https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/703e0d46b705d9c86324ceaa1b13f1a9.jpg 431314f822d8d4ca9e9c34f85bdf1a66 https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/f55fca28ffeb791c84164737e25ab53c.pdf c89cd63321cd93fb49cfeb9ffec3a1ed PDF Text Text 1981/4 Társadalmi, gazdasági változások és a közoktatási rendszer Kisiskolák jövője Veszélyeztetett helyzetben Nyílt levél Az elemi oktatás helyzete a reformkori Nógrádban Kulin Ferenc tévéjátéka Jobbágy Károly hatvanéves PALÓCFÖLD „Végeredményben tehát az iskola munka­ megosztásra felkészítő funkciójának tartal­ mát gyökeresen át kell alakítani. Nagy táv­ latokban a közoktatási rendszer csakis akkor lehet összhangban a gazdasági-társadalmi fejlődés követelményeivel, ha olyan munka­ erőt képez, amely rendelkezik az önálló is­ meretszerzés képességével és készségével, könnyen és gyorsan sajátítja el az új isme­ reteket. A gazdasági-technikai és tudomá­ nyos változások most azt az igényt támaszt­ ják az iskolával szemben, hogy a specializált szakmai képzés helyett a széles körű általá­ nos műveltség és a konvertálható szakmai ismeret kifejlesztésére törekedjék”. (Gazsó Ferenc: A társadalmi, gazdasági változások és a közoktatási rendszer a 80-as években) „Aprófalvas megye Nógrád, társa ebben Borsodnak, Baranyának, Zalának, s ez nem kevés gonddal-bajjal jár: a településfejlesztés legnehezebb útján kell végigmenni. A megye két városában a lakosság 28 százaléka él mindössze, a városi tanácsokkal együtt 56 közigazgatási egység fogja össze a százhar­ minc települést. Mintegy száz falu községi közös tanácshoz tartozik. Az integráció nem hagyta érintetlenül az iskolahálózatot sem: csak az elmúlt öt esz­ tendőben huszonhárom kisiskola szűnt meg. Az ok: tíz alá csökkent a tanulók száma, ezért, ha tartós a folyamat, nem lehet cso­ portot indítani”. „— Mi kényszeríthet bennünket a sokszor eleve kilátástalannak ítélt, kudarcra kárhoz­ tatott döntésekre? — Világos, hogy az egyén környezete, az objektív körülmények nemritkán játszanak jelentős, meghatározó szerepet. Viszont gyakoribb, hogy nem a környezetnek, hanem saját magunknak, szemléletünknek, életfel­ fogásunknak az áldozataivá leszünk! Túlfe­ szítjük élettempónkat, vágyaink és lehető­ ségeink távol járnak egymástól, vagy éppen irreálisan mérjük fel képességeinket, s így erőnket, tudásunkat meghaladó munkákat vállalunk el. A harmonikus fejlődés elen­ gedhetetlen tartozéka a kiegyensúlyozott életmód, a családi háttér, a munka öröme...” (G. Kiss Magdolna: Van-e jövőjük?) (Tanka László: Veszélyeztetett helyzetben) TÁRSADALOMPOLITIKAI,IRODALMI,MŰVÉSZETI FOLYÓIRAT �Május 29-én Salgótarjánban került sor az ünnepi könyvhét megyei eseménysorozatát megnyitó ünnepségre, melyen Végh Miklós, lapunk főszerkesztője köszöntötte a megjelenteket. Ezt követően a Tanácsköztársaság téren felállított könyvsátraknál Janikovszky Éva és (a Fekete korall című antológiában szerep­ lő) Szepesi József találkozott olvasóival. * Szerkesztőségünk az elmúlt hónapok során ismét több sikeres ankéton találkozott a Palócföld iránt érdeklődő olva­ sókkal. Hagy jegyezzük ide most a két legemlékezetesebbet: a Palotáson június 8-án és a továbbképzési kabinet szervezésé­ ben július 1-én Salgótarjánban létrejött tartalmas eszmecseré­ ket. (Előzőn M. Szabó Gyula, Kelemen Gábor, utóbbin Lacz­ kó Pál vett részt. A beszélgetést mindkét alkalommal Végh Miklós főszerkesztő vezette.) 1981 4 TARTALOM 3 Gazsó Ferenc: A társadalmi, gazdasági változások és a közoktatá­ si rendszer a 80-as években. 6 G. Kiss Magdolna: Van-e jövőjük? 8 Regös Molnár Pál: Kiaknázás lóhalálában 8 Pálos Éva: Nyílt levél 12 Tanka László: Veszélyeztetett helyzetben * A Palócföld vendégeként Salgótarjánba látogatott a test­ véri Kemerovo megyéből érkezett Jevszej Cejtlin kritikus, iro­ dalomtörténész, a szovjet írók szövetségének tagja. Nógrád kul­ túrtörténeti és műemléki nevezetességeinek megtekintése után baráti esten cseréltünk gondolatokat a két megye irodalmi kap­ csolatainak továbbfejlesztési lehetőségeiről. 13 Kulin Ferenc: A békíthetetlen 20 Jobbágy Károly hatvanéves 20 Jobbágy Károly: Mitől búcsú a „Szentendrei búcsú”? 23 Praznovszky Mihály: Az elemi iskolai oktatás helyzete a reform­ kori Nógrádban 24 Kolta Magdolna: Lírai értékproblémák a XIX. század közepén Schneider Miklós (1932-1981) Levéltárosként ismertük meg őt, a Nógrád megyei Levéltár igazgatójaként. Aztán egy évtizeden át fű­ zött egymáshoz az a szorosabb kötelék, hogy mint a folyóirat szerkesztőségének tagja, a Hagyomány ro­ vatot istápolta. Tudományos munkához szokott fele­ lősséggel. Sok más rangos elfoglaltsága mellett vál­ lalta ezt a munkát, hiszen szinte a semmiből kellett annak idején megteremtenie mindazt (épületet, sze­ mélyi állományt, eszköztárat stb.), ami által elhiva­ tottsága és a bizalom szövetsége közhasznú eredmé­ nyeket szülhet. Ügyének oly kivételes organizátora volt, hogy itthon már tetőt láthatott megálmodott várán, s tudományos munkásságának érdemeit orszá­ gos fórumokon jutalmazták elismeréssel. A szónak nemes értelmében vett nyugtalanító ember volt: mert, bár a múltat kutatta, többszörös jogot formált arra, hogy pontosak legyünk jelenünk és jövőnk megítélésében. Mindennapi javunkat szol­ gálta áttekintően megalapozott kétkedéseivel, érték­ igazító megfontolásaival, csöndes mosolyba kerete­ zett, józanító iróniájával. Egy éve sincs tán, hogy kivált szerkesztőségünk­ ből, mondván, az emberi élet végességét érezve, kife­ jezetten szakmai ambícióinak kíván eleget tenni, de megmarad továbbra is őrző társunknak. A sors erősebb volt életerejénél, s már nem lép­ hette végig kétségkívül emelkedő ívű pályájának lép­ csőfokait. Emlékét őrizve búcsúzunk tragikus hirtelenséggel eltávozott munkatársunktól, barátunktól, a Palócföld szerkesztősége 27 Kultúra és társadalmi fejlődés (Szalánczay György) 28 Az 1970-es évtized a magyar történelemben (Kerékgyártó T. Ist­ ván.) 28 Kunszabó Ferenc: Makacs maradandóság (Adamik Mária) 29 Berkovits György: Terepszemle (Körmendi Lajos) 30 Miklós Pál: Feledy Gyula kiállításán 30 Czinke Ferenc: Csohány Kálmán kiállításán * A borítókon és a 30. oldalon Csohány Kálmán munkái (Fotó: Buda László) PALÓCFÖLD TÁRSADALOMPOLITIKAl,IRODALMI, MŰVÉSZETI FOLYÓIRAT A NÓGRÁD MEGYEI TANÁCS MŰVELŐDÉSÜGYI OSZTÁLYÁNAK LAPJA Főszerkesztő: Végh Miklós. Szerkesztőség: 3100 Salgótarján, Arany János út 21. Telefon: 14-386. Kiadja a Nógrád megyei Lapkiadó Vállalat. Felelős kiadó: Bálint Tamás igazgató. Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető bármely postahivatalnál, a kézbesítőknél, a posta hírlapüzle­ teiben, és a Posta Központi Hírlap Irodánál (KHI, Budapest, V., József nádor tér 1. sz. Postacím: 1900 Budapest) közvetlenül, vagy postautalvá­ nyon, valamint átutalással a KHI 215—961 62 pénzforgalmi jelzőszámra. Egyes szám ára 12 Ft, előfizetési díj fél évre 36, egy évre 72 Ft. Megjelenik kéthavonta. Kéziratokat és rajzokat nem érzünk meg és nem küldünk vissza. INDEX: 25 952 ISSN 0555-8367 81.22764 N. S. 1200 db �VÁLTOZÓ VALÓSÁGUNK A társadalmi, gazdasági változások és a közoktatási rendszer a 80-as években Amikor feladatomnak tekintem*, hogy a társadalmi változá­ sok és a közoktatási rendszer összefüggéseinek néhány mozza­ natát vázoljam, e témakör időszerűségét kétségkívül növeli az a körülmény, hogy hazánkban napirenden szerepel a közoktatás átfogó fejlesztési tervének, távlati stratégiájának kidolgozása. Ám a közoktatás távlati fejlesztési koncepcióját lehetetlen kidol­ gozni és megalapozni a társadalmi, gazdasági változások fő ten­ denciáinak behatóbb ismerete és az e folyamatokból adódó közoktatáspolitikai-pedagógiai konzekvenciák világos átlátása nélkül. Hiszen az iskola a társadalmi, gazdasági viszonyok által meg­ határozott intézmény. A pedagógiai folyamat eredményeit és ki­ menetelét nem egyszerűen az iskola belső világának történései szabják meg. Valójában az iskolarendszer optimális társadalmi működésének nélkülözhetetlen feltétele az is, hogy az iskola funkció- és feladatrendszerét a társadalmi változásokból fakadó igények gondos mérlegelésével fogalmazzuk meg. Ez látszólag triviális igény. Ám közoktatási rendszerünk fejlesztésének szá­ mos elhibázott mozzanata éppen azzal függött össze, hogy a fej­ lesztési feladatok kijelölésekor és a követendő képzési célok meg­ határozásakor nem mérlegeltük kellőképpen, illetve tévesen mér­ tük be a társadalmi-gazdasági folyamatok pedagógiai hatásait és következményeit, az iskola társadalmi funkcióit. A gazdasági változások hatásai és következményei Gyakorta emlegetjük, hogy a 80-as évek korszakváltást jelez­ nek a gazdaság fejlesztésében. Mindezt a közoktatásban is köz­ helyszerűen emlegetik. Jórészt megválaszolatlan azonban az a kérdés, hogy a magyar gazdaság fejlődésében a következő évti­ zedben várható és máris kimutatható változások milyen kihívást jelentenek az iskolarendszer számára, s miként érintik a közok­ tatás munkamegosztásra felkészítő funkciójának tartalmát. Nyilvánvaló, hogy a gazdasági korszakváltás, aminek szük­ ségességét a közgazdaságtudomány legkiválóbb hazai képviselői oly’ meggyőzően ecsetelik, a legszorosabban összefügg nemcsak a technikai innovációs folyamatokkal, a termékstruktúra módosu­ lásával stb, hanem egy olyan faktorral is, amit emberi tényező­ nek szoktak nevezni, s amelyről az az általános elfogadott vé­ lemény, hogy jelentősége a gazdasági folyamatokban egyértel­ műen növekedni fog. A közgazdászok már a hatvanas években megalapozták azt a tézist, hogy korunkban a munkaerő fejlesz­ tése a leggazdaságosabb beruházás, mert az „emberi tőke” mi­ nősége a gazdaság dinamizmusának, a gazdasági versenyben való helytállásnak rendkívül erőteljes befolyásoló faktora. Is­ meretes, hogy a világháborút követő ún. helyreállítási periódu­ sokban azok az országok tudtak élre törni, ahol a munkaerő po­ tenciális képzettsége (általános és szakmai műveltsége) fölülmúl­ ta a technikai fejlettség adott színvonalát. Ha ez így volt az elmúlt évtizedekben, méginkább ez várha­ tó a következő időszakban, amikor egy ország helytállása a világgazdaság színterén, a világpiacon attól függ, hogy milyen gyorsan képes reagálni a változó piaci igényekre és szükségle­ tekre, tehát mennyire képes megújítani a gazdaságát a maga tel­ jességében és az egyes területeken. Ez szorosan összefügg az em­ berek, vagy ahogyan a közgazdászok mondják, a „munkaerő" képzettségének a színvonalával, az innovációs készséggel. Ezt mi még azért nem érzékeljük erőteljesebben, mert ná­ lunk a gazdaság extenzív fejlesztése főként csak abban az érte­ lemben fejeződött be, hogy kimerültek az extenzív fejlesztés munkaerő-tartalékai. Valójában a gazdaság működésében, a ha­ tékonysági mutatókban az intenzív fejlődés még csak nyomok­ ban fedezhető fel, tehát a maga teljeskörű kibontakozása még az előttünk levő periódus fejleménye. És ezzel függ össze, hogy tu­ lajdonképpen maga a közoktatási rendszer is teljesen hagyomá­ nyos módon reagál a gazdasági- technikai szükségletekre. Ez a mód a maga teljességében és az egyes intézménytípusok szintjén egyaránt ellentétes a gazdaság fejlődésének szükségleteivel, fő­ ként a távlatokat tekintve, de már a jelen körülmények között is. Magyarországon megkülönböztetett figyelmet fordított az oktatásfejlesztés az elmúlt évtizedekben is arra, hogy megfelelő számú munkaerőt bocsásson a gazdaság rendelkezésére. Lényegében az egész közoktatási rendszert a munkaerőszük­ ségletnek, mégpedig a közvetlen munkaerőszükségletnek rendel­ tük alá, és ezért az oktatási rendszer szerkezetét és a képzés struktúráját úgy alakítottuk, hogy egy generáció 60 százaléka konkrét szakmai-munkaköri kiképzésben részesülhessen. A kö­ zépfokú oktatásban pedig a tanulók 80 százaléka szakiskolában tanul tovább. Itt tehát nem arról van szó, hogy figyelmen kívül hagytuk a gazdaság szükségleteit és túlságosan a személyiség sok oldalú fejlődésének igényeivel foglalkoztunk. A gazdaság szük­ ségleteit nagyon is bekalkuláltuk. Csakhogy a pillanatnyi gaz­ dasági szükségleteket, nem pedig a távlatosokat. Ezért egy olyan fajta szakmai képzés fejlődött ki, amely az iskolarendszer egé­ szét túlságosan egyenesvonalúan alávetette a pillanatnyi mun­ kaerőszükségletnek. A társadalom meghatározott mennyiségű szakmunkás, mér­ nök, orvos és más szakember kibocsátását kérte az iskolától, pontosabban azt, hogy a tervezett munkaerőszükségletet a ma­ ga teljességében bocsássa a társadalom rendelkezésére. Az is­ kola ennek igyekezett is eleget tenni. Miközben erre törekedett, permanens zavarok keletkeztek az iskolarendszer munkamegosz­ tásra felkészítő funkciójának gyakorlati realizálásában. Még­ pedig azért, mert a közoktatási rendszer nem olyan alrendszere a társadalomnak, amely a konkrét munkaköri képzés szintjén maximálisan összhangba hozható lenne a gazdasági, társadalmi igényekkel és szükségletekkel. Miközben megterveztük, hogy az oktatásnak mennyi szak­ munkást, felsőfokú szakembert kell kibocsátania — a munka­ erőtervezők szerint — jelentős mennyiségű túlképzés keletkezett, főként a szakmunkásszükséglet területén, de bizonyos felsőok­ tatási területeken is. Tény, hogy az iskolai kibocsájtás szerkeze­ te és a gazdaság munkaerőszükséglete nincsen teljesen szink­ ronban. Az iskolából szakmunkásként kilépő fiatalok egy ré­ sze jelenleg betanított munkásként tud csak elhelyezkedni. Az is tény, hogy bizonyos diplomás foglalkozásoknál — ilyen pél­ dául elsősorban a műszaki értelmiség — szintén mutatkozik bi­ zonyos mennyiségi túlképzés. A harminc éven aluli műszaki dip­ lomások mintegy 15 százaléka nem a diplomájának megfelelő munkaterületen dolgozik. E zavarok és diszfunkciók azonban nem véletlenül álltak elő, hanem szükségszerű kísérő jelenségei annak a felfogásnak, mely szerint a közoktatási rendszer akkor reagál megfelelően a társadalmi-gazdasági igényekre és szük­ ségletekre, ha pontosan olyan képzettségű és felkészültségű mun­ kaerőt bocsájt ki, mint amire a társadalomnak egy adott pilla­ natban szüksége van. Ez az út nem járható. Egyrészt visszafog­ ja a munkaerő fejlesztését, másrészt pedig a konkrét és nem konvertálható szakismeretekkel rendelkező munkaerőt rendkí­ vül súlyos és egyre növekvő elhelyezkedési nehézségek elé ál­ lítja. Ez utóbbit méginkább hangsúlyoznám, mert ez ma még nem annyira szembetűnő. Teljesen nyilvánvaló azonban, hogy a 80-as években az ilyenfajta strukturális problémák — tehát az, hogy az emberek nem a képzettségüknek megfelelő területen dolgoznak — a mai képzési rendszer változatlan működése ese­ tén kiélezettebben jelentkezhetnek. �A változás szükséglete ma már általánosan elfogadott. A kérdés az, hogy mit kell most tenni, és a jövőben a közoktatási rendszer miként reagáljon a gazdasági-társadalmi szükségletek­ re. Mindenekelőtt a szakképzés funkció- és feladatrendszerének újragondolása tűnik szükségesnek. Ennek végső konklúziója az lehet, hogy a szűk munkaköri képzés helyett át kell térni a közoktatási rendszerben a gazdaság távlatosabb szükségleteinek megfelelő, konvertálható tudás kifejlesztésére irányuló képzésre. Ez azt jelenti, hogy a szűk munkaköri képzést, amely a munka­ megosztás egy valamely egészen szűken specializált területére képezi ki az embereket, egyre inkább a vállalatok, termelő üze­ mek és intézmények tevékenységi körébe kell utalni. Ugyanak­ kor a közoktatási rendszert képessé és alkalmassá kell tenni ar­ ra. hogy a felnövekvő generációk olyan általános és szakmai műveltséget szerezzenek, amelynek birtokában gyorsan és könynyen tudnak igazodni a technikai fejlődés változó igényeihez, tehát el tudnak sajátítani új szakmai fogásokat, ismereteket — legyenek azok elméleti vagy gyakorlati jellegűek. Ma egyértelműen az tapasztalható, hogy a magyar munka­ erő az effajta átállásra, a megszerzett ismeretek megváltozott körülmények közötti alkalmazására kevéssé kondicionált. Rész­ ben ezzel függ össze, hogy az elmúlt tíz évben hazánkban le­ zajlott technikai innováció nem mindig hozta meg a kívánt ered­ ményt. Más példára is utalhatok, nevezetesen a szakmunkások továbbképzésének és átképzésének tapasztalataira. Évente tíz­ ezreket részesítenek ilyenfajta átképzésben és kiképzésben. En­ nek a hatékonysága azonban igen mérsékelt, mert az átképzésre kerülő emberek általános és szakmai intelligenciája olyan szín­ vonalú, hogy jó részük az új ismeretek elsajátításához szükséges elemi intellektuális képességeket és készségeket sem birtokolja. Még egy adalékot mondanék. Közismert, hogy a gimnáziu­ mot az elmúlt tizenöt esztendőben számtalan bírálat érte azért, hogy az olyan egyfunkciójú iskola, amely csak a felsőfokú to­ vábbtanulásra képes felkészíteni az ifjúságot, de aki nem jut be egyetemre és főiskolára, annak az elhelyezkedésével, munkábaállásával nagy problémák adódnak, mert az ilyen munkaerőt csak segédmunkásként vagy egyszerű irodai segéderőként tudja a társadalom alkalmazni. Kiderült, hogy a gimnáziumban meg­ szerezhető ismeret igen jól konvertálható. Minden olyan terü­ leten, ahol az innováció előrehaladt, ahol nem egy hagyomá­ nyos XIX. századi szakmunkát kell ellátni, ahol szükség van ál­ talánosabb emberi képességekre és készségekre, ott a gimná­ ziumból kikerülő fiatalok határozott előnyt élveznek még a szakközépiskolát végzettekkel szemben is. Ez azzal függ össze, hogy ezek a fiatalok olyan általános műveltséggel rendelkeznek, melynek birtokában másoknál könnyebben, gyorsabban, haté­ konyabban és gazdaságosabban képesek elsajátítani olyan isme­ reteket, amelyekre ma a gazdaság számos szintjén szükség van. Ezzel nem azt akarom állítani, hogy a gimnázium hibátlan iskolatípus, mert itt is vannak problémák, de azt mindenképpen, hogy ma már a munkavégzés, tehát a gazdasági tevékenység szempontjából is növekvő szerepe és jelentősége van az általános műveltségnek. Ezért a közoktatási rendszer elsőrendű feladata, hogy korszerű általános műveltséget adjon az ifjúságnak. E területen nagy hiányok mutatkoznak. Tény az. hogy mi­ közben az általános iskolát elvégzők statisztikája folyamatosan javult az elmúlt tizenöt évben, a gyermekek tudása tulajdonkép­ pen nem változott számottevően. Ma is az a helyzet, hogy egyegy korosztály körülbelül 16 százaléka nem tudja nyolc év alatt elvégezni az általános iskolát és igen sokan csupán a minimá­ lis szinten teljesítik az iskola követelményeit. Számos tanuló úgy lép ki az iskolarendszerből, hogy nem tud rendesen írniolvasni, hogy egy egyszerű szöveg puszta megértése is majdnem megoldhatatlan feladatot jelent számára. Nem az tehát a cél. hogy minél több fiatal papírt kapjon az iskola formális elvég­ zéséről. Az általános iskola feladata az, hogy olyan általános mű­ veltséggel, készség- és képességszinttel bocsássa ki az ifjúságot, hogy akadálytalanul be tudjanak kapcsolódni a középfokú ok­ tatásba. Ma ez nincs kellőképpen biztosítva, hiszen például a szakmunkásképző iskolából a gyerekek mintegy húsz százaléka lemorzsolódik, túlnyomóan azért, mert nem tudnak megfelelni az ottani, erősen limitált tanulmányi követelményeknek sem. Ez az tehát, amivel elégedetleneknek kell lennünk, és ezért ha az iskolarendszer feladatairól beszélünk a 80-as években, akkor az alapfeladatot a felnövekvő generációk általános műveltségének, képességeinek és készségének nagyarányú fejlesztésében kell megjelölni. Számításba kell venni, hogy az iskolából ma kilépő fiatalok évtizedekig aktív életkorúak lesznek, tehát termelő­ munkát végeznek. Most az prognosztizálható Magyarországon, hogy ez alatt a negyven esztendő alatt egy embernek átlagosan háromszor-négyszer foglalkozást kell változtatnia. Ez tömegmé­ retű, minden embert érintő folyamat lesz. Ebből az következik, hogy ezen feladatoknak a ma fölnö­ vekvő generációk csakis akkor felelhetnek meg, ha a mostani­ nál sokkal magasabb általános és szakirányú ismereteket birto­ kainak. Ezért a szakképzési funkciót is át kell alakítani. A szak­ képző iskolák valamennyi szintjén nagyobb hangsúlyt kell he­ lyezni az általános művelésre. A jövő szempontjából elfogadha­ tatlan egy olyan szakmai iskola, amely közvetít ugyan közmű­ velődési anyagot is, de hogy azt milyen szinten és hogyan sa­ játítják el a fiatalok, azt tulajdonképpen másod- vagy har­ madrendű szempontként kezeli. Végeredményben tehát az iskola munkamegosztásra felké­ szítő funkciójának tartalmát gyökeresen át kell alakítani. Nagy távlatokban a közoktatási rendszer csakis akkor lehet összhang­ ban a gazdasági-társadalmi fejlődés követelményeivel, ha olyan munkaerőt képez, amely rendelkezik az önálló ismeretszerzés képességével és készségével, könnyen és gyorsan sajátítja el az új ismereteket. A gazdasági-technikai és tudományos változások most azt az igényt támasztják az iskolával szemben, hogy a spe­ cializált szakmai képzés helyett a széleskörű általános művelt­ ség és a konvertálható szakmai ismeret kifejlesztésére törekedjék. Ez lehet az a távlati cél, amelyhez a közoktatás fejlesztésé­ nek máris igazodnia kellene. Nyilvánvaló ugyanakkor, hogy a képzés jelenlegi rendszere nem alakítható át máról holnapra. Károkat okoz az olyan igyekezet, amely a képzési célok fenti értelmű átalakítását néhány éven belül akarná elvégezni. Hát­ rányok származnának ugyanakkor abból is, ha közoktatásunkat a ma lehetséges lépésekkel sem vinnénk a távlatosabb célok felé. Mert minél tovább haladunk a mai vágányon, annál több lesz az ebből eredő kár, s annál nehezebb az átállás. A társadalmi szerkezetben zajló folyamatok és a közoktatás A magyar társadalom szerkezetében két tendencia bontakozott ki az elmúlt évtizedben. Az egyik tendenciát úgy jellemezhetnénk, hogy a társadalmi osztályok és rétegek közelebb kerültek egy­ máshoz, tehát egy homogenizálódási folyamat zajlott le a társa­ dalomban. Ez volt az uralkodó tendencia. Mindez elsősorban az osztályjellegű különbségek további leépülésében, továbbá a ré­ tegeket elválasztó jövedelmi különbségek csökkenésében nyil­ vánult meg. E változások érintették a társadalom művelődési tagoltságát is. E terület leginkább pozitív fejleménye az ún. al­ sóbb rétegek iskolázottságának igen igen jelentős emelkedése, ami az iskoláztatás nagymértékű kiterjesztésének következménye. A népesség iskolázottsági szintjének ugrásszerű növekedése azonban nem fonódott egybe a tényleges kulturális különbségek hasonló mérvű csökkenésével, a továbbtanulási-szakmaszerzési esélyegyenlőtlenségek erőteljes leépülésével. Ez részben azzal függ össze, hogy a társadalmi osztályokat és rétegeket korábban szakadékszerű kulturális különbségek választották el egymástól, s e különbségeket csak hosszabb történeti periódus alatt lehet­ séges jelentősen csökkenteni. Másrészt szerepet játszik az is, hogy az iskolarendszer nem tudja kellőképpen gátolni a kultu­ rális egyenlőtlenségek merev leképeződését és újratermelődését a felnövekvő nemzedékek körében. Mindez azt eredményezte, hogy a művelődési viszonyok változásai nem kerültek szinkron­ ba a társadalmi homogenizálódás más területeken megfigyel­ hető folyamataival. Természetesen az imént említett homogenizációs tendencia általában sem vált kizárólagossá az elmúlt évtizedben. Valójá­ ban a magyar társadalomban megfigyelhető bizonyos olyan dif­ ferenciálódás is, amely halmozottan hátrányos helyzeteket ered­ ményez. Ez természetesen nem új jelenség társadalmunkban. Fej­ lettségünk mai színvonalán azonban a hátrányok halmozódása új problémákat vet fel. Arról van szó, hogy a társadalom álta­ lános fölemelkedésével bizonyos csoportok nem tudtak lépést tartani, s mind anyagi, mind kulturális tekintetben, mind élet­ �módjukban jelentősen lemaradtak a zömtől. Halmozottan hát­ rányos helyzetűnek azokat a csoportokat tekintjük, amelyek nem juthatnak hozzá azokhoz az anyagi és szellemi javakhoz, amelyeket a társadalmi átlag elérhet. A felnövekvő generációkat kiváltképp negatívan érinti a halmozottan hátrányos helyzet, mert mérhetetlenül megnehezí­ ti számukra, hogy a családi-társadalmi környezetük színvolát meghaladó iskolázottságra és szakképzettségre tegyenek szert. E gyermekek igen gyakran nem fejezik be az általános iskolát sem, illetve — ha el is végzik azt — nem tudnak bekapcsolódni semmifajta szakmát adó képzésbe. Iskolarendszerünk társadalmi funkcionálásának egyik leg­ nagyobb feszültsége, hogy a lehetségesnél és elvárhatónál jóval kevesebb segítséget tud nyújtani azoknak, akiknél a képességek fejlődésében, az iskola által közvetített ismeretek és értékek el­ sajátításában halmozott hátrányok mutatkoznak. A normálistól eltérő, késleltetetten fejlődő fiatalok különböző csoportjairól van szó, elsősorban azokról, akiknek hátrányai és késleltetett fejlő­ dése alapjában nem fiziológiai defektusokkal, hanem szociális­ környezeti okokkal függ össze. Feltehető, hogy e gyermekek adottságai semmiben nem különböznek a normálisan fejlődőké­ től, hiányoznak azonban a megfelelő feltételek ahhoz, hogy a szunnyadó-sorvadó képességek felszínre kerüljenek és ösztön­ zést kapjanak. Ennek leginkább szembetűnő és nyugtalanító következmé­ nye, hogy a normálisan képezhető, de az átlagosnál lassabban fejlődők — egy-egy korosztály mintegy 18—20 százaléka, évente mintegy 25—30 ezer gyermek — nem fejezi be nyolc év alatt az általános iskolát, illetve nem tesz szert azokra a minimális is­ meretekre és képességekre sem, amelyek az általános iskolai végbizonyítvány megszerzéséhez szükségesek. A probléma ter­ mészetesen nem egyszerűen az, hogy a gyermekek, akiknek több­ sége megkülönböztetetten kedvezőtlen családi-társadalmi felté­ telek között nevelkedik, egy-két évvel hosszabb időt tölt el az általános iskolában. A gondot az okozza, hogy többségüket a tíz­ évig tartó iskolázás sem juttatja azon ismeretek és készségek bir­ tokába, amelyek már ma is elengedhetetlenül szükségesek a megbecsült társadalmi tevékenység folytatásához. E probléma társadalmi súlyát és az egyéni életsorsok ala­ kulását érintő negatív hatásait és következményeit akkor tud­ juk igazán mérlegelni, ha számításba vesszük a társadalmi, gaz­ dasági-technikai és tudományos fejlődés rohamosan növekvő kö­ vetelményeit. E változások következtében egyre inkább össze­ szűkülnek, végeredményben megszűnnek azok a tevékenységi körök, amelyeket korábban — és részben még jelenleg is — akár megkülönböztetetten fejletlen képesség- és ismeretszint birtoká­ ban is jól el lehetett látni. Az egyre dinamikusabbá váló technikai fejlődés és az egyre bonyolultabb emberi-társadalmi viszonyok minőségileg új köve­ telményeket támasztanak a nevelési intézményrendszerrel szem­ ben. Erőteljesen megnövelik az iskola társadalmi felelősségét, an­ nál is inkább, mert korunkban elsősorban a célirányosan szerve­ zett nevelési rendszer nyújthat biztosítékot ahhoz, hogy az em­ berek kifejleszthessék mindazon képességeiket és készségeiket, s elsajátítsák azokat az ismereteket és normákat, amelyek az ön­ álló és aktív társadalmi tevékenység elkezdéséhez szükségesek. Ebből a következő konzekvenciák adódnak: nevelési intéz­ ményrendszerünk működése csakis akkor lehet összhangban szo­ cialista társadalmunk fejlődésének szükségleteivel, ha tevékeny­ ségét az össztársadalmi gyakorlatra való egyetemes előkészítés követelményei és a kultúra demokratizálásának céljai határozzák meg. E követelmények konkrétan a következőket jelentik: a) a történelmileg kialakult oktatáscentrikus iskolát a szó szo­ ros értelmében nevelő, személyiségfejlesztő intézménnyé kell átalakítani; b) a szocialista köznevelési rendszer a társadalom minden tagja (minden normálisan képezhető egyén) számára biztosítja, hogy az egyének: — elsajátítsák az adott társadalomban általánosan használt, a teljes értékű tevékenységhez elengedhetetlen szimbólumrend­ szereket, érintkezési normákat, és azokat alkalmazni is tudják; — elsajátítsák a mindennapi életvitelhez szükséges technikai és tárgyi ismereteket, konkrét készségeket, illetve ezeknek azt a részét, amit a család (vagy családok) egy része nem ad át; — eligazodjanak adott társadalmunk viszonyaiban, sőt e vi­ szonyokat bizonyos mértékig kezelni is tudják. Problémát okoz, hogy pedagógiánk még nem tisztázta kielé­ gítően a következő kérdést: voltaképpen mi a konkrét tartalma annak a képesség- és ismeretrendszernek, ami valóban a társa­ dalom minden tagja számára nélkülözhetetlen ahhoz, hogy „tel­ jes” társadalmi életet élhessen? Kétségtelen, hogy e tartalom egy-egy adott pillanatban is nehezen meghatározható, időben pe­ dig folytonosan változik. Épp ezért mindenkor csak részleges eredményre vezethetnek azok a kísérletek, amelyek a mindenki­ vel elsajátítandó általános műveltség tartalmát akarják pontosan körülírni. Jelenleg e kérdések vitatottak. Bizonyos alapvető elemeket azonban nagy biztonsággal tudunk kijelölni. Ezek közül a követ­ kezőket érdemes külön is kiemelni: — mindenekelőtt az anyanyelv olyan szintű használatát, amely lehetővé teszi a mindennapi élethez tartozó tetszőleges tartal­ mak megértését és önálló kifejezését; — továbbá az olvasás olyan szintű elsajátítását, amikor nem okoz nehézséget a mindennapi élethez tartozó információk meg­ értése. Nyilvánvalóan elemi követelményekről van szó. A helyzet azonban az, hogy a lemaradó gyermekek hátrányainak iskolai konzerválódása (és növekedése) nagyon szorosan összefügg az említett elemi készségek fejletlenségével, tehát azzal, hogy ok­ tatási rendszerünk e két alapkészség kifejlesztését nem tudja az említett gyermekeknél megoldani. Vajon milyen okokra és következményekre vezethető vissza, hogy a normálisan képezhető, de az átlagostól eltérően fejlődő és szociális hátrányokkal induló gyermekek jelentős részének képességei és készségei a viszonylag hosszú kötelező iskolázás ellenére is szembetűnően fejletlenek maradnak? A behatóbb elemzést az teszi szükségessé, hogy a probléma megítélésében jelentős, és az iskola működését kedvezőtlenül befolyásoló szem­ léleti zavarok mutatkoznak. Az iskola személyiségformáló lehe­ tőségeinek abszolutizálása, mértéktelen túlfeszítése épp úgy elő­ fordul, mint az ellenkező véglet, vagyis az intézményes nevelés aktív és viszonylag autonóm hatáslehetőségének alábecsülése. Egyfelől le kell szögezni, hogy a személyes adottságok és képességek fejlesztésében, a szociális eredetű iskolai hátrányok megszüntetésében az iskola távolról sem rendelkezik korlátlan lehetőségekkel. A személyiség fejlődése ugyanis szociálisan de­ terminált. Ez azt jelenti, hogy az iskolában nevelt gyermek fej­ lődésében az iskola által meg nem változtatható társadalmi, csa­ ládi stb. tényezők töltenek be domináló (de nem kizárólagos) szerepet. A differenciáló szociális feltételek hatásai szükségkép­ pen kifejezésre jutnak az iskolában. A probléma lényege elsősorban nem az, hogy a gyermekek — jórészt a differenciált szociális feltételek hatására és egyéb okok miatt is — eltérő mértékben profitálnak az iskola tevé­ kenységéből, s nem azonos módon és ütemben fejlődnek. Az uniformizálásra, az egysíkúságra törekvés, vagy a lefelé nivellálás ellentétes a szocialista társadalom céljaival. Egyértel­ műen el kell utasítani tehát azt a felfogást, amely a jó vagy ki­ emelkedő képességűek számára kedvező iskolai feltételek fej­ lesztését elhanyagolhatónak, másodrendűnek minősíti, mondván, hogy az elitképzés az igazságtalanságot, a társadalmi egyenlőt­ lenséget növeli. Hiba lenne az is, ha a hátrányos helyzetű gyer­ mekekkel kapcsolatban mindössze a lemaradók, a lassan fejlő­ dők segítségére törekednénk, tehát arra, hogy a gyermekek tu­ dását és képességeit az iskolában és a társadalomban megkí­ vánt átlagos szintre emeljük. Nem maradhat figyelmen kívül a hátrányokkal induló, de az átlagosnál jobb adottságokkal ren­ delkező és gyorsabban fejleszthető gyermekek segítésének szem­ pontja sem. Valójában nem a képességek differenciált és egyenlőtlen fejlődését kell problémának tekintenünk, hanem lényegében azt, hogy jelenleg még a szociális előnyök és hátrányok túlságosan egyenesvonalúan érvényesülnek a képességek fejlődésében. Mind­ ez szervesen összefügg azzal, hogy nevelési intézményrendsze­ rünk a lehetségesnél és elvárhatónál jóval alacsonyabb szinten teljesíti a szociális hátrányok hatásainak enyhítésével össze­ függő, alapvető társadalmi feladatait. Ez összefügg az iskola­ rendszer egészének szerkezeti és tartalmi fogyatékosságaival, a �pedagógiai tevékenység szociális érzékenységének és tudatossá­ gának fejletlenségével. Pedagógiánk mindmáig igen kevéssé tárta fel azt a roppant fontos kérdést, hogy a kedvezőtlenebb szociális körülmények konkrétan miként befolyásolják az ilyen feltételek között ne­ velkedő gyermek képességeinek fejlődését. Nincs az iskolának világos képe arról, hogy például az alacsonyabb iskolázottságú segédmunkáscsaládban nevelkedő gyermekek milyen készségek­ kel kerülnek az iskolába, hogyan tudnak alkalmazkodni az is­ kola számukra szokatlan érték- és normarendszeréhez, s konk­ rétan milyen hátrányaik vannak. Miután a pedagógia nem is­ meri a társadalmi eredetű, ún. indulási különbségek pszichi­ kus tartalmát nincs megalapozott elképzelése arról sem, miként lehetne a lemaradásokat csökkenteni, illetve felszámolni az is­ koláztatás évei alatt. A pedagógiai tevékenység igen kevéssé igazodik a gyerme­ kek alapkészségeinek differenciált fejlettségi szintjéhez és fej­ lődési üteméhez. Sok esetben elsajátítottnak, adottnak tételez fel számos olyan ismeretet, készséget, amit csak a kulturálisan kedvezőbb feltételek közül érkezők hoznak magukkal. Másfelől az iskolai-pedagógiai értékrend olyan, hogy csupán a jó tanulók juthatnak elismeréshez és sikerélményhez. A lassabban fejlő­ dők, tehát azok, akik leginkább rászorulnának a sikerélmények nyújtotta ösztönzésre, ritkán élvezhetik tulajdon értékük elis­ merését. Mindez keresztezi azt a törekvést, hogy a művelődési érté­ kek iránt egyébként is kevéssé fogékony gyermekek beilleszked­ jenek az iskola világába, hogy elfogadják az ott közvetített normákat és értékelési mintákat, s kifejlődjenek bennük az eredményes tanuláshoz nélkülözhetetlen indítékok. Az iskolának tehát az egyén fejlettségi szintjéhez igazodó pedagógiai ösztön­ zések és késztetések olyan légkörét és stílusát kellene kialakí­ tania és meghonosítania, amelyben valóban feloldódhat a gyer­ mek szembenállása a tanulással, s kialakulhat benne az adott­ ságok és képességek kifejlesztésének igénye. A személyiség belső világának, tanulási-művelődési indítékainak pozitív formálása nélkül — a puszta tanulmányi segítés esetén — igen kevés re­ mény lehet arra, hogy a lemaradó, nehezen fejlődő gyermekek felzárkózzanak, s elérjék lehetséges teljesítményük optimumát. Az elkülönítésről, a speciális intézményes keretekről gya­ korta előforduló vélemény, hogy a bárminemű okból lemara­ dó, nehezen fejlődő gyermek nevelése speciális intézményes ke­ reteket és megoldásokat igényel. Egyesek hajlanak arra is, hogy a családi, szociális, etnikai stb. okokból az átlagtól lemaradókat nehezen nevelhetőnek ún. familiáris szellemi fogyatékosoknak Van-e jövőjük? „Ha ez megtörténik, vegyenek egy nagy te­ kercs szögesdrótot, kerítsék körül a falut. És csináljanak egy nagy táblát is: Halott falu!! Én meg legjobbnak látom, hogy megmondom a fiaimnak: menjenek innen, itt nem lehet lakni, élni.” Óvodakörzetesítésről volt szó, amikor ez a szenvedélyes hozzászólás elhangzott a tanács­ ülésen. Az apróságokról beszéltek — de mennyire nem apróság ez a téma! Itt nyolc gyerek van mindössze (később lesz talán 12— 13 is, a két és fél évesekkel együtt), három felnőttet foglalkoztatnak teljes munkaidőben az ellátásukért. Gazdagok vagyunk — vagy inkább bolondok?... Az óvoda maradt, leg­ alábbis néhány évre. * Aprófalvas megye Nógrád, társa ebben Bor­ sodnak, Baranyának, Zalának, s ez nem ke­ vés gonddal-bajjal jár: a településfejlesztés legnehezebb útján kell végigmenni. A me­ gye két városában a lakosság 28 százaléka él mindössze, a városi tanácsokkal együtt 56 közigazgatási egység fogja össze a százhar­ minc települést. Mintegy száz falu községi közös tanácshoz tartozik. Az integráció nem hagyta érintetlenül az iskolahálózatot sem: csak az elmúlt öt esz­ minősítsék, s az ilyen gyermekek elkülönített nevelésének szük­ ségességét hangoztassák. Sokszor szemhatáron kívül marad, hogy az elkülönítés voltaképpen olyan negatív megkülönbözte­ tés, amely mérhetetlenül hátráltathatja a gyermek fejlődését, az önértékelés súlyos zavaraihoz, antiszociális, deviáns viselke­ dés kialakulásához vezethet. Bizonyos esetekben természetesen nem vonható kétségbe a gyermek elkülönített szervezeti keretek között történő nevelésé­ nek indokoltsága és szükségessége. Nyilvánvaló, hogy a fizio­ lógiai defektusokkal terhelt gyermekek nevelését és képzését speciális intézményes keretek között kell megoldani. A normá­ lisan képezhető, de nehezen nevelhető, az iskolai szituációba egykönnyen beilleszkedni nem tudó, lassan fejlődő egyének több tízezres tömegének nevelését azonban a rendes iskola keretei között kell megoldani, mindenkor gondosan elkerülve a gyer­ mek hátrányainak, gyengeségeinek nyílt hangoztatását. Az iskolarendszernek tehát halaszhatatlan feladata és kö­ telessége, hogy kipuhatolja: miként lehet jó hatásfokkal törőd­ ni azokkal, akik korábbi neveltetésük, szociális feltételeik, adott­ ságaik és képességük miatt „mások”, eltérnek a normálisnak tekintett átlagtól, kevésbé szabályosan, kevésbé tipikusan fej­ lődnek. Amire itt szükség van: a megbélyegzés nélküli kü­ lönbségtevés, a differenciálás. Konzekvensen számot kell vetni a „kivételesek” igen nagy sokaságával (minden bizonnyal to­ vább növekvő tömegével), s az iskola egész tevékenységét, a legnagyobb rugalmasság, a fokozottabb tolerancia és a szociális feltételekhez való igazodás irányába kell fejleszteni. Szemléleti változásra is szükség lenne, hogy az iskola ne a ma uralkodó elhárítási reflexekkel reagáljon a normálistól el­ térő fejlődésre, hanem az alábbi elveket kövesse; — nem beskatulyázni, senkit sem azonosítani pillanatnyi teljesítményével; — nem tenni egyenlőségjelet a lassú fejlődés és gyenge ké­ pességek közé; — szervezetten biztosítani annak lehetőségét, hogy az isko­ lában megtalálhassa mindenki azt a területet, ahol az átlagot meghaladó teljesítményt nyújthat. Ne feledjük: az iskola olyan mikrotársadalom, amely nem­ csak tükrözi, de befolyásolja is az össztársadalmi viszonyok alakulását. Ezért oly fontos az olyan légkör kialakítása, ahol mindenki kivívhatja tulajdon emberi értékeinek elismertetését, kibontakoztathatja szunnyadó képességeit, ahol az egyén meg­ győződhet arról, hogy senki sorsa nem eleve eldöntött. tendőben huszonhárom kisiskola szűnt meg. Az ok: tíz alá csökkent a tanulók száma, ezért ha tartós a folyamat, nem lehet csopor­ tot indítani. Legtöbb esetben szükségszerű a lépés, még­ is a városlakókban is megrezdül valami, ha egy iskola bezárásáról hallanak hírt — hiába lesz a helyén öregek napközije, vagy éppen a régen várt óvoda —, felébred a nosztalgia, az egykor felnevelő kisiskola iránt Már húsz esztendeje elkezdődött ez a fo­ lyamat, mégis úgy tűnik, ma sem lehet pontot tenni a végére. A 60-as évek elején; a r.