https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/35f38683638a791bf969eed546337e17.jpg 9e9101db23cf5d60bae44d36eb3e8323 https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/a0cfe49907d88d2058a56d16e3c22fac.pdf 4afb734aa46ee399b5d0504106d9c69c PDF Text Text 1981/1 Lehetőségek, mulasztások Beszélgetés egy filmről Kockázat és konfliktushelyzet Zenei életünk kis tükre II. Akác István, Baksán Márta, Banos János, Hideg Antal, Huh István, Körmendi Lajos és Tamás István versei Laczkó Pál prózai írása A szellemidéző Madách-fiú A virágnyelv — világnyelv PALÓCFÖLD "Ha a filmről akarunk valamit megtudni, az alábbi beszelgetés csalódást kelthet. Ez már az egyoldalú helyzetből is következik: ebben a „cigányfaluban” a Koportos mint „cigányfilm’* fog szerepelni, holott hitem sze­ rint nem az. Esztétikai fejtegetések, mély elemzések nem hangzanak el a film értékei­ ről, esetleges hiányosságairól sem derül ki sok. A bennfentes kritikákban — joggal — agyonidézett Sziszifuszról itt nem lesz szó. Annál több a faji előítéletről, erkölcsi bék­ lyóinkról, a pénzről, életmódunk, gondolko­ dásunk végletes különbségeiről.” „Ahhoz nem fér kétség, hogy Madách Ala­ dár nem a Tragédia szintjén adott választ kora kérdéseire. A magatartása az, ami iz­ gat bennünket, s nem annyira a műve. Köl­ tészetének például nem az esztétikai rang­ ja az érdekes, hanem a belőle kibontakozó viszony a századvég valóságához. Spiritizmusa sem mint tudomány foglalkoztat bennün­ ket, hanem mint sajátos reakció a válság­ helyzet jelenségeire. Madách Aladár művei elsősorban dokumentálta értékűek számunk­ ra. Felvillantanak egy jellegzetesen század­ végi magatartást. Megmutatják, hogy miként gondolkozott akkortájt egy művelt, igényes szellemű nógrádi birtokos nemes — aki rá­ adásul Madách Imre fia.” (Bérczes László: „Cigány mindig lesz”) „Az intézményesített, a »védett« klasszikus zene, és a mindennapok általános igénye kö­ zött látok egyre mélyülő szakadékot. Hiszen zenei műveltség és praktikus szükségletek között vajmi kevés az összefüggés, egymás­ rautaltság. Miért nem kell propaganda a zenei giz-gaz terjedéséhez? A bugyuta nótázások, a disco, a romantika kiürült kliséjét idéző slágerek miként jutnak el hallgatóik­ hoz? Félreértés ne essék: nem értékeket és tartalmakat ítélek meg. Csupán a vázlatosan említett alkalmak során találkoztam a leg­ szélesebb rétegek zenében való tökéletes fel­ oldódásával. Hosszabb tanulmányt igényelne a kérdés lélektani és szociológiai mélységű ki­ fejtése, most csak annyit: vonzóvá, termé­ szetessé kell tenni a «hírrel hirdetett», intéz­ ményesült zenei formákkal való találkozást.” (Szabó Károly: A szellemidéző Madách-fiú) (Németh János István: Zenei mikro [bb]kozmosz) TÁRSADALOMPOLITIKAI, IRODALMI,MŰVÉSZETI FOLYÓIRAT �Január 23-án a salgótarjáni Karancs Szálló presszójában került sor az idei Madách-ünnepségre, melynek keretében Devcsics Miklós, a Nógrád megyei Tanács elnöke átadta az 1981. évi Madách-díjakat, valamint a Nógrád megyei Tanács VB. művelődésügyi osztálya és a Palócföld Szerkesztősége által meghirdetett Madách-pályázat dijait. Az ünnepi esten fellé­ pett Lukács Margit Kossuth-díjas színművésznő. A Nógrád megyei Tanács Végrehajtó Bizottságának dön­ tése alapján a Madách-díjat ez évben a debreceni Csokonai Színház operatársulata, dr. Gordos János, az MSZMP Nóg­ rád megyei Bizottságának titkára és dr. Horváth István, a Nógrád megyei Múzeumok igazgatója vette át. A Madách-irodalmi pályázat első díját nem adták ki. Meg­ osztott második díjban részesült Bódi Tóth Elemér, Erdős Ist­ ván és Onagy Zoltán, megosztott harmadik díjban Dózsa Il­ dikó, Faludi Ádám, Fábián István, Szikra János és Tamás Ist­ ván. A kitüntetetteknek és díjazottaknak ezúton is kívánunk további munkájukhoz alkotó erőt és jó egészséget. 1981/1 3 5 6 6 8 9 10 Kelemen Gábor: Lehetőségek, mulasztások Kerékgyártó T. István: Kockázat és konfliktushelyzet Bérczes László: „Cigány mindig lesz” Zenei életünk kis tükre II. Németh János István: Zenei mikro(bb)kozmosz Torják Vilmos: „Előrelépést ígérő változások reményében” D. Rácz István: A társadalom mozgása Duba Gyula műveiben 13 Tamás István: Nézd a vájt völgy, „A borostyánfa, ha verselik” 13 Iluh István: Kérdeztél 14 Banos János: Napló — holnapra holnaputánra, Egy naptár föl­ jegyzéseiből 14 Hideg Antal: Reklámszöveg, Beatricsaj 15 Laczkó Pál: Boldogulni 20 Akác István: Ha majd ..., Ha százszor is tagadna 20 Baksán Mária: Ének 20 Körmendi Lajos: Az idegen, Hétköznap 21 Szabó Károly: A szellemidéző Madách-fiú 23 Makoldi Sándor—M. Pap Gizella: A virágnyelv — világnyelv 26 Kultúraelmélet — művelődéspolitika (Csongrády Béla) 28 A kritika kritikája (Körmendy Zsuzsanna) 30 Moldova György: A szent tehén (Horpácsi Sándor) * Képjegyzék: Címoldal és 18. o.: Feledy Gyula; borító 3, és 4., 7. o., 12. o.: Banga Ferenc; 4. o.: Czinke Ferenc; 5. o., 27. o.: Iványi Ödön; 8. o.: 13. o.: Kass János; 10. o., 19. o.: Raszler Károly; 14. o.: Bálványos Huba; 17. o., 23. o.: Szemethy Imre; 20. o., 29. o.: Lenkey Zoltán. A 24—25. oldalon a szerzők saját rajzai. (Fotó: Tolnai Gábor) PALÓCFÖLD TÁRSADALOMPOLITIKAI IRODALMI MŰVÉSZETI FOLYÓIRAT A NÓGRÁD MEGYEI TANÁCS MŰVELŐDÉSÜGYI OSZTÁLYÁNAK LAPJA Főszerkesztő: Végh Miklós. Szerkesztőség: 3100 Salgótarján, Arany János út 21. Telefon: 14-386. Kiadja a Nógrád megyei Lapkiadó Vállalat. Felelős kiadó: Bálint Tamás igazgató. Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető bármely postahivatalnál, a kézbesítőknél, a posta hírlapüzle­ teiben, és a Posta Központi Hírlap Irodánál (KHI, Budapest, V., József nádor tér 1. sz. Postacím: 1900 Budapest) közvetlenüI, vagy postautalvá­ nyon, valamint átutalással a KHI 215—961 62 pénzforgalmi jelzőszámra. Egyes szám ára 10 Ft, előfizetési díj fél évre 30, egy évre 60 Ft. Megjelenik kéthavonta. Kéziratokat és rajzokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. INDEX: 25 952 ISSN 0555-8867 81.19810 N.S. 1200 db �VÁLTOZÓ VALÓSÁGUNK Lehetőségek, mulasztások (MOTTÓ HELYETT) A céduláimat szortí­ rozom, miről is írjak a szervezés ürügyén. Hét kis papírfecni marad végül együtt, bizonyitandó a találékonyság mindennapos szük­ ségét. Es a hasznát, természetesen. A „szemléltető példa” pedig akkor „ko­ pogtat” az ajtón, Z. barátom érkezik, aki pillanatokon belül összetúrja az íróasztalon a papírhalmot, találomra beleolvas egy-egy feljegyzésbe: — Most éppen mire pusztítod ezt a drá­ ga papírt? Kelletlenül, a váratlan látogatóknak kijáró, palástolt méreggel kezdeném a választ — „A szervezés . .”. Z. azonnal közbevág: — Na, akkor írd a következőket! — Ké­ nyelmesen elhelyezkedik, diktáló pózt vesz fel. — Szóval, van két ikergyár, az egyik nálunk, a másik Franciaországban. Teljesen azonos a két üzem — egy cég építette! —, mindkettőben ugyanazokat a gépeket szerel­ ték fel, és természetesen egyező technológiát vezettek be. Tudsz követni? Ott tartunk, hogy mindkét üzemben pontosan annyi a munkások létszáma is. A különbség csak annyi, hogy ugyanazzal az anyaggal dolgozó, ugyanazt a mütyürt gyártó francia üzemben húsz-negyven százalékkal jobb a teljesít­ mény. A hatékonyság, ha úgy tetszik! Z. szünetet tart. Hatásszünetet. — Csak nekem csörögne a különbség! Lá­ tod barátocskám, ez a szervezés, ne is fe­ csegjünk róla többet . . . Van egy pohár bo­ rod? * (SZERVEZÉS? ÜGYESKEDÉS?) A Z. által oly magabiztosan összekutyult cédulák sok­ kal hétköznapibb esetekről tudósítanak. H. -ről például, aki nyilvánvalóan „rokona” I. Z.-nek, legalábbis ami a rámenősséget illeti. Az ifjú üzletkötőre — és segítőkész kollégá­ jára — mérhetetlen szánalommal nézett a szomszéd, amikor egy reggel nekifogtak a garázs alapjának kiásásához. — Nem irigyellek, I. Építkezni manapság kész idegösszeomlás, mégha csak egy nyári konyhát akarsz is összehozni. Az a sok szaladgálás, az „ez sincs, az sincs”-ellátás... A kétkedő szomszéd estefelé azt hitte, hogy csodát lát, állt H. I. garázsa. Szép vakolatá­ val és a friss mész illatával messziről is bosszantva az „ez sincs, az sincs”-szaladgálásban elbizonytalanodott, sokkal lassúbb tempóhoz szokott idegeneket. Most, hogy H. I. felidézi a történteket, alig leplezett elé­ gedettséggel mosolyog. — Ahogy feljött a nap, még semmi sem volt a telken. Elkezdtük a kollégámmal ásni az alapot, s már a kupica pálinka mellett megmondtam: semmi lazsálás, kilenc órára ki kell dobnunk az utolsó lapát földet is! Akkorra ígérték ugyanis az anyagot. Akaratom ellenére is gonosz mosoly in­ cselkedik H. I.-vel: ígérték . . . — Ott is volt! Egy tsz-elnöknek tettem már néhány szívességet, s amikor a telefon­ ba azt mondta, hogy kilencre küldi a sódert, tudtam: akár szólhatok is a kőműveseknek. Ebben az időpontban állapodtunk meg ugyanis a TÜZÉP-pel is, a feleségem révén... de ez nem is tartozik ide. Az a lényeg, ki­ lenc órakor sóder, tégla, mész, cement, min­ nem kaphatunk, minden rajtunk múlik. Hogy den, amire szükség volt, várta a kiásott alap is magyarázzam . . . Nálunk este az ágyban mellett a kőműveseket. Nem sokáig persze, az az utolsó mondat, hogy mit főzünk masnap pontosan érkeztek azok is. Kommunista mű­ délután. Reggel az uram megy először mun­ szakot tartottak ezen a napon, itt Kellett vol­ kába, csöndben kel, pakol magának, indu­ na valahol a környéken dolgozniuk, ehe­ láskor gázra teszi a teavizet. Negyed órát, lyett felépítették az én garázsomat. felet, ha nyerek így, de az is jólesik. Én vi­ „Lám, így kell ezt csinálni!” — sejteti az szem a gyerekeket az óvodába, utána egy elbeszélés alatt H. I. fölényes hangsúlya, ami kosarat — benne egy cédulával — beadok a most meglehetősen keménnyé válik: boltba az ismerős üzletvezetőnek. Éppen — Ne less így rám, mint a tolvajra szo­ annyi időm marad, hogy fellépjek az utolsó kás! Kifizettem én mindent, az utolsó fillé­ buszra, amivel még pontosan beérhetek a rig. Számláim vannak az anyagról, aláírtam munkahelyemre. Hazafelé az uram — ő ér­ a hivatalos menetleveleket, megkapták bérü­ kezik ugye, elsőként — átveszi a boltban a ket a kőművesek is, a láda sörrel együtt. Az megpakolt kosarat, otthon meg előkészíti a csak nem bűn, hogy nem akartam hónapokig főznivalót. Amikor hazaérek a gyerekkel, építgetni azt a francos garázst?! Ehelyett né­ már megpucolta a krumplit, zöldséget, behány órára ráragadtam a telefonra, tudako­ panírozta a húst, összevágta a kelkáposzta­ zódtam, közelítettem a lehetőségeket, s egy főzeléknek valót . . . mikor mit beszéltünk szombati nap kilenc órájára össze is jött éppen meg. Csak így lehet ezt csinálni. Tud­ minden. Így kellene, valahogy, nagyban is ja, mennyi időt takarítunk meg? Az egy­ csinálni — nem gondolod? mást segítő egyetértés hasznáról nem is be­ szélve! Rágondolni is rossz az egymásra mu­ togatásra, a kapkodó szaladozásra. A vesze­ (A BEKALKULÁLT GYEREK) A garázs­ kedésekre, mert csak az lenne a vége. Meg­ építési mutatvány révén a szervezőkészséggel tervezzük mi a hétvégeket is, pontos rendje (és nem utolsósorban összeköttetésekkel) bíró van, hogy ki takarít, melyikünk hová viszi ifjú üzletkötő időt és pénzt nyert. Sok időt addig a gyerekeket. Furcsa, de így jut több és minden valószínűség szerint sok pénzt. időnk egymásra, meg külön-külön saját ma­ Erre spekulál B. S. is, a szervezés gunkra is. meglehetősen különös módját választva. A A célszerű elrendezésből és előkészítésből fiatal műszerész hosszú, ondolált-gyanús haj­ születő mutatósabb végeredmény önmagáért fürtöket visel — meg egy darabig. beszél. Úgy látszik, M. J.-né mégis szüksé­ — Le kell vágatnom, nincs mese, így nem gesnek vél még egy érvet: vonulhatok be a seregbe. Igaz, ha minden — Nálunk az üzemben újabban megszer­ sikerül, akkor npm sokáig kell viselnem az vezik a nyári óvodát. Amikor tatarozzák és angyalbőrt . . . felújítják a gyermekintézményeket, össze­ A sejtelmes hallgatás csak pillanatokig gyűjtik a dolgozók gyerekeit az üzem kul­ tart, nem lát okot arra, hogy tervébe be ne túrtermébe. Vigyáznak rájuk, foglalkoztatják avasson. őket, a szülőknek meg nem kell elmenni sza­ — A bolond is tudja, hogy azt leszerelik, badságra. A gyár nem kisdedóvó intézmény, akinek két gyereke van. Zsolt ugyan már el­ mégis vállalták az egészet, mert végül is ez múlt kétéves is, mindenképpen akarunk má­ az üzem érdeke: a zavartalanabb termelés sik gyereket, az asszony már molesztált is, érdekében szervezték meg a nyári óvodát. hogy nagy lesz közöttük a korkülönbség. Ne­ Ha egy termelővállalat így megkönnyítheti a kem nem volt sürgős, most aztán változott a dolgát a szervezéssel — egy látszólag apró, „leányzó fekvése”, nem várhatunk tovább, pénzbe kerülő kezdeményezéssel —, mert megjön a behívó, Össze is hozzuk a kevés akko r miért ne gondolhatnánk erre a ma­ második lurkót még a bevonulás előtt, ne­ gánéletünkben is. hogy elszaladjon velünk az idő. Ha ugyanis egy darabig nem engednek haza, akkor lehet, hogy nem születhet meg a csemeténk az első katonaév letelte előtt. Kár volna minden óra (BIZONYÍTÉK A BRIGÁDNAPLÓBAN) a késedelemért . . . Vagy mindkettőre, magánéletre és munkára Fröccsel kínál B. S. Nem is tudom, mire együtt. Erről beszél É. K.-né, aki kellemes innánk, ha elfogadnám: a regrutabúcsúra, megjelenésével, hamisítatlan eleganciájával vagy e különös családtervezés diktálta „mag­ éppen odaillik egy áruház divatosztályának ültetésre?” az élére. — Számolni kell, mindent pontosan ki kell — Az az igazság, hogy néha akadozott az kalkulálni — folytatja a katonajelölt. — ellátás, legalábbis a legkeresettebb holmikból Gondold csak el, hathavi fizetésem, egy fél évem köszönhetem a bevonulás előtt fogant nem mindig kaptuk azt — és főleg annyit —, árusítani szerettünk volna. Itt van második gyereknek. Ennyivel hosszabb lesz amit ugyanakkor ez a rengeteg követelmény, haj­ az életem. jaj, mennyi mindent teljesíteni kell a bri­ Zsolti gyerek közben ott játszik a szőnye­ gádmozgalomban a címekért. Na már most, gen, nem értheti még, hogy miről folyik a mi, vagyis a Tyereskova brigád, kitaláltunk szó. Mint, ahogy azt sem tudhatja, miért ép­ valamit, amivel egyszerre több legyet is üt­ pen akkor születik majd a kistestvérke, ami­ hetünk. Felvettük a kapcsolatot a budapesti kor. A katonai behívóhoz kalkulálva. nagykereskedelmi vállalat egy brigádjával, már egészen jól összemelegedtünk. Jogos a két pont, mondják a brigádmozgalom érté­ (AZ UTOLSÓ MONDAT AZ ÁGYBAN) A kelésekor már akkor is, ha semmi egyéb két gyerek örömét és gondját M. J.-né na­ nem történik. A java persze, még hátravan. ponta megéli. A könnyűipari üzemben dolgo­ Kérdezem én, hová szállít a keresett áruból zó csoportvezető nyugodt, kiegyensúlyozott könnyebben a nagykereskedelmi vállalat? A fiatalasszony benyomását kelti, s mellőzi a szimpla üzletfeleknek, vagy a „testvérbrigád” huszonévesek oly gyakori panaszait. áruházának? Nekünk, persze, hogy nekünk, — A férjemmel csak önmagunkra számít­ elvégre ott szava van a velünk együttműkö­ hatunk, távol élnek a gyerekek nagyszülei. dő brigádnak, akárcsak a miénknek itthon, Ezt azért mondom, mert segítséget tőlük az áruházban. Bejáródott már a verkli, elég * * * �egyetlen telefon is. Jön Pestről a drót, hogy milyen kínálat várható, milyen új cikket dobnak piacra, mi pedig meg is kapjuk igény szerint. É. K.-né kereskedő, ráadásul a jobbik faj­ tából való, azt is eladja a vevőnek, amit az éppen nem is szándékozott vásárolni. E kap­ csolat révén meg egyébként is jobban megy a bolt: — A pesti „brigádunknak” is köszönhetően jelentősen növekedett az osztály forgalma. Mutatósabb adatok kerülnek a brigádnapló­ ba, s ez újabb pontokat szerez a verseny­ mozgalom értékelésekor. Az osztályvezető és egyben brigádvezető látható elégedettséggel felnevet: — De még nincs vége, megszerveztük mi ezt alaposan! A kulturális feladatok teljesí­ tése ugyancsak a hármas követelményhez tartozik, igaz, mi tényleg nem azért „szere­ tünk” színházba menni, hogy a jegyet fel­ mutathassuk. Ha így lenne, akkor a jegyet meg is vásárolhatnánk a közönségszervezők­ nél, elvégre, ha „pontot szerző” színházjegy kell, akkor mindegy, hogy mi megy a szín­ padon. Mi azonban szeretünk jó előadásra járni. Telefon Pestre, a nagykereskedelmi vállalat testvérbrigádjához, ők könnyebben megszerzik, aztán értesítenek, hogy mikor van az előadás, mikor utazzunk. A jegyet azért beragasztjuk a brigádnaplóba, elvégre kell az értékeléshez. De nem ez a lényeg... Ügy tűnik, valóban nem. * (KI ÉR RÁ ARRA?) Bizonyos vagyok ben­ ne, hogy a szervezés ürügyén hallok egy-két példát D. I.-től is. A termelőszövetkezetben dolgozó fiatalember családos, együtt élnek a szülőkkel — jó lehetőség ez az életmódszer­ vezés bemutatására. Az ifjú szakember siet­ ve beleharap az összetett szó utolsó tagjába: — A szervezés . .. Mondhatom, gyönyörű példákat sorolhatok! Itt van mindjárt az első . . . Ősszel kezdenénk a vetést, amikor kiderül, le van robbanva néhány vetőgép. Ez még hagyján, elvégre előfordul az ilyes­ mi, de kiderült, tavalyi hibák! Akkor is emi­ att kínlódtunk, közben meg senkinek nem jutott eszébe, hogy a vetés megkezdése előtt rendbe kellene tenni a gépeket. Szépen is néztünk ki! Elment két nap, három nap, egy hét, lassan-lassan rendbehozták a gépeket. De a késedelemnek az lett a vége, hogy mi­ re a tavalyi hibákat kijavították, akkorra meg leszakadt egy darab ég, olyan eső esett. Mondjam tovább? — Gondoltam, most nem a tsz-ről beszél­ getünk. _ ? ? ? — Ügy értem, a szervezés . . . otthon . . . — Ne nevettess, ki ér rá azzal foglalkozni? Elég megbolondulni itt a tsz-ben is . . Az embernek az esze megáll, olyan hajmeresz­ tő dolgok történnek. Bütyköljük a múltkor az egyik traktort, de be kellett látni, hogy ha megszakad az ember, akkor sem lehet használhatóvá pofozni az egyik alkatrészt. Nem megy, emberek? — kérdezi végül a fő­ nök. Nagy nehezen elhiszi, hogy azon már az isten sem segít, aztán meg szó nélkül ott­ hagyja a szerelőket. Beül a kocsiba, elutazik P.-be alkatrészért, anélkül, hogy bárkinek egy szót is szólna. Szépen vagyunk, mondha­ tom! Ha megmondja, hogy hová készül, ak­ kor magával hozhatta volna a többi szüksé­ ges dolgot is. De ő nem szól, indulhat is utá­ na egy fél óra múlva egy másik kocsi. Mit gondolsz, nem kellene ezt kiszámolni benzin­ be? Meg kell hagyni, imponáló hévvel beszél D. I. Kibuggyan belőle a jót akaró mérge, s akárhogy is fordítom a szót, folytatja to­ vább: „A szántásnál meg ... A műtrágya­ tárolás, ne is kérdezd, hogy ezek a süke­ tek . . Lassan végigzongorázzuk valamennyi ága­ zatot, kisebb-nagyobb mulasztások, szervezést bukfencek mindenütt előfordulnak. Egy idő után aztán nem is erőltetem D. J.-t, az ere­ deti kérdésre valószínűleg úgysem kapok vá­ laszt. A hevülékeny ifjú ember példája azon­ ban jól szemlélteti, hogy a közfelfogás sze­ rint szervezni ott kell, ahol termelés van. Az üzemben, a gyárban, a szövetkezetben. Mintha csak ott volna fontos a „hatékony­ ság”, s az életmódot nem is tehetné a szerve­ zés mássá. Mondjuk: teljesebb értékűbbé, tartalmasabbá. * (BUKÁSAIM) Ha csupán D. I.-vel nem tudok zöldágra vergődni — az még csak hagyján. Bukásaim azonban sokkal számo­ sabbak. A háztartást vezető asszony mindent úgy csinál, ahogy azt hosszú évek alatt megszok­ ta, még a moslékosvödröt is ugyanazon a helyen tartja. Este pedig kétségbeesetten sopánkodik: „Csak megfőztem és elláttam a jószágot, de már vége a napnak. Semmi lát­ szata . . A fiatal agrármérnöknek gépkocsija van, otthon „az asszony az úr, ő tudja, hogy mit kell csinálni”; a hét vége meg a szabad szombat — „ahogy alakul”. S így tovább. A kevés számú, fantáziára és előrelátásra valló példát nem számítva, idő­ sebb és fiatalabb, segédmunkás és értelmisé­ gi él otthon úgy, ahogy „megszokta”, „elles­ te”, „ahogy apám csinálta”. * (MIÉRT?) „Megmondom én neked, hogy miért. A munkahelyen tervteljesítés van, azzal nem lehet kukoricázni, vért izzadva is szükség van a leleményre. A munkát szá­ mon kérik, s ha a hiányzó feltételeket nem pótolja a szervezőkészség, akkor lassan ha­ lad az ipse. Manapság egyre inkább ez járja, mellesleg, nagyon helyesen. Otthon meg? Ha elcseszek, valamit — teszem azt, elszúrtam az időt és a család nem indulhat el a nóta­ estre —, legföljebb bőg egy sort az asszony. És akkor mi van?” Igaz. A könnyek úgy is felszáradnak — előbb, vagy utóbb. Kelemen Gábor �Kockázat és konfliktushelyzet „Láttam a boldogságot én, lágy volt, szőke és másfél mázsa” (J. A.) Az életét tudatosan élő és formáló egyén számára is elkerülhetetlenül gondot jelent a környezet bonyolult, félig vagy még annyira sem értett helyzeteiben megjelenő konfliktusok átlátása, a jelenségek mögött meghúzódó összefüggések megértése. A m ért és hogyan kérdései éppúgy felme­ rülnek a nap mint nap kísértő veszélyek­ kel szemben, mint a véletlen, előre ki nem számítható eseményekkel. Miért éppen én kerültem konfliktushelyzetbe, miért kell nekem kockáztatnom, s miként kerülhe­ tem el a legkisebb erőfeszítéssel a veszé­ lyeket? — fogalmazódik meg az egyen­ súlyra törekvő egyénben a kérdés. S ez annál is inkább indokolt, mert a konflik­ tus nélküli élet a nehézségeket elfedő tet­ szetős „színfalak” mögé kerül. A látszat törvényei pedig egyszeriben mozgásba in­ dulnak: a magabiztos és minden oldalról körülbástyázott lét — Max Weber-i kife­ jezéssel — ideáltipikussá válik. Nem sza­ bad persze, arról sem megfeledkeznünk, hogy az élettevékenységek folyamatossá­ gát megteremtő egyensúlyérzés mindennél erősebben hat; az egyén, vállalva akár a kívülrekedés kockázatát is, inkább épít maga köré „öntörvényű” és hamis világot, semmint a konfliktusok végigvitelére vál­ lalkozna. Vagyis, kezdetét veszi az én vi­ lágom és a másik világ közti ellentét felerősödése, ezzel teremtve átláthatatlanul számos konfliktushelyzetet. Éppígy nem nehéz azt sem felismerni: minél inkább elkerülhetővé akarja tenni az egyén a mindig megújuló konfliktus­ helyzeteket, annál inkább belesodorja ma­ gát azokba a csapdákba, melyeket a konf­ liktusok kivédésére állított fel. Nem akar­ ja észrevenni mások csalásait, vállalja akar a „szürke egér szerepét” is, csakhogy megszabaduljon a mások előtt való számotadás felelősségétől. Kiszorítottnak, vagy a maga számára alárendelt jelentő­ ségűnek véli azokat a veszélyeket, me­ lyek óhatatlanul behálózzák és alattomo­ san körbefogják életét. A látszólag aktív társadalmi magatartás „veszélyét” is az­ ért vállalja, mert ezzel önmaga számára védőfalakat lát megteremthetőnek. Ezt fejezi ki a védekezés ama közkedvelt for­ mulája is, hogy „szerezz minél több bará­ tot, akik megvédhetnek”. A konfliktusok kikerülésének képzete így olyan magatar­ tásszabályozó tulajdonsággá válik, mely szükségszerűen háttérbe szorítja, vagy másodlagossá fokozza le a konfliktusok végigharcolásának valamennyi lehetőségét és formáját. Persze, a védekezés mégoly rafinált módjainak kiépítése sem szünteti meg teljesen a veszélyérzést, hiszen a lát­ szólagos biztonság- és egyensúlyérzés ki­ alakulása csupán a valóságos veszélyek időleges elodázását jelenti. Kétségkívül a pillanatnyi elodázás és késleltetés kiváltképpen alkalmas arra, hogy az egyén a konfliktusok feloldásá­ ra használható erőit más formában ka­ matoztassa (például a még nagyobb kom­ fort megteremtésére). Az imént elemzett képzet azonban — illuzorikus jellege kö­ vetkeztében — újabb és újabb csapdák életrehívásában működik közre. Mint ahogy Hankiss Elemér „A társadalmi csapdák” című könyvében rámutatott: a „felülről” várt döntések az egyén nullkockázatát váltják ki. Az individuális öniga­ zolás ezért gyakran a hamis, váltig hang­ súlyozott felelősségkikerülés egyik mó­ dozatává válik. A konfliktusokat elhárító társadalmi „szabályozás” kétségtelenül bizonyos komfortot jelent az egyén szá­ mára; ha másként nem, hát úgy, hogy felmenti az okkeresés és önálló döntésfor­ málás kényszere alól. Sőt, sokszor egyene­ sen eltiltja attól. Mivel az egyén mindig kész kívülmaradására minden indoklást feleslegessé tevő magyarázatot adni, a függőség — mely megszüntethetetlen -még inkább nyilvánvalóvá válik. A látszat törvényei szerint való élet azonban semmiképp sem szüntetheti meg a „kiszolgáltatottság” érzését, jóllehet en­ nek felszámolására indult be az egész vé­ dekező mechanizmus. A konfliktusokkal való szembekerülés elodázásával még szük­ ségszerűen fennmaradnak az életben ké­ sőbb fellépő veszélyhelyzetek; s ezek egy­ szersmind még inkább kiszolgáltatottá és sebezhetőbbé teszik az egyént. A konfliktushelyzetek külső felszámolását az egyén többnyire már a családban megszokja: a nehézségek előli örökös menekülést a szülői beavatkozás teremti meg leginkább. Az „életbe kikerülve” pedig jószerével mindenki a felelősségvállalás kényszere elől menekül, melynek bizonyára oka az is, hogy a döntések meghozatala mindig felülről jött instrukciók szerint történik. Éppen ezért senki sem akarja vállalni sem a tévedés kockázatát, sem a felelősségre vonás veszélyét. Ez a megnyugtató, fe­ szültségeket oldó, a nehézségeket eleve „elrendező” és a saját csapdákat kiépítő magatartás összefonódása okozza a leg­ több katasztrófahelyzetet. Noha az át nem élt konfliktushelyzetek a teljes öszszeomlásnak pusztán egyik okaként sze­ repelhetnek, általánossá válásuk — társa­ dalmilag — mégis igen veszélyesnek bi­ zonyul. S mivel az egyensúlyra — avagy a József Attila-i „boldogságra” — törek­ vő egyén élete szakadatlanul a félelem és remény kettősségében telik el, ezért értel­ mi és érzelmi labilitása mindig magában rejti — a remény és bizalom mellett — a kételkedés és menekülésvágy mozzanata­ it. Sőt, maga a menekülésvágy is egy­ könnyen átcsaphat megmagyarázhatatlan lázadásba. A konfliktushelyzetek és a kockázat elől „elzárkózó” egyének ugyan­ is vagy maguknak állítanak fel különbö­ ző, konfrontációra alkalmat adó helyzeteket — nemritkán abban az illúzióban élve, hogy ezzel máris „megmutatták magukat” , vagy a többi ember számára készítenek csapdákat. De ez a kockázatvállalás és „konfliktus­ feloldás” csak látszólagos: utaltunk már rá, hogy az öntörvényű látszatvilág pusz­ tán az egyén szűkös életére vonatkoztatva érvényes. A konfliktusok feloldásának eme formája persze nagyon jól megfelel a partikuláris életvitelre egyébként is jel­ lemző felfogásnak: annak, hogy az egyén — a konfliktus nélküli élet illúziójában élve — hajlamos életét kizárólagosan sa­ ját szűkös aspirációi szerint értékelni. E felfogás számára nagyon kézenfekvő pél­ dául, hogy amikor hirdetőjét valamilyen megpróbáltatás éri, akkor ezt, vagy a kül­ ső okok fatális hatásának tulajdonítja, vagy önmaga nem eléggé körültekintő fel­ készültségének. Azoknál az egyéneknél pedig, akik nincsenek, vagy legalábbis ke­ véssé vannak konfliktusoknak kitéve, a kockázatvállalás hiánya fokozatosan a se­ bezhetőség növekedését váltja ki. Ebből sem lehet persze arra következtetni, hogy szándékosan és mindig a konfliktusokat kell keresni, hiszen maga a konfliktus is lehet társadalmilag és egyénileg értékes és kevésbé értékes, hanem csupán a kvázi-elzárkózás és illuzorikus menekülés megszüntetésére kell törekedni. Mint aho­ gyan már említettük, a nem valóságos megoldások olyan attitűdöt alakíthatnak ki, amely lehetetlenné teszi a veszélyek pontos felmérését. Másképpen kifejezve; nem a konfliktusok kikerülésének lehető­ ségeit kell szaporítani, hanem — a koc­ kázat reális értékét felmérve — az illúzi­ óktól megszabadult egyéni szembenállást kell kifejleszteni. Az értelmes emberi lét­ forma korántsem a konfliktusok kikerü­ lésében, vagy éppenséggel elodázásában válik ugyanis valóságossá, hanem a konf­ liktushelyzetek társadalmilag és individu­ ális szempontból optimális megoldásában. Ehhez pedig a rilkei értelmű létformálás („ . . .változtasd meg életed!”) szakadat­ lan folyamatára van szükség. Kerékgyártó T. István �„Cigány mindig lesz" BESZÉLGETÉS EGY FILMRŐL Kunmadaras, 1980. március. A községi mo­ ziban a Balázs József kisregényéből készült új magyar filmet vetítik, a Koportost. A ve­ títés után beszélgetés lesz Gyarmathy Lívia rendezővel és Rostás Mihály nagyecsedi ci­ gányemberrel, a film főszereplőjével. A szer­ vezés első része jól sikerült, minden jegyet eladtak. Igaz, jó néhányat „csak a brigádok­ ra lehetett rásózni”, így aztán a mozivezető izgul, jönnek-e majd az emberek. A konkurrencia is igen nagy: a vendéglőben magyarnótaest, a tévében Kék fény. Végül is várakozáson felüli létszámban összejövünk. Háromnegyedház előtt kezdődik a vetítés. Az első 8 10 sorban csak cigányok ülnek, hátul a „magyarok”. Ha a filmről akarunk valamit megtudni, az alábbi beszélgetés csalódást kelthet. Ez már az egyoldalú helyzetből is következik: ebben a „cigányfaluban” a Koportos mint „cigány­ film ’ fog szerepelni, holott hitem szerint nem az. Esztétikai fejtegetések, mély elemzések nem hangzanak el, a film értékeiről, esetle­ ges hiányosságairól sem derül ki sok. A bennfentes kritikákban — joggal — agyon­ idézett Sziszifuszról itt nem lesz szó. Annál több a faji előítéletről, erkölcsi béklyóinkról, a pénzről, életmódunk, gondolkodásunk vég­ letes különbségeiről. Hogy egy ankéton miről beszélnek az em­ berek, az nemcsak a művet jellemzi, de a kort és a közeget is, ahol mindez elhangzik. 