https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/451ba4063d7ed8a15663fd05da2ab21b.pdf 02c58e27934d381035633ac4274e2d5f PDF Text Text Demográfiai robbanás és alacsony népszaporulat Válságban van-e a mai család? Az egyenjoguság gyakorlatáról Kell-e színház Salgótarjánnak? Csanády János, Jobbágy Károly, Solymos Ida, Tamás István versei A népi kultúra emlékei Ismeretlen dokumentumok Csontváryról Vita a falusi értelmiségről Milyen könnyű is a felszín fényjátékaitól megtéveszve tévesen ítélkezni dolgainkról! Figyelmetlenül vagy fe­ lelőtlenül számot vetni — s ennek megfelelően cseleked­ ni utána. Figyelmetlenül vagy felelőtlenül: mert mozga­ tórugóiig fel nem bontottuk a hibásan mozgó szerkeze­ tet, ismereteink hézagairól tudván sem merészkedtünk a józan áttekinthetés magasába, másokéval meg nem ter­ mékenyítettük magunk korlátozottnak vallott tapaszta­ lását. Figyelem a demográfiai helyzetünk történetével, a gyermekszaporulat összesített helyzetképével és az ural­ kodó tendnciákkal tisztában levők utóbbi időben meg­ szaporodott, veszélyre figyelmeztető szavait — s félek: a félreértés ilyen lehetősége fenyegeti társadalmunk egye- deinek számottevő részét. S olykor-olykor magamat sem határolhatom el ettől a sokaságtól. Mire is gondolok hát? Hiszem, tudom, maradéktalanul elfogadom azok iga­ zát, akik felelős cselekvést sürgető központi problémát látnak a gyermekkérdésben. Nincs is más lehetősége annak, aki következetesen szembesülni kíván az egyér­ telmű valósággal. De mert Magyarország lakóinak töre­ dékét sorolhatom csak a „dolgok tudói” közé, azokra a milliókra hivatkozom, akiknek a gyermekkérdés megol­ dását „realizálniuk” kellene — csakhogy talán tévésen ítélkeznek ebbéli állapotainkról. Ha az ilyen optikával szemlélem például a negyvenezer lelket számláló várost, ahol élek ,úton-útfélen megállapodom magammal: sok �a gyerek. Sok lehet, legalábbis nem aggasztóan kevés teltek az óvodák, zsúfoltak a játszóterek; ismerőseim kö­ rében egyre gyakoribb örömhír a harmadik gyerek érke­ zése; mind többször találkozom házasságuk kezdetén állókkal, akik az ,,egykénél" többet terveznek: életszín­ vonalunk jó, egyre javul, nem lehet hát baj a gyermektelenségből. VII. évfolyam 3. szám Ezt mutatja a felszín. S akik csak ezt a felszínt tapo­ gatják végig napról-napra, nemigen ásnak mélyebbre — legfeljebb ha érintőlegesen vetődik fel bennük hét-nyolc gyermekes nagyszüleik példája. Meg hogy mit jelent biz­ tosító, örömhozó utódok nélkül átlépni a hatodik X-en túlra. De ez a futó szembesülés sosem tágul nemzeti­ társadalmi keretekig, nem szüli meg a gyermekszapo­ rulat növekedését. VÁLTOZÓ VALÓSÁGUNK Népesedési helyzetünk problémáinak megoldása út­ ban van - nem is első lépéseinél tart már. S ha megért­ jük a dolgok megnyugtató elrendezésének állapotát, az semmiképpen sem lesz csak és kizárólag törvények, ren­ deletek, intézkedések eredménye. Záloga lesz annak a minél többekben tudatosuló felelősség is: közös érde­ keink szerint áttekinteni, ítélkezni és cselekedni — ,,gyerrekügyben" is. MŰVÉSZET ÉS KÖZÖNSÉGE Kassai-Végh Miklós tartalom Kovács Ferenc: Demográfiai robbanás és ala­ csony népszaporulat 5 K. Bacskó Piroska: Válságban van-e a mai család? 7 Avar Pál: Egyenjogúság? 8 Szalánczay György: Értelmiség a közéletben — vidéken 3 10 Molnár Gál Péter: Kell-e színház Salgótarjánnak? 11 Barna Tibor: Színházi város vagyunk? 13 Korill Ferenc: A Petőfi '73 és ifjúságunk SZÉPIRODALOM 15 15 17 18 20 20 20 22 Tamás István: Petőfi, Dózsa Kádár Péter: Emberek között Jobbágy Károly: Őszi utazás (részlet) Bartha László: Tükrös Solymos Ida: Estély a kultursznobnál Csanády János: Egy másik éhség Nap Fábián: Ha Max üzen Varga Rudolf: Helyzetkép HAGYOMÁNY IRODALMI, MŰVÉSZETI, TÁRSADALOMPOLITIKAI FOLYÓIRAT A NÓGRÁD MEGYEI TANÁCS MŰVELŐDÉSÜGYI OSZTÁ­ LYÁNAK FOLYÓIRATA Megjelenik két havonta Felelős szerkesztő: Kassai-Végh Miklós A szerkesztőség tagjai: Csongrády Béla, Czinke Ferenc, Kere­ kes László, Kiss Aurél, Kojnok Nándor, Schneider Miklós Kiadja a Nógrád megyei Lapkiadó Vállalat. Felelős kiadó: Vida Edit. Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető a postahivatalokban. A szerkesztőség címe: 3100. Salgótarján, Nógrád megyei Tanács Művelődésügyi Osztálya. Egyes szám ára 5 Ft. Előfizetési díj fél évre 15, egy évre 30 Ft Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. 73 4863 NyV Balassagyarmat 2000 db Fv.: Kelemen Gábor 23 24 25 27 Kapros Márta: A népi kultúra emlékei Gerő László: A nógrádi várak Hann Ferenc: A gácsi patikus Szigethy Gábor: Szerepálom KÖRKÉP 29 3. salgótarjáni Tavaszi Tárlat (Pál József) 30 A munkásosztály a paradicsomba megy (Csongrády Béla) 31 Andrej Rubljov (K. F.) 32 Szekulity Péter: Hány nap a világ? (Lakos György) 32 Interjúk a munkásegységről (H. Hámori Anna) 33 Útikönyv a születő Budapestről (Schneider Miklós) * VITA 34 ,,Magának él-e a falusi értelmiség?” (Kicsiny Miklós) Címoldalon: Tar Ferenc Tereferélők c. szobra (részlet) a 11, 12, 19, 28, 30 oldal reprodukciói válogatás a III. Tavaszi Tárlat anyagából Foto: Veres Mihály �VÁLTOZÓ VALÓSÁGUNK Kovács Ferenc Demográfiai robbanás és alacsony népszaporulat Napjainkban egyre gyakoribbá válik a népesedési kérdések vizsgálata. Olvashatunk túlnépesedésről és szenvedélyesen vitatkozhatunk a népesedés pangásáról: — nem nére is — Ha ilyen ütemben gyarapodik az emberiség, maholnap lesz bolygónkon hely. 650 év múlva a Föld egész felszí­ számítva — beleértve a tengerek és szárazföldek felszínét 10 fő jutna minden négyzetméterre. — Ahhoz, hogy egy emberöltő múlva ne csökkenjék hazánk lélekszáma, az kellene, hogy 1000 édesanya közül 16 szüljön egészséges gyermeket. Ahhoz pedig, hogy egy emberöltő múlva szaporodjék a nemzet, az kellene, hogy minden 1000 lakosra 17 újszülött jusson. A mai arány 1000 a 14,7-hez . . . * A két megállapítás az első pillanatra mintha ellentétben állna egymással. A valóságban azonban a Föld lakossága ténylegesen rob­ banásszerűen növekedik. Az évi szaporulat 2 %. Felületesen szemlélve ez nem tűnik soknak, de egy tucat embernek (12) ilyen növekedés mellett még egy évszázad sem kellene ahhoz, hogy elérje Földünk jelenlegi népességét. S ez a szám ma már túl van a 3,5 milliárdon. 1980-ra pedig a 4 milliárdot is túlhaladja az emberiség létszáma. A problémát különösen súlyossá az teszi, hogy az évi 2 %-os növekedés is egyenetlenül oszlik meg Földünkön. A gazdasá­ gilag fejlett kapitalista és szocialista országokban ez az arány jóval kisebb. Sokan éppen az alacsony népesedés tényével küszködnek, ugyanakkor a fejlődő országokban, ahol egyéb­ ként is problematikus a lakosság ellátása, az arány magasabb (Köztudott, hogy fejlődő országoknak a gazdasági fejlődésben elmaradt latin-amerikai, dél-ázsiai, afrikai országokat nevez­ zük.) A népesség robbanásszerű szaporodásának forrása tehát a fejlődő országok túlnépesedése. A fejlődő országok általános gazdasági fejlődésének legfőbb akadálya a népességnövekedés döbbenetes üteme. A legtöbb fejlődő ország demográfiailag annyira szalad, hogy éppen ezért gazdaságilag kénytelen egyhelyben topogni. A termelés egyébként sem tudja foglalkoztatni a felesleges munkáskeze­ ket. A túlnépesedés a termelőerők fékjévé válik. Nem lehet az ipari és mezőgazdasági munka termelékenységét megfele­ lőképpen fokozni, mert a korszerűbb technika munkaerőt tesz feleslegessé. A magas szaporulat a tőkehiányt is súlyosbítja. A közvetlen létfenntartási szükségleteken felül csak igen kevés marad be­ ruházásokra. Az aktív népességnek igen sok gyermeket kell eltartania. Ez az amúgyis nagyszámú lakosság évről-évre sok millió éhes szájjal gyarapodik és közömbösíti a magasabb életszínvonalra irányuló nemzeti erőfeszítések jó részét. Latin-Amerikában a második világháború végétől 1970-ig évi 2,65 %rkal nőtt a mezőgazdasági termelés, de a népes­ ségnövekedés évi 2,8 % volt. Afrikában 1952 és 1965 között évi 2,2 %-kal növekedett az élelmiszertermelés, de a népesség 2,6 %-os évi növekedést produkált. Tehát a termelésnövekedés nem fedezi a népességnövekedést. Az egy főre jutó termelés csökken. A fejlődő országok elmaradottsága éppen ezért fo­ kozódik. A második világháború előtt elmaradottságuk még csak 8-szoros volt a fejlett országok mögött. Ez az arány ma 12-szeres és 2000-ben a jelenlegi tendenciák mellett 18-szorossá válik. Ha földünk lakosságának egészét nézzük, 5 ember közül 4 éhezik vagy nem kap elegendő táplálékot. A fennmaradó 20 % Észak-Amerika, Európa és a Szovjetunió területére esik. Nyilvánvaló, hogy az éhség elleni harc és a fejlődő országok magas szaporulata olykor közömbösítik egymást. De honnan ered ez a rendkívül magas természetes szapo­ rodási arány? És miért csak a fejlődő országokat jellemzi? A természetes szaporodást a születések és a halálozások különbsége adja. A születések száma nem emelkedett ezekben az országokban. A halálozások aránya csökkent robbanás ­ szerűen. A civilizált ember elsősorban saját magát védi, amikor a járványok kialakulását gócukban megakadályozza. A járvá­ nyokat sikerült kiirtani. Az antibiotikumok tömeges felhaszná­ lása, a BCG oltás elterjesztése, a DDT-permetezések, a kép­ zett bábák alkalmazása, az orvosegészségügyi szervezet gya­ rapodása erősen tompítja a korábban krónikusan pusztító be­ tegségek erejét (vérbaj, gümőkór, malária, lepra, trachoma . . .). A fejlett országok a DDT-permetezést már évek óta betil­ tották, de a fejlődő országok zömében még áldást jelent al­ kalmazása, mert a trópusi rovarok ellen a leghatásosabb szer. Tehát a nagy szaporulatot nem a születések növekedése, hanem a halálozások csökkenése eredményezi. Európa orszá­ gai is voltak hasonló helyzetben. Elsőnek Angliában jelent­ keztek a túlnépesedés problémái. Az 1750 és 1880 közötti éve­ ket magas szaporulat jellemezte. Persze a megoldás itt egy­ szerűbb volt. A fölösleges népesség kivándorolt Amerikába. Európa többi országa késve, de követte Anglia példáját. Ázsia, Afrika, Latin-Amerika népeinek a kivándorlás nem je­ lenthet megoldást — a legfejletteb országok nem is fogadnak ázsiai, afrikai bevándorlókat. Az európai országokban a születések számának csökkenése hozta meg a megoldást. Az ipari fejlődés, az életszínvonal emel­ kedése a természetes szaporodás csökkenését eredményezte. Általánossá vált a családtervezés. A fejlődő országok is komoly erőfeszítéseket tesznek a csa­ ládtervezés elterjesztésében. A legnagyobb erőfeszítések épp a legsúlyosabb problémák­ kal küzdő Indiában történtek és történnek ma is. India évi szaporulata több, mint hazánk lakossága. India a független­ ség kivívása óta (1947) tisztában van a népességnövekedés problémáival. Egyik eszköznek a fogamzásgátlás alkalmazá­ sát tekintették. Az Ogino-Knaus módszer elterjesztése mellett döntöttek. Ez nem ellenkezett India hagyományaival, szokásaival, anyagi kiadásokkal nem járt. De Indiában igen magas az analfabéták aránya. A falusi nők 7,5 %-a tud írni-olvasni, és a lakosság 82 %-a falusi. Tehát a nők többsége nem rendelkezik számfogalommal sem. Éppen ezért problémát jelentett a menstruációs ciklus helyes nyilvántartása, kiszámítása. Egy színes gyöngyszemekből álló nyakláncot szerkesztettek: narancs színnel jelölték a menstru­ áció napjait, pirossal a termékeny napokat és zölddel a bizton­ ságos napokat, amikor a nemi kapcsolatok nem járnak megtermékenyüléssel. Minden asszonynak az egyéni ciklus alapján fűzték fel a gyöngyöket. A problémák néhány hónap múlva már jelentkez­ tek: az éjszaka sötétjében nem lehetett látni a gyöngyök szí­ 3 �nét. Ezen is segítettek: szögletes és gömbölyű gyöngyöket al­ kalmaztak és a gyöngyszemeket csak egy irányban lehetett tologatni. Ez sem hozott megoldást. Voltak, akik elfelejtették tovább tolni a gyöngyöket. Mások nem viselték a láncot, mert nem akarták, hogy az egész falu tudja, a családban születés­ szabályozás folyik. Voltak, akik bűvös amulettként kezelték elegendő csak viselni és nem esnek teherbe. Tíz évet vacakoltak el ezzel a módszerrel. Semmi eredményt nem értek el. Különben is vannak a módszernek biológiai hiá­ nyosságai: a ciklus időről időre változik, az aritmikus nők töb­ bet szülnének. Megpróbálták a pesszárium elterjesztését is. De a falusi asszonyok nem mentek el a klinikára a védőszert felszereltet­ ni. Bizonyos ismeretek is szükségesek lennének az emberi test felépítéséről, működéséről, a fajfenntartásról. A zselén lévő utasítást nem tudják elolvasni. A költséges tablettákat elfe­ lejtik beszedni. Stabil és végleges megoldásnak egyedül a sterilizáció bi­ zonyult. 1957-től 1969-ig 4 millióan steriIizáltatták magukat önkéntesen. 7-8 dollár vagy újabban egy táskarádió és 3—6 nap fizetett szabadság a jutalma annak, aki sterilizációra je­ lentkezik. A jelentkezők száma alacsony. Az átlagos hindu fiúgyermeket akar. A többségnek nincs társadalombiztosítása. Az öreg szülőket a kereső fiúk tartják el. A lányoktól, nőktől nem tartják illendőnek anyagi segítséget elfogadni. Könnyebb rávenni családtervezésre azt a házaspárt, ahol már van 3 fiúgyermek. Ahol 4 leány van, tovább próbálkoznak. India a családtervezésre sok pénzt költ. Irodákat, országos hálózatot építettek ki. Házaspáronként évi 3,5 dollárt fordí­ tanak családtervezésre. A rádióállomások naponta sugároznak műsort, a mozik, újságok rendszeresen foglalkoznak a témával. Ingyen osztanak ki fogamzásgátló szereket. Számottevő eredményt ezideig mégsem sikerült elérni. Az életszínvonalat kellene jelentősen emelniök. Ha megkós­ tolják az emberek a jobb életet, ragaszkodnak hozzá és ke­ vesebb gyermeket hoznak világra. Ugyanakkor az alacsony életszínvonalat nem lehet a születési arányszám csökkenése nélkül emelni. Nem egyszerű ebből a körből kilépni. India példáját elemeztük, de a többi fejlődő országban is hasonló problémák vannak, csak mindegyikük még fel sem mérte helyzetét és a megoldáson sem kísérletezik. A pápa „Humanae vitae” kezdetű enciklikája, amely a ka­ tolikus házaspároknak csak az Ogino-Knaus módszert enge­ délyezi - nem véletlenül talált ellenállásra épp a latin-ame­ rikai püspökök körében. * Tehát a demográfiai robbanás a fejlődő országok igen ma­ gas születési arányának következménye. A születési arány ezek­ ben az országokban 40 % körül mozog. A gazdaságilag fejlett országokban a demográfiai problé­ mák éppen ellenkező előjellel jelentkeznek. Itt az alacsony születési arányszám a jellemző. Az NSZK-ban 13,3, az NDKban 13,9, Svédországban 13,6, Magyarországon 14,6, Belgium­ ban 14.7, Ausztriában 15,1, Csehszolvákiában 15,4,... Szov­ jetunióban 17,4, USA-ban 18,2, Japánban 18,9 ezrelék volt az élveszületési arány 1970-ben. Az alacsony születési arányt hajlamosak vagyunk magyar sajátosságként feltüntetni. Akadnak, akik etikai problémát csinálnak a jelenségből, mások a nemzet pusztulásáról be­ szélnek. A leghevesebb vita néhány éve a Nők Lapja hasáb­ jain folyt. A vita azóta könyv alakban is megjelent (Fekete Gyula: Éljünk magunknak? Bp. 1972) s ez újabb hullámokat indított a vitának. A népesedés alacsony foka nem speciális magyar jelenség, uqyancsak nem kifejezetten magyar sajátosság a születése növekedésének ösztönzése. Franciaországban már a háború előtt igen határozott gaz­ dasági ösztönző eszközöket alkalmaztak, s ezzel, ha magas szaporulatot nem is értek el, de a népesség csökkenésének 4 tendenciáját sikerült megállítaniok. Jelenleg Franciaországban a 16,7 %-os szinten sikerült stabilizálni a születések arány­ számát. A legtöbb európai ország ma szintén alkalmaz valamilyen ösztönzési módszert. A módszerek között tekintélyes helye van a gazdasági ösz­ tönzőknek. A szocialista országok — így Magyarország is — ki­ emelkednek e téren. A fizetett szülési szabadság, a havi vagy egyszeri gyermekgondozási segély, a nem dolgozó, de gyer­ mekeket nevelő anyák támogatása, a gyermekes családok tá­ mogatása, a lakáshelyzet javítása — azon túl, hogy humánus intézkedések — a szaporulásra is ösztönöznek. Vannak jogi eszközök is. Ezek között tekintélyes helye van a tiltó jellegű intézkedéseknek. Az óvszerek hirdetésének, ter­ melésének, forgalmazásának betiltása. A művi vetélések betil­ tása vagy határozott korlátozása. Romániában például ezek az eszközök dominálnak. Nem véletlen, hogy a leghátrányo­ sabb eredményeket éppen ők érték el. Korábban hazánkban is voltak hasonló intézkedések, de már ezeket az adminisztratív jogi tiltásokat nem alkalmazzuk. Ennek következményei elég súlyos problémákat okoztak első­ sorban az iskoláztatásban, a gyermek intézményekben. Az 1954ben született nemzedék majdnem duplája az 1962. évinek. Az eszközök harmadik csoportját a propagandamunka al­ kotja. A legtöbb szocialista országban célul tűzték ki a második a harmadik gyermek megszületésének ösztönzését. Magyarországon legalább a népesség reprodukcióját sze­ retnénk biztosítani. Az elmúlt másfél évtized nálunk a jövedelmek szolid, de fo­ kozatos emelkedését hozta, ugyanakkor a fogyasztási lehető­ ségek ugrásszerűen bővültek (gépkocsi, magánlakás, külföldi utazás, víkendtelek. . .). Vannak kifejezetten fogyasztásra orientált házaspárok is, akik a családcentrikus szemlélet he­ lyébe a presztizst, az anyagi sikert állítják. A család funkciója is változott, szűkült, kohéziója csökkent. A nagylétszámú családok életszínvonala alacsonyabb. Ma a családok létszámát jobban determinálja és differenciálja a demográfiai összetétel, mint a keresők bérszínvonala. Nem mindegy, hogy egy családban mennyi gyermeket kell eltartani. Jövedelemelosztásunk figyelembe veszi ezt a jelenséget, s a távlati terveiben fokozottan bővül a nagyobb gyermeklétszámú családok anyagi támogatásának volumene és köre. A gyer­ mekruházati ellátás szabályozása, a sokgyermekes családok kedvezőbb lakásépítési, lakásjuttatási lehetősége — amelyek legújabb intézkedéseink közé tartoznak — ugyancsak ezt a kört bővíti. A demográfiai problémák megoldása igen bonyolult és ne­ héz a fejlődő országokban is, és a fejlett országok sem tudnak egyedül üdvözítő eszközöket találni. A népesedés kérdése a két térségben más-más előjellel je­ lentkezik, de a megoldási módok sokrétűen komplex összefo­ nódása azonos. Egyik helyen sem szabad elszakítani a gaz­ dasági fejlesztést a népesség szabályozásától. Minden or­ szágnak figyelembe kell venni sajátos nemzeti körülményeit, gazdasági erejét és szellemi hagyományait egyaránt. S az eredmény így is csak hosszabb távon jelentkezik. Találkozunk napjainkban neomalthusiánusokkal is. Malthus tanításának tudománytalan és reakciós voltát már a múlt szá­ zadban bizonyították. * Engels 85 évvel ezelőtt írta a következő sorokat: „Persze absztrakt fennáll a lehetősége annak, hogy az em­ berek száma olyan nagy lesz, hogy szaporodásuk elé korláto­ kat kell állítani. Ha azonban a kommunista társadalom valamikor szüksé­ gesnek látja majd éppen úgy szabályozni az emberek termelé­ sét, mint ahogy a dolgok termelését már szabályozta, akkor éppen ez a társadalom és csakis ez lesz az, amelyik ezt ne­ hézség nélkül véghezviszi . . ." �K. Bacskó Piroska Válságban van-e a mai család ? A család hosszú történeti fejlődés eredményeként alakult ki. A társadalom evoluciójával szakadatlanul fejlődött és a társadalomnak gyökeres átalakulásaikor alapvetően megvál­ toztatta formáját. A monogám család, amely a a magántulaj­ don talaján jött létre, a civilizált társadalmak története során jelentős funkcióváltozáson ment át, például eredetileg termelő majd később mindinkább fogyasztó mikro-egységgé vált. A magántulajdon fontos szerepe a házasságkötésben kezdetben leplezetlenül jelent meg, így a birtokos osztályok családalapí­ tását általában rögzítő, szabályozó házassági szerződés kez­ detben elsősorban gazdasági jellegű magánjogi ügylet. A polgári felvilágosodást követően ezeknek a szempontoknak nyílt megjelenését eltakarta az érzelmekre, a családi boldog­ ságra való hivatkozás. A kapitalizmus azonban, miután az egész társadalom a magántulajdon jegyében és védelmében funkcionál, nem tudta kiküszöbölni a birtokos osztályokhoz tartozók házasságából az anyagi szempontok jelentőségét. Az emberiség számára első ízben a szocializmus keretei kö­ zött nyílt lehetőség arra, hogy a házasságkötésben döntő sze­ repe az érzelmeknek legyen. Ez addig, amíg fennáll a társa­ dalmi egyenlőtlenség, nem jelenti az anyagi szempontok teljes eltűnését. Ehhez még igen hosszú időnek kell eltelnie, egy új társadalomnak kell felépülnie. Az anyagi tényezők szerepe a családban maradéktalanul valószínűleg csak a kommunizmus­ ban szűnik meg. Vajon beszélhetünk-e a fejlődés jelenlegi szakaszában a család pozitív irányú átalakulásáról és megújulásáról? Ismeretes, hogy a válások száma évről-évre növekszik és Magyaror­ szág az „előkelő” második helyet foglalja el az USA után. A válások mennyiségének összehasonlításakor különös gond­ dal kell eljárni, mert nemcsak egyes országok között van lé­ nyeges eltérés a jogrendszerekben és a bírói gyakorlatban, hanem országon belül is változhatnak a jogszabályok. Hazánk­ ban 1870. és 1880. között ezer lakosra még csak 0,7 válás jutott, s az 1894. évi magyar házassági törvény megalkotása után még kevesebb lett. A századfordulótól erőteljes növeke­ désnek indult, mivel a házasságfelbontással kapcsolatos joggyakorlat megenyhült. 1910—11 között ezer lakosra már 0,4 válás jutott. Az első világháború alatt 0,1-re csökkent, majd újabb lendületet nyert. A felszabadulás után a válások száma messze meghaladta az első világháború utáni éveket. Ez an­ nak következménye, hogy 1945-ben megalkotott kormányren­ delet a bontást megkönnyítette. Az új családjogi törvény ismét átmeneti visszaesésével járt. 1955-től az emelkedés folyamatos és különösen kiemelkedik az 1969. év, az eddigi legnagyobb eredményével, amikor az ezer lakosra jutó válások száma 2,2 (A rendkívül magas szám az ellenforradalmi eseményekkel, majd a disszidálások során felbomlott házasságok utólagos jogi rendezésével magyarázható.) Vajon e válási statisztika nem azt bizonyítja-e, hogy az ép­ penséggel felbomló kisközösség, a család válságban van? Úgy véljük, helytelen lenne messzemenő következtetéseket levonni ebből a néhány számból. A tény azonban tény marad. Ezer házasságra tíz válás jut. Ez azt a benyomást kelti, hogy válságban van a család. Heller Ágnes ennek alapján ír arról, hogy „Ma a magántulajdonon alapuló monogám házasság felbomlásának korszakában élünk. Igaz anélkül, hogy ez az intézményváltozás jogilag megfelelő mértékben kifejlődött volna . . . De miután a gyermekek neve­ lése a mi korunkban elsősorban családi ügy, tehát a régi monogámiára van alapozva, a monogámia e felbomlási fo­ lyamata gyermektragédiák sorozatához vezet, és hozzájárul a gyermekbűnözések rendkívüli elszaporodásához. Ugyanakkor a normafelbomlás és kiüresedés jelenségeitől kísérve, ideigle­ nes erkölcsi visszaesést is kifejez. Remélhető azonban, hogy a válságból majd tisztultabb emberi viszonyok születnek.” Az idézett megállapítással kapcsolatban fel lehet tenni a kérdést: milyen állapothoz, vagy milyen normához viszonyít a szerző, amikor ideiglenes erkölcsi visszaesést, kiüresedést a gyermekbűnözés rendkívüli elszaporodását említi? Az Engels által tárgyalt monogám családhoz mérve, amely a kizsákmányoló társadalomban bontakozott ki, a szocialista társadalomban élő monogám család gazdaságilag és érzel­ mileg megalapozottabb közösség, amelyre nem jellemző álta­ lában véve a bomlás, az erkölcsi visszaesés és a gyermektra­ gédiák elszaporodása. Ha azonban egy általunk már megformált ideális családhoz hasonlítjuk a jelenlegi állapotokat, akkor valóban súlyosnak kell megítélni a helyzetet. Ez az eljárás azonban nyilvánvalóan nem helyes. A család — mint intézmény — nem válságban, hanem átalakulóban van. Funkciói változhatnak, de mint dr. Csiki Ottó is mondja, a páros családnak még óriási tartalékai vannak. I.Sz. Kon. a család elhalását pedig puszta szóbeszéd­ nek tartja. A válást nem lehet mindig a családi forma bomlási jelé­ nek tekinteni. Esetenként a válás jogának biztosítása jelentős demokratikus vívmány. Olaszországban például néhány év­ vel ezelőtt egyetlen törvényesített válást sem lehetett kimu­ tatni. Nem mintha ott minden rendben lett volna a családdal, hanem mert az olasz törvények nem ismerték el a válás jogát. Méltán nevezte Fenoltea a felbonthatatlan polgári házassá­ got jogi szörnyszülöttnek, a konkordátum szerinti házasságot pedig a legzavaróbb házassági törvénynek. A válás kifejezi az emberek társadalmi viszonyaiban bekö­ vetkezett feszültségeket, ezek kisugárzását a családra. A csa­ lád az a különleges és igen érzékeny mikroközösség, melyen a társadalom összes ellentmondásai átszűrődnek. „Aligha le­ het elképzelni azt - legalábbis tömegméretekben érvényesülő társadalmi jelenségként nem -, hogy a társadalmi előítéle­ tektől, a legkülönfélébb presztízsszempontoktól, a végsőkig vitt szerepjátszástól megkínzott ember a családjában elnyeri «érzelmi egyensúlyát». Legtöbbször ennek éppen az ellenke­ zője történik: a «külvilág» a család küszöbét is átlépi, és így vagy úgy, de megmérgezi a családi viszonyokat” — írja He­ gedűs András A család tervezéséről és jövőjéről című tanul­ mányában. Társadalmunk a külső világ humanizálására törekszik. A szocializmus azonban ugyancsak nem mentes az ellentmondá­ soktól, az egymással szembenálló érdekektől, a társadalmi és a pillanatnyi egyéni érdek konfliktusától. Ezért az alapjaiban helyes célkitűzések sok-sok ellentmondás közepette közelít­ hetők csak meg. Mindez szükségszerűen rányomja bélyegét a családra is, s adott esetekben ezek szétbomlására vezet. A válás alapjában véve negatív megoldás. Mindenképpen el kell kerülni, ha Iehet, de ha nem lehet, még mindig több előnyei jár a kényszerű együttélésnél. Ha azt állítjuk, hogy a gazdasági érdektől mentes szerelmi házasság és a kölcsönös megértés alapján nyugvó család az erkölcsös, akkor a házas­ ság, amelyben a szerelem már nincs jelen, szükségképpen er­ kölcstelen. És nincs törvény, nincs racionális érv, amellyel az elmúlt érzelmeket fel tudnánk támasztani. A válás kimondása a családok többségének életében két­ ségkívül sok káros következménnyel jár. Figyelembe kell azon­ ban venni azt is, hogy a válás nem más, mint a valóságban már végbement folyamat utólagos szentesítése a törvény ál­ tal. Ezért azt a feladatot kell célul kitűzni, hogy ezekben a valóságos folyamatokban kutassuk fel azokat a tényezőket, melyek a válás tendenciáját hordják magukon, és azokat ame­ lyek a házassági kohézió irányába hatnak. Mindez hozzáse­ gíthet bennünket az események tudatos befolyásolásához, a pozitív tendenciák következetes erősítéséhez. A váláshoz, a házasság felbomlásához vezető okoknak csupán 1/10-e van meg a házasságkötés előtt. A bontásra vezető okok 9/10-e a házasság alatt jön létre. Mint dr. Lukács Tibor írja: „A házasság nem sorsszerű adottság, nem elrendeltetés, melynek tartalma eleve adott, hanem két ember kö­ zötti kapcsolat és mint ilyen, nem lehet tartalmában több, mint amivé teszik, mert a házasság nem lehet más, nem lehet nemesebb és értékesebb, mint az abban élők.” 5 �A házasság folyamán létrejött akok közül leggyakoribbak: az elhidegülés, a szexuális meg nem értés, az iszákosság, a durva bánásmód, egy harmadik személlyel szerelmi kapcsolat létesítése, az egyik házasfélnek az otthontól való gyakoribb távolmaradása. Ezek az okok összefonódnak és gyakran több együttes ok vezet a végleges bontásra. Á. G. Harcsev a család széthullásának okait keresve a leningrádi városi bíróságon lefolytatott válóperek anyagából ezret dolgozott fel. Ezen kívül speciálisan meghatározott prog­ ram alapján 52 férfival és 68 nővel készítettek interjút, akik válókeresetet nyújtottak be. A megkérdezettek majdnem mindegyike kijelentette, hogy szerelmi házasságot kötött. Csak a férfiak 10, a nők 7,5 szá­ zaléka kötött házasságot úgy, hogy nem szerette, vagy nem volt biztos abban, hogy szereti házastársát. A válófélben lévők életkora, akikkel a beszélgetést lefolytat­ ták, a következő volt: 18 éves v. fiatalabb nők férfiak 3,7 2,2 19-20 21-23 28 éves v. 24-27 idősebb 16,1 8,5 31,5 26,1 27,5 35, 21,2 28,1 A család széthullásának megfigyelhető egy másik formája, melynél a házasfelek a valójában felbomlott házasságukat jogilag fenntartják. Szociológiai felmérések bizonyítják azt, hogy a ténylegesen elváltak száma jóval nagyobb a jogilag elváltak számánál. Ez az inkongurencia Lőcsei Pál szerint társadalmi jelenség. A vizsgálatok arra a meglepő eredményre vezettek, hogy a jogilag felbomlott házasságokhoz viszonyítva a ténylegesen felbomlott házasságok száma másfélszer nagyobb. A további elemzések azt is kimutatták, hogy ebben az inkongurenciában élő népesség összetétele heterogén. Többségében alkalmazás­ ban álló fizikai dolgozó, jelentős kisebbsége pedig alkalmazásban álló szellemi dolgozó. Ezen kívül az inkonguren­ ciában élők ötven százaléka útban van helyzetének jogi ren­ dezése felé, de a másik 50 százaléka tartós vagy végleges inkongurenciára rendezkedett be. Ennek egyik oka abban kere­ sendő, hogy a lakások száma rendkívül kevés és azok akik házasságukat ténylegesen felbontották, kénytelenek továbbra is együtt élni, mert nem tudnak külön költözni, s a lakás sem választható le. Így a házasság jogi formája nem fedi tényle­ ges családi állapotukat. Lőcsei Pálnak az a véleménye, hogy az ilyen állapot részben közömbösséget jelenthet a családjogi viszonyok iránt, de je­ lenthet ellenállást is a tradicionális házasságetikai normák­ kal szemben. Az inkongurencia-vizsgálat csak a felbomlott házasságúakra vonatkozott. Lőcsei Pál felveti a problémát, hogy helyes lenne ezt a vizsgálatot kiterjeszteni a nőtlenek, hajadonok, özvegyek, sőt a jogilag házasok csoportjára is, ezzel sok értékes tapasz­ talatot nyerhetnénk a férfiak és a nők közötti kapcsolatok tar­ talmának alakulásáról. Ha a válások számához hozzáadjuk az inkongurenciában élők számát, a statisztikák által közölt elég magas számadat csak növekszik. Ez újabb figyelmeztetés arra, hogy a társada­ lom az eddigieknél is nagyobb figyelmet fordítson a családvédelemre, s a megelőzés helyes módszerét széles körben al­ kalmazza. A válási arány a 21-27 éveseknél, tehát az aktív korban élőknél a legnagyobb. Ugyanilyen módon megvizsgálták azt is, hogy milyen szere­ pet játszik a válásban a házastársak eltérő életkora, vagy az, hogy azonos vagy különböző speciális csoporthoz tartoznak. Az adatok azt is bizonyították, hogy az életkori eltérések a válófélben lévő házastársaknál nem lépik túl a normális ha­ tárt. Általában csak annyi az eltérés közöttük, amennyi a jól­ szervezett családokra is jellemző. Hasonló eredményre jutottak a szociális csoporthoz való tartozás elemzésénél. A válófélben levők többsége azonos szociális csoporthoz tartozott, műveltségi szintjükben tehát nem lehetett lényeges eltérés. Ezért kiegészítő adatokat gyűj­ * töttek annak megállapítására, mivel magyarázható mégis a A család válságának, a válásoknak csupán néhány vetületét válások magas száma? Ebből a vizsgálatból arra következte­ tésre jutottak, hogy a házasság széthullásának legfontosabb és problémáját vettük szemügyre. Az itt tárgyaltakból kitűnhet, tényezője a férj és feleség eleve rosszul kialakított, vagy meg­ hogy még sok házasság nem tudja betölteni feladatát és romlott emberi kapcsolatában keresendő. A széthulló családok ezért válással végződik. Ha nem is mindig kerül sor a végső többségében a férj nem segített eleget a feleségének, nem lépésre, sok családban élnek az emberek egymás mellett kö­ jártak közösen szórakozni, tehát társaságuk külön-külön cso­ zömbösen, formálisan, ahelyett, hogy egymásért élnének. Nem kivétel még a családtagok önzése, felelőtlensége, eset­ portot képezett. Érdeklődésük, gondolatviláguk tehát foko­ leg durvasága sem. zatosan távolodott egymástól. Az összkép azonban nem ilyen sötét. A szocializmus építése Ennek a helyzetnek a kialakulásában maguk a házasok is során fokozatosan humanizálódnak az emberi viszonyok, gaz­ vétkesek voltak, mert sok-sok alkalom kínálkozott, hogy vál­ dagodik az emberek szellemi arculata, megnövekszik a köl­ toztassanak a helyzeten, de ehhez tudatos cselekvésre lett csönös érzelmekre való igényük, növekszik felelősségtudatuk volna szükség, arra, hogy mindketten felelősséget érezzenek és erkölcsi érzésük. Mindez a családra is hatást gyakorol és egymásért. Ha nincs ilyen tudatos törekvés, felbomlik a házas­ ennek következtében az egy tisztultabb, emberibb mikrokö­ ság. Ebben a szituációban viszont két lehetőség kínálkozik. Az zösség irányába halad. egyik az, hogy jogilag felbontják a házasságot és mindketten Ezen túl a gyakorlati életben, épp e tendenciák kibontako­ megpróbálnak új életet kezdeni. Ezt bizonyítja az a tény is, zása következtében, különösen a nagyjából hasonló képzett­ hogy a bíróság elé rendszerint már csak azok az esetek kerül­ séggel, szellemi igénnyel biró fiatalok házasságával a csa­ nek, ahol a házasság súlyos válságban van. Családjogi tör­ ládok többsége mindinkább érzelmi közösséggé válik, amely vényünk nem ismer törvényes bontó okot, de védi és szilárdítja biztosítja tagjainak a kiegyensúlyozott életet a munkához, a a házasság és a család intézményét. A felbonthatatlan jogi szórakozáshoz és pihenéshez, a gyermek gondozásához és házasság fogalmát azonban ellentmondásosnak tartja, tehát neveléséhez szükséges feltételeket, és az idős szülők eltartásá­ a véglegesen elromlott házasság felbontását megengedi. Ezért ról, érzelmi támogatásáról is képes gondoskodni. az elutasító ítéletek száma igen alacsony. A családok egy részénél mutatkozó válságjelek valóban lé­ Másrészt a szocialista társadalom és egész jogrendszere teznek, de ezek nem magát a házasság intézményét fenyegetik, arra törekszik, hogy a családot védje, fejlessze, és lehetőség hanem régi, hagyományos formáit, és bennük csupán a múlt­ szerint kiküszöbölje a válásra vezető tényezőket. A Legfelsőbb beli viszonyokkal terhes egyes házasságok életképtelensége Bíróság 3. számú irányelve, - melyet dr. Lukács Tibor Szere­ jut kifejezésre. A házasságnak — mint sajátos intézménynek lem, házasság, család című munkájában idéz — ezeket a gon­ - óriási tartalékai vannak. A család intézménye még nagyon dokat a következőképpen fogalmazta meg: hosszú ideig fejlődhet ezen a formán belül. Ez a fejlődés a ,,A szocialista erkölcsi felfogás szerint a házasság a szabad személyiség gazdagodásával, érzelmi világának színesedésé­ és egyenlő jogi férfinak és nőnek kölcsönös vonzalomra ala­ vel jár. Nélkülözhetetlen eleme a gyöngédség, a megértés és pított, a családi kapcsolatok alapját alkotó jogilag szabályo­ felelősségtudat. A család, melyet a nagy társadalmi átalaku­ zott közössége. A szocializmus építésének előrehaladásával lások folyamatában sok különböző - néha ellentétes - hatás a család és a házasság mindinkább szocialista jellegűvé válik. és, túljut e válságosnak tartott korszakán, és megszabadulva E fejlődéshez erkölcsi és jogrendszerünk messzemenő segít­ mindazoktól a visszáságoktól, melyeket az osztálytársadalmak séget nyújt. . ." raktak rá, nem lesz más, mint őszinte és intim emberi viszony. 