-i járás volt az élenjáró, ott fejeződött be először a körzeti iskolák létrehozása. Bár nem volt mentes kisebb zökkenőktől, a jó előkészítés, az ésszerűség és a humánum öt­ vöződött a pedagógusok megértő hozzáállá­ sával: a gyerekekkel együtt vállalták az „át­ járást”. Így a legtöbb helyen nem maradt pe­ dagógus nélkül a község — ott maradtak fa­ lujukban. Akit csak megkérdeztem erről, mind azt vallotta: ez döntő!... Most bár a helyzet változott (a szegény pedagógus ingá­ zik, alig van ideje), mégis igyekszik résztvenni a község közéletében, számíthatnak rá. * Lámpás — ma? — szólal meg a kétkedés. Régen persze voltak „lámpások” — arcok bukkannak fel, kavarognak az élmények. A „nagy öregekről” kellene először szólni, akik Gazsó Ferenc szinte gyerekfővel kezdték a pedagógus pá­ lyát, a régi elemiben, népiskolában. Sokan még sorkoszton is voltak (ma el tudná ezt képzelni egy ifjú tanító, tanár?...), benneéltek a falu mindennapjaiban, annak ünnepe­ it, szórakozásait, művelődését fényesítették. Nem sajnálták az időt színjátszócsoport szer­ vezésére a betanítás során elültették a vá­ gyat az igényesebb élet iránt, formálták az ízlést, a darab kiválasztásával — ha tehették — a „passzív rezisztencia” kis hőstetteit haj­ tották végre a Horthy-korszakban, a keresz­ tény-nemzeti kurzus ízlésével, ideológiájával szemben. És a gazdakörök, a folklórkincs őr­ zése... Mindez a felszabadulás után is foly­ tatódott — sokan ott voltak a változások ér­ lelői között. Alakítottak kórust és tánccsoportot, népművelők voltak a szó legnemesebb értelmében. De miért a múlt idő? Igaz lenne, hogy ma nincs szükség közösségteremtő emberekre? Szó sincs róla — kellenek és vannak is, csak talán kevesebben, mint régen. Ám nem egy tanítónő szépérzéke tükröződik (lassan, las­ san) a falusi lakások díszeiben, kézimunkái­ ban. Sok falusi sportkör folyamatos jó mun­ kája mögött az egykori „tanárbácsi” ösztön­ zése rejlik. És ma is vannak pávakörök, táncsoportok, élükön pedagógusokkal, ma is előfordul, hogy hozzájuk fordulnak ügyes-ba­ jos dolgaikkal a falubeliek, elfogadják szavu­ kat a társadalmi ügyekben. �Csak két dolog kell hozzá: hogy ne vegyék el mindettől a kedvüket magasabb fórumo­ kon, és hogy egyáltalán ott legyenek még a faluban. Ha a tanulók nagyarányú létszám­ csökkenése egyértelműen a körzetesítést sür­ geti, a gyerekek mellett a pedagógusokról se feledkezzenek meg az új iskolában! Nem az igazgatótanítóból „lefokozottak” sértődését ér­ zem jogosnak, hanem a tagiskolák nevelői­ vel való foglalkozást ,a megszűnt kisiskolá­ ból bejárók elismerését kevésnek. Az érem másik oldala, a felsősök nélkül maradt „fél­ karú” iskolák némelyikében találkozhatunk megkeseredett, közömbös emberekkel, akik ke­ resztezik a körzeti iskola, körzeti művelődési ház jó kezdeményezéseit is — úgy hiszem, itt mindkét félnek lépni kell egymás felé, a gye­ rekek és a falu érdekében! tani. Azelőtt csak pendliző gyógyszerészről, orvosról hallhattunk — ezekre a pályákra természetesen nélkülözhetetlen a szakérte­ lem, a diplomával fémjelzett tudás. A neve­ lésben?!?... Ahhoz, hogy esélyegyenlőséget biztosítsanak a kisiskolában, hogy növekedjen a szakosain leadott órák száma, sok helyen ehhez a megoldáshoz kellett fordulni. Hiszen képtelenség minden tantárgyból szakosat al­ kalmazni egy kis intézménynél — ugyan mi­ vel töltenék ki az óraszámát például a kész­ ségtárgyat, kémiát tanítónak? De ha van vál­ lalkozó, és tűrhető a közlekedés, jöhet ez a furcsa ingázás. Van ahol ez „váltakozó mun­ kahelyre történő kinevezéssel” jár, máshol csak megegyeznek az egy igazgatás alatt ta­ nító pedagógusok a cseretanításban, megint máshol önálló iskolák nevelői „cserélnek”. * Azt hinné az ember, mindenki jól jár: az iskola minőségi „mutatói” ugrásszerűen fel­ szöknek. a gyerekek nem olyantól hallják az ismereteket, aki maga is csak egy-két órával jár előttük, a tanárnak nem kell más tár­ gyat vállalni saját iskolájában a szűkös óra­ szám felduzzasztására. Osztott és részben osztott, összevont, osz­ tatlan — számtalan formája van a falusi kis­ iskolának. Aki előtt mindez ismeretlen, em­ ber legyen a talpán, ha el tud igazodni, a körzetesítés, iskolaintegráció utáni helyze­ ten! Csak egy példa: a b-i járásban tizenhat körzeti iskolához tizenöt tagiskola tartozik. (Általában az alsó tagozat maradt meg.) Érdekes eset az m-i tagiskoláé, ahol I—VIig tanulnak a diákok. Tagiskola, de az itte­ ni osztályokba a szomszédos kisközségből is átjárnak a gyerekek, egészen addig, míg fel nem épül a szép, modern körzeti iskola. Ak­ kor itt is csak az alsó marad. Hogy miért kel­ lett a két felső osztályt „bevinni”? Az elkép­ zelés az volt, induljon el a bekörzetesítési fo­ lyamat. Bár ez kissé elsietettnek tűnik, végül is jobb körülményeket teremtett, azóta nem kell váltott műszakban tanítani. És nem mos­ tohagyerek az intézmény: idén elkezdődik a felújítása. Ha végleg „bemennek” a felsősök, igen korszerű, kényelmes körülmények között folyhat majd a tanítás. Egy egész napos el­ ső osztályuk már most is van, nem marad­ nak el „szakmailag” más iskoláktól. Apropó, lépéstartás! Gyakran felmerül: képesek-e a kisiskolák pedagógusai megnöve­ kedett nevelési-oktatási feladatokat megfele­ lő szinten ellátni? A friss erők, a fiatalok inkább nagyobb helyekre mennek, a kisisko­ lákban magasabb az átlagéletkor, mint a na­ gyobb községekben, városban. Ám az életkor nem számít: valójában a hivatásszeretet do­ minál, amit számos példa bizonyít. Egyet ezek közül: a pedagógus továbbképzési kabinet a művelődési osztállyal együtt felmérte, milyen feltételekkel várják az iskolák az orosz nyelv bevezetését az alsó tagozat utolsó osztályá­ ban. Kiderült, huszonnyolc kisiskolában hi­ ányzik a szakos nevelő, az alsós tanítók nem tanultak oroszt (főként a régebbi nemzedék). A megindított 2 éves komplex tanfolyamon mégis 50 százalékuk végez idén, többen vál­ lalkoztak ötven év körüliek is. Az egyéb tan­ folyamokon sem a kor, vagy az iskola nagy­ sága dönti el a részvételt: a személyes hozzá­ állás és időnként az objektív akadályok. Ami a körzeti szakmai munkaközösségeket illeti: kevésről hallhatunk dicsérő szavakat: hétha­ tárba kell eljárni egy-egy foglalkozásra (ami évente négyszer van általában), formális ma­ rad az egész — nincs érzékelhető folytatá­ sa a mindennapi munkában. Vannak ellen­ példák is, amikor a tagiskola tanítónője a körzeti iskola elismert alsós munkaközösség­ vezetője. És ne feledjük az önképzés lehető­ ségét sem — a pályát szerető pedagógusok vi­ déken épp annyit (ha nem többet!) olvasnak szakmai lapokat, irodalmat, mint nagyobb he­ lyen tanító kollégáik! * Pendliző pedagógusok. Csak néhány éve is­ mert ez a fogalom. Nem véletlenül — koráb­ ban a községeket egymással és a nagyobb te­ lepüléssel összekötő közlekedés is szerényebb volt, és valószínűleg az 1972-es oktatáspoli­ tikai határozat szele is segített vitorlát bon­ De képzeljük magunk elé tanévkezdés előtt valamelyik érintett iskola igazgatóját, amint az órabeosztást készíti! „Három kolléga megy, kettő jön. A társ­ községben az egyikük napközis — neki regge­ li órákat nem adhatok, kitolás lenne. De ab­ ban is igaza van X. kartársnak, hogy tömbösíteni csak a különböző osztályok óráit jó, mit kezd ő ugyanazzal az osztállyal két egy­ másutáni órán? De az se jó. hogy egy órá­ ért — közben még esetleg lyukas órát is kell beiktatni — átbuszozzon, öszetöri a délelőt­ töt. ..” Anyagi és erkölcsi elismerésben egyaránt részesülnek az ingázók, mód nyílt az útikölt­ ség megtérítésére, céljutalomra is Ennek el­ lenére nehezen megfizethető ez a munka. Ám az oktatás színvonalának emelése érde­ kében csinálni kell — és egyre több helyen vállalják is. * Két győzelemről hallhattunk híreket, ami­ kor a szülők ellenállásán megbukott a terve­ zett iskolakörzetesítés. Hogy az oktatási szín­ vonal feszegetése után szólok erről és nem korábban említettem, azt az első eset indo­ kolja. Adott négy község. A körzeti központ, N., valamint G. B. és Sz. tagközségek. Az első­ ben három tanulócsoportos tagiskola műkö­ dik (és igen jól), a felsősök évek óta bejár­ nak. Sz-ben tavaly szűnt meg az I—IV. öszszevonással működő kisiskola, B-vel szeret­ ték volna a példáját folytatni. A jelenlegi három tanerő: az egyik szülés előtt, a másik négy évvel a nyugdíj előtt áll, a harmadik nyugdíjból jött vissza tanítani. Láthatóan gond van a személyi feltételekkel. Emellett az innen bekerülő gyerekek eredménye el­ marad társaikétól. A szülők szempontja: fa­ lujuk sorsát féltik: nem lesz érdemes ide épí­ teni egy fiatalnak, ha már iskola sincs — mondják. Súlyos kompromisszum árán sike­ rült csak a „győzelem”. Az iskolába a körze­ tiből fog kijárni egy felsős, a nyugdíjas ta­ nító továbbra is maral. És a várható „eredményeit”? Megyeszerte közismertebb, nagyobb vihart kavart a cs-i hat kisközség esete. Az egyik országos napilap is foglalkozott a fejlemé­ nyekkel. A „lavina” a februári szülői érte­ kezleten indult — bár valóságban már jóval korábban forrongtak az indulatok. A nem kellő előkészítés rémhírek elterjedéséhez ve­ zetett (bár volt korábban egy falugyűlés, ahol tisztázták a terveket). A szülők azt hitték, el­ sőtől nyolcadikig mindenkinek be kell költöz­ nie a járási székhelyen épülő kollégiumba — pedig valójában csak a felsősök számára ter­ vezték a bekörzetesítést, a hétközi bentla­ kást csak lehetőségként ajánlották fel. A já­ rási művelődési osztály célja a szakrendszerűbb oktatás biztosítása. A körzet 107 diák­ ja közül a felsősök számára, a benti, korsze­ rűbb feltételek között. A helybeliek állás­ pontja: alakítsanak ki a községi közös tanács valamelyik falujában egy olyan iskolát, amely a távoli bejárás nélkül megoldja gyer­ mekeik oktatását, ne vigyék el őket!! Az in­ nen kikerülők helytállása, a meglevő iskolák felszereltsége, a pedagógusgárda képzettsége (tulajdonképpen csak az orosz nyelv tanítása megoldatlan jelenleg) és hivatásszeretete biz­ tosíték számukra a megfelelő nevelés-okta­ tásra. Mi idézte elő ezt az erős ellenállást? Az, hogy a szülők megkérdezése nélkül ter­ vezték a körzetesítést, hogy rossz volt a tájé­ koztatás (még a pedagógusok is bizonytalan­ ságban voltak sokáig), vagy a község életé­ nek, jövőjének féltése az iskola nélkül mara­ dástól? Mindezt ma már nehéz kibogozni. Lényeg az, hogy a kollégiumlátogatás cél­ jából kiküldött busz üresen fordult vissza a járási székhelyre, a szülői értekezleten (mely­ re a megye első számú tanácsi művelődésirá­ nyítói is eljöttek) „leszavazták” a bekörzete­ sítést. A sohasem tapasztalt látogatottságú szülői értekezleten csupán a megyei tanács elnökhelyettese kapott tapsot, amikor beje­ lentette: minden marad helyben... Azaz a terv szerint 1982/83-tól kiskörzetesítéssel (az egyik községben lesz az alsó tagozat, I. és III., II. és IV. bontással, a másikban a fel­ ső V—VI., VII—VIII. bontásban) oldják meg az oktatást, napközit, és étkeztetést is adnak, ami eddig nem volt. Pirrhuszi győzelem volt-e végül is az ered­ mény? A járás korszerűsítést akart, a körzet lakossága a régi mellett adta le voksát, ezt tartva értékesebbnek. Vannak olyan szülők, akik kissé tartanak attól, hogy ezzel a kicsi­ kart döntéssel hátrányos helyzetbe hozták magukat az irányító szervek előtt. De az ígéretet megkapták: támogatják továbbra is az iskolát, segítik, figyelik szakmai munká­ ját. És az is biztató, hogy a felújítási keret­ ből számukra is jut (ez már a döntés előtt így volt). Olcsó következtetés, de nem tudok jobbat: a gyakorlatban derülhet ki, jól jár­ tak vagy rosszul. Döntő persze, hogy mind­ két fél betartja az ígéretét és törődik az is­ kolával... Jövőbe látni — lehetetlen, de a tervek iz­ galmasak. Az aprófalvas települések kisisko­ láinak és e községek életének kapcsolatairól, jövőjéről megkérdeztem az egyik illetékest, a már említett megyei tanácselnökhelyettest, aki mint tisztségviselő és mint magánember, egyaránt úgy vélekedett, nem szabad e kis­ községeknek elnéptelenedniük, élettelenné válniuk — mindent meg kell tenni az alap­ funkciók biztosításáért. Az elmúlt évek ta­ pasztalata, hogy ahol a községi közös ta­ nács megnyugtatóan biztosította az alapellá­ tást a társközségekben is, ahol „magáénak érezte” a gondjaikat, ott nincs számottevő elvándorlás. Azt szeretnék érezni minden ilyen településen, mintha ott is laknának fele­ lős vezetők. Mindez persze nem az indoko­ latlan igények kielégítését jelenti — felelő­ sen kell rangsorolni köztük. A VI. ötéves tervben Nógrád megye egyik kiemelt felada­ tának tekinti az alsófokú központok fejlesz­ tését. Hogy miből áll a lakosok „községi tuda­ ta”, ragaszkodása falujukhoz? Először is itt van az otthonuk, családi kötelékek, gyakran mélyen gyökerező hagyományok kötik őket. Emellett azonban nem csak lakni, élni is itt sze­ retnének, és ez alapfokú ellátás nélkül le­ hetetlenség. Ismert, hogy élelmiszerhez, or­ voshoz, iskolához szeretnének jutni. Ám az egészségügy és oktatás színvonala azt is megköveteli, hogy ésszerű integrációt hajtsa­ nak végre. Ha ez olyan, ami a társközségben �lakóknak is elérhető, ha a körzetesítés egyér­ telműen jobbat hoz, nem érezhetik hátrá­ nyos helyzetben magukat. De ha például egy kisiskola bekörzetesítése nyomán rosszabb helyzetbe kerülnek a gyerekek, mert olyan nagy a körzeti iskola zsúfoltsága, hogy nem ellensúlyozza az ott elérhető előnyöket (ame­ lyek az alsósoknál már ma sem egyértelmű­ ek...) akkor elhamarkodott lépés a kisközség iskolájának megszűntetése, aminek természe­ tes következménye csak egy lehet: a társa­ dalmi közérzet romlása. A legfontosabb, hogy ne hagyjuk kiürül­ ni a falvakat! Ehhez mindenütt helyben van a megoldás. A „van-e jövőjük?” — kérdés nem csak a kisközségekkel, mint településformával kap­ csolatban merül fel (remélhetően nem csu­ pán magánremény, hogy igenlő választ adnak az elkövetkező évek...), hanem a kisiskolák sorsához kötve is. A megyei elnökhelyettes a beszélgetésünkkor így fogalmazott: „Befeje­ zettnek tekintjük a körzetesítést. Az a hat falu lett volna az utolsó nagyobb lépés — de nem erőltetjük. Kisebb integrációk, átrende­ zések lesznek, de a közeljövőben körzetesítés nem. Majd ha megérik rá az idő, a lakosok maguk kérik.” Szeretnék a jövőbe látni. . G. Kiss Magdolna Nyílt levél Kedves Icukám! Kicsit szégyenlem magam, mert nagyon régen nem jelentkeztem, mintha elfelejtet­ tem volna, amit idestova tíz évvel ezelőtt ígértem. Már az is meglepett téged, hogy 1975 őszén meglátogattalak. Igaz, nem ígér­ tem meg, hogy mikor és miként kereslek fel ismét, csak azt, hogy erre egyszer sort kerítek. Hitted is, nem is. Ki tudja miért? Nem hiszem, hogy olyan sok rossz élmé­ nyed lenne a barátság igazi voltáról, ta­ lán inkább az mozdult benned, hogy sok­ kal nagyobb a távolság köztünk, mint ami kilométerekkel mérhető Salgótarján és Bu­ dapest légvonalában. Pedig ha tudnád, hogy én először ezt a távolságot Balassa­ gyarmaton át jártam meg. 1957. nyár dere­ kán. Akkor még álmainkban sem volt a tarjáni műút. A munkában együtt töltött tíz hónap, az egyszer sem hiábavaló gyötrelmes erőbedobás, a sok közös szorongás és izgulás, hogy sikerüljön vállalkozásunk, akkor feledtette velem az első Nógrád megyei utazásomat. Ahogy múlik az idő, annál többször jut az eszembe, biztosan nem azért, mert öreg­ szem, hanem azért, mert az önmagam és mások által kimondott és kimondatlan kér­ désre — MIÉRT?.. — itt találom a válasz kezdetét. A felelettel — a kérdésre — ne­ ked is adós vagyok. Engedd meg, hogy le­ velemben törlesszek egy kicsit! Ne csodálkozz, mégha tudod is, hogy 1969. őszétől 1970 nyaráig hányszor fordultam meg hetente az acélgyári kultúr és a bu­ dapesti GANZ-MÁVAG Művelődési Otthon között, minden szerdán ott, és minden hét­ főn itt. Nem említve azt, amit a Tarján­ ban töltött, ezt az időtartamot megelőző tíz esztendő alatt megtettem. Mégis számomra az az első út az egyetlen és végtelen azó­ ta, hogy először elindultam Budapestről, az Izabella utcából, az akkori idők luxusko­ csijával, Warsawával Balassagyarmaton és Őrhalmon át a salgótarjáni acélgyári útra, akkori nevén Sztahanov útra, amit a je­ genyefasor végén lezár a gyári „nagy ka­ pu.” Bár minden, ami rosszul kezdődik, jóra válna! Rekkenő augusztusi hétköznap volt. A perzselő hőségtől és a portól volt-e min­ den kibírhatatlannak tűnő, vagy azért, mert tudtam, az utazás végén vár egy szükségből ideiglenesen juttatott, a buda­ pestihez viszonyítva tágas lakás, de az aj­ tón belül ott halmozódik a hetekkel aze­ lőtt idegen kezekkel leszállított és hegyibe-garmadába rakott motyónk. Vár a ta­ karítani, a mosnivaló, a lakást be is kéne lakni gyorsan-ügyesen, hiszen szeptemberben kezdődik a tanítás, a Sztahanov úti isko­ lában is, ahová várnak a gyerekek, hanem Kiaknázás lóhalálában „Hazánk legfontosabb és legértéke­ sebb nyersanyaga agyvelőállománya, mely eddig csak igen kis százalék­ ban került kihasználásra.” (SzentGyörgyi Albert nyilatkozata Sándor Pálnak; Szabad Nép, 1945. április 1.) Átszellemülten magyaráz íróasztala mögül a fiatal nő: — ... én szervezem meg a továbbképzéseket, a tanfolyamokat. Meghívom az előadókat, és agitálom az embereket, hogy érdemes beiratkozni... — És tényleg érdemes ? Réveteg tekintete fölélénkül, rám néz, vizsgálja fizimiskámat. Majdhogynem égeti bőrömet ez a pásztázás; most én révedek ki az ablakon. — Hát persze hogy érdemes! — hallom megrökönyödéssel teli hangját. * Sokéves átlagban kétezer főt foglalkoztat az exportőr gyár. Nem is egy nagyobb üzem van a városban. Ettől mégis igen sokat vár az ország. Lássa el táblaüveggel a honi házak nagyrészét, adjon szél­ védőket az Ikarus buszokra; s ezeken túl: tetemes kivitelt bonyo­ lítson le a világ minden tájára — dollárért. Tradíciójuk van: évszázados múltra tekinthetnek vissza. De csak ebből — bár jól jött mindig — soha nem lehetett megélni. Év­ ről évre többet, többfélét és jobbat követelnek, várnak a megren­ delők. is azért, hogy bevezessem őket a magyar nyelv és irodalom szépségeibe, hanem azért, mert biztosan érdekes lesz a pesti tanárnéni, akit még a múlt tanév végén beígértek. Úntam és utáltam mindent! Véremben még ott lüktetett az ellenforradalom alatt átélt rettegés, és az azt követő nagyvárosi félelem, hogy aki az utcán szemben jön velem, nem szabadult bűnöző-e, aki rámszegezheti a géppisztolyát. De még attól a rettegéstől sem szabadultam fel, hogy ki­ ről — netán vélt jó barátomról — mit tu­ dok meg a mindent elfedni képes nagy­ városban, amit tán még nehezebben tűrhet­ nék el, mint a nekem szegezett géppisztolyt. Zavar és szenny megrendítő nyomai még mindig a fővárosban, azon kívül, de lel­ kem mélyén, belül is. És most, majdhogy­ nem csöbörből vödörbe! Kezdhetem az életem újra egy teljesen idegen városban, ahol biztosan nem fogok félni, mert szerencsémre nem tudom még azt sem, hogy kitől lehetne, de az biztos, hogy a lakás, ami előtt majd ez a zötyögő luxusbatár megáll, mocskos és fülledt, hiszen most nyáron bezárva csak ilyenné válhatott, még akkor is, ha az aki kiköltözik belőle, patyolat hagyta ott, és ami a legingerlőbb, a saját, egy évvel ezelőtt még oly biztos otthon képét sugalló, akkor renrezett, most pedig az oszlás jeleit rejteni nem tudó kicsinnyé zsugorodott kacataink halmaza — ez vár engem haza! Már nagyon hosszú volt az út — vagy csak nekem belül? —. mert ki kellett néz­ nem amerre éppen jártunk és már nem a fáradtság mozdította a nyelvem: „Hol já­ runk? Mi a neve ennek a falunak?” A hosszú hallgatás után fátyolos hangon jött a válasz: Őrhalom. — Őrhalom. Nekem, a más tájon felnőtt falusi-váro­ sinak, megdöbbentő volt, amit a szemem fogott be, pásztázva az út mentén, a me­ zőn hajladozókat látva. Mintha mindenki a templomból jött volna: fekete-fehérben. Az embereken fekete nadrág és kívül hagyott fehér ing. az asszonyokon bokáig érő hoszszú szoknya, sűrű-aprón szedve, és feke­ te mellény, hogy felettük sugározza az örök tisztaságot vakító fehér ingválluk. Kendőjük kicsit előrehúzva árnyékolta ar­ cukat, védve a naptól, hogy vasárnap az Isten házában világíthasson, mert a nekem ünnepi fekete-fehéret a dolgos hétköznap, a munka öltette fel velük. És ettől a kép­ től, ettől a látványtól megtörtént velem a mesebeli csoda: kifényesedett a Világ ben­ nem. Minden színt kapott körülöttem, az ingek és ingvállak tisztasága kísért tovább az úton és nem volt már tikkasztó a me­ leg. Nem tudnám bebizonyítani, hogy nekem Őrhalom a világ közepe, csak azért mert itt fordult jóra előttem először a rosszul induló út. Hiszen az ott látott fehér ing­ vállak tisztaságát és szépségét megtaláltam az acélgyár feletti „Amerika” karnyújtás szélességű és hosszúságú szoba-konyhai gazdagságában. Ez tekintett rám az öreg József-telep kunyhóiból is, ahonnan ma már beköltöztek a lakók a magasra tö­ rő házak emeleteire, dicsérve a városépíté­ szeket, akik még a Cigány-hegyet is el­ hordták. Az új Tarján születését én már csak hoz­ zátok vissza-visszajárva figyelhettem! Csodáltam az építészek fantáziáját, szí­ vós akarnokságukat, hogy a benne élő vá­ rosépítőknek, a várossal összefonódóknak és a belőle táplálkozóknak is. olyanoknak, mint jó magam, olyanra gyúrják, formál­ ják a várost, mint amilyet az ott éltek és élők megérdemelnek. Mi, a kívül és be­ lül építkezők, ismeretlenül is egyek va­ gyunk abban, amit nem akartok hinni. Talán éppen azért, mert igaz, hogy csak úgy lelhetünk önmagunkra és tarthatjuk is meg a felleltet, ha mindnyájan veletek és egyek vagyunk. A napokban egy kis nyári nagytakarítást rendeztem és akkor akadt a kezembe szak­ mai lapom, a Népművelés 1979. 12. száma, amiben közölték egy tanulmányomat Szám­ vetés tíz évről, Magánvizsgára előkészítő tanfolyamok címmel. A cikket így kezdtem: „1970 januárjában indult a GANZ-MÁVAGban és a salgótarjáni Kohász Művelődési Központban az a kísérlet, amely megelőzte a művelődési otthon hálózatban kibonta­ kozó mozgalmat: az általános iskolai magánvizsgára-felkészítést. A tanfolyamok elő­ készületei 1969. szeptemberében kezdődtek, s eredményeit Tolna és Veszprém megyé­ ben hasznosították 1971—1972-ben. Mielőtt azonban megtörténhetett volna a tolnai és veszprémi kísérletsor elemzése, számos me­ gye, számos művelődési ház szervezett ilyen tanfolyamokat” — így a saját szö­ vegem, aminek olvasása közben eszembe jutottatok ismét, ki tudja hányadszor. Most is látom magam előtt arcodat és hallom kuncogásodat, miként először, ami­ kor mint az acélgyári vszb tagjával beszél­ tem veled, a „kultúr” igazgatójának (ak­ kor Kovács elvtárs volt még) társaságában arról, hogy mit szeretnék kipróbálni, itt a kulturházban. Tudtam a szólást-mondást, hogy senkisem lehet próféta a saját hazájában, én mé­ gis idehoztam haza az elgondolásomat, amit akkor, a kezdet-kezdetén nehezen tudtam megfogalmazni. Azt hiszem elég körülmé­ nyesen mondtam el, hogyan szeretném: ha néhányan — legfeljebb tizenöten — vállal­ nátok, hogy tíz hónapon keresztül, hetente egy alkalommal, négy-öt órát fordítanátok arra, hogy megint megtanultok tanulni szakemberek segítségével, és ha sikerül a közös erőfeszítés, tíz hónap múlva a keze­ tekben lehet az addigi hatosztályos vég­ zettség helyett az általános iskola 8. osz­ tályáról szóló végbizonyítványotok; ami­ nek hiányát ugyan restellitek jónéhányan, �Ami az utóbbi évek fontosabb tényeit illeti: makacsul arról bi­ zonykodnak, hogy a gyárban nincs tespedés. Két éve egy — majd­ nem a legkorszerűbb — távol-keleti gyártásmódot honosítottak meg, letaglózóan nagy értékű gépek telepítésével, az üveghúzásban. Egy éve sincs, hogy — valóban a legkorszerűbb — földolgozó eljárásra teremtették meg a műszaki potenciált, ugyancsak mostruózus be­ fektetéssel. Am csökönyös tények erősködnek amellett is, hogy az — akár mennyiségi, akár minőségi — eredmények jócskán elmaradnak a várttól. Mint mondják: a legfőbb termelőerő az, ami — egyelőre! — nem működik úgy, ahogy kéne, ahogy lehetne. * — Olyan miliőt kellene kialakítani, amiben a tudást elismerik. Ne az legyen a mérvadó, hogy valaki munkás, csoportvezető vagy művezető. Hanem az, hogy jó munkás, jó csoportvezető, jó műve­ zető-e. Ezzel érhessen el valaki tekintélyt, ne egyéb „érdemekkel”. Fiatal ember az oktatási előadó. Papírokat, táblázatokat készí­ tett maga elé, hogy kimerítően válaszolni tudjon a kérdéseimre. — Miliőt nemigen lehet ráolvasással kialakítani sehol. Hogy képzeli? — Nem is annyira kialakítani kell azt, mint inkább megőrizni. A közvetlen munkatársak tudják a legjobban megítélni, ki meny­ nyit ér. Természetes reagálás, hogy arra hallgatnak, aki sokat tud és ezzel sokat használ. Vigyázni kell rá, hogy a hivatalos elismerés nehogy összezavarja az egészséges értékrendet. „Egészséges értékrend” — írom le, önkéntelenül is idézőjelek közé dömöckölve a jelzős szerkezetet. Obskurus formula: egy rakás értelmezése lehet. Am nem kívánom fogalomelemzéssel fárasztani az előadót: egy fontosabb dolog kellős közepén van. Egy régi, de új vonásokkal gazdagodott munkakörből próbálnak szakmát, egyelőre csak „munkás szakmát” nemesbíteni. de az iskolapadban ülni méginkább, hiszen a gyerekeitek is kinőnek belőle lassacskán. Ezeket hallva, a válladat vonogattad, za­ vart voltál, hiszen neked is az elevened­ be vágott az ajánlatom. De csak annyit tudtunk kipréselni belőled Kovács elvtárs­ sal, hogy „jó, majd megpróbáljuk, hiszen tényleg volnánk egy jópáran, akiknek nem ártana, ha meglenne a nyolc osztályos vég­ zettségünk...., de majd meglátjuk*’. Bizonyára pontosan megértettél, mert két hét múlva tizenötöd magaddal vártál a „kultur” klubszobájában, hogy a többiek­ nek is elmondhassam, olyan kísérletet in­ dítunk, ahol mindnyájan „kísérleti nyulak” vagytok. Ennek ellenében semmi biztosí­ tékkal nem kecsegtethetlek benneteket, hogy valóban le tudtok-e vizsgázni a dol­ gozók esti iskolájában. Mindnyájan vásár­ ra visszük a bőrünket, de ha komolyan dolgozunk, úgy ahogy a gyárban is, bizto­ san eredményes lesz a közös tanulmányi munkánk. Sikeretek nem csak azzal lesz mérhető, hogy eredményesen vizsgáztok, hanem az­ zal is, hogy a tanároknak sikerült megfi­ gyelniük a tanulásotokat, a saját elkép­ zeléseiket. A ti véleményeitek alapján he­ lyesbítve olyan módszereket dolgoznak ki és írnak le, hogy sok, hozzátok hasonló, nyolcosztályos végzettséggel nem rendelke­ ző, de megbízható tudású felnőtt általános iskolai végbizonyítványának megszerzésé­ hez nyújtunk segédkezet, és megnyitjuk a kaput a szakmai- és általános művelődé­ sükhöz. Könnyű volt tíz év után erről száraz szakszerűséggel írnom, eképpen: „Kísérle­ teink során a tanítás módszereinek megta­ nítására összpontosítottunk úgy, hogy a tananyag feldolgozását csoportos munkával készítettük elő. Hogy az otthoni tanulás sikerült-e, és eredményes volt-e, azt is csoportmunkában, együtt dolgozva mértük, illetve mérettük le magukkal a felnőtt ta­ nulókkal. Ebben a munkában a tananyag eszköz volt csak, holott minden vizsgára készülő a tananyag elsajátítását tűzte ki céljául. Ha a cél a munkafolyamatban esz­ közzé válik és új célhoz vezet, az már fej­ lődést jelez. Ez a fejlődés céltudatos, tervsze­ rű munka eredménye. Mint esetünkben.” Könnyű volt már utólag okosnak lennem, de hol találod meg ebben a szövegben a Jani bácsit Pilinyből, pedig kikandikál be­ lőle! Emlékezzél csak rá, hogy milyen fe­ je volt a matematikához. A tanár úr még végig se mondta a szöveges példát, az Öreg — emlékszel, magunk között sokszor hív­ tuk így, hiszen az öccse a Béla is köz­ tünk volt — már mondta az ered­ ményt. Az egyik otthoni munka ellenőrzésekor, ahogy mondtatok az eredményeket, oda­ pillantottál a Jani bácsi füzetére és szin­ te felvisítottál: „Te Jani! Ezeket a példá­ kat nem te csináltad! Más írta mega lec­ kédet”... — és ki tudja milyen szidalmak­ — A hivatalos szakmai lista jóformán még a manufaktúra ide­ jében állt össze. Azok a foglalkozások szerepelnek az OSZJ-ben, va­ gyis az országos szakmunkásképzési jegyzékben, amelyek az elfo­ gadott megítélés szerint eléggé bonyolultak és eléggé elterjedtek. A síküveggyártás elismerten bonyolult, ezen nincs vita. De nincs el­ terjedve. Magyarországon csak az S-i, az O-i és az M-i gyárban ke­ resnek kenyeret ilyen munkával. — Érez majd valami előnyt a munkás, ha a foglalkozása szak­ mává nyilvánítódik? — Eddig hátrányban voltak a fizetési besoroláskor. Most ez a hátrány megszűnik. De csak itt, a mi gyárunkban, vagy a másik kettőben. Ha a nagyvállalaton kívülre megy dolgozni, ott nem isme­ rik el a szakképzettségét. Persze, ami a nálunk adódó előnyt illeti: a fizetésemelés nem elhatározás kérdése, hanem — sajnos — az ob­ jektív lehetőség függvénye. Szemben ülünk egymással; tőlünk oldalt a gépírónő mered ma­ sinájára. Felületes szemlélőben akár azt a hatást is keltheti, hogy a szemüveges asszonyt csöppet se érdekli diskurálásunk, hanem — udvariasságból áldozatot hozván — lemond munkájáról, nem csat­ tog, inkább szoborrá dermed. — Mivel tudott érvelni „agitáláskor”? — Nem volt könnyű, és még ma sem lefutott meccs. Az ember nem azzal fekszik le este, hogy „na holnaptól kezdve tanfolyamra járok”. Kell hozzá a hatásos motiváció. Joggal elvárják, hogy a plusz erőfeszítésekért kapjanak is valamit. Mivel pénz, mint mond­ tam, nemigen van, a szakmai presztízsre kellett alapozni az érve­ lést. „Jó szakember leszel”; „többet fogsz tudni” — és így tovább. Sokat kell győzködni őket, mert belső igényt volna szerencsés éb­ reszteni a tanulás iránt. Enélkül nem ér semmit. De ha valaki nem vállalja és fontos lenne neki, akkor adminisztratív intézkedést te­ kal folytattad volna mérgedben, ha nem nézel az Öreg arcára, és nem látod meg a huncutkás, ravaszdi mosolyát. Ettől el­ akadt a pergő nyelved, szerencsére, úgy­ hogy az Öreg kapott egy lélegzetvételnyi szünetet, és csak annyit mondott: „Jól van no! Hát persze, hogy nem én írtam, hogy tudnék én már ilyen szépen írni, ezekkel a vastag ujjaimmal. A gyerek írta, én meg diktáltam. Annyi eszed azért neked is Te­ hetne Icukám, hogy egy ötödikes fiú akár­ milyen okos, csak nem tudja megoldani az apja nyolcadikos számtanleckéjét. Amíg én leírnám a matematikát, azalatt, ha le­ diktálom a gyereknek, megtanulok min­ dent, és utána inkább olvasom a sci-fit. Most mér baj az!” Persze, hogy nem volt baj, de sokunknak felejthetetlen marad ez a kis perpatvar, mert benne volt a te mindenre figyelő, mindenkire vigyázó „Ica-mama” természe­ ted és a Jani bácsi éleseszű nyugalma is. Azt is írtam az idézett bekezdésben, hogv a tananyag eszköz volt csupán a tanulás megtanításában. Ez úgy általában igaz. Ez­ zel együtt éppen az ellenkezőjére jutott eszembe a Jani öccsének, Bélának a pél­ dája, a biológia foglalkozáson. Emlékszel, mindketten Pilinyiek voltak, és annyira nem hasonlítottak egymásra, hogy az testvéreknél ritka. Nem tudom már pon­ tosan, hogy mi volt a témája a biológia foglalkozásnak, amikor egyszercsak a Bé­ la — ugyan maga magának, de mégis fél­ hangosan — felszentségeit: „...most már ér­ tem. hogy évről évre miért döglik ki a sző­ lőm”, s közben szinte lilára vált a feje. Meglepődtem a tőle meg nem szokott vi­ selkedésen, kérdően néztem rá. Megértett, és már teljesen fennhangon, de a méreg­ től dadogva kezdte mondani: „Nem rég, hogv építettünk (hát már éppen ideje volt, mert a gyerek már tizenhat éves és ide­ jár gimnáziumba), pár éve csináltam a be­ járat elé egy szőlőlugast. Gondoltam, mire a kerítés is meglesz, az is termőre válik. No én nagyokos gazda, minden őszön azó­ ta szénen kitisztítottam a kertet, a szőlőt meg kitakartam ezzel, ahelyett, hogy be­ takartam volna, ahogy a természete kíván­ ja!” Mire ezt elmondta nekünk, a méreg de­ rűre vált, hiszen ő is, mi is tudtuk, hogy hamarosan termőre fordul a Béla szőlője is! Én most könnyű helyzetben vagyok, mert rendre_sorra szedem az emlékeimet, nem tudsz visszaszólni. Az sem volt kisebb él­ mény, hogy amikor 1975-ben meglátogatta­ lak, a hajdan Sztahanov utat lezáró, előttem megnyílhatatlan gyári nagy kapun úgy mentem be, mint aki haza megy, és csak a rend kedvéért érdeklődött a kapus, hogy kit keresek az „irodán”. Nem azért mondom, hogy kedveskedjek neked, köszönetül azért, mert tíz hónap alatt nem bizalmija, hanem a tyúkanyója voltál a csoportnak, hanem azért, mert va­ lóban megdöbbentett, amit birodalmadban, a raktárban láttam, amikor már engedélylyel bevittél oda. Óriási felelősség a sok százezer, milliós értékrendű raktárban ren­ det tartani úgy, hogy miattad egy másod­ percre se akadjon meg a termelés. Ismerni a sok ezer alkatrészt és tudni a helyét, mi mihez kell, mikor kell „utánrendelned” stb. Igaz, azóta hogy először elkö­ szöntünk hosszabb időre, rögtön utána el­ végezted a raktárvezetői tanfolyamot, és most se tudsz meglenni tanulás nélkül, mert amikor 75-ben találkoztunk, a gyár­ ban dolgozó érettségizett lányoddal együtt készültél a „marxistára”, merthogy vele együtt könnyebb lesz, mert ő jobban tud jegyzetelni, mint te. Meglepődnék, ha té­ vednék abban, hogy azóta már elvégezted valamelyik szakosítót is! Tudom, hogy sokat olvastok mindnyájan, de azt is, hogy a napi- hetilapok nem foglalkoznak mostanában eleget a felnőtt­ oktatással. Így kevés híretek lehet arról, hogy mit eredményezett közös munkánk. Erről a személyes tapasztalataimon kívül elsősorban a statisztikák adnak pontos fel­ világosítást. A Művelődésügyi Minisztérium minden év­ ben öszegyűjti és közrebocsátja a közmű­ velődési munka számszerű eredményeit. Eb­ ben 1974-gyel bezárólag megtalálható az ál­ talános iskolai osztályozó vizsgára előkészí­ tő tanfolyamok és résztvevők száma: Év 1970 1971 1972 1973 1974 Tanfolyamok száma 149 232 368 424 503 Résztvevők száma 2596 3174 6742 7400 9410 Nem folytatom tovább, mert a következő évben már nemcsak a 7. és 8. osztályt végezték a felnőttek magánúton. Inkább megírom, hogy az 1978/79-es tanévben az eredményesen magánvizsgát tettek száma: 1—4. osztályban 421; 5—6. osztályban 1406; a 7. osztályban 1255; a 8. osztályban 1514. Nem azért, hogy ismét igazoljam magam abban, hogy ti akkor igazán nem voltatok „öreg diákok”, hanem hogy még többet mondhassak el példátok követőiről, megír­ hatom, az 1978/79-es tanévben a 8 osztály­ ból eredményesen magánvizsgázók közül 16 éves volt 38. 17—25 közötti 366, 26—30 éves 277, 31—40 év közötti 491 és 41 évesnél idősebb 342 hallgató. Tudom, nem nagyon kedvelted a mate­ matikát. nem úgy mint a Jani, de látod, a számjegyek sok mindenre válaszolnak, igaz, nem olyan élőek, mint mi magunk Bizo­ nyára figyelmesen, talán kétszer is elolvas­ tad az adatokat, és akkor már nem is kell különösebben szót ejtenem arról, hogy �szünk. Előírjuk, hogy ilyen beosztáshoz ilyen tanfolyamon kell. Az ember nem mindig ismeri fel az érdekeit, segítünk hát benne. * — Ott jön be a probléma, hogy lesz, aki nem tudja majd elvé­ gezni. Egyiknek kedve nem lesz hozzá, másiknak feje. Csőstül volt bajunk az A. eljárással is. Sokan nem bírták megemészteni. Új irodájában sem változott a hatalmas gyáregység vezetőjének modora. Jó kedélyű, bátor eszű fiatalembernek ismerem évek óta, az most is. — Egyik baj, hogy hosszú ideje azonos a nyolc általánost el nem végzettek aránya. A kétezerből vagy hatszáz ember. Sokan kijárják formálisan a munka mellett, de újabbak jönnek. Egyedül az én gyáregységemben is találhatsz most négy analfabétát. Igaz, mind a négy cigány. Mit tudsz velük kezdeni? A brigádja rábeszéli: járjon a dolgozók iskolájába. Ott az a mostani „konzultatív” képzés, na­ gyon keveset ad nekik. Ha a kíváncsiságot valamennyire felkelti bennük, az már a plafon. — Ismerek itt egypár érettségizett munkást is. — Velük nem lesz baj. Közülük igyekeztünk kiválasztani a hu­ szonöt embert, de lesz néhány nyolcosztályos is. Ennél alább nem adtuk. De találsz köztük olyat is, akinek van már valamilyen szak­ mája. A gyáregységieknek legalább egynegyede kapott már valahol szakmunkás-bizonyítványt; akad, aki kettőt, hármat is. Én a magam részéről mindig támogattam a második szakma megszerzését. — Mondják, hogy a tervezett tanfolyammal tulajdonképpen két szakmát tanulnak meg: a síküveggyártót, meg a földolgozót... — Erről késhegyig menő vita folyt. Egyik fél a konvertálható szaktudást írta a zászlójára, a másik meg az alapos szaktudás mel­ lett kardoskodott. Én a komplett szakma megtanítását javasoltam. Még olyan nehézségek árán is, hogy a tankönyv összeállítása hóna­ az 1971—72_ben Tolna és Veszprém megyé­ ben a veletek kidolgozott kísérleti eredmé­ nyek kipróbálására alakított csoportokon kívül is, öntevékenyen alakultak magánvizsgára felkészítő csoportok, az ország kü­ lönböző részein. Az adatok mellett bizo­ nyára az is érdekel, hogy a többiek mi­ ért és hogyan jutottak az előkészítő tan­ folyamra? Erre nem könnyű válaszolnom. A kísérlet kipróbálására vállalkozó Tol­ na megyei csoportok résztvevőitől néhány kérdésünkre írásban kértünk választ, ami­ ben jómagam is részvételük mozgató rugóit kerestem. Összesen 201 hallgatót kérdez­ tünk meg, közülük 147 volt a férfi és 54 volt a nő. 50 nőnek és 129 férfinak volt családja, összesen 376 gyerekkel. A gyere­ kek közül iskolás kor előtti 79 volt, álta­ lános iskolás korú 159, középiskolás kor­ ban levő 68, és 60 volt a 18 évnél idősebb gyerek. Amikor megkérdeztük őket, a férfi és nő nehéz- és építőiparban dolgozott 20 8 7 élelmiszeriparban, erdészetben — 13 14 könnyűiparban állami gazdaságban 41 2 termelőszövetkezetben 25 2 6 8 Ipari szövetkezetben 28 10 szolgáltatásban 8 állami intézményben (óvoda, tanács 4 egyéni gazda és háztartásbeli) 2 2 A fentieket érdekes volt összehasonlíta­ ni az előző munkahelyükkel: férfi és nő 9 nehéz- és építőiparban dolgozott 27 9 4 élelmiszeriparban, erdészetben 7 3 könnyűiparban 2 31 állami gazdaságban 2 termelőszövetkezetben 16 ipari szövetkezetben 5 1 szolgáltatásban 15 5 állami intézményben 4 4 20 egyéni gazda és háztartásbeli 23 (A jelenlegi munkahelyéről nem nyilat­ kozott 1 férfi a régiről pedig 13 férfi és 1 nő.) A két táblázat összehasonlítása magyará­ zatot ad a kérdésedre, hogy miért tanul­ tak ezek az emberek. Az igazság kedvéért mondom el, meg hogy megerősítsem az ítéletedet róluk, százötvenháromnak sem­ mit sem ígértek azért, hogy tanuljanak. Nem helyeztek kilátásba akár beosztás vagy munkakörülmény-változást, esetleg magasabb fizetést, azért, mert elvégzik a pokat késik. Megéri, mert a tanfolyamról kikerülő emberek min­ den munkafázisban használhatóak lesznek. Még ha nem is nagy mélységben ismerik a munkafogásokat, akkor is több az esély, hogy hamarabb belerázódnak, mintha teljesen ismeretlen volna nekik a terület. Csörög a telefon, intek: nyugodtan beszéljen. Legyint egyet: „Két helyen csöng, majd amott felveszik.’’ Úgy is lesz, de nyílik az ajtó, egy adminisztrátornő lép be, s kéri főnökét, hogy vegye föl a tele­ font, mert őt keresik. A gyáregységvezető egy pillanat alatt vált té­ mát: számokat, neveket sorol fejből; sőt még a hordágytípusokról is szakszerűen vitatkozik — mint utóbb megtudom — az üzemor­ vossal. Aztán szekundumnyi töprengés nélkül tér vissza az eredeti tárgyhoz. — Nekem, mint a termelésért felelős vezetőnek, lesz egy nagy gubanc a dologban. Ezen a tanfolyamon, már csak a nehéz munka­ körülmények miatt is, tizennyolc évnél idősebbek vehetnek részt. Tehát csak felnőtt dolgozók, akik benne vannak a termelési folya­ matban. Heti egy vagy két alkalommal, délelőtt lesz az elméleti ok­ tatás. Ha éppen délelőttös az illető, el kell engednem; ez megálla­ podás. Összejöhet tizenöt-húsz ember, akiket pótolnom kell vala­ hogy. Pedig ez a folyamatos műszak, amiben dolgozunk, rendkívül fárasztó, nemigen lehet az emberekkel sakkozni. Várható néhány zűr emiatt. * „Ahogy én ismerem az érettségizetteket, azoknak nagyon könynyű lesz” — közölte magabiztos fejbólogatások közepette a szak­ szervezeti tisztségviselő. Behemót, bajuszos fiú áll előttem, viszonylag megkímélt mun­ kásruhában. Közgazdasági szakközépiskolát végzett, korábbi munka­ helyén pár hónapig anyagbeszerző volt, „logikus”, hogy most — már négy éve — gépész. 8. osztályt Nem is kaptak! Néhányuknak jutalomszabadságot adtak: huszonhét férfi­ nek és nyolc nőnek. Hat férfi és három nő viszont előzetes ígéret nélkül rendkíli fizetésemelést kapott. Azt is megkérdeztük a 201 Tolna me­ gyeitől, hogy milyen volt a család „hozzá­ állása” tanulásukhoz. Erről még ejtek egy két szót, mert bizonyára téged is érdekel! Az egész család örült 169 férfi és 44 nő tanulásának, és segítették őket ebben. Csak a gyereke örült, illetve segített 14 férfinak és 6 nőnek 3 férfi és 3 nő csak a házas­ társa helyesléséről nyilatkozott, és szeren­ csére csupán 1 férfi tanulását nem helye­ selte a családja. Bár lehet, hogy 5 férfi és egy nő azért nem válaszolt erre a kérdé­ sünkre, mert ők is így nyilatkozhattak volna, de ezt szégyenlették leírni. Azt hiszem, az adatoknál sokkal jobban érdekel, ami mögöttük rejtezik. Igaz, hogy mindez nem olyan egyértelmű, mint a számjegyek világa. Melyikőnk vállalkozhat­ na arra, hogy megkeresi a nyitját annak a csodának, hogy — a nálatok és a GANZMÁVAG-ban folytatott kísérletből, gyors elterjedése következtében — miképpen lett a magánvizsgára előkészítő általános isko­ lai tanfolyamokból a „Flóri bácsi egyete­ me”. Hogy ki a Flóri bácsi, akiből már fogalom lett? Gyorsan elmondom neked! Tolna és Veszprém megyébe azért vit­ tük a magánvizsga-tanfolyamok kipróbá­ lását, mert mindkét helyen új megyei mű­ velődési központ épült, és a megnyitás előtt a megyei népművelés irányítói előre fel­ térképezték. hogy az új intézménynek mi­ lyen feladatokat kell ellátnia Ők kerestek meg a problémáikkal és kapva-kaptam raj­ ta. Tolna megyében él Flóri bácsi, apám ko­ rabeli, éppen akkor az oktatási osztály ve­ zetői tisztéből nyugdíjba vonuló, hajlott de­ rekú, de sok fiatal frisseségét meghazud­ toló — ember? bácsi? Nem is tudom mi­ ként mondjam, mert ma már nekem, de nagyon sokunknak csak a Flóri bácsi, az egyetlen — mint mindenkiből. Flóri bácsi úgy döntött, hogy amit az oktatásban majd negyvenéves tevékenysé­ ge során rosszul csinált, azt rendbe hozza nyugdíjas korban. Ezért vállalta el, hogy foglalkozik a művelődési otthonokban meg­ valósítható felnőttoktatással, hiszen a me­ gyében már csak egy dolgozók általános isiskolája tagozat működött, Szekszárdon. Szó szerint nyakába szedte a lábait és járta a megyét: a munkahelyeket, üzemeket, tszeket, állami gazdaságokat, de nem külön­ ben a tantestületeket, és szervezett. Oktat­ ta a pedagógusokat, hogyan kell a fel­ nőttekkel másként tanulni, mint a gyere­ kekkel, stb. Erről nem szólok bővebben, hiszen ki ne tudná jobban, hogy mit kell másként tenni, mint te és ti mindnyájan, akikkel együtt kezdtük. A hír terjedésének csodálatos útjai van­ nak! Mire észbekaptunk, Tolna megye, de nem különben Veszprém, egyre-másra kap­ ta a látogatókat tanév közben, hogy a mun­ kában érjék tetten, hogy mit csinálnak. Szerencsére akkor már a Salgótarjánban és a GANZ-Mávagban gyűjtött anyagot a tanárok feldolgozták és leírták, meg is jelentettük nyomtatásban. Így esett, hogy a tervezettnél előbb és sokkal többen ta­ nultak előkészítő tanfolyamainkon. Tolna megyében pedig Flóri bácsi megvalósította a saját célkitűzését: tíz évig lankadatla­ nul dolgozott, és minden tanévben annyi felnőtt szerzett nyolcosztályos végbizo­ nyítványt a magánvizsgára felkészítőkön, ahányan az előző évben tanköteles koruk­ ban nem végezték el a nyolc osztályt. Ez nagy dolog! De ekkor kellett csak igazán vigyázni! Mert a lustábbja, fiatalja. ha figyelmeztették, hogy baj lesz, tizenhat éve­ sen is iskolába fog járni, nemegyszer vá­ laszolta: „Nem baj! Majd megyek a Flóri bácsi egyetemére.” Ez az, ami megenged­ hetetlen, amiért Tolna megye is a sarkára állt, hiszen a magánvizsgára felkészítő ál­ talános iskolai tanfolyamok nem a túlko­ ros fiatalok nevelő intézménye, hanem a hajdan és még ma is sokszor mostoha kö­ rülmények között élő, érett korú dolgozó felnőtteké. Az övék a Flóri bácsi egyeteme! Tudom hogy igazat adsz, és máris kér­ deznél, ha hagynám. De nem! Én előbb visszakérdezek. Hogyan alakulhatott így, hogy a mi közös munkánkból nem „nóg­ rádi tapasztalatok” maradt, hanem Tolna megyei tapasztalatokká alakult az idő és az élet sodrában? Miért van az, hogy a gimnáziumi magán­ vizsgára felkészülés is Nógrád megyéből in­ dult 1971. óta az építőipari munkásszáláson, a zagyvvapálfalvai síküveggyárban, Pásztón a járási művelődési központban, és még vagy három helyen. Bizonyára ezerre te­ hető már azoknak a száma, akik így sze­ reztek érettségi bizonyítványt, és mégis át­ adták Heves megyének a pálmát, azzal, hogy a módszerek összegyűjtésére és köz­ zétételére Heves és nem Nógrád megye vállalkozott? Ne szólj rám, hogy elfogult vagyok, és amit csináltunk és csinálunk nógrádivá aka­ rom — éppen én — kisajátítani! Ne szólj rám, mert ez nem így igaz! A tudás vágya, a tudás értéke és meg­ szerzésének fáradságos különféle útja mindnyájunké. Jómagam arra tettem fel az életem, hogy ebben mindig és mindenütt új ösvényeket tapossak, de nincs jogod ar­ ra, hogy akár figyelmeztető szavad erejé­ vel is lazábban fogd a kezem, vagy akármelyikőtök is elengedje azt! Erről ne is szóljunk, mert — szerencsém­ re — még nem kell semmit visszaperelnem! Csak kérhetem, hogy segítsetek, és gyertek velem tovább. Pálos Éva �— Régebben elvégeztem az A-tanfolyamot, nagyon megérte. Többet tudok a gyártásról, mint sok ember, aki huszonöt éve nyűvi itt magát. — Valóban könnyebb szakmai tanfolyamot végezni egy érettsé­ gizettnek, mint annak, aki nyolc általánossal kezd hozzá? — Érettségi után könnyedén elvégzi bárki az ilyen gyorstalpaló­ kat. Emlékszem, annak idején az A-tanfolyamon mikrométerrel kel­ lett mérni az üveg vastagságát, és a változásokat grafikonra kellett fölvezetni. Mi, érettségizettek észre se vettük, hogy itt valami ne­ hézség van. De az idősebb, hat-hét elemisek közül csak kevesen bír­ tak a mikrométerrel mérni, a grafikonra meg úgy bámultak, mint borjú az új kapura. — Mit érdemes tanítani egy tanfolyamon? — Az üzemmenetet, a gyártási folyamatot végig. Hogy a vágó a negyedik szinten tisztában legyen vele, miből van az üveg. Ez hasznos, mert könnyebben tud bánni vele; és ha buborékokat vagy szemcséket talál a táblákban folyamatosan, akkor nem legyint rá, hanem tudja, kinek mit szóljon. Ha egy leszedő valamilyen rumli miatt idejében szól, több száz méter üveget megmenthet. Volt erre példa sok. — Érdemes-e humán ismereteket tanítani? Rám néz, komolyan gondolom-e a kérdést. — Hát, itt mondjuk nem fontos, hogy az ember napközben Jó­ zsef Attilából idézzen. Itt a fizikai, a kémiai ismeretekkel megy a dolgozó valamire. Ha tudja, mi az a viszkozitás, hőtágulás, nyúlás, satöbbi. Azzal semmit se ér, ha álmából keltve föl tudja sorolni az Árpád-házi királyokat — Mivel lehet ösztönözni fiatalembereket a tanulásra? Megint rám csodálkozik, de most rövidebb ideig. Kezdi meg szokni. — Ösztönözni? Nálunk senkit nem kellett. Már tavaly feliratko­ zott a fiatalok közül szinte mindenki. Pedig még olyat se említet­ tek, hogy fizetésemeléssel jár, vagy hogy tanulmányi szabadságot adnak egy napot is. Mégis jelentkeztek. Ha tőlünk függne, már vé­ geznénk is. Mert először azt mondták, hogy januárban kezdődik. De valami akadály jött közbe. — Milyen akadály? — Fogalmam sincs. * — Sok ember rest gondolkozni. Korábban a Z. I-en megszokták, hogy ők a janik, nagy mellénnyel jártak. Tényleg jól értettek min­ denhez; csak ránéztek az üvegre, látták, hogy rendben van, vagy hogy hol a bibi. De itt, a Z. III-on már nem az megy, hogy „no, ez jó lesz így”, meg hogy „ugyan ne dirigálj nekem, húsz évig így ment, rendben volt!” Sisakkal a fején élénk taglejtésekkel prézsmitál a megállapo­ dott korú keverőgazda. Tőlünk két méterre tisztelettudó bornirtsággal szobrozik a mesterhez beosztott tanuló. — Ott szemre mértek, hasra ütve mondtak adatokat. Itt meg műszerek vannak. Nem ugyanaz! Ott megszokták, hogy valaki, a művezető, gondolkozik helyettük. Itt meg mindegyiküknek saját ma­ gának kéne forgatni az agyát. De nem akarja... Persze, ha ezt ma­ ga mind leírja, amit én itt elmondok, akkor sok emberrel összerúgom a patkót... Szóval gondoljon bele. A régi kemencén húsz-har­ minc fok melegedést egyszerűen nem vett észre. Itt meg már két fok emelkedés miatt le-föl rohangálnak a gépészek, hogy atyaisten, melegszik a gépem! — Maga szerint egy tanfolyam ér valamit egy begyöpösödött embernek? — Fel kell hozni őket észben oda, hogy legalább kíváncsiak le­ gyenek valamire. Bogarat kell tenni a fülükbe. Hogy ha később hall valamit, legalább derengjen neki: „mintha valahol már beszéltek volna nekem erről”. Akkor, ha nem is veszi elő a könyvet, legalább megkérdezi a társát, hogy „Jóska, mit is mondtak erről, meg ar­ ról?” Ha lassan is, hozzá kell formálni őket a modern üzemhez. Itt nagy értékek vannak: egy egyszerű hőelem tizenhatezer forint. Be­ csülje meg és higgyen neki; ne próbálja meg a műszert felülbírálni, mint futballbíró a partjelzőt. * „Az se mindegy — állította a továbbképzéssel foglalkozó szak­ ember —, hogy a tanfolyammal ellátható munkaköröknek milyen nevet adunk. Egy jó elnevezés nagyon vonzó lehet, mert a dol­ gozó sok helyen bediktálja a foglalkozását, például a gyereke óvo­ dájában, iskolájában, és nem mindegy, hogy mit mondhat. Egyik ilyen szerencsés elnevezés, sokat gondolkoztunk rajta, míg kisütöt­ tük: a „műszerszobai olvasztár”. Mert ugye műszer is, meg olvasz­ tár is. Mennyivel jobb, mintha mondjuk »kemencekezelő« lett vol­ na!” — Tudja, mit mondok? Nekem ez a név egyáltalán nem tetszik — jelenti ki őszintén, savanyú képpel a műszerszobai olvasztár. — Mert vagy műszerész, vagy olvasztár valaki. Az emberek nem tud­ ják hova tenni. Én még olyan dolgozóval nem találkoztam, aki ezt figyelembe vette volna. Harminc-negyven közötti ember. Ő aztán több szakmás a javá­ ból. Bádogos, vízvezeték-szerelő, gépésztechnikus (ezt ő diktálta így, a harmadik helyen), valamint fél tucat tanfolyam, sőt marxista kö­ zépiskola is van a tarsolyában. — Veszi hasznát ennek a sok szakmának? — Nézze, most leállt a termelés, átépítjük a kemencét: én a víz­ vezeték-szerelők közt szakmunkásként dolgozok. De máskor is van ennek haszna. Beüthet egy váratlan meghibásodás, amikor az em­ ber lélekjelenlétén sok múlik. Múltkor a vízhűtőcső berogyott a szű­ kületben és belelógott az olvadékba. Már kezdett fölizzani, mire fölnéztem és észrevettem. Egyből belém villant, hogy a cső nyomás alatt van, bármelyik pillanatban szétdurranhat; akkor aztán les­ hetjük, milyen üveget ad a kemence egy darabig. Rögtön szaladtam a csaphoz, elzártam, utána egy franciakulccsal kirángattam a csö­ vet az olvadékból. Ha nem vagyok éppen vízvezeték-szerelő, fel sem ismerem a veszélyt, vagy ha felismerem is, nem tudtam volna, hova kapjak hirtelen. Lehajol, sorban fekszenek a földön a kiszerelt csapok, közülük emel föl egyet. Élénken magyarázgatja, miképp újítja föl őket; ha nem csinálná, kidobandó vashulladék volna mindegyik. Velük se tudna „érdemben” foglalkozni, ha nem lenne meg a két-három szak­ mával járó tudása. — Hasznosíthatók-e itt a politikai ismeretek is? — Az csak beszélgetés közben jön elő. Propagandista is vagyok, ezért sokszor fordul hozzám a művezetőm, hogy segítsem ki. Fel­ tesznek neki egy kérdést, például a lengyel helyzetről. Ő úgy tesz, mintha tudna felelni, csak nincs kedve. Nekem kiabál, hogy Pista gyere már, magyarázd meg ennek a „bunkónak”, mert nem érti. — Milyen akadálya van annak, hogy itt minél többet tanulja­ nak az emberek? — Nagyon meg vannak terhelve. Ez a folyamatos műszak pok­ rócul kikészíti a dolgozót. Nem csoda, ha nincs kedve tanulni a meló után. Szerintem jobb lenne cserelátogatásokkal megoldani ezt, azok többet érnek. Elmehetnénk O-ra vagy M-re. Csak egy kis rugalmas­ ság kérdése az egész. Akár külföldre is utazhatnánk, megtérül az. A magyarokat nem kell félteni: többet hoznak be ötletből, mint amennyit pénzből kivittek. — Ezek szerint maga ettől a szakmásító tanfolyamtól nem so­ kat vár? — Nem túl sokat. Meg is lepődnék, ha valami újat mondaná­ nak. Inkább csak az ismétlésre akarok ráfeküdni. Ne felejtsem el, amit egyszer megtanultam. * — A munkaerőáru felértékelődött, megszűnt a kínálat bősége, ezért a figyelem ráirányult az itteni dolgozókra. Velük kell megol­ danunk a feladatokat — állapítja meg a rangos, gyári illetékes. — Ezért volt szükség a nagyobb alsó nyomásra, ami ’79-ben végre egy miniszteri rendeletet eredményezett. Az tette lehetővé a síküveg­ gyártás szakmaként való oktatását. Enyhén nagyra szabott öltönyében kényelmesen terül el a ter­ metéhez képest aprónak tetsző fotelban. — Korábban még nem lett volna indokolt egy ilyen rendelke­ zés? — Szerintem már korábban is indokolt lett volna. Beosztását ismervén, meglep a teketória nélküli válasz. — Adva voltak hozzá a feltételek már a hetvenes évek elején is. Súlyos gazdasági gond lehet, hogy a szakmává minősítés csiga­ lassúsággal halad. Szerencsére az utóbbi időben oldódik valamit a merevség. De így is van mit behoznunk. Kiépült egy NDK-kapcsolatunk, tőlük tudjuk, hogy náluk ez a téma már lerágott csont, rég megoldották. Igaz, náluk az üveggyártás jóval nagyobb arányt tölt ki az iparban. Fejlettebbek is: tematikát, metodikát, szakköny­ veket tőlük kértünk a tanfolyamhoz. — Mennyire lehet azokat nálunk használni? — Egy az egyben semmiképp. A tankönyvet például a mi szak­ embereinknek kellett, roppant kevés pénzért, megírniuk. Az nehe­ zíti a módszereik átvételét, hogy az itteni dolgozóknak feleakkora szakmai alaptudásuk sincs, mint az ottaniaknak. Hiába prédikáljuk mi: az iskola van az életért. Sajnos manapság az iskola az iskoláért van. Mert itt a szakmunkásképzés vajmi kevéssé veszi figyelembe a helyi sajátosságokat. Tanítanak ugyan üvegfúvókat, de még vé­ letlenül se foglalkoznak mondjuk üvegipari szakemberek középfokú képzésével. Pedig de nagy szükség volna rájuk! És az itteniek zö­ me másfajta képzettséggel is itt fog dolgozni, nem kis kezdeti ne­ hézségek árán. Már régóta a helyi iparra kéne felkészíteni az em­ bereket. Ez országos sztereotipiákkal nem megy. Cigarettára gyújt: eszébe jutok, engem is megkínál, nem élek vele. — A mostanihoz hasonló tanfolyamok javíthatnak-e valamit a helyzeten? — Régen a fiúk bekerültek ide a gyárba, mint szódaürítő, az­ tán lassan járták végig a stációkat, és lettek üvegfúvók vagy néhányan művezetők. Ez volt a csúcs. Mire ide elértek, harmincöt-negy­ ven évesek voltak legalább. Most az ütem gyorsabb kell legyen, és gyorsabb is. Megpróbáljuk valamiképp elérni, hogy átvegyék a na­ gyobb sebességet. * Fontos, ám egyben különleges „nyersanyag” is gazdaságunkban az agyvelőállomány. A benne rejlő érték: az emberi értelem kiak­ názásához nem kellenek milliárdos beruházások. Önmagából adódó természete e kincsnek, hogy a felszínre tör, szerkezetté rendeződik és — ha teheti — működésbe lép. Viszont, ha nem kap teret a mű­ ködéshez, elgémberedik és béna testként befülledve a gazdasági gé­ pezet zugai közé, lefékezi az egész masinéria haladását. Így hát ko­ runkban és honunkban sorsdöntő tennivaló, hogy a gépezetet olyan­ ra alakítsuk, amelyben a szóban forgó kincs mentői gyorsabban felöltheti a számára egészséges formát, és teret kap a friss, élénk moz­ gáshoz. Regös Molnár Pál �Veszélyeztetett helyzetben Damoklész a hetedik mennyországban érez­ hette magát, amikor ura, Dionüsziosz, a szürakuszai türannosz teljesítette a kívánságát, s így a nagy hajbókoló rövid időre fölcserél­ hette hízelkedő életmódját királyira. Kelleme­ sen végignyújtózkodhatott az aranykereveten, degeszre ehette magát a legkiválóbb ínyenc­ falatokból, válogatott rabszolgafiúk lesték minden kívánságát, egyszóval az áhított gyö­ nyörök világába emelkedhetett. Csakhogy — miként Cicero a Tusculumi beszélgetésekben írja — közbejött egy kis „difi”. Ugyanis ez a véreskezű és módfelett csavarteszű Dionüsziosz a talpnyalójának adott fény és pompa közepette megparancsolta, hogy lószőrszálra kötve egy villogó kardot bocsás­ sanak alá a mennyezetről, hadd csüngjön ott, annak a boldogságban úszó embernek a nya­ ka fölött! Azóta (mármint az említett eset óta) emle­ getjük, ha veszélyhelyzetbe kerülünk, hogy a fejünk fölött függ Damoklész kardja. * Repkénnyel befuttatott, külsőre már-már íz­ léstelenül cicomázott vidéki lakásán tölti kényszerpihenőjét S. Endre, a közepes nagy­ ságú üzem termelési osztályvezetője. A több hónapos távolmaradás oka „drámaian egysze­ rű”: infarktus. Tagbaszakadt, hatalmas termetű ember, első ránézésre, nehezen képzelhető el, hogy már kétszer hozták vissza „a halál tor­ kából”. Nem illik ilyesmivel dicsekedni, így hát mi is kerülgetjük a témát, mint macska a forró kását. Előbb megmutatja a virágba borult kertet, elmagyarázza, hogyan kell metszeni az őszi­ barackfákat, eldicsekedik kisfia tanulmányi eredményével, aztán a szőlőlugas alatt kicsor­ dul belőle a bánat. — Számtalanszor lepergettem már magam­ ban az eseményeket — mondja, s füstszűrő nélküli Symphoniával kínál. — Persze, így utólag könnyű okosnak lenni. Az én problé­ mám, úgy érzem, az volt, hogy egy túlságo­ san felpörgetett ritmust kényszerítettem ma­ gamra. Olyan ez, mint a hínár... előbb csak megérinti az embert, aztán körbefonja, s a szorításából már az isten se tud kiszabadul­ ni. — Messzire szakadtak a lehetőségektől az igények? Töpreng egy kicsit, mielőtt válaszolna, amúgy öregurasan, ráérősen, mintha őt egy­ általán nem érintette volna meg az infark­ tus előszele. De, legalábbis a látszatból ítél­ ve, nagy hasznára volt a pihenő. — Nem nagyon gondolkoztam én akkor, mert nem sok idő jutott rá — feleli. — Szin­ te mindig anyagellátási gondokkal küszköd­ tünk, tudja, a nagyvállalatok hamar elmar­ ták előlünk a lehetőségeket, egyszóval résen kellett lenni. És ezek olyanféle apró, minden­ napos feladatok voltak, hogy most nem is nevezném komoly munkának. Hiszen ebből adódott az egyik „lelki” problémám, hogy hiába végeztem el levelezőn a műszaki egye­ temet, hiába tanultam, túlzás nélkül: látástól vakulásig, ha a tényleges melóban ennek nem sok hasznát vettem. — Megfordult a fejében, hogy esetleg mun­ kahelyet cserél? — Többször is. Lehetőség adódott bőven, csak a pénz jóval kevesebbnek ígérkezet. Meg az­ tán... — egy pillanatra megáll, mondja, vagy ne mondja — szóval, akkor kezdtük el építe­ ni a házat. És persze szükségem volt errearra, egy C-menetlevélre, bontástéglára, hul­ ladékfára, satöbbi; s világos, hogy osztály­ vezetőként simábban ment minden. Utána pe­ dig micsoda dolog lett volna, ennyi segítség után, faképnél hagyni a céget?!... Közben megjött az első figyelmeztető jel. Éjszaka lett rosszul. Mentőt hívtak, s a gyors és ügyes orvosi beavatkozás sikerrel járt. Né­ hány hét pihenő következett, aztán minden folytatódott a régiben. Még javában tartott a táppénz, amikor már téglát hordott, maltert kevert, falazott. Csak éppen a szívnek nem tetszett ez a do­ log. Egy év sem telt el az újabb infarktusig. — Postára mentem, leveleket, csekkeket föladni — emlékszik vissza —, s akkor jött az a szúró érzés. Szédültem rettenetesen, ömlött rólam a víz, mint a dézsából, csak ar­ ra emlékszem, hogy többen odaszaladtak se­ gíteni. A kezelőorvosa statisztikákat idéz, amikor a betegségről kérdem. Könyörtelenek ezek az adatok: a világon majd’ minden második em­ ber szívbetegségben hal meg, a hirtelen ha­ lálok csaknem háromnegyed részét szívbe­ tegség okozza, s az infarktusbetegek nem kis számban még a kórházba érkezés előtt meg­ halnak. — Mégsem eléggé figyelmeztetőek ezek az adatok — fűzi hozzá némi rezignáltsággal. — Mindenki tud róla, mindenki fél tőle, min­ denki küzd ellene, aztán mégis állandóan telt ház van nálunk. Érdekes módon nem is anynyira a sok munka, a fizikai megterhelés, ha­ nem a nagy felelősség, a döntéssorozatok, s a célok gyakori meghiúsulása vezethet egyfaj­ ta infarktus előtti állapothoz. Mondanom sem kell, hogy a megelőzés érdekében már a legkisebb idegrendszeri zavaroknál közbe kell lépnünk. Mert minél később történik meg ez, annál reménytelenebb a megmenekülés. * Az orvos S. Endréről szólván ezt a szót használta: megmenekülés. A tizenhárom esz­ tendős F. Marika kulcsszava viszont az el­ menekülés. Az ő veszélyhelyzete időben és térben, sőt, még felelősség-megoszlásban is egészen más, ám a végeredmény mégis ha­ sonló módon drámai. Négy éven át tűrte-viselte a megaláztatást, a verést, finom szóhasználattal: a mostoha­ apa ferde hajlamú közeledéseit. Mígnem be­ telt a pohár. Akkor összepakolta cókmókját, kézen fogta kisöccsét, s az éjszaka kellős kö­ zepén becsöngettek a keresztanyjukhoz. Ez már a négyesztendős kálvária végén történt. És mintegy a felnőtté válás szim­ bólumaként. Mert otthagyni a fertővé vált családi környezetet, elmenekülni akárhová, akárkihez, azt hiszem, őt inkább ez tette iga­ zán felnőtté, nem pedig a pecsét az igazol­ vány valamelyik rubrikájában. Most a k.-i nevelőotthon lakója, bő nyolc hónapja. — Siralmas látvány volt, sápadt, beesett szemekkel... szóval, nagyon lerongyolódva jött ide, szegénykém — mondja a nevelőintézeti tanárok jellegzetes iróniájával az osztályfő­ nöke — Oroszból alig ismert néhány be­ tűt. egyetlen verset nem tudott elmondani könyv nélkül, matematikából az egy meg egy­ nél kellett kezdeni. Hja, és a barátkozás! — nevet föl. — Senkihez nem szólt, meg sem mert mukkanni, tipikusan befelé forduló sze­ mélyiségnek látszott. Aztán valahogy elkezdett oldódni, s rövid időn belül kiderült, hogy re­ mek közösségi ember, bátran mond véle­ ményt S nem is buta gyerek! Oroszból, ma­ tematikából hármas, magyarból pedig né­ gyes rendű. Nyeszlett, apró termetű kislány áll elém. Szemét mélyen lesüti, mint akit folyton kí­ noz a bűntudat, pedig az égvilágon semmi oka rá. Egyszer a mostohaapa tökrészegen ment haza, végigdőlt a díványon, s rárivallt a gyerekre: — Vetkőztess le! — Amikor ez megtörtént, jött az újabb parancs. — Mutasd a bugyidat, hadd nézzem, nem voltál-e fiúval?! Aztán később ez lett G. legfőbb atyai gon­ doskodása. — Ó, hát az a gyerek, az istennek se akart tisztálkodni — válaszolta az édesanyja, ami­ kor azt kérdeztem, igaz volt-e az előbbi tör­ ténet. — Így ellenőrizte az apja — fűzte hozzá szemrebbenés nélkül. Azaz inkább for­ dítva, merthogy a szülőkkel való találkozás helyszíne egy kocsmaudvar volt, s akkor már túlságosan is gyakran „rebbent” a szem... Így hát minden további faggatózás értelmetlen­ nek tűnt. Egy dolog azonban bebizonyosodott: őket senki komolyan nem vonta felelősségre azért, mert két gyereküket a „szülők” alko­ holizáló életmódja elűzte otthonról. Hogy Marika és kisöccse mégis kiszaba­ dulhatott ebből a környezetből, abban — raj­ tuk kívül — főszerep jutott a keresztmamá­ nak is. Aki biztatta, oltalmazta, ha kellett, etette, itatta, öltöztette őket. — Nem hagynak nyugton a szülők! — fa­ kad ki, mihelyt megtudja, mi járatban va­ gyok. Egyszobás lakásban egyedül él, túl van jócskán a negyedik ikszen. Betanított munkás egy nagyüzemben, s három műszakban dol­ gozik. Nyugtatókat, vérnyomáscsökkentő gyógyszereket szed. — A szülők azt híresztelik, hogy erőszak­ kal elvette tőlük a gyerekeket. — Tudom — mondja gúnyosan —, mert már nekem nem lehet gyerekem... és ma­ gamhoz édesgettem őket. Ezt mondták, ugye? — Nagyjából. — Ilyenekkel zaklatnak állandóan, a férfi még azt is megígérte, hogy ha nem fogom be a számat, s máskor is beengedem a gye­ rekeket, akkor eltesz láb alól... már kétszer ült a börtönben. De ha annyira szeretik a gyerekeket — háborodik föl —, akkor miért nem kérik vissza a nevelőotthonból? Nem volt kis ára ennek a mentőakciónak, amelyet a „kereszt” közreműködésével szer­ veztek meg, s amelynek ez esetben nyerte­ se a két gyerek, noha a megoldás — szüksé­ ges rossz. Mert ha vigyázó szemeinket a statisztiká­ ra vetjük, rögvest kitetszik, nem a gondozás­ ba vétel, hanem az ideális családi környezet megteremtése lenne szorgalmazandó. Nézzük csak: a hetvenes évek végén ha­ zánkban a fiatalkorú népesség 4 százalékát, azaz közel százezer gyereket tartottak nyil­ ván veszélyeztetettként, ám a gyámhatóságok ennek a háromszorosával foglalkoztak. Neve­ lőotthonaink túlzsúfoltak, kihasználtságuk egy hivatalos fölmérés alapján: 135 százalé­ kos! És még egy nem elhanygolható adat: a központi idegrendszeri rendellenességek az intézeti gondozottak esetében huszonnégyszeresen haladják meg a családi környezetben élők károsodási arányát. Vajon milyen családi környezetet talált volna F Marika, ha váláskor történetesen az édesapjának ítélik. Néhány nappal azután, hogy a nevelőotthonban jártam, fölkeresett a szerkesztőségben Marika édesapjának a fele­ sége, mondván, ha leírom, amit a lány mon­ dott, akkor sajtópert indít. Magam sem ér­ tettem a dolgot, hiszen minden terhelő tény voltaképpen az édesanyjával és annak férjé­ vel kapcsolatos. Miért hát az aggodalom? Hamar kiderült, hogy csak az adalékok so­ rát akarta megtoldani eggyel a „mostoha­ anya-jelölt”. De Marika ellen! — Amikor nálunk töltött néhány napot, én mindent megadtam neki! — harsogta. — Az én kislányom egy dekát nem hízott hete­ ken át, Mari pedig három kilót vett magára. Öltöztettem, élelmeztem... — és sorolta vég nélkül, mennyi jót tett vele... Csupán a sze­ retet hiányzott a listáról.. Megnyugtatóan pótolhatja-e ezt az utób­ bit a nevelőotthon? * Ugyancsak kevesen irigyelhetik az üveg­ fúvókat. Már messziről forrósít a levegő, amikor a kemencék közelébe érünk M. Gyu­ la művezető kísérőmmel. Legalább hússzor jártam már ebben a csarnokban, de mindig nagy érdeklődéssel nézem a kemencén bemu­ tatott „műsort”. (folytatás a 21. oldalon) �Kulin Ferenc : A békíthetetlen (tévéjáték)____________________________________________________________ SZEREPLŐK: Janus Pannonius, költő, pécsi püspök, szlavóniai bán, a Mátyás elleni össze­ esküvés feje, 38 éves. Kanizsai András, püspök, a Szentszék követe Franciscus páter, Janus barátja, leghűségesebb társa. Janusnál idősebb. Zsuzsanna, Janus Pannonius alkalmi szobalánya Karvaly Kálmán, magyar nemes, kalandorságra hajlamos, a pártütők hang­ adója: a politikailag folytonosan bizonytalan Délvidék tipi­ kus, amorális figurája. Kondoros Mihály, magyar nemes , II., III., IV. nemes pártütők I. Kapitány 1. Zsoldos 2. Zsoldos Történelmi játék Janus Pannonius bukásáról, játszódik Medvedvára közelé­ ben egy fogadóban, 1472. március 24—27. I. jelenet (Janus egyedül a felső szobában. Egy ládából kódexeket emel ki, mind­ egyiket felüti, lapozgatja, majd a falnál álló polcra helyezi őket. Mozgásán látszik, hogy beteg: nehezen lélegzik, kicsit zihál, fullad. Az egyik kódexszel az asztalhoz megy, kinyitva leteszi, kihúzza az asztal fiókját, pergameneket vesz elő, s állva, az írások fölé hajolva, jobb keze mutatóujjával hol az egyik, hol a másik szöveget követve, munkájába merül. Időközben kintről zaj Hallatszik: egymás szavába vágó férfiak kiáltozása, röhögése. Janus nem fi­ gyel fel rögtön, sőt széket húz maga elé, s egyre jobban elmélyed az ol­ vasásban. Akkor kapja fel a fejét, amikor a zaj hirtelen elül, s a néhány pillanatig tartó csendet újabb kiáltozás töri meg. Tisztán hallható: ..— A páter! A páter!” Az írásokat az asztalon hagyva feláll, az egyik ajtóhoz lopakodik, óvato­ san résnyire nyitja, amitől a hangok felerősödnek, s az alábbi jelenet tanúja lesz: A lenti teremben hat-nyolc köznemes. Az udvar felőli ajtón át érke­ ző páter egy pergamentekerccsel a kezében megáll előttük.) Többen: A páter! Végre! És a püspök úr?! János püspök?! Miért nincs még itt? Azt ígérte... Páter: Ne háborogjunk, uraim. (Leül, a többiek is követik.). János püs­ pök mélyen fájlalja, hogy nem lehet most kegyelmetek között. Felkereste néhány barátját, akik becses szolgálatot tehetnek ügyünknek. Többen: Meddig várjunk? Páter: Nyugodjanak meg, két napon belül bizonyosan megérkezik. (Pergameneket vesz elő köpenye alól.). Mi azért elintézhetjük a dolgainkat. Ha megengedik.., a püspök úr meghatalmazott. Kondoros: (Saját serlegét tartja a páter elé.) Így mindjárt más... igyon már velünk egy kortyot, atyám. Páter: Köszönöm, nem élek vele. (Kondoros zavartan visszahúzza a ser­ leget. Feszült csend.) Uraim, János urunk további türelemre és változatlanul hív szolgálatra kéri kegyelmeteket. Helyzetünk kedvezőbb mint valaha. Teg­ nap érkezett hírekből tudjuk, Pécsre megérkeztek a várt fegyverszállítmányok, az erődök javítását sikerült befejezni. Ürgödi, Sólyom, Váradi és Blasics uraimék bandériumai harcra készek, s végszükség esetén a polgárság is kész a várfalakra menni... Isten óvjon bennünket attól, hogy erre szükség legyen. Délen a török nyugszik, Nyugaton Stefán, Henrik, Márk és Ludvig fejedelmek, s természetesen maga Frigyes császár is, szolidárisak az ügyünk­ kel. Beavatkozni nem szándékoznak, mint ahogy (nyomatékkal) nekünk sem áll szándékunkban német haderőt igénybe venni... Semmilyen körülmények kö­ zött! Többen: És Itália? Páter: Bizonyosak lehetünk, hogy János püspök kapcsolatai Itáliában a legmegbízhatóbbak. Hanem mindazonáltal gondunk is akad... Többen: No! Ej! Páter: S éppen ezek megoldásában számít kegyelmetekre a püspök úr. Karvaly: Hallgatunk, páter! Páter: (A megszólítás miatt sértetten, de keményen fordul Karvaly felé. Kigöngyölíti az egyik pergament, de rögtön vissza is hajtja. Mélyet lélegzik, s feszülten, de higgadtan.) Komoly aggodalomra ad okot a pécsi várkapi­ tány állapota. Hetek óta az ágyat nyomja, s nem sok remény van rá, hogy felépül. Ezért János püspök Kondoros uramat bízná meg, ha átvállalná a kapitányi tisztséget. Kondoros: (Zavartan néz maga elé, majd bizonytalanul.) Vállalnám én, de hát mi lesz a jószággal. Arról volt szó, ugye, hogy mire a tavaszi mun­ kák kezdődnek, itt készen leszünk. Még a szántással sincsenek... Páter: A püspök úr senkitől nem kíván erején felül szolgálatot. S külö­ nösen ingyen nem. Pécs város kapitánya magáénak tudhatja a komlói ura­ dalmat. Itt a szerződés. Aláírja-e, Kondoros uram? Többen: (Biztatják) Már hogyne írnád alá! Ilyen szerencse... Kondoros: Hát ha csakugyan így áll az ország ügye... az az első dolog, én mindig is . . . Páter: (Tintát, lúdtollat vesz elő a köpenyéből.) Itt. Köszönöm. (A többi­ ek felé fordulva.) A püspök úr arra kéri Lajtai, Vidovics, Horváth és Garai uramékat, minél többet gyakoroltassák lovasaikat, mert hamarosan szükség lehet rájuk. A katonák április havi zsoldját majd személyesen a püspök úr­ tól vehetik át, s kéri, hogy egyéb kívánságaikat is neki terjesszék elő. Ha­ csak nincs valami sürgős üzenetük a számára... Karvaly: (Kijjebb húzza kardját a hüvelyéből, s nagy zajjal visszalöki.) (A nemesek összenéznek, tagadóan rázzák a fejüket, de egyikük, Kar­ valy, előrelép.) Sok itt a szó, páter. Mi nem azér’ vagyunk, hogy diplomáciázzunk. Vala­ mi munkát... valami kétkezi munkát nem adott a püspök úr? De nem itt, meg ott, meg ekkor, meg akkor, hanem mos-tan-ra! (A mellette állók nyug­ tatni próbálják.) Mer’ ha nem, majd mi keresünk magunknak. Páter: (Nagyon keményen, szinte kiabálva.) De igenis diplomáciázunk! Amíg csak lehet diplomáciázunk! Akinek pedig csak a vérontás a munka, az hagyja el János püspök zászlaját! Csak tessék, Karvaly uram! Karvaly: (Higgadtan, de még mindig fenyegetően.) Velem! Velem volt valami terve a püspöknek? Páter: (Engesztelődve) Karvaly uramra hárulna a legnehezebb feladat. Végig kellene látogatnia Szlavónia eretnek urait, s kipuhatolni, milyen feltételek mellett kötnének egyezséget János urunkkal. Ismétlem, a feladat nehéz és kockázatos. Épp ezért Karvaly uramat is arra kéri a püspök úr, keresse majd fel a részletek megbeszélése végett. Amennyiben vállalja, természe­ tesen. Karvaly: (Gunyorosan) Ott leszek. Mondja meg, páter. Páter: (Szintén gúnnyal) Mertem remélni. Hiszen Karvaly uram, ha nem csal az emlékezetem, ennél sokkal nehezebb helyzetben is „diplomáciázott” már. Karvaly: (Előbb megretten, majd támadóan) Miről beszélsz, csuhás?! Páter: Ügy látszik, csakugyan jó az emlékezetem. Karvaly: (Kardot ránt, a páterre rontana, de a mellette állók rávetik magukat.) Ha nem vered ki a fejedből, hogy valaha is láttál, én majd se­ gítek neked . . . felejteni. . . Többen: (Karvalyhoz) Megbolondultál, te! Páter: (Karvalyhoz) Akkor hát viszontlátásra, uraim. Békeidőben kegyel­ med börtönt kaphatna ezért a .. . Karvaly: Békeidőben erről még beszélhetünk, páter! Páter: Ügy legyen! * (Janus óvatosan becsukja az ajtót, a falhoz megy, féltérdre ereszkedik a feszület előtt, hangosan imádkozik.) Janus: Szabadíts ki e megkínzott test fogságából, Uram! Hisz’ méltatlan ennyi szenvedés althoz a fényes lélekhez, kivel személyembe rejtetted ma­ gad. „Nézd csak e nyűtt tagokat, nincs bennük erő, csenevészek, renyhe a sár, amiből mesteri kéz faragott. .. Hol csupa jég a kezem, hol lüktet láz­ tól a bőröm. Nap nap után ez okoz gondot, olyan beteges! Nátha gyötör folyvást, a fejem zúg és belesajdul. Majd meg a két szemem ég és könnye­ zik, annyira fáj. Sokszor a vér is elönt, gyulladt a vesém, s ha a gyomrom dermedten didereg, májamat őrli a láz. Tán e törékeny test is azért volt kedves előtted, hogy csak e gyöngefalú fogda lakója legyél?” Ó, hagyd, hogy e lélek égi utakra repüljön: láthatod, nem vihetem diadalra ügyed. Nem, ne akard ezután is hitegetni magad. Már csupa gőg ez a szív, nem nyílik előtted, s tudni se tudja talán, igazán mi a bűne. Bűn lehet az, ha egykori énem a mostanival egynek akarom tudni? S olykor pogány bölcse­ ket bújok Biblia helyett? Jaj, miért pazaroltál annyi figyelmet rám, s vol­ tál legkegyesebb, amikor hírnév s dicsőség mámora vakította szemem, s testi vétkeim, rút paráznaságom, bár tudva előtted, mégis oly hosszan bün­ tetlen maradt; csupa hiúság, földi öröm volt mindenem, a hitem: s miért, hogy éppen azóta sújtasz, mikortól mindent magam ellen, teérted teszek. Teérted? Ügyedért! Vagy e kettő odafönt sem jelenti ugyanazt? Szólalj meg végre! Mondj valamit! S oly bizonyos legyek, hogy Te szólsz, egyetlen égi erő, mint amikor bátyámmal Itáliába küldtél. És amidőn visszahivattál ugyanővele. Mutass mégegyszer oly téveszthetetlen égi jelet, amilyet álmom­ ban engedtél látni, hogy induljak a király nevében ügyedért adakozásra bír­ ni, tettre tüzelni, táborba terelni híveidet. Beszélj, Isten! (Janus elfordítja fejét a feszülettől, s Zsuzsannát látja a nyitott ajtóban.) Zsuzsanna: A pátert már nem találtam. Hanem azt mondja a fiú, hogy megérkezett, akit a püspök úr várt. Itáliából. A mama már el is szállá­ solta. De nem tudja, nincs-e késő ... zavarni a püspök urat. Janus: (Feláll, Zsuzsanna felé megy. Izgatottan) Mikor? Zsuzsanna: Úgy mondja, alig egy fertályórája. Janus: Vezesd be! Zsuzsanna: Igenis. (Kifelé indul, de visszafordul) Akkor jöjjek holnap? Janus: Holnap? . . . Hogyne. Zsuzsanna: (Az egyik fal mellett sorakozó ládákra mutat.) Ezeket a lá­ dákat. . . Janus: Délután gyere. Ahogy megbeszéltük. (Zsuzsanna biccent, kimegy Janus türelmetlenül járkál. Kis idő után újból kopognak.) Igen! Zsuzsanna: (Kinyitja az ajtót, de nem lép be) A vendég. (Hátraszól) Itt lessék. (Visszahúzódik) András: (Belép, megáll, hallgat, mosolyog, Janus zavartan áll, int a ven­ dégnek, hogy lépjen beljebb.) János! Janus: Signore! András: (Előrelép, rejtélyesen