1980. telén egy kis faluban a következőkről volt szó: I. VITÁRA VÁRVA (A majdani vitára várva, magnetofonnal felvértezve, kényelmesen elterpeszkedek a széken, és nézem a filmet. És elmulasztom a lényeget. Mikrofonnal a kézben most kellene a cigányok közé mennem. Mert ők viszont nem várnak a vitára. Nem fontolgatnak, ha­ nem azonnal reagálnak. Nem várják ki a be­ szélgetést, hogy majd, egyszer-háromszor is meggondolva — elmondhassák véleményüket. A képpel élő kapcsolatban, állandó és aktív részvétellel végigfecsegik-röhögik-kiabálják a vetítést. A filmben elhangzó mondatokra, kérdésekre, ütésekre a vászonhoz tapasztott idegszálaikon azonnal érkezik a válasz. Ezek­ ről maradok le, amikor utólagos okos nyilat­ kozatokra várok. Lemaradok az „illetlen sza­ vakról”, amik a halott asszony mosdatását kísérik. A kétségbeesett és reménytelen kí­ sérletről, amivel a főhőst figyelmeztetik: — Vigyázz csávó, viszik a pénzed! A kaján és olcsó szellemeskedés nyilairól, melyek a fo­ lyóba lépő meztelen cigányt célozzák. A bántó durva röhögésről, amivel a vesszőért vergődő és elbukó cigány Sziszifuszi kínoz­ zák. És a mozi ártatlan sötétjéből is félelme­ tesen hangzó fenyegetésről, ami a Balog Mi­ hályt sárba taposó Bogdánnak szól: — A kurva anyádat! Találkozunk még haver! Ezekre emlékszem. Sok más megjegyzéssel együtt a vetítés közben hangzottak el, mi­ közben én a filmet néztem és a vitára vár­ tam). II. A VITA Vége a vetítésnek. Senki nem mozdul, lát­ ni akarják a vendégeket. Amint Rostás Mi­ hály belép, a cigányok felugrálnak, tapsol­ nak és Mihály köré gyűlnek. Egymás szavá­ ba vágva kiabálnak. A rendező vet véget a zűrzavarnak. Gyarmathy Lívia: — Azt javaslom, akit érdekel egy beszélgetés, az maradjon itt. Ül­ jenek le és adjuk meg a tiszteletet egymás­ nak azzal, hogy végighallgatjuk a másikat! A cigányok többsége nagy üvöltéssel viszszamegy a helyére. Kb. ötvenen lehetnek. Ülnek, mégis állandó az alapzaj. Sustorgás, kuncogás, széknyikorgás . . A magyarokban is megvan a hajlandóság. Tétovázva téblábolnak. De, amikor látják, mennyi cigány marad, győz a félsz és büszkeség. Hazamen­ nek. Néhányan azért így is előreszivárognak és közénk ülnek. „Öshagyományok” Fiatal cigányasszonyka kezdi: — Nekem tetszett a film, valóság volt. Lényegibe ér­ tettem is, egy ember sorsárul szólt, aki itt áll előttünk. Bemutatta, hogy úgy él, ahogy mi élünk. Szeretném elolvasni a könyvet is. Rostás Mihály: — Hát persze, hogy úgy élek. Munkásember vagyok, építőipari dol­ gozó. Láttátok a filmben, meghalt a felesé­ gem, haza kell mennem. De nem tudtam eleget tenni, hogy olyan temetést csináljak, amilyet a szívem diktál. Mert én azt szeret­ tem vóna, hogy talán híre menjen a világ­ ban. De elfogyott a pénzem, meg, ahogy lát­ tátok, el is loptak belőle (röhögés). Szeret­ tem vóna, de nem vót hozzá módom. Nagybajúszú öreg cigány: — Na jó, szakikám, nincs semmije, de a pénzt meg a fele­ sége kezibe tette! R. M.: — Nézze, átaljába, hogy cigányosan fejezzem ki magam, átaljába, ha önöknél meghal valaki, nem tesznek neki kiváltó pénzt? — Nem. R. M.: — Hát Szabolcs-Szatmár megyébe van ilyen őshagyomány. Halottal mindig tesznek kiváltópénzt. Mer azért ki kell, hogy váltsa magát! Többen közbeszólnak: — Ilyet én még nem is hallottam! — Nálunk máshogy van. — Mifelénk csak a megszokott tárgyait szokták mellétenni az ágyba. Újra az öreg: — De lássa, nálunk nincs az se, hogy lemossák a nőt. Meztelen! Meg. hogy mán rögtön táncolnak-danolnak . . . A fiatalasszony kisegíti: — Keresztapám. Seres Miklós, azt mondja, itt nem szokás az, hogy lemossák a halottat. Meg, hogy táncol­ nak a virrasztalás közben. R. M.: — Nálunk ez így van. Tessék eljön­ ni Szabolcs-Szatmárba, ott ősi hagyomány ez. Akkor sírnak, amikor megszület egy cigány­ gyerek. Mert nem tudja, hogy mire nő és mi­ re fog a sorsa menni. Akkor örülnek, amikor meghal, hogyhát valóban jól járt, és nem szenved tovább. Így aztán átaljába olyan ha­ lott nincs, hogy meg ne mossák. Aki meghal becsületesen, annak csak lemossák legalább az arcát. Nálatok ez nincs meg? Úgy viszi­ tek el, ahogy meghalt? Meztelen? A cigányok élénken tiltakoznak, sokan köz­ bekiabálnak: — Dehogy meztelen! — Hát ru­ hába ! — Oszt mibe halt meg a felesége? R. M.: — Ugyan mibe? A ruhájába! (Ne­ vetés, mindenki egyszerre beszél). — De jól mondja! — Jaj, de hülyéket kérdeztek! — Node idehallgasson, ez is egy gazember­ ség vót ám. Valakit így megverni . . . (Zűrzavar, csak hangfoszlányokat lehet ki­ venni. Felszabadultan, jókedvűen veszeked­ nek, viccelődnek, bár a mondatok mögött hi­ tetlenkedő gyanakvás is bújkál. Valami „kö­ zülünk való ez még egyáltalán?”). Újra Mihály büszke-boldog hangja feszül a hangzavar fölé: — Na, most mondjátok meg. szeretnétek másik filmben is látni? — Én még ezt is megnézném még egyszer! Gyarmathy Lívia veszi át a szót: — Én pontosan tudom, hogy néhány jelenet — pél­ dául, amikor Mihály meztelenre vetkőzik és átússza a folyót — magukban felháborodást kelt. Ennek ellenére vállalom ezt. és nagy hibának tartom, hogy az emberek kiszúrnak egy filmből két-három olyan dolgot, amihez nem szoktak hozzá, és így ítélkeznek. Ma­ gyarország különböző területein, Dél-Dunántúlon, Szabolcs-Szatmárban, Biharban, min­ denütt más-más a szokás. A filmben a ci­ gányok saját kultúrájukat, saját templomu­ kat, saját liturgiájukat jelenítik meg. Ügy látszik, ezt itt nem ismerik. Ha az itteni szo­ kásokat mutattuk volna meg, a szabolcsi ci­ gány kérdezhetné, miért éppen ezt? A templom említése nagy meghökkenést kelt, izgatja mindenki fantáziáját, valaki meg is kérdezi: — Miféle templomról beszél? R. M.: — Kérem, átaljába Szabolcs-Szat­ márba van egy olyan község, Nyírhodász, ahol nekünk, cigányoknak saját templomunk, sa­ ját papunk van. Hallottátok ti ezt? Van még Magyarországon olyan község, ahol cigány­ templom van? Na, most mondjátok meg. Gy. L.: — Az épületet is maguk a cigá­ nyok építették! R. M.: — Nekem is 500 — ötszáz! — fo­ rintomba vót . . . Mondjuk 250-et adtam ab­ ba az időbe, amikor szedték a pénzt, de má­ ma az kitesz 500-at. A nyírhodászi cigány­ templomnak híre van, nagyon távol, még külföldeken is! — Cigány-e a papjuk, akiről itt szó esett? R. M.: — Kérem, az egy magyar pap. — És milyen vallást prédikál? R. M.: — Görög katolikust. De úgy beszél cigányul, mint én. Úgy énekel, mint én. Olyan 25 éve, hogy ez a pap a cigányságé. Van kántor is, az cigány. — De akkor miért külföldi színész játszot­ ta a filmben? Gy. L.: — Jogos a kérdés, de ez egy já­ tékfilm, nem dokumentumfilm. Ha észrevet­ ték, hivatásos színészek is játszottak . . . — A Bencze Ferenc. Gy. L.: — Tehát felesleges számon kérni a hodászi papot, mert valószínű, hogy ez a szí­ nész jobban el tudta játszani. — Élethű volt a játéka, az igaz. Meg lehe­ tünk vele elégedve. Pénz, pénz, pénz Témát váltunk. Egy régóta feszengő, 35 év körüli férfi — nem cigány — rászánja magát és átveszi a szót. És ezzel messze ke­ rül a remény, hogy ma este még a Műről, a Filmről is szó lehet. De figyeljünk, fontos dologról van szó: a pénzről. — Ez a film bemutatta azt a küzdelmet, hogyan akar ez az ember eleget tenni az ígéretének. Kezdődik a város forgalmával, ó ott dolgozik és kapja a hírt ugye, hogy meg­ halt a felesége. És, ahogy utazik haza, őben­ ne leperegnek azok a képsorok a múltról. Megérkezik, eleget kíván tenni a temetésnek. De elfogy a pénze. Azt mondta ugye, hogy 3500—4000 forintot keres és én úgy láttam, gyereke nincs. Bekövetkezett a haláleset és neki nem volt egy fillérje sem. Hát hogy képzelte ő ezt? Előtakarékosság nélkül ho­ gyan akart megküzdeni az élet folyamán felmerülő nehézségekkel? Csak a mának él és nem gondol a holnapra! Önöknek mi a véleményük erről az életformáról, ami egyre inkább elharapódzik? Szükséges-e takarékos­ kodni, hogy valamit elérjünk? (A cigányok kezdenek unatkozni. Beszélgetnek, felállnak, járkálnak, nevetgélnek). És még valamit. Ügy kellett volna ezt a filmet rendezni, hogy ne csak az ő küzdel­ mét mutassák egy óra hosszán keresztül. Va­ lami látványosabbat kellett volna. Egy na­ gyobb teret, közösséget, esetleg a munkahe­ lyét, az ottani megbecsülést. Talán akkor jobban kifejezte volna, hogy akarunk rajta segíteni, nem zárkózunk el . . . Gy. L.: — Hát jó. Belemegyek ebbe az utcába, bár ez az anyagiakra vonatkozó kér­ dés nem érinti a film lényegét. Ez az ember keres 3500 forintot. Ebből nem lehet olyan ragyogóan megélni, másrészt láthatta, hogy azt a kevés pénzét is ellopták. Egyébként is: takarékosság, vagy nem takarékosság? En­ nek semmi köze a filmhez. Képes dühös in­ dulatokat kiváltani, vagy nem, tetszik, vagy nem tetszik, ez érdekel. De megvan-e a ru­ hája, rendesen áll-e rajta a kalap ... ez nem érdekel. �A MAFILM jelenlevő propagandistája, Fe­ kete Ibolya sem hagyja szó nélkül: — Hadd kérdezzek már valamit! Ebből a pénzből ma Magyarországon mit lehet félretenni akkor, ha valaki Pesten, dolgozik, ott el kell magát tartania, haza kell utaznia, a feleségét segí­ teni kell, továbbá szüksége van ruhára stb... Gy. L.: — Talán bántó, de csak megkérde­ zem: esetleg valamilyen hozzátartozója meg­ hal. Van otthon pénz a sublóban a temeté­ si költségre? — Nézze, én fizikai dolgozó vagyok, 18 éve szakmunkás, 18 forintos órabérrel. Ha csak a mának élnék, mindent csak a hasamra és a ruhámra költenék, mit gondol, mit érnék meg el? Valahonnat valamennyit mindig kell szűkölnöm, hogy el tudjam érni a célo­ mat. Én is eltemettem két szülőmet és negyedmagamat tartom. 6000 forintot keresek. És építettem lakást, pedig nem kaptam örök­ séget, nekem nincsenek pénzes hozzátartozó­ im, akik doppingoltak volna. Mert, ha én is csak élhetnék és mehetnék! De mindent megvontam magamtól! Nem mentem minden évben üdülni, hanem elmentem tíz évben egyszer. A cigányok türelme fogytán. Egyre többen kiabálnak be, egymással üvöltöznek, mász­ kálnak, nem mennek el, tetszik nekik a helyzet, de a többség már nem tud figyelni. Három, ünnepi díszbe vágott jegyszedő néni köröz köztük és csitítgatja őket Fekete Ibolya: — Nem értem magát. Miért nem hiszi el, hogy ez a cigányember ugyan­ olyan kínkeservvel szedte azt a kis pénzt, mint maga? — Elhiszem én. De a film csak azt mutat­ ta nekem, itt egy órán keresztül, hogy ez az ember be akarja váltani az ígéretét. Ezért megtesz mindent. Tisztelem és becsülöm érte. De miért nincs neki is olyan elgondolása, hogy a céljai eléréséhez félre kell tenni egy kis pénzt? Mindenki elveszíti a türelmét. Hárman egymás szavába vágva vitatkoznak, a cigá­ nyok vigyorogva hallgatják, élvezik a „mű­ sort”. Gy. L.: — Zárjuk ezt le, végül is a film szempontjából lényegtelen kérdésről van szó! Milyen ember Balog Mihály? A filmbeli Balog Mihály erkölcsi győzel­ me, emberi nagysága nem nyugtatja meg a cigányokat. Vagy nem is veszik észre. Kéz­ zelfogható felemelkedésre diadalmas, látvá­ nyos győzelemre áhítoznak. Talán a semmi­ ből összetákolt büszkeségüket sérti társuk sárbataposása. Mindenesetre a váratlanul be­ állt csendet a háborgó önérzet kérdése töri meg. — Miért egy ilyen szerencsétlenről csinál­ nak filmet? Gy. L.: — Nem az volt a célunk, hogy be­ mutassuk, lám, így élnek a cigányok. Nem akármilyen jellemű és akaratú cigányembert látnak itt, akinek a célja a teljes erejét, em­ berségét, hitét kívánja. Neki mindent jelent a papnak adott szó, a vessző megszedése. Persze, van a cigányoknak egy olyan rétege, amelyik már jobban él, mint a film sze­ replői. De nem ez a jellemző. Ezért nem le­ het elvárni, hogy a milliomos cigánygrófok és -bárók jólétét ábrázoljuk. Nekem, filmren­ dezőnek nem az a feladatom, hogy a Hilton cigánybálján terpeszkedő emberekről csinál­ jak filmet, hanem azokról, akik valahol úton vannak, mert már elhagyták a putrit, de még nem érkeztek meg sehová. És még valamit megpróbált ez a film. Hogy van egy ember, aki hittel tud küzdeni. És a küzdő embert tisztelnünk kell. Ezért nem értettem egyet azzal, hogy nem ezekről a cigányokról kell filmet csinálni. Ha nem róluk beszélnénk, akkor hazudnék. A cigányok tehát túl szerencsétlennek ta­ lálták Balog Mihályt. De a hátsó sorokból megszólal a másik véglet. Egy magyar, aki túl jónak találja Balog Mihályt: — A film nagyon hitelesen ábrázolta en­ nek a cigánynak a sorsát. De milyen cigá­ nyét? Kiválasztott a sok közül egyet, aki megpróbál beilleszkedni. (— Na mi me­ gyünk! — ezzel néhány cigány elindult ki­ felé. Elegük volt a szócséplésből). A cigá­ nyoknak a legjobb tulajdonságait mutatták be, a magyaroknak pedig a legalja szerepelt. Valahol lyukat találok a filmben, hiányosnak tartom. Csak egy részletet mutat az életből, nem az egész társadalmat. Gy. L.: — Tehát azt kifogásolja, hogy olyan embert választottunk, aki elüt a töb­ biektől. Céltudatosabb, harcosabb. Ugyanak­ kor olyan magyarokat látott, akik sunyik, lopnak, faji előítélettel rendelkeznek, mint például a nő a kocsmában, a fogatos ... De hogyan viselkedik az erdőőr? Kiderül, hogy ugyanolyan szerencsétlen, mint Balog Mi­ hály. Vagy ott van a pap, aki szándékom szerint szintén emberséges. Viszont a Bogdán cigányt nem ábrázoltam olyannak, aki úton van, aki valahová tart. Ő még nagyon ott­ hon van a putriban, odakötik a szokásai, a gondolkodása. Kulisszatitkok Békésebb témára térünk. Az egyik jegysze­ dő néni kezdi egy „bennfentes” kérdéssel, majd erre mások is bátorságot kapnak: — Láttuk, milyen őszintén siratja Mihály a feleségét. Hogy tudta ezt megcsinálni? Rendezői uta­ sítás, vagy őszinte indulat indította el a könyeit? R. M.: — Őszinte indulat. Átériztem, hogy a feleségem meghalt. Mintha a saját felesé­ gem lett volna. Istenem, lehet, hogy holnap ő kerül sorra. Merthogy valóban egy beteges asszony. — Hányszor próbálták ezt a sírást? Hány­ szor mászta meg a partot a vesszőkért? R. M.: — A megmászás kétszer volt. A sí­ rás . . . hát az egyszer! — A rendezőtől kérdezem, hogyan talált rá Mihályra? Gy. L.: — Nagyon-nagyon sokat kerestük. Mihálynak volt egy komoly vetélytársa, aki ugyanilyen tehetséges volt. De nem hittem, hogy az ember ezeket a fizikai megpróbálta­ tásokat kibírja. Áprilisban átúszni a Szamost, nem akármilyen teljesítmény. — Én kevésnek találtam ezt a címet. Koportos. Láttam egy állomást, amire ez volt írva, de semmi egyéb. Más címet adtam vol­ na. — Gy. L.: — Én is azt hiszem, hogy ez egy rossz filmcím. De mindenképpen tiszte­ letben akartuk tartani Balázs József azonos című regényét. Ezért vállaltam, noha a film­ ben a magyarázat nem is történik meg, il­ letve nem jól oldottuk meg. A kisregényben — azt hiszem — húsz oldalt szánt az író. A koporsót idézi ez a szó és tulajdonképpen egy állomás neve, ahol már nem állnak meg a vonatok. Másfél órája ülünk itt, kezdenek elszállin­ gózni az emberek. Így aztán udvarias köszö­ nő szavak kíséretében véget vetnek a be­ szélgetés hivatalos részének. Hangzavar, székcsattogás, lassan ürül a terem. A cigá­ nyok újra felélénkülnek. Mihály körül cso­ portosulnak, újra a kezdeti kép, a kezét ráz­ zák, vállát vergetik, szinte agyonsimogatják a tekintetükkel. Egyesek még vissza-visszaszólnak az ajtóból: — Nekünk, mint cigányoknak, tetszett. — Én már soha többet nem jövök moziba! Soha többet! — Hülye cigány, de hiszen ezt neked csi­ nálták! — Köszönjük szépen a filmet. — Sokáig élj, komám, Mihály! III. A VITA FOLYTATÁSA A vita folytatódik. A hivatalos zárás elle­ nére néhányan kitartanak. Mozisok, szerve­ zők, ittragadt nézők, köztük a „takarékos” is. A középpontban újra a pénz és az életmód: — Ha én úgy élnék, ahogy maguk filme­ sek, ha annyit dolgoznék, úgy szórakoznék, mint maguk, akkor megnézhetném magam. F. I.: — Tudja maga, mi az, hogy meg kell vennem mindent, a húst, a zöldséget... Közlekednem kell . . . — Hagyjuk ezt. Én arra akartam kilyu­ kadni az imént, hogy ezt a cigánykérdést so­ kan, sokféleképpen látjuk. Itt Madarason sok cigány van. De például az én üzememben tisztelet, megbecsülést élvez az, aki beil­ leszkedik. F. I.: — Láthatta, ez az ember tisztessé­ ges, becsületes. És még neki is milyen iszo­ nyú nehéz a beilleszkedés. Ezen azért csak el kell gondolkodni! — A községben el is gondolkodtak. Van 35—40 család, a többségük lakást kapott és beköltözött. Nézze meg három év múlva, mi lett a lakásból! F. I.: — De azzal még nem oldottunk meg mindent, hogy lakást adunk. Ha hajlandó dolgozni . . . — Látja, ezt hiányoltam ebben a filmben. Nem mutatták meg, hogy nem akarnak dol­ gozni. Gy. L.: — Az én véleményem szerint két dolog az, amivel változást lehetne elérni: a cigányok is dolgozzanak és tanuljanak. Egy másik férfi is bekapcsolódik: — Ké­ rem, nekem van egy meglátásom. Lehet, hogy nem jó, de elmondom. A községben harminc évvel ezelőtt a lakosság 7 százaléka volt cigány, ma már megközelíti a harminc százalékot. 18 éves korukban már van két gyerekük, 21 évesen négy. �F. I.: — Azok a magyarok, akik ezen az életszínvonalon élnek, ugyanilyenek. Nem hiszem. Normális felfogású ember nem lehet ilyen. Na, most képzelje el, hogy 12 gyerekkel mikor tud ő kiemelkedni? Ki tud egyáltalán emelkedni ebből a sorsból? Nem. Míg ezen nem változtatnak addig min­ den hiába. Azt kellene elérni, hogy ne le­ gyen három gyerek se. F. I.: — Ezt szabályokkal megoldani lehe­ tetlen. Volt már rá példa a történelemben Embertelenség! — Hát, embertelen, az biztos, de ak­ kor hogy legyen? (Elindul, de még vissza­ szól.) Amúgy nagyon pártolja a cigányokat! egyet mondok magának: csak egy szomszédja lenne cigány, majd pártolná tovább őket! (Nevetés. Ezzel a „jókívánsággal” búcsúzik, nem győzték meg egymást). Gy. L.: - Még életemben nem sikerült akkora vihart kavarnom, mint ezzel a film­ mel. Mihály, miért vannak annyira felhábo­ rodva a meztelenségen? R. M.: — Mer átaljában nincsenek ehhez hozzászokva. A mozigépész közbeszól: — A temetésihez nincsenek, de amúgy néznék ezek az ilyen pornófilmeket reggeltől estig! Mihály folytatja: — Nem bírják elképzel­ ni, hogy ez a szokás. De a nagyecsediek is megszólnak, mér vetkeztem le. Gy. L.: — Mit szólt a család? R. M.: Örülnek. Három előadás volt. Egyik az első cigánytránszportnak, másik a második cigánytránszportnak. Mer a magyar cigány az oláh cigánnyal nem megy egy előadásra. Kiabáltak a magyar cigányok, hogy ha-ha-ha, kiabáltak. Utána bejöttek az oláh cigányok, nyugodtan végignézték, oké... De a magyar cigányok, jaj-jajajjaj! Kiabál­ tak! Ezek is itt . . . Dolgoznak ezek egyálta­ lán? Kérem azért errefelé, Szolnok megye, Pest megye, ne tessék haragudni, de ezek ... eh (legyint)... nem értettek semmit. Gy. L,: — A békési ankéton is nagyon ér­ dekes volt. Ott is magyar cigányok voltak, és pillanatokon belül kijelentették, hogy nem vállalják a közösséget az oláh cigányokkal. Azt kérdezték, miért egy oláh cigány játssza a főszerepet. Honnan látták ezt? De például a Lina, aki pedig nagyon képzett, tanult em­ ber, azt mondta: „Gyűlölöm a Bogdánt, mert egy magyar cigány”. Holott a Bogdán is oláh cigány. R. M: — Hát, átaljába ezek haragusznak ránk, pedig mink nem bántjuk őket. Azért mert, mi nem tapasztottunk, nem vetettünk vályogot. Teknőket csináltunk, meg fődeket kapáltunk, szóval üzleti emberek vótunk. Ők meg négykézláb vágták a sarat, a vályogot. Ezért haragusznak. Ez mán így van és míg cigány lesz, így is marad. Gy. L.: — Ránézésre megismerik egymást? R. M.: — Már a szeme elárulja. Gy. L.: — Milyen a magyar cigány sze­ me? R. M.: — Olyan mord, mord a szeme. (Ne­ vetés). Gy. L.: — Hát az ellenfele, a Bogdán? Az is oláh cigány. R. M.: — Hát . . . (nehezen akarja elfo­ gadni) ... olyan ... keresztezett. Tessék el­ hinni, hogy az keresztezett vót. Nem eredeti. Nem tőrül vágott tőke vót. Még cigányul se tudott igazán. Mert nálunk kérem, őshagyomány a nyelv. Az én Jolán lányom is alig tud magyarul. Most elsős, mondta is a ta­ nárnő. illetve a tisztelendő úrnak a felesége: „Rostás, foglalkozzon a gyerekkel!” Én. csak kéthetenkint vagyok otthon, de ráparancsol­ tam az anyjára . . . Gy. L.: — Megállt ez a nyelv, Mihály, nem fejlődik. R. M.: — Ez a nyelv nem áll meg. Az oláh cigány nyelv megállni nem fog. Míg csak éghajlat lesz és cigány lesz. Cigány meg mindig lesz! (Későre jár, szedelőzködünk. Még egy-két megjegyzés, kézfogások, búcsúzkodás. A szer­ vezők a rendező körül szorgoskodnak. Kocsi­ val visszaviszik Pestre. Mihály hazafelé tart Nagyecsedre. A vonatokat kérdezi. Szállása nincs. Motorzúgás, a hidegben melegíteni kell az autót. Beszállás, aj tócsapódások. Mihály pedig elindul az állomás felé). Bérczes László Zenei életünk kis tükre II. ZENEI MIKRO (BB) KOZMOSZ Vitázni nehéz — gondoltam rögtön a szűkebb hazánk zenei éle­ tével foglalkozó két tanulmányt végigolvasva. Hiszen mindkét vita­ indító elemzés olyan alapos, tényfeltáró munkát végzett, hogy azok­ kal bajos lenne vitába keveredni. A fölvetett gondok élő problémák, és a vázolt körkép minden részterületre kiterjedő. Dicséretes tett hogy volt vállalkozó, aki „tükröt állított” zenei művelődésünk rend­ kívül összetett rendszere elé, melyben kedvére tanulmányozhatja avatott és avatatlan azokat a sikereket, gondokat, hiányosságokat, amelyek többé-kevésbé valamennyiünket érintenek, akik a zenei ér­ tékek — tágabb értelmezésben a kultúra — közvetítői, részesei, irá­ nyítói vagyunk. Szívesen végigtanulmányoznánk hasonló „kis tükör­ ben” megyénk színjátszásának, vagy akár amatőr mozgalmának hely­ zetét. A zenei életnél maradva elsősorban nem vitázni szeretnék, ha­ nem a némely területen továbblépést jelentő megoldások összefogla­ lására törekszem. A zenei műveltség helye egy lehetséges értékstruktúrában „Lehetséges értékrend”- és „adott értékrenď’-terminusok közel­ harcában kellett igazságot tennem. Korántsem stilisztikai bakafántoskodásról van csupán szó. Alapvető viszony, hozzáállás eldöntendő kérdése ez. Míg a „lehetséges” kifejezése sejteti, sőt sugallja a re­ ményt, hogy ami van, az nem végleges, nem elfogadható, addig az „adott” meghatározás nem kevés beletörődésről, lemondásról tanús­ kodik. Mindez világosabbá válik, ha a szükséglet és érték összefüg­ gésének az utóbbi időben divatos és fennen népszerűsített ideológiá­ ját is megkérdőjelezem. Amennyiben elfogadható az az állítás, hogy az ember értékrend­ jét a mindennapi szükségletei határozzák meg, úgy bizony nem sze­ retnék a művelődés helyében lenni. Hiszen mostohagyerekké degra­ dálódik szegény. S a tág körön belül a zenei művelődés — ha lehet még fokozni — Móricz tragikus sorsú Árvácskájára emlékeztet. A „kiadott” lelencek megaláztatását kell átélni a zenének a fenti „be­ sorolás” szerint. Némi racionalitás kedvéért fogadjuk el, hogy a szükségletek befolyásolják ugyan az értékrendet, de magunk becsü­ lése végett, adjuk meg az esélyét annak, hogy más tényezők is hat­ nak hasonló intenzitással. Konkrétan Fiatal, ambiciózus