6 �avar pál Egyenjogúság ? A múlt század vége felé kibontakozó feminista mozgalom, a mozgalomban rejtező, valamint az ellene gyülekező indulatok elsőizben különös, bár nem ritka módon egy irodalmi alkotás, egy színpadi mű előadása és „botrányos" si­ kere kapcsán ütköztek össze. Mint ahogy min­ den revolució megkölti a maga Marseillaise-ét vagy Nemzeti Dal-át, hasonlóképpen született Ibsen Nóra című drámája is, s fejezte ki a férfi-zsarnokság alól magát erővel is kiszabadító szoknyás ember forradalmi igazságát. A despotaférjét elhagyó, természetes családi kötelékeit is elszakítani képes, elszánt heroina mögött a Ba­ baotthon ajtajának becsapódása úgy rezzentette meg a kortársi dobhártyákat, mintha az egy hosszan érlelődő forradalom első puskalövése lett volna. S talán az is volt. Talán, mondom kissé bizonytalanul, minekután ez a „forradalom" oly bonyolultan, annyi ellent­ mondás között fejlődött, s még korántsem te­ kinthető lezártnak, befejezettnek ma sem. Hiszen csak nálunk, a mi társadalmi rendszerünkben is — amely tagadhatatlanul a legkövetkezete­ sebben igyekezett a valóságban is érvényt sze­ rezni a nemek egyenjogúságának, — mennyi el­ lentmondás, objektív és szubjektív forrásokból származó nehézség akadályozza az egyenjogú­ ság gyakorlati megvalósulását. A dolgozó nőkre nehezedő második műszak terhe, a még min­ dig érvényesülő megkülönböztetések a bérezés­ ben, a gyermeket váró és kisgyermekes anyák közismert munkavállalási - és munkahelyi! nehézségei mind-mind olyan jelenségek, amelyek azt mutatják, hogy még az egyenjogúság ér­ telmezésében sem jutottunk olyan következe­ tesen egységes álláspontra, amely lehetővé ten­ né a társadalmi gyakorlatban felmerülő prob­ lémák minden szempontból megnyugtató rende­ zését. Az egyenjogúság értelmezésénél mutatkozó tanácstalanság és bizonytalankodás ma első­ sorban a nők munkával kapcsolatos igénybe­ vételének és igénybevehetőségének módjával és mértékével összefüggésben jelentkezik, mégpedig több vonatkozásban is. Még koránt sincs tisz­ tázva, hogy melyek azok a foglalkozások, mun­ kakörök, ahol a munka eredményében, a telje­ sítményben, valamint a dolgozók testi-lelki ép­ ségének megóvásában figyelemmel kell lenni a nemek közötti biológiai és pszichológiai különb­ ségekre, — annál kevésbé, hiszen még a különb­ ségek valóban tudományos, részletekbe menő feltárása is kutatási feladatot jelent. S e kuta­ tásokra igazán nagy szükség lenne. Gondoljuk csak meg: az ötvenes évek elején traktorosnak vagy éppen bányamunkára jelentkezett nők egy részénél komoly egészségügyi problémák me­ rültek fel. Szervezetüket nem egy esetben súlyos károsodások érték. Az ok egyértelműnek látszott: a női szervezet bizonyos sajátosságainak, igény­ bevehetősége határainak figyelmen kívül hagyá­ sa. Mélyebben elemezve a kérdést azonban a válasz korántsem ennyire világos: nem tudjuk, hogy a tünetek, a panaszok oka egyes nők szervi érzékenységében rejlik-e, — hiszen voltak, akik nem betegedtek meg — vagy bizonyos idő után minden nőnél jelentkeztek volna. Persze, ez esetben a tapasztalatok elégségesek annak megállapításához, hogy a nagyon nehéz fizikai munkákra ne alkalmazzuk a nőket. Vannak azonban sokkal bonyolultabb kérdések is. Pél­ dául a nemzetközi felmérések azt mutatják, hogy az orvosi és a jogászi munka mindinkább „női foglalkozássá” válik — a nők részaránya növe­ kedik. Ez a növekedés azonban korántsem egyen­ letes. Míg pl. a medicina bizonyos ágaiban (a belgyógyászat, a szemészet, a gyermekgyógyá­ szat) valóban rohamosan növekszik a nők aránya, más területein (a sebészet, a szülészet-nőgyógyá­ szat) jóval csekélyebb a növekedés. A jogi pályán a bírói munkakörbe nyomultak be a nők, míg az ügyvédi munkaközösségek névtábláin női név még mindig csak elvétve szerepel. Mi en­ nek az oka: előítéletek, beidegződések, vagy va­ lóban fennálló nemi különbségek? E különbségek felmérésének hiányosságaiból, általában a nők munkával kapcsolatos túlter­ heléséből származó problémák különös hang­ súllyal jelentkeznek az ideggyógyász és a pszi­ chológus munkájában. S a felgyülemlő pszi­ chiátriai és pszichológiai tapasztalatok nem egy vonatkozásban fényt is derítenek a nemek újjáalakuló egyes „kényes" kérdéseire. Túlterhelés - felelősség Az alábbi eseteket sok száz közül választottuk ki. A válogatásnál azt az elvet tartottuk szem előtt, hogy az esetek mindegyike leprezentáljon valamit abból a kérdés-szövevényből, amit a mi társadalmunkban jellegzetesen női problema­ tikának nevezünk. A történet (kóreset) ugyanakkor egyedi is: hoz­ zájuk hasonlóak ezrei, tízezrei mindmegannyi árnyalattal fordulnak elő az életben s térnek el — sokszor nagyon is — egymástól. Eltérnek mar abban is, hogy többségük so­ hasem fordul orvoshoz, különösen nem pszi­ chológushoz, s így történetüket nem őrzi kórrajz vagy pszichológiai dokumentáció. N. J.-né 38 éves, laboránsnő egy vegyi üzem laboratóriumában, ahol olyan bevizsgáló mun­ kát végeznek, amely robbanásveszélyes szerek előírásszerű keverési arányát ellenőrzi. N. J.-né feladata, hogy minden mérés után, speciális tisztítószerek segítségével kimossa a pipettákat és a lombikokat. A kimosásnak igencsak ala­ posnak és szakszerűnek kell lennie, mert az esetlegesen visszamaradt szennyező anyagok megzavarhatják az ellenőrző mérés pontosságát s ezáltal komoly balesetveszély forrásai lehet­ nek: nem várt vegyi reakciók, pl. öngyulladás, robbanás, stb. keletkezhetnek. A munkakör jellegéből következik, hogy N. J.nének a munkát az első mozzanattól az utolsóig összpontosított figyelemmel és a megfelelő ütem ben kellett végeznie. Ebben a sztressz-szituációban N. J.-né töké­ letesen helytállt, amíg azután egy napon úgy érezte: nem tud koncentrálni, képzelete únosúntalan elkalandozik, akaratlanul is el nem vég­ zett házimunkájára gondol. Egyre erősödik az a képzete, hogy olyan, mint egy gép, amely kora reggeltől késő estig robotol, mégsem vé­ gez el mindent, ami rá vár. Minden nap elma­ rad valamivel... És már kezdte gyűlölni labo­ ratóriumi munkáját, később munkatársait is, amiért „az ott végzett munkával nem lehet el­ maradni". Bezzeg a gyerekei ellátása, a főzés, a mosás és a takarítás nem olyan kötelesség, amelynek hiánytalan ellátását bárki is számonkérné egy dolgozó asszonytól! De a munkahely, a társadalom, az megköveteli a magáét... Ilyen s ehhez hasonló gondolatok kavarogtak a fejében. A gondolatok nyomán azután sorra feltámadtak az indulatok is: hol gyűlölködött, hol pedig szorongott: rendszerint azért, hogy mi lesz, ha szórakozottságában valamit eltéveszt vagy olyan mulasztást követ el, amiből baj szár­ mazik. Félt az esetleges következményektől: a fegyelmi megdorgálástól, de talán még ennél is jobban a megszégyenüléstől. Szorongása hamarosan idegességgel, inger­ lékenységgel párosult, amire munkatársai — egy kivételével valamennyien nők — hasonló idegességgel és ingerültséggel reagáltak. Amikor panaszkodni próbált egyik-másik munkatársá­ nak, hogy egy idő óta folyton fáradt, éjszaka mégsem alszik jól, étvágya sincs, úgy eszik, mintha az ételt a háta mögé dobálná, sorra legyintettek: „ők is hasonlóképpen vannak, mert manapság minden asszony úgy él, mint N. J.-né, csak a munka meg a kötelesség; egyedül a fér­ fiaknak jó és a lányoknak, amíg férjhez nem mennek...” és így tovább. Egyik munkatársa gúnyorosan azt ajánlotta, hogy csalja meg a férjét; így lázadjon az asszonysors ellen és ne ideges panaszkodással. Akkor majd megnyug­ szik, mert lesz valami szép és jó is az életében, nemcsak a kötelesség. Egy másik kolléganője pedig éppen tisztességét vonta kétségbe, azt állítva, hogy biztosan van valakije, akivel csalja az urát és aki miatt nem ér rá elvégezni a munkáját. „Ha amiatt vagy ideges, mert rossz a lelkiismereted, akkor gyónd meg valakinek, papnak vagy orvosnak, de ne mirajtunk töltsd ki az idegességed!” — vágta neki oda a kollé­ ganő. N. J.-né érezte, hogy nem értik meg a mun­ katársnői, és már bánta, hogy beszélt nekik ma­ gáról, az állapotáról. Amikor pedig egyik nap behívatta a főnöke, akkor biztosan tudta, hogy nemcsak értetlenek voltak vele szemben, de még árulkodtak is ellene. Főnöke, a laboratórium vezetője nem volt túlságosan barátságos hozzá. Szárazon és tár­ gyilagosan taglalta neki, milyen fontos az a munka, amit ők végeznek, milyen sok elisme­ rést kaptak már eddig is a szakmától és a fölöttes hatóságoktól, amiért hosszú évek óta nem csúszott hiba a méréseikbe. A módszert az ő módszerét! — laboratóriumok, még külföl­ diek is át akarják venni, és hogy milyen sokan jönnének dolgozni ő hozzá, ha lenne hely; N. J.-né pedig — mint hallja — nem örül, hogy itt lehet, ilyen tökéletesen összecsiszolódott kollek­ tívában, nem tud szívből örülni a „kitüntetés­ nek , hogy itt dolgozott... Úgy hogy, amikor a főnök feltette neki a kurta és türelmetlen kér­ dést: mi a baja? — egyetlen mondatot tudott csupán kipréselni magából, azt is halkan. A mon­ dat így szólt: „Nem tudom." Erre orvoshoz küld­ ték, aki ideggyógyászhoz és munkapszichológus­ hoz irányította. N. J.-né a vizsgálat alkalmával elmondta, hogy munkabírása sohasem volt nagy, de nem tartozik a kimondottan gyenge nők közé. Két év óta azonban, mióta férjet vállalata vidéki fiókjához helyezték és csak hetente-kéthetente jön haza, akkor is fáradt a munkától és a sok utazástól, azóta háztartásukat és három gyer­ meküket egyedül látja el. Gyerekei sem tudnak segíteni neki. Kicsik még, a legnagyobb is csak tizenegy éves. Nagyon hiányzik az apai kéz mellett az apai szigor és tekintély is a család­ ban. Két év óta, tehát, mióta minden gond egyedül az ő nyakába szakadt, úgy érzi, elég lenne, ha csak az otthoni munkát végezné, de állását nem meri felmondani. Nem is annyira a kereset miatt, hiszen a férje hazahoz annyit, amiből szerényen és beosztással mindnyájan meglennének, hanem inkább azért, mert ő kicsi korától fogva dolgozik, több mint húszéves mun­ kaviszonya van és már el sem tudná képzelni magát a háztartásbeli asszony szerepében (füg­ gőviszony, a nyugdíj elveszítése, stb.). De még ezen túlmenően is: valami, amit ő nem tud ugyan jól megfogalmazni, de érzi és tapasztalja a különbséget a dolgozó nők és a háztartás­ beliek között. Az utóbbiak, szerinte, óhatatlanul elmaradnak a világtól; bár ők ezt ritkán érzik, legfeljebb a férjük és a gyermekeik. Sok olyan esetet tud, amikor éppen ebből a lemaradás­ ból származott a baj: a férj elhidegülése, sőt a gyermekek elidegenedése is. „Nem szeretném, ha én is azt kapnám egyszer otthon, hogy mit tudsz te a világból, amikor ki sem mozdulsz itt­ honról, legfeljebb a piacra mégy vagy az üz­ letbe!!” - mondta N. J.-né, és még hozzátette: „Ilyen nő én már nem akarok lenni!” N. J.-né esete több szempontból is tanulságos. Az egyik a terhelés, jobban mondva, a túlter­ helés kérdése. Mit bír egy nő és hogyan lehet a terheit csökkenteni, hogy az N. J. -néhez ha­ sonló kimerülés ne jöjjön létre? A válasz sum­ mázva így hangzik: egy nő, még a viszonylag gyengébb alkatú is általában sokat bír, ha ter­ heit — de főként a gondjait — megoszthatja va­ lakivel: férjével vagy a munkatársaival (lehető­ leg mind a kettővel!). Ha nem azt érzi, hogy minden az ő „esendő" vállaira nehezedik, hogy mindenért ő a felelős, s ha valami hibát vét, abból helyrehozhatatlan baj származik, esetleges „figyelemkihagyása" vagy egyéb mulasztása sú­ lyos következményeket von maga után. Sajnos, azonban az egymás iránti érzett felelősség, a gondok megosztására való aktív készség meg­ nyilvánulásait kevés munkahelyen lehet tapasz­ talni, még a családon belül sem mindig. Ennek ma már nem minden esetben a jó közösségi szellem hiánya az oka. Legalább ugyanennyit nyom a latban — különösen a túlnyomórészt nő­ ket foglalkoztató munkahelyeket — a fáradtsággal, kimerültséggel küszködő nők ingerlékenységétől, idgességétől vibráló feszült mikroklima. Felmerül a kérdés: mi az oka a már említett felelősségtől óvakodásnak? Nevezhetnénk ide­ genkedésnek, sőt - egyik-másik esetben - ki­ mondott félelemnek, szorongásnak. 7 �Úgy tűnik, hogy ha ennek van is biológiai oka (a nők a szaporodás funkciójának betöltése közben gyakran szorulnak mások, más nők és férfiak, segítségére, s talán ebből ered, lega­ lábbis bizonyos fokig, a rászorultság élménye); egymagában nem elegendő magyarázat. Az a fajta, meglehetősen elterjedt nézet, hogy „a férfi mégiscsak férfi", valószínűleg nem a bioló­ giai különbözőségekből ered. Gyökerei minden bizonnyal a neveltetésben, a patriarchátus túlélő hagyományait mindkét nem részéről máig dé­ delgető felfogásban keresendők. Ennek azon­ ban előbb-utóbb meg kell szűnnie. Felelősségvállalást t. i. nemcsak a veszélyes vegyszerekkel szennyezett pipetták és lombikok tisztítása igé­ nyel, hanem — közvetve vagy közvetlenül — min­ den társadalmi tevékenység egyúttal felelősségvállalással is jár. A laboránsé éppúgy, mint az igazgatóé vagy akár a ranglista legalján sze­ replő segédmunkássé. Enélkül az egyenjogúság eszméje sem válhat valóra, hanem mindörökre írott malaszt marad. Női munka? Férfi munka? Mint jól ismert: bizonyos munkák inkább valók férfiaknak, mint nőknek és megfordítva. Amikor Engels azt írja ,,A család, a magántu­ lajdon és az állam eredete" című művében, hogy az első munkamegosztás az embernél a férfi és a nő között jött létre abból a célból hogy. gyermeket nemzenek, olyan történelmi tényt hangsúlyozott, amely messze többet takar a gyermeknemzésénél. Magában foglalja a nemek ősi egyenjogúságát, a férfi és a nő egyenlő tár­ sadalmi értékét is. Az emberréválás folyamata tudvalévőleg a munkával, a munkaeszközök készítésével és hasz­ nálatával kezdődött, s ezek tökéletesítésével párhuzamosan jutott magasabb és magasabb szintre, s ez a folyamat még ma is tart. Az ősember, ébredező-formálódó tudata segítségé­ vel egyre bonyolultabb munkát tudott elvégezni, egyre jobban felmérte saját helyzetét a földön s ezzel egyidejűleg ismerte fel a nemek egy­ másrautaltságának szükségszerű, sőt kényszerű tényét is. A sokszázezer éves közös tevékenységben vég­ eredményben mindkét nemnek megvolt a lehe­ tősége, — s erre gyakran kényszerítve is volt —, hogy értelme és tudata egyformán fejlődjön. S hogy a két nem — bizonyos funkciók kivé­ telével — minden emberi tevékenységben egymást helyettesíteni tudja. S mivel ez az egymást he­ lyettesítő képesség, az emberiség túlnyomó több­ ségénél, az osztálytársadalmak idején is tovább­ fejlődött. Az elenyésző kisebbség, a mindenkori uralkodó osztály került csak, időnként, abba a helyzetbe, hogy tevékenysége egyoldalúvá vált. Tagjai közül csak kevesen „dolgoztak", s ezért többségük — a férfiak kevésbé, mint a nők — regrediált is, méghozzá nemegyszer a tudat paszszív, mondhatni vegetatív szintjére. Ez a regreszszió gyakran olyan mély volt, hogy nemcsak a szaporodási, de még az önfenntartási ösztön de­ kadenciájához is vezetett, s ezzel, a tudati-értel­ mi fejlődést egyedül biztosító munka elhagyásá­ val, ítélte magát életképtelenségre és kihalásra. A létért örökösen küzdeni kényszerült elnyomott osztályok férfiai és női — sok szenvedés és nyo­ morúság árán ugyan —, de megőrizték életreva­ lóságukat, fejlődőképességüket, s ami jelen gon­ dolatmenetünk szempontjából különösen fontos, egymást helyettesítő képességüket is. S ez a ké­ pesség csupán olyan társadalmi viszonyok köze­ pette Került veszélybe, ahol a nők egzisztenciáli­ san tökéletes függőségbe kerültek a férfiaktól s számukra semmilyen vagy csak kevés mód kínál­ kozott a férfiakkal egyenértékű munka végzésére. Ilyen végletes helyzetbe a nők, nagyobb tömeg­ ben, talán csak a polgári társadalomban kerül­ tek, ahol a javaknak addig elképzelhetetlen bő­ ségét produkálni tudó technicizált termelés a nők részvételét a munkában teljesen fölöslegessé tette. A tőkés polgárcsaládok nőtagjai a töké­ letes egzisztenciális függőség, s méginkább a termelőmunkából való kiszorulás következtében fokozatosan elveszítették önértéküket, majd a társadalom — a polgári társadalom — is lassacs­ kán tárggyá, tulajdonná devalválta őket. Hason­ lóképpen, csak sokkal nyilvánvalóbban, mint bár­ mikor a patriarchátus kezdete óta. A nők értéke, akárcsak némely passzív részvé­ nyeké a tőzsdén, a múlt század második felében már nagyon bessz-re állt, s ez indította el a fe­ minista mozgalom szerveződését: a mozgalom zászlajára pedig a női egyenjogúság jelszavait írták. A progresszív törekvések mellett azonban továbbra is ott éltek és munkáltak a nők alacsonyabbrendűségét kifejező retográd értékítéletek, amelyek lassanként a munkásság és parasztság öntudatlanabb tömegeihez is leszivárgtak, akik­ nek imponált a gazdag polgár, irigyelte gazdag­ ságát, s ezért — ha a vagyonához nem jutott hozzá —, legalább a modorát, gesztusati, s min­ denekelőtt a cinizmusát próbálta átvenni és utá­ nozni. (Így szivárgott le egyébként korábban az arisztokratikus magatartás- és gondolkodásmól a SZALÁNCZAY GYÖRGY Értelmiség a közéletben - vidéken Az értelmiség munkája, társadalmi tevékenysége, sőt élet­ módja a közfigyelem előterében áll. Néha kevesebbet beszé­ lünk erről és jobban odafigyelünk, máskor meg gyakran be­ szélünk és kevésbé figyelünk oda - vagy legalábbis kevésbé alaposan. Manapság nagyon sokat vitatkozunk arról, hogy kiket tartsunk értelmiséginek (mely foglalkozások tartoznak az értelmiségi foglalkozások körébe), meg arról is, hogy a felső­ polgársághoz is, s ösztökélte egyes tagjait a grá­ fok és a bárók allürjeinek majmolására.) Ha most már a minden korokban termelődő retrográd jellegű értékítéletek epidemiológiájá­ nál tartunk, ne álljunk meg hirtelen és ne kí­ méljük meg magunkat, a mi társadalmunkat sem a kissé kellemetlen „tisztiorvosi” vizsgálattól. Íme egy példa, ismét egy eset a sok közül: Dr. H. K. kitűnően képzett, vezetésre minden vonatkozásban rátermett orvosnő néhány évvel ezelőtt három főorvosi pályázaton is alulmaradt férfi versenytársaival szemben. Mindhárman alka­ lommal H. K. nő-volta volt a perdöntő akadály, s hendikepp. Ezek időrendi sorrendben így követ­ keztek egymás után. Az első alkalommal a kórház főorvosi kara (a javaslatot nekik kell megtenniük a fölöttes egész­ ségügyi hatóságnak) a szokványos módon hatá­ rozott: egy férfi mégiscsak férfi. Nota bene: a pályázó férfiorvos nemcsak a szakmában eltöltött gyakorlati éveit tekintve volt fiatalabb H. K.-nál, hanem tudományos munkássága sem érte el az orvosnő szintjét. Ám volt még egy kuriózuma ennek a pályázatnak: a főorvosi kar két nőtagja is a férfi kolléga kinevezésére szavazott... A második pályázatnál a tudományos fokozat hiánya miatt maradt le H. K. egy kandidátussal szemben. Itt nem volt hiba a döntésben, annál több fájlalnivaló volt az orvosnő családi körülmé­ nyeiben: ő ugyanis már két évvel ezelőtt elkészült kandidátusi disszertációjával, de nem nyújtotta be, mert meg akarta várni a férjét: nyújtsa be előbb ő az övét, legyen ő előbb kandidátus, ne­ hogy a családi harmónia emiatt zavart szenved­ jen. Ez a veszély — a férj néhány megjegyzésé­ ből következtethetően — valóban fennállt, s H. K., mint egész házasságuk alatt, most is vigyázni akart a családi harmóniára. Mit tehetett mást, várt. S ez a várakozása újabb csatavesztést ered­ ményezett. Harmadszor, a sors különös szeszélye folytán és igazában mulatságos módon egy nővel szem­ ben maradt le. A rivális ez esetben H. K.-val nagyjából azonos érdemek birtokában indult a pályázaton. Volt azonban egy H. K. számára „be­ hozhatatlan" előnye: külsőre csúnya volt, így a férfi szavazók nyugodt lélekkel adták rá voksukat, mert így gyanún kívül álltak. Nem érhette őket az a vád, hogy behódoltak H. K. csinos­ ságának. H. K. végül azért mégis főorvos lett egy pará­ nyi kórházban, ahová ő rajta kívül nem pályázott senki. vagy a végzett munka irányító jellegét tartsuk-e az értelmiségi tevékenység kritériumának. Az azonban ma már vitán felül áll, hogy az értelmiség fontos, egyre fokozódó jelentőségű fe­ ladatot tölt be szocialista társadalomépítő munkánkban. Sokan állítják, hogy az értelmiség elkülönül, egyre zártabb réteggé válik, egyre inkább csak a „maga dolgával" foglal­ kozik, csak a „maga köreivel" érintkezik. Mások arról panasz­ kodnak, hogy mind kevesebb az idejük és a lehetőségük az eredményes munkához egyre szükségesebb elmélyülésre és az önképzésre. A tények azt bizonyítják, hogy az értelmiségiek je­ lentős része egy sor alacsonyabb képzettséget igénylő fela­ datot (például adminisztráció) is kénytelen elvégezni. A másik oldalon viszont azt látjuk, hogy - például a szakmunkásoknak - egyre több olyan feladatot kell megoldaniuk, amelyek során nagyobb szerepe van a fejnek, mint a kéznek. fokú végzettséget vagy az elvégzendő munka alkotó jellegét, az önálló szellemi tevékenységet vagy az emberekre való hatás közvetlen lehetőségét, a társadalmi, gazdasági kérdé­ tanácselnököt, méginkább a tsz-elnököt nem tartja értelmisé­ sekben való döntési (beleszólási, véleménynyilvánítási) jogot ginek, nem vesz tudomást arról, hogy egy-egy munkaterület 8 Elgondolkoztató az is, hogy a közvélemény jelentős része a �fontossága mennyire megnövekedett vagy növekvőfélben van. Kevesebbet vitatkozunk, és annál többször kinyilatkoztatunk, amikor az értelmiséggel kapcsolatos igényekről van szó. A fejlődés szükségszerű velejárója a szellemi munka jelentősé­ gének fokozódása — az értelmiségiek munkájával kapcsolatos igények emelkedése természetes jelenség. Növekednek az igé­ nyek a munkahelyen - szakmai és közéleti vonatkozásban egyaránt - és a lakóhelyen is. Az értelmiséghez való tartozás­ nak - sok más egyéb között - mindig is kritériuma volt a társadalmi elkötelezettség és a közéleti tevékenység; s ez manapság egyre inkább érvényes. Amikor ma az értelmiség közéletiségéről vitázunk, legtöbb­ ször társadalmi tevékenységük és életmódjuk áll a vita közép­ pontjában. Én is ebből az aspektusból szeretném megközelí­ teni a kérdést — a szakmai tevékenység megítélése messze túlnő egy cikk lehetőségein, a társadalmi munkamegosztásban elfoglalt hely és szerep minősítése pedig a politikai szocio­ lógia feladata. Különösen élénk figyelem kíséri a vidéken — elsősorban falun - élő értelmiség tevékenységét, közéleti szerepét. A te­ vékenységük iránti társadalmi igény nagymértékben fokozó­ dott és reális szükségletek szerint alakult. A közvélemény igé­ nye azonban meglehetősen lassan fejlődött, az értelmiséggel kapcsolatos követelmények sorában még mindig több a nosz­ talgia, mint a realitás. Hányszor hallunk ilyen stílusú megnyi­ latkozásokat: „Bezzeg régen az értelmiség szerepelt a szín­ körben, szervezte a bálokat, énekelt a dalkörben, kártyázott a kocsmában ...” — tehát érintkezett, kapcsolatot tartott a „néppel.” Hát ezt kellene tenni értelmiségünknek? Vagy tehet bármit — ha ezt nem teszi, akkor siránkozunk, elégedetlenek vagyunk, fanyalgunk? Jó ez így? Kinek jó ez?! Nem arról van szó, hogy utasítsuk el általában az értel­ miség tevékenységével kapcsolatos spontán elvárásokat. Hiba lenne, ha nem látnánk meg, hogy mögöttük — ha elavult for­ mában is - az a régi és indokolt igény lappang, hogy az értel­ miség a helyi kulturális élet fő részese, mozgató rúgója legyen. Ezeket a régi, elavult művelődési szemléleten alapuló igényeket kellene felváltani az új közművelődési koncepcióból fakadó igényekkel. Szükséges, hogy a lakosság tisztában lássa, tárgyilagosabban ítélje meg a helyi értelmiség munkáját, társadalmi tevé­ kenységét. A közvélemény egyoldalú és irreális elvárásai ked­ vezőtlen légkört teremtenek az értelmiségiek közéleti tevékeny­ ségéhez, sőt néha — akaratlanul és kimondatlanul is - ká­ rosan befolyásolják a helyi vezetést. A tények korántsem ad­ nak olyan méretű aggodalomra okot, amelyet sokan látni vélnek. Sok-sok tény bizonyítja, hogy az értelmiség egyre jobban bekapcsolódik a lakóhelyen és a munkahelyen a közéleti tevé­ kenységbe is; egyre kevesebb, akire az jellemző, hogy munká­ ján túl semmiféle feladatot, megbízatást nem vállal, aki tel­ jesen elzárkózik társadalmi környezetétől. Az elmúlt időszakban jelentősen emelkedett az értelmiségiek körében a párttagok száma, legtöbbjük az alapszervezeteken belül rendszeres és konkrét munkát végez. Növekedett arányuk a községi taná­ csokban és végrehajtó bizottságokban is; igen sok értelmiségi dolgozót találunk a Hazafias Népfront és a Vöröskereszt ak­ tívái között is. A falun élő értelmiségiek közül ma már többen kapcsolódnak be a különböző szakmai és tudományos szerve­ zetekbe, társulatokba; erről tanúskodik az MTESZ, a TIT, a Magyar Pedagógiai Társaság stb. taglétszámának állandó emelkedése. De nemcsak a szervezettség fokozódásáról, hanem a tartalmi munka színvonalának emelkedéséről, az aktivitás erősödéséről is beszámolnak ezek a szervezetek. A műszaki- és agrárértelmiség rendszeresen segíti az üzem, a tsz dolgozóinak alap- és középszintű továbbképzését. A közművelődési tevékenység szervezésének és irányításának orosz­ lánrészét a pedagógusok végzik. Az orvosok és gyógyszerészek többsége rendszeresen tevékenykedik a Vöröskereszt szerveze­ teikben, de kiveszi a részét az egészségügyi ismeretterjesztés munkájából is. Mindezek a tények nem jelenthetik azt, hogy teljesen elé­ gedettek lehetünk, hogy minden a legnagyobb rendben van. Az előbb leírtakkal csupán egy — véleményem szerint — indo­ kolatlanul sötét képet kívántam cáfolni, ha úgy tetszik ellen­ súlyozni. Valóban van még sok lehetőség, amit az értelmiség nagyobb segítségével, rendszeresebb társadalmi munkájával jobban kiaknázhatnánk. A közművelődés és a tudatformálás munkájának is sok területe van, amely mind jobban várja az értelmiségiek hatékonyabb részvételét. Ma még az a jellemző, hogy az értelmiség közéleti tevékenysége — az érzékelhető fejlődés ellenére is — mind szervezettségében, mind tartal­ mában és hatékonyságában elmarad a szükséges és lehetsé­ ges szinttől. Probléma az egyenlőtlen terhelés is: vannak akik túl sokat, vannak — egyre kevesebben — akik szinte semmit sem vállalnak. Jelenleg még mindig az a jellemző hogy az értelmiség közéleti részvételével kapcsolatos kérdéseket túlnyomórészt az igények oldaláról közelítjük meg. Pedig az igényeket is szük­ séges lenne differenciálni: vannak reális, de vannak illuzórikus igények is. Az illuzórikus, a régi — sokszor csak az idő által megszépített helyzetet idealizáló, és arra hivatkozó — igényektől meg kell szabadulnunk. Akinek kedve van, az legyen műked­ velő, — de tudomásul kell vennünk, hogy nem az a jó tsz-elnök, aki maga vezényli a menyecskekórust. Rangsorolni kell a reális igényeket, kezdeményezni és szer­ vezni az értelmiség közéleti tevékenységét. Ez a helyi szervek, helyi vezetés feladata. Nem elégséges csak óhajtani, elvárni, hogy az értelmiség spontán módon bekapcsolódjék a falu közművelődésébe, közéletébe. A kérdés igénycentrikus megközelítése mellett feltétlenül szükséges, hogy a lehetőségeket is mérlegeljük, és töreked­ jünk arra, hogy az értelmiség közéleti kibontakozásához opti­ mális feltételeket biztosítsunk. A konkrét lehetőségek figye­ lembe vétele nélküli, elvont igény hangoztatása többet árt, mint használ. Tudomásul kell vennünk, hogy a vidékre — és főleg a falvak legtöbbjére — ma még a szakemberhiány jellemző. Bár eddig még soha nem látott ütemben emelkedett falvaink­ ban az értelmiségiek száma, ez a fejlődés mégsem tudott lé­ pést tartani a szükséglettel. Alig van olyan falusi iskolánk ahol ne tanítana képesítés nélküli, szinte nincs is olyan ter­ melőszövetkezetünk, ahonnan ne hiányozna egy-két agrár­ mérnök - közgazdászról nem is beszélve. A kisebb gyárak, üzemek sem bővelkednek műszakiakkal. A feladatok viszont növekednek, s a helyi létszámmal kell megoldani azokat. Falun élő értelmiség nagy többsége kisebb-nagyobb fokú munkahelyi túlterheltséggel küszködik. Ez nehezíti, vagy fékezi közéleti tevékenysége kibontakozását. A szakmai túlterheltsé­ get sok esetben még az is fokozza, hogy a falura kerülő értel­ miség jelentős része kezdő, fiatal, tehát ismerkedniük kell a munkahellyel, munkafeladatokkal, környezettel is; a taninté­ zetekben szerzett elméleti tudást a helyszínre kell adaptálni, a gyakorlatban kell alkalmazni — s ez sem könnyű feladat. Különböző tényezők fékezik is a közéleti tevékenység kibon­ takozását: az egyik helyen bizalmatlanok a pályakezdőkkel szemben, másutt túl sok feladattal terhelik, s a szegény „új embert” agyonnyomja a bizalom. Sok helyen nem megoldott az értelmiség rendszeres helyi informálása. Gyakran tapasz­ talható, hogy főleg a kezdő értelmiségieket nem képzettségük­ nek, érdeklődésüknek megfelelő munkába akarják bevonni. S végül, gyakran elfelejtik a végzett munkát megköszönni. A helyi gazdasági és társadalmi szervek önállósága, hatásköre és felelőssége jelentősen növekedett az elmúlt időszakban. A megnövekedett lehetőségekkel és feladatokkal akkor tudunk optimálisan élni, illetve megbirkózni, ha okosan és jól gazdál­ kodunk a rendelkezésre álló szellemi energiánkkal is. A la­ kosság és a helyi vezetés közös érdeke — s ezt teljes mérték­ ben egybeesik az össztársadalmi érdekkel is —, hogy a helyi feladatok megoldása érdekében (ide értem a közművelődési és tudatformálási feladatokat is) minden lehető erőt mozgó­ sítson. Ennek legfőbb lehetősége az értelmiség közéleti szere­ pének fokozása és hatékonyabbá tétele. 