https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/5fc7a3f4558ce046b1726c4bc0abb20e.pdf 31bf68363cf3ffc6469226108117cd06 PDF Text Text ��IRODALMI, MŰVÉSZETI, MŰVELŐDÉSI IV. ÉVFOLYAM 1970. FOLYÓIRAT 2. SZÁM TARTA LOM Hann Ferenc: Ime: V. Iljics (vers) 3 Havas Péter: Lenin öröksége 4 Marija lljinyicsna Uljanova: Visszaemlékezés Leninre (fordította: Schneider Miklós) 6 M. Kunyeckaja - K. Mastakova: Találkozás és emlékek (fordította: Csongrády Béla) 10 Leonyid Martinov: Lenin (vers; fordította: Radó György) 19 Végh Miklós: Leninhez (vers) 20 Boros Sándor: Lenin a kultúrális forradalom objektív szükségszerűségéről 21 Radó György: Lenin, Gorkij és Majakovszkij ábrázolásában Nemes Dezső: A lenini eszmék ereje Horváth Istvánné) 30 (ism.: 30 SZÉPIRODALOM Polgár István: Hazug kert, Ádám és Éva, Rok­ kant a parkban, Találkozás (versek) 43 Gulyás Mihály: részlet) Asszony, feketében (regény45 Vihar Béla: Az esti séták óráiból (vers) 67 �Szabó Károly: Mumifikálva, Ha házam lenne (versek) 68 Vidor Miklós: Két groteszk 69 Iszlai Zoltán: Erre gondolni, Germán vakáció (versek) 75 Tamás István: Mint éhes, Szeptemberi (versek) 76 Erdős István: Cigánykerék (elbeszélés) 79 Hann Ferenc: Szerelmes vers, Zongora a hó alatt, Mi marad? (versek) 85 Kiss Sándor: Bolondóra (elbeszélés) 87 TA N U L M Á N Y Balogh Sándor: Osztályok és pártok a felsza­ badult Magyarországon 92 Kunszabó F.: Értelmiségiek Nógrádban 100 KÖRKÉP Fabulya László: A Palócföld tíz éve 110 Életünk tükörben (ism.: Kiss Aurél) 116 Schneider Miklós: Mégegyszer a falutörténet­ írásról 118 Pál László — Vonsik G yula: Újfajta had (ism.: Horváth István) 121 Képzőművészet: Kerekes László (3. o ) Pataki József (borító 2.), Farkas András, Czinke Fe­ renc, Lóránt János, Iványi Ödön, Somoskői Ödön, Réti Zoltán, Radics István (m űmellékleten) Lenin-rajzai. PA LÓ C FÖ LD Irodalmi, művészeti, művelődési folyóirat. A Nógrád megyei Tanács VB. Művelődésügyi Osztályának lapja. Megjelenik negyedévenként. Szerkeszti a szerkesztőbizottság: Csik Pál, Csongrády Béla, Csukly László, Czinke Ferenc, Erdős István, Gordos János, Havas Péter, Kerekes László, Molnár Pál, Schneider Miklós, Szabó Károly, Végh Miklós. Felelős szerkesztő: Kojnok Nándor. Kiadja: a Nógrád megyei Lapkiadó Vállalat. Felelős kiadó: Vida Edit. Terjeszti: a Magyar Posta. Előfizethető a postahivatalokban. Egyes szám ára: 5,— Ft. INDEX: 25708 70 9522 NyVBgy 1700 db - Fv.: Bednár K. �HANN FERENC IME: V. ILJICS homloka nem térkép nem mező : homlok szeme nem tenger felhő : egyszerű emberi szem keze nem átmérő a világ fölött :k é z csupán s fején sincs glória püspöki bíbor : kopott sapka csak oldalán lépked a Forradalom így együtt hatalmasak 3 �Havas Péter Lenin öröksége A m úló idő, az évek és évtized ek ro h a n á sa a vezére g yé n isé g e k, történelm i k iváló ság o k em lékét - b árm ilyen e g y e d ü lá lló a k is — á lta lá b a n nem e rő sítik, so k­ szor v alam ilye n „tö rténelm i h o m á ly b a" b o rítjá k. Ez mit sem von le a la k ju k nagyszerű ség éb ő l, de — mert az utókor m ár m ás fe ltétele k és körülm ények között em ­ lékszik és h ajo l meg n ag y sá g u k előtt, mert a z idő, ha la ssa n is, de előbb-utóbb m égis c s a k elm o ssa, m ódosítja szem élyiségü k ko n tú rjait. — é rtékelé sü kb e n fo ko za­ tosan a tra d ic io n á lis elem ek kerü ln ek elő té rb e. H a azo n b a n van v a la k i, a k ire e törvéyszerűség c sa k s a já to s a n , és c s a k kis részben érvényes, az V la g yim ir lljic s Len in . Mi az oka a n n a k , hogy a z idő törvényei nem kerítették h ata lm u kb a lenint, h a lh a ta tla n eg yé n isé g é t és a szem élyétől e lv á la s z th a ta tla n , h a ta lm a s m űvét, a letnin izm ust? M ivel m ag yarázh a tó , hogy a föld százm illió i Len in t ma is — m ajd ötven évvel h a lá la után — h ih e tetle n ü l közelinek, é lő n ek ta rtjá k , á lla n d ó ta n á c s ­ a d ó ju k n a k , ta n ító ju k n a k ism erik el és tiszte lik? Lenin neve örökre összeforrt a dolgozó m illiók é vszáza d o s vág yai m eg való sí­ tá s á n a k p ro g ra m já va l. E program fő je lle g ze te ssé g e , hogy b enn e a fo rrad alm i cé lo k és eszközök h arm o n iku s egységb en v a n n a k . Lenin és p á rtja a tö rtén e le m ­ ben elő szö r m utatott rá a tőkés rend e lke rü lh e te tlen p u sztu lá sá n a k , a z új tá r s a ­ dalom fe lé p íté sé n e k, a dolgozó em b er fe ls z a b a d ítá s á n a k , m éltó ság a h e ly re á llí­ tá s á n a k m ó d já ra , a tudom ányos len in i elm élet az em b eriség m ind en nap i fe g y­ verévé vált. Lenin le g h a ta lm a sa b b m űve, — a N agy O któ b e ri S zo c ia lista Fo rrad alo m óta a g yak o rlatb a n é rzékelh ető , — hogy a történelem m enetének m eg válto ztaása nem u tó p ia, hanem m ind en nap i re a litá s . Ez Lenin elé vü lh ete tle n történelm i érd em e. Lenin elvi, tudo m án yo san m eg alap o zo tt v á la szo k a t ad ott azo kra az égető kérd ésekre, am e lye ke t a k ap italizm u sb ó l a szo cializm u sb a való átm en et vetett fel. M int a két történelm i korszak h a tá rá n élő go ndolkodó és fo rra d a lm á r, új és igen bonyolult történelm i fe ltétele k között fo lytatta M arx és Eng els m űvét és ú ja b b fe lism e ré sekkel g a zd a g íto tta azt. Lenin végezte el a X X . század e le jé re felgyü lem lett tudom ányos ism eretek és a tá rsa d a lm i g y a k o rla t je le n sé g e in e k ki­ váló an m egindokolt elem zését. D e m inden ú j, am e llyel a m arxizm ust g a zd a g íto tta, M arx és Eng els fo rrad alm i elm életén a la p s z ik . M int ah o g y a tudom ányos szo ­ cia lizm u s m e g a la p ító in á l, u gyanú gy képez e lv á la s z th a ta la n egészet Le n in n é l is az elm élet és a fo rrad alm i m ódszer. Éppen ezért vívott ki egyetem es jele n tő sé g e t, tőséget. A tá rsadolom ról szóló ta n ítá so k tö rténetéb en a m arxizm u s-len in izm us az e l­ ső, am ely im m ár több mint öt évtized e b izo nyítja jo g o ssá g á t és ig a z sá g á t, am ely eddig sosem látott nem zetközi e lism e ré st, je le n tő sé g e t és érvényt szerzett m a g á ­ n ak a százm illió k g y a k o rla tá b a n . D e a szo cializm u s, a kom m unizm us é p ítése a S zo vje tu n ió b an , illetve a szo cialista o rszág o kb an eg yértelm űen b izo nyítja azt is, hogy a z új tá rsa d alo m é p ítésé n e k zá lo g a a m arxizm us-leninizm us alkotó é rtelm ezése és a lk a lm a z á s a . 4 �A hol a m un kásosztály p á rtja a m arxizm u s-len in izm us e lve it így fo g ja fel és így él velü k, ott ez a ta n ítá s a fo rrad alm i g o n d o la t és g y a k o rla t kim eríthetetlen fo rrá sá vá v á lik, ott a tudom ányos szo cializm u s és a tá rsa d a lm i g y a k o rla t között nem keletkezn ek ala p ve tő e lle n tm o n d áso k. Lenin rop p ant nagy gondot forodított a n n a k h a n g sú ly o zá sá ra , hogy a kom m unizm us a la p e lv e it úgy szü kség es a lk a l­ m azni, hogy ez az a lk a lm a z á s helyesen m ódosítsa az á lta lá n o s elveket ré szle te ik ­ ben, helyesen a d a p tá lja őket az ad o tt nem zeti keretekhez. A len in i úton h a la d n i enn ek következtében azt je le n ti, hogy a nem zetközi fe la d a to k szerves re n d sze ­ rén belül helyesen kell m eg keresni és m eg találn i a konkrét nem zeti m eg o ld áso ­ kat. Ez, a nem zeti és nem zetközi viszo n yá n a k len in i fe lfo g á s a , a m e lyn ek lényege olyan egység ü k, am elyen b elül a nem zetközi kétség telenü l az e lső d le g e s sze re ­ pét já ts z a . Lenin szá m á ra m indig is idegen volt a sem atizm us az e lm é let a lk a lm a ­ zá s á b a n , a prob lém ák do g m atikus in te rp re tá c ió ja . Le n in re a tudom ányos re a litá s és az o bjektív helyzet konkrét ele m zé sén e k ö sszh a n g ja volt jelle m ző . Kö vetkeze­ tes h arcá h o z a fo rrad alm i elm élet m in d e n fajta to rzítása e lle n , ez nyújtott kim erít­ hetetlen fo rrá st és e n e rg iá t. Azt, hogy korunk a fo rra d a lm i á ta la k u lá s kora, ma m ár a burzsoá to llfo rg atók sem képesek le ta g a d n i. Ez hűen illu s z trá lja a v ilá g b a n bekövetkezett gyöke­ res válto zá so k at, hiszen nem is o lyan régen a burzsoá ideoló gu sok éppen enn ek ta g a d á s á t tarto tták első szám ú fe la d a tu k n a k . Érthető, hogy b árm e n n yire is keresik a po lg ári szo cioló gu sok, tö rtén észek és p u b lic istá k e fo rrad alm i fo lyam ato k ta r­ ta lm á t, lényegét, k isé rle te ik k u d a rcra v a n n a k itélve. A vilá g o t rengető je le n s é ­ gek igazi értelm ét ők kép te le n e k fe lfo g n i. A m ai vilá g k é p a la k u lá s á n a k fő te n ­ d e n c iá já t, term észetét c s a k is a len inizm u s kép es, tudom ányos elm életi e le m zé sé ­ vel és az ebből fa k a d ó tá rsa d a lo m p o litik a i következtetésekkel m eg o ld ani. T u ­ lajd o n k é p p en ebben re jlik a len in i elm élettel felfegyverzett kom m unista v ilá g ­ m ozgalom leg yőzhetetlen e re jé n e k fo rrá sa . C s a k a len inizm u s nyújt biztos tám pontot, ad a go ndolkodó szá m á ra ku l­ csot a nagyon is bonyolult v ilá g p ro b lé m á k m eg értéséhez, m eg o ld ásáh o z, ahhoz, hogy a je le n sé g e k e lle n tm o n d áso sság a és a történelm i fe jlő d é s döntő tényei kö­ zötti d ia le k tik u s ö sszefüg g és eg yértelm űen kid om b o rodjék. Ko ru nk esem énydús, ko n fliktu so kkal, osztályö sszeü tközésekkel telített, ren d ­ kívül g a zd a g átm eneti kor. D in a m izm u sát, fe szü ltsé g é t első so rb an az n yú jtja , hogy a tá rsa d a lm i h a la d á s e lle n fe le az utolsó kizsákm ányoló tá rsa d a lm i rend. Érthető te h á t a h arc h evesség e és in te n zitá sa . Mi ta g a d á s , igen nehéz e lig a zo d ­ ni benn e, és am in t a p é ld ák so k a sá g a b izo n yítja, a m unkásm ozgalm on belül is m egvan mind a je le n sé g e k reform ista é rtelm ezésé n ek, mind pedig az objektív történelm i fo lyam ato k k a la n d o r módon való á tu g rá s á n a k veszélye. A len inizm u s a z o n b a n , m ert a la p tu la jd o n s á g a a m agasfo kú tu d o m án yo sság , e g ya rá n t m en­ tes a prob lém ák utópisztikus m egközelítésétől és a n eh ézség ek le b e csü lé sé tő l. A len inizm u s e g yszerre fo g la lja m ag á b an a fo rrad alm i e lszán tság o t, len d ü le te t, le l­ kesedést és a világ á ta la k ítá s á n a k le g re á lis a b b p ro g ra m já t. Egyszerre veszi fi­ gyelem be a szo c ia lista fo rrad alo m kim eríth etetlen p o te n ciá lis erő it és a letűn ő ­ félben lévő világ még m eglévő leh ető ség eit. A k ap italizm u s, a vilá g im p e ria lizm u s e g y á lta lá n nem le b e csü le n d ő , veszélyes e lle n fé l, de szá za d u n k n a k a lig volt egy évtized e is, am e ly ne illu sztrá lta vo l­ na p o zíció in ak á lla n d ó g yen g ü lését, a lk o n yá t. A len inizm u s nem tűzi és nem is tűzheti ki m aga e lé azt a cé lt, hogy e h a la d ó tá rsa d a lm i rend te lje s, világ m éretű 5 �ö ssze o m lásá n a k pontos id ejét m eg jó so lja . D e az o bjektív tényezők és fo lyam ato k tudom ányos fe ltá rá s á v a l jo g g a l á llít ja : a szo cia lista fo rrad alo m vilá g sze rte m ár eddig is o lyan győzelm eket arato tt, olyan széles h íd fő á llá so k a t ép ített ki, hogy n in cs az az erő. am ely m e g á llíta n á győzelm es e lő re h a la d á s á t. Ez az ala p ve tő , m eg határo zó te n d e n cia term észetesen nem z á rja ki a n e ­ héz, bonyolult helyzeteket, m eg in g á so kat, k u d a rco k at a szo cializm u s fe lé vezető úton. D e bárm ilyen é le s ez a h a rc, b árm enn yire voltak és lesznek kitérők és k e ­ rülők ezen a történelm i úton, sosem fe le jtjü k el Lenin egyik leg b ö lcse b b , ma is a k tu á lis ta n á c s á t, hogy a fo rrad alo m g ig á szi fo rd u la ta in a k , esem ényekkel és p ro b lé m ákkal telített p e rió d u sa ib a n nem sza b ad e lve szn i, m indig határo zo ttan és b átran kell v á lla ln i h a rcu n k á lta lá n o s p e rsp e k tív á já t, a dolgozó m illiók tö r­ ténelm i v á g y á n a k és c é ljá n a k m eg va ló sítá sá t, a vilá g fo rrad alm i á ta la k ítá s á n a k fe la d a tá t, és látn u n k a kom m unizm us törvényszerű győzelm ét! M arija lljin y icsna Uljanova Visszaemlékezés Leninre (részletek) * I. V la g yim ir lljic s n e k az em b erekh ez való viszonyát a la p e sz m é je , a fo rrad alm i h a rc , a z ügy é rd ek e h atá ro zta m eg. „V itá k , e szm e cse ré k : a nézetek h a rc a n é l­ kül sem ilyen m ozgalom , még a m unkásm ozgalom sem képzelhető e l” — irta. Bárm ilyen é le s, m inden eng ed éken ység tő l m entes is volt ezekben a v itá k b a n , a szem élyesked ést m indig kerülte. Ebben m utatkozott meg e re je . H a m egnézzük e lv tá rsa ih o z intézett leve le it (a közölteket, vag y a k á r a n yilv á n o ssá g ra még nem h ozottakat is), lá th a tju k , m ilyen könyörtelenül ró ja meg e gyiket vag y m ásika t v a ­ lam ely h ib á é rt vagy téved ésért. Ám m ihelyt a h ib á t kijavíto tta elkö vető je, ism ét z a v a rta la n u l folytatódott a b ará ti együttm űködés, és az e lv tá rsa k a leg kiseb b sérelm et sem tá p lá ltá k m ag u kb an , m intha mi sem történt vo ln a. A leg főb b szem ­ pont m indig a z ügy é rd ek e. Term észetesen , ha nem v alam i kisebb h ib áró l volt szó, hanem je le n tő se b b elvi e lh a jlá s ró l, V la g yim ir lljic s e ljá rá s a is m ás lett. Ilyen esetb en szakíto tt a z illető vel, b árm enn yire is közel állo tt hozzá ko ráb b a n (m int pl. P leh an o v, M artov) K evés em b errel b án t olyan tisztelettel, keveset szeretett úgy m int P leh an ovo t és ritka volt a z olyan em b er, a k ih e z azza l a rokonszenvvel közeledett, mint M artovhoz, de e setü kb en is az ügy é rd ek eit tartotta szem előtt Ig az, m inden ilyen sza k ítá s rendkívül n eh ezére esett, a II. kon gresszu s után szinte bele is betegedett. M eg is prób álko zo tt a z z a l, hogy újból a m aga o ld a lá ra vo n ja Pleh an ovo t, M artovot, hiszen a fo rrad alo m é rd ekei is ezt kíván tá k vo ln a. * (Voszpominanyija o Vlagyimire lljicse Lenine Tom. I. Moszkva, 1968. 195-198. old.) 6 �V la g yim ir lljic s m ásik fontos, ala p ve tő je lle m v o n á sa a tö m eg ekhez való viszo n yáb an m utatkozott meg. Volt b enn e v alam i s a já to s é rzék a töm egekhez, bizonyos von zó d ás, szoros k a p cso la t. A töm egek ta n u lm á n y o zá sá t, m int m ondta, m ár ifjú k o rá b a n e lkezd te. K a zá n yi, sza m a ra i fa lv a k b a n való ta rtó zko d ása id e jé n , m ajd később S zib é riá b a n a p araszti töm egekkel ism erkedett, Pétervárott pedig, m ikor a m unkások között tevékenykedett, azo khoz tudott közelebb ke rü ln i. V la g y i­ mir lljic s e t m inden ap ró részlet é rd e k e lte , am i a m u n kásság é le tm ó d já ra és körülm ényeire je lle m ző volt, az egyes jelle m ző vonáso kon keresztül p ró b álta m egfogni a m u n káséle t te lje ssé g é t és m e g találn i a módot, m ellyel a fo rrad alm i p ro p a g a n d á t a m u n kásság h o z közel lehet hozni. Az elm élet és g y a k o rla t e g ysé ­ ge je lle m e zte V la g yim ir lljic s n e k e körökben kifejtett tevéken ység ét. Am ikor beszélt a m u n ká so kkal, vag y írt nekik, m indig úgy igyekezett, hogy azo k m egért­ sék őt. M ikor a , , M unka fe ls z a b a d ítá s a ” cso p ort ta g ja i m eg kap ták Le n in n e k a p énzb írság o kró l szóló törvényt m ag yarázó b ro ssú rá já t és közölték ve le d icsérő é szrevé tele ike t, V la g yim ir lljic s azt fe le lte nekik, hogy P le h an o vn a k és A xe lro d n a k a z ő iro d alm i kisé rle te irő l alkotott vélem én ye nagyon fe lle lke síte tte őt. ,,Sem m it sem kívántam jo b b a n — írta —, sem m iről an n yit nem álm o do ztam , mint a rró l, hogyan leh et írni a m unkások s z á m á ra ". Egyszer em lítette K ia ra Z e tk in n ek , hogy b e szé d jei a lk a lm á v a l m indig m un­ kás és p ara szt h a llg a tó ira go ndol. ,,Szeretném , ha é rten én e k engem . B árh o l is beszél a kom m unista, m indig a széles töm egeket kell szem előtt ta rta n ia , m in­ dig h o zzáju k kell sz ó ln ia ” . Külfö ld ö n, az e m ig rá ció b a n V la g yim ir lljic s szá m á ra a leg ro ssza b b a z volt, hogy nem állo tt k a p cso la tb a n a tö m eg ekkel. Le ve le ib e n , m elyeket e zid ő tá jt írt O ro szo rszág b an tevékenykedő e lv tá rsa ih o z, á lla n d ó a n kérte, tegyék lehetővé, hogy a m unkások többet írja n a k a külföldi la p n a k , nem is a n n y ira a zé rt, hogy írá su k a t közöljék, hanem in k á b b azért, hogy a töm egektől kényszerű en e ls z a ­ kadt. külföldön tevékenykedő író em b erek ne veszítsék el te lje se n e zekh ez a tö­ m egekhez fűződő k a p c s o la ta ik a t, hogy ism erjék p ro b lé m áika t, é le tü ke t, h a rcu k a t. Kéri ezekb en a leve le k b en , hogy „ a d ja n a k le g a lá b b n éh a va la m i közvetlen t á jé ­ koztatást a m un káso kkal folytatott b eszélg etésekrő l (m iről b e szélg etnek a kö­ rö kb en? mik a p a n a szo k ? e lé g e d e tle n sé g e k, k é ré se k ? a be szé lg etése k té m á i? stb )” . M ikor pedig v a la k i külfö ld re érkezett a h a za i m u n ka társak közül, k ülö nö ­ sen ha az illető m un kás volt, V la g yim ir lljic s v a ló sá g g a l m eg részegü lt attó l, hogy e lá ra s z th a tja a ven d ég et k érd é seivel, m elyekkel a z o ro szo rszág i m u n ká sság h a n ­ g u la tá t p ró b álta kiism ern i. Az ilyen b e szélg etésekb ő l igen sokat gyüm ölcsöztetett a m aga szá m á ra . A m un kástö m egekb e, azo k a lk o tó e re jé b e vetett hite h a tá r­ ta la n volt. A töm egekre való közvetlen h atá s kitűnő leh ető ség ét terem tette meg V la g y i­ m ir lljic s szá m á ra a fo rra d a lo m . Közte és a fo rra d a lm i töm egek között o lyan szoros egység a la k u lt ki, hogy egym ástól őket e lv á la s z ta n i szinte leh etetlen volt. V la g yim ir lljic s a fe lk e lt m un kások és p araszto k m illiói szá m á ra a fo rrad alm i eszm e lab o rató riu m a lett, olyan zs e n iá lis vezető, ak i jó l ism eri a m un kások és p ara szto k leg b en ső b b g o n d o la tait, de tisztá b an van a tudom ányos ism eretek m a g a s la ta iv a l is. V la g yim ir lljic s m inden egyes soronkövetkező problém a m e g o ld á sá n á l e l­ tekintett a tiszta elm életi úttól, m inden egyes fá z ist ellenő rzö tt a g y a k o rla tb a n : g yak ra n a leg eg yszerű b b m un káso kkal folytatott b e szélg etés ú tjá n . Külö nö s je- 7 �len tő séget tu lajd o n íto tt a n n a k , hogy m inden intézkedés vilá g o s m a g y a rá z a ­ tot kap jo n a széles néptöm egek előtt és hogy m inden törvényt, ko rm án yintézke­ dést a m unkások és p araszto k fo g a d ja n a k el. Ja v a s la tá ra C ju ru p a , a z akko ri élelm ezésü g yi népbiztos m agáho z kéretett n éh án y p arasztem b ert, hogy ő szin ­ tén e lb e szé lg e sse n velük és így, szépítés nélkül ism e rh e sse meg a p ara szti tö­ m egek g o n d o la ta it és v á ra k o z á sá t. V la g yim ir lljic s m inden a lk a lm a t m eg ragad ott, hogy e lb e szé lg e sse n a hozzá érkező m un káso kkal és p a ra szto k k a l. S zá m u k ra m indig lehetőség volt a rra . hogy soronkívül ju s s a n a k be hozzá. M iben re jlik Lenin n a g y sá g a ? - teszi fel a kérdést v isszae m lé ke zé se ib e n a p ara szt C se rn o v, ak i több alk a lo m m a l is időzött n á la . ,,A b b a n , hogy ő nem engem et h allg ato tt, mint egy külön szem élyt, hanem rajtam keresztül az egész p a ra sz tsá g ra figyelt és az én elm ondásom ból az egész alsó b b réteg körülm ényeit ism erte meg a m aga te lje s b o n y o lu ltsá g á b a n ." C s a k n éh án y p é ld át hoztam fel a n n a k sze m léltetésére, hogy V lag yim ir IIjicsn e k m iben n yilván u lt meg az e lő b b ie kb e n em lített je lle m v o n á sa . Term észete­ sen még leh etne fo lytatni a p é ld ák hosszú so rát, de nyilván m e g találh ató k e z­ ze k Lenin h a ta lm a s iro dalm i m u n k á ssá g á b a n , m elyet á lla n d ó a n ta n u lm á n y o z­ nunk kell és am ely nyilván még hosszú ideig lesz k a la u zu n k a m u n káb an és a h a rcb a n . A lényeg azo n b a n nem az egyes idézetekben van , hanem a b b a n , hogy Lenin ta n ítá s á n a k lényegét, szellem ét ism erjük m eg, sa já títs u k el és vigyük á t az életb e. I I .* V la g yim ir lljic s e t m ag á n é letéb e n és az em b erekh ez való viszo n yáb an e g y­ sze rű sé g , szerén ység , dem okratizm us és közvetlenség jelle m e zte. ,,A mi erkölcsisé g ü n k e t a p ro le tá riá tu s o s ztá ly h a rc á n a k é rd ekei sza b já k m eg” — m ondta és ezt a sza b ályt első so rb an s a já t m agán a lk a lm a zta . B em u tatnék n éh án y jellem ző t e n n ek illu s z trá lá s á ra . V la g yim ir lljic s figyelm esen és b a rá tsá g o sa n b án t m ind en kivel, fü g g e tlen ü l attó l, hogy az illető a tá rsa d a lm i ra n g lé trá n hol állo tt. A hozzá érkező m unkásés parasztkü ld ö tteket, — a k ikk e l egyéb ként m indig szívesen beszélg etett — nagy szivélyesség g el fo g ad ta és e ln é zé sü k et kérte, ha bárm i ok m iatt meg kellett őket v á ra k o z ta tn ia . Á lta lá b a n m indig szigo rúan rag aszko d o tt a fo g ad áso k id ő p o n tjá ­ hoz, m egbízva titk á rjá t, hogy a küldötteket időben b o csássa be a Krem lbe, u g yanakko r e lle n ő rizze a z eltöltött időt is. Egyébként sem tudott úgy do lgo zn i, hogy á lla n d ó a n ne e lle n ő rizze m e g b iza tá sa in a k te lje síté sé t. Érd ekes volt m egfigyelni a fo g ad áso n m eg jelen t p araszto k a rc á t a zu tá n , hogy vele ta lá lk o zta k . O tt á ll V la g yim ir lljic s fo g a d ó sz o b á já b a n n éh án y p ara szte m b er. Izgatottan to p o g n ak, s a p k á ju k a t kezükben szo ro n g a tják. Az arcu k o n öröm su g árzik, hogy szem től-szem be ta lá lk o z h a tn a k a szovjet korm ány vezető jével, u g ya n a kk o r bizo­ nyos izgalom is észrevehető ra jtu k : vajo n hogyan fo g a d ja őket, mit fog nekik m o ndani. M ielőtt bem en nén ek a d o lg o zó szo b áb a, s o rb a á lln a k : elől a le g id ő ­ seb b , n éh án ya n keresztet v e t n e k ... K ésőbb, m ikor b elép v alam e ly ikü k V lag yim ir lljic s d o lg o zó szo b ájáb a , lá th a tjá k , hogy V la g yim ir lljic s a karo sszéken ü l, kissé távol író a szta lá tó l, félkö rb en m ellette üln ek a p araszto k. V la g yim ir lljic s éppen *(Voszpominanyija 8 o Vlagyimire lljicse Lenine Tom. I. Moszkva, 1968. 208-211 old.) �h an g o sa n fe ln e ve t v a la m in , vele nevetnek ők is. Ez a látván y m ár egészen m ás, mint a z elő bb, m ikor még kint vá rta k a fo g a d ó sz o b á b a n : a b a rá ti, szivélyes b e ­ szélgetés mind eltüntette a gondot és izg a lm a t, am ellyel belép tek V lag yim ir lljic sh e z. 1920. év ta va szá n Sotm an e lvtá rs S zib é riá b a n ta lá lko zo tt egy h ajlo tth á tú . 75 év körüli, ő szsza ká llú ö re g e m b errel. K id erü lt, hogy kom m unista, aki O m szkb ó l, p ártisko láró l jön és h a z a fe lé ta rt kozák fa lu já b a . — N em so kára m eg halo k — m ondta a z öreg —, de előtte még szeretném lá t­ ni V la g yim ir lljic s Len in t. H a aztán m eg láttam , meg is h alh a to k. — Elh a táro zta m , hogy lehetővé teszem neki ezt a ta lá lk o z á st - m eséli Sotm an e lvtá rs —, s Lenin öröm m el b ele is egyezett. — M ikor bevezettem Putyincev e lv tá rsa t a d o lg o zó szo b áb a, Lenin fe lke lt a s z ta la m ellől, o d ajö tt a z izgatott öregem b erh ez, m indkét kezével m eg ra g ad ta kezét és m o n d ta : — Ü dvözlöm . Ilja D a n y ilo vic s! A v á ra tla n üdvözléstől Ilja D a n y ilo vics még izg ato ttab b lett és a lig bírta kinyögni : — Szeretett vezetőnk, üdvözlet S zib é riá b ó l. Lenin o d aü lte tte az ö reget az a b la k m elletti székre, szem be m ag á va l és kezdte részletesen kikérdezni a szib é ria i kozákok é le té rő l. Hja D a n y ilo vics m in­ d e n re rendkívül kim erítően v á la szo lt, m inden elfogó do ttság n élkül beszélt a szovjet ren d szer h ib á iró l, u g ya n a kk o r h ízelg é s nélkül szólt a jó ren d e le te krő l. V la g yim ir lljic s n e k szem m el láth ató a n nagyon m egtetszett Putyincev e lvtá rs, úgy beszélt vele, m int régi ism erő ssel, fe lid é zve többek között szib é ria i ta rtó zko d á­ s á n a k em lé ke it is. A b ú c sú zá sn á l V la g yim ir lljic s á tö le lte a z ö reg et és e lvtársi csókot ad ott neki. Jellem ző a következő eset is. M iután n ag y é rd eklő d é sse l h a llg a tta a z egyik p ara szte m b er b eszédét, V la ­ gyim ir lljic s azt ja v a s o lta neki, hogy írja meg ujsá g c ik k b e n is. Az e lh áríto tta m agától a rra hivatko zva, hogy a z úton elvesztette szem üvegét és nagyon n e h e ­ zen tu d n a ú ja t sze rezn i. V la g yim ir lljic s m áris vette to llá t és a következőket írta Szem asko e lv tá rs n a k : ,,N yiko laj A le k sza n d ro v ic s! Itt ül n álam Iva n A fa n a s z e je v ic s C se ku n o v e lvtá rs, egy nagyon é rd eklő d ő , dolgozó p ara szt, aki a m aga m ódján a kom m unizm us a la p ja in a k jó p ro p a g a n ­ d is tá ja . S a jn o s elvesztette szem üvegét. Nem leh etne segíten i neki egy jó sze­ müveg m eg szerzéséb en? N agyon kérem se g ítség ét és várom é rtesíté sét, hogy sike rü lt-e .” M ikor V la g yim ir lljic s nem so kkal végzetes b etegség e előtt K o sztinóba u ta ­ zott, o tt-tartózko dása vég efe lé egyik n ap e lin d u lt a g a zd a sá g i udvar irá n y á b a , hogy ott körüln ézzen. A Kosztino-szovhoz dolgozói még nem ism ertek V la g yim ir lljic s e t és mivel a g a z d a sá g i ud varb a id e g e n e kn e k belépn i tilo s volt, az őr Le n in t sem e ng ed te be. Erre ő, a n é lk ü l, hogy egy szót szólt vo ln a, a z o n n a l viszszafo rd u lt. 9 �Az is m egtörtént, hogy b elép ve a Krem l fo d rászü zle té b e V la g yim ir lljic s helyet fo g la lt, hogy a so rá ra v á rjo n . Az ott várako zó k e n g e d ték e lő re , nehogy d rá g a id e jé t a v á ra k o z á ssa l k e llje n e lfe c sé re ln ie . A szo vjeth atalom e lső é ve ib en , m ikor nagy volt a z á ru h iá n y , nem egyszer küldtek V la g yim ir lljic s n e k szem élyes h a s z n á la tra lisztet, húst és e g ye b e t. lljic s ezeket ren d szerin t n evelő intézetek vag y k ó rh á za k részére to váb b íto tta, vag y ha nem n ag y m ennyiségű küldem ény érkezett, akko r a z e lv tá rsa i között v aló szétosz­ tást ja v a s o lta , nem feled kezve meg az orvosokról, a k ik őt és N ag yezsd a Konszta n tyin o vát kezelték é s a k ik ezért h on o ráriu m o t sosem fo g a d ta k e l. K ivételt csa k a zo kk al a küldem ényekkel tett, m elyek közvetlen b a rá ta itó l érkeztek. V la g yim ir lljic s sze rén ysé g é re rendkívül jelle m ző ek voltak azo k a kérdőívek, m elyeket é rtekezle te ken , kongresszusokon töltött ki. P éld á u l a Kom intern II. k o n g ­ resszu sán kiadott kérdő íveknek a rra a kérd é sére , hogy b eszél-e fo lyéko n yan v a ­ lam ely id eg en nyelven, azt v á la s z o lta : „E g y e n sem ” . Ezzel szem ben közism ert, hogy m ilyen za jo s o vá ció val fo g a d tá k b eszédét a n yu g ate u ró p ai küldöttek. Ezt a beszédét u g yan is V la g yim ir lljic s tö kéletes ném etség gel m ondta e l, c s a k néha okozott pro b lém át szá m á ra egy-egy m eg felelő szó m e g ta lá lá s a , de g o n d o la ta it m indig ki tudta fe je z n i. S ze rén ysé g é n e k m e g n y ilv án u lása 50. szü le té sn a p já n m ondott beszéd e is. „E lv tá rs a im ! M in d enekelő tt két dolog m iatt m ondok Ö n ö k n e k köszönete t: elő szö r is azo ké rt az ü dvözlésekért, m elyekben ma engem et részesítettek, m ás­ részt m ég in káb b azért, hogy m egm entettek a z üdvözlő beszédek m e g h a llg a tá s á ­ tó l.” (U g y a n is késve érkezett a g yű lé sre ). F o rd íto tta : S c h n e id e r M iklós) M. KUNYECKAJA-K. MASTAKOVA Találkozás és emlékek A Novüj Mir 1969 júniusi számában, a „Lenini ol­ dalok" című rovatban jelent meg a Kreml-beli Lenin-múzeum tudományos munkatársainak tollá­ ból. Nem elő szö r ad a Novüj M ir a lk a lm a t a rra , hogy h a s á b ja in a szovjet em ber szá m á ra egyik leg szenteb b helyről, Lenin K rem l-beli d o lg o zó szo b ájáró l és la k á ­ sáró l b e szé ljü n k . N ekünk ig azán n agy öröm ünkre szo lg ál, hogy n apról n a p ra azza l a környe­ zettel é rin tkezü nk, am elyikb en V la g yim ir lljic s élt és dolgozott. R eg g ele n te, a m i­ kor a Korm ány é p ü le té n e k hosszú, ü nn ep élyesen cse n d e s fo lyo só ján végigm egy az em ber, g o n d o la tai ö n ké n te len ü l a h uszas évekb e szá lln a k vissza, am iko r Ő m aga já rk á lt itt, tevéken yen , teli forrongó e n e rg iá v a l. N em egyszer ra jta k a p tu k m ag u n kat, hogy a len ini do lg o zó szo b áb a vagy la k á s b a lépve h a lk a b b a n ig yek­ szünk b e szé ln i, m intha a szom széd szo b áb an most is ott d o lg o zn a V lag yim ir 10 �Iljic s , N ag yezsd a K o nsztan tyino va, M a rija lljin y ic s n a . Szerén y m u n ká n kn a k — am elyn ek során m eg ism ertetjük a láto g a tó ka t a z U lja n o v c s a lá d K rem lben tö l­ tött é ve ive l, tevéken ység ü k é s életm ó d juk fe ltétele ive l és részleteivel — h a ta lm a s e rkö lcsi ösztönzője v a n : öröm m el tölt el b en n ü n ke t a z a tu d at, hogy — h a c sa k ennyivel is — h o z zá já ru lh a tu n k az örök érvényű len in i eszm ék e lterjesztésé h ez. Ám van a m úzeum i tudom ányos m u n katárs tevéken ysé g é n e k m ásik o ld a la is, am e ly nem lá th a tó a láto g ató k e lő tt: az itt őrzött tá rg y a k és dokum entum ok tö rtén etének ta n u lm á n y o z á sa , részletes m eg ism erése. A m úzeum több, mint tíz éve m űködik és e za la tt a m u n ka tá rsa k nagyon sok fe ltá rá s t vég eztek, a m e ­ lyek m indegyike je le n tő s a m aga n em éb en . A z első hely V la g yim ir Iljic s Lenin szé lje g yze te it illeti m eg, am e lye ke t könyvtára köteteiben hagyott. U lja n o v é k m integy h arm in cezre s c s a lá d i kö n yvtá rá n a k fe ld o lg o zása hosszú évekig tartott. M in d e n e kelő tt el kellett kü lö n íte n i a z o k a t a könyveket és fo lyó ira to kat, am elyek 1923-al b e záró lag je le n te k m eg, é s a zo ka t, am e lye k Lenin é letéb en m eg szerez­ hetők vo ltak. Ezeknek a szám a m egközelítőleg t izezer. Ezeket mind lap o n ké n t kellett á tn é zn i, kötetet kötet u tán , fo lyó irato t fo lyó ira t u tán . M inden k iad ván yt, am elyen v a la m ifé le b ejeg yzés volt — sza va k , a lá h ú z á s o k , o lv a só je le k ,— f é lr e t e t t­ tü nk, é s a s p e c iá lis a n e cé lb ó l m eghívott szakértők te kin té lyes bizo ttság a — am ely a Lenin és az U lja n o v c s a lá d ta g ja i kézirá s á n a k sp e c ia listá ib ó l á llt — m eg vizsg álta a zo ka t. Ebben a z id ő szak b an fe szü lt lég kö rben é ltü n k, v á rv a , hogy k u ta tá sa in k gyüm ölcsöző ered m ényekhez vezetnek-e. És e g yszerc sa k h a llju k a m eggyőző, k ate g o riku s k ije le n té st: „ Ig e n , ezek V la g yim ir Iljic s Lenin je g yze te i” . Ily módon, sokéves fáradságo s munka eredményeként feltártunk huszonhét, Lenin jegyzeteivel ellátott könyvet, ujságot és folyóiratot és sok kiadványt, am e­ lyen Nagyezsda Konsztantyinovna Krupszkaja, M arija lljinyicsna U ljanova és Anna lljinyicsna U ljanova Jelizarova dolgozott. A Lenin á lta l jeg yze te kke l e llá to tt könyvek között volt En g els ném et n y e l­ vű ,,A n ti-D ü h rin g ” -je, S ze csen o v „P s z ic h o ló g ia i ta n u lm á n y o k " cím ű műve és még sok m ás. Nem m indig volt könnyű m e g á lla p ita n i a z írá s h o v a ta rto zá sá t; g yak ra n t a ­ lálko ztu n k a lig észrevehető , m inden je lle m ző s a já ts á g n élkü li a lá h ú z á s o k k a l. Ilyen ko r heves viták ro b b an tak ki. Így tö rtént R. H ilfe rd in g 4 „ A fin á n c tő k e ” cím ű könyvével. Ú gy tű nik n in cs m ibe b e le k a p a szk o d n i, n in cs egyetlen szó cska , c sa k gyengén láth ató tin ta c e ru za nyom ok a la p szé le k e n , am e lye k n éh a e g é sz m on­ d a to ka t, n éh a n éh án y szót je lö ln e k m eg. A szakértő k kéte lke d n ek. D e hiszen V la g yim ir Iljic s a k tív an h a szn á lta H ilfe rd in g könyvét, am iko r „A z im p erializm u s, m int a kap italizm u s leg felső b b fo k a ” cím ű m u n ká ján dolgozott. S k ru p u ló zu san h a so n lítg a tju k az idézeteket a m e g talált könyvben lévő b e je g yzé sek ke l. Ezek csaknem m indenütt m eg eg yeznek. És ekkor a szakértő k is eg ye té rten e k, hogy nevezetesen ezzel a könyvvel dolgozott Len in . U lja n o v é k la k á s á b a n m inden szo b áb an á lln a k könyvszekrények, am elyekb en szintén sok rendkívül é rd e k e s k ia d v á n y ta lá lh a tó . Lenin szo b á já b a n egy kis könyvszekrény v a n . a m e lyn ek három p o lcán sűrűn so ra ko zn ak G . V . P le h an o v, A . B e b e l, V . Lie b kn e ch t és m ások könyvei. K ülö nö s figyelm et é rd em e ln e k K. M arx ,,T ő k é "-jé n e k kötetei. Ez a ritka p é ld án y ném et nyelven, O tto M eissn e r k ia d á s á b a n je le n t meg H am b u rg b a n (a z 1. kötet 1872-ben, a 2. 1885-ben a h a r­ m adik pedig 1894-ben). M ár m aga a z ilyen lele t — sike r. Lenin szem élyi könyv­ tá rá b a n kevés, fo rrad alo m előtti kia d ván y v an . Az e m ig ráció éveiben V la g yim ir 11 �Iljic s n e k nem volt leh e tő ség e könyvtárat g yű jte n i, za va rtá k ebben a v ég n é lkü li költözések és h iányoztak a z ehhez szü kség es eszközök. C s a k a le g szü k sé g e se b ­ bet vitte m a g á va l, és mi tu d ju k , hogy ezek között is a z első , M arx ,,T ő k é "-je volt. Elkezdtük lap o zg atn i a z e lső o ld a la k a t és kinyílott e lő ttün k a Lenin a lk o ­ tó m űhelyébe vezető a jtó . A lá h ú z á so k , k ü lö n á lló m eg jegyzések ném et és orosz nyelven, különböző színű ce ru zá va l és tin tá v a l. N em kétséges, hogy V la g yim ir lljic s több ízben visszaté rt M arx zs e n iá lis m űvének a ta n u lm á n y o zá sá h o z és hosszú évek so rán nem v ált meg tőle. Nem kevésbé é rd ekese k N a gyezsda K o nsztan tyino va K ru p szk a ja jegyzetei sem. Itt van p é ld áu l K ru p szk a ja e lső könyvének ,,A z asszon y és a dolgozó n ő "-n ek a m aga nem ében e g ye d ü lá lló ille g á lis k ia d á s a , am e lye t N ag yezsd a Konsztantyinovna a szib é ria i szám ű zetésb en írt, és am elyet a z ,,Isz k ra " ad ott ki N. S za b iin a áln é v a la tt. M ár sok évvel a fo rrad alo m után N ag yezsd a K o nsztan yino vna á th ú z­ ta a borító lapon a ,,S z a b lin á "- t és fekete tin tával ,,N . K ru p s z k a já ” -t írt helyette. N ag yezsd a K o nsztan tyino vna művei között je le n tő s helyet fo g la l el a „N é p o k ta ­ tá s és d e m o k rá c ia ” cím ű könyve, am elyet az e m ig ráció éveib en írt. V la g yim ir lljic s A . M. G o rk ijn a k írott leveléb en jeg yezte meg erről a m u n k á ró l: „ A szerző rég óta, több mint húsz e szte n d eje fo g lalko zik p e d a g ó g iá v a l. S a brosúra sze­ m élyes m eg figyeléseket, a z e u ró p ai és az a m e rik a i új is k o lá ra vonatkozó a n y a ­ got is ta rta lm a z. A tartalo m jeg yzékb ő l látni fo g ja , hogy e lső fe léb e n a szerző v ázo lja a d em o kratikus nézetek tö rténetét is. Ez is igen fontos, mert a m últ nagy d e m o k ra tá in a k nézeteit á lta lá b a n helytelenü l vag y helytelen szem pontból ism e r t e t ik ... A le g ú ja b b , az im p e rialista korszak is k o lá já b a n vég bem enő v á lto ­ zá so k a t a szerző az utóbbi évek a n y a g a a la p já n ism erteti, és nagyon é rd ekes tá jé k o zta tá st n yú jta n a k az o ro szo rszág i d e m o k rácia sz á m á ra .” 5 A múzeum láto g ató i v á lto za tla n u l é lé n k figyelm et ta n u s íta n a k V. I. Lenin m űveinek h arm ad ik k ia d á s a irá n t, am e ly a d iván y feletti polcon ta lá lh a tó N ag yezsd a Konsztantyino va szo b á já b a n . M inden kötetben n ag y m ennyiségű a je lz é s, és bárm ely kötet csaknem m indegyik o ld a lá n ott v a n n a k N ag yezsd a K o nsztan tyino vna a lá h ú z á s a i, jeg yze te i. Ezek ta n u lm á n y o zá sra és m eg fejtésre v á rn a k még. de m ár e je le k k e l való futó ism erkedés fo g a lm a t ad a rró l, hogy K ru p szk a ja egyetlen n ap ra sem v á lt meg Lenin iro d alm i örökségétől. Azok, a k ik jól ism erték N ag yezsd a K o nsztan tyino vnát, m o ndják hogy szá m á ra Lenin soha nem h alt meg, g yakran m ondogatta ró la : „V la g y im ir lljic s m ajd rám u tat” , „ lljic s g o n d o lko d ik” . N ag yezsd a K o nsztan tyino vna leg n e h e ze b b p erceib en m in­ denek előtt Lenin m űveihez fo rd u lt; am iko r a zo kat o lva sta , úgy tűnt, V la g yim ir lljic s beszél vele, ilyenkor még h a n g já n a k leg fin o m ab b á rn y a la ta it i$ m eg kü­ lönböztetni vélte, - mint ah o g y később ő m aga m esélte. Jegyzetei arró l ta n ú s ­ ko d nak, hogy a h á n yszo r Lenin m űveit o lva sta, m indig új nézőpontot ta lá lt, am elybő l fe le le te t k a p ott ú jo n an felm erülő k érd é seire, mint p é ld áu l a nem ze­ tiségi p o litik a, a nem zetközi szakszervezeti m ozgalom , a nők helyzete a tá rs a ­ d a lo m b an , a gyerm ekek véd elm e, a n ép o ktatá s, vagy a m űvészet. A könyveket vizsg á lg a tva g yak ra n felettéb b é rd ek es, Lenin c s a lá d já h o z tartozó do kum entum okat és leve le ket fed ezü nk fel b enn ük. Így p é ld áu l a szám ­ ta n i fe la d a to k gyü jtem ényében ta lá lu n k egy postai leve le ző lap o t, am elyet Petro g rá d b an , 1915. fe b ru á r 9-én béyegeztek le. Ezt most b o csátju k először az o lvasó k ren d e lke zé sére . A cím szö gletes, ö reges k ézírásb ó l betűzhető k i: „M o szk ­ va. S zü ro m jatn yiki. Kosztom arovszkij u. 15. sz. 336. sz. la k á s . M a rija lljin y ic s n a 12 �U lja n o v a .” A m ásik o ld alo n ezt o lv a s h a tju k : „K e d v e s M a ru s z ja , te g n a p , n yo l­ c a d ik á n küldtem neked egy hosszú levelet és most aggó do m , eljutott-e hozzád, bedo bták-e, és m ivel nagyon bosszantó le n n e , ha nem kap ta d voln a m eg, ez­ ért úgy gondoltam küldö k egy lap o t és m eg kérlek, te is a z o n n a l írj egyet, ha m egkapod ezt és közöld, m eg kap tad -e a te g n a p i, 8-i leve le m e t. Ü dvözletünket k ü ld jü k és v á rju k fe lő le d a h íre ke t. Forrón ö lel, é d e s a n y á d .” H á n y évig fekü d t ez a la p , am elyet V la g yim ir lljic s é d e sa n y ja lljin y ic s n a a s z ta lá n a k egyik fió k já b a n ! írt, M a rija M inden gyerek nagyon szerette M a rija A le ksza n d ro v n á t, és ez a la p is gyerm ekeirő l való g o n d o sko d ásá t, a z é rtü k v aló izg u lá st m u tatja. E n agyszerű asszo n y é le té n e k m inden n a p ja teli van h őstettekkel. Életén ek c s a k rövid p e ri­ ó d u sai vo ltak, am iko r nyugodt és g o n d ta la n le h e te tt: gyerm ekei közül v a la k i m indig vag y börtönben, vagy szám ű zetésb en, vagy e m ig rá c ió b a n volt. Ő nyug­ ta la n u l várta a leve le ket, s la p ja i, részletes leve le i n em csak a z o rszág k ü lö n ­ böző v á ro sa ib a és fa lv a ib a m entek, hanem k ülfö ld re is. A gyerekek g o n d o san őriztek m indent, am i a forrón szeretett é d e sa n y a nevével k a p c so la tb a n volt. H á t még a ko ttákkal teli bőrönd, am elyet a la k á s b a n ta lá ltu n k - ez aztán az ig azi g a z d a g s á g ! M eg szakító s nélkül néztük á t a m eg sárg u lt h a n g je g y fü ze ­ teket, am elyekb en sok értékes lele te t ta lá l a kutató — a c s a lá d ta g ja in a k kézi­ ra ta it, a h an g je g yfü zetek b e tett fe lje g yzé se k et, p réselt virá g o k a t. N ém elyik kö­ tésen és bo rító lapo n M. B. kezdőbetűk — M a rija B la n k (B la n k — Lenin a n y já ­ n ak leányko ri neve) ezeket a kottákat még fé rjh ez m en etele előtt szerezte be... Érd eke s, hogy a kották között volt a z U lja n o v c s a lá d ta g ja in a k n éh án y iz­ g a lm a s k é z ira ta . Íme, am e lyik szerin tü k különösen é rté k e s ; egy ko ckás isko­ lai füzetből kitépett c é d u la . M a rija A le k sza n d ro v a U lja n o v a írta , n é m e tü l: „S ö re n b e rg , C a n to n Lüzern H errn V I. U lja n o ff" . Ez volt Lenin e m ig rá ció b e li utol­ só cím e in e k e g yike. A m iko r V la g yim ir lljic s N ag yezsd a K o n sztan tyin o vn ával 1915. n yarán S o re n b erg b e n (S v á jc ) lakott, a „ M a r ie n ta l” szá lló b a n fo g la lta k egy szerén y szobát. Itt írta V la g yim ir lljic s n ag y nem zetközi jele n tő sé g ű m u n ká­ it, ,,A II. In te rn a c io n á lé b u k á s á ” -t, „ A szo cializm u s és a h á b o rú ” -t és m áso kat. S o re n b erg b e n készült Lenin a zim m erw ald-i nem zetközi szo c ia lista k o n fe re n c iá ra . U g yan itt, a kottás b őröndben ta lá lh a tó V la g yim ir lljic s nővérének, O lg a lljin y ic s n á n a k sok é rd ekes k é zirata is. Ő s a já t c é lja ir a lem á so lta az orosz ze­ neszerző k m űveit, am e lye k között m e g találn i Lenin kedvenc ro m á n c a in a k egyikét, D a rg o m ü zsszkij6 ,,E s k üvő” -jét is. Sok kotta van itt, a mely M a rija lljin y ic s n á é és A n n a lljin y ic s n a U lja n o v a -Je liz a ro v á é volt. Ezen kívül itt lá tn i a z „In te rn a c io n á lé " , a „ V a r s a v ia n k a ” és m ás fo rra d a lm i d a lo k első szovjet k ia d á s a it Tizesével v a n n a k itt o lyan , még soha nem szerzők könyveikkel együtt küldtek Le n in n e k. p u b lik á lt levelek, am e lye ke t a A z egyik könyvszekrényben egy nagym éretű, ragyogó k iá llítá sú a lb u m , fe ­ d ő la p já n nyom ta.ott fe lir a t: T u rkesztán . B en n e száz n yo lcvan h ét fotó, am elyek m indegyike történelm i d o kum entu m : Turkesztán első vörös o szta g a i, a fá tyo lru ­ hát levetett nők, frissib e n ép ített g ve rm ekjátszó terek. A képek zöm e Turkesztán történelm i e m lékeivel, tá ja iv a l, a lak o ssá g m egváltozott é le tm ó d já v a l, e régi föld ip a rá v a l és m űvészetével k a p cso la to s. Az alb u m b a egy a ra n n y a l nyom tatott levél van b e ra g a s z tv a : „ A V ilá g fo rra d a lo m V e zé rén e k, kedves V la g yim ir lljic s Le n in n e k. 13 �A z Ö n erő feszítései következtében Turkesztá n feleszm élt é vszáza d o s álm áb ó l és m eg születik a keleti szo c ia lista fo rrad alo m é lc s a p a ta . Elem zése a z egész vi­ lág ra kiterjedő szo c ia lista fo rrad alo m fe jlő d é sérő l h elyesn ek b izo n y u lt: keleten is szé lese d ik és erősödik a fo rrad alm i-n em zeti o sztá ly h a rc, és a Kom m unista In te rn a c io n á lé erős ta rta lé k á t je le n ti. Az Ö n ú tm u ta tása i é s a z O ro szo rszág i Kom m unista P árt X II. k o n g re sszu sán ak ezzel összefügg ő h a tá ro za ta i a nem zeti kérdésben is h elyesn ek b izo nyultak. Ebbe az alb u m b a a fo rrad ao m utóbbi é ve in e k kiem elked ő e p izó d ja i ke­ rültek. A Tu rkesztán i K ö ztá rsasá g kéri, hogy az elnyom ott o sztályok N agy V e zé ­ réhez való hűség és szeretet je lé ü l fo g a d ja ezt az albu m ot, am e ly fényképeken á b rá z o lja a Szovjet Turkesztán t, és a b b é li forró k ív á n sá g u k a t fe jezi ki, hogy m ielőbb gyógyuljon meg a m unkások ja v á r a . A Tu rkesztán i K ö ztá rsa sá g N épbiztosi T an ácsa". Ez az a já n d é k , am ely kétségkívül kedves és é rtékes lett voln a V la g yim ir lljic s n e k , nem ta lá lta őt M o szkváb an . Lenin súlyos betegen G o rk ib a n volt. Ezért a v á la s z t A. B je lje n k ij, a N épbiztosok T a n á c s á n a k Intéző B izo ttsá g á n a k titk á ra fo g alm azta meg. Ezt írt a : ,,A z O ro sz Szo vjet Szö vetséges S zo c iá lista K ö ztá rsasá g N épbiztosi T a n á c s á n a k Intéző Bizo ttság a m ély h á lá v a l n yu gtázza a T u rkesztán i K ö ztá rsasá g N épbiztosi T a n á c sá tó l Lenin e lvtá rs részére küldött albu m átvételét, közli Ö nökkel, hogy az alb u m V la g yim ir lljic s d o lg o zó szo b ájáb a n lesz fe lg yó g yu ­ lá s á ig , am e lyrő l a T urkesztán i K ö ztá rsasá g N épbiztosi T a n á c s á t é rtesíte n i fo g ju k . 1923. V I /2 .” A z ilyen do kum entum oknak ma h a ta lm a s a z értékük, hiszen a len in i eszm ék m eg va ló su lá sát, a párt p o litik á ja h elye ssé g én e k ig a z o lá s á t és. a távo li orosz h atá rvid é k e k é le té n e k m ély rétegeib en végbem enő g ig a n tik u s válto zá so k tü k ­ röződését ta rta lm a zzá k. A külföldről küldött könyvekben g yak ra n ta lá lu n k kisérő ira to ka t. A k ü ld e ­ m ények o n n an azo kb an a szörnyű évekb en h avon ta érkeztek, m ivel irodalom b e szerzésére h iv atalo s út nem volt. Íme egy sp an yo l nyelvű könyv a „S z o n o ra és k a rra n s z a ” . A kisé rő levé l, am elyet a z A m e rik ai V ö rö skereszt O ro szo rszág i E g yesü lete Elnö kségén keresztül küldtek így h a n g z ik : ,,1922. m áju s 27. V . I. Lenin E lvtá rsn a k . Tisztelt e lv tá rs i O z o lj e lvtá rs u ta z á ­ sát k ih a szn á lv a m egkérem őt, a d ja á t Ö n nek ezt a könyvet — a z utolsó M exikói fo rrad alo m ró l - , am elyet a szerzők a z za l a k éréssel a d ta k á t, hogy ju ttassam el Ö n h ö z. H a c s a k egy mód van rá, írjon n éh án y köszönő sort a z átvétel ig a z o lá ­ s á ra . Elvtársi üdvözlettel. D. D u b ro v in szk ij.” A mi le le te in k g yakra n egyszerűen m eg hökkentőek. Elm esé lü n k egy ilyen e setet. M a rija lljin y ic s n a U lja n o v a s zo b á já b a n á ll egy p á n cé lsze k ré n y, a h o vá azo kat a d o ku m e n tum okat zá rta , am e lye ke t a P ravd átó l, vag y a Szo vjet Ellen őr zési Bizottságtól otthoni e lvé g zé sre h azaho zo tt. Mi valam e n n yie n ü re sn e k véltü k e széfet, a n n á l is in k á b b , m ert a k u lcsa nem volt sem a m úzeu m ban , sem a korm ány ép ü le té t őrző p a ra n c sn o k sá g o n . Egyszer Lenin u n o ka ö ccse , idő sebb b á ty já n a k , D m itrij lljic s n e k a fia - V ikto r D m itrije vics - jö tt hozzán k ven d é g sé g ­ be. So k é rd ek ese t m esélt nekünk akko r, többek között arró l is, hogyan m utatta meg neki M a rija lljin y ic s n a azt a z a ra n y c ig a re tta tá rc á t, am e lye t Le n in n e k 14 �D a g e sztán dolgozói a já n d é k o z ta k . Izgalo m m al h a llg a ttu k e lb e szé lé sé t a rró l, hogyan gyűjtötte a szegény nép a hegyvidéki D a g e sztán m esszi kö zép á zsiai fa l­ v a ib a n az a já n d é k ra való t, hogy el tu d já k küldeni vezérü kn ek. M a rija lljin y ic s n a e lm e sélte u n o ka ö ccsé n e k , hogy V la g yim ir lljic s e t nagyon m eghatotta é s e lr a ­ g a d ta tta az a já n d é k , m ivel n ag yra é rtékelte a népi „e ze rm e ste re k " m űvészetét. Kö zülü nk v a la k i m eg ké rd ezte : „M o st vajo n hol leh et ez a z a já n d é k ? ” „H o g y h o l? ” - h an gzo tt a v á la s z . - Itt, M a rija lljin y ic s n a p á n c é ls z e k ré n y é b e n !” Egym ásra néztünk. Több n ap ig h iá b a kerestük a ku lcso k at. Elm entünk a Krem l p a ra n c sn o k á h o z (a k k o r A . J. V je g e n yin a ltá b o rn a g y volt), hogy ad jo n e n g e d é lyt a szekrény fe ltö ré sé re . S zakem b ert hívtunk. Izg a lm u n k at a n é lk ü l is n eh éz le írn i, h át még m ikor a p a ra n c sn o k félig tré fáb ó l, félig kom olyan azt m o n d ta: „H o g y Ö n ö k m iket a g y a in a k ki, és ha nem lesz ott se m m i?” H a llg a ttu n k é s tü re lm e tle ­ nül fig yeltü k a m estert. V ég ü l fe lp a tta n t a zá r, la ssa n kin yílt a n eh éz a jtó . A széf ü res. C sa k h o g y a sötét fa ln y ílá s b a n m eg villan t három ku lcs — kettő m ag áé a széfé, egy pedig egy kis belső sze kré n yé. A zt is kinyitottuk. És eg ym ás után je le n te k meg elő ttün k olyan tá rg y a k , am e lye kn ek é rték e fe lb e c sü lh e te tle n . Az e lső p illa n a tb a n m indenki egyszerre a k a rt b e szé ln i, kife jezve e lra g a d ta tá s á t, cso d á lk o z á sá t. A ztán ism ét és ism ét elkezd tü k vég ig nézn i a lele te ke t. M eg p ró ­ b áltu k m e g á lla p íta n i h o vatarto zásu ka t. Egy dolog m ár kezdettől fogva vilá g o s v o lt: k u ta tá su n k tá rg y a — a c ig a re tta tá rc a — m eg van. T e te jé n e k belső o ld a lá n m egható b e írá s van b e vé sve: „S z e re te tt vezérü n kn e k lljic s n e k , a d a g e sztá n i szeg én yn ép tő l” . A c ig a re tta tá rc a aran yo zo tt ezüstből készült, v ilá g o s k a u k á ­ zusi zo m án c o rn a m e n tik á v a l díszítve. Ezen kívül D a g esztán dolgozói a já n d é k o z ­ ta k lljic s n e k egy u gyanilyen m íves p o hártartó t. Ezeket a tá rg y a k a t a s za k é r­ tői v iz sg á la t után á ta d tu k a V. I. Len in Központi M ú zeu m nak. D e ta lá ltu n k a széf kis szekrényéb en még o lyat is, am it e lveszettn ek h it­ tünk, vagy am iről e g y á lta lá n nem is tudtunk. P éld á u l Ilja N yik o lá je vics U lja n o v egy h a jd a n i zse b ó rá já t, am e lye t a z a p ju k ró l való em lékként kegyelettel ő riz­ tek meg a gyere ke k. M ost való szín ű le g m ár leh etetlen m e g á lla p íta n i, hogy ki­ nek gyöngyözte ki a kis bőr le v é ltá rc á t M a rija A le ksza n d ro v n a U lja n o v a . Ö vé az itt ta lá lh a tó régi ezüst evőeszköz is (k a n a la k , kések és v illá k h a t szem élyre) — ez a z ő hozom ánya volt. A zo n kívül a széfb en voltak O lg a lljin y ic s n a 7 és N ag yezsd a K o nsztan tyino vna ó rá i, és ott volt M a rija lljin ic s n a U lja n o v a k itü n te ­ tését ig azo ló kön yvecskéje. M . I. U lja n o v a szem élyes h o lm ija között volt még n éh á n y dokum entum és tárgy, a m e lyn ek az a z é rd e k e ssé g ü k, hogy m unkás és p ara szt levelezők a já n d é ­ k a i, és „a d o m á n y -iro d a lo m ” . O ly a n ism ert nevek v a n n a k itt, m int I. I. SzkvorcovSztyepan ov8, G . M . K rzsizsan o vszk ij9 és m ások. A fe lje g y zé se k zöm e a se g ítsé ­ gért való köszönetet, az új m űvek m eg tekintésének kérését ta rta lm a zz a , nagy tiszteletet, szívből jövő szeretetet bizonyít. Ime M ih ail K o lco v10 összegyűjtött m ű­ v ein ek e lső kötete ( „ A vilá g te rem té se ” . M .