https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/69b031862ca7f5be449fab1d29494d72.pdf 63b99ebb5f4ba630463e556908933f1a PDF Text Text �PALÓCFÖLD Irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat LXXII. évfolyam, 2026/1-2. „A DOLGOK MESSZESÉGE” A Katolikus Lexikon szerint az apokrif iratok olyan írások, amelyeket „soha nem tekintet­ tek, még átmenetileg sem kánoninak”. Milyen ironikus, hogy az v/yioGy/Pilinszky legin­ kább kanonizálódott verse, amely megkerülhetetlen darabja a 20. századi magyar lírának, a késő modernségnek, a magyar költészet egészének. Ez az oka annak, hogy újabb és újabb apokrifokat szül. Mintha banálisnak ható szentenciája - az „állok a napon” - tényleg a heideggeri értelemben vett egzisztálásra, „a lét világló tisztásában való állásra” {Levél a humanizmusról) hívna. És minthogy „az ek-szisztencia az, amiben az ember lényege ren­ deltetésének eredetét őrzi” {uo.), végső soron egyszerre hívja létre íz Apokrifot, annak szer­ zőjét, de a parafrázist is, amely aztán nemcsak helytállhat magáért, de újrakanonizálja az utánírt eredetit. Handó Péter Apokrif című verse pontosan ezt teszi - „Fehérebb lesz a csontod napra téve” -, állítva („a napra állítva”), hogy „Csupán a magad keresztjét növesztheted az égig”, de érzékelve, hogy az ilyesfajta egzisztálás lényege a „fel kell állnod” parancsa. Ez az állítás a 21. század egzisztenciájának feszítő kivetüléseivel egészíti ki a századközepi szorongást a gép, az újabb háborúk, a bogarak és férgek képeinek kibontásával. Kérdéseket állít a nyelv­ ben kiépített világ létezőinek, ugyanúgy, mint Pilinszky, de a pusztába kiáltott szó kon­ zekvenciája itt szinte észrevétlenül jelentőségteljesen felszólításba, sőt, tiltó felszólításba csap át - „Ne ígérj a disznóknak ebédet! / Ne ígérj nyereményt, csak veszteséget! / Ne ígérj, mert ismered!” -, mintha a kanonizált Ayw&rz/mélyvilágánál is légüresebb térbejut­ tatná befogadóját: „Egy bolygó - vagy az egész kozmosz? - / elnémult hangüreg”. Mintha Pilinszky alácsorgó árkainak komplex metaforái előbb a hangot adó én azonos­ ságtudatával - „És az árok sarával egy leszel” -, majd az egész, szikkadtságában, feketeség­ ében kiüresedő világgal - „Az árok felpuhult hűvösébe / reménytelenségig csordul az ég” - válnának egyenlővé. És mintha ez a kánont újra apokriffá változtató állítás a Pilinszky- vers „lélekzet nélküliség”-ét 2026-ra már az árnyékok eltűnésével, a napon állás eltakartságával azonosítaná: „Árnyékodra rávetül / a dolgok messzesége”. Sárközi Balázs �TARTALOM ■ HANDÓ PÉTER: Apokrif........................................................................................................ 3 ■ MÓRA REGINA: Feljegyzések a Vajdaságból III.................................................................. 13 ■ ITTHON NÓGRÁDBAN ■ ■ VÁLYI GÁBOR: „A vonal költője”. A Csohány Kálmán-emlékévről ................................. 21 ■ BORSOS ÁRPÁD: A közterületek névadásának jellemzői a magyar városokban Balassagyarmat ................................................................................................................... 26 ■ G. TORONYI JUDIT: A dualizmuskori Nógrád vármegye társadalma a választói névjegyzékek tükrében (1886-1914) ............................................................. 35 ■ DR. FERKÓ ATTILA GYÖRGY: „Csak az ember s az egészség számít!” BARÁTHI OTTÓ interjúja ................................................................................................. 54 ■ PRAZNOVSZKY MIKLÓS FERENC: Tragédia a hegyen - volt egyszer egy fogaskerekű .......................................................................................... 63 ■ NAGY ZSÓFIA: Palóc konyha - avagy: mit ettek a jó palócok?........................................... 71 ■ KOVÁCS BODOR SÁNDOR: Találkozások Zenthe Ferenccel ............................................. 73 ■ MÚLT, JELEN, JÖVŐ ■ ■ ZOLTAY LÍVIA: Gondolatok a láthatatlan generációról..................................................... 79 ■ KOLLER ADÉL ANTÓNIA: Elhallgatott női sorsok (Gyarmati Fanni és Polcz Alaine) ................................................................................................................. 83 ■ MÁLICS VIKTÓRIA: Hol az igazság? Manipulatív nyelvhasználat a bulvár szalagcímeiben..................................................................................................... 92 ■ IRODALOMTÖRTÉNET ■ ■ ZSIGMOND BARBARA HENRIETTA: A két Török Sophie................................................. 99 ■ BARTÁK BALÁZS: Szabó Lőrinc: Este ................................................................................109 ■ SÁRKÖZI BALÁZS: A semmiért egészen? ........................................................................... 122 ■ KELEMEN MÁRIA: Intés a túlsó partról .............................................................................130 ■ FÁBIÁN LÁSZLÓ: Küzdelem a fenségesért......................................................................... 136 ■ BODNÁR ILDIKÓ: Jókai palóc szavai ..................................................................................142 ■ SZÉPIRODALOM ■ ■ AKNAY TIBOR: Augusztus / Tájkép / Szavam az Idő (versek) ........................................ 152 ■ FARKAS ARNOLD LEVENTE: Hirtelen három hattyú (vers) ............................................. 153 Palócföld 2026/1-2. 1 �■ GULYÁS GÁBOR: Árnyéknyúl (novella)........................................................................... 154 ■ Ocsovai FERENC: Tót vér (vers)......................................................................................156 ■ BRUNDA GUSZTÁV: Viola (novella).................................................................................. 159 ■ MÓRA REGINA: Igaza van (novella) ................................................................................... 169 ■ STANKOVICS MARIANNA: Figyelmeztetés / Kocka / Rajz (versek) ................................ 172 ■ GÉCZI JÁNOS: P. s. (vers).................................................................................................... 173 ■ HÁY JÁNOS: 100 nap (regényrészlet) ................................................................................. 174 ■ RECENZIÓK ■ ■ CSONGRÁDY BÉLA: Hiánypótló alkotások (Shah Gabriella: Salgótarján köztéri szobrai; Shah Timor: Salgótarján építészete) ............................... 189 ■ HANDÓ PÉTER: Keletkezéstörténet .................................................................................. 194 ■ ZARA BERTALAN: A létezés kifeszített terei (Handó Péter: Közép-európai üvöltés) ...... 196 ■ FŰZFA B. MIHÁLY: Képszalagot szorongás ellen (Jancsó Lula: Lehetne szép)................. 200 ■ SZŰK BALÁZS: Lágeruniverzum (Murai András - Németh Brigitta: A Gulag és a családom .................................................................................................... 202 ■ HÍREK, TUDÓSÍTÁSOK ■ ■ Majdán Béla Raoul Wallenberg-díjban részesült .............................................................. 205 ■ 125 éves gimnázium............................................................................................................. 206 ■ Dornyai Béla Múzeum és Bányászati Kiállítóhely (Bálint Krisztina) ............................ 208 ■ Művészeti kézfogás (Handó Péter, Orbán György János) ................................................ 210 ■ Madách irodalmi napok Alsósztregován, Csesztvén, Csécsén és Balassagyarmaton (Pásztor Éva) .................................................................................................................... 211 ■ Névadójára emlékezett a Mikszáth Kálmán Társaság (Bagyinszky Istvánné)................ 2 1 5 ■ A Balassi Bálint Megyei Könyvtár programjai (Persikné Bakos Eszter) .......................... 216 ■ Artéria Galéria - 2026. ősz (Fricska Éva) ...........................................................................216 ■ A diákoknak meghirdetett II. Palóc Versfesztivál eredményei........................................ 218 ■ KELEMEN NÓRA: Csepegés (vers) ..................................................................................... 219 ■ f Ádám Tamás (1954-2026)............................................................................................. 220 ■ Szerkesztői jegyzet (F. B.) ................................................................................................... 222 ■ Szerzőink ............................................................................................................................. 223 2 Palócföld 2026/1-2. �Handó Péter: Apokrif HANDÓ PÉTER APOKRIF Hommage a Pilinszky János Csupán a magad keresztjét növesztheted az égig. Aki lábikrádra mar, visszaránt. Ember az emberért hiába vérzik, itt végül senki sem kerülheti el az agyhalált. Fehérebb lesz a csontod napra téve, ahogy átjárja a fény, a nyár, az ősz, a tél, a tavasz. És lángot kap az alád pakolt kéve, mert lábad nyomát is felveri a gaz. Addig nem nyughat le szenvedésed örökléte, míg robog veled és dolgozik benned a pillanat. Ne vágyjál a messzeségre! Még ha társ nem is maraszt, mindenképpen itt ragadsz, hogy választ kapj a miértre. Ismered a csontközökbe vert szegek szunnyadását? A szikkadt fába száradt vér szagát ismered? A löttyedt bőröd alól kandikáló férget? A mindig éhes csontkukacokat, ahogy elbánnak veled? Ahogy rád csatlakoznak a gépek és torkodnál vágják el a szavadat? Megismered a városok masszívan hömpölygő tömegét, amint átzabálják magukat létük buborékfalán? Aki teheti, fűt-fát ígérget, és hazudozása fölcicomázott egét - mint valami megváltói beszédet - vonja föléd födém gyanánt. Palócföld 2026/1-2. 3 �Handó Péter: Apokrif Mondhatnád azt is: talán. De túl kell élned ezt az éjszakát. Hallod-e a sunyi sunnyogókat, ahogy a kalapácsuk fémet ér? Észrevétlen ütnek, csontfogóznak, fölhasítják inad egy kis zsigerért. Fölismered a kéretlen barátot, akinek jó vagy, míg adni tudsz? Magad lehetsz a vádló és a vádlott, ha görcsbeállt keze közé jutsz. Mindenki úgy tesz, mintha beszélne, de a leheletbe fúlt szavakat hallod-e? Hallod-e, mint megy át a semmiségbe az az illúzió, hogy valaki vagy? Ám amit hallasz, az sose' igaz. Amit magadból látsz, az csupán árnyalak. Árnyalata nincs már a létezésnek, mely dőlni kész, és mindent maga alá dönteni. Hidd, aki még kérdez, abba értelem szorult! Csak, ha felfedi, mindazt az elvetéltet, mit dédelgetni sose rest, tudd, csak háborút ígérhet, csak a te véred - ő, a szent. Várhatod - keresztre applikálva -, hogy áldozatod megváltást hoz el. Sosem lehetsz mások hasznára. A sajátodra? Azt is várhatod. 4 Palócföld 2026/1-2. �Handó Péter: Apokrif És szánhatod az együgyűek népes seregét, mint masíroztatják a front felé. Mindig más vét, mint aki hal belé, így tarthatják fenn az imádatot. Szépen csillog a bőrükre kent fényzselé napokon át láthatod. Ne ígérj a disznóknak ebédet! Ne ígérj nyereményt, csak veszteséget! Ne ígérj, mert ismered! Ismered a férget. A féreg összes alakját ismered. Ahogy nyomakszik, fúr, vesédbe rág. Ahogyan végül maga lesz a világ, és végleg befellegzett a reménynek. Talán még utószor hallhatod, mint védik embert az embertől a csillagok. Csupán magad keresztjét növesztheted az égig. Ne hajolj vissza a kapaszkodó kézig! Hagyd el végképp ezt a látszatot! 2. Árokban fekszel, sárban. Drónok cikáznak a fejed felett. Apátlan-anyátlan gyerek sír benned, hogy fel kell állnod, s rád talál egy jól kalibrált célkereszt, egy lélektelen gép Palócföld 2026/1-2. ................................................................................. 5 �Handó Péter: Apokrif valamit rád dob, csontjaid maradványa a földbe beleég, nem kell tovább fájnod - már a szenvedés is véget ért. Véget ért a küzdelem reménytelensége, se élő, se élettelen nem hever tovább, oszlik már a rád tukmált egésze, mert veled együtt minden köddé vált. Egy bolygó - vagy az egész kozmosz? elnémult hangüreg. Senki sem várja, hogy az angyal mit hoz. Pokolban gyúlnak a szívtüzek. És akkor fel kell állnod. És akkor kimerevedsz, akár a cövek. És megkísért az elmúlásod - tarkón talál egy rossz löveg. És kicsordul a véred akkor. Hátadra nyirkosan tapad a gönc. Fejed megbicsaklik. A birtokolt szavakból valamit még memorandum gyanánt fölhörögsz. És rogynak a lábaid, mint az elengedett lepel. És az árok sarával egy leszel. És rángatódzol, akár a békaláb az elektródák között. Halnál. De a vágy takarója, mint a köd, elrejt a halál elől. Nem öl, míg szenvedésed élvezed. Míg odamérheted a sajátod mások szenvedéséhez. 6 Palócföld 2026/1-2. �Handó Péter: Apokrif Mondják: Te, az áldott, az utolsó időket láthatod. Látod? Valaki bizton megátkozott. Kell ezt látnod? Kell ez neked? Repeszszilánkok tartanák benned az életet? Árokban fekszel, sárban. Kegyetlenül feketül az ég. Belül világosság van: olajba mártott bélkanócod ég. Az egyetemes elmúlásban így láthatod meg a fényt? 3. Állsz a napon - pőrén -, pilláiddal szűrve a fényt. Állsz, mint a szamár, ki enni kért, de nem kapott, mert arra sosem lesz törvény, hogy neked mit adnak ott, hol alamizsnát esdekelvén állnod hagyatott. Időtlen idők óta állsz. Vársz. Akármeddig várhatod, bőröd mivé aszalódik a napon. Egy bogár lebzsel roggyant válladon. Mereng? Vagy már halott? Talán összenyomhatod, észre sem veszi. Palócföld 2026/1-2. ................................................................................. 7 �Handó Péter: Apokrif Mit tenne vele az ösztönöd, azt kell elcsendesíteni a természet törvényei között, hol minden zajjal jár. Vársz, hogy a bogár létedtől összerezzen. Állsz. Nincs határ benned. De kegyelem sem. Félelmed igazolódni látszik, mit rád terheltek, többé le nem vedled, pedig csattog a bárd körötted reggeltől reggelig. Állsz, mert meg kellett állnod. És ki kell állnod, hogy elérd a csöndet, mivel rajtad már csak ez segít­ het. Állsz. Mint akit keresztre tettek. Állsz. Mit kellene tenned? Kiver a hideg verejték. Tanulod a leckét: csak az ég tágul feletted. 8 Palócföld 2026/1-2. �Handó Péter: Apokrif 4. Az árok felpuhult hűvösébe reménytelenségig csordul az ég. Nem vágytál szennyes lére, csak némi zavaros lőrére, mit lophattál volna az imént a melletted haldoklótól, mielőtt a palack - egy mellé hullott tarack nyomán - eleresztette a kezét, és az ital a sárba folyt, de ezzel is elkéstél. Láttad a fejét, amint a mellére hajolt, és úgy maradt. Már nem féltél, hisz semmi sem lehet elég zord ahhoz, hogy - ezen túl is fennmaradj. Lemerülsz a zavarosba, hal vagy és halál. Lecsapsz egy bíborszínű rongyra. Kezeid közül tovaszublimál egy virág megsebzett bokra. A szanitéc rád így talál. Odatámaszt a kijelölt sarokba. Oldaladból dől a sár a messze futó gennyes folyamba. Ember lennél? Megmaradnál? Körötted bugyog a lélek habja. Palócföld 2026/1-2. ................................................................................. 9 �Handó Péter: Apokrif Ne félj! Majd ez is távolabb áll a készülődő pirkadatra. 5. Árnyékodon végigfut a hegyek verejtéke. Árnyékodon földsalak csillan, és a lélek fölhígult löttye úgy tesz, mintha égne. Árnyékodra rávetül a dolgok messzesége. Még szükséged lenne reményre? Itt? Legbelül? Nézed a háncstalan törzsű fákat. Forogsz, hogy belerészegülj. Csakhogy ez is a látszat őrlő malmába kerül. Mindegy, mint van a világ, hová tartasz, úgyis megtalálnak, és kősziklát falhatsz, zabálhatsz végkimerülésig. Ők csak álmatag nézik. Ha az embernek csupán puszta árnya van, s önmagával küzd a saját oldalán, eljuthat-e a kése önnön szívéig? 10 Palócföld 2026/1-2. �Handó Péter: Apokrif Forogsz - hordágyra téve. Fölsebzett árnyékod vérzik. Véred átüti a siratók köréd emelt falát. Árnyékod kísér végig, bár ismered már a halált, valaki most mégis megérint. Látod? A vallatód. Érintése fáj. Éget. Szikár árnyad még élhet? Tovább? Kellene remélned? Egy beültetett bogár a gépébe visszaszáll. Csontod már - mint egy nyár­ kéreg - kereszttalaján hófehér lett. Palócföld 2026/1-2. 11 �Bóna Kovács Károly: Krisztus (Salgótarján, 1938); restaurátor: Molnár Péter Fotó: Shah Timor 12 Palócföld 2026/1-2. �Feljegyzések a Vajdaságból III. MÓRA REGINA FELJEGYZÉSEK A VAJDASÁGBÓL III.1 2025 szeptembere. Egy új iskolaév kezdete. Az oktatási rendszer a nyári vakációból készülődik megmászni egy újabb magaslatot, új tanulók, új kollégák, új rendeletek, újabb kihívások keverednek a meglévőkkel. * A pillangóelmélet. Egy apró jelenség is képes hatalmas változást okozni. Hát akkor mire képes a nagy meg a még nagyobb, a hatalmas?! Hogy ez merre tart, innen nem állapíthatom meg, nem vagyok jós, de még csak politológus sem, csak egy kisember, egy tanár. Azt tudom, ha valami sokáig uralkodik, beszövi a területét, ha valaki sokáig van hatalmon, egyszer csak otthonosan kezd mozogni az adott területen, és míg valami­ ben mind jobbá válik, tapasztal, valamiken következetesen átsiklik, hibázik. Így van ez, tekintsünk vissza akár a történelembe, vagy éppen a közelmúltban elégiázzunk! Nem megyek messze, nem kontárkodom. Csak a környezetemben tekintgetek. Az is­ kolaigazgatók. Nálunk, a Vajdaságban az uralkodó hatalom határozza meg, hogy ki kerül a posz­ tokra. Az egyénnek a hatalmi pártban vagy a koalíciós pajtásaiban kell lennie, hogy magasabb posztot tölthessen be, és ez az állami (nem magán!) munkahelyek megszer­ zésére is vonatkozik. Régen Tito-féle pártkönyvecskéi voltak a szüleimnek, piros (vö­ rös?) volt, és rikítania kellett, ha valaki munkát keresett. Most ez szebben, könyvecske nélkül működik - ugyan, ki használ már könyvecskét, sem betegkönyv, sem igazol­ ványkönyvecske nincs már, kártyás népség lettünk egyelőre, aztán majd meglátjuk, mi lesz - chip a bőr alatt?! -, erről is szólt a kovidoltásos szóbeszéd -, szóval, most másképpen megy, gördülékenyebben, szebben? Hm. Nem mondhatom, hogy nem feltűnő, hiszen tudja mindenki, mégis valahogy enyhébbnek tűnik a nyomás, de van. Minden, de minden igazgató így került a helyére, így tartotta meg a helyét, így1 1 Móra Regina naplójának I. része a Palócföld 2025/1-2., II. része a 2025/3-4. számában jelent meg. Palócföld 2026/1-2. 13 �Móra Regina fészkelte be magát. Aztán kialakult egy hálózat, az ő hálózatuk, amelyben egymást támogatták, védték. Aki nem volt e pókháló része, kevesebb eséllyel indult. Ilyen va­ gyok én is. Pusztuljak el, ha valamelyik pártba belépek, ez a szlogenem. Nehezen is kaptam munkát. Volt már kétszer, hogy három munkahelyen dolgoztam, hogy egy tanári normát összeszedjek. Szóval, tényleg azon voltak, hogy pusztuljak el, de nem sikerült. Még vagyok, sőt, még írok! Hallatok magamról, és valakik olvassák, megtudják, hogy milyen most a peremen, milyen tanárnak lenni, sőt, tanárnak lenni a peremen. Hogy mi a hasznom? Semmi, nem is érzem a dicsőséget, nem is érzek elégedettséget, inkább szomorúságot, hogy egy tönkretett generáció alkotórésze vagyok. Áramkorlátozások, devalváció, pénztelenség, hideg, kilátástalanság, bizonytalan­ ság, olykor egy kis remény, jó érzés, aztán a hullámok alatt ismét. Itt vagyok. Most levegőhöz jutottam, a tenger kicsit csillapult, de már bennem az ösztön, hogy majd most, most, na most ismét, és következik a fuldoklás. A huszadik század egzisztenci­ áját emeltük köbre. * Nézem a videókat, megint. Nyilatkozatok, cikkek sora állítja a felmondások tényét, emberek maradtak munka nélkül. Kollégák és igazgatók. Egyetlen kollégámnak sem mondtak fel, pedig igen sokan hallatták a hangjukat, szerepeltek nyilvánosan a hatalom elleni harcukban. Dolgoznak, sőt, a normájuk is maximumom van. Hallottam, tudok olyan igazgatókról, akiknek nem hosszabbították meg a man­ dátumát, mert támogatták a sztrájkolókat. Persze a maguk lehetősége szerint: helyet adtak a tüntetésnek, a tüntetőknek. És most elveszítették a biztos helyüket, az igaz­ gatói széket, pedig azt tervezték, hogy még maradnak. Érdekes, azért munkájuk lett, gyorsan szereztek, hiszen a kiépített pókhálószálak még erősek. Ügyesen megoldot­ ták. Azért nem maradtak munka nélkül. Nem tudom, mi ez, hogyan válogatták meg, ki milyen büntetésben részesül. Va­ lakit pellengérre állítottak, valakit nem. Mintegy példát statuáltak egyes sorsokkal?! Nem látom át. * Még mindig a tanügy az, ahol a háború folyik. Nem a rendőrség, nem az állami hiva­ talok. A tanárok, az oktatás, a diákok továbbra is a pálya alkotóelemei, ahol folyik a harc, ahol a fejekkel labdáznak. * 14 Palócföld 2026/1-2. �Feljegyzések a Vajdaságból III. Szabadkán csillapult a helyzet. Nem jó, de nyugodtabb. Újvidéken, Belgrádban ke­ vésbé. Az egyetemi városok még harcolnak a maguk igazságáért. * Egyértelmű: ha túl sokáig van valaki hatalmon, az nem jó. Ezt érzem. Diktatúrává alakul. Ezt érezhetik sokan. Nem javul a helyzet már évtizedek óta. A kisember érzi ezt, érzem én is. Javítani kellene. Hogyan? Így? * Az egyetemek vizsgaidőszakokat hirdettek, egyszerre sokat, be kell pótolni az elma­ radt szemesztert. Bizonytalanul indultak, nem lehetett az egyetemek épületét vissza­ foglalni. Az erőszak erőszakot szült. Mondják, hogy néha nem lehet másképpen, azonban azt is: ha megdobnak kővel... de ha száraz az a kenyér! Nem tudom. Nem találom magamat benne. Látom, ahogy az egyetemista lányom kínlódik, nem képes ilyen rövid idő alatt egyévnyi vizsgafeltételt megadni. Harcol magáért, a többségi nyelv labirintusaiban tévelyeg, az ösvényről a főútra és vissza. Sajnálom, de nem vívhatom meg helyette a csatáit, nekem is volt elég, van is. Azt mondták, hogy majd csak úgy beírhatják az iskolaévet, ahogy a középiskolá­ soknak is megadták, és a félévi jegyeket átírták az év végére, és ahogy a kettesekből ötösök lettek, majd így az egyetemisták is jól fognak járni. Gyanús volt, az is maradt ez az ötlet. Vért izzad, hogy ne mondjam vulgárisan. Nem jött be ez az elmélet. Tanulni kell, vizsgázni. Ez egyetem. Már így is elmentek az állami és a magánegyetemek a francba, olyan munkaerő jön ki, amely nem tud semmit, megtette már a kovidos oktatás a ma­ gáét, most ezt kapják továbbra is. A semmiért egészen, mondaná Szabó Lőrinc, a sem­ miért kapnak diplomát. Lehet ezt is. De meddig? Mondom a gyereknek, hogy igyekezzen, amennyit megtanul, próbálja meg: van, hogy átkeveredik, van, hogy jól teljesít, van, hogy szégyelli magát, annyira rosszul őt idéztem. Miközben arra gondolok, hogy nem így kellene, neki mindent nagyon jól kellene tudnia, hogy jó szakember legyen. De ebben a helyzetben mit mondjak? Azt mondtam, hogy majd pótolja, majd ha arra kerül a sor, megtanulja, amit nem sikerült most, csak igyekezzen a feltételt megadni, nem engedhetjük meg magunk­ nak, hogy lecsússzon az állami helyről önköltségesre. Szánalmasak vagyunk. Így is érzem magamat. De ha arra gondolok, hogy ő sportegyetemre jár, nem is akkora fe­ lelősség; de mi van az orvosival, onnan kerülnek ki az orvosok! Az építészek, akik ter­ vezték, építették a vasútállomást. Félelmetes. Nem érzek javuló tendenciát. Palócföld 2026/1-2. 15 �Móra Regina * Hírek. Mondja, hogy az irodájában ült, dolgozott, mikor a haladópárti felettese belé­ pett, és a telefonján mutatta, hogy az egyetemista tüntetők között a gyerekét vélték felfedezni. Olyasmi, mint a lányod, mondta. Az illető megrökönyödött, automatiku­ san védekező állást vett fel, és mondta is, hogy neki nincs egyetemista lánya, és hogy ez nem is hasonlít a gyerekére. Hát vannak ilyen sztorik. Átvilágítás vagy tisztogatás, minek nevezzelek?! Mesélte, hogy az ellenzék egyik népszerű és gyakran felszólaló vezetője ráírt egy sms-ben, hogy hallotta, bérelhetők üzlethelyiségek, és segítene-e neki hozzájutni. Konkrétan korrupcióval a korrupció ellen. Csatornázzák az utcát, és épp csak addig, míg a haladópárti lakik, egy centivel sem tovább. A sztrájkolók vezetői fizetést kaptak. Abszurd világ. Abszurd. A. * Megemlékezés. November 1-je. Egy év. Ismét az áldozatok neve, arcképe, története a fókuszban. Ezzel számoltunk. Nem szabad elfelejteni őket. De hol a többi? Van még rajtuk kívül. Örülhetsz, hogy nem volt ott a te gyereked, a te rokonod, a te ismerősöd. Örülök is. De kétségtelen, hogy a tragédia még több tragédiát vont maga után. Oly­ kor úgy éreztem, annak örülnének, ha az enyém is köztük lenne, hogy rámutassanak, na, látod! Tudom, mi a bajom. Nem tudok globálisan gondolkodni. Egyfelől van az újvi­ déki tragédia. Másfelől én. Ez nagyon rosszul hangzik. Elfogadom. Nem olyan egy­ szerű mindezt feldolgozni. Ha baleset történik, van vétkes, van ártatlan. Akár egy autóbalesetben, vagy akár egy iskolai balesetben. Nem szabad annyiban hagyni, kell a vétkes, bűnhődnie kell. És most jön az a rész, mikor is nem egyértelmű, ki a hibás, mindenki mossa a kezét, hogy ő nem, neki nincs hozzá köze. És minél magasabb rangú az illető, a pénz beszél, a kutya ugat elv alapján annál nagyobb a valószínűsége, hogy megússza. Igen, ez a vi­ lágunk, így élünk. A fennálló hatalom megbukott, elszúrták, úgy építkeztek, hogy csak toldoztakfoldoztak. És akkor jövök én, a kisember. Ha sok kisember összefog, akkor megvaló­ sulhat a Petőfi általi allegória, felül a hajó, de a tenger az úr. Igen, de az a baj, hogy 16 Palócföld 2026/1-2. �Feljegyzések a Vajdaságból III. az eszközök ugyanazok, a tengercseppek összeállva ugyanazokat a módszereket hasz­ nálják, mint előzőleg a hajó, és ez az ijesztő. Cseberből vederbe, ilyen érzést vált ki. Rémisztő az, hogy ugyanaz. * Mégsem lesz előrehozott választás, a hatalom foggal-körömmel ragaszkodik magához. * A Pátria Hotelnél vannak lezárások. Kosztolányi Dezső szülőháza volt ott, annak he­ lyén épült ez a szálloda. Emléktábla nincs, de mi tudjuk. Kosztolányi, a homo aesthe- ticus valahonnan figyelhet. Talán ezt megírná, vagy maradna annál, aminél én, a kis­ ember tragédiájánál. Viszem edzésre a gyereket, nem tudok ott elmenni, kiteszem valahol, és mondom neki, fuss, hogy odaérj. Megbénítják a forgalmat, az életet, hogy felhívják a közvéle­ mény figyelmét. Este 19 óra, korán sötétedik. Már nincs idő körbeutazni Szabadkát, leállok, és kiengedem a gyereket, mondom neki, fuss, Forrest, fuss. És látom a riadt arcocskát, aki nem érti, miért nem viszem el, megállok a piros lámpánál, kilódítom másodszor is, otthagyom az autót az út közepén, egy sáv van az autó és a járda között, átkísérem, siess, hogy időben odaérj, mondom neki, és már dudálnak is, mire vissza­ ülök, csak annyit látok még, hogy szalad. Ez vagyok én. Ő, a kisgyerek vagyok én, aki 11 évesen a tüntetők között lavírozva elfut edzésre. * Nem tudom túltenni magamat azon, hogy ha vagyunk öten, s abból négyen arra sza­ vaznak, hogy ne dolgozzunk, akkor nekem kötelességem ezt betartani. Megszavaz­ zák, hogy ne menjek be dolgozni. Bezárják előttem az ajtót, fel is út, le is út, ha nem vagy velünk, akkor ellenünk, tudom. * Van egy link, arra kellett jelentkezni, és megkapják a fizetésnek megfelelő összeget. Az ellenzék is készült, kifizette a sztrájkoló tanárokat, nem kívánta ingyen. Ahogy a hatalom is fizet azért, ha valaki őt támogatja. Ismét nagy a hasonlóság. A legjobb barátnőm sztrájkolt. Mondja, hogy az elmaradt fizetését megkapta. Be­ jelentkezett, és pontosan megkapta. Jogos, végül is az emberi jogok szerint joga volt tüntetni, és meg is kapta a beígért fizetését, csak máshonnan. Én azt választottam, hogy dolgozom. Minden héten el kellett számolnom, hogy mennyit dolgoztam, hány órát. Nem volt szabad beírni a hiányzókat, ehelyett be Palócföld 2026/1-2. 17 �Móra Regina kellett írni, hány diák jelent meg az órámon. Amelyik órán senki, azt meg nem tartott órának számolták, és arra nem kaptam fizetést. Megtörtént, hogy a kollégák bekukkantottak az órákra, hogy biztos van-e diák, jogosan írom-e be. Olyan is volt, aki törölte az órát, az e-naplóban az osztályfőnök törölheti, hát csinálta is. A diákokat s a szüleiket is rendesen ostromolták. Ne jöjjenek be, a félévi jegyek át lesznek írva, minek. A diák elbizonytalanodott, ha ő most bejár, mit szól az osztály­ főnök, nem jó vele ujjat húzni, meg a sztrájkoló diákok majd kiközösítik a nem sztrájkolókat. Viccesen hangzik, de így van. A gyerek a gyereket, mert ugye a legtöbb gye­ rek volt. Tanárként, többgyerekes szülőként ezt mind tapasztaltam. A gyomrom felfordult. A sok intrika hányingert okozott. Most már a világbékéért sem állok ki, ha ennek ez az ára. Kétszínű egy világ. Maradok az énnél. * Az átíratott középiskolás gyerekem miatt is támadnak, pedig csak egyik gimnázium­ ból a másikba írattam. A szülő döntése. És mégis sok ember jogot formált, hogy ebbe beleszóljon. Érdekes. * A chatek égnek, még most is. Ott lehet sokat és bátran írni. Lehet jól megmondani, lehet sértegetni, az igazságokat megírni. Mindent lehet. * A fejtetőre állított világ kifordult szereplői vagyunk. Krasznahorkai, Bulgakov, Örkény hősei jutnak eszembe, a természetesbe ágyazott furcsaságok. Ebben vagyunk mi. Tudtak ők valamit már akkor is, mikor a maradandó műveiket alkották, én meg azt gondoltam, hogy mekkora fantáziájuk van, miközben csak a valóságot ábrázolták, bár azt nagyon jól. Mindegyik család olyan, akár Tóték, mindenki tapasztalja a Mes­ tert ért igazságtalanságot, a semmibe vett emberkék próbálkozását a kitörésre, mely eleve alá van aknázva. A kiszolgáltatottság, a megfélemlítés, az igazság(ok)ért vívott harc, hát ebben va­ gyunk, ebben verődünk. Kétségtelen. * Nem tudom elfelejteni, továbbra is bennem él, örökre. Ha megtehették egyszer bármikor. A fejem felett, a gyerekeim feje felett ítélkeznek, legyen az hatalom vagy ellenzék. Nem az ismeretlen rablótól tartok, nem a váratlan gyilkostól, hanem az 18 Palócföld 2026/1-2. �Feljegyzések a Vajdaságból III. emberektől körülöttem. Nem lehet véleményem, utam. Meg kell másoknak felelni. Mert milyen az, ha valaki elválik, ha nem akar szülni, ha netalán későn vállal gyereket, ha éppen sok gyereke van, ha élete delén munkát vált, ha mást akar, mint eddig akart, ha nem akar munka helyett sztrájkolni, ha azt akarja, hogy iskolában legyenek a gye­ rekek, hogy ne mások mutatóujjai legyenek, és ha nem akar senki és semmi eszköze lenni? Milyen? Ilyen. * Teljesen elzárkózom, semmilyen csoportba nem akarok tartozni, sehová sem írok, meg sem védem magamat. Egy burkot húzok magunk köré, és a burok oldala én va­ gyok, az én bőröm, idegeim, és a dobott köveket elpattintom. Igen, sérülést okoznak, de felfogom őket, ez a fontos. Még vagyok, mérsékelem a becsapódást. Mi ez, ha nem egyfajta taktika? Hogy jó-e, nem tudom. Az emberiség elment a fenébe, vagy meg sem érkezett onnan. A része vagyok, klimatizálódom. * A második félév is megkezdődött. Van, aki köszön, van, aki nem, mert ugye ez nem kötelező, csak konvenció. Arra gondolok, hogy ki erkölcsös. Mint a klasszicista drá­ mákban, úgy! Ki csinálja jól, ki nem. Bánk cselekedett, összeomlott. Ha nem cselek­ szik, akkor is összeomlik. * Nem érzem jól magam a kommunikációban. Ha belekeveredek, nem szólok, nem mondom el a véleményemet, de... néha kiszalad a gondolat. Ilyenkor arra utalok, hogy nem tudok egyik oldal mellett sem voksolni, mert csak a hibákat látom, pont úgy, mint mikor lektorként megkapom a szöveget, és már az első ránézésre kirínak a pontatlanságok, és látom azokat, és látom emezeket, és csak azokat meg emezeket látom, hát más nem látja?! * Marad a tettetés, csinálja mindenki a dolgát, és majd elmúlik. Minden elmúlik, mondja anyukám, és ő aztán sok mindent átélt a második világháború óta, hallgatok rá. A pillanat van, nincs - aztán így tovább. Ki kell bírni, mint az életet a sokszínűsé­ gével. Az a kérdés, mit csinálunk a dühvel, a méreggel, a rosszal. Hát használjuk. A sűrejét. Okosan mondták a francia szimbolisták, meg kell élni a poklot, hogy va­ lami szép szülessen belőle. Hát hajrá. Bár a pokol borzalmait nem ismerjük még, ahogy Köves Gyuri mondta, de beszélhetünk a jelenünk szépségeiről, csak nem sza­ bad felejteni, semmit sem szabad elfelejteni! Palócföld 2026/1-2. 19 �Németh Mihály: Bambinó - részlet (Salgótarján, 1968) Fotó: Shah Timor 20 Palócföld 2026/1-2. �Itthon Nógrádban VÁLYI GÁBOR „A VONAL KÖLTŐJE” A Csohány Kálmán-emlékévről1 „Kezeiddel titkokat nem bogozhatsz mint még tegnap tetted, mert erőtlenek. Nem moshat őszi eső a folyóparton kószálva, kanyargós gyalogutat sem taposol már. Nem futhatsz el a következő villanykaróig, karod a vizet nem hasítja, szíved feldobogó ritmusát, véred sebes lüktetését, tested feszülő robogását már nem érezheted. Élj csöndesen. Figyeld a fiadat, miként kezdi, amit te elhagytál.” Csohány Kálmán: Nowa Huta - 17. (részlet) A hatalmas szívű, érzékeny tollú rajzoló emlékét szeretettel és büszkeséggel őrzik a nógrádi emberek, szülőhelye, Pásztó, a család, a barátok, de az ország művészetba­ rátai is. A születésének századik évfordulójára szervezett rendezvénysorozat ismét al­ kalmat adott arra, hogy e szívet melengető kötődés és törődés betölthesse a kiállító­ termeket, és összehozzon minket. Mint egy halkan duruzsoló cserépkályha körül, úgy melegedtünk a Csohányképek és -kerámiák között a megnyitókon és a Szentlélek-temető gesztenyefái alatt a megemlékezéseken, miközben Sipos Mihály, a Muzsikás együttes prímása és felesége, 1 A képeket a művész lánya, Csohány Klára bocsátotta rendelkezésünkre. Köszönjük! (A szerk.) Palócföld 2026/1-2. 21 �Vályi Gábor Kardos Mária idézték fel a művész kedvenc népdalait. A dalok, emlékek és régi törté­ netek között mindannyian otthonra találtunk: a család, a barátok, távoli tisztelők és az ezzel a varázslatos életművel még csak most ismerkedő legfiatalabbak. És talán, ahogy a képein lebegő angyalok és rég eltávozott barátok, rendre ott volt ő is velünk valahol, hogy csöndesen figyelje, miként visszük tovább azt a csodát, amit örökül hagyott. A munka 2022 januárjában indult, amikor a Csohány Baráti Kör Pásztó Kultúrá­ jáért Alapítvány tagjai felvetették, hogy országos kiállítássorozattal ünnepeljék a jeles évfordulót. A Csohány 100 rendezvénysorozatot Pásztó városán kívül segítették egyéni felajánlások, támogatta a Pásztói Múzeum, a Varázsvölgy, a Mikszáth Kálmán Gim­ názium, a Művelődési Központ, csatlakozott hozzá többek között a Mikszáth Kál­ mán Társaság, a Pásztói Patrióták Köre, a Rajeczky Zeneiskola, a Muzsla Néptánc­ együttes, a kiállításokat befogadó partnerintézmények és a Palócföld című folyóirat is a 2025. tavaszi, Csohány Kálmán rajzaival illusztrált számával. A kiállítássorozathoz számos egyéb esemény - rajzverseny, műveltségi verseny, filmvetítések - kapcsolódott. Ha ehhez hozzátesszük a kilenc helyszínen - Pásztó, Hódmezővásárhely, Szekszárd, Hajdúböszörmény, Budapest, Balassagyarmat, Csíkszentmárton, Miskolc, Baja megrendezett tíz kiállítást, megsejthetünk valamit a Csohány Kálmánt és munkássá­ gát övező szeretet és elkötelezettség erejéből. Ez az odaadás és összefogás valóban hegyeket mozgatott, hiszen a különböző hely­ színeken összesen több mint hétszáz kép került a falakra, mindig más és más kin­ cseket felvillantva a hatalmas életműből. Különösen izgalmasak voltak az egyes helyszínekhez szorosan kapcsolódó alkotások: a hódmezővásárhelyi magángyűjtemé­ nyekből kölcsönkapott darabok és a Bandula kocsmában készült életképek a Tornyai János Múzeumban; a hajdúböszörményi utcákat ábrázoló akvarellek és a temetőről készült tollrajzok a Hajdúsági Galériában; vagy a Diósgyőri Kohászati Üzemek iro­ dájába készített falikerámia makettje a Miskolci Galériában. Ezek nemcsak helyi ízek­ kel gazdagították a bemutatott anyagot, és hozták közelebb a nézőhöz Csohány Kál­ mán helyi kötődéseit, de a mindenkori helyi közönség is bepillanthatott abba, miként látta szűkebb pátriájukat a művész. Aki hozzám hasonlóan - afféle eltökélt zarándokként - végiglátogatta a sorozat kiállításait, személyesen is bejárhatta a grafi­ kus számára egykor fontos helyszíneket, és elmerülhetett Csohány Kálmán gazdag és szerteágazó munkásságában. A szervezők gondos munkáját dicsérte, hogy a könyvil­ lusztrációktól a rézkarcokon át a falitányérokig terjedő gyűjteményben rengeteg olyan alkotás is látható volt, amelyek ritkán vagy sosem kerültek nagyközönség elé. Ez az egy emberöltő során talán csak egyszer kínálkozó lehetőség számomra 22 Palócföld 2026/1-2. �Itthon Nógrádban különleges, az egész évet szervező és bearanyozó élménnyé tette a sorozatot. Igazi cso­ dává, amely nem ér véget, hiszen idén tovább folytatódik a Csohány-kiállítások sora, már formálódnak a hatvani és gyöngyösi állomások tervei. Vajon mi rejlik Csohány Kálmán jó fél évszázaddal korábban készült alkotásai­ ban, ami ennyi embert és intézményt ösztönöz arra, hogy egymással összefogva létre­ hozzanak egy ilyen eseménysorozatot? Miért keltek útra oly sokan ködben, esőben, hőhullámban, hogy ott legyenek a következő eseményen? Mi az a friss, varázslatos ragyogás, ami ezekből a képekből árad? Talán éppen a művész csöndes szemlélődése, egyszerűsége és embersége. Ami eb­ ben a harsány, figyelemhiányos és külső csillogásoktól elvakított világban hiányzik, mint egy falat kenyér vagy egy korty tiszta víz. Képei úgy nyílnak meg, ahogy a sötét fenyves­ ben kanyargó ösvény hirtelen napsütötte tisz­ tássá szélesedik. Csilingelve csobognak, mint a Mátra sziklák közül előtörő forrásai. Játéko­ san kanyarognak, mint a furulyaszó billegése. Beleveszünk a bámulásukba, mintha a nyári éj­ szakában ragyogó csillagokat néznénk a széna­ boglyában heverészve. Néha összeszorul a szí­ vünk ettől a sok szépségtől, ettől a sok érzéstől. Az üresen pihenő szék magányától. Az elvesz­ tett barátoktól. A régen volt kovácsműhely füstjébe vesző emlékektől. A csikorgó téli égen repülő madaraktól. Az emberi lét végességétől és végtelenségétől. Ez a művészet közvetlen és őszinte, mint egy gyerek. Talán ezért is találja meg az utat olyan könnyen a legkisebbek szívéig is. Nincs benne semmi mesterkéltség, kitaláltság, megcsináltság. Mindig érzelmes és érzékeny, de sosem érzelgős. Kozmikus dimenziókra nyit, de mindig emberi léptékű. A fű, fák, virágok, szarvasok és madarak nyelvén beszél. Kezével titkokat bogoz. Csohány Kálmán a múlt század hatvanas-hetvenes éveinek magyar grafikusnem­ zedékéből szelíd óriásként emelkedik ki. Ahogy azonnal felismerjük Kondor Béla vir­ tuóz technikai megoldásait, Kass János sebészi precizitását és stílusok közötti könynyed közlekedését, Reich Károly lágyságát, Túry Mária konstruktív formavilágát és Palócföld 2026/1-2. 