https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/e66ce365fb951b4f26df3ce2d912dded.pdf b2a4d6b616109c779fd70db5a74fe8c4 PDF Text Text �PALÓCFÖLD NÓGRÁDI ÍRÓK és m űvészek antológiája 1962 SALGÓTARJÁN �PALÓCFÖLD nógrádi ír ó k es m űvészek a n t o l ó g iá ja K IA D JA : A NOG RA D MEGYEI TANÁCS VB MŰVELŐDÉSÜGYI OSZTÁLYA Felelős kiadó: NÉM ETH LÁSZLÓ Felelős szerkesztő: CSIZM ADIA GÉZA A borítólapon: id. SZABÓ ISTVÁN: BÁNYÁSZFEJ K észült 2000 példányban. — 4323 N ógrád m egyei N yom daipari V., S alg ó tarján . N yom ásért felelős: Fila István. �I RODALOM GERELYES ENDRE: NÉVNAP keskeny já rd a m e lle tt sóder sárga hegylánca tornyosul, belsejéből, félig eltem etve, d ró tta l összem arkolt betongerendák m erednek. Hosszú teh er­ v o n at óvakodik az állom ás felé, m eg-m egzökkenő kerek ei ökölnyi kav icso k at ropog­ ta tn ak . O dább m ég csupasz tég lafalak nagy négyzetei vöröslenek, robusztus m ezte­ lenségük m ellett törékeny állv án y álldogál. A nap, fü st és korom h in tázó fellegén tö r át, a levegőből ragacsos m ocsok ta p a d az izzadt em beri bőrre. Jú liu s huszonnyolcad ik a van. — Siessetek! — ta szig álja a fecsegő fia ta l tá rsaság o t egy zömök, rö v id h ajú , fe ­ k ete fiú. — M iért m ásztok? Siessetek! A ruganyos m éltósággal lépegető szem üveges rácsodálkozik. — M iért siessünk? N álad hány óra, P ali? — N álam negyed öt m últ. A h arm a d ik férfiú, ak i feh é r gladióluszcsokrot cipel, ó rá já ra tek in t. — N ah át akkor, G éza fiam — m o n d ja végtelen jó in d u la tta l a szem üveges — ak k o r kérdem : m ié rt siessünk? Géza érte tle n ü l m ered rá. — M ivel n égyre h ívtak, nem ? — T ehát éppen jó k o r érkezünk. A kislány, aki közöttük szaporázza a lépést, nevetni kezd. — N agy szam ár vagy, Gézu! Olgi nén iék tu d já k , hogy egy kicsit késünk. Így szokás. — A ha! — m ondja Géza, és bosszúsan ru g d alja szét a já rd á ra gördülő k av i­ csokat. — T e is érted, P ali? — Én nagyon, — nevetgél a gladióluszos, és szem e fürgén cikázik ide-oda — jó szokás ez, te! H olnap csak h é tre m együnk, érted ? És h a az öreg elkezd m orgolódni, hogy „Hol a jóégbe vótato k nyüvesek?”, m egkérdezzük: m o n d ja csak, B éla bácsi m ik o rra v á r t benn ü n k et ide, a csiszolóba? — „M ikorra? H át h a tra !” — N ohát lá tja , a k k o r éppen jókor jöttünk! Győző iapos szem villanást küld feléjük, s gőgösen rejtezik szem üvege mögé. — H ülyék! — gondolja m egbántva. — A helyett, hogy tan u ln án ak ! Az összecsapás eldőlt, s G éza szelíd te rro rra l gy o rsítja az iram ot, valam i kel­ lem etlen érzés fészkelt belé, valam i nem tetszik neki, b ár alig h a tu d n á ponto­ san m egnevezni, hogy tulajdonképpen m icsoda. — G yerekek! — n yugtalankodik P ali s kezében ta n á c sta la n u l csüng a gladiólusz — tényleg odaadjuk? Géza ránéz a Z suzsa kezében lapító kis csom agra. — M iért ne ad n á n k oda? Zsuzsa négy napig hím ezgette, m i az, hogy oda­ adjuk! M int a pinty! — N ah á t a z é r t. . . ne harag u d j, n év n a p ra egy i z é t . . . egy női n a d r á g o t. . . — Egy icipici kis já ték b u g y it — robban ki Zsuzsa —, mi ebben az illetlen ­ ség, te hólyag? M árti m indig rend etlen volt, és szerteszéjjel szó rta a h o lm iját, és a tá b o rb a n felv ittü k az e g y ik . . . n a d rá g já t a fára. L áttad volna, m ilyen keserves képpel m ászott utána! — Én nem tudom . Csak nem harag szan ak meg m ég jobban? A i �Győző, a jk á n álm atag m osollyal p illa n t a tépelődő, izguló P a lira, ak iért M árti szülei alig h a rajonganak, és m egkérdi. — Sose’ v o ltál m ég náluk? P ali nyom ott k edélyállapotban m ered m aga elé, a fejé t rázogatja, m e rt zava­ ros, nehezen rendbeszedhető érzések láncolják körül. M árti g yakran p ityereg és panaszkodik, tiltjá k a találkozásoktól, olyanokat m nodogatnak neki, hogy „m ég oly fia ta l vagy, picim ’, „és ne falazd el m agad ’, m eg ..m ekora csacsiságot csinálsz, m a jd rájössz később”. Sőt két alkalom m al, egy-egy hosszabb séta m ia tt m ár po­ fo n t is k ap o tt szegényke, s h a e rre gondol, d üh m arkolássza a szívét. Most azon­ ban öt is m eghívták M árti név n ap jára, s ez a m eghívás ta lá n a beleegyezést, az örök b ék ét jelzi. P a li szeretne nagyon-nagyon illedelm esen viselkedni, igyekszik bizalom gerjesztőén, s h álásan nézni, szeretné egy alázatos, ö nm agát is bíráló m o zd u lattal m agához karo ln i M árti egész családját. — Szóval o d aadjuk? — Mi az, hogy odaadjuk, fiú! — Géza szerencsésnek véli az ötletet, szerin te ez föloldja az esetleg m eglevő feszültséget. — Egy csap ásra m eghódítom a m am a szívét, úgy bevágódsz, hogy m ég kulcsot is kapsz a lakáshoz! — F ene se tu d ja . . . Zsuzsa beszökdécsel a m asszív, régi lépcsőházba, s o n nan k iab ál rá ju k : — Reszketsz, K ékszakáll? Befelé! A z im pozásns, dús csipkefüggönyök szorgosan szű rik a n ap o t; a szobában lan gyos félhom ály honol. A m o z d íth atatlan m éltóságú szekrény p recíz könyv­ sorai katonás te k in te tte l m éregetik a nagy po rcelán v ázáb an szerénykedő gladióluszokat. P alit, valah án y szo r a v ázára pillant, elönti a h álás rem énység. A ján d é­ k á t im an n y ira m egbecsülik, hogy a szép szoba legszebb v ázájáb a te tte M árti m a­ m ája. Békés te k in te tte l nézegeti a könyveket, nem szeretne m ohónak, vagy bizalm askodónak látszani, alig-alig p illan t M ártira, a m a m át szem ügyre sem m eri venni. M árti, a kreolbőrű kis ünnepelt, serényen sürög-forog, am in t észreveszi, hogy v alam elyik csésze ta rta lm a tetem esen m egcsappant, lecsap, m in t egy dundi kis héja. Ideges szaporasággal töltögeti a csészéket, kom oran vezekel. A m ikor — vagy húsz perce — felb e rreg e tt a csengő, za k la to tt vidám sággal ro h a n t a jtó t nyitni, s m eglátva az o tt álldogáló, ta n ác stalan négy cim borát, különösen pedig a pirosfülű, fehérvirágos P alit, felk iálto tt. Azt k ia b álta; Szia! V alam it k ellett k iáltan ia, s m in denekelőtt ez a szó to lu lt a nyelvére, m e rt kedvességet, öröm et és izgalm at sugárzott, és ök m egé re z ték a b u ta kis. köszönés sokszólam úságát. M am ája te k in te te azonban végigperzselte a h átát, és M árti rádöbbent, ó riásit v é­ te tt „házikisasszonyi” pozíciója ellen. M egijedt, és nagyon szom orú lett, hisz’ tu d v a-tu d ja, hogy m inden nem tetsző szó és m ozdulat a P a li pozíciójára sújt, aki m am a szerin t „m egm érgezi” M ártit. E zért m ost k elletlen illem tudással mozog és já r ja a kakaós kanosszát. — Tessék Győző — em eli a kan n át, és retten etese n visszataszítónak érzi m in ­ den szavát és gesztusát —, parancsolj kakaót! Győző p ará n y it biccent és hódoló, egyben szövetségkötő szándékkal tek in t rá. — Köszönöm, M ártika. N agyon-nagyon kedves vagy. A feszestartású, d ek o ra tív m am a mosolygó elism eréssel szem léli G yőzőt. Ötle­ tét, s a m eghívás kérdésében ta n ú síto tt en y h e erőszakosságát helyesnek és vég­ telenül szerencsésnek ta rtja . Győző m inden apró m occanásán á tsü t a m odor és jólneveltség elegáns biztonsága és im pozáns nyugalm a. És e d isztin g v ált fiatalem ­ b er füle h a lla tá ra k ialito ta M árti azt az ocsm ány, stu p id jaszz-köszöntést! M árti nagy h ib á t vétett, ám esetleg m ost észbekap, hisz ö sszeh aso n líth atja Győzőt, és ezt a P alit, vagy kicsodát, világosan felism erh eti, m icsoda különbség feszül k e t­ tő jü k között. Igazat szólva, m indeddig ro p p a n t elégedett. V alóban zseniális in d í­ tá s v o lt a n n a k a szerencsétlen virágcsokornak m egbecsülő elhelyezése, ez e ltü n ­ te ti az elfogultság lá tsz atá t is. E légedetten k o n sta tá lja, hogy a légkör hőfoka, s a viselkedés enyhe feszessége is a te rv e ib e vág. E zeket a vadócokat félelem m el tö lti el a környezet, csendesen ülnek, beszélgetni is alig-alig m ernek, egyszóval 4 �kellően m egilletőő d tek a család kiegyensúlyozottan m agasztos lakhelyén. Szinte tú l­ ságosan csendesek is, gondolja gúnyos szánalom m al, s n éh án y ru tin o s m o n d at­ tal — am ely egyben s a já t erkölcsi és szellem i fölényét is hangsúlyozza — p ezseg tetni kezdi a beszélgetés ülepedő állóvizét. — N agyon kedves, hogy nem feledkeztetek m eg az én M ártikám ról. G ézának tetszik a szm irn ás, szép lakás, tetszik az első „kom oly v iz it” s v a­ lam i nagyon távoli, p lá tói módon, tetszik a szép asszony is. — Ó, igazán igyekeztünk tessék elhinni, de h át M árti an n y it nyüzsög, hogy le­ h etetlen elfeledkezni róla. A lányok nevetgélnek, hisz’ é rtik a m ondat suta. sim ogató hangsúlyát, a m am a arc áró l azonban nagyon h alv án y m osoly világlik. Szem szögletéből alap o san szem ügyre veszi ezt a fekete fiút, ak irő l Zsuzsa m am ája — jó b a rá tn ő je —m á r an n y it panaszkodott. S zem ügyre veszi, s enyhe n yugtalanság kél szívében. A b em u tatk o ­ zásnál nem csókolt kezet, hagyján, m o stanában egyre kevésbé szokás. T ú kságosan fesztelenül mozog, sokkal szabadosabb, m in t a többiek. V alam i titán o sk o d ást, csaka z é rtist s e jt benne, s ez aggodalom m al vegyes érzelm eket fak aszt érzelm eiben. A z­ u tá n meg m iféle m egjegyzés az, hogy „nyüzsög” ? M ártik a soha sem k erü lh e t ab b a a helyzetbe, hogy „nyüzsögnie” kelljen, s ezt jó lesz a fiatale m b er szíves tu d o m á­ s á ra hozni. Az asztal alá pillan t, és öröm m el lá tja , hogy az ellenszenves G éza kék szö v etruhájához b arn a cipőt húzott. G éza észreveszi a v izslató p illan tá st, s a k a ra t­ la n u l a széke a lá r á n tja a láb át. A m am a ö rü l első d iad alán ak , és lelk esü lten tá m a ­ dásba lendül. — H allottam , Győzőke, szép d ia d a lt a ra ttá l délelőtt- M á rtik a — fo rd u lt P ali felé— oly lelkesen beszélt errő l az ebédnél! P ali szaporán pislog. B elekapaszkodik a székbe, fá jd a lm a sa n mosolyog. M árti m a m ája m egszólította, beszélt vele, s ez olyan jó! Á m a m it m ond, az iszonyatos, M árti á ru lá sra készül? A kislány, aki m indeddig rem élte, hogy a m am a valóban csak a régi ism eret­ ség m ia tt követelte Győző m eghívását, m egütközve tiltakozik. — H át egyszerűen a z t m ondtam , hogy Győző m e g n y erte a nyolcszázat, és kész! P a li kebeléről m ázsás m alom kő hengeredik, egyben m egérzi, itt a p illan at, hogy bebizonyítsa, nem gyötri beteges féltékenység, és nem ó h a jtja „elfalazn i”' a k islányt. — Nagyon szép verseny volt, az biztos. T etszik tu d n i, Győző nagyon jól h e­ lyezkedett, és nagy fin ist futott. Persze, jobban is h a jth a to tt volna. — Persze, hogy h a jth a to tt volna, — ko n trázik Géza, és heves fejm o zd u lataí szerteszét zilálják rövid h a já t — csak h á t félt a nagym enőktől. Igen, Győző tú l­ ságosan is tekintélytisztelő. — No, édes istenem — a m am a fagyos és graciőz m ozdulatot tesz, az a fon­ tos, hogy győzött, igaz, k e d v e s ... — Géza — Zsuzsa lá tv a a csírázó ellenszenvet, ijed ten seg ít — G éza a neve, Olgi néni. — Szóval, kedves Géza. Nomen est omen. Ugye? Géza nem is sejti, hogy az asszony szándékosan feled te el a nevét, ezért jó ­ in d u la tta l válaszol: — N em tudom . Nem tudok latinul. A m am a, m ivel eszébe sem villan, hogy G éza nem szégyenkezik hiányos la­ tin tu d á sa m iatt, ú ja b b nagyszerű győzelm et könyvel el, sőt, v érszem et kap, s elhatározza, hogy nem csak a M árti—P ali vonalon tám ad, G ézát is szétzúzza, s Í gy szörnyű hipnónzisától egy csapásra m egszabadítja Z suzsát is. — A m it a tekin tély rő l m ondott az előbb, kedves fiam , m egengedi, hogy így szólítsam , azt hiszem , ab b an sín cs igaza. A tek in tély tisztelet, higgye el, bölcs do­ log. Irá n y tű . A z em b er könnyen, eligazodhat így a világban. De h á t m aga m ég tú l fiatal, ta p asztalatlan . M ajd húsz év m últán, ugye? G éza szem e harcrak észen villan, vidám harciasság g al mocorog a székén, bol­ dog, hogy vitatkozhat, vélem ényt cserélh et egy okos em b errel, boldog, hogy ellenvélem énye van, s rem éli, hogy m egnyeri a m am a tetszését, főként P aliék m iatt. B izalm a egyszerre m agasba szökken, titokban k o rh o lja előítéleteit, görcsös bizal­ m atlan ságát, m ely id ejövet em észtette Tüzesen ellentm ond. — N em tudom , könnyebb-e így eligazodni? T etszik tu d n i, ta lá n nehezebb is. 5 �Én eg y általán nem hiszem , hogy m in d e n fa jta tek in tély t, csak azért, m e rt v alam i­ k ép pen az lett, egyszerre tisztelni is kell! Zsuzsa csitító p illan táso k at v et G ézára, ő érzi, egész m ásról van szó! A m a­ m a jeges m osollyal em eli föl az odadobott kesztyűt, s elh atáro zza, m ost m á r k ö ­ n y ö rtelen h arc b a indul lá n y a boldogságáért! K itű n ő em berism erő n ek ta r tja m a­ gát, s világosan látja, hogy M árti és Z suzsa sem m iben sem hívő, n ih ilista, nagy­ képű suhancok h áló jáb a k erü lt. V égtelenül aggasztó, am it ez a sih ed er fecseg a tekintélyről, ám sokkal elviselhetetlenebb, hogy a to jásh éj m ég a h á tá n van, s íme, itt, ővele, a sa já t lak ásáb an szem behelyezkedik! P ali félve és bosszúsan figyeli a kezével hadonászó, elő reh ajló G ézát, ez a sz am ár állan d ó an vitatkozik, ellentm ond, és m in d en n ek a végére a k a r já rn i, de m ié rt éppen most, m ié rt éppen itt? M árti m egérti P ali vészjeleit, s villám gyors m entőakciót szervez. — K érem a dobozt — kiabál közbe és szorgosan nevetgél — gyorsan ad játo k ide. N ekem hoztátok, nem ? — Nem! — k iab ál P ali h alálrav á lta n , és m ost m ár tu d ja, hogy baj le h e t eb ­ ből a bugyi-dologból — nem ! — De igen, — tépdesi a zsinórt a hebehurgya M árti, m e rt v aló b an bizsergeti a kíváncsiság —, de igenis nekem ! — M árti — tiltak o zik Zsuzsi —, hagyd! Győző arcán a szent tu d a tla n ság verőfényes m osolya ragyog. É rtetlen és cso­ dálkozó k épet vág, kezét szétterjeszti. — De h á t valóban neki hoztátok, nem ? H a igen, m iért n em a d játo k oda? A m am a rem énykedik és ú jfe n t jóságosa n mosolyog. Úgy érzi, m ost, az a já n ­ dékozás kedves és m egszokott ak tu sá b a n ta lán v isszakanyarodik ez a döccenő n évnap a régi, szép, verőfényes ünnepek hagyom ányához. — Nos. Z suzsám — k é rd i p a rá n y it felhúzo tt szem öldökkel —, h a ez a kis pakesztos így erőszakoskodik? Zsuzsa a fiúk felé sandít. Győző hátradől, arca, m in t a szikla, oly m o zd u lat­ lan, P ali csupa hazárdírozó izgalom , m e rt h áth a, h á th a ; G éza viszont veszélyt szim atol, csak éppen nem tudja, m erről érkezik? A v itrin cizellált ezüstjei jeges h allg atásb a burkolóznak, s a szép gobelin lib ái figyelve álld o g áln ak a tóparton. M árti tépi, b ontogatja a csom agot, a selyem p ap ír sustorogva tiltakozik. A m int leem eli a doboz fedelét, e lsik ítja m agát, b a rn a kis kezét a rc á ra tap asztja, és h an ­ g o san nevet. A m a m a m e g tek in ti az ajándékot, s v isszatér tám aszp o n tjára. M árti két u jja közé csippenti a játékbugyit, m elyre Zsuzsa a n y ara lás d á tu m á t is rá h í­ m ezte, s fölem eli a levegőbe M ozdulatát végtelen csöndesség kíséri, az in k rim in á lt n adrágocska szégyenkezve fityeg a levegőben. — K edves — m o n d ja a m am a, szörnyűséges távolságból fix íro zv a az otro m ­ b án ízléstelen és feltehetően erkölcstelen b andát. — K ié volt az ötlet? — Tetszik tudni — m akog szegény P ali —, azt gondoltuk .. . A m am a c ig arettára gyújt, s a fü stte l eg y ü tt ennek a n o rm álisan m ég be­ szélni sem tudó n ím a n d n ak szánalm as d adogását is elhessenti. M ost m á r világos, hogy a veszély nagy. Ez a két, ki tu d ja honnan szalasztott alak m eg b o lo n d íto tta a lányokat, m egbolondította a névnapot is. m egbolondíta n á — h a ő ta p o d ta t is en g e d n e — valam en n y iü k életét. F elb o ríta n án a k és sá rb a tip o rn án a k m inden ren ­ dezettséget, fegyelm et és form aszépséget, am ely re pedig ő az é le té t tette, s am e­ lyet úgy védett és ápolg ato tt ebben az otthonban. Elég v o lt ebből a kom édiából! — Nem zongoráznátok egyet, kislányok? T u d játo k — em eli fel a h a n g já t —, tu djáto k , hogy m indig így szoktuk, igaz? — A szoba egy csap ásra h an g v ersen y te­ rem m é alak u l át. A csillár, am ely m indeddig ap ró m ozdulatokkal illegette m agát, ijedten vigyázzba áll. — Nos, Z suzsám ? Zsuzsa jo b b ra -b a lra fo rg a tja a fejecskéjét, nem ó h ajt b esétálni az egérfogóba. K ülönösen Géza előtt nem. — Ó. te s z ik tu d n i... én nem zongorázom valam i fényesen. — Ej, no. H isz’ te oly nagy sik e re k et a ra ttá l — ta k tik á zik a m am a, azonos alap m egterem tésével kísérletezik, régi em lékek et idéz föl. s a szövetség összeko­ vácsolásán fárad —, em lékszel azokra a régi szép d élu tán o k ra? — Nem szeret zongorázni! — Géza m osolytalan arccal nézi az asszonyt, m e rt �rájö tt, mi b osszantotta id e jövet. Egy p illan atig gyanakodva figyelte m agát, csak n em félték en y G yőzőre? H olott a k k o r is a z b án to tta , hogy Győző és Zsuzsa tu d ­ n a k v a la m it k etten és közösen, a m it ő nem tud, s ez az asszony itt, éppen ezzel a közös, iszapos tu d á ssal taktikázik, ezzel a k a rja elfo rd ítan i Z suzsát tőle. — N em szeret, nem is tu d o tt, csak robotolt szegényke ezzel a hangszerrel. A k k o r pedig nincs érte lm e az egésznek. Igaz? — N em — csattan föl az agyoningerelt asszony. — Nem igaz! S zerin tem ez hozzátartozik egy fia ta l leány általán o s m űveltségéhez! Győző k ét apró, h atáro zo tt főbicentéssel jelzi, hogy ,,de még m en n y ire”, s Géza, lá tv a a b en n fe n tes ostobaság e szem üveges m egtestesülését, k ötekedni ó h a jt. — T együk fel — kezdi, s m ost m á r k o rán tsem az összecsapó vélem énypen­ gék csattogása gyönyörködteti —, tegyük fel, valak i nem ju t zongorához. T együk fel, nekem len n e egy húgom , ő te h á t sohasem ju th a tn a e l . . . — M árti! A k islány szepegve iszkol a zongorához, s gyors, ideges m ozdulatokkal koto­ rászik a kották között. G örcsösen m ered a hangjegyekre, olykor félreü t, szisszen, p arírozza a tévedését; és szégyenkezve dolgozik tovább. Győző h á tra h a n y a tlik , s m integy ex táz isb an m ered a gipszstukkós m enyezetre. — K itűnő — m orm ogja kellő hangerővel —, a billen tése is kitűnő! A m am a felriad, le lk ét szégyen és h ara g dúlja, m e rt h a egyetlen p illa n ta ra is, d e m egzavarta ennek a b a rn a cipősnek n éh án y pökhendi m ondata. E gyetlen — igaz, csak egyetlen — p illan a tig úgy érezte, M árti sem m it sem halad, já té k a szán al­ m as klim plírozás csupán. A kitűnő izlésű, k ép zett Győző azonban m e g re p arálta ro p ­ panó önbizalm át, s ú jfe n t elhatározza: h a kell, odalán co lja gyerm ekét a h angszer­ hez, hisz’ azokban a körökben, ahol — rem élhetően — él m ajd, fontos, hogy ily v o n atkozásban is já rta s legyen! — A m űvészi m u n k a — m o n d ja halk. érces h angon — a lélek k im u n k álása, elsősorban szorgalom kérdése. Én M á rtik ám a t g y ak ran alig tudom elzav arn i a zongora m ellől. Igaz, gyerm ekem ? M árti fakó arccal tanulm ányozza a billentyűket, hisz’ olyan szörnyű, a m am a hazudik. E p illan a tb an vége a m egalázó penzum nak, lecsusszan a székről, és föl— d ú lta n m enekül az ördögi in stru m e n tu m mellől. —x— A p ap a a m ásik szobában ül és m ellényét, hiv atalo s p a p írja it össze-vissza ham uzva, C songort szipákol. S zám lákat szignál, kitűnően h alad, közérzete pom pás. R oppantul szereti, h a csaknem szem látom ást zsugorodik a bal könyöke m ellett em elkedő papíroszlop, s h a ugyanilyen m érték b en növekszik a jobboldali halom . Ily en k o r m eg találja önm agát és élete m élyebb értelm ét, erői m egkétszere­ ződnek, te k in te te élessé válik, ilyenkor úgy érzi, alkot. Egy ru b rik á z o tt p apirost fülöncsíp, két, nikotinos u jjáv al m esszire e lta rt m agától, m integy m a d á rtá v latból te k in t r á a zsák m án y ára lelt vadász öröm ével nézegeti. E reit v illam o sáram pezsegteti. Itt van h á t a bűnös, a hibaobjektum , a k étezer forintos fölösleg k iváltója. A d ata it ú jfe n t ellenőrzi. K éjjel h a n y a tlik h átra , s a rra gondol, m ilyen u jjo n g ással fogadják m ajd, m ekkora csodálattal adóznak m ajd in tu itív nyom ozóösztönének, am ely beosztottjait legalább három napos, vadító, idegölő után szám o lástó l ó v ta meg. D iadal és jogos büszkeség tölti el, produkciójáról szeretn é tá jék o z ta tn i az „asszonyokat” is, és h a a felesége kevésbé m éltán y o lja is ered m én y eit, h a m echa­ nikus, kom olytalan h iv a talm u n k án ak bélyegzi is azt, am it ő h iv a tásán ak érez, M árta bizonyara együtt örülne vele. K eltőt szippant, s a füstöt tem pósan gom olyg a tja az asztal felett. E bben a m ásodpercben az ajtó n agresszív k o p p an tás h a lla t­ szik, s pom pás közérzete elszáll, m in t egy csalóka látom ás. Agya, m egfosztva a m u n k a narkózisától, hideg tárgyilagossággal so ro lja teendőit. Igen, é lettársa m ost a d ja föl a szendvicseket, neki teh át, pontosan tíz p erc m úlva, m integy felbukh an v a a csalá d ért v ív o tt harc ird a tla n közegéből, be kell láto g atn ia a szobába, okos, fá ra d t arccal kell beszélgetnie a fiatalokkal, m ajd ugyanígy távoznia. Po­ ko lb a k ív á n ja az egész cirkuszt. E gyáltalán — lázadozik gyáva szótlansággal — m ié rt kell bem ennie, s ha netán jól érezné m agát, m ié rt kell k ijö n n ie ism ét? 7 �A vagy m ié rt nem jö h e t ki, m időn nején ek m u n k a társa i fre n etik u s n arkózisról és b rav ú ro s gerinccsapolásról áradoznak? L ev erten o lto g atja a szutykos szivart, nosztalgikus p illan tá st vet e lá rv u lt szám láira, ny ak k en d ő t köt, k ab á to t ölt és in ­ dul befelé. —x— Az aty a nyugodt léptekkel jő a szoba közepéig, m agas, húsos te rm e té t m in tegy m eggöm yesztik a gondok, b aju sza a lá ta n á c sta la n m osolyt ak a sz t és m egáll. — Szívem — em elkedik ragyogó m osollyal a m am a —, b em u tato m M á rtik a kis b ará tait. G yőzit ug y eb ár ism ered, Ő . . . G éza, és itt p e d ig . . . nos, ő M ártik a p illan atn y i kis p artn ere. P ali, a „pillan atn y i k is p a rtn e r” olyanféle érzésekkel küzd, m in t a lovag, ak it h ű b éri eskü közben rú g tak fenéken. Szóval ő a p illan atn y i kis p artn e r, a k it el kell viselni, átvészelni, s am in t e rre m ód nyílik kituszkolni M árti szívéből, s a m egzavart fam ília életéből! Ö, a „pillan atn y i kis p a rtn e r”. K ezetfog és b e m u ta t­ kozik, szögletes m ozdulatai m ia tt öngyilkos szeretn e lenni, s gyűlölettel szem léli Győző bennfentes, elegáns m eghajlását. M élységes csend honol az e m p ír szek reter környékén. M árti szorongva v á rta ap ja színrelépését, s keservesen izgatott v árakozása m ia tt sírni, zokogni szeretne. A pa, h a ők hárm an , s különösen, h a ' k etten v a n n a k itth o n , hangos, a m ellénye szivarham us, sohasem beszél ostobaságokat, és sohasem ilyen gyom orfájós a hangja. — F iatalo k — m o n d ja az a ty a —, ig e n ..?. H ja, húsz e sz te n d ő i... — V ala­ m ennyien ta n ác stalan u l á lln a k és b u tá n lesekszenek, m it leh etn e e rre m ondani? A „ P ate r fam iliás” fü lé t is m egüti a csend, aggódik, h á th a rosszul csinál v a la ­ m it, és fo ly ta tja akcióját. — A m int elnézem ezt a kedves, üd e b a rá ti kört, am in t elnézem , s a já t ifjúságom ra gondolok. Az v o lt az ig a z i. . . h ú sz é v . . . igen. — G éza ám u lv a p illa n t rá, összeszorítja a száját, nehogy n ev etn i kezdjen, olyan kom ikus és oly ostobán kínos az egész. — Em lékszem , egyszer, m a tu rálá s u tán i n y á r o n . . . hej, hagyjuk! — A p ap a k icsit mosolyog, a lán y a egészségére ü r ít egy kupica d iólikőrt és búcsúzik. — T ovábbi kellem es szórakozást é s . . . Engem szó­ lít a kötelesség, sajnos, az élet prózai oldala, m elyet önök m ég n em is m e rn e k . . . I g e n . . . H át k e d v e se im . . . — E percben h á lá t ad a terem tőnek, hogy nem feledte el felesége kem ény in stru k c ió it — ja igen! Győző fiam , g ratulálok, h allo ttam , szép i z é . . . produkciódat, hallottam . N om en est om en, igaz? H át m ásk o r is lás­ su k ám , rosszcsont, és éd esanyádnak kézcsókom, ap á d at ölelem , kedves fiam . És feltétlen, de feltétlen gyere m ásk o r i s . .. F ejbólintással búcsúzik, a családi béke érdekében rem éli, hogy távozásakor H eisenbergre hasonlít, aki elcsigázott fizikum m al, ám tö retlen erővel té r vissza az élet prózai oldalához. Ők azonban v alam ennyien o ttm aradnak. Zsuzsa gondosan m érlegeli, vajo n G ábor bácsi teljesen szenilis-e. P ali p o rb asú jto tta n szám lálg atja a szép. a ra n y ­ k eretes képeket, s a r r a gondol, hogy e ttő l az em bertől v á rt férfias m egértést és tám ogatást. G éza m ost m á r gátlástalan u l m u la t m indenen, s ezt nem is titk o lja túlságosan, d üh és diadal feszíti, m e rt most, ebben a p illan a tb an szab ad u lt lavin án yi rossz érzésétől, m ost m á r tu d ja , nem ő tév ed ett, nem ő az elav u lt és os­ toba nyikhaj, ezekkel az em berekkel van baj. A m am a G ézára m ered és riasztó biztonsággal érzi, hogy ennek a k efe h ajú n a k nem im ponál a szép lakás, a v á­ lasztékos m odor, a fiatalo k közé lebegő atya, ez csak áll, m in t ak in ek a lába a p ark e ttb e gyökerezett, áll és röhög, pedig ta lá n p a rk e tte t is m ost lá to tt először. — M egszom jaztatok, M ártika — m o n d ja reked ten , m e rt fo jto g a tja a sírós m é­ reg, és össze kell szednie m ag át — készíts poh arat, kicsim ! — M árti a szekre­ te r körül csöröm pöl, s egyszerre csöndben csorogni kezd a könnye. A m a ma visszatér, felb o n to tt sörösüvegeket hoz, s az asztalnál, m in t egy kakadu, nevetni kezd. — Ó, te kis füles! H át borospohárból ita tn á d a vendégeiddel a sört? 8 �* P ali, a k it szügyöndöfött a „p illa n atn y i” jelző és Győző m ennybem enetele, végleg m egvadult M árti könnyeitől. — T essék csak hagyni. Í gy is nagyon finom lesz. E m lékeztek a ga lya i sza­ lo n n asü tésre? A gyöngyösi verseny u tá n ? A z egész csap a tn ak négy m u stáro s po­ h a ra volt. És m ilyen jól e s e tt a sör. igaz? A m am a m egtorpan, te rm e té t délcegre húzza, tek in tetéb ő l T an k réd hitvédő b áto rsága villog, a k ét b a rb á r felé. — O tt, G alyatetőn m ustáro sp o h árb ó l ih a ttá k a sört! N álu n k m ásképp szokás! A szobára vészes csönd borul. M árti csöröm pölve szedegeti a p o h arak at, P ali égő füllel hallgat. G éza szánakozva nézi, b á r m ost csaknem gyűlöli gyávasága és ta n ác stalan ság a m iatt. A m ikor a k islány G ézához ér, a fiú m egfogja s a já t boros p o h arát, te letö lti sörrel és le h a jtja . A R ocky C ellar vaskos szegélye ridegen kopp an az asztalon. M árti ta n ác stalan u l áll, azután, hogy tegyen v alam it, á tv á g a szobán és elhúzza a csipkefüggönyt. A ta rtó k a rik á k csöndes nyikorgással fu tn ak a rézrúdon. — M aguk — rezdül a m am a kietlen h an g ja — régi b aráto k , ugye? — T etszik tu d n i — esdekel Győző szem üvege — m i tu la jd o n k é p p en csak až egyesületben . . . n e m ré g . . . — M agukat kérdeztem ! Géza senkire sem néz. Ő m ost n em szólhat, hiszen félelm es azonossággal ism étlő dött m eg az a régi história, és ő, éppúgy, m in t rég eb b en Z suzsáéknál, ő itt is a lázadás, a ro n tás és erkölcstelenség dém o n án ak szerepébe kén y szerü lt, itt is rá sü tö tté k azokat a stigm ákat, h olott itt is, m ég ta p asz talatlan u l, kicsit gyerm ekesen, de em b er m ódra, n o rm álisan viselkedett, s cserébe m indössze u g y an en n y it v á rt. P ali csupán egyetlen p illan a tig tétovázik. — Igen — m o n d ja rem énytelenül, de nagyon érth e tő en — m i rég ó ta b aráto k vagyunk. — Igen — a m am a leplezetlen o ld a lp illa n tá st v e t az ó rá ra és Zsuzsa, m in t ak i a víz alól m enekszik, bukkan fel a székről. M árti gyászosan pillog P alira , m in d k e tte n tu d já k , hogy a közeledés, a békekötés, a m eghódolás té to v a kí­ sérlete csúfos k u d arc o t vallo tt, tu d já k , hogy ism ét itt döröm böl az ajtó n a h a d i­ állap o t: a füllentés, a ritk a és boldog séták, az itth o n i szidások és pofonok kora. T u d ják , ám , h a m ost ije d te k is, alig-alig sa jn á ljá k a dolgot. G y ászm enetként vonu ln ak az ajtóhoz. A p ap a k id u g ja fá ra d t, okos fe jé t a barlangjából, te k in te tét bölcs lem ondással hordozza végig az egybegyűlteken. — F iatalo k — búcsúzik d erűs rezignációval — ig e n . . . s a jn o s . . . v iszo n tlá­ tá s ra . . . A előszobában ta n á c sta la n k u p acb a töm örülnek , Z suzsa G éza k a rjá b a k a­ paszkodik, szeretné, ha M árti érten e ebből a gesztusból v alam it. S zeretn é m eg­ m ondani, hogy v an n a k helyzetek, am ik o r a szidást és pofont v állaln i kell! Elége­ detlen, m e rt M árti túlságosan gyöngének, félén k n ek és b efolyásolhatónak m u ta t­ kozott. És az is igaz, hogy P ali h elyett G ézának k ellett in n i a borospohárból. A z asszony ajk á ró l sóhaj lebben, hom lokon csókolja Z suzsát, és m eg sim ítja a tévelygő b árá n y k a erős, kócos h a já t. Fellépni, gondolja trag ik u san , azonnal közbelépni! — Szervusz Zsuzsám ! M egkérnélek, m ondd m eg an y u k ád n ak , h o ln ap felk ere­ sem. Igen fontos ügyben. Zsuzsa derű sen mosolyog Olgi néni foszforeszkáló szem ei közé, valósággal d ü h b eg u ru l az öröm től, tu d ja , ez az asszony azt szeretné, h a m ost elsáp ad n a a félelem től, h olott ő azt m ár régesrég a h á ta m ögé dobta. — F eltétlen m egm ondom , Olgi néni. K ezét csókolom. A z asszony Győző felé n y ú jtja a kezét, ak i félreé rtv e a m ozdulatot, csókot le­ h ell rá. — G yőzike — m o n d ja a m am a —, h a van kis időd, m ég m a ra d j, jó? N éhány családi dolgot s z e re tn é k . . . A C salád ö rö m e és Rem énysége h álás h ó d o lattal biccent és egy-kettő elk ü ­ lönül a paradicsom ból kiűzöttek san y arú népétől. A m am a befelé indul, s egyszerre, m integy m ellékesen, term észetesen csak úgy félvállal, visszafordul. 9 �— -Ja. igen. M aga — m ondja G ézának — szám os k érdésben b ám ulatos ön­ állóságról te tt tanulságot. B izonyára e m ia tt hord sötétkék ru h áh o z b a rn a cipőt, igaz? H a nem lenne ilyen önálló férfi, tanácsolnám , hogy vegyen fel m ást. Így ugyanis ízléstelen. G éza kom oly arccal m egszem léli a cipőjét, s töpreng, hogyan tö rté n h ete tt, hogy nem is olyan régen szégyenében rejteg ette a kérdéses lábbelit. — K öszönjük, Olgi néni — m o n d ja Zsuzsa negédesen, és fitty e t h án y Géza tiltó szorításának, ezzel az elégtétellel tarto zik önm agának — n em v eh et m ás ci­ pőt, nincsen szegénykének. Tessék elképzelni, nincsen m ásik cipője. — Igen? Nos, ak k o r ta lá n kevesebb vita a m u nkahelyen, kevesebb ren iten s eszrevétel, több tisztelet, tisztesebb beosztás. — Ó G éza jól keres. Csak házat építenek, a szülei is, m eg a b áty ja is, m eg ő is. Együtt. És ha kész, a k k o r odam egy a család, mi pedig m ajd o tt la k u n k a m ostani lakásunkban. Csókolom, Olgi néni. Kocognak lefelé a lépcsőn, elől P ali, összegyűrte n és m egtöppedve. Zsuzsa ráp illan t, megáll, és visszakiált: — M árti, gyere velünk, ak kora fagylaltot eszünk, idenézz! M árti toporzékoló, csaknem d ü h ö d t kétségbeeséssel k érd i: — M ama. m ehetek? M enni szeretnék! — M árti! — Az asszony elfehéredik a dühtől, az u tá n egy p illa n a t a la tt fü­ lébe csendülnek M árti osztályfőnökének óvó szavai, az an y a és n agylánya közt keletkező sz ak a d ék ra gondol, és m ás stratég iá ra vált. — Apádtól kéredzkedj! — Apa! — k iá lt M árti és integet, hogy v á rja n a k rá — apukám , elm ehetek velük? Az őszülő aty a felüti fejét az asztalról, és m ivel jól tu d ja, m it v á r tőle h it­ vese, tagadó válaszra készül. A zután ördögi ötlete tám ad és visszakiabál. — E redj. M ehetsz. V acsora nyolckor, m egértetted ? Nem! 1/29-kor! M árti izmos kis teste besüvölt az előszobába, k ard ig án t kap a v állára, elfu t a m egkövült Győző m ellett, leszalad a lépcsőn és k iu g rik a porszagú alkonyatba. �C Z I N K E F ERENC D E R K OV I T S - DI J A S : C S A P OL ÓM U N K Á S 11 �V IH A R B É LA : VÁLTOZÁS M ikor az isten e k fényes trónjaikon e harsány szót. hallják zengeni: Élet — f elhahotáznak. reng a kacaj. A szilaj nevetés nem szű n ik a kkor sem körülöttük, m időn az idő sü v ítv e kiáltja: Halál. De m egborzong a büszke te kin tet, és sziklahom lokukon a fé lelem árnya sötétlik. ha m egdördül fe le ttü k az itélet, és századok zúgják e szót: Változás. FELHŐK, SZÁZADOK F elhők, vanagló felh ő k: a szél hadai dúlják, s úgy tű n ik, az alkotás gigászi szobrász-ujját látom láza hevében: koponyák, csontm edencék fe lb u k k a n n a k s le tű n n ek a habzó végtelenség ezüstös tengerében, s a m élységből kivá lva szé tn yílik egy lángoszlop, a vu lká n tűzrózsája. A sszír istenkirálynő kitárja skarlát leplét, karja m adárrá válik, az ágyékából hegység, szem éből nagy torony lesz, nyüzsgő erdő a lába, m a jd lezuhan, s beléhull tátongó önmagába. A ranyló g yertyafényben m isét zengő közösség: Loyola Ignác árnya m agasba lö ki öklét; s a bírák g yűrűjében karcsú, szikár eretn ek — fe léje kigyószem ek, izzó vasak m erednek: jajszóra n y ílik torka, kiáltana és kin yú lik: látom fe jé n a kín o k sugárzó koszorúit. 12 �k ö r f e l ir a t A SÁ TÁN GYŰRŰJÉN H ibáidból kardot kovácsolok; igazságod páncélját is felöltöm ; s m egölellek, hogy m egfojthassalak. CSENDÉLET DÉLUTÁNNAL Egy leány gyöngykezében a pohár v íz lángra gyűl: kivirágzik a napfény. A vonalak szólítjá k egym ást. A fo rm á k ölelkeznek. A tárgyakban csókot váltanak a színek. A geom etria: vágyódás. A m i Szép: erotikus. R É T I Z O L T Á N : C SÓ N A K O K 13 �GARA JÁNOS: AZ ÁRTATLAN O -N A K AJÁNLOM. . . a főutcán A főutcán levő fényképész üzletn ek egy id ő óta m indennapos láto g ató ja v o lt K arl W arem ann. Öt óra elő tt p á r perccel tű n t fel a város északi része felől, a Zagy­ va i rakodónál m inden alkalom m al á tm e n t az u tc a túlsó old alára, és o tt fo ly tatta ú tjá t. P ontosan öt órak o r b elép ett az üzletbe. A főutca járó k elő in ek elég volt m eg p illantani az egyenletes tem póban lépkedő K a rl W arem an n t ahhoz, hogy rá ­ jö jjenek, n éh án y perc m ú lv a öt óra. K a rl W arem ann nem v olt katonás jelenség. A h u szo n h at év körüli, zárkó­ zott arcú, hízásra hajlam os, középterm etű fiú t pontossága, farzseb tá já n függő h atalm as oldalfegyvere, a zubbonyán levő két s-betű te tte félelm etessé. T ávozá­ sán ak pontos id e jé t nem le h ete tt m egállapítani, az esti lég itám ad ás és az elsöté­ títé s m in d en k it b ek e rg ete tt az utcáról. Egy biztos, hogy K a rl W arem an n sö téte­ dés előtt sohasem lé p e tt ki az üzletből. A bban az időben a v áro s több iskolájában ném et csapatok állom ásoztak. Az egym ást váltó egységek m in th a lá th a ta tla n je lek e t rajz o lta k volna a h ázak ra, az u tá n u k következő egységek katonái csalh a tatlan biztonsággal b e járato sak le ttek a leányos házakba. K arl W arem ann láto g atásai az ért k e lte tte k a szükségesnél n a ­ gyobb feltűnést, m e rt M édiről, a fényképészüzlet fiatal tu lajd o n o sn ő jérő l azt r e ­ besgették, hogy zsidó. B iztosat senki sem tudott. Sokan k íváncsiak voltak, mi tö rté n ik az üzlet a jta ja m ögött, m ié rt cipeli el K arl W arem ann m inden lá to g atásra azt a dom inókockákat rejtő fadobozt. Volt ak it kíváncsisága odáig v itt, hogy belé p e tt az üzletbe és ren d e lt egy igazolvány­ képet. U gyanolyan k ielégítetlenül távozott, ahogy b elépett. Egy m o zd u latlan u l üldögélő k a to n á t láto tt, legfeljebb annyival tu d o tt róla többet, hogy szőke, s lá t­ h a tta M édit is, aki az ajtócsengő h an g jára előbújik a h átsó helyiségből, s u gyan­ olyan derűsen á ll a m egrendelő rendelkezésére, m in t tavaly, vagy tavalyelőtt, m indig, am ióta csak a városban ism erték AZ ÜZLETBEN M édi m egszokta, hogy az üzletét elkerülik. N yugodtan o tthon m a ra d h ato tt volna, de nem a k a rta azt a látszato t kelteni, m in th a belenyugodott volna so rsá­ n ak előre lá th ató alakulásába. P edig m á r ak k o r m in d en t tu d o tt, am ik o r elv ált a férjétől, aki h atévi házasság u tá n azt bizonygatta neki, nem az ért költözik el. m in th a félne. Nem. A rró l v an szó, nincs értelm e a házasságot fen n ta rtan i, h a é r­ zelm i alap ja i m egszűntek. M inden körülm ények között ez a lehető legbecsülete­ sebb eljárás! M édi szó nélkül elengedte. A zóta élte m agányos életét, k étség b eeset­ ten bízva, ab b an a tényben, hogy a hatóságn e m v o n ja b e m űködési engedélyét, s addig nincs baj, am íg a z ü zlete t ki le h et nyitni, hiszen az ap ján ak , sőt, a n agy­ szüleinek is ez je le n te tte a biztonságot, s h a egy n ap nem n y itn a ki, önként, m on­ d an a le arró l a jogról, am ely őt azokhoz tarto zó n ak ism erte el. ak ik et nem ü l­ döztek. Persze a m egrendelők te lje sen elm aradtak . A h arm in ck ét éves é re tt szépség sem m it nem örökölt tíz éve h alo tt ap ja v é­ d elm et jelen tő keresztényi anatóm iájából, ta lá n éppen az ért nem , m e rt annak Idején, még az első világháború elöt t ap ja in a sk én t kezdte a fényképészüzletben, 14 �így le tt segéd, m ajd a tulajdonos leán y án ak a férje, s később tu lajd o n o s, a k á r­ csa k M édi férje, aki m ost m egfutam odott. M intha a m ú lt m eg a k a rta vo ln a ism é­ teln i önm agát, ez ú tta l sokkal nehezebb körü lm én y ek et terem tv e. M édi in k áb b az an y ja a lk a tá t örökölte, a k it b u jta tn i kényszerült. Egy d élu tán m egszólalt az a jtó feletti kis csengő, s K arl W arem ann lé p e tt az üzletbe. Fagyos rém ü let á ra d t szét Médi testében. A z első p illan a tb an azt h itte, é rte jö n n e k . C sak h am ar kid erü lt, hogy a k ato n a fén y k ép et a k a r csin áltatn i. M édi bevezette a függönnyel e lk e ríte tt m űterem részbe. K a rl W arem annak az v olt a kívánsága, hogy a kép sap k a és zubbony nélkül áb r ázolja. A szokásos k atonaképpel h a m a r elk észü lt: m iközben az asszony a h á tte re t átrendezte, a k ato n a le v ette zubbonyát és k id erü lt, hogy a la tta közön­ séges civil ing húzódik meg. Médi sz ám á ra m egdöbbentő volt a változás! A fén y ­ képezőgép lencséjén keresztül egy já m b o r arcú, tűnődő te k in te tű fiatale m b er n é­ z e tt vissza rá, olyan fiatalem b er, akikből — em lékezete szerin t — a tán cisk o lák m ajom szigete, futballm eccsek hallgatag tömege, s a b iliárd asztalo k k itartó , de teh etségtelen já ték o sai tevődnek össze. A kettősséget csak fokozta a lám pákból árad ó vakító fény! K a rl W arem ann m egérezhetett v alam it, m e rt m iközben felö ltö tte félelm etes külsejét, za v arta n m orogta: elege van a katonaképekből! M ielőtt eltávozott volna, u dvariasan m egkérdezte M édit: elv állaln á -e a kato­ nafogászat rö ntgenfilm jeinek az előhívását. M ost ren d ezték b e a fogászatot, a fil­ m ek előhívásához nincs felszerelésük, m á r já r t a m ásik k é t fényképésznél, d e azok a n n y ira tele v an n a k m unkával, hogy szerinte nincs b iztosítva a felv ételek gyors és pontos elkészítése. A kato n ai parancsnokság term észetesen a rendelkezéseknek m egfelelően készpénzben fizet A z a já n la t feléb resztette Médi gyanakvását. Úgy érezte, ez v o lt K a rl W are­ m ann idejövetelének igazi célja, s ki tu d h a tja , e m ögött, a szándékok m ilyen hoszszú so ra húzódik meg! P ersze szüksége v olt a pénzre, s h a félve és gyanakodva is, igent m ondott. K a rl W arem ann udv ariasan m egdicsérte ném et tu d ását, azzal eltávozott. M édi félelm e az elkövetkező napokban kezdett oldódni, am ik o r is szinte m enetrendszerű pontossággal m egszólalt az ajtó fölé sz erelt kis csengő pontosan öt órakor K a rl W arem ann b elép ett az üzletbe, m in d ig ugyanazzal a bók­ n a k is beillő kifejezéssel a p u ltra helyezte a k a z e ttá k a t ta rtalm a zó fadobozt, s engedélyt kért, hogy m egvárhassa a film ek elkészülését, azzal leült, sa p k ájá t m aga m ellé té v e rág y ú jto tt, s n éh án y p illa n a t elegendő volt hozzá, hogy alak ja szem élytelenné váljo n az üzlet félhom ályában. A KÖZELEDÉS N éhány n ap m úlva elkészültek a K arl W arem an n t ábrázoló fényképek. Médi igen gondosan h ív ta elő őket, s an n y i fén y p ró b át csinált, m in t valam i esküvői képhez. K arl W arem ann m eg volt elégedve a m u nkával. H osszan n ézte a civil képet, s m agy arázatk én t hozzáfűzte: egy b a jtá rs a a nap o k b an L engyelországba utazik, el sz eretn é küldeni valakinek, aki ta lá n m á r nem is é l . . . M édi úgy látta, hogy m iközben K a rl W arem ann gondosan összetépi a n eg atív o k at és szem étkosárba dobja, arc án a hiábavaló b án at és szom orúság tüze lobog fel. M ajd, m in t ak i gyöngeségét sz eretn é palástolni, szájszögletében cinikus m osoly je le n t meg. — Bocsánat. Még be sem m utatkoztam . K a rl W arem ann — m o n d ta és fejé­ vel biccenetett. — M é d i. . . — válaszolta az asszony, azu tán te tte hozzá: — K eszler P á ln é . K a rl W arem ann a szokásos m ódon elfoglalta a helyét, M édi m ag ára z á rta a sö té tk a m ra a jta já t és dolgozni kezdett. P ró b á lta m egfejteni, m i az, am i a h áború és eg y en ru h a dacára, ebben a fiúban azonos vele! Meg a k a rta érte n i K a rl W are­ m an n t, s nem v e tte észre azokat a csapdákat, am ely ek et a sa já t gyengesége állí­ to tt a m egértés ú tjáb a. E ttől kezdve kettős élete t élt. Az egyik a m agányosság és a félelem hom ok­ ó rá já n pergett, a m ásik az a la tt a néhány p illan a tn ak tű n ő óra a la tt v ág tato tt, 15 �am ik o r K a rl W arem ann a fényképészüzletben tartózk o d o tt. Alig beszéltek, Médi az idő nagy részét a sö té tk a m rá b an töltötte, csak m ik o r a film ek et szárogatta, a k k o r v á lto tta k a b e h a jto tt ajtó n k ere sztűl n éhány szót. Hosszú idő te lt el, m íg M édi össze tu d ta á llíta n i m agában a részleteket: K a rl W arem an n a h áb o rú elő tt egyetem re já rt, orvosnak készült. A háb o rú kitörése u tá n bevonult, m ajd később L engyelországba vezényelték. Az egyik koncentrációs tá b o rb an b eleszeretett egy lengyel leányba, m ik o r kid erü lt, büntetésből M agyarországra vezényelték. K is se­ besülést szerzett a K árp áto k b an , h átrah o zták , ittra g a d t a k órházban. M édinek eszébe sem ju to tt k ételkedni a tö rté n e t valódiságában. Az a tény, hogy K a rl W a­ rem a n n k e rü lte a részletes vallom ást, s M édinek m ag án ak k ellett összeállítani a m ozaikok tö rt d a ra b ja it, eg y fajta szerelm i v allom ásn ak tek in tette. T etszett neki a fiú tartózkodása. F inom női ösztönével m egérezte, hogyan to rn y o su ln ak fel K a rl W arem annban a vágyakozás felhői, s tu d ta , szótlansága csak k éslelteth eti a ziva­ ta rt. T e h e te tt volna ellene és m égse te tt. A n y ján a k sohasem m esélt különös láto ­ gatójáról, b ű n tu d a to t é rz e tt em iatt, n éh a a r r a gondol, ezzel nem csak a m aga sor­ sát kockáztatja, han em az a n y já é t is! Ez annál súlyosabb teherként, n ehezedett a gondolataira, m ennél közelebbinek tű n t az a pillan at, am ik o r átro h an felettü k a h áb o rú m agva, a front. Csendes estéken nagyon m essziről h allan i le h e te tt a váro sb an az ágyúk egy­ befolyt m orajlását. a kórházban K étheti nyugta összegyűlt, am ikor M édi elhatáro zta, hogy m egpróbálkozik a beváltásával. Egy délelőtt b ez árta az ü zlete t és elm en t a n ém et kato n ak ó rh ázb a. A k ó rh ázat a V ám ő rlak tan y a öreg épületeiben rend ezték be. A z asszony sokáig á llt a közeli sarkon, a kap u elő tt posztoló őrszem et figyelte, s a kerítésen belül folyó nyüzsgést. S árg ára feste tt és terepszínű m entő au tó k h o rd tá k a sebesülteket. V égre elszán ta m agát, m iu tán ú tb aig azítást k é rt az őrszem től, és az ép ü let felé h alad t, a h á tá n érezte a poszt gyanakvó tek in tetét, m egbánva, hogy szem élyesen jö tt ide, de m á r késő volt. A gazdasági h iv a talb an a szem üveges k övér ő rm ester h iá n y talan u l kifizette az összeget, M édi az elm ú lt napok szűkös viszonyaihoz k ép est gazdagnak érezte m agát, és sokkal derűsebbnek lá tta a jövőt. M iközben kifelé h a la d t az épületből, a folyosón összetalálkozott T arb ay E lem érrel, a fogorvossal. T arbay, hogy elke­ rü lje a bevonulást, m u n k á t v á lla lt a katonafogászaton. A középkorú, ódivatú ele­ ganciával öltözködő férfi v a la h a sokszor b e té rt a fényképészüzletbe, lehetőleg olyankor, am ikor biztos v olt abban, hogy egyedül ta lá lja az asszonyt. Most za­ v a rta n és h itelenkedve nézett M édire. — M édike! M a g a ... m it keres itt! — Egy csekket v álto tta m be. Én hívom elő a film e k e t... T arb ay k ö rü lk ém lelt a folyosón, s b á r m eggyőződhetett róla, hogy üres, úgy te tt, m in t akin ek sürgős a dolga. — Igazán . . . N agyon örülök — m o n d ta kapkodva. — H allatlan m ilyen bátor asszo n y ... H ívja kissé világosabbra. V iszlát. M édi nem engedte elm enni. — M ondja d o k to rk á m . . . — szólt utána. — N em ism eri v életlen ü l K arl W arem annt? I tt dolgozik a fogászaton. T arb ay k elletlenül jö tt vissza a lépcsőről és fo jto tt hangon m ondta: — Hogyne ism ern ém M édike. Az őrnagy asszisztense! N agyon vigyázzon! A m ú ltk o r azt kérdezte tőlem , hogy m a g a ... nem zsidó-e! — M aga m it válaszolt? — k érdezte az asszony. — M egesküdtem , hogy n e m .. É gre-földre esküdöztem ! N agyon vigyázzon, ezek itt m in d en t tu d n a k . . . Elnézést, v árn a k . . . E lrohant. 16 �A SORSDÖNTŐ DÉLUTÁN Ez a d élu tán fagyos h an g u latb a n te lt el. M in th a ólom súlyok fo g ták volna vissza M édi k a rja it. C salódottan v e tte tudom ásul, hogy a lelkesedés, am ely m u n k a közben m eglátogatta — elillant. A zon töpren g ett, v ajo n m ost m á r m in d ig így lesz? U nalm asan, gépiesen fogja végezni? K a rl W arem ann m egérezte, hogy valam i nincs rendben. Egész este hallg ato tt. A szokásos u d v arias bókot is m agábafojtotta. S ejtelm e sem v o lt róla, m i le h et az oka az asszony fagyos h an g u latá n ak , m itől le tt egyszerre a n n y ira rem énytelen. A film ek kilenc ó ra körül le tte k szárazak, éppen in d u ln i a k a rtak , m ik o r m eg­ szólalta k a szirénák, K a rl W arem ann azt aján lo tta, hogy v á rjá k m eg a légiriadóvégét és az u tá n in d u lja n a k haza. A h átsó ajtó n k im en tek az u d v arra. A hosszú, hegy felé futó u d v a r k ét olda­ lán, a rozoga épületekben k is m űhelyek álltak , lakatos, k árpitos, cipész és asz­ talosm űhelyek, a vasp án to k k al le z á rt ajtókon fényes, fek ete la k ato k figyegtek. Az u d v a r végében letelepedtek az asztalos fészere alá, a k á trá n y p a p ír tető m eg­ védi őket a légelhárítók repeszeitől. S zótlanul és m ozdulatlanul ültek. 