https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/67cde30f0ef2d3c2552b021951eee63c.pdf 81e4b2f5bc1bc7054edf3e0621e71c77 PDF Text Text Népesedés — népesedéspolitika Kell-e szégyelni a szerelm et? Kulturális alap — közműv e lődés Gerelyes Endre: Vallomás Közéletiség és film Interjú Kertész Ákossal A munkáséletmód kutatásáról Antológiákról (Szép Szó, Körkép 73, Szép versek, Tengeri szél, Írószemmel) Ki írta a Tragédia utolsó sorait? Tudatosság és humanizmus. E két fogalom jellemzi legpontosabban azokat az intézkedéseket, terveket, amelyek az elmúlt években, s a közelmúltban a demog­ ráfiai helyzet alakítása érdekében hazánkban napvilá­ got láttak. I A gyermekgondozási segély világszerte egyedülálló példája, a lakáselosztás új rendszerében a többgyerme­ kes családok érdekeinek védelme, az előkészületben lé­ vő, s a közeljövőben érvénybelépő intézkedések, az ifjú ­ ság- és nőpolitikai, valamint a közoktatáspolitikai hatá­ rozatokban megfogalmazódott tervek, elképzelések e tu­ datosság és humanizmus érzékletes és fontos megnyil­ vánulásai. Az eddigi gazdasági, szociális és egészségügyi intéz­ kedések azonban lényegesen nem módosították a népszaporulat ütemét; a hazánk népesedési helyzetében meglévő problémákat nem, vagy csak időszakosan ol­ dották meg. A mindennapok gyakorlatában megnyilvá­ nuló, a gyermeknevelés felelősségét vállaló családokat segítő humanizmus az anyákat megbecsülő társadalmi felelősség, a családok, annak alapvető funkcióit támo­ gató társadalmi értékrend lehet az a leghatásosabb erő, amely a gazdasági és szociális intézkedések hatását fel­ transzformálhatja. Kétségtelen: sok bölcsőde, óvoda, lakás kell a közel­ jövőben. Sok milliárd forintot kell áldozni a többgyer- IRODALM I MŰVÉSZETI,TÁRSADALOMPOLITIKAI FOLYÓIRAT �mekes családok szociális gondjainak enyhítésére. Szá­ mos munkaszervezési feladatot kell megoldani a kisgyer­ mekes anyák kedvező munkafeltételeinek kialakítása so­ rán. Ennek érdekébene több terv, intézkedés, javaslat már a döntés, a megvalósulás küszöbén áll. Társadalmunk ereje azonban nemcsak a felismert problémák megoldása érdekében hozott költségvetési intézkedésekben, rendeletekben, hanem sokkal inkább a közfelfogásban élő értékrend alakításában, a társa­ VII. évfolyam 4. szám dalmi felelősség vállalásában nyilvánul meg. Tartalom Emlékezetes példája volt e cselekvő felelősségvállalás­ nak az elmúlt évben országszerte, megyénkben is, külö­ VÁLTOZÓ VALÓSÁGUNK nösen Salgótarjánban tapasztalt óvodai építési társa­ 3 Tamás Pál: Népesedés — népesedéspolitika dalmi akció, a sokhelyütt látható játszótér építési kez­ 6 Karászi Benő: Népszaporodás — nógrádi deményezés. Sokszor olvashatunk a szocialista brigá­ szemszögből dok által küldött csomagokról, amelyek nyomán állami 8 Szendi Márta: Kell-e szégyelni a szerelmet? nevelőotthonok kis lakóinak arcán derül fel az öröm. 11 Kő-Szabó Imre: Szabad szombat Szép köszöntők, megható fogadkozások és virágcsokrok 12 Sulyok László: Kulturális alap — közművelődés teszik ünnepélyessé a március 8-ákat, a májusi első va­ sárnapokat, a gyermeknapokat. . . LÁTOGATÓBAN A gondosan megtervezett kormányhatározatok, az át­ gondolt intézkedések és az ünnepi köszöntők közötti át­ 14 Eőssi K. Sándor: Esés közben kipattant a szikra? meneteket a hétköznapok új gyakorlatával, a gyermeknevelés örömét, gondját vállaló gyakorlattal kell megte­ SZÉPIRODALOM remteni. Negyvenegynéhány esztendővel ezelőtt a népi 15 Gerelyes Endre: Vallomás írók az egyke ellen fújt riadója a magyarság pusztulásá­ 16 Csanády János: Keréknyom, Idő-hippodrom nak rémképeit idézte fel. Ma erre aligha van szükség. 17 Bába Mihály: Vonulnak a gólyák Nemcsak azért mert az egyke társadalmi oka, a szent 19 Györke Zoltán: Apám, Mit tudja az, Con - brio vagyon és magántulajdon a múlté. Más szellem, másfé­ 20 Valent József: Tartásgyakorlat le értékrend, másféle eszközök jellemzik új világunkat. 22 Győri László: Vonaton, Jel, Kőfacsaró Sokféle feladatunk, gondunk között most és holnap, 22 Bencze József: Türelmetlen lábadozásom sóhajai holnapután tanuljuk új életünk törvényeit, rendjét. Ta­ nuljuk az új lehetőségek közötti élet formáját, melyhez MŰVÉSZET ÉS KÖZÖNSÉGE szorosan hozzátartozik a család, a következő évtizedek 23 Korill Ferenc: Közéletiség és film nemzedékeiért vállalt felelősség is. 24 Pál József: Interjú Kertész Ákossal Kiss Aurél HAGYOMÁNY IR O D ALM I,M ŰV ÉS ZE TI, TÁRSADALO M PO LITIKAI FOLYÓIRAT A NÓGRÁD MEGYEI TANÁCS MŰVELŐDÉSÜGYI OSZTÁ­ LYÁNAK FOLYÓIRATA Megjelenik két havonta Felelős szerkesztő Kassai-Végh Miklós A szerkesztőség tagjai: Csongrády Béla, Czinke Ferenc, Kere­ 25 Fancsovits György: A munkáséletmód kutatásának feladatairól 26 Molnár Pál: A munkáséletmód változásának néhány kérdése KÖRKÉP 28 29 29 30 Szép Szó (Lakos György) Körkép ’73 (Szalánczay György) Szép versek 1972 (Kojnok Nándor) Kétszer öt pontban a „Tengeri szél” -ről (Csongrády Béla) 31 Írószemmel (Horpácsi Sándor) 32 Katkó István: Vadhajtás (S. L.) kes László, Kiss Aurél, Kojnok Nándor, Schneider Miklós. Kiadja: a Nógrád megyei Lapkiadó Vállalat. Felelős kiadó: Vida Edit. Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető a postahiva­ talokban. A szerkesztőség címe: 3100. Salgótarján. Nógrád megyei Tanács Művelődésügyi Osztálya. Egyes szám ára 5 Ft. Előfizetési díj fél évre 15, egy évre 30 Ft. Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. 73 5536 NyV Balassagyarmat 2000 db Fv.: Kelemen Gábor VISSZHANG 33 Közös dolgaink (Cs. B.) 33 Ki írta a Tragédia utolsó sorait? (Szabó József) Címoldalon: Lőrincz Vitus: Anya gyermekével c. tűz­ zománc képe (részlet) Az 5., 7., 9., 14., 15., 24., 27., 30., 31., oldalakon és a borító 3., 4. oldalán a Salgótarjáni Zománcművészeti Biennálé anyagából válogatás. (Fotó: Kovács Ferenc) �VÁLTOZÓ VALÓSÁGUNK T a m á s Pál Népesedés­ népesedéspolitika A népesedési folyamatok a társadalmi-gazdasági fejlődés olyan tényezői, amelyeknek a társadalom életében, a gazda­ sági — népesedés — és szociálpolitikai célok kitűzésében, a népgazdaság alapvető ágainak tervezésében, a közegészség­ ügyi, oktatási, munkaügyi stb. kérdések megoldásában, s á l­ talában mind a kisebb közösségek életében, mind az állam igazgatásának mindennapos gyakorlatában fontos szerepük van. A népesség változásának tényezői — közülük legfontosabbak a születések, halálozások és a vándorlások — térben és időben különböző méretekben alakítják a népesség számát, demográ­ fiai jellemzőit, foglalkozási struktúráját. A népesség mozgásmechanizmusának, a tömegesen előforduló népesedési jelen­ ségek szabályszerűségeinek, irányzatainak, a gazdasági élet­ tel való szoros kapcsolatrendszerének ismerete, szükségszerű befolyásolása irányában világszerte fokozódik az érdeklődés. Ezért a világon egyre több országban - Magyarországon is a népesedéspolitikai intézkedések egész rendszerét dolgozták ki, melyek célja elsősorban a népesedési folyamatok, demog­ ráfiai jelenségek többirányú befolyásolása volt. A fogalomról A népesedéspolitika olyan intézkedések rendszere, melyek közvetlenül vagy közvetve arra irányulnak, hogy megváltoztas­ sák a népesség élet- és munkaviszonyait, mennyiségi és mi­ nőségi jellemzőit. A népesedéspolitikának a régmúltba nyúló története van. Ez a politika aktív vagy passzív formában min­ dig létezett. * E tanulmány keretében csak a születések alakulását befo­ lyásoló társadalmi-gazdasági tényezőkkel, illetve a befolyáso­ lás kapcsán alkalmazott népesedéspolitikai intézkedésekkel foglalkozunk. Ide sorolhatók a családpolitikára, a gyermek el­ tartására, az anyák részére biztosított kedvezményekre stb. vo­ natkozó rendelkezések is. Megjegyezzük, hogy a népesedéspolitika alkalmazásának köre kiterjed a házasságkötések, a válások és a vándorlásokkal kapcsolatos jelenségek szabályo­ zására is, melyek kisebb-nagyobb mértékben természetesen befolyásolják a születések számának változását is. (Példaként említjük a házasságkötési korhatár leszállítását, később az új házasoknak nyújtott lakáselosztási kedvezményeket, melyek a születések számának növelését tették lehetővé, vagy más ol­ dalon a válások jogi konzekvenciáinak lazítását, továbbá a szabad abortálást, melyek végső fokon a születések számá­ nak csökkenéséhez vezettek.) Általában érvényes azonban, hogy társadalmi-gazdasági következményei elsősorban a szü­ letési mozgalom alakulását szabályozó népesedéspolitikai in­ tézkedéseknek van. A felszabadulás után a születésekre, a gyermekpolitikával kapcsolatban alkotott népesedéspolitikai intézkedések közös vonása az anya és a gyermek érdekeinek következetes védel­ me, ugyanakkor lényeges különbségek figyelhetők meg a szü­ letőlétszám befolyásolását, módokat illetően. Általánosan is­ mert, hogy az 1950-es évek elején rendkívüli mértékben meg­ szigorított terhességmegszakítások a szülések számának eme­ léséhez vezettek. Az 1953— 1956 közötti években Nógrád me­ gyében mintegy 20 % -kal több gyermek született, mint az elő­ ző, vagy az ezt követő három évben. A születéskorlátozást tiltó népesedéspolitikai intézkedés a közvéleményben „demográ­ fiai hullámként” ismert korosztályok oktatásában, munkába- állításában a közvélemény előtt is ismert problémákat okozott. A „Ratkó-korszak” rendelkezéseinek hatása azonban az egyes társadalmi rétegekben különböző mértékben jelentkezett. Első­ sorban a városi népesség születésszabályozási tevékenységét alakította a falusi — mezőgazdasági — népesség születési szo­ kásait - mely korábban is csak elvétve élt a terhességmegsza­ kítás lehetőségével — csak mérsékelten befolyásolta. Ennél sokkal lényegesebb azoknak a társadalmi-gazdasági összefüggéseknek az ismerete, a népesedéspolitika eszközei­ vel történő befolyásolása, melyek az 1956. évtől a születések számának fokozatos csökkenéséhez, már több éve tartó mély­ pontjához vezettek. 1956 után a születések száma nagy­ mértékben csökkent. E kedvezőtlen folyamat — különböző társadalmi- gazdasági tényezők hatására - ma is tart. Ma már alig vitatott tény, hogy a születések számának alakulása demográfiai, társadalmi és gazdasági okok komplex együtt­ hatásának következménye, a széles körben elterjedt művi ve­ télések, szerencsésebb esetben a nem kívánt terhességek meg­ előzése csak eszköze a folyamatnak. Példaként említjük, hogy 1957-ben 100 élveszületésre Magyarországon 74 művi vetélés jutott, 1965-ben ez már 136-ra emelkedett, a következő idő­ szakban alig változott. A Magyarországon tapasztalható születésszám-csökkenéssel kapcsolatban gyakran vetődik fel a kérdés, hogyan hatnak az alacsony élveszületési arányszámok a népesség reprodukciójá­ ra. A folyamat mérésére az un. nyers és tisztított reprodukciós együttható azt mutatja, hogy egy propagatív korú nő az adott naptári év korspecifikus születési arányszámai alapján élete folyamán hány leánygyermeknek ad életet, utóbbi pedig azt, hogy a született leánygyermekek közül hányán jutnak el a szülőképes korba. Ha a tisztított reprodukció értéke 1, akkor a születések és halálozások adott időpontbeli értékeinek vál­ tozatlansága mellett éppen pótolni tudják a szülőképes korú népességet, illetve a népesség újratermelődését". Egynél kisebb értékben erre nem képesek (a népesség számának csökkenésével, egynél nagyobb érték esetében a népesség ter­ mészetes szaporulatának emelkedésével lehet számolni). A tisztított reprodukciós együttható értéke 1921-ben 1.13 volt, később fokozatosan csökkent, 1958. óta jóval 1 alatti értéket vesz fel. * Fontos szerepük van a demográfiai tényezőknek, melyek kö­ zött említést érdemel a propagatív korú (15— 49 éves) nők ará­ nyának alakulása. Az e korcsoportba tartozó nők aránya Nóg­ rád megyében az 1970. évi népszámlálás időpontjában 50.6 % volt, mintegy 2 % -kal kevesebb, mint 20 évvel korábban. Ezen belül az un. fiatalabb propagatív korúak korcsoportjába tar­ tozók aránya ennél nagyobb mértékbe^ — 17.1 % -ról 14.0 % -ra csökkent. Szükségszerű megemlíteni, hogy az elmúlt évben szülő nők közel fele ebbe a korcsoportba tartozott, tehát a kedvezőtlen kormegoszlás eleve csökkentőén hat a szüle­ tésszámok alakulására. A demográfiai tényezők között kell megállapítani a propagatív korú nők családi állapotában be­ következett kedvezőtlen változásokat is. 1949-ben a nők 15.3 % -a volt özvegy, vagy elvált, húsz évvel később ez az arány 18.0 % -ra emelkedett, ezen belül az elváltak aránya több mint háromszorosára nőtt. Mely tényezők befolyásolják a születésgyakoriságot? — a természetes (biológiai) termékenység változása, me­ lyet a propagatív kor ideje alatt világrahozható gyer­ mekek számának változásán mérhetünk. Becslések sze­ rint ez a szám 15-nél ritkábban több, száz nőre így legfeljebb 420-430 születés juthat, a nyers születési arányszám maximuma 100— 123 lehetne (Jelenleg 14-15 0/00 körül alakul.) 3 �- társadalmi-gazdasági tényezők, azon tényezők összes­ sége, melyek a családtervezés és születésszabályozás módszereit tudatosan alkalmazó nők, házaspárok szá­ mát, illetve a kívánt gyermekek számának kialakulását befolyásolják. Ma már kevésbé vitatott tény, hogy a születés-szám csökkenését befolyásoló társadalmi-gaz­ dasági tényezők rendkívül bonyolultak. Ugyanaz a té­ nyező eltérő időszakban, különböző társadalmi rétegek esetében eltérő hatást eredményezhet a demográfiai magatartást illetően. (Hazánkban például az elmúlt években az életszínvonal fokozott emelkedésével pár­ huzamosan a gyermekek számának csökkenése követ­ kezett be.) A társadalmi- gazdasági tényezők közül egyik legfontosabb a népesség társadalmi rétegeződésének felgyorsulása, illetve a népesség rövid idő alatt bekövetkezett tömeges rétegváltása. A folyamat egyik általános jelensége a mezőgazdasági népes­ ség ütemes csökkenése. A felszabadulást követő két évtizedben Nógrád megyében az ipar, a szénbányászat dinamikusan fe j­ lődött, az ipari decentralizáció területi különbségei mérséklőd­ tek, a fejlődés eddig soha nem tapasztalt munkaerőkereslet­ ben, illetve a kereslethez rugalmasan alkalmazkodó munkaerőkínálatban nyilvánult meg. A kereslet forrását zömében a falusi - eddig rejtett - munkaerőtartalék jelentette és elé­ gítette ki. 1949-1970 között a mezőgazdasági népesség szá­ ma megyénkben 55 ezer főre, közel felére csökkent, jelenleg a népességnek csak mintegy 20—23 % -a tartozik a mezőgaz­ dasági ágazathoz. A mobilitási folyamat az esetek többségé­ ben a paraszti foglalkozási struktúra változásában, a falusi nagycsaládok bomlásában nyilvánult meg, életkörülményeik jelentős mértékben változtak, és e változás alapjaiban változ­ tatta — korábban a népesség nagyobb hányadát kitevő — ré­ teg születési szokásait is. A múltban a mezőgazdasági népes­ ség termékenysége 50-60 % -kal volt magasabb mint a nem mezőgazdasági népességé. 1960-1965. évek átlagában a me­ zőgazdasági jellegű települések születési arányszamai csak 10-15 % -kal voltak a megyei átlagnál magasabbak. Nap­ jaink jellegzetessége, hogy a mezőgazdasági foglalkozású nők termékenysége - helyenként eltérő mértékben - a női népes­ ség átlagos termékenységi szintjének. A műveltségi színvonal emelkedése, a gazdasági és kulturá­ lis igények fokozódása a következő kiemelhető tényező, mely hatással van a családtervezés alakulására, illetve a születendő gyermekek számának változására. Magyarországon mind ez ideig megfigyelhető volt, hogy a szellemi foglalkozású népes­ ség alacsonyabb termékenységi szintet mutatott. Arányuk az össznépességen belüli emelkedése, a magasabb iskolázottsági szint elterjedése valamennyi társadalmi rétegben csökkentette a termékenységet, amennyiben új kulturális és gazdasági igé­ nyeket ébresztett, melyek kielégítésére alacsonyabb gyermek­ szám esetén könnyebben nyílott lehetőség. Az elmúlt évek sajátos társadalmi-gazdasági jelensége az urbanizáció, mely mérhető módon többek között a falusi la­ kosság városokba történő áramlásában nyilvánult meg. A ma­ gyar városok népességszaporodása az elmúlt két népszámlá­ lás közötti időszakban meghaladta a 360 ezer főt. Hasonló jelenség figyelhető meg Nógrád megye két városában, ahol a népesség száma az említett időszakban 14 000 fővel emel­ kedett. A városi népesség születési arányszámai a már emlí­ tett okok miatt a falusiénál lényegesen alacsonyabbak voltak, a bevándorló falusi népesség születési hagyományai gyorsan asszimilálódtak. A társadalmi-gazdasági tényezők között egyik legfontosabb, tömegében legjelentősebb a nők munkavállalásának fokozó­ dása. A nők gazdasági emancipációja alapjaiban változtatta a női munka jellegét, illetve a nők családban betöltött szere­ pét. A nők többsége korábban is dolgozott, munkájuk azonban a háztartás ellátására, illetve a gyermeknevelésre korlátozó­ dott. Napjainkban ez a szerepkör lényegesen változott, a pro­ duktív korban lévő nők közel 60 % -a a társadalmi- gazdasági élet számos területén aktív munkát végez. A női keresők száma Nógrád megyében az 1970. évi népszámlálás időpontjában 4 A női népesség gazdasági aktivitása M egnevezés 1930 1941 1949 1960 1970 102,1 107,8 110,5 120,4 122,8 18,1 20,0 19,7 35,4 43,1 1,5 1,6 3,0 4 ,5 15,5 A k tív k e re s ő n ő k a n ő k % - á b a n 17,7 2,9 2 3 ,0 2 9 ,4 35,1 A k tív k e re s ő n ő k a z összes a k tív k e re s ő k % - á b a n 2 2 ,8 18,5 17,8 32,7 3 9 ,3 1,4 1,5 2,8 3,7 12,6 In a k tív k e re s ő n ő k a z összes a k tív k e re s ő k % - á b a n 4 1 ,2 35,8 41,7 3 9 ,5 47,7 E lta r to tt n ő k a n ő k % - á b a n 80,9 80,0 79,4 66,9 5 2 ,3 E lta r to tt n ő k a z öszess e lt a r t o t t a k % - á b a n 7 0 ,3 72,2 72,1 69,4 65,5 N ő k szá m a összesen E b b ő l: a k tív in a k tív 1000 fő e lt a r t o t t In a k tív k e re s ő n ő k a n ő k % - á b a n 43 ezer fő volt, több mint kétszerese az 1949. évi állapotnak. Ezen belül lényegesen változott a kereső munkát folytatók gaz­ dasági ágankénti összetétele is. Az 1949-es népszámlálás idő­ pontjában a magasabb termékenységet mutató mezőgazdasági foglalkozásúak aránya közel 75 % -a volt, arányuk 1970. évre mintegy 30 % -ra csökkent. Ugyanakkor az ipari munka­ helyeken dolgozó nők aránya 7,6-ról 35.2 % -ra emelkedett, ez utóbbiak zöme városi vagy városias jellegű településekben dolgozott, az új társadalmi környezet, az ingázó életmód alap­ jaiban formálta életkörülményeiket. E folyamat természetesen társadalmilag hasznos, pozitív jelenség, de az eddigi megfi­ gyelések eredményei szerint a kereső nők termékenysége az eltartottakénál alacsonyabb, a továbbiakban a mai foglal­ koztatási arány stagnálásával, vagy emelkedésével kell szá­ molni. Hogy miért csökkent a kereső foglalkozású nők termé­ kenysége, szociológiai vizsgálatok sorozatának kell majd vá­ laszt adnia. Tapasztalati tényként állapíthatjuk meg, hogy a vállalt munka motivációja, illetve a munka végzésével kapcso­ latos kötelezettségek, illetve a gyermeknevelés problémái ne­ hezen egyeztethetők össze. További nem elhanyagolható jelenség, hogy a nagyobb gyermekszám általában csökkentően hat a család életszín­ vonalának alakulására. Ez a probléma kettős jellegű, egyrészt romlanak az életszínvonal alakulását alapvetően befolyásoló kereső- eltartott arányszámok, másrészt a magasabb gyermek­ szám mindinkább nehezíti az anya munkavállalási lehetősé­ geit. * A népesedési jelenségeket befolyásoló társadalmi-gazda­ sági tényezők vázlatos áttekintése után nyilvánvalóvá válik a népesedéspolitikai intézkedések, illetve a népesedéspolitikával szorosan kapcsolatos gazdaságpolitikai, egészségügyi rendel­ kezések alkalmazása. Szükségszerű a népgazdaság és a né­ pesedés összefüggéseinek, a gazdasági tervezés demográfiai alapjainak vizsgálata, melyeket a közgazdaságtudomány hosszú ideig elhanyagolt. A több mint egy évtizede alacsony reprodukciós együttható stagnálását már említettem, mely napjainkban a népesség korösszetételét káros módon befolyá­ solja. Ebben a helyzetben olyan népesedéspolitikai, illetve ezekkel szoros kölcsönhatásban lévő gazdaságpolitikai intéz­ kedések sorozatára van szükség, mely a születések számát a jelenlegi hullámvölgyből kimozdítja. A hatékony népesedéspolitika alapvető kérdése a többgyer­ mekes családok anyagi terheinek csökkentése, olyan támoga­ tás rendszer kidolgozásával, mely a központi költségvetés egyensúlyának veszélyeztetése nélkül a gyermeknevelési költ­ ség nagyrészét a szülők részére megtérítené. A támogatás egyrészét közvetlen - pl. a gyermekgondozási segély, vagy a csa­ ládi pótlékok - másrészt közvetett, mint például az ingyenes alsó és középfokú oktatás, a gyermekélelmezés minimális té- �S T E F Á N IA I E D IT : F IA M rítési díja. A családi pótlék — pénzügyi korlátok miatt - azon­ ban a gyermekekre fordított kiadásoknak csak kis hányadát jelenti. Vizsgálati adatok szerint egy kétgyermekes, átlagos keresetű családban az egy főre jutó jövedelem alig egy tizedét teszi ki az egy gyermek után fizetett családi pótlék. Nógrád megyében 1972. évben családi pótlék címén 57.3 millió fo­ rintot fizettek ki, 2 % -kal többet, mint öt évvel korábban. Eredményesebb — de a jövőben továbbfejlesztésre szoruló — befolyásolási módnak tűnik a gyermekgondozási segély, re­ mélve annak a negatív hatásnak a csökkenését, melyek a szü­ letések terén a nők fokozott mértékű munkábaállítása eredmé­ nyezett. Nógrád megyében gyermekgondozási díj címén az első évben — 1967. évben — 1.1 millió forintot, 1972-ben már 27.5 milliót fizettek ki. Egy élveszületett gyermekre 1967-ben 3100.— Ft, két évvel később 4.380.— 1972-ben már 8.080.— Ft kifizetett segély jutott. A gyermekgondozási segély bevezeté­ sének évében Nógrád megyében 1630 szülő nő vette igénybe a támogatást, számuk folyamatosan emelkedett, 1972. év vé­ gén közel 4000 fő volt. Figyelemreméltó jelenség, hogy az élveszületések száma 1969-ben 3.1 % -kal volt alacsonyabb, mint két évvel korábban. A megyében az élveszületések szá­ ma — előzetes adatok szerint — 3411 fő volt, ennél kevesebb gyermek a megyében csak az 1962-1965 közötti időszakban született. A gyermekgondozási segélyt igénylők számának emelkedé­ se, és a születésszám csökkenése néhány sajátos tényezőre hívja fel a figyelmet. Az igénybevétel mértékét jellemző adatok vizsgálata azt bizonyítja, hogy a gyermekgondozási segély je ­ lenlegi rendszere az alacsonykeresetűek segélyezési formája. Az 1969. évre vonatkozó országos adatok szerint a segélyt igénybevevők több mint háromnegyedének havi keresete nem érte el az 1400 forintot, a 2500 forint és ennél magasabb havi keresettel rendelkezők aránya 1 % alatt volt. Nyilvánvaló, hogy minél magasabb keresetű nők szülnek, annál magasabb a jelentkező jövedelemkiesés is. Ezenkívül az igénybevételt számos egyéb tényező determinálja, mint pl. a munkahelyre való visszatérés problémaköre, a szakmai fejlődés „törése" valamint a munkahely és a munkavállaló egyéni problé­ máinak egész sora. Az MSZMP Központi Bizottsága 1972. novemberi ülése, va­ lamint az ezt követő országgyűlési ülésszak foglalkozott ha­ zánk népesedési helyzetével: Megállapította, hogy olyan né­ pesedés- illetve gazdaságpolitikai intézkedések sorozatára van szükség, mely a népgazdaság teherbíróképessége alapján már a közeljövőben biztosítja a népesedés egyensúlyát. 5 �Dr. K arászi B e n ő Népszaporodás nógrádi szemszögből Az elmúlt néhány évben számos újság, több cikkben fog­ lalkozott a népszaporodással valamilyen szempontból — bár le kell szögeznem, hogy nem a téma jelentőségének megfe­ lelő súllyal és nem mindig kellő pozitív beállítottsággal. Igaz, hogy ezek a cikkek újságírók tollából jelentek meg, akik — bár­ mennyire utána is érdeklődtek a dolgoknak — nem szakem­ berek ezen a területen. Különben a probléma is annyira össze­ tett, akár oknyomozás, akár a korrekció lehetőségeinek szem­ pontjából vizsgáljuk, hogy egyetlen terület szakembere sem adhat kielégítő magyarázatot. Még kevésbé megfelelő meg­ oldási javaslatot. Népesedési szempontból jelenleg két teljesen elentétes előjelű problémája van a világnak. A domináns ezek közül az un. demográfiai robbanás, vagyis az ésszerűtlenül magas népszaporulat a föld gyengén fejlett, de nagy létszámú or­ szágaiban. Ez a szaporulat gyorsabb fejlődésüknek egyik aka­ dálya: nagymértékben gátolja az illető országok életszínvo­ nalának gyorsabb ütemű emelkedését (ilyen pl. India, a kö­ zép- és dél-amerikai államok többsége, vagy Egyiptom). A világ fejlett vagy közepesen fejlett államainak jelenté­ keny számában ennek éppen az ellenkezője észlelhető; vagy­ is a születések számának kifejezett csökkenése esetleg olyan mértékig, mely már a lakosság egyszerű reprodukciójához sem ad elegendő emberutánpótlást. Ezeket az államokat az átla­ gos életkor magas értéke, tehát bizonyos társadalmi előre­ gedés jellemzi: eltolódnak az arányok életkori összetétel szem­ pontjából a magasabb korúak irányában és beszűkül az el­ vileg munkaképes, produktív korban lévő népességi arány. Hosszabb távon ez komoly gazdasági következményekkel is járhat, mert helytelen arányok esetén szintén fékezőleg hat az életszínvonal megfelelő ütemű emelkedésére. Sajnos Magyarország is ebbe a helyzetbe került, mégpe­ dig annyira, hogy a világ „legkevésbé szaporodó” államai közé jutott a 60-as évek elejére. Ekkor történtek olyan intéz­ kedések (mint pl. a gyermekgondozási segély bevezetése - a világon elsőként), melyek átmenetileg kis emelkedést ered­ ményeztek a születések számában. Hatásuk rövid ideig tar­ tott és a 70-es évekre szinte teljesen megszűnt. A születési kedv ismét csaknem arra az értékre esett vissza, melyen a 60-as évek elején volt. Az ország szaporodása a kívánatos 5-6% he­ lyett 3% alá esett. Ehhez jelenleg súlyosbító tényként még azt is hozzá kell számítani, hogy az utóbbi években már e l­ vileg szülőképes korba került az 50-es évek nagyobb szüle­ tési számából származó nagyobb létszámú női populáció. Közelebbről vizsgálható a kérdés súlyossága az olvasó szá­ mára, ha azt a számok tükrében is megvilágítom. Az 1957 utáni 15 év alatt 680 000 gyermekkel kevesebb született Magyrországon, mint az 1957-et megelőző azonos időszakban. Távlati kihatása ennek szinte felmérhetetlen, de feltétlenül negatív a társadalmi fejlődés szempontjából. Van­ nak ugyan olyan nézetek, hogy a termelési folyamatok auto­ matizálása folytán az életszínvonal emelkedése kevésbé függ a dolgozók létszámától. Ennek példájaként két igen fejlett kapitalista államot szoktak emlegetni — az NSZK-t és Svéd­ országot ahol jelenleg Európában a legmagasabb az életszín­ vonal, és amely államokban a születések száma, illetve ará­ nya a miénkénél is alacsonyabb (a közelmúltig ugyan még valamivel magasabb volt az NSZK-ban). Az érvelők elfeledkeznek arról, hogy ezekben az államokban igen jelentős számú u. n. vendégmunkás munkája járul hoz­ zá a magas életszínvonal kialakításához, és - főleg Svédor­ szág esetében — jelentős a lakosság utánpótlása bevándor­ lásból is. A vendégmunkások természetesen a legfejletlenebb európai államokból toborzódnak (Török-, Spanyol-, Görög­ országból és Portugáliából, részben Jugoszláviából és DélOlaszországból). 