23 �Vályi Gábor Csergezán Pál szinte festői vonalkezelését - Csohány Kálmán is kitűnik. Ő az egysze­ rűségével. Nincs egy felesleges vonal ezeken a rajzokon! Supka Magdolna a vonal költőjének tartotta, és valóban, ennyire lecsupaszított eszköztárral ilyen gazdagon, ilyen ízesen, ilyen szemet gyönyörködtetően és szívhez szólóan megszólalni poézis. Minden képe igaz, gyakran megrendítő, balladai szép­ ségű történetet mesél el. Könyvillusztrációi ezért sem pusztán támogatói az írott szónak, hanem egyenrangú alkotások: világteremtő erővel keltik életre a szereplők­ ben kavargó érzéseket, a pihenők nyugalmát, az esti erdőt borzoló szélvihart, a szik­ lába kapaszkodó vándort. Pedig mindez csak vonal: fekete tussal húzott nyom a fe­ hér papíron. Csohány formái sokszor nyersek, szinte darabosak. A felszínes szemlélő talán primitívnek látja, pedig ez nem naiv vagy ügyetlen művészet. Éppen el­ lenkezőleg, bár ösztönös lendület ve­ zeti, mégis igen feszesen komponált és tudatos: néhány vonallal és egy sötétre satírozott folttal teremt egyensúlyt, fe­ szültséget, drámát, hiányt, fényt, mély­ séget. Szinte barbár tömegek és ritmu­ sok, legalábbis az Allegro Barbaro mércéjével mérve. Hiszen a mélyén ott rejtőzik a barlangrajzok - a természet­ tel együtt lélegző megfigyelések - lé­ nyeglátó pontossága, miközben forma­ világa a népművészet generációról generációra csiszolt letisztultságával ro­ kon. És mégsem archaikus. Mert még­ iscsak a modern világ számára menti át ezt a vibráló ősenergiát. Ahogy Csohány Kál­ mán ezt az ősi, tiszta anyagot formálja, az a módszer valahol félúton van Bartók szenvedélyessége és Kodály halk szavú szelídsége között, és ebben az érzékenységben és képességben nem akad párja a magyar rajzművészetben. Vázlatosan feldobott alakjai élnek: gesztusaikat, testtartásukat nézve szinte hall­ juk a kasza suhogását, a tánc közben toppantó csizmasarkakat, a szárnyak csattogását. Hőseinek néhány vonással megfogott arca a pillanat tükre, tekintetükben pedig ott van az életük. 24 Palócföld 2026/1-2. �Itthon Nógrádban Csak az tud ilyen tisztán rajzolni, aki ilyen tisztán látja a világot, az embert és az emberit. Akinek ekkora szíve van hozzá. Azt hiszem, ez a látásmód - az embersége, a képeiben tükröződő emberség - Csohány Kálmán legfontosabb ajándéka nekünk. KÉPCÍMEK 21. oldal: Szék; 23. oldal: Parasztok; 24. oldal: Hat madár; 25. oldal: Emlékezés egy elhagyott kovácsműhelyre VII. Palócföld 2026/1-2. 25 �Borsos Árpád BORSOS ÁRPÁD A KÖZTERÜLETEK NÉVADÁSÁNAK JELLEMZŐI A MAGYAR VÁROSOKBAN - BALASSAGYARMAT1 BEVEZETÉS A közterületek, az utcák neve sok ismeretet hordoz bármely település történetéről, egy adott korszak országos és helyi politikai eseményeiről, vezetőinek gondolkodásá­ ról is tanúskodhat (EPERJESSY K. 1937). Nem tér el ettől, némileg bővebb HAJDÚ MIHÁLY (1980) álláspontja, mely sze­ rint „...a hivatalos névadás legvitatottabb megnyilvánulási formája a közterületek el­ nevezése, az utcanévadás. Oka, hogy az utcanevek a legkönnyebben - túlságosan is szabadon - változtathatók, ezért leginkább magukon viselik a kor, a változó társa­ dalmi és politikai rendszerek sok valódi és majdnem ugyanannyi téves értékítéletét”. A kutatás célja fentiek elfogadásával - mint a korábbi esetekben (Sopron, Zala­ egerszeg, Kaposvár, Szolnok, Veszprém, Eger, Salgótarján) - annak vizsgálata, hogy mely történelmi időszakokban, milyen mértékben érvényesül NIKITSCHER PÉTER (2014) említetteket kiegészítő újabb szempontú álláspontja, nevezetesen: „.a jelek és szimbólumok köztéri elhelyezései egyenértékűek a tér szimbolikus elfoglalásával, birtoklásával, egyben az éppen aktuális ideológiát legitimálja, erejét demonstrálja, a közterületek névadása a központi hatalom meghosszabbított karja lehet”. Az elsőd­ leges cél mellett jelen esetben is természetszerűen adódik annak értékelése, hogy a kü­ lönböző - ideológiailag eltérő - korok névadása mennyire időtálló. A kutatás alapját KMETTY KÁROLY (1980) tanulmánykötete, a település kü­ lönböző időszakokból származó térképei: FIDLER T. (1773), ALGŐVER J. (1881), GARAMSZEGI J. (1848), azok közterületjegyzékei, a város vezető testületeinek tárgygyal kapcsolatos határozatai, a Polgármesteri Hivatal hatályos közterületnévjegyzéke, a Balassagyarmati Madách Imre Könyvtár Helytörténeti Gyűjteményében fellelhető dokumentumok képezik. A várost érintő vizsgálat beemelésével a sorozatba az eddigiekkel részben egyező, de eltérő jellegzetessége okán színesíteni kívántam a palettát. Balassagyarmat volt 1 A szerző Salgótarjánról szóló kutatása a Palócföld 2025/3-4. számában olvasható (72-81). 26 Palócföld 2026/1-2. �Itthon Nógrádban ugyan megyei városként megyeszékhely, de mindkét státuszát elveszítette, megyei jogú város nem lett. Soknyelvűsége, határszéli földrajzi helyzetének következményei egy ideig Sopronéihoz hasonlók. A többiektől eltérően növekedése nem járt együtt visszafordíthatatlanul a környező települések bekebelezésével. A város fejlődésének történelmi sajátossága mellett a feldolgozás során fellelhető dokumentumok alapján a vizsgálat időbeli szakaszolását célszerű nemzeti történel­ münk, így a város kialakulásához igazodva megállapítani: 1) a kezdetektől a kiegyezé­ sig; 2) a századforduló évei; 3) a két világháború időszaka; 4) a koalíciós évek és az államszocialista időszak; 5) a rendszerváltoztatástól napjainkig. Balassagyarmat a vizsgálat időpontjában a magyar városok között lakosságszám­ ban a 62. (14.196 fő), területét illetően a 32. (23,33 km2). A munka nem mentes az egyes dokumentumokban található ellentmondásoktól, pontatlanságoktól. Ahol azok korrigálására nem nyílt lehetőség, elengedhetetlen volt azok továbbvitele. A KEZDETEKTŐL A KIEGYEZÉSIG Balassagyarmat és környéke kedvező földrajzi adottságai miatt - régészeti leletek ta­ núsága szerint - már a középső rézkorban emberlakta vidék volt. A honfoglalásig a népvándorlások idején, a rómaiak hódításáig a markomannok, kvádok birtokolta vidék volt. Pusztította tatár, török. A török hódoltság utáni betelepítések és népmoz­ gások soknemzetiségű településsé tették. Németek, szlovákok, zsidók, görögök tele­ pültek le, kultúrájuk maradandó nyomot hagyott az eredendően magyarlakta, fejlő­ désnek indult településen. Az első, rendezett települést ábrázoló térképen (FRIDLER 1773) csak az utcaháló­ zat, a telkek és épületek láthatók, a közterületek neve nem. KMETTY KÁROLY (1980) adattárára szerint már a 18. században léteztek nevesített közterületek, utcák: Árpa, Fazekas, Görögtemplom, István, Káposzta, Kender, Kis, Kistabán, Kistábor, Magtár, Malom, Mély, Nagy Tabán, Ó, Óváros, Patvarci, Posta, Sándor, Templom, Vám, Vá­ ros. Az általában használt 'utca' minősítéstől megkülönböztette a névadó az Ipolysort, az Ország útját, a Szécsényi és a Szügyi utat, a Szobok pusztát. Minden bizonnyal a többnyelvű lakosság miatt használták a szlovák Jačmenna ulicat, a Maly Tabant, a hatalmi viszonyok miatt is a német neveket: Closter Gasse, Lager Gasse. Az utcaneveket is tartalmazó ábrázoláson (ALGŐVER 1801) magyar és szlovák el­ nevezések egyaránt találhatók, néhány a már említett Káposzta, Kender, Jačmená, Maly Tabany mellett: Nagy, Öreg, Templom utca, illetve Mitná, Nová, Velky Tabany ulica, illetve utza jelöléssel. A korai névadás meglehetősen egyszerű, topográfiai Palócföld 2026/1-2. 27 �Borsos Árpád pontok, intézmények uralják, többségük helyi specialitást nem tartalmaz. A Tabán is több magyar városban előfordul, előfordult, pl. Esztergom, Nagykőrös, Ócsa, Sze­ ged, Szolnok, a Felvidéken Ipolyság, Léva. Az 1848-ból származó (egyébként 1841-es állapotot tükröző) térkép (GARAMSZEGI 1848) tükrözi a négy évtized alatt bekövetkezett fejlődést, a belterület növeke­ dését. A velejáró közterület-elnevezés már csak magyar nyelvű, ami egyébként a re­ formkor szellemiségével magyarázható: Árpa, Chodák, Csizmadia, Fazekas, Görög templom, Ipoly, István, Jó, Káposzta, Kender, Kereszt, Kis Tabán, Kossuth Lajos, Kó- vár, Lóger (a német Lager magyar népnyelvi változata), Malom, Nagy Tabán, Óvá­ ros, Révész, Gábor, Sándor, Sarolta, Széchényi, Szűgyi, Tabán kereszt, Újj, Vám, Vár­ megyeház előtti, Vármegyeház mögötti, Zöldfa, Zsidó temető utca, Kóvári, Ország, Patvarci út, Séta tér. A kiegyezésig élő német nyelvű utcanevek egy része a német adminisztráció korai időszakához kötődik: Curial, Eipel, Gersten, Haupt, Kloster, Magazin, Salz és Szügyer Gasse, a névtelen közterületek Strasse, illetve Weg. Többségük azonban az 1848-49-es forradalom és szabadságharc megtorlásaként a Bach-korszak németesítési politikájának nyomát is őrzi az 1858-as telekkönyvben és mellékletében. Olyano­ két, amelyeknek a magyar változata is használatos volt már, így például: Brücken, Gärtner, Grosse Taban, Grünbaum, Hanf, Hutweide, Kaiser, Kirchen, Kleine Taban, Kovarer, Kreuz, Mühl, Patvarzer, Széchényer, Jeruzsalem Gasse, Kleine Kreuz Strasse, Ober Platz, Fuss-steig (KMETTY 1980). A vizsgált időszakban a balassagyarmati közterületek névadását jelentős többség­ ben (mintegy 65%) a lakosok által alkotott magyar, német, szlovák utcanevek jellem­ zik, azok fekvésének, alakjának, irányának, az első középületek típusának megfele­ lően. A későbbiekben hivatalossá válnak vagy eltűnnek. Megjelenik, bár a korra nem jellemző a személynevek domináns használata. Csekély számban olvashatók a növé­ nyek, a foglalkozások, a nemzetségek nevei. A központi hatalom „meghosszabbított keze”, „térfoglalása” az első időszakban egyértelműen kimutatható. II. József uralkodásához, az abszolutizmushoz kötődően a magyarellenes német nyelvű hatósági névadás jellemző. A SZÁZADFORDULÓ ÉVEI A kiegyezéstől az első világháborúig tartó időszak a nagy építkezések (kórház, bíró­ ság, pénzügyi palota, tisztviselőtelep stb.) kora volt, ekkor alakult ki a mai város szer­ kezete. A gyorsan növekvő lakosságú megyeszékhely igazgatási, kereskedelmi és pénz­ ügyi központja lett a régiónak. A növekedésről nagyszámú közterület-elnevezés is 28 Palócföld 2026/1-2. �Itthon Nógrádban tanúskodik: Andrássy, Arany János, Árpád, Balassa, Baross Gábor, Bástya, Báthory, Batthyány, Bercsényi, Deák Ferenc, Damjanich, Fő, gr. Forgách, Homok, Hunyadi, Ipolyjáró, Ipolypart, Jeruzsálem, Jószív, Kapás, Kaszárnya, Kiskereszt, Kistábor, Ki­ rály, Klapka György, Kossuth Lajos, Kölcsey, Laktanya, Liget, Madách, Magyar, Marhahajtó, Megyeház, Mikszáth Kálmán, Mező, Nádor, Nagy Iván, Nagyhíd, Német, Petőfi (Sándor), Piac, Rákóczi fejedelem, Régi posta, Szerb, Scitovszky, Széche­ nyi, Szondi, Szontágh Pál, Temető, Tihanyi, Tompa Mihály, Thököly, Vásár, Vasút, Vörösmarty, Zichy és Zrínyi utca; Csesztvei, Külső Szügyi út, Kismegyeháza tér, Gim­ názium, Iskola köz; illetve Baintner puszta, Erzsébet liget, Fadepó sor, Fürdőkert. Nagyot változott a közterületnevek aránya. Közel felét (47%) nemzeti nagysága­ ink, történelmi hősök, írók, költők neve teszi ki. Valamivel kevesebb (44%) a földrajzi, topográfiai pontok, helyszínek részesedése, az egyéb, csoportot nem alkotó fogal­ maké pedig elenyésző (9%). A változásban minden bizonnyal komoly szerepet játszott a kiegyezés, a létrejött társadalmi stabilitás, mely a reformkor, a vérbe fojtott szabadságharc nemzeti törek­ véseinek jelentős részét legalizálta. A névadás a nemzeti önrendelkezés érvényesülése, az általános társadalmi hangulat és közérzet erejét demonstrálja. Legékesebb bizonyí­ téka az önállóságért harcoló, egykori „rebellisek”, ellenfelek névtáblára kerülése. A Monarchia központi hatalmának ereje nem érzékelhető, a magyar birodalomrész központi hatalma pedig egybeesik az addig nem tapasztalt nemzeti egységgel. A KÉT VILÁGHÁBORÚ IDŐSZAKA Az alig több mint négy évtizedes prosperálás az első világháborúba sodródással lezá­ rult. A háborús áldozatok, a trianoni béke destabilizálta a társadalmi életet, véget ve­ tett a fejlődésnek, a város elvesztette vonzáskörzetének nagy részét. Az addig forgal­ mas megyeszékhely a határ szorításában elzárt területté vált, amin az akkoriban elnyert rendezett tanácsú városi cím, majd a megyei városi rang sem segített. A város­ fejlődés megtorpant, a társadalmi stabilizálódás a gazdasági válságot követően, a '30-as évek derekán élénkült meg. A közterületek elnevezésében a trianoni országcsonkítás fájdalmas emlékének éb­ ren tartására - mint az egész országban - az elcsatolt részek földrajzi nevei mellett voksoltak a döntnökök: Ipolysági, Losonci, Aradi, Honti, Lévai, Tátra, Kolozsvári, Lőcsei, Pozsonyi, Maros, Zombor. Mellettük a hatalom ideológiáját reprezentáló egy­ házi személyiségek, országos és helyi politikusok: Baintner Ottó, Balázs Ferenc, Sztranyavszky Sándor, Baltik Frigyes, gr. Tisza István, Luther, Szent Imre, Szent Ist­ ván, Áninger László, Reményi Károly, Trikál József, Jókai Mór, Leiningen Károly Palócföld 2026/1-2. 29 �Borsos Árpád utca, a kormányzó előtt tisztelgő Horthy Miklós tér (a regnáló, a központi államide­ ológiát megtestesítő). Néhány helyi topográfiai elem is került az utcanévtáblákra: Mérleg, Tó, Újkóvári utca, Kóvári út, ONCSA telep, társaságukban a büszke törté­ nelmi helytállás:Január 29-e, a militarizmust sugalló fogalmak: 16-os honvéd, Porosz, Vezér utca, Hősök ligete, Hősi tér kaptak helyet. A hitleri-mussolini fasizmushoz egyre erősebb kötődés, az újabb háborúba sod­ ródással a közterület-névadásban is éreztette hatását. 1943-ban Szent Margit és Ferry Oszkár részesült ebben az elismerésben. 1944 végén, ha rövid időre is, a történelem leggyalázatosabb alakjairól neveztek el közterületet: Hitler utca, Mussolini sétány, Szálasi Ferenc tér. A hitleri fasizmus legszégyenteljesebb intézkedésének végrehajtá­ sára Gettót alakítottak ki, és hivatalosan - mint „közterület”-et - így is nevezték. Eben a három évtizedben az új névadások többségét az államideológiát reprezen­ táló országos és helyi politikusok, hitélethez kötődő személyek, a trianoni tragédiára emlékeztető, az elcsatolt országrészek földrajzi nevei, a „hős nemzet” érzetet erősítő fogalmak uralták. A fasizmus kiteljesedésével pedig annak élő vezetői. A Horthy-korszakban - a korábbiakkal ellentétben - mindenféle pártpolitikai elvek felett álló, nemzeti nagyságaink közül mindössze Jókai Mór és Leiningen Ká­ roly nevét méltatták közterület megjelölésére. A korszakban a központi hatalom erejének bizonyítékaként - mindvégig uralta a közterületek elnevezését. A KOALÍCIÓS ÉVEK ÉS AZ ÁLLAMSZOCIALISTA IDŐSZAK A háború végeztével a városban létrejött nemzeti bizottság - elsősorban - a gazdasági kérdésekkel, a romok eltakarításával, a lakosság élelmezésének segítésével, valamint a közigazgatás helyreállításával foglalkozott. Felszámolta az Ébredő Magyarok, a Levente Egyesület, a Nyilaskeresztes Párt és más ezekhez hasonló jobboldali, fasiszta szervezetek helyi csoportjait, vagyonukat elkobozta (BALOGH S. 1977). Több kérdésben - közöttük a közterületek elnevezésére - a városvezetésért versengő pártok, szervezetek küzdelme miatt számottevő mértékben (más településektől eltérően) döntésre csak 1947-ben került sor. Addig mindössze két névcserére került sor, 1946-ban. A Horthy Miklós (az időközben rövid időre őt váltó Szálasi) tér új neve Köztársaság, a Ferry Oszkár utcáé Laktanya lett. A képviselőtestület 4275. kig./164./1947. számú határozata értelmében az ONCSA telep Munkás, a Baintner Ottó utca Templom, a Zichy utca Révész Gábor, a Porosz utca Béke, a Kistábor utca Áchim L. András, a Nagytábor utca Dózsa György, a gr. Tisza István utca Ady Endre, a Scitovszky utca Bajcsy-Zsilinszky, a gr. Széchenyi u. utca Széchenyi István, a Petőfi utca Petőfi Sándor, a Vezér utca Hétvezér, az Ipolysági 30 Palócföld 2026/1-2. �Itthon Nógrádban utca Fürst Sándor, a Sztranyavszky utca (és sétány) Bacsó Béla, a Zombor utca Ságvári Endre, a Lévay utca Sallai utcára, a Kóvári út Szabadság útra, a Csesztvei út Mártírok útjára, Baintner puszta Palóc, Szobok puszta Szabad pusztára változott. Az indoklás: „A megváltoztatott nevek nem feleltek meg a kor szellemének”. A továbbiakban „...élőkről (ti. a testület - a szerk.) utcát nem nevez el, hanem csak elhalt magyar demokratikus gondolkodású nagyságokról”. Az állásfoglalás rövid életű volt. 1949-ben - egyértelműen a központi hatalom nyomására - az Erzsébet liget Sztálin kert, 1952-ben a Szent Imre utca Beloiannisz utca lett. 1959-ig a Templom utca nevét Szabó Lőrinc váltotta. 1958-ban két új utca Kilián György és Rózsa Ferenc nevét kapta (MIVK-HGY. El. I.). Az elkövetkező esztendőkben ismét revízióra került sor, folytatódott az utcák átnevezése. A Kapás utcáé Móricz Zsigmond, a Kúria utcáé Vár, a Teleki utcáé Táncsics Mihály, a Balázs Ferenc utcáé Benczúr Gyula, a Nagy Mihály utcáé Kossuth Lajos, a Maros utcáé Domb, az Andrássy úté Ady Endre, a Trikál József utcáé Mező Imre, a Lőcsei utcáé Gábor Áron, az Árpa utcáé Árpád, a Kertész utcáé Rózsavölgyi, az Aninger utcáé Rózsavölgyi, a Laktanya utcáé Lékai Sándor, a Szent István utcáé Murár Lajos lett. Addig névtelen utcák is kaptak nevet: Erkel Ferenc, Ifjúság, Kandó Kálmán, Kun Béla (MIVK-TGY/U). Az évtized második felétől a város terjeszkedett, fejlődött. Ipar- és lakótelepek épültek, nőtt a munkahelyek, a betelepülők száma, fejlődött az infrastruktúra. En­ nek megfelelően új közterületek kaptak nevet. A legtöbb közöttük nemzeti történel­ münk, művészetünk kiemelkedő személyisége: Attila, Babits Mihály, Béri Balogh Ádám, Esze Tamás, Fáy András, Fazekas Mihály, Irányi Dániel, Katona József, Krúdy Gyula, Markusovszky Lajos, Mészáros Lázár, Mikes Kelemen, Perczel Mór, Semmelweis Ignác, Török Ignác, Váczi Mihály, Vak Bottyán; Balassagyarmathoz kö­ tődő prominens egyéniségek: Bartha Elemér, Bérczi Károly, Fráter Erzsébet, Horvát Endre, Mauks Ilona, Pajor István; illetve a Mikszáth Kálmán nemzetközi hírnevét megalapozó kötet emlékére a Jó palócok. Csökkent ugyan, de nem maradhattak el a kommunista mozgalomhoz kötődő nevek, fogalmak: Április 4., Böjtös Sándor, Engels Frigyes, Kemerovo, Kun Béla, Lenin, Nógrádi Sándor, Sallai Imre; s ha csak mutatóba is, de egyéb kategóriák (növények, topográfiai nevek) képviselői: Akácfa, Akácos, Orgona, Régi malom, Rozmaring. Az időszak egészében a központi hatalom rátelepedése jellemezte a közterületek névadását. Palócföld 2026/1-2. 31 �Borsos Árpád A RENDSZERVÁLTOZÁSTÓL NAPJAINKIG Balassagyarmat város önkormányzati testületének első intézkedései között szerepelt - mint általánosan a rendszerváltozás után, nem először a történelemben - a levál­ tott politikai hatalomhoz kötődő személynevek, fogalmak eltávolítása a közterüle­ tekről. Helyükre többségében nemzeti nagyságok, a városhoz kötődő közéleti szemé­ lyiségek (tudósok, hitéleti szereplők, politikai üldözöttek, áldozatok) kerültek. A 16/1991. (IV. 30.) rendelettel közterületek nevét változtatták meg a következőkép­ pen: Beloianniszból Szent Imre, Felszabadulásból Szügyi, Kemerovóból Bargár Ödön, Kilián Györgyből Nyírjesi, Landler Jenőből Mikó Zoltán, Lékai Jánosból Vízy Zsigmond, Mező Imréből Trikál József, Révész Gáborból Zichy, Rózsa Ferencből Rózsa, Ságvári Endréből Daróczi Gusztáv, Sallai Imréből Algőver Mihály, Somo­ gyi Bélából Ligeti Lajos, Szabadságból Kóvári, Engels Frigyesből Erdélyi József, Fürst Sándorból Hajós Alfréd, Lenin lakótelepből Madách liget. Az Április 4. lakótelepet négy utcára bontották: Balázsik Károly, Jeszenszky Kálmán, Szabó püspök, Zeke Kál­ mán; a Nógrádi Sándor lakótelepet kettőre, Móricz Zsigmond, illetve Semmelweis utcára. Táncsics Mihályt az ősi utcanevek visszaállításának szándékával Teleki váltotta fel, Táncsics Mihály ezzel egyidejűleg - kárpótlásul - egy addig névtelen köz névtáb­ láira került. Szintén addig jelöletlen utca kapta Liszt Ferenc nevét. Bartha Elemér, Kenessey Albert, Sántha Kálmán neve elől a Dr. titulust törölték. A Böjtös Sándor, Dózsa György és Áchim András utcanevekről a döntést későbbre halasztották, a Markusovszky Lajos utcát érintetlenül hagyták (MIVK-HGY. El. I.). Újabb, nagyobb mértékű névadásig mindössze két elnevezéssel kapcsolatos dön­ tés született: Kondor Ernő, Égerfa; majd 1997-ben kizárólag a bioszféra elemei Akácfa, Árnyas, Erdőkerülő, Fenyves, Fülemüle, Kacsa, Kankalin, Kócsag, Kökörcsin, Nyírfa, Patakpart, Tábor, Tópart, Vidra - kerültek a névtáblákra. Az ezredfordulót követően 2024-ig - a már nevesített közterületek bővítését ki­ véve - a testület új nevek használata mellett döntött, nevezetesen: Bátorság, Béka, Bérczy Károly, Civitas Fortissima, Felsőmalom, Gólya, Harap, Ilovszky Ármin, Jószív, Kert, dr. Magyar Pál, Mindszenty József bíboros, Öreg major, Pacsirta, Palóc Triat- lon, Reményi Károly, Sipeki Balás Ferenc, Vízmű, Zórád Ernő, Zömök. Közel egyhar­ madnyi a városhoz kötődő személyiségek (politikusok, művészek) száma, velük egy sorban az országosan reneszánszát élő tisztelgéshez kapcsolódóan az egyházfő. A vá­ ros nem érdemtelenül kivívott epitheton ornans-a is az időszakhoz kötődik. 32 Palócföld 2026/1-2. �Itthon Nógrádban ÖSSZEGZÉS A történelmi kataklizmákat követő betelepítések és népmozgások eredményeként soknemzetiségűvé lett állandó település közterületeiről információt az első, 1778-ból származó térkép nyújt, jóllehet csak az utcahálózat, a telkek és épületek láthatók rajta, azok elnevezése nem, holott KMETTY KÁROLY kutatásának eredményeként ismere­ tes, hogy a 18-19. században már léteztek utcanevek. A szlovák és német elnevezések egy része a település soknyelvűségével magyaráz­ ható, többségük a német nyelvű adminisztráció kényszerének eredménye. A köz­ ponti hatalom „meghosszabbított keze”, „térfoglalása” az első időszakban egyértel­ műen visszaköszön a közterületek névadásában. A kiegyezést követő fejlődés tükröződik a nevesített új közterületek számában. Azon belül nőtt és kizárólagossá vált a nemzeti büszkeségeink nevét viselő közterüle­ tek aránya, ami az önrendelkezés érvényesülését bizonyítja. Legékesebb bizonyítéka a magyar függetlenségért harcoló, egykori „rebellisek” névtáblára kerülése. Az idő­ szakban a közterületek névadásában a Monarchia központi hatalmának pressziója nem tapasztalható. Az első világháborúba sodródással lezárult a majd négy évtizedes prosperálás. A következő évtizedekben az új névadások többségét az államideológiát reprezentáló országos és helyi politikusok, hitélethez kötődő személyek, a trianoni tragédiára em­ lékeztető, az elcsatolt országrészek földrajzi nevei, a „hős nemzet” érzetet erősítő fo­ galmak uralták. A fasizmus kiteljesedésével annak élő vezetői is utcát kaptak. A háború végeztével a gazdasági kérdések, a romok eltakarítása, a lakosság élelme­ zése, a jobboldali, fasiszta szervezetek felszámolása vált centrális kérdéssé. A közterü­ letek elnevezésének reformja - az ideológiailag nem kívánatos nevek „leváltása” 1946-ig váratott magára, azt követően vált teljessé, s közel az 1960-as évtized végéig eltartott. A későbbiekben a névadásban nemzeti történelmünk, művészeti életünk kiemelkedő személyiségei mellett a földrajzi, topográfiai fogalmak, a bioszféra ele­ mei, a kommunista mozgalomhoz kötődő nevek, fogalmak kaptak helyet. Az idő­ szak egészében a központi hatalom általános rátelepedése jellemezte a közterületek névadását. A rendszerváltást követően a város önkormányzati testületének első intézkedései között szerepelt - mint a korábbi rendszerváltozás után - a leváltott politikai hata­ lomhoz kötődő személynevek, fogalmak eltávolítása a közterületekről. Helyükre többségében nemzeti nagyságok, a városhoz kötődő közéleti személyiségek (tudósok, hitéleti szereplők, politikai üldözöttek, áldozatok) kerültek. Nem egy esetben az előző hatalom által negált esetek visszaállítása. Palócföld 2026/1-2. 33 �Borsos Árpád Új helyzetet teremtett a helyi önkormányzatokról szóló 2011. évi CLXXXIX. törvény. A XX. századi önkényuralmi rendszert előkészítő, kiszolgáló személyek név­ használata tilalmának hatályba lépésével a központi akarat meghosszabbított karjá­ nak kérdése a közterek névadásával kapcsolatban országos viszonylatban egyértelmű, függetlenül a helyi hatalom politikai színezetétől. Végezetül: a közterületek elnevezésének leginkább politikairendszer-függő, ebből fakadóan neuralgikus pontja a személynevek használata, mellettük természetesen az uralkodó ideológiához kötődő fogalmaké. A Polgármesteri Hivatal nyilvántartása szerint a hatályos közterületnevek 55,5%-a ebbe a kategóriába tartozik. Ezen belül az 1945 előttiek aránya 37%, az 1945 és 1991 közöttieké 41%, a rendszerváltozás utá­ niaké 22%. Ami a névadás legérzékenyebb pontját illeti: jelenleg a teljes történelmi időtávban előforduló valamennyi személynév 77,3%-a képezi a maradandó kategóriát. Többsé­ gében folytonosan, egy részük az erős ideológiai kötődés miatt eltörlés és visszanevezés következtében, például: Szent Imre, Szent István, Teleki László, Trikál József, Zichy. Ezen belül az 1945 előtti elnevezések 64%-a, az 1945 és 1990 közöttiek 36%-a látható a névtáblákon. A hagyományőrzés mértékét jelzi, hogy a jelenleg aktív elne­ vezések 29,5%-a 1945 előtti, 32,3%-a 1945-1991 közötti, 38, 2%-a a rendszerválto­ zás utáni döntés eredménye. IRODALOMJEGYZÉK ALGŐVER J. (1881): Balassa Gyarmat. https://maps.hungaricana (Utolsó megtekintés 2025. 02. 25.) BALOGH S. (szerk.) (1977): Balassagyarmat története 896-1962. Balassagyarmat Város Tanácsa, 656 [46] t.l. pp. FIDLER T. (1773): Appendix mappae... https://maps.hungaricana. (Utolsó megtekintés 2025. 02. 25.) GARAMSZEGI J. (1848): Balassa Gyarmat mezőváros belső telkeinek térképe. https://maps.hungaricana. (Utolsó megtekintés 2025. 02. 25.) KMETTY K. (1980): Balassagyarmati utcanevek. Városi Tanács, Balassagyarmat, 217 p., 19 t.fol. NIKITSCHER P. (2014): Tér, hatalom, szimbólumok, hatalmi önreprezentáció és szimbolikus tér­ foglalás. In: DÚLL A. - IZSÁK É. (szerk.): Tér-rétegek: Tanulmányok a XXI. század térfordula­ tairól. L'Armattan, Budapest, 77-102. MADÁCH IMRE VÁROSI KÖNYVTÁR Helytörténeti Gyűjtemény, Elegyes gyűjtemény 47.7.5 (Szö­ vegközi hivatkozás: MIVK-HGY. El. I. 47.7.5) MADÁCH IMRE VÁROSI KÖNYVTÁR Helytörténeti Gyűjtemény, Tematikus gyűjtemény / Utca­ nevek 47.7.5 (Szövegközi hivatkozás: MIVK-TGY/U). BELÜGYMINISZTÉRIUM NYHÁT: Balassagyarmat Közterületei. 2025. 02. 13. 34 Palócföld 2026/1-2. �Itthon Nógrádban G. TORONYI JUDIT A DUALIZMUSKORI NÓGRÁD VÁRMEGYE TÁRSADALMA A VÁLASZTÓI NÉVJEGYZÉKEK TÜKRÉBEN (1886-1914)1 Tanulmányomban a dualizmuskori Nógrád vármegye társadalmának azt a csoportját kívánom bemutatni az 1886 és 1914 között keletkezett választói névjegyzékek alap­ ján, amely a vármegye lakosságán belül jövedelmi és műveltségi viszonyai tekinteté­ ben megfelelt a választójogi törvényben előírt cenzusoknak, és a korabeli vármegye vagyoni és közéleti elitjét alkotta. Az 1848-tól 1945-ig létező cenzusos választójog ki­ rekesztő jellege jogfosztást jelentett ugyan a társadalom nagy részére nézve, de a tör­ vény előírásainak következtében keletkezett választói névjegyzékek hasznosítható források a társadalomtörténeti kutatások számára. Az 1874. évi XXXIII. törvénycikk12 lett az a jogszabály, amely alapján az összes dualizmuskori választást lebonyolították. A törvény választójogot biztosított az or­ szág mindazon bennszületett vagy honosított polgárainak - a nőket kivéve -, akik betöltötték 20. életévüket, és megfeleltek az alábbi minimális feltételeknek. Választói jog az 1848 előtt fennállott kiváltságokra nem volt alapítható, a törvény azonban meghagyta azok választójogát, akik az 1848 és 1872 között készült országgyűlési név­ jegyzékek valamelyikén szerepeltek. Ők régi jog alapján választhattak továbbra is. A szabad királyi és a rendezett tanácsú városokban a házadó alá eső, legalább három lakrészből álló ház, illetve a legalább 16 forint tiszta jövedelem után megrótt földbir­ tok jelentette a cenzus legkisebb határát, míg a nagy- és kisközségekben megmaradt az úrbéri értelemben vett negyedtelek. Ház, föld vagy saját tőke esetében a törvény a jövedelem nagyságát legalább 105 forint tiszta jövedelemben határozta meg. Ugyanezt a jövedelmi küszöböt állapította meg a kereskedők, gyárosok és kézműve­ sek cenzusa esetében is, utóbbiaknál pedig újra legalább egy segéd után fizetett jöve­ delemadót szabott kitételnek. 1 Jelen tanulmány a szerző azonos című doktori értekezésének rövidített változata. 2 Magyar Törvénytár. 1872-1874. évi törvényczikkek. Budapest, 1896. Palócföld 2026/1-2. 35 �G. Toronyi Judit Kutatásom során Nógrád vármegye 1886., 1892. és 1914. évi választói névjegyzé­ keit dolgoztam fel, amelyek a dualizmus kori választók nevét, életkorát, foglalkozását, választói jogcímét, lakhelyét és választókerületét tüntetik fel. A NÓGRÁD VÁRMEGYEI VÁLASZTÓI NÉVJEGYZÉKEK Nógrád vármegye dualizmuskori időszakában hat választókerületben adhatták le sza­ vazataikat a választók. Ezek megnevezése 1893-ig megegyezett a járási beosztással. Ek­ kor a balassagyarmati járásból kiszakad a gácsi járás, ez azonban a választókerületi be­ osztást nem érinti. Továbbra is a balassagyarmati, a losonci, a füleki, a nógrádi, a sziráki és a szécsényi kerületek alkották a vármegyén belüli választókerületi határo­ kat, a kerületek névadói pedig a járási központ funkcióját betöltő települések voltak. Ez a beosztás még az 1913 decemberében lezárt, az 1914. évre összeírt választói név­ jegyzéken is így szerepel, mivel a fülekiről salgótarjánira átnevezett járás és választói kerület névváltozása csak 1914. január 1-jétől lépett hatályba a közigazgatási törvény egyik rendelkezéseként.34 A dualizmus időszakában a népesség és a választásra jogosultak aránya országos viszonylatban az alábbiak szerint alakult. Magyarország népessége és a választásra jogosultak számának alakulása4 Év 1869 1881 1887 1892 1896 1901 1906 1910 Magyarország népessége (millió) 13,2 Választásra jogosultak (ezer) 902 Választók/népesség 13,7 14,6 821 847 6,0 5,6 15,3 15,9 870 890 5,7 5,6 16,8 18,0 18,2 1 025 1 085 1 162 6,1 6,2 (%) 6,7 6,4 Nógrád vármegye lakossága az 1890. évi népszámlálás5 adatai szerint 215 405 fő volt. Az 1886-ban összeírt választók száma 12 549 főt tett ki, ami a népesség 5,8%-ának 3 Nógrád Vármegye Hivatalos Lapja. XLII. évfolyam. 52. szám. 1913. december 25. 4 Gerő 1988: 58. 5 A Magyar Korona Országainak 1900. évi népszámlálása. Budapest, 1902. 36 Palócföld 2026/1-2. �Itthon Nógrádban felelt meg. Az 1910-es népszámlálás6 szerint a vármegye lakossága 259 660 fő volt, közülük pedig 17 777 fő rendelkezett választójoggal, vagyis a népesség 6,8%-a. A Nógrád vármegyei választókerületek választásra jogosultjainak létszámát az alábbi táblázat összesíti. A Nógrád vármegyei választókerületek választói létszáma 1886. és 1914. év Választókerület balassagyarmati losonci füleki szécsényi sziráki nógrádi Összesen: 1886. év (fő) 1914. év (fő) Változás 1914/1886(%) 2 237 2 678 2 458 1 240 2 871 4 442 128 166 3 803 1 977 2 047 1 983 2 701 17 777 155 159 97 1 889 12 549 143 142 Megfigyelhető, hogy a választói létszám növekedése a losonci kerületben a legna­ gyobb. Az egyébként is legnépesebb választócsoporttal rendelkező járásban a népes­ ség száma is erőteljesen növekedett a vizsgált időszakban. A losonci járás népessége 1881-ben7 33 918 fő volt, Losonc rendezett tanácsú városé (rtv.) pedig 5027 fő, vagyis együtt 38 945 fő. 1914-re8 a járás lakossága ugyan kevesebb, 32 018 fő, de Losonc rtv. népessége 11 537 főre emelkedett, vagyis a lélekszám összesen 43 555 főt tett ki. A jogosultságok tekintetében a cenzusok alapján öt jogosultsági kategóriába sorol­ ták a választókat. A következő kategóriák alapján lehetett valaki választásra jogosult: régi jog, földbirtok, házbirtok, jövedelem és az értelmiséghez való tartozás. A táblázat adatai alapján elmondható, hogy a régi jogon választók fogyása termé­ szetes jelenség, hiszen e jogosultság nem volt sem örökíthető, sem megszerezhető. Számszerű növekedés a földbirtokosi jogosultsággal rendelkezők körében is megfi­ gyelhető, a népességnövekedéshez viszonyítva azonban részesedésük a jogosultsági kategóriákon belül csökkent. Az 1886-ban még a választók háromnegyedét magában foglaló kategória 1914-re ugyan létszámában és arányaiban továbbra is megmaradt a legnagyobb csoportnak, de aránya 70% alá esett. A háztulajdonból származó 6A Magyar Korona Országainak 1910. évi népszámlálása. Budapest, 1915. 7Magyar Korona Országainak 1881. év elején végrehajtott népszámlálása. Budapest, 1882. 8Magyar Korona Országainak 1910. évi népszámlálása. Budapest, 1912. Palócföld 2026/1-2. 37 �G. Toronyi Judit jövedelem alapján választói jogosultságot szerzők létszáma a világháború előtti idő­ szakra megduplázódott. A jövedelmi kategória már 1886-ban is a második helyen állt a jogosultsági formák között, 1914-re azonban ez mutatta a legnagyobb változást. Az értelmiségiek száma vármegyei szinten ugyan megduplázódott, arányuk azonban továbbra is igen csekély maradt. Nógrád vármegye választói jogosultságának megoszlása 1886. és 1914. év Jogosultság Régi jog Földbirtok Házbirtok 1914. év 1886. év % Változás 1914/1886(%) 1,4 12 590 386 0,1 70,8 2,2 133 220 14,1 5,4 3 503 1 274 19,7 7,2 100 17 777 100 % Fő 504 4,0 75,1 Jövedelem Értelmiségi 9 430 175 1 766 674 Összesen 12 549 Fő 24 5 198 189 142 A vármegyei szintű vizsgálat után most nézzük meg választókerületi bontásban a vá­ lasztójogi kategóriák adatait. A választók vármegyén belüli területi elhelyezkedése ugyanis befolyásoló tényezőként hat a jogcím szerinti megoszlásukra. A Nógrád vármegyei választókerületek választói jogosultságának megoszlása 1886. és 1914. év Kerület Év Választójogi kategória Választók Értelmi­ létszáma Régi jog Földbirtok Házbirtok Jövedelem ség (fő) Fő % Fő % Fő % Fő % Fő % 80 3,5 486 21,7 142 1 680 58,5 113 3,9 782 27,2 292 10,3 77 2,9 578 21,6 173 6,5 3 127 70,4 132 3,0 908 20,4 275 6,2 16 0,7 321 13,1 141 5,6 0,2 2 538 66,7 112 2,9 900 23,7 252 6,5 balassagyar­ 1886 mati 1914 2 237 68 3,2 1 461 65,3 2 871 4 0,1 1886 2 678 26 0,9 1 824 68,1 1914 4 442 - 1886 2 458 1914 3 803 6,3 losonci - 104 4,2 1 876 76,4 füleki 38 1 Palócföld 2026/1-2. �Itthon Nógrádban Kerület Év Választójogi kategória Választók Értelmi­ létszáma Régi jog Földbirtok Házbirtok Jövedelem ség (fő) Fő % Fő % Fő % Fő % Fő % 1886 1 240 131 10,6 1914 1 977 15 1886 2 047 1914 1 983 1886 1914 71,7 1 0,1 137 82 6,6 0,8 1 489 75,2 9 0,5 318 16,1 146 7,4 153 7,5 1 706 83,3 - - 74 3,6 4 0,2 1 554 78,3 11 0,6 266 13,4 148 7,5 1 889 22 1,2 1 674 88,6 1 0,1 130 62 3,3 2 701 - - 10 0,4 328 12,1 161 6,0 889 11 szécsényi 114 5,6 sziráki 6,8 nógrádi 2 202 81,5 Mint látható, a régi jog alapján választójoggal rendelkezők aránya a szécsényi és a szi- ráki kerületben volt a legmagasabb, míg a losonciban a legalacsonyabb. Ha a földbir­ tokosi jogcímen szerzett választójogot választókerületenként vizsgáljuk, azt tapasztal­ juk, hogy aránya 65,3 és 88,6% között szóródik. A földbirtok alapján választójoggal rendelkezők esetében mezőgazdasági megélhetési forrást feltételezhetünk. E feltéte­ lezést látszik visszaigazolni az a tény, hogy abban a két kerületben - a szirákiban és a nógrádiban -, ahol a legmagasabb a földbirtok után választójoggal rendelkezők ará­ nya, a vármegye olyan tájairól van szó, ahol a mezőgazdasági művelés túlsúlyban volt az iparral szemben. A következő kategória a házbirtok. A vármegyei adatokkal összehasonlítva meg­ állapítható, hogy 1886-ban a balassagyarmati és a losonci kerületben összesen 157 fő választott háztulajdon után, ami a vármegyei házbirtokosi összlétszám közel 90%-át tette ki. A jövedelmi kategória létszámát és arányait tekintve ugyancsak a balassagyar­ mati és a losonci kerület mutatta a legmagasabb részesedést 1886-ban. Ebben ismét jelentős szerepük van a választókerületi központoknak. 1914-re viszont nagy léptékű változások tanúi lehetünk. Az eltelt 28 év alatt a losonci kerület kivételével minden kerületben megduplázódott a jövedelem alapján választók száma. Bár Losonc városa esetében ez a kétszeres növekedés elmaradt, 1914-re mégis itt maradt a legmagasabb a jövedelmi jogcímen választók létszáma. Az értelmiségi jogon választók 1886-ban 5,4%-os vármegyei átlaga a választókerü­ letekben sem mutat jelentős eltérést. A szécsényi és sziráki kerületben valamivel ala­ csonyabb az arányuk, mint a többi kerületben. A létszámadatokat vizsgálva azonban már jelentős eltéréseket mutatnak az egyes választói kerületek. A szécsényi, sziráki Palócföld 2026/1-2. 39 �G. Toronyi Judit és nógrádi kerületekben feleannyi értelmiségi jogon választót találunk, mint a másik három kerületben. Az értelmiségi jogon választók részesedése 1914-re a vármegye­ székhelyi funkciót ellátó Balassagyarmat kerületében emelkedik a legmagasabbra mind létszámában, mind arányaiban. A választói jogosultságokat vizsgálva - vármegyei, majd választókerületi szinten elemezve az adatokat - mindig felmerült az a szempont, hogy érdemes külön meg­ nézni a választókerületi központok adatait is. A választói névjegyzékeken a kerületi központok mindkét évben megegyeznek, így összehasonlításuk nem okoz nehézsé­ get. 1886-ban 1646 fő, vagyis a választók 13,1%-a élt a választókerületi központok­ ban, 1914-re pedig ez a létszám 2782 főre emelkedett, tehát csaknem megduplázó­ dott, arányuk pedig 15,6%-ra nőtt. A Nógrád vármegyei választókerületi központok választói jogosultságának megoszlása - 1886. és 1914. év Kerület Választójogi kategória Választók Év létszáma Régi jog Földbirtok Házbirtok Jövedelem Értelmiség (fő) Fő % Fő % Fő % Fő % Fő % 20 3,1 108 16,6 80 1 039 4 0,4 90 8,6 110 10,6 663 63,8 172 16,6 1886 501 4 0,8 5 0,9 57 1914 1 038 - - 18 1,7 127 12,2 742 71,5 151 14,6 1886 80 6 7,5 31 38,8 - - 1914 209 - - 36 17,2 7 1886 148 12 8,1 39 26,4 1914 208 5 2,4 37 1886 151 18 11,9 1914 103 3 1886 100 1914 185 1886 652 1914 12,3 375 57,5 69 10,5 Balassagyarmat 11,4 339 67,7 96 19,2 Losonc 38,8 12 14,9 3,3 153 73,2 13 6,3 1 6,8 77 52,0 19 12,8 17,8 8 3,8 119 57,2 39 18,8 74 49,1 - - 47 31,1 12 7,9 2,9 23 22,3 7 6,8 48 46,6 22 21,4 - - 87 87 - - 9 9 4 4 - - 167 90,3 - - 10 5,4 8 4,3 31 Fülek Szécsény Szirák Nógrád 40 Palócföld 2026/1-2. �Itthon Nógrádban A régi jog a központokban igen érdekes képet mutat. 