsájtás ügyében tisztességüket teszik, — s ehhez a szakavatott művé­ szettörténész érthet igazán, így tehát kisebbségi érzésem van sok esetben. Életem első olyan kiállításmegnyitója ez, melynek az izgalmi rugója ott van, hogy most egy mesteremnek kijáró tisz­ telet rangján kell elmélkednem, — a megnyitóra érkezett közönséget sem un­ tatva — elmondanom, hogy ma itt a ma­ gyar grafika egyik legnemesebben csen­ gő művészegyéniségéről kell szólnom, nem minden meghatottság nélkül. Teszem ezt azért, mert Raszler Károlyt a műhelymesterségek elsajátításában, a művészet nagy és tiszta emberséggel telített világában — indulásom óta mes­ teremnek tartom, pedig a generációs és évi vonatkozásban (már születés-évire gondolok) szinte egyidősek vagyunk. Számtalan kül- és belföldi kiállításon pedig nagyon sokszor együtt szerepe­ lünk. Ezt a találkozást még rangosabbá te­ szi az, hogy a kiállított műalkotások az emberi kapcsolatok korszerűen letisztult világához adnak útlevelet, olyan világgal szembesítik a tárlatlátogatót, ahol min­ dennek szerepe és logikája van. Itt a tárgyak, a természeti elemek szerves ré­ szei a belső és kitárulkozó magnak, mely­ ből tisztán cseng a humánum, az em­ berért való nagy felelősség. Itt az em­ lékek, a látványok sajátos formajegyek­ ké alakulnak, újjászerveződnek, hogy ké­ pi egységében sajátságos hangú mű­ vekké ötvöződjenek — egy teremtett új képi világban. Itt egy nagy életprog­ ram folyamatának lehetünk tanúi, ahol nincs törés, nincs erőltetett játék, fakturális szépelgés, itt minden azért tör­ ténik, hogy Raszler Károly művészi ön­ kifejezésében egy új világ jöjjön létre nagy, tiszta harmóniában. Boldogan vállaltam el tehát a meg­ nyitót, mert ez nemcsak a hosszú évek Mai képzőművészetünk vonulatában barátságának újabb alkalma, de a szépségben nevelkedett tiszteletem arra kevesen vannak, akik olyan önálló rend­ is alkalmat ad, hogy a céhből adódó del és ritmussal, magukalkotta tiszta va­ tisztes szándék azokkal is összehoz, akik rázzsal tudnának korszerűen szólni, mint a kontaktusteremtés vonatkozásában, Raszler Károly teszi ezt. Rajzai, metsze­ mint befogadók a művészet világához tei szinte grafologizálhatóak, mint az kapcsolódnak. Továbbá azért, mert hiszem irások. Emlékszem, hogyan hozta haza azt, hogy a művészeti tevékenység, az em­ Mongólia levegőjét, rejtett csendjét és beri önkifejezés lelket lángbaborító nagy tüzes mai valóságát, Kuba izzó pálma­ próbája, a teremtés izgalmasan szép gyö­ fáinak varázsát, vagy mit jelentett szá­ nyöre nem lehet meg teremtők és befo­ momra egy művének közelsége a Tirrén tenger egyik szigetén egy műgyüjtő fa ­ gadók nélkül. lán — ott messze tőlünk Porto-Ercolében Kontaktus nélkül nincs művészet, tár­ egyik nagymarosi grafikáján. sadalmon kívül nincs teremtés, így tehát Az itt kiállított művek bizonyítják a mé­ evidens, hogy hiszek a művészet társa­ lyen meggondolt szerkezetekben, s a szi­ dalmi funkciójában. gorúsághoz kötött liraiságban milyen az Különösen a grafika mindenre reagá­ egység, hogyan feszül a társadalmi fe­ ló, gyors életritmussal és vehemenciával lelősség a legintimebb témákban, a megáldott gazdag műfaj. A rajzolás mes­ nem ordító, kiáltó, hanem a lényeges terségén alapuló teremtő erő ez, s így társadalmi mondanivalók feszítő erejé­ nyilvánvaló, a legpregnánsabban köze­ ben. lít az emberhez, ezen keresztül a társa­ A művészi közlés nagy rendteremtő dalomhoz. belső rendje tehát az a konstans ténye­ A közművelődés megélénkülő munkál­ ző, mely művészeti magatartását, korsze­ kodása, széles-skálájú gazdag informá­ rű hangját jelentik. Újat tesz, de nem ció — rengeteggel hat a ma emberére. jár álruhában, termékeny kisérletei tá ­ Ennek a bonyolultan összetett, elveiben vol állnak a divatos humbug bravúrok­ tisztázott és tisztázandó tudatátalakító tól és csillogó ügyeskedésektől. A maga világnak igen fontos része a művészet. útját járva nagy intuitással, gazdag, gaz­ 12 dag szemléletélménnyel a képzelet és alkotó értelem, a magát teljesen bele­ élni tudó jelenvalóság világában él. Ezt a művészetet nem kell magyarázni, s nem is lehet! Ö nálló életük van, csak hangosan gondolkodva szerettem volna ezt a nagy skálájú invenciót a valóság és a képzelet, a szerkesztés és az ön­ feledt lélek nagy együttműködését meg­ csillantani, s ha ez sikerült, úgy köze­ lebb kerültünk a művekhez. Külön öröm számomra, hogy hosszú évek kötik Raszler mestert Nógrád me­ gyéhez. Mint főiskolai tanár több nyá­ ron művésztelepet vezetett a megyében, több hazai és külföldi kiállításon művei interpretálták az itt dolgozó emberek vi­ lágát, az acélgyári munkások, bányá­ szok, a csillevezetékek és salakhegyek megejtő szépségét, a nógrádi lankák szivárványívű öleléseit. S végül: Ez a kis galéria évről évre rangosabb programmal szolgál a mű­ vészetszeretőknek; Szeretnék egy ennek a kiállításnak az emlékére, illetve innen indulón egy kedves szokást honossá tenni: Egyik lengyel kisvárosban az a szo­ kás, hogy a kiállításlátogatók egy-egy szál virággal érkeznek, s a nekik tetsző képhez rakják, odatűzik, mintegy lelki fi­ zetségül a művész és a galéria vezetői nem kis örömére. Milyen jó lenne, ha ez a kis galéria, elsőnek vezetné be ezt a kedves emberi gesztust, ami nem ártana, ha országos méretekben is innen indu­ lón erről a kiállításról tenné meg az el­ ső szépség-lépéseket. Köszöntöm a mestert, köszönjük a szép kiállítást, köszönöm a Képzőművészeti Szövetség nevében is, a várossal egye­ temben a tárlatlátogatók tiszteletadását, s azzal nyitom meg a kiállítást, hogy most sebtiben nem is értékmérőül, hi­ szen én minden képhez virágot raknék, az első szálat elhelyezem, s ezzel a ki­ állítást megnyitom, kérem tekintsék meg a műveket, melyek az emberért, a bol­ dogság igézetéért születtek! (A balassagyarmati Horváth Endre Galé­ riában elmondott megnyitó.) �RASZLER KÁROLY: LOVAS (12 oldalon) FA ZU H AN Ó IKARUS Kórházi Galéria A művész vallhat saját világáról, megindító élményekről, a l­ kotómódszerekről, de igazság szerint ez is a művészettörténé­ szek dolga. Így tehát a feladatból az marad, ami ennek az új kezdeményezésnek az országosan is figyelemre méltó program­ nak a művész számára szimpatikus, ami az elképzelések való­ ra váltásában a művekkel realizálódott, amiért a gondolat va­ lahol egy közéleti élménnyel és felelősséggel új lehetőséget igér a művész és társadalom kapcsolatában. Mert első gondolatra különlegesnek tűnhet kiállítást ren­ dezni egy kórházban, ahová végső soron nem tárlatlátogatás­ ra mennek az emberek, hanem életmentő kezek és agyak nagy és bizakodó világába kerülnek, újra megszerezni az egész­ ségesek fején láthatatlanul ott fénylő koronát. A kórház úgy él az emberben, mint a nagy boldogságok és nagy tragédi­ ák intézménye. Annál inkább igaz ez, mert itt a törekvés bo­ nyolultan összetett; olyan összefüggések láncolatát kutatja és mérlegeli egy-egy beteg kórlapján túl a hozzáértők szíve és agya, ami új felfedezésekkel, a hagyományos gyógymódo­ kon túllépve naponta tapos új gyalogösvényeket az eddig já ­ ratlan rengetegben is. Legyőzni az ismeretlen kórokozókat, új eljárásokkal gyorsítani, sürgetni és faggatni az okokat, összetevőket. Az emberi gyógyulás bonyolult folyamatához a gyógyítókon kívül számtalan motiváció is meghatározható jelentőséggel bír. Egy teljes és kölcsönös viszonyról van itt szó, melyben nagy jelentősége van az egyén és a környező való­ ság tartós, vagy átmeneti szerepének. Ilyen meggondolások vezették a salgótarjáni Madzsar Jó­ zsef kórház orvosait, amikor az esztétikai-érzelmi viszonyuláso­ kat, mint állandóan ható valóságszférákat, mint pozitív jelle­ gű érzelmek hordozóit beavatták a gyógyítás folyamatába a kiállítás megrendezésével. Mert kétségtelenül igaz, hogy a gyógyuló ember önmagával való örökös önmegfigyelésében és belső harcában kialakult szorongását az új, a megszokottól eltérő környezet és látvány, oldja a belső feszültségeket, fe­ ledtetik az emberben élő kétségeket, melyek, ha a betegségé­ re vonatkoznak, tartósan gyötrő állapotot honak létre, s kés­ leltetik a gyógyulást. Egy ilyen kórházi galériának tehát nem kórházi dekoráció szerepét szánták. Közművelődési szempontból pedig szinte felmérhetetlen a jelentősége. Sok beteg életében először itt lát kiállítást, s a kórtermekben az erről folyó viták nemcsak a gyötrelem feledtetésében, de az esztétikai szemlélet változásában is nagy je­ lentőséggel bírhatnak. Tárgyává válik egy-egy kiállítás olyan érzelmi jellegű viszonyulásoknak, melyek a művészet által fel­ fedezett új világokat tárhatják fel a nézőben, előbb ösztönö­ sen, majd később kutatva az összetevőket, lehántja a konven­ cionális szemléletet, és új utak nyílhatnak meg az emberek lá ­ tásmódjában, gondolkodásmódjában. A kiállítás képei olyan emlékképeket, ismeretlen világokat hívnak elő a nézőben, me­ lyek éppen a megismerési folyamatok hatására, a normális életfolyamatok útjára vezeti a betegeket. Lóránt János szovjetúnióbeli tanulmányútján készült festmé­ nyek, a hazai és távoli tájak, az otthon és az ismeretlen vi­ lágok összeegyeztetése, és a magam által készített grafikák, a tengerpart, az itáliai tájak utiélményei csak a kezdet a kór­ házi galéria további programját tekintve. Reméljük, hogy ez a kezdeményezés még további gazdagodással folytatódik, ami­ hez megyénk művészei — hiszem és remélem — lelkesedéssel kapcsolódnak, mert műveikkel hozzájárulhatnak a gyógyítók nemes munkájához, a betegek gyógyulásához és ízlésformálá­ sához. Cz. F. 13 �LÁTOGATÓBAN szükséges szellemi kapacitás az elmúlt évtized közepére Sal­ gótarjánban már rendelkezésre állt, s megteremtődtek a kia­ dáshoz szükséges anyagi eszközök, feltételek is. — Kik kaptak m egbízatást a m onográfia megírására „Egy közösség szembesíti önm agát... “ Dr. Balogh Sándort, a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem tanszékvezető egyetemi tanárát, a történettudomá­ nyok doktorát az idén a megye legnagyobb elismerését je ­ lentő Madách-emlékplakettel tüntették ki. Az elimerés a kom­ munista tudósnak szólt, annak a kivételes munkabírású, fárad­ hatatlanul tevékeny embernek, aki a Nógrád megye története című monográfia főszerkesztőjeként oly sokat tett — és tesz — megyénk szellemi értékeinek gyarapodásáért, tudományos éle­ tének felvirágoztatásáért. — Az Ö n kutatási területe melyik korszakot öleli fel, fo g la lja m agában? — Fő kutatási területem a két világháború közötti művelő­ déstörténet, ezen belül is elsősorban az értelmiség története és az ideológia-történet. De foglalkoztam a felszabadulás utáni koalíciós időszak politikai történetével is. Nagydoktori disszer­ tációmat e tárgykörben készítettem: Parlamenti és párt-harcok Magyarországon a felszabadulás után, 1945-1947 címmel. Tanulmányom megírásakor a fő súlyt a magyar viszonyoknak a nemzetközivel szoros összhangban való vizsgálatára helyez­ tem. — Milyen kapcsolatok fűzik N ógrád megyéhez? — Eredendő kapcsolatok. Itt születtem ugyanis Pereszlény községben. Balassagyarmaton jártam középiskolába, és csak az érettségi letétele után szakadtam el szűkebb pátriámtól, a palócföldtől. De nem lettem hozzá hűtlen soha: állandóan és rendszeresen visszatértem gyermek- és ifjúkorom felejthetetlen, régi színhelyeire. Gyakran megfordulok Salgótarjánban is, ahol édesanyám, testvéreim élnek. Nem vagyok babérkoszo­ rús nógrádi, levelenként lettem azzá. Mint ahogyan csak úgy, elvileg sem lehet magyar az ember: a nemzeti tudatnak vala­ milyen szűkebb közegben, egy közösség vállalásában, a vele való azonosulásban realizálódni kell. — Köztudott, hogy a megyei m onográfiának eddig három kötete került az előfizetők és a vásárlók kezébe. Az első kötet 1969-ben, a második 1970-ben, a harm adik az idén, néhány hónappal ezelőtt je le n t meg. M iko r­ — A monográfia íróinak nevét hosszú lenne elsorolni. Nevek nélkül, hadd emeljem ki inkább azt, hogy a szerzők kivétel nélkül megyében élő, ennél fogva annak gondjait, problémáit ismerő, értő, több-kevesebb történetírói tapasztalattal rendel­ kező tanáremberek, todományos kutatók köréből kerültek ki. A monográfiának nincs egyetlen „külföldi” szerzője sem; teljes egészében helyi erőből készült. Ezt azért is tartom lényegesnek, mert lerakta egy jól dolgozó, aktív hazai alkotóműhely alap­ jait, és bátorítást, ösztönzést adott — az évfordulókra való tekintetttel — időközben már megjelent összefoglaló és monog­ rá fikus munkához, többek között a 100 év és a Salgótarján története című könyvek megírásához. S módszertani szem­ pontból is jelentős, mert a monográfia írása és szerkesztése közben kialakult és alkalmazott szisztéma szerint készül jelen­ leg Balassagyarmat város története is, amely előreláthatólag egy év múlva fog elkészülni. — Milyen nehézségeket je le n te tt önnek és munkatársainak a m onográfia szerkesztése? — Az első nehézséget a vállalkozás úttörő jellege jelen­ tette. Magyarországon a felszabadulás óta ugyanis még nem készült ehhez hasonló, teljes megyei monográfia. Munkánkat nem tudtuk semmilyen előzményhez sem viszonyítani. Rend­ kívüli gondokat jelentett például az, hogy egyfelől a monog­ ráfia megfeleljen a marxista tudományos igényeknek, másfelől mégis olyan legyen, hogy a tudományos, történelmi kérdé­ sekben járatlan, egyszerű olvasó is értse, élvezze. Vigyáznunk kellett a koncepció és a metodika egységére is. Az egyes irások között nem lehettek színvonalkülönbségek. Ez a munka, a jószándékú és felkészült írókkal való bánásmód, hogy ha­ táridőre leadják, vagy éppen dolgozzák át az anyagot, meg­ felelő tapintatot követelt. Gondot jelentett a köteteket kiegé­ szítő képanyagok megszerkesztése is. Ügyelni kellett, hogy minden kép a maga helyére kerüljön, s ezen felül legyen ki­ fejező, a valóságnak megfelelően mutassa be a régit és az újat. A kötetek megjelenését egyeztetnünk kellett - a megye bámulatosan gazdag munkásmozgalmi múltjára tekintettel — az évfordulókhoz, a tanácsköztársaság és a felszabadulás öt­ venedik, illetve huszonötödik évfordulójával is. — Sok m unkában tö ltö tt éjszaka, sok parázs vita eredménye egy-egy ra várható a m onográfia negyedik, befejező kötetének megjelenése? tudományos munkaközösség á lta l — A befejező kötet, amely Nógrád megye felszabadulás utáni történetét dolgozza fel, kéziratos munkálatai közvetlen befejezés előtt állnak. Minden valószínűség szerint ez a könyv is még ebben az esztendőben megjelenhet, vagy rosszabb esetben a következő év elején. nak talá n, akik kétségbe vonják a helytörténeti munkák szükségességét, — Véleménye szerint milyen megszületését? inspirációk ihlették a megyei m onográfia — A monográfia megírásának és kiadásának gondolata a hatvanas évek közepén merült fel, a salgótarjáni városrekonst­ rukciós építkezések megindulásának idején. Salgótarjánban, az elmaradott régiből egy új, modem várost építettek, illetve építenek, s tulajdonképpen innen, ebből a megújhodásból fakad a monográfia megvalósításának gondolata. Egy megyeszékhelynek ugyanis, amely státuszánál fogva — mindenféle vonatkozásban — egy országrész centruma, nemcsak iparában és kereskedelmében, hanem kultúrájában is újjá kell születnie. A formai változásokkal tartalmi, szellemi változásoknak kell együttjárniuk. Ez a helyes felismerés szerencsésen találkozott az objektív lehetőségekkel: a nagy tudományos vállalkozáshoz 14 m egírt történeti munka.. Mégis a ka d ­ hasznosságát. Véleménye szerint, mi a jelentősége, mi a haszna egy ilyen je lleg ű válalkozásnak? — A monográfia jelentőségét — más kérdések kapcsán — egyéb vonatkozásban részben már érintettem. Ezen túlmenő­ en azonban tudnunk kell azt is, hogy valamirevaló helytör­ téneti munka, így a Nógrád megyei monográfia is az orszá­ gos történet szerves részét képezi: bizonyos ismereteket meg­ bízhatóbbá, árnyaltabbá tesz. A nemzeti történet gazdagít­ ja, de nem helyettesítheti. A monográfiában tulajdonképpen egy közösség szembesítheti önmagát múltjával, pozitiv és negatív hagyományaival. A szülőföld mélyebb megismerésével erősíti a hozzávaló kötődést, s tulajdonképpen ez egyik legfontosabb célja is. Monográfiánknak ezen kivül van egy nem lebecsü­ lendő haszna: összes előnyeivel és hibáival együtt tanulságul szolgálhat más megyei monográfiák számára. Sulyok László �ORAVEEC JÁNOS Kirándulás, biciklivel - Meghívlak egy krigli sörre — mondta az öltözőben Ta­ más a barátjának, félhangosan, hogy a többiek ne hallják. - Csak nem kölcsöndíjat akarsz fizetni a bicikliért? - né­ zett fel a lócáról Karcsi. - Mert akkor ne hívjál. - Ugyan! — tiltakozott Tamás. — Kérdezni szeretnék vala­ mit — mondta és kapkodva fűzte be a cipőjét. - Tényleg - szólalt meg Karcsi. - Nem is mondtad, hogy sikerült a kirándulás. Tamás felkapta a fejét és szinte durván vágta oda: - Jól! Hogy sikerülhet egy kirándulás? Csakis jól. Karcsi megrántotta a vállát. Magában elhatározta, hogy nem kérdez többet, nehogy azt gondolja Tamás, hogy a ke­ rékpár kölcsönadása miatt jogosan faggatja. Izmos ujjaival megpuhított egy cigarettát, komótosan rágyújtott és a pla­ fon felé fújta a füstöt. - Gyere — mondta kurtán Tamás, s magára dobta a zakót. - A szekrényedet nem csukod be? — kérdezte Karcsi. - Az istenfáját! - állt meg Tamás már az ajtóban, és visszasietett a vaslemezből készült, szürkére festett szekrény­ hez. Rávágta az ajtaját, markával összeharapta rajta a laka­ tot, kirántotta a kulcsot, és már viharzott is kifelé. - De rohansz — mondta Karcsi. - Szomjas vagyok. Mindég így vagyok, ha nagyon kimeló­ zom magam és utána megfürdök. Ennek bizonyításaként azonnal le is húzta a söröskorsó tartalmát, ahogy a sarki kocsmában a pincér eléjük tette az italt. - A bicajt majd délután átviszem — mondta kissé kapkod­ va a sör után Tamás. — Letakarítom egy kicsit. - Ugyan, ráérsz vele. Nem sürgős — bólintott Karcsi és nézte a barátját. Ismerte jól. Egyre azon járt az esze, mitől ideges most ez az ember. - Te Karesz - szólalt meg hirtelen Tamás. — Ugye, te so­ kat jársz kirándulni a feleségeddel? - Ühüm — motyogta Karcsi és kortyolt a sörből. - Ha kiértek a műútra, te hol szoktál menni? Elől vagy há­ tul? - Nem értem. - Hát, amikor nagy a forgalom és nem mehet egymás mel­ lett a két kerékpár, te hol karikázol? — kérdezte újra Tamás és előredőlt a széken, mellét nekitámasztotta az asztal szélé­ nek. - Mindegy — válaszolta közönyösen Karcsi. - Hogyhogy mindegy? - Hát úgy, hogy mindegy. Ha nem mehetek Kati mellett, akkor