-L. „ A föld és a g y á r” ). „K e d v e s M a rija lljin y ic s n á n a k , a k in e k e könyvek m eg születésében so kat köszönhet a szerző. Szerető M ih. K o lco vtó l". Itt pedig egy levé l, am e lye t nagyon g o n d o sa n , c e ru zá va l írtak. Ezt a levelet M a rija lljin y ic s n a horgolt k a b á tjá b a n , a n n a k zseb ében ta lá ltu k , am e lye t utolsó n a p ja ib a n v ise lt. „ M a r ija lljin y ic s n a ! M i, a m oszkvai M oszkvo reckij kerület 538-as isko la úttörői nagyon kérjü k Ö nt, hogy am enn yib en te h e ti, jö jjö n el h ozzánk a z isk o lá b a úttö rő gyűlésün kre, am e lye t V. I. Lenin em lé ké n ek sze n telü n k. 15 �M a rija lljin y ic s n a ! H a el tud jö nn i h ozzán k, te le fo n á ljo n a V 3-13-78-as s zá m o n ". A levél végén a lá ír á s o k : „A n u rk in a M ., A kszjo n o va V ., Borovka S z., Ivano va N ., K a c sa lo v a T ., M isu styin a L. 7. „ B " .oszt. 2. r a j” . H á n y i lyen levelet kapott M a rija lljin y ic s n a és N ag yezsd a K o nsztan tyino vna! És m ilyen g yak ra n ta lá lk o zta k ők a gyerekekkel isk o lá k b a n , ú ttö rő h áza kb a n , út­ tö rő ö sszejö veteleken . A felnövekvő nem zedék n eve lé sé re m indketten — Lenin fe ­ le sé g e és nővére e g ya rá n t — sok erőt és e n e rg iá t, sok lelki m elegséget sze n ­ teltek. N ag yezsd a K o nsztan tyino vna szinte h avo n kén t jeg yezte be m un kafüzetéb e a gyerekekkel történt b e szélg etéseit, ta lá lk o z á sa it. 1934. jú liu s á b a n a fü zetb e — ah o l szá m a d á st vezetett a rró l, am it el kell vé ­ g ezn ie és a rró l, am it m eg csin ált — ezt jegyzi b e : , , Beszélgettem a gyerekekkel a z új ta n é v előtt. Jú liu s 19” . Jú liu s 23-án pedig a kis, B a jk á lo n -tú li, B orzja lálko zik . . . nevű á llo m á s úttörőivel t a ­ E fü zeteket N ag yezsd a K o nsztan tyino vna nagyon pontosan vezette — hón a p ró l-h ó n a p ra ; évről-évre. Mi rendkívül g o n d o san v iz sg á lju k m eg. ezeket. K itű n ik, hogy N ag yezsd a K o nsztan tyino vna szám vetést c s in á lt m inden tizenöt n ap e ltelté vel, év végén pedig egy külön lap o n összegezte a beszéd ek, ü lé se k stb. á lta lá n o s ta p a s z ta la ta it. Íme , , 1934. év m u n k á já n a k ö ssze fo g laló je le n té se (1 hónapig gyóg ykezelés a la tt voltam , m ásik eg yh ó nap ig pedig sza b a d s á g o n )” . Ez a la tt a z idő a la tt k ile n cven sze r tartott e lő a d á st, százh etvenn yo lc ü lésen vett részt, kilencven cikk et p u b lik ált fo lyó ira to kb a n , ujsá g o k b a n és átnézett, v a la ­ mint m eg válaszo lt kétezerötszázhu szo nö t levelet. És ebben a z évben lá tta k n a p ­ v ilá g o t a lá b b i gyűjtem én yes kö tete i: ,,A könyvtári m unka fe la d a ta i” , „ A könyv­ tári m u n ká ró l” , „1 5 év a p o litech n ika i isko la k iép ítése te ré n ” . „A z új nem zedék kom m unista n e v e lé se ” . „L e v e le zé s a z ú ttö rő kke l", „L e n in i á llá s fo g la lá s o k a kultú ra te rü le té n ” , „L e n in a k ö n yvtárakró l” . N agyon so kat m o nd h atnak a fotók, am elyek m egőrzik szám u n kra Le n in t és c s a lá d ja ta g ja it. V la g yim ir lljic s d o lg o zó szo b ájáb a n K a rl (C h a rle s ) Steinm etznek, a neves e le ktro te ch n iku s-tu d ó sn ak van egy elég n ag ym é retü, s p e c i­ á lis k arto n ra ragaszto tt kép e. A kép a következőképpen jutott a S zo vjet Korm ány a rc h ív u m á b a . 1922. fe b ru á rjá b a n Steinm etz levelet írt V la g yim ir lljic s n e k : „K e d v e s Lenin U ra m ! K iván ok ö nöknek sok sikert és ren d íth etetlenü l hiszem , hogy e lé rik c é lju k a t. Loszev úr O ro szo rszág b a való visszaté ré sé t h aszn álo m fel a rra , hogy k ife je z­ zem Ö n n e k e lra g a d ta tá so m a t azért a b ám u latra m éltó m u n k á já é rt, am elyn ek ered m ényeként O ro szo rszág ily súlyos körülm ények között is szo c iá lis és g a z d a ­ ság i ú jjá sz ü le té sé t é li. Fe ltétle n ü l n ag y sike re k et kell e lé rn iö k. hiszen nem sza b ad m eg en g e d n i, hogy e n agy ügy, am elyet O ro szo rszág m egkezdett ne fe je ző d jé k be. M indig nagyon boldog leszek, ha a te ch n ika és fő ként az e le k tro n ika te ­ rén erőim hez m érten segíteni tudok O ro szo rszá g n a k ú tm u tatásaim m al és ta n á ­ csa im m a l. Az Ö n híve, K a il S tein m etz" 11 Sok időbe telt, még e b ará ti 16 üzenet átkelt a z ó c e á n o n . Lenin konzultált �Steinm etzről G . M. K rzsizsan o vszk ijje l és Ludvig M arte n s-sze l12. Á p rilisb a n V la ­ gyim ir lljic s levelet küld A m e rik á b a , am elyet a z a lá b b i sza va k k a l fe je z b e : „ E ls ő ­ so rb an azt szeretném m eg köszönni, hogy fe la já n lo tta ta n á c s a it, ú tm u ta tása it stb. Tekintettel a rra . hogy S zo vje t-O ro szo rszág és a z Eg yesü lt Á lla m o k közti h iv a ta lo s és törvényesen e lism e rt k ap cso la to k h iá n y a szerfölött m eg nehezíti s z á ­ m unkra és az ön szá m á ra e g y a rá n t a já n la tá n a k g yako rlati kivitelezését, m eg­ e ng ed em , hogy mind az Ö n levelét,m ind a z én vá la szo m a t p u b lik á ljá k a b b a n a rem ényben, hogy ak ko r so ka n , a k ik A m e rik á b a n , vagy az Eg ysült á lla m o k k a l és O ro szo rszá g g a l kereskedelm i egyezm ényben lévő o rszág o kb an se g íten e k Ö nnek (in fo rm á c ió va l, oroszról a n g o lra fo rd ításo kk al stb .) m eg való sítan i a S zo vjet K ö ztá rsasá g se g ítésé re vonatkozó szá n d é k át. Leg szivélyeseb b b ará ti üdvözlettel A z Ö n L e n in je " . És a z a m e rik a i tudós, v a la m in t a Szovjet korm ány vezetője n em csak levelet, hanem fén ykép et is c se ré lte k . Steinm etz fénykép ét hosszú ideig nem sike rü lt m e g találn i és c sa k a közelm últban leltü k meg egy fö ld ra jzi a tla szb a n V . I. Lenin d o lg o zó szo b á já b a n . A fénykép re a je le s túdós az a lá b b ia k a t írta a n g o lu l: „A z új é s jo b b vilá g vezéré n e k, Le n in n e k e lra g a d ta tá s s a l és tisztelettel C h a rle s P. S te in m e tz". D e v a n n a k o lyan fé nykép ek is, am e lye k tö rtén elm ü nk te lje se n m ásik o ld a lá t fe d ik fe l. Lenin szo b á já b a n a z író a sztalo n fe kszik egy kis m eg sárg u lt kép — ra jta Sz. M. B u g yo n n ij, te lje s kato n a i fe lsz e re lé sb e n . A fé n yké p h á tla p já n kék ce ru zá va l a lá ír á s : „L e n in e lv tá rsn a k — B u g yo n n ij, lo va sh ad te st p a ra n c sn o k X I. 28” . Az év h ián yzik és mi sem m it nem tudtunk a rró l, hogy a p o lg árh á b o rú le g e n d á s hőse m ilyen körülm ények között a já n d é k o z ta fé n yké p é t Le n in n e k . F e l­ hívtuk telefo non B ug yo nn ij m a rsa it és m egkértük, jö jjö n be a m úzeum ba. Szem jo n M ih a jlo vics készséggel fo g ad ta in d ítvá n yu n ka t, m ondván, hogy öröm m el lá to g a tja meg Lenin d o lg o zó szo b áját, ah o l több, m int negyven évvel ezelőtt já rt u to ljá ra . Szem jon M ih a jlo vic s m ásn ap meg is érkezett. M ielőtt vá la szo lt vo ln a k é rd é se in kre , be a k a rt m enni V la g yim ir lljic s d o lg o zó szo b á já b a . Észre le ­ hetett v e n n i, hogy B ugyo nn ij iz g u l: h iszen , am i szá m u n kra, a szovjet em b erek m ai nem zedéke szá m á ra tö rtén elem , az az ő é le té n e k szerves része. M esélt Le n in n e l v a ló e lső te lefo n b eszélg e té sü k rő l, aztán ta lá lk o zá su k ró l, itt a Krem l-beli d o lg o zó szo b áb a n . Le n in t m inden é rd e k e lte , — a h ad se re g h a n g u la ta , nem zeti és o sztályö sszetétele, a hadi fe lszere ltség és az e g ye n ru h a e llá tá s . M eg m u tatjuk n eki, mit ta lá ltu n k . Látni kellett vo ln a, hogyan jö tt tűzbe Szem jon M ih ajlo vics. Ő ne e m lékezn e a kép tö rtén e té re ! 1919-ben történt. A szovjet lo vasok bevették Voronyezst, A győzelem tiszte le tére az I. lo vasezred p a ra n c sn o k á t le is fé n yké ­ pezték. A harco so kh o z ekkor érkezett ven d é g sé g b e M ih a il Iva n o vics K a lin y in 13 és G rig o rij Ivan o vics Pjotrovszkij14. Szem jon M ih a jlo vic s m egkérte őket, hogy a d ­ já k á t a képet Le n in n e k a vörös lo vaso k győzelm ein ek e m lé ké re. — G o n d o lh a tta m -e , hogy ezt a képet an n yi év m úlva Len in d o lg o zó szo b á­ já b a n látom viszo n t? — m ondta S z.M .B u g yo n n ij. V la g yim ir lljic s szem élyi kö n yvtáráb an lévő könyveket n ézegetve a láto g ató k g y a k ra n leszn e k fig yelm esek Sz. G la g o l15 m o no g ráfiku s a lb u m á ra , am e lye t a kitűnő szovjet szo b rász Sz. Ty. K onyenkov m u n k á ssá g á n a k szentelt. H a kin yitju k a z alb u m o t, a m argón nyom tatott szöveget ta lá lu n k : „ A N é p ­ biztosok T a n á c s a e ln ö ké n e k , V. I. Le n in n e k a p é ld á n y a ." 2 17 �H og yan került ez az alb um V la g yim ir lljic s kö n yv tá rá b a? Erre a kérdésre m inden bizo nnyal c sa k a szo brász tu d h at v á la s zo ln i. Elm en ­ tünk S ze rg e j Tyim o fejevics Konyenkovhoz. S zo b á já b a n fo gad ott benn ün ket, am e ly nagyon h aso n lít a m úzeum hoz, — itt m inden olyan különös, fa n tá z iá b a illő , a szoba ízlé se s b ú to rzatát m ag a a h á zig a zd a készítette. Szívélyesen ültetett le m inket a fatön k-székekre, am elyek m indegyike m űvészi a lk o tá s. Sze rg e j Tyim o fejevicset kellem esen érin tette, am ikor m eg tud ta, hogy az ő m u n ká sság á ró l szóló alb u m Lenin szem élyi kö n yvtáráb an ta lá lt m egőrzésre. Élvezettel m esélt a m esszire tűnt h u sza s évekrő l, am iko r sike rü lt ta lá lk o z n ia Le ­ n in n e l. 1918-ban m eghívták őt a N épbiztosok T a n á c s a ü lé sé re . Az o rszág ra az é h ­ ség, a p u sztu lá s volt jelle m ző , V lag yim ir lljic s azo n b a n a m o nu m en tális p ro p a ­ g a n d a k érd ésérő l, a szovjet képzőm űvészet fe jlő d é sé n e k ú tja iró l vitázott a szo b­ rászo kkal és az é p ítészek ke l. — M áso dszo r — em lékszik vissza Sz. Ty. Konyenkov - V la g yim ir lljic c s e l a Krem l fa lá n á l lévő e m lé ktáb la a v a tá s á n volt a lk a lm a m b e szé ln i. (A z e m lé k­ tá b lá t Konyenkov készítette. — M. K ., K. M .) V la g yim ir lljic s rögtön m egism ert és ü d vö zölt: ,,M i m ár t a lá lk o z t u n k " ... Ig e n ! - fo lyta tja elg o n d o lko d va S ze rg e j Tyim o fejevics, — úgy tű nik, m intha m indez nem is olyan régen történt vo ln a, hiszen Lenin em lékezetem b en örökké é lő n ek m arad t m eg. M egkérdeztük Sz. Ty. Konyenkovot, hogy mint m űvészre m ilyen h atá st tett Len in . — Szám om ra külö nö sen m egnyerő volt h a ta lm a s, filozófuso kra jellem ző hom lo­ ka, am elyet vöröses h a j keretezett, okos, m élyre ható tekin tete és kicsit iro n iku s, de jó in d u la tú m osolya. Am i pedig G la g o l m o n o g rá fiá já t ille ti, S ze rg e j Tyim o fejevics tő lünk tudta m eg, hogy Lenin Krem l-b eli kö n yvtáráb an v an . — H a én V lag yim ir lljic s n e k ilyen a já n d é k o t szándékoztam voln a a d n i. fe l­ té tle n ü l írtam voln a rá valam i szívélye se t. Igy ezid eig a m o n o g ráfiáb a b erag aszto tt levél tö rténete nem d e r ü lt ki. Ez is elő ttün k á lló fe la d a t. A Lenin Krem l-beli d o lg o zó szo b ájáb a n és la k á s á b a n őrzött dokum entum ok­ n ak c sa k nagyon kis h á n ya d á ró l sikerü lt e m líté s t te n n ünk, és csu p á n n éh án y é rd ekes ta lá lk o zá sró l, am ely m un kánk során g yak ra n elő fo rd u l. M eg vagyunk győződve, hogy még m indig sike rü l v alam i ú ja t ta lá ln i és elm e séln i a z e m b e ­ reknek a n agy Lenin é le té n ek még ism eretlen m o zzanatait. (Fordította: Csongrádi Béla) Jegyzetek 1. Nagyezsda Kosztantyinovna Krupszkaja (1869-1939): V. I. Lenin felesége, a kommu­ nista mozgalom harcosa, kiváló pedagógus. -2Marija lljinyicsna Uljanova (1878-1937): V. I. Lenin húga, a z oroszországi forradalmi mozgalom aktív résztvevőinek egyike. 3Anna lljinyicsna Uljanova-Jelizarova (1864-1941): V. I. Lenin nővére, forradalmár, ujságíró, több Leninről szóló visszaemlékezés szerzője. 4Rudolf Hilferding (1877-1941): a német szociál­ demokrácia és a II. Internacionálé egyik vezetője és teoretikusa. Magyar nyelven is meg­ jelent fő művében, ,,A finánctőké” -ben elsősorban a bank- és az ipari tőke közötti kap­ csolat új formáit elemezte. 5Oroszul - Lenin Ö sszes Művei 49. kötet 182. 1. Magyarul - 18 �Lenin: Művészetről, irodalomról. Bp. 1966. Kossuth K. 323. 1. 6A. Sz. Dargomüzsszkij (1813-1869): orosz zeneszerző, a zenei kritikai realizmus első nagy képviselője. Különös figyelmet fordított az orosz népi motívumokra. 7Olga lljin icsna Uljanova: V. I. Lenin húga 8l. I. Szkvorcov-Sztyepanov (1870-1928): irodalmár, történész, közgazdász. 9G. M. Krizsizsanovszkij (1872-1959): a forradalmi mozgalom legrégibb harcosainak egyike, energeti­ kus-tudós, akadémikus. 10M. J. Kolcov (1898-1942): szovjet-orosz író, zsurnaliszta. 11Oro­ szul; ,,Levelek Vlagyimir lljics Leninnek külföldről” 12L. K. Martens (1875-1948): szovjet tudós, különösen a gépgyártás és a hőtechnika terén ért el kiemelkedő eredményeket. Sok jelentős poziciót töltött be a munkásmozgalomban is. 13M. I. Kalinyin (1875-1946): szovjet államférfi, a Szovjetúnió Kommunista Pártjának egyik vezetője. 14G. I. Pjotrovszkij (1878-): forradalmár, az 1917-es forradalom után Belügyi Népbiztos. 15Sz. Glagol (1855—1920): képzőművész, műtörténész, színházi kritikus. LEONYID MARTINOV Lenin Hol van Lenin? Hol? a mauzóleumban, és az érmeken ,és a csillagon. Hol van Lenin? Ismét jubileum v a n ... De maga Lenin? Merre van vajon? Hol van Lenin? Ott áll a könyvespolcon. Ott áll — de éppen ő nem az, aki a könyvtárak félhomályában zordon mozdulatlanságában tud állani! Hol van Lenin? A késő óra kába álomba hív, tétlenség csődje vár, de hirtelen Lenin pillant szobánkba: — Talán minden kérdés megoldva már? Hol van Lenin? Ez: dolgozószobája a Kremlben. Ez meg: ahol lakott. Hol van Lenin? Ahol földünk sorsáról a népek döntenek, ő ott van. Ott. Radó György fordítása 19 �Végh Miklós Leninhez Már közülünk, kik a völgyek ölére szorultan, a bimbós hajnali fényben dühös darazsakként nap mint nap utcára rajzunk, kevesen állhatta k szemtől-szembe Veled. Embernek születettek sorsát hordva, Te is kezet nyújtottál az elmúlásnak. Mi itt most mindennapi életet élünk: születünk, megharcoljuk kis harcainkat, nyugtalan álom ég a szemünkön, másszagú földekről riadó hír mar füleinkbe, öntudat s céljutalom hajszol előre, bőgnek a gépek fürge kezünkben, a sokkönyökű tereken otthoni gondok vértolulását hordjuk ereinkben, mert a sok is kevés, amit eddig tettünk. Egyszerű voltál, szépszavú-csöndes, konokon bátor, messzetekintő. Mikroszkopikus szemcsékre bomlott, megigazult és újrarendeződött fényedben szellem és anyag. Lépted mértékét milliók követték, világok vonulnak utadon, mit hajdan kijelöltél. De nem lehet, hogy minden gondjainkkal Tehozzád fussunk, apró ügyeinkben Tőled reméljünk útbaigazítást, és nem lehet, hogy minden szavadban kis életünk szebb tervrajzát kutassuk, morzsa-tevésünk igazolását. Itt élsz közöttünk: ezerszám állanak asztalaink sarkán mellszobraid, képek, jelmondatok idéznek közénk örökre, vásznak, könyvlapok. Kérünk, mi, hozzád méltónak lenni törekvők: maradj közöttünk és ne engedd, hogy egymásrarakódó évek lényeged elbástyázzák, síkosra sikálják elveidet. 20 �tömjénezzék emberi-szódat. Addig hagyd nékünk csak emelni a tisztelet márvány obeliszkjén magadat, míg nyujtózó emberi vággyal elérünk, míg szeretetünk körülsimogathat. Engedd, hogy olvashatva tekintetedben, mindig tudjuk: anya szült sanyarú emberi létre, mindent-látóvá emberi hittel cserepedtél, harcodban emberi bátorság vezetett, s nem akarod a szentek glóriáját, Mindenhatóvá nem tettek az évek. • Már közülünk, kik a völgyek ölére szorulta n, a bimbós hajnali fényben dühös darazsakként nap mint nap utcára rajzunk, kevesen állhattak szemtől-szembe Veled. Mi itt most mindennapi életet élünk: születünk, megharcoljuk kis harcainkat. Lenézve ránk ezernyi másod, látod, ki vagy nekünk száz év után: mondd, hogy csak ennyit volt vágyad elérni, hogy eddig, s ne tovább, mert így maradhatsz meg minékünk, bennünk, értünk, tevőkért, élőnek, igaznak. Boros Sándor Lenin a kulturális forradalom objektív szükségszerűségéről A szo c ia lista tá rsa d alo m k ia la k ítá s a és fe jlő d é se so rán érvé n yesü lő új tör­ vén yszerűségek elm életi ele m zé se Lenin tudom ányos te véken ység ének kiem elkedő jelentő ség ű eredm énye - am ely lehetővé tette az S zK P és m ás kom m unista p á r­ tok szá m á ra , hogy az o b jektív történelm i szü ksé g sze rű sé g e k ism eretében szervez­ zék és irá n y ítsá k a m un káso sztály és a dolgozó nép h a rc á t — s ezzel a z építő m un­ ka sike re in e k egyik a la p ve tő tényező jévé vált. A po litikai és a g a z d a sá g i é le t területén kibontakozó új fo lyam ato k e lem zé­ sével együtt Lenin nagy figyelm et szentel a szellem i éle t, a k u ltu ra fo rrad alm i á ta la k u lá s á n a k . M arx és Eng els a tudo m ányo s kom m unizm us elm életét m eg alap o zva a k u ltú rá ra vonatko zó an a rra a következtetésre juto ttak, hogy a k ap italizm u sb ó l a szo cializm u sb a való átm en et so rán e lke rü lh e te tlen „ a z em b erek töm eges m eg­ v á lto zta tá s a ” a bekövetkező p o litik ai és g a z d a sá g i á ta la k u lá s t a la já n . 21 �Különböző m űveikben e g ya rá n t az a nézet tükröződik, hogy a k a p ita lizm u s­ ból a kom m unizm usba való átm en et id ő sza k á b a n a k u ltu rá lis á ta la k u lá s fő ir á ­ nya, c é lja , lén yege — a tá rsa d a lo m ta g ja in a k m in d e n o ld a lú an fe jle tt em b erré v a ­ ló á ta la k u lá s a . A tudom ányos kom m unizm us m eg alap o zó in a k következtetéseit a jö vő beni ku ltu rá lis á ta la k u lá s ra vonatko zó an a N O S z F után a Szo vje tu n ió b an k ib o n tako ­ zott k u ltu rá lis fe jlő d é s ig azo lta . A N O S z F győzelm e következtében m eg indult tá rsa d a lm i á ta la k u lá s g yak o r­ la ta a zo n b a n szám os új p ro b lém át vetett fe l, a m e lyn ek elm életi m eg o ld ása és szervezeti m eg va ló sítá sa az új kultú ra k ia la k u lá s á n a k következm ényévé vált. A g y ak o rlat ta la já n a kultú ra fo rrad alm i á ta la k u lá s á ra vonatkozó á lta lá n o s tételek szü kség szerűen ko n kre tizáló d tak és új tételekkel g a zd a g o d ta k . C s a k a g yako rlati m eg való sítás so rán tá ru lt fe l a kultú ra á ta la k u lá s á n a k e g é sz b o n y o lu ltság a , m in­ den n eh ézség e, a szo cia lista é p ítés m ás fo lya m a ta iv a l való kölcsö nö s ö ssze fü g ­ g ése, rajzo ló d tak ki az új kultú ra k ia la k u lá s á n a k tö rvényszerű ség ei, je lle m ző vo ­ n á s a i, m utatkozott meg e fo lyam a t te lje s konkrét g a z d a g s á g a . Ezért a Szovjetúnió ta p a s z ta la ta az új kultú ra k ia la k u lá s a terén világ tö rtén elm i je le n tő s é g ű : a Szo vje tú n ió b an m egkezdődött építő m u n káb an n yilv á n u lta k meg elő szö r a v a ló ­ sá g b a n a k u ltu rá lis á ta la k u lá s á lta lá n o s tö rvé n ysze rű sé g ei, ez a ta p a s z ta la t te t­ te lehetővé és szü kség essé a koráb b i tételek to váb b fe jle sztésé t, a k u ltu rá lis fo rra ­ dalom összefügg ő e lm é letén ek k id o lg o zá sát. Ezt a fe la d a to t a győztes o ro szo r­ szági p ro le tárfo rra d alo m és a szo c ia lista é p ítés vezető és irán yító e re je : a SzK P és a n n a k vezére Lenin oldotta meg. A „k u ltu rá lis fo rra d a lo m ” k a te g ó riá já t, m int az átm en et k u ltu rá lis á t a la k u ­ lá s á n a k egészét ö ssze fo g laló és tükröző k a te g ó riá t Lenin dolgozta ki és töltötte meg konkrét ta rta lo m m al. E fe la d a t ú jsze rű sé g é re , alkotó m eg kö zelítésén ek szü k­ sé g essé g é re Lenin m ár a szo c ia lista ép ítőm u nka le g e le jé n fe lh ívta a fig ye lm et: „E rrő l a kérdésről írt sok szo c ia lista , de nem em lékszem egyetlen egy olyan szo­ c ia lis tá n a k egyetlen egy olyan vélem én yére sem , am ely az e ljö ven d ő szo c ia lista tá rsa d alo m m a l k a p cso la tb a n rám u tatn a a rra , hogy m ilyen konkrét g yako rlati n eh ézség ekkel ta lá lja m ag át szem be a h ata lo m ra jutott m un kásosztály, am iko r azt a fe la d a to t tűzi ki m aga e lé , hogy a kap italizm u s á lta l g a zd a g o n fe lh a lm o ­ zott kultú rát, tu d ást és te ch n iká t, am elyre nekünk tö rtén elm ileg e lk e rü lh e te tle n ü l szü kségü nk van , te lje s eg észéb en a k ap italizm u s fegyveréből a szo cializm u s fe g y­ verévé válto zta ssa . . . G y a k o rla tila g fogtunk hozzá az eddig e lvo ntan , elm é letile g kitűzött fe la d a ­ tok m e g va ló sítá sá h o z.” (1) Ebből a helyzetből következik a k u ltú rfo rrad alo m len in i m eg kö zelítésén ek az a jellem ző v o n á sa , hogy a kérd éseket n em csak elvont — elm életi vo n atko zá sb an v iz s g á lja , mint a jövő p ersp ektíváit, hanem úgy is, m int a győztes szo cialista fo rrad alo m ta la já n m eg oldand ó g yak o rlati fe la d a to k a t: a g yako rlati in tézked ések k id o lg o zása és a k u ltu rá lis á ta la k u lá s tö rvényszerű ség ein ek elm életi fe ltá rá s a szorosan összefon ó dik. Ennek m egfelelően m élyebb m eg alap o zá st nyert a kulturfo rrad alo m és a tá rsa d alo m m ás területein végbem enő á ta la k u lá s kölcsönös k a p c so la ta , k ö lc sö n h a tá sa , konkrét kid olgo zást nyernek a k u ltu rá lis á ta la k u lá s ú tja i, m ódszerei. A kom m unizm usba való átm en et k u ltu rá lis á ta la k u lá s á n a k lényegét, irá n y á t, végső c é ljá t illető en a k u ltú rfo rrad alo m len ini e lm élete te lje s m értékben a m arxi ko n cep ció ra é p ü l, megőrzi és fo lyta tja a n n a k ala p ve tő v o n a lá t. A cél — a töme- 22 �gek ö ntevékenység e, m inden em b er alkotó a k tiv itá sa a tá rsa d a lm i viszonyok fo r­ m á lá s á n a k , a m u n ká n a k, az irá n y ítá sn a k a te rü letén , m ert c sa k e zá lta l biztosít­ ható a tá rsa d a lm i h a la d á s m eg g yo rsítása. A töm egek k u ltú rá ja - k ép esség eik, ism ereteik, készség eik m in d e n o ld a lú k ife jlő d é se — az öntevékenység, a z alkotó a k tiv itá s fe lté te le , fo rrá s a . Lenin elm életi m u n káib an és nyilváno s szerep lései és szervező m u n k á já b a n m indig következetesen érvényesítette azt a fe lism e ré st, hogy a tá rsa d a lm i h a la d á s m eg g yo rsításán ak a la p ja a dolgozó töm egekben szu nn yad ó alkotó e n e rg iá k fe lé b re szté se . U g y a n a k k o r azt is h an g sú lyo zta, hogy ezek az e n e rg iá k c sa k ak ko r kép esek alkotó fe la d a to k m e g o ld á sá ra , ha az em ­ beriség tö rtén elm ileg felhalm o zo tt erő in e k és k ép e sség ein ek , a b irto káb an m ű­ ködnek. A történelm i fe la d a t a győztes p ro le tárfo rra d alo m ta la já n te h á t a tá r ­ sad alm i h a la d á s két h a ta lm a s fo rrá s á n a k — a töm egek e n e rg iá in a k és a k u ltú ­ ráb an felhalm o zo tt em beri erő knek — az ö ssze k a p cso lá sá v a l bizto sítan i a kom ­ m unizm us fe lé való gyorsütem ű e lő re h a la d á s t. Fig yelem re m éltó, hogy ez a g o n d o la t a N O S zF-t követő hetekben és h ó n a ­ pokban Lenin b eszé d e in e k és cikk e in e k egyik á lla n d ó visszaté rő m otívum a. ,,A szo cializm u st nem leh et fe lü lrő l jövő ren d eletekkel m egterem teni. A szo­ cializm u s szellem étől távol á ll a h iv a ta lo s b ü ro kratiku s g é p ie s s é g ; az e le ve n , az alkotó szo cializm u s m ag u kn ak a n ép töm egeknek a lk o t á s a ,. . . A töm egek eleven a lk o tó e re je — ez a z új tá rsa d a lo m döntő té n y e ző je .” (2 ) h an g súlyo zza a z Ö sszoroszországi Központi V é g re h a jtó Bizottság 1917. novem ber 4-i ü lé sé n . U g y a n ­ akkor még novem ber fo lyam án in tézked ik, hogy a P étervári N yilván o s Könyvtár m u n k á já b a n ala p ve tő válto zta tá so k a t e szkö zö ljen e k, biztosítva a m űveltség e legfőbb fo rrá s á n a k m eg nyitását a dolgozók előtt. Az u ta sítá s bevezető m ondata rám utat a m űvelődési intézked ések tá g a b b tá rsa d a lm i ö ssze fü g g é se ire : „A h h o z, hogy é rtelm ese n , tu d ato sa n és sikeresen veh essü nk részt a fo rra d a lo m b a n , ta n u ln i k e ll.” (3 ) 1917 d ecem b e réb e n , a szo vjeth atalom m e g szilá rd ítá sá é rt folyó kiélezett po­ litik a i h a rc közepette Lenin cikk et írt „ H ogyan szervezzük a ve rse n yt?” cím m el, hogy a p árt és a m un káso sztály figyelm ét a fo rrad alo m elő tt á lló olyan új fe la ­ d ato kra fo rd ítsa, mint a dolgozók ö ntevékenység én ek, kezdem ényező készségének, az új tá rsa d a lo m ép ítésé b e n m egnyilatkozó a k tiv itá s á n a k k ib o n tak o zta tása a versenyb en , teh e tsé g e s m unkások és p araszto k vezető m un kakö rö kbe való k ie ­ m elése. A szo c ia lista fo rrad alo m é le te re jé t, leg yő zh etetlenség ét a b b a n lá t ja , hogy ,,egy ú j é le t önálló terem tésén ek ú tjá ra vezeti a d o lg o zó kat” (4 ), hogy a történelem ben elő szö r teszi lehetővé, „h o g y való b an a d o lg ozó k tö bbségét von­ ják be az o lyan m u n ká b a, ah o l m eg m u ta tjá k , hogy mit tu d n ak, ah o l k ife jle szt­ hetik kép e sség eiket, ah o l m e g n y ilv án u lh atn ak azo k a te h e tsé g e k, am e lye k a n épben , e frissen buzogó fo rrá sb a n m e g va n n a k ." (5 ) A v e rse n y szervezésén ek fe la d a ta — a dolgozók ö n tevéken ység én ek, alkotó a k tiv itá s á n a k k ib o n tak o zta tása, m elynek egyik b izto sítékát a m un káso kn ak a m ű­ velő dés területén tanú síto tt igyekezete je le n ti, a n n a k fe lism e ré se, hogy a fe la d a t m eg o ld á sáh o z szükségük van a tu d á sra . 1918 ta va szá n — a szo vjeth atalom építő fe la d a ta it fe lvázo lva — Lenin a szo­ c ia lista fo rrad alo m egyik sp e cifik u s v o n á sa ké n t jelle m zi a le g szé le se b b dolgozó töm egek ö ntevékenység én ek ig énylését. 23 �„A z ilyen fo rra d a lm a t c sa k a lako ssá g tö b b ség ének, m indenek előtt a d o l­ gozók tö b b ség ének ö n á lló történelm i alkotó m u n ká ja v a ló síth a tja meg sike ­ re se n ." (6 ) Az ala p ve tő g a zd a sá g i fe la d a to t a m unka te rm elékenység én ek em eléséb en je lö lve meg Lenin rám utat, hogy ez a töm egek m űveltségi és k u ltu rá lis szín vo n a ­ lá n a k em elését, az új m unkafegyelem m e g szilá rd u lá sá t, a m unkáho z v a ló új vi­ szony k ia la k u lá s á t fe ltétele zi. A g a zd a sá g i fe la d a to k c sa k a korszerű tudo m ány és te ch n ika v ív m á n ya in a k t a ­ la já n o ldható k m eg. A dolgozók alkotó részvétele a term elési fe la d a to k m eg o ld á­ sá b a n a kap italizm u sb an k ia la k u lt k u ltú rá ju k gyökeres á ta la k ítá s á t követeli. A p árt m ásodik p ro g ra m já n a k tervezetén d o lgo zva, am e ly a győztes p ro le tárfo r­ rad alo m ta la já ró l határo zza meg a p árt cé lk itű zése it, Lenin ja v a s o lja , hogy fo g ­ la ljá k prog ram ba a dolgozók ö ntevékenység én ek m ind en irán yú n ö velésének fe la ­ d a tá t. M ég u g ya n a b b an a részben kife jezést nyert azo n b a n a z is, hogy a p ro g ­ ram b an m eg jelö lt cé lkitű zése k e lé ré se „m e g kö ve te li, hogy kitartó m un kával fe l­ vilá g o sítsu k a töm egeket és em eljük ku ltu rá lis szín v o n a lu k a t” .(7) Lenin fo rrad alo m utáni m u n ká sság a arró l tan ú sko d ik, hogy a dolgozók öntevéken ység ének k ib o n tak o zta tását az átm en et igen fontos tö rvényszerű ség én ek tartotta és m indenkép p en ösztönözte. S zá m á ra azo n b a n vilá g o s volt, hogy a dolgozók leg szé le se b b töm egei, m inden egyes m unkás és p ara szt a k a p ita liz ­ m usban nem fejleszth eti ki m ag á b an az alkotó aktivitásh o z szü kséges tu d ást, k é ­ pesség eket, ö ntudatot. Ezért m iután a fo rrad alo m ledöntötte a dolgozók ö nte­ vék enység ének külső k o rláta it - a burzsoá á lla m o t és a term előeszközök m a­ g á n tu la jd o n á t - az alkotó a k tiv itá s belső e lő fe lté te le in e k m eg terem tése: a d o l­ gozók k u ltú rá já n a k m egterem tése v á lik h a la szth a ta tla n fe la d a ttá . A töm egek alkotó tevéken ység ének kib o n tak o zta tása ezért kap cso ló d ik öszsze öntudatuk és m űveltségük szín v o n a lá n a k e m e lé sé vel, a ta n u lá s s a l. Ez a ta ­ n u lá s nem red u káló d ik a hagyom ányos k u ltu rá lis fe lvilág o sító m unka k ereteire, hanem m a g á n a k a fo rrad alm i á ta la k ító tevéken ység n ek a fo lya m a tá b a n tö rté­ nik, ez a tevékenység az a la p ja a régi e lő íté lete k és közöm bösség lekü zd é sén e k, új e n e rg iá k , ta p a szta la to k , kép esség ek kele tke zé sé n e k. A lak o ssá g töm egei ku l­ tu rá lis fe le m e lk e d é sé n e k ezt az ú tjá t a fo rrad alo m a la k íto tta ki, ezért a régi b u r­ zsoá „m ű ve lő d é s” szakem b erei ezt kép telenek m eg látni és a fo rra d a lo m b a n a kultúra p u sztu lá sát, nem pedig új kultú ra szü letését lá tjá k . A dolgozók tö m eg ein ek m űveltségi szín vo n a la és az új tá rsa d alo m é p íté sé ­ ben tőlük ig ényelt ö ntevékenység közötti e lle n tm o n d ás az egész á ta la k u lá s le g ­ lén yeg eseb b kérdését veti fe l. Eg yré szrő l: az új tá rs a d a lm a t m aguk a dolgozó töm egek hozzák létre, a k ikn e k az alko tó m u n ká ja c sa k a m űveltség, az ö ntudat, az öntevékenységre való képesség m eg felelő fe jle ttsé g e m ellett lehet ered m ényes. M á sré sz rő l: a kap italizm u s sohasem b izto sítja az elnyom ottak e g é sz tö m eg ének a tudo m ány és te ch n ika szín vo n a lá v a l ö sszh a n g b an lévő, a tá rsa d a lm i fo ly a m a ­ tok m eg értéséhez, a h o zzáju k v a ló kritikus viszony k ia la k ítá s á h o z szükséges m űveltséget. M inden illú zió , am ely a tőkés tá rsa d a lm o n belü li k u ltu rá lis nevelődés leh ető ség eit fe ln a g y ítja , tú lé rté ke li, csak ak a d á lyo zza a m un kásosztályt tö r­ ténelm i fe la d a tá n a k te lje síté sé b e n . A való sá g o s m eg oldást Lenin m utatta meg a z z a l, hogy fe ltá rta a töm egek és a z é lc s a p a t szerepét a fo rrad alm i á ta la k u lá s b a n és a z új tá rsa d a lo m építésé- 24 �ben. A m un kásosztály p á rtja , a „ f o r ra d a lm i kise b b sé g ” má r a kap italizm u sb an képes fe lem e lke d n i a történelm i fe la d a to k á lta l kíván t k u ltu rá lis, ö ntudati szin t­ re, képes áttekin ten i és kritiku san é rtékeln i a kor, az osztályviszonyok, az o sztá ly­ h a rc ö ssze fü g g ése it, e ls a já títa n i a tudom ányok és a kultú ra m ás e le m e in e k le g ­ főbb ered m ényeit. A leg szé le se b b töm egek aktív csele kvé sét a fo rra d a lo m b a n és az új tá rsa d a lo m é p ítése során ez a „p a ra n c s n o k i k a r” készíti elő és irá n y ítja a korszerű kultú ra e re d m én yeire tá m a szk o d va . A p árt vezetésével vívott fo rrad alm i tö m eg harc ered m ényeként m eg változnak a h atalm i és tu lajd o n viszo n yo k — le h e ­ tőség nyílik v alam e n n yi dolgozó b e vo n á sá ra a z új tá rsa d alo m a lk o tá s á b a , ir á ­ n y ítá sá b a . Ezen a fo rrad alo m á lta l létrehozott új ta la jo n v á lik lehetővé é s szü k­ ségszerűvé az egész tömeg m űveltségi s zín vo n a lá n a k , ö n tu d a tá n a k gyökeres á t­ a la k ítá s a . az é lc s a p a t szín vo n a láh o z való közelítése, m ajd a n n a k e lé ré se . A kor­ szerű m űveltség b irto káb an képes a tá rsa d a lo m m inden ta g ja alko tó módon résztvenni a tá rsa d alo m előtt á lló fe la d a to k m e g o ld á sá b a n . A tá rsa d a lm i és a k u ltu rá lis á ta la k u lá s ö ssze fü g g ésé n e k len in i é rtelm ezése gyökeresen kölönbözött a n yu g at—e u ró p ai szo ciáld e m o k ra ta p árto kb an e lterjed t revizio nista fe lfo g ástó l, am ely ab b ó l k iin d u lv a , hogy a szo cializm u s m űvelt és sza b ad em b erek tá rs a d a l­ m a, am elyben a tá rsa d alo m m inden ta g ja alko tó módon vesz részt a közös fe la ­ dato k m e g o ld á sá b a n , a rra a következtetésre jutott, hogy a szo cializm u sb a való átm en et csa k akko r leh e tség es, ha a m un káso sztály tömegeiben m ár a k a p i­ talizm u sb an k ia la k u lt egy „m e g h atá ro zo tt k u ltu rá lis szín vo n a l” . A szo cializm u s á l­ tal igényelt k u ltu rá lis fe jlettség és a k ap italizm u sb an e lért té n yleg es szín vo nal ab sztrakt sze m b e á llítá sa a konkrét történelm i körülm ények figyelm en kívül h a g y á ­ sá v a l (e lső so rb an a p ro le tá riá tu s k ap italizm u sb e li létfelté te lei, a z u ralko d ó ku l­ túra burzsoá je lle g e , to váb b á a p ro le tá riá tu s o sztá ly h a rc a és fo rra d a lm i p á rtjá ­ n ak sze rep e ) gyökeresen h ib á s és a m un káso sztály a la p ve tő é rd e k e it ta g a d ó p o litikai irá n yvo n al „m e g a la p o z á s á t” szo lg á lta . H a a szo cializm u sb a való átm e ­ net ala p ve tő fe ltétele a töm egek „k u ltu rá lis é re ttsé q e ” , akko r a szo cializm u sé rt folyó h a rc központi fe la d a ta a töm egek k u ltú rá lis fe lv ilá g o s ítá s a , n evelése a kap italizm uson belül, nem pedig a kap italizm u s m eg dö ntésére irá n yu ló o sztá lyh a rc szervezése. A „k u ltú rá lis é re ttsé g ” e lm élete lén yegéb en a kap italizm u s fe n n m a ra ­ d á sá t segítette elő a z á lta l, hogy g á to lta a kap italizm u s m eg döntésére irá n yu ló p ro le tár o sztá ly h a rc k ib o n tak o zásá t. Lenin lele p lezve a „k u ltu rá lis é re ttsé g ” e l­ m életének o p p o rtu n ista lén yegét rám utatott, hogy a kap italizm u s keretein b e ­ lül a m un káso sztály és a dolgozó töm egek szá m á ra lehetetlen e lé rn i a szo c ia liz­ m ushoz szü kség es k u ltu rá lis szín vo n a lat. K au tsky o p p o rtu n ista, a burzsoá d e m o k ráciát id e a liz á ló n ézeteivel vitatko z­ va m utat rá L e n in : „N e m lehet egyen lő ség a kizsákm ányo lo k között — a k ik nem ­ zedékek hosszú so rán á t k iv álta k mind képzettség ük, mind g a zd a g életm ó d juk és já rta s s á g u k révén — és a k izsákm án yo ltak között, a k ik n e k töm ege még a legh a la d o tta b b és leg d e m o k ra tiku sab b burzsoá k ö ztársaság o k b an is elnyom ott, e l­ m arado tt, tu d a tla n , m egfélem lített és szé tfo rg ácso lt." (8 ) Ennek a helyzetnek a m egszüntetése c s a k a b u rzso á zia p o litik a i, g a zd a sá g i és id e o ló g iai u ra lm á n a k fe lsz á m o lá sá v a l leh e tség es. Az á ta la k u lá s nem a „ k u l­ tú rá lis szín vo nalon kezdődik, hanem a h atalom és a tu lajd o n fo rrad alm i m eg­ v á lto zta tá sá va l, s e zá lta l a k u ltú rá lis á ta la k u lá s e lő fe lté te le in e k m eg terem té­ sével. 25 �,,H a a szo cializm u s m egterem téséhez m eg határozott k u ltu rá lis szín vo n a lra van szükség . . . - írja Lenin Szu hano v o p p o rtu n ista n ézeteivel p o lem izálva — a k ko r m iért nem szab ad nekünk azza l kezdeni, hogy elő b b fo rrad alm i úton ki­ vívjuk a m eghatározott szín vo nal e lő fe lté te le it."(9 ) Az á t a la k u lá s len ini ko n cep ció ja szerin t a töm egek „k u ltu rá lis é re ttsé g e ” nem elen g e d h e te tle n fe ltétele a szo cializm u sra való átm en etnek. H a fo rrad alm i v á lsá g érik meg és a m u n káso sztályn ak van szervezett é lc s a p a ta , am ely képes a töm egeket a kap italizm u s m eg dö ntésére le lk e síte n i, szervezni és vezetni, ak ko r a szo cializm u s felé való e lő re h a la d á s biztosított. Ez nem je le n ti a m un kásosztály és a dolgozó töm egek k u ltu rá lis erői je le n tő sé g é n e k le b e csü lé sé t az új tá rs a d a ­ lom é p íté sé b e n , e lle n k e ző le g , ezek szü ség szerű ség éb ő l ind ul ki, de ezen erők k ia la k u lá s á t csa k a győztes p ro le tárfo rra d alo m t a la já n , a m un káso sztály kom m u­ nista p á rtjá n a k vezetésével ta rtja leh e tség esn ek . Ez az egyetlen re á lis út a d o l­ gozók és az igazi kultúra k ap italizm u sb an k ia la k u lt e lid e g e n e d é sé n e k le k ü zd é sé ­ hez, a tá rsa d alo m m inden ta g ja szá m á ra az alkotó m u n káb an való aktív rész­ vételhez szü kség es k u ltu rá lis fe jlettség e lé ré sé h e z. Lenin ism ételten h a n g sú lyo z­ za , hogy ez a cél nem érhető el rövid idő a la tt, m eg va ló sítá sá h o z „e g é s z fo rra ­ d a lo m ra , a nagy néptöm egek k u ltu rá lis fe jlő d é sé n e k egész id ő sza k á ra van szü k­ ség . . . Külön történelm i korszak lesz ez, s nem é rh e tjü k el c é lu n k a t, ha nem fu t­ ju k be ezt a történelm i ko rsza ko t."(1 0 ) Az egész történelm i korszak végső c é ljá t Lenin a tá rsa d a lo m o sztályo kra t a ­ g o zó d á sá n a k m eg szüntetéséb en, a tá rsa d a lo m m inden ta g ja jó lé té n e k és m in­ d e n o ld a lú fe jlő d é sé n e k b izto sításá b an h atáro zza meg. Az egész á ta la k u lá s tá vla ti c é ljá t, lényegi te n d e n c iá já t a b b a n lá tja , hogy v a ló sá g g á válik az átm en et az em b erek szakm ai ko rláto ltság átó l, e g y o ld a lú s á g á ­ tól, a ,, részeg yéntő l’' „ a r r a , hogy” minden irányban fejlett és minden irányban iskolázott em b ereket, o lyan em b erek n e ve lje n e k, ta n íts a n a k és képezzen ek ki, a k ik mindenhez érten ek. A kom m unizm us e ffe lé a cél fe lé h a la d , e ffe lé a cél fe lé kell h a la d n ia és el is fogja érni ezt a célt, de sok-sok év m úlva. H a v a la k i ma kisérletet tesz a rra , hogy g y a k o rla tila g e lé b e vág jo n a te lje se n kifejlődött, te lje ­ sen m eg szilá rd u lt és k ia la k u lt, te lje se n kibontakozott és m egérett kom m unizm us e jö vend ő e red m ényein ek, ak ko r ez an n yi, m intha egy n égyéves g yereket a k a rn a felső b b m ate m atikára ta n íta n i."(1 1 ) T e lje s m értékben m egőrizve te h á t a m arxi kon cepció t a kom m unizm usba v a ­ ló átm en et k u ltu rá lis á ta la k u lá s á n a k végső c é ljá ra és lén yeg ére von atko zó an , és összevetve ezeket a k ap italizm u sb an e lé rt tényleg es k u ltú rá lis fe jle ttsé g g e l, Le ­ nin kim u tatja e cé lo k a z o n n a li re a liz á lá s á n a k le h e te tlen ség ét, rám utat, hogy m eg való sításu kh o z egész történelm i korszak szü kség es, am elyn ek első sza ka sza a p ro le tárfo rra d alo m győzelm eivel m egkezdődött. A k u ltu rá lis á ta la k u lá s elm élete n á la nem a tá vla ti célo k a b sztra kt v iz s g á la ta , hanem a té nyleg esen m egindult fo lyam at elem zése, tö rvényszerű ség ein ek fe ltá rá s a , Az a fe la d a t, hogy fe ltá rju k a p ersp ektiviku s célo k g yako rlati r e a liz á lá s á n a k m ech an izm usát, m ert — am in t erre Lenin rám utatott — ezt a m unkát a szo c ia lista elm élet még nem végezte e l. A té nyleg es történelm i á ta la k u lá s ta la já n te lje se b b e n és ko n krétab b an táru l fel a kultú rfo rrad alo m o b jektív szü ksé g sze rű sé g e , m int a szo c ia lista fo rrad alo m előtt á lló g a zd a sá g i és p o litikai fe la d a to k m e g o ld á sán ak fe ltétele . A kom m unizm usnak m eg felelő an yag i-m ű szaki b ázis lé tre h o zá sa , a n é p g a zd a sá g v alam e n n yi á g á n a k a leg m o derneb b te ch n ika a la p já ra való h elyezése, a terme- 26 �lési fo lyam at e g é szén e k a m odern tudom ányok a la p já n való m eg szervezése, a term elékenység k a p ita lizm u sn á l m ag a sa b b szín v o n a lá n a k e lé ré se — a po litikai h atalom m e g ra g a d á sa után kerül a tá rsa d a lm i á ta la k u lá s n a p ire n d jé re . M in d e ­ zek gyökeresen válto zá st követelnek a term előerő szem élyi té n ye ző jé b e n , a köz­ vetlen term elők k u ltú rá já b a n is. Fokozott erővel je le n tke ze tt ez a szü ksé g le t Szovje t-O ro szo rszá g b a n , ah o l a term elés te ch n ika i b á z isá n a k és a m unkások és p a ­ rasztok képzettség én ek szin vo n a la még a n yu g at-eu ró p ai tőkés o rszág o k színvo ­ n alátó l is e lm a ra d t. A term elési fe la d a to k g yako rlati m eg o ld ása m egköveteli a dolgozók új m un kafeg yelm én ek, a m unkához v a ló új viszo n yá n a k k ia la k ítá s á t is. Ez é vszáza d o s tra d íc ió k , e lő itéletek, p szich ikus b e id eg ző d ések m eg válto ztatását, a m unka új ö sztö nzésének k ia la k ítá s á t teszi szü ksé g e ssé. A term elési eszközök tá rsa d a lm i tu la jd o n b a vételével te lje se n új helyzet á llt e lő : a kizsákm ányolo k szá m á ra végzett m unka helyett a m unkások és p araszto k a tö rtén elem ben e lő ­ ször kezdtek el s a já t m ag u kra és s a já t tá rsa d a lm u k ra d o lg o zn i. Ez a z új helyzet azo n b a n nem tükröződik a z o n n a l és au to m atik u san a töm egek m unkához való viszo n yáb an . M eg nehezíti ezt a szokásokon és e lő íté lete ken kívül a z is, hogy a közvetlen term elő kn ek a m un kával v a ló belső a z o n o su lá sa szám os m ás tén yező ­ től is fü g g , mint pl. a m unka te ch n ik a i-te ch n o ló g ia i körülm ényei, a m unka je lle ­ ge, a m unka szervezete stb. am elyek nem válto zn ak meg a z o n n a l a p o litikai for­ d u la t u tán . A term előeszközök szo c ia lista tu la jd o n á n a k ta la já n k ia la k u ló m unkafegyelem ről a z első ta p a szta la to k a Szo vje tu n ió b an születtek, a szovjet kom m u­ n istá kn a k kellett ezt a fe la d a to t elő szö r m eg o ld an iu k. Ezért kisérte Lenin olyan nagy figyelem m el a z „e m b e re k á t a la k u lá s á n a k ” ezt az o ld a lá t, kezdem ényezte ő m aga a szo c ia lista versenyt, mint a m unka új ösztö nzésének egyik fo rm á já t és üdvözölte a m un káso kn ak a szubbotnyikok szervezésére irá n yu ló kezdem énye­ zését, mert ebben a m unkához v a ló viszonyb an bekövetkező fo rd u la t c s irá já t lá tta . A m ező g azd aság i term elés m odern te ch n ika i a la p o k ra h elyezése, a m ezőgazdaság i m unka m ag as term e léke n ysé g é n ek b izto sítása , a falu si lak o ssá g új módon való m eg szervezése még az ip a rn á l is é le se b b e n veti fel a lak o ssá g ku ltu rá lis szín v o n a lá n a k fe lem e lé sé t, új feg yelm én ek k ia la k ítá s á t. A lak o ssá g nem -proletár réteg e in e k á tn eve lése , tö rtén elm ileg k ia la k u lt s zo k á s a i­ n ak, in g a d o z á s á n a k , e g o izm u sán ak á ta la k ítá s a , a szo cia lista é p ítés fe la d a tá n a k m eg o ld á sáb a való aktív b evo n ása - a k u ltu rá lis fo rrad alo m egyik lén yeg es prob­ lé m á já vá teszi a lako ssá g egyes réteg e in e k d iffe re n c iá lt m eg kö zelítését. K ü lö n ö ­ sen éle se n je le n tke ze tt ez az igény egy o lyan sokszektorú g a z d a sá g g a l és azon a la p u ló igen tag o lt tá rsa d a lm i stru ktú rá va l ren delkező o rsz á g b a n , mint am ilyen O ro szo rszág volt. A term elés és a kultú ra o b jektív ö ssze fü g g ése tükröződik a b ­ b an , hogy a m unkások m űveltségi s zín vo n a lá n a k em e lé se , a p ara sztság körében végzett k u ltú rá lis m un ka, a z értelm iség a k tiv iz á lá s a és á tn e ve lé se — éppen a g a zd a sá g i ép ítőm u nka szü ksé g le teikén t kerü ln ek a SzK P p o litik á já n a k n a p ire n d ­ jé re , hogy Lenin a k u ltu rá lis m unka g a z d a sá g i c é ljá t h an g súlyo zta és m ag át a k u ltú rfo rrad alo m k a te g ó riá já t is elő szö r az egyik ala p ve tő g a zd a sá g i fe la d a tta l: a m ező g azd aság szövetkezetesítésével k a p c so la tb a n h a s z n á lja . M ásrészrő l a töm egek új k u ltú rá já n a k k ia la k ítá s á t követelte a tá rsa d a lo m irá n y í­ tá s á n a k új szovjet szervezete is. A p ro le tá rd ik ta tú ra ren d szere a rra az elvre é p ü l, hogy a m unkások és p araszto k m inden szinten közvetlenül k a p c so ló d ja n a k be a term elés e lle n ő rzé sé b e és irá n y ítá s á b a , a közügyek e ld ö n té séb e és intézésé b e , az 27 �á lla m irá n y ítá s á b a . A szovjet rendszer m egterem tette a tá rsa d alo m új irá n y ítá s á ­ n ak szervezeti, jo gi kereteit. Az irányító m unka té n yleg es g y a k o rla ta azo n b a n arró l tanú sko do tt, hogy a m u n ká s-p araszt tö m eg eknek az á lla m irá n y ítá sá b a n való részvételét g á to lja az a m űveltségbeli és id e o ló g iai szín vo n al, am ely a k a p i­ talizm u s ta la já n a la k u lt ki b enn ük. A szovjetek tevéken ység ének a lig m ásféléves ta p a s z ta la ta a rra in d ítja Len in t, hogy ezt a kérdést — mint a p o litikai é le t egyik leg fo n to sab b p ro b lé m á já t - a V III. p ártko ng resszuso n tá rja a p árt e lé : azt, hogy a dolgozó töm egek a kö zig azg a tá sb a n részt tu d ja n a k ven ni m indeddig nem értük e l, mert a törvényeken kívül van m űveltségi szín vo nal is . . . Ez a z a la ­ csony ku ltu rá lis szín vo nal idézi elő azt, hogy a szovjetek, am elyek p ro g ram ju k é r­ telm ében a dolgozók ú tján intézett kö zig azg atá s szervei, a v a ló sá g b a n olyan szer­ vek, am elyek a k ö zig azg atá st a dolgozók szá m á ra a p ro le táriátu s e lő re h ala d o tt rétege ú tjá n , nem pedig a dolgozó töm egek ú tján in té zik ."