17 �A gépek a v áros körüli völgyekben m eghúzódó g y ára k at k eresték. A korom ­ sötét eget egyre erősödő félelm etes brum m ogás töltö tte be. kezdetben csak az ugató gépágyú szag g ato tt sorozatai csatlakoztak, később a te rh ü ktől m egszabadult gépek m egkönnyebbült bőgését zuhanó bom bák idegtépő siv ítása és h atalm as d e­ tonációk egészítették ki. M ost m á r egyfolytában világos v o lt az ég, és reszk etett a föld. Egyszer csak h in tázn i k ezd ett a la ttu k a talaj, n ap p ali világosság tám ad t, úgy lá ttá k , m in th a az o ld alt álló h áz tű zfaláb an a téglák m egúnva a m a lte r ra b ­ ságát, nyüzsögve éle tre k eltek volna, s a földöntúli só h a jtá s nyom án repkedő tég­ la d arab o k zápora k ezd ett kopogni a félreb ille n t k átrá n y tetőn. A nnyi id e jü k se m arad t, hogy felfogják a p illan a t tö rtén etét. K arl W arem ann egy rán tá ssa l m aga m ellé h ú zta az asszonyt, kétségbeesett erőfeszítéssel tu szk o lta a fészer a la tt levő deszkapiram is alá. Hosszú ideig fek ü d tek így, látszólag élettelen m ozdulatlanságban, m ár csak néhány, elk ésett távoli robbanás, és a h irte len h arciassá váló gépágyúsorozatok h allatszo ttak, m ikor fö ltápászkodtak a földről. A szem ük elé tá ru ló k ép m egér­ te tte velük, hogy csoda tö rté n t: a k is m űhelyek sora, az u d v ar elején álló föld­ szintes m ű terem h áz nagy halom h aszn á lh ata tla n törm elékké vált! E kkor az asszonyból elem i erővel ro b b a n t ki a zokogás. De m in th a az elké­ se tt félelem levezetésére kevésnek bizonyulna az a képessége, hogy sírn i tud. az összegyü lt érzések értelm etlen m ozdulatokra kényszerítették. T örzsét ide-oda him ­ bálva, a rc á t kezébe tem etve jajveszékelt. K arl W arem ann gyengéden m egfogta a z asszony k a rjá t, és k ivezette a rom ok közül. Keze nyugtató h atássa l v o lt M édire. T ekin tetéb en rem énykedés küszködött a b án attal. T alán nem is p u sz títh a t el m indent egy ilyen légiakna?! H allgatva m e n tek a kihalt, félelem be burkolódzó városon át. K a rl W arem ann azzal a fojtogató d ühvel birkózott, am i a tö rté n e te k m egér­ tése u tán tá m ad t benne. H a késve is, de rájö tt, hogy az asszony sírásáb an több van, m int am en n y it az á té lte k m egérdem elnének. Végül is életb en m a ra d ta k : ez az igazi csoda! G ondolatban vég ig fu to tt az eg y ü tt tö ltö tt d élu tán o k során, am ely­ nek m ost m á r vége, s képtelen v olt tárgyilagosan gondolkozni. A z em b er m eg­ te re m ti m ag án ak a h áb o rú b a n is a béke zöld szigeteit, d e a h áb o rú m in d en ü tt utoléri, rákényszeríti ak a ratá t, befolyásolja cselekedeteit. Nincs m it ten n i ellene! M egfenyegette volna az eget, h a nem reste lli m ag át az asszony előtt. K A R L W A R E M A N N H A L Á LA M édiék a v áros szélén laktak, ott, ahol a két szem ben álló dom b olyan szo­ ro sra z á rja a völgyet, hogy a h ázak túlsó felén a k erte k m á r a m ered ek dom b­ old alra kapaszkodnak felfelé. Az egym áshoz rag a szto tt földszintes h ázak h allg a­ ta g k ő k erítésk én t állta k a z u tc a két oldalán, a csend és a sötétség v o lt az ú r m in d en ü tt. L épteik visszhangot vertek, s az enyhén kanyarodó u tc a a m eredek dom b m ögé fu tv a e lta k a rta m ögöttük a város túlsó végén égő g y ár vörös egét. Az enyhe őszi éjszaka békés arccal nézett le ráju k . Médi m egállt egy v ed lett kapu előtt. — Köszönöm, hogy elkísért. N ézte a fiú a rc á t. K arl W arem ann nem engedte el az asszony kezét. Egy idő m ú lv a azt m ondta az asszonynak: — E ngedje meg, hogy bem enjek m a g á h o z . . . — m ajd M édi ije d t te k in te tét látv a hozzátette: — Négy éve nem vo ltam o tth o n ... Médi az a n y já ra gondolt. A zt is m e g tilto tta neki, hogy kinézzen az ablakon, vagy b árk in ek a jtó t nyisson, s létezéséről a közvetlen szom szédokon k ív ü l senki sem tud. B izonyára fe n t v an m ég és aggódva v á rja . S zinte m aga elő tt látta, am in t az asztalnál ül és azt m ondja: jobb lenne, h a elm en n ék oda. ah o v a a többiek, m ielőtt b a jt hozok rá d . . . M édi összeszedte m agát és biztatóan m osolygott a fiúra. — L egk ö zeleb b . . . suttogta. — Igazán nem készültem vendégfogadásra. 18 �S zerette volna elh itetn i, sőt, k ac éran alájá tsz o tt szavainak, d e érezte, hogy nem megy. K a rl W a rem an n t bosszantotta az aszony m akacssága. — M ost m á r m aga is tu d ja, m e n n y ire bizonytalan tu d len n i a legközelebb! — m o n d ta h atáro zo ttan . F ellép ett a lépcsőre, lenyom ta a bezárt ajtó kilincsét. M édi szorosan m ellé húzódott, k u ta tó an nézett a fiú arcába, csodálkozva szem lélte a válto zást, am ely az e lm ú lt n éhány perc a la tt végbem ent. K a rl W arem n an te k in tetéb ő l gőg é s . kö­ vetelés sugárzott. — Legyen jó fiú — suttogta sim ogatva. — N agyon késő v a n . . . H o ln ap e l­ jön, én egész n ap v á rn i fogom m a g á t... A zután m égis a fiú n y ito tt te n y eréb e te tte a k a p u kulcsot. K a rl W arem ann előrem ent, a sötét kap u a la tt kedélyesen h ú zta m agához az asszonyt. M édi od aadóan sim u lt hozzá, p ró b á lta v isszatartan i, ölelő k a rjá v a l m eg­ állásra kényszeríteni. Erezte, m indenre h ajlan d ó len n e itt, a k ap u a la tt, csak m eg­ állíth assa a tovább h alad ásb an . Egy idő m ú lv a K arl W arem an n kön n y ű szerrel m a­ gával v itte az asszonyt a lakás felé. M édiről le h ám lo tt m in d en ellenállás. K eresztűlm e n te k az aknaszerű kis udvaron és b elép tek az előszobába. O da­ b en t K arl W arem ann lecsatolta a d eré k szíját és a köpenyével eg y ü tt a fogasra ak asztotta. P á rá s szem m el nézte az asszonyt. Ekkor a befüggönyözött szobaajtó felől egyre erősebb recsegés v á lt h allh ató v á, a sípoló, berregő h angorkán m élyén re k e d t han g beszélt. K a rl W arem ann m egdöbbenve n ézett az asszonyra. F u rcsa n y u g talan ító fény lobogott fel tekin tetéb en , ism eretlen tüzek, am elyek félem m el tö ltö tté k el M édit. A zután m inden k ia lu d t — N em egyedül lakik? — k érdezte K a rl W arem ann. — Az a n y á m m a l. . . — m o n d ta M édi kezeit tördelve, m a jd k ap k o d v a hozzá­ te tte : — Meg n é h a átjö n valam ely ik szom széd... K a rl W arem ann az ajtó felé lépett. M édi a n y ak áb a csim paszkodott: — Erre, itt az én szob ám . . . csak csendesen d rág á m . . . Az ígéretes hang, s a rossz színészkedés m á r h iáb av aló n ak tű n t, a fiú lefej­ te tte m agáról az asszony k a rjá t és ben y ito tt az ajtón. O ldalt a rádiókészülék előtt k ét em b er guggolt, a fiatala b b Vágó v e tte észre elsőnek a belépő katonát, egyetle n m ozdulattal kikapcsola a készüléket, m a jd fi­ gyelm eztetően az a p ja vállához nyúlt. Az idősebb Vágó is fölem elkedett, m egdöb­ bent, és kérdő arccal nézett a k ato n a m ögött belépő M édire. A csend feléb resztette a szoba közepén az ernyős lám pa fényköre a la tt szundikáló öregasszonyt, Médi nyolcvanéves a n y ja vizenyős tek in tetév el a k ato n ára m ered t, nem v o lt ben n e se félelem , se riadalom , te k in tete m in th a azt m o n d ta volna: ugye m ondtam , hogy ez lesz a vége. K arl W arem ann egy p illan a t a la tt ú r rá le tt m eghökkenésén, h a tá ro z o tt lép ­ tekkel az öregasszonyhoz m ent. fölem elte a kezét és megcsókolta. — M intha az a n y á m a t lá tn ám — m ondta. A z öregasszony kifejezéstelen arccal, m ozdulatlan u l b ám ulta. K a rl W arem ann a k ét férfi felé fordult, alig észrevehetően m eghajolt, összeütötte a b okáját. — K arl W arem ann. — A sz o m szé d ain k . . . — m o n d ta Médi, zav aráb an k ih ú zo g atta a székeket, élénkséget erő ltetv e m agára, felesleges szívélyes m ozdulatokkal a z asztalhoz te ­ relte a jelenlevőket. — Tessék, foglaljon helyet n á lu n k . . . tessék. K a rl k ö rb e já rta tta tek in tetét, m in d e n t alaposan szem ügyre v ett, az ágy felett függő hím zett gobelint, az ősök ovális keretb e fo g lalt m eg sárg u lt fén y k ép ét, a régim ódi, hatalm as ebédlőszekrényben a tom pán csillogó porcelánokat, m in t az öreg varrógép hím zett t erítőjét. — El sem tu d já k képzelni — m ondta —, m it je le n t nekem , hogy itt lehetek. Négy éve nem voltam odahaza! A z o tth o n . . . am ik o r eg y ü tt v an a család . . . A rcán keserű vonás je le n t meg. 19 �— A b áty ám negyvenkettőben e ltű n t a sztáling rád i offenzívánál, az öcsém fogságba esett, ap á m a t m egölte egy légitám adás. Szegény anyám , m i le h et vele. A k ét V ágóra nézett. — H osszúra n yúlik ez a háború, be kellene fejezni, m ielő tt m in d en elpusz­ tu ln a . . . A k ét Vágó ellenségesen h allgatott, K a rl W arem an n szav ait visszh an g talan u l nyelte el a csend. — Iszik v elü n k egy te á t — u g ro tt fel M édi. — M ással sajnos, nem szolgálha­ tok . . . A nyám , te addig fordíts . . . T itokban in te tt a k é t Vágónak. — Beszélgessenek. M édi a k o nyhában kétségbeesetten igyekezett feléleszteni a tűzhely ham vadó p arazsat, vörösödő arc cal f ú jta a tüzet, p ap írt, vékony g ally at d u g o tt alá, m ajd am ik o r füstölögve pislákolni kezdett, m egtöltötte a kis zom áncos teafőzőt, s a k a­ rik á k a t ledobva a tűzh ely re állíto tta, s noha arc a izgalom tól lángolt, te ste fagyos rém ü lettő l rem egett, alacsony székre kuporodott, h á tá t a tűzhely m eleg oldalának tám aszto tta a rc á t te n y eréb e tem etve, m egpróbált ren d e t te re m te n i zúgó gondola­ tai között. A nnyi m inden tö rté n t vele ezen a napon. Egy idő m úlva m egérezte, hogy nincs egyedül és föltek in tett. H á tá t az a jtó ­ félfának vetve, a fiatala b b Vágó á llt ott, s lenézett rá. — M ost m it csin álju n k ezzel? — m o n d ta csendesen. M édi elnézte a fiú töprengő arcát, láztól cserepes ajk át, m élyen ülő te k in te­ tét, ösztövér, csontos v állain lógó ru h áz atá t. T üdőbajos — gondolta. C sak egy do­ log érdekli. É lni akar. Tüdőbajos, ez ért engedték ki a börtönből is! M ennyi ideje lehe t h á tra ? Egy év? K ettő? — Ez nem olyan, m in t a többiek — kezdte keresgélni K a rl W arem ann m en t­ ségeit. — H iszen h a llo tta m aga i s . . . Ő m e n te tt meg, a m ű terem bom b át kapott, ha nincs ott, ta lán én is e lv e sz e k . . . hallo tta, m it m ondott a család járó l, és idefelé jö v et civ ilru h át k é rt tőlem . . . — M aga hisz ennek? — v ág ta k e tté M édi szav ait a fiatala b b Vágó kérdése. M édi befeléforduló te k in te tte l hallgatott, rövid ism eretségük m inden p illan a­ tá t m érlegre tette, az eredm ény m indig ugyanaz m arad t, s n o h a f á jt nagyon, m égis nehezen szán ta r á m agá az igenre, de végül m égis m egtette, reszkető, b i­ zo nytalan hangon a z t m ondta: — I g e n . . . én hiszek neki. A fiatala b b Vágó úgy állt, hogy tek in tetév el ellen ő rizh ette a szoba felé ve­ zető u tat, s m agában a rra g o n d o lt: m ia ttu k ro h ad ta m el élve, m ia ttu k b u jk á l el­ hagyott bán y ák b an apám , m ia ttu k nincs nyugodt éjsza k ája évek ó ta anyám nak, s a feleségem , kislányom ezek m ia tt v árja , m in t valam i biztosan m egérkező v en ­ déget, a p u s z tu lá s t. . . Meg a k a rju k élni, m íg ezek eltak a ro d n a k innen, nem koc­ k áz ta th atu n k sem m it, nem áll m ódunkban kockáztatn i azt, am it eddig m egőriz­ tü n k , el kell t ü n n ie . . . Egy idő óta m ereven nézte K a rl W arem ann fogason függő h atalm as oldalfegy­ verét, m ost a z t kérdezte az asszonytól: — T alálkoztak valakivel idejövet? M édi rém ü lt te k in te tte l in g a tta tagadóan a fejét, iszonyú súllyal nehezedett rá a felism erés, hogy nem le h e t m ásként, sikoltani szeretett volna, eh ely ett nyögve összegöm bölyödött, m ost é rte tte csak m eg igazán, m it je le n te tt szám ára ez a fiú, s a z elv etélt szerelem fájd a lm á b an oly rem énytelenn ek tű n t a jövő. A fiatala b b Vágó odalépett a fogashoz, k in y ito tta a fegyvertáskát, a h atalm as, csillogó szerszám m al m egállt az ajtó előtt. H ány em b er p u sz tu lt el m á r á r ta t­ lanul! — gondolta. Az a szörnyű, hogy lehetséges, eggyel szaporodik a szám uk. És m iért?! Egy pici lehetőség m iatt, am it ki sem leh et fejezni, de meg kell len ­ nie, s ő el fog t ün n i . . . B enyitott az ajtón, m ég lá tta az öregasszony m eglepett arcát, s a csodálkozva visszaforduló K a rl W arem ann tek in tetéb en a születő h alal fényét, azu tán m in ­ d en t eln yelt a dörrenés villám a. 20 �T A M Á S IS T V Á N : FECSKEFÜZÉRT h im bál a villa n yd ró t A litániás október felé, És lehull a n yár véresre csókolt C sipkebogyós, kócos bokrok elé. Tegnap és ma. A csontos fá k kö zö tt Színes ken d ő t tépdes, tépdes a szél: M egyek utána, de elém libb en T eleírtan egy gyűrt platánlevél. Egy ü zen et sárga tin tá va l — A tinta elfolyt, m égis olvasom : V isszajövök ú j palettával, S m it elfeledtem , a k k o r elhozom . Jön, jö n a levél: a n yár ü z e n ... M egállok és búcsút in t kezem . MOST P Ó L Y ÁZZA gyüm ö lcsét az alm a, F ehér fá tyo lb a n gőgicsél a m eggy, Száraz ág roppan lábam alatt halva, S pillám ra hullva egy Z üm m ögő csók pihen. K iáltanék! — hisz ú g ysem hallod h a n g o m .. . ! K iáltanék, hogy gyere a rétre; A völgyben nagy, szarvát n y ú jtó K é k csiga az alkony. Csak állok és várlak A fa alatt, hol m ost is m egtalállak; M ig ott távol szájad szélén M eggyszínű a bánat. Csak állok és várlak, M íg sárga csengőkkel vágtat az április. 21 �BUSZRAV ÁRÓK á llna k a szálló előtt: S ze m ü k alá a nappal-alvás H oldját húzta, a félhom ályos szoba. H angjukban reszel a percnyi pontosság S kérges ke zü kb en karbid lám páját Szorongatja a hétvége szőrös m osolya. És piros csík nő a bányászsapka Zsíros perem e alatt hom lokukon, m íg eln yú ln a k a falak T övén az est lom pos árnyai. És sietve ü ln e k fel a buszra: H ogy m eleg le g y e n ... M eleg legyen m in d en kin ek! L E S Z E N S Z K Y L Á SZ L Ó : SO PRO N I R É SZL E T 22 �CSIZM AD IA GÉZA: FÁBIÁN F ábián teljes m agasságában kiegyenesedett, csontjai ropogtak, m in t a rőzse, kellem es m eleg á ra d t á t egész testén. A zután, ahogy volt. — kinyúlva, a r c á t a m ennyezet felé fo rd ítv a — m ozdulatlanná d erm ed t. S zem ét félig le h u n y ta és m orm ogva szám olgatta a fal m intáin, hán y n a p ja szab ad u lt. Az első n ap o n m egjegyzett egyet, egy furcsa alakot, a m in táb ó l m in th a egy erd ei sz a tír fu rcsán vigyorgó pofá ja nézett volna le na, ezt a fig u rá t m in d en n ap m egkereste, reggel, ébredés u tá n : innen szám olta a napok m úlását. V alah án y mi n ta — ak á rm en n y ire is egyform ák voltak lá tsz atra — m ind különbözött a m ásiktól. E gyébként a szokását, m inden apróságba beleképzelni valam i form át, a börtön­ ben v e tte fel. K ét éven keresztül volt m ag án zárk áb an , tejesen elv ág v a a külvilágtól, s ha ez a já té k nincs, bele is őrül az egyedüllétbe, a n ap o k rem én y ­ telen m úlásába. De m indig ta lá lt valam i sem m iséget, am iből életrekelő, eleven tu lajd o n ság g al felru h ázh ató figura lett, a figurákból m esék, tö rtén etek , m u la tsá ­ gosak és szom orúak, de többnyire m ulatságosak. A z in te rn áló tá b o rb an , ah o v á k é t év m úlva, ötvennégyben került, el is nevezték m ese-L alinak, am i az u tá n az ú ja b b k é t év folyam án M eli-re rövidült. A b arak k b an , va gv pihenőn, m íg m ások m a j­ szolták ennivalójukat, vagy apatik u san m aguk elé m eredtek, M eli elő ad ta m agak ö ltö tt e fan tasztik u s tö rté n ete it, a végén a legfancsalibb k épű ra b is a h a sá t fogta a röhögéstől, va gy tá to tt szájjal hallgatta. A llt, kiny ú jtó zv a és szám olgatta a napokat, közben elh atáro zta, hogy a m ai n ap p al beszünteti ezt a hülye szám olási m ódszert, m e rt a n y ak a egészen elm ere­ vedik, s m ire a végére ér, a szem e sz ik rá t szór. N na, kész, huszonnyolc nap, azaz pontosan négy hét. Nagy ro b ajjal k ifú jta a levegőt, és kéjes nyögéssel, e l­ eresztve m inden izm át, leroskadt a vaságyra. M égegyszer végigdobta m agát ra jta , s egy ú ja b b at, m ég h atalm asa b b at nyújtózott, kifeszülve, m in t az íj. A zután egy u g rassal felp attan t, kim ent a kúthoz, m eghúzta a vödröt és a fejé re ö n tö tte a v i­ zet. A csípős őszi reggel, a jéghideg víz vörösre m a rta a bőrét.. G yorsan vissza­ fu to tt a szobába, dideregve k örültáncolta a kály h át, játszva, m in th a m elegedne — be sem v o lt fű tv e a kályhába, de h á t errő l az ö nszórakoztatásról egyelőre nem tu d o tt leszokni, tá n nem is akart. V égül felk ap k o d ta a ru h ájá t. A k ap u t gondosan bezárta. Még szerencséje volt, hogy a kis h áz at vissza­ k apta. Míg börtönben volt, a szülei m eghaltak és a tan ács kiad ta, d e szab ad u lása u tán visszaítélték. Nem valam i vidám an v ette tudom ásul háztu lajd o n o si m ivoltát. Szülei h aláláról a k k o r tu d a ttá k , m ikor á tk e rü lt az in tern áló táb o rb a. A k é t év a la tt egyetlen h írt sem k ap o tt az öregekről. A szom szédok m esélték el, hogy a p ­ já tó l m egvonták a nyugdíjat, m u n k á t csak a vásárcsarn o k b an k apott, a h a tv a n ­ nyolc éves, de m ég h atalm as term etű, erős em b er felcsap o tt tró g ern a k. K ovácso­ láshoz szokott izm ainak meg sem k o tty a n ta k a nyolcvankilós zsákok, az egész csari a csodájára já rt. De m egfázott az öreg, és elv itte a tü d ő g y u llad ás. Ötv en esztendőn át hű asszonya ham arosan u tá n a m ent. Őt különben is m eg tö rte fia sorsa. De az öregről legendákat szőttek a környékbeliek, csupa k en y eresp ajtása, v agy akiket az öreg seg ített hátalgom bolós kölykökből m u n k ásem b erek k é nőni. Hogy fiát k iz árták a pártból és b örtönbe vetették, ő t is k iz á rta a k erü let. A vén kovács elm ent a taggyűlésre és odaböm bölte a vezetőségnek: — I tt jogom nekem van kizárni. Ezt az alapszervezetet én és tá rsa im alap íto ttu k kilencszázhúszban. I gy volt, G ordon M ihály, Bim bó Náci, V endel B éni? — fo rd u lt oda társaihoz. Bimbó Náci, nagybajuszos ácsm ester m egbólíntotta: — Így volt, kom ám . A kizárásból nem le tt sem m i, pedig egy seszőke h a jú k ik ü ld ö tt sokáig ágált, 23 �v ég ü l lein tették . Elég v o lt m á r a nyelvét k o p ta tn i h iáb a, F áb iá n M áté a la p ító tag, ittm a ra d , vagy ők is m ennek. A zt csak e lé rte a seszőke, hogy a nyugd íját m egvonják. H iáb a m o n d ták az öregnek, n e m en jen sehová dolgozni, összeadják az e lv tá rsa k a nyugdíj összegét, s írta k beadványt, b ead v án y u tán , az öreg h a jt­ h a ta tla n m a ra d t. N em fogadott ő el könyöradom ányt soha életében, m ost sem fog m ás n y ak án élni. E lm ent, s rá egy év re k ia d ta lelkét. A sszonya m eg u tán a. T alán ezért m en t ő is, a fia, a v ásárcsarnokba, dacból. M ikor kezébe nyom ­ tá k a reh ab ilitáció ró l szóló írást, á llá st is k ín á lta k neki. V alam i h iv a ta lb a n . Ő g y árb a a k a r t m enni. A régi e lv tá rsa k közé. H üm m ögtek. In n en tu d ta m eg, hogy h iá b a ez a kis cetli, bizalom nincs. Fogta, elm en t a csarnokba. T rógernak. É s be­ iratk o zo tt a bölcsészkarra, m agyar—fra n cia szakosnak. O tt is hüm m ögtek, hogy elkésett, m eg m iegym ás, de végül felvették. A csarib an g u ru lta k a röhögéstől a haverok, elnevezték m in d já rt d o k to r L a Trözsének, am i h am aro san m egint csak lek o p o tt doktorra, de ezt a n ev ét sem b ánta, m e rt m ik o r cig arettaszü n etb en el­ sz av a lta n ekik az Óm agyar M ária S iralm at, B um bulusz Jocónak, egy töm zsi kis sváb gyereknek m ég a szem e is k ö n nybelábadt a gyönyörűségtől. Csak az egy Mikó kuncogott, m ik o r odaért, hogy: M ert fiam hal B ű n telen , Fogva, h uzkodva, O klelve, kötve. Ölöd. K együggyetek fiam nak. N e légy kegyelm m agam nak, de k ap o tt is egy olyan rú g á st a z o ldalába Ja k u s M órictól, hogy tizenegy lép cső t g u ru lt egyhuzam ban. N yikkanás nélkül. M ert am úgy gyors észjárású fickó v o lt, tu d ta , h a nyafog, rám egy az egész banda. K ib allag o tt a villanyosm egállóhoz, m egállt, és v árt. A zután rá jö tt, hogy ez így estig is e lta rth a t, m ivel a v illanyos valószínűleg nem közlekedik, h á t n ek ivágott az ú tn a k gyalog. Já rá s közben züm m ögött, dödögött v alam i régi indulót. F örtelm es h a n g ja volt, h allása nulla, de szenvedélyesen sz erete tt ének eln i: az egyedüli szo­ kása, am ivel a kezdetben csaknem az ő rü letb e kerg ette tá rsa it, m íg végül tu d o ­ m ásu l vették, hogy nincs tökéletes em b er a világon. A züm m ögéssel kissé ellen­ tétes, m eglehetősen te rh e s gondolatok foglalkoztatták. Széles, konok hom loka a la tt húzódó bozontos szem öldöke — ap a i örökség — közé m ogorva rán c u g ro tt. A ligha­ n em vége a lógásnak, doktor, — tá rsa lg ott önm agával. — S ö tét fellegek to rn y o ­ su ln ak h azán k egei felett! — szavalta. — Les, izé, des nuages om bres s’ en tassem en t su r n o tre pays! — ism ételte m eg ugyan azt franciáu l. — Hű, de rossz! Cytoyens! — szónokolta — En a v a n t m arche, p o u r la L ibertée! Egalitée! e t F ra ter­ nitée! T egnap m á r alig tu d tá k kikerg etn i a csariból a h azafi-küldöttségeket. Jö n ­ n e k m in d enféle igazolványokkal élelm iszert igényelni, ré m erőszakosak, és a ke­ zü k rag a d m indenhez. E gyet m egfogtak kezénél-lábánál, és egyszerűen k ih a jíto t­ ták. E rre a többi ész nélk ü l elloholt, azzal, hogy m ég találkozunk. „T alálkozunk m ég az eszm ebarrikádokon!” — deklam ált, m inden összefüggés nélkül. — V ajon m a kim erészkednek-e? M ikor k ieresztették a táborból, b eh ív ták a k erü le tb e és m egkérdezték, m i a szándéka, m ikor lép be a pártb a. K icsit epésen válaszolt, hogy ta lá n m egvárnák, m íg kipiheni a p ártb ü n teté st, s közben m ég a z t is m egfontolja, hogy szabályszerű v o lt-e a kizárása. L ehet, hogy a m ó d o síto tt szervezeti szabály­ zat értelm éb en a lágerben is p á rtta g volt, de az is lehet, hogy errő l lem ond, ne­ hogy tú l sok tagsági d íja t k ellje n fizetnie visszam enőleg. A zu tán meg, le h et ő ú j tag is, a p á rtta g é rté k é t nem a p á rtb a n eltö ltö tt idő m ennyisége, h an e m a tev é­ kenysége, és a tevékenység eredm énye szab ja meg, s ez is lehetőleg n e a ta g tá r­ sak k in y írá sáb a n és k iz árásáb an n y ilv án u ljo n meg, k ac sin to tt rá a seszőke elő­ adóra, aki e rre rákvörös lett, és v alam i olyasm it habogott, hogy ő u ta sítá sra cse­ lekedett, és m a jd m ég v isszatérnek e rre a tárg y ra, gondold m eg a dolgot, szer­ vusz, visszlát, m ost sok a dolgom, h ívj föl, h a ráérsz! H azáig n ev e te tt n agy kese24 �rüségében, és elh atáro zta, hogy m íg ez a kese o tt trónol, feléjü k sem néz, de m ost alig h an em m égis csak el kell m enni, a k á r kese, a k á r mese. „Úgy h ív ják , hogy kese, tovább nincs a m ese” — dudorászta. A p ja b o sszan to tta ő t gyerek k o ráb an ezzel: „Apuci, m esélj m á r!” m ire az öreg: egyszer v o lt egy k irály , a n n a k v o lt egy lova, úgy h ívták, hogy kese, tovább nincs a mese. El kell m en n i a k erü letb e, mi v an velük, m eddig a k a rn a k m ég la p ítan i, vagy ta lá n nem is la p íta n ak , fo ly ik a szervezés, csak ő nem tu d róla, M atu la K arcsihoz is el kell szaladni, ő t n em re h a ­ b ilitá ltá k még. P edig k o ráb b a n szabadult. N agyon el v an k en ődve a kölyök. Ro­ h a d t dolga volt Recsken, szerzett egy ara n y e re t is. M ost m akacskodik, m e rt nem k a p ta m eg a p a p írt a rehabilitációról. Esze á g á b a n sincs visszam enni a p ártb a , h iá b a beszél neki, hogy m it szám ít az a rehabilitáció s pap ír, h a m eg in t olyan v i­ lág lesz, hogy se szó, se beszéd, k in y írjá k az em b ert ezért, vagy azért, ak k o r h asz­ n á lh a tja nem esebb célokra. H a m eg nem — k érn i sem fogják, eszébe sem ju t sen­ kinek. De K aresz egyelőre h a jth a ta tla n . H iáb a na. fáj az aran y ere, m egoperálták, de k iú ju lt neki. A lágerben ara n y ásó n a k csúfolták m ia tta , d e nagyon h ara g u d o tt érte, szégyellte, hogy ilyen pikáns testrészén b eteg ed ett meg, egy tag o t csaknem le­ ü tö tt a csákánnyal, ab b a is h agyták a húzást. De h á t csak m eggyógyul egyszer, s az esze is visszajön vele e g y ü tt. . . F e ltű n t a v ásárcsarn o k h atalm as épülete. K ét te h e rta x i á llt előtte, nagy vö­ 25 �röskereszt rám ázolva, am i persze csak fal, m iféle legények jö ttek m á r m egint? M ár a ric sa jt is hallo tta, m egism erte B um bulusz Jocó h an g ját, ü völtött, m in t a k it nyúznak. M eggyorsította a lépteit, m ire a nagykapuhoz ért. m á r fu to tt; az édes jó nagynénikétekbe. oda! — csikorogta a foga k özött B ene G yula fu to tt elébe: — G yere m ár, doktor, a z iste n it a pofáidnak, hol m a rad tál! A teg n ap i bran cs van itt ú jra — k ia b á lta lihegve —. m á r ra k já k a szajr ét! M ióta a górék leléptek, választás, kinevezés nélkül F áb ián le tt a főnök. M ind­ an n y ian tisztelték a z erejét, eszét im ádták. A m inap is ő d o b atta k i a harácso lókat. ráz ták is feléje a m ordályukat. B eugrott a kapun, p o n t a v erek ed és köze­ pébe. A rakodók kevesen voltak, sokan elszeleltek, m ik o r kezdődött az égzengés . De aki m arad t, csupa kem ény legény, ta p a sz ta lt verekedő. H anem a h az afia k h a j­ n alb an jöttek, k ap u n y itás u tá n közvetlenül, m ikor csak k etten v o lta k itt, őrködni. A tám ad ók tízen voltak, sakban ta rto ttá k az őröket, a többi pakolt. Csak am ik o r M ihalik, a volt p a rk rá c ió s birkózó befutott, kezdődött a n agy ram azu ri. M ost m á r vele eg y ü tt öten voltak tíz ellen, pom pás felállítás, k ív án n i sem le h et jobbat. F á­ bián fu ttából hókon csapta azt, am elyik B um buluszt nyaggatta, nagyon m egsze­ re tte a kis svábot, m ióta elbőgte m agát az Ó m agyar M ária-S iralm o n . A bojnyikképű hazafi nyek k en t egyet, és tám olyogva a k ijá ra t felé lódult. F áb ián rú g o tt m ég egyet ra jta , am itől az aty afi kezdő sebessége alap o san felgyorsult, kivágódott a kap u n , eltűnt, valószínűleg b eu g ro tt a kocsiba, m e rt a m o to r felb erreg ett. E rre m eg fo rd u ltak a hazafiak és — iszkiri! — ki a kapun. A rak o d ó k u tán u k , elől F ábián. M ikor k ié rt a kapun, eldördült egy fegyver. F áb ián fu to tt m ég k é t lép ést előre, a z u tá n összeesett. H om ályosan m ég h a llotta, hogy M ihalik böm böl, a meg­ ra k o tt kocsi, am ely m á r m ozgásban volt, felborul, ő m eg lecsúszott valam i csúsz­ dán, am inek az elején m ég vak ító világos volt, azután h u llám zan i kezdett, föl-le dobálta, azután egyre sötétedett. M ég eszébe ju to tt gyerm ekkori kedvenc n ó tája: „A D un ában úszik egy s á m l i . . . ”, de nem ju to tt eszébe a folytatás, úgy tö rte a fejét, hogy belefájd u lt. A z isten fájá t, de hasogatja a fejét! H iszen ez K om árom i felügyelő, üti a fe jé t gum ibottal, m ost meg a szem ét ütögeti, hű de fáj, d e m it valljon, az isten szerelm ére, leg aláb b m ost ju tn a a z eszébe v alam i jó m ese, de le h e t így gondolkozni, h a az em bernek b o ttal kopácsolnak a fogain, m ost vala­ mivel b eleszúrt az orrába. K om árom i úr, h ag y ja abba, h á t nem em lékszik, a D EF-en sem vallottam , K om árom i beleröhögött a képébe, az ó ta én is tan u ltam , barátocskám , új m ódszereket, ta p asz talatc serén is voltam , és b arátság o san m egcsa­ v a rta az orrát. M ikor m agához té rt, B um bulusz té rd e lt m ellette, a szem éből fo ly tak a könynyek, és F ábián o rrá t csavargatta, a rc á t paskolta irg alm atlan u l. „Srácok, m a este eljösztök velem a kerületbe, okvetlen” — m ondta F ábián, azaz tu lajd o n k ép p en csak gondolta, a szája tátogott. hang nem jö tt ki belőle, és ú jr a eláju lt. 26 �MUS T Ô JÁNOS: PIHENÖ B Á N Y Á S Z O K 27 �K E M É N Y E R ZSÉ B E T: PIHENTEK A PERCEK E gym ásba fogózva p ih e n te k a percek, csöndóceánt ko rtyo lt a vé n idő. Suhogva csobbant a napból a föld re a fén y: tócsákban lángolt e lő ttü n k a fü v ö n . A patak vizét k é k szilá n ko kra tördöste a szél. A fá k szív e t cseréltek az em berekkel. A z árnyékból k ilé p e tt a sugárarcú reggel s a z erdő sűrűjébe vezetett. O tt ü lt a zöldhajú csönd s a jk u n k ra te tte ujját. S zik rá zv a p en d ü lt a la ttu n k a f ű . . . A fé n y hangokká töm örült s a hangok illa ttá borzólódtak. S ziro m testü k ke l te stü n k re fonódtak, bársonyukból színek csobogtak elő. És lila és piros és h a lv á n yk ék íze k é n e ke lte k a szánkban. A csönd zöld haja érző idegekké bom olva lobogott a nyárban. A z érzék ein k villogó prizm áján tizfelé tö rt gyönyör egy síkba robbant. N agy lendüléssel tá ru lt ki a végtelenség roppant kapuja s egy sik o ly n yila zo tt át a m in d en ség e n .. . És elin d u lta k m eg in t az órák és a csönd óceánjából könnyezve em elte ki arcát a vé n idő. BUTA KIS DAL Csillogó sötét virág, te puhabolyhú bánat, rozm aringtövön ringó illatos alázat, símogató u jja im könnyeidtől áznak, m iért n em születtél arany bodzaágnak? Ha bodzaág volnál n em tilth a tn á sen k i, hogy m egöleljelek, hogy m egölelj engem , forró szirom száddal szem em becézgetnéd, a jka m dédelgetnéd, n ya k a m csókolgatnád, te arany bodzaág. De bodzaág n em vagy, rozm aringtő n em vagy, bánatbarna szem eidben nagy tila lm a k laknak. 28 �VAKÁCIÓ A házban n éhány napja n incsen óra. P ont egyszerre rom lo tt el m ind s m o st várom , hogy készen legyenek. A zó ta paradicsom i békességben élü n k én és a gyerekek. Iskola nincs, csak a háztartás gondjai fe le tt m ú lik az idő s m i ráb ízzu k m a g u n ka t a napra. Reggel a sze m kö zt lévő fal, ha talpig aranyba öltözött fe lk e l a család. A pró m u n ká k , lassú m ozdulattal. M egterül az asztal. Takarítás. A gáz sziszeg. P irul a rántás. S m ár itt a dél is. (A z időt a fá k fogyó árnyai m érik és az éhség.) A délután m ár csupa szépség, heverészés, pancsolás a v íz b e n ... A nap a torony m ögé b ú jik szelíden, piruló arcát e lre jtik a tetők. Fönt a fá k csúcsa m egvillan egy pillanatra m ég . . . A p u h a sötétség dajkál szobánkig s m i ásítva b ú ju n k az ágyba. N incs óra a házban pár napja. K ár m eg ja v íta n i őket. É letü n k oly boldogan ring töretlen h ullám ain az id ő n e k ... 29 �SZ ŐNYI SÁNDOR: ASSZONY SZÁNKÓVAL A nehézsorsú városok terei id ő n k én t t em etőhely ek k é v áln ak . H ősök — nehézsorsú fé rfia k és asszonyok leln ek földjében ideiglenes n y ughelyet. M egcsonkult fáival, földbetaposott bokraival, s a p ih en ő h ely n ek szán t p ad jai­ val a Rákóczi té r egész em beröltőn á t m esélh etn e erről, s a tö rté n e t ezzel sem leh etn e teljes. Mi is a d h a tn á vissza híven az em b eri lélek szenvedéseit? Azét, aki m á r m egnyugodott és zokszava soha tö b b é n em lehet, s am i belőle fen n m arad t, a néhány em b erb en fak a szto tt érzés, s a hom okszem fén y já ték a a n ap su g árral, a m in t fellebben hideg fényük . . . Ennyi a h arcos em b er — ennyi a hős élete! K evés volna? K ié leh etn e több valam ivel? E m ber sorsa e z . . . S h a így van, jobb hő sk én t élni és h a kell, h ősk én t m eghalni. M ié r t? . . . Á lm okat kerg etn i és álm o k ért m eghalni az em b eren kívül tu d h a t-e m ás? Sem m i az égvilágon! Mégis, jól v an ez így? . . . A kibe a cselekvés e re je oltódott, csak azt m o n d h atja: így van jól! M ás­ k én t n em is é rd e m e s . . . M agábam élyedve, m ellére horg aszto tt fejjel, ko pott ru h ázatú , m agas, sovány asszony ezekel a gondolatokkal botladozott a körúton. A k eleti p ály au d v a r felől jött, s a Rákóczi té rre ta rto tt. Több helyen összecsom ózott rövid kötélen szánkót húzott m aga után. Ha v alak i a m agasból nézte, földből k ib ú jt a rn y ék a la k n ak lá th a tta , ak i ag y o n fárad tan poroszkál a f öld ú lt ú ttesten, s ú tjá n a k ta lán célja sincs — m egindult valah o n n an , b e é rt a város közepére, és csak h alad ren d ü le tle n ü l az összerom bolt tem etői képet m u tató k ét házsor között, m e ­ lyeknek ablakai, m in t a h a lo tta k borzongatón üres szem üregei, vádolva fek e ted­ nek feléje. A leszakadt villanyhuzalok, m in t az összeszáradt óriáskígyók, fák csonkult tö r­ zse köré, m á su tt k arik á b a csavarodva h ev ertek a földön; a bom báktól összedőlt h ázak és d eré k b etö rt fák torlaszk én t n y ú lta k feléje és fig y elm eztették : asszony , tem etőben jársz! T u d ta ő jól, hol já r. S zikkadt agyában azért is sorakozak fel lázas gondo­ latai, m elyekből olykor, m in t az erő tlen ü l lobogó gyertya lánghegyéről, korm ot láto tt felszállni; a korom pedig fátyollá szövődött és k ö rb efo n ta fé rje fejé t ott a Rákóczi téren, ahová ta rto tt; m egsű rű söd ö tt körülötte, hogy m ár ki sem tu d ta venni a képét; csak a m élytüzű szem e izzott és h ív ta m a g á h o z ... A szánkóval reggel h a t óra k o r in d u lt Rákoshegyről. Tegnap, későn este le­ vélben k a p ta a hírt, hogy P est felszabadult, de a fé rjé t az utolsó p illan atb an , m enekülés közben, nyilas suhancok lőtték le egy p adnál, am elybe estében is úgy belekapaszkodott, r ám ered t u jja it alig le h e te tt lefejten i a fájáról. A z ákom bákom os levélkét apósa ír ta és szovjet k ato n ák k a l k ü ld te el hozzá; m ost is a kezében szorongatta, ott volt k in y itv a és gondosan k ettéh ajtv a, ahol a fé rje neve állt. Szem e elé em elte, s hosszan tű n ő d ö tt: — M ilyen szép szálfa te rm ete v o lt! . . . É lt h arm in ch at évet. L ak ato sn ak ta n ult. s k orán őszült, am i n em csoda: az E m bert a k a rta f e ls z a b a d íta n i!... — T óni —m otyogta olykor a nevét. E rőtlen szava szinte csikorgott. és b elen y ilalt m in d en porcikájába! — Tóni. . . M egértek én m indent. A zt is, am i élőszóval kim o n d h atatlan , a m it csak érezni lehet, v a g y . . . csak m egsejteni. Mégis n e h é z ! ... Felem elte a fejét, tájékozódott — ta lán m ost először, am ió ta útrak elt. L áb a a la tt reszketett a föld, s a böm bölő és sűvítő zajoktól m egrepedni érezte a levegőt. 30 �T ankok dübörögtek tova a torlaszos úton, és repülőgépek zú g tak el a siralm asan szürke égen. M egtorpant. C so n tjára aszalódott húsát, m in t valam i dagadó h á rty á t, fe ­ szítette a szíve; úgy érzékelte, hogy a m egrong ált m indenséggé tág u l a teste — ő lesz a k erete égnek és földnek, s am i roncsot lát, az m ind az ő bőrén belül v an ; ő a tem ető is, s rozzant testével alig birja ; fú jta t, és m in th a félne is. F a m ögé a k a rt bújni, m ajd beszökni valem elyik kap u n , hogy m íg ú jra csend nem lesz, m enedéket kérjen. A h á ta m ögött valahol ágyúk kezdtek szólni. Dongó h angon repülők zúgtak. Bőgő hangon m o rajlo tt u tá n u k a föld; s v eszettül k a tto g ta k a gép­ fegyverek. Ez B ud án ak szól! — gondolta. K ezében m egnyirkosodolt a levél. Tóni neve elm osódottan k ezd ett látszani a papíron. Nem b ú jik el — h atáro zta el m agát. F eln ézett az égre, ahol h irte len fe ltü nt, gyorsan forduló, töm zsi gépek n y arg alásztak ; fö lö ttü k m agasan rongyos, sötét felhőfoszlányok lógtak m o zd u lat­ lanul. Ön m ag ára ism ert ezekben a kom or, m ozdulatlan felhőkben. O lyan ő, és csupán annyi — azokat se b án tják , m ié rt b á n ta n á k h á t őt, aki h a lo tté rt megy? V ánszorogva tovább haladt. A Rákóczi té r saro k h ázai m ár o d alátszot­ ta k hozzá. A szem e égett, a keble rázkódott és fo rró ság o t érz ett a bőrén — a sírás erőltette, a szem e m égis olyan száraz m arad t, m in t v alam i k iü rü lt, gazzal te lt kút. S ó h ajto tt és az ju to tt eszébe, hogy neki m ost nem is volna szabad sír­ nia. Tóni m indig irtó zo tt az asszonyi könnyektől; h a n ő t lá to tt sírni, h a ­ sogatni k ezdett a feje. „A kik olyan erősek, hogy a testü k b en a d h a tn a k m enedéket az új életnek, sohse sírja n ak ! — m ondta. — A könnyek elap a sztják a szépséget, és vele ap ad el a boldogság is.” A dübörgő tankokból orosz k ato n ák néztek rá, a m egviselt arcokból lázas­ fényű szem eik v iríto tta k ; ném elyik integetett, ném elyik m osolygott és sz ám á ra idegen szóval kiáltozott. Nem érte tte a nyelvüket, de érezte, hogy szívélyesek hozzá. — M am ka, m am ka! — ez a szó m a ra d t m eg a fü léb en és b ennezsongott k itörölhetetlenül. Még a gépek ro b a ja sem b ir ta cafato k k á őrölni e szót. M a m k a !. . . H át an n y ira öregnek látszik ő — a h arm in ck ét évével b a ­ n y án ak fest ta lán ? S zánkója m egakadt a szerteszét szórt kövekben, m elyek b elefag y tak az összetaposott hóba, a m egjegesedett víztócsába. — M a m k a !. . . A k ár a kam aszok — gondolta. — Vén kam aszok, zöm e lom pos bajusszal, torzonborz h a jja l és szakállal, ném elyek tejfeles szájjal, s r a jta a m eg­ p ró b áltatáso k szü rk e barázdáival. Eszébe ju to tt, hogy az ő képe is m ilyen m egviseltnek lá tsz h at; a szom­ szédok tan ác sára — tücsköt-bogarat összehordtak és ijesztgették, csakhogy ne k eljen ú tra — a k ály h aajtó ró l leszedett korom m al b eárn y ék o lta a szem ealját, s az o rrá tó l lefelé m élyült ovális vonalú árk o k a t; fejé t kendővel k ö tö tte be, hasson áp o latlan vénnek, érezzék m eg r a jta az égnek is szóló gyászt, se jt­ sék m eg az istentelenséget, am i őt érte. M a m k a ... Igazuk v an : a szánkóval az. ördög öreganyjához hasonlíthat! M egállt, k ifú jn i m agát. K eserűn sóhajtozott. N incs u ra, és nem is lesz m á r! A tejesen szürke ég aljáról e lé je ú sz tak kis gyerekei, ak ik et a szomszédok g o n d jaira bízott, am íg visszaérkezik a h alo tt u ráv al, a k it illőn, otthon a k a r eltem etni. A három éves G ábor, örökké m egszeppentnek tűnő képével és f á j­ dalm asan csodálkozó szem ével — m ost kím életből n em sivákol en n iv aló ért: m eg­ érti a panaszt, hogy nincs és hogy m ajd lesz csillagom , m iközben a szájáb a nyom ná az em lőit, csak v alam i jönne neki belőle. B u b isra nyírt, sim án lap u ló h a jával olyan, m int valam i tö rp e szerzetes, ak it nagyon p ró b ára te tt az élet 31 �és ő á llta a próbát. K a rjá t lengeti, közeledve a kásás ég aljáró l, v értelen a jk a legörbül — vád és panasz szótlanul i s . . . És G ábor m ögött Rozika, az ötödik éves „ap ja lá n y a” — teljességgel örökölte a p ja v o n ásait — kapkod G abi után, ak i csenevész lá b a in an n y ira siet anyjához, hogy a felh ő k et is megelőzné, és közben a r r a sem ügyel, hogy a nagy tolongásban valam i baj érheti. — A tolongásban — m o n d ta az asszony — id e len t a földön és o d afe n t a m ennyben . . . H isz o d afe n t sincs békesség most! S zánkókötéllel a kezében a képzeletével önkén telen ü l o d av arázso lt gyere­ k eiért nyúlt, s m agához húzta őket. A két gyerek, egym áshoz szorulva a k ét com bja közé fészkelte m agát. H allg atta álo m b ah ajló gyönge szavukat. „O lyan jó m eleg v a n n álad an y u k a”. „ A n y u k a ... holnap k en y e ret szeretnék en n i!” „ A n y u k a . . . m ikor jö n m á r haza ap u k a ? Ő n ála is fin o m m eleg szokott le n n i! .. A k ét gyerm ekének elképzelt, kapaszkodó kezével a com bjai körül to v áb b ­ in d u lt; a lá b á t nehezen h ú zta — a gyerekek ak aszto tták m enésében. Az apósa nem ism erte meg. H iába m ondta, kezitcsókolom papa, az öreg g y anakodva nézte. A m ikor az asszony az arcához hajolt, hogy szokásuk szerint, m in t gyerm ek az apjával, összecsókolózzanak, m ég m indig idegenül v i­ selkedett. — Én vagyok, p a p a . . . Rozi! — m ondta m egdöbbenve. — Tudom , tudom — mondogatta" az após De azért to v á b b ra is ijed ten nézte a m enyét. A m ikor aztán elsírta m ag át a fia m iatt, k érte a m enyét, vigyázzon m agára, nehogy tönkrem en jen . K ét kicsije m arad t, s ő m á r öreg, feln ev eln i őket nem sokáig segítheti. A v alam ik o ri bádogos és szerelő — a büszke Szűcs — ahogy nevezték, évek óta özvegyen élt. E rősebb szót senkitől sem tű r t el — a h ázm ester­ nek is v an em beri m éltósága, m ég h a n eh e zü k re is esik elism ern i — szokta m on­ dani. V iszont a la k ó k a le lk ü ket is ráb íz h atták , m egóvta élete á rá n is. E zért nagyon becsülték. A fia tra g é d iá ja le d ö n tö tte a láb áró l; k ét n a p ra a lá tá sá t is elvesztette, s m ég az ev ő k an alat sem b irta kezébe fogni. L epedőbe göngyölve a h áz lakói te m ették el a fiát, ki ne kezdje a föld, am íg az ő m enye el nem jön, hogy cselekedjen. — L a p á to t adjon, papa! — m o n d ta az asszony szipogva. — Egyedül ak a­ rom kiásni. Az öreg ellenkezni p ró b ált: fagyos a föld lá n y o m ... lő h etn ek is v alah o n ­ n a n ; le is vagy rom olva — de ő h a jth a ta tla n m arad t. — A zt sem tudod, m elyik pad n ál v an elföldelve — p ró b álta m eg az utolsó é rv e t az öreg, de ez is h a tá sta la n n a k bizonyult. Az asszony apósa elé ta rto tta a kezét; a n n y ira sírt, hogy szoln i nem tu d o tt, rá z ta h á t a fejét, tiltak o zv a a feltételezés ellen, hogy ő ne ism ern é meg azt a buckát, am ely a la tt a fé rje fekszik! H a a té ri p ad k a rfá já b a kapaszkodott, csak az a pad lehet, am ely m in d k e ttő jü k n ek fele jth e tetlen m arad t. A z ő p a d ju k volt az, ezernyi csókjuk tanúja, s a fogadkozásoké, hogy ö rö k re szeretni fogják egy­ m ást. M inden este odaindultak, s egym ást átölelve o tt üldögéltek kapuzárásig. H a n etán esős idő volt, szerencsétlenek voltak — azon az estén úgy érezték, m eglopták őket. A pad tá m lá já n — ta lá n nem lő tték szét — ott. kell, hogy legyen a k e ttő jü k keresztneve, öszefonódva egy k ö r közepén; a p u h afáb a T óni v á jta a körm ével — a kör a tá rsa d a lm a t je len tette, közép p o n tjáb an k ettő ­ jü k k el, s b á r rabok benne, onnan tisztán lá tn a k m indent. Szét kell rom ­ bolni ezt a k ö rt — m agy arázta Tóni! Szét kell rom bolni a köröket, m elyek az em b erp áro k at elv ála sztják e g y m á stó l. . . A z após kezébe a d ta a lapátot, az tá n a k a ra tla n u l is vele a k a rt indulni. A z asszony eléje ta rto tta a kezét; befelé gyű rődöt t szájaszélét rá g ta és rá z ta a fejét. — M aradjon édesapa! — m ondta, m aga sem tudva, hogy ezzel m en n y ire szivenüti az öreget. Tóni szólította így az a p já t — őneki addig csak ap u k a v o lt, vagy h a sietősen k e rü lt rá sor, egyszerűen p a p á t m ondott. Az öreg rázk ó d ására észbekapott. M égis így v an jól — gondolta. — Ka 32 �f áj is a szó, ez a helyes; édesapa öreg, érezze, hogy m égsem é lt h iáb a — k ap cso lata fen n m a ra d a z élettel, ő á lta la és az unokái által. A szem e égett, m in t a tűz, de a fájd a lm a s görcsöt feloldó könnyek nem tu d ta k m egeredni. Belül sírt, a k á r az öreg, és m íg lopva nézte vergődését, azt k ív á n ta neki, hogy az ő belsejét a z é rt n e m a rja o lyan heves tűzfolyam k é n t ez a sírás; agg asty án n ak gyenge m á r a s z ív e ... A h ó n a a lá fogott la p á tta l h irte len fo rd u lt m eg; m aga u tán h ú zta a csővázas szánkót: a sz án ta lp ak sercegő, súrlódó neszezése ria d a lm a t hag y o tt az ö reg b en ; előredőlve, m ereven nézte az üres szánkót, s szem üveg nélkül úgy érzékelte, m in th a v alam i sötét, töm ör valam it őbelőle h ú zn a ki a m enye, s v in n é vele a szívét is. N yelt, n y elt és m egm ukkanni se b irt; pedig nagyon szerette volna kim ondani, hogy egyedül m égse ásson az ő kis m enye; k erít v a la k it a pincében m eghúzódottak közül — férfit, aki ném ely asszonnyal ellen tétb en nem lá tja csoportos ak n a zu b a n ásn a k a m enekülő szürke g alam ­ bokat. D e a m enye csak m ent, a havas, jeges piszok ropogott a ta lp a a la tt és a szánkó vasa, m in t a duruzsoló szél, m egdöccenve zenélt. A z asszony egyenesen az ism ert p adhoz ta rto tt. A pad tartó k ö v e fé lre v o lt nyom ódva, a h átré sze szilánkosan kettétörve, ben n e a körrel, s a k ét ke­ resztn év v el; a pad ülőrésze hiányzott, távolabb a többié is — ta lá n tű z re kel­ lett, vagy ki tu d ja, m i m indenre, csoda, hogy en n ek a p ad n a k a tá m lá ja m egm aradt. A te re t szegélyezve szerteszét em elk ed tek a m étern y i hosszú földtúrások. A pad m ögött, ahol az asszony m egállt, egym ás m e lle tt három , hó v al fed ett sírh alo m dom borodott; az egyikbe lécből, félreb illen t k ereszt volt szúrva, el­ m osódott felírással: a m ásik kettőn sem m iféle jel nem látszott. A z asszony­ nak, se jté se sz erin t a középső sírhalom nál k e lle tt m egállnia. T üzetesen szem ­ lélődött, s önm aga elő tt is titk o ln i igyekezett, hogy fél, h á th a nem az u rá t, h an e m m ásv alak it ás m ajd ki a földből. B e le h a ln a . . . A z ő u ra, nézzen ki b á r­ hogy, csak m egindítaná, de irtózatot nem váltana ki belőle M érlegelt: a levélben az áll. hogy o tt á stá k el, ahol lelőtték. S am i nem le h et a levélben, de nem leh et m ásként: az u ra csak ehhez a p adhoz m en ek ü lh etett! M égegyszer, u to ljá ra b ele a k a rt fo g ó d zn i. . . A láb áv al félrelö k te a szánkót és ásni k ezdte a szívós, fagyos földet. A gyengeségtől, m in th a az óvóhely p etró leu m lá m p á ján a k piszkos aran y szín ű lángjából u g rá lta k volna ki, szem e előtt k áp ráztató an zuhogtak a csillagok; s a tö m érdek tü sk és csillagnak m indig Tóni képe volt, s r a jtu k a tü sk ék Tóni több napos, ritk á s szakálla. S zúrni szokott, m in t a s ü n . . . Ó. b árcsak sz ú rh a tn a vele m ég m ost is! A lap áto n s e rceg ett a kem ény, kavicsos föld; a gerincén érezte csontig hatoló, éles hangját. A ku p ac fe lé t se la p áto lta el. csurom víz le tt az egész teste: a fárad tság , m in t a te sté b e akaszkodott tű hegye, á tjá r ta lábától a fejéig. L e kell ro skadnia a sírra, egyre a z t érezte, és le is ro sk ad t volna — m á r-m á r elh ag y ta m a­ gát, elern y edt, a té rd e m egrogyott, a la p á t csúszós ny ele végigszaladt a m a rk á ­ ban, d e aztán k é t gyerekére gondolt és az u rá ra , ak in ek k ét szeme, a k á r a gy ém án tk én t csillogó szurok, a fekete föld m élyéről is ösztökéli. I n n en -onnan em berek lopakodtak elő a pincéből, kö rü ln éztek és tovább osontak; hogy ő ott ásott, k in ek is t ün t volna fel? A halálos idő a vége félé já rt, ak i tu d o tt, csak a m aga b ő rére vigyázott. S ak i a m aga boldogságát ásta el a hazai földbe, vagy sie te tt kiem elni onnan, az ő dolga v o lt — k it is á llíth a to tt volna meg, a k á r p illan a to k ra is? A fürge, töm zsi repülőgépek m ost a té r fe le tt köröztek. A z asszony h al­ lotta vad. h örg ős n y arg a lásu k a t; a kavargó, sű rű levegőt, m in th a a h átáh o z zú g atták volna. N em félt; in k á b b könnyítő nyugalom szállta m eg — ővele m ost nem tö rté n h et baj! A gépek a n n y ira zúgtak, meg k ellett éreznie, hogy házm agasságig eresz­ k ed tek a té r fölé. Ö t figyelték, hogy m it csinál? A la p á t nyelébe kapaszkodva, görnyedten félrefo rd íto tta a fejét. — H árom ! — m o n d ta csodálattal. Az ötágú csillagokat hosszan szem lélte a gépek szárnyain. — N em hihetik, hogy valam i rosszban s á n tik á l. . . 