9 �MŰVÉSZET ÉS KÖZÖNSÉGE Molnár Gál Péter A társadalmi élet egyik legszebb helye a színház, ahol min­ denki elveszti kicsit énjét és beleolvad a közösségbe, annak tagjának érzi magát, miközben — ellentmondásos módon — személyisége megsokszorozódik és talán élénkebben érzi gon­ dolatainak, érzéseinek működését, mint a köznapi életben. Kell-e színház A színház szent hely (nem véletlenül eredt minden kultúrá­ Salgótarjánnak ? ban a vallási szertartásokból), itt az ember legtisztábbnak érzi magát, itt a legvidámabbnak, emberségre legfogékonyabbnak; valósággal kitágul lelke és gondolkodása, és fogékonnyá válik Mi kell egy színházhoz? A kérdésre bárki azt válaszolná kapásból, hogy a színház­ részvétre, segítőkészségre, szerelemre, barátságra, nagy tet­ hoz természetesen színház szükséges először is. Díszes vagy tekre, tisztességre, helytállásra, önbecsülésre, mások tisztele­ tére. értelmesen egyszerű épületre gondolna, elegáns nézőtérre, De csak akkor, ha a színház falain túli életben is ugyanazt bársonyfüggönyös színpadra, villanyfényes, tágas dohányzókra, tiszteljük, ugyanazt tekinti sok ember helytállásnak, becsület­ plüssfotelokra. nek, nagy tettnek, ugyanazt aljasságnak, megvesztegethető­ Mi kell egy színházhoz? Természetesen színészek kellenek, akik pajtában, csűrben, ségnek, árulásnak, becstelenségnek. Színház mindig akkor szerveződik meg, amikor sok ember fogadóban vagy kocsmában ideiglenesen felállított asztalok­ ból is színpadot szerveznek maguknak; a színpad berendezé­ a társadalomban egyre gondol, egyet érez. Amikor jönnie kell séhez szükséges bútorokat kölcsönkérik a helység tehetősebb a művészetnek, hogy kimondja helyettük a saját gondolatai­ lakosaitól, almáriumot, kanapét, függönyöket kölcsönöznek- kat, helyettük formába önti életüket, hogy áttekinthetőbben könyörögnek ki, hogy feldíszíthessék játékterüket. Nem az épü­ lássák. Színház mindig akkor szerveződik meg, amikor sok em­ let a lényeges, hanem a játszási szándék. Az ismert színházi ber a társadalomban egyre gondol, egyet érez. Amikor jönnie szállóige szerint egyetlen, kockacukornyi hely is elég ahhoz, kell a művészetnek, hogy azt mondja ki, amit ők gondolnak. hogy ott színházat teremtsenek a tehetséges művészek. Tehát Hogy megerősítse őket hitükben, törekvésükben, harcukban, a színházhoz színészek kellenek. Lehetőleg olyanok, akik az erkölcsükben. Megérett-e Salgótarján arra, hogy színháza legyen? Van-e előadás után nem pattannak gépkocsijaikra, nem mennek el autóbuszon, hanem ott maradnak továbbra is a városban, olyan közönsége-közössége, amelyik létrehívja a maga színhá­ színesítik közéletét, részt vesznek mindennapjaiban, együtt él­ zát, másra nem hasonlítható színházat, és az itt élő embereket nek és együtt gondolkoznak a többi emberrel, mint a művé­ egyesíti könnyben és nevetésben, gondolkodásban és belső szet munkásai: tudják mi fáj, mi jó a többi dolgozó embernek, megszépülésben? Nem az a kérdés, hogy a salgótarjániak szeretnének-e né­ és művészetük arra igyekszik válaszolni, azt igyekszik segíteni. Mi kell egy színházhoz? — kérdezzük most már harmadszor ha színházba menni, gyönyörködni a színészek játékában, dísz­ letek káprázatában, tarka színpadi mesékben, zenében és mu­ is. Pénz természetesen. A színházhoz pénz kell, mégpedig sok latságos tréfákban, megható történetekben. Ha csak ennyi pénz. A színház pénzkérdés. Egy színházi Montecuccoli ki is volna a színház, akkor rendelkezésére áll a salgótarjáni nézők­ mondta: a színházhoz pénz kell, pénz, pénz és pénz. Régen a nek a városukba látogató alkalmi előadásokat tartó, más vá­ vármegyék székhelyei versengtek egymással, melyiknek lesz ha­ rosokból ideutazott színházi társulatok előadása. Akkor ott a marabb, melyiknek lesz nagyobb és díszesebb színháza. Ver- Déryné Színház számos utazótruppja, mindig mozgó, mindig sengve építkezték le egymást. (A kaposvári színház hatalmas utazó színtársulata. nézőtere ennek a gőgös versengésnek eredménye: kellett — nem A kérdés az, hogy Salgótarján el tud-e tartani egy állandó színházat? kellett, nagyobbra nőtt a pécsiek színházánál). Mi kell egy színházhoz? — tesszük fel utoljára a kérdést. Nem anyagilag. Biztos, hogy azt megengedhetné magának. A színházhoz közönségre van szükség. Állami pénzből, tanácsi segítségből vagy akár közadakozásból Nem a színház teremti meg közönséget, mindig a közönség is létre lehet hozni egy salgótarjáni színházat. Biztos vagyok, hívja létre a színházat. A közönség nem azonos a nézőkkel. hogy a városi büszkeség, a helyi öntudat megnyitná a pénztár­ A közönség — mint a neve is mutatja — a közösséggel azonos. cákat — a közöst és az egyénit egyaránt —, és hamarosan fel­ A nézők alkalmi színházbaruccanók; jegyet vesznek, mert ki­ épülne a színház. De vajon színház lenne-e igazából vagy váncsiak az új primadonnára, vagy meg akarják mutatni saját csak büszke színházépület? új ruhájukat a többieknek, találkozni akarnak emberekkel a El tud-e tartani Salgótarján egy állandó színházat erköl­ színházban, egy-egy darab érdekli őket, egy-egy színházi szen­ csileg? zációra gyűlnek egybe, vagy csak fölös idejüket akarják elütni El tud-e tartani Salgótarján egy állandó színházat szelle­ alkalmanként ezzel a szórakozással. mileg? Tartósítani tudja-e a közös érdeklődést? A folytonos társa­ A közönség az más. A közönség sokféle ember gyülekezete dalmi érdeklődést, szellemi izgalmat, erkölcsi fogékonyságot? Látszólag úgy néz ki a közönség is, mintha nézők volnának. S voltaképp így is van, mert a közönség is nézőkből tevődik Igénylik-e az emberek, hogy kilépjenek esténként önmaguk össze. Mégis, minőségileg merőben másfajta gyülekezetet je­ bőréből-sorsából és beleéljék magukat más sorsok, más emberek köntösébe; ahol mégis a saját életükre kapnak vá­ lent a közönség. Egygondolkodású, egyérzésű embereket. Olyan embereket laszt; ahol összeforrhatnak egy közös érzés, közös gondolat, jelent, akik összetartoznak, akik egy ügyért élnek, akik egyfor­ közös ügy megélésében? El akarják-e hagyni úgy saját énjü­ mának érzik és tudják a dolgokat. A közönség olyan emberek­ ket és beleolvadni a nagy közösségbe, hogy egyszersmind ön­ ből áll, akik talán nem is tudják, hogy összetartoznak, de a maguk gazdagabban, kiteljesítettebben kerüljenek ki ebből színházi élmény forróságában egybekovácsolódnak, mert a kö­ a közös szellemi kalandból? Kell-e színház Salgótarjánnak? zös élmény ráeszmélteti őket, hogy nincsenek egyedül, má­ sokkal együtt harcolnak, másokkal együtt kínlódnak, kételked­ Voltaképpen ezt a kérdést más városokban is fel lehetne nek, örülnek, szeretnek, félnek az elmúlástól, boldogok, ha tenni, de talán itt izgalmasabb és elevenebb a kérdés, mint másutt. Ebben az 1922-ben alakult városban még fiatal az csak kicsiny életterületen is képesek legyőzni a halált. A színházi közönség — közösség. összetartó-összehúzó erő. Itt a későn fejlődésnek induló vá- 10 �rosok hátrányból előnyt formáló erejével még hajlékonyabb és fogékonyabb a közösség iránti szándék, mint más, nagyha­ gyományú és ezért talán kissé megdermedt életű városokban. Úgy gondolom, hogy Salgótarjánban még szemmel tudják kí­ sérni a város polgárai: ki mit tett városukért, s mivel gazda­ gította életüket, ki az igaz ember (nem a vagyon, nem a szer­ zett vagy öröklött hely és méltóság, hanem az értékes telje­ sítmény okán.) Kell-e színház Salgótarjánnak? Bizonyos tények arra mutatnak, hogy kell. Bizonyos jelensé­ gek arra mutatnak, hogy már nyílik is valamiféle egybetartozás, szellemi közösség, összehúzó bajtársiasság, ami létrehozza majd a színházat. Salgótarjánban elevenen működik az ama­ tőrszínjátszás. Ha nincs állandó színház, szakképzett színészekkel — csiná­ lunk magunknak! Ez a vágy és ez a társadalmi cselekvés már arra mutat,hogy kialakult egy (vagy több) csoport, s tagjaiban már munkált szándék: közelíteni, egyesíteni a város társadal­ mát. Ezeknek a csoportoknak a tagjai tudják, mi kell — leg­ feljebb nem mindig tudják azt, hogy miként kell -, és a város közösségének hangját szólaltatják meg legsikerültebb műso­ raikban. Jól vagy rosszul — de inkább jól — csinálják. S e helyi erő­ ből kivirágzó színházakat pártolni kell, segíteni kell és tisztelni kell, mert innen is kinőhet a közönségegyesítés, a demokrati­ kus közérzést, az összetartozást és egyregondolást megtestesítő színház. Azért is pártfogolandóak az ilyen helyi színházak, színházi kísérletek, mert izmosító erejük van: játszókra, nézőkre néz­ vést egyaránt. Színház ott születik, ahol sok ember egyért él. De a színház neveli is, erjeszti is, hogy sok ember egyért éljen. Ezért kell színház Salgótarjánnak. PETŐ JÁNOS: HÁROM ZENÉSZ BARNA TIBOR Szinházi város vagyunk? Valamikor az jellemezte leginkább egy város kulturális rangját: van-e kőszín­ háza vagy nincs. Egy-egy színész maga is rendszerint úgy határozta meg érvé­ nyesülése kezdetét, hogy: „Amikortól már kőszínházban játsztam ...” Pedig ezek a „kőszínházak” sem min­ dig és egyaránt voltak a művészet, a kultúra megbízható bázisai. Sem a fő­ városban, sem - még kevésbé - vidé­ ken. Hát akkor milyenek lehettek azok a vándortruppok, amelyek az olyan ki­ sebb városkákat látogatták a puszta létfenntartás reményében, mint az egykori Salgótarján is volt? Ha hű képet akarunk idézni róluk, talán a Szabin nők elrablása című, valaha kirobbanó sikereket arató zenés bohózat nyújtja azt róluk, Rettegi Fridolin ripacs-direktor kompániájával. Salgótarján viszont - eltérően számos hasonló lélekszámú várostól — jelentős iparfejlettsége révén, az ipari munkás­ ság növekvő kulturális érdeklődéséből adódóan már a század elejétől (de ki­ vált a huszas évektől) jóval többre tar­ tott igényt, mint amit az alkalmi daltár­ sulatok nyújtani tudtak. Egészen bizo­ nyos, hogy ezt az igényesedést tükrözi a rendkívül fejlett műkedvelő színjátszás, amely legnagyobb üzemeinkben, elsősor­ ban az Acélárugyárban, az öblösüveg­ gyárban, de a bányászoknál is számos évtized emlékezetes eredményeire lehet büszke. Salgótarjánban az amatőr szín­ ház egy hosszú időszakban olyan hézag­ pótló szerepet töltött be a műsorválasz­ tás és előadási színvonal tekintetében, aminek betöltése a hivatásosok dolga lett volna. A felszabadulást követő közvetlen né­ hány esztendőben különösen nagy jelen­ tőségre tettek szert ezek az együttesek Salgótarján kulturális életében. A hiva­ tásos vándortársulatok felbomlásával missziós feladatukká lett a haladó és a szovjet szocialista színpadi irodalom köz­ vetítése: az önnevelés mellett a közön­ ségtábor szocialista irányú ízlésfejlesz­ tése, - s ennek legjelentősebb csoport­ jai becsülettel eleget is tettek. E fá­ radozásukhoz csatlakozott az ötvenes esztendőktől az Állami Faluszínház (a Déryné Színház névelőde), amely immár országos hatókörében Nógrádra és ben­ ne Salgótarjánra is kiterjesztette műkö­ dési terét. Ez évtizedre bátran ráillik, hogy Salgótarjánnak négy színháza is volt; egy a Faluszínház által nyújtott, az Ipa­ roskor terében: egy-egy műkedvelő pe­ dig az acélgyári, az öblösüveggyári és a bányász kultúrotthonban. Sőt időszako­ san a debreceni operisták is megfordul­ nak a városban. Az évtized végefelé, de kivált a hatvanas évek elején, a televízió-korszak beköszöntésével tel­ jességében nyilvánvalóvá vált, hogy a műkedvelő színjátszás alól lassan kicsú­ szik a talaj; a régi keret egyben a to­ vábbfejlődés végességét is meghatároz­ za, s az új konkurrencia, a tévé, mely a legrangosabb színházak legjobb pro­ dukcióit képes nyújtani, sorvadásra ítéli a legnemesebb ügybuzgalmat is. Erre a felismerésre kellett ráeszmélni a Déryné Színház produkciói láttán is, melyek bár­ hogy igyekeztek lépést tartani a hatal­ mas konkurrenciával, mégis szegényes­ nek bizonyultak, mondhatni őskorinak ahhoz a komplettséghez mérten, melyet egy-egy televíziós színházi est összege­ zett. Hiába mondtuk ki például a jelszót: A Déryné Színház a mi színházunk! ettől még nem váltak teltekké a néző­ terek, s hovatovább nemcsak a megyeszékhelyen, de a községi, falusi kultúrotthonokban sem. S méginkább ezt ész­ lelhettük a műkedvelő együttesek pro­ dukcióin, a színházkultúra legerősebb fellegváraiban. A Palócföld 1962. évi számában már tettem erről néhány em­ lítést, „Merre tart a Déryné Színház?" című írásomban, s meg kell mondanom, a színház akkori vezetői nem túlzottan lelkesültek a következtetésekért, melyekre a jövőt illetően jutottam. Pedig nem kel­ lett különösebb jósképesség ahhoz, hogy belássuk: a Déryné adott művészi és technikai eszközei felett a mind növekvőbb igények tekintetében eljárt az idő; 11 �lassudan nemcsak a megyeszékhelyről szorul ki a színház, de minden olyan helyről, ahol a televízió tért hódít. S hatványozottan vonatkozott ez a műked­ velő színjátszásra, amely a művészi kife­ jezés eszközeiben mégiscsak másodrendű hatóerőt képvisel mindenféle okokból. A tévé-színház robbanás-hatású jelent­ kezése után viszonylag eszméletre térve, azoknak kellett igazat adni, akik vall­ ják az élő színház halhatatlanságát, ne­ vezetesen azt, hogy korunk nagyszerű technikai eredményei (a film és a tévé) legfejlettebb eszközeikkel sem tölthetik be az eleven, test, - hús vér ember helyét, azt a nagyszerű kontaktust, amely a né­ zőtér és a színpad között a művészi te­ remtés közvetlen pillanataiban születhet. A hatvanas évek zavarodottságából mindenképpen kiutat kellett keresni, s ez számtalan elgondolást szült. Az már nyilvánvaló volt, hogy a rohamos növe­ kedésnek indult megyeszékhely igényeit a Déryné Színház és a műkedvelő együt­ tesek betölteni képtelenek. Valamiféle öszvér-elgondolás úgy képzelte: megold­ hatjuk a gondot, amennyiben a régi, nagy hírű műkedvelő csoportok legte­ hetségesebb tagjaiból, hivatásos színé­ szekkel és rendezővel megerősítve vala­ miféle népszínházat hívunk létre, ám ennek szervezeti, gazdasági problémája egészen tisztázatlannak és meggondo­ latlannak tünt. A másik, s jóval kecseg­ tetőbbnek tűnő kilátásnak kínálkozott az Eger-Salgótarján területi színház létre­ hívására, melynek jóváhagyásával talán megoldódhatott volna a mind sürgetőbb gond. Csakhogy ez immár nemcsak anyagi kérdést jelentett, hanem azt is feltételezte, hogy Salgótarján megfelelő színházteremmel rendelkezik, amelyben méltó fogadtatásra lel a drámai művé­ szet. Ezt viszont egyáltalán nem mond­ hattuk el arról a színpadról, mely az Iparoskor helyiségében addig a vendég­ játszó együtteseket fogadta. Nem tudni pontosan, mi volt az oka végül az „Eger—Salgótarján területi szín­ ház" gondolat halálának, annyi a bizo­ nyos, hogy már embrionális állapotban elhunyt, mint később az egri önálló szín­ házzal kapcsolatos tervezgetés is. Színházpolitikánk egyik leghibásabb lépésének tartom, amikor az Eger-Sal­ gótarján körzet ellátására szolgáló mű­ vészeti részleget Lendvai Ferenc miskolci igazgató igényei-elgondolásai alapján beolvasztották a miskolci társulatba, mert ez a színház területi, tájegységi funkció­ jának — ahogyan a tervek jelezték — egyáltalán nem felelt meg. Nem felelhe­ tett, mert a bázishely állomásai megle­ hetősen távolesnek, kiváltképp Salgótar­ ján, melynek megközelítése nehézkes és költséges. Amikorra az egri színházépü­ let rekonstrukciója befejeződött, addigi társulatának önálló létéről már nem le­ hetett beszélni, pedig akkor épült meg a salgótarjáni új művelődési központ is korszerű színháztermével, igényes nagy produkciók fogadására alkalmas színpa­ dával. Hogy Salgótarjánt hagyományosan 12 vett színházi várossá tegyük, azt hiszem, adott feltételeink közepette is utópiszti­ kus óhaj volna. Országos példák, olyan városok gondjai bizonyítják ezt, mint Szolnoké, Békéscsabáé, Veszprémé, Ka­ posváré, amelyek lélekszámban mégis­ csak kétszeresei a nógrádi megyeszék­ helynek, s ennek ellenére sűrű tájolásra kényszerülnek rentabilitásuk érdekében. Kecskemét például annakidején belebu­ kott a néhány éves vállalkozásába, Nyí­ regyházának soha nem sikerült a társu­ latalapítás, az ezeréves Székesfehérvár színháza szintén vendégegyüttesekkel eg­ zisztál. S nekünk sem igen kínálkozott jobb lehetőség, mint a fehérvári példa követése — azénál szűkítettebb formá­ ban. Így alakult ki a jelenlegi gyakorlat, hogy színházi igényeinket a feladatra vállalkozó debreceni, szolnoki — és ese­ tenként a miskolci, illetve a Déryné — színház szolgáltatásaival elégítsük ki. De lehet-e egészséges olyan színház­ politika, mely az adott hely sajátos, konkrét kívánalmaitól függetlenül érvé­ nyesül, hat, különösen ha ez több köl­ dökzsinóron szivárog el hozzá. Az a mű­ sor, mely Salgótarján színpadán teret kap, egyedileg lehet jó, hasznos, érté­ kes, de összességében mégiscsak hete­ rogén és eklektikus, melynek nincs tuda­ tosan meghatározott, a helyi szükségle­ tekkel és igényekkel is számotvető irá­ nya, tendenciája. Az „eszi nem eszi, nem kap mást" kényszere szerint fogyasztjuk színpadi táplálékunkat, gyakorta valóban ínyünkre való falatokhoz is hozzáju­ tunk, de az étlapi választék változatossá­ gát nem élvezzük. Talán az egyik oka, hogy a kezdeti évek lendülete után ha­ tározott megtorpanás mutatkozik Salgó­ tarján színházi életében. Figyelmeztető jelenség, hogy gyakran a bérleti helyek jelentős hányada is üresen marad, az együttesek három játszási napjáról kettő­ re kellett visszakozni, s esetenként még ez is soknak bizonyul. A felsorolt együttesekkel való több éves kapcsolatunk tapasztalatai kedve­ zőknek mondhatók; a produkciók színvo­ nalában nyoma sincs az afféle hevenyészettségnek, mint ami egy-egy alkalmi műsorra gyakran nagyon is jellemző. Mind a debreceni, mind a szolnoki tár­ sulat bázishelyéhez szabott komolyság­ gal látja el feladatát, az viszont más do­ log, hogy a művészek legjobb szándé­ kuk mellett sem képesek több száz kilo­ méteres fárasztó utazás után teljes érté­ kűt nyújtani. Színházkultúránk ilyen adottságú léte mellett arra már gondolni sem lehet, hogy a megye másik városát és jelentő­ sebb helységeit szintén olyan szolgálta­ tással láthassuk el, amilyenre egyre in­ kább, és mind több helyütt igényt for­ málnak. A megyeszékhely vendégjátszó együttesei ezt sem idővel, sem fizikai, művészi erővel nem győznék, ugyanakkor költséges voltuk sem teszi lehetővé me­ gyén belüli tájoltatásukat. Maradnak hát tovább is a Déryné Színház szórványos jelentkezései. Pedig, ha valahol van pó­ tolnivaló a színházkultúra fejlesztése, HIBÓ TAMÁS: KÜZDELEM pontosabban: alapozó munkája terén, Nógrádban bőségesen van, sőt! . . . Azzal még, hogy Salgótarjánban immár jó né­ hány esztendeje alkalmas, eléggé kor­ szerű igények szerinti játszóhellyel büsz­ kélkedhetünk, korántsem mondhatjuk magunkat színházi városnak; nagyon is hézagos még az a kulturánk, amely a színpadi irodalomhoz és művészethez tapad. Az ízlésfejlődés a minden külölönösebb koncepció nélkül egybeálló program függvénye, s a műfajkavargások bukfencei közepette gyakran elvesztjük tájékozódásunkat a színház valódi hiva­ tását, közművelődési szerepét, szocialista célját illetően. S addig aligha is mozdulunk el a to­ vábbjutáshoz kívánatosan a mai tehetet­ lenségi pontról, amíg saját magunk nem határozhatunk szuverén módon: mi az, amit színpadunkon, színpadainkon látni szeretnénk, s mi az, amit nem, vagy csak mértékkel. Azt hiszem, egy vidéki szín­ ház akkor töltheti be teljes módon sze­ repét, ha úgy szolgálja az általános ér­ tékeket, hogy közben adott környezete sajátos szükségleteit is kiteljesíti, annak sajátos szellemi törekvéseit is tükrözi. A már említett okok miatt azonban belátható időn belül hiú dolog volna önálló salgótarjáni színház ábrándjait dédelgetni. De nem érzem elérhetetlen­ nek olyan területi színtársulat megalapí­ tását, amely a korábbi Eger-Salgótarján elv alapján, a társulaton belüli műfaji részlegek egészséges váltásával a két szomszédos megye szükségleteit biztosí­ taná. Legutóbbi éveinkben politikai, gazda­ sági, kulturális fejlődésünk eredménye­ ként szerte az országban egész sor fiatal város született. Ez a tény új helyzetet teremt a megnövekedett szükségletek te­ kintetében is. Az ügy szorgalmazása az érdekelt megyék és városok vezetőire vár. A Művelődésügyi Minisztérium illetéke­ seire pedig az, hogy az adott helyzetnek megfelelően felülvizsgálják színházháló­ zatunk mostani rendszerét, és azt az ész­ szerű kívánalmakhoz igazítsák. De addig még — alighanem — sok víz lefolyik a Dunán. �KORILL FERENC A Petőfi '73 és ifjúságunk Általános és ismert tény, hogy a film társadalmi értéke a közönséghatás révén valósul meg. Egy-egy film mennyiségi fogadtatása és a nézők visszhangja azonban nemcsak a fil­ met, hanem a közönséget is minősíti. A filmek erkölcsi, maga­ tartásbeli, ideológiai mintául szolgálnak az aktuális esemé­ nyek és jelenségek értékelésekor, a velük kapcsolatos érzelmi és értelmi állásfoglaláskor. Befolyásolják világnézetünket, íté­ letalkotásunkat, gondolkozásunkat és — bizonyos esetekben — cselekedeteinket is. Hogy milyen irányban, az sem egyéni, sem társadalmi szempontból nem mindegy. Mindezek fokozottan hangsúlyozzák a filmhatás vizsgálatá­ nak jelentőségét, különösen akkor, ha olyan alkotásról van szó, mint Kardos Ferenc Petőfi'73 című filmje. A megkülönböz­ tetett figyelem oka, hogy társadalmunknak ahhoz a rétegéhez szól, melynek befolyásolhatósága, mozgósítási lehetősége a legnagyobb, ahol a téves nézetek a kellő ideológiai képzett­ ség és a társadalmi tapasztalat hiánya miatt a legkönnyebben hatnak. Kardos Ferenc: ,,A Petőfi réteg-filmnek készül, első­ sorban a fiatalok, középiskolások, egyetemisták körében kellene hatásosnak bizonyulnia, .. . leginkább a fiatalok kö­ rében kell rezonálnia a film gondolatainak." Az is nyilván­ való, hogy akik a filmet látták, a belőle szerzett „szabályozott­ ságukat" továbbítják társaik felé, hiszen azokhoz sokoldalú társadalmi és egyéni konvenciók fűzik őket. A hatásvizsgála­ tot másrészt az indokolta, hogy a film - amelyet ankétok so­ ra kísért országszerte - Nógrád megyében is kiváltotta a né­ zők aktivitását, társadalmi érzékenységét és továbbgondolkodó készségét. * A vizsgálatot Balassagyarmaton, Kisterenyén és Salgótar­ jánban végeztük középiskolások körében. A választható mód­ szerek közül a spontán beszélgetés mellett döntöttünk, mert nem akartuk sugalmazni, befolyásolni a kialakuló képet, sőt még dimenzióit sem kívántuk megjelölni. A véletlenszerű min­ taválasztás követelményének eleget tettünk, de a vizsgált elem­ szám (196) kevés. Ennek ellenére adataink sokkal több fia­ talra vonatkoznak, hiszen a mintában szereplőkhöz számos, többnyire hasonló középiskolás van, s így a beszélgetéseken résztvevők őket is képviselték, megközelítően reprezentálták. A beszélgetések között a balassagyarmatit közvetlenül a film vetítése után tartottuk, a másik hármat 2-3 héttel a bemutató után. Ezért a közvetlen filmhatás vizsgálatára kevés módunk volt, s így maradt a másik két aspektus: - a film távlati (többé-kevésbé tartós) hatása a személyi­ ségre: az adott film és az egyén viszonyára jellemző, hogy milyen részletek maradtak meg az emlékezetben; — csoportokra (tömegekre) gyakorolt távlati hatás: milyen mértékű és minőségű a film motívációkeltő hatása, illetve a látott cselekvés- és gondolkodásséma kiváltja-e az utánzás vágyát. A felvetődött fontosabb problémacsoport hatásbeli sajá­ tosságait két szempontból elemeztük: a) eszmei — milyen gondolatokat sugall? — melyek a levont következtetések? b) esztétikai filmműveltség vizsgálata — megvalósítás ,,miként"-jére adott válaszok. Természetesen az összegezést ebben az esetben nem lehet mechanikusan végezni: Ezért a beszélgetésekből kiemeltük a film azonos eszmei síkjaira vonatkozókat — véleményünk sze­ rint minden vizsgált csoportban ugyanarról beszéltek, csak más-más szinten — és egymás mellé helyeztük őket. Létrehozva így egy valóságban létre nem jött, de valóságos elemekből álló véleménycserét a vizsgált 196 fő körében. * A vélemények közül: „A film lényege, hogy a mai fiatalságnak nincs hová kitör­ nie, a fiatalok nem akarnak és nem is kell változtatni. A mos­ tani öregek, amikor fiatalok voltak, akkor harcoltak valamiért, elérték és most megnyugodtak (kocsi meg minden). Nekünk nem kell a szabadságért harcolni, beteszünk a takarékba ennyi meg annyi pénzt, amiből kiveszünk és veszünk belőle lakást. Csinálunk két gyereket, adnak érte hatvanezer forintot és kész. Negyvennyolcban volt alkalom forradalminak lenni, ma nem látjuk az utat és különben is elcsépelt közhely a forradalmiság. És mégsem tudjuk, mi az. A forradalom nem az, hogy megdöntjük a társadalmi rendet, ma az is forradalom, hogy segítünk egy öreg házaspárnak.” „Mai fiataloknak nincs szükségük arra, hogy úgy harcolja­ nak, mint Petőfiék. Ilyen forradalmiságról ma nem lehet ná­ lunk beszélni, ma lassú fejlődés kell." „Nem akarok beleavatkozni semmibe, középembernek tar­ tom magam. Most a szocializmus alapjait rakjuk le, és ezen forradalommal nem lehet semmit csinálni. Akkor miért pont most beszélünk annyit a forradalmiságról? Pár évvel ezelőtt nem volt róla szó." „A kulturális forradalom is évtizedek alatt folyik: az analfabéta nem tanul meg gyorsan írni, ezért lassú a folya­ mat. Cél az, hogy a mai kort is forradalommá tegyük. Van lappangási idő, utána jön a robbanás. Petőfi után, 1919 után miért most vetődik fel megint? — azért mert nemsokára elkövetkezik a vége a lappangási időnek." „Én csak egyetlen egy dolgot tudok, de azt biztosan: manapság nincsen olyan fok, amit át kellene ugranunk, amire szükségünk volna, hogy forradalmat kelljen csinálni. 1973-ban az a forradalom, hogy az emberek gondolkozzanak, az is forradalmi dolog, hogy ifjúsági törvény van, és ez jó jel." „Szerintem az a forradalom, hogy mindenki kivonul kokár­ dával és piros-fehér-zöld zászlóval. És elmondják, hogy nem tetszik. Persze, ez milyen jól jönne a provokatív (!) elemek­ nek: mehetnének, szíthatnák az ellenségeskedést. Ott volt Prá­ gában is a csőcselék a hokimeccsen,egy kis csoport, akinek van hatása a fiatalokra és meg lehet nézni, hogy akkor mit csinálnak. Utána ezerszer megbánták.Az biztos, hogy ha ná­ lunk összegyűlik egy nagy tömeg március 15-én és valaki el­ mondja a Nemzeti Dalt, azért a rendőrség nem fog kivonulni. Azért nem! A tömegnek van egy olyan tulajdonsága, ha van két ember, aki elkezd teljesen mást csinálni, mint amit erede­ tileg akartak, mennek utána." „Ma nem is felvonulni kell. Hanem a cél az, hogy felgyor­ sítsuk a fejlődést és elérjük a kommunizmust. Forradalmat nem úgy kell csinálni, hogy mindent összetörjünk. Tág ez a fogalom; sok fiatal nem tudja, mit csináljon. Ez a film sem mutatott semmit, csak felvetette a problémát. Úgy mint a gyűléseken, újságokban és a könyvekben. De megoldást senki nem ad. Azt nekünk kell megtalálni." „Ezt a filmet nemcsak Magyarországon nézik meg, és kér­ dezem én, hogy miből látják a forradalom nagyságát, Petőfi nagyságát. Ez az egész olyan, mint amikor Peter Weiss drá­ máját angol filmen láttuk, ahol a nagy francia forradalmat a charentoni elmegyógyintézeti lakók játszották el. Jellemző, hogy azt egy francia nem írta volna meg és nem vitte volna filmre. De mi leköpjük magunkat. A Cromwell a jó történelmi film, úgy kell megmutatni a múltat. A rosszat inkább ne mutassuk, hogy ne tanuljanak belőle. A Szovjetunióban 1917et nagy tiszteletben tartják az emberek és jó filmeket csinál­ nak róla. Az olyan történelmi filmek sem jók, mint az Egri csillagok, mert az ki van színezve. A magyar történelmet úgy kell ábrázolni, ahogy a Szegénylegények meg a Hideg napok. Nincs szükség arra, hogy úgy ábrázoljuk a történelmet, hogy ami magyar, az csak jó lehet, csak győztes stb. De azért az értéket meg kell becsülni.” „Ez a békés helyzet sokkal bonyolultabb, mint egy forra­ dalom. Itt előre pontos terveket kell csinálni és azokat szá­ mon kell kérni. A fáktól nem látjuk az erdőt, túl sokat írnak a pártról ahelyett, hogy megmondanák, hogy mit kell csi­ nálni. Az hogy itt tart az ország, az annak köszönhető, hogy vannak, akik irányítják, akik tudják, hogy mit kell csinálni, és ez ma a párt. Ma a vezetőknek nem kell lovon vágtatni a sereg élén, hanem határozatokat kell hozni.” 