(1 2 ) A m iko r az irá n yításh o z szü kséges kultú ráró l van szó, ak ko r ez — am in t m ás ö sszefügg ésekbő l n yilvá n való - nem korláto zó dik csu p á n az isko lai képzés so rán szerzett ism eretekre, hanem m ag á b a fo g la lja az em ber v ilá g n é ze ti, p o litik a i, e r­ kölcsi fe jle ttsé g é t, a tá rsa d a lo m közös ügyeiről való ö n á lló véle m én ya lk o tás ké­ p ességét, a közügyek intézéséhez szü kség es készség eket is. A term elés és a p o litikai é le t á lta l a dolgozók k u ltú rá ltsá g a irá n t tám asztott ú j szü kségletek különösen éle se n m e g n yilván u lta k, am iko r a kato nai fe la d a to k si­ keres m eg o ld ása után a g a zd a sá g i é p ítés és az új tá rsa d a lm i szervezet hatékony és dem okratikus irá n y ítá s á n a k p rob lém ái kerültek e lő térb e. Lenin 1922-23 fo lyam án ism ételten h an g súlyo zza azt a fe lism e ré st, hogy a szo c ia ­ lista é p ítés g a zd a sá g i és p o litikai fe la d a ta in a k sike re s m eg o ld ása a k u ltu rá lis m unka fo ko zá sát követeli meg. A X I. p ártko ng resszus b e szám o ló jáh o z készített v á zla tá b a n így jelle m zi a k ia la k u lt h elyzetet: „E lté ré s a m egkezdett fe la d a to k n a g y sá g a és a n ya g i és ku ltu rá lis nyom orúság között... A N ÉP g a z d a sá g ila g és p o litik a ila g te lje se n b izto sítja szám u n kra azt a leh ető séget, hogy fe lép ítsü k a szo cialista g a zd a sá g a la p já t. „ C s a k ” a p ro le tá riá tu s és é lc s a p a ta ku ltú rá lis erőin fordul meg a d o lo g ” .(13) U tolsó cikkeib e n (N ap ló je g yze te k, A szövetkezetekről, F o rra d a lm u n kró l, In ­ kább kevesebbet, de jo b b a n .) a k u ltu rá lis fe la d a to k ra h ívja fel a p árt figyelm ét, a szo cia lista é p ítés szü kség leteib ő l b izo nyítja a kultú ra m inőségi á ta la k u lá s á n a k - a k u ltu rá lis fo rra d a lo m n a k — a z o b jektív szü kség szerűség ét. „K é n y te le n e k vagyunk e lism e rn i, — írja - hogy a szo cializm u sra vonatkozó egész á llá sp o n tu n k g yökeresen m egváltozott. Ez a gyökeres válto zá s a b b a n á ll, hogy azelőtt a súlypontot a p o litikai h a rcra , a fo rra d a lo m ra , a hatalo m m eg h ó d ítá sá ra, stb. helyeztük és e rre is kellett h elyeznünk, most viszont a helyzet a n n y ira m eg­ változott, hogy a súlypontot a b ékés, szervező, „ k u ltú rá lis ” m un kára kell á th e lye z­ nünk. "(1 4 ) A m int látju k a kultú rfo rrad alo m o b jektív szü ksé g sze rű sé g é n e k fe ltá rá s a Lenin elm életi tevéken ység éb en a term elés, a p o litika és a kultú ra kölcsönös ö ssze fü g ­ gésén ek elem zéséb ől következik, a n n a k fe lism e ré sén nyugszik, hogy a kultú ra n em csak tükrözi a term elés, a p o litika h a tá sa it, hanem egyben ki is s zo lg á lja ezeket a te rü leteke t em beri k ép e sség ekke l, ism eretekkel, k észség ekkel, biztosítja ezeken keresztül az em lített te rü letek e lő re h a la d ó fe jlő d é sé t szo lg áló em beri tevékenység fe ltétele it. 28 �A kultú ra fo rrad alm i á ta la k u lá s a a dolgozók építő m u n k á já n a k e re d m é n ye ­ seb b é tétele é rd ekéb e n szü kség szerű . Ezért h an g sú lyo zza Len in , hogy a szo ci­ alizm u s m ag a sa b b követelm ényeket tá m a szt a k u ltú rá va l szem ben, m int a burzsoá N yu g at-Eu ró p a . A ta n u lá s t össze kell kap cso ln i a g yak o rlati te véken ysé g g e l, úgy kell ta n u ln i, hogy ,,a tu d ás v a ló b a n a vérün kb e m enjen át, hogy te lje s m értékben és ig azán m ind en nap i életü nk alko tó részévé v á ljo n ."(1 5 ) A k u ltu rá lis á t a la k u lá s konkrét oro szo rszág i p ro g ra m já n a k kid o lg o zása so­ rán Lenin rám utatott azo kra a s a já ts á g o k ra , am elyek az o ro szo rszág i helyzetből következtek és a k u ltú rfo rrad alo m fe la d a ta it sa já tsze rű vé tették. A S zo vje tu n ió b an első ízben m egkezdődött szo c ia lista fe jlő d é s g yak o rlati ta p a s z ta la ta in a k e le m zé ­ se és az ebből levont következtetések u g ya n a kk o r kim utatták azt is, am i nem csak o ro szo rszág i s a já to s s á g , hanem közös m inden o lyan o rszág k u ltú rá já n a k fe jlő ­ d é séb en , am ely a k ap italizm u sb ó l a kom m unizm usba való átm en et ú tjá ra lép. Á lta lá n o s érvényű m indenekelő tt az, hogy a ka p ita lizm u sb a n — n em csak O ro sz­ o rszá g b a n , hanem a leg m űvelteb b b urzso á d em o kratiku s k ö ztársaság o k b an sem — a kizsákm ányolt és elnyom ott töm egek nem tu d já k m ag u kb an kife jleszten i m in d a­ zokat a k u ltu rá lis erőket, am e lye ke t az új tá rsa d a lo m viszonyai között k ib o n tako ­ zó tevékenységükhö z szü kség esek. Ezért o b jektíve szükségszerű — n em csak O ro s z ­ o rszág b a n , hanem m inden o rsz á g b a n , ah o l győzött a p ro le tárfo rra d alo m — a kultú ra fo rrad alm i á ta la k u lá s a , a m e lyn ek lé n y e g e : a tá rsa d a lo m m inden ta g ja k u ltú rá lis e rő in e k olyan fokra fe jle szté se , hogy ö ntevékenyen, alko tó módon tu d ­ jon résztvenni a tá rsa d a lo m előtt á lló fe la d a to k m e g o ld á sá b a n . E cél g yako rlati re a liz á lá s á h o z szü kséges összes fe ltétele k m egterem tése és ezek h a tá sá n a k m in­ den egyes dolgozó tevéken ységéb en való visszatü krö zése hosszú időt követel, egész történelm i korszakot ölel fel. A k u ltú rá lis á ta la k u lá s m in d e n o ld a lú elem zésével Lenin fe ltá rta a n n a k fő tö rvényszerű ség eit, ú tja it és m ódszereit is, ö sszefügg ő és átfogó elm életté fe jle s z ­ tetve a tudom ányos kom m unizm usnak a ku ltú rfo rrad alo m ró l szóló ta n ítá sá t. Le n in ­ nek a ku ltú rfo rra d alo m ra vonatkozó g o n d o la ta i egységes ren dszert képeznek, m elynek fó ku szá b an a dolgozó em b er ö ntevékenység e fe lté te le in e k m egterem ­ tése á ll, s v alam e n n yi g yako rlati lép é sn ek eb b e az irá n y b a kell h a tn ia . Lenin n ézete in e k elem zéséb ől te h á t az a következtetés vonható le, hogy a k ap italizm u sb ó l a kom m unizm usba való átm en et eg é sz id ő sza k á ra vonatkoztatva a k u ltu rá lis á ta la k u lá s lén yege a dolgozó töm egek kultúrátó l való e lid e g e n ü ltség én ek lekü zd é se, a tá rsa d alo m m inden ta g ja szá m á ra az öntevékenységh ez, szem élyiség ének m in d en o ld alú fe jlő d é sé h e z szü kség es k u ltu rá lis fe lté te le k m eg­ terem tése. JEGYZETEK 1. Lenin M űvei 72. 418-419. o ld a l, — 2. Lenin M űvei 26. 293. o ld a l, — 3. Lenin M űvei 26. 341. o ld a l, — 4. Lenin M űvei 26 424. o ld a l, — 5. Len in M űvei 26. 418. o ld a l, — 6. Lenin M űvei 27. 235. o ld a l, — 7. Lenin M űvei 29. 104. o ld a l, — 8. Le ­ nin M űvei 28. 257. o ld a l, — 9. Lenin M űvei 33. 479. o ld al 10. Lenin M űvei 33. 470. o ld a l, - 11. Lenin M űvei 31. 36. o ld a l, - 21. Lenin M űvei 29. 178-179. o l­ d a l, — 13. Lenin M űvei 33. 245. o ld a l, — 14. Lenin M űvei 33. 474. o ld a l, — 15. Lenin M űvei 33. 490. o ld al 29 �Radó György Lenin G O R K IJ ÉS M A JA K O V S Z K IJ Á B R Á Z O L Á S Á B A N Egész könyvtárat tö ltenek meg a Len in rő l szóló m űvek, s köztük sok polcot azo k, am e lye k k ü lö n fé le nyelveken a k o rtá rsa k visszae m lé ke zé se it, Le n in n e l k a p ­ cso la to s szem élyes élm ényeit ta rta lm a z z á k : neves nyugati írók, m int H. G . W e lls és Rom ain R o lla n d . beszám olóitól egészen a n n a k a G il nevű sofőrnek a z e m lé k­ ira tá ig , ak i huzam os ideig vezette L e n in k o csiját. K ü lö n fé le nem zetiségű, rendű és ran gú szerzők k ülö nféle je lle g ű é s szintű írá sa ib ó l é rd ekes m o zaikkép b o ntakozik ki V lag yim ir lljic s L e n in rő l: van azo n b a n a nagyszám ú kortársi b eszám oló közt két o lyan , am elyet kiválasztva, jo g g a l az összes többi fö lé h elyezh etün k. Ezekben u g yan is Le n in n e k két olyan ko rtá rsa, ak i a szovjet irodalom m e g a la p o zó já n a k és a m aga m ű fa já b a n m indm áig le g ­ nagyobb a la k já n a k tekinthető , tesz o lyan vallo m á st Le n in rő l, am elyben a sze ­ m élyes em lék m űvészi érzelm i átélé sb en é s m élyen szántó go n d o lati elem zésben re a liz á ló d ik . És, am i u g ya n csa k je le n tő s körülm ény a két vallom ás-m ű é rté k e lé ­ sé n é l, mind a kettő 1924-ben, közvetlenül Lenin h a lá la után keletkezett, am iko r a z em lékek még frisse k, közvetlenek, é le se k voltak — am iko r az em léket az e m lé ­ kezettől még nem választo tta el az idő nek vo n áso k at elm osó, sőt tényeket is olykor m egváltoztató, helyettesítő ködfüggönye. E v isszae m lé ke zé se k írói, a k ike t a szovjet irodalom m e g alap o zó in a k és m ind­ m áig leg n ag yo b b a la k ja in a k n eve ztü n k: M akszim G o rk ij és V lag yim ir M a ja k o vszk ij. M ind a ketten többször ta lá lk o zta k Le n in n e l, G o rk ijt é p p e n sé g g e l b ará ti s z á la k is fűzték h o z zá ; m indkettő jüket meg is b írá lta Le n in , é s m indketten a m aguk írói teh etség ét la tb a vetve p ró b á ltá k meg Lenin objektív történeti szere­ pének v a la m in t belső, szubjektív világának, sőt a kettő összefüggésének is a fel­ tá rá s á t. A két mű cím e is egyfo rm a, a z za l a form ai k ü lö n b sé g g e l, hogy M ajako vszkij te lje se n k iírja , G o rk ij pedig a z orosz h iv atalo s h a s z n á la t szerin t kezdő betű ire rövidíti Lenin keresztnevét és a p a i nevét. (Ig a z , G o rk ijn á l ez a cím h at évvel később, a bővített ú jrak ö zlésk o r született meg - a z 1924. évi közlés fe lett ez a cím á llt : Az ember.) G o r k ij: V. I. Lenin. M a ja k o v s z k ij: Vlagyimir lljics Lenin. Az előbbi a szokványos iro dalm i m ű fa jk a te g ó riá k b a n ehezen b esoro lható ír á s : a d a to k , konkrét em lékek n ag yjá b ó l időrendi fe lso ro lá sa é s szu bjektív ko m m e n tálása, e lem zése, oly m ódon, hogy m indvégig lá tju k a z é le s h a tá rv o n a ­ la t a tény és a z írói to váb b fű zés között. M ajak o vszk ij írá s á n a k m ű fa ja a szovjet iro d alo m tu d o m án yb an jó l ism ert poéma. M ajak o vszk ij a la p ve tő e n , a lk a tila g líra i költő v o lt: még s z ín d a ra b ja it és a z e p ik a i k ate g ó riá b a sorolt p o ém áit is d o m in áló an szövik á t a líra i elem ek — ezt az á llítá s u n k a t b izo nyítja a Vlagyimir lljics Lenin cím ű költem ény is. 30 �Bevezető ism ertetésü n k után most v iz sg á lju k m eg, hogy a Le n in rő l szóló em lékiro dalo m e különösen je le n tő s, történeti h ite le ssé g é n é l és m űvészi é rté ­ kénél fogva e g y a rá n t kiem elked ő két a lk o tá sá b ó l hogyan rajzo ló d ik ki V la g yim ir lljic s Lenin a la k ja . M in d já rt a két mű kezdetén é rd ekes p árh uzam o t fig ye lh e tü n k m e g : G o rk ij is, M a ja k o vszk ij is azza l kezdi v isszae m lé ke zé sé t, hogy — m indegyik a m aga m ű­ vészi m ó d já n : G o rk ij egy szá ra z n a k ható súlyos tényközlés után az elkö telezett író szenved élyes p o le m izá lá sá v a l, M a ja k o vszk ij viszont az eposz k la ssziku s m ű fa­ ji h ag yom ánya szerin t kötelező invokációval, a z időt idézve meg - m integy b e ­ vezeti, elő készíti Lenin a la k já n a k m eg je le n íté sét. Sze m lélte ssü k ezt a két b eve­ zetés p árh u zam o s b e m u ta tá s á v a l: G O R K IJ: Vlagyimir Lenin meghalt. Még ellenségeinek táborában is be­ csületesen elismerik néhányan, hogy Lenin személyében a világ azt az em­ bert veszítette el, „aki valamennyi nagy kortársa közül a legragyogób­ ban képviselte a zsenialitást.” A „Prager Togeblatt", német nyelvű burzsoá lap Leninről szóló cikke, amely tele van lenyűgöző alakja iránti tisztelő csodálattal, e szavakkal végződik: „Lenin még halálában is nagynak, elérhetetlennek és félelme­ tesnek látszik.” A cikk hangneméből világosan ki­ tűnik, hogy nem fiziológiai elégedett­ ség váltotta ki, amelyet cinikusan az az aforizma fejez ki, hogy „az ellen­ ség hullája mindig jószagú” , nem az az öröm, amelyet akkor éreznek az emberek, amikor egy nyugtalan nagy ember távozik el közülünk — nem, ebből a cikkből az csendül ki harsog­ va, hogy az ember büszke az ember­ re... M AJAKOVSZKIJ: Ő a tudásunk, a fegyverünk, az erőnk, Itt az idő. Kezdem Lenin történetét. De nem mintha a gyász már nem volna többé, itt az idő, mert a fájó élesség már tisztult bánattá lett és érthetőbbé. Itt az idő, Lenin jelszavait zúgja újra szét a szél. Hát mi könny-tócsában tespedünk? Lenin ma is élőbb annál, aki él. A két mű szerkezete - eltekintve a két m ű fa j, a két írói fe lfo g á s é s a két­ fé le cél okozta eltérésektő l — ném ileg h a s o n ló : Lenin h a lá la a b e feje zé s m ind­ kettőben. A két kezdést m ár egym ás m ellé á llíto ttu k ; a két b e feje zé sb e n h a so n ­ ló vo n ás, hogy mind a kettő a jö vő b e tekint, s a Lenin h ag yaté ká b ó l fakad ó , vilá g fo rm áló e n e rg iá t h an g sú lyo zza. M ég a z utolsó so ro kat m egelőző h a so n la t is ro k o n : G o rk ij a fáklyáról ír, am elyet „L e n in em elt m ag a sra e tébo lyult világ fo jto g ató sö té tség éb e n ” , M ajak o vszk ij pedig Lenin örök nyughelyét, a m oszkvai vörös-teret, vörös zászlóhoz h a s o n lítja : „ É s hirdeti e zá szló n ak m inden red ő je ism ét az élő Len in szó za tá t” . . . A b e feje ző so ro kat ism ét eg ym ás m ellé á llítv a idézzük, mert ö nm ag ukb an beszédesen je lle m zik a két mű rokon és eltérő s a já to s s á g a it: 31 �G O R K IJ: Vlagyimir lljics meghalt, De élnek elméjének és akaratának örökösei. Élnek és oly eredményesen dolgoz­ n ak, mint ahogyan senki sem dolgo­ zott soha, sehol a világon. M AJAKOVSZKIJ: Sorakozzál délcegen, proletárok tábora! Éljen a forradalom, a boldog, közeli győzelem! Ez az egyedüli nagyszerű háború, melyet valaha ismert a történelem. A két mű kezdete és b e feje zé se között két e p ik a i e lb e szé lé st o lva su n k. E kettőnek h aso n ló v o n á sa , hogy mind G o rk ij, mind M ajak o vszk ij Lenin történetét m ondja e l: a n ag y e ltéré s pedig az, hogy G o rk ij szem élyes ta lá lk o z á sa ik fo n a ­ lá ra fűzi fel Lenin é le té n ek m egism erkedésü kkel kezdődő egyes e p iz ó d ja it s az ezekből le szü rt külső és belső jelle m zé st - M ajak o vszk ij viszont világ tö rtén eti m éretekben a len ini eszm éket m ag u kb an hordozó, létre hívó egész fe jlő d é st, az o sztá lyh a rco k és a kap italizm u s történetét v á zo lja fe l; korokat é s esem ényeket a tárgy szerin t sűrítve, M a rxn á l, a p árizsi kom m ünnél elidő zve jut el o d á ig , hogy le írh a ssa ezeket a so ro k at: . . . S az eldugott Szimbirszk mindezek folytán megszült egy egyszerű kisfiút, Lenint — m ajd rem ek p árh u zam b an m utatja be Lenin é l e t é n e k eseményeit és e s z m é i n e k kialakulását, harcát, diadalát. Ezek te h á t a két m űben Lenin külső és belső je lle m zé sé n e k keretei. A to váb ­ b ia k b a n G o rk ij művét ( G .), M a ja k o vszk ijé t pedig (M .) b e tű je lle l rövidítjük. Lenin k ü l s e j é t , m o zgását, ta g le jté se it, b eszéd m ód ját tö bbnyire egy-egy töm ör, re á lis , e g y á lta lá n nem id e a liz á ló jelző vel je lle m zik. Term etéről azt ír já k : „zö m ö k” , „tö m zsi” , „izm o s” ( G . ) ; fe jé rő l: „k o p a s z " ( G ., M .), „M o n g o l tipusú a r c ” , „sz ó k ra té szi” hom lok illetve koponya ( G .) , „ h a ­ ta lm a s ” hom lok, szem énél „g o n d o la ta itó l a m iénknél sűrű b b a red ő ” , a jk a „ a m iénknél g ú n yo sa b b , kem ény é l” , a rc a „c so n to s” (M .), szem e „h u n yo ro g " (M .), egy nyom atékos m o nd atn ál „ k a c s in t" ( G ., M .) A rc ké p é n e k látszó lag elvo nt, de igen szuggesztív je lle m zé se , hogy „k ife lé csu p a szó” , úgy öltözik sza v a k b a , mint a h al pikkelybe (G .). S ha ta lá ló a k , é le se n , n éh án y szóval is sokat m ondóan jelle m ző ek ezek a fizik a i ad o ttság o k ra vonatkozó le íráso k — o lyan n yira jelle m ző ek , hogy a Le n in t a la k íta n i kívánó szi nésznek gondos m aszkíro zási u ta sítá su l s zo lg á lh a tn a k —, a k ­ kor a n n á l részleteseb b , ta lá ló b b a test d in a m izm u sá n a k é rz é k e lte té se : a Len in t 32 �áb rá zo ló szín ész a m aszkíro zásho z h a s z n á lh a t fényképet, szobrot, festm ényt is a la p u l — a test, a fe j, a z a rc m o zd u lataih o z, a tekin tethez és külö nö sen a G o rk ij á lta l a n n y ira kiem elt n evetéshez e m űvek m ondhatni te lje s érték ű , p lasztiku s e re jű tá jé k o zta tá st n yú jta n a k. Így Lenin te kin te té n e k je lle m z é se : „ é le s tekin tetével v é g ig tap o g a to tt” „ é le s ” szem e „villo g o tt, tü zelt, hunyorgott, kacsin to tt, gú nyosan m osolygott, h arag tó l l á n g o l t .. . c s illo g á s a még tü ze seb b é és érthető b b é tette b e szé d é t” , ta n á c s k o z á s ­ n á l „é le s , villo gó korm án yo sszem ével" m osolygott, s am iko r író -b a rá tjá v a l v ita t­ kozva a döntő kérd é sre te relte a szót, „ é le s tekin tete még é le se b b é ” v á lt (G .). A szem , a tekin tet á lla n d ó a n visszatérő je lz ő je te h á t az „ é le s ” . Beszéd m ó d járó l „k o ro n a ta n ú n k ” ezt v a llja : „r a c c s o lt” és „je lle g z e te s rövid in d u la ts z a v á n a k, a ,,hm -hm ” -nek vég telen s k á lá jú á rn y a la to t tudott a d n i, a m aró gúnytól a z óvatos kéte lke d é sig , s e ,,hm -hm ” -ben g yak ra n c se n d ü lt meg a z az okos hum or, m ely az é le t ördögi o sto b a sá g a it kitűnően ism erő, é le s látá sú em ber tu la jd o n s á g a ” , v itá k b a n pedig „ é le s h an g o n b eszélt, könyörtelenül kinevette, sőt, néha m aró an kig únyo lta a z em b ere ke t” — ilyenkor azo n b a n m ásn ap tö bbn yi­ re „ a z előző napo n kip e lle n g é re ze tt és »megrótt« em berekről szó lva, h a n g já b ó l k icse n d ü lt, m ilyen őszintén tiszteli eze kn ek a z e m b erekn ek a teh etség ét é s e r­ kölcsi á llh a ta to s s á g á t” (G .). Len in rendkívül e g yén i, je lle g ze te s, kifejező a rc já té k á t, fe jm o zd u la ta it, ta g lejtését é s te stm o zg ását is a la p o s a n jelle m zi a két m ű : „h ó n a a lá tette a kezét, úgy á llt ” , am iko r G o rk ij e lső ízben lá tta , m ajd , v a llja a z író : egyik kezével „h o m ­ lo kát d ö rzsö lve ", a m ásikkal m eg rázta a z ő kezét, m ajd m in d járt első b e szé lg e ­ té sü k s o rá n , G o rk ij egy b e szá m o ló já n á l, elő szö r ö ssze rá n co lta h om lokát, m ajd pedig fe jé t h átrave tve , szem ét le h ú n yv a ” kezdett n evetni. A p ártko ng resszuso n P le h an o v b eeszéd e közben „L e n in fészkelődött, hol összehúzódott, m intha fá zn é k , hol kinyújtózott, m intha m elege v o ln a, u jja it bedugta a hóna a lá , á llá t dö rzsö lte” , m eg rázta fe jé t és v a la m it súgott a szo m szé d ján ak , m ajd „e lő re h a jo lt, kopasz fe je kip iru lt, v á lla rázkódott a h a n g ta la n nevetéstől” : p árizsi b eszélg etésü k so rán „ a reá m indig jellem ző lenyűgöző é lé n k s é g g e l" vitázott, s közben egyszerre c sa k „ fe lá llt, je lle g ze te s m o zd u latával hóna a lá a m ellényéb e du gta u jja it, és hunyo ro gva, csillo g ó szem m el la ssa n fe l-a lá já r k á lt a szűk szo b á c sk á b a n” , ,,m e g á llt és cip ő je ta lp á v a l a p ad ló n cso szo g va, ko m o ran" szólt, m ajd , „ a beszéd fe liz g a tta , a z asztalh o z ült, m egtörölte izzadt hom lokát, hörpintett a a h ideg te á b ó l" ( G ) S ím e egy á lta lá n o s je lle m z é s e : „M o zd u la ta i könnyed ek, ügyesek vo ltak, s kevés de heves ta g le jté se ö sszh a n g b an á llt b e szé d é ve l” . .. ; de a n agy e m b eráb rázo ló író ezt is m eg figyelte r a jta : „n e m e g ysze r fu rc sa s kissé m u latság o s pózba v ág ta m a g á t: fe jé t h átrasze g te é s v á llá ra h ajto tta , u jja it v a la h o v á a hóna a lá , a m ellényb e d u g ta . V o lt ebben a te stta rtá sb a n v alam i b ám u lato san kedves és m u la tság o s, győzelm esen kakasko d ó , s ilyenkor egész v a ló ja örömtől sug árzo tt, e g yarló vilá g n agy gyerm eke volt, rem ek e m b e r...” ( G .) M ajak o vszk ij a fo rrad alo m é js z a k á já n , a S zm o ln ijb an így „fé n yk ép e zte le " L e n in t; „szin te álm o san lép , m eg áll, h unyo ro g” . (M .) Le n in rő l, m int szó nokró l, később e jtü n k szót. M ost külön szó lun k Lenin egyéni n evetésérő l, am elyet G o rk ij „tö b b szö gbő l” is m eg kö zelített: e lső ta lá lk o zá su k k o r még c sa k „k ü lö n ö s ” nevetésn ek ta rto tta, a kon gresszu si vitán , m int m ár em lítettük, „ h a n g ta la n ” volt ez a n evetés, m ajd a m i­ kor a z író szem élyes b eszélg etésü k so rán e lm o n d ja neki groteszk a m e rik a i ka3 33 �la n d já t, a lk a lm a nyílik m egfigyelni Lenin nevetésén ek „fe lé p íté s é t” is : „N em ta lá lko zta m még se n k ive l, aki o lyan e lle n á llh a ta tla n u l nevetett vo ln a, mint Le n in . Szin te fu rc sa volt, hogy egy ilyen szigorú r e a l i s t a . . . gyerm ek m ó d jára könnyesen e lfu lla d v a tud nevetni . . . a n evetéséből fa k a d t könnyeket tö rülg etve” im m ár „k o m o lya n , jó in d u la tú , sze lid m o so llyal” fo lyta tja a beszélg etést. Még m élyebbre hatol Lenin nevetésén ek ele m zé séb en , am iko r C a p ri szigetén nyílik a lk a lm a m eg fig ye ln i: ,, N evetése m egnyerő volt, a n n a k az em b ernek a »szívből jövő« nevetése, aki b ár rem ekül lá tja a suta em beri b u taság o t, és az elm e a k ro ­ batiku s fu rfa n g ja it, élvezni tu d ja az »egyszerű szívűek« gyerm eki n a iv itá s á t i s " : ezt a nevetést az o lasz h a lá s z sza va iv a l jelle m zi a z író : „ C s a k b e csü le tes em ber nevethet íg y". A külső m eg jelenésb en m utatkozó, a szem ben, m int a „lé le k tü kré n ” k isu g á r­ zó, a m o zdulato kban m eg nyílván u ló je lle m á lta lá n o s , leg főb b v o n á sá t G o rk ij is. M ajak o vszk ij is ebben a szóban ö ssze g e zi: e g yszerűség . G o rk ij m in d járt első b enyom ásként szögezi le : „ . . .v a l a h o g y túl egyszerű volt, semm i »vezérit« sem éreztem b e n n e ” , M a ja k o vszk ij pedig u g ya n csa k m in d járt a z e lső fe lv illa n tá sk o r ezt em líti, ag g ó d va , hogy a m auzóleum és a m enet protokol-ké nyszerűség e e l­ á ra s z th a tja „ a len ini e g ysze rű sé g e t". Ezért nem frá z is , am ikor a költő így nevezi L e n in t: „ . . . e z a m inden em b erek közt leg em b erib b em b er” . Lenin é l e t m ó d j á r ó l , ig é n yeirő l, e g észség i á lla p o tá ró l, idő tö ltéseirő l is é rd ekes és jellem ző részleteket tu du nk meg G o rk ijtó l, meg M ajako vszkitó l. M eg tud ju k, hogy „n a g y o n keveset e s z ik : két-három to jásb ó l rán to ttát, egy kis d a ra b k a so nkát, s fe lh ö rp in t egy korsó sűrű b a rn a sö rt” — persze még a z e m ig rá c ió b a n , de azu tán a K rem lben is „re ste lte m egenni a zo ka t az é le lm isze re ­ ket, am e lye ke t vid ékről kapott e lv tá rsa któ l, kato náktól és p ara szto któ l” , in k áb b szétosztotta a kapott lisztet, cukrot, v a ja t gyen gék és betegek közt, író -láto g ató ­ já t füstölt h a lla l ven d é g e lte m eg, a Krem l étterm ének kifo g áso lt m űködésével k a p cso la tb a n pedig kifejtette, „h o g y a z é te le k ízletes e lké szíté se m ennyire b e ­ fo ly á so lja táp érté kü ke t és a z em észtést” . ( G .). B á r e g é sz életén á t m értékletesen élt, „n em voltak szenved élyei, a szeszes italtó l, do h ányzástó l id e g e n k ed ett" ( G .), m égis „ő t is leverte testi sze n ve d é s" (M .), nem is szólva a z e lle n e elkövetett m erénylet következm ényéről, am iko r „a lig volt ura kezének, és a lig bírta m ozgatni átlő tt n y a k á t” ( G .). Ilyen testi ad o ttság o k ka l já rta végig a szib é ria i szám ű zetés keserves ú tját, a z e m ig ráció s évek h á n y a tta tá sa it, a k a la n d o s utat külfö ld rő l forrongó h a z á já ­ b a , a kényszerű b u jk á lá s t 1917. n yarán , s tudta m égis, h a lla tla n belső , szellem i e n e rg iá tó l, ak a ra te rő tő l fűtve pontosan elő készíten i és m egszervezni a z O któ b e ri F o rra d a lm a t. H ogy m indezek közben m iben tá lá lt fe lü d ü lé st, szó rako zást, mi kö­ tötte le p ih e n ésé b e n é rd eklő d é sé t - erről is vall két ta n ú n k . Érd ekelték a m űvészetek. Beethoven szo n átá it h a llg a tv a — nem a k á rk in e k , hanem a kiváló Issay D o b rovenn ek az e lő a d á s á b a n — rajo n g va nyilatkozott az Apassionatáról, „le n yű g ö ző , fö ld ö n tú li” , m ondta ró la, és — ez m ár in k á b b h u m a­ n izm u sára jellem ző — büszke volt Beethoven te h e tsé g é re , a lk o tá s á ra ( G .). Érd e ­ kelte a képzőm űvészet is, D ü rerrő l szóló m o n o g ráfiát o lvasott és b üszke volt az orosz m űvészetre. 34 �A z irodalom p ersze közelebb á llt hozzá, hiszen tu d ju k , külön kötetet teszn ek ki iro d alm i von atko zású cikkei és ta n u lm á n y a i. Ezeket jó l szín ezi, a lá t á m a sztja m indaz, am it ezirányú k ije le n té se irő l G o rk ij jeg yzett fel. M in d já rt e lső ta lá lk o z á ­ suk so rán Az a n y a volt a té m á ju k , s m ikor n éh án y kifo g á st em elt a könyvvel k a p c so la tb a n , G o rk ij pedig a sietség ével m entegetőzött, Lenin n ag yo n h e lye se l­ te ezt a sietsé g e t é s k ije le n te tte : „N a g yo n időszerű könyv” . Iva n V o ln ijró l azt m ondta, hogy a könyve nagyon tetszett n eki, és m ár h arm ad szo r intézked ik a szerző k is z a b a d ítá sa irá n t, d e ü ze n je meg neki G o rk ij, hogy u tazzék el fa lu já b ó l, mert egyszer még m e g ö lik ... V o ln ij azó ta ism e retle n ség b e süllyedt, Tolsztojról és G o rk ij Tolsztoj ta n u lm á n y á ró l m ondott vélem ényét sokszor id é z ik : „ . . . M i c s o ­ d a ó riá s ! Ez aztán a m ű v é s z ... És tu d ja , még mi a c s o d á la to s? H ogy ez elő tt a gróf előtt nem volt ig azi p a ra szt az iro d alo m b an . . . Kit leh et E u ró p á b a n őm ellé á llíta n i? . . . S e n k it." A kezdődő szovjet iro dalom ról is b írá la to t m ondott. G ye m ja n B ed n ij verseit - azo k lén yegét, a g itá c ió s je le n tő sé g ü ke t h an g súlyo zva — n yersekn ek, a z o lvasó után k u llo g ó kn a k nevezte, M a jak o vszk ijró l pedig b iza lm a tla n u l, sőt in g erü lte n nyilatkozott. Nem tetszen ek neki s z ó ú jítá s a i, s G o rk ijn a k a rra az e lle n v e té sé re , hogy M a ja k o vszk ij nagyon te h e tsé g e s, a z id ő re bízta e n n e k eld ö n té sét, d e m in­ d e n ké p p en k ifo g á so lta , hogy a verseskö tetek e g é sz özöne zú d u lt a z o lva só k ra . A m últ p á rtjá ra á llt : „A z egész régi fo rrad alm i iro d a lm a t el kell ju ttatn i a tö ­ m eg eknek, a z eg észet, am i c s a k n á lu n k és N yu g at-E u ró p á b an v a n ” . U tó pisztiku s reg én yek helyett is in k áb b a z o sztá ly h a rc tém áit kív á n ta . ( G .) Érd eke s szín nel g a z d a g ítja a Le n in rő l alkotott képet, hogy B eethoven és Tolsztoj ra jo n g ó ja létére a könnyű m ű fa jt is é lv e zte : egy londoni music-hallban a bohócok, a rtistá k láttán „b o ld o g a n és a tö b b ieket is m ag á va l ra g a d ó a n n eve ­ tett, m inden egyeb et egykedvűen n ézett” , sőt még m ag yarázato t is keresett a bohócok és a rtistá k m űvészetének lén ye g é re, e szté tikai é rte lm é re : „V a n ebben a bevett szo káso kn ak valam ilye n sza tiriku s vagy szkep tiku s értelm ezése , v alam i olyan tö rekvés, hogy ezeket v issz á ju k ra fo rd ítsák, kissé e lto rzítsák, m eg m utassák a dolog lo g ik á tla n s á g á t. N ya kateke rt, de é rd e k e s !" — így jeg yezte fe l sza va it G o rk ij, persze em lékezetb ő l. K ed velt idő tö ltése volt Le n in n e k a sakk. C a p rin B o g d an o vval ült le já ts z a n i, „kö nn yelm ű skö dö tt, s am iko r veszített, m eg harag ud o tt, v a ló sá g g a l elszon tyolo ­ dott, m int a g yere k” , jegyzi fel G o rk ij, m ajd m eg je g y zi: „m é g ez a gyerekes elszo n tyo lo d ása, a k á rc s a k b ám u lato s n evetése - még ez sem bontotta meg je lle ­ m ének összefügg ő eg ysé g é t” - M a ja k o vszk ij pedig Lenin sakk-szen vedélyérő l szó lva, h o z zá fű zi: „h a d v e zé rn e k h aszn o s ked vtelés” . Szívesen horgászo tt Lenin és szeretett sé tá ln i is ( G .). M ár a z e d d ig ie kb ő l is kitűn ik, hogy G o rk ij in k áb b Lenin „m a g á n é le té rő l" , M a ja k o vszk ij pedig in k áb b a közéleti em b erről v a ll. M ég é le se b b e n je le n tk e zik ez a különbözőség a s z ó n o k a la k já n a k b e m u ta tá sá n á l. G o rk ij tu la jd o n k é p p e n c s a k két ízben v illa n tja meg Le n in n e k, a szó n oknak a képét. M int látván yt, ilye n n ek ra jz o lja m eg : „K e zé t elő ren yú jto tta , é s kissé fe l­ em elte, tenyerében m integy m érlegre tette m inden egyes sza vá t, k iro stálta az e lle n fe le k m o nd atait, s e lle n ü k szegezte a m aga m eggyőző á llítá s a it” . Ez a kép 35 �az e lő re nyújtott kézzel szónokló Lenin azu tá n a szovjet képzőm űvészetnek lett — nyilván je le n tő s m értékben G o rk ij e sza va i után — gyakori té m á ja : leg jo bb m eg je le n íté se ta lá n a tb iliszi Lenin téren á lló szobor. Ez a fent m eg jelenített szó n oklat még a londoni orosz pártko ngresszuso n h angzott e l; G o rk ij a testtartáso n és gesztuson kívül Lenin szónoki b e szé d m ó d já ­ ról is ír : ,, Ú gy rém lett, rosszul beszél, de egy perc m úlva engem is, a k á rc s a k a tö bbieket, m ag á va l rag ad o tt a b eszéd e. Először h allo ttam , hogy a p o litika leg b o ­ nyo lu ltab b kérd éseiről ilyen egyszerűen lehet b e szé ln i. Nem p ró b ált ő szép m ondato kat sze rkeszteni, hanem m inden sza vá t m integy tenyerén nyújtotta át, b ám u lato s könnyűséggel tá rva fel a szó pontos é r t e lm é t ... m indez szo katlan volt, és úgy hangzott, m intha ő. Len in , nem m ag átó l, hanem való b an a tö rtén e ­ lem a k a ra tá b ó l m o n d an á. B eszéd én ek zárt eg ység e, n yíltság a és e re je , eg é sz lé ­ nye, am in t az em elvényen á llt — m intha egy kla ssziku s m ű alko tás lett v o l n a . . . " E konkrét képen kívül szól G o rk ij á lta lá b a n is Le n in rő l, m int szó n o kró l: .......... a z em elvényen á llv a , fe jé t felvetve, az e ln é m u lt tömeg fe lé , a z ig azság o t éhező em b erek mohó szem ébe szó rja sza b ato s, vilá g o s s z a v a it". M a ja k o v szk ijn á l lá tju k Lenint, am in t fia ta lk o rá b a n a m űhelyekben beszél a m u n k á so k n a k : „U g y a n a z t e zerszer is elm o n d ta, ha nehezen fogott a beszéd, és m ásn ap ra eg ym ásb a fonta a fe lnyíltszem űek kezét.” A z 1905-ös fo rrad alo m e l­ b u ká sá t követő „b e te g vin n yo g ást” söpri el Lenin „n é h á n y friss, töm ör szó v a l” m ajd ím e a jól ism ert k é p : Lenin 1917. ta v a szá n p á n c é la u tó n á llv a , szó n o ko l: „ E lv tá rs a k ! — s a z e lső szá za k felett ott leb eg ett vezérlő keze, elő re m u t a t v a . . ." A fe llá n g o ló vitáb an pedig „m in t a b a lta , lljic s szava c sa p a z o pportunisták-bogozta cso m ó ra” . . . A m un kások közt, kato n á k közt, szó széken , p á n cé la u tó n á lló , szónokló, a g i­ tá ló Lenin képe G o rk ij és M ajak o vszk ij á b rá z o lá s á b a n m integy betetőzi Lenin külső é s fizika i lén yén ek b e m u ta tásá t. D e vajo n hogyan érzékelteti két v a llo m á s­ írónk a z in d itéko kat, c se le k v é se in e k rúgó it? Lenin p s z i c h i k a i a d o t t s á g a i term észetesen a te stiekke l szem ben döntően h atá ro zták meg é le tú tjá t: em b erfe le ttin ek látszó erő t a d ta k neki, hogy képes legyen testi tö réken ység ével, g yen g eség ével d a c o lv a , szörnyű a k a d á ly o k k a l és e lle n fe le k k e l sze m b eszállva , a győzelm es fo rrad alo m vezérévé e m e lke d n i. G o rk ij is, M a ja k o vszk ij is em líti m esterkéletlen , szívből jövő érzelm i r e a g á lá ­ sa it, v a ló sá g g a l „g y e rm e k i” lelk e se d é sé t ( G .) és izg a to ttság át, am iko r a sv á jci e m ig rá ció b a n é rtesü l a z orosz fo rrad alm i esem ényekről (M .). S ez, a mi egyre c in ik u sa b b v ilá g u n k b a n n a iv n a k tűnő érzelm i tényező páro sul a te lje s e lv sze rű ­ séggel - „m ég szilá rd a b b n a k , még h a jth a ta tla n a b b n a k l á t o m . . . ” — v a la m in t a kifinom ult ta k tik a i é rz é k k e l: .......... nyugodt, kissé hűvös és gúnyos volt, ridegen elu tasíto tta a filo zó fia i b e s z é lg e t é s e k e t ...” (G .). És m ilyen lelki fű tő an yag tarto tta á lla n d ó a n frisse n , á lla n d ó a n készen létben a világ m eg fo rd ító é le tre ? Az az egyedülálló tehetsége, hogy képes volt minden helyzetben minden energiáját a felismert feladatra koncentrálni; ” . . . a ko n g ­ resszus m inden n a p ja új és új erőt ad Le n in n e k, frisse b b é , b izto sab b á teszi, b e ­ szédei m in d e n n ap egyre sú lyo sa b b an h a n g z a n a k ” ( G .) . Fa n ta sztiku s kalóriájú lelki fű tő an yag volt a z , am iről G o rk ij így ír : „T e rm é sze té h e z hozzátartozott a a sze n ved élyesség , ám ez nem a já té k o s h aszo n le ső szenved élye volt, hanem Le n in n e k azt a kivételes lelki frisse ssé g é t m utatta, am ely a b b a n a z em b erben van 36 �meg, aki rendíthetetlenül hisz tulajdon elhivatottságában, aki sokoldalúan és mélységesen érzékeli a külvilággal való kapcsolatát, s hiánytalanul megértette a katolikus világban neki jutó szerepet: a káosz ellenségének szerepét.” Tömöreb­ ben: ez a tulajdonság a „harco s optimizmus” (G .). Energiáinak a felismert feladatra való tudatos koncentrálásához eszköze a magas fokú aszkétizmus. „H ősiességéből csaknem teljesen hiányzik a külső c sil­ logás, hősiessége az O roszországban eléggé gyakori, szerény, aszkétikus áldozatkészség, a becsületes orosz értelmiségi forradalm ár áldozatkészsége, aki rendü­ letlen meggyőződéssel hiszi, hogy a földön lehetséges a szociális igazságo sság: an n ak az embernek a hősiessége, aki az emberek boldogságáért fáradozik, s ezért lemond a világ minden öröméről” . (G .) Ö nm érséklete” gyakran önsanyar­ g atásig ” fokozódott: már említettük, étkezéséről szólva, hogyan osztotta szét az éhinséges időkben neki küldött élelm iszereket (G .). M ajakovszkij m etaforikusa n mutatja be, hogyan végez el Lenin minden szükséges munkát — ak ár a leggépiesebbet is : „Lenin maga is hol fát, hol vasat cipel, és lyukakat tömöget. A cé l­ lemezekből próbálgat, rakat szövetkezeteket, boltokat, t r ö s z t ö k e t ..." V á lla lta a felism erés és koncentrálás okozta bajokat, hiszen a „sok bölcsesség sok bajt okoz” (G .). Aszkétizmusa meg keményítette Lenint: még a legnagyobb nélkülözé­ sek idején is „m intha nem érezte volna e körülmények súlyát és a polgárhábo­ rú vérvihara által ala p já b a n megrendített élet riadalm ait” (G .). Az is hozzátar­ tozott aszkétizmusához, hogy „túl keveset törődött önm agával a hhoz, hogy m agá­ ról beszéljen m ásokkal, lelkének titkos viharairól úgy tudott hallgatni, mint senki m ás” . (G .) Vele született és aszkétizmusa által továbbfejlesztett pszichikai tulajdonsága volt Leninnek, hogy óriási ism ereteit és politikai érzékét a jövő fejlődésére irányít­ va tudott előre látni és tervezni. Tudjuk, hogy az Októberi Forradalom legkedve­ zőbb időpontjának m eghatározása és a Szovjetúnió évtizedes útjának kijelölése mind az ő műve vo lt; előrelátó, tervező képességét G orkij és M ajakovszkij is több ízben kiemeli. Helyenként inkább ösztönösnek érezzük ezt az elő re látást: így G o rkij két olyan esetről is tesz említést, am ikor Lenin azt mondta valakirő l, hogy „velünk tart, de nem a mi em berünk” , egy harm adik esetben pedig így jellem zett előtte v a la k it: „A ffé le talpnyaló. És bizonyára csirkefogó. Egyébként most láttam első ízben, lehet, hogy tévedek” . S nem csak az első két esetben derült ki, hogy Lenin jól megérezte a két ember belső fenntartásait, hanem a harm adik esethez is ezt fűzi hozzá G o rk ij: „N em , nem tévedett: az az ember néhány hónappal ké­ sőbb teljes mértékben igazolta a Lenin adta jellem zést." E képességéről azon­ ban átfogóbb méretekben is tanúságot tett Lenin : „M esszi előre látott, s a tizenkilences-huszonegyes évek szerepéről gondolkodva és beszélgetve, gyakran és csalh atatlan ul megjósolta, milyenek lesznek ezek az emberek néhány év múl­ va . . . " (G .) M ajakovszkij két jelenetet vetít elénk: ez elsőben a tizenhét éves Lenin m egfogadja, hogy kivégzett forradalm ár-bátyját felváltja a harcban és bizonyossággal állítja , hogy győzni fog — a másodikban az Októberi Forradalom éjsza ká ján „elm éje számbavett száz kormányzóságot, terhes volt másfél milliárd lélekkel. Ő aznap éjszaka mérlegre tette az egész v i l á g o t .. . " S olvassuk M ajakovszkijnál Lenin e kivételes képességének egy igen költői m egfogalm azá­ sá t: „ Ő az egész Földet egyben tekintette, látta azt is, am it az idő e ltakar” . 37 �Lenin humanizmusa. Ez több, mint p szich ik ai ad o ttság , több, mint ta ktik ai é rzék, m ás, m int a z az aszkétizm u s vagy a z e lő re lá tó k ép esség . Ez m eggyőződése, m inden p o litikai c é ljá n a k , ta k tik a i h ú zá sá n a k a la p ja . V ilág m é retű te rve in e k és szem élyes k a p c s o la ta in a k ö sszh a n g já t m utatja G o rk ij ta p a s z ta la ta , hogy ,,fá ra d h a ta tla n érd eklő d é st ta n ú sít a világ o n m inden irá n t, s lenyűgözően szelíd az e m b e re kk e l” . Elism eréséb ől kijutott a zo kn ak is, a k ik „n e m d icseke d h e ttek szem élyes roko nszen vével” (G .) H a G o rk ij egy-egy tú lk a p á s e lle n kérte segítség ét, nem fo rd ult elő , hogy „e lu ta síto tta v o ln a ” , s úgy ta p a s z ta lta , hogy a zo k n a k is segít, „a k ik e t e lle n sé g e in e k ta rt” , ha pedig h a rco stá rsa iró l volt szó, „sz in te k ita lá lta é le tü kn e k még leg ap ró b b k ellem e tle n sé g e it is ” : M a ja k o v ­ szkij pedig költői h a so n la to k ka l jelle m zi Lenin h u m a n izm u sá t: „K e m én y, de nem mint egy keleti zsarn o k, ak i e ltip o r a d ia d a ls z e k é rre l. Ő tá rsá h o z em b eri-kedve­ sen h a jo lt. Ő a z e lle n sé g h e z v a s n á l kem ényebben ért e l.” K iem eli G o rk ij, hogy „v ig yá zv a ciró g a tta a gyerm ekeket, különösen és féltő m o zd u la to kkal” — nem te a trá lis a n , a töm eg, vagy a fé n yké p e ző len cse n yilv á n o ssá g a előtt, hanem M oszk­ va környéki lak ó h e ly é n , G o rk ib a n s é tá lg a tv a : s kiem eli azt is, hogy m ár m int a h a ta lm a s o rszág vezető jé n e k, elism erten leg nag yo b b k o p o n yá já n a k is, az em b e ­ rekkel való b á n á sm ó d ja „szívb ő l fa k a d ó ” figyelm esség volt, „ a z eg yen lő em b e­ rek egym ás irán ti szeretete” . Lelket öntött az em b erekb e, mert az volt a v é le ­ m énye, hogy „ a h a n g u la t nagyon fo n to s” ( G .). Tette ezt m ár fia ta lk o rá b a n , helyi m éretekben is : „K o v á csm ű h e ly m élyen oktatni nem re ste ll: a g a zd a egy pe ták ka l többet hogyan fizet? M it tégy, ha m egüt a m ester? H og yan k ap h atsz tő le egy kis te a -v ize t?” (M .) A szem élyes kap cso la to kb a n közvetlenül, egyén ileg m eg nyilván uló h u m a n iz­ mus fölött m indig éltető n ap kén t fénylett a töm egek, az egész em b eriség szo lg á ­ la tá n a k , so rsa m e g ja v ítá sá n a k , fe lem e lé sé n e k nagy, átfog ó h u m an izm u sa . G o rk ij leír egy esetet, am iko r kö zb en járt Le n in n é l egy tudó s, volt táb o rn o k é rd e k é b e n , s Le n in , hogy „re ste lk e d ő öröm ét lep le zze, iró n ia m ögé” rejtve é rd eklő dö tt a tudós közérdekű m u n k á já n a k e re d m én yesség e irá n t, egy m ás esetb en pedig u g ya n c a k tré fá s han gon m o n d ta: „M i m inden orosz és e u ró p ai A rkh im e dészt m agunk m ellé á llítu n k , egyiket a m ásik u tán . s akko r a v ilá g , ha a k a r ja , ha nem, kifordul s a r k a ib ó l!” ( G .). G yű lö lte a szenvedést. „E g y e tle n o lyan em b errel sem t a ­ lálko ztam , senkit sem ism erek, aki a n n yira m élyen és erő sen g yűlö lte, u tálta és m egvetette vo ln a az em b erek sze ren csétle n sé g é t, b á n a tá t, szenvedését, mint Le n in ” — írja róla G o rk ij, fe lh ív a figyelm ünket, hogy enn ek é p pen O ro szo rszág b an volt különös je le n tő sé g e , ah o l egy évszázado ko n á t öröklődő m essian izm us, a sze n ­ ved ésn ek való sá g o s kultusza ülte meg a lelkeket. Len in ezzel szem ben orvosolh a tó a k n a k látta a b a jo k a t, „lá n g o ló a n hitte, hogy a b alsze re n cse nem a lét kiküszöbö lhetetlen a la p ja , hanem olyan n yavalya, am elyet az em b erek kö tele ­ sek és kép esek is e ltá v o líta n i m ag u któ l” (G .). Em lékezetből idézte G o rk ij Le n in ­ nek — nyilván tö bbször is h aso n ló fo rm áb an h allo tt — s z a v a it: „M i m agu n kra v á lla lju k a nép ta lp ra á llítá s á n a k ko lo sszális m u n ká ját, azt, ,hgy a v ilá g n a k m egm ondjuk az é le t te lje s ig a z sá g á t, a népnek m egm utatjuk a ra b sá g b ó l, a nyom orból, m e g a lá zta tá sb ó l az em b eri é leth ez vezető e g yen es u ta t.” Ez volt Len in h u m an izm u sá n a k leg főb b c é lja . 38 �V la g yim ir lljic s Le n in n e k, az O któ b eri Fo rrad alo m e lő készítő jé n e k és vezé­ rének, a szovjet á lla m m e g a la p ító já n a k , a nagy filo zó fu sn a k két nagy író-kortá rsa á lta l m eg rajzo lt képét m utattuk be. M űvészien szuggesztív, é le s vo n áso k kal v ázo lja fel G o rk ij és M ajako vszkij a Len in t jellem ző testi és lelki v o n áso kat, c é lja it, csele kvé sén e k rugóit. S b á r ezeken a részleteken meg a két írásm ű e p ik a i szövetén kívül rendkívül é rd ekes líra i részekkel is ta lá lko zu n k a V. I. Lenin cím ű v isszae m lé ke zé sb e n , meg a Vlagyimir lljics Lenin cím ű p o ém áb an — a szerzők és Lenin szem élyes ta lá lk o z á s a ­ in a k d o kum entu m aival, to váb b á G o rk ij és M ajako vszkij spontán líra i m eg n yila t­ ko zásaival —, m indezek azo n b a n c sa k közvetve, átté tele sen jelle m zik a két írá s ­ mű közös hősét, Len in t. Érd eke sek ugyan, de a kép n é lkü lü k is te lje s. T e lje s, é le s, ta lá ló . Ezért véljü k úgy, hogy ak i a bevezetőnkben em lített nagyszám ú visszaem lékezést, Lenin k ülö nféle nem zetiségű, so kféle ran g ú és ren ­ dű k o rtá rsán ak fe lje g y zé se it vég ig tan u lm án yo zza , az sem k a p h a t jo b b , ponto­ sa b b (le g fe lje b b szé lese b b , de a betűtöm eg fára sztó h a tá sa folytán szétmosódó b b ) képet Len in rő l. Viszo n ylag kevés vo n ássa l é le s képet ra jz o ln i: ezt a m odern m ódszert h asz­ n á lta m ind G o rk ij, m ind M ajako vszkij . . . D o ku m entáció s szövegünkben G o rk ij p ró záját idéztük többször, most M ajako vszkij költői sza va iv a l zá rju k áttekin tésü n ket. M a ja k o vszk ij, mint annyi m ás m űvében is, a z e ljö ven d ő időkhöz keres k a p c so la to t: S ki akkor visszanéz jövőnk távlatából, Lenin feje lesz az első, amit l át . . . N em es D ezső A lenini eszmék ereje K o ssu th K ö n y v k iad ó 197 0 . L e n in re em lékezünk. 1970-ben ünne­ p e ljü k születésének század ik évfo rd u ­ ló já t. „K e v é s em ber élt a Földön, a k in e k em lékét a népek olyan m élyen a s z í­ vükbe zá rtá k , m in t az övét. S ze m é ly i­ sége és életm űve irá n t a népek tiszte­ lete, m in t a világ o t átform áló fo rra ­ dalm i erő, egyre nő.” L e n in neve m a is egyet je le n t a nem ­ zetközi m unkásm ozgalom m al. K o ru n k felad a tain a k megoldásában, szándéka­ inkb an és cselekedeteinkben választó ­ v izet je le n t, hogy a történelem álta l fe lve te tt kérdésekre L e n in ú tjá n h a­ la d v a a k aru n k -e v á la szo ln i. „L e n in re , az ő h atalm as életm űvére em lékezve fig ye lm ü n k egyben azo kra a kérd ések­ re és fe lad a to kra irá n y u l, am elyek ma á lln a k p á rtja in k , országaink, s az im p e ri­ alizm u s ellen küzdő összes népek előtt” . L e n in születésének é vfo rd u ló ját leg­ m éltóbban eszm ei, p o litik a i hagyatéká­ nak m inél igazabb fe ltá rá sá v a l ünne­ p elh etjü k. A z élő L e n in tisztább meg­ ism erését. a le n in izm u s alapkérd éseinek és erején ek világos, egyszerű, s ugyan­ a k ko r á rn y a la t m egism erését segíti elő Nemes D ezső :A le n in i eszm ék ereje c í­ mű alkotása. 39 �A kötet pontos, tudom ányos fogal­ m azását m esterien ötvözi a L e n in re em ­ lékezés szinte szépiro dalm i ihletésű ünnepélyességével.. A z érzelm ileg fűtött em lékezés m eg rajzo lja L e n in életú t­ já n a k elm életi p o litik a i vonatkozásban legszámottevőbb szakaszait, s a törté­ nelm i k o r jelle m ző in ek le írá s á v a l N e­ mes Dezső k ie m e li a le n in i életm ű m ind a m ai napig leg aktuálisab b b ta ­ n ításait. A szerző határozottan je lz i szándékát: L e n in eszm éinek segítségé­ v e l győzelem re v in n i k o ru n k osztályharcát. „B izo n yo s, hogy a le n in i ju b i­ leum , a kom m unista világm ozgalom e jelentős esem énye, Le n in eszm éinek és po litik a i örökségének m élyreható ta n u l­ m ányozása és fokozott hasznosítása h o zzájá ru l a vitato ttt kérdések és fe la­ datok teljesebb tisztázásához. E z pedig a kom m unista pártok további eszmei fejlődéséhez, a kom m unizm us újab b térhódításához vezet.” N a p ja in k a nem zetközi fejlődés szem ­ pontjából legfontosabb kérdései közül Nemes Dezső a két világ re n d sze r h a r­ cán ak a szo cialista rendszer fejlődésé­ nek és a len in izm u sn a k összefüggéseit em eli k i. A z im p erializm u s kato nai fölényének megszűnésével a k a p ita lista és szocia­ lista tábor közötti gazdasági verseny re n d k ív ü li fontosságot kapott. A szoci­ a lista országok gazdasági fejlődése a szo cializm us világ m éretű győzelm ének eg yik fő fo rrá sá vá v á lt. A szerző tö r­ téneti p é ld ák ka l b izo n y ítja , hogy a gazdasági fejlődés hosszabb távon egy­ értelm űen a szocializm us elsöprő erejű d iad alán ak irán yáb an hat, s ez a gaz­ dasági fejlődés a p o litik a i erőviszonyok további eltolódásának alapfeltétele. A szo cialista gazdasági fejlődés len in i elképzelése szerves része a len in i békep o litik án ak . „ A z ú j világ háb o rú e lke ­ rülhetőségének lehetősége m ár létrejö tt, de a háború kiro b b an tásán ak lehetősé­ ge még nem szűnt meg.” Nemes Dezső 40 érvelésében a le n in i békep o litika a k tu ­ a litá sá n a k bizo nyítását a nem zetközi helyzet sokszínű bem utatásával, érté­ kelésével teszi meggyőzővé A történeti és n a p ja in k nem zetközi pr oblém áit tü k ­ röző példák szerves egésszé ötvöződnek, s az olvasóban a békéért fo lytato tt h arc fontosságának tudatát e rő sítik. A I I I . világhábo rú e lkerü lésének fontos feltétele az erőteljesebbbé váló szoci­ a lista tábor o rszágainak im p e ria lista ­ ellenes egysége — a szo cialista vilá g rendszer — m in t önálló állam o k rend­ szere. „ A szo cialista nem zetek és á l­ lam n ak egyenjogúságát szo cialista ta r­ ta lm ú vá teszi a kölcsönös testvéri se­ gítség és a szoros összefogás az im pe­ ria liz m u s e lle n i harcban és az ú j tá r­ sadalom építésében.” N a p ja in k egyik legnehezebb p o litik a i kérdése, u g yanak­ kor a le n in i fo rra d a lm iság próbaköve a szo cialista országok szám ára a — sok esetben a k a p ita lista fejlődésből örö­ költ, gondokat rejtő — p illa n a tn y i nem ­ zeti érd ek és a p ro le tárin tern a cio n a­ lizm u s elvének következetes betartá­ sát igénylő közös érd ek egyeztetése. A z érdekegyeztetés legfőbb területének, K G S T - n b e lü li integrációs tö rekvések­ nek különösen nagy teret szán a szerző. A z együttm űködés lehetőségeit és ered­ m ényeit ko n kré t p é ld ák ka l b izo n yítja. A szo cialista integráció szükségességé­ nek bem utatása kapcsán kie m eli az in ­ tegráció szerepét a k is országok közös gazdasági prob lém áinak szo cialista ta ­ la jró l történő m egoldásában. Nemes Dezső: A le n in i eszm ék ereje cím ű m u n k á já n a k m ásodik része a len inizm us m agyarországi fejlődésének, a fo rrad alm i küzdelem néhány m agyar tanu lság án ak összefoglalása. A m agyar fo rrad alm i m unkásm ozga­ lom nem zetközi összefüggéseinek v iz s ­ gálatában a szerző m integy fo lyta tja , elm életileg összegezi, d id a k tik a ila g f i ­ n om ítja a N agy O któberi S zo cialista Fo rrad alo m 50 éves é vfo rd u ló ja a lk a l- �nep ta rta lm á n a k közös jegyei ala p já n zonyító Le n in -ce n te n á riu m kapcsán k i­ fe jte tt gondolatmenetébe a h azá n k f el ­ szab adu lásán ak 25 é vv e l kapcsolatos legfontosabb és leg aktuálisab b ta n u lsá­ gokat. „ L e n in nevétől e lvála szth a ta tla n az a küzdelem is, am ely M agyarországon fo ly ik a szo cialista fo rrad alo m te lje s felépítéséért, ta n ítá sa i érvé n yesü ln e k a m indennapi tevékenységben és m inden nagy győzelemben, am elyet a m agyar nép a szo cialista építésben k iv ív o tt és am it el fog é rn i.” építi be a le n in i eszm ék győzelm ét b i­ H orváth István né m ából. „ A z 50 éves S zo v je túnió és M agyarország” cím ű tanulm ányában követett feldolgozási módot. A történeti hangvételű feldolgozás k ris tá ly tisz tá n je lz i a m agyar m unkásm ozgalom törté­ nelm ének n a p ja in k szám ára is fontos és a k tu á lis p o litik a i vetületeit. A m a­ g yar m unkásm ozgalom történeténete is b izo n yítja a le n in i eszm ék m egvalósu­ lásán ak g yako rlati lehetőségét, s ugyan a k k o r a lehetőség m egvalósulásának sokoldalúságát. Nemes Dezső a két ü n ­ 41 �szépirodalom Polgár István Hazug kert N apról-napra kékebb a szilva, bízn ak a pulik, gazdagodnak a m éhek, dió csörren a cem entlapra hullva. M enn yivel dúsabb s tágasabb e kert, mint gyerm ekkorom kertje volt. L eng-ring, s bokraiba re jtv e alakod, kom olytalan játék o k ra csábít. Ü lök, plédbe b u rkolózva állig. Nem v a g y a kertben, bokrai hazugok. Elnyertem , am it nem akartam , s elveszítem , mit m ór akarok. 