33 �F elegyenesedett a m élyülő sír szélén; a la p á to t a balkezébe lökte és lassan felem elte a jobb kezét. F eln y ú jto tt k arja , szétálló, ern y ed t u jjaiv al, m in t a haldokló m a d á r fosztott szárnya, le- s följárt. É szrevette a piló ták fejét. M ajd kezeket lá to tt kaszálni, a levegőben — nem le h ete tt kétsége: viszonozták az integetését. B alkezéből k ie jte tte a lap áto t; k ét kézzel ír t félk ö rö k et a levegőbe; ide-oda­ járó k é t keze a világ m inden tá já n ism ert szív ra jz á n a k felső h a jla tá t a d ta meg. Az első gép nem fo rd u lt m á r körbe, egyenesre v ette ú tjá t és elh ú zo tt a K ö rú t felett, á t B udára. A többi u tá n a nyargalt. M ár jó m élyen já r t a la p áttal, am ik o r óvatos lé p tek e t h allo tt a h á ta m ögött. F élre h a jíto tta a kiem elt la p á t földet, s h á tra te k in te tt. T őle lépésnyi tá ­ volságban, alacsony, szőrös ábrázatú, vézna férfi á llt meg. Vöröses szak álla v o lt; tek in tetéb en a rem énytelenül m eg tip o rtak a lá z a ta látszott — árn y ék n ak h a­ to tt inkább, m in t élő em bernek; a bő kabát, m in t idétlen m ad árijesztő n a gönc, lógott, s zötyögöt. Ő a fé rfit nézte m erőn, ném i ijedelem m el, a férfi m eg őt, a láz attal; csücsörödő szájával úgy h ato tt, s ír és a m ia tt n em tu d m egszólalni. M it a k a r ez a . . . A ddig nézte, m íg a befejezetlen m ondatáh o z hozzá nem k ellett fű zn ie: összetöpörödött K risztus! S csak ám u lt: ek k o ra hasonlatosság! S a r r a gondolt, hogy nem is csoda, h a ennek a z összetöpörödött K risztu sn ak nem h a llo tta m eg a lépteit. M iért jö tt id e hozzá — ez a gondolat k ínozta egy-két p illanatig. N eki a k a r segíten i, kiem elni az u rá t, a k i . . .bizony h o ltáb an hasonlatos leh et őhozzá. Az idétlen em berke a jk a i reszketni kezdtek, am itől az asszony m eg b o rzad t; an n y ira -borzongott, hogy a la p á t nyele ki a k a rt sik lan i a kezéből. Te K ris z tu s . . . m in d já rt elsírod m agad — gondolta, s ekkor, ta lán csontjai rejtek éb ő l in d u lt el az egyetlen, tűzforróságú könnycsepp, am i k ib u k o tt a szem e sark ából; a lélt pillái lecsukódtak. Szédelgett. K risztu s.. tu d n ia kell, hogy ő m it m űvel itt. F ejé t a vállához szorítva, n y ak á t behúzta, s esetten fo rd u lt vo ln a vissza a sírhoz. A z em berke ek k o r em elte két kezét az asszony felé; n y ú jto tta a kezét, m ozgott a szája, de hang nem jö tt belőle. Az asszony félo ld alt á llv a és a kis em b erk ére is figyelve fö ldbenyom ta a lapátot. Az egyik sírb an nyilván az ő hozzátartozója fekszik — gondolta. S még ő a k a r ta vigasztalni: bizony, egyeseknek d rág án k ellett fiz e tn iö k . . . És m ég jó, hogy gondoskodni le h et a h alottakról. — N ovákné! — szólt aztán a v án y a d t em ber. — Ig azán n em ism er m eg? N ovákné még in k áb b elerőtlenedett. — Ez a . . . nevén szóllította őt! N em is m e r i. . . A h an g ja olyan, a k a r az eu n u choké, te r m e tr e . . . valah o g y hasonlatos a v olt rákoshegyi szom szédjukhoz, K isshez — a finom em ber, ahogy ism erték — de az, több m in t egy eve e ltün t a családjáv al eg y ü tt; fedezékbe v o n u lta k a fekete lista m iatt. Z sidószárm azású felesége v olt és egy f i a . . . — 44 m árcius végén elköszönni se bir t a m . . . — K iss ú r? — kérdezte, s a bizonyosság m áris felse jle tt benne. S a felism erés, hogy a szenvedés K risztushoz teszi hasonlatossá az em bert, m eg­ hatotta. A z apró em ber e lsírta m agát, aztán hevesen b ólintott F ejét felem elve az asszony elb o ru lt te k in te té t kereste. R ázkódtak m ind a k etten és olyan han g o k at adtak, m in t a kis csirkék, harm atgyenge életükkel a gonosz kezei k ozé szorulva. Nem is é rth e tté k m eg egym ást, de nem is volt e rre s zükségük; elég beszédes volt az a helyzet, am elyben egym ás elő tt állta k ; elégséges v o lt a tu d at, hogy szenvedtek, d e itt van, élnek. — M egm aradtunk! — m ondta K iss; kövér, súlyos könnycseppjei az ál­ lá ra gurultak, s o nnan le h u llta k a k ab á tjá ra . M ost az asszony bólogatott hevesen, s jobbkezével a m élyülő s írra m u­ t a t o tt; m ondani ak a rta, hogy az ő ura nem m a ra d t meg, o tt p ihen a föld alatt, m in d já rt eléri; de csak odabökött az u jjáv al, és szólni nem tudott. 34 �— Isten telen csapás! — m ondta K iss — Is te n te le n . . . A z igazán jó k a t m in ­ d ig el tu d já k tenni láb a l ó l. . . A z asszonyhoz lépett, s m ielőtt az elk a p h a tta vo ln a a kezét, k étszer m eg­ csó k o lta a tenyerét. — M inden férfi nevében — m o n d ta K iss — a tiszteletem et az an y a i r á n t . . . K iv ette N ovákné kezéből a la p á to t és n ek iesett a földnek. Á sott, ásott, m íg ő is nem v erejtékezett. Az asszony figyelt. V isszakérte tőle a lapátot. — M egsértheti — m ondta a szem ét leh u n y v a; úgy te tsz ett, nincs is éb ­ ren, álm áb an cselekszik. S m íg ki nem t ün t a földből a szürkévé piszkolódott h alo tti lepedő egy d ara b ja, n em szóltak egym áshoz. A lepedőt m eglátva, N ovákné m in d en izében resz k etn i kezdett; a la p á to t alig m e rte a földbe nyom ni; k ap irg á lt csak vele, óvatosan. — Legyen erős — m o n d ta Kiss. A z asszony csak nyelt, nyelt, m in th a a to rk á ra csorgott vo ln a a sa já t vére. F élred o b ta a lapátot, s letérdelt a gödörhöz. K é t m a ré k k ai k ezdte kidobálni a földet. K is m elléje té rd e lt; összefogott k é t kezével ő is k a p a rta a földet; elő reb u k ­ v a úgy festett, m in d h a rem énytelenül kisérletezne, hogy m agához ö lelje a fö l­ det, d e b árm in t erőlködik, két ölelő k a rja lesik lik a föld kérgéről, és v é ­ kony m áza gyűlik csak össze gereblyéző u jja i alatt. A föld mégis elfogyott N ovák holttestéről, lepedőbe bugyolálva o tt feküdte lő ttü k te lje s hosszában, hanyatt. M ielőtt az o ld alát is k ifejtették volna a földből, az asszony m eg állt a m u n k áb an. Sáros kezével m eg állíto tta K isst. N em szólt, csak ria d ta n nézte; h á th a rosszul se jte tte meg, és m égse az u r a ! . . . H evült arcáv al szép volt, a korom szinte elv á lt a t űzelő bőrétől. — H áth a n em az ura! Nem tétovázott: a h alo tt fejénél igyekezett széttépni a tö b b ré tű re össze­ csav art, öreg lepedőt. U jja l rem egtek, k a rjá t, m in th a elh ag y ta vo ln a az erő. N em boldogult a szívós, nedves vászonnal. K iss a b ic sk ájáért n y ú lt és á tn y ú jto tta az asszonynak; m aga pedig, m in th a a legszörnyűbbtől félne, kissé h á trá b b húzódott és o n n an figyelt. Az asszony kezéből k ifo rd u lt a kés. Irg a lm a t könyörögve n ézett K issre. K iss kezébe v ette a kést és letérdelt. — Ne nézze m eg — m ondta rém ü lten az asszony, sz á ja elé la p ítv a a kezét. A rra gondolt, hogyha az u ra volna, K iss ne lássa o lyannak, am ily en n é v álto zn ia k e lle tt a földön. Ő, a felesége egészen m á s ! . .. L egyen b árm ily en to rz is, ajk áv a l fogja érinteni. K iss suta.kapkodó m ozdulatokkal felm etszette a vásznat, aztán félrehúzódott. Az asszony le h asa lt a földre; horgos hangon fohászkodott. A m egszenvedett K risztu s je le n t m eg előtte. F eln ézett K issre, aki m in th a m egnyúlt volna, és az u ra fo rm á já t v e tte volna fel. — A m egszenvedett em b er m in d -m in d K risztushoz h a s o n lít!. . . M ost m ár biztos volt benne, hogy nem tévedett. A késsel felh asíto tt vászonba feszítette az u jjá t és széthúzta. Szaggatott, fájd a lm a s ja jg a tá sn a k te tsz e tt a vászon ropogása. Kiss félrefordulva szipogott. Az asszony fogát csikorgatta és szörnyűlködött; m a jd hevesen felzokogott; aztán szinte ijedten h ú zta össze a v ásznat és feltápászkodott. P illan ato k ig tétován és üres te k in te tte l á llt; idegesen a h a já b a tú r t és k arm o lászta a nyakát. M in t a sírb a te tt K risztus — gondolta. — M aga ne nézze meg! — m ondta anélkül, hogy K isshez fo rd u lt volna. — Rém es tudni, hogy nem le h e te tt m ellette senki, aki lefogta volna a szem ét. N yöszörgött a lelki kíntól, de m egrendültsége lassan m égis aláb b h ag y o tt; olyan élettele n ü l sá p ad t lett, a k á r a m ésszel gazdagon k ev e rt habarcs. S m in t ak in ek a lá b a gyökeret eresztett, hogy egyszer m a jd b ék ét susogó szom orú fűzzé lom bosodjon, felső te ste hajlongott, s a rré b egy ta p o d ta t sem m ozdult. K iss könnyes szem m el lebegni lá tta az asszonyt a sír fölött. A szél alák ap o tt, 35 �e rre vite, a r r a h ajlíto tta. Csak szólna szegény — gondolta — szólna v alam it, hogy eltű n jö n ez a lá to m á s ... felengedjen az a bénító érzéke, am itől a fu llad ás is környékezi. H únyt szem m el közelebb húzódott az asszonyhoz, kéznél legyen, hogyha kell. — csak szólalna m eg — á h íto tta — szórna á tk o t a v ilágra, fogadná meg, hogy bosszút áll az u rá é rt, s a gyerek eit m ig él, em lékeztetni fogja ezekre a p ercek re i t t a téren, m indegy, hogy m it, csak szóljon v alam it, ta lá n ezáltal könnyebbé v álik m ajd m in d e n .. . az ég is, am ely közelinek lá tsz ik m ost és nyom , a h a lo tt te st is, am elyet m ég ki kell em elni a földből, és szánkóra tenni, h ad d húzza szegény asszony, m in t v alam i egyedül m a ra d t sarkutazó, ak i nem a d ja föl a rem ényt, és vánszorog a k itű zö tt cé lja felé. Az asszony v á ra tla n u l m otyogni kezdett. — N em ad ta könnyen, de csupasz kézzel az állig felfeg y v erzettek között mi le tt a vége? F utott, és látszik: k ifu lla d t a fu tásb an ! V a g y ... m ég in k áb b : jelleg ­ zetes vonása volt, ha v alam i rosszat se jte tt, no m eg h a m eghatódott, k icsit jobb­ felé, fé lre á llt a száj a . . . Félre!, ha m ondom és úgy m aradt. K iss m egfogta az asszony k a rjá t. G yöngéden m o n d ta neki, m ilyen hosszú az ú t Rákoshegyig, cselekedjenek, de az asszony k u ta tó te k in te te m eg n ém íto tta őt. — H iggye el, K iss úr. nem gyávaság látszik az a r c á n . . . Ó, egyáltalán nem az, ezt én m indenkinél jobban tudom ! K iss alig észrevehető m ozdulatot te tt, az asszony fé lre é rte tte és villám gyorsan m eg rag ad ta a k arjá t. — N e . . . M aga ne nézze meg, nagyon kérem ! K iss m eg retten v e hunyorgott. — Úgy fogom m egőrizni em lékezetem ben, ahogy ism ertem — m ondta m agában. Az asszony le h a jto tta a fe jé t és a szürkés feh ér göngyölegre m eredve, h alk an m o n dta: — N e nézze m e g ... A holtak szakállasa n sem h aso n líta n ak az élőkhöz! Hogy m ilyen szom orú, m ilyen re tte n e te s ez, csak az tu d ja, aki m á r lá tta a sa já t h a lo ttjá t is . . . T eh e tetlen ü l szétlebbentette a k a rjá t; keserűen sóhajtott.A feje m in d lejjeb b h ajo lt, az á lla szinte összenőt a m ellével. A m ikor ú jr a felnézett, könnytől fény­ le tt a szeme. H irtelen elhatározással leguggolt a gödörhöz, és k ö rü lte k in tő gyön­ gédséggel tovább m élyite tte a földet az u ra körül. K iss az asszony m ellé kuporodott, s m ia la tt N ovákot k ife jte tté k a földből, a rra gondolt, hogy a h ű feleség b án a tá n ál nincs leigázóbb látvány. Vele kell sírni, vele kell sz e n v e d n i. . . E szükbe se ju to tt, k etten b irjá k -e m ajd kiem elni a hosszú testet. A m ikor azonban nekifogtak, sehogyse boldogultak. Az asszony ere jé t görcsösen m egfe­ szítve m égcsak bir ta volna, de K iss szívszorítóan erő tlen n ek és teh ete tle n n ek bizonyult. A z asszony, m in t aki m a g árata lá lt, h iáb a m ondogatta, így fogja meg, és úgy álljon neki, s h iá b a cserélgették a helyeket, K issnek egyform án súlyos v olt a teher. K iss, lá tv a az asszony kétségbeesését, körülnézett, lá th a t-e v alak it, a k it seg ít­ ségül hívh atn a. K özben levegő u tá n kapkodva, szaggatott szav ak k al m en teg et­ te m agát. Szívós v o lt ő m indig, h a cinege is, de az utóbbi időben szégyenletesen összefonnyadt; a ru h a fogja egybe, csak a ru h a! A túlsó sarokról, b aty u v al a h á tá n görnyedt férfi fo rd u lt b e a té r felé. K iss, szem ét a zokogástól rázkódó asszonyon ta rtv a , k ét kézzel hadonászott, hogy a ba tyus férfi figyelm ét m ágára vonja, de az, úgy látszott, se lá t se hall. Kiáltan i ak art, jö jjö n egy p illan a tra , de az izgalom tól csak nyávogós, erőtlen rikoltozásra fu to tta az erejéből. B ukdácsolva a férfi elé sietett. A batyus férfi m egállt és rém ü lten körülnézett. — N e féljen! — lihegte Kiss. — F e ls z a b a d u ltu n k ... P e st s z a b a d ... I tt a körn yéken nincs m á r gazem ber . . . A b atyus em b er b izalm atlan m a ra d t; látszo tt a tek in tetén , m érlegeli, m errefelé n y erh e t m ajd egérutat. — M it akar, m o n d ja m ár? — kérdezte in g erü lten ; hunyorogva n ézett ab b a az irányba, am e rre K iss m u tato tt. — Félig halo ttó l akar ilyen segítséget 36 �— m o n d ta az tá n engedékenyen. Ö sszébb ro sk ad t a b a ty u ja alatt. G y ű rö tt a r ­ cáról elcsigázottság r í t t le. — S iessünk hát! — m o n d ta és K isst m egelőzve m eg in d u lt a té rre. K iss u tá n alo h o lt . — Ü ldözött? — kérdezte. — M aga ta lá n nem az? — k érdezte a baty u s férfi. — M i is azok v ag yunk — m o n d ta Kiss. —M i is — m orgott rá. — A k k o r m aga azt is tu d ja , hogy a családja m egm aradt. — A n n y it tudok, m o n d ta Kiss. — A n n y it... A kkor m aga m in d en t tud, em ber! Legyen h álás, legyen nagyon h á l á s . . . Én m ég jóform án sem m it sem tudok; az, hogy én élek, m a jd n em sem m i. M in t a vakond, ezután fu to k m ajd körbe a városon, lyukból ki, ly u k b a b e . . . Rem élem ráa k ad o k az enyéim re — asszony és k ét fiú, k ét l á n y .. H m .. . a m a g u n k fa jta sokszor veszít, kell h á t az u tán p ó tlás, legyen m iből v e­ szíteni v a ló n k !... T alálok-e v a la k it közülük, s ha igen, m ely ik et? E gyform án kedves valahány, s egyform án fá jn a bárm ely ik elvesztése: pótolni m á r nincs e r ő . . . Ötven évesen, ön is tu d ja, aján d é k a p erc is. Ip ark o d jo n u ram , h a d d se­ gítsek; b eláth a tja , nincs id ő m ! — H igyje el, K iss úr, nem a gyávaság látszik az a r c á n . . . Ó, egy látalán h ad segítsek; b eláth a tja , nincs időm! A batyus férfi N ováknéhoz érve földre do b ta a h o lm iját, köszönt és h ad a rv a őszinte részvételét fejezte ki. gyorsan a gödörhöz állt. — I tt a lá b a — m ondta. — M aguk k etten a fején él fo g ják meg. B irk óztak vele, de sik e rü lt kiem elni a felszínre. R áem elték a szánkóra. A ztán a ba tvus férfi, látva, hogy a h a lo tt m en n y ire lelóg róla, tanácsolta, kössék legalább oda. B a ty u ja ru h asz árító kötéllel v o lt összefogva, lebontotta ró la és fela ján lo tta . A tö b b it m eg se v á rta ; összem arkolta földszínű p á rn á já t és zöld gyapjú ta k a ró já t, s elfutott. A té r k ijá ra tá ig se ju to tt, repülőgépek ék telen ro b a ja ak a sz to tta meg. A K ö rú t fölött h ú ztak el; feln ézett a gépekre. A z ötág ú csillagok lá ttá n fölkiáltott: — B a rá to k ! N agy trap p o lásáb an visszanézett még, indu ln ak -e a szánkóval, s az asszony b irja -e m ajd a néhol jócskán elk o p tato tt havon. A z ú tra k etten h ú zták ki a szánkót. A m íg N ovákné visszaszalad t a la p á tta l és apósától elbúcsúzott, K iss a szánkó k u rta kötelét fogva, s á llá t leszegve, szo­ rongva várakozott. — M eg ne nézze, nagyon kérem ! — szám ára fe le jth e te tle n m a ra d t az aszszony ism ételt rim án k o d ása; az v olt az érzése, hogy az asszony p u h án csattogó m agasszárú cipője is ezt sikoltja, am in t lélekszakadva fu to tt vissza hozzá. A lig v árta , hogy a kezébe ad ja a nyirkos szánkötelet, a m it az asszony szinte u jja it rákulcsolva, sebtében bízott gondjaira. — Köszönöm! — h a d a rta és k ik a p ta kezéből a k ö telet: a szánkó elé állt; k é t kézzel m a rk o lta meg a csom ók között, ne csússzon; aztán fohászkodott, és nekifeszült. A szánkó csőváza ide-odatáncolva az egyenetlen húzástól, fel­ sírt a kövön; aztán egyenletesen sik lo tt; surlódó nesze úgy hangzott, m in t a haragos sziszegés. K iss az asszony m e lle tt lépdelt. V alam it m ondani kellene búcsúzóul, egyre a r r a gondolt, egy-két vigasztaló szót talán , b árm ily en h aszo n talan dolognak is h a t ilyen helyzetben. D e egyetlen épkézláb szó nem ju to tt eszébe. Az asszony feje meg, m in t a b e tö rt lovaké, le- s fö ljá rt a b ak tatá sb an és figyelte az ú t szalagját. Egy idő után, eszelősen szólt K issnek: — Egyedül szeretnék m aradni! É rtse meg, e g y e d ü l... K iss m eghökkenve á llt m eg; azt h itte a föld fog m egnyílni a láb a alatt. — M ivel b á n to tta meg szegényt? U tán alépett. A m in t beérte, N ovákné m egállt. Fel v o lt hevülve, erősen f uj ­ tato tt. S zem befordult K issel. K ihúzta m agát; K iss fölé egyenesedve úgy állt, m in t valam i tilalom fa. K iss csak azt érezte, hogy ez az asszony egyetlen szó n élk ü l p aran cso lja el őt, s neki tovább kell k o tródnia előle. �— N em tudok m it m ondani m ost — szólt aztán az asszony, n ekikészülve a h ú zásn ak . — Vele, egyedül vele sz eretn ék lenni, é rtse m eg ! K iss m eghajolt. A gyász isten telen ü l nehéz — gondolta — s úgy lá t­ szik v an asszony, a k it nem tip o r le a földre. A K ö rú t k ezdett benépesülni, elcsigázott, ko p o tt em berek szállingóztak elő innen-onnan, és v aksin nézték az asszonyt a szánkóval. Volt, ak i k alap o t em elt; m ások kó ru sb an m orm ogták: — Szegény b o ld o g ta la n . . . Ó, a boldogtalannak nincs jobb dolga most! De az á h ita t le rítt rólu k ; az is látszott, sz án ják az asszonyt, s b án ják , hogy előbbi ité letü k et nem gondolták á t kellőképp. K isstől kérdezték: — Ü ldözött volt? — F o rrad a lm á r volt! K iváló e m b e r ... — Hogy h ívták? — N ovák A ntal. — Ism eretlen név. — Ezekből k ellett volna sok-sok m illió. Az em berek nem szóltak. N y ak u k at nyújto g atv a nézték a Rákóczi ú t felé poroszkálón haladó asszonyt. — Le a kalappal az ilyen derék asszony elő tt — dörm ögte egy öreg férfi. K iss nem v e tte le szem ét N ováknéról, ak i m á r a N épszínház u tc án á l já rt, s a la k ja egyre kisebbnek tetszett. Ugy látszott, fokozatosan a földig hajol, s a h á ta egy m agasságba k erü l m ajd a szánkóval, am it a gyorsan szürkülő leve­ gőben m á r alig le h e te tt kivenni. K iss keserűen fo rg a tta a fejében: a hősöket is elnyeli a távolság — bele­ vesznek az időbe! M ajd fennhangon füzte hozzá: — De am íg élünk, em lékezésre kényszerítenek! 38 �R A D IC S I S T V Á N : O L V A SÓ L E Á N Y 19 �C SA N Á D Y JÁ N O S: MODERN IFJÚ METAMORFÓZISA G yerm ekkorom tól háborús pszihózisban éltem . Ruzspiros n ő kkel korán lettem kam asz­ ból nőfaló tigrisszabad. álm om ban m egszállt atom rettenet, s állatin kerestem ké n ye lm em et, „ameddig élek ...”. F é l el em doppingolt végig az éveken, s dolgoztam , m in t egy állat, ezt sem akartam kihagyni! M íg lehet, „élvezni aka rta m az élete t”. A ztá n eljö tt a nap. L elk em et rongyos zá szló kén t sem te h e tte m m ár ki életem csúcsfalára. R om badőlt a fé l-elv ek re h ú zo tt épület; h iénaként szállt rám a gyűlö let fe g yverei kö zt ed zett öregebb, — hajdanába’ vaskeresztes hős — és én le tte m m in d en é rt felelős! M ár nyugodtan alszom . „Ha ezt tú lé ltü k !” Egészségesebb vagyok, m in t valaha! T u d o m m itő l fé le k — ha félek, s fé lelm e m ellen oltalom: re tte n h ete tle n lélek bibliai szisztém ájával élek, bízva jövőm ben! A m u m u s­ sal szem ben im m u n is lettem : Ha m ár tú lé lte m ezt, a többi halál n e m ijeszt! A N Y Á R I ABBÁZIÁBAN V iharzanak k in n a buszok, hol a liba-gágogás? Íro k itt, s fü le m b e szuszog sok m esszi szénakaszás. Széna zizzen, hangya m ászik fü lü k botján délután, aztán alkonyig hajrázik a régi csapat, s vidám . V idám abb, m in t am ikor m ég karó leste kasza vesztét itt is — jelölve a m esg yét. (H ány jó ka szánk eltörött a boton a fű között!) V iharzanak k in n a buszok, én is m ár m a jd n em aluszok, félálom ban és sután, de tudom , hogy n em alhatom , m ert egy félelm es hatalom kettétörné ceruzám . �VÁRSZEGI GYÖRGY: ÖTVEN PENGŐ REGÉNYRÉSZLET H etek óta nem ese tt eső. A b án y atelep et körülölelő hegyek aszottan és sárg án tik k ad o ztak egy kis nedvesség u tán . A bény airo d a előtti térségen n éh án y k oravén ak ácfa n y ú jto g a tta poros k a rja it a k o ra reggeli derengésben. A z iro d a piszkosszürke fala i közt villan y égett; a n ap p alo s m ű szak h arm ad zsongása tö ltö tte be afelolvasóterm et. Az ép ü let végében, ah o n n an a jövő-m enő csilléktől népes külszíni szállító p ály ára le h e te tt látn i, W olf K ároly bányafelügyelő az ab la k á b a n á llo tt és az im én t érk ezett új m érnök-gyakornokra függesztette te ­ k in tetét. — Ön te h á t V árai T ibor gyokorló m érnök? Helyes. A z ü zem nek szüksége van egy m érnökre. Jó m érnökre, term észetesen — n éz ett á th a tó p illan tással a fia ta l­ em berre. — O lyan m érnökre, a k ire m indenben szám ítan i lehet. — Igyekezni fogok, hogy ne csaló d jan ak bennem — fele lte V árai. A felügyelő a fa la t elborító h atalm as té rk ép h ez kacsázott. — N em lesz könnyű dolga, előrebocsáthatom . B ányánk n ag y k iterjed ésű , öreg. Legfőbb nehézségünk az, hogy elődeink m űvelési térk ép ei hiányosak, így lép ten nyom on öreg vágatokra, nem v á r t vetődésekre, le fe jte tt te rü le te k re buk k an u n k . M indezek te tejéb e n m ég a vízbetörésektől és a sújtólégveszélytől is ta rta n u n k kell. V árai nyugodtan h a llg a tta W olf szavait. — N em vakációzni jöttem , felügyelő úr. A legnehezebb viszonyok közt sze­ retn ék dolgozni, hogy gyak o rlato t szerezzek m agam nak. — No-no! — n ev e te tt nikotinos fogaival W o lf és visszasietett az ablakhoz. — Nézze: — m u ta to tt ki az ü zem térre —, h a itt van, h a ta rta n a k m agától, úgy m egy m inden, m in t a karikacsapás. De nézzen csak félre egy p illa n a tra : kész a sztrájk , szabotázs. A kom m unisták! L ehet, hogy tú lz ásn ak ta rtja , h a 1944 n y arán egy h adiüzem ben k o m m unistákról beszélek, de a való helyzet az, hogy ez a kör­ nyék a k om m unista fészkek egyike. S ezt jó, h a m egjegyzi m agának. Az ajtó n kopogtattak. — Az én üzem em ben, m érnök úr, törvény a fegyelem . F egyelm et ta rta n i p e­ dig csak úgy tud, h a félnek m agától, h a tu d já k , hogy nem ism er tréfát. H át am íg itt leszek, rend is lesz ennél az üzem nél, e rre vitézi és tiszti becsületszavam at adom önnek. Ujr a kopogtak az ajtón. — K i az?! — k iá lto tt in g e rü lte n Wolf. M agas, sá p ad t em b er lé p e tt a szobába. — No. m it a k a r m á r m egint, H ajdú? — tá m a d t a bányászra. — M it já r m in ­ dig a nyakam ra! — Felügyelő ú r . . . — kezdte a bányász, egy p a p írt gyűrögetve. — M egm ondtam m ár, hogy nem b úcsújáró hely ez! — ü lt az asztalához a felügyelő. — No, m i az, m it áll m ég itt. m in t a süket! Az em ber nagyot nyelt. — Felügyelő ú r k é r e m . . . — m ondta, az asztal szélére téve a p a p írt —, tes­ sék ezt a lá írn i n e k e m . . . — No, csak nem autogram m ot gyűjt, H ajdú? — le tt egyszerre kedélyes Wolf, 41 �de u gyanabban a p illa n a tb a n e lfu to tta a m éreg. — M icsoda? R en d k ív ü li előleg­ u talv án y ? — h ú zta föl a szem öldökét. — P énz kellene, m i? P énz kellene, m indig csak a pénz kellene m agának, H ajdú! — P énz k e lle n e . . . — só h a jto tt sötéten a z em ber. — H át akkor m ié rt nem m egy b an k árn ak , m i? H ajd ú n ak ökölbeszorult a keze. — N agyon oda v an m á r az asszony, felügyelő ú r . . . A zt m ondta a doktor, hogy rögtön kórházba kell v in n i. . . különben . . . — No, de em ber, egy h ete sincs még, hogy fizetés volt! M it gondol m aga, mi v an itt? Üzem ez, vagy N épjóléti M inisztérium ? M i ez? — ta rto tta H ajdú elé a pap írt. — Ötven p e n g ő ... Ö tven pengő! Nem is len n e rossz, m i? „Felügyelő ú r k ére m ” — u tá n o zta acsarkodva az em b ert — „pénz kellene”. Úgy jö n n ek ide, m in t a bankba! H át nincs pénz! É rti? N incs pénz! Se m agának, se m ásnak — m ag ának különösen nem ! — M eghal a feleségem . . . — tö r t ki H ajdúbó l rek ed ten a szó. — M eghal? — ism ételte a felügyelő, m ajd könnyedén, m in th a csak éppen m el­ lékesen ju tn a eszébe, te tte hozzá: — Érdekes, am ik o r a sz trá jk o t k iro b b an to tták , n em gondolt erre. E m lékszem m agára! Egy csille te tejérő l lá zíto tta ellenem a m unkásokat. — A kkor h á t fölösleges itt állnom ! — rá n d u lt össze a bányász. — Idefigyeljen, H ajdú! — kezdte Wolf. — H a jól m eggondoljuk, ilyenek, m in t m aga, an n y it sem érdem elnek a vállalattó l, m in t egy v eszett k u ty a : hogy jól m egrugdossa az em ber. M eghalnak? H át h a lja n a k meg! — kis szü n etet ta rto tt, m ajd valam ivel csendesebben fo ly tatta: — De ne m ondhassák, hogy nem vagyok jó in d u la tta l m aguk i r á n t . . . T a l á n . . . ta lá n aláíro m m ég ez egyszer azt az u ta l­ ványt. K icsav arta töltőtollát. — Csak m ég az egyszer, te k in te tte l ren d k ív ü li hely ze t e m r e . . . — csillan t meg a z em berben a rem énység. — M ennyi is? Ö tven pengő? — n éz te Wolf szórakozottan az u talv án y t. — Ötven p e n g ő . . . — v e re jté k e z e tt H ajdú. — No! — em elte fel a tö ltő to lla t Wolf. A bányász m elléről sóhaj sz állt fel. — De k ü lö n b e n ... k ü lö n b e n ... hoh ó! V árju n k csak! — to lta el az u ta lv án y t a felügyelő. — M aga m in th a azt m ondta volna, hogy én egy v a d á lla t vagyok. Em ­ lékszik-e? O tt m o n d ta a csille tetején ! — n ev etett farkasm osollyal. H ajdú sá p ad ta n hallgatott. — Nos, em lékszik-e? — játszo g ato tt a töltőto llal amaz. — Em lékszem . . . — L átja, látja. A zóta m ár biztosan b ánja, hogy helytelenül viselkedett, m i? Ugye b ánja? V árai elfordult, hogy n e lássa az em b er kínlódását. — Mégis aláírom m agának — fo ly ta tta a felügyelő —, n e m ondhassák, hogy rossz em ber vagyok. B á r . . . Ötven pengő! Mi biztosít engem arról, hogy ledol­ gozza? Sokallom ezt a pénzt! — M inden pénz az asszonyra m en t m á r . . . — su tto g ta rek ed ten az em ber. — H a ezt az előleget m e g k a p n á m . . . K am atostul adom vissza, h a kell. — S term észetesen ígéri, hogy tö b b é n em fog hasonlóan viselkedni? — n é­ ze tt Wolf áth ató te k in te tte l a bányászra. H ajdú hallgatott. — Nos? — m ozdult meg a toll a felügyelő kezében. — L átja, segíteni akarok m agá n ! — M eg íg érem . . . — b ukott ki a szó a m egalázott em b er szájából. W olf m egvetően lökte oda neki az utalványt. H ajdú nagy só h a jja l v e tte á t az életm entő p ap írt. Mégis! K ó rh ázb a v ih eti az asszonyt. A gyerekeknek enniv aló t v e h e t. . . Egy p illa n a t a la tt v ég ig fu to tt m indez az agyán. — H át a k k o r . . . — in d u lt nagy lélegzettel az ajtó felé. H irtelen visszafordult. 42 �Ijesztő v o lt az a tekin tet, m ellyel a p a p írra m eredt. M int a k it az esze elhagyott, u g ro tt a felügyelő felé. W olfot nem érte k észületlenül a tám adás. K ezét hig g ad t nyugalom m al te tte az asztalán heverő forgópisztolyra. H ajdú m egtorpant. A zután lassan , m in t ak it m ázsás te rh e k húznak, halálos fá ra d ta n tám olygott az a jtó felé. A cédula o tt hev ert a földön, W olf aláírásával. V árai te k in te te a p a p írra esett. Az ötven pengő öt pengőre v olt átjav ítv a. — o — A z új m érnök háro m álló nap ig a b án y á t já rta . C sak h am ar m egism erkedett az üzem viszonyaival. A felügyelő, aki egykettő re rá jö tt, hogy jó m u n k a­ erő re le lt a fia ta l m érnökben, hagyta, had d já r ja k ed v ére a v ágatokat. H a azon­ ban V árai k ijö tt a bányából, kíváncsian faggatta: — No, m i újság, m érn ö k ú r? M erre já rt, m it lá to tt? Mi a vélem énye? A m érnöknek, ak i idegen em b er szem ével nézett szét az üzem ben, sok h ián y o s­ ság tű n t fel. Főleg a biztonsági berendezések és a szellőztetés te ré n ta lá lt b o trányos m ulasztásokat. Egyik napon, a bányából kiszállva, egyenesen W olf szobá­ já b a sietett. — A nyugati bányarészben tű rh e te tle n a levegő, felügyelő úr. H iába szerelnek a m u n k ah ely ek re ventillátorokat, csak fo rg a tjá k a levegőt. N incs ren d es ú tja a levegőnek. — No és lá t v alam i m egoldást? — könyökölt az a sz ta lra W olf. —L ássuk, m it . javasol. — Egy m ásik lé g ak n át — m o n d ta egyszerűen V árai. — E k k o ra b án y án ak lehe­ tetlenség egy ak n á v al lélegeznie. A felügyelő a füléhez te tte a kezét, m int aki nem jól hall. — M it? Uj légaknát? Csak nem tré fá l velem a m érnök ú r? — A laposan m egvizsgáltam a lehetőségeket. — A laposan? Csak éppen a r r a nem gondolt, hogy h áb o rú van. M it gondol, ki ad m agának p énzt arra, hogy többszáz m éteres lé g ak n á t h ajtso n m eddő kőzet­ ben? Azt hiszi, hogy a vezérigazgatóság dobálódzik a pénzzel? — Ha a levegőt m egjavítanánk, a term elés is n ö v e k e d n e . . . W olf indulatos m ozdulatot tett. — A term elés így is, úgy is m egy és m ennie is kell, m e rt a h ad iüzem ek pil­ la n a tra sem á llh a tn a k le. — A m érnök v á llá ra te tte a kezét. — Nézze, fiam , én m eg értem m agát. F iatal, tele am bícióval. Ily en k o r az em b er egy kicsit, hogy úgy m ondjam , szeretn é m eg váltani a világot. De h á t a m i fe la d a tu n k az, hogy a te r ­ m elést m indenáron fokozzuk, nem pedig az, hogy siránk o záso k n ak ü ljü n k fel. V árai csalódottan hag y ta m ag á ra W olfot. N em a k a rt belenyugodni a h allo t­ takba. Ujra, m eg ú jra átböngészte a té rk é p ek e t: jegyzeteket, szám ításo k at készí­ te tt. Késő estére já r t az idő, am ik o r összeszedelőzködött, hogy szállására m enjen, író a sz ta lá t z á rta be éppen, am ik o r lihegő em b er nyi to tt be az ajtó n . — M érnök úr, m érnök úr, nagy baj van! T elefonálni kell azonnal! M egm on­ dani, hogyha n em jö n el, ha nem jö n ki rögtön . . . ak k o r én m egyek el hozzá . . . ag y o n v ág o m . . . istenem re, agyonvágom ! — M aga az, H ajd ú ? — ism ert r á a lihegő, feld ú lt em berre. — Mi baj van? — Az o rv o s . . . H iáb a k ére m reggel ó t a . . . H iába könyörgök, üzengetek neki, nem a k a r jönni a feleségem hez, nem akar! — G yerm eket v á r a felesége? — A zt — v ere jték e ze tt az em b er —, de m á r vége, úgyis vége m indennek. M eghal, úgyis m e g h a l. . . M érnök úr! M aga ta n u lt em ber! Segítsen, hogy n e h a l­ jon m eg a feleségem ! — Jöjjön! — ra g a d ta k aron V árai a bányászt. — F elh ív ju k az orvost. A telefonközpontba siettek. Az orvos la k ása csak hosszas csengetés u tá n je ­ lentkezett. V árai bem utatkozása u tán b ará tság tala n női h an g szólt a készülékbe: — M it óhajt, kérem ? — S ürgősen ki kell jö n n i a do k to r ú rn a k a bán y atelep re! Egy súlyos állap o t­ ban levő asszonyról van szó. O dahaza van a doktor úr? 43 �— A lszik a fé rje m — m é lta tla n k o d o tt a han g — teljesen ki van m erülve. Az előbb jö tt haza a betegektől. — K érem , em beri életről v an szó! — m ondta erélyesen a m érnök. — Tessék felk elteni a férjét. A doktorné felh áb o ro d o ttan hápogott. — M iért nem le h et kocsival elhozni a beteget? T egyék k o csira és hozzák le a községbe. Az orvosnak is j á r pihenő, nem fu tk o sh at m in d u n ta la n . . . — K érem — sz ak íto tta félbe V árai —, m inden p erc drága. Még egyszer is­ m étlem : a doktor ú rra l szeretnék beszélni. A hang rikácsolni kezdett: — Borzasztó! M égis csak szem telenség . . . L ecsapta a kagylót. K isv á rta tv a kedvetlen férfih an g szólalt m eg a telefonban. — I tt d o k to r L ajth a! Mi tetszik, kérem ? — V árai T ib o r b ányam érnök beszél. K érem , H ajd ú Istv á n n é á llap o ta nagyon súlyos a bányatelepen. A rra kérném , hogy a legsürgősebben jö jjö n ki hozzá. — A ha. tudom , tudom — m orm ogta az orvos. — H át kérem , világosan m eg­ m o n d tam m á r egy jó p á r nap p al ezelőtt a n n a k az em bernek, hogy h a la d é k ta la ­ n u l vigye kórházba a feleségét! Én sem vagyok gép, hogy állan d ó an szaladgáljak. Tegyék kocsira a b eteget és hozzák el, m ajd m eglátom , m it tehetek. — De am ikor a beteg állap o ta nem engedi, hogy kocsin rázassák! — H ja, elhiszem . M iért nem v itték kórházba? B eu taltam ! Egy ren d k ív ü l sú­ lyos, k o m p lik ált e s e t . . . — M ost m á r m indegy, kérem . I tt csak ön segíthet. A lényeg az, hogy az o r­ vos késése könnyen egy asszony életébe k erülhet. — M it gondolnak önök tu lajd o n k ép p en azon a b án y atelep en ? A z orvos nem em ber? Az orvos é jje l-n a p p a l talp o n legyen? Szóval, h a elhozzák a beteget, m eg­ vizsgálom, ha nem hozzák, arró l én nem tehetek. — N em jön ki a doktor úr? — döbbent m eg V árai. H ajd ú egy lépéssel a telefonnál te rm ett. — M ondja meg neki — szakadt ki a torkábó l a k iá ltá s —, hogy ak k o r én m egyek el hozzá, de jó vége nem lesz! — A beteg asszony fé rje itt v a n . . . — kezdte V árai. — H allottam ! — o rd íto tta az orvos. — H át csak m o n d ja m eg neki, hogy v á­ rom . Jöjjön! És kikérem m agam nak, hogy belek o n tárk o d jan ak a dolgom ba! L ecsapta a telefonkagylót. H ajdú torkából kétségbeesett h an g tö rt elő: — Megölöm! V árai az em berhez lépett. — N yugodjon meg, kérem . Siessen haza és készítse el az ú tr a a feleségét. A kocsi h am aro san o tt lesz. — H iába, h iáb a . . . — D ehogy hiába! Fusson haza! C sav arják v alam i p u h a holm iba, hogy a kocsi n e rázza úgy. Siessen! S hogy a bányász elro h an t, az istálló b a sietett. A kocsist álm ából ráz ta fel. C sakham ar o tt zörgött a kocsi a bán y atelep h ázai között. — T udja-e, m e rre la k n ak ? — k érdezte a m érnök. A kocsis leugrott a bakról és a sötétségbe bökött. — I tt kell nek ik la k n iu k valahol! — azzal vég ig trap p o lt az úton. V árai a ko­ csin m a ra d t és tü relm etlen ü l szám olta a perceket. Egy p illan atig sem gondolt arra , hogy W olffal esetleg kellem etlensége lehet az orvossal való összetűzése m iatt. Úgy érezte, W olfban is van annyi em berség, hogy segítene m ost az em beren — M érnök úr! — tra p p o lt vissza a kocsis. M egállt és ä fejé t v ak arászta. — Ugy veszem észre, hogy o tt m á r valam i nincs rendben. — B ent volt? Szólt nekik? — Nem voltam bent — hüm m ögött a kocsis —. tessék csak jö n n i velem. V árai leug ro tt a kocsiról és sietve követte az em bert. N éhány házzal ju th a t­ ta k tovább, am ikor döbbenten á llt meg egy ab lak alatt. A la k ásból iszonyatos sírás hallatszott. A sszonyi jajveszékelések, gyerm ek­ sírás olvadt össze valam i ijesztő, szörnyű hangzav arrá. A m érnök m ég soha éle­ 44 �téb en nem h a llo tt ilyen m egdöbbentő sírást. I n te tt a kocsisnak, hogy m ehet, nincs rá szükség. Az em b er ta n ác stalan u l in d u lt kocsija felé. — A m érn ö k ú r nem jön? V árai in te tt, hogy csak m enjen. A zokogás nem szű n t odabenn. Egy fán ak tám aszk o d o tt és keserűen sóhajtott. M iért k ellett enn ek az asszonynak m eg h al­ nia? N eki ta lá n nem v olt an n y ira kedves az élete, m in t azoknak, ak ik m eg tag ad ­ tá k tőle a segítséget? A z ajtó n y ílt ak k o r s k ijö tt r a jta a bányász. A sötétségben m a jd n em V árai­ n ak ütközött. — M érnök ú r . . . — fu lla d t el a h an g ja — m á r n in c s . . . a kocsira szük­ ség . . . — M eghalt? — fogta H ajd ú kezét a m agáéba a m érnök. — M e g h a lt. . . M érnök úr! — rá z ta m eg a bányász m ellét a zokogás. — Maga nem tu d ja , m ilyen á ld o tt jó asszony v o lt az én feleségem ! V árai ném án nézte az em bert. T udta, érezte, hogy beszélnie kellene, vigasz­ taln i, e rő t önteni beléje. E löntötte a v eríték a hom lokát. M ivel v ig asztalja? M it m ondjon, m it hazudjon neki? E nnek az em bernek a felesége kell, ak i jó b a n rosszban eg y ü tt volt vele. M it é r az a n éh án y h itv á n y vigasztaló szó ahhoz a k ín­ hoz ké pest, a m it m ost ez a bányász érez? — S zedje össze m agát, am en n y ire csak le h et — m o n d ta csendesen. — Maga férfi, ap ró gyerm ekei v annak. A gyerm ekei! A zokra gondoljon. H ajd ú erőtlen léptekkel vánszorgott vissza a házba. A m érn ö k lev erten in ­ d u lt hazafelé. Len tr ől, a községből, a völgyön keresztül nem so k ára m á r h allatszo tt a lélek­ h a ra n g csengése. — o — d iája nagy felháborodást k e lte tt a bányászok között. A bányász­ Hajdemúb ertragméegszokta m ár, hogy m u n k á ja közben nem egyszer szem betalálko­ zik a halállal. Mégis, am ikor egy jólism ert, kedves arctó l kell b ú csú t venni, a bányász szótlan lesz, elgondolkodik, és ilyenkor m ég ébereb b en figyel a főtefa ropogására. A m unkahelyeken m ásró l sem beszéltek reggel, m in t a fia ta l bányászasszony h aláláró l. A nyugati bányam ezőben, ahol főleg b án y atelep i em b erek dolgoztak, különösen parázs v o lt a hangulat. A z öreg P in té r v o lt az aknász, egy rossz lábú, pattogós beszédű, de igazságos és jóérzésű em ber. A m u n k ah ely ek et já rv a , m eg­ p ró b álta csendesíteni a bányászokat. — A zt hiszitek, használ valam it, h a a száto k at já ra tjá to k ? M it érte k vele? M arad jato k csendben és örüljetek, hogy nincs sem m i b ajotok. Még jo b b szenet la p áto ln i a hadiüzem ben, m in t hősi h a lo ttn a k lenni a fronton. H allod-e, K erekes! — fo rd u lt egy cigányosan barn ak ép ű em berhez. — R akd m eg a csillédet re n d e ­ sen fiam , m e rt elláto m a bajod. — K önnyen beszél m aga — v illa n to tta szem ét az öreg P in té rre egy alacsony, szélesvállú em ber —, m aga az u rakhoz tartozik. Csak az a dolga, hogy m in k et m acerálj on. — Jó l m ondja, S ipkovics — fo rg a tta m eg k am p ó sb o tját az akn ász —, h áth a m ég an n y it já rn é k áru lk o d n i az üzem vezetőhöz, m in t m aga. — H az u g ság . . . — n éz ett a tö b b iek re elvörösödve am az. — A zért, hogy a feleségem b e já r ta k a ríta n i a felügyelő ú ré k h o z . . . azért még nem kell találgatni. — T alálg a t m agáról az ördög, — m orfondírozott P in tér, az ácso lato k at vizsgálg atv a —, engem nem érdekel, hogy m it csinál. H anem ezt az ácsolatot ren d e­ sen tegye be nekem , m e rt úgy m egbüntetem , hogy arró l kódul. M érgesen bicegett á t egy m ásik m unkahelyre, b o tjá t a sínen csörgetve. — K ollár! — k iá lto tt be a fejtésb e — gyere csak k i egy kicsit. — I tt vagyok — jö tt elő izzadtan, szénporos arccal a bányász. — No. h án y a n is vagytok? — h ú zta elő a m űszakkönyvet P in tér. Bejegyezte a m űszakokat és összecsapta a könyvet. — Te, K ollár, —, m ondta, k örülnézve — tudom , hogy ti m indig spekuláltok, b á r én sem m i jó t nem láto k ben n e M arad45 �jato k csendben, fiam , nem érdem es ftckándozni a mai idő k ben. H anem ha a szá­ to k a t já ra tjá to k is, észnél legyetek, fiú. I tt ez a S ipkov ics, aki m in d en t kifecseg ró latok a felügyelőnek. W olf azt ígérte, hogy lő m estert csinál belőle. A nagyterm etű, fia ta l bányász összehúzott szem m el h allg ato tt. A zután h irte ­ len az öregnek n y ú jto tta a kezét: — Köszönöm, G yula bácsi. — Fogd a szád róla, m e r t . . . — N e féljen. L ent a fővonalon m á r v á rtá k az aknászt. Egy kapcsosgyerek sietett érte: — A h árm a sn ál v á rja a m érnök úr! A h árm a s ereszkénél valóban V árai kérdezősködött az akn ász u tán . Az ereszke v isszafejtését a k a rta m egtekinteni. — Szép b án y á t csin álh atu n k itt — jegyezte meg, m ig lefelé ta rto tta k az ereszkén —, ontani fogja a szenet. — O n tan á — szúrt a sötétségbe a botjával P in té r —. csak legalább néhány n y av alyás rázócsúszdának lenne. O lyan a csillézés a feltörésekben, hogy bele lehet gebedni. — Szóltak m á r a csúszda m ia tt? — S zóltunk hát. T öbbször e m líte tte m m á r én is a felügyelő úrnak. No, roszszul tettem . A zt felelte rá: „M aga is szanatórium o t a k a rn a m á r a bányából csi­ nálni, P in té r? A zt hiszi, hogy K an ad áb an v ag y u n k ? N em csúszda kell ide, hogy csattogásával m egvadítsa az em bereket, han em csákány, m eg la p át.” N em is szól­ tam én azóta a csúszdáról. H iszen még egy h itv án y v en tilláto ro n is m arakodni kell, hogy m elyik csapaté legyen. F elkapaszkodtak egy m unkahelyre, m elyet a felvető m ia tt csak lé trá n le h e­ te tt m egközelíteni. M aga a m unkahely olyan alacsony volt. hogy m eg k ellett h a jolniok. — A z egyik legjobb csap atu n k dolgozik itt — m ondta P in té r —, figyelje meg. hogy fognak dohogni a rossz levegő m iatt. A v á ja t végén ritk ásb ajú szú öregem ber k a tto g ta tta fejtő k alap ácsát a szénfalon. Egy m ásik öreg v á já r térd elv e rak o d o tt a csilléssel. M in d k ettő jü k n él rövidnyelű lap át volt. — Jó szerencsét! — k iá lto tta a fejtőkalapács zaján á t P in tér. — A m érnök ú r eljö tt m egnézni m agukat. A z öreg a szénfalnál h á tra te k in te tt és led o b ta a fejtőkalapácsot. — H át csak nézzen m inket! — telelte m érgesen, tótos kiejtéssel. — V an m it nézni rajtu n k . M ár egy órája, hogy lelőttünk, s m ég m in d ig csak a füst, csak a fü stö t kell nyelni. — M ennyi a norm a? — k érdezte V árai. — M ennyi? H a t k u ty a koponyára! — H árom szor h a t az tiz e n n y o lc . . . T u d ják teljesíten i? P in té r m osolyogva in te tt a szem ével. — H án y at ra k ta k m á r m ám a, C serhán? — fo rd u lt a földön kuporgó m ásik öreghez. — H úszat — felelte az, öreges, fátyolozott hangon —, de egész d élelő tt nem k ap tu n k rendesen üreset. — Meg a rossz levegő is h á tra v e rt b en n ü n k e t — to ld o tta hozzá a csillés, aki húsz év körüli erős, víg fickó volt. S zája m indig fü ty ü lésre állt. — Hogy v an m egelégedve a m u n k ájáv al? — k érdezte a m érnök. — Nem fu to k el tőle! — húzta fel széles v állait a csillés. — S zeretnék m inél előbb se g éd v á jár lenni. — No. T alán nősülni készül? A fiú a fejszéje nyelét nézegette. — T alán a r r a is sor k e r ü l. . . De előbb kereset kell hozzá. — Meg bajusz! — te tte hozzá incselkedve a földön térd elő kis öreg. — Nem lá tja a m érnök úr, hogy szopós m alaccal van dolga? — De a b án y á t m égsem ad tam el, m in t az öreg C serhán! — v ág o tt vissza a fiú, m ire nagy nevetés tám adt. 46 �A m érnök nem a k a rta tovább fe lta rta n i őket, in te tt az aknásznak, hogy m e n je­ nek. — No, m it szól hozzájuk? — k érdezte P in tér, ahogy lekecm eregtek a létrán . — D erék em berek — m osolygott a m érnök. — Én m agam fogok szólni, hogy v e n tillá to rt kapjanak. A bányából kiszállva, valóban m eg em lítette a felügyelőnek a csap at kérelm ét. Wolf, aki szintén azelőtt szállt k i a bányából, szórakozottan h a llg a tta a m érnö­ köt. Egyre H ajdú já r t az eszében. Reggel, am ikor é rte sü lt az asszony h aláláró l, m eg h ö kkentette a hír. A b ányában is kellem etlen gondolatok kerü lg ették . A b á­ nyászok kem ény, zárkózott arckifejezéséből gyűlöletet és felelősségrevonást olva­ s o tt ki. — R ém eket láto k — m ondotta önm agának, de nem sik e rü lt elhessegetníe a n y u g talan gondolatokat. A bányából kijövet, első dolga volt. hogy telefonon fe lh ív ja az orvost. G o­ ro m bán összeveszett vele. Az orvos, aki egyébként b a rá ti viszonyban v o lt vele, nem tu d ta m ire vélni k iro h an ását. — U gyan kérlek, nem kell olyan nagy esetet csin áln i belőle. Az asszonyt kór­ h ázb a u ta lta m egy h é tte l ezelőtt — m o n d ta a felügyelőnek. — M it te h e tü n k róla, hogy nem h allg attak a szavam ra? Az orvos szavai csak ném ileg n y u g ta ttá k m eg Wolfot. N em kell olyan nagy ügyet csinálni belőle. Lehet, hogy L a jth á n a k v an igaza. — No, hogy is m ondta, fiam ? — ria d t fel V árai szavaira. A m érnök röviden beszám olt a h árm a s ereszkében láto ttak ró l. W olf engedé­ lyezte, hogy a C serh án -csap atra v e n tillá to rt szereljenek. V árai m ég m ást is je ­ len ten i ak a rt, de abban a p illan a tb an n y ílt az a jtó és Holz, a főaknász ro h a n t be ra jta . A kis vézna, fontoskodó em b er csupa tűz, csupa lelkesedés volt. — Döntő győzelem! — újságolta. — V alam i K r o n . . . vagy K ro n s z j. . . a fene tu d ja m á r hol. N em is ez a fontos, hanem az, hogy m egsem m isítő csap ást m ér­ tü n k az oroszokra. — M ikor h allo tta ? — kérdezte W olf mohón. — A déli hírekben! — sugárzott a főaknász. — M ár kétszer k erestem a fe l­ ügyelő urat! Az íróasztal fiókjából térképek k erü ltek elő. W olf ceruzát, körzőt fogott és k áp rázatos te rv e k e t vázolt a térk ép re. — A ném etek! — szónokolta. — M eglátják, hogy v alam i nagy dologban spe­ ku láln ak! C sak had d jö jjen e k az oroszok, hadd sé táljan a k a csapdába. A ném e­ te k m ajd m egm utatják! — o — D é lu tá n ra rekkenő hőség lett. A falu b a n a h áztetők csak úgy o n to tták a forróságot! A főjegyzőék szalonjában barátságos, enyhítő hűvösség honolt. Az asztalon jéghideg alu d ttej, kávé, vaj, méz és p ap rik ás szalo n n a hivalkodott. Uzsonnáztak. A főjegyző feleségének jó b ará tn ő je v olt a doktorné. Á t szoktak járo g atn i egym áshoz u nalm as délutánokon. A d o k to r is e rre kocsizott, benézett, h á th a neki is ju t valam i a jóból. A kanalak, kések elégedetten csöröm pöltek a porcelánokon. — P om pás hideg ez az alu d ttej! — szörcsögött a főjegyző. — V alóságos or­ vosság ebben a szörnyű hőségben. — P edig ki kell m enni a kaszálóra, d rág ám — m o n d ta a főjegyzőné — meg kell nézni a napszám osokat, m e rt csak a n a p o t lopják, h a nem áll a h átu k m ö­ g ö tt az em ber. — É n ki nem m egyek ebben az átkozott m elegben! — szuszogta a kövér em ­ ber. — M ajd este, h a elü l a hőség. — E stére h iáb a megy, drágám , m e rt ad d ig ra h azajö n n ek a napszám osok. — M iért nem hagyod pihen n i ezt a z á ld o tt jó em b ert? — v e tte védelm ébe a főjegyzőt a doktorné. — V alóban szörnyű a kocsikázás ebben a k án ik u láb a n — bizonygatta az o r­ vos is —, én is m ajd elalu d tam a kocsiban. 47 �— Szegényt kétszer is felz av a rták az éjszaka — m ag y arázta a d o k to rn é. — K épzeld, édesem , azt k ív á n tá k tőle, hogy éjnek id ején m en jen ki a b ányatelepre. — Ki h ív ta? — kérdezte a főjegyzőné. — M it tudom én. V alam i V ári. vagy Új v á r i . . . m érn ö k az, v alam i új m érnök lehet. — Elég az hozzá, hogy nagyon bugris m ódon beszélgetett velem . A zt m ondta: „H ajlandó felkelteni a férjét, vagy n em ?'’ — M odortalan faja n k ó lehet. S term észetesen n em m en t ki a férjed , ugye? — M ár hogy m en tem volna? — k enegette a k en y erét m ézzel a doktor. — Egyszerűen beszólnak, m it, hogy beszólnak? B eord ítan ak a telefonba, k érlek — m ag y arázta a főjegyzőnek —, hogy azonnal jö jje k egy bányászasszonyhoz, m ert ha nem , az em b er jön el hozzám , de jó vége nem lesz. — H allatlan pim aszság! — No, persze engem se kell félteni. Úgy lek ap tam a tíz körm éről a telefo­ non keresztül azt a m é m ö k b o jtá rt, hogy alig győzte a b ocsánatot kérni. Eljön az em ber? H át jö jjö n el! — m ondtam . De csak e ljö tt v o ln a — ráz ta a kést a kezé­ ben —, am ilyen jó kedvem ben voltam ! Á rnyék v ető d ö tt az abroszra. M indenki az a jtó ra nézett. H ajdú á llt ott sápadtan, kísértetszerűen. — E ljöttem — szólt halálos egykedvűséggel. — M it a k a r itt? Hogy jö tt ide be? — rán c o lta a hom lokát a főjegyzőné. A bányász nyugodtan á llt az ajtóban. F ejszét szo ríto tt a h ó n a alatt. — A doktor u r a t . . . keresem . — Engem ? Engem ? — halv án y o d o tt el az orvos. — Igen — nézte fejszéje é lé t az em ber. — B eszédem len n e a d o k to r ú rral. — D e kérem én . . . kérem én igazán . . . — hebegte az orvos, felugorva a szék­ ről. — H o rd ja el inn en m agát! — b ő d ü lt el a főjegyző. — Csend! — o rd íto tt H ajdú, borzalm asat ü tv e a szalon feh é r a jta já ra . K ísérteties csend le tt a szobában. — E ljö tte m . . . — fo ly ta tta H ajdú halkan, m in th a csak ö nm agában beszélne — eljöttem , hogy m egköszönjem a jóságát. — M it a k a r tőlem ? — rem eg ett az orvos h an g ja — m it ó hajt, k érem ? A bányász szem ében az ő rü let lán g ja lobogott. — A feleségem et! — k iá lto tta rek e d t üvöltéssel. — A feleségem et a d ja vissza! Az orvos a rc a falfeh é r lett. — K érem , én igazán n e m . . . — h á trá lt a sarok felé. H ajdú egy ugrással elő tte te rm ett. M o zdulatára felb o ru lt az asztal. — F ogják le! — sikoltotta a doktorné. De a bányász fejszéje m á r ak k o r a m agasba lendült, hogy az orvos elő tt egy­ szerre elsö tétü lt m inden. — Á tkozott! M eghalsz! M ost te i s . . . H irtelen m egingott az em ber.. E gy-két bizonytalan m ozdulatot te tt még, azután, m in t a k it villám sújtott, vágódott el a perzsaszőnyegen. A fejsze csörren v e esett a p ark e tten szerteszórt k an alak, kések, porcelánok közé. A z orvosné fé lá ju lta n u g ro tt az u r a m ellé. Az h am u szü rk e arccal ny ito tta ki a szem ét. Csodálkozott, hogy sem m i b a ja sincs. — M a jd n e m . . . m a jd n e m . . . — zokogta elfu llad v a asszony. A k k o rra m á r a főjegyző h an g ja is m egjött. — Boris! A ndrás! A z átkozott te re m téstek et! — ro h an t ki az u d v arra. — M erre vagytok? Az orvos felem elk ed ett a fekvő mellől. — A p o p le x ia . . . — a p o p le x ia . . . — m otyogta. — H a egy m ásodpercet késik az agyvérzés, engem is elvisz az ö rd ö g . . . K in t az udv aro n pofon csattogott. A főjegyző a kocsist és a m in d en est b e­ zav arta, ak ik H ajd ú t k iv itték a szobából. A z orvos h ely re állíto tta a főjegyzővel az asztalt. M ajd a cseléd jö tt és szipogva söpörte la p á tra a porceláncserepeket. 48 �— Fő a h idegvér — n ev e te tt h alv án y an az orvos —, fo ly tassu k ta lá n tovább az uzsonnát? Senkinek sem v o lt azonban kedve nevetni. A szobára rák ö v ü lt a csend: m eg­ derm edt, m in t a h a lo tti m aszk. D e az em b er szavai o tt rezegtek m ég a levegőben. V alam i kellem etlen, borzongó előérzet fu to tt végig a társaságon. M in th a v a ­ lam i nagyon nagy dolog készülődött volna összedőlni. 1944. jú liu s 22-e volt. A znap k elt á t a Búgon a szovjet hadsereg. —o— A hegyek között h irte len esteledik. A m int a n ap lebukik a hegyorm ok mögé, olyan csend lesz, m in th a m ag á­ val rá n to tta vo ln a az életet. A bányász k orán aludni tér. A lélekölő robot, az üzem vezetőség h a jsz á ja nem ism er kím életet. Még csak nyolc ó ra k ö rü l j á r az idő, de m á r eln ép te le n ed ett a bán y atelep v alam en n y i u tcája. H a m ost idegen té­ ved ne ide. azt hihetné, hogy a te lep félig-m eddig la k atlan . A h ázak b otrányosan rozoga állap o ta u tá n ítélve, nem is le h etn e m á sra gondolni. A b án y a te lep e t m ég v alam ik o r a huszas évek elején ép ítették . A zóta n em lá tta k renoválást, ja v ítá st a házak. Legtöbb la k ás fa lá t ak k o ra rep ed ések szán to t­ tá k végig, hogy ném elyik épület m á r-m á r összedőléssel fenyegetett. A m ikor a m un k ásság m á r szám talan pan aszt em elt a ta rth a ta tla n állap o t m iatt, az igazgatóság építészeti szak értő k et k ü ld ö tt ki a b án y a te lep re: v izsgálják ki, m i az oka az épületek roham os pusztulásának. A szakértők ki is szálltak a b ányatelepre, és bölcsen m eg állap íto tták , hogy az épü letek et a kolónia a la tt elhúzódó bányam ű v elés teszi tönkre. Persze, rá jö tte k ők a dolgok igazi o k ára is, csak úgy gondolták, az szakm ai titok: k á r le n n e illeték telen o rro k ra kötni. A z igazság az volt, hogy an n a k idején, am ik o r a te lep e t ép ítették , igen jókedélyű, m ulatós építészek vezették a m u n k álato k at. Ezek a kedélyes m érn ö k és fő­ m érnök u ra k szerették a tré fá t. O lyannyira, hogy sokszor csupán tréfáb ó l és úri v irtu sb ó l egy-egy éjszaka súlyos ezreseket v erte k el, am in ek p edig m á r a fele sem v o lt tréfa. Ám elérk ez ett az idő, am ik o r előbbi költekezéseik egyensúlyozására h irte len ro p p an tu l takarékoskodni kezdtek. A takarékosság igaz, hogy szép erény, a hiba it t csak az volt, hogy a derék, m agukba szállo tt vezetők az építőanyaggal kezd­ te k el takarékoskodni. A végén, am ikor felép ü lt a telep, ők m aguk is m eghök­ k en tek: lám . a sem m iből is leh et h á z ak a t építeni! P ersze, ez a nagy takarék o sság m egbosszúlta m ag át később. N em a h ajd an i építészeken, term észetesen, han em a kolónia későbbi lakóin, a bányászokon. Jó l tu d ta m indezeket a szakértő bizottság, hiszen ők is hasonló jókedélyű m é r­ nök és főm érnök u ra k voltak. — Sajnos, a b á n y a . . . — a d tá k le a jelentést, sajnálkozó fejcsóválással. Az igazgatóság az u tá n rad ik á lisa n m e g ja v ítta tta a lak ó h ázak at. A kidőlni készülő fa la k a t kétm éteres, kettő ötvenes ácsolatokkal úgy k itám o g atták , hogy n é­ m elyik u tc a m á r jobban h aso n líto tt a k ettes szin t fővonalához, m in t egy koló­ n ia gyalogútj á h o z . De a bányászok ezt is m egszokták. Az „untercúg” — untercúg, a k á r a bán y áb an van, a k á r az em b er la k á sá t tá ­ m asztja. Sokan m ég kom lót, h a jn a lk á t is f u tta tta k az id étlen ép ületdíszekre, sőt. a z egyik b ányász égőpiros és rózsaszín futórózsával f u tta tta b e az oszlopokat. A z öreg C serhán P é te r m ost éppen ezeket a fu tó ró zsák at igazgatta, nyese­ g ette az alkonyatban. M ert az öreg — aki egyéb k én t n em is v o lt olyan öreg, m int am ilyennek a rc a rán cai te tté k — nagyon szerette a rózsáit. — T öbbet é r a szép v irág — szokta m ondani —, m in t ez a nyavalyás, ronda világ! K ülönben nagy kópé v olt őkelm e: am olyan kisterm etű , ró k aarcú , m indig bo­ 49 �londozó bányász, aki m eg járta M agyarország összes bányáit, szinte furcsa, hogy itt letelepedett. A z em berek nagyon szerették. H a elem ében v olt — n á la ez az állap o t egy lite r u tán kezdődött —, íté le tn ap ig e lh a llg a ttá k volna, an n y it össze tu d o tt m e­ sélni, ló dítani a többieknek. Az ország valam ennyi b án y á já ró l tu d o tt valam i his­ tóriát. B e já rta P etrozsényt, L upényt, dolgozott P écsett, N ógrádban s m ég ki tu d n á szám on ta rta n i, hol. A csilletak arítástó l a térm esterségig végigpróbált m in d e n t életében, sőt — és e rre volt a legbüszkébb —, egyszer m ég igazi, valódi bán y atu lajd o n o s is volt. Ezt olyan élethűen tu d ta előadni, hogy am ikor egy kicsit pityókás volt, az em berek a kocsm ában kórusban k é rté k : azt m eséld el, am iko r b án y ab áró voltál! — A terem tésit, a n n a k is a pince v olt az oka! — v a k a rta m eg a fejé t ily en ­ kor az öreg. — Egész nyáron rág ta a fülem et az asszony, hogy pincét, pincét csi­ n á lja k neki, ahol ő télen a krum plit, zöldségfélét ta rtja . Jó l van, gondoltam , csinálok valam i verem félét. L eások egy d arab o n a földbe, te tő t eszkábálok rá: kész a pince. — Neki is fogtam én a k e rtb e ’ a pincecsinálásnak. P é te r-P á l n ap ján volt, so’se felejtem el. A lig h alad ta m egy m é te rt a földbe, csak k u tyakem énybe ü tk ö ­ zött m indig az ásó! D ühös lettem , csák án y t hoztam , azzal estem neki a földnek. Há t látom , hogy a kem ény v alam i: szén, m égpedig jó fajta, csillogó szén, csupa kalória. Hej, keveset is a lu d tam én a k k o r éjjel. M indig a szén já r t az eszem ben. A fféle kibuvasos rész le h ete tt a k erte m b e’: azon a környéken, ahol ez tö rtén t, nem r it­ kaság az olyasmi. — A zután m i tö rté n t? — szokták faggatni C serhán bátyót, pedig a h istó riát m ár k ív ülről tu d ja m inden em ber. Az öreg nem m indig áll kötélnek. L egtöbbször sóhajt, m ajd legyint egyet. De az esetet később m égis elm eséli ú jra. Ily en k o r ravaszkás ró k aa rc a csak úgy ragyog a h u n cu t m osolytól. M ert a bátyó valóban b án y á t n y ito tt a kertben. Persze, nem ü tö tte dobra a. dolgot, csak szépen, csendben feszegette csákányáv al a d rág a szenet, m in t aki rá é r lassan, kényelm esen elkészülni a pincével, hiszen úgyis csak té lre kell, az meg még m essze van. A n n yit azonban m indig kiszedett, hogy h eten k é n t egy-két kocsira v aló t a só­ gora a városba bevihetett, eladni. A szom szédok nagyokat nevettek, am ikor hallották , hogy az öreg m ég m in­ dig a pincével kopácsol, az öreg m eg m ég nagyobbakat, mert. a b án y a egyébként egészen jól jövedelm ezett. A vész azonban m égiscsak b eü tö tt A bátyó m á r egészen szép kis folyosót h a jto tt ki a k ertb en , sőt, m ég szab ály ­ szerűen ki is dúcolta a „b á n y át”. A h ib a ott kezdődött, hogy té rk é p et elfe lejtett vezetni, s így a k a rv a -a k a ra tla n u l a szomszéd k e rtje alá fo rd u lt a v ág attal. Még ak k o r is e lk erü lh ette volna ta lá n a bajt, h a el n em m ohóskodja a dolgot. Ezt rész­ ben a sógornak is köszönhette, ak i utóbb annyi k un csafto t szerzett, hogy az öreg m á r n éh a a m űszakból is ki-ki m aradozott és otthon bányászkodott, a sa já t sza­ k állára. A szom szédoknak is kezdett feltűnni, hogy az öreg h etek ó ta állan d ó an a p in ­ cét csinálja. H a érdeklődtek, az csak ravaszul kacsin to tt: — O lyan fá jn ’ pince lesz az, hogy r itk ítja p árjá t! De azért C serh án t figyelni kezdték. A kkor azu tán egyszerre b eü tö tt a baj. M ert a g alib át — m in t ism eretes — az öreg kapzsisága okozta. K evesellte, m indenhogy kevesellte a szenet, a m it a csákánnyával tu d o tt kibányászni. Úgyannyira, hogy egy szép napon robbanóanyaggal, m eg g y újtózsin ó rral óvakodott ki a kertbe, hogy m íg a szom szédok alszanak, „ellőjön”. Persze, csak negyed, m eg fél p atro n o ­ k at ra k o tt a lyukakba, nehogy a h a tá s tú l nagy legyen. Az egyik tö ltetn él így is m elléfogott. Ez id ő tá jt ugyanis éppen a szomszéd disznóólja a la tt h alad t a v ág a t­ tal, s am ikor azt a bizonyos erősebbre sik erü lt ly u k a t elro b b an to tta. egyszeriben összenyeklett a rossz disznóól, benne a visítozó m alacokkal. A többire m á r nem szívesen em lékszik vissza a bátyó. 50 �M ert ha be nem is d u ty izták a szénvagyon m egdézsm álásáért, a sá to rfá já t sü r­ gősen szednie k e lle tt a részvénytársaság h a ra g ja elől. — Csak azt a fá jn ’ pincét sajnálom ! — szokta m ondogatni. — Igen jó pince le tt volna. Most, hogy befejezte a futórózsa nyesegetését, összecsukta b ic sk áját és az égre szem lélődött. Úgy lehet, eső lesz holnap. De hiszen elkelő is lenne, gondolta, m á r nagyon száraz a föld. — H agyd m á r abba! — lép ett be a konyhába, ahol a felesége lev elet betűzg e te tt a p etró leu m lám p a m ellett. — M ár k é t h ete nem i r . . . — só h a jto tt az asszony, ö sszehajtva a levelet. C serhán bólintott. — No, m a jd csak ír m ár, no! — m o n d ta egy k icsit v idám abban. — M ás se é r rá, hogy m indig írkáljon. — A b arn a r u h á já t k ia k aszto ttam m ám a. Az egyik k a rjá n á l m e g rá g ták a m o­ lyok. — A bbul a zöld dohánybul kéne a zsebébe te n n i. . . — fele lte C serhán aggo­ dalm asan. — A n n ak nem szeretik a szagát. Csend lett, gondolataik m essze já rta k . — L aci se í r . . . — szólalt meg az asszony nagysokára. — Reggel beszéltem az anyjával. Az em b er a h okedlira ült. — Mégis csak azt mondom , hogy nincs sem m i b a j a . . . — elő v ette a dóznij á t s a cig arettát hosszan, elgondolkozva nyálazgatta. — N em olyan ü gyetlen gye­ rek az! — te tte hozzá biztatóan s ráncos arc a h irte len m osolygósra d erü lt. M indketten a fa lra te k in tettek . A kop o tt pléhk eretb ő l k ato n aru h ás fiú m o­ solygott ráju k . A g y e re k . . . M ár h áro m esztendeje, hogy bevonult. K ét éve állan d ó an a fro n ­ ton van. C serhánné szem e m egnedvesedett. Az öreg észrevette, ism erte m á r ezt az ellágyúlást. O daszólt neki és gondosan vigyázott a rra , hogy h an g ja m eg n e rem eg­ jen : — Bonts ágyat. Tudod, reggel m enni kell. C sendesen fek ü d te k az ágyban. C serh át tu d ta , hogy a sötétben az asszony szem e ú jra nedves lesz, s azon tö rte a fejét, hogy m it m ondjon neki. — K i kellene n yitni az a b la k o t. . . M eleg lesz éjszak ára. Az asszony nem v á­ laszolt, csak az ágy nyisszent m eg alatta. Az öreg k in y ito tta az ablakot. Jó n y á r­ szag tó d u lt be a szobába: az erdő felől jövő fa n y a r falevél-szag és az a b la k a la tti rózsák illata. — H ajd ú nagyon rosszul v a n . . . — szólalt m eg C serh án n é h alk an . — Az a n y ja a kórházban volt. V ajon, lesz-e még belőle em ber? H allgattak, a halál szele á tsu h a n t a szobán, m eg lib b en tette az ab lak foltos függönyét. H ajd ú n é ra gondoltak m indketten. M ilyen fürge, v id ám te rem tés volt! R eggeltől estig dalolva dolgozott. S m o s t. . . Csak az a k ét gyerek n e lenne! — gondolta C serhánné. — M ihez kezd velük az öreganyjuk? N ekik is volt egy kislányuk, m ég m ielő tt a fiú sz ü letett volna. K ékszem ű, szőke kislány volt. H árom éves koráb an h alt meg. C serhánban m egm ozdult valam i. A to rk á t köszörülte. A zután m égis csendben m arad t. V égre is az asszony tö rte m eg a csendet: — Úgy hallik, hogy a b án y án ál gyűjteni a k a rn a k n ekik. . . C serh án hallg ato tt. A z asszony óvatosan la to lg a tta tovább a szavakat. — T alán. . . adni kellene n ek ik a . . . pé n z b ő l. . . Vagy h arm in c p e n g ő t. . . H iszen sen k ire sem tám aszkodhatnak! Ez m á r m egint olyan volt, am in gondolkozni kellett. C serhánné a sötétségen keresztül a z u ra felé nézett, ahol a jó lism ert, h u n cu tk ás kis ró k aa rc o t sejtette. C serhánnak a pléh sk atu ly a ju to tt az eszébe. A rossz bádogdoboz, o tt a szek­ rén y m élyén, m elybe hónapok óta szájuktól m egvont fillé re ik e t rak já k . A k ab átra. Az asszony k a b á tjá ra . M ert kell a k ab á t, m indenképpen m eg kell szerezni őszig. 51 �A z asszony a m ú lt télen nagyon m egfázott, azóta is köhécsel. A pénz meg olyan nehezen gyűlik . . . H arm inc pengő . . . hiszen szép gondolat, de . . . — Alszol? C serhán oldalt fordult, az asszony ágya felé. — Nagy s o r ... — m ondta elgondolkozva. — H arm in c pengő n agy s o r ... T u ­ dod, hogy é n se keresek úgy, m in t régebben. M ost az asszony h a llg a to tt — T udod — fo ly ta tta később az öreg —, csak a r r a ju t, am i a legfontosabb. A k ab á to t m eg a föld alól is elő kell te re m te n ü n k . . . C send volt a szobában. A konyhából b eh a lla tsz o tt a v ek k e r ketyegése. — De h a te úgy gondolod — fű zte a szót tovább C serhán. — H a b e tu d o d úgy osztani a pénzt, hogy jó legyen . . . ez m á r a te dolgod, A k k o r v id d el neki. M ajd csak lesz valahogy! Az asszony szívét m elegség fu to tta át. — H át nem bánod? — Nem. A zután h olnap még m ajd összeszedsz nekik valam it. Segítünk, am i­ vel csak tudunk. Azzal a faln ak fo rd u lt s csak h a m ar felhangzott nyugodt, m ély lélegzése. L as­ san az asszony szem ére is álom nehezedett. — M a m a . . . — szólalt m eg a k k o r félálom ban az öreg. — Ne félj, m am a . . . Tudom , hogy sem m i b a ja a g y e re k n e k . . . Nem olyan kölyök az! C serh án n é elm osolyodott. Az ab lak a la tt m onoton egyhangúsággal, álm osítóan p irre g ett a tücskök ciri­ pelése. 52 �P A T A K I JÓZSEF: CSENDÉLET 53 �A V A R PÁL: GUBBASZTÓ EGY K ISP O L G Á R M O N O LÓ G JA „Mindig jó érzés, ha m eghal valaki, aki titko s v é tk ü n k rő l tudott, gyöngeségünknek ha egyszer is tanúja volt! Urambocsáss! én m in d en sír m ellett m eg kö n n yeb b ü lö k. É n-szobrom , úgy érzem azáltal em elked ik, ha fogytán vannak, a k ik gyarlónak láttak, „m inek ilyen hiú em ber" -nek , n y a v a ly á sn a k ... Jó dolog a halál, s hogy ezek és azok m in d m eghalnak." „ N ekik is jó, ha ugyan m egpihentek. kis vé tk eik tő l, gyöngéiktől m egszabadultak és hogy így egyszersm ind engem is feloldoztak. N agy jó t a zok te szn ek v e lü n k csak, a k ik m eghalnak.” „Vagy tán m ég azok, k ik m essze m en te k, soha-vissza-nem -térni széndékoznak, hollétükr ől, szerencséjükről h írt sosem adnak. S zívesen sira tju k el őket, m e rt tu d h a tta k ró lu n k va la m it." „Jaj, én m ár a n n a k is örülök, ha va la kivel összeharagszom r de örök haraggal, hogy többé n em ér a n evem . A ztá n este, ha le fek sze m és az ablakon kinézek, em elked n i látom így-úgy m egholt ism erőseim az égbe. V alam i nagy erő su h in tja őket fö lfelé a magasba. Á m b á r tudo m, hogy vigyázásom ez az erő s hogy a z m eddő: sze rettein k n e m leszn ek csillagokká, n em őrzik álm ainkat, m in t a kisdedét a z anyja hogy m indörökre n e m hal m eg senki soha!” „Mert szív ü n k m éhéböl, m in t vé tk ein k , újra és ú jra szü­ letn ek azok, k ik em b e rvo ltu n k kém eivé válnak, hogy m egint jó érzés legyen, ha m eghal valaki, aki titko s bűnünkről tudott, gyöngeségünknek egyszer is tanúja v o l t... Urambocsáss! S én újra m egkön n yeb b ü lö k!” 54 �IFJ. S Z A B Ó I S T V Á N : KE N DÖ S A S S Z O N Y 55 �P A R Ó C Z A I G E R G E LY: CSENDES KIÁLTÁS Lassan egy éve m ár, hogy m in d en hajnalon kap ko d va öltözöl, m e rt előtted az a jtó k h alkan becsukódtak —, s bizony az a jtókat néhol m ég bűvös erők lakják, hogy te n em is tudod m egnevezni ő k e t... Lassan egy éve m ár, hogy m in d en hajnalon fáradtan indulsz. Egy elsietett csók a búcsúzás, m ert: nincs váró vonat, s ja j: le ne késs! Szem eid egén a jó l ism ert vid é k lom hán zakatol és bóbiskolni késztet. De a betegeid kö zt m egváltozol: m iké n th a kicseréltek volna. S erre olyan egyszerűen m ondod: akarat. Igen, m e rt az a ka ra t is gyógyít, és erős legyen, k i erőt kölcsönöz. B iztos lábbal jársz a lázgörbék erdejében. M in d en kih ez van egy jó szavad. Csak néha állsz m eg egy-egy pillanatra befelé figyelni: talán az anyaságod legszebb jeleit, a kicsiny lábak bizsergését érzed. L ám : te is anya vagy. K ettős szívdobogás. — S aztán lépsz tovább, m eg fé ke zn i a kórt. É letet adni a te élted árán. Így te ln e k napjaid. — És így fo g y az erőd is bérelt szobánk, s a m u n ka h e ly között. M ert: előtted az a jtó k halkan becsukódtak, s bizony az ajtó ka t néhol m ég bűvös erők la k já k ... Lassan egy éve m ár, hogy m in d en este fá ra d ta n zu h a n sz az ágyra a távo ltö ltö tt tizennégy órád után.— S csak én tudom , hogy teh etetlen — sírósa n panaszkodsz: — „Látod, m á r m egint dagadt a bokám !?..’’ �ÁPRILIS Öt perce m ég sü tö tt a nap s m o st lám : a k e re k ég s fö ld között ezüstözött pengő húrok hangja remeg. * * • Öt perce m ég ze n g ett a zápor s lám: m ost árad a fén y. Egy ázott barna cserebogárka ü lt k i a napra, s m otort szárít a platán tövén. * * • N evetés hallik: valahol könnyed, szökellő léptű leányok jö n n ek. S zá ju k o n duzzadt csók. színe érik, csók színe ég. K am asz szél szántja szo k n yá ju k szélit. A la ttu k tócsák k é k szem e fé n y lik , — s co m b ju ka t lesve — tócsa-szem ekben az ég. 57 �VARGA IM RE: SZÍVES FOGADTATÁS s z a t ír a , egy felv o n á sba n Szereplők: SAS GÁBOR tsz-elnök TORMA KÁROLY agronóm us VÉKÁS JÓ Z SE F italm érő GYÖKÉR P Á L idősebb tsz-tag RUCA M ÁTYÁS fogadott fia R IG Ó M IH ÁLY ifjúsági titk á r HADARÓ L A JO S , KOS JÁ N O S f ia ta l ts z -ta g o k Szín: falusi, földm ű ve sszö vetkezeti vendéglő tornáca. Jobboldalt sim a, m e­ szelt fal. A hátsó falon, jobbról balra haladva: tálalóablak, italos polc, m ajd ajtó a söntésbe. B aloldalt léckerités, középen ajíóval. A hátsó fa l előtt hosszú pult, csapokkal, poharakkal. A jobb fa l m ellett és a p u lt előtt négyszögletes, terítetl en, elhanyagolt asztalok, székek. T ö rténik: napjainkban, egy nyári délután. V ÉKÁS JÓ Z SE F (30 év körüli hájas, nagydarab, ingujjas ita lm érő a p u lt m ögött poharakat mosogat. N agy érzelm esen énekelget közben.) V an nekem egy delin kendőm , el akarom viselni. De az anyám nem a k a rja engedni. Engedd, anyám , nem a te pénzed á ra bánja. B ab ám vette, az a csalfa, m ikor jö tt szabadságra. TORM A KÁROLY (jön be a léckapun. Bőrönd, n yá ri ruha. 28— 30 év kö ­ rüli, v árosi ru h á s fiatalem ber): Jó n ap o t kívánok. VÉKÁS: Jónapot. (M egnézi). Jó n a p o t k ivánok. (Még egyszer m egnézi). A lászolgája. TOM A: K érem , m it le h e t itt inni? VÉKÁS: A lm uskát, kérem . TORM A: S örük nincs? V ÉKÁS: A z a kérdés, kérem tisztelettel, tsz-tag n ak tetszik lenni, vagy nem ? TORM A: (csodálkozik): K u ty a legyek, ha értem . V ÉKÁS: P edig egyszerű. Bagcson tetszik tudni, a tsz az úr. Uj elnökünk van, és m ivel a ta g ság eléggé m egszokta a sörözést a m u nkaidőben a kocsm á­ ban, a földszöv. elnökével hoztak egy határozato t, hogy d élu tán h a t óráig tsz-tagnak, vagyis községbelinek szeszes ita lt kiszolgálni n em lehet. TORM A: E jha! Ez az új elnök! No, és a tagság? V ÉKÁS: A jaj, kérem ! T essék elképzelni Csak A lm uskát ih atn ak . De az nem kell kekik. O lyan kopaszok vagyunk, k ére m tisztelettel, a k á r a S a la m o n . . . p ard o n ak a ro m m ondani. Szóval tetszik é r te n i. . . H atig p an g u n k . . . TORM A: No, m ivel én m ég n em vagyok tsz-tag, a d n a egy ita l sö rt nekem ? VÉKÁS: A kkor úgy m ódosul a kérdés, k ére m tisztelettel, kicsi avagy n a­ gyobb m érték k el tetszik óh ajtan i? TORMA (odaviszi bőröndjét a jobb sarokasztalhoz, leteszi, leül, törölgeti hom 58 �lo ká t): A m ekkora nagy korsója van, azzal lehet. V ám om kell, ki tu d ja m ed­ dig. VÉKÁS (csapol): Igenis, kérem . M ost te tsz ett jö n n i a h á rm a s v o n attal? TORM A: Á ldom is az eszem! Ilyen k án ik u láb a n utazni! VÉKÁS: Szállása v an m ár? H a m eg nem sértem , persze. TORM A: Biztosan lesz. Csak, ak it kerestem , sajnos, nem le lte m odahaza. VÉKÁS (eléteszi a korsót, s boldogan m esél): V an az úgy, kérem . A z egy­ szeri férj is hazam egy, keresi a feleségét. H át egy céd u lát ta lá lt h elyette. „N em birom to v áb b m elletted. A z ég áld jo n meg, Józsi. Én elm egyek, te itt m aradsz. V eron . . . ” V an ez így néha, kérem . TORM A: Szom orú dolog. V ÉKÁS (egészen elkám picsorodva): M eghiszem azt. K ülönösen, h a az em b er­ re l esik meg. TORM A: M agával? VÉKÁS: Ü hüm . I tt tu d o tt hagyni, kérem tisztelettel, egy fogpiszkáló-vékony nőcske, egy V eron, egy ilyen szépdarab, húsonhizlalt, finom szesszel ita to tt fé r­ jet, m in t V ékás Józsi! A ven d ég látó ip ar neves dolgozóját! M eg te tsz ik e z t é r­ ten i? TORM A: (F elem eli a korsót. Szórakozottan): Meg. Egészségünkre. (Iszik nagy élevezettel.) VÉKÁS (feleszm él. A p u lt m ögé lohol, enged m agának is egy pikolót): Egész­ ségünkre. (Iszik.) Bizony k ére m . Igy v an ez m ég a z elh ag y o tt faluhelyen. N em úgy, m in t a városon. O tt m á r nincs ily e s m i ... (Torm ára néz.) TORM A (közben a bőröndből elővesz egy N épszabadságot. Szórakozottan): Hogyhogy nincs? VÉKÁS: Ugy kérem , hogy ott m á r nem megy el az asszonytárs. E gyszerűen o ttm arad . Csak ta rtsa el az ura. A p alik m eg m en etren d szerű en já rn a k . M in t a M Á V -nál. A b alatoni üdülőhelyeken a vonatok. TORM A (k in y itja az újságot. E gészen szórakozottan): T erm észetesen, kérem , term észetesen. Igaza v an . . . VÉKÁS (csapol m ég egy pikolót): M indennek a kapzsiság az oka. Ha en Veron n a k igérek akkor egy P an n i robogót, m ost is itt á lln a m ellettem . (Fel­ lö ttyin ti a pikolót.) El tetszik ezt h in n i nekem ? (Torm ára pillant, aki teljesen e l­ m erü lve olvas. M érgesen félre): A ffene a z t a felvágós fajo d at! (K in ya lja a ha­ bot. Még bánatosabban fo ly ta tja az éneklést:) „E ngedd, anyám , n em a te p én ­ zed á r a bánja. Babám. v e t te), az a csalfa, m ik o r jö tt (szab ad ság ra. . . H e jd e en ­ gedd anyám . . . ” GYÖKÉR (jö n be K O S JÁ N O S társaságában. G yökér 50— 60 kö zti girhes, sze d ett-v ed e tt ruhájú, nagyszájú, fröcskölve beszélő tsz-tag. K os m a i falusi „m o d ern ” ifjú : fe ke te, piszkos, cow boy-nadrágban, trágyás tornacipőben, feh ér trikó és seszinű svájci sapka a ruházata. K öszönnek): Jónapot. VÉKÁS (rá ju k m ered): M aguk m eg? K ész a m ai egység? GYÖKÉR (m ár m egpilantotta Torm a előtt a sört): K ét korsó se ritalt. VÉKÁS: G yökér k artá rs, tu d ja , hogy ily en k o r nincs sör. V an ellenben igen finom A lm u skánk. a6789 12345 4 GYÖKÉR (vésztjóslóan): Szóval sö r n in c s? H át az o tta n ta lá n (I gy, cével) . . cocacola? VÉKÁS: A k a rtá rs nem idevalósi! KOS: (gúnyolódva): T alán az a sz ta lra ra k ta a z . .. illetőségijét? M i-i?! VÉKÁS (fölényesen): K isfiam , nem a napköziben vagy! T arsd a szádat, kü lönben lap o sra . . . GYÖKÉR (em elt hangon): K érdem én, m iféle tö rv én y tiltja azt a m i népi állam u n kban, hogy az egyik h onpolgár ne igyon sört, a m ásik m eg fé llite r sz ám ra nyak alja?! Vagy m egm ondja nékem a szám át és k e le tjé t az ita lm é rő k artá rs, v a g y .. . m egjósolom néked. V ékás Jóska, úgy itthagyod a csapszéket, m in t V eronika feleséged a h itvesi hűséget! VÉKÁS (sértődötten): N ana, k artá rsam , nem a disznóneveldében vagyunk! GYÖKÉR: (diadalm asan): Sört. v a g y ... re p ü lsz Vékás! V ÉKÁ S (a jk á t harapdálva töpreng egy pillanatig, aztán odam egy a léc­ 59 �kerítéshez, k in é z. gyorsan csapol. Közben): E ngedek az erő szak n ak , G yökér bá­ csi. De egy slu k k ra igyák meg, m e rth a . . . GYÖKÉR: A zért m ondom ! M égiscsak szem anszedett im p e rialista fondorlat, hogy a tsz dolgozóinak a n y ári k án ik u láb a n nem a d n a k sert! VÉKÁS: De hisz az arató k n ak , m eg a te n g erik ap áló k n ak ingyen sö rt m é re t az elnök! Napi két korsóval! KOS (fölényesen legyint): Ä, palifogás az egész! H ogy m a jd a tisz tú jítá sk o r rászsvazzanak. E ló r le ita tja a népet! Ism erjükm i az ily en culibulit! GYÖKÉR: Ilyen fo n d o rla to t csak a p áp á k tö rté n eté b en o lvashatni! M ég a községi p á rttitk á r is bedőlt neki. M ert S as G áb o r elnök ú r an tialk o h o lista, e z é r t . . . (Iszik.) De az ilyen m egfontolt alapítótagot, am ilyen teszem G yökér P á l, azt k u ty áb a se veszik . . . KOS: Csak az t tu d já k hajto g atn i, hogy így dem agóg, m eg ú g y . . . GYÖKÉR: M ert én nem fogom be a panaszos szám at! H át já r is! (K iissza a korsót.) A dolgozó e m b e rtá rsa im é rt m indig is felem eltem szavam ! I gy v an ? No, m ég egyet V ékás J ó s k a .. . V ÉKÁS: N em lehet, P ali bácsi. (Súgva, kö zb en fe jé v e l is int.) I tt van ez az idegen e l v tá r s . . . . KOS (tito kb a n lesi Tormát,, a ztá n m egvetően): Á , az csak tö m i a k á sá t a bokájába. R ánk se r á n t . . . Z údítson m ég egyet, főnök úr . . . RUCA M ÁTYÁS (sietve bejön. K oshoz hasonló vagánykodó fiú): T iszteletem , Vékás úr! Egy korsó szájvizet k é re k ! V ÉKÁS: Tudod. fiam . hogy k isk o rú n ak m ég ap ja jelen létéb en sem l e h e t . . . K ülönben is tsz -tag vagy, t e h á t . . . A lm u ska van! RUCA (fölénnyel): A tiszte lt p resb iterek ta lá n tanácsi b izo n y ítv án y t m u ta tta k fel? N a gyerünk, ta n á r úr. id e a z t a fo g m o só t. . . (G yökérhez) P ap a, kép zelje m it hallottam . Az im é n t ahogy o tt ténferegtem Pikó Rózsi körül, m e rt úgy néz ki, ham arosan lesz v alam i . . . (K ezével m u to g a t) És . . . KOS: Á , nagyon r ú gós csikó az elnök elv társ balkeze! RUCA: ...n a g y on boldogan ú jság o lja a tintaro zi, hogy m icsoda szerencse érte a mi Jórem énységünket. GYÖKÉR: N afene! T alán k ih ú z ták az elnökség lo ttó ját?! RUCA: K épzelje, p ap a: k ap u n k P estről, a m inisztériu m b ó l egy fő elv társat! Egy agronóm ust. vagy m érnököt. A fen e tu d ja , m ilyen fra n ck arik át. GYÖKÉR (kiköp): És ennek ö rü lt an n y ira a P ikó lán y ? H át an n y ira kell neki egy p esti? M é rt nem v ág tad szájba? R U C A : Á p ap a. Nem lehet. H am aráb b m eglesz a m iegym ás így. m in th a . . . GYÖKÉR (m éregbe jön): H á t te nem érted ? Hogy id ejö n egy pesti? Egy vasaltn a d rá g ú ? És eleszi előlünk a hasznot! N em érte d ? H agyod, hogy ez a kis­ asszony itt tapsikoljon n e k i? ! H át így lesz kisebb az egységünk! M e rt ez is v a­ lam i suszter, vagy fodrász! Az olyanokat k ü ld ik id e elnöknek, m ife lé n k . . . RUCA: Nem, nem . Ez v a la m i. . . bikaszakértő. Szóval v alam i á lla tta n á r. Vagy ilyesmi. GYÖKÉR: M indegy az, gyerm ekem És ő lesz az állatten y észtés v e z é re ! K O S: A vezérbika! GYÖKÉR: P edig h a m eggondoljuk, a k a d n a k i t t is, a k ik igazából é rte n ek ám az állatokhoz. K erü ln e k i t t olyan alapítótagok, a k ik h arm in cö t évet állta k a teh en ek véginél. D e azokra r á se izéinek! KOS: Dehogynem! É ppen ráizélnek. M ert az ilyenek b elelá tn a k a k árty áb a. A zért! R U C A : A z ilyenek től cidriznek. (H om lokára csap). Te, m i lenne, h a p é ld á u l. . . G yökér P á lt k ív á n n á a ta g ság állattenyésztési felelősnek? KOS: M i lenne? N agy nyugság, boldogság a tagság közt. L egalább egy be­ v ált, régi ta g len n e o tt a vezető. GYÖKÉR (büszkén): M eghiszem azt. A z én kezem hez sem m i se tap ad . Én m ondom , senkinek nem v o lt olyan kevés az osztalék a a régi tagságból, m in t az enyém . M ert én kérem a n n y ira v igyáztam m indig a közéleti tisztaság ra! KOS: Ugy van! In d ítsu n k m ozgalm at, M atyi! RUCA: Ugy van! M utassuk meg, h o g y . . . T a n á r ú r, m ég eggyel! 60 �VÉKÁS (hangosan): N em lehet, fiacskám , nem le h e t. . . (A zért b uzgalom m al csapol.) RUCA: C sak szelídség és lelki béke, ta n á r úr. A m íg engem lát, ad d ig sem ­ mi cidri! É rtve? (K özeledő m o to rkerékp á r durrogása.) VÉKÁS (m egijed): S zentisten! Ez vagy az elnök, vagy a K IS Z - titk á r . . . S zent­ kleofás! (V illám gyorsan lekapja az üres korsókat a ven d ég ek elől, a p u lt alá rejti, s a teli korsóval odakocog Torm a asztalához.) Tessék parancsolni. A korsó v i­ lágos . . . RIG Ó M IH ÁLY : (ez alatt bejön. Sortnadrág, szandál, rö v id u jjú fe h é r ing, pólósapka, m otoros szem üveg. O dam egy a pulthoz, kezel a b entiekkel). Tyű, d e k u ty am eleg v an . . . TORM A (m eglepődve): De hisz é n . . . én n em is kértem , V ékás ú r, É n . . . V ÉKÁ S: Dehogynem , hehe! (Z avartan nevet). A n n y ira el te tsz e tt m e rü ln i a N épszabiban, hogy m á r n em is e m lé k s z ik . . . H e h e . . . ez jó. C sak tessék, tessék, m íg h id e g . . . TORMA (iszik, aztán olvas tovább). R IG Ó : V ékás szaki, k é t deci A lm uskát. De tisztán ! M icsoda v esze tt id ő n k van, h alljáto k ! KOS (gúnyosan): P edig m otoron szerezni az egységet, n em is olyan m eleg, m in t k eresztett hányni. VÉKÁS (rászól): A m ennyit te h án y tál, fiam , a b b a n nem is le h e t m eg­ izzadni! . . . (Rigó elé teszi a teli poharat). Tessék, kedves Rigó elv társam . Mi újság? N em lesz v alam i jó bál a K ISZ -ben? R IG Ó (felh a jtja az italt): D ehogynem ! Szom baton. M ost is szaladok a m e­ gyére. V alam i táborozó csap at jön hozzánk estére. Segíteni a k a rn a k . Ötig m ég el kell csípnem a m egyei t i t k á r t . . . Ebben a p rotuberen ciáb an ! RUCA: K lassz dolog a segítés, Rigókám . De nem gondolod, hogy m i is seg íth etnénk m agunkon? RIG Ó : N em értem ? M ért nem segítünk m i m agunkon? RUCA: P éld áu l h allju k , hogy ideszalasztan ak egy pesti illetőt. Á llatten y ész­ tőnek. H át itt nincs? I tt nem le h e t lelni hozzáértőt? KOS: P edig i t t is van. Régi. k ip ró b á lt szakem ber. P éldául. RIG Ó : I tt a Jórem énységben? KOS: Persze. R IG Ó : A zonnal vessétek fel a közgyűlésen. K O S : T ám ogatod? R IG Ó : N yilván. H a odavaló, okvetlenül. KOS: K ezet is adsz rá? RIGÓ (nevet): H át a z m inek? (Indul). Persze. H a olyan, a k k o r okvetlenül. Csak vessétek f e l . . . Hogy az ifjúság a k a rja . Mi m in d e n t tám o g atu n k , tu d já to k . . . N a visszlát! (Elsiet.) RUCA (röhögve): Ez is bekap m indent. M in t a kacsa az ep e rfa a la tt. H a eper, h a m á s . . . (K in t távolodó m otorzúgás.) V ÉKÁS: M it ak a rto k ti, kérdem tisztelettel? KOS: M it? K íváncsi a ta n á r ű r? H át csa k an n y it, hogy a Jó rem énység n e legyen átjáró h áz . Vagy húsosfazék. E gyeseknek! H anem legyen te lje sen a . . . m ién k. É rtjük. ta n á r úr? GYÖKÉR: Szép felelet. E rre in n i kell valam it. V ÉKÁS: P ersze. H a elébb elém r a k já k a ta g társa k a pénzecskét, r ö g tö n . . . (Karórájára pillant). M indj á r t ih a tn a k törvényesen is D e a d d ig . . . HADARÓ L A JO S (tolja be várat lanu l kerékpárjá t. Magas, nyáriruhás fiú. aki lassan beszél): Józsi bácsi, a televízió-szobát úgy rendezze be, hogy m a este a szokottakon kívül a vendég táborozók is idejönnek. P estiek. Legyen b e n t elég szék. V ÉKÁS: No hálistennek. V égre egy jó hír. Lesz tá n egy kis forgalom is ... HADARÓ: No, e rre ad jo n v alam i h ű sítő t is, Józsi bácsi. V ÉKÁS (álszent pofával): Csakis Alm u sk át szolgálhatok fel, tisz te lt k u ltú rfelelős elvtársam . K ét deci, avagy három ? 61 �RUCA: H á rm a t igyál, H adarókám . Ugy nem alszol el beszéd közben! HADARÓ (rávillant): A nyelved gyorsabban forog, m in t a z eszed, R uca tagtárs! KOS: N e kak ask o d ju n k m á r fölöslegesen, fiúk! I n k á b b . . . (Más hangon) L ajos te, figyelj csak ide. M eg kéne szervezni a fiatalo k at. HADARÓ: Hallod, in k á b b m ag ato k at szerveznétek be valam ely ik a ra tó b ri­ gádba! M a sem lá tta la k k in t benneteket! KOS: A jaj, te lángész! M ióta olyan időszaki dolog az állattenyésztés, m in t az u d v arlás? Hogy rá é rü n k este te lje síte n i a n orm át, m i?! K ötött, egésznapos m u n ­ k án k van nekünk, nem érü n k r á napozgatni, m eg hetyepetyézni! HADARÓ: Látom . C sak V ékáshoz jönni. R öpgyűlésre! KOS: N e tüzelj, H adaró. K om oly dologról van szó. Id e a k a rn a k hozni egy pesti kutyaszőrt. Á llattenyésztő főnöknek. É rted? K i kell füstölni. M inek ide?! Világos, H adarókám ? GYÖKÉR: M it tátogsz? M ég m ost se érted, m irő l van szó? K ifo rg atn ak ja ­ vainkból! Eleszik a m unkaegységünket! U rask o d n ak fe le ttü n k ! P ed ig belevaló, hoz­ záértő, helyi szakem bereket k ellen e in k áb b ilyen vezető pozocióba rakni. HADARÓ (egyszerre ért m indent): A há érte m m ár, P ali bátyám ! C sak h á t egy a b a j . . . (K özelhajlik, suttogva) Ism erjü k péld áu l a to rm át, m ilyen finom édesgyökér! TORMA (felfig yel az újságból, elm osolyodik, aztán elrejti figyelő arcát m e ­ gint a lapok mögé). GYÖKÉR: H át te ilyen m egátalkodott vagy? Te e g y . . . te egy en n y ire elv ete­ m ü lt . csúfolódó vagy? HADARÓ: T udom m ár. m ibe a k a rta k behúzni! Csakhogy én nem állo k be m aguk közé. Ism erem a céget! M aguk a k e rt a la tti sutyorgók! A munkától, hideg­ ráz ást kapó szájhősök! De a húsosfazék! Az kéne! E zért v an n a k ellene Sas G ábor b átyám nak. A szakem bereknek, m eg m indennek! A zt hiszik, nem lá tju k ? RUCA (odam egy hozzá, rálép a lábára, gúnyosan): K iköhögted m agad, H adaró? A kkor szelelj el innen, m e r t . . . KOS (szintén kö zeled ik hozzá): No, hogy rázod meg m agad, hadd lám A z­ tá n kám for, apám , k ám for . . . HADARÓ (pénzt v e t V ékásnak, s félrelö ki a két suhancot): R etten tő en sa j­ nálom , hogy m ost nem érek r á v eletek verekedni. De még lesz alkalom , hogy m eghajlogassam a c s o n tja ito k a t. . . (M egy kifelé). H anem V ékás szaktárs, jobb lenne, ha az ilyen huligán u ra k n a k napközben nem ta rta n a óvodát, m e rt ebből még . . . (El.) RUCA: A zért elszelelt . . . GYÖKÉR: E l a ta lp n y aló fajt á ját! Az apja is ilyen volt. Ö rökké csak robotolt, h a jto tta m agát. Ez m eg h a jc sá r lett. KOS: No. m aid kesztyűbe tro m b itá lta tjuk egy kicsit. RUCA: Az á lla tta n á rra l együtt. KOS: Igaz is. te! M it csin álju n k v e le ? A ta n á r ú rra l? GY'ÖKÉR: Meg kéne zángóztatni. M acskazenét ad n i n ek i vagy háro m é j­ szakán. Ugy elnyargalna, hogy P estig m eg sem á l l n a . . . KOS: Pali bácsim , ez ócska culibul i . Jobb kell M ajd... rá u sz ítju k a K ISZ -t. A zt m ondjuk R igónak, hogy a m anusz k a rrie ristá n a k nevezte. Ez elég lesz, hogy fú jjo n r á . . . GVÖKÉR: Nem rossz. É ppen m eg le h e t próbálni. De h a az elnököt, ak i idecsalta, azt u sz ítju k rá, az lesz a legjobb. M egsúgjuk Sas G ábornak, eldicse­ k ed e tt a kom a, az ért k ü ld té k ide. hogy nyomozzon az elnök után. A kkor lőttek neki! RUCA: I rn i is tu d u n k m i az újságnak. A láfirk an tu n k v agy h arm in c nevet. Lesz olyan vizsgálat, h o g y !. . . A kom a m eg fogja a z a k tatá sk át, usgyi P e s tr e . . . KOS: R áu szíth atju k Villogó M arit is' RUCA: H aha! Á llati jó lesz! Ugyis rázza a n yavalya a fiú k ért M a rit M ajd bem ászik az ab lak án Mi m eg íru n k Bicze G yurinak, a férju ram n a k , jö jjö n haza, m ert felesége őnagysá ga az állattan á rh o z jár. KOS: S zem enárium ra! P om pás lesz, te ' 62 �GYÖKÉR: A rany eszetek van, fiúcskák, ara n y eszetek! V ékás k a rtá rs! H árom korsó se rita lt m ég ide! VÉKÁS: Csak pénzt lássak, u tá n a nyom ban m eg v ita tju k a dolgot. De ad ­ d i g . . . (Széttárja karját). GYÖKÉR (felháborodva): M á r ennyi h ite le sincs egy alap ító tsz-tag n ak ? SAS GÁBOR: (erélyes, gyors lépte k k el jö n be a k e r t a j t ó n . Ö tv e n é v kö ­ rüli, alacsony, energikus, fáradhatatlan, öntudatos és k u ltu rá lt m agatartású p a ­ rasztem ber. K ezéb en irkalap. A m in t észreveszi a három em bert, elfeledi, m iért sie te tt ide): A há, é rte m m ár, m é rt leh etn e ellopni az egész nagyistállót! I tt van G yökér P á l és T ársai vegyes kereskedése. Röpgyűlés, P a li bácsi, röpgyűlés a Jó ­ rem énység jövőjéről? TORM A (a hangra fe lka p ja a fe jé t, kihúzza m agát, a ztá n észbekap, az újság m ögé rejtőzik.) KOS (fölényesen): Ugy sincs o tt m ost dolgunk. I tt m eg viszont fontos k érd é­ sek et v ita ttu n k meg. P é ld á u l. . . SAS: P éldául? KOS: P éldául m ilyen jó lenne a szövetkezetnek, h a G yökér bácsi n em a nö­ vényterm esztőknél izzadna, de á tjö n n e az állattey észtő családba, m iközénk. SAS: Igazán? Elhiszed, hogy a növényterm elők egy sz ik rá t se tiltak o z n án a k ellene? Én m ondom . E m lékszem rá, an n a k idején Pali b áty áto k a t m ég az u rad a lm i részes ara tó b an d á k b a se szívesen vették be. Igy van, Pali bácsi? N em a k a rta k h elye tte dolgozni! GYÖKÉR: Rágalom ! A ljas rágalom ! SAS: (méreggel): T alán csak nem az ért lép ett be m aga elsőnek a tsz-be, m e rt a közösért a k a rt m in d já rt dolgozni? Á, itt jobban le h e te tt lógni. E lta rta tta m agát. GYÖKÉR: Nem igaz! Irigy vagy rám ! Ez az igazság! M ert te később lép ­ tél be! F élted tőlem a h atalm ad at! P edig ha én . . . SAS: Féltem , ugye, az állattenyésztési felelős posztját?! KOS: (csap egyet a kezével): M ondtam , az a ronda, lecsifecsi H ad aró j ár ta tta a száját! A z a m intafiú! SAS: No, nincs sem m i baj, P ali bácsi. M eg értjü k mi a törekvéseit. N em is zárkózik el a vezetőség. Át is k ü ld jü k m ag át az állattenyésztésbe. Ne legyen m a ­ g án ak egy zokszava se. KOS és RUCA (tátott szájjal m ere d n ek az elnökre. N em értik.) SAS: M ert o tt lesz a legjobb helyen. K a p n a k ugyanis k ét h é t m ú lv a a m i­ nisztérium ból egy jónevű, fia ta l állattenyésztő m érnököt. Egy v asm ark ú , rám enős legényt. N em kell ijedezni, nem idegenbeli. Egyenesen a mi falu n k b ó l való a fiú. M ajd az r á k a p a tja Pali bácsit, meg tisztelt tá rs a it a rendszeres egységszerzésre. Meg a helyes nézetekre. M ajd kevesebb lesz a vita, d e nagyobb a fejési r e k o r d . . . T o rm a K arcsi. N em ism eri P ali bácsi? Á rva gyerek volt. A z a p já t húsz év e rú g ta agyon a ló. A m aga erejéből lett, aki. (F elkapja az irkalapot.) Igaz is, te, Vékás szaki, n em já r t itt véletlen ü l egy táskás fiatale m b er? K eresett odahaza, s o tth ag y ta ezt a cédulát az ajtóm on . . . VÉKÁS (csak tátog, m utogat, vigyorog a sarok felé.) TORMA (ezalatt feláll, odaugrik Sashoz): D ehogynem ! I tt vagyok, k ereszt­ apám ! (Á tö lelik egym ást, ropogtatva d erekukat, cuppanós csókokat váltanak.) V ég­ leg itt vagyok. Na, látja, m égiscsak hazajö ttem én. SAS: Jó, jó, de hogy-hogy ilyen h a m a r érkeztél, fiam ? TORM A: A zt m o n d ta a m iniszterhelyettes elvtárs, m e n jek csak le m á r a sza­ badságom a la tt Bagosra. T anulm ányozzam egy kicsik ét a Jó rem énység életét. Szép, szép, a m it Sas G ábor fél éve csinál, de a z é r t . . . m ég sok érd ek eset is le h et itt látni. RUCA (észrevétlen a kijá ra t felé húzódik): A ja j .. (K étség b eesetten kacsin­ gat, fe jé v e l in teg et Kos és G yökér felé.) TORMA (rávillant a három m egszeppent alakra): H át v o lt szerencsém it­ ten, egészen ak a ratla n u l, m áris alaposan tanulm ányozni a dolgokat. No, k ere szt­ ap ám , m ajd tisztáb a tesszük h am aro san az istálló k k ö rn y ék ét is. Én m ondom m agának! 63 �GYÖKÉR, K O S és RUCA (villám gyorsan m eg é rtik a h elyzetet, m egerednek a kijá ra t felé, m in th a zápor verné n ya k u ka t, olyan kushadva.) VÉKÁS (azonban m ég gyorsabban u g rik a lécajtóhoz, szé tv e te tt lábbal m egáll, lassan tű ri fe l ka rjá n az inget): Hohó, galam bocskáim , n em úgy v a n az! A szórakozás u tán fizetni is kell v alam it. Elő h á t a g ubuskát, angyalkáim , de sebesen, m e r t . . . (M eglóbálja ökleit, m ikö zb en gyorsan) függöny). C Z IN K E 64 FERENC, DERKOV IT S -D IJA S : G YÁRRÉSZLET �JO B B Á G Y K Á R O L Y : SZOMORÚ SZERELEM A nő, k i nős em b ert szeret, szom orú szerető nagyon. É jjel a vágy, ha rám ered, fe ls ír ... M ert nincsen irgalom. H ete n ké n t egy-egy délután eljö n hozzá, k i öleli. S ie t... fe léje n yú l s u tá n .., m ás otthon ízével teli; a zsebkendőjén, ingein egy m ásik asszony nyom a van s a fé r fi életében ím ő — bárhogy lángol — nyom talan. Csak, m in t a napfény, felragyog, aztán pár napra beborul; az ü n nepek, vasárnapok m agányban teln ek, józanul. Néha, ha fáradt s kézbefog otthon egy kö n y ve t és leül, pár sort e lo lv a s ... felzokog, m ert oly sokat va n egyedül. De m iért? H isz ö is a n n yit ér, m in t az, a k in e k fé rje van; benne is úgy lobog a vér, szeretne élni boldogan: fényes vasárnap járni kin n , büszkén karolva vin n i őt, m utatni: N ézzétek! E nyim ! Á lln i a p le tyk á lők előtt, s n em m ellék u tcá k kis, sötét zugában kapni csókokat és ijedten rebbenni szét, ha ism erős, ki ott haladt. A nő, k i nős em b e rt szeret, sok rossz asszonynál többet ad: hitet, szerelm et, életet, tü relm et, i f j ú á lm o k a t.. . Ne szóljatok m eg, olvasók! N e m pillangókról szól e dal, kikn é l csupán szeszély a csók, — m ert hogy a vé rü k fiatal — 65 �hanem azokról, k ik szívét egyetlen fé r fi köti le, szám ára le tte k m enedék, egy jégkor hű tűztengere, a k ik m egértők, csöndesek, n yo m u kb a n n em hull szét család, csak ben n ü k m élyebb s fá j a seb látva kislá n y ká k m osolyát, érezve, hogy nincs — bárha van, az, aki van — de nincs v e lü k ; és a sírás is hasztalan, akár az egész életük. IV Á N Y I ÖDÖN: K A P Á L ÓK 66 �C ZIN K E FERENC: M ű teremforgácsok MÁS KELL... M ost bánt a kőszívű csend. A fáradt, poros, hullafoltos bodzabokor, A su lyom m al telt poshadt víz, Szárasztó, lusta idő, csak gát, vissza h uz. Más kell: tűzlovan-lobogás! Izzó nyeregbe ü lje te k, repüljetek. T a jtéko t vessen a zablás száj! * * * N e kü n k ma szent, csikóderekú te tte k kellen ek, S ódát a naphoz vörös fá k én ekeljen ek! MAR MÁS A REND B ocskorkötő vasárnapok, száraz asztagok. E m lékü l ti m aradtatok, se m m i m ás — Citerás se m m ittev és—, de k e v é s ... Ma m ár m ás a rend — ezt szeretem — K ontúrjával a szerkezet T erem t ú j életet ó, be szép! Vörösen úsznak a csillék, arany fonálon, K é k azúrban oldott szerkezet, K ontrasztjával szétcsapja az eget Így integet. 67 �M OLNÁR BÉLA: SZEDERSZÜRET Három, napja, hogy n em szólsz hozzám , azóta m ár a szeder is beért, sárga le p ké k ü ln e k fe n n a fán, betegek és n em tudod m ié r t... Rád gondolok, szedem a szedret, szaporátlan, vödröm n em telik, három napja, hogy n em szólsz hozzám , szedrem lehull, a földre e s ik ... Jöjj kedves, e nyárvégi fé n yb en kályhám on ízes lekvá rt fő zh e tsz; ha n em jössz hozzám m ég három napig, m e g lá to d ... m eglátod, ősz lesz.. . R A D IC S IS T V Á N : P A R K B A N 68 �SZABÓ KÁRO LY: M ű fo rd ítá so k PROPERTIUS II. 15. Oh boldogság, óh ragyogó éj, óh gyönyörökre, K éjre te rem te tt ágy — rajtad az üdvözlés! Óh m ily gyorsan perdül a szó, m íg pislog a lám pa, S hogy fellángol a harc, hogyha kia lszik a fé n y! Egyszer a m ár kita ka rt m ellekre irán yu l az ostrom , M áskor az ostoba ing áll oda vágyam elé. E lnehezült szem eim ről hányszor ha jtja el álm om , Csókjai közt duruzsol: ja j ne aludj, bogaram S ism ét ú j ölelésbe fo g u n k egym ásba tapadva, csókzivatarra hevít újra m eg újra a vér. Á m d e az éji sötétben lankad a vágy heve m égis, M ert hisz a vágy, szerelem m áglyarakója a szem . Páris is egyszer látta lehullani H eléna ruháját, S végül a fám a szerint végzete lett ez a nő. S hogy felg erjesztette a m eztelen E ndym ió n is L una szivét: pőrén dőlt szerelem re vele. P róbálj hát le fek ü d n i ruhástól vélem az ágyba, T ép ett öltözeted fogja siratni kezem . Vagy, ha a z elszabadult düh m ég m esszebbre ragadna, N ézheti édesanyád kékredagadt karodat. Hasra szakadt cseccsel m ár úgy sem já tszik az em ber; Födje m agát a szülés kínjaiban m egaszott. L a k jé k jól a szem is szerelem m el, m íg csak a sorsunk. Engedi, hisz jö n az éj, m elyre sohsem kel a nap. M ért n em kö tn e k ben n ü n k össze örök kö telékek; S rajtad m úlana csak, szét sohse hullna e lánc! S zív dolgában végy példát csak a gerlice párról: Rálel a nőre a hím , s kész is az egybekelés. M értékét ne keressed a vágy szép őrületének, H idd el, a nagy szerelem áttör a gátakon is. Új csodasarjat előbb hoz a szántóföld a parasztnak. Sokkal előbb űz a nap éjszín ű lófogatot, Forrásához előbb tér vissza a gáttalan árvíz. És hom okon ham arább lelne hazára a hal, M inthogy a lángja szivem n e k hűtlen m ásfele szállna; Érte dobog csak e szív, s élve, halálban övé Óh, ha m egengedi még, hogy az é jje le k e t vele tö ltsem , N em bánom , ha csak egy évet is enged a sors. Több ilyen éjjel utá n örök életű lenne akárki; Egy ilyen éjszaka m ár isteni rangra em el. Óh, ha az em beri nem szíve -vágya lehetne: — így élni. S h ú n ytszem ű m ám or ölén fe k v e pihenn e a test! Sutba kerülne a harci hajó és sutba a szablya, N em zörgetne a víz em beri csontot alant. Róm a az önm aga vesztő harc diadalm ai kö zt n em T épné úgy a haját hősi halottaiért. Ezt aztán m éltán dicsérhetné az utókor: T e lt poharunk soha n em sértene isteneket. 