13 �196 fö véleménye alapján A film nem csupán objektív értékelé­ sek, hanem szubjektív vélemények tárgya is. A beszélgetéseinken résztvevők is szinte valamennyien tetszésítélettel kezd­ ték mondanivalójukat. Többségüknek nem tetszett a film, ke­ vés kivétellel — gyakran dühösen — el­ marasztalták: Nekem nem tetszett, szerintem a magyar ifjúság nem ilyen. — Nagyon rossz film volt. - Ez nem is szatirikus, ennél is rosszabb volt a hangvétele, a srácok, akik szerepeltek, elhülyéskedték a filmet. — Petőfi emlékének meggyalázása, nem kellett volna. Illyés Petőfije az igen, az a Petőfi. - Sokat akart markolni — keveset fog. — A mi tanul­ mányaink alapján nem lehet Petőfiről filmet csinálni. - Ez a film sok hülyesé­ get mondott. - Nagyon tetszett, amit vártam, azt kaptam. — Ilyen jó megoldás még nem volt a világ filmművészetében. - Nagyon érdekes és jó film. — Nekem nagyon tetszett, a mai fiatalságról le­ rántotta a leplet." Marx szavaira gondolva — ,,Ha élvez­ ni akarod a művészi alkotást, akkor mű­ vészileg művelt embernek kell lenned.” — temészetesen adódik a kérdés: vajon nem komoly érvek nélküli „nem tetszik tetszik” ez csupán, ami a film nem-érté­ séből, félreértéséből adódik a hiányos filmműveltség következtében? A következtetések: az elhangzottak ér­ tékelése miatt is, először erre a kérdésre kerestük a választ a filmművészet eszkö­ zeinek csoportosítására (Nemes Károly: A filmművészet útján. 1968) és az adott válaszok alapján. Elemi eszközök: tér- és időszervezés. A résztvevők valamennyien érezték és értették a jelen-múlt kapcsolatot, a való­ ságos- és filmidő összefüggését s ezzel felismerték a film dramaturgiai feszítő­ erejét, lényegét (Kardos Ferenc: „A tör­ ténelemnek és a jelennek ez a perma­ nens együttélése — ennek kifejezése — a film egyik fő célja.") 14 Plasztikus eszközök: plánok, beállítá­ sok, fény-árnyék. Ritmikus eszközök: vágás, gépmozgás, trükkök. Erről a két eszközről jóformán semmit sem mondtak, (egy balassagyarmati fiú hasonlította a filmbeli gépmozgást a Fényes szelek-ben látottakhoz) a beszél­ getésbe szőtt kérdéseinkre a jellemző vá­ lasz: „részleteiben nem figyeltük meg.” (?!) Szintetikus eszközök: irodalom, ipar­ művészet, színművészet. Csak az utóbbiról — de arról bőven — volt szó: ,,— Nem tetszett Petőfi megjelenése, más kellett volna. — Ez nem színész, ez statiszta és rossz volt. — A Petőfi gyenge volt, a többiek mégcsak játszottak vala­ mit. — Legalább beszélni megtanulhat­ tak volna.” Közismert, hogy a főhős — aki köré a cselekmény épül — erős azonosulás tár­ gya lehet ha az megfelel a néző önma­ gáról alkotott, idealizált képének. A Pe­ tőfi '73 esetében különösen nagy jelen­ tőségű: egységesen ellenszenvesnek ta­ lálták Petőfi figuráját, nem fogadták el a film nyújtotta Petőfi-képet. A vele való azonosulás főleg érzelmi, de értel­ mi vonatkozásban sem jött létre, és véle­ ményünk szerint nagyrészt ez okozta az értékítéletekben megnyilvánuló visszauta­ sító, nemleges beállítottságot. Kisegítő eszközök: hang, szín, plasz­ tika, stb. Nem használták véleményeik indoko­ lásakor. A halmozott eszközök: rajz-báb, fest­ mény, zene. Az Illésék jók voltak, még több zene lehetett volna. — Az „Európa csen­ des" az jó szám volt, de a Tolcsvayék is jók voltak. — Az volt a jó, hogy ilyen fiatalokról szóló filmben ilyen zenét ját­ szottak, ami megfelel nekik: fiatalos rit­ mus, mozgás." Végeredményben a résztvevők filmmű­ veltsége sok kívánnivalót hagy maga után, de jelen esetben nem ez negatív­ izmusuk oka. Az elemi eszközök felisme­ résével értik a Petőfi ’73 lényegét, te­ kintettel arra, hogy ez a komponens ját­ szik elsődleges szerepet a film eszmeisé­ gében. A Petőfi ’73 középiskoláink körében erős emóciókat váltott ki, nem tudtak kö­ zömbösek maradni. A film érzelmileg és értelmileg fogékony pontok sorozatát érintette bennük. Katarzist nem okozott, a távlati hatást tekintve nem játszik je­ lentős élénkítő és energizáló szerepet. Az erős emóciók nyomán felhalmozódtak bi­ zonyos agresszív töltések, de ezek csak addig fejtettek ki hatást, amíg megszüle­ tett a többnyire elutasító tetszésítélet. A katarzis hiányában létrejövő itéletalkotás kényszerének volt köszönhető, hogy nyil­ tan beszéltek a filmmel kapcsolatban fel­ merült kérdésekről. Hogy az agresszió másképp vezetődjön le, mint itéletalko­ tásokban, arról szó sem volt, és a filmben látott cselekvés-séma sem váltotta ki az utánzás vágyát. Nyilvánvaló, hogy a filmhatás vizsgá­ latának végső célja gyakorlati, mégpedig kétirányú: egyrészt a filmalkotás, más­ részt a közönség alakítása. Ez utóbbi ér­ dekében kell levonni következtetéseinket még akkor is, ha jelen esetben ifjúsá­ gunknak csak szűk köréről volt szó. A viták során felmerült fő kérdésekkel — a forradalom és forradalmiság mai értel­ mezése, a nacionalizmus és internacionalizmus, történelmi személyiség és a for­ radalom vezető ereje — kapcsolatban ki­ alakult nézetek, a bizonytalanság még akkor is figyelmeztető, ha minden cso­ portban jelen voltak olyanok is, akik a helyes irányt képviselték. Az bizonyos, hogy a téves nézetek nem a film hatása nyomán alakultak ki, bár ez sem segí­ tette elő tisztánlátásukat. A kérdés lénye­ gét Aczél György fogalmazta meg az or­ szágos agitációs, propaganda és műve­ lődési tanácskozáson: „Azok a fiatalok, akik forradalmi ideálokkal, de tapaszta­ latok nélkül találják szembe magukat társadalmunk mai valóságával, sokszor azért igazodnak el nehezen társadal­ munk jelenségei, problémái között, mert nem kaptak elég segítséget és útmuta­ tást a forradalmi távlatokról és a távlati céljainkhoz vezető út nehézségeiről." �TAMÁS ISTVÁN versei kádár Petőfi Emberek között melledből kitépni a vasat fehérre fényesült fogunk s tíz körmünk ásó keresünk virágok kristály látomásaiban Kutatunk e nem tudott nyelv gyémánt verítékén Kiáltunk ha felvérzik a nap nemzeted tiborchomloka fölött a szavak sarkantyúitól s ha új csörgőkre alkuszik a kufár kik élő fejfád vagyunk Könyörgünk élőknél élőbbek kik haltak s te élőbb vagy a holtnál bennünk mindörökké Petőfi Dózsa Te vasban és vérben kővájó verejték gyöngyben öklünkbe zárt leköpött és megátkozott rögben Te vagy Te vagy a juss nekünk Kik nem tudunk ünnepelni Téged piros tapsokkal de makulátlan tisztaságban hordunk a történelem márványarcú bálványai között Péter Éjjel két óra. Mordul a mosó szalagja, kannák csörögnek a kövezeten. „Tehén a tizes rampához!” „Tíz kannát még fejt­ senek!” „Hol a nyolcas járat? „Nyolcas jáárat!" Mint a kígyó csúsznak a sárga köténynek. Hajladozó fehér bóbiták. „Huszas a túró, köszönöm.” „Dobjatok fel még két rekesszel!” Pista bácsi késik. — Tovább nem várunk — mondja Dénes, a tejmester. — Megalszik a tej. Ma kimehetsz járatra. Ez Kálmánnak szól. Kálmán medikus. Három hete jelentke­ zett a munkaügyön. — Csúnyán elvágták félévkor — mondta —, hat hónapig mit csináljak. Itt kereshetek egy kis pénzt. — Na, csak vigyázz azzal a pénzzel - mondta Pista bácsi. Aki most késik. — Mozogj — mondta Tóni. — Jól nézek ki ma veled! Konganak a kannák, csörögnek a rekeszek a kocsiplatón. Lassan gurulnak végig a főúton. Kálmán szeretne valamit mondani, de semmi okos nem jut az eszébe. — Te persze azt sem tudod, hol vannak a járaton a boltok. — Azt se - mondja Kálmán. Szótlan az utca. Fekete, fekete-tükrű ablakok mindenfelé. Csak a villanyrendőr működik, s az is pirosat mutat. — Nesze neked - mondja Tóni és belehajt. — Egy ötvenes! — Maga mindig sofőr volt? — Mindig? Voltam én gyerek is, meg pólyásbaba is, meg . . . Kálmán elszótlanodik. Pedig mennyire örült. Két hétig ra­ kosgatta a hűtőteremben a rekeszeket, meg a mosószalagra a piszkos kannákat. Most bedolgozhatná magát! Így igérték: „Ha lesz egy üresedés, beléphet!” — Ha valaki nyugdíjba megy? - kérdezte. — Nyugodjon meg. Mi sokkal ritkábban szeretnénk, annyi üresedés van itt. A vezető hirtelen fékez. Zúdulnak a rekeszek és a kannák. — Spriccelj már! - kiált Kálmánra. A fiú kiugrik az ülésről. Rohan a kocsihoz, hogy lenyissa az oldalát. A sofőr megvárja, míg kiakasztja a karokat. — Alakul. Most csinálj szépen vissza mindent! Itt lakik a Pista bácsi. Biztosan ráült az öreg gatyájára az asszony. Na, várj meg itt! Hideg van. Hiába az április, a tavasz; hajnali fél háromkor harap a levegő. Kálmán a kezeit csapkodja, ugrál a kocsi mellett. Autó közeledik. Áll, megindul, vánszorog. Megismeri: a ke­ nyereskocsi. — Szia, kispajtás! Új ember vagy? — Vadonatúj. — Vigyázz a harminchármasnál, meg a telepi bisztróban. Ott gyorsan átverik az embert. — Átverik? Köszönöm. — Majd belejössz. Van nálad tejföl? — Nem is tudom. A kenyeres rakodó már fenn van a platón. — Ujjé! Dögivel. Üres üveg? Kálmán szólna, de inkább rá, mint neki. Nem tudja, mi a szokás. A másik közben fog két félliteres üveget és kilocsolja belőlük a tejet.Lehámozza a kannáról a blombát. A kanna szája széles az üveghez képest. Folyik a tejföl mindenfelé a platán. Mire a két félliteres üveg megtelik, pocsékba megy kétszerannyi. -- Gyere fel — kiabál a kenyeres. Kálmán szófogadóan mászik. 15 �— Most figyelj! Ezt meg kell tanulni. - Egy-két mozdulattal visszailleszti a blombát. Bicskájával segít, fogával rögzíti. — Így — mondja. — Tíz liter volt, annyi is maradt — Akármi legyek, ha nem adnak el belőle tizenkét litert. Lemászik, Kálmán még marad. Néz, Megütögetik a lábát: — Kispajtás! Bedobtam az ülésre a Viszlát! Tudod, a harminchármas! Kálmán bólint a kanna felé. Megérkezik Tóni. Az arca vörös. — Mi történt — kérdezi Kálmán. — Mi - Nem kap választ. A sofőr az utat figyeli néz - a kannára. cipókat, jóétvágyat! van Pista bácsival? meredten. Felkanyarodnak a járdaszegélyre. Kálmán ugrik a fülkéből. Már nyitná a kocsi oldalát. — Fel! — kiáltja a sofőr - Nem! Majd én adom! — Fel­ ugrik a platóra. - Vigyázz! Kapd el! Repül a palackokkal telt rekesz. Kálmán felé. Nagyot ránt a karján: fájdalom sarjad az ujjaiban. — Lendületből! Lendületből kapd el! Elég egy hibás mozdulat és az első bolttól a kórházba in­ dulnak tovább. Karját, lábát törné a tejjel telt kanna. Lassan átveszi a vezető ritmusát. Még végigfut a hátán az áram a zúduló kannák láttán, de már sokkal könnyebbek. — Kész. Elégedetten vágja be magát az ülésre. Hirtelen fáradt lesz. Boldogan fáradt. — Ellenőrizted? — kérdezi a sofőr — Megvolt minden? — Meg . .. Azt hiszem. — Hiszed? Itt a számla! Rohanj vissza és nézd meg! Kálmán fut. Nézi, számolja háromszor is. Eggyel több. Szá­ guld vissza. — Egy kanna föle van. — Föle? Tudod mibe kerül egy üres kanna? Több mint ötszáz forintba. Legalább ötnapi kereseted. Plusz a tej ára. — Most mit csináljak? — Hozd vissza! Te, idióta! Verdesi a kanna a combját. Nagy kék folt lehet rajta. — Segítene feldobni? — Talán bakot tartsak? Csak kínlódd meg a hülyeséged egyedül! Ötszáz forintot kerestem neked. Nem elég segítség? Kálmán egyik kezével kapaszkodik, másikban a kanna. Emeli a roppant súlyt, feljebb, feljebb. A körmei csúsznak az oldaldeszka vasalásán. Ölébe szorítja a kezét a kocsiban. Csak a következő bolt­ nál mert rápillantani. Mind a tíz ujja véres. Reggel ötkor a Bányász étteremnél befejeződik a terítés. — Nem érdemled meg a reggelit — mondja Tóni sötét kép­ pel. Aztán egyszerre elneveti magát. - Gyere, bemutatlak egy konyhalánynak. Ilyen bögye van! Te, te maflakirály. A Bányászban ingyen reggelit adnak. Kálmán csodálkozik. Kakaó, jam, vaj, kalács, téliszalámi. Csak úgy. — Mutass be ennek a fiúcskának valakit, Csöpikém. Úrifiú, fél évig még egyetemre is járt. Azám. Doktorka lesz. Lehet, hogy még ártatlan. — Miért piszkál engem, — mondja Kálmán - Azt mondja meg: miért piszkál ön folyton? — Én nem vagyok neked ön, - mondja kifelé menet a sofőr. - Ezt jegyezd meg egyszer s mindenkorra! Beülnek a kocsiba. A pilóta rágyújt, kinyújtja a lábait. A Nap, vörös korong, éppen kiröpül a hegy fölé. — Nesze. Egy cigaretta. Kálmán óvotosan nyújtja ki a kezét. Attól fél, hogy a sofőr rácsapja a dózni fedelét az ujjára. De ehelyett az öngyújtó­ val csipi be csaknem az orrát. Tóni nevet, Kálmán is. Kény­ szeredetten. Pöfékelnek. Nézik a domboldalban a kötélpályán hintázó csilléket. 16 — A bányászokat sem kel! irigyelni. — mondja Tóni. — Apám mindig azt mondta, hogy akkor megy le a tárnába, ha mus­ kátlit ültetnek az ablakába. Kálmán mosolyog és bólogat. — Azért én csak lementem tíz évre ötvenháromtól. Azok voltak ám a szép idők. — Itt sokkal jobb, ugye? — Jobb-e? Már akinek. A mi járatunk boltjaiban ismernek minket. Hat éve járunk együtt az öreggel. Tíz órára mind a harminc boltot, éttermet, közkonyhát, üze­ met és büfét végigjárták. A fele ezzel kész. Következik a göngyölegezés. — Számolj! — mondja Tóni — Úgy számoljad, mintha az életed függne tőle. Kálmán úgy számol. Az átvevő a tejipari rampájánál csak végigviszi a ceruzáját a rekeszsorokon. — Egy hiányzik! — Lehetetlen. Tóni a kocsinak támaszkodva cigarettázik. — Bizony, kétszáz forint - mondja. — Aránylag olcsón megúsztad az első napot. — De én.. . — Nem való vagy te ide, öcsém. Járj csak iskolába. Itt a hideg vízre valót sem . .. — Mindent háromszor számoltam meg . . . Hová tette! — Én?! Kálmán nekiugrik a sofőrnek. A testes férfi megrázkódik. Lepereg róla a fiú. — Lódulj! — mondja. — A harminchármasban nézz körül. Két kilométer. A tejjel átitatott zubbony a hátára, tarkójára tapad. Torkában édesség. Orrán, száján egyszerre kapkodja a levegőt. Még ötszáz méter. . . még száz! — Mi történt magával? Otthagyta a pilóta? — A számlát! A számlát kérem! — Nocsak - mondja a bolt vezetője — Hiszen egyszer már aláírta! Nem egyezik valami? Kálmán számolja az ottmaradt rekeszeket. Hét a számla szerint, annyi is van egymásra rakva. Lábai remegnek. Egyszer csak észrevesz a pult alatt egy nyolcadikat. — Rendben? — Az ott! — mondja Kálmán — Az enyém! — Né! Csakugyan! Észre sem vettem. — Javítsuk ki a számlát. — Azt bizony nem lehet. Ha a magáé, ott van, fogja, vigye, ne is lássam itt! Csak foglalja a helyet. — Holnap elvisszük! — Egy percig sem őrzöm. — Kár, hogy így gondolja! — mondja Kálmán. Vállán a rekesz. — Tudja lehet, hogy ezentúl én leszek a járaton. Aztán, mint ahogy maga, úgy én sem szeretem, ha becsapnak. — Becsapják? Ki csapta be magát? Én? Vágja a rekeszvas a vállát. Egyre inkább bírhatatlan a súlya. Elhalad az egyetem előtt. Nem gyorsít, nem lassít. Fiúk lányok jönnek a presszóból: két előadás közötti pihenő. A tejipari vállalat udvarán az első, akivel találkozik, Pista bácsi. Szürke öltönyben, kalapban feszít. Alig ismeri meg. — Megvan, fiú? Leteszi a rekeszt, fujtat. — Átvertek. De csak egyszer. Mert holnaptól . . . — Jól van, jól! Te maradsz a járaton. — Mi baj? — Baj? Az mindig akad. Kilépek. — De miért? — Talán - mondja az öreg. - sok hajnali levegőt szívtam. Kitágítja a tüdőt, aztán álomszuszék lesz tőle az ember. Nem akar mást, mint aludni. Aludni egyszer, késő délelőttig. Mire megéreznéd ezt, elmész innen. Kezet fognak. Pista bácsi kikacsázik a kapun. — A telepi bisztróra vigyázz! Ott egyszer nekem is hiányom volt — szól vissza még és int. �JOBBÁGY KÁROLY: ŐSZI UTAZÁS |Budapest—Moszkva— Ungvár—Budapest| 3 Ukrajnai utazás, visszafelé \ 1 Útközben Ez a ez a mind mind zöld, sárga őrület, lobogó tűzlugas, azt kiáltja: Ég veled! azt kívánja: Jól utazz! A fenyők zöld hullámain egy-egy bronz-vörös gálya ring, — nyárfa vagy tölgy? olyan a szín hintáztat ezer rézkabint. A nyírfa-lányok derekát borongás homály öleli, szaggatja róluk a ruhát borzongó kéjekkel teli. Mindez egy villanás csupán a vonatablak üvegén, egy októberi délután az ősz és a tél peremén. 2 Moszkvai reggel Az elhagyott ősz üszkei itt lobognak a hó felett. Napfény villog és kérdezi: — örök vándor, mi van veled? És újra nap süt, újra ősz van. Tegnap, szikrázó tél jegén toporogtam vaksin Zagorszkban, — ma arcom elönti a fény. Ukrajnai ősz! Sárga lombok, a fű még zöld; piros bogyók feledtetik a téli gondot, a folyton bennem bujdosót. Emlékeim még ott vacognak mélyen, jelenem simogat. Szűz havára tegnapoknak kifekszem s rámzuhog a nap. Hogy fut a nap a fák mögött! Ki kergeti? Jönnek az esti ördögök, hely kell neki, hová elbújhat reggelig. S míg a világ aluszik, ő is egy kicsit kifujja magát. * Eddig csak mező volt és dombok, bokrok, ligetek, néma lombok, most az árnyakból házak nőnek, — bazilikái az időnek — Megjött az este, furcsa, részeg, tornyot emelő építésznek. Keze nyomán — borzongva látom — hold lovagol a kupolákon. Metropolisba, ismeretlen városba visz a vonat engem. Riadtan nézem torz csodáit. Sehol egy fény, mely rámvilágít. Havas moszkvai háztetők. Október van még csak, de itt arcomba téli, zord időt dob a vihar, decemberit. 4 S a hirtelen jött változást a bennem síró kisgyerek nem tűri. Nyom a hópalást, s kötött ingben is didereg. Mielőtt az otthon magához-ölel, simogat Nagydobrony szép neveivel, Kárpátalja Beregszász becézget, Beregsom tanít, meglátni az élet halvány jeleit. A sok idegen szó örvénye közül pár édesen hangzót választ ki a fül, s egyszer az eddig megfeszült ideg, sejtéseinek. hirtelen útat nyit Testvérek ölelnek ... s mint fény a falon, úgy árad szét bennem a hűs nyugalom. 5 Epilógus Az út végére, azoknak, akik várnak és majd fogadnak, jó lenne néhány szál virág, de késő ősz van, csupasz ág. Formálok talán. Ám híre-hamva sincs agyagnak. „Vedd az élmény aranyporát (súgva valami) nyersanyagnak!” Hát akkor lássuk: zöld levélnek, szárnak, az induló élmények; (Még a tél is egy kis levél, — ezek közt hajt ki, ami él) MOSZKVA — tűz, olvadó havon — ZAGORSZK — pengő jégcimbalom — UNGVÁR — ősz, aranysugarú — SALAMON — tündöklő falu — BEREGSZÁSZ — ölelő karú — Utam! Utam! — Szép, szomorú! 17 �Bartha László Tükrös — Miatyánk isten, kivagya menyekbe... Rézi, az úristenit, gyere má! — Mi van megint? Nem tudok mitse csinálni, mindég kiabál! Mit akar? - Rézi, hozd ki az újságot! Meg a szemüvegem. Máma me­ gint nehezen mozgok. - Ki látott még ilyet? Vagy imádkozik, vagy olvas. Engem meg nem hagy békibe. Várjon a sorára! Két egymással öregedett ember morgolódott. Csepcse Nagy János a tornácon ült, régebben széken, most négyrét hajtott zsákon. Az utóbbi időben elnehezedett. Szálfaegyenesen jár, fokosra támaszkodva, amelyet inkább csak megszokásból visz a kezében, de ha leül, nehezen mozdul. 1883-ban szüle­ tett a kis Gömör megyei faluban, idevaló volt minden őse, nemesi rangot kapott szolgálat fejében az egész falu. Itt mindenki nemesi vér, de birtokot a legnagyobb királyi jóindulat sem tudott szakítani a meredek, erdős, bokros hegyek között. A házat a harmincas években cserepezték, háborút csak hírből hallott a falu, a hősi halottaknak sem hittek soha; azok egyszerűen nem jöttek haza. Nem csoda, ha a fehérre me­ szelt falak ma is újaknak tűnnek, gerendáit, a sugaras orom­ zatot nem koptatta, csak barnította az idő. ,.Isten segítségéve! épült 1870." — mutatják az írást az arrajáróknak, hogy ebül szerzett pénzen épült, hirtelen gazdagodott a Csepcse família. - Jöjjön el a te országod, — Legyen meg a te akaratod .. . Rézi, hozd ki a pipám! . . . — Asszonyunk Szűzmária, - Istennek szentannya ... Azt a keserves istenit annak a kurva kakasnak! Megint a paradicsomot vágja! Rézi, gyere már, mer agyoncsapom! - Mért is veszi el isten az embernek az eszit! Legalább a szájával ne vétkezne! Vénségére teljesen elment az esze! - Te Rézi, hova lett az a tükrös a kaszniról? Régen nem láttam. Hova tetted? - Istenem, istenem, de borzasztó is, ha megvénül valaki! Tudja hova lett? Hát a fiának adta. Még harminckettőbe. Hol forog a maga feje? Hogy jut eszibe ilyesmi, nemhogy ülne nyugodtan, hagyná az embert! Minden nap elégyön va­ lamivel! Nem restelli? Palkovics Rézi kinéz az ajtón, hóna alatt lisztes szakajtót visz át a tornácon, be a kamrába. Oda-vissza fűzi a szót, indulat nélkül, az öreg Csepcse meg a fejével kiséri, mozog, lábát próbálgatja. Felállna, de nehezen megy, oldalra fordul, mint a kisgyerek. Sóhajt, igazít a zsákon, s ottmarad. — Nem vigy minket a kísértésbe . . . — Asszonyunk Szűzmária, — Istennek szentannya ... Legalább olvasóról mondanám. De az asszonynak való. Így meg tévesztek. — Mi való asszonynak? Mit beszél össze-vissza? Itt az újságja! Palkovics Rézi kis kosarat hoz balkezében, valaha korsófo­ nadékként szolgált, de kitört belőle az üveg, tetejét egyenesre vágva a demizson őrzése helyett varrószerszámokat tűpár­ nát, cérnát, horgoskapcsokat véd a széthullástól. Ledobja a lyukas baíyuruhát, a pipát is nyújtja. - Még ilyen hamis libánk nem vót. Kukoricafiat hoztam ebbe a batyuruhába, odaszórtam nekik, oszt feltettem a garádra. Hát nem szétszedték? Most csinálhatom. - Elálló, drótkeretes, olcsó SZTK-szemüveget görbít a kendő alá, s letele­ pedik az öreg mellé. - Pedig szép doboz vót. Emlékszek rá. Még a nevem is rajta vót. Csepcse János; Meg az évszám. De azt már nem tudom mennyi. — Mit akar attól a doboztól? De odavan érte! Címeres legények! Őket legalább nem lőtték meg, mint magát! 18 — Véletlenül. Két katona is meghalt. Én még elmentem Szécsbe akkor is, golyóval a derekamba. A lovakkal. Nyolc lóval. Szegény Franci ottmaradt. A pataknál. A hasába lőttek. Máskor biztonságos út vót ez a Kiserdőn át le a pataknak. Azután ismertek vótunk. — Mind ilyenek vótak. Az egész had csempészkedett. De ki is haltak a Csepcsék. — Két fiunk is van. Csak mindnek lánya lett. Mind férhement. A hatból kettő van otthon. Ugye Rézi? — A Janié mind a kettő. A Tera, meg Melinda. — De hova lett a doboz? Janinál lenne? Pedig a nevem is rajta vót. — Jaj édes istenem! Hogy lett vóna a neve rajta! Csepcse János vót, de az a maga atyusa! Neki faragta valami pásztor, tán Elek Mihály. így mesélték. Nem is a magáé. Ezernyócszáznyócvan, vagy mennyi vót benne. Az apja vót, meg a három cimborája. Bezzeg azokat nem lőtték meg. Házat építettek, mind módos lett. — Enyém vót, csak az enyém. Akkor adtam Janinak, a kór­ házba. Mikor meglőttek. Mielőtt Kassára vittek. Úgy, úgy. Ki is tőtöttem az időt. Hat évet. A falu híres juhtartó. Magas szikár öregek álldogálnak nap­ hosszat a kerítésre dőlve, nézik, a jövő-menőket, a fiatalok után se fordulnak meg. Időntúliak, messzenézők, kihagyják a jelent. Járták a füves domboldalakat, sok-sok falka birkával, disznók nyomát a ritka makkerdőben. Itt a betyárok is meg­ teremtek. Pásztorkunyhó, juhhodály, erdőszólen vert csősz­ kunyhó volt pihenőhelyük, s balkezi jószágot, az érte kapott pénzt gazdagodva őrizte egy-egy híres juhászfamília, néha két generáción is. A szótartás máig se pusztult ki belőlük. A közösségben való rejtőzködés védte a törvény útját kerülőket: csempészutak nyomáról, éjjeli, lövöldözésekről, kocsmai vere­ kedésekről senki se tudott. Csendőrök puskatusa igencsak csattogott errefelé. Mégse lett tőle senki beszédes. — Hát a fiam átgyön délután? Ígérte, megszögeli a kaput. — Gyön, ha nincs munkája. Ügy tudom, most sok kosarat csinált. A szövetkezet rendelte krumpliásásra. Nyár végi koradélután volt, a nap éppen odavert a tornácra. Jólesett az öregnek. Macskával együtt nyújtózkodott János, a szemtelen kakas meg messze tőle — a fokossal elérte volna - szárnyát emelve sütette oldalát a kifürdött lyukban. Csepcse Nagy látta, hogy fürdik, s az előbb is csendes mosollyal nézte, hogy hiába kettyelt a tyúkoknak a szétvágott paradicsom­ magon, nem fértek be az udvart választó léceken, békén szedegélt egy darabig, majd a gang alatti borona alatt nyújtóz­ kodott el. — Megkérdezem Janit, mi lett a tükrössel. Csakugyan akkor adtam neki, amikor elvittek. Búcsúzkodtunk. Neki. Neki adtam. Kassán ugyis elvették vóna. Kilenszázharminchat. Vasárnap este jöttek a pakerozó bar­ kók, kinőtt ujjú kiskabátban, vasportól mindig barnán, színes, keresztcsíkos kötényüket megbámulták a telepi gyerekek. A kohónál dolgoztak, meg a Sárli-telepen, kokszot, vasércet la­ pátoltak, revét, salakot pucoltak. A kolóniáról gyűlt gyerekcsapat mindig odaállt a négyes kapu elé, s nézte őket. Kitö­ mött négylábú tarisznyával, félrecsapott kalappal jöttek, az egy faluból valók mindig együtt. Akik kicsit bolyongva jártak, búcsúból indultak útnak, Anna-napkor, Mihály-napkor, Erzsé­ betkor, Andráskor, mindig más csoportnak volt jó a kedve. Persze a fura járás nemcsak a délután otthagyott búcsútól volt. Gyalog keltek át - ahogy ők mondták - a Bikken, két hétre való élelemmel a háton, kenyérrel, szalonnával, rántás­ sal, krumplival, váltás fehérneművel. Csepcse Nagy agyán átvillant a börtönnél is rosszabb gyári élet néhány éve. — Csak Janinak adtam. Mikor szabadultam, hát nála vót, borotvát tartott benne, meg aprópénzt, papírpengőt ritkán. Simon Andráséknál vótunk kovártélyon. Jani, Pali fiam, meg én. Józsi nem vót. — Mit mongya, mit sorolja? Én tán nem tudom? Nem az én gyerekeim is? Míg maga odavót, én tartottam rendbe őket. — Szegény Pali fiam. De nagyerejű vót. �Nagyot sóhajt az öreg, fokosát előrenyújtja, vékony vona­ lakat húz a homokba. Véletlenül is kis keresztek rajzolódnak ki. - Huszonhat évesen temettük. - Nem hagyta levágni a lábát, pedig akkor tán még most is élne. De nem. Inkább meghalt. Akkor sokan haltak el a gyárba vérmérgezésbe. Azt mondták, a vasportól. - Olyan vót, mint maga. Ha a katonák meg nem fogják, ott döglik meg Szécsbe. Inkább, minthogy doktorho mennyen. - Aggyon isten! — mordul valaki a kapunál —, de bezár­ kóztak. Áthajol a kapun, a reteszt elhúzza, belülről. Jani jött megszögelni, ahogy ígérte. - Hogy van? — szól röviden az öreghez, de ő csak hümmög. - Tudom, hogy nem húszéves, de a sok ülés se jó. Járjék eggyet! Könnyedén, gyengén egyenesre segíti az öreget, majd ma­ gára hagyja. Lassan lép Csepcse Nagy az udvaron, fia meg fordul a kamrába szögért, kalapácsért, faragóért. - Te fiam, hova lett a doboz, amit adtam neked? A tükrös. Szépen vót faragva. Te vitted el a kórházból a holmival. - Mi nem jut eszébe! Ezt meg honnan veszi most? Van az embernek elég baja, maga meg ilyeneken töri az eszét nap­ hosszat. Persze hogy én vittem el, de vissza is adtam, ahogy kigyött! - Jól van fiam, csak kérdeztem, mert nem emlékszem már rá. - Mikor megroppant a derakam, még maga hozta be utánam a kórházba. A doktor úr is csodálta, de látta mennyire kedves, nem akarta magának. Simonéktól hozta be, ott vót a sifonyba. Pénzzel, beretvával. Mikor a nagy betegségem után tudtam beretválkozni, akkor hozta be. Nekem meg öröm vót. Megént tudtam ülni, oszt megborotválkoztam. - Csakugyan. Ércet raktatok ki. Éccaka, vagy hajnal fele vót? Má néggyel kihajítottatok. Az ötödik vagonná. Szerencse, hogy a térmester úr szólt a doktornak. Sturm. Vagy Sturman, nem tudom. Az ajtón estél ki fiam a vagonbul. - A jányommak adtam, elvitte magával be a kollégiumba. Azóta nem láttam. Melinda nagyon szerette, leveleket tart benne, harmadikos kora óta. Bálint írt neki mindég, járt elibe az iskolába. Ha levelet kapott, beletette. Fura szokásaik vótak. Egy városba tanultak, mégis minden áldott nap írtak. - Komoly fiú, már Erzsike sorolta, hogy három év óta ud­ varol Melindának. Úgy mondják, jól keres — tér a közepére Rézi néni - az örege csak hümmög. Ő már nemigen ért ezekhez. - Nem való, ha el akarja venni, vegye. De a jányom is csak csapkod, ha szólok, letette az iskolát, mit akar még? Csak albérlet, meg lakás, ilyeneket mond. Albérletben laknak egy másikkal, Margittal, nem jó má nekik az otthon. Pedig itt a nagy ház. A nagy vályú felé fordul, amelyik ott nyújtózkodik az udvar közepén, jó szöget egyenesíteni a végén. A beszéddel felhagy János, ennyit nemigen szólt egyvégtében. A lánya sora izgatja. Valami nem egyenes körülötte. Nem tud úgyse mit tenni, lányaival kiskoruktól kezdve kedvesen bánt, azok meg felesel­ tek vele asszonyostul, most már hiába a beszéde. fog közé szorított botos pipával, kezükben pisztoly, berakásos nyelű fokos. Dísznek, üres helyet töltve madár, fokos, lepke. Látnivaló egy H. E. meg egy L. J. monogram, talán a két leg­ híresebb betyár életében sem sokszor kimondott nevét jelöli. A kis doboz szemközti oldalán felismerhető a név és évszám: Csepcse János 1895. A betűvetés nehezen mehetett a faragó­ nak, az S fordítva kanyarodik, a név utolsó betűje meg el­ kallódott valahol. - Nagyapád kereste a multkor - bök a tükrös felé Csepcse János, amint körülnézett. - Mondtam, nálad van, leveleknek. De most má nem kell! Elment az urad! - El. - Megszokta már ezeket a mondatokat Melinda, de még most sem tud rá hosszabbat válaszolni. Szeme is homá­ lyos lesz ilyenkor. Nem sír, már nem is bánja, hogy így tör­ tént. Ki volt az oka? Bálint, akit ő sem szerethetett eléggé, talán az apjáék miatt ment hozzá? Ki tudja már ezt? - Csak egy levél van benne, apám. Az utolsó levele. Még néha el szokta olvasni. Először szinte nem is látta a betűket, most meg már tudja szószerint. Mégis előszedi. Látja Bálint fura, elhúzott sorait, amelyet csak ő tudott elolvasni. ... Ne haragudj levelemért, de emlékszel, ugye, megegyez­ tünk annak idején, hogy őszinték leszünk egymáshoz. Nem szeretlek téged, mást szeretek. Furcsa, hogy így történt, egyi­ künk se gondolta volna. Tudom, fájni fog neked, de hidd el, soha nem hazudtam neked. Felejts el, lesz valaki, aki jobb lesz hozzád. Nem halok meg, nem is viszek magammal semmit. Élek tovább, ahogyan lehet. Mire megkapod a levelemet, túl leszek mindenen. Megérted, nagyapád sokáig hordta dereká­ ban a golyót. Én Is sokáig hordom emlékedet, de volt bátor­ ságom akkor abbahagyni, amikor még te is újra tudod kezdeni. Nem vittem el semmit, csak a holmimat, amit az útra becso­ magoltam . . . - Igen, most csak egy levél van benne. Emlékszik, harma­ dikos koromban kezdtem el levelezni vele. - Jó messzi van. Svédországba. Ismertem az apját is. Csa­ vargó természet volt. Egy helybe nem maradt. - A kollégiumban ültünk a radiátor mellett, beszélgettünk. Három csoportra oszlottunk. Akik tanultak, a kosarasok, meg a férhezmenők. Mi mindent megbeszéltünk, szerettünk levelet kapni. Tőle minden nap kaptam. - Sok leveled vót. Mind Bálinttól. Mindig kis vaskos levelet írt, tudom, szürköletkor oda hozta a postás, haza. Hát elment. - El. - Szép doboz, minek a leveleknek? Add vissza a nagya­ pádnak, keresi! Mindég csak azt keresi. Hogy az ő neve van benne. - Nem tudom, mondja meg neki! Nem akarom, hogy meg­ haljon! Akárhányszor elvitte a tükröst valaki, szerencsétlen lett. Legyen még nálam egy darabig. Levélnek. Hátha ír még valaki. • Kétszemélyes kávét főz magának. Panellházban, a másfél szobás lakások egyikében. Városi módra, divatosan öltözött fiatalasszony. Cigarettára gyújt, majd egy bátortalan csenge­ tésre megmozdul. Gyerekek játszanak a lépcsőházban? - Magasan laksz, édes jányom, nehezemre esett feljönni hozzád. Hányadik emelet? Negyedik? Ha nekem fizetnének, se laknék itt! Lihegve mondja, fulladósan, ki-kihúzza magát, hátha több levegő férne a bordák alá. - Hát eljött megnézni, édesapám? Bontok egy kis gint. Van itthon. - Nem kell jányom, a múltkor se szerettem. De a kávét azt megiszom, látom főzöd. A tükrös a kombinált szekrény vitrin részében árválkodik, nem érzi jól magát porcelán-nippek között. Fedelén ma is büszkén áll a négy betyár, bő gatyában, marcona szemmel, LÓRÁNT JÁNOS: GURZUF 19 �SOLYMOS IDA CSANÁDYJÁNOS Estély a kultúrsznobnál Egy másik éhség Konc Mártának ajánlom Nem kell a siker, nem kell; hanem az, hogy munkáljon a szó, az eleven; egyre finomabb és igazabb szerszámmá csiszolódjanak, s szárnyakat alkossanak a szavak, s gondolatokból egy emberi természetet. Egy másik éhség földvakságot emésztő éhe ez. Zavart vagyok, mert beléptem e sárga, testmelegnek ígért borzadályba. Neve szokás szerint: lakószoba. Itt látható a tárgyak alkonya: négertestű lámpa, posztókutya, girland, szekrényen, ajtón sokredőjű firhang, üleped alá horgolt csipke-ábra, párna szalmából, posztóból, delénből, préselt üvegváza, nyomatok az égről és csiricsáré korsógyűjtemény — hagyomány és műpártolás ürügyén. Magam is dísztárgy, ülök s nevetek. Csipegetem a datolyát, a szőlőt. Decens vagyok — mint pálya-csúcson hősnők. Én: kultúrtermék, szó, amely lebeg a vendéglátó képzelet egén, végig-nem gondolt sorkezdet, LENNI: Cél, hajtorony, whisky, távoliét és beteg hiányérzet, mely kezeket keres; de nem, nem itt, ahova beterelt a rosszul tájolt gyűjtőszenvedély. „Szavalj valamit magadtól” — hánytorog szoba és kép, a ronda bútorok — nógat a fennkölt kultúrgyülekezet. De én egy más vesztőhelyre megyek — Ütés ne érjen, behúzom nyakam, árnyékomnak is csak didergése van. Felületem alatt rég ragasztgatok védelmemre szótaghoz szótagot, mint akivel már Isten vitatkozott s ott feledte a mondat közepén ... nap Fábián Ha Max üzen Az ember, aki görögdinnyét szállított ócska furgonján, na­ gyon kedves volt. Maga mellé ültette a vezetőfülkébe a me­ zítláb baktató asszonyt, a magafajta emberek együgyű ked­ vességével megcsipkedte a gyerek arcát, igyekezett nem venni tudomást a nő kisebesedett lábáról; egyszóval igazán kedves volt. Elmesélte, hogyan zajlik az élet a dinnyeföldeken, milyen jó érzés a csőszkunyhóban várni a napfelkeltét, a harmatos hajnalt, amikor végre félre lehet dobni a furkót, mert a dinnye­ tolvajok elbátortalanodnak a fényben. Ám a dinnyés ember rákanyarodott egy földútra. Ismeretlen nevű város felé igyekezett, ahol mint mondta: nagyon jó árat fizetnek a dinnyéért. Kell nekik a gyümölcs, sok a skorbutos arrafelé. Az asszony egyenletes tempóban kocogott, mint az oszlop­ ban menő katonák végtelenül hosszúra nyúló gyakorlataikon. 