https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/fcad803e6ae7329fdd8f888c15b2cc40.pdf 701e1f349afde274a927c39c16cc064d PDF Text Text �IRODALMI, MŰVÉSZETI, MŰVELŐDÉSI FOLYÓIRAT VI. ÉVFOLYAM TARTALOM Oravec János: Bányászballada 3 Győri László: Húsvét, Hivatal, Villámlik 6 Kussinszky Endre: Emlékek 8 Papp Lajos: Üzenet ősszel, Hyeronimus Bosch könyörgései 27 ÉLETÜ NK Czipó Ernő: Szocialista demokrácia-üzemi demokrácia 30 Kő-Szabó Imre: Helyzetkép 40 BEM UTA TJU K Vekerdi László: A Jánossy-család 48 Szíj Béla: Jánossy Ferenc 51 Vekerdi László: Jánosy István 53 Jánosy István: Egy tanár emléke, A nagy karnevál, Hviezdoslav-hoz, Brunszvik Teréz szelleme válaszol a személye körül föllángolt vitára, Két arckép, Rákhel, Két sci-fi álom, A nagy nosztalgia 57 TAN U LM Á N YO K Duba G yula: A szlovákiai magyar novella 67 Volly István: Kodály népdalgyűjtései Nógrádban 79 �KORKÉP Fekete G yula: Éljünk magunknak?, Kunszabó Ferenc: Sárköz (Horpácsi Sándor) 87 Galgóczi Erzsébet: Kinek a törvénye (Alföldy Jenő) 93 Gyárfás Miklós: Madách színháza (Csongrády Béla) 96 Zengő Á rpád: A filmforgalmazás néhány időszerű kérdése 99 Képzőművészet: A címlapon és a műmellékleten Jánossy Ferenc alkotásai Irodalmi, művészeti, művelődési folyóirat. A Nógrád megyei Tanács VB. Művelődésügyi Osztályának lapja. Megjelenik negyedévenként. A szerkesztő bizottság elnöke: dr. Boros Sándor Felelős szerkesztő: Kojnok Nándor A szerkesztő bizottság tagjai: Havas Péter, Lakos György, Palócz Imre, Versényi György, A szerkesztőség tagjai; Balázs László, Csongrády Béla, Csukly László, Czinke Ferenc, Kerekes László, Schneider Miklós, Kiadja a Nógrád megyei Lapkiadó Vállalat. Felelős kiadó: Vida Edit. Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető a postahivatalokban. Egyes szám ára: 5 ,- Ft. IN D EX : 25 708. 72 2608 NyV Balassagyarmat 1300 pl. - Fv.: Bednár Károly �O rav e c János Bányászballada Nagyapámat hallgatag, fáradt öregemberként ismertem. És csak néhány évig. Mert tíz éves sem voltam, amikor eltemettük. Nem csoda, hogy kevés emlékem maradt róla. Néhány nótatöredék, egy jellegzetes mozdulat, ami­ kor találkozásunk alkalmával fejemre tette nyitott tenyerét és egyetlen törté­ net, amelyet elmondott nekem, s amely végigkísér egész életemen. Nyár volt. Az öreg a kertben, a körtefa alatt ült, melynek földrehullott, érett gyümölcseit zümmögő darazsak dézsmálták. Háromszögű reszelővei élesítette a térdei közé szorított fejszét. Én a lábánál ültem, egy krumplibo­ kor tövében és az üres gyufásdobozba zárt darázs szabadulásra törő ver­ gődését hallgattam. Nagyapám időnként végighúzta hüvelykujját a fejsze élén, miközben ezt mondta: — Még nem elég éles. — Miért kell élesnek lenni? - kérdeztem. — Mert fejsze — mondta az öreg és közelebb emelte a szeméhez a nap­ fényben megcsillanó szerszámot. A választ nem értettem, de nagyapám ezt nem vette észre. Egyenletes mozdulatokkal húzta, nyomta a reszelőt. A minket körülvevő nagy csend szinte felitta a kemény anyagok súrlódásának és a gyufásdobozba zárt da­ rázs vergődésének zaját. — Te azt az embert már nem ismerted — kezdte a történetet. Mi sem láttuk azóta. Akkor még barakkokban laktunk, s mivel asszony és család sem volt, annyit dolgozhattunk, ihattunk, meg pipázhattunk, amennyit akar­ tunk. A szén nagy úr — vetett rám az öreg egy pillantást. — Le kell menni érte a föld alá. Itt történt a baj, a bányában, mert beszakadt Szegény Far­ kas Tóni maradt alatta. Megpróbáltuk kihúzni, de nem lehetett, mert egy szívós akácdeszka - amire felülről leszakadt a föld — odaharapta az egyik kezét. Menekültünk volna mi, de Tónit mégsem lehetett otthagyni. Közben megindult a futóhomok is, mint a finom liszt, amiből a kenyeret sütik. Erre a karbidlámpák is elkezdtek pislogni, mintha azok is megijedtek volna. A futóhomok meg csak jött, folyt, lassan kitöltötte az egész beszakadt vága­ tot. Farkas Tóni rángatta magát, mint a csapdába esett vad, de aztán a homok lecsillapította. Testét ellepte már, egészen a szívéig. Riadtan és mozdulatlanul néztük, hogyan pusztul el egy ember a szemünk láttára. Arca eltorzult a kíntól és elkékült, sűrűn patakzó izzadtságát fölitta a finom, zi­ zegő homok. „Itt már nincs mit tenni” — mondta valaki közülünk. De erre Farkas Tóni ismét megmozdult és felkiáltott: — A fejszét! — Megértettük, de ki vállalkozott volna ilyesmire? - nézett rám az öreg. — A fejszét! — kiáltotta még egyszer Tóni. És ahogy a homok mozdulni engedte, úgy nézett sorban ránk. 3 �— Jani! - kiáltotta rekedten a nevemet. - Hallod? — Még a fejemet sem mozdítottam meg. Csak tartottam a lámpát, és világítottam neki a halálához. — Lovász! — szólította könyörögve a következőt. De az sem válaszolt. Az izzadság ellepte már Tóni egész arcát, és mintha könnyet is láttam volna szeme tájékán. — Franci! — próbálkozott a következőnél. De az is csak állt és bénán mozdulatlan maradt. Látszott rajta, ha indulna is, ellenkező irányba, kifelé menne. — Barkóczi — nyögte most már halkan Farkas Tóni. — Legalább te! — Ö sszeszedte minden erejét és még egyet kiáltott. — Társak, cimborák! Ne hagyjatok! A fejszét! — De ezt a kiáltást is csak a homok hallotta meg, mert egyre sietett, közeledett a vállaihoz. — Ez a Barkóczi — folytatta kissé lecsendesítve hangját az öregapám — akkor olyan negyvenesztendős lehetett. Nem sokáig volt köztünk, de én jól emlékszem rá. Oldalra fésülte a haját, és szakállt növesztett. Ha ráért, leg­ többször olvasott. Okos embernek tartottuk, ezért csodálkoztunk, hogy kö­ zénk keveredett, meg hogy keveset beszélt. S ha mondott is valamit, nem magáról mondta, hanem nekünk. Az orosz-japán háborút emlegette, meg az orosz forradalmat. Azt mondta, nálunk is lesz forradalom, de a miénket nem tudják leverni, mint Oroszországban. Akkoriban nem nagyon tudtuk, mi van a nagyvilágban. Ezért mindig szívesen hallgattuk Barkóczit, ha már rá­ szánta magát és megszólalt. Olyan szépen tudott beszélni, mintha mesélne. Olykor késő este is körülötte ültünk, a kártya pakliban pihent és a karbid­ lámpát se gyújtottuk meg. Ő meg csak beszélt, mesélt. Amikor azt mondta, hogy elérkezik az idő és mi, munkások leszünk az urak, az öregebbek nem hittek neki és fejüket csóválták, de egyikük se mondta ki hangosan, hogy nem igaz. Tizenkilencben aztán sokat emlegettük Barkóczit. Akkor már tudtudk, hogy ő a jövőbe látott. Itt elhallgatott nagyapám. Felnézett a körtefa levelei által megszűrt napfénybe és felsóhajtott. Aztán így folytatta: — Mint magunkfajta embert, egyáltalán nem ismertük. Magáról, csa­ ládjáról soha nem beszélt. Mintha senkije se lett volna. Valahonnan meszsziről szakadt ide közénk, s akkoriban nem voltak olyan kíváncsiak az em­ berek, mint manapság. Én, ha ránéztem, mindig úgy éreztem, ezt az embert egyszer valahol nagyon megverték. Szóval ez a Barkóczi akkor felkapta a fejszét, ránk kiáltott, hogy világítsunk és beugrott Tónihoz, aki már eszmé­ letlen volt, de az egyetlen fejszecsapásra magához tért. Mikor kihúztuk, még beszélt is valamit az órájáról. Kivittük a bányából a napra, de akkor már nem sok élet volt benne. Tudtuk mi, hogy el kellene kötni a karját, de olyan kevés maradt a kezéből, hogy nem lehetett. Elvérzett. Érted? — nézett rám az öreg. - Kifolyt a vére. Elfolyt az élete - tette hozzá magyarázólag. Nagyapám egy ideig nem szólt. Letette a fejszét, meg a reszelőt és lassú, szórakozott mozdulatokkal dohányt kényszerített a pipájába. A többit aztán olyan nyugodtan mondta el, mintha mesélne. — Másnap Barkóczi odaadta a pipáját meg a dohányzacskót Franci­ nak. Azt mondta, hányingere van, ha rágyújt. Szótlanul dolgoztunk és dél - 4 �Iután sem ültünk ki a barakk elé kártyázni. Én visszava rtam a ruháról lesza­ kadt gombokat. Lovász meg a bakancsát reparálta. Franci elfogadta ugyan Barkóczitól a pipát, meg a dohányzacskót, de a saját pipájában gyújtotta meg a dohányt. Emlékszem, akkor este fullasztó volt a hőség. Megrekedt a meleg levegő itt, a völgyben. Sokáig nem tudtam elaludni, és csak forgo­ lódtam a szalmazsákon. — Harmadnap, amikor ácsolni kellett, meg faragni a fát, Barkóczi az istennek nem nyúlt volna a fejszéhez. Lovász szólt neki, de az csak meg­ rázta a fejét. Sikta végén se hozta ki magával a fejszét. Pedig jó acélból készült. Favágóktól vette, nem itt kapta a kincstártól és mi irigyeltük is tőle. Én még szólni is akartam, hátha elfelejtette, de aztán rájöttem, hogy nem erről van szól. Egyszerűen minden szerszámtól irtózott, aminek nyele és éle volt. Negyednapra temettük el Tónit. Akkor még kicsi volt itt a telepen a temető. Alig volt néhány sírhant. Mi ástuk meg a sírját, a bányaműhely asz­ talosai gyalulták a koporsóját. A temetésre a városból papot hoztak, meg két csendőr is megjelent. A tanácsos úr beszélt nagyon szépen a bányászok sorsáról, haláláról. Temetés után kiültünk a barakk elé, a kecskelábú asz­ talhoz és bort ittunk. Senki nem beszélt. Csak vártuk az estét. Egyszerre csak megérkezett a két csendőr. Poros csizmájuk mellé eresztették a puska­ tust és kiszólították közülünk a lócáról Barkóczit. Az felállt, begombolta a nyakán az inget, felvette a kabátját és eléjük lépett. Hagyta magát megbi­ lincselni. És mi olyan tehetetlenül néztük, mint Farkas Tóni pusztulását a bányában. — Idd meg a borodat! — mondta akkor neki Lovász és az asztalon ma­ radt fél pohár borra mutatott. — Nem — rázta meg a fejét Barkóczi. — Nincs messze a város, három óra alatt megjárom. Ha visszajöttem, megiszom. — Meg kellett volna akkor innia még azt a fél pohár bort — mondta csendesen nagyapám, miközben tenyerét a fejemre tette. — Az egyik csen­ dőr még a bilincset is levette róla, hogy megihassa a bort. Barkóczi azon­ ban egyre csak ezt hajtogatta: „Majd, ha visszajöttem. Három óra alatt megjárom a várost. Majd, ha visszajöttem . . .” Nagyapám itt ismét elhallgatott. Meggyújtotta az imént megtömött pipát s csak ezután folytatta. — Ő soha nem jött vissza. Csak a csendőrök. Átkutatták a holmiját, és elvitték a könyveit. Azt mondták, hogy Barkóczit elítélte a bíróság, mert hogy szándékosan megölt egy embert, meg már azelőtt is keresték, mert lázított és tiltott könyveket olvasott. Ami holmi maradt utána, mi egy kendőbe kötöttük, odatette Lovász a tőle kapott pipát, meg dohányzacskót is. A ba­ tyu ott hányódott sokáig. Nem is tudom, mi lett vele, amikor a barakkot le­ bontották. A fejszéje meg a bányában maradt. Közülünk nem nyúlt hozzá senki. Pedig mindig irigyeltük, mert jó acélból készült. 5 �Győri László Húsvét — Húsvét? Hát akkor húst eszünk, a hússal vétkezünk. Tilos a húsevés meg a lányszöktetés, ez a föltámadás, a mene tekel, a mennybemenetel, ez a piros tojás, meg a lánylocsolás, az evés, az ivás, a berúgás, a megkönnyebülés, a fal, a nem tudom mi, a tizenkét apostol, a töviskoszorú, a szöges ostor, a jobb lator, és a bal lator, az excelsior, az alleluja kutyabaja, de főleg a tavasz, az összekeveredés, amikor a jobb lator bal lator, a bal lator excelsior, az excelsior hőfok, a zsoltár névnap, és semmit sem tudunk, csak eszünk és iszunk, hiába rímel titkosan az aszkéta s a húsvét, degeszre tömve, jesszusom, a sonkával a haskó! 6 �Hivatal Fahangú gerle szól a megyei erdészeti hivatal épületén a megyei erdészeti hivatal összealél övé a megye minden erdeje övé a falomb a galamb övé a falevél itt minden stílszerű a gerle kisszerű a levegő füstszerű és ez a szerűség igazán gyönyörű Villámlik Villámlik ez az este, villámlik sietősen, lassan itt az éjfél s nem gyújtott föl semmit. Csapkod az istennyila, száz karral üt a földre, karjai sorra hullanak, és sorra újra nőnek. Száz kéz vagy egy kéz az éjbe csavarodva rángatózhat, a tűz kibogozhatalan. 7 �Kussinszky Endre Emlékek A M argit körúton . 1 — Fel a kezekkel! - ordította egy hang, amint éjjel, úgy tizenkettő felé beléptem a portásfülke félhomályába. Első pillanatban a vadnyugati filmek coltjai jutottak eszembe, azt hittem, valaki tréfál. De hamarosan elment a kedvem a mosolytól, mert két kemény tárgyat éreztem a két oldalomon. — Gyerünk! - dörgött egy hang. Katona voltam és tudtam, a két ke­ mény tárgy két pisztoly csöve, és ha megmozdulok, lőnek. Olyan napok voltak ezek, hogy ha valaki fegyvert kapott a kezébe, nem sokat gondol­ kodott, hanem használta. Az ilyen felfegyverzettek úgy hitték, ráérnek azután is gondolkodni . . . — Megfordulni! Szembefordultam. Két ember állt előttem. Egy idősebb, magas, megő­ szült és egy alacsony, sötéthajú, aki harciasa n meresztgette a szemét. A ház­ mester egyetlen szót nem szólt, maga is megfélemlítve állt a sarokban. A kis üvegkalitkában egy középkorú asszony is volt, de nem ismertem. Láttam néhányszor a hatalmas bérházban, ahol magam is laktam, de nem tudtam, kicsoda. — Zsebeket kiüríteni! — Mit akarnak . . . próbáltam megszólalni, de belevágtak: — Kuss! Kiüríteni! A két revolvert keményen nyomták hozzám, a két cső hol a gyomromat, hol a bordáimat szúrta. Hogyan is csinálta Vakmerő Bill? Igen, szétütni kö­ zöttük, aztán lóra pattanni és eltűnni a bús magyar éjszakában. Dehát más­ képpen festett a dolog gyermekkoromban és másképpen itt, az alvásszagú, dohos házmesterfülkében, a Zsigmond utca 21-ben. Nem tehettem mást, sorra kirakosgattam, ami a zsebemben volt. Pénz­ tárca, igazolványok, lakáskulcs, zsebkendő, egy csomag cigeretta, feljegyzés arról, kinek mit vigyek a laktanyába, ha visszamegyek. Egy aktatáska 20-30 csomag Darling cigerettával. — Ha egy szál gyufát találok a zsebedben, itt fogsz megdögölni - így az alacsonyabb, aki szemmelláthatóan igyekezett magát dührohamba hozni. — Akkor várjanak, még egyszer megnézem . . . — és zsebeimnek legsarkát is kikapargattam, de nem találtam semmit. — Nincs más . . . — Egyik a revolvert a homlokomhoz illesztette, a má­ sik átkutatta zsebeimet. — Szerencséd! — dühöngött az alacsony, amikor látta, hogy eredmény­ telenül kotorászott. A házmesterhez fordultam: — Antal, kérem, itt van száz pengő, legyen szíves a feleségemnek . . . 8 �— Ne pofázz! — ordította a kicsi, látszott rajta, hogy örül: valóban si­ került magát dühbe hajszolnia. — A derékszíjat is. — Ezt a magas, őszhajú mondta. Lecsatoltam, a csat csörögve hullott az asztalra. — Hátra arc, gyerünk! - vezényelte valamelyikük. A revolvert ismét a derekamhoz nyomták. — Keresse meg a feleségemet — kockáztattam meg a kérést, de többet nem mondhattam, mert valamelyikük egész talppal belerúgott a derekamba. Iszonyú nyilalást éreztem a vesetájékon, de fel se szisszentem sőt elmoso­ lyodtam, mert hallottam, hogy azok ketten lépést váltanak. Így masíroztunk a ház előtt álló autóhoz. Egy rántás, a kocsi elindult. Végig a Török utcán, a Margit körúton, majd amilyen hirtelen elindult, úgy megtorpant a hírhedt katonai fogház előtt. Mintha vártak volna, az ajtó csengetés nélkül kinyílt. Bemasíroztunk, egyikük megint lépést váltott. Most már nem volt kedvem ezen derülni, mert a Margit körúti katonai fogház komoly dolog volt, ezt jól tudtam. Bekerülni könnyű, de onnét kijutni — bizony, nagy szerencse kell hozzá. Két kísérőm átadott valami foglárfélének, akiről csak annyit láttam, hogy alighanem őrmesteri rangja van. — Csak arra kérem, ne zárjanak össze valami hazaárulóval. — Akkor igen önérzetesnek tartottam ezt a kérést. Ha csak sejtem is, hányszor vágják még az arcomba ezt a szót magyarul is, németül is, biztos, hogy nem okvetetlenkedem. De akkor még sok mindent nem sejtettem. — Ne féljen — felelte az őrmester kétértelműen — magához valók azok! És mentünk félhomályos folyosókon, udvaron, koromsötét lépcsőkön le, föl. Már fogalmam se volt, merre lehet az épület utcai frontja, teljesen el­ vesztettem tájékozódó képességemet. Az őrmester betuszkolt egy szűk szo­ bába, ott ki kellett fűznöm a bakancsot, a fűzőt átadtam. — Gatyamadzag van? Azt is. — Nincs, gombos. Az őrmester gyakorlott kézzel végigtapogatott, megpenderített mint egy próbababát, aztán tovább vezetett. Egy emeleten — fogalmam se volt, hogy hányadikon — a folyosó végén hatalmas helyiség tátongott. Állott-pállott emberszag gomolygott ki az ajtón. A bejárathoz közel egy katonaládán, szuronyos puskával két térde között egy csendőr bóbiskolt. Félujjnyi gyertya­ csonk olvadozott előtte, éppen csak a közvetlen közeit világította meg. Annál sejtelmesebb volt, mi lehet beljebb. Csak egy volt biztos: emberek, mert hor­ kolás, szuszogás nesze hallatszott és büdös, párás volt a levegő. — No, megérkeztünk — mondta a fogházőr kedélyesen s kicsit mintha csak barátságból tenné, hátbalökött és máris bedörrentette mögöttem az ajtót. Így kezdődött. 9 �2. A folyamőrségnél, ahol eredetileg szolgáltam, ekkor már zord idők jár­ tak. Hamarosan beosztottak a gyalogsághoz, itt a budapesti őrszázadhoz kerültem. Fiatal koromban kitűnő katona voltam, a folyamőrségnél a fegy­ verfogásokat mindig én mutattam be, futásban, katonai sportokban, hajózási tudnivalókban, evezésben kitűntem a többiek közül. Mindössze egyszer kap­ tam kettest hajózásból; egy horgonylánc elszakadt. Wodeczky főhajónagy úr úgy látta, én vagyok a bűnös, pedig nem én téptem el. Csakhát véleményem nem egyezett a hivatalos felfogással . . . Az őrszázadnál néha őrjáratot kellett vezetni a városba. Négy-öt ember­ rel indultam el, volt közöttük egy hórihorgas szlovák legény. Törve beszélt magyarul, de hogyan-hogyan sem, nyilas volt az istenadta. Az igazoltatá­ soknál fütyült a parancsnok tizedesi rangjára, mindig belepislogott az iga­ zolványokba. Ha zsidóra bukkantunk lelkendezett: „bevigyük" — mondta és a tizedes úrnak minden furfangjára szüksége volt, hogy valamiképpen kisza­ badítsa a szerencsétlent. — Tizedes úr, nem így kell csinálja . . . előbb bevinni, aztán mehetje haza . . . — Nagy pancser vagy te tizedes — állapította meg a főhadnagy úr a negyedik, ötödik eredménytelen őrjárat után. — A többiek mindig hoznak valakit, te meg folyton üres kézzel jössz vissza. Menj csak, kérj valami más beosztást. Így esett, hogy a fogdaőrség állandó parancsnoka lettem. Egy alkalommal elterjedt a híre, hogy „valami felrobbant" a városban. A laktanyaparancsnok, egy ezredes hívatott. - Te tizedes - szólalt meg a kelleténél nyersebb hangon - hallom, te valami újságíróféle vagy. Hívd fel innét valami ismerősödet és kérdezd meg, mi történt. Én nem tehetem, mert ha nem igaz, itt állnék mint rémhírterjesz­ tő. - Igenis, parancsára. Feltárcsáztam a szerkesztőséget, de azt a választ kaptam, ha meg aka­ rok tudni valamit, menjek be személyesen. Amikor visszatértem a hírrel, hogy a németek felrobbantották a Margit-hidat, az alezredes egy szót sem szólt. Elsápadt, két karjára hajtotta a fejét és csak azt láttam, hogy az idős embert rázza a hangtalan zokogás. 3. Ezekre a npokra gondoltam az első pillanatokban a hatalmas cellában. Mint a pislákoló gyertya fényében kivehettem, voltak benn vagy húsza n. Az arasznyi vastagra szétterített szalmán hevertek összevissza. Aki nagyon kom­ fortosan érkezett, pokrócon feküdt, de legtöbben bevackolódtak a szalmába és úgy próbáltak melegedni. Fújtak, nyögtek, szuszogtak pokoli hangzavar­ ban, irtózatos büdösségben. Tétován álltam meg a bóbiskoló csendőr mellett. Ki tudja, miféle polgári ösztön irányított, amikor a félhomály sűrűje felé fordulva udvariasan bemu­ tatkoztam annak a pár fölemelkedő fejnek, aki felébredt jöttömre. 10 �— Mi az kollégám - vidámított felém egy hang - Te is? No csak he­ lyezkedj el valahogy és próbáld kipihenni magad! - Üdvözöltem a kollé­ gát — Boldizsár Iván volt - köpenyemet a szalmára terítettem és lefeküdtem. Aludni próbáltam, de nem tudtam. Hánykolódtam, forgolódtam, a szalma zizegett, pora beleszállt az orromba, a szalmaszálak hol szúrtak, hol csik­ landoztak, de mindenképpen elkergették az álmot. Az izgalom már elszállt belőlem, s csak akkor lebbent vissza, amikor valaki megszólalt mellettem: — Megverték? — Nem - válaszoltam kissé meghökkenve — eddig nem . . . most jöt­ tem . . . — Szerencséje van, mert vernek ezek a dögök. Most már nem tudtam a szememet lehunyni. Hosszú volt az éjszaka nagyon, későn virradt. Lehetett vagy hét óra, mire az embermagasságnál is jóval magasabb ablakokon halvány derengés szűrődött be. Ebben a világításban minden még vigasztalatlanabbnak tűnt. Borostásképű emberek bontakoztak ki a szalmából. Sokuk feje úgy festett, mintha sose fésülködtek volna. Hajuk tele szalmatörekkel, porral, piszokkal. Fáradtan tápászkodtak, ujjaikat használták fésűnek, vakaróztak, gombolkoztak, tenyerükkel kefélkedtek, néhánya n lehúzták ingüket és hangos lebbentéssel rázták ki belőle a szúrós töreket. Mások körülvették a terem egyik sarkában álló hatalmas vashordót és dolgukat végezték. A hordóból borzal­ mas bűz áradt, elfintorítottam orromat, de aztán magam is odasorakoztam megkönnyebbülni. Időnként egy-egy nevet kiáltottak be a folyosóról. Az illető fölszedelőzködött és a fűző nélkül klaffogó cipőben vagy bakancsban csoszogott kifelé. — Hova mennek? — kérdeztem valakitől. — Alighanem kihallgatásra. Mert itt minden alighanem, esetleg, vagy talán volt. Minden bizonyta­ lan, senki nem tudott semmit, csak egy volt biztos: mindenki ártatlannak ne­ vezte magát. Úgy hírlett, néhány álfogoly is van az igaziak között, akiktől tartani kellett, besúgók, akik azért vannak itt, hogy amit meghallanak, to­ vább adják „illetékeseknek". Boldizsár Iván pár napja került be, persze ő is ártatlan volt, véletlenül „csak mint újságíró" került oda, ahol elfogták. Ő tájékoztatott, hogy ki kicsoda. — Az a nagybajuszú szőke ott a sarokban huszárkapitány, Révay Kál­ mán. Az a magas, fekete, kopaszodó az gyáros, Makai Miklós. Képzeld, ő találta fel a puskaport. (Persze nem a puskaport találta fel, hanem egy ke­ verési eljárást, amivel a puskaporgyártást veszélytelenebbé lehetett tenni.) Az a kicsit bicegő, fekete, zömök, az egy ismert szociáldemokrata vezető, Kabók a neve. (Később egy kihallgatás alkalmával úgy összeverték, hogy be­ lehalt sérüléseibe). De volt a teremben még néhány katonatiszt, köztük három fiatal hadnagy, meg jónéhány civil. Az egyik különösen érdekes figura volt: antantszíjas, feketeinges, feke­ tesapkás főnyilas. Testvér — így kellett szólítani, maga kérte a foglyokat, így szólítsák. Persze ő is „ártatlan” volt, mint mondta, tévedésből került ide. 11 �Mindenkitől elszedtek mindent, zsinórt spárgát, szíjat, még a nyakkendőt is le kellett tenni, csak ő pompázhatott antantszíjas fekete nyilas egyenruhá­ ban. — Majd tisztázzák ügyemet a testvérek és akkor itthagyhatom ezt a sok bitang hazaárulót — közölte eszmetársával, mert még egy nyilas volt ott, úgy hírlett róla, hogy megzsarolta valamelyik testvérét. Az antantszíjast Karch testvérnek nevezték és ha leereszkedett valame­ lyik fogolyhoz, eldicsekedett vele, hogy ő gyűjtő. Eleinte úgy tudták, hogy mindent gyűjt, ami a kezeügyébe akad, de aztán később maga tisztázta a tévedést: csak érmeket és képeket gyűjtött. Különösen képgyűjteményére volt büszke: — Milyen képei vannak — kérdeztem tőle, mire a testvér nagy szakér­ telemről téve tanúságot elmagyarázta, hogy vannak egész kicsi képei, alig tenyérnyi nagyságúak, ezek természetesen olcsóbbak, de vannak drágábbak is, ajtónagyságúak! Szóval sok van és sokféle - büszkélkedett a vérbeli gyűjtő gőgjével . . . 4. A Margit-körúti fogházban nem hagyták az embert unatkozni. Hol kér­ désekkel zaklattak vadismeretlenek, akikről nem tudtuk biztosan, nem pro­ vokátorok-e, hol kiszólítottak valakit, hol egy csoport társasjátéka vonta ma­ gára a figyelmet. Ezek fejben huszonegyeztek. Ez úgy ment, hogy 1, 2 vagy hárommal kellett kezdeni, a másik ugyancsak 1, 2 vagy hármat adott hozzá, és az nyert, akinek először sikerült huszonegyet mondani. Persze alig pár perc kellett, hogy kitalálja az ember a játék nyitját és akkor már elvesztette minden varázsát. Egyik nap a három hadnagyot hívták. A haditörvényszék elé álltak. Akik ismerték, nagy részvéttel kísérték őket az ajtóig, mert úgy hírlett, ügyük sú­ lyos és a végén hármas kivégzés lesz, legjobb esetben csak egyiküknek si­ kerül életben maradnia. Vagy két óra múlva újabb csoportot szólítottak. Visszajövet nagy derültséggel mesélték hogy a három hadnagy, tárgyalásuk szünetében papírlabdával futballozott a folyosón. Az ügyész mindhármukra halált kért, végül megúszták életfogytiglani fegyházzal. Úgy jöttek vissza, olyan sugárzó arccal, vidám ábrázattal, mintha ka­ baréból érkeznének. A három hadnagy szerencsés életbenmaradása bizal­ mat öntött a többiekbe, féktelen nyugalom terjedt el a cellában. Voltak, akik hallani vélték az orosz ágyúk dörgését. 5. Egyszercsak engem szólítottak és négy társamat, akikkel egyazon vád­ iratban szerepeltem, de ezt csak jóval később tudtam meg. Lekísértek bennünket egy rövid folyosóra, amelynek egyik oldalán három kicsi, ablak nélküli szoba nyílt, a szemben levő oldalon csak egy nagyobb szoba tátongott üresen. Ebbe kellett belépnünk. A szobában három borvörös hajtókájú katona volt. — Levetkőzni! — kiáltott egyikük. 12 �Mind az öten meztelenre vetkőztünk, aztán felsorakoztattak bennünket a folyosón. A fal felé kellett fordulnunk, kezünket az égnek emeltük. Amint kiléptünk, láttam, a három cellában három-három ember szorongott. — A golyósok - súgta oda félszájjal az egyik fogolytárs, aki már tudta, mi itt a dürgés. Elkínzott tekintetű, borostás arcú fiatalemberek voltak. Később hallot­ tam csak: a kilenc zsidó álnéven beférkőzött valami nyilas alakulatba, de lebuktak. — A falra bámulj, te gazember! — ordította valamelyik fogházőr és ha­ talmasat rúgott a derekamba. Homlokom megkoppant a falon. Nem mertem megfordulni, csak fészkelődtem néha, ha elzsibbadt a karom, vagy ha elment valaki mögöttem. Dideregtem, és szégyelltem mezte­ lenségemet. A nagy szobában ruháinkat vizsgálták. Fáztam, reszkettem a hidegtől. Ügy éreztem, leszakad a kezem. Már félórája álltunk égnek tartott kezekkel. Odabent le-ledobtak egy cipőt, az én bakancsom koppant leg­ nagyobbat. Közben mellém került egy babtista prédikátor, akit azért hoztak be, mert nem volt hajlandó fegyvert fogni. Hátam mögött katonás léptek kopogtak. Valami csörrent, egy főhad­ nagy jött, három sor kitüntetéssel, azok csörögtek minden mozdulatára. Csupa szögletesség, csupa pattogás a modora. A kényelmes élet azonban zsírpárnákat dagasztott a hasára. Vele tartott egy fogházőr őrmester is, aki egyik kezében hatalmas jegy­ zettömböt tartott, a másikban kis fafeszületeket szorongatott. Belépett az első cellába, a feszületeket az asztalra tette, az asztalon álló gyertyát odatette a feszület mellé, és meggyújtotta. — Az nem kell! — Mutatott a főhadnagy a feszületre - ezek zsidók! Pattant a szava a gyűlölettől. — Igenis! — és az őrmester a feszületeket zsebredugta. Most már nem törődtek velünk, a motozók is kiálltak az ajtóba s a megszokottság közönyé­ vel nézték a főhadnagy intézkedéseit. — Egymásután mondják el, mi a kívánságuk. Tessék — fordult a legel­ sőhöz. — Papírt és ceruzát kérnék. Anyámnak akarok írni — hangzott a felelet. — Őrmester, írja: papír és ceruza. Meglesz. — És m aga? — fordult a következőhöz. — Én kérem szeretnék mákostésztát enni. A főhadnagy torkából valami hörrenő hang bukott ki. Mást akarhatott mondani, mint amit mondott, de fegyelmezte magát. — Nincs metélttészta. Makarónival jó lesz? — Köszönöm, igen . . . — Írja! — vetette oda az őrmesternek. — Mákos makaróni. Az pedig írta, szótagolva: má-kos-ma-ka-ró-ni . . . Megdöbbentem. Mindenre el voltam készülve csak arra nem, hogy va­ laki halála előtt néhány perccel mákostésztát kívánjon. Humor, cinizmus, meghatottság, megrőkönyödöttség küzdött bennem. Nem tudtam tovább oda­ figyelni, pedig hátam mögött folyt a tragikus kikérdezés, sorra hangzott el egy-egy kívánság, az élet kilobbanása előtti percekben. 13 �Civilben sokáig voltam törvényszéki újságíró. Sok embert láttam a siralomházban, sok ember hallottam a „legeslegutolsó szó” jogán elordítani magát, hogy a hangot csak a hóhér kötele szakította meg, de ez a kívánság megdöbbentett. Véget ért a motozás, visszaindultunk. Útközben láttam egy ismerős pécsi építési vállalkozót, M á rovics Andort és egy költőt, Ijjas Jankovich Antalt. Őket is kísérték valahonnét, valahová. Aztán mintegy félóra múlva rövid egymásutánban kilenc dörrenést hal­ lottam. Kilenc dörrenés, kilenc sortűz, kilenc élet. 6. Délelőtt tíz órakor ismét engem szólítottak és még valakit, akit akkor még alig ismertem, csak annyit tudtam róla, hogy Berentés Antalnak hívják, fővárosi tisztviselő és csak egyszer találkoztam vele, amikor a városházán rejtőző francia ellenálló csoportnak üzenetet vittem meg úgy emlékszem, ke­ nyeret. A fogháznak egy másik épületébe kísértek. Az előszobában két nő ült, az arcukat nem láthattam, lehajtott fejjel sírtak. Valamelyik szobában furcsa suhogás nesze hallatszott. Néha valami dörmögő hang, és többször egy­ másután egy-egy velőtrázó kiáltás: — Elég! Ne bántsanak! Éreztem, hogy sápadok. A tenyerem izzadt, a hidegtől, és az izgalomtól reszkettem. Az egyik ajtó kinyílt, egy nő lépett ki. Sűrű, szőke haja zilált, blúza nyitva, félmelle kibuggyant a ruhájából. Mezítláb volt, cipője, haris­ nyája a kezében. Megismertem, nevét láttam néha egy napilapban. Négerek­ ről szóló versikéket írt, amelyekben négerek helyett zsidókat kellett érteni. Nem kis merészség volt ilyeneket írni is, leadni is. A nő is megismert, valaha az öcsémet tanította Pécsett angolra. A nő egy pillanatra megtorpant, de kísérője hátbalökte így elbukdácsolt mellettem, csak fájdalmas sziszegését hallottam. ,, Megtalpalták", mellét csavargatták, de ugyanígy járt az egyik fiatal hadnagy nővére is, akit szintén itt hallgattak ki. A nőknek elég félni­ valójuk volt, mert a fiatalabbaknak rendszerint akár vallottak, akár nem, legelőször is le kellett vetkőzniök. Valaki karonfogott, és bevezetett abba a szobába, ahonnét az előbb a nő kijött. Ablak nélküli, kopár helyiség volt ez, egyik oldalon egy kecskelábú asztal a másikon íróasztal, mögötte szék. A szobában három ember volt: egy alacsony, zömök feketehajú, egy magas, ősz és egy harmadik, de annak az arcát nem jegyeztem meg, soha nem is láttam többé. 7. Eleinte közömbös dolgokat kérdezgettek, ahogy tudtam, válaszoltam. Ezért ugyan kár volt izgulnom, hiszen ezek nagyon rendes emberek. Majd kiderítik, hogy tévedésből hoztak be és hazaengednek. Aztán kényesebb kérdések következtek. Hol a feleségem, hol a kisfiam? Csak annyit tudtam, hogy valahol Zuglóban. Valóban, a Zsigmond utcai lakásban Horváth Árpád egyre nagyobb feltűnést keltett azzal, hogy soha 14 �nem ment le az óvóhelyre. Egyszer meg is kérdezte az egyik „házi nyilas", hogy hol a tanár úr? Miért nem jön le az óvóhelyre, talán nem tudja, hogy kötelező? Akkor valami tréfával ütöttem el a kérdést, a nyilas úgy tett, mint aki elhiszi, de már ekkor figyeltek bennünket. Boldogan hallottam felesé­ gemtől, hogy Horváth Árpádnak valami ismerőse felajánlott egy zuglói la­ kást, költözzenek oda. Az illető kémelhárító tiszt, tehát nyugodt voltam, hogy biztonságban vannak, de hogy hol a lakás, azt nem tudtam: — Mi ez? — mutattak elébem egy negyedíves gépelt, pecsétes igazol­ ványt. Ekkor már láttam, hogy baj van, a német nyelvű igazolványt Horváth szerezte és valami olyanféle szövege volt, hogy a lakás a Gestapo védelme alatt áll. Ha ez kezükben van, akkor voltak fenn a lakásban, ha fent voltak, sok mindent láttak, találtak . . . — Igazolás — motyogtam, de már csattant is az arcomon egy hatalmas pofon. Az ősz adta. Megtántorodtam. Nyilvánvaló, hogy többet tudnak, mint amennyit gondoltam, de azért talán nem mindent. Ebben a pillanatban a szőke, vicsorgó fogú lépett a szobába. Most villant az agyamba, honnét olyan ismerős. A hatalmas bér­ ház udvarán láttam néha őgyelegni, a házi nyilasokkal tárgyalni. Ez aztán kitálalt. Tudta, hogy Horváth mikor költözött el, tudta hogy egylovas kocsit béreltek, s a Ferenc József hídon át mentek, mert a Margit-híd akkor már romokban hevert, hiszen a „zsidók” éppen az előző nap robban­ tották fel. Megmondta feleségem és Horváth pontos címét is, amit még én sem tudtam. Elhatároztam, hogy az igazságból a legtöbbet mondom el mindaddig, amíg nem ártok vele senkinek, azon túl azonban tagadok. — Ezt mind nem tudtad? — üvöltött, belekapott a hajamba és rázta, rángatta teljes erejéből, marokszámra maradt kezében a haj. Meg se szisz­ szentem. Fiatal koromban birkóztam, boxoltam, nem volt előttem ismeretlen a testi fájdalom. Csak az emberi megalázottság érzése volt szörnyű, de nem is most, hanem amikor a pofont kaptam. Mintha a bántalmazásnak ez a formája minden másnál borzalmasabb volna . — Laci bácsit ismeri? — kérdezte az idős nyomozó. Mintha elfelejtettem volna, hogy mire fog adkoztam, hogy az igazság­ ból a legtöbbet mondom. Gondolkodás nélkül rávágtam: — Nem, fogalmam sincs róla ki az. — Pedig jól tudtam, Horváthot hív­ ták így barátai. Jól tudtam, hogy nem álneve volt, csak tréfából nevezték így. — Nem ismeri? Egyesegyedül maga nem ismeri, aki hónapokig együtt lakott vele, aki . . . — nem folytathatta, mert a fekete megszólalt: — Hagyjátok. Majd én. - Aztán hozzámfordult: — No, vesse le a ba­ kancsát. — Éreztem, hogy elsápadok. Féltem. — Csak vesse le. — A fekete biztatott, szinte rábeszélt. Ez soha nem jött ki a sodrából, mindig nyugodt maradt. Nyugodt és könyörtelen. Úgy dolgo­ zott mint egy hóhér, megfontoltan, körültekintően, alapos szakmai ismere­ tekkel. Nem csoda, kiszolgált csendőr volt, s most a nyilasok Nemzeti Számonkérő Különítményének nyomozója. 15 �8. Aznap, mikor a németek megszállták az országot, a Körúton találkoztam Horváth Árpáddal, aki a Dohány utcai Continental szállóban lakott. „Baj van — mondta — a németek úgyszólván még meg se érkeztek, máris keres­ nek. Mit lehetne tenni?” Nagyon tiszteltem, nagyon szerettem ezt az embert. Még debreceni színigazgató korából ismertem, amikor a felhecceit egyetemi ifjúság egy ré­ sze tüntetett ellene, s bojkottálni akarta a színházat. Jól tudtam róla például, hogy a civisvárosban húsz próbát tartott egy olyan darabból, amit más igazgató öt próba után gondolkodás nélkül előadott. Tönkre ment, még a színházi bársonyfüggönyét is elárverezték. Budapestre jött, először a Víg­ színháznak lett a főrendezője, majd a Nemzetibe került, de összekülönbö­ zött a vezetőséggel, s egy napon öngyilkosságot követett el a szállodában. Búcsúlevelet írt, és hosszú idő után itt találkoztam vele, majd másodszor március 19-én. Tudtam róla, hogy a németek nem ok nélkül keresik, hiszen ismert bal­ oldali volt, sőt kommunista. Politikai beállítottsága miatt édesapjával is összekülönbözött (apja főispáni titkár volt Désen) és tudtam, hogy nem érint­ keznek. — Gyere hozzám — ajánlottam. — A gyerekszobát el lehet kasírozni, senki se fogja sejteni, hogy ott vagy. — Így is lett. A legszükségesebb holmi­ jával odaköltözött, valahonnan hamis iratokat varázsolt elő és pár nap múlva bejelentettük — úgy emlékszem, Horvay Gábor tanár néven, mert erre a névre szóltak az iratai. Azt tudom, hogy a zuglói lakásba már saját nevén jelentkezett be. Egy szép napon azzal lepett meg, hogy levágatta hatalmas, dús szőke bajuszát. Úgy döbbentem erre az „álöltözetére”, hogy a New-York kávéház előtt nagy csoportosulást láttam. Közelebb mentem, Horváthot nagy ember­ gyűrű vette körül, kollégái, barátai, ismerősei tréfálkoztak vele, kacagtak, ugráltak. Kicsit zavartan magyarázkodott a csoport közepén. Félrehívtam. „Miért vágattad le a bajuszodat és a ha már levágattad, miért mutatkozol így?” — kérdeztem, mire kissé restellkedve közölte: ki akarta próbálni, hogy ráismernek-e? . . . Rajtam is sokat segített. Gyakran felkeresett a laktanyában és olyan feketét hozott, amitől a halott is felébredt volna. De engem is gyakran igénybe vett. Hol katonai pecsétet kért, hol a revolveremre volt szükség pár napra, hol űrlapot, szabadságolási engedélyt, sőt leszerelési igazolványt is kért. Aránylag könnyen ment a dolog. Mint karpaszomán yos tizedes, nem tűnt fel, ha üres óráimban az irodában üldögéltem. Aztán egy-egy óvatlan pillanatban el-elemeltem egy-egy pecsétet, körbélyegzőt, sőt egy alkalommal „Végleges elbocsátási igazolványt" is sikerült szereznem. Ennek különösen örült, mert jónéhány embert sikerült így kimentenie egyszer s mindenkorra a katonaságtól. Otthon, a lakásán - lakásomon - nagyban folyt az okmánygyártás. Horváth Árpádtól nem lehetett olyant kérni, amit meg ne szerzett volna. Megszorult embereknek pénzt, élelmet gyűjtött, felhívásokat fogalmazott, ezekben gyakran vettem részt, amikor a laktanyából hazamentem fürödni. A 16 �lakás lassankint megtelt röpcédulákkal, amelyek ötvenes-százas csomagok­ ban lapultak a könyveim között, illetve mögött. Életveszélyes dolog volt ez, mert akkoriban már teljes erővel dühöngött a nyilas terror. A detektívek később kilószámra szedték elő a könyvek mögül a legkeményebb hangú röp­ cédulákat, közöttük a színészszakszervezet megalakítására felhívó íveket. Ez például így kezdődött: „KIÁLTVÁNY! A német-bérenc fasiszta rémuralom véget ért! Szabadok vagyunk! Felszabadulásunkkal lezárult egy önző, művészietlen, az igazi és magasabb, jobb és tisztább művészi törekvéseket megbénító, gátló és elfojtó negyedszázad, egy 25 éves erkölcsi, művészi és gazdasági kizsákmányolás kora!” Hát ha ezt megtalálták, sem neki, sem magamnak nem nagy jövőt jós­ lok — gondoltam. Sajnos, igazam lett. A nyilasok a házkutatás során összeszedték a rengeteg röpcédulát, fel­ hívást, mindent, amit Horváth a Zsigmond utcai lakásban hagyott. De ha már ott hevert előttük Horváth büszkesége, a ceruzagyűjtemény, a rengeteg drága szappan, a sok papír, azokat is magukkal vitték . . . 