69 �É lvezd hát a világot, m íg csak a sors bele n em szól, S csókolj szüntelenül, úgy sem elég sohasem. N ézd csak a hervadt rózsafüzért, m in t h u llik a szirm a. T elt poharadba pereg, s lassan a porba m erül; Még m a a nagy szerelem gyönyörében fulladozol tán, S holnap m ár a hálál zárja le útjaidat. PROPERTIUS I. X X I. Te, a ki fu ts z m ég, hogy ne ke rü lj ugyanerre a sorsra, E truszk sáncok alatt m egsebesült katona, M ért fordul bedagadt szem ed el kín u n kra te kin tve ? Én is ve rt hadatok vég-m aradéka vagyak. B újjál, m entsd m agadat, hadd örüljön az édesanyád majd, S látva a könnyeidet, sejtse húgom m eg a hírt: G allus — Caesar kardjain á tvereked ve m agát — rút Végre ju to tt; szö kevén y banda kezébe került. És ha a szertedobált csontokra akadna szegényke — E tru szk dom bok ölén — tudja: en y ém e k azok. PROPERTIUS I. XXII. H onnan a nem zetségem , m ily en s hol a családom, Tuscus, drága barát rég tudakolja szavad. H onfiaink sírhalm ainál Perusia fö ld jén Jártál — zord kora ott te tte a sírba honunk. A m iko r egym ás ellen k e lt fe l a róm ai polgár, (E tru szk fö ld a keserv n ékem azóta te vagy: T űrted, hogy szétszórják hű rokonom tetem ét és Csontja szegénynek m ég porlad a hantjaidon.) Erre a síkra tekintő, szom széd U m bria tája — gazdag, bőkezű föld — szülte-n evelte fiát. PROPERTIUS II. XI. Szóljon m ás dala rólad: a híred sem m i n ek em D icsérjen, k i m agot ve tn e kopár rögökön. Elviszi, hidd el, a bájaidat m ind, gyászravatalján Egyszer a sírbatevő, éjszaka-arcú halál. És ha a vándor m it se törődve a sírodon átlép, N em m orm ogja: ta n u lt lány pora n yu g szik alant. 70 már. �FÓRUM N E M NÉHÁNY ESZTENDŐRE — EGY ÉVSZÁZADRA ÉPÍTKEZÜNK v Ár o s -e s z t é t i k a i a n k ét a p a l ö c iö l d sz er k esz tő ség ében Salgótarján, a ha jd a n szánalm as kis sá rfészek, proletár n yo m o r­ tanyák, bányász-barakkok városa, a felszabadulás óta n ek i-n ek ile n dülö erővel alakul, n ö ve kszik, te rjeszked ik, szép íti ábrázatát. N e m ­ csak névleg, valóságosan is várossá a k a r lenni. A m i azonban nap­ ja in k b a n a sze m ü n k láttára za jlik, m in d en eddigit fe lü lm ul. M int valam i egészséges fiatalem ber, gyarapodik napról napra, óráról órára. É pítkezés építkezés után, am erre csak m eg yü n k, am erre csak szem ellát. M unkások, m ű vezető k, m érn ö kö k százai ö n tik form ába, a m it a tervezői géniusz elgondolt, s am elyh ez az állam sokszá z m illió fo ­ rin to t — m agyar dolgozók m u n k á já n a k gyüm ölcsét — biztosított. A z építkezés hatalm as m érete is teszi, hogy irá n tu k az érd ek­ lődés n em csak a városban, de az egész m eg yéb en re n d k ív ü l élénk. M indennapi tém ája az em berekn ek, hogy ez, va g y az az épület, ez, vagy az a lakótelep va jo n elkészü lte u tá n m ily e n lesz. M ily en lesz városunk? M ilyen lesz, m iu tá n m eg va losu lt a rekonstrukció. N y ílt kérdés ez, am elyre eddig világos, kézzelfogható választ se n k i sem adott. A város jövendő képének, arculatának vonásait csak sejten i lehet. A z építkezés nem csak n ehéz m u n ka — eg yb en m in d ig ünn ep é­ lyes esem ény: hatalm as értékek, em b eri gondolatok, szaktudás, e m ­ berek és gépek ereje, ügyessége ölt te ste t ben ne, hogy kellem es la k­ helyet, pihenést, szórakozást n yú jtso n alkotóinak. S n em csa k haszno­ sat kell szolgálnia, a sze m et is kell, hogy gyönyörködtesse. N em csak a jó t — a szépet is adnia kell És e te k in te tb e n is sok a vita m anap­ ság. V ita tk o zu n k pro és kontra. Őszin tén szólv a, am i a szépséget illeti: sok a kifogás. S ha a z építkezés ü n n ep élyes is, m in t m o n d o t­ tu k, hát m o st n em a z ünneprontás kedvéért, de a jószolgalat szan d ek aval sze retn én k tő lü n k telhető szerén y zsilip et n y itn i a gondolatok, é sz­ revételek, problém ák, bírálat és javaslat fe lto rló d o tt áradatának. A város ú jjáépítése é v e k óta fo ly ik , és m ég so k esztendeig eltart. Hogy eddig m it a lk o ttu n k — lá tju k. Hogy ezen m it lehet javítani, változtatni, szépíteni, s hogy ezu tá n m i lesz: a n n a k esztétika i kiala­ kítását szeretn én k valam elyest is befolyásolni azzal, hogy m eg h ív tu k szerkesztőségünkbe M A RÓ T H Y G YŐ ZŐ városrendezőt, a m egyei ta ­ nács V B . építési és kö zlekedésügyi o sztályának előadóját, LAD O M E R S Z K Y JÓ ZSEF építész tervező t és C Z IN K E FERENC grafikus és fe stő m ű vé szt, m o n d já k el v é le m é n y ü k e t Salgótarján városképének alakulásáról, s vitá ju k a t, ím közzétesszük. A z ankéto t azzal a gondolattal sze rv e ztü k hogy az n em d önt­ heti el a kérdések, p roblém ák százait, de szélesebb körű vita ke zd e tét je len th eti, am elyh ez o lvasó in k hozzászólásait szívesen veszszük, s am elynek, re m é ljü k hasznát v e szik azok is, a k ik h iv a to tta k e problém ák m egoldására a k ö zérd e ke kn ek m egfelelően. T ovábbá az a gondolat vezérelt bennünket, hogy a városesztétikai kérd ések iránt m éginkább fe lk e ltsü k a k ö zv elem én y érdeklődését, a ktivizá lva azokat 71 �az értékeket, a m ely ek et ez az érdeklődés re jt — m ég csak re jt — magában. V égül rem éljü k, hogy az a n két kö zzéte tt szövege ném ileg h o zzá ­ járul a Palócföld olvasói esztétikai ism e rete in e k bővítéséhez. F elh ívju k a fig y elm e t arra, hogy szöveg közben az a n két részt­ vevőit csupán v e ze té k n e v ü k ke zd ő b e tű jév el je lö ltü k. M .: — A N ógrád m egyei irodalm i csoport jú n iu si m egbeszélésén, h a jól tu ­ dom, Ja k a b elv társ v etette fel, hogy sok v árosesztétikai jellegű észerevétel m e rü lt fel a város lakossága, m ás felöl a v áro s vezetői — p á rtés tanácsvezetők — részéről. A többi között b írá ltá k a m e­ gyei tanács előtt levő köztéri szökőkutat, többen b írá ltá k a v á sá rté r jelenlegi állap otát. A b írá la t nagyon sok esetben n em alap talan és az ért ke lle n e errő l beszélgetnünk, hogy a figyelm et e k érdések re irán y ítv a, fö lk eltsü k az á lta ­ lános érdeklődést. Ezzel jó szolgálatot te h etü n k a tervezés, a kivitelezés, az egész városépítés céljának. A szerk.: — T ulajdonképpen m i az, am i jelentőssé teszi ezt a kérdést? M .: — Abból kell k iindulnunk, hogy ha az esztétikai élm ény fölfogása, ap ercipiálása szem pontjából vizsgáljuk a kérdést, a k k o r különbséget te ­ h etü n k a képzőm űvészeti, a drám ai, te h á t a színház, vagy film m űvé­ szet esztétik u m án ak a felfogása és a városnak, m in t esztétik ai jelenség­ nek a felfogása között. M ikor színházba m egyek — úgy öltözöm ; m egfelelőképp előkészülök: előre tudom , hogy m it já tszan ak , esetleg m á r a k ritik a alap já n tá ­ jékozódom arról, m it v árh ato k . H a tá rla tra m egyek, ak k o r elő re n em tudom , ugyan m ilyen élm ényben lesz részem , de a kiállításo k légköre ism ert, a k iállítási csarnok, m int környezet m á r m aga is atm o szférát terem t, különleges helyzetet terem t. H asonló a helyzet az irodalm i élvezettel: bizonyos tu d ato s várakozással te k in te k az olvasm ány elé. Egészen m ás a helyzet a város esztétikum ával. Az em b er beleszületik egy településbe, egy városba. M inden fa jta esztétikum m al szem ben, a város m egjele­ nésében fellépő esztétikai m otívum ok azok, am elyek a legkevésbé előkészítetten h a tn a k az em berre, hiszen errő l sem az iskolában, sem m ás fórum on nem h a lla ­ nak. P edig állítom , hogy ezek az esztétikai hatások igen nagy befolyást gyakorol­ n ak az em beri k a ra k te r k ia lak u lására, m á r g y erm ekkorunktól kezdve. Hogy csak egy példát m ondjak- bizonyára nem közöm bös egy felnövekvő generáció és a későbbi feln ő tt egész lelki világa szem pontjából, hogy p éldául odon, m űem lékkörnyezetű kisvárosban nő-e föl, vagy pedig egy korszerű — m ai értelm ezésben v e tt korszerű — lakótelepen. N em teljesen m indegy az, hogy p éldául a b u ­ d ap esti V. k erü le t szűk légterű, sötét u tc áib a n éli-e le a g yerm ekkorát, vagy pedig az ép ü letek m agasságának és az épülethom lokzatok táv o lság án ak arán y aib ó l adódó ló lég tér-arányú, levegős, napos épületek között. M indezekhez a városképi ele­ m ekhez a gyerm ekkortól kezdve élm ények kapcsolódnak. E zeknek az aszszoci a tív élm ényeknek a kapcsolódása te szi azu tán je lentőssé a feln ő tt k orban is m indazt, am i ifjú k o rb an k ö rü lv ett bennünket. T eh át v árosesztétika a nevelés, az em b er lelk iv ilág án ak k ia lak ítása szem pontjából igen jelen tő s tényező. Jelen tő seg ét fokozza, hoéy önkéntelen hatásokon alapul. A városban já rv a -kelve, az épületek hom lokzata, a légtérarányok, a terek, u tcák kapcsolata szem pontjából önkéntelen folyam at za jlik le bennünk, am ely legföljebb feln ő tt k o rb an tu d ato su l, a k k o r is elsősorban az építészetben, m e rt a városesztétikai élm ények tudatos be72 �fogadásához speciális iskolázottságra, felkészültségre, ezzel eg y ü tt k ialak u lt szem ­ lé le tre is szükség van, am ely nem azonos sem a képzőm űvészettel, sem pedig m ás esztétik ai élvezettel, vagy felfogással kapcsolatos szem lélettel. Szerk.: — Persze ez csupán a tu d a to su lá sra vonatkozik. A h atás a z é rt m eg­ születik, rögződik, sőt ilyen, vagy olyan szem lélet k ialak u lásán ak elem évé — sőt, esetleg alak ító jáv á is válik? M.: — A h atás nyilvánvalóan m asokban is m egvan, de még feln ő tt k orban is túlnyom órészt ö n tu d atlan u l éri az em bereket. Éppen ez ért veszélyes m inden v áro sesztétikai baklövés, vagy kisiklás, m e rt ez is ö n tu d a tla n u l szívódik fel. ön tu d a tla n u l neveli egyrészt ízlés, m ásrészt k a ra k te re szem pontjából az em bereket. H atásáb an éppen ezért bizonyos fokig ellenőrizhetetlen, de m egvan, jelen van, es am ik o r városesztétikáról beszélünk, ezzel föltétlenül szám olni kell. Én ebben látom a városesztétikai kérdések tá rg y alásán ak kiem elkedő jelentőségét. Á ltaláb an — és azt hiszem , hogy sokakkal egyetértésben m ondhatom — a v á­ rosépítésben, a k á r a m űvészi kifejezés egyéb m egjelenési fo rm áin ál — a m it és a hogyan nem elválasztható. T eh át helytelen, ha valaki azt m o n d ja: m ost mi lak ást term elü n k , és m ajd, ha m egoldottuk ezt a problém át, ak k o r rá é rü n k esztétizálni és elcsem egézni azon. hogy m ost ide teszünk egy kis kéket, oda egy kis sárgát, — gondolok az épületek színezésére —, vagy, hogy ide tegyünk m ég egy kis szobrocskát, oda egy szökőutat, m ert úgy szebb lesz. Ez fö ltétlen ü l k áro s és téves szem lélet. A m it egy város, k onkrétan például S alg ó tarján ép ít: m inden egyes új építm ény százéves jövőre határozza m eg a városkép k ialak u lását, esztétikum át, is, am elyen — m iután felépült — döntő m ódon v álto ztatn i m á r n em lehet. N em a z t m ondom , hogy nem lehet átszínezni egy épületet, vagy nem le h e t bizonyos hom ­ lokzati retusálással jav íta n i az esetleges baklövéseken, de a töm egarányok, te h át az utcák, te re k : az épületek közti belső té ra rá n y o k k érdésében száz év re le tet­ tü k a g ara st és ezen v áltoztatni nem áll m ódunkban. A nnak a felelősségnek kell je len tk ezn ie a kérdés tárg y alása során, am it ez a tény m egkövetel. L .: — És ez a problém a egyáltalán nem egyszerű. A 15 éves városfejlesztési te rv m egnövekedett esztétikai p ro b lém ák at is jelent, ugyanis a z ép ítészet szerk ezeté­ ben is haladó, elő reg y árto tt elem ekkel, korszerű, m odernebb fo rm ák k al dolgozik. Ez azt jelenti, hogy szinte tipizálódnak az épületek. Az ilyen nagyvolum enű la k ás­ ép ítést csak a t ipusszerkezetekkel, felfokozot t elő rag y ártással tu d ju k m egoldani. A z előregyártás jelentős gazdasági előnyöket je len t: g y o rsítja a z építkezést, ol­ csóbbá teszi, u g yanakkor azzal a h á trá n n y a l já r, hogy szin te egyform a, azonos töm eg- és hom lokzatkialakítású épületekből kell egy-egy utcak ép et, vagy v áro s­ részt kialakítani. M egnövekedett feladatot jelent, m e rt a k ö rn y ezetet, a zöldnö­ vényzetet, kisebb szobrokat, vagy szökőkutakat, egyéb kisebb díszítő elem ek et kell úgy elhelyezni, hogy m arad an d ó esztétikai élm ényt n y ú jtso n egy-egy utca, vagy v áro srész képe. S alg ó tarján b an a korábbi években ép ü lt v ásártéri v árosrész bizo n y ítja a leginkább, m it jelent, csak az épületeknek, az ú g ynevezett csökken­ te tt lakóértékű épületeknek az elhelyezése: m ilyen kevés esztétikai élm én y t n y ú jt, m e rt nincs m egfelelő környezettel ellátva, nincs k u ltu rá lt parkosítás, k e ­ vés a szobor, kevés a szökőkút, kevés a világítás, — ily e n k o r nagyon sív á r r á v á ­ lik egy városrész. M .: — K étségtelen, hogy a v á s á rté r beépítése, m in t az első olyan városrész, am ely egyelőre kom pletten m u ta tja a v árosátépítés folyam atát, nem a legsike­ resebb. De az t is tud ju k , hogy a v á s á rté r beépítése azokban az időkben szüle­ te tt, am ik o r az építészeti stílus k ia lak ításá t m esterségesen, felső p arancsszóra p ró ­ b á ltá k irán y ítan i. Ez v olt a m agyar építészet történetében az az időszak, m ely óriási erőfeszítéssel, igen sok lakás építésével szolgálta a népi állam igényeit, azonban a korszerű építészettől teljesen eltérő módon p ró b álták k ia lak ítan i az épületek meg­ jelenését. 73 �Ism eretes, hogy az a la p ra jz és a hom lokzat a z ép ítészetn ek szorosan össze­ tartozó részei. A helytelen m ódon fölfogott építészeti irán y ítás, am ely 1949-től körülbelül a 1954—1955-ös évekig ta rto tt, rán y o m ta a bélyegét még a beépítésre is. A m indenáron erőszakolt sarokszekciók jellem ző példái ennek a korszerűtlen beépítési form ának. A sarokszekciók á lta lá b a n ala p ra jz ila g rossz, „benapozásilag” hátrányos, átszellőzés szem pontjából is kifogásolható lakások el­ helyezését eredm ényezik. Mégis erőszakolták, m e rt v a llju k m eg egész őszintén, abb an az időben kezünkbe ju to tt egy szovjet folyóirat, am ely b en egy G alaktyionov nevű építésztervező ezt az elvet p u b likálta. Még ab b a n az időben, jó l em ­ lékszem. a Tervező Iro d á n ál já r t egy szovjet építész k ü ld ö ttség . Ők is m egdöb­ ben tek azon, hogy az ország egyetlen városépítési tervező v á lla la ta kizárólag a G alaktyiónov-féle beépítési e lv e t te tte m agáévá. N em győzték a figyelm et fel­ hív n i a rra , hogy a Szovjeunióban v an m ás is, ez csak egy és a S zovjetunióban erősen v ita to tt beépítési form a, am elynek lényege: k eretesen zárt, sarokszek­ ciókkal k ia la k íto tt beépítés, itt-o tt kisebb kurdonőrökkel, belső udvarocskákkal. b en t elhelyezett egy-két lakóépülettel. Szerk.: — M egjegyzem — e rre viszont és em lékszem jó l —, ez nagyon népszerű, e lte rje d t építkezési mód v o lt a S zovjetunióban. M.: — K étségtelen, de m a m á r a szovjet építészek is tu d já k , és azt hiszem a XX. kongresszus óta ez nem is vitás, hogy az ilyen erő szak o lt és a korszerű építéstechnológiával és alaprajzig én y ek k el össze nem egyeztethető építési form ák helytelenek voltak és helytelenek lennének m a is. S ahogyan a szovjet építészet keresi a s a já t ú tjá t, nyilván a m agyar építészet is keresi ezt. L .: — Egy p éld át szeretnék elm ondani, kapcsolódva ah h o z a bizonyos á tm e ­ n eti korhoz, am elyet em lítettél. E bben a korszakban igyekeztünk nagy m ennyiségű lak ást és egyéb középületet építeni csö k k en tett igénnyel. De ez csak látszólag v o lt csö k k en tett igényű, m e rt a fo rm ai k ia lak ításb an mi g yakran n y ú ltu n k a klasszikus form ákhoz: oszloprendet, tim p an o n t, és egyéb an titek tó n ik u s elem eket alk alm aztu n k e rő lte te tt módon. Így azu tán ak árh án y szo r előfordult, hogy am it m e g ta k a ríto ttu n k a csökkentett alap rajz i kialak ításo n , azt a hom lo k zatokra rápakoltuk. A S zovjetunióban is és n álu n k is, nagyon sok p él­ d át le h etn e em líteni, m ik o r az épület hom lokzata nem tükrözi az ép ület a la p ra j­ zát. „K lasszikusan” to rz p éld ája ennek, hogy nem egyszer ip ari jellegű tran sz fo r­ m á to r állo m ásra dór oszlopfejeket és tim p an o n o k at rak tu n k , m in ek következté­ ben m úzeum ra, vagy efféle ép ü letre hasonlított. A ta rtalo m és a fo rm a között óriási eltérés tám adt. P ersze e korszakban volt egy m ásik irán y z at is, am it szin­ tén nevezhetünk szélsőségesnek. N yugati építészeti stílusok m echanikus u tá n zá­ sáról v an szó. Nagy üvegfelületek, nagy kiterjed ésű könnyű vasbetonszerkezetek m eg m u tatása a hom lokzatokon is: ennek a stílu sn ak k ritik á tla n átv étele azért volt káros, m e rt m echanikusan m ásolta a m ás klím a, a m ás körülm ények között létrehozott épülteket. Az Engels té ri autóbuszállom ás en n ek a m ásik végletnek a m egtestesítője. V olt azután jó középút, am ely form ai k ialak íásáb an m odernebb, ugyan ak k or igazabb is volt, m e rt m eg m u tatta a hom lokzaton a szerkezetet. Ilyen például a MÉMOSZ székház B udapesten. Építészeti körökben éveken á t folyt a vita, s hogy úgy m ondjam , k ét p á rtra szakadtak az építészek: az egyik a klaszszikus fo rm ák at igyekezett m eghonosítani, ráerőszakolni m odern épületre, a m á­ sik nyugati építészeti fo rm á k at a k a rt m echanikusan alkalm azni M agyarországon. M ind a kettő káros volt. M .: — A k árosabb m égis az volt, hogy a szem élyi k u ltu sz éveiben egyes sze­ m élyek, a k ik ebben a kérdésben tö b b hatalom m al, m in t hozzáértéssel ren d elk ez­ tek, a m agyar klasszicista építészetet n y ilv án íto tták a haladó hagyom ányok le­ tétem ényesének és m integy kötelezték az építészársad alm at arra, hogy a klasszi­ cista hagyom ányokból k iindulva és an n a k form ai elem eit felhasználva alkosson. Ezt a stílu st azu tán kezdték szocialista-realista építészetnek nevezni, am ely azonban sem szocialista, sem rea lista nem volt. M a, am ik o r egészen más. sokkal józanabb szellem vezérli a tervezést, m indenki lá tja , hogy azzal mi m ég szocialista-realista építészetet nem tere m te ttü n k , hogy p éldául a 74 �Rákóczi úton, a m egyei tanács és a tem plom közötti útszakaszon levő ép ü let be­ já ra ta fölé a tervező egy K o ssu th -d íjat utánzó pálm aág at akasztott. L .: — U gyanakkor a k a p u b e já ra t egyiptom i tem p lo m k ap u t m intáz. M .: — Jellem ző példa: az egyébként igen józan építészeti irán y z ato t k ép v i­ selő N ém eth Pál, aki a m egyei tan ács ép ü letét tervezte, szükségét érezte an n ak , hogy az ép ü letet egy asszír-babiloni élőképekből táplálkozó p á rk á n y z a tta l koro­ názza meg. Ezzel rem élte, hogy a bíráló bizottság elő tt elfogadhatóvá teszi, m in t szocialista-realista alkotást. CZ.: — T alán ez in d íto tta a r r a is, hogy a szín h ázterem és k lub felőli részé az ép ü letn ek egy királyi m asztab ára hasonlítson? M.: — K étségtelen, hogy ilyen, az építészet igazi céljaiv al ellen tétes eredm é­ n y ek re v ez etett az em líte tt korszak helytelen építéspolitikája. CZ.: — Ezek u tá n én csak azt szeretném m egkérdezni L adom erszky elvtárstól, m in t építész-tervezőtől, mi le h e t az oka an n ak , hogy am it m a ép íten ek S alg ó tarján b an , az m á r h arm in c évvel ezelőtt szin te elfelej­ te tt stílusgyakorlat, — én a form ai m egoldásokra is gondolok. H iszen m indaz, am it a m egyei tan ács m ögött építenek, m a m ár nem korszerű. Én já rta m P é­ csett, Kom lón, nem régen Miskolcon, láttam , hogy m it építkeznek, és hogyan . Úgy érzem , hogy n álu n k a korszerű, építkezés, a k á r a form akiképzésben, a k á r az o rn am e n tik á b an , még m indig kötődik a régihez. M iskolcon, Diósgyőr felé, új v áro srész épül, 9—10 em eletes ép ü lete k et em elnek, szépek, elegánsak. Érzem, hogy az építőm űvész a színdinam ika törv én y eit figyelem be vette, a tá jb a kom ­ p o n álta az épület-objektum ot. N álunk azt látom , hogy elkészítenek ép ü letek et társm ű v észetek nélkül. O tt a társm űvészetek közrem űködését előre betervezi až építész. H a v alak i m egbízást kap egy városrész m egtervezésére, az leül a szob­ rásszal és azt m ondja: Nézd, öregem, ez a városrész a k k o r lesz szép, h a ide egy szobor jön. H át gyere, vizsgáld m eg a tá j k ara k terét, ah o v á ez a létesítm én y ke­ rül, tanulm ányozd az én tervem , am i m ég csak vázlatos, de m á r látszik, hogy m ilyen új építészeti elem eket ak aro k felhasználni, m ilyen anyaggal ak aro k dol­ gozni. Egy v árosrészt kialakítani a társm űvészetek nélk ü l nem lehet. Ezt elsősor­ ban ti, építészek tudjátok. De m ég súlyosabb a hiba, hogy g y ak ran egy lak ó telep elk észü lte u tá n pótolják a h iá n y t P edig h a egy fa lra a ház felé p ü lte u tán te r ­ vezik meg a sg rafittót — ez egyszerű kép-applikáció. M ásrészt egy új városrészt szépen k ia lak ítan i csa k ak k o r lehet, ha az alkotóm űvészek: ez esetb en festők, szobrászok stb. képezik m agukat az építészeti k u ltú rá b a n is, az építész pedig a képzőm űvészetekben. F eltétlenül m in d k e ttő jü k n ek otthonosan kell rnozogniok ezekben a kérdésekben. Így tu d n ak becsületesen eg y ü tt dolgozni. Gondolom, Já nossi, ak i a salg ó tarján i szállodát tervezte, tá rg y a lt azokkal a m űvészekkel, ak ik k ö zrem űködtek vele. Jánossi egyik h angadója a fiatalok között an n ak , hogy egy te rv e t eleve a társm űv észekkel együtt kell elkészíteni. S m e rt ez nálu n k , Salgó­ ta rjá n b a n még általáb a n nem m ondható el, itt v an egy város, p éld áu l egyetlen lírai szobor nélkül. E zért történt, hogy a m egyei tanács épületén ek nem csak a k o n stru k ció ja elhibázott, de az a dom borm ű a hom lokzatán, még elhibázottabb. R em élem , az elkövetkező időkben, az új o bjek tu m o k tervezésénél m á r ezt is figyelem be veszik. N álu n k ez a hiány azért is érezhetőbb, m e rt az építésznek g y árak k al van dolga, am i eleve k o n tsru k tiv kom pozíció: szerkezeti elem ek, gé­ pek, csillék és vezetékek. U gyanakkor a kon stru k tív építkezési mód m ost m ár elh ag y ja azo k at a díszítő elem eket, am elyeket a klasszikus építészettől kölcsön­ zött. E zt feloldani úgy lehetne, ha m á r eleve beterv ezik a lírai szobrokat, egyéb m űalkotásokat, am elyek en y h ítik a k o n stru k tív elem ek h atását. M erészebbnek kellene lenni a házak színezésénél is. A szín d in am ik ára gon­ dolok, am it O laszországban m egoldottnak tekintenek , sőt. a rom ánoknál, például M am aiában is ragyogó dolgokat produkáltak. A zt m o n d ja L adom erszky elvtárs, hogy am it m ost m űvel az építészet nálunk, középút, sem keleti, sem nyugati, h an em m indkettőtől átveszi a jót. Én ennek ellene vagyok. Én am ellett vagyok, hogy b áto r kezdem ényezésre van m ost szükség. M erni kell h iperm odern épüle­ te k e t m egalkotni. Azt m ondják: ez nem kell a népnek? E rre m ondanék egy p é l­ dát. N éhány jó barátom . — egyébként m egyei vezetők, népm űvelők — egy b á­ nyász rajzo m ra azt m ondták: olyan m odern, hogyha ezt egy bányász m eglátja, 75 �az t kérdi m ajd, hogy le h e te tt em berek szám ára így rajzolni. P edig m ik o r M átranovákon, M izserfán ezeket a ra jz o k a t készítettem , a b ányászoknak nagyon te t­ szett. A m i népm űvelőink, k u ltú rp o litik u sa in k m in th a kissé lebecsülnék az e m ­ b erek esztétikai érzékét, korszerűség irán ti igényét. Pedig lefogadom , h a k ite n n é­ n ek a z Á llam i Á ruház k ira k a tá b a n éhány épü letterv et, m a k ettet, a nép a leg­ m odernebb, legelegánsabb szinkom pozíciójú épületet v álasztan á: ez a legszebb. A nép szereti a m odem dolgokat. A m it egyébként M arothy elv társ m ondott, nagyon fontos dolog: a városesz­ tétik ai tényezők örök időkre h a tn a k az em berek tu d a tá ra , alak ítják , fo rm á ljá k az em b er lelkivilágát. E zért a felelősséget nem le h et a k őm űvesek re átru h ázn i. Az r a jtu n k is v an: építészeken és képzőm űvészeken is. S n ek ü n k ü tn i kell a vasat, hogy bocsássák v itár a ezeket a terveket. N e csak azok v itázh assan ak felette, ak ik n ek hivatalból joguk v an engedélyezni egy építkezést, tegyék ezt lehetővé nagyobb plénum szám ára is. A z építészek és képzőm űvészek felelősségét én azért hangsúlyozom különösen, m e rt az ő szem léletük előbbre já r fo rm a k u ltú ra szem pontjából. Előbbre, m in t a köznapi em beré. N ekünk kell te h á t észrevételeink et elsősorban elm ondani, és m ern i követelni is, hogy — h a azok reálisak — v aló sítsák is meg. L..: — A m it elm ondtatok, az igaz. A te lje s igazság és te lje s m egértés k ed ­ v éért v alam it m égis el kell m ondani. M it örökölt az építész a k ap italizm u stó l? M ilyen nehéz problém ák e lő tt á llt az építész, aki S alg ó tarján b an lak áso k at és középületeket a k a rt tervezni? S alg ó tarján a jelleg telen városok közé tarto zik . Építészeti íze, jellege nem volt a városnak. A k ap italizm u sb an egy-egy üzem köré telepítve, m inim ális igénnyel, b arak k szerű ép ü letek et em eltek, am elyeknél esztétikáról nem le h et beszélni. H iszen csak az ért készültek, hogy a m unkások legnélkülözhetetlenebb igényeit kielégítsék. Az építész igen nehéz körülm ények között volt, m ikor a felszabadulás u tá n la k ást k ellett ép íten ie S alg ó tarján b an . Elsősorban a város belterü letén szabadon m a ra d t te rü lete k beépítését szorgal­ m azták A népgazdaság nem volt olvan anyagi kö rülm ények között, hogy közvet­ len a felszabadulás u tá n el tu d tu k volna kezdeni a régi épületek szanálását, és k ia lak ítan i a korszerű városszerkezetet. A zonkívül S alg ó ta rján n a k — és ezt a k é­ sőbbiek folyam án is figyelem be kell venni — v an n a k ad ottságai: alábányászotlsága, ta lajm ech an ik ai sajátosságai, am elyek döntően befolyásolják az épületek egym ástól való távolságát, m agasságát, szerkezeti k ia lak ítását. H a az elm ú lt évek­ ben é p íte tt létesítm ényeket elem ezzük, ezeket a tényezőket nem h ag y h a tju k fi­ gyelm en kívül. A város m ásik adottsága: beékeltsége a hegyek közé. S algótar­ já n úgynevezett szalagváros. H osszúsága csaknem 7 kilom éter, szélessége alig né­ h án y száz m éter. S ez a körülm ény egy építésznek igen m egköti a kezét. N a­ gyobb telepek kialak ítása, zöld te rü lete k közbeiktatása nagyon nehéz. K ülönösen akkor, ha m ár csak szanálással leh et ezt m egvalósítani. B onyolította a helyzetet, hogy a beruházási rendszerből eredően, különböző szervek, üzem ek önállóan v é ­ gezhettek építkezést. A z ÉM lakásépítési igazgatósága volt a g azdája az egyik b eru h ázásnak, a szénbányászati trö szt a m ásiknak, a h a rm a d ik n ak a z A céláru ­ gyár. A z ÉM. rá te tte a kezét a v ásártérre. No, m árm ost ak ik ezeket az épülete­ k e t tervezték, nem a városban éltek, B udapesten la k tak , s b á r az igyekezet m eg v olt bennük, m égis csupán egy felad ato t lá tta k ebben az építkezésben, egyet a sok közül. T örekedtek ennek a te rü le tn e k a m axim ális k ih aszn álására, a lehető legtöbb la k á st „betaposni” a v ásártéri szabad terü letb e. Az A céláru g y ár a sa já t üzeme körül alak íto tt ki lakótelepet, függetlenül em ettől. Az e ffa jta egym ástól független, szétszórt, a különböző egyéni elgondolások m egvalósítására törekvő, te rv ­ szerű tlen építkezési mód negyvenöttől körülbelül 1950-ig ta rto tt. V olt v áro sren d e­ zési te rv ebben az időben is, azonban ennek m egvalósítása nagyon sok nehézségbe ütközött. A zonkívül a lakások k ia la k ítá sá n á l az v o lt az elsőrendű szem pont, hogy csö k k entett igénnyel m inél tö b b m ennyiséget produkálni. Ilyen körülm ények kozt a társm űvészetek bevonásáról a tervezésbe — kevés szó esh etett. Szigorúan, n o r­ m a sz erin t m eghatározott alap te rü lete k et szabtak, az egy la k á sra eső k ö lt­ ségeket törvényesen előírták, a beruházó csak a rra tö rek ed h etett, hogy a la­ kások m inim ális alap terü lettel, a terv ek m u tatószám ait b e ta rtv a készüljenek. E n­ nek a szisztém ának v o lt a szülötte a v ásártéri lakótelep. Az egész beépítés tu lajd onképpen helytelen, m e rt szorosan ráé p ü l egy bűzös, zajos üzem re. A 76 �korszerű telepítési elveknek m egfelelően, a lak ó telep és a g yár között egy 50, vagy 100 m é ter széles zöld védősávot k ellett vo ln a létesíten i, d e errő l szó sem lehetett, hiszen ez a z egyetlen szabad te rü le t á llo tt rendelkezésre. T eh át m ik o r az t vizsgáljuk, hogy m ié rt oda k e rü lt és m ié rt úgy k e rü lt o da ez a városrész, ezeket a szem pontokat figyelem be kell venni. CZ: — M iért nem építkezett a város p éldául S om oskőújfalu felé, m iért n em alak u lh a to tt ki o tt egy új városközpont? L: — E n nek elsősorban gazdasági okai v an n ak . A v áro sb an a z alapközm űvesítések adva voltak, te h á t feltétlen ü l gazdaságosabb v o lt a v áro s bel­ te rü leté n építkezni, m in t egy olyan k ü lte rü lete n , ah o l az összes közm űveket meg k ellett volna építeni. A zonkívül így a város k ö zp o n tjáb an elavult, föld­ szintes házak m a ra d tak volna, a város különböző p o n tja in pedig — egy-egy völgy­ ben — n éhány korszerűen m egépített kisebb lak ó telep alak u l ki. Ebből egy­ séges városkép soha n em le tt volna. Jelenleg, hogy úgy m ondjam , éppen id e­ jében, m egvalósítjuk a városrendezésnek azt az elgondolását, hogy a város k ö zpontjában sz an á lju k a régi épületeket, és a h ely ü k b e korszerű, em eletes épü letekkel, valóban városias jellegű központot terem tü n k . A m ásik kérdés az volt, hogy a m egyei tan ács ép ü lete m ögött m ié rt alk alm a­ zunk olyan épülettípusokat, am elyek form ai kiképzése k orszerűtlen. A hogyan itt v alak i kifejezte: m ég be sem fejezték, m áris elavult. Sajnos, n ap jain k b a n nincs nagy választék típ u s ép ü letterv ek b en . T ípusok al­ kalm azása pedig kötelező. E gyébként is, az egyedi tervezésű ép ü letek n él elk erü l­ h etetlen, hogy különböző m éretű gerendákat, különböző m éretű elő re g y árto tt ele­ m eket tervezzünk. A kkor pedig a népgazdaság k ép telen len n e ezt a n ag y v o lu ­ m enű la k ásép ítést gyorsan m egvalósítani. CZ.: — S a z t az építészek n em lá tjá k , hogy ugyanezzel az anyaggal leh etn e m odernebb fo rm á k at kölcsönözni ezeknek az épületek n ek ? L.: — De látják . Az 1963/1964-re te rv e ze tt lakások form ai k ia lak ítása m á r egészen eltérő lesz ezektől. Ezek m ég a m eglevő, sajnos, igen szűk v álaszték ú tí­ p u stervek közül k e rü lte k ki, s itt is elsősorban az a la p te rü le t gazdaságos k ih asz­ n álása v olt a döntő, és nem a hom lokzati kialak ítás. K étféle típ u s á llt ren d elk e­ zésre, nagyobb, változatosabb kom pozíciót így pedig n em le h e te tt k ialak ítan i. L egalább négy-ötféle típ u s k ev erésére le tt voln a szükség, hogy abból m a ra d an d ó esztétikai élm ényt n y ú jtó kom pozíció születhessék. I tt m á r csak a színekkel le­ h e te tt volna operálni. U gyancsak jó alkalom nyílott, kih aszn áln i a szin tk ü lö n b ­ ségeket, tá m falak k al, lépcsőkkel, a lépcsők és a tá m fala k között elh elez ett p a r­ kos zö ldterületekkel operálni. D e az építész m ég b á to rta la n volt. És az idő is k e­ vés volt a m egtervezéséhez. CZ: — T eh á t száz év m úlva azt m ondhatják , hogy ez a város azért n em le tt szép, m e rt nem v o lt időnk szépet c s in á ln i. . . L: — K ellett a la k ás . . . CZ: — H át ez persze érthető. Itt van a szanálás, és az em b erek nem m a ra d h a tn a k fedél nélkül. L : — Ez a tényező erősen rányom ta a bélyegét e rre a városrészre. S zínei­ b en ugyan m á r változatosabb, m in t a v á s á rté r épületei, d e m ég m in d ig nem kielégítő. L átni, hogy ez m á r egy új á ra m la t h atása, d e m ég ó v a to s . . . M : — A m egyei tanács épülete m ögötti lak ó telep k ritik á jáh o z egy-két szót én is szeretnék szólni. T úlságosan tü relm etlen n e k len n i sem szabad. Döntő különbség v a n a képzőm űvészetben és a z építőm űvészetben lezajló szem léletváltozás és az ezzel já ró stílusváltozás között. A z építészet h atalm as anyagi érték ek k el dolgozik, a tervezés és a m egvalósítás között bizonyos nagyobb á t­ fu tási idő van. A m egyei tan ács m ögötti ép ü letek et k é t évvel ezelő tt te rv eztü k — m a valósul meg. Te, h a benned egy bizonyos ú j szem léletm ód, bizonyos új érzés tám ad, a k k o r nekiülsz, lek ap a ro d a vásznat, és úgy fested m eg a képet, ahogy helyesebbnek véled, a m egváltozott szem léletm ódnak m egfelelően. CZ.: — No, no, h a ez így van, m égsem jó a z a középút, a m it L adom erszky elv társ aján l, m égiscsak az az igazi, h a b átra n , előrelátóan, fo rrad alm ian m e77 �riin k ú ja t tervezni, hogy m ikor az építkezésre kerü l a sor, ak k o r m ég m indig új le g y e n . . . M ; — E nnek , ellenére figyelem be kell venni, hogy az építés átfu tási ideje a tervezéstől a m egvalósításig nagyobb, m in t a képzőm űvészetben. P éld áu l 1953— 54-ben tervezték azokat a v ásártéri házakat, am elyek kivitelezésére-1957-ben k e ­ r ü lt sor. Szerk: — D e ne feledd el, hogy am ikor ezeket a h áz ak a t terveztek, ez m a r ak k o r elav u lt szem lélet a la p já n tö rté n t M: — A beruházó n em v olt ab b a n a helyzetben, hogy csak azért, m e rt a te rv e k rossz szem lélet a la p já n készültek, s azóta a szem lélet megva ltozott — új te rv e k et rendeljen. H a ezt teszi, a v á sá rté r beépítése legalább k ét évet késik. Szerk.: — Persze, ez a b eruházót m enti, a tervező t n e m .. . M.: — H a viszaem lékezünk az 53—54-es időszakra, a tervező szám ára is ta lá lu n k m entő körülm ényeket. U gyanazokat az okokat, am elyek érvényesek az ak k o ri sajtó, irodalom , képzőm űvészet szem pontjáb ó l. is. H a az ak k o ri k ú ltúrpo litik a h ibás volt, akkor ezeknek a h ib á k n ak vissza k e lle tt ü tniök az alkotásokban. Az építészek állam i tervező iro d áb an dolgoz­ tak. A lkalm azkodniok kellett. Ez az em beri term észet sa ja tsagaiból fakad. M in d ­ nyaj an élni ak a rtak , e lta rta n i a csaladjukat. A z építész, ak i 54-ben m eg ter­ vezte a vas á rté ri lakótelepet, s 57-ben m egvalósulni la tta , n y ilv án az szörnyedt el a legjobban, m e rt ő m ar a k k o r egészen m ás dolgokat tervezett. Cz: — Ezek szerin t mega lla p íth a tju k : jo, hogy ez varos így sz ü letett meg. Ez lesz a világon az első olyan varos, am elyen a z összes botlásokat szem lél­ tetn i le h e t Lesz egy resze, am ely elav u lt szovjet te rv e k m echanikus átv étele alap já n létesült, lesz egy, a középút a la p ján ép ü lt része. Ez a m egyei tan ács m ögötti lakótelep, és lesz egy, am ire itt L adom erszky elv társ célzott — azt hiszem a Pécskó utcában épül fel és a szálloda, k u ltú rp a lo ta, — am elyek m á r a legm odernebb elvek alap já n épülnek. Az egész város sajáto s m úzeum lesz az építésze t szem pontjából. L: — Persze, ez egy k issé igazságtalan, m e rt h a n éhány év m ú lv a ú jra leülünk, esetleg m egkritizál h a tju k a P écskő u tc á t is, m e rt k iderülne, hogy köz­ ben a z építészet m eg in t valam i ú ja t hozott, s a m it csináltunk, az e la v u lt. . . M.: — S zabadna ehhez n éh án y szót. I tt — vélem ényem sz erin t — a v á­ ros nem az építészet fejlődését fogja tükrözni, han em a k u ltú rp o litik a fejlő d e­ sét. M ert az építészet elin d u lt a „nagy b iv aly n ál” — a v á s á rté rre utalok, ugyan­ csak a „kis bivaly n ál” — így nevezik ezeket a lapostetős hosszú épületeket, am ely ek péld áu l a S ztahanov úton is láth ató k . De am ik o r R évai elv társ 1950b en k ijelen tette, hogy a m agyar építészek teleszem etelik dobozokkal az orszá­ got, hosszú ideig vége volt a korszerű építésnek M agyarországon. M ert, állju n k m eg egy szóra! H a például az ötvenes évektől kezdve a nem zeti képzőm űvé­ szeti k iállításo k egy-egy k iem elt alk o tását egym ás m ellé so rak o ztatn án k — azokat az alkotásokat, am elyeket az akkori k u ltú rp o litik a a k o rt jellem ző, sz o ­ cialista rea lista alk o tásaiv á n y ilv án íto tt — igen fu rcsa k ép et k apnánk. Való­ színűleg, a képzőm űvészek sem állítan ák , hogy ez a m ag y ar képzőm űvészet fejlődése, tö rté n ete ebben az időszakban. CZ: — No, hiszen, sz ü lettek azért m arad an d ó alkotások, b á r a szem élyi k u ltu szn ak meg volt a h a tás a term észetesen a képzőm űvészekre i s . . . A k ép­ zőm űvészetek is á tm en tek a gyerm ekbetegségeken . . . M: — Igen, de azokat a képeket le leh et akasztani a f a lr ó l. . . CZ: — A z ép ü let viszont m egm arad. A zért m ég itt is le h e t segíteni v ala­ m ennyit. A színdinam ikával, például, úgy-ahogy egyensúlyba leh et hozni dol­ gokat. E zért nem indokolt az, hogy v isszatarto tt szindinam ikával dolgoznak a m egyei tanács mögött, m e rt m ost m ár leh etn e b átra b b an . Akkor, am ik o r a S zovjetunióban is sok m inden tisztázódott ilyen vonatkozásban, am ik o r e g y re m ásra ép ítik a szebbnél szebb, m odem épületeket, am ik o r végre sik e rü lt a k laszszicizm us és a nyugati építkezés szolgai u tá n zá sán a k koloncaitól m egszabadul­ ni, ak k o r n álu n k is m á r m erészebben kellene az ilyesm ihez hozzáfogni. V ala­ m ik o r mi a szovjet építészetet csak utánozni tud tu k . Az az érzésem , azóta 78 �m essze elm a ra d tu n k mögötte. V annak n álu n k is, ak ik az ú ja t képviselik, d e a fo lyam at m égis lassú. N álunk, a városban — ez az igazság — az első k o r­ szerű ép ü let m ost születik. A szálloda. A tö b b ie k nem eléggé korszerűek. L .: — V an az ért m á r néhány. P éld áu l a banképület. M .: — Igen, a b an k ép ü let m á r je le n t valam it, h ab á r építészeti szem pontból ez is tú lh a la d o tt dolog, hiszen vegyes funkciójú ép ü letek et m á r nem szívesen t e r ­ vezünk. V isszatérve m ég az előző vitához, beszéltünk egyes épületekről, például a szállodáról, m in t a m odern építési technológia, egyben korszerű ép ítő m ű v é­ szeti szem lélet kifejezőjéről. De jelentkezik váro sk om pozíciós problém a is, am ely az egyes épületek szem szögénél m agasabb síkon tá rg y a lja a kérdést. A v áro s kom pozíció m egalkotása döntően befolyásolja a városról szerzett élm ényt. A r­ ról m á r beszélgettünk, hogy a városesztétikai élm ények felhalm ozódása, e s z ­ té tik a i szem léletté alak u lása m erőben m ás, m int a d rám ai, képzőm űvészeti, vagy irodalm i, élm ényeké, esztétikum é. A különbség azonban je len tk ezik m ás v o n a t­ kozásban is. H a én egy k ép et szem lélek, m á r a k eretével, elk ü lö n ítv e a fal sík játó l jelenik m eg előttem — rá kell koncentrálnom . H a egy sz em p illan ­ tással nem is tudom átfogni, egy bizonyos nézötávolságból sta tik u sa n tudom szem lélni. CZ.: — Ugy van. Egy épületobjektum ot nem. M.: — A városépítészeti szem lélet — ha szabad így m ondanom — a „ té r és idő egység” szem léleti m egvalósulása. A z u takon közlekedve, időrendi és té rb eli sorrendben, erre, vagy a r r a haladva, szin te film szerű en foghatom fel a város esztétikum át, am elyben az egyes objektum ok csak m in t elem ek je le n t­ keznek. CZ.: — A kkor n álu n k eleve h ibába estünk. M ert n álunk, am i legelőször szem beötlik — a m it az építészet üldöz, am i seb h ely et je le n t egy városon — a tűzfalak. A falfelü letek az építőm űvészet szám ára tek tó n ik u s és színdinam ikai elem ek et rejten ek . A tű z fa la k a t üldözi. M.: — Ez valóban így is van. S ha figyelem be veszem , hogy a kép statik u s szem lélete helyébe dinam ikus, időbehelyezett, egyben v izu ális alapú szem ­ lélet lép, ak k o r az a tényező, hogy S alg ó tarján völgybe szorított város, am ely­ n ek szem lélése során jóform án egyetlen főútvonalon fűzöm fel a v áro s­ esztétikai élm ényeket, m ég szem betűnőbbé v álik ez a hiba. De ennél is többről v an szó, ez a főútvonal m in t ism eretes, a R ákóczi út, am ely et nem is valószínű, hogy később m ás útvonal, hasonló súllyal h ely ettesíten i tud. El­ in d u lv a a technikum épületétől, ahol a város m agasabb beépítése kezdődik, fo ly tatv a a Rákóczi úton, rá té rv e a S ztahano v ú tra az A célgyárig, egy ú t­ v o n alra fűzött élm énysorról v an szó, am elynek a változatossága, gazdagsága dön­ tően befolyásolyja az egész városról k ia la k u lt esztétik ai élm ényt. N ézzünk szét itt, ta lá n egy idegenből érk e zett szem ével. E fő útvonal ép ü letso rá t jo bbról b al­ ról te re k szak ítják meg. S zám u n k ra döntő fontosságú, hogy a beépítési v o n alak ­ ból beöblösödő térform ációk változatosak legyenek. A té r jellege le h et p éld áu l ünn epi felvonulási tér, le h et dúsan fásított, p ark o síto tt pihenőhely, le h et gyer­ m ek játszóterekkel gazdagított belső tér. D élről közeledve, bal kéz felől elérem a m egyei tanács előtti teret. S h irte le n nem tudom m it k ezd jek vele. P ark o síto tt pihenő te rü le t a L enin té r? Fogjam fel így? A kkor viszont nem illik oda ez a tú l ünnepélyes, de a sokat m arkolás, keveset fogás elv ét nagyon jól rep ­ rezentáló szökőkút. CZ.: — K erám iával ren d b e leh etn e h o z n i ... M.: — K érdés, hogy rendbe lehetne-e hozni! A bszolúte elh ib ázo tt a k ú t cen trális elhelyezése. F igyeljük csak meg, hogy az esztétik ailag képzetlenebb szem léletm ódban m ennyire él az ax ialitás elve: itt a főkapu, jo b b ra, b alra négyzetes tér, átlósan k é t ú ttal, keresztben is k ét ú tta l, szépen sugarasan, a k ö zéppontjában pedig, nesze neked egy szökőkút. M agyarul, a té r kom pozíciója, m á r ahogyan az egy általán k ia lak u lh ato tt a k o rábbi beépítés folytán — asszim etrikus. És mégis b elekényszerítettün k egy ünnepélyes h an g u lato t keltő, cen t­ rális elrendezésű szökőkutat, am elyik m á r önm agában elh ib ázo tt és a te re t jellegtelenné teszi. A k ú t cen trális elhelyezése a te re t ünnepivé 79 �av a tja , de m égsem az, m e rt parkosított, pihenő té r is, legalábbis az a k a r lenni. A té rk a ra k te r kialakításához hozzátartozik a világítás. De m ilyen nevetséges, hogy kölcsönveszünk a budapesti N épköztársaság ú tró l négy d a ra b kan d elláb ert, — m e rt négy sa rk a van a té rn e k — kölcsönveszünk k ét útm egvilágító k an d e llá­ bert, m ely a z é rt kétágú, hogy a gyalogjárót m eg a z ú tte ste t is bevilágítsa, és teszü n k bele — korszerűség, ugye! — higanygőzlám pát. Ez a térm eg v ilág ítás a higanygőzlám pák retten tő erős fényének segítségével im pozánssá, ünnepivé szerem é av a tn i a te re t. De ebben a retten etes „reflek to rfén y b en ” ki a fene ül le jó érzéssel szem lélni egy elhibázott szökőkutat? A téren segíteni csak akkor lehet, ha. a k an d e llá berek et kicserélik, m egpróbálnak k ia lak ítan i egy olyan soros világítást, am ely összhangban lesz az egész v á sá rté r utcai és térm eg v ilág ításá­ val, m ásrészt, h a ezt a szökőkutat eltüntetik. M ert v élem ényem sze­ rin t, azon a szökőkúton sem m it az égvilágon ja v íta n i n em lehet. Sem k e rá ­ m iával, sem m ivel. A z m indenképpen olyan benyom ást k elt m in t egy obsitos k ato n áb a o lto tt prím abelerina. A m elynek az alsórésze h atalm as, súlyos betonb u n k er és az üvegelem ekkel fellazíto tt v íz tartá lly a l sem m ilyen esztétikai k o n tak ­ tu sb an sincs. L: — En n ek a szökőkútnak a telepítése építészetileg is elhibázott. A k út besztercebányai m ása északm agyarországi reneszánsz k ö rnyezetben van, m űem ­ lék jellegű épületekkel övezve. Az o ttan i elhelyezés m élyebb is. Ebből az egé­ szen m ás környezetből rag a d ták ki és a d a p tá ltá k ide, m inden v álto ztatás nélkül. Illetve azzal a változtatással, hogy a rá n y a it m egnövelték, s ahelyett, hogy s ü l ­ ly esztették volna, kiem elték. A m egyei tanács, v alam in t a csö k k en tett lak ó ­ érté k ű h ázak környezetével ez a reneszánsz p árk án y zato t utánzó, üveglapokkal díszített k ú t teljes ellentm ondásban van. Én is osztom M arothy elv társ v éle­ m ényét: ezen csak az elbontás segítene. Még egv nagy hiba, a m it e l­ követtek en n ek a k ú tn a k a tervezésénél. M inden k ú t töm eg- és fo rm a­ k ia lak ításá n ál figyelem be kell venni, hogy az év nagy részében nem üzemel. A k ú t egészen m ás képet m utat, m ikor nincs víz, am ik o r nincs m egvilágítás. De ak k o r is m aradandó esztétikai élm ényt kell n y ú jta n ia . S h a ez a k ú t víz­ zel, m egvilágítással is elhibázott, víz, m egvilágítás n élk ü l siv á r m edencének ha t . . . M.: — A szökőkútnak, m in t önálló p lasztik án a k is élnie kell. M int szob­ rászati alkotásnak. M egjegyzem, az még ráad ás, hogy a tér ünnepélyességét em e­ lendő, estén k én t színesen m eg is v ilág ítják . A p rím a b ale rin a szót n em v életlenül h aszn áltam : az egészben v an valam i operettes. Ahogy a lila a sárgával, u tá­ na zölddel váltakozik, az m egm ondom egész őszintén — giccses. CZ.: időkben H a igazi M ert az csupán a — Hogy ez m en n y ire így igaz, m á r abból is látszik, hogy az első töm egek b ám u ltá k a kivilágítást. M a m á r alig nézelődik o tt valaki, m űalkotás lenne, m a is nagy töm eg já rn a oda, gyönyörködni benne. igazi m űalkotásnak m indig m egm arad a vonzóereje. De, m e rt giccs, felületi érzelm eket m ozgatta meg, s u tá n a aláb b h ag y o tt az érdeklődés. M.: — De folytassuk a sétát. F eljebb a Rákóczi úton tov áb b i te re t ta lá ­ lok. Ism ét balkéz felől, az állom ás előtt van a T anácsköztársaság tér. A m aga szerénységével jelentkező vízcsobogás, a padok, a zöld te rü let betölti azt a funkciót, am ely re ezt a te re t életrehívták. És ez a pihenő p ark m indig teli is van. Egy későbbi városesztétikai problém a lesz — h a ezzel a té rrel szem ben m egvalósul a felvonulási tér, a szállodával és m űvelődési p alo táv al övezve — hogyan illesztik be az állom ás előtt álló szobrot, végleges helyére. A terek k ia lak ításáró l beszélve, vissza kell té rn i a zöld te rü lete k és a beépí­ tés k ap cso latára. Ön m ag áb an csak a házakról, a beépítésről beszélni nem lehet. Ez éppen a korszerű építkezés szem pontjából lenne hiba. A korszerű építkezés — az is, am it például Czinke elv társ követel: a nagy üvegfelületek — abból az igényből születtek, hogy a tá j és belső la k ó tér kapcsolata m in él intenzívebben é r­ vényesüljön. M ár ez a tényező is jelzi, hogy a korszerű beép ítésn ek egyenrangú 80 �elem e a pozitív fo rm a — nevezzük így az ép ü lete t —, és a n eg atív fo rm a — t e ­ h át a kihagyott té r, am ely m in t zö ld te rü le t kell, hogy jelen tk ezzék a b eép ítés so ­ rán . H a a v áro st m ost m á r ilyen szem pont szerin t vizsgáljuk, ak k o r rájö v ü n k , hogy m i m ég nagyon h á tu l kullogunk. A zöld terü let m in taszerű k ia la k ítá sá ra egy p éld át szeretnék felhozni. Az építő ip ari v állalat irod ah áza elő tti kis zö ld terü le tre nyolc-tízéves fák a t ü lte tte k át. G yönyörűen élnek tovább. A m it itt csináltak, v aló ­ ban zö ldterület benyom ását kelti. De ez csak egy példa, tö bbről nem tudok S al­ g ó ta rján b an . M árpedig h a a b eép ített te rü le t és a zö ld terü let azonos értékű, ak ­ kor tervezési szinten is azonos érték ű ek n ek kellene lenniök. T eh át csak tökélete-' sen elk észített kertészeti terv ek k el leh et jó b eépítést elképzelni. CZ.: — És nem úgy, m in t az a v irág k o sá r galam bbal, am it az állom ás elé tettek . M ennyit k ellett küzdeni, m íg végre eltü n tették ! M.: — Ez a m egjegyzés, és álta lá b a n beszélgetésünk sok elem e a r r a u ta l csak az építészeti hatóságoktól, a városi tanács, m egyei tan ács v ég reh ajtó bizottságai­ tól, — te h á t olyan szervektől, am elyeknek jogában áll engedélyezni, vagy nem engedélyezni építkezést —, önm agában tő lü k v á rn i a v áro sesztétik ai érték ek gya­ rap o d ását nem lehet. N e m ondjak m ást: a v á s á rté r ú g ynevezett 40-es je lű ép ü ­ letén ek kém ényei rosszul m űködtek. A ki intézkedett, nyilv án nem k érd ezett meg senkit, aki e p ro b lém a eldöntéséhez nem csak szakértelem m el, de ném i ízléssel is rendelkezik. E redm ény: a kém ény te te jé re fe lra k ta k egy körü lb elü l k ét m éter hosszú kém énytoldó bádogcsövet, a r r a — jó p á r száz éves m ódra — szélkakasokat. S m ost a Rákóczi ú tró l jövet, ez a lá tv án y rep rez en tá lja a járó-kelők e lő tt a k o r­ szerű ép ítészet ívm á nya it* Ez csak a r r a pé d a — és se zret én hangsúlyozni — hogy általán o s vizuális k u ltu rá ltsá g nélkül ne szám ítsunk a rra , hogy m inden vo­ n atk o zásban ere d m én y t tu d u n k elérni. CZ.: — I tt engedd meg, hogy közbeszóljak. Éppen azért, hogy az ilyen és ehhez hasonló baklövéseket elkerülhessük a jövőben, s korszerű v áro sk ép et a la ­ k íth assu n k ki, jó lenne létrehozni egy olyan bizottságot, am elybe elsősorban szak­ em b erek ta rto z n á n a k — ak tív építészek, tervezők, képzőm űvészek stb. —, em el­ le tt laik u sak is. Jó értelm ű, palléro zo tt em berek. S en n ek a b izottságnak az en ­ gedélye nélkül sem m i olyat nem szabadna csinálni, am i v alam en n y ire is befolyá­ so lja a városkép esztétikai h atását. M.: — Ez kell, ezt helyeslem , igazad van. De önm agában ez n em á ld h a tja m eg a problém át. M ert képzeld el, h a egy kém énym agasító bádog­ eső kérdésében is ennek a bizottságnak kellene döntenie, ez a legteljesebb b ü ro k ­ ráciáh o z vezetne. E m ellett, egy bizottság sem leh et m in d e n ü tt jelen. Szerintem nyilvánvaló, hogy a vizuális k u ltú rá ló d ás előm ozdítása h a th a tó s elősegítése: ez az. am i, h a n em is azonnal, de bizonyos idő m úlva ered m én y t hoz. CZ.: — N eked igazad lehet. M ert hányszor történ ik meg velem , hogy elm e­ gyek m érnök ism erőseim hez látogatóba. A szobában a legm odernebb b ú to rzat és fölötte a falon egy giccs-festm ény. M ert egy közgazdász, m érnök, orvos, de néha k u ltú rp o litik u s sem m indig ju t el felkészültségben, p allérozottságban addig, hogy el tu d ja b íráln i egy város építészeti-esztétikai problém áit. Innen van az a nagy m an zárd tető k u ltu sz is a m egyében. De ha m inden illetékesnek lenne egy kevés epítő m űvészeti tájékozottsága, s m i is, ak iknek fela d atu n k elh in te n i a m agot, tö b ­ b et foglalkoznánk ezzel, több újságcikk je le n n e m eg ilyen k érdésekről — ta lán ja v u ln a a helyzet. M : — Az én vélem ényem az, hogy b á r igaz, am it te m ondasz. De h a célhoz a k a ru n k érni, ez n em csak tő lü n k követel m eg az eddiginél sokkal sokkal nagyobb in tenzitású felvilágosító m unkát, de követel egyes vezetőktől is. hogy úgy m ond­ jam , bizonyos fokú alázato t a m űvészet, esztétika, b eleértv e a v áro sesztétik a p ro b ­ lém ái iránt. És önkritik át. M ert leh et valaki kitűnő közgazdász, és h iv a to tt gaz­ dasági, pénzügyi kérdésekben dönteni, irán y ítan i egy megye, já rá s életét, m u n k á­ ját. Am ebből nem föltétlenül következik, hogy é rt a m űvészetekhez is, m e g lá tá ­ sai helyesek, m ondjuk például a városesztétikai kérdésekben. CZ.: — Igen. m e rt hiszen, h a n etalá n operálják , a sebésznek sem m ondja, hogy ő t így, vagy úgy vágja. A hogyan a sebésznek é rte n ie kell a dolgához — és tisztelik benne ezt a szak értelm ét —, a m űvészethez is éppen így kell érten i, meg * Id ő k ö z b e n e ltá v o líto ttá k . - A Szerk. 