énektanár Nógrád megye névadó falujából a Zeneakadémiára viszi növendékeit egy négy hangversenyből álló so­ rozatra. Nem titkolja lelkesedését, és örül, ha együtt örülnek vele a gyerekek. Mindemellé persze korszerű didaktika is párosul, tehát �előkészítés, megvalósulás, visszacsatolás dialektikus egysége. Nézzük a visszacsatolást: 1. kérdés (a kérdőíven): Mi tetszett a legjobban a sorozatból? A döntő többség válasza: a Nyugati pu. automatái; néhányan: az első emeleti szökőkút; két tanuló: a zenekari számok. (Műsoron a többi között Mozart, Bartók, Ránki gyermekek szá­ mára írt művei szerepeltek, élvonalbeli előadóművészek előadásában.) A továbbiakban kiderül, hogy a negyven gyerek közül ötnek van otthon lemezjátszója, úgynevezett komolyzenei lemez egynek sem. A rádió egyes és kettes programját hallgatják, melyek zenei igény­ telenségét nincs jogom bírálni, hasonlóan a tv egyes műsorához. Ze­ nével ezen kívül lakodalmakban, bálokon kerültek kapcsolatba. Szü­ lők, nagyszülők a legritkább esetben énekelnek otthon, ezek dal­ anyaga azonban meghatározhatatlan, az emlékezet egyet sem őrzött meg példaként említendő. Év végi összesítés a járás művelődési intézményeinek műsortí­ pusairól. A járási központ 1980-ban nem tervezett felnőttek számára koncertet („Tudod, a hangverseny, az egészen más. Oda...”), az is­ kolásoknak megrendezte Filharmónia-sorozatát, de hadd ne idézzem az intézmények közti közelharcot, ami a „ház megtöltését” megelőzte — végül is sikerrel. Kedvelt járulékos forma a kiállítások megnyi­ tóját megelőző zenei betét. Halovány, de életképes ötlet a zenei mű­ velődés „sötét tengerén”. És a többi intézmény? Ha a kedves olvasó körül most teljes a csönd, akkor sikerült átélni azt az „élményt”, amit az intézmények „szerveztek” az érintett községek lakóinak. Bánk. Ki ne ismerné Nógrád megye gyöngyszemét, e kiváló tu­ lajdonságokkal bíró üdülőhelyet „A kies fekvésű és festői szépségű tó az őt környező tekintélyes erdővel nem csak a nyaralókat nyűgözi le és nyújt nekik 100 százalékos élvezetet, de a gyógyulást keresők is számos bajra találnak írt..., a görvélykórtól és a sápkórtól a vér­ szegénységen át, az idegrendszer minden megbetegedéséig gyógyulást nyújt felkeresőinek. Elhízás, magas vérnyomás és véredény-elmeszesedés, továbbá... vasárnaponként cigányzene és tánc a villa tóra néző teraszán.” (Idézet egy régi prospektusból) Lelkes és hozzáértő népművelők a közelmúltban bőségesen láttak még a fentieken kívül kiaknázatlan lehetőséget, e pompás helyen. A megye nemzetiségi hagyományápoló együtteseinek találkozója immár évről évre erősödő, gazdag program a víziszínpadon. Apropó: víziszínpad. Nem mindennapi lehetőség. Kihasználtsága? A lépések megtörténtek. Micsoda zenei csemege a pihentető nyári estéken. A Collegium Musicum, Ars Renata, a Rézfúvós Quintett... kamara­ zenei estje a víziszínpadon. Hirdetik a plakátok és viszi a posta a sok száz propagandafüzetet. A meghívottak eljönnek, és eljön tizen­ öt-húsz fizető néző. A fölséges zene élvezetét néha ugyan megzavarja a részeg randalírozók óbégatása, akik nemegyszer a művelődési köz­ pont igazgatójának a testi épségét is fenyegetik. Mindenesetre őszin­ te öröm, hogy az utóbbi időben egyre kevesebb a „vérszegény”, „sáp­ kóros” látogató a tó partján. Okok és kérdések Az említett jelenségek gyökerei a gonddal terhes múltból táp­ lálkoznak — mondhatnánk. Tetszetős közhely. Mögé bújni szeren­ csétlen hiba lenne. Tény, hogy a rétsági járás a múltban (a háború előtt) vajmi kevés klasszikus és tevékeny zenei élményben részesült. Az idő azonban múlik, és az élet vitathatatlanul szépül, gazdagodik. Gondoljuk el, ki lakna ma szívesen az idézett kor lakásaiban, dol­ gozna azokkal a szerszámokkal stb. Szédületes, hogy mennyit fejlő­ dött azóta a mindennapok kulturáltsága. Vajon mi indokolja, hogy a fusizás, az ún. „második gazdaság”, a tömegkommunikáció kínála­ tából való primitív szelekció vonzóbb, mint a kamarazenélés, a kó­ ruspróba, a hangverseny? A megváltozott életforma, az anyagi érde­ kek valóban ilyen fontosak lennének? Nem hiszem. Minden kornak megvolt a maga létformája, az anyagi érdekeltségről nem is beszél­ ve. Nem szabad hinni a közhelyeknek! Az intézményesített, a „vé­ dett” klasszikus zene, és a mindennapok általános igénye között lá­ tok egyre mélyülő szakadékot. Hiszen zenei műveltség és praktikus szükségletek között vajmi kevés az összefüggés, egymásrautaltság. Miért nem kell propaganda a zenei giz-gaz terjedéséhez? A bugyuta nótázások, a disco, a ro­ mantika kiürült kliséjét idéző slágerek miként jutnak el hallgatóik­ hoz? Félreértés ne essék: nem értékeket és tartalmakat ítélek meg. Csupán, a vázlatosan említett alkalmak során találkoztam a legszé­ lesebb rétegek zenében való tökéletes feloldódásával. Hosszabb ta­ nulmányt igényelne a kérdés lélektani és szociológiai mélységű ki­ fejtése, most csak annyit: vonzóvá, természetessé kell tenni a „hír­ rel hirdetett”, intézményesült zenei formákkal való találkozást. A zenei folyamat tevékeny részesévé kell avatni a felnövekvő nemze­ déket. Színvonalas, bátor iskolai énekoktatással, a járulékos formák (zenei kiscsoportok, ifjúsági klubok zenei lehetőségei, művelődési in­ tézmények szolgáltatásai stb.) tudatos együtthatásával lehet tovább­ lépni. Vagy sikerül a nevelési folyamatban a zenét az életforma ter­ mészetes részévé tenni, vagy maradunk a papírra kopogtatott vitá­ nál. Ha figyelmesen elemezzük az ötvenes évek virágzó zenekultú­ ráját, szembetűnő, hogy valamennyi csoport mögött, vagy előtt egy megszállott, elhivatott zenész áll. Biztos, hogy fontos a szakosellá­ tottság mutatószáma. A zene tanításához és megszerettetéséhez azon­ ban több kell, mint amit a diploma ad. Jelenlegi helyzetünkben má­ gusokra, megszállottakra lenne szükség. A kis települések hajdanvolt nagyszerű csoportjai sorra elhallgatnak, mert hiányzik a „gazda”, a szív-lélek muzsikus. Az énekórák módszertani kultúrája biztos csil­ logó-villogó, de mit sem ér, ha nincs egy utazó-éneklő-próbáló-izguló kórus (s ami több annál, közösség), melynek hatása egy életre szól. (Persze a kisördög nem alszik. A „Járási Éneklő ifjúságra” két kórus nevezett — és hozzá kell tenni, hogy aki már utaztatott nap­ jainkban kórust, annak nem kell mondani, hogy milyen fáradságos szervezéssel, előmunkálatokkal jár, majdhogynem légüres térben.) Ezek a gondok azonban nem jelenthetnek akadályt. A zenei mű­ veltség fogyatékosságai sok más kortünetre rímelnek. A megújulást csak az alapoknál, elsősorban az iskolai nevelésben lehet és kell kez­ deni. Az jelenthet majd lényegi, minőségi változást. Kodály „százéves terve” Nógrád megyében talán nem válik való­ ra határidőre. Ez azonban nem adhat felmentést a felelősség alól, sőt! A holtpontról már régen elmozdultunk. A vitaindító „kis tükör” nem kevés jelentős sikerről, eredményről is hírt ad. Ahhoz, hogy a „zene mind többünké” legyen, átgondolt, összehangolt munkára van szükség. Együtt kell látni a cél érdekében irányítást, intézménytípu­ sokat és -funkciókat, de mindenekelőtt azokat az emberi közössége­ ket, kiknek gazdagodását kívánjuk. Németh János István „ELŐRELÉPÉST ÍGÉRŐ VÁLTOZÁSOK REMÉNYÉBEN” Még nem tudom eldönteni, hálás vagy hálátlan feladatra vállal­ kozott-e Tóth Csaba, amikor Nógrád megye muzsikusai elé tükröt tartott. Egyrészt, mert írásában néhány — talán szándékoltan — be­ fejezetlen gondolat is található, másrészt tartalmaz néhány negatív megállapítást, amellyel — akár tetszik, akár nem — egyet kell ér­ tenünk. Ez a kényszerű egyetértés viszont arra kötelez, hogy gon­ dolatait tovább szőjük abban a reményben, hogy a jelenlegi — zenei téren tapasztalható — erjedést majd pezsgés váltja fel. Tóth Csaba cik­ két olvasva, egy sereg „miért” bújik elő a sorok közül, amelyekre válaszolni kötelességemnek érzem, magamra vonva esetleg mások neheztelését is. Megyei kórusmozgalmunk színvonalát — úgy érzem — nem anynyira szakmai, mint inkább társadalmi-tudati okok határozzák meg. Világszerte tapasztalható, hogy az emberek érdeklődése a természet­ tudományok felé fordul, s ez jelentős mértékben kihat az ifjúság ne­ velésére, oktatására, konkrétan az iskolák tananyagára, óratervére is. Emiatt egy énektanár munkáját az általános iskolák nagy részé­ ben elhanyagolhatónak tartják, illetve a nevelőnek keményen meg kell küzdenie azért, hogy tevékenységét elfogadtassa és kivívja kar­ társai megbecsülését. Széles látókörű iskolavezetés szükséges ahhoz, hogy belássa az érzelmi nevelés fontosságát, és támogasson egy nem szorosan az intézmény profiljába tartozó munkát. Szerencsénkre a helyzet fokozatosan javul, de egy-egy iskolai kórus színvonalának megítélésekor a fentieket is számításba kell venni. Természetesen az énekkar vezetőjének felelősségét is hangsúlyozni kell (felkészültség, a munka tervszerűsége), nem lehet mindent a körülményekre há­ rítani. E kérdés megoldása annál is inkább fontos, mert az általános iskolás korosztály lehet bázisa a középiskolai, majd a felnőtt ének­ karoknak. Meg kell szervezni — nem jelentene különösebb erőfeszí­ tést senkinek —, hogy a dalos kedvű fiatalok el is jussanak egyik kórusból a másikba. Azt hiszem, nem lenne reménytelen vállalkozás az sem, hogy a zenei tagozatú iskolában több mint húsz év alatt végzettekből meg­ alakuljon végre egy városi vegyes kar. (Ez a gondolat egyébként a KÓTA megyei értekezletén javaslatként hangzott el.) Ugyancsak kí­ vánatos lenne, ha a szakmunkásképző intézet énekkara megerősöd­ ne, és biztosíthatná a bányász férfikar jövőjét. Egyébként, ha a pillanatnyi állapotot az öt évvel ezelőttihez hasonlítjuk, bizakodó­ nak kell lennünk, hiszen az eltelt időben csak Salgótarján három új együttessel gazdagodott, és néhány iskolában megélénkült a kórus­ élet. A mennyiségi gyarapodás pedig jó gazdák segítségével minőségi javulást ígér. Ha a nagybátonyi kamarazenekar helyzetét kívánjuk elemezni, első helyen a mecénatúra kérdése vetődik fel. A társulat alakulása­ kor megfelelő összeg állt rendelkezésre a nagybátonyi Bányász Mű­ velődési Házban, de ennek forrása az évek során elapadt. A művé­ szeti alapból biztosított támogatáson kívül — amely sajnos nem fe­ dezi az éves költségeket — sem a nagybátonyi tanács, sem a Nóg­ rádi Szénbányák nem kíván részt vállalni a zenekar fenntartásában. A „próbahelyiséget és fűtést biztosítunk” jelszó inkább a tűrés, mint a támogatás fogalmát meríti ki. Arról, hogy az együttes a kottatá­ rát, hangszerparkját gyarapítsa, a jelen körülmények között szó sem lehet, mint ahogy arról sem, hogy a próbák számát — a tartalmi munka javítása érdekében — növelhessük. Lényegében a megye fel­ nőtt közönsége még nem ismerhette meg a kamarazenekart. Tulajdonképpen hasonló helyzetben van a salgótarjáni szimfo­ nikus zenekar is. Nemhogy a megyében, de saját városában sem tudta megteremteni közönségét. A Filharmónia által szervezett if­ júsági hangversenyek nem alkalmasak ennek megítélésére, hiszen általában az iskolák tanítási idejében zajlanak, ezért az ott tapasz­ talható érdeklődés valószínűleg nem csak a zenekarnak szól. Ám az �esti, felnőtt közönség érdeklődésére számot tartó koncertek (évente egy!) üresen tátongó széksorok előtt zajlanak. Vajon a közönség­ szervezés hagy-e maga után kívánnivalót, vagy a zenekar színvo­ nala? Azt hiszem, mindkettő. A városban létező intézményi, üzemi közönségszervező hálózat betölti-e szerepét? Ennek mozgásba hoza­ tala egy-egy rendezvénnyel kapcsolatban igen hatásos lenne. Nem értek egyet azzal, hogy nincs szükség a közönség becsalogatására, mert a zene csak akkor tud hatni, ha van kire. Ez azonban csak a szervezési oldal. Az előadóknak — jelen esetben a szimfonikus zene­ karnak — fel kell készülnie arra, hogy a becsalogatott közönséget megtartsa és növelje pártolóinak számát. Nem csak szakmai felké­ szülésre gondolok, hanem koncepciózus műsorpolitikára is, amely hagyja keveredni — jól irányítottan — a „komoly” és a könnyűmű­ fajt. (Erre jó példa volt az októberi opera-operett est.) A műsorpoli­ tika körébe tartozik az is, hogy a zenekar ne kerüljön szembe erejét meghaladó feladatokkal! Túl merész műsorválasztás „emberfeletti” teljesítményre sarkallja ugyan a muzsikusokat, de nem jelent igazi élményt a közönségnek, aki ezért inkább otthon marad a lemezját­ szója társaságában. Az unalmas koncert taszító hatása nem a közön­ ség érdektelenségét jelenti. Különben az a véleményem, hogy a ze­ nekar potenciálisan többre képes, mint a jelenlegi színvonala, de a nem elég céltudatos munka eredményeképpen az olykor valóban szép produkcióknak nincs meg a szakmai háttere. Ez egy amatőr együt­ tesekre jellemző sajátos tünet: képes önmagát felülmúlni, bár ez nem pótolhat olyan hiányosságokat, amik csak professzionista fe­ gyelemmel és az alapokra építő munkával küszöbölhetők ki. Talán furcsa és morális szempontból támadható, hogy mint a zenekar egyik kiemelt (?) tagja írtam le a fentieket, de az előrelépést ígérő válto­ zások reményében tettem. Zenei életünkben a legtöbb gondot fúvószenekaraink okozzák. Amíg ezek az együttesek nem tudják, vagy nem akarják betölteni közművelődési funkciójukat, sajnos létüket is meg kell kérdőjelezni. Egy fenntartó szerv sem engedheti meg magának azt a luxust, hogy temetésekért és egy-egy fesztiválszereplésért tartson fenn egy tár­ sulatot. Különösen akkor nem, ha a szakmai színvonal is hanyatlik, Az 1980. szeptemberében tartott szécsényi fúvószenekari találkozó cseppet sem bíztató képet festett megyei fúvóskultúránkról. Egyedül a balassagyarmati zenekar nyújtott elfogadható produkciót, a többi együttesnél egyértelmű romlás volt tapasztalható, összefügg ez a műsorösszeállítással és a karnagyok zenei igényével. Igénytelenség­ ben a szécsényi „zenekar” vezet, az életképtelenség ilyen fokán már nem szabad megengedni, hogy működjenek; és ezt a fenntartóiknak be kell látniuk. Ha a közművelődésbe való bekapcsolódást tekintjük követel­ ménynek, a salgótarjáni két munkászenekar pozíciója is kérdéses. Ügy érzem, kívánatos lenne a karnagyok nagyobb kezdeményező­ készsége, hogy ne növekedjék tovább a szakadék az országos és a megyei színvonal között. Ha a mai körülmények között ez nem megy, létre kell hozni a két zenekar fúzióját, városi koncert fúvós­ zenekarrá egyesíteni a tagokat. Ehhez azonban egyes vállalati tiszt­ ségviselőknek túl kell tenniük magukat kicsinyes álláspontjukon. Ha egy közös kasszába tennék a fenntartásra szánt összeget, mindenki jól járna, különösen a megye nagy múltú fúvószenéje. Ha nem megy, néhány évet várnunk kell, hogy az ifjúsági fúvószenekar bekapcso­ lódjék a zenei élet vérkeringésében — bár ezzel a két felnőttegyüt­ test pusztulásra ítéljük. Tóth Csaba gondolatfelvetése ezért nem eretnekség, hanem szükségszerűség. Úgy érzem, nincs sok vesztegetni való időnk, ha lemaradásain­ kat pótolni akarjuk, ezért közös akarattal kell jó irányba fordítani a szekeret. Mindezt azért, hogy a tehetséges embereket évek múlva ne a bezártság érzése, hanem a büszkeség kerítse hatalmába! Torják Vilmos A társadalom mozgása Duba Gyula műveiben A mai magyar irodalomnak az a vonulata, amelyhez Duba Gyulái sorolhatjuk, közvetlenül a két világháború közötti népi írói mozga­ lomban gyökerezik. A hatás nemcsak eszmei szempontból érdekes, hanem műfaj tani vonatkozásban is: ebben az időben kezdtek elter­ jedni azok a művek, amelyekben a szociográfia és az önéletrajz ele­ mei keverednek, s a fikciónak gyakran alárendelt szerep jut. Duba Gyula faluképe részben gyermekkori élményekben gyöke­ rezik, de ezekhez az élményekhez szorosan kapcsolódnak az irodal­ mi példák: Móricz parasztábrázolása, Veres Péter társadalomképe, Erdei Ferenc munkássága. Erdei Ferenc művei azért is közel állnak Duba Gyula világához, mert nemcsak a paraszttársadalom képe bon­ takozik ki bennünk; a Parasztok bevezetőjében már Erdei Ferenc is leírja, hogy a paraszti sorból kiemelkedő értelmiséginek szükség­ szerű sorsa a „kétlelkűség”; s ez a megállapítás sok Duba-novella hősét is jellemezhetné, hiszen a „kiemelkedésről” ezt írja Erdei: „Olyan világ tárult elém ezen az úton, amelynek ízei megkeserítették az ad­ dig való paraszt békességet.” Másrészt a visszahúzó erőt is félreért­ hetetlenül megfogalmazza: „Nyugati városok utcáin ért el utolsó pa­ raszt élményem, amikor azt hittem már, hogy régen nem vagyok paraszt.” A hatvanas években kibontakozó magyar irodalmi szociográfia már más jellegű, mint a falukutató mozgalom, de jellemző, hogy föl­ keltette Erdei Ferenc figyelmét is, aki 1964-ben ezt írta róla: „Ala­ pos a gyanú, hogy az irodalmi szociagráfia rugalmas műfaji keretei között éppen korunk mondanivalójának a kifejezésére nyílik kivéte­ les lehetőség, s ha ez realizálható, akkor a sokféle hagyományos mű­ faji keret »formabontása« mellett éppen az irodalmi szociográfia eszközei nem a legrosszabb esélyeket nyújtják a »mindent kimon­ dó« ábrázolás számára.” Bár szoros a kapcsolat a falukutatók és Csoóri, később Sütő András, Duba Gyula szociográfiai munkássága között, Erdei Ferenc felhívja a figyelmet a leglényegesebb különb­ ségre is: „ez az új gárda mélységesen helyesli a régi paraszti világ elsöprésének most zajló történelmi folyamatát, s nincs aggálya a szocialista gazdasági és társadalmi fejlődés kimenetele iránt, sőt szenvedélyük oda irányul, hogy minden, ami még nem változott meg, az is minél gyorsabban alakuljon át.” Az azóta keletkezett művek azonban — többek között Duba írásai is — azt bizonyítják, hogy nem csupán a régi világ elsöprésének folyamatát, hanem sok érték átmentését is lényegesnek tartják ezek az írók. Érdemes viszont még egy mondatot idézni Erdei Ferenc cikkéből: „Azoknak is, akik a pa­ raszti sorsot követik minden figyelmükkel, a város felé kell tekinteniök, mert a paraszti jövő is itt van.” Nem szabad ezt mereven értelmeznünk, de hogy a mai falukutatásnak szükségképpen „város­ kutatásnak” is kell lennie, ezt éppen Csoóri és Duba Gyula művei bizonyítják. Duba Gyula 1953 óta van jelen a csehszlovákiai magyar iroda­ lomban. Már első, humoreszkeket és karcolatokat tartalmazó köte­ teiben megmutatkozott írói tehetsége, szociológiai érzékenysége. Ké­ sőbbi műveinek realizmusát már ezek az írások előrevetítik: a cse­ lekmény nem poénokra épül, középpontjában emberi, társadalmi problémák állnak. A sematizmust megkerülve folyamodott Duba a humor és szatíra eszközeihez, a józan észt szembehelyezte az em­ bert megnyomorító bürokráciával. Az írói indulat némelyik karco­ latot csaknem szarkasztikussá tette. Későbbi nagy témakörei már itt megjelennek. A komikum éle nemcsak általános emberi hibákra irá­ nyul, hanem azokra a fonákságokra is, amelyek a gazdasági forra­ dalom és az emberek tudati szintjének eltérő ütemű fejlődéséből kö­ vetkeznek. Még jelentősebb esemény volt Duba első novelláskötetének meg­ jelenése (Csillagtalan égen struccmadár, 1963.), mert megszüntette az 1948 és 1963 közötti szlovákiai magyar novellisztika egysíkúságát, jellegtelenségét, új lehetőségeket csillantott meg, korszerűbb szemlé­ letet hozott. A második kötet novellái (Delfinek, 1966) nem mutat­ nak igazi írói fejlődést, de a társadalmi problémák jelentősége nem csökken, sok elbeszélésben érzékelteti az író az ötvenes évek egyéni tragédiákat okozó légkörét, különösen a szocialista értelmiség prob­ lémáit. Ezzel függ össze a Duba-novelláknak az a sajátossága, hogy középpontjukban nem a cselekménybonyolítás áll, hanem a jellemábrázolás. E művek szintéziseként írta meg Duba Szabadesés című regé­ nyét (1969), amelynek megjelenése nemcsak az írói életműben, ha­ nem az egész mai magyar irodalomban jelentős esemény volt. Ron­ csol László írja ezzel kapcsolatban: „az egész csehszlovákiai magyar irodalom megértésének kulcsa lehet, ha Duba művészetének belső lényegét megismertük. Hősének, Morvainak különös személyisége, úgy látszik, típus, akinek viselkedésében, reflexeiben, belső átalaku­ lásában szinte az egész 1950 utáni magyar értelmiség belső útját ta­ nulmányozhatjuk”. A Szabadesést problémaköre és esztétikai értéke a legizgalmasabb, legszínvonalasabb csehszlovákiai magyar regények közé emeli. Problémafölvetése sokrétű: nemcsak a csehszlovákiai magyarság háború utáni sorsát mutatja be, hanem nemzedéki ellen­ téteket, a személyi kultusz légkörét is. A regény cselekménye két szinten játszódik: egy falusi és egy nagyvárosi létezési mód törvényszerűségeit mutatja be. melyeket összeköt a főhős alakja. Egy olyan világ ellen emeli föl a szavát, �alapokon álló közösséget létrehozó ember rajzához. Hontfüzesgyaramely túlságosan nagy teret enged az önkényeskedésnek, s ezzel valósággal kiöli sok emberből a természetes, humánus érzéseket, az mat lakói rendkívül egyszerű gondolkodásmódjukkal, szikár, de nem embert nemesítő erkölcsi tartást. Jelentős erénye a regénynek, hogy rideg egyéniségükkel válnak jellegzetessé. Ezt mutatja sajátos kul­ a létfilozófia kérdései szervesen illeszkednek az ábrázolásba. Igazat túrájuk: a takaros, de dísztelen házak, a népmesék hiánya stb. kell azonban adnunk Mészáros Lászlónak abban, hogy a regény má­ A szociográfia első részéből a természethez és ezzel az egyete­ sik szintje már kevésbé kidolgozott: „A csehszlovákiai magyar en- mességhez közvetlenül kapcsolódó ember képe kezd kibontakozni, de tellektüel születését valahogyan túlságosan kívülről látjuk, remekül ugyanilyen hangsúlyt kap a közösségi jelleg is. Az is fölsejlik, hogy megkomponált társadalmi összefüggésekben ugyan,, de alig kapunk a falu igyekszik függetleníteni magát a társadalom nagy erőitől, lét­ betekintést a hős gondolkodásának mélyebb szférájába.” rehozni a maga mikroközösségét. (Ez később még nagyobb hangsúlyt A Szabadesés társadalomképében nagy szerepet játszik az a kap az Ívnak a csukákban.) A Vajúdó parasztvilág módszere első­ történelmi előzmény, hogy a második világháború után a szlovákiai sorban a rendszerezett leírás, de mindenütt, ahol szükséges, az író magyarságot a németekkel együtt háborús bűnösként kezelték, s az levonja az általánosító következtetéseket. Az alapvető probléma, ekkor hozott, magyarság ellen irányuló intézkedéseket csak 1963-ban amelyből kiindul: milyen föltételek szabják meg egy zárt mikrotárítélte el a Csehszlovák Kommunista Párt, ami magával hozta a hat­ sadalom létrejöttét? Duba emlékidéző hangon, de a túlzott elérzékenyülést elkerülve vanas évek második felében a szlovákiai magyarság szellemi fölemel­ kedését. De a regény azt sugallja, hogy ennek a nemzetiségi csoport­ írja le, hogy gyermekkora paraszti világa már eltűnt. A falu bemu­ nak önmagával szemben is erkölcsi követelményeket kell támaszta­ tatása közben egyre inkább tágítja mondandóját: ez a leírás csak nia. hogy a történelmi körülményeket figyelembe véve, új, korszerű kiindulópont számára ahhoz, hogy egy nagy történelmi átalakulást elemezzen. Azt vizsgálja, hogy a parasztság hogyan illeszkedhetett szemléletet kialakítva, szellemi rangot vívjon ki magának. a szocialista társadalomba, milyen erők segítették, melyek gátol­ Megjelenik a regényben az életformaváltás problémája, de egye­ be ták. Sorsában drámainak tartja azt a pillanatot, amikor elveszti ön­ temessé is tágul az élmény: a főhős a történelem egyik darabját lát­ állóságát, melyet a faluközösség viszonylagos függetlensége biztosí­ ja, amikor visszatér szülőfalujába. Érzi a kettősséget: a múltnak ál­ tott számára. Duba ezt a kicsiny társadalmat sokoldalúan bemutatja. cázott — mert hagyományokba kapaszkodó, de egyre inkább gyö­ A szokások, a környezet leírásából egy humánumra épülő és a kö­ kereit vesztő — jelenidőt. A mű végén igyekszik visszatalálni ahhoz zösség megtartó erejét megteremtő társadalom képe bontakozik ki. a világhoz, amelyből származik, de az utat részben ő maga, részben A második részben a falu mikrotársadalmának fölbomlását kezdi a társadalom fölégette mögötte. Egy olyan világ tűnik el így előle, s a nagy fordulópontnak a háborút tartja. Olyan törté­ amelyben az emberek természetesnek veszik egymás jelenlétét. Tö­ részletezni, rök Ilona megváltozása jelzi azt, hogy ezt a világot kegyetlenül pusz­ nelmi helyzetet rögzít, amelyben a falu bensőséges közössége már títja a feltörekvő új életforma. A főhős borúlátó szemléletét nem nem tudja magát függetleníteni a nagy társadalmi mozgásoktól. Az író mindenütt hangsúlyozza, hogy ez a közösség sok tekintet­ egyszerűen az okozza, hogy kiválik a parasztságból, mint társadalmi osztályból, hanem inkább az, hogy magával hozza az otthonterem­ ben önmaga alkotta belső törvényeit. Még a vallást is arra használja tés vágyát (még ha ez nem is tudatosul benne), de az a világ, amely­ föl, hogy saját erkölcsi erőit megalapozza, rendet teremtsen önma­ be bekerül, ennek a vágynak útját állja. Duba alapvető célja ebben gában és környezetében. Ezért elmondhatjuk, hogy a vallás szerepe ebben a közösségben alapvetően nem az, hogy hamis tudatot kiala­ a regényben, hogy okokat elemző módon feltárjon. kítva meggátolja az osztályharcot (a könyv más részeiből tudjuk, A Szabadesésben nagyobb erővel vetődik föl a nemzetiségi kér­ hogy a falun belüli osztályharcot nem ez akadályozza!), hanem az, dés, mint a későbbi Ívnak a csukákban, mert szorosan összefügg hogy humánus erkölcsi mércét adjon, s ezzel megteremtse egyén és egy életforma megváltozásának problémájával. Ezért a Szabadesés­ közösség harmonikus viszonyát. ben élesebb a cselekvésre késztető hang; maga a cím is jól kifejezi Amikor Duba a parasztság szocialista átalakulásának kezdetét a nemzetiségi kisebbség sorsa iránti aggódást. Így függenek össze a regényben fölvetett egyéni problémák és a kelet-európai szocialista vizsgálja Hontfüzesgyarmaton, a hangja részvéttel teli, de tárgyila­ gos. A változásokkal szemben nem elutasító, sőt a falu szocialista társadalmak fejlődésének fontos kérdései. szükségesnek tartja, de értékeket kutat a múltban is. A A Szabadesés megjelenése után a kritikusok joggal állapították