9. A hidegtől, izgalomtól remegve, dideregve és verejtékezve toltam le egyik lábammal a másikról a bakancsot. Fél lábon álltam, a kapca két sza­ bad vége szinte reszketve libegett a levegőben. — A másikat is! — A fekete majdnem kérlelt. — De kérem . . . — próbáltam magyarázkodni - erre nincs szükség, amit tudok, elmondom e nélkül is — és megemelten kapcás lábamat, amiről ekkor lehullott a rongydarab. — Csak vesse le! Hárman álltak körül. A hosszú háta mögé kulcsolt kézzel hintáztatta magát, egyszerre előkapott valami hosszú, fekete rudat és teljes erővel fej­ bevágott vele. Csattant a gumibot, feljajdultam. — Kuss! Le a bakancsot és hasra feküdni! Valamelyik hátulról meglökött. Bukdácsoltam a váratlan lökéstől, térd reestem, rámugrottak, lenyomtak a földre. Lábamat térdben felhajlították, talpaim az égre néztek. Egy másik összekötötte két bokámat, a hosszú pedig verni kezdett. Huszonötig számoltam, aztán elaléltam. Ezt már nem lehetett kibírni. Felüvöltöttem, ahogy a torkomon kifért: — Segítsééég! Egy csendőrtiszt lépett a szobába. Később tudtam meg, hogy Radó százados volt, az egyik legkegyetlenebb tiszt. Fel akartam állni, de alig moccantam egyet, valamelyik rálépett a kezemfejére. — Főhadnagy úrnak alázatosan jelentem . . . - de a főhadnagy intett: — Csak csináljátok — vetette oda és becsapta maga mögött az ajtót. — Na most beszélgessünk — lihegte a hosszú, aki belefáradt a verésbe. Lehajolt, leoldozta a spárgát a bokámról. Reszketve tápászkodtam fel, alig tudtam megállni a lábamon. Fájt, saj­ g ott az egész talpam, dagadt lábfejembe szinte belevesztek az ujjaim. Az 17 �íróasztalnak támaszkodtam. Záporoztak a kérdések. Horváth Árpád már nem nagyon érdekelte őket, mintha már mindent tudnának róla, amit akartak. — Miért szökött meg a szállodából? — A németek lefoglalták a szállót. Nem szökött, tudta, úgyis át kell ad­ nia a lakását. — Kik jártak hozzá? — Senkit sem ismerek közülük, keveset voltam otthon, nem találkoztam soha idegennel. — Hogyan került a lakásba a Gestapo-igazolvány? — Nem tudom, talán kapta. — Hamisította! — ordította a szőke és szinte csikorgott a foga a dühtől. — Mikor voltál utoljára a Mária Terézia laktanyában? — Nem voltam ott soha. — Na, hasrafeküdni! Ellenálltam, dulakodni kezdtem velük, egyikük belekapott a hajamba, földrerántott. Gúzsbakötöttek. Térdem alá seprűnyelet dugtak, csuklóimat bokámhoz kötötték. Tudtam, milyen kegyetlen érzés, mert tényleges korom­ ban a folyamőrségnél divat volt, egyszer gúzsba köttettem magam, hogy ki­ próbáljam, milyen. Ö t percig, ha bírtam. A seprő két végét felemelték, testem azonnal aláhanyatlott. Egyik végét az asztalra , a másikat egy székre tették, a hosszú ismét verni kezdett. A vér a fejembeszállt, nem tudtam, a fejem fáj-e jobban, vagy a talpam. Mostmár mindegy - gondoltam —, és teljes erőből átkoztam őket, ahogy a tor­ komon kifért. Pillanatnyi szünet állt be. Elhallgattam, nem tudtam, mi követ­ kezik. — Nyisd ki a szádat! — Nem voltam . . . - azt hittem, válaszolni kell. — Nyisd ki! — Katonasapkámat betömték a számba, a hosszú folytatta a botozást. Már nem fájt a gumibot, elsötétült előttem a világ, fejem leha­ nyatlott. Nem tudtam, mennyi ideig tart ez az állapot, csak azt éreztem, hogy mindenem csuromvizes. Kinyitottam a szemem, ebben a pillanatban meg­ emelték a seprő két végét és egyszerre eleresztették. Tarkómra zuhantam. Ezt még kétszer megismételték. Most már elájultam. Kibontották a spárgát, talpra rugdostak. Francia neveket kérdeztek, a rosszul kiejtett francia szavakra nyugodtan mondhattam, sose hallottam. A tagadásra néhány pofon következett, de ez már nem fájt. Szinte pihentető volt. Annál inkább a szégyen, a megaláztatás. Pedig még nem voltam túl a nehezén. 10. Ismét a Mária Teréziát kérdezték. Nem, itt valóban nem voltam soha. — Nem voltam — Nem láttam — Nem ismertem — Nem tudom — vála­ szoltam a gyorsan pergő kérdésekre. És voltaképpen csak most lépett akció­ ba a fekete, aki eddig inkább csak asszisztált. Az íróasztalhoz vezetett. Valami olyanféle készülék volt az íróasztalra csavarva, mint egy ceruzahegyező. Tudtam, ez a „Moszkvai rádió", eleget halottam róla a cellában. — Rosszabb már nem jöhet - gondoltam, és elhatároztam, egy hang sem hagyja el többé a számat. 18 �Valamelyik elkezdte forgatni a ceruzahegyező forgatókarját, a cigány nem volt cigány, csak a fekete képe miatt hívták így — odanyújtott egy kis rudacskát. Akkora hengeralakú rudacska volt, mint a mutatóujja. — Fogja csak. Fogja meg és szorítsa. Kezembe fogtam a rudacskát. Ebben a pillanatban irtózatos áramütést éreztem. Olyanféle volt, mint amikor a villany megráz valakit, de az ütések sokkal ritkábbak voltak és rettenetesen fájtak. Megint összekötözték a kezem, ezúttal hátul és a rudacskát a galléromba dugták, fogaim közé erőltették, majd lefektettek a fölre és a lábujjaim közé tették. Voltak pillanatok, amikor elállt a lélekzetem, de nem válaszoltam. Ekkor le kellett tennem a nadrágomat. Lefektettek, és heréimet a hur­ kapálcához hasonló pálcikával verték. Irtózatos volt. Amikor a pribékek lát­ ták, hogy semmire sem mennek velem, levették a köteléket a csuklómról. Ujjaimat nem éreztem, alsó karom úgy megdagadt, hogy a kötél vagy fél­ centire mélyedt a húsomba. Dörzsölgettem kezeimet, kapkodva szedtem a lélekzetet, de nem sokáig hagytak békében. — Körbefutni! - ordította a hosszú és futnom kellett a szobában, körben a fal mellett egyszer, kétszer, háromszor, ötször. — Elég. Vedd fel a bakancsot! Leültem a földre, feltekertem a kapcát, de lábamat nem tudtam bele­ erőltetni a bakancsba. A kapcát zsebregyűrtem és úgy próbálkoztam, de a bakancs csak nem ment föl. Ekkor valahonnét két csendőr került elő, rá­ tettek egy köpenyre és félig hurcolva, félig támogatva felcipeltek a cellába, s belöktek a szalmába. Elterültem a földön, valami derenget az agyamban, hogy beljebb húznak, Boldizsár dörmögő hangját hallottam, az volt az érzé­ sem, hogy betakar. Elaludtam. Másnap reggel 9 óra felé ébredtem, a cellában már pezsgett az élet. Nem kérdezett tőlem senki semmit, nyilván látszott rajtam, hogy mi történt. A bombázások sok kárt tettek már a városban, a vizet úgy adagolták, mint a patikaszert. Csak a családom sorsa érdekelt, erre pedig senki sem tudott válaszolni. A legszörnyűbb halálnemek káprázata gyötört, hogyan végeztek velük. Már mindenre el voltam készülve . . . Még egyszer levittek az irodába. Ott voltak a Kockás fivérek, Berentés Antal, és egy Markos György nevű újságíró és közgazdász, alacsony, sovány ember, akivel később, más körülmények között jobban összeismerkedtem. Elém toltak egy 8—10 oldalas jegyzőkönyvet. A „vallomás’’ volt. Minden ol­ dalt kalligrafikus írással aláírtam, s megpróbáltam kisillabizálni, mi van benne. Csak sokkal később, Németországban, egy trágyadomb mellett döb­ bentem rá, hogy a sok ,,nem”-ből egy tízoldalas vádiratot kanyarítottak, amelyből kiderült, hogy ötödmagammal csapatokat szerveztem, a M ÁVAG udvarából lopott ágyúkkal akartam hátbatámadni a német hadsereget, kom­ munistákat rejtegettem, és az ellenségnek fontos hadititkokat árultam el. Mindezekért és még néhány kisebb cselekményért az ügyész halálbüntetés kiszabását kérte fejemre. A zord vádirat tragikus szavait ott a trágyadomb mellett egy kajlafülű ló és egy kapirgáló kakas látványa enyhítette csupán. 19 �Aztán visszatereltek a cellába. Ott láttam utoljára Horváth Árpádot. Nem vot megtörve, talán nem is nagyon kínozták, hiszen mielőtt elfogták, már mindent tudtak róla. Később hallottam csak, hogy hősként viselkedett. Két alkalommal hallgatták ki, egyetlen szót nem hallatott, egyetlen szót nem szólt. Nagy lélek volt, nagy művész, művészetének nagy értője. Sokat vesz­ tett vele az ország, és egyetlen, igen szerény megemlékezésen kívül más el­ ismerésben máig sem részesült. 11. Egyik nap a borbély, egy szerb partizán hozta a hírt, hogy sok kivégzés lesz a fegyházban. Csak egy kis csoportot nem érdekelte a hír, pedig nekik lett volna rá legtöbb okuk. Tudniillik, az ő ügyüket tárgyalták és úgy festett a dolog, hogy lesz néhány halálos ítélet. Ő k azonban rendületlenül bridzseztek az egyik sarokban, becsempészett kártyával. Mikor felolvasták a névsort: Révay Kálmán, Makai Miklós, és még néhányan, egykedvűen indultak ki­ felé. Valamelyikük még hátraszólt: — A lapokat ne bántsátok! . . . Ez a délelőtt a fojtott idegesség jegyében telt el. Csak akkor nyugodtak meg a kedélyek amikor kiderült, hogy mindössze egy halálos ítélet hangzott el, a többiek „csak” életfogytiglani fegyházat kaptak, meg néhánya n tizenöt évet. Révayt ítélték halálra, Makai életfogytiglanit kapott, a többieket nem nagyon ismertem. Az elítéltek megnyugtatták az idegeskedőket: kegyelmet kértünk, felleb­ beztünk, ma még nem lesz kivégzés. Aztán egyikük folytatta: — Azt hiszem, én következem - odalépett a leterített lapokhoz és annak rendje-módja szerint befejezték a játszmát. Nem sokáig tartott a nyugalom. Másnap ismét elterjedt a hír: mégis­ csak lesz kivégzés, előző nap nem hiába hozták az akasztófákat. Valakinek a tenyerén felkapaszkodtam az ablakhoz, ismét hoztak néhány akasztófát. A felső végüket láttam, aztán surrant az ásó, hullottak a kavicsok. Gödör ké­ szült az akasztófák számára. A borbély csak annyit suttogott be a cellaajtó nézőkéjén, hogy az őrség csőre töltötte fegyverét, valami nagy dolog van készülőben. Nyomasztó csend támadt a fegyházban. Negyedórák múltak el egyet­ len hang nélkül. Senkinek nem volt kedve beszélgetni. Csak nagynéha fi­ gyelmeztetett valaki: — Halljátok? . . . Az orosz ágyúk . . . Talán még időben érkeznek . . Csodát vártunk valamennyien. De nem, nincs csoda. Harsány kürtszó hasított a néma csendbe. Most . . . Most ölik meg Kiss Jánosékat, Tartsay Vilmosékat. A cellában mindenki feszes vigyázzban állt. Álltak valamennyien me­ redten, szótlanul. Egyszercsak vezényszavakat lehetett hallani majd az őrség bakancsai­ nak kopogását. Vége. Meggyilkolták őket. 20 �Újabb letartóztatási hullám lehetett a városban, mert újabb foglyok érkeztek. Ezekkel már bizalmatlanok voltak, a „törzstagok" ekkor már összekovácsolódtak, aztán meg tartottak a kémektől. Egy új fogoly azonban valamennyiünk rokonszenvét megnyerte, azokét is, akik csak hallomásból tudták, hogy kicsoda. Bajcsy-Zsilinszky Endrét hozták be. Többen ismerték, szeretettel üdvözölték, maguk közé vonták. Én is is­ mertem, letartóztatásom előtti napokban olvastam eleget róla a nyilas saj­ tóban, de régebben írtam is néha Bajcsy-Zsilinszky lapjába. Sokra becsül­ tem, tiszteltem. Elfogódottan nyújtottam kezet és nagyon megörültem, amikor a képviselő megismert. „Hát te miféle disznóságot követtél el, hogy idehoz­ tak?" - kérdezte. Bajcsy-Zsilinszkyn a német golyó okozta sebesülésnek nyoma már el­ múlt, a nyilasok jól ápolták, hogy életben maradjon, hogy parádésan végez­ hessenek vele . . . A cellában mindenki tudta, hogy nem törődve mentelmi jogával, halálra ítélték, de mindenki igyekezett megnyugtatni. — Nem merik az ítéletet végrehajtani — nyugtatgatták —, de nem sok sikerrel. — Ezek? A nyilasok? Ezeknek már nincs mit félteniök, nincs veszteni valójuk — válaszolta és sajnos, később igaza lett. Ezután már csak az indulás hírei jelentettek izgalmat. Máskor is, többször is hoztak még akasztófát nem is egyet, többször is felhallatszott az udvarról egy-egy dörrenés, egy-egy sortűz, de nem tudtuk ki az áldozat, így alig tudtunk az ismeretlenekkel együttérezni. 12. Az elszállítás gyorsabban ment, mint gondoltuk. December 9-én kezd­ ték, ránk december 11-én került sor. Hiába reménykedtünk, hogy az oroszok már itt és itt vannak, nincs olyan útvonal, ahol beléjük ne ütköznénk, egy keskeny sáv még maradt,és mi ezen a keskeny sávon kijutottunk az ostrom­ gyűrűből. Már délután sorakoztattak bennünket az alagsori helyiségben. Az indulást órákig tartó várakozás előzte meg. A hangulat feloldódott. Minden­ ki érezte: bárki számít rá, bárki bármennyire rá volna is utalva, nem tud se­ gíteni, az illető igyekezzék menteni a bőrét, ahogyan módja van rá. Ez a tudat valami ideges vidámságot váltott ki belőlünk. De lehet, hogy csak a változás okozta ezt a felületes könnyelműséget. Fáztunk. Különösen én, a vászonöltönyömben, amiben elfogtak. Többszörös névsorolvasás után elin­ dultunk fölfelé. Az autóbuszok a Retek utcában álltak, onnét kanyarodott egy-egy busz a fogház elé s amikor megtelt, besorolt a többi közé, vissza a Retek utcába. Éppen eldübörgött az egyik busz, amikor veszekedett vijjogás, sziréná­ zás támadt. Légiriadó. — Ha találatot kap a fegyház, itt döglünk valamennyien — így valaki a sötétben, de senki sem ijedt meg. Mi nem sokat veszíthettünk. A szirénázás még tartott, a külvárosok felől még bombarobbanások hangját lehetett hal­ lani, de a szállítást nem hagyták abba. Zűr támadt. Egyik fogoly kiugrott a 21 �katonák sorfala közül, belekarolt egy nőbe és megugrott vele. Állítólag még noszogatta is: „Gyerünk drágám, siessünk!" - mondta volna, így mesélték, akik látták az esetet. Fáradtan, elcsigázottan érkeztünk Sopron-Kőhidára. Hajnalban, hideg havas esőben álltak meg az autóbuszok a tengelyig érő sárban, egy magas téglakerítést megszakító kapubejárat előtt. — Kiszállni, kiszállni — sürgették a gémberedett lábú foglyokat és a fogházőrök kettős sorfala között sietősen tereltek bennünket befelé. Udvar nagyságú előcsarnokba kerültünk. A három emeleten körbefutó folyosó és cellák köröskörül, kéttenyérnyi ablakokkal, szemmelláthatóan ne­ héz zárakkal. Vagy jó órányi ácsorgás után előkerült egy köpcös fogházőr-őrmester, akinek vezénylő ordítására valamennyiünket elhelyeztek a cellákban. Itt kez­ dődött fogolyéletünk második szakasza. Sopron-K őhidán 1. Ki tudja, milyen szempontok vezették a fegyház vezetőségét akkor, ami­ kor úgy intézkedett, hogy a foglyokat egyenként helyezze el a nagyobb für­ dőszoba méretét alig meghaladó cellában, amelynek berendezése enyhén szólva kissé puritán volt. Egy fapriccs, egy faliszekrény, egy szék, egy mos­ dótál — ez volt minden, no és a csöbör, a Margit kö rútról jól ismert csöbör, a borzalmak borzalma. A csöbör, amibe a foglyok minden szükségletüket vé­ gezték és amire egy jól-rosszul, de inkább rosszul illő fedőt tettek. Ezer sze­ rencse, hogy hideg volt, különben a csöbör tartalmának kipárolgása elvisel­ hetetlenné tette volna a levegőt. Ám a nyilasoknak maguknak is alig volt fűtőanyaguk, nem csoda, ha a cellában díszelgő fűtőtestek majdnem mindig hidegek voltak. A kéttenyérnyi ablak magasan volt, alig elérhető magasan. A Margit körútiak tiszteletére átrendezték a fegyházat. A kórházat az úgynevezett védőőrizetesek számára tartották fenn. Ide azokat a foglyokat költöztették már régebben, akik nem álltak bírói eljárás alatt, vádirat nem készült ellenük. Ezek olyan túsz-félék voltak, a ,,védőőri” zet” pedig internálásnak felelt meg. A valamivel jobb koszt és enyhébb eljá­ rás járt nekik. Az itteniek „társadalmi állás" tekintetében erősen megkülön­ böztették egymást. A legnagyobb tiszteletnek herceg Montenuovo Nándor örvendezett hercegi címe és htalmas földbirtokai miatt, Itt tartották fogva pár napig Titkos Ilonát, rövid ideig Karádi Katalint, Jávor Pált, Egyed Zol­ tánt. Itt töltött pár napot Mindszenti hercegprímás úr papjaival együtt, akik­ kel néha riadtan álldogált a templomocska melletti dombon, sőt itt volt a védőőrizetesek közölt Kállay Miklós, akkori miniszterelnök is - teljesen elkü­ lönítve mindenkitől, külön koszton, külön SS-őrséggel, amely soha, egyetlen pillanatra sem távozott mellőle, még az ebédje mellé is odaült egy német katona. Annyira vigyáztak rá, hogy a fegyház kápolnájába is csak SS „testőrségével” mehetett, s ők ketten a kapolnácska erkélyét foglalták el. 22 �A főbejáratnál levő U-alakú épületrészben voltak a politikai foglyok. Legtöbbjük még bírói eljárás alatt állt, de voltak közöttük 10-1 2 -1 5 évi fegyházra ítéltek is, sőt olyanok is, akiket már Budapesten halálra ítéltek, itt fellebbviteli eljárásukra vártak. Amit aztán vagy életfogytiglani fegyházra váltottak, vagy végrehajtották az ítéletet. Mindkét esetre volt példa elég. Teljesen külön, az épület egy másik ágában helyezték el a „gyilkos urakat” — így neveztük a köztörvényi elítélteket. Ezek súlyos elítéltek voltak, a „könnyebb legényeket” már elvitték. A fegyházat úgy tervezték mint a legrégibb, legsívárabb proletár bér­ házakat annak idején. Budapest külvárosában. A U két nyitott száránál volt a bejárat, minden emeleten körbefutó folyosó, amelyről a cellák nyíltak. A U hajlásánál a pincébe lehetett menni, egyébként a földszinten voltak az irodák és ugyancsak cellák. A földszinten voltak a „prominensek”, a harma­ dik emeleten a nők. Aztán oda került még egy fogoly, akiről külön kell beszélni. Bokáig érő német tiszti köpenyben, hetykén ágaskodó német tiszti sapkában pompázott, tisztikarddal. Görgey Vince volt, egy hírhedt uszító nyilas újságíró. Amikor behozták, üvöltve tiltakozott az ellen, hogy a politikai foglyok között helyezzál el. „Inkább a gyilkosok közé megyek, mint ezek közé a hazaárulók közé” — harsogta. S valóban, valahol a gyilkos urak között kapott cellát. A fegyházban többé nem látták, még a közös fürdésre sem ment, pedig az „társadalmi esemény” számba ment, sem a vasárnapi misére. Görgey különben még sok galibát okozott, meglepetéssel is szolgált, de erről majd később. A németek kiszabadították. 2. Hideg volt, a koszt gyenge. El lehetett képzelni, milyen gyenge, ha a ka­ rácsonyi étkezés ez volt: reggelire fél csajka langyos pótkávé, ebédre néhány szem krumplinúdli, pár szem mákkal behintve, vacsorára fél csajka tea, és egy 5 centis darabka kolbász. A fogoly reggel megkapta az egészet, aztán gazdálkodhatott vele. Lelki erején múlt, hogy hogyan élt. Ha egy ültő helyé­ ben megette az egészet, aznap nézhette az eget, ha cellája ablakából látta volna. Ha azonban beosztotta megának háromszorra, jó sokáig elszórakoz­ hatott vele, csak éppen nem lakott jól. A hétköznapi étkezés még ennél is gyengébb volt. Nekem legjobban ízlett még a rántásos núdli. Ez ugyancsak géppel készített főtt krumplisnúdli volt, amelyen a sötétre sütött rántás jelentette az ízt. A káposztalevesben nem volt káposzta, a krumplifőzelékben szerencse volt ha talált az ember néhány szem, mogyorónyira metszett krumplit, de minden sótlanul készült, mert a nyilasoknak már alig volt sójuk. Az egyedüllét nyomasztó volt. A fogvacogtató hidegben állandóan fáztam. Eleinte tornával próbáltam felmelegíteni magam. Végigcsináltam minden tornagyakorlatot, amire csak gyerekkoromból visszaemlékeztem. Aztán a kézenjárást gyakoroltam. Valamikor kitűnő tornász voltam, a kézenállás nagyszerűen ment, de kézen járni nem tudtam. Itt aztán megtanultam. A fekvőtámasz, a mérleg kifogás- 23 �tala nul sikerült. Aztán azt vettem észre, hogy mintha felejtenék, s nem ér­ tettem miért, hiszen egész nap nem csináltam mást, mint gyakoroltam. Csak napok múlva eszméltem rá a hibára: az állandó éhezéstől legyengültem, azért nem sikerült már semmi. De amúgy is abba kellett hagynom ezt a szó­ rakozást, mert a cellaajtó kis nézőkéjén, amelyen a csajkát is beadták, gyak­ ran benézett a fogházőr. Volt közöttük egy hatalmas szál legény, kedves, vidékies akcentusban beszélt. ,,Mit csinál, maga pojáca" — ordított rám egyszer, aztán megtudtam, hogy a cellában „nem szabad” ilyesmit csinálni, s kioktatott, hogy a priccsen ülve kell várni az idő múlását, de lefeküdni se szabad. Ez bizony nagy csapás volt. Nem maradt más mint reggeltől estig dideregni, mert a fogházőr ettől kezdve szinte percenként benézett. Aztán nagy felfedezést tettem: dörzsöltem magam. Ez jó is volt, fel is melegített valamennyire, torna sem volt, hát a fogházőr hagyta. Mi hajnalban érkeztünk, délután és másnap újabb csoportok jöttek. A szék támlájára állva próbáltam lepillantani az udvarba, mert fura hango­ kat hallottam. Férfiak mentek körbe-körbe a kis udvaron, párosa n mint az iskolásfiúk, szó s hang nélkül, a fogházőrök felügyelete mellett. A lenti fogházőr azonban meglátta a fejemet, rámemelve puskáját, vala­ mit kiáltott. Gyorsan leugrottam a székről. A szék eldőlt, ekkor meg a fo­ lyosói fogházőr üvöltözött, hát jobbnak láttam, ha meghúzom magam. Vi­ szont az ablakban nagyszerű felfedezést tettem. Féltenyérnyi üvegdarabot találtam, és egy félpár kesztyűt. Sok unalomtól mentett meg e két értékes tárgy, mert segítségükkel én lettem a fegyház legelegánsabb foglya. — Jó lesz az üveg, ha meg akarom ölni magam - gondoltam, mert nagyon gyötört az egyedüllét. Aztán agyamba villant, hogy a többszörös motozás ellenére se vették észre a patkóerszényemben lapuló borotvapengét. Igaz, ceruzát hegyeztem vele már hónapok óta, kopott, életlen volt, a cellá­ ban azonban sok hasznát láttam. — Borotválkozni fogok — határoztam el magam, kitűnő időtöltés lesz. Ismertem a Morse-jeleket, megpróbáltam egyes és kettes ütésekkel je­ leket adni. A jéghideg fűtőtesten kísérleteztem, és hajdani kalandregényolvasmányaim alapján abban reménykedtem, hogy sikerül elbeszélgetni va­ lakivel. Alig koppantottam azonban ötöt-hatot, az egész fogház minden fű­ tőteste szinte zengett a kopogástól, egyetlen értelmes jelet nem lehetett kiszűrni a hangzavarból. Viszont a fogházőrök úgy üvöltöztek minden eme­ leten, ahogy a torkukon kitért: — Csend! Csend legyen disznó hazaárulók! Akit meglátok hogy kopog, sötétzárkát kap! - Aztán azzal fenyegetőztek, hogy nem lesz ebéd. Ez már komoly volt. Amilyen hirtelen támadt a zaj, olyan hirtelen abba is maradt minden zajongás, bár itt-ott néhány optimista lélek itt-ott koppantott még egyet-egyet. Ez hát nem sikerült. 3. Időnként dörzsölgettem magam, dehát ez bizony sovány időtöltés volt. Annál nagyobb várakozással tekintettem a séták elé. 24 �Ilyenkor megnyíltak a cellák ajtajai, ki kellett lépni az ajtó elé, az egyik oldalnak jobbra, a másiknak balra fordulni és elindulni az udvarra. Aki mellé az ember véletlenül került, az volt a sétapartnere a tenyérnyi udvaron, amelynek közepén virágágyás domborodott. A sok ismeretlenben nem nagyon bíztam — alighanem azok sem bennem -, így még ha lehetett volna se nagyon beszélgettünk, nem volt mondaniva­ lónk egymásnak. Néhány félszájjal odasziszeget kérdés, szűk szavú felelet, ez volt az egész beszélgetés, amelyből az derült ki, hogy a fegyházat is csupa ártatlan ember lakja. Persze, más volt a helyzet, ha ismerős lett a partner. A vádirat, az ítélet, a nyomozáson történtek — mind téma volt, de különösen az otthon maradottak, a család, az oroszok előnyomulása érdekelt mindenkit. Erről aztán lehetett beszélgetni, már amennyire lehetett a fogház­ őrök örökös tilalmai miatt. Egy fiatal katonatiszt a fogházparancsnoktól engedélyt kapott, hogy séta idején körbe fusson az udvaron. Én is szereztem engedélyt, s ettől kezdve ha ismeretlen volt a sétáló társ, a séta félóráját inkább futással töl­ töttem, annál is inkább, mert holmi romantikus aggódással attól tartottam, hogy tüdőbajt kapok a fogházi levegőtől. Horváth Árpádot nem láttam, őt nem szállították Sopron-Kőhidára. Később, Kálmán Andortól — akivel Horváth a Margit körúton egy cellá­ ban volt —, azt hallottam, hogy december 11-én érte jött egy fekete egyen­ ruhás, antantszíjas nyilas és elvitte a fogházból. Cellatársai azt hitték, ál­ nyilas volt, akit közös ügyvédünk ,,szervezett", mert Horváth bízott abban, hogy kiszabadul, ezért cellatársai szinte örömmel búcsúztak tőle. De nem. Valódi nyilas volt aki érte jött és máig is ismeretlen helyre kísérte, ahol ugyancsak ismeretlen körülmények között kivégezték. Ezt persze csak hazaér­ kezésemkor tudtam meg. A fegyházba beszivárgott hírek nyugtalanítottak. Ezek tudni vélték, hogy Budapestet az oroszok körülzárták, és bár örültem hogy családom — ha még életben van — így megmenekül, viszont bántott, hogy ilyen gyorsan el­ szállítottak bennünket, mert ha várnak még néhány napig, talán meg tudom védeni kisfia mat, feleségemet. Nincs mit tenni, alkalmazkodni a környezethez, hallgatni, hallgatni, hallgatni. Csak hosszú hónapok múltán, hazaérkezésem után derült ki, hogy még fogságommal is jól jártam. Az őrszázadot ugyanis, aminek kötelékébe tartoztam, bevetették az oroszok ellen s a kétszáz ember­ ből mindössze nyolc maradt életben. Ki tudja, vajon a nyolcak egyike lettem volna-e? A borotválkozás valóban jó időtöltésnek bizonyult. Elővettem a fekete bőrkesztyűt, ráfektettem az üvegdarabot, így kitűnő tükörre tettem szert. Aztán három ujjammal megnedvesítettem egy bélyeg­ nagyságú területecskét az arcomon, a fegyházban kapott mosószappannal beszappanoztam magam, majd ujjaimmal dörzsölgettem, kenegetten vagy negyedóráig a beszappanozott részt. Amikor úgy éreztem hogy elég, három ujjam közé vettem a pengét és az így előkészített részt leborotváltam. Aztán folytattam a műveletet, amíg el nem készültem. Kitűnő szórakozás volt, sokáig tartott. Csak arra kellett vigyázni, hogy a fogházőr meg ne lásson, mert akkor biztosan elvette volna a pengét. Mindig megvártam, amikor az őr bepillantott, csak akkor fogtam hozzá a művelet- 25 �hez, amikor léptei eltávoztak és addig dolgoztam, amíg nem közeledett is­ mét. Így aztán legtöbbször az egész délelőttöt igénybe vette a borotválkozás. A napi program ez volt: reggel hatkor ébresztő. Ezt valami olyan esz­ közzel csinálták, ami úgy hangzott, mintha rostában kukoricát ráznának. Ez után következett a nap fénypontja, a csöbrözés. Az egész napi szennyet tartalmazó csöbröt ki kellett tenni az ajtó elé. Ám furfangosan kellett eljárni, mert ha a fogoly a csöbröt azonnal kitette amint nyílt az ajtó, elmulasztotta a csöbröket elszállító fogoly, a „házi" in­ formációját. Ők tudták ugyanis legjobban, mi történik a fegyházban, nekik volt valamennyi szabadságuk. Tőlük lehetett megtudni, kit hoztak a fegyházba, nem végeztek-e ki valakit. Itt ugyanis nem volt olyan nagy hangja a ki­ végzéseknek, mint a Margit körúton. A szerencsétlen azon vette észre magát, hogy érte jönnek, kihurcolják, mire felocsúdott, már ki is végezték. A többiek csak akkor vettek észre valamit, ha zajt csapott, tiltakozott. Erre is volt jónéhány példa. Meg kell még magyarázni, mi is volt a „házi”. Nos, a foglyok közül önként vállalkozó, amolyan háziszolga féle volt, aki a csöbröket hozta-vitte, az ebédet osztogatta. Előnye volt, hogy bizo­ nyos mozgási szabadságot élvezett, üzeneteket közvetített, amiért egy-két ci­ garetta, vagy - a legnagyobb kincs - néhány cigerettapapír vagy gyufaszál mindig kijutott neki. 4. Rengeteg időt el lehetett tölteni a borotválkozással, sőt, amikor híre terjedt a fegyházban, hogy az igazi fogoly — nem kapván kést a kezébe — kanala, vagy villája nyelét élesíti ki, késélesítéssel. Egy szép napon az egész fegyház szinte zengett a pléhkanalak és pléhviIIák nyelének élesítésétől. A fűtőtesthez dörzsölték az egyik oldalát és kellő türelemmel nagyszerű vágó­ szerszám lett belőle. Jó foglalatosság volt azért is, mert az ócska fémtárgy az első használat után kicsorbult és akkor lehetett az egészet elülről kez­ deni. Reggelenként, rendszerint még a hajnali órákban furcsa fémes csörgést hallottam. Sokáig azt hittem, fűnyírógéppel vágják az udvar közepén dí­ szelgő virágágyás erőtlen füvecskéjét. A kíváncsiság azonban nem hagyott nyugodni, vállaltam a veszélyt, felkapaszkodtam az ablakhoz. Ekkor láttam, hogy tévedtem. Egy hófehér hajú, szikár öregember baktatott az udvaron, az egyik „gyilkos úr”, a náluk szokásos darócban. Mindkét csuklóján bilincs, mindegyik bilincstől a bokáján levő öt centi széles bilincshez lánc vezetett, két bokáját pedig kisujjnyi vastag félméteres lánc kötötte össze. Ez a lánc csörgött hajnalban, amikor az öreg csoszogva lépegetett. Mint később hallottam, az öreg életfogytiglani fegyházra ítélt rab volt, s már kétszer megszökött, rengeteg bajt, kellemetlenséget, fegyelmit zúdítva őreire. Azért bilincselték meg ilyen látványosan, hogy többé meg ne kísé­ relhesse a szökést és egyedül, külön fegyházőr kísérettel sétáltatták. Ő volt a „gyilkos urak” között a fő-fő prominens, akárcsak a politikaiak között Kállay miniszterelnök úr. 26 �Aztán később, hónapok múltán még egy hírt hallottam. Amikor a gyilkos urakat is elszállították az oroszok elől, az öregnek mégis sikerült megszök­ nie . . . Hát ilyen változatosságban teltek-múltak a napok. Idegeim tökéletesen helyrejöttek. Igyekeztem nem haza gondolni, tor­ násztam, futottam, sétáltam, borotválkoztam, élesítettem. Vagy talán mégsem voltak olyan tökéletes rendben azok az idegek? (Folytatjuk) P ap p Lajos Üzenet ősszel Lengeni fehér pókfonálon s elszakadni boldogan-fájón néha jó lenne Menekülni! Mikor nem tud az ember tűrni s ha már nincs idő tovább várni Szállni kétségbeesve szállni Félve a kék ég kavargását szállni mégis hogy szállni lássák bennünk a végső reménységet Mindegy meddig merre mi végett S fogyó fényben rezgő sugáron lengeni fehér pókfonálon jó lenne bizony Nem maradni mézes morzsákra nem ragadni vagy rút békává gömbölyödve halni belé a barna rögbe A feketéllő hegyek alól kikel a fagy míg fenn valahol csomós csend ropog dől a határ A holdra varjak serege száll 27 �Hyeronimus Bosch könyörgései „Ezeknek van hatalmuk arra, hogy bezárják az eget, hogy az ő prófétálásuknak idejében eső ne legyen; és hatalmuk van a vizeken, hogy azokat vérré vál­ toztassák és megverjék a földet akármi csapással, valamennyiszer akarják. És amikor elvégzik az ő bizonyságtételöket, a mély­ ségből feljövő fenevad hadakozik ellenök és legyőzi őket és megöli őket.” (János jelenésekről, II. rész versei) Lelkemnek kivilágosuló pirkadata hajnali fénye Múló idő! Az éjszakának sóhajtozó lámpás-reménye értelmem reggele te ments meg az egyszemű szemmelveréstől a kilencfarkú gyík nyelvétől Ments meg most a kétfülű késtől A szorongások pokolvara ne rághassa odvasra testem Hit csillag-napja bizonysága markolj föl a sötétből engem Meríts meg fehér igazadban! Takarj el a bűnök sarától Lidérces szavak környékeznek Félek amikor te nem látszol S íme! Hallom a fejem fölött szólni a halál harsonáját Röpködő szörnyek kiáltoznak Az élőket együvé zárják körülkerítik villámokkal s jönnek vérivó denevérek beleket habzsoló sakálok és üvölt ember-arcú véreb Sólyomképű démon kísérget A szeme mint a gyémánt fénylik Karmai a kezembe vájnak s elvisz valamely meredélyig és arra késztet mindent lássak Egy nyíl sistereg át a légen Megakad remegve a földben a föld rángó tajték-szívében 28 �S lantjára fölfeszíttetik ki éneket tud a békességről Vicsorgás lesz a kacagásból s van amikor a nevetés öl Dalát a pucér hátuljára égették egy szelíd dalosnak a másiknak a fenekébe vigadozva sípot dugdosnak Korhadt tök-belű bordélyokban bortól és undortól okádnak acélsisak-fejű férfiak s arc-nélküli szajhákkal hágnak Mulatnak trágár röfögések A szépség színes ronggyá válik s férfitagok közt vonszolódva jut el a fekélyes halálig Az erőszak acél-karmai amit elérnek s átölelnek fegyverré rútul bármi volt tán S páncélba öltözik a gyermek a babacsörgő buzogány lett lesújt a kis rózsás marokban Az orvul megütött szeretet tiszta homloka beleroppan Az égen sárga-lila csóvák verődnek szét ezer sugárban Kínlódó dalok üvöltenek a kitátott világ torkában S ott lenn elveszett tenger jajong qyökeret vert lábamig ér fel jeges nyirka S felkúszik bennem és eltölt nyálkás remegéssel Gyúlj ki reménység pirkadása a világ minden éjszakáján! Simítsd el az iszonyat görcsét az erdőkben vacog ók állón Igazadban merítsd meg őket s takard el a bűnök sarától! Csatái láng - és füstködében elvész a föld ha te nem látszol 29 �Életünk Czipó Ernő Szocialista demokrácia — üzemi demokrácia (A Salgótarjáni Öblösüveggyár vizsgálata alapján) A demokrácia felépítmény, ta rta lm á t és form áját a társadalom gazdasági ala p ja , a társadalom gazdasági rendje határozza meg. Szoros kapcsolatban van a társadalom osz­ tályviszonyaival, s mint politikai fogalom mindig a hatalom adott típusával összefüggésben létezik, és szükségképpen feltételezi az állam ot és a kényszert is. A dem okráciáról elm ondottak érvényesek a szocialista társadalom ra is. A szocialista demokrácia is a tartalom és a forma dialektikus egysége, melyben a ta rta lm a t a társadalm i viszonyok anyagi oldala jelenti, form áját pedig a szocialista állam demokratikus szervei alkotják. A szocialista dem okrácia rendkívül összetett, bonyolult társadalm i jelenség. Tartalmi struktúrájának legfőbb összetevői a szocialista termelési viszonvok. A szocialista termelési viszonyok határozzák meg azt a társadalm i struktúrát, amelyben a különböző társadalm i rétegek az alapvető érdekazonosság m ellett sajátos érdekekkel is rendelkeznek. Az alapvető érdekazonosság és a sajátos érdekek között lévő ellenmondásoknak a ter­ melési viszonyokban és a társadalm i struktúrában meglévő objektív okai vannak. Ezeknek az ellentmondásoknak rendszeres feloldása a szocialista demokratizmus legfőbb követel­ ménye. A szocialista demokrácia nem statikus állapot, hanem a társadalm i összfejlődés része, mely elősegíti a szocialista termelési — társadalm i viszonyok továbbfejlődését, s ugyanakkor ezek hatására maga is állandóan tökéletesedik, változik. A SZOCIALISTA, A G A Z D A S Á G I ÉS AZ ÜZEMI D EM O KR ÁCIA ÖSSZEFÜGGÉSEI A szocialista demokrácia a tömegek részvétele a hatalom gyakorlásában, és ebben az értelemben a hatalom gyakorlásának form ája és módszere. A szocialista demokrácia révén, annak gyakorlati megvalósulásával jutnak kifejezésre a dolgozó tömegek érdekei. Ebben a vonatkozásban a szocialista demokrácia a po litika i viszonyok egy része, neveze­ tesen az állam hatalm i intézményekre leszűkült demokrácia. A szocializmus társad alom po li­ tikai rendszere azonban szélesebb, mint az állam i keretek, mert a szocializmusban a mun­ kásosztály p o litiká já t az állam i és nem állam i jellegű társadalm i szervek együttesen való­ sítják meg. Ebben a mechanizmusban a különböző állam i és társadalm i szervezetek egy­ másba kapcsolódva, egymást kiegészítve és kölcsönösen támogatva, sajátos módszerekkel és eszközökkel vesznek részt a politikai célok megvalósításában. Ebből következik, hogy a szocialista dem okráciának a társadalom politikai rendszerének egészére nézve kell fennállnia és működnie. A szocialista demokrácia tartalm a és érvényességi területe tehát a ga zda­ ságra, a kultúrára, a társadalm i együttélésre, stb. is kiterjed. A szocialista dem okráciának része a gazdasági demokrácia. A gazdasági demokrácia fő tartalm a : a dolgozók kollektív részvétele a gazdálkodás irányításában és ellenőrzésében, tapasztalataik, véleményeik, javaslataik hasznosítása a gazdálkodásban. 