1886-ban 60 fő, vagyis a régi jogcímen választók 12,4%-a élt a központokban; közülük a legtöbben Balassagyar­ maton, Szirákon és Szécsényben. 1914-re e vármegyei szinten 24 főre apadt csoport­ nak már a fele ugyanezen kerületi központokban élt. A többi választókerületi köz­ pontban ekkor már nem találunk ilyen jogcím szerinti választót. A jövedelmi jogon választók létszámát vizsgálva az 1886-os adatok alapján megál­ lapíthatjuk, hogy e jogcímen Balassagyarmaton és Losoncon találunk jelentősebb számú választót. Nógrád és Szirák az a két község, ahol ezzel szemben továbbra is a földbirtokalapú választójog magasabb arányát látjuk. 1914-re jelentős létszámnöve­ kedés figyelhető meg a választókerületi központokban: a jövedelmi jogcímen választók száma 877 főről közel a kétszeresére, 1735 főre emelkedett. Ez a szám 1914-ben a Nóg­ rád vármegyében jövedelmi jogcímen választók felét tette ki. Azt mondhatjuk tehát, hogy a vármegyében a jövedelmi jogcímen választók egyik fele a választókerületi köz­ pontokból került ki. A központokban az értelmiségi jogcím alapján választók száma mindenütt növe­ kedett. Balassagyarmaton a növekedés közel háromszoros volt, ami azt jelenti, hogy 1914-re itt élt az értelmiségi jogcímen választók legnagyobb csoportja. A Nógrád vármegyei választók csoportját a választói jogcímek megoszlása felől vizsgálva azt tapasztaltam, hogy a földbirtok szerinti jogosultság aránya ugyan csök­ kent, de még a világháború előtti időszakra is megőrizte mintegy 70%-os arányát. A vármegye közigazgatási és gazdasági központjának számító Balassagyarmat és Lo­ sonc térségében a választók körében olyan létszámbeli növekedés érzékelhető, amely­ nek jelentős részét már nem a földből élő, hanem az iparból vagy a kereskedelemből jövedelmet szerző társadalmi csoportok, illetve a közigazgatásban dolgozók alkották. A vármegye többi részén azonban a földbirtokból származó jövedelem továbbra is döntő többségben határozta meg a választói jogosultságot. Ha tehát a korszakban lejátszódó változásokat a választói jogcímek létszám- és arányváltozásai felől szemléljük, akkor megállapíthatjuk, hogy a vármegyében a poli­ tikai jogok gyakorlására lehetőséget kapó legnagyobb csoport még a világháború előtti időszakban is földbirtoka révén kapcsolódott be a közéletbe. Az új törésvona­ lak, vagyis a kapitalista gazdaság kibontakozásának mozgatórugói a vármegye északi felében elhelyezkedő választókerületi központokban rajzolódnak ki. Nógrád vármegye választóinak társadalomtörténeti vizsgálatához a választói jog­ címek elemzése után a másik fontos megközelítési szempont a választók foglalkozá­ sának vizsgálata lehet. A választói névjegyzékeken megjelenő foglalkozások várme­ gyei léptékben igen nagy száma miatt szükségessé vált olyan tágabb foglalkozási Palócföld 2026/1-2. 41 �G. ToronyiJudit csoportok kialakítása, amelyek lehetővé teszik az adatok kezelhetőbb elemzését. A nagyszámú foglalkozási típusok kategorizálásához az 1900. évi népszámlálások- ban9 használt foglalkozási főszektorokat hívtam segítségül. Ezek a következők: ős­ termelés, bányászat és kohászat, ipar, kereskedelem és hitel, közlekedés, valamint közszolgálat és szabadfoglalkozás. Hetedik szektorként „egyéb” megnevezéssel a háztulajdonosokat és a magánzókat soroltam ide. Nógrád vármegye választóinak főszektorok szerinti foglalkozási szerkezete 1886. és 1914. év 1914. év 1886. év Főszektor Fő Őstermelés 9 935 Bányászat és kohászat Ipar 73 882 Kereskedelem és hitel 481 77 Közlekedés Közszolgálat és szabadfoglalkozás Egyéb Összesen 899 202 12 549 % 79,2 Fő 12 781 % 71,9 0,6 227 1 740 1,3 9,8 727 4,1 1,9 7,0 3,8 0,6 7,2 1,6 100 351 1 595 356 17 777 9,0 2,0 100 Ebben a felbontásban azt látjuk, hogy a dualizmus kori Nógrád vármegye választói­ nak döntő hányada mindkét vizsgált évben az őstermelésből szerezte jövedelmét. A foglalkozási főszektorok további részletezése az 1886. és az 1914. évi adatok alapján a következőképpen alakult. Nógrád vármegye választóinak foglalkozási szerkezete 1886. és 1914. év Sor­ szám 1. Főszektor Foglalkozási csoport 1886. év (fő) 1914. év Változás 1914/1886. (fő) % Őstermelés Földbirtokos 232 369 Kisbirtokos 9 637 12 233 127 66 179 12 781 270 128 Gazdasági tisztviselő Összesen: 9 935 159 9 A Magyar Szent Korona Országainak 1900. évi népszámlálása. Budapest, 1902. 42 Palócföld 2026/1-2. �Itthon Nógrádban 1886. év (fő) 1914. év (fő) Változás 1914/1886. % Tisztviselő Művezető, elő-és szakmunkások 66 104 160 7 108 1.540 Segédszemélyzet Összesen: - - - 73 212 290 Tisztviselő Önálló iparos 33 846 209 630 170 Segédszemélyzet Összesen: 3 882 Önálló kereskedő Sor­ szám 2. 3. 4. Főszektor Foglalkozási csoport Bányászat, kohászat Ipar Egyéb Összesen: 447 34 - 630 97 - 280 - 481 727 150 77 - 277 74 360 - 77 351 460 243 578 230 100 164 181 200 180 120 251 52 408 105 160 200 10 16 160 79 899 107 140 1 595 180 140 Közlekedés Tisztviselő és díjnok Segédszemélyzet Összesen: 6. 1 755 2.360 190 Kereskede­ lem, hitel Tisztviselők 5. 1 475 71 Közszolgálat és szabadfog­ lalkozás Törvényhozási és közigazgatási tisztviselők Igazságszolgáltatás Egyházi szolgálat Tanügy Közegészségügy Irodalom és művészet Egyéb Összesen: Palócföld 2026/1-2. 43 �G. Toronyi Judit Sor­ szám y. Főszektor Foglalkozási csoport 1886. év (fő) 1914. év Változás 1914/1886. (fő) % Egyéb Házbirtokos Magánzó Összesen: Mindösszesen: 180 22 286 70 160 320 202 356 180 12 549 17 777 142 A foglalkozási ágak ilyen részletességű bontásában válik láthatóvá, hogy az ősterme­ lésben dolgozó választók nagy aránya a birtokosok mely csoportját jelenti. A választói névjegyzékeken földészként és földmívesként megjelölt, döntően földbirtokosi jog­ címen választó birtokosokat az őstermelés kisbirtokosi kategóriájába soroltam. Ez az a csoport, amely 1886-ban e főszektor 97, 1914-ben pedig 95,7%-át adta. A kereskedelem és a hitel területén az önálló kereskedők mellett a hitelélet élén­ külése is tetten érhető abban a növekedésben, amely 1914-re az e szférában dolgozók számában mutatkozik meg. Természetesen a banki és takarékpénztári tisztviselőréteg az a társadalmi csoport, amely egyértelműen a választókerületi központokhoz kötő­ dött. 1914-re a 97 fős létszámból 36-an Balassagyarmaton, 20-an Losoncon, 8-an Szécsényben, 2-en Füleken, 14-en pedig Salgótarjánban voltak választók. A közszolgálat és a szabadfoglalkozások körében a törvényhozási és közigazgatási tisztviselők létszáma, valamint annak növekedése a legnagyobb. Őket követik a tan­ ügyben és az egyházi szolgálatban dolgozók. Választókerületi bontásban az alábbi adatokat kapjuk. A Nógrád vármegyei választókerületek választóinak foglalkozási szerkezete 1886. és 1914. év 1914. év 1886. év Főszektor Fő % Fő % 1 683 - 58,6 - 12,3 7,8 2,6 Balassagyarmati kerület Őstermelés Bányászat és kohászat Ipar Kereskedelem és hitel Közlekedés 44 1 515 4 67,7 0,2 217 9,7 354 170 - 7,6 - 224 76 Palócföld 2026/1-2. �Itthon Nógrádban 1914. év 1886. év Főszektor Közszolgálat és szabadfoglalkozás Egyéb Összesen Fő % Fő % 240 10,7 4,1 100 420 114 14,7 91 2 237 2 871 4,0 100 Losonci kerület Őstermelés Bányászat és kohászat Ipar Kereskedelem és hitel Közlekedés Közszolgálat és szabadfoglalkozás Egyéb Összesen 1 846 14 342 116 20 256 84 2 678 68,9 0,5 12,8 3 058 2 68,8 0,1 12,7 4,2 4,3 0,8 9,6 565 188 94 454 3,1 100 81 4 442 1,8 100 81,0 2 562 67,4 1,7 7,7 196 380 5,2 9,9 129 110 309 3,4 2,9 117 3 803 3,1 100 2,1 10,3 Füleki kerület Őstermelés Bányászat és kohászat Ipar 1 991 40 188 Kereskedelem és hitel 48 Közlekedés Közszolgálat és szabadfoglalkozás 30 146 1,9 1,2 5,9 15 2 458 0,6 100 Egyéb Összesen 8,1 Szécsényi kerület Őstermelés Bányászat és kohászat Ipar Kereskedelem és hitel 1 009 6 Közlekedés 71 56 7 Közszolgálat és szabadfoglalkozás 88 Egyéb Összesen Őstermelés Bányászat és kohászat Ipar Kereskedelem és hitel Palócföld 2026/1-2. 3 1 240 Sziráki kerület 1 830 6 65 48 81,4 0,5 5,7 4,5 0,6 1 563 14 123 52 79,4 0,7 6,2 2,6 2,2 7,1 0,2 43 167 10 100 1 977 0,5 100 89,4 1 585 80,0 0,3 3,2 3 151 68 0,1 7,6 2,3 8,4 3,4 45 �G. Toronyi Judit 1914. év 1886. év Főszektor Közlekedés Közszolgálat és szabadfoglalkozás Egyéb Összesen Őstermelés Bányászat és kohászat Ipar Kereskedelem és hitel Közlekedés Közszolgálat és szabadfoglalkozás Egyéb Összesen Fő % Fő % 1 0,1 4,6 8 157 11 0,4 7,9 0,6 1 983 100 88,8 0,2 2 236 - 82,8 - 3,7 182 2,3 66 20 6,8 2,4 98 1 0,1 2 047 100 Nógrádi kerület 1 677 3 69 43 4 85 8 1 889 0,3 4,3 0,4 100 175 22 2 701 0,7 6,5 0,8 100 A vármegyén belül a természeti adottságoknak és a történeti hagyományoknak meg­ felelően kialakult termelési ágazatokból jövedelmüket szerző választók ennek megfe­ lelően jelennek meg a választói névjegyzékeken is. Míg a felső-nógrádi területeken fekvő választókerületekben az ipar és a kereskedelem játszik fontos szerepet, addig a vármegye déli részén a mezőgazdasági művelés dominál. A bányászat és a kohászat foglalkozási csoportjai egyértelműen a füleki kerülethez, míg a közszolgálat és a sza­ badfoglalkozások csoportjai a balassagyarmatihoz köthetők. Összességében elmondható, hogy a Nógrád vármegyei választók foglalkozási szer­ kezetében kirajzolódnak a dualizmus kori társadalmi és gazdasági szerkezeti változá­ sok országosan is megfigyelhető tendenciái. Az őstermelés aránya fokozatosan csök­ ken az ipar, a kereskedelem és a közszolgálat javára, ugyanakkor továbbra is ez marad a legnagyobb létszámú és arányú foglalkozási csoportot jelentő, választójogot bizto­ sító jövedelemforrás. Mindez azonban elsősorban a választókerületi központokon kí­ vül érvényesül, mivel az ipart, a kereskedelmet és a közigazgatást koncentráló telepü­ léseken ez az ágazat már kisebb súlyt képvisel, mint a többi főszektor. A VÁLASZTÓI NÉVJEGYZÉKEK SZEREPLŐI: A RÉGI JOGON VÁLASZTÓK Az 1874. évi XXXIII. törvénycikk meghagyta a választójogát mindazoknak, akik az 1848. évi V. törvénycikk, illetve Erdélyben az 1848. évi II. törvénycikk értelmében, régi jogosultság alapján, az 1848 és 1872 között bezárólag készült országgyűlési 46 Palócföld 2026/1-2. �Itthon Nógrádban választói névjegyzékek valamelyikében szerepeltek. Ezt a jogot két szempont szerint vizsgáltam. Az egyik a választójogi kategória foglalkozási tartalmának feltárása, a má­ sik a jogcímmel kapcsolatban meglévő vagy feltételezett presztízsszempontok elem­ zése. A régi jogcím mögött meghúzódó foglalkozások típusairól az 1886. és az 1914. évek metszetében azt lehet elmondani, hogy a régi jogon választók körében is jellem­ zően az adott kerületre dominánsan jellemző foglalkozások jelennek meg. A régi jog­ címmel összefüggő presztízsszempontok akkor vizsgálhatók, ha egy választó több jogcímen is választójogot szerezhetett. Hiszen akinek vagyona vagy jövedelmének mértéke nem volt elegendő a minimálisan szükséges cenzus teljesítéséhez, de 1872 előtt még rendelkezett választójoggal, az csak e jogcímen vetethette fel magát a vá­ lasztói névjegyzékbe. A választók választójogi kategóriákba történő besorolását - amennyiben valaki több jogcím minimális cenzusának is megfelelt - egyéni döntés határozta meg. En­ nek alapján az 1886. és 1914. évi, régi jogcímen szereplő választók vizsgálatakor bizo­ nyos presztízsszempontok is felfedezhetők a jogcím kiválasztásában. Különösen a közbirtokos falvakban figyelhető meg a régi jog előnye a földbirtok jövedelméből fakadó választói jogosultsággal szemben. Ugyancsak érzékelhető a régi jog jelentő­ sége a nyugalmazott közigazgatási tisztviselők és a magas életkort megért magánzók esetében. Véleményem szerint a választók jogosultsági kategóriákba történő, egyéni döntésen alapuló besorolásakor a régi jogcímnek a századforduló után is fennmaradó - bár igen csekély arányú - jelenlétében a rendi múlt megőrzése és hagyományának ápolása érhető tetten. VIRILIZMUS ÉS VÁLASZTÓJOG Az 1874. évi XXXIII. törvény a választói jogosultságot vagyoni cenzushoz kötötte. A választói névjegyzéken jövedelmi jogcímen szereplő választókról ezért a törvény alapján csupán annyit tudhatunk, hogy legalább 105 forintnyi adózott jövedelemmel rendelkeztek, a tényleges jövedelmük nagyságáról azonban nincs információnk. Ezért fordultam olyan kiegészítő forráshoz, amely az egyén jövedelemére vonatko­ zóan is adatokkal bír. Ilyen kiegészítő forrásként vizsgáltam meg a vármegyei, illetve községi virilisjegyzékeket, amelyek a képviselő-testületek tagjainak felét adó, legna­ gyobb adófizetőkre vonatkozóan tartalmazzák a nevet, a foglalkozást, a lakhelyet és a fizetett adó nagyságát. Az 1870. évi XLII. törvénycikk a köztörvényhatóságok rendezéséről szól, az 1871. évi XVIII. törvénycikk a községek rendezéséről. E két törvény előírásai sze­ rint a törvényhatósági bizottságnak és a községi önkormányzatok testületének is Palócföld 2026/1-2. 47 �G. Toronyi Judit a felét a legtöbb állami egyenes adót10 fizető nagykorú honpolgárok adják. Ennek megfelelően a választók jövedelmének nagyságrendi feltérképezéséhez a virilisjegyzékek szolgáltathatnak fontos információkat. Kutatásomban az országgyűlési választásra jogosultak és a virilisek metszetét al­ kotó, vagyis az országos és a helyi politikában közéleti részvételre lehetőséget kapó elit csoport vizsgálatát végeztem el; e csoport tagjait választóviriliseknek neveztem el. Első megközelítésként az 1886. és az 1892. évre felvett országgyűlési választói név­ jegyzékekhez társítottam a Nógrád vármegye legtöbb adót fizető bizottsági tagjairól az 1887. évre, illetve az 1891. évre összeállított névjegyzékeket. Amikor az időmetsze­ tekhez kapcsolódva mutatom be a választóviriliseket, akkor az 1886. és az 1892. évi csoportokról beszélek. Póttagokkal együtt 208 virilis tagot számlált a vármegyei törvényhatósági bizott- ság.11 Összehasonlítva a két év névsorát, azt tapasztaljuk, hogy 122-en szerepeltek a bizottság mindkét listáján. A névsorokat a választói névjegyzékekkel összevetve 1886-ban 159, 1892-ben pedig 143 ilyen személy található meg a nógrádi választói névjegyzékeken. Mivel a választói jogosultság cenzusa jóval alacsonyabb volt annál, mint amely az egyenes adó nagysága alapján a törvényhatósági bizottságba való beke­ rüléshez szükséges volt, valószínű, hogy a választói névjegyzékekről hiányzó virilisek más vármegyében vetették fel magukat a választók közé. A választóvirilisekről a vá­ lasztói névjegyzékek alapján tehát tudjuk, hogy milyen jogcímen voltak választók, és mi volt a foglalkozásuk. A jogosultság szerinti megoszlást az alábbi táblázatban fog­ laltam össze. A Nógrád vármegyei választó virilisek jogosultsági megoszlása 1886-ban és 1892-ben fő Régi jog Földbirtok Házbirtok Jövedelem 1892. év 1886. év Jogosultság 43 64 6 24 % 16 % 27 40 4 Fő 3 47 2 15 25 17,5 23 67 10 „Az állami egyenes adók körébe tartozott a kereseti adó, a földadó, a házadó, az általános jövedelmi pótadó, a tőkekamat- és járadékadó, a nyilvános számadásra kötelezett vállalatok és egyletek adója, a bányaadó, a nyereményadó, a szállítási adó, a fegyver- és vadászati adó, a hadmentességi díj, az országos betegápolási pótadó.” Ld. Tóvári 1980: 782. 11 MNL NVL IV. 404. Nógrád vármegye Törvényhatósági Bizottságának iratai 1886-1892. 48 Palócföld 2026/1-2. �Itthon Nógrádban 1892. év 1886. év Jogosultság Értelmiség fő 22 % 14 Összesen: 159 100 Fő % 25 143 17,5 100 A választóvirilisek között mindkét évben a földbirtok jogcíme képviselte a legna­ gyobb arányt. Őket a régi jogon választók követték. Az 1886-ban még régi jogon vá­ lasztó törvényhatósági bizottsági tagok közül 1892-ben hat választóvirilis már nem ezt a jogosultságot jelölte meg. Öt esetben a régi jog helyébe a földbirtok utáni jöve­ delem alapján szerzett választói jogosultság lépett. A jövedelmi jogcímen választók a vizsgált időszakban csupán 15-17%-os arányban szerepeltek a vármegyei virilisek között. A választóvirilisek körében az értelmiségi jogon választók részesedése ehhez hasonló mértékű volt. A vármegyei virilisek után községi szinten is meg kívántam vizsgálni a választók jövedelmi viszonyait a virilisjegyzékek tükrében. Az alábbiakban Balassagyarmat és Losonc esetében mutatom be az eredményeket. Balassagyarmat ekkor a városiasodás útját járó, a rendezett tanácsú városi rang el­ nyeréséért folyamatosan küzdő település volt, ám vármegyeszékhelyi státusza ellenére egészen 1923-ig csupán nagyközség maradt. A balassagyarmati virilis lista12 a levéltári iratok között megtalálható volt. Ez a forrás annyiban nyújt többletinformációt a ko­ rabeli sajtóban közölt névsorhoz képest, hogy az adó nagyságáról is szó van benne. A településen az 1886. évben 652 választót találunk, közülük 375-en választhat­ tak jövedelem jogcímén, ami a választók 58%-át jelentette. 1892-ben Balassagyarmat­ nak már csak 511 választója volt, közülük pedig 308-an tartoztak a jövedelmi jogcí­ men választók közé. Ez 2%-kal magasabb arányt mutatott, mint 1886-ban. 1886-ban 23, 1892-ben pedig 24 legtöbb adót fizető személyt találunk a képviselőtestületben, akik közül mindkét évben 16-an szerepeltek az országgyűlési választói névjegyzéken. Balassagyarmaton a virilisek több mint fele mindkét évben jövedelem alapján volt választó. Az ügyvédek, tisztviselők és kereskedők mellett itt már az önálló iparosok is megjelentek. A balassagyarmati képviselők között 1886-ban mindössze egy földbir­ tok, illetve régi jog alapján választót találunk. Ha a választóvirilisek adónagyságát vizsgáljuk, 1886-ban az egy földbirtokosi jog­ címen, a hat értelmiségi jogcímen és a kilenc jövedelmi jogcímen választó virilis ese­ tében átlagosan 358 forint adót állapíthatunk meg. 1892-ben az átlagos adónagyság 12 MNL NVL V. 41. Balassagyarmat Nagyközség Képviselőtestületének iratai 1886. és MNL NVL V. 71. Balassagyarmat Nagyközség iratai 1892. Palócföld 2026/1-2. 49 �G. Toronyi Judit 387 forint volt. A két év jövedelmi jogcímen választóinak adóját összehasonlítva azt tapasztaltam, hogy nagyságrendileg nincs jelentős eltérés, szemben a vármegyei viri- lisek esetével. Sőt, az 1886. évi legkisebb adó összege még meg is haladta az 1892. évit. Losonc esetében csak a helyi sajtóból tudtam tájékozódni a virilisek kilétéről, eb­ ben azonban nem tudósítanak a fizetendő adó nagyságáról. Losoncon 1886-ban 34 legtöbb adót fizetőt13 találunk a képviselőtestületben, akik közül 26-an voltak válasz­ tók városukban. 1891 decemberében Losonc város egyesült Losonc-Tugárral és Losonc-Kisfaluval14, aminek következtében a városi képviselőtestület létszáma 48 főről 74 főre emel­ kedett. Így 1892-ben 37 legtöbb adót fizető tagot15 ismerünk a losonci képviselő-tes­ tületben, valamint a 15 póttagot, tehát összesen 52 fővel számolhatunk. A város virilisei közül 31-en szerepeltek a választói névjegyzéken. Az 1886. évihez képest jóval alacsonyabb arány azzal magyarázható, hogy ebben az évben négy jogi személy16 mellett - Nógrád Megyei Népbank, Losonci Takarék- és Hitelbank, református egyház, Kár­ mán Társulat17 - öt, özvegyi jogon megnevezett hölgyet is találunk a virilisek között. A losonci választóvirilisek jogcím szerinti összesítését a következő táblázat mutatja. Losonc választó viriliseinek jogosultsági megoszlása 1886. és 1892. év Jogosultság 1886. év 1892. év 1 1 Régi jog Földbirtok Házbirtok 1 2 Jövedelem Értelmiségi 15 7 3 19 7 Összesen 26 31 1 13 Losoncz és Vidéke: 1886. december 5. VIII. évf. 48. szám 14 Losoncz és Vidéke: 1891. december 6. XII. évf. 49. szám 15 Losoncz és Vidéke: 1891. december 6. XII. évf. 49. szám 16 Az 1886. évi XXII. községi törvény fogalmazta meg a jogi személyek közvetett módon tör­ ténő képviseletét (32. §). 17 A Kármán Társulat a Kármán József írói munkásságának, örökségének gondozására és megőrzésére alakult lelkes losonciakból. Feltételezhető, hogy virilisjogukat a közösen birto­ kolt házingatlanukból befolyó jövedelem biztosította. 50 Palócföld 2026/1-2. �Itthon Nógrádban Balassagyarmattal ellentétben Losoncon mindkét évben találunk régi jogon és föld­ birtok alapján választó viriliseket. A listán többségben vannak a jövedelem alapján választó virilisek, míg az értelmiségi kategória létszáma ennek kevesebb mint a felét teszi ki. Ha összehasonlítjuk a két év választóviriliseit, azt látjuk, hogy a mindkét év­ ben szereplő 11 fő közül öten a jövedelmi jogcímen választók közé tartoznak, négyen értelmiségi jogcímen, ketten pedig házbirtok alapján szereztek választójogot. A vá­ lasztói névjegyzékeken szereplő választókat a legtöbb adót fizetők csoportjaival öszszevetve az látható, hogy a vármegyei virilisjegyzékek a választók 15-16%-ára nézve tartalmaznak az adónagyságra vonatkozó adatokat. ÖSSZEGZÉS Tanulmányomban a dualizmus kori Nógrád vármegye társadalmának azt a rétegét kívántam bemutatni, amelynek tagjait a korszak választójogi törvénye a helyi elit po­ zíciójába emelte. Az adatok feldolgozása során láthatóvá vált, hogy a választók jogcím és foglalkozási típusok szerinti vármegyei elhelyezkedése nem egyenletes. A járási és választókerületi közigazgatási határok a választók jogosultsági és foglalkozási szerke­ zetének vizsgálata szempontjából eltűnnek, és megállapítható a választók regionális megoszlása. Ez azt jelenti, hogy a vármegye északi része - ideértve a losonci és a balas­ sagyarmati, majd 1914-re a füleki kerületet is - a vármegye egyik jól elkülöníthető regionális egységét alkotta. A felső-nógrádi térségben nemcsak az önálló iparosok és kereskedők számának növekedése jelzi egy új foglalkozási szektor előretörését, s ezzel új társadalmi csopor­ tok megjelenését, hanem a gyártulajdonosok és igazgatók, valamint az ipari tisztvise­ lők és gyári munkások létszámának emelkedése is. Ennek oka, hogy ezeken a terüle­ teken erőteljes iparosodás figyelhető meg, különösen a bányászat, a kohászat és az üvegipar meghonosodása révén. A másik régiót a vármegye déli területei - a szécsényi, a sziráki és a nógrádi kerü­ letek - alkotják, ahol úgy tűnik, hogy a földbirtok továbbra is megőrizte magas ará­ nyát a választói jogcímek között. E változatlanság azonban látszólagos. Mind a jöve­ delmi, mind az értelmiségi jogcímen választók számának jelentős növekedése f igyelhető meg itt is a korszak végére. Az északi területekkel szemben azonban ebben a régióban elsősorban a kisipar és a kiskereskedelem képviselői vannak jelen. A regionális szintű sajátosságokon túl a választói társadalomban végbemenő szer­ kezeti változásokban az egyes kerületek központjainak meghatározó, a gazdasági vál­ tozásokat indukáló szerepe is kimutatható. Természetesen a változások dinamizmusa tekintetében nem lehet uniformizálni a választókerületi központokat. Losonc Palócföld 2026/1-2. 51 �G. ToronyiJudit iparosodottsága, kereskedelmi és kulturális központisága révén, Balassagyarmat pe­ dig közigazgatási funkciójának köszönhetően válik a polgárosulás felé mutató ten­ denciák motorjává. Salgótarján a korszak végére fokozatosan átvette Fülektől a kerü­ let központjának szerepét, és a bányászat, valamint a kohászat megtelepedésével egyre inkább az urbanizáció útjára lépett. A vármegye déli területein, Szécsényben és Szirákon is színesebb a kép a választók foglalkozási típusait tekintve 1914-re, mint a korszak elején. A nógrádi kerületi köz­ pont tűnik az egyetlennek, amelyet a vármegye többi területén megfigyelhető foglal­ kozási szerkezeti átalakulás nem érintett. Itt változatlanul a földbirtok alapján vá­ lasztó kisbirtokosok adták a választójoggal rendelkezők döntő többségét. A századfordulóra a szerkezeti átalakulás következtében megjelenő új és egyre na­ gyobb létszámú társadalmi csoportok számára a választójog kiterjesztése egyre sürge­ tőbb kérdéssé vált. A dualizmus rendszere azonban nem engedhette meg a parlamen­ táris jogok széles körű kiterjesztését, ha meg akarta őrizni legitimációját. A választási mozgalmak forgatókönyvét a kormánypárti és az ellenzéki választók kimondva vagy hallgatólagosan úgy dolgozták ki, hogy a választási gyakorlat a kiegyezéstől fennálló és működő állapotokat konzerválja. A létszámában egyre gyarapodó, az új gazdasági és társadalmi törésvonalak mentén kirajzolódó ipari munkásság beemelése a jogosul­ tak körébe nem fért bele a rendszer fenntartásának koncepciójába. A kutatás során megállapíthattam, hogy az 1886-tól 1914-ig terjedő korszak vá­ lasztói társadalmát vizsgálva egyfajta együttélés figyelhető meg a rendi múlt és az új korszak polgárosodása között. Ennek oka, hogy a vizsgált időszakban még nem tör­ tént meg a gyökeres szakítás a két korszak között. A választói társadalom munkameg­ osztásban elfoglalt helyének és jövedelemforrásainak vizsgálata egyaránt ezt támasztja alá. E szakítás nem is történhetett meg, hiszen - amint Kövér György a magyaror­ szági viszonyokra vonatkozóan megállapítja - az „iparosodás folyamatában húzó sze­ repet betöltő centrumok és ágazatok hátterében az alapjában továbbra is elsősorban élőmunka-felhasználáson alapuló, tágabb értelemben vett őstermelés, a mezőgazda­ ság és a bányászat állt”18. A választói névjegyzékek tükrében a világháború küszöbére érkező, dualizmus kori Nógrád vármegyei társadalom szerkezetében megfigyelhető mozgástendenciák - a regionalitás korlátjával együtt is - illeszkednek a magyarországi polgárosodás fej­ lődési vonalába. 18 Kövér 1997: 298. 52 Palócföld 2026/1-2. �Itthon Nógrádban FORRÁSOK MNL NVL IV. 404. Nógrád Vármegye Törvényhatósági Bizottsága Központi Választmá­ nyának iratai (1878-1922) MNL NVL IV. 405. Nógrád vármegye alispánjának iratai (1872-1923) MNL NVL V. 41. Balassagyarmat Mezőváros Tanácsának (közigazgatási-jogi értelemben 1872-től Balassagyarmat Nagyközség Képviselő-testületének) iratai (1845-1886) MNL NVL V. 71. Balassagyarmat Nagyközség Képviselő-testületének iratai (1886-1922) Magyar Korona Országainak 1881. évi elején végrehajtott népszámlálása. Budapest, 1882. Magyar Korona Országainak 1900. évi népszámlálása. Budapest, 1902. Magyar Korona Országainak 1910. évi népszámlálása. Budapest, 1915. Magyar Törvénytár. 1872-1874. évi törvényczikkek. Budapest, 1896. Losoncz és Vidéke. FELHASZNÁLT IRODALOM Gerő András 1988: Az elsöprő kisebbség. Budapest. Kövér György 1997: A reformkortól az I. világháborúig. In: Magyarország gazdaságtörté­ nete a honfoglalástól a 20. század közepéig. Budapest. M. Tóvári Judit 1980: A miskolci társadalom gazdasági vezető csoportjainak átrétegződése (1872-1917). In: Századok 1980. 1. szám. Budapest. 781-817. Id. Szabó István: Vájár (Bányász); Salgótarján, 1952 Fotó: Shah Timor Palócföld 2026/1-2. 53 �Dr. Ferkó Attila György - Baráthi Ottó DR. FERKÓ ATTILA GYÖRGY „CSAK AZ EMBER S AZ EGÉSZSÉG SZÁMÍT!” Baráthi Ottó interjúja Interjúalanyomat háziorvosként Salgótarján városában, reumatológus szakorvosként Nógrád vármegyében és a határainkon túl is sok ezren ismerik, tisztelik és megsüvegelik. Az alábbi írás célja, hogy beszélgetőtársam egész emberi mivolta - nemzeti és pol­ gári szellemisége, orvosipraxisa, közéleti tevékenysége, elismert és színes személyisége révén kerüljön még közelebb pácienseihez és lapunk olvasóihoz egyaránt. * Szinte obligát az első kérdésem, Főorvos úr! Hol és mikor született, kiket tisztel­ hetünk a szüleiben? Pásztón születtem, 1958. június 27-én, az Oroszlán jegyében. Édesapám Mihálygergén, édesanyám Lucfalván született, mélyen vallásos katolikus, illetve evangélikus családban. Anyám tót nemzetiségű volt, a szülőfalujában is házasodtak össze az evangélikus rituálé szerint. Én tótnak is tartom magam, legalábbis mikszáthi értelemben. A tótok becsületesek, közvetlen és kedélyes emberek. Pedagógus szüleimet - apám kán­ tortanítói, később tanári, anyám tanítói ké­ pesítéssel - az 50-es években úgymond faluról falura „vezényelték”. Apám először Karancsberényben, majd Márkházán, anyám Lucfal- ván tanított. Házasságuk után Kisbárkányba irányították őket. Itt lett áldott velem édes­ anyám, s innen vitte be apám motorbiciklin a pásztói kórházba, ahol megszülettem. Kis- bárkányból nemsokára Sóshartyánba vezényelték őket. Mindig oda, ahol iskolát kel­ lett létesíteni. Végül Ságújfaluban kötöttek ki, ahol két tanteremből nyolcosztályos iskolát csináltak, ami napjainkban is működik. 54 Palócföld 2026/1-2. �Itthon Nógrádban Ingergazdag falusi környezetben cseperedtem. A költözésekre pontosan nem emlék­ szem, de biztos hozzájárultak az adaptációs készségem és toleranciám kifejlődéséhez. Lucfalván a háztáji gazdaságban láttam az anyai nagyapámat, hogyan fogja munkára a lovakat, a teheneket, neveli a háziállatokat, szántja fel és veti be a földet, takarítja be a termést. Hogyan műveli a szőlőt. Gyakran ültem nagyapám mellett a szekéren és a Bogár nevű lován. Izgalmas disznóvágást és vidám disznótorokat éltem meg. Örök emlékem, ahogy nagyapám a másfél éves korában meghalt kisfiáról mesél, akit orvosnak vagy jogásznak szánt. Hatéves lehettem, amikor karácsonyra egy játék orvosi táskát kaptam tőle, lázmérővel, sztetoszkóppal. Köszöntem, és végigviziteltem Lucfalván az ismerősöket, aztán a szomszédokat Újfaluban. Ez lehetett az első inspi­ rációm az orvosi hivatáshoz. Látom nagyapámat, ahogy vasárnaponként - fehér ing­ ben, fekete zakóban, kalapban - megy a templomba. Felnéztem rá: dolgos, kitartó, a természetet ismerő, csavaros eszű tót ember volt, akitől én a föld, az állat- és növény­ világ szeretetét, a munka tiszteletét tanultam és örököltem. Mit jelentettek az Ön számára tanító, tanár szülei? Milyen szellemi örökséget kapott tőlük? Büszke voltam a szüleimre, akiket mindenhol tiszteltek az emberek. Vallási szellem­ ben neveltek, már ahogy az 50-es, 60-as években lehetett. Titokban kereszteltek. Ma is hívő, keresztény ember vagyok. Édesapám erős magyarságtudatot, keresztény, nem­ zeti identitást nevelt belém. Élénk emlékem: apám a szobájába zárkózva, a rádióján az Amerika Hangja című adást hallgatja. Amikor rányitom az ajtót, leültet, és elma­ gyarázza, hogy ez egy tiltott adó, senkinek nem mondhatom el, hogy ezt hallgatja. Ez az adó a magyarsághoz szól, a szabadságról és az igazságról beszél - mondta. Mindez a 60-as évek közepén történt. Apám konzervatív, kissé vonalas ember volt. Ragaszkodott a családi vacsorákhoz. Tudta, hogy a család az étkezésnél gyűlik össze, és ilyenkor mondta el intelmeit. Na­ gyokat beszélgettünk. Persze a kamasz a programja miatt már alig vesz részt ezeken a „szeánszokon”, később bántam is, hogy elmaradoztam. Ilyenkor az eltitkolt törté­ nelmi eseményekről mesélt. Trianonról, a kék cédulás szavazásról, a Gulágról, '56-ról. A tankönyvek nem szólnak erről, de neked tudnod kell - mondta gyakran -, hogy mi történt valójában. Nemzeti érzelmű, az igazságot kereső, realista magyar ember volt. Amikor már volt autónk - utóbb már Fiatunk -, bejártuk Erdélyt, a Felvidéket és Újvidéket is. Palócföld 2026/1-2. 55 �Dr. Ferkó Attila György - Baráthi Ottó Apámtól örököltem az igazság iránti vágyat, a történelem és más országok, nemzetek iránti érdeklődést. Így lettem könyvmoly és túrázó-utazó. 1964-től Ságújfaluban jártam általános iskolába, úgy, hogy az első két tanévben édesanyám, majd a felső tagozatban édesapám, Ferkó Lajos is tanított, aki a kezdetek­ ben iskolavezető, a nyolcosztályos iskolában igazgató volt. Egyébként a húgomat is a szüleim tanították. Érdeklődő, jó eszű gyerekként könnyen és gyorsan tanultam. Ám éreztem, hogy a tanítóim, tanáraim évközben néha egy-egy feleletem vagy dolgozatom érdemjegyét - a szüleimre figyelemmel - fölfelé kerekít(h)ették. Megnyugtatott viszont, hogy a járási és a megyei tanulmányi versenyeken jól szerepeltem: fizika és irodalom tan­ tárgyakból is jeleskedtem, a verseket különösen kedveltem. Egyszer az anyám által szervezett író-olvasó találkozó vendége Baranyi Ferenc költő volt. Bátran elmondtam neki a Tél című versemet. Megveregette a vállamat, és azt mondta: kisfiam, még költő is lehet belőled. Dicsérete nyomán belelkesedtem: apám Erika írógépén verseket, no­ vellákat írogattam. Meséljen a középiskolájáról, az ott szerzett tudásáról, élményeiről! 1972-ben beadtuk a kérelmemet a salgótarjáni Bolyai János Gimnáziumba, akkor az volt a megye „menő” középiskolája. Biztosra vettük a felvételemet, ami végül apám közbenjárása nyomán, Herold László igazgató realitásérzékének köszönhetően sike­ rült. Bizonyítani akartam: az 1972/73-as tanévben nagy elánnal láttam a tanulásnak. Gyorsan fel is vettem a ritmust a városi iskolákból érkezett társaimmal. Imádtam a Bolyaiba járni. Tanáraim közül volt, akit nagyon kedveltem, volt, akit kevésbé. Név szerint Kertainét említeném, akitől a türelmet, és Fabulyánét, akitől a fegyelmet ta­ nultam. Herold Laci bácsiról már szóltam, feleségétől a „csak azért is”-t, a konok küz­ delemre való hajlamot sajátítottam el. A tantárgyak közül - miután már tudtam, hogy orvos akarok lenni - a biológiára és a fizikára fókuszáltam, a történelmet és az irodalmat, a verseket, a könyveket és az olvasást pedig már korábban is kedveltem. A városi élet nem volt teljesen új számomra, hiszen alsó tagozatosként busszal jár­ tam a zeneiskolába - Virág László volt az igazgató -, tangóharmonika szakra. Azóta is a zene az egyik legfontosabb az életemben. Sokat jártunk a barátaimmal koncer­ tekre, bulikba, futballmeccsekre, és csajoztunk is, persze. Zenéltünk, írogattam, fal­ tam a könyveket, a kötelező irodalmon kívül olvastam a klasszikusokat és Rejtőt. Na­ gyon gyorsan elszaladt a négy év, azt vettem észre, hogy nyakamon az érettségi, és közeleg az egyetemi felvételi is. 56 Palócföld 2026/1-2. �Itthon Nógrádban Hogyan zajlott le, és miként sikerült az érettségi, majd az egyetemi felvételi vizsga? Az érettségi vizsgáimat 1976-ban sikeresen letettem. A felvételin maximum 20 pon­ tot lehetett szerezni, én 19,5 pontot kaptam, amivel azért be lehetett jutni. A szóbeli vizsgámon a felvételi bizottság KISZ-titkára azt kérdezte, hogy (sic!) az apja fizikai munkás, ugye? Én pedig nagy büszkén válaszoltam, hogy az én apám iskolaigazgató. De az egész beszélgetés alatt sem tűnhettem hithű ifjúgárdistának. Nála vesztettem el fél pontot! Így 1976-ban az első felvételi vizsgám nem sikerült, ahogy Szőke Sza­ bolcs barátomé sem. Sebaj, mondta Szabi traumatológus főorvos édesapja, akinek a révén felkerültünk Pestre, ahol a Koltói Anna Kórházban dolgoztunk - én műtős segédként -, és közben jártunk felvételi előkészítőre. Ám engem 1977-ben sem vettek fel a SOTE-re. Ezután a Szegedi Orvostudományi Egyetemet céloztam meg. A felvételi vizsgáig tanítottam Ságújfaluban, majd Zagyvapálfalván, és Szegedre jártam egy biológus pro­ fesszorhoz. A szegedi egyetemi felvételimre - 1978-ban - egy defekt miatt zaklatott állapotban érkeztem, és 16,5 pontot kapva - azt is elbuktam. De nem vagyok egy feladós fajta, apám révén Debrecenbe kerültem, ahol albérletben laktam, és a klinika mikrobiológiai intézetében laboránsként dolgoztam. A bónusz: 1979-ben felvettek a Debreceni Orvostudományi Egyetemre (DOTE). Hogy érezte magát Debrecenben? S hogyan került Pestre, hiszen 1986-ban a SOTE-n kapta meg az orvosi diplomáját? Debrecenben fél évig kollégiumban, aztán albérletben laktam. Az előadásokra bejár­ tam, a gyakorlatokon részt vettem, a vizsgaidőszakban gőzerővel tanultam. „Fényké­ pezőgép” agyammal 600-700 oldal tankönyvszövegeket is „lefotóztam”, és jó vizs­ gázó voltam. A DOTE-n 14 órától már szabad volt a medikus, és én éltem is a lehetőséggel. Bekapcsolódtam a város kulturális életébe: „színházat csináltam”, ze­ néltem, filmet forgattam, moziba jártam, buliztam, kártyáztam, udvaroltam. Négy évfolyamot végeztem el itt a DOTE-n, amikor szerelmes lettem egy lányba, aki felkerült Pestre, én meg mentem utána: átiratkoztam a SOTE-ra. Itt a szétszórt klinikatelepek miatti utazások sok időt vettek igénybe. Gyakran este végeztem. A pesti élet nem volt olcsó: munkát kellett vállalnom a Vígszínházban, hogy kíván­ csiságomat kielégítsem. Jártam a Fészek és az Eötvös Klubba, a Filmmúzeumba, kiál­ lításokra, koncertekre, sportoltam, és megmártóztam a főváros éjszakai életében is. Pesten is albérletben laktam, a Pozsonyi úton Bori néninél, egy zsidó asszonynál, aki a polgári társasági élet megtestesítője volt. Híres művészek (Láng József, Máté Palócföld 2026/1-2. 57 �Dr. Ferkó Attila György - Baráthi Ottó Péter, Fenyő Miklós és mások ), ismert újságírók jártak fel hozzá. Ebben a kulturális közegben „szocializálódtam”. Persze, hogy orvosként is Pesten akartam elhelyez­ kedni. Megpályáztam és elnyertem a Margit Kórház nőgyógyászata által kiírt állást. Amikor munkára jelentkeztem, közölték, hogy már betöltötték státuszt. (Egy állam­ titkári telefon után, mint később megtudtam.) Így törték szét az én pesti álmaimat. Elköszöntem Bori nénitől, beültem a kis Fiatomba, és meg sem álltam a salgótar­ jáni Madzsar József Kórházig. Bementem a Gazdasági Hivatalba, hogy ebben a kór­ házban szeretnék dolgozni. Nem volt náluk bejelentett üres állás. Végül Telek Vilmos főigazgató főorvos úrnál kötöttem ki, ahol véletlenül találkoztam dr. Fancsik János főorvos úrral. Ő - minthogy az osztályáról éppen távozóban volt egy orvos - rögtön felajánlotta a megüresedő státuszt. Azt mondta, legyek reumatológus, és mindjárt ecsetelte is a szakma szépségeit. Spirituális vonzódásom miatt sem kellett sokat győz­ ködnie, 1986 őszén elkezdtem orvosi pályámat a salgótarjáni kórház reumatológiai osztályán. Hogy érezte magát az első munkahelyén? Vázolná orvosi karrierje további állo­ máshelyeit, életének alakulását? Jól éreztem magam. Főnököm, dr. Fancsik János kitűnő vezető és orvos, egyben fan­ tasztikus ember volt. Kreatív és empatikus, volt tartása és tekintélye. Neki köszön­ hető, hogy megkedveltem a szakmát. 