fejlődését nagy átalakulás képe gyermek-, kamasz- és ifjúkori emlékekbe meg, hogy ez a regény olyan írói tehetséget mutat, amely a jövőben ágyazva megjelenik. A falu mostani állapotát minduntalan szem­ még kiérleltebb alkotásokat hozhat létre. Ezeket a reményeket vál­ besíteni is a felszabadulás előttivel. A kérdés számára nem tották valóra az Ugrás a semmibe című novelláskötet (1972) leg­ az, hogy igyekszik jó irányban halad-e a parasztság (ebben bizonyos!), hanem jobb írásai és a Vajúdó parasztvilág (1974). az, hogy a régi paraszti közösségek értékes vonásai — elsősorban Az Ugrás a semmibe egyik legérdekesebb, önéletrajzi elemek­ kemény erkölcsi tartása — megőrizhetőek-e a megváltozott körül­ kel átszőtt novellája A harmadik helyezett, amelyben a lélektani mények között. A kérdésre válaszolni is igyekszik: a parasztságra típus mögött ugyanaz a társadalmi meghatározottság sejlik föl, jellemző lelki alkatnak több olyan értékes vonását leírja, amely ér­ ami a Szabadesésben. Lényeges Duba gondolatkörében a Tárgyalás zése szerint a ma falujában is megvan. Ennek kapcsán elemzi a pa­ előtt példázata: a szabadság szobra előtt vernek egy nőt, és senki raszti életszínvonal forradalmi változását. Nem részletezi, de érez­ nem siet a segítségére. Nem csupán a „hiányzó hős”-típusú társa­ hetően problémának tartja, hogy az anyagi javak nagyobb mérték­ dalmi csapdát mutatja be ezzel, hanem azt is, hogy milyen követ­ ben fejlődnek, mint az emberek tudati szintje, kulturális igényei. kezménye lehet annak, ha egy szocialista társadalomban ellentét kép­ Azonban ez a tárgyilagos megállapítás sem válik értelmetlen nosz­ ződik elmélet és gyakorlat között. A Magánélet képekkel azt mu­ talgiává: érzelmileg nemcsak a múlthoz, hanem a jelenhez is kötő­ tatja, hogy a veszendő szellemi érték problémája érdekli Dubát: dik Duba. Nem téveszti szem elől azt sem, hogy a parasztközösség hogyan lehetséges az, hogy emberi gondolatok a semmibe fut­ egy nagyobb közösségnek, a társadalomnak része. Nem is jelenték­ nak anélkül, hogy esélyt kapnának a megvalósulásra? A Forró nyarak telen része: a történelemnek nemcsak tárgya, hanem formálója is, a következő Duba-kötet szempontjából is lényeges: élményvilágának mint ezt Duba a könyv több részében bizonyítja. Ezért teljes joggal sok eleme beépült a Vajúdó parasztvilágba. A címadó novella rész­ hangsúlyozza a Színdarabok című fejezet végén azoknak az óriási fe­ letesen elemzi a főszereplőben lezajló folyamatot, s ezen belül mond­ lelősségét, akik a parasztság tudatát formálják. Végső soron Erdei ja ki Duba vallomásszerűen, hogy miért kell megírnia a Vajúdó pa­ Ferenc „társadalom a társadalomban” gondolata visszhangzik itt. rasztvilágot; „egyszerre úgy érezte, hogy neki azt a valóságot, mely Duba a jelent vizsgálja azáltal is, hogy kapcsolatot keres a hú­ már csak őbenne él, meg kell őriznie, hogy végleg el ne vesszen, mert minden értékért kár, ami nyomtalanul elvész és megsemmi­ szas évek kommunista mozgalma és az ötvenes évek szocializáló te­ vékenysége között. A nemzedékeket vizsgálva lényegesnek érzi a sül.” különbséget a két kommunista generáció között, s bár ezt részlete­ Ez a vallomásos szín jellemző Duba egész eddigi életművére. Megmutatkozik ez a Vajúdó parasztvilágban is. A mű nagy része sen nem fejti ki, érződik, hogy többre becsüli azokat, akik nehéz kö­ igen részletes, de nem színtelen leírás: Duba a riporter és a realista rülmények között fejtenek ki ellenállást, mint a tényleges közösség­ író igényességével kutatja a jelenségek okait. Nem azért mutatja be től elszakadó álforradalmárokat. Ez is része az ő társadalomképének. részletesen a falu háború előtti szokásait, mert néprajzi érdekessé­ Vizsgálódása marxista szemléletű. Az ellentétek harcában látja a gekre vadászik, hanem azért, mert a fölbomlás folyamatát vizsgálja, fejlődés mozgatórugóit, a múlttal való összehasonlítás józan, reális, mind a hurráoptimizmus, mind a múltat visszasíró nosztal­ s ehhez először alaposan elemeznie kell azt a világot, amely meg­ elkerüli gia veszélyét. Költői, de tárgyilagos. Különösen szép az utolsó feje­ szűnik. Már a házat leíró első fejezet sem száraz tényközlés, mert zet: tiszta költőiséggel úgy zárja le a szociográfiát, hogy az egész az emberből indul ki, és az emberre irányul. A ház leírása azért lé­ nyeges számára, mert ezen keresztül bemutathatja a tulajdonosok mű egyszerre sugall harmóniát és jövőbe néző nyugtalanságot. Har­ mert a személyiség képes arra, hogy erőt nyerjen a szülő­ — szülei — jellemének néhány lényeges vonását, amelyek közül né­ móniát, hányat a későbbi fejezetekben a Garam-menti parasztember általá­ földtől és egészséges izgalmat, mert a közelmúlt és a jelen ellent­ nos jellemzőjeként említ meg. Hogy miért foglalkozik külön fejezet­ mondásait megoldani létkérdés a szlovákiai magyarság számára. A Vajúdó parasztvilágban a költői szóképek is jelentéssel telí­ ben a lovakkal, annak költői indoklását olvashatjuk a korábban írt Szülőföldem című esszében: „Föld ló és ember: olyan lánc volt ez, tődnek, leggyakrabban a parasztember és a természet viszonyát mu­ melyben a világmindenség alkotó elemei egyesültek, s mely a termé­ tatják. Csak egy példa: ebben a világban nem elmúlik a harag, ha­ szetben fennálló harmóniát valósította meg.” Így az ember és ló nem: „a gazdából meg kifújja a szél, kiáztatja az eső és kicserzi a kapcsolatának leírásában ismét emberi jellemvonások mutatkoznak fagy a mérget” Zsilka Tibor írja, hogy az esztétikum csak a háború utáni irodalomban vált igazán a szociográfiák tudatosan alkalmazott meg: humánum és munkaszeretet. Duba a könyv minden részében nagy fontosságot tulajdonít a parasztembert körülvevő tárgyaknak, alkotóelemévé. Ez jellemző Duba művére is. A könyvet az teszi ma­ amelyek gazdájukat mind-mind determinálják, s így rajzolódik ki a gas szintű irodalmi alkotássá, hogy a múlt és a jelen tárgyilagos parasztember jelleme. Így szerveződik egységes irodalmi művé Duba vizsgálatát áthatja az író személyisége, akinek érzelemvilága kettős szociográfiája: az aprólékos leírások legkisebb mozzanatai sem ér­ kötődésű: minden mondatából sugárzik a régi paraszti erkölcs tisz­ dektelenek, mert adalékok a természetet formáló és szilárd erkölcsi telete, de azt is érzik, hogy ő már alapvetően más világban érett fér­ �fivá. Tudja, hogy jövőt építeni csak a múlt értékes alapjára lehet. Ezért fordít nagy figyelmet a múltra, egész mai világunk gyökerére. Gorómbei András így látja a Vajúdó parasztvilág szintézisét: „Erdei Ferenc ténybeli pontossága, a tudomány erénye társul ebben a könyvben Sütő András »naplójegyzeteinek« lírai látásmódjával ” Az összehasonlítás azért is helytálló, mert Dubára is jellemző, amit Kovács Sándor Iván Sütő Andrásról ír: „műfaja az igazság keresése és kimondása, a tűnődés a fennmaradás szükségességén, lehetőségein és módozatain.” Az Ívnak a csukák című regényben (1977.) Duba alapvetően a XIX. századi realista regénymodellt tekinti mintának: a világos szerkezet és stílus kauzális világot tükröz. Szerkezete nem hálózat­ szerű, mint az első regényé, a főszereplő Péter nem uralja annyira az ívnak a csukák cselekményét, mint a Szabadesését Morvai A regény egy mikroközösség életének ábrázolása, jórészt néhány kamaszfiú szemén keresztül. Társadalomábrázolása két irányban hat: egyrészt egyre több kapcsolódási formát mutat be, amely a falut az egész országgal s világgal összeköti (a rádió hírei, a közeli kisváros­ ba tett út stb.), másrészt magának a falunak a képe is egyre árnyal­ tabb. Mivel Duba „szemléletére alapvetően jellemző, hogy lényeges­ nek tartja egy eltűnő életforma vizsgálatát, jelentős a regénynek az a vonala, amely a külvilág hatását vizsgálja a falura, hiszen a kül­ világ mar azt az új életformát képviseli, amely a régit lassan kiszo­ rítja. Az ábrázolt falu főként konok, de józan szemléletű parasztem­ berekből áll. Az író hangsúlyozza természetközelségüket, mert ezt a szemleletet is olyan értéknek látja, amely a régi falusi életformával együtt kezd eltűnni, s így lassanként megszűnik az ember közvetlen, tapasztalati tényeken alapuló kapcsolata az egyetemességgel. A kis falu, ez a zárt közösség, csak laza szálakkal kapcsolódik a külvilághoz, s így szinte törvényszerű, hogy kialakítja a maga míto­ szát, amellyel a nagy társadalmi, politikai változásokat igyekszik saját maga számára magyarázni, értelmezni. Emellett azonban köz­ vetlenül megjelenik a regényben a nemzetiségi probléma, amelynek fontosságát és bonyolultságát a gyorsan pergő események tömör el­ beszélése tükrözi a X. fejezetben. Az Ívnak a csukákban hiányolhatjuk az összetett valóságábrázolást — ha Duba első regényével hasonlítjuk össze —. bár kétség­ telen, hogy az Ívnak a csukák egyszerűbb világát némileg indokol­ ja a tiszta kategóriákban gondolkodó kamaszhősök középpontba ál­ lítása. Az első regényben az emlékezés gondolatkörének része a csukamotívum, tehát az a világ, amely az Ívnak a csukákban kamaszos tisztasággal, egyértelmű archimédeszi pontként jelenik meg, a Szabadesésben egy bonyolultabb életérzés része. A regény középpontjában a kamaszfiúk lassú férfivá érése áll: a Szabadesés hősének gyermek- és kamaszkorát látjuk. Péterben ugyan kevés olyan tulajdonság van, amely a Szabadesés Morvaiját határozottan emlékezetünkbe idézi, de összekapcsolja őket az a vo­ násuk, hogy mindketten önelemző lelki alkatúak. Ugyanakkor az Ívnak a csukák főszereplőjének jellegzetesen kamaszos szemléletét mutatja, hogy bár súlyos nemzetiségi, társadalmi problémák miatt kell bujdosnia, mindezt szinte egyáltalán nem éli át, mert a szere­ lem nem hagy helyet más gondolatoknak. Csak a regény egy-két részletében érzi meg (pl. a XI. fejezet végén), akkor is inkább csak ösztönösen, hogy ezek a kérdések valamiképpen az ő életével is öszszefüggenek. Ez az oka annak, hogy a regényben az ábrázolt kor problémái meglehetősen leegyszerűsítve — de elferdítések nélkül — jelennek meg. Duba Gyula kiérleltebb alkotásait, az utóbbi egy évtized ter­ mését így foglalhatjuk egyetlen fejlődési sorba: a Szabadesésnek és az Ugrás a semmibe novelláinak része néhány szociográfiai ízű leírás, amelyek enciklopédikus gazdagsággal jelennek meg újra a Vajúdó parasztvilágban, Duba edigi legértékesebb művében. A té­ mát azonban Duba még korántsem érzi kimerítettnek: célja az, hogy regényciklusban mutassa be a felszabadulás utáni dél-szlovákiai ma­ gyarság sorsát. Ennek a vállalkozásnak első terméke az Ívnak a csukák. Duba legértékesebb műveinek gyökerei a két világháború kö­ zötti népi irodalmon keresztül visszanyúlnak a XIX század népies mozgalmáig és a XVIII. század végének nemzeti föleszméléséig. Ilylyés Gyula írja: „A falukutatás magyar műfajának — a vidéki hely­ zetjelentéseknek — stílusgyökerei ott vannak Petőfi úti leveleiben, sőt Kazinczy útleírásaiban — szinte minden idő magyar útleírásai­ ban.” Közvetlenül természetesen a falukutató mozgalom tekinthető az eddigi Duba-életmű elődjének. A hagyományokból való táplálko­ zás azonban nem jelenthet, és Duba esetében nem is jelent korsze­ rűtlenséget. Realizmusa szorosan összefügg szociológiai érzékenysé­ gével és azzal, hogy művei között megjelenik a szociográfia műfaja. Az irodalmi szociográfia kialakulása elválaszthatatlan azoktól a tö­ rekvésektől, amelyek a XIX. századi realizmust igyekszenek tovább­ fejleszteni. Dubának is azért volt szüksége erre a műfajra, hogy egy­ szerre lehessen hagyományőrző és ízig-vérig modern, együtt lélegez­ zen a világirodalommal, de jellegzetesen mutassa egy nemzetiségi kisebbség problémáit. A kérdések, amelyeket fölvet, a szlovákiai ma­ gyarságból indulnak ki, de kitágulnak: az egész szocialista rendszer s így az egész emberiség fejlődésével kapcsolatosak. D. Rácz István �Tamás István Nézd a vájt völgy kerek laposát minek visszájára ráadásnyi elégtételemül ha kirajzottak a csípős derek s legyűrhetted konok kérkedésed iringálni bundás irgalmadnak gyöngy rámába rianó tükörré elhűlt folyó szertelen vigalmát ezüstözte a fagy ott búcsú zsong ma bódulatban s a bandáktól bolydult március visszás óratornya alatt megrekedve piros lábujjhegyen ágaskodnak bolyba gyűlt zöldruhás tündérek tolongnak a nyelvelő sóskák s a bogarak boltozatos kazamatáiban meghúzódva felocsúdik violaszín hét pecsét alatt e vérbő virradóra a karikába hajló rozmaring látomás s amikor a nevedre címezett lágy visszhang megkondul tudatot hasító sugárutak reklám s a zöld sikátorok halpénz cégérein az öröklét márványkő lapjáról visszapattan a halhatatlanság nyűgözött bolyaként labdává átkozott mély tavirózsája Csak néhány fodrot a gyámolatlan ünnepek gallérjára s egymásba haló jegyes abroncsokat tágítva maga után nagyot csobban versembe bugyoláltan bátortalan kabalákkal az őszben a vakmerő beleemlékezés „A borostyánfa, _ ha vereslik" sereglenek rangos szemellenzők ömlengésben hetykén kenetesen deli henye érmezettek élesre fent kukorékolással bontására kézbesítetlen babérleveleknek hogy eme kaptafán rezesült nyalka kupolákba kelendő képletek — megesebb szólamokból az idült hagymázas állapot Kioltott nyelvű harangok döglött Bábeléből a szentesített ágyútalpakon díjugrató ünnepezésekre vérrózsákat verejtékez a böjt S a kisemmizett mécsvilágnál elvétik holdfény fonalát a dalnak bölcs baglyaid Virág Benedek Iluh István Kérdeztél Hova sietsz ezen a korai nyári hajnalon A gyárba igyekszem Mennyit aludtál vajon Későn fekszem A göncölszekér nyikorgó kereke altat Hajnalcsillag csilingelőse ébreszt Amikor kirojtolódik a nap sugara Megetetem a malacot összeszedem a tyúktojást Kettőt megfőzök reggelire a szalonna mellé Több gyár van ezen az útvonalon zsúfolt a busz Rálélegzünk egymás arcára Ilyenkor kávé- és bagószagú az egész világ Télen elviselhetőbb az összeszorított hömpölygés Három perc alatt átöltözöm Tegnap száz darab fékdobot öntöttünk Kéregöntéssel mert bírni kell a fékdobnak A rohanás súrlódó visszafogottságát A felrobbanó pillanat lassúló fuldoklását Van mikor hatvanfokos hőségben nem izzadok Éjszaka csorog rólam a veríték Félek a szilikózistól az öntvénypor Lerakódik a tüdőcsúcsokba ez olyan érzés Mintha sáros lenne a lélek És öntvényporos a világ Minden fizetéskor megkapom a veszélyességit Huszonnyolcforintnegyvenfillért Hova igyekszem dolgozni szeretek dolgozni �Október 2. Banos János Napló — holnapra holnaputánra 1. Akár a tenger törékenyen Arcom — sirályok repülőtere — krizantémokkal kivilágítva A szél is egy nő hálóinge ahogy a víz viharral vetkőzik Az arc kihalt pusztája fölött krematóriumok illő füstje mint intim-spray tisztálkodás után — Milyen csöndes ez a ház alvó kutyával tanyáz milyen kutyás ez a ház És tessék! A televíziós fény mezőjéből Speer úr kimered akár egy derékba törött sírkő Mily házias itt a csönd hálóinget hogyha ölt: elháziasul az ölyv Felénk irányítva az árnyék katapultja — a huszadik század műszaki hibája kijavíthatatlan Október 3. 2. Ha azt hiszik hogy részeg vagyok kikövezhető velem az utca s valóban itt az alkalom — hiába A buszon reszkető kézzel az ablak párájába dőlve ujjam a gyémánt könnyedségével kirajzolja az alkonyatot 3. Ügy ahogy isten levetkőzik lerúgja cipőjét, zokniját Elfordulok a szeretőktől — magamra zár a délibáb Október 6. (Utószó — rímrontással) Milyen tanya ez a dal lakatlanul lakatol szabaddá vét a kötél Egünk rézgálic-buborék permet csöppje az ősz — Sterilizált tél a kötszer: ujjunk begyétől ismerős Hideg Antal Reklámszöveg van kék lufi zöld lufi piros és sárga is van ovális gömbölyű s hozzájuk spárga is 4. Lám örültem ennek is — pedig a muskátlik oly végzetesén ahogy egy katonatemető keresztjei vonulnak be a történelembe Egy naptár föIjegyzéseiből_______ 1976. szeptember 11. — ezután mint a kardinálisok — öltöztetve nyárfák sudarába s a tél előtt gerincre-büszkén van fagylila kisnyuszi fújható fülekkel ÉLJEN MÁJUS 1. lufi májusi szüzekkel van Sicc-lufi farkatlan foszforos szemekkel hernyó minek farka van 12 gerezddel van millió szép lufi s nincs kinek üres a mancsa óriási a választék ezt ugyi akárki mondhassa (Agaim a zászlók jegét arcoddá döfik Santiago) Szeptember 18. Ez az ősz is mint a purgatórium — Eláznak a kesztyűk levedli az öklöt a kéz Gyertyafény géze hull: bepólyálható vele a Föld Kik estére hazatérnek lefürödnek a tűz lucskában s kezükbe veszik a tükröt A világ ujjlenyomata a vér páncélszekrényébe zárva Beatricsaj (egy tv-műsorra) Biztos a biztosítótű: , a habókos, hűhás punk-mű — mint szökőkútbeli naszád, modell: miként járhat a szád. Nem kell itt érv, csak csámpás élc, valóságból csak szakadt férc, — versem legyen hát mukknyi mukk, vékony virtus, bamba vogymuk. �NEDVÉBEN) mégis indokolni kellene. Laposan: önmagán túli (in­ neni?), tehát szavakon túli (inneni) tartalmai. Laczkó Pál Boldogulni, _________ AVAGY SZÖVEGEK KÉT TEKERCS SMENA SL GÉP KÉSZÍTETTE _______________________ KÉPHEZ ______________ Sem a fáknak, sem a verebeknek. Sem a rendszeres időközön­ ként feltűnő helyijáratoknak, amelyek úgy haladnak a két megál­ lóval arrébb levő végállomás felé, mint véglegesen nyugvóponthoz. Az sem jelent cáfolatot, hogy az autóbuszok rendre megfordulnak, hogy megtegyék visszafelé is, a város centrumába az utat. Nagyobbacska gyerek szemben, az óvoda kertjében, kardként forgatja botját, szabályos vágásokat mérve egy fiatal szilvafa dere­ kára. Bordó IFA, pótkocsival. Már nem először áll ott. Mégis most először Talán, mint egy képregényt..:? Álló napi meddő erőfeszítés után. Az ablakkeretbe foglalt kinti látvány valószínűleg ettől töltődött fel túlcsordulásig. Kezdetben az ablaküvegen át. Utcai némajáték. Ablaknyitás után lekapcsolta a lemezjátszót. (King Crimson — J. szerint prog­ resszív; mégis azt a számot nyúzza, ahol citerának tűnik az indí­ tás; később bizonytalan lesz: vélhetően szintetizátor ez is. Az Equinoxe-én egyértelműbb: rézfúvósok, mint az acélgyári zenekar.) Akkor? Napsütés. Pontosság. Hószag a hegyekből. Itt olvadás utá­ ni fagyottkemény. Élesség. Hogy szilárdan valóságos a világ. Arra jól emlékszik: a hangok viszont- nem voltak élesek. Mint, amikor lassúbb fordulattal szólal meg az ember magnószalagról. Női hang: ,,Nem tetszik tudni, hány óra van?” Férfi: ,,Fél kettő lesz tíz perc múlva.” Mintha most hallaná. S már az idő is az obeliszkek pontosságával, éleivel, lehatároltságával és szükségszerű súlyával állt. Az egész nem több, mint nonfiguratív öncélúság. Ornamentális önismétlés. A telítettséggel szemben fokozatosan úrrá lesz rajta (ismerős természetű) makacssága. Miközben a külvilág telítettsége konokságba fordul — makacssága ellenhatásaként. Tautológia árnyéka. Bennem, vagy kint? Ez: mint lehetséges meghaladás. Egy árnyék mégis valami. Miből támadt a kényszerűség érzése? Csak körülményesen és hosszan lehetne indokolni, miért nyúlt a képekhez. Maga a látvány követeli ki a magyarázatot, avagy... (?) Alig indokolható bonyolultság. Amit lehet, szét kell választa­ nom és tagolnom. Szükségem van erre a győzelemfélére. Ma? A fotókat tartalmazó borítékon Zs. kezeírása: precíz dátum, napszakmegjelöléssel. A többi borítékon is. Családi képregény. Mindent le kellene takarítania az asztalról, hogy tetszőlegesen szétrakja annak az egy. most fontos borítéknak a tartalmát: a bal felső sarokból kezdve, Peterson—Mountfort—Hollom Európa mada­ raitól (ami alatt méretre vágott — a maga méretére — kéziratla­ pok hevernek) — benne a Magyar Madártani Egyesület tagsági iga­ zolványa (Budapest, 1980. augusztus 6.), P-nek is át kell adnom a belépési nyilatkozatot, ha megjön Hollandiából — a jobb alsó sa­ rok céduláiig, legfelül a következő szöveggel: ,78. ápr. 27. Nov. ötlet Lehetséges cím: Szemét (az őszintétlenségről, alattomosságról, ag­ resszivitásról, meghunyászkodásról. restségről, az ember véglény­ voltáról [-szemét], a totalizáció és nonkomformizmus viszonyáról, az eligazodhatatlanságról). Talán alcímek: Ősállapot, Szégyen, Le­ kenyerezés, Valami persze véget ér/t?) Mozdíthatatlanok. Egy kiismerhetetlen liturgia merev törvé­ nyei rögzítik helyükön. Vallásújítóvá kellene felfejlődnie. Vagy: Élesebb szem kellene? Mert: Elkoptatott (elkopott?) látvány. Tele van velem. Megfosz­ tani magamtól. A valóságossága nem lenne ingerlő ennyire. Hon­ nan a kényszerítő (mire?) ereje? Értelmezést akar (?) ? Egyre körülményesebb. Ezt a többrétegűséget (PALARÉTEGEK EGYMÁSON — ez rossz, inkább szervesen: A BEKEBELEZETT TÁPLÁLÉK ELVEGYÜLÉSE ÉS ÚSZKÁLÁSA AZ AMŐBA SEJT­ M. M. idézi Styront: „Talán ez az egyetlen tudománya a fény­ képezőgépnek, de ez megdöbbentő: hogy ami elmúlt, az végleg el­ múlt”. Ebben más is: látvány-hierarchia! (?) Valamiért ide: ’79. nov. 9. Ma a buszon: „Mi a helyzet?” „Minden rendben van, csak semmi sincs a helyén.” Ha meg tudnád valósítani (ha legalább közelítenél ehhez), hogy úgy nézd ezeket a képeket, mintha a harcok csendesülte után, le­ terített ellenség (akihez még annyi közöd sincs, hogy nagy való­ színűséggel nem te ölted meg — ismeretes, a fegyverek fokozódó hatékonyságával az ölés ősi mestersége egyre személytelenebb: még olyan gondolatunk is támadhat, hogy nem is öltünk; u.-erről; halá­ laink utolérték életeinket — nem a miénk végtére is egyik sem) le­ véltárcájából vennéd elő, s fásultan, asszociációk nélküli közöny­ nyel szemlélnéd. Biztosan napokig, hetekig szétszórva majd. Zs. evangéliumi tü­ relme. Zs. a borítékban hagyta az OFOTÉRT kísérőkartonját is: EX­ PONÁLJON HELYESEN. Nem olvassa el csak az általa készített ké­ pekre vonatkozó megállapításokat. Standard hibalehetőséget sorol­ nak fel négy csoportban, csoportonkénti alesetekkel, de az éppen aktuálisat csak a főcsoport átikszelésével jelzik: az amatőrök kö­ rülhatárolt tanácstalansága. Az OFOTÉRT-laboratórium közli Önnel, hogy felvétele... ALULEXPONÁLT, mert — a zársebesség beállítása rövid, — a fényrekesz állítása túl szűk, — a filmérzékenység nem az évszak­ nak megfelelő, — a fénymérő beállítása hibás. — zárhiba (nem nyitott a zárszerkezet), ÜRES KOCKA, mert — az objektívsapka a gépen maradt, — a negatív igen kevés megvilágítást kapott. A körültekintésnek és a pontatlanságnak ez az egyvelege némi­ leg leköti. Tovább olvas: NE KÍSÉRLETEZZEN, mert a munkát átvevő boltunk szakemberei készségesen adnak felvilágosítást, hogy felvételei jól sikerüljenek! ÉRDEMES MEGHALLGATNI szakta­ nácsadásunkat, mert, ha minden felvétele sikerül, díjtalanul készí­ tünk Önnek 3 db nagyítást, a III. n. é. főszezon kivételével. NE FELEDJE: az OFOTÉRT-laboratóriumok VILÁGSZÍNVONA­ LON DOLGOZZÁK KI felvételeit! A SMENÁ-val neki az első, vagy az utolsó, vagy mindkettő ál­ talában nem sikerül. Biztonságképpen sokat befűz az üres kazettá­ ba, attól tart, nem kap be a perforációba a filmtovábbító szerke­ zet. Az ÜRES KOCKA itt mégis tévedés. Két tekercs film képei helyett csak egyét kapták vissza. Az elsővel befuccsolt az óvatos­ sága. Mindenféle technikai szerkezet előtt feltámadó izgalma öszszezavarta. Nem a megfelelő helyre tette a filmes kazettát, hanem az ellenkező oldalra. A zárszerkezet végig gyanúsan könnyű ellen­ állást tanúsított, de a gyerekek öröme elaltatta az éberségét. Min­ denféle helyzetben rájuk irányította SMENÁ-ját. Valódi szánkóhó volt. A nap a lehetséges téli élességgel sütött. Mindenki tudta, hogy ez lesz az első, komoly szánkózásról készült közös fényképük. E. életkora most (?) tette lehetővé az első ilyen kirándulást. A maku­ látlan hótakarón csak az ő nyomuk látszott. Ahol borulás nélkül lecsúsztak, úgy maradt ott a szánkó párhuzamos nyomvonala, mint a nyulaké, őzeké, fácánoké: ha geometria is, természeti. Zs.-nek két­ szer is sikerült elkapnia, amint A.-val és E.-vel fölborult. Kilesett a jelenetből, látta, amint Zs. elkattintja a zárat. Látta négyőjüket, amint a gyerekek még szándékos hempergéssel is rájátszanak az esés­ re. A gépben mindez már múlt volt, már ott, akkor. A nevetés sem feledtette vele. A. és E. nem véd ki semmit. Nem is megújítják, nem is megismétlik. A felelőtlenség mozzanata: áthárul rájuk is, ami vele. Kezdettől fogva tudható. Nem a képet kívánta. A lerakódást inkább A.-ban és E.