30 �A gazdasági dem okráciával szorosan összefügg az üzemi demokrácia, amely a szo­ cialista demokrácia egyik megvalósulási form ája. Az üzemi dem okrácia fogalm a részben szűkebb mint a gazdasági demokrácia, mert nem fo g la lja magában a gazdasági döntések meghozatalában és ellenőrzésében való részvétel üzemen kívüli form áit, továbbá a term e­ lőszövetkezeti dem okráciát. Tágabb viszont annyiban, hogy ez olyan intézményekben és h i­ vatalokban is érvényesül, ahol nincs gazdálkodás, következésképpen nincs gazdasági demokrácia. Az üzemi demokrácia tehát a szocialista állam i vállalatoknál, az intézményeknél és hivataloknál érvényesülő demokrácia, amelynek alap já n a felsorolt szervek dolgozói részt vehetnek a szerv irányításában, a vezetők munkájának ellenőrzésében, a gazdasági és egyéb feladatok megtervezésében és megoldásában, a dolgozókat érintő fontos anyagi, szociális és kulturális kérdések eldöntésében. AZ ÜZEMI D EM O KR Á CIA OBJEKTÍV ÉS SZUBJEKTÍV TÉNYEZŐI A demokrácia fejlesztése bonyolult és összetett folyam at, mely egyrészt a társadalm i, gazdasági viszonyoktól, másrészt a szubjektív feltételek megteremtésétől függ. A demokrácia a szocializmus döntő jegye és vonása, tartalm ának mértéke, form áinak sokfélesége, a társadalm i viszonyok fejlettségétől függ. A párt, a szocialista állam mindig az ad ott társadalm i és gazdasági viszonyok, az osztályviszonyok, a belső és külső körül mények alakulását mérlegelve és értékelve biztosítja a dem okrácia kereteit, tartalm ának és form áinak megfelelő funkcionálását. A demokratizmust célnak és eszköznek is tekintjük, melynek segítségével a dolgozó tömegek mint a termelési eszközök és a hatalom b irto ­ kosai egyre aktívabban vesznek részt a társadalm i tevékenységben, a társadalom irá nyítá­ sában és ellenőrzésében. A demokrácia elmélyítésével ugyanakkor kibontakozik a nép a lkotó készsége, energiája, s így a szocialista dem okráciában saját törekvéseinek és érdekeinek megtestesülését is látja. Az üzemi dem okrácia és annak fejlődése is objektív és szubjektív tényező m egterem­ tésétől, s ezek kölcsönös kapcsolatának alakulásától, változásától függ. Melyek az üzemi dem okrácia objektív és szubjektív tényezői? O bje ktív: 1. A szocialista társadalm i, termelési viszonyok, ezen belül a tulajdonviszonyok, 2. A dolgozóknak az üzemek vezetésében, irányításában való részvételét állam ilag is biz­ tosított jogok rendszere. Szubjektív: A válala ti vezetés stílusa, módszere. Az üzemi demokrácia objektív tényezői: 1. A szocialista demokrácia, és ezen belül is az üzemi dem okrácia tartalm á t a szocialista társadalm i viszonyok, s azok fejlettsége határozza meg. A társadalm i viszonyokon belül is döntő, meghatározó szerepe a szocialista tu la jd o n vi­ szonyoknak van. A szocialista társadalom ban a termelőeszközök társadalm i tulajdonban vannnak. A társadalm i tulajdonviszonyok létrejötte pedig azt jelenti, hogy a termelőesz­ közök közös tula jdo na alap já n a tulajdonviszonyok elsajátító jellege összhangba kerül a társadalm i termelés jellegével. A társadalom valamennyi ta g ja tulajdonosa tehát a ter­ melési eszközöknek, s a közös tula jdo nb ól kizárni senkit sem lehet. A termelőeszközök közös tulajdona ugyanakkor a társadalm i termelés eredményeként létrejövő m unkatermé­ kek társadalm i elsajátítását is maga után vonja. A szocialista tula jdo n gazdasági tartalm a tehát a termelési eszközök és ettől függően a munkatermékek elsajátítása tekintetében kialakuló társadalm i kapcsolatok rendszerét jelenti, melyben a termelés tárgyi és személyi feltételeinek sajátos egyesítési módja határozza meg, a mindenkori gazdasági viszonyok fő tartalm át. A szocialista tulajdonviszonyok alapvető jellegzetessége, hogy megszünteti a termelő elszigeteltségét, ugyan­ akkor azonban megőrzi a gazdasági elkülönültség viszonyait. A term elési eszközök közös tulajdona alapján gazdálkodó vállalatok, termelési egységek között bizonyos e lkülö nü lt­ ség van. A termelési eszközök a m egterm elt javak és a többletterm ék egy részével való rendelkezés tekintetében, továbbá a termelési egységek érdekeinek bizonyos elkülönülése is fennáll az egész társadalom és más gazdálkodó egységek érdekeitől. A gazdasági egységek számára saját elkülönült érdekeiken keresztül jelentkezik az össztársadalmi érdek, 31 �A szocializmusban a termelési eszközök társadalm i tulajdona alap já n kialakult érdekvi­ szonyok a társadalmi, a csoport, és az egyéni érdekek bizonyos elkülönülésében, a kö­ zöttük lévő szükségszerű ellentm ondásban valósulnak meg. A szocialista tulajdonviszonyok ugyanakkor biztosítják az érdekellentmondások konfliktusmentes megoldását, a különböző érdekek összhangba hozásának objektív feltételét is. A szocialista társada­ lomban tehát a társadalm i tula jdo nb ól fakadóan az érdekviszonyok antagonizmusa m eg­ szűnik. A szocializmusban a tulajdon és érdekviszonyok kapcsolata az alább ia kban jelentkezik: a) A dolgozók egyformán tulajdonosai az összes állam i tulajdonban lévő termelési esz­ közöknek. b) A dolgozók tulajdonosai annál az állam i vállala tnál létező és működő termelési esz­ közöknek, ahol közvetlenül dolgoznak, ahol termelőtevékenységüket kifejtik. c) A dolgozók nemcsak tulajdonosai az állam i vállalatok és saját vállala taikn ál létező és működő termelési eszközöknek, hanem egyszersmind munkavállalók is. Mindezekből következik, hogy a társadalm i vagy népgazdasági érdek, valam int a v á lla ­ latok sajátos érdekei, továbbá a dolgozók egyéni érdekei között ellentmondás alakulhat ki. A termelési eszközök közös tulajdona alap já n azonban az érdekstruktúra elemeinek összehangolása lehetséges, sőt objektív szükségszerűség is. A szocializmusban ez az ellentm ondás nem antogonisztikus, mert a társadalom tudatos irányítását végző marxistaleninista pártnak, a szocialista állam nak megvan a lehetősége arra, hogy a különböző érdekeket összehangolja és azokat a társadalm i érdek megvalósításának a szolgálatába állítsa. Az érdekek optim ális összehango lását a gazdaságpolitika, és ezen belül a gazdasági mechanizmus rendszere biztosítja. A párt álta l kidolgozott gazdaságpolitika képezi alapjá t a szocialista állam gazdasági tevékenységének, a gazdasági élet irányításának. Az általános politika alap já n kidolgozott gazdaságpolitika az a lapja a gazdaságban érvé­ nyesülő dem okráciának, így az üzemi dem okráciának is. 2. Ismeretes, hogy a társadalom szocialista átalakítása rendkívül bonyolult feladat. A szo­ cializmus átm eneti társadalom , amely még magán viseli a tőkés társadalom néhány vo­ nását, ugyanakkor a fejlődés során m indinkább kibontakoznak és megerősödnek az új társadalom tendenciái. A hatalom azonban a munkásosztály kezében van, amelynek pártja úgy irányítja a szocializmus építésének fela da ta it, hogy az m indenekelőtt a mun­ kásosztály és a többi dolgozók érdekeinek megfeleljen. Ez az a lapvető politikai irány­ vonal azonban a szocializmus építésének időszakában nem azonos politikai mechaniz­ muson keresztül és nem azonos politikai módszerekkel kerül megvalósításra. A szocializ­ mus ala p ja in a k lerakásáig, am íg léteznek ellenséges osztályok, a munkásosztály vezető szerepének biztosítása érdekében szükséges az operatív beavatkozás mind a társadalm i, mind pedig a gazdasági életben. Ebből következik, hogy a szocializmus alapjának le ra ­ kásáig a társadalom osztályviszonyai nem nyújtanak lehetőséget a szocialista demokrácia teljes kibontakoztatására, de a gazdaságpolitika és a gazdaságirányítás konkrét rend­ szere sem biztosíthatja az üzemi demokrácia m aradéktalan megvalósítását. A szocialista viszonyok erősödésével párhuzamosan, bár kisebb ütemeltolódással, de alakul, fejlődik az emberek tudata, gondolkodásm ódja, általános és szakmai műveltsége. Á llandóan változik, fe jlődik a közösség ügyeiben való részvétel igénye. Ezzel összefüggés­ ben bővül a demokrácia tartalm a, társadalm i funkciója és politikai jelentősége is M in d ­ ezeket jól példázzák az MSZMP. V Il I., IX. és X. kongresszusának határozatai is. A szoci­ alista társadalm i és politikai viszonyok fejlődésével, a dolgozók szocialista tudatának e rő ­ södésével tehát kibővülnek a dem okrácia keretei, s a szocialista állam jogi szabályok rendszerével is elősegíti és biztosítja a demokrácia érvényesülését. Ezt bizonyítják a szakszervezetek jo gaina k és hatáskörének bővítésére vonatkozó 1961-es és 1965-ös MT-SZOT.határozatok, később pedig a Munka Törvénykönyve és a v á lla lati kollektív szerződések és még egyéb jogszabályok, amelyek konkrétan m egfogalm azták a dolgozók közvetlen és közvetett képviseleti jogait. Az üzemi demokrácia szubjektív tényezői A szocialista termelési viszonyok erősítésében, a dolgozók aktivitásának, tulajdonosi érzésük és tudatuk fe jlesztésében, a jó munkahelyi közérzet megteremtésében fontos sze­ repe van az üzemi demokráciának. Az üzemi dem okrácia fejlődése szoros kapcsolatban 32 �van a vezetés stílusával, módszerével, azzal, hogy az egyszemélyi vezetők mennyire töreked­ nek a dolgozók döntésekbe való bevonására, mennyire és milyen módszerekkel segítik elő a dolgozók felelősségérzetének, gondolkodásának fejlődését. A vezetési módszer és a ve­ zetési stílus jelentősen befolyásolja az üzemi dem okrácia egész működési mechanizmusát. Az egyszemélyi vezetés elvét következetesen megvalósító, de a döntéseket előkészítő és a döntésekbe való demokratikus bevonást jó l kom bináló vezető m egfelelő munkahelyi lé g ­ kört ala kíth a t ki, amely a dolgozóknak a munkával való azonosulását messzemenően be ­ folyásolhatja. A jól működő üzemi demokrácia alapvető biztosíték a dolgozók tulajdonosi szemlélete kialakításának, s így a dolgozók alkotó képességei kibontakoztatásának m axi­ mális eszköze is. Az üzemi demokrácia működéséhez elengedhetetlenül szükséges a jól kiépített, fo ly a ­ matosan korrigált információs rendszer, melynek megteremtése a modern vezetés elenged­ hetetlen feladata. Az inform ációba a szintnek megfelelő mértékben minden dolgozót be kell kapcsolni, lehetőséget kell biztosítani számukra az információs rendszerben való aktív közreműködésre. A döntés az egyszemélyi vezető feladata. Ez azonban csak akkor jó és helyes, ha a kollektíva véleményére is támaszkodik, ha a döntést előkészítő folyam atok során megismeri a dolgozók javaslatait, tapasztalatait, tehát demokratikus. A döntésben való részvétel, az abban való előkészítő vagy javaslattevői munka is információigényes tevékenység. Ahhoz, hogy a vállala t dolgozói részt tudjanak venni a rájuk és az üzemre tartozó kérdések eldön­ tésében, folyamatos helyzetismerettel kell rendelkezniök. Éppen ezért csak a rendszeres, a sokoldalú tájékoztatás, az inform áció képes bekapcsolni a m unkavállalókat a döntési fo ­ lyam at áramkörébe. Az üzemi dem okrácia kiszélesítésének feltétele a döntési hatáskörök alsóbb szintre történő kiterjesztésétől függ. Enélkül az üzemi demokrácia fejlesztése nem valósítható meg. A dolgozók részvétele a döntésekben ugyanis m indaddig fikció marad, am íg nincs lehetőség alsó vezetési szinteken az érdemi döntésre. Éppen ezért a gazdasági mechanizmus reform jánál a növekvő vá lla la ti önállóság, a döntési hatáskörök rendezése és alsóbb szintekre kerülése, valam int a gazdálkodáshoz fűződő közvetlen anyagi érdekeltség a vezetőknél és a dolgozóknál egyaránt, az üzemi demokrácia továbbfejlődésének új, ha ­ tékony mozgató erejévé vált. Az üzemi dem okrácia mechanizmusa ott működik jól, ahol megfelelő a szociális klíma, ahol törődnek a dolgozókkal, bevonják őket az üzemi élet valamennyi problém áinak intézésébe, ahol a dolgozók nap, mint nap tapasztalhatják, hogy nemcsak kész intézkedések megszavazása tartozik rájuk, hanem tőlük is függ, hogyan a la ­ kulnak a vá lla la t életét befolyásoló események. Ez erősíti felelősségérzetüket, s azt a tu ­ datukat, hogy gazdái, tulajdonosai az üzemnek. Mindezek alapján tekintsük át, hogy az üzemi dem okrácia objektív és szubjektív ténye­ zőinek tükrében, hogyan alakult, fe jlő d ö tt az üzemi demokrácia a S algótarjáni Ö blösüveg­ gyárban. AZ ÜZEMI D EM O KR Á CIA A FO R D U LA T ÉVÉTŐL AZ ÚJ G A Z D A S Á G I IRÁNYÍTÁS BEVEZETÉSÉIG Az 1948. március 25-én bekövetkezett állam osítás a S algótarjáni öblösüveggyár jövő­ jében alapvető változást hozott. Az állam osított vá lla la t 12,8 m illió forin t bankkölcsönt és köztartozást, 1,8 m illió fo rin t veszteséget, valam int teljes rekonstrukcióra szoruló üzemet vett át. A kedvezőtlen gyártási és pénzügyi körülmények ellenére a munkásság létszáma 1300 főre szaporodott, amely az 1948— 1949-es munkaversenyekben való lelkes részvételével és újító mozgalmával a 3 éves tervet 103,2 % -ra teljesítette. A vállala t az állam osítást követően többszöri átszervezésen ment keresztül. Először a Nehézipari Minisztérium hatáskörébe került, m ajd a Könnyűipari Minisztérium felügyelete alá ta rtozott, végül pedig az Építésügyi Minisztérium irányítása alá rendelték Az igazgató személyében történt gyakori változás a gyár egységes vezetésére és irányítására kedvezőt­ len ha tást gyakorolt. A felügyeleti hatóságok, az igazgató személyének gyakori változása, továbbá az 1951-ben m egindult nagy beruházások, az átszervezés, valam int a gyártási profil kialakítása m iatt a gyár 1952— 1956. évi mérlegei jelentős veszteséggel zárultak. Ezek az objektív tényezők, továbbá a párt általános po litiká jáb an, a gazdaságpolitikában elkö­ vetett hibák m iatt az üzemi dem okrácia fejlődése csak lassan és vontatottan bontakozha­ tott ki. A párt helytelen szövetségi po litiká ja, a szakszervezetek szerepének és jogkörének felülről történő megnyirbálása, továbbá a direktirányítású gazdasági rendszer nem bizto­ sított lehetőséget a dolgozóknak az üzem életébe való beleszólásra. 33 �A tervutasításos rendszerben a gyár gazdálkodását a tervben kiemelt, kötelezően előírt m utatók szabályozták. Elsősorban a termelés mennyiségi m utatóit írták kötelezően elő. A gyár tevékenysége elsősorban a mutatók mennyiségi teljesítésére és túlteljesítésére irányult. A terv vevőnként szabta meg a kiem elt termékek kiszállítását, amelyre szerződéskötési kö­ telezettséget is előírtak. Kötött volt még a tervben előirányzott létszám és bérkeret is, amelyet a gyár nem léphetett túl. Kötelező tervm utatóként írták elő többek között a költ­ ségszintet, a termelési éréket, és az eredmény összegét is. A gazdálkodásnak ilyen szigorú, körülhatárolt rendszere alapvetően befolyásolta a vezetés stílusát és módszerét is. A vállalatvezetés alapvető feladatának a tervben előírt mutatók mennyiségi teljesítését tekintette. A párt és a vállalatvezetés ily módon csak a végrehajtásra mozgósított, az alapvető termelési feladatok önálló meghatározására lehető­ ségük nem volt. Ebből következik, hogy a dolgozók a vállala t vezetésében, irányításában, tevékenyen részt nem vehettek, s részvételük fő form ája is csak a szocialista munkaverseny és az újító mozgalom volt. A tervutasításos rendszerben a dolgozók tulajdonos jogai, a tulajdonosi érzés és felelősség nem bontakozhatott ki. Az üzemi dem okrácia is, miként a szocialista demokrácia csak korlátozottan érvényesült. Az 1956-os ellenforradalom az emberek fejében, tudatában is rendkívüli károkat okozott. A „tiszta dem okrácia” dem agógiája, a munkástanács gyárat irányító tevékenységének köve­ telése a vá lla la tn á l sok jószándékú embert megtévesztett. Az 1957-től m egújhodott politika kedvező feltételeket terem tett a szocialista dem ok­ rácia, és ezen belül az üzemi dem okrácia fejlesztéséhez. 1957 után folytatód ott a rekonstrukció, a gépesítéssel m indinkább megváltoztak a mun­ kafeltételek. N őtt a munkások és alkalm azottak átlagkeresete, am it jelentős nyereségrésze­ sedés egészített ki. A dolgozókról való fokozottabb gondoskodás éreztette hatását a gyártermelési eredményeiben. A vá lla la t az 1957-1961. és a 1962. években a M agyar Forradalmi M unkás-paraszt Kormány, valam int a SZOT Elnökségének vörös vándorzászlaját nyerte el. Ezek az eredmények a m indinkább kibontakozó és fejlődő üzemi demokrácia eredményei is. A további előrehaladásnak, az üzemi demokrácia, fokozatos kiteljesedésének érdekében azonban még a gazdaságirányítás rendszerének m egváltoztatására volt szükség. Az o b jektív és szubjektív feltételek megteremtése, ezek kölcsönhatásban lévő fejlődése biztosíthatja ugyanis az üzemi dem okrácia teljes kibontakoztatását. AZ ÜZEMI D EM O K R Á CIA FEJLŐDÉSE AZ ÚJ G A Z D A S Á G I IRÁNYÍTÁS RENDSZERÉNEK BEVEZETÉSE U TÁ N Az új gazdasági irányítási rendszer bevezetésével nőtt a vállalatok önállósága. Ezt a döntési hatáskörök kiszélesedése is m utatja. A vá lla la ti önállóság és a döntési szabadság az elhatározások és a döntések alapos előkészítését igénylik. Ez pedig nélkülözhetetlenné teszi a dolgozó kollektívák javaslatainak, termelési tapasztalatainak felhasználását. Az új gazdasági mechanizmus bevezetésekor társadalm unk fejlődésének abba a szakaszába é r­ kezett, am ikor a szocialista dem okrácia továbbfejlesztése, kibontakoztatása, a társadalmi élet valamennyi területén alapvető fela da ttá vált. A különböző jogszabályok kifejezésre is ju tta tjá k a pártnak és a szocialista állam nak ezt a törekvését. Törvények, törvényerejű rendeletek és más jogszabályok kötelezően írják elő azoknak a kérdéseknek a körét, am e­ lyekben a dolgozók véleményének m eghallgatása kötelező, s melyek azok a területek, ahol a döntési jog a kollektívát, illetve a szakszervezeti szerveket illeti meg. A vállalatok foko­ zódó önállósága, a szocialista dem okrácia fejlesztése alap iá n a dolgozók vezetésbe való bevonását kötelezően előíró jogszabályi rendelkezések az öb lösüveggyárban is az üzemi dem okrácia különböző fórum ainak megteremtéséhez vezettek. A dolgozók közvetett rész­ vételét a vezetésben, a szakszervezet, a szakszervezeti tanács, a KISZ, és a műszaki tanács­ kozások rendszere biztosítja. A közvetlen részvétel form ái pedig a termelési tanácskozások és a szocialista brigádok értekezletei. Most nézzük meg, hogy a különböző demokratikus formák és az egyszemélyi vezetés kölcsönös kapcsolatában hogyan fe jlő d ö tt az üzemi demokrácia az öblösüveggyárban. 1. A vállalat vezetésében, irányításában való részvétel alakulása Termelési kérdések Az öblösüveggyár az Üvegipari Művek Országos V állalatána k gyáregysége. A gyár a fejlesztés, a beruházás és a hitel kérdésében való döntésen kívül m egtartotta önállóságát. 34 �A gyár önállósága tehát a gazdálkodás szinte valamennyi területére kiterjed. A termelési elképzeléseket a piaci lehetőségekhez igazodva a v á lla la t a la kítja ki. A termékek piaci elhelyezése érdekében széles körű belföldi és külföldi információs hálózatot ép ített ki. A gyár kereskedelmi osztályához érkező inform ációkat külön megbízott rendszeresen fe ld o l­ gozza. Az így nyert adatok ismeretében a vá lla la t a közgazdasági szabályzók figyelem be­ vételével előtervet készít. Ezt a vá lla la ti pártbizottsággal és szakszervezeti bizottsággal koordinálva a la kítjá k ki. A párt, a szakszervezet és a v á lla la t vezetői közös egyeztetése és egyetértése után a tervet írásban is e lju tta tjá k az üzemek vezetőihez. Az előtervet üzem­ részenként a dolgozókkal is m egtárgyalják. A dolgozók véleményét és ja vasla ta it a terv­ osztály gyűjti össze és azokat feldolgozza. Ezt ismét vitára bocsátják. Az elhangzott véle­ ményeket, javaslatokat újra összegyűjtik és feldolgozzák, és azokat a tervbe ismét be ép í­ tik. Az ily módon korrigált tervet a párt vb és a szakszervezeti bizottság együttes ülése vitatja meg, és végül a szakszervezeti tanács elé kerül, amely azt jóváhagyja. Ezt később termelési tanácskozásokon a dolgozókkal ismertetik. A v á lla la t a tervkészítés előírásainak eleget tesz, azonban az üzemekben a tervismertetés gyakorlata nem m indig megfelelő. Ezt á lla p íto tta meg a vállala ti pártbizottság 1970. szeptember 28-i ülése is: „Egyes üzemekben a tervek ismertetése sablonos, az üzemvezetők és az o tt dolgozó párt és szakszervezeti vezetők nem a kérdés fontosságának megfelelően készítették elő a tervek ismertetését. Előfordult olyan üzem, ahol a félórás reggeli időben tartották meg." Ez több szempontból is kedvezőtlen. A reggeli idő a la tt a dolgozók nyilván az étkezéssel foglalkoznak és nem a tervek alapos átgondolását tekintik feladatuknak. Fél óra a la tt az üzem egész évi fela da ta ina k megbeszélése egyébként sem lehetséges. A tervek ismertetésére kitűzött alkalm atlan és rövid idő joggal váltja ki a dolgozók ellenérzését. A pártbizottság és a vállalatvezetés ösztönözni igyekszik a dolgozókat észrevételeik, ja ­ vasla ta ik számonkérése érdekében. A gyárban ta rto tt szakszervezeti bizalm iak értekezletén a vállala t igazgató ja felhívta a szakszervezeti aktivisták figyelmét, hogy a jövőben követeljék meg a gazdasági vezetéstől, hogy számoljon be a termelési tanácskozásokon elhangzott javaslataik mikénti elintézéséről. A szakszervezeti bizottság pedig a kérdés megnyugtató rendezése érdekében határozatot hozott, hogy a termelési tanácskozásokon elhangzott ja ­ vaslatokat, véleményeket jegyzőkönyvben kell röqzíteni, és a következő termelési tanácsko­ záson annak elintézéséről az üzemvezetőnek be kell számolni. A fentiekre azért is szükség volt, mert néhány üzemrészben előfordult, hogy a dolgozók észrevételeikre, javaslataikra választ nem kaptak. A vállala t dolgozói a termelés volumenének m eghatározásába nem tudnak beleszólni. Ehhez szükséges inform ációval nem rendelkeznek. Azt azonban már saját termelési tapasz­ ta la ta ikb ó l is tudják, hogy az üzemi feltételek biztosítják-e a tervben m eghatározott mennyi­ ség teljesítését. Sok termelési tanácskozási jegyzőkönyvben ta lá lh a tó erre vonatkozó megjegyzés. Az 1970. január 22-i termelési tanácskozáson a IV. üzem egyik dolgozója úgy nyi­ latkozott, hogy ,,a termelési és minőségi követelmények állandóan növekednek, a műszaki feltételek azonban nem változnak. A betétes stokk form ákkal sok b a j van, nagyon átm eleg­ szenek, sok hűtést iqényelnek, ezért a terv teljesítése kétségessé válik.” Az ilyenfajta megjegyzések, észrevételek seg ítik az üzem vezetését abban, hogy a te r­ melés műszaki feltételeit állandóan kísérjék figyelemmel, mert csak ezek biztosítósával válik lehetővé a terv teljesítése. A gyár dolgozóinak figyelm e a qyártásfejlesztés, a termékek értékesítése, a gyártás­ technológia és a belső munkaszervezés problém áira is kiterjed. A termelési tanácskozásokon sok, erre vonatkozó, javaslatot tettek. A bér, szociális és kulturális kérdések Az új gazdasági irányítási rendszerre való áttérés után a bér, szociális és kulturális kérdésekbe való beleszólás igénye és lehetősége is jelentősen növekedett. Az önállóság fokozódása a dolgozók közvetlen és közvetett képviseletének továbbfejlődését vonta maga után. Az Ö blösüvegqyárban 1971-től új b é rfejlesztési rendszert vezettek be. Ennek alap já n évenként 3 % -os bérfejlesztésre van lehetőség, az ezen fe lü li fejlesztés azonban már a hatékonyság függvénye. A párt, a szakszervezet, és a gazdasági vezetés, az éves tervek kidolgozásakor a jövedelem politikai elképzelésekről tervet készít. Ebben a tervezett haté­ konyság figyelembevételével a bérfejlesztés arányát is meghatározza. A jövedelem politikai 35 �irányelveket, széleskörű tanácskozásokon vitatjá k meg, és azt végül is a Szakszervezeti Tanács hagyja jóvá. M ár ebből is nyilvánvaló, hogy a vá lla la t jövedelem politikájának meg­ határozásában a dolgozóknak közvetlen beleszólásuk van. A jövedelem politikai irányelvekben és a tervben m eghatározott vá lla la ti bérfejlesztés konkrét megvalósítására az üzemekben kerül sor. Az évenként kifizetett bérek arányában a bérfejlesztés összegét az üzemek vezetőinek a d já k le. Az üzemek vezetői a bérfejlesztés összegét a párt, SzB., KISZ bevonásával osztják fel, figyelem be véve a vá lla la t jövedelempo litika i irányelveiben m eghatározott differenciáló tényezőket. A V álla la ti szabályozás biztosítja az egységes jövedelem politika megvalósítását. Ezen túlmenően a bérfejlesztési összeg felosztása a demokratizmus legmesszebbmenő b e ta rtá ­ sával valósul meg. Az utóbbi időben a demokratizmus kiszélesítését jelenti, hogy néhány üzemrészben, (finomcsiszolda, festőüzem) az üzemvezető a bérkeretet leadja a brigádoknak, amelyek az összeget b rig á dgyűlésen egymás között felosztják. Ez a módszer helyesnek ígér­ kezik és a gyár vezetői már az általános elterjesztés lehetőségeit fontolgatják. A gyárban dolgozók szociális és kulturális igényeinek kielégítésére nagy gondot for­ dítanak. A szakszervezeti bizottság évenként beszámoltatja a gazdasági vezetőt a dolgozók élet- és munkakörülményeinek alakulásáról, a munkavédelmi, szociális, kulturális, és eqészségügyi célokat szolgáló beruházások állásáról, a kollektív szerződés éves teljesítésé­ ről. A szakszervezet gondoskodik arról is, hogy a munkahelyi légkör megfelelő legyen. Az érdekképviselet ellátását több konkrét eset is bizonyítja. Az 1971. ja nuá r 29-i szakszervezeti tanácsülésen merült fel az a probléma, hogy a gépesítés és autom atizálás m iatt létszám­ átcsoportosításra lesz szükség. A szakszervezet illetékesei egyetértettek ezzel, de állástfog laltak abban, hogy az átcsoportosítás m iatt a dolg ozókat keresetcsökkenés ne érje. A szakszervezet rendszeresen figyelemmel kíséri a szociális ellátás helyzetét is. A szakszer­ vezet kezdeményezésére a v á lla la t vezetősége elhatározta, hogy 1972-re az országos szabványban e lő írt szociális létesítményeket elkészíttetik. A földgáztüzelésre való áttérés következtében a dolgozók munkakörülményeiben is jelentős változás á llo tt elő. A dolgozók javaslata alap já n végrehajtott tetőszerkezet és a b ­ lakok cseréje révén az üzemek levegője lényegében megjavult. A munkafolyamatok meg­ könnyítése érdekében füg gőpá lyá s szállítási módszert vezettek be. A mértékhitelesítés gé­ pesítése, a nehéz fizikai munkát tehermentesítő autom atizálás, az üzemen belüli szállítás gépesítése mind a m unkafeltételek javulását eredményezte. Az önálló üzemorvosi rendelő folyamatos munkaegészségügyi vizsgálatokat tart. Rendszeressé vált a fiatalkorúak orvosi ellenőrzése. A lakásépítés, a kultúrotthon és a sportegyesület tám ogatása, ez utóbbiak mű­ ködési feltételeinek biztosítása szoros kapcsolatban van a szakszervezet érdekképvisele­ tének ellátásával, a vállalatvezetés és a dolgozók között egyre jobban kibontakozó kölcsö­ nös együttműködéssel. Az egészséges m unkafeltételek megteremtésére irányuló erőfeszíté­ seket m éltányolják a d o lgozók, sőt az üzemek, műhelyek rendiének, tisztaságának védelme már egyre több d o lgozó belső ügyévé is válik. Az 1969. július 3-i termelési tanácskozási jegyzőkönyvben ta lá lh a tó : „Fordítsunk nagyobb gondot a munkahely tisztaságára, mert szocialista műhely va­ gyunk, és a rendetlenség nem illik a műhelyhez." A vezetés stílusa és módszere A gazdasági mechanizmus bevezetése óta a vá lla la ti vezetők körében m indinkább erősödik az a felismerés, hogy a termeléssel, a termelékenység növelésével, a gazdasági hatékonyság fokozásával kapcsolatos fela da to kat csak úgy teljesíthetik, ha m indinkább tá ­ maszkodnak a munkások, a műszakiak gondolataira, ötleteire, javaslataira, kritikai észre­ vételeire. A v á lla la t eredményes tevékenységéért felelősséget érző, anyagi érdekeltségükkel is számotvető munkásokban és műszakiakban erre meg is van a készség. A vezetők és a dolgozók szándékainak összhangját tehát meg lehet teremteni, de a mindennapos gyakor­ latban azt meg kell újítani. Az Ö blösüveggyári vezetők munkamódszere, vezetési stílusa az utóbbi időben jelentős fejlődésen ment keresztül. A vállala t vezetője az elsősorban, aki a demokratikus formák megfelelő működéséhez a legtöbb seqítséget adta. A termelési tanácskozásokon, a szakszervezeti bizalm iak értekezletén a dolgozókat a javaslatok, és bírálatok megtételére hívta fel. B átorította a dolgozókat, hoqy a termelési tanácskozásokon elhangzott javaslataik elintézését kérjék szómon az üzemek vezetőitől. A tervkészítés mechanizmusa, a bér, a szo- 36 �ciális és kulturális kérdésekben való döntési jogkörök kiszélesítése és alsóbb szintekre helye­ zése mind a vezetés demokratizmusának bizonyítékai. Az a lsóbb szintű vezetőknél azonban a vezetés demokratizmusával még bajok van nak. Elég, ha csak utalok a vá lla la ti tervek reggeli idő a la tt történő m egtárgyalására, vagy arra, am it az egyik dolgozó a Szakszervezeti Tanács 1971. szeptember 28-án ta rto tt ülésén elm ondott: „Van egy olyan irányzat, hogy a művezetőink túl durván sértik a dolgozókat . . . Nem kellő hangnemben beszélnek az em berekkel." Az 1971. január 22-i műszaki tanácskozáson pedig az is elhangzott, hogy néhány mű­ vezető egésznapi tevékenysége abban merül ki, hogy a műszakot beírja, de meg sem győ­ ződik arról, hogy a dolgozó bent volt-e, vagy hiányzott az üzemből. Ezek a problém ák azt is m utatják, hogy a döntési jo g kö r alsóbb szintre kerülése, még önm agában nem biztosítja az üzemi demokrácia továbbfejlődését, hanem ehhez az is szükséges, hogy az alsóbb szintű vezetők tudjanak élni és ne visszaélni a hatalom mal. 2. A dolgozók részvétele az ellenőrzésben Az üzemi dem okrácia biztosítja a dolgozók ellenőrzésének feltételeit is. Az ellenőrzés közvetett és közvetlen torm ában valósul meg. A dolgozók közvetett ellenőrzését a p á rtb i­ zottság, a szakszervezeti bizottság ellenőrző munkája biztosítja, a közvetlen ellenőrzés pedig a termelési tanácskozásokon, a szocialista brigádok értekezletein valósul meg. A közvetlen és közvetett ellenőrzés összekapcsolása és a dolgozók vezetésben való részvétele az üzemi demokrácia fontos megnyilvánulása. A két elem kölcsönös fejlődése szoros összefüggésben van a vezetés stílusával és módszerével is és együttesen biztosítják a dolgozók szocialista tulajdonosi szemléletének kialakulását és továbbfejlődését. Az ellenőrzés közvetlen és közvetett fórum ai az elm últ évek során számos hiányosságot hoztak felszínre. Elég ha csak utolok a dolgozók javaslatainak esetenkénti figyelmen kívül hagyására, a tervismertetés üzemi előkészítésének hiányosságaira. Az ellenőrző munka m egjavítását a pártbizottság kiemelt feladatnak tekinti s a tömegszervezeteket is hatékonyabb ellenőr­ zés megvalósítására ösztönzi. Az üzemi demokrácia fejlődésének hatása a vállalat eredményeiben Az új gazdasági irányítási rendszer bevezetése az üzemi dem okrácia fejlődésére ked­ vező hatást gyakorolt. Az objektív feltételek kedvezőbbek lettek, ugyanakkor a vállala t vezetői is sokat fáradoztak azért, hogy az üzemi dem okrácia kibontakozását elősegítsék. Ezek a tényezők a termelésre és a gazdasági hatékonyság növekedésére is kedvezően ha ­ tottak. Az üzemi demokrácia kedvező fejlődése a termelés alakulásában is megmutatkozik. 1968-ban a vállala t még évi 164 m illió forintos termelési értéket á llíto tt elő, 1971-ben pedig már 243 m illió forintos termelési értéket hoztak létre. A termelési érték jelentős növekedése ellenére csökkent a vállala t létszáma és a kötlségszint is kedvezően alakult. A vá lla la t gyorsütemű, dinamikus fejlődését, az eredm é­ nyek javulását nagymértékben elősegítette a kedvező munkahelyi légkör, a dolgozók és ve­ zetők közötti megfelelő viszony, vagyis az üzemi dem okrácia kedvezőnek ítélhető alakulása. Mindezekkel szoros kapcsolatban fe jlő d ö tt a szocialista brigádm ozgalom , és az újító moz­ galom is. A vállala tnál évről évre nőtt a szocialista brigád cím et elért brigádok száma. 1971-ben már 200 brigád (1800 fő) közül 160 brigádnak (1200 fő) ítélték oda a szocialista brigád cím valam elyik fokozatát. A versenymozgalom fellendülésének tudható be az is, hogy a válala t 1968 óta minden évben elnyerte az élüzem címet, 1969-ben pedig a Szoci­ alista Munka Gyára kitüntetés birtokosa lett. Az utóbbi években a v á lla la t központi feladatként kezelte a termelés műszaki színvo­ nalának emelését, a korszerűbb, gazdaságosabb termelést, és a gyártmányok minőségi színvonalának emelését. E fontos feladatok m egoldásában jelentős segítséget kapott az újító mozgalomtól. Az újítások népgazdasági hasznuk m ellett azért is jelentősek, mert a dolgozók tulajdonosi érzésének, felelősségérzetének alakulását is m utatják. A vállala tnál 1971-től évenként 2 hónapon á t újítási hónapokat tartanak. Az átd o lg o ­ zott újítási szabályzat, az újítási ügyek elbírálásának központosítása és gyorsítása mellett egyre magasabb követelményeket támaszt az újítókkal szemben. 37 �Az üzemi dem okrácia fejlődésének hatása a tud at alakulására A társadalom ban élő emberek tud atát a társadalm i lét, ezen belül a gazdasági vi­ szonyok határozzák meg. Az emberek a termelőerők álta l m eghatározott, akaratuktól független gazdasági viszonyok között élnek, ezért gondolkodásm ódjukat alapvetően ezek a viszonyok határozzák meg. A társadalom tudata tehát úgy alakul, változik, fejlődik, ah o ­ gyan alakul, fe jlődik a társadalom . Ez az összefüggés, azonban csak viszonylagosan érvé­ nyesül, mert a társadalm i tud at csak késve követi a társadalom a la p ja ib a n végbement változásokat, ugyanakkor pedig a társadalm i és egyéni tudat között is lényeges különb­ ségek mutatkozhatnak. Mindez érvényes a szocialista társadalom ra is. A társadalom tag jain ak tudatát a szo­ cialista termelési viszonyok határozzák meg, de m agatartásukban, gondolkodásukban, e r­ kölcsi felfogásukban még érvényesülnek a régi társadalom maradványai is. A szocialista társadalm i viszonyok erősödésével, fejlődésével, a társadalom ta g ja in a k szocialista tudata is fejlődik, de ez önm agában nem elegendő, hanem a tud at aktív befolyásolására, fe j­ lesztésére is szükség van. A t uda t fejlesztésének különböző eszközei és form ái közül a szo­ cialista dem okráciának jelentős szerepe van. Az üzemi dem okrácia fontos szerepe az egyéni, a vállala ti és a társadalm i érdek öszszefüggéseinek tudatosításában, megértésében van. Elsősorban a tulajdonosi tudatot e rő ­ síti a dolgozókban, s ez alapvetően m egváltoztatja a termeléshez való-viszonyukat is. A szocialista tulajdonviszonyok, és ebből következő tulajdonosi tud at feltétlenül azt eredményezi, hogy a dolgozó érdekelt a termelés növelésében, mert ez egyúttal egyéni jóléte növekedésének forrása is. A döntések folyam atában való részvétel, a kollektivitás, a szocialista brigádm ozgalom , az újításokban való részvétel, a közvetlen és közvetett ellenőr­ zés m ind-m ind a dolgozók tulajdonosi érzésének és felelősségének növekedését jelentik. Mindezek ugyanakkor a dolgozók tudatának, gondolkodásának továbbfejlődését is előse­ gítik. A társadalm i tula jdo n védelmének és gyarapításának elve a dolgozók tulajdonosi é r­ zésének és felelősségének egyik fontos megnyilvánulása. A tulajdonosi szemlélet azt kö­ veteli meg, hogy a dolgozók olyan felelősséget érezzenek a társadalm i tula jdo n megőrzése és gyarapítása iránt, mint saját személyi tulajdonuk iránt. A vállala tnál a közös tulajdon védelme még nem tükrözi egyértelműen a dolgozók tulajdonosi szemléletét. A gyár por­ tájá n történő ellenőrzések tapasztalatai azt igazolják, hogy a dolgozók egy kis része id őn­ ként megkísérli a késztermékek eltulajdonítását. A rendészet nyilvántartása szerint 1969-ben 14, 1970-ben 71, 1971-ben pedig 63 esetben történt lopás. Bár ez a szám a vá lla la t dolgozóinak létszámához viszonyítva elenyészően csekély, de arra mégis figyelmeztet, hogy a dolgozók tulajdonosi tudatának erősítése ér­ dekében még jelentős fela d a to ka t kell megoldani. A dolgozók tudatának alakulását a munkafegyelem á llap ota is tükrözi. A gyár d o lg o ­ zóinak döntő többsége becsületesen helytáll a munkában, kisebb részénél azonban laza­ ságok, munkafegyelem-sértések tapasztalhatók. 1969-ben például 20 fő akart ittasan be ­ menni a munkahelyére, de késések és munkafegyelem-lazítások is előfordulnak. 1965-ben történt meg, hogy az egyik dolgozó szombati napra szabadságot kért művezetőjétől, hogy a tv esti műsorát megnézhesse. A szabadságot nem engedélyezték, a dolgozó azonban ennek ellenére távol m aradt munkahelyéről. 1966-ban pedig az fo rd u lt elő, hogy a gyár álta l biztosított kedvezményes vásárlás lehetőséget néhánya n üzérkedésre használták fel. N agyobb mennyiségű árut vásároltak fel és azt Budapesten értékesítették. 1966-ban az egyik szocialista brigád na p ló já t ismeretlen tettes ellopta és megsemmisítette. A vállala t dolgozóinak döntő többsége elítéli a lógósokat, a munkafegyelem sértőket, a közös tu la jd o n t károsítókat. A termelési tanácskozások jegyzőkönyvei is erről tanúskodnak. A felszólalók a közösség, a kollektíva érdekében lépnek fel, amely a ,,m iénk"-tu dat k ia la ­ kulását és fejlődését m utatja. A dolgozók tudatának fejlődésében nagy szerepet játszik a szocialista brigádm ozgalom . A szocialista brigád cím elnyerésének különböző feltételei jó irányba befolyásolják a d o l­ gozó m agatartását, erősítik és fejlesztik szocialista tudatuk kialakítását. A szocialista b ri­ gádok já rnak élen az üzemen belüli és üzemen kívüli társadalm i munkában és minden olyan társadalm i megmozdulásban, amely a vá lla la t becsületének, jó hírnevének erősítését szolgálja. 38 �1966 ja nuá rjáb an bekövetkezett masszaház-robbanás után a szocialista brigádok va­ sárnapi társdalm i munkában vállalták a romok eltakarítását. 1970-ben 6050 óra társadalm i m unkaórát végeztek. S algótarján várossá nyilvánításának 50. évfordulója méltó megünneplésére m eghirde­ tett 20 ezer m unkanap Salgótarjánért m ozgalm at a vá lla la t kezdeményezte. Több mint 3200 óra társadalm i munkával rendbehozták és csinosították a gyár közelében lévő mun­ káslakósok környékét. A Tv-t iskoláknak! mozgalom keretében 5 db televíziót ajándékoztak a környékbeli iskoláknak. Az árvízkárosultaknak 1 napi m unkabért a já n lo tta k fel. A Megyei Vöröskereszt szervezésében rendezett véradáson 300 dolgozó ad ott ingyenesen vért. A gyár hírnevének, becsületének erősítésére a külső rendezvényeken való tömeges részvételben is megmutatkozik. A munkások többsége büszke a kiváló termelési eredm é­ nyeket elérő vállalatára. A különböző ünnepségeken, de különösen a május 1-i felvo nu lá­ son tükröződik ez legjobban. M ájus 1-én a gyár dolgozói az üzem előtt gyülekeznek és a felvonuláson a vállala ti kitüntetések feletti büszkeség érzése látható az arcokon. A vezetők és gyakorlásában a dolgozók alkalmassága az üzemi demokráciával kapcsolatos jogok Az üzemi demokrácia fejlestzésének egyik központi problé mája az, hogy a gazdasági egységek vezetői mennyire igénylik a dolgozók beleszólását a vezetésbe, irányításba, és ellenőrzésbe, ezek érvényesülésére milyen fórum okat hoznak létre, és azok érdemi műkö­ désének feltételeit hogyan biztosítják. Ezzel összefüggésben arról is szó van, hogy a gaz­ dasági vezetők mennyire teszik alkalmassá a dolgozókat a vezetésben, irányításban, és ellen­ őrzésben való részvételre. Az em lített feladatok megoldása érdekében, a párt, a gazdasági vezetés, és a tömegszervezetek összehangolt m unkájára van szükség. Az üzemi demokrácia fejlesztése, tartalm ának gazdagítása szükségessé teszi a pártszervezet elvi, politikai irányító, kezdeményező, és koordináló tevékenységét. A pártszervezetnek az üzemi demokrácia fe j­ lesztését fontos po litika i feladatként kell kezelni. A szakszervezeteket és a tömegszerveze­ teket a demokratikus form ák kiszélesítésében, tartalm ának fejlesztésében állandóan ösztö­ nözni kell. A gazdasági vezetésnek biztosítani kell a döntési hatáskörök kia lakítá sát és alsóbb szintre helyezését, és ezzel egyidejűleg az alsóbb szintű vezetők demokratikus veze­ tésre való felkészítését. Biztosítani és fejleszteni kell minden olyan fórumot, ahol a do lgo­ zók aktív tevékenysége kibontakozhat. Meg kell szabadítani ezeket minden felesleges formalizmustól, a bürokráciától és a tényleges érdemi részvétel lehetőségét kell megterem­ teni. A szakszervezeteknek, KISZ-nek aktívan kell bekapcsolódni az üzemi dem okrácia ki­ bontakoztatásába. A dolgozók érdekvédelmét úgy kell ellátni, hogy közben a kitűzött gazdasági feladatok m egvalósuljanak, az üzemi dem okrácia fejlődjön, az egyszemélyi ve­ zetés erősödjön A fenti követelményeknek az öblösüveggyári párt, gazdasági és tömegszervezeti vezetés igyekezett eleget tenni. A gazdasági vezetők az üzemi dem okrácia közvetett és közvetlen form áinak működésére nagy gondot fordítottak. Az üzemrészenként ta rto tt termelési tanácskozásokon a vállala t vezetői rendszeresen részt vettek, a szocialista brigádértekezletek m unkáját tevékenyen tá ­ m ogatták. A vá lla la t vezetőinek egyik legfontosabb fela da ta a jövőben az alsóbb szintű vezetők nevelése kell, hogy legyen. A vállala ti pártbizottság az üzemi dem okrácia kibontakoztatásához jelentős segítséget nyújtott. A gazdasági vezetést és a tömegszervezeteket is rendszeresen ösztönözte a de ­ mokratizmus kiszélesítésére, az üzemi dem okrácia tartalm ának és form áinak gazdagítására, fejlesztésére. A pártbizottság információs rendszerén keresztül rendkívül sok észrevétel, ja ­ vaslat birtokába jut. A dolgozók véleményének, javaslatainak megvalósítását rendszeresen figyelemmel kíséri, sőt a vb ta g ja i szúrópróbaszerű ellenőrzést is végeznek. A pártbizottság a hatásköri szabályok tiszteletbentartásával, a gazdasági és tömegszervezeti vezetés mun­ kájának koordinálásával elősegítette az üzemi dem okrácia fejlődését. A vá lla la ti pá rtb izo tt­ ság titkára így summázta az üzemi dem okrácia helyzetét: „A gyár álta l elért eredmények önm agukért beszélnek. Szót értünk a dolgozókkal, köl­ csönösen tám ogatjuk egymást. Nálunk nyitva áll az ajtó, bárki, bármilyen problém ával a nap minden szakában felkereshet bennünket. A tömegszervezetek, a szakszervezet és a 39 �KISZ munkája is az üzemi dem okrácia továbbfejlődését segítette elő. A vállala ti és üzemi négyszög tanácskozásain a dolgozók véleményét képviselték, a gazdasági vezetés és a dolgozó kollektíva közötti konfliktus esetén a munkások érdekképviseletét lá tták el." Mindezek alap já n m egállapítható, hogy az öblösüveggyá ri vezetők és dolgozók egya­ ránt alkalm asak az üzemi dem okráciával kapcsolatos jogok és kötelességek gyakorlására. Az üzemi demokrácia színvonalának emelése érdekében azonban még sok a tennivaló. K ő -S z a b ó Imre Helyzetkép Bejárók Korán reggel állunk az autóbuszmegállóban. Vagyunk vagy húsza n. Az emberek türelmesen várnak. Megszokták már, hogy késik a busz. — Majdnem minden nap így jön! — Nem késnek el? — Előfordul. — Mit szólnak a gyárban? — Megszokták már. Ö rülnek, hogy megyünk - mondja egy középkorú férfi. — Régóta utazik? — Hat éve. — Nem fárasztó? — Hozzászokik az ember. — Itt nincs munka? — Akad. — Akkor miért utazik el? — Többet lehet keresni. — Egy műszakban jár? — Nem. Kettőben. Most megyek és délután ötkor jövök. Ha délutános vagyok, akkor délben utazom és éjfélkor vagyok itthon. — Szakmájában dolgozik? — Nincs szakmám. Segédmunkás vagyok, vagy inkább olyan betanított munkás. — És mennyit keres? — Átlagban ezernyolcat — kétezret. Az autóbusz feltűnik a kanyarban. A várakozók tömege megmozdul. A busz már zsúfolt, alig férnek fel. Utaznak, mindennap, változatlanul. Harminc-negyven kilométerről Vácra, különböző üzemekbe. A munkaügyes K. Józseffel arról beszélgetek, milyen volt a helyzet a határozat meg­ születése előtt a rétsági járásban. 