mosolyog) Nem ismersz meg? Janus: (Hosszan fürkészi, hirtelen felderül) András! Hát éppen te! Ál­ momban sem reméltem ... (összeölelkeznek) András: Én sem. Őszentsége úgy gondolta, könnyebben tájékozódhatok ebben a zűrzavarban, hiszen itt nőttem fel. Ki kell nyomoznom a te rebelliódnak minden összefüggését. Mert, hogy megvalljam őszintén, egyelőre semmit nem értek. (Megveregeti Janus vállát) Janus: Hát nem azért...? András: Azért, hogy segítsünk . . . Janus: Kinek? András: Neked, neked! De miben? Ezt kell megtudnom. — „János püs­ pök lepaktált az eretnekekkel” — ez az egyik verzió, amit Rómában ter­ jesztenek rólad. Hiába tudom én, hogy nem igaz, nem lehet igaz, őszentsége nem támogathat, amíg nem viszek bizonyítékokat. — „János püspök nem tudja elviselni, hogy kegyvesztett lett, ezért fordult — bosszúból — Mátyás ellen.” Ez a másik verzió. Ez sem igaz, tudom, de várj, itt a harmadik: „Nagybátyád, Vitéz János, csalódott a királyban, s téged akar helyére ten­ ni.” Eszerint csak eszköz lennél bátyád kezében, hogy kamatoztasd itáliai kapcsolataidat. ... Csak aki ismer, tudhatja, hogy ez is nevetséges . .. Janus: (El akarja terelni a beszélgetést) És te már csak követségbe jössz haza? András: Ősszel különben is jöttem volna ... Janus: Hol leszek én már ősszel!... De miért állunk? (Széket húz a kandalló felé. András látja, hogy nehezére esik, segít. Janus a torkára teszi a kezét, magyarázólag.) Nekem most jót tesz a meleg. András: (Visszalép a fogashoz, felakasztja köpenyét, részvevően.) Hal­ lottam valamit. Mit mond az orvosod? Janus: Orvosom? (Legyint) El innen. Délre. András: Akkor én foglak meggyógyítani. Akár holnap reggel indulha­ tunk. Janus: Eljön az ideje. Ne sürgessük, hagyjuk ezt... Veletek mi van? Hogy éltek ott? Kiről tudsz? Mesélj. Együtt vagytok? András: Együtt. Nagyon rossz állapotban. Janus: ? András: Elemészt az aggodalom a mi Janus Pannoniusunkért. Janus: Ki pletykálkodott rólam? Szándékosan nem Írtam erről a nya­ valyáról ... �András: Nem is amiatt... Janus: Hanem? András: Félünk, hogy ez a rebellió ... Janus: Mert a ti szemetekben én az az ábrándos-bolondos poéta marad­ tam, aki ha egyszer politizálni kezd, abból csak baj lehet. Igaz? András: Téged féltünk. Hogy az az isteni tálentumod elvész ebben a szélmalomharcban. Janus: Szélmalomharc? Amiért néhány hete Mátyásnak kedvez a sze­ rencse? András: Úgy beszélsz, mint aki... Janus: Folytatni akarja a rebelliót? András: Ha jól tudom, tanácsot kértél a pápától, és menedéket kere­ sel Itáliában. Janus: Tanácsot?! Forma szerint igen. De ha láttad a levelemet, jól tu­ dod, hogy valójában én ajánlottam segítséget. András: Ő, a rétor! Te nem változtál semmit! „Forma szerint!" és „való­ jában!” — Dehogy vitatkozom én veled. Csak hagyjuk most a nagypolitikát egy órára legalább. Legyél csak, ami voltál: költők fejedelme! Janus: Ami csak voltam. Látod, ez az én legnagyobb sérelmem. András: Bár úgy volna! Janus: Csalódnál? András: Már évek óta... mit évek! — alig jöttél el Itáliából, már pa­ naszkodtál, hogy elhagy a múzsád. „Megfojtja szellemedet ez a pannóniai levegő.” Janus: S ami akkor csak félelem volt bennem... András: „Azt azóta igazolta az idő” — ügye, azt akartad mondani?! Hát nem, barátom. Ámbátor el kell ismernem, az ítélőerőd csakugyan megfo­ gyatkozott, ha itteni verseid értékét ennyire alábecsülöd ... Janus: Mit tudod te! Van, hogy esztendő telik el, s egyetlen disztichont le nem írok. András: Csak érleled a fejedben. Ügy látszik, ez a módszer határozottan javára válik a disztichonoknak. Janus: S egyáltalán miről beszélsz? Hét éve, amióta megjártam Rómát, egy tucatnyi verset, ha küldtem ... András: Másik három tucatot pedig a híveid hozták. Janus: Csak nem akarod azt mondani, hogy még mindig költőnek em­ legetnek odakint?! András: (Útipoggyászához lép, s egy aranyozott kötésű, díszes könyvet vesz ki belőle.) Vespasiano küldi, múlhatatlan tisztelete jeléül. Janus: (Zavartan veszi át a könyvet, felnyitja, belelapoz.) Hiszen ezek valóban ... az én műveim. És maga Bisticci mester . . . hallatlan: De hát ki bízta meg? András: Ki bízta meg? Az üzleti érzéke. Aligha van olyan egyetem Európában, ahol ne forgatnák a Bisticci-féle Janus-köteteket. Alig győz szállítani a rendelőinek. Janus: Engem olvasnak? ...de hisz ez egy vagyon! András: Ez a kötet valóban egyedi példány, de nem kapod ingyen, ne örülj. (Janus kérdően néz Andrásra.) Azt kéri, hogy minden új munkádat hozzá vigyed. Lehetőleg személyesen. Janus: (Izgatottan kezd turkálni a fiókjában.) Nem vagyok készen sem­ mivel. És én most nem mehetek ... András: Már miért ne jönnél? Csak nem gondoltad komolyan ezt a... Janus: Ördögbe a politikával! De hát nincs nekem más, csak ez a rebellió? Meg a betegség? Meg a poézis? Ennyire emlékszel csak ifjúkorunkra? András: (Évődőn-gyanakvón) Ó, püspököm! Még mindig a nők? (Nevet) Én balgatag ... Hallod, ez a leányzó csakugyan ... Janus: Egy rossz gondolatod se legyen erről a lányról! András: Már mért lenne rossz! Csak nem vedlettéi szerzetessé a püspöki süveg alatt? Janus: (Nevet) Nem magamról, csak a lányról szóltam. András: Bökd hát ki, mi nyomja a lelked! Janus: Miért bolondultam én még Ferrarában, Páduában — a lányokon kívül? András: (Néhány pillanatig töpreng) A görögjeidért. Janus: Plutarkhoszért, Plotinoszért... (Az egyik ládához lép, s perga­ menjei között keresgél.) András: Csakugyan! S én majd elfeledtem átadni eretnek barátod, Ficino üzenetét. Janus: (Néhány pergamennel a kezében hirtelen megáll, kiegyenesedik, felindultan néz Andrásra.) Ficino eretnek? András: Még nincs kiátkozva, de arra is rászolgálhat, ha nem hagy fel rajongásával Plotinoszodért. Janus: Ficino sosem volt rajongó! Plotinosz pedig... András: Plotinosz pedig... (megkeményedik) egyike azon pogány bölcselőknek, akikért ifjúságunk ma annyira lelkesedik. De nem azért, mert bölcselő volt, hanem mert pogány! Am lelkesedjen. Kockáztassa csak az üdvösségét, hogy aztán annál jobban becsülhesse azt a lelki békességet, amire csak egyházunkban talál. De amilyen veszélytelen ifjan lelkesedni a legképtelenebb eszmékért, olyan veszélyes felnőtt fejjel lelkesíteni másokat. Janus: „Képtelen eszmékért”? András: Bármilyen tanért, ami ellenkezik vallásunk szellemével. Janus: Hiszen Plotinosz éppen a szellemével nem ellenkezik... csak a betűivel. És obskurus teológusaink tanaival. Plotinosz istene is egy. Ő is azt mondja, hogy az emberi lélek csak áldozat és szolgálat révén egyesülhet az Istennel. Hol itt a pogányság?! András: A gőgben. Az elbizakodottságban. Abban a bűnös téveszmében, hogy az. utat önmagadtól az Istenig Krisztus közbenjárása nélkül is megte­ heted. Akinek pedig Krisztusra nincs szüksége, annak az egyházra sincs. S akinek az egyház nem kell, annak nem kell a gyülekezet sem. A közösség. Nem kell a rend. Előbb az egyház rendje, aztán a világ rendje sem. Ezért képtelenség Plotinosz tana! Janus: Én nem azt mondom, hogy cseréljük fel Krisztust Plotinoszra, hanem, hogy mindent, ami egyeztethető a kereszténységgel, egyeztetni kell! .. . Mit csodálsz te az én kesergő verseimben? ... És miért kacagod a szer­ zetesmorált? András: Ez a vallásra, amaz a poézisra tartozik. Semmi közük az egy­ ház eszméjéhez! Janus: Vallás és egyház... András: Te is olyan hitért sóvárogsz, amelyben minden istenülhet, ami emberi? Janus: Az oktalan bűntudattól oldoznám magunkat. András: S mi tartóztathat meg úgy a bűntől? Mi emel gátat az érzéki­ ség, s a bujaság közé, ha nem a bűntudat az érzékiség miatt? Janus: Az én pogány költészetem hogy fér hát össze a teológiával...? András: Nem mondanám, hogy összefér. Janus: De hisz ... András: Csak azt mondtam, csodáljuk művészetedet. Mert minden sorá­ ban gyarló, nyomorult, szenvedő, s bűnre kész magunkra ismerünk. Mert hatalmassá fokozod bennünk a bűntudatot, mi által képmutatás nélkül kö­ nyöröghetünk bocsánatért. Janus: (iróniával) S az én üdvösségemért... András: Lám, lám, te sem lehetsz meg közbenjáró nélkül! Janus: Most nem a pozíciódra, csak a barátságodra számítok. András: De holnap már a pozíciómra is! Janus: Holnap. András: Hadd kérdezzem meg hát, csak mint barátod, magadban... az Istennel elszámolsz-e néha? Janus: (Engesztelődve, megadással.) Nem tudom megítélni a cselekede­ teimet ... András: Az úr előtt a szándékainkról kell felelnünk. Janus: Hogy tudhatnám én ezt ketté bontani? Minden tettem csonka ma­ radt... csak szándékban egész. S valami módon minden akaratom túlnőtt raj­ tam. .. ha csak elgondoltam is. (A kandalló melletti székre ül). Mi tartozik hát az Istenre, s mi az, ami az ember dolga marad — ki érti ezt? András: Amit te szép buzgalomnak nevezel: nem lehet... olykor gonosz erők kísértése volt? Janus: Mire gondolsz? András: A király hatalma végtére is istentől való. Istennel is pöröl, aki ellene lázad. Janus: (meghökkenve) Ezt hozod Rómából...?!! András: A barátod mondja ezt! Janus: Akkor hát... még ha úgy lenne is, hogy nem kedves Isten előtt ez a harc, abban kéne segítened, hogy kiengeszteljük őt! Hogy megértesd vele: én vagyok hívebb szolgája, nem a király. András: Javíthatatlan görög vagy te, János. Janus: Ügy teszel, mintha nem tudnád, hogy itt nem Isten, hanem Vitéz János és híveinek akarata döntötte el, hogy az ifjabbik Hunyadi legyen a magyar király . . . Ha Vitéz bátyám fel nem karolja egykor Hunyadi János ügyét, ma Mátyás nem országol. S talán Magyarország sincs sehol. András: (figyelmeztetően) Politika! Janus: (Nem figyel Andrásra, tűzbe jön.) Volt akarata Pannóniával az Istennek? Lehet. Ügy Vitézben nyilatkozott meg ez az akarat. De ha van ember, akin számon kérhető az isteni szándék . . . András: (enyhe iróniával) Az te vagy. Janus: Én vagyok! Engem bíztak meg, hogy tudósokat hozzak a gyer­ mekuralkodó udvarába. Én kaptam a feladatot, hogy ápoljam a békét Európa hiú és féltékeny uralkodói között. Nekem kellett a török ellen fegy­ vert és pénzt szereznem. Megtettem mindent — erőmön felül. Európában ma Hunyadi Mátyás a legmíveltebb s erényekben is legnagyobb király. András: (felfigyel) Bizony! Janus: Barátjává tettem Itália fejedelmeit. Megszelídítettem iránta a né­ met hercegeket. S ha Vitéz bátyám nem tanácsaim szerint jár el legutóbb Bécsben, Frigyes császárral sem jutottunk volna egyezségre. . . S hányszor kötöttem kardot... mentem csatában lázas betegen is törököt ütni, ha kel­ lett. S nem tettem-e meg mindent, a béke éveiben, hogy idevarázsoljam a múzsákat ebbe a barbár Pannóniába?... Ha nem Isten szándéka volt mind­ ez, hát ne legyek keresztény! De tegyen akkor csodát maga a Krisztus, s jelentse meg nekem, ha azért kell kárhozatra jutnom, mert a keresztények közötti békéért, s Pannonföld emelkedéséért lázadok! András: Mutass egyetlen uralkodót, nem Európában... az egész Histó­ riában, aki annyit áldozott volna művészetekre, tudományokra, mint Hu­ nyadi. Janus: A pozsonyi egyetemre hét esztendeje elhoztam Róma engedé­ lyét... s még mindig sehol! Ha támad valahol egy istenáldotta tehetség, kap egy templomot, talán még püspöki süveget is. s azt mondja neki Má­ tyás: fogadd ezt a templomot, ez a te országod, itt nevelj szellemet tehet­ séged szerint. De maga köré szívesebben hív külhoni bölcseket, kiknek se érdekük, se joguk országos dolgainkba ártani maguk. András: Csak a magad sérelmét panaszolod, János. Janus: (élesen) Az én sérelmem az, hogy a magyar király csalja a vi­ lágot? Hunyadi Mátyás azért és csak azért kapott hatalmat, hogy véget ves­ sen a török garázdálkodásának, Ő ehelyett mást se tesz keresztény hadá­ val, mint keresztények ellen háborúzik! András: Mint aki folytatni akarja a zendülést... Janus: (hirtelen). S ha úgy lenne? András: (ravasz mosollyal) A Szentszék nyilván tanulmányozná terve­ det... (komolyra válva) Tehát erről lenne szó?! Janus: (megadóan, zavartan) Nem, nem .. . nem tudom... De marad­ nom kellene . .. Rengeteg itt a tennivaló ... Amiért 14 éve hazajöttem, mind hátravan. (Fejével a kódexek felé int, s a kezében tartott pergament rázza.) A legfontosabb dolgaimhoz alig volt időm. András: (Kis szünet után, bizalmasan) Soha nem volt más indulatod, csak az aggodalom Pannónia sorsáért, s a buzgalom a kereszténység ügye iránt? Janus: (szelíden) Nem volt. András: Irigység, kevélység, harag... bosszúvágy — soha nem kínozták a lelkedet? Janus: Bosszúvágy. Sosem volt bennem... András: Ma sincs? A királlyal szemben sincs? Janus: Hunyadi Mátyás ... és én ...? Képtelenség! András: Egyre rejtélyesebb vagy előttem... (Most tűnik fel neki, hogy Janus egész idő alatt a kezében levő pergamenköteggel gesztikulált, feléje nyúl, át akarja venni.) Ez lenne a megfejtés? Janus: (Felocsúdik, visszahúzza a pergamenköteget.) Ficinónál hagytuk abba ... S még nem montad, mit üzent. �András: Hogy elkészült a Plotinosz-fordítással. S hálás neked, amiért annyira biztattad . . . Janus: (fojtottan, letargikusan) Bíztattam volna? Meglehet. Ügy hát el­ késtem ezzel is. (Darabokra tépi a pergameneket, elfordul Andrástól, s mi­ közben látványosan szétszórja a papírdarabokat, halkan, furcsán nevet.) II. jelenet Messziről harangszó hallatszik. Elhalkul, felerősödik. Janus lép be a felső szobába. Körbetekint, láthatóan meglepődik, hogy senkit nem talál. Az asz­ talhoz megy, ruhája ujjából egy pergament vesz elő, s az asztal fiókjába teszi. Fojtottan, fulladozva köhög. Jobb kezével a szivéhez nyúl, az ablakhoz megy, kinyitja. A harangszó felerősödik. Janus előbb mintha a fülét fogná be, mindkét kezét a fejéhez emeli, aztán tenyerével végigsimítja az arcát. Töpreng. Feje magasságában jobb keze mutatóujjával a harangszó ritmusát követi, majd hirtelen — mintha önmagát figyelmeztetné valamire — maga­ sabbra tartott keze egy pillanatra megáll a levegőben. Karját leengedi, meg­ fordul, ismét az asztalhoz megy, határozott mozdulattal kihúzza a fiókot, le­ ül, kiveszi az imént odahelyezett pergament, kisimítja, az asztalon álló tol­ lat a tintatartóba mártja, ideges, gyors mozdulattal aláírja, visszazárja a fiókba, feláll, a ládákhoz megy, az egyiket felnyitja, egy csillogó kötésű kó­ dexet emel ki belőle, s álltában lapozgatni kezdi. — Az ajtó kinyílik, Zsu­ zsanna lép be, a kezében vödörrel. Becsukja maga mögött az ajtót, s akkor veszi észre a püspököt. Janus összehajtja a könyvet. Zsuzsanna: (Zavarában leteszi a vödröt maga mellé.) Felség! Janus: (A fejét csóválja.) Ti fogjátok a vesztemet okozni... Zsuzsanna: (zavarában pukkedlizik) Felséges püspök úr! Janus: (megengesztelődve , tréfásan) Így egészen más, úrnőm! Ki taní­ tott téged erre a „felség”-re? Zsuzsanna: Nekem még soha... én még soha... páternél magasabbat... megbocsásson kegyelmed ... Janus: Mondhatsz nekem bármit, legyek inkább János bátyád, csak azt a felséget verd ki a fejedből. Tudod te, ki a felség? Zsuzsanna: Szűz Máriám, az ablak! (odafut, becsukja) Megfázik a püs­ pök úr. Így is olyan már, mint a sóhaj................ Istenem, miket beszélek ... bejön itt a sok hideg ... Janus: Tehát ki a felség? Zsuzsanna: Talán a király... (felemeli a vödröt) Hoztam már a vizet... Janus: Ugye, hogy tudod. S azt beszélik felétek, hogy János püspök akar király lenni. Igaz-e? Zsuzsanna: Ugyan mér’ beszélnék... Janus: Akkor honnan veszed? Zsuzsanna: Csak úgy, a termetéről. A hangjáról. (Kiegyenesedik, szem­ befordul a püspökkel, kacéran.) Meg a szeméből. Királyok nézhetnek így. (mélyet lélegzik) Hadd mossam le ezeket a ládákat... Janus: Mit akarsz te lemosni? Minek az a sok víz? Zsuzsanna: Azt mondta, hogy ma a ládákat tesszük rendbe... szárazon már tiszták . .. Janus: (Felnyitja az egyik ládát.) A ládákat. De nem kívül! Ezeket kell elrendeznünk. Zsuzsanna: Szentisten, ez csupa biblia? Janus: Biblia, biblia, csakhogy nem a szent biblia. Nem a testámentumok. Zsuzsanna: Nem micsodák? Janus: (legyint) Egyszóval nem az a biblia, amelyikre te gondolsz. Zsuzsanna: Csak nem valami pogány írások? Janus: Van köztük pogány is, meg keresztény is. No, munkára hát! Zsuzsanna: Igaz az, hogy a püspök úr is írt ilyen bibliát? Janus: Van benne igazság. Zsuzsanna: Azt beszélik, hogy a püspök úr, mielőtt püspök úr lett volna, olyan lantos féle volt. Krónikás vagy micsoda. Hogy járt Taljánországban, és ott tanulta ezt a igricmesterséget. Janus: (nevet) Te aztán jól kifigurázod a poétaságot! Zsuzsanna: Az! Ügy! Poéta... hallottam ilyet is, csak nem maradt a fejemben. Megbocsásson a püspök úr ... Janus: (Kiemel egy vékonyabb könyvet.) Ami ebben van, például én írtam. Zsuzsanna: Istenem, de gyönyörű képek... mint a templomban, (lapoz­ gat) A püspök úr piktornak is tanult? Janus: Idesüss! Látsz különbséget a kétféle írás között? Zsuzsanna: (Ujjával rábök az egyikre.) Ez sokkal szebb. Janus: Neked is ez tetszik? Ez a görög írás. A másik meg, nézd csak, ez a latin. Most várj. (Másik két kódexet tesz az asztalra, kinyitja.) Melyik a görög? Zsuzsanna: (A fejét mozdítja.) Ez e. Janus: Tökéletes. És ez? Zsuzsanna: A latin. Janus: (Összeüti a kezét.) Okos vagy. Egyszer majd olvasni is megtanítalak... Zsuzsanna: Inkább írni tanítson meg a püspök úr. Olyan színes képeket, amiket az előbb mutatott. Janus: (nevet) Majd arra is sor kerül. Ezzel ma meg kell lennünk! Nem maradhatnak így ... Zsuzsanna: Ezzel a teméntelen sok könyvvel? Mi bajuk eshet? Janus: Sokat kérdezel... Kezdd ezt a ládát, én meg a másikat... Zsuzsanna: Igenis. (Serényen pakolni kezd, közben mormol.) Görög, görög, latin... , (Janus is kirak hármat-négyet, de lassabban. Közben mindegyikbe bele­ beleolvas. Lentről az udvarról lódobogás hallatszik, Janus felfigyel.) Janus: Na végre! Zsuzsanna: (Az ablakhoz lopódzik, lenéz.) Karvaly és Kondoros uramék. Janus: (ingerülten) Nem a páter? Zsuzsanna: Csak ők ketten. Janus: Szaladj le tüstént! Meg ne tudják, hogy itt vagyok! Zsuzsanna: De hiszen ... Janus: Előbb Franciscussal kell beszélnem. Mondd meg a fiúnak, szól­ jon át érte: hogy azonnal jöjjön! Zsuzsanna: (A könyveket szanaszét hagyja, kendőt terít a vállára, ki­ megy.) Ahogy parancsolja a püspök űr. (Kis szünet után Franciscus jelenik meg az ajtóban.) Páter: Hivattál, János! Janus: Már este is vártalak. Páter: Este? .. . Megvan. Az este ... Janus: (Játékos fölénységgel) Ne mentegetőzz! Minden lépésedről tudok. Páter: (sértetten, de bizalmasan) Figyeltetsz? Engem? Janus: (A páterhez lép, megfogja mindkét vállát, „bűnbánóan”, de még mindig fölényesen.) Az én helyzetemben, Franciscus, le sem tehetnél más­ képp. Páter: Nem bízol bennem? Janus: Ha nem bíznék, nem érdekelne, mit teszel. Páter: Ezt nem ütheted el tréfával, János! Janus: Az eszem gyanakszik. Nem benned, Franciscus, dehogy. Hisz épp ezért hívattalak: a magam igazában kételkedem folyton. Páter: És ezért küldesz kémeket utánam? Janus: Ugyan, kémeket... (Nevet, majd hirtelen újból elkomolyodik.) Ha elárulsz, tudni fogom, hogy vesztettem. Hibáztam. Éppen azért, mert hiszek benned. Páter: (engesztelődve) A magad igazában nincs okod kételkedni, Já­ nos . .. Janus: (legyint) Mit érek az igazammal? Páter: (felélénkülve, szenvedélyesen) Csak nem akarod azt mondani, hogy vesztesnek tekinted magad? Janus: (fáradtan) Menekülök a király elől. S te velem együtt, Fran­ ciscus. Páter: Menekülsz? Visszavonulsz. Magad mondtad... Janus: Meddig? Hogy tudok ilyen helyzetben ellentámadásra készülni... Páter: Hagyd már azt az ellentámadást! Örüljünk, hogy az egész fegyve­ res szervezkedés szerencsétlen ötlet maradt... Janus: Te csakugyan azt hiszed, hogy a király ölbe tett kezekkel nézi, amíg én végigjárom a Délvidéket, Erdélyt... a Tiszántúlt, hogy országos tiltakozásra bírjam a Kendeket? Páter: Ha egyszer azt látja Mátyás, hogy kívül, belül csak ellenzői van­ nak, előbb-utóbb jobb belátásra tér. Hiszen Frigyes nem szívleli. A pápa ... Janus: (ingerülten legyint) Páter: Csak nincs valami rossz hír Itáliából? Janus: (El akarja terelni a szót.) Róma, ha segít, csak azért teszi, mert érdekei kívánják. Hagyjuk Rómát a végére. Csak ha már semmi más nem kínálkozik. Páter: Ha egyszer azonosak az érdekeink! Janus: Másként ügy nekik a mi ügyünk. ... S egyáltalán mi a mi ügyünk? (Mellére teszi a kezét. Kis szünet után sóhajt.) Pokoli éjszakám volt. Páter: A látomásaid? Megint? Janus: Azok legalább mulattatnának. A tüdőm, Franciscus, a tüdőm. Há­ romszor is rámjött. .. Nem élek túl még egy ilyen rohamot. Páter: Akkor pedig tovább kell mennünk. Mindent elintézek... még ma indulhatunk. Janus: A halálba vinnél. Ilyen éjszaka után nem mozdulhatok. S ha mennék is ... inkább északnak. Páter: Hogyan? Janus: Nem érted, ugye. Én sem értem. Nem is lehet. Almomban vasra verve vezettetett maga elé a király. Páter: És? Janus: És én boldog voltam. Gyönyörködtem az arcában ... Páter: (Türelmetlen, ki akarja zökkenteni a püspököt az álomhangulatá­ ból.) Én is tiszteltem mindig a királyt. Janus: Ah, tisztelet! ...Már sokszor úgy érzem, azért lázadtam ellene, hogy magamra vonjam ismét a figyelmét... Én mellette és általa lettem minden, ami vagyok. S nem tudtam elviselni, a bukást. Tegnap még Európa leghatalmasabb uralkodójának első embere, mára tehetetlen bábu egy isten háta mögötti... (indulattal) ... parókián. Páter: Pécs isten háta mögött? Ha győz az ügyünk, ez lesz a világ kö­ zepe! S ki mondja meg: Mátyás nagyobb uralkodó-e, mint te költő? Ne fe­ ledd, poétát nem a király csinált belőled. Janus: (fojtott pátosszal) De igen! Mátyás még senki volt, amikor én if­ jú emberként barátja lehettem. Mint erekben a bor, úgy áradt bennem szét a lázas gondolat: ha Mátyás felnövekszik, meddig emelkedhetek mellette én! Betegje lettem a rögeszmének: Magyarország királya hálából majd magához emel... Tudd meg, Franciscus, én akkor éjjeleken át nem aludtam, s éb­ ren álmodtam meg a sorsomat. Hol volt addig bennem a költő? Verseltem, alig jobban, mint bármelyik társam Guarino mester tanítványai közül. S akkor, azokon az álmatlan éjszakákon éreztem először, hogy több vagyok, mert több lehetek náluk. Azóta érzem csak poétának magam. Páter: Anyád szerint már ötéves korodban ... Janus: (elérzékenyül) Szegény anyám! Páter: (Kis szünet után) Miért hívattál? Janus: (magához tér) Védeni kellene magam. És beteg vagyok. Páter: Hozok orvost. Janus: Pártfogót, Franciscus, ne orvost! ... Elmennél-e követségbe a ne­ vemben? Páter: Bárhová! Európa minden uralkodója rokonszenvét kivívtad. Janus: Tudom. Még a szultán is barátsággal fogadna. Páter: (nevet) Ő az egyetlen, akihez hiába küldenél. Janus: (rácsap a kérdésre) Az egyetlen? Páter: Az egyetlen. Miért nézel így? Janus: Megbízlak hát, Franciscus, hogy még ma délben indulj Budára, s kérj bebocsáttatást Hunyadi Mátyáshoz! Páter: (Előbb döbbenten néz a püspökre, s amikor megérti, hogy nem tréfál, megkeménykedik.) „A mai naptól fogva sem személyünk, sem birto­ kunk, sem rendünk, sem országunk felett nem ismerjük el Hunyadi Mátyást uralkodónknak!” — ezt te is aláírtad, János! S én csatlakoztam hozzád! Janus: (megtörten) Ez volt az utolsó kérésem hozzád, Franciscus. (fa­ gyosan) Nincs más beszélnivalónk. Köszönöm, hogy eljöttél. (Hirtelen, nehezen színlelt nyájassággal a páter elé lép, kezét nyújtja.) Isten veled ba­ rátom. Páter: Mire készülsz? (Nem fogadja el a püspök kezét. Janus jobb keze egy pillanatra megáll �a levegőben, aztán hirtelen magasba lendül, ellenkezést nem tűrő mozdulattal az ajtóra mutat, és hisztérikusan élesen, de egy köhögőrohamtól elcsukló hangon.) Janus: Nem gyóntatóra van szükségem! (A köhögéstől zihálva a páterre támaszkodik, az gyengéden megfogja a karját, s visszavezeti a székéhez. Ja­ nus leül, csukott szemekkel mélyeket lélegzik, majd mosolyogva megengesztelődve.) Értelek én, Franciscus. S nincs is más kívánságom, mint hogy te is megérts. .. Magam megyek a királyhoz. (Kis szünet után.) Mátyás meg fog nekem kegyelmezni. . . Páter: (élesen, támadóan) Janus Pannoniusnak? Soha!!! Janus: Te nem ismered őt. Páter: Kegyetlenségre kényszerítesz, János! (Ruhája ujjából pergament húz elő, s indulatosan nyújtja a püspöknek.) Olvasd magad. Tegnap jutott a kezembe. Janus: (átveszi a papírt, elsápadva) Sajátkezűleg írta alá! Páter: A tartalmát, János, a tartalmát! Janus: (Szemével izgatottan követi a sorokat, s csak két szót mond fennhangon, miután a pergamennel a kezében lezuhan a karja.) „Élve vagy halva . . .” (Az „élve vagy halva” szavakra meredve, döbbenten, de nem kétségbeesetten, nem önmegadással.) Hunyadi Mátyás elárult... (Tétova mozdulattal a mellére üt.) Engem! (elkeseredetten, gőggel) Hálátlan fattyú! (járkálni kezd) Páter: Ne bőszítsd jobban a királyt... Janus: (Hirtelen a páter felé fordul, ruhájánál akarja megragadni, de az meglepődve hátrál. Janus indulatossága így tragikomikusan esetlenné, szánalomraméltóvá válik. Zihálva, hisztérikusan, már-már eszelősen.) Mert ugye, azt is meg fogja tudni, hogy Janus Pannonius fattyúnak nevezte! Mert ugye . .. (elfullad, köhög) Páter: (Erélyesen, de sértetten, hidegen közbevág.) Uram, az életedről van szó! (Odalép a fuldokló Janushoz, székéhez vezeti, leülteti.) Janus: (összetörten, bocsánatkérően néz Franciscusra, aki ismét kitér a karja felé nyúló Janus mozdulata elől. Janus izgatottan, szinte könyörög­ ve.) Segítsél nekem, Franciscusom . .. Páter: Ha nincs erőd az úthoz, hát elmehetek a királyhoz... kegyele­ mért. Janus: (fáradtan, indulattalanul, tűnődve) Ezzel már elkéstem, Franciscus. Mátyás kegyelme nekem már nem kegyelem. Páter: Nem várhatjuk be . .. Janus: („Nyiladozó” indulattal, tétován, de az olyan ember tétovaságával, aki célját illetően már biztos a dolgában, csak a célhoz jutás módját nem látja még.) Nem! Nem fogjuk feladni magunkat! (A többes szám első személyű ige hangsúlyából nyilvánvaló, hogy a „fejedelmi többes” a felébredt önérzetet, a megalázottságában lázadni készülő büszkeséget jelzi.) ... Nem fogjuk . . . (Megáll, s hirtelen, a nagy felismerés boldog izgatottságával.) Bűnbánat és könyörgés helyett változatlan és örök hűségünkről biztosítjuk a királyt, s egyúttal örömmel tudatjuk... Franciscus, írjad! Páter: (Értetlenül, de készségesen teljesíti Janus kívánságát, asztalhoz ül, tollat és papírt kerít.) A királynak? Janus: A királynak! Páter: Megszólítás? Janus: A szokásos. Páter: (szótagolva) Mátyásnak, a magyarok felséges királyának, János, Pécs püspöke. Janus: Az úr 1472. esztendejének január havában ... Páter: Az úr 1472. esztendejének március havában... Janus: Januárt mondtam! Páter: Márciust írunk, János. Janus: (Idegesen felkapja, összegyűri a papírt, s másikat tesz Franciscus elé.) Az úr 1472. esztendejének január havában . . . (A páter sejtve, hogy fondorlatról van szó, fejét csóválja, de engedel­ meskedik.) Janus: (A diktálás közben kisebb szüneteket tart.) Örömmel tudatom királyi felségeddel, hogy a pártütésnek — mely koronád és személyed ellen készül — nyomára bukkantam, s közel az óra, amelyben a fő bűnösöket, s ezeknek minden pereputtyát feladhatom, Minekután harmadízben is meg­ környékeztek, s az ellened szított lázadásnak nem csupán részesévé, de fe­ jévé is kívántak tenni, legutóbb már azzal is győzködni igyekezvén, hogy bátyámuram, Vitéz János, esztergomi érseked is közébük állott — mely hír­ nek csalárdságáról azóta módom volt bizonyosságot szereznem . . . Páter: Ez lehetetlen... értelmetlen!!! Az egész ország tudja... Janus: Add a tollat! Páter: (beletörődve) Írom. Janus: Tehát „bizonyságot szereznem”, tovább: „meghajlást” színleltem, s a tőled szenvedett sérelmeim fikcióját állítván elébük, magamra vállaltam, amit annyira óhajtottak, a pártütés vezérlését. Páter: (felugrik) Értsd meg, püspök, ez abszurdum! Semmire sem mész vele! Kinevetteted magad. Aki csak színleg áll a pártütők élére, az nem megy az ország másik végébe, hogy tábort üssön a lengyel herceggel. Janus: (Töretlen optimizmussal, ravaszsággal, cinikusan.) Ki mondja azt? Jó, hogy eszembe juttattad. Megírjuk, hogy azt is az ellenségeim híresztelik. Másik papírt! (Miután a páter, kelletlenül, tiszta papírt tesz maga elé.) Most már írhatod, hogy az úr 1472. esztendejének március havában. Megszólítás ugyanaz . . . majd bevezeted valamivel, úgy tisztázod. A lényeget! „Nem csekély aggodalommal kellett tudomásul vennem, hogy a folyó esztendő január havában Felségedhez írott levelem, futárommal együtt, az össze­ esküvők kezébe került, minek folytán Vitéz bátyámat, s engem Felséged a pártütők valóságos vezéreinek tekint. Miután hű futáromat sikerült kisza­ badítanom, s a szóban forgó levelet is csellel visszaszereznem. Felséged iránti ronthatatlan hűségem bizonyságaként ezt is mellékelem. Legyen tanúm előt­ ted, s míg személyesen fel nem kereslek, a túszod is, maga a futár. Páter: Neve? Janus: Johannes Franciscus páter . .. Páter: Ezt ne kívánd! Janus: Magad ajánlottad, hogy elmész! Páter: Kegyelemért. De ilyet. . . ilyet nem. Janus: Korábban a kegyelemről sem akartál hallani. Páter: Mert reménytelennek éreztem. De ez .. . Janus: Ez?! Páter: Ez vétek lenne. Te nem csinálhatsz ilyet. Nem gondolhattad . . . Janus: Vétek?! Hogy az életemet mentem? Hogy nem hagyom a királyt egy örült pillanatáért a kárhozatra jutni? Hogy tudna elszámolni velem az istennek? Egy füllentéssel most megmenthetem magam is, őt is ... Ne akarj jobb pap lenni nálam ... Páter: De a „híveidet” feladod ... Ez méltatlan hozzád. Janus: Feladom? Fussanak. Megmondhatod nekik... De hamar a szí­ vedbe férkőztek. Máskor te unszoltál ellenük. Lásd, sikerült, nem furdal mi­ attuk a lelkiismeret. Páter: Nem ellenük. Csak arra figyelmeztettelek, hogy nem illenek egy­ máshoz a céljaid s a módok, ahogy elérni akarod őket. Janus: Itt pusztuljak el! Azt akarod? Páter: Itt biztonságban vagyunk. Te mondtad. Magam is úgy látom, nyu­ godt lehetsz. Megvárjuk, amíg felgyógyulsz, s akkor Itáliába. Janus: (ironikusan) S onnan vissza a pápa áldásával. Aki. ha nem en­ gedelmeskedik neki a király, még ki is átkozza a kedvünkért. .. Páter: Így indultunk . . . Janus: És ha a pápa Mátyás oldalára állna? Páter: Lehetetlen. Janus: És ha mégis? Páter: Megnyugodhatnánk isten akaratában . . . De addig . . . nincs okod. Janus: (a szemébe néz) Nincs! Nincs okom... (Lentről zaj hallatszik, a következő pillanatban Zsuzsanna ront be a szobába. Liheg, izgatott.) Zsuzsanna: Püspök úr!... Janus: Mi lelt? Zsuzsanna: Püspök úr . .. odalent. . . Páter: Beszélj már! Zsuzsanna: . . .odalent . . .a király katonái . . . Janus: (Mozdulatlan, hosszan hallgat, higgadtan.) Hányan vannak? Zsuzsanna: Vagy egy tucat. Páter: Tudják, hogy itt van?. . . Mit beszélnek? Zsuzsanna: Tán még nem ... de bármelyik percben .. . Janus: Hogyan? Zsuzsanna: Ott van az a talján ... Janus: Mi köze a katonákkal? Zsuzsanna: A püspök úrról diskurálnak. Ő, meg ezeknek a kapitánya... A mama kihallgatta. Páter: És? Zsuzsanna: Azt mondja a talján, hogy ő elvezeti a kapitányt a püspök úrhoz, de csak ha megígéri neki, hogy nem esik a püspök úrnak bántódása. Páter: És a kapitány? Zsuzsanna: Hogy ő nem egyezkedik, neki arra nincs parancsa. Megvárja, amíg az az úr meggondolja magát . . . még meg is fenyegette. Janus: És te? Téged nem vettek észre, hogy feljöttél? Zsuzsanna: (elsírja magát) Hisz épp ez az. Körben jöttem, s az udvaron nyomomba jött az egyik ... Itt ólálkodik az ablak alatt. . . Janus: (Az ablakhoz megy, leselkedik, elszántan.) Szólj a fiúnak. Mondd meg neki, hogy intézze el! Páter: János! Nem kellene... Janus: (Zsuzsannához) Finoman, (a páterhez, keményen) Nos, Fran­ ciscus, mit tennél a helyemben? Páter: Indulnunk kell! Janus: (cinikusan) Itáliába. Páter: Még ma! Gyorsszekérrel! Janus: És a könyvek? És Pécs? És a „híveim”? Velük mi lesz? Ez a mód nem hozna szégyent céljainkra?! Páter: A lelked üdvösségéért, Jánosi Az úr a szándékot nézi. Hogy a rossz és jó közül erős vagy-e a jót választani. Előbb a rosszat akartad. De most már nincs választásod . .. Janus: (dacosan) Nem lenne? Figyelj hát, mit találtam ki! (Zsuzsanná­ hoz) Elmész Kondoros Mihályhoz. Most rögtön. Elmondasz neki mindent, (kopognak) Janus: (Egy pillanatig dermedt csend: a páter az oldalkijárathoz vonná Janust, de az nem engedi: elszántan.) Tessék belépni! (Az ajtóban Karvaly jelenik meg. Fejével biccent Janus felé, a páterre gúnyos pillantást vet.) Karvaly: Püspök uram! Janus: (Megkönnyebbülten, felélénkülve) Még jobb! Isten küldte, Kar­ valy uram. Karvaly: (Miközben Janus odalép hozzá, s megszorítja a kezét.) Szolgá­ latjára ! Janus: Bizony nagy szükség lesz rá. Egyedül jött? Karvaly: (meglepődve) Egyedül. Janus: A katonái? Karvaly: Lustálkodnak. Janus: Tehát jó erőben vannak... Meg kellene kicsit mozgatni őket. Karvaly: Baj van? Janus: Nyakunkon vannak . . . Mátyás legényei. Karvaly: (meghökkenve) Mennyien? Janus: Nem veszélyes. Azt mondja a lány, egy tucat. Karvaly: (felröhög) Akkor ne ijesztgessen püspök úr! Már azt hittem, legalább egy század! Páter: De itt lehetnek. Akármelyik percben. Csak fel kellene tartóztatni őket, amíg a püspök úr egérutat nyer . . . Janus: Ne szólj bele, Franciscus! Nem menekülök! Karvaly: (megvetően a páter felé) Ne is hallgasson erre, püspök úr. Janus: (észrevéve, hogy a páter felindult) Ha Karvaly uram akciója nem sikerülne, csak az marad . . . Karvaly: (Janushoz) Bízza rám, püspök úr! (megütögeti a kardját) Janus: (a kardra mutat) Nem szeretném, ha használni kellene. Karvaly: Már miért ne?! Janus: (Ellenkezést nem tűrő „parancsnoki” hangon.) Megbízom kegyel­ medet, tüstént mozgósítsa Vidovics és Garai uramékat, vegyék körül lova­ saikkal a fogadót. Le kell őket fegyverezni ... Ez a munka kegyelmedre vár. A kapitányukat vezzessék hozzám! (a lányhoz) Menj, most te is. Kar­ valy úr elkísér. Karvaly: (biccent) Sötétedés előtt itt leszek. Gyere, galambom... Zsuzsanna: (lángvörösen, sértetten, de büszkén) Én a Karvaly úrral se­ hova nem megyek! �Karvaly: (erőszakosan megragadná) Ejnye, te! (Zsuzsanna sikolt egyet, kitépi magát Karvaly kezéből. Janushoz szalad, mindkét kezével belekapasz­ kodik, sírva fakad.) Zsuzsanna: Küldje el! Karvaly: Jól van, te kis bolond, nem haraplak meg, mit kiabálsz?! Janus: (Elkomorul, de oldani akarja a feszültséget.) Menjen csak, Kar­ valy uram. Jobb, ha nem látják együtt magukat. Majd lemegy később .. . legalább azt hihetik . . . Karvaly: Sietek. (kimegy) Janus: (Zsuzsannához) Történt valami köztelek? Zsuzsanna: (Felzokog, aztán fegyelmezi magát: az ajkát rágja, a fejét tagadóan rázza. Nem szól.) Janus: Na jól van, jól. Menj, keresd meg a fiút, mondd, hogy én ké­ rem, jöjjön ide. Zsuzsanna: (meghajtja magát külön Janus, külön a páter felé, szipogva kimegy. Karvalyra célozva.) Vadállat! Páter: Szárad ennek más is a lelkén . .. Janus: Tudom. Páter: A többi se különb. Jobban megválaszthattuk volna, kikre bízzuk magunkat. Janus: A király talán megválogatta?! Ne kezdd ... Páter: Mátyás úgy választott, ahogy a céljai kívánták. De te, János ...a te céljaidhoz csak feddhetetleneket, csak tisztákat lett volna szabad . .. Janus: Szenteket, Franciscus! Miért nem mondod, hogy szenteket?! (járkál) Támaszd fel anyámat! Csábítsd mellém Galeottot ... s aztán köss kardot te is! Veletek, az én szentháromságommal, képes lennék „híveim” nélkül is szembeszállni... Páter: Szembeszállni? (Tanácstalanul végigméri magát, s mintha korára készülne hivatkozni, kezét vizsgálgatva.) Én . . . Janus: (kiabál) Igen, szembeszállni! Ütni, ölni, ha kell. Érted? Öl-ni! Te csiholtad bennem a lázadás szikráját, te vagy mégis, aki döntő pilla­ natban mindig lefogod a kezem! Alkudni akarok, ellenkezel. Folytatnám a harcot, magamra hagysz. Mi célod van hát énvelem?! Az istenért! Páter: Csak eszközöd lehetek ... Janus: Eszközöm? — Rossz szellemem! Elhitetted velem, hogy vannak, akikért érdemes csinálni ezt a rebelliót. Hogy nemcsak az önzés, nemcsak a bosszú mozgatja Mátyás ellenségeit, hanem az olyanok hite is, mint te vagy. Páter: Nem én vagyok az oka, ha csalatkoztál. Janus: Nem! Dehogy! Mert ahhoz js tenned kellett volna valamit. És te képtelen vagy bármiféle tettre. Nagy a lelked ... Éles az elméd. Bölcs vagy. És szolgálatkész. De a gondolatától is reszketsz, hogy egyszer fölemeld a kezed. Páter: Nem a tettet, csak az erőszakot igyekszem kerülni. Janus: S ki nem igyekszik?! De ha anélkül nem lehet.. . Páter: Azt én nem ítélhetem meg. Janus: (ironikusan) Csak az isten. Ugye? Páter: És akik tőle kapták a hatalmukat. Tőlem ne várj bíztatást. De számíthatsz rám ezután is bármiben, ha biztos vagy benne, hogy az ő pa­ rancsára cselekszel. Janus: (dühvei) Te az első zsoldosnak feladnád magad! Páter: Jogunk van ellenállni az erőszaknak, de erővel szerezni érvényt egy ideának — ez az, amit csak Isten szavára tehetünk. Janus: Hát várj az isten szavára! De nyisd ki a szemed! Mátyás ho­ gyan válogatta a híveit? Miféle célok kívánnak hétpróbás gazembereket? A béke, a biztonság céljai, ugye? (Pillanatnyi szünet után, fojtottabban.) A garázdák, rablók, gyilkosok, akiknek már régen bitóra kellett volna jutniok, most biztonságban zsarolhatnak, pusztíthatnak a korona oltalmában. S ők békén hagyják a királyt cserében ezért a biztonságért. Páter: Túlzol, János. Ne vakítsd el magad. Mátyás a többieknek is meg­ kegyelmezett . .. Janus: Az életünknek. Hogyne. Hiszen arra neki van nagyobb szüksége. „A fejeteket meghagyom, s ha valóban pártosaim lettetek, bizonyítsátok be! Ha megszerzitek nekem a cseh koronát, térdre kényszerítitek a lengyel királyt — kaptok birtokot is az elkobzottak helyett. Azokkal addig meg­ ajándékozom a hétpróbásokat.” A közönséges bűnözőket. Akiknek soha nem fordult meg a fejében, hogy országos ügyekbe ártsák magukat. Ők hálából majd vigyázni fognak a rendre, (járkál) Hát ez a király célja, barátom. A rend! Rend, rend, rend! Béke legyen az országban mindenáron, hogy ő minden erejét a háborúra fordíthassa . . . Hogy újabb és újabb tartományo­ kat csatolhasson a koronához. S mit mond? Miért? „Nehogy keresztény szomszédai lepjék meg, amikor végső leszámolásra készül a törökkel”. (Visszaül székére, meditálva.) Addig hittem, hogy védeni kell a keresztény földet, amíg munkálni láttam Krisztus szellemét. S ma már nem tudom, miért len­ ne pogányabb a török pogánysága a miénknél. (A szék karfájára üt, s újra feláll. gesztikulál.) Újvártól Lublóig, Dévénytől Görgényig, ma lókupec lat­ rok, kegyenc pribékek