-ben. Ők a fényképet akarták (később keresték is). Bizonyosnak látszott egy valamikori pillanat: „Hová tűnhettek azok a képek? Lehetetlen, hogy elkallódtak! Hiszen gondosan elraktak mindent: a szárnyashajójegyüket Várna és Nessebar között, a belépőjüket a Westerplatte-múzeumba, a Brezsnyev—Carter találkozó helyszínen vásárolt elsőnapi borítékját Bécsből, szóval mindent”. „Miről beszélsz? Nem is vittünk akkor magunkkal gépet. Anyám­ ra emlékszem, milyen pici volt a hegy tetején, amint felszabadul­ tan nevetett, hogy nem történt bajunk, apánk pedig — a kedvün­ kért — gurult-gurult lefelé a havon, mi pedig álltunk a hegyoldal­ ban, kicsit megijedve, fázósan, hol egyikre, hol másikra nézve és félni kezdtem, milyen messze van egyik is másik is, és soha nem éremmel egyiket sem, és ez már így marad örökre.” �„Miről beszélsz?” „A halálról. Amikor valamire ráismersz, hogy emlékké ülepe­ dik benned... Ez az ára a gazdagságnak.” „Valahol mégis lennie kell azoknak a képeknek. Szinte egyen­ ként emlékszem mindegyikre.” „Lehet. Én csak magamra. Rátok.” „Miről beszélsz?” „Mondtam már... ” Mint lehetséges változat, ahogyan az a tabula rasa, amit ren­ desen a gyerekünknek nevezünk összeíródik. És még számtalan variáció. A szülőszerep szomorúsága. Inkább ezt a szentimentalizmust bennehagyni, mint Az összbenyomás: határozott (?) szomorúság. A géptől? Miért nem azt ismétli meg, ami megismétlődik vele szinte min­ dennap: az évszakok váltakozása ellenére, bizonyos elmozdulások dacára, a hármas osztatú ablakon túl, innen az asztalától, a látvány minden eleme mindig azonos önmagával. Talán éppen ez a ma­ kacs önazonosság kelti azt a képzetet, hogy mindennek jelentése is van; s mivel minden annyira azonos önmagával, hogy önmagán túl semmit sem jelent, még titokzatosnak is tűnik az egész: a kitartó őszinteség gyanússá válik — lepleznie kell valamit. A misztikum képződésének modellálása. Tehát két tekercs SMENA SL-kép. Mert a másik (első) is meg­ van. A visszaküldött negatívon osztatlan fehérség: abszolút lehető­ ség. Mondhatni: szabadság. Mégis az emlékezet fölénye és bizonytalansága együtt. A gépi önkény fölszámolja, vagy legalábbis kétségessé teszi, az emlékezet uralmát (egy másféle önkényt). A tévedés viszont, ami által a ne­ gatívból soha nem lehet pozitív, egyenlővé teszi mindkettőt: a lát­ vány már nem rögzíthető, egyedül az (a négy) emlékezet birtokolja, kitéve mindenféle (négy alaptípusú) torzításnak, amelyek mellé mindig kirakható a kérdőjel: mi lett volna, ha a negatív pozitívra fordítható? Világos, persze, hogy az emlékezet szabadsága a nagyobb. De szabadság-e ez? Természetesen, más szempontból. / Van még a helyszín. Van-e beleszólása annak a hegyoldalnak? Az elolvadt hó a vízgyűjtőterület kényszerei szerint összegyűlt és tovafolyt. Ennyit biztosan tudunk. A látható képeken már alig találni havat. Az sem olyan: lesuppant a tetőről, összerogyott, tömör tömege ellenállt a napnak. Hóesszencia. Hókovász. Hópogácsa. (???) Pedig nem sokkal később készültek, mint az előzőek (?). A dá­ tum (...) tanúsága szerint — Zs. precízsége — kéthetes különbség­ gel. amolyan már-a-tél-sem-az-igazi időben. Az első kép a szokásos módon elveszett. Gépállása többé-kevésbé megegyezhetett az első ötével, könnyű rekonstruálni. Így a park egyharmada belefért, a kultúrház sarkával, az esőcsatorna könyök- (hattyúnyak) és levezető csövével. A helyéről nézve, az író­ asztal mögül, ez a valódi színtér. A legszebb mégis a fény. Pedig hol itt, hol ott tesz láthatatlanná egyes részleteket. Egészen mé­ lyen, amint átbukik a dombgerincen, lecsonkolja a vadgesztenyéket az óvoda kertjében, mintha a tavalyi növekmény az ágvégeken nem is képezné azt a gótikus áttörtséget, amit — kitekintve — most is szemlélhet. Valószínűleg ebben fárad ki a fény annyira, hogy a park területére már puhán és szórtan érkezik, a túloldali kerítés és a díszfák, cserjék suhángjaitól küllősen, de ezen árnyékterüle­ teken is puhaszürkén, mintha porhó hullt volna, s szél hordaná. Valójában sehol egyetlen foltnyi hó. A csalóka sugarak egybemos­ sák a tavalyi gyepet és a kertészmérnök kialakította salakutakat. Tulajdonképpeni mivoltát a kép előterében, tehát már szinte bent, a fenyőgallyak között nyeri vissza a fény. Az ezüstfenyő alsó gallyai a képes levelezőlapok művészkedő rutinfelvételei szerint lógnak be felülről. Három helyen az átszü­ rendő fény kifakítja a tűlevelek sűrűvé összeálló sötétjét. Alul, va­ lósággal az aranymetszés szabályai szerint, a kerítésük betonoszlo­ pának éles (az egyetlen élesség a képen) hasábja osztja meg a te­ ret, míg jobbra, ferdén, az ablakkeret középső tagja homálylik. A síkok világosan elkülönülnek és egybetartozónak látszanak távoleső térelemek, így például a sötétlő-szétolvadó fenyőtűsűrű, meg az ablakkeret: mintha a fényképező terét határolnák el — ku­ kucskálásnak tűnik az egész, tehát merő szubjektivitásnak. A szán­ dék lepleződik le: kifelé irányuló figyelemről értesülünk. Ez már kaland, pedig még innen vagyok. Az óvoda mögötti domb felé néz: az alkonyati napban kifakult felület mintha a vá­ ros esti fényeit jelezné: arrafelé esik S., a város. „Kisváros. Re­ ménytelen félút a kultúra és a természeti élet között.” (Erdei Fe­ renc) Nem is annyira S.-ről; inkább magunkról. Ebbe a látómezőbe férnének bele a padok is — amelyek most természetesen a kultúrház pincéjében tárolódnak — s amelyek ko­ ra tavasztól késő őszig a helyi, városszéli ifjúság bizonyos rétegei­ nek biztosítanak alkalmat, a legkülönfélébb kamaszkori ismeretek megszerzésére, mégha ők nem is tudnak róla, mint feltételről, s a fiatalság gyanútlanságával használják. Nem tudva arról, hogy egy figyelemre sem méltatott, viszont igénybe vett pad olykor milyen mértékben szól bele a mindennapi életbe. Ha nem lenne ott, nem biztos, hogy annak a hiányát éreznék. Valami hiányozna minden­ képp és ez a meghatározatlanság beláthatatlan bonyodalmakat okozna. (Ez vicc? Vagy szociálpszichológia?) A padokat gyakran rendeltetésétől messze eső célokra is hasz­ nálják. Előfordult többször is, hogy a kultúrház felé eső parkrész kézilabdapályányi salakfelületén tollaslabdázók balul sikerült ütése következtében a labda az esőcsatornában kötött ki. Létra nem lé­ vén, az egyik padot, végére állítva, a falnak támasztották, lábaival kifelé, majd egy másikat emennek a tetejébe. Két magasabb fiú biztosított, egy harmadik a padlábakat létrafokoknak használva meg mászta a képtelen alkalmatosságot. Veszélyes volt, a lányok sikon­ gattak, az utcáról — ha látta valaki — nem mert rájuk szólni sen­ ki, míg a csatornából le nem került a labda, a merész pedig, térd­ re rogyva az ugrástól, földet nem ért. Akkor a megkönnyebbülés korholásait ritkán mulasztotta el. aki egyáltalán figyelmet szentelt az egésznek. Mindez nem történhetett meg, ha az Öreg a közelben, vagy éppen a parkban volt. Akik az ifjúsági klubba jártak, azokkal szemben lényegében tehetetlen volt, csupán az iskoláskorúakat tud­ ta szétzavarni, azok némi bűntudattal el is iszkoltak mindig. A nagyobbak, még a lányok is, szájaltak vele. Nekik — miért, miért nem — föl sem emlegette a szobrot, meg hogy „emlékpark”. Amúgy barátságos, kerek feje kivörösödött és csak azt ismételgette: „Ki hallott már ilyen beszédeket? Még ilyet? Ki hallott már... stb.” Mégis, legtöbbször, sikerült kiszorítania a parkból azokat, akik nem „rendeltetésszerűen” használták. A Tilalmak Kertjét hozta létre a szobor körül. Az igaz, hogy rendben tartotta. Kaszáját időről időre beakasztotta a vasbeton villanyoszlop mászólukaiba, kapáját, gereblyéjét, kosarát a jázminbokor rejtette. A kisebb gyerekeknek valóságos fegyverzet, még ha ezekkel nem is fenyegetődzött soha. (E. jelenti A.-nak felderítése eredményét: „Nincs itt a kaszás [Kaszá?], jöhetsz!” A. mért a kisebbet küldi? Mért nem maga?) A kapával időről időre sarabolja a salakutakon makacsul kisarjuló (A SALAK!) gyermekláncfüvet s a dús gyepet (műtrágyázza ta­ vasszal behinti fűmaggal) lekaszálja. „Higgye el nem éri meg nem is a munka de ez a nagy idegesség kell ez nekem ha a tanács nem nyüstölne hagynám az egészet de így de úgy más nem tudná ennyire rendben tartani vállaljam még legalább erre az egy évre a népek azt gondolják ki tudja mit kapok én ezért a fűvel többet érek ott van az a pár nyúl ugye azoknak megvan a takarmány belőle a nyulat az asszony se eszi beadjuk abból hullik egy kis pénz a nyugdíjam mellé még az óvodakertet meg a temetőt is rám akarták sózni annyit már nem bírnék fű se kell több meg ez itt jó kövér fű még herés is nem gaz mint a temetői az óvodai meg le van tiporva kinek kell az; de azért lekaszálom azt is már csak az unokám miatt is ha a magam korácsúak között rám ke­ rül a sor azért az is fű egy kis nyúltáppal ha olyan nincs is mint ez itt a magamé.” Az Öreg, ha rendszertelenül is, de iszik. A felesége — ponto­ san az ellentéte: vékony, sovány asszony; csak az alacsonyságukban hasonlítanak — nyilvánvalóan gyűlöli. Amin túlzás lenne azt érteni, hogy nyilvánvalóan nem szereti. A fogalmak egyértelműsé­ gét (győlölet, szeretet), sőt, alkalmazhatatlanságát mar az is alá­ támasztja, hogy az asszony rendszeresen idejár az Öreget ellenőriz­ ni Az Öreg rendszertelen részegsége az asszonynak rosszabb lehet, mintha idült alkoholista lenne a férje, mert így kiszámíthatatlan. Emiatt nem válik meddő közönnyé a győlölete (tegyük idézőjelbe?)? Kettejüket szemlélve, mint megoldandó helyzet, egyszerűnek látszik az egész: értelmetlen az asszony érzelmi hevessége. Ha ezt váltja ki belőle, tekintse semmisnek a viszonyukat. Itt most nem a jogi szabályozásba merevedett, társadalmi konvenció szerinti helyzetfel­ számolásra gondol. Hanem egyáltalán. Az Öreg kapirgálja a sala­ kot, föllazítja a szobortalapzat körül a kőzúzalékot, az asszony pe­ dig,’ amennyire aszottságából futja, fröccskölő szájjal lekapcabetyározza. A som itt áll az ezüstfenyőnk közelében és nem mehet arrébb. Erről ennél többet. Szinte megvilágosodás volt. Megmaradt kép­ nek. Valamit mégis érteni vél. Az asszony egy ilyen ellenőrzés során (bent jártak az elhúzódó tavaszban) férjét az egyik pad szélén találta, ülve. Kezében ásó, arra a pontra irányítva, ahonnan nem vette le a szemét. Látta, amint a nő átveszi ugyanazt a vadászszenvedélyt, amivel az Öreg kitartóan egy pontra meredt, és megfelelő távolságra megáll. Nézte az órát: negyvenkét percig tartottak ki, akkor a túrás újból meg- �legjobban szeretünk: Mükéné; minden esetre utána kell nézni, hogy a „kerítés” valóban leomolva áll-e; a kapu bizonyos, hogy tárva, a maga oroszlánjaival; de oroszlánokkal lehet-e tárt akárki kapuja is? Nekünk vakondjaink vannak a föld alatt, és sorra mind bevégzik — feltéve, ha többen vannak —, mihelyt az emlékparkba fúr­ ják át magukat.) Pedig az Öreg ivászata is kiszámítható. A nő is sejt három olyan alkalmat, amikor erősebb a kísértés. 1. A nyúlleadás napja; 2. A mozielőadások napja (heti három); 3. Amikor az ötvözetgyár­ tól fölúszik a völgyben a finom, kék füst, és ettől eszébe jut idő előtti nyugdíjaztatása, a leszázalékolása. Tartós magasnyomású idő­ járás esetén a környék kölykeinél megszaporodnak, kiújulnak a lég­ úti megbetegedések; belőle az elégedetlenség tör elő, heveny lég­ szomj kíséretében; valami bonyolult követelése van a nyugdíjeme­ lésre. „Az a kurva üzem itt is, most is megtalál” — szokta mon­ dani. Ha ilyenkor késik az ellenőrzés, fuldokolva felgurul a kocs­ mába egy felesre. Ez már visszaélés az első képpel: mert nincs, ezen minden fel­ vonultatható. N, szokta mondani: „Már megint a saját fészkedbe piszkítasz?” Somolygás helyett kellene is neki egyszer valamit válaszolnia. A magyarázkodás sok (hosszú) és elégtelen. Frappáns csak akkor tud lenni, ha felkészül rá jóelőre. (Mondjuk: „Gentleman lennék? Így angolos! Nem!?” Vagy: „Mióta az ország a komfortfokozatban igen jelentős előrelépést tett, nem is állok ezzel olyan egyedül”. Kimond­ va, szituációban, még jól is hangozhat. Így: alpári, érdes.) N. sza­ vai mégis mindig jobban eltalálják annál, semmint, hogy érvényes­ nek tekinthetné a gondos előkészülettel lecsiszolt választ. Somolyog inkább. Hiszen végül is fontos, amit N. mond. Ha mindketten más­ ként értik is. KAPUNK TÁRVA — KERÍTÉSÜNK LEOMOLVA. moccant, mire az Öreg pontosan és meglepően gyorsan bevágott az ásóval, majd ügyes mozdulattal kifordította a földdarabot. A va­ kond tétován tájékozódott, de mielőtt bármit is dönthettek volna ösztönei a szokatlan helyzetben, az ásó éle kettészelte. „Fölülről jött, mögülünk a hegyoldalból. A fölső szomszédunk átszólt március elején, amikor a gazt égettük a kertben: „Szom­ széd, maga fiatal, ráér vele bíbelődni, mit szólna hozzá, ha átirá­ nyítanám a vakondunkat. Nincs szívem megmérgezni” — ilyen a humora. Mondtam: „Kerítésünk leomolva — jöhet.” Nevettünk és szagoltuk a kórófüstöt. Attól még átjött. Persze, a kerítésünk va­ lóban leomolva (KERÍTÉSÜNK LEOMOLVA): sornyi kőhalom a hátsó telekhatáron. Ha az alap mély, sokat kellett fúrnia. Lehet, hogy egyszerűbb megoldást választott: a felszínre jött és a puha, tavaszi éjszakában áttapogatódzott a kövek között, aztán fejest új­ ból a földbe. Öröm volt látni a szaporodó túráshalmokat a kertben. „Látja, szomszéd! A kerítés fontos dolog, porta anélkül nem lehet” — tréfált F. bácsi, a felső szomszéd. (Szinte szó szerint, mint édes­ anyám. Csak ő komolyan. Ámbár lelke mélyén gyakran F. bácsi is komolyan. Csak valamiért respektál.) Aztán a sötétlő vakondtúrá­ sok kifehéredtek a napon, és mielőtt a kertásásba — F. bácsihoz képest késve — belekezdtem volna, már sehol nem láttam friss nyomát kerti állatunk szorgalmának. Arra gondoltam, mégis meg­ mérgezték valamelyik kijáratának végén. Már el is felejtettem, amikor két nap múlva, kora reggel a nyomdába menet, éppen az örökké tárva hagyott kapunk (KAPUNK TÁRVA) előtt egy lépés­ sel ott domborodott a formás kis földőrlemény, a felszín salakját körben levetve. „Áá, itt vagy hát!” — szóltam örömömben hango­ san. A következő napokban föltúrta az egész parkot. Valóságos bi­ rodalom — csodálkoztam nap, mint nap, míg az öreg, a vakond tavaszi szorgalmát kihasználva, fel nem oszlatta a birodalmat. A kettévágott bársony szőrcsomót a kukába dobta, aztán módszere­ sen és elégedetten elegyengette a túrásokat. Később elmondta, hogy mérget a nyulai miatt nem mert használni.” Ez egy történet. Szimpátiája a vaksi állatka iránt. „Előkeresni az emlékére: Kat­ ka Az odúlakó. U.-ebből: a nagyjából egyidőben, életünk fontos kor­ szakában olvasott művek újraolvasása — leomlott vakondjáratok felújítása.” Bár az is lehet, hogy ez egy család volt. A vakond családsze­ rető? Az ellenkezője rémlik. Valahogy mégis szaporodik. Lényegében magányos — hogy mondjunk is valamit, meg ne is: A végén azok a zárójelesek összevonva, jelek feloldva: „Kapunk tárva — kerítésünk leomolva.” (Ha paradoxnak is tűnik; ámbár a művészettörténet ismer erre példákat, mert itt van például, amit A meglevő első öt kizár minden eddigihez fogható zsibvásárt. Zs. és E. a maguk idejét abszolutisztikusan szétterjesztik. Tudna emlékezni másra is, de az már belemagyarázás lenne. Zs. és E. le­ szűkíti jelenlétével a lehetőségeket, pontosabban: más irányba nyit­ ja meg — azaz tulajdonképpen tágítanak is. Tehát még előttük a salakról. B. Gábor, nyugdíjas középiskolai igazgató (t): „A salakhegyet nem elég önmagában nézni. Az sem kielégítő, ha a gyárakkal együtt látjuk. A bányát is be kell kapcsolni. Corinékról már te is tudsz annyit, amennyit én, ha könyvből is, de ezt hallgasd meg! A bányát valami hatalmas testű élőlényhez tudnám hasonlítani; mint egy óriás bendőjű ragadozó, élte föl ezt a vidéket. A Kastély volt a fe­ je, onnan irányították a termelést, meg szinte a környék egész éle­ tét. Az élelemraktárak az energiát raktározták; a legnehezebb idők­ ben is akadt bennük füstölt szalonna, só, jóbors, rizskása, zsír. Ez a gigantikus dög levegőhöz úgy jutott, hogy irtották az erdőt, bá­ nyafának, errefelé minden domboldalon, azzal dúcolták alá a tárná­ kat, így teltek meg a föld alatti járatok levegővel, mint valami óri­ ási légzsákok. Ereknek ott voltak a tárnákban, vágatokban futó, de még az egyes üzemeket, telepeket is összekötő vágányok, amin a ki­ termelt szén jött a felszínre és továbbítódott rendeltetési helyére, meg amin a minden rendű-rangú bányásznép közlekedett. Hatalmas kloákaként, végtermékként, ott voltak a meddőhányók és a salak­ hegyek, meg a temetők a bányászsírokkal, mármint azokéval, aki­ ket egyáltalán ki tudtak emelni. Hát így kell felfogni a salakhegyet. Csakhogy tudni kell ehhez azt is, mi a különbség a meddőhányó és a salakhegy között. Ezért, ha futballpályán, játszótéren, iskola­ udvaron, parkban, sáros falusi tereken, kövezetlen településszéli ut­ cákon és ezer más helyen salakot látsz, erre a szörnyetegre gondolj. Nehogy azt hidd, magam találtam ki az egészet. Egy idősebb bá­ nyász mondta nekem, amikor a kórházban egymás mellett feküd­ tünk, hogy gyakran elképzeli azt a rengeteg vágatot, amit alattunk több’ mint száz év alatt annyi meg annyi bányász kihajtott; mind­ ről tán nincs is tudomásunk. Szinte, mint egy föld alatti élőlény pi­ hen alattunk. Én meg arra gondoltam, hogy a széthordott salak­ hegy pályákon, játszótereken, parkokban, mintha ennek az állatnak itt is, ott is, amott is elővillanó, vörösre égett bőre lenne; tart ben­ nünket a hátán, mint a régiek világképében az óriás teknőcök, ele­ fántok, vagy cetek; népe válogatja, hol melyik. Két megfáradt em­ ber képzelődései, tétlen unalmukban. Igaz?” A kintnek ez a színpadszerűsége. Talán a növényvilág téli élettelensége miatt: mozdulatlanok, majdhogynem halottak. Díszletszerűen. Megelevenedésre képesek, ha a köztes tér benépesül. Zs. és E. tehát, minden szándéktalanságuk ellenére, gyanútlanul — színre léptek. De mit nézhetnek? Kideríthetetlen. Teljességgel elveszett. Való­ színűleg akkor sem érdekelhette. Vagy fel sem tűnt. Az is lehet, tudni vélte. Ha így lett volna, utóbb kiderült, tévedés volt: a kép cáfol. �Érzékelem, amint a látvány jelenetté rendeződik át. A park monotonná válik, mint a változatlan színpadi díszlet, amit már az első felvonástól bámulunk. Mégis, a park még önmagát hozza. Ők már engem. A gépben azonban bizodalmam van: le fog leplezni, mint nagy, manipulátort. Egyben kisszerűvé is teszi mesterkedésemet, mert a szándékosságom — remélhetően — fecskecikkanásnyi lesz a környezet látványközegének rezzenéstelen felületén. Valami fordulatot mégis remélek. Valami véletlent.” Lehet, hogy célszerű lenne bevárni az évszak visszatértét. Zs. dátuma alapján a napra is felkészülni. Szorongó ráérősségünk. Játék? „A szülők infantilizmusa. A gyerekek láthatják ezt. Csak úgy tesznek, mintha... ” „Elnézőek.” „Általában meg lehet bocsátani nékik. Magunkat viszont soha. Aztán (aztán) nekünk sem.” „Nem kellene annyira odafigyelned.” „Félek. Muszáj.” „Ja.” Valószínűbb azonban, hogy mindkettőjük gyanútlan jelenléte foglalkoztatta, irányultságukat mellékesnek tarthatta, ezért is mérte föl felületesen. Most látja a fejtartásból; kitekintenek a képből. Arccal vannak feléje, de magasabbra néznek a somnál, még a fö­ lötte levő tetőnél is. Zs. az égen mutatott volna valamit? Ez el­ veszett. Balra haladó mozgásukkal beúszik a park maradék része is. A hatodik és hetedik (meglevő) képen a fenyő törzse és a szobor az újdonság. Az előbbin a fenyőtől jobbra vannak ők, a szobor balra, az utóbbin a bal oldalra kerülnek, tehát együtt a szoborral. A fe­ nyőfa most (?) takarja az egyik zászlótartó rudat. E. a fellobogózott város láttán: „Ez harcoló ünnep?” Zs.: „Hát...” (Mi lehetett a lényege a meglepetésének?) Ők ketten állandóan elmozdulnak. Ezért, hogy ők nem határoz­ hatók meg maradéktalanul egyetlen kockán belül. Talán. Viszont minden más látványosan azonos marad önmagával. Zs.-ről és E.-ről el lehet ugyan mondani, hogy ők azok, de azt, hogy csak ezek ők, már nem. Ez is, ez is, ez is, ez is, ez is, ez is, ez is, ez is, ez is,---------------------------------------------ők. Zs. például a harmadik (meglevő) képtől elveszíti gyanútlanságát és éberen van benne. Közben még a második (meglevő) felvé­ telen fordulatot hozó, eseményszámba menő mozzanat maradt fenn: az ég tartós szemlélése után ezen a lucskos, fonnyadt, gémberedett gyepen tanulmányoznak valamit, hasonlóan egyöntetű figyelemmel, mint az előbb (?). Művi koreografáltság (pedig itt még nem irányítottam): etűdök ég-föld párosra és anya-gyermek kettősére. Ismeretlen 20. század­ végi kismester véletlen remeke, amely Ráfael Az athenei iskolá­ jának mintájára készült. (Vö.: a két jobb mutatóujjának társalkodása — anya és gyermekének hajlongása égre, földre: ismétlődő to­ poszok.) „A harmadiktól Zs., manipulációm vélt kimenetelének tudatá­ ban, cinkosomnak hiszi magát. Irányítja E.-t, igyekszik elterelni fi­ gyelmét az ablak felől — ahonnan, a párkányra könyökölve, biztos tartással célzok rájuk —, hogy a mozgás esetlegességében és az arc természetes kíváncsiságában örökítődjék meg. Feladata (vélt) nem is olyan könnyű, hiszen gépem gyenge minőségű, tömegszéria, „kon­ fekció” ezért — ha az arcokat is jól kivehetően akarom, rögzíteni — a mozgásterületük bizonyos távolságon belül kell, hogy marad­ jon. Emiatt Zs. még több ügyeskedésre kényszerül. Bár elégedetten jelzek a kezemmel, vagy fejbiccentéssel, egyre jobban zavar kettőjük viselkedésének ellentéte. A gyerek magatar­ tása belésimul a magát rám erőltető látványba, egynemű azzal, Zs. azonban hullámokat vet szándékosságával. Váratlanul ingerel, hogy ismerni véli szándékaimat és indokaimat. Nem ismerheti! Nem avat­ tam be mindenbe! Eszközként van benne. A szűz-kurva állapotát (színlelést?) várnám el tőle; úgy legyen jelen, miként a fagyalsövény, a kint felejtett pad, vagy a somfa; mozogjon olyan magától értetődően, mint a gerlék, verebek, cinegék, pipiskék — és mégis legyen gondja (leplezett szándékosság?), a fényképezőgép meghatározta szempontok szerint, a gyerekre. Elvá­ rásom (tudható) képtelen. Még ha... De nem. Szebb lenne a hajáról. Még most is, mint régen. Arany­ lik az ellenfényben. Legalábbis keveset. Mert valami marad. Az ugyan már más. „Csendes, áztató eső volt. A szoboralak fejetetejére és a vállaira hullt. A nyak és a tarkó alatti felületek teljesen szárazon ma­ radtak. A fejtetőn észrevétlenül terjedt a nedvességfolt, hasonló­ képpen a vállakon. Volt egy időszakasz, amelyen belül a vállak a sötétlő esőfolttal úgy hatottak, mintha a kelleténél nagyobb tömés lenne bennük. A hagyományos módon megformált büsztről a ka­ rok — a szándékoltság erős hangsúlyozásával — lemaradtak. Amint a nedvesség váll-lapjai egyre nagyobb felületeket hódítottak meg, ez a csonkaság egyre tragikusabbnak tűnt. Jó lenne kimenni és elöl­ ről is megszemlélni. Jószerivel nem is nézte még meg elölről. In­ nen, mögüle — mint fedezékből — széles, mégis rokkant vállai mögül tekint ki a parkra, az útra, az óvodakertre, s veszi szem­ ügyre a szobor tarkóját révületeiben. Esik. Marad inkább. Újra olvassa a szobor (?) életrajzát. A kő felületén terjed a víz, a háton már egyre gyorsuló ütem­ ben. A lapockák magasságában egymásba ér a kétfelől hódító, nö­ vekvő folt. A tarkó védelme alatt rövid ideig háromszög alakban száraz maradt a kő, majd a tarkóról a nyakon át azt a csuklyásizom-formájú felületet is elfoglalja a nedvesség- Közben a talapza­ ton, bármennyit elnyelt is maga a kő, a felgyülemlett esővíz már duzzadt erekben futott a föld felé. Másnap az öreg fellazította az acélszürke kavicszúzalékot. A tarkó alatt szárad meg legkésőbb, az öreglyuk mélyedésében. Ott már megtelepedett valamilyen penész, vagy moha. Egyedül a házi rozsdafarkú száll le a fejére (standhely-vö-: etológia). Szorgalmas. A kelleténél óvatosabb velük. Minden fogás után fel­ méri a biztonságos etetés lehetőségeit. Szemléit, teli csőrrel, gyak­ ran a büszt tetejéről végzi.” „Ha utolérlek, kitaposom a küllőtöket!” Megkeresni, hol írja Hemingway a magyar tábornokokról, hogy mind intrikus volt, Ő állítja, vagy valaki mondja rólunk? Azért A forradalmárt szeretted. Mi is az indítás? A dátum. Így: „Ezerkilencszáztizenkilencben vonaton utazott Olaszországban egy darab vi­ aszosvászonnal, amelyre a párt főhadiszállásán tintaceruzával ráír­ ták, hogy itt van egy elvtárs, aki sokat szenvedett a fehérek alatt Budapesten és kérik az elvtársakat, segítsenek neki mindenben. Szívós mondat. Mint az örvény. Beszippant. Legszívesebben ide az egészet (H.: Novellák, Bp. 1963., Európa) És ilyenek vannak meg benne: „Giotto-, Masaccio- és Piero della Francesca-képek reproduk­ cióit vásárolta és az Avanti egyik példányába csomagolva hordozta �őket. Nantegnát nem szerette.” Előtte a vignettát sokáig nem sze­ retted (pedig a kettő együtt!): „Hajnali két órakor két magyar be­ tört a Fifteenth Street és a Grand Aveune sarkán levő dohányosboltba (...) Boyle az egyiket a kormánykerék mellől lőtte le, a má­ sikat a kocsi hátsó ülésén.” A teljes életrajzot ide, vagy elég a forrásokat megjelölni? 1. Györkei Jenő: Sz. M. (Forradalmárok, katonák, Bp. 1968. — 1945—157. 1.) 2. A magyar munkásmozgalom Bács-Kiskun megyei harcosai (életrajzgyűjtemény) 3. Magyar önkéntesek a spanyol nép szabadságharcában (Bp. 1959. 223. 1.) 4. Vagyunk az Ifjú Gárda (Emlékezések az ifjúmunkás mozga­ lomra 1900—1944. Bp. 211—221. 1.) 5. Szabad Nép, 1955., november 22. 6. Hadtörténeti közlemények, 1955. 3—4. sz. 7. A Hazáért (különszám) 8. Nincs élőbb holtjainknál! (Életrajzok a Nógrád megyei mun­ kásmozgalom harcosairól, 89—93. 1., kiegészítésekkel a múzeumi adattár volt vöröskatonáktól begyűjtött visszaemlékezéseiből) A teljes panoráma bizonyíthatja (kellene bizonyítani?), hogy nem E. és Zs. foglalkoztatta: mihelyt az ablakból lehetséges látó­ szöget feldolgozta, elszakadt a párkánytól. Lényegében ez is elve­ szett. A tény, a végeredmény maradt meg: kisebbfajta koperniku­ szi fordulatnak látszik. „Drámai, de ezt kell mondanom holnap: leomlott. Leomlott és a kagyló hat darabra tört. Mint egy hatszirmú fehér virág. Nem a kagyló, meg a csempe miatt, hanem J. általános bizonytalanságára tekintettel. Nem lett volna szabad rábízni. Lelkesültségből vállal­ kozott, de nem ért hozzá. A segítőkészségét könnyebb lett volna nem elfogadni, mint most a kudarcát helyretennünk. Pedig elég egy­ értelmű: nem a csempe ragadt föl tökéletlenül, hanem a vakolatot kellett volna felújítani. Mi lenne, ha beavatnánk a dilemmánkba: nem tudunk dönteni, beadjuk-e a lakáskérelmet. Mintha jelenthetne bármit is a döntés. A kárba ment mosdót, meg a csempéket kisebbítheti J.-nél.” „A kaland a ma emberének háza küszöbén kezdődik. De ami­ kor kimegy, nem válik hőssé.” (Vlado Gotovac: A csönd elemei.) Erre emlékszik: kérte, menjenek be a parkból a fenyőfa alá. A kerítésük betonoszlopa most is benne van, de most a másik ol­ dalról. Világosan kivehető, hogy a drótkerítést tavaly befutotta a paplonc. A fenyőfa árnyéka rávetül a ház falára, s a kiterjedt sötét folt magába foglalja az ablakot is. A jobb szélső ablakszárny is csukva. Ettől még kitüntetett hely benyomását kellene, hogy keltse. Ezt várja el tőle. Semmi. Csukott ablak. (Erre sem emlékszik, például, amint meggondol­ ja, hogy becsukja a kinti hideg miatt és kezében a géppel kimegy.) Miközben háttal a szobornak meghatározza korábbi helyzetét, egyben el is rejtőzik maga elől: ez rásüthető, tudja. Hiszen már nincs ott. Viszont, hogy ott volt, nem innen bizonyított: ez kudar­ cot vallott kísérlet. Most E. és Zs. háta biztonságban: az ablak becsukva mögöttük. Óvatos bekerítő manővere mégis sikerült. Kört vont köréjük magá­ ból — benne vannak. Bizonyság rá, hogy ők vannak, s eképpen ők az ő bizonyosságai. Sokat köszönhetnek egymásnak. A tautológia mosolytalan szépsége. Mintha szétosztódva lennék jelen. Mintha feloldódtam volna. Pedig manővereim akcióképes akaratot látszottak megjeleníteni. Diffundáltan. Az eredmény is csak ennyi: a hiányomat jártam körül. Megteremtettem önmagam utópiáját. Én: ami lehetek — időle­ ges kristályosodások. „P.