előtte vagy a háta mögött megyek. Csak ez a két le­ hetőség van. Nemde? — nézett fel barátjára Karcsi - Egyéb­ ként, miért vagy így begerjedve? - Csak! - válaszolta röviden Tamás és csalódottan vissza­ dőlt a széken. Sokáig nem szóltak. Karcsi úgy vette észre, barátja megnyu­ godott egy kicsit. Azt is tudta, mennyire szemérmes, nem szí­ vesen beszél érzéseiről, házaséletéről, feleségéről, ezért óva­ tosan kérdezte: - Mária jól érezte magát? - Miért Mária? - vágott vissza Tamás. — Ketten kirándul­ tunk, én is ott voltam. - Tudom — bólintott Karcsi. — De azt látom rajtad, sőt biz­ tosan tudom, hogy te nem érezted jól magad. Tamás felkapta a fejét, szigorú arcával ránézett barátjára, aztán két kezével hátrasímította szőke, kissé göndör haját és elnevette magát. Erre nem számított Karcsi. Egy kicsit elcsodálkozott, aztán intett a pincérnek, két ujját a levegőbe bökve jelezte az újabb rendelést. Tamás egy darabig fészkelődött, aztán beszélni kezdett: - Tudod, annyira készültem erre a kirándulásra. Igaz, nem az én találmányom volt, hanem Máriáé. Titeket akar utánoz­ ni, de talán igaza van. Sok a por abban a gyárban, ahol dol­ gozik. Úgy gondoltam én is, szívjon egy kis friss levegőt. Rendbe hoztam az én bicajomat, tőletek elkértem a Katiét. Azt is leápoltam, megtisztogattam, leolajoztam. - Felesleges volt — szólt közbe Karcsi. - Rendben van az a gép. Én tartom rendben. - Nem érdekes - vonta meg Tamás a vállát és folytatta: — Mária bevásárolt, szombat este szépen becsomagoltam mindent a hátizsákba. Vasárnap már hajnalban felébredtem. Kinéztem az ablakon. Szebb időt nem is tudtam volna elkép­ zelni. Minden stimmelt ehhez az első kirándulásunkhoz. Igaz, reggel egy kicsit összevitatkoztunk, mert Mária az opartos bő szoknyáját akarta felvenni, de én kijelentettem, hogy csak nadrágban jöhet. Hogyne, majd mindenféle pacák nézhesse az úton a combját. Egyébként is ott áll az a drága lastexnadrág a szekrényben. Ha már megvan, viselje. Nem igaz? No, szóval mégiscsak elindultunk. Mária ment elől, én utána a hátizsákkal. Később mellette karikáztam, még beszélgettünk is. De amikor kiértünk a nagyforgalmú útra, ott aztán megint csak előreengedtem, mert a KRESZ se engedi a két kerékpárt egymás mellett, de meg annyi gépkocsi, motor száguldott mel­ letünk, hogy másképp nem is lehetett. És akkor majdnem baj történt. Mária valamit hátraszólt nekem, hátra is nézett, s közben a kormányt balra rántotta. Kis híja, majdnem elütöt­ te egy szembejövő őrült autós. Beletapostam a pedálba, és megelőztem Máriát. Még a veríték is kivert. Így mentünk so­ káig. Arra gondoltam, inkább engem üssön el valami száguldó, mint Máriát. De egyébként is, én jobban ismerem az utat, nekem kell vezetni. Igen ám, de akkor meg az kezdett idege­ síteni, hogy nem látom, nem tarthatom szemmel Máriát. Le­ lassítottam és intettem neki, hogy menjen előre. Azt hittem, az majd megnyugtat egy kicsit, ha állandóan magam előtt látom. Mondanom se kell, hogy ez is csak addig volt jó, amíg el nem zúgott egészen közel hozzánk egy gépkocsi. Ud­ variasság ide, udvariasság oda, megint előrevágtattam. Te Karesz! - sóhajtott fel Tamás — én akkor már annyira pipa lettem, mint még talán soha. Gondoltam mindenfélére. Egy­ szerűen nem voltam képes eldönteni magamban, hogy mi a helyes. Elől menni vagy hátul. Hát én végképp elől marad­ tam. Nagyon idegesített, hogy nem látom állandóan magam előtt Máriát, ezért sokszor hátratekintgettem. Ő meg mosoly­ gott. Tamás elhallgatott, megcsóválta a fejét, mintha még most is elégedetlenkedne. Kortyolt a sörből, és folytatta: - Végre odaértünk arra a nyamvadt, divatos fürdőhelyre. Tudod, ott lejjebb, a tó partján kiválasztottam a bokrok kö­ zött egy jó helyet. Mária csak állt a kis tisztás közepén. Ar­ ca kipirult, ragyog a szeme. Mondom neki, mit ácsorogsz? Szedjél egy kis száraz gallyat a szalonnasütéshez. Ki se fú j­ hatja az ember magát — így nekem vissza. Káromkodni lett volna kedvem, de inkább lenyeltem. Megraktam a tüzet, nyár­ sakat vágtam, elkészítettem rájuk a szalonnát, vereshagymát. Hozzákezdtünk. Forgatjuk a nyársat. Látom, a füst marja Má­ ria szemét. Mondom neki, cseréljünk helyet. Jó ott neki mondja, és meg sem mozdul. Ha neked jó, akkor nekem is jó — gondoltam magamban. Szépen sült a szalonnám, be­ vagdalt teteje kinyílt, mint a tangóharmónika, az elébe szúrt vereshagyma pedig már megdinsztelődött a rajta átcsorgó for­ ró zsírtól. Levettem. Amíg elfordultam egy fél percre, Mária beleejtette a szalonnáját a tűzbe. Ekkor már ordítani szerettem volna a dühtől. Mária látta, hogy ideges vagyok, vigasztalt is, hogy ő nem is szereti a sült szalonnát, csak a róla zsírozott kenyeret. Jól van — mondom neki. Ülj csak félre, aztán egyél, amíg meg nem dermed a kenyéren a zsír. Ő meg csak nem mozdul, azt mondja, megvár engem. Ne várjál, hanem egyél, mordultam rá. Megvonta a vállát és arrébb ment. Fél szem­ mel figyeltem. A hátizsákban kotorászott, aztán nekilátott ki­ bontani az egyik májkonzervet. Mi az isten csudáját akar ez­ zel a konzervvel — gondoltam magamban — , hiszen még azt sem tudjuk egy ültő helyünkben megenni, ami most körülöt­ tünk van. Látom, hogy az ujjával akarja felfeszíteni a körülvá­ gott konzerv tetejét. Már éppen szólni akarok, hogy ne tegye, 15 �amikor végigkarcolta a keze fejét. Először lopva rám pillan­ tott, aztán a szájához kapta a kezét. Elkezdtem ordítani, hogy nekem most már elegem van ebből, meg efféléket. Leteszem a nyársat, megyek oda hozzá, hogy megnézzem a kezét. Azt hiszed — nézett mereven Karcsira — megmutatta? Nem, paj­ tás! Az istennek se. Csak néz rám a könnyes szemével, és ezt kérdezi: „ Uristen, kihez mentem én feleségül?" És elkezdett pityeregni. „Kihez? — kiabáltam. — Majd mindjárt bemutat­ kozom neked. Novák Tamás szerszámlakatoshoz". Ezt mond­ tam. Karcsi közömbösséget tettetve, gyufaskatulyával játszott az asztalon. Forgatta maga előtt, mutatóujjával a doboz sar­ kára lépve, felpörgette a levegőbe, egészen a söröskorsó szá­ jáig. — Figyelsz te? - kérdezte meghökkenve Tamás. — Hogyne — válaszolt Karcsi. — Legutóbb azt mondtad, No­ vák Tamás szerszámlakatoshoz — és elmosolyodott. Tamás legyintett, mint aki megsértődött, nem sok hajlan­ dóságot mutatott a további beszélgetésre. — Történt még valami? — kérdezte később Karcsi óvatosan. — Ha tudni akarod, történt — kapott a kérdés után Tamás. — A sörügy a halászcsárdában. — A sörügy? — húzta fel a szemöldökét Karcsi. — Igen, ha tudni akarod. Félórát ücsörögtünk a kerthelyi­ ségben, a pincér ránk se hederített, pedig többször odaszól­ tam neki. Tudtam, hogy Mária nagyon szomjas, de nem szólt egy szót se. A mellettünk lévő asztalnál egy család ült. Ezt akkor vettem észre, amikor a kisgyerek elkezdett sírni az any­ ja ölében. Nahát, gondoltam magamban, még csak ez hiány­ zott. Lehetetlen volt nem odafigyelni. Azok még mielőttünk jöttek, enni akartak, mert a kisgyerek ezt nyávogta állandó­ an: „Anyuuu, éhes vagyok.” Néztem az embert, az csak ült, mint valami szobor a színes ernyő alatt és törölgette izzadó homlokát. Szóval, legszívesebben már elmentem volna, mikor a mi asztalunk mellett rohant el a pincér. Mondanom sem kell, elkaptam a fehér frakkját és megkérdeztem, hogy min­ ket miért nem szolgál ki. Mit gondolsz, mit mondott? — nézett erősen Karcsi szeme közé Tamás. — Azt mondta, hogy ne durváskodjak. Erre én felálltam. Mondom neki, hozzon ide sört, oda, a másik asztalhoz meg amit kérnek, és hozza magával a panaszkönyvet is. Erre nagy pimaszul azt mondja nekem, hogy a sör meg a panaszkönyv egy tálcán nem fér meg. M á­ ria csitítani kezdett, mert már az egész kerthelyiség odafigyelt. Azt hiszem, valami olyasmit mondtam a pincérnek, hogy ru­ hástul fürdetem meg a tóban. Kijött a főnök is, aki aztán gyorsan intézkedett. Szótlanul ittuk meg a sört, ami olyan hitvány és meleg volt, nohát tudod. . . Amikor elmentünk végre innen, láttam, evett a család is, amelyik mellettünk ült. Az ember habzsolta a halászlét, fel se nézett. Micsoda pacákok vannak a világon! Karcsi bólogatott, aztán csendesen megszólalt: — Én szájba vágtam volna a pincért, vagy adtam volna ne­ ki egy tizes borravalót, előre. A vendéglátónál csak ez a két eset lehetséges. — Persze, nehogy azt gondold, hogy ezzel vége volt a nap­ nak — folytatta Tamás. — Ahogy kijöttünk a kerthelyiségből, azt mondja Mária, hogy ő többet sehova se megy velem, mert állandóan cirkuszolok, nyüzsgök, beleavatkozom mások dolgába is és emiatt lesül a képéről a bőr. Hát ez aztán, pajtás, nagyon fájt. Annyira meglepett, hogy még ordítani sem tudtam. Csak ballagtam mellette és arra gondoltam, hogy most nagyon igazságtalan volt Mária. Én azt akartam, hogy az a vasárnap, az a kirándulás a lehető legjobb legyen. Én nagyon akartam, hogy éppen ő, Mária, a lehető legjobban érezze magát. Én azt akartam, hogy minden nagyon szép és jó legyen, hogy neki a kisujját se kelljen mozdítania. . . — Éppen ez volt a baj! — csapott le rá váratlanul Karcsi. Tamás értetlenül nézet a barátjára. — Igen. Éppen ez volt a baj - ismételte meg Karcsi. — Miért? Nem értem. — Nem érted, nem érted — csóválta a fejét Tamás. — Hát ide figyelj, pajtás! Miféle kirándulás az, ahol az ember nem teheti azt, amihez kedve van? Hogy érezheti magát az a fiatalasszony, akit még a széltől is óvnak nyár közepén egy tó 16 partján? Látszik, hogy nem voltál még kirándulni. Miért nem engedted, hogy szoknyában menjen? És csak egy jót kellett volna kacagni azon, hogy beleejtette a szalonnát a tűzbe. Amikor pedig megkarcolta a kezét, a zsebkendővel kellett volna bekötni, nem pedig ordibálni. Tamás tágra nyílt szemmel hallgatott. Karcsi gondolkodott egy kicsit, lassú mozdulatokkal eltolta a cigarettavéget a ha­ mutartóban és csendesebben így folytatta: — A tó partján, a bokrok között másképp telik el a nap, mint bent a városban, vagy a lakásban. Sok minden egészen váratlanul előfordulhat. Ilyenkor mindig arra keli törekedni, hogy ezek a váratlanságok minket, a mi jókedvünket szolgál­ ják. Egyébként is, tudod, vannak olyan dolgok, amelyeket hagyni kell gurulni a maguk útján, a maguk sebességével, a maguk tehetetlenségével. Egy egyszerű kirándulástól ne várj többet, mint amit adhat. Ne akarj kéjutazást belőle. Még akkor sem, ha egy évben egyszer kerül sor rá. Ha arra törekszel, hogy egy nap alatt pótolj sok mindent, amit hosszú időn keresztül elmulasztottál, ha ezt nagyon akarod és túlhajtod, akkor éppen az ellenkező eredményhez jutsz. Én, pajtás, ezt már megtanultam. — És a sörügy? És a panaszkönyv? — kérdezte szinte da­ dogva Tamás. - Abban sem volt igazam? Ott is feleslegesen nyüzsögtem? — Nem, pajtás, — válaszolta határozottan Karcsi. - Abban teljesen igazad volt. Ilyen eset miatt már én is összezördültem Katival. Valahogy ő sem érti, hogy az ember nem változik meg az által, hogy levette a munkásruhát és ünneplőbe öltözik . . . Tamás mozdulatlanul nézett maga elé. Valami nagy nyugalom szállta meg. Sokáig nem szólt. Aztán ránézett a barátjára és halkan megkérdezte: — Mondd, Karesz! Mitől van az, hogy az ember nagyon akar valami jobbat attól, ami van? És miért borul ki olyan egyszerű kérdéstől, hogy elől menjen vagy hátul? Mondd, mitől van ez? — Nem tudom, pajtás. Megitták a maradék sört, kiléptek a füstös kocsmából az utcára. A sarkon szótlanul kezet fogtak. Karcsi egy pillanatra még visszatartotta barátja kezét és megkérdezte: — Nem gondolsz te arra, Tamás, hogy te nagyon szereted Máriát? Tamás nem válaszolt. Bal kezéből jobb hóna alá csapta az aktatáskát, két kezét zsebre vágta és elindult. Karcsi az utca­ sarkon maradt és nézett utána. Néhány lépés után Tamás megállt, visszafordult. Végignézett az utca macskakövein, a házakon, a poros levelű, elhízott törzsű gesztenyefákon. Aztán kikapta hóna alól a táskát, széttárta a karját, nagyot nevetett, sarkon fordult és továbbment. nap Fá b iá n Gyermek­ versek, felnőtteknek 1. két király poroszkál bolondabb a bolondnál lábuk előtt tekereg kilenc kócos holdgyerek szolgálójuk szél s a nap fejükön lapukalap zsebükben a glória arcuk arany bronz lila foguk között furulya minden ember félreáll: „nézd ott ballag két király a palástjuk csupa rongy nem egy bolond két bolond” mennek mennek csendesen házak alatt kerteken várják őket a lányok boldogok a királyok j j | j j j �2. állnak az álmok betakarózva róka szeméből fagy hull a hóra fagy hull a hóra fagy hull a rétre csak az ég szárad fenn kötélre téve szalad a reggel kiszakadt zsebbel pirosra csípve felcicomázva állnak az álmok kitakarózva kék tenyerükben virít a málna ERDŐS ISTVÁN Az utolsó kilométerek Bálint, a legkisebb fiú egy divatos slágert dúdolt; lábát az ablak alatti fűtőtestre tette, vállát az ablaknak szorította, loboncos-bozontos fekete fejét jobbra-balra ingatta a dallam ütemére. Ő nem tudott ultizni, énekelt. Nézte a leszálló alkonyatot, a napkorong előtt hanyatvetődő távoli villanyoszlopo­ kat. A kalauz, amikor belépett, szimatolva magasra tartotta az orrát, sarkával visszarúgta az ajtót, megemelte hatalma jelvényét, a fényesen csillogó lyukasztót, rögtön kiszúrta ma­ gának a legkisebb fiút, gorombán rákiabált, hogy belefojt­ sa a dalt. — Coki, te! A cigány istenedet! Ne hangoskodj, mert ki­ lyukasztom a füled. Béla kezében megállt a meglengetett piroshetes. Az öccsére nézett aztán a kalauzra. Hosszan figyelte a nagydarab em­ bert, a kékesszürke egyenruhája alól kidülledő hájpárnát, sző­ rös nagy kezét, vörös arcát, a csillogó szerszámot. Idő kellett hozzá, sok idő, hogy az ideges remegés elüljön a szája sar­ kában, idő kellett, hogy a combjában, derekában, vállában feszülő, lökődő rugókat megfékezze, ülve maradjon, hogy nyelve a bénulásból mozdulni tudjon, hogy hang jöjjön ki a torkán. Jobb kezével barátságosan megveregette öccse karját, ballal a hústorony kalauz elé ejtette a földre a piroshetest. — Kilyukasztod az anyád, te hülye-állat, aki így lépsz be az emberek közé . . . Bálint leült, mereven hátradőlt az ülésen, sötétbarna nagy szemében riadalom, szomorúság törölte le a szemlélő nyu­ galom friss csillogását. Biztos volt már benne, hogy ezen a Péntek estén nem érkeznek haza úgy, mint más családjukhoz megtérő, fáradt- csendes munkásemberek, ezen az estén sem lehet virágot vinni csupaősz anyjának a piaci sarokról, s mi­ kor nevetve szabadkozik, hogy ő virágot kapna, vázába ten­ ni a nagy asztalra a csokrot, s meghitt vacsora után most sem lehet fehér inget venni, klubba készülni, lányokhoz simulni. Érezte, hogy ellenkezése mit sem ér, őt is magával ragadja Béla haragja, s a gyűlölet, amely oly hirtelen támadt, mint villámoson csattanó nyári zápor szokott a faluvégről indulni a major szalmakazlai ellen, pattanásig feszíti minden porcikáját, szája kiszárad, térde megremeg, szorító- bénító vakság, süketség kerülgeti, olyan blokkoltság, amelyiknek a rácsából csak görcsösen kiüt az ember, és lesz, ami lesz alapon ugrik előre. . . A kalauz visszalépett egyet, balkezével megfogta az ajtó ki­ lincsét a lyukasztót arca elé emelte figyelmeztetően. Hangja rekedt volt az izgalomtól, arca még jobban kivörösödött. - Fenyegetni mernek engem. Huligánok! Na, várjanak csak! Sarkon fordult, bevágta maga mögött az ajtót, s elin­ dult, hogy legalább két kollégát hívjon segítségül a huligá­ nok megfékezéséhez. Béla keserűen nevetett, aztán combját csapkodta csinált jókedvében. A két ultipartner hallgatott. Bá­ lint kilépett a kártyázok között, s felvette az ajtó elől a piros hetest. Béla térdére tette. - Játsszatok csak nyugodtan! Én majd a peronon kiszellőz­ tetem a fejem. Először a vécébe ment. Megmosta az arcát, majd a peron mindkét feljáró ajtaját szélesre kitárta. Az erdő, amely mel­ lett robogott a vonat már fekete-zöld volt, ijesztően mozdu­ latlan. A becsapódó levegő Bálint hosszú fekete haját szét­ söpörte, szemébe vágta lobogtatta. Ha a peron közepére állt, ahonnan pont a szomszéd kocsiba látott, csak a huzat erejét érezte. A szomszéd kocsi teljesen üresnek látszott, a padok között nem moccant senki. A kocsi első része sötét volt, má­ sik felében égett a villany. A kalauznak nyoma sem volt, amed­ dig ellátott. Benn a kocsijukban Béla már keverte a kártyát, osztani készült. Kiálló nagy arccsontjain táncolva mozgott a bőr, amint kétszer-háromszor dühösen beleharapott a füstös levegőbe. Bálint látta a szájmozgásáról, hogy a kalauzt szid­ ja, s a harapások, vicsorgó fogcsattogtatás nevettetőnek szánt háttér szövege az: elharapom a torkát, ha visszajön. . . Bálint újra a szomszéd kocsi felé fordult — ahonnan a ka­ lauznak jönnie kellett. De csak Béla szögletes arcát látta ú j­ ra maga előtt. A szeme haragját, arcizmai rángatását. Amed­ dig visszaemlékezett kisgyerekkorukra; Béla mindig fékezhetetlen, nehéz gyerek volt. Kisiskolás korában sem tűrte el a hangos szót, a durva feddést, pálcát: tízévesen hasbarúgott egy vénkisasszony tanítónőt, aki a pajeszát húzgálta, hogy szóra bírja. Az iskola testnevelő tanár-igazgatója kíméletlenül elverte: Béla egy éjszaka viszonzásul beverte az igazgatói la­ kás utcai ablakait. Az igazgató nem nyúlt hozzá többé, csak sűrűn emlegette az iskolai évek során az akasztófát, ahol Béla majd végezni fogja. S ha nem is az akasztófa, de jött a felfüggesztett ité­ let. Négy hónap felfüggesztve. Verekedésért, garázdaságért. Egy éve sincs. Népünnepély, búcsú a folyóparton, Béla össze­ akaszkodik a céllövölde előtt egy italos kiskatonával, gyors pofonok csattannak el, aztán Béla előreugrik, ökle, mint egy kalapács vágódik a katona arcába: álcsonttörés. Mondják; szerencsés dolog volt a felfüggesztett itélet. De később is az egész falu arról beszélt, hogy Béla előbb-utóbb úgyis börtön­ be kerül indulatos természete, bivaly ereje miatt. Bálint tud­ ta, érezte, ha a goromba kalauz társaival visszatér, olyan ve­ rekedés lesz, amelyet Béla már tényleg nem úszhat meg b ö r­ tön nélkül, lezárás nélkül. Ezért jött ki a peronra, ezért várt a kalauzra, maga akarta elintézni saját ügyét. Béla ne kese­ redjen bele! Büntessék meg őt ötven forintra vagy százra, vagy amire akarják, csak verekedés ne legyen. Ezek a vasutasok ugyanis olyan urak, hogy azt csinálnak, amit akarnak, de ez a kalauz még disznómód goromba is, alighanem ittas is, sem­ mi jót nem lehet tőle várni. Hatósági közeg. Amit ő mond, azt hiszik el a rendőrségen. Ne legyen itt verekedés! A vo­ nat csendesebb futással dombra kapaszkodott, Báli nt kiha­ jolt a nyitott ajtón, egy