81 �kell tanulni, sőt, ehhez m égcsak nem is elegendő, h a v alak i v eleszü letett adottságokra is szükség van. m egtanulja, m ert M.: — És h a egy vezetőnek nincsen ilyen adottsága, vagy felkészültsége, le­ gyen annyi ö n k ritik ája, hogy ezt ism erje fel. és tám aszk o d jék azokra a szem é­ lyekre, bizottságokra, k o llektívákra, m elyek előképzettségük, fö lm u ta to tt p ro d u k tu ­ m aik alap já n bebizonyíthatóan jobban érten ek a m űvészeti, esztétik ai kérdésekhez. CZ.: — A kik örökké szépet és m a ra d an d ó t a k a rn a k alkotni, azok igen megto n to ltan, kö rü ltek in tő en dolgoznak. Csak em lékezzünk vissza a firenzei nagy szé­ kesegyház k u p o lá ján a k az építésére. Összeült a városi tanács, a vének, az okosok. Megh ív ta k több m űvészt, s a pályázatok sz erin t m in d en k in ek ism ertetn ie kellett, hogyan ép ít kupolát. Ezek u tán döntöttek. És am it csin áltak — örök időkre szól. E zért hangsúlyoztam én az im ént: ne egy tervező, n e egy személy, vagy h iv a ta ­ los szerv — am elynek ehhez a törvény ad jogot — d öntse el, m it és hogyan ép ít­ senek. Legyen egy szélesebb körű tanácsadó testü let, am ely term észetesen nem apróságokban, n em kém ény-ügyekben, hanem nagyobb h o rd erejű városesztétikai problem ákban v itázik és dönt. S ne csak kész objek tu m o k at vehessenek tu d o m á­ sul ezek a hozzáértő em berek, m ik o r m á r esetleg késő. Legyen közös gond ez a születő város is, am ely a m i k o ru n k at fogja reprezen táln i. Ez pedig igen nagy felelősség. Nehogy évtizedek m ú ltán p iru ln i k elljen : tö b b re nem te lle tt tőlünk. N em arró l v an szó — tévedés ne essék —. m in th a szem ély szerin t C zinke Ferenc bele a k a rn a szólni, hogy itt, vagy o tt m ilyen h á z a k a t építsenek. De én is tu d n ék segíteni abban, hogy ezt. vagy azt az épületcsoporto t színben hogyan kom ponál­ ják. És m ások is, meggyőződésem, szívesen segítenének. B eszélgetésünk a la tt ötlött fel bennem : egy általán nem á rta n a , h a a mi szűk­ körű v itá n k a t nagyobb plénum on fo ly ta th atn á n k , am elyen építészek, m űvészek m ellett felszólalnának a város, a m egye illetékes vezetőd és egyszerű lakói is. El­ m ondanánk, ki-ki a m aga szem pontjai szerint, a v élem én y ü n k et ezekről a p ro b ­ lém ákról. M.: — Ebből, am it m ost m ondtál, de végső soron az egész beszélgetésből le­ v o n h atju k konklúzióként a következőket: városesztétik ai kérdésekben dönteni nem le h et h ivatása, felad ata, vagy joga egy em bernek. K ollektív joggá k el­ lene tenni ezt. Helyes lenne létrehozni egy olyan tá rsa d alm i m unkabizottságot, tan ácsadó testü letet, am ely a m egye politikai, illetv e ad m in isztratív szerveinek a segítségére lenne nagyhorderejű városesztétikai kérdések eldöntésében, m egoldá­ sában. E zenkívül nagy szükség len n e a sa jtó n a k eddiginél sokkal h ath ató sab b se­ gítségére. A sajtó az az eszköz, am ely képes m ind az általán o s vizuális k u ltú rá ltsá g em elése érdekében m unkálkodni, m ind a városépítés k o n k rét kérdéseiben is irán y tm u tató an fellépni. Sajnos, az elm ú lt években a sajtó ily en irán y ú tev ék en y ­ séget nem ta n ú síto tt, és ez nagy hiányosság. N em té rtü n k ki a beszélgetés során, de m ost meg kell em lítenem : nem csak a tervezőkön — a kivitelezőkön is m úlik, hogy m iből m i lesz. Szegeden já rta m nem régiben. Állítom , hogy az itten i építő­ ip a ri v á lla la t m inőségi színvonala a legjobbak közt van az országban. E n n ek elle­ n ére nem m úlik el szinte hét, hogy a D élm agyarország cím ű la p n e b írá ln á az építők egyik, vagy m ásik o b jek tu m át, elsősorban a m inőség szem pontjából. Ezt az eredm ényes sa jtó k ritik á t n álu n k is alkalm azni lehetne. Befejezésül: azt a szélesebb körű ankétot, am ely et C zinke elv társ javasolt, én is helyeslem . Mi kevesen vagyunk ahhoz, hogy m inden kérdésben nyilatkozni tudnánk. De rem élem , hogy az itt elhangzottak is hasznos h o zzájárulás lesz a v á ­ rosesztétikai kérdések további tárgyalásához és m egoldásához. 82 �HOZZÁSZÓLÁSOK SZULY GYULA „AZ IZGALM AS CÍM Ű CIKKÉHEZ OLVASM ÁNYOKRÓL” SZABÓ KÁROLY: KORTÜNET, VAGY KÓRTÜNET? Az em beriség jövője m ia tti aggoda­ lom n éha kissé m egm osolyognivaló. Sch o p en h a u er még a szerelm et is betil­ ta tta volna, hogy az em beriséget m eg­ m entse a v ak végzettől. A k ét háború közt h án y a n óvták — külföldön is, itth o n is — a n ép ek et a gépi k u ltú ra veszélyé­ től, az élet elm echanizálódásától, a dzsessztől és az iste n tu d ja m ég h án y ­ féle átoktól. Az élet azonban fü ty ü l az ag g o d alm akra és megy tovább. Az. egészségre törő em beri élet kiverekszi m agát a legterm észetellenesebb k ö rü lm é­ nyekből is, elem i erejév el m inden helyzet ben felb u rjá n o z ta tja — előbb vagy utóbb — az élet egészséges tenyészetét. Szu ly G yula: Az izgalm as olvasm á­ nyokról írt cikkéből is valahogy azt ol­ vasom ki, hogy a legnagyobb aggoda­ lom m al néz az em beri nem jövője felé. V oltaképpen helyesen — és nagyon te t­ szetősen! — d iagnosztizálja és elem zi a mai em b er életstílu sát, de vélem ényem sz erin t — a le írt tü n e tek nem feltétle­ nül patologikusak. Igaza van abban, hogy m ostanában rendkívül népszerűek a rö­ vid m űfajok: a novella és a kisregény. De a nagy epika nem népszerűbb-e leg­ aláb b an n y ira ? V ajon a tá rc a an n a k id e­ jén, am ikor még nem változott meg „ugrásszerűen és egészen a század ep ik á­ já n a k ütem e, k ip u sztito tta-e a n ag y terje­ delm ű regényeket? A tem pós és testes családregények is jól m egfértek a fürge ­ kurta a tárcák m ellett. N oha a tá rc a e lte r­ jedése feltétlenül k o rtü n et volt — de nem feltétlenül kórtünet. Igaz tehát, hogy m anapság valóban sok a novellista és a novella, a kisre­ gényíró és a kisregény. A tü n e t okait k eresve én inkább az író t kapcsolnám a korhoz, nem an n y ira az olvasót. Megló­ d u lt k o ru nk valóban gyors rea g álást kí­ ván. Ez pedig a nagyepik á b a n — a Sza­ bó-családot kivéve, nem igen sikerült. A tö rtén eti s eg y általán a visszatekintő re ­ gények m a is sokkal testesebbek, m int a jelen p ro b lém áiv al viaskodó irások. Azt is m ondják , hogy jó regényt írn i csak elegendő éle tta p a sz ta la tta l lehet, v a la ­ hogy úgy h arm in co n felül. N álu n k pél­ d áu l az utóbbi évek b en egy sereg fia ­ ta l író dolgozik, a k ik n e k m ég egyelőre sem az egzisztenciájukból, sem é le tta ­ pasztalataikból, sem m űvészi felk észü lt­ ségükből nem fu th a tja hosszabbra. De V eres P éter, N ém eth László, T atay S án ­ dor m a is írn a k hosszú reg én y ek et is. N em egészen szerencsés — ilyen vo­ natkozásban sem — álta lá b a n beszélni a m ai em b er „k u ltu rális rá n em érésérő l”, „kóros elkényesedéséről”. A szocialista társadalom em b erét alig le h etn e kóros elkényelm esedéssel vádolni. Elég, h a csak az Olcsó K ö n y v tárra u talu n k , am elynek p éld án y ait — legyenek h áro m k ö tetes r e ­ gények, vagy novellag y ű jtem én y ek — egyform án olvassák. V iszont a N yugatról érkező h írek b e n n em ritk á n olv asu n k dióhéjköte tre zsu g o ríto tt S hak esp eareről, m e g n y irb ált D anteről. És n em h i­ szem, hogy az em leg etett „p erc-o p erák ”, „néhány percig ta rtó k a n tá tá k ” n álunk lennének jellem zőek. V an olyan jelenség is, am ely egyene­ sen ellentm o n d a rövidség szeretetén ek : a líra viszonylagos n ép szerű tlen ség e a próza előnyére. P edig a v ers röviden és sű rítv e ta rtalm a zz a m indazt, am it az ep ik a esem ényekben o ld fel: az író v i­ lágnézetét, életérzését stb. T alán m ert a versben nincsen izgalom ? — am elynek kedvelése Szuly G yula sz erin t szintén „beteges k ó rtü n e t”? De hiszen eddig nagyon jól m eg fértek egym ással! M ert — igaza van a cikk író já n ak — „izgal­ m as m ű m inden k o rszak b an k eletk e ze tt”. H om érosztól D ü rren m attig az író k egyál­ ta lán nem id egenkedtek az izgalm astól, sőt a borzalm astól sem. K ellen ek -e na83 �gyobb borzalm ak, m in t például a Shakes­ p ea re-i tragédiáké! De az olvasók és nézők élvezték a királygyilkosságok szörnyűségeit, és nem h a lta k bele. Nem tudom elhinni, hogy D üren m att „h a já n ál fogva előrángatott izgalm ai és borzal­ m a i” elm eszesí tik az em b er „idilli, derűs p illan a to k at” érzékelő szerveit. M inden kor ep ik ájátó l az olvasó elsősorban é rd e­ kességet, izgalm at v árt. Az izgalom, am ely a könyvhöz bilincseli az olvasót, a m ű n ek az az összetevője, am ely által a többi m in d — m űvészi é rté k és szép­ ség m egadatik nekünk. G ondoljuk meg, hozzányúltak-e v a la h a is egy olyan re ­ gényhez, am elyről ilyeneket le h e te tt h a l­ lani: unalm as, de jó, unalm as, de a je l­ lem zés kitűnő, unalm as, de az író ja zse­ ni. Ugy látszik, sok b orzalm at á télt ko r­ tá rsa in k a fokozottabb izgalm akat is el­ b írják , sőt igénylik az irodalom ban, de tudom ásul kell vennünk, hogy az é rd e ­ kesség, am i legtöbbször nem m ás, m in t az izgalom , az epikai m ű valóban egyik legfőbb tényezője. V oltaképpen te h á t sok m indenben egyetértek Szuly G yulával — elsősorban a m o d em élet jellem zésében. Csak a szem léletben különbözünk. T ag a d h ata t­ lan, hogy a m i k o ru n k b an felgyorsult az é le t: k ia la k íto tt és népszerűvé te tt új rövid m ű fajo k at. A m ai é let m ozgalm a­ sabb és izgalm asabb. A régi izgalm ak a m ai k o ru n k ra eljelen ték telen ed t ek, te ­ h á t fokozottabb ak kellenek. De k it te­ gyünk felelőssé azért, hogy en n y ire m egváltozott m inden? Szuly fejteg eté­ seiből ki nem m on d o ttan is egy kis zsörtölődést érzek: m ivé lesz a világ, hová lesz az em beriség! Én azt hiszem , az élet term észetéhez tartozik,hogy m in ­ den körü lm én y ek között m eg találja ö n ­ m agát. Szuly szerin t a rohanó k o r em ­ bere „nem k eresi a k o n trasz to t” a n y u ­ galm at, a tűnődést, „a létezés gyönyö­ r é t”. De m ié rt olvassák m a is D ü rren m att m e lle tt T hom as M annt, K afk a vagy H a­ m ingw ay m űvei m e lle tt az E m beri sors­ ot, a m orbid tém ák m e lle tt m ié rt kedve­ lik, m ondjuk, az Őszi v ásárt? A hörgő­ üvöltő dzsessz-dalok szen tim en tális gü­ gyögéssé h alk u ln ak ; s a z a k la to tt ritm u ­ sok u tá n elérzék en y ed ü n k az élet egy­ szerű, idilli szépségein: a pancsoló kis­ lányon, a k é t kicsi kecskén — csakúgy, „m int aki gyalog u tazik ”. K O JNO K NÁNDOR: VESZÉLYES JELENSÉG E A KISREGÉNY? N incs szándékom ban Szuly G yula cik­ kén ek állítá sait részleteiben elem ezni és cáfolni. A m anapság m egnyilvánuló érd ek lő ­ dés a rövid és izgalm as m űfajok irá n t és bizonyos író k n ak behódolását az effa jta igények előtt, vélem ényem sze­ r in t sem m iképpen sem le h e t kor. sőt ahogy a cikkíró á llítja k ó rtü n etn ek ta rta n i. A nnyi bizonyos, hogy az utóbbi időben több kisregényt írn a k az író k és ezekről a kisregényekről tö b b et beszél­ n e k irodalm i körökben, de hogy ez m ié rt v an így, és le h et-e k o ru n k iro­ d alm án ak általános jellem ző vonásaként ex p o n álni e jelenséget, sokkal alaposabb, k ö rü ltekintőbb és tudom ányosabb elem ­ zéssel bizonyára k i lehetne m utatni. Anyr y i bizonyos azonban, hogy nem lehet egy kávéházi csevegés színvonalán álló cikkben, m in t ahogy ezt Szuly G yula m egpróbálta. 84 Elem zés és cáfolás h ely ett csupán egy ad a lék k al kívánom kiegészíteni a cikk nyom án kibontakozó v itá t: A cik k egyik alap g o n d o latát idézem : „A K o r te h á t rövid, és izgalm as olvas­ m á n y t k ere s”. A m ié rtre a k ö v etkezőket feleli: „M ég az élő T hom as M ann m el­ le tt erje d n i k ezd ett valam i, am i m á r kö­ rülötte... m eg v álto ztatta a század epi­ k á já n a k ü te m ét”. . . „Egyszerre világos lett, hogy n em é rü n k rá, sietn i k ell.” És m e rt az olvasó n em é r rá : „C sak rövid és izgalm as olvasm ány jö h e t szóba.” — ír ja Szuly G yula. A z o k fejtés logi­ kus és látszólag igaz is. De a cik k író v a­ lószínűleg nem o lv asta B jelin szk ijn ek : Az orosz irodalom és Gogoly elbeszélései cí­ m ű nagy cikkét. am ely 1835-ben — több m in t 100 évvel ezelőtt je le n t m e g —, m e rt a k k o r az életritm u s m eggyorsulásá­ ról szóló, b á r m a is nagyon divatos ér­ vet, perdöntő bizonyítékként nem hasz- �n á lta volna fel n a p ja in k és a közelm últ egyik irodalm i p ro b lém ájá n ak eldöntésé­ ben. B jelinszkij cikkében, Gogoly m űvésze­ té t elem ezve, az elbeszélés a k k o ri nagy népszerűségének titk á t k u ta tv a, egyik o k k én t a következőket írta le: „Mi el­ foglalt em berek, a k ik folyton sietü n k , te ­ vékenykedünk és ak ik n ek drág a az időnk, nem é rü n k rá a rra , hogy nagy és hosszú könyveket olvassunk; egyszóval n ek ü nk elbeszélés kell”. (B jelinszkij: V á­ lo g ato tt esztétikai tanulm ányok. Szikra 1950. Bp. 55. oldal.) A k ét idézet összevetéséből kitűnik, hogy az élet tem p ó ján ak m eggyorsulása, az „időzavar” nem csak XX. századi je ­ lenség, életérzés, m in t ahogy azt Szuly G yula érvelésében kijátssza, de bizo­ n y á ra nem is csak X IX . századi. K orunk tá rsa d alm i életének nyugtalan ritm usa, az elfoglaltság m értéke, egy­ m agában sem m iképpen sem indokolhat­ ja a rövidebb m űfajok irá n ti igények m egnövekedését, és különösen nem m a­ gyarázza m eg azt, hogy B jelinszkij ko­ ráb a n a legolvasottabb rövid m űfaj m iért éppen az elbeszélés volt, m a pedig m ié rt éppen a kisregény az. H a Szuly G yula o lv asta volna B jelinsz­ k ij idézett tanu lm án y át, a k k o r a rra is p éld át v e h e te tt volna, hogyan kell egyes irodalm i, m űfaji p ro b lém ák at alaposan, sokoldalúan és tudom ányosan elem ezni, illetv e a K or társad alm i jelenségeivel d ialektikus egységben — de nem felüle­ tesen és vulgári san — szem lélni. A cikkben k ife jte tt problém ák m eg­ nyugtató m egoldásához vélem ényem sze­ r in t feltétle n ü l válaszolni k ellen e né­ h án y olyan kérdésre, m elyeket m ost csak m egem líteni van lehetőségem . Néz­ zük h á t röviden ezeket a kérdéseket: m ilyen társad alm i és irodalm i m om en­ tu m o k eredm ényezik, hogy egy-egy kor­ szak nak vagy korszakoknak, egy-egy nem zetnek, vagy nem zeteknek m ikor m elyik a reprezentatív, vezető irodalm i m ű faja? (Pl. a hősi énekek és eposzok v irág zása a rabszolgatartó és a feudális ren d szerben; a regényirodalom k ib o n ta­ kozása a k apitalizm usban; vagy a líra vezető szerepe a m ag y ar irodalom ban évszázadokon keresztül?) M ilyen összefüggés és kölcsönhatás van a társadalom ban kialak u lt igény és az írók alkotótevékenysége között? (M i­ é rt je len tk ez ett általán o s társadalm i igény pl. a X IX . század m ásodik felében n álu n k a népszínm űvek és a népies — epigo n — líra irán t?) M ennyiben befolyásolják az irodalom fejlődését fo rm ailag is egy-egy korban az uralkodó, vagy általán o san e lte rje d t filozófiai, eszm ei áram lato k ? (M arxista világnézet, szocialista realizm u s; egzisz­ tencializm us, stb.) Egy-egy időszakban m ilyen jellegzetességekkel je le n ik m eg a ta rta lo m és a fo rm a egysége? (T ény, hogy a líra és a rövidebb prózai m ű fa­ jok leg alk a lm a sab b a k a le g ak tu álisab b társa d alm i- és k o rp ro b lém ák friss á b rá ­ zolására, kifejezésére, időben gyors re a ­ gálásra.) Biztos-e az, hogy az egyes időszakok­ ban legnépszerűbb és leg elterjed teb b m űfajo k fejezik ki teljességgel á k o r és a k o r em b erén ek p ro b lém áit és gondo­ latvilágát, h atáro zzák m eg az irodalom ­ jellegét? M ilyen m érték b en a la k íth a tja egy-egy nagy alkotó egyéniség k o rán a k irodalm i képét nem zeti és nem zetközi viszony­ latb an ? És h a csak a szocialista országok iro ­ d alm át te k in tjü k : N em kellen e-e alaposan m egvizsgálni, hogy a szem élyi k u ltu sz időszakával szem ben, am ik o r az álm o n u m en tális p ró ­ za u ralk o d o tt és e lsa tn yú lt a d rám a, m eg a líra, m ié rt éppen a rövid próza és a költészet hozott elsősorban friss, új szellem et, han g o t a Szovjetunióban és a többi szocialista ország irodalm ában. De hogyan h a t az alk o tó k ra a szocialis­ ta országokban az új, gyarapodó olvasó­ réteg igénye, m ely réte g n ek legnagyobb része ed dig el v o lt zárv a az igazi iro ­ dalom tól és m ost v álik ren d szeres o lv a­ sóvá? (Szintén tény, hogy a kezdő olva­ sók elsősorban a cselekm ényes, bizonyos értelem b en izgalm as, k önnyebben á tte ­ k in th e tő és é rth e tő m ű v e k et tu d n a k be­ fogadni és következésképp részben ez szabja meg ig én y eik et is.) Úgy gondolom, hogy S zuly G yula ál­ láspon tja: — a rövid és izgalm as alk o tá­ sok m ai népszerűségének és e lterje d ésé­ nek k áro s és veszélyes jelen ség k én t v aló értékelése —, csakis a k k o r k e rü lh e t h e­ lyes m egvilágításba, h a a fen ti és azo k ­ hoz hasonló k érd ések re a d o tt m a g y ará­ za ok, az ad o tt k o r társad alm án ak , a társad alo m á ltal m eg h atáro zo tt iro d al­ m i igényeknek és alkotótevékenységnek, az irodalom belső fejlődésének tö rv én y szerűségeit fe ltá rjá k és a nagy alkotó tehetségek h atásá n ak m ély és tu d o m á­ nyos szem léletén alap u ln ak . 85 �KRI TIKA MERRE TART A DÉRYNÉ SZÍNHÁZ? A m ikor az Á llam i D éryné Színház 1961-ben tízesztendős m űködését ü nnepel­ te, érd ek es sum m ázást ad o tt közre az első évtized eredm ényeiről. A beszédes szám ok ren d k ív ü l tisztele­ te t ébresztők és szinte h ih e tetlen n e k tű ­ nők: „Egyes m űv ek et egy évtized a la tt szín­ házunk többször ad o tt elő. m in t 1837-től szám ítv a az ország összes többi színháza együttvéve. Igy a „T a rtu ffe”-öt 697-szer, a tö b b iek 591-szer, — az „Ahogy te tszik”- e t 182-szer, a többiek 84-szer. — az „A ran y em ber”-t 563-szor, a többiek 439szer. Tíz esztendő a la tt 138 b em u tató n k ­ ból 66 ősbem utató volt! A klasszikusok közül 41 m űvel ism ertettü k m eg a fa l­ v ak dolgozóit. A 20 059 elő ad ásu n k at 5 258 886 néző te k in te tte meg. Ez a mi egy évtizedes m u n k á n k m érlege! — jegy­ zi fel Pados Istv án üzem igazgató. S m icsoda u tak a tíz év csaknem öt­ m illió kilom éterében!.. A kit közelebbről érdekel, B ános T ibor riportkönyvében megleli. A m agyar színjátszás ekhós hős­ k ora ez ú jk o ri változatban. — a já rm ű ­ től eltek in tv e alig kedvezőbb viszonyok között. És, h a a m egyékre megoszló ad a­ to k at nézzük is, F e jé r és K om árom m e­ gyék m ellett N ógrádé v olt elsősorban ez a színház. A nógrádi ap ró faluvilágé, ahol addig a m a d ár se já rt. Egyezer — és nyolcszázhatvan refléktorfényes est olyan tájakon, ahol különben csak a petró, vagy a csillag v ilá g o l... A színház az indulás éveiben kétség nélküli félreérthetetlenséggel nevében hordozta fela d atá t: a falu k u ltu rá lis igé­ nyeinek fu n d am e n tu m -ra k ó ja lett. Száz­ lelkes tan y ai településekhez vág o tt csapást m ag án ak a faluszínház, ta n íta n i és szó­ rak o ztatn i. T enyérnyi színpadokról m u­ la tta to tt és gondolkodtatott egyszerre M oliere a T artu ffe csaknem hétszázas szériájáb an helységről helységre. S az A ran y em ber és a többiek. P edig a színháznak nem csak a színpa­ 86 dok p arán y iság áv al, a te rm ek fű tetlen ségével, u ta k viszontagságaival k ellett m egvívnia küzdelm ét az ered m én y ért: az új közönség m eghódításáért, de igen kom oly d ram a tu rg iai p ro b lém ák k al is. Szám os esetben je len tk ez ett és je len tk e­ zik m a is a kérdés: hogyan lehet tizen ­ négy tagból álló tá rsu lati részlegekkel 25— 30 fős d a ra b o k a t szinpadképessé te n ­ ni. hogy a m ű szerkezeti egysége m eg­ m aradjon? A fela d at m egoldása prózai és zenés m űvek egész so rán ál te tte pró­ b ára a színház d ra m a tu rg iá já n a k lelem é­ nyességét. A szín p ad m éretek eltérősége a szcenikusokat k észtette tervezésbeli ru ­ galm asságra, hogy díszleteikkel szinte estéről-estére m ás-m ás m éretek n ek fe­ leljenek meg. E zekhez a követelm ények­ hez kapcsolódva a já ték stílu s is sa já to ­ san kellett, hogy fejlődjön. Egyénisé­ get te re m te tt m agának a faluszínház, egyetlen m ás színpadéhoz nem hason­ líth ató k A fél évtized d erek a tá já n így é rh e tte el k ita rtó m u n k áv al, hogy előadá­ sai h aso n líth a tatlan u l egységesebbnek, különbnek bizonyultak m ár, m int a v i­ déki szinh ázak úgynevezett tájelőadásai, am elyek v o ltaképpen egy-egy nagy, kőszínházbeli produkció hevenyészve m eg­ zsugorított m ásai voltak, legtöbb esetben még a legjobb szándék ellen ére is. Ám enn ek a sajátos felad atú és sok kötöttségű szin h ázn ak az első évtized vége felé lassan k én t a különféle benső k orlátai is m utatkozni kezdtek a fejlő ­ désben. S ezekkel m a m á r kom oly fo r­ m ában szám olni kell, ha helyes irán y b an a k a rju k m eghatározni további ú tjá t és rendeltetését. Az Á llam i D éryné Színház a k isérleti időszak tan u lság ai nyom án a sajátos fel­ adatok m egoldásának m axim ális fokáig juto tt. A m it a falu k u ltu rá lis ébresztése terén véghez v itt, p ára tlan m isszió a m a­ gyar színjátszás tö rtén etéb en . Ezt a fel­ ad ato t ilyen áldozatossággal és ráa d á­ sul ennyi ered m én n y el eddig m ég soha �egyetlen színházi intézm ényünk sem szolgálta. És, h a egyszerűen úgy vennénk, hogy „a m ór m e g tette kötelességét”, — a fa ­ luszínház úgy is m in t D éryné Színház eleget te tt a rá h á ru ló poszton k u ltu rá ­ lis m issziójának, akikor is, en n y iért is nagy elism eréssel kellene, hogy adózzunk. C sakhogy a m ó rra k im ondott szenten­ ciához n ek ü n k eszünk ágáb an sincs ez esetben elju tn u n k . A z viszont, m ar m ih am arab b m egvitatni való problém a, hogy a m ai tá rsad alm i valóságban, a falu h ih e tetlen ü l m egnövekede tt k u ltu rá ­ lis igényességével szám ot vetve m ik én t tu d m egfelelni fela d atá n ak a D éryné Színház. A zt a tén y t ugyanis tudom ásul kell venni, hogy a falu k u ltu rá lis ébresztését kezdem ényező faluszínház nyom dokain m a m á r m inden falu b a n ott van a szín­ h ázn ál hatékonyabb k u ltu rá lis tényező­ k én t m egjelenő televízió, am ely m űsorszolgálatának sokrétűségével, színvonal­ beli fölényével az eddiginél fejletteb b igényességhez szoktatja a vidéket. A k érdés te h á t az: eleget tu d -e ten n i ezeknek az igényeknek a D éryné Szín­ ház a jelenlegi keretekben, szervezeti stru k tú rá b a n ? A rendelkezésre álló m ű­ vészek k v alitása követni tu d ja -e a m eg­ oldandó új felad ato k at? Az előadások látogatottságában kétség­ te len ü l m utatkozó han y atlás azt jelzi, hogy nem . B ár a nézőszám csökkenése nem feltétlen fokm érő ezen a téren, - hiszen ez a folyam at a film színházak­ nál ugyancsak tapasztalható, — mégis, k ell lennie v alam in ek a színvonalbeli d ifferenciában is. K étségtelen, hogy a te ­ levízió térhódításával, részben az em be­ re k kényelem szeretetéből, részben az igényesség növekedéséből csökken a fa ­ lusi szinház közönségének tábora. Ezt, sajnos, a D éryné Szin h áz nem egészen alkalm as m ódszerrel igyekszik m indig ellensúlyozni. A rra gondolok például, — hogy b á r k étségtelenül fontos szem pontként érv é­ nyesül, különösen az utóbbi hónapokban a szin v o n al lényeges javítása, — a szin ­ h áz úgynevezett „telt ház” ak ció ja inkább affelé tendál, hogy körzeti, központi bázi­ sokat terem tsen. Ez ugyan helyes tö re k ­ vés feltétlenül, de m ég nem m indig és nem m in d e n ü tt kivitelezhető, rengeteg kényelm etlenséggel já r a közönségnek a k ö rzeti helyekre, s az o nnan h aza való utazás. A néző kényelm ének szolgálata h ely ett in k á b b a színház elkényelm ese­ dését jelen ti, azt, hogy lassan sok a p ró községünk, am ely leg in k áb b érzi h iá n y át a k u ltu rá lis jav ak n ak , egyszerűen le tö r­ lődik a színház térképéről. S m e rt m ost m á r a pénzügyi te rv te ljesités érd ek éb en a színház gazdasági vezetésének az a tö ­ rekvése, hogy a körzeti o tthonok m eg­ szabott összegekért v áltsá k m eg a z elő­ adást, — de m e rt szám talan helyen a kö­ zönségszállítás m eg o ld atlan ság a m ia tt en n ek az összegnek biztosítása kétes, a m űvelődési o tth o n igazgatók érth ető en fáznak és h ú zódnak az e ffa jta m eg álla­ podástól. Ez gy ak o rlatilag azt jelen ti, hogy a színház e lv o n h atja előadásait, az anyagi érd e k g átló já v á lesz a k u ltú rp o li­ tikai fe la d a t teljesítésének. A nnak, hogy a D éryné Színház azok m űvelődési, szó­ rakozási szo m ját elégítse ki, a k ik h ez létjogosultsága k ezd ett ől fogva kötelezi. É ppen ezért nem tudom m agyarázni a színházn ak városok felé te n d álását, azt meg éppenséggel nem , — b árhogy okos­ kodik, érv el a vezetőség, — hogy egyes produkciók, m in t tö b b ek között az Egri csillagok, k ifejezetten a főváros közön­ ségének készülnek, a b u d ap esti ifjú ság ­ nak. A zt m o n d ják , ezeknek a szereplő együttese túlnyom órészt pesti színészek­ ből tevődik. A k k o r h á t mi köze az egészhez a D éryné S zínháznak? M ért ékesked ik idegen to llakkal, vagy, h a úgy tetszik: m é rt köteles cégért ad n i hozzá. S m ié rt v o n ja el ezekhez a pesti b em u­ tatókhoz az am úgy sem nagy bőséggel rendelkezésre álló erőit, rendező, szer­ vező en erg iáját, am ik o r ta lá n épp en e produkciók m ia tt v o lt kén y telen csök­ kenteni a m ostani szezonra terv ezett vi­ déki. falu si elő ad ásain ak szám át. Me­ gyénket, N ógrádot érin tő en is. Az elő­ adások általán o s színvonala jav u ló te n ­ d enciát m u tat, de lényeges elő reju tás csak úgy képzelhető el, h a a szín h áz m in ­ den en e rg iájá t, figyelm ét a vidéki, falusi produkciókra k o n cen trálja, itt éli ki m űvészi am bícióit. M egism étlem , hogy n e essék fé lre é r­ tés: falu si p ro d ukciókra, m ert, ha a m űvészi szín v o n al sem m i k ívánnivalót nem hag y o tt volna is az elm ú lt esz té n tőben s, h a a z idei évadkezdés kecsegte­ tő is, — az a valóságos helyzet, hogy a D éryné S zínház ritk a, legjobb esetben havi egyszeri láto g atásai egyszerűen k ép ­ telenek kielégíteni, akár S alg ó tarján t, a k á r B alassagyarm atot. P ed ig a m ostani tá rsu la ta iv a l en n él tö b b et biztosítani nem igen tud. De. hogyha nem . h át kö­ v ethető -e tovább az a gyakorlat, hogy 87 �ezekre a h elyekre nem lehet m egfelelő szabad b ejárása vendégjátékok fo rm á já­ ban egyéb m egfelelő képességű vidéki társu lato k n ak , m in t például a közeli eg­ rinek, m iskolcinak, vagy a távolabbi, de készséges debreceninek, — am elyek aján lk o zn ak , de jövetelük a D éryné Szín­ házon és a színház form ai jogait képvi­ selő megyei tanácson zátonyra fut. Mi­ lyen gazdasági erd e k ek et veszélyeztet­ nek ezek a vendégeskedni kívánók, h a a D éryné Színház úgysem tu d kellő szá­ m ú já ték o t biztosítani. Most m á r afelé haladunk, hogy szín­ házterm es k u ltú rp a lo tá ja lesz a m egye­ székhelynek s lassan pro b lém án k k á nő: hogyan te re m tü n k m ajd életet benne? Az em brionális elképzelések m áris m utatkoznak. Egyesek öntevékeny köz­ ponti m űvészegyüttesek m egterem tésére gondolnak, m ások jó példák nyom án önálló m egyei színház felá llításá t ta r t­ já k helyesnek s a D éryné Színház is el­ m ondotta a kérdéssel kapcsolatos véle­ m ényét a m egyei lap hasábjain. De ak á rm i lesz a végső választás, az bizonyos, hogy ilyen, vagy olyan fo r­ m ában feltétlen ü l érin ti a D éryné Szín­ h áz at s vélem ényem szerin t lassan k én t m eg kell kezdődnie a n n a k a folyam at­ n ak a színházon belül, am ely a változó k ö rülm ényeket követni tudja. N em régiben a tá rsu la t egyik fia ta l m űvészével beszélgettem errő l a problé­ m áról s ren d k ív ü l higgadt realitással m é rte fel a helyzetet. A bból in d u ltu n k ki, hogy n éhány he­ lyen m á r m egszületett egy új fo rm ájú színházi társulás, az úgynevezett m egvei kisszínpad, am ely Egerben, Békéscsabán, Szolnokon, K aposvárott jelzi, hogy egyegy m egye éppen a m egnövekedett igé­ 88 nyek m ia tt önállósítani törekszik m agát ezen a téren. H asonló tendencia szelei fú jn a k Szabolcs m egyéből, N yíregyházáró l is. S e n n e k feltétle n ü l sok hasznos o ld ala v an a m egyék szem pontjából. El­ sősorban az, hogy a m üso rp o litik a sa já ­ tos, egyéni p ro fil m egterem tésére, k ia la ­ k ítá sá ra képes s a m egyei színház ren d ­ szeres előadáso k at biztosít. Mi te h á t ak k o r a D éryné S zínház te ­ endője? A színész sz erin t előbb, utóbb k é t lehetőség között kell választan i: — A mi kisszám ú tá rsu lata in k k a l, például egy-egy olyan o p erett, m in t a C sárdáskirály n ő esetében, nagyobb he­ lyeken nehezen tu d u n k m egfelelni m in ­ den jószándék ellen é re is. Éppen ez ért kellő kiegészítéssel az egyes tá rsu la ta in k vagy m egyei szín h ázak k á alak u ln a k vagy v isszatérü n k elsődleges te rü le tü n k ­ höz, a faluvilághoz, s o tt tö ltjü k b e h iv a­ tásunkat. K étségtelen, hogy m ind a k é t ú t já r ­ ható s elgondolkodtató, m elyik len n e eredm ényesebb, h iv atásszerű b b a D éry­ né S zínház szám ára. Persze, könnyen m eglehet, hogy a szín h ázn ak m erőben m ás a nézete a dologban s m á s a m űve­ lődésügyi irán y ító szerveké. Én in k áb b csak felvetn i k ív án tam a kérdést, m e r­ re ta r t a D éryné Színház? — n em m eg­ oldást m ondani. A helyes m egoldásnak tucatnyi szem p o n tja lehetséges, — á l­ ta la m nem láto tt, vagy rosszul lá to tt szem pontja. Az azonban bizonyos, hogy a D éryné S zínház egyre szem betűnőbben k in ő tte eddigi ru h á já t, az együ ttesek n ek ú j öl­ tö zetre v an szükségük, hogy m egfelelő m ódon jelen h essen ek m eg közönségük előtt. B a rn a T ibor �SALGÓTARJÁN JÖVŐJE A KÉPZŐMŰVÉSZETBEN A hagyom ányok so k a t je len ten e k a m űvészet k ibontakozása szám ára, de a tú l­ zott ragaszkodás vissza is húzhat, té v ú tra is vezethet. A hagyom ányok nélküli elin ­ dulás, sőt a hagyom ányok m egterem tését célzó b áto r szándék viszont állan d ó le l­ kesedést követel, különösen a hosszabb időt igénylő vállalkozások m egvalósitása esetén. N álunk, N ógrádban olyan szerencsésen találk o zn ak a feltételei a m űvészeti élet m egalapozásánál, hogy önkéntelenül felvetődik a g o n d o lat: TE R E M T SÜ K M EG itt S algótarjánban, az ip arm edence szívében egyik országos jelentőségű g ó cpontját a m agyar képzőm űvészetnek. P á rtu n k k u ltú rp o litik á já n a k eredm ényeként csökken B udapest és a vidéki v á ­ rosok közti különbség. A k u ltú ra reneszánszát éli. Eddig soha nem lá to tt töm egek J A K UB A JÁNOS, M UN K Á C S Y - D I J A S : I T A T Á S ism erkednek a m űvészettel, tudom ánnyal, s szám uk h alad tu n k b a n a kom m unizm us felé évről-évre gyarapodik. A k u ltú ra , a m űvészet igénye érleli az ú jjászü lető S a l­ g ó ta rján felzárkózását nagy, országosan is rangos városok mellé. H ódm ezővásárhely. Szolnok a forradalm i hagyom ányok ú tjá n áp o lja tovább az új paraszti életet tükröző képzőm űvészetet. V ezető osztályunk, a m unkásosztály a képzőm űvészetben is fiatal, M O ST IZ M O S O D IK A m unkásm űvészetnek a képzőm űvészetben óriásai m á r szü lettek . Derkovics, DésiH úber, Nagy, Balogh. De ezek csak szigethegységek, m elyek lá n c o la tá t m ost kell ala89 �k ítan i, g yarapítani. Ebben a — b átra n m o n d h atju k — fo rrad a lm i m u n k áb an S al­ g ó ta rján n ak nagy szerepe van. M unkásm ozgalm i hagyom ányokban az ip arm eden ce ren d k ív ü l gazdag, s ez ad ek v át m ódon követeli a k u ltú ra m inden fo rm á já n ak kapcsolását ezekhez a hagyo­ m ányokhoz. Ilyen gondolatból született, s m á r m egvalósulóban is van — a szocialis­ ta m űvészet jegyében, m unkásm űvészettel a zászlaján a S A L G Ó T A R JÁ N I Á L L A N D Ó M Ü V E S Z T E L E P E S Z M É JE A K épzőm űvészeti Főiskola egyik ny ári m űvésztelepe m á r esztendők ó ta S alg ó tar­ já n b an telepedett meg. A m űvésszé érés nagy élém ényekkel és em lékekkel te líte tt ideje életreszóló term ékenységet in sp irálh at. S am i m ég ennél is több: vonzó és KO N FÁ R G Y U L A , D E R K O V IT S-D IJA S: K O H Á SZO K (Vázlat) so k rétű tém áival e vidék otthonául is kínálkozik az őt m egszerető festőnek, grafikusoknak, szobrászoknak- Hogy m ennyire igaz, bizonyítja, hogy ez az állan d ó ­ an változó k ara k terű , ezerarcú vidék, S algótarján, p u b ertá sk o rát élő v árosunk, m ár eddig is m egidézett n éh án y neves, országoshírű m űvészt, ak ik nem díszpolgáraivá, hanem a nógrádi képzőm űvészeti k ut úr a bölcsőjének rin g ató iv á v áltak m áris. Nagy 90 �szó: a IX . M agyar K épzőm űvészeti K iállítá s sa lg ó tarján i té m áv a l köszöntötte a M ű­ csarn o kba belépőt és bucsúzót is! R aszler K ároly. J a k u b a János, B laski Ján o s, K on­ fá r G yula, R ozanits Tibor, G ádor E m il festők, ifj Szabó Istv á n szobrász s m ég to­ v ább so ro lh atn ám a m agyar festészet kiváló, élen já ró g á rd á já n a k ta g ja it — m a m ár hozzánk tarto zn ak . A zóta, hogy idelátogattak, n y a ra n ta év rő l-év re v isszatérn ek S alg ó tarjánba. S az em ber ó h a ta tla n u l em lékezik: v a la h a a v idék az eltem etkezést jelen tette, hányszor sokatigérő tehetségek te lje s elsorvadását- Nem h iá b a a la k u lt ki a szem lé­ let, hogy m űvész csak B udapesten élhet, fejlődhet, vid ék en m egreked. N ap jain k b an m ás a helyzet. A p á rt k u ltú rá lis p o litik áján a k egyik alap v ető el­ ve, hogy a m űvészeteket közelebb hozza a dolgozókhoz. Igazi népi m űvészet csak az élet, a nép ism eretéből táplálkozhat. V árosunk, a hozzátartozó gyárak, b án y á k tém avilága, a dolgozók m űvészetszerető gesztusa, m eg növekedett m ecénási szere­ pe — kapocs és ú t a m űalkotások m egszületéséhez. E nnek h a tá sá ra k ialak u ló b an van egy M Ű V ÉSZ TÖ RZSG A RD A m ely rangos helyet biztosít m ár m a is S a lg ó ta rján n a k a m agyar m űvészet írodó tö rtén etében. Szoros kapcsolat az élettel, a fia ta l m űvészek m in d en ú jr a érzékenyen reagáló alkotóm ódszere, korszerű form anyelve biztosíték arra, hogy felleg v ára épül itt a m unkásosztály m űvészeti hagyom ányának. A m egye képzőm űvészeti m u n kacsoportjából is több ig éretes m űvész kapcso­ ló d o tt e mozgalom hoz, m egerősítve a z t eszm eiségben, alkotói tisztaság b an , igényes­ ségben k v alitá sb an egyaránt. A m indgyakoribbá váló képzőm űvészeti bem u tató k , helyi és országos szereplések erősítik a csoport m u n k á ját, s azt a fontos tö rek v ést, hogy jó m űvészeti alkotásokkal fejlesszék n ép ü n k vizuális k u ltú rá já t. F elem elik n é­ p ü n k et szem léletben a r r a a fokra, m ely k o ru n k m űvészetszem léletének k ia la k ítá sá ­ ban, m űvészeti id e álján a k kifo rm álásáb an követelm ény. E h iv atás nagy felelősséggel já r. A z alk o tó m űvésztől m egköveteli az eszme: igényességet tisztaságot, a nép ügyének forró, szenvedéllyel teli m egism erését, szol­ g álatát, m e rt a valóságot form álni, a világot m egism erni csak ezen az úton lehet. A képzőm űvészeti csoportosulás eg y ü tt form álódik, tereb ély esed ik a palócföld­ höz tartozó író k ,költők m ozgalm ával. Az ú t és a felad ato k közösek! Jö jjö n lé tre te h á t országunk e fejlődő városában olyan k u ltú rá lis gócpont ,m ely e vid ék k u l­ tú rális életébe szervesen beépül. M unkája, eddigi eredm ényei alap ján , m áris szükszükségletté vált. A m egyei P ártb iz o ttsá g ak tív kezdem ényező és tám ogató szerepe élesztő k o v á­ sza e m ozgalom nak. Az üzem ek fe la já n lo tt díjai, a m ű term es lakások rövidesen m eginduló építése azt eredm ényezi, hogy az érté k ese t alkotó m űvészek itt gyökeret v erh etn ek , s tehetségük egész teljességben b o ntakozh at ki. T evékenységük m ég ism ertebbé, h a tá su k m ég érth e tő b b é v á lh a t h a m ajd az ú j k u ltú rp a lo ta m egadja a lehetőséget ennek a m űvészeti csoportosulásnak ahhoz, hogy ra n g já n a k m egfelelő k iá llításo k a t rendezhessen, országos nevű m ozgalom m á nőhessen, m egterem tve új form anyelvét, h an g ját, eszmei arc u latá t, hagyom ányát a m unkásm űvészetnek, a dolgozó em b ert és v ilá g át in te rp re tá ló alkotások egész sorával. Czinke F eren c 1 9 �KÉT ÍRÓ — KÉT VILÁG A valóság olyan m eglepetésekkel telí­ te tt k orszakában, m in t am ilyenben mi élünk, az em ber nehezen ta la lja m eg a rá z uduló h atalm as olvasm ányanyagb an az o k at a m űveket, am elyek egy-egy Kor­ szakról hitelesen tá jék o z ta tják , a világról a lk o to tt felfogását m arad an d ó an befolyá­ solják. Pedig a m i k o rszak u n k ra is elm o n d h at­ ju k E ngelsnek a szóló ne­ vezetes m egállapítását, hogy »olyan kor, am ely ó riásokat k iv án és óriáso k at szült, a gondolkodás, szenvedély és jellem , a sokoldalúság és tudás óriásait.« N em kiv án u n k hivatkozni a tudom ány és te ch n ik a szédületes eredm ényeire, csu­ pán irodalm i téren k iv á n ju k igazolni a fentieket, am ikor k ét nagy nép — az am e­ rik ai és a szovjet — k ét m a élő és kiem el­ kedő alk o tó ján ak — S teinbeck és Solohov egy-egy m űve elem zésén k eresztül meg a k a rju k m u ta tn i az u ta t, am ely a mezőgazdaság nagyüzem i á ta la k ítá sa kapcsán em beri sorsok, trag é d iák útvesztőin á t ve­ zet egy nagy igazság kim ondásához. Az am erik aiak büszkék a rra , hogy iro­ d alm u k b an m indig a dem o k ratik u s esz­ m é k ért és a h a la d á sé rt való lelkesedés, a h u m an ista irán y z at uralkodott. Az Egye­ sü lt Á llam ok a függetlenség szellem ének jegyében született, és a h íres F üggetlen­ ségi N yilatkozat m agától értetődőnek ta rtja , hogy m inden em b er egyenrangú­ n ak v an te re m tv e és joga v an az élet, a szabadság és a boldogság keresésére. Az is tény, hogy a v a la m it is szám ító am erik ai írók csaknem egyöntetűen küz­ d ö tte k m űveikben az ellen, hogy A m eri­ k a term észeti kincseit a m onopólium ok k a p a rin tsá k m eg és ta rts á k ellenőrzésük alatt. Az elitélés m ellett a keserűség is k i­ érződik a katekizm us ja v íto tt szövegéből: »Is ten te re m te tte a világot K risztus előtt 4.004-ben. de 1901-ben Jam es J. H ill, J. P. M organ s Jo h n D. R ockefeller u jjá ­ szervezte« . E nnek az ú jjászervezésnek so­ rá n az Egyesült Á llam ok k ap italistá i m ár m in t im p erialisták je len tek m eg a világ kereskedelm i szin padán, hogy szédületes vagyonuk m ellé az első v ilágháború u tán a v ilá g h atalm at is m egszerezzék. E kkor k ellett az am erik ai írónak, de a becsületesen gondolkodó am erik ai kisem ­ b ern e k is, akiben egy ta láló m egjegyzés szerin t a naív dem okratizm us és az őse­ red eti p ra k tik u s h a jla m kezdettől fogva p áro su lt — felvetni a társad alm i felelős­ 92 ség kérdését, m eg állapítva, hogy a dem ok­ rácia m ind ad d ig távoli, n aív álom , am íg a tőke e lá llja az esélyeket és az egyenlő jo ­ gok ú tjá t. S am íg a m am u ttő k ések álp ró féták a t szerződtettek, ak ik az am erik ai k ap italiz­ m us kivételes, v áltság m en tes jellegéről j övendőlgettek, am ig az ébredő m u n k ásm ozgalom m al szem ben a futószallag-szerű term elésre á tté rő F o rd -m ű v ek új jelszót is te re m te tte k : » N em M arx, h an em F o rd « , a »lehetséges világok legjobbika fe le tt« is gyülekeztek a vih arfelh ő k . 1929-től 1933ig azu tán b ek ö v etk ezett a világ eddig leg­ nagyobb m é re tű gazdasági összeom lása, am ely n éh án y szám ad atáv al ronggyá té p ­ te az im p erialisták h ird ette illúziókat. Az am eriaiak nem zeti jövedelm e a válság négy eszten d eje a la tt 81 m illiárd ró l 41 m illiá rd r a esett. Több m in t 85 000 ü zlet ju ­ to tt csődbe, 9 m illió ta k a ré k b e té te t b efa­ gyasztottak, több m in t 17 m illió em b er v ált m un k an élk ü liv é és a m u n k a b érveszteségek 26 b illió ra rú g ta k . T erm észetesen a gazdasági válság következm ényeként a k u ltu rá lis életben is k atasztro fális zu h a­ nás következett. A könyvkiadók az addig 4 m illiá rd ú j m ű h ely ett 1933-ban m ár csak 100 m illió t ad tak ki, a N ew -Y ork-i nyilvános k ö n y v tá r könyvbeszerzésre szán t kerete 250.000 d o llárró l 50.000-re csök ­ ken t . . . Az általán o s gazdasági pangás, a m u n ­ kan élk ü liek m illiós táb o ra, az életszinvo­ nal m egdöbbentő zu h an ása alap já ig m eg­ ráz ta a h atalm as országot. A burzsoá ide­ ológia, am ely p á r évvel előbb m ég A m e­ rik a egyedüli üdvözitő gazdasági re n d jé ­ nek fölényéről beszélt az elöregedett » Ó világgal« szem ben, m ost m egsem m isülten á llt az esem ények so d ráb an s csak H oover elnök ta n á c sá t tu d ta hangoztatni, ki kell v árn i az időt. m e rt a gazdasági élet egészen biztosan fellendül, hisz a jó ­ lé t » a legközelebbi u tcasaro k ró l in teg et.