6 Bármilyen termelési szinten és technikai fejlettség mellett mindig annak az államnak lesz a magasabb átlagos életszínvonala, ahol a ténylegesen termelő lakosság aránya az eltartottakhoz viszonyítva kedvezőbb. Mi a gyermeklakosság létszámának arányában a legrosszabbak között állunk a vilá­ gon, és ezt az önmagában is súlyos helyzetet még az is ront­ ja (és viszonylagosan hátrányosabb helyzetbe hoz bennünket), hogy ez az alacsony születésszám — az un. demográfiai hul­ lámvölgy — nálunk már 15 éve tart, míg másoknál rövdebb időszakú (kivéve Ausztriát). Még további súlyosbító tényező, hogy a csökkenő számú szülésekből igen magas a koroszülések aránya. Már több éve 10% feletti és ebben világviszonylatban is kimagaslóan az élen járunk. Ez azt jelenti, hogy 100 újszülött közül 10-11nek kisebb a súlya 2500 gr-nál, vagyis többé-kevésbé meg­ rövidült idejű terhességből származnak — ennek pedig sú­ lyos következményei vannak. A koraszülöttek életbenmaradási esélyei sokkal rosszabbak, mint az érett újszülötteké, és ez a magas koraszülési arány a fő oka annak, hogy hiába értük el a fejlett európai államok minimális csecsemőhalandóságát az érettszülöttekre vonatkoztatva az 1 héten túli halálozásban, az előbbi ok miatt az egész csecsemőhalálozásunk valós hely­ zete attól messze elmarad. A koraszülöttek csökkent életképes­ ségét bizonyítja, hogy jelentős részük az első élethéten belül meghal. Így alakult ki az a helyzet, hogy Magyarország cse­ csemőhalandósága 1971-ben 35%, 1972-ben 33% volt (Nógrád megyéé ennél jobb: 28%, illetve 29,4%). Ugyanakkor a legjobb európai értékek még a felét sem teszik ki ennek. De ha a 6 napon túli halálozást hasonlítjuk össze más orszá­ gokéval, akkor mi is ott tartunk, ahol például Anglia. Az életben maradt koraszülöttek között jelentős arányú — kb. 20-25% — a valamilyen (testi vagy szellemi) okokból csökkentértékű egyed. Nem kevés azoknak a száma sem, akiknél az éretlenség következtében — a legkíméletesebb szülésvezetés mellett is — olyan károsodások keletkeznek, melyek folytán önálló pro­ duktiv élet vitelére alkalmatlanok lesznek: sőt gondozásuk, ellátásuk jelentős számú munkaerőt köt le vagy a családon belül (és ez a rosszabb megoldás, mert sok kellemetlen lélek­ tani következménnyel is jár), vagy a szükséghez képest szűk befogadóképességű intézményekben (ahonnan — nem kevesen — átkerülnek speciális szociális otthonokba olyanok is, akiket 20 éves koruk után is pelenkázni és csecsemő igényeknek megfelelően kiszolgálni, gondozni kell). Nálunk Nógrád me­ gyében sem kisebb a koraszülési arány az országos átlagnál, sőt valamivel magasabb is rendszerint. Kevéssel 400 fölötti koraszülöttjeink évi száma. Szerencsére a legalacsonyabb a 1000 gr alatti súlycsoport aránya — az intenziv terhesgondo­ zás eredményeként — az országos átlagnál. Ezt a kedvző ha­ tást azonban furcsa paradoxonként lerontja az, hogy igen jó - az országos átlagnál sokkal kedvezőbb - a koraszü­ löttek felnevelési aránya. Természetesen előre nem itélhető meg egy koraszülöttről sem, hogy kinél lesz maradandó káro­ sodás és az milyen fokú lesz. Orvosi eskünkhöz híven min­ denkinél minden rendelkezésre álló, tudományosan elfoga­ dott eszközt igénybe kell vennünk az életbentartásra. Hiszen koraszülöttekből kiváló, történelmi nevezetességű emberek is lettek. Mindent el kell azonban követnünk annak az érdekében, hogy a magas koraszülési arányt csökkentsük. Ehhez termé­ szetesen az első feltétel a koraszülések okainak ismerete. Igen sok tényezőt kell ugyan tekintetbe venni, de ezek közül a legje­ lentősebbnek látszik nálunk a családtervezésnek az a helytelen gyakorlata, mely a szülések korlátozásának fő eszközévé tette a művi vetélést. Ez a mai viszonyok között - kellő egészségügyi műveltség hiányában - szinte egyeduralkodó eljárás, jelentős számban eredményez a későbbi terhességek folya­ mán koraszülést. Ennek példája Nógrád megyében az, hogy a koraszülések esetében kétszer annyi a megelőző vetélési arány, mint érettszülötteknél (országosan is). Ha megvizsgáljuk pl. a szomszédos Csehszlovákia koraszü­ lési arányát, (mely 6% körüli) és annak okait, és a fő különb­ ség az okok között abbn látszik, hogy ott nincs ilyen, feltéte­ lekhez nem kötött, művi vetélési lehetőség. �Teljesen átalakult a szülési sorrendiségnek a csecsemőha­ landóságra gyakorolt hatása is. Régen az első terhességnél volt a legmagasabb a koraszülési arány és ennek megfelelően a legnagyobb a csecsemőhalandóság. Ma ez megváltozott úgy, hogy éppen fordítva — a terhességek számának növeke­ désével párhuzamosan — nő a koraszülési arány és nő a cse­ csemőhalandóság is. Az elmúlt 1972-es év nógrádi eredmé­ nyei is ezt bizonyítják, de az országosak is ehhez hasonlóak. mű volt — vagyis 1957 után. Egy jelentős mértékű, egészségte­ len vetélkedés alakult ki anyagiakban, s ez az egyik oka a születésszám csökkenésének is. A többgyermekes családok életszínvonala ma jelentősen elmarad az egygyermekeseké­ től, vagy kiváltképp a gyermektelenekétől. A gyermek pedig jövőnk záloga. Az egész társadalom jö ­ vőbeni fejlődése szorosan összefügg mai létszámukkal, egész­ ségi álapotukkal. Tehát társadalmunk közös kincsei ők. Lo­ gikus, hogy a felnevelésükkel járó tehertételt is közösen kell Ennek illusztrálására szolgál az alábbi táblázat: viselnie az egész társadalomnak. Azt a többletterhet, melynek K o ra s z ü lö tte k H a lo tta k C se cse m ő jelentős része ma már a többgyermekes családokra neheze­ S zü lé se k dik, fokozatosan meg kell szüntetni. Nógrád megye nemrég h a lá lo z á s s z á m a , a rá n y a szá m a s o rre n d je szám a igen sokat küzdött a szénbányászat visszafejlesztése kapcsán 169 38 Első 1747 21.6 % 91% felszabaduló munkaerő megfelelő foglalkoztatásának biztosí­ 1172 133 40 M á s o d ik 113% 3 5 , 1% tásával. Távlatban pedig ennek az ellenkezője, munkaerőhiány 289 46 H a r m a d ik 11 170 % 3 9 .8 % fog jelenkezni a megyében is. Ezt gyorsítja az a folyamat is, hogy - jóllehet a természetes szaporodás 3,2%-os értéke egy Mi az, ami ezt a növekvő koraszülést és növekvő csecsemőha­ kevéssel még jobb, mint az országos átlag, de ez csak látszó­ landóságot előidézi? A közben történt művi terhességmegsza­ lagos az életkor növekedéséből adódik jórészt — a születések kítások. számaránya (14,3%) már elmarad az országos átlagtól is Ezek tehát meggyőző bizonyítékai annak, hogy a családter­ (14,7 %.) A demográfiai helyzetben bekövetkezett változások hatása vezés mai magyarországi útja helytelen. Azt a jogot, mellyel hosszú idejű. A mai átlagos munkaképes kort tekintetbe vé­ ma nemcsak élnek, hanem visszaélnek, — megfelelő anyagi ve több évtizedre terjedő. Éppen ezért nem várható túl gyors intézkedéssel párhuzamosan — csökkenteni kell. Különböző ösztönzőket kell alkalmaznunk a szülési kedv fokozására. Ezek hatása gazdasági téren a megfelelő intézkedéséknek sem. A gyors intézkedéseket az teszi szükségessé, hogy most néhány anyagiak is, erkölcsiek is legyenek. évig még nagy lesz a szűlőképes korba lépő nők száma (kb. Negyedszázados tapasztalatom alapján azt kell mondjam, évente 90 000.) Ha ennek a korosztálynak nem biztosítunk ked­ hogy a folyamatos, lineáris családi pótlék emelése nem lenne vezőbb feltételeket utódok léterhozására és felnevelésére, az helyes. Gyermekeink egy része olyan családokban születik így származó szüléskiesést a későbbi, sokkal kisebb létszámú meg, ahol az már felelőtlenségnek látszik (olykor jóval 10 (60— 70 ezer közötti) női populáció már semmilyen kedvezmény gyermeken felüli családokban). Ezt anyagilag ösztönözni nem hatására sem képes pótolni. Érzékeltesse ez a tény a mai tár­ lenne szerencsés dolog. Bizonyos gyermekszám után a prog­ sadalom óriási felelősségét a jövővel szemben. Nem lenne kel­ resszív emelkedés helyett inkább regresszió kívánatos, amint lemes tudat az élet váltóbotját úgy átadni a következő gene­ arra van is példa szocialista államban is. (A jó példákat nem rációnak, hogy egy súlyos — de elhárítható — mulasztás ter­ szégyen idegenből átvenni.) Ezzel ellentétes probléma, hogy helje lelkiismeretünket. olyan családokban viszont nem születik gyermek, ahol annak Remélhetően rövid időn belül átfogó intézkedések történnek felnevelésére a feltételek kedvezőek lennének. Ezek száma ma majd a jelenlegi egészségtelen helyzet megszüntetésére. Eze­ több, mint ami a természettől fogva eredendően steril há­ ket a vázolt helyi speciális okok miatt a mi területünkön fo­ zasságok arányának megfelelne. kozott következetességgel kell majd végrehajtani. Ezek közé tartozik olyan társadalmi szemlélet kialakítása is, mely csa­ Egy szocialista állam tervszerűbben, átfogóbban tud a tár­ ládtisztelő. Ezt a közfelfogást kialakítani és támogatni köteles­ sadalom életének helyesebb irányba való terelésébe beavat­ sége minden társadalmi mozgalomnak. kozni, mint egy kapitalista állam. Nem lehet azonban a kér­ dés megoldását kizárólag az abortuszok korlátozására és az anyagi juttatások növelésére leszűkíteni. Hiszen éppen abban a 15 évben jelentkeztek népesedésünk terén a problémák éle­ sen, amikor népünk anyagi felemelkedése a leggyorsabb üte- Az 1000 lakosra jutó élveszületések száma területi részletezés szerint Já rá s , v á ro s 1000 la k o s ra ju t ó é lv e s z ü le té s e k s zá m a 1901 1920 1938 1954 1965 1971 B a la s s a g y a rm a t já r á s 38,7 38,4 19,5 22,1 13,5 15,8 P á sztó i já r á s 42,0 41,0 25,7 24,3 12,6 15,7 R é ts á g i já rá s 36,5 38,3 22,4 24,5 15,3 16,7 S a lg ó ta r já n v á ro s 45,5 41,6 21,3 24,6 12,2 12,7 S zé csé n y já r á s 41,8 39,3 22,4 23,4 15,3 14,3 J á rá s o k összesen 41,3 40,0 22,2 23,9 13,5 14,7 B a la s s a g y a rm a t 29,2 25,0 31,4 23,9 11,8 15,3 S a lg ó ta r já n 41,7 34,0 19,4 20,2 12,0 14,4 V á ro s o k összesen 37,7 30,8 23,0 21,3 12,0 14,6 M e g y e összesen 40,7 38,4 22,4 23,4 13,2 14,7 O rs z á g o s á tla g 37,9 31,4 19,9 23,0 13,1 14,5 K IR Á L Y S Á N D O R : SZE C E S S ZIÓ S F O R M A 7 �S z e n d i M á rta Kell-e szégyellni a szerelmet? ... A megindítóan naív és bátortalan kérdést egy nyolcadikos kislány írta fel egy vonalas irkalapra, és ügyetlen sietséggel nyújtotta át az osztályukba látogató orvosnak, hogy az a többi kérdéssel együtt erre is válaszoljon. Osztályfőnöki órát tartot­ tak, a téma a szexuális élettel kapcsolatos problémák meg­ beszélése volt. A nyolcadikos kislány bizonnyára túlesett már az első, a legszebb diákszerelem élményén, és tanácstalanul állhatott érzéseivel szemben. Tanácstalanságához alighanem hozzájá­ rulhattak a szülők, ismerősök helytelenítő, megrovó pillantá­ sai, a „nem való ez még neked, kislányom", a „de korán kez­ ded, gyermekem” , a „szájára vesz a falu, a város" megjegy­ zései. S most már végre tudni szerette volna: szégyellnivaló-e a szerelem? Pirulni kell-e miatta valóban? 1. B. A.-né csinos, negyvenes asszony: — Annak idején az iskolában rendszeresen eljárt hozzánk egy idős doktor bácsi. Szép, ősz bajúsza, kefefrizurája volt. Afféle háziorvosként működött az egész iskolában, mindegyikőnk jól ismerte. Általános egészségügyi tudnivalókra okított minket. Emlékszem, halálra vihogtuk magunkat, amikor olykor a két nem közti testi érintkezésről beszélt. Nem mondhatom, hogy valami alapos tájékozottságot szereztünk volna tőle a szexuális kérdésekről, de a közeli jó viszony alapján bármikor fordulhattunk hozzá. Most is csak az iskolák dolga volna eli­ gazítani a gyerekeket ezekben a kérdésekben. M ert igaz, hogy innen-onnan megtudnak egyet-mást, de nagy űrök tátonganak a szexuális ismeretekben. S ezért már sokan fizettek - és fizetnek is még bizonyára — nagy árat. Mi is a helyzet ma az iskolákban? Tanítják-e diákoknak a férfi és női nemiszervek funkcióját, működését, beszélnek-e a szerelem vállalásáról, a partner iránti felelősségről, esik-e szó a testi érintkezés következményeiről, vagy éppenséggel ezek megelőzéséről? Mindez a biológia tantárgy asztalára tartozik. A tankönyv azonban a jelek szerint a rossz pincér módjára az „ez nem az én asztalom" álláspontján van. Jónéhány éve a tankönyv hat sorban letudta mindazon ismereteket, amelyek a derék és a comb közötti testrészekre vonatkoznak. Miért, miért nem - ta ­ lán a tankönyvet írók is érezték, hogy ez így nincs egészen rendjén - változtattak rajta. A mai nyolcadikos biológiai könyvben a megfelelő helyen ez áll: „A következő két órában az ember szaporodási problémáit fogjátok megbeszélni. Jó lenne, ha előre felírnád magadnak az ezzel kapcsolatos kérdéseidet.” A tankönyv részéről ezzel el van boronálva. A többi a pe­ dagógus dolga, oldja meg, ahogy akarja, tudja. Végtére is a diákok szexuális nevelése, felvilágosítása az egyik legtöbbet vitatott kérdés napjainkban, s csak nem fog ebben a tan­ könyv tanácsot adni?! Ha a könyv mossa is kezeit, alig van már iskola, főleg kö­ zépiskola, amely vállalná a felelősséget azért, hogy a szexuá­ lis élet kérdéseiről szót sem ejt a diákok előtt. Orvosokkal lépnek kapcsolatba, felkérik őket, jöjjenek el egy-egy osztályfőnöki órára, beszélgessenek a gyerekekkel. Ő k mégis szakem­ berek, pirulás nélkül tudnak válaszolni a kamaszfiúk, bakfislányok kérdéseire. Dr. L. L., a salgótarjáni Bőr- és Nemibeteggondozó Intézet vezető főorvosa maga is gyakran látogat el az iskolába: — A nyolcadikos gyerekek már túl vannak a nemi élettel kapcsolatos ismeretek ábécéjén, de kérdéseik azt tükrözik, hogy szexuális nevelésük nem folyamatos, tudásukban ugyan­ csak nagy hézagok akadnak. Amit ma teszünk, az jobb ugyan a semminél, de nem több. Az iskolák nagyobbik része is in­ kább csak szükséges rossznak tekinti a szexuális nevelést, kel­ letlenül, társadalmi munkaként végzi. („Kéri az ifjúsági Vörös­ 8 kereszt, hát akkor csináljunk egy ilyet is.” ) A mi intézetünk egyébként redszeres kapcsolatot tart a Bolyai Gimnáziummal, a közgazdasági technikummal és a kisterenyei gimnáziummal. Évi két-három osztályfőnöki órát kaptunk meg a pedagógusok­ tól, így a többszöri találkozás már kialakíthatja a diákokkal azt a bizalmas, baráti kapcsolatot, ami a szexuális nevelés egyik legfőbb alapja. Elég szomorú, hogy ami a női nemiszervek működését anatómiáját illeti, még a középiskolások ismeretei is meglehetősen hiányosak. 2. Nem lennének azok, vagy legalábbis nem ennyire, ha a szülők nagy többsége nem húzódna az álszemérem védőbás­ tyái mögé. De odahúzódik. Ki azért, mert nem tartja szalonké­ pesnek ilyesmiről beszélni a gyerekek előtt, ki azért, mert tu ­ datlansága következtében magának sincs mondanivalója róla, ki azért, mert bár tudja, mit kellene mondani, de nem talál rá megfelelő szavakat. Azért van az iskola, majd az elintézi! Az őszinte, nyílt, alapos és mellébeszélés nélküli tájékozta­ tás ritka, m in t a fehér holló. Az apát felingerli a kérdés: beszélgetett-e már kamaszfiá­ val a szerelemről, a másik nemről? - Mit lehet erről dumálni?! Régen ott voltak a nyilvánosházak, ott aztán a fiú megtanult mindent, ami kellett. Ma nin­ csenek. De amilyenek ezek a mostani erkölcsök, a fiam nagyon is idejében megtud mindent! Ami a fia próbálkozásainak esetleges következményeivel jár arról — a tanulópénzről -egyenlőre nem hajlandó tudomást venni. Egy édesanya így engedte el 16 éves lányát az első komoly randevúra: - Kislányom, csókolózni csókolózhatsz, amennyi csak belédfér, de többet ne engedj! Akárhogy könyörög a fiú, semmi töb­ bet, ne engedj! Akárhogy könyörög a fiú, semmi többet, ezt jól vésd az eszedbe! A bizalmas otthoni beszélgetések hiánya miatt sok kislányt készületlenül éri az első vérzés, rémülten kérdezi anyját. Még nem késő, „egy füst alatt” sok mindent el lehet mondani. Az élettani folyamatról, a fiúkról, a helyes magatartásról, a fe­ lelősségről. És a szülő-gyerek közötti őszinte bizalomról, amely sok probléma megelőzésének lehetőségét hordozza magában. Ha ez mindenütt így lenne, nem kérdezte volna meg a kö­ zépiskolás diáklány a nőorvostól: „Miért nem tudok szexuális kérdésekről anyukámmal beszél­ getni?" 3. Ahány nő, szinte annyi tragédia. Az abortusz bizottság tagjai könnytől, panasztól vértezett emberek, hiszen azok az asszo­ nyok, akik eljönnek ide, túl vannak már bajaik takargatásán. Ez az a hely, ahol mindenki kipakol. Mégis, még az „edzett" embereknek is összeszorul kicsit a szívük, amikor vékony bakfislány állít be a rendelésre. Pedig alig van olyan alkalom, hogy fiatal lányok, hajadonok ne kér­ nék a terhesség megszakításhoz szükséges engedélyt. Többnyira anyjuk kíséretében jönnek, s többnyire a rende­ lési idő végén, hogy minél kevesebben lássák szégyenüket. Jól öltözött, diszkréten festett, csinos mama lányát maga előtt tuszkolva lép be. A kislány 16 éves lehet, Felindulásá­ nak nincs nyoma rajta, inkább közönyös, hagyja az anyját be­ szélni. Annak viszont első szavai könnyekbe fúlnak. Panaszko­ dik, kiönti lelkét: - Tessék elhinni, a mi családunkat mindenki tisztességes, jóravaló családnak ismeri. Jómagam soha ide be nem tettem még a lábam, és most ezt kellett megérnem! Pedig mennyit beszéltem neki, hogy vigyáztam rá! Alig merem a szégyentől kitenni a lábam az utcára! Az érzelmi kitárulkozás helyett célszerű inkább a tényekkel szembenézni. A tények pedig a következők: Nógrád megyében az összes művi terhességmegszakítást kérők 10— 12 százaléka hajadon. 1971-ben 480, tavaly 550 ha­ jadon kapott az abortuszra engedélyt. A 20 éven aluli nők kö- �L Ö R IN C Z V IT U S : C S A L Á D zül 1971-ben 419, 1972-ben 619 kérte a művi terhességmeg­ szakítást. Bár az összes abortuszok száma csökkenő tendenciát mutat — 1971-ről 72-re 7,2 százalékkal csökkent — , a hajadonok egyre nagyobb számban lépnek az abortusz bizottság elé. K. I. diáklány, 17 esztendős. Nem tudtál a megelőzés módjairól? — Halottam, hogy lehet valamit csinálni, de én egyetlenegy­ szer voltam csak fiúval. Nekem azt mondták, hogy első alka­ lommal még nem lehet teherbe esni. R. A. a huszonnegyedik órában jött a bizottság elé. — Nem voltam biztos benne, hogy valóban terhes lennék. Máskor is kimaradt már a menstruációm, azt hittem, most is csak erről van szó. N. M. kétségbeesett, és becsapottnak érzi magát. - Úgy tudtam, hogy a hónap bizonyos napjaiban nyugod­ tan lehet csinálni. A vőlegényem is azt mondta, hogy csak ki kell számolni a napokat és akkor biztonságban vagyunk. Meg, hogy úgyis összeházasodunk majd. De most már hetek óta fe­ lém sem nézett, úgyhogy inkább eljöttem. C. K. 19 esztendős, már dolgozik. Saját magát okolja. - Tudtam, hogy baj lehet belőle, hogy nem lehet ezt a sze­ rencsére bízni. Gondoltam, hogy el kellene menni orvoshoz, tablettát íratni, vagy egyáltalán tanácsot kérni, de szégyell­ tem magam lány létemre ilyesmivel előhozakodni. Pedig meny­ nyivel jobb lett volna, mint ez! (A partnert, a férfi felelőtlenségéért egyőjük sem hibáztat­ ta . . .) Az út innen a kórházba vezet. Hányan fekszenek a kórházi ágyakon és végigpróbálnak mindent, csakhogy gyermeknek adhassanak életet! És hányan fekszenek a kórházi ágyakon azért, hogy megszabadulhassanak a nem kívánt gyermektől! Dr. R. J., a megyei Madzsar József kórház szülész-nőgyó­ gyásza: — Utálom az abortuszt. Felesleges pluszmunka, az osztály napi munkájának negyedrészét ez viszi el. Nincs helyünk, nincs emberünk. Feltétlenül indokoltnak tartom az abortusztörvény szigorítását. Azoknak, akiknek szociális körülményeik jók és nem egyedülállók, legalább az első terhességüket meg kellene tartaniuk. Ez nálunk évi 4— 500 plusz szülést jelentene. — Ez azonban csak a megoldás adminisztratív része. — Az iskolai oktatáson keresztül kell a kérdést rendezni. Nő­ védelmi tanácsadásra a lányok nemigen jönnek, mivel nem vet rájuk jó fényt, ha ilyen helyen megfordulnak. Nincs más hátra, háznoz kell vinni az ismereteket. Nyolcadik osztályban a nemi életről már feltétlenül beszélni kell! Mégpedig úgy, hogy minden gyereknek legyen bátorsága kérdezni. Ezért is tartom jónak, ha külön beszélgetünk a lányokkal és külön a fiúkkal. Szükségét látom a családtervezéssel, házasélettel foglalkozó ismeretterjesztő prospektusoknak is, amelyek könnyen, szemémélytelenül hozzáférhetők. A nők szégyellnek ilyesmit kérni . . . Nem lenne szabad elhanyagolni a nőket foglalkoztató üze­ meket sem, ott fogamzásgátlásról kellene beszélni. Jómagam is tartottam ilyen előadást a Kohászati Üzemekben, munka­ idő után. összejöttek vagy 15-en, hatvan körül járt mindegyik asszony. Hát ennek így nem sok teteje van. Még ennél is közelebbre kell vinni az előadást, mondjuk be az üzembe, reg­ geliszünet idejére. Ami pedig a szülőket illeti, ideje lenne ki­ húzni fejüket a homokból. Gyermekeik akkor is megismerked­ nek a szexuális élettel, ha erről ők maguk nem akarnak tu­ domást szerezni. Jelenleg több mint 2300 nő szed fogamzásgátló tablettát a megyében. A tendencia emelkedő: tavaly 620-an írattak fel újonnan tablettát. Akadnak azonban, nem is kis számmal, akik makacsul nem akarják a megelőzés egyéb módját sem alkalmazni. Inkább el­ szegődnek az abortusz bizottság és a kórház törzsvendégé­ nek. Ilyen a K-i asszony is. Portréját csak nagyon sötét, nagyon komor színekkel lehet megfesteni. 37 éves, három gyermeke van. 38 alkalommal kérte terhessége művi megszakítását. 38szor írta alá a kórházban, hogy tudomásul vezsi a műtét ve­ szélyességét, és a jövőben fogamzásgátlókat használ. Amikor első gyermekét vetette el, csinos fiatalasszony volt. Most egy leromlott tönkrement ember, szánnivaló látvány. Várják, mikor állít be 39-edszer. Igaz, drága a tabletta. Havi 30 forint, ez évente 360 forintot tesz ki. De még mindig olcsóbb, mint évi két küret, s a vele járó 5 -6 napi munkakiesés. Mert abortuszra nem jár táppénz csak fizetés nélküli szabadság. Elenyészően kicsi azoknak a száma, akik lány létükre is ki­ viselik terhességüket. Mindegyikük tudja, hogy lánynak szűlni egyáltalán nem dicsőség. Rokonok, ismerősök elítélik a lány­ fejjel gyermekeket várókat. A rokonok próbálják eltitkolni ameddig és ahogyan lehet, az ismerősök ujjal mutogatnak rá, a barátnők igyekeznek nem találkozni vele . . . Mégis, miért ragaszkodnak terhességükhöz? Egy ezzel foglalkozó felmérés a terhesség eltitkolásának, megtartásának az alábbi motivációt fedte fel: Amíg a terhességet sikerül eltitkolni, addig a lány nyugton van. Az abortuszt a fiú ellenzi, a házasság feltételéül a gyer­ mek megszülését szabja. Az abortuszról való félelem elemi erővel hat, a szülés pe­ dig még messze van. Félelem az abortusz káros következményeitől, attól, hogy esetleg soha nem lehet már gyerek. A gyermekgondozási segély előnyei, főleg az, hogy nem kell dolgozni. S. I. sorsa azonban nem a fenti papírforma szerint alakult. — Régóta ismertem már a fiút. Nem gyűrűztük el egymást, de azért a vőlegényemnek tekintettem. Azt mondta, meg kel- 9 �lene ismernünk egymást közelebbről is, mielőtt elvenne. Nem akartam, féltem a terhességtől. Nem baj, mondta, úgyis csak olyan lányt venne el feleségül, akinek a termékenysége felől biztos lehet. Hittem neki, a baba megszületett, ő azonban megváltoztatta hajlandóságát. A szüleire hárította a felelős­ séget, kitagadnák, ha megesett lányt vinne az anyakönyvve­ zető elé. 5. 7. A svéd minta. Világszerte emlegetik. Részletek Vance Packard; „A szexuális szabadság és egyenlőség svéd megközelí­ tése” című tanulmányából: ". . . . a svéd lányok úgynevezett szexuális szabadsága nem tekinthető egyszerűen csak engedékenységnek, hanem a svéd lányok nagyobb függetlensége, magabiztossága és szabadabb egyéni élete alapján magyarázható. Noha sok ma a házasság előtti érintkezés Skandináviában, ez . . . nem alkalmi, hanem szorosan kapcsolódik a párválasztáshoz.” A nemibetegségek emelkedőben vannak. Országosan is, megyében is. 1971-ben 127, 1972-ben 173 gonorrheás beteget kezeltek a Bőr- és Nemibeteggondozó Intézetben. Idén eddig „Svédországban a házasság előtti nemi élet a legszélesebb 23 nemibeteg fordult meg az intézet rendelőiben. A betegek körben elfogadott dolog. Egészen elfogadott, hogy 20 év felé 75— 80 százaléka 30 éven aluli. Az idén kezelt betegek közül járó szerelmes párok közös biciklitúrát tegyenek vidéken. A a legidősebb is csak 25. évét töltötte be. Az arány a fiatalok szülők inkább azt kívánják, hogy gyermeküknek a házasság felé tolódik el. előtt legyenek téves választásai, mint azután." Mi az oka a nemibetegségek emelkedő tendenciájának? „A szexuális nevelésre irányuló erőfeszítések Svédországban Dr. L. I., az intézet doktornője: — Az ok az egész szexuál-erkölcsi magatartásban keresen­ mind az iskolában, mind az iskolán kívül erősek. Számos he­ dő.Nemibetegséget lehet ugyan véletlenül is kapni, de ez csak lyen plakátok figyelmeztetik a fiatalokat, hogy legyenek körül­ szabályt erősítő kivétel. A szabály pedig az, hogy a betegsé­ tekintőek szexuális kapcsolataikban. Az egyik plakáton ez áll: gek felelőtlen kapcsolatokból erednek: sok kezelt partnere „Most gondold meg, számíthatsz-e rá? Egy másikon pedig: nevét sem tudja megmondani. Akik állandóan váltogatják ne­ „Gyermeket?' — Igen, de akkor, amikor mi akarjuk!” mi partnereiket, mint más a fehérneműjét, azok előbb-utóbb „Az iskolákban már több mint tizenkét éve kötelező a szexu­ nálunk kötnek ki. Minden bemondott kapcsolatot behívunk, ális nevelés. Az oktatás koedukációs. A 7 és 8 éves gyermek­ a preventív kúrát mindegyiknél alkalmazni kell. Olyan ez, mint kel egyszerűen azt próbálják megértetni, hogy családhoz tar­ mondjuk a himlőoltás. Nevet kiadnunk senkiknek, még a toznak, hogy anyjuk szülte őket, és igyekeznek megmagyarázni hozzátartozóknak sem szabad. az apa szerepét a családban. 11 és 13 éves korban megpró­ A páciensek nagy részével ugyancsak nehéz megértetni a bálják alaposabban megvilágítani nekik az anatómiai helyze­ kezelés fontosságát. Ha a betegség látható jelét nem tapasz­ tet. 14— 16 éves korukban pedig bevezetik őket a pszichikai és talják semmibe veszik a berendelő parancsot. az etikai viselkedésbe. Nem tárgyalják a szexuális élet tech­ — Ilyen volt egy fiatal kislány esete. Kapcsolatként mondta nikáját.” be egyik betegünk, elküldtük neki a behívó lapot. Másnap az ,, . . . amikor egy évtizeddel ezelőtt kirobbant a vita a szexu­ édesapa ront be feldúltan, magából kikelve, hogy mi dol­ gunk nekünk az ő lányával. Mondtuk, hogy ez egyedül a lá­ ális viselkedéssel szembeni liberalizmus intézményessé válá­ nyára tartozik, de gondolhatja ő is, hogy nem viccből ment ki sáról, egyesek azzal érveltek, hogy ha a fiatal férfiak könnyen az a papír, nem azért vagyunk mi, hogy maceráljuk az embe­ juthatnak szexuális partnerhez, nem akarnak házasodni. Ki­ reket. Mikor végre bejött a kislány, jól megmostuk a fejét: derült, hogy a házasság népszerűsége nem csökkent, hanem jöttél volna rögtön, nem tudta volna meg az apád. Közöltem nőtt.” A svéd minta, úgy tűnik, sok kérdésben minta lehet szá­ vele, hogy még egyszer kell jönnie, aztán rendben lesz. Megigértettem vele többször is, persze hiába vártuk. Mikor beállí­ munkra is. Különösen, ami az iskolai oktatást illeti. Svédor­ tott, faggattam, miért nem láttam a megbeszélt időben. Nem szágban még az egyházi iskolákban is tantárgy a szexuális tudott mit mondani, csak vonogatta a vállát. Kérdeztem: és nevelés. Ezekben az iskolákban nyilván az apácák is képzett most hogy jöttél be? Mire ő: az URH-s kocsi kísért lépésről szexológusok. lépésre végig a városon. Látod, mondtam, ha betartottad volna 8. az igéretedet, kettőnk ügye maradt volna az egész. Szintén orvos véleménye, akár summázásnak is beillik: 6. — Tény, hogy a fiatalok ma korábban kezdik a nemi életet, mint akár tíz évvel is ezelőtt. Legtöbbször már középiskolás Középiskolás diákok véleménye a szexualitásról: — Az az igazság, hogy a lányok kinézik maguk közül azt, korban szexuális kapcsolatot létesítenek. Ez tény, amivel szem­ aki nem jár senkivel. Így aztán sokan úgy vannak, hogy ha be kell nézni, ráolvasás itt nem segít. Nem akadályozhatjuk nem helyeslik is, beleegyeznek a testi kapcsolatba, csakhogy meg, hogy szexuális kapcsolatot létesítsenek, akkor viszont megtartsák a fiút. Persze, a fiúk nagy része, miután megkapta gondoskodjunk arról, hogy tudatosan, okosan csinálják! A a lányt, ott is hagyja, mivel az már nem lehet rendes lány. felnőtt bűne, ha meghagyja a fiatalt a butaságban, aztán rá­ — Szerintem 18 éves kor előtt nem helyes elkezdeni a nemi szabadítja megvetése, elítélése minden mérgét. életet. Biológiai szempontból felnőttek vagyunk, ahhoz azon­ A strucc példázata bizonnyára ismerős. Az oktondi, nagy ban nem, hogy a kapcsolatot a maga teljességében és fele­ madár szárnya alá dugja fejét, mert azt hiszi, ha ő nem lát, a lősséggel vállalni tudjuk. Ha baj van, úgyis csak az anyánkhoz külvilág sem vesz tudomást róla. szaladunk, és ez, ugye, nem vall valami nagy felnőttségre. Nem a szexualitás az első kérdés azonban, amikor bebizo­ — Aki tud vigyázni magára, az csinálhatja. De legyünk nyosodott, hogy a struccpolitika hajítófát sem ér. őszinték, melyikünk meri megkérdezni otthon, hogy hogyan juthat tablettához? És melyikünk mer elmenni ugyanezzel az A családvédelemmel kapcsolatos társadalombiztosítási juttatások alakulása Nógrád megyében orvoshoz? Aki elkezdi, lesz ami lesz alapon kezdi el, annak pedig nem szokott jó vége lenni. 1969 1967 1972 M egnevezés — A nemi kapcsolathoz két ember kell, a felelősséget is ketten vállalják! Miért teszik csak a nő kötelességévé a foT á r s a d a lo m b iz to s ítá s i s z o lg á lta tá s o k gamzásgátlást? Mert ez az általános gyakorlat. A férfiak itt 519601 627207 866500 ö ssz. is szabadabbak, mint a nők. Késő, ha a férfi csak akkor vál­ E b b ő l: lalja a felelősséget, amikor már útban a baba. Pedig ez még 1123 15740 275 47 G y e rm e k g o n d o z á s i s e g é ly mindig a jobbik eset, legalább nem hagyja cserben partnerét. — Jó lenne, ha az iskolában is alaposabb oktatást kapná­ 7 578 10239 12374 T e rh e s s é g i-g y e rm e k á g y i s e g é ly nak erről, a tudástól még senki sem romlott el. De méginkább 1559 1766 1678 A n y a s á g i s e g é ly jó lenne, az, ha a női egyenjogúság nemcsak a munkára, ha­ 51753 57304 C s a lá d i p ó tlé k 56135 nem mondjuk a szerelemre is vonatkozna. 