állomás távoli fényei közeledtek. Az utolsó állomás falujuk előtt. Talán le kellene szállni itt — gon­ dolta B á lin t-n y o lc kilométert gyalogoljanak inkább, mint vé­ res verekedés után vonuljanak a rendőrségre. Legyintett, tud­ ta, Bélát nem lehet részedni ilyesmire, ő bízik a maga igazá­ ban, a maga. erejében. Mikor a kis állomáson fékezett a vonat, Bálint megint kiha­ jolt. Az utolsó kocsiból leugrott a vörös arcú hústorony kala­ uz, aztán még két férfi kollégája, végül egy nő. Futottak elő­ re, s mire a vonat újra nekilódult a kapaszkodónak, mind a négyen Bálint alatt kapaszkodtak a lépcsőn. A vörös arcú lyu­ kasztójával Bálint lábfejére csapott, aztán lökték befelé a pe­ ron közepébe, Bálint a vécéajtónak esett, beszélni próbált. - Kalauz bácsi, kérem. . . Én. . . A kalauznő kapott Bálint karjáért, megragadta húzta maga után. 17 �— Befelé! Az anyád. . . A férfiak hátulról lökdösték. A hústorony káromkodott, mint a záporeső. Bálint még egyszer megfordult volna, hogy beszéljen, de ne­ kilökték az ajtónak. A zajra csak most eszméltek fel a kár­ tyázok. Béla, mint tigris ugrott az ajtó felé, a kalauznő meg­ rettent feldúlt arcától, inkább elengedte Bálint karját, hogy kezét maga elé kapja. Béla ott állt lihegve az ajtókeretben. Nézte öccse kérő arcát fátyolos szemet, majd sorra a négy kalauzt. Az ultipartnerek Béla mögé sorakoztak szorosan, el­ szántan. A hústorony kalauz felemelte az öklét, hogy a lyukasztóval lecsap Bélára, Béla ugrani készült, de Bálint gyorsabb volt. A kalauznő mellett a nyitott peronajtóhoz lépett, s kiugrott a sötétségbe. Kövek gördülő zaját hallották, majd valami fé­ mes pendülést. Béla meghúzta a vészféket. Mire megállt a vo­ nat, a kalauzok, az ultizok sorra leugráltak, s rohantak visszafelé a sinek mentén. Az ablakok a vonaton sorra lecsa­ pódtak, megteltek kíváncsi fejekkel. Mi történt? kérdezték min­ denfelől. Egy-két utas leszállt, s elindult a visszafelé rohanók után. A többieket messze megelőzve Béla futott elől, s képtelen­ ségnek érezte, hogy alig néhány másodperc alatt ilyen ret­ tenetesen messzire elhaladt a vonat attól a helytől, ahol Bá­ lint kiugrott. Lassította futását, nehogy elvétse a helyet. Már mellette lihegett a goromba kalauz lámpáját lóbálva, majd a kalauznő is nyomukba ért. Bálint egy táviróoszlop tövében feküdt. Mikor Béla föléhajolt, megemelte a kezét, látszott, hogy még él. Füléből, szá­ ja sarkából vér szivárgott. Béla kiegyenesedett mellette, ne­ kidőlt a távíróoszlopnak, hagyta, hogy a kalauzok, utasok fel­ emeljék öccsét. Béla a vonat távoli sötét tömbjét nézte me­ reven, s a két vörös pontot az ütközők fölött. Kegyetlen ha raggal szorította össze a fogait. Percekig állt mozdulatlanul. Párásodó tekintettel elmosódott alakokat látott a vonatra ka­ paszkodni, s csak akkor indult meg lassan a sinek mentén a vonat után, mikor az két-három rövid fütty után újra nekilen­ dült a domboldalnak. . . Mikszáth Tamás István versei Ördögszekér Számadás meg paták nyers zörgése ráz pecsenyéjén rág Dűlőutak kerékvágásán megritkult fogam tengelyét-tört harminckettő história hever volt vala — Előtte tajtékos tébolyult ló a szó S a gondolat lőcsöt ragad hogy megfenyegesse az Istent ha ha s van harmincnégy évem Ebből szépen elbitangolt kettő s százszor szebb öt Buborékok úsznak mert tanító is voltam tenyeredből pacsirták röppentek a szivárvány fölé csőrükben sírás és nevetés százszorszép csokrával Bánatban vígságban egy népet emeltél föl oda hol a szívek csengő gyermeknevetés arany virágkelyhét nyitják s kihajt a gondolat a kézfogásokban lm elhoztuk eléd görcsös gyökerekkel világodnak értői e tájban fogadd fogadd megőrzésünk vasárnapi palóc koszorúját a vízen s nyugdíjam hej Pásztákban hull majd kilencszáz kemény a májusi zápor aluminiumban Zöld S ott távol s kölcsön harmincéves szavaim mint ama háború viszhangra várnak vers vagy százhúsz búzában de keskeny a gyalogút bánatom mély s csillag-magos mint a kút sej de kiadatlan Egy ázott kis Életem álom vincellérbogár kép meg képzavar száll Fényes hajnal meztelen vállamra oltárát emelve S én a kakukkfű a kutyafáját még sem tartós illatában a csillogásba vakultam bele megmártom emléked 18 Pipacs nyitó szép igéret kivirul s hátam mögött lányok könnye lángra gyúl �HAGYOMÁNY SZABÓ BÉLA ,,Szabadság, itten hordozák véres zászlóidat" lanatában, szinte egy emberként keltek fel a nógrádi jobbá­ gyok. Csizmadia Kis Ferenc, aki magát Rákóczi mezei hadna­ gyának nevezte, már 1703 szeptemberében kibontotta a me­ gyében is a Rákóczi-zászlókat, és amint azt a császárhű ne­ mesek Bécsbe jelentették, a kurucok szinte elárasztották a me­ gyét. A jobbágyokkal együtt a szabadságharc oldalára állt a megye kisnemessége is. Közülük többen (mint pl. Géczy Zsigmond, Géczy Gábor, Géczy Sándor, Batta Zsigmond, Batta Ádám, Battik László, Bezzegh János, Sréter János, Tolvaj Fe­ renc) a kuruc hadsereg főtisztjeivé lettek. A nógrádi jobbágyok is a szabadságharcért, a hajdúszabadság elnyeréséért ragad­ tak fegyvert. Ugyanazt az utat követték, mint Esze Tamás ta l­ pasai: a harctereken nem kímélték önmagukat, jelentős sike­ reket értek el. Csizmadia Kis Ferenc 1703-ban Rákóczi ka­ tonai főerőinek megérkezése előt körülzárta a gácsi táborban összesereglett nemeseket, Géczy Sándor pedig már a szom­ szédos Hont megye egy részét is biztosította Rákóczi számára. A parasztfelkelés eredményeként 1703. október közepén már a megye nemessége is Rákóczi hűségre tért. Azoknak az érzelmi szálaknak az összetevői között, melyek az embert a szülőföldhöz, a hazához kötik, jelentős szerepet já t­ szik a történelmi múlt. Mindaz, ami körülvesz bennünket, a jelen és elmúlt századok munkás hétköznapjainak alkotásait dicséri. Megyénk minden helysége, települése nevéhez a magyar történelem különböző korszakaiban lezajlott küzdelmek emléke kapcsolódik. A honfoglaló magyar törzsek nevének majd min­ degyike megtalálható például a megyében (Nógrádmegyer, Karancskeszi, Salgótarján, Diósjenő, Balassagyarmat, Erdő­ kürt, Szandakér). E nevek egyben a magyarság honfoglaláskori letelepedésének bizonyítékai is. A megye neve, Nógrád, az ősi szláv ispánság helyén Novigrád székhellyel alakult I. IstvánA nógrádi jobbágyok a Rákóczi-szabadságharc hadseregé­ kori vármegyénk emlékét őrzi. A XIII. században kibontakozó nek mindvégig jelentős tényezői voltak. Arra vonatkozóan, hogy feudális anarchiára, az egyre erősödő bárók hatalmára emlé­ milyen nagy volt a parasztság lelkesedése és részvétele, kevés keztenek Hollókő, Szanda, Somoskő sasfészkei. E várak rabló­ írásos emlék maradt fenn. 1704-ben kelt hiányos jegyzék érzé­ lovagjai - mint pl. a füleki Falkos - garázdálkodásaikkal erő­ kelteti talán legjobban a részvétel nagyságát. E jegyzék szerint szakoskodásaikkal rémületben tartották a környéket, egymás a megye nyugati részének 28 falujából 247 kuruc katona vonult közötti s a királyi hatalommal dacoló küzdelmeik pedig állandó a táborba. Mindössze 28 kis falu egyetlen évének adatait őriz­ háborúk szinterévé tették a megyét. A XIV. századi városi fe j­ te meg a levéltár. A szabadságharc nyolc éves küzdelmében lődésnek nyomai is kimutathatók. Bizonyítékai a mezővárosi a nógrádi jobbágyok ezrei vettek részt. kiváltságlevelek: Szécsény földesura Szécsényi Tamás már A nógrádi parasztfelkelők nemcsak részt vettek, hanem vité­ 1334-ben mezővárosi kiváltságot szerzett a királytól Szécsény- zül harcoltak is. 1704-ben a Tolvaj Ferenc parancsnoksága nek, s e kedvező földrajzi fekvésű helyen jelentős, forgalmas alatt küzdő nógrádiak Zólyom ostrománál oly mértékben ki­ vásárokat tartottak; 1407-ben Pásztó ura, Tari Lőrincz Buda tüntették magukat, hogy a fejedelem külön rendeletben biz­ varának jogaival azonos jogokat tartalmazó kiváltságlevelet tosította számukra a zsákmányrészüket. szerez a pásztóiaknak. E két említett helység mellett ugyaneb­ Tolvaj Ferencnek a nógrádi parasztsereg vezérének élet­ ben az időben mezővárosként tartják nyilván Balassagyar­ matot, Nógrádot, Tart, Nagyoroszit, Diósjenőt, Patakot, Dejtárt rajzával mindmáig adós a megyei történelmi kutatás. A sza­ is. badságharc előtt a losonci református lyceum tanára volt: a magyar nyelvű matematikai oktatás egyik úttörője, Comenius A mezővárosoknak a XIV— XV. században nemcsak az egyre erősödő árucsere lebonyolításában volt jelentős szerepük, fordítójaként, mint pedagógus is nagyon jelentős. Mint költő, hanem azokban az osztályharcokban is, melyet a jobbágyok a irodalmi tevékenységgel is nevet szerzett magának. A szabad­ fördesuraik ellen folytattak. A mezőváros védelmet és munka- ságharc időszakában pedig, mint Rákóczi paraszthadainak vi­ lehetőséget is jelentett a földesúri kizsákmányolás ellen mene­ téz vezére szerzett katonai babérokat. Adós azonban a megyei külőknek. Az 1514-es Dózsa-féle parasztfelkelés időszakában a történelmi kutatás a megye parasztsága egészének a szabad­ nógrádi, hevesi jobbágyokkal együtt a mezővárosok jobbágy­ ságharcban való részvétele bemutatásával is. Különösen sú­ polgárai is ott gyülekeztek a Pásztó melletti mezőn és együtt lyos áldozatokat hozott a szabadságharc utolsó szakaszában vívták meg harcukat a nemességgel. Mint tudjuk, a királyi ka­ az 1708, 1709— 1710-es években, midőn az Ipoly vonala vált a tonai erőktől támogatott nógrádi nemesség legyőzte a felkelő­ kurucok védővonalává, és a megye az ellenállás egyik legje­ ket, és vérbefojtották a parasztság első jelentős megmozdulá­ lentősebb bázisa volt. Az 1710-es romhányi csata után Rákóc­ zi seregei kénytelenek a megyéből kivonulni és ezzel a megye sát Nógrád megyében. jobbágyságának álmai is szertefoszlottak. A török hódoltság időszakában 150 esztendeig részint hó­ doltsági terület, részint a végvári harcok állandó szintere a A függetlenségi harcaink sorában kiemelkedő jelentőségű megye. A fennmaradásért folytatott harcok súlyos vérveszte­ 1848— 49, a polgári forradalom és szabadságharc időszaka. E séget jelentettek. A túlerővel való szembenállásnak nemcsak történelmi időszakban vált szabad emberré Nógrád megye év­ nógrádi, hanem magyar szimbólumává is vált Drégely, ahol századok óta elnyomott jobbágysága. Bár a jobbágyfelszaba­ Szondy György pár katonájával és nógrádi parasztokkal együtt dítás nem jelentette a jobbágyság nagy problémájának meg­ inkább a vár falai alá temetkezett, mintsem hogy meghódol­ oldását, a földhöz való jog biztosítását, mégis az a tény, hogy jon. A nógrádi végvári vonal várai — Nógrád, Balassagyarmat, a telkes jobbágyból, zsellérből szabad ember lett, alapvetően Szécsény, Buják, Salgó, Somoskő, Fülek — mentén állandósult a küzdelem. A török hódítást megakadályozni a magyarság határozta meg a további fejlődést. A megye népe 1848-ban nemcsak jogaiért vívott szívós küzdelmet a feudális rendszer­ erői nem voltak elegendők, de az életben maradáshoz igen. hez makacsul ragaszkodó földesurakkal szemben, hanem ki­ A Habsburgok elleni függetlenségi harcok időszakában is vette részét a szabadságjogok, a függetlenség védelmében jelentős szerepet játszott a megye. A Thököly-felkelés, Rákóczifolytatott fegyveres harcból is. Több mint 3500 nógrádi fiatal szabadságharc időszakában országosan kiemelkedő szerepe harcolt a honvédseregben, több ezren léptek a nemzetőrség volt a megyének. Szécsény az 1705-ös országgyűlés színhelye, soraiba, és százakra megy a nógrádi gerillák, vadászok száma. s nem véletlen, hogy Rákóczi Ferenc Nógrád megyébe tartotta A szabadságharc nagy katonai hadműveletei elkerülték a meg az országgyűlést. 1703 őszén a szabadságharc első pil­ 19 �megyét. Jelentősebb katonai akcióra mindössze 1849 január­ jában a Görgey parancsnoksága alatt küzdő, Feldunai magyar hadsereg bányavárosokba történő visszavonulása során; 1849. áprilisában a tavaszi hadjárathoz kapcsolódva Beniczky Lajos bravúros losonci rajtaütése, valamint 1849 júliusában a ma­ gyar hadseregnek a váci csata után Rétság, Érsekvadkert, Balassagyarmat, Szécsény, Losoncon keresztül történő vissza­ vonulása idején került sor. t visszavonulás legjelentősebb fegyverténye a Rétság mögötti dombokon, a bánki útelágazás előtti küzdelem volt. Pöltemberg tábornok VII. hadteste itt ve­ tette meg a lábát és önfeláldozó harcával biztosította a magyar seregek visszavonulását. Méltó lenne a szabadságharc 125. évfordulóján megjelölni e helyet, annál is inkább, mivel megyénkben 1848—49-es emlékhely még nincs, — és itt a VII. hadtest kötelékében harcolt, a nógrádiakból szervezett I. Nóg­ rádi Önkéntes Honvédzászlóalj is. A megye dolgozó népe nemcsak a régmúlt, hanem az új és legújabb kor történelmi küzdelmeiből is kivette részét. A XlX. szazad közepén szénbányászat, a vasútépítés, az ipartelepítés új osztályt teremtett, a munkásosztályt. Mar 1867-ben sor ke­ rult az első bányászsztrájkra is Salgótarjánban. A XIX. század vegén, a XX. század elejére a munkásosztály nemcsak lét­ szamában növekedett, erősödött, hanem döntő tényezővé vált a megye társadalmában is. A munkásosztály politikai súlyá­ nak növekedését nemcsak az 1890-es évek nagy sztrájkjai, az I. világháború előtti időszak jelentős munkás-megmozdulásai bizonyítják, hanem szervezeteinek kiépítése és az előtte álló küzdelmekre történő tudatos felkészülés is. A nógrádi munká­ sok, ezen belül is a salgótarjáni munkások, 1919-ben a Ta­ nácsköztársaság idején a proletárhatalom védelmében or­ szágos jelentőségre tettek szert. 1919. május 2-án indult meg a csehszlovák burzsoá intervenciós erők koncentrált támadása az Ipoly vonalán, mely nemcsak Salgótarján, Szécsény, Ba­ lassagyarmat elvesztésével fenyegetett, hanem a proletárha­ talom északi frontjának szétzúzásával is. Súlyos harcok ala­ kultak ki és a túlerő az intervenciós csapatok oldalán volt. A munkásosztály azonban szinte egy emberként fogott fegyvert. A salgótarjáni szénmedence bányászai, munkásai rögtönzött zászlóaljakat hoztak létre, szinte a város falai előtt állították meg az intervenciósok előretörését s nemcsak a várost védték meg, hanem ezzel együtt a proletárhatalmat is. A nógrádi munkások a Magyar Tanácsköztársaság honvédő háborújá­ nak, ezzel az egyik legjelentősebb fegyvertényével beírták ne­ vüket a magyar munkásmozgalom történetébe. Horthy ellenforradalmi rendszere időszakában a salgótarjá­ ni, baglyasaljai illegális kommunista pártsejtek az üldöztetés ellenére éltek, működtek, bizonyítva, hogy a munkásosztály erejét, elszántságát a győztes ellenforradalom nem tudta meg­ törni. A német fasiszta megszállók elleni küzdelem új hősöket adott. A karancslejtősi bányászok 1944. novemberi ellenállása a magyar bányamunkásság egyik legjelentősebb megmozdulá­ sa volt. A karancslejtősi bányászokhoz hasonlóan azonban a salgótarjáni szénmedence számos bányájában, gyárában szer­ vezték meg az ellenállást, tagadták meg a munkát, a bevo­ nulási parancsot, szabotálták a bányák, üzemek leszerelését, akadályozták az országpusztító politikát. Kezdetüket vették a fegyveres partizánharcok is. A salgótarjáni szénmedencében Bandur Gyula csoportja, a Börzsönyben a Görgey zászló­ alj, a Karancs hegységben a Nógrádi Sándor vezette partizán csoport fegyveres harca hozzájárult a felszabadító szovjet had­ sereg hadműveleteinek sikeréhez és példaképévé vált a fasiz­ mussal szembeni küzdelemnek, a nemzeti függetlenség mellet­ ti kiállásnak. Szocialista társadalmunk építése során nem nélkülözhetjük, hogy ne kutassuk a magyar történelmi múltat, ne tárjunk fel egyre többet ebből a múltból, hiszen ezzel jelenünket teszszük gazdagabbá, építő munkánkat tudatosabbá. Történelmi múltunk, küzdelmeink megismerése nemcsak a szülűföldhöz, a hazához köt bennünket újabb és újabb szálakkal, hanem egy­ máshoz és jelenünkhöz is. S z a b ó B éla 20 Karcolatok a régi nógrádi népéletbő l Megyénk falvainak történeti vizsgálata során a legfontosabb fe la d a t a ren­ delkezésre á lló adatok számbavétele. Ami ezekből az adatokból m eg álla­ pítható vagyis az á llatállom á ny szaporodása, művelés alá fo g o tt fö ld te ­ rület gyarapodása, szőlőtelepítés, pálinkafőző üstök számának növekedé­ se pontosan tükrözik a megye lakosságának m indennapi életét, szorgal­ m át s ismeretük nélkülözhetetlen a helytörténész számára. A házak számának pontos m egállapítása és növekedésük ütemének meghatározása azonban m agában véve nem elegendő, csonka lesz, ha nem lá tju k meg berendezése, bútorzata m ellett a benne lakó em bert is, viseletével, ételeivel, szokásaival, szórakozásaival együtt. Az elsőre példa a Flórián M ária á lta l rajzolt kép Rimóc népviseletéről (Balassagyarmat, 1966.), mely a recens anyagon kívül bőséges levéltári forrásanyagot is kö­ zöl a XIX. századi viseletről. A kutatók á lta l elsősorban felhasznált összeírások azonban, noha az á l­ lattartás statisztikája elkészíthető belőlük, semmit sem, vagy alig valam it szólnak az emberről, aki nemcsak tenyészti de őrzi is őket, legfe ljeb b a falu lakossága névsora végén ta lá lju k meg a „pa sto r vaccarum” (tehénpásztor) vagy „ o p ilio " (juhász) m egjelölést egy-egy név után. Más forráso­ kat kell keresnünk, ha személyükön kívül mást is meg akarunk róluk tu d ­ ni. A községi bírói számadásokból például megtudjuk, hogy az e lő ljáróság fog adta fel őket év végén vagy ja n u á r hónapban. Természetesen ez á ld o ­ mással já rt, Kosdon pl. 1777. ja n u á r 17-én „az megkívánt pásztorok fo ­ gadása alkalm atosságával elkelt áldom ásra 8 icce bor” . Ahol nem volt áldomás, o tt pénzt és bort kaptak a pásztorok. Nógrádverőcén pédául 1775-ben december 8-án jegyzi fel a bíró: „pásztorok fogadásakor a d ­ tam nékik borra 8 dená rt” . Konvenciójukat is m egtudjuk, a készpénzen kívül némi ruhanem űt és bocskort kaptak. Novem ber végén volt a m akkoltatásra a d o tt sertések szá madása, m ikor a kanász hazahajtotta a makkról az első hó lehulltával a kondát, egy icce bo rt kapott. Nemcsak a kondás számára je len te tt külön honorárium ot a makkoltatás, az elöljáróság is szépen keresett rajta. A megye nagykiterjedésű eredei közül nem minden falunak volt tö lg y­ vagy b ükkerdeje, s ahol nem volt a községnek m akkoltatása, az e lö ljá ró ­ ság kebeléből küldött em bereket makk után „tu d a ko zn i", „vizsgálni” , majd masokat „a lk u d n i” , midez persze n a p id íjja l já rt. tz azonban mind a gazdálkodáshoz tartozik, de talá lun k egy olyan fo r­ rástípust is, melyet a helytörténészek á lta lá b a n el szoktak kerülni, annak ellenére, hogy belőle