42 �Ádám és Éva — Elszánt napjaim m enthetetlen m egsem m isültek, csontjaim belerop pan tak a gátszakadásba, lábam előtt sárba taposott kalászok. Láng, szívdobogás, vér m u zsikája után hideg a hom lok, s k ih ű lt a verejték , szavak üszke a sárgu lt lapokon, m ankóra roskadt m agabiztosságom . — A Nap s Hold m egvan, mondd hát, mi veszett el? E lv eszett-e eg yá lta lán valam i? — F ehér halántékom , m int tejü v eg égő, b ev ilá g ítja a m agán y éjszakáját, bódult lep kék sérült szárn ya verdes. E lm enekülnék kőtöm b-hallgatásba, vilá gű rb e küldött rakétában töltet, vá rn ék feszes ajk k a l, nem n yú ln ék a fékhez. — C sákán n yal zúznám kőtöm b-hallgatásod, a fék et helyetted én m egrángatn ám . Vedd észre, öklöm m elleden döröm böl, vedd észre, kezem kezed után nyú lt ki, aki erős, abba kapaszkodom ! 43 �Rokkant a parkban M ost m egpihen a b efirkált p adon — dzsungeleiben já rt az o rv halálnak. — B izony, W illie, én n yarg aln ék utánad, de, látod, ez a sebhely fá j nagyon. A kis kölyök szem ében szánalom . De h ív já k m ár, fü tyü ln ek , kiabálnak, s m ár ott is hagyta — építi a várat, em elkedik a tornyos, lá g y halom. l abdát talál eg y fonnyadó bokornál, A z em ber indul, tétován botorkál, lep iszk álja, sután b eléjerúg, de m ajd lero gy a sújtó fájdalom tól — egy sárga arcot lát, m in vér, korom por, és szégyen m arja. M arja, m int a lúg. Találkozás K is ím ítottad kérgesedő arcom s feltám asztottad halottaim at azóta tudom mit csinálok azóta tudom m erre lépek kicsapódott csepp a m indenségből a m indenséggel ú jra egy v a g yo k 44 �Gulyás Mihály Asszony, feketében * Amikor belépett a Nagy-portára, Kondás Istvánnak kezdett valami nem tetszeni. Merő egy lárma volt az udvar, a disznó visított, mintha nyúznák, a baromfiólban a tyúkok veszettül marakodtak. Nyolc óra elmúlt és ezek még mindig ágyban lennének? Megszaporázta lépteit. A konyha tárva-nyitva. Belesett. Mindkét szoba ajtaja nyitva. Beszólt: — Jancsi! Itthon vagytok? Semmi válasz. Erősített hangján: — Erzsi! Itthon vagytok? Csend. Keresztülfutott a konyhán, be a hátsó szobába, úgy tudta, ott laknak. Az ágy vetetlen. Áttrappolt a másikba. Ijedten torpant meg a küszöbnél. Erzsi, talpig feketében, lábán fekete harisnya, cipőben fekszik a dunnákon. Hozzáugrott. Megfogta a kezét. Nagy kő esett le a leikéről. Erzsi keze meleg volt, sőt túlmeleg, szinte égette ujjait. — Erzsi! mi van veled? Az asszony motyogott valamit orra alatt. — Beszélj hangosabban! Mi történt veled? Erzsi kinyitotta szemét, törődött, beteg nézése volt, úgy tűnt, csak néz, de nem lát. Kondás megfogta a vállát, rázogatta. — Az ég szerelmére, Erzsi, mondd meg végre, mi van veled?! — Az a bitang, — suttogta az asszony — az a gazember, megcsalt, össze­ állt azzal a ringyóval. Kondás István orrát romlott italszag csapta meg. — Miket beszélsz?! — hüledezett a férfi — Ne bolnodulj már meg, Erzsi, kihozol a béketűrésből. Kivel állt össze?! — Annussal, Kovács Annussal, azzal a. . . — De hiszen etetni se jött. Hallod, Erzsi?! Etetni se jött! — Biztos megszöktek. Kondás kiszaladt az udvarra. Hirtelen megállt. Erzsi be van rúgva, nem vitás. Ne csináljunk feltűnést, másnak is szemet szúrhat, hogy valami nincs rendben a Nagy-portán: Kieresztette a tyúkokat, magot vetett eléjük, vizet töltött nekik, majd a disznónak is lökött, és már rohant is Annushoz. Mert esett, Annus otthon maradt, mosott, közben dalt döngicsélt. Ugyan­ csak meglepődött, amikor meglátta Kondást. — Hát téged meg mi szél hozott ide? — Semmi. Erre jártam, hát beugrottam.____________ _____ ________________ * A kisregény befejező része 45 �— Akkor ülj is le nálam, nehogy elvidd az álmom! Kondásnak maid kiesett a szeme, úgy figyelt. Annus benyitott egyetlen szobájába. Az ágy bevetve — Mondd, Annus, Nagy Jancsit nem láttad? — kérdezte Kondás olyan zavart hangon, hogy Annus e lképedt. — Megbolondultál, Pista?! Mit keresne nálam Nagy János?! — Nem akartalak megbántani. — szabadkozott Kondás — Felejtsd el, amit kérdeztem! — Felszökkent helyéről — Már megyek is. Ne haragudj! Kihátrált a konyhából. Erzsit még mindig ugyanabban a helyzetben találta. Erőnek erejével fel­ ültette. — Erzsi! Az istent az anyádba, már csakugyan! — káromkodta el magát — Tartsd magad, a szentségedet mert kirázom belőled a lelkedet! — Hagyj engem békén, meg akarok halni! — dünnyögte Erzsi. Kondásnak kiszaladt a száján: — Jancsi halt meg, te szerencsétlen! — Mi?! — tárult kerekre az asszony szeme — Mit mondtál? Erőtlen teste hirtelen megmerevedett, s mielőtt Kondás elrántotta volna a fejét, arcán ütés csattant, ököllel ütött. — Hazudsz! — sikította Erzsi — Hazudsz! — ismételte vészes hangon. Egész testében remegni kezdett. Kondás, lenyelve az ütésgerjesztette felindultságát, sietett visszaadni Erzsi hitét. — Voltam Annusnál. Annus otthon volt. Még az ágy alá is benéztem. — hazudta szemrebbenés nélkül — Jancsi sehol. Annus még fel is húzta az or­ rát, hogy miért nála keresem az uradat. — Hol lehet? — meredt maga elé Erzsi, visszasüllyedve deliriumos han­ gulatába. Hirtelen lepattant az ágyról, mint aki mindent megértett. — A kútban! Nézd meg a kútban. A padon! Felakasztotta magát! Mert megát­ koztam! Jaj. jaj, jaj! — vijjogta eszelősen — Szaladj, még él. Siess! Rohanj! Kondás rémülten iramodott a kúthoz. Belenézett, majd lekapcsolta a hosszúnyelű csáklyát a diófáról és belekotort. Aztán rohant fel a padlásra, utána ki a csűrbe. — Nincs, Erzsi, sehol sincs. De te légy nyugodtan! Hozd rendbe magad"! Megyek a tanácsra. Nem ment, szaladt, egyenest az elnökhöz. — Ide hallgass, Imre! — Beléd meg mi ütött, Pistu, ki bántott? — Ne azt kérdezd! Nagy Jancsit nem láttad? — Nem, mi van vele? — Az éjszaka eltűnt. — Biztos valamelyik vénkisasszonynál van. — Egy tanácselnök ne beszéljen így! Már mindenütt kerestem. — Tudok, amit tudok. — legyintett Kicsi Imre. És elmondta, mit tud. — Marhaság! — Kondás kezdett dühbegurulni — Most beszéltem a fele­ ségével, egy szó sem igaz az egészből. — Hát akkor annak az asszonynak elmentek otthonrul. 46 �— Intézkedj, Imre! — csattant fel Kondás — Itt valami nagy disznóságot érzek. — Gyorsan hadarva elsorolta, mit csináltak tegnap Nagy Jancsival, s hogy este áldomást ittak, és úgy tizenegy felé indult el az ólból. Kicsi Imre megrémült. — Nagy Jancsi mindig az Alsóhidnak szokott járni. Beesett, biztos beesett Várj. telefonálok Lombárnak! — Vette a kagylót, tekert a telefonon — Kicsi vagyok! A rendőrséget tessék adni! Te vagy az, Lombár elvtárs? Nagy Jancsi eltűnt az éjszaka, gyere gyorsan. Az az érzésem, beesett a Kis-Hernádba. Tu­ dod, ő mindig az Alsóhídnak szokott hazajönni. — Én megyek előre — kiáltotta Kondás. Felkapott a hivatalsegéd kerékpárjára és mint a kilőtt golyó. Mire a két hivatalos személy kiért motorkerékpárral, ő már vetkezett. — Ha beesett, a biciklijének itt kell lenni — mondta. A hídnál a víz mély volt, talán három méter. Lebukott egyszer, lebukott kétszer, és már hozta is a kerékpárt. A három férfi megrendült a látványtól. Nézegették a hidat, benéztek a híd alá. — Értem — morogta a rendőr. A front idején a szovjetek hozták rendbe a hidat, s az oszlopokat merevítő gerendákkal kötötték össze. — Pistukám! — szólt a rendőr Kondásra. — Ha már ugyis ott vagy, nézd már végig a gerendákat, nem találsz-e rajtuk hajcsomót, vagy valamit. Semmi. A rendőrés a tanácselnök elindultak a folyó szélén. Kondás magára kap­ kodta ruháit, követte őket. És az egyik kanyarban, a kavicsos fövényen ott feküdt Nagy János, fején éktelen zúzott seb, melyből még most is szivárgott a vér. Óra nem telt bele, ott volt a mentő. Amikor beért a faluba, megszó­ laltatta szirénáját. Egy asszony ugrott eléje, hajszálon múlott, hogy nem gázolták el. Az asszony odarohant a kocsihoz és torkaszakadtából ordította — Hol az uram? Adják elő az uramat! — Asszonyom, legyen észnél! — pattant ki a sofőr a kocsiból. — Menjen előlünk, súlyosan sebesült emberért megyünk. Akkora odaért Kicsi Imre — A tanácselnök vagyok — mutakozott be — Ennek az asszonynak a férjéről van szó. Engedjék beülni, és én is önökkel szeretnék tartani! — Üljenek be! — szólt ki az orvos. A tanácselnök odasúgta az orvosnak: — Doktor úr. Ez az asszony nem fogja kibirni, tessék valami nyugtatót adni neki! Az orvos megkocogtatta az ablakot. Az autó megállt. — Asszonyom, engedje meg, hogy egy injekciót adjak, nyugtatót. / — Tartogassák az uramnak — mondta meglepően csendesen Erzsi. — Akármi van vele, ki fogom bírni. Arca megkeményedett. Az orvos intett, hogy mehet a kocsi. — Miért ide hozták ezt az embert?! — szitkozódott a kis járási kórház főorvosa, amikor megvizsgálta a beteget — A temetőbe kellett volna vinni. 47 �Intézkedett, készítsék elő a műszereket, majd kiment a folyosóra. Egy talpig feketébe öltözött asszonyra esett pillantása. — Ön a beteg hozzátartozója? — A felesége vagyok — mondta Erzsi csendesen, majdnem reményte­ lenül. Hirtelen az orvos szeme közé vágott tekintetével — Nekem ennyivel van ennyim, főorvos úr. Mentse meg az uramat! Ha meghal, vele halok. — Most el kellene hagynia a kórház területét — javasolta a főorvos bizonytalankodó hangon — Tudja, kedves, műtét közben zavarja az embert. . Megérti, ugye? No. menjen szépen, sétáljon egyet a városban, és délután jöjjön vissza! Bár nincs látogatási nap, intézkedem, hogy beeresszék. — Jó, elmegyek — mondta tétován Erzsi. A templom, ahová betért, talán egy kilométerre lehetett a kórház­ tól. Útközben az időt mérte magában. Már pucérra vetkőztették. Már hasra fektették. Most kötik le kezét-lábát. Most. . most. . . Erősen tartania kel­ lett magát, nehogy hangos jajveszékelésbe fogjon a népes utcán. El, el az emberek szeme elől, Isten szine elé, gyorsan, gyorsan! Lelkének emésztő gond­ ját csak vele oszthatja meg A templom üres és hűvös volt. A dohányszínre aszott padsor között lármásan csattogott vasalt cipője. Az oltár előtt lerogyott, valójában nem térdepelt, hanem feküdt, összekulcsolt kezét a szentély felé nyujtva. — Én Istenem! — jajdult fel vérző kétségbeeséssel — Átkom megfogant. Visszavonom, mindent visszavonok. Vedd le verő kezedet uramról, én egyet­ len eemberemből, és tedd rám, nyomoríts meg engem! Vérem tobzódása elvette eszemet. Büntess engem, őt hagyd meg, hozd vissza nekem az élők sorába. Ha meghal, meghalok. Ne vedd el szeme világát, hagyd meg füle hallását, gyönyörködhessen teremtett világodban! Alázatos szolgája leszek, ahogy ren­ delték szent törvényeid, se szóval se tettel bántani nem fogom. Segítsd az orvos kezét, hogy uramat megmenthesse, fogd vissza a lelkét, mit te adtál neki, maradjon. Értsd meg, Teremtő Atyám, bűnöm sziklája alól kiáltok hoz­ zád, nekem senkim sincs, csak ő van, s ha ő nincs, vedd vissza az én lelkemet is! Siettél átkomat megfogadni, most könyörgésem előtt nyisd meg fü­ leidet, küldd szent angyalaidat, vigyázzák az orvos kezét, gyógyítson az a kéz, ne öljön! Ő most születik. . . Órák teltek el, s Erzsi ugyanabban a testhelyzetben feküdt az oltár előtt, meg se mozdult. Többen is betértek a templomba, de amikor meghallották az ismeretlen fekete asszony furcsa beszédjét istenével tétován keresztet ve­ tettek és siettek elhagyni a templomot. Amikor Erzsi megjelent a templomajtóban, be kellett hunynia szemét. A borulás eloszlott, szinte hangja volt a zuhogó napfénynek. Az eleven élet lármásan, vaskos realitásként vette körül, hullámai moso­ gatták szomorúsága szikláit. Kezdtek eszébe ötleni a lét hétköznapi tenni­ valói, felrémlett az otthon, a tárvanyitva hagyott ajtók, a bugyelláris a fehérneműek alatt, a tyúkok, a disznó, talán a villanyt is égve hagyta, azok a piszkos tyúkok megint bemennek a konyhába, felrepülnek az asztalra. Mindez azonban csak röpke fény volt a való világból, jött, pillanatra bevilágította a lét dolgait, s már ki is hunyt, mint cikkanó villámfény koromfekete éjsza- 48 �kában. De a szomorúság kietlen éjszakájában eltévedt vándornak sok, igen sok villámfény kellett volna ahhoz, hogy visszataláljon az élet megszokott ös­ vényére. Erzsit a sírás fojtogatta. Még sose érezte magát ennyire szerencsétlennek. Ura talán már nem is él, s ráadásul szégyennel fektetik sírjába, szégyenből hengergetnek rá követ, mely az ő sötét vízióiból vált ki. Annyira kétségbe volt esve, hogy kívánta, bárcsak halna meg a téeszelnök, halna meg mindenki, aki eddig tud valamit az ő féltékenységi rohamáról, hogy ne terjedhessen tovább hullámverése. Megállt az utcán, tenyerével elfedte arcát, de mert már is szólongatták, — Mi baja. jóasszony, segíthetek? — sietve tovább indult, nem törődve vele, hogy a járókelők utána forgolódnak. Ép eszem, el ne hagyj, jajdult fel rimánkodóan. Lám, a sors, melynek ő indította meg rette­ netes partszakadását, mennyire kimutatja foga fehérét, rosszra rosszat hal­ moz. Hiába, a baj nem jár egyedül! A mendemondák elindultak, felverik a lelkekből a gonoszság furiáit, és mire az ember észbekap, összecsapnak feje fölött a hullámok. S mire Erzsi a kórház elé ért, már nem is tartotta olyan rettenetesnek, ha Jancsi meghalna. Menne utána. Tisztességgel eltemetné, kivenné az összes pénzét a takarékból, s a. legszebb sírhelyet csináltatná, márványkőbe vésetné: Itt nyugszik Nagy János és neje született Juhász Erzsébet. Béke poraikra. . . Erzsi tehát lélekben eljutott a megsemmisülés gondjáig. A tegnapesti elszánás játék volt csupán, bosszúálló kacérkodás a nem-lét távlataival, melyet beragyogott a megtorlás édessége és az erkölcsi felmagasztosulás illuziója. A tévedés bizonysága mindezt elsöpörte, az önvigasztalás fogódzói végérvényesen elszöktek leikéből. Ő a bűnös, egyedül ő, átkait meghallgatta az ég, s mert a tévedés ingoványára alapozta itéletét, őnéki kell elsüllyednie, immár ment­ hetetlenül. A portás nem engedte be. Erzsi hivatkozott a főorvos úrra. A portás is a főorvos úrra hivatkozott. — Asszonyom, férje még mindig nem tért magához, s a főorvos úr arra kéri, egyenlőre ne háborgassa. Jöjjön talán holnap! — Legalább haad nézzem meg! — Kérem, nem engedhetem be. Ne akarjon nekem rosszat, asszonyom! Ha felmegy és a főorvos úr meglátja, én iszom meg a levét, az állásommal játszom — Akkor lefekszek ide! — Erzsi a földre mutatott, olyan mozdulatot téve, mintha máris hanyatt akarna dőlni a felázott talajon. A portás ismerte az embereket. Mennyi mindent megélt már itt, miként ő szokta nevezni, „az élet és halál kapujában” . Látott megőrült férjet, aki bicskát rántva rontott be a kórházba, hogy felnyársalja „a bitang orvosokat, akik csak azon segítenek, aki pénzt nyom a markukba.” És látott meghibbant asszonyt is, akit a kapuban kaptak el, ölében halott gyermekével, haza akarta vinni. Pillanatig sem kételkedett benne, hogy ez az asszony beváltja igéretét. — Mondják meg, ha meghalt, kibirom! — Erzsi a kapu rácsozatába kapaszkodott, ékalakú arcát két vasrúd közé szorította, úgy szólongatta a portást. Hangja élettelenül kongott, olyan kisértetiesen, hogy a portást ki­ verte a veríték. 49 �A kapus könyörgésre fogta a dolgot: — Értse meg, asszonyom, az állásommal játszom, két gyermekem van. — Szóval nem enged be? Akkor legalább adjon egy követ a fejem alá, megszoktam a párnát. A portás rémülten rohant be a portásfülkébe. Telefonált. — Tessék — nyitotta meg a kaput — , de ne csináljon cirkuszt! — Nem fogok cirkuszt csinálni — válaszolta Erzsi. Amikor felért a lépcsőn, két fiatal orvos szegődött melléje, jobbról-balról. Kioktatták: — Nem nyúlhat a beteghez, szólnia sem szabad, csak éppen megnézheti. A főorvos úr egyetlen percet adott. Viselkedjék, ahogy kívánjuk! Ne csináljon cirkuszt! — Nem fogok cirkuszt csinálni — ismételte Erzsi, immár némi méltat­ lankodás keveredett hangjába, hát azt hiszik ezek. ő nem tud viselkedni kór­ házban. . . És amikor a két orvos rámutatott egy valószerűtlen hófehér, gézből gyúrt labdára és mondták, ez az ura, szájára tapasztotta kezét, hogy ne sikoltson. Csak az orra és szája látszott ki belőle, abból is csak annyi, hogy Erzsinek nem kis erőfeszítésbe került visszakövetkeztetni Nagy Jánosra, a délceg fér­ fira, az ő hitves urára. Meredt szemmel nézte a gömbölyded pólyát, majd a pihés plédet, mely mögött kirajzolódott a mozdulatlan test domborműve Hogy-hogy nem. a mozdulatlanság merő ellentéteként, Jancsi eleven robbanékonysága lendült benne lükíető k épsorrá. Az első bál esküvőjük után, a fer­ geteges csárdás, Jancsi izmos karjában repülni érezte magát, lába alig-alig érte a földet, minduntalan felkapta pörgetés közben, és neki esze ágába se jutott, hogy féljen, hogy el is vágódhat a szédületes forgásban. Hogy bámulták őket, az emberek a szemük majd kiesett, s amikor vége volt a táncnak, önkéntelenül csapódtak össze a tenyerek. És Jancsi mit sem törődve a sokadalommal, ölbe kapta őt, és még mindig pörögve, tánclépésben vitte a lócához, könnyedén, mint egy tenyerére vett szivárványos buborékot, tette le anyja mellé a lócára, és anyja duruzsoló kedveskedést hallatott: te bolondos, te, majd kirúgtad a falat. Ugye, milyen szép ember az én Jánosom, édesanyám! — ujjongta ő akkor. És amikor arattak. Erzsi megállt pillanatra a marok­ szedésben, elnézte emberét, akkora rendet fogott, kétannyit, mint más, és apja is rajta felejtette a tekintetét. Ember a talpán ez a Jancsi, becsüld meg, lányom, megérdemli. . . — Menni kell, kérem — súgta fülébe az egyik orvos. Bólintott. Igen, menni kell. Lába görcsbe merevedett, s amikor mozdított rajta, tétován kapott az egyik orvos karja után. Ügy vonszolták ki a kórte­ remből. És Erzsi elindult balra, északnak. Ha kilépek, este tízre otthon vagyok mérte fel a távolságot. Harminc kilométer választotta el otthonától. Az állatba kevés akarat szorult, keveset bír, az embernek nagy az aka­ rata, hát sokat bír, többet az állatnál. Erzsi tegnap óta nem vett magához ételt, ital is elcsigázta. Járása mégis fürgének tűnt, szaporán kapkodta lábát. Ki kell lépni, ha tízre otthon akarok lenni, siettette magát. Száguldó gépko- 50 �csik húztak el mellette, melyek kicsit elgondolkoztatták. Mire én hazaérek, ezek túlvannak a határon és az igazak álmát alusszák valahol. . . Elhessen­ tette az efféle gondolatokat, úgy érezte, az akaratát akarják kikezdtni, az egyetlen erőt erőtlensége szomorú állapotában. Olykor eszébe ötlött, ha gép­ kocsi tülkölt háta mögött, hogy kellene lengetnie karját, az ég szerelmére, vegyenek föl, fogytán van erőm, s félek, összerogyok. . . De nem, őnéki nem szabad. Vezekel, ezzel is vezekel nagy bűnéért, hogy megátkozta urát. Cipőjét is levette, nem azért, hogy kimélje, hanem hogy vezekelése igazibb legyen. Hadd sértse fel a talpát a durva beton, sebezze véresre! Az Úr meg­ látja szenvedését és minden bizonnyal méltányolni fogja, enyhíti majd férje kínját. Ha Erzsi biztosra vehetné, hogy az önmagára kimért szenvedést jó néven veszik az égiek, letérne a betonról is, az út szélére, ahol tüskés kavi­ csok sziszegnek rá, keményen vagdosná lábát, hadd folyjon a vére, csak rövidülne meg Jancsi felépülésének ideje. Ebben azonban nem egészen biztos Erzsi, hát megy a betonon, melyet itt is, ott is mérges törések tarkítanak, s melléig nyilai a fájás, amikor tétován belép. Minden embernek megvan a maga keresztje, ki bokáig, ki térdig gázol a szenvedésben, Erzsinek a fejebúbja se látszik ki belőle. Ha Jancsi megtér kálváriás útjáról, majd csökken­ ni kezd, megapad a szenvedés megáradt folyója, talán egészen ki is szárad, megint jólesz élni. Töviről-hegyire elmondja neki, mit állt ő ki a féltékenység beteges dühöngésekor, semmit se hallgat el. hadd lásson tisztán. Biztos nevet egy jót, és mondja majd círogató kedveskedéssel, te, te, bolondos, te, hát kell is nekem más. . . Így lesz, biztos így lesz, reménykedett Erzsi, s fáradt a r ­ cára megnyugvás sugárzott bensejéből. Ez a nehéz út ő érte van, Jancsiért, hogy megint érdemes legyen várni az éjszakákat és a nap feljöttét. Akik pedig látták a mezitláb talpaló, feketeruhás asszonyt kezében a cipővel, jókat mulattak. A surranó gépkocsik távoli utasai a magyar parasz­ tot, e táj egzotikumát látták benne, s ha nem röstellték volna, nem annyira sietős az útjuk, talán ki is szállnak, hogy fülig szaladt szájjal lencsevégre kapják. Lám, testét már finom kelmével fedi, de talpát kevésbé szánja cipő­ jénél. Óh, milyen mulatságos! Az alkonyat gyorsan jött, s annál gyorsabban, Erzsi minnél inkább ma­ rasztalta volna a napot az égen. Megpróbált szaladni is, legalább addig tar­ taná magát a nap az égen, amíg elhagyja azt a bokros részt, melyben már fészket rakott a sötétség, s ráömleni látszott az útra. Be kellett azonban lát­ nia, hogy ha tempóját gyorsítja, a fáradság szinte felrobban izmaiban és erőnek erejével arra kényszeríti, hogy leüljön. Azt pedig tudta, leülnie nem szabad, abban a percben elnyomná az álom és talán sose érne haza Talpon kell tehát maradnia, lába mintegy magától viszi előre, megy, megy, megy, mert ezt a parancsot kapta. Amikor elérte faluját, azt mondta: az Úr irgalmas volt hozzám. . . Fel­ húzta cipőjét, nehogy félreértsék az emberek a dolgot. Mert mi más juthana eszükbe a kézben hozott cipőről: a büszke Juhász Erzsi félti a cipőjét. . . Fájt a lába a cipő szorításában, talpa égett, s az volt az érzése, mintha víz került volna cipőjébe, lucskosan sikos volt. Talán a vérem, gondolta, de való­ jában nem bánta, inkább valami örömféle tétovázott benne, hogy ki tudott tartani szándéka mellett, a vezekelés sikerült. 51 �Alighanem elmúlt már tíz óra, mert egy lélekkel sem találkozott; amit persze csöppet sem bánt. Egyenlőre senkire se kíváncsi. Senkire? tűnődött el hirtelen Erzsi, bár már úgy érezte, jártányi ereje sincsen, talán hazáig se birja elvonszolni magát, elhatározta, bekopogtat a téeszelnökhöz. Az elnök kuckójában volt már, s olyan szemeket meresztett Erzsire, mintha kisértetet látna. Az asszony megroskadva, fáradtan dőlt az ajtófélfának. — Ugye, senkinek se mondta el, hogy itt jártam éjszaka? — Erzsi hang­ jában kétségbeesés verdesett. Elsiratta magát. — Semmi se igaz az egészből. Tudja, maga is tudja már, miért nem jött haza az uram. Én meg azt hittem. . . Jaj, ugye, senkinek. . . Harsányi kihúzta magát, arca elkomorult. — Hát mit gondol maga rólam, Nagyné, mi vagyok én, valami pletykás­ szájú vénasszony?! Legyen nyugodt, senkinek se szóltam az esetről. — Az isten is megáldja érte — Majd két nap óta megjelent Erzsi arcán a mosoly, először jelent meg, átgázolt fáradtsága ráncai és megült magának ott. — Az ura? A mosoly elröppent, mint fészkéről felvert madár. — Talán megmarad. Erzsi kifordult az ajtón. Az elnök nézett utána és csóválta fejét. Már-már lerogyni lett volna kedve Erzsinek, hanyatt feküdni a földön és aludni, aludni, mint még soha, mélyen, álomtalanul. Akaraterejének utolsó morzsáit fogyasztotta, s ha nem ötlik fel tudatában a levél, az az átkozott levél, talán nem ér el hazáig. Lába hirtelen, egyik pillanatról a másikra nyerte vissza ruganyos mozgékonyságát. A kutya vad örömmel vetette rá magát, majd ledöntötte lábáról. Menj, ripakodott rá. Benyitott a konyhába, felkattintotta a villanyt és egyetlen ugrással az asztalnál termett, kirántotta a fiókot. A levél ott volt, érintet­ lenül. Harsány kacaj szakadt ki Erzsiből, olyan erőteljesen, a kutya azt hitte, méregből és rá kiabál. Lesunyta fejét és kiódalgott a konyhából, mintha mon­ daná: lőttek a vacsorának. . . Erzsinek már nem volt ereje, hogy a kezével tépje össze a levelet, foga közé kapta, rágta, őrölte, az öröm elvadult mámo­ rában teste meg-megvonaglott. A sarokban álló szemetes vödörhöz tántorgott és beleköpte a szecskára rágott papírgalacsint. Aztán becsukta az ajtót, leol­ totta a villanyt, és részeges dűlöngéssel bebotorkált az első szobába. A kint­ ről beszűrődő világosságban felfehéredett a megbontott ágy. Szinte letépte magáról a fekete ruhát, a földre dobta, és hanyatt zuhant az ágyon. Egy hét telhetett el, amikor — főorvosi engedéllyel — rendőr telepedett Nagy János ágyához. — Elég erősnek érzi magát ahhoz, hogy vallomást tegyen? Nagy János a szemével intett igent. — Kétség nem férhet hozzá, hogy baleset történt — kezdte a rendőr. — Az éjjeliőröket kihallgattuk, ön két decinél több tömény alkoholt fogyasztott, mielőtt az istállóból távozott. Nagy János arcán mosoly jelent meg, amit a rendőr annak tulajdonított, hogy töménynek mondta a pálinkát — hol van manapság pálinka a kocs­ mába. . . A rendőr visszamosolygott. 52 �— Jó, jó, Nagy János, ezen ne vitatkozzunk, pálinka az pálinka, maga meg éhgyomorral volt, és az ilyen pálinka is kikészítheti az embert, annyira legalább, hogy az egyensúlyát tönkretegye. Maga, ugye le se szállt a kerék­ párjáról, egyenest nekivágott a hídnak, talán éppen belehajtott a szakadékba. Mert bátor az ember és felelőtlen, ha van a fejében, és puff, az alsó, mere­ vítő gerendák elbántak a fejével. Mit mosolyog? Nagy János intett, hogy hajoljon közelebb, és elmondta a valót. A rendőr arcán bosszankodás felhőzött. — Szándékos emberölés kisérletéért majdnem annyi jár, elvtársam, mint a ténylegesért. Ezek szerint magát el akarták tenni láb alól. De miért, ember, miért?! Beszéltünk a vezetőkkel, több téesztaggal. Azt mondták, magának nincsenek haragosai, legalábbis nem olyanok, akik ilyesmire ragadtatnák ma­ gukat. Vége azoknak az időknek, amikor egy szimpla sértésért agyonvágtak embereket, legalábbis ez most a gyakorlat. Haragusznak, haragusznak, nem köszönnek egymásnak egy ideig, aztán fátylat borítanak a dologra. No, szóval, Nagy János, tíz percet engedélyezett a főorvos elvtárs. Tartja magát az előbb elmondottakhoz? Viszont akkor a nyomozás folytatása érdekében el kell mondania, kire gyanakszik. Gyanakszik valakire? — Baleset történt — suttogta Nagy János. A rendőr megkönnyebbült mosollyal távozott. Egy ügy lezárult, ad acta tehető. Nagy János szomorú lett, úgy érezte, cserbenhagyták, az igazságszolgál­ tatás — talán kényelmességből, vagy mert a látszat olyigen egybevág egy felté­ véssel — futni hagyja a tettest. És ha beköpi azt a vén gazembert, akkor mi van? A körülmények ellene szólnak. Megártott neki a pálinka. Kész. Szeren­ csétlenségére, éjszaka esett, minden nyomot eltüntetett. Jól kieszelte a bitang. Beesett a hídról. Kész! Kész! Kész! A láza felszökött. A főorvos dühöngött, szidta a rendőrséget, hogy csak tetézi a bajt, alig ránotta ki a halál torkából ezt a szerencsétlent, máris rá­ szállnak, felizgatják és tessék. Nagy János félrebeszélt, folyton azt ismételget­ te: kész, kész. . . Néha úgy tűnt, mintha valami nevet motyogna. A fő­ orvos közel hajolt a beteghez, fülelt, hátha valami fontosat tudhat meg, ami­ vel visszahathatna rá, a lelki erőt doppingolhatná benne. A düh erőfeszíté­ sét fedezte fel a lázas arcon, fogát csikorgatta, keze ökölbe merevedett. A főorvos tisztán, kivehetően hallotta: megölöm. . . Elgondolkozott, lehetséges lenne, hogy nem baleset áldozata ez a férfi? Ahogy leírták előtte a baleset körül­ ményeit, pillanatig sem. kételkedett benne, hogy a pálinkának köszönheti vesztét, annak az átkozott pálinkának, hiszen a vérében is jó adagot talált. De hátha mégse, a világ nagy és kiismerhetetlen, s a bosszú határtalan. Talán megbujt valaki a hídon és belökte, vagy talán le is ütötte. Igen magasról kellett esnie ennek az embernek ahhoz, hogy fején ekkora törés keletkezzék, vasból van ennek a feje, bizonyisten, vasból. . . Várj sorodra, Csontos, kiirtlak, hallotta megint érthetően. A főorvos tollat rántott elő, feljegyezte a nevet. Izgalom kerítette hatalmába. Ennek fele se tréfa, itt valami bűntény lappang, melynek esetleg éppen ő jöhet nyitjára. Nyugtatót adott a betegnek. Nagy János arcáról csakhamar eltűnt a feszültség izomrángása, mely a fogak harapómozgásából származott, összeszorult ökle kiengedett. Lélegzése rendessé Vált. A főorvos utasította a helyettesét, tartsa szemmel Nagy Jánost, és leszaladt 53 �a portára. Arra volt kíváncsi, mikor hagyta el a rendőr a kórházat és merre ment. Az állomásnak láttam menni, mondta a portás. A főorvos órájára nézett. Fél óra és itt a vonat. No, gyerünk! Beugrott kocsijába és az állomásra hajtott. A rendőr kint ült egy padon, cigarettázott. Felpattant, amikor meglátta a feléje tartó orvost. — A beteg érdekében tudni szeretném, mit vallott — tért azonnal a tárgy­ ra. — Gondolom, nem titok — fűzte hozzá sietve. — Szimpla baleset — nevette el magát az őrmester. — Igaz, mondott vala­ mit, hogy fejbe verték, de hát tudja, hogy van. Blamás bevallani, hogy berúg­ tunk és püff. Szégyenli az ilyesmit az ember. A végén fel is adta a mesét. — Köszönöm, csak ennyit akartam tudni. A főorvos visszament a kórházba, elővette noteszát és háromszor egymás­ után aláhúzta a betegtől halott nevet. Meg mert volna rá esküdni, hogy itt van a kutya elásva. . . Elhatározta, ha lesz egy kis szabadideje, kimegy, megnézi azt a hidat, eshet-e onnan ekkorát egy ilyen ember, egy vasfejű magyar, és annak is utána­ néz, ki az a Csontos. Elmúlt egy újabb hét. Nagy János jobbacskán volt, s a főorvos igen-igen mosolygóképpel leült ágya szélére. — Hogy vagyunk, hogy vagyunk? — Köszönöm, főorvos úr, jobbacskán, de azért az a piszok darázs. . . — Ne féljen, az a darázs már csak zúg, de nem csíp. kihúztuk a fullánkját. — A bögyörője még nem mocorog? — nevette el magát a főorvos. Nagy János elpirult. — Hova gondol, főorvos úr! A főorvos nevetett. Micsoda fickó, gondolta elismeréssel, már ötven éves és még mindig tud pirulni, ilyen enyhe malacságért is. — Nem tréfából kérdeztem — fordította komolyra a szót — az ilyesmi a legbiztosabb jele annak, hogy rendben mennek a dolgok — Hirtelen gondolt egyet és a tárgyra tért — Megnéztem azt a hidat — füllentett — . és én hiszek magának. A gerenda, melyre állítólag maga esett, eléggé korhadt állapotban van, tudja, a víz tavaszi áradások idején eléri és sokat málasztott rajta. Már ott van huszonkét éve. A beteg felnyögött, arca hirtelen megváltozott. — Terhes ez a téma? — kérdezte ijedten — Kérem, már is abba hagyom. Rosszul érzi magát, Nagy János? — Baleset történt, főorvos úr — dünnyögte a beteg kényszeredetten. Az orvos megfigyelte, hogy a beteg arcán ismét megjelentek a fogak harapómozgásából származó izomrángások, ökle is megmerevedett. — Hozzak nyugtatót? Szóljon, Nagy János, hozzak? A beteg keze megrándult, majd lassan elindult arca felé, végigsimogatott homlokán. — Csak gyógyuljak fel. én majd mindent elintézek — szaladt ki a beteg száján, de abban a pillanatban észbekapott, hogy elszólta magát. Tekintetét a főorvos arcára függesztette, nem volt nehéz észrevenni, hogy most erősen gon­ dolkozik. Amikor ismét megszólalt, arcát pirosság öntötte el, — Magam fogom lebontani azt a hidat, 54 �A főorvos legszivesebben elnevette volna magát, tudta, hazudik páciense, valamit erőnek erejével elhallgatni igyekszik előtte de mert nem merte tovább feszíteni a húrt, átvette a témát, közönbösen mondotta: Azt bizony jól teszi, Nagy János, nehogy mások is lezuhanjanak. Tudja az ördög nem alszik. • — Az nem, a guta üsse meg! — morogta a beteg, belemarkolva a plédbe. Az orvosnak úgy tűnt, a foga is összecsikordult. Erzsi hét óra körül ébredt. Az álom és ébrenlét senkiföldjén furcsa kép­ zetek rajzottak fejében, a hangok, a külvilág jelzései ezekhez a különös, béke­ beli képzeletekhez kapcsolódtak, miként a napfény is, mely a tárgyakon meg­ törve ünnepi hangulatot árasztott. Vasárnap van, minden bizonnyal vasárnap, amikor kicsit lustálkodhatnak, elheverhetnek az ágyban. Jancsi ott van mellette, még húzza a lóbőrt. duruzsoló horkolását is halja. A békés huszonhat év foly­ tatódott Erzsi tudatában, a megrendítő két nap drasztikus valósága nélkül, álomból maradt könnyed derű lebegett fölötte. Valahol, túl a falakon mézédes zene csordogált, kétökölnyi rózsák szétsóhajtották szirmaikat, virágportól maszatos méhek dongtak a kiskertekben, végezték dolgukat. Erzsinek az motoszkált a fejében, milyen jó élni, részese lenni ennek az idegnyugtató édennek. Teste a nász kielégült fáradtságában pihent a párnákon. Szeme félig nyitva volt. Hirtelen ült fel, hirtelen és váratlanul, a becsapottak és r útul kijátszottak ingerült méltatlankodásával meresztette szemét arra a helyre ahol az imént, percnyi múlt távolában még Jancsit vélte. A párnák érintetlen pufóksága gonosz fintorra váltott. Óh, istenem! Jancsit az ő átka repítette ki az ágy puhaságából, az édenből, s lökte a gerendák nyaktörő szakadékába. Hiánya elviselhetetlenül üressé tette. Keze Jancsi fekhelye fölött repesett, mint bűvész keze a mutatványos kalap ürege fölött, imát mormolt Erzsi, lelke ingatag varázsszavait. Add, uramisten, hogy egyszer, csak egyszer az életben még itt legyen mellettem, akkor elhiszem, hogy megbocsájtottad vétkemet, melyet őellene cselekedtem. . . Az urát látta Erzsi, egy pontba szűkült tekintetének fókuszában megjelent a hófehér gézlabda, mintha lenne jéghideg hóember feje, orra tömpe sárga­ répából, szájának fekete mélyedése széndarabból. Ennyi maradt az ő délceg em­ beréből. Ha legalább hihetné, hogy gonosz ármány tört életére, tőrbe csalták és leütötték. Óh, az nagy megkönnyebbülést hozna az ő lelkének, elhihetné ma­ gával, hogy nem a megfogant átok sujtott le rá. Mint már többször is az elmúlt kétszer huszonnégy órában, Erzsit most is napi teendői mozdították ki vívódásának holtpontjából. Amikor talpára állt, hallhatóan felszisszent és visszahuppant az ágyra. Oldalvást lesett lábára. Puffadt volt, talpát domborúra fújta a dagadás. Ismét ráállt, s a szemét is behúnyta, annyira fájt. Lépett néhányat. Mintha megannyi tüske tört volna tal­ pába. Összevágta a fogát. Sebaj, majd bejáródik! A papucsot szedte elő, az elég­ kényelmes, dagadtan is befér a lába. Már megetette a disznót és a tyúkokat, amikor Kondás látta feltűnni a kapuban. — Este itt jártam, elintézni a jószágot — mondta zavartan. — Köszönöm, Pista! — Erzsi hangja elesettséget árult el. — Jancsi? — kérdezte aggodalmasan Kondás. 55 �— Tán megmarad — Az asszony elsírta magát. Sietős mozgékonysággal hokedlit tett a konyha közepére, a kelleténél jóval tovább törülgette, aminek értelme aligha volt, hiszen Kondás az istállóból jött, kopott gúnya volt rajta. Kondás nem is a hokedlira ült, hanem a küszöbre, hátát nekivetve az ajtó­ félfának. — Jancsi erős legény — próbálta vigasztalni Erzsit —, nem hagyja magát egykönnyen leteríteni. Meglásd, Erzsikém, olyan lesz, mint volt, mint a vas. Ha láttad volna, hogy kaszált! — Kondás hangja felszárnyalt — Még ő noszo­ gatott engem, hogy nyomjuk a gombot. Hát hallottál már ilyet, Erzsi?! Nekem kaszál, nem magának, és nyaggat, hogy ne a szám járjon, de a kezem. Nem fizetségért tette, fizetségért ennyire nem töri magát az ember. Jó cimbora a Jancsi, az isten áldja meg a jó természetét, Meglásd, Erzsi, nemsokára hazajön, búcsúkor a bálban úgy megtáncoltat, mintha misem történt volna. — Búcsúkor! — sírt fel Erzsi. Kondás észbekapott, a búcsú valóban még messze van július végétől október első vasárnapjáig, de hát akkora seb volt Jancsi fején, idő kell hozzá, amíg beforr. — Sose búsulj, Erzsikém — mondta sietve — , meglásd, olyan hamar el szalad ez a két hónap, észre se veszed. Az asszony vigasztalan maradt, miközben mosogatott, válla meg-megrázkódott a sírástól. — Enni kér a gyomrom — dünnyögte Kondás, és fel akart tápászkodni. — Maradj még, Pistu! — Erzsi olyan ijedten nézett rá könnybe lábadt szemével, Kondás egyből megértette: nehezére esik most egyedül maradni. Visszaereszkedett a küszöbre. — Készítek valamit — szólt Erzsi, kezefejével megtörülve szemét — Mit ennél meg? Süssek tojást? Van még egy kis kolbász is. Megyek a kertbe, szedek paradicsomot, paprikát. — Látom, ti még nem bolti kenyéren éltek — mondta, két harapás között Kondás. — Jancsim kedvéért van ez is — válaszolta Erzsi — Tudod, annyira meg­ szokta az én sütésemet. Csak hát ma már a liszt se az igazi, mióta nem őrölnek. Beviszi az ember a jó buzát és adnak helyette cserelisztet. A frász tudja, honnan hozzák, néha olyan szalonnás belőle a kenyér, lökjük a disznónak. — Huncut az állam — nevette el magát Kondás — Beszedi a jó magyar buzát, nekünk meg holmi francia vagy kanadai liszttel szúrja ki a szemünket. Azt mondják, egy mázsa magyar buzáért két mázsa kanadait adnak. — Lehet — bólintott Erzsi — Kettecskén vagyunk — folytatta — , nekünk egy hétre elég egy kenyér. Nejlonzsákban tartom így is, ki ne száradjon mert akkor már az én Jancsim zsörtölődik, hogy ha rágós. A kenyér az legyen foszlós, etesse magát. Összefogtunk a szomszédokkal. Egy hónapban egyszer kerül rám a sor, akkor én fűtök be a kemencébe. Így egyeztünk meg. — Mostanában elég jó a bolti kenyér, mióta a nyakuk közé csördítettek a pékeknek. Úgy hírlett, kiloptak belőle valamit. Nem is tudom, mit lehet ki­ lopni a kenyérből. — Biztos krumplit tettek bele többet, a lisztet meg eladták — találgatta Erzsi. 56 �— Nem tudom, én ehhez nem értek — csámcsogta Kondás. — Galamblevest főznék Jancsinak — mondta Erzsi elgondolkozva — Azt megeheti, nem gondolod, Pistii? — Az jó a betegágyas embernek az egykettőre rendbehozza. — Nektek van kis galambotok, Pistu? — Amennyi csak kell. — Ha a miénk elfogy, mennék. Nem isten nevében kérem, megadom az árát. — Ejnye, Erzsi, ejnye! — csóválta meg a fejét Pista — Hát azt hiszed, el tudnék én fogadni érte pénzt? Ha Jancsi nem a cimborám volna, csak ismerő­ söm, akkor se. — Minden nap galamblevest fogok neki vinni, amíg csak rá nem ún — mondta Erzsi, maga elé ejtve tekintetét. — Talán én is hibás vagyok, hogy így járt Jancsi — mondta Kondás, lehorgadt fővel — Elfáradt ugye, s így a pálinka is hamarabb megártott neki. — Ne beszélj bolondokat, Pistu! — Erzsi hangja elgyötörten kongott — Egyedül én vagyok a hibás, megátkoztam. Kondás legyintett. — Hagyd már ezt, Erzsi, legkisebb dolga is nagyobb annál a jóistennek, hogy a te átkaidra füleljen. — Nem vigasztalsz meg, Pistu, ne is fáraszd magad. Tudok, amit tudok. Az isten azzal büntetett, hogy meghallgatta kérésemet. Én már sose leszek a régi, hidd el azt nekem, talán már akkor se, ha Jancsim olyan lesz, mint régen. — Ez az úri nyavalya is most kezd elharapózni az asszonyok között. Félté­ kenység! — Pista meglengette a karját, pufók arcára méltatlankodó ráncok ve­ rődtek — Biztos a moziban tanultátok. — Nehéz a felfogásod — jelentette ki Erzsi a sértés legkisebb szándéka nélkül — Ti, emberek, könnyen beszéltek. Alig látszik rajtatok az idő múlása, de mi? Hajaj, Pistu, mi hamar tönkremegyünk. — Lelépnék — mondta tétován, Kondás. — Ha nem tudsz maradni, nem tartalak vissza. Jó volt, hogy itt voltál, legalább volt kivel beszélgetni. Gondoltam, írok a lányomnak, jönne haza De hát dolgozik az is, nem akkor jön, amikor akar. Mit gondolsz, megírjam neki, hogy járt az apja? — Őt is idegesíteni?! — vont vállat bizonytalanul Kondás — De hát mégis. . . — Ahogy gondolod. — Pista túllépett a küszöbön, állt kicsit, aztán vissza­ fordult — Mondd meg Jancsinak, sokat gondolunk rá. az egész családommal. No, isten veled, Erzsi! — Isten veled, Pista! Erzsi az órát kereste tekintetével, négyet mutatott. Állt. Beszaladt a hátsó szobába, bekapcsolta a rádiót, és olyan tempóra fogta magát, mintha már ki­ futott volna az időből. Még csak az hiányzik szegény fejének, hogy lekésse a vonatot, sohase bocsátaná meg magának. Olyan tésztát gyúrok neki, amilyent szeret, tiszta tojásból, hogy ropogjon a foga alatt. Bárcsak már ehetne. Ez a jó leveske meghozza az étvágyát, biztos meghozza, s talán a kötést is leveszik a szeméről, mire odaérek. . . Erzsi a 57 �reménykedés felé rendezte gondolatait, erőnek erejével, nehogy ismét elural­ kodjon rajta a szomorúság, mely semmittevésre szeretné kárhoztatni. A szomo­ rúság önmagából táplálkozik, nem kelhet ki belőle csak a tehetetlen egyhelybenülés elesettsége, ölbetenni a kezet és meredt szemmel bámulni a semmibe. Mi is az a semmi? Olyan veszett egy szorzó, mely mindent a maga képmására változtat, minden szorzandót megsemmisít a bánat szomorú állapotában. A fontos lényegtelenné válik. Tíz óra volt. Erzsi ijedten ráhajtott. A legszebb, lány korában hímzett asztalkendőt kereste elő, orrához emelte, nincs-e penész-szaga. Kibélelte vele a kosarat. Ekkor jutott eszébe, a leves kihűl, mire odaér. Átugrott a szomszédba, a hőpalackért. A kannaszerű üvegedény egy literes volt, belefért egy galamb, meg a leves. A másik kettőt egy szilkébe tette petrezselymes krumplival. A maradék levest ő ette meg. Igen jólesett neki. Adja isten, hogy Jancsinak is jól­ essen! A legdrágább fekete ruhája gyűrötten hevert még mindig a földön. Felvett egy másik feketét. Gondosan rendbehozta magát, cipőjét kifényesítette, és bele­ gyömöszölte még mindig dagadt lábát. Fájt. Nem baj, hadd fájjon. Aztán bele­ kotort a fehérnemű alá. Ott volt a buksza, miért ne lett volna ott? Tudta, mennyi van benne, jóval több kétezernél. A városban majd vesz egy kopertát, a kórháznál van egy bolt, biztosan árusítanak ott ilyesmit is. Megvárja a buszt, dagadt lábával nem gyalogolhat, gondolta. Aztán lemon­ dott a buszról. Elő szokott vele fordulni, hogy valami oknál fogva nem érkezik idejében. Gyerünk, a legbiztosabb a lábusz. Sietve ment, hogy elvegye az em­ berek kedvét a kérdezősködéstől — siető embert nem illik kérdésekkel zaklatni. De azért csak rákiabáltak innen-onnan. Hogy van Jancsi? Megvan, hálistennek megvan. . . Amikor elhelyezkedett a vonaton, le akarta húzni cipőjét. Aztán hirtelen meggondolta magát, megint rossz lesz felhúzni, hadd szokjon a szűkösséghez, menjen össze, tegnap alaposan széttaposta. Kényelmesen megült magának a sarokban, a puha bőrülésen. Tervezgetett. Ha már odaadtam a pénzt, megkérem a főorvos urat, hadd hozzak minden nap ebédet az én Jancsimnak. Nem fogok cirkuszolni, már nem fogok, ne féljenek tőlem. Az én főztömtől hamarabb fel­ épül, majd meglátják, szemlátomást javulni fog. Én mindent az égvilágon fel­ áldozok az uramért, nekem csak ő van, neki csak én vagyok. . . Nem vette észre, hogy aki csak láthatja, előlről és oldalról, le nem venné róla a szemét, nézik, nézik. A szomorúság vakrozsdája ette be magát Erzsi arcába, olyan volt ez az arc, mely már réges-rég elszokott a mosoly napsüté­ sétől, állandósult rajta a bánat borongása. Bármerre vette tekintetét, valójá­ ban nem látott semmit, befelé néző, gondokba feledkezett tekintet volt az övé, a kintvaló világ nem tudta felkelteni érdeklődését. Jaj, csak valaki szólna hozzá, indulna beszélgetés valami közömbös témáról, mondjuk az időjárásról. Bár kapálás óta nem mozdult ki otthonról, pontosan tudja a határ állapotát. Elkélne már az eső, kívánja a krumpli, különösen a kukorica, most hizlalja a csövet. Nem szól senki Erzsihez, csak bámulják, s arcuk kezd hasonlítani az övéhez. Ennyire ragadós lenne a bánat? Végre! Már csak egy megálló. Fészkelődik, megfogja, meg elereszti a kosár fülét, majd újra megragadja, aztán ölébe ejti kezét, tördeli, ropogtatja az ujjait. 58 �Ügy tűnik, felhalmozódott feszültségei menten felreb b en tik az ülésről és kiszáll az ablakon, megelőzni a vonatot. Ujjai arcán kaparásznak, nyomogatják nap­ barnított bőrét, majd a homlokát dörzsöli kezefejével. Lehunyja szemét, de rögvest felpattantja, mert látja a hóemberfejet. Istenem, istenem, suttogja, csak már ott lennék. — Az ember?! — szólítja meg a szomszéd. Rámered. Nem, ő nem ilyen témát akart. Kérdezzék az időjárásról, hogy maguk felé se esik?. . . De ne ezt, erről nem hajlandó beszélgetést engedni se ismerőssel, se vadidegennel. Felkapja a kosarát és kihurcolkodik a peronra. A válasz nélkül hagyott férfin nem látszik megütközés. Biztos az ura, végve­ szélyben lehet, hogy ennyire odavan szegény. . . Egy taxit lát az állomás előtt, moziból tudja, hogy ha ég a lámpája, szabad. Nem kérdez semmit, csak beül és már mondja: is Kórház! Hangja ingerülten siettető. A taxisofőr fanyalog. Itt van, kérem, egy köpésre, mi az istennek oda autóval menni, egy nagyobb utat szalasztok el maga miatt. . . Kap egy huszast, csak siessen, vág vissza Erzsi. A gépkocsivezető arca megenyhül. — Jónapot kívánok főorvos úr! — Maga az, Nagyné? Foglaljon helyet! — Hogy van az én uram? — Ne féljen, asszonyom, meg fog gyógyulni. Pompás feje van a maga férjének, nem is vasból, egyenest acélból készült. — Már magához tért? — Igen. — És mit mondott, amikor magához tért? — Önt Erzsébetnek nevezik? — Igen, főorvos úr — öntötték el a könnyek Erzsi szemét. — Hát magát hívta. Erzsi, Erzsikém. Szószerint ezt mondta. Az asszony fennhangon zokogott. Arcán, megtépázott tekintetében mosoly verdesett. — Jancsikám, én édes uram! — jajongta küszködvén könnyeivel, melyek el akarják mosni az ő kínnal megszolgált örömét. De nem bírt velük, záporoztak szeméből. — Az isten is megáldja, főorvos úr — szipogta. Bejött egy fiatal orvos, főnöke széket mutatott neki, és vigasztalta az asszonyt. — Nyugodjék meg, kérem, férje rendbe fog jönni. Erzsi felállt. Már az ajtónál járt, amikor eszébejutott a pénz. Gyorsan ki­ rántotta a borítékot és az orvos felé nyújtotta. A pillanat tört része alatt merült el a hasas boríték az orvos zsebében, miközben megsértett, rosszaló hangot hallatott. — Ugyanmár, asszonyom, hova gondol?! Ejnye, ejnye! — Csekélység az egész — motyogta, amiből az orvos arra is következtet­ hetett, hogy valóban csekélység az egész, undok tizesekkel tömte ki annyira. Engem hívott, elsőnek a világon engem hívott az én kedves uram. se az apját, se az anyját, engem, egyedül engem. Erzsinek táncolni lett volna kedve Könnyei elapadtak, öröm ragyogott arcán, nehéz áron vett öröm. Ráadásul túl­ van ő is a nehezén, beszélt a főorvossal, a pénzt is sikerült átadnia, ezután már minden könnyebb lesz. És nem is mafláskodott. nem csinált cirkuszt. Hogy eleredtek a könnyei. hát arról igazán nem tehetett, a főorvos úr minden bizonnyal megérti ezt. van része az efféle jelenetekben, hozzászokott. 