« Az egyszerű am erik ai kisem ber azon­ b an — ak it Lincoln Á b rah ám m eg állap ítá­ sa szerint »az Isten bizonnyára szeretett, hiszen olyan sokat te re m te tt b elöle« — nem elégedett m eg ezzel a csalóka m a­ gyarázattal, hanem töm egesen csatlakozott a kom m un isták v ezette Ip ari Szervezke­ dési K onferencia, a CIO szervezeteibe és a farm erek is összefogással k ezdtek h a r­ colni a ban k o k zálogjogának érvényesí­ tése ellen. A válságból való k ilá b alás első lépé- �seit F ra n k lin D. R oosevelt elnöksége a la tt (1933-1945) tetteik meg, am ikor a nagytő­ ke tá m o g atta a stabilizáció m eg terem té­ sét, de dühösen tám ad ta, »ko m m u n is ta b a rá tn a k « belyegezte a jó a k a ra tu refo r­ m er elnököt, m e rt tám o g atta a szakszer­ vezeti m ozgalm at, segély- és hitelakció­ k a t szervezett, és az elnöki kezdem ényezés ellen su lyozására és leküzdésére K u-K luxK lan és hasonló jellegű fasiszta szerve­ zeket hozott létre. Szükséges volt legalább vázlatosan is­ m e rtetn i a válság éveit és a Rooseveltkorszak viszonyait, m e rt enn ek ism erete n élk ü l nem le h et m egérteni és kellően é r­ ték eln i azt az erkölcsi és szellem i fo rro n ­ gá st, am ely az irodalm i életben is végbe­ m en t és a korszak iróival m egalkottatta a kor új em berét azt a hőst, aki m ár tu d ­ ja k i ellen és m iért harcol. T ársad alom ban élni és társadalom tól függetlennek lenni nem lehetséges. Ezt bizonyítja az am erikai irodalom balrato ló d ásán ak országos m éretű évtizede is, am elyben olyan irodalm i alkotások, első-, so rb an regények je len tek meg, am elyek a langyos dem okratizm ussal szem ben m ost m á r k ifejezetten politikai szándékkal áb ­ ráz o lják a kizsákm ányoltak életé t. Ezek között kétségkívül a legnagyobb h a tá st e lé rt és a legidőtállóbb alkotás Jo h n S teinbeck » É rik a gyüm ölcs« c. regé­ nye. Több m in t félm illió példányban elkelt regén y t A m erika legnagyobb irodalm i ki­ tü n tetésév el a P u litz er- d íjja l ju talm azták , a közönség, az átlag a m e rik a iak viharos tetszéssel fogadták, az O klahom ai K eres­ kedelm i K am a ra próbálkozása és tilta k o ­ zása ellen ére film et is készítettek belőle; u g y an ak k or azonban a k o nzervatív körök elk esered ett h ajszáb a kezdtek, a könyvet több helyen nyilvánossan el is égetik, s h a m á r a tén y ek et nem le h et m egcáfolni, rásü tik az erkölcstelenség bélyegét, a h ir ­ h e d t S p elm ann bíboros kiátkozza, az E gyesült Á llam ok kongresszusa pedig n y il­ tan m egbélyegzi. M iről szól az az en n y ire ellentétes fo­ g ad tatású könyv? O klahom a tag állam b an felm ondják a b an k o k a farm erek b érletét. A föld hoza­ m á n a k k iaknázása m ia tt v álto ztatn a k a gazdálkodás eddigi m ódján és a nagy eu ró p ai ex p o rt gyors haszonlehetőségei m ia tt a kisbirtokokon végig dübörög a tra k to r és a földnélkülivé v á lt százezrek szedik a sá to rfá ju k a t és új életet keres­ nek n yu ga to n . C sak nagyon m essziről lá t­ szik A m erika földje n y u godtnak. a dem ok­ rác ia csillogó leple m ögött irtózatos a nyo­ mor, a szenvedés. A fö ld jeik rő l elűzött farm erek és bérlők föld ö n fu tó k k á v á ltak , O klohom a szám üzöttjei — ak ik gyökereik­ ből kitép v e m á r csak oki-k, h aszo n tala­ nok, sem m ittev ő k — u g y an azt csinálják, m in t déd- és ü k ap áik : n y ak u k b a szedik a világot, ú j o tth o n t k eresn ek K alifo rn i­ ában, az ig éretek földjén, a gyüm ölcsösük rek lá m -p ro p ag an d ájáb an nagyszerű m u n ­ k a a lk a lm a k a t n y ú jtó országban. De m íg a h a jd a n ia k n a k csak óriási fizikai nehéz­ ségekel k ellett m egbírkózniok s végül is m indig k ap tak jó lterm ő terü letek et, am ely »senki fö ld je« v o lt — m ost a honszerzők nem is álm o d h atn ak szűzföldek b irto k b a­ vételéről, m inden ta lp alatn y i hely el van foglalva, s am it felk in á lh a tn a k : egyedül v erejték es k ezem unkájuk, de e rre vagy nincs szükség, vagy a k ín á la t ro p p an t versenyében csak é h b é ré rt szegődhetnek. Az új pio n irok a 66-os országút pom pas b eto n lap jain v o n u lta th a tjá k pénzzé te tt ingóságaik árán v ásáro lt rozoga te h e r­ a u tó ik at a naran cso s K alifo rn ia felé. Új hősköltem ényükből elm a ra d n a k az ősökre jellem ző já ra tla n őserdőkkel, vízm osások­ kal, fen e v ad ak k a l való küzdelm ek. H elyet­ tü k m unkanélküliséggel, a kizsákm ányo­ lással, a helyszűkével, a haszonvágy lá t­ h ató és lá th a ta tla n eszközeivel kell viaskodniok. K üzdelem nek azonban ez a ször­ nyűbb és m egalázóbb, m e rt nem a term é­ szet hanem az em b er idézi föl. D erm esztő világ ez, ahol az em b er az em bernek fark asa , s ebb en a v ilágban ism ertet meg b en n ü n k e t az író a h a ta l­ m as töm egeket szim bolizáló 12 tag ú J oadcsaláddal. Ez a család ugyanis a közösség sejtje, m illió család pedig az ad o tt k o r­ szakban a gép és az azt m ozgató tá rs a ­ dalm i ren d szer ellen k űzdő koldus A m e­ rika. A család egyetlen e re je (és ez az erő sokszorozza az egyén e re jé t is) az, hogy összetart. Fogcsikorgatva, lesujtv a a szen­ vedésektől, m égis tu d v a, hogy m e g m ara­ d ásán a k egyetlen lehetősége, h a tu d a to ­ sítja m agáb an a szívós és legyőzhetetlen éln iak a rá st. Ezek a nyers, elcsigázott, éhe­ ző em berek szin te félelm etesen tu d n a k sze­ retn i és ezzel olyan erkölcsi erő d ítm én y t építenek fel m agukban, am elv et le h ete t­ len összerom bolni. A családhoz tartozó Casy. a p réd ik áto r, az idők fo ly am án egé­ szen m ásk én t kezdi lá tn i a keresztén y ta n ítá st, a S zentlelket. Jézu st. Isten t. Sze­ rete m -e Jézu st? kérdezi önm agától. — » Nem, nem ism erek senkit, a k it Jézu sn ak n e v e z n e k . . . Szeretni csak az e m b ereket szeretem . M eglehet, a S zentlélek nem más, 93 �m in t az em beri lélek. M eglehet, hogy az egész em beriségnek egyetlen nagy közös lelke van, és a n n a k a része m indenki. A regénynek nyilvánvalóan legszinesebb fig u rá ja Jo a d asszony, az anya, aki szinte m usztikus életigénylésével erősebb és bölcsebb m inden fé rfin á l. Ő ta rtja össze a hosszú és rem énytelen v án d o rú t ban a kö­ zösséget, am íg u ta k m ellett táboroznak, m egkönnyebülve, ha akad egy kis m unka, n ara n cs vagy gyapot szedés, hogy aztán p á r n ap i nyugalom u tá n ism ét kezdődjék a szenvedés. Ú tközben a nagyatya és a nagyanya m eghalnak, Connie, a fiatal férj megszökik, m e rt nem b írja nézni a család te h ete tle n nyom orúságát, S áronrózsája halva született gyerm eket hoz a vi­ lágra, nem egyszer m egkísérti a család egyik-m ásik ta g já t a bűn is. de az anya m indig m eg találja az egyetlen helyes cse­ lekedetet, am ellyel m egakadályozza a te l­ jes széthullást. Sőt azt lá tju k , hogy a csa­ lá d nincs bezárv a önm aga láncaiba. A testvériesség, a segíteni a k a rá s összehoz­ za azokat, akik ugyanazon sors terhei a la tt nyögnek. Az em beri nyom orúságban a szeretetnek, az öszefogásnak olyan pél­ d ái ragyognak föl, am elyek lá ttá n m eleg­ séget érzü n k a szivünk körül, az em b ert nem leh et teljesen fark assá aljasítan i. ön­ m agában h ordja egy igazságosabb világ itéletétS teinbeck azonban ebben a regényében is tu d tu n k ra a d ja szilárd m eggyőződését: nem elég a szegényem ber puszta élniakarása, a szegénység helyzetének intézm é­ nyes m eg jav ításá ra van szükség. E zért b árm e n n y ire m egkapó is a regény befe­ jező k épe am ikor Sáronrózsa tejtő l duz­ zadó m ellére fogadja az éh h a lá lal küz­ dő öregem bert, a szegények egv m ásrau ta ltságának ez a gyönvörű szim bolum a csak az ösztönös összetartást példázza. Sokkal lényegesebb a család idősebb fiu ta g ján a k Tom Jo ad n ak az. ú tja , aki négy évig ü lt börtönben, m e rt itta s á lla ­ potban öszeverekedett a szom széd farm er fiával és egv la p á tta l agyonsújtotta. A bö r­ tönben k om m unistákal ism erkedett meg, a hoszú nyugati v án d o rlás során Casyval, a p rim itív szocialistával, a m á rtírh a lá lb a futó sz trá jkvezetővel ta r t kapcsolatot és felism eri, hogy ak tív h arc ra kell szervez­ kedni a fennálló ren d szer ellen. S b á r az ô sz trá jk törőként dolgozni kényszerülő embe r e i m ég h íjáv al v an n a k az. osztályöntudat.nak, ha T om ban még csak hom ályo­ san él is az elhatározás, hogy ő is m unkásszervező lesz. az olvasó azzal a hittel teh eti le a könyvet, hogy a » gyüm ölcs 94 é rik « és A m erik áb an sem » késh et a sz ü re t« sokáig. T om és tá rsa i m eg fogják ta láln i a te r­ m elési viszonyok an a rch iá jáb ó l a kivezető u ta t, m e rt felism erik, hogy n ép ü k » úgy él, m in t a disznó, a jó term őföld pedig parlagon hever, s egy em b ern ek m illió holdja van, am ik o r százezer jó gazda éhen p u sztul. » F elism erik és azon tű n ő d n ek , hogy m i lenne, h a v alam enyien összeáll­ n á n a k és o rd ítan i k ez d en é n ek .. T om p e­ dig azzal a h itte l és fogadalom m al tű n ik el az ism eretlenségbe, hogy: » O tt leszek m ind en ü tt, ahol h arcolnak, hogy éhes em berek betevő falath o z ju ssanak. A hol a ren d ő r m egver v alak it, én is o tt le sz e k ... O tt leszek haragos em berek k iáltásáb an , s az éhes gyerekek nevetésében, am ik o r h allják , hogy kész a v acso ra. És o tt leszek am ikor n ép ü n k a m aga te rm ését eszi és a m ag aép ítette h ázában lak ik .« S teinbeck s tilusa elk erü l m inden érz el­ mi pátoszt, d e sohasem közöm bös hősei sorsával szem ben, nem húzódik m eg sze­ m élytelenül, hűv ö s tá v o lságban az esem é­ nyek m ögött. K alifornia, az esem ények színhelye az író n ak is szülőföldje. S b á r értelm iségi családból szárm azik, végig p ró b álta a m ezőgazdasági szezonm unkás, a pénzbeszedő. a k öm űvesipari segédm un­ kás életét, és 1936-38 között h ó n ap o k at tö ltö tt a fö ld jü kről elű zö tt id én y m u n k á­ sok között m in t ú jsá g író . T eh át jól ism e­ ri azt a világot, am elyben élnek, s am ikor róluk ír »ő m aga a nép. T ud ja m it tesz­ nek m it gondolnak, an n é lk ü l. h o g y m eg­ kérdezné őket, m e rt azt gondolja, am it ők gondolnak.« E nnek az író n ak legkiem elkedőbb m u n ­ k á ja a fen teb b vázlatosan ism ertetett »É rik a g y ü m ö lcs« Egy k érd és azonban még feltétlen ü l v álasz ra vár. Az írót. m ű­ ve m egjelenése u tá n azzal » gyanu síto tták ",« hogy kom m unista. S teinbeck több a lk a ­ lom m al h atáro zo ttan k ijelen tette, hogy nem kom m unista, m á r csak azért sem, m e rt az egyén szab ad ság át tek in ti a tá r ­ sadalm i fejlődés h ajtó erején ek . V élem é­ nye szerin t a v ilágot nem leh et m egjaví­ tani. szükségszerüen olyan. am ilyen, te h á t nem tragikus, hanem csak elszom orító. És ez a m élységes pesszim izm us, hogv az em ber nem képes tu d ato san befolyásolni a tö rté n e ti fejlődést, a d ja az író ú tjá n a k ellen tm o n d ása it. Amíg korábbi regénye, a »K ésik a szü ret« hősei: M ac és Jim . k ét tu d ato s p ártm u n k ás állan a k az esem ények élén. és p éld áju k ered m én y ek én t a ta ­ n u la tla n m unkásság b an is m egerősödik az osztályöntudat, b u k ásra ité lt m ozgalm uk- �k a l is e lh in te tté k a szervezkedés szüksé­ gességének gyüm ölcsterm ő m agvait, a d ­ dig S teinbeck későbbi m űveiben visszavo­ n u ló t fu v at. A fo rrad a lm i m ozgalm ak tá ­ m ogatása h ely ett refo rm ista törekvések szószólója lesz. Ez a m a g ata rtás és állásfoglalás a roosevelti politikában leli, ha n em is teljesen elfogadható m agyarázatát, de az olvasó szeretné rem élni, hogy S tein ­ beck hű lesz önm agához és következő regényeiben m egvalósítja az író önm aga á lta l m egfogalm azott célt : »Az író köte­ lessége, hogy felem eljen, hogy nagyobbá tegyen, hogy bátorítson. « m e rt » a nagy irodalom olyan, m in t a bot, a m ire tám asz­ kod h atu n k, m int az anya, akitől tanácsot k érh etü n k , ez az a bölcsesség, am i a bot­ ladozó botorságot felem eli, az erő az e rő t­ lenségben és bátorság a gyenge gyávaság leküzdésére.« Ha az am erik ai irodalom általános je l­ lem ző jek ént a dem o k ratizm u st em eljük ki, ak k o r a szovjet irodalom legjellem zőbb vonása az élettel való szerves kapcsolata. Ez a k apcsolat nem gyökértelen hisz a nagy orosz rea lista írók P uskintól kezdve m indig éreztették, hogy az irodalom ügye nem le h et csupán az író egyéni ügye, és ezért ére zte tté k a fo rrad a lm i n épm ozgalma k lökéseit és egy igazságos tá rsa d alm i ren d szer elérésének rem énye te tte em beriessé könyörtelen b írá la tu k a t ko ru k tá r ­ sad alm áv al szem ben. A z a m egdönthetetlen igazság azonban, hogy a tá rsa d alm i élet haladó régi és a születő új között folyó állan d ó h arc fo­ ly am ata, soha olyan világosan nem m u ta t­ kozott meg. m in t a N agy O któberi Szo­ cialista F orradalom győzelme után. A győzelm es p ro letárfo rrad alo rn b an az em b er le tu d ta rom bolni egy évszázado­ kon á t m egcsontosodott, em bertelen tá r ­ sadalm i ren d szer h atalm i építm ényeit, de n y ilt m a ra d t a kérdés, hogy a rom bolás u tá n és helyén fel tu d ja -e építeni azt az ú ja t, am ely a ko r hősének, az életszerető, fo rrad a lm á r m unkásem bernek m in ­ d enben m egfelel, s am elyben az évszáza­ dokon á t annyiszor m eggyalázott dolgozó em b er neve tényleg büszkén hangzik. T erm észetes dolog, hogy egy olyan vi­ lágtö rtén elm i jelentőségű változás, m int az o sztály társadalm akból az osztálynélkü­ li tá rsad alo m b a vezetni az em beriséget. a régi és az új h a rc á t az irodalom ban is csak még hevesebbé te tte . E harcok során k r istályosod o tt ki egy új m űvészeti irá n y ­ zat, a szocialista realizm us, am ely m eg­ követeli az alkotóktól, hogy a valóságot fo rrad alm i fejlődésében, igaz, történ etileg k o n k rét m ódon áb rázo lják , és állásfogla­ lásukkal az iro d alm i m u n k á t az egyetem es p ro le tá rm u n k a részévé tegyék. E n nek az új tö rtén elm i k o rszak n ak és irodalm i irá n y z a tn a k legnagyobb élő k ép ­ viselője M ihail Solohov. Írói állásfo g lalá­ sáró l az SZK P X X . kongresszusán n y ila t­ kozott: » R ólunk szovjet író k ró l d ü h ö d t el­ lenségeink külföldön a z t h iresztelik ,hogy m i a p á rt p a ra n c sá ra íru n k . A dolog azon­ ban kissé m ásképpen áll: Mi m in d an n y ian szivünk p a ra n c sá ra íru n k , d e szivünk a p árté, sz erete tt népünké, am ely et m űvé­ szetünkkel szolgálunk.« Ez a szolgálat Solohovot elv ála szth a­ ta tla n u l összefűzi a doni kozákság h az á­ jával. » A donvidéken születtem — v a llja önm agáról — o tt n ő ttem fel, o tt alak u lt ki bennem az em ber, az író, o tt nevelőd­ tem , m in t nagy k o m m u n ista p á rtu n k tag ­ ja i és így vagyok h atalm as nagy h azán k ­ n ak hű fia. D e büszkén m ondom , h ű fia vagyok a D on-vidéknek, az én s z ű k e b b h azám n ak is.« E bbe a szűkebb h azába vezet el b en­ n ü n k et a » F eltö rt u g a r« c. k étk ö tetes m ű ­ vében — az első k ö tet 1932-ben je le n t m eg s n álu n k » Új b a rá z d á t szán t az ek e« cím en ism ert — am elyben a kozákság tá r ­ sadalm i átalak u lásáró l, a szocialista gaz­ d álk o d ásra való áttérésérő l beszél. Az el­ ső k ötet m egírása u tá n az az érzés nyug­ ta la n íto tta az írót, hogy regénye, am ely a kolhoz-életnek csak kezdeti m o zzan atait rajz o lja m eg e lm a ra d t az élettől. » A m ikor végére ju to tta m az első k ö tetn ek — írja — az elé a dilem m a elé kerü ltem , hogy m ost m á r nem az a fontos, nem az iz­ g a tja az olvasót, am i akkor. A rró l irok, hogyan keletk eztek a kolhozok, m ost azon­ ban m á r a m unkaegységek k érdése m e rü lt fe l. .. -az esem ények tú ln ő n ek az em bere­ ken — ebben re jlik a fe la d a t nehézsége.« Ez a felism erés késztette, hogy b á r csak h arm in c évi m u n k álk o d ás és késés u tán , de a m ásodik k ö tettel fejezze be nagy m ű ­ vét. A regénv cselekm énye 1930-ban kez­ dődik. színhelye egy kis Don m enti kozák falu G rem jacsij Log. A »Csendes Dón« v i­ dékén m á r » a fű elfed te a sírokat. — az idő m úlása elfedi a fá jd a lm a k a t« és hoszszú h arcok u tá n kezdődik a m ég nagyobb h arc : a m ezőgazdaság átszervezése során a teljes kollektivizálás. E rre a m u n k á ra küldi ki a já rá si p ártb izo ttság D avidovot, a P u tyilov g y ár lak ato sát, am a » huszonöt­ ezer« p árm u n k á s egyikét, ak ik et a kollek­ tiv izálásra toboroztak. F ela d ata igen nehéz. A falu b an van m ár 95 �egy tö rp e szövetkezet de a h áro m kom m u­ le tt le nem higgadna, n eg atív tu la jd o n ­ n ista p a rtse jt titk á r a M akar Na gulnov ságai h ely ét pedig á t nem v en n ék azok m ag a á lla p ítja meg, hogy ez a szövetke­ a pozitív jellem vonások, am elyek m ia tt az olvasó m egkedveli ezt a lépésről-lépészet » csak csúfsága a kollektív g o ndolat­ n a k « A legszegé nyebbek v a n n a k benne, re fejlődő, önma ga álm át, a kom m unista m indössze négy ló m eg egy p á r ökör ju t em b ert m in d in k áb b m egközelítő alakot. Davidov m ásik segítője R azm jotov a tizennyolc ta n y ára. Szegényes felszerelé­ sükkel nem tu d n a k ho zzájáru ln i az ország falusi szovjet elnöke, akiből g y ak ran h i­ ányzik az a k a ra t és a k ita rtás, d e Davidov kenyérszükségletének előterem téséhez, hisz p éld ája nyom án fo k ró l-fo k ra szilárd u l je l­ sovány földjükből s a já t c salá d ju k n ak sem lem e, izm osodik egyénisége. Solohov e l ­ tu d n a k em beri életet kikényszeríteni. Ép­ sősorban a k ét utóbbi szereplőn keresztül pen az ért v an szükség az erős szövetkezet m u ta tja m eg a szocializálódó falu növe­ m eg terem tésére, hogy m in d en kis és kö­ kedésével já ró sajátos betegségeket, a m e ­ zép p araszt bevonása után, a gépek segít­ lyekben a po litik ai isk o lát m ég csak ak ­ ségével, virágzó élete t tu d ja n a k terem ten i k o r kezdő falu si k o m m u n isták kezdet­ a nyom oruság helyébe. A te rv m egvaló­ ben szenvedtek. sítása nem olyan egyszerű, m in t am ilyen A h áro m fő alak m e lle tt a pozitív hő­ szép. Sok-sok kis em b ernek kell m e g jár­ sök között jelen tő s szerepet kap a m űben ni az igazulás ú tjá t, hogy eljusson a felis­ M ajdannyikov, a középparasztság kép ­ m erésig, ahová K onrad M ajdannyikov, a viselője, aki a p á rt ta n ítá sá n a k h a tá sá ra józaneszű középparaszt e lju t: »Ti azért leküzdi m ag áb an a m a g án tu lajd o n h o z v a­ vagytok a kolhoz ellen — m ondja az inga­ ló ragaszkodást, és az ügyhöz való h ű sé­ dozók szem ébe — m e rt az apró piszkos ges csatlakozásával szépen példázza a p a­ udvarotok elzá rja előletek a szép világot: rasztság n ak a m unkához való szocialista kicsi, de az enyém . A kom m unista p á rt od aállását. új életb e a k a r b en n etek et vinni. De ti úgy tesztek, m int a vak borjú : odavezetik az Az ő irán y ításu k és p éld áju k nyom án an y ja tőgyihez, de a b o rjú rú g és e lfo rv iv já k h a rc u k a t a regény h étköznapi em ­ d ítja a fejét. De ha a borjú nem a k a r berei, ak ik n ek olykor könnyebb véghez­ szopni, meg fog dögleni.« vinni a m in d en n ap o k hő stetteit, m in t m eg­ m agyarázni, tu d ato ssá ten n i az élethez, a A szövetkezet m egalakulása u tán m eg­ m unkához való ú j viszonyukat. kezdődik a h arc a szegénység ellen az uj S m íg a regény egyszerű hősei a jö v ő ért é le té rt. E nnek a h a rc n a k fő irán y ító ja küzdenek, nem áll tétle n ü l az ellenség Da vidov, az egyszerű m unkás, a k it m eg­ sem. Polovcev a volt feh é r százados és győződése belső l áza fűt, ügyes, j ó szer­ L atyevszkij kozák tiszt létrehozzák a vező. S zereti az em bereket, felism eri ké­ » D on-haza felszab ad ítása szövetségét« és pességüket, hisz bennük es neveli őket. híveiket m egesketik, hogy utolsó csep v é­ C selekedeteinek irán y v o n a lát a p á r t h a tá ­ rü k ig küzdeni fognak a kom m unisták, a rozza meg, de v ég re h ajtá su k során m eg­ keresztény v allás esk ü d t ellenségei és az h a llg a tja a nép, a k o llektíva ta n ác sát is. orosz nép elnyom ói ellen . S zállásu k at J a ­ M u n k ájáb an segíti a fo rrad a lo m é rt h a ­ kov L ukicsnál, az egyik legjobban dolgozó tá rta la n odaadással küzdő lelkesedő N a­ középparasztnál ü tik fel, aki h a jdan Po­ gulnov, aki sa já t h ite szerin t »egészen a lovcev k ato n ája volt, és in n en szervezik v ilá g fo rrad alo m ra van felajzv a« de f é k ­ telen v érm érséklete, politikai éretlensége az egész vid ék re k iterjed ő összeesküvésü­ ket. A hol te h etik á rta n a k és m indenüvé m ia tt olykor igen súlyos h ib á k a t követ el. igyekeznek beépíteni em bereiket. Jak o v Rá aztán igazan érvényes a m egállapítás: »A pokol ú tja i is jó in d u la tta l v an n a k kö­ Lukics Polovcev ta n á c sá ra belép a kol­ hozba, szakism erete révén szerzett te k in ­ vezve." Jó in d u la tú sokata k ará sa időnként, télye a la p ján ham aro san a kolhoz veze­ esztelen szélsőségekbe sodorja: hol azt tőségébe is b eválasztják és ettől kezdve aján lja, hogy lőjék agyon azokat a kozá­ nem tud szabadulni kettő s élete terh étő l. kokat, akik levágják a tehenüket, hogy ne P edig id ő n k in t a m u n k a m agával rag a d ­ kelljen a kolhozba adniok, hol revolver­ ta. alkotni ak a rt, a legkülönbözőbb terv ek rel fenyegetőzve gyűjti be a kozákoktól születtek m eg a fejében, de szem e előtt a gabonát, m áskor meg keresztül viszi, egyre o tt lá tta Polovcevet, m in t egy dombon hogy a » tyu kok is éljen ek a kolhozban« és a h áz tá ji gazdaságok kifosztásával csak ülő dögkeselyűt, kom or és re tte n tő m a­ gányosságában. Jak o v Lukics kényszere­ növeli a fá jd a lm a t a jószág, a h ajd an i tu ­ lajd o n ir á n t. Sorsa feltétle n ü l a bukás le n ­ d e tt o daállása nem egyedül álló. Az elne, h a Davidov m érséklő irán y ítása m el­ len fo rad alm áro k tá b o rá t nem csak a bosz96 �szút lihegő kulákok növelik, han em sok kozák is odakényszerűl, ak i az in te rv en ­ ciós h áb o rú a la tt viselt ellenforradalm i dolgai m ia tt fél a ko m unista rendszer felelősségrevonásától. Ezek közül sokan el is gondolkoznak azon, hogy helyes ügyet szolgálnak-e? S belső h arc u k eredm ényeképpen a külföldi fegyverek erejében rem énykedő fehér tisz­ tek k el szem ben felülkerekedik ben n ü k az igazság felism erése, hogy a kom unisták az ő fa jtá ju k b ó l valók, m egértik egym ást, s jobb h a veszekedéseiket m aguk között intézik el és nem bíznak az idegenekben, ak ik et az esetleges siker u tá n ta lá n még vassep rü v el sem tu d n a k kiseperni Orosz­ országból. Az ellen fo rrad alm i felkelők szám ításait alaposan keresztülhúzza a p á rt irányvona­ lá b an tö rténő egészséges változás. A m ikor a kozákok az t olvassák, hogy a falú tü re l­ m etlen vezetői követték el a hibát, ők kén y szerítik erővel a kolhozba a n ép et és a sok középparaszt k isa já títá sa is tö r­ vén y telen volt — nem csatlakoznak a felkeléshez. Igaz — m ondogatják — m eg k ellett v o ln a érte n i a hatóságoknak, hogy erő szak k al legfeljebb egy lá n y t leh et m eg­ kapni, és nem egy egész népet, de ha m indez nem a központi bizottság jó v á h a­ gyásával tö rté n t, nincs ok a fegyevers fe l­ kelésre. U gyanakkor helytelenül itélve meg sa já t jövendő ú tju k a t nem csak az ellen fo rrad alom nak, hanem sokan a kol­ hoznak is h á ta t fordítanak. Egy h ét a la tt több m in t százan lépnek ki és visszakövetelik a b evitt földet és jószágot is. A G rem jacsij Log-i kolhoz a legválságosabb n a p ja it éli. S am ikor az am úgy is keservese n összegyűjtött vető­ m agból a felesleget kölcsönképpen á t a k a rjá k adni a vezetők a szomszédos kol­ hoznak. felzendül a falu. A felkorbácsolt in d u la to k kitörnek, az összegyü lt asszo­ nyok és kozákok R azm jotnovot a pincébe zárják , a közösség vagyonát védő D avidov ot v éresre verik, a ra k tá ra k a t pedig ki­ fosztják. Esztelen p u sztításu k n ak N agulnov és a m ilicia vet véget, az uszítás fő­ kolom posait le ta rtó z ta tjá k és a m egté­ v ed t parasztok visszaviszik a széthurcolt m agot. Da vidov pedig jóságos szem rehá­ n y ásal leckézteti meg a rendbontókat, de nem gondol a rra , hogy a m egtévedt közép­ p ara szto k a t is tu d ato s ellenségnek te k in t­ se. A kolhoz szilárd törzsére tám aszkod­ v a ism ét m eg in d ítják a m un k át, » az van a szovjet hatalom m ellett, aki holnap is­ m ét kim egy a földekre« jelszóval. Az első k ötet esem ényei során eldől a »m ellette vagy ellene « kérdés, a m áso­ dik kötet a r r a a d választ, »hogyan m el­ l e t t e .« A gondok n em lesznek kevesebbek, csak m ások. D avidovéknak nem elég é r ­ velniük a kolhoz m ellett, p éld át is kell m utatniok . D avidovnak pl. bele kell ta n u l­ n ia a m ezőgazdasági m u n k áb a, s vezetőszerepe k ényszeríti a r r a is, hogy m eg ért­ se: m agán élete közügy is, nem fo ly ta th a t­ ja viszonyát L u skával, N agulnov egykori feleségével. Megnő a szerepe az ip a ri m u n k ásság n ak is. S alijn ak , az egyszerű kovácsnak a la k ja elő térb elép és ezt n em ­ csak szilárd, elv h ű m a g a ta rtá sa indokol­ ja, han em az is hogy m in t szakem ber, ő a közös gazdálkodás tech n ik ai feltétele­ inek egyik m egterem tője. N agulnov a v ilág fo rrad alo m győzelm é­ be v etett h itte l to v á b b ra is angolul ta n u l hogy a fo rrad a lo m győzelm e u tá n a n y a­ nyelvükön köszönthesse a felszab ad u lt n é ­ peket, s b á r különcségeiből sokat m eg­ őrzött, a m in d en ap o k p ro b lém ái k ö zö tt okos higgadsággal igazodik e l. E llentétb en az első k ö tet m eglehetősen kom or han g u latáv al, a m ásodik k ö teten valam i különös m elegség vonul végig. A szocialista h um anizm us és az ügy végső d ia d aláb a v e te tt tö retlen h it olyan k itérő k et enged m eg az író n ak , m elyek ta lán sokszor lényeges dolgokról te re lik el a figyelm et, de u g y an ak k o r m eg aján ­ dékoznak a d erű m egnyugtató boldogsá­ gával. O lyan já ték o s n y u g alm át tü k rö zik ezek az oldalak, ak i biztos a győzelm ében és ezeket a pih en ő k et különösebb kockáz­ ta tá s nélk ü l is m egengedheti m ag án ak . E lsősorban S csukár apó áb rázo lásán k e­ resztül á ra d ez a legyőzhetettlen d erű , oldalakon á t fecsegteti ezt a hol tu d á lé ­ kos, hol nagyotm ondó öreget, aki nagyon em lékeztet ném ely népm esei h ő sü n k re is. De ugyanigy sim ogató szeretettel tréfálk o ­ zik a kövér szakácsnővel, ugyanez a sze­ re te t á ra d a kis ta n ító n ő felé és ezzel hozza em beri közelségbe N yesztyerenkót, a p ártb izo ttság titk á rá t is. H it a szocializm us győzelm ének ügyé­ ben, nem csak az eszm e v állalása, han em az eszm ét m egvalósító em b er v állalása is. aki hibákon, botlásokon k eresztü l k é­ pes önm aga fölé m agasodni és a szó leg­ teljeseb b értelm éb en sorsa, a tö rtén elem irán y ító ja lenni, ezek a jellem zői Solohov em b erábrázo lásán ak . Az ő em berei nem felm agaszto síto tt hősök, d e h íven te lje ­ sítik a p árttó l k ap o tt p ara n cso t és h a h a rc u k b an érv én y esü ln ek is a tá rsa d alo m tö retlen fejlődéséből adódó igazságtalan­ ságok, ha a regény végén Da vidov és Na97 �g ulnov életü k e t is áldozzák az ellenforrad alm áro k felszám olása so rá n — az olvasó nem érez sem m i pesszim izm ust. M ert b ár »...n em énekelnek többet a doni fülem ü­ lék az én szivem nek oly kedves Da vidov és N agulnov öröm ére, nem zúg nekik töb­ bé az érlelődő búzatábla, nem csobog tö b ­ bé kövein az a névtelen patak, am ely v a­ lah o n n an G re m jacsij horhos felső végé­ től fo ly ik . . . « G re m ja csij Log lakói való­ ra v á ltjá k m ost m á r Da vidov nélk ü l is an n a k álm át, m egvalósítják a szocializ­ m u st. K ét világ tá ru lk o zo tt ki elő ttü n k a fen tiekben vázlatosan ism ertetett két nagy k o rtö rtén eti regényben. M ind a k ettő a valóság ta la já n állv a m u ta tja azt a felelősséget, am ellyel alkotóik a m át áb rázo lv a a jövőt form álgatják. „E lőtted a világ, ragyognak a tárgyak, nyald m eg a ceruzád” — ja v aso lja Ilylyés — és a m áig is szülőfalujában, Vesen szk áján élő Solohov, v alam in t a nap su g aras K aliforniában, ta n y ab irto ­ kán letelepedő S teinbeck életm ódjukkal is igazolják, hogy az írók csak a k k o r k e rü lh e tik el a sem atikus ábrázolás b uk­ tató it, ha a nép között élve, a m in d en ­ napi élet ütőerén ta rtv a kezüket, a tá r ­ sadalm i h alad á sért érz ett elk ö telezett­ séggel írnak. E zért volt m á r 1935-ben, az első am erik ai írókongresszus alap k é rd é­ se az író és a társadalom viszonya, és ez ért követelte annyiszor, legutóbb a X X II. kongresszuson Solohov, hogy az író k a m eddő írószövetségi v itá k h e­ ly ett éljen e k a nép között, és m űvésze­ tükkel, p roblém akeresésükkel n őjjenek fel a kor m agaslatára. A k ét regény azonos időben játszódik: S teinbeck regényeinek hősei azonban egy viszonylagos békés jólétből zuh an ­ n a k a létbizonytalanság rem énytelensé­ gébe. Solohov p arasztjai pedig a cáriz­ m us zsarnoksága, a v ilágháború borzal­ m ai és az intervíziós háborúk pusztításai u tán a nincstelenség m élyéről in dulnak a közösségi m u n k a biztosította jó lét felé. M ind a k ét regényben nagy szerepük van a gépeknek. De míg S teinbeck f a r ­ m e rjeit a rem énytelenségbe kergetik a nagyobb p rofit érdekében dübörgő tr a k ­ torok, addig Solohovnál m ajd fe ltö rik az u g art, elv etik a szocialista jólét m agvait, szolgálói lesznek az em b er felem elkedé­ sének. M ind a k ét könyv a m ezőgazdaság nagyüzem i átala k u lá sán a k r e génye. A Salam is-völgy h atalm as gyüm ölcsöseiben, az am erik ai o rszágutak m entén elterü lő 98 földeken azonban a lá th a ta tla n szörny, a „B ank” végzi ezt az á ta la k ítá st n éh án y ezer üdve érdekében, m íg a csendes Dón vidékén az okos nép gyülekezete fo r­ m álja, a la k ítja a m ag a so rsát a „na­ gyobb rész” boldogulása érdekében. N álunk M agyarországon sokan v a n ­ n ak olyanok, a k ik m egigézettjei az am e­ rikai „fölénynek”, s m in t v alam i u to lé r­ h etetlen álom ról b eszélnek a nyugati v i­ lág életfo rm ájáró l. A zt hiszem ezek nagy figyelem m el o lv a sh atják S teinbeck tudó­ sítását, különösen, h a m ég a z t is hozzá­ szám ítják, hogy az író ad a ta in a k ellen ő r­ zésére k ik ü ld ö tt d etek tív ek m ég szomo­ rú b b helyzetről szám oltak be, m in t am i­ lyent a regény fest. S tein b eck pedig nem kom m unista, de m in t becsületesen gon­ dolkozó em ber, a k it szociális érzéke a k isem berek sorsához kötelez, jól tu d ja, hogy a világon m in d en „változás ú tjá n m egy v é g b e ... és a világegyetem te r­ m észete se m m it se sz eret, an n y ira, m in t m egváltoztatni a m eglévő d o lg o k a t... M ert m inden, am i van, bizonyos érte lem ­ ben csak a m ag ja an n ak , am i lesz.” A „m eglévő dolgok m eg v álto ztatásán ak ” óhaja, előbb vagy utóbb a r r a fogják kényszeríteni S tein b eck et is, hogy leüljön ahhoz a „k erek asztalhoz”, am elynek gondolatát Solohov v etette fel. m ég 1956ban. Solohov m egfogalm azása szerin t az írókból hiányzik az egyéni felelősség é r ­ zése azért, a m it az egész irodalom csi­ nál, és hogy ez a kölcsönös közöm bösség eltűnjön, szükség len n e egy k erek asztal konferencia összehívására, ahol m eg h atá­ roznák az írók felad atait, kölcsönösen k i­ cserélnék g o n d o lataik at és a többnyelven beszélő világban egyelőre leginkább az írók között m eg terem ten ék az eg y ü ttm u n kálkodás feltételeit. Ez a felhívás, bár nagy visszhangot k eltett, m ég m essze van a m egvalósításhoz. De, a k ik figye­ lem m el olvassák el S teinbeck és Solohov fe n t ism e rte te tt k ét m űvét, azo k b an ele­ venen é l a rem ény, hogy ez az összeta­ lálkozás be fog következni. M ert b á r a két szem benálló v ilág tá rsa d alm i re n d ­ szere között antag o n isztik u s ellen tétek vannak, a m utatkozó k ülönbségek ellen é­ re is a k ét vil ág békében m eg férh et egy­ m ás m ellett. S h a békés gazdasági v e r­ sengésüket n em za v arjá k a h áb o rú ré ­ mei, győzni fog az életképesebb, de en ­ n ek a h arc n ak „érő gyüm ölcsei” m in d en ­ képpen az egész em b eriség et fogják gaz­ dagítani. Csukly László �P A T A K I JÓZSEF: B OD R O G P A R T K O N F Á R G Y U L A , DE RKOVI TS- D1JA S: A Z E R ŐMŰ NÉ L �THURZÓ GÁBOR: A SZÉGYEN B e h a jtju k az utolsó oldal elolvasása után, a könyvet, letesszük és e l kezdünk gondolkozni: mi é r t is írta m eg „A szé­ gyen ” cím ű k isregényét T hurzó G ábor? Mi v o lt az a lényeges és fontos dolog am iről csak neki van értesülése, am it csak ő m ondhat el nekünk, legalábbis a le írt form ában és egyéniségén á t­ sz ű rt tartalo m m al? G ondolkozunk és sehogyan sem ta ­ lá lju k m eg a regény m agvát. A z ö re­ gedő férfi túltengőe n ero tik u s szerel­ m én ek aprólékos leírása, m elyet a ti­ zen h ét évével m áris velejéig ro m lo tt K ály A nna irá n t érez a professzor, sem ism erete in k e t nem bővíti pozitívan, sem — bizonyára szándékolt — ta n u l­ ságával n em szolgál erő fo rrásu l erk ö l­ csi m ag atartásunkhoz. C sak a tö rté n et p ik a n té riá já t növeli, hogy a férfi ko­ m oly tudós, s a lán y egy kis senki, m in d en k éppen értéktelen, nem dolgozó, társad alm u n k o n k ív ü l élő „titkos öröm ­ lá n y ”, a kapitalizm usból átm en tett, m a m á r alig fellelh ető figura. Nos, h a m á r az író érdem esnek ta lá l­ ta to llá ra venni, h in n ü n k kell abban, hogy o k a v olt rá. A z ism eretség kez­ dete azonban logikátlan, véletlen, holott a lá n y t a to vábbiakban m in t „p alivadá­ szó” kokottot tü n te ti fel. Látszólagos ön­ tu d a tla n hazudozásának sem ad h a tu n k h itelt. am ellyel az ötvenéves férfi irá n ti szerelm ét és „a la p jáb a n véve ro m la tlan ”-ságát igyekszik bebizonyí­ tani, m á r csak a z é rt sem , m e rt nem tu d ju k h onnan jö tt, m i te tte azzá am i. T izenhét éves, egyidős felszabadulá­ su n k k al s m égis, ebben a lányoknak is ezer m u n k a - és ta n u lási lehetőséget k í­ náló új rendben a feltűnően szép K ály A nna tíz fo rin té rt „ad ja e l” m ag át az író által font m űglóriával a feje körül, am elynek lidérces fényét a geofizikus irá n t érz ett állítólagos szerelm e adja. Nem, nem hisszük el a z t sem, hogy A n n át a professzor húszéves fiával, Á dám m al kim ondatott,, aranyigazság” so­ d o rta a tízforintos „nyavajgásokba”, az 100 u tcán szerzett férfiism erőseivel. Á dám , am ik o r a p já n a k szennyes v iszonyára rájön, ezek et m o n d ja: T u d ja m i a b a j v e lü n k fiatalokkal? Hogy a ki a világra jön, a nna k biztosított helye van. S e m ­ m it sem kell tennie é r te .. . M ost kelle­ n én ek m aguk, hogy m egm agyarázzák: ez csak a k e z d e t... M iért n e m ta n íta ­ n a k m eg arra, hogy ezután jön a ne­ heze, am iért éln i é rd e m e s...? H am is. H am isn ak érezzü k a z okos­ kodást és ép p en úgy kevésnek ahhoz, hogy a regény tengelye lehessen, m in t am ennyire gyönge é rv egy lány elzülléséhez. E gyelőre v an fe la d a t elég, n em is a könnyebbik felén dolgozunk a szo­ cializm us építésének, izm ot és ag y at m egfeszítve v eh e t részt benne m in d e n ­ ki, aki — ak ar! S a gyengébbeket, az ingadozó jellem ű ek et is segíti a közös­ ség, a társad alo m tám ogató és — könynyelm űsködés, súlyos vétség esetén — tiltó, b üntető ereje. Ezt azonban T hurzó G ábor regényében n em h aszn álja fel a geofizikus m egm entésére, pedig a h irtelenében b a rá tn a k k in ev ezett M athézer Józsin k eresztü l m egtehetné. N em m en ti m eg sem m i a professzort (a regényben m indvégig n év telen m a ­ rad), s a professzor sem a lányt, h i­ szen n em szereti, csak h iú ság án ak h í­ zeleg a „fiatal te st” b irtoklása. A „szé­ gyen’’-ből végül is az húzza ki, hogy m egtudja: A n n a fesle tt é le te t él, m eg­ undorodik tőle és többszöri visszaesés után, o rd en á ré m ódon sza kít vele. P e ­ dig a bűn közös, az itélet te h á t igaz­ ságtalan. Ezt helyrehozandó a férfi a rendőrségen alib it igazol a lánynak, aki egyik „ism erősétől” különböző é rté k e ­ k e t em elt el. Hogy ez „szép” cseleke­ d e t volna, azt n ehezen hisszük e l a geofizikus szavain k ere sztü l az írónak... V an m ég egy fontos, d e m indvégig passzív szereplője a regénynek: Irén , a feleség. „T ürelem m el csatát le h et n y er­ n i” — így szól a bölcs m ondás és — h a fé rje m e lle tte -m a ra d ása csatan y erést je len t — ezt Irén ném aságával el is �éri. Mégis, hogy a m egtudott tisztá talan k ap cso lat ellen ére „m indenben” enge­ delm esk edni a férjén ek helyes volna, ab b an erősen kételkedünk. N em oszt­ ju k n ézetét az írónak abban sem, — a m ire Iré n p éld ája ta n ít —, hogy n em keill ten n i sem m it egy illegális v i­ szony m egszüntetésére, legyen elég a m eg csalt asszonynak a m egállapítás: „én a felesége vagyok, ő csak a szere­ tő je !” A m a asszonya nem gondolkod­ h a t így, n em nézheti ölbe te tt kezekkel családi élete bem ocskolását. S itt m eg­ m u ta tn i a helyes u ta t, az író feladata! ...... Ö tv en éves vagyok, rám nőnek a s k a tu ly á k .. . ” panaszkodik a geofizikus. „M indazt, am it tartalom nak hittem , fo r­ m a v o l t.. .” — Végső fokon ta lá n ez a regény m agva: e rre ráébreszteni a fő­ hőst. E hhez k ellett A nna rom lottsága, a b a rá tja értetlensége, a fia szem rehányá­ sai, a feleség türelm e. De ím e a professzor (vagy az író?) el­ len tm o n d ásba keveredik, m e rt ilyen k i­ je len tést is tesz: „ . . . Ére ztem m agam m e lle tt Irén t és jö tt velem a szabály, a kötelesség, a törvény, a fe lelő sség .. . ” És később ugyanezzel az Irénnel m aga m e lle tt ezt a fogadalm at teszi: „ ...V ég re én akarok lenni. Én és az, aki valóban vagyok: egy és ugyanaz az e m b e r ... P er­ sze ez a legnehezebb, de csak ezt érde­ m es m eg p ró b á ln i...” Mi azonban n em sokat b ízu n k enn ek a valóban egyedül érdekes p ro g ram n ak a m egvalósításá­ hoz, egyform a k ö rülm ények között, m in ­ den súlyosabb m egrázkódtatás nélkül, k ö rü lv attáz v a a m egszokott te sti és lelki kényelem m el, am iv el a felesége veszi k ö r ü l.. . Nem, nem h iszünk a változásban, a főhős alap v ető en m ás m ag atartásáb an , abban, hogy a fo rm á t a jövőben ta rta ­ lom m al tu d ja m a jd m egtölteni. A n n ál is in k áb b kételk ed ü n k , m e rt a regény k ere­ tén belül h alv án y u talás sem tö rté n ik az új életm ódra, am ely pozitív irán y b a te re lh etn é a professzor egyéniségének további fejlődését. M indezek leszögezése u tá n vélem é­ ny ü n k sz erin t T hurzó G ábor, ak i többek között az „ Am en, a m en ” író ja is, te h e t­ ségéhez és írói h írn ev éh ez m é lta tla n m űvet a lk o to tt „A szégyen” cím ű k isre­ gényében. A gördülékeny stílus és az „olvasm ányos” fogalm azás sem m enti meg a könyvet az értéktelenségtől. B IH A R I K LÁRA : HOLNAP B ihari K lá ra regénye, a „Holnap” azok­ n a k okoz öröm et, akik hosszú időre sze­ retn e k belefeledkezni egy-egy könyv ol­ vasásába, heteken á t beleélni m agukat a főhős érzéseibe, gondolataiba, aggódni sorsa jo b b rafordulásáért. A közel h a t és félszáz o ldalas m ű a Szépirodalm i K iadó gondozásában je len t meg, középpontjában Szatm ári A nnával, akin ek élete tö rté n e­ té t az író a gyerm ekorral kezdi. A könyv in k ább a nőknek, azok közül is a h ú sz éven aluli korosztálynak való, de tanulságos olvasm ány le h e t a szülők szám ára is, rádöb b en th eti őket, hová ve­ zet a g y erm ek tökéletes m ag ára hagyá­ sa. „A gyerm ek egyedülléte a családban!” — S okat foglalkoznak m a ezzel a kérdés­ sel pedagógusaink a szülői értekezleteken, az újságokban, a rádióban, m in d en ü tt. A kis A n n a iskolapéldája ennek a m agárahagyottságnak! N em törődik vele sem iszákos apja, sem a nélkülözéstől, férje durvaságától agyongyötört anyja, a k it kielégítetlen asszonyisága h ajszo lja bele, hogy álland ó an önm agával foglalkozzék. A nna így id eg en k én t nő fel szülei és részegségben fo g an t eszelős nő v érk éje között. A gyerm ek A nna életéb en Irm u s korai h a lá la sem hoz változást, m e rt a szülők to v áb b ra is egyéni g o n d jaik b a m erülve élnek körülötte. Iskolába is ké­ sőn kezdik já ra tn i, pedig a k islány csu­ pa tudásszom j. Az ap a lassan kikopik a gyárból, ahol lak ato sk én t dolgozott, m á r csak a z iv ásn ak él, szíve tö n k re­ megy, m íg végül egy ro h am megöli. S zatm árin é — m ivel a m indennapi m egszerzéséhez segítségre v an szük­ sége — kiveszi lá n y á t az iskolából, aki m ég tizenhétéves k o rá ra sem ju to tt el a nyolc általán o s elvégzéséig. M o st. m á r neki sincs kedve a tanuláshoz, a sok m ulasztás hiányossá te tte tu d ását. szé­ gyenkezik a n á la jóval tö b b e t tudó tá r ­ sai előtt. 101 �A nna tizennyolcadik évében van, am i­ k o r először hiszi m agáról, hogy szerel­ mes. A fiú azonban n em elégíti ki szeretetv ág y át, csak egyet ak ar, s hogy c é ljá t nem éri el a tap asztalatlan , ked­ veskedésre éhes lánynál, az a véletlen m űve. A n n a csalódását is, éppen úgy, mint. szerelm ének kezdetét, a n y ja n élk ü l éli meg, nincs irányítója, nincs m ellette az a n y a i bölcsesség, am i eligazítaná. A sorsdöntő v áltozást a fia ta l lány éle­ tében az an y a új házassága hozza meg. A m ostohaapa kerülgetni kezdi A nnát, s an yja, hogy lá n y á t eltáv o lítsa a háztól, n ag y n én jéhez a d ja P estre, ahol az a szövőgyárban k eres sz ám á ra m un k át. A lány, aki m o st a ren d v ilágába került, nem érzi m agát egészen o tthon az új környezetben, özvegy nagynénje szigorú erkölcsisége m ögött n em lá tja a szenve­ dő asszonyt, védelm ező jóságát irigység­ nek képzeli, am ivel m eg a k a rja fosz­ tan i őt az élet m inden öröm étől. Ez ko­ nok dacot v á lt ki belőle és n én je ellen ­ ségévé teszi. A g y árban A nna m egism erkedik Ko­ los Istv án nal, a „szívdöglesztő” agglegényn yel, aki az életén ek csak kellem es ol­ d a lá t igyekszik m eglátni és m enekül m indentől, am i m egszokott kényelm e he­ ly ett gondolkozásra, áld o zatv állalásra kényszerítené. A m ég m indig ta p a sz ta ­ la tlan fiatal lán y az első szép szavakra behódol a fiúnak, elköltözik m ia tta a n ag y n én jétől s éli a házasságkötésben rem énykedő, szerelm ében m inden oda­ ad á sra kész leányasszony életét. Kolos végül is m egcsalja A nnát, hogy m egszabaduljon tőle. Ez sik erü l is neki, m e rt A n n á t a n n y ira le sú jtja, k iá b rá n ­ d u lttá teszi a becsapottság érzése, hogy többé nem áll szóba a fiúval. A befejező részben A nna, M adarász Sanyi szem élyében ú j ism erettség re tesz szert. Sanyi érté k es em ber, igaz b a rá t­ ként közeledik A nnához. Ezt az új, még alig csírázó szerelm et csilla n tja fel az író, a lán y gondolkozása, élete hely es irán y b a való terelődésének eszközeként a tö rté n e t végén. Hogy jó könyv-e B ihari K lá ra reg é­ nye? — É rdem es-e o lvasásával tö lten i a hosszú ó rák at, am íg a vaskos könyv utolsó oldalához é rü n k ? — Elég e a kel­ lem esen szórakoztató „olvasm ányosság” a rra , hogy n e sa jn á lju k az időt, a m it a m űre ford íto ttu n k ? A fiatalság b izonyára öröm m el fo rg at­ ja a „H olnap” la p jait, s élvezettel m e rü l el a szerelm i bonyodalm ak tagolásában. V élem ényünk szerin t azonban túlságo­ sa n részletező A nna, P istá v al és K olos­ sal m egélt élm ényeinek leírása, de n em ­ csak ezekre, han em a z egész m ű re vo­ n atk o zta tv a igaz, hogy kevesebb több le tt volna. N agyon erő ltete ttn e k érezzük a M ajor-család életérő l szóló rész b eik tatá­ sát, am ely et külön regényben k e lle tt vol­ na B ihari K lárá n ak m egírni. A belső összefüggés teljes h ián y a m ia tt e feles­ leges kitérő ú n ta tja és tü relm etlen n é teszi az olvasót. V égül B ih ari K lá ra regényét nem érez­ zük elég m a in ak sem, m e rt A nna so rsá­ n ak alak u lásáb an m in d e n ü tt a szerel­ m et teszi döntővé. A m a asszonya szám á­ ra a felem elkedés, az é let érte lm é n ek m egtalálása n em csupán a férfi á lta l le­ hetséges. CAREL CAPEK: METEOR Egy repülőgép u ta sa lángolva zuhan le a m agasból a földre, összeégve, és felism erh etetlenül. P a p írja i is elégtek, né­ h ány napig él még, de beszélni nem tud, m eghal, m ielőtt k ilé té re világosság de­ rü ln e. S itt következik a capeki b rav ú r: a h áro m em ber, ak i az orvosokon kívül közel kerül a beteghez, m egpróbál m a­ gyarázatot ta láln i a szerencsétlenségre, k i-k i a sa já t világnézete, érzelm i beállí­ to ttság a szerint. Ők h árm a n : az apáca, a 102 lá tn o k és a költő —, ak ik szem élyiségük legm élyebb p o n tján k icsit rokonok is — egy-egy jellem et, sorsot képzelnek be­ le a szorosan összecsavart m u llp ó ly a m ögött m ég lélegző em b eri testbe. Hogy m elyik hihetőbb? — A z ap áca álm odik s álm áb an beszélni h a llja a z is­ m eretlent... Az „x -eset” élete tö rté n e té t m o n d ja el, a z t az életet, am elynek leglé­ nyegesebb m agy arázó ja a gyerm eki m a­ gány, az anyátlanság. „Sohasem ism erh et- �_ tem teljesen m agam at, m ert n em ism er­ te m az a n y á m a t.. ”. Ap ja él ugyan, de ez n em eny h ít sem m it m agányérzetén. És ezt az egyedüllétet m ost m ég a szere­ lem sem tu d ja feloldani benne, m e rt túlságosan fiatal, az álom beli vallom ás szerin t: túlságosan üres, éretlen ahhoz, hogy m eg állja a helyét, am ikor hirtelen az élet egészével ta lá lk o z ik .. . az örökre kész dolgok nyugalm ával . . . S végső k o nklúzióként: „Ez az egyetlen, am i biz­ tos a világon: lenni va la kié. . Ezzel a közösségtől való különválással jellem zi a látnok is a felism erh etetlenn é ég ett jövevényt. „Kereste a m agányt, hogy ne legyen ellentm ondás közötte és kö rn yezete között.” — „Nem volt sem ­ m i sem , am ibe belefogódzhatott vo l­ na. N em volt a n y ja .. ”. Ez a gyökértelenség az ok, am ely nem tu d ta o tthonná ten n i szám ára a társad alm at, am elyben é l t . .. A látnok-C apek szerint annak, hogy az „x-eset” — a zseniális vegyész — k u ta tásai félb em arad tak , oka a k u d a r­ cok véglegességének érzete, m it a gyer­ m ekkorból hozott m agával. — N em volt, a ki felem elje, ha elesett, s nem volt sen­ ki, a ki az ú j elindulásra biztatta v o ln a ... H iá n yzott az erő fo rrá s... az a n y a .. . Ez okozta, hogy egész élete káosszá vált, hogy a benne élő jó erők n em tu d tá k „ kiikta tn i” a rom boló e r ő k e t.. . M en n yi­ re rövidéletű a rosszaság, m indig ú jjá k e ll te r e m te n i.. . s az eredm ény: fe je t­ len összevisszaság... Ezt az „összevisszaság”-ot, am it a lá t­ nok-C apek, m in t tén y t ír le, a költő-C ap ek részleteiben tá r ja fel az olvasó előtt. A rossz rom bolása az „x-eset” jellem é­ ben re tte n e te s ...! — „A földön m á szta m , m in t az állat” — m o n d a tja n évtelen hő­ sével az író. M inden em beri érték e a porban h evert, s am ik o r m á r m in t férfi sem aljasu lh ato tt lejjeb b , em lékezetének elvesztésébe m enekült... És le tt belőle lélektelen gép, rabszolgahajcsár, az A n­ tillák szigeteit lakó négerek k izsákm á­ nyolóinak a kegyetlenségben h a tá rt nem ism erő eszköze. És m ost m egkérdezhetjük: v an -e a lealacsonyodásna k e rrő l a m ély p o n tjáró l visszaút? V isszatérhet-e ez az em b er a társadalom ba, élh et-e teljes érté k ű em ­ b erkén t ú jra? A feleletet a trag ik u s zuhanás a d ja meg. A h alállal végződő szerencsétlenség ténye lán g b etű k k el íro tt: „Nem ”! Nem, n em fo g lalh atja el h ely ét a közésségben többé az „em b ertelen em b er” ! M égsem te k in th e tjü k elveszettnek. H alá­ lá t a tö k életes k ath arzis előzi meg. M int G oethe F au stját, őt is az „örök nőiség” „vo n ja” m agasba. Egy tiszta lá n y — a kubai M aria Do lores — szerelm e vezeti önm aga m egism eréséhez, a d ja vissza em ­ lékezőtehetségét s eg y ú ttal le lk iism ere­ té t is. Lelki ism eretét, s ezzel eg y ü tt a m egbánásra való, k ép e ssé g et.. S az tá n m ég valam i egészen ú ja t is ad az „x-eset”-n ek ez a szerelem , azt, a