1992-ben szakvizsgáztam reumatológiából. A várost ismertem, kedveltem, de nem jutottam egyről a kettőre. Még szakorvosként is tizenvalahány-ezer forint volt a fizetésem. Bántott, hogy 30 évesen még nem volt lakásom, itt is albérletben laktam - mígnem „találkoztam” egy pályázattal. A mátra- szelei polgármester háziorvost keresett. Eldöntöttem, hogy kicsivel több pénzért és lakásért jelentkezem. Fancsik doktor úr megértett. Így 1992. június 15-én Mátrasze- lén, egy felújított szolgálati lakásba költözve, megkezdtem háziorvosi működése­ met. A kertes házat, ahová beköltöztünk a feleségemmel - időközben megnősül­ tem - hamarosan be is laktuk. Kertet műveltünk, gyepet telepítettem, nyírtam, locsoltam. Októberben megszületett Fruzsina lányunk. Gyorsan beletanultam a há­ ziorvos szerepébe, értettem a falusi emberek nyelvén, kopogtattak is éjjel-nappal. Szerető család, komfortos otthon,jó levegő, hálás pacientúra. Meddig tartott ez az idillinek tűnő állapot? Három évig. A lakás szűknek, fűtése nehézkesnek bizonyult. Az önkormányzat nem tudott másik lakóhelyet biztosítani, ezért felmondtam az állást. Vettünk egy lakást Salgótarjánban a Beszterce lakótelepen, és beköltöztünk az ekkor már négytagú csa­ ládommal, minthogy közben a fiam, Benjámin Attila is megszületett. A kórházban 58 Palócföld 2026/1-2. �Itthon Nógrádban dr. Deme Éva rehabilitációs osztályán kaptam státuszt. 1998-ban a rehabilitációs szakvizsgámat is abszolváltam. Ám a fizetésem nem nagyon emelkedett. Ráadásul az ígéretek sem teljesültek. Elmentem gyógyszerügynöknek. Két cégnél is voltam, a fizetés nem volt rossz, de állandóan úton voltam, a családomat alig láttam. Megtudtam, hogy Salgótarjánban hamarosan átadják az Úttörők úti, új háziorvosi rendelőt. A háziorvosi állásért beje­ lentkeztem hát Puszta Béla polgármesternél. A szokásos testületi procedúra után megkaptam a 24. sz. háziorvosi körzetet, amit 1998 decembere óta megszakítás nél­ kül ellátok. 2001-ben háziorvos szakorvosi vizsgát tettem. Kérem, Főorvos úr, jellemezze a pacientúráját! Mi az Ön orvosi hitvallása, mit állít gyógyító munkája középpontjába? A pacientúrám jellemzője, hogy hozzám - a kollégáimhoz képest - többen jönnek reumatológiai és mozgásszervi panaszokkal, hiszen ezek gyógyítására specializált szaktudással is rendelkezem. Mintegy 2000 páciensem van, egyharmad-egyharmad arányban az idős, a középkorú és a fiatalabb nemzedék. A napi átlagos betegforgal­ mam mintegy hatvan fő. Orvosi hitvallásom Hippokratész elveit követve: segíteni, nem ártani. S a lehető­ ség szerint minél előbb. Gyógyító munkámban a holisztikus személet híve vagyok, a testi-lelki-szellemi egységre fókuszálok, az egész ember egészségére figyelek. Mot­ tóm: „csak az ember s az egészség számít!” Ezért is kanonizáltam gyógyító munkámba a természetgyógyászat /keleti gyógyászat eljárásait. Vallom azt is, hogy az orvos fontos gyógyító eszköze a kommunikáció. Hiszem, hogy ha elmagyarázom a páciensemnek a betegségét, elmondom az okát és azt is, hogy miként fogom kezelni őt, ha megérintem a lelkét is - az már fél gyógyulás. A rendelőm olyan, mint egy „népfőiskola”, állandóan magyarázom az egészséges élet­ mód tételeit. Hirdetem a vérnyomás- és cukormérők, a modern eszközök, az „okos­ óra” hasznát, mert az egészséges egyensúly eléréséhez fontos, hogy a beteg monito­ rozza magát. Ön a város közéletében is ismert: egy időben a Tudományos Ismeretterjesztő Tár­ sulat (TIT) Nógrád Megyei Egyesületének elnöke is volt. A szervezet vezetését felkérésre 2012 nyarán azért vállaltam el, mert az ismeretter­ jesztés a véremben van, és hiszek az edukációban. A infrastruktúra rendelkezésre állt, és volt számos ötletem a TIT tevékenységének megújítására is. Ezek egy részét sikerült is megvalósítani. Pályázatokat írtunk ki és nyertünk el, Talentum Díjat ala­ pítottunk, az idegen nyelvi képzésünk eredményes volt, több továbbképző Palócföld 2026/1-2. 59 �Dr. Ferkó Attila György - Baráthi Ottó tanfolyamot és tudásmegosztó konferenciát (az elsőt 2012 végén „Nógrád Megye Solár Jövője” címmel) szerveztünk, kapcsolatokat építettünk. Sikeresebbek is lehet­ tünk volna, ha a remélt és ígért támogatást - többek között - a városi önkormányzat részéről is megkapjuk. Számomra is tanulságos volt a TIT-elnöki tisztem. A bürok­ ratikus teendőket azonban nem igazán kedvelem. Ennek ellenére ugyancsak elnöke volt egy városi civil szervezetnek, aJobb Páholy - Förster Társaság Egyesületnek. Fontosabb, hogy az ötletgazdája és az alapító tagja voltam az említett csoportnak. Elmentem 2020-ban az egyik későbbi alapító tagtársunkhoz, hogy hozzunk létre egy, a város és lakói érdekeit képviselni tudó, pártoktól független civil társaságot. Én lettem a Társaság elnöke, mondván, kell egy jól ismert „arc” a szervezet élére. Így lettem polgármesterjelölt is 2024-ben. Mert valóban kell egy arc, ha már a város ve­ zetését tűztük ki célul. Nem is álltunk rosszul, de az ellenszél elsodort. Mi nem tekin­ tettünk ellenségként senkire. Egy - megjegyzem így utólag, elég idealista elképzelés volt - olyan közösséget próbáltunk létrehozni, amelynek minden tagja „beletolja” a szakértelmét és a szeretetét a város érdekében. Megalkottuk a Városépítő Kódexet, amelyben megfogalmaztuk alapelveinket, küldetésünket. Az elnökségben sokáig együtt tudtunk működni az alapítói szellemiség mentén. Később a várospolitika ro­ vására a nagypolitika került előtérbe, a Fórum weboldalunkon is. Ezek - és az egyéb - változások kibékíthetetlen ellentéteket szültek, amelyek jó néhányunkat - harag nélkül - kilépésre késztettek. Ön sajátos és kitűnő kvalitásait is a köz szolgálatába állította. Beszélne e „sze­ repei” eredőiről és eredményeiről? „Szerepeim” eredői a génjeimben és a „közösség-empátiámban” rejlenek. Gyermek­ koromtól zenét tanultam, melódiákat komponáltam, később dzsesszklubban zongo­ ráztam. Filmeket forgattunk, színházat csináltunk, mindig csapatban gondolkod­ tam. Nagyon sok csoportnak én találtam ki a profilját. Mindig volt bennem csoportképző-ihletés, kezdeményezőkészség, kreativitás. A 80-as évek végétől musical betétdalokat írtam a KIVISZI és más amatőr társu­ latok számára. 2012-ben a 90 éve város Salgótarján tiszteletére kilenc tételből álló szvitet komponáltam. A 2000-es évek elején Egészségügyi Klubot szerveztem, az év­ tized végén a számviteli főiskola megmentésére a József Attila Művelődési Központ színháztermében szerzői estet szerveztem a szerzeményeimből, és magam is fellép­ tem. Az est bevételét felajánlottam a főiskolának. Zenésztársaim kíséretében énekel­ tem a Galcsik Fogadóban a Dixieland Fesztivál műsorán, voltam műsorvezető 60 Palócföld 2026/1-2. �Itthon Nógrádban képzőművészeti aukción és más rendezvényeken. Egészségügyi felvilágosító írásaim (alkoholizmus, dohányzás, drog stb. témákban) sorozatban jelentek meg a megyei napilapban, miként a 2004. évi athéni olimpiáról írt színes tudósításaim is sikert arat­ tak. A Palóc Mentő Alapítvány alapítója, a Förster Alapítvány ötletgazdája, egy könyvkiadással is foglalkozó saját vállalkozás (Helyijárat.net Kft.) működtetője va­ gyok. A Szent Lázár Lovagrend tisztje is. 2007. január 27-én az Egészségügyért Díj­ ban részesültem. Büszke lehet a gyermekeire is. Az vagyok: négy okos és szép gyermekem van, két „alomból”. Imádom őket, sajná­ lom, hogy válás lett mindkét házasságom vége. Elismerem, hogy nehéz természetű ember vagyok, makacs és nyakas. Az első házasságomból született két, már felnőtt, önálló gyermekem. Fruzsi lányom Ausztriában él és dolgozik, Benjamin Attila fog­ technikusnak készült, most műszeres asszisztensként dolgozik a kórházban. Második házasságomból a 18 éves Réka és a 13 éves Virág az édesanyjukkal él, és még gimnázi­ umba, illetve általános iskolába járnak. Ha felhívnak, és találkozunk, megpróbálunk jó programokat csinálni. Moziba, koncertre vagy színházba megyünk, bringázunk, túrázunk, nyaranta más és más országokat ismerünk meg. 67 évesen kitűnő kondícióban, derűsenfogadja nap mint nap a betegeit. Milyen tervei ésprogramjai vannak még? Másfél éve nyugdíjas vagyok. Orvosi hivatásomat szeretném még egy jó ideig gyako­ rolni, a betegeimet gyógyítani és kezelni. Jó lokálpatrióta módjára kívánom segíteni városunk lakóit és közösségeit, az említett alapítványokon és a vállalkozásomon ke­ resztül. Szeretnék több időt tölteni a gyermekeimmel. Szabadságom idején utazom szerte az országban és külföldön, ismerkedem más országok kultúrájával, hogy ta­ pasztalataimat itthon hasznosíthassam. Mozi-, színház- és sportrajongó vagyok. So­ kat olvasok, és az öregedés ellen régóta „kondizom”, főleg otthon, az edzőgépeimet használva. Az idő halad, de azt hiszem, minden kornak megvan a maga szépsége. Főorvos úr, köszönöm szépen a beszélgetést. * Dr. Ferkó Attila György portréja a családi fotóalbumból való. Palócföld 2026/1-2. 61 �Martinelli Jenő: Őrt álló katona (Salgótarján, 1923) Fotó: Shah Timor 62 Palócföld 2026/1-2. �Itthon Nógrádban PRAZNOVSZKY MIKLÓS FERENC TRAGÉDIA A HEGYEN - VOLT EGYSZER EGY FOGASKEREKŰ Emlékezésül a hajdani fogaskerekű vasútra, annak áldozataira és Vertich József helytörténet-kutatóra Már harmincöt éve, hogy a Múzeum Baráti Kör megjelentette tervezett sorozatának első részében Vertich József, a népszerű Dodi bácsi (1912-2003) helytörténeti köny­ vét a fogaskerekű vasútról. Ez a múlhatatlan érdemű, forrásértékű kiadvány azon túl, hogy élvezetes olvasmány, a lokálpatrióta helytörténet-kutatót arra inspirálja, hogy a témát tovább kutassa. Ez történt az én esetemben is. Hasonló címmel elkészítettem két részben a saját koncepcióm szerinti változatot, az eredeti Volt egyszer afogaskerekű címmel, szemben a Volt egyszer egyfogaskerekűvel, utalva ezzel a témaazonosságra, és emlékezve Dodi bácsi munkásságára. Részlet az ő írásából: „Beindulásától háromnegyed évszázadon keresztül Salgótarján kedvelt, sok örömöt nyújtó utazási lehetőséget biztosított a Salgóbányára igyekvőknek, ott lakóknak egyaránt, a kies tájakon kanyargó fogaskerekű. Csak ezzel a névvel illették a környék lakói, a turistáskodás kedvelői, bárha megszületését az iparnak köszönhette. A Salgótarjáni Vasfinomító Tár­ sulat, majd a jogutód, rövid nevén a RIMA Salgótarjáni Acélgyára működésének kiszol­ gálására létesült. Az Acélgyártól (ma Salgótarjáni Kohászati Üzemek) 5,8 kilométerre fekvő salgói tá­ rók szenét szállították le a gyárba, felfelé pedig a szükséges anyagokat, élelmet és sok más egyebet fuvarozott a kisvonat. Ez a vasút volt Magyarország első, ipari célt szolgáló keskeny nyomtávú fogaskerekű vasútja. (Európában elsőnek a Vierwaldstetti tó partján, Svájcban, 1871-ben, turisztikai célra épült fogaskerekű vasút.) A későbbi években az ipari felada­ tok mellett a salgói kisvasutat a megnövekedett személyszállítás tette a környék jellegze­ tességévé. A bánya termelésének fejlődésével párhuzamosan fejlődött, nagyobbodott a kis lakóte­ lep is. Egybe bővült és szépült. A harmincas években (1935) a vár tövében felépítették a Ma­ gyarországi Kárpát Egyesület turistaházát, amely 1962-től a város kutatójának, Dor­ nyay Bélának nevét viseli. Palócföld 2026/1-2. 63 �Praznovszky Miklós Ferenc A második világháborút követő években az ifjúsági élet, a turizmus gyors fejlődésnek indult, de ebben a fogaskerekű sajnos már nem működhetett közre. A bányák államosí­ tása során a RIMA salgói bányáival együtt a fogaskerekű is a Magyar Állami Szénbá­ nyák Nógrád-Hevesi Bányakerület Igazgatóságához (Zagyvai kerület) került. Nem az államosítás, sokkal inkább a környéki bányák kimerülése, de nem utolsósorban az ötvenes évek elején bekövetkezett állagromlás vezetett a fogaskerekű 1957-ben történt felszámolá­ sához.” (Salgótarján, Nógrádi Történeti Múzeum Baráti Köre, 1990) A salgóbányaifogaskerekű kisvasút egyik személyszállításra is alkal­ mas mozdonya, 1882 (Forrás: VcrtichJózsefgyűjteménye) A Salgó irányába kapaszkodó üres szerelvény a kútháznál (Forrás: Salgótatjáni Almanach I.) A pálya véglegesfelszámolása 1957-ben (Forrás: Egy nógrádi völgyváros című honlap) 64 Palócföld 2026/1-2. �Itthon Nógrádban A helytörténetírás egyik válfaja lehet a dokumentarista jellegű, valamely témához kapcsolódó, már publikált anyagok gyűjtése, rendszerezése szerkesztett formában. De ugyanígy nagy jelentőséggel bír ezzel párhuzamosan, ezt kiegészítve az archív fo­ tók felkutatása. Az emlékezetben halványuló, szürkülő emlékképek - köszönhetően napjaink technikájának - utószínezéssel szinte már életre kelthetőek, közelivé vará­ zsolva a távoli múltat. Manapság jubileumi megemlékezések sora zajlik minden olyan településen, amely múltjából visszaköszön a bányászat. Kegyeletteljes emlékezés ez a hajdan volt bányászokra, akik olykor önfeláldozó munkájukkal teremtették elő a fejlődés alapjait jelentő szenet. Nekik köszönhető környezetünk iparának létrejötte, rohamos fejlő­ dése. Állami szinten hetvenöt esztendeje minden évben szeptember 5-én rájuk emlé­ kezünk, a föld alatti, de a földfelszíni társaikról is. A bányászati iparág mellett számtalan olyan terület volt, amely segítette, kiegészí­ tette az ő tevékenységüket, és ugyanolyan fontos volt, növelve annak hatékonyságát. Az egyik ilyen feladat a kitermelt szén szállításának megoldása volt a bányáktól a fel­ használókig, elsősorban az ipari üzemekhez. Nem jubileumi évfordulón, de mindig meg kell emlékeznünk a Salgótarján és a Salgó között százötven évvel ezelőtt, az országban elsőként létrehozott, keskeny nyomtávú, gőzüzemű, adhéziós és fogaskerekű, váltakozó pályán közlekedő - első­ sorban szénszállító kisvonat - hetvenöt esztendőnyi életéről. Kevésbé él a köztudat­ ban, milyen óriási szerepe volt ennek a kiépített szállítási rendszernek a korai vasfino­ mító életében, rohamos fejlődésében, s emellett a lakossági fűtőanyag-szükségletek kielégítésében is. A kezdeti időszakban történt vasúti tragédia okán is országos ismert­ ségre tett szert ez a kisvasút. Fejlődése, fejlesztése, üzembiztonsága ezt követően tö­ retlen volt. Salgó-Tarján község a bányáknak és az ezek köré települt iparágaknak köszönhette folyamatos növekedését, elismertségét, lakosságszámának felfelé ívelését, mígnem el­ nyerte városi rangját. Az említett iparvárossá válást nagy mértékben segítette a kis­ vasút léte, működése is olyformán, hogy ipari jellege mellett bekapcsolódott a helyi személyszállításba is, ezzel fő attrakcióként vonzerővé válva az idegenforgalom, a tu­ rizmus számára, növelve a település hírnevét. Ahogy más települést, úgy Salgótarjánt sem kerülhették el a történelem min­ dent elsöprő, emberek tömegeit sújtó viharai. Gondoljunk az első világháború vér­ áldozataira, a holokausztra, a Don-kanyarból vissza nem térőkre. Ezeknek az egész Európát romboló sorscsapásoknak az árnyékában a minden tekintetben jelentős, Palócföld 2026/1-2. 65 �Praznovszky Miklós Ferenc folyamatosan fejlődő településnek időről időre megvolt a maga embercsoportokat érintő, felkavaró tragédiája: politikai, természeti, ipari katasztrófák sora. Évente emlékezünk az 1956-os sortűz név szerint ismert negyvenhat áldozatára a kegyhellyé vált hajdani helyszínen. Az akkori politikai hatalom még azt sem tette lehetővé, hogy méltó módon vegyen végső búcsút az ártatlan polgári áldozatoktól a város lakossága. Az egész országot megrázta a nagy világégés közepette is, 1944 januárjában a tar­ jáni leventék lavinaszerencsétlenségének híre, a tizenöt fiatal életet követelő termé­ szeti katasztrófa. Úgy a tragédia, mint a két csoportban történő végső búcsúztatásuk híre bejárta a hazai és külföldi sajtót, őszinte részvétet keltve minden jóérzésű magyar emberben. * Szinte valamennyi itthoni magyar nyelvű újság beszámolt az 1883. február másodikán, pénteki napon, a kora délutáni órákban történt fogaskerekű-vasúti tragédiáról. Az ipari katasztrófának tekintett szerencsétlenség a Salgótarján és Salgóbánya kö­ zötti, szakaszosan meredek területen történt, hét halálos áldozatot követelve. A történelmi Magyarországon és a Monarchia országainak felsé-területén megje­ lenő német nyelvű sajtóorgánumokban is gyorsan szárnyra kapott a szerencsétlenség híre. Átvett központi híranyagok, helyi és kiküldött tudósítók számoltak be külön­ böző súlyozottsággal egy vagy több ízben, rövidebb-hosszabb cikkeikben a szomorú, felkavaró eseményről. Ennek a teljességre törekvő gyűjteményes összeállításnak a tel­ jes forrásanyaga is a német nyelvű sajtóhíreken alapszik. E szerint összesen 8 város 14 lapjának 22 híranyaga számolt be a salgótarjáni fogaskerekű vasút tragédiájáról. Szembeötlő azonban mindkét nyelvű korabeli sajtóhírekben a számtalan pontat­ lanság, ellentmondás, mely vonatkozik a helymeghatározásokra, dátumokra, sze­ mélynevekre, életkorokra egyaránt. Ennélfogva nehéz megállapítani egy-egy hír­ anyag hitelességét, de azért valamennyire nyomon követhetőek az események, adatok. Ta lálható a kigyűjtésben közel azonos, ismétlődő írás, közlemény, mely arra volt hi­ vatott, hogy az olykor bulvárjellegű sajtó a a helyi sokszínűségét szemléltesse. Talán egyik érdeme ennek a kutató, összegző munkának, hogy - esemény- és kordokumen­ tumként - előkerült a sajtó egyetlen, a témával kapcsolatos illusztrációja. A német nyelvű sajtó úgy, ahogy a magyar is, név szerint feltárja a tragédia áldoza­ tainak kilétét, helyenként eredeti származásukat is. Különbözőség figyelhető meg itt is. A személynév írásmódjának nemzeti jellegén túl: egyik a tragédia idején viselt névvel, míg másik a születési anyakönyvi bejegyzéssel említi őket. Így van ez a Neuigkeits WeltBlatt, Wien, Donnerstag den 8. Február 1883. számának közlésében is: 66 Palócföld 2026/1-2. �Itthon Nógrádban „(...) A katasztrófa hat áldozatát temették el vasárnap. Ők: a 31 évesJulie Skoda, kétgyer­ mekes anya; az 50 éves Maria Michalenka, egygyermekes anya; az 53 éves Elisabeth Ha- lado, négygyermekes anya; a 65 éves özvegy Katharina Mraz; a 28 éves Josefa Czinderlit, háromgyermekes anya; és a 15 éves Anna Gödl. (.)” A hetedik - név szerint említett- áldozatot innen még súlyos fejsérüléssel szállították a Rimai cég kórházába, ahol pár nap múlva elhunyt. Tehát ezért nem szerepelt a hely­ színen életüket vesztettek listáján. Végső búcsúztatásáról már nem történt említés, ahogy a hat áldozat temetéséről is csak szűkszavú, szinte egymondatos tájékoztatást olvashatunk. Arról is csak a sorok között lehet olvasni, fokozva a tragédiát, hogy tíz gyermek siratta a balestben elhunyt öt édesanyát. Szinte valamennyi német hír az ok-okozati összefüggéseket taglalta, a felelősöket kereste. Az osztrák és magyar hatóságok beható vizsgálatának köszönhetően olyan biztonsági és műszaki változtatások születtek, amelyek a következő évtizedekre biz­ tonságossá, balesetmentessé tették a fogaskerekű kisvasút működtetését. A Das interessante Blatt című, Bécsben megjelenő lap 1883. február 15-én meg­ jelenő számában közölte tudósítását: „Baleset történt a Salgó-Tarján fogaskerekű vasútvonalon A Salgó-Tarjáni Vasmű Magyarország egyik legvirágzóbb ipari vállalata. Felszerelkezve minden modern eszközzel, tudták, hogyan tegyék a működést a lehető legbiztonságosabbá az alkalmazott munkások számára, és Salgó-Tarjánból ritkábban érkeztek balesetekről szóló hírek, mint más hasonló vállalatokból. Február első napjaiban azonban minden óv­ intézkedés ellenére sajnálatos baleset történt, amely számos emberéletet követelt. A Salgó-hegyen található a vállalat hatalmas széntárolóinak bejárata, amelyek szenet szállítanak a 200 méterrel lejjebb található nagyolvasztóba. A széntárolók és a nagyolvasztó közötti kapcsolatot a „Rigi-rendszer” alapján kialakított fogaskerekű vasút biztosítja. Egy üres szénszállító kocsikkal és néhány személykocsival teli vonat haladtfelfelé a dombon. Amikor a mozdony acélkerekének kétfoga egyszerre tört el, a vonat mindenfékezési kísér­ let ellenére megállíthatatlanul zuhant a mélybe. A mozdony és 12 vagon szédületes sebes­ séggel csúszott le a meredek lejtőn. A mozdony és a vagonok egymás után borultak fel, és mind összetörtek. Az egyik vagonban hat szegény bányászfeleség és egyfiatal lány utazott. A lány kivételével, aki szinte csodával határos módon a mélybe ugrott, a vagon összes utasa életét vesztette. A lány, akit képünkön a vagonból való kilépés közben látunk, nem szenve­ dett sérülést. A 120 tonnás mozdony kanyarodás közben szó szerint lesodródott a sínekről, semmi­ lyen súrlódási nyomot nem hagyva sem a síneken, sem a talpfákon. A mozdonyt egy nyílt Palócföld 2026/1-2. 67 �Praznovszky Miklós Ferenc területen találták meg, a sínekkel egy szinten; oldalra dőlt a homokba. A vagonok 10 mé­ ter távolságban egy sziklára zuhantak; teljesen összetörtek. A legszigorúbb vizsgálatot az incidens ügyében, amellyel kapcsolatban általános együttérzésüket fejezik ki, a Kommunikációs Minisztérium folytatta le. A budapesti Nemzetügyi Minisztérium vizsgálatot indított a katasztrófa felelősének kiderítésére. Célja továbbá a vasút építőjének kivizsgálása is.” Ez az illusztráció az egyetlen a korabeli magyar és német nyelvű lapokból, mely a fent idézett lapszám 6. oldalán ta­ lálható. A képaláírás: Baleset a Salgó-Tarján fogaskerekű vasúton. Egy lány kiugrott az összetört kocsiból, hogy meg­ mentse magát. (Más forrás szerint a képen ábrázoltjelenet LipiAnna, 13 éves leány mene­ külését örökíti meg.) Amilyen gyorsan lábra kapott a katasztrófa híre a német nyelvű lapokban, olyan gyorsan napirendre is tértek felette, keresve és helyet adva újabb szenzációknak. Ma már csak jelzéssel ellátott turistaút mutatja a hajdani nyomvonal helyét, amit az ős­ birtokos, a természet lassan visszakövetel magának. „Múlt nélkül nincs jelen, sem jövő Mi, idős emberek pedig - bármennyire voltak is akkor keserveink - boldogan gondolunk vissza a régi időkre. Arra a korszakra, amikor még közlekedett a salgói kisvonat, amely az acélgyárba hordta a szenet, de személyek is utazhattak vele a városba, mert a szenescsil­ lék után mindig kapcsoltak egy nyitott és egy zárt személyszállító vagont is. A kis fogaske­ rekű vonat az acélgyári Salgó-kaputól indult, s haladt Ponyipusztán át a kútházig, ahol vizet vett fel. Tovább haladva elérte Kotyasz-tetőt, ameddig az egyik vasút vezetett, míg a másik a Bagolyvár alól indult a közeli telepre, amely abban az időben az ország egyik 68 Palócföld 2026/1-2. �Itthon Nógrádban legszebb telepe volt. Nekünk, zagyvai fiataloknak külön élményt jelentett, ahogy jöttünk a gyárból gyalog a vasút mellett, és azt figyeltük, hogy a mozdonyvezető néz-e minket. Ha nem vette észre, felugráltunk a személyvagonba. Volt, aki csak a kútházig bliccelt, én a Kotyaszig mentem, ahonnan alig öt perc alatt otthon voltam. Mindig izgalommal vár­ tuk a vonat érkezését, mert amikor a fogaskerekek a talpfákhoz erősített fogasléchez kap­ csolódtak, a vonat lelassított, s mi fel tudtunk ugrálni a kocsikba. Salgó-bányatelep termé­ szeti szépségeinél fogva az ország talán legszebb bányatelepülése volt. Az akkori emberek úgy mondták, hogy a szépség, a békesség és a nyugalom telepe volt, ahol a szórakozni vágyó emberek hasznosan és kellemesen tölthették el idejüket.” (Forrás: Kovács István: Múlt nél­ kül nincs jelen, sem jövő = Nógrád Megyei Hírlap, 2001. 07. 27. 9. ) Afogaskerekű szerelvény képeslapon A Sipka-szoros (Forrás: Egy nógrádi völgyváros (Forrás: VertichJózsefgyűjteménye) című bonlap) Időnként megfogalmazódik, különösen a turizmust fejleszteni akaró lokálpatrióták részéről a néhai fogaskerekű feltámasztásának gondolata. Be kell látnunk, ennek ért­ hető okokból napjainkban semmi realitása nincs. Mint szülővárosát szerető és annak múltját tisztelő polgár is csak annyit tehetek, hogy vizionálok egy jövőbeni kirándu­ lást a valamikori fogaskerekű kisvasút nyomát követve: Palócföld 2026/1-2. 69 �Praznovszky Miklós Ferenc Ma Salgótarján központjából menetrend szerint induló gumikerekű közúti kisvonat szál­ lítja a látogatókat Ponyi-pusztára, a valamikori Kút-ház helyén lévő fogaskerekű kisvasút emlékművéhez. Innen már gyalogosan folytatódik az út az igényesen kialakított és folya­ matosan karbantartott nyomvonalon. A Sipka-szoros előtti emléktáblánál lehet emlé­ kezni a vasúti tragédia hét áldozatára. Tovább folytatva az utat a nyomvonal mellett kialakított kis tisztásokon a környezetbe illő padoknál, asztaloknál, épített szalonnasütők­ nél lehet megpihenni. Az út egyik magaslati pontján kilátó várja a turistákat, ahonnan csodálni lehet a páratlan szépségű panorámát. A Brenzalja fölött elhaladva jutunk el a településre. A Geo-csodák házának megtekintése után a gyönyörűen felújított vár, majd a szintén újszerűnek ható menedékház szolgál újabb pihenőhelyül. A kirándulóút végál­ lomása az Eresztvényi Látogatóközpont. Itt már újra felszállhatunk az innen is menet­ rend szerint induló közúti kisvonatra, amellyel visszajutunk Salgótarjánba. 70 Afogaskerekű utazóközönsége J952-ben A Sipka-szoros napjainkban (Forrás: Póczos Sándorgyűjteménye) (Forrás: Facebook) Palócföld 2026/1-2. �Itthon Nógrádban NAGY ZSÓFIA PALÓC KONYHA AVAGY: MIT ETTEK A JÓ PALÓCOK? Cukorrépaleves Hozzávalók: 1 kisebb méretű cukorrépa, 1 liter tej, 1 tk. só, egy kevés liszt A cukorrépát meghámozzuk, kockákra vágjuk, felöntjük vízzel, sózzuk, és puhára főzzük. A vi­ zet leszűrjük, de egy keveset hagyjunk az edény alján. A cukorrépa egy részét összetörjük, a ma­ radék kockákat egészben hagyjuk. Felöntjük tejjel, és felforraljuk. A lisztet egy kevés tejjel összekeverjük, és hozzáadjuk a leveshez. Rövid ideig forraljuk, majd félretesszük. Megjegyzés: A leves édeskés ízű. Ha nem elég édes, adhatunk hozzá cukrot. Nagyon népszerű és gyakori étel volt. Télen ezt a levest aszalt gyümölcsből is készítették. Kidobott káposzta Hozzávalók: 1 kg savanyú káposzta, 0,5 kg kolbász, 0,5 kg húsos szalonna, 1 fej fok­ hagyma, 2 tk. pirospaprika, krumpli A káposztát a kolbásszal és a szalonnával (nem felvágva) egy lábasba tesszük, felönt­ jük vízzel. Kb. fél órát főzzük, amíg a káposzta megpuhul. Közben zsíron enyhén megpirítjuk az apróra vágott (vagy zúzott ) fokhagymát, végül hozzáadjuk a piros­ paprikát, és félretesszük. A krumplit, amelyet az ételhez fogunk tálalni, megsütjük a héjában. A megfőtt kolbászt és a szalonnát felvágjuk darabokra. A káposztát leszűrjük, és hozzáadjuk a pirított fokhagymát. Szalonnával, kolbásszal és a sült krumplival tálaljuk. Palócföld 2026/1-2. 71 �Nagy Zsófia Húzott rétes Hozzávalók: 60 dkg sima liszt, 1 tk. só, 1 ek. ecet, 0,5 dl olaj, kb. 2 dl meleg víz, 1 to­ jássárgája; a rétes megkenésére: 2,5 dl tejföl, 2 tojássárgája, fél dl tej A túrós töltelékhez: 5 dkg darabos túró, 25 dkg kristálycukor, 3 vaníliás cukor, 3 to­ jássárgája, 3 ek. vaj, 20 dkg mazsola A diós töltelékhez: 75 dkg darált dió, egy marék darált babapiskóta, 1 cimetes ( fahéjas) cukor, 5 hámozott alma, 25 dkg kristálycukor 1-2 órával a sütés előtt a mazsolát beáztatjuk forró vízbe. A túrót kikeverjük a leszűrt mazsolával, a cu­ korral, a tojássárgájával, a vaníliás cukorral és az ol­ vasztott vajjal. A darált diót összekeverjük a cukor­ ral és a cimetes cukorral. Az átszitált liszthez hozzáadjuk a sót, az olajat, az ecetet, a tojássárgáját, a meleg vizet, és eldolgozzuk úgy, hogy ne ragadjon a tészta. Lisztezett konyharu­ hára tesszük, és lefedjük egy tállal. 10 percig pihentetjük. Egy kb. 80x40 centis asztalra leterítünk két vászonlepedőt, meglisztezzük, az asz­ tal közepére kifordítjuk a tésztát, és kisodorjuk, amennyire csak lehet. A tésztát úgy sodorjuk, hogy mindig kör alakú legyen - a közepétől kifelé minden oldalra. A jól kinyújtott tésztát vékonyan megolajozzuk. Megola­ jozzuk a kezünket is, és úgy húzzuk, hogy a tészta le­ lógjon az asztalról. A tészta húzása a következőképpen történik: az egyik kéz tenyérrel felfelé, a másik tenyérrel lefelé. A tésztát a közepétől húzzuk a széléig minden irányba olyan vékonyra, hogy a tésztán keresztül újsá­ got lehessen olvasni. Amikor a tészta ki van húzva, is­ mét meghintjük olajjal, de az olajat már nem kenjük szét a tésztán. A túrótölteléket ráhelyezzük a tészta szélére - az asztal hosszabbik ol­ dalán - úgy, hogy mindenhol egyenletes legyen a töltelék. A tészta többi részét megszórjuk egy marék darált babapiskótával, a tetejére egyenletesen a diós tölteléket szórjuk, majd ráreszeljük az 5 darab almát. A tésztát felcsavarjuk, majd a tepsi hosszának megfelelően három részre vágjuk, utána meg­ kenjük a tejfölös, tojásos, tejes keverékkel. 200 fokra előmelegített sütőben pirosra sütjük. 72 Palócföld 2026/1-2. �Itthon Nógrádban KOVÁCS BODOR SÁNDOR TALÁLKOZÁSOK ZENTHE FERENCCEL Zenthe Ferenc 1920-ban született, Gérard Philipe 1922-ben, apám pedig 1923-ban. (Ez utóbbi persze magánügy, de az írás végén majd kiderül, miért hozakodom elő ezzel.) Zenthe (akkor még Rameshofer) Ferenc első tíz évét Salgóbányán tölti, apja bánya­ mérnök, ő maga erdésznek készül, lásd a telepet körülvevő erdők páratlan szépségét. De valami közbeszól. Édesapja mozigépet hozat, és a bánya egyik melléképületében rendszeresek lesznek a vetítések, ahol Salgó apraja-nagyja összegyűlik vasárnapon­ ként, köztük az ifjú Ferenc, aki elkerekedő szemmel figyeli a némafilm-színészek já­ tékát. Sőt, a környező településeken, Zagyván és Rónán, Somoskőben, valamint az újfaluban is hamarosan híre megy a mozgókép csodájának, így a közönség összetétele igen változatosan alakul a továbbiakban. Gyerekek és felnőttek siettek a vasárnap esti előadásokra, amiről aztán napokig mesélhettek a hozzátartozóknak. A család 1931-ben Budapestre költözik, a kisebbik fiú (nővére 17, bátyja 20 évvel idősebb nála) gimnáziumba kerül, majd szülei akaratának engedve a közgazdasági egyetemre is beiratkozik, ahol elvégez négy szemesztert. Ezt követően jelentkezik a Színművészeti Egyetemre, ahová jellegzetes palóc tájszólása ellenére fölveszik, de közbejön a háború. Besorozzák, de egyetemistaként nem kell részt vennie a harcok­ ban. A világégés után nem megy vissza a színművészetire, először Pécsre szerződik, a színpadon tanulja a szakmát. 1952-ben már a budapesti Madách Színház tagja, a filmesek is hamar fölfedezik a markáns arcéllel bíró, jó svádájú fiatalembert. Első főszerepével a 2 x 2 néha ötben (1954) Ferrari Violetta oldalán átütő sikert arat, de még ezt is túlszárnyalja az 1956-ban bemutatott Gábor diák címszerepe. Valahol ez idő tájt lép a képbe Gérard Philipe, aki az ötvenes évek közepén eljut Magyarországra, és ha már itt van, megszerveznek neki egy találkozót Zenthe Ferenc­ cel, merthogy őt meg a magyar Gérard Philipe-ként emlegetik mind gyakrabban. Bár Philipe volt a fiatalabb, az ő filmszínészi pályája korábban, már a háború alatt elkezdő­ dött. Aztán A pármai kolostor (1948), a Királylány a feleségem (1952) és a Vörös ésfe­ kete (1954) egész Európában ismertté teszi. (Akkoriban bevett szokás Magyarországon is, hogy a korábbi évtizedekben készült sikeres filmeket technikailag felújítják, így Palócföld 2026/1-2. 73 �Kovács Bodor Sándor a mozik újra műsorukra tűzhetik a következő generációk számára. Emiatt kerül az 1952-ben forgatott francia-olasz kalandfilm, Tulipános Fanfan története 1966-ban ismét a nézők elé, sőt az addig feliratos film 1969-ben még magyar szinkront is kap. Tordy Géza, Domján Edit, Mécs Károly, Básti Lajos és Csákányi László adja hangját a filmhez, hogy csak a legnagyobbakat említsem...) Hogy Fejér Tamás rendezőt a két színész közötti hasonlóság mennyiben befolyásolta, amikor végül Zenthe Ferencet választotta a 13 részes televíziós sorozat (A Tenkes kapitá­ nya) főszerepére, már nem fogjuk megtudni. Azt azonban maga a Kossuth-díjas művész mesélte el Salgótarjánban e sorok írójának még 2003 februárjában, hogy azért kapta meg Eke Máté szerepét, mert Fejér maradék­ talanul megbízott benne. „Te nem fogsz engem cserbenhagyni a hosszú forgatási idő­ szak alatt!” - idézte a rendezőt. (Finom utalás volt ez a hatvanas évek azon népszerű férfiszínészeire, akikről nem csak a filmszerepeik miatt beszéltek sokat a bennfentes mindent tudók.) Szintén ezen a tarjáni találkozón idézett föl egy emlékezetes salgói délutánt. 1952-ben forgattuk a Föltámadott a tenger című film külső jeleneteit valahol a kör­ nyéken - mesélte. Soós Imrével ekkor már jó barátságban voltunk - kezdte a történetet -, és az egyik forgatási szünetben beugrottunk a filmgyár autójába, aztán uzsgyi, irány Salgóbánya! Fölmentünk a várba, Imrének, a tiszántúli fiúnak elkerekedett a szeme. Van ilyen? kérdezte, amikor meglátta a lenyűgöző körpanorámát, de nem is tőlem, csak úgy ma­ gától vagy a nagyvilágtól. Megvártuk, míg besötétedik, és a csillagtenger elborítja az eget. Na, tessék, mondtam, pont ezt látta Petőfi, amikor megírta a Salgó című elbe­ szélő költeményét. „Itt állt Salgóvár, mint egy óriás, Ki az egekre nyujtja vakmerő Kezét, hogy onnan csillagot raboljon; Itt állt Salgó... az éghez oly közel” Beszélgessünk még egy kicsit a gyerekkorról! Melyik némafilmekre emlékszik vissza szívesen? - kérdeztem nekibátorodva. Például az 1917-ben készült Fekete gyémántokra, amelyikről azt is tudom ma már, hogy itt forgatták a Salgótarján környéki bányákban. (Azt már csak én fűzöm hozzá, 74 Palócföld 2026/1-2. �Itthon Nógrádban hogy a Hangosfilm.hu oldal szerint „a főszereplő, Somlay Artúr egy későbbi interjú­ ban mesélte, hogy hajszál híján tragédiával végződött a forgatás: miután elhagyták az egyik folyosót, az nem sokkal később beomlott.”) - De Salgón láttam még az 1918-ban készült Aranyembert Korda Sándor rendezésében, vagy a Sárga csikót és a Bolond Istókot. És persze dőltünk a nevetéstől Chaplin mulatságos történetein, a csavargó figurája örökre a szívükbe lopta magát. Nem véletlenül mondta Vaslav Nijinsky, a világhírű orosz balett-táncos és koreográfus, hogy Chaplin a huszadik szá­ zad legnagyobb balettművésze. Sokatjátszottak a környékbeli erdőkben? Rengeteget. Eszembe jut egy emlék egy nyári délelőttről. Addig-addig bóklásztunk a sűrű fák között, míg ki nem kötöttünk a szomszéd faluban, Zagyván. Keresztülvág­ tunk a temetőn, és ott találtuk magunkat a templom előtt. Persze a zagyvai gyerekek gyorsan körbekaptak minket, és kérdezték, hogy honnan jöttünk. Hát Salgóról! válaszoltunk büszkén, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga. Erre aztán megenyhültek, mert volt közöttük két fiú, aki már járt Salgón, és látott néhány filmet is a bánya épületében. Akkor aztán elkezdődött a mesélés, kinek melyik tetszett job­ ban, és miért. A mozi összehozott minket, barátként váltunk el tőlük, amikor meg­ mutatták a legrövidebb utat visszafelé, Salgóra. A Tenkes kapitányának bemutatása után hogyan változott meg a világ Ön körül? Ezek nem olyan fontos dolgok... Néha összesúgtak a hátam mögött, hogy ez milyen alacsony. de igazából nem zavart. Viszont egyszer eljutottunk Kínába, és egy idő után azt vettem észre, hogy a szállodánkban mindenki mosolyogni kezd, ha meglát, még a folyosó végéről is leskelődnek utánam a szobalányok. Nem értettem a dolgot, hiszen rajtunk kívül jó néhány európai ember lakott még ebben a hotelben, és a sze­ mélyzet udvariasan, de nagyon tartózkodóan kommunikált velük. Mindenkivel, ki­ véve engem. Végül megkértem a tolmácsunkat, ugyan kérdezne már utána, minek köszönhetem ezt a nagy érdeklődést. Nem tudta? - csodálkozott el a fiatalember. Most vetítették A Tenkes kapitányának mind a 13 részét az állami televízióban, nagy­ jából egymilliárd ember látta, részenként! Azt hiszem, a tartós sikeréhez nagyban hozzájárul a pazar színészi játék, a karakterek tökéletes megformálása és a film szerethető humora. (Egyébként a Siklósi bácsit alakító Molnár Tibor is a közelben született, egész pontosan Zagyvapálfalván, 1921-ben.) Palócföld 2026/1-2. 75 �Kovács Bodor Sándor Volna-e kedve egy olyan portréfilmhez, amelyet a szülőhelyén, Salgón forgat­ nánk, sétálgatva az utcán, és megmutatná gyermekkorának emlékezetes hely­ színeit, fölidézné a maradandópillanatokat? Persze! Tavasszal jövök az Öregek Klubjába egy kis élménybeszámolóra, akkor szíve­ sen állok a kamerád elé. Az önkormányzat szervezi, megkérem őket, hogy értesítsenek téged is a pontos dátumról, akkor újból találkozhatunk! Néhány hónap múlva azonban látom a helyi napilap címoldalán, hogy Salgóbányán járt Zenthe Ferenc... Szomorúan kerestem az önkormányzat illetékesét, aki némi he­ zitálás után elmondta, hogy valaki, aki döntési pozícióban volt, nem akarta, hogy ezt a filmet én készítsem el. Egész pontosan azt szerette volna, ha helyettem a tarjáni té­ vések forgatják le, ők viszont időhiányra hivatkozva nem vállalták, így aztán szegé­ nyebbek lettünk egy dokumentumfilmmel, miközben - és ezt már én teszem hozzá ma - a Zenthe-kultusz ápolása mára az egyik legfontosabb kulturális tevékenységgé vált a városban. Szomorú, hogy a 2003-ban díszpolgárságot kapott színész csupán egyetlen alkalommal lépett színpadra Salgótarjánban. 2006 nyarán Szakonyi Károly Turini nyár című drámájában Antonio szerepében csillogtatta meg kifinomult hu­ morát. 85 éves volt ekkor, és éppen 54 éve a Madách Színház tagja. (Az előadásban a Kossuthot alakító Bánffy György volt a partnere.) De vissza A Tenkes kapitányához! 