az urak. Gondold meg! Váradon az áruló Kászonyi basáskodik. Kőhalmot Kriskó, a sajátjaitól elűzött oláh vajda bitorolja. Se­ best a buja, vén szatír, Sátori kapta meg. Radnán a testvérgyilkos Szuhai ispán dőzsöl. Petényi, az ujjáépített Kövesd kapitánya valami örökség re­ ményében tavaly egész családját kiirtotta. Érsomlyón a „hős” Cséki háre­ met tart: kiherélt török foglyaival őriztet árva jobbágylányokat. S az őrült bosnyák herceg, aki pórzendüléstől tartván, egyetlen éjszaka háromszáz kunyhót égettetett föl, szintén a király legmegbízhatóbb hívei közé tarto­ zik . . . (feláll) Pedig maga az isten . . . leghatalmasabb haragjában nem te­ het oly iszonyút, amilyet ennek a millió megkínzott pórnak pokoli bosszú­ ja tesz majd. Minden felperzselt kunyhóért paloták fognak hamuvá égni. Minden botütésért, ami ma paraszt hátát éri, címeres fejek hullanak. Min­ den úri bűnért tíz nemes vérének kell folynia. És nem lesz hová futni a gyűlölet elől: mert nem lesz kegyelem, se jog, se hatalom, hogy oltalmazza a bűnösöket. De a bűnteleneket sem. Hát nem látod, Franciscus, olyan ka­ tedrái is ez az ország, amelynek aranyborítású gránittornyát vályogoszlopok és korhadó gerendák tartják?! S ha egyszer egy pórháború pusztító füzé­ ben összeroskad ez a katedrális, hiába lesznek életbenmaradottak, nem lesz mit védeni többé a pogány elől. Isten a megmondhatója, hogy mikor, de nem adok két emberöltőt, s az egész ország a török martaléka lesz. (Kis szünet után, higgadtabban, enyhe iróniával.) Mit akarsz tőlem, Franciscus? Mit tegyek én a szentjeimmel ezek ellen? Páter: A tieid sem különbek. Janus: Szerencsétlen, önző, buta, kicsinyes hőzöngők. De nem bűnözők. Páter: Hát ki a bűnöző, ha ez a Karvaly sem az? Mégsem ismered? Janus: Úgy ismerem, ahogy te. Kegyetlenkedik a jobbágyaival... tu­ dom . . . De mi az ezekhez képest? Páter: Én nem erről beszélek. Janus: Miről hát? Páter: Ez a gazfickó nekünk régi ismerősünk! Janus: Nem volt vele dolgom . .. Páter: Felismertem, s azt hiszem, ő is engem. Janus: ? Páter: Ő volt Moldvabányán a vajda követe... Janus: Akit Mátyás vasra veretett? Páter: S aki kivallotta, hogy ura a törökkel paktál. S akit aztán, hogy­ hogy nem ... Janus: (döbbenten) Ahmed bég váltott ki a királynál. Páter: Cserébe magyar foglyokért! Janus: (izgatottan járkál, fel-alá. maga elé) Még a kezemben van... (Lentről elhaló női sikoly hallatszik. A páter kirohan. Janus az ablakhoz megy, leskelődik. Kinyitja az ablakot, nem hall semmit. Kis idő múltán be­ lép a páter.) Páter: (mélyet sóhajt, riadtan) A fiút megölték. A foglya megszökött. Janus: (Felindulva ismét az ablakhoz megy, kitárja, majd dühösen be­ csapja, visszajön az asztalhoz.) Páter: (Idáig résztvevően figyelte Janust, most hozálép, a vállára teszi a kezét). Ha nem indulunk azonnal — elvesztünk. Janus: (Ijesztően, szinte önkívületben néz a páterre. Nehéz megállapí­ tani, hogy a félelem, vagy valami különös gőg teszi-e izgatottá.) Most kez­ dődik csak a mi harcunk, Franciscus! Páter: (Nem akarja észrevenni Janus egzaltáltságát, józanul, kötekedő hangon.) Ne fantáziálj! Janus: Azt mondod, ez a Karvaly a törökkel cimborái? Nagyszerű! Az isten küldte nekünk! Páter: Ne tréfálj, János! Janus: (Kezével ,,térképet” rajzol az asztalon.) Idenézz! Ha úgy tetszik, csupa szövetségessel vagyunk körülvéve! Itt Frigyes... itt a szultán ... Páter: Mi jut eszedbe?! Janus: (riasztó cinizmussal) Karvalyt még ma a szultánhoz küldöm. Át­ adom neki egész Szlavóniát . . . Bajlódjon ő az eretnekekkel. De, ha ez nem elég, legyen övé Bosznia, Dalmácia, Horváthország is... Bánom én! Kapok cserébe annyi pénzt és fegyvert, amivel délről — eljutok Budáig. (A páter hitetlenkedve nézi Janust.) Te meg... te meg... nyergeltess! Indulj Frigyeshez! Add át legmé­ lyebb hódolatomat ... az sem árt, ha emlékezteted arra a dicsőítő költe­ ményre, amit Itáliában írtam, amikor császárrá koronázták. Megmondod ne­ ki, hogy a magyar rendek tárt karokkal várják. Legyen övé a korona. Mit szólsz? Nem érted? Ez az utolsó esélyünk! (eszelősen gesztikulál) Két oldal­ ról összeroppantjuk Hunyadi hadát, (ördögien nevet) Készülj hát! Páter: (Megrendülve, elfogódottan, de határozottan, tagadóan int a fejé­ vel.) Rám ne számíts, János. Isten irgalmazzon neked . .. Janus: (Mindkét kezével megragadja a mellénél, hisztérikusan cibálja. Nagy lendülettel ellöki magától, az szinte kiesik az ajtón. Utánaszalad, de csak néhány lépést, s a nyitott ajtóban kiabál utána.) Menj csak! Menj a te Itáliádba. Mondd meg a pápának, hogy Janus Pannonius eladta Magyarországot. . . de nem neki!!! (Az utolsó szavakat már sírva kiabálja, vissza­ támolyog a székhez, leroskad, kitör belőle a zokogás. Rövid szünet után András jelenik meg a nyitva hagyott ajtóban, s Janust az előbbi helyzetben találja. Amikor Janus észreveszi őt. meglepő frissességgel áll fel.) Legjobb­ kor jöttél! András: Nagyon beteg vagy, János. El kell, hogy vigyelek, mert itt már csak ártani tudsz magadnak. Ahogy ezt a szegény Franciscust elüldözted . . . Janus: Hallgatóztál? András: Akaratlanul voltam tanúja . . . Janus: Jó, jó . . . mondd csak, amit elkezdtél . . . vagy hagyd . . . úgyis mindegy. András: Ne bánkódj. Ügy hírlik, Mátyás most engesztelhetetlen, de nem adok egy esztendőt, s ő fog megkövetni,* hogy gyere vissza. Mire menne nélküled? Janus: Kedves vagy, András. De ne vigasztalj. Mátyás és én többé nem foghatunk kezel. András: Most dúl-fúl, aztán szelíd, mint a bárány. Janus: (bosszúsan) Nem erről van szó! Nem érted? András: Őszentsége tisztában van vele, hogy a magyar korona érdekei látszólag ellentétesek lehetnek Róma érdekeivel. Janus: látszólag?! András: Ne haragudj, Jánosom. Mi azt hittük, rég megbántad a tévedé­ sedet, és segíthetünk átvészelni néhány nehéz hónapot, amíg a király ... de ne tekints most Róma küldöttének. Magam is úgy vélem, hogy amit Hunyadi tesz, az az egyetlen ésszerű és istennek tetsző ... Én azt hittem, személyes sérelmeid miatt ... ez jogos . . . ezekről tudok. .. így érteném. De hogy ideáid vannak ellene?! Janus: Van amit megbántam, de hogy nem tűrtem tovább, azt sose fo­ gom . . . András: Megbocsáss, nem értelek. Janus: Ha van vétkem, az csak annyi, hogy beálltam ebbe a bandába. Hogy rangomat, hitemet és nevemet adtam az ő undorítóan kicsinyes rebelliójukhoz. András: Végtére is kik ezek? Janus: Kocsonyás lelkű csúszómászók. Gonosz kígyók! Gazfickók, sátánfajzatok ... András: És a páter? Janus: ...és gyáva szenteskedők. András: Akkor hát hogyan tovább? Janus: (elszánt, határozott) Elmegyek a pápához. Meg kell győznöm! András: (sajnálkozva, szkeptikusan, de melegen) Ugyan miről? Janus: (ingerülten) Hogy Mátyás áruló! S ha nem hajlik a szóra, átkoz­ za ki! András: Értsd meg: a pápa elégedett... Janus: Nem hihetem! Akkor a konzisztóriumot kell akcióra bírnom! András: A konzisztórium akkor is Mátyás oldalán volt, amikor Őszent­ sége neheztelt a magyar királyra. Mi bajod neked Hunyadival? Janus: Nekem! Ti ezt ott hamarabb kellett, hogy lássátok, mint én. Hat­ vanötben, amikor pénzt hoztam Itáliából a török elleni hadjárathoz, kegy­ vesztett lettem. Én még örültem is, hogy Pécsett majd dolgozni tudok. Foly­ tathatom a munkáimat... s talán újra megtalál a múzsa. A hivatalt pedig úgy fogtam fel . . . azért küld Pécsre, s azért bízza rám később a szlavóniai bánságot, mert itt van rám szükség. Én talán használhatóbb leszek a török ellen. De emlékezz csak vissza! Közben itt volt az őszi hadjárat, s visszavo­ nult királyunk egy kardcsapás nélkül. Pedig ha két hetet vár, sor kerülhe­ tett volna a döntő ütközetre. Most már értem: nem is akart megütközni. Óvni kellett a sereget, hogy friss legyen a csehországi kalandokhoz, meg Lengyelország ellen. Színjáték az egész. Esztelen vérengzés. Amikor Kázmér is, ő is elindult a cseh koronáért, Hunyadi János fia ötszáz lengyel falut égettetett fel a martalócaival, csak — hogy megelőzze a lengyel ki­ rályt! S az egész az ő cézári ábrándjaiért. Ekkora szégyent... ekkora �bűnt ... Az istennek nem lehet annyi hatalma, hogy feloldozza! Nem lehet nem látni: Mátyás számára minden fontosabb, mint a török elleni háború. Saját nemzete pedig ezért választotta meg. Róma ezért támogatta. Frigyes ezért egyezett meg vele. Mi lesz ebből? ... Most még vasmarka van, itthon rendet kényszerít, de egyszer elemésztik a hatalmát. Ha más nem, az idő. S akkor nincs felsőbbség, amelyik még egyszer engedelmességet parancsol bárki uralkodónak ebben az országban. S ha lenne is, Pannóniának soha többet nem lehet becsülete Európa előtt... ha most végképp megcsalattatik. Tudnod kell ezt, András! S mindnyájatoknak ott Rómában! András: Nos, bármilyen hihetetlen a fülednek, Róma véleménye szerint Mátyás tökéletesen betölti azt a missziót... Janus: (ingerülten) Miféle missziót?!! András: Vissza kell szorítani a törököt. Janus: Hányszor mondjam: az ujját sem mozdítja! András: Miért mozdítaná? A szultán pontosan ismeri a magyar király katonai erejét. S ha Mátyás nem tartana ilyen hatalmas sereget, már régen letarolta volna az egész országot. S ki tudja, hol tartana? Nem kell ahhoz összecsapni a főerőknek, hogy eldőljön, ki az erősebb ... Hunyadi úgy har­ col a szultánnal, hogy elrettenti. Zseniális! Janus: „Zseniális!” Nem lenne hatásosabb, ha szétzúzná? Elrettentés he­ lyett? András: Ahhoz nincs elég fegyvere. Pedig — ki kell, hogy józanítsalak — nem te voltál az utolsó magyar követ, aki (iróniával) „a nagy hadjárat­ ra” akart gyűjteni. S tévedsz, ha úgy gondolod, hogy a király már nem hisz ebben a rögeszmében. Képes kockáztatni a jó viszonyát Rómával., egy­ re tapintatlanabb modorban írogat Őszentségének, amiért nem kap elég pénzt a „végső” leszámoláshoz. Janus: Tudom én, mert a színlelt őszi hadjárat után a pápa sem bízik benne. És igaza lehet. Akármennyit küldene, Mátyás elherdálná a császári koronáért. Ez a tébolya ... András: Ugyan! Ellenkezőleg. Épp azért nem kap egyszerre többet, ne­ hogy tényleg megkísérelje ezt az őrültséget.. . (éles iróniával) „végső le­ számolás”! Janus: (értetlenül néz Andrásra) Hogyan? András: Engedd meg, hogy Rómának több tapasztalata van ez ügyben. S ha nem lett volna elég az a számtalan halál és kudarc, amit ennek a naiv ábrándnak a bűvöletében szenvedett Itália népe, elég lenne az a szé­ gyen is, amit szegény Piusznak hozott a Szentszékre Konstantinápoly alatt. Pedig ő is úgy indult el kereszteshada élén, hogy magára vállalt minden felelősséget, mert a konzisztorium már őt is leszavazta. Janus: (dühvel) Kik vagytok ti ott? Mit akartok? Ha nem... András: Ha nem a döntő összecsapásra készülünk? Valószínűleg mi va­ gyunk egész Európában az a kis csoport — egyedül! —, amelyik végleg le­ számolt egy illúzióval. Hogy a törököt külső erővel le lehet győzni. Janus: (gúnyosan) Köszönöm. András: Gondolkozz! (A falhoz megy, mutatóujjával „rajzol” rajta.) Itt a török, itt vagyunk mi. Szerinted hol rejtegeti a szultán a „főerőt”? Janus: Oda vezényli, ahol kihívást kap. András: Most hol van? Itt, vagy itt, vagy itt, vagy itt? Sehol barátom. És mindenütt. Ha most „kihívsz” félmilliót, tíz év múlva milliós sereggel támad. Akik ma csecsszopók, húsz esztendő múlva elözönlhetik egész Euró­ pát. S tudod miért? Mert ébren tartjuk bennük a katonaszellemet. Mert min­ dig valami végső összeütközésre készülünk. De ne feledd: az ő népük még nem szokta meg az ekét, a kapanyelet, a kunyhót, a tűzhelyet, Ők szíve­ sebben mennek hadakozni, mint a földet túrni. Ezért nem hívhatjuk ki őket soha „eldöntő” ütközetre. Övéké a nagyobb esély. Janus: S akkor miért nem ezt hirdetitek? Megvárjátok, amíg minden püspökötök meghasonlik királyával (hisztérikusan), aztán egy rejtekhelyen fülébe súgjátok, mit kellett volna tennie, hogy hívebben szolgálja Róma tak­ tikáját? (Hatalmas lendülettel belerúg az egyik székbe, az a falnak csapó­ dik.) András: Ebben igazad van, János, s épp ezért jöttem én, hogy mint régi barátod, megértessem veled. Janus: (Izgatottan járkál, sírással küszködik, majd úrrá lesz magán. Kö­ zömbösen) Mondjad. András: Más dolog tudni, hogy valami lehetetlen, s megint más . .. Janus: Bevallani az ország előtt. De bennünket... (a mellét veri) ...ben­ nünket miért kell az orrunknál fogva vezetni?! András: Ahhoz, hogy a népben ébren tartsuk legalább az ellenállás szel­ lemét, kell, hogy legyenek, akik hiszik is ... feltétel nélkül. Janus: Arra persze nem tudsz felelni, miért kell isten népeit egymásra uszítani. Miért keli Mátyásnak pápai áldással pusztítani a csehet, a len­ gyelt . . . Ezt is azért, hogy ébren tartsuk az ellenállás szellemét? András: (Mímelt hivatalossággal, mégis komolyan.) Neked, Pécs püspö­ kének tudnod kell, hogy a magyar király nem csehek és lengyelek, hanem huszita eretnekek ellen harcol. Janus: (kiabál) Husziták, husziták! Azok is keresztények! S ha pogányok lennének is: em-be-rek! András: (élesen) Elragadtatod magad, János! (enyhébben) Őszentsége s a Bíbornoki kar megítélése szerint ma nem a török, hanem az eretnekség a fő veszély. Janus: (keserűen) Ezért zseniális tehát Hunyadi Mátyás... mert ébren tudja tartani (felcsattan) a butaság szellemét! András: János! Janus: Beszéljünk másról, András... ha van még egyáltalán beszélnivalónk. András: (barátian, részvevően) Ne ingereld magad. Megértelek. Pihenésre van szükséged. Nálunk meggyógyulsz. Janus: Készülnöd kellene az útra. Mit segíthetek? Janus: Most még nem mehetek. Van még dolgom az itteniekkel. András: (Karjára veszi a köpenyét, távozni készül.) Mikor jöhetek? (Kintről zaj hallatszik. Kopognak, hívás nélkül Karvaly lép be. Meg­ hajtja magát. Viselkedése zavart. S méginkább, amikor észreveszi Andrást.) Karvaly: Elvégeztük, püspök úr, amit ránkbízott. Azazhogy azt a deákot nem találtuk ... Janus: Talán a vendégemet kerestétek. (Andrásra mutat) A követ. Ró­ mából. (Andráshoz) Maradj még. Megismerkedhetsz a „bajtársaimmal”! Karvaly: (Tőle szokatlanul illemtudóan, meghajtja magát) Isten hozta, követ úr . . . (András bólint, Karvaly Janus felé) A ka­ pitányt magunkkal hoztuk. (András az ablakhoz húzódik, láthatóan nem akar résztvenni a társalgásban.) Janus: (Karvalyhoz) Kéretem. (Karvaly kinyitja az ajtót, intésére 1. és 2. nemes lépnek be, maguk előtt vezetve a kezénél megkötözött kapitányt. A két nemes meghajtja magát, a fogoly emelt fővel néz Janusra. Amikor észreveszi Andrást, elfordítja a tekintetét.) Üdvözlöm az urakat! Hadd mu­ tassam be kegyelmeteknek is ... (András felé int, András feléjük fordul, bic­ cent.) András püspök úr, régi barátom személyében Róma követét. (A ka­ pitány szégyenkezve lehajtja a fejét. Janus reá mutat.) De miért kell ez a... tegyék szabaddá a kezét! (1. nemes leveszi a fogolyról a kötést. Janus Karvalyhoz) A többiek? Kondoros, Lajtai, Horvát uramék nem jöttek el? Karvaly: Ügy gondoltuk, jobb, ha óvatosak leszünk. .. Odakünn strázsálnak. Janus: Jöjjenek csak be! (2. nemes kimegy) 1. nemes: Nem árt, ugye, vigyázni, mert még úgy járhatunk, mint ez a szegény fiú. Janus: (felkapja a fejét) Mit tudnak róla? Honnan tudják? 1. nemes: (Karvaly és 1. nemes zavartan egymásra pillantanak.) A pá­ tertől. Janus: A pátertől? A várba ment? 1. nemes: (tétován) Már nem . .. már nincs ott... (Nyílik az ajtó: 2. nemes, Kondoros, Lajtai és Horváth — 3. és 4. nemes jönnek.) Janus: (Az izgalomtól erőre kapva, meglepően fürgén a belépőkhöz siet) Köszönöm, uraim, hogy eljöttek. De ki se fújják magukat... Hívják vissza a pátert! Még valami bolondságot csinál. Azt mondják az urak, nemrég még a várban volt . . . Küldjenek lovasokat utána. Talán Buda felé . . . (Észreveszi, hogy az urak rendkívül feszülten, zavartan figyelik, magyaráz­ kodni kezd.) Tudniuk kell az uraknak, hogy mi összeszólalkoztunk ... Meg­ bántottam . . . Úgy ment el tőlem ... De nem lehet.. . Hozzák ... Hívják vissza. Mondják meg neki, hogy mindenért megkövetem ... Én nem gondoltam komolyan, (egyre zavartabban) Ne nézzenek úgy az urak. Értsenek meg. Franciscus a barátom, ha ő elhagy, nekem senki... A király is, ő is . . . lehetetlen! (Az urak kezüket tördelik, s lopva mindegyik Karvaly felé pislog. Karvaly magába roskadva, összetörten áll. Janus rosszat sejtve for­ dul feléje.) Hol van a páter? Mondjanak már valamit? Karvaly: A páter meghalt. .. megöltem. Janus: (A mellénél megragadva cibálja. Karvaly nem szól, tűri a püspök rohamát.) Mit tett? Szörnyeteg! Kondoros: Nem 6 tehet róla... a páter akarta. Belékötött. Mindenáron verekedni akart. Janus: (Kondoros felé fordul) Franciscus? Verekedni? Mit hazudoznak . .. (1. és 2. nemes szólni készülnek, Janus rájuk kiált) Ne magyarázzanak .. . Cinkosok! (Hangja elcsuklik, megtántorodik. András odaugrik, székre segíti. Janus liheg. Karvaly felé) Azt hiszik, nem tudom, hogy régen készülnek erre? Hogy az útjukban volt? Kapitány: Püspök úr, valóban, a páter akarta. Janus: (Értetlenül mered a kapitányra, hosszan nézi. Higgadtabb, fárad­ tabb hangon.) Beszéljen! Kapitány: Én csak annyit láttam ... Janus: Mit mondott a páter? Mit beszélt? Nekem azt mondja! Kapitány: Azt mondta ennek az úrnak . .. (Karvaly felé int) eljött az ideje, hogy elszámoljanak. Mert hogy az egyezségük szerint nekik maradt valami dolguk egymással — békeidőre. Így mondta. Janus: (Karvalyhoz) Miről beszél a kapitány? Karvaly: Összekoccantunk a minap . . . Janus: Hagyja. Tudok róla. És ezért?! Karvaly: Én mondtam, hogy felejtsük el az egészet... Éppen most, ami­ kor azt hittük... (fejével a kapitány felé int) kezd tisztulni az ügyünk. Ő odahívta az urakat, mind, és előttük arcul ütött. Le akarták fogni, ő kar­ dot rántott. Láttam, hogy nem tudja forgatni, ki akartam ütni a kezéből. Akkor ő kétmarokra fogta, úgy jött nekem. Nem is mozdultam, csak úgy előretartottam ... (mutatja) ... s akkor ő belefut. A nyakát vágta meg . . . az ütőerét. Kondoros: De már nem is volt magánál, szegény. Folyton a szultánról akart valamit mondani ... Janus: (felkiált) Kiről???! A szultánról... (Feje előrecsuklik) Én öltem meg. (Megtántorodik. András tartja meg, hogy össze ne essen.) András: Vizet! (Az egyik nemes odaviszi a vizestálat, s a ruhát. András dörzsölni kezdi Jánus halántékát.) János! János!) (Janus felnyitja a szemét. Mintha mély álomból ébredne, körbetekint.) Janus: Az urak még itt vannak? Igaz is . . . talán még nem tudják . . . András, magyarázd majd el nekik is.. . (az urak felé) uraim, a Szentszék Mátyás oldalán áll. Én feloldom kegyelmeteket az eskü alól. . . amit nekem tettek. (Az urak között morajlás, ijedt, kapkodó mozdulatok.) Kondoros: Nem lehet, püspök úr ... Mi nem hagyjuk el! Többen: Nem hagyjuk el, nem hagyjuk! Janus: Engem ne féltsenek... A király nem bosszúálló... Nem esik bántódásom. Kegyelmeteknek sem. (feláll) Felejtsék el az egészet. (Karvaly felé megy, a kezét nyújtja.) És bocsássuk meg egymásnak, amit meg kell bocsátanunk. (Karvaly elfogadja a püspök kezét, megcsókolja. Janus tovább lép, mindegyik nemesnek megérinti a vállát.) Kérni fogom az istent, ő so büntessen jobban bennünket. Ügy tudom, van tennivalójuk otthon is. Foglal­ ják el magukat a gazdasággal. Keressék benne a kedvüket. .. Megbocsás­ sanak, nekem pihennem kellene. (Karvaly elfogódottan néz Janusra, még egyszer meghajtja magát, kimegy.) Kapitány: Rendelkezzék velem, püspök úr! Janus: Köszönöm a türelmét, kapitány. Maga szabad ember. Nyugtassa meg a királyt, hogy János püspök nem harcol többet ellene. Ítéletét — betegségem miatt — itt várom meg, Medve-várában. (A kapitány biccent, katonásan megfordul, kifelé indul. Mikor az ajtóhoz ér, Janus megállítja.). És még valamit! (közelebb lép a kapitányhoz) Janus Pannonius pedig azt üzeni, hogy tiszta a lelkiismerete. Nem bánt meg semmit, de nagyon szo­ morú, amióta tudja, hogy becsapták. És félti a királyt, és végtelenül ag­ gódik Pannóniáért, mert most már azt is tudja, hogy Róma mindnyájunkat ugyanarra a szerepre szánt. Rómának nemcsak az az érdeke, hogy szolgál­ juk, hanem, hogy miközben szolgáljuk, szakítsunk széjjel minden köteléket magunk között. Róma ereje a mi meghasonlottságunkban van. Tagadjuk meg és áruljuk el egymást: alattvaló az uralkodót, nemes a pórt, paraszt a ne­ mest, hívő a kétlkedőt, rác a magyart, a magyar a csehet, fiú az apját, apa a gyermekét, s ki-ki önmagát, ha nem találna másban elég tagadnivalót — ezt kívánja Róma mindannyiunktól, hogy hűségünk az Egyház iránt fel­ tételek nélküli legyen. Így mondd el! (A kapitány távozik.) András: (a fejét csóválja). Mi értelme ennek, János? Janus: (fáradtan). Erről kár vitatkozni. Ebben mi már sosem értünk egyet. (A székre roskad, a vizes ruháért nyúl, halántékára teszi.) András: Mindenképpen kell orvost kerítenünk. Janus: (legyint). Ne erről beszéljünk, András, (szembefordul Andrással) Meghalt Franciscus. (az ablak felé mutat) És ott van a fiú holtteste. El kell temetni őket. Én nem bírom. András: Hívatok papot... Janus: Hová gondolsz? Egy lázadót? Egy pártütőt — pappal? Ki merné kockáztatni? András: Mit tegyünk? Janus: Neked kell eltemetni őket! András: Lehetetlent kívánsz. Ezt nem lehet titokban... A Szentszék a leghatározottabban... Janus: A leghatározottabban elítélne érte. Ezt akartad mondani. András: Ha még magánemberként jöttem volna... De éppen a Szentszék szolgálatában... Ez nem összeegyeztethető. �Janus: (hűvösen) Hagyj magamra, kérlek, Pihennem kell. (Feláll, az ágyhoz megy, végignyúlik, betakarja magát. Hátborzongató közönnyel.) És ne zavarj többet, ha lehet. András: (Megszégyenülten, tétován az ajtóhoz megy, magára teríti a köpenyét. Viaskodik: nyitná az ajtót, visszacsukja. Janushoz megy, a hom­ lokára teszi a kézét.) Keresek orvost... Eltemetem a halottaidat. Reggel itt leszek. III. jelenet. (Janus fekszik. Zsuzsanna a könyveket rendezgeti, közben az ágyhoz megy, hogy vizes ruhát cseréljen a püspök mellkasán. Újra a könyveknél van. amikor óvatosan, de zaklatottan belép András. Zsuzsanna pisszegő mozdu­ lattal kéri, hogy csendben legyen.) András: Elaludt? (fojtottan) Zsuzsanna: (fejével nemet int) Nagyon hevül. Janus: (felkönyököl, visszahanyatlik). András? András: (gyorsan az ágyhoz megy. Janus homlokára teszi a kezét.) Janus: Temettél? (András bólint) Ezek ott voltak? András: Ezek is. Janus: Kik még? András: Barancs, Macsó, Ozora urai. A horváth és a bosnyák neme­ sek. Mögöttük egy egész hadsereg. Zágrábtól a Szerémig, s le Dalmáciáig, a tengerig, felbolydult méhkas az ország. Hatalmas erők szövetkeznek újra, s a szavadat várják mindenütt. Janus: Semmi közöm hozzájuk. András: Most már akkor sem mondhatnád, ha tényleg nem lenne. Janus: (megint felemeli a fejét, könyörgően). Vigyél magaddal! András: Minden utat a „híveid” ellenőriznek! (Janus feje visszahanyatlik, közömbös tekintettel nézi a mennyezetet.) András: (Megszorítja Janus csuklóját. Szenvedélyesen.) Fogadd a zendülőket, s ne hagy kétségben őket affelől, hogy vezérük leszel. De értesd meg velük, hogy Róma oltalma nélkül Mátyással szemben erőtlenek. Maradja­ nak, ha tetszik eretnek hitükben, de tartsák tiszteletben az egyház hatalmát, melyet — hogy garanciát kapjanak — fölöttük közvetlenül személyed kép­ visel. Megóvhatod az országot egy újabb belviszálytól, délen elejét veheted a vallásháborúnak, s közben célod felé is lépést teszel: elrettentheted a szul­ tánt, ha a lázadó urak hadából rugalmas védővonalat szervezel. Janus: Nem harcolok többet. András: Csak a békét kell akarnod! S megértened, hogy ennek már csak ez az egyetlen módja van. Janus: Szavamat adtam a királynak. András: Mátyás be fogja látni, hogy csak ellenségeiként láncolhatja ma­ gához a híveidet. Akik azért lázadtak, mert sokallták a terhet, amit a király a hadsereg fenntartásáért kényszerített rájuk, most háromszor akkora ka­ tonai erőt állítottak fel önként, csakhogy megvédjék jogaikat. Majd ad nekik a király valami formális privilégiumot, meg autonómiát, s eléri, amit erő­ szakkal el nem érhetett: önmagukat fogják megsarcolni a szabadságukért. Janus: Hagyj ki engem a tervetekből, András! S ha van hatalmad... András: Ha segítesz, lesz hatalmam! Janus: Ha én...? András: Amire akarod... Megszerzem neked az egyetemet, ha kell még! Janus: (Hirtelen felül, mindkét kezénél megragadja Andrást.). Pozsonyt?! András: Ha tetszik Pozsonyt. Ha akarod akár Pécset is. És szervezhetsz annyi fakultást, ahányat jónak látsz. Még arra is kicsikarom a pápa enge­ délyét, hogy magad tanítsd a teológiát — Plotinoszod szerint! Janus: (Hirtelen erőre kapva feláll, az egyik ládához megy, egy köteg pergament vesz ki belőle. Izgatottan, eufórikusan.). Van egy kész terveze­ tem ! András: (Ruhája ujjából ő is pergament vesz elő, az asztalhoz lép, ki­ teríti.). Itt írd alá! És a pecsétedet! Janus: (Odalép, reszkető kezekkel aláírja, a fiókból pecsétet vesz elő— András eközben mécsest gyújt, s annak lángjánál viaszt olvaszt a perga­ menre, átveszi Janustól a pecsétet, s beleüti.). Akkor hát... András: (Elveszi Janustól a feléje nyújtott „tervezetet”, a ruhájába rejti.). Mit tehetek még érted? Janus: Talán a könyveim... András: Biztonságba kell helyeznünk. Gondoltam rá, iderendeltem né­ hány embert. Segítségedre lesznek. (Janushoz lép, megöleli, visszavezeti az ágyhoz). Nekem most el kell sietnem. Ahogy tehetem, visszajövök. (Köpenyét magára teríti, az ajtóban — még mielőtt kinyitná, megáll.) De föl ne kelj megint! Isten veled! (Távozik) (Janus végignyúlik az ágyon, betakarja magát, s az ágy melletti ládáról az Andrástól kapott díszes könyvet veszi kezébe. lapozgatni kezdi. Zsuzsanna lép be, karján tálca, azon kancsó, kehely. A tálcát az asztalra teszi, s mi­ után látja, hogy a püspök el van foglalva, az egyik ládához megy, s foly­ tatja a könyvek rendezgetését.) , Zsuzsanna: Ezekkel se leszek kész... azt mondja András úr, még ma el­ viszik innen az egészet. (Nem kap választ. Az ágyra néz: Janus kezéből ki­ csúszott a könyv, oldalra billent fejjel alszik.) (Kintről zaj hallatszik. Zsuzsanna lábujjhegyen kiszalad, s néhány pil­ lanat múlva két zsoldos kíséretében tér vissza. A katonák megilletődötten bic­ centenek az alvó Janus felé, majd Zsuzsanna néma utasításait követve, a könyvekkel foglalják el magukat. Az oszlopban álló kódexeket óvatosan a ládákba helyezik, s miután az egyiket telerakják, kicipelik a szobából. Zsu­ zsanna tekintetét követve az alvó Janus arcát látjuk — premier planban —. Az arc fokozatosan megfiatalodik, és megelevenedik. Janus a visegrádi pa­ lota teraszán áll, mosolyog. Mulatozó főurak, a király és Janus. A költő egyik kezében ugyanaz a kódex, melyet az imént láttunk. Janus állva olvas, sza­ badon levő kezével gesztikulál. Befejezvén az olvasást, a társaság harsányan nevet, „vivát, vivát” kiáltással ünnepük a költőt. Mátyás is nevet, tapsol, majd intésére megszólal a zene — vidám reneszánsz táncmuzsika —, s elő­ lép egy apród, a kezében aranytálcával, azon virágkoszorú. Mátyás le­ emeli a koszorút, feláll. Janushoz lép, „megkoronázza”. A zene hirtelen fel­ erősödik, a főurak kórusban „vivát”-oznak. Janus bólogatva köszöni meg az ünneplést, majd leemeli fejéről a koszorút, tetszéssel forgatja, aztán távol­ tartja magától, s hunyorítva nézi. A koszorú eközben alakot vált, Janus a királyi koronát látja maga előtt, s ezt teszi vissza a fejére. Amikor Mátyás közelít hozzá, szabad kezével a koronához kap, s erősen a fejéhez szorítja. A király hirtelen mozdulattal a másik kezében levő kódexet ragadja el, megfordul vele, gyors mozdulatokkal lapjaira tépi, s azokat nagy ívben az urak közé hajítja. A sok fólia pernyeként lebeg a levegőben, az urak két kézzel kapkodnak utánuk, s ahogy sikerül megfogniuk egy-egy lapot, azok nyom­ ban megannyi kódexszé alakulnak a kezükben. Mátyás újabb intésére a zene hirtelen elhallgat, Janus kardot ránt, s az urak közé ront. Azok vala­ mennyien — mindkét kezükkel — magasba tartják könyvüket, miközben két apród lefegyverzi a kardjával hadonászó költőt. A hirtelen beálló néma csendben minden arc a király felé fordul. Mátyás alig észlelhető fejmozdu­ latára leeresztik a könyveket, s egyes oszlopba rendeződve Janus elé vonul­ nak. A kódexeket — szabályos oszlopot építve azokkal — leteszik előtte. Az egyik apród leveszi Janus fejéről a virágkoszorút, a másik pedig a köl­ tő kardjával elmetszi. Janus elkapja a szalaggá változott virágfonat egyik végét, s ahogy húzná maga felé, az egyre hosszabbra nyúlik. Az apród ta­ nácstalanul néz a királyra, s annak újabb, néma intésére többször futva meg­ kerüli a költőt, s a másik végénél kezében tartott virágfonatot szorosan a testére csavarja. Janus gúzsba kötve áll a mintegy méternyi magas könyv­ oszlop előtt, s értetlen, kérlelő tekintettel néz körül. Mátyás ismét int, mire a két apród megragadja a költőt, s a könyvoszlop tetejére állítja. Mátyás odalép, letérdel az oszlop előtt, acát Janusra emeli, s fennhangon, ünne­ pélyesen az Ad animam suam című vers utolsó sorait mondja — latinul. „Vel silvis pelagove la e; momor omnibusz horis, Humana e duris cor­ pora nata patria. — (Rejtsen bár el a tenger, az erdő; mindig az ember sorsa elől menekülj, mely csupa fájdalom itt”.) Amikor befejezi, feláll, újra felharsan a zene, s az urak megint fékeveszetten „vivát”-oznak. Janus előbb meghatódva figyeli a jelenetet aztán ő is nevet, könnyedén kiszabadítja karját, de mielőtt sikerülne teljes csendre intenie a társaságot hirtelen egy szerzetes ruhába öltözött alak töri át ma­ gát a tömegen, égő fáklyával a kezében, s egyenesen Janushoz siet. Meg­ gyújtja a könyvoszlop négy sarkát, a fáklyát a földre dobja, s hátrálva megy visszafelé, amerről jött. Arca premier planba kerül, csak most ismer­ hető fel: Franciscus páter. Aggódó, könyörgő tekintettel nézi Janust, s köz­ ben hívó mozdulatokkal csábítja maga után. A kódexek egyre magasabb lánggal égnek. Janus arcát már-már elfedi a tűz, miközben mind szilajabbul szól a táncmuzsika.) Janus: (Karjaival vadul hadonászik, a könyv amit melléhez szorított, nagyot koppanva a földre esik, Janus előbb nyöszörög, zihál, szeme fel­ nyílik, s mint aki nem tudja, hogy ébren van-e vagy álmodik, tekintete moz­ dulatlan, csak a hangokra figyel.) 1. zsoldos: Csak szabadabb lesz így a mozgása püspök úrnak, ha nem kell már ezzel az irdatlan sok könyvvel is bajlódni. Zsuzsanna: Csakugyan, még meg se kérdeztem, hová is viszi. 2. zsoldos: (1. zsoldoshoz). Ne kotyogj te itten! Zsuzsanna: Miér kotyogna? Előttem csak nem titkolóznak? 1. zsoldos: Magácska előtt nem, de a... (halkabban)__ a püspök úr... 2. zsoldos: (1. zsoldoshoz). Abba hagyd már! Janus: (hirtelen felül). Mondja csak, ember! Mondja! Hová indulnak a könyveimmel?! 1. zsoldos: (megszeppenve). András úr ... 2. zsoldos: András úr úgy mondta, hogy megállapodtak... Pécsett lesz majd az egyetem ... Janus: (ingerülten, de még önfegyelemmel). A könyveim hol lesznek?! (a 2. zsoldosra néz) 2. zsoldos: Csak azt mondhatom én is, amit ... Janus: Amit! 2. zsoldos: (társára mutat) Ő tudja pontosan . . . Janus: (az 1. zsoldoshoz fordul) Tehát?! 1. zsoldos: András úr arra kért, ne szóljunk, erről, maradjon meglepe­ tés . .. Janus: (Egyre nehezebben tudja fékezni magát.) Mégsem Pécsre?! 1. zsoldos: Ott nem lenne most biztonságos, amíg tart az ostrom ... Janus: (döbbenten közbevág) Ostrom? 1. zsoldos: Mátyás hadai körbezárták a várost, de András úr, éppen a püspök úr miatt, meg akarja békíteni a királyt. És hát András úr ügy gondolta, ezek a kódexek éppen jól jönnek — azt mondta: „engesztelő áldo­ zatnak”. Janus: (Halálra sápadtan feláll, megtántorodik, majd erőt vesz magán, odalép az 1. zsoldoshoz. Két kézzel megragadja a mellénél, kétségbeesetten megrázza. Zihálva kiabál). Velem ne tréfáljatok!!! 1. zsoldos: Hogy mernénk mi olyant a püspök úrral... Janus: Ki innen! 1. zsoldos: (lefogja Janus karját) kénytelen leszek erővel... Ne izgassa fel magát, püspök úr, mert Janus: (Kirántaná a karját de a zsoldos egyre erősebben szorítja.). Taka­ rodjatok!!! 1. zsoldos: (fejével az ajtó felé fordul) Fiúk! (Újabb két zsoldos lép be, a dulakodókhoz mennek, s lefogják a szabad kezével hadonászó Janust. Zsu­ zsanna eközben egy „Uram isten!” kiáltással a sarokba húzódik, Janus kétségbeesetten hadakozik, de néhány pillanat után feje előrecsuklik, s hir­ telen elernyedő tartásán látszik, hogy eszméletét veszítette.) 1. zsoldos: Legalább békén hagy egy néhány percre... amíg befejezzük a munkánkat, (az újonnan jött két zsoldoshoz) Fektessétek szépen az ágyá­ ba. (Zsuzsannához fordul) Te meg, tégy vele valamit! (Zsuzsanna a fekvő Janushoz szalad, lekapja kötényét, az ágy melletti kancsóból vizet önt rá, majd dörzsölni kezdi vele a püspök halántékát.) 1. zsoldos: (újra az újonnan jött katonákhoz) Most már ti is segíthettek. Legyünk már meg végre ezzel a sok kacattal! (Két zsoldos a polcokhoz, ket­ tő pedig a ládához áll. A polcnál állók dobálni kezdik a kódexeket, a má­ sik kettő meg a ládába rakja azokat. Janus eközben kinyitja a szemét, meg­ próbál felülni, de visszahanyatlik, zihál, s hívő mozdulatokat tesz a jobb ke­ zével.) Janus: Te vagy az, Franciscus? ...de jó... Írjad, amit mondok... Most, hogy az Isten rám bízott benneteket, hallgassátok meg..... de várj! a megszólítást. „Valamennyi eretneknek, Pannóniában!” hallgassátok meg okaimat, amiért a földi hatalmasságokkal perbe szálltam. (Zsuzsanna eközben tehetetlenül, riadtan áll, a négy zsol­ dos pedig félbehagyja a munkát, s zavart kíváncsisággal nézi a püspököt) Mert nektek kell döntenetek érveim helyessége felöl, s, ha úgy találjátok, hogy igazam volt, mostantól nem foghattok másért fegyvert, csak az én igaz­ ságomért. Nem harcolhattok csak a harcért, de tudnotok kell azt is, hogy amíg ára van — bármi legyen is — nem lehet béke a béke. 2. zsoldos: Biztosan Imádkozik. 3. zsoldos: Ez a pogány? 4. zsoldos: Nekem úgy tetszik, a végakaratát mondja. 1. zsoldos: Kár, hogy nem érthetünk belőle egy szót sem. De ne méláz­ zatok már. Igyekezzünk! (Folytatják a könyvek átrakodását. Janus már el­ hallgatott, s feje megint az ágyra hanyatlik. Néhány pillanat után Zsuzsan­ na felsikolt.) Zsuzsanna: Uram, Jézus! (egészen halkan) Meghalt. 