10 �— Mennyit keres? K ő -S z a b ó Im re — Tizenötötvenes órabérem van. Szabad szombat N ó g rá d üzem m egye és üzem ként A ip a r i já r á s á b a n s z ö v e tk e z e t a szabad 22 ip a ri s z o m b a to s d o lg o z ik . r ip o r tb a n d o lg o z n a k , ré ts á g i m e g s z ó la lta to tta k v á la s z a ik m é g is ta lá lk o z n a k ily e n e g y é n ie k , üzem ekben e g y e d ie k , ha a tip ik u s s a l... A HÁZIASSZONY Három éve dolgozik egy újonnan tele­ pült üzemben. A munkafázisokat szalag­ szerűen végzik. Nehéz fémekkel dolgoz­ nak. Harmincöt éves, férje az építőipar­ ban dolgozik Vácott — minden héten szabad szombatos. Ő csak minden má­ sodikon. Tizenhat éve ment férjhez, két családjuk van. — Mikor ide jöttem, már volt szabad­ szombat. — Ez is befolyással volt a választás­ nál? — Kis mértékben. A férjem, az már régóta nem dolgozik szombatonként. Ö rültem én is ennek az egy napnak. — Mit csinál ilyenkor? — A szombat nagyon jó a házimunka elvégzésére. A gyerekek már nagyobbak, ilyenkor reggelente egy kicsit tovább alszom. Aztán bevásárlás, főzés. Mert — tudja — a család szereti a gyomrát. — Férje? — Ő is segédkezik, főleg a takarítás­ ban. Porszívózik, meg az italt szokta be­ szerezni. — Mire marad ideje? — Szombat délután egy kis beszélge­ tésre, ha már mindent rendbe tettem. Este tévé, aztán alszunk. — Vasárnap? — Főzök, aztán az ebéd, mert ez na­ gyon fontos, a férjem ilyenkor mindenkit az asztalhoz parancsol. — Délután? — Néha sétálunk a faluban, a fér­ jem tavasszal meg ősszel meccsre megy, a gyerekek moziba. Ilyenkor egyedül va­ gyok otthon. — Mit csinál? — Kötök, horgolok, közben hallgatom a rádiót, mert nagyon szeretem a mű­ sorát. — Olvasni? — Nem nagyon szeretek. Néha egyegy könyvet, de sokszor hónapokig tart, mert máskor nincs időm. A LAKATOS Fiatal ember, karbantartó részlegnél dolgozik. A szabad szombat számára szabadnappá alakul át, néha azért mégis szombatra esik. — Ha csak szabadnap? — Akkor ugyanúgy kelek, mint amikor dolgozom. A faluban, ahol lakom (mert bejáró vagyok az üzembe), van egy la­ katos kisiparos, segédkezem neki. Jó ez, mert ilyenkor egy nap alatt két-háromszázat is megkeresek. Ez havonta kétszer fordul elő. — És a havi hatszáz. — Kell. Tudja, a pénz olyan, mint a víz, folyik. — Mire? — Elváltam az asszonytól, van egy fiam, oda is kell fizetni. Ez a ház a szü­ leimé, bővítünk benne, most szereltünk egy új fürdőszobát. Úgyis az enyém lesz, megéri. — Ha kettős a pihenőnap? — Akkor szombaton mélázom, vagy ott­ hon, mert kert is van. Hatszáz nég/szögöl. Szépen terem, málna van benne meg burgonya. — Vasárnap? — Délelőtt alszom, olvasok, ebéd, majd lemegyek a presszóba sörözni. — Elégedett? — Maga ezt mondaná? — Dolgozni kell, és a munka után pi­ henésre is szükség van, mégpedig az okos pihenésre. — Persze ez igaz, de az élet sokszor többet követel. A követelés pedig nagy úr. Eleget kell tenni neki. ESZTERGÁLYOS Már erősen kopaszodik, negyvenöt év körüli férfi. Alacsony, zömök ember. Üdü­ lőterületi községben lakik, ott is dolgo­ zik egy új telepítésű ipari üzemben. Ha­ vonta háromezerkétszáz forint körül ke­ res, felesége a termelőszövetkezet iro­ dáján adminisztrátor. Három családjuk van, idősebb lánya már férjhez ment. Háromszobás házat építettek OTP-re. — Elégedett? — Elégedett! — Vágyik még valamire? — Hogy a feleségem is itthon legyen szombaton. — Miért? — Rossz nekem, mert ők szabad szom­ baton is dolgoznak. Most jött meg tavaly tavasszal a Skodánk, szeretünk kirándul­ ni, de nagyobb útra csak úgy mehetünk el, hogy a feleségemnek szabadságot kell kivenni. Ezt pedig ott szombati na­ pon nem szeretik. — Egyedül mit csinál? — A kocsi körül van mit tenni. Garázst most építettem, még nincs befejezve. — Merre jártak már? — Balatonon, Pécsett meg Harkány­ ban. Disznóvágáson az apóséknál, Bé­ kés megyében. — Mit tenne legszívesebben szomba­ ton? — Utaznék, a kocsival, a családom­ mal. — Magyarországon? — Ha lehet, majd külföldön is. — Akadály? — Egyeztetni kell a szabad időnket. KTSZ ELNÖKE Ő szhajú, negyvenöt — ötven év körüli férfi. A szövetkezetet már nyolc éve ve­ zeti. Gazdaságilag kiegyensúlyozott egy­ ségnek nevezhető. Különösebb nehézség az utóbbi években nem volt. Minden szombat — szabad szombat. — Mit csinálok szombaton? Dolgozom! Fizikai munkát. Most meglepődik? — Igen. — három évvel ezelőtt vettünk egy hét­ végi telket Verőcén. Naponta az irodában vagyok meg a mű­ helyben. Hétvégére fáradt voltam min­ dig. — És most? — Hihetetlen, amit mondok, vasárnap estére mintha kicserélnének. Igaz az el­ ső két évben sok volt a munka. Az épít­ kezés, az anyag utáni futkosás, de most már minden rendben van. — Minden szombaton ott van? — Igen. Feleségem is úgy dolgozik, hogy megoldható. Csak akkor van baj, amikor a gyerekek iskolába járnak. Ilyen­ kor délben eljövök értük mégegyszer. A sárga színű Wartburg ott áll az ut­ cán. — Most, hogy felépült a hétvégi ház, a telken továbbra is dolgozni fog? — Igen, csak egyre kevesebbet. A mun­ ka elfogyott már, legfeljebb egy kis ker­ tészkedés. — Más nem? — Ezen kivül csak pihenés. Szeretnék olvasni, lehetőleg sokat. A mai dolgok­ ra az utóbbi időben nagyon kevés időm jutott, nagyon sok a pótolni valóm. ADMINISZTRÁTOR Ebben a munkakörben dolgozik több mint tíz éve a harmadik munkahelyen. Az első munkahelyén először fizikai mun­ kás volt, ez idő alatt végezte el a gyorsés gépíró iskolát. Adminisztrátor lett, férj­ hez ment, szült egy gyereket (most har­ madikos). Két év után elvált, egyedül ne­ velte a fiát. Munkahelyet változtatott, kel­ lett a pénz. Ügy érezte, a nyolc osztály után el kell végeznie a gimnáziumot. Erre az általános műveltségre szüksége van. Levelezőn most érettségizik majd. — Állandóan a szabad idő hiányával küzdök. Segíteni kell a gyereknek, a há­ zimunka, a tanulás. Kevés. — Szórakozás? — Néha egy-egy tévé-műsor. — Akar még tovább tanulni? — Azt hiszem, egyenlőre nem. Az utób­ bi tíz évben igazi pihenésem nem volt. Egyedül kell nevelni a fiamat, ez pedig a legfontosabb feladat számomra. — Más szórakozásra nem vágyik? — Mit feleljek? Fiatal koromban sze­ rettem táncolni, minden mulatságon ott voltam. Aztán egyszerre minden megvál­ tozott. Az élet csak nehéz feladatot adott, de küzdöttem, kibírtam. A pihenéseim csak erőgyűjtések voltak mindig a hol­ nap feladatainak megoldására. KŐMŰVES A járás központjában lakik, most épí­ tett házat önmagának, apósával meg egy-két „haverral” . Lakása szépen beren­ dezett, amióta felszabadult, mindig a kő­ műves szakmában dolgozott. Bérezésé­ vel elégedett, középkorú férfi, nős, csalá­ dos. Együtt lakik a felesége szüleivel. — Szereti a szakmáját? — Szeretem. Nagyszerű érzés amikor az ember látja, ahogy a házak nőnek ki sor- 1 1 �ban a földből. Dolgoztam Pesten, a negy­ venhármasoknál: Óbudán leraktam pár ezer téglát, amíg ott dolgoztam. — Szabad szombat? — Az építőiparban vezették be legelő­ ször. Ha jól emlékszem, még a hatvanas évek elején. Igaz, pihenésre nem nagyon emlékszem, mert minden időm betáblá­ zott. (A JÁRÁSBAN) HAZAT ÉVENTE ÉPÍTENEK ZÉSBEN, H Á ZILA G O S NYO LC VAN AT N EG YVEN -Ö TVEN KÖZEL KÉT ÚJ KIVITELE­ FELÚJÍTANAK, MELLÉKÉPÜLETET EGYÉB ÉPÍTMÉNYT ÉPÍTENEK. A ELVÉGZÉSE 200 ÉPÍTŐIPARI ÉS M UNKÁK VÁ LLALAT (TEVÉKENYSÉGÉRE S 23 FŐ KŐ M ŰVES KIS­ IPAROS M U N KÁJÁR A H ÁR U L) — Amikor csak egy kis szabad időm van, mindig malteroskanál meg kalapács van a kezemben. Őszintén szólva, nincs szükségem a melóra meg az így keresett pénzre, de hívnak. — Menni kell? — Igen. Ismerősök, rokonok. Aztán meg a munka után megy a híre, hogy ki csinálta, újabbak hívnak. — Meddig csinálja ezt? — Ameddig hívnak. — Beutalóval volt nyaralni? — Egyszer, még nőtlen koromban. Azó­ ta nem került rá idő, vagy volt fontosabb. — És a pihenés? — Vasárnap este, ha vége a munká­ nak, meg télen. Akkor nincs falazás, va­ kolás. TECHNIKUS Vízügyi technikumot végzett, szőke, nyúlánk fiatalember. Most huszonnyolc éves. Hároméves kisfiával tölti minden szabad idejét. — Munkabeosztása? — Technikus. — Munkaterülete? — Változó, az egész járás területén. Naponta ellenőrzök, szolgálati motorral. Levegőn így eleget vagyok. Szeretek ott­ hon, nem is szoktam elmenni sehová. Ko­ csink nincs, a lakást most vettük két éve ÓTP-én. — Szabad szombat? — Minden szombat - szeretem ezt. Az­ tán az is jó hogy sok a szabad idő, so­ kat lehetek a fiammal. — Miből fakad ez? — Talán csak abból, hogy szeretem a gyerekeket. Ügy terveztük, még lesz ket­ tő. Mert három gyerek az igazi. — Szabad idejében csak a gyerek? — Nem, van más is. Szeretek olvasni, ezt azonban inkább lefekvés után. — Kert? — Nincs. — Miért? — Igaz, hogy falun lakunk, de teljesen városi házban, a harmadik emeleten. Ez a legjobb, nem szeretem a kerti munkát, meg lakjuk is a lakást, rá vagyunk kény­ szerítve. ott kezdő dolgozók nem ismerték a folya­ matos hat napos munkaheteket. — Hol dolgozott már? — Ez az első munkahelyem. — A szabad szombatok is szerepeltek a döntésnél? — Azt hiszem igen, de még akkor nem tudtam, mit kapok ezzel. — Azokon a napokon mit csinál? — Segítek otthon anyunak, mert ő még szombaton is dolgozik, a tanácsnál. Ná­ luk most vezetik majd be, nagyon örül neki, végre pihenhet. Azt mondta, így legalább évente ötször elmehetünk Pest­ re színházba, moziba. — Kocsi? — Nincs. Apa nem akarja, pedig szi­ vesen takarékoskodnánk. Szerinte sok a baleset. Busszal is elmehetünk, meg la­ kik ott egy rokonunk. — Ha elvégezte a házimunkát, mit csi­ nál? — Elmegyek a barátnőmhöz, meg ol­ vasok. Szeretek táncolni is, de kevés a l­ kalom van erre. Nem szerveznek mosta­ nában, talán évente háromszor. — Kirándulni? — Nem szoktam, legalább is nem sze­ retem. Meg kivel menjek? Ilyen klub nem müködik. — Ha lenne, beiratkozna? — Azt hiszem. Persze csak akkor, ha olyan kirándulásokat szerveznének, ame­ lyekre valami jó társaság jönne. — Mit látogatna meg szívesen? — Tokajt, Mecseket, a Balatont meg más helyeket. Ez a szervezők dolga len­ ne . . . KUBIKUS Negyvenöt éves, kopaszodó férfi, de kinéz ötvenötnek. Most nem visel sapkát, a homlokát vízszintesen ketté osztotta egy csík, a hétköznapi sapka vonala. A vonal alatt barna a bőre, felette fehér. Furcsa így az arca. A presszóban talá l­ kozom vele. — Sörözünk? — Pihenünk! — mondja ő. — Szabad szombat? — Igen. — Mindig így? — Hasonlóan. Ez megnyugtat. Egész nap kint a réteken, tudja, a kubikus mun­ ka kegyetlen. Az kiveszi az ember erejét. — Hol dolgozik? — Ipolymenti vízrendezés. — Ez a pihenés? Más nincs? — Minek? Én nem melózom, mint a többiek. Nem éri meg nekem az a százöt­ ven forint. Keresek havonta négy-ötezret, meg az asszony is hoz a konyhára. Elég ez. Nekem a szombat meg a vasárnap csak pihenésre kell. Erre is használom. Én hétköznap lemelózom a magamét. „VILÁGM ÉRETEKBEN ELŐTÉRBE REPE, KERÜL EGYRE SZABAD JELENTŐSÉGE. N A CSKOZÁSOK TIZENKILENC ÉVES LÁNY T A N Ú S K O D IK , Szép barnahajú, bőre kreolos, neve­ tősen beszél. Maga a vidámság. Négy éve dolgozik a letelepült új üzemben, ahol a második szombatok a szabadok. Az üzem már a kezdet kezdetétől így működik, az ELMÉLETI, 12 A LÖ DÉSÉT , HOGY AZ KORSZERŰBBÉ SZE­ NEMZETKÖZI EGÉSZ PO LITIKAI, JO BBAN ID Ő SORA A IS TA ­ ARRÓ L SZABAD ID Ő G YAKO R LATI, G AZ- EMBER ÉLETM ÓDJÁNAK VÁLÁSÁT” . EMELKEDIK. S ENNEK FELISMERÉSE V IT A IHATATLANU L TERJED” . S u ly o k L á szló Kulturális alap közművelődés Manapság a tudományos-technikai forradolm idején — úgy vélem, nem szük­ séges indokolnunk — , társadalmi éle­ tünkben mily nagy fontossággal jut sze­ rephez az emberek kulturálódását és szórakozását, az iskolán kívüli ismeretszerzését biztosító közművelődés, amely­ nek tartalmi és módszertani felülvizsgá­ lata országszerte most folyik. E vizsgá­ lat egyik fontos részét képezi az üzemi, vállalati és termelőszövetkezeti kulturá­ lis alapok felhasználásának vizsgálata. A Nógrád megyei Népi Ellenőrzési Bizottság az utóbbi időben öt esetben tűzte napirendjére a vállalatok és szö­ vetkezetek kulturális alapja képzésének, felhasználásának vizsgálatát. „E gyako­ riságra azért volt szükség, mert minden évben ismétlődően szerzett információk szerint megyénkben rendelkezünk olyan gazdasági alappal, melyek célszerű felhasználása biztosítaná a párt és a kor­ mány célkitűzései szerint a megye közművelődési feladatainak anyagi alapját, eszközeit, objektumait.” (Nógrád megyei NEB összefoglaló jelentése, 1972.) „Társadalmunk szocialista fejlődésének egyik alapkérdése a dolgozók általános műveltségének emelése és szakképzett­ ségének növelése.” (MSZMP X. kong­ resszusának határozatából) Mindezekből logikusan következik, hogy semmiképp sem tekinthetjük mellé­ kesnek: üzemeink, vállalataink hogyan, milyen szempontok érvényesítésével hasz­ nálják fel kulturális alapjaikat. A kulturális alapok felhasználásának kérdése nem magánügy, hanem az egész társadalom ügye, össztársadalmi érdek. • A mindennapok gyakorlatában a vál­ lalat kulturális alapja a szociálissal kö­ zös egység, amely ezeken túlmenően ma­ gában foglalja a sport, az üdültetés és a segélyezés céljára meghatározott öszszeget is. „Célszerű, ha a vszt (vállalati szakszervezeti tanács) — . . .a rendelkezésére adott keretösszeget a felhasználási fő céloknak megfelelően — a fő célok közti helyes arányok figyelembevételével — bontja, és külön-külön határozza meg a szociális, a kulturális, a sport, az üdülte­ tés: a segélyezés céljára a felhasználható összegek nagyságát.” (SZOT határoza­ tok, 1970. 8. sz) Ezen írásunkban figyelmünket - ere­ deti szándékunknak megfelelően — csu­ pán a kulturális célokra szánt összegek vizsgálatára összpontosítjuk. • Fiatal, könnyűipari gyár B-ben, Dolgo­ zói — túlnyomórészt lányok, asszonyok — több mint ötven százalékban harminc éven aluliak. A gyár alig négy éve üze­ mel, de az idén már másodszor nyerte el az élüzem címet. �A vállalat ez évi szociális-kulturális alapja 26 900 forint. Ebből 8 000 forin­ tot nők- és anyák napjára 5 500 forintot a gyermekek karácsonyi megajándéko­ zására, 3 000 forintot brigádvetélkedőkre és könyvtárra, 2 200 forintot gyermek­ napra 2— 2000 forintot sportra és név­ adóra, 1200 forintot brigádvezetői ta ­ nácskozásokra terveztek. A kimutatás első pillanatra elárulja, hogy kimondottan kulturális célra 6 000 forintot költenek; a rendelkezésre álló összmennyiség majdnem egy negyedét, ami nem is rossz arány. Csak egy kicsit egyoldalú a felosztás: könyvtár és bri­ gádvetélkedő. De mi történik a kultúra többi ágá­ val . . . mondjuk, az oktatással és az is­ meretterjesztéssel? — Az idén egy éves munkásakadémiát akarunk indítani, havonta egy előadás­ sal — mondja a szakszervezeti titkár-aszszony. Ez ismeretterjesztő és oktató jelle­ gű lenne. Beindításáról januárban be­ szélgettünk a TIT munkatársaival, akik megigérték, hogy hamarosan értesíte­ nek bennünket a beindulás részleteiről. De azóta sem kaptunk, nem tudom, mi­ ért, semmiféle értesítést. Vajon így, igéretekkel és hallgatással is elakadhat egy jó vállalati kezdemé­ nyezés? Ha igazak a mondott szavak, akkor: igen. De egy másik lehetőség is adódik: ne legyen rest a vállalat, keres­ se meg ő — hiszen saját legfőbb érdeke dolgozói általános és szakmai művelt­ ségének emelése — a TIT-et, ha az — véleményük szerint — komolytalanul viszo­ nyult igéretéhez. (A z e m líte tt gyár az a lá b b i le v e le t k ü ld te a S a lg ó ta r já n i já r á s i TIT S ze rv e z e t t itk á r á h o z : ,,A B u d a p e s ti le p é n H a r is n y a g y á r m e g s z e rv e z e n d ő k a p c s o la tb a n az N a g y b á to n y i k ö z ö ljü k : A z üzem g a z d a s á g v e z e tő jé v e l és sz a k s z e rv e z e ti b iz o tts á g g a l tö r té n t m e g b e s z é lé s a la p já n a m u n ­ k á s a k a d é m iá t ju k 1973. s z e p te m b e r h ó n a p tó l E d d ig k ü lö n b ö z ő te rm e lé s i p ro b lé m á k m ia tt, a n y á ri h ó n a p o k b a n a d o lg o z ó in k k ü lö n b ö z ő m u n k a ga k ív á n ­ b e in d íta n i. ta tá s o k , s tb .) m ia tt nem c é ls z e rű ( tú ló r á z ­ v is z o n t u tá n i e lf o g la lt s á ­ a z a k a d é m ia • „Feltétlenül dicsérni kell . . . a műve­ lődési intézménnyel rendelkező vállala­ tokat, a Nógrádi Szénbányák Vállalatot, a Kohász, ZIM, Ö blös-, Síküveggyára­ kat, a Romhányi Cserépkályhagyárat, s részben az Állami Építőipari Vállalatot, melyek nagyobb összeggel egészítik az SZMT által biztosított anyagi támogatá­ sokat, illetve segítik az intézmények üze­ meltetését." A jelentősebb támogatást biztosító egységek száma a megyében működő gazdasági szerveknek körülbelül egyhatoda. A többi — noha szüksége és lehe­ tősége volna a támogatás biztosítására — elzárkózik. „Az esetek többségében nem az intéz­ mény, hanem egy-egy célfeladat (könyv, hangszer beszerzése, rendezvények, d í­ jak) támogatása a jellemző. (Két részlet a Nógrád megyei NEB összefoglaló je ­ lentéséből.) Te­ „ M u n k á s a k a d é m iá v a l" a lá b b ia k a t 13 000-ret óvodai támogatásra és 3 000ret névadó ünnepségekre fordítanak. Kulturális vonatkozásban — ez tűnik szembe — a színház és a mozi a minden. S ebben van is igazság. A színházi év­ adokra, kamaraszínházi előadásokra év­ ről évre több tucat bérletet vásárolnak, s közös mozilátogatásokat szerveznek. De nem hiszem, hogy csak ez jelenti az üzemi kultúrát és művelődést egy olyan gyárban, ahol mintegy ötszáz kötet szám­ laló, szakszervezeti kezelésben álló le­ téti könyvtár működik. Szép, gazdag anyagú könyvtár. Az SZMT központi könyvtárából töltik fel rendszeresen, mert könyvek vásárlására pénzt nem á l­ doznak. Milyen kár! b e in d ítá s . N a g y b á to n y , 1973. á p r ilis 27. D r o p k a B é lá n é SZB titk á r ) S az alapból vajon miért nem tervez­ tek összeget ismeretterjesztő előadások céljaira. — Talán megszokásból — tűnődik el a titkár-asszony is — , mivel tavaly sem tartottunk ilyen előadásokat. • A Gy-i faipari gyárban a TIT-tel szer­ ződést kötöttek, főleg egészségügyi és munkavédelmi előadásokra. De a pénzü­ gyi kimutatásban itt is hiába keressük az e célra tervezett összeget. Pedig a szakszervezeti titkár és a pénzügyes hölgy mindent megtesz, hogy fáradozá­ sunk sikerrel járjon. Buzgalmuk ered­ ménytelen. Nézzük a meglévő adatokat! A gyár szociális-kulturális alapja 29 000 forint. Ebből 13 000 forintot mo­ zi- és színházjegyre, illetve bérletre, A már idézett szakszervezeti kiadvány­ ban többek között olvashatjuk: „A ter­ vezet elkészítése nem lehet csupán egy­ két személy munkája. Helyes, ha az egyes kérdéscsoportok kidolgozására bizottságokat alakítanak. Ezeknek tag­ jait a szakszervezeti szerv bízza meg . .." — Nálunk a huszonhét tagú szakszervezeti tanács dönt, az előző évek gyakorlata alapján, a szociális-kulturá­ lis alap nagyságáról, felhasználásáról tájékoztat készséggel a Gy-i gyár szakszervezeti titkára. Az előző évek gyakorlata felől érdek­ lődöm. Kíváncsiságom eredménye aligha megnyugtató. Elmondták, hogy az ala­ pot nem szokták részletesen felbontani, vagy ha mégis, akkor az formális, mert­ hogy általában nem a felosztásnak meg­ felelően szokták azt felhasználni. Az idén is ilyen formális felbontást végez­ tek; így majd csak az év végén hatá­ rozható meg precízen, hogy mennyi fo ­ rintot költöttek, és milyen kulturális cél­ ra. A helyzet egyenlőre, magyarul: ahogy esik, úgy puffan. • A felosztás tekintetében B-i gyárban is az előző évek gyakorlata a meghatá­ rozó. A szakszervezeti titkár ennek alap­ ján készíti el a felosztási tervet, amely­ nek sorsáról — elfogadják-e, vagy sem — a szakszervezeti bizottság és a gazda­ sági vezető dönt. Így történt az idén is. A titkár felolvasta a tervezetet, amivel mindenki egyetértett, vita nélkül elfogad­ ták. A felbontást ismerve sajnálhatjuk a vita elmaradását. Véleményünk szerint érdemes, sőt szükséges lett volna vitat­ kozni róla egy kicsit, és alaposabban megnézni, hogy mit, mire és miért köl­ tenek. „A megye társadalmi, gazdasági szer­ veinél évenként mintegy 25-26 millió fo­ rintot irányoznak elő kulturális célra, il­ letőleg használnak fel e címen. Célszerű közművelődéspolitikai tervek megfelelően koordinált végrehajtásával, a szétforgácsoltság és célszerűtlen felhasználások megszüntetésével ez az összeg hatéko­ nyabban biztosítaná a közművelődési célkitűzések megvalósításának anyagi fedezetét.” A Szakszervezetek Országos Tanácsa rendszeresen jelenteti meg határozatok című füzetét, amely a szakszervezeti b i­ zottságok tevékenységéhez ad segítsé­ get, hasznos irányelveket. Felhasználják e segítségül ezeket a mindennapi munkában? - Én januártól kapom kézhez a SZOT határozatokat. Korábban ezt csak a bu­ dapesti központunk kapta — szabadko­ zik a B.-i gyár szakszervezeti titkára. — Munkámban tehát nem használtam fel az irányelveket, mert nem is tudtam léte­ zésükről. A másik gyárban „okosabban” vála­ szol a titkár. Egyszerűen, mintha nem hallotta volna kérdésemet, belemélyed az iratokba. Én pedig nem erőszakos­ kodom. • Két üzem - véletlenül esett a választás rájuk — kulturális alapja felhasználásá­ nak kérdését vizsgáltuk. Bizony, akad tennivaló még bőven. Még mindig je ­ lentős összegek vesznek kárba a célsze­ rűtlen felhasználás következtében. Végre komolyan kellene vennünk már az alap előtt a „kulturális” szócskát, és ennek megfelelően felhasználni. A szakszervezet vezetői az alapok fel­ osztásában csak felelősséggel dönthet­ nek. A művelődést senki sem tekintheti mellékesnek, mert azzal — akaratlanul is - értékét devalválná. A jó példamutatás a társadalmi életnek ebben a szférájá­ ban sem nélkülözhető. Az alapokkal való rossz gazdálkodás­ nak van egy különös, szakszervezetet érintő hátulütője is; nevezetesen az, hogy a helytelen felosztással csorbát szenved a szakszervezeti érdekvédelem. Talán paradoxnak tűnik, de nem az. A dolgozók általános és szakműveltségének kérdése ugyanis a tudományos-techni­ kai fejlettség jelenlegi színvonalán hát még később! — nem csupán válla­ lati, hanem saját érdek is: az egyén ön­ megvalósításának teljesebb lehetősége, társadalmi boldogulásának záloga. Ezért is kell az eddiginél nagyobb gondot for­ dítanunk a kulturális alapok helyes és célszerű használására. Ez pedig nemcsak a szakszervezetek, hanem valamenynyiünk közös ügye. 13 �LÁTO G ATÓ BAN E ő ssi K. S á n d o r Esés közben kipattant a szikra? N e m m i m e n tü n k , h o z z á n k jö tte k . - H a llo tta m m á r o ly a n e s e trő l, a m ik o r a z a p a a z t m o n d ta a f iá n a k : ,,h a nem ta n u ls z , le g fe lje b b o d a a d la k e s z te rg á ly o s n a k ." Én m in d e n e rő m ­ m el a z o n v a g y o k , h o g y e z t a f e lfo g á s t e lo s z la s s a m . E zért m in d ig ki s z o k ta m h a n g s ú ly o z n i, h o g y é n e g y s z e rű la k a to s m e s te r v a g y o k , fü g g e t ­ le n ü l a ttó l, h o g y m o s t m ó r é v e k ó ta a z e g y e te m e n d o lg o z o m . H a d d m o n d ­ h a ssa a z a p a : h a e s z te rg á ly o s is le sze l, c s a k r a jta d m ú lik m ire visze d . S z e re tn é m a s a já t p é ld á m m a l és le h e tő s é g g e m m e l e lő s e g íte n i, h o g y a fiz ik a i m u n k a , a s z a k m u n k a v is s z a k a p ja a z t a ra n g o t, a m i m e g ille ti. A z t s z o k ta m m o n d a n i, s z e re te m a szép z e n é t, a j ó fe s tm é ny t, a jó k ö n y v e t, m in d k e ll, m in d n a g y o n fo n to s — a z ir o d a lo m , a z e n e , a k é p z ő m ű v é s z e t — , d e ú g y és a k k o r tu d o m e z e k e t é rté k e ln i, h a v a n te tő a fe je m fö lö tt, h a nem h u ll n y a k a m b a a z eső, n e m ó z o k m e g , ig a z ? V a n c ip ő a lá b a m o n , ru h a ra jta m , s a g y o m ro m n e m üres. K ik e n m ú lik , h o g y ez íg y le g y e n ? S o k -s o k e m b e r k é tk e z i m u n k á já n . M e g k e ll le n n ie a tá r s a d a lo m b a n a r a n g já n a k és b e c s ü le té n e k . h o g y a n le tt la k a to s , k é s ő b b e s z te rg á ly o s G e llé r t K á ro ly , a so ks z ö g e s z ­ te rg a f e lt a lá ló ja ? - Íg y h o z ta a z é le t r e n d je . A n a g y a p á m m é g b é re s v o lt, a z a p á m s zá n tó v e tő , u tá n a ú ja b b r a n g lé p c s ő k ö v e tk e z e tt, h o g y „ n a , a z é n fia m m á r le g y e n ip a ro s ." S a z e n y é im k ö z ü l — t u d n iillik h á ro m fia m v a n — a z e g y ik m é rn ö k , a m á s ik m é g n e m tu d o m , m i lesz. A n n y i b iz o n y o s , a fe le m e lk e d é s ez e g y te rm é s z e te s fo ly a m a t, s é n e b b e e s te m b e le . A z e g y ik fia m j e ­ le n le g h a rm a d é v e s e g y e te m is ta , a m á s ik a V o lá n n á l — a z é re tts é g i és a m űsze ré szi s z a k m a m e g s z e rz é s e u tá n — c s o p o rtv e z e tő , a le g k is e b b tiz e n ­ n y o lc a d ik éves, h a rm a d ik g im n a z is ta , ő t a ré g é s z e t, a tö rté n e le m é r d e k li. H á t m o n d ju k , ú g y lá ts z ik , ő k e g y lé p é s t m e g in t m e n n e k e lő re . . . M it m o n d s a já t m a g á r ó l a fe lt a lá ló ? M a k a c s , k ita r tó e m b e rn e k v a llja m a g á t, a k it n e m le h e t e ltá n to r íta n i a s z á n d é k á tó l. E zért a z tá n s o k a n ö ssze ­ fé r h e te tle n n e k t a r tjá k . - R é g e n k e v e s e b b szó t h a s z n á lta k a z e m b e re k , m é g is m e g é rte tté k e g y ­ m á s t - fo ly ta ta a m e g k e z d e tt g o n d o la ts o rt. — M a n a g y a s z ó k in c s ü n k , d e a h a tá r o z o tt ig e n t m e g a n e m e t s o k s z o r n e m tu d ju k k im o n d a n i, csa k „h o g y h a " van . . . - Ú g y tu d o m , a s o k s z ö g e s z te rg a h a z a i g y á rtá s a ü g y é b e n é p p e n h o g y k im o n d tá k a n e m e t. - E rő l szó s in c s e n . C s a k o ly a n fe lté te le k e t s z a b ta k a g y á rtá s h o z , h o g y k iz á ró la g o s jo g o t a d ja k , d e „ e lle n b iz to s íté k o t” s e m m it n e m k a p o k . Ezzel k a p c s o la tb a n a le g fe ls ő b b ü g y é s z s é g tő l k é rtü n k tá jé k o z ta tá s t. E g y é rte l­ m ű a h e ly z e t: jo g o m v a n ra g a s z k o d n i a ta lá lm á n y h o z fű z ő d ő jo g a im h o z , a k á r el is a d h a to m . És e l is a d o m , m o s t m á r e lé rk e z te m o d a , h o g y a le lk iis m e re te m u to ls ó s z ik r á já ig h a rc o lta m a z é rt, h o g y itth o n m a r a d jo n n e ­ k ü n k h o zzo n h a s z n o t. H a n e m m e g y , a k k o r . . . - V is s z a té rv e a z é le te m re , s z é k e ly v a g y o k , a k ik k ö z tu d o m á s ú a n m a ­ kacs, ö n fe jű e m b e re k . S z é k e ly u d v a rh e ly e n ta n u lta m , o tt v o lta m in a s . S z í­ ve se n e m lé k s z e m vissza e rre a z id ő s z a k ra , s o k ra b e c s ü lö m az in a s é v e i­ m e t, fü g g e tle n ü l a k e s e rű s é g e k tő l, n e h é z s é g e k tő l, m e rt a z t s z o k ta m m o n ­ d a n i, P e tő fib ő l s o h a n e m le tt v o ln a o ly a n n a g y k ö ltő , h a n e k i b ő r fo te lje le tt v o ln a , p o z íc io n á lt d o h á n y t szív, to k a ji b o rt is zik és e s té n k é n t k a n d a lló m e lle tt ü ld ö g é l. A k k o r s o h a n e m ír ta v o ln a m eg a z o k a t a n a g y s z e rű , c s o ­ d á la to s v e rs e k e t. A m it m é g e l k e ll m o n d a n o m , h o g y n á lu n k fu ra d o lo g az, h o g y „ te n y é s z tjü k ” a z e m b e re k e t, v e z e tő k e t, o rv o s t, m é rn ö k ö t, h u m á n é r ­ te lm is é g it. Én v is z o n t a z t v a llo m , s a z é le te m m e l b iz o n y íto m , h o g y va n s z e rv e z e tle n ké p z é s is : n e m v é g e z te m te c h n ik u m o t, e g y e te m e t ,d e a z t se n ki m e g n e m t ilt o tt a , h o g y e z t v a g y a m a z t, a k ö n y v e t e l n e o lv a s s a m . A s a ja t b ő rö m ö n is so k m in d e n t m e g ta n u lta m . t u d ja m in d a z t a m ű v e le te t, a m it a n o rm á l e s z te rg a , d e e ze n k ív ü l o ly a n fo rg á s -s z im e trik u s s o k s z ö g p r o filt tu d k e ttő tő l h u s z o n ö t s z ö g ig , m in d k ü ls ő f e ­ lü le te n , m in d f u r a tb a n fe n e k e s e n , b e s z ú rá s s a l, m e n e te lv e , k ú p o lv a , és a tö b i, t e h á t a n o rm á l m u n k á k o n k ív ü l u g y a n - o ly a n m ű v e le te k e t tu d s o k ­ s z ö g b e n e s z te rg á ln i és k ö s z ö rü ln i, m e rt m á r a k ö s z ö rű g é p i v á lto z a t is e l­ k é szü lt. A z ü v e g ip a r b a n p é ld á u l k iv á ló a n a lk a lm a s fo rm a g y á rtá s r a . A m ű a n y a g ip a rb a n h a s o n ló a n . A s z e rs z á m g é p g y á rtá s b a n , a b á n y a g é p ip a r ­ b a n , a m e z ő g a z d a s á g i g é p ip a r b a n , a já r m ű ip a r b a n s z in té n a lk a lm a z h a tó k a s o k s z ö p ro filo k , h a jtó m ű g y á r tá s b a n h e ly e tte s íth e tik a k ü lö n ö s e n nagy ig é n y b e v é te ln e k k ite t h a g y o m á n y o s m ó d s z e rre l g y á r to tt ta rto z é k o k a t, d e fe lh a s z n á lá s i te r ü le te s z in te k o r lá tla n . A G e llé r t- fé le s o k s z ö g e s z te rg a p á r a tla n a v ilá g o n . P o lig o n p r o filo k m e g m u n k á lh a tó s á g á v a l u g y a n m á r s o k k a l k o r á b b a n is fo g