59 �Amikor kilépett a folyosóra, feldübörgött a lépcső, most érkezett meg a látogatók első hulláma. Erzsiben diadalmas gondolatok kergetőztek. Mindent elintézett, amit eltervezett, ráadásul ő lép elsőnek Jancsi kórtermébe. Amikor lenyomta a kilincset, hosszú, mély lélegzetet vett, mert melle anynyira összeszűkült, szükségét érezte, hogy tágítson rajta. Belépve, nem nézett se jobbra, se balra, tekintetét egyetlen posztra szegezte. Jancsi ugyanúgy feküdt, mint tegnap, feje hóember fej. csak orra és szájának ürege látszik ki belőle. — Te vagy, Erzsi?— kérdezte a beteg suttogva. Az asszony férje füléhez hajolt, ő is suttogott. — Én, egyetlen édes párom, én vagyok, a te Erzsikéd. — Ne sírj — suttogta Nagy János elhalóan — Nem szabad sírni. Meglásd, majd minden jóra fordul. — Minden jóra fordul — mondta Erzsi, könnyein keresztül mosolyogva, majd ismét férjéhez hajolt. — Nem szabad sokat beszélni, a főorvos úr nem engedi. Hoztam finom galambleveskét. Megetetlek, jó? Nagy János bólintott, aztán intett, hogy hajoljon közelebb. — A te főzteden hamar rendbe fogok jönni, olyan jól senki se főz, senki a világon. — Megkérem a főorvos urat, engedje meg, hogy minden nap bejöhessek hozzád. Ha kívánod, holnap is galambot hozok. Előszedte az ételt, kibontotta. Egy keszkendőt terített férje szája elé, körül ölelte vele, és a kanállal csurgatni kezdte bele a galamblevest. — Ízlik? — Jó, igen jó, az isten is megáld érte. — Téged áld meg az isten a tiszta lelkedért — válaszolta Erzsi nyögdécselő hangon, mert mintha megszorult volna a torka. — Sírsz? — kérdezte a beteg. — Nem, nem sírok. Eleget sírtam. — Majd minden jóra fordul, meglásd. Szépen fogunk élni. — Jó, kedvesem, de most már ne beszélj. Én se beszélek. Nyisd ki a szád. Nyisd ki a szád. — Hol melegítetted meg? Jó meleg. — Termoszban hoztam, elkértem a szomszédoktól. De most majd veszek a városban látogatás után, kettőt. — És minden nap be akarsz jönni? — Persze. — Elég lesz minden második nap, úgy jobban fog esni a te főzted, meg ne hagyd mindig egyedül a házat. Jó? — Majd megbeszéljük. Tátsd a szád! — Erzsi egy galambcombot eresztett a fogak közé. Jancsi megpróbálta rágni, de csakhamar mtgsúgta, ez még nem megy, a rágómozgástól fejbőre megmozdult, a seb sajogni kezdett. — Úgyis lenyelheted — mondta Erzsi — , a tölteléket nyomogasd szét a nyelveddel, a húst lefosztottam a csontról. Gyenge ez még, a gyomrod meg nem beteg, megemészti. — Megtömtél, akár egy libát — suttogta a beteg jóllakottam Elfáradtam Most alszok egyet, de te maradj, amíg csak lehet! Jó, hogy ha közelemben vagy. 60 �— Aludj! — duruzsolta Erzsi kedveskedőn. Megcsendesedett visszhangként, elmúló fájdalom halk rezdülésével motozott benne a két nap sok viszontagsága. Lassan már elmondhatja róla, rég volt. talán igaz se volt. . . Könnyűnek, lebegőnek érezte lelkét, az öröm, hogy visszakapta férjét, felszínen tartotta, nem engedte, hogy megint elmerüljön az önvád fene­ ketlen láposában. Halálveszedelemből menekült embernek érezte magát, az ör­ vénylő víztől futva, mind messzebbről hallja az áradás zúgását, s most,balsze­ rencséje ellenkező Végletébe feledkezve, örvend az újraszületett létnek. Hát lehet ennél nagyobb, boldogítóbb érzés?! Az emlékezés madártávlatából majd lankákká töpörödnek szenvedésének tegnapi ormai. Ilyenkor döbbenünk rá: természetünk legfőbb adománya, hogy feledni tudunk. Erzsi szükségét érezte annak, hogy körülnézzen a kórteremben. Megannyi vizsgáló tekintet parancsolódott vissza róla, hullt alá megjátszott közömbös­ ségbe. A betegek nyilván elmondták hozzátartozóiknak a kórház ritka szen­ zációját. Annak a hóember-fejű férfinak a betegsége nem a test esendő termé­ szetből fakadt, eredete a társadalom áttekinthetetlen dzsungelébe vész, ha többre nem is futja belőle, egy intelmes szállóigére feltétlenül: minek iszik az olyan, aki nem bírja. . . A pálinka ördögi arca kajánkodott Nagy János ágya fölött. Mekkora marha az ember, még ő fizet, hogy tönkretegye magát. Elissza az eszét és kitöri a nyakát. . . Az asszony bosszankodott magában, mérgét indulatosan sóhajba fojtotta: essen ki a szemetek! Bejött egy ápolónő, és erőteljesen rikkantott, mintha süketekhez szólna: — Köszönjük a látogatást! Nagy János rezzenve ébredt, külső, erőszakos beavatkozásra. — Itt vagy még? — suttogta. — Itt, én édes uram — hajolt füléhez Erzsi. — Csak vasárnap gyere — mondta a beteg — , akkor már láthatsz is. Hozzál galamblevest! Igen jó volt. Fogd meg a kezem! Erzsi mindkét kezével megölelte, és csókolgatta is, miközben nehéz könny­ cseppeket ejtett a hervadt bőrre. — Ne sírj, azt nem szeretem! — mondta Nagy János — Adj hálát az isten­ nek, hogy megmaradtam. — Kedves emberkém nekem — motyogta az asszony. Arcához emelte férje kezét. Az újjak hirtelen élni kezdtek, frissen, elevenen tapogatták az arc hajla­ tait simogató lágysággal. - - Tudod, mit szeretnék legjobban? — kérdezte a beteg. — Mit, emberkém, mit? — Ha mégegyszer szedhetnéd utánam a markot. Erzsi arcán tűnődő mosoly jelent meg. Igen, akkor ő kaszálna, s ha meg birja fogni a kaszanyelet, akkor rendbejött, egészen rendbejött. — Isten áldjon meg, kedves férjem! — Isten áldjon meg, kedves egy feleségem! Amikor elindult vele a vonat, egy álomkép jött eléje a régmultból, húsz­ egynéhány esztendő távolából. Betegágyat feküdt kislányával, akkor álmodta, 61 �félelmetes szorongásai csapódtak ki benne. Betette a pólyás babát egy ladikba, mely végehosszasincs folyó partján libegett kikötve. Még be kellett mennie va­ lamiért a házba, s amikor kijött, a csónak elszabadult, ringva-bukdácsolva el­ indult a vízen, egyre távolodva a parttól. Akkorát sikoltott, felverte vele az egész házat, nemcsak férje, anyja, apja is összeszaladt, alig birtak lelket önteni bele, pedig a kislány ott feküdt mellette, száját csücsörítve, álmában is szopott. Most is pólyás fekszik a ladikban, s a ladik, nehézkesen, majd egyre gyorsuló iramban úszik ki a víz sodró közepére, s neki most nincs kinek kiáltania, aki segíthetne, az egyetlen ember széles e világon, maga fekszik a ladikban, szörnyű pólyában, nappal is vaskötésben. Milyen szörnyű lehet neki! Az izmok, melyek oly gyorsan jártak, semmittevésére fogottan ernyedeznek tagjaiban. Amíg látszott a kórház, s miután már nem is látszott, Erzsi még mindig az ablakban állt, jegenyék, bozontos jégerfák, majd dombok szökkentek tekintete és a sárga épület közé. A ladik részeges ingással araszol bele a végtelenbe. . . Dús kontyát megbontotta a szél, elszabadult haja csapkodta arcát, de ő nem vett tudomást róla. szeme rebbenetlenül meredt a végtelenné tágult horizontra, melyen hófehér bárányfelhő lebegett, egyedül és társtalanul. Amikor visszaroskadt az utasok alkalmi közösségébe, új idegenek feledték rajta tekintetüket, szedték magukra bánatát anélkül, hogy az ő arcán csipetnyivel is kevesebb maradt volna. • Egy kerek hónap tántorgott tova. Akiknek sok volt a dolguk és éjt is nappallá tettek volna, bosszankodtak és sopánkodtak, mennyire szalad az idő. Jancsi olykor már-már a kétségbeesés határán volt. hogy ne adj isten kivárni, amíg a napok múlása meghozza Erzsit, a látogatások közé szorult napok elvisel­ hetetlenül fölöslegesek voltak. Megkérte a főorvost, fektessék az ablak mellé, hátha úgy könnyebben telik majd az idő. És nem csalódott. Az ágy karján általvetett gézkötélen ülőhelyzetbe vonta magát és megleste a külvilág változásait. Ha mentő fordult be a kórházudvarra, Jancsi figyelme megkettőződött. A mentősök sietségéből pontosan tudott következtetni arra, súlyos-e az eset. Vajon, amikor őt hozták, ugráltak-e? Igyekezett elképzelni, milyen lehetett az ő ,,be­ vonulása” . Erzsi ott lábatlankodott körülöttük, karjával kétségbeesetten csap­ kodott, talán fennhangon jajveszékelt is és szidta őket, hogy iparkodjanak job­ ban. Szegény Erzsikém! Jancsi keze ökölbe szorult. Újra és újra végigélte azt az utolsóelőtti pillanatot, a halála előtti utolsó pillanatot. Élete valóban haj­ szálon múlott, hiszen az a gazember minden tőle telhetőt elkövetett, hogy át­ segítse a másvilágra. Igen, amikor szeme felvillant az ütéstől, a kihunyás előtti utolsó pillanatban tisztán látta, még meghajolva az ütés lendületétől, hangját is hallotta, azt a kegyetlen, reszelőn élezett hangját: Nesze. . . Aztán odahúzta a szakadékhoz, belökte a vízbe. Szép álmokat, néhai Nagy János! A biciklit is betaszította, s később megjött az eső, alávaló bűntárs, és eltüntetett minden Nagy Jancsi bepálinkázott. . . Mióta a zúgás elmúlt fejéből és a gondolkozás nem esett terhére, gyakran foglalkozott a bosszúval. Az csak természetes, hogy megfizet, fogat fogért, szemet szemért, és életet életért. Olykor eszébejutott, hogy beállít hozzá és a lakásában, felesége szemeláttára veri agyon, hogy a felesége is megszenvedje mindazt, amit ő Erzsikéje végigélt, aztán megy a rendőrségre, összeteszi hasán a kezét: bilin­ cselj meg Lombár, megöltem egy embert. . . 62 �Felrémlett előtte a börtön. Még nem volt tömlöcben, de annyit tudott róla, hogy pocsék egy hely, s ő alighanem egykettőre bedilizne benne, márpedig ha elteszi láb alól Csontost, az isten se menti meg tőle. Kötelet biztos nem kap. de a börtönt nem kerülheti el. Nagy János azonban úgy szerette volna végrehajtani tervét, hogy a börtönnek még a tájékát is elkerülje sajnos azonban ha a bosszú felvetődött benne, minduntalan hozzásettenkedett a börtön is halál­ fejes ijesztgetéssel fenyegetőzött, ugrásra készen bújt meg gondolatai mögött. A főorvos is idegesítette. Mit ártja magát mások dolgába?! A minap is csak kapja magát, ágya szélére telepszik és minden teketóriázás nélkül a tárgyra tér. — Fürödtem ám a Kis-Hernádban, és ismét végignéztem azokat a geren­ dákat. Ő erre mi mást válaszolhatott volna? — A főorvos úr nem nyughat azoktól a gerendáktól, egyszer még maga is beveri a fejét. — Nekem ott nincs haragosom. Nagy János megrettenve nézett rá, vajon véletlenül szaladt ki ilyesmi a száján, vagy tud valamit?. . . Bár az orvos figyelmét nem kerülte el betege hirtelen támadt érdeklődése, úgy tett, mintha semmit se vett volna észre, higgadtan folytatta: — Odajött a kerülő. Kérdi: hát maga mit tetszik itt keresgélni, csak nem a Nagy János ügyében?. . . — Maga mit mondott erre? — kíváncsiskodott a beteg. — Megmondtam az igazat. — Hogy az én ügyemben?. . . — Persze! — A főorvos felkacagott — Detektívnek nézett az öreg, pedig csak egy kíváncsi orvos vagyok. — Hirtelen a beteghez fordult — Tudja, milyen koponyája van magának? Ekkora ütéstől az enyém szétmegy, mint egy dísztök. Biztos négy nyáron száradt akáckaró. . . — Ne kezdje már megint, főorvos úr! — vágott közbe Nagy János — Fel­ megy a lázam. Az orvos rá se hederített. Nyugodtan rákérdezett: — Ki az a Csontos? Nagy János megérezte, most ugyancsak résen kell lennie. Közömbösséget színlelve mondta: — Egy ember, odavaló. Kitől hallott róla? — Találja ki! — A főorvos titokzatosan mosolygott. — A kerülőtől? — És ha tőle? A műkedvelő detektívvel madarat lehetett volna fogatni, s erőlködnie kel­ lett, hogy nyugton maradhasson. Még néhány jól célzott kérdés, és a titok zára felpattan. Hideg zuhanyként érte betege fáradt, törődött nevetése. — Nem tud ő semmit, senki se tud semmit. Maga is csak találgat. Az orvos megemelte hangját. — Megmondom magának kerek-perec, hogy a balesetet én kizártnak tar- 63 �tom. Maga, Nagy János, tudja, ki ütötte le, de valami, előttem ismeretlen ok miatt hallgat róla. Az sem lehetetlen, hogy maga akar végére járni a dolognak. El birom képzelni, hogyan végződhet ez az önbíráskodás, valamelyikük a porondon marad, valójában mindegy, melyikük, a győztes útja a börtönbe vezet, a vesztesé, a temetőbe. Úgy ahogy, ismerem a parasztemberek lélektanát. Maga se tudja majd elviselni, hogy bűntelenül maradjon egy szörnyű bűntett. — A pálinkát tessék megbüntetni, az vette el az eszemet. Megszédültem. Ennyi volt az egész. Az orvos kimutatta kártyáit. — Akkor a rendőrnek miért mondta, hogy leütötték, mi?! — Kell valami mese — vont vállat a beteg. — A baleset a mese. — Jó, legyen a magáé a vastagabb vége — Nagy János nevetett, hogy enyhítse a kijelentés súlyát. A főorvos megcsóválta a fejét. — Szóval ebben maradjunk? — Ebben. — Nagy János az ablak felé fordult, mint aki befejezettnek tartja a beszélgetést a maga részéről. A főorvos megfogta pulzusát, figyelt. Nem talált hibát. — Ügy vallattam, mint valami vizsgálóbíró. Ne haragudjék! Többet nem háborgatom vele. — Az jó lesz. Az orvos végigmérte tekintetével, és elment. — Passziózik — dünnyögte Nagy János morcosan. Szeptember végén eresztették ki a kórházból. A főorvos félrehívta. — Látja, tele a kórház. Nem szeretném, barátom, hogy ha maga is szállí­ tana nekünk pácienseket. Kívánom, legyen igaz, amit állít, hogy valóban ba­ leset történt. De ha mégse, maga maradjon ember. Nagy János. Megigéri? — Megigérem, főorvos úr, és igen köszönöm, hogy segített rendbejönni. A faluban nem okozott különösebb feltűnést hazaérkezése. Hála istennek, hogy látunk, Jancsikám, mondták, akikkel összeakadt. Azt is megtudta, a tanács megcsinálta a hidat. Egy ideig közkézen forgott, hogy leütötték, még a rendőrségnek is fülébe jutott, ismét vizsgálatot indítottak szakértők bevonásával, de a baleset lehető­ ségét nem lehetett megcáfolni. A kórházban is felkeresték még Nagy Jánost, a második hónap kezdetén, de ő már nem volt hajlandó megváltoztatni álláspont­ ját, mesének minősítette azt az állítást, hogy leütötték. Az ügy valóban ad acta került. Nagy János, hivatkozva megromlott egészségére, nem vette fel a munkát, a ház körül tett-vett, alig mozdult ki hazulról. Erzsi boldog volt és elégedett, visszakapta emberét, az Úr tehát kegyes volt hozzá, nem csupán átkait hall­ gatta meg, hanem könyörgéseit is. Egy szép októberi napon Erzsi javasolta emberének, menjen ki az erdőbe, nézzen gomba után, szedjen legalább annyit, hogy megszárítva elég legyen a karácsonyesti káposztalevesbe. Jancsi nem nagyon kérette magát, szeretett az erdőben magányosan csavarogni. Vett egy kosarat, karjára akasztotta, megke­ reste a hosszúnyelű kisbaltát, és ment. Az erdő csendes volt. Rőt szinekben égett, némelyik fa már hullatta levelét. 64 �Nagy János lelkében béke uralkodott, a csend és a jó levegő nyugodalmas érzéseket keltett benne. Arról álmodozott, milyen jó is lenne egy kosárravaló bokorgombára akadni, mely az ősz sárgás-vöröses színében rejtezik, hogy nehe­ zebben vehessék észre. És egyszer csak ott állt előtte Csontos József, talán három méterre lehettek, amikor szembe kerültek egymással. Csontos olyan mozdulatot tett, meglátva Nagy Jánost, mint aki minden reményét kútba dobta már és éppen utána akarja vetni magát. Kidülledt szemmel meredt Nagy Jánosra, ádámcsutkája szívként dobogott. Nem gyorsan, inkább lassan, nehézkesen fordult meg, s amikor már háttal volt Nagy Jánosnak, megállt egy pillanatra, úgy tűnt, csak akkor tud elmozdulni holtpontjáról, hogy ha esésszerűen megdönti testét a lejtő irányába. Megtette végre ezt a lökésszerű mozdulatot. A kosár csattanva ért földet, kifröccsentve magából az apró gyümölcsöt. Csontos nem zuhant el, lábát maga elé kapta. Futott. Robajjal futott, nagy csizma volt a lábán, dongott a keményre taposott gyalogösvényen. Nagy János lábán gumitalpú cipő volt, s ha valaki hallja, azt hihette volna, egy ember szalad, bár senki se kergeti. Nagy János kergette Csontos Józsefet. Nagy János már nem volt észnél, már Csontos József se volt észnél, mindketten az őrültséghez voltak közelebb, az egyik a félelemtől, a másik az őrjöngésig fokozódott dühtől. Nagy János el­ dobta a kosarat, csak a balta volt nála, az éles kisbalta. Csontos József nem kiáltozott, nem várt segítséget, tudta, meg kell halnia, így írja elő a vérbosszú megmásíthatatlan parancsa. Fogat fogért, életet életért. . . Futni fog, amíg bír, és sokáig fog futni, mert futva is élet az élet, s ha már nem bírja tovább, úgy tesz majd, mint a legtöbb ember, mielőtt meg kell halnia, könyörög az életéért, leveti magát a földre, két kezét fejére kulcsolja, mert tudja, a balta oda csap le. arcát belefúrja az avarba, melynek különös, fanyar szaga van már ilyenkor, ősszel. Szippant még belőle egyet, egy nagyot, az utolsót, és vége, az idő nélküle megy tovább. A gyalogösvény meredeken lejtett, neki az Ördöglápnak, mely lustán vonaglott két roppant partja közt, undokul, jólakottan böfögött, gázok szétpukkant buborékai ingatták meg az elhervadt vízililiomok tenyérnyi levelét. Az ösvény a láp partján folytatódott, méternyire talán. A két férfi ott futott, s mert Csontos már öreg volt, Nagy János pedig fiatal és pihent, a távolság egyre zsugorodott közöttük. Nagy János arca komoly, majdhogynem megfontolt volt, mintha mondaná: ennek így kell lenni, Csontosnak meg kell halni. . . ő megölt engem, én megölöm őt. . . ennek így kell lenni. . . Csontos József hirtelen és váratlanul beleugrott az Ördöglápba, Belefeküdt, lármásan, szétcsapta a vizet. Várta, hogy a víz lehűtse, visszaadja erejét, úszni tudjon. Az Ördöglápban nem lehet úszni, aki kapálódzik, menthetetlenül el­ merül. Az Ördögláp nem szereti a mozgást, egyből feléled a hínár és húzzavonja lefelé, aki felébresztette. Csontos József ismerte a láp természetét, pontosabban-tudta. Most nem tudja, azt hiszi, ami másnak még sohasem sikerült, neki fog, keresztülússza a lápot, és akkor megmenekül üldözőjétől, mert mire megkerülte a mocsárt, addigra bottal üthei a nyomát. Csontos József nekidől a víznek, lábát próbálja felszínre hozni, hogy csapkodjon vele, ússzon. Nem jön a lába, beleragadt valamibe. A hínárba. Csontos József merül. Már kitisztult az 65 �agya, már megvilágosodott előtte az Ördögláp törvénye, s az embernek a tör­ vénye, aki kint áll a parton, és baltája nyelére támaszkodva nézi őt, várja, hogy a láp elvégezze dolgát, elvígezze az ember dolgát, legalább nem piszkítja be Vele a kezét. Csontos Józsefnek már nyakig ér a víz, lassan eltűnik lüktető ádámcsutkája, már állig ér a víz. Nem szól. Kezét feltartja, mint akire pisztolyt szegeztek, és nézi az embert kint a parton, aki nem szól, támaszkodik baltája nyelére és várja, hogy a láp elvégezze dolgát Csontos József már nem a fel­ nőttek, a férfiak szemével néz, már a gyermekek esengésével néz. Végre a hangja is megjön. Nem könyörög, tudja, hiábavaló lenne. Imádkozik. Halála előtt imádkozik, hitében élt. „Mi atyánk, ki vagy a mennyekben. . .” És ami­ kor befejezte, kiszól a partra. — Julisnak, a feleségemnek mondd meg, a pénz a vályú alatt van, vaskazettába tettem, az egerek meg ne rágják. A víz eléri a száját. Hanyatt veti a fejét. A víz úgyis eléri a száját. Lezárja a száját. A víz emelkedik. Eléri az orrát. Szippant egy nagyot. A fej eltűnik, csak a kéz marad ki a vízből, markolász, a levegőbe markolász. Az ember a parton megragad egy ágat baljával, jobbjában kinyújtja a kisbalta hosszú nyelét. Az ember a parton erőlködik. A kéz a kisbalta nyelén harapófogó. Feltűnik a fej, aztán a váll. Az egész test kiemelkedik a vízből. Már a lába is a parton van, térdig szakállas a letépett indától. Csontos József köpi a vizet, böfög, mint az Ördögláp szokott, hányingerlően böfög. Nagy János pedig csak ennyit mond: — Nem veszem a lelkemre, annyit maga nekem nem ér. . . Visszafordul a gyalogösvényen, mely meredeken vág neki az erdőnek. Meg­ keresi a kosarát. Nem néz gomba után. Majd azt mondja Erzsinek nem talált. Hol van már ilyenkor gomba! . Nagy János kikopott az emberek közül, mind ritkában látták a faluban. Nem szerette, ha mondták: Kemény volt az a pálinka, Jancsikám, jót húzott a fejedre. . . Leginkább a határban kószált, magányosan. Lármás varjúcsoportok húztak el fölötte. Olykor eltűnődött a madarak láttán. „Ha meghalnék rámtele­ pednének, mint a felhő, s mire megint levegőbe emelkednének, Erzsi se ismerne rám. Szemem, orrom, fülem elszállna a csúnya madarakkal, és kárognék én is. Kár, kááárrr!” Tavaszra rávette Erzsit, adjanak el mindenüket, költözzenek városba. Azt még nem próbálták, hátha jobb. Házért, telekkel, százhúszezret kaptak. A ta­ karékból kivették a harmincezret. Miskolc szélén, ahol heggyé magasodnak a dombok, kicsi házat vettek százhúszezerért. Van hozzá kert is, megterem benne sokfajta gyümölcs, s a zöldségért se kell a piacra menni. Tartanak tyúkokat, a házi hulladékon felnevelnek egy malackát. Nagy János beállt egy építkezéshez segédmunkásnak. Ötkor kel és már háromra otthon van. Azt mondja, úri élete van, a kutyának se mutatna utat. Szombat, vasárnap szabad. Mi kell még?! Erzsi, miként huszonhét éve mindig, meleg étellel várja. Néha elmennek moziba, de legszivesebben otthon maradnak. Otthonülős fajta. Összebújnak az ágyban, és bámulják a tévét, a furcsán villogó, kékfényű képernyőt, melyen háborúk dúlnak, szegény szerelmesek sóhajtoznak. Boldogság merre vagy?. . . A szomszédok nem kérdik, honnan jöttek, és miért. Tudják, — már a verebek is ezt csipogják az utcán — a városjellegű fejlődés, a civilizáció rakottabb tájakra vonzza a falusi népet. Ezért jötték ők is ide, minden bizonnyal ezért. . . 66 �Vihar Béla Az esti séták óráiból A világo t nem tudod m egváltani, de becsület dolga, h o gy ú g y cselekedj, m intha egyedü l rajtad m úlna a Jó győ zed elme. ▪ Segítsd gyerm eked et, hogy eg y ú jabb nem zedék k ép viselő je lehessen, s ne csupán a te m ásolatod. ▪ E z jó nép, az rossz nép! — mondod m agabiztosan, H át nem tudod, h o gy a n épeknek nincs általános érvén y ű , sajátos jellem ük, hanem csak történelm ük, m eg fö ld rajzu k van, és ilyen v a g y am olyan k o rm án yu k? ▪ A m űvész m unkatársa: a saját sorsa. © Lám , a m egszokott rosszat m ily nehezen cseréljü k fel a szokatlan jóval. ▪ A bánat a költészet leán ya, az öröm csupán az unokahúga. © A pátosz a hazugság szom szédja? © Am ikor k ö n y vet veszel a kezedbe, a m ozdu lattal azt m ondod: em berség, igazság. — A m it az istenek irig yen m egtagad tak tőlünk, hogy a világ bonyolu lt rendjébe p illanth assun k: hogy ezern yi életté osztódva, m eg ízle ljü k a jó t és a rosszat; h o gy tekin tetü n kkel ál szeljü k a m últ és jövend ő m orajló tengerét; hogy leszállju n k és fölem elkedjü n k, és mi is urai legy ü n k a századoknak: m indezt ők ad já k m eg nekün k, a K ö n y v ek , 67 �hogy általu n k m egsokszorozzuk önm agunkat. © A költő és a nő közös, alkatbeli tulajd onsága, hogy m indketten a terem tés titkán ak hordozói. © M iért, hogy a szépségnek készségesebben szolgálunk, m int a jóságn ak? © N a g y em ber? N em ! C sak nagyon rossz em ber. © A jellem nek, m iként a tehetségnek is, időnként használ a kudarc. © A z eunuchot V én u s sem tu d ja szerelem re gerjeszteni. © A dilettáns: a szerelm es heréit. © E zekkel nem értek sem m iképpen egyet, de szerfölött színesek, m ég téved éseikkel is. A m azo kkal eg ye zik alapvetően a vélem ényem , ám o ly szürkék. A z előb biekkel hevesen vitázom , néha felbőszítenek; az u tóbbiak közt u natkozni kén yszerülök. M inden a rend és arány. Sem m iféle jó m ű nem nélkülözheti azt, am it m atem atikának nevezünk. © A fájdalom szava ann ál őszintébb és kiáltóbb, m inél halkabban m ondjuk ki. Szabó Károly Mumifikálva Időtálló gyolcsba tek erve fekszel itt. K ö v ü lt biztonság az ajkad. H ogy sorsod vé gü l sivatagba vitt. Élettel fizetted m eg a tartósságodat. 68 �Ha házam lenne... Ha nekem házam lenne s kertem , a fü v ön m eghagynám a tüskés-zöld bogáncsot is, s nézném m inden ráérő időm ben: ernyős leveleit hogyan rezzenti m eg a szél, s ingó fejek k e l hogyan h allgat bele az őszbe, am ely m ár csak csöndöket terem , s deret m inden hajnalon. Vidor Miklós KÉT GROTESZK Kard és toll A szerkesztő alaposan megnézte emberét, jelt adott egy köhintéssel, s neki­ vágott: — Mi a véleménye S. tábornokról? Az író nem tartozott a nagy nevek közé, de azért jelentékteleen sem volt. A derékhadhoz számító középkorú, sem a feledés, sem a halhatatlanság nem véggeztetett még el felőle. Kicsit meglepte, hogy idekérték. Most meg ez a kérdés! — Nincs róla véleményem. — Hogyhogy? — Briliáns mandzsettagombom sincsen. Monet-képem sem. Az embernek nem lehet mindene. Tábornokhoz nem értek. A szerkesztő nevetett. Cinkosság volt a nevetésben, mintha önmagával egy szintre emelné ezt a lézengő rittert, legalább most, négyszemközt. — Miért épp S. tábornok? — nézett föl gyanakvóan az író. — Az emlékiratai érdekelnének bennünket. Rendelkezésünkre bocsátana néhány szemelvényt, tíz-tizenkét folytatásban, 69 �Az író bólintott: — Mi dolgom nekem ezzel? A szerkesztő már főpróbát tartott székfoglalójából: — S. tábornok kétségtelenül korunk egyik rendkívüli alakja. Izgalmas pálya, kristály karakter, szerepe az elmúlt háborúban túlzás nélkül: döntő. Élményanyaga, látóköre, ugye, az a bizonyos hadvezéri magaslat. . . Az író ismét bólintott. Folytathatta volna: ennyi páratlan adottsághoz stiláris erények is? — nem, ez már pazarlás lett volna a természettől! A hiányzók pótlására szólították ide őt. — Mekkora az anyag? — kérdezte. — Véletlenül nálam van. — nyúlt fiókjába a szerkesztő. — De hadd hívjam föl a figyelmét, hogy amit a kezébe teszek, azt ne tekintse olyan közönséges anyagnak!. . . — Részt vettem a dögvészdi bekerítésben. — tapintotta meg gránátszilánkroncsolta térdét az író. Lenn járt már az utcán, hóna alatt az elegáns dosszié. Ügy érezte, odafönn a szerkesztő még mindig a művet és szerzőjét méltatja. Nem lakott messze, mégis elfáradt, mire hazaért. Mintha a kézirat súlya merítette volna ki, az a harminc-negyven deka papíros! Letette íróasztalára, kissé oldalt. Még nem akarta megnézni. Három napja van a kihallgatásig. Ez a baljós szó egyszerre jött vissza ka­ tonaéletéből, azóta sem gondolt rá. Hetvenkét óra múlva jelentést kell tennie a kéziratról. Persze, a szerző is ott lesz. Fölhívta barátját. — Te még mindig nem tudod, mekkora marha vagyok. — lógázta lábát a fotel szélén, világvégi közérzettel. — Mondd meg. miért kellett elvállalnom? Miért nem hivatkoztam munkára, betegségre, halálesetre. . . — Mert már mind megtették előtted — nyugtatta meg a barátja. — Azt hiszed, te vagy az első? — Eszerint az utolsó vagyok. És most? Mit tanácsolsz? — Friss vacsorát a Kakukkban! Barátja a második pohár bor után hosszan, együttérzőn meredt a szemébe: — Ha már beleestél, egyetlen utad marad: kiáltsd ki remekműnek, amely­ hez bűn hozzányúlni! Az ötlet tetszetős volt. Annyira, hogy másnapig meg is feledkezett a doszsziéról. Este fúrt csak belé a kíváncsiság. Mit kockáztat? Kiderült, hogy az éjszakáját. Mert a szemét már nem hunyhatta le. Nem az izgalomtól, az idegességtől. S. tábornok a mondatrészeket hadvezéri eréllyel próbálta elvezényelni, s ha valamelyik nem engedelmeskedett, ráripakodott, hogy ijedtében úgy maradt görcsbefagyottan, fő- és mellékmondat küszöbén. A szerző fölényesebben el­ irányított tíz üteg fogatolt tüzérséget, hat páncélosdandárt és négy gyalogezredet, mint egy bővített mondat alkotórészeit. Amire visszaemlékezett, az kétségtelenül érdekes lett volna — csak elfelej­ tette megírni. Az író bűnbánóan föltárcsázta barátját, 70 �— Persze, ha te olvasod a remekműveket, ahelyett, hogy dicsérnéd őket! M i a fenének vagy olyan kíváncsi? Adtad volna inkább ide az egész paksamétát! Nálam előbb veszett volna el, mint hogy belelapozzak! — Igazad van! — csapott homlokára az író. — Ez a megoldás! Elveszítem! Hadd váljék legendává! Az elmosódó hang dünnyögött még valamit a kagylóba a könyvek sorsáról, aztán kattant a készülék. Másnap üres kézzel állított be a szerkesztőségi megbeszélésre. Halálraszántan bemutatkozott a fénylőkopasz, szögletes arcélű hadvezérnek — robusztus alakja civilben is érvényesült — , a szerkesztő otthonosan szopogatta szemüvege teknőc-szárát. Cigaretta parázslott föl a tábornok szájában, a szerkesztő udvarias át­ hidaló mondatokat fogalmazott, aztán egyszerre az írón állt meg tekintete: — Nem hozta magával? — Nem, kérem. — tág lélegzetet vett — Tulajdonképpen azzal a bejelentés­ sel akartam kezdeni, hogy a kéziratot a táskámmal együtt ellopták. . . A szerkesztő megpróbált egyszerre köhögni és dadogni. A tábornok összevonta homlokát. Arca olyan volt, mintha zubbonya rejtett zsebében keresné az imént döntő rohamra küldött jobbszárnyat, melynek a te­ repen hirtelen nyoma veszett. — Ellopták!? — ismételte keményen, kifürkészhetetlen távlatokkal hangjában. Csönd volt. Építőkockákból rakott, merev, billegő csönd. Nem lehetett tudni, kinek szakad a nyakába. Az író hátrább zökkent, kicsit megemelkedett székében: — Félreértettek! Azt mondtam, ezzel a bejelentéssel akartam kezdeni! De közben rájöttem, hogy hiába lopták volna el, mert ön, tábornok úr legalább Öt példányban másolhatja a kéziratait. — Mit. . . mit akar ezzel mondani? — markolta meg széke karját a szer­ kesztő. — Azt, hogy ilyen egyszerűen csak remekművek szoktak elveszni. . . — bólintott nyájasan az író. — Vagyis? avatkozott be most súlyosan, kimérten a harmadik hang. — Mi van a kézirattal? — nyújtotta elé a szerkesztő, mint egy lepkehálót. — Megvan? — Meg. Otthon. — És, persze, bele se nézett! Az író álmodozva lehúnyta szemét: — Vajha! Akkor most boldog ember lennék! Ön is! Ön is! — nézett föl ismét mindkettejükre. A tábornok egyszeriben megokoltnak érezte minden korábbi ellenszenvét az irodalom és művészet zavarosfejű, kelekótya művelői irányában. Tenyerét szemmagasságban elhúzta maga előtt, lezárva az eddigi locsogását, elhallgattatva ezt a két izgága civilt, s roppant higgadtan megszólalt: — Kérem, tessék egy napiparancs egyszerűségével elmondani, mi történt az én emlékirataimmal! 71 �Az író utoljára a fronton érezte ezt a furcsa transzot, a röpködő, zizegő, pukkanó lövedékek koncertjében, mikor annyira csak a pusztulásnak van való­ színűsége, hogy az élő már félni is elfelejt. — Végzetes tévedés történt, tábornok úr! Fáradozásai eredményét írásműnek nézték. Enyém a népszerűtlen feladat, hogy ezt közöljem önnel. A szerkesztő följajdult. Vagy inkább sivított. Nem jellemezhető egyér­ telműen a hang. — Roppant érdekes, amit mond. — gyújtott rá a tábornok. — Folytassa! — Kevés a mondandóm, tábornok úr! a beteg inoperábilis, az ütközet meg­ fordíthatatlan — ahogy parancsolja. Elnézést, hogy tartalékos szakaszvezető lé­ temre. . . — Úgy? — élénkült föl S. tábornok. — Melyik fegyvernemnél? — Fájdalom, gyalogság. . . A szerkesztő székébe fagyva figyelte őket. Semmi szükség nem volt rá többé. A kéziratról egyetlen szó sem esett már Mikor a titkárnő beadta a kávét, S. tábornok a híres dögvészdi bekerítés hadállását rajzolta töl a jövő heti lapterv hátára. Majd lelkesen rázott kezet a búcsúzó íróval: — Nagyon örülök, hogy megismertem! Isten áldja! Meg sem várta, hogy a szerkesztő belefogjon dadogásába. — Derék, egyenes ember — bökött a bezárult ajtóra. — Roppant rokon­ szerves! Sajnálom, hogy nem maradt a katonai pályán! Ott különb jövő várt volna rá, mint itt, ahol rossz kéziratokat sóznak a nyakába javítgatni! — Tábornok úr, nem is tudom, hogyan kérjem elnézését. . . — a tömör, érckék tekintet visszadugaszolta a hangot a szerkesztőbe. — Érdekes. . . roppant érdekes. . . ott volt Dögvészdnél is. . . sebesülési érdemérmet kapott. . . szép!. . . — bólintott elmélyülten. Már érezte föltolulni a nagy idők pátoszát, de a szerkesztő rajongó, szolgai arca kedvét szegte. Ennek a dilettánsnak magyarázzon? Életében nem volt fegyver a kezében! — N no! — emelkedett föl ruganyosan. — Nekem még egyéb dolgom is van! — Kérem, tábornok úr. . . a kéziratért ne aggódjon, én magam látok neki. . . hiszen a jövő számban kezdjük. . . Ügy nézett a szerkesztőre, mintha óperzsául szólította volna meg. Könynyedén intett neki az ajtóból. Később, évek múlva az író így emlékezett vissza S. tábornokra: — Kiváló ember volt! Nekem megadatott, hogy ismerhettem, láthattam élete csúcsán, Dögvészdnél, ahol stratégiai zsenije a legnagyobbat alkotta. S a m i a tettek embereinél a legritkább: írni is tudott! Igen, alázat volt benne, elmélyültség és tisztelet a szellem iránt! S ünnepi ábrázattal, nyomatékosan felbökte mutatóujját. Főpróba Az elitéit megérezte, hogy valahonnan a falakon túlról elindult érte a hajnal. Nyugtalan volt és türelmetlen. Annyiszor képzelte már el ezt az órát, hogy nem bírt szembenézni vele. A sarokban ülő foglárhoz fordult: — Sokára lesz még? — V isszavan v a g y m ásfél óra, 72 �Megint elszámolta magát. Ez a félóra szervetlenül fityegett működéskép­ telen életén, fölöslges féregnyúlvány. — Nem mehetnék ki? — szólalt meg újra. — Ki? Hová? — A. . .helyszínre. . . — Előre? Minek? — Kíváncsi vagyok. A foglár majdnem mondott valamit a kíváncsiságról, meg a korai megöregedésről, de aztán eszébe jutott, hogy a siralomházban vannak, hát nem vá­ laszolt semmit. — Miért ne nézhetném meg? — makacskodott az elitéit. — Itt teljesítik az utolsó kívánságot! — Nem bírja ki? — Ha kibírnám is, minek nekem már kibírni! — Az igaz. — Hát akkor induljunk! — Nem szabályos. — morgolódott bizonytalanul a foglár. — Ügy sincs ott senki. A bitót már tegnap megácsolták, hallottam a kopácsolást. A foglár kinyitotta a vasajtót, maga elé engedte emberét. Nem sok baja volt vele eddig, csöndes, jóviseletű rabnak mutatkozott. Átvitte a folyosón, ka­ nyarodott vele egyet, megnyitott még egy rácsos ajtót, aztán már kinn voltak a kisudvaron, ahol a kivégzéseket szokták tartani. Az elitéit homlokát megcsapta a friss levegő. Mélyet szippantott. Félhomály volt, de azért kibukkant belőle a jó kétméteres cölöp. Feketén, szilárdan. Megbízható bitófának látszott. Még valami sötétlett előtte, mögötte. A szűk udvar sarkában kis asztal, székek. — Ezek mire jók? — érdeklődött az elitéit. — A bíróságnak. — Bíróság is lesz? — Hát. Újra fölolvassák majd az itéletet, megkérdik magától, megértette-e. — Már a tárgyaláson is megkérdezték. Minek annyi ceremónia! — mondta ingerülten az elitéitA foglár megmérgesedett — Nálunk a halált nem lehet csak úgy elsinkófálni! — Az járt az eszében, hogy ez az ember már elsinkófált valakit, vagy legalábbis megpróbálta. — Képzelem, hogy átkoznak engem azok a bíróságbeliek. Miattam kell ki­ bújniuk a jó meleg ágyból. — Azért fizetik őket. A hóhért is. — Az ám! A hóhér milyen ember? — Milyen? Semilyen. Mint a többi. — Rántott egyet a zubbonyán. — No, most már elég volt. Gyerünk vissza! — Várjon! És hol áll majd a hóhér? — Ott fönn a grádicson, a háta mögött. — bökött a bitó mögötti falépcsőre a foglár. Az elitéit odalépett. Már pontosan megkülönböztette a furcsa építmény fokait. A vastag kötelet is látta. 73 �— Ezt hurkolja majd rám? — Azt. — És ez a zsámoly itt? — Azon áll maga. — Értem. É s akkor megrántják a kötelet? — Meg. A hóhér segédje pedig kirúgja maga alól a zsámolyt. S azzal kész. Az elitéit fölhágott a zsámolyra. — Mit csinál maga ott? — Főpróbát tartok. — Elment az esze? — Miért? Valami közöm csak lesz a dologhoz. Megnézhetem. — Már eleget nézhette. Jöjjön le onnét! Az elitéit a meghurkolt kötelet babrálgatta. Beleillesztette a fejét. — Így? — kérdezte, mintha ellenőriztetné magát. — Tegye le azonnal a kötelet, a hétszentségit magának! Figyelmesen nézte az előtte veszekedő embert. — Most elintézhetném magam az egészet. Nem kellene hozzá se bíróság, se hóhér. — Én. . . én nem tudom, mit csinálok magával, ha le nem száll rögtön, az isten verje meg! — Már megvert. — felelte szelíden az elítélt, s mosolygott egy picit. — Fe­ lelősségre vonnák miattam, mi? — kérdezte hirtelen. — Elcsapnának. . . a nyugdíjas állásomból! — Más semmit? — Ne. . . ne riogasson. . . Szálljon már le! — Várjon. Különben nem vennék elő? Gondatlanságból elkövetett ember­ ölésért? — Hogyhogy? Én egy újjal sem nyúltam magához! — Csak elcsapnák. . . és oda lenne a nyugdíja. . . A foglár sapkája alól kigördült egy vastag verítékcsöpp. — No jó! — bújt ki az elítélt a hurokból. — Ne átkozzon még maga is. — Gyerünk, gyerünk. . . — sürgette a foglár. — Mindjárt itt lesznek a többiek. . . Lépdeltek visszafelé a sarkos folyosókon. Az elitéltnek mindenféle járt a fejében. Az, hogy neki bezzeg elutasították a kegyelmi kérvényét. Aztán a foglár családját próbálta elképzelni. Biztosan van neki. A bírónak is. A hóhérnak is. Megint a siralomházzá átrendezett cellában voltak. A foglár megkönnyeb­ bülten zökkent le a sarokban. Végigtörölt izzadt homlokán. — Az istenit magának, jól kibabrált velem utoljára! Az elitéit egy kicsit könnyebben érezte magát. Az utolsó óra szorongását átvette valaki helyette. Kint a folyosón fölhangzott a vasalt bakancsok nehéz dobogása- 74 �Iszlai Zoltán Erre gondolni Jó erre gondolni, barátságos anyám eg y zim ankós reggel a k o m or v ilá g g a l víg an közölt engem , a k ár eg y ú j viccet. A zóta is rázza p rü szkölve az évek hízott porrongyait szeretett fejem ről. H item : rem ényének m egfestett árn yéka. B izalm am szem ének tav án dobott horgonyt. V idám ságom székét m osolya párnázza. E rre jó gondolni. B arátságos anyám felejtsen el engem eg y zim ankós reggel, könnyen elfelejtsen , ah ogyan születtem Germán vakáció F elebarátom , öreg ném et Iszapot hozott, n agy üvegben. C su kló ját, lábát, horpadt m ellét S ze ntséges kenéssel bekente 75 �L efekü d t a betonpadlóra Sörényes ég tom bolt körü lötte Lánghordó szekerét ráborította F elebarátom po klo kra vetette L efek ü d t csíkos n y u gá g yra S zű zlán y-va d ten ger elsodorta Ö reg testét fon n yad t féregkén t H abos talpa alá tiporta L efekü d t, sugárzó hom okra S zázezer csillám át beleszúrta U ndorodó föld epesóval F elebarátom , öreg ném et T itkos bűne vo lt s öregsége Iszapot hordott n a g y üvegben H azudott orvosa, gyógyszerésze Tamás István Mint éhes k u tyá k n yú ln a k a földek A kerítésnél so ván y dél lapul S a gond vaskos lábnyom án k iv irá g zik a hó Szelek kenetlen k e rék a gy a rí S az ahlakok n apraforgó álm át len y a ljá k a korm os csillagok 76 �Kék u tak lila partjain fek ete csikók ágaskodnak a fá k Szak ad t kö tő lek színtelen hangom S az első szó kezem ben karó És hull C sak hull a hó Szeptemberi szorongó szívvel állo k a parton S a jú liu sv ég csipkés ernyői alatt közönyösen úszik eg y nyaláb csírátlan krum pliszár m eg agyagsárgán néhán y libatoll Szeretnélek ú jra vá rn i téged hinni h o gy elm ennek érted m ajd a fá k S a rozsdás vízben n a g y szőlőszem eit kisírja a sárgaláb ú n yár C sak állok És ődöng botladozva a vers k esken y utcák m acskaköve között S hideg a szél itt a part fölött 77 �Erdős István Cigánykerék Pincér vagyok. Három éve szabadultam fel, azóta itt ügyködök a restiben. — Igenis, uram. . . én tévedtem, sajnálom. . . azonnal hozom. . . Ez tulaj­ donképpen nem én vagyok, egy verkli szólal meg bennem; vagy talán a fehér kabátom. Nem emlékszem rá, mikor beszéltem őszintén valakivel. Gyerek­ koromban lehetett; azokból az időkből nem sok ragadt meg az emlékezetemben A közelmúlt években biztos vagyok: legfeljebb véletlenül mondok igazat. A koromban lehetett; azokból az időkből nem sok ragadt meg az emlékezetemben anyám, akármiről tárgyalok vele, nemet int, aztán bólint, apám alig áll szóba velem. Hetekig nem is találkozunk. Itt, a munkahelyemen az igazat szóló ember mindenkit kiborítana. A lányok első nap hátat fordítanak annak, aki kiteregeti magát előttük. Tehát pontosan olyannak kell lennem, amilyen vagyok: így célszerű. Anyámat nem szeretem. Halálra bosszant a puhasága, s talán azért is beszélek vele nyersen, hátha felrázza egyszer a durva szó. — Adjon egy huszast, aztán tűnjön el, vén nagysága! Ne prédikáljon nekem! — Nem adok — mondja megalapozatlan nyugalommal, és befordul a konyhába. Mosolyogva törlöm tovább a motort, egy perc mulva úgyis mellet­ tem lesz a pénzzel. Lágytojás pohárban. Az öregúr, akinek viszem, tele van dohánnyal. Egyedül jön be minden nap sötétedés körül. Egyszer csak magára öntötte a tojást, szépen lemostam, azóta jó vagyok nála. Félelmetesen reszket a keze. Majdnem sajnálom. Borravalót öt forint körül ad. Rokonszenves vonás. Így lehetne dolgozni. Húszéves vagyok, most kéne a pénz. De fillérekért gürizni?! Rados gyötör mindig a munkával. Együtt jöttünk be ma is, délutánra. Fényes mosollyal, mártírként ragyogott: — Dolgozni kell. Nem megy másképp. Ha minden nap úgy jössz be, mintha foghúzásra mennél, vége. Két műszak után otthonragadsz. Ragad a fene. Délelőtt a körzeti orvos várószobájában ücsörög az ember, míg valami papírt szerezhet a betegségéről, aztán délután, mintha világgá mennék. Páratlan izgalom. Enyém az országút végtelenje és a lányok kacagva vissza­ kacsintanak rám. Itt benn minden kezdeményezés Marinál, a kávéfőző néninél kezdődik-végződik. „Főnök, az istenit, miért kell magának csupacsont vén satrafákat foglalkoz­ tatni a konyhában, söntésben? Jobban irányíthatta volna a kádermunkát: a maga rossz ízlése miatt nem tudja jól érezni magát egy dolgozó. A végén meg panaszkodik: a táppénzes napok száma, Kovács szaktárs" — Te pincér! Boros! 78 �Ez a hústorony nekem kiáltozik. A Hámor nyugdíjas főnöke ül a sarok­ asztalnál az új nőjével. Ki nem állhatom ezt a dagadt fickót, néma utálattal elrobognék mellette, de torkaszakadtából kiabál. — Á llj! Gyere ide! Három méternyire tőle fékezek. Muszáj megállni, az egész csehó idebámul. — Mit akar? — Talán idejönnél?! — Majd üzenjen. . . . A kifestett nő mellette hangosan kacag. Látom a szemén, hogy szívesen kicserélne éjszakára a pasasával. A söntésben a főnök lép mögém. — Elballagtál. . . — El. Most meg kellene magyaráznom, hogy ez a vén szatír két éve kirúgta Tomit, a legjobb haveromat. Egy nagyfenekű, tizenöt éves lány miatt, aki közös szerelmük volt. Nem magyarázkodom. Messzire vezetne. Amig blokkolok, a főnök rám-rám pillant. Esendőnek, bocsánatkérőnek lát, sajnál. Legyint, s roppant nevetséges pózban visszabúvik a kuckóba. — Széplány, mondok valamit. — Jó. — Este elviszlek motorozni. . . — A gátfutó nagymamádat! A gátfutóra helyezi a hangsúlyt: játszik, aztán váratlanul támad. — Délelőtt keresett Sári. — Nem érdekel. — Minden nap bejön. Bár te járnál be olyan rendszeresen! — Kis hülye. — Aranyos kislány. Pont veled kellett szóba állnia szegénynek! Kár érte. — Kár. — Szerelmes. . . Megint a placc. Nyüzsögnek a várakozók. Minden asztalról kiugrik a kakukk. — Lesz szives! — Kérem! — Fizetni! — Főúr! — Két deci szóda. Valahogy nem akaródzik elhinni, hogy nekem muszáj ezekre figyelni. Tegnap kezdtem újra a munkát. Megigértem Radosnak, Tominak: egyetlen helyes út a helyes út. nem tévedek le többé róla. Aligha veszik komolyan ezeket az igéreteket, ötvenszer hallják egy év alatt. Kezem a fehér köpeny zsebében, csörög az aprópénz. Kérjetek, fiúk-lányokkutyák, ne parancsolgassatok! Rados Marival beszélget, s míg én valahova elnézek, mindig összemosolyog­ nak egy csöppet: van ebben valami ártatlan, néma szövetkezés ellenem, de átlátok rajta. Még nyolcadikban egyszer úgy megvertem Radost, hogy orrán-száján ömlött a vér. Ma már nem tudnám megtenni. Féléve kivették a bal tüdeje felét, 79 �mégis akkumulátorokat cipel a tefunál egész nap. Nem jut neki egy raktárosi állás, hogy íróasztalról ne is beszéljünk. Állnék oda elébe: — Ha nem hagyod békén a Marit, lekeverek egyet hallod, ö re g Rados?! Hülyén hangzana, nevetséges lennék mindenki előtt. Harcias kakaska, aki megijed az árnyékától is. Tenyeremen kis ezüst tálca, kávé, pohár sör, nagymálna. Marinak van egy négyéves kisfia. Egyszer álmodtam róla, hogy nagy volt már, nagyfiú, kezébe nyomtam egy huszast, moziba küldtem; nézd meg jól azt a filmet, legalább kétszer egymás után. Mari csak nevetett, alig várta, hogy egyedül maradjon velem. • — Klassz, jóképű srác vagy Lalikám! — mondja az anyám. A nyárikonyha ablakában áll a tükör, borotválkozom. Régebben, ha az anyám bemondott valami hülyeséget a srácok előtt, a guta kerülgetett, most már ráhagyom. Kacsintok Rados felé, szóljon neki valamit vissza. Nem érti, összevagdosom magam a nagy magyarázkodásban. Az anyám totyog körüllöttünk, meleg vizet önt a lavórba, elrakja a sallert, a szétnyirkált gumi­ darabokat. Akkor lennék jóképű, ha az apámra hasonlítanák. De, sajnos, erről a vén, kövér asszonyról ragadt rám minden: duzzadt az orrom, vizenyős a szemem, tapadós-zsíros a hajam. Sehol egy markáns, határozott vonás. Rados a verandán ül, hátát nekitámasztja egy kőoszlopnak. Tenyerén — hamleti póz — egy túlérett vérbélű körte. Nézi meredten. — Mi van? — kérdezem. — Alma. — Körte az, te ló. Máskor egy ilyen poénon erőszakoltan felnyerítene, most szánalmasan az utca felé int. — Sári. — Látom. Azazhogy az utolsó pillanatban veszem észre, mielőtt belépett volna a kis­ kapun. Elfut a méreg. Ez ellen nincs védekezés? Mégis, talán egy utolsó kisérlet: odakiáltok az anyámnak. — Jóasszony, senkinek nem vagyok itthon! Kizárt dolog, hogy Sári ne hallaná meg, de csak mosolyog, jön. Kerek holdvilág képén fekete koszorú a haja. Egy éve minden idegesít ezen a lányon, ami azelőtt nagyon tetszett. Harmincnégyes pici lába, hatalmas melle, kanári öltözéke. — Üdv, srácok! — mondja. Cigarettát veszek elő, rágyújtok. Régebben, ha szemben állt velem, mintha tükör előtt álltam volna: otthon éreztem magam minden szemevillanásában, minden mozdulatában. Most üres dekoráció a képe, zavaros kompozíció tetőtől talpig. Köpök egyet, bemegyek a konyhába, alig hallom a hangját. — Régen akarok veled beszélni, négyszemközt. Kerestelek többször is, de téged nem lehet megtalálni. . . Ki vagyok én, hogy engem keresni kell? Ilyenekből, mint én, tizenkettő megy egy tucatra. Hagyjanak engem békén! Pólóinget veszek, pirosat. A hajam 80 �simára lefésülöm, nézem a vérnyomokat a hófehér törülközőn. Rados nagyot ásít, feláll. Sári beszél, mint a gép. Leballagok a szín elé, kitolom a motort. Sárit a zúgás sem zavarja, mondja a szövegét. Leveszem a gázt, csendesen odagurulok melléjük, Rados szó nélkül mögém ül. Az anyám széttárja a kar­ ját, mintha le akarna önteni valamivel. Szeretné, ha kedvesebb lennék ezzel a lánnyal. — Mondja meg neki, hogy nem vagyok itthon! Vidékre mentem: két szőke vár ránk. . . Rados hangosan röhög. Sári elsírja magát. Az országúton elönt a nyugalom. Jó így dumabercik nélkül. A forró szél bele­ csap a képembe, ahogy felgyorsulok. Rados motyog mögöttem valamit, nem értem. Aztán kicsit visszafordulok felé, kérdezően. Üvölt a fülembe. — Gyereke lesz. Nincs kedvem visszakiabálni. Nézek magam elé a betonra; az is csak neked lesz rossz, öreg Rados, kölcsönkérek tőled a többihez néhányszáz forintot. Rásonysápberencsen Irén a gazdasszonyunk. Asztalnál ülünk, és eszünk valami ócska löttyöt lecsóvacsora ürügyén. Nekem nem jutott kanál, masszív kenyérhéjjal eszem. Rados szemben ül Irénnel, bámulja. Irén szélesarcú, szőke lány, két kacagtató szőke tincs lebeg a halántéka fölött. Néha olyan, mint egy kenderkóc baba, más megvilágításban akárha filmsztár lehetne. — Magdi? — kérdezem — jöhetne már! — Nem vagyunk összenőve — szól ingerülten, rám se néz, a hálószoba felé int. — Felébresztem a bátyámat, éjszakás szegény gyerek. Irén tizenhat éves, Magdi tizenhét. Nyolcadik napja motyogjuk körülöttük frázisainkat, délután meg este, szerelemről modern életről, mindenről. . . Gyuri ébredezik. Rados hihetetlenül leleményes, egészen váratlan dolgokat tud bedobni, ha arról van szó: elterelő hadművelet. — Irén, te szereted a hazádat? — Szeretem. — válaszol a lány. — Erre még az általános iskolában meg­ tanítottak. — De nem úgy. . . — Hát hogyan? — Igazán. — Tudja a fene. — Mégis. . . — Élek, vagyok. Néha idegesít, hogy azt a rongyos hatvan évet, ami ki­ jut az embernek, ilyen túró élettel kell eltölteni. — Nocsak! — Ha erre gondolok, azt mondom, szívesen élnék másutt, akárhol, ahol jobb az élet. — Az igazi hazafiságnak nagy ára van, — pörgeti tovább Rados a blőd lemezét — nyugtalan élet. Olyan vagy, mint egy radarállomás: mindenre rea­ gálsz, ami moccan a közeledben. Javítani, változtatni akarsz, nem viseled el szótlanul a baromságot, s kész a balhé. Egy-két év és idegláda vagy. — Ezt nem vállalom, — mondja Irén — pontosabban ez az, amit nem vállalok. 