20 Gondolat-folyamok lüktetnek a földgolyón, hevesebb és érzékibb vágyra tüzelnek, mint az ezeregy éj minden kincse, szépséges lánya, és messze lök a sors vakító fény-buggyantó forrásaiktól, vagy nem lelünk nyitó szavára; oly vad kétségbeesés önt el, ha nem lelnénk élve anyánkra. Atlantisz süllyedő zajára riadtunk bent, visszabeszélnek vad katalizmák, ezredévek, minden, mi az emberre támadt, minden bajunk, amin kifogtunk — elegendő csak, ha bezárul útja, mint a sivatag kútja, eldugul a szív vércsatorna, elpattan a távvezeték fenn, beomlik a vágat a mélyben; — s az Ararát-homlokú éjben mintha a végzet zúgna özönnel. A gyerek kimerülten gubbasztott a hátraköthető batyuban. Autók húztak el mellettük a macskakő-pikkelyeket vedlő út­ testen. A kövek közeit gyom verte ki, héjakútfű magasodott a régen elkopott felezővonal mentén. Többnyire kopasz úrvezetők ültek a volánnál, kifestett arcú hölgyekkel jobbjukon, akik a legdivatosabb mintázású lámpa­ ernyőt viselték büszkén a fejük búbján. Bólogató műkutyák intettek igent bármire, ami a hátsó ablak törhetetlen üvegével határolt birodalmon kívül történt. Szenvtelen üvegszemük vil­ logott. Az asszony azt remélte, előbb-utóbb ismerős városnévre bukkan az útjelzőtáblák erdejében, de egyre bizonyosabb lelt benne, hogy eltévedt. A különös növények koszorúzta út isme­ retlenbe vezet. - Nem baj - dünnyögte magában. most már úgyis mindegy. Vissza nem fordulhatok semmiképpen. Jó emberek meg akad­ nak errefelé is. Birom még a munkát, hasznomat vehetik, mindenütt. Szekeres ember állította meg lovát: - Szálljon fel! Erős ez az állat, észre sem veszi, ha megsza­ porodunk. A ló hosszúszőrű volt, előreugró állkapcsú. Réges-rég kihalt ragadozóra emlékeztetett. Soha nem látott még ilyen igavo- �nót. Kibogozta a mellén megkötött csomót, batyuját ölébe vette. A gyerek megérezte, hogy anyaibb helyzetbe került, harsányat rikkantott. — No lám! — mondta a szekeres — Derék gyerek ez, meglássa, sokra viszi még. Az asszonyt a ritmikus rázkódások észrevétlenül átvezették az álom földiekfeletti birodalmába. Azt álmodta, hogy tenye­ rén a csukló hajlatánál felnyílt a bőr. A pergamenszerű, kiszá­ radt réteg elvált a tenyér húsától. Megbillentette fejét, beleesett a henges, korallszínű hús és holt bőr közötti hézagba. A kisujj eredeténél rubinszemű fe­ hér féreg tekergőzött egy bilharzia kitartó makacsságával. Rosszulléttel ébredt. Magához fogta gyermekét és leugrott a bakról. Már kilométereket tett meg, de iszonya nem akart szűnni. Próbált a nedves-feketén csillogó földekre gondolni, melyek fel-felbukkantak vándorlása során, de a hasadt, gőzölgő ba­ rázdák újra szörnyű álmát juttatták eszébe, melyet képtelen volt megmagyarázni (talán ezért tartotta baljósnak, ezért töl­ tötte el nyugtalansággal), s mely éppolyan plasztikusan élt benne álma szakadtával is, mint megjelenése pillanatában. Majdnem nekiütközött a város kezdetét jelző krómsárga táb­ lának. A név idegen volt, mint az eddigiek általában. Három, néhol négy magánhangzó követte benne egymást, mindenféle farkak és háromszögek fészkelődtek a betűk fölött. A város nevét valaki erőszakos vörös vonallal átlósan át­ húzta, s kicsi, de jól látható ábrákkal ezt a szót karcolta a sárga mező sarkába: MAX. Az első pillanatban úgy érezte, biztonságosabb vidékre ér­ kezett. Hónapok óta ez a három betű volt az egyetlen látott jel, amihez képes volt kapcsolni valamit, vagy valakit. (Egy vásott kölyköt, akit rikácsolva hív vacsorázni az anyja: Max! Max! Siess már, apád nagyon dühös!: vagy egy parasztot, aki most ismerkedik a betűvetéssel, s a falra, táblákra, a meg­ szántott sor végén repedező árok oldalába kaparja a számára legszemélyesebb jelet: a nevét.) Az asszony fáradtan, mégis méltósággal lépkedett a fel­ tünedező házak között. A peremkerület fekete volt, füstös tűzfalak ágaskodtak ki­ szorítva a tenyérnyi udvarokról a napot. Sikongó, zakkanó villamosok viháncoltak az úttest közepén, homlokukon parázslott a kyklops-szem, s a benne tükröződő jelzőszám. A járművek oldalán meglepődve fedezte fel az ismerős szót: MAX; aztán egy-két transzparensen olvasta újra, majd kréta­ rajzok alatt a házak falán. A járdán emberek tülekedtek. Sietős lehetett a dolguk. Ru­ házatuk — melyben a szürke, a fekete és a parajzöld színek domináltak — elhanyagoltnak tűnt. Az asszony egyiken sem fedezett fel egy vörös sálat, vagy kanárisárga kamásnit. — Uram! — szólított meg egy férfit — Idegen vagyok a városban. Éjszakai szállásra lenne szükségem, A megkérdezett értetlenül meredt rá: — Mire gondol? — Lekötelezne, ha megmutatná, hol találok egy olcsó szállo­ dát, vagy panziót, esetleg valakit, aki befogadna néhány éj­ szakára. — Szálloda nincs. — mormogta a férfi. — Volt egy, de még gyermekkoromban bezárták. Azóta nem fordult meg nálunk idegen, tehát nem is volt rá szükség. Az ember kifejezéstelen arccal álldogált az asszony előtt. Savószeme megszűrte a benne feszülő indulatokat, csupán valamiféle mániákus félelmet lehetett felfedezni benne. Hóna alá szorította oldaltáskáját, ügyelve, hogy ne takarja el a szecessziós betűkkel hímzett nevet: MAX. — Ne haragudjon uram, hogy megkérdem — folytatta az aszszony —, de mint mondtam, idegen vagyok itt. Árulja el, mit jelent ez a szó! Kinek a neve, vagy név ez egyáltalán? — Nem tudja, kicsoda Max? — riadozott a savószemű, majd pördült maga körül és félénken nézelődött: — Ne ejtse ki ezt a nevet a száján, ha jót akar... ha békében szeretne tovább jutni, bár innen nem vezet út sehová. Az asszony elképedten nézett a távozó után, aki táskáját hóna alá szorítva beolvadt az asszony lépésritmusában loholó, láthatatlan cél felé tartó városlakók tömegébe. SZUJÓ ZOLTÁN ILLUSZTRÁCIÓJA A hajópallóból összetákolt piaci bódé árván magasodott az üres tér közepén. Oldalára reklámtáblákat, gyümölcsösdo­ bozokról letépett jegyzékeket aggatott valaki. A kunyhó egyik falán műmárvány hálatáblácskák függtek. Az asszony falusi templomokban látott ilyeneket a fából faragott festett köntö­ sű szentek padkája alatt. „Ob reverentiam personae", „Ob felices curas", „MAX consiliáriusnak" olvasta az arany betű­ ket. Belökte az ajtót. A félhomályban gyalulatlan tölgyasztalt, keskeny priccset pillantott meg. Finom szemcsés sárga por borította a padlót. Rezignált pókok futkároztak fel és alá a hályogszemű ablak mélyedésében, ügyet sem vetve az érke­ zőkre Nem érezte a lóca keménységét. Sajgó dereka, összezúzott lába átvette agyától a kormányzást. Lerántotta a rongyos ruhadarabokat alvó gyermekéről, várta, hogy meglepje a béke, melyet együvétartozónak hitt a csenddel. Zizegő papírlap hullott mellére. Úgy érkezett, mint a gyer­ tyán röpítőkészülékkel ellátott szárnyas magja gyermekkora távoli fáiról. A kártyán apró, láthatólag nem emberi kéztől származó betűk feketéi lettek: „Hat órát adok. Távozz házamból! Semmi keresnivalótok itt. MAX" A fakult papírdarab túlsó oldalán finom vonalakkal készí­ tett rajzot vett észre. Alaktalan tömegben, feszesen várakozó zoriIIák parádéztak az ábrán büszkén felütve vöröses szőrrel borított menyétfejüket. Mancsukban ezüstös fegyvert szoron­ gattak. Jó fejjel magasabb, túlfejlett példány emelkedett ki közülük. Mellkasán parányi királyi korona imbolygott. A nefrités berill-cseppecskék jól kivehetően három betűt formáltak: MAX. Valahol messze, a város szívében esti hatot ütött egy to­ ronyóra. A gyerek megérezhette a veszélyt, rémülten vinnyogott. - Nem megyek sehová ... nincs hová mennem ... itt maradok - fogadkozott eszelősen az asszony. Az asztalhoz vánszorgott, meglazította az egyik ügyetlenül odaillesztett asztallábat, szálkás fa megsímult tenyerében. Tudta jól, hogy fel kell ké­ szülnie az egyenlőtlen harcra. A kapuk bezárultak mögötte, a városlakó szerint pedig innen nincs továbbvivő út. A rémület, a helyzet reménytelensége elszánttá tette. Hangosan számlálta az óraütéseket. A tizenkettedik után megreccsent a priccs mellett egy deszka, hasadozni kezdtek a kunyhó falai, befelé billentek, mint a kártyavár lapjai, aztán támolygó részegként visszanyerték egyensúlyukat, kinyújtózkodtak, biztosabban álltak, mint valaha. A márvány táblácskák porrázúzva szállingóztak a hirtelen feltámadt szélben, a reklámcédulák a lehullott transzparen­ sek alatt lapultak szárnyszegetten. A város falairól, az üz­ letek cégtábláiról, a villamosok oldaláról, az ágyukban izzad­ tan kuporgó emberek oldaltáskáiról, az intézet rácsrendszere mögött álmodó gyerekek gallérjának szegélyéről eltűnt MAX neve. 21 �VARGA RUDOLF Helyzetkép — Jó idő van, tanító úr. Csak megmaradjon ilyennek mondja V. néni, a takarítónő. — Igen. — felelem. Mosolyogni nincs erőm hozzá. Régóta nem mosolyogtam, nem nevettem, és nem sírtam már. Ülök az asztalnál, szemben az ablakkal. Hátamat a falnak támasztom. Érzem, ahogyan rátapadnak a finom mészporszemcsék. Nézek ki az ablakon, érzem, beleké­ kül a szemem, annyira bámulom az eget. Odakint tavasz van. A tanteremben tél, vagy más megállapíthatatlan évszak. Min­ dent elront az ablak csupasz négyszöge. Óceáni ködök vo­ nulnak el odébb a dombon a gesztenyefák fölött. Fehér virá­ gaikat fújja a szél. Nagy pelyhekben havaznak, kavarognak a szirmok a zöldeskék égen. Látni az erdőt, ahogyan lélegzik, a fák verdesését, fölötte a magasságot: madarak egyetlen indo­ kát a repülésre. Miért szállnak fel a Földről olyan messzire? Ma sem tudok erre választ adni magamnak. Az iskolakerülő kisfiúk megtalálják tollaikat a bokrokra fennakadva. Ismerik az értékét, tudom, sokat beszélek erről velük. Ismerik az erdőt, a virágok készülődését, hiábavalóságát. Balra tőlem az osztály, huszonegy gyerekkel. A falon kar­ tonpapírra rajzolt táblázat. Igeragozás. A másik falon műanyag vázában poros, penészes barka. Nincs erőm kidobni, kidobatni, kicserélni. Fölötte 0 alakú sár­ ga csipkés gipszkeretben Gárdonyi Géza gondolkodik egy sár­ gabolyhos játékmackó mellett. Ő nem látja a mackót, mert előre néz, felém, mintha figyelne. Szerencsére éppen olyan szögben ülök, hogy az ablak felől bejövő fény az ő üvegén csillan meg,így csak akkor látok a szemébe, ha megváltoztatom tekintetem beesési szögét. Katika szavalja a verset. Papírcet­ liket morzsolgatok ujjaim között. Kis cédulákra firkálok állan­ dóan. Leírom ellengondolataimat. Rögzítek, hogy elejét ve­ gyem a gondolkodásnak. Én vagyok a gondolat madárijesztő­ je — ezt akarom kigondolni. A papírdarabot a zsebembe gyű­ röm, aztán előveszem mindegyiket. Sokáig nézem őket. Ezeket a neveket, számokat, jeleket, amiket leírtam, el kell felejtenem. El-kell-fe-lej-te-nem. Az egészet széttépem, bedobom a kályhá­ ba, aztán megbánom. „Megbűnhődte már e nép a múltat, s jövendőt..." — mondja éneklő hangon Katika. Elég, köszö­ nöm. Jeles — mondom — Ülj le! Fölállok, körbejárom a ter­ met. Leülök. Vége az órának. Menjetek ki! — mondom. Aztán: bejöhettek. Üljetek le! Zsuzsi álljon fel! Osztály vigyázz! Én is vigyázzak! Amikor először kijöttem ide, megijedtem a vi­ szonyoktól. Tudtam, nehéz dolgom lesz magammal. Mostanra, azt hiszem megszoktam. Minden nap egyforma. Sötét, olajos, mint a padló. Csak az órák változnak, ismétlődnek, az órarend mindig ugyanaz. Nem tudtam volna elképzelni magamat itt. Most sem tudom. Ha Gárdonyi lejönne a falról, vele szívesen elbeszélgetnék. Bizo­ nyára nem értene egyet az elveimmel. „Maga túlságosan peszszimista, fiatalember" — mondaná. „Kedves kartársak! Jól felszerelt iskolánk...” - kezdte az igazgató az értekezletet. Az ablakból ki lehet látni az elszá­ radt fára. Az ott rajta a madárijesztő. Innen is jól látni a lel­ tári számot az oldalán. „A madárijesztő eteti az ég madarait. Téli hónapokban . . ." Bár csak negyven napos eső esne, meg­ javítaná a látási viszonyokat. Megmoshatná az ablakokat is. Egyedül vagyok a teremben. Nincsenek itt a gyerekek. Sovány gyerekek, itatott gyerekek, dadogás gyerekek, hosszúra nőtt-körmű gyerekek. Már az el­ ső napokban észrevettem, hogy R. utánozza mozdulataimat. Ügy tettem, mintha nem venném észre. Jól megfigyeltem; hir­ telen három-négy gyors helyzetváltozást csináltam. A kis R. szemével követte mozdulataimat, aztán a legutolsó pózba vágta magát ő is. 22 A teremben sztaniolpapír ropogású csend. A plafon sarkában egy pók. Tudom, engem néz. Ugyan milyennek lát? Biztosan ő is a szándékaimat akarja tudni, mint a kartársak. V.-né biztosít róla, hogy csak nekem mondja meg jóindulat­ ból: vigyázzak C. kartárssal. K. kisasszony kávéval kínál. Meg­ köszönöm. Amikor beszél, kis kirándulásokat tesz a tekintete arcomon. Mintha azt nézné, mennyit loptak el az éjszakák szarkái szemem fényéből. Szakavatottan vizsgálja ruhám gyű­ rődéseit. Majd ő ráncba szedne — gondolja. Az én pillantá­ som melltartójának pántját találja meg és a folytatását, egé­ szen a kapocsig. Már ki is gomboltam. Így. Most beszéljen tovább, kedves kartársnő! Ott tartott, hogy... Bízzon bennem! Bár nem vagyok magányos fiú, lakással és porcelán fogakkal, meg nyugati kocsival, vagyok olyan bátor, hogy megkérném a kezét. De tudom, ellentmondana — ismerem a szerénységét —, így meg sem kockáztatom. Cs. kínosan tiszta, ápolt nő. Negyven éves. Már nem biz­ tos, hogy férjhez megy. Csöndes délutánokon vagy lyukas órá­ kon el lehet vele beszélgetni. Egyetlen ember a testületben, aki őszinte mer lenni önmagához. Ha nem félnék attól, hogy nagyon megszeretem, nekem ezt mondaná el: - Több, mint tizenöt éve még másként gondoltam. Akkor, se azóta nem értettek meg. Vagy nem akartak. Megfutamod­ tam? Nem. Itt még nagyobb munkát vállaltam. Aztán körbe­ kerítettek az évek, észre se vettem. Formalitássá vált az életem. Menekültem, és messzire kerültem. És innen már nincs vissza­ út. Minél több baj éri az embert, annál bizonytalanabbul til­ takozik. ellene. Fél, hogy avval is nehezíti sorsát. Végül már csak maga ellen tiltakozik. Elárulja, megalázza, megszomorítja magát. Állandó légoltalmi várakozásban él. Végül csak megbánt lépteihez talál vissza. Bámulja körötte lengő álmai­ nak ágain fennakadt hajszálait. De ekkor már az álom sem menekülés. Eldobálja láthatatlan repülésének kellékeit. Moz­ dulatlanságának légcsavarját leszereli. Lassan kihűl benne a szerelmek emléke is. Jönnek a kinyomozhatatlan eredetű káprázatok. Éjjelenként hallani a nyomtalan elmúlás surrogását. A mégcsonkított belső kontinenseken, a romok között, óceánná dagadnak a felszívódni látszó könnyek. Ilyenkor érheti tetten magában az otthonkeresést. De már nincs otthon; beköltözik az örök költözésbe. Nagy sár. Lenézek a lábamra. Kioldódott cipőfűzőm mintha gyökeret eresztett volna a földbe. Belóg a sárba. A pocsolyák tükrében ott marad az arcom. A mindenség törvényeit keresem magamban. Csak ezzel vál­ hatok egyenrangúvá saját életemmel. Ha mindennek megta­ lálnám a helyét, ha mindent elhelyeznék magamban, bizto­ san meg. lennék elégedve sorsommal. „Nemzetünk sorsa a pedagógusok kezében van ...” — mondta az előadó. Kíváncsi lennék, hogyan látja a jövőnket? A jelentésében túlságosan derűsnek. Valami „tíz kanál cukor, egy kanál só" recept sze­ rint. Ez a legbiztonságosabb. A teremben kocka alakú csend. Nem is csend, hallgatás. Senki nem szólt? Nem szólt senki. Rajtakapom magam, álmomban is a teremben vagyok. Igen, az előbb valami megoldás kínálkozott. Ha benyitnék abba a szomszédos terembe vagy folyosóra, minden rendben lehetne. Nem tudok. Nem ér addig a kezem. Rengeteg időt fordítok a Gárdonyival eltöltött vitákra, képzeletbeli beszélgetésekre. Állítólag, amikor az egri érsek kézcsókra nyújtotta elé vizenyős, fehér kezét, Gárdonyi megfogta és megszorította. Sétálok a padok közt. Nézem a második és harmadik ablak közti falrészen a felakasztott történelmi táblázatokat. Az iskola mögött a sportpályán gyerekek lövöldöznek légpuskával egy szitává lyukasztott céltáblára. Fiatal tanár irányítja őket. Odébb tíz, tizenöt kisdiák rohamozza fakardokkal a bokrokat, A salakos pályán kézigránát formájú fabábúkat dobálnak egy kör közepébe a gyerekek. Eldobják, aztán hasra vágják ma­ gukat. Az erdőből apróvadak figyelnek riadtan önkéntes őr­ helyeikről. �HAGYOMÁNY KAPROS MÁRTA A népi kultúra emlékei Ha számbavesszük hazánk tájait, az ÉszakiKözéphegység vidéke, az itt élő palócság azok közé tartozik, akik a legjobban megőrizték a hagyományos paraszti életforma, kultúra jelleg­ zetességeit. A „hagyományos" szó hallatára azonban nem szabad valami romantikusan „ősi”re gondolnunk. A török pusztítás következtében az itt élő lakosság folytonossága is megbomlott. Az Alföld elnéptelenedett vidékeinek a Felvidék irányából történő betelepítése oly nagy — és ma már többnyire ellenőrizhetetlen — népmozgást okozott, ami alapvetően megváltoztatta a lakos­ ság összetételét, s nagymértékben befolyásolta kultúráját is. Ebben az időben települtek le Nógrád megyében szlovákok, innen számolha­ tunk a csekély számú németséggel is. A nemze­ tiségi falvak lakóinak életlehetőségei azonosak voltak a magyarságéval. Az újjászerveződött nagybirtokokból egy-egy parasztcsaládra csak kicsiny terület használata jutott az amúgy is elég gyenge minőségű hegy­ vidéki földekből. Már a XVIII. századtól csapa­ tosan jártak le az alföldi uradalmakba, hogy csekély keresetükkel javítsanak valamit a család helyzetén. Nem hozott javulást a jobbágyfelsza­ badítás sem. A megváltott földek egyre aprózódtak, művelésük nem biztosította a megélhe­ tést. Márpedig a megye parasztságának lét­ alapját a földművelés jelentette, az állattartás nem volt számottevő. Sokan fuvarozást vállaltak, mások kupeckedtek, egy-egy község háziiparral próbálkozott. A századfordulótól a megye keleti részén egyre többen jelentkeztek munkára a Karancsvidéki bányákba, más falvakból a férfiak csa­ patostól mentek budapesti és más építkezések­ hez részben segédmunkásoknak, részben ács­ munkára. Továbbra is jártak — csak most már inkább dunántúli uradalmakra — nyári mezőgazdasági munkára; néhány község egy-egy kultúrnövény termesztésére specializálta magát. A vázolt tények bizonyítják, hogy nem vélet­ lenül nevezték Nógrád megyét szegény vidék­ nek. Márpedig a gazdasági szint nagymértékben meghatározza egy terület néprajzi emlékeit. A szegény ember az anyag utolsó lehetőségeit toldozza-foldozza eszközeit, s a már végleg alkalmazatlanná vált darabokat kidobja, feltüze­ li. Így régi, datált tárgyakat nemigen találni. A tárgyak tényleges kora és kultúrtörténeti kora között azonban vidékünkön nagy a különbség. Ennek okát megintcsak a gazdasági elmaradott­ ságban találjuk meg, ami eleve gátat vetett a költségesebb, sokszor bizonytalan eredményű újításoknak. Más vonatkozásban a nehéz anyagi helyzet konzerválta a társadalmi formációkat, meghatározta a szellemi kultúrát, ami a hagyo­ mányokhoz való ragaszkodáshoz vezetett. Tehát eleve szívesebben fordultak a megszokott, bevált vagy szépnek tartott formákhoz, így a fellelhető tárgyak régiesebbek, az ország többi vidékéhez viszonyítva talán hívebben őrzik a régi korok formavilágát. Ezt a hagyományokhoz való ra­ gaszkodást sokszor a falvak elzártsága csak tovább fokozta. Nézzük most vázlatosan, mi az, ami Nógrád megyében néprajzilag érdekes: akár azért, mert egy korábban országos jelenség itt tovább fenn­ maradt, akár pedig, mert csak erre a vidékre jellemző sajátosságról van szó. A mezőgazdasági eszközök nagyobb földrajzi egységen belül sem mutatnak különösebb elté­ rést, szükségszerű meghatározójuk a természeti adottságon alapuló művelési mód. Mindössze egy-egy eszköz használatát nyújtották meg idő­ ben a szegényes hegyvidéki föld adottságai, a lakosság alacsony gazdasági szintje, — ezt azonban az ország bármely hegyes-dombos vidékéről elmondhatjuk. Összetettebb a helyzet az építkezés, házbelső esetében. Kétszáz évvel ezelőtt meg általános építőanyag volt a fa a nógrádi falvakban. A zsilipelt technikával készült házak többnyire háromosztatúak voltak. A bejárati ajtó a pitvarba nyílt, ami leginkább éléskamrára emlékeztetett, de elfértek itt szerszámok is. Az elsöház (első szoba) egyhatodát elfoglaló, kezdetleges füstelvezetésű, lapos kemence volt a lakóház központi eleme. Ebben sütöttek, szája elé kihúzott parázs fölött vasháromlábakra állított cserépfazekakban főtt az étel; a kemence melegítette a szobát, ahol téli hónapokban az egész család tartóz­ kodott. A kemence tetején húzták meg magukat a fázós öregek, itt aludtak a kisebb gyermekek is. A ház hátulsó helyisége a kamrika a csa­ lád nőtagjainak hálóhelye volt. A házilag össze­ tákolt fekvőhelyek mellett ácsolt-ládák álltak a menyecskék kelengyéjével. A férfiak az ugyan­ csak fából készült istállóban, pajtában húzták meg magukat éjszakára. Nem is fértek volna el a lakóházban, hiszen a nagycsaládrendszer ér­ telmében három-négy generáció élt egy portán. A fiúk apjuk házához hozták feleségeiket, s ugyanígy volt az unokák esetében is. Az együtt­ maradt család szoros gazdasági és társadalmi egységet képezett, ami döntően meghatározta az egész életformát. A bővített család emléke még él a falvakban, a faházak azonban eltűntek, helyükre föld- és vályogfalú házakat emeltek. A régi belülfűtős kemence mellett nem nagyon lehetett a lakás díszesebb berendezésére gondolni, hiszen a szobában terjengő füst tönkretett volna minden bútort, textilfélét. A házak füsttelenítése (a ke­ mence szája kikerül a pitvarba, fölé szabadké­ ményt építenek) a múlt században indult meg. Ezzel párhuzamosan a korábbi lakószoba foko­ zatosan tisztaszobává válik. A fal körül futó, durván bárdolt padok helyére faragott támlájú lócák kerülnek, ezek fogják közre a szőttes ab­ rosszal leterített asztalt. A kemencével átellenben lévő sarokba teszik a nyoszolyát, a díszes háziszőttes huzatú ágyneműkkel egészen a pal­ lásig (menyezetig) fölvetve; az ágy végében kap helyet a cifraláda. A falakon egyre több a szentkép, tarka cifratányér, megjelenik a festett számlapú ingaóra is. A sütés, főzés kellékei a pitvar elválasztott, - most már konyhának ne­ vezett - részében kapnak helyet. A régi kamrika alakul át lakószobává, s a lakóház végéhez hozzátoldott újabb helyiség veszi át a kamrika szerepét. A szécsényi, gyöngyösi asztalosoktól vásárolt újabb festett ládák mellett megyénkben sokáig megmaradtak a régi, ácsolt technikával készült szekrények (nagyméretű kelengyés ládák), me­ lyek készítésére falvak specializálódtak, száza­ dunkig megőrizve ezt a régi formát, mind gaz­ dagabbá téve geometrikus díszítését. Ezek a ládák éppen úgy jellegzetes darabjai a nógrádi házbelsőknek, mint az egyre gazdagabb díszí­ tésű, többnyire piros szedetes mintájú szövött ágy- és asztalneműk, valamint az áttört faragású bútorok. Ez utóbbiakról érdemes külön is néhány szót ejtenünk, mivel sajátos stílust kép­ viselnek a magyar népművészetben. A múlt szá­ zad vége felé már egyre inkább megvan az íz­ lésbeli igény arra, hogy az asztalosok által ké­ szített bútorokkal rendezzék be a házat. A már jelzett gazdasági nehézségek miatt azonban csak a menyasszonyi ládát, esetleg nyoszolyát tudták megvenni a nógrádi parasztok, többre nemigen futotta. Az ügyesebb parasztemberek, de főleg a pásztorok ellesték az asztalosok technikáját, s hogy a maguk készítette bútorokat díszesebbé tegyék, kis faragott táblácskákat készítettek, me­ lyeket a lócák háttámlájába, bölcsők oldalába, fogasokba illesztettek. Ezeken a táblákon az ornamentális díszítés mellett megjelenik a pa­ raszti élet számtalan mozzanata (juhait kísérő pásztor, makkoltató kanász, kedvesével sétáló legény), de kedvelt téma a lovas-, gyalogos huszár is vagy a vadász kutyájával. A jó kézügyességű pásztoremberek nemcsak a falubelieknek faragtak, hanem elsősorban sa­ ját használati tárgyaikat készítették el. Munkájuk elengedhetetlen kellékei voltak a különböző bo­ tok, melyeket vésett vagy domború faragással, sok esetben ólomöntéssel tettek díszesebbé. Az utóbbi díszítésmód kedvelt volt az ostornyelek­ nél is. Különösen a baltákat díszítették sárgaréz szalagok beverésével. Formában és díszítésmód­ 23 �ban a merítőpoharak vagy csanakok a legválto­ zatosabbak, melyeket a pásztor mindig magánál hordott, hogy az útjába kerülő források vizéből ihasson. Ezek díszítőmotívumai ugyancsak a pász­ tor környezetéből kerültek ki; különösen figye­ lemreméltó a csanakok fülmegoldása, mely legtöbbször stilizált állatfigura. Pásztorok voltak készítői — és megszólaltatói is - a dudáknak, melyeknek fejét legtöbbször kecskefej formára faragták ki és gazdagon díszítették. Ezt a viseleti alapformát vidékenként változa­ tosan díszítették, variálták, így alakult ki a 3-5 faluból álló viseletcsoportok, számszerint 16. Ezek között legkönnyebben a díszes féketők se­ gítségével igazodhatunk el. Az egész magyar népterületen itt a legváltozatosabbak a főkötők — formában és díszítésben egyaránt. A fékető — ami csak a fiatal menyecskéket illette — dí­ szítéséből következtetni lehetett viselője társa­ dalmi, gazdasági állására, s egy menyecskének is más volt a fejviseletet nagy ünnepeken a templomban, vasárnap délutáni sétakor, lakoda­ lomban vagy ha valamelyik közeli városba igye­ kezett. Az asszonyokéhoz képest a férfiviselet jóval egységesebb és egyszerűbb. A korábban orszá­ gos elterjedésű vászoning — bő gatya viselete Nógrádban még a XX. században is általános volt, noha már hordták a szabó készítette fe­ kete vagy sötétkék posztóruhákat. Ismerték a szűrt — vagy ahogy itt nevezik: csuhát —, egyegy jobbmódú gazdának subára is tellett. A férfiak viseletét a szövött vagy varott hímmel dí­ szített szakácskák (kötények) tették színesebbé. A hétköznapi viseletek természetesen ezeknél jóval egyszerűbbek voltak, többnyire magukszőtte vászonból, olcsó gyári anyagokból készültek, viszont a régies formákat, szabásvonalakat ezek a darabok őrizték meg inkább. Különösen a házivászonból készült viseletdarabok díszítésénél gyakori a hímzés: ingek ele­ jén, kézelőjén, kötények alján, pruszlikon, fejés vállkendökön. A Nógrád megyei hímzések nem nagy múltúak, inkább csak a múlt század utolsó harmadában alakultak ki a szőttesmin­ tákból és a szűcshímzésből. A régi darabok egyszerű szerkezetű mintáit fehér, majd piros és kék fonallal varrták, később egyre több színt használtak. Méltán híres a megye változatos népvisele­ téről. Századunkban a nők tipikus ünnepi vise­ letének szembetűnő jellegzetessége, hogy „na­ gyon szélesen jártak”, az alsószoknyák száma a tizenötöt is elérte. Bő, könyök fölött záródó ujjú inget viseltek, erre került a szűk, testhez sza­ bott, derékig érő pruszlik (mellény). Az apró ráncokba szedett felsőszoknya elé keskeny vagy szélesebb kötényt kötöttek. A mély kivágású ingeknél elmaradhatatlan a vállkendő. Nya­ kukban többsoros gyöngy, lábukon keményszárú csizma. Télen szűkkujjú, testhez szabott kabát­ kákat hordtak, melyek derékban fodrosan kibő­ vültek. A jobbmódú asszonyok hímzett, hosszúujjú ködmönt viseltek; jellegzetes viseletdarab a gaz­ dagon kivarrott, ugyancsak bőrből készült rövid mellény, a cucaj is. 1945 — de különösen a mezőgazdaság kollek­ tivizálása — alapvetően megváltoztatta a nóg­ rádi parasztság életét is. A regi gazdasági-társudalmi rendszerben gyökerező kultúra szükség­ szerűen átalakult. A fentebb vázolt jelenségek­ nek, leírt tárgyaknak emléke még él, az időseb­ bek szívesen mesélnek róla. a tárgyi anyag azonban - funkcióját vesztve — egyre pusztul. Ennek megmentése a múzeumok feladata. A balassagyarmati Palóc Múzeumban több, 5,000 néprajzi tárgyat őriznek, s a még meglévő em­ lékek tudományos igényű gyűjtése ma is folyik. A múzeum állandó kiállításain sokszínű képet kaphat a látogató Nógrád megye népművésze­ téről: szőttesek, hímzések, faragott háztartási eszközök, kerámiák, mézeskalácsos mesterség, tojásfestés, pásztorfaragások, népi hangszerek a fontosabb témacsoportok. A „Rimóc népviselete" című kiállítás egy község népviseletének két vi­ lágháború közötti keresztmetszetét adja. A népi építkezés és lakáskultúra bemutatására legal­ kalmasabbnak a szabadtéri múzeumi egységek. A balassagyarmati Palóc-ligetben felállított lakóház a hozzá tartozó melléképületekkel a XVIII. századi állapotot mutatja be. A hollókői falumúzeum a XX. század