la lk o z ta k (Pl a n y u ­ g a tn é m e t F o rtu n a c é g s p e c iá lis c é lg é p e t fe jle s z te tt ki, P o lig o n - k ö szö rű a neve, 3 - 4 m illió d e v iz a fo r in tb a k e rü l, h a z á n k b a n k e ttő v a n b e lő le .) Ezen k ív ü l, szá m o s e h h e z h a s o n ló m e g m u n k á ló g é p , is — is m e rt. E zekre v a la ­ m e n n y ire a z a je lle m z ő , h o g y a s z e rs z á m o t v e z é rlik ; a m á s ik , h o g y m in d c é lg é p , k ö lts é g e s g y á rtá s r a ké p e s, d rá g a b e re n d e z é s e k . A m i so ks z ö g e s z ­ te rg á n a k n e m a s z e rs z á m o t m o z g a tja , h a n e m a m u n k a d a r a b o t, ez is b e n e a z ú js z e rű . R á a d á s u l ig e n g a z d a s á g o s v e le a g y á rtá s . Ú j a b b ö t g é p m o s ta n á b a n k é szü l a m is k o lc i e g y e te m e n . E b b ő l e g y a M a g y a r H a jó és D a r u g y á r b a , e g y a m a k ó i M e z ő g a z d a s á g i G é p g y á r b a , e g y a D ió s g y ő ri g é p g y á r b a m e g y , k e ttő — tö b b k ü lfö ld i é r d e k lő d ő is va n — az N S Z K -b a n és S v é d o rs z á g b a n fo g b e m u ta tk o z n i. A r r ó l is szó v a n , h o g y h a z a i o k ta tá s i in té z e te k n e k k é s z ü lje n e k k is e b b b e re n d e z é s e k . E d d ig k é t k ö s z ö rű g é p is e lk é s z ü lt, a m e ly e k s z in té n a G e llé r t- e lv e n m ű k ö d n e k , az e g y ik id é n a B N V -n is lá th a tó v o lt. A f e lt a lá ló te rv e i? A v á la s z m á r e lh a n g z o tt, a n n y ir a k é z e n fe k v ő . T o v á b b d o lg o z n i a s o k s z ö g e s z te rg a fe jle s z té s é é rt, m in é l s z é le s e b b k ö rb e n tö rté n ő e lis m e rte té s é é rt és h a s z n o s ítá s á é rt. S ez nem kis p ro g ra m . A z e m b e re k s z e re tik a „ k r im it ', ' d e e z ú tta l a te lje s s é g k e d v é é rt, s nem az iz g a lo m k e lté s s z á n d é k á v a l id é z ü k fe l V é k o n y S á n d o r e lő a d á s á n a k a z t a részé t, a m ik o r a s o k s z ö g e s z te rg a h a z a i fo g a d ta tá s á v a l, g y á rtá s i k ilá t á ­ s a iv a l fo g la lk o z o tt. — J e le n le g k ife jle s z te tt s o k s z ö g e s z te rg a és s o k s z ö g k ö s z ö rű v a n , e z e k ­ nek h a z a i g y á rtá s a m é g n e m in d u lt m e g s e g y e n lő re ú g y néz ki, h o g y nem is fo g , a z ille té k e s e k ú g y n y ila tk o z n a k , h o g y n e m k ív á n já k g y á r ta n i. A z e g y e te m v is z o n t b e re n d e z k e d ik a b e lfö ld i ig é n y e k k ie lé g íté s é re , m e rt v a n ig é n y . A K G S T -o rs z á g o k b a s z in té n a z e g y e te m s z á llít, h a k e ll, m íg k é t n y u g a ti o rs z á g b a e lő r e lá th a tó a n s o ro z a tb a n fo g já k g y á rta n i a s o k ­ s z ö g e s z te rg á t. B á rm ily e n jó , b á rm ily e n e lő n y ö s , s a jn o s la s s a n ö t év a la t t nem s ik e rü lt e lő b b r e lé p n i a h a z a i g y á r tá b a n , m iv e l a S Z IM és a K G M e lz á rk ó z ik e ttő l, a m i te lje s e n é r th e te tle n . El k e ll m o n d a n i, h o g y e b b e n sze m é lyi p re s z tiz s -o k o k is k ö z re já ts z a n a k . S n á lu n k , ú g y lá ts z ik , e z t m e g ­ e n g e d h e tjü k m a g u n k n a k , m é g a k k o r is, h a ez m illió k b a k e rü l . . . - V a la h o g y a n a f a jt á m n á l fo g v a a z a te rm é s z e te m , h o g y s o h a nem szer e tte m , h a a z t m o n d tá k , e z t íg y k e ll c s in á ln i. H o g y e lő b b r e já r t a m sa j á t m a g a m ig y e k e z te m k ita p a s z ta ln i, h o g y a n is le h e tn e és k e lle n e ? Ez v e z e te tt o d á ig , s m o s t a z t m o n d o m a fia im n a k , a ta n u ló im n a k , a r é g ie k ­ n e k is, h o g y o ly a n jó l k e l l v a la m it c s in á ln i, h o g y n e h a g y já k , h a n e m a z t m o n d já k , m u ta s d m e g in k á b b a tö b b ie k n e k is ! M a g a m is íg y já r ta m , h u s z o n k ile n c é v e s k o ro m b a n m á r n e m „ h a g y t a k " fiz ik a i m u n k á s k é n t d o l­ g o z n i, a z t m o n d tá k , h o g y „ m ű v e z e tő le s z e l.” H a rm in c é v e s k o ro m b a n , h o g y „ fő m ű v e z e tő le s z e l." H a rm in c e g y é v e s e n a z o rs z á g m á s o d ik le g k o m o ly a b b fo g a s k e ré k ü z e m é n e k v o lta m a z ü z e m v e z e tő je . S u tá n a m é g hosszú é v e k ig . M e r t m in d ig ú g y s z e re tte m v a la m it m e g c s in á ln i, h o g y a z a le g jo b b le g y e n . Persze, e b b e n k ö z re já ts z ik a k o n o k s á g , a h iú s á g , m eg a z ö n é rz e t is. Ez e g y a la p v e tő e m b e ri d o lo g . S m in d a z , a m it n e m le h e t m e g t a n u l n i . . . - H o g y s z ü le te tt a s o k s z ö g e s z te rg a ö tle t? - H á t, é p p e n m a g a a z in d ító o k az, h o g y a fo g a s k e r é k ü z e m n e k v o lta m az ü z e m v e z e tő je , o tt s z á z á v a l és e z ré v e l g y á r to tta k o ly a n a lk a tré s z e k e t, a m e ly e k m e g m u n k á lá s a k ö z b e n á lla n d ó a n fö lv e tő d te k a z o k a p ro b lé m á k , a m ik v é g ü l e lv e z e tte k a m e g o ld á s h o z . H a jla m o s a k a k ív ü lá lló k ú g y b e á lIí ta n i, h o g y „ m e g b o t lo tta m és esés k ö z b e n v é le tle n ü l k ip a tta n t a s z ik ra .” N e m , é n tu d a to s a n , c é ltu d a to s a n d o lg o z ta m , s d o lg o z o m m a is a t a l á l ­ m ányom on. A z o k k e d v é é rt, a k ik k e v e s e t, v a g y e g y á lta lá n nem t u d n a k ró la , h a d d m u ta s s a m b e k é t h o z z á é rtő s z a k e m b e r, S z a b ó S á n d o r ta n s z é k i m é rn ö k , és V é k o n y S á n d o r a d ju n k tu s e lő a d á s a n y o m á n a s o k s z ö g e s z te rg á t. A g é p 41 S O M O G Y I G Á B O R : K Ö Z É P K O R I TÖR TÉN ET �G e r e ly e s E n d r e Vallomás Kérem, nekem sajnos másként alakult az életem, mint aho­ gyan szerettem volna. Nem szeretném, ha félreértene, én való­ ban becsületes, sok mindenen átment, sokat szenvedett, ke­ mény munkásember vagyok. Ha azt tetszene tőlem kérdezni, hogy a termelőmunkából hogyan vettem ki a részem, akkor nyugodtan mondhatom, öklömmel a keblemre csapva, hogy én mindig ott voltam, ahol kellett. Higgye el, hogy nehéz életutam volt. Kérem engem úgy ker­ gettek, mint a kutyák a rókát. Persze, azok a vacak nyilasok világos, hogy nem mertek utánunk jönni, negyvennégyben, hiszen egész Salgótarján környéke keresztül-kasul van fúrva bányákkal. Amikor a SAS behívók jöttek, hát ugye, kétségbe­ estem. Ott voltak a gyerekek, meg az asszony, én meg azt mondtam, fogjátok be a szátokat, titeket úgyse bántanak, kosztot meg szereztem, és én kérem, én eltüntetem a fenébe. Bevettük magunkat a Nagyszilvásra, tetszik tudni, ez a hely nincs távol az úttól, de jó sűrű erdői vannak, meg ugye, víz­ mosások. És az ember nem hülye, gondoltuk, ha a nyilasok keresnek, akkor majd itt van a hátunk mögött a bánya szája, s ha olyan nagy a pofájuk, jöjjenek le utánunk. Hát szóval, odatelepedtünk az erdőbe, és szép csendben éltünk. Várjon csak! Ez akkoriban volt, amikor a Főtéren a németek már fel­ akasztották a két magyar katonát, mert katonaszökevények voltak. Nahát, mi meg azt gondoltuk, hogy azokkal ott semmi közünk. Nem kérem, nem voltam én kommunista, á . . . féltem is tő­ lük, hiszen azt beszélték, hogy elveszik a házamat, meg min­ den . . . Ezt a dolgot az erdőben azért mesélem, hogy lássa, körülbelül milyen ember is voltam akkoriban én. Mert egyszer azért mégiscsak feljött arrafelé egy nyilas járőr. Hárman vol­ tak, összebújtak, mint a bárányok,pedig mégiscsak farkasok voltak, mert mind a hármuknál fegyver volt. Mi meg, akik a bokrok között álltunk fegyvertelenül, néztük ezeket, és lát­ tuk rajtuk, hogy nagyon félnek. Én megismertem közöttük a Nyerges Józsit, nagyon mérges lettem, rákiabáltam: „Megis­ mertelek, az anyád szentségit, gyertek csak föl ide!" Hát per­ sze, hogy nem jöttek. Mi meg elengedtük a nyavalyásokat, igaz, el se tudtuk volna kapni őket. Nohát szóval, így úsztuk meg a bevonulást, hát tudja, úgy van ez, hogy rossz emberekkel hülyeség együtt harcolni. Azután jöttek az elkövetkező évek, sorjáztak azok, egymás után, sok jót is láttam, meg sok rosszat is. Higgye el nekem, most úgy visszanézve, nem tudom, hová lett a bátorságom. Hiszen ott, akkor, úgy rákiabáltam arra a három stricire, hogy azok géppisztollyal hátráltak előlünk, katonaszökevények és fegyvertelen emberek elől. Úgy érzem, elkorcsosultam már egy kicsit. Nincs bennem az az elszántság és jókedv, ami ehhez szükséges. Már az ember hangjából meg lehet azt tudni, hogy mennyire elszánt. Próbálgatom próbálgatom néha a hango­ mat, de nem olyan az már. De azért mégis furcsa, hogy ezen már csak akkor kezdtem gondolkodni, amikor Szabó Elizeus meg Boxos megcsinálták azokat a híres balhékat. Hogy kik ezek, kérem? Hát, falumbeliek; szegény Elizeus, isten nyugosztolja, már nem is falumbeli, inkább temetőmbeli. Meghalt. Majd ott a környéken akarok én is nyugodni. Tet­ szik tudni, ez az Elizues nagyon jó férfi- és női szabó volt. Ott, a mi községünkben. Azon átfolyik egy patak, és hát mi­ vel mi itt északon vagyunk, a Mátrán is túl, ugye, ezek a pa­ takok szárazságban három-négy centisek, de ha jön a felhőszakadás, akkor egy óra alatt egybül négy méter lesz a víz. És ezért igen mély a medrük. No mármost, Elizeus egy éjszaka jól berúgott a haverokkal, mindig is bolondos ember volt, s a hídon, amikor a komáival hazafelé tartott, egyszercsak szét­ lökte őket, és átugrott a híd korlátján. Kérem szépen, ott leg­ alább öt méter mély a meder. De a részegnek, amilyen szeren­ cséje van, talpraesett. És nem törődött a lábát mosó vízzel, meg az ijedten szaladgáló haverokkal se, széttette a kezét, K A T O N A Á R O N : A Z Ú R ÉS H Ö L G Y E I és azt ordította, hogy „Én nem Szabó Elizeus vagyok, mert én a Jézus Krisztus vagyok!” Igen. Hiába tetszik nézni, bevallom én, hogy én is ott szaladgáltam akkor a hídon, és hát persze nevetnivaló dolog, de amikor lemásztunk érte a patakmeder­ be, alig mertünk hozzányúlni. Azt kérdezi, miért? Hiszen öt méter magasról esett le, és azt mondta, hogy ő a Jézus Krisz­ tus. Honnan a fenéből tudtuk volna, hogy nem mond-e igazat? Aztán itt van ez a másik, ez a Boxos. Hát tudja, ez is egy olyan . . . persze, hogy elfogadom a kétdeci bort. Köszönöm. Tudja én nem iszákos vagyok, az én családom még nem kol­ dult miattam. D ehát. . . mostanában bizony . . . no, mesélem tovább. Pletyka ne legyen belőle, de azért az igazság is meg­ legyen, ez egy hülye pasas. Nem csinált egész életében sem­ mit. Csak ivott. De azért igen jópofa volt, sokat iszogattunk mi együtt a kantinban meg a Hangyában. Aztán persze — maga még fiatalabb, nem tudhatja - , hogy van egy idő álta­ lában a férfiak életében, amikor rájönnek, hogy hú, a szent­ ségit, semmit nem csináltam. Ez aztán alaposan elkapja az embert. És akkor mindenki valami szép meg nagy dolgot akar sebtiben csinálni. Legalább egyszer. Meg utoljára. Én sajnos, nagyon el voltam ám telve attól, hogy meglógtam a háború elől, elég baj az. Ennek a Boxosnak nem volt semmilyen fajta elképzelése az életről. Csakhogy jött az a pillanat, amikor, tetszik tudni, ő is úgy gondolta, hogy már elég volt, neki is kell valamit csinálni. Nohát ez a Boxos, tavaly fogta magát, egy este csak úgy megitta a pálinkáját, aztán anélkül, hogy akárkinek egy szót szólt volna, kiment a Hangyából, és, szóval eltűnt.Gondoltuk, elmegy hátra. Hát kérem, nagy riadalom lett aztán később, mert egyszercsak berohan egy overállos manusz, és azt ordítozza, hogy ő majd marha lesz az akasztófára men­ ni, mert egy csomó részeg ember hülyeségeket csinál. Kiderült aztán, hogy a Boxos vagy háromszáz méterrel feljebb ment az úton, ahol nem világít már a lámpa, lefeküdt az útra kereszt­ be, és amikor az a marhanagy teherautó, hát, lehetett vagy hattonnás, jó csikorogva lefékezett előtte és a sofőr, mint egy kakukk az órából kiugrott és ordítozni kezdett, Boxos csak fe­ küdt, csak úgy egy kicsit felemelte a fejét, szomorúan ránézett, és azt mondta neki, hogy „Idefigyeljen, ha keresztülhajt raj­ tam, de úgy, hogy megdögöljek, akkor fizetek magának egy féldecit.” - Tudtuk mi, hogy Boxos jópofa, de hogy e n n yire ... Nagy sikere volt ám ezzel, nagyobb, mint nekem a katonaszökevénysséggel. Hónapokig csak erről beszélgettünk a Han­ gyában. Mert hát, kérem szépen, mi itten, ugye, már nem nagyon tudjuk, hogy miért építenek olyan nagy házakat, meg itt már akkora gyárak vannak . . . Az apám idejében kis kemencékkel is olyan szépen eldolgozgattak. Megy az idő. Tudja a fene, hogy mi lesz. Már nem is nagyon akarom megérteni. Ami azt illeti, nekem vesegörcseim vannak, meg már éjszakánként ne­ hezen lélegzem, nem bánom, ha meg is halok. Ne higgye, hogy azért irigyem a fiatalokat, mert még sokáig élhetnek. Az élet olyan, hogy jön és megy. Csak nagy különbség az, hogy hát hogyan sikerül. Én látom azt, hogy mi megy itt, csak már va­ lahogy kívülrekedtem rajta. Tudja, hol toltam el? Amikor egy pillanatra is elhittem, hogy halott ember rundót tud fizetni, és hogy Szabó Elizeus a Jézus Krisztus. 15 �C s a n á d y J á n o s v ersei Keréknyom kocsicsapáson bandukoltam mögöttünk volt már az év, a kocsicsapás vitt az őszben, mély sárba vágta a kerék. elrobajlott a vad had, durva nyomán sok bádog rozsdásdombja maradt csak, míg megőrli az agyag. az a négy kerék elgurult, rég elgurult már a négy kerék, egymagában ment az út, árokpart fogta közre még. mellette egy ürgelyuk távcsövezi az eget, mélyéből egy fürge szem jobb napokra leseget. két lábamban nyárvégi karnevál bizsergett a kemény sár felett — a lovak gerince megfeszült, táncos zötyögő szekerek. bürökszagú volt az út, esőszag ködlött erre-arra, baktattam beleszimatolva ázott-gubancú kutya. árokparton sárrögök árválkodtak kórók között, tégladarab piroslott tépett tasak barnállott. elhullajtott madártoll emlékezett a napról, szivárványló fácántoll, kalácssímító lúdtoll. agyaggödör szélén nád­ szál szürkült néhány szál, ott voltak a vadlibák annyi már, ahány elszállt. a repedt agyaggödör aljában csak tócsa áll. kiszárította a nyár, nedve harmat, őszi könny. birodalom-foglaló hatalmak szimatolnak, zörgő szelek falanxa éket-nyomat nyugatról. buza magva elhullt rég, szelek szárnyán a kalász, mezején csak néhány szál sovány muhar kaparász. a fűmag rég kipergett szétkapkodták a ver'bek; ami maradt, abban meg fácán, fogoly kapargat. megy tovább, megy magában bandukolok csapásán, fejünk fölött a varjak egy-egy tollat hullatnak. lomhán lebben fekete, suhog szárnyuknak röpte, csőrükben dió, kerek, hívja őket Napkelet. messze szállnak, messze már, hangjuk is már veszve: kár — hol az utat elnyeli, röptük látja hét határ. megy tovább két keréknyom, döccen-rökken a sárban, két megyén is általvág, át hetedhét országon. hetvenhét határon át vág csapást a négy kerék; ott a világ fele épp, s ott kezdik a más felét. kukoricaszár-sereg ázott egyenruhában áll elébe sárga aszalt száz jobbágygyerek. innen kerül sorra szép rendben másik h e t v e n h é t ; ihol gördül négy kerék, ihol a kocsicsapás, gyökér-lábuk a földben, kapaszkodik tíz köröm, pallost ránt a másik tíz saját leveleiből. ihol azon fekete csúf varjak lassú repte, ihol holló, hull a toll, villogó toll-szablya hull. csihi-puhi, nem apád, védd vitézül hazádat, összedől vagy a világ ha nem, úgyis rádszakad. — hegyével állt a földbe — villám csap ki belőle jobbra, balra fél világ melegszik lángjainál. 16 lángzó istenkard-gyepű sárba-süpped világig, innen s túlnan csak a mély kerékcsapás világlik. veri fagy és töri tél, porlasztja steppei szél, dugja dágvány, ingovány, vérbe-mossa Orgovány, homok tenger elnyeli, kibocsátják horhosok, latyakolják vadvizek, gázlót-rakók, elmosok. ölberejti mély Bakony, menti Börzsöny, rengeteg, hegygerinc vezetgeti, sziklatorok, kőkapu — dugja leveles lapu, sűrű papsajt, vadkapor; ihol két kerékcsapás, a kocsiút ni, ihol! visz tovább az ég alatt a nagy kerek kék alatt, a Göncölszekér alatt döcög négy kerék alatt. bandukolok nyomában, röggé kopott a lábam, rögtaposta rögre lép, holló-hó hull nyomában. Idő-hippodron Idő — idő — milyen — idő Mély tárna, mely mohos, voltál te már: hú, micsoda idő! — s voltál folyamatos múltidő, jelen és jövő pontokra szaggatott vonal visszafelé folyó folyam: örök s viszonylagos, voltál tömeg és sebesség függvényében változó tér — idő — s fordított idő-tér, égbolt, mely vakon hunyorog, mély tárna, melyben napvilág ég, éjszaka felkelő nap, nappali ragyogó hold, idő — voltál te gyilkosok ábrándos, gyönyörű szeme, s szerelmesek összeakadt sötét, gonosz tekintete, kedves ördög, förtelmes angyal, édes méreg és keserű csók, bürök-levű, jeltelen történelem, márványba foglalt pitypang, — idő — idő — milyen — idő sündisznó-bugyrod egyre nő megugatnak a hold kutyái én felnövök s viszlek magammal. �B á b a M ih á ly Vonulnak a gólyák — Hallottam a traktor pufogást. — Ketten. Adhatna egy kis tejet, megfizetnénk. — Adok én ingyen is. Ügy se tudok vele mit csinálni. — Csak nincs mibe vinnem — dörzsölte meg állát Zerke. — Hozok egy köcsögöt, majd itt teli fejem. Mikor jön? — Reggel. — Jó, ha a nyárfa csúcsára ül a nap én már itt vagyok. A traktorral nem volt semmi baj. Váltáskor egy fél óráig pi­ hentették, megolajozták, megnézegették a zörgő részeket és így nem kellett hosszabb időre leállni. Zerke nem szólt sem­ mit Seresnek az aszonyról. Éjszaka alig aludt valamit, leste, várta a napot, hogy a nyárfa csúcsára üljön, aztán elindult. Az asszony már ott ült a tegnapi helyén, faricskált. — Jóreggelt. — Jóreggelt. — Miféle madár ez? — Gólya. — Régen farag? — Régen. Van időm. Ezt szeretem. Van már nekem min­ denféle madaram, de csinálom tovább. Az uram csak neveti. Azt mondja bolondság. Fejjek? Zerke bólintott. A traktor pöfögve állt meg a dűlőút végén. Az árokparton pokrócon heverésző Seres feltápászkodott. — Mi baj? — Nen tudom - ugrott le a nyeregből Zerke. - Harapdál. — Várj, megnézem. Seres a traktorhoz ment, felhajtotta a motorház fedelét és halgatta a motor zakatolását. Egy hete dobták őket át a Szállásföldre, hogy őszi vetés alá szántsanak. A munka sürgős volt, a traktor éjjel-nappal dolgo­ zott. Seres és Zerke egymást váltották. Amióta kijöttek, be se néztek a faluba, pedig kedvük lett volna hozzá. Feltarisznyásztak egy hétre valót és maguknak főztek: paprikáskrumplit, öhönt, lecsót, reggelenként meg ciberét. — Baj van? — Semmi az egész. — Fuccs a prémiumnak, ha bedöglünk. Arcuk, kezük maszatos volt az olajtól, amikor lecsapták a motorház fedelét. Az asszony felállt, egy kétliteres köcsögöt bontott ki a pu­ — Indulhatsz — dörzsölgette le az olajat kezéről Seres. — lóverből, aztán odament a tehénhez, ráveregetett a farára, Én meg megyek főzni. A traktor tovább pöfékelt, Seres meg a kalyiba mellett tü­ megsímogatta, majd lenyúlt a tőgyéhez, megtörölte a köté­ zet csinált, a bográcsot ráakasztotta a földbeszúrt ferde fára, nyével és már zuhogott is a meleg tej a köcsögbe. Zerke két vizet öntött bele, megmelegítette aztán kilöttyentgette a ke­ lépésnyire állt az asszonytól, nézte a hátát, formás kerek csí­ zére, hogy megmossa. Pirított levest főzök — gondolta, — azt pejét, szoknyájából kilátszó hófehér térdehajlását. — Igyon, amennyi kell, aztán még fejek bele — nyújtotta mind a ketten szeretjük - szedte elő a zsírt, sót, paprikát, meg felé az asszony. a kockatésztát. Zerke addig kerengett a hosszú táblán míg Se­ res le nem intete. Zerke szinte egy hajtásra megitta a felét. Régen nem ivott — Hahó! Kész az ebéd. már ilyen friss, langyos tejet. Telitömték a gyomrukat. Félórát heverésztek, cigarettáztak. — Köszönöm. — Szerdára végzünk. Az asszony ismét telefejte. — És a vetés? — Ezt meg vigye el a társának. — Hm. Hallgattak. Magukban töprengtek. Napokig egyedül, szót­ A vízben, a sás között piroslábú gólyák lépkedtek méltó­ ságteljesen. Nem törődtek a két emberrel. Zerke a köcsögöt lanul vannak, megszokták a hallgatást. maga előtt tartotta. Seres már másodszor fordult, amikor Zerke átvágott az ár­ — Reggel, meg kora délután mindig itt vagyok. Jöhet tejért, kon és felment a dombhátra. Odább egy kerek rét, lapos, szívesen adok. közepén csillogott a víztükre. A nádas benyúlt a szántóföldre. — Köszönjük - mosolygott Zerke. — Megnézem - gondolta. Az asszony visszaült az ócska nagyujjasra, kezébe vette a A víz meg a nádas melletti szénakaszálón egy nagy tőgyű kést meg a fát, faragta tovább a madarát. tehén legelészett, egy tarka kis bikaborjú meg ott ugrándo­ zott körötte. Néha odament az anyjához, döfködte a tőgyét. A tehén felemelte fejét, hátranézett, elbődült, de tűrte engedel­ mesen a hatalmas döféseket. Zerke nevetve nézte. Olyan ez, gondolta, mint amikor egy vasgyúró kölyök bokszolja az anyja mellét, az öröm, a boldogság letompítja a fájdalmakat, a tehén se döfi meg a borját, az anya se üti meg ezért gyer­ mekét. A nádas szélében egy ócska nagyujjason egy asszony ül­ dögélt. Puha fűzfát faragott. Zerke odament hozzá, amikor észrevette. — Jónapot. — Jónapot - ejtette ölébe az asszony a fehér fát, csak a bicska nyelét szorongatta. — Legeltet? — Legeltetek. — Mi lesz az? - kérdezte Zerke és leguggolt az asszony mellé. — Madár. — De ugye, ez nem repül el? — Ez nem — nevetett az asszony. Szép fehér fogsora volt. Arca sötétbarna a nap égető hevé­ től. Telt volt, kerek és feszes börű. Negyvenen túl, vagy innen — Zerke nem tudta megállapítani. — Az a jó, ha nem repül el — mosolygott Zerke. Kezébe vette a simára faragott fadarabot. — De mind elrepül, egyszer mind elrepül — mondta az aszszony és mélázva az égre röpítette tekintetét Zerkéről. — Odaát szántunk. — Hahó! — kiáltott Seres, amikor meglátta Zerkét a köcsög tejjel. — Hát ezt meg hol szerezted? — Tehén adta, asszony fejte. — Ne bolondozz. — Mondom. A dombon túl, a laposon legeltet. — Kicsoda? — Az asszony. — Máskor is ad? — Amennyi kell. — Akkor szüret. Tyúkja van? Mert tojás is kellene. — Majd megkérdezem. — Vagy én — nevetett Seres. Zerke összehúzta szemöldökét. — Az asszony nem traktor, hogy felváltva üljünk a nyergébe. — Ne marhulj! Csak úgy mondtam. Zerke aludt néhány órát, aztán felváltotta Serest. Nem volt fárasztó a munka, csak egyenletesen kellett tartani a kor­ mányt, hogy a kerék ki ne ugorjon a barázdából. Egy fordu­ lót végigdudorászott, aztán az asszony jutott az eszébe. Mo­ solygott, milyen keményen markolta a bicskát, amikor először meglátta. A szeme is összeszűkült. Megmártotta volna benne, ha nekimegy. És milyen szépen formálja a fát az éles bicská­ val. De miért csak madarakat farag? Mindennap elment az asszonyhoz, reggel is, délután is. Vitte üresen a köcsögöt, beszélgettek egy ideig, aztán fordult vissza a tejjel. Már vége felé jártak a szántásnak, várták a vetőmagot, a vetőgépet. Zerke ebéd után ment az asszonyhoz. 17 �Ott ült a nádas szélén, faragott. - Nekem nem lenne türelmem így faricskálni. - Szív kell ehhez, nem türelem, — mondta az asszony mo­ solyogva. — Nagyon szeretem a madarakat, azt akarom, hogy sok legyen köröttem, de az élők elrepülnek, ezért faragok ma­ gamnak. - Gyereke nincs? - Kettő. A fiút elvitte az apja, a kislány van velem a ta ­ nyán. - Elváltak? - Mire gondol? nevetett az asszony. — Elválni? Ugyan. Az uram Pestre jár dolgozni amióta itt tsz van és viszi magával a fiút is. Ha szabadszombatjuk van, két hetenként, akkor ha­ zajönnek, két napra. Vasárnap este meg mennek vissza, hogy hétfőn reggel ott legyenek. - Maga meg egyedül van? - A lányommal. Az is nagy már, tíz éves. A bicskával szüntelenül nyesegeti a fát, csak néha néz Zerkére, de akkor sem pihenteti rajta sokáig tekintetét. - Nekem adja? - Mit? - Ezt a madarat. - Gólya lesz. Hosszúlábú — mosolygott az asszony. - Az a jó. Szeretem a gólyát. Sokszor elnéztem itten. Ez a tanyájuk? — mutat a sás, a káka foltok felé. - Nem. Csak idejárnak. - Sokan vannak. - Most gyülekeznek. Nemsokára vonulnak. Tavaly ilyenkor már elmentek. Emlékszem, olyan nyugtalanok voltak. Ezek most, nézze csak meg, olyan nyugodtan sétálgatnak, mintha nem akarnának elmenni. - Maga sem akar elmenni? - Hová? - El. Pestre, vagy be a faluba. - Nem. Itt nőttem fel, itt éltem. A tanya az apámé volt. Én örököltem. A nagy kertet meghagyták vele. A levegőben gólyapárok kerengtek. - Nézze, hogy jönnek. Egymás után. Ezek holnap már vo­ nulnak. - Nem sajnálja őket? - Majd visszajönnek. Egyszer itt maradt egy. A szárnya tö­ rött volt. Ott élt az istállóban az árva. - És ha én itt maradnék? - Maga? — nevetett fel az asszony. — Elmegy maga is a gólyák után. Minek is maradna itt? — legyintett. — Most még szép itt, de ha esik az eső, meg télen rettenetesen egyedül van az ember. Hetekig egy lelket se lát. Nem bírná, megszökne. - És maga? az asszony keze felé nyúlt, megfogta. - Én? Itt születtem. Megszoktam. Zerke kiveszi az asszony kezéből a bicskát, éles hegyes, mint egy tőr, kartávolságnyira a földbeszúrja. A kötőben ott a félig kész gólyamadár. Ezt is tenyerébe fogja, nézegeti. - Ez már az enyém, ugye? — kérdezi. - Ha akarja, ha szereti a magáé lehet, ha megcsiszolom. Leteszi azt is a kés mellé, a fűre, óvatosan, hogy össze ne törjön. Az asszony nézi, lesi a mozdulatát, de nem szól, nyu­ godtan vár. Csak a szeme csillog, fényesebb, barnább, mint szokott lenni. Zerke zavart, azt várta, hogy tiltakozzon, hogy megkérdezte, mit akar, hogy ő beszélgessen, valami szépet mondhasson, de az aszony nyugodt tekintete ellopta gondo­ latát, akkor sem gondolt semmire, amikor kinyújtotta a karját, átölelte és hanyatfektette. Az asszony nem csukta be a sze­ mét egy pillanatra sem, Zerkét meg a kék eget bámulta. Az apró jajok halkan és nagyon mélyről szakadtak ki belőle. - Tejet nem viszel? — kérdezte, amikor Zerke megmozdult, hogy induljon vissza. - De, de . . . Az asszony fürgén felugrott, megigazgatta szoknyáját, az­ tán telefejte a köcsögöt. - Már azt hittem ott ragadsz - nevetett Seres, amikor el­ vette a köcsögöt és szürcsölni kezdte a tejet. - Itt volt a Ve­ rebes. - Mit akart? - Át kell menni a görögkúti dűlűre, ha végzünk. 