81 �Irén bátyja műszaki egyetemre jár, nyaranta az útépítőknél dolgozik. Miatta kell az elterelés. Nehogy azt higgye, itt minden csak arra megy, hogy befűtsük a lányokat. Pedig arra megy. Ahogy Gyuri kiteszi a lábát Rados minden mondata felér egy szoknya alá nyúlással. Magdi nagyon szép lány: madonna arc, nyúlánk, törékeny termet. Gyuri előtt nem hagyja magát megcsókolni. Hej pedig. . . De illedelmes vagyok, sőt: két szárnyacska is kinőtt tán hátrafelé a hónom alatt. • Szűcs Dani elé együtt megyünk hárman a vasútállomásra. Rados, az Ősz öregember, meg én. Tomi, a szerencsétlen, dolgozik. Őszöregember viszi maga mellett Dani kerékpárját is, Rados rendre leszorítja az útról, hátha elesik a bajnok. (Járási szpartakiád). Mindhármunknak ékes-fényes, fusiban nikkelezett versenybringánk van, a Dani ötvenéves, ócska járgánya szégyenkezhet. Rozsdás csengő, félig letört kézifék elől, rozzant csomagtartó hátul, esetlenség, csörgés-csattogás mindenütt. A csomagtartóra viszont fel lehet kötözni Dani tenyérnyi papírbőröndjét. Kezet rázunk, szó nélkül karikázunk a falu felé. Később Dani megkérdezi, mikor dolgoztam utoljára, s hogy csak legyintek, nevet. Keserűen. Danit különben minden alkalommal izgalomba hozza a hazatérés. „ Ujra látni a rég nem látott arcokat, felfedezni a szülőfalu alig észrevehető előremoccanásait, a faluszéli új házakat, ahogy a keskeny gyalogjárda nekilendül a póstadomb meredek emelkedőjének, s ahogy jószomszéd Nagy Albert egyre kevesebb­ bet káromkodik esténként hazatérve a kollektív mezőgazdasági teszivesziből.. . .” Dani állítólag mindezeket látja! De éveken át észre se veszi, a másik szomszéd­ jukban milyen szépen mellesedik a kis Körbe Zsuzsi. Dani, ha igaz barátok között hiszi magát, a legbelsőbb dolgait is kitere­ geti. Az ilyen lelkesülő hazatérési beszédein röhögni tudnék, de türtőztetem magam. Mégiscsak barátok volnánk. Egymás mellett kerekezünk négyen az úton. — Őszöregember, hogy van az öcséd? — kérdezi Dani. — Katona. Ebben minden benne van. . . — Hát az apád? — Lényegében ő is. Gyárőr kinn a Csanyikban havi ezerháromért. Van az öregnek egy dobtáros géppisztolya, úgy hőzöng vele, akár egy kisgyerek. Radosék háza előtt, a vén hársfa alsó ágaiban egy elméleti szusszanásra m eg­ kapaszkodtunk. Mint régen. . . A méhesből közénkröppen két-három méh, csapkodjuk egymás nyakát, itt repül. . . Nevetünk, majdnem igazi minden, de Rados hirtelen kétrét görnyed a váz fölött, kétségbeesetten kapkod levegő után. Szemében rémület, jaj, mindjárt megfulladok. Odavan a jókedv. . . Az én ráérő, kövér anyám, három házzal feljebb az utcán, kihajol a palánk fölött. Lesi, megérkezett-e Dani? Mindig büszke volt a barátságunkra, Daniból orvos lesz nemsokára. — Sajnos, — mondom képmutatóan — Danikám, az anyám alig várja, hogy találkozzon veled. 82 �— Bújj el gyorsan! —mondja Őszöregember, és egy lelógó paszkodva átugrik a kerítésen. Dani nem ugrik utána. Leszáll a kerékpárjáról, lassan elindul az messziről kiabál: kezit csókolom. . . Őszöregember a kiskapun Morogva. Rados liheg, legyint. Hiába erőlködünk. Nem vagyunk sek. gallyba ka­ anyám felé, jön vissza. tizenöt éve­ Szembetalálkoztam veled idétlen nyugtalanság. Ha tenyeremre venném a szívemet, láthatnátok, ráncos, öreg krumpli. Mégis. Most valami nem stimmel. Sosem szerettem a verseket, de ez a lány belénk szuggerálta a maga szenve­ délyét. Hosszú szőke haját ide-oda csapkodja a szél. A tábortűz lángja szeme előtt táncol. Egy cigánylányról szól a vers; zöld a haja, zöld a húsa. . . Kétszáz lány táborozik a nagy gyümölcsös szélén, őszibarackot szüretelnek. Kata a legjobb nő köztük. Árva. Állami gondozott, kíméletlenül őszinte. — Szemét alak vagy, ha az anyád nyakán élősködsz — mondta az első nap, ahogy megismerkedtünk, és Rados bemutatott, mint gyakorló munkanélkülit. Igaz is. Három hete nem járok dolgozni. Általában nem nyugtalanított soha egy-egy hosszabb kihagyás, de ha valaki rossz órában emlegeti, fájdalmat okoz, kiborít. Éjszaka van. Kóborolunk a szőlőhegyen, Kata fogja a kezem. Borház borház után. Ereszkedik a harmat. Anyám sárga, zománcos lavórja fénylik a hold helyén. Kata társaságában egyre inkább kezdek Danira emlékeztetni, már ami a hülyeségemet illeti. . . Dörömbölünk egy ablak fatábláján. — Van itt valaki? Hogyan lehetne!? De zörgetek, egyre türelmetlenebbül. — Nyissák ki! Kata nevet, körbeszalad a házikón, ébredező öregasszony mély hangján viszszaszól a másik oldalról. — Ki az? — Nyissák ki! Rendületlenül verem a fatáblát, belemelegedtem a játékba. — Mit akar, jóember? — A lányáért jöttem. . . Kata „megismeri” a hangom, hajlandó játszani. — Eredj innen, Miska, menj innen! — Szeretem a lányát. — Eredj innen, fiam! — Szeretem. — Megmondtam, gyerek még. Egy diófa alatt csókolózunk. Az éjszaka néma, de váratlanul szemünkbe vág egy zseblámpa fénye. 83 �Négy — öt alakot sejteni a borház ajtaja előtt. Ujra sötét. Röhögés. Csak Rados nyeríthet így. Ráismerek. Kata elindul feléjük. Futnak kétségbeesett riadalommal. — Betörők — mondja Kata, s felemeli a levert lakatot a földről. — Menjünk innen! Magamnak is idegen a hangom. Kata megfogja a kezem. — Megijedtél? — Nem. Dehogy. Rados, Tomi, Őszöregember és talán Dani. Lehet. Szünidei szórakozás. Mint rég. . . Látom őket: kushadtak a pince mélyén, korsók már teliszíva, és akkor valaki dörömbölni kezd az ablakon. Kellemetlen borzongás lehetett. Gebesztő. — Állítom, — mondja Kata — ismerős volt ez az idétlen röhögés. — Képzelődsz. — Lehet. Olyan szükségem van ezekre a srácokra, mint mindennapi falat kenyérre. Ők elfogadták; izgalmakban, veszélyekben akarok élni. A keveset, ami két kézzel megragadható, nem szabad elengednem. Akármi áron, ha egy napig is, boldognak elégedettnek kell lenni. Ennyihez van erőm. És holnap? — Igenis, uram. . . Vagy a dühítő, álmos kérdés reggel anyám arcán: megint nem dolgozol? Egyremegy. — Nézd meg magad! — mondom Radosnak, ha néha betérek hozzá, és ölében cipeli az akkumulátorokat. Katót átemelem az építőtábor keri tésén. Aludj jól! Szia. Nézem, míg eltűnik a sátrak között. Bátor lány, és különös erő van benne. Hiányozni fog, ha el­ megy innen. Hann Ferenc Szerelmes vers (aranynak) m ert soha nem faggatsz ha a k ih ült csillagokat kiszórom zsebem ­ ből estefelé ha hazatérek mert m egölelsz am ikor nagyon -n agyon csúnya v a g yo k és m egfulladt szavaim at keresgetem árn yékos csatornapartokon m ert szám ba adod a cigarettái am ikor ébenszínű v a g y o k m ár a n iko­ tintól de tudod m egm enthet m ég e m érgezett levegővétel m ert 84 �m elleidet arcom hoz, é rteted pedig nem rég keltem lel érdem telen asszonyok m ellől szom orúan és fakón m ert igazítasz salétrom holdas glóriám on nem nevetsz ha n yű tt arcom at u jja id k a litk á já b a h a j­ tom ezért térek m eg hozzád ú jra és ú jra kék-eső-verten köd-gu bába b ú jva Zongora a hó alatt fehér tehén alatt feh ér dam aszt halott fiam a hó alatt pici u jjá n m oll-akordok vörös körök m ögött fial a nap feh ér szem én kedvesem nek halat b ú jtatn ak tavak arcára zongora szakadt két szem e v a k Mi marad? ledobtam m again a tetőről szép m eredek volt az ív po n yva nincs alul szabadnapos tűzoltók fú jjá k a rézharsonát az a n g yalok kim enősek ó m i m arad ? 85 �Kiss Sándor: Bolondóra A galeri már régen bedobta a törülközőt. — Hagy abba Malvin, mert kiterítünk! De ez a rongy nem szállt le róla. Nem Malvinnak hívták, mi azért mégsem szólítottuk soha másként. Malvin. Micsoda ronda név! No, éppen illett rá. Ilyen nőt keveset hord a hátán a Föld, akinek az övéhez méltó, észbontó alváza, elegáns szerelése, ke­ mény, nagy melle és síma, gödrös arca van, akinek olyan formás a teste, mintha maga az ördög formázta volna. S azok a szemek! Ha az ágy szélén látná őt, maga a Herko Páter is szédülne. Végzetes baklövés volt ezt a nőt rászabadítani Bolondórára. Bolondóra ezt nem érdemelte meg. Nem tartozott ugyan közénk, de azért feldobtuk a sapkát, ha összetalálkoztunk vele. Volt egy kis stikje szegénynek, egészen enyhe, mint a barackpálinka, ezért is hívták Bolondórának. Persze csak a háta mögött. Mert az öklébe senki sem akart belekóstolni. Bolondóra érzé­ keny volt, mint a mimóza. Aki még nem ismerte ezt a tulajdonságát, könynyen beledörgölőzhetett a mancsába. De egy pótkerék néha kimondottan jó hatással van a tekintélyre, hát nem is hányta a szemére senki. Ahova berőfölt, mindenhol üdvrivalgással fogadták. — Van egy kettesed? — kérdezte előkelő mozdulattal kisért méla un­ dorral. Már magyarázatot sem fűzött hozzá, hogy buszra, villamosra, vagy cigarettára kell, az egész környék ismerte a szöveget. Bolondóra egy hétnél tovább sehol nem dolgozott. Valamiből pedig neki is élni kellett. Vasárnap délután tavasztól őszig, amikor mindenki az utcára tódul, átfésülte a lakó­ telepet. Két forintja majdnem mindenkinek akadt. Esténként maroknyi apró­ pénzt csörgetve forgolódott a szórakozóhelyeken. De soha nem fizetett. Mindig neki fizettek. Szivességre mégis bármikor kapható volt. A hülye Bocsoknak mindig a nyakán ragadt valami kövér liba. — Döglesztő helyzet — mondta neki szárazon Bolondóra. — Ha van egy kettesed, akkor lekapcsolom rólad, — ajánlotta. Hogyne lett volna. Akár tizes is. De Bolondóránál két forint volt a taksa, ebből azt hiszem, nyilvánvalónak látszik, hogy nem gazdagodott meg másokon. Ha igaz, amit beszéltek róla. hogy sokszor hét napon keresztül fél kilogramm száraz kenyéren is beérte, az a nagy szabadság, amivel körülbás­ tyázta magát, nem ért hajítófát sem. — Mindennél fontosabb, hogy az ember szabad legyen, mint a madár — hangsúlyozta nemegyszer, fél liter konyak és tíz korsó sör közti ellágyulásban. Hát igen. Bolondóra aztán szabad volt, szabad, mint a galagonyalepke. Nem volt se kutyája, se macskája, csak egy tábori vaságy egy szénporos 86 �pincében három húgyos matraccal, lópokróccal, de májustól szeptember vé­ géig azt is átengedte valami utcai koldusnak. Ez alatt hol itt, hol ott lakott, pár napra, néha hosszabb időre akárki befogadta, mert Bolondóráról min­ denki tudta, hogy jó fiú, kicsit bolondos, de igaz, jó fiú. aki gyümölcsön és tüzelőn kívül még soha nem lopott el semmit. Csak azok méregették kampós szemmel, akik már felkapaszkodtak az uborkafára, vagy már elfelej­ tették, hogy nagyapjuk még a nagyvásártelepen trógerolt, maguk meg csak annyival érnek többet, amennyivel több éhes ember száját kell betömniök. Legszivesebben rendőrért kiabáltak volna, ha meglátták. A legvégletesebb érzéseket mégis a nőknél váltotta ki. Volt, aki gyűlölte, undorodott tőle, az idősebbek félénken figyelték, mások lefeküdtek vele. Arra mindig ügyelt, hogy csak azokkal kezdjen ki, vagy azok kezdjenek ki vele, akiknél az egész csak annyi jelentőséggel bír, mint egy porszem a Góbi sivatagban, de azért a tisztesség látszatát még megőrizték. Ha valahol mégis akadályokba ütközött, nem volt rest egy pár pofonnal helyrebillenteni az egyenleget. Mi melós fiúk voltunk. Egész héten a Landlerban, az Északiban, vagy máshol nyomtuk az ipart. Nekünk hétvégén Bolondóra volt a szórakozásunk, céltáblánk, összehasonlítási alapunk, állatkertünk és látványosságunk, una­ loműző szószátyár, hecckirály és ritkán csorduló bőkezűségünk várományosa. Tulajdonképpen már a megjelenése is olyan megindító volt, hogy dőlni kellett a röhögéstől. Amennyire tőle telt. mindig vasaltan járt, első látásra nem kel­ tette az elhanyagolt ember benyomását, de a trikóját, az ingpulóverje nyakát nem volt szabad megnézni. — Mit röhögtök? Engem röhögtök? — kérdezte — Hülyék. Tudjátok mi különbség van a röhögés, meg a nevetés között? Mintha tisztára súrolt hajkefével vagy szárított macskaszarral csiklandoznák a talpatokat. Erre mindenki elfeküdt, mint a burgonyabogár. — Van egy kettesed? — dobra be a jelszót az átlátszóvá jegesedett csöndbe. — Van egy jó ötletem. Ha akarjátok, leadom a drótot. És nyujtotta a markát. — Először azt mondd meg, hogy miről van szó? Furcsán, gúnyosan ráncolta a homlokát. — Az öreg Liptákot ismeritek? Van a padláson egy halom ócskaság. Muzeális dolgok. Persze, ez a jövő század zenéje. Az egész nem ér egy réz­ gombot. De az öreg úgy kuporgatja, vigyáz rájuk, mint a Dárius kincsére. Gügyög nekik, majdnem nyalogatja őket. Ezt megfújhatj átok. Amikor vissza­ viszitek, azt mondjátok, hogy én voltam. Az öreg hálás lesz, mint egy váran­ dós komondor, ha megvakarják a tomporát. Ilyen fickó volt Bolondóra. Neki mindegy volt. A hírnevén már semmi sem ejthetett csorbát. Sajnos maga mindig kimaradt mindenféle balhéból, mégis a fejére olvasták. Olyan hírek terjedtek el róla, hogy a csecsemő is zöldet csinál tőle, ha beadják neki Hogy huszonegynéhány évéhez képest már elvált ember. Valahol gyermeke is van. Saját maga is zabi, vagy ha nem is zabi de az apja már régen meghalt, az anyja meg összeállt valakivel. Az is lehet, hogy az apja nem más, mint az a koldus, akinek nyaranként átengedi a vas­ ágyát. Hogy félcédulája van. A rendőrség is körözi, de van ott valakije, aki mindig futni hagyja. Látták egyszer az országúton, hogy kisfiúkkal snúrozott, 87 �meg aztán azt is, hogy van egy vén nője, akihez hordja a dohányt. Valóban egyszer mi is láttuk egy öregasszonyhoz besurranni. A függönyön keresztül pilláztuk. Éppen széttárta a karját. Másnap váratlanul beállt Havlicsekhez trógerolni. Annyi bizonyos, hogy ez az öregasszony az anyja nem lehetett. Annak mutatta a fényképét. Egy nagyon Szép asszony pironkodott ránk róla. Sokszor piszkáltuk Bolond órát. — Költözz össze valakivel! — Minek? — Elveszed feleségül. — Tudjátok mit? — kérdezte. — Nem veszek el senkit. Én nem vagyok ürge, hogy mindig ugyanabba a lukba bújjak. A többi meg nem ér semmit. Kis tüzecske, örökös kényszerűség. Ma én viszem ki alólad az ágytálat, hol­ nap te, jaj de nagyon szeretlek. Később a gyerekek. . . Öregem, maga ezt már nem érti. Azt hiszitek kell ez nekem? Ráuszítottuk Malvint, ezt a malteros lánynak álcázott, züllött széplányt. A haditervet egy hétig gyömöszöltük a fejébe. Nem tudta megérteni, miért nem mondhatja meg Bolondórának nyiltan és kereken, ha már annyira akar­ juk, hogy menjenek félre egy fordulóra? — Te hülye. Ha ezt megmondod neki. Bolondóra köpni fog rád. Érted? Pontosan mindig annyi nője lesz, amennyire szüksége van, bár ez néha sok, máskor kevés. De ezt úgysem érted. Neked olyannak kell lenni, aki elérhetet­ lennek látszik, aki érintetlen, szerény, jó és szép. Csak olyan lassan melegedhedsz fel, mint a philadelfiai kőszobor. Érted Malvin? De már előre érezni kell neki, ha egyszer begyulladsz, olyan forró leszel, hogy valahol az északi féltekén az eszkimókról is lekívánkozik a fókaprém és a század végén kisebb helyeken még mindig ennek a lángjánál fognak melegedni. Érted? Hogyan is értenéd, ha a kaján, a göncön, a szórakozáson, meg a falazáson kívül még semmi sem jutott soha az eszedbe? Hát idefigyelj! Bejössz a klubba egy öreg­ lánnyal, aki a nővérednek adja magát. Sokáig teszed magad, hogy nem tán­ colsz. Aztán elmész valakivel, az a valaki közülünk való lesz. Amikor Bolond­ óra előtt táncoltok, szemtelenkedni fog veled. Te erre faképnél hagyod. A többit meglátjuk. Rendben? De csak lassan a testtel. Ne ringasd a feneked, ne dőlj bele, ha felkér! Az első héten semmi! Az égvilágon semmi. Érted? Malvin jól játszotta a szerepet. Bolondórának egy idő után forogni kezdett a nyelve, mint a kereplő, pedig néha úgy tűnt, hogy a kétforintoson kívül nem is tud mást kibökni. Felugrott, mintha rajzszegbe huppant volna, amikor Potyesz megtapogatta Malvin mellét. — Hátrább az agarakkal! — mondta hangsúlytalanul. — No, gyere Baba, nem kell megijedni! Istenemre, én derékon felül soha nem tapo­ gatlak meg. Vagy hatan nyolcfelé dőltünk a röhögéstől. Bekapta hát a kefét. Te jó ég, ez aztán a hepaj! csak néztünk mint a moziban. Közepes tempóban ellejtettek előttünk, -Malvin lesunyt szemmel botorkált Bolondóra mellett, szűzi pírral az orcáján, s az ajtóból még báván visszanézett. Szigorú pillantást eresztettünk utána. — Csak semmi etyele-petyele öreglány, ha nem akarod, hogy az úthenger keresztülmenjen rajtad! 88 �Attól kezdve sülve-főve együtt voltak. Egész nyáron a Duna-partra jártak napozni. Barnára sültek, mint a rántás a serpenyőben, egy beteges négertől legfeljebb gukkerrel lehetett volna megkülönböztetni őket. Amikor pedig be­ jöttek a hűvösebb idők, a Lukácsba jártak fürödni. Közben Malvin kivirult, a közönséges lotyók gőgje lehervadt az arcáról, ordított róla a boldogság. S mintha Bolondórát is kicserélték volna, úgy megváltozott. El sem akartuk hinni. Már hónapok óta, folyamatosan nyomta a sót valamelyik ujpesti kócerájban. A kétforintos túráknak egyszer csak vége szakadt, s mikor Katus egy alkalommal benyögte, feldobjon-e egy kettest, akkora frászt kapott, hogy a füle beleért a szájába. Kezdtünk aggódni Bolondóráért. Először Malvint vettük elő. — M inden oké! De most már szépen leszállsz róla és felszívódsz a bal­ fenéken. . .! Eltűnsz a csatornában, ahonnan jöttél! Ha a lefolyót használjuk, majd illő tisztelettel megemlékezünk rólad. Csak kétértelműen vigyorgott. További gyengéd ösztökélésünkre egyszer csak begorombult, szikrákat kezdett szórni a szeme, mint a párzó macskáé, meghimbálta a hippi-jelvényét, amelynek a fityegője — testvérek között is — lehetett legalább fél kiló, akit fejbe kólint vele, egészen biztos nyomban a betonba harap. — Vegyétek tudomásul, hogy szeretem Bolondórát! — tajtékozott. — Most pedig kotródjatok, mert szétverem a fejeteket! Hatan hétfelé sántikáltunk. Még Póker is csak egy ajbiggyesztést mert megkockáztatni, azt is tisztes távolságból, ahol a hippi-jelvény már nem ve­ szélyeztette a testi épségét. — Cö, cö, cö! Valamelyik vasárnap Bolondórát is körülfogtuk, de eleinte mindenhová néztünk, csak a lesőjébe nem. A barátunk komoran a zsebében turkált, való­ színű a bokszert tapogatta, s ezt a tevékenységét meglehetősen kedvezőtlen előjelként itéltük meg. Abban maradtunk, Csupor beszél majd a fejével, mert azért azt mégse hagyhatjuk, hogy ez a nyomorult Malvin kiforgassa Bolondórát emberi méltóságából. Kétforintosaink csendben lapultak a nadrág­ zsebünk alján, még arra is vigyáztunk, hogy véletlenül fel ne cincogjanak, mert annak beláthatatlan következményei lehettek volna. De Csupor szem­ lesütve ballagott Bolondóra balján, egy árva szó nem sok, még annyit sem tudott kinyögni. Mi is csak köröztünk mellettük, félszemmel Bolondóra bal­ zsebébe mélyedt csülkét stukkeroltuk. Minden eshetőségre készen behúzva a nyakunkat. — Hogy vagy Ü bül? — kérdezte végül minden elképzelhető lelkierejét maga alá kaszálva Póker. Általában ilyen költőien szoktuk szólítani egymást, hol Tatár-Kánnak, máskor Tökösnek, vagy éppen repedt fülűnek, amellett, hogy mindenkinek volt egy tisztességes csúfneve is. De valakihez a polgári néven szólni, a legnagyobb sértésnek számított. — Hogy vagy barátom, rőt szakállú hullagyalázó? — kérdezte mégegyszer Póker illő tisztelettel. — Jól, seggfejkém — válaszolt Bolondóra és a mancsát — fél lekváros buk­ tával az ujjai között — kiemelte a nadrág zsebéből, ami úgy hatott ránk, mintha szikla hengeredett volna le a mellünkről, 89 �— Haza caplatsz? — bátorodott fel Csupor is, majd hogy ez nyilván­ valónak látszott, lényeglátóan nagy elmeéllel hozzátette: — Mi van? Régen láttunk öregem. Futsz még a Malvinnal? Bolondóra halálsápadtan majszolta a buktát. — Elveszem feleségül. — mondta. Bóklásztunk egymásra pillogva, mint akiknek szilvásgombóc akadt a tor­ kán. Itt már nincs mit tenni. Bolondóra begolyósodott. Szánakozva kezeltünk le vele, mintha csúszós és hideg angolnát szorongattunk volna a markunkban! Nem akartuk elhinni, amit mondott, de komoly hangja minden kétséget el­ oszlatott. Egyszer még kimentünk az újpesti mérlegjavító műhelybe, ahol dolgozott. Egy középkorú pókhas fogadott bennünket és szomorúan nézett ránk. Sajnálta magát, hogy kénytelen szóbaelegyedni velünk. — Maguk a haverjai? — kérdezte. — Miska nincsen benn. éjszakára jön dolgozni. Külön­ ben is hagyják békén a fiút, ő a legjobb lakatosom, nem szeretném, ha vala­ mibe belevinnék! Nem tartozik ő már maguk közé, biztosan tudják, nősülés előtt áll. Van neki baja éppen elég, csak megzavarják a fejét. Szigorúan ráncolta a homlokát és ujját a svájcisapkához bökve, utálkozva elfordult. A gutaütés kerülgetett bennünket a méregtől, a vér föl, s alá nyargalászva szörcsögött az ereinkben. A fene egye meg, mi is melós fiúk vagyunk, ha kicsit mosdatlanok is! Mit számít a ruci, meg a sörény, hogy mer ez a majompofa így beszélni velünk? A pipa fergeteges gúnykacajban tört ki belő­ lünk, egymást lökdösve, hangoskodva törtettünk a kijárat felé, közben lesö­ pörtünk a munkapadról egy szerszámos ládát és feldöntöttünk két szatócs­ mérleget. A portás a csutka söprűjét vágta utánunk Kirajzottunk Rákospalotára, hogy jól beolvassunk Bolondórának, de már az udvari toldaléképület ablakánál megtorpantunk. A tenyérnyi, köves albér­ leti szobában Malvin, a miteszereit nyomkodta a tükör előtt, únottan és egy­ kedvűen, Bolondóra meg a helyiség közepén valami gyermekjáróka félét fa b r i­ kált. Leforrázva kihátráltunk az udvarból. Néhány hét múlva Malvint egy nagy melák pasassal láttuk flangálni a körúton. Kigúvadt szemmel bámultuk őket, mintha kisértetek lennének. Meg­ vártuk, amíg a a hústorony lefarolt, akkor körülvettük Malvint, aki láttunkra nagyvonalúan ringatni kezdte a fenekét. — Bolondóra? — kérdezte leereszkedően — otthagytam. . . Nagyon úntam már a kisöreget. Reggel rohanni melózni, délután főzés, takarítás, meg zoknimosás. Mindig csak takarékoskodni, hogy befizethessünk szövetkezeti lakásra. Egy göncöt nem vehettem magamnak. Azt hiszitek kell ez nekem? Már csak egy klapec hiányzott, hogy szedegessem alóla a szaros pelenkát. Én kiszálltam a buliból. Nem ettem meszet, hogy ott rohadjak meg abban a ko­ szos albérleti szobában. . . Ezzel emelt fővel ellejtett a Margit-híd felé. Bolondórát pedig soha többet nem látták a környéken. 90 �ta n u lm á n y Balogh Sándor Osztályok és pártok a felszabadult Magyarországon A z ú j, népi dem okratikus á lla m a la p ja it a m unkásosztály, a parasztság, a ném et­ ellenes burzsoázia és a háború során kevésbé kom prom itálódott horth ysta elem ek ra k ­ tá k le 1944 decemberében — az Ideiglenes N em zetgyűlés és az Ideiglenes Nemzeti K o rm á n y létreho zásával. A z Ideiglenes N em zeti K o rm á n y , am elyn ek gerincét a M a­ g yar Nem zeti Függetlenségi F ro n t p á rtja i a lk o ttá k an tifasiszta, an tife u d á lis, an tiim p e ria lista , d em o kratikus program ot való síto tt meg. illető leg an n ak m egvalósítását tűzte k i célu l. A m ásodik világhábo rú befejezésével ú jjászervező d tek M agyarországon a kü lö n ­ böző osztályok és társa d alm i rétegek. E z az u jjászerveződ és azonban eg yáltalán nem jelentette a háború előtti állap o to k egyszerű v issz a á llítá sá t. A társadalom életében bekövetkezett változás legdöntőbb tényezője maga a kibontakozott népi dem okratikus fo rrad alom vo lt, de szerepet játszo ttak a nem zetközi viszon yo k, a háború, v a la m in t a háború következm ényei, á lta l befolyásolt gazdasági h elyzet is. A felszabadulás u tán a m ag yar társadalo m a legdöntőbb válto zás — a fö ldrefo rm vég re h a jtásáva l — a nagybirtokos o sztály osztályhelyzetében következett be. A földrefom vég rehajtása u gyanis végső fokon azt jelentette, hogy a nagybirtokosok, m in t o sztály, m egszűntek létezni. Í gy a két, v o lt uralko dó o sztály k ö zü l csak az egyik-a burzsoázia-őrizte meg o sztálylétén ek k ereteit, feltételeit. D e a burzsoázián b e lü l is csa k a fa lu s i burzsoázia szerepe növekedett. A fa lu s i burzsoázia a mezőgazdaságban lényegében v e rse n ytárs n é lk ü l m aradt. A m ú ltért leg­ feljebb csak egyes kép viselő i kén ysze rü lte k felelősséget v á lla ln i, u g yanakko r m int társadalm i csoport nem csak közvetlen részesévé, de eg yik fontos tényezőjévé is v á lt a p o litik a i hatalo m nak. A m íg korábban a burzsoázia érd ekeit a p o litik a i élet szín ­ padán nagyrészt az. a riszto k rá cia , az ú ri középosztály ta g ja i k ép viselté k, addig a felszabadulás után a fa lu si buorzsázia játszott a p o litik a i életben-legalábbis a felszínen — nagyobb szerepet és a váro si buorzsázia in k áb b a háttérben m aradt. A v á ro si burzsoázia a háborút és következm ényeit korántsem tudta o ly módon átvé sze ln i, m in t fa lu s i tá rsa , hiszen a v á ro si b urzso ázia legerősebb, leghatalm asabb rétegének e g yik csoportja — a W e is-C h o rin -K o rn fe ld -M a u th n e r családok, a k ik e t gyá­ ra ik átadása fejében az S S 1944-ben semleges terü letre szá llíto tt — a háború befe­ jezése után sem tért v issza M agyarországra. E z e n k ív ü l a h itle ris tá k számos tőkést is koncentrációs táborokba h ajto ttak, a k ik közül sokan egyátalán nem , vag y csak k é ­ sőbb, 1945 m ásodik felében, tértek vissza. M ások viszo n t a szo vjet hadsereg elő l m e­ n ekü lte k nyugatra. Je llem ző , hogy az Elh ag yo tt Ja v a k K o rm án yb izo ttság a 1945-ben m integy 700 tő­ kés v á lla la to t n y ílv á n íto tt gazdátlannak. A z összes tőkés üzem ek felét pedig — több m in t 2. 000 g yárnak a kap acitását — átlagosan 45,7 % - a l csökkentő veszteségek értéDe a tőke h atalm án ak korláto zását jelentette a M ag yar Nem zeti Függetlenségi F ro n t p ro g ram ján ak a vég rehajtása, az. üzem i bizottságok m egszületése és a népi dem ok­ ra tik u s k o rm án yzatn ak a kötött gazdálkodás bevezetésére irá n y u ló törekvése, illetőleg 91 �az ezen az úton megtett első lépések. A felszabadulás u tán a váro si burzsoázia különböző csoportjain b elül az angol — a m e rik a i o rientáció h ív e i k e rü lte k előtérbe. Ők fo g laltá k el a tőkés érd ekvédelm i szervezetek vezető po zícióit és gyakoro ltak leginkább hatást a p o litik a i életre. P o litik a i kép viseletüket azonban — m in t erre az előzőekben u taltam — általáb an átru h á ztá k a fa lu si bu rzso áziára és a közvetlen függőségükben lévő azon értelm iségeikre, a k ik a m űködő pártokban helyezkedtek el. A felszabadulás után jelentősen m egváltozott a középrétegek tá rsa d a lm i h e ly ­ zete és sú lya. E z ú tta l ezeknek csak két, sajátos helyzetű rétegével fo glalko znék röviden. A z egyik, a csendőr-rendőr- és kato n atiszti csoport, am e ly a k ét világhábo rú között a po litikáb an is igen nagy szerepet játszott, m integy „fé m jele zte ” az e lle n fo r­ rad a lm i rendszert, — korábbi szerepét úgyszólván teljesen elveszítette, k aszt jellege megszűnt. Íg y jó részt m ár csak egyedeiben tehetett k ísé rle te t az újjászerveződ ő tá r­ sadalom ban való fe lszívó d ásra, vag y — m ás erőkhöz csatlako zva — az azzal való szem benállása. A m á sik csoport a közigazgatás tisztviselő i vo lta k. A közigazgatás szervezeté­ nek, az „á lla m i b ü ro k rá ciá n a k ” , lényegében válto zatlan form ában való fe n n m ara­ dása lehetővé tette ugyan, hogy a tisztv ise lő i k a r több tízezres állo m ánya e lk e rü lje a fentebb em lített csoport sorsát, de ez a csoport sem fo lytath atta tevékenységét a régi feltételek m ellett, hiszen az Ideiglenes Nem zeti K o rm á n y első intézkedései kö­ zött szerepelt az igazolási e ljá rá s m egindítása. E n n é l is fontosabb v o lt azonban a különböző népi szervekn ek, elsősorban a nemzeti bizottságoknak a közigazgatásra gyakorolt hatása. Továbbá, anyagi h e ly ­ zetük gyors és nagym éretű m egrom lása, koráb b i társad alm i sú ly u k m élypontra való süllyedése. M iután a közigazgatás v o lt lényegében a régi állam gépezet egyetlen meg­ m aradt része, e lke rü lh e te tlen ü l vonzotta m agához m indazo kat az erőket, am elyek egy esetleges ren dszerváltozásra építették a rem ényeiket. A közigazgatás helyzete és tevékenysége azonban az ú j állam iság m egteremtése szem pontjából sem vo lt kö­ zömbös. Í gy a közigazgatás és an n ak tisztségviselői gyakran az egym ással szem ben­ álló osztályok, s ennek m egfelelően a különböző pártok figyelm én ek és h árcá n a k is a középpontjába k e rü lte k időről-időre. A z Ideiglenes Nem zeti K o rm á n y fentebb m ár em lített fö ldrefo rm rendeletének vég re h a jtásáva l lényegesen á ta la k u lta k a mezőgazdasági b irto kviszo n yo k, a m agyar parsztság társad alm i arcu la ta. Jelentősen em elkedett a tu lajd o n n al rendelkező pa­ rasztok szám a, s ezen b elü l is elsősorban az 5- 10 holdasoké, u g yan akko r term észet­ szerűleg csökkent a fö ld n é lk ü li p arasztok a falu si p roletáro k a rá n ya és száma. A háború idején a mezőgazdaságban fekvő nem zeti vagyon n ak megközelítően 1/5-e pusztul el. E m e lle tt a term énybeszolgáltatás, az ip a rc ik k e k h iá n y a, a hitellehetőségek k o r­ látozott vo lta, stb. m egnehezítették a mezőgazdaság ta lp ra á llá sá t és a b irto k viszo ­ nyo k átalaku lásáb ó l adódó p o zitív gazdasági és társad alm i következm ények é rvé ­ nyesülését. De éreztette h atását a parasztság életében és m agatartásában a mezőgazdasági term elés eltérő hagyom ányaiból és szín vo nalábó l adódó különbség is A parasztság tényleges érd ekeinek kifejezését és azo knak védelm ét nagym értékben k o r­ látozta az a k ö rü lm én y, hogy csak kisebb részük rendelkezett a p o litik a i életben való jártassággal, tap asztalattal, m égpedig-sajá tosan-a legalsó és a legfelső rétegek­ ben elhelyezkedők. Í gy a parasztság p o litik a i kép viselését többé-kevésbé a M agyar Nem zeti Függetlenségi F ro n t valam e n n yi p ártiáb an kereste. M űveltségi szín vo n alu k is alacsonyabb v o lt a társad alm i átlag n ál, széles tömegeiben, s jó ideig m eglehető­ sen erős m aradt az egyh ázak. főleg a k a to lik u s egyház befolyása. A m ásodik világ háb o rú idején M agyarországon lé tre jö tt népi d em okratikus rend­ szer vezető ereje — ism eretesen — a m un kásosztály lett. A m un kásosztály azonban a p o litik a i hatalom ban való részesedésével egyidejűleg a term elési viszo n yo kat azon­ n a l nem a la k íth a tta át. E z azt jelentette, hogy b ár kizsákm á n yo lá s nem m aradt válto zatlan , de nem is szűnt meg. U g yan akk o r a term elés m egindításában, illetőleg folytatásában — jobban v o lt érd ekelve a tulajdonos burzso áziánál, hiszen a háborús pusztítás következm ényeinek a felszám olásától, az ú jjáé p íté s m eg in dításának sike ré ­ től függött lényegében m agának a népi demok ra tik u s rendszernek a léte és a m un ­ káso sztály jövőbeni szerepe is. A tá rsa d alm i fejlődésért érzett felelősség és a napi 92 �ér dekek között m utatkozó ellentm ondás időről-időre — legalábbis a m unkásság egyes köreiben — kisebb-nagy obb k o n fliktu so kh o z vezetett. A fentebbi ellentm ondás csök­ kentésének irá n y á b a is hatott azonban az á lla m á lta l kezdem ényezett és m egvaló­ síto tt kötött gazdálkodás. Csökkentette, sőt az ellentm ondás m egoldását segí­ tette elő — az előzőnél is hatékonyabban — az a tény, hogy a m un kásosztály a p o li­ tik a i hatalom ban való részesedése révén és kezdetben a tőkés irá n y ítá s n é lk ü li te r­ melés felelősségétől vezettetve, létrehozta a töke ellenőrzésének és k o rláto zásán ak a szervét az üzem i bizottságok fo rm ájáb an . A m un kásosztály szerepének és h iv a tá sá n a k növekedése azonban o lyan k ö rü l­ m én yek között m ent végbe, am ik o r a m unkásság létszám a jó v a l alacsonyabb volt. m int korábban. 1938-ban a g yárip arb an 289.000 m unkás dolgozott, 1943-ban a m un ­ kások létszám a elérte a 392.000 főt. E zz e l szemben a g y á rip a r — még 1946 tavaszán is m indössze 225.000 m un kást foglalkoztatott. A m agyar m u n káso sztályn ak tehát létszám ában m egfogyatkozva k e lle tt az új viszo n yo k között tö rténelm i szerepét be­ töltenie. A m un kásosztály e szerepének betöltését — létszám ának csökkenése, a m unkásság körében m eglévő különbségek, eltérő sajátosságok ellenére — m egkönyn yítette és elősegítette a szakszervezeti m ozgalom ban m egvalósult egysége. 1945 d erekára k ié p ü lte k M agyarországon azok a párto k is, am e lye k az osztá­ lyo kat és a különböző tá rsa d alm i rétegeket a p o litik a i életben k ép viselté k. A M agyar Nem zeti Függetlenségi F ro n tn a k m eg alakulásako r öt p árt, mégpedig a M K P , S Z D P , N P P , F G P és a P D P v o lt a tagja. A felszabadulás utón újjászerveződ ött m ag yar társadalom különböző osztályai és rétegei tehát le g állis p o litik a i kép viseletüket, a fentebbi párto k valam e lyiké b e n kereshették, illető leg ta lá lh a ttá k meg. A z ország felszabadíto tt vid ék ein — a p o litik a i p árto k kö zül elsőnek — a M agyar K o m m u n ista P á r t kezdte meg szervezeteinek kiépítését. A p árt szervezeti fejlődésének gyors ütem ét m utatta, hogy 1945 őszére a M K P ta g ja in a k szám a m ár megha ladta a fé lm illió t, am i azt jelentette, hogy az ország lakosságának 5,7 % - k a e pártban helyezkedett el. A z t a tényt, hogy a kom m unista pártb a elsősorban a m un kások lép tek be, a budapesti és a m isk o lci T e rü le ti Bizo ttság , v a la m in t a Nógrád m egyei Bizottság adatai ig azo lják . A debreceni, kecskem éti és főleg a szegedi T e rü le ti Bizottsághoz tartozó kom m u n isták nagy szám a pedig a rró l tanúskodott, hogy a tagszervezés te­ rén a p árt a döntően m ezőgazdasági jelle g ű területen is kom oly eredm ényt é rt el. A kom m unista p árt tehát kezdettől fogva n em csak a m unkásság, de a parasztság kö­ rében is kom oly befo lyással rendelkezett. A kom m unista befolyás azonban sem a m unkásság, sem a parasztság körében nem v o lt egyenletes, még kevésbé kizárólagos. A m egnyert m unkásságot illető en — az ország Különböző m u n ká s-la kta vid ékein — szembetűnő vo lt az arán ytalan ság , hiszen a so kk a l jelentősebb észak-d u n án tú li ip a rv id é k ko m m u n istáin ak szám a alig v a la m iv e l h alad ta meg a Nógrád megyei taglétszám ot. E m e lle tt a m isk o lci és a pécsi T e rü le ti Bizo ttság k im u tatá sai is azt jele zté k , hogy a p á rt a fő város m ellett a b án yavidéken a legerősebb. A kom m unista p á rtn a k a parasztságra gyakorolt befo­ ly á sa — közism erten — a D u nántú lo n v o lt a leggyengébb m íg a D u n a-T isza-kö zén ek vid éke v a la m ifé le átm enetet jele n tett a fenteb b iek szem pontjából a D u n á n tú l és a T isz á n tú l között. A kom m unista p árt erejét és befolyását azonban jelentősen növelte szervezett­ sége, egysége és m inden m ás p á rtn á l világosabb, m egalapozottabb prog ram ja, po li­ tik á ja . A fentebbiek sem h o m ályo síth attá k el azt a tényt, hogy a kom m unista p ártn ak a m unkásosztály körében is van verse n ytársa, mégpedig a Szo ciáldem okrata P á rt je ­ lenlétében. A z a szervezés terén m utatkozó előny, a m iv e l a kom m unista pórt az o r­ szág keleti felében rendelkezett. Budapesten n agyjában kiegyenlítődött. Sőt magában a fővárosban és kö rnyékén, a p ártszervezetek létszám át te kin tve , a S Z D P a M K P elé k e rü lt. 1945 végén a ta g d íjat fizető szo ciáldem okrata párttagság létszám a 350400.000 között mozgott. 93 �A S Z D P Budapesten valóban igen erős vo lt, de ta g ja in a k több, m in t a fele v i ­ déki volt. A pártban v á lto za tla n u l jelentős tényezőként szerepelt a m unkásság. A S Z D P -b en lévő m un káso k egy része — vasasok, nyom dászok, stb. — még a felszab a­ dulás előtt kapcsolódott be a szo ciáldem okrata m ozgalom ba, a többiek pedig olyanok vo lta k, a k ik a felszab adulás után k e rü lte k a p o litik a i élet közelebbi vonzókörébe. Budapest m ellett elsősorban G yő r, s részben a m isk o lci, pécsi, dorogi ip a rv id é k já t ­ szott a szo ciáldem okrata m ozgalomban jelentősebb szerepet. A S Z D P a fővároson k ív ü l a nagy obbb v id é k i városokban is a M K P előtt já r t a tagszervezés terén, de ennek döntően az v o lt a m agyarázata, hogy a „tö rv é n yh a ­ tósági városokban a váro si a lk alm azo ttak nagyrésze” a párthoz csatlakozott. Eh h e z já r u lt még, hogy a Szo ciáldem okrata P á r t befolyása a k isip aro so k, s főleg a kiskere ske d ő k körében jó v a l nagyobb v o lt, m in t a kom m unista párté. A S Z D P tehát a m un kások közötti befolyásában többé- kevésbé „osztozkodott” a M K P - v a l, a váro si alkalm azo tt, kisip aro s, kiskereskedő rétegeket illetően azonban fe ltétle n ü l fölényben v o lt. A Szo ciáld em okrata P á r t a társadalom dolgozó rétegeit illetően a parasztság körében rendelkezett a legkisebb befolyással. E z a m eg állapítás nem csak 1945-re, hanem még 1946-ra is vonatkoztatható. A p árt V id é k i T itk á rsá g á n a k egyik 1946- os jelentése is azt kénytelen m eg állap ítan i, m isze rin t „nem á ll az a tétel, hogy parasztok beszervezése pártu nkb an sikeres. . . sem ilyen szervezési m un ka nem lehet gyökeres, h a n incs m o nd anivaló nk a parasztság részére. . . S ú ly o sb ítja h elyze­ tü nket az is, hogy v id é k i szervezeteinkben a vezetés. . . m ajdnem m indenhol a k is ­ iparosság kezébe k e rü lt” . A két m u n ká sp ártn ak a felszab adulás után lényegében s ik e rü lt m eg valósítania azt, hogy a m un kásosztály körében kizárólagos b efo lyásuk legyen. A parasztság kö­ rében érvényesülő b efo lyásukat, illető leg an n ak kiszélesítését azonban nagym ér­ tékben gyengítette az a k ö rülm ény, hogy az S Z D P ott nem tudott hatékony ténye­ zővé v á ln i. A M K P és az S Z D P m ellett még egy p árt v o lt — a N em zeti P a ra sztp á rt — am ely kizáró la g dolgozó rétegek p o litik a i képviseletére vállalko zo tt. 1945 augusztus elején a N P P -n a k 1.400 szervezete és 170.000 fős tagsága v o lt az országban. A p á rt­ tagság létszám át te kin tv e H ajd ú és Szabolcs megyében a N P P megelőzte a M K P - t , H ajd ú , Szatm ár, Észa k-P e st, Veszprém és Z a la megyében pedig a S Z D P -t. R e n d k í­ v ü l gyenge v o lt viszon t a p árt szervezeti befolyása D él-Pest, C sanád, Csongrád, G y őr, és Szolnok megyében. A p árt szervezeteinek és tagságának fö ld ra jzi elo szlásá­ ból is k itű n ik , hogy a fo rrad alm i hagyom ányokban gazdagabb vid ékek parasztsága döntően a kom m unista párthoz, illető leg részben a szo ciáldem okrata párthoz csatla­ kozott és — B ékés megyét k iv é v e — csak jelen téktelen arán yb an a P arasztp ártho z. E z is azt b izo n y lítja , hogy helyesen i télte meg a M K P K ö zpo nti Vezetősége a helyzetet, a m ik o r 1945 augusztusi gyűlésén a N P P tám ogatására h ív ta fe l a kom ­ m u n isták fig ye lm é t: „ E lv tá r s a in k nem lá tjá k a Nem zeti P a ra sztp á rt jelentőségét. Nem é rtik meg, hogy a P a ra sztp á rt révén a dem okrácia részere olyan paraszti tömeget n ye rh etü n k meg, am e lye k a kom m unista p árt h ív á s á ra nem rea g áln ak.” T e h át a T iszán tú lo n és bizonyos fo kig a D u na-Tisza-kö zén a Nem zeti P a ra sztp á rt sajátos transzm issziós szerepet töltött be a K o m m u n ista P á rt szem pontjából. Ily e n szerep betöltésére azonban a N P P a D unántúlo n 1945-ben még nem igen tudott v á l­ la lko zn i. A N em zeti P arasztp ártb a országszerte zöm m el szegényparasztok és részben kö­ zépparasztok léptek be, de néhány helyen — a D unántúlon Borsod, H a jd ú , és H eves megyében, v a la m in t M akón, Nagykőrösön — gazdag parasztok is. E zz e l szemben H atvanban főleg a vasutaso k csatlako ztak a párthoz. E z utóbbi esetekben persze nem csak a szervezeti e lv szenvedett to rzulást, hanem m utatkoztak an n ak p o litik a i kö­ vetkezm ényei is. E r re h ív ta fe l a fig yelm et G ém Fe re n c, a p átr H ajd ú megyei t it ­ k á ra , a k i 1945 szeptem ber 3-i jelentésében azt írta , hogy „h a a vezetés a módosabb parasztság kezébe k e rü l, nagyon K isg azd a színezete v a n ” . A m un kásp árto k gyengébb p araszti b efolyását — elsősorban a szegény- és ú j­ onnan földhözjuttatott parasztág körében — a Nem zeti P a ra sztp á rt tehát bizonyos fokig ellensúlyo za, a parasztság jelentős tömegeit azonban egyenlőre még együttesen 94 �sem tu dták befo lyáso lni a b alo ld ali pártok Í gy a parasztság erősen k i vo lt téve an ­ n ak, hogy a p o litikáb an nem balfelé, hanem a m á sik két működő p árt a K isg azd ap árt és a P o lg á ri D em okrata P á r t — felé tájékozód ik. A baloldalon a helyzetet az is bonyolította, hogy a K o m m u n ista P á rto t k iv é v e közel sem v o lta k egységesek a pártok a követendő p o litik a tekintetében. E n n e k hatása egymáshoz való v iszo n yu kn ak ala ku lá sb an is k ife je zé sre jutott. A felszabadulás után m ind a K o m m u n ista P á rt, m ind a Szo ciáldem okrata P á rt vezetőit az a meggyőződés hatotta át, hogy k e ttő jü k együttm űködése n é lk ü l a soronlévő tá rsa d alm i, p o litik a i és gazdasági fe ladato kat m egoldani nem lehet. A z együttm űködés adott, o b je k tív és szu b je k tív feltételei persze nem zá rtá k k i a két p á rt közötti esetenkénti vélem énykülönbségeket és súrlódásokat. E n n e k azonban nem az v o lt az egyedüli oka — b á r ké tsé g k ívü l az játszotta a legnagyobb szerepet — , hogy a jobboldali szo ciáldem okraták csak kényszerűségből vették tudom ásul az együttm űködést, s ha e lv ile g nem is tám ad ták álta láb an ezt a p o litik á t, a K o m m u ­ n ista P á rtn a k úgyszólván m inden lépését b írá ltá k . A m íg azonban „fe n n ” m inden fontosabb kérdésben é rvé n yt tudott szerezni a k a ra tá n a k a balo ld al, addig „le n n ” , a p árt középső és alsó szerveiben, ahol a b alo ld al ereje és hatása jó v a l kisebb vo lt, együttm űködésről sokszor még beszélni sem lehetett. U g y an akk o r a jo bboldalnak a K isg a zd a p á rtta l v a ló összefogása o lyko r nem csak elm életileg, hanem g yak o rlatilag is m egvalósult. Még súlyosabb prob lém ák m e rü lte k fe l a Szo ciáld em okrata P á r t és a Nem zeti P a ra sztp á rt együttm űködését illető en. A P a ra sztp á rt n egatív megi télése te kin te ­ tében a S Z D P vezetősége n ag yjáb an egységes vo lt. A két p árt között csak 1945 jú liu sá b a n k e rü lt sor ném i közeledésre, a P a ra szt­ p árt balodali vezetőire azonban igen rossz h atással v o lt az, hogy a szo ciáldem okrata vezetők egy része, elsősorban az vettete az N P P szem ére a „b arátko zó ” tá rg y a lá ­ sokon, hogy túlságosan együtt h alad a K o m m u n ista P á rtta l. A Szo ciáldem okrata P árto t és a P arasztp árto t a k k o r még n y ilv á n v a ló a n m élyen fe kvő okok választo tták el egym ástól. A N em zeti P a ra sztp á rt fa lu n a szegény- és középparasztságnak a rra a részére építhetett, am e ly még nem v o lt elég b alo ld ali ahhoz, hogy a M K P - b a lép je n , de rad ik á lisa b b v o lt an n ál, semhogy a K isg azd ap ártb an otthon érezze m agát. A S Z D P , fa lu s i b ázisának kiépítése során re á lisa n ugyancsak a parasztságn ak ezzel a részével szám íthatott. A N P P fa lu s i térhódítása tehát végső fokon a S Z D P paraszti esélyeit rontotta. A fe n tie k önm agukban is elégségesek le tte k vo ln a a két pórt közöti viszo n y m egrom lásához, az állandó súrlódáshoz. V a ló jáb an azonban az e llentétek régebbi keletűek v o lta k . A népi író k m ozgal­ m án ak a Szo ciáldem okrata P á rtta l való ta lá lko zá sa i m ár a k ét világ háb o rú között sem v o lta k m indig a legbékésebbek. E n n e k örökségét a k ét p á rt a felszabadulás után is magában hordozta. A P arasztp ártb an jelentkező k isp o lg ári n acio n alizm u st a S Z D P részéről élesen e lité lté k, ám sokszor nem a m a rxizm u s e lv i állá sp o n tjá ró l, h a­ nem az ortodox-szociáldem okrata felfogás szemszögéből. A N em zeti P a ra sztp á rt jobbszá rn yá t azonban az adott kö rü lm é n yek között kom m unistaellensége sem vih ette igazán közel az ugyancsak kom m unistaellenes szo ciáldem okrata jobboldalhoz, m ert az utóbbi in káb b a rra a K isg za d a p á rtra épített, am ely a P a ra sztp á rtta l u g yanakko r erőteljesen szem benállt K o vá cs Im ré é k közeledési k ís é rle ti ellenére is. A z egym ást e lválasztó tényezőkön a S Z D P balo ldal vezetői és a N P P b alszá rn ya időről-időre fe lü l tudott em elkedni, de az ellentéteket ezzel leg feljebb csa k e n yh íte tté k: b ár ez is nagy jelentőségű v o lt a b alo ld ali p árto k n a k a jobb oldali erő k elle n közös fellépése szem pontjából. 