1. zsoldos: (tovább dobálja a kódexeket) Mit kell azért úgy kiabálni? VÉGE �Jobbágy Károly hatvanéves Az útnak indító megyétől lélekben soha el nem távolodott, s test­ ben sem — mindig találkozókon, szakított időt megfordulni nógrádi felkeresni szerkesztőségünket. „perben” álltunk: ml, akik Igaz, közeli barátainak az költő-olvasó utóbbi valljuk időben magunkat, igyekeztünk rábírni őt annak belátására, hogy az általa igazul okolt- nak vélt visszavonulás. meggondolások jobbára a s az ennek okán szenvedélyesen kifejtett félreértető túlérzékenység szülöttei. Leg­ utóbb éppen születése napja közeién érkezett Salgótarjánba Balassa­ gyarmatról, ahol a város díszpolgárává avatták — s hajthatatlannak mutatkozott váltig, bár nem kíméltünk időt és energiát. Hatvanéves születésnapján itt szerkesztőségünk és és most tiszelettel köszöntve folyóiratunk olvasói nevében, mégis őt meggyőző­ désünk. hogy az irodalmi közéletről, közízlésről, alkotói szerepéről és személyiségéről általa e lapon is vallottak igazságtalanságait átlátva, ér­ tünk is küldetéses költőként újra megleli helyét békétlen világunkban. (A szeri:.) Mitől búcsú a „Szentendrei búcsú'? A magyar nyelv gazdag az azonos alakú, de eltérő jelentésű sza­ vakban, melyeknek ragozott egyes szám harmadik személye néha más jelentéssel is bír; mint vár (ni)—vár (erődítés); sír (ni)-sír (hely)... ezek közé tartozik a búcsú is, amely egyaránt jelenthet egyházi ün­ nepet (Szent István-napi búcsú) vagy búcsúzást (Búcsú a nyári lak­ tól Babits). Akik nem ismerősek a szentendrei helyi szokásokban, azok a „Szentendrei búcsú” című versem hallatára, arra gondolhat­ nak, hogy én Szentendrén búcsúzom valakitől, vagy valamitől, pedig abban a versben az évenkénti augusztus 19-i szerb búcsúról írtam ak­ kor, s ennek hajdani elmaradhatatlan résztvevőjéről, Vujicsics Tihamérról, tragikus halálára emlékezve. Pár éve megjelent verses könyvemnek is ez lett a címadó költe­ ménye és a fenti magyarázat átfutása után az olvasó már meg is nyugodhatna; íme érti, honnan a kötet hangulatos címe, s keresné mennyit ad vissza az a színes népi ünnepségből, vagy a tündéri kis város hangulatából, ha elolvasva a szűk — mindössze negyvennégy versből álló — gyűjteményt, nem ütné meg a költeményekből áradó búcsúzáshangulat, mely néha nyílt szavakban is kifejeződik. Így buggyan fel a kérdés: „Hát mégsem csak a népi búcsú leírása ez? Mitől is búcsú a SZENTENDREI BÚCSÚ? Kitől, vagy mitől vesz bú­ csút a költő?” A kis kötet néhány versének keserű soraiban benne van a vá­ lasz is: a költészettől. De hát lehet a költészettől búcsúzni? Hiszen a költő, amíg léleg­ zik, költő marad. Így látja és szólaltatja meg a világot. Ezt hittem én is korábban, őszintén, s gyermekien, de az utóbbi években rá kellett jönnöm, hogy el lehet engedni a lenge líra kezét, különösen, ha sokat csalódott benne az ember. Vagy önmagában csa­ lódott? Mindegy. A szomorúság elűzi őt ebből a ligetből, távoli kó­ szálásra, magányos bújdosásra. Én a verset sosem „előre megfontolt szándékkal” alkottam meg, hidegen, versformákat, ritmust, rímképleteket méricskélve, közben a kritikára kacsintva: ezt biztosan megdicsérik. Rámszólt a világ: Írj meg! És én engedelmeskedtem. Hittem magamban, hogy jogom van rá, mert úgy szólaltatom meg a körülöttem levő hangtalant, hogy az emberek felkapják a fejüket, s nem felejtik el szavamat. A visszhang is bizonyítékot szolgáltatott erre, forró sikerek ösztönöztek, köteteim meglehetősen nagy példányszámban jelentek meg, s volt, amelyik két kiadást is megért. Én azt hittem, ez a fontos. Ahogyan a pék is, ha sorba állnak a kenyérért, megnyugodhat, hogy érti a mesterségét. Én is csak a mondanivalóval törődtem. Én abból az iskolából jöttem, ahol a mester így szólt: „Mit bánom én, hogy Goethe hogy csi­ nálja .. .” Ám a kritika ezt nem méltányolta és nem volt olyan elragadta­ tott, mint az olvasók. Pályatársaim között is volt, aki gúnyos hangon emlegette fűtöttségemet és romantikus hangvételemet. Jó annak, aki ilyenkor vállat vonva kijelenti: „Rólam szóló bírá­ latot nem olvasok!” — én azonban tanár vagyok és könyvtáros. Tisz­ telem az írást és azt is, aki megírta, úgy gondolom, hogy azt bízták meg vele, aki ért is hozzá, s hiszek benne. Ha rólam ír elítélőt, akkor is. Így lassan szétrongyolódott az önbizalmam, hitem önmagamban, enélkül pedig nem lehet a költészet szédítő magasában fellépni a vers vékony kötelére, leszédül róla a kísérletező. Elhallgattam hát. Féltem. Az utóbbi időben évek teltek el úgy, hogy semmit nem ír­ tam. Talán a hiányommal akartam jelezni, hogy voltam valaha. Észre is vették — az olvasók, akik szerették és hiányolták írásai­ mat, de a hivatalos irodalom, a szerkesztőségek, pályatársak nem. Nem kérdezték: Mi van veled? Sőt talán inkább örültek, hogy nem veszek el helyet előlük. Nyolc évig kötetem sem jelent meg, a Szep­ temberi búcsú kéziratát a szerződésben leírt határidő után 5 évvel ad­ tam le, de a kiadót sem érdekelte ez. (Nincs vele gond!) Mert megváltozott az irodalom világa. Én még emlékszem arra, hogy ha verset vittem be egy szerkesztőségbe, mindjárt fel is olvas­ tam, és érdeklődve hallgatták. Ma, ez elképzelhetetlen. És megváltozott a költészet jelrendszere. A régi vers, amely leírt valamit, aztán boncolgatta a jelenséget, indulatokat kavart fel — ez meghalt. A „közérzetlíra” a maga sejtelmes, de nagyobb területet, a lélek szélesebb tartományait felölelő furcsa képeivel, megindult hódí­ tó útjára. Hogy mit változtatott versértésünkben, csak visszatekintés­ sel tudom lemérni. Én a TÉKOZLÓ ORSZÁG-ot megjelenésekor nem tudtam elolvasni. Vad képeitől visszaborzadtam, fülledt világa elriasz­ tott. Második kötetemben vitaverset írtam JUHÁSZ FERENC-hez, emiatt sokan elfordultak tőlem, mert nem üdvözöltem ezt az újat ki­ törő lelkesedéssel. Alaptételeiben ma is vállalom ezt a verset, de már úgy nézem, mint jelenséget: ilyen voltam akkor. Mert húsz évvel az eposz megjelenése után, amikor az évfordulón Vas István megemlé­ kezett róla, újra elővettem és gyönyörködve olvastam. A húsz év en­ gem is megváltoztatott. Én sem úgy írok, mint annak idején, bár a közérthetőségre való törekvés ma is bennem él, az új hangú lírát — ér ve útjait, kísérem figyelemmel. Sokszor az író-olvasó találkozókon magyarázom, hogyan kell belelátni. De míg én a velük szemben tü­ relmetlenek előtt a modern hangú költők létezésének jogáért szóltam, ők és híveik az én létezésem és működésem érvényességét vonták kétségbe, s adandó alkalommal, kíméletlen szavakkal szólták le „avult”-nak, ,,poros”-nak, s kiálltottak ki engem, a Petőfi útján járó maradinak. Az irodalom világa egyre ridegebb és kegyetlenebb. Az én palóc szelídségem és érzékenységem elvérzett benne. Rövidesen rá kellett ébrednem, hogy hiába van mögöttem az olvasók táborának nagyobb része, lassan háttérbe szorulok. Ugyanakkor a szerkesztőségekben — ahol azelőtt otthon éreztem magam — kezdtem idegenné válni, gya­ nús személlyé, aki valami ósdit árul. Gyorsan értettem is a hosszú várakoztatásokból, 3—5—7 hónap, s hamarosan elmaradtam. No hiszen, nem csak én voltam ilyen helyzetben, mások is, korombeliek, de sok közülük nem érezte azt, amit én, s magas hivataluk, összeköttetéseik, vagy korábbi kitüntetésük megvédte őket attól, hogy éreztessék, vagy szemükbe mondják a szigorú véleményt. Én csak tanár vagyok, en­ gem senki és semmi nem védett, s megszégyeníteni külön élvezet volt. Egyik költőtársam (szerkesztőségben dolgozott), akit én már sajnál­ tain új verseinek széthulló, prózai, semmitmondóan „modern” sorai miatt, jóindulatúan figyelmeztetett: „Ha nem változtatsz a stílusodon, nem nagy jövőt jósolok neked!” Nem értettem őt. Túl az ötven éven, mit változtassak én és miért? Én is modern költő vagyok, legfeljebb érthető. Nem azért nem írok úgy. mint a ma megcsodáltak, mert nem tudnék, hanem, mert a versalkotásnak ez a módja nem tetszik né­ kem és restelném alatta a nevemet. Ezek semmi artisztikus elemet nem tartalmaznak, s nem tanulnom kellene hozzá, hanem felejteni mindazt, ami ifjúkorom óta, mint szépség lerakodott bennem. A költői lét részegségéből kijózanított azonban mostani munkám is. Otthagytam iskolámban a tanári szobát és leköltöztem a könyv­ tárba. A 125 éves iskola 30 000 kötetes könyvtárának őre, függetlení­ tett iskolai könyvtáros lettem. Egy csodálatos birodalom minden gondja és szépsége szakadt rám, rengeteg tanulsággal. Itt jöttem rá, mennyire harmadrangú szükséglet a rímekben, vagy rímtelen versek­ ben megálmodott élet. A nagyhírű gimnáziumban hónapok telnek úgy, hogy verseskötetet (a kötelező, tanár által követelt anyagon túl) senki nem keres. Derülök néha az Írószövetségben egy-egy kortár­ samon, önteltségén, úgy vonul végig, mint akin a világ szeme — ő a nagy költő —, s nem jut eszembe idő, mikor ejtette ki nálunk a ne­ vét valaki, s az, aki megszólítására sem méltat, nem sejti, hogy kö­ tetét nem tudom senkire rátukmálni, nem akarják elolvasni. „Ki ez?” — kérdezi diák, tanár gyanakodva. Am mindezek miatt sokan fordíthatnának hátat az irodalomnak, hiszen mások is érzik ezt, velük sem bánnak különben. És azért még lehet élni, tovább írni, házalni a versekkel. Ha visszaadták itt, elvin­ ni oda, majd amoda, valahol csak közlik, szánalomból, vagy mert ez a név annál a lapnál még valakinek számít. Az olvasó pedig semmit nem vesz észre, csak azt látja, hogy a név szerepel, sűrűn találkozik vele (hiszen sok a lap és a folyóirat). De hogy milyen áron? Meny­ nyi megaláztatás, féléves, éves várakoztatás előzi meg a megjelenést, rimánkodás ... a költő időnként bemegy a szerkesztőségbe, érdeklő­ dik, megnyugtatják „a jövő héten”, s pár hét múlva: „A következő számban . ..” Van, aki bírja ezt öregen is, haláláig. De én nem. Ehhez túl érzékeny, túl kemény és büszke vagyok. Egy vers, egy „cifra szolga” nem ér annyit, hogy hagyjam nevetsé­ gessé tenni magam. Inkább vesszen a költészet és vele együtt egész átverekedett életem. Mert kicsit ettől is búcsúzom ezekben a versekben. Bizonyára fel­ őrlődtem a tusakodásban. Fáradtság, kedvetlenség, __ kiégettség? — mind felsorakoznak reggel, felkeléskor és az emberben végtelen szo­ morúság terjed: „De jó lett volna, nem felébredni.” Bármihez fog­ nék, felcsendül belőlük a „Minek? Eh, nem érdemes!” A vállalkozá­ sok ereje elszállt, a bátorság elveszett. Lehet a test még ép, a szer­ vek még úgy ahogy működnek és talán még sok évre való energiát őriznek, de az ember már nem az, aki volt, a hódító, a győzedelmes. Inkább élő halott. Sokszor érzem magam így, fedezem fel magamban az érdeklődés teljes hiányát. Lám, mennyi búcsú, de mégsem a vég. Ez nem megy olyan könynyen. Az elindított élet tovább hömpölyög, s még jöhetnek könyvek az eddig megírt anyagból, de ezeket én már távolról nézem, mert új verset — legalábbis most így érzem — már többé nem írok. Mert széttört bennem a líra, apró, felismerhetetlen darabokra. Csodálkozva állok roncsai előtt és nem tudom felidézni azt a pillana­ tot, amely megszülte, sem az indulatot, de önmagamat sem találom, aki ilyesmikre vállalkozott. Nem értem az indítékát, már nem gyö­ nyörködtet. Olvasni sem szeretem. Untat. Helyette a valóság ránt ma­ gával, a megfogható anyagi világ, a technika és tudomány csodái. Egy ELET ÉS TUDOMÁNY az első betűjétől az utolsóig érdekfeszítő szá­ momra, irodalmi lap, folyóirat évek óta nem volt a kezemben. S ezt nem büszkén írom, hanem szomorúan. Félek tőlük, nem tudom, me­ lyik oldalon szúrnak belém, s nekem elég volt a szomorúságból. In­ kább naplókat, memoárokat olvasok, életsorsok lázában élek, mint az álomkóros. Néha nézem régi, jobb sorsra érdemes önmagamat, akit hetykén, csak szórakozásból — mint Csehov SIRÁLY-ának vadásza — lőttek le. S a legszörnyűbb, hogy odáig jutottam — vannak pillanatok . . . na­ pok, amikor nékik adok igazat. S ez már a vég. Ilyenkor nem tudom elolvasni saját verseimet, de nem tudok másokéban sem gyönyör­ ködni. A világ, amely eddig minden sarokból rámszólt: „Írj meg!” — el­ hallgatott. Süket csönd vesz körül. Hát ettől lett búcsú, a SZENTENDREI BÚCSÚ. Jobbágy Károly �(folytatás a 12. oldalról) Mert műsor ez a javából! Akár a balett­ táncosok, olyan begyakorlottan, hajszálponto­ san emelik ki az aprócska izzóvörös gombó­ cot, s valamiféle könnyed eleganciával fújjákforgatják-hűtik az olvadt üveget, s néhány perc múltán már látványos termékként rak­ ják a szállítószalagra. Magabiztos mozdula­ tok, a tenyérnyi helyen precíz „koreográfia”, és látni az arcukon, mennyire büszkék egyegy remekbe szabott portékára. Örkény Üvegfúvók című riportja jut eszembe, mely­ ben a Gurmai-féle szakkönyvet idézi: aki az üveggel szépen bánik, mennyei hangokat hallatt maga után. Ám van ennek a munkának egy másik ol­ dala is. Már a kemence dobogójának szélén is szinte kibirhatatlan a hőség, valamennyi üvegfúvó egy szál rövidnadrágban van. Csu­ rog róluk a víz, a szálló por, a kosz meg­ ragad rajtuk. A fúvóshoz is különleges tü­ dőre van szükség, csak az erős szervezetűek bírják. Megéri? A népgazdaságnak minden bizony­ nyal. Az s.-i gyár közel három és fél ezer ter­ méket állít elő: a poharak, csillárok, kelyhek, vázák fajtáit fölsorolni is nehéz lenne. Piac is van bőven, Kanadától, a Közel-Keletig negyven országba jutnak el ezek az üve­ gek. Szépen csordogál hát hazánkba a gyár jóvoltából a kemény valuta. — És a dolgozóknak megéri-e — kérdem a művezetőt. — Nem panaszkodhatnak, az öregebbjei jó­ val ötezren felül keresnek! — kiáltja a fü­ lembe, de a nagy zajtól így is alig hallani. — Ha ilyen vastag a boríték, miért nem tolonganak a kapu előtt? Kicsit hátrább húzódunk a zajtól. — Ma már nem a pénz a minden — mond­ ja a kelllemesen csöndesebb irodában. — A fiatalok inkább választanak olcsóbb, de könynyebb munkákat. S féltik az egészségüket is... Főként az üvegfúvó-dinasztiák enyhítik a munkaerőgondjainkat, mert egyébként hiába járjuk az iskolákat. A reggeli szünetből csípek el néhány per­ cet az egyik „leggazdagabb” üvegfúvótól, R. Ferenctől, miközben jóízűen falatozgat a két-három adagra való sonkás szendvicsből, azt ajánlja, ha a pénzről akarok írni, akkor inkább a munka utáni sörnél beszélgessünk, itt ugyanis most nincs idő „cikkezésre”, mert a früstök végén mindenkinek a kemencénél kell lennie. Megszokták ők már a „nyilatkozatokat”, talán nincs is olyan gyakorló üvegfúvó, aki kétszer-háromszor ne szerepelt volna leg­ alább az üzemi újságban. Azt is tudják, hogy bármilyen szépeket és jókat írnak róluk, et­ től még új munkavállaló nem fog jelentkezni a munkaügyön. Hiába az erőfeszítések, ez a szervezetet kemény próbára tevő technológia keveseket vonz. — Hogy szolgál az egészsége? — kérdem R. Ferencet, a kiskocsma pultjánál. Soha nem ül le, az állás és az „egyhúzásra öntés” el­ engedhetetlen kellék. Munka után mindig három korsó sört iszik, kivéve a fizetésna­ pokat, ilyenkor, ugye többet megengedhet ma­ gának az ember. — Kölyökkoromtól itt vagyok a gyárban, lassan harmadik évtizede... még bírom — vá­ laszol mértéktartóan. — Ha rangsort kellene fölállítania a pénz, a munka, a társak között, hogy leginkább mi tartja a kemencénél, melyiket választaná? — Maga most azt várja tőlem, hogy a pénzt mondjam, mi? — jegyzi meg játékos cinkos­ sággal. — Ahogy gondolja. — Mind a három egyformán fontos! — vágja rá. — Mert az biztos, hogy bagóért nem égetném magam a kemencén, meg nem dögleszteném a tüdőm... inkább elmennék utcát sepreni. De az is biztos, hogy balekokkal sem dolgoznék! Most jól együtt van a brigád, mindenki egyformán húz — aztán hozzáteszi: Már kinek, ahogy futja az erejéből. — A társakat elsősorban nem szakmailag, hanem emberileg értettem... barátokként. — Egy a kettő. Aki rossz melós, az jó ba­ rát nem lehet. — És a pénz? — Mikor mennyi. Megdolgozom érte. — Mire költi? — ...a család? Hat gyerekem van. Négy éve építettünk egy házat, nagy manzárdte­ tőst, az megemésztette a félretett pénzünket. — Nevetve teszi hozzá: — Most meg már gyűjthetek strafírungra! — De aztán a gyerekek is majdcsak haza­ adnak valamennyit. Mégis meddig szeretne a kemencén dolgozni? Gyanúsnak érzi a kérdést, előbb leönti a harmadik krigli sárga lét, aztán vállat von. — Ameddig bírom. * Mondhatni, F. Jánosné korához képest ké­ sőn evezett a „veszélyövezetbe”. Már bőven túl volt életének delén, sőt vészesen közele­ dett a nyugdíjkorhatár, amikor — kimonda­ ni is szörnyű — a tisztes hírben álló aszszony alkoholista lett, s ez nemcsak afféle szokásos szóbeszéd volt, hanem vérbő való­ ság. Jómagam is hallottam róla, orvosisme­ rősöm hívta föl rá a figyelmet. — Érdekes téma lehet — biztatott. — Az asszonynak tisztességes családi élete volt, be­ csületes férje, jól kereső, több kitüntetést ka­ pott bányász, huszonöt éves fia, aki maga is családot alapított. Aztán, képzeld el — me­ séli mint valami Micimackó-történetet —, egy napon hozza a mentő, mondják öngyil­ kosságot kísérelt meg... Akkor már súlyos al­ koholista volt. Két esztendeje történt mindez. Izgatott a téma, nyomába eredtem az ügynek. A meg­ lehetősen kusza szálak F. Jánosné munka­ helyénél futottak össze, s története — tragé­ diája — kezdete pedig egyik munkatársához fűződik, aki — alkoholista lévén — egy tel­ jes közösséget fertőzött meg. Közülük első­ ként bukott ki F. Jánosné. Majd elfelejtem: az a bizonyos illető a fő­ nök volt, kinek a kedvéért akár az egész aszszonybrigád is részegre itta magát. Jóllehet biztatni sem nagyon kellett őket. — Nem tartott ő három lépést senkivel sem, mint a többiek... mindig volt egy jó sza­ va hozzánk... meg-megkérdezte, na, lányok van-e valami a szatyor alján? — sorolják a brigádtagok a főnök „érdemeit”, aki időköz­ ben már új helyre került. Akkoriban névnapot, születésnapot, fizetés­ napot., évfordulót, örömet és bánatot meg­ ünnepeltek, így hamar beindult a pusztító verkli: egyik nap az egyik, másik nap a má­ sik kolléga hozott be valamit ama bizonyos szatyor alján. — Áh, nem sokat, nem sokat — mentege­ tőzött. két évvel ezelőtti beszélgetésünkkor F. Jánosné — Csak egy-egy stampóval jutott mindenkinek. A férj a bányában dolgozott, rendszertelen időbeosztással, gyakran éjjeleken át. Ilyenkor a virrasztás, a várakozás unalmát föloldotta egy-egy kupica pálinka. Később több, még később még több, s néhány hónap után, ha valamilyen okból nem volt meg a szokásos adag, akkor az ujjak elkezdtek remegni. És csodák csodája (persze, ez csak a szenvedő alany számára meglepő, egyébként az alko­ holizmus természetes velejárója), ha ivott, megszűnt a remegés. Sokuknál innen már egyenes út vezet a tel­ jes összeomlásig, amelynek még egyetlen utol­ só mentőállomása van: az orvos — Tudom, sok embert már ez sem tud föl­ tartóztatni, de higgye el, nekem sikerült — mondta a minapi találkozásunkkor F. Já­ nosné, aki szinte újrakezdte az életét az ominózus eset óta. Az akkori, több hónapos terápia után józan fejjel átgondolta, mit miért követett el, aztán bement a gyárba és kikérte a munkakönyvét. Találkozott a brigádtagokkal is. „Szégyen­ szemre az újságba tétettél bennünket”, ol­ vasták a fejére az egykori barátnők, az exivócimborák. „Az áruló” megúszta ennyivel. És most? — Nem tartom a kapcsolatot egyik ükkel sem. de nincs is rá szükségem — mondja. — Gondolom, nekik sem. Az új munkahelyem, úgy érzem befogadott, s inkább vállaltam a napi 40 kilométer vonatozást, csakhogy tisz­ ta lappal indulhassak. Csontos arcán, meg-megrezdülő ráncain, kapkodó tekintetén, még ott vannak a majd­ nem végzetes kitérő nyomai. De amit mond, az merőben különbözik a korábbitól. — Ha ránézek a pálinkásüvegre, elfog az undor... Túl nagy pofon volt az nekem. * Különös társalgója van a megyei szociálpsychiátriai központnak, ahol például az a bizonyos „utolsó mentőállomás” is megtalál­ ható. Miért különös? Megpróbálom leírni: az egész helyiség nem több négyszer négy mé­ ternél. s ez az úgynevezett társalgó egyben jelenti a konyhát, a könyvtárat, a tv-szobát, a beszélgetőt és a kiállítótermet, hogy csak a lényegesebbekről essék szó. A falon a bete­ gek által készített festmények (teli élénk, meleg színekkel, ám összhatásukban mégis ridegek, komorak), az egyik sarokban fali­ polc látható rajta, ötven-egynéhány agyon­ használt. selejtes könyv. Középen áll az asz­ tal. nyolc székkel, itt étkeznek orvosok, be­ tegek, alkalmazottak, vendégek. Aztán van még a szobában egy televízió, konyhaszek­ rény, mosogatóasztal, s egy gyógyszeres­ szekrény. Ennyi az egész. — Nem túl sokat áldozunk a lelki ügyek­ re — jegyzem meg félig tréfásan a főorvos­ nak, noha a tréfának semmi helye nincs. Ugyanis egy sokkolási művelet közben tu­ dunk csak sort keríteni a beszélgetésre, a központ vezetője rendkívül elfoglalt ember. A falfehér ágyon a magatehetetlen, kábul­ tan fekvő asszony, körülötte gyors, mozgású fehérköpenyesek végzik rutinszerű munká­ jukat. A főorvos jegyezget, írogat, s közben válaszolgat a kérdéseimre is. — Az egészségvédelemre fordított összeg­ nek még a két százalékát sem kapjuk — mondja a megjegyzésemre —, de hasonló­ képpen katasztrófális a helyzet az, alapterü­ leti megoszlásnál is. Réges-rég kinőttük mos­ tani helyünket. — Vagy túl sok a lelki sérült... — Úgy érzem, nem ismerték még föl kellő­ képpen a mentálhigiénia, a lelki egészségvé­ delem jelentőségét. S ez nemcsak a társadal­ mi köztudatban ismeretlen, hanem meglehe­ tősen mostohán kezelt terület az egészség­ ügyön belül is. — Évek óta több nagyvárosban sikerrel működik a lelki segélyszolgálat, amely bizo­ nyos egyéni veszélyhelyzeteket képes megol­ dani. — Ez csak a kapcsolatfelvétel kezdete le­ het, az esetek többségében egyáltalán nem nyújthat végleges megoldást, ezt senki sem várja a néhány perces telefonbeszélgetéstől. Tudja, kétféle típus van. az egyik nem képes magát túltenni a problémáin, ám orvoshoz mégsem jön el... vannak viszont, akik túl tudják, vagy túl tudnák magukat tenni a „ve­ szélyhelyzeten” aránylag könnyen, s mégis hozzánk fordulnak segítségért. S mint ahogy a komoly lelki bajokat nem lehet egy-két ke­ zeléssel meggyógyítani, ugyanígy az enyhébb eseteknél az adott környezet, családi, munka­ helyi, baráti háttér is tudna segíteni a vál­ sághelyzetekből való kijutásban. Persze, hoz­ zá kell tennem, hogy a környezet nemcsak a kijutásban, hanem a belesodrásban is szere­ pet játszhat. �„Bevettem két darabot víz nélkül. Akkor este még igen józan voltam, tisztán tudtam gondolkodni, beszédem azonban kezdett ér­ telmetlen magyarázkodássá válni. Pupilláim mereven néztek le-fel, mígnem megállapod­ tak egy bizonyos ponton, a falon. Először postaládának néztem és telefonálni akartam, majd rádöbbentem, hogy egy macskával ál­ lok szemben, de a vita végén mégis kiderült, hogy egy plakátra festett patkánnyal van dolgom... Lefeküdtem aludni. Reggel, amikor föléb­ redtem és kinyitottam a szemem, igen fur­ csa dolgokat láttam a szobában. A tévén pi­ ci zöld bogarak masíroztak libasorban. Na­ gyon sokan voltak, és bárhová néztem, min­ denütt kisebb-nagyobb csoportokba verődve sorakoztak... A másik ágyon mozogni kezdett felém egy nylonszatyor csücske (mert öszsze volt gyűrve), szóval mozgott, és a csücs­ kéből mindenáron egy ősz hajú, bozontos öregember akart kimászni, de sehogyan sem sikerült neki.” Hallucinációs élményeiről írta az idézett sorokat a 16 esztendős középiskolás lány, aki gyógyszerre ivott alkoholt, s így erőszakol­ ta ki magából az említett képzeteket. Előbb „csak” a gimnáziumból maradt ki, aztán egyre gyakrabban otthonról is, éjjeleket-nappalokat töltött vadidegen helyeken, amikor a szülőknek kezdett föltűnni lányuk viselke­ dése... Később a lány, a kábítózás előrehaladot­ tabb stádiumában már az utcán is képzelő­ dött, sőt gyakran barátait is pici zöld boga­ raknak látta. Pszichiátere szerint a legutol­ só pillanatban történt az orvosi beavatkozás. Ilyen súlyos esetek egyelőre ritkák, de ha azt vesszük, hogy az efféle kábítózás rövid évtizedes magyarországi meghonosodása alatt már jócskán szedett halálos áldozato­ kat is, akkor indokolt a figyelem. És első­ sorban nem a hatóságok figyelme, mert ko­ rántsem csak rendőrségi ügyről van itt szó! * Tetemesen szaporodott az elmúlt években a nyugdíjasok száma, manapság eléri a 2,2 mil­ liót. De még ennél is nagyobb arányban nőtt az egyedülálló, idős korúak száma: az utób­ bi tíz évben százezerről négyszázezerre. Ezen adatokat böngészve eszembe jut Már­ ti néni, a jó öreg szomszédasszony, aki nyug­ díjévei alatt tán többet és hasznosabbat dol­ gozott a varrógépe mellett, mint annak ide­ jén az üzemben. De nem unatkozott egyik kollégám édesapja sem, ő a kertben fölállí­ tott sátrakból kereste „gazdagra” magát. Azt hiszem, ők vannak többen. Azok, akik részint némi szerencsével, részint pedig ke­ mény akarattal gondoskodni tudnak a nyugdíjévek alatti elfoglaltságokról, a fölnevelt gyerekek megbecsüléséről, egészségük kar­ bantartásáról stb. A másik oldalon azonban például ott az az idős néni, aki évente háromszor kimegy a vasútállomásra, hogy (a hivatalos jelentés szerint) öngyilkosságot hajtson végre. Ter­ mészetesen mindig egy órával a vonatérke­ zés előtt már a sínek között botorkál, s az is természetes, hogy mindig akadnak, akik ide­ jében közbelépnek. — Nekem nincsenek gyerekeim! Nincse­ nek! — kiáltozik valamiféle ijesztő hadoná­ szással kísérve szavait, amikor azt mon­ dom: de hisz’ az igazolványába két gyerek is be van jegyezve. — Mondhatom gyere­ keimnek őket, ha le se szarnak?! — kérdez vissza indulatosan. Amíg felneveltem és ta­ níttattam őket, addig jó voltam... Amikor a borítékokban küldözgettem a zsebpénzt a kollégiumba... Most meg azt írják, anyuka ilyen elfoglalt, meg olyan elfoglalt vagyok... erre sincs idő, arra sincs idő... nem hogy hazamenni... — Hirtelen elérzékenyül. — Tíz hónapja nem voltak itthon, pedig negy­ ven kilométerre laknak. Lassan abbamarad a jeremiáda, hatni kezd — Nagyon nagy csapás ez nekünk — a nyugtatóinjekció. Szipog, a szemét törli, s mondja az édesanya, talpig feketében. — amikor visszarakná táskájába a zsebkendőt, Most, amikor már egyenesbe jött volna az a földre esik egy képeslap. útja, ekkor történt... Hiába rimánkodtam ne­ ki mindig, hogy fiam, ne erigy esténként a — A búcsúlevél... az lett volna — s öszszegyűrve teszi a táskába. kocsmába, nem hallgatott rám. azt mondta, édesanyám nappal dolgoztam, este tán mu­ Erzsike néninél kedvezőbb, de szintén „ve­ lathatok.... szélyeztetett helyzetben” van egykori albér­ — Barátaitól hallottam, hogy gyakran it­ leti házinénim, a ravasz, de végtelenül ked­ ves, csak így egyszerűen — Zsófika. Ó külö­ tasan ültek motorra. nös módszert gyakorolt ki, s ennek köszön­ — Nagyon bánom, hogy megvettem neki a hetően évente sikerül több hetet a kórházban motort. De mit tehettem? Olyan rosszul ta­ töltenie. nult a másodikban, hogy muszáj volt meg­ Igen, nem elírás, míg az egyik embernek ígérnem, különben évet ismétel. Nem saj­ az a baja, hogy kórházba kell mennie, a má­ náltunk mi tőle semmit., hogy sajnáltuk vol­ sik kimondottan arról ábrándozik, hogy egy­ na ettől az egyetlen gyerektől! Ez a ház is szer hosszabb időre is bejuthasson a kopár neki készült... Most mi lesz, ki tudja? falak közé. S mindezt megoldja egy hexenMeglehet, ilyenkor már könnyen ítélkezik susszal, erős bicegéssel, s némi készpénzzel, az ember, főként a kívülálló. Mert talán fe­ amit megfelelő helyen és időben az ügy szor­ lelőtlen volt a szülő, aki nem törődött kü­ galmazására szán. Így aztán az otthoni üres­ lönösebben fia szabad idejével, zülléseivel; ta­ ség helyett társalgással, a számára nélkülöz­ lán felelőtlen volt az a pincér, aki kiszolgál­ hetetlen pletyizéssel töltheti idejét. ta szeszes itallal a tizennyolc éven aluliakat; — Írd meg nyugodtan, fiam — biztat —, talán felelőtlenek voltak a barátok, akik kö­ hogy aki még fiatal, az majd megtudja, hogy zül egyiknek sem jutott eszébe azt monda­ ni: „srácok, hagyjuk a frászba, menjünk mennyire elviselhetetlenek az egyedül töl­ tött órák. És még idejében kapjanak észhez: haza, lefeküdni”! Akkor talán másképp vég­ ne maradjanak gyerek nélkül! Mert az a leg­ ződik a dolog. De ennyi „talán” már bőven elegendő egy tragédiához. borzalmasabb... Gyerek kell, minél több gye­ rek, akkor vén korukra nem fognak unat­ kozni. * Az országos prognózis is igazolja Zsófika — Kulcsszó: a felelősség. Mindennapjaink tanácsát eszerint, ugyanis, minél kevesebb gyermek születik a családban, annál nagyobb során, szinte szüntelenül, apróbb-nagyobb az egyedül maradás veszélye. A mostanság helyzetekben dönteni kell. Kikerülhetetlenül, divatos egyketervezők erre vajmi keveset elodázhatatlanul. Van-e recept? — kérdezem gondolnak. Később pedig a rájuk szakadt V. Anna pszichológusnőt. magányban már a gondolat is hiábavaló — Mindenkire, minden szituációra érvé­ ábrándozás. nyes recept, természetesen nem lehetséges. Azonban, hogy milyen veszélyhelyzetekbe * kerülünk, s ott miként döntünk, netán ho­ Az „egykét” azonban meg is kell őrizni. gyan evickélünk ki a kutyaszorítóból, nos, Óvni, nevelni, tanítani. Különben G. Zoli sor­ erre föl lehet készülni. Voltaképpen egész sára juthat. életünk ilyenféle döntéssorozatokból áll, Élt tizenhat esztendőt, tudatja sokatmondó szinte a bölcsőtől a felnőtté váláson át, kis iróniával szólva, az utolsó kapavágásig ta­ rövidséggel a toldozott-foldozott kerítésű te­ mető egyik fejfája, valahol kint a faluvégen, nulnunk kell a sokféle veszélyhelyzetből va­ ló kijutást. a cserháti dombok alatt. A friss hantoláson ezüstözött szalagú koszorúk, rajtuk ismerősök, — Mi kényszeríthet bennünket a sokszor rokonok, iskolatársak utolsó üzenetei. Az eleve kilátástalannak ítélt, kudarcra kárhoz­ egyiken öt barát neve sorjázik, G. Zoli sze­ tatott döntésekre? rencsétlenségének mellékszereplői. — Világos, hogy az egyén környezete, az Azon a vasárnap estén együtt iszogattak a Hófehérke „bérelt” zugában. Valamelyikük objektív körülmények nemritkán játszanak névnapját ünnepelték. Fújták a füstöt, akár jelentős, meghatározó szerepet. Viszont gya­ egy gőzkazán, közben vicceket meséltek, az­ koribb, hogy nem a környezetnek, hanem sa­ tán snapszliztak, s alkalmanként meg-meg- ját magunknak, szemléletünknek, életfölfo­ nézték a pohár fenekét, stílszerűen szólva: gásunknak az áldozataivá leszünk! Túlfeszít­ lehetősége­ besnapszoltak a híres-hírhedt sipeki „kerítés­ jük élettempónkat, vágyaink és ink fényévnyire járnak egymástól, vagy éppen szaggatóból”. irreálisan mérjük föl képességeinket, s így Innen gőzölgő fejjel, botladozó lépésekkel erőnket, tudásunkat meghaladó munkákat nekivágtak az éjszakának. Előbb csak irka­ vállalunk el. A harmonikus fejlődés elenged­ firka a kerítésekre, a plakátokra, kurjonga- hetetlen tartozéka a kiegyensúlyozott élet­ tás, dobálódzás, ahogy az a suhancok túlzás­ mód, a családi háttér, a munka öröme... ba vitt mulatozásakor szokás, majd ketté­ Mindehhez a pénz, az autó, a hétvégi ház osztott a társaság, a szerencsésebbek házibu­ csak eszköz lehet. Hogy ez így legyen, ab­ liba mentek, a többiek pedig — hogy azért ban az egyén felelőssége óriási, de nemcsak az est még ne érjen véget — úgydöntöttek, a felelőssége, hanem a lehetősége is! Mert átruccannak a szomszéd faluba. súlyos árat fizet az, aki a hosszabb távú, nemesebb céljait aprópénzre váltja... Fölbőgették az MZ-ket. Zoli sokáig bajló­ dott ezzel a pofonegyszerű művelettel, min­ * duntalan lefúlladt a motor, talán a sok kín­ lódás közben a kedve is elment az éjszakai kirándulástól. De aztán engedelmeskedtek a Amikor Dionüsziosz, a szürakuszai zsarnok hengerek, a többiek után eredhetett. Né­ úgy rendelkezett, hogy kössenek a pamlagon hány száz méterig jutott. heverő Damoklész fölé egy lószőrszálon füg­ — Máskor is megesett, hogy volt bennünk gő kardot — ahogy Cicero írja —, ettől egy-két légkör — jegyzi meg keserűen, de a kezdve a pünkösdi király nem nézte többé a legnagyobb természetességgel N. Károly kí­ ezüst­ sérőm, az osztálytárs — de soha nem történt gyönyörű szolgákat, sem a művészi semmi balhé, ha egy kicsit motorozni tá­ munkákat. Nem nyújtotta ki kezét az asztal felé, s még a virágfüzér is lecsúszott a fe­ madt kedvünk — s gondosan megigazítja a fejfáról lecsúszott virágfűzért. jéről. Végül Damoklész sírva könyörgött a Nem messze a temetőtől laknak az egye­ türannosznak, hadd mehessen el, mert már dül maradt szülők, szerény, régimódi házban, nem akar többé boldog lenni. de már mellette készülőben az új. Igaz, most már kinek? Tanka László �HAGYOMÁNY Az elemi iskolai oktatás helyzete a reformkori Nógrádban „Engedelmet kérek tekintetes uram, de van annak már huszonöt esztendeje, hogy nálunk nincs iskola... Én is iskolamesternek jöt­ tem ide, de akkor még nem tudtam magyarul, a tanítványok ellenben tótul nem tudtak, ámbár én bizony nem kíméltem a botot. Akkor aztán határozni méltóztatott a tekintetes úr, hogy az iskolamesteri díjat húzzam ugyan a falutól, de érette inkább ispánkodjam, mivel a parasztgyerekek nyáron úgysem akartak iskolába járni, télen pedig meghűtötték volna magokat. Azóta az iskolaházban bögölyöket tar­ tunk” Ez az idézet nem hiteles történeti forrás, hiszen Nagy Ignác ma­ ró szatírájából származik. A Népiskolai vizsgálat című írás 1848-ban jelent meg, s ebben Hátráldy Ivó fölresúr — milyen jellemző név! — ispánja számol be így a falu iskolájának helyzetéről. S hogy ez a szatíra mennyire a valóságon alapult, arra válaszszunk egy nógrádi levéltári forrást 1833-ból, amelyben a hugyagi iskoláról adnak tömör jellemzést: „Hugyag, tiszta magyar helység, van benne mind oskola, mind tanító, de sem a szülők, sem a gyer­ mekek nem kedvelik az oskolát. Télben 10, nyárban 4 tanítvány vagyon, kik fejenként egy váltó forintot tartoznának ugyan fizetni, de nehéz rajtok megvenni. A tanítónak más jövedelme nincs”. Több települést is összeírtak akkor, de sehol sem mutatkozott szebb kép. Nem véletlen, hogy erre a felmérésre sor került, hiszen a reformkori politikai-nemzeti mozgalmak irányítói tudták, hogy az iskolai oktatás helyzete, színvonala és eredményessége döntően meg­ határozza a küzdelemben részt vevők aktivitását és így a társadal­ mi harc alakulását. A javítás módozataira országszerte különféle elképzeléseket dol­ goztak ki. Nógrád megyében a Nógrádi Nemzeti Intézetet hozták létre, amely 1831. Szent György hava (április) 28-án alakult meg. Az elképzelés azonban nem új. Már 1826-ban bizottságot küldtek ki: vizsgálják meg, miként lehet a magyar nyelvhasználatot ter­ jeszteni a megyében. A kibővített bizottság végül is 1831-ben ja­ vasolta az intézet létrehozását. Az iskolai oktatás helyzetének kérdése ettől függetlenül koráb­ ban is felvetődött. Mocsáry Antal 1826-ban megyei monográfiájá­ ban a sok-sok tennivaló között az oktatás hiányosságai miatt is panaszkodott. Javasolta például új és jó iskolák létesítését („egy jó iskola felállítása sok jót szül, mert ezáltal az ifjúság szerentsés ne­ veltetése, a tudományokban való előlépése, a maga jobb alkalmazta­ tása fog eszközöltetni”), a tanítók helyes kiválasztását és képzését, fi­ zetésük rendezését („hogy ne kíntelenítessenek fogyatkozások miatt élelmekről magok gondoskodni”) stb. A bizottság a magyar nyelv terjesztésében legfontosabbnak az iskolai oktatás helyzetének javítását tartotta. Felvetették, hogy „min­ den rendű és helyzetű” polgár gyermeke kapjon teljes iskolai ellá­ tást és elsősorban magyar nyelven (de nem feltétlenül azon!). El­ sődlegesen a falusi iskolák állapotán kell változtatni. Ne csak a nyelv tanítása váljék hatásosabbá, hanem minden más tárgyé is, amelynek segítségével a későbbiekben értelmes, a gazdálkodást értő felnőttek lesznek a gyerekekből. Továbbá javasolták tanítói kézikönyvek, azaz tankönyvek szét­ osztását. Ezeket csak a tanítók kapják, mert azt minden gyereknek adni „felette költséges lenne”, s oldja meg így a tanító a felada­ tok elvégzését. Ezek a könyvek egyszerűek és világosak legyenek, „hogy azokat a gyengébb oktatók is felfoghassák”. (!) Javasolják külön tanítóképző létrehozását, hogy mind jobban képzett tanítók mehessenek a falvakba „nehéz, de szent hivatalukra”. Olvasható az előterjesztésben még az is, hogy az oktatásban kitűnő tanítókat meg lehet jutalmazni. Ugyanakkor szükséges va­ sárnapi iskolák felállítása is, hogy a gyerekek ismeretei megmarad­ janak. Sőt a testnevelés és a zenei nevelés bevezetését is felvetik. A küldöttségnek ezen javaslatai már önmagukban is képet ad­ nak az oktatásról, hiszen amiről szólnak, az nincs meg a megyében, tehát az oktatási helyzetkép egyértelműen negatív. A következő évek eseményei sem szívderítőbbek. A bizottság előterjesztése nyomán, s az intézet életének beindítása után elhatá­ rozták, hogy a falusi iskolákról összesítést készítenek, s ennek alap­ ján határozzák meg a további teendőket. E felmérés a szokásoknak megfelelően rendkívül lassan folyt, s csak 1834-ben tudták az ered­ ményt közzétenni. De addig persze történt egy s más. Például ben 1832pályázatot írtak ki a megyei tanítók között tankönyvek írására. A beérkezett munkák nagy része „sok jó akaratot, de ke­ vésbé sok tehetséget tanúsított”, ám azért akadt közöttük egy-kettő, amellyel lehetett érdemben foglalkozni, ha inkább a hasonló jelle­ gű országos pályázattól vártak is eredményt. Ugyanakkor felkérték a tanítókat, tegyenek javaslatokat a ta­ nítás elmaradott állapotának megszüntetésére is. Krupetz István dengelegi tanító 1833-ban például ezeket tartotta fontosnak: a tanítói hivatást válasszák el a nótáriusságtól (jegyzőségtől), mert egész em­ bert kívánó hivatás ez: a gyerekek csak novemberben kezdenek is­ kolába járni, de már februárban kiveszik őket a szülők: éppen ezért a gyerekeket tizenhárom éves korig kell iskolába járatni, s amelyik szülő ezt nem teszi, illetve korábban kiveszi a gyermekét, azt meg kell büntetni. 1833- ban Kubinyi Ferenc poroszországi útjáról húsz kézikönyvet hozott haza mutatóba és tapasztalatairól terjedelmes tanulmányban számolt be, kiemelve az elemi oktatás azon területeit, amelyeken nálunk változtatni kellene. Ugyanezen években szétosztottak az is­ kolák között 741 db ábécéskönyvet és megjutalmaztak több iskolai tanítót Abelova, Divény, Nagyoroszi, Balassagyarmat, Kékkő, Nóg­ rád, Nógrádsáp, Keszeg, Mohora, Kálló és más településeken. 