40 �— Elhelyezkedési szempontból nagyon nehéz. Alig volt munkalehető­ ség. Az iparban 1965-ben 1154 főt foglalkoztattak és ebből a nők száma csak 208 fő volt. — Miért volt ez így? — Kimondottan nagy ipari üzem csak kettő volt a járásban. Inkább a mezőgazdaságban dolgoztak az emberek, meg eljártak. Még ma is sok községből reggelente Vácra 200—300 ember utazik. Egy felmérésünk szerint ez a szám összesen négyezer felé jár. — Abban az időben sokan kerestek munkát? — Nagyon. Napjában sokszor negyven-ötven ember is megfordult. Szakmunkásokban már akkor is hiány volt. Nem tudtuk teljesíteni az üze­ mek kívánságát. — Kik jelentkeztek munkára? — Általában nők és fiatalok. Férfi munkaerőben kereslet volt mindig. A határozat 1967 áprilisában az M SZM P Járási Bizottsága az iparfejlesztést és -telepítést szükségesnek mondta ki. A határozat megszületése előtt mindenre kiterjedő alapos felmérés és mélyreható elemző munka megállapította, hogy az elkövetkezendő években egyre nagyobb gondot jelent majd: - az iskolából kikerülő, munkaképes korba lépő fiatalok elhelyezése; - a nagy számú munkaerő-kiáramlás; - a szakképzetlen és a női munkaerő elhelyezésének gondjai; - a termelőszövetkezetekből felszabaduló munkaerő elhelyezkedésének és megkötésének lehetőségei. A kiközvetítőben A Járási Hivatal Munkaközvetítő Irodájában G. Pál már az elmúlt öt év tapasztalatát foglalja egybe. — Ma már teljesen más a helyzet mint pár évvel ezelőtt. — Miben különbözik? — Jelenleg tizenkét üzemben 2620 főt foglalkoztatnak. — A nők helyzete hogyan alakult? — Kedvezően. Most 1031 nő dolgozik az ipari üzemekben, kétszer ennyi pedig a mezőgazdaságban. — Új üzem? — Nyolc települt a járásba. Aki részt vett üzemek telepítésében Szőket hajú, ambiciózus fiatalember V. József. Dinamikusan beszél. — Nehéz volt. A kialakult helyezetek sokszor napról napra változtak. Ezek az üzemek Budapestről jöttek. Munkaerő kellett nekik. Az pedig volt és még jelenleg is van. Az öt év alatt legalább huszonöt üzemmel tárgyal­ tunk. Volt olyan üzem is, amelyik Pesten nehéz helyzetben volt, pénzt kért a tanácstól, azt pedig nem tudtunk adni. 41 �— A jelenlegi üzemek? — Segítettünk, amit tudtunk. Nem kívántuk mi azt csak úgy. A kapcso­ lat minden idetelepült üzemmel jó, néha ugyan vannak kisebb súrlódások, de ez hozzátartozik az együttlétünkhöz. — A továbbiakban? — Már nem szándékozunk újabb üzemeket telepíteni. Egy terület van, ahol jelenleg még alacsony a foglalkoztatás és nagyon sok a kijáró, de ezt másképpen kell majd megoldanunk. Az üzemben Egy új üzem az idetelepült nyolc közül. Itt van a járási székhelyen, Rétságon. Olyan üzem, mint a többi hét. Nem rendelkezik jobb adottságokkal. Saját erejéből hozta létre jelenlegi korszerű telepét. Valamikor tehenek bőgtek itt hangosan reggelente. Most excenter présgépek dübörgése hal­ latszik. Rendezett, gondozott telep fogad. Villás targonca szállítja a nagy karton dobozokba csomagolt termékeket. Ezeket már vasúti rakodásra ké­ szítik elő. A Fém- és Vastömegcikk KTSZ-ben — ismertebb nevén — Campingben — jelenleg ötvenegy fő dolgozik, többségében nők. Olyan nők akik eddig otthon, a ház körüli munkát végezték. Szervezett ipari üzemben nem dolgoztak még. Az üzemvezető A szerelőcsarnok végében üvegablakkal elkerített irodahelyiségben fo­ gad Pulai Nándor az itteni üzem vezetője. Pont reggelihez készülődnek, még egy-két gép zakatol, de mire befe­ jezzük az üdvözlést és helyet foglalok, már teljes csend uralkodik a mű­ helyben. Velem szemben ül le. Középkorú, megnyerő külsejű férfi. Szemében olyan bizalomkeltő mosoly bujkál. Elmondom, miért jöttem. Készséges, szí­ vesen válaszol bármire. — Lassan két éve, hogy idetelepültünk. — Mi volt az indíték? — Pesten már nem lehetett fejleszteni a telepet. Ez közismert. A nyol­ cadik kerület fokozatos bontásra van ítélve. A központ mellett ma már nyolcemeletes házak épültek. — Az első lépések? — Nehezek voltak. Tizennyolc emberrel kezdtük úgy, hogy Pesten ta­ nultak egy-két hónapig. Aztán itt folytattuk. — Ez lett a helybeliek törzsgárdája? — Nem lehet így nevezni. A régiekből már csak heten vannak. — És a többiek? — K iléptek. — Miért? — Nem azért, mert nehéz itt a munka. Különböző indokokkal. Volt, aki a gépek zaját nem bírta és kilépett. Olyan is volt, aki fél évig dolgozott itt 42 �és ahogy kitavaszodott azt mondta, hogy holnaptól nem jön. Miért? - kér­ deztem. — Ásni kell a kertben — válaszolta. Adok szabadságot! - mond­ tam neki. — Nem keli, az úgy nem jó! — és másnap már tényleg nem jött. — Sokan cserélődtek így ki? — Nagyon. Jelenleg 51 fő dolgozik ebben az üzemegységben, ebből 15 hónap alatt 42 ember cserélődött ki. Cigerettára gyújt, hosszan fújja a füstöt, gondolkozik. — A nagy mozgásra sokféle magyarázat van. Ezek az emberek több­ ségében nem dolgoztak még ipari üzemben. Az ipari kötöttség, a naponta megkövetelt rendszeresség idegen volt számukra. Mindenre meg kellett ta­ nítani őket, még a wc használatára is. — Nevelni kellett. — Mégpedig aprólékos munkával, napról-napra ismételve. A beszoktatás több mint fél évig is eltartott. Szokatlan volt a norma. Eleinte nem ment. Az ügyesebbek egy hét után már megcsinálták. Minden nap értékel­ tük a munkát. Őszintén és nyíltan. Volt aki belátta a hibáját és igyekezett kijavítani, volt olyan is, aki inkább kilépett. — Minden emberrel foglalkozni kellett? — A kezdeti időben igen. Két év alatt talán annyit beszéltem, mint a megelőző harmincötben összesen. — De legalább nem eredménytelenül. — Azt hiszem, igen. Ma már bátran mondhatom, hogy egy harcos kis üzemi kollektíva dolgozik itt. Három szocialista brigád versenyez, van KISZ szervezetünk és megalakult a párt alapszervezet is. Bejárók az új üzembe A reggelitől visszatérők egy népesebb csoportja. Asszonyok, lányok kék munkaköpenyben. Kérdezem őket. — Honnan járnak? — Én Nagyorosziból. — Borsosberényből. — Horpácsról. — Szátokról. — Érsekvadkertről. — Nagyorosziban van új üzem. Miért járnak mégis ide? — Ez az üzem jobban tetszett. — A Rózsi itt dolgozott, ő hívott ide. — Én nem is gondolkoztam ezen. — Jobb így, változatosabb. Meg itt többet lehet keresni. — Aztán minden szombat szabad, meg csak egy műszak van. Nőknél ez sokat számít. Szombaton főzni, mosni, takarítani. Így legalább vasárnap van egy pihenőnap. — A közlekedés? Hogyan tudnak időre beérni? — Az a legrosszabb. — Van olyan község, ahová jól lehet utazni, de van ahonnan nagyon nehéz. — Tőlünk is jönnének, de így nem érdemes. 43 �- Én kerékpárral járok. - Helyből hánya n dolgoznak? - Kevesen. Csodálkozom, ezt észreveszik az arcomon. - Itt több üzem van. Ott is dolgoznak, meg a téesz is jól fizet. A községben 1500-an laknak. Három újonnan települt üzem működik egy régebbi mellett. Jelenleg 177 főt foglalkoztatnak, a közeli távlatokban 480 főt. A község vonzási körzetébe hét másik község tartozik, mintegy 5440 lakossal. Az üzemvezető - A KTSZ huszonegy évvel ezelőtt alakult. A kezdetben mindennel fog­ lalkoztunk, a sarokvastól a mákdaráló gyártásig. - A fordulat éve az ötvennyolcas brüsszeli világkiállítás volt. Itt arat­ tak sikert a KTSZ állal gyártott camping bútorok. - Termelési érték az elmúlt évben nyolcvanmillió forint, ebben az év­ ben százmillió lesz. - Termékeink többségét exportra gyártjuk. - Nyereség egy dolgozónak húsz-huszonkét napi bére. - Gyakorlatilag megszűnt a fluktuáció, a rétsági üzemegységben ál­ landósult a létszám. A brigádvezető Fedor Józsefné, rétsági lakos. Az első belépők között szerepel a neve. Ez a második munkahelye. A présgépen a camping asztalok alumínium szé­ leit lyukasztja, amikor megszólítom. - Lassan két éve, hogy itt dolgozom. Nem is vettem észre az idő mú­ lását. - Előtte hol dolgozott? - Az ÁFÉSZ konyháján. - Melyik a jobb munka? - Ez! - Miért? - Ott talán könnyebb volt, de itt jobban szeretek. Más a légkör. - Megszokta a gépek zaját? - Először furcsa volt. Egy hétig zúgott a fülem, de aztán megszoktam. Most már észre sem veszem. - A kereset? - Jóval több. Ott ezerháromszáz volt, itt pedig megvan az ezerhét, ezernyolc. - Férje? - Kőműves. - Család? - Egy fiú. - Látom, ebben a műhelyben csak nők dolgoznak. 44 �— Igen. Egy férfi van, az öreg Vendel bácsi. Ő az anyagmozgató, a többi mind nő. Ez egy brigád. „Nógrádi Sándor Brigád.” — Ki a birgádvezető? — Én — mondta szerényen. Az arca kipirul a beszélgetésben. Aztán a kitüntetéséről faggatom. — Még nekem is meglepetés volt. Nem is akartam elhinni. A kisipari szövetkezetek kiváló dolgozója lettem. — Ö rült a kitüntetésnek? — Nagyon. — Elégedett ebben az új üzemben? — Mit mondjak? Szeretek itt dolgozni, megtalálom a számításomat. Jók a munkatársaim, a vezetők is rendesek, én meg becsülettel dolgozom. Esztergályos lány Paulovics Eszter, ez a bánki kislány, aki nem több mint tizenkilenc éves, a présgépen dolgozik. Ü gyes mozdulatokkal teszi a gépbe a vékony csöveket. Kis mozdulat és a gép meghajlítja a kívánt szögbe. Ezek lesznek az asztalok összecsukható lábai. Amint megszólítom, abbahagyja a munkát és nagy kék szemével cso­ dálkozva néz rám. — A kezdettől itt vaqyok. Nekem ez a második munkahelyem. — Az első? — Dunakeszire jártam a Konzervgyárba. Később nem bírtam a hosszú utazást, albérletben laktam. — Mennyit keresett ott? — Nem sokat, ezerötszázat. Ebből kellett fizetni az albérletet, élni. Alig maradt valami. Elsők között jöttem haza. — És most? — Megvan az ezerhatszáz, meg itthon vagyok. Az állandó szabad szombat is nagyon jó. Aztán elmondom neki, hogy mikor először jártam ebben az új üzemben esztergályozni láttam. — Az érdekes volt. Pulai elvtárs kérdezte, hogy nincs kedvem megpró­ bálni? Féltem egy kicsit, de a bátyám dolgozott akkor a gépen. Megmu­ tatta és már ment is. Két hét múlva megcsináltam a normát. — A bátyja is itt dolgozik? — Igen, egyszerre jöttünk ide. Ő Vácra járt a Hajógyárba. Reggel fél háromkor kellett kelnie, este ért haza. Fárasztó volt. — Hogy érzi magát itt? — Jól. Az idén kaptam kétezer forint nyereséget. — Meddig marad ebben az üzemben? — Ezt így nem tudom megmondani, de sokáig. Három napja dolgozik Ivanics Mária tizenhét éves. Három nappal ezelőtt jelentkezett felvé­ telre és azóta dolgozik. 45 �— Vácon az Izzóban dolgoztam. Bejártam két műszakba. Nem szeret­ tem azt a munkahelyet. — Itt milyen? — Még nem tudom, de a többiek csak jót mondanak róla. Hivatalsegéd volt Szikora Jánosné a községi tanácson dolgozott négy évig. Hivatalsegéd volt, kézbesített, takarított, fűtött. Aztán négy év után úgy döntött, hogy munkahelyet cserél. — Mennyit keresett a tanácson? — Ezerszáz forintot. — És most? — Ezernyolcszázat! Az édesanya Másik szerelőcsarnokban dolgozik Koczka Ferencné tizennyolc tagú ,,Ifjú gárda brigádjával". A brigád valóban ifjú gárda, az átlag életkor nem lehet több, mint tizennyolc év, még akkor sem ha az öreg Köblös bá­ csit is ideszámoljuk. Vidáman dolgoznak, a fiatalok kiváncsi tekintetével csodálkoznak rám, amint Koczkánéval beszélgetek. — Ngyorosziból járok be. Az egész brigád onnan jött. — Ott is van új üzem. Legalább százötvenen dolgoznak. — Én mégis ide jöttem. Nem akartam először eljönni, mert a téeszben dolgoztam. A tejházban. Ezerötszázat megkerestem, de két gyerek van és kell a pénz. — Férje? — Elváltam. — Itt mennyi a fizetés? — Jóval több. Kétezerhárom. — Mindjárt idejött? Otthon nem akart az üzemben dolgozni? — Nem! A lányok jöttek és szóltak. Aztán én is eljöttem. Jártam Pestre tanulni. Több ember között jobb dolgozni. Szeretem ezeket a fiatalokat. Az ö r e g szaki Alacsony, vékony ember Köblös Sándor. Segédkezik, rakja a csöveket. Hat hónapja dolgozik itt, de úgy mozog a műhelyben, mintha itt kezdett volna. Ért mindenhez. — Tehenész voltam a téeszben. Kevés volt a pénz, nagy a család. Az­ tán elmentem az építőiparba, onnan meg tovább. Közben beteg is voltam. Egyik szombaton, mikor hazamentem azt mondja az asszony: - Ott, az az asszony a feleségem! - mutat egy gép felé. — Ember, mi lenne, ha te is eljönnél Rétságra dolgozni? Mi a Rózsával már ott dolgozunk, gyere te is haza. Így kerültem ide kérem. 46 �A párttitkár Hornyák Sándor a párttitkár. Fiatal ember, nem több harminc évesnél. Az alapszervezet négy taggal alakult egy hónapja. Két fő felvétele folya­ matban van. — Ö rültem, hogy megalakult az alapszervezet ebben az üzemben. Meglepett, hogy engem választottak meg titkárnak. Komoly feladat ez szá­ momra, igyekszem jól elvégezni. — Az üzemben már két éve dolgozom. Több hónapot töltöttem a pesti központban. Jó a kapcsolat. Szeretnék hosszú távon itt dolgozni. — Feleségem tanítónő, az életemet is úgy akarom rendezni, hogy itt építsek. Most Nagyorosziból járok be minden nap. Igaz, nem nagy távolság, de mégis fárasztó. — Ebben az új üzemben teljesen új gépeket hoztak, nincs egyetlen rossz gépünk sem. — Az előző munkahelyemen tíz évig dolgoztam, nem szeretem én cse­ rélgetni. — örülök, hogy idetelepült ez az üzem és hogy így összetalálkoztunk. 1972. május 22. 47 �Bemuta tjuk V e kerdi László A Jánossy-család „Jánossyék esetében — írja Jánossy Ferencről szóló ÉS-riportjában Frank János — nem témánktól idegen, ha családjáról kérdezem. Ez kultúr­ történet.” „István bátyám — válaszolta Ferenc, a festő — költő, György bátyám építész. Úgy nőttünk föl, hogy mindhárman foglalkoztunk egymás stúdiu­ mával. Kölcsönhatás volt közöttünk. Pista Jungot, Freudot olvasott, Gyuri — Michelangelo és Rubens modorában — a Bibliát illusztrálta, én meg balatoni, gyenesdiási emlékeimet rajzoltam.” Minduntalan föl-fölbukkan a család a költő verseiben a festő képein. De mi a család? A gyerekkor közös emlékei? A szülők otthon-teremtő szeretete s ereje, ami vonzza még az őszülni kezdő fiakat is? Vagy hozzátar­ tozik a környék is, ahol fölnőttek s túl a tájak, amik a szülők életéből s emlékeiből bennük ölelkeznek? Hisz a lélek algebrája a saját nemlineáris ábrándjai szerint transzformálja a genetika törvényeit, s nem nyugszik, amíg tág hazát nem varázsol a család meghitt és szűk körei köré. A művész-testvérek apai nagyapja Kemenesmagasiban gazdálkodott. Magasi kicsi falu Kemenesalján, Sömjén közelében. „Nyári délutánokon a föld is az égnek segít itt fényes szürke színeivel — írta a tájról Berzsenyikönyvében Németh László —. Az »éter«, amelyben a költő ódái »héjáztak«, itt nem szólam, hanem fölöttünk és alattunk remegő elem.” A kék ég alá simuló szelíd és hosszú dombhát, a tágra nyílt látóhatár: bájos és fenséges. A lapály kék ködfüstjébe burkolódzik a hűvös Marcal mellett a füzek har­ mattal szőtt feje. Berzsenyi-táj. Egy Berzsenyi Magasiba is jutott: Berzsenyi Lénárd Olmützt-Kufsteint megjárt huszárezredes, aki a Jánossy-házba is átjárogatott, le is pingálta a dédszülőket. A képecskéken ugyanaz a naív báj, mint az ezredes olmützi rabtársairól festett híres portréin. Az anyai nagyatya, Hugyecz György hírneves besztercebányai építész volt a századfordulón s a század elején. Építész-inasként kezdte, s a maga erejéből, a régi céhrendszer útjain emelkedett mesterré s önálló vállalko­ zóvá. Egyetemeket sosem végzett, de nagyobb mérnök volt sok diplomás­ nál: Besztercebánya városi indzsenéreként nagy szerepet játszott a város urbanisztikai tervezésében s rendezésében. Ő létesítette a villanycentrálét, ami még ma is működik. Építkezései nem korlátozódtak városára; a z ő el- 48 �képzeléseit s munkáját dicsérik többek között a Selmecbánya i Bányászati és Erdészeti Főiskola új épületei. Különösen kedvenc területe volt a mű­ emlékvédelem: Garamszentbenedeken, Storno mellett dolgozott; a besz­ tercebányai templom- és váregyüttes, a zólyomi vár, s még egy sor szlo­ vákiai műemlék tanúskodik szakértelméről s gondosságáról. Ezen a téren is modern szellemnek bizonyult: már akkor igyekezett helyükön hagyni az eredeti köveket, amikor a restaurátori szemlélet még mindent meg akart ,,szépíteni”. De modern szellem volt más tekintetben is: a Felvidéken mindig igen erős szabadkőműves páholyok lelkes híve, aki vállalkozását nem csu­ pán sajátjának, de munkáséinak is tekintette. A századfordulói polgárság kiváló képviselője volt; a szorgalom, a törekvés és a tisztesség erényeit a közéletben s otthonában egyaránt megtestesítő s megkövetelő patrícius. Ugyanebből a szellemi s társadalmi körből választotta nejét, aki a szlovák értelmiség történetében jelentős szerepet játszó lutheránus pap-családból, a Skultétyak közül származott. Fiuk, Hudec László az apa foglalkozását követte, éptíész lett. Az első világháborúban hadifogságba került, s Habarovszból Kína felé szökött meg. Meg is állott Sanghaiban, ahol aztán sok híres középületet és lakóházat tervezett; egy hatalmas 22 emeletes bank konszernet például, a nagy szín­ házat, a városi kórházat; s ha honi látogató az utóbbi kórház előcsarno­ kába téved, ugyan csodálkozhat, hogyan került a felvidéki városok késő­ reneszánsz termeire emlékeztető oszlop- és tetőszerkezet távolkeletre? A másik Hugyec-gyerek, a kislány — ritkaság akkoriban — a beszterce­ bányai lutheránus főgimnáziumban tanult. Itt tanította s szerette meg Jánossy tanár úr, a latin nyelv és a történelem tanára. A fiatal tanár az Eötvös-kollégiumból került Besztercebányára, 1914-ben. Az Eötvös-kollégiumba egy országos latin fogalmazási verseny juttatta be; épp idejében, mert szülei nehezen tudták volna tovább taníttatni. Ekkorra már meglehetősen elszegényedtek a jó öregek; mire nyolc gyermekükből ötöt kitaníttattak, férjhezadták a lányaikat, addigra a magasi föld icire-picire zsugorodott. El is költöztek legnagyobb leányukhoz Komáromba, ahol a legkisebb fiú a Bencéseknél járta ki az algimnáziumot. Azután Pozsonyba került, a nagy­ múltú Evangélikus Liceumba, ahol immár két évszázada tanultak nagy bé­ kességben szlovák, német s magyar anyanyelvű ifjak tudományt és ember­ séget. Innen jutott be a latin verseny győzteseként az Eötvös-kollégiumba. Latin nyelvtudását kiválóan hasznosította történelmi studiumaiban; az okle­ véltan nagymestere, Fejérpataky László fogadta tanítványául. Doktori diszszertációját a Mátyás-kori jobbágyságról írta, s a jobbágyság történetétől sohasem szakadt el teljesen, ha a tanítás s a mindennapi gondok másfelé terelték is közben az életét. Ma, nyolcvanévesen, újból évek óta a jobbágy­ ság történetét kutatja, az 1828-as Conscriptio genera lis kritikai kiadásához dolgozza föl a levéltári anyagot az Akadémia megbízásából. Közben diákok generációi kerültek ki a keze alól. Az első érettségiző osztálya nemrégiben hívta meg Besztercebányára 50 éves találkozóra. Egy­ kori tanítványai — közülök ma többen a szlovák nép szellemi kiválóságai — nagy szeretettel köszöntötték régi történelemtanárukat, aki a háború nehéz 49 �évei alatt a népek s emberek egyenlőségét, a toleranciát, a megbéké­ lés és a humanizmus történelmi szükségszerűségét tanította s példázta. Kérte is a csehszlovák állam a háború után, hogy maradna Beszter­ cebányán, de ő nem akart elszakadni szüleitől s szűkebb hazájától. Elfo­ gadta a Budapesten kínált állást, az Erzsébet Nőiskolában. Csakhamar át­ került azonban a Fasori Evangélikus Gimnáziumba, s hosszú és hasznos tanári pályája ettől kezdve ezzel a nevezetes iskolával forrott össze, ahon­ nan annyi sok tehetséges diák indult el az országos hírnév vagy egyenesen a világhír útján. Jánossy tanár úr egykori tantíványai között is nem egy neves történész akad; tudósok és professzorok. De hosszú és türelmes mun­ kájának legfőbb eredménye nem ez, hanem az a sok-sok, igen különféle foglalkozású ember, akiket humanitásra és a felelősségtudásra tanított a történelem parancsaként. Nyilván sok tanítványa emlékében él arca s szel­ lemi portjéja úgy, ahogyan fia — tanítványa ő is — vázolta verseiben. A bölcs tanár nemes humanizmusa és az energikus patrícius-asszony célratörő határozottsága formálta az otthont, ahol a három fiútestvér mű­ vésszé nevelkedett. Pista még Besztercebányán született, Gyurka és Ferenc öccse már Budapesten. Eleinte a Fény-utcában laktak, a Vár és a Város­ major volt gyermekkori csatangolásaik színhelye. 1929-ben a Damjanichutcába költöztek; a Fasor környéke és főként a Liget volt ekkor gyerek- s kamaszbolyongásaik színtere; egy szegény középiskolai tanár fiaihoz illő lombfedelű gyerekszoba. Közös ismerősök, közös barátok, az érdeklődés és a tájékozódás kö­ zössége kapcsolja és kalauzolja ekkor a három testvért. És az otthon pola­ ritása: az értelem mélységes embersége és a szeretet tudatalatti mélységei. Egyszer Ferenc, aki már kamaszkorában mutogatta oroszlánkörmeit, rátartiságból liftaknába lépett. Még jóformán el se indultak haza az összetört fiúval, az anya már kétségbeesve rohant elébük: megérezte a szerencsét­ lenséget. Vagy talán már elköszönéskor meglátta féltett fia arcán a vészt? Hisz mindenkinél jobban ismerte nagy alkotásokra és nagy szenvedésekre elhivatott gyermekét. Dehát a zigazi családokat nem utolsósorban épp legenda-teremtő erejük jellemzi. Nem véletlenül helyettesítették okos és ki­ ábrándult írók őrült századukban családregényekkel a nagy eposzokat. S akár az epikus hősök, a Jánossyak is szereplők külső körét vonzották maguk köré. A komolyszemüvegű, csupaszív proletárfiú, az ál-blazír Pilisi, rég legenda maga is; a magasi nagynéni, a másért-munkába-görbülés — vagy a Földanya? — megtestesülése; a cinkearcú, a bársony-tehény-szemű, meg a szitakötő-tekintetű lányok; Harry, a nagy harlekin-teológus, s ki tudja hányan még, hisz a testvérek szétválása és „önállósulása" után is érint­ keztek és csatlakoztak Pista és Ferenc külön körei. Ferenc zajos festő-életét nők és barátok óvták és rontották, míg szerencséjére, végül megtalálta a maga Gachet doktorát Balassagyarmaton, Samu főorvos személyében, aki baráti türelemmel s páratlan szakértelemmel vezette vissza a festőt a fes­ téshez. Úgyhogy Budapest s Bázel után új korszaka jogán Ferenc ma már nógrádi: balassagyarmati festő, s a nógrádi tájjal congeniális új képei a város hírét-rangját is szolgálják. De a kibomló, szétszakadozó s összefonódó szálakat legfönnebb egy családregény foghatná össze; itt csak annyiról kelett szólani, amennyi elég 50 �a testvérek művészetében oly erős társadalmi kötődések, felelősségérzés és társaslélektani érzékenység megértéséhez. Megértéséhez? Helyesebb tán, ha elfogadásról beszélünk. Mert elő­ ször is el kell tudni fogadni azt a mélységes és eredendően egalitarisztikus, a dolgok és emberek mindenféle alá- és fölérendelését kerülő szemléle­ tet, ami műveikben megnyilvánul. Az építész merészívű, nem lineáris térképző formaritmusaiban, a festő alakok s dolgok objektív viszonyait, azaz az egy­ más mellé rendelt térbeli s egymást követő időbeli konkrét meta-formáit kereső „szürrealizmusában”, a poéta nyelvének expresszív, „primitív" — az­ az elsődleges — képi erejében, konkrét metaforáiban. Azt a szemléletet, ami a keletközépeurópai népek gondolatvilágéban s érzelmeiben hosszú századok közös szenvedései alatt kifejlődött. Mert a Jánossyak a magyar s szlovák kereszteződés átlóiban ennek a középkeleteurópai realitásnak a művészei. Szíj Béla Jánossy Ferenc Már megírtuk másutt is, hogy a második világháború utáni fiatal mű­ vésznemzedék egyik legbiztatóbb képviselőjét láttuk benne. Azóta sem csalódtunk képességeiben. Teljes odaadással, mondhatnánk szenvedélyes erővel festett és fest ma is. Bármilyen szigorúan vizsgálnánk életvitelét, az alkotómunka szempontjából csak elismeréssel szólhatunk róla. Túl van éle­ te delén, bizonyos összegező értékelést is érdemelne. Erre bizonyosan sor kerül a közeljövőben, most azonban csak néhány jellemző vonását idézzük fel gazdag művészi arculatának. Gyermekkori élményeit is a rajz és a festés útján tudta igazán átélni. Csataképeket festett, játék ólomkatonáinak csatáját. Már itt megmutatko­ zott valami abból, amit ma heves, vérbő festői alkatnak nevezünk. — Kezdet­ ben magán-festőiskolákat látogatott, s nyári szünidejében ismételten meg­ fordult Nagybánya művésztelepén, ahol az utolsó „régi mesterek” Mikola András és Krizsán János korrigálták tanulmány jellegű műveit. — 1945-ben iratkozott a Képzőművészeti Főiskolára. Mielőtt itteni jeles mestereit emlí­ tenénk, hadd szóljunk arról a pezsdítő szellemi légkörről, amely már a szü­ lői házban, különösen két bátyja társaságában őt körülvette. A költő-műfordító testvér mellett a klasszikus és modern irodalom nagyjaival ismerkedett, vers és próza egyaránt érdekelte. De mennyire más az, ha az ember csak olvas, vagy ha egyúttal kritikai szemmel értelmezi és ér­ tékelni is tudja a megismert műveket. Különösen az elolvasottakat. Ő sokrétű­ en és behatóan értelmezett mindent, és ami a legfontosabb, mindent a festéssel és a rajzolással hozott összefüggésbe. Hol lírai hevülettel, hol re­ génybe illő szenvedéllyel tudta és tudja ma is előadni élményeit. Alkotásai 51 �előtt állva nagyon sokszor a páratlanul gazdag élményanyaga tűnik sze­ münkbe, s az a készség, hogy az élet kisszerű dolgait is jelentőssé, felfo­ kozottá tudja tenni. Ám bármily bensőségesen éli is át az élet valamely tör­ ténését, s bármilyen felfokozott emberi és művészi jelentőséggel bír is szá­ mára a jelenség, azt nem felejti, hogy a jelenségvilág mögött az élet min­ den megnyilvánulásában ott van a rejtettebb lényegi világ, melyben a dön­ tő törvényszerűségek uralkodnak, s e törvényszerűségeknek kell érvényesül­ niök az alkotó munka folyamatában. Ez az állandóan jelenlevő felismerés vezeti munkája tartalmi és formai vonatkozásaiban egyaránt. Ezen a pon­ ton tudjuk legjobban érzékelni művészi kvalitásait. Mindig bátran merül el a dolgok bonyolult és sokrétű festői értelme­ zésében, de mindig a lényeges elemeket emeli ki és ezek összefüggései teremtik meg alkotásainak különleges világát. Az érzelmi gazdagság mel­ lett a logikai rend, az építkező stílus sugárzik át képein. Itt látjuk a másik testvérrel való szemléleti rokonságát, illetve azokat a kölcsönhatásokat, melyek alkotó munkájukat elevenen átjárják. Nem mértani formákra emlé­ keztető motívumok rendjével tölti be képeinek színterét, ellenkezően, na­ gyon is sok lelki vívódás találkozik képzeletvilágában és tükröződik alkotá­ saiban. A természet lírai szépségét feltáró művektől a tragikus emberi sors örvényeit bemutató, s azok szereplőivel együttérző alkotásokig nagyon sok­ féle probléma talál értelmezésre ecsetje nyomán. De az értelmezés, a sok esetlegesből kiemelt lényeg mindig különleges hangsúlyt nyer. Ezt érezhetjük fiatalkori szürrealista rajzain, metszetein, amikor a kép­ zelet látomásos erővel szárnyalt, de ezt láttuk akkor is, amikor a tárgyi világ, a „kézenfekvő valóság” követelte képi megjelenítését szocialista tendenciájú, tematikus kompozíciókban. — Mednyánszky László festői világa talán főiskolai mestereinél is nagyobb útmutatást adott számára. Megér­ tővé tette az élet sok olyan jelenségével szemben, amelyet sem a művész­ képző iskolák, sem az esztéták elméleti fejtegetései nem tudnak megma­ gyarázni, megszerettetni. Szőnyi Istvántól sokat tanult a mesterségbeli is­ meretek szempontjából, Kmetty Jánosra annál is inkább szívesen és hálá­ val gondol vissza, mert szabad mozgású és mégis fegyelmezett festői fej­ lődésre találhatott mellette. De az élet sok nem várt ellentmondást is tar­ talmaz az ember számára. Jánossy Ferenc éppen nem volt kivétel. Alkotásai mindig a legeredményesebb magyar festőkéivel szerepeltek a fontosabb hazai kiállításokon, s külföldön is szép sikerei voltak. De a sikerért nagyon meg kell harcolnia, vívódások és kudarcok, tragikus ha­ nyatlások és reménykedő újrakezdések útvesztőin halad a művész. Közben születnek alkotásai. Kevés olyan művészképző iskola van, amelynek hatása ilyen esetekben érezhető lenne. Inkább Mednyánszky László művészi maga­ tartása mutatta meg azt, hogy alkotói magatartásunkat minden körülmé­ nyek között meg kell őriznünk, s a művészet számára akkor is maradandó értéket adhatunk, ha a látszatra esetleg kevéssé jelentős dolgokat is ész­ revesszük és festőileg értelmezzük, de különösen jelentőset adhatunk akkor, ha észrevesszük az élet ellentmondásait viselő ember sorsát, akár az igaz­ ságtalan társadalmi rend miatt, akár az egyéni esendőség folytán lett is az ember ennek a tehernek hordozója. 52 �Jánossy Ferenc újabb művein több szép jelét látjuk az utóbbi problé­ makör megoldásának. De most is a lényeges összetevők helyes megkere­ sése, s ezek rendkívül gazdag festői értelmezése valamint logikus elrende­ zése jellemzi. Csak halvány körvonalakban tudtunk rámutatni művészetének tarta lmi és formai sajátosságaira. De művei minden esztétikai elemzés nélkül, ön­ magukban is dicsérik mesterük képességeit. Sok hazai és külföldi gyűjte­ ménybe elkerültek, a Nemzeti Galéria hat művét őrzi. Mi pedig érdeklő­ déssel és megbecsüléssel nézünk további munkássága elé. Vekerdi László Jánosy István Jánosy István 1919-ben született és a második világháború apokalip­ tikus éveiben érett poétává. A felszabadulás után jelentek meg első versei a Magyarok-ban, az Újhold-ban s főleg a Válasz-ban. Vas István, aki Já­ nosy első verseinek útját egyengette Eliot-versek fordításával bízta meg az ifjú költőt, s őt szinte szellemi hazaként fogadták be a fenséges angol fényes vigasztalhatatlanságú versei: a Hamvazószerda, a Pusztaföld. Jánosy első kötete, a Prometheus 1948-ban jelent meg; 1944 és 1948 között írt verseit tartalmazza. A versek az elszenvedett szörnyűségek ellen tiltakozó lélek iszonyáról, borzalmas álmairól, a menekülés szívtépő izgal­ máról, a megmenekülés alig vagy csak félig elhitt valóságáról, az életet kereső értelem félénk első próbálkozásairól, a szerelmet kereső élet félszeg és kócos kamaszságairól szólnak bontaná az elemzés róluk a racionáli­ san megfogalmazható rétegeket; ám a lényeg a lebonthatatlan, analizálhatatlan és racionálisan megfogalmazhatatlan, noha egyáltalán nem irra­ cionális valóság, melynek nincsenek rétegei csak pólusai: egy borzalom­ pólus és közöttük lilavillanású szikraszilánkok valószínűtlen fényében tündöklik és tűnik az élet. Pokoltánc, szarvasokkal, találta meg évtizedekkel később a költő a cí­ met az akkori évekhez s a szintézist ifjúsága - ifjúságunk — kibékíthetet­ len pólusaihoz; akkor azonban még nem a szarvasokkal lépkedett kék vi­ galomhoz, hanem sunyin kifelé köröző borzalmas sárga gázmaszk-szemektől menekült, futott volna tintasötét éjben lilavillanású sötét bársonyszok­ nyákból világító pihés, nyurga térdek közé. „Szürrealizmus” — mondják az irodalomtörténészek. De mit tudják azt a tudós irodalomtörténészek, milyen az, amikor az ember kimondhatatlan iszonyatból s biztos halálból menekül­ ten annyira erősen vágyik az örömre, hogy fut előle saját rémképeihez? „Való vagy? — Nyelved kis csúcsát / — csibész — rámöltögeted. / Mozart dallamra csattog a szád, / míg a föld peremén vérpöffeteg / buggyan fel omlón. Rőtlila rongyok / lebegnek előtte. Nő feléd: / Feltornyosuló boszor53 �kánykontyok, / s guruló koponya . . . A lenge lég /vízzé sűrüsül ajkadra tapad. / Kinyitja lassan a szád a halál. / Bukfencezve cikáznak a fényha­ lak / szemed alá, hónod alá. — "És mit tudják azt az irodalomtörténészek, milyen az, csókon is, ölelésen is halottakkal osztozkodni, mit tudják, milyen szerelmesen sétálni szélsodrotthajú lánnyal romok közt, miközben „Fakó, szemmelverő gödrével ránk figyel megannyi szemnyílás a föld alól merőn.” A népmese, az ismerte és kifejezte ezt is: „Megy egy élő megy egy holt, félsz-e anygyalom” énekli a holdfény ezüstfekete árnyaiba burkolódzó er­ dőben a halott vőlegény az álmaiból elragadott menyasszonynak. És „sohasincs föld a talpunk alatt.” Bizony nem szürrealizmus ez, hanem pokol­ tánc. De mégsem szarvasokkal, vagy még nem szarvasokkal. Seholsem vol­ tak, késtek a szarvasok. A szarvasok, a lélek élet-tisztelő és ember-szerető érzései, messzire menekültek a háború iszonyatos vérengzései elől és most nagyon lassan merészkedtek elő. Megelőzték őket, világszerte, a farkasok. A költő a hatalom anatómiáját egy nagy eposzban tárta föl: ez a Rá­ kóczi ifjúsága. Különös eposz. Versformát halmoz versformára, a Balassiverstől a Füst Milán-i szabadversig úgyszólván mindent, amire csak a ma­ gyar nyelv alkalmas volt. De nem valami korfestő „barokk” manérból, in­ kább a magyar vers mérhetetlen bőségét vonultatva föl a kor korlátozó s elsekélyesítő irodalmi gyakorlata ellen. Lehetetlennel határosra vállakozik: százados formákat ötvözve modernnel megmutatja a régi korszerűségét s a mai értékek forrásait. Visszapörli a magyar poézis múltját. Az egészet és oszthatatlant. A régit is, de azt is, amit tegnap temettek el a Válasz-szal és az Újhold -dal. A kuruc dalokat és Zrínyit, de a zsoltárokat és Sinka balladáit is. Petőfi tündér tisztaságát, de Weöres kígyózó jelentésváltozá­ sokkal borított meduza-költészetét is. Ady lobogását, de Kassák kérlelhe­ tetlen követelményeit is. És végül önmaga előző korszakát, a Prometheuszciklus vérszín borzalmait és bíborlila bánatát. A magyar vers és a magyar nyelv szabad portyázó hadait vonultatja fel a lelógó, lepcses ajkú Leopold, az emberfejű vadkan majdnem mindenhatónak tűnő hatalma ellen. Az eposz Rákóczi neveltetésében s népére találásában formál a versáradat köré keretet és szerkezetet, melyben kibonthatja s szimbólummá avatja a Zrínyi sors tragikumát; a Zrínyi halála a nyitány, ami után, akár egy közép­ kori világszínpadon, vonulnak vég nélkül, konkrét jelképek gyanánt hordoz­ va a vers élő valóságát, a Habsburg-hatalom-gyötörte s ellene lázadó pórok, katonák, asszonyok. A Rákóczi halála Jánosy életének hét éve: az ő ifjúsága ezzel a híd­ dal ívelte át a Prometheus-ciklus lidérc és tündérvilág meg a hatvanas évek verseit elválasztó idő-szakadékot. „Te kaptad lelkem minden kék borúját írta évtizedekkel később, Rákóczihoz — Néped sorsát csontomban éltem át, mint szívet préselő orv anginát, és elhagyott a kócos ifjúság." S a helyén? „Munka marad, kemény hétköznapok.” Bolyongás és el­ tévedés a Mahabharata és a Ramajána végeláthatatlan dzsungelében, az elme fegyelmezett lépései ajtótól-ablakig Milton börtönében, vágyakozás Aiszkhülosz örökkék ege alá az újpesti tűzoltótoronyra néző virágos ablak szűrt fényei mögül. Vajon nevet-é a fordító is a gáláns és pikáns Lukiánoszszal s vajjon őt is lelkesítik Pindarosz ódái? Aligha találhatnának a fordítók 54 �jobb jelképet maguknak a Gályarabok oszlopánál, mely szerényen és el­ szántan áll Bocskay mellett a Nagytemplom, az ablakrácsba-szorult liceumfa és a Kollégium keretezte téren, Magyarország tán nem legszebb, de kétségkívül legmeghatóbb terén. De a fordítókért nem jön Ruyter admirális, hogy kiszabadítsa őket. És sokan úgy odaszoknak a gályapadhoz, hogy tán már akkor se mennek, ha letörtek a láncok. Mit is kezdenének a világban, melytől elszoktak, s mely idegesen és gyanakodva pislog rájuk? A költőnek persze néha-néha könnyebb is lehet a rabsága: kongeniális társ gályájára kerülve, majdnem sajátjának tekintheti a célt, mely felé homloka verejté­ kével evez. Jánosy Rámajánája és Miltona Vikár Béla Kalevalájához, Babits Dantéjéhez, Devecseri Homéroszához és Rákos Sándor Gilgameséhez ha­ sonlóan immár a magyar irodalom része is. Közben azonban eliramlik az élet, és lassan gyűlő versek sürgetik a saját sejtések kimondását. ,,A por száll / homokórádon! Ami benned őröl,/ mondd ki utolsó / hattyúdalként!” — írta Mozart ürügyén 1959-ben. A vers különben Jánossy programjának is tekinthető a következő évtizedekre: ,,Iszisz, Oszirisz . . ./Béke-istennő, ki rügyet fakasztasz / haldoklók lelkében is felűzöl: / népmeséből szőni örök Tavaszt a / Pénzsivatagra:/ Nem ismerni az emberformáló nagy mítoszok és ősképek aktualitását szinte az első sora­ itól kezdve, de csak a hatvanas évek fölvilágosodó légkörében vált a miti­ kus-racionális látás versei alapszemléletévé. A Prometheus-korszak versei dallamain repülni / át a halálon . . .'