-ék megérkeztek Hollandiából. Beszámolójában mulatságosan keverte a benyomásait E.-tel való torzsalkodásaival. M.-sal jókat nevettünk: szeretjük mindkettőjüket. Letapperolta a Van Gogh-okat — mondta. „Nem lenne szabad kezet mosnom.” Rembrandtunk (a kettőnké! kisajátítottuk!) páratlan realizmusához felfedezte »miszti­ cizmusát«. Az éjjeli őrjáratról beszélt. Bizonyos előzmények miatt (beletartozik ebbe Csontváry ege a Taorminán és Bruegel ege a Téli vadászaton) nem kellett győzködnie. Nem is akart. Tudta, ho­ gyan fogadom. Egy idő múlva arra kaptam fel a fejemet, hogy kéthárom mondatát nem hallottam, csak a beszédzörejt. Elhomályo- sult körülöttem minden, utazásvágy lepett meg. Elég különös. Az az érzetem támadt, mintha el lehetne utazni az Éjjeli őrjáratba., mint egy országba, városba. Arcomon éreztem a fátyolos homályt, amint leple alatt meglesem a Fehérgallérost. P. kérdésére kaptam fel a fejem: »Mit gondoltok, Spinoza lencsesziszolás helyett mit csinál­ na nálunk ma?« »Szerződéses sertéshizlalás.« »Kecsketej jövedelmezőbb.« »Virágkertészet.« »Nyúltenyésztés.« »Ez az! Nem olyan éteri, mint a fény, de nem is annyira ma­ teriális, mint a sertés, viszont nem is szépelgés.« »Azért a nyúlnak is van némi bűze.« Nevettünk. Elfelejtettem átadni neki a belépési nyilatkozatot.” A. hol volt eddig? Lassan föladta és megengedte, hogy az utolsó két kockához mindketten kimenjenek alvóbabáikkal. Míg megtalálták a kedvező helyet és a gépet elkattintotta kétszer, átjárta őket a hideg. Talán ettől olyan boldogok (erre élénken emlékszik) idebenn a melegen. Elevenek, feltöltődtek. Hidegszaguk volt. Fehér tisztaságszag, mint a szélben szárított lepedőknek. „Betegek a babák — mondták. Meg­ fáztak.” Együtt, négyen. Amikor kissé lecsillapodtak, elhúzta a függönyt és megmutatta a téli kumulusok között azt az égdarabot, ami Balaton-zöldnek látszott. Ő is ritkán látott ilyet. Olyan korácsú lehe­ tett, mint A., amikor azt mondta neki erre az apja, hogy a takaró nélkül maradt őszi vetés nézi az eget, lesz-e hó. (Nem így, de ezt.) Errefelé (ezen a szélességi és hosszúsági fokon) ritka az ilyen. Megadom magam. „Nincs két táj, csak emberi táj van. S hál’ isten, sok ablak (...)” (M. M.) Könnyedebben kellene végre. Meg­ tanulható? Ennek is van valamiféle technikája. De a betanított munkás kijátszható öntelt biztonsága mire vezetne? Militáns köze­ lítésed helyett nem lehetne ártatlanul, jóhiszeműen? A feladás mint­ ha csüggedés is lenne. Ezt az árnyalatot leválasztani. Tehát enélkül. Nélkül. Kapunk tárva, kerítésünk leomolva. „Ebben a helyzetben a kapuszárny leszállt, azaz becsukhatatlanná vált. A szándékunk szempontjából egyre megy. Viszont láto­ gatóink többsége — jövet, vagy menet — kísérletet tesz. Nekik nem mindegy. Bizonyos, hogy közülük sokan nem tudják, hogyan nevez­ zük az akadály okát. Leszállt. A kapukeret alsó szegélyléce a gye­ pen nyugszik. Nem is látszik. Dúsabb, kövérebb körülötte a fű.” �Akác István Ha majd..._ Ha majd kihunyt a kusza lárma, ha majd a dühödt szájasok nyomában hűvös szél suhog, ha majd az örök-sírók nyája verten réved az éjszakába, dalt sikolt szívünkben a hit — s Napunk hajnal-fényénél szánjuk egük festett közhelyeit. Ha százszor is tagadna A jól fésült szelídség álarcát ha levettem, nézzetek a szemembe, kiket mindig szerettem... Szívemnek lágyan integet a halk polgári béke, — kik szerettek, segítsetek, a szívem el ne érje. Ne legyek renyhe agyvelő! Ne legyek bomlott háló! legyek: termő láz, friss erő, csillagokig kiáltó. Tagadjam meg az ölelést, hogyha jégcsap-kar adja, de öleljem át, aki hű, ha százszor is tagadna__ Boksán Mária Ének Körmendi Lajos Az idegen A furcsa idegen jobbra se néz, balra se néz, biztosan lépked az utca porában. A furcsa idegen elől a mogorva, lándzsás pofájú komondorok nyü­ szítve rohannak az ólak mögé. A furcsa idegen dühös fújtatásától hetedik határba röppen a jól­ rakott háztető. A furcsa idegen káromkodásától bivalyok rontanak az égre dörgő szekeret hurcolva, és jégeső veri a gyenge vetést. Az asszonynép reszketve kutat a hűtőszekrényben és hideg tejjel, hússal, foszlós kenyérrel kínálja az idegent. A betöretlen, szilvaszemű süldőlány riadtan súgja: „Az idegennek kakasfeje van, édesanyám!” Az én gyöngyöm elgurult Holdas szemem béborult Kicsi öklök eget vernek Szakajtóim fehérednek Aki hallja aki látja Aki gyűrűm megtalálja Adja annak aki vette Aki nyaram téllel verte Szeretőm hát odalett Fonok ösvény-kötelet Járja végig untig járja Akit keres ne találja Hétköznap Ennek a holdszemű, napszemű vézna fiúnak az arca már vénembert formáz. Issza a tejet, bámulja a cserépkályhában vergődő tüzet, odakint felvonítanak a kutyák. Magától bekapcsol a televízió, idegen nyelven gajdol, minket muto­ gat, homlokunkon vakító bilyog lángol. A gémeskút ostora szaporán lemerül, feljön, a vályúba ömlik a víz, teremtett lélek nincsen sehol. Akár a véres hús, olyan az ég alja, tatárkodó szelek bandáznak a sziken. �A szellemidéző Madách fiú Madách Aladár pályafutásához édesapja remekművében, Az ember tragédiájában is találhatunk értelmező sorokat. Kora kapitalizmusát éppúgy szemléli, mint Ádám a londoni vásárt: „Jerünk tehát, mit is nézzük tovább, / Hogyan silányul állattá az ember...” A polgárosodás nyomán jelentkező kozmopolita gondolkodás belőle is kiválthatta volna a falanszter-szín híres mondatát: „Egyet bánok csak: a haza fogalmát,/Megállott vol­ na az tán úgy hiszem, Ez új rend közt is.” S mintha csak őt korholnák Rudolf császár Keplerre mondott szavai: „...új ta­ noknak hívéül szegődtél, / Rostálod a szentegyház téteit.” Nem idegen Madách Aladártól a kepleri büszkeség sem: „Megleltem a szót, azt a nagy talizmánt, / Mely a vén földet ifjúvá teszi.” Madách Imre fia szinte a Tragédia Ádám-alakjaiból van összegyúrva. Gondolkodását ugyanúgy nemesíti a nő, mint a fáraóét. Ő is kiábrándul a szeretet vallásából, mint Tankréd. Különcnek mondják, mint Keplert. Egy eszményített múlt alap­ ján utasítja el a saját jelenét, mint a londoni- és a falanszter­ szín Adámja. Honnan adódnak ezek az egyezések? A Tragédiá­ ról köztudott, hogy válságdráma. A „lenni vagy nem lenni” hely­ zetében született. Hőse is színről színre dönteni, választani kény­ szerül. Madách Aladár élete is egy nagy fordulat jegyében telt el. 1848-ban született és 1908-ban halt meg. Férfikora tehát: a magyar kapitalizmus kibontakozásának időszaka. A rohamosan előtörő tőkés viszonyok máról holnapra gyökeresen átalakítják a gazdaság szerkezetét, a gazdálkodás mikéntjét, az életmódot, a gondolkodást, erkölcsiséget. A sztregovai földesúr is naponta kényszerül — legalábbis gondolatban — döntésre, választásra. Miben tud azonosulni, s mit utasít el? Élete nagy próbája: ho­ gyan tud úrrá lenni gondolatilag a megváltozott körülmények teremtette helyzeten? Nem csoda hát, ha kérdései annyira em­ lékeztetnek az Urat faggató Ádáméira: „...oh mondd, minő sors vár reám... / Megy-e előbbre majdan fajzatom.” Ahhoz nem fér kétség, hogy Madách Aladár nem a Tragé­ dia szintjén adott választ kora kérdéseire. A magatarása az, ami izgat bennünket, s nem annyira a műve. Költészetének pél­ dául nem az esztétikai rangja az érdekes, hanem a belőle kibon­ takozó viszony a századvég valóságához. Spiritizmusa sem mint tudomány foglalkoztat bennünket, hanem mint sajátos reakció a válsághelyzet jelenségeire. Madách Aladár művei elsősorban doku mentális értékűek számunkra. Felvillantanak egy jellegze­ tesen századvégi magatartást. Megmutatják, hogy miként gon­ dolkozott akkortájt egy művelt, igényes szellemű nógrádi bir­ tokos nemes — aki ráadásul Madách Imre fia. Ruttkay Teréz 1938-ban írott Madách Aladár-monográfiájá­ ban az angol Wordsworth szavait alkalmazza Madách Aladárra: „The child is the father of the man.” A gyermek a férfi apja. Rendkívül találó idézet. Madách Aladárt 16 éves koráig az édes­ apja nevelte. Alapvető eszméit, világfelfogása gyökereit tehát a sztregovai „Oroszlánbarlangból” hozta. Ügy is mondhatnánk, hogy a dualizmus évtizedeiben élő nógrádi birtokos nemes egész gondolatvilága egy generációval a saját kora előtti. Prolongáló­ dott benne a reformkori liberális nemesség magatartása. A gyer­ mekkor eszméinek jegyében élt férfikorában is. Az írott szó iránti érzékenységét s az ezzel összefüggő társadalmi felelősség­ tudatot — amely az apja nemzedékének olyannyira a sajátja volt — szintén továbbvitte. Madách Aladár megkésett képvise­ lője annak a birtokos nemességnek, amely még tudta, hogy tár­ sadalmi kiváltságait, művelődési kiváltságait nem ingyen kapta. Helyzeti előnyét erkölcsi kötelessége a közjó szolgálatába állí­ tani. Magatartásában a legmegkapóbb: az erkölcsi alapozottságú társadalmi felelősségtudat. Persze, Madách Aladár korában ke­ vesen voltak ilyenek. Ezért is tartották őt különcnek. Dilettáns költőnek is mondották. Az 1881-ben megjelent Hangok a pusztán című verseskötetéről szólva a Magyar Szemle bírálója a képek zsúfoltságát, a keresettséget, a stílus döcögősségét. a rímek gyarlóságát veti a szemére. A végső megállapí­ tása: „Az író nem gyakorlott művész.” Legyen becsületére mond­ va, Madách Aladár sohasem tiltakozott a dilettantizmus vádja ellen. „Én csak a magam mulattatására és önművelésképpen írok”, „...én, mint műkedvelő, az is csak alkalmilag, néha”. De ebben a „műkedvelő” költészetben sem nehéz fölfedezni a tar­ tást, a különbözni akarás szándékát. Szellemi életet élni, túl­ emelkedni a lehúzó köznapiságon — itt, Nógrádban: ez a szel­ lem előkelősége azokkal szemben, akiket így jellemez: „És egész nap nem érdekel / Semmi más csak a — kutyátok.” A maga mulattatásának, az önművelésképpen való írásnak a hangsúlyozását egyébként sem szabad szóról szóra értenünk. Mindazok, akik irogatásuk önmulattató jellegét emlegetik, vol­ taképpen szeméremből teszik. Madách Aladár személyiségének ismeretében el kell hinnünk a másik vallomást is: „Pár kábult szívet tán fölzaklatok, / Érdekálmukból néhányat fölrázok / S honszerelmük új hajnalt gyújtani fog.” A férfi versírásának is a gyermekkor az apja. Madách Ala­ dár — a vele együtt nevelkedő unokafivérrel, Balogh Károlylyal — már 14 éves korában rendszeresen fejezi ki magát vers­ ben. Természetesen az akkor divatos költői modorokban, Eötvös és Bajza, majd Petőfi és Arany stílusában. Az almanach-lírai és a népies-nemzeti kifejezésmód elkíséri egészen a haláláig. Vers­ írói stílusa tehát a hagyományos, s a század első feléből való. A mondanivalója azonban jellegzetesen századvégi. A maga mód­ ján annak a szellemi krízisnek ad hangot, amely a XIX. század második felében Európa-szerte s Magyarországon is megfigyel­ hető. Az ipari forradalom nyomán előretörő pozitivizmus, biologizmus és materializmus alapjaiban rendítette meg a hagyomá­ nyos gondolkodást. Madách Aladár versesköteteiben a vallásos és a természettudományos gondolkodás nógrádi megütközésének lehetünk tanúi. Egy szellemi robbanást érzékelhetünk bennük. Azt, hogy mit jelenthetett az akkori ember számára az evolúció tanítása a lélek mibenlétéről, az öröklött tulajdonságok szerepét hangsúlyozó biológia véleménye a bűnről, vagy az elkárhozás megkérdőjelezése az energiamegmaradás törvénye alapján. Ma­ dách Aladár lírájában az antimaterialista érvek egész arzenál­ jával találkozunk. A hangja nemegyszer lekicsinylő és gúnyoros. A járni tanuló majomban fölmerülhetett-e az eszközhasználat gondolata? Meg tudják-e magyarázni „uraimék”, hogy mi az ihlet: „Föl tudjátok-e darabolni a napsugarat?” Vádolja a tu­ dományt, hogy elvette a hitet: a „végső reménységet”, kiölte a szeretetet, s az „anyagerő” hit sötétbe vonja a világot... és az egész mindenségből „Az Istent kifelejtette”. De hiába a tiltakozás: gondolkodását mégis csak kikezdte a tudomány. A vallásos eszmét védi, a tételes vallásokat azonban elutasítja. Az egyház — szerinte — elvesztette tekintélyét. A dogmák hitelét megingatta az értelem. A pozitívum és a katoli­ cizmusnak a Habsburgokkal való összefonódása Madách Aladár­ ban is elvégezte a maga munkáját. De mit állított mindezzel szembe? Először is a pantheizmus egy sajátos — Komjáthy Je­ nőre emlékeztető — változatát, másodszor, és egyre inkább, a spiritizmus tanításait. A szellem megrendülésének másik előidézője a liberális po­ litikai gondolkodásmód csődje. Ez kap hangot — amint a cím is sejteni engedi — a Romlott Magyarország című 1898-ban megjelent kötetében. Nem a Vajda János-ok nemzedékéhez tar­ tozik. Mégis az ő eszmevilágukban él — magányosan és kiáb­ rándultan „egy törpe korban”. Nem ériti, hogyan lehet egyszer­ re tisztelni Kossuth Lajost és Ferenc Józsefet. Ő, aki anyanyel­ vükön beszél szlovák parasztjaival, aki katolikus létére evangé­ likus templomot építtet nekik, aki a losonci újságban cikkeket ír a nemzetiségi jogok védelmében, csüggedten szemléli, hogy a liberális-nemesi hazafiság mint csap át a vak nacionalizmusba. Olvasmányaiból viszont azt érzékeli, hogy az irodalomban a ne­ mesi-nemzeti világképet egyre-másra kezdi ki a kozmopolitiz­ mus. S látja azt is, hogy a fennen hangoztatott hazafiság meny­ nyire önérdeket takar, és a 48-as nagy demokratizmus milyen jól megfér a „derestörvénnyel”. A véleménye az, hogy „elalkud­ tuk magát a hont”. „S Kossuth nem polgár itt, csak halott” és „A függetlenség szent eszméje / Haldoklik itt, vagy már meg­ halt”. Olyan korban él, amelyben a „Politika? Személykérdés, / Az Én körül forog minden”, amelyben „Legeltetünk és meg­ nyúzunk”, s „Ez most az elv: Semmit ingyen”, az igazság pedig „mellékkérdés”. Ő viszont „dalolva koldulja az árban/A hon­ szeretet érzetit”, és — szinte az apja szavaival mondja — „jajongva jár az alkusz nép között”, mert „Ha nemesbül már az egyén, / Jobbat kíván...” �Líráját a két legjobb baráté, Reviczkyé és Komjáthyé kö­ zött kell elhelyeznünk. Ők is a századvégi szellemi válság líriku­ sai. Madách Aladár filozófiai hajlama szintén rájuk emlékeztet. Hasonlít rájuk a világnézeti krízis gondolati meghaladásának igényében is. De a schopenhaueri pesszimizmus, amely Reviczky költészetének annyira sajátja, Madách Aladártól távol áll. Nem tud egyetérteni barátja programszerű kozmopolitizmusával sem. Komjáthy Jenővel a miszticizmus iránti fogékonyság s egy er­ kölcsi forradalom hirdetése köti össze elsősorban. A nemzeti ér­ zést azonban képtelen semlegesíteni magában. Bár verssorai időnként Komjáthy önittasult szárnyalását idézik, mégis szíve­ sebben tartózkodik a hazai, a nemzeti, a nógrádi „puszta” ke­ retei között. A lírában megfogalmazott világnézeti-politikai válságból Madách Aladár a spiritizmus tanaihoz menekült. Bár a menekü­ lés a dolognak csak az egyik fele. Nála a spiritizmus egyben flastrom is a kor összes szellemi bajaira. A spiritizmus a XIX. század közepétől terjedt el Európában. A hetvenes években Budapestre is eljutott a mozgalom. „Szel­ lembúvár” társulatok alakultak, s a század végén már lapjaik is vannak. Madách Aladár szerint „A XIX. század közepén vi­ rágzásának tetőpontját elért anyagelvű (materialista) világfelfo­ gás ellenhatásaképpen új alakban föléledt szellemelvű (spiritu­ ális) áramlat” a spiritizmus. Ma úgy látjuk, hogy a „szellembúvárlat” a vallás és a tudomány nagy megütközéseinek sajátos kísérőjelensége. Az újkori tudomány a vallásos világfelfogás hármas megrendülését eredményezte. A kozmológiai megrázkód­ tatást Kepler heliocentrikus nézetei idézték elő. Kiderült, hogy a Föld nem a teremtett világ középpontja, az ember csupán egy parányi bolygó lakója. A második nagy egyensúlyvesztés bioló­ giai természetű. A darwini evolúció szerint az ember az állatvi­ lágból emelkedett ki. s nem közvetlenül az Isten teremtette. Az evolúció után a vallásos hit egyetlen vigasza, hogy legalább a lélek isteni eredetű. A századvég lélektani érdeklődése, a lelki jelenségek előtérbe kerülése a filozófiában, a hagyományos lélekfogalomhoz való görcsös ragaszkodásra is visszavezethető. De a pszichológiai megrázkódtatás mégis bekövetkezett. A freudi mélylélektan szerint az, amit léleknek nevezünk, teljesen az el­ fojtott ösztönök rabja, s önálló léttel szinte nem is rendelkezik. A spiritizmus arra vállalkozik, ami — szerinte — a tételes vallásoknak nem sikerült: a halhatatlan lélek és végső lakhelye, a túlvilág létezésének bizonyítására. Ezt leginkább a test és a lélek közötti, úgynevezett étheri (asztrál) test beiktatásával old­ ja meg. Mivel az asztrál test szellemi és bizonyos mérvű anyagi természettel is rendelkezik, alkalmas arra, hogy benne a lélek, a „tiszta szellem” megjelenjék. Általa képes a megidézett lélek — írással, kopogással, beszéddel — közölni a szándékait. A spiritizmus a tudomány által megbolygatott miszticizmus fellobbanása, de úgy, hogy közben a tudomány alakját ölti ma­ gára. A tapasztalatra és a tudomány eredményeire hivatkozik a szokásos hittel szemben. A metafizika és a kinyilatkoztatás helyett az „induktív-analitikus kísérletek” fontosságát hangsú­ lyozza. A szellemidézést is tapasztalati kísérletnek fogja fel. Ter­ mészettudományos módszerekkel akar meggyőzni a természet­ felettiről. Elvet minden hitbéli tételességet. Ezzel a szellem vég­ leges felszabadulásának illúzióját kínálja. S ez — szerinte — együttjár a polgári szabadságjogok megszilárdulásával is. Ugyan­ akkor egy erkölcsi forradalom letéteményesének vallja magát. Ha ugyanis a szellemidézés, mint kísérlet a „napnál világosabban” bizonyítja a lélek és a túlvilág létét, s ha az asztrál testben tá­ vozó lelket annak megfelelően fogadják az égiek a halál után, hogy miként élt a földön, mindez — elfogadva a spiritizmus ta­ nait — az erény otthonává teszi a földet. Madách Aladár a spiritizmusban lelte meg „azt a nagy ta­ lizmánt, mely a vén földet ifjúvá teszi”. Hihetetlenül vonzódik a szellemidézéshez, s az is mintha csak leselkedne rá. Apja könyvtárának két spiritiszta műve szinte felkínálkozik neki. Pesti háziasszonya a lélekvándorlás híve. Barátja, Huszár Sán­ dor lakásán szeánszokat tartanak. Amikor Sztregován átveszi birtokai irányítását, teljesen az okkult tudományoknak szenteli magát. A Balassagyarmatról elbocsátott Komjáthy Jenővel az élen hasonló érdeklődésű barátokra talál. Hogy mi mehetett ilyen tekintetben Sztregován, nagyon jól érzékeltetik azok a szavak, amelyeket háborodott testvére, Borbála vágott a szemé­ be: „Te veres sipkás gazember, búcsúzz el a szellemeidtől, akik denevérek alakjában jelennek meg hívásodra előtted az alkony óráiban.” 1878-ban már ismert spiritiszta, s ahogy Palágyi Meny­ hért írja: „a misztikus bölcselmi tanok egyik legnagyobb isme­ rője hazánkban”. Cikkeket ír a Pesti Hírlapba a szellemidézés elméletéről és gyakorlatáról. 1884-ben A gyakorlati spiritizmus védelme címmel lefordítja Alfred Russel Wallace művét. A szer­ zőt később Angliában személyesen is fölkeresi. 1899-ben megje­ lenik saját összegező műve. A szellembúvárlat irányeszméi. Eb­ ben nemcsak a spiritizmus történetét és alapelveit vázolja fel, hanem a szókincse megmagyarosítására is vállalkozik. Mivel magyarázható mindez? Hiszen lélekbúvárlatáért nem­ csak különcnek, hanem egy kicsit bolondnak is tartották itt, Nógrád megyében. Fogékonyságának egyik s talán a fő oka az idegzetében, az alkatában keresendő. Balogh Károly szerint „Aladár valóságos médium”, s beteg, „nervózus állapotról” be­ szél vele kapcsolatban. L. Kiss Ibolya az „anyjától öröklött lelki abnormitásban” keresi Madách Aladár ilyen irányú hajlamának magyarázatát. A másik ok Madách Aladár természettudományos érdeklő­ dése. Különösen a fizika és a kémia foglalkoztatja gyermekko­ rától kezdve. Mindene az experimentum: a kísérlet. A szellem­ hívó szeánszokat a spiritizmus természettudományos kísérletnek tekinti. Személyiségének alkati és műveltségbeli vonásai tehát a titokzatost természettudományos módszerrel faggató okkultiz­ mus felé terelik. Segítenek ebben lelki megrázkódtatásai is. Édesapja, halálát érezve, Pestre küldi. Ne lássa az ideggyenge fiú az apa haldoklását. Nem tudná elviselni. A megyében úgy tudják, azért lett spiritiszta, mert férjhez adták nagyanyja ko­ mornáját, akibe beleszeretett. Mások szerint azért vigasztalta magát a szellemekkel, mert rangon aluli házassága miatt a csa­ lád elidegenedett tőle. Spiritizmusában, tagadhatatlan, van valamiféle önigazolási törekvés is. A házasságát ellenző nagymamának úgy vág viszsza, hogy a „szellemek felsőbb parancsára” kell feleségül ven­ nie a kávéházi alkalmazott Fekete Máriát. Amikor a szemére vetik, hogy nem törődik beteg, züllésnek indult anyjával, azt válaszolja, hogy a szellemek megtiltották neki. De nagyon meszsze maradnánk a lényegtől, ha ennél a felelősségelhárító gesz­ tusnál megállnánk. De még akkor is tévednénk, ha puszta me­ nekülési formát látnánk a szellemekkel való társalkodásában. Tetszetős dolog lenne például szeánszait valamiféle idillkeresésnek, okkultizmusát a társadalomból való kivonulás, szecesszió egy változataként felfogni. Akkor azonban megfeledkeznénk Madách Aladár „elkötelezett” közösségi magatartásáról. Hiszen — ahogy a lírájában is tetten érhető — egész életében tanított, vezetett, agitált, prófétának érezte magát. Spiritizmusának a lé­ nyege a világmegváltó szándék: „Korunk gyermekeinek legna­ gyobb része nem hiszi el többé az egyházaknak a földön túli életet. Ezért lett s lesz erkölcstelenné. Kísértsük meg, hátha a mi bizonyítékainknak hinni fog.” S nem feledkezhetünk meg arról a szellemi igényességről sem, amely a századvég világnézeti krízisének gondolati legyő­ zésére törekszik. Hogy ezt az édesanyjától örökölt enyhe ter­ heltségből adódóan a spiritizmus felé tájékozódva teszi, a gesz­ tus szempontjából majdnem közömbös. Az alapállása s a kér­ désfeltevései nyilvánvalóan merőben. mások, mint a kortársak közül — mondjuk — Schopenhaueré, Bergsoné vagy éppen Nietzsche-é, mégis valahogy rájuk emlékeztet abban, ahogy a szellemihez, a lelki jelenséghez ragaszkodik — görcsösen és meg­ szállottan — a természettudományos gyökerű anyagelvűség elő­ retörésének idején. Madách Aladár spiritiszta megszállottságát már csak azért sem szabad kézlegyintéssel elintézni, s okkultizmusa miatt mun­ kásságát a nógrádi művelődéstörténetből kitagadni, mert „hó­ bortja” korántsem uralkodott el az egész személyiségen. Azzal párhuzamosan, hogy a misztikus bölcselmi tanok egyik legtisz­ tább kezű ellenzéki politikusa. Pártgyűléseken szónokol, cikke­ ket ír a függetlenségi Losonci Újságba. A dzsentri társaságot megvetette, arra azonban nagyon vigyázott, hogy tót parasztjai ne gyűlöljék benne sem az urat, sem a magyart. Szabó Károly �A virágnyelv— világnyelv A magyar nyelvben ismert fogalom a virágnyelv, mely olyan titkos jelbeszédet jelent, amit használói általánosan értenek. Ma a köztudat legtöbbször csak a virágdalokra gondol a fogalom említé­ sekor, pedig a népi kultúra más területén is használták és értették; pl. az öltözködésben — de az egész ún. díszítőművészetben. Nem vé­ letlen, hogy a magyar virágnyelvről beszél, nem másról, hiszen nép­ művészetünk jelkincsének majdnem teljes egésze növényi alakban nyilatkozik meg; jellemző motívum, hogy a madár szájából virág­ inda kígyózik, „virágnyelven beszél”. A következőkben vizsgáljunk meg néhány példát, hogy a népművészet fogalma alatt értett kultú­ ra mennyire szerves egység, a vizuális nyelv, melyet a természet megfigyelése alakított ki, mennyire közös, időben és térben távoleső produktumok esetében is. E célból most egy siroki ház tornácának oszlopfőit egy Cereden faragott palóc pad háttámlájának kazettái­ val hasonlítjuk össze. Nézzük előbb Sirokot, ahol több tornácos, kőoszlopos ház van A szakirodalom megemlíti róluk, hogy a helyi, alkalmas kőanyag, valamint a nemesi kúriák klasszicista előképei és a Parádfürdőn dolgozó olasz kőfaragó mesterek, kiktől a sirokiak „eltanulták” a faragást — létrehozói ennek a népi építészetet Sírokon jellemző öszszetevőnek. (Bakó Ferenc: Parasztházak és udvarok a Mátra vidé­ kén. 64. o.) Az egyébként kitűnő könyv eme állítása elfogadhatónak tűnik, ha a Vöröshadsereg út 35. számú házat (170. ábra), vagy ugyanott az 58. ábrát nézzük. A sima, négyzetes alátámasztású hengeroszlopok összevethetők a bükkszéki Práff-kúria, vagy a parádfürdői Cifra istálló oszlopaival. Még az egri főszékesegyház portikuszának oszloprendjével is (Voit Pál 1941.). Az összehasonlítás alapját a földrajzi közelség, valamint az a fennmaradt adat szolgál­ tatja, hogy „1875 körül építteti Károlyi gróf Parádfürdőn a Cifra is­ tállót, és az ott dolgozó, olasz kőfaragók mellé sirokiakat is alkal­ maztak” (Bakó i. m.). Arra nézve azonban nem találunk semmilyen adatot, hogy kőműveseink ott és az olaszoktól tanulták el, amit tudtak. De ha előképnek is vesszük a kúriákat, vagy az egri székesegyházat — összevethetjük-e őket a siroki Petőfi út 11. szá­ mú parasztház oszlopaival (melyet az idézett szakirodalom meg sem említ)? (1. ábra) A parádi istállóban tanulhatott klasszicista stílus­ jegyek semmiképpen sem engedték volna meg azt, hogy minden osz­ lopfő változzon, ha dór, mint az istálló, ha ión, amire a csigavonalak emlékeztetnek, ha korinthoszi, amire talán a virágdíszítés miatt gon­ dol az idézett mű. E siroki ház oszlopai formailag nem hasonlítanak a klasszicista „nagvművészeti” alkotásokra, ott előképüket nem ta­ láljuk. Szakmai tudás szempontjából a faragás eléri azok színvona­ lát, hiszen minden elemet tartalmaz, amit a klasszicizmus, sőt más elemeket is. Elvében is más, amennyiben állandóan változtat, ragoz­ za a formákat. Ilyen szemlélettel a hazai középkori művészetben ta­ lálkozunk, de más népektől, más korokból is inkább hozhatnánk példát, mint a klasszicizmusból. E szemlélet révén állíthatjuk pár­ huzamba pl. a szudáni kopt-keresztény templom oszlopfőivel, ame­ lyeket Farasban tártak fel lengyel régészek, és most néhány darab­ juk Varsóban, a Nemzeti Múzeumban látható. (2. ábra.) A VIII—XII. századi szentély keresztény, Krisztus kultuszát szol­ gálta. A korai kereszténység Krisztus életét a még élénken élő po­ gány ünnepnapok felhasználásával rekonstruálta, mely ünnepeket az itt élő népeknek az égitestek, főképp a Nap járása határozott meg. Mai napig is a Karácsony, a kisded születése, a téli napforduló tá­ jára esik, megegyezik az új Nap születésével. (Ettől kezdve hosszab­ bodnak már a nappalok.) A húsvét ma is a tavaszi napéjegyenlőség után következő első holdtölte vasárnapján tartandó, ez Krisztus fel­ támadásának ünnepe — a természet, a vegetáció feltámadásának ideje téli halottaiból. Stb. A farasi templom tehát régen a fénylő égitestek, mindennekelőtt a Nap járását megfigyelhetövé tevő objek­ tum is volt, díszítéseinek is valamilyen módon összefüggésben kel­ lett e céllal lenniük. Valóban. A 2. ábra első oszlopfőjén a gömb­ forma a maga valóságában juttatja eszünkbe az égitestet. A máso­ dikon a csigavonalak mintha kosszarvakká alakultak volna, melyek között a felnyúló növényi létforma virágfejet visel, de viselhet em­ berfejet is, mint a harmadikon. Van olyan ábrázolásuk is, ahol az oszlopok ugyanezen helyén kereszt jelenik meg a nagy madár tár­ saságában. A kosszarvak között feltűnő rozetta, emberi fej, kereszt, madár eléggé valószínűsíthetően a kos-világkorszak határán feltűnő új Nap, Krisztus, ebben a környezetben. Ennyi világosan kiolvasha­ tó a töredékekből is, a további elemzést azonban fel kell adnunk, mert nem tudjuk, hogy az oszlopok hol és milyen sorrendben, öszszefüggésben álltak, milyen egységet alkottak. A siroki ház még épségben áll (bár öreg gazdái már készülnek sorsára hagyni). Oszlopai még az eredeti helyükön, eredeti sorrend­ jükben találhatók, építőjük koncepciója még megbontatlan, ezért elemezhető. Minden oszlop más. A formák fokozatokban alakulnak át. A díszítőkedv hozta-e létre őket (mint mondani szoktuk), vagy logikai sorrendjük valamilyen szükségszerűség kifejezője, azaz je­ lentéshordozó? A ház oszloprendje keletre néz. A kapun belépve északról dél felé haladunk el mellettük. (Rajzunkon is ezt a sorrendet követjük.) Az egészben a díszítés (önmagában való) célját keresve nem talá­ lunk kompozíciós sémákat, ami díszítésnél általában kötelező: nincs szimmetria, az aszimmetria sem tökéletes, mert az oszlopok fő né­ zetének változását oldalnézeteik nem ugyanúgy követik. A csigavo- �Lábra 2. ábra nalak nem olyanok, mint a klasszicizmusban, hanem egy pontból in­ dulnak, még inkább kosszarvszerűen, mint Farasban. A szarvak kö­ zött azonban itt is növényre emlékeztető formák foglalnak helyet. Az 1. oszlopon egy ovál forma tör magasba, mely a belsejében elhe­ lyezkedő pontsor miatt növényi formát asszociál, termést, magokat. Ha viszont körvonalait figyeljük, alsó, szétnyíló „farka” miatt hal­ testre is emlékeztet. Az oszlop sarkának díszítése ennek a motívum­ együttesnek mintegy szimmetrikus megfelelője: az összeérő spirál­ vonalak mögül egy félkör bújik ki, mely sugarasan fogazott, skála­ szerű beosztásban végződik. A 2. oszlop oválisa alsó nyitottságát, egyéb jellemzőit megtartja, csak a belsejében a pontok száma kezd el növekedni. A 3. oszlopon mar a spirál is változik, a hozzákapcsolódó füzérrel együtt olyan ha­ talmasra növekszik, hogy majdnem az egész sarkot beborítja. Az oválmotívum alsó nyitottsága viszont megszűnik azzal, hogy a kon­ túrvonalak összeérnek. A 4. oszlopon már nem csak összezáródnak, hanem keresztezik is egymást, ezzel mintegy „megszakad a töve”, az ovál leválik alsó feléről, az 5.