nemcsak nagyon sok e lfe le jte tt eseményre derül fény, hanem megismerjük a régen é lt emberek hétköznapi életét is. Ezek a büntetőperek ira ta i, főleg tan úkihallgatásai, melyekről sokan azt hiszik, hogy a „v ig in ti quinque palcarum ” -on kívül — ahogy a megye szülötte Mikszáth csúfolódik a tekintetes vármegye patriarchalis igazságszolgálta­ tása fe le tt — mást nem tartalm aznak. Pedig m egtudjuk belőlük, minek ö rü l­ lek eleink, mi bántotta őket, hogy élték le életüket, milyenek voltak hét­ köznapjaik, ünnepeik. Sok esetet ma már megmosolygunk, néhány érthe­ tetlennek tűnik előttünk, de voltak olyan szokásaik is, melyek ma is élnek. Ismeretes volt m ár a házasságközvetítés is, m int az alább i, 1973-ban fe lte tt kérdésekből kitűn ik: „ V a llja meg hite után a tanú, tud ja-e , hogy midőn Bene N ándor ifjú legény volt, Ivanovits Julianna másokat kért, hogy comm entálják neki"? Vagy ilyen ma is élő szokás a nemcsak Nógrád megyében, hanem az egész ország területén szokásos karácsonyesti zajkeltés. Megyénk fa lv a i­ nak téli csendjét is felverte decem ber 24-én söttétedéstől egészen az éjféli miséig a kolom polás, ostorpattogatás, kanásztülökkel való tülkölés, sőt lövöldözés. C élja a néphit szerint az ilyenkor, az esztendő leghosszabb é j­ szakáin leselkedő gonosz, á rtó szellemek elijesztése, hogy ne fejthessék ki rontó hatalm ukat. Erre szolgált 1745-ben Karancskesziben is tragikusan véget ért lövöldözés. A dolog úgy esett, hogy karácsony előtti napon megszállt Nagy Ferencnél Kelemen András. M eg akarta házigazdáját bo­ rotválni, el is küldött a mesterhez borotváért, de az nem ad ha tta oda, mert éppen a pu skájá t tö ltötte. Nagy Ferenc is elővette az a jtó m ögött lógó pisztolyát, m egtöltötte, és ki akarván próbálni, lő tt is vele. Kelemen megjegyezte: „m a jd akkor kellene lőnünk, midőn az éjféli misén fognak lenni” . Ö is m egtöltötte a pisztolyát, azonban olyan szerencsétlenül, hogy véletlenül saját m a g á t lőtte agyon. A bból, hogy ketten is készültek a lövöl­ dözésre, biztosra vehetjük, hogy bevett szokás volt a pisztoly, puska elsütögetése az é jfé li mise a latt. Számtalan perben fordul elő, hogy juhászok szamarukat, ha ittak „a kortsma ab lak vasához" kötötték, s az á lla t békén várt ott a mulatság be­ fejezéséig. „K á r ilyen legények parlagon hevertetni az e re jé t" — m ondja Kalodán egy obsitos katona a kocsmában az o tt ivó juhászbojtárnak, biztatja, á lljo n be katonának, az csak a gyöngyélet. A b o jtá r azt feleli, szívesen menne, bátyja is katonáskodik Budán, örömest együtt szolgálna vele, be is állna, ha tudná, hogy m egüti a mértéket. Az obsitos megméri, kiderül, hogy még m agasabb is m int kell, elmegy a bíróhoz, két garast kap tőle, közösen megisszák. A b o jtá rt a legközelebbi á llításko r katonának viszik. M ária Terézia korának „ ú j m agyarjai” , ahogy a hivatalos nyelv a c ig á ­ nyokat nevezi, szintén okoztak némi fejtörést a bíróságnak. Elég sok bajuk volt velük, felhasználták a babonákat, lopásaik, m achinációik palástolására, m int Rónyán 1773-ban, ahová az Erzsébet napi gyöngyösi vásár előtti szombaton cigánykaraván érkezett és telepedett meg a falu határában. A férfiak kifogva a lovakat tüzet raktak az erdő szélén, a nők mintegy tizenöten bementek kártyát vetni, jósolni, kéregetni a faluba. �Egyik házba többen belépve „beszélgettek, játszottak s m ulatoztak mintegy fél órá ig” azután kimenve a házból, a falu bó l is elmentek. M ásnap reg­ gel a gazdát, akinek házába bent voltak előző este így szólította meglegényfia: „a p p a nézze meg kend az lá d á já t, meg van-é az pínze, mert azt mondják, hogy az ilyen cigányok után elmegy az pínz", az a p ja fe le li: „ne hidd fiam , csak mese az” . Csak nyu gtalantío tták fia szavai, megnézte a ládát, ötven forinton fe lűli pénzének hült helyét ta lá lta . Utánuk sietve, egy hét után H o nt megyében ta lá lta meg őket, elfogatva a községi elö l­ járósággal — ahogy akkor nevezték a Birá kkal - már csak hét fo rin t volt meg az ötvenből. M in t a károsult gazda kinyomozta, az útbaeső falva k­ ban m indenhol húsz krajcárosokkal fizettek, az ő ötven fo rin tja is mind a b ­ ból állt. Több hasonló esetből tudjuk, hogy a cigánynők szokásos eljárása az volt, hogy nagy beszéddel, z a jja l körülfogták az áldozatot, rendszerint már olyan házba menve be, melyről tudták, hogy csak egy személy tartóz­ kodik otthon, azt a sok beszéddel elkábítva, egy társuk aza latt belopózott a szobába s o tt magához vette a pénzt. Az áldozatot annyian á ll­ tak körül, hogy nem is vette észre, hogy valaki bement a házba. Titokza­ tosabbá teendő a d o lg o t m int fe lje b b is olvastuk, elhíresztelték, ő utánuk e lmegy a pénz. A második eset szerelmi varázslással történt, megetetéssel, am it a közelm últban szinte még az egész országban hittek és gyakoroltak, elsősorban a férjhezmenni szándékozó lányok. 1776-ban Terényben a 25 éves O láh Ferenc azért került bíróság elé, mert egy cigánynővel, akinek nem volt fé rje, viszonyt folytatott. K ihallgatásakor a férfi azzal védekezik, hogy „v a ­ lami mesterséget vagy szert csinálván az pálinkába, nekem be adta innom, és m in djá rt egíszlen a szívem felgerjedvén, vele közöm volt egynehány­ szor", Felesége is tu d o tt róla, „m ivel én mondottam néki, hogy fogassa meg a feleségem, mivel tőle nem m aradhatok". nár Panka egy borjúnak füvet aratni, úgy szólítot t m eg: hol vette kend itt magát, már itt az Isten sem akadna kendre, melyre feleltem , de te hol jársz, már téged itt meg lehetne nyomni, ezen szó után ő az maga után elment, és is az magam útján, de semmi rosszat nem cselekedtünk” . A tanúk nem egészen így a d já k elő a történteket, egyikük pa tyingot vágni akarván a réteken, látta am int a két delikvens találkozott, m ajd leheveredtek egy tisztásra s paráználkodtak. Egy da rab ig leste őket, m ajd tovább menve talá lkozo tt a második tanúval, akit m egszólított: „Istók bátya egymáson kaptam M atyit Pankával itt a berekbe, melyre fe le lt a fatens, miért nem kiá lto ttá l reám, magam is elmentem volna látnyi, melyre (az előbbi tanú) azt fe le lte : nem mertem kiáltani, sőt még a szómat is be ­ fogtam , hogy el ne koccantsam m agamat, tartván attól, hogy netalán agyon vernek, ha észrevették volna” . A férfi tanúk m int látjuk, hum o­ rosan fog ják fel az esetet, az első tanú felesége azonban igyekszik a vád lottaka t bem ártani. Régóta tu d ja — m int vallja — , hogy rossz életet élnek. Az elm últ húsvéthétfőn is, m ikor mindenki istentiszteleten volt, a vádlott Kenyeres Mátyás házához ment, „betekintván a ház ablakján, az házban egyebet nem lá to tt, hanem Kenyeres Mátyásnak n a d rá g já t az asztalon látta, be akarván menni a pitvar a jta já n az be volt csukva, azután ment az kamra ablakára, azon ugyan nem lá th a tta őket, hanem ha llo tta midőn M olnár Panna elkaccantotta m agát” . Mivel m indkét vádlott ta g a ­ dott, 80, illetve 60 bo tot kaptak csupán, valószínűleg megérdemelten. A régi perekben természetesen találkozunk tragikus esetekkel is, ezúttal azonban igyekeztünk a derűsebbekből ízelítőt adva bem utatni a büntető­ perek nagyértékű forrásanyagát a XVIII. század népéletének megismeré­ sében. (Valam ennyi per Nógrád megye levéltárának ügyészi ira ta ib ó l (acta Fiscalia) való. A kit a vád lottak további sorsa vagy ítélete érdekel, a következő számok a la tt ta lá lh a tja meg: 4; 8; 70; 12; 54; T;.) A következő törtnéetben is szerelem okozta a bajt, de ez már kettős házasságtörés, m indkét fél házas személy. ePdig szigorúan büntette a törvény a házasságtörést, ha kiderült, nem ritkán h a lá lla l is. Ez sem bírt azonban elrettentő hatással a házasságtörőkre, mégis előfordult, igaz hogy 250 év a la tt mindössze öt esetben. Vagy csak ennyire de rült fény? 1770-ben m egfogták a 42 éves Kenyeres M átyás fülekkelecsényi lakost, azért, m int vallja, „hogy azt hazutták rám hogy én fülekkelecsényi bírónak feleségével paráználkodtam volna, ho lott az nem igaz, hanem úgy esett a dolog, hogy én halászatrul j övén az Mocsolya berekben egy sánta te ­ henemnek füvet szedni, ahol leültem s oda érkezvén a bíró felesége M o l­ Schram Ferenc A szlovákok letelepítése Nógrád megyébe A törökdúlás Nógrád megyét sem kímélte meg a pusztulástól. A fe l­ jegyzések szerint 1570-ben a megye 32 fa lu já b a n nem la kott senki, né­ hány év a la tt 43 település pusztult el teljesen, más községekben a lakos­ ság létszáma erősen lecsökkent. A felszabadító háborúk is 20 községgel gyarapították az elnéptelenedett, illetve elpusztult falvak számát. (M a k­ ka i László: Nógrád megye története 1848-ig. In: Nógrád megye m űemlé­ kei. Bp. 1954. 56. I.) A felégetett falvakból a lakosság az északi megyékbe, vagy id eig len e­ sen az erdőkbe menekült, hogy elkerülje a féktelen pusztítást. A 17. század végén, a török kiűzésével egyidőben, az északi megyék­ ben és városokban (Zólyom, Fülek) meghúzódó földbirtokosok visszatér­ tek elnéptelenedett vagy teljesen felégetett falvaikba, hogy azok benépe­ sítésével újra életet teremtsenek a több éve, esetleg több évtizede par­ lagon hevert földeken. Megyénkben az elpusztult, illetve elnéptelenedett falvak újratelepítésé­ re a 17. század végén és a 18. század első évtizedeiben került sor. Az új lakók többsége a sűrűn lakott, szegényesen éló, magas adókkal sa­ nyargatott északi megyékből (Trencsény, Árva, Nyitra, Liptó, Zólyom) köl­ tözött megyénkbe. Számos család tele pü lt N ógrádba a szomszédos Hont megyéből, sőt a távo lab bi M orvaországból és Sziléziából is. Az északi megyékből érkezett lakosság nagyobb része szlovák anyanyelvű, evengélikus vallású volt. A déli megyékből bevándorolt családok (számuk cse­ kély) m agyar anyanyelvűek és r. ka t. vallásúak voltak, akik a telkek m el­ lé nemesi oklevelet is kaptak (Rimóc, Nagylóc, Cserhátszentiván, N ógrádmegyer, stb.) A betelepülés form ájára a spontán költözés volt a jellemző. Vagyis a fentebb em líte tt helyekről nem a toborzók hívó szavára indultak el csa­ ládok, hanem az elviselhetetlen nyomor elől szöktek el lakóhelyükről, hogy jo b b é le tet remélve, az ország déli megyéibe költözzenek. Az éj leple a la tt megszökött családok közül nagyon kevesen tudták, hogy hol fo g ­ nak letelepedni, a többség nem is sejtette mely megyében, vagy község­ ben fog otthonra ta lá ln i. Az elinduláskor csupán aztt udták, hogy az o r­ szág középső és déli megyéiben nagyobb megművelhető földet, kedvez­ ményt, volt föidesuraikkal szemben védelm et kapnak. A bizonytalanra e lin d u lt családok, útközben m indenütt érdeklődtek, hogy hol ta lá lh a tn a k még nem fo g la lt házhelyeket. Ha számukra m egfelelő helyet ta lá lta k, felkeresték annak tulajdonosát, akivel szerzőlést („usust” ) kötöttek. N ógrád megye levéltárában — eddigi ismereteink szerint — egy ilyen szerződés talá lha tó , amelyet 1697. május 20-án Ajnácskőn készített Vay Ádám az alsóbodonyba letelepedni kívánó szlovák családokkal. E rit­ ka és fontos dokum entum ot szószerint közöljük. KŐ PÁL: BORONÁ S „A nno 1697. Die 20. M ai. Engedtem alsó Bodonyi Pusztámat Zalék Já­ nosnak, Jano Lukácsnak, M olnár M iklósnak, több társaival edgyütt meg szá llani illyen C onditiók a latt. 21 �1 . Az elm últ Sz. György naptul számlálva három esztendőknek forgása a latt, töb bet nem tartoznak, hanem kettei esztendejébe fognak negy­ ven-negyven Tallért fizetni, harm adikra semmit sem. 2. El telvén az három esztendő adnak ötven-ötven Tallérokat, kiknek meg adásának napja Szent György lészen. 3. Az fellyül írt három esztendő el forgása alatt, ha szintén makk ter­ mésért az magok tu la jdo n sertéseikből semmi tizedet nem fognak a d ­ ni. 4. El telvén pedig három esztendő, Sertésekből, juhokból, és méhekből az igazi Dézsmát ki adgyák. 5. Ha annyi makk fogna termeni, hogy idegen sertéseket makkra fo g a d ­ hatni, abból való jövedelmet, egésszen magamnak reselvaltam, ki­ rül tartoznak hirt adni. 6. Semmi némü makk és gyümölcs term ő fá ka t nem lészen szabad le­ vágni de az Házak épületire módgyával meg engedtem. 7. M inden egyéb jövedelmet, úgy m int vetésbeli Dezmát, m alm ot nékiek engettem eők is ob lig á ltá k magokat, álla n d ó és örökös Jobbágyim ­ nak lenni. Mindezekről attam nékiek kezem irásával, pecsétemmel megerősített Levelemet. Vay Á d á m.” (N ógrád megye Levéltára -to ­ vábbiakban NmL — Nm. Törvényszékének iratai Processus term inati 1754/1172./ Az újjá te le p ü lt falvak — különösen azok, amelyek teljesen elpusztultak — többnyire nem a régi helyükön, hanem attól á lta lá b a n néhány száz mé­ terrel, vagy 1 -2 kilométerrel távolabb, új irtásterületen épültek fel. Ilyen község például A ls ó - és F e lső - Szügy, Alsó-Bodony, Szalmatercs, stb./NML. Közgyűlési iratok 1749/1, 1754/1172/. Több olyan község újratelepítésére, amelyek a török háborúk előtt virágzó falvak voltak, nem került sor. (A Magyarország műemékeit ismertető sorozat N ógrád megyei kötete 76 ilyen települést sorol fel. Megjegyezzük, hogy a jegyzék hiányos.) Az újratelepítés időszakában a fő- és köznemesek többségének nem volt összefüggő, több fa lu t egyesítő birtoka Nógrád megyében. M in t össze­ írásaink, egyéb levéltári forrásaink tanúsítják, ha a nemeseknek több fa ­ luban vagy megyében volt is birtokuk, azok falvanként a 3-6 egész ház­ helyet a lig lépték túl. A község többi házhelye és a hozzátartozó földek fe le tt más nemesek rendelkeztek. Példaként m egem lítjük, hogy Radványi Ferencnek a megye első m onaráfiája írójának a 18. század elején Legénden 5, Szécsénykovácsiban 4, Kiskérben 2, Nedelistyén 1, Kiskürtösön — ahol la kott — 3 egész házhelye volt. (NML. Inquisitones 1727/8, 1747/104./ Igy gyakran előfordult, hogy egy-egy nógrádi falunak 5-6, oly­ kor még ennél is több föidesura volt. A vallási ellentétek, a katolikusok és protestánsok között, az újra te le p í­ tés időszakára sem csitultak el. Ennek hatását m egfigyelhetjük az ekkor kia laku lt nyelvi és etnográfiai kép területi elrendeződésében is. A többségben református és evengélikus vallású fő- és köznemesek, a túlerőben levő katolikus egyházzal szemben úgy is igyekeztek tilta ko zá ­ sukat és ellenállásukat kinyilvánítani, hogy a tulajdonukban levő házhe­ lyekre elsősorban evangélikus vallású családokat ültettek, ezzel mintegy vé­ delm et is biztosítva számukra. A református és evangélikus vallású földbirtokosok közül Vay Á dá m Alsó-Bodonyba, Bene Pál és András, Egri M ár­ ton, Battik Gergely Szügybe, Barátnaky Ferenc és M agdaléna Csesztve község kétharmad részébe, Jeszenszky Miklós és Farkas Pál — az egykor Balassa Imre birtokához tartozó — Terény, G alagaguta, Magyarnándor, Szente, Szátok, Bánk, Ő sagárd, Alsópetény, Nőtincs községekbe, Ráday G áspár Lucfalvára, Ludányhalásziba tele pített evangélikus vallású szlo­ vákokat. (NML. Processus term inati 1754/1172, Közgyűlési iratok 1749/1., 1714/98-3-19./. A vallási szempontú telepítést bizonyítja Erdőkürt esete is. Hellenbach György, am ikor 1771-ben a község egy részének tulajdonosa le tt a katolikusokat elkergette birtokáról, helyükre evangélikus vallású szlo­ vákokat telepített. Kétségtelen vallási háttér húzódott meg a m ögött is hogy a váci püspök és az esztergomi káptalan birtokain (Cserhátsurány, Érsekvadkert, Dejtár, Patak, Hugyag, stb.) csak katolikus lakosokat találunk a 18. század első felében. Valószínű ilyen szempont alap já n népesítették be katolikus németekkel Berkenyét 1717-ben, akik később, a lakosság lét­ számának növekedésével m egalapítói lettek Szendehely községnek és Ka­ ta lin pusztának. A 18. század első felében az újratelepítésnek csak az egyik szakasza zá­ rul le a megyében. A század első évtizedeiben az elpusztult falvakat fe l­ építették, sor került az elhagyott telkek benépesítésére, de a lakosság végleges letelepedéséről nem beszélhetünk, sem a szlovák, sem a magyar falvakban. Az új telepesek már a 18. század elején arról panaszkodnak a megyéhez küldött levelükben, hogy a kevés és rossz minőségű földek megművelése nehéz, a hegyekre felfutó szántókat trágyázni lehetetlen, az elvetett gabona a háromszorosát is alig termi meg. Kevés a legelő is, á lla to ka t nem tudnak ta rta n i. Emellett az evangélikus vallású szlovákok helyzetét súlyosbították a vallási ellentétek. Különösen a vegyes vallású fa ­ vakban nyilvánult ez meg erőteljesebben. A 18. század elején a váci kato­ likus püspök a váckörnyéki protestáns gyülekezetek tem plom ait elkoboztatta, s ezeket vagy lerom boltatta, vagy katolikus templommá a la k ítatta át. Ekkor szüntették meg a keszegi, a nőtincsi, a kosdi, 1718-ban az a g á r­ di protestáns gyülekezetek tem plom át és szabad vallásgyakorlatát. 1740ben az ipolyszögi evangélikusok azért emeltek panaszt a balassagyarm a­ ti katolikus pap ellen, mert az a vízkereszti házszentelést, az evangéliku­ sok temetésének, az á gybér szedésének jo g á t magának tartotta fenn. A csesztvei katolikusok az ott lakó evangélikusok ta n ító já t elkergették, tem p­ lom ukat lerom bolták. 1793-ban Nógrád község evangélikusai arról panasz­ kodtak, hogy 1754-ben és 1780-ban a katolikus tem plom építésére és a harangok ára egy részének kifizetésére kényszerítették őket, mégis a „k ö ­ zönséges harangozástul el tiltatta k." (NML Inquisitiones 1740/71, 1753/63, Közgyűlési iratok 1/1794/653./. 1746-ban 18 evangélikus vallású jobbágy 22 azért szökött meg Balassagyarmatról, mert a katolikus pap arra akarta kényszeríteni őket, hogy keresztelkedjenek át. Csak a pap elhelyezése után térhettek vissza. (NML. Inquisitiones 1746/51./. A nehezebb megélhetési lehetőség, a vallási ellentétek fokozódása szá­ mos evangélikus vallású szlovák családot arra kényszerített, hogy a N óg­ rád megyében levő ideiglenes lakóhelyét elhagyja és a déli megyékbe költözzön. 1680-1720 között 3570-5830 főre becsülik a megyéből elköltö­ zö ttek számát. (Fügedi Erik: A grá r je lleg ű szlovák település a török alól felszabadult területen. A grártörténeti Szemle, V IlI (1966) 313-331./. 17711828 között 12 községben cserélődött ki a lakosság. A 18. század elején Pest megye 67 községébe 428 család költözött N ó g­ rád megye 117 helységéből. Sokan telepedtek le Békéscsabán, ahol Harruckern János birtokán szabad vallásgyakorlatot élvezhettek. 