1834- ben végre ismertették a felmérés eredményét. A tanítási időt vizsgálva az alábbiak derültek ki: 12 hónapig tanítottak 7 helységben 265 tanulóval 11 hónapig tanítottak 10 helységben 406 tanulóval 10 hónapig tanítottak 24 helységben 1397 tanulóval 9 hónapig tanítottak 3 helységben 84 tanulóval 8 hónapig tanítottak 10 helységben 414 tanulóval 7 hónapig tanítottak 20 helységben 752 tanulóval 5—6 hónapig tanítottak 161 helységben 5712 tanulóval 4 hónapig tanítottak 11 helységben 309 tanulóval 3 hónapig tanítottak 2 helységben 125 tanulóval A kép egyértelmű. A felmért 248 iskola közül 161-ben, tehát az iskolák 65 százalékában az oktatás mindössze öt-hat hónapig tar­ tott. A részletező kimutatás itt összevont két időhatárt, de a túlnyo­ mó többség ezen belül öt hónapig járt iskolába. A tanulók szá­ ma 9464, s ebből 5712 (azaz a többség — 60 százalék) alig járt is­ kolába, hiszen az öt-hat hónapos tanítási idő alatt igen kevés is­ meretet szerezhettek, ismerve a tanítás körülményeit. A tanítók helyzetét is vizsgálták. Csak 64 helyen kaptak tisz­ tességes fizetést, máshol a szülők juttatnak rendszertelenül mini­ mális pénzt, de inkább természetben fizetnek. Az is kiderült, hogy a települések közül hatvanhárom helyen nincs iskolaépület, a ta­ nítás a tanító lakásában folyik, olykor ötven-hatvan gyermek is összezsúfolódik annak szobájában. (S ha ehhez hozzátesszük, hogy mindössze tizenegy helységben volt képesített tanító, a többiben kantorok, jegyzők oktatták a gyermekeket, akkor az elemi isko­ lai oktatás helyzete tisztán áll előttünk.) A Nemzeti Intézet által javasolt tennivalókból a további nega­ tívumok is előtűnnek. A felügyeletre vonatkozóan előterjesztik, hogy minden anyaegyházi kerületben egy iskolai bizottságot kell lét­ rehozni, amely áll a földesúrból, a papból, a tanítóból, a Nemzeti Intézet képviselőjéből, s még néhány helybeli „érdemesebb lakos­ ból”. (Alsósztregován 1836-ban például ezek lettek a tagjai: Mol­ nár Mihály plébános, Verner Bálint tanító, Baros Dienes táblabíró. Ez a bizottság írná össze a tanköteles gyerekeket — hat-tíz éves korúakat — és gondoskodna az iskolába járatásukról. Felügyelne az oktatás rendjére, előrehaladására. Csak képzett tanítót kell alkalmazni — javasolja az előterjesztés a felmerés alapján. Ezért szükséges megszervezni az említett taní­ tóképzőt. A kétéves időtartamú képzőbe a tizenötödik életévüket betöltött fiúkat lehet felvenni. Félévig saját költségükön tanulnak, utána az intézet ad ösztöndíjat, de ebben az esetben a végzettek­ nek meghatározzák, hová kell menniök tanítani. A „prepák” tan­ tárgyai az első évben „számolás és számvetés, természet históriája, physica, moral, polgári kötelességek, honi és egyetemes história, földleírás”, a második évben „mérés, építés és műszer tudományok ösmérvei, gazdálkodás ösméretei összekötve a chemicanak elveivel, thecnológia, pedagógia”. Vagyis az elméleti képzés után a gya­ korlati életben felhasználható és alkalmazott ismereteket kapják a növendékek, s ez jelzi a majdani tanítók további oktatási teendőit is. Ha mégis képesítés nélküli a pedagógus, akkor olyan kitűnő ké­ zikönyveket kell biztosítani számára, mint amilyeneket Kubinyi Ferenc hozott Poroszországból: ezek „az olvasás, írás, forma raj­ zolás, szemléltető oktatás és elmebeli gyakorlások minden részeit” tartalmazták. A tanító fizetését a falu és a földesúr közösen és egy összeg­ ben fizesse. Tehát ne tanulónként kapja a fizetését, ne éljen létbi­ zonytalanságban. Ugyanakkor adjon a földesúr jövedelemkiegészí­ tési lehetőséget is pl. selyemtenyésztés, gyümölcsfa-nemesítés, méhtartás stb. A tanítói kiszolgáltatottságot jelzi, hogy mindezeket a földesúrral megkötendő szerződés tartalmazná, tehát állása, egzisz­ tenciája a földesúr kezében lenne. �A fizetés egyébként elkeserítően kevés volt. 30 krajcárt ötven­ egy helyen fizettek, 36 krajcárt hét és 40—51 krajcárt tizenöt he­ lyen. Egyforintnyi fizetése ötven helyen volt a tanítónak, míg tizennégy faluban 1 Ft 51 krajcár körül adtak. Ezek az össze­ gek tanulónként értendők éves szinten! Ritka kivétel pl. Balassa­ gyarmat, ahol az evangélikus iskolában a tanító 2 Ft 30 krajcárt kapott, míg a katolikus iskolában 2 forintot. Az említett jövedelem­ pótlásokra is volt példa. Karancsalján a fizetés mellé egy hold föld és egy kis darab rét is járt még, Patakon kilenc öl fa járandósága volt a tanítónak. (Mindehhez tudni kell, hogy a malac értéke ekkor 10 forint volt párjával, a bárány párjával 5 forint.) Ugyanakkor szólnak a jutalmazásról is. Csak azokat a tanító­ kat díjazzák, akik a magyar nyelv terjesztésében érnek el számot­ tevő eredményt. Ennek is meghatározták az előfeltételeit pl. ma­ gyarul kérdeznek, válaszolnak, írnak a gyerekek stb. (Ez akkor nemzeti követelmény: a magyar polgári állam kialakulásának egyik előfeltétele volt a magyar nyelv széles körű, minden oldalú haszná­ lata.) Ez a kívánság a nemzetiség lakta helyeken sokszor szélső­ séges formában csapódott le. Erre volt példa Nógrád megyében is, de a Nemzeti Intézet történetének ezen szakaszában sohasem zárta ki a vagylagosság esetét a tanítás nyelvében. Az új iskolák építésével kapcsolatban javasolták a felmérés nyomán, hogy a helyi földesúr adjon ingyen telket az épülethez. Az építőanyagot — kő, vályog — biztosítsák a falu lakói közösen. A felekezetek együttesen hozzanak létre iskolát, ha még az nem lenne a faluban. Maga a Nemzeti Intézet mindezekben viszonylag keveset tudott segíteni, hiszen sem túl sok pénze, sem jogalapja nincs a beleszó­ lásra. Tudja biztosítani bizonyos iskolai tankönyvek beszerzését (1839—40-ben például kilencvenhat iskolába 3447 gyerek között ke­ reken 1500 ábécéskönyvet osztottak ki), alkalmi és esetenkénti tá­ mogatást iskola építésére, esetleg szegényebb tanulók felsegélyezését vállalja, s időnként jutalmazza a tanítókat. A felmérés során a tanulókról az is kiderült, hogy ezt a rövid idejű oktatást sem bírják végig, egy-két év múlva abbahagyják az iskolát, szükség van rájuk a házi és a mezei munkában. Nagyon örvendetes lenne, ha legalább hatéves koruktól tízéves korukig jár­ nának iskolába évi nyolc hónapon keresztül, lehetőleg azonos napon és órában. (Október 1-től június 1-ig.) Ez utóbbit a helyi iskolai bizottság határozná meg. Ugyancsak ők ellenőriznék, kik járnak és kik nem az iskolába, s mi az oka a hiányzásoknak. Ez volt a legégetőbb gond. Balassagyarmaton például 18.35— 36-ban a hat-tizenegy éves korúak közül negyvenegy családból het­ ven gyerek nem járt iskolába. Ezeknek a szülei valamennyien nem­ telenek, azaz jobbágyok. Kilencvenöt családból százkilenc gyerek járt iskolába. Itt a szülők zömmel nemesek, iparosok. Bánkon 1839-ben a tanítás október 17-től 1840. április 21-ig tar­ tott. Varga János tanító keze alá a negyvenhat iskoláskorú gyerek közül mindössze huszonkettő járt iskolába. Hétéves volt két gye­ rek, kilencéves ugyancsak kettő, tízéves három, tizenegy éves ti­ zenegy, tizenkét éves négy. A szülők foglalkozása: tizenkettő job­ bágy, öt zsellér, kettő juhász, három molnár. Az adatok akkor lesznek igazán érdekesek, ha olyan ritkaság­ számba menő iratot vizsgálunk meg, mint például a pohorellai is­ kola 1835—1936. évi hiányzási naplója. (Pohorella a szomszédos Gömör megyében volt. Valószínű, hogy véletlenül keveredett a napló a Nemzeti Intézet iratai közé, de az is lehet, hogy tapasztalatszer­ zésre kérték be. Ilyen jellegű nógrádi kimutatást nem ismerünk, de az eddigi tények kétségtelenné teszik, itt sem volt más a helyzet.) A bejegyzések szerint a községben a tanítás novemberben kez­ dődött és áprilisban végződött. Csakhogy az áprilisi rovat minden­ hol üres, s így a tanítás gyakorlatilag már márciusban befejeződött. A százöt fiú és nyolcvanhat leány nevét tartalmazó naplóból kide­ rül, hogy negyvenhatan soha, egyetlen egy alkalommal sem voltak az iskolában. A negyvenhatból harminc a lány. Rájuk valószínűleg nagyobb szükség volt otthon, a házimunkában, esetleg a kistestvér pesztonkájaként. A hat-tizenegy éves korú gyerekek közül egy hónapig járt isko­ lába két gyerek, két hónapig tizenegy gyerek, három hónapig ki­ lenc gyerek, négy hónapig tizenkilenc, öt hónapig pedig száznégy gyerek. Azonban itt sem teljes hónapokról van szó. Hiszen például a mindössze egy hónapig iskolába járó egyik diák is csak tizenhat alkalommal jött iskolába (délelőtt és délután volt rövid idejű ok­ tatás), s a többiek is rendkívül nagy hiányzási számmal szerepeltek. A Nemzeti Intézet felmérésében javasolják továbbá ún. „Gyer­ mek-gyám intézetek” létrehozását. Ez amolyan falusi óvodaféle le­ hetne, amelyben egy asszony vigyázna a kisebb gyerekekre, hogy ilyen indokkal az iskolába járó testvérek ne maradhassanak távol a tanulástól. (Ez akkor megvalósíthatatlan volt.) Ha mindezek ellenére sem tud eljutni a kisdiák az iskolába, akkor legalább a vasárnapi iskolába kell elküldeni. (Ez vasárnap, illetve ünnepnap délután kétórai oktatást jelentett.) A zömében kétségtelenül pozitív tartalmú, reális javaslatok és intézkedések a vártnál lassabban hoztak eredményt. Az akadályoz­ tatás egyik oka az egyház volt. Mind a katholikus, mind az evangé­ likus lelkészek akadályokat gördítettek az Intézet oktatást segítő munkája elé. 1836-ban kénytelenek voltak négytagú bizottságot ki­ küldeni, vizsgálják meg, mi lehet az oka ennek? 1838-ban Scitovszky János rozsnyói püspökkel is tárgyaltak, s ekkor tisztázták vég­ legesen a félreértéseket. A püspök szerint a lelkészek, akik nem is­ merték a Nemzeti Intézet céljait (vagy nem akarták, hiszen mód­ juk bőven lett volna), „a végrehajtók iskolai dolgokba avatkozásá­ ban az egyházi fennhatóság jogainak sértését látták”. Azaz az egyház azonnal és határozottan fellépett a felekezeti iskolák érdekében, a polgári szellem jelentkezését egy pillanatig sem tűrte el. A püspö­ köt sikerült azonban meggyőzni arról, hogy az Intézet szándéka nem ellentétes az egyház céljaival, s ezért az egyház — legalábbis ígérete szerint — támogatni fogja a Nemzeti Intézet ilyen irányú működését. Amint Scitovszky szavaiból kiderült, az iskolák helyzetének ja­ vításában ők is előbbre akarnak lépni és javaslataik szinte telje­ sen megegyeznek a Nemzeti Intézetével, noha ettől eltérően kevés­ bé radikálisak, s csak felszíni metszést jelentenek, de mélyreható változást nem hozhattak. Ezeknek a főbb pontjai a következők: össze kell írni a hetedik életévüket betöltött gyerekeket; a tanítók rendszeresen számoljanak be a kimaradások okairól; az iskoláztatás ideje három év legyen; a tanítás ideje hét hónap („a szegényebb szülőknek nyári időben gyermekeikre szükségük van.”); az iskolának legyen helyi lakosú gondviselője; a szegényebb gyerekek ingyen kapjanak tankönyveket a püspök ajándékaként (ettől függetlenül az Intézet is ad könyve­ ket, például ebben az évben Melczer Lajos: Népszerűleg tanító ma­ gyar nyelvész című kézikönyvét és Edvi Illés Pál „koszorúzott” ké­ zikönyvének több példányát); a tanítók fizetését megfelelően rendez­ ni kell; évzáró vizsgát kell tartani minden iskolában ahová a „föl­ desurak, tisztviselők (értsd: iskolabizottsági) és szülők meghívan­ dók.”; a tanítók által vezetett kimutatásokat évközben fel kell kül­ deni a püspöknek, hogy megítélhesse a tanítók munkáját; „az ok­ tatás általában magyar nyelven tartani rendeltetett”. Ez az, amit alig lehetett megvalósítani, hiszen a felső-nógrádi falvakban szlovák lakosság élt, s a tanítók is azok voltak. Divényben például a tanító nem tudott magyarul, s az ötvenhárom tanuló közül is mindössze hét tudott magyarul olvasni. Gácson azt jegyez­ ték meg, hogy a tanító öreg, s magyarul keveset tud, s a harminc gyerek közül mindössze hat olvas magyarul. Persze akadt olyan te­ lepülés is, ahol eredményesebb volt a magyar nyelv oktatása. Nagylibercsén hatvanöt tanuló járt évente hat hónapig iskolába. (Három­ öt esztendeig tanultak folyamatosan.) Itt a gyerekek közül „a na­ gyobbak magyarul olvasnak, írnak, könyv nélkül tanulják a Sz. Históriákat, s a Vgyéket a Kis Tükörből, s fordítják, a tanító magyar beszédét értik s arra felelnek is. Tanító szorgalma dicsé­ retes”. Az egyház célkitűzése, valamint az Intézet elképzelése nem gá­ tolta egymást, s a Nemzeti Intézet további munkája elől is elhá­ rultak az akadályok. Talán sikerült elérniük azt a céljukat, amit így fogalmaztak meg: „a köznép a magyar nyelv eszközén leendő tanítás által egyszersmind erkölcsiségre neveltetnék, s midőn a nevendékek magyarosítathatnának, egyszersmind a hazát jó hazasze­ rető polgárokkal áldják meg". A Nemzeti Intézet haladó elképzeléseit csak az 1868. évi Eötvös-féle népoktatási törvény tudta részben megvalósítani. Praznovszky Mihály Lírai értékproblémák a XIX- század közepén A XIX. század „történelmi élménye”, az egyéni sors világmoz­ gások általi mozgathatóságának és mozgatottságának átélése pár­ huzamos a tömegélménnyel: nem csak úgy, hogy a forradalmak és háborúk magukkal hozzák a tömegbenlétet, hanem abban az ér­ telemben is, hogy az ipari fejlődés és a társadalmi-politikai cent­ ralizáció nyomán a kulturális élet is egyre szélesebb körűvé válik. Az újságok, folyóiratok nagy száma, a könyvkiadás adatai a XVIII. század óta tartó fejlődés hirtelen lendületvételéről tanúskodnak. Természetesen e folyóiratok és könyvek értéke változó és ez a té­ nyek kétféle szempontú értékelésére ad lehetőséget. Beszélhetünk elsekélyesedő tömegirodalomról és a kultúrigény örvendetes gyara­ podásáról egyaránt. E fejlődés természetesen Magyarországot sem kerüli ki, csak ké­ sőbb éri el, kb. a reformkorral egyidőben. A reformkor — azóta is egyedülállóan — nagyszabású kíséletet tesz arra, hogy átalakítson egy több száz éves feudális-nemesi jellegű, merev értékrendet — szemléletmódot — életmódot; hogy átfordítsa az ellenkezőjébe, egy korszerű, Európához kapcsolódó, polgári életérzésbe, életvitelbe. (A kísérlet heroikusságát és egyedülvalóságát a magyar történelemben — jól érzékelteti a köznyelv értékítélete: a „reformkor” kifejezés egyételműsége, alkalmazhatatlansága más időszakokra.) Kultúratörténetileg tehát a reformkor harcként fogható fel, mely küzdelem mindkét szembenálló fele felvonultatja maga mellett az erre immá­ ron kiválóan alkalmassá váló tömegkommunikációt. Ez szélesíti a pólusokon felsorakozó erőket: az ország valamennyi helyére eljut­ tatható nyomdatermékekkel összhangot teremt a politikai életben részt nem vevők között, akik remekül formálhatók; életvitelük, vi­ lágszemléletük, igényeik átalakíthatók. Az irodalmi folyóiratok, al­ manachok számnövekedése, tendenciáinak elemzése, tartalmi, világ­ képbeli arculatuk vizsgálata külön tanulmányt igényelne. Pillanat­ nyilag csak a folyóiratokat a 40-es években megtöltő írói derékha­ dat vizsgáljuk. Ezt a tábort egységesnek tételezzük, hiszen Vala­ �mennyien a korábbi, főleg Bajza nevével fémjelezhető periódus ér­ tékrendszere alapján nevelődtek. A második vonal írói termésének vizsgálatához választott meg­ közelítési mód: a jobb terminus híján „valódi” költészetnek neve­ zett művészet és a közhelyművészet szembeállítása; a közhely nyelvi-tematikai-képi-gondolkodásbeli fogalmának bevezetése. A köz­ helyterminus meglehetősen tisztázatlan, határai elmosódottak, jelen­ téstartalma más fogalmakkal keveredik: a konvenciók, divatjelenségek, a toposzok, a giccs közé sorolódik; sokszor szétválaszthatatlanul; leginkább pejoratív tartalommal. Bérczy Károly és Csalomjai Pajor István elhelyezését koruk iro­ dalmi tablóján a dolgozat e terminológiai kuszaság feloldásával együtt kísérli meg; költeményeik segítségével feltárva a közhely­ költészet tartalmi és formai jegyeit. Némi fenntartással azt mondhatnánk, hogy a közhelyversek bi­ zonyos szempontból alkalmasabbak a tömegméretű szemléletváltás kimunkálására. Eszközeikben, kérdésfelvetésükben, formájukban nem bolygatják meg a befogadó gondolatvilágát. Ha viszont szem­ léletük mégis újdonságot tartalmaz — a befogadó nem tiltakozik az ellen a jelen esetben polgáriasult tartalom ellen, amit közvetet­ ten hónapról hónapra megtalál ezekben a folyóiratokban. Tehát, mivel a reformkor világszemléleti átalakulásáért vívott harca, tár­ sadalmi konszenzusa ezt lehetővé teszi, a pozitív póluson felsora­ kozó költők, akik az új világlátás szószólói, a közízlés alakításában pozitív szerepet tölthetnek be. Ez a polgári konvenciórendszer felhasználását jelenti, mely a költészet terén főleg a szentimentális-romantikus világlátás-érzelemvilág, valamint a direkt — és egyre nyíltabbá váló — aktuálpolitikai szemlélet tükröződését eredményezi. Az irodalmi konvenció leglényegesebb vonása társadalomtörté­ neti helyiértéke: egy bizonyos kor, egy bizonyos osztályának művé­ szetét hatja át, a kor önszemléletének, világlátásának állandó eleme. Minden, a korban létező befogadó számára azonos üzenetet közvetít. A szentimentális konvenciók a polgárság önmaga elismertetéséért vívott harcát, a romantika e harc győzelmét közvetíti a befogadó számára mégha az a polgári öntudat teljes hiányát mutatja is. A szentimentális érzelemvilág, a polgári érzelmesség, mint a polgári életvitel, világszemlélet egyik legnagyobb hatású eleme; a romantikával keveredik, a romantikus stíus, témaválasztás színező eleme. A szívfájdalom kiemelését, a „szegény szív”, a „bánatában megrepedő” szív, a „sírás” motívumainak felsorakoztatását a szen­ timentalizmus bensőségének tulajdoníthatjuk. A szerelmes versek­ ben fellelhetők a romantikus pózok éppúgy, mint a stilromantika a jelzők, képek használatában. „A délceg napnak nincs olly Lángröptű sugara Az órjás tölgynek nem delibb Villámos sudara Mint milly derék a két iker” (Csalomjai: Phylaenek szobra) A szentimentális-romantikus életérzés elsősorban Bérczynél ta­ lálható meg — hitelesítése könnyű, ha egyéni sorsára, betegségére, szerelmi dilemmáira gondolunk. A valódi művészi alkotások létrejötte sosem vizsgálható a költő szűk partikularitásának szintjén, az esztétika egyik alaptétele, hogy a művésszel kapcsolatban érdektelen a kérdés: mit gondolt alkotás közben, mi a célja a művel, milyen élmények hatására született a mű. A közhelyköltészet viszont mindig a mindennapi életben, min­ dennapi tudatban születik, mindennapi felhasználásra. A közhely­ költészet köznapi tudathoz kapcsoltságának következménye, hogy a közhelyversek hitelessége is ennek szférájába tartozik. Alapfeltevé­ sünk, hogy a közhelyvers a partikuláris lét indíttatásából keletke­ zik — nincs okunk tehát kételkedni abban, hogy a vers átélt, a szubjektum minden esetleges fájdalmával hitelesített. Ám mivel a közhelyköltészet — éppúgy, mint a frázisgondolkodás — kész patentekben látja az életet — a kérdések sem sajátjai, nem az em­ beri lét kérdései, ezért a benne található átéltség nem költőileg hi­ telesíti a közhelyverset, csupán emberileg. Egy mindennapi ember mindennapi problémáinak, örömeinek átélése a befogadó számára ugyan megadja az önigazolás lehetőségét — az én is ugyanúgy gondolom-érzem — jóleső nyugalmát, de nem nyújt a katarzisnak sem­ miféle értelmében igazi katarzist, hiába tartalmaz esetleg a valódi költészettel azonos gondolkodásbeli elemeket. Árulkodó részeket találhatunk e költeményekben, melyek a világlátásban gyökerező felületességet, kérdésnélküliséget fedik fel és ezáltal élesen megvilágítják a pózok felszínességét is. „De nem, a végzés illy zord nem lehet, Él a világnak alkotója, Ki nem sújt villámával bűntelent, S a bűnt igaz karával rója” (Bérczy: Búhangok XV.) Szintén felületes szemléletre vallana, ha ezt a gondolatot a re­ formkori optimizmus számlájára írnánk: a tipikus Búhangok cím alatt egy ilyen passzus kizárólag az igencsak egyszerű látásmódot jelzi. A romantikus stílus, életérzés át nem élt metaforákban, képek­ ben halmozódik a versekben. Három költeményt emelhetünk ki példaként: Csalomjai Hiába és Nőmnek című költeményeit és Bér­ czy Faniszka sírjánját. Ez utóbbiban a halál élménye ad alkalmat a „komor bú”-ra, nem saját szívfájdalmai. A Faniszka sírján nyilvánvaló párhuzam­ ba állítható a Cipruslombok Etelke sírjáról Petőfi-ciklussal. A szen­ timentális külsőségeket őrző szituáció: a költő (aki elválaszthatatlan a lírai éntől) a suhogó lombok között, harangszón elandalodva, a sírhant fölött emlékszik vissza a kislányhoz fűződő kapcsolatára; valamint a tavasz virágainak és a sírnak szembeállítása, mely ké­ zenfekvővé teszi a lány fiatalságának és a tavasznak az azonossá­ gát — mindezek olyan átvett, az almanachlírában sokszorosan fel­ használt elemek, melyek a feldolgozottság, a végiggondolásra tett kísérlet nyoma nélkül képesek csak ábrázolni a mulandóság ke­ servét. A Hiába két tükörversszakból áll mindössze: az első egy min­ den elővigyázat ellenére csapdába repülő madarat jelenít meg — a második (és ezt az olvasó előre megjósolhatja) a szerelem elke­ rülhetetlenségét, kivédhetetlenségét hirdeti. Az egyszerű analógiás gondolkodás teszi közhellyé, rövidsége és egyszerűsége dacára túl­ beszélt, sűrítés nélküli, terjengős darabbá a verset. A romantika a szentimentalizmustól az érzelmek szabadságának követelményét vé­ ve át (vegyítve ezt a rokokó pásztorkölteményeinek leegyszerűsített formáival), megteremti a szalonlírát, a polgári-biedermeier hangulat­ költészetet. Tehát egyfajta közízlést is létrehoz az emberi lét kér­ déseit megválaszoló, filozófiai indíttatású valódi művészet mellett, ennek segítségével valósítva meg a kultúrhagyomány átalakítását A Nőmnek című Csalomjai-költemény már a romantika önmagán való túlhaladását mutatja. A romantikus festőiségkövetelmény min­ den eszköze megtalálható itt összezsúfolva: a vers szinte lefesthető — s ez esetben egy akadémizmusba hajló romantikus képet ka­ punk. Az „ifjúság örvényes folyóján” hajózó „kicsiny sajka”, mely a jövő „kéklő távolának sejtelmes ködé”-ben derengve feltűnő sors­ csillag felé tart: végletekig konkretizált, sűrítés nélküli kép. A vers­ nek „cselekménye” is van: a hős elveszíti három útitársát, a hitet, a reményt, a szeretetet, mikor az „örvényes folyó” hirtelen „vészes hullámú vad tengerré” alakul; majd „néma csendű pusztaság”-ra vetődik, és végül asszonya által nyer megoldást élete, ki „üdvnek forrása lől”, általa tér vissza a hit, a remény, és a szeretet. Ebből a vázlatos „tartalomismertetésből” két következtetés adó­ dik. Egyrészt a költő saját példájával egy felszínes, a gyermekekkel megáldott frigyben minden sorsproblémát feloldó, a világ tényleges kérdéseivel nem szembesülő, sőt azokat elkerülő életmodell mel­ lett tesz hitet. Ennek a világlátásnak a kifejlett formája a kispol­ gári gondolkodás és életmód. A másik, itt szintén csak megemlíthető tanulság az akadémizmus és a romantikus közhelyrendszer összeforrottsága: a megme­ revedés bizonyos képalkotási, stiláris követelmények kánonná vá­ lása az akadémikus stílus alapját képezi. Csalomjai Bérczynél sokkal inkább hajlott az alkalmi, még sze­ mélyes életével sem hitelesíthető, mesterségként űzött költészetre, így a kor közhangulatához jól alkalmazkodva, bőven írt rutinszerű, de politikai töltetű szatírákat, epigrammákat. Szatírái a vármegyei igazságszolgáltatás önkényét, a hősiséghez ragaszkodást, a határta­ gosítás nehézségeit gúnyolják; az utóbbi két téma a megyegyűlés Aranynál is fellelhető formájában jelentkezik, mely hálás terep a nemesség maradiságának kigúnyolására. Csalomjai másik kedvelt műfaja az epigramma. A rövid, csattanóval frapánssá tett versek közel állnak az alkalomra rögtönzött, a költő mesterségbeli tudását próbára tevő, költői „melléktermékek” csoportjához. Mivel meg­ írásuk eleve nem kíván gondolati erőfeszítést, csak egy-egy — akár átvett — gondolat rutinszerű formába öntését, a közhelygondolkodás egyik „adekvát” műfajává válhatnak. Jó példája ennek Csalomjai pályafutásán a Deák-magyarkák sorozata. Egy-egy latin közmondást szembesít a jelen állapotokkal, legtöbb esetben azt mutatván ki, hogy kora nem alkalmas a morális tartás csúcsaként tisztelt római erények követésére. A közhelyköltészet, illetve a mindennapi köz­ helygondolkodás egyébként mindig is nagy vonzódást árul el a bölcs mondások, szállóigék, a sűrített gondolatok, életreceptek iránt. A politikai színezetű epigrammák egy része Kölcsey modorá­ ban születik — közvetlenül a hon védelmében, a honszerelem erő­ sítésének céljával — (jellemző egyébként, hogy kettő is hivatkozik személy szerint Kölcseyre). Megénekli ezekben Csalomjai a tettek szükségességét, a reménykedést a szebb jövőben, a védegyleti moz­ galmat egyaránt. Az epigrammák másik csoportja a gúnyversek so­ rozata: néha erőltetett szójátékok formájában, néha a tunya neme­ si világ nevetségessé tételének szándékával, leginkább Petőfi ne­ mesgúnyoló verseinek manírjait felhasználva. Mint már szó volt róla, a közhelyköltészet kötődési rendszere többirányú. Részben a világlátásbeli konvenciókhoz kapcsolódik, részben a nagyközönség által képviselt mindennapi gondolkodáshoz, részben pedig a valódi művészethez. A valódi költészet, vagy akár a tudományos gondolkodás által a világ kínzó kérdéseire adott vá­ laszainak átvétele az álköltészet egyik fontos ismérve. Természe­ tesen nem a kérdéssel, nem is a helyzet bonyolultságával együtt történik az átvétel, hanem kiragadva az összefüggésekből — tehát megelégedve lesüllyedt gondolatforgácsok ismétlésével, az egyértel­ mű igazságok felhasználásával. Különbségük nem tartalmi, a költői kommunikáció magasrendű közlésformái süllyednek le az álkölté­ szetbe. Tulajdonképpen a valódi művészi kifejezésformák ihlettelen utánzására lelünk a közhelyversekben. Ennek oka az indítékban ke­ resendő, abban a tényben, hogy a közhelyköltészet szoros össze­ függésben áll a tömegművészet fogalmával, szerepe az átlaggondol­ kodású, átlagigényű széles olvasóközönség kielégítése. Ezért emelhe­ tő ki szórakoztató funkciója; nem bolygatja meg az irodalommal kapcsolatos elvárásrendszert szokatlan kérdésekkel, eddig nem is­ mert formai megoldásokkal. Ez az irodalomszociológiai szerep pe­ dig független a költő egyéni jószándékától, érzéseinek tisztaságától. Példánknál maradva, a politikai gúnyversek nagy része tart köz­ vetlen rokonságot Petőfi Pató Pál úr című veresével és az ebbe a �csoportba tartozó nemesi magatartást, úri Magyarországot gúnyoló verseivel. „Szól a kakas hajnalt; virrad... ébredjünk haladásra Hajnalt szól a kakas! ... Még van alunni idő!” (Eltérő értelmezés) Vagy az Élmények Vasfejre című hosszabb lélegzetű költemé­ nye, melyben a vasfejűség a butaság szinonimája, s az igazi gúny az utolsó strófában jelenik meg: „Dalljátok Vasfejt, ő vas kitűréssel az óriás Korszellemmel küzd, s a csata eddig övé” Ám itt csak az alapötlet azonosságát ismerhetjük fel: a meg­ valósítás néhol erőltetett, azonos kaptafára készülnek az egyes epig­ rammák, nem tartalmazzák azt a nézőpontbeli változatosságot, ami Petőfi ilyen tárgyú verseit jellemzi. Hiszen azoknak mindegyike más-más szempontját emeli ki az egységes nemesi szemléletnek — elismerve ezzel az ellenfél komolyságát, az ellene vívott harc bo­ nyolultságát. Gondoljunk csak a Pató Pál úr, a Magyar nemes, az Okatootáia különbségeire. Ezzel szemben Csalomjai ugyanazt a szimplifikáló szemléletet érvényesíti valamennyi azonos tárgyú versében, ami az adott történeti-politikai szituáció átgondolatlanságából fakad. Mukarovsky szerint a szubjektív önkény szerint egymás mellé tett — átvett, nem a költő gondolkodásbeli kínjaival hitelesített — képek, metaforák, gondolkodási sémák egy fontos tulajdonsága, hogy „nem mutat fel komoly erőfeszítést a világ birtokbavételére”. Ez az erőfeszítés, melynek művészi következménye az intenzív totalitásra törekvés, hiányzik a közhelyköltészetből. Formai következmények: a gyors, felszínes asszociációk, analízis helyett analógiák felsorakoz­ tatása. Ez legkönnyebben Csalomjai és Vörösmarty szembesítésével lát­ ható be. A romantika filozófiai töltetének torzulását figyelhetjük meg Csalomjai Ember című versét szembeállítván Vörösmarty Az emberek című költeményével. Nemcsak a végletes pesszimizmus hiányzik Csalomjai verséből, hanem alapvető megközelítésbeli kü­ lönbség van közöttük. Vörösmarty számára az emberi nem örökké ismétlődő történetének teljességre törekvő ábrázolása a fontos, a totalitás áttekintése nyomán, gondolati küzdelem után jut el a „Nincsen remény” nyomatékosított gondolatához: „E szóban: ember, menny van és pokol, Fenséges üdv és gyilkos kárhozat; Ember-kebelben istenség honol Vagy ördög, aki kéjjel tesz rosszat. Így van különbség, s volt mindenkoron A szerteágazó emberfaj között Egyenlőség tán lesz még egykoron? Igen, ha majd a sírhant elfödött.” Ez Csalomjai veresének első és utolsó szakasza. Első olvasásra is kiviláglik, hogy itt egy köznyelvi sztereotípia kapott megverselést. Ha pedig hozzátesszük, hogy a két strófa között még tíz taglalja ezt az egyetlen gondolatot, akkor meg kell állapítanunk, hogy egy toposznak: az emberi természet ambivalenciájának felületes átvé­ teléről, igazi kérdésként meg nem válaszolt, csak az egyes ezt il­ lusztráló elemek egymás mellé állításával megszerkesztett versről van itt szó, melynek fatalizmust megcsillogtató befejezése esetlege­ sen vágja csak el a hosszan húzódó ellentétleltárt. Ez egyben a toposz és a közhely különbségére is rávilágít: a toposz — nevezete­ sen bár archetípusnak, ősmotívumnak, állandósult elemeknek — alap­ anyagául szolgál mind a közhelyeknek, mind a remekműveknek. Egyértelműen tematikus fogalom, megjelenésének értékét a feldol­ gozás korhoz és gondolkodói erőfeszítéshez kötött, tehát nem tema­ tikus elemzése világíthatja csak meg, önmagában „örök emberi” té­ mák, gondolatok megéneklése még nem jelent értéket. A Gondolatok a könyvtárban a filozofikus töltésű líra egyik igen ismert példája, Csalomjai Emberi nagyság című versezetével csak egy ponton rokonítható. Az előzőhöz hasonló, hosszú leltár végén —, mely az emberi erő győzelmét hivatott lefesteni a természet felett — némileg váratlan szkepszis ömlik el az utolsó strófákon: mindez csak utánzás, teremteni soha nem fog tudni az ember, hiábavalónak bélyegezhető tehát minden látszólagos győzelem. A közhelynek újabb jellemzője ragadható meg ezen a ponton: Vörösmartynál gondolati küzdelmet hordozó versei egész életművén átvonuló, összefüggő ívet alkotnak. Csalomjai minden filozofikusnak, „mélynek” szánt verse megreked az alkalmiság szintjén, mivel teljesen esetleges ennek, vagy egy más témának a felbukkanása. 1849 után a számadás, az önvizsgálat igénye szülte Arany Kol­ dus-énekét. Tematikájában hasonló Bérczy Két béna című verse. A hasonlóság itt véget is ér. Míg Aranynál a kolduló hadfi a forrada­ lom-szabadságharc hagyományainak őrzése vagy megtagadása kér­ dését veti fel, a hibákkal való szembenézés kötelességét közvetíti, addig Bérczy megmarad a külsőségeknél. Sőt már a szemléletbeli giccs határát súrolja. Az átmenet figyelemreméltó: Aranynál és Bérczynél két különböző magatartásformát látunk. Az egyik szituá­ ció: a borban feledést kereső, csak a kocsmában nyughelyei lelő, a meglátogatott házakból kutyával kikergetett koldus urakat vádló, hangulatában kuruc nótákat idéző képe. A másik egy idillire kozme­ tikázott ábrázolás. Az öntudatos, koldulni szégyellő hadfiak, akikre büszke az ország, kérniük sem kell, mindenki ellátja őket, saját ba­ jának érezve ifjú életük kínját. A harcoknak sincs vádló, számonkérő színezetük, szó sem esik a számvetésről, kizárólag a piros­ sapkás zászlóalj büszkesége, a győztes csaták említése marad. A giccs egyik alapvető jellegzetessége a világkép hamissága, a meg­ nyugvás sugallata, amit a befogadó felé közvetít. Ezért vizsgálható a szemlélet, a befogadó, a megnyugtatásigény felől. Ez a valódi kér­ déseket elmosó, azokat a tudatból kikapcsoló, egy gondolati ugratás­ sal valami hazug egységgel, idillel helyettesítő vers már nem a közhely, hanem a giccs útját járja. Az út vége Lisznyai Palóc dalai­ nak paraszt- és hazaszemlélete: „Édes hazám ne légy olyan szomorú, — Jó az isten, majd eloszlik a ború: A sötét felhőből a nap Szépen kigyúl, S rád az áldás, béke csendes Esője hull.” Vagyis a kérdések átéltség nélküli, vagy ismételt fölvetése he­ lyett a kérdések elhallgatása, vagy hazugságba fordítása. Mivel a közhelyköltészet patentkérdésekkel és -válaszokkal dolgozik, ezek pedig elhallgatván saját hátországukat, atomokként, összefüggés nélkül kerülnek át a magas művészetből, egy-egy elem, motívum teremti meg a hangulatot a közhelyversekben. Ez az egy elemre építettség — körítve a köznapi indíttatás nyelvi következ­ ményével, a köznyelvi sztereotípiákkal, a nyelvileg redundáns ele­ mekkel — teremti meg az átmenetet a giccshez, hiszen ez könnyen eredményezhet szenvedély ábrázolása helyett szenvelgést. A közhely­ költészet lefelé csúszásának, giccshez kötődésének útja fedezhető fel ebben. A három értékstádium közvetlenül megfigyelhető Petőfi Megy a juhász szamáron, Csalomjai Húsvét hétfő és Lisznyai XXVI. palóc dala elemzésével. A szerelmes parasztlegény megérkezik mátkája házába és halva találja a leányt. Az ekkor támadó érzelem Petőfi­ nél a keserűség, a hiábavalóság érzete, az elkeseredés az életnek való kiszolgáltatottság miatt. Megdöbbentő erővel sűrűsödik a nyolc rövidke sorban a társadalmi helyzet, a boldogságra kapott egyetlen esély elvesztése. A Csalomjai-költemény ezzel azonos alaptémája hígítva van a népiesség eszközeivel megjelenített népszokásrajzzal. A férfi érzése nem keserűség, hanem bánkódás a hozzánk közel álló ember elvesztésén. Lisznyainál már a halál ténye is eltűnik, a kedves lány csak beteg, ami még inkább hangsúlyozza szépségét. A fájdalom helyett az aggódás marad: sőt a témából következő, élet­ tel való szembenézés lehetősége torzul éppen az ellenkezőjévé az utolsó strófában: „Üzenek a nyíló hajnalnak, rózsának, Mihamarabb nyíljon-ki haván orcájának Megkérek fűt, fát, e beteg angyal végett Ah! Hogy adjon neki erőt egészséget!” Bár az 1849-es korszakhatár Csalomjai költészetében nem meg­ határozó jelentőségű, Bérczy elhallgatása is fokozatos, nem kapcsol­ ható egy dátumhoz, mégis a reformkorban pozitív töltetű gondolato­ kat, konvenciókat közvetítő közhelyköltészet a reformkori harc kép­ letének átalakulása miatt szükségszerűen eltorzul. Ennek egyik útja az 50-es években Lisznyai működése, tehát a közhely giccsé silányulása. A Palóc dalokban a népiesség konvenciójának — mely a re­ formnemzedék számára az ön- és világszemlélet szoros, tartalmi tartozéka volt — népiséggé, divatként propagált tájköltészetté süllyedése. A másik út Csalomjaié: a kilúgozott, kiürült alkalmi verselés sokáig elhúzódó — még a századfordulón is formai és irodalompoli­ tikai problémákat okozó — jelenléte a magyar irodalomban. A Pajor­ féle, gondolat nélküli versezetek egy része a továbbélés, a megőrzés jelen esetben talmi csillogásával hivalkodik. A Nőmnek elemzésé­ ben látható volt a romantikus világlátás, stílus túlélése, másrészt pedig a 40-es évek epigrammáinak tartalma is eltorzul. Alkalmi, dicsőítő versek ezek, a reformkor Széchenyit, Kölcseyt politikai töl­ téssel emlegető darabjai helyére lépnek, most már óda formájában, címzettül pedig Apponyi grófot, vagy Erzsébet királynét választva. Műfaji, tematikai torzulásának belátásához elég csak gyűjteményes kötetének tartalomjegyzékét végigolvasni: Óda az Ipolysági Casinoegylet félszázados ünnepére, Óda a balassagyarmati dalegylet zász­ lóavatási ünnepén, Király könnyűje az elpusztult Szeged fölött, Üdv a királynak a balassagyarmati nagy hadgyakorlaton. A címek elárul­ ják a korábbinál sokkal erősebb alkalmi indíttatást és a társadalombíráló célzat helyén megjelenő lojalitást. Szatírákat ekkor is ír, de ezek általános témákat (a börtönrend­ szert, a „mi korunkat”) próbálják nevezetessé tenni, minden konkrét politikai utalásrendszer nélkül. Epigrammái pedig a polgári érték­ rendet, gondolkodásmódot, buzdító tendenciát képviselő reformkori darabokkal szemben üres rutinná süllyednek: „Elméletben a parlamenti kormányzásforma a legjobb, Ám a gyakorlatban cselre, viszályra anyag.” (Parlamenti kormányzás) Vagy ami még rosszabb: a gondolkodásbeli restség, önteltség két legendás témájában lel rá régi gunyoros, ironikus hangnemére. A Leszármazásunk című versében a darwinizmus majomelméletét ál­ lítja céltáblájának, a Lapp-atyafiságban pedig szatírája tárgya a „halszagú rokonság” és annak hirdetői. E néhány példa is jól szemlélteti, hogy a reformkori tendenciák kiüresedése révén a giccsé válás mellett a közhelyköltészet másik útja az abszolút lojalitás, az átvett kérdések patentválaszáról is le­ mondva, igazodás a kérdésnélküli, magabiztos, kiegyezéses Magyar­ ország konzervatív, merev szellemiségéhez. Ezt éppen a „világ bir­ tokbavételére” tett kísérletek hiánya teszi lehetővé. A társadalmi konszenzus megváltozása megfosztja ezeket a közhelyverseket idő­ leges pozitív szerepüktől a közízlés kimunkálásában, ezáltal ala­ csony színvonalon űzött mesterember-munkává válnak. Kolta Magdolna �KÖRKÉP Kultúra és társadalmi fejlődés Közvéleményünk számára szinte közhely ma már, hogy a jelen és jövő társadalmi­ gazdasági fejlődése szoros összefüggést mu­ tat a kulturális fejlődéssel. Az intenzív fej­ lődési szakasz kibontakozásával párhuza­ mosan a további előrehaladásunk legfőbb hajtóereje csak a műveltebb, tevékenységét magasabb szintű munkakultúra alapján vég­ ző ember lehet. Két fontos tanulmánykötet jelent meg a közelmúltban, melyek e célok megvalósításának feltételrendszerét tekintik át: Műveltségkép az ezredfordulón és Az ez­ redforduló iskolája. A Magyar Tudományos Akadémia a jö­ vőnkért érzett felelőssége alapján, szervező­ jévé vált annak a széles körű kutatómunká­ nak, mely feltárta az ezredforduló időszaká­ nak várható műveltségigényét, kidolgozta azt a műveltségképet, melyet a jövő oktatási rendszerének, az oktatás tartalmának meg kell valósítania. Alapelvként szögezte le: „Az iskolai és általában mindenfajta neve­ lés társadalomátalakító hatása a fejlett szo­ cializmus építésének idején minden korábbi korszakhoz képest ugrásszerűen megnő. Az iskola és társadalom viszonyában változatla­ nul fennáll ugyan az utóbbi meghatározó sze­ repe, de az iskola visszahatása a társadalom­ ra egyre erőteljesebb és mind szélesebb körű’’. Az MTA elnöksége közoktatási bizottsága ál­ lal kidolgozott műveltségkép alapját a kor­ szerű, szilárd általános műveltség képezi. Csak ebben a korszerű, általános műveltség­ ben gyökerező politikai műveltség jelenthet igazi orientációs képességet, és csak az erre épülő szakműveltség adhat tovább építhető szakképzettséget. Azok a fontos, hosszú távra szóló és manapság oly sokat hangoztatott cél­ kitűzések, mint hatékonyság, termékszerke­ zet-átalakítás. rugalmas alkalmazkodás, inno­ váció, minőség stb. csak olyan mértékben va­ lósíthatók meg, amilyen mértékben rendelke­ zésünkre állnak azok az emberek, akik felké­ szültségük, műveltségük, az új iránti érzé­ kenységük, kezdeményezőkészségük alapján hordozói lehetnek ezeknek a folyamatoknak. E folyamatok kiteljesítői pedig a ma és a holnap iskoláiban ülnek, most és a közeljö­ vőben szerzik meg azt a műveltséget, azo­ kat az ismereteket, amelyek alapján az ez­ redforduló és az azt követő időszak munká­ sai, értelmiségei lesznek. A tanulmánykötet két állásfoglalást tartal­ maz (a távlati műveltség tartalmáról, és az iskola nevelő tevékenységének fejlesztéséről), továbbá hét tanulmányt. Mind az állásfogla­ lások, mind a tanulmányok mondanivalóju­ kat rendkívüli tömörséggel és precízséggel fogalmazzák meg, tehát rövidített összefog­ lalásuk mindenképpen magában hordozza a torzítás veszélyét. Ezért ezek ismertetése he­ lyett inkább a változások irányaira való rámutatást érdemes megkísérelni; az emberi tényezők növekvő szerepe, a munkában a szellemi tevékenység fokozódó aránya, a me­ rev, hierarchikus munkamegosztási, irányítá­ si viszonyokat felváltó kooperatív formák és rendszerek megkövetelik és nélkülözhetetlen­ né teszik a nyelvi és kommunikációs neve­ les fejlesztését. A hatékony munkakapcsola­ tok kialakítása, az önálló ismeretszerzés és -feldolgozás egyre nagyobb jelentősége, de még a szocialista demokrácia tartalmasabbá tetele sem képzelhető el enélkül; az informa­ tika, számítástechnika térhódítása csak új­ szerű matematikai gondolkodásmód, problé­ mamegoldó készség alapján bontakozhat ki; a társas kapcsolatok humanizálása és kultu­ ráltabbá tétele, az önállóság és felelősség erősítése elképzelhetetlen a színvonalasabb erkölcsi, mentálhigiénés és esztétikai nevelés nélkül; általában erősödnie kell a problé­ maérzékenységnek a problémák feltárására és kezelésére való készségnek, a vitakultúrá­ nak. Alapvető jellemzője az ezredforduló mű­ veltségképének, hogy korunkban, amikor az ismeretek hihetetlen gyorsasággal bővülnek, amikor az információk tömkelege zúdul az emberre, akkor a helytállás, tájékozódóké­ pesség biztosításának egyetlen lehetősége a szilárd alapműveltség. Ezen a korszerű álta­ lános műveltségen bontakozhat ki a specializáció, ez segít befogadni az újabb és újabb ismereteket, ez eredményezi a nyitott, meg­ újulásra, továbbépítésre képes személyiséget. A Magyar Tudományos Akadémia által kidolgozott korszerű, a jövő irányába nyi­ tott műveltséget csak a jelenleginél rugal­ masabb, hatékonyabb, nevelési, képzési rend­ szer, a megújuló iskolarendszer képes kiala­ kítani. A jelenlegi iskolarendszerünk kritikai elemzését és továbbfejlesztésének kérdéseit ismerhetjük meg Az ezredforduló iskolája című tanulmánykötetből. A kötet elsősorban pedagógusok, művelő­ dési vezetők számára készült, de hasznos és értékes olvasmány minden kulturális kérdés iránt érdeklődő ember számára. A tanulmányok nem csak megállapításaik­ kal, javaslataikkal kelthetik fel az érdeklő­ dést, hanem a vizsgálati módszereikkel, elem­ zési munkájukkal, problémakezelésükkel is. A kötet bevezető tanulmánya köznevelé­ sünk fejlődését történeti és nemzetközi öszszehasonlításban vizsgálja, Összegzi a szocia­ lista kulturális forradalom köznevelési ered­ ményeit, megállapítja, hogy oktatási rendsze­ rünk hatékonysága lényegében megfelel a többi közepesen fejlett ipari állam szintjének, majd jelzi a jelenlegi