18 — Az isten . . . — Csiba te. Mi bajod? — Hát nem vetünk? — Mi csak szántunk. Más vet, más arat - nevetett Seres és elindította a traktort. Reggel Zerke várta az asszonyt. — Korán keltél - mosolygott az asszony és terítette le a nagyujjast. — Korán. — Kész a gólyamadarad. — vette ki a pulóverből — Vigyázz rá! Vékony a lába. Zerke a fűbe állította. A kis fűzfa-madár félrebillent fejjel nézett rá. — Szép. — Minden madár szép. Még a sas is, meg a héja is. Fej­ jek? — Nem, még nem - húzódott közelebb az asszonyhoz. — Tudod, hogy szép vagy te is. Az asszony mosolygott, magához ölelte Zerkét, görcsösen szorította és arcát arcához dörzsölte. Sokáig szótlanul fe­ küdtek egymás mellett. — Miért nem költözöl be innen? — Nincs hová. — Rettenetes lehet itt. — Látod, hogy nem, mert kibírom. Volt itt tavaly egy trakto­ ros, az is hozzám járt tejért. Az, látod, nem olyan volt, mint te. Szüntelenül beszélt és esküdözött, hogy elvisz innen. De látod, az a traktoros is elment. Te is így leszel . . . Zerke megmozdult. — Csak az nem kért, hogy faragjak neki m adarat. . . Hová mentek? — A görögkúti dűlőbe. — Tudod melyik a tanyám? — Az ott ni — mutatott Zerke két nyárfa felé. — Nem, nem. Attól balra. Az a magányos. A párjára két éve csapott a villám. Kiszáradt. Fejjek? Zerke bólintott. Szürcsölve itta a friss tejet. Az asszony fogta a köcsögöt, hogy ismét telefejje. — Nem kell. Már nem jövök. Most nem. Majd egyszer átugrom a Görögkútból. — Jó, de vasárnap ne gyere, szombaton se. Zerke kezébe vette a gólyát, szó nélkül megfordult és el­ ment. — Isten áldjon - hallotta az asszony nyugodt köszönését. Valami összeszorítota a torkát, nem bírt kinyögni egy szót sem. Úristen, micsoda élete lehet itt? Távol az emberektől, a világtól, dolgozik egész nap, vagy faragja álmai madarát, mik sosem repülnek el mellőle. Csak azok maradnak vele, a fűz­ famadarak, az élők elmennek innen mind. Az ember is, a ma­ dár is. Két óra múlva összepakoltak és kihúzattak a dűlőre. Zerke ült a traktoron. Seres meg hátul a pótkocsin. — Körbe a dűlőúton, aztán észak felé a fasornál — kiáltot­ ta Seres. Zerke bólintott. Végignézett a felszántott táblán, a dombhá­ ton megállt a tekintete. Nem láthatta az asszony. Abban a pillanatban egy hatalmas fehér-fekete folt rebbent az égre, kerengett körbe-körbe, majd délre húzott. — Odanézz! — kiáltotta Seres. Vonulnak a gólyák! Zerke homlokához érintette tenyerét, árnyékot vetett sze­ mére. Szótlanul sokáig nézte a vonuló gólyacsapatot. Szót­ lanul és szomorúan, pedig az ő zsebében ott lapult a hófehér gólyamadár, amelyik nem repül el, amelyik nem hagyja el so­ hasem. Beindította a motort. A motorzúgás elnyelte a csendet. Neki­ lendültek a kereket, kapaszkodtak előre a dűlőúton. — A magányos nyárfástanya az övé. Könnyen megtalálom - gondolta és visszalesett a délre vonuló gólyákra. �G y ö r k e Z o ltán A PÁM elmentél nem vártad meg míg kisarjadok a barázdából s felnövök az ekeszarváig itthagytál apám hatévesen sokáig visszavártalak mint ekéd mely tavaszt remél a kerítés mellett vasa hantok meleg szorításáról szarva — a rozsda rákristályosodott gyűrűivel — tenyeredről álmodik a kútágas szikár dereka kettéroppant ostora görcsberándult újjal vizet sóvárogván kapaszkodik a beton moha-szakállába a kert gyümölcsfái kényszerű termés-türelemmel elvadítva fésületlenül várnak a hangvilla-alakú körtefa — te oltottad legénykorodban — megtagadta hogy tovább nőjön a szomszéd óljának árnyékában a fonott gallykerítés köszvényes derékkal földre roskadt bordáit átszúrja a gaz a kert borostája mint horpadt mellet száraz köhögések kikopnak életünkből magad-faragta bútoraink, szerszámaid a fekete homlokú szekrény a gyúródeszka petrencerúd a szénarendek hónaljait csiklandó vakondtúrásokon — a rét pattanásain — pendülő szép ívű favilláid a szétkorhadt medencecsontú székek a szoba-asztal (rajta írtam első versem) béna lábain utánad táncolt harmatban sikló kaszád elkúszott a hajnali dombok közt de pengéje ma is szemembe vág szólít szigorú suhintásra fakuló katona-képeid őriznek meg én komoly egyfiad aki azóta hogy térdedre ültetve nullás-géppel lenyírtad háborútól serkés hajgubancait férfivá keményedett megőrizlek ha hűtlen lettem is örökségedhez kapához-földhöz az agyagosan csillogó röghöz — pacsirtaként újjongott tenyeredben — mezőkhöz -rétekhez-erdőkhöz barázda-járó bakancsodhoz te Bridgeportban fogant kései magyar megállok fejfádnál megsímítom sírodon az örökzöld ágakat halmon átütött hajad a fűszálakat szélben lengő szakállad a véredből cseppent pipacsokat a szemed kékjéből sarjadt ibolyákat téged folytatlak más utakon keményebb barázdát taposva de kövek konokságával homlokomon talpig becsület-páncélban apám én örökségedhez hűtlen-hű fiad elvégzem félbenmaradt dolgaidat MIT TUDJA AZ Mit tudja az aki még nem kóborolt el reménnyel huzatos kertek alján milyen a mezők barázdában csobogó csendje a kukorica-muskétások kardcsörgető vigyázz-állása a napraforgók fényalázkodása a krumplibokrok guggoló türelme hogyan pödri a búza bajszát hegyesre a harmatos szellő hogyan kövesül bele a pacsirta dalolva a levegő üvegébe mint ősbogarak a borostyánba hogyan dacol a jegenye az ég villám-fejszéivel hogy rázkódik meg a vadvíz háta ha landol rajta egy szitakötő mit tudja az hogyan bukdácsol el a délibáb lépcsőin az idő Mit tudja az akit még nem kötözött meg millió karjával a láp hínárja aki még nem tévedt el erdőben eget szurkáló fák között s magányban nem eresztett gyökeret a humuszba lába akit még nem csúfoltak még ürülékeikkel a madarak akinek tenyerébe nem haraptak ablakot a kígyók akiknek még fészekrakó varjak nem hordták szét nyugalma boglyáját akit még nem ostromoltak hangyák mini partra vetett halat hogy leegyék csontjairól a húst s hátukra vegyék szemgolyóit mint Atlasz a földet 1 9 �mit tudja az milyen szél öblíti tisztára a dombok közt fulladó völgyet Mit tudja az aki még nem emelte fel barázdába horgadó fejét mint bóbitájukat kerék után a virágok aki még nem pihent meg a tiszta forrású patak partján mint űzött szarvasok aki még nem szállt mélyre a vízért s nem ütődött pengve a betonhoz mint kútostor végén a veder akinek nem csaptak a szemébe futás közben tüskés-szárnyú ágak aki még önmaga ellen se lázadt aki nem vitte vásárra bőrét akinek nem hullt hóra a vére aki még nem volt kerékbe törve mit tudja az milyen a küllők szorítása s az abroncs kör-fegyelme aki még szándékába omló várából nem futamodott meg akiknek szemében szégyen se égett mit tudja az hogyan csikordul a kiskapu ha gondjai egyszer hazatérnek CON BRIO a szemed a szemed miért hallgat miért ringat tó-tükör-nyugalmat benn mélyen hol sirály kerengett vihar kaszáljon hullám-rendet a század naptól fénylő barázda mezők fogsora összezárva a csend ajkát feszíti a vágy a szád a szád miért nem kiált kezed semmibe ágazik kezed tétova mozduló emlékezet ujjaid — piros parázsló rügyek — lobbantsanak az avaron tüzet V a le n t J ó z s e f Tartásgyakorlat Itt, ahol én vagyok, ez az előszoba. Innen nyílnak az ajtók: egy ajtó, két ajtó, három ajtó, négy ajtó. Ha balról számolom négy, ha jobbról kezdem úgy is négy. Hátam mögött is van egy, oda nem nézek, úgy is tudom, hogy van. — Rést nyitok az ajtón, az úr ott kefélgeti a Mungót. Szigfrid úr! Van már öt? — Nincs, Butus. — Mikor lesz? — Pontosan ötkor. — Akkor jó! Szavalok: „Ág-vég-re Hágj, lépj le! Rop-pan-hat A -la t-ta d ! 20 Első ajtó indulhat sétálni! A sétányt meghúzom: erre, erre, erre. Az öreget visszük? Vigyük! Nem vihetjük, mert nagyon beteg. És ha sír? Mégis vigyük! Mondjuk jön velünk az ágy. Indulás ötkor. Még nincs annyi. Mondjuk, most már van. Ve­ zethetek? Vezethetsz. A szokásosat? A szokásosat. Mondjuk, a fogas a riohmansarok, itt veszi át Szigfrid úr. Átvétel. Mond­ juk most már átvette. Sétálni! Séta, séta, séta, séta. Rést nyitok az ajtón. Az úr most készíti a kutyaeledelt. Szigfrid úr! Van már Ö t? — Nincs, Butus. — Mikor lesz? - Majd szólok, csak játssz tovább! - Éppen ötkor indulunk? - Pontosan. - Miért ötkor? - Mert akkora beszéltem meg a barátom­ mal. — A főorvossal? — Vele. - Miért barátja a főorvos? - Mert neki is van kutyája. — Ha nagy leszek, nekem is barátom lesz a főorvos? - Igen, ha lesz kutyád. — Akkor én is fogom sétáltatni? - Valószínű. — És miért kell a kutyát sétáltatni? — Hogy levegőn legyen. - A kutyának sok levegő kell? - Sok. — Több mint az embernek? — Több. — Hánnyal több? — Tízzel. — Akkor j ó . . . Szigfrid úr! Ma lesz tartásgyakorlat? - Az mi? — Amikor séta közben pisszentünk a Mungónak, hogy büsz­ kén tartsa a fejét. — Az lesz. Sorra megnyitom az ajtókat: Konyhaajtó, innen jön a konyha­ szag, vécéajtó, innen jön a vécészag, nagyszoba, innen jön az úriszag, kisszoba, innen jön a betegszag, itt fekszik az öreg, kiadták már a kórházból is, mert meg fog halni. Beosonok óvatosan, tolvajlépés egy-kettő. Most éppen alszik, a takaró alól kilóg a csontos lába. Lóbálja meg! Csak egy picit! Icurkapicurkát! A hasa sem mozog! Mozgassa! Csak egy picit! Nem mondom meg senkinek. Isten bizony! Dobogok. Először a job­ bal egyet, aztán a ballal. Most egy sorozatot. Semmi. Köhögök egyet . . . kettőt.. . H a ! Ha-ha! Na végre! - Szigfrid úr! Az öreg akar valamit! - Butus, én megverlek! Miért nyitogattad ki az ajtókat? Miért keltetted fel az öreget? — Csak játszásból. - Ha még egyszer szemtelenkedsz, nem vezethetsz! - A sarokig sem? — Addig sem. Most pedig ülj a feneked­ re, ha megmoccansz, már indulhatsz is hazafelé! - Ő ... - Richárd kérem! - Az öreg az úr apósa, de azért csak úgy lerichárdozza. — Richárd kérem! — Ö . . . ő . . . Jajj! . . . Jajj! . . . - Legyen tekintettel a Mungóra, nem szereti a jajgatást! — Ő ... ő . . . ő . . . — Ne adjunk hangokat! A Mungó elkezd vonítani, aztán nem bírok vele! — Jajj fiam! . . . Meghalok! — Bebeszélés. - Mi? — Ö nszuggesszió. Nem halunk meg könnyen! - Teát. . . csak . . . teát! Nagyon fáj! . . . Mit tegyek? - Richárd kérem, lőjje le magát! — Hová lőjjek fiam? — A szájába. — Az nem fáj? — Nem értem, mondja hangosabban! — Az nem fáj? — Akkor lőjjön a fenekébe! - A fenekemben kup van. — Igazán Richárd, olyan váloga­ tós kérem! — Az orvos . . . - Beszéljünk hangosabban! - Az orvos mit mondott? - Hogy szép állat, igazán büszke lehetek rá. — Mit? — Hogy büszke lehetek. - Rólam nem szólt? semmit? - Ha a hajnalt megérjük, akkor száz évig élünk. - Hazudsz! Mindig csak hazudsz!... A gyógyszer kijött fi­ am. Már minden visszajön . . . Alul is vizes vagyok. Add a ka­ csát ! . . . Most hová készültök? — Megpisiltetjük a Mungót. — Add előbb a kacsát! - Minek, ha úgy is pisisek vagyunk? �— Az orvos mit mondott, ha pisilek, megforduljak? — Szabad elhatározásunk van Richárd. — Merre forduljak, balra? — Vegyük a lábunk közé! — De ahhoz szét kell tenni a lá ­ bam, ugye? — Eltalálta Richárd. Gyere toldd meg az egyiket! — Most éppen etetek. - A balt toldd meg, az fáj kevésbé. — Mondom, etetek! — Tudom miért nem akarsz bejönni . . . Mert szagot árasz­ tok . . . Ott a pénz . . . a szekrényben balra, . . . hozzon a gye­ rek k ö ln it!... Az ablakot meg nyisd ki! — Nyitva van kérem! — A másikat is. — Egy ablak van. — Ha jön a roham, megfulladok! — Roham már nem lesz. — Az orvos mondta? — Ő . — Mit mondott, az orromon lélegezzek? — Azt, hogy hagyjon engem békén! Nem bírom ellátni a ku­ tyát, mert állandóan zavar! — Az orromon, vagy a számon? - Az orron. — De a számon több jön. — Akkor a száján! Érti? Ha még egyszer megszólal, meg­ fojtom. — Akkor téged becsuknak, fiam? - Be. — Mennyire? — Tizenötre. — De fellebbezni azt lehet, ugye? - Természetesen. — Fiacskám! Vőm! Gyere be! . . . Gyere fiam! — Ugyan! Ha közelében leszek, még elsírja magát. — Fontosat akarok mondani. — Nyögje csak ki, ha akarja, meghallom én ide is! — Nem jössz be? — Kisebb gondom is nagyobb. Nem kaptam kutyaeledelt. Azok is, ha hirdetik, legalább gondoskodnának róla, hogy le­ gyen is! — Nem jössz? - Nem! Mit szól hozzá! — Akkor meghalok. — Hamvadni óhajt, vagy egyenesen a kukacok gyomrába sétálni? — A kukac az gusztustalan, ugye? — Nézze Richárd! Most mi rövidesen elmegyünk. Tegyen igé­ retet, hogy rendesen viselkedik! — Teszek. — Nem üvöltözik hisztériásan, és nem vágja a papucsot az ablakba! — Igérem. — Nem töri össze a lázmérőt, hogy az üvegszilánkkal felvág­ hassa az ereit! — Igérem, csak gyere be, legalább egy kicsit! — Tessék, itt vagyok. Mi az a halaszthatatlan? — Ülsz? — Ülök. — Rég láttalak. — Ha ritkán nyitja ki a szemét, nem láthat. — Nem igaz fiam. Aludni sem tudok . . . A sok gyógyszer az oka mindennek. Te nem így vagy vele? Olvastam valamikor, hogy semmi gyógyszer sem kellene az embernek, és akkor lenne egészséges . . . A sok méreg ott kering a vérben, és egy szép napon . . . — Mondja gyorsan mit akar, mert sietek! — Beszélgessünk fiam! — Csak ezért hívott? - Tényleg fontos. — Tessék! — Mondd fiam! Sárgák a falevelek? — A levelek zöldek. — Valaki azt mondta, hogy sárgák. — Júniusban mindig zöl­ dek. — Valakitől hallottam. - Valóban zöldek, apa. Emiatt ne aggódjon! — Azt mondtad, apa? — az öreg arcán most biztosan folyik a könny. Én csak a szipogást hallom, mert itt ülök az előszo­ bában — Hová indulsz fiam? — Becsukom az ablakot. — Ne! — Majd éppen nyitvahagyom! — Ne! ne! M e g fu lla d o k!... Tegnap is alig kaptam levegőt! Sokáig voltatok! . . . Nekem rég megjósolták, hogy fulladással végzem. Bizony fiam. — Most félti a kis életét, tegnap meg öngyilkossággal kisér­ letezett? — Félek! A fulladás borzalmas! - De a kerten át bárki be­ jöhet! — A betörő? — Az is. — De a betörő is ember, ugye? - Most szabad lenne tud­ nom, ezt miért kérdezte? — Mert te egy gazember vagy fiam! — Elég! Ha így folytatja, visszavitetem a kórházba, pedig egyszer már mindent megigért, csak oda ne kelljen vissza­ mennie! — Fenyegetőzöl? Azt hiszed, hogy megijedek, mert tehetet­ len vagyok? Eddig csak tűrtem, hallgattam, de most kimon­ dom! A szemedbe mondom, hogy te illetlenséget követsz el! Bizony fiam. Alkalmatlan vagy mellém! Nem teszel keresztbe szalmát sem értem! Két hete itt rohad a virág a vázában, de ki nem vinnéd! Utolsó napjaimban legalább friss levegőt szív­ nék. . . Szemét! Utolsó hazug! Ha élne a lányom, majd meg­ táncoltatna! Te szakállas majom! Feljelentlek! Vedd tudomá­ sul, az lesz az első, csak még egyszer birjak megmozdulni! . . . Becsukatlak! ! . . . Jajj! . . . Meg-ha-lok! Meg-ful-la-dok! Leve-gőt! Ja jj! Jajj! Szigfrid úr, mintha misem történt volna, közömbösen átmegy a másik szobába a Mungóhoz. Így közömbösen, ahogy én most rángatom a vállam. Rángatom. Tudom ettől közömbösebben is rángatni. Rángatom külön a jobbat, most a balt, most egy­ szerre. Elég! . . . Az öreget sajnálom, mert egyszer adott nekem egy fogaskereket százhúsz foggal. Máskor én adtam neki egy öngyújtót, ő adott egy díszes dobozt, én elszaladtam a boltba, hoztam neki cigit. Azt mondta, hogy csuda rendes vagyok, nem olyan, mint Bódog, aki beint neki, aztán elszalad . . . Most szomorú vagyok. Legyen akármi is, megszólalok. — Szigfrid úr! Hallja? - Mi baj Butus? — Kérdezhetek valamit? — Tessék. Elmozdulhatok a székről? — Unod már? — Zsibbadás ment a lábamba. — Tegyél néhány lépést! — Bemehetek az öreghez? — Miért akarsz bemenni? — Kíváncsi vagyok rá. - Ne légy kíváncsi! — Csak egy kicsit, Jó - Kicsit sem. — Már be is mentem. Az öreg csupa sárga, nincs már benne annyi vér sem, mint a sapkámban. Meg sem mozdul, pumpálni kellene bele a le­ vegőt. — Szigfrid úr! Elmehetek az ablakhoz? — El. — Kinézek egy kicsit. Jó? — szeretem, hogy mindent meg­ kérdezel, de már unom. — Kinyitok egy rést. - No, ne tréfálj! — Csak egy icipicit. — Semmit! — Már ki is nyitottam. — Csukd be! Csukd be, ha mondom! — Nem érem fel. — Most miért nyitottad ki? — Nem tudom. — Szeretném tudni, hogy miért? — Játszásból. — Tudod mit, Butus? Amiért ilyen szemtelen vagy, nem ve­ zethetsz. — — — — A sarokig sem? — Addig sem. Mellette sem mehetek? — A közelében sem lehetsz. Holnap sem? — Holnap sem. Holnapután? — Soha többé! Szigfrid úr már ott kényeskedik a Mungóval a téren. Körül állják a bámészkodók: egy bámészkodó, kettő, három, oldalt még egy, messziről is nézik hárman, ő meg csak büszkélkedik. Kecsesen tartja a pórázt, valahogy így. Felhúzza hozzá a kesz­ tyűt is. Nyáron? Megtörülöm a szemem, lehet, hogy nem jól látok. Most áll. Most éppen elindult, csámpázza a cipőjét. Az egyik lábát így teszi, a másikat meg emígy valahogy. M ind­ járt megmutatom. Mondjuk így. Még ettől is jobban. Meg is mondom mindenkinek, ő egy csámpa. A szája is ferdén áll: így valahogy. Nem is tudom annyira lehúzni, majd segítek az ujjammal. Mondjuk így. Ha nem lenne szakálla, majd meglát­ nák az emberek, aztán mehetne. 21 �B encze József G yőri L á s z ló v e r s e i Vonaton Jel Zötyögött a vonat a dunatiszaközi homokon át méltóságiteljesen, teljesen szabadon. Csille. Kocsi. Tárgyak. Füst. Por. Tégla. Mész. Az ember. Az állat. Verejték. Küszködés. Tárgyak. Csille. Kocsi. Mész. Tégla. A por, füst. Emberi, állati verejték. A testünk. Tárgyak. Kocsi. Csille. Verejték. Küszködés. Állatra, emberre hull a por és a mész. Füst. Mész. Por. A tégla. Küszködés. Verejték. Emberre, állatra a tárgyak, a csillék. Verejték. A füst, a por. Állatok. Az ostor. Te, ember, a tárgyak, íme, körül állnak. A tárgy ezer s ezer megjelenése, jel: itt a tárgy küszködik, tűz, fa, fém harcol itt. A te címereid! Ember, a tie id! A por, a füst, a mész. Jeled, a küszködés! Haza­ felé mentem azon a vonaton húsz évesen, ha ma megyek a bajai vonalon utazom huszonhat évesen. Nem onnan indulok, de oda érkezem: haza. Ugyanúgy utazom, félárú jeggyel a fapadoson, a legtermészetesebben, hisz minden gőzkorszaki ősöm itt robogott, itt beszélgetett, ahol én beszélgetek, ha néha haza megyek a vonaton — a fapadoson! A parasztrokonok közül a föld elől egész sereg kelt útra döccenő vonaton s utazott északra dél felől egészen Bátonyig! A bánya kezüket szerette, szeretett minden parasztkezet, mert a parasztkezek kivájták a szenet. A bánya sok rokont sokáig bújtatott. A hétvégeken, hébe-hóba, nekilódult a kis sereg, délután fölkapaszkodott s légylepte állomásokon át a térképen délre ereszkedett. Velük döcögök egy fatáska emlék az egész hóbelevanc. Költözöm erre-arra, nem onnan indulok, de oda érkezem, haza. 22 Kőfacsaró A piros fazék meddő méhe nem szül paprikást ebédre, nem szeretem a fazekat, jó ízeket sohase ad. A fehér kancsó meddő méhe nem szül óbort a gégémre, nem szeretem ezt a kancsót, sohase ad finom óbort. A gáztűzhely meddő méhe nem szül pecsenyét ebédre nem szeretem a tűzhelyet — egyedül az életemet. Az életem termő méhe a jövendő jó reménye, úgy szeretem életemet, énfelőlem bármit tehet. Felőlem még hős is lehet, követ, vizet, tüzet ehet, Kőfacsaró vagy Fanyűvő, remegheti szikla, erdő. Felőlem, hisz bő a tavasz, lehet poros aktakukac, aktakukac avagy nem az, olyan hosszú ez a tavasz! Türelmetlen lábadozásom sóhajai Búzamag, te jó Vitézem, temetésed, születésem. * Nézem a tó öreg sását, tavasz, nyár, tél elmúlását. * Égig kalászosodom, mielőtt megrothadok. * Vers-szekerem leigázott szíveddel a sírba gázolt. * Harag cibálta meg ezt a véres földet, s elvitte titokban a fényes köhögőket. * Hunyorgó száz kaszás a hullámzó rozsban, az izgatott nyárban nézz a csillagokra! * Szívünkön megkékült évszakok fájdalma, őszhajú csillagok reggelre meghalnak. ★ Szerszámai féltik fényes lehelletét, gyomok is tisztelik elfáradt életét. Halál, ne adj erőt, védd a megtévedőt. Halál, ne jöjj haza árván egy éjszaka! Szivárvány-fácán lakik a lángban, szívemig hallik kukorékolása. ★ Tükörbe kést vágok, leköpöm az angyalt, lekötözött őrült. Sírásom kiagyalt. ★ Csontfehér székemen vasbavert ballada, irgalmazzon néked halódók fájdalma! * Tejút ravatalján keze madár-fészek, halála is élet, az öröklét része. * Bicsaklik menésed fájdalmas szegénység, lelkem erős frigye, felszított reménység! �MŰVÉSZET ÉS KÖZÖNSÉGE játszott a szocialista közgondolkodás és közéletiség tudato­ sításában. Évekig tartó fejlődési folyamat eredményeként az MSZMP X. kongresszusa szinte programot adó követelményként fo­ galmazta meg: „Művészeti életünkben növelni kell a pártos A magyar filmművészet 1968-ig követhető fellendülése, amely szocialista közéletiség szerepét". Az őszinte ábrázolhatóság 1963-ban veszi kezdetét, azt a korszakot foglalja magában, kérdésében még meglévő bizonytalanság elleni állásfoglalás amikor a magyar film a modern filmművészet egyik legerőtel­ szinte korlátlan lehetőségeket biztosított a ma filmművészete jesebb, legsajátosabb ága volt. Ezekben az években a hazai számára a valóságfeltáró funkció érvényesítésében, a konflik­ szellemi élet középpontjában a film állt, és kiteljesedett, mint tusok” tudatosításában és végigharcolásában". Ennek elle­ a társadalmi tevékenység sajátos formája, mint tényleges tár­ nére a magyar film megrekedt a továbbfejlődésben: az el­ sadalmi hatóerő. ,,A filmnek ma Magyarországon úttörő sze­ múlt másfél évben bemutatott alkotások tanúsága szerint a repe van” - mondta 1968-ban Lukács György, s e korszak ki­ magyar filmművészet máról alkotott képe hézagos, nem eléggé emelkedő, izgalmasan közéleti, tehát közönséget is vonzó, ma­ nyomatékos. Kevés a társadalmi életünk jelentős folyamatait gas szinten elkötelezett alkotásai — HÚSZ ÓRA, SZEGÉNYLE­ igényesen ábrázoló alkotás. E helyzetnek csupán egyik, de GÉNYEK, TÍZEZER NAP, APA, HIDEG NAPOK (a legrangosab­ alapvető oka, hogy a fejlődés során újrakeletkezett ellent­ bakat említve) — valóban maguk után vonták a társadalmi tu­ mondások mind bonyolultabbak, filmművészeti kofliktussá eme­ dat megújulását. Minden különbözőségük ellenére megegyez­ lésük a valóság mind mélyebb ismeretét követeli meg és a tek abban — az adott társadalmi, politikai valóság igényé­ magyar film adósa maradt ennek a követelménynek. A párt­ nek megfelelően — hogy közös témájuk: csak a múlttal való dokumentumokban is lefektetett kivezető út nyilvánvaló: ha őszinte szembenézés és önkritika adhat alapot saját koruk kér­ a valóság ábrázolhatósága nehezebbé vált, akkor az a va­ déseinek haladó megfogalmazásához, közös mondanivalójuk lóság mélyebb, dialektikus megismerésére kell ösztönözze az pedig az egyéni felelőségvállalás és aktív résztvétel szüksé­ alkotókat, nem elfordulásra a mai témáktól, közéletiségtől a közéletieskedés, a „magánélet” felé. Vannak más korlátai is gessége e kérdések megoldásában. A felemelkedés összetevőit Nemes Károly filmesztéta a kö­ a kibontakozásnak, de azokra megengedhetetlen reagálás az vetkezőkben foglalta össze: „Egyrészt vállalta (t. i. a magyar amit a Film és Televízióművészek Szövetségének ezévi köz­ film) az adott társadalmi helyzetben a valóságos ellentmon­ gyűlésén Kovács András főtitkár említett: „sokan már kezdenek dások filmművészeti konfliktussá emelésével azok tudatosítását, maguk is kételkedni abban, hogy lehet és érdemes-e (sic!) másrészt ezeknek az új típusú ellentmondásoknak ábrázolása politizáló filmművészetet csinálni.” A szocialista filmművészet lé­ a film — sajátos művészeti jellegénél fogva — sokkal inkább nyegével való szembefordulás helyett a korlátokat irányító szem­ alkalmas volt mint más művészeti formák". Filmjeink külföl­ léletmód bírálatával — elkötelezett közéletiséggel — kell élni! A konfliktusok mellett a másik, vele szerves egységet alkotó dön is jelentős szakmai és közönségsikert arattak, melynek alapja Enno Patalas német filmtörténész szerint: „A magyar kategória a hős jelleme; a konfliktus fejlődése mindig a je l­ filmművészet iránt megmutatkozó nagyfokú érdeklődés oka, lemek cselekvésén keresztül valósul meg. „Az új művészet sohasem az új formákkal, hanem az új em­ hogy a filmek az ország realitásával, valóságával foglalkoznak” . E két vélemény egységbe foglalása — ha egyszerűsítve is berrel születik” — és alighanem Johannes R. Becher szavai -rám utat a felemelkedés kritériumára: a magas művészi szin­ világítják meg legjobban, hogy a megújulás igénye esetén vonalon megjelenő közéleti elkötelezettségre. Ma, e korszak miért kell a magyar filmnek elsősorban mai hősöket — ahogyan kezdetének tízéves jubileumán hiába is akarnánk szépítgetni Aczél György megfogalmazta: „az új meg új feladatokkal meg­ a dolgot; a magyar film messzire került a csúcstól. Ennek oka­ birkózni képes, esendő és győzelmes embert” ábrázolnia. Bár it kutatva kézenfekvőnek tűnik: ha a közéleti elkötelezettség a közéleti elkötelezettség nem szorosan vett tematika kérdése megléte volt a fellendülés alapja, akkor annak hiánya a stag­ (éppen a magyar film kiemelkedő korszaka bizonyítja) de a mai ellentmodások — melyeknek tisztánlátását az MSZMP nálás oka. Ez a vulgáris megközelítés azonban már filmművészetünk Központi Bizottsága novemberi határozatai nagymértékben egészének szocialista jellegét kérdőjelezi meg és járhatatlan elősegítették — a mai ember felé kell fordítsák a film temati­ tévutakra vezet. Az viszont feltétlenül jogos kérdés, hogy mi­ kai érdeklődését. Az igaz, hogy azok nem antagonisztikus vol­ lyen eszmei céltudatossággal, milyen felelősséggel vizsgálja ta nehezíti a hősük értékhierarchiájának ábrázolását, de ez mai életünket, társadalmunk lényeges vonásai tükröződnek-e ugyanúgy nem indokolja a múltbafordulást, a közéletiségről benne? Nyilvánvaló tehát, hogy a „hullámvölgy” okáról va­ való lemondást mint a bonyolultabb konfliktusok ábrázolási lós képet a filmművészet és a társadalom ellentmondásai kap­ gondjai. csolatának hogyanja adhat. Ezt vizsgálva elsőként kell szólni Sok szó esik ma a formanyelv megújulásának kérdéséről is. a magyar film- és általában a filmművészet egyik alapkérdésé­ A tartalom és a forma viszonya alapján ez csak a tartalom ről, a konfliktusra vonatkozó nézetekről. megújulásával járhat együtt: az új kifejezése mai valóságunk Általánosan ismert, hogy a szocialista művészet nem a konf­ mai hősökkel — eredményezheti az új kifejező eszközöket. Lehetetlen dolog persze valamilyen új hullámot megrendelés­ liktusok szorgalmas, hivatalnoki magyarázását kívánja, hanem (Marx szavaival élve) azok tudatosítását és végigharcolását. re előidézni, de több, eszmei céltudatossággal megalapozott, Már rövid történeti áttekintés igazolja, hogy erre még olyan filmművészeti hagyományainkat alkotó módon továbbfejlesz­ kedvező lehetőség (és szükséges) nem volt, mint éppen ma. tő, izgalmasan közéleti alkotás végül is újabb felemelkedés­ A személyi kultusz éveiben arra a hibás nézetre alapítva, hogy hez vezet. Ez az írás — címe is bizonyítja — természetesen a szocializmus építése fejlődésével az osztályharc éleződik — nem a magyar film helyzetének általános elemzése, hiszen an­ épült az a felfogás, hogy a filmművészet konfliktusokban min­ nak gondjait, eredményeit az elmondottakon kívül a szóra­ dig kibékíthetetlenül szembenálló hősök harcát ábrázolták. koztató film- bár a témával öszefüggő de mégis sajátos - prob­ Ehhez csatlakozott más oldalról a konfliktusnélküliség-elve, lémáitól, a filmgyártás szerkezetén keresztül a forgalmazásig ami az ellentmondás és az antagonizmus — Lenin tanítását sok tényező befolyásolja. Célja viszont, hogy bizonyítsa, filmfigyelmen kívül hagyó- azonosításán alapult. Az 1956-os ellen- művészetünk értékét az határozza meg, hogy a filmeknek van-e forradalom után megvalósult az ellentmondások maxista-le- belső kapcsolata a mai magyar valósággal. E kapcsolat csak a pártos közéletiség lehet, csak ez erősít­ ninista megitélésének lehetősége és ezzel a lehetőséggel élt a magyar film a hatvanas években, amikor úttörő szerepet heti meg újra a magyar film és közönsége kapcsolatát. Korill F e re n c Közéletiség és film 23 �Interjú Kertész Ákossal Ú gy tű n ik , m in th a c s ö k k e n t v o ln a sa. a H o lo t t egész k ö z v e tle n k o r la tb a n az ír ó in k u tó b b i k ö z é le ti e d d ig i id ő b e n a k t iv it á ­ ir o d a lm u n k r a tá r s a d a lm i- p o lit ik a i v a ló a k tív ré s z v é te l gya­ v o lt a je lle m z ő . — A Makrában érintettem ezt a kér­ dést. Hozzávetőleges pontossággal a következőt írom egyhelyütt: „Az ember csak kiélezett történelmi helyzetekben kényszerül cselekvésre.. És egyénileg vál­ tozik az is, hogy valaki számára melyik történelmi helyzet kiélezett. Ez hajlam, szerencse dolga és a körülményeké." Én személy szerint nem tartom magam közéleti szereplésre alkalmasnak. Tévesz­ me, hogy egy írónak közéleti szerepre van szüksége. Egyáltalán nem biztos, hogy ért is hozzá. Az író naív em ber. . . Korunkban a szélsőséges munkameg­ osztás nem is teszi lehetővé, hogy más­ sal foglalkozzék, mint írjon. A politikus azt tanulta, ért hozzá. Az író akkor hasz­ nos, ha ír. De én még ezt sem akarom általánosítani. Magamról ezt tartom. Ugyanakkor, ahogy a Makrára tett utalá­ som bozonyítja, vannak helyzetek amely­ ben az író is cselekvésre kényszerül. De az író is csak úgy, mint más. Ez min­ den emberre vonatkozik. V é g ü l is m u n k á s té m á jú ír á s a iv a l e le g e t te sz e n n e k a z á tté te le s k ö z é le tis é g n e k . S o k a n k é rd e z ik , m ié rt ke vé s a m u n k á s té ­ m á jú írá s . je z e tte n zás le n n e Ö nnek a v is z o n t m unkásokkal az í ró i m in th a A v a ló f o g la lk o ­ p r o g r a m ja ? K ik e r ü lh e te tle n , h o g y a M a k r á r ó l n e k é r­ d e z z e m . H o g y a n g y ű lt össze a z é lm é n y ­ anyag? — Egy tévhitet szeretnék eloszlatni. Ugyanakkor a kérdés általában vett bo­ nyolultságát is szeretném érzékeltetni, amely már nem csupán rám vonatkozik. Először is: Nem vagyok önéletrajzíró. Másodszor: Thomas Mann, aki szintén nem nevezhető önéletrajzírónak, azt mondja valahol, hogy minden igazi író önéletrajzot ír. Nem mindig személyes él­ ményekről van szó. Sem a Makra-Vali, sem a Sándor-Zsuzsa (a Névnapból) vi­ szony estében. Abban a formában vi­ szont igen is élmény, hogy például á l­ landóan tapasztalom magam körül a k r itik a u g r a tta ” jó l a a jó v a l fo g a d ta a m e g je le n ő H a lla ts z o tta k hogy v is z o n t o ly a n m u n k á s o s z tá ly b o n y o lu lta b b , M a k r á t, „ k i­ k ö n y v tö m e g b ő l. hangok s tr u k tú r á ja m in t is, ma ahogy a M a k r á b ó l k is z ű rh e tő . — Lehet. Nem vagyok szociológus, Nem a munkásosztályt akartam ábrá­ zolni a Makrában, hanem Makra Fe­ rencet. Ezért nincs rajta csodálnivaló, ha nem tipikus munkás. Nem is ez volt a célom. Makra egészen más aspektusból tip i­ kus, ha ezt a kategóriát nem értjük fél­ re. Korunkra ugyanis jellemzőnek tartom azt a jelenséget, hogy az egyes ember az elmagányosodás elleni tiltakozásul va­ lamilyen zártabb embercsoportba, mond­ juk a kortárscsoporthoz igyekszik alkal­ mazkodni. A kortárscsoport igényli is ezt az alkalmazkodást. Makra az autonómiáért harcoló em­ ber, és alul maradó ember. k if e ­ — Nem írói programom a munkások­ kal való foglalkozás. Nekem az az írói programom, hogy olyan írói témát keres­ sek mondanivalóm eszközéül, amelyet is­ merek. Bizonyos témák hiánya nem ér­ dekel. Az a fontos, hogy jó írások szü­ lessenek. Az olvasónak nem az az igénye, hogy saját társadalmi rétegéről olvasson, ha­ nem, hogy önmagára ismerjen. Soha nem voltam orosz arisztokrata, de ma­ gamra ismerek Tolsztoj írásaiból. — Legtöbbet az orosz realistáktól és a modern amerikai prózától tanultam. Ismeretes a viszony, amely az utóbbia­ kat az orosz nagyrealizmushoz fűzi. 24 nők megnövekedett szerepét. Egyre-másra