1722-ben Szarvast, 1723-ban Mezőberényt telepítették be Nógrád megyei evangé­ likus vallású szlovákokkal. (Barabás Jenő: Békés megye néprajza XVIII. században. Gyula, 1964.) A 18. század folyam án sokan mentek el N ó g­ rád megyéből Csanád megyébe és a Bánátba is. A megyéből e lkö ltö ­ zöttek helyét újabb szlovák családok letelepítésével pótolták. A levéltári források feljegyzik hogy Romhányba, az elköltözöttek helyére Zólyom me­ gyeiek települtek 1830-ban. M ár a m últ század második felében tervszerű kutatások indultak meg annak felderítésére, hogy a jobbágyvándorlások, a telepítések előtt mik voltak a számottevő különbségek a szlovákok és magyarok anyagi, társa­ dalm i, és szellemi kultú rájá ba n. A kutatások még napjainkban sem zárul­ tak le, de valószínűnek kell tartanunk, hogy a nyelvi és a kisebb-nagyobb mértékben eltérő foglalkozásbeli különbségek m ellett már abban az időben is sok közös vonás jellem ezte a magyar és a szlovák falu é let­ form áját, hiszen a m agyar feudális gazdasági-társadalm i rend és a fe ­ udális egyház szellemi hatalm ának a form áló ereje többé-kevésbé m ind­ két népre egyform án hatott, miközben az eltérő történelm i előzmények á l­ tal kia la kíto tt form ák élei lassan letom pulnak. Különösen érvényes ez a megyébe történő letelepedés után, ahol a táj, a földrajzi környezet, a hasonló gazdasági-társadalm i fejlődés azonosította a két nép kultúráját. Legkorábban a földművelés, az állattartás, az építkezés, a lakáskultúra illeszkedett bele a környék kia laku lt rendjébe. A megye szlovák falvai a viseletben, a hitvilágban, a szokásokban és a népzenében őrizték meg régi tradícióka t egészen napjainkig. Zólyomi József A nógrádi falvak sorsfordulói (Dokumentumok) Az ország falvainak — köztük a nógrádia knak is — életében bekö­ vetkezett változások, melyeknek társadalm unk az elm últ 25— 30 év a la tt lehe­ tett szemtanúja, minden addigi változásnál gyökeresebben alakították á t a falu arculatát. Ha a mai falu problém áina k a megértése a feladatunk, erről a körülményről nem szabad megfeledkeznünk. Ezért kiséreltünk meg néhány kira gad ott adat, illetve dokumentum segítségével emlékeztetni, utalni ennek a nagy változás-sorozatnak legfőbb állom ásaira. Szó sem lehet természetesen itt arról, hogy a változások minden egyes lényeges mozzanatát bemutassuk, csupán azt kívánjuk elérni, hogy felhívjuk a fi­ gyelmet a folyam at néhány főbb csom ópontjára. Kétségtelen mindenki előtt, hogy a nagybirtokos Nógrád megye szineváltozásának, a szocialis­ ta nagyipar és mezőgazdaság harmonikus egységére alapozódó mai N óg­ rád megye kialakulásának — az iparban bekövetkezett változások m el­ le tt — fontos mérföldköve volt az 1945-ös földosztás, a termelőszövetkeze­ ti mozgalom m egindítása 1949-ben, az egyenesvonalú, bá r nem zavar­ tala n fejlődést rövid időre megakasztó 1956-os ellenforradalom és végül a mezőgazdaságnak 1958-1960-ben véghezvitt szocialista átszervezése. Ezeknek a fontos mérföldköveknek néhány dokumentuma, am ellett, hogy emlékeztetőül szolgálhat, fel is keltheti az érdeklődést és igényt ennek a tém ának tüzetesebb feldolgozása iránt. 1. NÓGRÁD MEGYE LEGNAGYOBB FÖLDBIRTOKAI 1935-BEN özv. Sváb Sándorné birtoka Diósjenő 6742 hold gróf Pappenheim Szigfridné birtoka Buják 6143 hold báró Solymosy Jenő birtoka Kisterenye 4577 hold M álik Andrásné birtoka Nagylóc 3063 hold Jankovich Istvánné birtoka Nagybátony 3050 hold Váci püspökség birtoka Kálló 2988 hold Légrády Béláné birtoka Karancsberény 2721 hold �gróf W enckheim József birtoka Nagyoroszi 2413 hold báró Schwaben-Durneiss Gyuláné birtoka Nézsa 2227 hold Esztergomi érsekség birtoka Érsekvadkert 2015 hold Nagy Ferenc birtoka Mátraverebély 1916 hold Szilárdy István birtoka S algótarján 1850 hold 1735 hold Herencsény gróf Teleki Tibor birtoka Osztrolucky Pál birtoka Ecseg 1718 hold Osztrolucky M iklós birtoka Kazár 1678 hold 2. AZ 1945. ÉVI FÖLDOSZTÁS EREDMÉNYEI NÓGRÁD MEGYÉBEN Igényjogosult földigénylők száma: 23 683 Az összes igénybe vett — elkobzott és m egváltott — földbirtokok száma: 1890, területe: 187 810 hold Juttatásban részesült földigénylők száma: 22 081 Közülük gazdasági cseléd volt mezőgazdasági munkás 5 holdon aluli földdel rendelkező törpebirtokos 3215 (kaptak összesen 19 004 holdat) 6428 (kaptak összesen 20 190 holdat 6378 ( " " 15 720 " ) 3. h ír a d á s a z ú j o n n a n f ö l d h ö z ju t o t t a k g y ű lé s é r ő l (1948. március 14.) A balassagyarm ati városháza ódon épületében vasárnap a megye min­ den járásából gyülekeztek az újgazdák megválasztani az U jjonnan Földhözjutottak Országos Szövetsége új megyei vezetőséget. Dr. Kis Zoltán elnök üdvözlő szavaiban rám utatott arra, a hatalm as szerepre, amelyet a M agyar Kommunista Párt a földreform m egvalósításánál és a kiosztott földek megvédésénél játszott...Javában folyt az értekezlet, mikor Oczel Já­ nos elvtárs, országgyűlési képviselő m eglátogatta a konferenciát. . . A pa ­ rasztok vastag tapsa közben em elkedett szólásra Oczel elvtárs: Erezzék á t az újbirtokosok is, hogy milyen hatalm as változásokon ment keresztül az ország — m ondotta — M inden demokratikus párt m egszabadult a sa­ laktól. A népi erők győzedelmeskednek a reakció erői f e le t t . - . . . Az ön ­ tudatosodó újgazdák tudják, kinek köszönhetik szabadságukat és kik har­ colnak ma is érte. Éppen ezért kelti fel figyelm üket, mikor Oczel elvtárs kijelenti: aki kommunistaellenes, az parasztellenes és földreform ellenes. Ne tűrjenek meg kommunistaellenes erőket, azon dolgozzanak, hogy a falvakban is kialakuljon az egészséges együttm űködés.. . 4. A SZÖVETKEZÉS ELSŐ LÉPÉSEI (1949. április 14.) Am ióta a tavaszi napsütés bearanyozza a vén földtekét, nagy a sür­ gés-forgás a tereskei határban. Ha idegen já r arra, csodálkozással te ­ kint a nagy sürgés-forgásra, ami a földeken van. A traktorok már kora reggel megkezdik dübörgésüket és olyan szívósan h a lla tjá k még az esti órákban is, hogy az ember el sem hiszi, hogy azokon emberek ülnek. Igen, emberek, az új világ emberei. Különös emberek ezek. Különös anyagból vannak gyúrva. Proletárok! A munkának megvan az eredménye, értelme. Értelme azért, mert ők már m aguknak dolgoznak. Hármas típusú föld bé rlő csoportban végzik a m unkájukat. Eredményes azért, mert a 62 hold területből ami 52 hold szántó, már jelentős részben el vannak végezve a munkák. Ütemterv szerint dolgoznak, am it maguknak á llíto tta k fel. Nem különül­ tek el azonban a község parasztjaitól sem, mert a népi bizottsággal és a községi e lőljárósággal úgy beszélték meg a tavaszi ütemtervet, hogy igazodjon a községihez is .. . Egy akarat, egy cél a boldogulás lehetősége előttük. Éppen ezért prob­ lém áikat nem egyszer beszélik át a községi e lőljárósággal, közigazga­ tással hogy az eredmény minél szebb legyen. A tereskei föld bé rlő szövetkezet ta g ja i megértették a szövetkezeti élet nagy értékét és eredményét. A tavaszi napsütésben vidám an folyik a mun­ ka egy jo b b élet reményében, ami már ott van nem messze tőlük. 5. A SZÖVETKEZETEK AZ ELLENFORRADALOM VIHARÁBAN (1957-jun. 1.) Az ellenforradalom nagy politikai és gazdasági károkat okozott a szö­ vetkezeti mozgalomnak. Tevékenységük főként a szövetkezetek feloszlatá­ sára irányult. Felhasználták a tagosításnál elkövetett hibákat, s az „ősi föld et vissza” jelszóval a szövetkezetek ellen akarták lázítani a dolgozó Parasztokat. Másrészt azt hangoztatták, hogy „M agyarországon nincs életképességük a szövetkezeteknek” Így akarták megtörni a szövetkezeti ta ­ gok szövetkezeti gazdálkodásba vetett hitét. Egyes helyeken erőszakkal is felléptek a szövetkezetek ellen. Például a ludányhalászi Alkotmány és a honti Győzelem termelőszövetkezeteket erőszakkal akarták feloszlatni. Szövetkezeteink többsége kiállta a próbát s hitet te tt a szövetkezeti gazdálkodás mellet. A szövetkezetek kommunistái sok esetben életük koc­ káztatásával is megvédték a szövetkezeteket, m int például a ceredi Bú­ zakalász kommunistái. M iért védték szövetkezeteiket a tagok? Azért, mert féltették a szocializmus ügyét, azért, mert nem akartak régi cselédsorban élni, azért, mert magukénak érzik a szövetkezetet, mert m egtalálták szá­ m ításaikat.. . 6. A BALASSAGYARMATI JÁRÁSI TANÁ CS HATÁROZATA A SZÖVETKEZETEK MEGSZILÁRDÍTÁSÁRÓL (1957. március 21) . . . H atározati javaslat. 1. A termelőszövetkezeteink kérdésével kapcsolatban legfontosabbnak tartjuk, hogy a termelőszövetkezetek po litika i és gazdasági m egszilárdí­ tása területén úgy a járási tanács mezőgazdasági osztálya, m int a köz­ ségi tanács, egyéb illetékes szervek olyan segítséget adjanak, amelyek az ellenforradalom tám adásai következtében m eglazult termelőszövetke­ zeteinket a teljes szilárdság a la p já ra viszik. 2. A legrövidebb időn belül biztosítani kell a termelőszövetkezetek terv­ készítésének befejezését, annak szakszerű felülvizsgálását és termelőszö­ vetkezeteink felé a szükséges javaslatok megtételét, mely a belterjesség felé vezető útra segíti term előszövetkezeteinket... 7. A NAGY ÁTSZERVEZÉS ELSŐ EREDMÉNYEI (1959. feb ru ár 28.) Megyénk termelőszövetkezeti mozgalma az év eleje óta komoly fe jlő ­ désen ment keresztül. Igen jelentős fellendülés mutatkozik a termelőszö­ vetkezetek számszerű fejlődésében ezen idő a latt. Január 1-től február végéig 1130 család 1408 ta g g a l lé pett be a meglévő termelőszövetkeze­ teinkbe, vagy a la k íto tt új termelőszövetkezetet. A bevitt föld te rüle t is m eg­ ha lad ja a 4400 holdat. Az elmúl év sikeres volt. Ekkor ugyanis közel 600 család 781 tag gal választotta a közös utat. A termelőszövetkezetek tu la j­ donában lévő föld területe is közel 2400 holddal gyarapodott. Egyre inkább szaporodik azon községek száma is, ahol a dolgozó parasztok nagy többsége a termelőszövetkezet m ellett döntött. Szilaspogony és M ohora után termelőszövekezeti község lett Bárna, Szupatak és Márkháza. 8. GYŐZ A SZÖVETKEZETI GONDOLAT (1959. márc. 4.) Az ünneplő mohorai dolgozó parasztok előtt falugyűlés keretében Jakab Sándor elvtárs, a megyei pártbizottság első titkára, országgyűlési képvi­ selő ta rto tt vasárnap képviselői beszámolót. M ohorán ebből az a lkalo m ­ ból ünnepelték meg azt, hogy a község a megyében másodiknak, a ba ­ lassagyarmati járásban pedig elsőnek termelőszövetkezeti község lett. Jakab elvtárs bevezetőjében köszöntötte a termlőszövetkezeti község d o l­ gozóit majd elm ondotta, hogy az országban több, m int százezer dolgozó lépett a nagyüzemi gazdálkodás útjára, hogy az ország szántóterületének többsége már a szocialista szektorhoz tartozik. (E hh ez)... hozzájárult az is hogy megváltozott a termelőszövetkezetek, állam i gazdaságok élete, m unkája. Most már elismerés övezi a szövetkezeti rendszert, ma már me­ gyénkben is minden egyes tsz milliomos. A termelőszövetkezetek fegyelm e­ zett m unkájukkal, a szövetkezeti tagok jövedelmének állan dó növelésével a kedvezőtlen időjárás ellenére is — beigazolták fö lé n yü ke t... 9. A MEGYE LEGNAGYOBB „FÖLDBIRTOKAI” 1971-BEN M á tra a lja i Á llam i Gazdaság Pásztó 9679 hold Ceredvölgye MTSz Cered 9570 hold Zagyvavölgye MTSz Homokterenye 9031 hold Kis-Zagyvavölgye MTSz Lucfa lva 8807 hold Magyar-Csehszlovák Barátság MTSz Érsekvadkert 7415 hold Uj Kalász MTSz Varsá ny 7219 hold Karancsmenti MTSz Karancslapújtő 6582 hold M ájus 1. MTSz Palotás 6532 hold Hazafias Népfron MTSz Ő rhalom 5816 hold Szabadság MTSz Cserhátsurány 5749 hold Nógrádkövesdi Á llam i Gazdaság 5626 hold Sziráki Á llam i Gazdaság 5543 hold M agyarnándori Á llam i Gazdaság 5387 hold M ájus 1 MTSz Nógrádsáp 5321 hold M átragyöngye MTSz Mátram indszent 5050 hold Az idézett dokumentumok lelőhelye: 1. Magyarország földbirtokosai és földbérlői. G azdacím tár Bp. 1935; 2. Földreform. Tanulmány és dokumentumgyűjtemény, Bp. Kossuth. 1965. 3. N ógrádi Ujság 1948. márc. 14.; 4. Szabad Nógrád 1949. ápr. 14.; 5. N ógrádi N épujság 1957 jun. 1.; 6. Nógrád m. Levéltár Balassagyar­ mati járási tanács VB jegyzőkönyve 1957. március 4.; 9. Mezőgazdasági üzemek földterülete 1971 ja n. 1-én. Bp. OFTH földnyilvántartási oszt. 1971. Összeállította: Schneider Miklós 23 �KÖRKÉP Új könyv a demokráciáról dem okráciát, a dolgozó tömegeknek pedig d ik ­ ta tú rá t jelent. A proletárdiktatúra elnyomás a volt kizsákmányolókkal szemben, ugyanakkor kö­ vetkezetes dem okrácia a dolgozó tömegek részé­ re. N a pja ink nagyfontosságú problém ája a szo­ cialista dem okrácia fejlesztése, a dem okratiz­ mus kiszélesítése. Ezért jelentős minden olyan e l­ méleti mű, amely e tém akör kutatásával a d e ­ mokrácia gyakorlati kérdéseinek megoldásához já ru lh a t hozzá. A következőkben a szerző azt vizsgálja, hogy miben á ll a dem okrácia és a szabadság viszo­ nya. A szabadság uralm at je le n t a természet, a társadalo m és önm agunk felett, írja — a marxiz­ mus á llá sp o n tjá t ismertetve — Kiss Artúr. Dr. Kiss A rtú r: Marxizmus és dem okrácia című m unkája ezt a pro ble m atiká t kutatja. A könyv előszavában a szerző kife jti meggyőződését, hogy a szocialista dem okrácia fejlesztése, a dem okra­ tizmus kiszélesítése nem valósulhat meg másként, m int a politika, ezen belül a d emokrá cia kérdéseinek tudományos kutatása útján. Csak ak­ kor kerülhetők el a demokráciá va l kapcsolatos illúziók és téves következtetések, ha a fe jlesztésére irányuló törekvések és célkitűzések társa­ dalm i éle tünk reális ismeretén nyugszanak, na elmé letileg m egalapozottak. Erre a fe la datra, a demokrá cia elm életi problém ainak tisztázá sához való hozzájá ru lá sra vállalkozik a szerző, és ezt a marxizmus állásp on tjá ra tamaszkod va valósít­ ja meg. A d e m o k rá c ia érte lm e zé séb e n és e n n ek kö ve t­ kezm ényeként a d e m o k rá c ia Fejlesztésének módja körül a legszélső sé g e sebben e lté rő vé lem é nyek fo g a lm a z ó d n a k m eg. A n ézeteltérések fo rrá sa sok ese tbe n az, hogy a d e m o krá cia kifejezés széles kö rben e lte rje d t, u g y a n a k k o r a k a te g ó riá t tö b b ­ fé le k é p p e n érte lm e zik. A szerző könyve első fő részében a d e m o k rá c ia fo g a lm á t b o n c o lg a tja . M in d e n e k e lő tt fe lv á z o lja a d e m o k rá c ia -fo g a lo m értelm ezésének h á ro m fő típ u s á t (óko ri g ö rö g , 19. századi, 20. század e le ji). Kiss A rtúr a dem okráciát — a marxizmus klasszikusainak nézeteivel egyezően — az á lla m ­ nak, az osztályuralom egyik form ájának, a ha ­ talom gyakorlás m eghatározott rendszerének te ­ kinti. A dem okrácia különbözik a dem okratiz­ mustól, amely a dem okrácia egyik form ája le ­ het, m int pl. a p o litika i választójog, a polgári szabadságjogok m egnyilvánulásának különféle m ódjai. A demokratizmus azonban létezett az ő sközösségben is, ahol nem volt állam és követ­ kezésképpen dem okrácia sem. Ezen túl a de­ mokratizmus egyes jegyei, pl. a választás, a többségi döntés elve érvényesülhetnek pl. rész­ vénytársaságok közgyűlésein, vagyis a dem okra­ tizmus a po litika i szférához nem kötődő veze­ tési eljárásokat is je lölh et. „N em lehet á lta lá b a n beszélni a dem okrá­ c iá ró l" - írja a szerző. A dem okrácia reálisan csak úgy ábrázolható, ha m indenkor konkrétan m egjelölik, milyen társadalom , milyen osztály, milyen típusú dem okráciájáról van szó. Nincs á lta lá b a n vett és vehető dem okrácia — valósá­ gosan csak az osztályjellegre utaló jelzővel definá lt, vagyis rabszolgatartó, vagy burzsoá, szo­ cialista, vagy kommunista demokrácia létezik." A következőkben a munka a dem okrácia és diktatúra viszonyának értelmezését ad ja. Itt az egyik fő vitakérdés az, hogy kizárja-e a demok­ rácia a diktatúrát, vagy a diktatúra a dem ok­ ráciát? M indkét nézetnek vannak védelmezői és ellenzői is. A szerző nem fog a d ja el egyik megoldást sem, helyette a társadalm i tények vizsgálata alapján arra az eredményre ju t, hogy először is e két kategória nem á llíth a tó egymással szembe: a demokrácia állam form a, egy a d o tt állam típus egyik lehetséges vá lfa ja . Ezen túl a demokrácia nem küszöböli ki feltétlenül a dikta tú rá t és a diktatúra nem feltétlenül a dem okrácia ta g a d á ­ sa. A polgári dem okrácia a burzsoázia számára 24 A szabadság és a dem okrácia nem azonosak. Ha tá gabban — az emberi lé t igazi dim enziója értelmében — vesszük, akkor a szabadság sze­ lesebb a dem okráciánál, mivel nem egy részmozzanat, a politikai szféra egyik uralm i fo r­ mája. Ha szabadságon a po litika i jo g o k a t ért­ jük, a szabadság szűkebb a dem okráciánál, m i­ vel a dem okrácia nemcsak szabadságjog, hanem — m int hatalom -gyakorlási forma — hatalm on kí­ vülállók számára korlátozás is, továbbá a ha­ talom gyakorlás m eghatározott elve, felépítése és rendszere. A dem okrácia, amely osztályuralm at testesít meg, po litika i kategória lévén természe­ ténél fogva nem terem ti meg a szabadság kite l­ jesedését, mivel addig, a dem okrácia szükségszerű, a társadalm i viszonyok nem olyan fe jle t­ tek, hogy megvalósulhasson a szabadság. A de ­ mokrácia nem azonos a po litika i szabadságjo­ gokkal sem. A polgári dem okrácia következésképpen nem lehet a szabadság birodalm a. Azok a kísérletek, amelyek ezt az uralm i form át a szabadságnak á llítjá k be, a tényleges szabadság megvalósí­ tását gátolják. A szocializmus körülményei között m egjavulnak a szabadság kibontakozásának fe l­ tételei, azonban még itt is számos tényező g á ­ to lja az ember szabadságának megvalósulását. A szocialista dem okrácia azonban nem kerül alapvető ellentétbe a szabadsággal, azt nem á llítjá k be a szabadság megnyilvánulásaként (vagy pótlékaként.) Ez a hatalm i forma a d o l­ gozó tömegek aktivitásával, önmegvalósulásuk­ nak egy a d o tt (a po litika i) területen való elő­ mozdításával a társadalm i és egyéni szabadság fejlesztésének eszközeként funkcionál. Műve második fő részében a szerző a dem ok­ rácia ismérveinek problem atikájával foglalkozik. M iután m egtárgyalta, mik a dem okrácia feltéte­ lei és ismérvei, ismerteti a polgári dem okrácia és a szocialista dem okrácia lényeges jegyeit, m egkülönböztető vonásait, s általános m egnyil­ vánulási form áit. Bizonyítja, hogy bá r a polgári dem okrácia megelőzi a szocialista dem okráciát, mégsem tekinthető olyan alapnak, amelyből a szocialista dem okrácia kifejlőd ött. A szocialista dem okrácia akkor jö h e t létre, ha a munkásosztály sikerrel megvívja és győzelmre viszi a szocialista forradalm at. Akkor viszont a dem okratikus hatalom gyakorlás a szocialista á t­ alakulás szerves részévé, elengedhetetlen fe lté ­ telévé