1964-ben mutatta be a Magyar Televízió, és minden előző rekordot megdöntött a nézettsége. Ennek következtében mi, 9-10 éves fiúk egész nap kardoztunk, kivéve, amikor az iskolapadban ültünk hátratett kézzel - de a szünetekben már azon vitatkoztunk, melyi­ künk lesz az igazi Tenkes. (Volt, aki egyenesen Béri Balogh Ádám brigadérosnak jelentke­ zett.) Aztán délután irány a zagyvai vár, fából készült kardjainkkal száguldoztunk föl s alá, míg ránk nem sötétedett. Emlékszem 1965 nyarára, amikor jó magaviseletemért kéthetes jutalomüdülést nyertem Gyulára. Én biztos, hogy nem me­ gyek el! - mondtam anyámnak. Hogyhogy? - kérdezte csodálkozva. Mert ismételni fogják a Tenkest a tévében, és azt én ki nem hagynám! Csak úgy tudtak nagy nehezen meggyőzni, hogy megesküdtek apámmal együtt, az üdülőben is lesz tévé, ott is néz­ hetem majd a sorozatot. (És ez valóban így is történt. Körülbelül kétszáz iskolás ült délutánonként a 80 centiméteres képernyő előtt, és bámulta Eke Máté kalandjait.) 76 Palócföld 2026/1-2. �Itthon Nógrádban A szeptemberi tanévnyitó napján a zagyvai kultúrban levetítették azt a mozifilmet, amelyet a té­ vésorozatból vágtak össze, így láthattuk végre az összes nagytotál jelenetet teljes pompájában. Jel­ lemző a kor információszegénységére, hogy soha senkitől nem hallottunk arról, hogy A Tenkes ka­ pitányát alakító színész, Zenthe Ferenc a szom­ széd településen született. Fiatal felnőtt voltam már, amikor megkérdeztem a szüleimtől, miért nem mondták el ezt nekünk. Egyszerű, válaszol­ ták, mi, felnőttek sem tudtuk. Most, amikor ezeket a sorokat írom, eszembe jut egy gyerekkori beszélgetésem is apámmal. Szoktak-e a felnőttek kiabálni, ha a moziban ka­ landfilmet vetítenek? - kérdeztem tőle. - Nem felelte egykedvűen. Mi szoktunk, mondtam, mert a délutáni vetítéseken csak iskolások van­ nak, és nincs, aki rájuk szóljon, hogy csendben legyenek. Főleg, amikor a katonák kardot rántanak! Minden gyerek talpra ugrik, és tiszta erőből üvölt, így szurkolva a főhősnek - dicsekedtem tovább lelkesen. - Ti ho­ gyan bírjátok ki csöndben? Aztán megkérdeztem tőle, ő mikor volt először moziban. Gyerekkoromban, Salgón - válaszolta. A bányának volt mozija. Kisfiú voltam még, de a bátyáim elvittek. - És mit láttál először? - Az Apostolt, Petőfi elbeszélő költemé­ nyét némafilmen. Ez mikor lehetett nagyjából? A húszas évek végén. Hát így lett kerek az én kapitányom története. Látom magamat karddal a kezem­ ben, és most elképzelem a salgói fiúkat a hatvanas évek közepéről, akik tudták, hogy az igazi Tenkes egy közülük. Aztán látom a régieket, köztük Ferencet az 1920-as évek­ ben, ahogy rendületlenül kardoznak a salgói várban, és közben azon jár az eszük, mi­ lyen jó is lehetett valamikor igazi huszárnak lenni, és győzni minden csatában, épp­ úgy, mint az élet nagy küzdelmeiben. A KÉPEK FORRÁSAI: 74. oldal: https://www.mafab.hu/movies/a-tenkes-kapitanya-259434.html&tab=3#&gid=1&pid=5 76. oldal: https://www.mafab.hu/movies/a-tenkes-kapitanya-259434.html&tab=3#&gid=1&pid=2 77. oldal: Fortepan / Szalay Zoltán (1962) Palócföld 2026/1-2. 77 �Lesenyei Márta: Napba néző (Salgótarján, 1970) Fotó: Shah Timor (lapunk hátsó borítóján ez a fotó látható) 78 Palócföld 2026/1-2. �Múlt, jelen, jövő ZOLTAY LÍVIA GONDOLATOK A LÁTHATATLAN GENERÁCIÓRÓL Az X-generáció, amelynek tagjai nagyjából az 1960-as évek elejétől-közepétől az 1970-es évek végéig születtek, ma már középkorú. Én is ennek a generációnak vagyok a tagja (1974-ben születtem), és sokszor hívom úgy magunkat, hogy az „elveszett ge­ neráció”. Akár tetszik, akár nem, jelenleg mi vagyunk azok, akik „visszük a boltot”, azaz közülünk dolgoznak a legtöbben, és mi képezzük a fogyasztói társadalom legak­ tívabb rétegét is. Nagy terheket cipelünk, mégis mintha nem is léteznénk. Ez nem csupán Magyarországon van így, érzékelhető egész Európában, sőt az egész modern világban. Nyilván az előttünk lévő generációknak is voltak komoly problémáik, óri­ ási vállalásaik, nehézségeik, sőt, vannak az utánunk jövőknek is, de ez az írás nem ró­ luk szól. Úgy érzem, rólunk, az X-generációról valahogy túl kevés szó esik, és ez így nincs rendjén. Ha az itthoni, magyarországi körülményeket nézzük, akkor látjuk, hogy ez a generáció még a Kádár-rendszerben, annak a végén volt gyerek, abban a korszakban szocializálódott. A rendszerváltáskor sokan még iskolába jártunk, a főiskolai, egye­ temi felvételinket a legtöbben még a régi rendszer szerint szenvedtük végig, tehát úgy, hogy sok esetben csak egy felsőoktatási intézményt jelölhettünk meg, és ha oda nem kerültünk be, mert nagyon magas volt a pontszám, amit el kellett érni, és óriási volt a túljelentkezés, akkor mehettünk dolgozni, és megtapasztalni, hogy milyen is a való élet. Azokban az időkben még korántsem nőttek minden bokorban felsőoktatási in­ tézmények, a dolog már csak ezért sem volt egyszerű. Ha a világban az utóbbi évtizedekben végbemenő óriási technikai fejlődés olda­ láról közelítjük meg a dolgokat, akkor azt látjuk, hogy ez az a generáció, amelyik pél­ dául a számítástechnikával a munkahelyén találkozott először, tehát nekünk ma­ gunktól kellett megtanulnunk mindent, ami ezzel jár, mert nem adta a szánkba senki, nem úgy, mint például a közvetlenül utánunk jövő Y-generáció tagjainak vagy a még fiatalabbaknak, akik már (kis túlzással) okostelefonnal a kezükben születtek. Mi elkezdtük az életünket egy viszonylag biztos, kiszámítható közegben (politikai fej­ tegetésbe nem mennék bele, mivel ez az írás egészen másról szól), ahol persze elő­ fordultak változások, de azok minimális odafigyeléssel követhetőek voltak. Az első Palócföld 2026/1-2. 79 �Zoltay Lívia munkahelyeinkre kisebb-nagyobb nehézségek árán be tudtunk kerülni, ám hogy azok sokszor mennyire nem voltak megfelelőek a számunkra, sem egzisztenciálisan, sem szellemileg, azt most talán hagyjuk. Mi még azt tanultuk, és el is hittük, hogy aki keményen és tisztességesen küzd és dolgozik, biztosan viszi valamire az életben, hi­ szen ennek így kell lennie, mivel „a jó elnyeri méltó jutalmát”. Aztán a legtöbben hamar szembesültünk azzal, hogy ez nem így működik. Nem állítom, hogy nincse­ nek köztünk a szó valódi értelmében sikeres emberek, mert nyilván vannak. De én most nem róluk szeretnék írni, hanem a többségről: azokról az X-esekről, akiknek valahogy nem jött be az élet, pedig mindent megtettek azért, hogy ez ne így legyen. Az úgynevezett modern világban az előző, nagyjából 20-25 évben bekövetkezett változások sem kedveztek nekünk. Sokan csonka családban, elvált szülők kulcsos gye­ rekeiként nőttünk fel (kulcsos gyerek: a szülők munka miatti távolléte okán a gyerek a lakáskulccsal a nyakában egész délután lent lődörgött a lakótelepen, és sokszor csak kora este ment haza). Ha, mondjuk, az egyik szülő (legtöbbször az apa) kilépett az életünkből, akkor jobb esetben csak végigasszisztáltuk, ahogy anyáink gürcölnek azért, hogy legalább nekünk jobb legyen - apaminta nélkül -; rosszabb esetben pedig már nagyon korán kis felnőttekké váltunk, jóval nagyobb terheket cipelve annál, mint amilyeneket gyerekkorban kellene. Az X-esek, vagyis mi vagyunk azok, akik bár rengeteget dolgozunk, mégsem tu­ dunk eredményeket felmutatni, legalábbis olyanokat biztosan nem, mint az eggyel előttünk lévő baby boomer generáció tagjai (ez főleg Európa gazdaságilag fejlettebb országaiban és az Egyesült Államokban megfigyelhető tendencia, de valamennyire nálunk is érzékelhető). A kevés szerencsést most hagyjuk. Nehezen szerzünk elfogad­ ható, a képzettségünknek megfelelő állást, amit már közel sem olyan könnyű megtar­ tanunk, mint ahogy még 20-30 éve. Csak úgy ömlik ránk, hogy mindenhol verseny van, a ma megszerzett és így betöltött állások holnap megszűnhetnek, vagy azokat másokkal töltik be, és még mindig tendencia a „ha nem tetszik, el lehet menni, százan jönnek a helyedre”-mentalitás. Régebben, ha hosszabb ideig dolgoztál valahol, és jó voltál, megbecsültek. Ha anya­ gilag nem tudtak, akkor legalább erkölcsileg. Magyarországon abban a rendszerben, amelyben az X-esek többsége felnőtt, még azt láttuk, hogy nincs munkanélküliség és nincs olyan, hogy valaki egyik napról a másikra az utcára kerül egyetlen rossz döntés miatt. Ma ez másképp van. Ma minden bizonytalan. Bárkit bármikor kirúghatnak az állásából, semmire nincs garancia, és az sem biztos, hogy gyorsan találunk az elvesztett állás helyett másikat. Szociális háló szinte nincsen, illetve ami van, az nagyjából ezer sebből vérzik. Az X-esek nap mint nap ezekkel a bizonytalansági tényezőkkel együtt 80 Palócföld 2026/1-2. �Múlt, jelen, jövő dolgoznak, sokan minimális megbecsülés mellett. Családot, gyerekeket tartanak el, és bőven vannak olyanok is, akik egyedül teszik mindezt. Ha kell, és képesek rá, akkor segítenek idős szüleiknek, miközben a legtöbbször a saját lakhatásuk, megélhetésük is bizonytalan. Ember legyen a talpán, aki ennyi fronton helyt tud állni, aki ennyi szerepben meg tud felelni. A médiából mindezek mellett úton-útfélen harsog, hogy „nézzél ki jól”, mert ma ez is elvárás, „érezd jól magad”, „légy feszes, mint egy húsz­ éves”, „ne legyen rajtad egy ránc sem, mert az gáz”, a plusz kilókért bizonyos körök­ ben egyenesen kiátkozás jár. Értelmetlen, üres, sablonos szövegek, de padlóra tudják küldeni az X-est egy (két, három) nehéz nap után. Csak kapkodom a fejemet, hogy mi történik a világban, miért ennyire nehéz ma minden? Ma, ha valami nem jó, akkor nem megjavítjuk, hanem kidobjuk a kukába, és gyorsan veszünk helyette újat. Nincs idő semmire, a javításra sem. Ugyanígy vagyunk az emberi kapcsolatainkkal is. Nem jók az emberi kapcsolatok a kis közösségekben sem, a nagyobbakban meg pláne. Min­ denhol megy a nyomulás, a taposás, a törtetés. És mindenhol egyre inkább teret nyer a közöny, az egymás lenézése, semmibe vétele, ignorálása. Személyes példával élve: vajon mit várhatnék a tágabb ismerősi körömtől, amikor egy nálam sok szempontból szerencsésebb, engem hosszú évek óta ismerő barát ezt mondja: „Én azt hittem, hogy te majd sikeres ügyvéd leszel!” Sok éve már, ha nem is ügyvédként, de jogtanácsosként dolgozom, és 15 éve nagyrészt egyedül tartom el a lá­ nyomat, de ezek a dolgok nem számítanak, mert nem láthatóak, és nem lehet őket pénzre váltani. Mi történt velünk? Ennyire nem tudunk különbséget tenni eredmény és eredmény, valódi és hamis között? Tényleg normális az, hogy ennek a - velem egyéb­ ként egykorú - barátnak a szemében én nem vagyok más, mint egy be nem váltott ígéret, azért, mert nem lettem sikeres ügyvéd? Itt vagyunk mi, az X-esek, és sokan nem érezzük jól magunkat. Próbálunk tenni ellene, a saját szintünkön, a lehetőségeinkhez képest: soha annyi sportoló 40-est, 50-est nem láttam a lakótelepi sportpályán, mint az utóbbi években. Sokan felnőttként is továbbképezzük magunkat, munka mellett szerzünk újabb végzettségeket, sajátítunk el újabb ismereteket, technikailag is haladunk a korral, online vagyunk éjjel-nappal, mert felfogtuk: csak így maradunk életben. És valahogy mégsem megy. Van azonban valami, ami ennek a generációnak a sajátossága: a munkához való hozzáállás. Ez az a korosztály, amelynek bármilyen munkát oda lehet adni, meg fogja csinálni. Ha mégsem, annak a legtöbbször az az oka, hogy nem kapja meg a munka megfelelő elvégzéséhez szükséges információkat, illetve segítséget. És nem csak azért végzi el a munkát, mert ebből tartja el a családját, bár ez a legfontosabb ok, ez kétség­ telen, hanem azért is, mert ezt a generációt még így nevelték, mert ez van belénk Palócföld 2026/1-2. 81 �Zoltay Lívia kódolva. Ez az a korosztály, amelynek a tagjai a legritkább esetben szólnak vissza vagy követelőznek a munkahelyükön. Mi vagyunk azok, akik sokszor kifejezetten kevés fi­ zetésért dolgozunk, ellentétben a nálunk fiatalabb Y-generáció tagjaival, akik már jóval önérzetesebbek, és inkább tisztában vannak a saját értékeikkel. Pedig lenne mit tanulni tőlünk: a kitartást, a küzdeni tudást, ahogy annak idején kezdőként mi is tanultunk az idősebbektől, ha úgy láttuk, hogy érdemes. Mert min­ ket még így neveltek. Csak azt tudom, hogy az a tendencia, amely az utóbbi években az úgynevezett modern világot jellemzi, sok szempontból nagyon nem jó. Kell a fejlődés és a változás. De nem ész nélkül, összevissza kapkodva, kimerült, idegbeteg, mentális problémák­ kal küszködő emberek tömegeit kitermelve. Kell, hogy lássuk, hogy ki miben jó, és hagyni kell ott, azon a területen érvényesülni. Meg kellene tanulnunk sokkal jobban becsülni egymást, és talán önmagunkat is, igen, mert ez is nagyon fontos. Sokkal job­ ban, erősebben, intenzívebben kellene kiállnunk magunkért. Ezt el lehetne lesni a fiatalabbaktól, hiszen egyértelmű, hogy nekünk is kell változnunk, és a változás csak úgy lehet eredményes, ha mi is nyitottabbá válunk. Szóval, hajrá! De addig is: kérnék egy picivel több megbecsülést ennek a generá­ ciónak! Mert igenis itt vagyunk! Itt vagyunk, és tesszük a dolgunkat nap mint nap. Vigh Tamás: Szarvas és farkas (Salgótarján, 1969). Fotó: Shah Timor 82 Palócföld 2026/1-2. �Múlt, jelen, jövő KOLLER ADÉL ANTÓNIA ELHALLGATOTT NŐI SORSOK Nemi erőszak az 1945-ös szovjet megszállás idején Gyarmati Fanni és Polcz Alaine visszaemlékezéseinek tükrében Gyarmati Fanni Naplójában (I-II. rész, Jaffa Kiadó, 2014) számol be az 1935 és 1946 közötti, Radnótival való közös életükről. A Naplót 1935 januárjában, tehát a költő­ vel való házasságkötése után pár hónappal kezdte el írni, huszonhárom éves korában. A háború kitöréséig bensőséges, intim pillanatokat jegyzett fel, sőt a korabeli iro­ dalmi élet működésébe, írók és költők közti kapcsolat­ rendszerbe is betekintést nyújtott.1 1939-től kezdve a Napló hangvétele és témái is fo­ kozatosan megváltoztak. Látva a zsidók helyzetének alakulását, 1943-ban férjével együtt római katolikus hitre keresztelkedtek át. A zsidótörvények értelmében ez azonban már nem jelentett számukra védelmet, Radnótit többször is elvitték munkaszolgálatra, míg végül az 1944 májusában kezdődő munkaszolgálatból már nem tért haza.12 Az 1945 januárjától kezdődő bejegyzések egészen 1945 márciusáig további meghökkentő részleteket is tartalmaznak: Gyarmati Fanni heti rendszerességgel jegyezte fel a főváros ostroma alatt Budán, majd Pesten való bujdosásának körülményeit, s azt, hogy ezalatt mennyi erőszakot szenvedett el a szovjet katonáktól. Az 1945. január elsejei bejegyzésének írásakor Fanni unokahúgával, Milch Her­ minával, illetve „Hermi” férjével, Holló János vegyésszel rejtőzködött Budán. Mind­ eközben családja Pesten maradt, férjéről, akit még tavasszal munkaszolgálatra hívtak be, már nem kapott hírt.3 A szenvedések közepette Fanniék számára a szovjet katonák 1 GYARMATI Fanni, Napló 1935-1946, II, Bp., 2018. 2 Uo., 488-494. 3 Uo., 367-373. Palócföld 2026/1-2. 83 �Koller Adél Antónia érkezése nyújtott reményt, többször is bizakodva számolt be róluk: „itt az ígéret földje, oroszok vesznek már körül”4. 1945. január 13-án számolt be Fanni az első atrocitásról, amelyet megtapasztaltak a Vörös Hadsereg katonáitól. Fanni leírása szerint „nagy csoportban jöttek, és dühös vandalizmussal tiporva mindent, cipekedtek [,..]”5. Ekkor még csak arról írt, hogy az orosz katonák betörtek a házuk garázsába, és elvitték a javaikat, egyéb atrocitást még nem tapasztalt. Az előbbi események után azonban nem sokkal értesítették a ház la­ kóit, hogy le kell menniük a bunkerbe, ahova hamarosan a Vörös Hadsereg katonái érkeztek, három nőt kérve maguknak. Egy fiatal „kisasszony”-ra, egy cselédlányra és Fannira esett a választásuk: január 5-én Fannit először erőszakolta meg egy szovjet katona. Az eset után a házmester megjegyezte, hogy másnap úgyis kezdődik elölről az egész, ugyanis „mihelyt isznak, nem lehet bízni bennük”6. Később szovjet katonák jöttek figyelmeztetni a bunkerben tartózkodó civileket, hogy nagy ostrom készül a németek ellen, minél előbb el kell hagyniuk a házat. Fanniék ekkor elindultak az Árnyas útra egy ismerőshöz, az előző óvóhelyükre.7 Végül el is értek oda, azonban itt értéktárgyaik megsemmisülésével, a ház teljes kifosztásával szembesültek.8 Nagy probléma volt, hogy az ostrom alatti igazságszolgáltatás a női áldozatok szempontjából ritkán működött jól, a legtöbb nemi erőszaknak nem lett jogi követ­ kezménye. Ezzel kapcsolatban Fanni naplójából is derülnek ki részletek. Január 17-i bejegyzésében számol be arról, hogy statáriumot hirdettek a fosztogatásról és a „nőzés”-ről, a szovjetekre azonban ez nem vonatkozott.9 A németek elleni harc alatt a Vö­ rös Hadsereg katonái lényegében szabad utat kaptak a rablásra és a nők megerősza­ kolására. Egy január 25-i naplóbejegyzésében is érdekes részletet árult el arról, hogy voltak olyan szovjet katonák is, akik meglepődtek társaik kegyetlenségén. Amikor Fanni beszámolt a rajta elkövetett erőszakról egy odesszai katonának, az megdöbbenve úgy reagált, hogy erről biztosan nem tudnak a főparancsnokságon, mivel a „közbeeső fórumok” eltussolják az ilyen ügyeket.10 4 Uo., 368. 5 Uo., 370. 6 Uo., 372-373. 7 Uo. 8 Uo., 380. 9 Uo., 384. 10 Uo., 391. 84 Palócföld 2026/1-2. �Múlt, jelen, jövő Fanni a január 18-i naplóbejegyzésében számolt be először olyan esetről, amikor megpróbált ellenállni egy szovjet katonának, aki erre még durvábban bántalmazta, sőt lelövéssel is megfenyegette.11 Ez az eset több jellemzőjét is bemutatja a háborús nemi erőszaknak. Egyrészt, hogy mások előtt, a bunkerben bántalmazta a szovjet ka­ tona Fannit, nem törődve azzal, hogy olyan helyre vigye, ahol nincsenek más civilek. Emellett folyamatosan ütötte őt az erőszak elkövetése alatt, amiben az is szerepet játszhatott, hogy az impotencia jeleit mutatta, ahogy Fanni fogalmazott: „nehezen jött indulatba, és annál dühösebb lett”11 12. Ezután az eset után Fanni nem maradhatott tovább abban a házban, félt, hogy még többen megtalálják, miután kiderült, hogy ő ott tartózkodik fiatal, viszonylag egészséges nőként. Így végül az Iván nevű barátjánál (Boldizsár Iván - a szerk.) kere­ sett új menedéket.13 Ott nagyobb biztonságban volt, Fanni leírása szerint a katonák tisztelték Iván újságírói, értelmiségi munkáját14. Február 8-án Fanni arról is beszámolt, hogy olyan híreket hallott, melyek szerint Berlin környékén még brutálisabban bánnak a szovjet katonák a civilekkel, ott sok­ szor egyszerűen lelövik az utcán tartózkodó embereket. Fanni ehhez annyi magyará­ zatot fűz, hogy mindegyik szovjet katonának még „élesen az emlékezetében van a né­ metek hadjárata”15. Megerősödik tehát az a gondolata, hogy a szovjetek civilekkel szembeni erőszakos magatartását a bosszúvágy motiválja. A február 13-i naplóbejegyzésből kiderül, hogy Fanniék házát ismét közvetlenül el­ érte a front, a német és magyar csapatok egy része még utoljára megpróbált kitörni a Várból. A budai kitörési kísérlet február 11-én kezdődött, február 14-ére teljesen el­ fojtották a szovjet csapatok. Ezzel együtt a civilek megpróbáltatásai is folytatódtak: a szovjet katonák nem csupán az emberek javait vették el, hanem bútoraikat feldarabol­ ták, és tüzelőnek használták. Emellett ismét állandósult az új katonák érkezésétől való félelem, illetve az attól való rettegés, hogy részegek-e, és megint „hölgyválasztás lesz-e”16. Fanni február 15-én vette rá magát, hogy ismét elmenjen az Árnyas útra, ahova megérkezve életben találta Hermit és Janit. Itt történt, hogy átmentek a szomszéd villába más ismerőseikhez, ahol azonban a szovjetek éppen igazoltatást tartottak. Az egyik „bőrruhás” katona odament Fannihoz, és megkérdezte a nevét, majd bevitte 11 Uo., 384. 12 Uo. 13 Uo., 385-386. 14 Uo., 388. 15Uo., 408. 16 Uo., 416. Palócföld 2026/1-2. 85 �Koller Adél Antónia egy üres szobába, ahol elkezdődött a szokásos „kérdezősködő udvarlás”17. Végül azonban nem történt meg az erőszak, ugyanis egy másik szovjet katona rájuk nyitott, így Fanninak és a nála „próbálkozó” szovjet katonának is be kellett mennie a paran­ csokságra, hogy felvegyék a jegyzőkönyvet. A parancsokságon a „bőrruhás” szovjet katona először elmondta az adatait, majd tolmács segítségével Fanninak el kellett me­ sélnie a történteket. A szovjet katona azzal védekezett, hogy Fanni beleegyezett a do­ logba, mire Fanni tiltakozását fejezte ki. Végül ugyan felvették a katona nevét a nyil­ vántartásba, azonban rögtön el is engedték. Látszatra intézkedtek tehát az erőszakos esetek kivizsgálásával és nyilvántartásával kapcsolatban, a történteknek azonban tényleges következménye ritkán volt.18 Fanni végül egyedül indult el, hogy átkeljen Pestre, ami végül sikerült, de hossza­ dalmas procedúrával és izgalommal járt. Számos igazoltatás, a Margitszigetről csó­ nakkal való átkelés után végül eljutott a pesti rakparthoz, több hónap Budán való bujkálás után.19 Első útja a Pozsonyi út 1.-hez vezetett, Radnóti Miklóssal való közös lakásukhoz. A Pozsonyi út után indult át a Dalszínház utcába, ahol rokonai, köztük édesanyja is tartózkodott. Ugyan mindegyikük lefogyott az általános éhezés miatt, amellyel az ostrom alatt kellett megküzdeniük, de mindannyian egészségesek voltak.20 Fanni ezután már Pesten maradt, ismét elkezdett dolgozni - gyorsíróként a Bródy Sándor utcában, a Rádióban.21 Munkája miatt innentől kezdve gyorsabban tudott információt szerezni a háborús helyzetről. Február 21-i bejegyzésében megjegyzi, hogy a főváros sikeres ostroma után a Vörös Hadsereg ünnepélyes bevonulásának alkalmából munkaszüneti napot rendeltek el. Élete tehát lassan elkezdett visszaállni a normális kerékvágásba, de igazi békére addig nem tudott lelni, amíg ki nem derült számára, hogy életben van-e férje, Radnóti Miklós. Erre azonban még várnia kellett, a naplója szerint csak 1945 augusztusában értesült a halálhíréről.22 Februári utolsó bejegyzését 25-én írta meg. Ez, illetve a márciusi bejegyzések már az átélt nemi erőszakok következményeiről szólnak: terhességének kiderüléséről, az abortuszáról, a depresszióról és arról, hogyan küzdött meg a traumák feldolgozásával. A márciusi bejegyzések után az áprilisiak jelentősen megritkultak, sokszor több mint 17 Uo., 420. 18 Uo., 421. 19 Uo., 423-425. 20 Uo., 425-426. 21 Uo., 427. 22 Uo., 428-495. 86 Palócföld 2026/1-2. �Múlt, jelen, jövő egy hét kihagyással számolt be a történésekről. Gyarmati Fanni naplója 1946. szeptem­ ber 9-én zárul, nem sokkal azután, hogy megkapja a hírt Radnóti Miklós haláláról. * Polcz Alaine Asszony a fronton című emlékirata a rendszerváltás után jelent meg, elő­ ször 1991-ben. A pszichológus írónő önéletrajzával megtörte a szovjet megszállás alatti nemi erőszak-esetek körüli tabusítást, művében addig nem olvasott őszinteség­ gel számol be az átélt erőszakról. 1944. március 27-i dátummal kezdi visszaemlékezéseit, amikor is hozzáment első férjéhez, Jánoshoz (Vitányi János - a szerk.). A háború tehát már javában zajlott, rá­ adásul a fiatal házasok nászútjukat Pesten töltötték, így már itt megtapasztalták a háború nehézségeit.23 Polcz Alaine és férje otthona azonban nem Pest, ha­ nem Erdély volt, azon belül is Kolozsvár, amelynek szőnyegbombázásakor Alaine éppen Pesten tartózko­ dott. Habár a bombázást testközelből nem tapasztalta meg, az augusztus 23-i román átállásnál szülővá­ rosában tartózkodott.24 A romániai fordulat után Polcz Alaine Csákvárra menekült férjével, ugyanis anyósa az Esterházyak csákvári kastélyában szolgált kulcsárnőként. Esterházyék maguk írtak Polcz család­ jának, hogy küldjék el a fiatal lányt az oroszok elől Csákvárra, remélve, hogy a Dunántúlt nem fogja el­ érni a front.25 1944 telén azonban már Csákvárhoz is közeledett a Vörös Hadsereg, így a korábbi remények, hogy a Dunántúlt nem éri el a front, nem teljesültek be. Emiatt Polcz Alaine, a férje és még másik kilenc ember Mindszentpusztára, a Vértesbe menekült egy erdészházba.26 Az első szovjet katonákkal karácsony első napján találkoztak. Harminc-negyven orosz katona „szállta meg” a menedéküket, az erdészlakot, sőt betörésük után több em­ bert elhurcoltak. Polcz Alaine első tapasztalatai tehát eleve az erőszakhoz kötődtek a Vörös Hadsereg csapataival kapcsolatban, ezek a tapasztalatok pedig csak fokozódtak 23 POLCZ Alaine, Asszony a fronton, Bp., 2024, 12. 24 Uo., 28. 25 Uo., 29. 26 Uo., 63-67. Palócföld 2026/1-2. 87 �Koller Adél Antónia a későbbiekben. Ahogy ő fogalmaz művében, a szovjetek kezdettől fogva „semleges tárgy”-nak tekintették őket, nem törődve vagyontárgyaikkal, kényelmükkel.27 Az erdészlakban való tartózkodás alatt hallott először történeteket a nők megerő­ szakolásáról, azonban amíg őt nem bántották, hitetlenül állt ezekhez a hírekhez.28 Végül innen is menniük kellett, a szovjet csapatok ismét Csákvárra terelték vissza őket, ezúttal egy plébániára. Több szempontból is fontos ez a helyszín: egyrészt fér­ jével itt szakadtak el egymástól, Jánost más férfiakkal együtt elvitték a szovjetek. Más­ részt ekkor kezdte elhinni Polcz Alaine, hogy a szovjetek megerőszakolják az asszo­ nyokat. Találkozott ugyanis egy anyával és lányával, akik átélték az erőszakot: „Közöttük egy kislány, akinek vérzett a feje, egy tincs a hajából kitépve. Nyomorult és kétségbeesett volt. »Átmentek rajta az oroszok« - mondta az anyja”29. Polcz Alaine-t a csákvári plébánián erőszakolta meg először egy szovjet katona, ezt a traumát ő szűkszavúan, pár mondatban foglalta össze önéletrajzi írásában: „Bemen­ tem vele, tudtam, hogy mit akar. Letette a képet az éjjeliszekrényre, és lefektetett az ágyra. Attól féltem, hogy nem fogja ideadni a képet. Mikor befejezte, kezébe vette a képet, újból mutatta nekem”30. A „kép” alatt egy a férjéről készült képet értett, ami az erőszak indíttatásában fontos szerepet játszott. Ugyanis miután a szovjet katona meglátta a tiszti ruhás Jánost a képen, arra következtetett, hogy német katona, tehát áruló, a felháborodását pedig a feleségen töltötte ki. Ez is bizonyítja, hogy a háborús nemi erőszak fegyver volt a katonák kezében, és gyakran a bosszúvágyból fakadt. Polcz Alaine a későbbi nemi erőszak-esetek elmesélése során több olyan alkalmat mond el, amikor a szovjet katonák fenyegetéssel és erőszakkal vitték el - eleinte ez volt a jellemző módszer. A második esetnél azzal fenyegették meg, ha nem megy ve­ lük, megölik „Mamiká”-t. Kezdetben harcolt a katonák ellen, azonban ennek általá­ ban csak verés és még durvább bántalmazás lett a vége. A második erőszakolásnál az eszméletét is elveszítette az ellenállás során.31 A fizikai bántalmazás mellett pszichés erőszakot is gyakran alkalmaztak a nőkkel szemben. Az írónő elmond egy esetet, ami­ kor őt, Mamikát és még két asszonyt egy fal elé állították, majd pisztollyal célba lőttek rájuk. Végül nem találtak el senkit, azonban a nők állandó félelemben tartása gyakran megjelenik az írásban.32 27 Uo., 86-87. 28 Uo., 95. 29 Uo., 102. 30 Uo., 104. 31 Uo., 105-106. 32 Uo., 111. 88 Palócföld 2026/1-2. �Múlt, jelen, jövő Előfordult, hogy a Vörös Hadsereg csapatai csoportosan követték el a nemi erő­ szakot, Polcz Alaine is többször ennek esett áldozatul.33 Máskor olyan esetet említett, amikor nyolc-tíz szovjet katona vette körül, egymás között beosztva, hogy ki mennyi „időt tölthet” vele. Az áldozat tárgyiasítása tehát abban is megnyilvánult, hogy idő­ beosztással osztották fel egymás között az asszonyokat.34 Több erőszakra számíthattak a nők, ha az adott menedékhelyre új csapatok ér­ keztek. Ez Polcz Alaine esetében akkor történt meg, amikor a plébániáról új helyre menekült át, egy bizonyos Jakab Benő házába, akiről azt hallotta, hogy információi vannak a férjéről, Jánosról. Itt lakott még Jakab Benő felesége, Rózsika, illetve Benő édesanyja, Anna néni.35 Ekkor tapasztalta meg azt, hogy az igazán idős asszo­ nyokat általában békén hagyták a katonák, sőt elmondása szerint tisztelték is őket. Ezt Anna néni esetén példázta, akit még takarítani sem küldtek el, nemhogy bántal­ mazták volna.36 Más helyeken is megemlíti az írónő, hogy az igazán idős embereket és a gyerekeket alapvetően megbecsülték a szovjet katonák. Például látott olyat a viszontagságok so­ rán, hogy egy ötgyermekes családot teljesen békén hagytak, tekintettel a három kisgyermekre.37 Ám ha alapvetően tisztelték is az öregeket és a gyermekeket, még így is megesett, hogy nem számított a kor az erőszak elkövetésekor: „.a mamikákat szeret­ ték az oroszok [.]. Hogy néha megesett, elvittek közülük is egyet-egyet a fiatalokkal: hát istenem, sötétben minden tehén fekete”38. Az írónő 1945 márciusa körül hagyta el Anna néniék lakását, majd tovább indult Pestre nagybátyja Wekerle utcai otthonába, ahol tudomása szerint az édesanyja is tar­ tózkodott. Végül sikerült eljutnia a családjához, már Mamika és János nélkül. Utób­ biról végül kiderült, hogy diplomáciai hadifogoly lett, de nem esett bántódása: ezzel a levéllel a kapcsolatuk véget is ért, lassan pedig a háború is befejeződött. Polcz Alaine végül Kolozsvárra tért haza, itt kezdett új életet. Kolozsvár kapcsán is kiemeli írásában, hogy itt is számos történetet hallott a későbbiekben, hogyan bán­ talmazták a szovjet katonák az asszonyokat.39 * 33 Uo., 106. 34 Uo. 35Uo., 139-144. 36 Uo., 143. 37 Uo., 144. 38 Uo., 118. 39 Uo., 156-165. Palócföld 2026/1-2. 89 �Koller Adél Antónia Habár a háborúnak vége lett, az átélt nemi erőszak-eseteknek fizikailag és lelkileg is súlyos nyomai maradtak Gyarmati Fanni, Polcz Alaine - és mások - esetében egyaránt. Az egészségügyi következmények közül általánosnak számítottak a nemi betegsé­ gek, különösen a gonorrhea. Polcz Alaine maga is megfertőződött, betegsége súlyos­ ságát a gyógyszerek hiánya és a tisztálkodási lehetőségek korlátozottsága is fokozta.40 A háborús nemi erőszak másik következménye a nem kívánt terhesség és az abor­ tusz volt. Gyarmati Fanni nemi betegségben nem szenvedett, azonban a második erő­ szak elszenvedésének következtében teherbe esett. A magzat megtartása a naplója alapján nem merült fel benne, végül a február 25-i bejegyzésében arról is beszámolt, hogy a művi terhességmegszakítást választotta.41 A következményekhez sorolhatjuk azt a tényt is, hogy a szovjet megszállás alatt megnövekedett a titokban működő prostituáltak száma, akik bejelentés nélkül tevé­ kenykedtek. Ezen „titkos kéjnők” mellett számos nő kényszerült arra, hogy védele­ mért, élelemért vagy tisztálkodási szerért szexuális kapcsolatot létesítsen a szovjet katonákkal. Polcz Alaine - miután már többször is áldozatául esett a Vörös Hadsereg csapa­ tainak, ráadásul fogytán volt a meleg ruhájuk, élelmük - beszámol egy parancsnok­ ról, aki magához hurcoltatta, majd felajánlotta neki, hogy kap egy fél disznót, ha vele marad az éjszakára. Nem tudni, mi lett volna, ha nem fogadja ez az ajánlatot, lehetsé­ ges, hogy az erőszakot akkor sem tudta volna elkerülni. Így viszont, ahogy fogalmaz, „gondolkodás nélkül” lefeküdt a szovjet parancsnokkal.42 Az eset utáni szégyenérzet azonban erősebb volt benne, mint az erőszak általi fájdalom. Ezért amikor a parancs­ nok mégsem adta oda neki a fél disznót, Polcz Alaine megkönnyebbüléssel vette ezt tudomásul.43 Végezetül a nemi erőszak-esetek lelki következményeiről is fontos beszélni. Gyar­ mati Fanni naplójában gyakran visszatérő elem a férjéért és más szeretteiért való ag­ gódás, a háborús pusztítás miatti állandó szorongás. A depresszió jelei is feltűnnek naplójában, nem sokkal az abortusz után, a március 9-i naplóbejegyzését azzal kezdi: „nincs már öröm ebben a létben”44. 40 Uo., 172-177. 41 GYARMATI, 2018, 440. 42 POLCZ, 2024, 132. 43 Uo. 44 GYARMATI, 2018. 441. 90 Palócföld 2026/1-2. �Múlt, jelen, jövő A lelki következmények súlyosak voltak Polcz Alaine esetében is. Minden nap ret­ tegett, mikor törik rá az ajtót a szovjetek, és erőszakolják meg.45 Ez a szorongás a há­ ború végeztével sem múlt el, még hosszú évekig álmodott a katonák elől való mene­ külésről. Sőt, olvashatunk önéletrajzi munkájában öngyilkossági és depressziós gondolatokról is. Egy bekezdésben részletesen taglalja az ötleteket életének feladásá­ hoz: „Máskor egy nagy követ kerestem, amit a fejemre csapjak [.] Vonat nem volt, hogy elé dobjam magam. Emelet csak a kastélyban, az tele oroszokkal. Talán egy kö­ telet kellett volna keresni”46. A küzdés és életben maradás értelmetlensége máskor is visszatér gondolataiban. A front átvonulása után, amikor Pesten ismét találkozott a családjával, akkor is úgy fogalmaz, hogy semminek nem tudott már örülni, annak sem, hogy a családja él47. Gyarmati Fanni Naplója nem csupán jelentős irodalmi dokumentum, hanem ta­ núságtétel egy olyan korszakról, amelyben a nők számára a háború vége sem hozta el a felszabadulást. A háborús erőszakról való beszéd tabusítását Polcz Alaine törte meg önéletrajzi írásával, amelyben őszintén számolt be a nők háborús meggyalázásáról. Mindkét dokumentum fontos emlékeztető arra, hogy a történelem áldozatainak tör­ ténetét megismerjük, és emlékezetünk részévé tegyük. FELHASZNÁLT IRODALOM GYARMATI Fanni, Napló 1935-1946. II. kötet, Bp., 2018. KUNT Gergely, Kipontozva. Nemi erőszak második világháborús naplókban, Bp., 2019. PETŐ Andrea, Átvonuló hadsereg, maradandó trauma. Az 1945-ös budapesti nemi erőszak esetek emlékezete, Történelmi Szemle XLI/1-2. 1999, 85-109. PETŐ Andrea, Elmondani az elmondhatatlant, Bp., 2018. POLCZ Alaine, Asszony a fronton, Bp., 2024. UNGVÁRY Krisztián, Budapest ostroma, Bp., 2016. 45 POLCZ, 2024, 144. 46 Uo., 145. 47 Uo., 150. Palócföld 2026/1-2. 91 �Málics Viktória MÁLICS VIKTÓRIA HOL AZ IGAZSÁG? Manipulatív nyelvhasználat a bulvár szalagcímeiben 1 ,,Az írott sajtóban a főcím az egyik, ha nem a legnagyobb hatású vélemény- és hangulatformáló eszköz.”12 (Síklaki István) A közösségi média napjainkra fontos színterévé vált a profitszerzésnek, a politikai csatározásoknak, illetve a kampányolásnak és a propagandának egyaránt. Ezeknek pe­ dig mind-mind közös jellemzője, hogy gyakran operálnak félrevezető címekkel. A technológia fejlődésével párhuzamosan a dezinformáció3 eddig nem ismert gyor­ sasággal képes eljutni a különböző internetes csatornákon keresztül a befogadókhoz, meghatározva ezzel akár az egyén életét, akár a szűkebb vagy éppen tágabb értelem­ ben vett közhangulatot is. Kutatásom során a profitszerzés céljából használt mani­ pulatív szalagcímekkel foglalkoztam, méghozzá a Facebookon megjelenő bulvárúj­ ságírás keretein belül maradva. A dezinformatív szalagcímek a befolyásolás két módozata, a meggyőzés és a manipuláció4 közül az utóbbi kategóriába esnek, tekintve, hogy a befolyásolás során cél­ jaik (kattintás, megosztás, kommentelés) elérése érdekében jellemzően az érzelmekre igyekeznek hatni, méghozzá olyan nyelvi és nem nyelvi eszközökkel, amelyekkel 1 Jelen írás a szerző 37. Országos Tudományos Diákköri Konferenciára nevezett pályamun­ kájának részleteit közli. 2 SÍKLAKI István, A főcímek demagógiája, Jel-Kép, 1997, 97. 3 Az Európai Bizottság Álhír- és Online Dezinformációs Csoportjának 2018-as definíciója szerint a dezinformáció olyan „hamis, pontatlan vagy félrevezető információ, amelyet a nyil­ vánosságnak való károkozás vagy a profitszerzés szándékával terveznek meg, mutatnak be és terjesztenek” (BAJOMI LÁZÁR Péter, Álhírek és igaz hírek, definíciós kérdések, 33, 8.). 4 BALÁZS Géza, A manipuláció titkai: küszöb alatt vagy mellékúton, Hungarovox, Bp., 2020, 18. 92 Palócföld 2026/1-2. �Múlt, jelen, jövő megsértik az együttműködő kommunikáció alapelveit, szándékosan be nem tartva a minőség, mód, mennyiség és relevancia maximáit.5 A dezinformatív szalagcímek retorikájára jellemző a hiány és a túlzás (ezek gyak­ ran egyszerre jelennek meg), illetve az általánosított implikatúrák téves használata (pl. ,,vége”). A bulvár manipulációjában szerepet játszik továbbá az ismétlés, aminek okozója mind a közösségi média algoritmusa, mind pedig az egyes bulvármédiumok, amelyek megosztják egymás dezinformatív címmel ellátott tartalmait, illetve ugyan­ abban a témában írnak saját, hasonlóan félrevezető címadással cikkeket. Erre példa­ ként szolgálhatnak az alábbi esetek: Míg az a) esetben azt láthatjuk, hogy a Blikk Rúzs megosztotta a Kiskegyed cikkét, amelyben a 'kitálal' ige félreérthető használatával azt implikálják a szalagcímben, hogy a szóban forgó celebritásról negatív töltetű információt juttatott napvilágra a fodrásza, addig b) esetben azt fedezhetjük fel, hogy Tóth Gabi és kedvese bejelenté­ sét - miszerint rokonságukon belül valaki gyermeket vár - kontextusából kiragadva a szalagcímbe helyezik, félrevezetve így az olvasót, arra a feltételezésre utalva, misze­ rint az énekesnőnek és Papp Máté Bencének fog közös gyermeke születni. Érdemes 5 GRICE szerint a társalgás az együttműködés alapelvén nyugszik, a beszélgetőpartnerek kölcsö­ nösen feltételezik, hogy a kommunikáció során a felek együttműködőek lesznek. Elméletében négy maximát határozott meg, amelyeknek betartása részben feltétele az érthető kommuni­ kációnak. Ez röviden annyit jelent, hogy a beszéd során olyat mondjunk, aminek hiszünk az igazságában (minőség), ne közöljünk az elvártnál se többet, se pedig kevesebbet (mennyiség), kerüljük a homályosságot, kétértelműséget, mondandónk rendezett legyen, ne pedig körül­ ményes (mód), illetve csak olyat mondjunk, ami a tárgyhoz tartozó, releváns információ (re­ levancia). Palócföld 2026/1-2. 