elejéről ad képet. A községet egyébként is érdemes meglátogatni, ugyanis az Országos Műemléki Felügyelőség a Nógrád megyei Tanáccsal összefogva itt az egész hagyományos falukép megőrzését tűzte ki célul. A megye szlovák lakosságának néprajzába és tör­ ténetébe nyújt betekintést a bánki falumúzeum. Az elsöszoba, pitvar, konyha a XX. század ele­ jére jellemző módon van berendezve, egy helyi­ ség vitrinjeiben hímzések, viselet kapott helyet. E két vonatkozásban mutat ugyanis lényeges eltérést a szlovák betelepítésű lakosság. Nemcsak a háziszőttest, de a gyári anyagból készült vise­ letdarabjaikat is gazdagon díszítették hímzéssel, hímzőkultúrájuk sok vonatkozásban még ma is élőnek mondható. Virágmotívumaik a palóc fal­ vak stilizált mintáitól naturalisztikusságukkal és változatos színezésükkel térnek el. PÁSZTOR IVÓBÖGRE (CSANAK) MENYECSKE FÖKÖTÖBEN ÉRSEKVADKERT (NÓG- RAD MEGYE) MENYECSKE ÜNNEPI VISELETBEN. GALGAGUTA NÓGRÁD MEGYE) 24 Gerő László A nógrádi várak Feltérképezve a megye területén található várakat — helyesebben azt, ami napjainkra megmaradt belőlük: a várromokat -, azt látjuk, elég sűrű hálózatot alkotnak. Keletkezésük sor­ rendjében számbavéve őket, feltűnő, mennyi a földvár még ma is. A régebbi időkben ország­ szerte lényegesen nagyobb számú földvár volt ismert, amelyekből azonban ma már csak keve­ set sikerülne azonosítani, s mégis Novák Gyula régész kutatásai alapján tudjuk, mennyi nógrád megyei földvárat talált meg napjainkban. Ezek­ kel most mégsem foglalkozunk, hanem megvár­ juk, mit közöl róluk a feltáró régész, miután a megye egész területére kiterjedő kutatásait ki­ értékelhette. A földvárak közül legtöbb a honfoglalás kora előtt keletkezett, és bár alakjuk, elrendezésük és építési módjuk a későbbi, magyarok készítette földvárakkal sok rokon vonást mutat, most bennünket elsősorban — az egykori okmányok­ ban sűrűn említett, és nyom nélküli eltűnésük miatt feltételezhetően fából épített lakótorony­ várakkal szintén nem foglalkozva - a falazott várak, megyénk területén a kőből épített várak érdekelnek. Azok a középkori várak, melyek között ott van a megye nevét hordozó NÓGRÁD, és más, or­ szágosan ismert nevűek, (HOLLÓKŐ, BUJÁK, DRÉGELY), de kevésbé ismert nevűek is, melyek szerényebb szereplői a megye történetének (ahogyan azt a megye műemlékeit számbavevő „Magyarország műemlékei topográfiája III. kö­ tet”, a Nógrád megye műemlékanyagát tárgyaló műben Makkai László történészünk olyan kere­ ken és kellő részletességgel összefoglalta). A várak kutatása, feltárása fontos része egyegy terület történetének. De fontosak a várak építészetünk, különösen védelmi építészetünk megismerése szempontjából is. Építészeti ha­ gyományainkat, a múlt technikai, építőművészeti kultúráját őrzik, ezeknek hiteles tanúi a műem­ lékek — és ezeknek egyik speciális csoportját al­ kotják a védelmi építkezési szokásokat, módo­ kat őrző várak. A műemlékek e csoportjának sorsa 1945 előtt elég mostoha volt. Nem sokat törődtek velük. Csak festői megjelenésükről ol­ vashattunk itt-ott Mikszáthnál, néha költőink énekeiben. Állaguk azonban állandóan pusztult. A gyakori téli fagyok egyre nagyobb méretű ká­ rokat okoztak a fedetlenül maradt falakban. Egyre több boltozat omlott be, egyre több fal dőlt le. A vár-műemlékek állagának fenntartása, meg­ őrzése, a későbbi nemzedék számára átmentése a szocialista magyar műemlékvédelem egyik fő feladatává vált. A budai egykori — középkori — királyi palota és vár maradványainak helyreállí­ tása és bemutatása élőmunkái során figyeltünk fel a magyar várak építésére, vettük számba és kutattuk az országszerte található váraink épí­ tésének módjait, a várépítés fejlődésére jelleg­ zetes alakzatokra. Ezekből állítottuk fel a ma­ gyar várépítés korszakait, és állítottuk be azokat az európai védelmi építkezések kialakulásába. A budai várral való foglalkozás vetette fel a többi várainkkal törődés kérdéseit, és így ke­ rülhetett sor annyi más várunk műemléki helyreállítására, melyek között megemlítjük EGER, SÜMEG, NAGYVÁZSONY, SZIGLIGET, CSOBÁNC, DIÓSGYŐR, SÁROSPATAK, KISVÁRDA, GYULA, SZIGETVÁR, SIKLÓS, PÉCSVÁRAD, VISEGRÁD. TATA, VARGESZTES, BOLDOGKŐ, MÁRÉVÁR, DUNAFÖLDVÁR, várait, ESZTERGOM, SOPRON, KŐSZEG, BUDA, PÉCS, GYŐR, SÁROSPATAK vá rosfalait. E pusztuló várak építészeti helyreállításának, — mint minden műemléki munkának — alapvető feltétele a munka tudományos előkészítése, a műemlékre vonatkozó minden fellehető történel­ mi, régészeti művészettörténeti adat lelkiisme­ retes összegyűjtése, és a helyszín alapos kutatása, a falak alaprajzok, beomlott, eltemetett részek feltárása. �Ilyen módon, a műemlékvédelem nemzetközi tanácskozásain, legutóbb 1966-ban Velencében elfogadott módszerekkel folyik most is a megye területén HOLLÓKŐ várának műemléki munkája, amiről a feltáró régész, Ambrusné Kozák Éva a MÜEMLEKVÉDELEM című lap 1969. 4. szá­ mában, valamint legutóbb az ARCHEOLÓGIAI ÉRTESÍTŐ 1972. 2. számában számolt be. Makkai László idézett történelmi összefoglaló­ jából tudjuk, hogy a megye igen fontos sze­ repet játszott a korai magyar-szláv együttélés, összeolvadás kialakulásában. A magyarok az Alföldről vonultak fel a Galga és a Zagyva mentén az Ipoly völgyébe. Erre vallanak a korai nemzetségek birtokelhelyezkedései. A megye nyugati fele viszont a fejedelmi szállásterülethez tartozhatott. Már I. István király korában a király birtoka, NÓGRÁD sőt HONT várakkal együtt. A nagy király államszervezése Nógrád megye területére is kiterjedt. A nógrádi királyi várhoz tartozó várföldek elhelyezkedésében már felsejlik a későbbi Nógrád megye. A nógrádi várszervezetről nagyon korán maradt fenn adat (1108), a királyi várföldeket pedig a XIII. szá­ zadi oklevelek említik (Szécsényhalászi, Karancsberény, Szécsény, Zsember, Sámsonháza, Balassagyarmat). A királyi várszervezet — élén a várispánnal — a szolgálatokkal alárendelt vár­ népet kirendelt tisztekkel: a várjobbágyokkal igazgatta. A királyi birtok mellett számos nem­ zetségi birtok van már a legkorábbi századok­ ban (Záh, Kacsics, Szolnok, Aba stb.), melyekre a tatárjárás (1241/42) pusztításai következtében a király kénytelen megengedni magánvárak építését. Ezekből az engedelmekből azonban leg­ többször nem az ország védelme lát hasznot, hanem a főúri anarchia, mely kíméletlen dulásai közepette e magán-földesúri váraiban elzár­ kózva talál menedéket - nemegyszer még a ki­ rály ellenében is. Végül nem lenne teljes a kép a monostorok nélkül, amelyekből nem egy le­ hetett várszerű védelemmel megerősített. Ilyenek: Tereske, Karancsapátfalva (benedekrendiek), Kö­ kényes, Garáb, Ipolyság (premontreiek), Pásztó (cisztercita). De volt a III. Bélától kedvelt Jánosrendi lovagoknak rendházunk Szirák, fold, Szomolya, és Tolmács községek területén. A királyi birtokok szétesésével és a feudális anarchiával az itt birtokos nemzetségek egyik várat a másik után építik: FEJÉRKŐ, ECSEG, SZŐLLŐ; korai említésű várak (HOLLÓKŐ, SOMOSKŐ, SALGÓ, ZAGYVAKŐ, DRÉGELY, CSERTERIVÁR (HASZNOS) és egy lakótorony BALAS­ SAGYARMAT. E magánvárak mellett csak kevés királyi vár épül (ÁGASVÁR, BUJÁK, SZANDA, és még a tatárjárás előtti időkre visszavezethető egyetlen nógrád megyei vár, NÓGRÁD). A főurak kö­ zött is leghatalmasabb Csák Máté, aki egész országot tart az országban, és számos vára itt, a megye területén is segíti önálló kiskirályságában. Ez a IV. Béla után kifejlődött anarchi­ kus helyzet törik meg Károly Róbert követke­ zetes politikáján, aki egyik várat a másik után veszi el Csák Mátétól, és az itt is hal meg Balassagyarmaton. Károly Róbert uralkodása egész idejét a főúri anarchiával való küzdelme tölti ki, hogy fiának és utódjának, Nagy Lajos­ nak erős központi hatalmat adjon a kezébe. Az ő kedvelt embere itt Szécsényi Tamás, akiben a megye leghatalmasabb birtokosát teremti meg. A túlnyomó többségükben XIII—XVI. században keletkezett nógrádi varak a szabálytalan alap­ rajzú belsőtornyos várak típusába tartoznak, melyeket nem túl magas, és nem is terjengős fennsíkú hegyek csúcsára építettek, hogy a hegy természetes lejtői a vár ostromát megnehezít­ sék. Az ily módon hegy tetejére épített várat meg­ közelítő, a vár kapujához felvezető utat legtöbbször egy kapuszorosban fogták közre, melyet, vagy melynek több szakaszát külön-külön is csak kapuján lehetett megközelíteni, amit be­ zárhattak, és amit esetenként — eppen úgy, mint a várkaput — felvonóhiddal, kaputoronnyal védtek. Az ilyen falszoros egyben azt is jelen­ tette, hogy a vár legbelső védőfal-gyűrűjét még egy külso falgyűrű védte, melynek falkoronáján ismét védőfolyosót építettek. Ez az elrendezés, a várba csigavonalszerűen felvezető úttal és falszorosokkal eléggé megnehezítette a vár ost­ romát, távol tarthatta a súlyos ostromtetők, ost­ romtornyok, faltörő-kosoknak, hajítógépeknek a védőfalak ostromára való felállítását, a várfalak tövéig előre hozatalát és ezzel hatékony haszná­ latát (HOLLÓKŐ). Mindez így volt egészen az új ostromeszkö­ zöknek, az ágyúnak bevezetéséig és XVI. századi lassú elterjedéséig. Az új fenyegető ellenségnek, a töröknek előnyomulása a megye területéig, — Buda török kézre kerülése (1541) után mind gyakrabbá váló betörései — a nógrád megyei várkapitányságot sürgős ellenintézkedések meg­ tételére, a védelem átszervezésére késztették. Ebből az időből számos részletes ismerettel bí­ runk a várakról, azokból a jegyzőkönyvekből, amelyek az ekkor már avult középkori várak ellenállóbbá tételére vonatkozó megbeszéléseken készültek. Az új várépítés az olasz hadmérnökök által bevezetett — a fal elé kiugró — védőmű­ vekkel, a baluardokkal, rondellákkal, vagy aho­ gyan később nevezték őket bástyákkal vette kezdetét, amelyek elegendő nagyságú területtel épültek a védőtüzérség ágyúinak elhelyezésére, — melyekkel egyrészt a messzebben fekvő cé­ lokra tüzelhettek, másrészt a falat ostromlókat kereszttűz alatt tarthatták. A középkori váraknak bástyás rendszerű át­ építéséhez azonban nálunk általában, itt Nógrádban különösen, hiányoztak a kellő anyagi eszközök. Ezért egyedül NÓGRÁD várában ta­ lálunk ilyen bástyákat, melyek gondolatát talán a tulajdonos váci püspök (Báthori 1475—1506) vethette fel. Harcászati jelentőségük a bástyák­ nak azonban itt, a hegyen nincs, hiszen a várfalak teljesen takaratlanok, a bástyák és a közöttük lévő várfalak, az un. kötőgátak a hegytetőn HANN FERENC A gácsi patikus Ismeretlen dokumentumok Csontváryról Ha több évtizednyi késéssel is, a közelmúltban néhány fontos tanulmány, könyv jelent meg Csontváry Kosztka Tivadar életéről, festészetéről. Minden bizonnyal a legfontosabb ezek között Németh Lajos kitűnő monográfiája, melyben a szerző nyomon követi a festő művészi fejlődésének belső logikáját, elemzi műveinek esztétikai minőségét, kutatja Csontváry kö­ tődését a korabeli magyar valósághoz. (Németh Lajos: Csont­ váry Kosztka Tivadar - Corvina Kiadó. Második kiadás) Kétségtelenül rendkívüli fontosságú dr. Pertorini Rezső ideggyógyász Csontváryról szóló könyve is (Pertorini Rezső: Csont­ teljes egészükben kitettek az ostromtüzérség ha­ tásának, (és az a hosszabb ideig folyó küzdel­ lemben az ostromló számára döntően előnyös). Ezért nem helyes a hegy tetején bástyás várat építeni, még ha ilyenre pl. Bajorországban több példát is találunk (WÜRZBURG, ROTHENBERG). Ezért is ajánlják a magyar várkapitányok az országgyűlésnek, hogy a hegyi várakat rombol­ tassa le, és a síkvidék mocsaraitól védett várat épittetni rendeljen. A Nógrád megyei váraknak erre az időre kor­ szerűtlenné avulása volt egyik oka annak, hogy a török oly hamarosan (1552) befészkelhette magát az itteni várakba, melyeknek megtartá­ sa védőiktől nagy hősiességet kívánt. És nem csoda, ha a várak védelmét ellátók e legendás magatartását sokan megénekelték Tinódi Lantos Sebestyéntől és Balassi Bálinttól kezdve. A megye sík területein fekvő nagyobb tele­ püléseket a XVIII. században természetesen már bástyás falakkal övezik, ahogyan Le Dentu áb­ rázolásában ezt Balassagyarmat esetében lát­ juk. De ilyen lehetett Valter Ilona: Műemléki fel­ tárások és helyreállítások Pásztón című cikke (MŰEMLÉKVÉDELEM, 1969. 4. sz.) szerint a XVI. században említett erősség PÁSZTÓN is. Ha az ország egész várállományát vizsgáljuk, úgy látjuk, a nógrádi várak eléggé népes, de nagyon is elpusztult emlékcsoportot alkotnak. Az ország védelmében nem játszathattak túl­ ságosan jelentős szerepet, mert egyikükben sem tartózkodott a király, nem tartotta bennük ud­ varát, amihez hely sem volt bennük elegendő, éppúgy, mint a később mindinkább elsőrendű fontosságúvá váló nagyszámú védő, hadianyag elhelyezésére szükséges lehetőség. Ezért . BUDA, VISEGRÁD, DIÓSGYŐR, KANIZSA, SZIGETVÁR, EGER, GYŐR, KOMÁROM, KŐSZEG, SÜMEG nagyobb méretű váraihoz képest kisebb a nóg­ rádi várak jelentősége, ami a török európai előnyomulásának megakadályozására szervezett bécsi Udvari Haditanács (Hofkriegsart, 1556) által tervezett végvárvonalban elfoglalt kisebb szerepükben is megnyilvánul. Mégis nagy kár, hogy számos nógrádi várnak ma már nyomát sem találjuk (FEHÉRKŐ, ún. SÁMSONVÁRA, NEMTI, stb.). És azoknak a vá­ raknak is kevés a rommaradványa, amelyek meg­ maradtak (DRÉGELY, BUJÁK, SZANDA). A nógrádi változatos, hegyes-völgyes, erdős tájnak szerves része a történelem. Csák Máté, Balassi Bálint, a végvári vitézek (Szondi György és társai) neveit idézik a festői megjelenésű falomladékok, amelyek valaha a vitézi élet, a hazaszeretet érzeményének is ápolói és fejlesztői voltak. Ha az országosan látogatottabb BalatoniRégió várai, vagy SZIGETVÁR, EGER várainak helyreállítása érthetően sorrendi előnyben ré­ szesült is, nem jelenti ez azt, hogy a nógrádi várak sorában HOLLÓKŐ várának műemléki helyreállítása egy befejezetlen sor első állomá­ sa ne legyen. váry patográfiája — Akadémiai Kiadó, Budapest, 1966.), mely­ ben a festő személyiségének és művészetének részletes és alapos patográfiai elemzése olvasható. Életének egy - időtartamban, művészi fejlődésében egyaránt - jelentős szakaszáról azonban viszonylag keveset tudnak a művésszel foglalkozó kutatók: ez az etap a Gácson töltött évtized. Csontváry maga is, rendkívül szűkszavúan, csupán ennyit ír Önéletrajzában a gácsi évekről: ,,A Gácson töltött tíz eszten­ dő a magyar közművelődésre is befolyással volt s azt a küz­ delmet nem ecsetelem, mely az anyag megszerzésénél előál­ lott, csupán azt írom ide, hogy amikor a szűkös jövedelem a napi négy koronát már elérte, vállalkoztam a festői terv ke­ resztülvitelére és Münchenben a Hollósy-féle festőiskolába lép­ tem." Németh Lajos a fenti önéletrajz-részlet alapján von le néhány következtetést, állít fel néhány hipotézist, meghagyva, hogy a gácsi tíz esztendőről tulajdonképpen semmit nem tud a kutatás. (i. m. 25. o.) 25 �Ennek oka az lehet, hogy bár „Csontváryról elég sok adat maradt fenn, de rendkívül rossz elosztásban. Így elsősorban a gácsi évekre hiányoznak az adatok — pedig mégis csak akkor formálódott a világképe." (Németh Lajos hozzám írott szíves leveléből. A szerző.) Pertoríni a gácsi időszakot következetes és praktikus megol­ dásnak tartja. Azt írja: „Szokatlan olyan életvezetés mellett, amelyben annyi jelentős és nagyhatású pszichotikus tünet for­ dul elő. A praktikus életnek, az anyagiaknak, a külső körül­ ményeknek ez a jó szervezése élete végéig jellemzi Csontváryt." (i. m. 52. o.) E helyes konkluziót azonban Pertoríni sem támasztja alá tényanyaggal . A Gácsra kerülés dátumát helytelenül adja meg s konkrét eseményekről nem tud. Csontváry az iglói látomás után azzal a bizonysággal foglaIja el a patikusi állást Gácson, hogy ő lesz a világ legna­ gyobb plein air festője, s tíz évvel később - gácsi munkái tanúsítják - már félig-meddig felkészülten utazik Münchenbe. A Balassagyarmaton megjelent korabeli félhivatalos kor­ mánylap, a Nógrádi Lapok és Honti Híradó (továbbiakban NLHH) vizsgálata fényt derít a felkészülés körülményeire, némiképp eloszlatja a homályt. A lap több ízben is foglalkozik Kosztka Tivadarral, a gácsi gyógyszerésszel. Hírt ad a patika „felállításáról", közli Csont­ váry gyógyszertár-hirdetését, egy cikkét, a gácsi vezető polgá­ rok támadó hangú írását, s a lapban rendszeresen megjelenő közigazgatási bizottsági ülések híranyagában olvasható a gá­ csi patikus regálé-csonkítási ügye. A dokumentumok zömmel illeszkednek az ismert Csontváryképhez, kiegészítő jellegűek, eldönteni látszanak néhány fik­ ciót, erősítenek vagy gyengítenek egy-két feltevést. A NLHH hamarosan hírt ad, hogy a „Gácsi patika decz hó 10-én nyílt meg s a „vörös kereszthez" lesz czímezve. (NLHH 1884. dec. 14.) Kosztka Tivadarnak tehát két egész hónapra sem volt szük­ sége az engedély megszerzésétől számítva, hogy megnyissa gyógyszertárát Gácson. A jelentéktelen felvidéki városkában természetesen igyeke­ zett beilleszkedni a köznapi életbe. Tudjuk róla, hogy egész életében vonzotta a közéleti tevékenység. Az önéletrajzából kiemelt részletben büszkén említi, hogy Gácson sokat tett a magyar közművelődés fellendítése érdekében. Ez a kijelentése különféle találgatásokra adott okot — hogy mit értett alatta, mindezidáig nem tudtuk. Az alábbi újságcikk­ részletek talán válaszolnak a kérdésre. A NLHH 1885. augusz­ tus 23-án közölte azt a Csontváryt támadó írást, melyet „a gácsi polgárság nevében” Barta József, a város bírója, Hanko Lajos és Körmendy György írt alá. A felháborodott hangú cikk a gácsi leányiskolával kapcso­ latos Csontváry-véleményt támadja. A „szerzők" lelkesen dicsé­ rik a helyi plébánost, aki sokat tett az alakulófélben lévő iskoláért, majd így folytatják: ,, ... szánalommal kell megjegyeznünk, hogy mégis akadt olyan egyén, ki az eszmét egy fillérével sem támogatta, s annak rontására, csupán a Losoncz és Vidéke czimű hetilap hasábjain Felvidékünk iskolái czim alatt a színlelés köpenye alatt a gácsi polgárságot megtámadta. Zsákbamacskát nem árulva azt kérdezzük Kosztka úrtól első sorban is, hol rendelkezik a leányiskola részére hírlapilag felajánlott 3 szoba és egy konyhával? tudtunkkal Gácson nem, mert itt önmaga is haszon­ bérelt házban lakik, melyhez még egy szobát hozzátéve ugyanennyi helyiségből áll, mint a felajánlott s ezen toldalék szoba is akart már lenni (lehet, hogy most már lesz is) első ízben kórház, majd sebészeti műhely s talán leányiskola, de ha a két első nem lesz, mely a gácsi gyógyszertárra nézve üdvösebb és czélirányosabb, a harmadik czélja (beismeri ma már) bukva van, no de meg ideiglenes leányiskola léte­ sítése nem is volt czél! tehát ez iránybani jószívűsége s áldozatkészsé­ géért köszönetet mondva, áttérünk czikke némely komolyabb pontjára." A továbbiakban a cikk írói azt kifogásolják, hogy Kosztka Tivadar községi pótadó bevezetését javasolja, s a gácsi posz­ tógyárral kapcsolatban tett néhány olyan kijelentést, melyek a városka vezetőinek érdekeit sértették. Valószínűnek látszik, hogy Csontváry igen aktívan részt kí­ vánt venni Gács közéletében. Bizarr vagy éppen nagyon is racionális ötletei, szentenciaszerű álláspontjai sérthették a helyi érdekcsoportokat, s még ebben a cikkben megtámadják, olyan ügyben, melyben a közvélemény és a törvény egyaránt elmarasztaló ítéletet hoz: „...a nép mégis... hogy adhat 10 ezer forintot szeszivásra? Nem tudjuk, de ha ön mondja, hinnünk kell, mert tagadhatatlan, hogy a gácsi gyógyszertár és magkereskedés ma már szeszmérés is, de ha a bajon segíteni feltett szándéka, akkor... gyógyszertárában a szesz­ mérést, melyet ivási szándékból divatba hozott, hova előbb szüntesse be s ne nyújtson a népnek alkalmat arra, hogy az olcsón mért szesz ivása által anyagilag és szellemileg tönkre menjen." A lap első ízben 1884. november 30-i számában közöl in­ formációt a festőről: ,,A gácsi patika felállítása a következő miniszteri rendelettel engedlyeztetik, Nógrád megye közönségének B-gyarmaton . . . ... a Gácson felállítandó gyógyszertár által a losonczi gyógyszertárnak fennállása nem veszélyeztetik; a kékkői gyógyszertár pedig egy más vidék góczpontján fekszik; ennél fogva az 1876. évi XIV. tcz. 134. §-a alapján az első folyamodó Kosztka Tivadar, okleveles gyógyszerésznek ezennel megengedem, hogy Gácson egy egyszemélyes üzleti jogú gyógyszertárt felállíthasson. Erről a megye közönségét ... oly felhívás­ sal tudósítom, hogy a jogot nyert Kosztka Tivadart figyelmeztesse, misze­ rint az 1883 é. jún. 4. 22370. szám alatt kelt szabályrendelet 6. §-a ér­ telmében gyógyszertárát egy év lefolyása alatt felállítatni tartozik. Mert különben jogosítványa elévültnek tekintetik. Végül a gyógyszertár meg­ nyitása alkalmával történendő hivatalos vizsgálatra szóló jegyzőkönyvet a megnyitás napjának azonnali bejelentése mellett ide terjessze fel." A fenti idézet nyilvánvalóvá teszi Pertoríni tévedését — aki a gyógyszertárnyitási engedély dátumát 1883. október 15-ben jelöli meg (i. m. 52. o.) — s Németh Lajos ide vonatkozó ada­ tának helyességét bizonyítja (i. m. 25. o.). 26 Az utóbbi szegmentum választ ad egy fontos kérdésre. A tízezer forint mai pénzben a jelölt összeg sokszorosának felel meg. Csontváry anyagi megerősödésének egyik módja minden bizonnyal a szeszmérés lehetett, mely - mint később látni fog­ juk — okoz még jónéhány bonyodalmat. A leányiskolában kapcsolatos „vádakra” Csontváry elegán­ san válaszol: viszonylag jelentős összeget ajánl fel a leány­ iskola javára. Erről a NLHH a következőket közli:. „Gácson a magyar közművelődés előmozdítása czéljából felépített leányiskola javára rendezett nagy mulatság 284 frt jövedelmet hozott. Elismerést érdemel Miessl Zsigmond plébános úr, ki a leányiskola javára 100 frt alapítványt tett, Striker Ede posztógyár igazgató, Kosztka Tivadar gyógyszerész urak, kik évente 100-100 forintot biztosítanak az iskolá­ nak." (NLHH. 1885. okt. 18.) Feltűnő az azonos szóhasználat Csontváry önéletírásában, s a fent közölt szövegrészletben. A magyar köz művelődésre gyakorolt befolyást a festő valószínűleg a gácsi leányiskola, a kisdedóvó körülötti „harcokban" való részvételére értette. Hogy mennyire komolyra vette ezeket a ma már mosolyra késztető helyi küzdelmeket, bizonyítsa az a cikke, melyet a NLHH-nak írt: �Gács, 1886. jún. hava ,,Gács Losoncztól nyugatnak egy óra járás távolban a hegyes vidéknek egy kiemelkedő pontján vár alatt épült, alig kétezer lelket számláló községben van egy pokrócz és finom posztógyár is mely úgy a község, mint a vidék munkás osztályainak is, nagy részben a napi kenyeret adni hivatva van. Gács községben vannak letelepülve a régi modern faze­ kasok s ezeknek száma a községben döntő szerepet képvisel olyannyira, hogy különczködésökkel máig is czéh mester alatt állnak, s csak ezt ismerik fellebvalóiknak, híressé váltak nem a haladásban, hanem a civilizatiotól való visszamaradásban. Ezen kb. száz családra menő fazekasok, ma már a gyári s a modern ízlésű hasonczélú iparcikkekkel szemben leszoríttattak a piacokról, faze­ kaikat potom áron vesztegetni kénytelenek, s így a legnagyobb erő­ feszítéssel sem képes egy egyén hetenként 1,50—2 írtnál többet meg­ keresni. Ez sajnos reánk nézve, de több év óta tény. Gács községben tehát, úgy a magyar szó iránti hajlam mint a culturális haladás telje­ sen meg volt bénítva. . . . Még nincs egy éve, s mondhatni egész büszke önérzettel, miszerint Gács két év előttihez képest — a még hátramaradt fazekasok bevoná­ sával — ma e kis község a hol a magyar szó ritka volt, mint a fehér holló — mert még a csekély számú intelligentia is németül érintkezett — teljesen átalakulván; magyar szót olyanok ajkairól is már hallani a kik­ tól nem is volt várható, hogy még magyarul is beszéljenek. ... az egész vidéken megindult a mozgalom egy magyar közművelődési egyesület létesítésén s e tekintetben Gács már első helyet foglalt el s ma felső a nógrádmegyei (értsd: felső-nógrád megyei- H. F.) magyar közművelődési egyesületnek 50-nél több alapító, 400-nál több rendes s számtalan pártoló tagja is van. Mi a modern haladásnak, s a magyar állameszmének rendíthetetlen harczosai ebben kimondtuk azt is, hogy Gács s a vidék csak úgy nyer­ hető meg teljesen, ha az óvodákon kezdjük, s erre Gács községet első­ sorban a nagy közlekedő pontja miatt is alkalmasnak találtuk ... Kosztka Tivadar" (NLHH. 1886. július 4.) A cikk szociografikus indítása bizonyítja Csontváry érdeklő­ dését a „nép”, a „színvonaltalan” életet élő alakuló munkásosztály iránt. Írásában érezhetők a divatos korszólamok, ten­ denciák (magyarosítás, némileg egyénített nacionalista hazafiság stb ...) Cikkének (itt nem közölt) végén leírja az „óvó" megnyitását, azt javasolja, hogy törvénybe kellene iktatni Gácson az óvo­ dába járást. Javaslata — mint ötleteinek java része — nem nélkülözi a racionális magot, ám a valóságban keresztülvihetetlen. 1886-ban jelenik meg a lapban gyógyszertárának hir­ detése. Kiderül, belőle, hogy a szeszmérés vádja igaz. Kap­ ható nála magyar és francia konyak, a „gácsi magyar gyo­ morkeserű”. Reklámját meglepő mondattal zárja: „Az idők változtak, változni kell mindenkinek s a régi szokás ma ezen a téren is a közegészségügy világos hátrányával a közönség egyenes kizsarolása s a milliók egy helyre való gyűjtésénél nem egyéb s tovább nem is tartható fenn.” A záró mondat szinte direkt módon jelentkező politikuma látszólag ellentétben áll Hankoék vádjával: Kosztka Tivadar az olcsón mért szesszel anyagi és szellemi romlásba dönti a gácsi népet. Az igazság könnyen megközelíthető az egy évvel későbbi közigazgatási bizottsági ülések jegyzőkönyvi anyagá­ ból. Az 1887. jan. 15-én tartott ülésen a következők hangzottak el: „Megbotránkozást szült a gácsi gyógyszerész regale csonkítási ügye. Ugyanis Kosztka Tivadar amint fellebbezéseiben maga is nyíltan be­ vallja, szeszméréssel foglalkozik, csak azért úgymond, hogy a gácsi SZIGETHY GÁBOR Szerepálom Élt egyszer egy színész. A nevét senki nem tar­ totta fontosnak megjegyezni, mert nem játszotta Lear királyt, Romeot, Coriolánt; nem tapsolták meg nagy szerepekben, nem hívták előadások után a függöny elé és ismertebb volt a neve a színházi öltözőkben s a kiskocsmákban, ahol színészek költötték el szegényes vacsorájukat elő­ adás után, mint a színházi nézők körében. Szí­ nész volt, de aprócska színész. Epizódista. Aki a színielőadás során csak egyszer léphet igazándibul színpadra, akkor is csak néhány pillanatra, éppencsak hogy bejön, elmondja mondókáját, amelytől a főhősök sora jobbra vagy rosszabbra fordul, vagy éppen mint gyilkos, hóhér, adó­ szedő, gonosz apa, csendőr, besúgó, jóbarát be­ teljesítheti a főhős végzetét. Némaszereplőként népet a jó szesziváshoz szoktassa, s a rossz szesztől megóvja. Ez sze­ rinte egészségügyi feladata egy gyógyszerésznek. A bizottság azonban úgy találta, hogy az egészségügy ily módoni javítása és fejlesztése nem Kosztka Tivadar gyógyszerész feladata és hivatása, miért is K. T. fellebbezéseit melyeket a szolgabírói illetve, alispáni végzések ellen adott be visszautasította, őt regálé csonkítónak kimondotta, s Forgách Antalné kártalanítását 14 hektoliter szesz erejéig megállapította, s mi­ után Kosztka majdnem kimondja azt. hogy ő bizony jövőre is árulni fogja az ő extra jóminőségű pálinkáját, az 1866. 