1945 augusztusában, szeptemberében ez a „fe lü le m elked é s” még ko­ rántsem jelentkezett állndóan ható tényezőül, nem is beszélve a rró l, hogy a N P P és a S Z D P együttm űködésének következetes m egvalósítása és a jó kapcsolatok állan d ó ­ sítása nem k is m értékben függött a K o m m u n ista P á r t és a Szo ciáldem okrata P á rt együttm űködését zavaró tényezők kiküszöbölésétől is. Ily e n k ö rü lm é n yek között különösen nagy fig yelm et érd em elt az a kérdés, hogy m ily e n p o litik á t fo lyta t, s m ily e n tá rsa d alm i rétegeket h ív és fogad a M N F F m á sik két p á rtja — a K isg azd ap ó rt és a P o lg á ri D em okrata P á rt. 95 �A működő p o litik a i pártok valam e n n yie n h ivatalo san a „d em o krácia” je lsza v a a la tt és a M N F F p ro g ram ján ak jegyében p ró b álták a társadalo m egyik, vag y m ásik részét m aguk mögött felso rakoztatni De a K isg azd ap á rt P o lg á ri Tagozata m ellett egyedül a P o lg á ri D em okrata P á r t v a llo tta m agát h ivatalo san is a polgárság p á rtjá ­ n ak. Sőt még ez a p árt is csak a „h alad ó ” polgárságot, a közép- és kispolgárság egy részét, v a la m in t az értelm iséget k ív á n ta a p o litik a i életben ké p v ise ln i. E z azt je le n ­ tette, hogy m indenekelőtt a városi burzsoázia és a vo lt középosztály képviseletét h i­ vatalosan csak felem ás módon v á lla ltá k m agukra az e m líte tt párto k. Íg y többek kö­ zött a polgári k o n ze rv a tív és lib e rá lis csoportok, v a la m in t a kereszténydem okrata és szo cialista irá n y za to k elveszítették az önálló p o litik a i szereplés lehetőségét. A p o litik a i életbe való v issza ke rü lé sre tehát — az em lített és m ás egyéb polgári irá n y za to k n ak — lényegében k é tfa jta lehetőségük kín álko zo tt. A z egyik, csatlako zni a m ár működő p árto k va la m e ly iké h e z és b e lü lrő l szerezni é rvé n yt az eredeti c é lk itű zé sn e k ; a m á sik pedig, kísé rle te zn i, fo lyta tn i a prób álkozásokat és a k ín álko zó , kedvező lehető­ séget m egragadva az ö nálló p árt a la p ításán ak ú tjá ra lépni. E z utóbbit választo tta 1945. ja n u á r végén a M agyar H a z a fia k Szabadság Szö vet­ sége és a Szabadság P á r t nevű. meglehetősen bizo nytalan összetételű és p o litik a i a r­ cu latú csoportulás, a m ik o r fe lvé te lé t kérte a B udapesti N em zeti Bizo ttság ba és a jövőben p o litik a i p ártként való m űködésének igényét ju tta tta kife jezésre . De a „nem zeti bizottságban k ép viselt p árto k” e lu tasíto tták a jelentkezésüket és a Szabad­ ság P á r t beadványa ,.ad acta” k e rü lt. 1945 első h ónapjaiban a Liszab o nb an ta rtó z­ kodó W eisz, C h o rin , M au thn er és K o rn fe ld család o kkal — az U S A v o lt budapesti követe révén — kapcsolatot tartó budapesti tőkés kö rö k gróf B eth le n Istv á n veze­ tésével szándékoztak pártot a la p íta n i. E r r e azonban különböző okok m ia tt nem k e rü lt sor. A p o litik a i életben csupán gróf P á lf y Jó zse f D em okrata N ép p á rtjá n a k a fellépése idézett elő nagyobb v ih a rt, m iv e l e p ártn ak m űködését D áln o ki M iklós B é la , a ko rm án y elnöke engedélyezte. A D em okrata N éppárt engedélyezésének ügyé­ v e l a B udapesti N em zeti B izo ttság 1945 á p rilis 18-i ülésén foglalkozott. A szóbanforgó ülésen K o vá c s Im re a további pártok ind ulásátó l a d em o kratikus egységfront m egbontását féltette. Ú gy vélte m inden dem okratikus tö rekvés helyet k ap h at a m ár működő pártokban is. G erő E rn ő u ta lt a M N F F p á rtja in a k debreceni m eg álla­ podására, m ajd ő is azt ja v a so lta , hogy a jelentkező pártot ne fo gad ják be a po li­ tik a i pártok soraiba T ild y Zoltán ugyancsak veszélyesnek tarto tta a pártok további elszaporodását, de kív á n a to sn a k lá tta vo ln a egy k o n ze rv a tív p á rt jelentkezését „m egfelelő n é v v e l és határozott p rog ram m al” . R ie s Istv á n és S za ka sits Á rp ád a de­ m o krácia önvédelm i jo gára h ivatko zva utasította el a D em okrata N éppárt jele n tke ­ zését. A felhozott indokok általánosságban kétsé g kívü l m egalapozottaknak tűntek, de a m eglévő prob lém ára mégsem tu dtak teljesen kielég ítő v á la szt adni. E z leginkább T ild y Zoltán érveléséből tű n t k i. ak i maga is h iá n yo lta v a la m ifé le k o n ze rv a tív p á rt­ nak a jelenlétét, b ár elképzelését közelebbről nem vilá g íto tta meg. A z a ja v a s la t, hogy m inden d em okratikus törekvés a m ár m eglévő pártokban keresse az elh e lyezke ­ dését. nem vo lt ú j, hiszen leg feljeb b a korábbi g yako rlat folytatólagos fenn tartását cé­ lozta. A fentiekb ől következően csak a valóásg eg yik o ldalát tá rta fe l a M K P , am ik o r azt állap íto tta meg, hogy „a reakció prób álkozásai önnálló p árto k ala p ítására csődöt m ondtak. E z é rt az egyes p árto k jo bbszárny án p ró b álnak é rv é n y e sü ln i.” A jobboldali erőknek a K isg a zd a p á rt h ívó sza vá ra történő jelentkezése és e p árt mögé való felsorakozása tehát i ly módon nem csak ezeknek az erő knek a felism eréséből fakad t, hanem abból a kényszerhelyzetből is következett, hogy a M N F F p á rtja i m ár párto k in d u lásá t nem tették lehetővé. A felszab adulás u tán i m agyarországi viszo n yo k m el­ le tt a M N F F p á rtja in a k az állásfo g lalásáb ó l p o litik á já b ó l is következett, hogy 1945 derekán sajátos h elyzet a la k u lt k i a p o litik a i életben. N em csak a népi dem okratikus rendszer h ív e i, hanem jó részt az e lle n fe le i, sőt ellenségei is a M N F F p á rtja in , a ko a­ líció n b elü l helyezkedtek el. Eb b en a tekintetben M agyarországon B u lg á riá h o z és Jug o szláviáho z, vag y a k á r Rom ániáho z képest is gyökeresen eltérő h elyzet a la k u lt k i, m ive l ott a jobboldal, v a la m in t p á rtja i k ilé p te k, illető leg k is z o ru lta k az egységfront­ ból és az ellenzék szerepét v á lla ltá k . E z vonatkozott a bolgár a g rá rp á rtra — am e ly­ nek csak a b a lszá rn y a m aradt az egységfrontban — éppúgy, m in t a rom án M an iu és B ra tia n u p á rtja ira . A p o litik a i küzdelem ezekben az országokban az egységfront és az 96 �ellenségek között vo lt, ezzel szemben M agyarországon a p o litik a i h arco k döntően a M N FF -o n és a k o alíció n belül za jlo tta k le, s különösen a k k o r v á lta k élessé, a m ik o r a különböző társad alm i osztályok és rétegek a felszabadulás után ú jjászerveződ tek és felso rakozásu k a működő p árto k mögé kibontakozott. A M ag yar K o m m u n ista P á rt — a m ásodik világ háb o rú Európában történt befe­ jezése után — az 1945 m á ju si p ártértekezleten az ú jjáé p íté s és ezzel összefüggésben a reakció e lle n i fokozottabb h arc p rog ram ját hird ette meg. A m á ju si kon ferencia h atáro zatain ak szellem ében a K o m m u n ista P á rt bizonyos fo kig módosította addigi nem zeti egységpo litikáját. E zz e l összhangban k e rü lt sor a K isg a zd a p á rt jobboldalán elhelyezkedő erők, s főleg a P o lg á ri D em korata P á r t e lle n i, a k o ráb b in ál erőteljesebb és nyíltab b b tám adásra. A M K P a m á ju si ko n ferencia után a P o lg á ri D em okrata P árto t m ár nem tekintette a M ag yar Nem zeti Függetlenségi F ro n t tag ján ak. A K o m m u n ista P á rtn a k a P D P - v a l kapcsolatos állásfo g lalását lényegében a S Z D P és a N P P is m agáévá tette. A P D P e lle n i tám adással a b alodali pártok — m indenek­ előtt a K o m m u n ista P árt-ke ttő s célt k ív á n ta k e lé rn i: egyfelől a jo bboldali erőket, vagy legalábbis egy részüket k iszo ríta n i a Függetlenségi Fro ntb ó l, m ásfelől pedig a P D P á lta l befolyásolt középrétegeket ettől a p árttó l e lvo n n i. A z elképzeléseket lá t­ szólag m arad é ktalan u l s ik e rü lt m eg valósítani, hiszen a m á ju si, m ajd az ezt követő jú liu s i p o litik a i válság m egoldásaként T e le k i G éza és követői elh ag yták a P D P - t és néhány m ás tá rsá v a l egyetemben Farag hó G áb o r is k iv á lt a korm ánybó l. A jobbol­ d a li erő k azonban néhány kisebb csoporttól e lte k in tv e nem tu d tak különösebb é r­ deklődést a P D P irá n t, sőt a P o lg á ri D em okrata P árto t ért tám adásokat követően még a ko ráb b in ál is erőteljesebben zá rk ó zta k fe l a ko a líció legnagyobb p á rtja a K isg azd ap árt mögött. A z állandó tám adásnak k ite tt am úgyis vegy es összetételű, v i ­ szonylag elszig etelt és a Függetlenségi Fro ntb ó l kikö zö sített P o lg á ri D em okrata P á rt m ár nem jelentett vonzóerőt szám u kra. A P o lg á ri D em okrata P á rtta l 1945 augusztu­ sától m ár nem k e lle tt különösebben szám olni a p o litik a i erőviszonvok m érlegelésekor. U g yan akk o r azonban a K isg azd ap árto t illetően még bonyolultabbá v á lt a helyzet, m ert bár 1945 n y a rá ra a K isg azd ap á rt szervezetileg is országos p árttá v á lt, ebben nem k is szerepet játszo tt az is, hogy a M agyar É le t P á r tjá n a k tagjai sok helyen egyszerűen „beépültek” a K isg azd ap ártb a. Szervezeti h álózatának k iép ítésével egy­ idejűleg megkezdődött a különböző o sztályo k és tá rsa d alm i rétegek fe lzárkó zása e p árt mögött. A v o lt nagybirtokosok és a váro si burzsoázia, m ás lehetőséget nem lá tv á n , k eresték itt p o litik a i k ép viseletü ket a fa lu s i b u rzso ázián ak pedig m ár hagyo­ m ányosan is a K isg a zd a p á rt vo lt a p á rtja . Íg y szinte m agától értetődő, hogy 1945 ny arán a gazdag parasztság döntő többségben a p ártb an, kép viselő i pedig a p árt különböző po sztjain v o lta k ta lá lh ató k. Ide csatlakozott a fentiekben túl a váro si k isburzsoázia jelentős része is. De az „ á lla m i b ü ro k rá cia és az értelm iség nagy része hasonlóan a K isg azd ap ártb an ta lá lt m enedéket. A Kisg azd apárth o z azonban falu n nem csak a gazdagparasztok csatlako ztak, hanem zöm m el a középparasztság, v a la m in t h elyen ként a szegényparasztság is A p árt paraszti b ázisán ak képe azonban vid éken kén t elég jelentős eltéréseket m utatott. Békés. Csanád. és Csongrád megyében a K isg azd ap á rt szo ciális bázisa döntően gazdagp araszti vo lt. H a jd ú , Szabolcs és S za tm ár megyében viszon t elég jelentős dolgozó­ p araszti réteget tudhatott maga mögött. A D u na-Tisza-kö zén és Észa k-M ag yaro rszágon a kisgazdapárti szervezetekben sajátosan a N vírség és a V ih a rs a ro k elemei keveredtek egym ással. Egyes helyeken a M K P és S Z D P . m ásutt pedig a N P P je le n ­ tette szám ára a verse n ytársat a dolgozóparasztság körében. A D unántúlon azonban — G yő rt. T o ln át, Z a lá t k iv é v e — a K isg azd ap á rt nem csak a gazdagparasztság, hanem a többi paraszti réteg körében is szinte kizárólagos befo lyással rendelkezett. A K isg azd ap ártb an — 1945 n y a rá ra — körvonalazódott a különböző p o litik a i irá n yza to k elh e ly ezkedése is. A párton belü li b alszá rn y hoz — am ely lényegében v á lla lta a M N F F pro g ram jának következetes vé gre h a j tását — tartozott a Polgári Tagozatban h ely etfogla ló b alodali értelm iségiek (B a rc s Sán d o r, G u lá csy G y ö rg y , M ih á ly fi Ern ő . O rtu tay G yu la stb.) szám ottevő csoportja v a la m in t Dobi Istv á n és h ív ei is. A b alszárn y hoz szám ítható G y öngyösi Já n o s, F iló Sám uel Szabó Árpád m ellett többen (pl. D in n y és L a jo s . O ltv á n y i Im re ) — b ár nem ingadozás n é lk ü l — in káb b a b alszárn yhoz h úztak. E m e lle tt a b alszárn yh o z nem sorolható p arasztkép- 97 �vise lő k egy része is számos kérdésben tám ogatta T ild y Z o ltán t, T ild y n e k azonban jobboldali h ív e i is v o lta k , kö ztü k első helyen éppen a veje , C so rn o ky V ik to r, a párt budapesti fő titk á ra . T ild y n e k a K isg azd ap ártb an betöltött szerepét nagym ér­ tékben növelte az a k ö rülm ény is, hogy a b alo ld ali párto k és a Szo vjetu nió szem ­ pontjából köztudottan ő vo lt a k k o r a „legkoalícióképesebb” kisg azd ap árti szemé­ lyiség és a b alszá rn y e lism e rt vezetője. De a Kisg azd ap árto n b elü l b alszá rn y 1945 n ya rá n ezzel együtt is a kisebbséget jelentette. A legerősebb és a legszervezettebb csoportot a N agy Fe re n c, K o vá c s B é la és V a rg a B é la vezetése a la tt álló centrum képezte. M ögöttük sorakozott fe l, nem csak a módos parasztság túlnyom ó többsége, hanem a közép- és kisparasztság jelentős része is. Ő k v o lta k egyúttal a P a ra szt Tago zatnak és az újraszervezked ő P a ra s z t­ szövetségnek is a tényleges vezetői. A váro si burzsoázia, sőt a nagytőke nem egy k é p viselő jé vel közvetlen szem élyes kapcsolatban á llta k , a k a to lik u s egyház tám o­ gatást pedig elsősorban V a rg a B é la szem élye garantálta. A centrum jelentőséget a párton b elü l még az is növelte, hogy a budapesti szervezeteknek és a Kö zpo ntnak a kiépítéseko r számos olyan-zöm m el jo b b o ld ali, középosztálybeli-értelm iségi (G y u la i Lá szló , H ám T ib o r, Ja ck ó P á l, S a lá ta K á lm á n , stb.) csatlakozott hozzá, a k ik a párt életében a felszabadulás után meglehetősen nagy szerepet játszo ttak. A z 1945 au ­ gusztusi Országos V álasztm ányo n a centrum az ország k ü l- és b e lp o litikai h e ly ­ zetének m érlegelése ala p já n — még ha azt feltételekhez is kötötte — egyenlőre a koalíció s együttm űködés m ellett fo g lalt á llá st. A b alo ld ali p árto k ka l való együtt­ működés a la p ja viszon t csak a M N F F p ro g ram ján ak elfogadása lehetett. E ze k után a legnagyobb p o litik a i szűklátókörűség le tt vo ln a a részü krő l T ild y n e k és h ív e in e k o lyan m értékű háttérbe szorítása, am ely a b alszá rn y esetleges elszakad ásán ak ve ­ szélyét és a b alo ld ali pártok éles b írá la tá t idézte vo ln a elő. A b alszá rn y és a centru m kom prom isszum a sajátos helyzetet terem tett a nagy­ szám ú, de meglehetősen vegyes összetételű és még nem eléggé szervezett jobboldal táborában. A p árt jo b b szárnyán a nagytőke és a vele összefonódott, v o lt n a g y b ir­ tokosok képviseletét A u e r P á l, P fe iffe r Zo ltán . Szo lno ki Istv á n stb. lá tta e l. U g yan ­ a k k o r P fe iffe rt az e ckh ard ista m ult az „ ú ri középosztály” előtt is rokonszervessé tette. S u ly o k Dezső nem csak a nagytőke, de a k a to lik u s egyházi kö rö k előtt is „p o sszib ilis” szem élyiség vo lt. A jobbszárnyon V á s á ry Istv á n és a B . Szabó Istv á n féle m ódosparaszti irá n y za t v o lt az e g yik legszervezettebb csoport. A K isg azd ap á rt belső helyzete 1945 augusztusában olyan képet m utatott, am it a történeti irodalom joggal nevez „g yű jtő -p á rt” -ként. E z a jellem zés azonban csak a különböző és ellentétes érdekű tá rsa d alm i csoportok és p o litik a i irá n y za to k je ­ lenlétére u tal. V a ló jáb an azonban itt — különösen a jö vő szem pontjából, — többről vo lt szó. m ert a K isg azd ap ártb an nem csak a különböző p o litik a i irá n y za to k n ak, hanem a különböző p árto k létrejöttének is k ia la k u lta k a fe ltétele i. A K isg azd ap á rt b alszá rn ya és centrum a közötti augusztusi kom prom isszum á t­ m eneti je lle g ű n e k i gérkezett, s nem a n n y ira a p árttól, sőt még csak nem is k iz á ­ rólag a b e lp o litika i viszon yo któ l függött, hogy ezt a b alszá rn y és a centrum közötti egyetértést m ik o r v á ltja fe l a centrum és a jo b b szárny kom prom isszum a. A jobb­ szá rn y azonban így is az állandó ta rta lé k szerepét töltötte be a centru m szám ára a b alszá rn n yal fo lytato tt v itá ib a n . N em lehetett kétséges, hogy ez a kö rü lm é n y válto za t­ la n u l a ce n tru m n ak kedvezett, an n ak sú ly á t növelte a párton b elü l a balszárn y rovására. A z 1945-ös választáso k előtt ism ét nap iren d re k e rü lt az a kérdés, hogy a F ü g ­ getlenségi F ro n t p á rtja in k ív ü l in d u ln a k-e , illető leg m ely pár tok in d u ln a k a v á ­ lasztásokon. A választójo gi tö rvé n y e lv ile g lehtővé tette m ás p árto k in d u lásá t is. A z Országos Nem zeti Bizo ttság 1945. szeptem ber 17-i ülésén b írá lta el a v á la sztá ­ sokon résztven ni k ív á n ó p árto k kérelm ét. M inden különösebb v ita n é lk ü l engedé­ lyezte a M ag yar R a d ik á lis P á r t in d u lásá t. A D em okrata N éppárt elnevezéssel azon­ ban két kerelem is érkezett az Országos Nem zeti Bizottsághoz. A z egyiket B a ra n ko vics Istv á n , a m ásika t gróf P á lf f y Jó zsef n yú jto tta be. A z Országos Nem zeti Bizottság B a ra n k o v ic s kérelm ét fogadta el, feltehetően azzal a m eggondolással, hogy a B a ra n k o v ic s-fé le D em okrata N éppárt b alo ld alib b színezetű lesz és vala- 98 �m elyest lazáb b ak a kapcso latai a k a to lik u s k lé ru ssa l is. A z Országos Nem zeti Bizottság a P á lffy -fé le D em okrata N éppárt m ellett elutasíto tta az É rtelm iség i O sz­ tá ly Ő si D em okrata P á r tja és a N em zeti D em okrata P á r t n evű csoport jele n tke zé ­ sét is. A B a ra n k o v ic s-fé le D em okrata N éppárt azonban nem vett részt a v á la sztá ­ sokon. A Függetlenségi Fro n to t feszítő erők „teherm entesítő” szelepe tehát nem n y ílt meg. De ennek a helyzetnek a k ia la k u lá sá b a n sajátosan a jobboldal módo­ su lt ta k tik á ja is szerepet játszott. A jo bboldali erő k 1945 első felebei: többször is k ísé rle te t tettek polgári elle n zéki p árt a la k ítá s á ra . 1945 szeptemberében azonban a kato lik u s egyház vezetői k ö re i, élükön M in d szen tyvel a jobboldal egységének meg­ osztását lá ttá k egy polgári e lle n zéki p árt ind ulásáb an . E z é rt az ú j párt a la k ítá sá ra irá n y u ló ki sérleteket elvetették és a K isg azd ap á rt támogatása m ellett fo g laltak á llá st. 1945 őszére tehát a korábban k ia la k u lt p ártviszo nyok lényegében nem válto zta k meg. A jobb- és balo ldal erő inek helyzetét azonban ez a k ö rü lm é n y nem egyform án befolyásolta, hiszen a jo bboldal erősödött és egyre teljesebbé váló egysége m ellett a balo ldal összefogása még korántsem va ló su lt meg. M indez hosszú időre szóló és bo nyo lult küzd elm et ígért a m agyar p o litik a i életben. KUNSZABÓ FERENC É r te lm is ég i ek Nógrádban* A z értelm iségiek a term előeszközöknek sem nem forg ató i-használói, sem nem tulajdonosai. M in dig és m indenütt az uralko dó o sztályok a k a ra tá n a k közvetítő i, te lje sítő i v o lta k , s különböző cso p o rtjaik egyidőben m ás és m ás u ra t szo lgáltak. M agyarországon a felszabadulás előtt ily e n szem pontból négy nagy csoportjuk v o lt a fö ldesú ri o sztály, a tőkés osztály, az állam h ata lo m és a k ü lfö ld i tőkeérde­ keltségek kiszo lg álására. A parancso lo k a k a ra tá n a k teljesítése term észetesen sohasem je le n te ti v a la m i teljesen ö nálló tlan . szolgai élet- és m u n k a stílu st A szellem i alkotó, irá n y ító tevé­ kenység eleve föltételez bizonyos fo kú önállóságot, le lk iism e re ti és cselekvési sza­ badságot, m elyekből k i- k i egyéni a lk a ta , h a jla m a i és szándékai sze rin t többet vagy kevesebbet g yűjthetett m agának. R á a d á su l a függés legtöbbször nem rideg kö zvet­ lenségben jelentkezett, és nem a n n y ira a d m in isz tra tív szabályokban n y ilv á n u lt, m in t a társadalo m szerkezete, a társadalom m ilyensége hordozta m agában. Éppen ezért a két háború közötti értelm iség nem csupán szolgálta m unkaadó it, hanem így vag y úgy, kisebb vag y nagyobb m értékben meg v o lt győződve a rró l, hogy ha nem is tú l jó az a rezsim , jobbat az adott kö rü lm é n yek között nem nagyon lehet ne c sin á ln i. K eve sen v o lta k a tágabb látó körű ek, a k ik válto zást a k a rta k , ily e t vagy o lyat, kisebbet vagy nagyobbat. Á m leggyakrabban még ők sem függetleníthették m agukat a rendszer közvetve ható, ko n fo rm izm u sra kén yszerítő erejétől. H a m ás nem , m aguk és c sa lá d ju k puszta léte, a napi betevő fala t vo lt az, am i apróbb meg­ a lk u v á so k ra , dolgok e lh allg a tására késztette őket. E ze k a kén yszerítő erő k szinte m in d e n kin é l hatottak. C sak nagyon kevesek vo lta k, a k ik e t még a betevő fa la t, még sa já t lé tü k sem érd ekelt a rendszer e lle n i opponálásban. S ők, a fenti értelem ben m á r nem is szabályos értelm iség : nem az u ra k é rt, hanem e lle n ü k léteztek. * R észlet a Paló co k fö ld jén c. kötetből 99 �A réteg függő társad alm i státusza a szo cialista rendszerben sem v á lto z ik : az értelm iség az ú j uralkodó osztály, a p ro letáriátu s a k a ra tát te lje síti. A függőség v i­ szont többé nem szolgaság. M egszüntette maga a puszta tény hogy az önm agát fe l­ szabadított m un kásosztály az egyetlen igazságos társad alm i fo rm áció t é p íti, olyat, a m e lyik nem csupán sa já t m agának, hanem a társadalo m többi dolgozó o sztályá­ n ak és rétegének, így az értelm iségnek is m egfelel. E z az általáno s e lv azonban csak az o lyan m indennapi h arc árán é rvé n yesü l­ het, am elyben az értelm iségnek is részt k e ll vennie. A z előző bekezdésben fo g lalt alapvető, k iin d u lá su l szolgáló válto zás után az értelm iség m egváltozott társad alm i státuszának ez a m ásodik jelle m ző je . Í gy bővül, így te lje se d ik k i alkotó m u n ká ja. E z persze fö ltétlen ü l többletm unkát, többletenergiát je le n t — m in e k s z im p lifik á lt m utatója tehá társad alm i m unka — , de u g yan akko r nagyobb egzisztenciális bizton­ ságot. társad alm i sta b ilitá st is ad. A tá rsa d alm i státuszban bekövetkezett h a rm a d ik válto zás nem e n n yire ala p ­ vető, de n ap jain k b an és még jó darabig re n d k ív ü l erősen h at, b e fo lyáso lja napi ép ítő m u nkán kat: Eleg et h a llo ttu n k a v o lt u ralkodóosztályok egyes h ü lye , degenerált vagy e llu s­ tu lt ta g ja iró l. E z azonban tá vo lró l sem je le n ti, hogy az erősen összefonódott földes­ ú ri és tőkés osztály egészében h ü lye és degenerált lett vo ln a. N agyonis céltudatos, cselekvő, s ha k ellett, ag resszív volt. Á lta lá b a n igen jó l fogta föl érd ekeit, s azok védelm ében határozottan lépett fö l. Részletes, aprólékos u tasításo kat adott, s e lle ­ nőrizte a vég rehajtást. (E m eg állapítás igazságából m it sem von le, hogy H itle r o ldalán beléptek a m ásodik világháb o rúb a, sőt. Abban a szituációban a szám u kra egyetlen lehetséges kísé rle te t tették meg u ra lm u k fe n n tartá sára, hiszen a háború után lá th a ttu k , hogy az angolbarát p o litik á t fo lytató cseh vagy lengyel burzsoázia is elvesztette u ra lm á t, sőt a S zo vje tú n ió val szövetséget kötő rom án b o járo kat-tőkéseket is elkergette a nép. A m agyar uralkodó o sztályok tehát a szám u kra já r h a ­ tónak tűnő utat választo tták H itle r oldalán, s a h arm in cas években az tá vo lró l sem látszott rem énytelennek.) A tőkések és fö ldesu rak jelentős része a századforduló óta m ár olyan értelm iségi képzettséget — jogász, közgazdász, m érnök, mezőgazdász stn. — szerzett, hogy ko n krétan és szakszerűen tudott beleszólni a term elés irá n y ítá ­ sába. A m agyar értelm iség tehát a felszabadulásig ilyen gazda keze a la tt dolgozott. A z ú j gazda szintén m egszabja az irá n y t, u tasít, e lle n ő riz. Legtöbbször persze vezetőerején, a kom m unista párton k ere sztü l, m ert önmaga-tömegeiben-még nem olyan képzett, hogy belelátna a gazdálkodás rejtelm eib e, hogy értené a n n ak csín játb ín já t. A z id eális n y ilv á n az lenne, ha m inden egyes gyár m unkássága szakszerűen irá n y íta n á , ellenő rizné értelm iségét, de ez m a még csak a fejlődés p e rsp e ktívája. Egyes m ű szak ia kn ak vagy m ás értelm iségieknek ezért tűnhet úgy. hogy ők t u la j­ donképpen nem a m unkásoktól függnek, hanem a p árt és az á lla m gazdasági vezető szerveitő l. A z ú j gazdasági m echanizm us éppen ezért nem csupán arra tö rekszik, hogy a term elést olcsóbbá, célszerűbbé, tegye, hanem hogy általáb an és ko n krétan kiterjessze a m unkások beleszólási, ellenőrzési hatókörét. S b á r nem kétséges, hogy ez a bővített ellenőrzés, beleszólás m ind több helyen v aló su l meg, p á r évtizedig még csak lehetőség m arad, hogy a m agvar m un kásosztály egésze szakszerű e lle n ő r­ zést gyakorol a m érnökök, közgazdászok fölött. M a tehát az értelm iség még olyan gazdát szolgál, m elyn ek töm egeinél képzet­ tebb, tájékozottabb. Egyes esetekben és helyeken rengeteg m ú lik azon, hogy az é r­ telm iségi (vagy értelm iségi csoport) helyesen oldj a meg feladatát, és jó l segítse a m unkásokat a feladato k vég rehajtásáb an. E g y es beruházásoknál, egy es c ik k e k te r­ m elésénél. egyes feladato knál az értelm iség jó v a l előbb lá tja a vég kife jle te t, m int a m un kásosztály ott dolgozó csoporja. S ez még külö n n öveli az értelm iségiek szerepét, jelentőségét. A z o sztálytársad alm ak után a szo cializm us az első o lyan tá rsa d alm i rendszer, ahol nem a szárm azás, a vagyon szám ít, ahol nem ,,a ru h a teszi az em bert” , hanem a végzett m un ka és az ész. A p roletáro k d ik ta tú rá ja helyére tette az észt, a tudást, a képzettséget. Sőt. egy k ic s it ta lá n m isz tifik á lta is : 100 �Beszélték an n akid ején , hogy R áko si M átyás a K e le ti A kad é m ia dip lo m ája m el­ lé még egy b án yam érn ökit is szerzett az ötvenes éve k elején. Hogy n ek i arra m en n yire vo lt szüksége, azt innen képtelenség m eg állap ítan i, de a n n yi m inden ­ esetre bizonyosnak lá tsz ik , hogy ha szükséges v o lt szám ára, ak ko r ugyanúgy m ellé­ szerezhette vo ln a még a kohóm érnökit, a v illa m o s (erős és gyengeáram ú) m érn ö kit, és a többit, hogy a hum án tá rg y a k ró l m á r ne is b eszéljünk. Ú gy tű n ik , az ötvenes évek nem m inden tehetség és ráterm ettség n é lk ü li de m indenképpen rossz hatású vezetője végtelenül s z im p lifik á lta a le n in i „T a n u ln i, ta n u ln i, ta n u ln i” jelszót. A maga idején szükségszerűen hangoztattuk sűrűn ezt az idézetet, de közben m indig e lfe le jtk e ztü n k a rró l, hogy L e n in maga sem m ilyen k i­ egészítő sza kra nem iratkozott be. M ert tudta, hogy az fölösleges. M a ily e n diplom aszerzési legendák egyetlen országos vezetőről sem keringenek, a m i tosz le jje b b csúszott, szétterült a nép között. Term észetesen a tanu lás önm agában csakis jó és örvendetes jelenség. M éltán leh etün k büszkék, hogy lo vas nem zetből tanuló — , pontosabban olvasó — nem zet lettü n k, m ert a szállóigévé lett Széchenyi-m ondás sem m it sem vesztett az érvényes­ ségéből, most kezd rea lizáló d n i. V a n n a k azonban jelenségek, am elyek a rra u taln a k, hogy bizonyos esetekben a közvélem ény — vagy egyes em berek, csoportok — sze­ mében nem a n n y ira a tudás a fontos, m int a diplom a és a különböző vé g b izo n yít­ ványo k. V eg yü n k csak egy nagyon egyszerű, de nagyon jellem ző p éld át: a M agyar Nemzet hetvenegy lapszám ában az 1429 élettársat kereső közül 511. tehát csaknem h arm in ch at százalék diplom ás p artn ert igényel. A z egyetemet vagy fő iskolát vég­ zettek a rán ya ennél jó v a l kevesebb az országban. H a m á r most figyelem be vesszük, hogy a hird ető k h arm in ch a t szá zalé ká n a k sincs ez a képesítése, a k k o r rögtön v ilá ­ gossá v á lik , hogy o lyano k is diplom ás fé rjn e k , feleségnek való t keresnek, a k ik m aguk alacsonyabb képzettségűek. T ú l az ö n k ritik a h iá n yán , magában az is érde­ kes. hogy egy bérelszám olónak, fodrásznak vagy ö n n yu g d íjasn ak m iért csupán a diplom ás élettárs k o n ve n iá ln a ? M i az a plusz, am it egy felsőfokú isko lá t v é gzett társtó l rem élnek? Több pénz. finom abb viselkedés megértőbb baj tá rs?. . A h áza s­ ságok eddigi tapasztalatai azt b izo n y ítjá k , hogy m indez n in cs diplom ához kötve. V á ln i pedig éppen az értelm iségiek szoktak gyakrabban. . . M arad tehát a nagyobb társad alm i te kin té ly , társad alm i rang, am it a „re p re ze n tatív megjelenésű dolgozó nő” vagy a „derűs, fiatalo s, ötvenes özvegy” egyaránt a k a r. . . E in ste in n e k egy d iplo m ája vo lt. Hogy tudása a la p já n h án y le hetett, vo ln a neki. a rró l, ugye, k á r is beszélni. A példa tú l nagy. de kén yszerítő erő vel ö tlik fö l az emberben, m ik o r lépten-nyom on azt tap asztalh atn i, hogy bölcsész vagy m érnöki diplom ás em berek, a k ik évek óta kép esítésüknek m egfelelő helyen dolgoznak, és onnan nem is a k a rn a k elm enni, egyszerre csak a m ásodik o kle vé lért in d u ln a k. A ztán a h arm a d iké rt. É s a főnökük r á ír ja a p a p írja ik ra , hogy „m u n k á ja elvégzé­ séhez szükséges” , am i n y ilv á n v a ló tévedés, hiszen nem megfelelő képesítéssel m iért vette fö l an n akid e jé n ?. . Szónoki kérdés, m ert egészen n y ilv á n v a ló , hogy a m ai közvélem ény hatása a la tt egy főnök a leg ritkáb b esetben u tasíth atja v issza „e stizn i” vagy „le v e le z n i” vágyó beosztottját — hiszen gyakran maga is tanul. To váb b tan ul. Pedig fö ltétle n ü l figyelem be k e ll ven nü n k, hogy v ajjo n k i akad ályo zza m a b á r­ k it is abban, hogy m egfelelő kö n yve k beszerzése után olyan és an n yi tu dásra tegyen szert am ilye n re és am ennyre csak a k a r? H isz az egyetem ek csak a középkorban neveltek po lihiszto ro kat és tudósokat. M a, szinte végtelenre halm ozódott és specifikálódott tudáshalm az korában az egyetem — egy bizonyos színtű képesítés m ellett — csak ta n u ln i ta n ít meg. A h ho z pedig bőven elég egy diplom a is. Ső t: diplom a n é lk ü l is lehet é ln i. M ás kategória, m iko r rendelet ír ja elő, hogy — bizonyos m u n kakö rö k bizonyos képesítéshez lévén kötve — meg k e ll szerezni a k ellő képesítést. A z e lv h elyesel­ hető. de ta lá n módot lehetne ta lá ln i a különbségtevésekre. C sak két péld át: X tizenöt éve jó l végzi m u n ká ját. R em ek g yak o rlati szakem ber A rendelet X - e t kötelezi v a la m ily e n vég b izo n yítván y m egszerzésére. X beí ra tk o zik , évekig ta ­ n u l, á lm a tla n k o d ik, nem n y a ra l, nem pihen, idegeskedik, veszeked ik a feleségével. 101 �s — a szorító v izsg ák m iatt — nem m indig tu d ja e llá tni feladatát. V é g ü lis s ik e ­ resen leteszi m inden v izsg á já t, m egszerzi a b izo n y ítvá n y t: eleget tett a rendeletnek, X ezzel is bizonyította, hogy lelkiism e re te s állam p o lg ár, k iv á ló m unkaerő, és pél­ dam utató vezető. Jobban végzi a m u n k á já t? S a já t ism eretségi köréből szinte m inden ki tud eseteket, hogy X vagy Y a kötetelező isko la elvégzése után ugyanolyan jó m unkaerő m aradt, m in t volt. Jobb nem lett. Pedig a végzett ta n u lm á n yo k alk alm azh ató k a gyakorlatban. Pedig az illető valóban tan u lt, az anyag nagyobb fele meg is m aradt a fejében, nem felejtette el a vizsgát követő nagy, k im e rü lt álom ból való ébredés reggelén. . . M i hát a h iba? A z , hogy nagyon sok ilye n esti vag y levelező hallgató hosszabb g y ak o rlati m un ka után egyszerűen képtelen a ta n u lta k a t a lk a lm a zn i. E z nem a k a ra t vagy felfogó­ képesség dolga, hanem a re fle xe ké , am elyek a hosszú éve k a latt k ia la k u lta k , és képessé tették X - e t a rra , hogy jó l végezze m u n ká ját. E ze ke t a re fle xe k e t nem tu d ja m egváltoztatni a b izo nyítványo sztás után. . . E z é rt nem r it k a az eset, m ik o r a diplom a vag y b izo n y ítvá n y m egszerzésének egyetlen haszna v a n : a tu la j­ donos m agabiztosabban lép az utcán, n yu godtabban fog kezet. A dokum ent le lk i biztonságot szolgáltatott. A m ásik példa. Szám os kiegészítő szak v an , s ezek végzésére a h ivatalo s köz­ lönyök újabb rendeleteket tesznek közzé. De biztos az péld ául, hogy egy fö ld ra jz, irodalom vag y történelem szakos ta n á rn a k kiegészítőt k e ll végeznie, ha könyvtáro s vag y népm űvelő lesz belőle?. . K é p z e ljü k el, h án y szociológus vag y ujságíró p ra k tizá lh a tn a m a ebben az országban, ha szakképzettséget kö veteln én k tő lü k — hiszen n incsenek is ilye n szakok. A péld ákat lehetne még sorolni, de talán az eddigiek is kielégítő módon segítik a fe lism e ré st: az országban am úgyis m agasra csapott — és általáb an csak ö rven ­ detes — ta n u lá si vág yat m o d ifik á ln i kellen e, s nem utolsósorban azért, hogy a kétségtelenül m eglévő diplom a-divatot ezen az úton is csökkenthessük. M ert a tudás állandó g yarap ítása nem csupán k i sérőjelensége társa d alm u n kn ak, hanem egyik alapköve is, csak egyes em berekben ez diplom a-fétissé deform álódott. T e l­ jesen ren d jén való dolog, m ik o r v a la k itő l azt tu d a k o ljá k, hogy m iért, m it tud, de m iko r vég b izo n yítván y után tudakozódunk, az m ár az üressé v á lt d iv a t fé lh iv a ta ­ lossá m erevülést b izo n yítja. M indem ellett ezek a jelenségek az értelm iség m egváltozott társad alm i státuszát ig azo lják , m ert a „m e d ite rrán ősz” -re vágyó élem edett vag y rep rezentatív hölgyek harm in c-negyven é vv e l ezelőtt még „szolid a n ya g ia k k a l rendelkező, kifogástalan ú rie m b e rt” k erestek házassági hirdetések és közvetítő k ú tjá n , és eszükbe sem jutott a diplom ás fé rjn e k v a ló . H a egy nógrádi gyárban — hogy a b án yá kró l m á r ne is b e szé ljü n k! — össze­ h a so n lítju k a szakm u nkáso k és a m ű szak ia k keresetét, a kettő k ö rü lb e lü l egyform a. A m ű sza k ia kn a k ehhez még hozzájön a prém ium , am i évente nem jelentéktelen összeg. E z t azonban k é t okból sem so ro lh a tju k egyszerűen a h a v i kereset m ellé. Eg yszer azért, m ert nem sta b il, életsztendert pedig csak f ix összegre lehet ép íten i: m ásodszor pedig, m ert nem m inden m űszaki kap, sőt ren d szerin t a kisebb hányad — s b ár az átlagot emelné, de nem adna hű képet e társad alm i réteg egészének anyagi helyzetérő l, lehetőségeiről. M indezek a la p já n azt m o n d h atju k,hogy a m űszaki értelm iség kisebb részének jobb az anyagi helyzete, m in t a szakm u nkáso kn ak, a többségé viszon t csaknem m egegyezik. A réteg többi csoportját nézve, a legmagasabb jö ved elm ü k az o rvosoknak van , de nem fizetésük, hanem a beteg á lta l ju ttato tt ,,m aszek prém ium o k” a la p já n , am i ellen jó vo ln a küzd eni, ha v a la k i meg tudná m ondani, hogy az ily e n fa jta á lta lá ­ nossá v á lt szokások ellen hogyan lehet fö lve n n i a harcot. Nem jelentéktelen a jö ­ vedelem e az á lla m i gazdaságokban és a téeszekben dolgozó értelm iségiek többsé­ gének sem. 102 �E zu tá n következn ek a g y á ra k nem m űszaki tisztv ise lő i, a jogászi k a r, az á lla m i h ivataln o ko k és a pedagógusok , am ely két utóbbi réteg a legkisebb keresetű, s így a tan ító k még m indig a nem zet napszám osainak vehetők, m agasabb szinten persze, m int a felszabadulás előtt. A p ro letár á lla m p u ritánságából kö ve tke zik , hogy sa já t alkalm azo ttait nem fize ti v a la m i fényesen, s ezért is v a n , hogy m íg negyvenöt előtt az á lla m i szolgálat fogalom v o lt, addig m a a tájékozódó fia ta lo k nem sok „fa n tá ziá t” lá tn a k benne. M indent összevetve tehát, a nógrádi értelm iség összessége a nógrádi szakm u n ­ kással á ll egy jö vedelm i szinten. A z értelm iség ren d szerin t m égis jobb — ponto­ sabban szó lva : újab b d ivatú — ruh áb an já r , többet láto gatja a presszót, g yakrab ­ ban megy színházba, rendszeresebben megy n y a ra ln i szegedi n y á ri já té k o k ra , pesti ú tra , és v é g ü l: gyakrabban van autója. A z értelm iségi tehát m agasabb sztenderden é l, m in t a fiz ik a i m unkás vag y a szakm unkás. K ife lé m indenesetre. N ézzük meg ennek o ka it m ind két tá rsa d alm i réteg felöl. A szakm u n kásn ak azért van ritká b b a n autója, azért régebbi szabású a ru h á ja , azért nem megy ü d ü ln i és vike n d e zn i, m ert egyrészt kö zü lü k nagyon sokan ru sz­ tik u s életet fo lyta tn a k — ház, k e rt, gyüm ölcsös — , m ásrészt pedig egyszerűen n incs rá igénye. Többségük jelenleg még nem é rzi k ik e rü lh e te tle n szükségét, hogy alkar a tévében, a k á r a m űvelődési házban megnézzenek egy színdarabot, m íg az é rte l­ m iségit otthon sem lehetne ta rta n i egy-egy vendégjáték a lk a lm á v a l. A z értelm iségi viszo n t-k ife lé -azé rt él m agasabb szinten, m ert igénye van rá . s m ert a társadalo m többi o sztálya és rétege ezt e lv á r ja tőle! E z is a m ú lt társad alm i konvenciónak m a ra d v á n ya : ha v a la k i vezető, a k ko r ne csak tudása legyen több, hanem jobban is ta rtsa m agát. S b ár ez a jelenség tá vo lró l sem olyan m arká n s, m in t h arm in c évvel ezelőtt, de k étsé g k ívü l k it a pintható, s elő reláthatólag addig m arad fenn. m íg a m unkásság és a parasztság tömegeiben el nem é ri ugyanazt a k u ltú r- és civ ilizá c ió s szintet, helyesebben: igényszintet, m in t az értelm iség. E z t a m agasabb szin tű életet az értelm iség többsége m a még csak úgy tu d ja ta rta n i, hogy befelé, titokb an ta ka ré ko sk o d ik : foltozza a fehérnem űjét, kevesebb húst v ásáro l, v asárn ap n incs bor, a lengyel vodka csa k ven d é g járásko r k e rü l elő, az autó sokszor a h áz előtt vesztegel, m ert n in cs pénz b enzinre — és a többi. Nem egy esetről beszélnek, hogy e g yik -m á sik tisztviselő vag y ta n á r hogyan spórolt évekig, m íg m eglett az autó, s aztán, hogy fe n n tartsa. A z á ru h á zak és a csemege­ ü zletek eladói a m egm ondhatói, hogy a m unkások általáb an m en n yivel többet és könny edébben vásáro ln ak , nem lato lg atva úgy az egyes c ik k e k árát. m int az é rte l­ m iségiek. M ert ez utóbbiak erősen törekednek, hogy e lé rjé k az európai szintet. Hogy aztán ez a sztenderd valóban „e uróp ai” -e, vag y hogy egyátalán m it is je le n t ez a szó, m i a ta rta lm a , m ik az összetevői, az m ár nem olyan világos előttü k. Szám os tapasztalat ig azo lja, hogy sok nógrádi (és persze pesti) értelm iségi nem tu d ja, vagy tévesen é rti, hogy m i is az, am i felé tö rekszik. S o kak fejében gondolatok gomo­ lyo gnak két — három évenként cserélt F o rd Tau n u sró l, teng erparti ü dülőről, m in ­ den n y á ri, nagy tú ra u ta k ró l. . . Meglehetősen régen v o lt m ik o r úgy p ró b áltun k c sin á ln i, m in th a a m i é le tszín vo n alu n k roh am lép tekkel közelítené a n yu gati o r­ szágok lakosaiét. „ . . .s ő t egyes m utatókban m á r el is h a g y tu k !” . A z egy főre jutó e xk a v á to r gyártásban péld áu l. B iz o n y á ra sokan em lékeznek még az ujsá g h írre , m isze rin t az angol p ro letár b áln ah ú st vá sá ro l, m ert m ásra nem te lik szegénynek. M a nem tag ad ju k, hogy a fe jle tt k a p ita lista országokban tehetősebb az értelm iség, a m unkásság. G azdasági o ka it is tu d ju k — a rró l azonban h allg atu n k, hogy az euró­ pai életszin tn ek nem csupán anyagi m utatói v a n n a k : Nem régiben k ét asszony beszélgetésének vo ltam a k a ra tla n fü lta n ú ja a vonaton. R áko skere sztú rtó l G alg ah évízig tá rg y a ltá k ízes palóc tájszólásb an, hogy m it m iko r vettek, a m otort m iko r cserélték, a szobát hogyan p arkettázták, s hogy a vasracsos k e ríté st hol m en n yiért lehet m egrendelni. Elő szö r méregbe gurultam , később azonban csendesen elszégyenlettem m agam : hát m irő l beszéljen egym ással ez a 103 �két s zé lfú jta bőrű, kérges kezű asszony, ha nem az anyagi jó lé t je le irő l, m elyeket ez­ előtt h úsz é vve l ólm ukban sem rem éltek v o ln a ? ! H át ugyan m irő l v á ltsa n a k eszmét, ha egyszer g yerm ekko rukb an sem n e k ik , sem szü le ikn e k nem ju th ato tt eszükbe, hogy in te lle k tu á lis té m ákra is kellen e egy p ár re fle x . A h atvan i á tszállásn ál elvesztettem őket szemem elől, s így nyugodtan gondol­ ko zhattam : h isz még értelm iségi is h án y van m in á lu n k , a k i a délutáni vagy az esti presszóücsörgésekor (m ert az olyan modern dolog) vagy kíno san h allg at, vagy ugyanolyan tém ákba kap, m in t a két m átraszőlősi bányászfeleség?! Ebben viszo n t m á r igen kevés az íz. H a egy acé lg yá ri lakato s vagy ü veggyári csiszoló lak ásán já ro k , és a nemrég v ásáro lt szoborról azt a vélem én yt kapom , hogy a fene se é rti , m égcsak nem is szép, de olyan m odern, ak ko r nem m osolygok, sőt v a la m i jó érzés kap e l, hogy a m unkás lépést a k a r ta rta n i a m űvészetekkel. De h a egy m érnök, orvos vag y ta n á r lakásán kapom ugyanezt, esetleg p ár k ö zh e lly e l d ú sítva , a k k o r nem tudom, hogy bosszankodjak, vag y elnevessem m agam . T é vé t vettün k, frid z s id e rt; té relválasztó t teszünk a lakásb a, és autóra g y ű jtü n k , ha még n incs — h elye s; bosszankodunk azon, hogy n á lu n k n in cs m inden rendben, m ert száz é vv e l el vo ltu n k m arad va, és m indm áig nem tudunk behozni — csak a k ko r helyes, ha napi m u n ká n k jobb elvégzésével se g ítjü k a végleges behozást: s végképpen h elytelen, h a e lfe le jtjü k , hogy van még egy lem aradás, nevezezetesen az európai m űveltséget, k u ltú rs zin te t illetően. L e vag yun k m arad va N yugattól? B izo n y , le. S még e lta rt egy ideig, m íg anyagi potenciában behozhatjuk. S a k k o r m ajd az autó nem spórolás függvénye lesz sem á lla m n a k , sem az e g yé n n e k.. . De úgy tű n ik , a k u ltú rá lis lem arad ásu nk még erősebb. Nyugodtan szid h a tju k az áruelosztást, vag y a közszükségleti c ik k e k te r­ melését, még a k ü lfö ld i k o csik magas v á m ta rifá já n is bosszankodhatunk, de ha fogalm unk sincs a rró l, hogy Josué de C astro m i fán terem, vag y hogy M odigliani m iért nagy, a k k o r se n kit és sem m it nem szidh atu nk. No, igen. Szó sincs a rró l, hogy ez a jelenség v a la m i veszedelm es katasztrófa árn yé ká t veti előre. M árcsak azért sem, m ert az értelm iség nagy része őszintén, v a sa k a ra tta l a k a rja behozni a lem aradást, a szerzett ism ereteket szo cialista ta rta ­ lom m al m egtölteni. s hozzáadni m indazt a pluszt, am it szám u n kra a kom m unista eszmeiség jelen t — a m iv e l viszon t m i vag yu n k előnyben. S m égis a nógrádi ip a r­ medence értelm iségének m intha nagyobb kötelessége lenne önm agával szemben. M ert — a k á r őshonos, a k á r bevándorolt — több az em beri kötelessége az itteni m u n ká so k k al szemben. Nem vag yu n k még messze attól az időtől, m ik o r S alg ó tarján k ic s it idegenkedett az értelm iségtől. A frisse n h atalo m ra k e rü lt m unkásosztályban még élénken éltek azok az igazságtalanságok, m elyeknek zömét így vag y úgy, éppen az értelm iségiek közvetítették n e k ik . E zt az ellenérzést — am elyben a tudatos bőven keveredett az ösztönössel — a m unkások köréből fe lk e rü lt vezetők re a liz á ltá k , a k ik közöl abban az időben még nagyon kevésn ek v o lt k e llő — isk o la i vagy autodidakta — kiépítése. Érd eke s időszak v o lt az Sokan szinte k érke d tü n k, hogy a m ú lt rendszerben nem vo lt m ódunk ta n u ln i Egy-egy beszélgető társaságról pontosabban meg lehetett á lla p íta n i, hogy k ö zü lü k k i já rt közép- vagy fe lső isko lát és k i tám aszkod ik a term é­ szetes in telig e n ciáj ára. A z utóbbiak fesztelenebbül mozogtak, szélesebb taglejtéssel beszélte k és m ondataikban nem csak a tá j szólás érzett, hanem itt-ott oly an sza va k is elő fo rd ultak , m ely eknek h alla tán az értelmiségi beszélgető p artn er szája enyhén m egrándult. H a nem. ügyelt eléggé. M ert általáb an nagyon igyekeztek a lk a lm a z­ kodni, v ig yá zta k , hogy ne b eszéljenek tú l „u ra sa n ” . és boldogok vo lta k, ha a néni szárm azású ak legközelebb is szívesen szóbaelegetek v e lü k . Ebbő l tudták, hogy nem tú l ellenszervesek. Í gy volt. Term észetes és m egkerülhetetlen fo lyam atkén t játszódott le. b ár nem m indig áldásosan. A z is természetes viszont, hogy évek m últán e ltű n t — és Salg ó ta rjá n tíz éve azon vette m agát észre, hogy v á r ja , h ív ja az értelm iségieket! 