-en már el is tűnik az alsó rész’ egy pontból indul a motívum. A 6.-on a magok helyét kalászszerű vonalkázás váltja fel — kalásszá fejlődik a mag — és eltűnik a fü­ zér. Ügy látszik, itt nem az kell, hogy hangsúlyozódjon, hanem a kö­ zépső, nagy változás. A 7. oszlopon újra megjelenik, méghozzá min­ den eddiginél sugárzóbban, különösen oldalnézeteiben. A kosszarvak lágy ívelődése, az ovál belsejének egy vonallá olvadása miatt a mo­ tívum most már inkább egy nagy virágra hasonlít. Oldalt más, már megjelenik rajta a következő oszlop főmotívuma. 8.: Az ovál megte­ lik, és a tövét átvágó vonal belsejét is bevagdalja, mintha cipó len­ ne. a füzér újra elveszti jelentőségét, eltűnik. 9.: Az utolsó oszlopon sincs, és már a csigavonal szárai is eltűnnek, illetve felülről és nem alulról kötődnek. Az átvágások egy faszerű növény törzsét osztják, levelei a 7. oszlop virágának közepére hasonlítanak, felső része az eddigi oválmotívum jelentéktelenebbé váló változata. Ez a fa tehát nem új motívum, mint első ránézésre gondolnánk, hanem az előző­ ekben megjelenő formák más struktúra szerinti alakulása — mint ahogy az előző formákra is elmondhatjuk, hogy egymásból alakul­ tak fokozatosan, egyetlen összefüggő folyamatot alkotnak. Természetesen az oszlopsor motívumainak nem csak ez az egyet­ len olvasata lehetséges, kiegészítheti, kiszélesítheti közléseit az a tény, hogy az év, a nap különböző szakaszaiban más irányból más­ más felületek kapnak megvilágítást. A megvilágított felületek olva­ sati sorrendje más-más összefüggésre világíthat rá. Peter Tompkins: A nagy piramis titkai című könyvének ismer­ tetésében Reisenbüchler Sándor is felhívja a figyelmet az egyiptomi domborművek ilyenfajta értelmezésére. (Művészet 1977/3.) 4. ábra A kopt oszlopokon a gömb-rózsa-arc-kereszt egyenrangú, analóg elemek voltak. A magyar parasztházon a hal (halál)-ból induló nö­ vekedés láttán elgondolkodhatunk a Nap-búza-élet-életfa összefüg­ gésén. Népművészetünknek ismert elemei ezek, a palóc területről is számtalan szép példát örökített meg Malonyay a Magyar nép mű­ vészete V. kötetetében (pl.: 406, 409, 422, 413 stb. ábrák). Ezek közül való 3. ábránk két házstukkódísze. Ha a siroki házon nem rózsát, Krisztus-alakot faragott is a mester, hanem egy búzakalászszerű éle­ tet — azt hiszem nem kisebbíti értékét. És hogy kosszarvakra em­ lékeztető forma közé az első oszlopon mint halat is jelölte, felté­ telezi, hogy tudhatta, Krisztus a Kos világkorszakot felváltó Halak­ ban születik. A keresztény szimbolikában ezért jele a hal, és a ka­ rácsonyi böjti halevés akár, mint szakramentális rítus is feltételezhető. Természetesen a Nap ért a Halak csillagképébe időszámításunk kezdetén. Krisztust pedig azonosította a keresztény szimbolika a Nappal, így lett a hal is jele. Talán az sem véletlen, hogy a házon kilenc oszlop van, ami az élet összefüggésében a születéssel, a kalász összefüggésében a tavasz­ tól őszig eltelő kilenc termékeny hónappal kapcsolható össze. Az év­ szakok változását a Nap okozza, ezért figyelte a földművelő ember mindig. Ez a megfigyelés adott neki tájékozódási támpontot az idő­ ben. A ház, mint fix objektum, igen alkalmas volt a változások megfigyelésének eszközéül — az évek és évszakok periodikus válta­ kozása mindig ugyanahhoz az oszlopsorhoz volt viszonyítható. A megfigyelt és felismert tények rögzítésére, jellemzésére szolgáltak a kisebb formák, amik az oszlopokon létrejöttek. Idővel így bomlott a tér konkrét részekre a ház körül — tehát az olvasat is csak a tér­ idő egységében adhat igaz megoldást. Az archívumokból ismerünk még olyan házat, amely mögött kü­ lön e céllal „évszakfát” emeltek: a Nap járását direkt módon vizs­ gálták egy skálán. (Mátrakeresztes, Művészet 1978/6. 4. o.) A nép­ művészet vizuális hagyatékának szóbeli közvetítése ma már Ma­ gyarországon nagyon ritka, írásbeli sem igen maradt fenn, hiszen maga a nép fölöslegesnek tartotta a képírás értelmét szavakba foglalva is megadni. „Csak” az objektumok maradtak ránk, azokat kell faggat­ nunk és egyben tanúnak is hívnunk. Elemzésekkel kell bizonyíta­ nunk, hogy a díszekké degradált motívumok között képírás-logikai összefüggés áll fenn, s akkor nem fogunk a siroki háznak klasszicis­ ta, formális előképeket keresni, hanem tartalmiakat, amiket egyéb­ ként a magyar hagyományokban is fellelhetünk. Oszlopfők a budai várpalotából, a vértesszentkereszti templomból, a honfoglaláskori tarsolylemezek indái, lőporszaruk karcolt figurái, népmeséink élet­ fái, sámándobok jelei, népdalaink virágnyelve — mind-mind ékes tanúbizonyság erre. Ezek útmutatását követve eljuthatunk a népek egyetemes kultúrörökségéhez is. �3. ábra Ez az út vezetett egy ceredi faragott, áttört támlájú palóc pad értelmezéséhez is, amelyet a helybeli, Lazsik nevű pásztor faragott a századforduló táján. (4. ábra) Ezt a padtípust a szakirodalom a népművészet virágzásában a legutolsó fázisnak tartja, alkotói már a hanyatlás korszakában dol­ goztak és szinte napjainkig éltek. Hiába vagyunk, úgy látszik, idő­ ben közel a munkálkodásukhoz, mert elég keveset tudunk így is ró­ luk. Ügy tűnik, elfelejtettük megkérdezni, hogy mit, miért faragtak. A leírások nem közlésből származóan, hanem saját következtetésként annyit említenek, hogy a pásztor „kedvenc figuráit, a paraszti élet­ ből vett jeleneteket” faragott lócájára. Hofer Tamás a Művészet 1976/5. számában Krisztus életével kapcsolatban kimutatja ugyan, hogy van logika a palóc pad támláinak elhelyezésében — de mihez kezdjünk ezzel a felismeréssel, ha nem a felismerhető bibliai jele­ netsorról van szó, hanem egymás mellé rakott virágokról, rácsról és emberekről? Itt merőben különböző dolgok jelennek meg azonos kazettányi méretben. Merjük feltételezni, hogy talán éppen a különneműség egyenértékűvé emelése a fontos: észrevétetni, hogy az em­ bereknek és a „nem embereknek” egyforma fontossága van a jel­ zésben! Ebből az alapállásból vegyük szemügyre a ceredi lócát. A pad támlája 14 kazettából áll. Az első három, mindkét olda­ lon, növényi létformákkal keretezi, szimmetrikusan, a középen zajló, aszimmetrikusnak látszó emberi jeleneteket. A növények, melyek a siroki ház utolsó oszlopának fájára emlékeztetnek, befelé fokozato­ san terebélyesednek, változnak — ebben is hasonlítanak az előbb elemzett példára. A negyedik kazettában levő rács formailag telje­ sen más, mint az előzőek, de színben tovább viszi a folyamatot: a fák színei váltakoznak rajta sötéten-világosan. Ha a ház oszlopainál hivatkoztunk az évszakokra, itt még inkább indokolt ennek a fejlő­ dési menetnek a fázisaira gondolnunk. A három fejlődő növény a három termékeny évszak, a szerves élettől merőben különböző, a termékeny évszakokkal szemben a terméketlen, zárt, élettelen rács — a tél jele. A vegetáció (fa) összezsugorodik, a négy sarokban szív­ vé záródó formában búvik meg a rács körül. Elválasztó jellege is indokolt, hiszen a paraszti időbeosztásban a három termékeny év­ szak a növényekkel váló foglalatoskodással telik el, és a negyedik évszakban, a tél keretei között szabadul fel a cselekvés a tánc, a mulatozás számára. Első látásra ezt a szintet vesszük észre mai világunk „sztorira” hangolt szemével. Hosszabb szemlélődés vet fel újabb kérdéseket, ami kitágítja gondolatkörünket. Nem illenek bele a „sztoriba” a nö­ vények arányai: oldalról nézett favastagságú törzsükön a virágok szem­ befordulnak velünk és óriási méretűek (ha faként értelmezem a jelen­ séget). Sugaras, nagy sárga-piros körök az égig nyúló ágak között... Diószegi Vilmos közöl a Pogány magyarok hitvilága című könyvé­ ben ilyen fákat, többek között egy nanaj amulett világfa rajzát, tör­ zsén a Nappal, háromlevelű ágain madarakkal. „De nem csak hie­ delemmondáink, nemcsak népmeséink sajátos eleme a hatalmas fa, ágai között a Holddal és a Nappal, hanem népi díszítőművészetünk­ nek is.” (Diószegi i. m.) A szélső — első — kazetta felénk fordult, kör­ körösen sugárzó virága valóban olyan a hegyes, felálló, friss leve­ lek között, mint a megszülető Nap tavasszal, vagy a hajnal pirosá­ ban. A következőn a három rózsa kisebb és sárga — az ég tetején is sárgának és kisebbnek látjuk a fenn járó Napot nyáron is, délben is. A három emelkedő, süllyedő virágcsoport egy hullámvonalat ír le, mely utalhat a Nap pályaíveire is, míg el nem tűnik a levelek alatt vö­ rösen éretten, este, ősszel. A szárny alakú leveleken a leszálló pálya felett ülnek a madarak, mint a felső világ képviselői, de mint akár lélekmadarak is, jelezve azt, hogy ez égi zóna­ ilyen környezetben az emberi jelenetsor is tágabb értelmezési lehetőséget kap, mert, ha a megjelenítés egyik fele jelszerű, feltéte­ leznünk kell, hogy a másik fele is az. Ilyen szempontból vizsgálód­ va, most tűnik csak fel, hogy nem akármilyen figurák vannak a pa­ don, hanem csak olyanok, melyek a híres dunántúli pásztorfaragá­ sokon szintén jelen vannak: zenészek, betyár kedvesével, áldomás­ ivók. Király Zsiga mángorlóin, tükrösein zenészek húzzák többnyire férfi-nő polaritása csoportnak, kik máskor szemben állva, áldo­ mást isznak, pipáznak — illetve valami „kijön” a szájukból. (A du­ nántúli faragások madarainál, állatainál többnyire kacskaringózó viráginda; embernél, például a maya kultúrában egy kacskaringózó „pipa”; a középkorban hajladozó mondatszalag; a mi népművésze­ tünkben is leginkább pipa.) Pap Gábor művészettörténész a Művé­ szet 1978 '6. számában a Csík megyei hímzett párnavégről, melyen Ab­ rahám és Izsák is pipával a szájában látható, analógiák során ki­ mutatta, hogy a pipa a közlés, az információ („pipaszó”) vizuális meg­ jelenítése is. Ugyanő Király Zsigával foglalkozva bebizonyította a figurális ábrázolások kozmikus léptékűségét is, amit az az előbbi tény is valószínűsít, hogy nem minden típusú figurát használtak pásztoraink faragásaikon. Ennek a padnak válogatott figuráin is érezzük, hogy nem akár­ kikről, nem akármilyen jelenetről van szó — olyan ünnepélyesek. A jelenetek fontosságára utal az is, hogy a pad eredetileg a tisztaszoba központi helyén állt, két ablak és a tükör alatt, az ún. rituális tér­ ben. Mindig ott állt, sőt, oda készítette Lazsik Bódy Balázsék szá­ mára. Óriás mérete (hossza 3,2 méter) azonnal felhívta magára a figyelmet és emelte jelentőségét. A fény a szomszéd falon levő ab­ laknyíláson keresztül világította meg és vándorolt rajta, úgy erő­ södve, mint ahogy a fák terebélyesednek ki a faragáson. A figurák is mind lépőhelyzetben vannak — vándorolnak. A zenészek balróljobbra indítanak el bennünket, vonóik emelkedő-haladó ívet von­ nak. A másik oldal párjainak darabonkénti szimmetriái egyenkénti forgó mozgást is asszociálnak, karjaik pedig egy lejtős pályagörbét írnak le. A zenészek egyedül vannak ugyan az egyik oldalon, de nem magukban, hanem hangszereikkel. Különösen az első figura bő­ gője előlegezi a nő formáit (gondoljunk csak Juhász Gyula Tápéi lakodalom című versének asszony-bőgő viszonyára), amit a lépő lá­ bak két közbeeső fázison keresztül érnek el. Ekkor a férfi szerepe megváltozik (más ruhát kap ugyanaz a fej), a haladás is mintha megállna egy fordulóra a pettyes ruhás asszonnyal — de mivel meg­ ismétlődik a jelenet, szemünk önkéntelenül továbbhalad az ivó­ pipázó férfiakig. Itt a nő eltűnik, de vissza is fordul a jelenet az asztal X lábai körül, melyek előtt a lépő mozdulat a tériséget félre­ téve hangsúlyozódik mindkét figuránál — az utolsónál már vissza­ felé. Ha nem tudnánk azt, hogy a kalotaszegi szobabelsőn rekonstru­ álva bebizonyítható: az ünnepnapokon a fény a kitüntetett időpont­ ban a megfelelő vizuális ábrára esett (Lugosi Gy.: Benapozás vizs­ gálata, Művészet 1977/3.), akkor is visszaolvashatnánk a képi utalá­ sokból a funkciót. Mert az ülésen és díszítésen kívül ilyen jelző funkciója is bizonyosan volt a padnak. Ugyanúgy, mint a templo­ moknak, melyekben a megfelelő ünnepnapokon a szertartás alatt az oltárra esett a fény — úgy építkeztek, vagy a megfelelő freskóra — úgy díszítettek. (Művészet, 1977/3. 14—19. oldal, 1978/6.) Így olvassa a fény az előbb említett siroki ház oszlopsorát — és így olvasta már évezredekkel ezelőtt az egyiptomi szentélyek dom­ borműveit, vagy az inkák naptemplomának ábráit... Makoldi Sándor—M. Pap Gizella �KÖRKÉP Kultúraelmélet — művelődéspolitika Már abban is fellelhető némi tenden­ ciaszerűség, hogy azonos kiadónál, közel egyidőben láttak napvilágot az alábbi kö­ tetek. jelezvén, hogy egyrészt a szellemi életben, másrészt a könyvkiadásban to­ vábbra sem szorultak perifériára a kul­ túraelmélet, a művelődéspolitika kérdé­ sei. Szoros tartalmi rokonságuk azonban még inkább magyarázza együvékerülésüket recenziónkban. A teória és praxis egy­ másrautaltságát, a szocialista viszonyok közti megfeleltségét bizonyítandó, egysé­ ges gondolati ívre — amely a definíció­ alkotás szükségszerűen elvont problema­ tikájától, az esztétikai tudat sajátosságai­ nak, mozgásterének elemzésén át végül is a direkt politikai gyakorlat szférájába ve­ zet — fűzhető ugyanis fel e négy tanul­ mánykötet. Alapkategória-mibenléte körüli véle­ mények szembesülnek a kultúra fogalmi leírásának kísérleteiben. Ezek részint tük­ rözik, részint kielégítik a tudományos­ technikai forradalom, az ideológiai konf­ rontáció és — nem utolsósorban — a közművelődés társadalmi léptékű prog­ ramja által inspirált, növekvő érdeklődést a kultúraelmélet iránt. A kötet jól érzé­ kelteti azt a paradox helyzetet, hogy amíg (egyfelől) a kultúra közvetítése ha­ tározott koncepció jegyében szerveződik, addig (másfelől) még nem sikerült nyug­ vópontra jutni a kultúra meghatározásá­ nak kérdésében. S ez akkor is gondot okoz, ha — egyetértve a szerkesztő Szerdahe­ lyi István bevezető gondolataival — nem fetisizáljuk a terminológiai problémákat és elfogadjuk, hogy csak hosszabb, öszszehangoltabb erőfeszítések eredményez­ hetik egy olyan fogalomrendszer kidolgo­ zását, amelybe a kultúra fogalma is be­ illeszkedik, s amely magyarázni tudja az adott valóságszféra egészének tényeit. Azonban (mint Ágh Attila, Barna Jó­ zsef, Hermann István, Köpeczi Béla, Vi­ tányi Iván és mások itt közölt tanulmá­ nyai azt is egyértelműen sugallják) már ma sem vagyunk híján biztos elméleti ki­ indulópontoknak. Ezek közül a legfonto­ sabb a kultúra abszolút autonómiáját, szel­ lemi lényegét hirdető polgári gondolat meghaladása a marxista társadalom- és történelemszemlélet talajáról. Ugyancsak nem kevés, ami a szocialista kultúra sa­ játosságairól, a kapitalista kultúrát fő­ ként tényleges demokratizmusában felül­ múló ismérveiről — konkrét tapasztala­ tokkal is megerősítve — megfogalmazód­ hatott. Egy jobbára egységes alapkoncep­ cióval a háttérben ugyanis kevésbé nyug­ talanító a hazai művelődéselmélet élvona­ lának (a kötet által is tanúsított) meg­ osztottsága. A véleménykülönbségek zömmel a kul­ túrafogalom terjedelmében jelentkeznek. Ez elsősorban a köznapi és publicisztikai szóhasználatban élő, meglehetősen szűk — a tudomány, a művészet, illetve az ok­ tatás, a nevelés körére kiterjedő — kul­ túrafogalom elméleti meghaladásának igé­ nyével magyarázható. Elfogadva, hogy praktikusan szükség lehet e szűkebb ér­ telmezésre is, méltányolnunk kell a tá­ gítást célzó, de nem parttalanná szélesítő törekvéseket. Közülük az értékhangsú­ lyos kultúrafogalom látszik a legalkalma­ sabbnak arra, hogy e kategóriarendszer alapfogalmául szolgáljon, de mint Szerda­ helyi is véli, meggyőzőek azok az okfej­ tések is, „amelyek ezt a fogalmat az em­ beri lényeg (vagy szinonimája: a nembeliség) pozitív mozzanatával, az emberi szabadsággal kapcsolják össze”. Nem le­ het viszont elfogadni azt a több szerzőnél is tetten érhető álláspontot, hogy a saját­ juktól eltérő felfogásokat tévesnek, sőt egyenesen károsnak ítélik meg. Hiszen a materialista világnézeti alapon felépülő koncepciók bármelyike jelentős tartalmi hozzájárulás lehet a kultúrafogalom ki­ alakításához, illetve a meglevő ismeretek gazdagításához. Nem kirekeszteni, hanem egymásra feleltetni kell tehát a külön­ böző értelmezéseket, hogy ennek nyomán megindulhasson a szintézist előkészítő, s teremtő érdemi eszmecsere. E konszen­ zust — legalábbis a kultúrafogalom filozófiai-kultúraelméleti vonatkozásait tekint­ ve — szolgálja kitűnően az elmúlt másfél évtized szakirodalmát jól reprezentáló vá­ logatás. A gazdag bibliográfia csak tovább növeli a kötet forrásértékét. Ugyancsak a Vélemények / Viták so­ rozatban jelent meg — Poszler György szerkesztésében és előszavával — Az esz­ tétikai nevelésről című tanulmánygyűjte­ mény. Ezen is végigvonul egy határozott elméleti irányultság, a világ esztétikai bir­ tokbavételének leírására, a kultúra, a ne­ velés, az ízlés esztétikai jellegének defi­ nitív megragadására való törekvés. De az alkotás-befogadás viszony sajátosságai ré­ vén szükségszerűen érinti az adott hely­ zet gyakorlati aspektusait is. A kötet nagy érdeme, hogy — bár e területen is csak látens vitákra utalhat — néhány alapve­ tő kérdésben, az esztétikai kultúra lénye­ gesnek tetsző dilemmáiban egységes szem­ léletet hivatott tükrözni és szolgálni. Ezek sorából mindenekelőtt arra a for­ dulatra való ösztönzést emeljük ki, hogy az esztétikai nevelés egyoldalú (a befo­ gadást hangsúlyozó) szempontjait, az alkotói-befogadói mozzanatok együttes ér­ vényesítése, a befogadói magatartás al­ kotó jellegének a felerősítése váltsa fel. Ezzel függ össze annak kimondása is. hogy e folyamat — mármint a világ esz­ tétikai birtokbavétele — az érzékiség ál­ tal indítva és közvetítve, de lényegében az intellektus síkján megy végbe. Szintén a közfelfogásban elterjedt nézet ellené­ ben sugallja a kötet azt a gondolatot, hogy az esztétikai nevelés — noha középpont­ jában valóban a művészet áll — nem egyszerűen művészeti nevelés, hanem a művészeten kívüli esztétikum egész terré­ numát is átfogja. Az esztétikumra és az esztétikum általi nevelés egyébként sem úgy foglal helyet a nevelés összfolyamatában, az egységes organizmusként értel­ mezett személyiség formálásában, mint rész az egészben, hanem, mint az egész­ nek egyik vetülete, egyik követelménye. Ebből viszont a nevelési aspektusoknak egy olyan határozott egymásrautaltsága következik, amelyet messzemenően figye­ lembe kell venni mind a művelődéspoli­ tika egésze és részterületei (az értékte­ remtéssel fémjelzett művészet- és tudo­ mánypolitika, valamint az értékközvetí­ tést, megőrzést szolgáló oktatás- és köz­ művelődés-politika) síkján megnyilvánuló tervező, irányító munkában, mind az esztétikai nevelés tényleges megvalósulá­ si alkalmaiban, színterein. A komplexitás következetessége érhető tetten abban a felfogásban is, ahogyan a nevelés más társadalmi tényezőktől (iskolázottság, sza­ bad idő, életszínvonal, életmód stb.) való befolyásoltsága megfogalmazódik. A kötet három fejezetbe rendezve szól az esztétikai nevelés kérdéseiről. Az első­ ben az ízlésnek, mint az esztétikai neve­ lés központi kategóriájának mibenléte, természetrajza, a közízlés állapota kerül megítélésre — többek között Mesterházi Lajos és Szabolcsi Miklós tollából. A má­ sodik gondolatkörben elsősorban az esz­ tétikai nevelés helyzete, eredményei, kér­ dőjelei képezik az elemzések tárgyát. Kö­ zülük Deme Tamás és Vitányi Iván közös tanulmányát azért emeljük ki, mert az esztétikai-művészeti nevelés integrációjára tett javaslatuk egyike a hosszú távú tan­ tervi reform programjában kialakított új pedagógiai koncepcióknak. A harmadik fejezet egyszerre tesz eleget a komplexi­ tás és az ágazatonkénti differenciálódás (nyelvi-irodalmi, vizuális és zenei neve­ lés) igényének, az elméleti és — az ama­ tőr művészeti mozgalom három markáns területének (színjátszás, képzőművészet és kórusmozgalom) bemutatásával — gya­ korlati szempontoknak. Az utóbbi tanul­ mányok is méltán kerültek a kötetbe, va­ lóságfeltáró funkciójukat színvonalasan teljesítik, szellemi izgalmat azonban eb­ ből a fejezetből is elsősorban azok a dol­ gozatok — Szerdahelyi István és SzegedyMaszák Mihály munkái — jelentenek, melyek az eddiginél hatékonyabb, komp- �lex igényű nevelési modell szükségletét fogalmazzák meg — egyelőre teoretikus szinten. Pándi Pál könyvének — noha az Esz­ tétikai Kiskönyvtár sorozatba illeszkedik és több témában (például A fogalmak tisz­ tázásáért; Jegyzetek az ízlésről; A köz­ érthetőségről) az előbbi kötetek proble­ matikájának folytatását ígéri — már a közvetlenebbül politizáló kulturális publi­ cisztika adja a karakterét. „A gyakorló szer­ kesztő gondjai, választásai, helyzetképei sorakoznak itt” — ahogyan ő maga jel­ lemzi kötetét — de nem annyira a szer­ kesztői munka közvetlen praktikumait követve, mint inkább elvi, művelődéspo­ litikai természetű megfogalmazásban. A realizmus igényével, a következetes pár­ tosság jegyében fogant cikkek lényegében válasznak tekinthetők a hetvenes évek művészeti, irodalmi közéletét leginkább jellemző — az irodalom társadalmi sze­ repét, valamint a marxista kritika hely­ zetét, feladatait érintő — kérdésekre. Pándi a megváltozott társadalmi, poli­ tikai feltételek által indíttatva fontos — kötete alcímében „másodiknak” nevezett — következtetéséig jut el. (Az „első”: az irodalomnak az ötvenes évek elején kó­ rosan megnövelt, természetéből elütően működtetett funkciójára vonatkozott egy — ezúttal is közölt — 1961-es tanulmá­ nyában.) Ennek lényege, hogy „az iro­ dalom csakis saját természete szerint, a művészeti ág belső sajátosságainak op­ timális kifejlesztésével töltheti be igazi szerepét a társadalomban”. E sajátossá­ gok gondos és érzékeny figyelembevéte­ le azonban nem moshatja el a művészeti életben meglevő világnézeti-világszemléleti-életfelfogásbeli különbségeket. „Egy olyan diagnózisból, amely jelzi a világné­ zeti különbségeket az esztétikai közegben is, nem az adminisztratív korlátozás, vagy elhallgattatás „terápiája” következik, ha­ nem a művészi sajátosságokat maximáli­ san érzékelő marxista szellemi jelenlét, vitakészség a kulturális életben.” Ebből következően hangsúlyozza Pándi — több cikkében és interjúalanyként adott vála­ szaiban — a határozottabb kritikai atti­ tűd jelentőségét és bírálja a kritika sze­ repét formálisan betöltő, de az igazi fel­ adatot, a világnézeti, esztétikai orientá­ ciót megkerülő látszatmegoldásokat: „A jól működő marxista műbírálat hozzájá­ rulhat egy olyan szellemi légkör kialakí­ tásához, amelyben lehetetlenné válik a látszatkritika. A látszatmarxista látszat­ kritika is”. A Kiküldetésben című fejezet sajátos­ ságát az adja, hogy Pándi külföldi kon­ ferenciákon, ankétokon, a magyar szelle­ mi élet képviseletében elmondott előadá­ sait, felszólalásait gyűjti egybe. Ezek tar­ talmukban egybeesnek a tanulmányok, cikkek mondandójával, jól integrálják a művelődéspolitika lényegjegyeit, „össze­ kötő szálaknak” bizonyulnak kultúrák és népek között. Az „együtt, közös célért” eszméje motiválta a szocialista országok irodalmi folyóirat-szerkesztőinek buda­ pesti tanácskozásán elhangzott megnyitó beszédet is: „Közös feladatunk, hogy fel­ emeljük meggyőző szavunkat az antikommunizmus ellen, bárhol és bármilyen formában jelentkezzék is. Ettől elválaszt­ hatatlan munkánk, hogy hiteles választ adjunk a világ szellemi, kulturális életé­ nek új és új kérdéseire, s, hogy hitelesen értelmezzük országaink, s a nagyvilág kulturális jelenségeit. Tudnunk kell kü­ lönbséget tenni destruktív és konstruktív bírálat között, tudnunk kell különbséget tenni igazi érték és múló divat között —, mindezt tudnunk kell annak érdekében, hogy hozzájárulhassunk munkákkal a szo­ cialista eszmék győzelméhez”. Ahogyan a valóságban, Pozsgay Imre könyvében is összemosódnak a határok politika és kultúra, gazdaság és művelő­ dés, politika és gazdaság metszéspontja­ in, vagy másként fogalmazva: szoros ösz- szefüggés teremtődik a társadalmiság alapvető területei között. A kötetbe válo­ gatott cikkek, tanulmányok, beszédek, in­ terjúk nyomán legújabbkori történelmünk utóbbi tizenkét évének (1968—1980) kez­ deményezésekben gazdag, sok vitával já­ ró, sikeres korszaka rajzolódik ki. A kro­ nologikus szerkesztés révén, a szerző fő szempontjainak változásaiban jól nyomon követhető a társadalom mozgásiránya. A gazdaságirányítási rendszerről, a szocia­ lista demokráciáról és az ideológiai, kul­ turális életről leírtakban néhány alapve­ tő kérdés — az érdekstruktúra és az ér­ dekképviselet, az egész demokratizálási program és „újra meg újra a párt szere­ pe és funkciója” — rendszeresen vissza­ tér, s — többek között — ezzel magya­ rázható a kötet következetesen egységes szemlélet: „Rá kell nevelni a párttagságot és az egész társadalmat annak a ténynek az elismerésére, hogy a társadalmi fejlő­ dés a szocializmusban is szakadatlan el­ lentmondások és érdekkonfliktusok soro­ zatán át érvényesül. A párt vezető sze­ repe azáltal válik hatékonnyá, hogy tuda­ tos erőként az ellentmondások. konflik­ tus szövevényéből képes kiemelni és ér­ vényesíteni az előremutató, progresszív elemeket, s ezekre támaszkodva gátat vet­ ni a retrográd irányzatoknak” — írja, s ez egyik legfontosabb — a társadalmi ta­ pasztalat szülte — következtetése. Ugyan­ csak a párt érdekintegráló szerepének megnyilvánulását látja abban a demokra­ tizálódási folyamatban, amelynek ered­ ményeként a szocializmusban a nép való­ ságos közösséggé válik. „A magyar nép­ nek évezredes történelmében most, a szo­ cializmusban van először igazán alkalma és lehetősége, hogy megteremtse a neki való közösségi formát, amelyben még nem maradéktalanul, de mindinkább megvaló­ sul a követelmény, hogy az egyén boldo­ gulása, érvényesülése a közösségért tett személyes erőfeszítéssel álljon arányban. A közösség megerősödése teremti meg a valódi lehetőséget a személyiség kibonta­ kozásához, egy olyan — a maira épülő, fejlődő — szocialista demokráciához, amelyben a nép politikai hatalma az em­ berek igazgatása helyett egyre inkább a társadalom szellemi, erkölcsi irányítását jelenti.” Ehhez viszont egy olyan (a gya­ korlat által már igazolt) politikára van szükség, amely a kultúrát „nem kolonc­ ként és dekorumként” fogja fel, hanem saját belső hajtóerői között tartja számon. Lényegében ez a mottója a művelődéssel kapcsolatos összes mondandójának. Pozsgay Imre könyve — a szerző sa­ ját fogalmazása szerint — „egy — az el­ méletben sem egészen járatlan — gyakor­ lati politikai munkás gondolkodásmódját” tükrözi. Az írások zöme — elsőként — a Társadalmi Szemlében, a párt elméleti fo­ lyóiratában jelent meg. (A kultúra fogalmáról; Az esztétikai nevelésről; Pándi Pál: A realizmus igé­ nyével; Pozsgai Imre: Demokrácia és kul­ túra, Kossuth, 1980.) Csongrády Béla �A kritika kritikája_____ JEGYZETEK A FIATAL MAGYAR KÖLTŐK ÉS A FIATAL MAGYAR PRÓZAÍRÓK CÍMŰ TANULMÁNYKÖTETEKRŐL Írótól kezdve közepes újságíróig oly so­ kan elemezgették már — fanyarul, vagy dühösen, teoretikus alapokról, vagy zsur­ nalisztaindulattal — a „fiatal író”, „fiatal költő” elnevezések bántó pontatlanságát, rejtett és teljesen jogtalan esztétikai mi­ nősítő jellegét, hogy az ember föl sem té­ telezné, hogy ez a szörnyszülemény cím­ ként köszön vissza a tekintélyes Akadé­ miai Kiadó által közreadott kettős tanul­ mánykötet fedőlapjairól (szerkesztette: Kulin Ferenc, illetve Vasy Géza). Ráadásul minden második tanulmány­ szerző (Takács József, Mátyás Győző stb.) elmondogatja békétlenségének okait — ezzel az idegesítően elharapózott szóhasz­ nálattal. Hozzátéve még, hogy nem is az írók és a költők fiatalok ebben a két kö­ tetben, hanem a prózaelemzések szerzői. Gyors fejszámolás: a kritikusok zöme az iróportrék leadásai határidejekor a har­ mincadik életévén innen volt Az átfutási idő magyarázhatatlan hosszúsága is közre­ játszhatott abban, hogy napjaink két, mél­ tán legtöbbet emlegetett írója, Hajnóczy Péter és Esterházy Péter, nem került be a kötetbe. És micsoda szemtelenség: egyi­ kük, Esterházy, valóban egészen fiatal... Mégis letette az irodalmi élet asztalára az évtized legkellemesebb regényét. Előszavában Kulin Ferenc próbálja men­ teni a menthetőt, s mint írja: „Az 1978-as és 1979-es könyvtermést is figyelembe véve méltánytalanul maradt ki a portrék so­ rából Csalog Zsolt, Lengyel Péter, Hajnó­ czy Péter és Esterházy Péter”. Az igaz­ sághoz azonban hozzátartozik, hogy Haj­ nóczy Péter első, rendkívül markáns novelláskötete jóval az anyaggyűjtés előtt, 1975-ben (!), a második 1977-ben jelent meg, Esterházy pedig 1976-ban jelentke­ zett novellafüzetével, s jobbszemű kriti­ kusok mindkettejükre felhívták a figyel­ met első könyvpublikációjuk méltatásakor. Sajnos, a jelen gyakorlat szerint a kri­ tika — vagy inkább a gyűjteményszer­ kesztés? — óvatossága értelmében elsőkö­ tetesek pedig nincsenek. Valószínűleg az­ ért, mert sokan vannak, ki tudja, mi lesz belőlük? Hát a kritikus. Neki kellene tud­ nia, vagy legalább állást foglalnia. De a józan kritika művelői nem tesznek olyan lóra, melyről a tapasztalt öregek nem ej­ tettek el egy fél mondatot. Esterházyt Alexa Károly a családregény kapcsán már emlegeti, tehát eszerint a Termelési regényről is lehetett volna írni, a kézirat nyomdakész állapotban létezett. Ezek ugyan irodalmi életünk kulisszatit­ kaihoz vezetnek, de talán megérnek né­ hány kérdőjelet. Ugyanis föntiek ered­ ményeképpen 1980-ban megjelent egy olyan tanulmánykötet az újabb magyar prózáról, amelyből a hetvenes évek két élvonalbeli írója hiányzik. Ez több, mint sajnálatos. Ráadásul a kötet kritikusai unos-untalan hivatkoznak mind Esterházyra, mind Hajnóczyra (Szkárosi Endre egész kis elemzést szentel az utóbbinak Szemléleti változások a fiatal novellairo­ dalomban című tanulmányában), ahelyett, hogy, teszem azt, a külön portrét kapó Ujhelyi János prózaírói eredményeivel példálóznának. E nem túl lelkes bevezető után mégis le kell írnunk, hogy a prózaírók névsorá­ nak összeállításánál nagyobb volt a szigo­ rúság, mint a költői listánál. Így a tizen­ hat íróról tényleges elemzések születhet­ tek, a fiatal kritikusok túlnyomó része fölkészültnek mutatkozott be, rutintól el nem fárasztott elemzésekkel bizonyította szellemi erejét. A prózát értékelő kötet keveset markolt, többet fogott. Általáno­ sabb tárgyú, színvonalas esszék és tanul­ mányok egészítik ki az íróportrékat; Kul­ csár Szabó Ernő — a közhangulattal el­ lentétben — végre leírja, hogy „nem a nagyregényminták megléte, vagy hiánya dönti el a legújabb magyar próza fejlődé­ sének mikéntjét”. Ugyanis kritikusaink­ nak valóságos komplexusává vált a „nagy­ regény várás”. Ha valamelyik ifjú kritikus Csehov Antalról írt volna, a portré utol­ só mondata ez lett volna: „Csehov Antal novellái félreérthetetlen lépést jelentenek a nagyregény felé. A fiatal író eddigi eredményei följogosítanak a reményre, hogy tolla alól előbb-utóbb igazi nagyre­ gény születik”. Az „extenzív totalitásba” vetett messianisztikus hitet lehet méltányolni, de nem érdemes komolyan venni. Ez ügyben ko­ moly leckét ad az utóbbi évek két kitűnő prózája, Esterházy Termelési regénye, és Hajnóczy A halál kilovagolt Perzsiából cí­ mű kisregénye. Sok mindent rájuk lehet fogni — az extenzív totalitás kivételével. Vagyis: nem a teóriához kell idomítani a regények esztétikai értékét, hanem dia­ lektikus ésszel, fogékonyan figyelni az új értékeket és a műfaj valóságos válto­ zásait. Ami a költőkről szóló tanulmánykötetet illeti, a veszélyt ott a szétaprózódás jelen­ ti. (Szerkesztő: Vasy Géza) A névsor il­ lusztris, a lelkiismeretlenségig lelkiismere­ tes. Szerencsére a féltehetségek közt az igaziakat is megtalálhatjuk. Ha azonban a prózakötetbe bekerülhetett fiatal íróként az érett férfikorát élő Császár István, nyilván fordulatkő-értékű korábbi mun­ kássága révén, akkor viszont nem logikus, hogy a lírikusok közt nem találjuk meg Tandori Dezsőt. Ennél nagyobb baj az, hogy a portrék egy része kevéssé elemző, sommás, gesztusszintű. Különösen, akik több portrét is írtak, azoknál érezhető a fáradtság. A tanulmányírónak önmagá­ ban tisztáznia kellene — a megrendeléstől függetlenül —, hogy mihez van érzéke, mire fogékony, minek a kapcsán tud in­ tellektuális izgalmat kelteni. Tarján Ta­ más igen jó, szellemes portrét ad Szilágyi Ákosról, érdekesen ír Dohai Péterről (bár szívesen olvastunk volna kifejtett, jobban alátámasztott gondolatokat a „militárisagresszív” költői világról), s ugyanakkor a másik, a prózaírókról szóló kötetben elmé­ letileg remegő lábakon álló fejtegetésbe kezd a regényhősről. Szerinte a „lézengő hős” helyét elfoglalta a „vívódó hős”. Ezek üres állítások. Ha Tarján Tamás megne­ vez a világirodalomban egyetlen hőst, akiről — így, vagy úgy — nem lehet el­ mondani, hogy vívódik, akkor. . . ő nyert. Csak örülni lehet viszont annak, hogy a szerkesztők nem tartották meg rigoró­ zusan azt a szabályt, miszerint az író ír, a költő költ, a kritikus kritizál. Csapiár Vilmos fejtegetése a hősről, „aki falnak támaszkodik és legyint”, szenvedélyes hangnemével, szubjektív formájú állításai­ nak objektív igazságtartalmával üdítően az összes többi tanulmány. más, mint Gondolatvezetése logikusabb és elméletileg is helytállóbb, mint némely „profi” kriti­ kus kaotikus elméletieskedése. Csapiár nem szépírói erényeinek csillogtatására tört; mondandója volt. (Más kérdés, hogy a nyugatmítosz gyökereiről szóló eszmefuttatása szépirodalmi anyagul kí­ nálkozik.) Mezey Katalin tanulmánya a hazai mű­ fordítókról informatív, ügyvállaló, lelkiis­ meretes. A jelen gondjaira való érzékenység fel­ tűnő hiányával lep meg Mátyás Győző, Csörsz István regényeinek elemzésekor. Amilyen kitűnő — szélesebb, társadalmi kitekintése révén — komplex portré szü­ letik Munkácsi Miklósról Kőbányai János tollából, olyan érzéketlen marad Mátyás Győző a Csörsz által szinte hagyománytalanul fölvetett társadalmi gondok iránt. „Azóta ezek a fiatalok eltűntek, viszont a hosszú haj maradt és nem háborít fel senkit” — írja Mátyás. De, hogy mi jött a szelíd hippikorszak után, hogy a „rö­ vid hajú” agresszív punkmozgalom gyö­ kerei végső soron ugyanoda vezetnek vissza, csak az ellenreakció lett más, ideo­ lógiában, mentalitásban stb., arról mintha nem is hallott volna a kritikus. Pedig Csörsz regényében ennek a csírái is benne vannak. Teljesen tarthatatlan Mátyás Győző másik állítása, miszerint „a nagy­ epika lehetőségeit ugyan csökkenti a tota­ litás hiánya, dehát hogyan is lehetne tár­ sadalmi totalitást ábrázolni olyan alako­ kon keresztül, akik éppen a totalitást ad­ ták föl a perifériáért”. (Szegény Gorkij, nagy pácban lett volna, ha Mátyás Győző kapott volna megbízást róla írandó kriti­ kára!) Sajnos, a moralizáló esztétika mo­ rálként lapos, esztétikaként hamis szokott lenni. Örülnünk kell a határainkon túli ma­ gyar irodalom mégoly szűkre szabott számbavételének, kevésbé szívderítő vi­ szont az egyes pálya- illetve műelem­ zéseknél a világirodalmi kitekintés hiánya. Mintha sem a szomszédos, kelet-európai, sem a nyugati országok irodalma nem ki- �nálna összevetnivalót a magyar prózával. A hazai hagyományokra még csak akad utalás, ott se akkor, amikor elkelne. Pe­ dig az Iskolavárat aligha lehet érdemben elemezni Ottlik Géza kulcsfontosságú re­ génye, az Iskola a haláron említése nél­ kül. Csapiár Vilmos Nanenáné című no­ velláját sem Farkasházy (Tárnok) Zoltán írásával, hanem az ősmodellel, Kafka Az odújával lett volna hasznosabb összevetni. Az írókról ugyan az a mendemonda járja, hogy csak a saját írásaikat olvassák, de a különféle korok és áramlatok hatásai az ellenkezőről tanúskodnak. Egy-két évtized elteltével csak azok a müvek — életmű­ vek — maradnak fönt, amelyek kétségte­ len nóvumot jelentenek az elődök és kor­ társak eredményeihez képest. Nem lehet azt állítani, hogy eme igazság mottója le­ hetne a két tanulmánykötetnek. Az elemzések feltűnően lineárisak. Gyöngébb portréknál valóságos tartalomis­ mertetéseket olvashatunk elemzés gya­ nánt. (Igaz, azt is sor szerint fizetik). A művek világának elsajátítása helyett vi­ szont számtalan kategóriagyártmánnyal találkozhatunk, pl. „közérzetíró”(?!). Remérhetőleg használatuk nem fog elterjed­ ni. legendákat követel. Szakolczay Lajos Szöllősi Zoltánról írt portréjából tudtam meg, hogy jobb híján egy közönséges válóper is megteszi. Szerencséje van annak a költőnek, akit ifjúkora hajnalán nem fogott kézen va­ lamely nagynevű előd. Így ugyanis meg­ menekül attól, hogy pártfogója egyenes­ ági folytatóját lássák benne, s számonkérjék tőle, mit kótyavetyélt el. Sárándi Jó­ zsef már réges-rég letért Váci Mihály út­ járól (nem beszélve arról, hogy inkább etikai, mintsem formai rokonság volt köztük), de úgy látszik, élete végéig szá­ molnia kell azzal, hogy egyesek számára versvilágának zsinórmértéke a Váci-örök­ ség megvalósítása lesz. Petri György pe­ dig egy kicsit mindig megmarad csodabo­ gárnak, mert kételkedik a magyar líra folytathatóságában (persze, azért ő is foly­ tat), Oravecz Imre is — sajnos — azon kevesek közé tartozik, akik nem mitizálják ízetlenül szülőfalujukat: őnála ez a mítosz . . . Hiába no, irodalmi életünk olyan szörny, amely szűzlányok helyett Néhány szóban a kritikák nyelvéről. Ritkább eset az, hogy teljes elméleti fegy­ verzetben közelítenek meg kritikusaink egy pályaképet, vagy témakört. Szilágyi Ákos a kevés kivételhez tartozik. Szeren­ csésen egyesíti a megalapozott esztétikai tudást filozofikus hevületeivel. Nyelve pontos és mégsem száraz, tudományossá­ gával sem fárasztó. Kulcsár Szabó Ernő nem stílusa, hanem alaposan megtámasz­ tott következtetései révén okoz gondolati izgalmat. Tarján Tamást művekre és al­ kotói személyiségekre egyaránt fogékony intellektusa hajlékony gondolatvezetések­ re inspirálja. Szakolczay Lajos túlzott je­ lentőséget tulajdonít az életrajzi tények­ nek. Nyelve ízes, néhol azonban meglehe­ tősen modoros. Vasy Géza interpretációi sokszor iskolások. Szentmihályi Szabó Pé­ terről azt írja, „mereven dialektikus”, mert a költő „csak az ellentétek harcát hangsúlyozza”, az „egységüket nem”. Pe­ dig hát a dialektika nem gumibot, ami akkor hajlik, ha odasóznak vele, különben merev ... A dialektika fogalma önmagá­ ban jelenti a merevség tagadását. Pintér Lajosról azt olvashatjuk „lírai alkat”. Költőről lévén szó, nem nagy megállapítás. E kijelentésnek viszont in­ formatív tartalma volna Dobai Péter, vagy Csapiár Vilmos prózája kapcsán. Nem biztos, hogy szerencsés ötlet volt Rózsa Endrével bemutattatni pálya- és köl­ tőtársait a „kilencek” közül. A baráti hang vállaltan szubjektív — amíg mások való­ ban mérlegre kerülnek. (Mezey Katalinról írt portréja kapcsán egyetlen megjegyzés: a költő-prófétai magatartás időszerűségét lehet vitatni, de nem jogos leszögezni, hogy az „tisztességtelen”. Ez nem morális kérdés. No, és az sem biztos, hogy akár a neoavantgardizmus okvetlenül tisztesség­ gel párosul). Hiányzik a költői pályaképelemzések­ ből a pályaív pontos és illúziótlan fölraj­ zolása. Mintha nem szabadna leírni csak magánbeszélgetések témái lehet? —, hogy Utassy József lendülete alábbha­ gyott, hogy Petri György korántsem pro­ dukálja újabban publikált verseiben első két kötete szintjét, és Apáti Miklós „a hét­ köznapi élet vállalása, a mindennapok törvénnyé emelése” (Vasy Géza) közben nemcsak a pátoszt találta meg, hanem az érzelgősséget is. Egyről ne feledkezzünk meg: az elem­ zés mélysége, avagy sekélyessége önmagá­ ban állásfoglalás. Egyelőre az a helyzet, hogy a kritikusok túlságosan udvariasak, amikor értékelni kell, és túlságosan ud­ variatlanok, amikor elemezni kell. Körmendy Zsuzsanna �Moldova György: A szent tehén Értelmiségi társaságban hangzott el a megállapítás, miszerint „Moldova a leg­ jobb krimiírónk”. Nos, amennyire ez az állítás meghökkentő, annyira frappáns is. Mert miről is szól a jó krimi? A bűntény felderítéséről. A szerző már az első olda­ lakon „produkál” egy hullát, egy tényt, s utána jön az éleseszű detektív, aki meg­ keresi a tettest. Igényes szerző persze nem éri be csupán a tényekkel, feltárja az okokat és motívumokat is. Nem tesz mást Moldova sem riportkönyveiben, amelyek — minden túlzás nélkül — iz­ galmasabbak a legfordulatosabb cselek­ ményű kriminél. Első rendben a hatásuk az. Mert a krimi végén a szerző minden­ kor feloldja, lecsillapítja valahogyan a maga keltette feszültséget, Moldova vi­ szont éppen ellenkezőleg! A feltárt való­ ságanyag akkor kezd igazán munkálni, nyugtalanítani, amikor behajtjuk a köny­ vet. Így volt ez már a Rongy és arany­ nyal is, de fokozni tudta a hatást Komló­ ról, az Őrségről és a vasútról írt könyvei­ ben is. A kritika többször is feltette a kérdést, hogy mi a szerző titka. Sommá­ san egyetlen szóval válaszolhatnánk: a megdöbbenésé. A valóság annyira kép­ telen, hogy noha részeit valamilyen szin­ ten mindenki ismeri, így feltárva, felmu­ tatva még azt is mellbe vágja, aki szak­ embernek tudja magát. A Rongy és arany, például azzal lepte meg az olvasót, hogy a MÉH-vállalatról, a hulladékgyűjtésről nem csupán azt mutatta ki, hogy több milliárdos haszonnal dolgozik, de azt is, hogy amatőr módon, mondhatnék, pancserül csináljuk. Aki Moldova riportjait olvasta, az egyszerűen nem érti, hogy egy ilyen energia- és nyersanyagszegény or­ szágban miért nem gyűjtjük össze az utolsó rozsdás szeget is, miért dobunk el egy villamosjegyet, amikor potenciálisan minden (tehát még a szemét is) hasznos nyersanyag?! A másik felismerés már a bosszúságé. Ha a nyersanyag ekkora ér­ ték és ennyire fontos, akkor miért az út­ törők hobbijellegű és -szintű akcióira bízzuk a dolgot, miért moralizálgatunk ott, ahol súlyos milliárdokról van szó, ahol a népgazdasági és az egyéni érdek­ nek már régen találkoznia kellett volna? S egyáltalán, hogyan lehetséges az, hogy ez a napnál is világosabb evidencia nem hatja át életünk minden területét? Ho­ gyan lehetséges az, hogy ami az egyén­ nek jó, az nem összegződik az össztársa­ dalmi érdekben? Moldova makacs, szívós és hallatlanul szorgalmas író. Nyugodtan mondhatjuk, hogy rögeszméje a valóság. Azokra a fen­ tebb megfogalmazott kérdésekre keresi a választ, amelyeket a Rongy és aranyban csupán felfedett, mintegy megérintett. Mondjuk, hogy a kukák tartalmából kö­ vetkeztetni lehet az illető család anyagi helyzetére is, de a jellemére is. Nagyon is jellemző az egyénre is, de az egész or­ szágra is, hogy mit pocsékol el. Nos, ha a Rongy és aranyban azt mutatta ki Mol­ dova, hogy mit dobunk ki a szemétre, a többi könyveiben tovább ment és rákér­ dezett arra is, hogy ki, miért és hogyan tette, tehette ezt. Kutatásainak eredmé­ nyei így lettek fokozatosan egyre izgal­ masabbak és megdöbbentőbbek. Kimu­ tatta, hogy az, aki az anyaggal pocsékol, az az emberi munkával és életekkel teszi ezt, hiszen minden, még a „szemét” is élő emberi munka terméke! Ráadásul nem is mindig szemét, azaz hasznavehetetlen hulladék az, amit felelőtlenül az enyé­ szetnek adunk át, hanem nagyon is ér­ tékes, súlyos valutákért vásárolt, égetően szükséges, sokszor kínzóan hiányzó nyers­ anyagok, alkatrészek, egy szóval: értékek! Hogyan lehetséges ez? — lényegében er­ re a kérdésre válasz ez a 680 oldalas ri­ portkönyv is a magyar textiliparról. Mint mindig, most is a „kályhától” in­ dul el Moldova. Először a legendás hírű Goldberger gyárban tölt el hónapokat, azt kutatva, hogyan építette ki a magyar textilipar egyik fellegvárát ez a tehetsé­ ges és szorgalmas család. Meg is vádolták azóta a szerzőt azzal, hogy egy kapitalis­ tát eszményít, állít szoboralapzatra. Érde­ mes megvizsgálni ezt a vádat, egyrészt, mert oly jellemző, másrészt, mert köze­ lebb visz a téma és a szerzői szándék megértéséhez. Mi az, ami a Goldbergerekben imponál a szerzőnek (és olvasónak), ami olyan fájdalmasan hiányzik ma a textil- (és más) iparból? Nincsenek „tit­ kok”. A Goldbergerek mindenekelőtt ér­ tettek a szakmájukhoz. Olyan feltétel ez, amely evidenciának tűnik, de Moldova bebizonyítja (pl. a kiskunhalasi gyárról szólván), hogy sokszor még nyomaiban sem lelhető fel néhány vezetőnknél és gyárunkban. Az eredmény — csoda? — katasztrofális. A hozzáértés persze össze­ tett fogalom. Jelentette azt, hogy Goldbergerék tudtak szőni, fonni, textilt fes­ teni. Ennek a titka apáról fiúra szállt, il­ letve kemény következetességgel megtaní­ tották erre az örökösöket is, de a gyár minden dolgozóját is! Megteremtették a jó munka feltételeit, de meg is követel­ ték a minőségi munkát. A kettő elválaszt­ hatatlan egymástól. Ehhez kapcsolódik szervesen a vezetni és gazdálkodni tudás, a ma oly sokszor (az unalomig) emlege­ tett hatékonyság. Mert nem elég csupán termelni. Eladható árut kell produkálni, azaz garantáltan jó minőséget, s el is kell tudni azt adni. Goldbergerék, akik szinte a filléreskedésig takarékosak voltak anyaggal, géppel, energiával, az élő em­ beri munkával, zseniálisan „nagyvonalú­ ak” és bőkezűek, amikor a hozzáértést, rátermettséget, a hatékonyságot kellett honorálni. Itt jut el Moldova ahhoz a má­ sok által is felismert és leírt tényhez, hogy a kapitalisták legmegbízhatóbb, leg­ hatékonyabb bázisa a jól megfizetett szakembergárda volt, az, amelyet általá­ ban „munkásarisztokráciának” neveznek. A művezetőkre valóban rá lehetett bízni az üzemet, mert egyrészt érdekeltek vol­ tak a termelésben, másrészt abszolút volt a szakmai megbízhatóságuk és tekinté­ lyük. Elképzelhetetlenek voltak a terme­ lést ma sokszor csaknem megbénító fe­ gyelmezési gondok. S ez az a pont, ahol a bírálói félreértik Moldovát. Mintha bi­ zony mindezt a kapitalizmus, „mint olyan”, védelmében mondaná el. Holott éppen nem! De ezek a tényezők lehettek volna azok, amelyeket a szocializmus, al­ kalmazva a megszüntetve megőrizni el­ vét, továbbépíthetett volna. Ám, mi tör­ tént ehelyett? Az államosításkor, a fürdő­ vízzel kiöntöttük sok helyen a gyere­ ket is. A szakembergárdát részben meg­ alázták, lehetetlenné tették, a termelésben és gazdaságon kívüli „szempontokat” ér­ vényesítve. Az eredmény gyorsan és viszszafordíthatatlanul jelentkezett. Nemcsak a termelés minősége romlott, de a gazda­ ságosság és a hatékonyság is; azaz ugyan­ azzal a gépparkkal, drágábban, gyengébb minőségű árut tudnak csak produkálni. A szakembergárda elmenekülése és kihalá­ sa után bekövetkezett az is, amire há­ rom évtizeddel ezelőtt senki se mert gon­ dolni : a textilipar ma katasztrofális mun­ kaerőgondokkal küzd. Elnőiesedett, a gép­ parkja leromlott, az egész szakmán a defektista, sokszor pánikhangulat lett úrrá. Ha mindezek után valaki azt hinné, hogy Moldova sötétebbnek festi a valóságot, mint amilyen, az téved. A szerző érezhe­ tően nagy önuralommal tanulmányozta a témát, keresve a derűsebb színfoltokat is. Nem ő tehet arról, hogy ilyent (pl. a Gra­ boplast, Rábatext) keveset talált. A valóságon nem lehet erőszakot venni. An­ nak se lenne sok értelme, hogy megszé­ pítsük azt, mert éppen a történelem fi­ gyelmeztetett arra, hogy ez mekkorát üt­ het vissza. Az utolsó oldalon mondja ki a „megváltó” szót, amely talpra állíthatja (s nemcsak) a textilipart, s ez a kreativi­ tás: a cselekvő értelem, illetve az értel­ mes cselekvés és szorgalom. A magyar ér­ telmiség és munkásgárda — többször is bebizonyította már — csodákra is képes. Már az csoda, hogy a Moldova által le­ írt körülmények (épületek, gépek állapo­ ta, bérezés, létszám stb.) között is él és dolgozik. A szerző természetesen — nem ez a dolga — nem adhat megoldó képle­ teket. Az élet (a világgazdasági helyzet, a piaci és árviszonyok, a szükségletek stb.) azonban olyan lépéskényszer, amely elől kitérni nem lehet. Aligha fogják megsze­ retni Moldovát ezért a könyvéért a textil­ ipar irányítói. De aki fél a diagnózistól, az nem remélheti a gyógyulást sem! Hűvö­ sen józanító ez a könyv. Még abban is felkelti a felelősségérzetet, akinek semmi köze nincs a textiliparhoz. Pontosabban: arra döbbenti rá az olvasót, hogy minden­ kinek köze van hozzá. S bár lenne több Moldovánk, hogy mindenhová jusson be­ lőle, hogy mindenütt ilyen józanul, tisz­ tán lássunk. (Magvető, 1980.) Horpácsi Sándor ��� Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Original Format The type of object, such as painting, sculpture, paper, photo, and additional data papír Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - 1981/1. szám Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 1981 Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye Palócföld