Érezte és éreztette Jánossy költészete bosszút, a kór szegényt mind / istenné emelni, letörni Rangot, / és Sarastro egy lélek vergődő vallomásai, a Rákóczi ifjúsága a költő maga-befalazása népe várába, a hatvanas évek versei az emberek kolektív kötöttségeit, kín­ jait, kötelességeit és boldogulását mutatják meg lélekformáló ősképek fé­ nyében, vagy egyszerűen a mítosz képeibe s közérthető tisztaságába emel­ nek - s ezáltal föloldoznak - kimondhatatlan szorongásokat: félelmes, fájó, boldog vagy egyszerűen csak létező emlékeket. Hisz „Utunkban egyre na­ gyobbak az emlékek göröngyei.” Mítoszok és mesék határán járva persze a leginkább tulajdon emlékek s érzések is közössé változnak; a Les adieux című csodákra nyíló szerelmes ódában például a hála, az aggódás és a sze­ retet a jövőt menti a tolvaj Ráksasza, a halál elől Philemon és Baukisz ős képébe: „Eggyé váltunk mi már: / átjár a szél, átjár a napsugár,/ s mint a hóvirágok, a rügyelvelek: / böknek át rajtunk a tizenévesek.” S épp így és ezáltal figyelmeztet folyton az ország gondjaira és jövő­ jére, keresi a modern élet ezernyi bajától elgyötört és ugyanakkor ezernyi lehetősége által kecsegtetett ember helyét a világban, a hazában. A nép­ szaporodás fenyegető csökkenése, a gépi civilizáció és az elgazdagodás ve­ szélyei, az emberek növekvő közönye egymás iránt s környező világuk iránt: szüntelenül vissza-visszatérő témái újabb verseinek és néha már majdnem prófitikusan hirdeti a megértés, a tolerancia, a kölcsönös érdeklődés, a köz­ életi felelőség és mindenekelőtt a szeretet nélkülözhetetlenségét és elsőbb­ ségét. Azaz „kollektivista" költő, abban az értelemben, ahogyan Veres Pé­ ter használta a szót utolsó éveiben írt, eligazító tanulmányaiban. S akkor lett kollektivista, amikor költőink többsége, élve a hatvanas évek szépen de­ rülő szellemi égboltja alatti lehetőséggel s szabadsággal, olyasféle „indivi­ dualista” és „szürrealista” mélységek felé tájékozódott, amilyenekkel Jánossy 55 �indulása idején az ötvenes évek elején birkózott. Nem mintha ő végleg el­ hagyta volna ezt a világot; az Ophelia - amit méltán emelt ki a Kukoricaistennő-ről, Jánosy legújabb kötetéről szóló értő ismertettésében Sinka Er­ zsébet — egymaga mutatja, hogy él benne ez a világ ma is, felejthetetlenül. „Őröl a malom, őröl. Zizeg a patak, / csapkod a todra, duzzad a sodra, gyorsul az ár.” De a kerék kelepe alól az összetört test a borzalom mélysé­ geiből a felelősséget hozza fölszínre: a tetemrehívás balladás döbbenete öt­ vöződik a szürrealista képek villódzásaival. „Szándékok, jóakaratok, az, ami az emberekben csak belső indulat — rejtett lehetőség csupán. Érték csak az lehet, ami külsővé válik; a remetének nincs értéke, az aszkétának sincs, érték csak emberek között van, csak a megtestesült érzés és gondolat lehet érték, ha tárgyiságában az emberek magukra ismernek, ha igazi, korhoz kötött, de a koron túlmutató emberségük mutatkozik meg benne.” Bretter György, a nagy kolozsvári filozófus Laokoón mítoszát értelmezve írta ezeket a szavakat, melyek tán jobban megértetik az én dilettáns dadogásomnál, miért és ho­ gyan fordul Jánosy legfontosabb közösségi mondanivalóival az emberiség és a magyarság nagy mítikus ősképeihez és meseképeihez: a Földanyához, a Kukoricaistennőhöz, Jézushoz, s mindenekelőtt a gonosz farkasokkal küzdő s őket végülis elűző Szarvasokhoz, akikkel a mítosz síkján természetesen a madaraknak prédikáló, farkast megtérítő Szent Ferenc is azonos, de a gyil­ kos golyó elé álló Gandhi is, de a minden Feketéért, tehát a fehér négere­ kért is meghaló Martin Luther King is. A mítoszok művészete - amint azt a Jeszenyin emlékére című Jánosy-versről Sinka Erzsébet írta — az azonosulás művészete, s „mint a kamaszkor - kaleidoszkóp-világ, / mit sóvárogva egyre forgatunk: / mikor leljük meg benne / tűnt ifjúságunk, magunk?” Mikor? Persze soha. A kozmikusa n tág mítoszokra Jánosy költészetében a sztoikus bölcsesség rímel. „Csillag se csillog. / Hátunkra vesszük csiga­ házainkat.” És ez természetes, hiszen ez a szintézis Arany János és Juhász Gyula öröksége. És Berda Józsefné, akit Jánosy István, kicsit tán önarcképét is formálva emelt az újpesti hétköznapok mítoszába: „A hídnál a lenyugvó Nap / lenge lilája játszik. / Meglódul a világ, / körhintaként lebeg. / Köréjük gyűlnek / mind a kóbor ebek, / orcátlan verebek. / Az óriás-daruk mind / len­ getik csőrüket, / s a vízből a sok süket / hal kidugja orrát . . . / A buldózer is tátja a torkát, / s a búsképű villamos / áramszedőjével integet, / S a költő a fényben két karját kitárva / az állatokat megáldja.” 56 �Jánosy István Egy tanár emléke Előttem arca: bölcs, kutyahű szeme, deres bajusza, ékszerű álla, nagy, rembrandti homloka fehére, és mosolya: szüretek kavargó viháncain túl sárga, lilás, smaragd szőlőhegyoldal, szilvasor között ringó takarulószekér a vérevető nap arany tüzében. Emlékekből szőtt álmodozás. Tüdő­ vészes leányka holdszerűen fogyó kísértet-arca. Egyre árnyabb, s távolul úgy, ahogy elfeküsznek jegenyeallék árnyai a tűnő alkonyvarázsban. - Munka marad, kemény hétköznapok. Fiúk zsibongó arcai. És feledés. Bolondos nagy szurkolás: könyv izzad a pad alatt. Hány pele-, macska-, őzszemű gyermekarc keményült jellemmé szavától. S földreomolt letarolt reménnyel: tarolt a Sors. De ő a Kossuth-napon, hogy itt dübörgött teutoni tank dühe, s országúton vonultak árnyak, s dőlt el a gyenge: megálljt kiáltott, mert a kimarjult, sanda, kaméleon­ korban komolyra vette az ős Ne ölj-, Ne árts-parancsot egyszerűen, mint a nap egyszerűen sugárzott a Marcal-menti földek arany-bíbor, s harmatbaszőtt, zöld csíka ira, ezüst, bolyhosfejű fűzfákra, néma, jó legelőkre, kövér gulyára. Testvére mind megholt. Legutószor Az, ki csak adott, csak önmaga roskadott — görbült anyó . . . Vele beszélget, s jár az akácaszegett dűlőkben, és látja égbenőtt, bekötött fejét: már együtt lépik végig a temetőt, élő, halott . . . de vén fej, új kedv: zsondul a szelleme kék tavaszba. 1959. 57 �A nagy karnevál Gyurka öcsémnek Vörös és zöld-lila neonfények játéka, fénykígyók vonaglása az utcakövön . . . Menni, menni, menni, menni. Mennyit bolyongok így. Felkeresem emlékeimet. Havazni akar, de nem tud. Feltámadnak a halottak százszín-kockás harlekin-ruhában, s körülöttem ólálkodnak: végre velük törődjek! Pilisi, te komolyszemüvegű, ál-blazírt, csupaszív proletárfiú, most nélküled járom a régi bomba-szabdalt utcákat, csak a szél fú át a csontjaimon. Együtt éltük a nagy Vér-karnevált, s most báriumtól puffadtan fekszel a túlvilág műtőasztalán egy nő miatt . . . És Zsuzsó, te, cinkearcú, korompillájú, bársony-tehén-szemű, látlak kis vargánya-irhakabátodban, jössz velünk sárban, fagyban konok-híven . . . Most jut eszembe, Veled sose táncoltam, a többi lánnyal, minddel . . . Hol vannak azok is? Szitakötők, hova röppentek akácavirágos éjben? Ö tvenemeletes házak kősivatagában, te, cinkeszemű, mért ittad le holtig magadat, s mért nyested át ereidet? S hol van a híd karfáján sétáló Vérfagyasztó, s hűséges atyai árnya, a hű Kutya? S réghalott Schumann, szélzúgás-dallamaid miatt sokáig éltem-hittem: hogy a Te lelked tért vissza bennem, míg harcoltam Chiarináért, a láng-ég-naphalszeműért - Rajnába húzott a Napszikrás tavasz . . . Egy Á-húr csengett fülemben, őrültként vertem a zongorát . . . Nézzétek, színkockás harlekinek, én, a zárt versformák fegyverkovácsa, már csak ilyen sorokat írok. Széthulltak az emberek, mint a szökőkút tűzezüst vízindái, 58 �s nem tudom összefogni markomban őket . . . Pedig nagyot álmodtam: Minden világ szegényeit, társtalanjait, akik társ után sírnak, loholnak, meghívni egy nagy Álomkarneválra, hol mindenki társra talál szíve szerint csillagpókszőtte kristálykupolában - óriás ringlispil az Ég küllősen szétfutó szivárványszalagokkal, s a forgó fókuszban kisdedét szeretné egy anya bepólyálni, de a kis vadóc mindig szétrúgja a pólyát. Fecskék szállnak körülötte dalolva: „Ez lesz minden gondja a világnak, mert a fecskék fészket rakni vágynak!” S a repülők is a fecskékhez csatlakoznak, s forog a kék ringlispil: hullámzó lovakon gyerekek lovagolnak: kocsiztatják a napkorongot győztesen. S körül a görög kardalok, templomok, vázaképek szép ritmusával táncol mindenki halkan: kék világban szépen élni, szépen mozogni, szépen cselekedni — ez az egyetlen Törvény! Ö csém, kivel alig beszélhetek, mert annyi a munkád, hát építsd egymásután a magasházakat, a Legszebb Ritmussal helyezd a Térbe, színezd ki szépen, szivárványszínekben: készíts helyet a Karneválnak! 1960. Hviezdoslav-hoz Néha elvágyom oda, hol születtem, hol tintazöld Ég-fa-magas fenyők zúgnak fejünk fölött, s a szürkületben csúcsok tűnnek: némán emlékezők, hol enziánok, órjás margaréták, hol a szurdokból gyógy-forrás buzog, a faházakon hímes ősi minták . . . benőtt ösvényen kis szamár szuszog. Völgyekben templom ékszerül fehérük; benn őz-szemű, mélázó Máriák; arcukra véste a mester, a régi - kimondani nem tudva — bánatát. 59 �Autón hazatérő TSz-parasztnők ajkán fölcsendül még az ősi dal és vasárnap föllobbannak a kendők, réklik: sugárzó száz virág rivall. O tt a városnak ugyanaz a szíve, mint a falunak — egy lelket beszél: a főkötős mamát a város szépe nem szégyenli — varázsa benne él: hanglejtésében, pajkos mosolyában és a művész is róla álmodik. Erdőn látom főkötős dédanyámat, szánkó viszi a kékes alkonyig. Szánkó visz engem kékes alkonyig, benn mint film fut a múlt vissza: nagy szelíd fenyőzúgásban, vég testvéri csöndben összebújnak magyar és szlovák őseim. „Embert többé ne bántson, öljön ember!” - ezt sikoltják Véres szonnetteid...; harminc éve, öntépő gyötrelemben zúgták Prometheus-szonnetteim. Magyar vér is folyik a Te ereidben. Szlovák vér is folyik az én ereimben. A Te szellemedben és Arany szellemében testvérré egyszer itt összebékül minden. Brunszvik Teréz szelleme válaszol a személye körül föllán go lt vitára Ha már a kérdés fölmerült most, holtom után száz évre, bizony már kivallhatom: lelkem, testem Ö vé volt. Fuldokló csillagomnak Ő lett sámán-vezére. Oly gyötrelmesen titkoltam . . . Szürke, szegényes szellemem percre tán fölizgatta Ő t . . . Vagy mért ajánlotta nekem a legfélénkebb vallomást: halk örömét a könnyeken? Szelleme szellememet magába nyelte teljesen. Miért maradtam vénlány? Miért áldoztam szegények, s lányanyák csecsemőinek minden időm és életem? Vagy miért neveltem volna kis unokahúgomat egy mártír-forradalmár hősi hű szeretőjének, 60 �honlányok képzőjének, kit majd holttá fojtogat Kufstein nyirok-szakáll boltja, ölve szuvas tüdejét, arasznyi kis idejét hiéna-álmokba oltva? Mindezt mért tettem volna, ha nem Ő nekem az Ég? Hogy sarjam született tőle? Vallani erről oly nehéz. Teleki Blanka és László, Lövei Klára, Karacs Teréz, e lelki gyermekeim mind: dallama testöltései! Két arckép 1. S C H U M A N N RO BERT Rajnába húz a napszikrás tavasz . . . El az emberektől! Bensőm, amely nekem a Minden-egység, csak gúny, kénkő, vitriol nékik. Zárd el a filiszterektől, de zárd el kedveseidtől is, kik nem, mint te, a sértett kagylók gyöngy-izzadó kínjára születtek. Csókodba lúgkő ne vegyüljön! (csellóverseny) A cselló búg, a búcsú-bűvölő. a lélek merülő búvárharangja, léleké, ki érzi: hiába ölti föl évről évre a tavasz csörgős bohóc-álcáját . . . Merülve önlelkem búvárharang-végtelenébe, rohanok a Rajna húzó habja felé a gyerekkori Álomkert felé, Klára-Loreley felé, húz, húz át a korláton, hogy a test végre lebeg, angyal az angyal mellé . . . A szél égbe fújja a fürtöket, a vízben kettős halpikkely-comb fonódik körém és hűs csókja csitít . . . (Egy mord halász odaevez, kifogja; de lelke nincs, már csak a cselló bársony búgása bong és húz, búcsút mint a kékülő múlt) 61 �(hegedűverseny) A Fekete Sárkány torkában a sötéten át is ott vakít ölembe hanyatt homorítva lehanyatló fejével hídív, álom-hosszú csűdjeivel Klára túlnyurga teste (föltépve fekete ruhája): mint csellón, játszom a húsán Angyal-ifjú lettem: az evangelista János, s közben ugyanő ugyanakkor ott áll a Fehér Sárkány torkán belül a láng-ablakú gótikus főhajó egybefolyó szivárvány fény-bóbitáiban, földigérő vízikék, sokredős kristályingben ott áll a közép felé magasodó orgonasípok előtt a szélső angyal ragyogó kisgyerek-arccal, gyerekes fürtjeivel elragadtatva nézve előtte a keresztboltból lecsüngő görcs-ín feszületet, s énekli a Bach-mise Incarnatus-át és Crucifixus-át, s hátul az orgona sípjai mind, kristályvízesés, peregnek fürtjeire. Ifjúvá lett János mint hegedűt tépem, zúgatom Klára testét, pizzicato csípem a húsát: lássa a kín, s a kéj valódi arcát, lássa, mi választ el tőle és testemtől örökre. 2. FERENCZY BÉN! (Még halála előtt írtam) Ametiszt-kristály áttünő arca szinte már anyagtalan; aquárium-hal-fátyolos szeme túlról néz vissza a harcra, melyet még vívni kellene annak, ki él még, de ő már béna a szóra, a harcra, visszanéz onnan, hol még nincs árnya a fáknak, s kisdedvivő anyák csupaszon járnak, putto -kisfiúk ágakon másznak, 62 �ág-vézna kamaszok álom-tó szegélyén kagylókkal kacsáznak: cölin ég előtt arany a testük; hol a gond mélyutait hiába keressük: az ölelést, ártást, bánatot; onnan túlról néz, pedig még él: teste Jób-kínok hatvány halmaza, annyit panaszol verdeső-fecske-szeme, annyit szeretne mondani, s csak igen-nem a szava; szüntelenül csak ujjai járnak, s mint gyermek talált kincseit anyjának, úgy hoz elibénk árnynélküli fákat, kisdedeket, sugár anyákat . . . És mi nyűgünk feledve kiáltunk: hisz épp ez, amit gyermekként láttunk, s holtunkból tápászkodva így élni sóvárgunk! E faunos-pásztorlányos maszkabálon, ami lehetetlen: az Időt pergesd vissza, míg árnyék-testünket az álom, a kisdedkor fölissza, hisz csak a szelíd, a tiszta lép túl a Halálon. Rákhel Oh nem azokat siratom én, kiket Heródes megölt, nem! Oh azokat siratom, kiket testemben vittem el döcögő villamoson. Az orvos csóválta fejét: — Negyedszer már? Nem volt elég? Az ember erre mit felelhet? Koszos albérlet. A fiú kellett. Dunán evezés. Lángpikkelyek qyémánt-diadémja. Kazánmeleg. Mint karcsú nyest olyan a testem. Kecses fejest! 63 �Korbácshideg - ahogy a vízbe estem. Arcán száz fénybogár van. Csókolni kezdtem. Szempilláján hogy futnak a cseppek! A cseppek miatt megkívántam. Nincs már. Pedig mint fecskefióka úgy várta a szájam: - Azt álmodtam, gida evett kezedből. Anyátlan volt, te nevelted föl. Gidát szeretnék tőled. - Kis buta srác, eredj a francba! - te csilla szajha! — Hullára berúgott, s megrugdosott. Többé nem láttam. Maradt csak a verkli: reggel fölkelni, tömött buszon tolakodni, ökrendeni. Ő t dupla, ötven cigaretta. Hulla: dolgok közt eldologiaasulva. Éjjel ruhástul az ágyon. Újabb fiú? Már nem kívánom. Az is csak olyan már, mint az öt dupla, ötven cigaretta. Maradtam volna otthon a tanyán. ,,Szaladj” — regirolt volna anyám. Tehén, malacok, pletyka, sár — egyhangúbb ez se lett volna már. Ki megrugdosott azon az esten: még azt szerettem. Már azt hittem, ő lesz gyerekem: mackómnak becézhetem. Szitakötőszárnyú ötödik angyal — ő is elment a négy után. Kéf sci-fi-álom 1. A tengerparton, ahol valaha meztelen lányok táncoltak, fürödtek, most, hogy elszállt a vörheny-éjszaka, hegynyi páncél szörnyetegek nyüzsögnek 64 �vasaló-, lapát-, tölcsérforma hajók — rajtuk rákolló csápok lengenek. Mély, tompa zaj — s egy rozsda gomba-felhő föllebeg. Minthogy a szárazföld étket nem ád már, a tömeg a tengerparton tolong, — a szemesebbje csónakon feszeng, vár: hol bukkan hal. Egy-két bolond kézigránátot szór a vízbe, rája hassal föl halak fölfehérlenek; rácsap a tömeg egymást taszigálva, halhoz csak ő nem jut, a kis öreg, kit mindig félrelöknek — 3 napja nem evett már — és tovább élni fog, mert aki a fertőzött halat befalta, most boldog — félóra múlva már halott. De hajtja őket enni életösztön és hajtja őket élni a Halál. 2. Megszállták a várost a csészealjasok: mint megannyi lassú csótány, mind itt tolong, mozog. Az utcára kimenni nem mer már senki, csak az ablakból lessük, hogy mocorog sok lomha testük, Ím most gyakorlatoznak, nagy monstrumokat hoznak: darukat, földgyalukat, s mindenre reábogoznak motoros propellereket. Mint száz ágyú, fölugat, robban, dong a lég: a sok acélszerkezet egyszerre repülni kezd: mind felénk! Amott egy óriási folyami kotró görögve légbe hussan, mint óriás kotló, csapong, kárál, csörög, majd szörnyű impetussal alázötyörög. — Egy villaházra esett. 65 �Alatta látni lehet az agyonütött embereket. Mind újabb szerekezet repül, s az ablakból bámuljuk tehetetlenül. nagy nosztalgia Évek múlva lendülve, hullva; bukásaimon tanulva nem vágyom vágyni semmi törtetésre. A homokóra int. Egyik szép célom a eltűnt ifjúság megkeresése. Tehénszemű Évámmal napokon át csak napoznánk, s nem hordanánk ruhát. Mellettünk csepühaj-oroszlán játszadozna, ki húst nem eszik, tehéntejet szopik. Fő gondunk lenne, melyikünk bogozza ki a kígyó csomóit, melyet itt kacajunkra karéjozott, s körülöttünk száz madár, s gyerek mozog. Vágnánk a lombot, művelnénk a dombot, s fülelnénk félve, ha a felhő bongott. Fölöttünk nem komor, jogász Atya, mely fákat tilosnak jelöl, hanem négykézláb-, őstehén-szemű Anya lecsüngő kecske-csöcseivel, mely minden állatnak elérhető, s mit megszophatnánk gyermekként mi is. Ő a Tető, a nagy Emtető, a mindent újra kezdeni engedő, s a Vitorlás, mely a túlpartra visz. 66 �Tanulmányok D u b a G y u la A szlovákiai magyar novella I. Irodalm unk - gyakran úgy tűnik fel - a várokozások és lehetőségek, a beváltatlan remények, a nagy tervek és lelkes írói program ok irodalm a. És vannak m ár-m ár misztikus m űfajai, amelyeknek a problém ája állandóan ott vibrál az irodalm i köztudat felszíne a la tt és feszültségben ta rtja azt. Az egyik ilyen m űfaj a szlovákiai magyar regény. Ez a regény­ típus Fá bry Zoltán dédelgetett álma volt, egyre a megszületését várta, útjá t egyengette, külső és belső jegyeit fogalm azta és minden új regényünket a várakozás boldog szívdobo­ gásával vett a kezébe — talán itt van, megszületett! — , hogy annál csaiódottabban tegye le: ez még nem az, nem az igazi. Fél évszázad során mítosszá nőtt a szlovákiai magyar regény fogalma, m ondanivalója közüggyé vált, etikai tartalm a közvetve százszor m egfogal­ mazódott, beszéltek róla, várták és m ár-m ár látni vélték, de eddig még senki nem írta meg. V árat magára, eszménye csábítóan int felénk a m egvalósítandó feladatok messzeségéből. Talán azért is várat magára, hogy a jelentkezése végül is annál öröm teljesebb és je le n ­ tősebb legyen vagy azért, mert az építőanyagául szükséges igaz felismeréseket és esztétikai minőségeket még nem érlelte meg számunkra az idő. Szép és nagy lehetőség marad hát, irodalm unk csábító „kék m adara” . Hasonló — bár más értelemben — a helyzet a novellával is. A szlovákiai magyar no­ vella is vajúdó m űfaj, önmaga létét keresi. Van, itt él közöttünk, ötven éves m ú ltjá t an to­ lógiák és kötetek sora bizonyítja, de nyugtalanítóan ingodozik, koronként elfogyni látszik, elerőtlenedik és m egkérdőjelezi önm agát. Máskor meg zajosan feltám ad ham vaiból, nem fér a bőrében, vadul tusakodva önm agával feszegeti önnön kereteit és m agába akarja ke­ belezni a világot. Nincs könnyű dolga, e lhih etik! Fábry írja a Harm advirágzásban, hogy ,,A novellának nincs elmélete, nincs olyan értelemben és bőségben, m int m ondjuk a re­ génynek, a drám ának, a költészetnek.” (267. old.), álta lá b a n sincs, de nálunk különösen nincs. Tudomásom szerint az em lített tanulm ány az egyetlen elm életi írás a szlovákiai m agyar novelláról — s a novelláról álta lá b a n — , s ezt is a szükség szülte, bár a Fábry-i gond és igény végül is ragyogó gondolati értékké nemesítette. A novellával szembeni ta n u l­ mányírói vagy szerkesztői álláspontunk az, hogy m egírjuk - illetve ism ertetjük — a környe­ zetét, a valóságot, amelyben születik. Esztétikumától jobban érdekel a társadalm i háttere, a politikai szerepe fontosabb számunkra, m int a stílusa és a művészi színvonala. A ntológiáink bevezetőiben - a m últban és a jelenben — annak a ténynek a különféle vázlatát olvashat­ juk, hogy a szlovákiai magyar irodalom van, hogy milyen körülmények között van és hogy milyen jellegű. Esetleq: mik a célkitűzései. Szó esik közben az írókról is, de a novelláról alig. Talán olyan elgondolás jegyében történik mindez, hogy beszéljen önm agáért a novella, s ezt az indokolást el is lehetne fogadni, ha . . . ha a szlovákiai magyar novelláról, elm életi szinten máshol esne szó. De nem esik. Vagyis nem esik róla szó az elemző tanulmány, a m űfaji jegyeket és értékeket kereső kritika vagy az elm életi tanulságokat össszegező esszé színvonalán. A jo b b h íjján kritikává testesedő recenzió nem az, amire a mi novellánknak szüksége lenne, neki elm élet — vagy elméletek — kellenének. A juqoszláviai H íd 1971. 1. számában Esztétikai gondolkodásunk történetéből cím a la tt összegyűjtötte irodalm uk esz­ tétikai — elm életi örökségét, am ely a maga körülhatároltságában is gondolatgazdag és érté­ kes hagyomány. Az Irodalm i Szemle ilyen számot — irodalm unk beállítottságára jellemzően — aligha tudna összeállítani, elm életi irodalm unk nagyon szegényes. Ne becsüljük le ezt a 67 �hiányosságunkat, mondván, hogy a novella, az irodalom az elsődleges, s az elm élet csak a nyomában járhat. Az elm élet nélküli irodalom megjegyzem, hogy nem irodalom történeti jellegű, de művészetfilozófiai és esztétikai — felfedező igényű irodalom elm életre gondolok, légüres térben mozog, mert nem ismerheti önnön valós és korszerű értékeit és nem tudja levetkőzni megcsontosodott és elavult hagyományait. II. „A magyar elbeszélés konzervatív műfaj. Aki eget akar rengetni vagy a külföldet m a j­ molni, írjon verset vagy tanulm ányt; az elbeszélés földön jár, nem cib á lta tja magát a kor­ áramoktól. A magyar elbeszélő azt ta rtja , ahogy van élet, van elbeszélés, s amíg le nem hordják a magyar életet, az elbeszélés sem á llh a t tótágast. Ki így, ki amúgy, végül is az élet diktál, s nem mi az életnek. Betelepítenek valam i ú j díszcserjét, a magyar elbeszélő megnézi és mosolyog; bízik benne, hogy kivész. Lám a magyar tyúk is kib őjtölte a vörös angol telepítést. Poe Edgár novelláit kalitkában ide lehet hozni, de tessék megnézni, mit csinál belőlük a magyar klíma. Nem csúfolódásból írom ezt, respektusból inkább. A magyar novella jól begyökeresedett az életbe, s nem lehet jelszavakkal egykönnyen kiirtani. Naturalizm us! úgy rázzuk ezt a szót, mint a füstölőt. A magyar novella azonban sosem volt naturalista, s ha m indig naturalista marad, az se baj — a spanyol is az volt háromszáz évvel a naturalizmus előtt, s naturaliz­ musának köszönheti életerejét. A virágnak itt szagának kell lenni — ez a magyar elbeszélés hagyománya, aki elérte, hogy a tolla alól élő színekben tám ad az élet, az keresztezhet, üvegházazhat; aki azonban az üvegházon kezdi, az a magyar no vellairodalom ­ ban gyanús jövevény. ,,(Németh László: Két nemzedék. 424. old.) Lám, novellá nk mély és szívós gyökerekkel szívja tá p lá lé ká t az irodalm i valóságból, mely gyökereket még ha akarná is, nehéz lenne elszakítania anélkül, hogy ezzel meg ne kockáztatná elsatnyulása lehető­ ségét. S miután eszébe sincs eltépni önnön gyökereit, vidám an — s tegyük hozzá: a kezdet kezdetén eléggé dilettáns szinten - élteti tovább a hagyományos leíró stílust a harm adik személyben elbeszélt történéssémát, a kronologikus időrendet, a meseszerűséget. Tegyük ehhez hozzá Szalatnai Rezső m egállapítását: ,,a cikk — irodalom országa vagyunk" (Sz lovenszkói magyar lírikusok. Előszó. 1936 ), és kira jzoló dik előttünk novellánk helyzete a huszas évek elején: hagyományéltető, szórakoztató napi sajtószükséglet, valódi irodalm i am bíciók nélkül. A dilettantizm us szabad vadászterülete. Aki ki akar tűnni, nagyot akar tenni, te kin ­ télyt szerezni, „iro d a lm a t terem teni” vitacikket írjon, új tanokat hirdessen, hadakozzon. „Irodalm unk ritkán volt irodalm i természetű Rendszerint po litika i gondolat vezette" olvas­ hatjuk a már idézet Előszóban. S az éppen meg születő és önm aga köré tekintgető szlovákiai magyar novellában tovább élnek a gyönyörű, á lm a ta g grófnék és hercegasszonyok, szertelenül duhajkodnak bővérő vidéki magyar urak. szenvelegve éli csodálatos életét a magyar fedőosztály, csenevészségében is pompázni akaró, anakronisztikus virágként tovább virul a vidéki am atőrírók tolla nyomán a századvég és a századelő. Egy ú j nemzedéknek (Fábry G yörgy, Forbáth, Földes, Darkó, Morvay, Vozári és mások) kell jönnie, hogy bekövetkezzen a „másság — érzet kora" (Szvatkó Pál te rm in o ló g iá ja), hogy novellánk új gyökereket eresszen a valóságba, korszerű életérzéssel teljen meg és hitelesebb valóság szemléletnek kötelezze el magát. Amíg az előző években dilettánsaink és em igránsaink a hagyomány és korszerűség látszólagos ellentétpáron vívtak véres vitákat és írtak teli tömérdek mennyiségű p a p írt, a feltörő nemzedék egyszerre m eghirdette és m egvalósította az új igazságot: hagyományainkat felülvizsgálva legyünk korszerűek! Termékeny korszaka volt ez irodalmunknak, az eszmék és gondolatok örvénylésének és összecsapásának a korszaka, az egyetemes igényű és haladó irányzatú írói programok születésének az időszaka, reális helyzetfelmérés és szociális lényeg ű tájékozódás kora. Ezekben az években (1924-29.) a szlovákiai magyar író és költő elszántan szembenézett a valósággal, levonta a helyzetéből adódó következtetéseket és tényeket, fe l­ mérte lehetőségeit és ezeknek megfelelő, sajátos és önálló utakat keresett. Ezen évek iro d a l­ munk önállósodásának az első időszakát jelentik, az egyéniesedés valóraválását, az ön tu­ datra ébredés korát, melyet a harmincas évek elején egy „kritika i korszak" (Szvatkó) kö­ vetett. Az új jelszó a „nem mind arany, ami fénylik” a n a ló g iá já ra: nem minden irodalom, ami m egjelenik! Az új jelszó: igény. Irodalm i igény, művészi igény, színvonal. M ég ez is eredményes és jelentős korszaka iro d a lmunknak (1929— 33.), de utána már a lendületvesztés, a progresszív szenvedélyek összecsapásának a vége és a szétszakadozottság ideje következik, az írói elmagányosodások és az érdekcsoportosulások valósága, am ikor ilyen kérdések oszt- 68 �j á k meg az írói frontállásokat és tartanak fenn még gyenge sajtóvitákat: van-e sajátos szlovákiai magyar irodalom vagy csak egyetemes irodalom (művészet) létezik? Akadémikus kérdés, a komformizmus és a társadalm i érdektelenség biztos jele. A novellának használt az évtizedes társadalm i forrongás, szárába szökkent és kivirá g­ zott, már sajátos arculatra törekedett és végeredményben meg akarta váltani a világot. A ligha van még novella, amely annyira központi problém ájául fogadta és valósította meg az emberi jó kultuszát, az erkölcsi nemesség dicséretét. A novellahősöket az a d o tt pillanatban „valam i megm agyarázhatatlan, furcsa érzés” fogja el, amely nem más, mint a szeretet romantikus elömlése a leikükön, és kényszerítő szavára a hősök megbocsátanak, nemeset cselekszenek, belátják önnön és em bertársaik esendő voltát, bűnös gyengeségeit, felülem el­ kednek rajta, elnézik és igazi hősként gyakorolják a nagylelkűséget. Az emberi jóság hét­ köznapjait idézték meg ezek a novellák, a drám ai helyzetbe ju to tt erény válságát mondták el egyszerű és szívmelegítő történetek form ájában és a legtöbbjük az etika szolgálatába állíto tt, morális tanmesévé sikerült. V alahol itt kezdődött irodalm unk pedagógiai és térítő jellege. Az elbeszélések erőssége és lényege mindenképpen a cselekmény, a történés volt, gyenge oldaluk a lélektani kidolgozatlanság s a vele együttjáró, az irodalm i felépítettség, a komponáltság hiánya, formahiány. Ennek az elbeszéléstípusnak a stílusát az élőszóval elm ondott történet form ajegyei in spirá lták: az ismertető — leíró beszédforma (társalgási nyelv) és a kölcsönös emberi érintkezés bonyodalommentes dialógusai. Az érzelmi, illetve drám ai tartalm a t a történet (fabula) hordozta. Egy általános polgári humánumszegény és etika fűtötte ezeket az írásokat a világ jo bbá tételé ért folytatott küzdelmükben. Hősei tö b b ­ nyire létbizonytalanságba került hivatalnokok és köztisztviselők, birtokosok, állás nélküli or­ vosok és polgárok, a szlovákiai magyar középosztály megrendült képviselői, akik jóhiszemeűn, bízva az általános emberi erkölcs erejében és hozzá igazodva éltek á t kisebb na­ gyobb tragédiákat. A nép is szerepel ebben a novellatípusban, a parasztok, kézművesek és munkások, sírásók, cselédek és hajósok, akiknek árnyai azonban újra csak egy középosz­ tály - determ inálta tükörben mozogtak és történeteik egyedi voltán túl egy egyetemes, mo­ rális törvények szerint változó irodalm i valóságban érvényesültek. Ennek a morális elbeszélésnek a jószándékú és közelebbről m eghatározatlan felelősségérzettel á tita to tt ta la já b ó l nőtt ki a szociálisan elkötelezett novella, amely már nem á lta lá ­ ban a világot, de konkrétan a társadalm at akarta m egváltani, m egváltoztatni. Alakulására és célkitűzéseire feltétlenül hatással voltak az emigráns írók, de valóságszemléletében és tem atikájában a népi — paraszt valósághoz kötődött, a „másság — érzet” felismerését követő, falufelfedező törekvésekhez igazodott, proletár — munkás vonatkozása kevés (Döm ötör Te­ réz). De a szlovákiai magyar falu és népe egyre színesebb és teljesebb életre ébredt ezek­ ben a novellákban, s a faluval együtt a föld, a paraszti munka és a természet rom antikája, az egyszerű emberek hétköznapjai, azoknak a sorsa és szenvedése, akikről Fábry Zoltán így írt: „A szürkeség, a senkik és semmik valósága a legmélyebb mélység." Móricz Zsigmond és Szabó Dezső népszeretetének hullámzása láthatóan és termékenyítően munkál novellánk érzelmi és in dulati hátországában, művelőiben. Harcos novellairodalom született így, amely nyomor és sorsvallás mélységeiből egyre bányászta elő és hozta felszínre a szenvedés és nélkülözés drám áit, az igénytelenség és esendőség könnyesen mosolyogtató vagy kiáltva riasztó tragikom édia, a m egfáradt kiúttalanság könnycseppeit, hogy felrázza azokat, akik nem látnak vagy nem mernek látni, megsejtik, hogy a valóság dermesztő és kényelmetlen. Egy kissé rom antizálódott is az emberi szenvedés, életvalóságból néha „jó ra vezérlő kalaúz", tanulság lett, itt-o tt a novellák kérgén hamis könnyek gyöngyfűzére csillogott hamisan és szentimentálisa n, de a jelentős részük kibírta az idő próbáját. Végeredményben m eg állapít­ hatjuk, hogy m indkét fennebb vázolt novellatípus agitatív, meggyőző jellegű és szándékait nem is tagadva, egyenesen tör kitűzött célja felé; az első típus az általános erkölcsre és időtlen humánumra, a második a szociográfia tényfeltárás eredményeire (tényirodalom) és a társadalom m egváltoztatásának az igényére támaszkodik. A m orál-novella csattanóul az erkölcsi tanulságot dom borította ki, a szociális ténynovella a nyomor és kiszolgáltatottság vízióját form álta hatalmas felkiáltóje llé . Irodalom m indkettőből ott született, ahol a szerző tehetségéből futotta form át kom ponálni a m ondanivalójának. Régi tapasztalat (de újabb is a sematizmus révén), hogy az a g itatív szándékú írás gyakran külső szempontokat választ m agának irányadóul és elhanyagolja a belső, irodalm i törvényszerűségeket. A szlovákiai magyar irodalom eredendő am bíciója „elm o nd ani" az életet, a sorsot (van mit elm ondania), míg a korszerű irodalom (de az irodalom álta láb an ) építkezik, megtestesít, úgy tükröz, hogy a tükörkép, melyet nyújt, maga is valóság, elemi konkrét és egyszeri léte világunk egyik össze- 69 �tevője. Az irodalom sajátos szervezet, önálló test, melyet csupán öntörvényűén - m ondhat­ nám: öncélúan! — lehet megvalósítani. Vagy mondjuk így: m egalkotni. Az írás — mesterség, a művészt (írót) az „a lko tó '' jelző nem istenhez (A teremtőhöz) méri, hanem a kézműveshez, a mesteremberhez, aki nyersanyagból esztétikus és hasznos tárgya t teremt. Az első köztár­ saság szlovákiai magyar novellája csúcsaiban elérte azt a színvonalat, amelynél az írói munka terméke már alkotás. Fejtegetéseinket összegezve nézzük mit mond az okos és műveit polgár, Szvatkó Pál novellánkról: „Ez nem az uralkodó nép művészete, ez a mélyben e tömeg csendes és ijedt, néha lázongó és néha elkeseredett panaszkodása. A ragyogó in d i­ vidualizmus helyét a szürke, de etikus kollektívizmus hangja fo g la lja e!.„ "A nyegleség, a cinizmus, a fölényesség, a privát élmények befolyásolása háttérbe szorul benne." Valóban, a Szvatkó álta l szerkesztett antoló g iá ban (Szlovenszkói magyar elbeszélők. 1935.) melyből fentebb idéztünk, alig találunk énform ájú elbeszélést, az írások szinte demonstratíven hang­ súlyozzák az objektivitás igényét. A novella fe ltá r és világgá kiált. Szórakoztatni alig akar, bár a válogatáson érezni a válogató szerkesztői elvét: lehetőleg elkerülni az erős szociális tendencia érvényesülését a kötetben. A jó szlovákiai magyar novella úgy tükrözi a valósá­ got, hogy egyben fel is használja felelőségtudata kielégítésére, elkötelezettsége bizonyítá­ sára, felhasználja közössége valóságát ugyanezen közösség javára és érdekében. S ahol ez sikerül neki, értékes és id őtálló irodalom születik, amely ma is példaképünk lehet. Nevek­ kel is jelezhetném a minőséget (Darkó, Egri, Jaczkó O lga, Sándor Imre, Sellyei, Tamás M i­ hály), de írásom szempontjából elég, ha egyetlen novellán próbáljuk elemezni a szlovákiai magyar novella form ajegyeit. Író ja : Sellyei József, a novella cím e: Lósorozás Gádoroson. Fábry Zoltán remekműnek nevezte: Gádoroson lósorozás készül s a környék tönkrem ent és nyomorgó parasztjai el akarják adni gebéiket a katonaságnak, de egy hetes idegtépő ké­ szülődés után kiderül, hogy amennyire utolsó lehetőség a parasztoknak a sorozás, annyira mellékes és közömbös tevékenység a sorozóbizottságnak, s végül botrányba fúl a sorozás és elm arad — ennyi a történés. De a valóság, melyet művészi erővel felm utat, ettől sokkal döbbenetesebb és sodró erejű. A novellát elemezve m indenekelőtt valósághűségére kell felfigyelnünk. Sellyei tá rg yi­ lagos és pontos m ondatokkal beszéli el a falu hétköznapjait, melyeket maga is élt és bizal­ masan ismert. Képei, hasonlatai m ögött érezzük a tökéletes tárgyismeretet, leírásai mélyén ott áll az átélés biztonsága. A falu valósága jelenségekből és tárgyakból áll, Sellyei meg­ marad ennél az elsődlegesvalóságnál, apró részeteiben, mozzanataiban ragadja meg, és erre építi fel a tud at — a paraszttudat — elvonatkoztatott képét, mert a falu drám ája a parasztok tudatában érik meg és csúcsosodik ki vérnélküli tragédiává, de hiteles kellékei és kísérő jelenségei mindvégig a tárgyak és apró életjelenségek. A novella nem tér el a Németh László fogalm azta magyar novellától, „a virágnak itt szaga van." Színeit filmszerűen, v illa ­ násnyi képekből és mellékesnek látszó eseményekből építi fel írója, amelyek azonban mind a csúcs (Fábry: a novella pontja) felé mutatnak és a feszültség növekedését magyarázzák és segítik elő. Ugyancsak Fábry m ondja, hogy „a novella nem az elmélkedés, nem a ref­ lektálás, a m editálás színtere", nos Sellyei néha mintha megszegné ezt a szabályt, itt ott megjegyez valam it, kommentál és elvonatkoztat, következtetést von le, felvilágosít vagy ma­ gyaráz, de ha jobban m egfigyeljük, látjuk, hogy m editáló részlete a faluközösség tapasztala­ taiból nő ki s mint ilyen, része az elsődleges valóságnak, szorosan rá vonatkozik. Ezek a részletek azt a célt szolgálják, hogy az író a jelenségeket a paraszttudat oldaláról is meg­ világítsa, egyéni véleményeivel eredeti színben tüntesse fel és stílusát egyszerivé, eredetivé tegye. Az öncélú bölcselkedéstől vagy a terjengős kommentálástól eleve tartózkodik, írói ökonóm iája lényegretörő és szigorú. Észre kell vennünk azt is, hogy Sellyei, a parasztíró — költő. Stílusát szűkszavú pontossága ellenére is á t meg átszövik a lírd elemei, a képek és hasonlatok, m etaforák és megjelenítések. Képei egyszerűek és komorak, hasonlatai a drámaiságot erősítik. Ehhez já rul hozzá az író parasztlelkülete, amely képessé teszi ő t arra, hogy a mélyen átérzett valóságot ba lla da i egyszerűséggel, a sorsszerű beletörődés ob jektivi­ tásával és komor pátoszával m ondja el. A Lósorozás Gádoroson művészi és néprajzi érte­ lemben is hiteles próza - ballada, melyben a tragédia nem pusztulásban és könnyben csúcsosodik ki, a novella nem válik felfokozott, expresszív sikollyá, hanem súlyos és meg­ rázó emberi panasszá: ennek így kell lennie. De az olvasóban, a jó a g itatív novella m ód­ já ra éppen az ellenkező szenvedélyes gondolatot ébreszti fe l: ennek nem szabad így lennie! „Az őrnagy lovaglóostorral a csizm áját csapdosta, lenézett magasságából az emberkékre és elmosolyogta m agát.” Isten mosolyoghat ilyen lenézően és fölényes megértéssel a porszem- 70 �nyi em berre: ennyi a tragédia. Lírai realizmus, mondja Fábry a novelláról és tanulságul hozzáteszi: „A lírai realizmus alapfeltétele a való, a valószínűség . . . A líra i realizmus: a realitás költészete.” III. Könyvesboltjainkban 1961-ben m egjelent egy „lehangoló . . . hasznos könyv" (Fábry), nem váltott ki különösebb hatást, gondolatgazdag és szenvedélyes vitákat sem hívott életre - megcáfolva ezzel a szerkesztői elképzelést és várakozást is — , irodalm unk aránylag vissz­ hang nélkül tért napirendre felette. A könyv egy próza antológia volt, Turczel Lajos válo­ gatta, a címe: Szlovákiai magyar elbeszélők. Hogyan lehet egy könyv egyszerre lehangoló és hasznos? Az antológia azzal a ténnyel érdemelte ki a Fábry-i jelzőt, hogy a szlovákiai magyar novella területéről a lig tud ott felm utatni számottevő eredményeket s egyben rá ­ döbbentett, hogy nincsenek eredmények. S ezt Turczel is tudta, mert a válogatás elé írt bevezetőjében ezeket írta: „H a azt akarjuk, hogy novellaírásunk a mai általános, de hitünk szerint csak átm eneti válságából kiláboljon és erősödjön, korszerűsödjön, akkor ehhez első­ sorban is a jelenlegi álla p o t bátor és őszinte kritikai felméréséhez van szükségünk. Az ilyen kritikai felmérést segíti elő ez az antológia is jelenlegi erőink bemutatásával, novellaírásunk keresztmetszetének nyújtásával.” Bizony a keresztmetszet sajnálatosan szűknek bizonyult és az erők elenyészőek. Az írások nagy része, néhány tapasztalt elbeszélő — Egri, Szabó, Ágaskúthy — kivételével kezdő író munkája volt, irodalm unk háború utáni újrakezdésének és hangkeresésének a kísérőjelensége, elbeszélések önképzőköri színvonalon. Karcolatok nyers és félkész írások, stílusgyakorlatok. Nem tudatosan készültek stílusgyakorlatoknak, de eredendően és szükségszereűn lettek azok, mert többre nem tellett. Az ötvenes években irodalm unk a minőségi változáshoz szükséges mennyiségi mutatók eléréséért dolgozott. Fábry jó ind ula tú elnézéssel á lla p ítja meg: „A mi életünkben nemcsak a kvalitás a fontos, de a kvantitás is." (Ú j szó. Elbeszélőink an toló giá ja. 1972.) M ár az a tény is rendkívüli, hogy egy közösségi irodalom ban a mennyiségnek irodalm i szerep jut, de még jellem zőbb a tanulság, amelyet újra csak Fábry vont le a kötet írásairól: „A tartalom elfüstölgött a forma, a „ho gyan” elégtelenségén.” M ert „A ta rta lm a t a forma őrzi." Ha megvizsgáljuk az elbeszéléseket, stílusukra általában a laza, iskolás dialógusok jellemzőek, a komponálatlanság és a történet elmondásának a kizárólagos igénye. A múlt tovább kísért. Szól­ tam már arról, hogy novellánknak á lta láb an jellem zője az igény: elm ondani az életet, a sorsot. Novellánk ebben a korban leíró m űfaj, de paradox módon valódi, irodalm i le írá ­ sok, epikai szintű „elm ondások" nélkül, gyakran úgy ír le, hogy ketten — vagy többen beszélnek és elm ondják a történetet. A dialógusok az élőbeszéd egyszerűségét és ösztönösségét követték, hiányzik belőlük a tudatos megformálás, a felépítés igénye. A novellák­ ban az emberek fecsegnek vagy csevegnek, esetleg beszélgetnek. Ennyi. „Véleményem szerint novellaíróinkat a fejlődésben, korszerűsödésben főképpen két fogyatékosság fékez: az egyre inkább elavuló form ai tra d íció nyűgei és a mai, korszerű tem atika hiánya." írja Bevezetőjében Turczel. S a továbbiakban novellánktól modernséget és „tem atikai meg­ újhodást” kér számon. Nyilvánvaló, azóta is érezzük: a hagyományok — stílus, életérzés és m agatartásform ákkal meghatározóbb és bonyolultabb szerepet játszanak a mi nemzeti­ ségi életünkben, m int erről hajlandók — vagy képesek! — volnánk tudom ást venni. Hagyo­ mányaink életerőt sugallnak belénk és aktivizálják ösztöneinket. D e: hagyományaink ön ­ magunkba zárnak, visszahúznak, fejlődésünk ú tjá t állják. A hagyományok élő érték és sú­ lyos gond terhét egyesítik. Nem véletlen ez, a „m últban időzés” (Turczel) a hagyom á­ nyok dialektikájának az egyoldalúságából következik és m indenütt érvényes (a nemze­ teknél is), de nálunk fokozottan és kirívóan hat: az öröklött tapasztalat egyszerre vonz és taszít, ha . . . ha nem ta lá lju k meg vele szemben az egyensúlyviszonyt, az optim ális arányt, a helyes — kritikailag értékelő — magatartást. A Sarló, az újarcú magyarok szel­ lemi eredménye ennyi: m egtalálták a helyes, kritikailag értékelve igenlő viszonyt. S mert a hagyományok kész form ákat, sémákat és megoldásokat jelentenek, novellánk kor­ szerűségét vizsgálva form ajegyeit, a stílusát kell megvizsgálnunk. Annál is inkább meg kell ezt tennünk, mert a háború utáni szlovákiai magyar novella teljes egészében a Németh László m egfogalmazta „m agyar elbeszélés" - ből nőtt ki. És nem is mint irodalm i eszményből, de m int az olvasmányélmények utánérzéséből; az ötvenes évek elejének hazai magyar íróhiányából következő keresletben a magyar írás után mindenki írt és írhatott, aki stilizálni tud ott vagy úgy érezte, hogy tud stilizálni, és ha mégsem tudott, az 71 �sem volt baj, mert azt biztosan tudta, hogy m it kell írnia, a szocialista valóság igenlé­ sének a jelenléte ha tálytala níto tta és feleslegessé tette a form ai igényt. N ovellánk kezdeti állap otán ak arctalan, nyelvtelen és jellegtelen. Szerzői felcserélhetők, a novellák kártya­ ként összekeverhető k, felismerhetetlenek. S ha elvétve — szerencsés esetben — az erős nyelvi érzék, a tájnyelvi elemek á lta l egyéni színezetet nyer a stílus, (Mács), ilyenkor gyakran, hívatlan m ellékjelenségként az öncélú nyelvtorzítás, a modorosság árnya kísért a novellában. A stílust — mely a forma egyik fő komponense — elemezve és minősítve nem véletlen, hogy Turczel Móricz Zsigmondon és Mikszáthon is túl Baksay Sándort és Jakab Ö dönt em líti, mint a stílusjegyek szívonalának törtnelm i - fejlettségi fokmérőjét. Ha ehhez hozzáteszem, hogy kezdő íróink nem ismerték — mert nem ismerhették — első köztársaságbeli elődeiket, m unkáikat és eredményeiket, író tapogatózásaikban csupán középiskolai — vagy éppen végzett főiskolai — tanulm ányaikra és alakuló politikai — tá r­ sadalmi világképükre támaszkod hattak, úgy gondolom, hogy kielégítően jellemeztem az indulás körülményeit és lehetőségeit. Tíz év a la tt hát novellánk e lju to tt Baksay Sándorig, jo b b ik esetben Mikszáth kedélyes elbeszélő nyelvéig. De már volt, létezett. A lakítani, ápolni lehetett. A legeredményesebb kertésze törvényszerűen Fábry Zoltán lett. Az igé­ nyesség m űfaja című tanulm ánya (1960) máig is ható és irodalm unkban egyedülálló hozzájárulás prózánk esztétikai igényesedéséhez. Ebben a tanulm ányban fogalm azta meg Fábry a novella m űfaji törvényszerűségeinek két sarktételét: „A novella kritérium a: az egység." „A novella form ai tel esség." Igazán bizonyítva A lb ert Verwey „látszatra ö n ­ kényes" m eghatározását idézi: ,, A form a: az igazság." Kóny József elbeszéléskötetével (D alol a Tátra) kapcsolatban le szögezi: „Tárulkozó líra nem lehet a m űfaj adekvát moz­ g a tó ja ” ! Mács Józsefet így figyelm ezteti: „A novellában minden pont felé halad, m in­ den a pontért van. M inden zavar, kitérés, elcsatangolás, kommentálás, bőbeszédűség és hangváltozás a realitás hitelét gyengíti, a pont döntő szerepét kisebbíti.” Lovicsek Béla kötete (Haragosok), újabb fo n tos tanulság levonását teszi lehetővé: „Az alkotó fantázia egy novellában mindennél fontosabb, mert ez hozza és adja lényegét: a form át." Forma és alkotó fantázia — a já n lja a ta nulm ányíró íróink figyelm ébe hiánycikkeiket. Fábry novellaelméletének a lényege a következő d e finíció: „A novella egy ponton ragadja meg tém áját és ezt a pontot fokozza egésszé: igazsággá." Ezt az axiomatikus m egállapítást közvetett — és hasznos — részletekkel tá g ítja és g a zd a g ítja : „N ovellánál a végpont ugyanúgy visszahat a kezdőmondatokra, m int ahogy az intonálás hangvétele is m agában hordja a pont tónusát." Kezdő prózaíróinknak tanácsokat a d : „Az igazi no­ vella nem a kíváncsiság és a kalandkergetés partnere: a novella azonmód tisztáz." De: „A csodálatosság, a váratlanság, a véletlen a novellában elhatározó jelentőségű.” Csodál­ kozva — és minden meghatottság nélkül — figyelhetjük meg ennek a kiváló tanulm ánynak a pedagógiai je lleg ű szövegösszefüggéseit és hangvételét, írója valóságos novellistaképző iskolát a la p íto tt vele: „A novella: a pont. És a pont előfeltétele a lezárhatóság", ebből a m egállapításból nyilvánvaló, hogy Fábry az egy lényegre sűrített, töm ör és egyértelmű elbeszélést minősíti novellaként és íróink számára a lírai realizmust látta já rható útnak, amelynek konkrét társadalm i fela da to kat és emberi — etikai — küldetést szánt: „ahol emberség jelenti a líra i realizmust” ott ma is novella születik." A lírai realizmus így e ti­ kailag is determ inált, előfeltétele a humánum, az emberség. M ert: „A novella törvény, ítélet . . ."és „A novellaíró bűntudatot idéz.) Tegyük ehhez hozzá Lukács Györgynek egy a kritikát érintő követelményét: „a történelm i és esztétikai értékelés m indenütt egy középpontban fusson össze." (történelm i értékelésen ebben az esetben a tapasztalat á l­ tal igazolt cselekedet, a tett tanulságát, teh át az etikai végkövetkeztetést értjük. DGy. megjegyzése.), és h a ezeket a gondolatokat egybevetjük, m egállapíthatjuk, hogy Fábry a társadalm ilag elkötelezett — tehát etikus — és form ailag tökéletes — tehát egyben esz­ tétikus — novellát igenli. Novellaelm élete etikának és esztétikának a művészetben - konk­ rétan a szépprózában — megvalósuló dialektikus összefüggéseit is m egvilágítja és erkölcs és irodalm i érték viszonyának a kérdéséhez is jelentős adalék. Fábry Zoltán elemző tanulm ányainak és konkrétan az Igényesség m űfaja-nak iro d a l­ munkra gyakorolt hatását kim utatni külön tanulm ányt igényelne. Szinte bizonyosra vehető enélkül is, hogy ez a hatás elemi erejű és meghatározó volt, és jelentős része volt a szlovákiai magyar novellának a hatvanas évek során bekövetkező, tartalm i és form ai fe j­ lődésében. Ekkorra a mennyiségi növekedés is elérte azt a méretet, amikor már lehetővé tette a minőségi változást, az esztétikai tapasztalatok, az írói intelligencia és tudatosulás keretei is tágultak. Az irodalom kezdet önképzőköri — irodalm árai m egtanultak írni, irodal- 72 �ma t teremtettek. S mindehhez hozzájárult a társadalm i — politikai helyzet oldódása, az író lehetőségek tágulása, az irodalm iság igényének a fokozódása. A Harmadvirágzás prózanemzedéke „virágozni kezdett". Ironikusan kell ezt mondanom, mert a minőségi e lő ­ relépés közelről sem volt egyértelmű és arányos, a tartalom és forma egységét egyaránt átfogó. A tartalm i követelmény előretört. Fábry form a-igénye visszamaradt, prózánk rá ­ vetette m agát a nemzetiségi lét sorskérdéseire, eredendő drám aiságára, a szlovákiai magyar „em beri sors” -ra, és fogcsikorgató elszántsággal igyekezett „m eg írni". Általános győzelmet ara to tt az elmondás kényszere, a kimondás, az első megfogalmazás mohósága elöm lött a prózán és háttérbe szorította a megformálás szempontjait, a művészi igényt. Elemi erejű és ösztönös törekvés volt ez s annak a bizonyítéka, hogy az irodalom — a művészetek — feladata és hivatása első fokon az, hogy form át adjon a közösségi tö rté ­ nelmi tapasztalatainak. Formát adni a sorsnak és felm utatni azért, hogy a belőle levont tanulságokkal a közösség tudatára hassunk, helyzetét és jövőjének alakulását befolyá­ soljuk. Az irodalom a változtatás eszköze, aktív szellemi tett, amely a közösségi tudatra hat, hatásában továbbgyűrűzik, sajátos életet él és form álja a valóságot. S ez másképp nem is lehet. „Az író több a tanúnál — m ondja Fábry — az író vádol, véd és ítél.” „M egváltoztatja (a művészet, DGy. megjegy.) a tud at em ocionális tartalm át, úgyhogy az ember mélyebben és finom abban reagálhat a vilá g ra ” , m ondja Christopher Caudwell Illúzió és valóság című könyvében (58— 59. old.) a művészet társadalm i szerepét és külde­ tését vizsgálva, és abból a felismerésből indul ki, hogy „A tudom ány és a művészet a nyelv két ellentétes pólusa, s a nyelvnek fő funkciója a meggyőzés", mert „a nyelv nem egyszerűen a külső valóság élettelen képét közvetíti, hanem egyúttal a külső valósággal szemben e lfo g la lt a ttitüdöt is, mivel minden tapasztalat, az egész élet, az egész realitás a természettel vívott harc folyamán válik tudatossá. A külső valóság képe és az én nem hideg érzéstelenséggel merednek egymásra egy köztük tátongó szakadék p a rtjá n ; a konk­ rét életből emelkednek ki, s oda is térnek vissza; egy dialektikus fejlődés eredményei." A szlovákiai magyar novella ezideig nem törekedett valóságfelettiségre, izzig-vérig rea­ lista m űfaj, szorosan a földközelben jár, sőt egy kis rosszmájusággal föld hö zraga dtságáról is beszélhetnénk. Igényeiben is szerény műfaj, megelégszik szűkebb környezetével közösségével — , írója százszor is m eggondolja magát, m ielőtt elhatározná, hogy erőt gyűjt és m egpróbál kitekinteni a nagyvilágba, az egyetemesség, az általánosabb irodalm i lá tó ha tá r távola felé ; a szlovákiai magyar író nem tag a d ja meg közösségét: igénye ben, m entalitásában is született „kisebbségi" ember. Pedig látnia kell, hogy immár itt a z ideje „nézni nagyobbakra is" (Ady). Fábry utópisztikusa n előlegezett m eghatározása: „A szlo­ vákiai magyar író; minőségi író.” — időszerűbb, mint valaha bármikor. „Létparancs . . . Csak ami jo bb, ami m aradandóbb, biztosíthatja és biztosítja egy nép, egy nyelv ére tt­ ségét, megmaradását, irodalm i versenyképességét." (Harmadviragzás. 258. old.) Iroda l­ munk számára nem elérhetetlen ábránd az egyetemesség igénye. (Nem is szólva arról, hogy minden egészséges írói am bíció az egyetemes érvényűség elérését, az általános értékrend birtokba vételét tűzi m agától értetődő feladatként maga elé.) Az irodalom (m ű­ vészet) az emberi valóság legdem okratikusabb területe, mert csak írót és irodalm i értéket ismer, és az irodalm on kívüli fog alm a kat — „kisebbségi író " — nem ismeri el. Az író érezheti m agáról, hogy ő kisebbségi szellem, környezete, valósága is szuggerálhatja belé léte és munkája provincialitásának az érzését, de ezek nem szorosan vett irodalm i kate­ góriák és az esztétikum természetéhez a lig van közük. Le gfiatalabb prózaíróink munkái lehetőséget nyújtanak arra, hogy velük kapcsolatban megvizsgáljuk a szlovákiai magyar novella újabb, reális lehetőségeit és m egpróbáljuk m egfogalm azni irodalm iságunk egye­ temes érvényű és értékű lényegét. IV. Fiatal íróink és költőink több etikai — esztétikai hagyom ányunkat semmibe vették, amelyek irodalm unkban törvénynek számítottak. Látnunk kell, hogy a maguk m ódján lázadók és — le galább is első nézésre - hagyományellenesek. Hogy lázadásuk mennyi­ ben értékes vagy féleredményeket szülő, mennyiben progresszív vagy hátrahúzó, mellékvágányra vezető, tanulmányom további részében ezt kell megvizsgálnom. Nem véletlenül került írásaik elé m ottóul: „A novella: törvény, ítélet . . . ” , elbeszéléseikben, novelláik­ ban önmaguk belső törvényeit keresik és ítélkeznek ugyancsak önmaguk felett. Jelent­ kezésükkel, írói fejlődésükkel arányosan prózánkat a szubjektív élmények áradata és a 73 �lélektani önvizsgálódás hullám ai kavarták fel. Nem elődök és hagyományok nélkül, de így is feltűnő méretekben, szinte kizárólagosan. Természetesen ezek az írói tendenciák egybeestek a szocialista irodalom egészének a belső oldódásával, tem atikai ga zdagodá­ sával és színeződésével, valóságérzete differenciálódásával, de a szubjektívizálódás mére­ tei és intenzitása — ismerve prózánk hagyom ányát: „a privát élmények boncolgatása háttérbe szorul” - így is elgondolkoztató. A világ középpontja egyszerre az én lett, az emberi én minden egyéni kizárólagosságával, gyakori öncélúságával és egyediségével, gyakran bántó individualizm usával és közösségellenességével. És ez a bonyolult és nem m indig rokonszenves én helyét keresi a világban, a valósággal való kapcsolatait bogozza, és hangulati hullámzásával, érzései zűrzavarával, rendszerint passzív rezisztenciájával, rit­ kábban tetteivel minősíti önm agát. A realitás kevésbé érdekli, talán csak ad dig köti le a figyelmét, am íg a vele való összeütközés álta l kidom boríthatja önön lelki vonásait, belső lényegét. Tudatnovellák és érzelemdrámák születnek így, melyek építőanyaga a valóság elem eiből tevődik össze, de a végeredmény szubjektív kép, egyedi élmény. Lelki kalandok, amelyek a külső világ felszínén a lig ejtenek nyomot. A novellahősök érdekes módon tip i­ kus szenvedő hősök vagy le galább is minden okuk megvan rá, hogy szenvedjenek, akik azonban legtöbbször nem akarnak — vagy nem tudnak — szenvedni, és valóságosan vagy illuzórikusa n felülem elkednek a szenvedésen. Ennek a paradoxonnak a magyarázata pe­ dig a következő: a fia ta l — és korszerűnek m inősített — vilá giro da lm at egy új, romantikus entellektüel életérzés vette birtokába és csábító pózzá avatta az indokolatlan lelki szen­ vedést. Ez az életérzés valahol Keruac Dean M oriartyjával kezdődött és a vége egyelőre még nem látható. Ideálja a kötetlen, környezetétől független ember, a szabadjára enge­ dett életerő és ösztön képviselője, az abszolút idealista egyéniség, emberi lényege: a k i­ áb rán dult de em elett sikeres fiatalem ber, ösztöneitől űzött vadként kergetve, minden kö­ telezettség nélkül végig autózza az életet és belepusztul afe letti szenvedésébe, hogy fiz i­ kailag képtelen kielégíteni a végtelen számú lehetőséget kínáló világ hívását. Halálos nyugtalanság ez azért, mert rejtettebb és általánosabb form ájában reális nyugtalanság, bár indoka a lig van azontúl, hogy a végtelennek tűnő technikai lehetőségek korában emberek és halandók vagyunk. Az a ttitüdöt, természetesen sajátos valóságunkra formálva, esetleg tovább fejlesztve a szocialista irodalm ak is átvették, m ódjával és árnyaltabban, de felismerhetően. Végeredményben tehát nem is komplex életérzésről van szó, hanem annak csupán egy túlfeszített és elvonatkoztatott form ájáról, íróilag pedig egy sajátos gondolati lehetőségről, kissé pózoló író jelrendszerről és az emberi lehetőségek mester­ ségesen k itá g íto tt síkjáról: szuggessziójáról, mellyel az ember elhiteti magával, hogy a realitás kötöttségéből és determ inációiból egyszerű gondolati bunkfenccel átperdülhet a valóságfelettiség nyújtotta abszolút szabadságba. A póz kitapinthatóságát jellemzi, hogy alapm otiváltsága és indítékai legtöbbször szexuálisan m otiváltak: az önm agát következe­ tesen és másokra való tekintet nélkül megvalósító fiatalem bert rendszerint gyönyörű és engedelmes nők veszik körül, hogy szenvedése enyhítésére bárm ikor a rendelkezésére álljanak. André M alraux mondta egy in te rjúb an : ,,A m agasabb emberi értékeket az ifjú ­ ság nem negatív vagy másodrendű értékekkel, hanem állapotokkal helyettesítette, a kábítószerrel és a szexualitással . . . A hippik közössége, az Odéon, a mexikói és a japán egyetemek elfoglalása csupán á lla p o to k! . . . A fiatalság m indig is a remény megtestesí­ tője volt. A történelem folyamán először fordul elő, hogy ez nem így van. A remény ugyanis nem állapotokhoz, hanem m agasabb értékekhez kötődik." (A Le Figaróból idézi a Valóság). Még ha figyelem be vesszük is hogy ez egy idős író - politikus véleménye, akkor is el kell rajta gondolkodnunk, mert M alraux nyilván élettapasztalatai birtokában az em ­ beri folytonosság elfogadható form áit kéri számon a fiatalokon. A magatartásform a iro ­ dalm i tükröződésével kapcsolatosan George Steiner am erikai esszéista írja : „Egy Butor regény éppúgy menekülés, m int a Naked Lunch (Csupasz ebéd. Am erikai pornográf re­ gény. DGy. megjegyz.). Az elfordulás a m agasabb rendű emberi vonásoktól vagy e voná­ sok erotikus, illetve szadisztikus fantáziálással való megcsúfolása az alkotásnak ugyanilyen kudarca felé m utat.” A menekülés mozzanata fia ta l prózaíróinknak is a jellemzője, ész­ revenni náluk egy határozott törekvést: fölébe kerekedni a sorsnak, az élet realitásának. Még pontosabban: fölénybe kerülni a vilá gg al szemben. S miután a valóság ellenáll és nem hagyja legyőzni magát, a novellahősök visszavonulnak a tud at mezőire és ott a ra t­ nak a tényeken kétes értékű, de lélektanilag jól m otivizált győzelmeket: a világ elől ön ­ magukba menekülnek és m egbántottan néznek ki lelkük ablakán. Ez az a ttitüd egyenesen provokálná a cinizmus gesztusát, a megvetés és lenézés m agaslatának a bevevésével 74 �szerezni meg a győzelemhez szükséges erőt, de fia ta lja in k — becsületükre legyen mond­ va — a cinizmus helyett az önirónia és kegyetlen őszinteség emberségesebb eszközei után nyúlnak, hogy felülem elkedjenek tanácstalanságukon és kételyeiken. Lelki állapotul így gyakran — m int már em lítettem — a közöny pózát választják, mint az önmegvalósítás és a győzelem közegét, a közömbösséget, mint a fölény kifejeződését és a le lkiá lla p o t egyensúlyhelyzetét. Varga Imre Őszinteség című írásában elm ondja egy üres napja tö r­ ténetét — úgy m ondja el, hogy kiérződik belőle: sok ilyen üres napja van! — , céltalanul és ösztönösen csatangol a városban, lelke felületén, a tudatában a tárgyak és jelensé­ gek alig hagynak nyomot, s a végén nyelvet ö lt az emberekre, akik m egbám ulják őt. Idősikátor című novellájában a céltalanságnak az utcakép véletlenül megláto tt — és szá­ mára jelentéktelen — tárgyai és jelenségei adnak misztikus hátteret, a nyomottság „m ármár á llap ottá vá lik" és érdektelenségét a fantázia abszurd képpé em eli: „M egelőzöm az életet, elülök és — bevárom ". Varga belső tanácstalanságának a felm utatására az abszurddal való sejtetés eszközét használja fel, s ez nála törvényszerű így, mert k ö ltő ­ ként is a legtárgyszerűbb és legelvontabb a csoportjából, a legszemélytelenebb. (Más kérdés, hogy mennyire rokonszenves vagy érték ez az a ttitüd!) Varga a közömbös lu d a t indokolatlan és ösztönös ka la n d ja it teszi meg formává és egyben tartalom m á önvizsgála­ tán belül. M ikola Anikó elbeszélésének (A sárga macska délutánja) a tárgya: d ia logus önmagával. S a párbeszéden belül az albérlet környezete, a tárgyak és részletek sajátos értelm et nyernek, beleszólnak az életébe és meghatározzák lelki á llap otát. A sárga macs­ ka az örök „m ásik én", amely „szab ad", és amellyel a vitában csak veszíteni lehet, mert m indent tud, mer és nem ismer kím életet: „Ti hajlam osak vagytok rá, hogy nagyon könnyen felejtsetek! Ha valami kényelmetlen, nem akartok emlékezni rá, akkor egyszerűen azt m ondjátok, hogy nincs, nem volt, meg sem történt soha." Wurczell G ábor állapotképe (Amíg J. úgy érezte magát, m int parton a hal) a neurotikus ébredés pontos látlelete, s em ellett meggyőző lélektani portré. „M in d ig nagy öröm ét lelte saját maga és lelkivilága vizsgálásában . . . Sokszor talán csak azért cselekedte a logikátlan dolgokat, hogy sa­ já t magán próbálja ki hatásukat.” J. itt a testi tehetetlenség á lla p o tá t kín lódja végig, am ikor a tudatot az idegrendszer és az ösztönök kettős nyűge köti gúzsba és az ember úgy érzi, „hogy a fizikai fá jd a lm a i tulajdonképpen gondolatainak a reakciói." W urczell tu d ja : J. „ fé lt a puszta valóságtól.” Ennek ellenére nem marad meg a vereségnél, nem hagyja J.-t önm aga álta l legyőzni, írása egy szomorú tisztaság-igény jegyében zárul: „m inden olyan szomorú és szép, s tisztaság csillogva rohangászik körülöttem, mint a me­ sebeli táltos." Kovács M agda is hasonlóan fejezi be novelláját, (Lujza utca három ): Az ő önvizsgálata a legem beribb, mert a legpóznélkülibb és a legtekintetnélkülibb, a címe — Hazugság nélkül — magában hordozza az őszinteség igényét. Ő kissé romantizálva a tehetetlenséget írja meg, de olyan szenvtelen öniróniával és a szép utáni rejte tt vágya­ kozással — „Végtelenül vágytam valam i szépre." — , hogy írása „az intellektuális önm é­ lyítés” (Tőzsér) és emberi megtisztulás dokumentuma lesz. Nála szerepe van a közösbösségnek, mint a fölény lehetőségének, de a finom önirónia és a sorok között bujkáló fájd alo m nem engedi cinizmussá torzulni, megmarad a tárgyilagosságnál és a tényekkel való szigorú szembenézés állap otán ál. Kínlódva, de kim ondja: ez vagyok, ezek vagyunk. Keszeli Ferencnél (Kristálytiszta szombat) emlékek és jelen p illa n a t mozaikszerű válto­ zásának és keveredésének a végeredménye valam i lemondó tárgyilagosság, amely rideg páncélként zárja körül a lelket és az érzések kisugárzását elszigeteli. Keszeli tudósítani akar, tényeket közölni és a szenvedésről, a tragédiáról úgy beszél, mint ahogy a házbér­ emelésről beszélne. Mészáros László novellahőse árbóckosarából Párizs felé nézelődik és önelemzései francia környezete felé irányul, hogy onnan visszaverődve visszahasson reá. m egtanítva őt, hogy „az utat végig kell já rn i.” Fiatal íróinkra tehát ha tott az az írói valóságszemlélet és stílus, amelyet George Steiner „menekülés” -nek nevez én pedig újromantizmusnak minősítettem. Eljutottak az egyéniség - központúságig, majdnem kizárólagosságáig, el a közömbösségig és érzelmi közönyig, de a cinizmus és stílus — felelőtlenség helyett inkább az önirónia és a groteszk irányba fo rd ítjá k tekintetüket és a valósággal való összeütközésükben lelki élményeiket a szép, a jó és a tisztaság utáni vágy fénye vilá g ítja át. Nyilvánvaló, hogy ennek elle­ nére ez a próza már nem „a mélyben élő tömeg csendes és ijedt, néha lázongó és néha elkeseredett panaszkodása” — le galább is nem közvetlenül - , hanem valam i más. A „ragyogó individualizm us” -nak is sokkal több hely ju t benne, m int a „szürke, de etikus kollektivizm us"-nak, ezzel szembe kell néznünk, a tényt minősítenünk kell és elhelyezni nem- 75 �zetiségi valóságszemléletünk és irodalm i gyakorlatunk folytonosságában. Ez fe la d a t és lehe­ tőség, fia talja in k ugyanis korántsem gyökértelenek. Az egyénre irányított lélektani központú írói szemléletet és stílust az első köztársaság idején Tamás M ihálynál, Sebesi Ernőnél, Sán­ dor Imrénél, Neubauer Pálnál is fellelhetjük, kortárs irodalm unkban O rdódinál, (Az id e ­ gen), Dubánál, Gál Sándornál, azzal a különbséggel, h ogy itt konkrétabb és hangsúlyozottabb társadalmi háttér biztosítja valósághitelüket. Egy bizonyos: fia ta l prózaíróink­ nál az egyén és a közösség közötti, természetes érdekellentét fokozottan kiélezett, s erre m agyarázatot kell keresnünk, hogy irodalm i hozadékukat egyáltalán felismerjük és a stílusfejlődés szolgálatába állítsuk. Egyszerű lenne azt mondani — és tegyük hozzá azon­ nal: helytelen! — , hogy amennyiben mellőzik vagy sértik az irodalm i hagyom ányainkat elsősorban a hagyományos erkölcsi állásfoglalás és sorsvállalás gesztusát — , annyiban elfogadhatatlanok. A kérdés elemzése több felelősséget és körültekintést követel. Nem csak a fia ta l írókkal szemben igényel több felelőséget, hanem önm agunkkal — időseb­ bekkel — szemben is, a felhasználandó és esetleg felelőtlenül elprédálható tanulságok mi att. Írásaink etikai ala p ja in a k az értékelését azzal a tétellel kezdhetnénk, hogy iro­ dalmunk számára elfogadhatatlan és idegen lehetőség a cinizmusban megvalósuló „sza­ badság", és az érdektelenség, a közöny is erős fenntartásokkal kezelt fogalm ak tájainkon. Irodalmunk, létéből eredően közösségi és szolgálat jellegű, am it „m ég " Szvatkó is meg­ lá to tt és értékelt benne, az eredendő feladata. A másik szempont az irodalom fe jlő d é ­ sének a természetéből következik: az időnként kicsúcsosodó és kizárólagosságra törő tendenciáknak a váltakozása viszi előre benne a haladást és teremti meg egyensúlyhely­ zetét. Az extrémek szirtjei között terem tő folyam hömpölyög, amely lecsiszolja azok érdes felszínét, kiszögeléseit, bántó éleit, és lassú mozgással értékeket dob fel a felszínén. Az irodalom felszínét időnként pózok uralják, melyek e ltakarják a mélyt, ahol már érik a kiegyenlítődés lehetősége s az új értékek feltörni készülődnek. A szlovákiai magyar pró­ zának — de a költészetnek is! — szüksége volt egy határozott irányvételre az egyéniség szempontjai, a szubjektum belső világa felé, hogy újra értékelje önm agát és megkeresse új és korszerű egyensúlyhelyzetét. Tőzsér Árpád írta, hogy a fia ta lo k írásaiban „az in ­ tellektuális hős készülődik” , s bár ez a hős nem lesz irodalm unk kizárólagos témája, ahhoz, hogy új írói tartalm a kat fedezzünk fel, teljesebb tartalm i — formai egységet teremtsünk, hogy előre lépjünk a változó világgal, elengedhetetlenül szükséges és jó esetben az irodalm i műkedvelőség korszakának a végét jelentheti. De a legizgalm asabb és legsokatsejtetőbb az a gondolat velük kapcsolatban, hogy következetes önvizsgálatuk és én — középpontúságuk — a szlovákiai magyar psziché értékelése — , és a modern világirodalm i áram latok felé fo rd íto tt figyelmük az első — talán még tétova és kezdet­ leges, de mindenképpen fe lismerhető — lépés a kisebbségi sorstudatból, az alacsonyabbrendűséget sugalló, provinciális érzésekből kifelé, és az út kezdete a szocialista társa­ dalom kínálta egyetemes em berségtudat és szabad világnézés felé. V. Nem biztos, hogy az így van, de a gondolat mindenképpen megéri, hogy m egpróbál­ jam kifejteni. M ert ha így lenne igaz, akkor a szlovákia i magyar író valóságszemléleté­ nek, stílusának és etikájának a fokozatos változásával is jo gga l számolhatunk. Vizsgáljuk meg a fia ta l prózaírók form ai kísérleteit, a stílusukat, szem előtt tartva, hoqy „a forma az idő reprezentánsa a művészetben." (Kassák: Az új művészet él) M iért idézheti Fábry Verweyt: „A form a: igazság" A szó, a fogalom értelme és értéke dialektikusa n változik, illetve fejlődik az időben és az igazságot ellenőrző valóság — m ondhatjuk társadalm i gyakorlatnak is — állandóan próbára teszi a szavak hitelét, mely szavak arra hivatottak, hogy ugyanazt a valóságot megtestesítsék a tu d a t szféráiban. Valóság és tu d a t kapcso­ lata ez, a nyelv önellenőrző és önkiigazító visszacsatolása. S a fogalm ak korhoz kö tö tt­ ségének jelensége úgy nyilvánul meg, hogy a megváltozott vagy á ta la ku lt jelentésű szavak helyüket keresik a világban, öntörvényűen és szükségszerűen, mintha tudnák, hogy csak az igazságot csak akkor jelenthetik, akkor válhatnak maguk is valósággá, ha előbb felfedezik és e lsajá títjá k az ugyancsak változó elsődleges valóság lényegét. M integy ta rta l­ mat keresnek a formájukhoz. A forma a történés, a tény jelen valóságát adja vagy még érthe­ t ö bben: az írói m ondanivaló csak akkor válhat művészi igazsággá, ha adekvál, tehát korszerű forma mezében lép fel. Még egyszerűbben: a tartalom igazságként való elfo ga­ dásának a feltételeit a m egfelelő forma biztosítja. „A tartalm a t a forma őrzi . .." 76 �idézzük még egyszer Fá bryt. Nem véletlen, hogy a korszerű művészi törekvések a form ai újítás és felfedezés irányában feszülnek, sőt sokszor a form ai kizárólagosság jegyében kísérleteznek. Előző fejtegetéseinkből kitűnik, hogy a novellánál különösen fontos a forma, tartalom és forma egysége, mert a formaegység jelenti a m űfaji tökélyt, és egyál­ talán a novella m űfajának az ismérve. A másik tényező, amely megvizsgálásra vár, az alkotó fantáziája. A le gújabb írói eredmények jelentős részének a jellem zője, hogy bennük az írói fantázia komponál és játszik a lehetőségekkel, a realitás határáig feszíti őket s ezzel az ember vilá gá t mitikus jelenségekkel te líti meg. S teszi ezt azért, mert az utópisz­ tikus álm okat is megszégyenítő megnövekedett technikai, tehát civilizációs és emberi lehe­ tőségek világában élményeit — főleg a lelki élményeit — irracionálisnak érzi és a szó, az egyenes beszéd nyújtotta lehetőségeket már nem érzi elegendőnek arra, hogy kifejezze vele élményeit. Így lesz stíluseszköze az abszurd, a mítosz és csodálatos groteszk, és a tu ­ d a ta la tti jelenségeinek titokzatos ösztönvilága. A novella: próba! — írta Fábry, az írói képesség és tehetség próbája. Jelen antológia is egy erőpróba eredményeit m utatja fel, hogy fia ta l prózaíróink munkáival kapcsolatosan lehetőséget nyújtson néhány lényeges m egállapításra, és lehetővé tegye értékelésüket. M űfajuka t kísérleti novellának nevezném, ez minősítés és egyben értékelés. Esztétikai eredményeik nem kiforrott értékekben, a befejezettség tökélyében és formaegységben nyilvánul meg, hanem útkeresésük stílusgazdagságában és szenvedélyességében, és lélek­ tani érdeklődésük sokrétűségében. Prózájuk erősen líra i jellegű — néhánya n költők közü­ lük — , bőven használják az érzéki képet, a hasonlatot, a metaforikus párhuzam okat és a szimbolikus jelrendszert. Témáikból következik a közvetett kifejezésmód, a hangulat (á lla ­ pot) drám ák, a belső feszültségmezők kívülről látszólag m ozdulatlanok, mert a látható világ felszíne a la tt feszülnek és tettekben gyakran meg sem nyilvánulnak, láthatóvá té ­ telük csak áttételesen, közvetve lehetséges; ez a próza erősen az intuícióra és a sejtetésre ép ít és mindenképpen m editatív illetve m egjelenítő próza és nem leíró, tehát nem epikai jellegű. Mészáros Károly írásm ódja áll legközelebb az epikához, aki az időrendbe szedett történés — fabula — folyam atát apró és pontos megfigyelésekkel támasztja alá és hitelesíti, mintegy szociológiai pillérekre építi fel, de a cselekmény pergő elbeszélése m ellett állandóan ott bujkál a fokozott figyelem, mellyel azok lélektani m otiváltságára ügyel. W urczell G ábor eleve kísérletező alkat, szinte minden írásához ú j form át keres, ezek azonban alapjegyeiben egy tőről faka dna k; egy m últat, jelent és jövőt egyszerre összegező és komplex mód átélő valóságszemléletből, amely a realitá s, a látomások és a sejtések szövevényében mozog és belőlük építkezik. Ez a szemlélet teliességében a k a rja érzékelni a v ilá got és érdeklődése szálai a jelenség minden érzékelhető összefüggésébe belekapcsolódhatnak. Egyszerre vizuális, gondolati és sejtető próza, hatásában és egye­ temességre való törekvésében a zenére akar hasonlítani. (A Nagy Fehér Ház városa, Akvárium ban polipok). Mikrokozmosz című irodalm i kollázsában W urcell inkább realista és kevésbé sejtető; apró velóságelemekből rak össze széleshorizontú, tablószerű mozai­ kot, melyben az alkotószemcsék ugyan külön életet is élnek, de életük értelm ét és han­ g u la tá t a ragasztóanyagként m indenütt jelenlévő, egyértelmű központi — érzelmi koncepció határozza meg. Bereck József az emberi tud at és az ösztönök játékának az újraterem té­ sével kísérletezik (Ö röm, Az üldözött), s a belső én elemzése során az emlékek realitását is felfedezi (Türelem), körü ltap oga tja azokat az erőket, am elyek az ember elm últ cseleke­ deteit a tapasztalat szálaival a tudatához kötik. M ikola Anikó prózájá ban is költő, nem a stílusában, de indítékaiban az, töpreng és megjelenít, s hőse elé szimbólumot á llít tükörként, hogy tisztábban lássa benn magát. Kovács M agda prózája tűnik fel a leg készebbnek, vele kapcsolatban Tőzsér így írt, részben Kovács nemzedéktársainak a prózá­ já ra is é rv é n y e s e n :.......... az írásoknak nincsen irányuk, sem meséjük, egyértelmű m onda­ nivalójuk sincs, csak központjuk, forgásuk és mélységük van . . . M otorjuk a kételkedő intellektus a ttitüdje. Egyetlen dolognak száz o ld a lá t m utatni egyszerre.” (Az irodalom valósága. 58. old.) Írásaiban tragikus valóságlátás érvényesül, melynek mélyén kínzó ön ­ irónia és fájdalm as humor kísért. (Lujza utca három). M ár nem csupán az önvizsgálódás törvényei, de a kitárulás igénye érvényesül itt, az általános felé való törekvés, a kér­ désfeltevések és ítéletek nyilai a környező valóság felé repülnek, a tu d a t élményei m ellett helyet kap a cselekmény, a mellékszerepelők gazdagon m otivált világa, az együt­ tesbe a tárgyak is beleszólnak és az egészet végigkíséri a költői képiség és a lélekelem ­ zés indokoló és bizonyító rendszere. Keszeli Ferenc már em lített szertelen tárgyilagossá­ gát a groteszk melege oldja néha apró mosollyá. Mészáros László elsősorban esztéta és 77 �gondolkodó, novellái inkább esztétikai ötleteinek a próbái és illusztrációi, m int belső é l­ mények vetületei. Nála - úgy tűnik fel — a pontosan m egkom ponált sejtető hatás a cél. Fülöp Antal és Grendel Lajos kezdők, színfoltjai az an tológiának csupán. Ö sszegezésül állapítsuk meg, hogy a fia ta l prózaírónk form ai kezdeményezései kor­ szerűek, a modern irodalm i törekvések irányát követik és az egyetemes formák törvényszerűségeit igyekeznek valóságukra alkalm azni és így egy m agasabb szintű form aegy­ séget megvalósítani. Térjünk vissza ahhoz a gondolathoz, hogy a fia ta lo k szellemi a tti­ t üdje talán az első tétova lépés a provinciálison felülem elkedő egyetemesebb emberség felé, tárgyilagos szembenézésük önmagukkal, komor szókimondásuk és szenvedélyes igaz­ ságkeresésük ténye lehetővé teszi, hogy ezt feltételezzük róluk. Csak gondoljuk el, hogy hányszor beszéltünk irodalm unk nagy cé lja iró l: valóságunkat a környező irodalm ak — s akár a világirodalom — tudatába emelni, betörni a nemzeti irodalm ak figyelm ébe és é r­ deklődési körébe. Nem túlm éretezett am bíció ez, mert annyira az irodalom természetéből következik; az igazi irodalom mindenki számára minden akar lenni. Igen, beszéltünk erről, de azt már kevesebbszer em lítettük, hogy ennek elsősorban előfeltételei vannak. Az emberi témák azonosak, közösek és általánosak, a forma a megkülönböztető, az egyedi, de egyúttal a forma színvonala és korszerűsége teszi lehetővé a kommunikációt, és észrevevés lehetőségét, az egyetemes érvényűséget. S itt kell szólnunk a buktatókról. A kor valósága m indig a teljesség, és egy stílus, irányzat — legátfogóbb is! — m indig csak egy része lehet e teljességnek, egy szemlé­ leti lehetőség. A valóság a színskála, a stílus egy szín, még akkor is, ha látszólag tün dök­ lő, hogy képes elfeledni a színskála töb bi szníeit. De a stílus: az ember. Választás dolga és a választás aktusánál a választóra (az emberre) kora valósága hat; így kényszeríti ránk a valóságakaratát! Stílust választunk, de nem önkényesen, azért is keressük és nem átvesszük, hogy éppen a m egfelelőt — a számunkra igazat — sajátítsuk el. Stílust átvenni is lehet, de kockázatos, mert az egyéni ta rta lm a t csak elértéktelenítheti. M inden sajátos tartalom nak meg kell legyen a maga stílusa (form ája). Saul Bellow mondta egy in te rjú ­ jában Faulknerről: „Egyes regényeiben a szimbolika (ilyen például a Megszületik Aug usztusba n) túlságosan tökéletesen stimmel ahhoz, hogy ne villanjon föl bennünk: a kritikai irodalom hatással volt ró. Különbség van „kultúracsinálás” és reqényírás között. Amikor előre m egfontoltan fűznek szimbólumokat cselekvésekhez vagy jellemekhez, ez „kultúra csinálá s". Faulkner hihetetlenül inteligens ember volt, nagyon lebecsülnénk éleselm éjüsé­ gét, ha azt hinnénk, hogy ennek nem volt tud atába n.” A stílus fo rm a jegyek, jelek és szimbólumok összesége. fia ta lja in k pedig keresők, a forma kezdő é pítészei és a jelekhez való viszonyuk „átvevő" stádium ában van. A készen e lsajá títo tt szimbólumoknak a való­ sághoz csatolásának a veszélye fokozottan fenyegeti őket. Nemcsak azért, mert fiatalok és tapasztalatlanok, nem is azrét, mert kevés közvetlen e lő d jük nyújt a számunkra alka tu k­ nak elfogadható útmutatást, hanem azért, mert a modern irodalom maga is keresés idő szakát éli (,,Az igazság az, hogy voltaképpen nem munkáltuk ki a fikciónak azt a form á­ ját, am ely be tudná fogadni a modern élményvilág minden izgalmát, bohócságát és tö ­ redezettségét” m ondja ugyancsak Bellow.) és soha nem lá to tt mennyiségben kínálja a megemésztetlen, féligkész vagy talm i form ákat és stílu sjegyeket, melyekhez azonban — nem szabad e lfe le jte n i! — valóság — elem is tapad. Az ilyen készarcú jelekhez nem fe la ­ datunk történést és jellem eket keresni, mert önm agukat adnánk fel ezáltal. A mi fela da­ tunk és az elm ondottakból következően a szlovákiai magyar író új etikus kötelessége az lesz, hogy a saját valóságunknak az írói tudatosításával korszerű form át m unkáljunk ki, am ely egyetemes összefüggésekben is m egállja a helyét. A menekülés mozzanata is átvett forma — egy lehetséges a ttitüd kerete — és önmaguk feladása. Létkérdés, hogy írói tartásuk aktív legyen, ezért Fábryhoz visszatérve: a szlovákiai magyar író erkölcse és fe le lőségtudata közösségével szemben nem hűsége demonstrálásával, de azzal a fokozott tö ­ rekvésével és céltudatos erőfeszítésével bizonyítható, melynek eredményeképpen „m in ő ­ ségi író " lesz. 78 �Volly István Kodály népdalgyűjtései Nógrádban ( 1906- 1922.) A fonográffal felvett parasztdalokkal kezdődött a tudományos népdalgyűjtés. A v ilá ­ gon először Vikár Béla örökített meg m aradandó értékű népdalt Csincsetanyán , Borsod megyében, 1895. december 24-én: Fehér László lovat lo pott . . . énekelte Tokács István 50 éves uradalm i cseléd, csordás. A szegény ember parasztdalát egy kottatáblán k iá llí­ totta Vikár Béla az 1896. évi milleneumi kiállításon, am ikor ezer éves fenállását ünnepelte hazánk. Kodály Zoltán 13— 14 éves nagyszombati gimnazista volt akkor, és így vall élete egyik döntő élm ényéről: „A milleneum idején két hétig Budapesten lehettem. Legnagyobb be ­ nyomásom a kiállítási falu volt. Egy sor ház, különböző vidékek népviseletébe öltözött alakokkal, teljes felszereléssel. Jártam én azelőtt is falun, de a mi vidékünkön olyan gyö­ nyörű népviselet, hímzés, fazekasárú nem volt lá th a tó . Ö rök kár, hogy nem hagyták meg azt a fa lu t állan dó kiállításnak. A la pja lehetett volna egy magyar Skanzennek. Egyik házban egy fali tábla vonta mag ára a figyelmemet. Fehér László b a lla dá ja volt . . . gyűj­ tötte V ikár Béla." Ez a diákko ri élmény vezette el Kodályt, 23 éves egyetemi ha llg ató korában, a fon og­ ra folt igazi népdalokhoz: „M iko r disszertációs témán kezdtem gondolkozni, s a magyar népdalok minden m egjelent gyűjteményét már átnéztem, eszembe ju to tt az a tábla és felkerestem Vikár Bélát 1903 őszén. Nem kellett messze mennem, mert a Csillag utcai Eötvös Kollégiummal szemközt lakott, ott volt a Néprajzi Múzeum is a hengerekkel . . . Eljött velem a múzeum kis udvari szobájába, ott voltak felraktározva a hengerei, s egy rossz kis zongora, alig hogy elfért . . . M egm utatta a fonográf kezelését, majd magamra hagyott. Abban a kis sötét udvari szobában sok boldog órát töltöttem . Felváltva já t ­ szottam fonográfon a népdalokat, zongorán a hatásuk a la tt készülő szerzeményeimet." (Emlékezés Vikár Bélára. 