találkozom okos, tehetséges nőkkel, akik nehezen illeszkednek be abba a környezetbe, amely a régi hagyományok szerint ítéli meg az embereket. Egy új embertípus van kialakulóban. Az évezre­ des társadalmi nyomás miatt egészen érthető, hogy a nők szívósabbak. Ma társadalmi méretekben elismerjük okos­ ságukat, tehetségüket. Ez viszont ma még sokaknak nem tűnik természetesnek. A tudatunk előre haladt, ez sokkal könynyebb, mint az ösztöneinket korszerűsí­ tenünk . . . . . . És V a li? — ben mert nem Vali is. Csak ő ebben a küzdelem­ sokkal előbbre jár. Ő is elbukik, olyan korban próbálja meg, amely igényli az autonómiát az embertől. V a li a la k ja h iá n y é rz e t m in th a in k á b b m e g fo g a lm a z á s a , le n n e egy m in t va­ ló s á g . — Nem tudom igaz-e ez. Nem tartom Valit ideálisnak. Nem is akartam ideális embert ábrázolni. Nem is tudnék, de nem is akartam. Vali bizonyos tulajdonságait tekintve tényleg hiányzik. Éppen azért, mert a kor, amelyben élt — az ötvenes évek első fele — nem igényelte az autonómiát. Emiatt Valiban olyan ellenérzések alakul­ tak ki, amelyek kitaszítják a társadalom­ ból. Mert az autonómia konstruktív oppozíció! És ha erre a konstruktív oppozícióra a társadalom nem tart igényt akkor ez könnyen kap destruktív felhan­ gokat. Szóval Vali nem ideális hanem lehetséges. Mint írót, nyilván izgatja a magyar regény sorsa. Véleményem szerint a történelmi szituáció megteremtette an­ nak a lehetőségét, hogy korszakos jejelentőségű magyar regények szülesse­ nek a 70-es években. Valószínűnek tar­ tom, hogy a Makra már ennek a be­ tetőzésnek első magas szintű jelzései közé tartozik. — Nem tudom. Ez az irodalomtörté- JÁ V O R P IR O S K A : A L L A PRI M A IV. nészek dolga. De talán merészség is ezt megjósolni. Minden esetre nem ér­ zem, hogy a hetvenes évtized kevésbé forrongó, kevésbé változó. Már pedig úgy vélem, hogy a nagy összegezésekre nyugalmi korszakokban nyílik lehető­ ség. V é g e z e tü l m é g egy sai tá r s a d a lm i k ö z v e tle n k é rd é s . H is z -e ír á ­ hasznossá­ gában? — A hasznosságában igen. De nem abban, hogy közvetlenül hat. Jótanács várása az irodalomtól hamis igény. Egy példával meg lehetne világítani az iro­ dalom szerepét a társadalomban. Va­ lami olyasmit csinál az író, mint a vizs­ gálóbíró. Feltár egy helyzetet, ha elju­ tott az igazságig: jelentést ír. A továb­ biak már nem tartoznak a vizsgálóbíró hatáskörébe. Ítéletet más hoz, a kon­ zekvenciát más vonja le. Az írónak valami ilyesmi a feladata: amit lát arról igaz jelentést készítsen a társadalom számára, függetlenül attól, hogy negatív-e ez a kép. Persze az iro­ dalom és a művészet fikció. Olyan fikció, amely nem különbözik a valóság szerke­ zetétől. A valóságot nem kell bizonyítani, önmagát igazolja. A művészetnek viszont el kell önmagát hitetni. Az irodalom ese­ tében ez azon múlik, hogy az olvasó az átélés révén el tudja-e fogadni a más életeket. Egyáltalán átéli-e ezeket a más életeket. Ezért van az, hogy az irodalom soha­ sem hat közvetlenül. Az ember az élet­ helyzetekben eddigi tapasztalatai alap­ ján dönt Ezekbe a döntésekbe épül bele a „másodlagos” — a művészet által nyújtott — tapasztalat. Pál J ó z s e f �HAGYOMÁNY F a n c s o v its G y ö rg y A munkáséletmód kutatásának feladatairól Az utóbbi években erőteljesebb hangsúlyt kapott, valamiképp előtérbe került a magyar társadalom szerkezetét adó jel­ legzetes társadalmi osztályok és rétegek teljes életmódjának kutatása. A társadalomtudományok, mindenekelőtt a történettudomány, a szociológia, s újabban pedig a múzeológia különböző szakágai — a néprajz, az új- és legújabbkori mun­ kásmozgalmi múzeológia — foglalkoznak e témakörrel. Té­ vednénk azonban, ha azt hinnők, hogy itt és most valmi egé­ szen új kutatási szféra kibontakozásának vagyunk szemlélői. Korántsem ez a helyzet. A gyökerek messzebbre nyúlnak vissza, mint gondolnánk. A társadalomtudományok művelői már a múlt század nyolc­ vanas éveinek végén felkarolták a némiképp mellőzött és el­ hanyagolt induktív kutatói eljárást. A társadalomtudományok­ ban „felfedezték" — többnyire angolszász és német példák alapján — , majd a magyarországi viszonyokra alkalmazták a konkrét megfigyeléseken alapuló statisztikai módszert. Töb­ bek között így született meg a szociálstatisztika eljárása is. A szociálstatisztikai vizsgálatok kapittalizmuskori jellemzője az, hogy lehetőleg kis körre, egységre (térre) kívánja szorítani, tehát lokalizálni a vizsgálatokat, másrészt behatóan és részle­ tesen akarja kutatni a választott jelenséget, hogy így eljusson az egyedihez, a speciálishoz, s végül az összeség helyett az egyénre, az individuumra fordítja a figyelmet. Első szempillantásra nyilvánvaló, hogy ennek a módszernek néhány tulajdonsága, legyen bár mégoly induktív is, ma már nem korszerű, aligha alkalmazható. Pontosan az hiányzik be­ lőle, ami nélkül sem modern társadalomtudomány, sem ku­ tatás nincs. Nevezetesen az összefüggésekben való látás, az összefüggések keresése, a lokális, individuális, speciális je ­ lenségek szintézise. Ennek a zsenge szociálstatisztikai, induktív kutatásai eljárás­ nak hibáit részben korrigálta a századbeli, önálló, magyar szociológiai műhely: a Huszadik Század, majd a Társadalomtudományi Társaság, utóbb a Szocializmus című folyóirat mögé felsorakozott írók, szociológusok, történészek, politikusok mun­ kássága. Mindezek azért méltók említésre, mert vizsgálataik nagyjából kijelölik azokat a kutatási irányokat, vagy más meg­ fogalmazásban témákat, melyeket újra felfedeznünk nem kell, ámde újraértékelnünk, mi több, a ma követelményeihez iga­ zítanunk, valamint korszerűbb eljárásokkal fejlesztenünk an­ nál inkább szükséges. Korunk modern marxista társadalomtu­ dománya, történettudománya, az új- és legújabbkori múzeollógia jelentős előrehaladásáról adhat számot az ipari munkás társadalom kutatása terén. Hosszasan sorolhatnánk az újab­ ban megjelent monográfiák, dokumentumgyűjtemények ta ­ nulmánykötetek, az üzem- és helytörténet komoly eredményeit. (Ebben egyébként Nógrád megye is előkelő helyen áll.) Ugyan­ akkor éppen a kapitalista korszak ipari munkás társadalmá­ nak vizsgálata még nem mindenben elégíthet ki bennünket. Márpedig a munkásosztály létének és történelmi orientáltságának elemzése, a polgári társadalom szerkezet helye, a városi urbanizált civilizációban illeszkedik számos ak­ tuális politikai problémát vet fel. Az alábbiakban erről írunk kissé részletesebben: Kísérletet teszünk néhány - általunk fontosnak tartott to­ vábbi kutatást igénylő, megoldásra váró probléma felvázolá­ sára. Ha az ipari munkásosztályt el akarjuk határolni a kapita­ lizmuskori magyar társadalom többi osztályától, pontosan kö­ rül kell írnunk mindazt a közös jegyet, amely az ipari munkásosztályt jellemzi, egyesíti, valamint azt, ami a többi társadalmi — osztálytól megkülönbözteti. „A magyar munkásságnak ugyan­ úgy, mint a magyar parasztságnak, nyomás alatt külön vilá­ got kellett magának kialakítani amelyben élhessen.” — írja Kemény István „A magyar munkásosztály rétegeződése" c. cikkében. (Szociológia, 1972. 1. 36. old.) Több, e kérdésekkel foglalkozó műből, általános, üzem- és helytörténeti munkából egyaránt hiányzik a konkrét és pontos körülírás, a munkások társadalmi eredetére, a munkástársadalom függőleges (verti­ kális) és egymás melletti (horizontális) tagoltságára ható té­ nyezők elemzése. A vizsgálatot többnyire statisztikai adatsor helyettesíti. Nem is a statisztika alkalmazása a hiba, — ellen­ kezőleg, az szükséges és nélkülözhetetlen — , hanem az, hogy nincs mögötte részletes, konkrét, induktív társadalmi, szocioló­ giai töltetű bizonyítás. A munkásosztály külön világa további kis világokra oszlott. Ezeket helyenként éles különbségek választották el egymástól. Másutt azok nem voltak annyira kiélezettek. Idegen származá­ súak, faluról jöttek, volt kisiparosok, majd a mesterek, szak­ munkások, napszámosok (segédmunkások) csoportjai különül­ tek így el egymástól. Más és más volt helyzetük a munkástársa­ dalmon belül és megint más a függőségi rendszerben elfoglalt helyük, egész életmódjuk szerint. Intenzívebb és körültekintőbb kutatásra van szükség e munkásrétegek körében. Többek kö­ zött alapos induktív vizsgálatokat kell végeznünk ott, ahol a munkás, valamint termelőeszköze (szerszáma) bonyolult kap­ csolatát, munkájának társas, kollektív jellegét, öntudatát, á l­ lásfoglalását, életmódját akarjuk feldolgozni. Az említett zárt munkásvilágot a szervezett munkásság a munkásmozgalom törte meg. A szervezett munkás urbanizáltabb volt szervezetlen társánál. Kutatandó témánk újabbal bővül: az ipari munkás és a város kapcsolatának problema­ tikájával. A vidéki, várostól távol eső, elszigetelt munkásko­ lóniák, (ahogyan régen nevezték „munkásgyarmatok") eddigi alig felkarolt kérdései szintén kutatási feladatot jelentettek. A nagyobb településből adódó lehetőség, az üzemek tömörü­ lése a munkás társadalmat a szervezettség irányában fejleszti, emeli a munkás civilizációs és kulturális színvonalát, módo­ sítja látószögét, bővíti tapasztalatait. Ugyanakkor a munkás­ ság „értékrendszerének voltak a polgári értékrenddel meg­ egyező s azzal poláris ellentétben álló elvei" — írja Kemény. Valamilyen társadalmi osztály az egész társadalmi rend anyagi kultúrája által is determinált. Ez azonban nem jelenti azt, hogy jóllehet a munkás igényelte a felette lévő polgári életforma min­ den vívmányát, ne próbálkozott volna sajátos, rá jellemző, az előbbitől eltérő életforma kialakítására, miközben ösztönösen és tudatosan elutasította a kapitalista társadalmat, sőt lerom­ bolni kívánta azt. Ha igaz az a tétel, mely szerint a nagyváros a munkásságot a szervezettség, a nagyobb kultúrálódás irá­ nyába viszi, akkor az is igaz, hogy a kisváros, mezőváros vagy éppenséggel a falu lassítja, fékezi e folyamatot. Elszigetelt helyzetben lévő kishelységek mellé települő iparimunkás tár­ sadalom a század végi Magyarországon egyáltalán nem volt ritka. Következésképp a kultúrálódás hiánya, vagy annak ki­ sebb intenzitása lassította, fékezte a szervezett munkásmoz­ galom kialakulását, fokozta az ott élő munkástársadalom el­ bizonytalanodását, növelte kiszolgáltatottságát és elősegítette a tőkések által olyannyira kívánt politikai beilleszkedésüket. Többek között ezzel is magyarázható egyes vidékek munkásmozgalmának késése, vagy hiánya a fővárossal, kiemelt ipari centrumokkal, városokkal szemben. Ebből fakad az a tünet, hogy hosszú, csendes, belenyugodó időszakokat hirtelen és igen heves, a forradalmi lázadást már-már elérő mozgal­ mak követnek. Azt az ellentmondást, amely az egyes iparimunkás rétegek, végeredményben helyes politikai és eszmei céljai, és a kispol­ gári életforma utáni vágya között mutatkozik — alapkutatá­ sok hiányában — , ma még alig tudjuk megrajzolni. Az ellent- 25 �mondás feloldásának lehetősége talán ott és abban van, hogy az egész társadalmi rend által determinált munkástársadalom ennek a kispolgári civilizációk és kultúrának csupán külső­ ségeit, bizonyos életmódbeli jelenségeit szeretné magáévá tenni és nem annak eszmei és politikai alapjait. Más ipari­ munkás rétegek a paraszti társadalomhoz kötődnek, házasság, kétlaki élet útján. Ezek életmódjában a paraszti hagyomá­ nyok módosult formájú továbbélését tapasztalhatjuk. Ügy véljük, hogy éppen ennél a pontnál van igen nagy szereep a múzeológiának. Pontosabban abban, hogy az ipari munkás társadalom tárgyi, anyagi kultúrájának szerkezetét felkutassa és amennyire ez lehetséges, rendszerbe foglalja: abból a feltételezésből kiindulva, hogy egy-egy munkáscsalád, vagy mun­ kásközösség tárgyi felszerelése feltárható. Ha ezt a bonyolult feladatot a munkásmozgalmi múzeológia legjobb tudása szerint elvégzi — mint e témakör hivatott mű­ helye — nagymértékben járul hozzá a történettudomány ered­ ményeihez, a munkásosztályról szóló ismereteink bővülésé­ hez. A félreértés elkerülése végett újból megemlítenénk, hogy az új-és legújabbkori, munkásmozgalmi múzeológia a mun­ kástársadalom tárgyi világában hivatott primér kutatásokat végezni; a kérdés más oldalai már nemcsak rá, hanem a többi társadalomtudományra tartoznak. Az utóbbi tény is figyelmez­ tet arra, hogy nagy szükség van az interdiszciplináris vizsgála­ tok elterjesztésére, kibontakoztatására, a társadalomtudomá­ nyok intézményeinek és művelőinek országos és helyi szintű összefogására. Előbb az embernek, közelebbről az ipari munkásnak saját tárgyi környezetében tükröződő rendszeralkotó képességét em­ lítettük. Azonban az ipari munkás rétegek tárgyi környezetének világa — annak vizsgálata - bonyolult probléma, nehezen kö­ zelíthető meg, nem úgy, mint a parasztságé. A paraszti tár­ sadalom életrendjét ugyanis, kivált a múltban, zárt és alig át­ hágható szigorú keretek határolják. A munkásságra ezzel szemben a mobilitás jellemző. A paraszti társadalom így vagy úgy tulajdonosi társada­ lom, amely többnyire maga alkotta (később már vásárolta) tárgyi felszerelését. Ezzel szemben az ipari munkás réteg (ta­ lán a kétlakiak kivételével) egyáltalán semmiféle tulajdonnal nem rendelkezett, tárgyi felszerelését nem alkotta, hanem vá­ M olnár Pál A munkáséletmód változásának néhány kérdése A m u n k á s é le tm ó d - k u ta tá s f ő b b p r o b lé m á it b e m u ta tó írá s is a lk a lo m a rr a , h o g y rö v id e s e n b e s z á m o lju n k a rró l, h o g y is á ll e z a m u n k a n á lu n k , s ik e rü lt- e m á r v a la m i e re d m é n y t e lé rn ü n k és e g y ú tta l a rra is le h e tő s é g ü n k v a n , h o g y a z e lé r t e re d m é n y e k rő l, a z ily e n irá n y ú k u ta tá s o k ré v é n sze r­ z e tt is m e re te k rő l is v á z la to s tá jé k o z ta tó t a d ju n k . A m e g y e tö rté n é s z e i, k u ta tó i a z e lm ú lt é v tiz e d b e n tö b b m a rx is ta f e l­ fo g á s ú ta n u lm á n y t, m o n o g r á fiá t k é s z íte tte k N ó g rá d e lm ú lt, é v s z á z a d o s tá rs a d a lm i, p o litik a i, g a z d a s á g i és k u ltu rá lis v á lto z á s a ir ó l. E ze kb e n a m u n k á k b a n , s a z e ls ő é v e k b e n n a p v ilá g o t lá t o tt d o k u m e n tu m - k ö te te k b e n k ie m e lt h e ly e t k a p o tt a z ip a ri p ro le tá r iá tu s k ia la k u lá s á n a k , n e m z e tis é g i m e g o s z lá s á n a k , s z á m sze rű n ö v e k e d é s é n e k , o s z tá lly á s z e rv e z ő d é s é n e k b e ­ m u ta tá s a . F e lm é ré s e k , h e ly s z ín i v iz s g á ló d á s o k h íjá n a z o n b a n h á tté r b e s z o ru lta k - m é g a le g jo b b a n s ik e rü lt m u n k á k b a n is - a m u n k á s é le tm ó d k o m p le x je lle g ű , d e a z e g y e s ré te g e k s p e c iá lis h e ly z e té t is b e m u ta tó le írá s o k , é rté k e lé s e k . A m u n k á s s á g é le tm ó d já t, a n n a k v á lto z á s á t d o k u m e n tá ló k u ta tá s o k h iá ­ n y a in a k o k a it tö b b té n y e z ő re is vissza le h e t v e z e tn i. Ezek s o rá b ó l c s u p á n n é h á n y a t e m líte n é k . A z e g y ik a la p v e tő p ro b lé m a a m u n k á s é le tm ó d -k u ta tá s e lm é le ti — m ó d s z e rta n i k é rd é s e in e k k im u n k á la tla n s á g a — , a z e té re n sze r­ z e tt g y a k o r la ti ta p a s z ta la to k h a s z n o s ítá s á n a k h iá n y a . (A n é h á n y é ve m e g ­ in d u lt ily e n irá n y ú te v é k e n y s é g c s a k m o s t k e z d i é re z te tn i k e d v e z ő h a tá ­ s á t.) S z ü k s é g e s n e k ta rto m , h o g y m e g fe le lő k é p z e tts é g g e l és h e ly i is m e ­ re tte l re n d e lk e z ő s z a k e m b e re k á llja n a k re n d e lk e z é s re . N a g y o n fo n to s a tá r s a d a lm i b á z is k ia la k ítá s a is. A z in d u k tív je lle g ű fe ltá r ó m u n k á t - a fe n ti té n y e z ő k ö n tú l - n a g y b a n b e fo ly á s o lta a n n a k a jo g o s tá rs a d a lm i ig é n y n e k a k ie lé g íté s e , h o g y a n e m z e tk ö z i és a m a g y a r m u n k á s m o z g a lo m k ie m e lk e d ő s z a k a s z a it k i á l l í t á ­ sok, k ia d v á n y o k ú tjá n , a n a g y tö rté n e lm i é v fo rd u ló k k e re té b e n k e lle tt b e ­ m u ta tn i. M in d a m a g y a r tö rté n e le m tu d o m á n y ö s s z e g e z é s e i, — b e n n e az e lm ú lt é v e k b e n n a p v ilá g o t lá to tt, a m u z e o ló g u s o k á lt a l k é s z íte tt e lm é le ti és m ó d s z e rta n i ta n u lm á n y o k - , m in d a fo r r a d a lm i id ő s z a k m e g e m lé k e z é s e i­ 26 sárolta, bérelte. Tipikusnak tekinthető példa a ház, a lakás. Míg a parasztház (a legszegényebbeknél is) saját tulajdon, legtöbbször magaépítette lakhely, a munkás háza nem az övé, hanem bérelt lakrész csupán, vagy telepi, a gyár által rendel­ kezésre bocsátott u. n. szolgálati lakás. A parasztház (lakás) egyúttal munkahely is, a paraszt gazdasági tevékenységének színhelye. Az ipari munkás lakása, netán háza, sohasem azo­ nos a munkahelyével, attól teljesen elkülönül. A paraszt éle­ tének tárgyi világa (viseletétől a munkaeszközig) együtt, egyhelyen található, vizsgálható, a munkásé viszont nem. A munkáscsoporton belül sajátos kategória a telepített (ko­ lonizált) munkásság. A munkáskolónián lakó mindent a gyártól kap ; nemcsak a lakást, hanem a berendezést is, egyik sem az övé, hanem a gyárosé. Kiszolgáltatottsága hehát már nem is lehetne tökéletesebb. Életét környező tárgyi felszerelése (személyi holmiját leszámítva) nem a munkás igé­ nyét, elképzeléseit, ízlését, vágyát fejezi ki, hanem a tőkés ér­ dekeit, s azt a törekvését, hogy biztosítsa a maga számára az állandó munkásbázist. A kolónián előre megszabott szigorú, felülről diktált kötöttségek uralkodtak. Indokolt a kérdés, le­ het-e ilyen körülmények közepette az ipari munkás valamilyen tárgyi és rendszeralkotó képességéről beszélni? Azt hiszem, igen. Először is számos helyen — ha nem is érintetlen álla­ potban — mindmáig kutatható a telepített (kolonizált) ipari munkásság tárgyi környezete. Másodsorban: ebből a rákényszerített világból kitört (vagy kitörni készülő) szervezett mun­ kásság „otthonában" és magaalkotta intéményeiben karak­ terisztikus tárgyi szférát tudott teremteni. Marad azonban még egy nehézség, mellyel a kutatóknak szembe kell nézni: a jelenből visszafelé haladva, alapvetően megváltozott körülmények közepette kell a muzeológusoknak és a történészeknek e letűnt világ tárgyi, konkrét valóságát kutatnia, tudományosan rekonstruálnia, úgy és akkor, ami­ kor e valóság már csak szétszórt, vagy módosult állapotban, esetleg egyáltalán nem található. Tudatában vagyunk annak, hogy közel sem sikerült a ka­ pitalizmuskori iparimunkás társadalom vizsgálatának minden részletére, feladatára kitérnünk, inkább arra törekedtünk, hogy néhány, eddig talán kellőképp nem értékelt kérdésre irányít­ suk az olvasó figyelmét. b ő l le s z ű rt ta p a s z ta la to k re á lis a la p o k a t és g a z d a g ú tm u ta tá s o k a t n y ú j­ t o tta k a m u n k á h o z és a le h e tő s é g is m e g te r e m tő d ö tt ( tá r g y i és sze m é lyi fe lté te le k , k u ta tá s ra fo r d ít a n d ó id ő ) , h o g y a m u n k á s o s z tá ly fo r r a d a lm i h a r ­ c a tá rg y i d o k u m e n tá c ió s e m lé k e in e k g y ű jté s é n tú l a m u n k á s -h é tk ö z n a p k é rd é s e iv e l is in te n z ív e n fo g la lk o z z u n k . A m u n k á s é le t v á lto z á s a iv a l v a ló fo g la lk o z á s fo n to s n e v e lé s i fe la d a t. Ú j m u n k á s g e n e rá c ió k n ő n e k fe l. A n e m z e t v e z e tő o s z tá ly á n a k , a m u n k á s o s z ­ tá ly n a k tr a d íc ió - te r e m tő , s e z á lt a l n e m z e d é k e k e t n e v e lő , fo r m á ló s z e re p e m e g k ö v e te li s z ü le té s é n e k , fe jlő d é s é n e k a z e d d ig in é l te lje s e b b b e m u ta tá ­ sá t. U g y a n a k k o r a p ro b lé m a b e h a tó b b v iz s g á la ta m é g m a is é lő és h a tó p o z itív , d e u g y a n a k k o r n e g a tív je le n s é g e k fe lis m e ré s é t is s e g íti. A k u ta tó , fe ltá r ó te v é k e n y s é g in te n z ív ir á n y b a v a ló fe jle s z té s é t a k ö z é p tá v ú t u d o ­ m á n y o s te rv e k b e n f o g la lt fe la d a to k o n tú l a m e g y e m u n k á s s á g á n a k tö b b v o n a tk o z á s á b a n a z o rs z á g tó l e lté rő k ia la k u lá s a és fe jlő d é s e is in d o k o lja . A m e g y e m u n k á s o s z tá ly á n a k s p e c iá lis h e ly z e te , a b b a n is m e g n y ilv á n u l, h o g y a s z a b a d v e rs e n y e s k a p ita liz m u s id ő s z a k á b a n d ö n tő e n n e m z e tis é g i, b e v á n d o r o lt m u n k á s o k b ó l á l l t a m e g y e p ro le tá r iá tu s a . A m o n a rc h ia k ü lö n b ö z ő m e g y é ib ő l és a k ü lfö ld i o rs z á g o k b ó l S a lg ó ta r ­ já n b a és k ö rn y é k é re te le p íte t t m u n k á s o k m a g u k k a l h o z tá k s z ü lő fö ld jü k s z o k á s a it, v is e le té t ,é le tv ite lé t. A m ú lt szá za d m á s o d ik fe lé b e n kö z e l h á ­ rom é v tiz e d e n k e re s z tü l rö v id e b b -h o s s z a b b id e ig i t t ta rtó z k o d ó n e m z e ti­ sé g i m u n k á s o k a s z á m u k ra b iz to s íto tt k o ló n iá k b a n e ls z ig e te lte n é lte k , c s a k ig e n r itk á n ta lá lk o z ta k tö m e g e s e n a h e ly b e lie k k e l. A v é g le g e s e n i t t m a ­ r a d t m u n k á s o k a k ö z s é g i la k o s s á g b a b e h á z a s o d v a , a m e g y e a la k u ló m u n ­ k á s o s z tá ly á n a k szerves részévé v á lta k .A le te le p ü lt és a z itte n ie k k ö ré b ő l c s a lá d o t a la p ít ó n e m z e tis é g i m u n k á s o k , to v á b b á a p a ra s z ti s o rb ó l le s ü s ü lly e d te k b ő l, c s e lé d e k b ő l, a g r á r p r o le tá r o k b ó l a la k u lt ki v é g le g e s e n a m e ­ g y e m u n k á s s á g a . E zeknek n a g y része a g y á ra k és b á n y á k m e lle tt, a k o r je lle g z e te s te le p ü lé s é n a k o ló n iá k b a n h e ly e z k e d e tt e l. A k o lo n iz á lt b á n y a - és ip a rm u n k á s o k é le tm ó d já b a n m e g h a tá ro z ó sze re ­ p e t t ö lt ö t t b e a tő k é s e k á lt a l k ia la k ít o t t z á rt k a s z tre n d s z e r.. A k a p ita liz m u s k ia la k u lá s á n a k és k ite rje d é s é n e k id ő s z a k á b a n a z ip a rv id é k k ö z p o n tjá b a n n é g y, a z ip a r i ü ze m e k, ille tv e a b á n y a ig a z g a tó s á g m e lle tt a la k u lt k o ló n ia S a lg ó ta r já n b a n - a b á n y a i, a z a c é lg y á r i, a z ü v e g g y á ri és a tű z h e ly g y á ri. Ezek k ö z ü l a z e g y ik le g n é p e s e b b a b á n y a i v o lt. A J ó z s e f-tá ró m e lle tt é p í­ te t t b a ra k k o k b a n á lt a lá b a n a f ö ld a la t t i b á n y a m u n k á s o k la k ta k . A v o n ta ­ tá s n á l és a s z á llítá s n á l fo g la lk o z ta to tta k a m é g m a is m e g lé v ő „k o c s is s o r " - b a n la k ta k . A b á n y a ig a z g a tá s tó l d é lre k ia la k ít o t t k é ts z in te s b lo k k o k - �b a n a b á n y a ip a ro s o k , a tö rz s m u n k á s n a k s z á m íto tt v á já ro k , a ltis z te k , e lő m u n k á s o k , a k ü lö n b ö z ő é p ü le te k b e n p e d ig a b á n y a i tis z tv is e lő k k a p ta k h e ly e t. A b á n y a i k o lo n iá v a l s o k h a s o n ló s á g o t m u ta to tt a z ü v e g g y á ri. A H ir s c h -g y á ri m u n k á s n e g y e d e m e le te s é p ü le te i so k v o n a tk o z á s b a n a fő v á ro s i b é rk a s z á rn y á k h o z h a s o n líto tta k . A R im a m u rá n y i S a lg ó ta r já n i V a s m ű Rt. la ­ k ó te le p e v o lt a le g k o rs z e rű b b e n k ié p íte tt és le g z á rta b b . A g y á r k ö z v e tle n k ö z e lé b e n a J ó n á s c h te le p e n , to v á b b á „ A m e r ik a - b a n " k a p ta k h e ly e t a s e g é d - és b e t a n t ío t t m u n k á s o k . A g y á rh o z v e z e tő ú to n , k ö z v e tle n ü l a g y á r b e já r a tá n á l, k ü lö n la k o s z tá ly o k b a n é lte k a z ig a z g a tó k , m ű v e z e tő k , v e z e tő tis z tv is e lő k . A j ó l fiz e te tt s z a k m u n k á s o k és a k ie m e lt k a te g ó r iá b a ta rto z ó b e ta n íto tt d o lg o z ó k a z Ó z d o n is m e g ta lá lh a tó R im a típ u s é p ü le te k b e n la k ­ ta k . A h u s z a s é v e k b e n a v á ro s fe lő li ré s z b e n b é rk a s z á r n y á k a t é p íte tte k , a m e ly e t a z a k k o ri s z ó h a s z n á la t s z e rin t „ k u lt ú r p a lo tá " - n a k n e ve z te k . A n é g y k o ló n ia , k iv é v e a b á n y a it és a z ü v e g g y á r it e g y m á s tó l e l v o lt z á rv a . A z e g y e s k o ló n iá k b a n fe ln e v e lk e d e tt g y e rm e k e k s z in te k iv é te l n é lk ü l a p ju k fo g la lk o z á s á t k ö v e tté k , h á z a s s á g o t is a b b a n a k ö z ö s s é g b e n k ö tö t­ te k . A k u ltu r á lis le h e tő s é g e k e t is (a k ö zö ssé g ille tv e a v á ro s e g y é b k e rü ­ le té h e z v is z o n y ítv a ) m a g a s a b b s z ín v o n a lo n , d e fe lté tle n ü l a b á n y a - és g y á r tu la jd o n o s é rd e k e in e k m e g fe le lő e n b iz to s íto ttá k . A z a c é lg y á r i és b á ­ n y a k o ló n iá k n a k k ü lö n is k o lá ja , tis z ti, a ltis z ti k ö re , o lv a s ó k ö re v o lt. H a k e z d e tle g e s fo k o n is, d e it t te r e m tő d ö tt m e g a m u n k á s s z ín já ts z á s , it t m ű k ö d ­ te k a f u v ó s z e n e k a ro k , d a lk ö rö k , a m e ly e k a m u n k á s m o z g a lo m s z á m á ra is le g á lis m ű k ö d é s i le h e tő s é g e t b iz to s íto tta k . A s a lg ó ta r já n i ip a rm e d e n c e , b e n e a s z é n re te le p ü lt g y á r ip a r b a n f o g la l­ k o z ta to tt m u n k á s s á g s a já to s v o n á s a a b e já r ó m u n k á s s á g n a k a k o lo n iz á lt m u n k á s s á g o t m e g h a la d ó lé ts z á m a . É le tm ó d ju k , tu d a t i á lla p o tu k tö b b v o n a tk o z á s b a n e lté rő a k o lo n iz á lt m u n k á s s á g é tó l. É le ts z ín v o n a lu k a z o tth o n m ű v e lt fö ld b ő l s z á rm a z ó jö v e d e le m m ia tt tö b b s z ö r m á r a k ö z é p p a ra s z té n á l is m a g a s a b b v o lt, d e m e g h a la d ta a k ö z e p e s k e re s e tű v á ro s i s z a k m u n k á s é le tn ív ó já t is. A k e ttő s jö v e d e le m ­ fo rrá s k ö v e tk e z té b e n n á lu k h ó d íto tta k e lő s z ö r te r e t fa lu n a g y á ri k é s z ítm é n y ű b ú to ro k , a fé r fi és n ő i k o n fe k c ió s ru h á k , h á z ta r tá s i fe ls z e re lé s e k . P o litik a i fe jlő d é s ü k la s s ú b b v o lt, s ő t a k is p o lg á r i in g a d o z á s h o rd o z ó iv á is v á lta k a m u n k á s s á g k ö ré b e n . A k é t v ilá g h á b o r ú k ö z ö tt, a m ik o r is c s ö k ­ k e n t fö ld te r ü le tü k és a s z a n á lá s o k n á l ő k k e rü lte k a z e ls ő h e ly re , sze rve z­ k e d é s i k é s z s é g ü k e rő s ö d ö tt. A g a z d a s á g i v ilá g v á ls á g , s ő t a h á b o r ú r a v a ló fe lk é s z ü lé s id ő s z a k á b a n k ife je z e tte n k é tla k i k ö z s é g e k b e n : E tesen, B o c s á rla p u jtő n , K a r a n c s a ljá n , K a z á ro n , V iz s lá s o n , S o m o s k ő ú jfa lu b a n e rő te lje s e b b b a lr a to ló d á s v o lt t a p a s z ta lh a tó k ö rü k b e n . L a k á s k u ltú r á ju k — fő le g ra s z ti la k o s s á g g a l kában z e te azonban nem fo k o z a to s v á lto z á s szoba — ko n yh ás — g y á ri k ih ú z ó s fő le g u tá n a je le n ik rá d ió , a üzem m eg a a lk a lm a z o tta i a s z á z a d fo rd u ló házak b e re n d e z é s b e n b e ls ő s z e rk e ­ m u ta tk o z ta k . A és a a ille tv e k ö z ö tt, g y á ri f a lu n é rte lm is é g i S z in te is nagyban a fe ls z a b a d u lá s ig le g jo b b a n p lé b á n o s , is k e lle tt a já n d é k o z n ia a v á z la to s a n te rm é s z e te s e n e g y á lta lá n m u n k á s -é le tm ó d k o m p le x is m e rt fo r r á s a n y a g o t bánya- és n y e iv e l k a p c s o la to s , ig e n nagy le v e le k nem is és át vagy fiz e tő egy u ta lá s s z e rű az hogy g y á ri n é z n i. g y á r ig a z g a tó s á g o k n a k gondot (s e g é ly e k , vagy k e ll ily e n a k é ré s , té m a K ü lö n ö s e n m unkásság a m unkában v a ló a ú tjá n v o lt h íz o tt lib á t ö ssze g ezé se k k im e ríté s é t. ú ja b b , e d d ig é rd e k e s n e k ta r ta lm a z ó k ü lö n b ö z ő és b e k e rü lje n e k . te lje s é le t- m ű­ k e rü lé s á l ­ „ b e n fe n te s " fe ltá r á s á h o z a d a to k a t f o r d íta n u n k e lő le g a ő A Nógrád megyei Tanács VB. Művelődésügyi Osztálya a szocialista jellegű irodalmi, művészeti alkotómunka ösztön­ zése, a megye szellemi