93 �Málics Viktória erre a jelenségre odafigyelni, hiszen igazolt, hogy minél többször látunk egy informá­ ciót, annál inkább igaznak találjuk, ugyanakkor ez még egyáltalán nem garancia a hi­ telességre. A médiaretorika sajátos eszköze a hírfolyamban a címek mellett szorosan megje­ lenő kép, és az ezek kettőséből létrejövő multimediális kommunikátum, amelyek az adott helyzetben kölcsönösen erősítik egymás hatását, illetve ki is egészítik olyan je­ lentésekkel, amelyeket külön-külön nem közvetítenének. A vizuális nyelv könnyen és gyorsan befogadható, a kép a szöveggel összevetve pedig sokkal gyorsabban és erő­ teljesebben hat a befogadóra, különösen az érzelmeire. Nem véletlen, hogy a Facebook ilyen koncepcióban jeleníti meg a hírfolyamban a híreket, beleértve a bulvárt is. Az erő­ teljesen az érzelmekre ható, emocionalizált képek a manipuláció egyik indikátoraként foghatók fel.6 A itt látható példában tapasztalható, hogy a címet kísérő kép kapcsolatban van a szöveggel, bizonyos mértékig erősíti, illetve ki is egészíti annak jelentését. A szalag­ cím arról szól, hogy egy Heidi nevű nő megosztott egy információt Vilmos hercegről és egy bizonyos történésről, amelyhez mindkettejüknek közük van. Ugyanakkor a szalagcím hiperbolikusan utal erre az in­ formációra azáltal, hogy a ,,mindent meg­ változtat'' szókapcsolattal sorsfordítóként jellemzi. További adalék a „kitálal” kifeje­ zés, amely arra utal, hogy Heidi olyan in­ formációt osztott meg, amely a trónörö­ kösre tekintve terhelő, leleplező jellegű. Mindezt azzal egészíti ki a mellékelt kép, hogy bevonja az olvasói jelentésteremtésbe Katalin hercegnét is, méghozzá egy olyan képmontázzsal, amely külön-külön ábrázolja a párt, nem pedig együtt - ezzel is jelezve a szétválás lehetőségét. A szöveg és a kép jelen esetben tehát együttesen implikálja azt, hogy a herceg félrelépett, lebukott, s ennek következményei lesznek a házaspár életére. A példa kapcsán meg kell említenem a dezinformatív szalagcímek jellemző eszkö­ zeként az összetett mondatok alkalmazását, amelyek több állítás kombinációjaként jelennek meg. A bulvár manipulációjának gyakori eszközeként tarthatjuk számon to­ vábbá a 'kitálal' ige helytelen, így félreérthető használatát, amely a jelen példában is látható - a cikkből ugyanis éppen az derül ki, hogy Heidi nyilatkozata tisztázza a her­ cegi párral kapcsolatos pletykákat s egyúttal Vilmos személyét is az őt ért vádak alól. 6VESZELSZKI Ágnes, Az álhírek extra- és intralingvális jellemzői, Századvég, 2017/2, 72. 94 Palócföld 2026/1-2. �Múlt, jelen, jövő Ahhoz, hogy hipotézisemet a szalagcímek félrevezető jellegéről alátámasszam, ki­ dolgoztam egy mérési stratégiát. A feladatlap 15 kérdése olyan szalagcímek értelme­ zésére kéri a kitöltőt, amelyekről én már előzetesen megállapítottam, hogy nyelvhasz­ nálatuk a manipuláció számos eszközével élve félrevezeti az olvasót a hírrel kapcsolatos hipotéziseiben. A kitöltők feladata az volt, hogy saját szavaikkal fogal­ mazzák meg az adott szalagcímek alapján a hírtest tartalmával kapcsolatos feltétele­ zéseiket, következtetéseiket. A beérkezett válaszokat kategóriákba csoportosítottam tartalmuk szerint, és diagramokon ábrázoltam összegzésként. A kérdőív szerinti 4., 5. és 7. cikk azt implikálta, hogy a hírben gyermekvállalásról lehet majd olvasni. Ezek a szalagcímek a legtöbb olvasót tévútra csalják, hiszen olyan nyelvi elemeket tartalmaznak, amelyeknek az elsődleges jelentéstartalma várandós­ ságra vagy éppen egy gyermek örökbefogadására utal. Ilyen elemek például az ,,örömhír, örökbefogadás, már a dátum is megvan, megmutatta pocakját'' kifejezések. A vá­ laszadásokban megjelennek ugyanazok az információk, amelyeket ténylegesen tartalmazott a cikk (koncert, fogyás, háziállat örökbefogadása), ugyanakkor a cím alapján a legtöbb olvasó igazolja hipotézisemet, miszerint a nyelvhasználat azt impli­ kálja, hogy terhességről van szó. A bulvár félrevezető szalagcímei gyakran tartalmaznak implicit pragmatikai jelensé­ geket. A megfelelő információk kontextusában ugyanis a létrejött jelentéshiány ese­ tén az olvasó akaratlanul is olyan rejtett tartalmakkal pótolja ki a keletkezett informá­ ciós űrt, amely a hír tényleges tartalmát tekintve hamis következtetést eredményez. Palócföld 2026/1-2. 95 �Málics Viktória A 13. szalagcím esetében például nem tudhatjuk biztosan, hogy minek van vége, hi­ szen a cím nem tartalmazza szó szerint az erre vonatkozó információt - ugyanakkor azáltal, hogy szorosan a férj és a feleség fogalmi körébe rendeli, elsődlegesen azt imp­ likálja, hogy a házasságnak/kapcsolatnak van vége. „Nem hallgat tovább a palota. Kiadták a közleményt Károly király halálhírével kapcsolatban'' - adta hírül 2024. március 20-án a Blikk Rúzs felülete. Az idézett sza­ lagcím a manipuláció számos eszközével élve azt implikálja, hogy Károly király el­ hunyt. De melyek is ezek a tudatosan alkalmazott eszközök? A szakirodalom szerint olvasás közben a befogadó felismeri és dekódolja a szalag­ címben szereplő szavakat, akarattalanul is hipotéziseket alkot azáltal, hogy aktiválód­ nak a korábban megszerzett ismeretei és tudása. A bulvár tudatosan használja ezt a folyamatot. Esetünkben a félrevezetés azon az előzetes tudáson alapszik, hogy: 1. A brit uralkodó jelenleg a 75. életévében van. 2. Nemrég diagnosztizálták rákbetegséggel. 3. A királyi családban történő haláleseteket a protokoll szerint mindig a palota adja ki közleményben. Ha összevetjük a szalagcím által közölt adatokat előzetes ismereteinkkel, nagy va­ lószínűséggel jutunk arra a hipotézisre, hogy az uralkodó elhunyt. Ennek a feltétele­ zésnek a cáfolata azonban csupán a kattintás után derül ki. A hírtest közlése szerint a Buckingham-palota nyilatkozatában az áll, hogy ,,A III. Károly brit király haláláról szóló jelentések hamisak'' - ezzel reflektálva az orosz híroldalak állítására, miszerint az uralkodó vasárnap este elhunyt. A Blikk Rúzs rendkívül paradox helyzetet teremt ezzel a cikkel, hiszen míg a hír­ test egy terjengő álhírt destruál, addig a szalagcím éppenséggel élteti és gerjeszti azt. A teljes cikk elolvasása után az olvasó ugyan képes rekonstruálni, hogy a főcímben megjelenő ,,halálhír'' kifejezés arra az álhírre vonatkoztatható, amelyet az orosz hír­ portálok közvetítenek, ugyanakkor - mivel ez az információ kevésbé lehet ismert az olvasó számára - félrevezetőnek tekintem a szalagcímet. A félrevezetés mechanizmu­ sában hangsúlyos a szerkezeti hiány is mint retorikai alakzat, hiszen a szalagcímből éppen egy olyan bővítmény hiányzik, amely egyértelművé tenné a halálhír keltésének tényét. A szerzőnek több lehetősége is lenne arra, hogy jelezze a szalagcímben a ha­ lálhír álságos és megtévesztő voltát, azonban ezt - valószínűleg tudatosan - nem teszi meg. A szalagcím félrevezető jellegét a kérdőíves mérés is igazolta, hiszen a válaszadók jelentős része azt gondolta, hogy az uralkodó elhunyt. A grafikonokról leolvasható, hogy a kitöltők döntő többségének hipotézisei el­ mozdultak egy, az elemzéseimmel azonos, a hír tényleges tartalmával viszont éppen 96 Palócföld 2026/1-2. �Múlt, jelen, jövő ellentétes irányba. A bulvár szalagcímei tehát manipulatív nyelvhasználattal élve ha­ mis hipotéziseket keltenek a befogadókban, mivel a szalagcímekben szereplő nyelvi elemek olyan jelentéstartalmakat hívnak elő, amelyeket a hírtest végül cáfol. Nem hallgat tovább a palota. Kiadták a közleményt Károly király halálhírével kapcsolatban Nem érdekel, nem olvasom el Nem tudok gondolni semmire Beteg, közelgő halála esetére protokoll van Él, a cikk hamisan terjengő halálhírét tisztázza Azt sejteti meghalt, de nem hiszem el Meghalt 0 5 10 15 20 25 30 35 Amennyiben a beszélő (kommunikációjával) a manipuláció szempontjából megfe­ lelő lélektani hadviselést folytat, a befogadó kevésbé lesz képes megítélni, hogy az ol­ vasott szöveg valóságtartalma mennyire igaz - vagy éppen hamis. Ez abból fakad, hogy a befogadó az olvasottak hatására felfokozott érzelmi állapotba kerül (düh, irigység, kíváncsiság, öröm, szomorúság stb.), amely beszűkíti a kognitív kapacitását, ami egyébként lehetővé tenné azt, hogy a realitás talaján maradva mérlegelje a kapott információkat.7 Többek között ez is indokolhatja sokszor azt, hogy a felhasználók - a kritikai gondolkodást látszólag mellőzve - elhisznek, megosztanak, kommentelnek egy olyan cikket, amelynek a szalagcíme hamis információkat tartalmazott. A dezinformációval kapcsolatos ,,ellenálló képességünk'' ugyanakkor fejleszt­ hető. Fontos, hogy az olvasottakat mindig kritikai szemlélettel nézzük, tájékozód­ junk több (hiteles) forrásból is, illetve ne higgyünk a címeknek, különösen akkor, ha úgy véljük; az adott megfogalmazás homályos, kétértelmű, hiányos, túlzó vagy éppen intenzív érzelmeket keltett bennünk. Jelen kutatás a bulvárra fókuszált, ugyanakkor érdemes hasonló fenntartásokkal kezelni a reklámok világát, egészségügyi és gazda­ sági (ál)híreket vagy éppen a politikai kommunikációt is, hiszen a félrevezetés nyelvi és nem nyelvi eszközei témától függetlenül is hasonló alapon működnek. 7 FARAGÓ Laura - KREKÓ Péter - OROSZ Gábor, Hungarian, lazy, and biased: the role of analytic thinking and partisanship in fake news discernment on a Hungarian representative sample = https://www.nature.com/articles/s41598-022-26724-8, January, 2023. [2025. au­ gusztus 31.] Palócföld 2026/1-2. 97 �Dabóczi Mihály: Ülő nő (Salgótarján, 1967) Fotó: Shah Timor 98 Palócföld 2026/1-2. �Irodalomtörténet ZSIGMOND BARBARA HENRIETTA A KÉT TÖRÖK SOPHIE „A világnak sokjó lelke van, de bizony kevés Sophie-ja. ” Szendrey Júlia, Csinszka, Harmos Ilona, Török Sophie. Ismerősen csengő női ne­ vek, melyek viselőinek egy közös vonása biztosan van: a magyar irodalomtörténet „nagy” költőként és íróként számontartott alakjai mellett éltek, és ennek a sajátos hely­ zetnek köszönhetően perifériára szorultak ismert férjeik mellett, saját irodalmi jelentő­ ségük ellenére. Az író- és költőfeleségek tragédiája, hogy az irodalmi kánon gyakran a férfiszerzők, jelen esetben férjeik életművére koncentrál, és (többségében) nem vizs­ gálja meg a nők szerepét ebben, háttérbe szorítva ezzel azokat, akik múzsaként, szellemi társként vagy akár önálló alkotóként hatást gyakoroltak a kor irodalmi életére. A két Török Sophie (gróf Török Zsófia és Tanner Ilona) alakjának párhuzamos vizsgálata ebből a szempontból különösen érdekes, hiszen saját korukban mindketten fontos irodalmi kapcsolatokkal bírtak, de más-más módon írták be magukat az iroda­ lomtörténetbe - ennek ellenére az irodalmi hagyomány többnyire csak mint feleséget tartja őket számon. Párhuzamba állításuk pedig már csak abból a szempontból is izgal­ mas, hogy mindketten ugyanazon a néven váltak ismertté az irodalmi köztudatban. Kazinczyné Török Sophie egy olyan korban élt, amelyben a társadalmi, irodalmi életet szinte kizárólag férfiak uralták, a nők pedig valóban az „árnyékban”, leginkább támogató szereplőként voltak jelen férjeik mögött. Ezzel szemben a 20. században élő Babitsné Török Sophie, született Tanner Ilona egy olyan világban élt és alkotott, amelyben az értelmiségi nők már autonóm alkotóként is fontos szerephez juthattak az irodalomban. KAZINCZYNÉ TÖRÖK SOPHIE Kétségkívül Kazinczy Ferencnek és Török Sophie-nak jutott a magyar irodalom egyik legszebb, legharmonikusabb házassága. Igazi, szerelmi házasság volt az övék, amelyben 1 Részlet Kazinczy Ferenc Szemere Bertalannak írt leveléből = KAZINCZY Ferenc, Levelek, szerk. SZAUDER Mária, Bp., Szépirodalmi Könyvkiadó, 1979, 364. Palócföld 2026/1-2. 99 �Zsigmond Barbara Henrietta Sophie nemcsak a felesége, hanem szellemi társa is volt férjének.2 Ez jelentősen eltért a kor világképétől, hiszen a 19. századi nő feladata a háztartás vezetése volt: feleség, anya és háziasszony volt, akinek nem volt szüksége arra, hogy írjon, olvasson. Sophie és Kazinczy ezzel szemben gyakran hódoltak közös szenvedélyüknek, az olvasásnak, melyről Kazinczy leveleiben is megemlékezik: „Május 30-án éppen Catónak Cae­ sarral harcoló beszédén dolgozám - írta gr. Dessewffy Józsefnek címzett levelében , midőn íróasztalom mellett ledőlt feleségem letéve kezéből a könyvet, Goldsmithnek Kosegarten által angolból fordított Római történeteit, s átalmene a szomszéd szobába, s ott egy kurtánál rövidebb idő alatt egy fiat szüle”3. Hogy miért pont Sophie-t válasz­ totta, arról feljegyzéseiben olvashatunk: „[.] el vala végezve, hogy megházasodom. De kit? hol? miként? - Nem tudtam elmémet senkin megnyugtatni. Sokára az a' gondolat repült végig fejemen, hogy bár csak valakit lelhetnék, a' kiben fél annyi cultura, érett lélek 's kedvesség volna, mint Sophie-ban ismerek”4. Házasságkötésük után nem sokkal Kazinczy megkapta édesanyjától apai öröksé­ gét: a bányácskai dombot és a hozzá tartozó csekély szőlőt. Az író által Széphalom­ nak keresztelt birtok nemcsak a családi fészket jelentette számukra, hanem fontos irodalmi központtá is vált. Kazinczy innen szervezte a formálódó magyar életet le­ veleken keresztül. Levelezőpartnerei hamar megtanulták, hogy „a szigorú kritikus megenyhül, ha feleségét dicsérik”5, így Sophie személye különös szerepet töltött be a kor irodalmi életében - ő vált a 19. századi magyar irodalom egyik legbefolyásosabb feleségévé. Amíg Kazinczy a modern magyar irodalmi élet szervezésén munkálkodott, addig felesége mindent megtett annak érdekében, hogy az ehhez szükséges biztos családi hát­ teret, támogatást megteremtse számára. Sophie leginkább a gyermekneveléssel, a ház körüli teendőkkel foglalkozott, de nagy hasznát vette Bécsben szerzett műveltségének is. A széphalmi birtokon saját gyermekei mellett környékbeli gyermekeket is tanított. 2 NYÁRY Krisztián, Írjál és szeressél. 125 szerelmes levél és történet, Bp., Corvina Kiadó Kft., 2018, 177. (A későbbiekben: NY. K., Írjál és szeressél) 3 Kazinczy Ferenc levele Gróf Dessewffy Józsefnek, 1813. jún. 16. = KAZINCZY Ferenc, Ka­ zinczy Ferenc levelezése, X, szerk. VÁczy János, Bp., Magyar Tudományos Akadémia, 1900, 418-419. 4 KAZINCZY Ferenc, Pályám emlékezete, szerk. ORBÁN László, Debrecen, Debreceni Egye­ temi Kiadó, 2009, 132. 5 NY. K., Írjál és szeressél, 181. 100 Palócföld 2026/1-2. �Irodalomtörténet Jól ismerte a gyógyfüveket és a házi orvoslás alapjait, sok betegen segített az 1831-es kolerajárvány idején.6 Kazinczy Ferenc naplójában és leveleiben sokszor ír arról, mennyire szerencsésnek tartja magát, amiért Sophie a felesége, és milyen boldogsággal tölti el a családi élet és a gyermekei. Gondolhatnánk, hogy az elfogultság beszél Kazinczyból, az azonban nem kétséges, hogy Sophie különleges nő volt. Kivételes személyét, hagyományoktól eltérő szerepét férje életében sorra fedezik fel a kutatásokban. Szauder József iroda­ lomtörténész így jellemzi őt: „Sophie igazi asszony volt, gyermekszülő és nevelő épp­ úgy, mint a ház körüli munkák erős kezű irányítója, s ugyanakkor férje fentebb szel­ lemi világába is beavatott: e nélkül a minden arisztokratizmusáról lemondó egyszerű grófkisasszony nélkül Kazinczy aligha lett volna képes oly harmonikusan, oly maga­ biztosan építeni ki Széphalom uralmát a magyar műveltségen”7. 1931-ben jelentek meg Sophie férjére vonatkozó, addig kiadatlan levelei, melyek kitöltötték az űrt nagy reformerünk életművében: Kazinczyt addig ugyanis csak a „leghivatottabb magyar tollak ünnepelték, legkiválóbb esztétikusaink méltatták az ő nagycélú pályáját”8. Csak egy ajak maradt zárva: amely leginkább hirdethette volna az ő életének értékét, amely méltathatta volna. Török Sophie levelei megvilágítják a mindennapok hősét, az embert: „Megvallom, hogy Kazinczy volt az én földi bol­ dogságom, büszkeségem, az ő szép gyengéd lelkét senki sem ismerhette oly mélysége• Z 559 sen, mint én”9. Dr. Biczó Ferenc úgy gondolja, emiatt Sophie-nak tisztes hely jut a magyar iro­ dalomtörténetben: „.a magyar írók hitveseinek áldott sorában pedig az övé a bá­ natos könny férje halála miatt, de övé a vigasztaló kéz is az árvák számára. [.] Az irodalomtörténet hallgat Török Zsófiáról. Pedig ő irodalmunknak olyan szép­ sége, mint a legkiválóbb költeményeink hosszú sora. A legnagyobb költői értéket je­ lenti irodalmunkban: a szép jellemet. [.] Legyen ezért áldott az emlékezete”10. 6 DÖMÖTÖR Andrea, „A világnak sok jó lelke van, (...) de bizony kevés Sophie-ja” - Kazinczyné Török Zsófia portréja = https://anyanyelvapolo.hu/a-vilagnak-sok-jo-lelke-van-debizony-keves-sophie-ja-kazinczyne-torok-zsofia-portreja/ [2025. 03. 22.] 7 PÁSZTOR Emil, Kazinczy Lajos származása és gyermekkora, Hevesi Szemle, 1979/2, 48. 8 Kazinczy Ferencnének, gróf Török Zsófiának férjére vonatkozó eddig kiadatlan levelei, kiad. és bev. BICZÓ Ferenc, Kaposvár, Szabó Lipót Könyvnyomdája, 1931-1932, 9. (A későbbi­ ekben: Kazinczy Ferencnének. kiadatlan levelei) 9 Kazinczy Ferencnének. kiadatlan levelei, 8. Az eredetileg németül írt levelet Györkösy Alajosné fordította. 10 Uo., 9-10. Palócföld 2026/1-2. 101 �Zsigmond Barbara Henrietta Kováts Dániel pedig így emlékezik Török Sophie születésének 255. évfordulója alkalmából: „Kazinczy Ferenc neve fényesen ragyog. [.] Most az évfordulós alkalom arra figyelmeztet, hogy méltóképp tisztelnünk kell a hű társ és múzsa, Török Sophie szerepét is”11. PÉTERFY GERGELY: KITÖMÖTT BARBÁR Péterfy Gergely regénye egyfajta irodalmi fikció, amely Kazinczy Ferenc és Angelo Soliman történetét dolgozza fel, egészen egyedi módon: a történet fő elbeszélője akitől a regény gerincét jelentő információkat kapjuk - ugyanis nem más, mint gróf Török Sophie, Kazinczy Ferenc felesége. A legfontosabb kérdés természetesen a kö­ vetkező: mi az oka annak, hogy egy 21. században készült regény elbeszélőjének egy olyan személyt választ az író, akit csaknem két évszázadon keresztül úgy tart számon az irodalomtörténet, mint valakinek, nevezetesen Kazinczy Ferencnek, a 18-19. szá­ zad irodalmi vezérének a feleségét? Gács Anna értelmezése szerint a könyv többek között arról szól, hogy Sophie ír, hogy íróvá válik. Török Sophie ír nekünk egy könyvet - mondja -, a Kitömött barbár az övé: „Ír. Író lesz. Nem azt mondja, hogy »én most állok«. Azt mondja, hogy »Ahogy álltam.«. Leírja, hogy ott állt, és elmesél nekünk egy történetet, amelyet rész­ ben a kapott információkból, részben, ahogy az emlékezésnél és az írásnál lenni szokott, a képzeletéből alkot meg. Értelmez, kiválogatja a fontos dolgokat. Író. Ő itt lesz író. Ez történik vele. [.] Itt van egy elbeszélő nő, aki leélte az egész életét írófeleség szerep­ ben, és itt, ezen a ponton megszületik benne a történet hármójuk kapcsolatáról. És ezt a történetet megírja”11 12. Hasonlóképpen vélekedik a narrátorválasztásról Káro­ lyi Csaba is: „Szerintem ezt a regényt az viszi el, hogy sikerült megtalálni, ki beszéljen. Hogy ezt Török Sophie-nak kell elmondania. Így megáll a regény a lábán”13. A történet alaphelyzete az a pillanat, amikor férje halálát követően Török Sophie Bécsbe látogat, és a Természettudományi Múzeum raktárában szemben áll a kitö­ mött Angelo Solimannal: „Ahogy álltam a Természettudományi Múzeum tetőtéri raktárában, és velem szemben a vörös szekrényben ott állt a fekete test, eszembe 11 KOVÁTS Dániel, Kazinczy Ferencné Török Zsófia emlékezete = Hagyomány és korszerűség, szerk. KOVÁTS Dániel, Sárospatak, Miskolci Egyetem, 2005, 136. 12 KÁROLYI Csaba, És-kvartett - Péterfy Gergely Kitömött barbár című regényéről. Károlyi Csaba Gács Annával, Margócsy Istvánnal és Visy Beatrixszel beszélget, Élet és Irodalom, 2014. nov. 7, 21. 13 Uo., 20. 102 Palócföld 2026/1-2. �Irodalomtörténet jutott, ahogy Ferenc elmesélte, milyen különös viszony fűzte Angelo Solimant a Mú- zeumhoz”14. Ezt követően a regény szinte összes fejezete ezzel a tétellel indul. A „ki­ tömött barbár” kifejezés azonban, mint a regény során kiderül és értelmet nyer, nem csupán Angelo Solimanra vonatkozik: Kazinczy - aki belső ürességét igyekszik meg­ szüntetni - is kitömött barbár, csakúgy, mint a felesége, Török Sophie, aki férje mel­ lett, őáltala válik tökéletes „alkotás”-sá15: „[.] ez a történet az utolsó vésőmozdulat a szobron, amivé formált a kezdeti anyagból, ez az utolsó marék kóc, az utolsó lapát fűrészpor a kitömésemben, amellyel tökéletes preparátumot, kiállítási tárgyat formál belőlem; a nyílást a halála varrja be, és a neve emlékezete állít végül a talpazatra”16. Mindezekkel utalva arra is, hogy Török Sophie a köztudatba Kazinczy Ferenc felesé­ geként vonult be, nem pedig úgy, mint autonóm személyiség, korának egyik legmű­ veltebb asszonya. A regény sorai között kirajzolódik annak az asszonynak a képe, aki mindig a férje árnyékában járt, akinek egyetlen feladata az volt, hogy tökéletes feleség legyen a szá­ mára: „[.] apám elhozott Ónodról a szaléziánus nővérek kolostorába, hogy kezdetét vegye hét évig tartó neveltetésem, amelynek végeredménye a tökéletes grófkisasszony volt, a hibátlan feleségnek való, a legnemesebb alapanyag, amelyből egy férj hozzá illő asszonyt faraghat: most az alapanyagból készült végső szobor érkezett vissza a vá­ rosba, ahonnan elindult”17. Mindez megmagyarázza a regény utolsó mondatát is, melyben az elbeszélő Török Sophie magára ismer a kitömött barbárban: „[.] ahogy végül ott álltam a Természettudományi Múzeum tetőtéri raktárában, szemben a fe­ kete testtel, amely a vörös szekrény izzó mélyéből lépett felém, már tudtam, hogy önmagam előtt állok”18. Kazinczy számára rendkívül fontos volt, hogy Sophie ne csak mint házastárs, ha­ nem mint szellemi társ legyen mellette, amely a regényben is fontos motívumként jelenik meg: „Ragaszkodott hozzá, hogy olvassak: hogy minden nap, megadott idő­ ben elolvassak legalább ötven oldalt. Ehhez igyekezett megteremteni a legideálisabb körülményeket. [.] minden nap igényt tartott arra, hogy művelt társalgást folytassunk 14 PÉTERFY Gergely, Kitömött barbár, Bp. Kalligram, 2022, 9. (A későbbiekben: P. G., Kitö­ mött barbár) 15 KERESZTESI József, Kilépés a múzeumból = https://litera.hu/magazin/kritika/peterfy-akitomott-barbar.html [2025. 03. 22.] 16 P. G., Kitömött barbár, 288. 17 P. G., Kitömött barbár, 24. 18 Uo., 448. Palócföld 2026/1-2. 103 �Zsigmond Barbara Henrietta egymással valamilyen emelkedett témában, [...] elvárta, hogy egyenrangú társalkodó­ partner legyek, és nagyon el tudott kedvetlenedni, ha alulmúltam az elvárásait”19. Érdekes nézőpontból közelíti meg a regényt Bodrogi Ferenc Máté, aki szerint a történet végeredményben nem is Solimanról és Kazinczyról szól, hanem Sophieról, aki önmagáról ír. Terápiás céllal ír; ír, mert férje meghagyta neki („[...] tudtam, hogy most azokat a mondatokat fogalmazza, amelyeket el akar majd mondani ne­ kem, ebben a különös rituáléban, amelyben a hangja volt a toll és a tinta, és az én emlékezetem a papír”20); ír, mert át akarja adni az utókornak mindazt, amit egy kor­ szakról, annak nagyjairól és önmagáról megtudott; azért ír, hogy tanuljunk belőle.21 Bodrogi úgy gondolja, ez a folyamat, az írás folyamata egyben egy „Kazinczytanítvány” önállóvá válása is22, aki, bár alapvetően végig rajongva beszél férjéről, az an­ gol avagy francia kerttel kapcsolatos egyet nem értésük kapcsán leírja, hogyan érzi ma­ gát, mikor a férfi lenézi őt: „Persze sokáig fájt nekem, hogy lenézi az ízlésemet. Tudtam, hogy felületesnek, gyerekesnek tart, akit leköt az olcsó csillogás, a csalóka, hazug har­ mónia, s az arányok és a formák legolcsóbb trükkjei, mint valami vadembert, akit még a legképzetlenebb európai is ámulatba ejt egy szabályosan lerajzolt körrel”23. Végső soron azonban mégis beigazolódik a regényben az, ami Török Sophie korá­ ban általánosan jellemezte a nőkkel kapcsolatos felfogásmódot: azzal ugyanis, hogy Sophie mint elbeszélő a mű végén a „kitömött barbár”-ral azonosítja magát, egy­ ben azt a másodrangú helyzetet is elismeri, „amelyikben a nő csakis a férfi nagy teremtménye, segítője, háttere, oldalbordája lehet”24. Mindezt tovább erősíti a mű­ ben az elbeszélő által oly szemléletesen leírt, kettejük közötti hierarchikus viszony: „[...] A története a folyadék, én az edény, ő a gyertyaforma, és én a viasz, én a nega­ tív, ő az izzó bronz, ő a kéz, és én a báb, én a mérleg és ő a súly, én az üllő és ő a kalapács”25 - kiegészítik, segítik egymást, a kettő nem létezhet egymás nélkül, de mégis­ csak a férfinak, a férjnek jut a „magasabb”, a fölérendelt szerep. 19 Uo., 362-363. 20Uo., 288. 21 BODROGI Ferenc Máté, Narratológia, ideológia, történetiség. Péterfy Gergely: Kitömött barbár, Iris, 2022/2, 94-113. 22 Uo., 96. 23 P. G., Kitömött barbár, 39. 24 SZARKA Klára, Mágia és romantika. Péterfy Gergely: Kitömött barbár, Eső, 2015/1, 84-85. 25 P. G., Kitömött barbár, 288. 104 Palócföld 2026/1-2. �Irodalomtörténet BABITSNÉ TÖRÖK SOPHIE „Beleházasodtam az irodalomba.”26 Babitsné Török Sophie „mind az írónők csoportjának, mind az írófeleség-hálózatnak fontos személyisége”27 - írja Borgos Anna Török Sophie-ról szóló tanulmányában. Babitscsal 1921-ben kötött házasságát követően radikálisan megváltozott az élete, il­ letve kapcsolatrendszere is, és ennek pozitív és igen gyakran negatív hatásai egész éle­ tén át elkísérték. Vajon találkozhat-e ez a két világ: az írónő és a 20. század egyik legjelentősebb köl­ tőjének, Babits Mihálynak a felesége? Az irodalomtörténet számára Sophie természe­ tesen mindkét szempontból jelentős: egyfelől munkássága miatt, másrészt ő volt Ba­ bits utolsó két évtizedének legközelebbi szemtanúja. Török Sophie „Babits múzsája és figyelmes felesége, támasza, majd utóbb beteg­ ápolója volt; fanatikusan, a „költők fejedelme” iránti tisztelettel és hódolattal gyűj­ tötte az utókornak a tőle származó emlékeket - s közben önálló életművét is épí- tette.28 Babits Mihály volt talán az egyetlen olyan férfi az életében, aki kezdettől fogva nemcsak társnak, hanem költőnek is tartotta; sokan mégis úgy emlékeznek rá, mint költőfeleségre, aki „[.] párja oldalán kedvesen meghúzódott az ő nagy szárnya ragyogásában”29. Babits Mihály szívesen kikérte felesége véleményét alkotásaival kapcsolatban, melyről Török Sophie feljegyzései tanúskodnak: „[.] minden apróságot szívesen, sőt sokszor szenvedéllyel szeretett megmutatni és felolvasni [.]”30. Tverdota György a következőképpen látja a házaspár irodalmi életben elfoglalt szerepét: „Ha a Nyugat szerkesztőjét, a Baumgarten Alapítvány főkurátorát, a kor­ szak elismerten egyik legnagyobb költőjét a korabeli sajtóval a modern irodalom 26 „Most én vagyok hang helyetted... ” Török Sophie Babits Mihályról, kiad. és utószó TÉGLÁS János, Bp., Palatínus, 2000, 11. (A későbbiekben: „Most én vagyok hang helyetted. ”) 27 BORGOS Anna, „Percekig néztem nevemet a te kötetedben”: Török Sophie személyes és iro­ dalmi nőkapcsolatai = Külön mítoszvilág: Tanulmányok alkotó nőkről, női alkotásokról, szerk. MERCS István, Nyíregyháza, Móricz Zsigmond Kulturális Egyesület, 2021, 216. (A ké­ sőbbiekben: Külön mítoszvilág) 28 „Most én vagyok hang helyetted.”, 212. 29 Részlet Tormay Cécile Babits Mihálynéhoz címzett leveléből, 1929. jún. 14. OSZK Kéz­ irattára, Fond III/1310. 30 „Most én vagyok hang helyetted.”, 129. Palócföld 2026/1-2. 105 �Zsigmond Barbara Henrietta pápájaként aposztrofáljuk, akkor Török Sophie tevékenységével és kapcsolati hálójá­ val egy időben a női írók fejedelemasszonyaként tündökölt”31. A kettejük közötti partneri viszonyról Sophie Bella Andornak beszélt egy, Babits Mihály halála után készült interjúban: „Tanítvány voltam, Mihály tanítványa. A kö­ zöttünk lévő viszony is az volt: Mester és tanítványa”32. Saját alkotói tevékenységéről, névhasználatáról pedig azt mondja: „Örökké élt bennem a lázadó: én, Török Sophie, aki még a neve viselésével sem akartam hivatkozni arra a fényességre, amit ő jelentett. Nem, nem Babits Mihályné, hanem Török Sophie. [.] Ez a költő lázadása is volt és a nőé, aki nemiségétől függetleníteni akarja magát”33. Minden kétséget kizáróan Török Sophie-nak köszönhetjük, hogy Babits hagyaté­ kának nagy része - amelyet a 20. századi magyar irodalom egyik legnagyobb gyűjte­ ményeként tartunk számon - megőrződött az utókor számára: házasságkötésüktől, 1921-től fogva ugyanis tudatosan gyűjtött minden olyan feljegyzést, iratot, fotót, amely férje életét, irodalmi munkásságát dokumentálta. Azt, hogy mindezt mennyire tudatos módon tette, feljegyzései, naplóbejegyzései rögzítik: „[.] mindig evvel a két­ féle látással jártam mellette, látva, érezve és őrizve, amit csak nekem ad; de fáradha­ tatlanul jegyeztem és gyűjtöttem láthatatlan füzetembe azt is, ami nemcsak az enyém, ami mindenkié, s amiről egyszer majd számot kell adnom”34. Egy Babits halála után készült interjúban Bella Andor arról kérdezte, hogyan fért el benne egymás mellett a költő, a feleség és az anya35: „Költő? (Kesernyésen elhúzza a száját.) Verseskötetemből kevés fogyott. van példányom bőven. Feleség? Nem. Én több voltam. Én a Mester tanítványa voltam. [.]”36 Török Sophie tragédiája éppen ez volt: hiába került be férje révén az irodalmi köz­ tudatba, sosem tudott kilépni teljes mértékben Babits árnyékából: „Nekem sajnos nem adatott meg valami maradandót alkotni, hiába készültem kisgyerek korom óta írónak, ma - mint a legnagyobb élő magyar író felesége - távolabb vagyok ettől, mint 31 TVERDOTA György, Androgün mítosz és/vagy autonóm lény: Gondolatok alkotó nőkről = Külön mítoszvilág, 20. 32 BELLA Andor, Török Sophie: Egy szót se irodalomról! = „Most én vagyok hang helyetted... ”. Török Sophie Babits Mihályról, kiad. és utószó TÉGLÁS János, Bp., Palatinus, 2000, 159. (A későbbiekben: BELLA Andor, Török Sophie) 33 Uo., 159. 34 „Most én vagyok hang helyetted.”, 63. 35 Habár saját gyermekük nem született, 1928-ban örökbe fogadták Ildikót, Sophie testvéré­ nek és Babitsék háztartási alkalmazottjának gyerekét. 36 BELLA Andor, Török Sophie, 163. 106 Palócföld 2026/1-2. �Irodalomtörténet valaha. Pedig ma minden lap nyitva áll verseim számára, de soha senkitől őszinte kri­ tikát vagy jóakaratú biztatást többé nem kapok - írásaim csak egy szempontból ér­ dekesek: hogy Babits Mihály intimitását árulom bennük”37. A tény, hogy ő - saját bevallása szerint is - Babits Mihály tanítványa volt, sok eset­ ben segítette költészetének virágzását, de egyben gátolta is azt, hogy művészileg kibon­ takozhasson. Műveinek ugyanis első olvasója férje volt, amelynek tudata a kritikusokat akarva-akaratlanul, de biztosan befolyásolta, „nem tudták függetleníteni magukat attól a ténytől, hogy a Nyugat nagy tekintélyű szerkesztőjének feleségéről írnak”38. A Sophie-ról megjelent kritikák ugyanis igen nagy számban említik Babits Mi­ hályt is, holott felesége műveiről kellett volna, hogy szóljanak. A korabeli kritikák nem mondják ki, valóban jók-e a versei, ahogyan elutasítás sem éri őket. „Mintha Babits figyelő tekintetétől tartottak volna a kritikusok - írja Simon Izabella -, talán emiatt születtek az illedelmes, többnyire az asszonyi indulatot, mintsem a versek po­ étikai értékét méltató ismertetések.”39 Valójában azonban azt is látnunk kell, hogy nehéz feladatra vállalkozik az, aki a művész Török Sophie-t külön szeretné választani a magánembertől, hiszen egyszerre volt „írói ambícióval és költői tehetséggel megál­ dott nő”, de emellett meghatározó szereppel bírt Babits Mihály életében és élete szer­ vezésében is.40 * Gróf Török Zsófia és Tanner Ilona férjeik révén kerültek be az irodalmi közegbe, de míg gróf Török Zsófia a háttérben maradt és onnan igyekezett kivenni a részét a szellemi életből, addig Tanner Ilona saját irodalmi életművet is kialakított; önálló író(nő)ként és költő(nő)ként tevékenykedett - ezáltal az irodalmi élet aktívabb sze­ replőjévé vált. Kazinczyné Török Sophie elsősorban férje múzsája és irodalmi mun­ kásságának támogatója volt, de levelezéseiben és visszaemlékezéseiben saját intellek­ tuális szerepe is megmutatkozik. Babitsné Török Sophie egy olyan korban élt, amely lehetővé tette, hogy önálló író- és költő(nő)ként találjon rá saját hangjára. Műveiből egy olyan intelligens, mű­ velt nő képe bontakozik ki, aki egész életében elismerésre, figyelemre vágyakozott, ugyanakkor kész volt férjének, Babits Mihálynak szentelni az életét. Tanulmányaival, 37 „Most én vagyok hang helyetted... ”, 8-9. 38 „Most én vagyok hang helyetted, 212. 39 SIMON Izabella, Szabad a vers? Gondolatok Török Sophie lírájának recepciójához = Nő, tükör, írás. Értelmezések a 20. század első felének női irodalmáról, szerk. VARGA Virág, ZSÁVOLYA Zoltán, Bp., Ráció Kiadó, 2009, 455. 40 Török Sophie naptárai I, szerk. PAPP Zoltán János, Bp., Argumentum Kiadó, 2010, 9. Palócföld 2026/1-2. 107 �Zsigmond Barbara Henrietta saját munkásságával hozzájárult ahhoz, hogy a környezetében élő, irodalomban tevé­ kenykedő nőtársai is megtalálják a helyüket a férfiak dominálta közegben; buzdí­ totta, bátorította őket, nem egyszer férjénél is közbenjárt az érdekükben. Kazinczyné Török Sophie nem alkotott saját lírai, prózai műveket, ilyen módon nem vállalt aktív szerepet kora irodalmában. Saját, megérdemelt hangját leginkább Péterfy Gergely művének, a Kitömött barbárnak köszönheti, ahol végre meglátjuk Török Sophie-t, aki nem csupán férje miatt érdekes, hanem előtűnik korára alapve­ tően nem jellemző műveltsége, valamint saját szellemi, irodalomtörténetileg fontos szerepe is. A két Török Sophie példája azt mutatja, hogy a „költőfeleség” szerep nem egyenlő a háztartást vezető, háttérben meghúzódó nő képével, hanem ezek a nők aktív sze­ replői és formálói is lehetnek az irodalomtörténetnek. A jövőbeli kutatások remélhe­ tőleg tovább árnyalják majd ezt a képet, és a két Török Sophie, valamint más női szer­ zők is megkapják a megérdemelt figyelmet. Kovács Imre: Kisze-oszlop - részlet (Salgótarján, 1968) Fotó: Shah Timor 108 Palócföld 2026/1-2. �Irodalomtörténet BARTÁK BALÁZS SZABÓ LŐRINC: ESTE Mikrotörténelem és oral history a műértelmezésben Nem szeretnék sem belebonyolódni, sem belekotnyeleskedni - az évszázados előz­ mények után - a 20. század második felében kibontakozó mikrotörténet-írás és az ún. oral history történettudományi nézőpontjai egymáshoz való viszonyának kibo­ gozásába. Mégis, mivel a történetírás különböző narratívái olykor termékenyen kö­ szönnek vissza az irodalomtudomány diszkurzusaiban - lásd például Dilthey hozzá­ járulását a szellemtörténeti irodalomtudomány vagy épp az irodalmi hermeneutika kibontakozásához -, ha a jelen tanulmány módszertanára kellene reflektálnom, e két, az értelmezésben kísérletinek szánt nézőpont megnevezésével jelölném ki az alábbi gondolatmenet kereteit. „A mikrotörténelem egy viszonylag jól körülhatárolható kisebb egység (legtöbb­ ször egyetlen esemény, egy falu közössége, egy család vagy egy egyén) intenzív törté­ neti vizsgálatát jelenti”1. Az oral history a személyes, illetve kollektív emlékezet felidé­ zésére építi konkrét események megértését célzó kutatásait. Egy objektivitáseszményt követelő tudományos szemléletmód számára persze a „szubjektív tanúságtétel, ön­ magunk meghatározása, identitásunk megerősítése és leírása”1 2 tudománytalannak tűnhet. Szabó Lőrinc Este című versének értelmezése közben azonban én most mégis tudatosan lépek a normatív jelentésvilág képviseletével szembeforduló szubjektív megközelítés útjára. A személyes recepció változásainak felelevenítésén keresztül pró­ bálok bepillantást nyerni a fiatal költő versvilága alakulásának egy korai epizódjába. Bizonyos értelemben persze már a klasszikus irodalomtörténet-írást - azaz az elemek (művek) sorával való foglalkozást - is tekinthetjük mikrotörténeti elmélet­ nek és interpretációs gyakorlatnak, amelytől elválaszthatatlan a folyamatszerűség. 1 SZIJÁRTÓ M. István, A mikrotörténelem Magyarországon = Tudomány és ideológia között. Tanulmányok az 1945 utáni magyar történetírásról, szerk. ERŐS Vilmos, TAKÁCS Ádám, Bp., ELTE Eötvös Kiadó, 2012, 102. 2 VÉRTESI Lázár, Oral history. A szemtanúként elbeszélt történelem lehetőségei = Aetas, 2004/1, 164. Palócföld 2026/1-2. 109 �Barták Balázs Különösen így van ez akkor, ha „...a műalkotást... nem örök, objektív értékmúzeum­ ként, a keletkezés követendő erkölcsének reprezentánsaként, hanem egyre bővülő emberismereti és önismereti lehetőségként, élményartikulációként.”3 fogjuk fel. Ezt szem előtt tartva nyeri el értelmét és jelentőségét az értelmezés személyes történetének felidézése, elmesélése. Soha nem felejtem el azt - a csernobili katasztrófát néhány nappal megelőző - kora tavaszi délutánt, amikor barátom két vaskos kötettel a hóna alatt beállított hozzám a puritán albérletbe. Jó szokása szerint szó nélkül kivett egy üveg sört a hűtőszekrény­ ből, megbontotta, majd kényelmesen befészkelte magát az éppen üresen ásítozó olva­ sófotelba. Ezt hallgasd meg! - mondta. Aztán kissé monoton hangon, jó-rossz hang­ súlyokkal felolvasta ezt a két verset: II III REGGEL ESTE Szokatlanul nyugalmas most a reggel; az úton csak vigyázva járhatunk, mert a hajnali eső arany csigákat vert le a fákról. Tisztább vonalakban sorakoznak fel a távoli dombok és mikor a lassan melegedő föld a hajnal könnyét már visszalehellte: oly friss a szín, üveglelkünkön át oly zenében úszik minden, mit a szem lát, hogy e forró és nedves ragyogásban levedlik rólunk az ember magánya s nem is magunkat, nem idegeinket érezzük zsongani: oly mély gyönyörré sürűsödik az élet, hogy ilyenkor hajam az erdő ruganyos hajával összefolyik, karom ölelve nő a kék láthatárba, mellem eke vérzi, hangom a szél dala és az örök Nap az én szemeimből nevet a földre. Élő csillagok gyúlnak a füvek közt, mozgó csillagok: már keresni indúl szeretőjét a szentjánosbogárka. Ha maradunk, megint itt lep az éj. Már egész ide döng a parti visszhang: az örök hullámok sikoltva dobják fáradt testüket a percnyi halálba s elomlanak a kimart köveken. A falu felől foszlányokra tépi a barna szél az estharang imáját, hullonganak a vadgesztenye késő bóbitái, az ernyős bodza szinte füstöl a szagtól és a kora hárs vele versenyt itatja sűrü mézzel a nyári este fülledt melegét. No, menjünk mi is, cimbora, kövessük a csordajárást. Ép ott mennek a jámbor tehenek, meg a vén bika nézd csak: időnkint hogy megrázza ringó nehéz szarvát és nagy, sötét heréit. 3 BÓKAY Antal, Megjegyzések az irodalom folyamatszerűségének hermeneutikai alapjairól = A műértelmezés helye az irodalomtudományban, szerk. BERNÁTH Árpád, Szeged, JATE, 1990, 33. (A későbbiekben: BÓKAY, Megjegyzések.) 