iskolarendszer feszült­ ségeit, tartalékainak fokozatos kimerülését. A szerzők hangsúlyozzák, hogy az álta­ luk vázolt fejlesztési irányok és stratégia a lehetséges variánsok egyike. Ezért ezek rész­ letes ismerete inkább csak a szakmai közvé­ lemény számára érdekes. Mint tudjuk, az el­ múlt évek során igen sok tanulmány foglal­ kozott az iskolarendszerünk problémáival: Gazsó Ferenc, Ferge Zsuzsa, Pataki Ferenc írásaival a Valóság, a Szociológia, a Társadal­ mi Szemle című folyóiratokban találkozhat­ tunk. Ez a tanulmánykötet is, valamint az egyre több e témakörrel foglalkozó cikk, rá­ dió- és tv-műsor bizonyítja, hogy a társada­ lom érdeklődése nagymértékben megnöve­ kedett a közoktatás iránt. A közérdeklődés miatt is érdemes kitérni a kötet néhány fon­ tos megállapítására és tanulságára. Társadalmi, gazdasági fejlődésünk és a köznevelés összefüggéseit elemezve a szer­ zők megállapítják, napjainkban alapvető az a kérdés, hogy a dolgozó népesség mai mű­ veltségi szintje és a jövő fejlődéséhez szük­ séges műveltségi színvonal miként viszonyul egymáshoz. Vizsgálataik alapján jelzik, hogy a kettő közt teljes megfelelés csak gazdasági stagnálás esetén jöhetne létre, A meg nem felelés létrejöhet úgy, hogy a műveltségi szint magasabb, vagy úgy, hogy ez alacso­ nyabb, mint ami az adott időszakban a tár­ sadalmi, gazdasági fejlődés igénye. Megálla­ pítják, ha a társadalmi, gazdasági fejlődés in­ tenzív szakaszában a dolgozók műveltségi szintje alacsonyabb a szükségesnél, „ez a fejlődés egyre nagyobb gátjává válik. A tan­ díjat az alacsonyabb szinten kihasznált, ha­ marabb tönkremenő gépek és a követelmé­ nyeknél alacsonyabb színvonalú minőség for­ májában kell megfizetnünk”. Az intenzív sza­ kaszban, a világgazdasághoz való rugalmas alkalmazkodás parancsoló szükségszerűsége idején „tudástöbbletre” lenne szükség. Ez­ zel szemben — állapítják meg a szerzők — azzal kell számolnunk: „népünk tudástömege, tudásszintje és képezhetősége szembeszökően alacsonyabb lesz az intenzív fejlődés kibon­ takozásának időszakában, mint ami az op­ timális fejlődéshez szükséges lenne”. Többek közt ez teszi elodázhatatlanná az új iskolarendszer kialakítását; ennek abból a tényből kell kiindulnia, hogy a köznevelés fejlődő rendszer, szervezet — tehát egy új is­ kolarendszer kialakítása nem egyszeri refor­ mot, hanem folyamatos fejlesztést jelent. A fejlesztéshez elengedhetetlenül szükséges, hogy rendelkezzünk azzal a korszerű művelt­ ségképpel, amelyet az MTA kidolgozott és amelyet az iskolának ki kell alakítania. Ez szükséges, de nem elégséges feltétel: mert minden fejlesztési terv kialakításékor figye­ lembe kell venni a meglevő feltételrendszert is. Csak akkor valósulhat meg sikeresen a korszerűsítés, ha ismerjük a tárgyi és sze­ mélyi feltételek jelenlegi szintjét, teherbíró­ képességét, a tárgyi feltételek fejlesztésére fordítható anyagi erőket, a személyek (peda­ gógusok) megújulási képességét. Mivel egy hatékonyabban működő, maga­ sabb szintű képzettséget adó, a szocialista személyiségfejlesztés tartalmi, minőségi köve­ telményeinek jobban megfelelő köznevelési rendszer kialakításához idő kell, s ezekre a személyiségjegyekre már ma is és a közel­ jövőben is egyre nagyobb az igény, ezért a szerzők a társadalmi, gazdasági igényeknek a kielégíthetőségét nem odázzák el egy-két évtizedre, hanem a jelenlegi keretek közt megoldható és megoldandó tennivalókra is utalnak: a köznevelés rendszerének integrá­ lása már a jelenlegi intézményhálózattal is megindítható. „Tantárgyblokkok és integrált tárgyak bevezetésével az általános műveltségi anyag kiépítése és befejezése a 16. életévig”. „A középfokú oktatás felkészültségét a kö­ vetkező évtizedben az általános művelés és a szakmai képzés új arányainak kialakításával és újfajta egybeszervezésével lehetséges enyhíteni”. „Távlatilag a szakképző szakasz részeként, megvalósításaként kezelhetők a különféle termelőhelyeken folyó képzések csakúgy, mint a szervezett közművelődési al­ kalmak”. , , Végül néhány olyan tényező bemutatásával kívánom zárni a tanulmánykötet ismertetését, amelyek nagy valószínűséggel előreláthatok az ezredforduló iskolájával kapcsolatban, a jövőben a 3—18 éves korosztályok intézményes nevelésével számolhatunk (általánossá válik az óvoda és a középfokú oktatás is); az általános műveltség szerepe, jelentősege meg­ határozóvá válik; az egységes általános, mű­ veltségre épülhet a szakképzés, ill. a művelt­ ségi specializáció, a felsőfokú tanulásra való felkészülés; az iskola oktató-nevelő intéz­ ményből - e funkciót továbbfejlesztve, meg­ őrizve — művelődésszervező intézménnyé vá- a lik. közoktatás helyzete, fejlesztése tömegeket közvetlenül érintő és jövőnk alakulását egyre erőteljesebben befolyásoló tényező egyaránt. Az ezredforduló iskolamodelljének kimunká­ lása és az új iskolarendszer folyamatos be­ vezetése csak a társadalomnak a kibontako­ zást segítő figyelmével, értő közreműködésével valósítható meg. (Akadémiai és Tan­ könyvkiadó.) Szalánczay György �Az1970-es évtized a magyar történelemben Az utóbbi években egyre gyakrabban lehet olvasni olyan tanulmányokat, amelyek a kö­ zelmúlt történelmének sajátosságaival foglal­ koznak. Lassanként egyre megszokottabb je­ lenséggé válik, hogy az egyes tudományágak kutatói egy vagy két évtized távlatában kí­ sérelik meg magyarázni napjaink társadal­ mi, gazdasági törvényszerűségeit. E tény mellett ezért sem lehet elmenni, mert alap­ ját olyan probléma képezi, amelynek esetle­ ges elmélyülésével kell szembenéznünk. A múlt eseményeinek értelmezésében ugyanis nem csupán a jelen igazolására és a kételyek feloldására tett kísérleteket kell látnunk, ha­ nem a társadalmi-gazdasági szerkezetválto­ zások előzményeinek, vagy éppenséggel ke­ véssé tudatosult kiindulópontjainak megisme­ rését is. Ezért több szempontból is figyelem­ re méltónak látszanak azok a vizsgálódások, amelyek a közelebbi-távolabbi jövőben vár­ ható változásokat a múlt és a jelen — sok­ szor egymással szembenálló — összefüggései­ ben tárják fel. Legutóbb a Magyar Tudományos Akadémia három társadalom­ tudományi osztálya vállalkozott arra, hogy együttes ülésen vitassa meg a hetvenes év­ tized szerepét és helyét a magyar történe­ lemben. Mivel az elmúlt évtizednek nem egy feltáratlan jellemzője áll még mindig a köz­ érdeklődés homlokterében, mindenképp örül­ nünk kell annak, hogy a Kossuth Könyvkia­ dó a fenti címmel rendezett vitaülés anya­ gát szinte teljes terjedelmében megjelentet­ te. Maga a kezdeményezés annál is inkább elismerésre méltó, mert az akadémiai vitában az adott tudományág és szakterület legjele­ sebb képviselői vettek részt. Így például Berend T. Iván gazdaságtörténész, Bognár Jó­ zsef közgazdász, Kulcsár Kálmán szociológus, Német Lajos művészettörténész. Míg a kötet első részében azokkal az elő­ adásokkal ismerkedhettünk meg, amelyek a strukturális váltás legjellemzőbb társadalmi­ gazdasági összetevőit, előzményeit és ellent­ mondásait tárgyalják, a második részben — az említett szerzők tanulmányainál kevésbé Komplex módon — a hetvenes évek ideoló­ giai, nyelvi és művészeti jellegzetességeinek Kialakulását és hatástörténeti elemzését kö­ vethetjük nyomon. Berend T. Iván és Bog­ nár József tanulmányait olvasva világosodhat meg az olvasó számára az a tény, hogy a magyarországi gazdaságpolitikában a hatva­ nas évek második felében bontakozott ki a mindmáig érezhető korszakváltás. Az új alapelvek döntően abból a felismerésből fa­ kadtak, hogy a további fejlődés — a munka­ erő-tartalékok kimerülésével — lényegében csak a termelékenység fokozása révén érhe­ tő el, ez viszont feltétlenül megköveteli a gazdasági szempontok fokozatos érvényesíté­ sét. Ezért is kapott nagyobb súlyt az árugazdálkodás sajátosságainak figyelembevétele, s ezzel egyszersmind megindult egy viszonyla­ gos gazdasági és társadalmi decentralizálás. A világgazdaságba és a világpiaci mozgások­ ba való bekapcsolódás következtében a kül­ kereskedelem jelentősége éppúgy megnöve­ kedett, mint a mezőgazdasági és a fogyasz­ tási struktúra aránytalanságainak felszámo­ lása, illetve mérséklése. A hetvenes évtized­ ben továbbfejlődött viszonyok között érték­ ként, társadalmi feladatként egyre inkább az egyéni önállóság, döntési képesség és kez­ deményezőkészség kialakítása jelent meg. Mindezek hatására pedig létrejött a gazda­ sági tevékenységek olyan formája, amely kezdte kimunkálni a munkafegyelem, a tel­ jesítőképesség tulajdonságát, ezáltal az egyén gazdasági szemléletét, az előrelátó tervezés igényét és képességét. Csakhogy ez a kimunkálódás — mint az említett tanulmányokból kitűnik —, nemegyszer számos elméleti buk­ tató és útvesztés árán ment végbe. Noha pél­ dául a munkaintenzitás növekedését az új jövedelempolitika elősegítette — éppen az anyagi ösztönzés jelentőségének felismeré­ sével —, az életszínvonal egyenletes emel­ kedésében mégis számottevő aránytalansá­ gok vehetők észre. Hiába szélesedtek a sze­ mélyes alternatívák és egyéni mozgáslehető­ ségek, az egyes rétegek közötti gazdasági, társadalmi és kulturális aránytalanságokat mégsem sikerült felszámolni. Mivel az anyagi-gazdasági fejlődés szor­ galmazása mellett az emberi-közösségi érté­ kek gyarapodását korántsem sikerült felgyor­ sítani, ha nem is egyik napról a másikra, de a hetvenes évtized távlatában az emberi­ közösségi kiterjedés konkrét programjainak visszaszorulása mindenképp észrevehető. A szocialista premisszák és az egyelőre még inkább csak nyomokban tapasztalható kez­ deményezések, törekvések alapján is számol­ ni kell azzal, hogy a gazdasági szemlélet bá­ zisán az „áru-e a kultúra?” kérdése látvá­ nyosan helyet kér magának. A képlet azon­ ban távolról sem olyan egyszerű (s ezt ép­ pen Hermann István és Németh Lajos ta­ nulmányai erősítik meg), hogy akár a művé­ szetben, akár a mindennapi életben valamely kezdeményezést egyértelműen csak az áru világához, vagy csak a kultúra világához kapcsolódónak lehessen tekinteni. Hiszen ép­ pen a szocializmus átmeneti formáció jelle­ géből, továbbá — a világgazdasági összefüg­ gések mellett — a létező szocialista társa­ dalom elmaradott gazdasági alapról induló fejlődéséből következik, hogy az egyes egyén — a valódi közösségi értékek hiányában — jórészt a jövedelemszerzést célzó munkatevé­ kenységet helyezi előtérbe. S ha ez a priori­ tás mégannyira nyilvánvalóvá vált is, s amit gyakorta kárhoztatunk, semmiképpen sem szabad elfelejtenünk, hogy az átfogó szoci­ ális, valamint kulturális változtatások csak a rendelkezésre álló kapacitások egészének bir­ tokában lehetségesek. Míg a gazdasági-társadalmi korszakváltás jelei egyértelműen érezhetők a hetvenes év­ tizedben, addig az értékváltás — legalább­ is az elemzett összefüggések alapján — egyáltalán nem következett be. A hetvenes évtized gazdasági fellendülésének ugyan óri­ ási felszabadító hatása volt azokra a réte­ gekre, melyek változtatni akartak lakásvi­ szonyaikon, életkörülményeiken (mind többen törekedtek a szükségesnek tartott és most el­ érhető közelségbe került javak — gépkocsi, nyaraló stb. — megszerzésére), de ez a hatás — a tárgyi kultúra bizonyos elemeinek megszer­ zésén túl — mégsem teremtette meg a szocia­ lista értékszemléletet. A szocialista értékszem­ lélet hiányának kísérőjelensége egy — különö­ sen a hetvenes években felerősödő — elbizonytalanodási, irányvesztési tendencia, amelynek számos tünetével lehet találkozni. Ilyen szimptómának tartható az a nemritkán ta­ pasztalható „befeléfordulás”, amelynek most nem a magánéletben megjelenő válfajáról van szó, hanem arról a gyakorta előforduló jelenségről, amellyel elsősorban a művészet­ ben találkozunk. Mind a képzőművészet­ ben, mind a zeneművészetben észrevehető a pluralisztikus kísérletek álarcában jelentke­ ző irányvesztés (lásd Németh Lajos, illetve Ujfalussy József tanulmányát). Az eredmé­ nyesen orientáló értékmodellek hiánya ab­ ban is megmutatkozik, hogy különösen a het­ venes évek második felében többen korábbi, akkor bevált, de ma már anakronisztikus ér­ tékrend iránt éreznek nosztalgiát. Ez nyil­ vánul meg történelmünk, kultúránk előzmé­ nyeinek bizonyos felértékelésében is, vagy ahogyan Pataki Ferenc írja, az identitáske­ resés (a társadalmi és egyéni azonosságtudat) megannyi formájában. Mint ahogy ez a „fel­ értékelés” vehető észre az olyan művészeti alkotások értékének dicséretében is, amelyek a spontaneitás, vagy az irracionalitás nevé­ ben utasítják vissza a valóság, a társadalmi gyakorlat intellektuális ábrázolását. A hetvenes évtized társadalmi, történelmi és művészeti jellegzetességeivel foglalkozó tanulmányokat olvasva amennyire kétségte­ lenné vált, hogy egyazon problematikát kü­ lönböző aspektusaiban, vagy egyazon aspek­ tusában is eltérő eredménnyel lehet kutatni, éppoly kétségtelenné vált az is, hogy a kü­ lönböző kutatások ereményét nem lehet vég­ ső tényeknek tekinteni, hanem a további el­ méleti megfontolás tárgyává kell tennünk. Szokás persze azt állítani, hogy a történész — hasonlóképpen a történelmet vizsgáló köz­ gazdászhoz és szociológushoz — csak akkor képes feltárni a társadalmi jelenségek való­ ságos fejlődési folyamatát, ha kellő távlat áll rendelkezésére. Nemritkán még az a né­ zet is megfogalmazódik, hogy a jelenben ha­ tó tényezőket azért nem érdemes vizsgálat alá vetni, mert a kutatói „elfogultságot” egysze­ rűen nem lehet kiküszöbölni. Az 1970-es év­ tized a magyar történelemben című kötet minden szempontból eloszlatja ezt a kételyt. Nemcsak azért, mert az eltérő megközelítési módokból származó eredmények hasonló vég­ következtetések kimondását érzékeltetik, ha­ nem sokkal inkább azért, mert — mint ahogy az egyik előadásban is idézett Hauser Arnold írja — „az a pont, amelyről a tör­ ténelmet szemléljük, korántsem történelmen kívüli; a múlt szemlélete magának a törté­ nelemnek a produktuma”. (Kossuth Könyvkaidó, 1980.) Kerékgyártó T. István Kunszabó Ferenc: Makacs maradandóság Tíz év tizennyolc írásának gyűjteménye ez a kötet. Jogos és hasznos visszapillantás egy pályaszakaszra, afféle önértékelés. „Még nincs baj, még semmi nincs veszve, de már latolgatni kezdi, vajon mennyi időt herdált el eddig. S ha néha emiatt elkomorodik, vi­ gasztalhatja magát, hogy talán még van ide­ je jóvátenni a tékozlást” — írja az előszó­ ban önmagáról. Az olvasó azonban szeretné tárgyilagosan megítélni ezt a válogatást, nem ejtve szót Kunszabó ugyanezen időszakban megjelent jelentős munkáiról. Ezek a sorok viszont a tárgyilagos véleménymondást nehe­ zítik: eleve nem találhat semmi nem tetszőt ebben a kötetben, ha nem akarja — mint ahogy természetesen nem akarja —, hogy esetleges fenntartásaiból egyenesen egy em­ beri élet tíz évének elherdálása, eltékozlása következzék. Ha Kunszabó hisz abban, hogy olyat csinál, amire ma szükség van, akkor a kérdést nem így kellene feltennie. Az viszont megválaszolandó kérdés maradhat, hogy mi­ lyen a kötetbe gyűjtött írások szociológiai pontossága és mélysége, az emberi sorsok megrajzolásának hitelessége. Kunszabó figyelmét elsősorban a mezőgaz­ dasági termelés problémái, agrárpolitikai kér­ dések, falusi közösségek gondjai vonzzák. A címadó Makacs maradandóság olyan összefoglaló írás a „maszekságról”, hogy tu­ dományos dolgozathoz illő súllyal vehetnék figyelembe a döntésekben illetékes szervek. Speciálisabb, konkrét termelési kérdések­ kel is több írás foglalkozik: kutatás a para­ dicsom szárazanyag-tartalma ügyében, retek­ termesztés, huzavona a málnatelepítés körül, új gabonafaj kikísérletezéséről. De hiába érez­ hető Kunszabó odaadó figyelme, ahol nem találta meg ezekben a témákban a szocioló­ giailag exponálható mozzanatokat, azokat nem kötetbe gyűjtendőnek érzi az olvasó. Az emberi sorsokra, életutakra figyelő portrék, �riportok között — a tsz-elnöktől a szocialista brigád vezetőjéig — a Sem harag, sem féle­ lem és a Torokrekedésig hőseinek monológ­ jai a legizgalmasabbak. (Lehetséges azonban, hogy csak a magamfajta ifjabb olvasót ragadja és döbbenti meg az, ahogyan és amilyenné alakította az elmúlt 50—70 év történelme a napi történések szintjén az emberi sorsokat.) A Kaláka című riport ÉS-beli megjelenése után alaposan megmozgatta a közvéleményt. Azóta is visszaköszön az egyetlen házépítés kapcsán megjelenített társadalmi jelenség, például másodlagos elosztásnak nevezve. Ezen a téren már olyan társadalmi önisme­ rettel rendelkezünk, hogy lassan nincs mit mondani róla. Nem csökkenti Kunszabó írá­ sának értékét, ha a „kalákás” emberek élete más aspektusból vet fel újabb kérdéseket (pl. Lugossy Köszönöm, megvagyunk, vagy Berkovits Lakihegyiek című filmjének néző­ pontjából.) Tanyapolitikáról, kis községek összevoná­ sáról, iskolák körzetesítéséről több szociográ­ fiájában beszél és beszéltet Kunszabó. Az Érte-vele című írás visszafogott indulattal (pontokba szedett érvekkel) szól a tanyakér­ déssel kapcsolatos sztereotípiákról minden külső segítség, szubjektív hang nélkül (nem véletlen, hogy nem riport formájában) bizo­ nyítva Kunszabó valóságismeretét, oknyomo­ zó szociográfusi képességét. Viszont az egész témakör nem fűződik egy közös szálra, nem láttatja a különböző kis községek sorsában rejlő hasonlóságokat, összefüggéseket. Pedig a tanyák, tanyai iskolák, háztáji gazdaságok, kis falvak mai gondjait ugyanazon infra­ struktúra, illetve annak ellentmondásai vált­ ják ki. Az a gazdaságpolitikai szemlélet, amelyben a kommunális ellátás juttatásként — mint nem kifizetődő beruházás — kerül, vagy nem kerül vissza az elvont javakból, s amely nem számol a látensen létező, és hoszszú távon jól hasznosítható gazdasági-társa­ dalmi törekvésekkel. Kunszabó a makacs, küzdő embereket sze­ reti. Sőt, a küzdést magát igenli. Attól füg­ getlenül, hogy az heroikus harc, vagy min­ dennapi küszködés. Talán emiatt fordulhat elő, hogy egy-egy szituációja közhelyszerű; ugyanis minden ember dolgozik, próbálko­ zik, hol sikerrel, hol kudarccal. Kunszabó azonban nagy együttérzéssel hallgatja erről hőseit, olykor indokolatlanul hosszú mono­ lógokat rögzít (pedig riporteri be nem avat­ kozása lehetőséget ad a beszélőknek küzdel­ mes életük fordulatait mesélve az utólagos átértékelésre). Ahol nem elégszik meg a tények erejével, vagy nem bízik még az ol­ vasó teljes együttérzésében — a megannyi küzdelem ellenére —, ott közbeszól, kom­ mentál úgy, hogy érzelmileg emeli meg hő­ seit. (Az, hogy a Sem harag, sem félelem tényszerű és keserű nagy monológja után ilyen lírai hangnemben zárja a portrét: én ő vagyok már, ő meg belém költözött” — csak szépírói melléfogás lehet.) A Megszállott ember többszörösen kitünte­ tett brigádvezetője valóban minden elisme­ rést megérdemel, mert megfeszített, túlfeszí­ tett munkával egy szintén többszörösen ki­ tüntetett szocialista brigádot teremt. Éljen a küzdeni akarás, jöhetne a katarzis, ám — szinte véletlenszerűen — az írás utolsó olda­ lán derül ki, hogy brigádvezetőnk legfrissebb kitüntetésével szanatóriumi — két évvel eze­ lőtti kórházi — kezelésre szorult. Életének ezen mozzanatai azonban nem fémek be Kunszabó optikájába. Ezért oly egyszerű az írás utolsó sorában feltett kérdése is: „.va .. ­ lóban nem lesz képes csökkenteni a sebes­ séget ez a megszállott ember?” Pedig az ol­ vasót már jobban izgatja, hogy vajon miért csak így. ilyen áron lehet... stb. A Szokatlan történet helyszíne egy tsz, té­ mája egy vezetőknek már kiosztott, de a fel­ sőbb szervek által visszafizetésre ítélt prémi­ um körüli vita. Szigorúan koppannak a té­ nyek, hivatalos levélrészletek, szavazási ered­ mények, kölcsönös kézmosások, felsőbb szer­ vek packázásai, intrikák. Legfájóbb mégis, ahogyan több száz emberből módszeresen irtogatják — értelmetlen szavaztatásokkal — a demokratikus eljárásokkal szemben még létező hitüket és reményüket. „Különben mindegy hogy szavaznak, a prémiumot min­ denképpen vissza kell fizetni” — mondja egy járási vezető nyilvánosság előtt. „Minden komédiában ...van valami szomorú elem. Itt, szerintem, az a szívszorító, hogy e kijelentés után senki sem érdeklődte meg, mi is lenne hát akkor ennek a bohózatnak a célja, értel­ me?” Az olvasónak az értelme lázad, felháborodottabb annál, hogy csak szívszorítónak találja a történéseket. A kudarcot val­ lott, küzdelemben elbukott háromdiplomás, ma már zsákoló elnökhelyettesitől Kunszabó evidens megoldásként fogadja — anélkül, hogy az olvasót meggyőzné hitelességéről — a következő kijelentést: „.... de amikor egyszer sajnos begorombultam, azóta odaengednek a munka vastagához is. Én még soha nem dol­ goztam ilyen baráti, annyi erőit adó közös­ ségben, mint most.” Kunszabó az elnökhe­ lyettest már a veszteségrovatba írta, érdek­ telen, mert elégedett és nem küzd, több száz emberrel — akiknek bizonyára sok lehető­ ségük nem volt az áldemokratizmus ellen harcolni — nem azonosulhat, így az utolsó sorok most nem patetikusak, hanem súlyta­ lanná téve az előző oldalak döbbenetes tör­ ténéseit — könnyedén ironikusak: „...az em­ berek tudomásul vették, hogy hiába emelik fel a kezüket — és fölemelték.” Ebben viszont van valami a népmesék na­ iv hősiességéből: „...-no de oda se neki: ez is része szokott lenni a komédiának.” A Megszállott ember és a Szokatlan történet előbb felhasznált idézeteiből csak annyi kö­ vetkezik, hogy az exponált probléma más, illetve más is lehetne, vagy másképpen is súlyozható lehetne, mint nála. Kunszabó legjobb írásaiban problémacent­ rikus. Emberséges és elkötelezett maradhat­ na a szerző akkor is, ha nehezebben enged­ ne a közvetlen, saját élmények sodró erejé­ nek. legalább akkor, amikor ezt az élményt az olvasónak közvetíteni maradéktalanul nem képes. Ha alkalmanként szigorúbb lenne, mind hősei, mind a káros társadalmi jelen­ ségek megítélésében. Ez utóbbihoz az kelle­ ne — s anélkül, hogy túl elvonttá, tudomá­ nyoskodóvá válna —, hogy a szociológiai igényesség és pontosság érdekében „távolabb­ ról” (is) figyelje a jelenségeket, bennük a hozzá közel álló embereket, sajátjává vált problémáikat. Tett már le ilyen köteteket az olvasók asztalára. Adamik Mária Berkovits György: Terepszemle Berkovits György eltökélten építkezik: a Világváros határában címet viselő kitűnő könyvében a főváros körüli agglomerációról írt a Magyarország felfedezése sorozat né­ hány más darabjától eltérően — valóban fel­ fedezésértékű, mozgósító erejű szociográfiát. A Lugossy Istvánnal készített dokumentum­ filmjében (Lakihegyiek) ugyancsak ezt a vi­ lágot vizsgálja, a lét alatt élőket, a szegénye­ ket faggatja szomorú életükről, egyszerű vá­ gyaikról, verbális és vizuális tényekkel vág­ ja mellbe a nézőt, aki eddig az össznépi jól­ lakottság mítoszának hívőjeként csak mint egzotikus furcsaságot szemlélte a sufnilakó­ kat, a társadalom peremére szorult embere­ ket. Akik mellett egyébként Berkovits elköte­ lezte magát, tehetségét is felemelkedésük szolgálatában állította, dokumentális és szo­ ciális elkötelezettségű tényföltáró munkája e réteg helyzetének a javítását sürgeti. Új könyvében is. A Terepszemle sok szereplője mintha egye­ nesen a Világváros határában lapjairól lé­ pett volna át ebbe a könyvbe, s már ebben a tizenöt írást tartalmazó gyűjteményben pa­ naszkodnának tovább, és a segítség reményé­ ben sorolják bajaikat. Ebben a világban is­ meretlen fogalom az infrastruktúra, az egész­ séges életmód, a mobilitás. .. Itt nehezen, mostoha körülmények között élnek, küsz­ ködnek. még a fiataloktól is ilyeneket hal­ lani: „Néha még vasárnap se főztem húst. Hét éve nem voltam moziban, és szórakozó­ helyen.”' Itt munkásszállásokon és szűkös albéreletekben kallódnak a faluról jött vagy szökött, s a fővárosban csak nehéz, egész­ ségtelen munkát talált lányok (Fonógyári nők); itt szűkös nyugdíjból tengődnek az öregek (Özv. Horváthné): innen csak a sze­ génység szívszorító üzeneteit tudja hozni az író (Lakáséletrajzok). Berkovits hősei küzdenek, hadakoznak, fog­ csikorgatva erőlködnek a méltóbb élet, a jobb lakás, a cigánytelepről való kitörés ér­ dekében (Csendes Jóska). Ezek a hősök azon­ ban vereséget szenvednek, mert „nem állt melléjük senki, ezért fásultan belenyugodtak sorsukba. Irigyelhetik a mesék hőseit, akik mindig győznek, mert tudják, kikkel állnak szemben és van fegyverük. A valóság hőse­ inek sokszor ismeretlen erőkkel kell megküz­ deniük, fegyvertelenül” (Befejezetlen házak). A Terepszemle hősei csakugyan fegyvertele­ nek a bürokratikus közönnyel, a körmönfont rendeletekkel, a mundér becsületét minde­ nek fölé helyező és védelmező szervezetek­ kel szemben. Kiszolgáltatottak, velük még packázni is lehet, s ha mégsem nyugszanak bele mostoha sorsukba és vállalják a szél­ malomharcot, küzdelmük végeredménye nem kétséges: „G. Józsefné vidám, sok beszédű asszony volt régen. Megváltozott: álmában kiáltozik, felriad, bevesz két nyugtatót. Ma­ gas lett a vérnyomása, indulatait nehezen tudja fékezni. Néha erős szívdobogást kap és elájul.. Keze remeg. Hangosan kiabálva be­ szél. mintha mindenki süket lenne”. Persze akad olyan ember is, aki kifogyhatatlan lele­ ményességgel seftel. ügyeskedik, gyanús ügy­ letekbe bonyolódik, igazi „a jég hátán is meg­ él”- típus, aki azt vallja: „Amikor negyven­ nyolc júniusában be kellett zárni a boltot, akkor azt mondtam, hogy nem leszek többet szegény ember, mert azt nagyon megutál­ tam.” („Dezsőként”) A Terepszemle népes tablóján jósze­ rével csak egyetlen hős van, aki győztes marad a porondon, egy fiatal szakmunkás, Kulcsár Gábor személyében, aki két írásnak is hőse (Kiválasztás; Gábor). Bár egy teszt­ vizsgálat eredménye szerint nem éppen zseni ez a fiatalember, mégis lakáshoz jut, érett­ ségi nélkül felveszik az egyetemre, és termé­ szetesen szép jövő előtt áll. Korunk hőse <5, akinél ugyan tagadhatatlanul vannak jobbak, okosabbak, rendesebbek a munkapadok mel­ lett, mégsem azokat választották ki az egye­ temre. a följebb kerülésre, talán mert nem elég jópofák, nem elég vagányok, nem elég­ gé mozgalmárok, nem elég törtetők, talpnyalók, egyszerűen csak melósok, akiknek meg­ lehetősen mostohák a körülményeik, s akik azt hiszik, ezeket a rossz körülményeket csu­ pán tisztességes munkájukkal is meg tudják javítani. A hetvenes években tartott terepszemle során Berkovits György fontos dolgokat vett és vétetett észre: a szegénységet, a szűkölködőket, akikkel szolidáris az író. Tyúkperek­ ben és részletkérdésekben, harciaskodó, ke­ ménykedő szociográfiák után jólesett olvasni a Terepszemlében az elfogulatlanul szigorú tekintettel fölmért ilyen magyar valóságról is. Berkovits makacs oknyomozása, kímélet­ len igazmondása rendkívül vonzó: ó nem si­ keres, mutatós művet akar létrehozni, hanem használni akar, segíteni az elesetteknek a méltó életért folytatott küzdelmükben. Így válik tetté a szó, s ez csak úgy lehetséges, ha az elkötelezett író vigyázó szemét a megismerni-felfedeztetni kívánt valóságra füg­ geszti. Körmendi Lajos �Feledy Gyula kiállításán Talán még a tagolt beszédnél is ősibb az a jel, amit az ember faággal húzott a porba: minden rajz elődje. A kisgyermek is így kezdi, bár ma már a civilizáció jóvoltából persze színes ceruzák kényeztetésében. De a gesztus az eredeti: nyomot húzni s hagyni, élvezni öntudatlanul is a mara­ dandó Jel teremtését. Pszichológusok bonyolult vizsgálatokkal mutatták ki, hogy a gyermek rajzo­ lási kedve, olykor egyenest éhsége, a lelkünk legmélyén, még a homo faber előtti rétegekben megülő játékösztönből fakad, s ennek kiegészítő­ je az a gyönyörűség, amivel az elkészült nyomok­ ban, jelekben a kisgyerek elgyönyörködik: a pszichológus önjutalmazó (self-rewarding) ösztön­ nek nevezte el. Köztudott és sokat panaszolt tény: a kamasz­ korra legkésőbb eltűnik ez a boldog és öntudat­ lan rajzolási kedv. A magyarázat szerint ez egy­ fajta civilizációs környezeti ártalom következmé­ nye: a rajzzal szemben a társadalom fejlettségé­ nek képviselői szigorú követelményeket támaszta­ nak. Hasonlítson, feleljen meg normáknak, előírá­ soknak, arány- és távlatkódoknak, szabályoknak. Ezt azonban csak fáradságos tanulással lehet el­ érni: itt torpan meg a serdülők többsége. Az a néhány, aki erre a fokra eljut, lehet hivatásos rajzoló: mint az építész, s minden mérnök és technikus. Mert a rajz mindmáig egyik legfonto­ sabb közlésmódunk a tudományban és a techni­ kában is. S az a nagyon kevés, aki ezen is túl akar lép­ ni, ha tud is, lesz a művész. Mert a rajz művé­ sze csak abban különbözik a jó hivatásos rajzo­ lótól, hogy mindent tud, csak egyet nem: megfe­ ledkezni a gyermekkorából benne rekedt játék­ ösztönről és önjutalmazó ösztönről. Kicsiben vé­ gigcsinálja az emberiség rajzkultúrájának több évezredes történelmét: a barlangfalra karcolt vagy anyagröggel húzott és hitelesen, végül is csak az ösztönökből értelmezhető rajzoktól egészen a rene­ szánsz komoly rajzáig s azon is túl; egészen ad­ dig, amíg korunkra a rajz újra elnyeri a modern művészetben beteljesülő szabadságát. Idestova más­ fél évszázada tart a rajz újbóli felszabadulása, a tudománynak fittyet hányó s az értelmek kifeje­ zésében kiteljesedő művészi magatartás fokozatos elismertetése. Ma a művészé a jog, hogy min­ dent csináljon a rajzzal — ha meg tudja csinálni. Feledy Gyula igazi rajzoló. Nemcsak azért, mert lapjait nézegetve önkéntelenül is arra gondol az ember, hogy vonalaiban és foltjaiban, faktúrái­ ban és kombinációiban ott rejlik ennek az egész rajzi kultúrának minden fontos eleme, úgy ahogy megélte és megszenvedte minden fázisát a maga sorsában, a sajószentpéteri bányászgyerek firkálá­ sától a népi kollégista főiskolás sziszifuszi mun­ káján át egészen a külföldön tanuló és világot lá­ tó művészjelölt mohó, felfedező, kalandjáig. Ha­ nem azért is, mert az igazi rajzművészek fajtájá­ ból való — s nekem ezért igazán kedves. Megma­ gyarázom: vannak nagy rajzművészek, akik szá­ momra érthetetlen önkorlátozással szűkítik le vi­ lágukat, például csak embert és lovat rajzolnak. Ezektől én mindig idegenkedtem kissé. Számom­ ra a rajz mesterei közül azok a legkedvesebbek, akik mindent lerajzolnak, mint Katsushika Hoku­ sai vagy Paul Klee. Ahogy az öreg japán magát nevezte: a rajz bolondja. S ezek közé a mohó, vi­ lágot faló rajzművészek közé tartozik Feledy Gyula is, aki a tájat is, de a Bartók-muzsika tra­ gikus érzelmi viharait is rajzban mondja el. S eljátszik egy motívummal, végig a skálán az ön­ feledten és hűségesen ábrázoló rajztól egészen az önkifejező, vallomásos vagy épp nagyon is tuda­ tos vonal- s foltkombinációból épült kompozícióig. S rajzaiban mindig együtt van a művész erőfeszí­ tése és a gyermek önjutalmazó és játékos gesztu­ sa. Hiszem, hogy önökben is ez fog rajzai láttán rezonálni. Miklós Pál (Elhangzott a kiállítás megnyitóján Salgótarjánban, 1981. június 13-án) Csohány Kálmán kiállításán_ _ _ Pár éve csupán, hogy Pásztón egy kiállításmeg­ nyitó után Solymár Pistával elkísértek egy dara­ bon, s egy nagy öblű kongót (itteni nyelven: kolompot) adtam Kálmánnak ajándékba — jelképe­ sen, az Elölmenőnek, gondoltam —, s azóta mind­ ketten elmentek. .. Most itt, mint amikor a számadó juhász drankába tereli a nyájat, s hazajőve a hegyről, szám­ adásra készen leszámolja, mondván, „itt a kész lel­ tár”, itt van a müvekben számadása, felelőssége, s kiviláglik a csúcs. Csohány Kálmáné, a kétsze­ res Munkácsy-díjasé, több hazai és nemzetközi díj tulajdonosáé, a Magyar Népköztársaság érde­ mes művészéé, akinek nincs egyetlen tévedése, aki szeplőtelenül érkezett haza, ide, ahol mindig min­ denki hazavárta — a Palócföldre. Hát íme itt van, véglegesen hazaérkezett! A szocializmus humánumtartalmából talán egyet­ len művész sem mondott ki többet nála. senki nem igazolta tisztábban a „fényes szelek” külde­ tését, mint ő. Igazolja itt a művekben a rend, amiben azért kellett, sokszor verejtékes ingben, vissza-visszamennie, mert mindig a Messziről kel­ lett Mához igazítania sok aktualitást. A pásztói emberek groteszk, elnyomorított hátú igazát is, azért, hogy a mának nagyobb igaza legyen, hogy tükörképpé és felkiáltójellé válhassanak a ringó búzatábla, a vészfeketén keringő varjúcsapat, a sokszor bezárt kapuk, a Dózsa György-i figurák, kiszáradt fűzek, előre megkoszorúzott kopjafák. Küldetéstudata most bomlik ki igazán, amikor a paraszti világ küldöttének szószólón robosztus ere­ je, pogány ikonokat idéző, sámánisztikus alázata és tápláló indulata ott villámlik a vonalak fe­ szültségében, megépítve ebből a csak rá visszahi­ vatkozó várat. Felrakta művészete fundamentumát tiszta emberségtéglákból, meghatározva a magyar grafikának egy iskolát teremtő, jellemző vonula­ tát, a népi világból eredeztetettet, a csak rajzzal elmondhatót, a szinte megfoghatatlant, az emberi lélek makulátlan természetességét. Mintha az ősök vezetnék a kezét a nagy belső törvényhez... akár a népdalban. . . Soha nem komolytalan ötletek! Erre nem volt ideje, mint aki tudja, nem méltó hozzá: neki más dolga van a világban! Nem számolhat a diva­ tokkal, a máshová kacsingatókkal; tudatosan vál­ lalja az értők közegét, a népet. A kovász szerepét töltötte be honi művészetünk­ ben. Úgy volt új és úgy modern, hogy a mának merített, adott emberi példát. Olyan úton haladt, ahol csillagok kísérik a népdalt éneklőt, a széles csapáson pásztorbottal járót. Mert püspökként járt népi ügyünkben e felkent prófétája a művészet­ nek, mestere a kevés vonallal is nagy születésnek — ez értelmet és érzelmet indító egyszerre! Mint a pásztói hegyoldalon szóló tilinkó — túlhangzott határainkon, s túlhangzik legegyszerűbb hangszere: a rajz, a szűkbeszédű, a sokatmondóan tartalmas, egyszálmagát jelentő zenekar, fekete­ fehérben is az összes színhangszereket magában hordva, megszólaltatva a népi-nemzeti felelősséget. S ebben mindvégig elkötelezetten állhatatos ma­ radt. Az élet is rendezi most a maga dolgát! Emel törvényt, megbékít soha okot nem adó nehezte­ léseket, eloszlat „mittudomén miért” haragokat... S milyen nehéz ez a szomorúság most nekem is, hiszen földije úgy vagyok, hogy idevetett vélet­ len sorsom, „mittudomén milyen” törvény szerint; rokona pedig úgy vagyok, hogy azokat éneklem meg én is, akiktől tisztán buzog a forrás, hogy sokan ihassunk belőle tenyérszámra. Csohány Kálmán példa a nagy lelki udvartar­ tásban is. Nagy szíve, mint kiterített virágos ab­ rosz. tiszta asztalon. Az asztal fény-napudvarából. nemzedékéből, Nagy László, Kormos István. Váci Mihály. Simon István, Sós Imre, s még sokan már elmentek. Csohány is velük tart immár, ő, aki a grafikát képviselte ennél az asztalnál az urbánus Kondor Béla mellett (együtt az urbánus és a né­ pies. mert itt nincs és nem volt ellentét: milyen egészségesen tudták a dolgukat és tették a nem­ zeti értékteremtést, s adták az emberileg-művészileg legtöbbet tehetőt a felszabadulás utáni grafiká­ ban!!!) Tudatosan tette magánügyét közüggyé, tud­ ta. hogy kikkel micsoda köze van: azaz olyan alkotói magatartás érhető itt tetten, ahol a felelős­ ség nyilvánvaló. Csohány Kálmánnál cél szerint szerveződött a teremtés. Azzal a hittel, hogy visszafelé is ál­ modhat az ember. Nem kellett kitalálnia sohsemvolt világokat, mert adott volt a televény példa­ ként Pásztón, ahová az álmodozásokban vissza le­ het térni, mitöbb, ebből művészeti-nemzeti progra­ mot is lehet kovácsolni, a forradalmi változás ér­ dekében csillagot álmodni, hogy a nagy történelmi változás érdekeink szerinti folyamatán belül szóljon a harang! A kép és a jelentés itt egybeesik, még akkor is ha kezdete egy folyamatnak, ha tudjuk is, az an­ gyal karddal,' a zárt ablak úgy szól hozzánk ne­ künk. hogy valósan figyelmeztet a tragédiára, ami balladásan is igaz: „megeshet”, „bekövetkezhet”, Össze nem tartozó dolgok is énekelhetők tehát, a dallam mégis összefog, a vonal rendbe teremt — s azáltal máris igaz viszonylat születik. A folklór kincsei — a magasművészet megter­ mékenyítő májusi esője. Ha bánni tud vele, aki mestere, aki tudja, hogy nem a cicomával, nem a csecsés cifrasággal, hanem a tiszta renddel gaz­ dálkodik, amiből megszülethetik a valódi. Mert köze van hozzá! (Hiszen hát a polgári avantgard is felhasználja, mi több, kérkedik vele szerte a világban, de a látni tudó igazolhatja, hogy az csak motívum és nem „ölelés virágporban!”) Csohány Kálmán viszonya a folklórhoz, a va­ lósághoz: való, leélt és újrateremtett viszony, a valóságból eredeztetett; mondhatnám, természete volt, népi alaptermészete. S ez lett korszerű és modern, műveiben bizonyítva a mában is igaz. Szürrealista átírásai szabadon röptetik figuráit a levegőben, s itt úgy szedhető az égen kötény­ számra a csillag, mint a virág a réten. Hát itt vagy, Kálmán, Te mesebeli tarisznyás, Te „elölmenő”! A műtörténeti tudomány dolga, hogy igazán vegye számba a leltárt; mi köszönhe­ tünk, s köszönjük, hogy szaporítottad a Mikszáth, Madách utáni sort, hogy általad is szaporább a palócföldi szívdobogás. S majd tudjuk, mi a teen­ dőnk; jól sáfárkodni teremtett kincseiddel, me­ lyekben a tiszta, csillagléptű alázaté és a kris­ tálytiszta emberségé a szó — Juhász Ferenccel szólva: „Mi tudjuk: az ember dolga kiteljesülni a tisztaságban / És kegyetlennek lenni a fölmagasztalásban. / Nem sírva ökrendezni dögig-zabáltan, s életért könyörögni a bomlásban, ön-áru­ lásban. / Az ember dolga: hogy embernek lenni érdem, hogy végső-bátor legyen az elrendeltetésben, / az elhullásban és fölemelkedésben és / nem hihetünk másban, csak a küldetésben.” S most menjenek csillagnézőbe, nézzék a műve­ ket! S ha Pásztón járnak, a templom melletti sír­ nál köszöntsék virággal! „Ott csak a teste” — munkái a magyar kultúra fellegváraiban, betel­ jesedetten. mindig nagy szívvel visszaköszönnek. Éltetni őket nemzeti büszkeségünk és kötelessé­ günk. Czinke Ferenc (Elhangzott Csohány Kálmán 1981. május 31-én Salgótarjánban rendezett kiállításán.) ��� Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Original Format The type of object, such as painting, sculpture, paper, photo, and additional data Papír Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - 1981/4. szám Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 1981 Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye 1981 Palócföld