életének céltudatos gazdagítása ér­ dekében Madách Imre alkotói díj elnyerésére pályázatot hirdet. Írók, képzőművészek, újságírók, pedagógusok, nép­ művelők, politikai munkások kaphatnak lehetőséget színvo­ nalasabb alkotómunkára, eddig elszórtan publikáló, szer­ zők, alkotók, kutatók tervezhetik elmélyültebb munkát igénylő művek létrehozását. Az alkotói díjat azok kaphatják meg a pályázók közül, akiknek a pályázatban benyújtott tervei a dolgozó nép éle­ tét bemutató alkotások létrehozására, a munkások, fiatalok megváltozott életének tükrözésére koncentrálódnak, illetve szorosan kapcsolódnak Nógrád megye aktuális művelődési feladatainak megoldásához, megyénk szocialista hagyomá­ nyaihoz. A pályázatban számot kell adni az anyaggyűjtés, az a l­ kotás tervezetének előrehaladottságáról, dokumentálni kell, hogy 2 hónapos intenzív alkotótevékenységgel a mű elké­ szül, vagy minőségileg új állapotba, a megvalósuláshoz kö­ zelebb kerül. Az alkotói díj személyenként 7 000,— forint, odaítéléséről a Megyei Tanács Végrehajtó Bizottsága dönt, s a díj átadá­ sára (minden év) január 20-án, Madách Imre születésének évfordulóján kerül sor. A Végrehajtó Bizottság az alkotói díjat elnyert pályázók rendelkezésére bocsátja a csesztvei Madách Múzeum vendégszobáját is, ahol zavartalan mun­ kakörülményeket teremthetnek munkájukhoz . . . A pályázatokat a Nógrád megyei Tanács VB. Művelődésügyi Osztályára, 1973. október 20-ig lehet benyújtani . . . m e ly ik a c é lg y á r i ü z e m . A z id e m e g á lla p ítá s o k , je le n th e tik d if f e r e n c iá lt k e ll e re ­ is a z fo g la lk o z á s ú a k b e fo ly á s o lta , a k ö z v e títő n e k , h o g y a z ü z e m b e fe ls o ro lt, ru h á s konyhában íz e s ítő ta r tó k 1 9 3 5 -1 9 4 0 és A k e ré k p á r. É le tk ö rü lm é n y e ik e t o tth o n to v á b b r a v o lta k . fő je g y z ő , é le lm e z é s i, t a lá lu n k . le h e ts é g e s . G y a k ra n e lő fo r d u lt, h o g y e g y c s a lá d n a k k é t-h á ro m Ezek pa­ id ő s z a ­ k é s z íte tt á g y a k a t, székeket fö ld b ir to k o s o k g r a m o fo n m e lle tt és k ö z ö tt fő le g z a g y v a p á lfa lv i ü v e g g y á r v o lt a t a lá b a n a k is ip a ro s á lt a l a s z ta lo k a t k é t v ilá g h á b o r ú fö ld te r ü le tü k A k a m rá s h á z a k b a n n e m v o lt u. n. tis z ta s z o b a . A h á ló ­ az e d é nye k, evőeszközök, la k á s u k b a n a X IX . szá z a d v é g é n a m u ta to tt. k ö v e tk e z e tt b e . A k é s z ítm é n y ű , v a g y s z e k ré n y e k e t, d e tű e k . A v e lt h á z a k b e ls e je — azonosságot v á lto z o tt, a v á ro s ia s o d á s je le i szobában és a te lje s T U RI E N D R E : LÓ V E R S E N Y és A nem i g é rk e z ik a m u n k a k ö r ü lm é ­ le v e le z é s e . k o ro k b a n E m e lle tt ír o t t e lh e ly e z k e d é s , m unkás­ e lb o c s á tá s e lle n i fe lle b b e z é s s tb .) ta n u lm á n y o z á s á r a , m e rt e z e k sok té n y a n y a g o t n y ú j­ t a n a k a z é le tv is z o n y o k ra , d e á lt a lá b a n A m u n k á s é le tm ó d - k u ta tá s a lk a lm á b ó l ságok tö r té n ő le írá s a in a k , ig a z g a tá s ia k te h e tjü k az to v á b b i k ila k o lta tá s i és egyéb ir a to k , le v é ltá r i ta n u lm á n y o z á s a . A e g y -e g y p á ly á z a to k , az s z é lg e té s e k a d a ta it , te le p ü lé s id ő s e b b a a z é le tm ó d r a v o n a tk o z ó a n tö k é le te s íté s é t á rv e ré s i h ird e té s e k , anyagoknak, fe n ti té m a k o m p le x s z o lg á lja e ze n v á lla ló s z trá jk o k k o ra b e li b e lü l k u ta tá s á n a k fo n to s b e m u ta tá s á t is. a is a eszközévé h e ly tö rté n e ti m u n k á s o k k a l, a s s z o n y o k k a l f o ly t a t o t t h e ly s z ín i m ég m in d ig is m e g ta lá lh a tó ú j­ kö z- k o ló n iá k be­ ta n u lm á ­ n y o z á s á t. Jó s z o lg á la to t te h e tn e k a s z o c io g rá fik u s fe ld o lg o z á s o k és a k ü ­ lö n b ö z ő ré te g e k M in d e z e k é le t m ó d já t n y ilv á n v a ló a n v iz s g á ló to v á b b é le tm ó d v á lto z á s a in a k te lje s e b b e m lé k e k s z is z te m a tik u s g y ű jté s é re , m in t e ls ő d le g e s E m unka e le jé n fo rr á s b a n ta r tu n k , d e m ányos m u n ká b a n . r e jlő s z o c io ló g ia i b ő v ítik fe lm é ré s e k is m e re te in k e t, m e g é rté s é h e z a fe ld o lg o z á s á ra k ö v e tk e z te té s e k m á ris é re z z ü k e n n e k is. de a m unkás­ m ég fe lle lh e tő és tá rg y i a le v o n á s á ra p o z itív van tá rg y i anyagban szükség. h a tá s á t a t u d o ­ B E N C ZE L IL L A : A K É K S Z A K Á L L Ú B Ó L E G Y 27 �KÖRKÉP SZÉP SZÓ A z almanach újjászületése Szépirodalmi és kritikai folyóiratot in­ dított a Cserépfalvi-kiadó 1936-ban, Hatvany Bertalan mecénás támogatá­ sával, amelynek a Szép Szó címet ad­ ták, szerkesztője pedig József Attlia és Ignotus Pál volt. József Attila publicisz­ tikai és költői törekvése a folyóirat ha­ sábjain is a marxista világnézet és a szi­ lárd alapon álló művészet terjesztésére irányult. A lap köré olyan költők és írók csoportosultak, akik elítélték a fasizmus, sovinizmus, fajelmélet megnyilvánulásait, bár baloldali magatartásuk nem volt ki­ kristályosodott, egyértelmű, hiszen a né­ piesek balszárnyát is távoltartották ma­ guktól, mozgalmuk pozitívumait is elvet­ ve. Mindamellett József Attila irányítása alatt a folyóirat nagy szolgálatot telje­ sített a haladás és humanizmus szolgá­ latában. A Szép Szó napjainkban a Népszava, hazánk második legnagyobb példányszámú napilapjának szombati mellékle­ te, amely nemcsak a folyóirat címét örö­ költe, hanem József Attila szándékait is: a folyóirat köré tömöríteni a kor jelen­ tős irodalmárait, érvényesíteni a leg­ messzebbmenő marxista-leninista esz­ mei egységet, szoros kapcsolatba lépni a néppel, hiszen küldetésének mind a folyóirat, mind a Népszava kulturális melléklete csakis így tudhat eleget tenni. Különösen vonatkozik ez a napilapra, amely jellegénél fogva is (a szervezett dolgozók, a munkások újságja) ilyen ki­ fejezett tevékenységre predesztinált. A Táncsics Könyvkiadó immár harmadik esztendeje válogatást, antológiát állít össze és ad ki az előző év terméséből, amely az esztendő legjobb novelláit, verseit, esszéit, írójegyzeteit és tanulmá­ nyait tartalmazza. Az idei könyvhétre jelent meg a har­ madik Szép Szó antológia, Szalontay Mihály válogatásában és szerkesztésésében, 422 oldalon, tizenegyezer pél­ dányban, tizenhét illusztrációval. A Szép Szó antológia egy dologban tehát, mégpedig a széleskörű műfaji vál­ tozatosságban és a szerzők nagy számá­ ban, elüt a könyvheti antológiáktól, nem csupán versekből, vagy színművekből, vagy novellákból álló válogatásokat fog­ lal össze. Van ebben novella, vers, jegyzet és tanulmány, mint a régi kalen­ dáriumokban, sőt még azokhoz hasonló­ an számos ismeretterjesztő írással is bő­ víti az olvasók tájékozottságát. Minthogy azonban a naptári, csillagászati és sta­ tisztikai rész hiányzik belőle, a kiadványt 28 je llegé nél fogva kalendárium helyett sokkal inká bb a lm a n a ch nak neveznem, amely nemcsak tá g a bb horizontú, hanem népszerűbb kiad vá ny is. O lyan könyv ez, am elyet nemcsak a beavatottak, hanem a kezdő olvasó k is érdeklődéssel fo rg a t­ hatnak, az írások t ö b b sége népszerűbb hangvételű, ta lán csak egyedül Király Istvánnak a debreceni irod a lmi napokon elhang zott vita in d ító beszéd é ből vett részlet számolt érthetően kvalifikált, műértő közönséggel. A m últ szazad végén és századunk elején nagy népszerűség­ nek örvendtek az alm anachok, kü lö n ö ­ sen a S inger és W o lfn e r kiadásában m egjelent Mikszáth A lm anach, amely a r­ ról kapta nevét, hogy előszavát évről évre sok eredetiséggel és hum orral a Nagy Palóc írta. Csak örvendezni lehet az alm anach újjáéledésének, az úgy rendszerezett kötetnek, hogy abban kü­ lönböző igényű olvasók ta lá lh a tjá k meg, ami őket érdekli, s olvasása nem fe lté ­ telez m eghatározott sorrendet, szemelgetni lehet belőle. A szerkesztő, aki Illés Endre hetvene­ dik születsénapja alkalmából írt tanul­ mányával szerepel is a kötetben, az almanach (hadd nevezzem így!) sajátos rendszerezéséről is gondoskodott. Hu­ szonhét idősebb és fiatalabb író szere­ pel elbeszéléssel, az első, Emlékek című részében; az örökség címet viselő, má­ sodik részben harmincegy költő mutat­ kozik be verseivel; Sugárhatás címet vi­ selnek az írójegyzetek, a negyedik rész pedig Kritika és tudomány címen a ta­ nulmányokat tartalmazza. Általános értékelésnél figyelembe kell venni azt az átlagos színvonalat, amely mindnégy résznek sajátja, bár azt is szükséges hangsúlyoznunk, hogy az egyes részek között észrevehető értékbeli különbség figyelhető meg, elsősorban a költészeti anyag hátrányára. De a pró­ zai írásoknál is megfigyelhetők különb­ ségek: stilárisan és tartalmilag az író­ jegyzetek és a tanulmányok emelked­ nek ki, az elbeszélések színvonala esztitikailag ugyan töretlen, viszont eléggé ellentétes tartalmakat nyújtanak. Az a l­ manachban olvasható novellákra, elbe­ szélésekre tökéletesen vonatkozik Darvas Józsefnek, a szocialista brigádvezetők országos tanácskozásán elhangzott fel­ szólalásából a következő citátum: „Amel­ lett, hogy irodalmunk, művészetünk egé­ szében véve nagyon jól és egészségesen fejlődik, egy komoly torzulását én — és nemcsak én, hanem nagyon sokan — érezzük ennek a fejlődésnek. Azt tudni­ illik, hogy a dolgozó nép a munkásosz­ tály, a paraszt, a dolgozó ember egyre inkább kiszorul a mi legújabb alkotá­ sainkból. És ez nem jó dolog." Szeren­ csére az írások többsége szoros kapcso­ latot tart fönn az élettel, nemhogy nem periférikus, hanem eszemeileg is meg­ alapozott, kifejező. Terjedelmi korlátok miatt nincs lehe­ tőség valamennyi írásra kitérni, így csak néhány megjegyzés engedtessék meg, kiváltképpen a szemléltetés kedvéért. A legjobban tetszett Kolozsvári Grandpierre Emil Maradványaija, ez a kővé merevedett, maradandó értékű (és talán érvényességű!) társadalmi kritika, s ugyancsak szatirikus hangvétele teszi ér­ dekessé a Házunk fia című novellát, Csurka István írását. A jobb írások közé sorolom Csák Gyula, F. Rácz Kálmán, Hallama Erzsébet, Mocsár Gábor, Mol­ nár Géza, Rákosy Gergely, Thiery Árpád és Tuli József elbeszélését, érdekes kí­ sérlet Csalog Zsolt írása. Sajátmaga át­ lagát nyújtja Bertha Bulcsu, Cseres Ti­ bor, Földeák János, Galambos Lajos, Illés Endre, László Anna, Raffai Sarolta, Sánta Ferenc, Siklós János, Szeberényi Lehel és Urbán Ernő. Kiagyaltnak hat, lombikban születettnek Bárány Tamás, Déry Tibor és Kalász Márton írása, Gerő Jánosnak is jobban tetszett írójegyzete, mint elbeszélése. A költemények közül néhányra az előbbi megállapítások ellenére szívesen emlékezem. Szép vers Jékely Zoltán Rész­ vét-nyilvánítás — , a megyénkbeli Jobbágy Károly Az a vajsárga, két kipufogós — , a Kónya Lajos mitosz-a, Ladányi Mihály Nézem az utódokat című költeménye, de legtartósabban talán Sipos Gyula és Soós Zoltán két rövid című verse, a Za­ var, illetve a Summa ragad meg közé­ leti hangvételével. A jegyzetek és tanulmányok írói szinte kivétel nélkül megérdemelnék, hogy ide kerüljön nevük. Kritikáik, tanulmányaik, emlékezéseik, s mindennemű írásaik ér­ deklődést felkeltő, érdekesen tálalt, ta ­ nító művek, ami néha nagy szó a kímé­ letlenül megszabott terjedelmek mellett. A nevek helyett álljon itt néhány idézet, utalva a szerzők megválasztására és a témákban rejlő érdekességekre. „Még egy adat: Közgazdasági tanul­ mány igen-igen óvatos becslése szerint a borravaló évi összegének alsó határa 3 milliárd forintra tehető. Nagy pénz ez, de a valószínű összeg kétségkívül több ennél, az évi összes családi pótlékok költségvetési tételének talán a kétsze­ resét is eléri. És túlhaladja az összes nyilvántartott maszekok közgazdasági­ lag becsült, összes jövedelmet. . . " - ír­ ja Fekete Gyula Egy falat forró kása című, a borravalóról elmélkedő jegyze­ tében. Más okból érdekes Kassák Lajos Szé­ naboglya címen írt önvallomása, amely­ ből a nőkhöz kapcsolódó viszonyáról né­ hány idézet: „A művész minden társa­ dalmi bűnét művészetéért követi el, min­ den erénye művészetében nyer formát és társadalmi értéket jelentő kifejező­ dést. Ehhez a kiteljesedéshez szükség van a nő segítségére, áldozatos társulá­ sára . . . Végső igazság: a művész le­ hetőleg ne nősüljön, a nő lehetőleg ne �kösse művészhez a sorsát.” Végezetül: „Azt merném hinni, életem végéig nem esem ki a nők »kegyeiből«, alkotó tevé­ kenységemből nem maradt ki a szigorú szerkesztői törekvés és a kielégíthetetlen kaland-vágy. S én ezt a két ellentétes, de egymást tápláló kiegészítő végletet tartom a művész legjellemzőbb alkotási és képességbeli vonásainak.” Koroda Miklós Bod Péter „leksikonjából” idézi a 226 év előtti igét: „Az aszszonyoknak egyenlő Méltóságok és Jus­ suk vagyon a Férfiakkal, ha nem na­ gyobb.” Vagy a bor definíciója: „A bor jelenti egyrészt az igaz tudományt, mely ugyancsak megvidámítja a Leányokat, másrészt a hamisságot, mely megrésze­ gíti a babonás embereket.” Természetesen ezek csak kuriózumok, a jegyzeteket és tanulmányokat nem extrémitásuk, sokkal inkább munkáscentri­ kus, időszerű és időtálló voltuk kap­ csolja össze. Mindent egybevetve: a Szép Szó a l­ manach nagyszerű kiadvány, bizonyosra vehető: megjelenési példányszáma aligha elégíti ki a várható érdeklődést. (Táncsics Kiadó, 1973.) L a k o s G y ö rg y Körkép ’73 Szép hagyománya könyvkiadásunk­ nak, hogy az ünnepi könyvhét alkalmá­ ból minden évben megjelenteti a Szép versek és a Körkép című antológiát, mint­ egy ízelítőt adva költészetünk és novella irodalmunk legutóbbi időszakában szü­ letett alkotásainak javából. Mégis vegyes érzelmekkel teszem le, és ajánlom az ol­ vasónak a Körkép 73-as kötetét. Az a l­ cím 22 magyar elbeszélést igér. Az an­ tológiában 22 kiváló írónk szerepel egy egy elbeszéléssel, ennek ellenére bizo­ nyos hiányérzetem van. Nem azért, mert nem jók ezek az elbeszélések — a maga nemében mind kiváló alkotás, hiányérze­ temnek az az oka, hogy alig van az el­ beszélések közt igazán mainak mondha­ tó, olyan mű, amely napjaink problé­ máira reagál, melyben napjaink figurái elevenednek meg. Tudom, abba a kifejezésbe, hogy „mai magyar elbeszélés” sokminden be­ lefér, azt is tudom, hogy egy novellás kö­ tet alcíme miatt fölösleges lenne ennyit problémázni, csakhogy most nemcsak ennyiről van szó. Mert igaz, hogy Déry Tibor írása („A napok hordalékai'' ), Illés Endre: „ Iró és modell” című történetei, Illyés Gyula visszaemlékezései („Gyer­ mekkorom lángjai” ) és Lengyel József „Antkriton” -ja mindig aktuális és ma is hozzánk szóló olvasmány, de a bennük megjelenített „örök emberi” mondanivaló nem, vagy csak igen áttételesen reagál napjaink magyar valóságának problémá­ ira. Megkérdezhetnénk azt is, hogy hol vannak a fiatal novellisták. Mindössze kettővel találkozunk az antológiában (Simonffy András és Vámos Miklós). Bár tudvalévő, hogy a Körkép nem a fiatal írók antológiája, mégis föltehető a kér­ dés, hogy helyes-e ez az arány. Kétféle hiányérzetet is támaszt tehát a Körkép 73-as kötete: az egyik napjaink magyar valóságának a másik fiatal íróink mellő­ zésével kapcsolatos. Nem tudok szaba­ dulni attól az érzéstől, hogy az elbeszé­ lések többsége bárhol megjelenhetett volna; s amikor egy-egy írásban fölcsil­ lan az aktualitás izgalmas varázsa, az is­ merős problémák láttán érzett öröm haj­ lamossá tesz arra, hogy elnézőbbek le­ gyünk a novella kisebb-nagyobb hiányos­ ságaival szemben. (Simonffy András: „Az igazi lecsó” című elbeszélésében a fia ­ talok beilleszkedési problémáinak és ér­ vényesülési nehézségeinek t ulzott kiéle­ zése, önirónikus ábrázolása láttán; vagy az egyébként rendkívül izgalmas és ak­ tuális Galgóczi kisregény a „Pókháló” esetében, amikor a történet maisága, plasztikus ábrázolása még az egyes fi­ gurák jellemzésének elnagyoltságát is feledteti.) Kolozsvári Grandpierre Emilről eddig is tudtuk, hogy remek elbeszélő. „Egy sze­ replő a múltból” című története minden bizonnyal készülő önéletrajzi regényének részlete; kellemes olvasmány, — csak azt nem tudni, hogy miért épp e kötetben kellett helyet kapnia. S van még néhány elbeszélés, melyről ugyanez mondható el. Mindez nem von le semmit sem a novellák egyedi értékéből, csupán szer­ kesztési problémát jelez. Persze nagyon nehéz dolog antológiát szerkeszteni, az ezerféle igénynek és elvárásnak szinte le­ hetetlen megfelelni. A Körkép 73-as kö­ tete és előző években megjelent kötetei azt a szerkesztői koncepciót jelzik, hogy a szó szoros értelmében körképet kíván­ nak adni novella-termésünkből, ízelítőt minden irányzatból, megkisérlik érzékel­ tetni irodalmunk sokrétűségét. Ez - mint fő célkitűzés — helyeselhető, csupán az arányokra kellene jobban vigyázni. Fö­ lösleges mástól elvenni a helyet regényrészlettel, vagy külön kötetben már meg­ jelent kisregénnyel. Komolyabban kellene venni azt, hogy mai magyar elbeszélések kerüljenek be az antológiába és ne csak ma élő magyar írók elbeszélései, — mert a kettő nem ugyanaz. A Körkép antológia az ünnepi könyv­ hét kiadványa. A könyvhéten az irodalom kilép a könyvtárakból és a könyvesbol­ tokból az utcákra, pavilonokba, formáli­ san is közelebb kerül az olvasóhoz. A könyv ünnepének fő célja is az, hogy új olvasókat toborozzon, segítsen olvasóvá nevelni a tömegeket, bővítse az irodalomszerető, irodalomértő, emberek körét. Kü­ lönösen jogos ilyenkor a könyvheti kiad­ ványokkal kapcsolatban az az igény, hogy mai irodalmunk fokozottabban tö­ rekedjék mindennapi életünk bemutatá­ sára, hogy az „itt és most” érvényes va­ lóságot tárja az olvasók elé. Nem bővel­ kedünk manapság novella antológiában, talán ezért is olyan sok az egy-egy anto­ lógiával kapcsolatos igény. Több anto­ lógiára lenne szükség, akkor könnyebb lenne a differenciáltabb válogatás, szer­ kesztés. Hiányosságai ellenére is hasz­ nos, érdekes és értékes olvasmány a Kör­ kép 73, bárcsak több lenne az ilyen el­ beszéléskötetből. (Magvető Kiadó 1973) Szalánczay G yörgy Szép versek 1972 A Szép versek antológia megjelenése hagyományos eseménye irodalmi éle­ tünknek, de leginkább a könyvkereskede­ lemnek (a költészet napján féláron áru­ sítják). Meglepetést senki számára nem okoz: a költők jóelőre tudják mit közöl­ nek tőlük, a verset kedvelő olvasó pedig már régen olvasta a kötet verseit folyó­ iratokban, napilapokban, kötetekben. Nem újdonság, legjobb esetben is a ki­ válogatott versek - 69 költőtől 248 a l­ kotás — másodközlési fóruma. Mégis: kell a Szép versek, jó, hogy van. Jelentős ízlésformáló, irodalom- és költészetpropagáló funkciója van. Nagy hátránya, hogy szükségszerűen válogatás, tehát hiányos, nem fér el benne minden valóban jelentős vers. Kö­ vetkezésképpen a kötetben való szerep­ lés nem jelent kiemelt minősítést. Az an­ tológia címe esztétikai értékelést asszo­ ciál, pedig a „szép” itt nem esztétikai kategória. Az igényes olvasó sokféle kérdésre kíván­ hatna választ a kötettől, de valószínű, hogy kielégítetlenül marad, hiszen való­ jában sem egy-egy költőegyéniség, sem pedig a magyar költészet fejlődésrajzát nem mutatja, mutathatja be ez a válo­ gatás, sem nem tükröz valamilyen — ha­ tározottan — felismerhető irodalompoli­ tikai vagy esztétikai szemlélet. Mégis: kell a Szép versek, jó hogy van. Tájékoztató — bár nem teljes — szerepe van; és jónéhány verse maradandó él­ ményt jelent a versszeretőknek, a verset értőknek. A versek olvasása közben kétségtele­ nül erősödik meggyőződésünk: a költők, a költészet továbbra is vállalja az emberi, társadalmi felelősségben való részét. Az elemzés és a teljes felsorolás helyett itt csak utalhatunk az alkotókra, a mű­ vekre: Benjámin: Két megálló között, Buda: Tanya-hazám, Fodor József: Meg­ élt évek, megélt történelem, Garai: M a­ gyarul, Kónya: Hűség, Simon István: Vir- rasztás és Györe, Papp Lajos, Simon La­ jos, Ladányi egy-egy verse. Észrevehető, hogy az aktuális évfor­ dulók nem maradtak hatástalanok a szerkesztő válogatására: Demény, Fodor József, Juhász, Nagy László, Cs. Nagy István, Petőfi; Héra, Simon István, Si­ mon Lajos, Tamás és Tornai Dózsa; Ju­ hász és Csorba Janus Pannonius emlé­ kének áldoztak egy-egy verset. Ezeken kívül feltűnik még, hogy gyakoriak azok a versek, melyeket költő vagy írótársnak ajánlanak, vagy azok alakját idézik fel (Devecseri, Veres Péter, Babits, Karinthy, Kosztolányi, Vörösmarty, József Attila, Radnóti, Arany János, Móricz Zsigmond.) A kötet verseinek színvonala természe­ tesen nem egyenletes, de most a kima­ gaslókat, a legékesebben csillogókat érdemes kiemelnünk: 29 �Illyés Gyula: Az igéret megszegése, A tél ellen örök forradalomban; Juhász Ferenc: A kis nyírfa első őszülése; Kónya Lajos: Hűség, Garai Gábor: Halotti be­ széd; Vihar Béla: A kenyér megdicsőü­ lése; Zelk Zoltán: Ezerkilencszázhuszonnégyben láttam, Bari Károly: Karácsony. Ladányi továbbra is a maga sajátos hangján folytatja mindennapjaink feltér­ képezését. Weöres a különleges érdekes­ ségű Psyche-sorozat néhány versével sze­ repel. A válogatás most kissé szűkmarkú volt a kezdő költők (hat elsőkötetes szerepel kötetnélküli egy sem) és bőkezű a köl­ tőnők (hatan kaptak helyet) esetében. Sajnos, a külföldi magyar költők alko­ tásainak bemutatásáa — e fórumon — még mindig hiányzik. A lírai irányzatok sokféleségét szük­ ségszerűen érzékeltetni kellett, ennek el­ lenére azonban a nem hagyományos for­ ma csak elvétve fordul elő, főképpen a prózaversek jelenlétével (Csoóri, Juhász, Nagy László, Pákolitz, Takács Imre). Ugyanakkor jelentős számban találunk a népköltészet hatását mutató alkotásokat ( Bella, Hajnal Anna, Gergely Ágnes, Keresztes Ágnes, Tamás Menyhért, stb), Nagy László pedig Testvérek fehérben című versében tiszteleg a magyar balla­ dáknak. Annak az olvasónak, aki a magyar költészet élő folyamatát, szívhangjainak lüktető dobogását akarja érzékelni, e kö­ tet mellett is a lapokhoz, folyóiratokhoz, de leginkább az egyéni verskötetekhez kell fordulnia. Mégis: kell a Szép versek, jó, hogy van. örömmel fogadott költészet-napi ajándék a versszerető olvasóknak. (Mag­ vető. 1973.) K o jn o k N á n d o r Kétszer öt pontban a „Tengeri szél“ -ről Éppen tíz éve, az 1963-as könyvhétre jelent meg először a szovjet írók új el­ beszéléseiből válogatott novelláskötet ,,A visszhang titka” címmel. A kötet rendkí­ vül kedvező fogadtatásban részesült mind a közönség, mind a szaksajtó részéről (J. Nagibin címadó elbeszéléséből készült televíziós adaptációt a közelmúltban lát­ hattuk,) s a sikeres kezdet hagyományt teremtett: az Európa Kiadó az ünnepi könyvhetek kiadványai sorában rendre megjelentet hat-tíz novellára terjedő vá­ logatást a szovjet elbeszélésirodalomból. Az idei „jubiláns” kötet „Tengeri szél" címmel látott napvilágot az Európa Zseb­ könyvek srozatában, Nikodémusz Elli vá­ logatásában. Ha valaki „mindössze" e kötetek rendszeres olvasása révén kíván általá­ nosítható ismereteket szerezni a szovjet kisepika elmúlt másfél évtizednyi termé­ séről, jó nyomon jár: az évente megjele- 30 J A K A B ESZTER: IK O N nő válogatások együttesen elégséges ala­ pot nyújtanak bizonyos fejlődési jelleg­ zetességek, főbb tendenciák megállapí­ tására. Tévedés viszont azt hinni, hogy egy-egy ilyen -a válogatást végző szer­ kesztő végső soron szubjektív értékítéle­ tét tükröző- kötet önmagában hasonló funkciót teljesít, s keresztmetszetét tud­ ja adni a -soknemzetiségű jellege foly­ tán már eleve- sokszínű terjedelmében hatalmas szovjet széppróza egy adott időszakának. Mi az, amit ennek ellenére mégis joggal és talán egyértelműen megálla­ píthat a magyar olvasó a mai szovjet irodalomról a „Tengeri szél” kilenc elbe­ szélésének ismeretében: 1. Nikodémusz Elli nagyon jól is­ meri az elmúlt két év szovjet novellater­ mését, minden bizonnyal sok gyengébb művet is elolvasott ahhoz, hogy ilyen egyenletesen jó színvonalú válogatást összeállítson. A kötet egésze méltó az orosz-szovjet irodalom hagyományaihoz, azt bizonyítja, hogy napjainkban is van­ nak olyan írók, akik mesterei a „novel­ lakészítésnek” . A mai szovjet irodalom­ mal való mélyebb kapcsolatteremtéshez jó kedvcsináló e kötet. 2. A kilenc szerző csak egy valami­ ben azonos: valamennyien mai szovjet írók. Egyébként különböző írói alkatok, egymástól merőben eltérő alkotói mód­ szerekkel -a klasszikus orosz irodalom hagyományainak továbbélésétől a kor­ szerű formakisérletekig, Irina Velembovszkajától Vaszilij Akszjonovig- készült novellák képezik a kötet tartalmát. Nyil­ ván ez is volt a magyar szerkesztők szán­ déka: minél tágabb körét bemutatni a szovjet irodalom novellatermésének. 3. Nikodémusz Elli előszeretettel vá­ logatta be a kötetbe „kolléganőinek" írásait: a kilenc elbeszélésből ugyanis négynek írónő -A lla Drabkina, Maja Ganyina, Irina Velembovszkaja, Lidia Vakulovszkaja- a szerzője. Valószínüleg ez is az oka a kötetbe foglalt novellák zömére jellemző líraiságának, bensőséges hang­ vételnek. 4. „Ma, húsz év elteltével, amikormint Vaszil Bikov „Az obeliszk” című el­ beszélésének egyik hőse mondja- a há­ ború ütötte sebeket már begyógyítottuk, a háború dúlta népgazdaságot helyre­ állítottuk, és a szovjet nép kiemelkedő sikereket ért el a népgazdaság vala­ mennyi ágában, úgyszintén a kultúra, a tudományok és az oktatás te rü le té n ...” még mindig kisért a háború emléke s úgy tűnik a szovjet emberek mindenkinél lassabban felejtik -mert nem felejthetik el- a néha még napjainkban is konflik­ tusforrásként jelentkező éveket. A hábo­ rús tematikát nem lehet száműzni még sokáig a szovjet irodalomból ha az új nemzedékek sorsában már csak áttéte­ lesen érződik is a huszadik század kö­ zepi világégésnek a hatása. 5. Talán abban is van szerepe a háború okozta szomorú emlékeknek, hogy a gyermektéma polgárjogot nyert az utóbbi másfél évtized szovjet irodalmá­ ban. Solohov már-már klasszikus értékű „Emberi sors” -a után Akszjonov, Nagi­ bin és mások írásaiban egyre többször jelenik meg gyermek a főhős szerepében. A gyermektéma a szovjet írók műveiben nem jelenti a társadalom közügyeitől va­ ló visszahúzódást, sőt annak a gondo­ latnak a kifejeződése, hogy a gyerme­ kekben a legérezhetőbb „a kor lázas fe j­ lődése” . A „Tengeri szél” -ben is két el­ beszélés (Fazil Iszkander: „Csik egy nap­ ja ” ; Irina Velembovszkaja: „A kiskoru” ) játszódik a gyermekek világában, illetve az ő nézőpontjukból és itéleteik alapján történik az események, gondolatok leí­ rása. A tényeken alapuló, objektívnek tű­ nő megállapítások után a kötetről kiala­ kult, szorosabban vett egyéni vélemé­ nyemet az alábbiakban foglalhatom össze: 1. A színvonalas írások sorából hi­ ányzik legalább egy kiemelkedően jó el­ beszélés, ami mind valóságérzékenysé­ gét, mind korszerű formanyelvét tekintve maradandóan nagy élményt nyújtana. 2. Talán nem túlzás egy ilyen pro­ filú kötettel szemben olyan tartalmi igénnyel sem fellépni, hogy az irodalom nyelvén információkat nyújtson napjaink szovjet társadalmáról, a mindennapok aktuális, izgalmas problémáiról. E szán­ dékú tájékoztatással a kötet írásai adó­ sak maradnak. Aligha azok ugyanis a 70es évek elejének legérdekesebb társa­ dalmi,erkölcsi kérdései a Szovjetúnióban, amelyekkel a kötet írásai foglalkoznak: pl. egy kései nászút tragikus története Li­ dia Vakulovszkaja elbeszélésében vagy egy turnézó színésznő gondolatai, élmé­ nyei Maja Ganyina novellájában. (Figye­ lemre méltó érdekesség, hogy hasonló bírálat éri a „Körkép 73” című magyar antológiát is Szalánczay György részé­ ről a Palócföld jelen számában.) 3. Fentiekből - a valós konfliktusok hiányából — következik, hogy kissé „bágyadt” , szenvtelen a kötet hangvéte­ le, hiányzik a hév, a sodró lendület az �írások nagy részéből. Egy nagyobb an­ tológia esetében, néhány szenvedélyes írás mellett ez aligha merülne fel kifo­ gásként, így azonban feltűnő sajátosság­ gá válik. 