104 �Elő szö r azért, m ert a m egyei vezetők közben m aguk is ta n u ltak , különböző képesítéseket szereztek, és m á r n in cs kisebbségi é rzésü k; m ásodszor azért, m ert a ta rjá n i m unkásságban az éve k m ú ltá va l h a lv á n y u lt a régi e llen érzés; harm adszor, m ert az ú j fa la k között m űvészeteket, pezsgő szellem i életet a k a r­ n ak m eghonosítani; negyedszer pedig, hogy a további építőm unkához elegendő szakem ber legyen. M indezeken tú l azonban a szerző felfedezni v é l egy ötödik, a jelenségek m élyén húzódó okot is. Régen a nép h iáb a gyűlölte egységesen és m élységesen az u ra ka t, azok életét tekintette példaképnek. A bő palóc szoknyán vagy a főkötőn k ív ü l még számos ru h ad arab ró l és szokásról kid eríthető , hogy azokat v a la m ik o r az u raktó l lesték e l, vették át. Íg y péld ául a lakodalom számos elem e, vag y a csárdás. A fe lszabadulás után ez gyorsan d iffe re n ciá ló d o tt: a parasztság példaképe a m unkásság lett, m íg ez utóbbiaké az értelm iség. M it csin á l, hogyan c s in á lja , m it ta rt jó n ak, m it rossznak — vag y konkrétabban és egyszerűbben: hogyan öltözködik, hogyan ta rtja a v illá t , m it tíz ó ra iz ik ? S m íg a parasztság péld akép -választása viszo n zatlan m aradt, addig a m un ­ kásság igazodása olyan in te n zív , gyümölcsöző kölcsönösség lett. am ely rejte tt, belső m otorként segíti tá rsa d alm u n k fejlődését. A z értelm iség többsége is élénken kezdett érdeklődni a m un kások m ú ltja , h arca, győzelme, veresége, tévedése és igazsága irá n t! S itt talán nem jó e lle n é rv, hogy m i sem vo lt könnyebb m ert hiszen m ih a m a r az értelm iség többsége is népi szárm azású lett. N em azért, m ert a legnépibb szá r­ m azású értelm iségi is — ahogy a m últban legtöbbször — nagyon gyorsan e lfo r­ du lhatna öveitől, h a ez a tényező nem lenne eleven m unkáló hatás, régi szóval é lv e : korszellem . . . .A m un kás tehát m a m ár az értelm iséget f i gyeli, ,,hiszen ti ezt jobban tud­ játo k. azért tan u ltato k ” . H a pedig éppen ez a ta rjá n i m unkásság teszi ezt. a m e lyik nem keveset é rt el a régi v ilá g legyőzésében, s am ely ik még jó tíz é vve l ezelőtt is gyanakodva fig yelte a ta n u lt em bert, ak ko r a nógrádi értelm iségi még egy es egyedeiben se folytasson üres életmódot, ne fecsegjen unalm at a presszóban, és ne legyenek közhelyei önálló vélem én y h elyett! S az igazi európai életmód helyett még elvé tve se kergesse an n ak puszta kere teit! E z az a többlet-felelősség, am i az egész m aa va r értelm iséget ille ti még jó darabig, de a m e ly ik a sp e ciá lis okoknál fogva fokozottabban vo n atko zik a ta rjá n i „nadrágoso kra” . • Régi értelm iség, ú j értelm iség. . . A felosztás a n n y ira használatos, hogy az em ber m ás kategó riákban szinte nem is tud gondolkodni. Pedig lassan fölöslegessé v á lik . Nem azért, m in th a nem lennének m egkülönböztető je le k régi és ú j értelm iség között, m in th a nem ta p asztalh a tn á n k életm ódbeli, vise lke d é si, ta lá n öltözködési eltéréseket is aszerin t, hogy k i m e ly ik osztályból vagy rétegből in d u lt, hanem m ert az alapvető m eghatározás nem ezeken n yu gszik. A végzett m un ka a vízvá la sztó . Ebből a szempontból pedig, rég iek vagy ú ja k , egyaránt ta lá lu n k lezsereket, p u ri­ tánokat, lelkiism ereteseket, hanyagokat, enciklopédista h a jla m ú a k a t és szakb arb á­ rokat. Meggyőződésük re és belső ta rtá su k ra nézvést pedig m ind a rég iek, m ind az ú ja k zöme szo cialista. E zé rt aztán ta lá n célszerű lenne átlépni az id ejétm ú lt kategórián, és m ás szem ­ pontok sze rin t tá rg y a ln i a nógrádi értelm iséget, a teljesség m egkisértése n élkü l. „L e n n az A lfö ld tengersík vidéken. Ott vagyok honn, ott az én világo m . Börtönéből szabadult sas lelkem . H a a ró n ák vég telenjét lá to m .. . ” P ető fi varázsos egyéniségű em ber vo lt, a rak o n cátla n , fékezhetetlen nagy gyerek, a k in e k m indent szabad, a k in e k m indent szivesen e lh iszü n k — ez a zsenik előnye a közönséges h alad ó k ka l szemben — , u g yan akko r tu d ju k , hogy ezt a verse t ő sem gondolta egészen kom o lyan, h isz m ás a lk a lm a k k o r meg a h egyvidékrő l ír t igen hízelgő dolgokat. „S ráad ásu l Nógrád nem is igazi h eg yvid é k!” — mondta védekezően egy ism erősöm . É s el k e ll ism e rn ü n k, hogy igaza van . M ert a térképen ta lá lu n k ugyan 105 �néhány három szám jeggyel je lze tt m agassági pontot, s az o ld alak néha elég m ere­ deken em elkednek, hogy még a kecske sem szi vesen kap aszko d ik fe l ra jta — de az egész mégis in káb b dom bvidék, — még ak ko r is, h a fő konglom erátum át a hegy­ ségnek k ijá ró C serh át n évvel ille tik . B izo nyos alapvonzalm akon tú l — vagy sokszor éppen an n ak ellenére — az em ber azért szeret vag y u tá l meg egy tá ja t m ert ott jó vag y rossz benyom ások é rté k : N apóleonnak az a kevés kato n á ja, a k i az egyiptom i h ad járatb ó l egyáltalán v issz a k e rü lt, való színűleg sohasem álm odott jó t a gizehi p ira m isró l, a N ílu s par tjá t m eg járt m ai fra n c ia viszont, v a lah án yszo r kellem esre a k a r gondolni, n y ílv á n m in ­ dig szi vesen e m lékezik vissza a K ir á ly o k völgyére. H a Szabó Zo ltán jó h arm in c é vve l ezelőtt a bevándorolt értelm iség ta la jta la n ságáról k e lle tt írjo n , az nem lehetett m ásért, m inthogy Nógrád a k k o r bizonyos értelem ben a legsötétebb Szabolcshoz vag y Zaláho z hasonlított. M ert igaz ugy an hogy itt nem v o lt a n n y ira elesett a nép, nem d ú ltak a n n y ira a népbetegségek, de a h ivatalo s társadalom álló vize m erevebb vo lt, m in t talán bárh ol m ásu tt: a refo rm ­ k o ri és a negyvennyolcas nemesség haladó szellem e m á r régen a sem m ibe foszlott, polgárság itt sohasem fejlő dö tt k i, a m unkásságtól pedig nem csupán az állam szeparálta az egyéb rétegeket, hanem az értelm iség tú ln y omó többsége is igyekezett m agát távo l ta rta n i, ha m áséri; nem, hát félelem ből, nehogy kom m unistagyanúsnak bélyegezzék őket. . . E ze k é rt fogadta az ide betelepülő értelm iségit tá rsa in a k v iz e ­ nyősen közönyös tekintete, és a m indennapok esem énytelen, egyenhangú sem m ije, am i végül őt is üveges tekin te tű vé válto ztatta. ,,T e n n i v a la m it? — m erü lt föl néha itt-o tt a kérdés, réveteg ízze l — De m it, és hogyan? H ol kellen e ke zd e n i?” É s te n n iva ló m illió vo lt, m á r a p ju k is elkésett vele. A m a betelepülő értelm iségit nyüzsgő körkép fogadja, m e ly nyugtalanság ával nvugtat. Itt bontanak és építenek, ott ip a ri bom bázások fölött vitatk o zn a k, em itt tegnap ó riá sin a k szám ító létesítm ényeket ta rta n a k kevésn ek, m íg am ott azon to r­ zsalko dnak, hogy az egész épületet arráb b k ellen e kezdeni, m ert m i lesz itt h arm n ic év m ú lva, a m ik o r szélesebb u ta k ra lesz szükség. . . A betelepülő még k i sem pakolt tiszteségesen a bőröndjeiből, még el sem döntötte véglegesen, hogy a rekam ién ak itt lenne-e jobb helye, vag y a szem közti fa ln á l, s m á r ny akig van az ese­ m ényekben: tá rg yal, bizottságba v á la s z tjá k , vélem ényt kérn e k tőle — s eg yszerre csak azon k a p ja m agát, hogy n ekiveresedve v ita tk o z ik v a la m i o rig in ál nógrádi problém án. A hosszú, kesken y völgyet türelm es m akacssággal feszegető T a r já n egyre fia ta ­ lo d ik, a patinás G ya rm a t szinte észrevétlenül ip a ri várossá v á lik , H ollókő egy hegytetőre ragasztott terjedelm es fecskefészekhez hasonlatos, a bányatelepek frissen üdék, a s z irá k i borok úgy tesznek, m in th a Badacsonyban ta rto tták vo ln a őket ke­ re sz tvíz a lá , és Szécsényben az omladozó k a sté ly t m ár igazán id e je lenne teljes pom pájában h e ly re á llíta n i. A tá jn a k v a rá zsa v an . a tá j e m lékekkel, hagyom ányok­ k a l és m ai p ro b lé m ákkal zsúfo lt, s a k i id e ke rü l, a k á r ne is alu d jon , an n yi ügybe vetheti bele m agát. H a a k a rja . A tapasztalat azt m u tatja, hogy a legtöbb a k a rja , a k á r tejfölö sszájú diplom ás­ ként é rk e zik , a k á r hosszú p ra x is á ll mögötte. M ásutt álm odozónak tarto tt fia ta l tanáro kat itt m ih a m a r a k tív tanácstagokként ta rth a tu n k számon, a többévtizedes szakm a bástyái mögé húzódó orvos egyszerre csak m eg jelenik az Ille té ke s H iv a ta l­ ban, és v e rn i kezdi az asztalt, hogy m i lesz m ár azo kkal a csökkent értelm i képes­ ségű g y ere ke kk e l?! A tá j szivet k ív á n . H a van. R e n sze rin t van . S Nógrádban ez nagyon lényeges, m ert itt az átlagosnál eleve­ nebben él még a p ro letár ro m a n tik a, u g yanakko r a m unkások reálisabban és tágabb látó körű ek, m in t vala h a — s ha észreveszik ra jta d , hogy szíved v an , a k k o r a „benszülöttek” között m ih a m a r akad jóism erősöd és soha senki sem jeg yzi meg, hogy tulajdonképpen nem is palóc tájszólásban beszélsz. ,,M ajd fogsz!” — moso­ lyognak a régebben beköltözöttek, a k ik m ár víg an h a szn á ljá k a p a la tá lis á -t. H á n y más m agyar vid é k i város v an , ahonnan p ár év után m egszöknek a bete­ lepü ltek. T a rjá n b ó l m a m ár nagyon kevesen. A város szereti és m egtiszteli ven- 106 �dégét. P e strő l vid é k re utazgató em berek kellem es m eghökkenéssel m esélik, hogy Salg ó tarjánb an az állom áson v á r já k ő k e t és m indent elkö vetn ek, hogy kellem esen érezzék m agukat. A szénért meggyomrozott, korom m al bőven m eghintett tájn a k le lk e v an . csak egy k ic s it oda k e ll fig ye ln i. É s a v id é k n e k m a ez a fő vonzóereje. A m agyar nyelvb en a v ilá g sokm indent jele n t. V ilá g a gyertya fénye sőt egy m á sik fé n y is, ,,am elyből v ilá g lik ag yunk, h isz egym ás n é lk ü l sötétben v a ­ gyun k” — , v ilá g a m akrokozm osz, am iben a T e jú tre n d sze r csak egy k is pontocska v ilá g , a földkerekség — és v ilá g a fa lu , m in e k h atá ra csak p á r k ilo m éte r sugarú. Sőt v ilá g lehet egy utca, eg yik végén a lakással, m á sik végén a m u n ka h e llye l. K in e k m ily e n az élettel szem beni vágya, igénye, s m en n yi ak a ra ta , ereje, k i ­ ta rtá sa van az elérésére, olyan a v ilá g a . B eletarto zh at egyik végén egy író asztal, r a jta egy halom u nalm as a k tá v a l, m á sik végén egy sezlon, és a frid zsid erb en bor De beletartozhat még a szomszédok ügyes-bajos dolga, a görög p o litik a i te rro r, egy újonnan fe lá llíto tt szobor v it á ja , és az állan dó kísérletezgetés, hogy m iképpen lehetne naponta öt-hat ó ránál többet alu d n i. A ttó l függ, k i m ilyen világ o t a k a r, vag y b ír k ia la k íta n i m agának. Jó l em lékszem a húsz év előtti időkre, m ik o r a m akrokozm osz csak afféle vilá g o cskán ak tű nt szem ünkben, h a jn a lig v itá ztu n k és lelkesed tü nk gyökeres á ta la ­ k ításán , s reggel m égis frisse n k e ltü n k . V o lt egy tá rsu n k , a k i angolul ta n u lt, m ert ham arosan szüksége lesz rá, s a k ko r sem hagyta abba, m ik o r Solohov regényének m egfelelő citátu m át a fe jé re o lva stu k (m a egy a frik a i m agvar nagykövetségen dol­ gozik). A m agyar v ilá g , a szo cialista v ilá g könny en érthető, egy p illa n tá ssa l átte­ kin th ető v o lt a k k o r szám u n kra, és a prob lém ák m integy csak azért léteznek, hogy ne unatkozzunk. A Fö ld , Eu ró p a és M agyarország ü g yei-b ajai m ára meglehetősen b o nyo lu ltak lettek a szem ünkben, s esténként k i- k i jóérzéssel fe k sz ik le, h a a nógrádi prob­ lém ák egy p ará n yá t s ik e rü lt előrem ozdítani. M a m ár a nógrádi értelm iségi is csak igen elvétve bocsátkozik vitá b a a vilá g fo rrad a lo m á llá sá ró l, az au sztro -m arxizm u sró l, vag y a th erm id o r tize n n yo lcad ika lényegéről. E g y szerinte elh ib ázo ttnak tarto tt országos vag y m egyei, gazdasági vag y k u ltu rá lis intézkedés m ár in káb b fe lin g e rli agya szü rke állo m án yát, de h a jn a lig még am iatt sem h ajland ó cigarettafüstbe tem et­ kezn i, m ert m ásnap op erálnia k e ll, vag y tárgyaláson résztvennie, vag y szám tan dolgozatot i ra tn i a „kettő dében” . N em való színű , hogy ta lá lu n k olyan „nadrágos” em bert T a rjá n b a n vag y Nógrádban, a k i m indennel meg lenne elégedve, am i itt tö rtén ik. N em csak tanu ló nem ­ zet lettü n k, hanem k ritiz á ló nép is. A szívesen kere ssü k meg a szá lk á t épülő v ilá ­ gunk szép példány h aláb an, s ha aznap történetesen nem ta lá ltu n k , ak ko r egy k i ­ csit n yu g talan u l tesszük p árn á ra a fe jü n ke t, hogy m i van , m a még az eladó is kifo g á stalan u l m érte a sza lá m it?! T a lá n nem m inden értelm iségin ve n n i ezt észre: csendesen tö ltik el az üzemi ebédet, gyűléseken szolid kézm ozdulat kiésretében fo jtjá k el ásításukot, s m un ka után m egbízhatóan sietnek haza, m ert it t a tavasz, lehet n a g y ta k a ríta n i, k irá n d u ln i vag y cukorborsót v e tn i. . . Ily e n e k is va n n a k. De általában m egváltozott az elet ritm u sa, m ert m egváltozott a tá rsa d alm i cél — s csak így kerü lh etett nap iren d re az élet élvezete is. am i semmi m ást nem jele n t, m in t hogy a nógrádi értelm iségi, lá tja , tu d ja : ez sta b il v ilá g , itt lehet te rve zn i, é ln i. A k k o r lehetnénk nyugtalano k, h a ez nem íg y lenne. E z alapvető jellegzetességen tú l m ás je le k is v a n n a k , m elyekből m eg állap ít­ ható, hogy Nógrádban m a az értelm iségiek, m int tá rsa d alm i lén ye k, csak igen kevéssé h aso n lítan ak h a rm in c év előtti elődeikre. M anapság elég rö vid ism erkedés és beszélgetés után szinte m in d e n kirő l k id e rü l, hogy honnan jö tt: m aguk m o nd ják el, s szép, n yugalm as rendben sorakoznak elő a m unkás, vasutas, kisip aro s, p araszt vag y értelm iségi szülők. A kép csak ritk á n v ib rá l, s ha o lyko r előfordul, hogy egy-egy lakato s vagy fékező apa m űvezetővé vagy gépm esterré lép elő gyerm eke fa n tá ziá já b a n . . . Szociológiai szem pontból a legmegnyugtatóbb, hogy m a m ár a fő tisztviselő vag y osztály idegen apa is m ind gyakrabban e lő b u kkan h a t: g yerm ekeik tu d já k , hogy nem k e ll őket rejtegetn iök. Le g a lá b b is: egyre kevésbé, 107 �Hogy tehát, ha m a T a r já n fő u tcáján ta lá lk o zik egym ással két h iv a ta li kolléga, és eg yik fejkendős szü lejét, m á sik pedig to llas ka la p ú a n y já t k isé rv é n szivélyesen ü d vö zlik egym ást, az sem m i egyebet nem jele n t, m int hogy a m ai értelm iség egé­ szében nem u ra lk o d n a k o lyan ferde nézetek, am elyek kényszerítő hatása a la tt az a k á rm ily e n szárm azást szégyenleni, rejtegetni kellene. Fo galm am sincs, hogy régen, a nevezetes tá b lab író -világ b an a kö vé r vagy a so vány h iv a ta ln o k o k vo lta k-e többségben. M indenesetre úgy képzelem , hogy ak ko r is több em ber vo lt n yo lcvan k iló n a lu l, de nem kevesen v o lta k a duplatok ások sem. M agam és m ások em lékeit összerakosgatván m indenképpen úgy tű n ik , hogy még a m ásodik világ háb o rú ala tt is sok értelm iségi h urco lt m agával terjedelm es pocakot. Jó v a l több m in t m a. A n o rm álsú ly m eg tartásának számos m ódj a lehet. A rendszeresen űzött sport, az a c é la k a ra tta l — és idegekkel! — végzett reggeli to rna, a diétázás vagy sovány étkezés, stb. V a n azonban egy jelenség, am ely ta lá n m inden ily e n „m ű v i” beavat­ kozásnál többet je le n t: m anapság a nógrádi értelm iség többségének tulajdonképpen n incs m un kaid eje. Ille tv e v an , de az nem n yo lc óra. hanem több. N éha so kkal, néha egy ó rácskával. A z ötvenes évek első felében azért nem vo lt, m ert nem ille tt, m ert ha v a la k i fré l ötkor h azain d u lt, könnyen k id e rü lt róla, hogy a nép ellensége. M a azért nin cs, m ert sok értelm iségi fé l ötkor úgy é rzi, hogy még nem végezte el a napi penzumot. E zé rt nem ér rá m a a legtöbb értelm iségi e lh ízn i. M ert ha a sa já t m u n k á ja jó elvégzésétől még tehetné, a k k o r ott van számos m ás dolog, am iben szintén ille ­ tékesnek é rzi m agát: az em ber lépten-nyom on v illa m o sítá si ügyben szaladgáló pedagógusba, terven fe lü l já rd á é rt talpaló bérelszám olóba, és ú jítá s i ügyben utazó m érnökbe ü tkö zik. M a m inden közügy. H a a tanács re lie fe t tervez egy épületre, ha beszüntetnek egy k im e rü lt aknát, ha re sta u rá ln a k egy k a sté ly t, ha egy falu b an p ár hétig n in ­ csen fodrász, ha bolt n y itv a ta rtá si id eje nem m egfelelő — az m a m ind széles v itá t k a v a r. . . Szó sincs a rró l, hogy m indig m in d e n k i helyesen vélekedne, — de k i a k a rja ezt re m é ln i? A lényeg ebben az ügyben, hogy a k i esetleg morog vagy opponál, az is szól! É s ez nem csupán a vé le m é n yn yilvá n ítá s de facto m eglévő jogát je le n ti, hanem azt is, hogy szinte m inden ki ille té ke sn e k é rzi m agát napi ele­ tü n k kisebb és nagyobb dolgaiban. Íg y szélesedett el és m é ly ü lt k i a nógrádi értelm iség v ilá g a huszonöt évvel azután, hogy a két háború közötti in tellig en cia álló vizé t vih aro s habossá k a v a rta a fe lszab ad ulás: az iszap m indig len t ülep edik, s a sa la k fe n t összegyűlve k ifo ly ik — ez fiz ik a i törvényszerűség. É s a v ize k , jó ízű , bő fo rrá so k k a l erősödvén, m egindulnak. 108 �körkép FABULYA LÁSZLÓ A Palócföld tíz éve Ez az évforduló nem kapcsolódik közvetlenül a nagy történelmi év­ fordulók sorához, hiszen jubiláris év­ szám sincs, s jelentőségét is inkább a megye szellemi élete és a határain belül élő emberek érzik. Mégis, ép­ pen ezért illik szólni róla, hiszen a Palócföld immáron tíz esztendeje hozzátartozik a megye felszabadult életének a mindennapjához, szellemi arculatának a formálódásához. A X X. századi magyar irodalom a tisza­ virágéletű lapok tucatjait tartja szá­ mon — így hát a Palócföld joggal válthatja ki a tiszteletet és a megbe­ csülés főhajtását. A lap sorjázó és növekvő számú évfolyamai igazolják létrehozásának a jogosságát és az életrevalóságát. A jeles alkalomhoz az elismerő szó illik. Mégsem lesz azonban ünneprontás, ha visszapil­ lantunk a tíz éves multra, nem anynyira kritikát mondani, mint inkább mérlegelni a határozott vagy olykor tétova léptek súlyát. E visszapillantás során nem vállai­ kozhatom tíz év termésének esztéti­ kai-művészi elemzésére. Ezt — az utolsó évfolyamokban megjelent írá­ sokról — más fórumokon megtették mások. Inkább benyomásaimat mon­ danám el a lap belső szerkezetéről, periódusairól, szerkesztéséről, fejlő­ dési tendenciájáról, melyek — végig­ tanulmányozva valamennyi eddig megjelent számot — elég szembeötlőek. Két, nem számottevő füzet leszá­ mításával 1960-ban jelent meg az első szám „Palócföld” címmel, akkor még antológiaként. Létrejöttében nem annyira a publikálási igények kielégítése, mint inkább — kulturá­ lis forradalmunk részeként — a tu­ datos irodalmi-művészeti szervezőmunka játszott szerepet, mely az ezeket művelő-szerető emberek kezde­ ményezésére indult meg. Az első szám Előszavában a lap célját, fel­ adatát a következőkben fogalmazta meg Vonsik Gyula: „Megyénk kulturális arculata most van fordulóban, hogy véglegesen győzzön a régi felett és újat alkotva virágozzék. E serdülőiéiben lévő kultúrát igen hasznos dolog segíteni, szépíteni, mert hatásában, eredmé­ nyében az emberi alkotókészség ki­ bontakozásához vezet az élet minden területén. Ehhez járul hozzá irodal­ mi életünknek ez a próbálkozása, amely most napvilágot lát.” „Bonyolult és nehéz feladat vár a megyénk irodalmi hagyományait ápolni akaró írókra. Kritika tárgyává kell tenni a régi valóságot és hitet kell tenni az új valóság mellett.” „A vállalkozás azonban nemcsak ne­ héz és bonyolult, hanem felemelő küldetés is. Egyet jelent a forrada­ lom becsületes szolgálatával, a művé­ szet területén. Embert formálni, az ember érzésvilágát gazdagítani fel- 109 �emelő érzés. Ez kell, hogy serkentse mindazokat, akik megyénk irodalmi tevékenységnek kialakításán fára­ doznak.” „Így válhat ez a próbálkozás új, szü­ lető kultúránk szerves részévé, já­ rulhat hozzá a kultúra fejlesztésé­ hez.” A fentiekből nyílvánvalóan kitű­ nik a szándék: ápolni a megye frodalmi hagyományait és új irodalmi életet teremteni. Ennek az irodalomcentrikusságnak az antológia meg is felelt. Kevésbé bizonyult azonban alkalmasnak az új irodalmi élet-te­ remtés nevelő-szervező feladatának az ellátására. Már csak amiatt is, hogy eleinte évente egy szám látott napvilágot. Az időben egymástól messzeeső számok a nevelés-szerve­ zés munkáját lelassították, és a fel­ fokozott tempójú élet dinamikus jelenségeire való azonnali reagálások művészi megformálását nem serken­ tették. Így a lap az első években — kissé statikusan, nem elég frissen és nem elég életközeiben — főként szépirodalmi, kisebb részben tudományos és művészeti publikációs célokat szol­ gált. Kétségtelen, hogy az új irodal­ mi élet teremtését jobban segíthette volna az antológiánál egy folyóirat, mely — szépirodalmi és művészeti anyagán túl, vitacikkeinek, kritikái­ nak, közgazdasági és szociológiai írá­ sainak friss mondanivalójával — al­ kalmasabb lett volna arra, hogy pezs­ gő irodalmi — de inkább talán álta­ lánosabb, a társadalom szélesebb ré­ tegeit is átfogó és érdeklő szellemi — életet alakítson ki, s ezzel előresegítse a vidék bekapcsolódását az or­ szág lüktető társadalmi-politikaiszellemi áramkörébe. Ehhez azonban az induláskor talán nem is annyira fedezet, mint inkább a szellemi ka­ pacitás hiányzott. Ezt a feszültséget 110 érezték a lap első szerkesztői is. Hi­ szen ha az első, vagy az azt követő számokba bepillantunk és szemügyre vesszük az „antológiák” belső szerke­ zetét, a szerkesztésből kitűnik a tö­ rekvés: minél előbb a folyóirat rang­ jára emelkedni. Ezeknek az antológi­ áknak a rovatai lényegében egy fo­ lyóiratai rovatainak feleltek meg. A dicséretes szándék szívós munkával párosulva meghozta gyümölcsét: né­ hány esztendő multán évente kétszer, majd 1967-től — ekkor már folyó­ iratként! — évente négyszer jelent, illetve jelenik meg a lap. Az ország vérkeringésébe való be­ kapcsolódás szándéka kitűnik az első számokban megjelent írások néme­ lyikének témájából, tartalmából. S ez nem jelentette semmiképpen sem a fővárosi, a már „befutott” vidéki lapokkal való versengést. Ez a célki­ tűzés hiába is lett volna, de hibás lenne ma is. Egy vidéki lapnak nem lehet más a feladata, mint hogy a tiszta forrásból mindig friss vizet juttasson az ország szellemi folya­ mának sodró áramába. S ahhoz, hogy bizonyítsunk: lélegzik az or­ szág — túl kell lépni a megye hatá­ rain, a provincializmus kapuit le kell dönteni ,s nemzeti értékeink aszta­ lán el kell helyeznünk a magunk obulusait. S ennek a feladatnak a lap — ha nem is maradéktalanul — ele­ get tett. Az „új irodalmi élet teremtése” tulajdonképpen kettős feladatot ta­ kart: az íróvá és az olvasóvá neve­ lést. Ez a feladat bizonyult a legne­ hezebbnek, hiszen a lapnak elég szűk volt mind a szerző-, mind az olvasó­ köre. Sok tekintetben még ma is az. A műélvezet, a mesterségbeli tudás, az esztétikai igény, az olvasáskultúra, az írásművészet, stb. fejlesztése egyébként is bonyolult és nem gyor­ san megoldható feladat. Ehhez — az �írókat tekintve — következetes és ki­ tartó kritikai-elemző-nevelőmunka, — az alvasókat tekintve — széles­ körű szervezőmunka és — nem mel­ lékesen — jó lap szükséges. A fela­ dat nagysága akkor tűnik ki igazán, ha figyelembe vesszük, hogy a lapterjesztés is csak a folyóirattá válás óta tartozik a Posta Központi Hír­ lapiroda feladatkörébe. S ha ehhez hozzászámítjuk, hogy a szerkesztőbizottság tulajdonképpen társadalmi munkában végezte és végzi felada­ tát, akkor érthetővé-láthatóvá válik minden akadály, minden nehézség, mely a gyorsabb fejlődésnek útját állta. A tíz év alatt megjelent valamenynyi számot végigtallóztam, elsősor­ ban a szerkesztésre és a belső szer­ kezetre figyelve. A lap fejlődésé­ ben elég jól elkülöníthető három periódus, melyek — nyilván nem vé­ letlenül — mindig egybeesnek a szerkesztőbizottság vezetésében be­ állott változással. Az első szakasz az 1960-63 közötti időszak. Ez négy évfolyamnak felel meg. Évente egy antológia-szám jelent meg, összesen tehát négy, 534 oldalon. E számokban a következő rovatok voltak: Szépirodalom, Kri­ tika, Hagyomány és Vita. Ezek a rovatok napjainkig megmaradtak, bár a Vita-rovat elnevezése a későb­ bi periódusokban nagyon sokszor változott (Valóságunk, Kultúra, Kör­ kép, Gondjaink-örömeink, Életünk, stb.) anélkül azonban, hogy változott volna a rovat tartalmának a lényege: a hétköznapok és a mai életünk örö­ meink, gondjainak hangot adni. Je­ lentősen változott viszont a rovatok terjedelmének az aránya. Ebben a szakaszban túlsúlyban a Szépiroda­ lom volt, a négy évfolyam teljes ter­ jedelmének a 69 % -a. A Kritika 18 % , a Hagyomány 9 % és a Vita 4 % volt. A későbbiekben jelentősen megnőtt a Vita és részben a Ha­ gyomány részaránya a Szépirodalom rovására. S van még egy változó arány: a Szépirodalom rovaton be­ lül a líra és a próza megoszlása. Az első periódusban a szépirodalmi pub­ likáció 24 % -a líra, 76 % -a pedig próza volt. A későbbiekben csökkent a próza aránya a líra javára. A második szakasz az 1964-1966 közötti időszak. A három évfolyam­ ban évente egy, illetve 1965-től éven­ te két antológia-szám — összesen 5 — jelent meg 720 oldalon. A Szépirodalom rovat részaránya 47 % -ra csökkent (ezen belül a líra 28 % , a próza 72 % volt). A Kritika 4 % , a Hagyomány 9 % volt, és a Vita 40 % -ra növekedett. A rovatok terjedel­ mének arányváltozása, a Szépiroda­ lom csökkenése és a Vita rovat nö­ vekedése már a folyóirattá válás irányába mutatott. A harmadik periódus 1967-ben kez­ dődött. Ezt a szakaszt 1969. év vé­ géig vizsgálva a következő kép ala­ kult ki: a három évfolyamban évente négy folyóiratszám — összesen 12 — jelent meg 1224 oldalon. Az első idő­ szakhoz viszonyítva közel háromszo­ rosára, a második szakaszhoz viszo­ nyítva pedig közel kétszeresére nö­ vekedett a lap együttes oldalszámá­ nak terjedelme. A Szépirodalom rész­ aránya tovább csökkent 38 % -ra (ezen belül a líra 32 % , a próza pe­ dig 68 % volt.) A Kritika rovat tu­ lajdonképpen megszűnt, illetve felol­ dódott a recenziókban (s ezeket a Vi­ ta rovathoz számítottam). A Hagyo­ mány rovat ebben az időszakban — elsősorban az évfordulók miatt — 22 % -ra növekedett, és változatlanul 40 % -kal szerepelt a Vita rovat. Külön kell megemlítenem — mind­ három időszakra érvényesen — a Palócföld művészeti rovatának a 111 �szerkesztését, mely — minden elfo­ gultság nélkül — országosan is ma­ gas színvonalú. A lap, megindulása óta összesen 68 művész reproduk­ cióit, illetve fotóit mutatta be. S kö­ zöttük nem egy olyan szerepelt, aki nemcsak országosan ismert és el­ ismert, hanem akinek a neve és a munkássága országhatárainkon kívül is rangot jelent (Czinke Ferenc, Csohány Kálmán, Feledy Gyula, Somo­ gyi József, stb.). Érdekes képet mutatnak azok a számok, amelyek a Palócföldben író szerzőkre vonatkoznak. A három pe­ riódusban összesen 170-en szólaltak meg a lapban. Ebből az első szakasz­ ban 57-en, a második szakaszban 61-en és a harmadik szakaszban 74-en (a rész-számok összege az egy­ beesések miatt nem egyezik a 170nel). Sajnos nagyon változó képet mutat a szerzők összetétele, illetve összetéte­ lük változása. Mindössze 17 olyan szerző van, aki mindhárom periódus­ ban szerepelt a lapban és 15-en, akik az utolsó két periódusban. Gyakorla­ tilag a mindhárom szakaszban sze­ replők tekinthetők a szerzői törzs­ gárdának (Avar Pál, Barna Tibor, Czinke Ferenc. Csík Pál, Csikász István, Csongrády Béla, Csukly Lász­ ló, Gara János, Jobbágy Károly, K ojnok Nándor, Lakos György, Paróczai Gergely, Polgár István, Szabó Károly, Tamás István, Várszegi György, Vi­ har Béla). Elgondolkoztató viszont, hogy a három szakaszban összesen 94-en voltak, akik csak egyszer je­ lentek meg, ebből 26-an az első, 21en a második és 47-en(!) a harmadik szakaszban. Ezek az utóbbi adatok a szerkesztőbizottság szervezői és lek­ tori (íróvá nevelés!) munkájának a gyengéit is mutatják, s erről még alább lesz szó. 112 Szólnom kell még a szerkesztőbi­ zottságnak azokról a funkcióiról, me­ lyek elég nyilvánvalóan és egyértel­ műen tükröződnek a lapból. Az egyik legfontosabb ezek közül: meghatá­ rozni a lap ideológiai-politikai-művészeti arculatát, az egyes számok ál­ landó, vagy alkalmanként változó tematikáját. Az első időben ez talán könnyebb volt az évenként egyszeri megjelenés miatt, s nehezebb és fe­ lelősségteljesebb a folyóirattá válás óta. Nos, e szempontból a lappal, il­ letve a szerkesztőbizottsággal szem­ ben említésre méltó kifogást nem emelhetünk. Mint már említettem, a folyóirat rangjára emelkedés is tuda­ tos törekvésre mutatott, másrészt amióta a Palócföld folyóiratként je­ lenik meg, ez a tudatosság és felelős­ ség fokozódott. Tettenérhető ez az emlékszámokban is és nagyon gyak­ ran a Vita rovat témáinak a színes­ ségében is. Ezzel függ össze az a másik funk­ ció vagy feladatkör, hogy a szerkesz­ tőbizottság a fenti követelmények­ nek megfelelően egységbe és egysé­ ges (nem egysíkú!) szerkezetűvé for­ málja a lapot. Ez sem volt könnyű feladat, hiszen a szerkesztőbizottság elképzelései, szándékai nem minden­ kor találkoztak vagy találkozhattak a szerzői szándékkal. Az egybeesés vagy a találkozás szerencsés helyze­ tet teremthet. Mégis úgy tűnik az írások témájából, minőségéből, sú­ lyából, hogy ezek elég erőteljesen motiválták a szerkesztőbizottság szándékát. Éppen ezért a lap egysé­ gessé szerkesztéséről már nem lehet egyértelműen elismerően nyilatkozni. Inkább a törekvést lehet dicsérni, mint az eredményt. Nem szándéko­ zom ezzel agyonütni a fentebb mon­ dottakat, de a valóságos helyzet rejti magában ezt az ellentmondást: egyik �oldalon a szerkesztőbizottság tudatos törekvését az egységes szerkesztés­ re, másik oldalon pedig az ezt a szándékot és törekvést nem mindig maradéktalanul kielégítő írói-szerzői elképzelést. A harmadik kitapintható feladat a szervező-nevelő tevékenység, mely szorosan összefügg a fenti feladatok­ kal. Ez tulajdonképpen szerzők és témák szervezését, írók-költők neve­ lését jelenti. E munka ellátása tűnik a leggyengébbnek. A tíz éves idő­ szak alatt nagyon sok az „elhullott,, szerző (94), akik csak egyszer jelen­ tek meg. Ugyanakkor elismerésre méltó, hogy — különösen a harma­ dik szakaszban — sok fiatal tűnt fel a lapban, de sajnos közülük is 47-en csak egyszer. Természetesen nehéz ilyen mennyiségi mutatókon keresz­ tül a szerkesztőbizottság belső tevé­ kenységébe belelátni, de azt hiszem, ha tévedek is, nem járok messze a valóságtól. Mert lényegében ugyan­ ezt a megállapítást látszik erősíteni az a tény is, hogy egyik-másik, mind­ három periódusban szerző írásai nem mutatnak javuló színvonalat, fejlődő tendenciát. A szerzőkkel való inten­ zív foglalkozás semmiképpen nem lehet egyenlő az írások elfogadásá­ val vagy el nem fogadásával, eset­ leg az írások „meghúzásával” . S itt vethető fel a kérdés: nem lenne itt az ideje egy függetlenített szerkesz­ tő alkalmazásának? amelyek egy elmélyült művelődés-, művészetpolitikai és esztétikai elem­ zést is megérdemeltek volna, s meg is érdemelnének a jövőben. Ügy gon­ dolom, hogy egy ilyen elemzéshez a fentebb elmondottak némi adalékot szolgáltatnak. S ennél többre nem is kívántam vállalkozni. A tíz éves évforduló alkalmából nem akartam e lvte le n ü l hódolni, de meggondolatlanul sem bírálni. Sok­ kal inkább: végigtekinteni azon a bátor erőfeszítésen, mely a Palócföld tíz éves történetéhez, fejlődéséhez hozzátartozik. Talán különös ez a „statisztikai” szemlélet, mellyel meg­ közelítettem azokat a problémákat, 113 �Kiss Aurél Életünk tükörben — R IP O R T K Ö T E T A F E L S Z A B A ­ D U LÁ SU N K ÜNNEPÉRE Nagyrészt ismerősöket találtam ebben a kötetben, olyan írásokat, amelyekre szívesen emlékeztem első megjelenésük, vagy az első olvasá­ suk óta. Olyan riportokat, vagy méginkább szociográfiai pillanatfelvétele­ ket — tehát történelmi dokumentu­ mokat — gyűjtött össze Nemes György, a kötet szerzője, amelyek a napi aktualitás kérészéletét túlélve egy ország nagy átalakulásáról val­ lanak. Jó kifejezést találtam: valóban val­ lanak ezek a riportok, így kiszakítva az irodalmi folyóirat, vagy a napilap friss anyagából , éltető közegéből. Egyrészt azért, mert szinte minden írásban a napi témán túl valami lé­ nyeges történelmi jelenségre figyel­ tek fel, másrészt azért, mert szerzőik személyes ügyüknek, nem témának, hanem hivatásuk részének érezték, látták az eseményt, a jelenséget, amelynek rögzítésére vállalkoztak. A többféle műfajmegjelölés, ame­ lyet eddig használtam, indokolt. A kötetben közölt huszonöt írás között van riport a szó klasszikus értelmé­ ben, van a két világháború közötti szociográfiai irodalom szép hagyomá­ nyait folytató szociográfia, van kom­ mentár, minden személyes megnyi­ latkozás nélküli dokumentum, s ta­ lálható novellisztikus elemekből, szépírói módszerekkel felépített viszszaemlékezés. Ami közös bennük: a változás, az átalakulás folyamatának rögzítésére való törekvés, az álló­ képben a mozgás megragadására irá­ nyuló kísérlet. Vannak olyan írások, amelyek témájuknál fogva különö­ sen alkalmasak erre. (Illés Béla: 114 Pillanatképek a felszabadulásról. Ilylyés Gyula: Honfoglalók között, Pin­ tér Tamás: Az 1360-as vonat), mert egy mozgalmas történelmi korszak tengernyi eseményéből merítenek. Az írások másik csoportja a felszín alatti mély, áramlatszerű változások­ ba, az apró mozdulásokra figyel (Váci Mihály: Ökörkút, Sükösd Mi­ hály: Húszévesek, Lázár Ervin: Tűzugró Maris.) A magyar ujságírásnak, a riport műfajának vannak klasszikus egyé­ niségei, Mikszáth, Ady, Móricz, Móra, Kosztolányi, akik rövidebb-hosszabb ideig — a pályakezdés időszukában tartósabban, később alkalomszerűen — foglalkoztak a riporttal. Az iro­ dalmi elemekből, szépírói módszerek­ kel építkező riport — amely oly erős jelenlegi ujságírásunkban, elsősorban az Élet és Irodalom és a Kortárs írá­ saiban — ezekből a hagyományokból táplálkozik. A másik ágat a szociog­ rafikus, dokumentatív irodalom (Nagy Lajos, Kassák, népiesek) kép­ viseli a multból — jelenleg a Valóság és néhány vidéki irodalmi folyóirat vállalkozik a folytatásra. Mindkét ág, irány képviselőitől találunk jeles példákat a kötetben. A Mikszáth — Móricz — vonalhoz Illés Béla, Illyés Gyula. Szabó Pál, Galgóczi Erzsébet. Molnár Zoltán, Déry Tibor, Boldizsár Iván, Váczi Mihály, Örkény István tartozik, maguk is írók, költők, hoz­ zájuk még leginkább Bor Ambrus, Pintér Tamás kapcsolódik. A másik vonalat Sükösd Mihály, Ruffy Péter, Brády Zoltán, Mocsár Gábor, Gyurkó László, Csák Gyula, Lázár Ervin kép­ viseli. E kettőség ellenére egységes­ nek érzem a kötetet, mert az egyes írásokat nem az idők folyamán kiala­ kult írói módszerek determinálják, hanem a választott témák. Legjobb példa erre Déry Tibor Pócspetri című írása, amely hol politikai publicisz- �tikához, hol szomorúan izgalmas re­ gényhez, drámához közelít. Szó esett eddig írói módszerekről és törekvésekről — témáról alig. Az elmúlt huszonöt év változásairól, nagy történelmi fordulójáról szól a könyv, emberi sorsok nagyon is gyors, vagy a kelleténél lassúbb mozdulatáról: az alföldi olaj és földgáz feltárásáról, vagy szűkebb hazánk, a tarjáni szénmedence gondjairól, akár a föld­ osztás somogyi, tolnai küzdelmeiről, vagy a cigánykérdésről, az analfa­ bétizmus elleni harc megindító pél­ dáiról, az egyetemisták művelődési problémáiról, a szocialista brigád­ mozgalomban kibontakozó változá­ sokról, vagy a m ű vi vetélésekről. Két gondolatot ébresztenek az olva­ sóban. Az egyik: nagyon nagy utat kellett, kell bejárnia népünknek, hogy eljus­ son saját korába. A társadalmi és földrajzi értelemben egyaránt sokarcú kép tanulmányozása is meggyőzi az olvasót: az ellenforra­ dalmi rendszer szégyenletes öröksé­ gével naponta kell megküzdeni az az élet legváltozatosabb terepein. Vannak fájó témái ennek a kötetnek, az ökörkúti riportban Váci egy ta­ nyasi iskoláról szól, amelynek kis tanítványai saját szüleiket tanították meg írni-olvasni, s maguk is még egy nagyon szűk, zárt mikrovilágb an keresik az emberhez méltó élet út­ jait. Ilyen téma a pócspetri rendőr­ gyilkosság, amelyről Déry írt, a pa­ pok Magyarországáról adva félelme­ tes képet. A másik: nagyot fordult a történe­ lem kereke huszonöt év alatt — más­ ként élnek az emberek, mások a gondjaik, életünk — az ország élete — szebb, emberibb lett. Ezért igazán agitatív hatású a könyv, a szó legne­ mesebb értelmében. A gondokon, a küzdelmeken keresztül mutatta be a változásokat, hitelesítve a társadalmi fejlődés törvényeit. A könyv legna­ gyobb érdeme, hogy szinte minden írása elolvasása után töprengésre kényszerülünk. Megoldottuk az anal­ fabétizmus problémáit, de tanyán, kis falvakban (s városokban is) há­ nyan élnek emberhez méltatlan szo­ ciális és műveltségi, szellemi színvo­ nalon! Rendeztük törvényben a ci­ gányok helyzetét, de az előitéletek továbbélnek, megoldjuk a bányászok problémáit, de az egzisztenciális élet­ forma változása sok-sok évre kihat az emberek közérzetében. Régen le­ zajlott a földosztás, m ár a téeszek is megerősödtek, de a falu belső arcu­ lata nehezen változik. Új szocialista értelmiséget nevelünk, de a villa­ mosmérnöki kar hallgatója így „ér­ vel” : „Attól én még óránként húsz lóerővel fogom építeni a szocializ­ must, ha nem tudom, hogy Lenin hogyan cáfolta meg a fizikai idea­ listákat.” Forradalmat vívtunk, de kialakult egy komformista életszem­ lélet, életstílus is. Csupa olyan problémafelvetés, amelyen az olvasó kénytelen tovább gondolkodni. A riport mint műfaj — jelez, nem megold. A társadalom feladata a megoldás, amelynek ha nem is a ne­ hezebbje, de a lassúbb szakasza még hátra van. Huszonöt év nem kis idő egy nép életében: megszületett, ki­ bontakozott, megszilárdult a szocia­ lizmus gazdasági-társadalmi rendje. Az emberek szocialista igényei, élet­ stílusa, gondolkodása, belső énje azonban még csak most indult el a kialakulás útján. Ez a foradalom bonyolultabb, nehezebb harcot jelent — ezt érzékelteti a kötet. Fájóbb el­ lentmondásokat, nehezebben felis­ merhető ellenfelet kell legyőzni — önmagunkban. . . Kifogásolni valót keveset talál a kritikus. Nemes György a kötet előszavában említi, 115 �hogy elvben körülbelül 250 000 ri­ port közül kellett kiválasztania a kö­ tet huszonöt írását. Sok jelentős mű — író maradt ki. Én csak két író nevét — Végh Antalét és Moldova Györgyét — említeném. Mindketten sokat tettek a riport műfaji rangjá­ ért. Írásaik témája, feldolgozásmódja nem maradt a kötet színvonala alatt. A másik: az 1950-1956 közötti idő­ szakot sem témában, sem keletkezé­ si időpontban nem képviseli egyetlen írás sem. Ez koncepcionális hibának is tűnhet, hiszen ez a szakasz felsza­ Schneider Miklós Még egyszer a falutörténetírásról Hazánk felszabadulásának 25. év­ fordulója tiszteletére a Hazafias Nép­ front Országos Tanácsa és az Orszá­ gos Népművelési Tanács pályázatot hirdetett olyan munkák megírására, melyek a felszabadulás eseményeit, az azóta eltelt időszak történetét, gazdasági, társadalmi, művelődési és egyéb eredményeit mutatják be. A kiírás szerint a pályázaton bárki részt vehetett. A pályázati felhívásra megyénkből húszegynéhány munka érkezett be, ezek közül kilenc volt olyan, amelyik valamely község negyedszázados fej­ lődését, sőt a község történetét kí­ vánta bemutatni. (A feldolgozott községek: Diósjenő, Dorogháza, Hé­ halom, Jobbágyi, Karancslapujtő, 116 badulás utáni történelmünk sajátos korszaka, amelyről tudomást nem venni nem szabad, már csak azért sem, mert hibái ellenére ez a néhány év is része a szocializmus építése huszonötéves történelmének. Jó, izgalmas könyvhöz jut az olva­ só, ha kezébe veszi és elolvassa ezt a kötetet. A Kossuth Könyvkiadó érdeme, hogy felszabadulásunk negyedszáza­ dos ünnepére e gyűjtemény is a könyvesboltokba került. Litke,, Somoskőujfalu, Varsány Zagyvaróna) A többi pályázat egyegy intézmény, üzem, vagy más szűkebb kérdéscsoport: (pl. egy község sportélete, stb.) történeti összefogla­ lására vállalkozott. Ezúttal itt csak a községtörténet­ tel foglalkozó pályaművek vizsgálatát tűzzük ki célul, ugyanis az ezekből levonható következtetések alkalmat adhatnak arra, hogy a falutörténet­ írás néhány elvi kérdését felvethes­ sük, anélkül természetesen, hogy ün­ neprontó módon csökkenteni kíván­ nánk a ténynek a jelentőségét, hogy jóindulatú erőfeszítések eredménye­ ként a nagy évforduló tiszteletére ezek a munkák megszülettek. A Palócföld egy korábbi számában (1969. évi 3. sz.) már alkalom nyílott arra, hogy beszéljünk erről. Akkor főként a rendelkezésre álló forrás­ anyag minél teljesebb feltárásának és elemzésének szükségességét hang­ súlyoztuk ki. Utaltunk azonban már akkor is arra,hogy a forráselemzésen túlmenően a falutörténet írásnak még egyéb fontos feltételei is van- �nak: így az általános város- és falutörténeti irodalomban való tájéko­ zottság, a történeti anyaggyűjtés és feldolgozás módszereiben való gyakoroltság, a más területekkel, az or­ szágos eredményekkel való egybe­ vetés, összehasonlítás. A pályázatra beérkezett, említett jellegű dolgozatok is mutatják, hogy a falutörténetírás meglehetősen öszszetett feladat, melynek megoldásá­ hoz a jószándékú elhatározás bizony alig elegendő. Valamennyi dolgozat közös vonása, hogy írja az összegyűj­ tött — nem egy esetben igen értékes — adatanyagon alig tud úrrá lenni, a kevésbé fontos és lényeges adatok szelektálás nélkül, nehezen követhető gondolatmenetben sorakoznak fel egymás után, talán úgy, abban a sorrendben, ahogy a munka készí­ tője azokat összegyűjtötte. Kivételt talán annak a néhány diáknak a dolgozata képez, akik honismereti szakkör tagjaként szereztek bizo­ nyos gyakorlatot az anyagfeldolgo­ zás, szerkesztés, végső formába öntés műveleteiben. (Igen örvendetes, hogy a pályázat legkiemelkedőbb dolgoza­ tának a szerzője is közülük került ki Horváth Gabriella személyében, aki Karancslapuj tő termelőszövetkezeté­ nek fejlődését dolgozta fel.) A szerkezeti fogyatékosságok, a felgyülemlett anyag kellő szelek­ tálásának a hiánya, az általánossá­ gok túlburjánzása, a kidolgozás nyer­ sesége. hevenyészettsége. az indoko­ latlanul szószerint közölt, hosszú forrásszemelvények mind azt ered­ ményezik, hogy ezek a munkák saj­ nos még messze állanak az ideális falutörténettől és határozottan mu­ tatnak rá arra a követelményre, hogy a honismereti-helytörténeti munká­ ban világosan és egyértelműen kü­ lön kell választanunk a helytörténeti adatgyűjtést a helytörténetírástól. Az adatgyűjtés kétségkívül igen foatos és alapvető tevékenység, mely nélkül a történetírás elképzelhetetlen. Műveléséhez kellő időre, munka­ kedvre, bizonyos lelkesedésre, termé­ szetesen alapvető történelmi ismere­ tekre és elemi módszertani tájéko­ zottságra van szükség (a munka ki­ menetele és eredményessége szem­ pontjából ugyanis az sem mindegy, hogy milyen formában jegyzetelünk) Az összegyűjtött anyag azonban még távolról sem történelmi munka, még­ ha nyomtatásban adjuk is ki. A gyűjtést követő munkák, az anyag csoportosításása, rendszerezése, a mondanivaló szerkezetének megál­ lapítása, a részadatokból általáno­ sabb jellegű következtetések levoná­ sa már sokkal nehezebb, összetettebb feladatot jelentenek. Ehhez — a falutörténet megírásához — már szakmai felkészültség kívánatos, mely min­ denekelőtt magában foglalja az or­ szágos történet fontosabb kérdései­ nek, a megyei, valamnit helyi fő problémáknak az ismeretét, a marxizmus-leninizmus, ezen belül a tör­ ténelmi materializmus alapjaiban való jártasságot, szakmai-módszer­ tani ismereteket (amilyeneket pl. Eperjessy Kálmán: A magyar falu története, vagy Perényi: A történész műhelytitkaiból c. és egyéb művek tartalmaznak jól áttekinthető össze­ foglalásban), és végül, de nem utolsó sorban az ismeretek alkalmazására való képességet, fogalmazási kész­ séget, valamint kellő önkritikát, ki­ tartást és a szükséges iaőfordítást is, mely bizony legtöbb esetben komoly áldozatokat követel a történetírótól. A fentiek mellőzésével készített munka komoly hiányosságokkal lesz terhes, a benne foglalt adatok hasz­ nálhatatlanok, izoláltak, esetleg, nem egyszer jelentéktelenek; a szerző — 117 �tájékozatlanságából következően — esetleg olyan dolgokat állapít meg, melyek szakemberek előtt már régen közismertek, nagy jelentőséget tslajdonít lényegtelen mozzanatoknak, sőt nem egy esetben téves következ­ tetésekhez is juthat. Az ilyen feldol­ gozások nem viszik előre a helytör­ ténetírást és az országos történetírást sem, melegágyai lesznek a provinci­ alizmusnak, aláássák a helytörténeti tevékenység hatékonyságát. MSzMP KB tudománypolitikai irányelvei is leszögezik a helyi tu­ dományos tevékenység fontosságát, helytelen lenne tehát, ha az ideoló­ giai nevelés, a szélesebb tömegekre való ráhatás kitűnő eszközét, mint amilyen a történettudomány, egysze­ rű hobbyvá degradálnánk, amelyet mindenki űzhet minden ellenőrzés, irányítás nélkül. Nem előkelő elzár­ kózást hirdetünk akkor, amikor azt a kívánalmat szögezzük le, hogy adjuk meg a tudományosság rangját a helytörténetírásnak, és egyéni, minden kontroll alól kivont tevékenysé­ günkkel ne járassuk le a megyebeli ilyen irányú kezdeményezéseket. Köztudott, hogy az élet minden te­ rületén, a technikában, természettu­ dományokban, az orvostudományban, de a társadalomtudományokban is 118 rendkívuli mértékben megnőtt a speciálizálódás, az egy-egy szűkebb körre vonatkozó szakismeretek fon­ tossága. Nem volna helyénvaló, ha éppen a történetírás nem tulajdoní­ tana ennek jelentőséget. A helytörténetírás tudományos jel­ lege és szintje, vagyis az a tény, hogy az általánosan elfogadott alapelvek­ ből kiinduló, az elfogadott legcélra­ vezetőbb módszerek alkalmazásával gyűjtött anyagból, mint szilárd bá­ zisból, vonjuk lé a helységre vonat­ kozó átfogó vagy részkövetkeztetése­ ket, egyátalán nem jelenti azt, hogy a megyei helytörténész gárdában nincs ott a helye minden lelkes ku­ tatónak. Csupán csak arra kell ügyel­ nünk, hogy az egyes személyek felkészültsége (mely nem jelent feltét­ lenül történelemszakos tanári okle­ velet), ismeretei, energiái, rendelke­ zésre álló ideje figyelembevételével munkamegosztás érvényesüljön és míg a helytörténeti adatgyűjtésben úgyszólván mindenki résztvehet, a helytörténetírás, a falutörténetírás már egy szűkebb gárda feladata lesz. Ezt a munkamegosztást, a felada­ tok világos körülhatárolását követe­ lik tőlünk a helytörténeti-honismere­ ti mozgalom elé állított célkitűzések. �Horváth István Pál László-Vonsik Gyula: Újfajta had Ha hírünk száll a világba, annak örülhetünk. Ha ez a hír halandó tör­ téneti hagyományainkból merít, azt továbbítja, akkor a puszta öröm ér­ zése mellé a jogos büszkeség is páro­ sulhat. Ezt az egyáltalán nem eredeti, de igaz megállapítást abból az alkalom­ ból is papírra vethetjük, hogy Nógrád megye eddig oly kevéssé ismert tör­ ténetének egy szeletét az érdeklődő olvasók megismerhetik Vonsik Gyula és Pál László közös könyvéből. A szerzőpáros arra vállalkozott, hogy a megye történetében dinamizmusa, jelentősége miatt kiemelkedő helyet elfoglaló forradalmi korszak: 1919 történetének jobb megimeréséhez já­ ruljanak hozzá. A társadalmi való­ ságot, a történelmi szituációt speciá­ lis módszerrel és céllal közelítették meg. Nem elsősorban a történetírói feladatra vállalkoztak, nem a társa­ dalmi törvényszerűség totális érvé­ nyesülésének bemutatását kívánták megjelentetni, hanem — mint ahogy a könyv előszavában vallották: „arra vállalkoztak, hogy megkiséreljék az egyént, az embert ábrázolni: gondo­ lataival, érzelmeivel, örömeivel és bánatával. . . Nem az emlékiratok egyszerűen összesítésére, nem is min­ den részletig terjedő pontosságra tö­ rekedtünk, hanem a kor szellemét, levegőjét próbáltuk visszaadni a ma­ ga sokszínűségében. Nem egyszerűen azt írtuk le, ami megtörtént, hanem ami megtörténhetett, ami leginkább képes az olvasó elé tárni azokat a helyzeteket és körülményeket, me­ lyek közepette harcoltak, éreztek és gondolkodtak a forradalmi hadsereg katonái.’” Az elmondottakból is egyértelműen látszódik, hogy a történeti adatokban összesűrített tények mögé kívántak nézni, az ezekből kihámozható emoci­ onális élmények világába hatoltak be, és azok megelevenítésére vállal­ koztak. A nyersanyag — a fellelhető levéltári, múzeumi dokumentumok, a visszaemlékezések — csak kiindulóponttul szolgál számukra. A könyv első lapjairól kitűnik, hogy ezt a feladatot úgy kívánták megvalósítani, hogy a szociográ fikus és korhű leíró fejezetek irodalmibbepikusabb részekkel váltakoznak, il­ letve ezt a kettős előadásmódot az egyes fejezeteken belül is alkalmaz­ ták. Az eseménysort 1919 áprilisától in­ dítják, amikor a fiatal proletárállamnak fokozottabban kellett a szoci­ alista eredmények megvédésére gon­ dolni, amikor a salgótarjáni szénme­ dence — de az egész Nógrád megye — megtartása gazdasági és politikai erejénél fogva az egész nemzet szempontból döntő fontosságúvá vált, de és a szocialista állam jövője, a szénmedence dolgozóinak, a megye lakosságának állásfoglalásától is füg­ gött. A szituáció kiválasztása ebből a szempontból sikeresnek mondható, hiszen objektíve is olyan feszültség teremtődött, és minden túlzás nélkül állíthatjuk, olyan drámai helyzet ala­ kult ki, amely szinte önmagát kínálja megjelentetésre, és alkalmas arra, hogy az olvasó számára is élmény­ szerű, plasztikus jellemekkel ismer­ kedjen meg. Megismerkedhetünk azoknak a mozgalmas napoknak az eseményei­ vel, amelyek tüzében megszervező­ dött, létrejött a salgótarjáni munkás­ ezred. Eközben a megye korabeli történetében jelentős helyet elfoglaló katonai vezetők portréjával — köz­ tük napjaink köztiszteletben álló ve- 119 �teránjaival — is találkozunk. A lázas és izgalmas fegyverkezési napok tör­ ténete után értékes ismereteket nye­ rünk a könyvből a munkások kato­ nai helytállásáról. A harci események leírásának sorában legelevenebb feje­ zetek következnek ezután, amelyek közül „A palóc Olimposz megvédése” című rész a legsikerültebb, ahol az emberi magatartás legmegkapóbb, belső indítékú ábrázolásának motí­ vumai is fellelhetők. Az ellenséges túlerőt felszámoló hadműveletek re­ álisán túl az intervenciósok eszén túljáró nógrádi ember furfangos cse­ lekedeteit is megismerjük, amely a múlt századi klasszikus regényekből vált kinccsé, vonult be népünk és irodalmunk tudatába. Más fejezetek az internacionalizmus természetes je­ lentkezésének, az orosz, lengyel, ma­ gyar munkáskatonák találkozásának, és a közös ügyért vívott küzdelmének állítanak emléket. A könyv időhatárai nem terjednek messzire, hiszen az utolsó lapokon, az északi hadjárat csataterein búcsú­ zunk el a szereplőktől. Az események leírása, történeti hűsége nem szenvedett csorbát a könyvben, ellenben — úgy vélem — a teljesebb élményadás szempont­ jából érdemes azokat a problémákat is felvetni, amelyek miatt esetleg hi­ ányérzetünk támad az olvasás befe­ jezése után. Fentebb már szóltam a a szituáció választás pozitív voná­ sairól, és ehhez kapcsolódóan kell megjegyeznem, hogy a drámai hely­ zet exponálása csak egy síkon kö­ vetkezett be: csak a katonai, hadi eseményekre támaszkodik. Ugyanak­ kor az egyátalán nem kevésbé fontos megyei politikai háttér megjelenítése valójában teljességgel kiszorul a könyv lapjairól. A hétköznapi és ugyancsak igaz és mély emberi magatartás és helytállás mozzanata­ 120 inak bemutatása, amely — csak pél­ dákat említek — a nehéz élelmiszer, a bizonytalanság, az ellenséges pro­ paganda, a zugkereskedés stb. helyzet létében volt tapasztalható, mind olyan motívum, amely az egyszerű embert, a politikai vezetőt is az igaz ügy melletti mindennapi, elvi kiál­ lásra kényszerít. A kérdéskör ilyen oldalú határozottabb megközelítése színesebbé, differenciáltabbá, regényszerűbbé tette volna a könyvet. Ez a megközelítés segíthette volna a szerzőnek az előzőekben leírt célját is, hiszen az Ember bemutatását más oldalról is elvégezhették volna. A könyv olvasása után olyan benyo­ másom alakult ki, hogy — talán ép­ pen a fent említettek miatt — a jel­ lemek, a szereplők nem eléggé színe­ sek. Nem sikerült olyan alakot teteremteni, amely életszerűségével kielégítené az olvasót. Ennek — meg­ ítélésem szerint — az egyik oka az, hogy nem sikerült a dokumentu­ moktól kellően elszakadni és azok száraz, olykor túlrészletező stílusa lassítja az olvasást, biztos, hogy a szerzők szándéka ellenére — az élményszerűség rovására megy, és így a velük való birkózás nem hoz egy­ értelműen pozitív eredményt. Egy könyv sikerét és értékét a „felhasználás” — az olvasás mértéke is jelzi. A Tanácsköztársaság Nógrád megyei történetéről készült könyv hézagpótló jellegű, és magán hordja azokat a jegyeket, amelyek ebből fakadnak, de a korszak története iránt érdeklődő számára kikerülhe­ tetlen. A könyv egésze miatt is remélhető, hogy nemcsak a szakemberek, hanem az olvasók széles rétegei — akiknek íródott — veszik kezükbe és forgat­ ják lapjait. (Vonsik Gyula — Pál László: Új­ fajta had. Salgótarján, 1970.277 1./ �FA R K A S ANDRÁS �C Z IN K E F E R E N C �Ló r á n t J á n o s �1 2 3 4 1. IV Á N Y I ÖDÖN 2. S O M O S K Ő I ÖDÖN 3. RÉTI Z O LT Á N 4. RADICS IS TV Á N �� Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document https://dkvt.bbmk.hu/pf/49fa65786bd45c12fcb10cd99f46cdb9.pdf Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Kojnok Nándor Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 1970 Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Language A language of the resource hun Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Subject The topic of the resource Irodalom Művészet Közélet Társadalompolitika Title A name given to the resource Palócföld - 1970/2. szám Type The nature or genre of the resource folyóirat 1970 folyóirat Irodalom Közélet Művészet Nógrád megye Társadalompolitika