1959.) 24 éves korában Kodály maga is gyűjtőútra indult gyermekkora kedves tá ja ira . „ H á ­ tizsákkal a vállamon, bottal a kezemben és 50 koronával a zsebemben indultam el Csalló­ közbe. O tt bolyongtam kialakult rendszer nélkül, embereket fogtam meg az utcán, hívtam énekelni a kocsmába és hallgattam az aratólányok dalát. Legfárasztóbbak voltak a füstös kocsmai szea nszok éjszakánként." G yűjtőútjáról rendszerint betegen tért haza. Eleinte ve­ gyesen gyűjt népdalt, népies m űdalt: bizony megfizeti a tanulópénzt. Csallóköz és Zoborvidék után máris e llá to g a t N ógrádba is. 1906- ba n, 25 éves korában gyűjt először Nógrád megye kis falvaiban és egy pusz­ tán, Bárna, Diósjenő és Takácsházapuszta helységekben: A bárnai kertek alatt, ej jaja-jajaja, Folyik a szerelem patak, ej jaja-jajaja, Aki abból sokat iszik, ej jaja-jaja-jaja, Babájától elbúcsúzik, ej jaja-jajaja. Kedves emlékként m egm aradhatott a szívében az első nógrádi gyűjtés „ja ja ja "-re fré nes, nem -m indennapi lassú-csárdásdala. Amikor 1941-ben az ifjúsági zenei nevelés egyik legfontosabb dokumentumát, a Bicinium okat írja, és a leggondosabban válogat, a II. fü ­ zetbe — mint gyöngyszemet illeszti bele a bárnai népdalt, kétszólamú feldolgozásban. Takácsházapusztán találkozik a táj jellegzetes népdal-különlegességével, a hatsoros, régies, ereszkedő vonalú dallam m al: 79 �Látod-e te babám, Azt a száraz nyárfát, Azt a száraz nyárfát? Mikor az kizöldül, Akkor jövök hozzád, Akkor jövök hozzád. Kizöldült már a fa, Várom a galambom, De soká nem jön már. Zöld erdő zúgása, Vadagalamb szólása: Benne a tanyája . . . Ezt a ritkaszép népdalt még ugyanabban az évben közreadja énekhangra zongorakí­ sérettel a M agyar Népdalok füzetben „hogy egysorba kerüljön a világirodalom remekeivel és a — külföldi né p d a lla l" — írja az előszóban Bartók Bélával együtt Budapesten, 1906 de ­ cemberében. 1907-ben m indkettőjük figyelme legerősebben Erdély felé fordul. Felfedezik a népzene rég i rétegét, az ötfokú, ereszkedő vonalú dallam ritkaságokat. Leginkább a távoli erdélyi falvakban t ünnek elő azok. Sietni kell a gyűjtésükkel, azt mindketten érzik. De azért Kod á ly ellá to g a t ismét a nógrádi Diósjenőre is, úgy látszik, vonzza őt ez a hegyes-völgyes, erdős tá j is! 1914. június 18-án Szanda községben gyűjt, a csodás várrommal díszített hegy alján, Varga István 62 éves és Pálok Andrásné 61 éves dalosától betyárnótákat jegyez a füzetébe: Hej. Sisa Pista bársony lovát itatja, A babája az ablakban hallgatja: - Ne nézd. babám,a gyászos életemet, Mind teérted szenvedtem én ezeket! Ki hallotta, ki nem mondta már régen, Hogy Nagy Jancsit levágták a Bükkvölgyön. Ú gy levágta Barna András egyszerre, Hogy Nagy Jancsi le is borult a földre. Sisa Pista nem nagy nemzetből való, Nem kell néki piros bársony takaró. Betkarja kilenc-széles gatyája, Nem köll néki senki piros párnája. Odaszaladt az ő kedves pajtása. De már akkor nem segíthetett rajta: — Isten hozzád, édes, kedves, jó pajtás, Már mink többé soha nem látjuk egymást. 1914 nyarán kitört az első világháború. A „kilenc-széles" bőgatya ezen a nyáron ha ­ marosan lekerült az arató parasztlegényekről. Csukaszürkébe öltöztek, és - ahogyan Ady Endre írja — „nótázó vén ba ká k"-ka l telik meg a budapesti utca, felvirágozott m arhava­ gonokban, papi áldással és sűrű könnyhullajtással, kendőlengetéssel indulnak a férfiak a h a rc té rre ...........M ire a levelek lehullanak” mindenki hazatér — jósolta az öreg király, de a világháború négy évig dúl. Eközben eltűnik a régi falvak népdalanyaga, köztük a be ­ tyárnóták java is. A 32 éves Kodály N ógrádban 1914-ben szinte az utolsó órában ha llja még a híres betyá rb allada töredékét, a Vidróczki történet változatát, amelyikből később a le g ­ nagyobb kórusművét, a M átrai képek-et írja. Az első vilá g háború után megszűkült a népzenei gyűjtőterületünk. Bezárult a kapu Erdély felé. Tulajdonképpen ekkor kerül sor sűrűbb gyűjtésekre N óg rádban, a görbe ország ban, amely a hegyes-völgyes tája ival, erdőivel, nadrágszíj-szántóival leginkább fe li­ dézte a már elérhetetlen Erdélyt . . . 1921-ben Tolmácson gyűjt Kodály. 1922-ben Kodály 40 éves. M in t a Zeneakadémia zeneszerzés tanára, valóban v ilá ghírű évfolyamokat nevel, melyekből a későbbi világhírességek sora nő ki: Serly Tibor New Yorkba, D oráti A ntal az Egyesült Állam ok legnagyobb zenekaraiba. Seiber Mátyás Londonba, Pártos Ö dön Izraelbe, Frid Géza Amsterdamba viszi el évek m últával a Kodály-iskola jó hírét, és idehaza is a zenei élet vezetői lesznek a tanítványai: Ádám Jenő, Bárdos Lajos, Kertész Gyula. Kerényi György, és még sokan, tőle tanulunk mindnyájan. 1921-ben ősszel bejárja Kodály Szatmár megyét, Kocsord, Gacsály, T u rricse, Komlódkisfalud községeket, keresi N agykállóban a híres Kállói kettős táncdal-csokrot is, de nem lel sem énekest, sem cigányzenészt, aki hibátlanul tudná . . . 1922 tavaszán — a húsvéti szünidőben megkezdi a legnagyobb gyűjtését N ógrádban. G yűjtőútjain gyakran vele van felesége, Sándor Emma asszony. Valószínűleg vele volt Nógrádban is. N apjainkban a Kodály-köröndön, Budapesten, özvegy Kodály Zoltánné őrzi a nagy muzsikus és tudós hátrahagyott írásait, gyűjtéseit. A tágas lakás valóságos múzeum, telve 80 �Kodály emlékeivel. Az ifjú Kodályné engedélyével beletekinthettünk az 1922. évi nógrádi gyűjtőfüzetek egyikébe. Ismerős volt számunkra, hiszen 1956-57-ben, am ikor a szabolcsszatmár megyei- népdalkiadványunk készült, és azt átnézte Kodály Zoltán, — együtt fo r­ gattuk a szatmár megyei feljegyzéseit. A „Szól a fige m ad ár” kötetet Kodály Zoltán 75. születésnapjára ajá n lo tta Szabolcs-Szatmár megye közönsége, 1957-ben. A gyűjtőfüzetben az 1921. évi szatmári gyűjtéseket az 1922. évi tavaszi nógrádi gyű j­ tések követik. Körülbelül 200 oldalas, vaskos iskolai füzetben a 126-169. oldalon szerepel a tolmácsi gyűjtés és a 170— 192. oldalon a romhányi. Egy-egy oldalon rendszerint egy népdal kottája és szövege van, gyűjtési adatokkal. Egy-egy napi gyűjtése tehát 30— 40 népdal-följegyzés volt. Tolmács, 1922. április 16. Zárójelben od aírja Kodály, hogy „húsvét vasárnap” . Ü nnep­ lőbe öltözött falu fogadta tehát a népdalgyűjtőt. Legelőbb feljegyzett két nevet: Havas Jánosné Szetei Erzsébet (Vác felé az utolsó ház), Kuralai Istvánné N ógrádi út, 2. ház, hídon túl, a másik közelében. Első népdalénekese Lőrincz Sándorné 58 éves. Talán az ünnepre való tekintettel elébb a karácsonyi énekeket jegyzi fel Kodály: Ó , mely szerencsésen én ma felébredtem, Alom-szakadását mely boldogul értem, Mert amit csak megálmodtam, Igazán láttam s halottam, Hogy ide beléptem. Később rájegyzi a kotta a lá : „Romhányban is közismert.” Feljegyzi a húsvéti körmenet régi-régi énekét is, Föltám ad t Krisztus e napon. „Rég i ének” jelzéssel szerepel mór az első m agyar katolikus énektárban, Kisdi: Cantus C atholicijében, 1951-ben. Kodály nyilván a körmenetben éneklő töm eget hallja, mert csupa fé lko ttá ­ val jegyzi a hangje gyeket, így pedig csak a lassú-tem pójú tömegének hangzik. Egy tréfás félvilági éneket is feljegyez: Az igaz messiás már e ljött . . . A kánai menynyegzőről szól. ahol a víz borrá vált, és ettől az apostolok is m egbokrosodtak: Megtáncoltatták M a g dolnát, Mind elrúg ta kontyocskáját, Kána mennyeg zőjében! Feljegyzi a Kossuth-nóta nagyon szép népdal-verseit is: Kossuth Lajos ablakában Éljen a ha za ! Kinyílt a rózsa magában, Éljen, éljen az igazság, Kétfelé hajlott az ága, Éljen a magyar szabadság, Én ülök az árnyékába: Éljen K o ssuth Lajos! A Kossuth-nótának tehát többféle befejezése van, rövi debb és hosszabb. Kassai V iktor színművész ír ja em lékirataiban, hogy azért nyúlt meg a Kossuth-nóta, hogy 13 ütemes le ­ gyen, és emlékeztessen a kivégzett ara di tizenhárom ra! A tolmácsi változat mór ezen is túlment, 15 ütemes. Ö zvegy Széman M árkné Pataki Erzsébet 54 éves énekli és Kodály mejegyzi, hogy mást is kell véle énekeltetni, mert szépen díszíti a dallam hangokkal. „K itű ­ nően cifráz, ettől mást is." Balog Tamás 40 éves énekel egy azóta nagyon szépen kivirágzott és sokfelé föltűn t nagyívelésű da lla m ot: Kék szivárvány koszorúzza az eget . . . Pár évvel később Lajth a László ta lálkozik e dallam m al Nagykörösön, és az 1930-as években a t ura i qyöngyösbokrétások lépnek színpadra véle a v ilá ghírű G yöngyösbokrétában. Budapesten. Az 1950-es években már film en is felh ang zott. Ú gy tűnik föl, hogy N óg rá dból való az első fö ljegyzése. Balog Tam ás éppen egyidős Kodállyal, ha még él, most kilencven éves. Kedves dala volt: Sej még a búza . . . A változatával a Háry János da ljá té kba n találkozunk, és egy helyi színezetű népdalszövege: A tolmácsi faluvégen van egy kerek erdő; Abban szól a fülemile éjtszaka legelő . . . „D udás gyerektánchoz, felnőtteknek nem " — jegyzi föl Kodály, jelezve, hogy a d u d a ­ nóták eltűnőben vannak a tájon, ahol az 1910-es években még dudás-versenyt rendeztek. 81 �Petőfi születésének száz éves emlékünnepére készül az ország, és Tolmácson feljegyzi Ko­ dály, hogy „Juhászlegény - Cserebogár da lla m á ra ” . A dallam -vándorlásnak érdekes p é ld á ­ ja ez. Gyuricza Ferenc 35 éves és az előbbi énekesek előadásában feljegyzi a rendkívüli népszerű b a lla d á t: Szépen legel a báróné g u ly á ja ,/ A kisasszony maga sétál utána . . . Brélos Tamás 64 éves dalos 6/8-ados lejtésű népies m űdalt énekel, „Kondé János albertirsai kovácstól ta n u lta ” -jegyzi föl Kodály: Tiltsa bár az ég szava, tiltsa végzetem, Érted lángol, érted ég minden érzetem, Lassanként megölnek a hosszas bánatok, Mint az őszi földvirág, földre hervadok. A fé le „n o b e l” , nemesi népdal lehet, Kodályt ez is érdekelte. Följegyezte a népdallá vált Dóczy-csárdást is: Nem jó az a gazda . . . eredeti szövege: Szeretőt keresek . . . Végül egy helyi dalváltozatot: Tolmács község szép helyen van . . . Ezzel letelt egy gyű jtő­ nap és átmegy a következő községbe. Romhány, 1922. április 17. Húsvét hétfő, a locsolkodások napja a faluban. Egész névsor van a gyűjtőfüzetben: G rója István, régi könyvei vannak, Juhász János, Zagyva i Imre, Koczka Mihály, Szunogy Ezekiásné Pipó Anna, M aglódi Jánosné, Hegedűs Jánosné, Hege­ dűs Benedek, Gyurósics József, Kovács, Károly, Saliga János, és Balázs István pásti, Megyeri Péter, Termán István Podra. 14 énekesre számíthat tehát a faluban, sőt mások is jelentkez­ nek. M áté Pálné 38 éves d a lo lja : Az egri kaszárnya teteje . . . Slezák István 38 éves énekli: Kiszállott a kebelembül a fecske . . . és egy nagyon értékes, régi dallam ot, mely belekerült Kodály— Vargyas: A magyar népzene példatárába, m égpedig a legértékesebb dallamcsoportba: A népzene ősrétege, ötfokú dalok, kvintáló dallam ok, 14. szám. Utána következik 15. szám: Tiszán innen, Dunán túl . . . Ez is szemlélteti, hogy mennyire értékes a romhányi régi népdal: Csató, Csató, Csató, Csató, Nem kell a lénungnak zacskó, Elmulatom a pénzemet, Kifordítom a zsebemet, Kifordítom a zsebemet. Nincsem apám, nincsen anyám, Az isten is haragszik rám. Árva vagyok, mint a gólya, Kinek nincsen pártfogója, Kinek nincsen pártfogója. Elittam már mindenemet, Vastengeles szekeremet. Ü sztökémet, csoroszlámat, Imádságos bibliámat, Imádságos bibliámat. Szunyog János 20 éves a fiatalok akkori népdalait m ondja: A romhányi sugár torony ja j de messzire ellátszik . . . A romhányi templom tetejére . . . Juhász János 53 éves „még a p já tó l ta n u lta " — jegyzi fel Kodály — a kétségkívül rég le tünt századok katonadalát: Acél dárdát csináltattam magamnak, Szép címerit rávágattam hazámnak, Rózsafából csináltattam a nyelit, Szeretőmnek rávágattam a nevit. Voltam az apámnak kedves gyereke, Mégis elfogott a császár embere. Ha idejött ez a forspont, hagy vigyen, Értem ez a sok szép lány ne könnyezzen! Ki van tűzve Magyarország zászlója, Sok ifiú fölesküszik alája. Sok ifiú fölesküszik alája: Ezt kívánja most a magyar hazája. Zagyva i István 34 éves, az akkor divatos katonanótát énekli: A rétsági, a rétsági, a rét­ sági sorozóra süt a nap. Tizenkilenc szótagosra nyúlt az új stílusú népdal. G rója, vagy Grólya István 38 éves, akinek — Kodály jegyzete szerint — „régi könyve" van, nyilván d a loskönyvről van szó, a táj jellegzetes hatsoros ereszkedő dallam ára sok új versszakot énekel: 82 �Kérem, kocsmá rosné, Micsoda csárda ez, Micsoda csárda ez? Sok szegénylegénynek Mulató helye ez, Mulató helye ez. Hozzon bort, kocsmáros, Megfizetek érte, Megfizetek érte: Lemék a Nyirjésbe, Csikót lopok érte, Csikót lopok érte! Ha csikót nem lopok, Szilaj tinót hozok, Szilaj tinót hozok, Mégis a boromért Adós nem maradok, Adós nem maradok. Lóra csikós, lóra, Elszaladt a ménes, Elszaladt a ménes, Nincs már a rajcsúlba Csak a pányva nyerges, Csak a pányva nyerges! Számolj betyár, számolj, Számolj a csikóval, Számolj a csikóval, Én is majd számolok A kedves rózsámmal, A kedves rózsámmal. Nemcsak a rövid-soros versforma emlékeztet Balassira, de a történet is. Hiszen a vég­ vári vitéz is belekeveredett csikó-elkötésébe, persze inkább virtusnak számított ez akkor, mintsem megvetendő bűnnek. A húsvéti nógrádi gyűjtés ezzel végetért. 1922. június 4-én Ecseg községben jelenik meg Kodály, Ö zvegy H a jdú Józsefné Földi Julianna 68 éves dalos asszony a Pá vás lány b a lla d á já t énekli el, így, kezdődik a feljegyzés: Ó , szűz téged arra kérünk, Sétálásra jöjj el vélünk, - Ha veletek utam veszem, Hát a pávám hová teszem? - Hajtsd a pávát a forrásra, Mert ezt nem bízhatod másra, Nem messze jössz, megláthatod, Ha visszajössz, feltalálod . . . Fölébredett éjféltájban, Fülemile szólására . . . A teljes balladaszöveg szól a pávát őrző szűzről és az őt elcsábító vándorlegényekről: s valósággal kis Boccaccio-i történet. Vajjo n emlékeznek-e reá még a nógrádi öregek? Ecsegen följegyzi Kodály, hogy „Gyermekcsoportok já rnak névnapi esti kösznötővel: Ö rvendetes ez nap, gyenge sugárival . . .” Ö reg asszonyok énekelnek karácsonyi énekeket: Hej, víg juhászok csordások . . . A nógrádi gyűjtés legizgalm asabb fejezete azonban azután következik. „D u d a n ó ta ” jegyzi fel az egyik kottára. Pongrácz M ihályné 64 éves énekli, Kodály a nógrádi kiejtést is je lzi: Hallod-e te szolgáló, Körmöllyön meg a holló! Megdöglött már a szürke, Mit csináljunk már véle? „Kislány korában hallotta Szarvasgedén” — jegyzi fel Kodály és mindegyre igyekszik ezt régebbi zenei vilá go t feltárni, feltérképezni! A 68 éves énekes asszony kislánykora meg­ egyezik az 1880-as évekkel, Kodály születési idejével . . . M olnár M ihály 77 éves öreg ecsegi parasztember tud ja a dudanóta folytatását: Apczon lakom, keress meg, Két lányom van, szeresd meg! Néked adom egyiket, Vidd el akármelyiket! Feljegyzi Kodály a tem pót is, negyedkotta = 144. A da lla m ot kétnyegyedes ütembe osztja, de o d a írja : „in ká b b 4/4” . M indenben nagyon gondosan já r el, ezt tükrözi a kézirata. Ismerősek ezek a dudanóta-verssza kok, még pedig a M átrai képek-ből! A gyorstem­ pójú befejező részben zendülnek föl, ugyanabban a sorrendben, ahogy Ecsegen a gyű jtő­ füzetbe kerültek. A kórusmű tempójelzése és ütembeosztása is emlékeztet az ecsegi m eg­ figyelésére: A llegro molto, negyedkotta = 160 (a befejezés nyilván kis tempógyorsítást kí­ vánt) és az ütembeosztás: Négynegyedes! 83 �Kiderül tehát, hogy a nógrádi gyűjtésének jelentős hatása volt a M átrai képek-re! Ha semmi másért, már csak azért is érdemes volt Kodálynak felkeresni a nógrádi tája t, hiszen a 6 perces, hatalm as vegyeskari kórusmű tartópillérei, — az első és az utolsó d a lla m ­ téma — először Nógrádban került Kodály gyűjtőfüzetébe, azután természetesen másutt is meglelte, hiszen a táj jellegzetes dallam ai több megyében elterjedtek. De a kórusmű be­ fejezésében a nógrádi változat, a „d u d a n ó ta ” szerepel pontosan úgy, ahogyan az ecsegi két öreg népdalénekes visszaemlékezett reá 68— 77 éves fejjel, 1922. június 4-én. A kórusmű 1930— 31-ben született. (A művet a Székesfővárosi Énekkar m utatta be 1931. március 17-én, Kodály szerzői estjén, és mint fővárosi énektanár, magam is ott énekelhettem, jelen voltam, am ikor Kodály a népdalok helyes intonálását szorgalmazta, mintegy a gyűjtéseiben rejtőző paraszti előadásm ódokat továbbította számunkra.) Június 5-én is Ecsegen gyűjt. Július 15-én Jobbágyi faluból feljegyez két nevet: Jancsó János 56 éves, Osvát Istvánné 70 éves. Nyilván, mint jó énekeseket, emlegetik őket. Július 15-én Szarvasgede falucskában a fia ta l lányokat h a llg atja. Egy sajátos népköl­ tési műfajra összpontosítja figyelm ét, párosító dalokat jegyez, egyiket a másik után. A párosítót Bartók Béla éppen ebben az időben írt főművében, A magyar népdal-ban így határozza m eg: „A párosító, vagy „k id a n o ló " dalok szövegei olyan leányt és legényt ne­ veznek meg, akikről a falu tudja, vagy sejti, hogy szerelmi viszonyban vannak egymással. A szövegek sablonjai — szerelmi viszonyra történő tréfás célzások — állandóan, ebbe egy­ szerűen beléhelyezik az illető legény és leány nevét.” Sokáig nem is sejtettük, hogy milyen sok párosító kerül elő egyetlen faluból is! Szarvasgedén Kodálynak ezeket dalolták a fiatal lányok: talán még ma is érdekes, hogy akko rtá jt ki kibe volt szerelmes? . . . Éjfél után egy óra, Ég a világ a botba, Sej, ráj, rom, sej, ráj, rom, Ég a világ a botba. Csütörtökön este Három legény leste, Mikor Kajzer Etel Magát lefestette. Ott mérik a trafikot, Rózsaszínű szalagot, Sej, ráj, rom, sej ráj, rom, Rózsaszínű szalagot. Magát lefestette, Üveg alá tette, Arra ment a Fiszter Józsi, Az ablakon leste. Magyar Panni méreti, Derekára kötteti, Sej, ráj, rom, sej ráj, rom, Derakára kötteti. Bemegy a szobába, Leül a lócára, Lehajtja bús fejét Az Etel vállára. Víg Azt Sej, Azt Janika meglátja, mondja, hogy levágja. ráj, rom, sej ráj, rom, mondja, hogy levágja. Vágd le, Jani Úgyis te vagy Sej, ráj, rom, Úgyis te vagy nem bánom, a párom! sej ráj, rom, a párom! * Lement a nap, csillag van az égen, Kis Mariska mezítláb a jégen. Sajnálja a cipőjét felhúzni, Demény Pista nem vesz többet néki. Lement a nap, feljött a holdvilág, Demény Pista nyergeli a lovát. Jaj de szépen szól a sarkantyúja, Kis Mariska mondva csináltatta. 84 * A csárdába, a csárdába három legény, Krumpli Miska, Krumpli Miska a vőlegény Ráncosszárú csizmába, szegett aljú gatyába Tóth Marika a babája. * Átúszott a kácsa vízen, Dunára, haj, Átment érti Kéri Mihály, Dunára, haj! Átvitte a bugyellárist, Hoz Terának gyöngykalárist, Dunnára, dunnára, dunna alá, haj! G yöngykaláris fakadozik, Dunára, haj, Tera szive hasadozik, Dunára, haj! Gyöngykaláris ne fakadozz, Tera szive ne hasadozz, Dunnára, dunnára, dunna alá, haji �Hogy ő férjhez nem mehet, Itt a híre, hopp! Burik Jani a gulyás, A gulyás, Levelet ír a boglyán, Itt a híre, hopp! Ne félj, Mári, mehetsz még, Mehetsz még, Kerek kontyot köthetsz még, Itt a híre, hopp! Azt írja a levélbe, Levélbe, Megházasodik őszre, Itt a híre, hopp! Magos ágyat vethetsz még, Vethetsz még, Abba le is fekhetsz még, itt a híre, hopp! Víg Mariska megijed, Megijed, Kodály megjegyzi, hogy a kisebb lányok is éneklik a párosítót: Három icce kendermag? Pintér Boris kié vagy Nem vagyok én senkié, Csak a Murcsi Ferié! Murcsi Feri, vedd el már, Mert a tyúk is tudja már, Ha a kakas megtudja, Ki is kukorékolja. Hozzátoldanak egy Szentirm ay-daltöredéket: Hajnalba, hajnal előtt, Rózsafa nyílik a házam előtt. Kitűnik, hogy a m á jfa-n ótája is párosító: Hallottátok-e már hírét, Szana Feri legénységét, Fűrésszel vágta a májfát, Hogy ne hallják kopogását. Felveszi a bal vállára, Viszi Panni ablakára. Kelj fel, Panni, itt a májfa, Jó éjszakát! Vigyázz rája! Felkel Panni az ágyából, Kendőt vesz ki a ládából, Itt van anyám, kösse rája, Száz forint ennek az ára. Itt is kutat a dudanóták után, és feljegyzi: „Verbunkos és gyorstáncdal a dudán.” Ambrus Klára 70 éves és Dobrócsi György 73 éves nevét jegyzi föl még és egy régi huszárnótát: a verbuválás emlékét őrzi a szöveg. Jaj de szépen felöltözött hat huszár, Mind a hatnak arany kard az oldalán. Veres színű pántlika a csákóján, Most mennek be a vármegye kapuján. Az én rózsám is átment már alatta, Vakuljon meg, aki megvizitálja! 1922. június 17-én kerül sorra Becske község. Mészáros Júlia 70 éves énekel „dudan ó tá "-t, formás kvintváltó da lla m ra: Fölszaladt a kecske a fára, Zöld ágat szakított szájába. Ihajla, kedvesem, így lesz jó, Gyönge kis kecskémnek ez való! Ezt a dallam ot nyomban összeveti a kottalapon H ajdú Erzsi 76 éves, nagysápi Esztergom-Komárom megyei dalosa szövegével: Kihajtom a libám a gyöpre, akitől az előbbi évben ugyanezt a dallam ot gyűjtötte. Paróczi József 56 éves ugyancsak ereszkedő vonalú dudanótát tud: Fekete szárú cseresznye, De szép barna kis menyecske, Ha az isten néköm adná, Nem köllene egyéb anná . . . 85 �Ezt is összeveti a kottalapon Gazdi Feri 53 éves Turricse-i, Szatmár megyei dalosa szövegével: Réztepsiben sül a málé . . . Előző évben ott is gyűjtött. Kitűnik, hogy ezidőtájt erősebben foglalkoztatják Kodályt a dudanóták, azok elterjedését vizsgálja. Ezt tükrözi Becske-i gyűjtése 1922-ben. Az utolsó nógrádi gyűjtése 1922. június 29. Palotás községben Berkes Mihály 48 és Varga József 59 éves dalos a késői betyárnótákat énekli. Érdekes, hogy miként válnak az egykor félelmetes, gyilkossággal végződő betyárhistóriák tréfás kalandos történetekké, amikoris kisasszonynak öltözik a betyárgyerek: Jáger Jóska selyembársony, Azt gondolják, hogy kisasszony. Sétál az egri utcában, Egyik bótból a másikba. Oláh Gyuri nem volt istenkáromló, Mégis rásült Nagyderegen hat pejló. Az a hat ló mind egyforma szőrű volt, Oláh Gyuri Nagykállóban rajta volt. Válogatja a selymeket, Különbeket, különbeket . .. - Válogassa a kisasszony, Ne siessen olyan nagyon! El is vitte nagykállai vásárba, Kiállittya, hetven forint az ára. Találkozott egy ember a vásárba, Ki azt mondta: - Én vagyok a gazdája! - Sietnem kell, botos uram, Mert sietős az én utam, Írja föl a bótajtóra: „Itt vásárolt Jáger Jóska!” . . . Oláh Gyurit három pandúr kiséri, Kis kalapját a szemire beüti. - Nézz föl, Gyuri a pandúr szeme közé, Most kísérnek nagy Szeged vára felé . . . Dudanótával zárul az 1906-tól 1922-ig húzódó nógrádi Kodály-gyűjtés. Szita János 62 éves dalolja Palotáson: Jeruzsálem szép kis város, Mert ott a pap a kocsmáros, Délig az Istent dicséri, Délután a jó bort méri. Jeruzsálem, Jeruzsálem, A vénasszony veszedelem! Eltört nékem a nagy fazék, Majd megvernek engem azért: Olyan vagyok, mint gyerek, Minden kicsinyért szenvedek. „Több dudanóta után is rávágják” — jegyzi fel Kodály a nógrádi gyűjtés utolsó tanul­ ságaként: Jeruzsálem, Jeruzsálem, A vén asszony veszedelem! Tantványai, a későbbi gyűjtők mesélik, hogy 1953 tavaszán karancsaljai népdalt, öt­ fokú, ereszkedő, régi dallamot keresett, Avasi Béla és Tóth Margit kutatókat egy hétre el­ küldte, kutassák fel érte a táj falvait, Selyptől fel egészen Salgótarjánig. Tanácsokat adott a gyűjtésre. Naponta mintegy 40 népdalt jegyzeteltek, de már többé nem akadtak nyomára a Kodály által még ismert dallamnak. Ellenben népnevelőknek hitték őket akkor, és sokat meséltek, de keveset daloltak . . . Az 1960-as években — kevéssel korai halála előtt — Ko­ dály még sokféle tanácsot adott nógrádi gyűjtései alapján Borsai Ilonának is, aki a szom­ szédos mátrai táj zenei feldolgozását készítette éppen. Kodály tehát 25 éves korától 40. évéig járta, mint népdalgyűjtő, Nógrád megye 10 köz­ ségét, pusztáját, de még a nyolcvanas éveiben is úgy emlékezett reá, hogy tanácsokat a d­ hatott a nyomába lépőknek. Ebben is megmutatkozott legendás emlékezőtehetsége és ma­ radandó szeretete a táj népe- és népköltészete iránt. 86 �Körkép M agyarország felfedezése Fekete Gyula: Éljünk magunknak? Hadd kezdje a recenzens szubjektív vallomással: a Magyarország fel­ fedezése c. sorozatnak ez eddig a legjobb, mert legközérdekűbb, s egyben a legnyomasztóbb, legszomorítóbb kötete. Aki ezt a könyvet elolvasta, át­ gondolta, az nem élhet, gondolkodhat úgy, mint előtte! Fekete Gyula nem­ zeti létünk, szocialista társadalmunk egyik legégetőbb, legfájóbb sebéhez nyúlt, megfogadva a költő intését: ,,Kit nem hevít korának érzeménye, Szakítsa ketté lantja húrjait." (Eötvös J.: Én is szeretném . . .) Szűkebben értelmezve a jelen, tágabban a jövő gondjairól szól. Raci­ onálisan, hűvösen fogalmazva arról van szó a könyvben, hogy ha nem vál­ toztatunk hathatósan a szemléletünkön, család és szociális politikánkon, akkor 20-30 év múlva krónikus munkaerőhiány fogja sorvasztani a termelést, a társadalmat. Más, érzelmesebb megközelítéssel: társadalmunk egy részé­ ben betegesen eluralkodott az önzés, az elidegenedés, a rövidlátó kispolgári hörcsög-harácsolás, amely cinikusan és olykor már agresszíven is ki akarja vonni magát a társadalom érdekében történő közteherviselésből. Erre a je­ lenségre még akkor is fel kell figyelnünk, reagálnunk kellene, ha nem szo­ cialista társadalomban élnénk. Az író - ez esetben a nemzet lelkiismerete ,,funkciójában" — a legnemesebb, (de nem éppen hálás . . .) kötelességé­ nek tesz eleget, amikor feltárja, megfogalmazza ezeket a jelenségeket. Hiszszük és reméljük, hogy ez a könyv eléri a célját és mozdít valamit a közvé­ leményen, hogy a Veres Pétertől olyan szépen megfogalmazott „népben — nemzetben” gondolkozzunk. De nézzük hát miről is szól ez a könyv? Tulajdonképpen perirat, vita­ anyag a Nők Lapjában 1970-ben az anyaság becsületéről, vállalásáról, az 87 �utódok neveléséről stb. kiterebélyesedett vitáé. Már önmagában ez is, ti. hogy egy vita dokumentumai megmaradnak, nem sikkadnak el, nem issza be a közöny homoksivataga — érdekes és izgalmas. (Mert — valljuk be! — megszoktuk már kicsit, hogy vitatkozgatunk, olykor a gorombáskodásig is!, aztan marad minden a régiben, a Duna csendesen folydogál tovább, az élet is.) Am ez a vita és a következtetések, amit levonhatunk, le kell vonnunk be­ lőle, nem kerülhet ad acta, hiszen a létünkről van szó. Az anyaság fogal­ máról van szó, a nemzet reprodukciójáról, a jövőről. Ugy robbant ez a vita, mint a bomba. Fekete Gyula cikke kavicsként vonta maga után a szenvedé­ lyes hozzászólásokat, hogy olykor már el is feledkeztek az indító cikkről és egymás szavába vágva fortyogva törtek elő az eddig szinte ismeretlen (és ellenőrizhetetlen ind ulatok). Meghökkentő és elszomorító dolog ez — no nem a vita ténye, de sok hozzászóló érve és eltorzult hangja —, hisz az anya fogalma eddig minden társadalomban és kultúrában tabu és szent volt. legyük hozza, hogy nem a biológiai prakticizmus miatt, amivel sok „antianya" (micsoda szörnyszülött szó!) csúfolja ,,anyanyúlnak" több gyereket is vállaló nembéli társait, hanem éppen az áldozatvállalásért, azért az utánozhatatlanul többért és másé t, ami ki és fölé is emeli a dolgát végző férfiak közül. Mert lehet vitatkozni azzal az elmélettel, miszerint a férfi a nemzet, a nő a népfenntartó erő (idealista íze van), de azt nem lehet vitatni, hogy a legtöbb gyereket nevelő anyák áldozata nélkül elsorvad, széthullik a család, szétzilálódik, demoralizálódik a társadalom is. Az anya áldozata a legtisz­ tább, mert vértelen áldozat, az anya „önzése” a legnemesebb önzés, mert adakozó. Szándékosan időzünk ennyit ennél a témánál, mert az Anya meg­ becsülése, az utódok nevelése - s ez a könyv újdonsága, nagy figyelmez­ tetése! gazdasági ügy is, társadalmi ügy, nemzeti ügy. Vegyük sorra! Gazdasági ügy a jelenben, mert: a gyerekek száma egy családon belül ma az a tényező, amelyik legerősebben determinálja az életszínvonalat. Egy­ szerű, fejben végzett osztással kiszámítható, miért: ahol több gyerek van, kevesebb jut egyre. Gazdasági ügy lesz a jövőben is, mert ha fogy a kereső­ képes, produktív korú lakosság, akkor ez visszahat a termelésre, nagyobb terheket kell vállalniuk a mai kisszámú gyerekeknek, amikor munkába lépnek. (El kell tartaniuk az egészségtelenül nagyszámú nyugdíjasokat — minket! és a saját gyerekeiket is.) Óhatalanul lemaradunk a versenyben az egészsége­ sebb, népesebb, szaporább nemzetek mellett. Mindezekből következik, hogy ez a jelenség (a kis szaporulat) már ma is társadalmi ügy, a társadalomnak sürgősen be kell avatkozni. Hogyan? Igaz­ ságosabb elosztással! Ezen a ponton a vita (és Fekete Gyula) újabb elméleti értékű tanulsággal szolgál. A javak elosztásánál ma már nem lehet csak a termelésben elért eredményeket figyelembe venni. Azaz nem fogadhatjuk el azt az elvet, hogy a munkában bennefoglaltatik az utódok nevelésének a költsége is. Ezt az elvet már a kapitalista társadalomban is revideálták (pl. Franciaország), belátva, hogy az utódok létrehozása, nevelése az össztársadalom érdeke. Igazságtalan tehát, ha a terheket csak a szülők vállalják! A jövedelem elosztásának olyan új, szocialista módozatait kell kidolgozni, ame­ lyik nem hozza hátrányos helyzetbe azt, aki vállalja a több gyerek nevelésé­ nek egész embert igénybevevő gondját! (A X. kongresszus már ilyen értelem­ ben tárgyalta a kérdést.) A gyereknevelést egyenértékűnek kell tekinteni a 88 �közvetlen termelőmunkával és meg kell adni a nőnek a választás jogát és lehetőségét, hogy melyiket választja. Itt lép át a vita morális síkra. S ok hoz­ zászóló egyszerűen helytelenül értelmezi az emancipációt, amikor az anya­ ságban valamiféle degradáló ,,nősténységet” lát. Az erkölcsi értékrendszer­ nek és ízlésnek képtelen ficama ez, amely éppen azt vitatja el a N Ő -től, ami alapvető hivatása lenne. Amikor alapvetőt mondunk, akkor nem valami szü­ lési kényszerre gondolunk. De nem ismeri vagy félreismeri a nő biológiai­ pszichológiai „ráhangoltságát", elhivatottságát, aki éppen a gyermeket akarja kiiktatni az életéből. Alig van vagy talán nincs is olyan munka, mint a nők jobban el tudnának végezni, mint a férfiak. Csak egyfajta hamis tudat az, amelyik versenytársnak tekinti a két nemet a munkában. Van viszont egy terület, ahol a férfi béna és suta: ez a kisgyermek. Itt egyszerűen „versenyképtelen”. Magyarán éppen az anyaság az, ami a férfi fölé emeli a nőt, ahol feltétlen tiszteletet érdemel. Amelyik nő tehát az anyát csúfolja, az anyaságot degradálónak, lealacsonyítónak mondja: tulajdonképpen az emancipációt vonja kétségbe. Igen de az anyaság nemcsak biologikum, hanem nevelés kérdése is. Erre is figyelmeztet ez a könyv! A szülőképes nőket (aki 45-ben született az ma 27 éves . . .) már ez a társadalom, a mi iskolánk nevelte. Eltekintve a protokol l-jellegű, kötelességízű NŐNAPOKTÓL, ANYÁK NAPJÁ­ TÓL, megtettünk-e mindent, hogy a felnövekvő nemzedéket tudatosan fel­ készítsük arra, hogy ők is szülők lesznek? „Igen, ez tulajdonképpen a család, a szülők feladata lenne” — mondja az iskola. Csakhogy a család - ahol a nő dolgozik, válságban van. Még a szexuális nevelés is csak vitatéma, az iskola egyszerűen nem meri, és nem is tudja vállalni.. (A pedagógusok ma­ guk is felkészületlenek erre és félnek a közvélemény álszent, prüd harag­ jától.) Holott ma már nyilvánvaló, hogy több kell. Társadalmi szinten kell megoldani a morális nevelést is — és nem csupán a gyerekekét néhány hoz­ zászólás tanúsága szerint! Nagyon helyesen mutat rá Fekete Gyula a vitat értékelve arra a sajnálatos jelenségre, hogy a társadalom nem kis rétegének egyszerűen nevetséges és gyűlöletes mindenféle áldozatvállalás. Az erkölcsi értékeknek olyan mértékű devalválódásáról van szó, amiről beszélni kell. Ebből fakad, ezzel magyarázható az a felelőtlenség és az a sajnálatos ne­ gatívum, amellyel elsők vagyunk a világranglistán: a válások, az abortusz, az öngyilkosság és az utolsó az élveszülések számát tekintve! Anélkül, hogy dramatizálnánk a kérdést elgondolkodtató, hogy ez a nép, amely 1000 év alatt túlélte a tatárt, törököt, németet, éppen most, amikor kezébe vette a sorsát, amikor addig nem ismert lehetőségek nyíltak meg előtte, most ve­ szítené el a lába alól a talajt? Fekete Gyula tényanyaga, okfejtése lehan­ goló — önmagában. De még lehangolóbb lenne, ha nem lett volna ez a vita, nem születik meg az a könyv. Mert a „párjával” (Gergely Mihály: Röpirat az öngyilkosságról), a józan, mérlegelő ész szavával a szépíró érzelmi töltésé­ vel figyelmeztetnek, mozgósítanak. Igazolják a marxi tételt, miszerint a tár­ sadalmi jelenségek igenis leírhatók, törvényszerűségei, tendenciái megfogal­ mazhatók és e törvények ismeretében a társadalom alakítható. A gazdasági erőforrások átcsoportosításával, az iskola, a sajtó, a rádió, a tv. tudatfor­ máló erejének igénybevételével igenis elérhetjük, hogy több gyereket vállal­ junk, vállalhassunk, hogy kevesebb abortusz, öngyilkos, megkeseredett, ma- 89 �gányos ember legyen Magyarországon. Ezt a könyvet „kötelező olvasmánnyá" kellene tenni minden gyakorló pedagógusnak, gazdasági és kulturális éle­ tünk vezetőinek, minden mai és leendő szülőnek, hogy végre megtanuljunk és elkezdjünk valóban „népben - nemzetben" gondolkodni. (Szépirodalmi K. Bp. 1972.) Kunszabó Ferenc: Sárköz Ha valaki figyelmesen olvasta Kunszabó Ferenc előző kötetét (Parázson pirítani, Magvető K. Bp. 1970.) nem tartja meglepőnek, hogy a Magyaror­ szág felfedezése c. sorozatban éppen a Sárközről ír. A „Szekszárdi kísérlet” c. riportjában olyan jelenségről tudósít, amit nem itt találtak ki, de itt pró­ báltak ki először Magyarországon, éppen a Sárközben. A téma azóta sem „hagyta nyugodni" a szerzőt, „utána járt a dolgoknak", pontosabban kö­ rüljárta, több oldalról is megvizsgálta a jelenséget. Ennek eredménye ez a könyv. Sárköz valóban „megérdemli", hogy írjanak róla (írtak is róla sokan — nagy irodalma van). Két sajátos vonása: az egyke és a népművészet min­ dig is országos hírű volt. Erről írtak a legtöbbet a tájról szólván. Kunszabó Ferenc nem azért utazott oda, pontosan nem csak ezért. Módszere sokoldalú. Mindenekelőtt áttekinti a tájegység történelmét: Hogyan alakult ki ez az összetéveszthetetlenül markáns-vonású népcsoport? (A tárgy ismerete: a tárgy történetének ismerete - mondja Hegel). Izgalmas téma már ez is, mert Sárköz történetében nyomon lehet követni a Duna-mente 1000—1500 éves múltját a rómaiaktól napjainkig. Mert mindig élt ember a jól termő dombo­ kon, dunai ártereken. Gazdag élet volt itt, virágzó falvakkal, városokkal. Ma már nehéz, mert csak a sajnálatosan kevés levéltári adattal lehet dokumen­ tálni, hogy a magyar gazdálkodás, a magyar kultúra milyen gazdag is volt ezen a vidéken (és máshol is az országban), mígnem az országot ért több­ szöri sorscsapások el nem pusztították, el nem sorvasztották, vissza nem szo­ rították. (Még történelmi romjaink is csak elvétve, „szerencsésen” maradtak meg!) Sárköz ennek a menekülő, saját lehetőségei alá szorított életnek a produktuma és történelmi vetülete. A török (később a német) elől a Dunamenti mocsarak közé menekült, elpusztult falvaibái a maradék lakosság és ott lappangott, tengődött egészen a Duna szbályozásáig. A történelmi kényszerűség alakította ki a sárközi ember sajátos életszemléletét, temperamen­ tumát, intellektusát. Életben maradni valahogy, ha már gyarapodni fejlődni nem lehet. Így lett konzerváló, megtartó a magyar kálvinizmus is. Egy adott történelmi korszakban és helyzetben már a puszta megmaradás is produk­ tum. 90 �Sárköz sajátos tragikuma az, hogy a Duna szabályozása után is (nagy és bőven termő területek szabadultak fel így) megmaradt Sárköznek. Ami eddig megtartotta, most az akadályozta meg, hogy tovább lépjen. Avagy nem így kell-e felfognunk a „népbetegség" egykét is? Tartani egy bizonyos életnívót, megőrizni azt, amit apáink hagytak ránk és nem törekedni arra, hogy a gyerekek számával, újabb vagyon szerzésével gyarapodjunk. (A sár­ közi példa szomorú előfutára volt a mai egyke vagy egy se szemléletnek. Az ő gyerektelenségük és a mai nagy gyerekhiány egy tőről fakad: nem veszé­ lyeztetni egy már elért életnívót!) Kunszabó Ferenc pars pro toto Sárpilis­ ben vizsgálja az egész „Sárköz komplexumot". Ez a legkisebb és a legorthodoxabb sárközi település pozitíve is, negatíve is. Ami nem fejlődik, stagnál: az pusztul. Sárpilis lakossága csaknem 200 fővel csökkent az elmúlt tíz év alatt. Sok oka, összetevője van ennek. Itt az okokat vizgálva „lendül át” Kunszabó az általánosba. Mert falvaink apadása, elöregedése nem csupán sárközi jelenség! A szociográfust izgatja ez a folyamat. Egészséges-e ez? Nietzsche azt mondja, hogy ami lemenőben, pusztulóban van, azon taszítani kell, hogy hamarabb pusztuljon. A születő