lesz. Ha a proletárdiktatúra idején korlá­ tozni kell a dem okráciát, akkor ezt a volt ki­ zsákmányolok ellenállása, restaurációs kísérletei teszik elkerülhetetlenné. A szocialista dem okrá­ ciában m egvalósított korlátozások azonban rend­ szerint időlegesek és messze nem olyan nagy­ mérvűek, m int a kizsákmányoló osztályok korlá­ tozó rendszabályai. Jellemző pl. hogy a szocialis­ ta országok többségében még időlegesen sem függesztették fel a választójog szabad gyakor­ lását. M unkája utolsó részében a szerző a dem ok­ ratikus hatalom -gyakorlás lényegi vonásaival foglalkozik. A polgári dem okratikus uralom ról szólva kitér azokra a téves nézetekre, amelyek szerint polgári dem okrácia az igazi demokrácia, hiszen ott több párt van, így a választás tény­ leges lehetősége á ll fenn, és a politikai harcok valóságos küzdelmet jelentenek. A szocialista dem okratikus hatalom gyakorlás lényeges vonásainak tárgyalására térve a szerző ezeket a következőkben je lö li meg: töm egdem okratikus je lle g ; a közvetlen és köz­ vetett dem okrácia dialektikus egysége; a vezetők és vezetettek kölcsönös alárendeltsége; a ha­ talm i rendszer felépítése a dem okratikus cent­ ralizmus a la p já n ; a kommunista párt vezető sze­ repe és példam utató funkciója. A szocialista dem okrácia osztályjelegű h a ta ­ lom gyakorlási forma — hangsúlyozza a könyv írója. A szo cia lista d e m o k rá c ia a nép ja v á t szolgáló, a n ép á lt a l m e g v a ló s íto tt ko rm á n yza t. „ A nép a z o n ban - írja - egészen a kom m unizm us te lje s t e le p í té séig - nem e g y e n lő helyze tb e n levő osz­ tá lyo kra é s szo ciá lis réte g e kre ta g o z ó d ik . . . A szo cia lista d e m o k rá c ia ily m ód o n o ly a n sa já to s n épi h a ta lo m , m elyen b e lü l a m unkásosztály az e lső az e g ye n lő k Között, vagyis a n é p h a ta lo m he g e m o n ja ." (220., 221. o.) Arra a kérdésre, hogy a munkásosztály vezető szerepének érvényesítése nem je le n ti-e a többi csoport dem okratikus egyenlőségének megsér­ tését, a következő választ kap juk: „a hegemónia ténye első tekintetre valóban ilyen látszat k ia la ­ kítására vezet. A helyzet azonban egészen más. A dem okratikus egyenlőséget ténylegesen nem az a d o tt po litika i helyzet, nem a munkásosztály vezetését biztosító p o litika i rendezés, hanem a hatalom objektív állap ota, a kommunizmushoz viszonyított viszonylagos fejletlensége (sérti meg) ...P a ra d o x o n , de tény: ahhoz, hogy a tény­ leges társadalm i egyenlőtlenséget felszám olják, arra van szükség, hogy a munkásosztály hege­ m óniáját, vagyis a töb bi oszta llyal nem egyenlő p o litika i — társadalm i súlyát bizto sítják." (226. o.) A továbbiakban a szerző a töm egdem okráciá­ val foglalkozik, a szocialista dem okráciának az­ zal a lényegi jegyével, melyben kifejezésre ju t a tömegkezdeményezés, a népi aktivitás, az, hogy az állam a legszélesebb töm egeket vonja be a társadalom ügyeinek eldöntésébe. M inder­ re az jellemző, hogy a vezetők és vezetettek vi­ szonyában az alulról jövő kezdeményezés a m eg­ határozó. A kommunista párt vezető és példam utató sze­ repéről vallott felfogással zárul a könyv. A szer­ ző kifejti, hogy a párt olyan sajátos szervezet, amely „egyszerre a népi kormányzat szerves ré­ sze és a tömegek szervezete; korm ánypárt és ugyanakkor a legtudatosabb szocialista kritikai e r ő ; . . . " Vezető szerepét azonban csak akkor ta rth a tja meg, ha tevékenységével újra és újra bizonyítja alkalm asságát a vezetésre. Semmiféle Korábban megszerzett érdem, a m últban meg­ alapozott tekintély nem elegendő a jelenben az eredményes cselekvéshez. Azt a m indennapok gyakorlatában kell folyam atos munkával kiér­ demelni. Hogy hogyan, erre is kapunk útm uta­ tást, m int ahogy a könyv egésze úgy ad prak­ tikus tanácsot, hogy közben Marx, Engels és Lenin, — a la p ja ib a n ma is érvényes-gondolatai­ val ismerteti meg az olvasót. Erre ép íti a de­ mokrácia hagyományossá vált, konzervatív ele­ meinek kritiká já t és a ma gyakorlatát tükröző általános összefüggések feltárását. Lendületes stílusa, vitázó, érvelő módszere, meggyőző ereje egyszerre avatja a művet je ­ lentős, tudományos alkotássá és cselekvésre ösz­ tönző, mozgósító hatású munkává, amely gon­ dolkodásra és tettre késztet. (Kossuth Kiadó 1973.) Bacskó Piroska �ratárulkozásából, nem néz m ár olyan kritikusan hogy a kommunistákkal való szim patizálá sa m iatt mindent, sokszor érezzük, hogy a vilá gró l a l­ van hátrányos helyzetben - a felesége á lla n ­ koto tt véleménye tananyagszerű, nemcsak cse­ dóan szemrehányásokkal illeti, hogy nem tudnak lekvőkészségét veszíti el, hanem valójában igazán érvényesülni. M ert ezt a kisfiú is észre­ ö n álló ítélkezését is. M in t a kritika m e g á lla p í­ veszi, hogy ő t tulajdonképpen egyik tá b o r se to tta apróbb tárgyi pontatlanságok is felróhatok fog adja be: a szegények a gazdagot lá tjá k az író ,bűnéül” . Ö sszességében azonban mégis benne, az igazi úri fiú k viszont megérzik a nyeresége úja b b irodalm unknak. Segít eligazodni Jókai Anna, aki 1932-ben született Budapesten, szegénységét. a világban, főhőse szomorú, lényegében kátyúba életkora szerint a középnemzedékhez tartozik, G yökértelen szülei m ellett hamarosan m egta­ ju to tt élete pedig figyelm eztet m indenkit: csak írói élete szerint a fia ta l írók táborához, művei nulja ő is, hogy nem lehet naivan tiszta. A fe l­ cselekvő, alkotó m indig jobbratörekvő em ber­ rangját és fo g a d ta tá sá t illetően mai prózairo­ nőttek csak álnok törtetésük takarására hasz­ ként érdemes és kell is élni a világban. (Szépdalmunk élvonalához. nálják a legszentebb fo g a lm a ka t is: Isten és a irodalm i K. Bp. 1972.) haza csak törtetésük álcázására szolgálnak. Írásművészetére jellem ző egyik nyilatkoza ta: ,,a C su k ly Lá szló mindennapi élet aprólékos valóságában egyete­ Ilyen példák m ellett a fiúb an is kia laku l az mes törvényeket kíván ábrázolni, s nem jelképe­ ügyes alkalm azkodás. Bár á llan dó an b írá lja maket keres, hanem olyan m ozzanatokat próbál ki­ g áb an a felnőtteket, ítéleteikben gyakran szél­ ragadni, amelyek közvetlenül érzékeltetik azt is, sőséges, mégis igyekszik az ő norm áik szerint is a mi túlm u ta t az áb rázo lt jelenségeken." a legjobb lenni. Számára már ekkor is a győ­ zelem, a fölülrekerekedés a fontos. Nagyon jó A „Kötél nélkül” című elbeszélés kötetének példa erre, am ikor a misszionáriusok ja vára írásaira is jellemző, hogy á lta lá b a n kegyetlen­ gyűjtést rendeznek. M indenáron felü l akar kenek lá tja és ábrázolja a világot, de mindenkor reked ni, a gazdag Újla ky-fiúva l szemben, ezért azzal a szándékkal, hogy segítsen m egváltoztat­ M ocsár G ábort, akinek eddig számos regénye, a győzelemért fe lá ldozza a család féltve ő rzött ni. Ennek a kötetnek egyik kis remeke a tanulm ánykötete, szociográfiai írása je le n t meg, m egtakarított pénzét. De hiába az áldozat, bar „M a g ya ró ra " című írás. Tanárnő hőse bélrákos ezútal új old a lá ró l kell bem utatnunk. Történelmi megdicsérik, mégsem a ra t olyan fényes győzel­ édesanyja m ellől megy az iskolába, magával dokum entum regényt tartun k a kezünkben az viszi otthoni g o nd jait, az idő is vigasztalan. A met, m int remélte volna. 1848-49-es forradalom ról és szabadságharcról. A kamasz évek, gim názium i tanulm ányai so­ tanári szobában pletykák, az étkezdében kelká­ A M ocsár á lta l kiem elt történeti anyag közép­ rán egyre inkább tisztán kezd látni. Nem válik posztafőzelék fo g a d ja . Ilyen előzmények után po ntjá ban a gyém ántper á ll. M i is volt ez a igazi cserkésszé, a zsidó törvényeket igazságta­ megy órára, ahol viszont tanítványai nyomorú­ gyém ántper? Görgey A rtúr, a fia ta l őrnagy á ru ­ lannak lá tja s bár közben anyagi helyzetük é p ­ ságával kell szembenéznie. Az egyiket verik, a pen a zsidótörvények m iatt — a sorsukat m eg­ lás m iatt elítéli és kivégezteti Zichy Ö dön grófot, másiknak az a p ja eliszik mindent, a harm a­ határozó G róf helyzetének változásaival egyenes és elkobozza annak különböző értéktárgyait, diknak az anyja hal bele a kaparásba. Az egyik aranyban — fellendül, ő éppen ekkor á ll egyre köztük a később hi rhedtté vált gyém ántokat is. 9yerek azzal áll fel, hogy ő már választott pá ­ tudatosabban az elnyom ottak oldalára, nézi az a gyem ántper fő vá d lo ttja M adarasz László volt, lyát: hóhér lesz, mert ahhoz van kedve. A ta ­ ő szempontjaik a la p já n a világ dolgait. az Ellenzéki ,Párt balszárnyának, a flam ingóknak nárnő az anyag bástyái mögé menekülne. Az A felszabadulás után úgy látszik kezdetben, a vezére, a Honvédelmi Bizottmány egyik szer­ összetett mondatok szerkezetét kezdi magyarázni, hogy O láh V iktor m eg ta lá lja a helyét. Nem de am ikor kim ondja az ebben a helyzetben b a ­ vezője és ta g ja , rendőrminiszter. A debreceni csatlakozik szülei véleményéhez, hogy a p o liti­ nálisnak hangzó „ez nagyon, nagyon fontos . . . " békepárt Madarász Lászlót a gyém ántok g o n d a t­ kában úgy kell alkalm azkodni, ahogy a szelek gondolatot, elneveti m agát és lassan az egész lan kezelésével vádolta, így akarta az ő szemé­ osztály arccal a padra borulva nevet. Móricz fú jn a k . Bátran kim o ndja: „Az ember nem lyes eltávolításával gyengíteni a b a lo ld a l erejét. aszerint csatlakozik egyik vagy másik oldalhoz, Zsigmond „H é t krajcár" - ának nyomorúságukat ki­ M ocsár G á b o r regényének főszereplője te h á t kacagó nevetése ez, be pillantást en ge d Jókai hogy éppen melyik csapatnak á ll győzelemre a Madarász László, az ő egyéni és p o litika i sorsa Anna írói m űhelyébe: kím életlenül leleplezni zászlaja . . . az ember vagy hisz valamiben, vagy fe jtő d ik ki párhuzamosan a szabadságharc, il­ minden illuziót, nincs helye az olcsó önám ítás­ nem." Ő is vasököllel akar lesujta n i az ellen­ letve a gyém ántper eseményeivel. nak, az ember ismerje meg önm agát. Elsősor­ ségre, mindenkire, aki a m últa t a ka rja továbbM iért választja ezt a tém át az író? Ennek két ban azért, hogy megváltoztathassa az életét. é ltetni. Az érettségi után igen jó véleménye­ oka van. Az egyik az, hogy a szabadságharc A „Tartozik és követel” című regényében zéssel kerül a Színművészeti Főiskolára. Nagy történetének „gyű jtő le ncséjét" lá tja a gyém ánt­ tervei vannak, igazi hivatástudattal készül pá ­ Ildikó és Miklós sorsán keresztül két ellentétes perben, amelyen keresztül könnyedén kibontakoz­ lyájára, am ikor az első évfolyam végén kizárják magatartású ember életével ismerkedhetünk meg. ta tja a legfontosabb történelm i kérdéseket. M ás­ a főiskoláról. Az igazságta lan döntés megtöri Ildikó az önsanyargató aszkézis, a „vállalni min­ részt ugyanakkor „erkölcsdrám ai” (kiemelés a lendületét. Ettől kezdve soha töb bé nem ta lá lja den életet, amely hozzánk súrlódik" életfelfogás, regényből) m agot fedez fel benne, amelynek a meg igazán önm agát. a makacs célratörés embere. Miklós viszont a kifejtésével mai problém ává szélesítheti a gyé­ Bárhol dolgozzon is: könyvelőként, kulturális laza tartás embere, aki nem szereti az örökös mántperben etikai hozzá-állást a forradalom előadóként, vagy az egyetem elvégzése után kiszámítottságot, az örömelv hirdetője; vélemé­ ügyéhez, s ezen keresztül a m últ eseményeiről könyvtárosként — öntökéletesítés címén tu la jd o n ­ nye szerint az embereket érteni kell, nem pedig szólva a jelenhez akar közvetíteni bizonyos je l­ képpen tervszerű öncsalást folytat. Azzal hitegeti változtatni. önm agát is, másokat is, hogy valam i nagyobb zéseket. „A la b d a " című kisregénye és a kötet többi fe la datra vár. Van ugyan egy szakasza életének, elbeszélése is folytatása Jókai Anna megkez­ Nézzük először azt, melyek azok a fontos tö r­ am ikor felismeri, hogy a tudás közvetítése is dett ú tjá n a k: szembenézni a valósággal, hogy ténelm i kérdések a szabadságharccal kapcso­ érdemes fela da t. B ejárja szinte az egész orszá­ változtatni tudjunk rajta. A cím adó kisregény latban, amelyeket kiemel az író. got, TIT előadóként sikerei vannak. H ittel hiszi hőse, M elinda hiába menekül vidékre, hogy Természetesen felm erül Mocsárnál az 1848-49és vallja, hogy „ a fény szétszóródik. Azzal való­ negyvenévesen tiszta la ppa l indulhasson. Sem a es nemzetiségi po litiká nak p ro ble m atiká ja. Túl sítja meg önm agát." Á m lassanként ez a munka természet, sem a közéleti tevékenység nem adják akar ju tn i azon a szinten, hogy pusztán konsta­ is mechanikussá válik már csak az anyagi oldala meg a kívánt nyugalmat. , Nincs szöglete a vi­ táln á a most már eléggé köztudott tényr, hogy érdekli. lágnak. A labda m indenütt göm bölyű". Vagy le ­ 1848— 49-ben a m agyar kormány jelentős hibákot Elszürkülése egy fokozatosan a magányba szo­ számolunk az illúziókkal és megkeressük az ér­ követett el a nemzetiségi politika terén. M ocsár ruló ember, egy olyan értelm iségi tra g é d iá ja , aki telmes élet ép ítő köveit, vagy menthetetlenül e l­ m agyarázatot kíván adni erre a kérdésre. Ezt a b ­ m indig jóhiszemű, m indig becsapott és m indig veszünk, mert a megalkuvás, a kompromisszum ban ta lá lja meg, hogy az ad ott időszakban a m a­ áldozat, aki egész életében csak készül arra, egyenlő a bukással. gyaroknak nem volt jelentős csoportja az á l­ hogy eszményeit megvalósítsa. Ö náltatás lenne A „N a p o k ” című regénye hatalm as vállalkozás, m indenben a kort oko ln i: a főhős azzal, hogy lam határon kívül, és ezért a m agyar p o litiku ­ az egész szinte egy belső monológ. O láh V iktor engedi m ag át sodortatni, hogy tudatos cselek­ sokban nem fe jlő d ö tt ki a más nemzetek nemzeti mondje el benne életét az eszmélés álla p o tá tó l vés helyett a befelefordulást választja, maga ítéli érzékenységére való reagálási képesség. negyvenhárom éves koráig, ad dig a pillan atig , önm agát egy félresikerült élet alanyává. am ikor rákm űtétje előtt e la lta tjá k a kórházban. Hangsúlyoznunk kell egy érdekes történelm i Nemcsak közéleti szereplésre jellem ző mindez. Az írónő saját bevallása szerint sokáig nem párhuzamot, am elyet a H arm adik beszélgetés­ Két sikertelen házassága, az a tény, hogy ben­ mert nekikezdeni, félt, hogy összeroppan egy ben villa n t fel. Ez pedig a 48-as kolozsvári nem­ sőséges baráti kapcsolatokat nem tud ott soha esetleg meg nem fontolt, kellően nem tisztázott zetgyűlés pa rale llje , az 1918 decemberében le­ létesíteni, hogy élete utolsó évei már csak fia vállalkozásban. C élja ebben a 600 oldalas re­ utáni sóvárgásban telnek el — m utatja a főhős za jlo tt erdélyi románok gyulafehérvári nemzetgényben is azonos az előző írásoknál m egfo­ tétovaságát, akaratgyengeségét, annak az em ­ gyűlésével. M i történt az egyiken, mi a másikon? galm azott c é lla l: a lényegesre ébresztés vágya bernek a belenyugvását, aki elfo g a d ja az életet, 1848-ban unió Erdéllyel, m inden feltétel nélkül, hajtja, a hazugságok robbantása, hogy a vege­ de változtatni nem akarja. a román nép ezt valójá ba n sohasem vállalta . tálás helyett élni segíteni. Hatalm as vállalkozás Jókai Anna regénye. 1918-ban Erdély uniója Romániával, az erdélyi O láh V iktor sorsával való ismerkedésünk során Nemcsak a terjedelem , hanem az ábrázolt magyarság és székelység megkérdezése nélkül. felvázolódik előttünk a 30-as évek M agyarorszá­ korszak bonyolultsága, sokszoros ellentm ondásai M i a m ondanivalója M ocsárnak a nemzetiségi gának társadalm i képe is. A kis Viktor kispolgári m iatt is. Izgalmas, helyenként fárasztó olvasmány kérdésben napjainkhoz? Kész m odellek nicse­ családban nő fel. Az úri m ivoltára büszke anya is. O láh V iktor sorsa lélektanilag a felszabadu­ nek a nemzetiségi problém ák megoldására. M in ­ irányítja életét, szabja meg azokat a normákat, lás e lő tt m otiváltabb, nagyon izgalm as gyer­ den állam nak még a szocializmusban is m agá­ amelyeket szentnek kell tartan ia. Az apának mekregénynek is elfogadnánk. A férfivá érett nak kell megkeresnie a m egoldást. Ez a felfoszinte csak a pénz előteremtése a feladata, O láh V iktor sokat veszít a gyermek lázadó világvalam i régi bűne m ia tt — csak sejteni lehet, JÓKAI ANNA Napok MOCSÁR GÁBOR Gyémántper 25 �gás annyiban helyes, hogy tiltakozik a merev, általános megoldási sémák ellen, a nemzeti sa­ játosságok figyelembevételével önállóan kia la ­ kított m egoldást a jánl. Másrészt azonban nyitva hagyja azt a kérdést, mi van akkor, ha például két ország saját maga számára kia lakíto tt m odellje ütközik egymással. Nem a cselekmény fő szálán, de szóba kerül a márciusi ifjúságnak a szabadságharcban be­ tö ltö tt szerepe is. Tudjuk, hogy a forradalom ban vezető szerepük volt, a tavaszi választások során viszont csak elenyésző számban kerültek be a parlam entbe, ezért nem tud ta k befolyást gyako­ rolni a kormányzásra. M ilyen következtetést von le ebből az író „H a egy nemzet — bárm i módon — kiikta tja aktív ifjú ságá t a közélet fórum aiból, akkor az a nemzet ne csodálkozzék, ha az öregek tem pója, óvatos taktikázása jellem zi a közéletet, s a nem­ zet m ozdulatait. Forradalmi küzdelmek idején a forradalm i hevületű ifjúság kiiktatása pedig egyenlő a forradalom halálával.” A regény „erkölcsdrám ai” szála, m int m ár em ­ lítettük, Madarász László alakjához kapcsolódik. A Kossuth-Madarász szembenállásban kifejező­ dik az a szükségszerűség, hogy a d o tt történelm i szituációban a közös érdeket kell előtérbe he­ lyezni, még akkor is, hogyha közben „á tg á zo ­ lunk" etikailag ártatla n emberek személyes ér­ dekein. Kossuth m eggátolhatta volna, hogy M a ­ darászt erkölcsileg tönkretegye a békepárt. Ezál­ tal azonban Kossuth egyrészt id őt vesztett volna, háttérbe szorul a „nagy terv", a trónfosztás elő­ készítése és lebonyolítása. Másrészt, ha ő is be­ kapcsolódik a gyém ántper bonyodalm aiba, ezt felhasználta volna a debreceni békepárt, hogy valamiképpen őt is megrágalmazza, így az egész nemzet előtt került volna veszélybe a tekintélye, amely az a d o tt po litika i helyzetben szintén ve­ szélyes volt. Ezért hagyta Kossuth „b u k n i" M a ­ darászt, többször megígérve a „fo rrad alo m gyer­ mekének" az elégtételt. Ez a szituáció kiemeli Madarász, a „p o litik a i áldozat” erkölcsi ta rtá ­ sát is. Ilyen értelemben M adarász sorsa tra g é ­ d iá t hordoz m agában. A kormány leghaladóbb részének, a flam ingóknak a vezérét tették lehe­ tetlenné a békepártiak, ezzel lényegében szét­ züllesztve a legradikálisabb csoportot. Ez M a ­ darász politikai tevékenységének tragé diája . Egyéni tragé diája , hogy etikai árta tla n sá g á t nem tudta bebizonyítani, és a jó vátételt soha nem kapta meg, ez azonban m agában hordozza er­ kölcsi nagyságát is. M adarász nemcsak mártír, hanem hős is. Felismerte, hogy a po litika i cse­ lekvés gátlójává vá lt volna a személyes érde­ kének előtérbe helyezése, és így alárendelte ma­ g á t a történelm i szükségszerűségnek. Ö sszegzésképpen annyit; érdekes és értékes könyvet kap ott a kezébe az olvasó. Érdekes a történelm i tém ája és annak feldolgozási módja m iatt, érdekes, mert törekszik a történeti hűségre, nem regényesít, ugyanakokr úgy tárgya lja a tör­ ténelmi problém ákat, hogy kiemeli azok máig ható tendenciáit. (Szépirodalmi K. Bp. 1972) Ratzky Rita ZÁM TIBOR Bács-Kiskunból jövök (M a g y a ro rs zá g fe lfe d e zé se ) Zám Tibor nevét a Hortobágyi jegyze­ tek c. szociográfiájával kapcsolatban je ­ gyezte meg az olvasó. Szenvedélyes, a valóságot faggató írása akkor (1966ban) országos vitát robbantott ki. Olyan írót ismerhettünk meg benne, aki tuda­ tosan faggatja a valóságot, nyugtalanul keresve a jelenségek mozgató elemeit. Hisz abban, hogy az írás visszahat a va­ lóságra, felerősíti pozitív tendenciáit. Életútjának fázisait követve (tanító, könyvtáros, gyári munkás, újságíró, tiszt­ viselő) azt az értelmiségit ismerhetjük fel 26 benne, aki keresi helyét, azt a helyet, ahol a leghatékonyabban cselekedhet. Paradox — és éppen a sorozatról szólván már utaltunk is rá — az irodalom hely­ zete. Az az értelmiségi, aki elégedetlen a változás ütemével, vagy éppen felhá­ borodik egy-egy jelenségen: esetünkben a falu, a vidék elmaradottságán (Hor­ tobágy, Bács-Kiskun), a bürokrácia os­ tobaságain, némely tisztségviselő (pl tsz. elnök) túlkapásain, önzésén vagy éppen Döbrögi-hatalmaskodásán — az előbbutóbb tollat ragad, fórumot keres mon­ danivalójának. Az írás, az irodalom tűnik annak a műhelynek, amelyben a társa­ dalmi progresszió először megfogalma­ zódik, néhány az e g é s z társadalomra is érvényes tendenciát feltárnak, a cselek­ vés szükségességének és a problémák megoldásának m ó d ját is felvetik. Csak utalásként említjük itt éppen Zám Tibor (és Kunszabó Ferenc) cikkeit a Forrás­ ban, Élet és Irodalomban (amelyekből jószerivel ez a kötet is összeállt) a ta­ nyákról, Bács-Kiskun tsz-eiről. A tanya kérdés több szempontból is jó példa. Egy sajátos magyar (és alföldi) történel­ mi és gazdasági „képződményről" van szó. Még ma sem zárult le a vita, nem dőlt el, hogy a tanya történelmi kövület-e, amelyet „fel kell számolni” , vagy gazdasági adottság, lehetőség, amelyet megtürni, avagy támogatni, fejleszteni kell. Ennek eldöntése — ma már látjuk, s erre figyelmeztetett Erdei Ferenc is nem megy máról-holnapra. Sőt! semmi­ képpen nem helyes, ha egy ilyen nagyhorderejű gazdasági, politikai, szociális, kulturális stb, kérdést voluntarista mó­ don a tények tudományos és felelő s elemzése nélkül egyszerre és felülről, rendeletekkel akarjuk eldönteni. A kér­ dés pikantériája, hogy erre a felismerés­ re először azok az írók, falukutatók ju ­ tottak el, akik az em ber, a humánum felől közelítették meg a problémát. Mert valóban igazságtalan, hogy a csaknem milliónyi (Bács-Kiskun 164 ezer) tanyán lakó ki van rekesztve a civilizáció, a kul­ túra javaiból, holott idézet Zám T-tól „a megyében ahol az áruként értékesülő hús, tej, tejtermék 6 8 -7 0 % -át a háztáji gazdaságok termelik, a tanya háromne­ gyed részben érdekelt.” S ezzel máris a könyvben felvett problémák sűrűjében járunk. Az ország egyik legrosszabb gaz­ dasági adottságokkal rendelkező me­ gyéjéről van szó (a földek aranykorona értéke 1-8), ahol a sivatagi homokot több évszázada próbálja megszelídíteni (ép­ pen a tanyai) paraszt, s tette, teszi ezt azon az áron, hogy a civilizávió csak kés­ ve és nehezen jut el hozzá, életnívója elmarad az országos átlagtól. Először éppen a homok áldásait és átkait vizs­ gálja meg Zám Tibor: a szőlő, a gyü­ mölcs és zöldségtermelést. Meghökken­ tő eredménnyel. Megtudjuk, hogy azok a szőlők, gyümölcsök, amelyek hajdan úgy-ahogy eltartották a kistermelőt, most kihalásra, pusztulásra vannak itél­ ve. Több okot is felsorol a szerző. Rész­ ben kiöregedett, másrészt boldogabb vi­ dékekre menekült a lakosság egy része, a nagyüzem viszont nem tud mit kezde­ ni ezekkel a munkaigényes parcellákkal. Baj van a nagyüzemi termelési móddal, mert az meg tőkeigényes. A tendencia — ez idő szerint — , ha a gazdasági ható­ tényezők nem változnak, hogy ez a tör­ ténelmi bor- és gyümölcstermelő kultú­ ra elsorvad, saját színvonala alá sülylyed. Zám — természetesen — csak a je ­ len helyzetről tudósíthat, ám a helyzet­ kép legjobb esetben is elgondolkodtató. Lenyűgöző az a gazdagság, az isme­ retek bősége, amellyel a könyvben ta ­ lálkozunk. A könyv nagyobbik felében — „Szövetkezeti világ" - a megye tsz-ei­ ről olvashatunk. A szerző módszere, hogy mindig a problémát keresi. A szövetke­ zeti mozgalom ma már lezárt történel­ mi tény. Az új gazdasági mechanizmus azonban új helyzetet teremtett. A kö­ vetelmény ma már a rentábilis, vállalat­ szerűen gazdálkodó termelőszövetkezet. Ne csak termeljen, de termelékenyen is. Ám ennek a követelménynek ma még sok szövetkezet nem tud megfelelni. Zám azt vizsgálta meg — a megye szanált tsz-einél — , hogy mik ennek az okai. El­ ső, alapvető okként adva vannak a ter­ mészeti adottságok: rossz földek. De Zám nem elégszik meg ezzel a magyarázattal. Jegyzőkönyvek, statisztikák, különböző je ­ lentések és személyes (sokoldalú, sok­ szempontú) megfigyelései alapján bebi­ zonyítja, hogy az objektiv adottságok mellett mik lehetnek még a rossz gaz­ dálkodás okai. Megvizsgálja pl. a jöve­ delemelosztás (munkaegység, háztáji, bérfizetés, részesművelés stb) módjait, a vezetés minőségét: felkészültségét, em­ beri tulajdonságait, a tsz tagok és a ve­ zetés viszonyát, tehát a demokrácia fo­ kát, a tagok munkamorálját, az ipar el­ szívó hatását. (hol erős, hol nem hat annyira) és a sok tényező alapján dif­ ferenciál, osztályoz. Felismerései, észre­ vételei megszívlelendőek és minden bi­ zonnyal hasznosíthatók is. A kibontako­ zás módját két oldalról közelíti meg (és példák özönével szemlélteti is). Az új helyzet elemzése alapján meg kell vál­ toztatni néhány gazdasági hatótényezőt (pl. bankhitelek, árak, ártámogatás stb), de fontosabbnak tartja az emberi oldalt: a demokrácia erősítését. Néhány kirívó példát le is ír, amikor a tsz vezetőség vagy éppen a járási hivatal vét a de­ mokrácia elemi törvényei ellen: azaz a tagok megkérdezése nélkül, a fejük fe­ lett döntenek. Az ilyen, szubjektive gyen­ ge (hatalmaskodó, felkészületlen, erély­ telen stb.) vezetés idővel még a kedve­ ző természeti, gazdasági adottságokkal rendelkező szövetkezeteket is csődbe vi­ szik. Itt érint Zám egy másik, sajátos, de nem szívesen propagált kérdést: a fe­ lelősségét. Utánajárt több leváltott tsz elnök „karrierjének” , s azt tapasztalta, hogy egyfajta érdekszövetkezet mindig pártolja, megmenti a „mi embereinket". Antidemokratikus ez, hisz az elkövetett mulasztások vagy éppen bűnök terhét minden esetben az ottmaradt tsz tag- �ságnak kell vállalnia! Megoldatlannak vagy nem eléggé megnyugtatónak tart­ ja éppen ezért a külső és belső ellen­ őrzést. Hogy egy tsz vezetőség antidemokratikusan vezet, vagy éppen russzul gazdálkodik az mindig csak akkor derül ki, amikor a gazdaság fizetésképtelen, szanálni kell. Akkor pedig már késő, és a tagság szempontjából — éppen a fen­ tebb mondottak miatt - nem megnyug­ tató. Mindezzel pedig a tsz mozgalom életképességét bizonyítja a szerző. Most jutott el abba a stádiumba, amikor a tagság rádöbben nem csupán arra, hogy tulajdonos, de arra is, hogy létérdeke élni a tsz demokrácia adta jogaival. Ezek a tanulságok túl is nőnek BácsKiskun határain, s ez teszi a könyvet iz­ galmassá, általános érvényűvé. Külön ta ­ nulmányt érdemelne a nyitó fejezet ,,Jártomban keltemben", amelyben pedagó­ giai kisérleteiről számol be a szerző, né­ hány elgondolkodtató megjegyzést téve az általános iskola „általános" voltáról, az osztályozás, a tanmenet, az osztálykeret látszateredményeiről, a hivatal­ nokká kopott pedagógusokról, — egyszó­ val arról, hogy miért szökött el ő is er­ ről a pályáról. Bizonyára sokan meg fogják bírálni a szerzőt a kötet szerkesztéséért. Minden fejezet külön egység, csak lazán illesz­ kedik a többihez. Érthető, hisz a Forrás­ ban így jelentek meg születésükkor. A Forrás olvasóinak nem is meglepetés a kötet, ám így együtt a riportok, szociog­ ráfiák - nézetünk szerint — még az esetleges átfedések, ismétlések ellenére is felerősítik egymást. (Szépirodalmi K. Bp. 1973.) Horpácsi Sándor id. SZABÓ ISTVÁN: KENYÉR Marosán György: Az úton végig kell menni A m agyar történelem ben kisebb-nagyobb sze­ repet betöltő személyiségek visszaemlékezései a dokumentumok és a szakirodalom m ellett — egy em beröltő vagy egy történelm i korszak b i­ zonyos vonatkozásait bemutató, a tá rg y a lt id ő ­ szak sajátos hangulatának m utatójává, kifejező­ jévé válhat. A le gújabb kor számos nevezetes személyiségének visszaemlékezése méltán válto t­ ta ki a történelem újabb eseményei irá n t ér­ deklődők figyelm ét. Marosán György a M agyarországi Szociáldemokrata Párt ba lo ld a li vezető­ je azok közé tartozik, akinek Tüzes kemence c í­ mű színes, izgalmas memoárja sikert aratott. Ezt gazdag tényanyaga m ellett liraiságának, közvet­ lenségének szókimondásának, reális korábrázo­ lásának köszönhette. Ugy érzem nem voltam egyedül, aki várako­ zással tekintett Marosán életrajzi visszaemléke­ zéseinek folytatása elé. Am ikor Az úton végig kell menni című a népi dem okratikus forradalom időszakát átfog ó fejezet m egjelent a Tüzes ke­ mence kapcsán szerzett jó benyomások alap já n kezdtem hozzá az újabb tanulm ány elolvasásá­ hoz. Az olvasás és tanulmányozás során keres­ tem, kutattam azokat a szálakat amelyek a két könyv tartalm ában, m ondanivalójában tovább folytatódnak, és böngésztem azokat az új mo­ mentumokat, amelyek az új történelm i szituáció­ ban jelentkeztek. A többszöri olvasgatás során arra a m egállapításra ju to ttam , hogy Marosán újabb könyve m éltó folytatása az elsőnek. Legfőbb értéke, hogy az 1945-1948-közötti tö r­ ténelmi korszak első vonalában harcoló p o liti­ kus a népi dem okrácia sorsáért felelős vezető­ kent, gazdag munkásmozgalmi hagyományok birtokában, negyedszázadnyi történelm i tá v la t­ ból, bizonyos vonatkozásokban lehiggadva, e l­ m életileg felkészültebben, ugyanakkor nagyfokú szubjektivitással nyúlt e bonyolult időszak fo n ­ tos p o litika i vonatkozásaihoz. Az életrajzi mű m egalapozottságát m utatja, hogy számos dokum entum ot is felhasznált. Kü­ lönösen értékes e szempontból a különböző fó ­ rumokon gyűléseken elm ondott beszédeiből, a Szociáldemokrata Párt Központi Bizottságában és annak politikai Bizottságában elhangzott re­ ferátum okból, vitákból, idézett részletek. A vissza­ emlékezés történeti értékét növeli, hogy a M a ­ gyarországi Szociáldemokrata Párt felszabadulás utáni történetét beágyazza a m agyar munkásmozgalomba, de úgy, hogy kitekintést nyújt az európai szociáldem okrata pártok életére is. A könyv írója a két m unkáspárt - az MKP és az SZDP — valam int a koalíció többi pártjainak felső vezetésében zajló viták, választási küz­ delmek leírása m ellett a Szociáldemokrata Párt központjában folyó, az MKP-vel együttműködni kívánó b a lolda l a versengést előtérbe helyező centrum, és a külön politikát, nyugati dem okrá­ ciá t akaró jo b b o ld a l koncepciójával, annak m eg­ nyilvánulásaival foglalkozik. A memoár vezérgon­ dolata azonban a munkásegység létrehozásáért folyó küzdelem. Ezért harcol pá rtján ak számos vezetőjével. Ezért vállal sokszor népszerűtlen sze­ repel, és érik pillanatnyi kudarcok. Személyes példam utatása, helytállása fontos szerepet tö ltö tt be abban, hogy a két munkáspárt egységesen harcolt az újjáépítéséért, a reakció ellen. A fő célkitűzés - harc a munkásegységért, a két párt egyesüléséért - megvalósulásának fo ­ lyamata m ellett a könyv hasznos ismeretet nyújt a történelm i korszakból. Többek között számos jelentős szerepet betöltő politikus, közéleti sze­ mélyiség életével és munkásságával kapcsolatos ad atot szerezhetünk, amelyek, ha egyoldalú tará ll ítottságúak is, igen értékesek. Különösen ta r­ talm asak megfigyelései, észrevételei a ko a lí­ ciós pártok vezérkaráról. A Független Kisgazdapárt és a Nemzeti Parasztpárt vezetőit csak fe l­ színesen ismerjük meg leírásából, elsősorban azért mert velük nem ta rto tt intenzív kapcsolatot. Sok­ kal töb inform ációt sőt a Kommunista Párt egyes vezetőiről részjelemzést is kapunk. A felszaba­ dulás utáni időszak sorsfordulóinak vezetői kö­ zött Rákosi Mátyás, Farkas M ihály, Gerő Ernő, Révai József, Rajk László, Lukács György, Nagy Imre, Vas Zoltán, Kádár János és Kovács Ist­ ván személyét emeli ki. Róluk egyenként is vé­ leményt alkot, érzelmileg különösen Révai József és Rajk László kerül hozzá legközelebb. Elismeri Rákosi M átyás politikai, elm életi felkészültségét, de az országgyűlési választások alkalm ával va­ lam int a kulcspozíciók megszerzése alkalm ából felm erült nézeteltérések kialakulásában őt is fe ­ lelősnek ta rtja . Farkas M ihályról és Nagy Imré­ ről á lta lá b a n nem pozitív a véleménye. A Szociáldemokrata Párt vezérkarát is bem u­ ta tja . Szaka sits Árpád, Bán A ntal, Kéthly Anna, Szeder Ferenc, Sélig Imre, Kisházi Ö dön, Rónai Sándor, Böhm Vilmos, Peyer Károly, Justus Pál, Horváth Zoltán stb. sokoldalú bem utatására tö ­ rekszik, Szembetűnő Szakasits tevékenységének visszafogott, szűkreszabott leírása a különböző po litika i eseményekben játszott szerepének szű­ kítése. Ezzel szemben Bán A n ta lt ta rtja különö­ sen 1945-ben és 1946-ban az SZDP legtekinté­ lyesebb vezetőjének. Problémásnak és ezáltal csak részben tartom elfogadhatónak Marosánnak ama fejtegetését, miszerint az MKP elm életileg jo bba n felkészült vezetőinek köszönhette a felszabadulást követően a tömegek közötti népsze­ rűségét. Marosán, mint a g itá to r és propagandista, m egkülönböztetett szerepet tu la jd o n ít a tömegek megnyerésére érdekében, a kiélezett helyzetek nyílt fórumon való elm ondásának, a tömegekkel való vitázásának. A „szabadon" folyó beszél­ getések és vitatkozás híve, ennek az erejében hisz, és lenézően nyilatkozik azokról, akik go n ­ d o la ta ika t papírra vetik, és felolvasásszerűen m ondják azt el. Nem lá tja hogy sok esetben a kötetlenség fegyelmezetlenséget is előidézi, bár a kötetlen szónokolásnak is megvannak a maga előnyei. Kim ondatlanul, de alábecsüli a hét­ köznapok apró, sokszor sziszfuszinak látszó po­ litika i apró m unkáját, am elyet a párt aktívái végeznek. Marosán György, a Szociáldemokrata Párt nép­ szerű „G yu rká "-já n a k a világa a tribün volt. A hallgatóság volt az éltető eleme. M in t szónok érte el legnagyobb sikereit. De nemcsak kö­ zönség előtt vitázott, sokszor m unkatársaival, fe ­ letteseivel is. S aját igazságába vetett hite miatt, s mert nem engedett állásp on tjá bó l, igen gyak­ ran került konfliktus-helyzetbe. Pillanatnyi siker­ telenségei csak rövid időre vették el kedvét a munkától. Az első hívó szóra ismét csatasorba állott, és folytatta ott, ahol elkezdte. Különösen éles vitákat fo lyta to tt a párt irány­ vonalának helyességéért, a kommunista párttal való együttműködéséért. Nagy része volt abban, hogy a Szociáldemokrata Párt ba lolda la felis­ m erje: a szocializmus ügye megköveteli a két munkáspárt egyesülését. E felismerés közel négy évig tartó szüntelen harc és vita a la p já n az o b ­ jektív valóság felismerése következtében jö hete tt létre. Marosán György könyvéből is kiviláglik azon­ ban, hogy alapvetően a kommunista párt ismer­ te fel a forradalm i fejlődés szükségleteit. Az is vitatha ta tlan , hogy a szocializmusért folytatott harc fő ereje ugyancsak a kommunista párt volt, és a harc terhét is ő viselte. A magyar munkásmozgalom e szakasza történetének tudományos igényű kim unkálásában már igen sokat tettünk, de teljessé tételéhez a szociáldemokrata párt, a szakszervezeti mozgalom marxista igényű m egí­ rása szükséges. A szociáldemokrata ba lolda lna k és személye­ sen Marosán Györgynek igen nagy érdeme az egyesülés megérlelése, majd a marxista a la p o ­ kon történő végrehajtása. A szociáldemokrata Marosán eszmei fejlődésére elég saját önval­ lomására hivatkozni. A felszabadulás után olyan marxistává vált, aki kommunista és szovjetba­ rátságon keresztül e lju to tt a kommunista párt ideológiai és po litika i vonalának elfogadásáig. (M agvető K. Bp. 1972.) M O L N Á R PÁL 27 �Nógrád megye története Meglehetősen hosszú, bár az ilyen vállalkozásoknál egyáltalán nem irreális várakozási idő után vehetjük kézbe a megyetörténet most megjelent I. kötetét (Nógrád megye története 896— 1849 írta Belitzky János, Salgótarján, 1973. 396 old. 38. mell.) A kötet az 1848-at meg­ előző majd kilenc évszázad fejlődéséről legfontosabb mozzanatairól és jellegze­ tességeiről ad összefoglalót, nyilvánvaló tehát, hogy nem kis vállalkozás volt ez a munka. A szerző azonban, aki a Nóg­ rád megye történetével kapcsolatos ku­ tatásait már közel négy évtizede folytat­ ja, biztos kézzel igazítja el az olvasót az események, adatok tömkelegében. Rend­ kívül nagy érdeme, hogy hallatlan szívó­ sággal többszáz, nyomtatásban megje­ lent különféle történeti munka átnézé­ sével gyűjtötte egybe művében a megyé­ re vonatkozó elszórt adatokat, ezek, va­ lamint a felhasznált levéltári források — kritikus mérlegelés után — sokoldalú, színes kép megrajzolását tették lehetővé. Igaz, mint ahogyan az a már korábban megjelent II. és III. kötetnél is tapasztal­ ható volt, ez a körülmény bizonyos érte­ lemben a feldolgozás korlátja is, hiszen nyilvánvalóan elsősorban azok a kérdé­ sek kapnak bővebb kifejtést, melyeknek forrásanyaga teljesebb, könnyebben á t­ tekinthető. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy a tárgyalt időszak valamennyi fontos problémája ne jelentkezne a mű­ ben, inkább csak kisebb arányeltolódá­ sok észlelhetők. Így pl. szemmel látha­ tóan szívesen időz el a szerző a Mohács előtti korszaknál, melyek bonyolult birtok­ lástörténeti kérdéseiben, valamint a kö­ zépkori nemesi vármegye problematiká­ jában rendkívül otthonosan mozog. Egyáltalán nem ragad le azonban ennél a problémánál, hanem — szoros egység­ ben az országos történettel — bemutatja a legfontosabb eseményeket, a korszak erővonalait. Talán csak a Dózsa-parasztháború korszakát bemutató részt érezzük kissé szűkszavúnak, kár, hogy máig ké­ sik a közelmúltban külföldi levéltárak­ ban előkerült és Dózsára vonatkozó do­ kumentumok kiadása, nyilván a szerzőt ez is segítette volna e fontos történelmi esemény eddig kialakult képének gazda­ gításában. Külön érdeme az első résznek, hogy a legújabb kutatások alapján önál­ ló fejezetben szól a X-XIII. századi nóg­ rádi faluról, annak gazdálkodásáról, kö­ zéletéről. Ugyancsak ebben a részben tette lehetővé a szerkesztés, hogy a szer­ ző saját nyelvészeti vizsgálódásai alap­ ján szólhasson hozzá a régóta megold­ hatatlan kérdéshez, a palóc nép eredeté­ hez. A vázlatos, bár sok tényanyagot fel­ sorakoztató gondolatmenet végén a szer­ ző annak a valószínűsíthető nézetének ad kifejezést, hogy a palócok a megye keleti peremén őslakosok voltak. 28 Olvasmányosság szempontjából is az egyik kiemelkedő része a kötetnek a má­ sodik fejezet, amely a megyének a há­ rom részre szakadt Magyarországban tör­ tént eseményeiről szól, ezen belül is fő­ ként a várháborúkról és a szinte két kü­ lön korszakra tagolódó török uralomról (tekintve, hogy a megyében a török ha­ talma 1590 és 1663 között úgyszólván teljesen visszaszorult). A megye olvasóközönsége helyi kiadványban először itt kap részletes elemzést a korszak jelleg­ zetes intézményéről, az u.n. parasztvár­ megyéről, amely mintegy „népi milicaként" a megyei hatóságokkal karöltve a rendfenntartás és bűnüldözés fegyveres szervezete volt a 16— 17. században; s hogy feladatát jól látta el, arra vonatko­ zóan idézi a könyv a Füleken székelő megyék nemességének nyilatkozatát, mely szerint „igazabb törvényt tesznek a paraszt emberek, mint a nemes embe­ rek.” örömünkre szolgálhat ennél a fe­ jezetnél az a körülmény is, hogy a nap­ jainkban egyre gyarapodó török levéltári forrás-kiadások felhasználásával a szer­ zőnek némileg sikerült módosítania a tör­ téneti irodalmunkban és így a köztudat­ ban is eddig élő meglehetősen egysíkú képet a másfélszázados török uralommal kapcsolatban, rámutatva a korszak (me­ gyénk esetében főként az 1663— 1687 kö­ zötti negyedszázad) ritkán jelentkező, de feltétlenül meglévő pozitívumaira is a török-magyar kapcsolatokat illetően. A kötet terjedelmi korlátai (az a tény, hogy több, mint nyolcszáz év történetét kellett egy kötetbe sűrítenie) a harma­ dik fejezetben már észrevehetően érezte­ tik hatásukat. A korszak nagymennyisé­ gű forrásanyaga a kérdések sokoldalú, differenciált elemzését tennék lehetővé. Ehelyett inkább precíz, lényegre tapin­ tó, de nem egyszer meglehetősen vázla­ tos képet kapunk a legfontosabb kérdé­ sekről, így többek között a Rákóczi-szabadságharcról (melyben a megyének ki­ emelkedő szerepe volt), a Mária Teréziaféle úrbérrendezésről, a magyar jakobi­ nus mozgalomról, a reformkor új világot készítő nagyjelentőségű megmozdulásai­ ról, eléggé keveset olvashatunk itt a me­ gye népéről, a falu életéről és talán egy kicsit a kelleténél többet a megyei igazgatásról (a hosszasan felsorolt adó­ zási adatok helyett pl. mennyivel érde­ kesebb lett volna ha sikerül a mezőgaz­ dasági terméseredményekről valamit szólni). Nagyszerűen zárja viszont a kötet az 1848/49 évi forradalom és a szabadságharc megyei történetét bemutató fejezet, melyben a legújabban végzett kutatások az eddiginél teljesebb kép felvázolását tették lehetővé. Igaz, a történeti kutatá­ sok természetéből eredően néhány újabb dokumentum előkerülése módosíthat a képen, kiegészítéseket tehet ahhoz. (Így történt ez ebben az esetben is, a me­ gyetörténet megírása után előkerült adatok, melyekről a Palócföld ezévi 1. számában, vagy a múlt évben megjelent Salgótarján történetében olvashattunk, néhány apróbb vonatkozásban máris ki­ egészítik a megyetörténetében foglalta­ kat). Az igény, mely a megyetörténet létre­ jöttének alapjául szolgált és mely ab­ ban fejeződött ki, hogy az elavult régi megyetörténetek helyett és azok kiegé­ szítéseként új, korszerű, a marxista törté­ netírás igényeinek megfelelő összefog­ laló szülessék, immár a teljes kielégítés előtt áll. A várhatóan 1974-ben megje­ lenő IV. kötet (melyben a régóta felve­ tett kívánalmaknak megfelelően mind a négy kötetre kiterjedő név-, tárgy- és helymutatót is fog találni az olvasó), zárja le majd a nagy vállalkozást, mely­ nek ez a I. kötet is méltó darabja és amely a rendkívül nagy számban közölt helyi példaanyag révén nem ezek a me­ gye egésze, hanem az egyes községek múltja iránti érdeklődést is nagyszerűen kielégítheti. A kötet nyomdai kivitelezése a már korábban megjelent köteteknél is job­ ban sikerült, képmellékletei pedig han­ gulatosan egészítik ki a hatalmas kor­ szakot felölelő, adatok százait-ezreit tar­ talmazó mondanivalót. S c h n e id e r M iklós A hiteles tragédia Madách Imre főművének új kiadása nemcsak „egy” a többi között, hanem különleges jelentőségű. Jelentősége nem az, hogy Madách születésének 150 év­ fordu.lójára jelent meg, hanem hogy a hiteles, „eredeti" szöveget tartalmazza. Sajátos módon éppen most — az utóbbi évtized látványos és hangos Madách kultusza idején — , Madách védelmében volt szükséges az eredeti szöveg helyre­ állítása, visszatérve a kézirathoz é s számbavenni Arany és Szász Károly javasla­ tait, melyeket Madách maga is elfoga­ dott. A Tragédia túlélte a legélesebb kriti­ kákat, elutasításokat, és a legharsá­ nyabb dicséreteket, elismeréseket is. Kántor Lajos könyvéből — Százéves harc Az ember tragédiájáért — megismerhet­ jük a Tragédia fogadtatásának, értéke­ lésének viszontagságos változásait. E ki­ adás, és a benne található utószó vi­ szont a Tragédia szövegtörténetét és ki­ adás-történetét vázolja fel. Az eredeti szöveg helyreállítása és közlése ma azoknak ad választ, akik két­ ségbe vonták Madách gondolati eredeti­ ségét, nyelvi, drámai tehetségét és el­ túlozták Arany szerepét. Azoknak, akik a Madách művek átdolgozása során fel­ nagyítva a műhelymunka, a műhelykérdé­ sek természetes problémáit, lekicsinylik az �alkotó és az alkotások érdemeit, eré­ nyeit. Nem követik Illyés Gyula példáját, aki Teleki László Kegyencének átkölt é ­ sével kapcsolatban soha sem próbálta kisebbíteni az alapmű irodalmi értékeit. Az eredeti szöveg helyreállítását kitű­ nő szakértő, a legutóbbi időig Balassa­ gyarmaton élő kutató, dr. Szabó József végezte el. Munkájára nagyfokú filoló­ giai precizitás jellemző, és áthatva Madách tiszteletétől, szembeszáll az á l­ talános közvélemény hiedelmeivel Madách védelmében. Álláspontjának je l­ lemzéseképpen két részletet említünk utószavából: „De ismerve Aranynak már idézett, Madáchnak tett levélbeli nyilat­ kozatait, úgy véljük, maga Arany János ellenezné, hogy fetisizáljuk a T r a g é d ia ­ szöveg körüli gondozói munkáját.” (320. o.) „M i abban a meggyőződésben va­ gyunk, hogy amikor megfontoltan és szigorú mértéktartással néhány Arany­ módosítást visszajavítunk a madáchi ké­ zirat eredeti szövegére, ezzel semmikép­ pen nem kisebbítjük, még csak nem is bíráljuk Arany nyelvi zsenialitását, hanem „az idő fürdőjében” Babits óta még tovább fejlődött-frissült mai stílus­ ízlésnek szolgáltatunk némi igazságot. Mert bizonyos, hogy a T ra g é d ia mély ra­ gyogású remekművének kemény dara­ bosságai, súlyos zordonságai hozzánk közelebb állnak, mint a múlt század nyelvészeihez.” (321. o.) A jubileumi kiadás másik jelentős ér­ tékét Bálint Endre képei jelentik. Nem hagyományos értelemben vett illusztrá­ ciókat, hanem a mű ihlető erejére épí­ tett önálló, a képzőművészet szuvereni­ tását megőrző, nem ábrázoló, csak a té­ mát jelző sorozatot készített. Egyaránt elismerésre méltó Pintér László tipográfiai megoldása és kötés­ terve, valamint a Kossuth Nyomda gon­ dos munkája. Végül szólnunk kell a kiadás nógrádi vonatkozásairól is. Közismert, hogy Nógrád megye Madách halálának centená­ riuma óta, különös gondot fordít a Madách hagyományok ápolására (em­ lékünnepségek: Madách-emlékérem; a csesztvei emlékmúzeum, stb.). Folyóira­ tunk a Palócföld kezdettől fogva rend­ szeresen közöl olyan cikkeket, tanulmá­ nyokat, melyek a Madách-irodalom je ­ lentős részét képezik tartalmilag is. En­ nek során jelentek meg dr. Szabó József első tanulmányai is lapunk hasábjain, akinek avatott gyűjtő és kutató munká­ jára itt figyelt fel a Szépirodalmi Könyv­ kiadó vezetője és ennek alapján adott megbízást részére: a Tragédia jubileumi kiadása szövegének gondozására. A munka eredményesen befejeződött, Madách és valamennyiünk hasznára. (Madách Imre: Az ember tragédiája. Az utószót írta Szabó József. Illusztrálta Bálint Endre. Szépirodalmi Könyvkiadó. Bp. 1973.) K o jn o k N á n d o r Képzőművészeti művek Madách Ime emlékére Születésének 150. évfordulóján méltán irhatta le Kántor Lajos a „Korunk” ju ­ bileumi számában: „Kortársunk Madách Magyar író, ki Petőfivel egyazon évben született, életét magányban és szenve­ désben élte le, de az emberi sors siker­ telenségének feneketlen mélységébe zu­ hanva méltósággal fel tudta emelni fe­ jét s „a művészet lombikjába hordott minden üdvöt, minden bánatot. Az évfordulón ismét beigazolódott Ju­ hász Gyula jövendölése: „Elpusztulhat gyönyörű világa Úr lehet az őszi hervadás, Gondolatok örök lombikjában ö rök embert alkotott Madách.” Elévülhetetlenségét bizonyítja színpadi műveinek állandó sikere, sok nyelven és sokféle feldolgozásban való bemutatása, a számtalan fordítás és az aktualitásá­ nak okait boncolgató tanulmányok. Más jellegű bizonyíték a salgótarjá­ ni Bolyai gimnázium galériájában ez év májusában rendezett kiállítás, melyen a madáchi életmű által inspirált képzőmű­ vészeti művekkel találkozhattunk. Kor­ társ grafikusok és éremművészek művei vallottak arról, hogy milyen rezonanci­ ákat szólaltat meg a mai művészben Madách, képes-e ez az életmű egy má­ sik kor művésze, méghozzá egy önma­ gát más nyelven kifejező művész számá­ ra alkotói üzenetet közvetíteni. A kérdés egy másik problémakomp­ lexust is elindít. Vajon illusztrációk-e a kiállított művek, s ha igen, ugyanolyan rangos dolog-e az illusztrálás, mint a képalkotás vagy más „önálló” alkotói te­ vékenység? A költői gondolat, jelen eset­ ben a madáchi mű vizuális átformálá­ sa nem köti-e túl szoros gúzsba a mű­ vész kezét, s ehhez való ragaszkodás­ ból nem kell-e szabadságáról lemonda­ nia? Túlzottan hozzászoktunk ahhoz, hogy illuszráció alatt ábrázolást, az írott szöveg „leképezését” értsük, pedig egé­ szen másról van szó. Az illuszráció minőségének mércéje ugyanaz, mint bármely képzőművészeti alkotásé -nevezetesen az, hogy az író által sugallt gondolatot- csak úgy mint pl. a festő saját gondolatát- a művész milyen mértékben tudja vizuálisan meg­ jeleníteni. Azt is lehetne mondani, hogy a költői mondanivaló más nyelven való adekvát kifejezését várjuk az illusztráci­ ótól, s ha ezt komolyan vesszük, ez nem csekély követelmény. „Éppen a lángel­ me alkalmazkodik legszívesebben a sza­ bályokhoz, mert felfogja céljukat.” -mon­ dotta Goethe. Az ilyen alkalmazkodás nem kisebbíti a művészi alkotómunka ér­ tékét. A célt, a törvényt felfogni, átérez­ ni és képpé alakítani, csak kivételes te­ hetségek privilégiuma. A salgótarjáni kiállításon bemutatott művek arról tanúskodnak, hogy alkotóik ilyen szándékkal közeledtek Madáchoz, s inkább azoknak az assszociációknak kééletmű a mai olvasóban ébreszt. Igy tet­ ték járhatóbbá az utat, így lett általuk pi kifejezésére törekedtek, melyeket az még kézzelfoghatóbban igaz, hogy „Kor­ társunk Madách” . A kiállításon nem „Tragédia” illusztráci­ ók szerepeltek, hanem Madách más írá­ saihoz — főleg a „Mózeshez” és a „Csák végnapjaihoz” - kapcsolódók. Az anyag a 150 éves évfordulóra a Művelődés­ ügyi Minisztérium Képzőművészeti Osz­ tályának megbízásából készült a Petőfi Irodalmi Múzeum számára. Első bemu­ tatására Salgótarjánban, a Bolyai gim­ náziumban került sor, hogy azután más művek társaságában a Petőfi Irodalmi Múzeumban a Madách Imre emlékére rendezett képzőművészeti kiállításon ke­ rüljön még szélesebb nyilvánosság elé. A Salgótarjánban kiállító grafikusok kö­ zött ott láthattuk Ágotha Margit, Czinke Ferenc, Csohány Kálmán, Józsa János, Molnár Gabriella, Würtz Ádá m nevét. A bemutatott emlékérmek alkotói Borsos Miklós, Csikszenmihályi Róbert, Janzer Frigyes, Kis Nagy András, Ligeti Erika, Lisztes István, Nagy István János, Péterffy László, Szentirmay Zoltán és Szőllősi Enikő. Munkáik valóban bizonyítékai Madách korszerűségének, írói életműve egyete­ mes érvényességének. A ma művészére is felszólító erővel képes hatni, s mélyen gondolati tartalmak kifejezésére ösztö­ nöz. Ám a jubileumi ünnepségek másnap­ ján áttekintve a képzőművészeti anyagot, méltán jut eszünkbe az a gondolat is, hogy vajon megtettünk-e valóban min­ dent, megértettük-e Madáchot? „ . . . Az egyén szabad Érvényre hozni mind, mi benne van.” — tanítja a költő. Az évfordulóra kiadott megbízással, a kiállítással, munkánkkal, emberi, művészi magatartással eléggé „érvényre hoztunk-e” mindent, eléggé ünnepeltük-e Madáchot? B. K iss Éva NAGY SÁNDOR: PARASZTASSZONY 29 �Őszi tárlat A Nógrád hasábjain hetekig tartó ér­ dekes közművelődési vitának lehettünk tanúi, részesei a közelmúltban. Az esz­ mecsere -a részkérdésektől eltekintvelényegében a munkásság művelődéséről folyt. ez a fórum, ez az alkalom nem hi­ vatott a vita színvonalát, eredményessé­ gét, jelentőségét felmérni, az azonban egyértlmű s ezért kimondható végső kö­ vetkeztetésként: időről-időre szükség van ilyen, -művelődéspolitikai célkitűzé­ seinkkel egybecsengő, segítőkész- polé­ miára, egy-egy fogalom egységes értel­ mezése, a jó szándéktól vezérelt, de tév­ útra jutott nézetek megszüntetése, a to­ vábblépéshez szükséges tennivalók megfogalmazása érdekében. Mit sem von le a vita szervezőinek, szerzőinek érdemeiből-hiszen bizonyára valamennyien egyet is értenek vele- annak megállapítása, hogy a munkások művelődésének ügyét elsősorban a gyakorlatban kell előmoz­ dítani, sok egyéb közt ilyen jellegű ren­ dezvénnyel is, mint megyénk képzőmű­ vészeinek őszi tárlata, amelyet ezúttal másodízben szervezett meg a múzeumok megyei igazgatósága és a Kohász Mű­ velődési Központ. 1971-ben e kiállítást alapvetően a szokatlan, a szimbolikus és a hasznos jelzők minősíthették. Ez esetben a szo­ katlan helyébe a hagyományos kerül, mintegy előlegezve a továbbfejlesztés igéretét is. Örvendetes, hogy e szimbo­ likus értelmű -amennyiben misszió-sze­ repet betöltve részt vállal a munkásság esztétikai kultúrájának fejlesztésébőlkétségkívül hasznos -hiszen újabb lehe­ tőség a műalkotások életterének megte­ remtésére- kezdeményezés nem egyszeri alkalom volt csupán. E kiállításnak -eredeti szándékából fa­ kadóan, hatókörét tekintve is- lényege­ sen erőteljesebb a népművelési funkci­ ója, mint például a rendszeressé vált, rangosnak is tekinthető Salgótarjáni Ta­ vaszi Tárlatnak, amely a díjazások, vá­ sárlások, a sajtóvisszhang révén „szak­ mai” minősítővé is vált, amiből az követ­ kezik, hogy az elismerésre jogosító szerep­ lés a művészek jól felfogott egyéni érdeke is. Az őszi tárlaton való részvétellel lát­ szatra semmit nem nyer, illetve a távolma­ radással semmit nem veszít a művész, de nagy tévedéshez vezet ezúttal is a lát­ szatot valóságnak hinni. A közérdek szol­ gálata a művészetben sem kamatozik látványosan. Megismertetni, megértetni az esztétikum lényegét, az alkotói szán­ dékot a munkásokkal, -azokkal, akik a szocialista társadalomban történelmi hi­ vatásuknak eleget téve a művészet név­ telen mecénásai, pártfogói- a legszebb 30 hivatás kell, hogy legyen képzőművé­ szeink számára. Legtöbben tudatában is vannak ennek. Czinke Ferenc, Iványi Ödön, Lóránt János, Mészáros Erzsébet és Réti Zoltán mind 1971-ben, m ind az idén eleget tett a múzeum felkérésének és rendelkezésre bocsájtotta műveit. Farkas András, Jánossy Ferenc és Radics István szereplésével tovább bővült a kiállítók köre, amelyet a környezet szabta határok figyelembe vételével, az egyenletesen jó színvonal biztosítása cél­ jából a szervezők nem is akarnak párttalanná tágítani s a jövőben is csak a Magyar Képzőművészek Szövetsége Észak magyarországi Területi Szervezetének tagjait kívánják a tárlatra meghívni. Hogyan jelenthet a jelenlegi kiállítás előrelépést elődjéhez képest? Úgy, ha megtekintését a házigazdák nem bízzák a spontán érdeklődésre, hanem tudato­ san szervezik a tárlatlátogatást a szo­ cialista brigádok, a gyár dolgozói, a szakmunkásképző intézet tanulói köré­ ben, a lakótelepen élők között. Ha le­ hetőséget teremtenek művész-közönség találkozókra, tárlatvezetést biztosítanak. Kérésük minden bizonnyal meghallga­ tásra és kielégítésre talál a kiállító mű­ vészek részéről. A továbbfejlesztés terén a Kohász Művelődési Központnak is vannak teen­ dői: e tárlatot a jövőben — ha mód van rá — nagyobb, alkalmasabb terem­ ben, több képpel kell megrendezni. S mikor lesz a következő kiállítás jobb a mostaninál? Akkor, ha a művészek tu­ datosan készülnek e tárlatra is, s kizár­ ják annak a lehetőségét, hogy a „kéz­ nél lévő” , képeiket állítsák itt ki. Ezt a kiállítás fentiekben említett funkciója követeli meg. A megyei képzőművészek e gondola­ tok jegyében született második őszi tár­ latát a múzeumi hónap programjának salgótarjáni eseményeként is üdvözölhet­ jük s ezzel jelentősége tovább fokozó­ dik. C s o n g rá d y B éla (Elhangzott a kiállítás megnyitóbeszéde­ ként.) �Somogyi József: KUBIKUS Gáti Gábor: BAGLYOS FIGURA Salgótarjáni Szabadtéri Szoborkiállítás 1973. Samu Katalin: KISBORJU Mihály Gábor: LOVAK �� Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document https://dkvt.bbmk.hu/pf/04c2920792f5ea2975c8c3cc5f68564e.pdf Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Kassai - Végh Miklós Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 1973 Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Language A language of the resource hun Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Subject The topic of the resource Irodalom Művészet Közélet Társadalompolitika Title A name given to the resource Palócföld - 1973/5. szám Type The nature or genre of the resource folyóirat 1973 folyóirat Irodalom Közélet Művészet Nógrád megye Társadalompolitika