110 Palócföld 2026/1-2. �Irodalomtörténet Közel negyven éve kísér ez a két költemény s ennek a délutánnak az emléke. A barát azóta elmaradt. Valahogy nem tudok mit kezdeni sem azokkal, akiket messzire sodor mellőlem az élet, sem a halottaimmal. Többnyire spontán módon, a magam számára is szinte észrevétlenül engedem el őket. Verseket viszont nem tudok elereszteni. Ha beégnek az emlékeim közé, örökre velem maradnak. A szakmai protokoll előírja, s ebben az esetben talán igazán indokolt is, hogy meg­ adjam a szövegek forrását. Az 1943-as Vers és valóság című kötet 1990-es kiadásából idézem őket.1 Éppenséggel eljárhatnék másképp is, hiszen a Nyugatot követően kö­ tetben 1922-ben, a Föld, erdő, Istenben jelentek meg először.12 Akkor azonban még cím nélkül, csupán a római számok alatt, jelentős eltérésekkel a későbbi, a szerző által véglegesnek tekintett fenti változathoz képest. II III Szokatlanúl nyugalmas most a reggel; az úton csak vigyázva járhatunk, mert a hajnali eső arany csigákat vert le a fákról. Tisztább vonalakban sorakoznak szemünk elé a dombok és - azt hiszem - mikor visszalehelli a langyos föld a hajnal puha könnyét: oly eleven szinek lobognak, oly szent dallal úsznak lelkünkön át a tárgyak, hogy e fényre-ébredt csodálatosság előtt az Ember kínja szertefoszlik s nem is magunkat, nem idegeinket érezzük zsongani: oly mély gyönyörré sűrűsödik az élet, hogy ilyenkor hajam az erdő ruganyos hajával összefolyik, karom ölelve nő a kék láthatárba, mellem eke vérzi, hangom a szél harangja s az örök Nap kacag elragadtatott szemeimben. Nézd csak, testvér - csillag gyúl a füvek közt, eleven csillag! nézd a glóriában szeretkező sok szentjánosbogárkát!... Úgy látszik, meglepett megint az éj... Idehallom, hogy döng a parti visszhang: tátott torokkal sikoltozva dobják az öngyilkos hullámok a csúszóssá sulykolt kövekre fáradt testüket. Távoli csengés: foszlányokra tépte a barna szél az estharang imáját. a gesztenyefák bóbitái egyre sápadnak. szabálytalan vonalakban hajlong az ernyős bodza és a hárs sűrűsödő rétegekben lehelli érzékeinkbe-ájúlt lelke mézét. Menjünk talán, menjünk mi is; - kövessük a jóságos teheneket s a súlyos­ léptű bikát, mely leghátúl halad, időnként komoran megrázva ringó nehéz szarvát és nagy, sötét heréit. 1 SZABÓ Lőrinc, Vers és valóság. Összegyűjtött versek és versmagyarázatok, szerk. KABDEBÓ Lóránt, Bp., Magvető, 1990, 10-11. 2 SZABÓ Lőrinc, Összes versei II, vál. DOMOKOS Mátyás, Bp., Szépirodalmi, 1982, 391-393. Palócföld 2026/1-2. 111 �Barták Balázs AZ ÉRTELMEZÉS ELSŐ KÖRE Szofisztikált előadásokat hallgatva jöttem tisztába ezekkel a nem is apró különbsé­ gekkel. Megtudtam, hogy Szabó Lőrinc 1943-ban a Vers és valóságban összegyűjtve tette közzé addig megjelent nyolc kötetének versanyagát. Micsoda ambíció! Ebből az alkalomból a Föld, erdő, Isten (1922), a Kalibán (1923), a Fény,fény,fény (1925) és A sátán műremekei (1926) című kötetek szinte valamennyi költeményén kisebb-na- gyobb változtatásokat hajtottak végre. A fenti évszámokból kiolvasható, hogy ebben az első alkotói periódusban szinte évente jelentkezett kötetekkel. A Vers és valóságban szereplő további négy kötet azonban már hosszabb időközök elteltével látott napvi­ lágot: Te meg a világ (1932), Különbéke (1936), Harc az ünnepért (1938), Régen és most (1943). A gyűjtemény ez utóbbi négy kötet verseit jelentősebb módosítások nél­ kül közli. Mindebből könnyen juthatunk arra a kissé felületes következtetésre, hogy az erősödő intellektualizmus formai tökéletesedéssel járt együtt, s ezért nem volt szükség a külső forma intenzív korrigálására a gyűjteményes könyv kiadásához. Érdekes ugyanakkor, ahogy az Egy új költő című írásában a Föld, erdő, Istenről szólva mintha közvetve maga Babits Mihály is egy sajátos, a belső forma oltárán fel­ áldozott gondolati elmélyülés hiányára utalna. „Szabó Lőrinc költeményei inkább valami intellektuális szépérzékhez szólnak. (...) a belső forma valami tudatos geomet­ riája az, ami bennük gyönyörködtet. (...) Adytól kezdve modern líránk inkább anti- intellektuálisnak nevezhető, zene, kép s mindig a szavak mögött maradó érzések szemnek, fülnek, szívnek szólnak inkább, mint az értelem harmóniavágyának, (.) az értelem csak alázatos inas szerepét tölti be.”1 Hogy ez dicséret vagy inkább elmarasztalás, azt mindenki döntse el maga. Tény, hogy az 1920 nyarától Babitsnál lakó fiatal költő és mestere között a viszony fokoza­ tosan kezd megromlani attól kezdve, hogy Babits feleségül vette Szabó Lőrinc ko­ rábbi menyasszonyát, Tanner Ilonát, azaz Török Sophie-t. Ugyanígy tény az is, hogy a Nyugatban megjelent írásában Babits még „a költészet Julien Soreljének” nevezi Szabó Lőrincet1 2, amely megjegyzés ugyancsak meglehetősen kétértelmű. Babits az­ tán 1941-ben ezt a rövid kritikát is felveszi az Írók két háború közt című kötetébe. Itt azonban már - tizennyolc év elteltével - a gyakran csak parvenünek emlegetett Sorelre történő kétes értékű utalás a következő kijelentéssé szelídül: Szabó Lőrinc „.a mai magyar költészet legnagyobb becsvágyú tanulója.”3 1 Nyugat, 1923/6, 399. 2 Uo. 3 BABITS Mihály, Irók két háboru közt [sic!], Bp., Nyugat-kiadás, 1941, 43. 112 Palócföld 2026/1-2. �Irodalomtörténet Visszatérve a formára: annak idején persze összeolvastam valamennyi vers 1922-es és a huszonegy évvel későbbi, a Vers és valóságban megjelent változatát. Jól emlékszem, valami erős és furcsa dac lett rajtam úrrá. Az volt a benyomásom, mintha a korábbi változatok árván hagyott gyermekek volnának. Mintha a szerzőjük megtagadta volna őket. Ma már távolról sem gondolom így, de akkor nem érdekelt sem a költő szemé­ lye, sem a kánon, sem a szakma álláspontja. A tökéletes helyett a tökéletlent éreztem magaménak. Ehhez muníciót maga Szabó Lőrinc szolgáltatott. A Különbékében megjelent A bolond igazsága című versében mindenféle tökéletesség elkerülhetetlen kárhozatáról beszél. A „történet” mesélője - ha tetszik, nevezze bárki „lírai én”-nek - Dsié Jüvel, a bolonddal sétálgatva csodálkozik rá minden szépségre, s hökken meg kísérője reakcióján: „Tűzrózsa nyilt az útszélen. - Be boldog lehet, hogy ily szép! - mondtam irigyen. - Szép? - Gyönyörű! - Társam szemébe könny gyűlt: - Vak vagy, barátom, ez a rózsa őrült, ha nem igaz, fusson ki a szemem! -” Aztán az éjjel, az elbeszélő kunyhójának sötétjében persze jön a kiábrándító megvilá­ gosodás: „.s már egy rózsa libegett be: - Jaj, én őrült: letéptek! Jaj, miért voltam olyan szép!...” A versek eredendő kócosságának utólagos kifésülése erős ellenérzést váltott ki belő­ lem. Hadd hozzak rá példát. Kétségtelen, hogy a változtatások célja egy tökéletesség­ ideál megvalósítása. Íme, a kócos változat: „a gesztenyefák bóbitái egyre sápadnak. szabálytalan vonalakban hajlong az ernyős bodza” Ez pedig az autorizált változat '43-ból: „hullonganak a vadgesztenye késő bóbitái, az ernyős bodza szinte füstöl a szagtól” (Este) Palócföld 2026/1-2. 113 �Barták Balázs Még különböző magyarázatokat is kiagyaltam magamnak arra, miért áll közelebb hozzám a korábbi változat. Kezdve a Babits és József Attila között heves vitát kiváltó4, a crocei esztétikának az eredeti, a változtatást, átírást nem tűrő formát preferáló intu­ íció fogalmától5, a karcosabb ritmus közvetlenebb élményt adó zaklatottságának él­ vezetén át a hétköznapi beszédhez közelebb álló szintaxison keresztül egészen a kép­ alkotás keresetlenségéig, jelentsen ez utóbbi bármit is. Utólag visszatekintve érezhetően működött bennem a különvélemény megfogalmazásának és a konfron­ táció iránti igénybe burkolódzó önazonosság keresésének ifjúkori kényszere. S ami végképp zavart a '43-as kiadásban, az a versekhez biggyesztett annotációk, a keletkezésre reflektáló magyarázatok sora. Úgy éreztem magam, mint a színész, amikor a próba során a rendező előjátszik neki egy jelenetet. Mintha a Vers és való­ ságban Szabó Lőrinc megfosztott volna az értelmezés éltető szabadságától. „. tavaszi­ nyári hangulati élmények, talán 1920-ból. A világ egyre reálisabbá válik. Hihetetlenül élveztem a jázmint, melyet én odahaza nem ismertem.” A világ egyre reálisabbá válik - szinte fojtogattak ezek a szavak. Arra kényszerítettek, hogy ezt és ne mást keressek egy számomra kedvessé és fontossá vált versben, holott mindez akkoriban engem egy­ általán nem érdekelt. Különben is, Roland Barthes már 1968-ban meghirdette a szerző halálát, valahogy így: „.az olvasó születésének ára a Szerző halála”6. Márpe­ dig az olvasó én vagyok. Akkoriban persze - Barthes-ot felületesen értelmezve - vél­ hetően még nem úgy gondoltam magamra, mint arra a helyre, „.amelybe az írást alkotó idézetek beleíródnak, anélkül, hogy akár egy is elvesznék közülük”7. AZ ÉRTELMEZÉS MÁSODIK KÖRE Látszólag jóval egyszerűbb dolgom van az interpretáció e második körével. Talán az említett konfrontációt kereső dac, az ifjonti gőg miatt nem figyeltem fel rá, hogy az Este szövegének nem az általam kedvelt korai változata dobol minduntalan a fülem­ ben. Nem az, hogy „a gesztenyefák bóbitái egyre / sápadnak”, hanem ez: „hullonganak a vadgesztenye késő / bóbitái”. A Vers és valóságban közölt költemény kísért reg­ gelente munkába menet, az derítette fel a kedvemet, ha éppen bosszantott valami, s az esti sétáim során is szinte kézen fogva kísért az első találkozás óta. 4 SIPOS Lajos, Babits Mihály, Bp., Babits Kiadó, 2008, 106. 5 Benedetto CROCE, Esztétika. Elmélet és történet, Bp., Rényi Károly Kiadása, 1914. 6 Roland BARTHES, A Szerző halála, ford. BABARCZY Eszter = UŐ., A szöveg öröme, Bp., Osiris, 1996, 55. 7 Uo. 114 Palócföld 2026/1-2. �Irodalomtörténet Úgy gondolom, megértés, legalábbis valahogy-értés volt ez is. Nem, nem az elmé­ nek szóló. Inkább olyan, amire Babits utalhatott fent már idézett gondolatában. Az értelemnek ebben a körben csak az alázatos inas szerepe jutott. Így aztán kis idő elteltével visszavonulót fújt bennem az értelmezés első körének adathalmozó, az ere­ detkontextusra összpontosító okoskodása. Évtizedekre az maradt velem, ami kon­ centrált gondolkodás nélkül is állandó élvezetet nyújtott. Tudattalanul talán, de egy­ fajta örömelv vezényelt. Kétségtelen, bölcsészkörökben egyre ritkábban szokás kimondani, ha egy vers egyszerűen szép, és bármikor képes arra, hogy gyönyörköd­ tessen. Bennem mégis valami ilyesmi motoszkált, amikor időről időre mormolni kezdtem magamban: „Élő csillagok gyúlnak a füvek közt, mozgó csillagok”. A megértésnek ezt a formáját mélységes csend kíséri. Ám ez nem a „nincs mit mondanom róla” csendje, hanem valami szavakba alig foglalható belátásé. Az ameri­ kai Új Kritika fellépése óta tudjuk, hogy más szavakkal elmondani azt, amit az alkotó - már csak fogalmilag is - tökéletes formában mondott el a műalkotásban, eretnek­ ség. Kiemelkedő elméletalkotói (köztük Ivor Armstrong Richard8 vagy épp John Crowe Ransom9) szerint a parafrázis nem tekinthető értelmezésnek. Így aztán - magam mögött hagyva a továbbra is normatív jelentést kereső Új Kri­ tikát, s átlépve a befogadót középpontba állító irodalmi diszkurzusok világába - ez a hallgatag megértés arra kezdett emlékeztetni, ahogy váratlanul megszűnni látszik minden, mert eljutnak a fülhöz Satie Gymnopedie-jának első dallamfoszlányai, ma­ gába szippant van Gogh Parasztcipőinek zavarba ejtő világa, vagy földbe gyökerezik a láb a kölni Szent Péter- és Szűz Mária-dóm irdatlan tömege előtt. Az ilyen megértés nem annyira testi, mint inkább fizikai. Hosszú-hosszú időn keresztül a sejtek szintjén bizsergett bennem: „hullonganak a vadgesztenye késő / bóbitái”. Akaratom ellenére tett barthes-i értelemben olvasóvá ez a költemény. Már nem egy narcisztikus, az öna­ zonosságát felmutatni vágyó személyként, nem valamilyen nagybetűs Én-ként, ha­ nem - könnyedén lépve át a Szerző tetemén - egy olyan néma helyként, ahol tényleg minden összesűrűsödik. AZ ÉRTELMEZÉS HARMADIK KÖRE Évről évre válik a világ egyre hangosabbá körülöttem. Pontosítsunk! Nem is annyira a világ lesz mind zajosabb. A szavak nélküli csend, a néma „olvasat” évtizedeit köve­ tően leginkább olvasóként válok egyre türelmetlenebbé s érzékenyebbé az éles 8 BÓKAY Antal, Irodalomtudomány a modern és a posztmodern korban, Bp., Osiris, 1997, 176. 9 Uo., 181. Palócföld 2026/1-2. 115 �Barták Balázs hangokkal szemben. Az értelmezésnek a tartós csendben megnyilvánuló változatát, a második kört - minden nyelvínség ellenére - ismét szavak váltják fel. A bennem élő olvasó egyszer csak újra beszélni kezd. Kezdetben zavarosan, ahogy Lucky Beckett Godot-jában. Nem valakihez. Fontos ez is. Az olvasó önmagát tartja létezésben a nyelv által. Ez már nem a konfrontációra törekvő ifjúság hangja, hanem a létezés nyelven keresztül való megmutatkozása. Egyszerűen beszélni kell. Mindenről. A költészetről is. Ha másképp nem megy, hát akár értelmetlenül, zavarosan. Kedvenc történeteim egyikét a magyar származású angol drámakutató, Martin Esslin (Pereszlényi Gyula Márton) idézi fel Az abszurd dráma elmélete című könyv­ ében. Amikor a szombathelyi születésű, svájci-német színházi, opera- és játékfilm­ rendező, Niklaus Gessner (Gessner Miklós) megkérte Beckettet, „magyarázza meg az ellentmondást, amely fellelhető írásai és ama nyilvánvaló meggyőződése között, mi­ szerint a nyelv nem fejezhet ki értelmet, Beckett így válaszolt: 'Que voulez-vous, Monsieur? C'est les mots; on n'a rien d'autre'1011 . (Mit tehetnénk, uram? Szavakat használunk, mert másunk nincsen. - A ford.)”11. Az olvasóról persze továbbra is úgy beszélek, mint a Barthes által meghatározott helyről. És tényleg, egyre sűrűsödik minden. Annyira, hogy szavak nélkül kibogozni már képtelenség ezt a káoszt. Veszett gyorsasággal peregnek le szemem előtt minden­ féle könyvek sorai. Egyik regény a másik után. Mintha valami vészterhes árny köze­ legne, amely megakadályozni igyekszik, hogy a végére érjek annak, amit elolvasni ér­ demes. A tragikomikus ebben az egészben az, hogy nem a régieket habzsolom kényszeresen (akár újra és újra), hanem a legújabbakat, amelyek - természetüknél fogva - nemhogy fogynának, de egyre inkább szaporodnak. Kilátástalan küzdelem. Így aztán az olvasót mint helyet valóban kezdi szétfeszíteni mindaz, amit fekete lyukként szippant magába. Ez az olvasmányélményeken keresztül felhalmozott, mér­ hetetlenül sok rétegből álló tapasztalt sokaság azonban már - a csenddel szemben kizárólag az értelmezés folyamatában ragadható meg. Az olvasás, illetve „...olvashatóság (...) nem egyszeri, hanem éppen ellentétes módon, folyamatosan létrejövő, eltűnő, majd újra megjelenő. Az írhatóság egyszeriségével ellentétben természete szerint ismét­ lődő. Az olvashatóság létrejöttével, meglétével a műalkotás létezni kezd, és testiből, szö­ vegből újra lelki élményvalósággá válik”12. Az említett folyamat tulajdonképpen nem 10Niklaus GESSNER, Die Unzulänglichkeit der Sprache. Eine Untersuchung über Formzerfall und Beziehungslosigkeit bei Samuel Beckett. Zürich, Juris Verlag, 1957, 75. 11 Martin ESSLIN, Az abszurd dráma elmélete, ford. Sz. SZÁNTÓ Judit), Bp., A Színháztudo­ mányi Intézet és a Népművelési és Propaganda Iroda közös kiadványa, 1967, 21-22. 12 BÓKAY ANTAL, Megjegyzések., 41. 116 Palócföld 2026/1-2. �Irodalomtörténet más, mint az olvasó „.identitásának, személyének kiképződése, önartikulációja, a sze­ mély teremtése, melynek során egy világ születik odabent”13. Többé nincs szó szerzői üzenetről, a sorok mögött meghúzódó költői szándékról, másodlagos jelentésről, valamilyen mondanivaló megfogalmazásáról, ahogy arról a közoktatás vagy épp a szakma egy jelentős része mind a mai napig beszél. A kulcsszó az értelmezés e harmadik körében a jelentésképzés vagy jelentésképződés. Az értelme­ zés szempontjából éppen ezért érdektelenek azok a korábban idézett annotációk, amelyeket Szabó Lőrinc az 1943-as Vers és valóságban a költemények mögé illesztett. A költő - függetlenül mindettől - természetesen rendkívül határozottan igyek­ szik saját szándékai irányába terelni az olvasót. A kötetet záró, Az olvasóhoz14 cím alatt közzétett intelmeiben az első négy kötet költeményeit nemes egyszerűséggel „hibás” verseknek nevezi. A javítások elkerülhetetlenségét indokolva azon aggódik, hogy utó­ lag az olvasót „.nem tudom megkérni, hogy ezt a verset így értse, azt a sort úgy.” Ebből is látszik, hogy a szerző foggal-körömmel ragaszkodik az egyetlen, normatív jelentés eszményéhez. Az ő szempontjából ugyanakkor ez tökéletesen érthető, hiszen - ahogy maga is megfogalmazza - „Írtam 'magamat'.”, s ebbe tényleg nincs bele­ szólása senki másnak. Ám ekkor még nem tudhatja, hogy ő is azon szerzők közé tar­ tozik, akikre Barthes 1968-ban kimondja majd a halálos ítéletet. Csakhogy a verseit értelmezve az olvasó maga is éppen „írja önmagát”! Ebbe pe­ dig a szerzőnek nincs beleszólása. Így aztán maradnak ketten. A vers, eloldva szerző­ jétől és ezzel együtt az említett annotációkban leírt valóságvonatkozásoktól, valamint az olvasó mint hely. Ebből adódik, hogy a műalkotáshoz kizárólag mérhetetlen alá­ zattal és tisztelettel szabad csak közeledni. Az Estéhez is. Mert segíti az olvasót ön­ maga megírásában. Segíti abban, hogy lehessen. Márpedig ennél nagyobb tét az em­ ber számára aligha képzelhető el. „Élő csillagok gyúlnak a füvek közt, / mozgó csillagok: már keresni indúl / szeretőjét a szentjánosbogárka.” Van itt egy szó: szeretőjét. Talán ez lehet a kulcsa a személyes olvasatoknak. Fü­ vekről van szó meg csillagokként mozgó szentjánosbogárkákról. Később hullámok­ ról és parti kövekről. Bóbitákról s egy bika heréiről. A költőhöz és az olvasóhoz képest is látszólag külső természetről. Valahogy úgy, ahogy a dualisztikus világkép állítja szembe egymással a transzcendensként felfogott Istent és a teremtett világot. Isten és világ, ember és természet, költő s az általa teremtett világ, olvasó s az olvasatában meg­ alkotott természet állnak szemben egymással. Oly sokáig éltünk e bináris oppozíciók, egymást kizáró ellentétpárok bűvöletében. 13 Uo., 50. 14 SZABÓ Lőrinc, Vers és valóság. Bp., Magvető, 1990, 849-854. Palócföld 2026/1-2. 117 �Barták Balázs Itt azonban talán mégsem erről lehet szó. Figyelmesebben megvizsgálva ezeket a szembenállásokat, mintha mégsem tiszta dualizmus jelenlétéről árulkodnának. Szabó Lőrinc első korszakával összefüggésben gyakran szokás emlegetni a panteiz- must. Azt a világképet, amely minden létezőben Isten immanenciáját, jelenlétét véli felfedezni. A Föld, erdő, Istenről Bálint György ezt írja: „Erősen bukolikus hangula­ tok, közösség a természettel, robusztus, érzéki panteizmus”15. Rába György szerint „...a fiatal Szabó Lőrinc panteizmusa sem más, mint a külvilágra irányuló, egyete­ mes erotika”16. Ő erre az Este párverse, a Reggel sorait hozza fel példának, a kötet­ ben 1922-ben megjelent eredeti változatot idézve: „.ilyenkor / hajam az erdő ruga­ nyos hajával / összefolyik, karom ölelve nő a / kék láthatárba, mellem eke vérzi, / hangom a szél harangja s az örök Nap / kacag elragadtatott szemeimben”17. Kabdebó Lóránt is hasonlóan érvel. Szerinte Szabó Lőrinc „poétikailag érvényesen tudja egy­ szerre megéreztetni az emberi kiszolgáltatottságot, a fiatal ember pánerotizmusát és a létezés rendjében való tájékozódást”18. Úgy tetszik, náluk a költő és az általa megal­ kotott természet válnak eggyé. „A pantheista elragadtatás tetőfokán a költő valósággal feloldódik, megsemmisül a tájban (.) a bukolika a kor elleni tiltakozás, de ugyanakkor a dehumanizáció tünete is...”19 Láng Gusztáv - a tőle megszokott éles szemmel és tűpontosan vezetett gon­ dolatmenettel - hívja fel a figyelmet arra, hogy itt nem valamiféle, a szó szoros értel­ mében vett transzcendencia (Isten), hanem maga az alkotói Én oldódik fel a termé­ szetben. Más ez, mint a klasszikus értelemben vett panteizmus. Szabó Lőrinc saját, belső világot teremtve alkotja meg önmagát. A versét értelmezve azonban ugyanez vár az olvasóra is. A fent idézett megközelítésekben közös, hogy bármiféle transzcendencia (Isten vagy költő) jelenléte ellenére a valóságot valóságnak látják. Antik görög kifejezéssel physisnek, azaz természetnek, amely nem más, mint egy transzcendens szándék - a görögöknél az isteneké, itt a költőé - megmutatkozása. Ezen a ponton azonban ér­ demes lehet felidézni Hérakleitosz egy gondolatát, amely éles radikalizmussal áll szemben e későbbi, Platóntól eredeztethető dualizmussal. A preszókratikus filozófus 15 BÁLINT György, Szabó Lőrinc „Válogatott versei” = Nyugat, 1934/6, 341. 16 RÁBA György, Szabó Lőrinc, Bp., Akadémiai, 1972, 22. 17 Uo. 18 KABDEBÓ Lóránt, Szabó Lőrinc pályaképe, Tiszatáj, 2000/4, 59. 19 LÁNG Gusztáv, Szabó Lőrinc költészete = Igaz Szó, 1969/3, 456. 118 Palócföld 2026/1-2. �Irodalomtörténet B50-es töredéke így szól: „nem tőlem, hanem a logosztól hallván bölcs dolog elis­ merni, hogy minden egy”20. A természetnek és bármiféle azzal kapcsolatban lévő transzcendenciának az ere­ dendő összetartozására, elválaszthatatlanságára enged következtetni Kulcsár Szabó Ernő egy megjegyzése is a Szabó Lőrincre - és másokra - váró korabeli poétikai for­ dulat végrehajtásával összefüggésben. A „.Szabó Lőrinc-József Attila-nemzedékre kettős feladat nehezedett. A költészettörténeti kihívásra csak egy nem-szecessziós modernség szellemében és egy posztavantgárd poétika megteremtésével válaszolhatott.”21 E „válaszban” az egyik döntő mozzanat „a valósághoz való visszatérés”22. A kérdés mármost csak az, hogy miféle valósághoz. Túl ezen, ennek a visszatérésnek a módja az, ami felszámolja a korábban jelzett dualizmust. A hérakleitoszi „minden egy” gondolata válik kézzelfoghatóvá abban, ahogy a költő a valóságot azzal azono­ sítja, aminek/amilyennek látja, megalkotja. Ezt a valóságot aztán - a költői szöveg, vagyis a szerző hagyatéka alapján - az olvasó teremti újra. Nem mondhatjuk, hogy a saját arcára, mert ekkor még nincs meg az arc. Az csak az értelmezés során jön létre. Az olvasó saját vonásait épp azáltal rajzolja meg, hogy értelmezi a költői szót. Itt tehát végképp nem lehet szó dualizmusról, hanem sokkal inkább korrelációról. A költői szöveg értelmezése során az olvasó által megalkotott természet és az eközben megraj­ zolt arc kölcsönösen határozzák meg egymást. Ez az együtt állás csak a megértés fo­ lyamatában, akkor és ott adott. Ez a valóság már se nem külső, se nem Szabó Lőrinc személyes, belső valósága. A vers szövege se nem jelöl, se nem jelent, hanem egysze­ rűen lehetővé tesz valamit. A jelöltet, s ezzel együtt a jelentést az olvasó teremti meg, létrehozva saját belső világát, azaz az olvasó - a fenomenológiától kölcsönzött termi­ nust használva - intencionális valóságát. A filozófia évszázadok óta tudja, hogy semmi nem lehet ennél valóságosabb. Visszatérve a bukolika és a tiltakozás viszonyáról Láng Gusztáv által írottakra, bár­ mely korban akad tiltakozni való. A maiban is. A bukolikus szemléletmód pedig mindig lehetőséget teremt az elvonulásra. A mai korban is. A természet humanizá­ lása a költészetben szinte minden esetben felveti annak kérdését, hogy a dehumani- záció mely formája húzódhat meg a költemény hátterében, amelyre - mint tünetre - aztán a költemény válaszreakcióként működik. Korábban már jeleztem, hogy 20 Hérakleitosz múzsái vagy a természetről, szerk. STEIGER Kornél, ZIRKULI Péter, ford. KERÉNYI Károly et al., Bp., Helikon, 1983. 21 KULCSÁR SZABÓ Ernő, A kettévált modernség nyomában = „de nem felelnek, úgy felelnek” A magyar líra a húszas-harmincas évekfordulóján, Pécs, JPTE Kiadó, 1992, 52. 22 Uo., 37. Palócföld 2026/1-2. 119 �Barták Balázs olvasatomban az Este értelmezéséhez az egyik kulcsszó a „szeretőjét” kifejezés. A vers­ indító metaforát (a szeretőjét élő csillagként kereső szentjánosbogárka), akár közhe­ lyesnek is gondolhatjuk, bár maga a kép - merjük kimondani - vitathatatlanul szép. Nekem Berzsenyi egyik - mai szemmel s felületesen szemlélve szinte a giccs hatá­ rát súroló, az értelmezés szempontjából mégis döntő jelentőségű - trópusát juttatja eszembe. „Minden csak jelenés; minden az ég alatt, / Mint a kis nefelejcs, enyész”. Ez a beszélő virágnév készíti elő A közelítő tél záró két strófájának elkerülhetetlen tra­ gikumát. A „szárnyas idő” - és nem Isten - valamennyi teremtménye, vagyis a léte­ zők egész univerzuma képeződik le az aprócska növény képébe, amelynek neve meg­ jelöli az idővel szembeni emberi küzdelem egyedül lehetségesnek vélt módját: ne felejts, azaz emlékezz! Amíg emlékezel, addig látszólag megmentheted, megőrizheted mindazt, ami a semmibe hullani kényszerül. Látszólag. A vers tanulsága szerint azon­ ban a nefelejccsel együtt ez a remény is odavész, „enyész”. Az ember, ez a bármire képes csodafajzat23, a mindennél nagyobb túlhatalommal rendelkező erőszaktevővel, a „mindent lebíró”24 idővel szemben végül Berzsenyinél is alulmarad. Szabó Lőrinc szentjánosbogárka-metaforájában ugyancsak az egész univerzum van jelen. A kettőskép másik pólusa a csillagok világa, azaz a makrokozmosz. A kicsi­ nyítő képző használatát az olvasó számára nem az ötödfeles jambus szótagszáma teszi indokolttá. A csillagoktól e kicsinyítő képzőnek köszönhetően még határozottabban nyílik az olvasóban felépülő belső világ a szentjánosbogárka, azaz a mikrokozmosz irányába. Egy ilyen, végtelenül tágas belső univerzum megteremtésének lehetőségé­ vel ajándékozza meg az olvasót a költői szó. Ebben a belső valóságban válhat csak em­ berivé az aprócska, fénylő ízeltlábú, s indulhat megkeresni egy alliteráció fonetikai keretei között a szeretőjét. Szeretni márpedig egyedül az ember képes. Ezt a képességet rendeli hozzá az ol­ vasó az általa teremtett valóság létezőihez. A szeretet képességét. Ebben a világban aztán szeretnek a kutyák és a macskák, a héják és a hattyúk. Mert ilyennek alkotjuk meg őket. Így keresnek szeretőt e valóságban a növények. A vadgesztenye a bóbitá­ ival, a bodza a szinte füstölő szagával, a „kora hárs” pedig a sűrű mézzel. S persze a vén bika is a nagy, sötét heréivel. Az ember világa ez. A felépülő belső természet rendje. A dehumanizáció ellenében a bukolika szexualitást idéző képeinek mind­ egyike az ember alapvető, szeretet iránti igényét vonja be a jelentésképződés 23 „Sok szörnyű csodafajzat van, s köztük az ember a legszörnyebb” (SZOPHOKLÉSZ, Anti­ goné, ford. RATKÓ József, Nagykálló, Városi Könyvtár, 1994, 332-333. sor 24 Martin HEIDEGGER: Bevezetés a metafizikába, Bp., Ikon Kiadó, 1995, 81. 120 Palócföld 2026/1-2. �Irodalomtörténet folyamatába. Azt, amit József Attila így ír le: „...úgy kell a boldogság, / mint egy falat kenyér”. Ez a világom, ez vagyok én. Így zárul az értelmezés személyes történetébe foglalt harmadik kör. Szükségtelen bármit összefoglalni, végsőnek hitt konzekvenciákat levonni, vagy a szerzőnek tulaj­ donítani bármely, az interpretációban megfogalmazott állítást. Hogy lesznek-e egy ilyen elmesélt, személyes oral history-nak újabb fejezetei? Bizonyára. Mindeközben az ilyen - a belső természet és az ember közötti szakadékot szándékoltan felszámolni igyekvő - értelmezés ajtaján ott dörömbölnek az újabb és újabb, egymás között is heves vitákat generáló poszthumán nézőpontok. Ennek tematizálása azonban már túllépi egy irodalminak szánt kísérleti mikrotörténet-írás és az oral history kereteit. Kerényi Jenő: Magvető (Salgótarján, 1974) Fotó: Shah Timor Palócföld 2026/1-2. 121 �Sárközi Balázs SÁRKÖZI BALÁZS A SEMMIÉRT EGÉSZEN? Szabó Lőrinc tanításának kérdései I. Szabó Lőrinc életművének kutatása talán a rendszerváltozás utáni magyar lírakutatás egyik legtermékenyebb, legintenzívebb irodalomtudományi folyamata. Az 1990-es évek elején az újraértelmezés igényével erőre kapó recepció - valószínűsíthetően ab­ ból a felismerésből is táplálkozva, amely szerint Szabó Lőrinc életművének kutatása „a 20. századi magyar irodalomtörténeti kutatások egyik legsürgetőbb kihívását jelentette”1 -, a korábbi eredmények (elsősorban természetesen Kabdebó Lóránt munkássága, de Szabó Lőrinc kortárs vagy korai értelmezői, mint Féja Géza, Illyés Gyula, Németh László, Rába György, Szegi Pál, Szentkuthy Miklós és mások mun­ kái, illetve Kulcsár Szabó Ernő, Kulcsár-Szabó Zoltán, Horváth Kornélia és mások művei) integrálásával nem csupán az életmű és a lírai oeuvre jelentőségét volt képes még inkább kiemelni, valamint a modernség és késő modernség periodizációs kér­ déseiben is új eredményekkel szolgálni, de számos új, korszerű irodalomtudományi és irodalomelméleti modell, szemléletmód életműhöz való kapcsolását is elvégezte, sőt a 2000-es évektől kezdődően ez az intenzív kutatás a kultúratudományi megkö­ zelítések eredményeként az életmű újabb összefüggéseit is feltárja. Ezek az adalékok számos új perspektívát nyújtanak mind a tudományos igényű értelmezés, mind a nagyközönség, nemkülönben pedig az irodalomtanítás számára. Elsődlegesen talán kiemelhető, hogy a nagyon sokáig szinte közhelynek számító tézis, miszerint Szabó Lőrinc pályája két nagy részre tagolódik, melyben a cezúrát az egyéb­ ként is a pálya (s talán a késő modern magyar líra) csúcspontjának tekinthető, 1932-es Te meg a világ című kötet jelenti, valamelyest árnyalható.12 A korábbi megállapítások, amellett, hogy a kötet jelentőségét és pályaperiodizációs jellemzőit hangsúlyozták, 1 KABDEBÓ Lóránt, KULCSÁR-SZABÓ Zoltán, L. VARGA Péter, PALKÓ Gábor, Előszó = „Örök véget és örök kezdetet”. Tanulmányok Szabó Lőrincről, szerk. UŐK, Petőfi Irodalmi Múzeum - Prae Kiadó. Bp., 2019, 6-11, 6. (A későbbiekben: „Örök véget és örök kezdetet”) 2 KABDEBÓ Lóránt, „egy Költő Agya” (21. századi kísérlet a 20. századi líra olvasására) = Uo., 12-54. 122 Palócföld 2026/1-2. �Irodalomtörténet a későbbi köteteket, különösen is az utolsó pályaszakaszt megelőző Harc az ünnepért című kötetet már hanyatlásként („harc az ihletért” - Féja Géza), a versbeszéd kifulla­ dásaként értékelték. Kabdebó Lóránt 1990-es évektől publikált pályaképei, valamint ezek inspiráló hatása3 azonban árnyalta ennek a közhelynek az érvényességét, és ezzel a kiegészítéssel, korrekcióval, hangsúlyáthelyezéssel egyfajta hajtóerőt tudott nyúj­ tani, képes volt új irányokat kijelölni a recepció számára, miként ezt elsősorban a versmodell és a versmodell következményeként a versnyelvben kibomló személyiség­ konstrukció köré építve tette meg. Az új szubjektumkonstrukciót reveláló beszédmód fő reprezentánsa, a pálya másik csúcsteljesítménye a Tücsökzene című kö­ tet, ugyanakkor fellelhető A huszonhatodik év, a Valami szép és a Káprázat című kö­ tetekben is.4 Az első korszak jellemzői ugyan ezzel a megállapítással nem vesztik érvé­ nyüket, továbbra is a dialogikus paradigma, a személyiség testi és szellemi szenvedése, „mindenoldalú” kiszolgáltatottsága, idő- és térbeli történetiségbe vetettsége dominál5, s Kabdebó Lóránt polifóniát érintő felosztása a cselekvő jellegű és a vágyak sík­ ján implikált, kiteljesítő aktivitásra törekvő, külvilág ellen lázadó 'aktor' s a vele szem­ benálló, szemlélődő, a külvilágot objektív módon, konstatáló, a lehetetlenséget konstituáló 'néző' is érvényben marad a többszólamúság által implikált 'tükörszínjá­ ték' rettenetes dramaturgiájában, a létező önnön létezésére való rákérdezésében.67 Kabdebó Lóránt megállapításai nyomán ugyanakkor újabban inkább már „egy­ idejű összetettség” 7-ként értelmezett az életmű és az abban konstruálódó kétfajta meg­ szólalásmód, hiszen felmerült, hogy a világháború utáni (korábban hanyatlónak vélt) periódus életmeditációt megnyilvánító versmodellje és beszédmódja (ahol az 1947-es Tücsökzene adja a modellt), a kötetben ekkor jelentkező életrajzi és metafizikai 3 KABDEBÓ Lóránt, „A magyar költészet az én nyelvemen beszél”. A kései Nyugat-líra összeg­ ződése Szabó Lőrinc költészetében, Argumentum, Bp., 1992; Szabó Lőrinc pályaképe, Osiris, Bp., 2001; Szabó Lőrinc „pere”, Argumentum, Bp., 2006; Mesék a költőről. Szabó Lőrinc-tanulmányok, Ráció, Bp., 2011; „Nyílik a lélek”. Kettős látás a 20. századi lírában: Szabó Lő­ rinc „rejtekútja”, Ráció, Bp., 2015. és KULCSÁR SZABÓ Ernő, A „szerelmi” líra vége. „Igaz­ ságosság” és intimitás kódolása a későmodern költészetben = UŐ., Megkülönböztetések. Médium és jelentés az irodalmi modernségben, Akadémiai, Bp., 2010; KULCSÁR-SZABÓ Zol­ tán, Tükörszínjátéka agyadnak. Poétikai problémák Szabó Lőrinc költészetében, Ráció, Bp., 2010; NAGY Csilla, Megvont határok. Tér, táj, énkoncepció József Attila és Szabó Lőrinc 1930­ as évekbeli költészetében, Ráció, Bp., 2014. stb. 4 Uo. 5 Uo. 6 Uo. 7 Uo. Palócföld 2026/1-2. 123 �Sárközi Balázs spekuláció és ezek tudatos szintézise, a társas létezés poézisbe emelése, a társas lény­ ként tételezett személy fenomenológiai megközelítése8 már korábban is jellemezte Szabó Lőrinc alkotásfilozófiáját. Az 1927 és 1930 közötti időszakban - a kötetbeli némaság időszakában - a Te meg a világ dialogikus versbeszédével együtt jelentkezik, vagyis a pálya periodizációja másként alakul: 1926-ig kötetenként, egy-két éves cik­ lusokkal jelentkezik a költő, majd hat év „kötetcsend” után áll elő a Te meg a világ csúcsteljesítményével, ugyanakkor már ebben a (így másodiknak tetsző) periódusban rálel a életrajzi meditációs versbeszédre is, csupán köteteiből zárja ki ezt a látásmódot, e kettős látásnak csak egyik poétikai kiteljesedését engedi megszólalni.9 Ennek követ­ keztében ma már nem éles határvonalat tételez az irodalomtudományi recepció a két pályaszakasz között, hanem egy parallel világtapasztalat és személyiségkonstrukció modelljét, vagyis egy olyan alkotásfilozófiát, amelyben a szubjektum „[e]gyszerre éli át a személyiség meghatározottságának állandó változását, mutációkban megnyilvá­ nuló alakulását, valamint azt a spirituálisan áttekinthető Univerzumot, amely a léte­ zés egészének egybefogó teremtettségét is rálátásban szeretné tartani”1011 , és ezzel a megállapítással a szokásos aktor-néző oppozíció, vagyis maga a versmodell és sze­ mélyiségkonstrukció is árnyalható, hiszen végeredményben a pálya ilyen módú sza­ kaszolása „dialógusba varázsolja az aktor narrációból épített szövegébe a néző kétség­ beesett vagy spirituális tájékozódását”11. A Szabó Lőrinc munkásságában revelatív erővel jelentkező poétikai változások ebben az értelmezéstartományban azután még jelentékenyebbnek mutatkoznak, olyan költészettörténeti fordulatnak tűnnek, melynek valódi jelentőségét máig sem látjuk, miközben a jelentőség tétje a szokottnál is nagyobb, minthogy a magyar líra olyan időszakában, a késő modernség kezdetén formálódik ez a paradigmaváltás, amikor irodalmunk szinte sosem tapasztalt módon illeszkedik a világlíra élvonalába.12 A Te meg a világ korpusza, valamint az ezzel párhuzamosan jelentkező, majd pedig a Tücsökzenétől kezdődően domináns szerepbe kerülő versmodell és személyiségkonstrukció lényegében a jelentésbe írja az én hozzáférhetetlenségének 8 Uo. 9 Uo. 10 KABDEBÓ Lóránt, „egy Költő Agya” (21. századi kísérlet a 20. századi líra olvasására) = „Örök véget és örök kezdetet”, 53. 11 Uo. (Kiemelések az eredetiben - S. B.) 12 KULCSÁR SZABÓ Ernő, „Gyík egy napsütötte kövön”. Szabó Lőrinc és a modern líra biopoé­ tikai szemlélete = „Örök véget és örök kezdetet”, 54-93, 54. (A későbbiekben: „Gyík egy nap­ sütötte kövön”) 124 Palócföld 2026/1-2. �Irodalomtörténet tapasztalatát, a versbeszéd aposztrofikus stabilizálhatatlanságának tudatát, megte­ remti az alulstilizált költői nyelvhasználat érvényét és ennek polifonikus megszólalásmódját.13 Ezzel egyidejűleg és ebből következőleg változik a versbeszédben kibomló emberszemlélet és világtapasztalat is, megjelenik egy olyan organikus életszemlélet, amely egyszerre bír biológiai és pszichofiziológiai rálátással, méghozzá a testet a fó­ kuszba helyezve, a testet „a gondolatok otthona”-ként értelmezve, végső soron a szubjektum hozzáférhetetlenségét, az önmegtapasztalás uralhatatlanságát biológiai konstrukciók által vezéreltnek tekintve.14 Vagyis megjelenik a szubjektivitás iránti ké­ tely, amely következtében „a világgal az önmegértés útjain találkozó szubjektivitás (...) nem térhet[ett] ki annak felismerése elől, hogy a(z »önazonos«) személyiség nemcsak hogy hozzáférhetetlen önmaga számára, hanem abban sem lehet bizonyos, hogy ő maga vezérli-e önmagát”15. Ez a személyiségkonstrukciót és az azt létrehozó versbeszédet, annak intonációját érintő megállapítás egyébként költészettörténeti, poétikai szempontból is kiemel­ kedő jelentőségű. Kulcsár Szabó Ernő már a recepció újraértelmező indulásának kez­ detén felvetette, hogy a Szabó Lőrinc-i versbeszédet jellemző nyelvi-poétikai jegyek talán az „egyidejű összetettség” jegyében is - egészen eltérő világépítésben és szemé­ lyiségkonstrukciót érintő hatások vonzásában hozták létre a késő modern(nek tekin­ tett) magyar lírát, mint azt az Ady-Babits nyugatos hagyomány kezdeményezte.16 Ugyanakkor a késő modernt követő, abból következő paradigma vagy költészettör­ téneti horizont (és a befogadói és értelmezői tudat is) a sokkal inkább a nyugatos ha­ gyományt követő, sokkal inkább konzervatív versbeszédformákat létrehozó, s a nyelv és annak elégségességébe vetett hit tekintetében jóval „optimistább” József Attila-köl- tészetnél rekedt meg, azt alapul és mintául állítva, minthogy a Szabó Lőrinc-örökség „művi kiiktatása”17 csak ezt a mintát tette elérhetővé. Annak pedig, hogy József Attila költészetének (késői költészetének) ilyen domináns befolyása rögzült a magyar líra alakulására, nem csupán a későbbi, posztmodern és kortárs magyar lírára volt alap­ vető hatással, hanem retrospektíve meghatározza azt is, hogy az újrainduló Szabó 13 UO., 54-55. 14 Uo. 15 Uo., 63. 16 KULCSÁR SZABÓ Ernő, Az új lírai beszéd a válaszok horizontváltásában. Kísérlet a klaszszikus-modern líra egy szereptípusának újraértésére. Petri György: A delphoi jós hamiscsődöt jelent = KULCSÁR SZABÓ Ernő, Az új kritika dilemmái. Az irodalomértés helyzete az ezred­ végen, Balassi, Bp., 1994, 135-164, 143. 17 Uo., 147. Palócföld 2026/1-2. 