újat és erőset kell segíteni. El­ fogadhatjuk-e az idealista német heroikus pesszimizmusát? Belenyugodha­ tunk-e, hogy egy történelmi folyamatban — amely törvényszerű — emberi ér­ tékek pusztulnak el jóvátehetetlenül? Kunszabó vallja és az olvasót is ma­ gával sodorva töprengésre készteti, hogy meg kell fordítani a nitzschei tételt, harcosan optimistának kell lennünk. De még ez is kevés! Alkotó módon bele kell szólnunk a történelmi folyamatba, ami a tudatos embernek már nem lehet fátum. Sárpilisről és általában a magyar faluról szólván el kell dönte­ nünk, hogy mit is akarunk. Tény, hogy a gépesítéssel, a kemizálással, a raci­ onális munkaszervezései hatalmas munkaerőfelesleg keletkezik a falvakban. Ez a jelenség önmagában pozitív és elkerülhetetlen is. Támogatni, erősíteni is kell. De mi legyen az elhagyott, elnéptelenedő falvakkal? Feltétlenül jó-e, ha mindenki a városba törekszik növelve városaink túlzsúfoltságát, akutt la­ kásproblémáit? Meg kell-e várnunk a nyugaton máris észlelhető visszaáramlási folyamatot? Elég gazdagok vagyunk-e ahhoz, hogy míg a falvakban tel­ jesen jó házak állnak üresen, kalitkányi lakásokkal vagyunk kénytelenek egyelőre enyhíteni a lakás-gondokon? Nem lehet ezt a két folyamatot (a falu elnéptelenedését — városaink egészségtelen, mert hirtelen felduzzadá­ sát) enyhíteni, összehangolni? Ezek csak kérdések hiszen nem a szociográfus dolga a megoldás keresése. De időben figyelmeztet! Annál is inkább, mert észlel egy másik sajátos (nem csupán sárközi) jelenséget is, amit divatossá vált szóval elidegenedésnek nevezünk. Sárközben nem új jelenség ez. Az egykével, a viszonylagos mozdulatlansággal már régebben a magyar tár­ sadalom perifériájára szorult Sárköz. Az ötvenes években aztán felgyorsult az idő. A kulák-mizéria, a tsz szervezések ügyetlenségei bizonytalanná, mármár talajtalanná tették a sárközi parasztot. Az évszázadok alatt kialakult faluközösség hirtelen, átmenetek nélkül felrobbant. Kunszabó finoman és sok­ oldalúan elemzi ezt a jelenséget. Bemutatja, hogy a falu tradíciói osztályjellegűek voltak ugyan, de rendkívül sok pozitív és demokratikus elemet is tartalmaztak. Sárpilisben. Az ötvenes években ez úgy hullt darabokra, hogy nem alakult ki helyette más, jobb. Amíg valamikor a falu (törzslakossága, a virilisek) a magukénak érezték a falut, a közügyeit is, most nagyfokú közöny 91 �tapasztalható a közügyekkel szemben. A falusi ember elfogadja, megszokta, hogy mások (,,a járás!”) döntenek lakóhelye fontosabb ügyeiről. Nem min­ denki reagál egyformán. A fiatal munkaerő java szökik a faluból, mert ha már nem az övé a falu, akkor csábítóbbak a komfort, a város civilizációs, kulturális lehetőségei. Az o tthonmaradók a tsz-ben is átélik az elidegenedés sajátos változatát. Kunszabó felismeréseire itt különösen oda kell figyelni! Miért idegenkedett a magyar paraszt a tsz-től? Félt az ismeretlentől, téves elképzelései voltak, stb. — hangzik a frázis-szerű válasz. Kunszabó „utána járt” ennek is. Többről van szó! A paraszt a földdel, a természettel, az adóval való birkózása közben azonosult a munka tárgyával és céljával. A szerző sa­ ját gyerekkori élményeit is felelevenítve olykor líraia n, máskor kérlelhetetlen logikával bebizonyítja, hogy az egész parasztság kizsákmányolt volt: a kö­ zépparaszt is, az uradalmi béres is. Mégis a kisparaszt „hajtotta magát”, a béres orrba verte az ökröt, hogy lassabban ballagjon. Miért? Több oka van. A béres csak egy munkafolyamatot végezhetett, az egész gazdaságot nem tekinthette át, másnak dolgozott, nem volt érdekelve, nem volt előtte távlat. A kisparaszt mindent maga végzett, illúziója volt, hagy maga szabja meg a célt, (pl. több földet vásárolhat, gazdagabb lesz, jobban élhet stb.) Ezzel is magyarázható, hogy az uradalmak népe rögtön és lelkesen elfogadta a tsz-t, mert ha munkafelfogásában nem is, de életszínvonalában azonnal pozitív változás állt be. A kisparaszt viszont nehezen törődött bele abba, ezentúl nem látja át az egész munkafolyamatot, csak egy részét kell végez­ nie. Ez még akkor is megviseli, ha az életszínvonala közben lényegesen emelkedett! Ez a felismerés késztette a Szekszárdi Állami Gazdaság vezetőit arra, hogy merészen kísérletezzenek. Rájöttek ugyanis, hogy pusztán anyagi ösztönzőkkel (normarendszer: több munka = több pénz) már nem lehet a rejtett (fizikai, de főleg szellemi, lelki) tartalékokat mozgósítani. H u­ manizálni kell a munkát, oly módon, hogy a dolgozókat is bevonják a dön­ tések meghozatalába, felelőssé teszik. Csak az adott technológia, termelési stb. feltételeket szabják meg: a munka megszervezését, végrehajtását már a közösség, a komplex-brigád oldja meg. Az eredmény meglepő és a gaz­ daság vezetőit igazolja. A rezignált, mindenre bólintó sárközi ember szár­ nyakat kapott, „önmagát múlta felül”. Itt értette, érezte meg, hogy mit is jelent a szocializmus. Élvezi a nagyüzem előnyeit (gazdaságos, könnyebb munka, termelékenyebb, stb.), de megőrizheti individuumát is, nem csupán fogaskerék a gépezetben Ez az a pont, ahol a szocialista nagyüzem több és más, mint a profithajszoló, a profitnak mindent alárendelő kapitalista gaz­ dálkodás. Sárköz, a magyar paraszt, de az egész szocialista gazdálkodás egyik lehetséges modellje lehet a szekszárdi kísérlet. Nagyüzem: magas fokú technika, gazdaságosság, termelékenység és humánum. Ehhez azonban a feltételeket külön-külön is meg kell teremteni. Az embert érdekeltté kell tenni a lakóhelyén, a munkájában, meg kell teremteni az értelmes és örömmel végzett munka lehetőségét, becsületes sikerélményhez juttatni - s akkor nem idegenedhet el. Célja, tartalma van az életének. A részből indult ki Kunszabó, de eljutott az egészhez. Sárköz, a paraszt­ ság problémás részei egész társadalmunknak. A szociográfus elemez, feltár, gondolkodtat. Cselekedni nekünk kell. Horpácsi Sándor (Szépirodalmi Kiadó, 1972.) 92 �Galgóczi Erzsébet: Kinek a törvénye? Galgóczi Erzsébet azt vallotta egy interjúban, hogy nem a parasztot kívánja ábrázolni, hanem az embert - történetesen a falun élőt, mert pa­ raszti környezetben szerezte legtöbb ismeretét a társadalom mozgásáról, át­ alakulásáról, a régi és az új összeütközéséről — az emberről, A valóság ihlető felszólítására hol forradalmi türelmetlenséggel, hol megértő türelem­ mel válaszol. Írói magatartásának éppen ez a kettőssége igazolja szándékai nemességét; a történelmi ezerév és a közelmúlt arra kényszeríti a paraszt­ sággal törődő írót (és egyáltalán: értelmiségit), hogy lélektani szorítóban érezze magát. A magyar parasztság ezeréves múltja forradalmi türelmetlen­ ségre ingerlő; a forradalmi türelmetlenség túlzásait, túlkapásait és bűnös torzulásait viszont — a fordulat éve utáni időszakban — csakis a megértés, a türelem orvosolhatta. Ismét Galgóczi nyilatkozatából idézek: ,,A paraszt nem azáltal válik közösségi termelővé és közösségi gondolkodású emberré, hogy kényszerűen elzárják a magángazdálkodás minden lehetőségétől, ha­ nem úgy, hogy a gyakorlatban bizonyosodik meg a kollektív gazdálkodás fölényéről." A forradalmi türelmetlenség könyörtelen valóságlátásra, a megértő tü­ relem részvétkeltő emberábrázolásra ösztönzi az írót; e két jellegzetessége azonban nem külön-külön, hanem együtt érvényesül. A sorsok és élethely­ zetek kíméletlenül pontos föltárása kelt részvétet az olvasóban, s a szánni való emberek sorsát á télve érezzük kegyetlennek, szépítés-mentesnek. M in­ den írói műben annál több a kegyelem, minél kevésbé kegyelmez a szerző a tényeknek. Nemcsak az írói magatartást jellemzi könyörtelenség Galgóczi novellái­ ban. A történésekben is meglehetősen gyakori a krudélitás, a testi-lelki dur­ vaság. Íme néhány jellegzetes motívum az elbeszélésekből: háború, nyomo­ rúság, felgyújtott ház, novabor, részegség, vulkánzó ösztönök, emberre sújtó balta, vasvilla az Orbán Teca házá-ban; pálinka, főbelövés, nemi erőszak az Éjszaka, két katonával című novellában; nyomor, szabotázs, tűz, öngyilkos­ ság a Szilvalekvár-ban - és folytathatnám a fölsorolást ebben a modorban. Természetesen szándékos — és torzító — kiemelés ez, hiszen összegyűjthetnénk akár ugyanezekből a novellákból derűsebb, meghittebb motívumokat is. Mégis elmondhatjuk, hogy csípősen fűszeres, sűrű, sokszor nyomasztó hangulatú, komor, végzetszerű írások ezek. Hasonlóan, mint a nagy törté­ nelmi korszakváltozások drámai művei, A szereplők élet és halál, emberség és embertelenség határán döntenek, buknak el, vagy tisztulnak meg. Végle­ tesen kiélezett helyzetekben látjuk őket. Az egzisztencializmus műszavával: határhelyzetben. A korszakváltozást magányosan, tanácstalanul, szorongva és rettegve érzik meg, s fölajzott szenvedélyeiktől elvakulva cselekszenek, körültekintésre képtelenül rohannak a pusztulásba, vagy taszítanak másokat a halálba, hogy aztán ők maguk erkölcsileg roppanjanak össze. 93 �Úgy tetszik tehát, mintha Galgóczi azon írók rokona volna, akik a fel­ fokozott ösztönéletet vizsgálják, s hőseiket — mint például az amerikai Faulkner vagy olykor Steinbeck műveiben — az ösztönök vak erői sodorják kiszá­ míthatatlan és tragikus tettekbe. Galgóczi hősei azonban nem az action gratuite „mélylélektani", azaz inkább irodalmi játékszabályai szerint cselek­ szenek. Kétségtelen: ahogy ő látja a paraszti életet, abban van valami bal­ jóslatú és tragikus, valami ezeréves átok. De ez a társadalomtörténet, s nem egyszerűen a mélylélektan átka. A világháborús témájú novellákban, a pa­ rasztemberre héjaként lecsapó amerikai vadászgép, a fölgyulladó nádfödelű ház képe, a nemzedékek közt támadó, fenyegető szakadék, az önéletrontásba, öngyilkosságba hajszoló magány — mindez sok évszázados folyamat szükségszerű következménye: ide vezetett az ezerév, s a közelmúlt ide en­ gedte vezetni az ezerévet . . . E tragikus történetek mégsem borúlátóak. Nem rágalmazzák meg olyas­ féleképpen az embert, hogy szervezetében vagy lelkében hordozza önrontó indulatait; csak a társadalom teremtette körülmények rontanak — vagy ja­ vítanak — az emberen. A falusi fiatalok nem azért verődnek bandába, ma­ gányos asszonyokon rajtaütő, erőszakoskodó galeribe a Valahol fények című elbeszélésében, mert követelődző démonokat hurcolnak magukban; a nemi­ ség nem démon, hanem emberiesíthető adottság. Az istenhátamögötti pusz­ tán nincs társasélet, nincs közvélemény, emberformáló és nevelő közösség — még közbiztonság sincs, s nem a bűnnek lesz híre, hanem az erőszakoskodók áldozatainak, a magányukban kiszolgáltatott asszonyoknak. A kötet egyik legszebb novellája, A kiskatona pénze is szemléletes példa a tökéletes action gratuite-mentességre, a cselekmény motiváltságára, s a lélektani konkrétságra. Egy szegény parasztasszony katonafia régi, kopott ünneplőjében temeti el rákban-meghalt urát. A kiskatona, amikor ezt meg­ tudja, anyjára támad: hogy földelhette el egyetlen ruháját? Kiderült: a fiú a ruha bélésébe varrta titkon, keservesen összekuporgatott huszonötezer forintját. Exhumáltatja a holttestet: ragaszkodik a pénzéhez. Anyja nem tud­ ja elviselni fia eldurvulását: a kútba veti magát. Nincs itt szó érdek nélküli cselekedetről: a fiú minden szavának, tettének, indulatának mélyén hatá­ rozottan kitapintható érdek munkál. Erkölcsi és anyagi kiszolgáltatottsága szinte maradéktalan magyarázattal szolgál bukására. Ez a novella ékeskedik a legtöbb stiláris leleménnyel is. Lírai hangulatteremtő erővel vezet a föl­ emelkedni még és már képtelen emberek világába: ,,A hegyek felől sűrű, alacsony felhők gomolyogtak fenyegetően, ha lejjebb ereszkednének, elso­ dornák a házakat, mint valami túlvilági tank. Az eső egykedvűen, végelát­ hatatlan verte a fákon az utolsó leveleket, a nádtetőt, visszaverte a kémény­ be a füstöt, összemosta a láthatárt, a nappalokat az éjszakával s az új sírt a régiekkel.” A túlnyomórészt tragikus történetekből konok bizakodás érződik: meg kell változtani az emberek körülményeit, a szegénységet és a magányt, s ak­ kor az ember emberebbül él, dönt és viselkedik. Több novellában falusi ér­ telmiségi — orvos, patikus, hazalátogató egyetemista — egy más világ kül­ döttje - meséli el a történetet; az értelmiségi — Galgóczi fölfogásában — tanú. S mintha a tanú az ország nyilvánossága előtt a József Attila-i eszmét 94 �sugallná: „Emeljétek föl szívünket! Azé, aki fölemeli!" Vagy Galgóczi egyik hősének megfogalmazásában: „Egy vezetőnek nem szabad nem tudnia: ha egy nép elesett és igénytelen, azért is mi vagyunk a felelősek.” Kár, hogy az emberöltőt magába foglaló időszakból, mely a novellák­ ból feltárul (a háború éveitől napjainkig), viszonylag keveset tudunk meg a ma parasztemberéről. A tényfeltáró riporternek páratlan író mintha kevésbé bensőségesen viszonyulnak novelláiban a mai falu gondjaihoz, mint a teg­ napiakhoz és a tegnapelőttiekhez. És ennek okát abban sejtem, hogy nem tud elszakadni a határhelyzetektől; átélte a korszakváltás nagy tragédiáit és most, a konszolidáltabb viszonyok között nem érzékeli eléggé a hétköz­ napibb, kevésbé látványos emberi drámát. A falu életével foglalkozó iroda­ lomnak végre ki kellene nőnie a grand guignol-ból; az írók, filmesek nem is elhanyagolható része (külföldön is!) hozzászokott ahhoz, hogy falura megy vért látni, mert a város túlságosan sívár és eseménytelen. S a másikfajta, so­ kaknál tapasztalható felszínesség: a falusi - állítólagos — újgazdagok elle­ ni, túlzó hangulatkeltés. A városban kevésbé tűnik föl az autó, a luxuslakás; faluhelyen mindjárt rosszhiszemű gyanút kelt. Helyénvaló lehet ez is, de csak akkor, ha az író a tünettől eljut a szükségszerűségig. Galgóczi prob­ lémalátása, kérdésföltevése mindig végtelenül tiszteletreméltóan éles és bá­ tor; de az emberábrázolásban mintha megérződne, hogy egy idő óta nem belülről, hanem kívülről szemlélődik: elszakadt önnön falusi élményeitől, s most már nem falusi szemmel, hanem írószemmel lát. Kissé elnagyoltnak ér­ zem például a riportjaiból oly hitelesen megismert téeszelnökfigurát, a Kinek a törvénye? kötet - címadó novella hősét. Még akkor is, ha a harácsolás, s a dzsentri-utánozgató úri-murizás korántsem ismeretlen napjaink életéből. Minél tipikusabb egy társadalmi jelenség, annál különösebb ábrázolást igé­ nyel — a hitel érdekében. A falusi újgazdagok a Redőnyös-ház-ban is kissé sematikusan, rikító színekben mutatkoznak. Valahogy mintha már visszakö­ szönnének a sportkocsin száguldozó, méregdrága olasz pulóverekben feszítő, nagypolgáriasan nyegle kispolgár-lányok és asszonyok - régies szóval: a vampok. Létezik ez a típus, kétségtelen; de a beleérzést, az odaadó és ben­ sőséges ábrázolást, a lélektani motiválást e figuráktól sem takaríthatja meg az író. Csak akkor állíthat elénk hús-vér alakokat, ha szeretettel ábrázolja mégoly gyűlöletes jelleműket . . . Úgy érzem, nincs joga az írónak ahhoz, hogy gyűlölje, megvesse saját figuráit: csupán gyűlöltetni van joga! S erre csak úgy képes, ha legelvetemültebb hősét is belülről éli át — ha megszen­ ved az olvasó gyűlöletéért. A novellákhoz csatolt dráma, A főügyész felesége jó irányban lép egyet ezen az emelkedőn. Középpontjába olyan asszonyt állított, aki egyfor­ mán szeretetre — és ellenszenvre méltó. Az ötvenhatos események ideje tá­ ján játszódó dráma politikai gondolatok egész sorát ütközteti össze, s mind­ végig érezzük az író politikai illetékességét — ha szabad így mondani: elfo­ gulatlan pártosságát. De a dráma alapjában az emberi szenvedély (az aszszonyi nagyravágyás, feltörekvés, érzékiség, a bámulatra méltó női erő) színjátéka — és ezért jó mű. Politizáló, történelmet csináló, történelmi alkal­ mat elherdáló, hivatásnak élő és démonia n önző embereket ábrázol — az emberi természet oldaláról. Honoré de Balzac is mindig „az emberi termé95 �szetről” beszélt, s az emberi társadalom mozgását ábrázolta. Galgóczi Er­ zsébet is ezen az úton jár. A mai kor minden eddiginél bonyolultabb gond­ jait véleményem szerint a részletfölfedezések fokozott érzékenységével és intenzív ábrázolásával közelíthetné meg. (Szépirodalmi K. Bp. 1971.) Alföldy Jenő Gyárfás Miklós: Madách színháza Az utóbbi évtized szellemi életének egyik jellemző jelenségeként számon tartott Madách-kultusz gazdag irodalmat szült, amelyet Gyárfás Miklós könyve nem egyszerűen gyarapított, hanem egyszersmind tovább bővítette a Tragédia költőjének pályaképét, életművét elemző írások műfaji kereteit. Nem tanulmánygyűjtemény e kötet — hiszen ahhoz nem elég egzakt, több helyütt vázlatos -, az esszéisztikus ízű írások közé viszont a ,,Mária királynő” erősen átdolgozott, modernizált változata „keveredett”, minélfogva a szabá­ lyos kategóriák szerinti adekvát műfaji megnevezése aligha lehetséges. Egy biztos: színházi ember és Madách-rajongó a kötet szerzője. Élet­ sorsa, szépírói munkássága, dramaturgiai tevékenysége tette azzá. A színpad tájékán érzi igazán jól magát, ott talált rá önnön világára: „Nekem a szín­ házban mindig az adja a legnagyobb élményt, ha szembenézhetek létezé­ sem realitásával . . ." Madách Imrétől távol esett ugyan a kulisszák biro­ dalma — összesen kétszer volt színházban — és színpompás képzelőereje magányosan, színháztalanul alkotott színházat, Gyárfás mégis „szellemi testvérségét” véli felfedezni e nagyra becsült életműben: „Abban a színház­ ban, melynek lehetőségét Madách teremtette meg Magyarországon, első­ sorban a gondolkozás élvezetét kaphatja meg a néző . . . Gondolkozom a színházban, magamon gondolkozom. Madách színházában érdekessé válik a megszokott tény, az, hogy ember vagyok.” E nem titkolt — látszólagos ket­ tős, de bizonyítottan egyetlen — szenvedély képezi könyvének vörös fonalát, teremti meg gondolati egységét, amely végül is elfeledteti a formai sokszí­ nűség eleinte zavaró hatását. Mint egy jó színpadi mű, úgy épül fel tehát e kötet is: prológussal az élén, nyomában a téma iránt érdeklődést keltő értekezéssel — a magyar színjáték közel két évszázados történetéről, a mintegy ötvenezer színészről, akik közül legfeljebb tizeket őriz az emlékezet —, amelyeket Shaw, Csehov, Lorca, Miller, Dürenmatt, Sartre egy-egy művének dramaturgiai sajátosságait vizsgáló fejezet követ. S e sorban jelenik meg először a könyvben Madách, aki a „Férfi és a nő” című drámájával új, modern mítoszt alkotott a szépség elérhetetlenségéről s ezzel tulajdonképpen színházprogramot adott. Ahhoz a 96 �forráshoz folyamodott — idézi Gyárfás Sőtér István gondolatmenetét —, amelyből Madách a modern drámairodalom megújulását remélte: a mitoló­ giához, ami a bibliával és népköltészettel együtt egy szélesebb közösség tudatának birtoka. „Madách nagy újdonsága az, — fedezi fel Gyárfás Mik­ lós — hogy drámájának történése filozófiai cselekménnyé válik. A XX. század drámájának világirodalmi szintje ez . .." A következő feljegyzés már nem a bevezetéshez, hanem szorosan a könyv gerincét képező drámához kapcsolódik. Azokat az élmény- és gondolat­ töredékeket rögzíti szabálytalan napló formájába, amelyek Londonban a „Mária királynő” madáchi hangulatához és a korszerű értelmezéshez egy­ aránt megfelelő miliő keresése közben érték az átköltésre elszánt, szoron­ gásokkal teli írót. Tornyok, bástyák, kastélyok, katedrálisok történelmi látvá­ nyai nem adták az elképzelt megoldást, amelyet végül is a Victoria-Albert Museumban, az angol bútor történetének egyik színtermében talált meg. „Itt van a homályosan világított teremben a drámakomponálásra alkalmas színpad. Egy hatalmas mennyezetes ágy . . . A színpad egyetlen királynői ágy lesz. Olyan, amilyenné az álom szorongásában megnöveszti a vergődő királylány képzeletvilága. A romantika valószínűtlensége gyakran egyező az álom valószínűségével. Mária álmára hangszerelem a drámát. Ezen az ágyon jelenítem meg a történelmet." S a „színpadképtelen" Madách dráma először Gyárfás Miklós újraköltésében 1970. december 19-én került bemutatásra a Szegedi Nemzeti Szín­ házban. A Madách-kiadásokban továbbra is az eredeti szöveg áll, Gyárfás munkája nyomtatásban csak e kötetben olvasható. Az eredeti „Mária királynő"-től mind drámaszerkezeti, mind nyelvi tekintetben eltér, szellemében azonban teljesen hű maradt Madáchoz. Az ironikus tragédia jelleg dominál Gyárfásnál is. Ez az irónia emberi léptékű, történelmi erejű. I. N a g y Lajos leányáról mintázott „Mária királynő” „az elhivatottság hősi helytállásaiban, megpróbáltatásaiban jut el bizonyos aszkétikus nagyságig. Az emberi egyéniség be és a társadalom megújulásába vetett hit annak a dramaturgiának az alapja, amely a régi és az új „Mária királynő”-t jellemzi.” E sikeres átdolgozás is bizonyítja mindazok igazát, akik Madáchban nem „csupán" a Tragédia íróját látják. Kétségtelen, hogy egyéb művei — a „Mózes" kivételével — inkább csak irodalomtörténeti, semmint színházi ér­ tékek, valójában drámai lehetőségek, amelyekből azonban — ala pgondolatukat megtartva, de a korabeli romantikus dráma divatjának kellékeitől meg tisztítva — lehet napjainkban is életképes darabot „csinálni”. A Madáchdrámák reneszánszának szelleme — Gyárfás Miklós dicséretére mondva — a „Mária királynő”-t sem kerülte el, amely így — a „Mózes”, a „Csák végnap­ jai” és a „Csak tréfa” utón — bekapcsolódhatott színházi kultúránk vérke­ ringésébe, része lett a színháztörténetnek is. Madách színházát Gyárfás a tragikus irónia színházának nevezi. E né­ zőpont jellemzi a Tragédiát - amelyhez vég ülis minden Madách-kutató el­ jut — elemző kötetzáró írást is, amely eredeti szemlélete, gondolatgazdag sága révén a könyv legérdekesebb fejezete, mondhatni csúcspontja. Az előz­ mények ismeretében természetesnek hat, hogy Gyárfás a Tragédiáról is szín­ padcentrikus elemzést írt. „Madách színpada éppoly közel áll a misztérium­ színpadhoz, mint Shakespeare-é. Két különböző megoldás a világszínpad 97 �mindennapi színházzá tételére. Az elmúlt évszázadok során kevesen figyel­ tek erre. A Madách iránti rajongás (Alexander Bernát) és a fanyar ellen­ szenv (Lukács György) egy vonatkozásban közel áll egymáshoz. Mindkét ál­ láspont elfeledkezik a színpadról. Madách még ma is túl gyakran szerepel elvi kérdésként, és nagyon ritkán foglalkoznak vele mint drámaíróval" — írja. A drámaíró Madách alapvonását, dramaturgiájának lényegét Gyárfás - mint ahogyan minden Madách-csal foglalkozó írásában érzékeltette - a hiú­ ság tragikus ábrázolásában látja. Itt azonban központi problémává válik e gondolat, egészében ennek szenteli tanulmányát. „Madách a hiúságot nem jellembeli hibának ábrázolja, hanem az emberrel és Istennel együtt született tulajdonságnak. Ez iróniája lényege. Nem nevetteti ki a hiúságot, ellenke­ zően, tragikusnak látja." Gyárfás végigvezeti e „hiúságszálat" a Tragédia valamennyi képén s mindenütt igazolva látja feltevését. Így értelmezi a mű befejezését is: „Ám mondatról mondatra világosabb lesz, hogy a küzdő fe­ lek nem tudják legyőzni egymást. A Pártütő már elsompolyogni készül, anynyira únja a céltalan játékot, az Úr parancsára azonban maradni kényszerül, s mi több, a pártütő szerepét kell tovább játszania. Az Úr helyzete sem ke­ vésbé ironikus. Lucifert azért kell tűrnie, mert szüksége van rá. S az ember? Á dá m kérdez. „Van-é jutalma a nemes kebelnek?" - tekint kiváncsian, szerencsétlenül, esdekelve a Kis Hiú a Nagy Hiúra. S az Isten megkerüli a választ. Nem tudja? Nem tudhatja? Ő maga a válasz, amely nem tűr több fogalmazást? Vagy nem tud többet mondani, mint a kérdező Á dá m, aki már fölidézte a célt a küzdelemben?" Az egész magyar drámairodalomban egyedül Madáchnak sikerült olyan befejezést írnia, ami felér a kezdet érdekességével, sőt talán túl is szárnyalja azt. Az emberi értelem célját tekintve - Gyárfás szerint — Madách adja a legizgalmasabb választ a világ drámairodalmában. De nem a „Mondottam ember: küzd és bízva bízzál" — monarchikus jelmondatában, hanem az an­ gyalok zárókórusában, melynek utolsó sora szerint Isten megengedi, hogy az ember helyette cselekedjék. Isten helyett cselekedni, ez több, mint hivatalosan engedélyezett, mennyeien demokratikus jogok királyi programja, ez már lehetőség döntésre, felelősségre, önállóságra, közösségalkotásra, más szóval az értelem korlátlan szabadságára.” „Gyárfás színházának" függönye epilógussal zárul, amely tiszteletadás — csakúgy, mint az egész könyv — a madáchi életmű előtt. Az ilyen — és ehhez hasonló — tisztelgések a legméltóbbak a közelgő újabb Madách ju­ bileum szelleméhez. (Szépirodalmi Kiadó, 1972.) Csongrádi Béla 98 �Zengő Árpád A filmforgalmazás néhány időszerű kérdése Az ember örökös vágya, az élet, a mozgás, élettelen eszközökkel való imitálása, utánzása, megörökítése. A Font de Gaumei barlangfestménytől, Exekiasz feketealakos amforáján, Michelangelo Mózesén s a leírhatatlanul sok korszak számolhatatlanul sok alkotásán át a mai film mind-mind hű tanúja ennek. J. Gregor mondta azt a meghökkentő véleményt, hogy: ,,A film egyidős az emberiséggel” Az előbbi megállapítás után ez nem is tűnik hihetetlennek, még akkor sem, ha figyelembe vesszük, hogy a film, mint technikai s művészeti „felfedezés" mintegy háromnegyed évszázada létezik. Figyelembe véve a már említett példát, mily sok idő telt el a Font de Gaumei barlangfestménytől Mózes létrejöttéig is; mily semmiség az eltelt idő az első „megmozdult” képkockától a technikai trükkökkel s művészi fo­ gásokkal, mély emberi gondolatokkal teli filmig. Mindehhez hozzájárult, pontosabban mindezt elősegítette a technika gyorsiramú fejlődése. A film hamar megszűnt szenzáció lenni, a művészet hívei felfedezték jelentőségét és sikeresen állították Kalliope, Erato, Melpomene, Thalia, Urania szolgála­ tába. Megszületett az alkotók álma, ez a szintetikus művészeti ág, egyesítve magában az élő szó varázsát, a mozgás, a tánc könnyedségét, a színek har­ móniáját, a zene felemelő érzését, s mindazt amit aprólékosan, bár tökélylyel, adnak más művészeti ágak. A művészetek között monopolhelyzetbe ke­ rült, a tömegek kedvence lett s csupán az utóbbi pár évben rendítette meg uralmát a technikai forradalom egy új „csodája” a televízió. A film jelen­ tőségét már Lenin is látta, kijelentve: ,,. . . Az összes művészetek közül számunkra legfontosabb a film.” A mozgó kép tehát a kultúra, a szocialista kultúra terjesztésének is egyik fő, de mondhatnák legfontosabb eszköze lett. A már kialakult formátumú játék, dokumentum, tudományos és ismeretter­ jesztő valamint más stílusú és kategóriájú filmeket, a közönség elé kellett vinni. Kezdetben, talán ez természetes, mint szenzációt a pénzszerzés, a gazdagodás nagyszerű forrását mutogatták. A művészetnek felfedezett film, elsősorban a szocialista országokban, szerencsére ma már messze jár ettől az úttól. Magyarországon a felszabadulás után a fokozatosan állami kézbe vett mozik a szocialista kultúra elterjedésének fő bázisai lettek. Az össze­ hangoltabb, mind jobb munka érdekében valamiféle összhangot kellett te­ remteni a filmszínházak között, egyfajta szövetséget, összetartozást, némi függést kellett létrehozni. Fokozatosan kialakultak a Moziüzemi Vállalatok, melyek ma már megyénként s a fővárosban szorosan összefogják a mozikat. A film nézője kevésbé van tisztában azzal, és talán nem is baj, ha nem tudja hogyan jut el a film a vászonig. A Moziüzemi Vállalatok tevékenysége, de nagy többségében maga a vállalat is ismeretlen előtte. És ebben is van valami jó. Amikor a néző valamilyen formában érdeklődik a mozi fenntar­ tója után, rendszerint az valami problémát takar. A néző képet néz, hangot 99 �hall s nem érdekli, mindez hogyan jut el hozzá. Célja a film megtekintése, s nem technikájának megismerése. Észrevenni sem szabad, hogy a kép vetítőgépből jön, s a hangot erősítő teszi hallhatóvá, a képnek „élni" kell a vetítőernyőn. Ezt a feladatot megoldani nem könnyű. Létrehozni, a Mozi­ üzemi Vállalatok munkájának egyik szerves része. Mindez óriási erőfeszítést kíván, és még növeli a problémát a fluktuáció s az oly sokszor megelőzhetetlen szakmai naivitás. Az avuló kinotechnikai berendezések megnehezítik az egyre nagyobb igények kielégítését, a televízió kétségtelen nagyobb technikai előnyének kompenzálását. A televízió még mindig eleven varázsát nehéz le­ győzni, még akkor is, ha a mozival társnak tekintjük ma már; „kiegészítő” tömegkommunikációs eszközök lettek egymás mellett, akkor is, ha a film színes technikája sok mindent legyőz a televízióval szemben. A tv adta in­ formáció frisseség és abszolút kényelem hamar, de remélhetőleg nem sokáig, „leigázta” a kényelemre oly hajlamos embert. A lehetőségek továbbfejlesztése is a televíziót segíti. A filmvetítés meg­ lehetősen korlátozott lehetőségei csupán az adott berendezések módosítá­ sát, korszerűsítését engedik, de új, esetleg meglepő, fordulatot jelentő újítást csak nagy ritkán lehet felmutatni, hiszen a vetítés elve és gyakorlata ügy tűnik hosszú-hosszú távon változatlan marad. Ugyanakkor a televízió színes változata, a video-kazetta, a video-lemez, a megvásárolható, szalagra felvett műsorok, a készülékek kicsinyített változata, és ki tudja hány, még bujkáló, megvalósítatlan ötlet jelenthet bizonyos fokú veszélyt a mozi számara. Éppen ezért a Moziüzemi Vállalatokra hárul az a nem kis feladat, hogy azokat a lehetőségeket, amelyeket a technikai fejlődés adni tud a moziknak, maxi­ málisan kihasználja. Újra és újra, mind nagyobb számban jelennek meg filmek. Jók, rosszak, művészi és szórakoztató, a filmművészet hatalmas területén belül a számos kialakult, fejlődő s kísérletező stílus és irányzat jegyében. A nézővel tudatni kell, a film létezését, valamilyen formában kedvet kell csinálni ahhoz, hogy megnézze. A komoly anyagi fedezetet, munkát s ezernyi ötletet kívánó pro­ pagandafeladat végrehajtására a Moziüzemi Vállalatok műsor- és propa­ gandaosztályokat hoztak létre, melyeket az utóbbi időben nagyon helyesen, a megnövekedő feladatok megoldásának könnyítése érdekében, több me­ gyében művészi csoporttal egészítettek ki. Ismét egy hasonlítás a televízióval. Míg a tv programját a posta a rá­ dióújság segítségével házhoz viszi, vagy a készülék tulajdonosa az újság­ árusnál megveszi, addig a mozik műsorát, a hirdető plakátokat, prospek­ tusokat, ki kell vinni az utcára, be kell vinni a gyárakba, az iskolákba s hir­ detni a sajtóban. A televízióban látott film, s egyéb műsornak csupán vissz­ hangja lehet, maximálisan egyszer megismétlik, de a mozikban játszott film többször pereg s az esetleges rossz vélemény, kritikával szemben meg kell győzni a nézőt, ha nem is a film jóságáról, de arról, hogy ő maga alkosson véleményt a film megtekintése után. Szerteágazó, bonyolult, buktatókkal teli út. A propagandamunka eredményét nehéz felmérni, hiszen nagyon is relatív eredmény a bizonyos filmekre eső nézőszám. Még eredményesebb munkát végezni úgy lehetne, ha a vállalatok moziparkjában az alkalmazottak akár csak egy bizonyos hányada rendelkezne kinotechnikai, filmesztétikai és mű- 100 �sorpolitikai ismeretekkel. Sajnos, és ismét a már említett fluktuációra kell hivatkozni, nagyon sok helyen az alapok sincsenek meg. Az oktatást, a pro­ pagandamunkát így belső feladatnak is kell tekinteni. Világszerte cikkek jelennek meg a film válságáról. Duncan Crow meré­ szen kijelentette, a nézőszám ijesztően csökkenő statisztikáját látva, „. . . a filmgyártás, úgy, ahogy azt ma ismerjük, már megszűnik létezni." S mindez a hatvanas évek végén hangzott el. A filmipar azóta is ontja a filmeket, bár a nézőszám szembetűnően csökken még ma is. Szerencsére Crow a hetve­ nes évek elejére tett jóslata nem vált be. A nézőszámmal kapcsolatban legyen szabad még két idézetet leírni. Mindkettő Penelope Houston a hetvenes évek filmjéről szóló írásából való. ,,A nézőszám világszerte való csökkenését még mindig a filmművészet helyzete okozza, s ez annyira az üzleti élet állandó tényezőjévé vált, hogy egyre kevesebbet beszélünk róla.” „A filmipar azonban mindenfelé mégis érdekes módon igen jól tartja magát. Ide-oda csúszkál a közízlés bizonytalan lejtőin, találgatja, hogy mi következik majd, hirtelen fordulatokkal cselezi ki a veszélyeket, és egyre inkább cinikusan vélekedik a maga közönségéről.” A Moziüzemi Vállalatok komoly feladatnak tekintik a nézők visszaszerzé­ sét a filmnek, noha ez nem kizárólagosan az ő feladatuk. Sok múlik a nézőn is, akinek, s ezt nehéz leírni, kényelmét kell feláldozni a filmért. Nagy hiba lenne a filmgyártásban fellelhető hibák mellett a nézőre hárítani a „fele­ lősséget”, — mint ahogy azt ma sokan — csupán kényelemből teszik. A fel­ gyorsult életritmus ezer más információt, problémát hozott magával. A könynyen elérhető információk hamarabb lekötik a figyelmet, az időben és térben közelebb eső eszközök erősebben vonzzák az embert. A leendő nézőnek már kevés, vagy egyáltalán nem marad ideje a mozik műsora után érdek­ lődni. Elérni azt, hogy a mozi is „közelebb eső eszköz” legyen, a filmszín­ házak műsorát a propaganda munka szerteágazó útján „házhoz kell szállí­ tani." A feladat oroszlánrészét magára vállalja a Moziüzemi Vállalat, de a közvetlen kontaktus megteremtésére részt kellene vállalni társvállalatoknak, elsősorban a művelődési központoknak. A gyakorlat sajnos, az esetek nagy százalékában inkább azt mutatja, hogy a filmvetítés a kultúra házának teher. Nem tekintik programjuk szerves részének, kisegítő, nevelő és szórakoztató eszköznek, csupán egy kötelező, számukra hasznot nem hozó valaminek. Találkozunk ilyen jelenséggel ott is, ahol az intézet vezetője egyben a mozit is kézben tartja. Szorosabb összefogásra lenne szükség ezen a téren. Vala­ mivel jobb a helyzet, bár közel sem kielégítő, a vállalatoknál, iskoláknál s más, nagyobb tömeget összefogó szervnél és szervezetnél, igaz ezek is el­ sősorban akkor reagálnak, ha egy-egy kiemelt filmről értesítést, esetleg az irányító politikai szerveiktől ajánlást kapnak. Itt kell belépni a Moziüzemi Vállalatnak. Ha már kialakultak e nem éppen pozitív „szokások", több se­ gítséget kellene nyújtani s a szokást, rendszeres mozilátogatássá változtatni. Ne kényszer, de szükségszerű legyen a filmvita, esztétikai előadás, filmklub és más számos, a film művészetével, gondolataival, technikájával kapcsola­ tos, a filmet népszerűsítő előadás. Oldja a kényszerűséget és népszerűsé­ get ad az említetteknek, ha összejövetel alatt az előadó nem hadarja el a 101 �,,magas szintű" véleményt vagy véleményét, hanem hallgatókhoz vegyülve, vitába száll velük, vagy osztja véleményüket megfelelő érvekkel alátámaszt­ va. Számos új kezdeményezésre van szükség, a közönséget meg kell lepni, hiszen a már említett technikai nehézségeket is valamiképpen ellensúlyozni kell. A filmművészet, a filmgyártás hullámait is ,,ki kell védeni". A termé­ szetes végeredményben az lenne, ha a közönség ezeket a dolgokat, s magát a propaganda munkát nem venné észre. A leírt dolgok a gyakorlatban hogyan realizálódnak, arra vegyünk egy helyi példát. Az apropót az is adja, hogy a Nógrád megyei Moziüzemi Vál­ lalat ez évben megkapta a Kiváló Vállalat kitüntető címet. A vállalat mun­ kája egy bizonyos fokig számokkal is mérhető. Azért bizonyos fokig, mert adatokkal a nevelő munka hatását, eredményét kimutatni lehetetlen. De lássunk egy pár adatot, amely mégiscsak mutatója a vállalat munkájának. A következőkben felsorolt jellemzők az 1968-as év eredmé­ nyeihez viszonyítottak. A látogatók száma a bázis évében 1 555 000 fő. 1969ben 5 százalékos visszaesés mutatkozik, 1970-ben 1 587 000 a nézők száma, míg 1971-ben, s ez az eredmény országos viszonylatban a legjobb, 1 610 000. Ugyanekkor a 18 megyében és a fővárosban ezek az adatok a bázistól állandóan süllyedő görbét adnak. Az egy előadásra eső látogatottság 84 fő 1968-ban, ez egy fővel csökkent 1971-re, de így is Zala megye után (100 % ) országosan a második legjobb eredmény (98,8 %). Az egyik legfontosabb akció az ifjúsági nevelőmunkát elősegítő előa­ dások megszervezése, megtartása. Ennek eredménye Nógrád megyében a következőképpen alakult. Az ifjúsági előadások száma 1971-ben háromszázötvenkilenc, 63 987 látogatóval. Egy előadás nézőátlaga 178 fő. Az akciós látogatók száma 120 329. Az országos eredménnyel összevetve az ifjúsági előadások száma a me­ gyében az összes előadások 1,8 % -a , a látogatók százalékos aránya pedig 11,4. Sajnos ezen a téren, bár a bázishoz képest emelkedés van, nagyon sok a tennivaló, hiszen, ha csak a lehetőségeket vesszük figyelembe, van és lehet mit tenni, mert ezek a számok az országos statisztikai táblázatának kö­ zéprészén foglalnak helyet. Ezek az eredmények még mindig nem lehetnek megnyugtatóak. Nem csupán a statisztika kedvéért, de kissé durván fogalmazva, a kultúra ter­ jesztéséért, növelni kell a nézők számát. Kulturáltabb körülményeket kell biz­ tosítani a film élvezéséhez. A hang és képtechnika i berendezések folyamatos karbantartásával, korszerűsítésével a tökéletesebb vetítésért kell munkál­ kodni. A propaganda- és szervezőmunka el kell, hogy juttassa a nézőt a filmhez, a filmet a nézőhöz. A kitüntetés, az országosan kiemelkedő eredmények kötelezik a Vállala­ tot. Folytani kell a nagy munkát, hogy a film mind érezhetőbben tanítson, neveljen, szórakoztasson. Legyen közügy a film! Befejezésül még egy idézet. Penelope Houston írja:....... Tudjuk azon­ ban, hogy a forgalmazás és a mozihálózat az, amely legnehézkesebben, legnyikorgóbban alkalmazkodik a változásokhoz - lassan, de mégiscsak alkal­ mazkodik.'' 102 �RAVATAL (1968) �TASSO (1963) �SKIZOFRENIÁS BETEG ARCKÉPE (1968) �REGGELI TRÉFA - BASEL (1972) �IDIÓTA (1965) �A KÁRTYAKIRÁLY (1963) �BETLEHEMESEK �HAZAFELÉ AZ ISKOLÁBÓL (1972) KÜZDELEM (1948) � Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document https://dkvt.bbmk.hu/pf/6b3b2ac6d23841b6773fc52e840c3e8b.pdf Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Kojnok Nándor Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 1972 Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Language A language of the resource hun Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Subject The topic of the resource Irodalom Művészet Közélet Társadalompolitika Title A name given to the resource Palócföld - 1972/3. szám Type The nature or genre of the resource folyóirat 1972 folyóirat Irodalom Közélet Művészet Nógrád megye Társadalompolitika