m it m ég a n y ja halálos ágyánál v eszített el: e rő t az ú jrak e zd é sh ez .. Igaz, hogy ú tja céljához m á r nem é r el, s a jó v átétel le h etetlen n é v álik szá­ m ára, d e az a k a ra tá b a n m eg szü letett cse­ lekvés visszaem eli em b eri r a n g já r a ... K em ény E rzsébet 103 �MINDEN A VERS V ersolvasó vagyok. H asztalan csábítanak regények, d rá ­ m ák. Igazán, a v ersek et szeretem . A m űvekben az em b ert keresem , m indig, szenvedélyesen. A versekben lá tn i önm a­ gunk értelm ének, érzéseinek legm é­ lyére. A v ers — ha v ers — m indig igaz. Önem észtő lángban fogan. A költészet: m ennyi szín, finom rezdülések, n yugta­ lan hullám zás! H it és hitetlenség, öröm és b ánat, lánggal lobogás és elfo jto tt pa­ rázs, m esszire k iá ltá s és h alk suttogás, m ennyi gazdagság: a költészet! V ersolvasó vagyok, de ezenkívül m ás o k a is van, hogy két — nem régen m eg­ je len t v ersk ö tetet — m elyeket im m ár többször is átolvastam — még m indig asztalom on, táskám ban tartom , hordom . Szigorú kötelesség k ényszerít írni róluk, régi m u lasztásokat pótolandó, m e rt a v ersek költői nógrádi születésűek, és m e rt a kötetekben jó n éh án y vers m e­ gyénkben született, m egyénkről szól. A k ét kö n y v : V ihar B éla: Önarckép 1962, és Jobbágy K ároly : Hó és N ap cím ű verseskötete. Öröm m el írom le, hogy rövid idő a la tt m egvásárolták a N ógrádban fellelhető köteteiket, m e rt van m á r olvasótáboruk m egyénkben is. P edig m ilyen szűk ez az olvasóréteg! Szem élyes ism erősök és né­ h án y v ersszerető diák: Az utóbbi k é t év­ ben m egyénkben rendezett le lk es iro ­ d alm i e s tje ik m ilyen keveset is je len te­ nek hosszú évek m ulasztásával szem ben! A szülőföld elfeled k ezett fiairól, nem v árta , h ív ta sokáig őket, ak ik pedig az első szóra szeretettel hozták és olvasták fel v erse ik et bányászok, tsz-parasztok, diákok, üveggyári dolgozók előtt. M ennyi pótolnivalónk van még, hogy m egy én k m ú ltjá n a k és jelen én ek é rté ­ k e it m egism ertessük a dolgozókkal, hogy tö rtén elm i és k u ltu rá lis hagyom ányain­ k a t felidézzük, hogy széles körben m eg­ ism erjék és jogos büszkeséggel m ondják: a m iénk. Ideje rádöbbeni, hogy évtize­ deken k eresztül káros feledékenység, és nem törődöm ség hagyta, sajnos hagyja is, ism eretlenségben m egyénk m ú ltján a k n agy szerű haladó hagyom ányait és a m e­ gyénktől elszakadt tehetségeket. M iért v an az, hogy száz meg száz diák végzi el az általános és középiskolát m egyénk­ b en anélkül, hogy m egism erné szülőföld­ jé n ek politikai, történelm i és m űvészeti h agy o m án yait; m egyénk term észeti szép­ 104 ségeit és ritk aság ait? T u d ja-e szeretni szülőföldjét az, ak i n em is ism eri, tu d ­ ja -e h az áját szeretni, aki szülőföldjét sem ? Más m egyék m ennyivel elő ttü n k já rn a k ! V ih ar B éláról és Jo bbágy K árolyról, m eg v erseik rő l szólni az alk alo m is biz­ tat. Új verseik et olvasva a k ét költő párbeszédét hallom az életről, k o ru n k ­ ról, a szerelem ről, a költészetről, az öregségről, a h alálró l, a szülőföldről, m in ­ dig önm agunkról: az em berről. K ét em ber, m ás-m ás költői alk at. Vi­ har B éla v ersein ek d in a m ik á ja fo jto ttabb, versei fo rm ailag k ö tö tteb b ek ; a Jobbágyéi lendületesebbek, o ld o ttab b ak . Jobbágy ak tív ab b , k o n k réta b b : V ihar filozófusabb. elvontabb. V ih ar B éla k ö tete — úgy érzem — a költő m unkásság áb an m a végbem enő korszak v áltást d o k u m en tálja. A m últ: egy m egrendült, felb o ly d u lt világ ú jr a ­ építése, m iközben k o m o rfü stű lángok közt sz ü letett verseib en ú jr a já r ta és ú j­ ra é rté k e lte a z em beriség és önm aga é let­ ú tjá t. A költő d rám ai v ere tű verseiben egyre jobb an ö nm agába m élyedt. A jö ­ vő: a ta lp á ra á llíto tt világ igazsággal párosuló szépségeit kim ondani, a kétsé­ gek rabság áb ó l egyre inkább felszaba­ dulva, p u ritá n szépségű, alap v ető en a gondolatok logikai e re jé re felé p íte tt v e r­ sekben. V ih ar B éla k ö tetén ek ta rta lm i és fo r­ m ai gazdagságát a költő izzó szenvedé­ lyessége, felfokozott költői tu d a ta és az elhivatottság -érzése fo g ja egységbe. A k ö te t záróv erse: Ön arc k ép 1962 — ezt az érzést és elh iv ato ttság át fejezi ki: M inden a ve rs ! Az életem csupán an n y it ér, am ennyi k ét rím közé befér, am i belőle v erssé alak u l . . . . . .Csak a vers, a vers csak a vers lá n g ja lobogjon, m in t öng y ú jto tta m áglya, m in t zsarát, egyre és ú jra egy életen át. A költő ars p o éticáján ak legutolsó m egfogalm azását is ebben a v ersben ta ­ lá lju k : �M iért a vers? B enne egy üzenet, hogy v ann a k hegyek, erdők, tengerek, és am it kerg et szom jasan a lélek, az igazsággal párosuló szépet hirdesse, v allja : az em beri lé t m e g ú ju lást terem tő ünnepét, a jó ra jót. az igenre igent, a p illan a tb an is a végtelent. Jobbágy K ároly új kötete a költő m ű­ vészetének jelentős gazdagodását, szí­ nein e k árn y a ltab b á válását bizonyítja. M egőrizte korábbi v erseinek erényeit, költői hev ü letén ek sodró erejét, költői egyéniségének eredetiségét, m agával ra ­ gadó lendületét, b á to r szókim ondását, é s az új tém ák, hangulatok, érzések szer­ ves beépítésével te tte teljesebbé jelleg­ zetes költői világát. Úti verseiben is nem csak idegen földeket já ru n k be és ism erk ed ü n k m eg távoli tájaik em b erei­ vel, szokásaival, han em b e já rju k a költő érzelm einek, gondolatainak lankáit, m eredekjei t is. A költő m indig önm agáról beszél, nyughatatlan, örökké lobogó egyé­ nisége m inden tém a b u rk á t átégeti. Költői önvallom ása jól jellem zi a m in d en re érzékeny költőt, aki fá ra d h a ­ ta tla n u l figyeli, v a lla tja a k o rt és önm a­ gát: N em m egy a hideg írás. bárhogy erőltetem . M indenből csak a sírást szűri k i k ét fülem . a n ev etést s a zúgva höm pölygő életet. N em búvok holm i zúgba. m in t p á r lelkibeteg. C sak am i lü k tet. É let — ju t d o b h árty ám ig el. Idézni d erm e d t képet — ? — Egy izem nek se kell. — K ülön em lítem azokat a verseket, m elyek a k ö ltők nógrádi lá to g atásain ak élm ényeiből születtek. V ih ar B éla: L áto­ m ás a z Ü veggyárban, Jobbágy K ároly: C sillagfúvók cim ű v erse a S alg ó tarján i Ü veggyár em lék ét idézi fel. V ih ar Béla: A fény születésénél, Jobbágy K ároly: D adogás fen n a fényben m e g írásak o r a m á tran o v ák i b án y a já rá s élm én y eit dol­ gozta fel. V ih ar B éla Szécsényről, Jo b ­ bágy K ároly a n ó grádm arcali tsz-parasztokról em lékezik m eg V áltozatok a szülőföldre. illetve az Új hívők cím ű versben. A z e m líte tt k öltem ények — m elyek a k ötetek legjobb versei közé ta rto z n a k — híven fejezik ki a kö ltő k ragaszkodását szülőföldjük és az e tá jo n dolgozó em ­ berek irá n t, a kö ltő k és a nép közötti közvetlen k apcsolatok ihlető e re jé t pél­ dázzák. A k ö ltő k rő l írni, v erseik et elem ezni hosszasan leh etn e, azonban a v ersek o l­ vasásán ak közvetlen élm én y ét pótolni sem m ivel sem lehet. E zért aján lo m őszinte szerettei V ih ar Bélát, Jobbágy K árolyt és k ö ltem én y eik et m in d en v ers­ szerető, v erse t értő nógrádi olvasónak. K ojnok N ándor BRNEST FISCHER: A NÉLKÜLÖZHETETLEN MŰVÉSZET Fordította: N yilas Vera F isch er vagy M ondrian? Az egyik a m űvészet örök életéről beszél, a m ásik a h alálró l. M ondrian ezt írja : „A m űvészet fokozatosan el fog tűnni, a m ilyen m é rté k ­ ben az életben több lesz az egyensúly.” Nos, a m o d em világban beszélhetünk-e a rró l a „pótéletről”, am elyik az em b ert eg yensúlyba hozza környezetével, am ely a m űvészet lé tfe n n ta rtá sá t jelen ti? És a m űvészet valóban csak pótlék? S lehet-e G ondolat Kiadó, 1962. egyetlen fo rm áb a foglalni a m űvészi funkciót? K étségkívül elgondolkodtató k érd ések ezek, s azt hiszem n em könnyű a felelet. M indenesetre a filozófiai fejtegetések m élyén rejtő zik a megoldás. M ondrian n em a la p ta la n u l je len tette ki a m űvészet eltű n ését. Az a bizonyos egyensúlyi kitöltődés, am ely a tá rs a d a ­ lom fejlődésével lehetővé v áln ék , k ik a p ­ 105 �csolva m in d en érzéket, igényt, de csak ab b an a z esetben, h a a m űvészet fu n k ­ ció ját eg yetlen fo rm u láb a foglalnók. É ppen a tá rsad alo m v áltozása ered m é­ nyez funkció-változást, és a m űvészetet e lh a jlítja s a já t eredetétől. T erm észetesnek ta rtju k , hogy ma többen és többen k eresn ek felü d ü lést m ozikban, színházakban. N em különös, hogy éppen egy m á s élet m egélésével p ró b álja idegrendszerét elrin g atn i az em ber? A v álasz egyszerű: nem elégíti ki az em b ert s a já t léte, „ki n em m e ríte tt lé tét idegen alak o k b a n ” éli újjá. A z egyedi em ber tú llép önm aga szűkös k eretén , s az élet teljességét kív án ja: „fellázadt az ellen, hogy végességében, m úlandó és esetleges egyediségében em éssze fe l m agát, s szeretné m agát o lyasvalam inek képzelni, am i több az „Én”-nél, a m i kív ü le van és m égis lén ye­ ges szám ára, valam inek, a m it m eg lété­ n ek és m ib en létén ek korlátozottsága m egvon tőle.” Az egyed élete teljes, nem k ív á n töb­ bet, m in t am i lenni tud. M int in d iv id u ­ um m agába z á rja potenciálisan m indazt, am i m ások élm énye. „Abban, a m it az em ber saját lehetőségeként se jt, m in d en ben n fo g la ltatik, a m it csak az egész em ­ beriség valósíthat meg. A m ű vészet nél­ kü lö zh etetlen eszköze az egyed össze­ olvadásának, az egész em beriség él­ m ényeiben, tapasztalataiban és eszm éiben való részvételének.” T úlságosan ro m an tik u sn ak tű n ik ez a m egfogalm azás. V alam iképpen benne van az egyedi em b er rab u le jtettsége. Egy m ás élet m egélése v alam iképpen szervessé, egésszé v álik az em berrel, összeolvad ve­ le. Ebben az esetben az egyed bizonyos szem pontból m egszűnik, ra b b á lesz. Ez a rab u le jte ttsé g azonban m ég nem je le n t m űvészi akciót, passzív m egragad ottság csu p á n : ahhoz, hogy valaki m ű ­ vésszé legyen, az é lm é n y t m eg kell ra­ gadnia, m eg kell őriznie, e m lé kk é kell kényszerítenie, az em léket m eg n yílvánu­ lássá, a z anyagot alakká k e ll form álnia.” A m űvészetnek bizonyos feszültségre van szüksége, „dialektikus ellentm ondás­ ra .” Ezzel v álik lehetővé a gyönyörűség, élvezet, am elyet B recht fogalm az m eg: „ S zín h á zu n knak fe l kell keltenie a m eg­ 106 ism erés gyönyörűségét, m eg kell szerez­ n i a valóság m egváltoztatásán érzett öröm et. N éző kö zö n ség ü n kn ek n em csak hallania kell, h o g ya n szabadítják m eg a leláncolt P ro m éth eu szt, hanem m eg is kell tanulnia a m egszabadításban re j­ lő gyönyörűséget. S zín h á zu n kn a k ta n í­ tania ke ll a fe lta lá ló k és felfe d ező k m inden gyönyörét és öröm ét, a szaba­ d ítók diadalm as érzéseit.” Egy m ásik b rech ti gondolat ú ja b b szem pontot a d a gyönyörűséghez, a la­ zán lebilincseléshez, am ely a m űvészi alkotásból. tö rtén etesen a drám áb ó l ered. Id e kapcsolódik a ma di­ vatos d rá m a p ro b lém ája, m ely az em ber m u n k á ját, környezetét idézi. A realizm us m egragadó ereje, és torzításm en tes áb rázo lása kétségkívül tú lm u ta t m inden ro m an tik án , de n em m e n t az élvezhetetlenség alól, ha helytelen b eá llításb a n szem léltet. Egyegy közlésen belül az érzelm i, vagy m erőben racionális erő is előnybe he­ lyezhető. „Term észetesen egy olyan osztály, a m ely n ek rendeltetése a világ m eg vá l­ toztatása, a m ű vé szet fu n k c ió já t n em az elvarázslásban, hanem a felvilágo­ sításban és a cselekvésh ez adott ú tm u ­ tatásban látja, — de m égsem irtható ki a m űvészetb ő l a „ m ágikus” m aradvány, hiszen ered etén ek e távoli em léke n él­ kü l m egszűnne m ű vé szet lenni." C sak n éh án y jellem ző gondolatot em eltü n k k i F ischer könyvéből, am ely ezeket a p ro b lém ák at filozófiai, és esztétikai igénnyel tárg y alja. A m ű­ vészet ered etérő l v allo tt eszméi, korok vallom ása és elképzelése. E m ellett új szem pontokat is ad, bővíti a tu d á san y a­ got. F inom analízissel boncolgatja és á llítja egym ás m ellé a festészet, iro d a­ lom, zene korszakait. G azdag illu sztrá­ ció-gyűjtem ényt is közöl. F ischer vállalkozása szin te egyedülálló. P ró b á lta m egragadni és m egterem ­ teni az „élet és az alk o tás” egységét. S hogy ez m en n y ire sik erü lt, 232 oldalon keresztü l eld ö n th eti az olvasó. Tóth Sándor �„A NEVELÉS ÉDES MÉRGÉRŐL . ..“ N ém eth László: L ányaim . M agvető, 1962. Mai m agyar iro d alm u n k kétségkívül legszélesebb érdeklődési körű írója, leg­ sokoldalúbb „kísérletező” em bere N ém eth L ászló, „L ányaim ” c. m u n k á ja m eg írása­ k o r szerencsésen találk o zik a z orvos, ta ­ n á r és író hárm as ism eretanyaga, a bio­ lógiai tudás, a pedagógiai ta p a sz ta la t és az író líra i hangvételű ábrázoló képessé­ ge. A szerző „k alandregénynek” nevezi m u n k áját, d e az olvasó, am ik o r leteszi ezt a tanulm ányozás közben m in d in k áb b szívéhez növő könyvet, sz eretn é az írót helyesbíteni. Nem k alan d reg é n y t olvasott, — b á r a bontakozó le lk ek ra jz a nincs h íjá v al az izgalom nak — hanem sokkal in k áb b pedagógiai „hősköltem ényt”. Hős­ költem ényt, m e rt h a a könyv általános tan u lsága az is, hogy g yerm ekeink csak s a já t egyéniségük rö p p ály á ját fu th a tjá k be s n em a szülői álm okét, m égis a z ol­ vasó tisztelettel adózik a „pedagógiai igazságok és b ü v eljáráso k ” olyan sok­ oldalú, legtöbbször ed d ig já ra tla n úton való bem u tatásáért, am elyekkel az író m egajándékozza. A k ö te t első írásai abban az időben születtek, am ik o r M agyarországon az egykéről, m in t elharapódzó nem zeti be­ tegségről beszéltek és az író a m aga csa­ lá d já b a n á llíto tta elő a baj ellenszerét. A z első írásokkal nem is v olt m ás célja, m in t az édes m érget, az apaság, szülőség tő rb e csaló boldogságát m inél nagyobb k ö rb en terjeszteni. A zonban ahogy te lte k a z év ek — a könyv az 1935-től—1957-ig te rjed ő korszakot öleli fe l — úgy te r­ je d á t ez a z „édes m éreg ” a nevelés szám talan terü letére. A felgyülem lett ta ­ p asztalatok k ö zreadása és azok fogad tatá­ sa a z olvasóik széles tá b o ra részéről, szé­ pen m u ta tjá k , m ik é n t v á lh a t egy család ügye közüggyé, m ég a k k o r is, ha a kí­ sérletező szerző ném a lem ondással állap ítja m eg eredm ényei összefoglalásában, hogy olyan családot, am ily et ő ak a rt, csak szellem i nem zéssel le h e t alap ítan i. Mi az, am ivel N ém eth László könyve m eg ragadja az olvasót? Az első fe lté tle ­ n ü l a „kísérletező” em b er szenvedélye, am elly el m agával csáb ítja az olvasót az ú tk eresés egy-egy szakaszára. S m iköz­ ben az író pelikán m ó d já ra tá p lá lja gyerm ekei szellem ét, az olvasóban is fel­ ébred a szándék, hogy kövesse „na ezt én is m egpróbálom ” alapon, vagy azért, m e rt m eggyőzték a k ísé rlet eredm ényei, vagy pedig, m e rt tú lz ásn ak ta rtja őket. H isz éppen az a szép és izgalm as benne, hogy n em csalh a tatlan k in y ilatk o z ta tást olvasunk, h an e m egy olyan gondolatotébresztő könyvet, am ely m e g állap ításai­ val k én y szerít az ak tív részvételre, elfo­ g ad h a tju k vagy tag ad h a tju k , csak közöm ­ bösek n em m a ra d h a tu n k vele szem ben. E lgondolkoztat, állásfo g lalásra kény­ szerít a g y erm ek ek irodalm i nevelését illetően, am ik o r a „K öltők a gyerm ekszob á b a n ” c. fejezetében a „tan ” v ersek k i­ agyalt, m ű v ilág a helyett, a nagy költők ham is pátosz n élküli tiszta k ö ltészetét javasolja. Első o lv a sásra tá n furcsa, hogy 7—8 éves g yerm ekekkel A ra n y b a lla d á it olvastatja, de később hely eslü n k és e l­ fogadjuk, hogy a gyerm ek közelebb ü l a költészet n agy forrásaihoz, mi n t a fe l­ nőtt. S h a id ejéb en a d ju k kezébe a ta r ­ talm as olvasm ányt, so k k al könnyebben ta lá lja m eg a b en n e rejtőző „ v a n t”, m in t­ h a az ü resen kongó „g y erm ek v ersek ’’ „sem m ije” u tán kell k u tatn io k . K om oly fig y elm eztetést ta rta lm a z a könyv szülőknek és pedagógusoknak egy­ a rá n t, am ik o r k im o n d ja: ne ü ltessü k el gyerm ekeinkben a m ű v eletek fogyatékos­ ságát, n e k én y szerítsü k ő k et a rra . hogy érzelm eikben hazudozzanak. Igy pl. ne szavaltassu k ő k et idő elő tt a hazáról, m e rt a k k o r a m aga id ejéb en is csak sza­ v aln i tu d n a k róla. A gyerm eket olvasm ányai felé m in d ig úgy irán y ítsu k , hogy az o lv aso tt m űben m indig találjo n valam i nem eset, e r r e p e­ dig a legnagyobb b iztosíték a lángész lehellete. „A rossz olvasm ány olyan, m in t a bonbonevés, a gyerm ek ín y én ek tetszik, csak a gy o m rán ak á r t” — m ondja, és az ilyen rossz olvasm ányokból összetákolt „gyerm ekirodalom ”, am ely célja sz erin t a m űvészethez a k a r kalauzolni, v a ló já ­ ban ö rö k re elkalauzol tőle. M egszívlelendő tan ácso k at a d N ém eth László a n y elv tan u lást, v a la m in t a te r­ m észettudom ányi tá rg y a k ta n ítá sá t ille­ tően is. A tan ü g y i refo rm és a n n a k m ód­ szertan i v itá ja során érd em es len n e e l­ gondolkodni n em egy ja v aslatán . So­ k a t v itá z tu n k és tö p ren g tü n k az utóbbi években a tan u ló k tú lterh elésérő l: 107 �nincs-e igaza N ém eth Lászlónak, hogy egyszerre csak egy dolgot le h et igazán ta n u ln i? Vagy pl. n y elv tan tan ításu n k b a n n em k ellen e-e fontolóra v en n ü n k m eg­ állap ítását, hogy a n y elv tan m egkülön­ böztető tud om ány, m egkülönböztetni pe­ dig csak az t lehet, am i egyszerre m ind elő ttü n k van. H iába ta n ítju k te h á t m i a napi „egykanál isk o la” beosztása szerin t egy hó n ap ig a főnevet, m á sik hónapig az igét, a szó fajokat csak egy ülésben le h et m egérteni, az összes beszédrészek felvo­ nulásáb an . A g y erek ekkel való bánásm ód sok apró v o n ását fig y elh etjü k m eg a családi ne­ velésre vonatkozóan is. H a m a sok te k in ­ te tb en egészen m ás is a családi élet, m in t a 30-as években volt, h a a nevelés te rh é t a közösség, a tá rsa d alo m v e tte is á t jórészben, ta lá n m ég fontosabb lett, hogy az a kevés, a m it o tth o n k ap a gyer­ m ek, m ilyen lesz és hogyan kapja. A szülőknek, a k ik egy-egy új tan év kezdetén lelkes könyvbekötőkké, k ita rtó h áz ita n ító k k á kell v álni, hogy a kettő s n e­ velés b u k tató i h ely ett a sokoldalúan kép­ zett, szocialista e m b er születésének ne akadályozói, h an e m e lősegítői legyenek. Az em beri lélek kapcsolatokban fejlődik — m o n d ja a szerző — ezek az ő gyöke­ rei, am ely eken á t ásványait fölveszi. S e gyökér m unka ered m én y e n em a k ap ­ csolatok sik erétő l függ, h an e m a szenve­ 108 délytől, hogy m ilyen kom olyan vesszük ezeket a kapcsolatokat. N ém eth László h ite t tesz ebben a könyvében a m e lle tt is, hogy bízik a m a fiatalságában . L ányai fé rje iv e l kap cso lat­ b an á lla p ítja meg, hogy m ennyi m ű v e lt­ ség, szaktudás, okosság és idealizm us lappang a m ai fiatalo k b an , s s a já t éle­ té t an ak ro n izm u sn ak érzi m á r eb b e n a világban. Nos ezzel az egy állítá sáv a l sem m i­ képpen sem é rth e tü n k egyet. Aki egy életen á t an n y i szeretettel, kísérletező kedvvel tu d o tt harcolni a család és a nem zeti közösség ig azság aiért — m ég h a sokszor tévedésekkel is —a z n em érezheti életé t anak ro n izm u sn ak . E zt v a lljá k a „L ányaim ” olvasói is, a k ik szeretn ék m egcáfolni a z írót. N em k ell m ag áb an m arad n ia, m in t az á lta la e m líte tt „Ször­ nyeteg” tragikom ikusi hősének, ak ib en h iá b a é l m ohó vágy az e m b e ri kapcso­ lato k után, m égis egyedül m arad, m e rt am i n ek i term észetes viszony, a m ásik féln ek te rh e s és sok és a k it m egölel, az m egijed, hogy összeroppan. Az em b erek nem csak a könyv egyik hősét, Ju d ito t szeretik, m e rt szereti az em bereket, h a ­ nem N ém eth Lászlót is — ezt igazolja m in d in k áb b szélesedő népszerűsége is — és az ú ja b b „kalan d reg én y ek h ez”, v a la ­ m in t a lányok u tá n az u n o k ák szeretésé­ hez is d erű s öregséget kívánnak. Csukly László �SZ. N A G Y M Á R I A : L E Á N Y F E J 109 �HAGYOMÁNY RÉTI ZOLTÁN: RÓZSAVÖLGYI MÁRK K evesen ism erik Rózsavölgyi M árkot és m ég kevesebben tu d já k , hogy B alas­ sagyarm aton született. T alán nem á r t h a felh ív ju k a figyelm et a r r a az em b er­ re, ak ih ez Petőfi „Rózsavölgyi h a lá lá ra ” cím ű költem ényében ír, s így fejezi be: „Addig h íttam , hogy sírjából m egjelent, M egjelent, de csak addig vo lt idefent, M íg kezével hajlékára m u ta to tt. . . Mi van benne? hegedű és koldusbot, H egedű és koldusbot!” N ógrád várm egye m onográfiájában, l 912-ben ilyen m ostohán írn ak róla: „Nagy népszerűsége n e m v o lt arányban tehetségével. M ü vei igen nagy szám m al m aradtak, de n em jelen téken yek... Mégis korára, m ert m egfelel a zen ei ízléstelen ­ ségnek, nagy hatással volt.” E zekkel a rosszindulató és d ilettáns m eg állap ításokkal m á r nem kell vitába szállni, m e rt a zenetö rtén et egészen m ás m egvilágításba helyezte Rózsavölgyi m u nkásságát. E rkel F erenc a P esti Di­ v a tla p 1847. 2. szám ában így köszöni m eg Rózsavölgyinek a hozzá küldött, ill. neki a já n lt H alljuk c. ered eti m ag y art: „Én is azon szám os barátjai közé tarto­ zom , k ik ö n n ek n em ze ti ze n é n k körüli kitű n ő tehetségeit s érdem eit m éltá ­ nyolni, becsülni tu d já k ”. A k iért P etőfi és E rkel lelkesedett, azt nem le h et zenei ízléstelenséggel vádolni. Mégis mi le h e te tt az o k a ann ak , hogy N ógrád várm egye m onográfiája így in­ tézte el szülöttét? T alán az, hogy az a zenei stílus, m ely a X IX . század első felében parázsló tűz, izzó hazafiság, a m agyarság m e lle tti h it­ vallás volt, a század végén veszít fé­ nyéből, ső t később valóban az ú ri d ile t­ tánsok, a m űkedvelők szerzem ényei r é ­ vén a zenei ízléstelenség m elegágya és 110 a haladó m ag y ar ze n ek u ltú ra akadályo­ zója lett. Rózsavölgyi életéb en azon b an a késői v erbunko sb ó l k ia la k u lt csárd ás — m ely ­ hez ő ju t el először — a m ag y arság m e l­ le tti hatv allás, olyan nyelv, m ely et m in ­ d en m ag y ar egyform án m eg értett. E rre gondol P etőfi is, m ik o r ezt írja. ,‚É bredj föl, vé n m u zsiku s, v é n barátom , H add bú su lju n k, lelkesed jü n k nótádon. O lyan isten igazában tu d ta d te, Hogy hol fe k s z ik a m agyarnak a szíve, A m agyarnak a szíve.” Rózsavölgyi népszerűsége és érdem e éppen közérthetőségében rejlett. Az ő ze­ néje, B a ra b ás M iklós portréfestészete, a m agyaros ru h a viselete, D éryné ország­ járása, Széchenyi országépítő terv ei, K os­ su th lelkesítő szónoklatai egyazon p a rá ­ zson izzottak. 1833-tól P esten él s itt azokkal ta rt, a k ik a szabad ság h arc felé h aladnak. Az ebben a z időben ír t m űvei is a rró l tan ú sk o d n ak , hogy ben n e élt a napi esem ényekben („Ellenzéki kö rm a ­ gyar”, „E gyesüljünk”, „H onfihűség”, „Re­ m én ység ”, „ N em zeti öröm hangok’’). B alassagyarm ati tartó zk o d ásáró l k ev e­ set tu d u n k , szüleiről is csak an n y it, hogy kereskedők voltak, ü zletü k a jelenlegi Rákóczi ú t és a K ossuth L ajos u tca ta ­ lálkozásán ak tá já n leh etett. E redeti csa­ ládi neve R osenthal volt. 1824 m á ju s 13án részt v e tt a V eszprém várm egyei nó­ tá k a t kiadó zenetársaság összejövetelén, A lm ádiban, M árkus A n ta l főjegyző sző­ lőjében. I tt n evezték őt el Rózsavölgyi­ nek. Az ö tlet S eb estyén Gábor veszprém i ügyvédtől szárm azott. ak i a V eszprém i Z enetársaság élén állo tt. „Füredi lassú m agyar”-ja a V eszprém m egyei n ó tá k 5. „fogás”-áb a n (füzetében) Rózsavölgyi név a la tt jelen ik meg, de a névm agyaro­ �s ítá s t csak h alála előtt két évvel enge­ délyezték) É rdekes m egem líteni, hogy — ta lá n a fen t elm ondottak alap já n — a P allas n agy lexikon születési helyét V eszprém ­ ben jelöli meg. K iváló hegedűvirtuózi képességeit P rá ­ gáb an fejlesztette ki. M űvei is azt bizo­ n y ítják , hogy — am i ebben a korban ritk a dolog — igen képzett zenész volt. 1808-ban P esten a m agyar szín társu lat hegedűse lett. 1813-tól P estre költözé­ séig, kisebb m egszakítással B aján élt. I tt szü letett G yula nevű fia, aki 1850 tá ­ já n m eg alapította G rinzw eil N orbert tá r ­ saság áb an a Rózsavölgyi és T ársa zene- K om pozícióinak szám a nem ism eretes, de valószínűleg m e g h ala d ja a 200-at. Je ­ lentősége egyrészt ab b an n y ílv á n u l meg, hogy k ia lak ítja a m ag y ar tá rsa stá n co t („Körm agyar”), m ellyel az idegen tá n c ­ m uzsikát (francia négyest) a k a rta kiszo­ ríta n i a tá n cterm ek b ő l és n evéhez fű ­ ződik a csárdás születése. N ógrád várm egye k a ra in a k és re n d ei­ n ek a já n lo tta 1836-ban írt „ E m lékhangok m agyar n em ze ti n ó tá kb a n ” cím ű m űvét, de a későbbi N ógrád várm egye n em so­ k a t tö rő d ö tt em lékével. B alassagyarm at, a várm egye székhelye a rra sem m é lta tta , RÓZSA VÖ LG YI M ARK m ű k iad ó céget, m ely a m ú lt század m á­ sodik felében az ország legtekintélyesebb zenei k ia d ó v állala táv á fejlődött, s a m a ­ g yar fejlődő zenei életn ek kom oly tén y e­ zőjévé vált. Egész élete folyam án rendszeresen já r ­ ja a vidéki városokat, hangversenyez, a jelentősebb esem ényekhez (koronázás, főispáni beiktatás, országgyűlés, alkalm i kom pozóciókat ír. N épszerűségére je l­ lemző, hogy 1844-ben a P esti H írlap egy tám ad ásáv al szem ben a P esti D ivatlap h asá b ja in P etőfi kel védelm ére. hogy leg aláb b egy u tc át elnevezzen róla, vagy egy szobrot, n é v tá b lá t állítso n tisz­ teletére. Z enéje m a is eleven, rád ió b an , zenei együttesek elő ad ásáb an g y ak ran fel­ csendülnek d allam ai, élő cáfo latu l a ze­ nei ízléstelenség v ád jára. M ai váro su n k egészen biztos, rövide­ sen m eg találja m ó d ját an n ak , hogy hely­ rehozza a z t a h ibát, am it az elődök em ­ lékével kap cso latb an elm ulasztottak, s nevét B alassi B álint, M adách Im re, M ik­ száth K álm án m e lle tt fogjuk em legetni. 111 �TÓTH SÁNDOR: NÉHÁNY ADAT KISTERENYE HATÁRNEVEIHEZ E gyrészt a táj, falu szeretete, m ás­ részt tudom ányos szem pont vezetett, am ik o r gyűjten i kezdtem K isterenye h atárn ev eit. A helynevek, h a tá rn e v e k gyűjtése nem csak a tö rté n etírá sn ak szolgáltat gazdag anyagot, han em n y elvünk fejlő d éstö rtén etén ek is. Egy-egy szó, név etim ológiájában benne van an n ak egész fogalom köre, am ely a későbbiek folyam án vagy bővült, vagy sekélyebb lett, vagy esetleg válto zatlan m aradt. A szó, a név te h á t egyrészt a nyelvnek, m ásrészt a fogalom változásának p erió ­ d u sait jelzi egy n yelvjáráson belül. M u n k ám k orántsem befejezett, sőt nagyon is töredékes. E bben a rö v id ta ­ n u lm á n y b an csupán az érdekesebb ad a to k at közlöm . T erm észetesen m ég ezek is kiegészítésre szorulnak. A K Ö Z SÉ G T Ö R T É N E T É R Ő L K isterenye a Zagyva völgyében he­ lyezkedik el. C sodálatos p an o rá m át n y ú jt környezete, m ely a büszke hegy­ orm ok koszorúitól ékes. C sendes nyári délutánokon, h a eln ézü n k dél felé, a M á tra k ih ű lt vullkán-vonulata m oso­ lyog rán k , m egbékélt nyugalom m al. Ki gondolná, hogy v alam ik o r lá n g o t fú jt az a la tta elterü lő völgyre, ahol ma N agybátony kém ényei pöfékelnek, s sö tét tá r n ák o n tjá k gazdag kincsüket. Északon a K arancs szerény hegycsoport­ ja n y ú jtja fe jé t a vonuló felhőknek, és Salgó v á ra m esél a fürg e szellőnek. K eleten az A ranyhegy bronzkori em lé­ k e it rejteg eti, és fájd a lm a san m egráz­ za kopaszodó fejét, h a a v a ta tla n kezek d u rv án b elevágnak sá rg a húsába. T ör­ tén elm i időkről susog a nyugati Cser­ hát. H átá n régi v á ra k porladoznak, r é ­ gi álm ok szunnyadoznak. A kicsi Zagy­ v a pedig rin g a tja fod rait, s békésen h allg atja az éneklő gépek hangját. A XV. század m á r 1413-ban beszélt errő l a községről. D erecsényiék még 112 Egyházas, és V ásáros T erenye néven ism erték, s büszkék v o lta k rá, m ert Z sigm ond k irály tó l k a p tá k aján d ék b a. D erecsényi igyekezett m eg h áláln i a k i­ rá ly jóságát, m e rt 1431-ben a h usziták ellen 50 lovast á llíto tt csatarendbe. M egcsillan szem em , am ik o r m egtudom , hogy 1451-ben H unyadi Ján o s m egszállt K isterenyén. am ik o r G iskra ellen vo­ n ult. K özel száz év m ú ltán m á r tö rö ­ k ök ü tik fe l ló fark as sá tra ik a t, s rom bad ö n tik a községet. A z 1332—37 k ö rü l ép ü lt tem plom is valószínűleg áld o zata le tt a d ú lásn ak . 1548-ban D erecsényi Istv án és T am ás, 1598-ban B akos Já n o s jobbágyai dolgoz­ ta k az aran y ló lankákon. Biztosan m eg tetszett a tá j a n agy fe ­ jed elem n ek II. Rákóczi F eren cn ek is, m e rt 1700 k ö rü l k étem eletes kastélyt é p ítte te tt az azó ta m á r feledésbe m en t Rákóczi hegyre. A kastély, a hely a m ú lt tem ető jébe k erü lt. N éhol könyvek la p ja in ta lá lk o z u n k csak vele. 1740-ben a F orgách és Ján o k i csalá­ dok é lte k itt, 1770-ben V ass Erzsébet, báró Luzsénszky özvegye, és Já n o ky S ára, v alam in t B ornem issza József b ír­ ta k földesúri joggal. 1826-ban G yürky P ál h íres gazdaságá­ ban fó k ák tenyésztésével is foglalkozott. F elé p íte tte h íres kastély át, m ely m ég m a is h ird eti zsindelytetőivel a b arokk m űvészet gazdagságát. I tt rin g o tt a tudom ányos m űgyűjtés bölcsője is. K ubinyi F eren c 1821-ben a d ­ ta á t b a rá tjá n a k , a szenvedélyes m ű­ gyűjtő Jan k o v ich M iklósnak hárshegyi leleteit. V alahol a K ú rián lá to tt n apvilágot 1833-ban A bonyi Lajos, az ak k o rib an közkedvelt n ép szín m ű írás egyik alak ja. Az iskola k ertjéb en felá llíto tt em lék ­ mű. a b ronz em lék táb láv al születésé­ n ek 100. év fo rd u ló já ra készült, a salgó­ ta rjá n i B alassa B álin t Iro d alm i T ársa­ ság gondozásával. G yürky egykori kastélya, am ely ké­ sőbb Solym osy b áró tu la jd o n á b an volt, �m a a község közigazgatásának egyik központja. A tsz-iroda sa rk á b an szép rokokó asztal látható, egy d arab a m ű ­ vészetből, a nem esen hajló boltívek alatt. A z idő elszállt, de élnek a nevek, s a nevekben benne cseng egy d ara b m a­ g y ar földinek m inden bánata, de benne cseng a ma, és holnapok szárnyaló him ­ nusza is. A K Ö Z S ÉG H A T Á R A K isterenye h a tá ra igen nagy k ite rje ­ désű. (A település területével együtt kb. 17 100 hold.) A m ezőgazdasági viszonyok te k in te­ tében változatos k ép et látunk. Az 1850es év ek körül nagyon kevés volt a szántó. E nnek m a g y aráz atá t főleg k e d ­ vezőtlen fekvésében látom . Sok a domb, kevesebb a sík terü let. Az ak ­ kori m ezőgazdasági eszközök fe jle tle n ­ sége, a gazdaem ber tapasztalatlan ság a m ia tt n agy te rü le te k parlagon hev er­ tek. Igy tö rté n t aztán, hogy a gabona elégtelensége következtében m inden té­ le n elad ta k egy p á r ökröt családonként, és az á rá n búzát vettek. H a v alak i hoz­ zá lá to tt egy-egy dom boldal m egm űvelé­ séhez, a többiek m egszólták: „tenkre akarja te n n yi az állatot.” A p arla g terü letek en legeltettek. A falu h a tá ra tele v olt legelővel. A lege­ lő m e lle tt igen nagy te rü le te t foglalt el az erdő. É rdem es m egnézni az 1911es sta tisz tik á t is: 5800 hold v o lt a szán­ tó, 100 hold kaszáló, 3830 hold legelő, 6000 hold erdő. A k o rszerű m ezőgazdaság következté­ ben ez a sta tisz tik a sokkal kedvezőbben alak u lt. A dom boldalakon, szinte hegy­ szám ba m enő te rü lete k en gabonanövé­ nyek, kapások zöldellnek. A lakosság (6590 fő) egy része a hely­ beli tsz-ben gazdálkodik 1050 holdon, m ásrésze bányánál, v asú tn ál dolgozik. Egyéni te rü le t 400 öl, igen nagy d a ra ­ bot m ű v el az Á llam i G azdaság. A te rü le t n ev ein ek összegyűjtésénél figyelem be v ettem a tö rté n eti adatokat, elbeszélők m ondásait és szám os fo rrá s­ m unkát. A H A TÁ R NEVEI A az település délkeleti részén te rü l el A ra n yhegy (helyi szóhasználatban A ranyhegy) 1813 e lő tt H ársashegy néven ism erték. A kkor is erdővel b o ríto tt vo­ n u la t volt. (a hegy, m in t fogalom , á l­ taláb an m ag asab b kiem elkedésekre vo­ natkozik a teren y ei szóhasználatban. (A domb, vagy halom , m egk ü lö n b ö ztetett értelem ben fordul elő pl. A ka sztó d o m b , K ishalom .) „Az erd ő t 1813-ban k iirto t­ ták. Ettől kezdve a záporok a k o p ár dom b m eredek o ld a lát állan d ó a n m os­ ták, taro lták . Ilyenkor, egy-egy zápor után, bronz, cserép, sőt g y ak ran a ra n y ­ tá rg y ak is k erü ltek nap fén y re. U tóbbia­ k a t elein te a helybeli k eresk ed ő k ol­ csó pénzen v ásáro lták össze. A terenyei palócok azonban csak h am ar rájö ttek , hogy érdem es a „kincsek” gyűjtése, igen jó jöv ed elm et je le n t a szám uk­ ra. . .” (P atay P ál: N ógrád m egye régé­ szeti em lékei. Bp. 1957.) K u b in yi Ferenc a g yűjtésről így em ­ lékszik m eg: „A kereskedők, k iv á lt aszszonyok, keresés kö zb en im á d ko zn a k, egyik kézb en kapát, m á sikb a n olvasót tartván, g yakran azt véln é az em ber, hogy búcsút já r n a k .. . az egész hegy pezseg a so k a sá g tó l...” (K ubinyi F erenc: N ógrád várm egyében fekvő K is-T erene helység h a tá rá b a n H arsas nevű hegy­ ben találh ató régiségekről. Sas. 1933. 108. o.) „1821-ben tö rtén t, hogy K u b in yi Fe­ renc K isteren yén egy palóc legény szű­ rén egy bronz „boglárt” p illa n to tt meg. Éleslátása fe lism e rte e tárgyban a rég­ m ú lt idők e m lé k é t s ettől k e zd v e g y ű j­ teni kezd te azokat a leleteket, a m elye­ k e t a kiste ren y eie k az o tta n i H ársas­ hegy oldalában igen szép szám ban ta ­ láltak. 1832-ben K u b in yi, F ehérvári G ábor­ ral együtt m eg in d íto tta a Hársason az első céltudatos ősrégészeti ásatását.” (P atay P. N ógrád m egye régészeti em ­ lékei. Bp. 1957. 13. o,) K ét helybeli tu d ó sító így em líti a hegy elnevezésére vonatkozó hagyo­ m ányt: „Valam ikor hánkolódott az az arany, a fő d et em elg ette.” (Szilágyi G ábor és Lengyel László közlése.) A hegy neve a k ö ztudatban, m in t A ranyhegy szerepel. A régi elnevezést csupán a hegy a la tt elterü lő un. Hársasalja (H ársasallya) őrzi. Az A ranyhegyhez fűződő babonás hiedelem m ég egyesek em lékezetében él. A zt ta rto ttá k ugyanis, hogy a hegyben van egy pince, am ely kincset r e jt m a­ gában, és m in d en h eted ik évben m eg­ n y itja a jta já t. Ilyenkor az ügyes em ber 113 �berohan a barlangba, s rengeteg k in ­ cset talál. V alam ikor itt ép ü lt az előzőekben e m ­ líte tt Rákóczi kastély is. A h a tá r dél­ keleti részén, a z A ranyhegy láb án ál van az un. A kasztódom b. A hagyom ány szerin t em bert ak aszto ttak itt v alam i­ kor. A n ev ét te h á t inn en kapta. H a el­ lenkező irányban h aladunk, délnyugat felé m eg látjuk a z Á bra hám hegy szántó­ val és gyüm ölcsössel ta rk íto tt v o nula­ tát. A szóhasználat itt m ár nem követ­ kezetes. Csak dom bról van szó. s a nép ajk án , m in t hegy ism eretes. N evét az egykori G yü rk y Á brahám tól, G yürky P ál fiától örökölte. S okat em legetett név a Szénégető is K isterenyén. Ja v arész t kapás és gabo­ nanövénnyel van beültetve. A n év k e ­ letkezéséről a M agyarország várm egyéi és városai c. k ötet így szám ol be: „Az erdőben uralkodó fa n e nem ek (K isterenyén) a b ü kk és a cser, m e ly e k e t 60 éves fo r­ dában kezelnek. T erm ék ek : szerszám , épület, tűzifa és faszén.” (Dr. Borovszky S am u : M agyarorszá g várm egyéi és v áro ­ sai. Bp. 1911. 598. o.) A szénégetés te h á t szokásos foglalkozás volt, a helyet ezért Szénégetőnek nevezték el. A h a tá r nyugati terü letén helyezkedik el az a földdarab, m ely m ind a m ai n a­ pig őrzi titk á t, s am elyet a nép B erhatnak, m ások B erhátnak neveznek. G róf G yürky Á brahám tu lajd o n a volt, aki el­ k árty á zta a te rü lete t. M ajd Solymosi b á­ ró visszaváltotta. T eh át feltételezhetjük, hogy B erhát az ered eti neve. A báró egy bizonyos b é ré rt v á lto tta vissza. A „hat” helyet bizonyosabb a „hát ’ ’ Ez pedig le­ hetséges, m e rt a te rü let egy dom bháton helyezkedik el. Régi m onda fűződik a község keleti részén lévő B á lvá n ykőhöz is. A m onda sz erin t egy lány ebédet vitt ap ján ak , és a levesből útközben m eg­ e tte a húst. Az a p ja ebéd közben azt m o n d ja a lányának: L ányom hol a hús? — N em volt abban hús, — m o n d ja a lány. — De bizony volt abban, — válaszol az apa. — Itt vá lljak bálvánnyá ha vót, — bizonygatja a lány. És azonnal kőbál­ v án n y á vált. A kő, a B álvány, azóta m ár elsüllyedt, csak a név m a ra d t meg. A kő helyén szántó te rü l el. N yugatra, a C serhát előnyúlványán a Csente hosszú dom bháta helyezkedik el. V élem ényem szerint a csende (rőzse) szó­ r a vezethető vissza. (Színnyei József: M agyar T áj szótár.) Fás, erdős rész m a is ta lálh ató ra jta . A község sz án tó terü leté­ nek jórésze itt van. 114 K isteren y e legrégibb települése v o lt az azóta m á r csak n évben em leg etett Kiapad puszta. A helybeliek K a lapatnak hívják. K ülön á ll a falutól. Á llí tásom at egy fe lk u ta to tt a d a tta l igazolom. A M a­ gyarország v árm egyéi és városai c. könyvben ez áll: „István (t. i. G yürky), a kit 1726-ban az egész K otyháza-puszta biztokába, továbbá Sóshartyán részeibe, 1742-ben K is-T eren yén egy n em esi telek birtokába, továbbá V ásáros-Terenyébe, és K alapad-puszta egy részébe b eikta tta k.” A puszta eltű n t, de te rü leté n gazdag term őföld virágzik. Sok név a terü letén ta lálh ató növényekről n y erte nevét. Igy pl. a Kásahegy, m ely T em ető néven is is­ m eretes, a ra jta ta lálh ató kásavirágról (Bajúszos fű, O ryzopsis virescens) k ap ta nevét. Vagy az A rva lá n yh e g y) az A ra n y ­ hegy középső v o n u latán , a sok r a jta te r ­ mő árv a lán y h a jró l. (Stipa pulcherrim a.) U gyancsak tö rtén elm i időbe ny ú lik vissza a K ozm a h atárn év ered ete is. Ma m á r inkáb b G yula néven em legetik. V a­ lószínű a K ozm a családdal van össze­ függésben. am ely 1770-ben K utasó földbirtokosa volt. Sajnos n em tu d ju k , hogy a terenyei h atárh o z volt-e köze. M inden­ esetre a G y ü rk y családból György b írt K utasón földesúri joggal. A G yürky csa­ lád viszont T erenyén is m egtalálható. H asonló bizonytalanságot áru l el a K eszieleje (Keszieleji) elnevezés is. Az etim ológiai tu d n iv aló k at a X, szazad közepére v ezeth etjü k vissza. B íborbanszü letett K o n stan tin bizánci császár egyik m űvében felsorolja a m ag y ar törzsek n e ­ veit. Ezek közül a Nyék, M egyer, K ürt, G yerm at, T arján . Jenő, K ér, Keszi m a is élnek, m in t helynevek. M ásik feltételezésem szerin t az eln e­ vezés 1227-ig n y úlik vissza. U gyanis K arancskeszi a Zách család ősi fészke volt. A nem zetség tagjai közül Kesze, K ázm é r és Osl fia V ata la k tak itt. A h a tá r elnevezése te h át a Kesze névre is v i s z­ szavezethető. Palóc szótekeréssel a b ir­ tokos és a b irto k eg y arán t m egkapják a szem élyragot. (pl. Ke zi feji.) Ugyanígy Keszi eleji. A K eszi erdő elejé t h ív ják így. A K ishalom és N agyhalom nevek p ro b ­ lém ája az egyik légnehezebb h ely tö rté­ neti kérdés. A két dom b lapos helyen látható, m ely valószínűleg a pleistocén (dilluviális) kor szélh o rd ta hom okbuc­ kája. T örténelm i k u tatáso k alap já n a két halom keletkezését n ehéz len n e eld ö n te­ ni, m ivel sem m i biztos ad a tu n k nincs. �H onfoglaláskori tem etkezési fo rm u lák at esetleg felhozhatnánk érvül, azonban a h alm o k m élyét k ellen e feltárn i. V ezérek tetem e fe le tt em eltek jelentős nagyságú dom bokat, m á r a honfoglalás k orában is. (lásd M agyarország népeinek tö rté n e­ te c. k iá llítást. Bp. N em zeti M úzeum 1962.) Ebben az esetben a k é t domb m esterségesen keletkezett. A K ishalom rétegei viszont term észetes képződésre v allan ak . A halom szó h aszn álata vi­ szont m esterséges keletk ezésre utal. A teren y ei em b er az összehordott, anyag­ ra m o n d ja hogy halom . B ronzkori képződm ény le h et a h atár északi részén lévő P rédikáló (Prégyikáló) dom b. A bronzkori telepesek dom btetőn, vagy an n ak tövében laktak. A telepet m egerősítették. Az erődités fo rm á ja az volt. hogy a kéto ld alró l völggyel közre­ fogott fennsík végét egy term észetes nyerg et kihasználva, bástyaszerű sánccal és elő tte m ély árokkal elvágták, v a la ­ m in t távolabb a dom btetőt egy a rra m e­ rőleges m ásik sánccal is elzárták. A többi dom b közül kiem elkedő szószék fo rm ájáról k ap ta nevét. Régészeti szem pontból érdem es lenne a terü lette l foglalkozni. A salg ó tarján i vasút m el­ le tt v an az a hatalm as rét, m ely v a la ­ m ik o r a r a jta buzogó sósforrásról k ap ta nevét, és S óskútként szerepel a köztu­ d atban. A forrás m á r nincs meg, és a legelő jellege is m egszűnt. M a kaszáló­ nak h asználják. A k ú t elnevezést te h át a fo rrá sra is h aszn álja a terenyei gazda, am in t azt az előbbi példa is m u tatja. K alap at te rü leté n ek déli részén van egy k is darab, am ely et T o b ó ká n a k n e­ veznek. F öldosztásnál a gazdaságilag elégtelen földek h ely ett k iad o tt „tódás”. A „ka” kicsinyítő képzővel elláto tt ,,to l­ dáska”, helyi ejtéssel „tobóka” form ában v ált ism eretessé. Egyes te rü lete k n ek a k ö rnyezete h a tá ­ rozta m eg nevét. E rre u tal a Fehéresalja (Fehéresallya) elnevezés. A h a tá r ke­ leti részén te rü l el. Mészköves, k o p ár hegy határo lja. E zért Fehéres. Az alja szó álta lá b a n egy-egy m agaslati rész á l­ tal h a tá ro lt lapos te rü le te t jelen t, közvet­ lenül a m ag aslat láb án ál. P ástnak, vagy Pasko m n a k is hívják, m e rt v alam ik o r li­ balegelő volt. (Pást-legelő.) A K is- és N a g ytekevölgy (Tekevőgy) h a tá m é v göm öri tájszólásból ered h et: A két te rü le te t szántó és dom bok h a tá ro l­ ják. M eredeken felfutó része a K istekevölgybérc. Ezzel lehet összefüg­ gésben az elnevezés is. A göm öri szó tárb an gyakori a m egte­ ker, tek er szó. ahol m egtáncoltat, meg­ csikar értelem m el bír. A szekereknek itt is sokat kell tekergetni, k erü ln i, míg felérnek a tetőre. Igy aztán a gazdaem ­ b er fan y ar ejtéssel, röviden tekének, (tekerőnek) h ív ta a terü letet. Szám os ad a to t leh etn e m ég felsorolni, s a későbbiek folyam án m eg is teszem . A m ennyiben ez a n éh án y a d a t is hoz­ zá já ru lt a helynevek közelebbi m egér­ téséhez, a m u n k a m á r nem volt h iá b a ­ való, s a hasznossági szem pont m ellé m ég kellem es percek et is szerzett. 115 �N émethn é Szmetana M argit gyűjtéséből VIDRÓCZKI SIRATÓ V ontatott a n .. N agy udvara van a holdnak, nagy híre va n V idróczkyn a k. Úgy fo ly ik a n n a k a híre, m in t a p a ta k folyóvize! A gazdagtól el-elvette, a szegényt m eg segítette. L este is a p a ndúr, zsandár, Szilváson a babájánál. L engyend-pusztán, hogy m ulatott, eggyel összeszólalkozott. Ellenségei oszt’ m egölték. Z agyva-parton elföldelték. Z agyva-partján odvas f ű zfa, gerlem adár zokog rajta. Kesereg egy bús é n e ke t. a V id ró czky- sírja fe lett. 116 �A PÓRULJÁRT SZŰZ (B A L L A D A ) A z ivádi h eg y ek között Egy szép leány pávát őrzött. A rra m e n n e k jö v ev én y ek, H árom ifjú , szép legények. — Hallod szép szűz, m ire k é rü nk Z öld erdőbe jö jj el v é lü n k ! J ö jj el V élünk m ulatságra, Tisztességes barátságra. — Ha m agam at ú tn a k veszem , Hát a pávám hová teszem ? — H ajtsd a pávát a folyásra M ár n e m bízhadd se n ki m ásra. — Hogy beértek az erdőbe. L eh ev ertek a zöld fűre. A szép szű z elbágyadt, ledőli, M ély álom ba el is m erült. F elébredt a leány éjfélre, F ülem ile énekére. — Hogy itth a g yta k virrasztásra, Csúnya barm ok prédájára! V erje m eg a z Isten őket, Engem ide ve zető ket! Lányok, lányok, szép szűz lá n yok Még ti ezt n e m próbáltátok. Úgy higgyetek a legénynek, Hamis, álnok beszédjének. M ert a legény leánycsaló; A ka sszá k fe l, Pesten alól! 117 �T A R T A L O M J E G Y Z É K I R O D A L O M : G erelyes E ndre: , N évnap — — — — — — — V ih ar Béla: V ersek — — — — — — — — G ara János: Az á rta tla n — — — — — — — T am ás István: V ersek — — — — — — — — C zizm adia G éza: F ábián —— — — — — — — K em ény Erzsébet: V ersek —— — — — — — — Szőnyi Sándor: Asszony szánkóval — — — — — C sanády János: V ersek —— — — — — — — V árszegi György: Ötven pengő: — — — — — — A v ar Pál: G ubbasztó (vers) — — — — — P aróczai G ergely: V ersek — — — — — — — V arga Im re: Szíves fogadtatás —— — — — Jobbágy K ároly: Szom orú szerelem (vers) — — — C zinke Ferenc: M űterem forgácsok (versek) — — — M olnár Béla: S zederszüret (vers) — — — — — Szabó K ároly: M űfordítások — — — — — — 3 — — 12 — — 14 — — 21 — — — — 23 — — — — — 28 — 30 — — — — — — — —--40 — — — — — — — — — — ~ — —— — — —— — — — — 41 54 56 — — — 58 65 —— — 67 — —— 68 — — —— 69 F Ó R U M : Nem néhány esztendőre — egy évszázadra építünk (A nkét a Palócföld szerkesztőségében) —— — 71 Szabó K ároly: K o rtü n et vagy k ó rtü n e t — — — — —— — — 83 Hozzászólások Szuly G yula: Az izgalm as olvasm ányokról c. cikkéhez — — 83 K ojnok N ándor: Veszélyes jelenség-e a kisregény? — — —— — — 84 K R I T I K A : B arna Tibor: Merre tart a Déryné Színház? - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -- - - - - -- - - - -- 86 Czinke F erenc: S alg ó tarján jövője a képzőm űvészetben —— — — — — 89 Csukly László: K ét író — két világ — — — — - - — — — — — — 92 K em ény Erzsébet, K ojnok N ándor, C sukly László és T ó th S án d o r könyvism ertetései — — — — — — — — — — — — 100 H A G Y O M Á N Y : Réti Z oltán: Rózsavölgyi M árk — — — — — — — — — — — 110 T óth Sándor: N éhány a d a t K isterenye h atárn ev e ih ez — — — — — — — 112 N ém ethné Smetama M argit gyűjtéséből: — — — — — — — — — — , 116 Czinke F erenc, Iványi Ödön, Ja k u b a János, K o n fár G yula, Leszenszky László, M ustó János, Sz. N agy M ária, P a ta k i József, R adics Istv án . Réti Z oltán és ifiSzabó István festm ényei, grafikái, illetve szobrai. Az illusztrációkat C zinke F erenc rajzolta. A fotókat Vas A ntal és K ónya K álm án készítették. � Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document https://dkvt.bbmk.hu/pf/e1067991baf3dcff9b94e5adb7479679.pdf Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Csizmadia Géza Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 1962 Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Language A language of the resource hun Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Subject The topic of the resource Irodalom Művészet Közélet Társadalompolitika Title A name given to the resource Palócföld – 1962. Type The nature or genre of the resource folyóirat 1962 folyóirat Irodalom Közélet Művészet Nógrád megye Társadalompolitika