14. t.cz. 115. §-a alapján a bizottság elrendelte, hogy a gácsi gyógyszertár gondnoki kezelésre adassék." (NLHH. 1887. január 23.) A fogalmazásmód ironikus. Csontváry „védekezése” első pillantásra nevetséges. Egy tény azonban világossá teszi: a megszokott képlet alkalmazásáról van szó ez esetben is (v. ö.: Csontváry bizarrériái mögött általában reális tartalmak fedez­ hetők fel). Ezidőtájt terjedt el ugyanis a Felvidéken a filoxéra. A szőlők nagy része elpusztult, a földművelők áttértek a direkttermő fajták (főleg a noah) termesztésére. Ezek a fajták ellen­ álltak a betegségnek, viszont a belőlük nyert borok kimutat­ hatóan ártalmasak az egészségre (roncsolják az agysejteket stb...) Csontváryt nyilván e felismerés vezette el az ötletig: a tiszta és égetett szesz kevésbé ártalmas (ugyanakkor árusí­ tása jövedelmező). (Elkerülhetetlen arra gondolni, hogy Csontváry jóval később írott röpirataiban — Energia és művészet, 1912; A lángész Ki lehet és Ki nem lehet Zseni, 1913. — dühödt kirohanásokat intéz az alkohol ellen. A fentiek és a röpiratokban jelzett állásfoglalás összefüggése nyilvánvaló.) A helyi birtokos gr. Forgách Anlalné anyagi károsodása miatt indíttatta ellene a regálé-csonkítási pert, melyben (bar erre a lap lezárt adatot nem közöl) Kosztka Tivadar valószínű­ leg elmarasztaltatott. Az utolsó adatot 1887. április 17-i szá­ mában közli az ügyről a NLHH: „A gácsi patika. Tudvalevő, hogy Kosztka Tivadar gácsi gyógyszerész üres óráiban szesz méréssel is foglalkozott. Emiatt gr. Forgách Antalné kérvénye folytán ettől nem csak eltiltatott, de a gyógyszertárra nézve a gondnoki kezelés kimondatott. Ez ellen Kosztka panaszt emelt a minisz­ terhez, kihez most az ügy felterjesztetik végeldöntés végett." Ügy tűnik, nyugodtan megállapíthatjuk, hogy Csontváry anyagi megerősödése Gácson az ott töltött tíz esztendő első felére tehető. A regálé-csonkítási ügy (talán az előtte zajló összetűzések is a gácsi „vezetőkkel”) többé-kevésbé elszigetel­ ték a „jobb” társaságtól. Németh Lajos feltételezése („Részt vett talán özvegy Forgáchné gácsi fogadásain vagy nógrádi irodalmi, művészeti körök munkájában?” — i.m. 25.) megdőlni látszik, hiszen gr. Forgách Antalné „peres félként” került szembe. Komjáthy Jenővel, Madách Aladárral vagy a Smitt-körrel való esetleges kapcsola­ tait is homály fedi, talán a helyzet ismeretében egy-két érv az említett kapcsolatok ellen szól. A helyi sajtó alaposabb vizsgálata, a talált dokumentu­ mok alaposabb elemzése sok tisztázatlan részletet megvilágít­ hat. Jóval többet, mint ez a lényegében figyelemfelhívó szán­ dékú, vázlatos írás. végigácsorogja az első, a második, a harmadik, a negyedik felvonást s aztán az utolsó pillanat­ ban, fellép, megszólal, lefejez, beárul, kinevet, együttérez. Ő volt Fortinbras, a második gyilkos, Romeo későn érkező szolgája; ő volt a harmadik pol­ gár, aki tudja, hogy ha az új király a régi ki­ rályt meggyilkolja, aligha várnak a polgárokra jobb napok; ő volt Vackor, aki míg lelkesen rendezi-szervezi ünnepi színjátékát, nem veszi észre, valójában mily dolgok is történnek az ünnepein feldíszített és ünneplésre készülő At­ hénben; ő volt a második sírásó, a harmadik katona, az uraság jöttét jelentő lakáj; ő volt a súgó és ő volt, akinek súgtak; ő volt, aki míg a főszereplők ágáltak a színpadon, cipelte a dísz­ leteket; ő hordozta szét délelőttönként a belé­ pőjegyeket és a színészet pártolására buzdította a derék polgárokat; s aki őszinte meggyőződés­ sel hirdette a nemzeti játékszín látogatásának és támogatásának minden magyar honfiúra nézvést kötelező és lelkesítő voltát, mert ha üres a né­ zőtér, akkor este üres marad az ő hasa is. Ő volt az, akinek nem jegyezték meg a nevét. Ő volt az, aki esténként, előadás után, egy meszely bor mellett vidám történeteket mesélt s önmagán kacagva másokat is megkacagtatott. És ő volt az, akiről történeteket meséltek. Ne­ vettető és szomorú és mindenfajta történeteket. Pulszky Ferenc, midőn a forradalom bukása után, emigrációban, A magyar jacobinusok című elfelejtett történeti regényét írta, (melynek utolsó kiadását még Mikszáth Kálmán ajánlotta az ol­ vasók figyelmébe) felelevenítette az elfelejtett nevű régi színész sokat mesélt történetét. S mint ahogy az már a névtelenek sorsa — nevének említése nélkül. Kazinczyról szól a történet s fogolytársáról, Szulyovszkyról. Akiket 1795-ben halálraítéltek, de aztán a kiszámíthatatlan királyi kegyelem folytán a halált elengedték nekik s csak meghatározat­ lan időre várbörtönre ítéltettek. Sok évet töltöt­ tek a birodalom különböző börtöneiben, s mert Napóleon időközben egyáltalán nem volt tekin­ tettel a haladás aprócska gondjaival bajlódó magyar börtönlakókra s a Habsburg-érdekek ellenében is megpróbálta császári kezében egy­ séges birodalommá szervezni Európát, bizony a 27 �Monarchia belső bajai is megszaporodtak. Kazinczyék erről mitse tudtak, csak látták, hogy újabb és újabb börtönökbe szállítják őket, el­ hagyják Kufsteint, s vigasztalan kocsizás után végül már magyar földön, Pozsonyban állnak meg pihenni. S amíg eligazításukra vártak s pár napos pihenést reméltek, arról beszélgettek: egy fél évvel tovább ülnének börtönükben, vasban, ha elolvashatnának néhány újságot. Ha tájéko­ zódhatnának a külvilág dolgaiban. Ha megtud­ hatnák: mi van odakint. És akkor odalépett hozzájuk az őrzésükkel megbízott katonatiszt, köszönt s azt mondta: „Látom, hogy barátjával a városba óhajt menni újságot olvasni. Az újságok különösen érdekelhetik; egy szabad órát végtelen boldog­ ságnak tart! Irigylem e pillanatban érzéseit, de nagyon örülök, hogy kívánatát teljesíthetem. Önök ez éjjel szabadok! Öltse fel rokkomat, ba­ rátját pedig burkolja köpenyembe, az őrállomásig személyesen elkísérem. De kezet rá, hogy pont három órakor éjfél után megint itt lesznek. Most múlt el tíz, öt órát mulathatnak. El ne felejtsék, hogy becsületemmel kezeskedem önö­ kért és ha megszöknek, haditanács elé állítta­ tom. Hatkor tovább kísérik, hogy ezentúl a mun­ kácsi börtönben sínlődjenek." A két fogolynak eláll a lélegzete. De élnek az alkalommal. És kimennek a városba és be­ ülnek egy kávéházba és olvassák az újságokat. Néhány órára élvezik a szabadságot, a külvilá­ got, amelytől évek óta falak zárják el s amely­ től még évekig falak kímélik majd meg őket. Aztán két órakor bezár a kávéház, sétálnak egyet az elhagyott Duna-parton, megbeszélik az élet nagy és jelentős dolgait, és pontban idő­ ben, háromkor a megbeszélt helyre sietnek, ahol csalódottan mór várja őket a kapitány. Kazinczy hálát rebeg, köszöni az emberséges megértést, amely — ha csak pár órára is — de szabadság­ hoz juttatta őket. Ám a tiszt nem köszönetre vár. Sőt. Maga mond köszönetet s életét kö­ szöni Kazinczynek. A későbbi „széphalmi mester", aki most még csak egyszerű kegyelemmel menekedett halálraítélt, nem érti, szabadkozik, uram én soha életemben nem láttam önt, életét sem menthettem meg tehát — mondja, de a tiszt csak mosolyog. Valóban, uram — fordul hozzá — mi még nem találkoztunk soha, de az életem való­ ban Önnek köszönhetem. Életem eddig a csalódások hosszú sora volt. Gyermekségemtől fogva semmit sem gyűlöl­ tem jobban, mint a hazugságot és álnokságot. Az emberektől csak igazságot vártam, de soha­ sem nyertem. Anyám növelte bennem ez érzést, hívén, hogy miként a hajósnak a delejtű, kije­ löli jó utamat, és átkom vele. Még iskolába jár­ tam, midőn anyám meghalt, atyam pedig sok­ kal előbb. Anyám tanítását soha nem feledém, megvetettem a hízelgést: őszinteségemet és nyílt­ ságomat büszkeségnek, sőt romlottságnak is ke­ resztelték, iskolatársaim nem szerettek; mert min­ dig hallgatag voltam és víg játékaikat kerülő. Azonban vigasztalám magamat. Gyámnokom anyám egyik rokona vala. Anyám iránt érzett szeretettel húzódtam hozzá. Fia velem egykorú, játszótársam volt. A legábrándosabb barátság­ gal függtem rajta. Gazdagnak tartottak, tana­ raim meg voltak szorgalmammal elégedve, és midőn iskoláimat végezve teljeskorú levék, a leg­ fényesebb jövő mosolyga felém. Egy kedves lány­ ka volt jegyesem; boldog valék, mert hívém, hogy viszontszeret. Házasságunkat semmi sem akadályozá, mert szülői beleegyeztek és néhány hónap múlva remélém, hogy esküvőmet meg­ ünnepelhetjük, midőn váratlanul egy levél Pestre szólított. Egy pörnek atyám végrendeletét illető­ leg kellene eldőlnie, előbbi gyámnokom atyám ellen többféle követeléssel lépett föl; de én a törvényszék itéletével nem törődtem, a birvágy úgysem bántott. Jegyesem sírt, midőn elváltam, és én bátyámat, legjobb barátomat, mint hívém, kértem fel, hogy gyakorta látogassa meg és szor­ galmasan tudósítson felőle. A pör miatt a fő­ városban sokáig kelle időznöm; a leány levelei telve voltak égő szerelemmel, - végül eldőlt a pör; vagyonomnak nevezetes részét rokonaimnak ítélték. Bármely igaztalan volt is ez ítélet, mégis örültem, hogy hosszas száműzetésemnek végetvetett. Siettem jegyesemhez. Megváltozott: nem volt oly őszinte mint előbb, szülei az esketést elhalasz­ tók és szemlátomást kerülték a felvilágosítást, végre 28 felszólitám és tagadó választ nyerék. Szerelmem­ ben csalódva, keserű fájdalommal meg inkább huzódtam barátomhoz; azonban ő is megválto­ zott, néhány nap múlva megtudám, hogy volt szeretőmnek ő a jegyese! kétségbe esvén, rokon, barát, szerető megcsalt, mindenütt önzést, ha­ zugságot, álnokságot és árulást láttam. Ekkor ütött ki a franczia háború, ram nézve ez várva várt alkalom volt, katona levék. Szemben a ha­ lállal gondolám, akkor mégis csak megszűnnek az alacsony emberi szenvedélyek; meg voltam győződve, hogy vagy meghalok a csatatéren, vagy barátot nyerek. A halai komoly arcza előtt, mely minden pillanatban fenyeget, mégis csak leveti az ember az önzés és az álnokság álarczát. És újra csalatkoztam. Láttam, hogy a csatatűz, melybe társaim gyakorta bátran mentek, a szivet salakjától meg nem tisztítja; irigység és önzés nem kevésbbé uralgott itt, mint a társa­ dalomban, még a feljebbvaló halálában sem látott az alábbvaló mást, mint előléptetését, és este, midőn a csatában elesetteket számítók, ugyanazon pillanatban, midőn a csatában még meg nem hidegült társainkat említők, már nem járt máson eszünk, mint azon változáson, melyet a seregben haláluk előidézett; a mindennapi ve­ szély csak nevelte a könnyelműséget és az élvezethajhászást. Mélyen gyökerező gyűlölet szállta meg lelkemet, utálattal teltem el az örökös ha­ zugság által, elvesztém hitemet az emberekben, be nem látnám, hogy élni érdemes, megúntam az életet és vártam a halált; de a csatamezőn hasztalan kerestem, a golyók kikerültek; gyorsan haladtam, nevem a napi parancsokban említteték, bátorságomat érdemjelek jutalmazták, mint mondani szokták, társaim irigyeltek, mert nem tudták, hogy életuntság vezet, és hogy míg ki­ tüntetéssel halmozának el, én az öngyilkosságra gondoltam. Ily kedélyhangulatban voltam tegnap, midőn beszédüket végig hallgatám, — sötét gon­ dolatok zavart tömkelege tódult agyamba, mi­ dőn hirtelen azon eszme villant fel lelkemben, hogy még egyszer megkísértém, miszerint az em­ beriség kivétel nélkül az önzés és hazugság áldozata-e. E végből lebocsátom önöket a város­ ba, visszaadám néhány órára szabadságukat. Önök ismét honfitársaik körében voltak hazá­ jukban, megszökhettek, barátaik családjuk intett a távolból feléjök, semmi sem tartá vissza, csak egy idegennek adott szó! Meg voltam győződve hogy börtönükbe többé vissza nem térnek, sor­ som el van döntve. E pisztoly meg van töltve, szívemnek szántam. De önök megtartók egy kor­ mány bérenczének adott szavukat, önök, a kik. mint mondják, igaztalanul vannak több évi bör­ tönre ítélve. Szavuk által kötve hitték magukat; ez új bizalmat ébresztett bennem az emberiség iránt, mely felett még sem eshetem kétségbe, s ezért elhatározám, hogy tovább is éljek." A történet nem hiteles. Kazinczy nem említi. Fogságom naplója című művében elszórva talál­ hatunk egy-két szavas utalásokat egy kitűnő tisztről, aki utazás közben „mindent megenged” s hasonlóképp arról is hallunk, hogy Kufstein és Prága között utaztukban Kazinczy Szulyovszkyval JÁNOSSY FERENC: AKT egy stációt a többiektől elválva tesz meg, gya­ log. Kazinczy hangos felkiáltással és földreborulva köszönti Pozsonyt, s a Pályám emlékezeté­ ből azt is megtudjuk, hogy „besötétedék s Szulyovszky bejárá az utcákat”. De még ezek a tö­ redékes utalások sem lehettek nagyon ismertek, mert hiszen az 1828-ban papírra vetett naplót Kazinczy kéziratban adta át Toldy Ferencnek, akinek az Akadémia kézirattárában őrzött máso­ latából először Alszeghy Zsolt adta ki a szöve­ get — 1931-ben. Így tehát Pulszky is aligha is­ merhette Kazinczy munkáját, ámbár igaz, hogy ilyen veszélyes gondolatokat tartalmazó művek gyakorta kéziratban is terjednek s a Fogságom naplójának is alig harminc évvel ezelőtt került elő egy, az eredetivel közel egykorú, kéziratos másolata. De ismerhette Pulszky azt a reformkorban nem ismeretlen esetet, melyet Bártfay László is fel­ jegyzett naplójában: „B. Wess. ma reggel 9-10 óra körül utazott Graffenbergbe, maga kocsiján ugyan, de egy Katona Tiszt’ kíséretében ki őt, mint hallik, ott letevén, adott becsületszavánál fogva magára hagyja". 1839. április másodikán teszi ezt a bejegyzést Bártfay a börtönbezárt, egészségeromlott, gyógyítókurára küldött Wesse­ lényiről. Meglehet, ez a történet sem hieles. Bártfay bár közeli ismerőse s tiszetelője a báró­ nak, elfogatása idején maga is elkíséri börtönbe vezető útján s naplójának legemlékezetesebb lapjain panaszolja fel, hogy mily szomorú: ily kitűnő férfiakat börtönbe zárnak s aligha tíz-húsz ember tudja, kit kísérnek a katonák a Duna jo­ gén át a börtön felé; mégis — elgondolkodtató csak az: az adott szóra magára hagyott rab példája Kazinczynál, Wesselényinél, Bártfay nap­ lójában, egy névtelen színész mendemondáiban s végül Pulszky regényében is felbukkan. A történet, melyet Pulszky Ferenc elmesél, igaz, aligha esett meg Kazinczyval. Egy fecsegő szí­ nész, egy mellékszereplő innen-onnan összehor­ dott, álmokból szerkesztett életbölcsessége volt ez, amelyet bor mellett mesélgetett társainak, s amit napról napra mindjobban kiszínezve, újabb és újabb részletekkel gazdagítva adott elő 1850 őszén és telén, kocsmákban, pincékben, szekér melletti tűznél. Ahol lehetett. Mert akkori­ ban a vándorszínészekre igencsak rossz idők jártak. És ilyen mesékre volt szükség,amelyeket hall­ gatva megvidámodtak, elszántak lettek, vagy csak éppen eltöprengtek az emberek. Erre gondolhatott a mi névtelen színészünk is, amikor összekevrte a maga s a mások életét, megtörtént s meg nem történt eseményeket, szabadság- és szerepálmokat, valóságot és re­ ményeket, — és esténkint történeteibe belekez­ dett. Romantikus meséjét aztán Pulszky Ferenc hal­ lomás után, közvetítők szavából kibogozta, saját ismereteivel, élményeivel, gondjával-bajával ki­ bővítve lejegyezte, irodalommá formálta. A történet nem hiteles. De ... �KÖRKÉP 3. Salgótarjáni Tavaszi Tárlat Kezdhetnénk azzal, hogy „évről évre..."; esetleg: „a múlt éveihez képest különösen..."; vagy „egyenletesen javuló ...”. Hagyjuk el azon­ ban a fordulatokat, s kezdjük jóval messzebb, hogy biztosabban célba érjünk. A felszabadulás pillanatában megyénk — benne Salgótarján — kulturális szintje az orszá­ gos viszonyokhoz mérve alacsony volt. A város­ ban ismert okok miatt nem alakult ki számottevő polgári, értelmiségi réteg, akik rendelkeztek volna — hogy témánknál maradjunk — egyfajta képzőművészeti kultúrával. Ennek a jelenre nez­ ve megvolt a maga haszna. Ugyanakkor kára is. Haszna, mert jórészt egy paraszti hagyomá­ nyokat is felszívó sajátos, tiszta munkásfolklórral indíthattunk. Kára, mert a „grand art" hagyo­ mányok nélküli meghonosítása nem is bizonyult olyan könnyűnek. Mégis milyen kísérletekről tudunk a felszaba­ dulást megelőzően, amelyek legalább műalko­ tások köztéri elhelyezését célozták? Számuk je­ lentéktelen. A századforduló táján megpróbáltak társadalmi összefogással Kossuth-szobrot felállí­ tani. Minden igyekezet ellenére sem gyűlt össze elegendő pénz, mert akiknek lehetőségük lett volna az adakozásra, nemigen nyitották ki pénz­ tárcájukat. Így aztán nem csoda, hogy évtize­ dekig még a szándék sem merült fel, ha nem sejtenénk mögötte a politikai indítékot, csodál­ koznánk is, hogy 1936-ban szobrot állítottak Báthorynak. És mi a helyzet ma? A városba látogató idegenek miután kifogy­ tak a város építőinek dicséretéből, amiért si­ kerrel oldották meg az emberi környezet és táj kapcsolatát, rögtön szaporodó köztéri szobrain­ kat csodálják. Mert a kettő szorosan összefügg. Akik emlékeznek a régi Tarjánra, tudják, hogy valamire való (köztéren, netalán épület belse­ jében) műalkotások elhelyezésére alig kínálko­ zott lehetőség. A városkép gyökeres átformálá­ sával együtt a szobrok, mozaikok, pannók, iparművészeti alkotások száma ugrásszerűen növe­ kedett. A „kenyeretlen Tarjánt” az „éhe a Szépnek” is hajtotta. Adattal bizonyítva: az utol­ só két évben került elhelyezésre a jelenlegi 34 műalkotásból 25. Államunk mecénási szerepének meggyőző bizonyítéka ez. Természetesen a szem­ léletváltozásnak Salgótarjánban kellett lezajlania. Az MSZMP Megyei Bizottság ún. „kulturcentrum" határozatának ebben elvitathatatlan érdemei vannak. A határozat célul tűzte ki, hogy a város köztereire és közintézményeire színvo­ nalas alkotások kerüljenek. A művek ma már hétköznapjaink szerves ré­ szei. Hatásuk egzakt módon nem mérhető. Állandó jelenlétük azonban magában hordozza számunkra a valóság kibontakozásának lehe­ tőségét. Túl köztéri szobraink szemléletformáló hatá­ sán, szólnunk kell élénk képzőművészeti éle­ tünkről. Az idetelepült művészek otthonra leltek nálunk. Ma már nógrádiakként, salgótarjániak­ ként ismertek az országban. Egyéni és gyűjte­ ményes kiállítások követik egymást. 1965-től, hazánk felszabadulásának húszadik évforduló­ jától indult el a nagy tavaszi seregszemle Észak­ magyarországi Területi Képzőművészeti Kiállítás címmel. Jogutódja a harmadik alkalommal meg­ rendezésre került Tavaszi Tárlat. A nyár várt eseménye a szabadtéri szoborkiállítás. A tárlat­ látogatók száma olyan magas, hogy országo­ san a második-harmadik helyen állunk. (A vá­ zolt folyamat nyilván jóval bonyolultabb. Tény­ anyagában is feltárásra szorul. Annyi azonban bizonyos, hogy lassan szárnyrakapó művészetszociológiánknak kitűnő kísérleti lehetőségeket kínál Salgótarján. Fel fognak-e figyelni rá?) örömmel és megelégedéssel vehettük tehát tudomásul a Magyar Képzőművészek Szövetsége legutóbbi közgyűlésének dicsérő szavait. Azok közé a vidéki városok közé tartozunk, amelyek kezdeményezéseikkel új színt vittek a magyar képzőművészeti életbe. Büszkeségünkben azonban legyünk önkritiku­ sak. Eredményeink továbbfejlesztése ettől függ. Ezen a ponton van gondom a Tavaszi Tárlattal. Pontosabban szólva, a tárlat egészének minősé­ gével. * A Tavaszi Tárlatra — bár nem országosan meghirdetett — nemcsak a területi szövetség tagjai küldhetik be munkáikat, hanem bárki, aki szívesen állítana ki Salgótarjánban. Főleg azonban olyanok jelentkeznek, akik valamilyen módon kötődnek a városhoz, a megyéhez: innen elszármazottak, itt elhelyezett alkotásaik vannak vagy lesznek stb. Az anyag zöme pedig az e területen élő művészektől gyűlik össze. Fájdalmas ellentmondás évről-évre való újra­ éledésének vagyunk itt tanúi. Egyfelől célunk a területen, a megyében élő művészek támogatása. Sokuknak évekig kell várni egyéni kiállításra, más országos jelentőségű tárlatokra „nem férnek be”, s csak itt a Tavaszi Tárlaton jelen­ hetnek meg rendszeresen a közönség előtt. Ők a többség. Másfelől ez a többség a minőséget is meghatározza, nem mindig pozitív módon. A mennyiség meghatározó jellegű túltengése abból is adódik, hogy az országos visszhang nem túl nagy. Abból kell tárlatot rendezni, ami van, ha alapos szűréssel is. Hovatovább oda jutottunk, hogy a tárlat anyagának mennyiségileg meghatarozó része, s így a tárlat egésze, jóval mögötte marad a város lakosainak mindennapi életét meghatá­ rozó környezet vizuális modernségének. Fel­ vethető, hogy a modern környezetből mennyi apercipiálódik, s hogy városunk lakóinak vizuális kultúrája alatta van a környezet színvonalának. Nem merném egyértelműen ráfogni. Lassan évti­ zedes múlt van mögöttünk modern városképpel és megnövekedett intenzitású képzőművészeti élettel. Rég kimozdultunk a holtpontról. Van érdeklődő és értő közönségünk. (A tárlatlátoga­ tók országosan magas aránya minimum az érdek­ lődést mutatja!) De továbblépni csak olyan tár­ latokkal lehet, amelyek nem takaróznak a közérthetőség, vagy éppen a megye művészeinek támogatásával. (Félreértés ne essék! Nem a támogatás ellen vagyok, hanem a valódi érté­ kek megbecsülése mellett!) Országos színvonalat próbáljunk érdeklődő és fejlődő közönségünk elé tenni. Mert végül is a tárlat a közönségért van. Támasszunk „magas követelményeket" (Lunacsarszkij) a közönséggel szemben! Könnyebben és nehezebben megérthető művek didaktikai meggondolású betartásával se adjunk szakköri színtű képeket! Merjünk országos tárlatot rendezni a Tavaszi Tárlatból! (Hogyan, és mik ennek a feltételei, az más kérdés. Vásárhely, Szeged, Debrecen, valamint a balatoni tárlat rendezői nyilván könnyebb helyzetben vannak.) Nem fogja ron­ tani a megye képzőművészeti életét. Hanem az értékek kiválásához, a jelenleginél méltányosabb erkölcsi és anyagi megbecsüléshez fog vezetni. Ezzel együtt fogyasztja provincializmusunkat is. X Mindezek után, milyen az ezévi Tavaszi Tárlat? Jobb mint az előző éveké. Jobb a „vendégek" által, s jobb néhány „hazai” által — mintha kölcsönösen erősítenék egymást. Mindenekelőtt jobb a szobrászati anyag által, amelynek színvo­ nala jóval fölötte áll a festészeti és grafikai anyagnak. Mert az a bizonyos fentebb emlege­ tett meghatározó mennyiség jórészt a festők kö­ zül kerül ki. Az általában figyelmet érdemlő alkotásokkal szereplő hét szobrász közül kettőt emelnék ki. Borbás Tibor és Kő Pál frisseségükkel, kísérle­ tező kedvükkel valósággal levegőt visznek a zsúfolt kiállítóterembe. Ők ketten akár stúdiókiállítást érdemelnének, elrekesztve a kiállítás egészétől, hogy zavartalanabbul élvezhessük őket. Borbás Tibor Lakomájáról. A közismert újszö­ vetségi jelenetből elhagyta a leonardói meg­ oldás perspektíváját. Így a dorbézoló figurákkal az abszurditás párhuzamosságát, pillanatnyisághoz kötött kérészéletét, s a központi alak kiáltó magányosságát teremti meg. Szava, létjogosultsága van a gipsznek. Olyan meggyő­ zően bizonyítja ezt Borbás, mint Varga Imre a Hősi emlékmű bronz és gipsz változatával. Kő Pál szobrászata csoda. Nem utánoz senkit, szobraiban mégis jelen van a mélységesen átérzett hagyomány; ötvözve az önálló lelemény kifogyhatatlan bőségével. Olyan természetesen szól, mint a Gyermek a bölcsekkel. Minden alko­ tásában ott mozdul a lehetőség a még na­ gyobbra. Mintha csak hetyke kamaszként azt mondaná: „Ez még mind semmi!” Egyértelmű realizmusa önmagában is érték. Chagall és én című szobrán éppen annyira lóg az álmokon, viziókon, mint amennyire a valóságba rántja azokat. Az első ízben nálunk kiállított Hann F. portréján a barát játékos iróniája keveredik megbocsátó emberismerettel. Reméljük, hogy a későbbi Tavaszi Tárlatokon tanúi lehetünk egyéni leleményei érett művekbe fordulásának. Id. Szabó István kisszámú anyaga mintha a Műcsarnokban rendezett gyűjteményes kiállítás cáfoló tanulságát előlegezte volna: szobrászatának értékei nem az etnografikus jellegben, hanem máshol keresendők. Vasas Károly hűséges jelenléte kiállításainkon mindig biztos „szakmai” színvonalat képvisel. (Talán a hűség miatt fukarkodnak olykor az elismeréssel?) A festészeti anyagból Lóránt János és Feledy Gyula alkotásai magasodnak ki. Kettőjük közül Lóránt János bizonyul szuverénebbnek. Madácha a kiállítás másik meglepetése Kő Pál szobrai mellett. Meglepetés, mert előzmény nélkülinek gondoljuk. Árnyalatok iránti - mai képzőművé­ szeti életünkben szokatlan - érzékenysége, olykor halk, visszafogott képei inkább elégikus alkatot, mint gondolkodót sejtettek. Pedig a nógrádi (vagy Kaposvár környéki?) tájélmény 29 �elhatározó művészt mutat. Igéretesek mindketten. Figyelünk-e rájuk eléggé? Grafikában kiegyensúlyozottabb a mezőny bár különösebb izgalmat csak néhány lap vált ki. Czinke Ferenc, a kitűnő Lenkei Zoltán, Lu- kovszky László, Pető János, Szwierkiewicz Róbert és Tóth Imre biztosítják a színvonalat. Csohány Kálmán bizonytalanabb a megszokottnál. Mintha elhagyni készülne az ökonomikus csohányi vo­ nalvezetést. Bár Hibó Tamás mindkét lapja igé­ nyes, jó munka, mégis várakozásunk inkább ko­ rábbi alkotásaiból táplálkozik. Czinke Ferenc Dózsa-lapjai méltán váltottak ki közönségsikert. Most is, mint múltévi egyéni kiállításán a bizonyítás kényszere nélkül bizo­ nyított. Nem „állt be" nála a „népiesség" görcse, a megteremtett formanyelv kiüresedése, amelytől féltették. Az Édesanyám ikonjának egyszerisége, az Ősi szerszámok egyszólamúságanak modernsége, majd a Bartók-sorozat bo­ nyolultabb képi epitkezése bizonyította, hogy itt nem egyszerűen a népművészet ornamentiká­ jának népieskedő átvételéről van szó. A népies­ ség Czinke művészetének belső lényege, s nem rátett dísze. A Dózsa-variációk keresztényienplebejusi felfogása egyértelműen ezt tükrözi — a népi díszítő elemek jelenléte nélkül. Mert hi­ szen ki tagadná, hogy több múltbeli hősök népi értelmezéséhez mindig tapadt valami keresztényi, vallásos elem. FARKAS ANDRÁS: FOGATOS lóránti absztrahálása erőteljes gondolkodói hajlam nélkül nemigen jöhetett volna létre (s ha ez az absztrakcio emberi melegséggel is te­ lítődik, csak javara válik a képnek). Maga a portré sem új Lóránt pályáján. Még jelenlegi hangját próbálgatta, amikor készült Favágója. Kesobbiek a lopó-fejű Vincellér, az Iparitanuló, a Vadorzó, hogy csak néhányat említsünk. Tudomásul kell vennünk: Lóránt portretista is. Nem lehetetlen, hogy azok közé fog tartozni, akiket e mutaj modern lehetőségeinek hazai kikisérletezőiként tartunk majd számon. Madách portréjában dicsérnünk kell a vállalkozás me­ részségét. Se szeri, se száma a Madách-illusztrációknak. De ki merte újabban Madáchot meg­ eleveníteni a festők közül? Csábít a gondolat, hogy az irodalom felé hajlásról, esetleg az ördöggel bábozó drámaköltő miatt könnyű szim­ bolizmusról beszéljünk. Mindkettő veszélye fenn­ áll. Gazdag festői tartalmakat kínálva ránk kényszeríti azonban, hogy nézzük, s ne legyenek előzetes meggondolásaink: Madáchát a kiugró alkotásoknak kijáró elismeréssel kell fogadnunk. Lóránt másik képe első jelzés a nyilvánosság számára szovjetúnióbeli tanulmányútja élmé­ nyeiről. És hogy ezen is „filozofál”, de kevesebb veszéllyel, az bizonyos. Csupán a terjedelem és az arányok miatt nem foglalkozunk vele rész­ letesen. Értéke alapján kijárna ennek a képnek is. Feledy Gyula Vesterplattejáról önkéntelenül is Picasso hasonló témájú vásznai jutnak eszünkbe, különösen a Koreai háború című. Ennél azonban jóval fontosabb, hogy Feledy sajátjaként, nagy biztonsággal alkalmazza az ismert formanyelvet. A történelemmé lett esemény újraélt tragikuma, a megformálás feszültsége hitelt ad a képnek. Úgy állít emléket a Vesterplatte védőinek, hogy érvényességét általánosnak érezzük. Meg kell még említenünk Blaskó János túlsá­ gosan disztingvált Meditációját, Jánossy Ferenc két portréját, Péterfy Gizella tapintatos-őszinte Családját. Mustó János nem mindenben elfogad­ ható (különösen bántó Dózsa-kompozíciójának túlhajtott szimbolizmusa), mégis figyelmet ér­ demlő két képét. Végül még két fiatalról ejtsünk szót: Földi Péterről és Molnár Béláról. Földi Péter Az öreg óriás énekel című feliratos képe széles tájéko­ zódást sejtet. A látványt dúsítja fel szürrealisztikus tartalmakkal, megtartva a látvány, különö­ sen az emberi figura létjogosultságát. A kutatás és a keresés első aranyszemcséinek felcsillaná­ sát adja nekünk. Molnár Béla másfajta alkat. A látványhoz Földinél jobban ragaszkodó táj­ képe a táj belső rendjét tárja fel, itt-ott bi­ zonytalankodva az utolérhetetlen modell lecsupaszításában. Egyetlen képe egy hatásfoktól független maradni akaró, önmagát nehezen 30 Szujo Zoltán mindhárom kiállított lapja biztos rajztudásról és összetéveszthetetlen egyeni hang­ vételről tanúskodik. Különösen színvonalas Bulgakov-illusztrációja. A regény egyik sajátosságát, a fekete humort meghökkentő pontossággal ad­ ja vissza. Az akvarellek között Réti Zoltán lapjai a tőle megszokott igényességgel szerepelnek. Katona Zoltán élvezettel festett képei élményt jelente­ nek. Említsük még meg G. Mészáros Erzsébet kel­ lemes gobelinjét. Végezetül ide kívánkozik egy kérdés. Művé­ szetcentrikusnak mondott közművelődésünk megtesz-e mindent, hogy a rendezvényeken túl a befogadást és az elmélyítést is segítse? Az egyértelmű igen kimondását, úgy vélem, még el kell halasztanunk, az eddigi kezdeményezések ellenére is. Szeretnénk azonban kimondani, mert ezen az igenen múlik a jövőbeni Tavaszi Tár­ latok — és tegyük hozzá minden tárlat — értelme és haszna. Pál József A munkásosztály a paradicsomba megy Az 1972. évi cannes-i fesztivál nagydí­ jas filmje minden bizonnyal újabb feje­ zetet nyitott az olasz filmművészetben és — a már ki tudja hányadik — új hullám kezdetét jelentette. A formájában csak különös, mélyebb tartalmát tekintve azon­ ban paradox című film újszerűségét nem a munkáshősök jelentik — hiszen velük ezelőtt is találkozhattunk haladó olasz filmekben —, hanem a mindezideig sze­ mérmesen elkerült üzemi milliő atmoszfé­ rateremtő, realisztikus ábrázolása jelzi, hogy Elio Petri, a neves rendező szokat­ lan vállalkozásba fogott. Felvevőgépével a gyárkapun belülre hatolva, a korszerű műhelycsarnokok zárt világában láttatja meg az ipari társadalom egyre mélyülő ellentmondásait. Elio Petri „gyárában" hangszórón kö­ szöntik műszakváltáskor a modern gépek kezelőit és figyelmeztetik a balesetmen­ tes munkavégzésre, ugyanakkor — mind­ össze néhány perccel később — külön e célra rendszeresített „eleven számológé­ pek” ellenőrzik s kérik számon a másod­ percek minél jobb kihasználását. Mit sem számít már ekkor az automatikusan ismételt „jószándékú” figyelmeztetés. Ha pedig valaki nem bírja az eszeveszett tempót - s elmegyógyintézetbe kerül, mint a film egyik hőse —, azonnal jön helyére más a kerítésen kívül ácsorgók közül. Mechanikus, tarthatatlan e világ­ ban minden emberi kapcsolat: akár há­ zasságról, akár tiltott szerelemről, akár barátságról legyen szó. Elio Petri akarvaakaratlanul az elidegenedés tipikus kör­ nyezetrajzát adja konstruált gyárának művészi ábrázolásával: merthogy a szo­ ciológiai elemek ellenére nem a doku­ mentatív erőn, hanem a „mívesre" for­ mált művészi eszközökön van a hangsúly. Nyilvánvalóan ez utóbbit értékelte oly magasra a cannes-i filmfesztivál nem igénytelen bírálóbizottsága is. A film témája tulajdonképpen egy „nagyteljesítményű" vasesztergályos — akit Gian Maria Volonte tökéletes illú­ zióval alakít — tűntető egyetemisták által is szított lázadásának, látszateredmények­ hez vezető ellenállásának, sikertelenség­ be torkolló bukásának és kétségekkel teli megtérésének krónikája. A film monda­ nivalóját nehezebb tömören megfogal­ mazni. Annál is inkább, mert úgy tűnik, mintha a rendező tudatosan tartózkodott volna az egyértelmű állásfoglalástól. Ré­ széről mindenesetre némi szkepszissel zá­ rul a film: nem tud vagy nem kíván re­ ceptet adni a felvetett társadalmi gon­ dok orvoslására. Ennek ellenére filmje a nézőben a változtatás igényét, a forra­ dalmi cselekvés igenlésének érzését kelti fel. Ez pedig akkor is pozitívuma alkotá­ sának, ha netán eredeti szándéka más lett volna. „A munkásosztály a paradicsomba megy" fenti erényei birtokában, kedvező sajtóvisszhang közepette, átlagos propa­ gandával körítve került a nagyközönség elé. Minden előzmény sikert sejtetett, a közönség mégis távollétével minősítette - mondani sem kell, hogy teljesen téve­ sen - e kitűnő olasz filmet. Gyakori ta­ pasztalat, hogy a közönség differenciá­ latlanul értelmezi az úgynevezett művész­ filmek kategóriáját és eleve lemond bi­ zonyos művészi élményekről. Sajnálatos módon ezúttal is ez történt; s Elio Petri díjnyertes filmje máltánytalanul áldoza­ tul esett az előítéleteknek. A közvélemény tévedett, amikor úgy vélte, hogy e film csak a szakemberek, a műértők szűk no meg a „bennfentesek", a kuriózumok­ ra vadászók, a sznobok valamivel bővebb — táborához kíván szólni. Ez a film telt házakat érdemelt volna, mert azok közül való, amelyek modernsége magvas tar­ talmat hordoz, amelyek úgy korszerűe hogy nem értelmetlenek, amelyek magas művészi színvonalában nem tesz kárt a közérthetőség. S e különbséget meglát­ tatni a népművelők feladata. Csongrády Béla �Andrej Rubljov ,,A filmművészet segítségével korunk legbonyolultabb kérdéseit is felvethet­ jük." (Andrej Tarkovszkij) Andrej Tarkovszkij első nagyjátékfilm­ je, az 1962-es velencei fesztiválon nagy­ díjat nyert költői szépségű Iván gyermek­ kora mély humanitásával, az életbe ve­ tett hitével olyan élményt jelentett, ami után joggal vártunk folytatást. Akkor a fiatal rendező lírai vallomását láttuk a közelmúlt történelemről, melyben nyilván­ valóan szerepet kaptak a személyes él­ mények, hiszen a háború alatt Tarkovsz­ kij éppen egyidős volt hősével. Az Iván gyermekkorában a napfénytől csillogó folyó hullámai közt tovatünő fiú alakjá­ val búcsúzott. S ezután némi meglepetést jelentett, hogy új hőse félévezred homá­ lyából került elő. A középkori orosz ikonfestészet legje­ lentősebb alakjának, Andrej Rubljovnak megjelenése a filmvásznon egyúttal ara­ tott világsikert és került nemzetközi mé­ retű ideológiai és esztétikai viták közép­ pontjába. Rubljov - a művészettörténet által is alig ismert — élete önmagában aligha adhatott volna alapot elutasítás­ ra vagy elismerésre. Az okot Tarkovszkij ars poeticának beillő szavai világíthat­ ják meg: „Csak a dolgokról alkotott sa­ játos szemlélet megléte esetén, szinte fi­ lozófussá válva lehet a rendező művész és a film művészet.” E sajátos szemlélet és filozófiai mélységű gondolkodás ered­ ményezte, hogy az Andrej Rubljov nem szokványos életrajzfilm. Tarkovszkij az ikonfestő alakját jelképes erejűvé és ér­ telművé formálva, az orosz történelem tanulságos példázataival a ma emberét izgató, általános érvényű erkölcsi, politi­ kai és ideológiai kérdésekre irányítja