4. A mai, természetszerűleg korsze­ rűségre törekvő szovjet irodalomra sem marad hatástalan a klasszikus hagyo­ mány: az emberábrázolás melegsége, mélysége még a kötet legelvontabb, gro­ teszk-szerű elbeszélésére -V. Akszjonov: ,,A randevú” - is jellemző. Szerintem a kö­ tet egészének ez a sajátosság a legna­ gyobb pozitívuma, sőt ez képezi -ha ki­ csit erőszakolt is ennek kimondása- az elbeszélések közötti laza összekötő kap­ csot. 5. Legjobban egyébként az abház nemzetiségű Fazil lszkander:„Csik egy napja” című elbeszélése teszett. Az író a pszichológiai realizmus eszközeivel áb­ rázolja egy gyermekcsapat erdei kirán­ dulását a „fővezér" Csik gondolatainak tükrében. Egy látszatra teljesen esemény­ telen nap a különböző alkatú és jellemű gyermekek számára élményekkel, felfe­ dezésekkel teli „emberformáló" emlékké válik Iszkander tolla nyomán. Élvezetes, szép írás. A fenti kétszer öt pontban megfogal­ mazott megállapítások végeredménye­ ként azt mondhatjuk, hogy elolvasni fel­ tétlenül érdemes a szovjet írók új elbe­ széléseit, de ebben a sorozatban volt már nem egy, nagyobb élményt nyújtó, művészileg izgalmasabb válogatás is. (Európa Könyvkiadó, 1973) C s o n g rá d y B é la Írószemmel Negyedik alkalommal jelenik meg Nemes György szerkesztésében — ez, az előző naptári év legjobb riportjait pre­ zentáló kötet. Az elsőt (Életünk tükrében) lelkes méltatás, a későbbieket már bi­ zonyos fanyalgás fogadta. De végül is csatát nyert a szerkesztő, mert ezt (és a következőt is) vártuk, várjuk. A fanyalgás oka nem is annyira a riportok minő­ sége volt, mint inkább maga a műfaj. Az irodalom mostohagyerekeként számí­ tott. Pedig — ez a kötet is bizonyítja — igen nagy szükség van erre a műfajra. Erénye: a mozgékonyság, nyitottság, az, hogy hic et nunc azonnal reagál és moz­ gósít, tehát az a közéletiség, amire iro­ dalmi műfajok éppen az esztétikumhoz elengedhetetlenül szükséges horátiusi érlelődés „9 év” miatt, nem alkalmasak. A jó riport nem csupán tájékoztat, noha elsőrendű feladata az. A magyar iro­ dalom fő vonala mindig is kötelességé­ nek érezte, hogy népünk sors és létkér­ déseivel foglalkozzon. Sokszor jelentette a nemzet lelkiismeretét, nem egyszer az irodalom volt az első fórum, ahol közé­ letünk kérdéseit felelősen felvetették. (Elég, ha csak Szkhárosira, Bornemiszszára, Zrínyire utalunk itt.) Ez a funkció később — éppen közéletünk fejlődésével — némileg módosult, de nem szűnt meg! Az irodalom, a jó irodalom még ma is erjesztő, kovász, jótékony „botrányokat” okoz. (Példaként csak Zám Tibor horto­ bágyi riportját vagy Végh Antal penészleki „esetét” idézzük) Nem kevesebbről van szó — kissé élesen fogalmazva — , mint arról, hogy közéletünket, közvéle­ ményünket időről-időre fel kell „rázni", hogy nyitott szemmel járjunk a világban, felelősen cselekedjünk, gondolkozzunk. Az, hogy a szabolcsi alma prizmákba rakva ki van téve az időjárás szeszélyei­ nek (Végh Antal: Mi újság az almafron­ ton?), mert nem szállítják el időben, nincs elég hűtőház stb, nem csupán az illető tsz-ek, gazdaságok gondja. Az író maga nem intézkedhet, de azzal, hogy a nagy nyilvánosság előtt feltárja a gondokat, nehézségeket - mint egy katalizátor meggyorsítja a pozitív folyamatokat. Az lenne az örvendetes, ha az írók, ripor­ terek nem a nehézségekről írnának, de még örvendetesebb lenne, ha ezeket a nehézségeket a felelősök vennék észre és oldanák meg hamarabb. Ilyen típusú riportokra mindig szükség van, míg a felelős gondolkodás, tehát az, hogy min­ denki a maga posztján a lehető legjob­ ban dolgozik — nem lesz általános. Eh­ hez azonban idő, türelem és törhetetlen hit kell. Az is, hogy felnőttként szembe merjünk nézni a tényekkel. A 29 riport java erre figyelmeztet. A recenzens sa­ ját ízlésére, élményeire hagyatkozva csak néhányat emelhet ki. Zám Tibor: Egy elnökválasztás történeté-ben arra hívja fel a figyelmet, hogy a demokrá­ ciát, a jogokkal való élést, gyakorlást meg kell tanulnia a közösségnek, hogy néhány ügyeskedő ne élhessen vissza vele, ne játszhassa ki a tagság gya­ korlatlanságát, tájékozatlanságát. Mo­ csár Gábor (Falusi könyvtárak - Pa­ raszti olvasók) írása igen keserűen pa­ naszolja fel, hogy a könyv még nem jut el azokhoz, akiknek írják. Csongrád me­ gye néhány községében vizsgálta a könyvtárak helyzetét. Azt tapasztalhatta, hogy ahol a község előljárói maguk is olvastak, szívügyüknek tartották a kul­ túrát, a közművelődést — ott helységet pénzt is adtak a könyvtárnak. Ám - saj­ nálatosan - sok az ellenpélda is. Pedig ha azt akarjuk, hogy közgondolkodá­ sunk, közvéleményünk előbbre lépjen valóban demokratikussá kell tenni a közművelődés lehetőségeit is. S ez nem is annyira pénz, mint inkább szemlélet kér­ dése. A témához kapcsolódik — más vo­ natkozásban — Berkovits György Házi­ divat c. riportja. Már a cím is jelzi, hogy olyan divatjelenségről van szó, ami mel­ lett nem mehetünk el szó nélkül. A szűkölködés századai után most mintha a ház nagyságával, az eltúlzott — tehát funkciótla n — méretekkel kárpótolná ma­ gát a gazdagodó falu. Nem érdemelne szót a téma, ha a falvakban rosszul ter­ vezett és épített házak nem terhelnék meg fölöslegesen „építőipari kapacitá­ sunkat" és valóban, lényegesen enyhí- LŐ R IN C V IT U S : A N Y A G Y E R M E K É V E L (RÉSZLET) tenék a lakásgondokat. De ez az ízlés­ ficam arra mutat, hogy a „leszálló kul­ túra” , tehát a hajdani módosok puszta (és rossz) utánzása, a precc „mutatás" nem jelent szemlélet és életforma válto­ zást is, az anyagi gyarapodást nem kö­ veti a kulturáltabb, gazdagabb élet igénylése is. Sok esetben nem. A kötet egyik legjobb riportja (sok kri­ tikus szerint is) Kereszty András: Integra dominó-ja. A riporter egy egyszeri, meg­ ismételhetetlen (esetünkben vasúti bale­ set, — amiről kívánnák is, hogy ne ismét­ lődjön meg!) történés kapcsán jut el mé­ lyebb összefüggésekhez. Végül is az okozta negyvenhárom ember halálát, hagy - durván fogalmazva - nem a megfelelő ember kezelte a váltókat. A riporter nem menti fel, - ezt nem is te­ heti - de kinyomozza hogyan jutott el Szániel Ferenc oda, hogy nem volt ura a rábízott berendezésnek. Idős, fáradt emberről van szó, aki — 1800 Ft-os fi­ zetéssel! — több évtizedes becsületes munkával eltöltött szolgálat után már nem tudott lépést tartani a megnöveke­ dett követelményekkel. Érezte, tudta ezt, de kötelességtudata, hűsége miatt nem hagyta ott posztját. Amikor könnyebb, más munkát keresett elutasították. „A vonatnak menni kell" — vérévé vált. Kis odafigyeléssel, ha a vonatokat irányító embert is nézik, elkerülhető a baleset. Erre figyelmeztet a riport, s ez a tanul­ ság általánosítható is. 29 riport, 29 embert és problémalátást jelent. A valóság egy-egy szegletét, je ­ lenségét mutatják fel. A kötet, a ripor­ tok haszna az, hogy eszméltetik, cselek­ vésre és gondolkodásra késztetik az ol­ vasót. Tehetnek-e többet? (Kossuth Kiadó, 1973) H o rp á c s i S á n d o r 31 �K a tk ó Is tv á n : Vadhajtás Jóleső érzéssel csukja be az olvasó Katkó István Vadhajtás című legújabb kötetét. Érzi, egy kitűnő — az író eddigi életművében talán legjelentősebb — mű végéhez érkezett. Pedig Katkó ebben a regényeben — saját korábbi műveihez vizsonyítva — sem hozott tárgyában és témájában különösebben újat, vagy mondanivalójában megdöbbentőt. Miért hát e revelációszerű lelkesedés? Mindenekelőtt azért, mert — úgy érez­ zük — az író ebben a műben a forma és a tartalom olyan harmóniáját terem­ tette meg, gondolatainak olyan kristálytiszta megfogalmazását adja, amellyel egyenértékűt nem igen találunk eddigi műveiben. S ezen túlmenően, sikerült egy nehéz, — konvencionálisan — kényes témát úgy ábrázolnia, olyan hitelesen és őszintén, annyira érdekfeszítően és iz­ galmasan, ahogyan a kortárs irodalom­ ban még csak keveseknek sikerült. bokra, mert az egyes részecskék egymás­ ból építkeznek, gondolatilag kapcsolód­ nak egymáshoz. A kitűnő részletmegfi­ gyelések egész sorával találkozunk a re­ gényben. S ezek az apró, plasztikusan megrajzolt életdarabkák éreztetik meg az olvasóval a személyi kultusz első évei­ nek korát, annak teljes bonyolultságá­ ban, minden jóságával és hibájával együtt, történelmileg hitelesen, reálisan. Ennek a szimpatikus, olvasmányossá­ got biztosító ábrázolásmódnak másik eré­ nye az a mesteri virtuozitás, ahogyan Katkó a történés időrendjének merész felforgatásával a különböző egymás után elhelyezkedő idődarabokat egyidejűsítve évtizedeket fog össze. A főhős, a kovács fia, akinek szemével látjuk a történte­ ket, több mint másfél évtizeddel az ese­ mények után tekint vissza életének arra a sorsdöntő szakaszára, amikor az Ideo­ lógiai Akadémia hallgatója volt, s amikor a baleset történt. Az emlékezés, mint írói, ábrázolási módszer, az adott időin­ tervallumon belül a gondolatok szabad asszociációjának korlátlan lehetőségét nyújtja, amellyel az iró megfelelőképpen él is. A történet gondolatilag így érde­ Dicséretes ökonómiával építkezik, s kes és izgalmas igazán. Egy-egy szerep­ lényegretörő, modern elbeszélő stílusban lőivel később is találkozunk, s régi és je ­ meséli el két ember — apa és fia — lenkori helyzetük különbözőségéből, sor­ történetét egy hitet és emberséget pró­ suk alakulásából a társadalom életében bára tevő, fájdalmas ellentmondásokkal végbement változásokra következhetünk. terhes korban, amikor az egzisztenciális, Katkó István könyve tehát ezért is jó: a sőt nem egy esetben a fizikai lehetet­ munkáshatalmat nem metafizikusan áb­ lenné válás, — esetleg — megsemmisülés rázolja, hanem történeti folyamatossá­ - Damoklész kardjaként kísértett az em­ gában, kialakulásában és megerősödé­ berek feje fölött, az egyén számára sok­ sében. szor érthetetlen módon, megfoghatat­ Katkó nem szépít, nem célja a törté­ lanul. nelmi valóság lakkozása. Hiszi és vallja A tulajdonképpeni konfliktust jelentő — amit egyik középponti figurája, az cselekmény 1951-ben játszódik. Az öreg, öreg kovács nem ért — , hogy jelenünket kommunista kovácsot Budapest egyik kül­ — és múltunkat is mindig az ellentmon­ városában kilökték (vagy kiesett?) a vo­ dásokkal együtt kell vállalnunk. Az öreg natból. Szerencsére nem esett különö­ kovács politikai naivitás, az illuziók vilá­ sebb baja. De csak látszatra,mert az ad­ gában élt, s az ellentmondásokra hirte­ dig tevékeny, társadalmilag mobil em­ len rádöbbenve, meghasonlik — önma­ ber megváltozott. Elvesztette kommu­ gával és a politikai vezetéssel is — , nista harcosságát, aktivitását. Magába visszavonul a közélettől, s a továbbiak­ zárkózó, csendesen beletörődő, béketű­ ban nem szolgálja azt a rendszert, amely­ rő ember — amilyen soha életében sem re addig a mindenét tette. volt — lett belőle. Ö nként „lépett ki" az Hasonkorú társa, Rigó Jenő, az egy­ időből, a történelemből; hagyta, hogy szerű munkásból lett gyárigazgató — nélküle történjenek a dolgok. akit a németek elől a háborúban az Vajon miért? Ki lehetett a tettes? Ki­ öreg rejtegetett - a határozott, a cél­ nek ,kiknek állt, illetve állhatott érde­ tudatosan cselekvő kommunista típusa. kükben — és miért — , hogy megpróbál­ Mint vezető beosztású ember — érthető ják elnémítani? — nem mentes a kor téves eszméitől, a Ezekre a rendkívül izgalmas kérdések­ voluntarizmustól. Ügybuzgalmát, szenve­ re keres választ az öreg kovács fia, miu­ délyes harcosságát ezért érezzük néha tán az apa a tettes személyéről — bár túlzottnak, olykor már-már túlkapásnak, ismeri - , megváltozásának kiváltó oká­ amely - például a szappan csökken­ ról semmit nem hajlandó elmondani. tése miatt a munkások tervezett sztrájkja Félig tehát a krimiizgalma is benne van alkalmával — szembefordítja osztályosa­ a regényben. Mégis sokkal több szimpla ival. Mégis — minden tévedése és túlzása oknyomozásnál. Hiteles korrajz és lebi­ ellenére — az általa járt utat fogadjuk lincselő pszichológiai vizsgálat és ön­ el és tartjuk követendőnek, mert ez az vizsgálat egyszerre. Egy lélek megrop­ építő cselekvés útja. Rigót kemény fából pan, s következményeként egy másikban faragták, nem lehet egykönnyen elbánni vele. Kommunista hitét, cselekvő tennikínzón fellobog a lelkiismeret. Az író ábrázolásmódjára a filmszerű akarását a kudarcok sem törik le. Élete megjelenítés jellemző. Mozaik-kockákból, végéig megmarad politikailag, társadal­ jelenetekből építi fel a történetet. A me­ milag aktív, szocialista építésben élen­ se, a cselekmény mégsem törik dara­ járó kommunistának. 32 Katkó nem a „gátlástalanul” csevegő írók fajtájából való. Nagyon ökonomi­ kusan és tudatosan szerkeszti meg mon­ danivalóját. Szereplőiről általában hosszú leírásokban - nem alkot külön véleményt. Szituációkban jellemzi őket, vagyis azzal: hogyan viselkednek egyegy, sokszor kritikus helyzetben. Csiszár Andrásról például, a sokat próbált és át­ élt porcelángyári munkásról - aki az öreg kovácsot „kilökte" a vonatból — sem mond semmi írói véleményt. Mégis, hogy milyen embernek tartja, azt elárul­ ja azzal, hogy - és hogyan - szembesíti „áldozatával" és annak fiával, ahogyan beszélteti. Ez a közvetett jellemzés, min­ den leírásnál érzékletesebbé teszi ezt a — néha bizony logikátlanul — gondolko­ dó munkásembert. Az ábrázolás kitűnő­ ségét dicséri, hogy — bár Csiszár csak villanásra tűnik fel a regény lapjain — alakja élő és hiteles, sorsa sok túlbuz­ góságból, alaptalanul meghurcolt em­ berré. A regény többi szereplője is egy-egy jellegzetes korabeli típust képvisel. Ki­ tűnően jellemzett, egyénített figurák. Jelszerűen utalunk csak néhányra: a saját hasznát néző, karierista művezetőre, egykori munkástársaitól, a tömegektől elidegenedett pártközponti munkatársra, vagy az Ideológiai Intézet két — teljesen különböző karakterű — hallgatójára, a kevés politikai érzékkel megáldott, in­ kább a sportban feloldódó, nyírségi pa­ raszt fiúra, Lencsés Mihályra és az okos, céltudatosan tanuló Trall Alfrédra, aki nagypolgári származása ellenére az egyik leghűségesebb és legőszintébb kommunista. Legközelebbi és legszemélyesebb is­ merősünk az öreg kovács fia, aki a tör­ ténetet elmeséli. Vele — szemléletével és gondjaival — azonosulva, szinte valósá­ gos résztvevőként éljük végig belső vívó­ dásokkal, megpróbáltatásokkal és meg­ megújuló erőfeszítésekkel tarkított ifjú­ felnőtt életét, a küzdelmes tanulóéveket. A történelmi és társadalmi szükségsze­ rűség a főhőst olyan feladat vállalásra kényszeríti, amely pillanatnyilag terhes és megerőltető számára, de amelynek elvég­ zésére — képességeinél fogva — alkalmas. Tulajdonképpen e kényszerűség mozgat­ ja a többi szereplő cselekedését is. S e kényszerűség nem egy esetben jogos történelmi és társadalmi alapjaitól elsza­ kadva, egy félelmetes mechanizmus á l­ tal kiépített és táplált nyomasztó lelki kényszerré válik. „ . . . Annyi év után a saját viselkedé­ semet szeretném megfejteni. Esküszöm, hogy nem kényszerített senki, s én mégis féltem. Mikor keletkezett bennem a bűn­ tudat? Miből táplálkozott? Talán abból, hogy mindennap elhangzott: "Sorainkba furakodott az ellenség«.” — meditál egy helyütt a főhős, s ezzel egyszerre jelle­ mez kort, társadalmat, emberi magatar­ tást. Katkó István könyve eredeti, egyéni hangú írásmű, kitűnő olvasmány. Tárgyá­ nak megválasztásában, témájában, gon­ dolati igényességében és színvonalas �formai, tartalmi megvalósításában szer­ vesen illeszkedik az írói életmű eddigi realista ihletésű vonulatába. S úgy érezzük — meggyőződésünk, nem alap­ talanul - , hogy pillanatnyilag ez a re­ gény annak koronája. (Szépirodalmi Könyvkiadó, 1973.) S. L. VISSZHANG Közös dolgaink Nem ildomos éppen afféle „bennfen­ tesként” reagálni az idősebb, és főként rangosabb laptársaink hasábjain a Pa­ lócföldről „elejtett” dicsérő megjegyzé­ sekre, véleményekre, hiszen ez jogosan tűnhet hivalkodásnak. (Persze az érdemi bírálatot is jobb csendben tudomásul venni és az abba foglalt intelmeket megfogadni.) Hogy ennek biztos tuda­ tában a Napjaink augusztusi számának „Tallózás” rovatában -Horpácsi Sándor tollából, „A mai magyar valóság képe és ami hiányzik" címmel megjelent írást mégsem hagyjuk visszhangtalanul, annak kettős oka van. Mindenekelőtt örömmel konstatáltuk, hogy a számunkra az irodalmi sajtóorgá­ numok közül -a tájjellegű rokonság kapcsán- a „legédesebb testvérnek” kí­ nálkozó Napjaink ismét figyelemre mél­ tatta a tartalmi és formai célkitűzései ben egyaránt megújhodott Palócföld tö­ rekvéseit. (Egy hónappal előtte ugyanis Győri László köszöntötte a Napjainkban a nógrádi folyóiratot. (E reflexiókat a két lap között az elmúlt évek során hol szorosabbra húzott, hol kilazulni s mármár teljesen elszakadni látszó kötelék újbóli erősödése jeleinek is felfoghatjuk, és mi szívesen fogjuk fel annak. A Pa­ lócföld szerkesztésbeli változásának irá­ nya a haladó hagyományok missziószerű ápolása mellett a „kisbetűs" nap­ jaink valóságának vallatásával, ujságszerűbb, olvasmányosabb tipográfiájával évi hatszori megjelenésével- ugyanis merjük remélni- arra az útra vezet, ame­ lyet elsősorban a Napjaink próbált előt­ tünk simára taposni, többnyire sikerrel. A némely területen való együtthaladás, -amely jelenthet egymásutániságot, illetve szerencsésebb esetben egymásmellettiséget is- lehetőségének megpendítése lett mondandónk serkentője. Egyet kell értenünk a szerzőnek azzal -a té­ nyekkel igazolt- ítéletével, hogy a mun­ kásság, mint alapvető társadalmi osz­ tály szerepköréhez, jelentőségéhez mél­ tatlanul jelenik meg - ha egyáltalán meg­ jelenik, tisztelet a kivételnek a mai ma­ gyar szépirodalomban. (A Napjaink á l­ tal is patronált tokaji írótábor éppen ennek, az egyre nyugtalanítóbb je le n ­ ségnek az okait volt hivatott felderíteni, s e szándék mindenképp tiszteletremél- tó, akkor is, ha a megvalósítás -mint hírlik- még nem sikerült maradéktalanul.) Ugyancsak könnyen belátható an­ nak a felismerésnek az igazsága is, hogy az irodalmi riport, a szociográfia nem kevés eredményt produkált a munkásság élet- és munkakörülményeinek, maga­ tartásának, gondolkodásmódjának, ér­ zelmi világának ábrázolása terén. Ez persze nem jelenti azt, hogy e területen nincs már tennivaló bármelyik folyóirat házatáján. Mindkét területre -szépiro­ dalom és szociográfia- vonatkoztatva el kell fogadnunk a cikkíró javaslatát -ami mintegy megerősíti ebbéli hitünket- mi­ szerint: ” . . . e tárgykörre való „profilírozást” éppen a Napjainktól és a Palóc­ földtől „várnánk el” , hiszen Miskolcon, Salgótarjánban „a téma az utcán he­ ver” . Ugyanakkor nem kis feladatunk ne­ künk sem, hogy e törekvésünk a pro­ vincializmus, a sematizmus veszélyétől mentesen valósuljon meg. Ugyancsak továbbgondolkodásra kell hogy késztessen valamennyiünket -szer­ kesztőket, munkatársakat, régebbi és ujonnan toborzott olvasókat- az a meg­ jegyzés, amelyet a szerző a Valóság cik­ kei kapcsán tesz. „Félő azonban, hogy ezek az igényes és magas színvonalú írá­ sok éppen azokhoz nem jutnak el, akik­ ről szólnak” — írja, mintegy önkéntelen önvizsgálatra kényszerítve bennünket is Vajon a megújult Palócföld négy szá­ mát -vagy csak egy-egy cikkét is- hány munkás olvasta? Még csak megközelítő­ en pontos számadatnak sem vagyunk a birtokában -ami önmagában is figyel­ meztető jele munkánk hiányosságainakmégis nyugodt lelkiismerettel kijelent­ hetjük: közel sem annyian, mint ami fel­ tétlen szükséges lenne s pláne nem an­ nyian, mint amennyit szerettünk volna. A propaganda munka, a jóértelmű ön­ reklám mindég kifejezetten gyenge pont­ ja volt a Palócföldnek s a némi javulás ellenére még mi is az. Az utóbbi időben inkább visszájára fordult közmondás alapján -miszerint a jó bornak is kell cégér- is jogos annak megállapítása, hogy fokoznunk kell irodalomnépszerűsitő tevékenységünk színvonalát, a Pa­ lócföld olvasottsági szintjét általában és főleg a munkások körében. Többek között ezekre, a jó néhány fo­ lyóiratot érintő, de alapvetően mégis­ csak az ipari tájakhoz kötődő feladata­ inkra figyelmeztet a Napjaink idézett Ki írta a Tragédia utolsó sorait? A zárómondat problémája Az ember tragédiája körül — a sokrétű nagy műveket jellemzően — mindig sok és sokféle vita folyt. Ezek egyik legré­ gebbike és legszívósabbika: ki írta az Úr parancsaként hangzó zárósort: „M ondot­ tam ember: küzdj és bízva bízzál!” ? Már Mikszáth felröpentette, tréfás ka­ csaként, hogy nem Madách írta, hanem egyik barátja, Bory István. Arany János írta — vélte még komoly irodalomtörténész is — , hogy a mű peszszimizmusát enyhítse. Ismét mások: Madách írta, de utólag Arany János javaslatára. Hasonló vélemény variánsait folytatni lehetne. Külön említést érdemel Mohácsi Jenő­ nek, a Tragédia mindmáig legjobb né­ met-fordítójának stilisztikai-verselési meggondolásból eredő véleménye. Madách tőművének ez a kitűnő értője a Nyugat 1926. december 1-i számában ezt írja: ,, . . . Vallom és hiszem, hogy Az ember tragédiájának utolsó sora Madách utólagos hozzátoldása; hiszem és vallom, hogy a mű eredetileg Ádám kételkedésé­ vel fejeződött be: Csak az a vég! - csak azt tudnám feledni! Ezt bizonyítani is tu­ dom. Az ember tragédiája első hat színe rímesen végződik, rímpárokkal, bizonnyára Shakespeare és követői hatása alatt, akik így gyakorolják a jelenetek kicsendítését. . . Madách valószínűleg rímesen akarta befejezni a Tragédiáját. Az utol­ só sor pedig rímtelenségével a levegőben lóg. (Követni — feledni rímek számit.) Madách később írta hozzá ezt a sort, mely a mű konstrukciójával ellenkezik és két rímes sor után rímtelen . .." A Tragédia zárómondata madáchi szerzőségének ez a — meggyőződésünk szerint — alaptalan vitatása konok ma­ kacssággal itt-ott ma is felbukkan. Varga Imre, aki nagyszerű salgótarjá­ ni Madách-szobrát csak a Tragédia lé­ nyegértésének birtokában alkothatta meg, a Palócföld 1973/2. számában ezt í r j a : ........A lét kérdéseire Madách igazi válasza nem az Arany Jánosi tolladékban, az ember küzdj és bízva bízzálban szólal meg (saját kiemelésem), hanem kitűnően poentírozott kérdésfelvetések révén, az élet sodró önismétlésében . . . " A Tragédia zárómondata a szerzőség irodalomtörténeti problémája mellett esz­ mei problémát is okozott. Egyes vélemények szerint a Tragédia utolsó mondata nem simul bele szerve­ sen és egyértelműen a mű mondanivaló­ jába, „kilóg” a szöveg egészéből. Hogy megtöri a gondolatsort, mesterkélt „odaragasztás" érzetét kelti s legfeljebb némi szerkezetlezáró szerepet szánhatott neki a költő. Mintha Kárpáti Aurél a Színház­ ban megjelent alábbi mondata is erre utalna: „ . . . A kibékíthetetlennek hitt tézis-antitézisét (a műnek) az égi szózat, az utolsó mondat szintézise oldja fel . . ." Csak ez volna a zárómondat szerepe? Érdemes idéznünk Reményik Sándor, erdélyi költő „Az utolsó mondat problé­ mája” című versének néhány mondatát: „Ember küzdj és bízva bízzál!” Ki sugallta e mondatot Neked, Csonkatornyod komor koloszusát Aranytetővel ki tetőzte be? 33 �ezt a sort. Különösebb grafológiai szak­ értelem nélkül minden kéziraton meg le­ het állapítani, ha valaki, akár maga a szerző, utólag írt hozzá valamit. Ismét egy pillantás a Kéziratra: azo­ nos tintaszín, azonos, folytatólagos sor­ vezetés, azonos betűtestek, azonos fa ­ ragású és fogású lúdtoll — Madách ki­ lenc Iúdtollat használt el főműve írásá­ ban — tehát azonos kéz írta a zárósort. Ha a Tragédia pesszimista hangvéte­ lű volna, akkor is remekmű volna. De a pesszimizmust már Arany János is cá­ folta s azóta is számos, jelentős szak­ értő. Az ember tragédiája nem optimista, nem is pesszimista, hanem a kettő szin­ tézisében illuziótlanul realista. Sőtér m egállapítása:... Az ember tragédiája legalábbis pesszimistaellenes . . . . ” Mohácsi Jenőnek a színzáró rímpárok­ ra való hivatkozása érdekes, de nem meggyőző. A rímpárokkal való befejezés Mert lelked sikoltó díszharmóniája lenti, hogy a parancsadó itt mintegy lé­ nem törvény Shakespearenél sem, még Más véget követelt. legzetet vesz, ezzel felfigyelést indikál, kevésbé Madáchnál. A tragédia tizenöt A hűtlen asszony, a vesztett haza, mert most mondja ki a legfontosabbat, szinéből csak hat szín zárul rímpárral; A nyűgös test, mely szellemlakosának a megoldást: ” . . . küzdj és bízva bízzál!” ellenben rímpár nélkül végződik kilenc Börtöne inkább, semmint otthona, Az idei évfordulón megjelent, helyre­ szin: az ötödik -ezt Mohácsi tévesen A céltalan, őrült történelem, állított szövegű díszkiadás remélhetőleg számolta a rímpár végződésűek közé-, Mely kerekével vaktában tipor végső pontot tett — a többi mellett — a a hetedik, a nyolcadik, a kilencedik, t i­ A tehetetlen, balga népeken, zárósor központozásának zűrzavarában zedik, tizenegyedik, tizenkettedik, tizen­ A horizontra ráereszkedő is.harmadik és tizennegyedik, tehát a szi­ Vérpárás magyar alkonyat: A Tragédia utolsó mondata a fordí­ nekben majdnem kétharmada. Ez a leg­ Csak azt diktálhatták, hogy letaszítsd tóknak is problémát okoz. A fordítás köz­ tetszetősebb érv is elesik tehát. Évájával együtt Ádámodat. ismert egyéb nehézségei mellett, ebben Befejezésül Bálint György nagyszerű a sorban, különösen a „bízva bízzál” sorait idézzük, „A toronyőr visszapillant” hangsúlyosított és hangsúlyosító, ünne­ című, 1966-ban megjelent műve első kö­ pélyes és nyomatékos, kettőzött igealak Ember küzdj és bízva bízzál! tetének 513. oldaláról: jelent gondot. E sornál több fordító kért Ki sugallta e mondatot Neked? már tőlem jelentés-meghatározó, eliga­ „ . . . Ma eszembe jutott Madách. M in­ Talán egy aranylelkű bölcs barát? dig nagyon szerettem Az ember tragé­ zító tanácsot. Nem szólva néhány, értelmileg is el­ diáját, csak utolsó mondatával nem tud­ hibázott fordításról — ” . . . ember bízzál tam kibékülni. Annyi céltalan küzdelem Vagy tán kötelességnek ismeréd bennem!” , „ . . . ember bízzál magad­ után mégis: Ember küzdj és bízva bíz­ Hitet ébreszteni — hitetlenül? ban!" a fordítók rendszerint csak hal­ zál! - mindig úgy éreztem, hogy M a­ Lásd, ha olykor a bu rám nehezül, ványan, a parancs mozgósító erejét dách ezt a mondatot meggyőződés nél­ Jobb’ szeretném, ha tornyod úgy ma­ meggyengítve tudják visszaadni. kül írta a nagy mű végére; csak azért, rad . . . Igaza van Radó Györgynek: „ . . . az hogy eleget tegyen az optimizmus illemFélelmesen, csonkán, kegyetlenül. utolsó sor tartalmi és hangulati megol­ szabályának. Most. nem is tudom, ho­ dását egyetlen német fordítás sem tud­ gyan, ezen a koratavaszi napon ráesz­ ta adni s a többi fordítás sem igazán ..." méltem, hogy ez a mondat az egész mű Van a Tragédia zárómondatának filo­ Ö sszefoglalásul. Ha a Tragédia záró­ lényege, Küzdelem magáért a küzde­ lógiai problémája is. Ennél a sornál kü­ sora hiányoznék, a mű a maga egészé­ lemért: ez az élet. Madách nemhiába lönösen is hibának kell minősítenünk a ben akkor is remekmű volna. nevelődött Hegelen, dialektikus volt, - Tragédia szövegének egészében is elEzért Madách remekműve volna, ak­ megértette, hogy élni annyi, mint küz­ búrjánzott — henye központozást. kor is ha bizonyítható lenne, hogy ezt a deni, és ezért a küzdelem jó. Bízva bíz­ A Kéziratban ez van: „Mondottam em­ zárósort nem ő írta, vagy utólag írta. ni: ez kissé nehéz és nem mindig sike­ ber: küzdj és bízva bízzál!” Így került — De a sor idegen-kezű vagy utólagos rül. Küzdeni viszont olyan természetes helyesen — az első és második kiadás­ szerzősége nemcsak nem bizonyítható, és nélkülözhetetlen, mint lélegzetet ven­ ba is. A harmadik kiadásban elmarad hanem teljességgel kizárható. ni. Küzdeni még bizakodás nélkül is le­ a " : " . Elég egyetlen pillantást vetni a Tra­ het . . . ” Ettől kezdve, a további kiadásokban a gédia Kéziratának eredeti nagyságban Kevés irodalmi műből született annyi hogy központozás legkülönfélébb variációkkal itt közölt zárósor-fotokópiájára, közmondás, szállóige, mint Az ember tra­ meggyőződjünk: Madách írta azt és találkozunk. A kézirati kettőspont helyére gédiájából. Egyik leggyakoribb szálló­ „ , " vessző kerül s ugyancsak vessző nem más. átcsúsztatja a hangsúlyt az Úr erőtel­ Sőtér István írja „Álom a történelem­ igénk éppen a zárósor: „Mondottam jes „mondottam” szaváról az emberre s ben” című Madách-monográfiája 50. ol­ ember: küzdj és bízva bízzál!” Nyugodtan idézhetjük abban a meg­ ezzel gyengíti az Ádám hezitálását, a l­ dalán: Azt a legendát, mintha a kudozó szándékát — „Gyanítom én is, . . . Tragédia híres végsora Aranytól szárma­ győződésben, hogy ez a sor is Madách csak . . . ” — keményen lezáró és az egyet­ zott volna, Madách eredeti kézirata két- leikéből lelkedzett. len lehetséges teendőre — „küzdj és bíz­ ségbevonhatatlanul cáfolja meg . . . ” zál!” - adott parancsot, amelyet a ket­ A Kézirat azt is kizárja, hogy nem is Szabó József tőspont még hangsúlyosít, mert azt je ­ utólag, hanem egyidejűen írta Madách 34 �STEFÁNIAI EDIT: EMLÉKEK KERTJE II. Országos Zománcművészeti Biennálé Salgótarján 1973 BOHUS ZOLTÁN: MOTÍVUM KISS ÉVA- STEFÁNIAI EDIT: ÉKSZER HATOLDALON: PETRILLA ISTVÁN: BALLADA �� Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document https://dkvt.bbmk.hu/pf/a99cf28862f10c2181da077d915551cd.pdf Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Kassai - Végh Miklós Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 1973 Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Language A language of the resource hun Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Subject The topic of the resource Irodalom Művészet Közélet Társadalompolitika Title A name given to the resource Palócföld - 1973/4. szám Type The nature or genre of the resource folyóirat 1973 folyóirat Irodalom Közélet Művészet Nógrád megye Társadalompolitika