a figyelmet. „Nem az etnográfiai hűség lebegett a szemünk előtt, hanem a gon­ dolat igazsága és aktualitása” — nyilat­ kozta a film operatőre, Vagyim Juszov és ezt az aktualitást teremtette meg a sa­ játos Tarkovszkij-féle történetiség, mely­ nek legjellemzőbb vonása, hogy a teljes (!) történelmi igazság érvényben hagyá­ sával, egyes konkrét események hangsú­ lyát megváltoztatva, közelíti a múltat a mához. Ha ideológiailag vizsgáljuk a filmet a marxista kritikának ez kötelessége -, akkor eszmei tartalmát össze kell vetnünk a jelen fontos ideológiai kérdéseivel. Az 1966-ban készült Andrej Rubljov eseté­ ben ehhez a keletkezés körülményeit kell vizsgálnunk. Az SZKP XX. kongresszusa után a szov­ jet társadalom életében megmutatkoztak a személyi kultusz bírálatának és követ­ kezményei leküzdésének pozitív hatásai. A dialektikus materialista történelemszemlélet dogmatizmus csorbította jogai­ nak helyreállítása után a filmművészet ­ ben is szükségszerűvé vált az őszinte szembenézés a múlttal. Bizonyságot nyert, hogy a következetes történelmi önkritiká­ ból természetesen adódik korkérdéseink haladó megfogalmazása. Tarkovszkij a XV. században, Andrej Rubljov alakjának segítségével találta meg annak a progresszív magatartásnak a gyökereit, melyről nyilvánvalóvá vált, hogy a társadalmi haladás hajtóereje. Rubljov — írja Tarkovszkij — „nemcsak a művésznek az őt körülvevő világra való reagálását fejezi ki, hanem egy egész nép reményét és erkölcsi eszményét.” Így a filmet összegző harang-epizódban a munka csodálatos himnuszának meg­ fogalmazásával az egész nép alkotóere­ jét bizonyítja, s eléri fő célját: a társa­ dalmat előrevivő magasrendű vonások felmutatását. Tarkovszkij történelmi para­ bolája — mint ahogyan a történelem is — magában foglalja a személyi kultusz kor­ szakát. Ezt elhallgatni legalább olyan ká­ ros, mint felületes azonosításokkal, rossz­ indulatú találgatásokkal félremagyaráz­ ni az alkotás lényegét. Lukács György írja 1965-ben: „A nép, amely a személyi kultusz túlzásaitól érintetlenül fejlődött, . . . még csak hazug vágyálomnak sem jó.” Tarkovszkij művészi arculatát éppen úgy formálták ennek a kornak az élmé­ nyei, mint főhőséét a XV. század. Ennek következtében Rubljov művészete lénye­ gének, a valósághoz való viszonyának ábrázolásával a személyi kultusz problé­ májának esztétikai értékelését is adja, kritikusan mérve fel a közelmúlt esemé­ nyeit. Felmutatja a sztálini korszak nyo­ mán fellépő társadalmi és erkölcsi eli­ degenedést meghatározó okokat (erő­ szak, félelem, bizalmatlanság) és felmu­ tatja azt a ténylegesen meglévő erkölcsi és társadalmi mozgatóerőt, amely túlmu­ tat a reménytelenségen, az elidegenedés zavarán. Meggyőző erővel bizonyítja, hogy az elidegenedés a szocializmusban nem sorsszerű, annak nem velejárója, s hogy a hatalom torzulásai fékezhetik a néptömegek alkotóerejének kibontakozá­ sát, de nem akadályozhatják meg. A már említett Tarkovszkij-féle történe­ tiség másik jellegzetessége, hogy a nemzetileg különállót közelíti az egész embe­ riség szempontjából lényegeshez. Közismert, hogy a nemzetközi kommu­ nista és munkásmozgalomban az 1960-as évek elején komoly nézeteltérésekre ke­ rült sor; s az is, hogy az SZKP milyen hatalmas erőfeszítéseket tett a káros tendenciák visszaszorításáért, az egység megteremtéséért. Ekkor - az 1969-es moszkvai értekezlet évében — jelenik meg a Cannes-i filmfesztivál vásznán az ikonfestő alakja. Egy olyan hős akinek korában folyt Oroszország politi­ kai széttagoltságának felszámolása, s aki Tarkovszkij (és a film) szerint: „előre megérzi, hogy Oroszországot egyesíteni fogják, hogy hazája előre halad a fejlő­ dés útján, megérzi, hogy csakis a jövőbe vetett hit tudja magával ragadni honfi­ társait, csakis ez nyit távlatokat előttük.” Történelmi tény, hogy a mongol hódító politika és a belső viszályok ellenére az egységesítés a XV. század végére a moszkvai nagyfejedelemség vezetésével befejeződött. Ezután Rubljov önmagánál messzebbre mutató alakja egyértelműen ad lehetőséget párhuzamokra. A nemzet­ közi kommunista és munkásmozgalom útja ma sem mentes az összeütközések­ től, tévedésektől, de az egységesítésért minden áldozatot vállalni kell, mert ez a történelmi előrejutás legfőbb feltétele. De az is nyilvánvaló, hogy a kínai egy­ ségbontás és az ezen felbátorodó impe­ rialista politika ellenére sem lehet fel­ tartóztatni a történelem menetét, a szo­ cialista világ további térnyerését. Ám egy pillanatra se gondoljuk, hogy ez a súlyos ideológiai tartalom valami­ lyen száraz, nehezen emészthető filmet eredményezett. Tarkovszkij hű maradt önmagához — „a film költőisége az élet közvetlen megfigyeléséből születik — s ez szerintem a film költészetének igazi útja” — s csodálatos líraisággal valósítja meg az igazi realizmust. Létrehozva így a nagy elődök - Eizenstein és Dovzsenko - hagyományainak újrateremtőjeként a szocialista filmművészet legnagyobb al­ kotásainak egyikét. K. F. 31 �SZEKULITY PÉTER Hány nap a világ? ,,A takarón túl nyújtózkodó rongyrázás, egy új népbetegség. A kisszerű, vidékies nagyzolás gyakran nagyobb protokollal, felhajtással fogadja Budapestről az osz­ tályvezetőt, mint magát a minisztert. A miniszter a túlzásokat visszautasítja, a »kisebb« ember ritkán. A megyék, a vá­ rosok egymással versenyeznek, hogy ki tud jobban reprezentálni.” A fenti idézet Szekulity Péter címadó riportjából, a Hány nap a világ?-ból való, s mint e néhány sorból is sejthető, a duskálás, a könnyelműség, a pazarlás, a be­ osztás nélküli, nagyképű, dzsentris élet­ mód vádiratát készíti el azzal, hogy föl­ sorakoztatja és ezáltal leleplezi „bűnein­ ket.” A kötet e kiemelkedő darabja nem­ csak szituációkat, érveket, tényeket sora­ koztat föl, hanem jellemeket is, mint a riportkötet legkiemelkedőbb írásai, ame­ lyek már-már összetéveszthetők a novel­ lával. S nem is akármilyen novellák ezek! Természetesen a jó szemű Szekulity lá­ tóhatára túlterjed könnyelműségünk, nagyzolásaink fölismerésén. Sokoldalúan lát, szinte teljes keresztmetszetét adja felszabadulás utáni, illetve mai életünk­ nek. Szinte azt mondhatnánk, hogy ez a riportkönyv a Bács- és Tolna megyei falu, a falusi élet, életmód monográfiája. Mint egy szeizmográf mutatója, a legkisebb mozgásra is megmoccan, ha csak az em­ berek legkisebb életbeli változása kö­ vetkezik is be. Az első novellisztikus hőfokú és szer­ kesztésű írás, a Tüzes tavasz a felszaba­ dulást követő közvetlen napok megindító élményeivel indítja a kötetet. A Félanal­ fabétákban az olvasás problematikáját veti föl az író, hiszen valóban sokan elvégzik minálunk az általános iskola nyolc osztályát, mégis oly kevés a könyvés újságolvasó. ,,B. községben, a Móricz Zsigmond lakótelepen a szövetkezeti gaz­ dák új, sátortetős házakban élnek, a szal­ mazsákot kihajították, rekamién hálnak, kagylófotelokban ülnek, hűtőszekrényből veszik elő a sört, világvevő rádiót hall­ gatnak, tévén nézik a közel-keleti kon­ fliktus legújabb fejleményeit, motorbicik­ livel mennek az állattenyésztési telepre, de könyvet nem olvasnak.” És nagyon ér­ dekes, vagy inkább meghökkentő forrá­ sokhoz vezetett el az író oknyomozó mun­ kája: „A dadogó, a verejtékező harminc kisoskolásból felnőttként egyetlenegy sem nevezhető könyvszerető embernek.” Ezek az úgynevezett félanalfabéták Szekulity szerint. Csodálatosan szépek, életszagúak az otthoni látogatások és a falu-város (szülők-fiú) közötti üzenetváltások. Szinte magunk előtt látjuk a tsz teherautójáról leugró Markát, az üzenethordó rakodómunkást. Együtt verejtékezünk a kuko­ ricatörő édesapával és a városba sod­ ródott, segíteni hazatért fiúval, s átérezzük roppant, egészséges fáradtságukat. 32 A szerző nem kényes, nem keresi a szalonképesebb, komfortosabb témákat, mélyre mártja a tollát a tintába, ha a falusi erkölcs kényesebb pontjait kell pa­ pírra vetni és akkor is, ha olyanokról ír, akik változó, szép életünk perifériájára kerültek, akik a ma szegényei, s nem lak­ koz, nem szépít, hanem az okokat kutat­ ja, mint a megoldás kulcsát. Mert ha az okot feltártuk, már-már közelebb a javí­ tás lehetősége is. S a falusi életképek sorával ismerked­ hetünk meg, akár csak Nagy Lajos Kiskunhalomjában, vagy Csehov mini-no­ velláiban, s olyan figurákkal, akik tette­ ikkel hűségesen vagy karírozva tükrözik a falusi mozgást. (A falu szinte a szemü láttára lesz parasztfaluból munkás tele­ püléssé!) Résztveszünk lakodalmon és más családi ünnepeken, éljük a falusiak hétköznapi életét, s méltányoljuk az író szókimondó őszinteségét, mint például a Belül élő kivülállóak-ban, amely egy zár­ számadó közgyűlés kapcsán többek kö­ zött a következő párbeszédig jut el: „Székszomszédomhoz fordulok. Két év­ tized választja el a nyugdíjtól. Beszámoló közben szunyókált. — Te mire szavaztál? — kérdeztem tőle súgva. Hátraint. — Amire a többiek. — Figyelted a beszámolót? — Figyeltem. — Egyetértesz minden pontjával? — Nem. — Hogyhogy nem, hisz megszavaztad? Méltatlankodik: — Éppen én legyek kivétel? Ez az ember a belül élő kívülállók egyik típusa. Elégedett kívülálló.” S innen kiindulva az élet különböző területeire vezet el, ahol a demokratiz­ must korábban sérelem érte, s ahol ezek a nyomok még ma is láthatók, tapintha­ tók. Olykor közömbösségben, felületes­ ségben, érdektelenségben nyilvánul meg. Valakik nem tudják, hogy ki a szakszer­ vezeti, vagy übé-titkár, valaki automati­ kusan felnyújtja a kezét, ha szavazni kell, akkor is, ha nem ért egyet. Érdekes végigkísérni, hogy a ma em­ bere kit tart úrnak, kit sorol az urak közé. Még érdekesebb, hogy milyen veszéllyel jár, ha az agronómus nem akar beleszó­ lást engedni a tsz-tagnak a szövetkezet ügyébe, sőt még bele is hallgat a ,,fel­ sőbbrendű" vezetők dolgába. De még ezen is túltesz, ha a vezérkar és a dol­ gozók nem találnak közös témát, közös hangot: „A magam világát áttekintve, ki merem jelenteni: a vezető beosztású dol­ gozók nagy többségét az egyre növekvő tudáskülönbség távolítja el a fizikai dol­ gozóktól. Sietve mondom: ez a tudáskü­ lönbség teherként nehezedik a haladó gondolkodású kommunista értelmiségi­ ekre, és sokszor a lelkiismereti konflik­ tusok már-már elviselhetetlen forrása.” Csodálatos kisnovella Szeplős Kiss Virág története az Ahol az utak véget érnekben. Az utazó munkásokat több helyütt is mély rokonszenvvel figyeli, nem elíté­ lően, mint egynémelyik újságcikk. Sajnál­ ja, a város cselédeinek látja őket és kényszerű helyzetükkel magyarázza oly­ kor alantasnak tetsző cselekvésük rúgóit. Másutt az érettségi és a szakmunkásvizsga közé erőszakolt különbséget vitatja, hiányolja a ballagást, mégisinkább az ismerést a szakmunkásoknál, akik csaku­ gyan, a szó legszorosabb értelmében az életbe lépnek már ki. S az utolsó előtti írás, amelyet legjobb befejezőnek is te­ kinteni: Félúton. Kicsit jelképesen igazol­ ja, hogy az átmeneti helyzetek, jellemek lényegében annak következményei, hogy megyünk és még csak a fele úton va­ gyunk ... Nagyszerű, lenyűgöző könyv Szekulity Péteré, különösen az a megkapó benne, hogy hétköznapjainknak olyan rezdülé­ seit fedezi fel, amelyek mellett naponta lemegyünk, csak képtelenek vagyunk megfogalmazni őket. Szekulity lefényké­ pezi, definiálja és úgy rendszerezi a je­ leneteket és jelenségeket, hogy abból mindig, legalább is túlnyomó többségé­ ben elgondolkodtató, formás egész kere­ kedik ki. Benne él az élet sűrűjében, nem alkalmaz frázisokat, mindig konkré­ ten néven nevezi a gyermeket. Az egész kötetből csak néhány írás tű­ nik ki felszínesebb megfogalmazásával. (Láthatatlan aratók, Se vele, se nélküle, Szeretetház), s egyetlen olyan akad, amellyel — úgy hisszük — joggal lehetne tartalmilag is vitázni (Mennyit érnek a tanyák?). Egyébként kedves, szívhezszóló, közvetlen stílussal mutatja meg magun­ kat az élet különböző szituációiban. (Szépirodalmi, 1973) Lakos György Interjúk a munkásegységről Ez év júniusában volt a Magyar Kom­ munista Párt és a Szociáldemokrata Párt egyesülésének 25. évfordulója. A ne­ gyedszázados évforduló alkalmából je­ lent meg az Interjúk a munkásegységről (1945-1948) című kötet. A 19 visszaem­ lékezést tartalmazó gyűjtemény a mun­ kásegységért folytatott küzdelem harcosai közül a két párt egyesítésében tevéke­ nyen résztvevőket szólaltatta meg. A kiadó többek között a következőkép­ pen fogalmazza meg a kötet célját. „Mi­ ért idézzük fel akkor mégis ebben, az egyesülés 25. évfordulójára kiadott kö­ tetben is az egyesülés előzményeit, lefo­ lyását, az egyesüléssel kapcsolatos élmé­ nyeket? Azért, hogy meghajtsuk a tisz­ telet zászlaját azok előtt, akik igazuk tudatában bátran belevetették magukat a munkásegységért vívott harc sokszor �kegyetlenül nehéz csatáiba. Azért is, mert a történelem őket igazolta! A kom­ munistákat és a baloldali szociáldemok­ ratákat, mindazokat, akik megértették a történelem parancsát." A nyilatkozatok során személyes élmé­ nyek elevenednek fel, személyes vélemé­ nyek fogalmazódnak meg, amelyek egy­ részt több oldalról közelítik az egyesí­ téssel kapcsolatos eseményeket, többfé­ le nézőpontot tükröznek az egyesítés részkérdéseit illetően, másrészt egyértel­ műen és egybehangzóan hangsúlyozzák az egyesítés szükségességét. Az egyes nyilatkozatok így kötetbe gyűjtve túlnő­ nek az egyéni álláspont szubjektivitásán együttesen, egymást kiegészítve, bizonyos kérdésekben egymással vitatkozva a két párt egyesítésének dokumentumait jelen­ tik. S az évforduló kiadványa együtt nyújtja az olvasóknak a történelmi ese­ mény elemzését, annak alaposabb meg­ ismerését szolgáló tényanyagot, a té­ nyek többoldalú értékelését, s az esemé­ nyeket átélt, végigküzdött szemtanúk ál­ tal emberközelbe hozott élményt. Az in­ terjúk kiegészítik, színesítik a munkás­ egység megteremtését feldolgozó törté­ nelmi és politikai irodalmunkat. * „Végigtekintve a munkásmozgalom fejlődésének történelmi korszakait, meg­ figyelhető, hogy a két munkáspárt, a kommunista és a szociáldemokrata párt egyesülésének kérdése, az egyesülés szükségessége általában két szélsőséges esetben kerül napirendre. Vagy a forra­ dalmi fellendülés időszakában, amikor a munkásosztály számára lehetőség nyílik a hatalom átvételére, vagy a munkásosztályt fenyegető végveszélyben, amikor a burzsoázia ellenforradalmi támadása különösen kiéleződik.” — olvasható a 99. oldalon a gyűjtemény központi kérdésé­ ről, melynek a recenzens szerint szüksé­ gesnek látszik itt áttekintő felvázolása. A magyar munkásmozgalom történeté­ ben két forradalmi időszak szülte meg a munkásegység közvetlen létrehozásának igényét. 1919 márciusának forradalmi válsága egyértelművé tette, hogy csak a munkásosztály erejének egyesítése ment­ heti meg a proletáriátus és a nemzet ügyét. A két magyarországi munkáspárt­ nak történelmileg szükséges, jelentős elvi-politikai tapasztalatokat adó 1919 évi egyesülését 1948-ban követte a mun­ kásegység pártegyesítéssel történő meg­ teremtésének újabb igénye. Az igény a népi demokratikus forradalomba torkoló antifasiszta küzdelemben gyökerezik. 1944 októberében dokumentum formájában is megfogalmazásra került az akcióegység­ re lépés ténye. A két magyarországi munkáspárt akcióegységének rögzítése­ kor ez az igény fejeződött ki a pártveze­ tőségek részéről, hogy az együttműködés a kibontakozó forradalom során pártfú­ ziót eredményezzen. „Az SZDP és a KP megállapítja, hogy a magyar munkásosztály harcos, forradalmi egységének to­ vábbfejlesztése szükségessé teszi a két párt egyesülésével az egységes és egyet­ len forradalmi szocialista munkáspárt megalakítását." (Dokumentumok a ma­ gyar párttörténet tanulmányozásához. V. kötet, 217. oldal) A népi demokratikus forradalom koa­ líciós keretben is zajló küzdelmei 1948 tavaszára érlelték meg az egyesítés köz­ vetlen végrehajtásának történelmi szük­ ségességét. 1947—48 fordulóján a hata­ lom minőségi változása, a munkásosz­ tály osztatlan hatalmának létrejötte, il­ letve az új típusú hatalom megtartásá­ nak a feladata napi közelségbe hozta a munkásegység megteremtését. A forra­ dalom eredményei, s a kommunistáknak az eredmények elérésében játszott sze­ repe, s ennek következtében a kommu­ nista politika a Magyar Párt tekintélyé­ nek növekedése, a kommunista pártta­ gok számának emelkedése megérlelte az egyesítés feltételeit. A jobboldali szo­ ciáldemokraták munkásosztályra — külö­ nösen annak egyes rétegeire — gyako­ rolt befolyása megingott. A Szociál­ demokrata Párt vezetésén belül a jobb és baloldal harca a forradalmi erők győ­ zelmével végződött. A Szociáldemokrata Párt komoly munkásbázisa, különösen a nagyüzemi munkások körében történeti­ leg kialakult tekintélye egyértelművé tet­ te egyrészt a kommunista pártvezetés, másrészt a baloldali szociáldemokraták számára, hogy kemény, s elsősorban a Szociáldemokrata Párton belül megvívott elvi-politikai küzdelemben kell kiszorítani a jobboldali vezetést pozícióiból. A ki­ alakuló munkáshatalomnak szüksége volt a minél szélesebb tudatos munkás­ bázisra. A forradalmi erőknek kedvezett a külpolitikai helyzet is, mindenek előtt a Szovjetunió a második világháborúban, illetve az antifasiszta nemzetközi erők összefogásában játszott szerepe. A szo­ ciáldemokrata baloldal őszinte bizalom­ mal viseltetett a Szovjetúnió, s a szov­ jetbarátságra épülő kommunista külpo­ litika iránt. A marxizmus-lenizmus elvei alapján, a kommunista politika talaján, s a bolse­ vik típusú pártok szervezeti elvei szerint történt meg a két munkáspárt egyesíté­ se. Az egyesülés eredménye a Magyar Dolgozók Pártjának létrejötte, a magyar munkásosztály egyetlen, s az osztály egészére épülő, annak érdekeit képviselő forradalmi pártjának megalakulása lett. Az MDP programja: a szocializmus építésének, a munkáshatalom megerősítésének tudatos meghirdetése. Jelentős részük van a kiadvány sike­ rében, többoldalú feladatkörének magasszintű teljesítésében Sánta Ilona értő. lényeglátó kérdéseinek. Az interjúala­ nyok kiválasztásában, s a kérdések nyo­ mán kibontakozó válaszok csokorba kö­ tésében jelen van — külön érdem, hogy első pillanatban szinte észrevétlenül van jelen — Sánta Ilonának a munkásegység­ ről e témakörben írt tanulmányaiban ki­ érlelt, világos állásfoglalása. (Kossuth, 1973) H. Hámori Anna Útikönyv a születő Budapestről Ritkán találkozhat az olvasó a történeti iro­ dalomban olyan sokoldalúan komplex megköze­ lítésű témafeldolgozással, mint az a Budapestcentenáriumra megjelent művek egyikénél ta­ pasztalható. A könyv (Vörös Károly: Egy világ­ város születése) a szerző leleményes alapötlete nyomán valóságos kis enciklopédiaként tárja az olvasó elé az 1872-1873 év eseményeit, legjel­ lemzőbb vonásait. Az ötlet: egy képzelt utazó érkezik Pest-Budára 1872. novemberének végén, s közel egyéves itt tartózkodása alatt tövirőlhegyire megismerkedik a várossal, annak prob­ lémáival. Ez a kerettörténet (noha helyenként talán kissé erőltetettnek is tűnhet következetes végigvitele) kitűnő alkalmat ad arra, hogy a szerző ne csak a három város egyesítésének alapvető történelmi körülményeit és lefolyását mondja el, hanem mindent (a szó legszorosabb értelmében), amit egy máshonnan érkezett fi­ gyelő idegen megláthat és ami elengedhetet­ len kiegészítője, megvilágítója a nagy folyama­ toknak. Egyet lehet érteni a szerzővel, mikor ar­ ról beszél, hogy mennyire szükséges a legapróbb részletek megvilágítása is, hiszen „a város épí­ tészeti keretei, az utcákon hömpölygő tömegek, a kirakatok, a templomok, vagy a forgalom ké­ pe így, ezen az áradó, sokszor a részletekbe belevesző, de többnyire mégiscsak szórakoztató csevegésen át telik meg élettel, válik teljessé, egy nagyváros eleven színes látványává. Az olvasó természetesen világos és szakszerű magyarázatot kap annak a történelmi folyamat­ nak szükségszerűségéről, melynek lezárásaként Pest, Buda és Óbuda az 1872. évi 36. törvény­ cikk értelmében egy várossá egyesült. Az alapo­ kat e nagyjelentőségű eseményhez a kapitaliz­ mus hazai fejlődése adta meg, melynek leg­ jellegzetesebb tünete volt az általános iparfejlődésen túl a közlekedés és a kereskedelem széles kibontakozása. Ennek eredményeként vált Pest-Buda az ország első áru-, hitel- és mun­ kaerőpiacává, gyáripari központjává (és ebből következően munkásmozgalmi központjává is). S mivel ekkor Pest-Buda egyúttal az orszáq fő­ városa is volt, a városok egyesítése elkerülhe­ tetlenné vált. Természetes az is, hogy a tör­ vényben kimondott egyesítés csak a szervezeti alapot teremtette meg, még hosszú hónapok teltek el az egységes városi élet teljes kibon­ takozásáig: ki kellett alakítani az új város közigazgatási beosztását, a kerületeket, megalkot­ ni a város igazgatását szabályozó szabályrende­ letet, meg kellett alakítani a legfőbb testületi szervet, a törvényhatósági bizottságot, megvá­ lasztani a város első tisztviselőjét, a főpolgár­ mestert. Rengeteg problémát vetett fel a városfejlesztés, ezen belül is a közművesítés össze­ hangolása (ennek legfőbb gazdája az u. n. Köz­ munkatanács volt,) hiszen az egyesítést megelőző években a három város ilyen jellegű gondjainak a megoldása három törvényhatóság: Pest és Buda szabad királyi városok, valamint Pest me­ gye (mint Óbuda mezőváros gazdája) vállára nehezedett. Rendkívül érdekes az a kép, melyet a törvé­ nyesen már egyesített, de az egyesülés folya­ matát még le nem zárt város egyetlen hónap­ járól, 1873. májusától kap az utazó (s az olvaso is), és melynek révén ragyogóan érzékelhető Budapestnek a könyv címében is említett világ­ város jellege; egyetlen hónap nevezetes esemé­ nyei között olvashatunk a munkásosztály nagy­ gyűléséről, az Arbeiter Wochen Kronik megje­ lenéséről, a nagy vasúti szerencsétlenségről, a bécsi tőzsdekrach hatásáról, az Eszterházi-képtár égéséről, a lóversenyekről és evezőversenyekről, valamint Edward walesi herceg és Albert herceg látogatásairól. A szerző imponálóan hatalmas anyagismerete (melyet Budapest polgárságáról írt tudományos feldolgozásának elkészítése során szerzett), így lehetővé teszi, hogy a történeti műfaj kereteit 33 �szétfeszítő érdekfeszítő útikönyve a szorosan vett politikai történeten kívül gazdag tárháza legyen a Budapestre vonatkozó gazdaságtörté­ neti, művészettörténeti, művelődéstörténeti tudni­ valóknak; és értékes adalékokkal járuljon hozzá az egyes üzemek történetére, a munkásság és polgárság életmódjára, sőt egyes nevezetes pol­ gárcsaládok történetére vonatkozó ismereteink­ hez is. Sehol másutt nem olvasható — lényegte­ lennek látszó, de valójában nagyon is jellemző — momentumok ismeretébe avatja be az olvasót (gondoljunk csak a hordárok, fuvarosok díjsza­ bására, a lakásbérletek körülményeire, a királyi palota belsejének, a régi országháznak a leí­ rására, vagy akár a nyilvánosházak ismerteté­ sére), megteremtve ezzel egy regényes korrajz hiteles légkörét. Vörös Károly könyve rendelkezik Ráth-Végh kulturtörténeti csevegéseinek, Siklóssy László er­ kölcstörténeti tanulmányainak, Kiss Lajos nép­ rajztudós társadalmi rétegrajzainak, vagy akár a Világjárók sorozat bármely kötetének legjobb erényeivel és így a fővárosunk centenáriumát ünneplő kiadványok közül talán a legszélesebb olvasóréteg számára teszi élvezetesen közkinccsé mindazokat az ismereteket, melyek a 100 évvel ezelőtt történt nagy eseményre vonatkoznak. (Kosssuth, 1973.) Schneider Miklós VITA Magának él-e a falusi értelmiség ? Az újabb szakaszába lépett Palócföldben olvastam Lakos György riport­ ját. Véleményem szerint a cikkíró egyik informátora rosszul, teljesen tájékozat­ lanul ítélte meg egy nagyközség értel­ miségének szerepét, aktivitását. Az értelmiség helyzetének megítélésé­ nél nem lehet csak szakmai csoportok együttesét vizsgálni, és abból általáno­ sítani. Sokkal lényegesebb, ha arról be­ szélünk, hogy valójában milyen motivá­ ciók jellemzik a nagyközségben élő ér­ telmiség életmódját, milyen aspirációkkal közeledik a művelődés felé, egyáltalában beszélhetünk-e falusi keretek között szer­ veződő művelődési szokásokról? A lényegi megközelítést segíti, ha nem hagyjuk figyelmen kívül, hogy — marad­ junk a bányász műszaki értelmiségi cso­ portnál — jelentősen megváltozott a tár­ sadalomra jellemző átrétegződés foly­ tán az értelmiség szociális összetétele. Szorospatakon, Tiribesen, Kányáson a főmérnök, a gépüzemben az üzemigaz­ gató munkásszülők környezetéből indult, így természetes, hogy a társadalmi mo­ bilizáció, amely folyamatnak tekinthető, objektíve magában hordozza az értel­ miség magatartásában azonosulót a munkásosztály érdekeivel. (Van-e kap­ csolata az értelmiségnek a fizikai dolgo­ zókkal?) Az értelmiség szakmai struktu­ ráját elemezve további közelítését kap­ juk a nagyközség politikai, gazdasági, kulturális életének. 34 Bekövetkezett egy általános strukturá­ lis változás, amely a szellemi munkások — így természetesen az értelmiségek — társadalmi státusát is megváltoztatta. MSZMP csúcsbizottság alapszervezeti vezetőségeinek tagjai, munkásőrök, ta­ nácstagok. a népfrontmozgalom vezetői, vöröskereszt vezetői tagok, szakszervezeti Az irányítónak a felszabadulás utáni vezetők vagy a fiatal műszakiak ügyeit intézők. időkben a legfőbb motiváltsága a poli­ Általában vezetőink 9—13 aktivizáló tikai megbízhatóság, a munkásosztály funkció tulajdonságai. A mai szakember iránti elkötelezettség volt. A mai korsze­ rűsödő gazdaságpolitikai szemlélet az politikus, agitátora az üzemben az előbbiek mellett fontos tulajdonságjegy­ MSZMP politikájának, az üzemi - párt, ként igényli a műszaki értelmiségtől a szakszervezet — politikai képzési folya­ mat vezetője, szervezője. nagyobb tudást, a széleskörű ismeretA szakmai továbbképzés az ő gond­ biztonságot. juk. Van-e munkakapcsolata a fizikai Ennek megfelelni az értelmiség szá­ dolgozókkal? Van. Ő a szocialista bri­ mára újabb továbbtanulást jelentett, il­ gádmozgalom patronálója, a munka letve jelent. személyes ügyeinek ügyintézője stb. Igaz, sajátja az értelmiségnek az Szinte teljes permanenciának tekint­ hető az önképzés mind szakmai mind po­ anyagi is, de kié nem az. Ha ma Ma­ litikai téren. (Marxista Esti Egyetem, sza­ gyarországon státusz-szimbólum a gép­ kosító, mérnök-, közgazdász képzés stb.) kocsi, többsége rendelkezik ezzel is. De A cél, megfelelni — a politikai és gaz­ tudja használni is a gépkocsit, ha kell, úgy, hogy a számára a nagyközségben dasági — elvárásoknak. nem kapható kultúrát Pesten veszi meg Ma a Nógrádi Szénbányáknál politi­ vagy ott szórakozik. Nem baj. Soknak kai, műszaki, gazdasági területen tevé­ van azonban bérlete Salgótarjánban is. kenykedni egész embert igénylő felada­ Nem hiszem az elhatárolódás jogossá­ tot jelent. Itt azok dolgoznak, akikben a gát úgy, hogy autós és gyalogos. A kép­ szakmai önbecsülés mellett kötelességér­ letességnek ilyen általánosítható meg­ zet is van az itt dolgozó, élő négyezer fogalmazása, mely kategorikus értékren­ bányásszal szemben. Gazdaságosan det kreál: hamis. Dühe a „gyalogos­ termelni és dolgozni, vagy ha nem, ak­ nak” a realitással szemben, ugyanazt kor a ma 40 éves ember új szakmába teszi, amit tett a televízióval szemben a kényszerül. Bizony ez elgondolkodásra hatvanas években. kell késztesse az inaktív jelzőt használó A fizikaiaktól távol? Nem. Szerintem informátort. egyre közelebb. Erre jó példát ad a .ta­ Hogyan él az értelmiség a múlt — je­ nácsválasztás és előzménye, a rétegta­ len — jövő keveredő, ellentmondásoktól lálkozók. Az emberek együtt voltak a ré­ nem mentes valóságában, valóságos tegtalálkozón, a szocialista brigádveze­ helyet keresve? Az értelmiség ma már tő, a mérnök-képviselővel és üzemvezető nem egyedüli tulajdonosa a szellemi ér­ mérnökkel, tanácselnökkel. tékeknek, a demokratizálódási folyamat­ Április 15-én őket is választotta a ban a munkásság, az alkalmazotti réte­ munkás; Vállai Istvánt, Szomszéd Istvánt, gek érdeklődési intenzitásuk szerint ré­ Gazsi Zoltánt, Kovács Sándornét, Simon szeseivé válnak, illetve várományosai a Bélát, dr. Tolmácsi Ferencet, Varga Gyu­ kulturális értékeknek. Természetes abban lát, Varga Ferencet, Lesziák Ferencnét, igaza van az informátornak, hogy a fe­ Lumper Jánost, Urbán Istvánt, dr. Tóth lelősség a terjesztésben, a kultúra fej­ Tibort, Kassai Vilmost, Berényi Istvánt, lesztésében, ha valamikor, akkor ma az Kenyeres Pált stb. értelmiség számára újabb tartalmakat, Remélem, nem kerülök abba a hibába, feladatot jelent. hogy műszaki, műszakit ment. A társadal­ A magyar társadalmon belül tény, mi kötelezettség elmulasztásának fele­ hogy az értelmiségnek részvétele sem a lőssége nem ment senkit azért, mert va­ közvetítésben, sem az értékek képzésé­ laki túlterhelt. ben nem kielégítő. Sznob az értelmiség? Biztosan van Azt azonban általánosítani, hogy in­ ilyen is, többségében azonban rá az új aktív a bányász, műszaki, vasipari-, tex­ iránti érzékenyebb reagálás a jellemző, tilipari-, vagy az orvosegészségügyi ér­ ami semmiképpen sem sznobizmus. Hol kulturálódik az értelmiség általá­ telmiségi csoport — szerintem nem igaz. A felelősségről beszélve a túlterheltség ban? Az informátor szerint a „komoly­ nem pedagógus probléma, hanem álta­ zenei hangversenyeken”. Nincs ott! A lános értelmiségi probléma, csak más a Művelődési Házban? Ott igen, lényege­ sen többen, mint amennyiről az infor­ színtere az elfoglaltságnak. mátor tud és az utóbbi időben legna­ Ma naponta egy főmérnök, gyáregy- gyobb örömünkre az üzemben segíti a ségvezető, igazgató aktív munkaideje munkahelyi művelődést. 10—12 óra. Az intenzitása a produktum­ Nagyon sok igazán nagy aktivitást bi­ nak változó, de lényegesen nem eltérő zonyító partnerre lenne szükségük a mű­ Mik az eltérőek az elfoglaltságban? velődést szervezőknek, akik nem csak Mennyi óra jelölhető meg a szabadidő apostolai az ügynek, hanem azt a gya­ tartományban? Mit csinál szabadidejé ­ korlatban segítik és a tapasztalatokból ben az értelmiség? Próbáljunk választ ítélkeznek. keresni az utóbbi kérdő mondatra. Köz­ Kicsiny Miklós ügyek intézését végzik, zömük az üzemi �BORBÁS TIBOR: DÓZSA CZINKE FERENC: VARIÁCIÓK EGY DÓZSAFEJHEZ SERES JÁNOS: AVASI PINCÉK CSOHÁNY KÁLMÁN: SZIROMTÉPŐ SZUJÓ ZOLTÁN: BULGAKOV ILLUSZTRÁCIÓ �� Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document https://dkvt.bbmk.hu/pf/2f47688c9cc2d6f345fed6624702c113.pdf Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Kassai - Végh Miklós Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 1973 Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Language A language of the resource hun Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Subject The topic of the resource Irodalom Művészet Közélet Társadalompolitika Title A name given to the resource Palócföld - 1973/3. szám Type The nature or genre of the resource folyóirat 1973 folyóirat Irodalom Közélet Művészet Nógrád megye Társadalompolitika