125 �Sárközi Balázs Lőrinc-recepció milyen perspektívák mentén olvassa újra Szabó Lőrinc késő modern líráját, illetőleg hogy ezen felismerés tükrében melyek azok a versbeszédet, személyi­ ségkonstrukciót és a nyelvhez való hozzáállást érintő jegyek, amelyek kiemelt szereppel bírnak ebben a költészetben. Végső soron felvethető az is, hogy a már körvonalazott Szabó Lőrinc-i poétikai változások jobban illeszkednek a világirodalmi tendenciákhoz, és megelőlegezik a későbbi költészettörténeti paradigmákat, mint azt a 20. századi ma­ gyar líra eddigi (a Szabó Lőrinc-értelmezések 1990-es évekbeli újraindulásáig) recep­ ciója mutatta, így pedig a 20. század második felének magyar lírája, valamint a kortárs magyar irodalom befogadása kapcsán elengedhetetlen ezeknek, a Szabó Lőrinc-i líra kiemelkedő jelentőségének, személyiségkonstrukciójának, nyelvfelfogásának értel­ mezői tudatba építése. A kortárs recepció mindazonáltal ezeken a vizsgálati irányokon felül (talán ezekből táplálkozva) is megjelenít értelmezési irányokat a Szabó Lőrinc-i életmű jelentőségének érzékeltetésére, amelyek legtöbbje kultúratudományi aspektusokat, a legújabb interp­ retációs stratégiákat emeli a késő modern magyar líra tanulmányozásának lehetséges eszközévé, s amelyek az oktatásba való integrációja is gyümölcsöző lehet. Elsődlege­ sen kiemelhető e tekintetben az ún. biopoétikai látásmód, amely az irodalom „élet­ tani” jellemzőinek vizsgálatára tesz kísérletet, és a környezettudatos irodalmi nevelés terén volna a közoktatásban alkalmazható, vagy a testpoétikai perspektívák, illetőleg az ebből (is) következő, interszubjektivitást, interperszonalitást érintő társas, szociá­ lis kérdések értelmezése, amelyek jelentőségét talán felesleges is a gimnáziumi korosz­ tály esetében külön kiemelni. II. A közoktatásban megjelenő Szabó Lőrinc-kép ugyanakkor kevésbé (talán kevéssé) képes reprezentálni a tudományos kutatások szerteágazó eredményeit, a nyelvi, alko­ tásfilozófiai és személyiségkonstrukciót érintő jelentőséget, amely a recepcióban evi­ densnek tetszik. Az irodalomtanítási korpuszban bántóan kevés tér jut Szabó Lőrinc munkásságának (akárcsak a késő modern magyar lírának), a gimnáziumi kerettanterv szigorú előírásai szerint csupán két óra áll rendelkezésre az életmű tanítására a Met­ szetek a XX. század magyar irodalmából II. című, 23 órás tematikai egységben, a b) jelű, Metszetek a modernista irodalomból (kevéssé érthető elnevezésű) alegységben. A két tanórán kötelező anyagként a Semmiért Egészen és a Mozart hallgatása közben című versek jelennek meg; mellettük a Kalibán, a Dsuang Dszi álma, a Különbéke és a Tücsökzene kötetének részletei választható szövegek. Az egyik forgalomban lévő 126 Palócföld 2026/1-2. �Irodalomtörténet digitális tankönyv18 előírásai alapján ezen a két órán a pályakép irodalomtörténeti alapozású tanítása mellett szükséges a két különböző pályaszakaszból választott vers értelmezésének elsajátíttatását elvégezni, méghozzá úgy, hogy „alkotói nézőpontok, látásmódok, témák, történeti és kulturális nézőpontok”19 megvitatása mellett képe­ sek legyünk ezen időtartam alatt „az olvasóvá válás támogatása, (...) a tanulói szerzőés műválasztásokra, a választott művek önálló feldolgozására és megosztására”20 is fel­ készíteni diákjainkat. Érdekes módon Új fogalomként ez a tanmenet a modern elégia és drámai monológ, valamint az önéletrajzi ihletettség21 fogalmát adja meg, javasolt tevékenységformaként pedig a tanári előadást említi első helyen, illetve a tanári ma­ gyarázatokat részesíti előnyben, amellett, hogy a kétórás időkeretben javasolja a cso­ portmunkában történő verselemzést is. A késő modern líra tanítása kapcsán sokszor javasolt tevékenység - „A versek nyelvi-poétikai megalkotottságának elemzése tanári irányítással”22 - szintén megjelenik Szabó Lőrinc tanításánál, ugyanakkor a tan­ könyvi leckék nagyon kevéssé képesek a versek nyelvi-poétikai jellemzőire reflektálni. Ez a tankönyv a kerettanterv előírásainak megfelelően két leckében tárgyalja Szabó Lőrinc életművét. Az első, a 37. számú lecke a Szabó Lőrinc: Semmiért Egészen címet viseli, és egy életrajzi summázat után rögtön a 20. századi magyar irodalom egyik leg­ fontosabb, ugyanakkor a befogadótól legnagyobb erőfeszítést megkövetelő versének didaktikus elemzésére tér rá. Az elemzés - a címtől a vers szerkezetén át a lírai én pokoljárásának körülírásáig - eluralja a tankönyvi leckét, csak az értelmezés közlése után enged feladatokat meg­ jelenni, ahol az Irány a szöveg! című részben elsősorban intertextuális kapcsolatok, hasonlóságok felismerésére buzdítja a diákokat. (Pl.: „Aki dudás akar lenni, / pokolra kell annak menni, / ott kell annak megtanulni, / hogyan kell a dudát fújni” - írta József Attila. Hogyan kapcsolhatók ezek a gondolatok a Semmiért Egészen alaphelyzetéhez?”23) A személyiség szó egyetlenegyszer tűnik fel a tankönyvi elemzésben - 18 DANI-PALLÓSI Ágnes (témavezető), Irodalom 12. (A), Oktatási Hivatal = https://www. nkp.hu/tankonyv/irodalom_12_nat2020 [2026. 05. 01.] 19 Irodalom 12. Tanmenetjavaslat, OH = https://view.officeapps.live.com/op/view.aspx ?src=https%3A%2F%2Fwww.oktatas.hu%2Fpub_bin%2Fdload%2Fkozoktatas% 2FTanevkezdes2020%2Ftanmenetek%2F12_evf%2FOH-MIR12TA_tanmenet_irodalom_ 12_h.docx&wdOrigin=BROWSELINK [2026. 05. 01.] 20 Uo. 21 Uo. 22 Uo. 23 Uo. Palócföld 2026/1-2. 127 �Sárközi Balázs „A beszélő fél a „kint”-nek a személyiség épségét fenyegető, korlátozó világától”24 a javasolt munkaformák előírásaival szemben a nyelv, a nyelvi-poétikai aspektusok egyszer sem jelennek meg az értelmezésben és a kérdések között sem (az elemzés egy ponton a szöveg grammatikai felépítésre azért reflektál). A második (38. Szabó Lő­ rinc: Mozart hallgatása közben) című tanegység elsősorban a vers értelmezésére kor­ látozódik, hasonlóan egy hosszabb értelmezést követően, az Irány a szöveg! című rés­ szel kívánja elérni a tanulói aktivitást, majd egy vitára hívó részben - Vitassuk meg! - ismét az intertextualitásnak teret engedve egy Weöres Sándor-vers kapcsán próbál művészetszemléletet érintő párhuzamokra rámutatni. A másik, „B” jelű tankönyv25 három leckében tárgyalja a kétórás tematikai egység tartalmát (45. Szabó Lőrinc, 46. Szabó Lőrinc pályaszakasza a harmincas évektől, 47. Szabó Lőrinc utolsó alkotói korszaka26), és némiképp eltérő módon, de hasonló inten­ cióval mutatja be a lírai oeuvre-t. A bevezető leckében egy hosszú, részletes pályakép­ leírás és az 1920-as évek költészetének bemutatása történik meg, valamint a Kalibán értelmezése. Érdekes, hogy mindkét tankönyvben nagy hangsúly helyeződik Szabó Lőrinc életrajzának szerelmi, nőkhöz kapcsolódó részére, amely kissé az irodalmi bul­ vár színezetét adja ezeknek a lexikális, életrajzi elemeknek, és vélhetően kevéssé járul hozzá az irodalomtanítás komplex célrendszeréhez. (Mindig felmerülhet az a kérdés a biográfiai elemek előtérbe helyezése kapcsán, hogy vajon nem azt sugározzák-e a di­ ákoknak, hogy részletes életrajzi ismeretek nélkül az adott szöveg, annak lényegi je­ lentésmezői nem fejthetők fel...?) A további két tankönyvi lecke hasonló módon szö­ vegértelmezéseket kínál a diákoknak, részletes didaktikus elemzésekkel és kevés aktivizáló feladattal; e tankönyv erénye talán abban mutatkozik meg, hogy jóval több szövegrészletet mutat fel az életműből a diákok számára. A nyelvi-poétikai jelentőség, a személyiségkonstrukciót érintő változások itt sem kapnak szerepet az oktatási anyagban. A magyarországi irodalomtanítás válságának, amely számos, a diákok kompeten­ ciáját érintő aspektusban megmutatkozik (szövegértés, szövegalkotás, szociális-társas 24 Uo. 25 DANI-PALLÓSI Ágnes (témavezető), Irodalom 12. (B), Oktatási Hivatal = https://www. nkp.hu/tankonyv/irodalom_12_nat2020_b/lecke_03_045 [2026. 05. 01.] 26 Az ehhez a könyvhöz központilag kiadott tanmenet előírásai tökéletesen megegyeznek az „A” jelű tankönyvéivel = https://view.officeapps.live.com/op/view.aspx?src=https%3A %2F%2Fwww.oktatas.hu%2Fpub_bin%2Fdload%2Fkozoktatas%2FTanevkezdes2020%2 Ftanmenetek%2F12_evf%2FOH-MIR12TB_tanmenet_irodalom_12_h.docx&wdOrigin=BROWSELINK [2026. 05. 01.] 128 Palócföld 2026/1-2. �Irodalomtörténet kompetenciák, kreativitás, problémamegoldó képesség stb.), s talán már nem „csu­ pán” egy közismereti területet érintő szakmai, didaktikai, tanári attitűdöt és eredmé­ nyességet feszegető kérdés, hanem egy jól körülírható társadalmi probléma27, alapele­ meit jól reprezentálja a Szabó Lőrinc életművének tanításához kapcsolódó közoktatási követelmény- és körülményrendszer. A szóbeli érettségi 3-as számú, Portrék, metszetek, látásmódok a 19-20. századi magyar irodalomból. Választható szerzők elnevezésű szegmense, ahol két szerzőt szükséges választani a szóbeli vizsgára, sok jelentős alkotó mellett - például Kölcsey, Radnóti, Pilinszky, Márai, Móricz vagy Weöres Sándor is e körben tölti száműzetését - Szabó Lőrinc szóbeli tétellé emelését is megengedi, de a fent látható körülmények között: előírás alapján csupán két tanóra után, az elmélyülés, értelmezés, a tevékeny­ kedve tanulás lehetősége nélkül. Egy olyan narratívában, ahol elsősorban az élet- rajziság, valamint az életrajzhoz kapcsolódó irodalmi bulvár dominál, és ahol ugyan mennyiségét tekintve jelentősnek mutatkozik a szépirodalmi szöveghez való kapcso­ lódás, ugyanakkor előre kialakított, a (diák)befogadó és a mű közötti kommunikáció kialakulásának esélyt sem adó (már csak a néhány, alapvetően nem a megértést, nem a párbeszéd megvalósítását célzó kérdés elhelyezéséből is láthatóan, hiszen mindig a kész, kompakt olvasatok leirata után hangzik el az „Irány a szöveg!” jelszó) tan­ könyvi feldolgozások szinte egyáltalán nem reflektálnak arra az irodalomtudományi pezsgésre, és annak az életművet és az egész 20. századi magyar lírát befolyásoló ered­ ményeire, amelyek a Szabó Lőrinc-i életmű körül az elmúlt lassan harminc évben ki­ bontakoztak. Pedig a személyiség önreflektív és dialogikus szemlélete, a szubjektum tükörszínjátéka, az élet vagy a természet organikus szemlélete, a biopoétikai látás­ mód, az a nyelvi természetű élménylét, amely egyre részletesebben kibontakozni lát­ szik a recepcióban, nemcsak remek lehetőséget nyújt az irodalomtanítási célok meg­ valósításához, hanem talán elengedhetetlen feltétele annak, hogy a lexikális ismeretek el(nem)sajátítása helyett ez a lírai oeuvre olyan tapasztalatokhoz, szociális, kognitív vagy akár pszichológiai felismerésekhez engedje közelebb a velük dialógusba lépő di­ ákbefogadókat, amelyek egyszerre jelentenek igazodási pontot a 21. századi, szédítő gyorsasággal változó világ szemléletében és a társadalminak tűnő (nyelv)válságban. 27 Vö.: SÁRKÖZI Balázs, A megértés nyelve, Iskolakultúra, 2025, 90-99 = https://www.iskolakultura.hu/index.php/iskolakultura/article/view/46392 [2026. 05. 01.] Palócföld 2026/1-2. 129 �Kelemen Mária KELEMEN MÁRIA INTÉS A TÚLSÓ PARTRÓL Nagy László verse magyarul tanuló német diákok értelmezésében KI VISZI ÁT A SZERELMET Létem ha végleg lemerűlt ki imád tücsök-hegedűt? Lángot ki lehel deres ágra? Ki feszül föl a szivárványra? Lágy hantú mezővé a szikla­ csípőket ki öleli sírva? Ki becéz falban megeredt hajakat, verőereket? S dúlt hiteknek kicsoda állít káromkodásból katedrálist? Létem ha végleg lemerűlt, ki rettenti a keselyűt! S ki viszi át fogában tartva a Szerelmet a túlsó partra! A dolgozatom témájául választott versről szinte mindent elmondtak és leírtak már, elsősorban a 2010-es Ki viszi át a Szerelmet-konferencián, majd az ott elhangzottakat kiemelkedő irodalomtudományi remekműben összefoglaló, negyedfélszáz oldalas kötetben.1 Mindezek méltó, bölcs megközelítésre intő és újdonsággal is szolgáló ki­ egészítése, lekerekítése Fűzfa Balázs 2025. július 11-i, Élet és Irodalom-beli dolgozata, mely a költő születésének 100. évfordulóját köszönti12. Jómagam Münchenben magyarul tanuló, többnyire német anyanyelvű - adott esetben magyar gyökerekkel rendelkező - egyetemistákat próbáltam beavatni 1 Ki viszi át a Szerelmet. A Veszprémben, Ajkán és Iszkázon 2010. szeptember 24-26-án ren­ dezett Ki viszi át a Szerelmet-konferencia szerkesztett és bővített anyaga, szerk. FŰZFA Balázs, Szombathely, 2011 = https://mek.oszk.hu/17800/17877/ [2026. február 3.] 2 FŰZFA Balázs, Költő a törékeny időben, Élet és Irodalom, 2025. július 11, 13. 130 Palócföld 2026/1-2. �Irodalomtörténet (amellett, hogy főként magyar mint idegen nyelvet tanítottam) az irodalmi és fordí­ tói kurzusaimon a magyar irodalomtörténet korszakaiba, azok egy-egy jeles alkotójá­ nak életművébe, illetve egyes opusaikba. Természetesen úgy (tankönyv hiányában), hogy (valamilyen szinten a saját koncepcióm alapján) kíváncsiságukat felpiszkáljam, és az adott esetben csírázó kreativitásukat szárba szökkentsem. Egy idő után már követelték a folytatást, hogy az adott korszakból még több szer­ zőt, azok műveit ismerjék meg, mint amennyit én kimértem nekik. Így volt ez a Balassi Bálint-, Petőfi Sándor-, Arany János-, Babits Mihály-, Kosztolányi Dezső-, József Attila-, Nagy László-, Pilinszky-életművel, lírai ívvel is. A Ki viszi át a Szerelmet - érzésem és tapasztalatom szerint - a mennyiségében és minőségében is „termetes” Nagy László-i korpusz sztereotipikus darabjai közé tar­ tozik. Ha kielégítésért kiáltó kíváncsiság csillog a német diákok szemében, ha kérdést tesznek fel, akkor elhalványul a sztereotípia. Saját müncheni tapasztalatom bátorított a verssel való foglalkozásra - és ennek reflexiója dolgozatom. Az első kérdés, amelyre választ kerestünk diákjaimmal, hogy Nagy László verse ars poetica-e. Valójában - tágabb értelemben - minden költői dikció, megszólalás ars poetica, ha indirekt módon is. A költő csakis azt taglalja, hogy mit vél és vall a költői egzisztenciáról, a költészetről, mi annak az esszenciális lényege, magva. A példákat a diákok sorolták: legyen az József Attila Németh Andornak ajánlott 1937-es Arc poe­ tica című verse vagy az 1936 júniusában kelt A Dunánál. A vers címe, mely a mű integrált része (ezt a népdal hagyományait követő cím és első verssor megegyezése még erőteljesebben demonstrálja, pl. Balassi Bálint: Adj már csendességet; Petőfi Sándor: Megy a juhász szamáron...) a kérdő névmással in­ dító kiegészítendő kérdés.3 Minden szorgosan magyarul tanuló diáknak szemet szúrt, hogy a cím ugyan egy­ értelműen kérdés intenciójú, ám ezt sem kérdőjel, sem egyéb írásjel (pl. vessző) nem 3 „A külföldi oktatóhelyeken szolgáló magyar lektor feladata, kötelessége a magyar-német kapcsolatok tudatos ápolása, életben tartása, a magyar gyökerekkel rendelkező diákok össze­ fogása, a magyarság iránt érdeklődők tájékoztatása és továbbképzése, valamint a mindehhez eszközül szolgáló magyar nyelv tanítása, őrzése, gondozása.” (BALOGH Éva - DORKOTA Dóra - MELEG Kata, Hazádnak rendületlenül Idegenben is: Magyarnyelv-oktatás és kultú­ raközvetítés a müncheni Ludwig-Maximilians Egyetemen, THL2 [A magyar nyelv és kul­ túra tanításának szakfolyóirata], 2010, 1-2, 53. = https://epa.oszk.hu/01400/01467/ 00007/pdf/EPA01467_THL2_2010_1-2_053-066.pdf [2026. április 26.] - Kiemelés a szerzőtől.) Palócföld 2026/1-2. 131 �Kelemen Mária definiálja tipográfiailag. A vers címe, a kérdő névmással indító kiegészítendő kérdés egyben az első verssor főmondata. „Ki viszi át a Szerelmet Létem ha végleg lemerűlt” Feltűnő a mellékmondatban (a vers első sora) az inverzió, a megszokott szórendtől való eltérés: első helyen nem a mellékmondati kötőszó, a „ha” áll. A mondattan szintakszis - szintjén még szervesebben olvad össze a versfelütés (cím + első sor) a hipotaxis (alárendelő mondatszerkesztés) által. Az első verssor szintaktikailag kettős mellékmondati szerepű, ti. a második verssorral alkot alárendelést: az első verssor a második verssor mellékmondata is. Ezt az írásjelezés már részben definiálja. A lírai szöveget magyar nyelven vizsgáló és elemző diákoknak feltűnt a vers fő szer­ kesztési elve, egyben stilisztikai alakzata, ti. a fokozás (hiperbola), mely a hetedik és nyolcadik sorban, azaz az ötödik mondatban éri el a szöveg szemantikai csúcspontját (klimax): „Ki becéz falban megeredt hajakat, verőereket?” A német anyanyelvű, de magyar lírán szocializálódott diákok ezt a valóban szerkeze­ tileg kulcspozíciójú, képileg is erőteljes sort kifejezetten „gusztustalan”-nak minősí­ tették, mely minősítés korántsem csorbította számukra a vers üzenetét, nem tört le egy szilánkot sem a remekmű egészéből. A „Létem ha végleg lemerűlt” versfelütés nemcsak a cím, hanem értelemszerűen a következő hat kérdő, immár írásjeles intenciójú főmondat alárendelt mellékmon­ data is. A szintaktikailag mellékmondati (második) pozícióba került főmondat („ki imád tücsök-hegedűt?”) a szinte reflexszerűen várható La Fontaine-féle A tücsök meg a hangya-allúzió teljes hiányát hozta. A 17. századi híres költő és meseíró emlí­ tett fabulája - melyet Kosztolányi Dezső és Radnóti Miklós is átültetett magyarra - német nyelven is olvasható, ismert és népszerű. Mégsem asszociált senki az ismert tanmesére. Ehelyett: az 'imád'” és a „tücsök-hegedű”-t (erőteljes érzelmi töltetű állít­ mány és annak szinte láthatatlan, jelentéktelenül apró „állati” tárgyi bővítménye) fel­ tűnő és szinte hiperbolikus szemantikai disszonanciája volt számukra izgalmas és a versszöveg feszültségét növelő hatású. A hatodik kérdő főmondat - „S dúlt hiteknek kicsoda állít / káromkodásból ka- tedrálist?” - többszörös szóeleji kicsoda - káromkodásból katedrálist, ill. morfémaintern (szóbelseji) káromkodásból nagyon erőteljes és markáns alliterációja, a négy ke­ mény, zöngétlen „k” tompította számukra a 'káromkodás' vs. 'katedrális' (pszeudo-) 132 Palócföld 2026/1-2. �Irodalomtörténet összeférhetetlenségét. Azt pedig teljesen természetes és emberi reakciónak minősítet­ ték, hogy egy monumentális katedrális fizikai, lelki erőfeszítést igénylő építése közben az építőmunkások káromkodnak. Ennek hétköznapisága szintén nem csorbította számukra a vers magasztosságát. Épp ellenkezőleg, megközelíthetővé, természetessé, minden olvasó számára érthetővé szelídítette. A vers utolsó két sora (a 14 sorból, mely néhány olvasó számára szonettre csábító szám) nyolcadik mondata így hangzik: „S ki viszi át fogában tartva a Szerelmet a túlsó partra!” Az első verssor inverz mellékmondata itt, verszárásként kétsoros, bővített kérdő mondatot kap főmondatként. A mondatvégi írásjel, a felkiáltójel használatát katego­ rikus imperatívuszként értelmezték a diákok. Ám számomra az volt a legizgalmasabb s egyben meglepő, hogy mire asszociáltak a magyar irodalmat „valamelyest ismerő” német diákok a 'szerelem ~ szeretet' és a 'fog' főnevek szemantikai szerepét, illetve verszáró, domináns pozícióját illetően? „[.] Szaporodik fogamban az idegen anyag, mint szivemben a halál. (József Attila: Levegőt! - 1935 - részlet) A két szerv - 'fog' és ,szív' - összekapcsolása teljesen más funkciójú József Attilánál, interpretációja is eltér a Nagy László-i üzenettől. Mindezt annak ismeretében állapí­ tották meg a hallgatók, hogy tudták, milyen nagy hatással volt József Attila költészete Nagy Lászlóéra. Nem is ez a hatástörténeti reflexió ébresztette fel a német anya­ nyelvű, ám a magyar költészet iránt roppant erőteljes affinitást mutató diákok érdek­ lődését. Hanem a ,fog' és a ,szerelem ~ szeretet' „tárhely”-ének”, a „szív” -nek ilyen erőteljes szinesztéziája a két versszövegben. Továbbá a versszöveget az első négy sorral meghatározó dinamizmus, ahogyan a költő lentről felfelé irányítja a „kamerá”-t, az ol­ vasó tekintetét a föld alatti világtól a szivárványig (a diákok ezt „kameramozgás”-nak nevezték): „lemerűlt”, „tücsök-hegedűt”, „deres ágra”, „szivárványra”. Palócföld 2026/1-2. 133 �Nagy László szülőháza Iszkázon az utca, illetve az udvar felől (ma alkotó- és emlékház) Fotó: Garas Kálmán (2021) 134 Palócföld 2026/1-2. �Nagy László költő 1972-ben Szombathelyen, a Berzsenyi Dániel Könyvtárban Fotó: Garas Kálmán Palócföld 2026/1-2. 135 �Fábián László FÁBIÁN LÁSZLÓ KÜZDELEM A FENSÉGESÉRT (egy posztmodern valóságban) Kezdetben volt a szó, a szó, a szó, Mellyel a fény medreiből szilárdan Az űr betűje mind kivonható... Dylan Thomas Amikor a költő egyik versében megpillantja a tündöklő végtelenséget, kanti értelem­ ben az eszme (a gondolat) végtelenségét fedezi föl, alkalmasint a fenséges jegyében ép­ pen, amit csupán körülírni tudunk, meghatározásában elbizonytalanodunk, hacsak nem olyan pregnáns példa „érezteti meg” velünk valóságosságát, mint a talán legis­ mertebb Nagy László vers utolsó két sora - „S ki viszi át, fogában tartva, / a Szerel­ met a túlsó partra!” - fájdalmasan aggodalmas kérdése, amely voltaképpen finom tiltakozás a mindent megsemmisítő elmúlás teljessége ellen, és legkivált kozmikus szomorúságában fenséges, egyben a végtelenség metafizikai firtatása szintén; számos más példát hozhatunk, akár az idézettel egyidőset (Én fekszem itt); találunk bőséggel már az indulás berobbanó verseiben, és haláláig őrzi jószerivel ezt a himnikus retori­ kát, ami amiatt különleges, hogy a deskripció ugyanolyan természetességgel van jelen költészetében, költői nyelvében, mint a figurativitás; a költői képalkotás alakzatrend­ szere - kitüntetetten: a metafora a legfőbb eszközeinek egyike -, látás- és láttatásmódja egyaránt a kontrasztos képszerkesztést szorgalmazza; de hiszen képzőművésznek in­ dult, két főiskolán tanult grafikát, festészetet, eredendő képisége - úgy tetszik - odate­ relte; a népköltészet elbűvölő gazdagsága viszont a szóhoz, a fogalmisághoz, a retoriká­ hoz hajlította, ahogyan bulgáriai műfordítói ösztöndíjának tanulsága és tanúsága jelzi; egyúttal elszántságát szintén idegen költők magyarítására Jeszenyintől Dylan Thomasig, Edward Stachuráig, ámbár soha nem hagyott föl a rajzolással, festéssel; természetesen tisztában van vele, hogy a képi figuralitás a költészetben mé­ lyebb értelmű a tárgyi valóság megjelenítésénél (nem árt, ha a képzőművészetben is hasonlókképpen jelentkezik), mert a nyelv képes olyasmit a Létbe emelni, ami nem 136 Palócföld 2026/1-2. �Irodalomtörténet létező az ún. valóságban („a nyelv a lét háza” - fogalmazza elgáns paradoxonba Hei­ degger; nem kis mértékben Parmenidészre hagyatkozva: „Ami a kimondás és az el­ gondolás számára létezik, annak lennie kell: hiszen létezését tekintve az van, a semmi pedig nincs”); azon fölül a műalkotás valósága egészen más valóság (Klee azt mondja: „Zwischenwelt” - köztesvilág), mint a bennünket körülvevő realitás, amelyet a maga sajátlagosan egyéni reflexióival (én „valóságosság”-ot szoktam emlegetni) törekszik kommentálni; nincs sajnálatra méltóbb normatíva, mint a hasonlóság pontosságát normatívának tekinteni, noha erre szép számmal épültek művészeti irányzatok (na­ turalizmus, új-tárgyilagosság, pop art, hyperrealizmus stb.), amelyek képesek voltak, legalább legjobb pillanataikban erre a pontosságra (voltaképpen metafizikai túlhangoltságára) hagyatkozni - többnyire stílromantikába kényszerítve; Nagy László költői alakzatai többségükbe a paraszti világban fogantak; ele­ meik népi vagy népi-mitikus eredetűek, népkötészeti, népművészeti ihletettségek; gyakori fenségességük a paraszti vallásvilág hétköznapi magasztosságait idézik - szellemükben mindenképpen; noha élményszerűségüket már távlatosabbnak mu­ tatja az iskolázottság, az egyre tudatosabb saját hangú önkifejezés, amely a nyilván­ való szellemi-fizikai terror ellenére sem akar hallgatni, még ha olykor kétely zilálja az ellenállást, netán csupán a személyiség önvédelmi tiltakozása: „kemény számat an­ gyal zabolázza”, vagy a Köd konda támadt rezignált sorai: Már csak a betű virágzik, eredő könnytől elázik; ennél jóval szélsőségesebben, durva káromlással: Ebek a magyarok, avagy hová, kinek címzendő sorok: Pártom te kardos angyalom öledben én sem alhatom tüzes csikódat ellopom kényesek kertjét tipratom (Tavaszi dal) Palócföld 2026/1-2. 137 �Fábián László ugyan melyik tavasszal íródott, ugyan kik a kényesek, kit és hová, milyen Paradicsom­ ból rekeszt ki ezúttal az Úr katonája; hacsak nem a képzelt hazából, amelyhez hűtlen akar lenni, és amelyet forradalom forgat ismeretlen jövő felé, s amely kétségbeesett magánforradalma akár (Én és a fájdalom) keserűségében: Jön a fájdalom fölfelé, hogy a sípcsont reped meg tőle, földemé, anyaföldemé, tolul sisaknak fejtetőmre, megingat barbár vállamon rezegtet selyem szárnyakat, zúzik a fog, sírnék nagyon s értelme nincs, nem is szabad. az allegória nyelvén, másként nem jutni szóhoz, esetleg egy barát gyászába foglalva normát, hiteles igéket, a Nagy Lajos emlékének szentelt Halálig tiszta morális kódájáig: Írástudókat hajt s megitél késsel az idő és nagy a kaszabolás. Tégedet nem ér el, - hátratett kézzel kigombolt lódenban előtte jársz. (csupán az ifjabb generációknak a megértéshez: a „lóden” ezúttal szimbólum, az öt­ venes évek - mondhatni - állami jelképe; a rendszerrel azonosulás pressziója egyút­ tal: más anyagból fölöltőhöz nemigen lehetett hozzájutni, amolyan kényszerdivat, ámbár szívesen dicsérték divatkényszernek) némi remények, a spes populi örök, noha indokolatlan várakozásai a Rákosi-korszak ezeket hamar fölőrölte; ámbár nem szándékoltan, hanem ha­ talmi gőgből, a Kádár-éra vastagította, gyámolította őket - a bukásig; az ötvenes évek a feudalizmus modernizálását képzelte el, de - diktatúra lévén - hadilábon állt ide­ ológiailag a modernitással; Kádár, öntudatlanul, akárcsak Hruscsov, posztmodern létbe navigálta az országot - a megtorlások által leszámolva a nagy elbeszélésekkel, eltörölve egyúttal minden hagyományt: a '70-es évek második felére pusztán szemé­ lyes kultuszával, pusztuló demagógiával varázsában tartani szellemileg, erkölcsileg indolenssé tett népét; a modernség totalitásigénye: más kultúrák bedarálása; a posztmodern meg­ mutatta: lehetséges a fölülkerekedés ezen az agresszión, aztán a globalitás az egynemű világ (rém)képével állt elő a kultúrában, ahogyan a dogmatikus lokalitás a maga 138 Palócföld 2026/1-2. �Irodalomtörténet dimenziótlanságával szintén; mindezek pedig megérintették a posztszovjet birodal­ mat en bloc, egyaránt a súlyát vesztett Oroszországot és egykori provinciáit, csatló­ sait; jelezve a gazdasági, technikai lemaradást, a fiskális gondok okozta politikai, szel­ lemi inflálódást, amely nem engedte elvégezni az igazi társadalomkritikát (ugyanis hatalmi csetepaték kötötték/kötik le az új hatalmi gócok figyelmét, energiáit), ad hoc ideológiák helyettesítik az elemző filozófiai gondolkodást; így nem csoda, hogy nem tudnak mit kezdeni a közvetlen előzmények (de az egész huszadik század) akár leg­ rangosabb kulturális teljesítményeivel sem, amiben - persze - nagy mértékben ludas a marxizmusból (netán más rögeszmékből) itt ragadt normatív esztétika; a szocreál, a marxista széptan azzal próbálta eliminálni heteronóm jellegét, hogy fennen hirdette a „Tartalom és forma” egységét, ami azonban óhatatlanul a heteronóm tartalom egyeduralmához vezetett (értsd: maga alá gyűrte a formát a közérthetőség, a politikai állásfoglalás ócska trükkjével), holott az esztétikai autonómiát ab ovo megalapozza és kiteljesíti a forma (attól műalkotás egy mű, hogy műalkotás-formát ölt); ám értjük a marxista sandaság félelmét az autonómiától: még kiiktatná a normatív kulturális politikát mint nem esztétikai vonatkozást, miképpen nem is az; a posztmodern szerint a modernizáció nem végtelen; van ami tovább nem modernizálható; azaz a művészet képtelen megváltoztatni a hatalmi rendet - ellene föllépve; egyáltalán: nincs diskurzusban a hatalmi renddel (mint politikával), egy­ szerűen nem egy nyelvet beszélnek; Lyotard állítja: az irodalom nem diszkurzív, ha­ nem figuratív; magam ugyancsak hangsúlyoztam, Nagy László költészete a Búcsú­ zik a lovacska -kötet megjelenéséig (1963) mindenképpen figuratív; a posztmodern környezet kialakulása, a késlekedő modernség önkorlátozása viszont a narratíva vál­ tozását egyértelműen kikényszeríti, a hagyomány mélyéről (Biblia) hirtelen fölbur­ jánzó diszkurzív szerkezetnek, a hosszúversnek nyit lehetőséget (Pound-, Eliot-, Kassák-hatás); költőnk - őrizve a figurativitás eredményit - ebben a ritmusban zsolozsmázza el nagylélegzetű mondandóit (Gyöngyszoknya, A Zöld Angyal, Me­ nyegző stb.) - átlépve a modernista normákon, keresve az erőltetett spes populi szunnyadó ábrándjait - (leginkább - teszem azt - a morált!) de vajon a morál heteronómia-e az eszté­ tikai autonómiában? ha valakire, hát Nagy Lászlóra kifejezetten illik, minősítendő költészetét, Dante véleménye: „A dal a muzsikáló szavak kompozíciója”: Pound hozzáfűzi: „I don't know any better point to start from”), ő pedig nem lát lényegi különbséget a vizualitás és a beszéd között; abban az értelemben semmiképpen, ahogy az aktu­ alitást közelítik; vagyis elmondható, ez az életmű önmagát klasszicizálja, amennyiben Palócföld 2026/1-2. 139 �Fábián László végigviszi a törzsfejlődést egyediségén a népiességtől a modernitáson át a posztmo­ dernig - szigorú művészi, erkölcsi tartással - mégis, szomorúan konstatáljuk, az elmúlt száz esztendő jelentős teljesítmé­ nyeit veszedelmesen fenyegeti a feledés vagy érdektelenség (minden felejtés alapja); csupán irodalmi példákat hozva találomra: Szentkuthytól Ottlik Gézáig, Szabó De­ zsőtől Nagy Lajosig, Kassák Lajostól Karinthy Frigyesig, Krúdy Gyuláig, Kormos Istvántól Juhász Ferencig (vállalom, hogy szubjektív listám fontos alakjai), és nem az irodalmárok henyesége, nem a recepció végzetes hiányai okozzák a helyzetet, hanem igenis az „örökölten” és folyamatosan megzilált értékrend, ismétlem, a korrekt kriti­ kai élet hiánya teszi, még ha időről időre látványos centenáris évek takarják is el a valós gondokat; és ez történik Nagy Lászlóval (akinek éppen centenáriuma van), művei alig- alig kerülnek terítékre, az pedig egyenesen elképzelhetetlen az idegrángásos ideológiai ellenszélben, hogy Nagy Lászlóban megismerjük az autonóm magyar (de hadd tágít­ sam: kelet-európai) posztmodern fordulat kezdetét akár; mivel a posztmodern dü­ hödt szitokszó, a progresszív pedig egyenesen idegméreg a konzervatív narratívában, jóllehet egyik szó sem bír olyan súlyú jelentéssel, mint a kirekesztés, amelynek legra­ fináltabb éltetője a kirekesztés elleni küzdelem; no de, a tárgyilagosság jegyében contra dictio in adjecto - hadd álljak elő egy személyes történettel: Nagy László hat kapubejárattal lakott távolabb tőlem az Árpád fejedelem út­ ján: én még a szürke házban, ő pedig a hosszabb kék házban; kitüntetett barátságával, empatikus szolidaritásával; egy alkalommal áthívott: mutatna valamit, kíváncsian vártam, miről van szó: könyvespolcához támogatva - emlékezetem szerint - három vagy négy kép, festmény állt a padlón, alkotójuk arcán a félkomoly, de inkább huncut mosoly: „az én Szent Györgyöm”; tulajdonképpen sorozat volt, a sárkányos lovag, egyhelyütt „égi haramiá”-nak nevezi, mítoszának (ha tetszik, egy nagyelbeszélésnek) újszerű földolgozása: megkockáztatva az ábrázolás eszközeinek fogyatékosságait, egyik képen a lándzsa hiányzott, a másikon a sárkány stb. mivel azóta sem láttam a képsort, nem tudom pontosan fölidézni a részleteket; annál inkább őrzöm az alap­ vető gesztust, a hiány tárgyi konkretizálásának megjelenítését mint a meghökkentő kritikai értelmezés szimbólumát; számomra ott és akkor, de - természetesen - itt és most hasonlóképpen par excellence kelet-európai közelítés: négy évtized hiánygaz­ dálkodásának és ideológiai szövődményeinek (a személyiség transzcendens árvasága) hiteles költői-festői reflexiója vagy inkább sorsjegye, a posztkommunizmus egyér­ telmű posztmodernje („romot építünk” Jencks szellemében, palindromja költőnk­ nél az Egész lebontása), a tekhné retoriké szabadossága szigorúan a 'most' tárlatában; 140 Palócföld 2026/1-2. �Irodalomtörténet a 'most' pedig történés, esemény, amire a föltehető kérdések: 'ez mi?', 'létezik ez?', lehetséges? (a gondolkodás ugyanis a reflexiókra irányul, a hagyomány reflektálá­ sára), mi a jövője lehetőségként - mi a meghatároznivaló! a gondolkodás kiindulása: nincs minden kimondva, meghatározva; de nem ez az utolsó szó, jöhetnek újabbak: kötelező, engedélyezett, tilos; ahogy a festészetben, újabb szín stb. minden opció: hogy minek kell következnie - legjobb esetben; esetleg semmi nem történik, maga a csalódás esik meg; és ez szorongással járhat; de lehet a lét felfokozásának öröme, ahogy Spinoza mondja; az elragadtatás és levertség egységét a 17-18. század még fen­ ségességnek nevezte; innét az esztétikai kritika joga, e jegyben győzött a romantika, a modernizmus; nos, a páthosz alámerülhet az éthoszban, fordítva a morál gyalázata! a morális nihilben a lándzsa nevetséges hadonászás, forgatója ugyanolyan pojáca; úgy vélem, érdemes volna legalább eddig visszalapozni a magyar posztmodern történetében, talán értelmesebb helyre kerülne kulturális életünkben; Nagy László művészi gondolkodásának megértésében föltétlenül. Nagy András: Ki viszi át a Szerelmet (A montázst Nagy András grafikusművésztől, a költő fiától kaptam A 12 legszebb magyar vers-program Ki viszi át a Szerelmet című kötetébe ezzel a kiegészítéssel: „Készült Ismeretlen fényképész 1959 körüli fotójának felhasználásával” - F. B.) Palócföld 2026/1-2. 141 �Bodnár Ildikó BODNÁR ILDIKÓ JÓKAI PALÓC SZAVAI PALÓC NYELVJÁRÁSI ELEMEK VÁLTOZATOSSÁGA JÓKAI MŰVEIBEN A palóc nyelvjárási terület határvidékén született, a szabadságharc bukása után egy bükki palóc falucskában, Tardonán menedéket találó, és élete során a korabeli Ma­ gyarország északi, északkeleti vármegyéiben több utazást is tévő írónak számos al­ kalma adódhatott megismerni palóc embereket, hallania a jellegzetes palóc kiejtést, a „tősgyökeres” palóc szavakat, szófordulatokat. A kutatásaim nyomán fellelt, kétség­ telenül a palóc nyelvjáráshoz tartozó szóanyag ugyan igen kis hányadát adja az írói szókincs egészének, általuk mégis bepillanthatunk az egykori palóc világba.1 Anyagomban főként a köznyelvi beszélők által nem ismert, nem értett, ún. 'tulaj­ donképpeni tájszavak' jelennek meg, de jelentésbeli, illetve alaki tájszavak is előfor­ dulnak a vizsgált korpuszban. Érdekes, ahogyan az író a palóc anekdoták leírásakor és helyenként a palóc földön játszódó regényeiben is a „palócos” kiejtést rögzíteni próbálta. Életművéből két, viszonylag kései mű játszódik nagyobbrészt palóc nyelv­ járási területen, az 1885-ben megjelent A lőcsei fehér asszony és az 1896-ban napvilá­ got látott A barátfalvi lévita című regénye. Példaként álljon itt egyetlen sornyi idézet - akár kedvcsinálónak is a továbbiakhoz - az egyik palóc anekdotából: „- Innám een abaó, ha szabadna” - olvassuk A palóc és a tinta című írásban. A tájnyelvi szóalakok Jókai írói szókincsének nagy százalékát adhatják. Ezeket az országban tett utazásai so­ rán beszélgetőtársaitól, a helyi lakosoktól hallva feljegyezte magának, majd igyekezett őket felhasználni írásaiban. Gyakorlatilag az életmű bármely darabjában bukkanha­ tunk akár palóc szavakra is, hiszen nem nyelvészként (dialektológusként) közelítette meg a feljegyzett népnyelvi anyagot. A tájnyelvi formákkal különleges, sokszor régies alakjuk, máskor játékos hangzásuk, szemléletes voltuk vagy éppen jellegzetes 1 Bár teljesen pontos számadatok máig nincsenek az író szókincséről, de ma - eltérően a ko­ rábbi nagyjából húszezres számtól - többen negyven-, sőt ötvenezer körüli szóval számolnak. Lásd pl.: ORBÁN János Dénes, Jókai Mór és a gyermekeink = https://www.magyaridok.hu/velemeny/jokai-mor-es-gyermekeink-1521952/ . Az itt vizsgált 120 szó valóban cse­ kély töredéke az írói szókincsnek. 142 Palócföld 2026/1-2. �Irodalomtörténet hangulatuk, netán humoruk miatt élt olyan szívesen a szerző. Gyakran alkalmazta őket szereplői beszélgetéseinek leírása során. Jellegzetes palóc szó tűnik fel például A barátfalvi lévita című regény legelején: „- Micsoda hacuka! Milyen habdák! Pulider meg nincs? Hát ebben a bőrtokban mi van?”2 AZ ADATGYŰJTÉS RENDHAGYÓSÁGA A Jókai-enciklopédiát3 végiglapozva annak összesen ezerkétszáz szaváról gyanítottam azt, hogy tájszavak. A gyűjtöttek közül néhány szó - feltételezésem ellenére - nem bizonyult tájszónak, hanem a régi magyar nyelvet képviselte, vagy ritka idegen szó volt. Jelentős részük azonban - az Új magyar tájszótár tanulsága szerint - valóban tájszó volt, ám sokuk egyetlen palóc területen sem bukkant fel; ezekkel nem is foglal­ koztam tovább. Nagyjából tíz százalékuknál, azaz mintegy százhúsz szó esetében vi­ szont egyértelmű lett a palóc nyelvjárási jelleg.4 JÓKAI PALÓC SZAVAI - A FELLELT SZAVAK CSOPORTOSÍTÁSA Az alábbiakban aszerint csoportosítom a palóc vidékről származónak feltüntetett szavakat, hogy mely forrásokban sikerült találkozni velük. A gyűjtött szavak palóc vol­ táról 15-nél a Czuczor-Fogarasi szótár5 szolgáltatott bőséges információt: a szerzők a szócikkekben megfogalmazták e szavaknak a palóc népcsoporthoz, valamely palóc vi­ dékhez való tartozását. Egy kivételével valamennyi az Új magyar tájszótárban6 is benne 2 JÓKAI Mór, Az elátkozott család - A barátfalvi lévita, Bp., Kossuth Kiadó, 2009, 224. (A későbbiekben: A barátfalvi levéta.) A kérdés a regény első, A böjtös ebéd című fejezetének legelső párbeszédében olvasható. A habda (tsz.: habdák) a térdig érő hosszú csizma neve, lásd később. 3 BALÁZSI JÓZSEF Attila-KISS Gábor, Jókai-enciklopédia, Bp., Tinta Könyvkiadó, 2020. 4 A vizsgált szavak palóc voltának megállapításához elsősorban három, a tájszavakkal foglal­ kozó, s a jelen téma szempontjából alapvető nyelvészeti munkát tanulmányoztam: az Új ma­ gyar tájszótár (ÚMTsz) 1-5. kötetét, a Tóth Imre szerkesztette Palóc tájszótárat (PSz) és a Ma­ zurka Károly által kiadott Szuhogyi palóc tájszótár (SZPT) anyagát. Ezeken kívül a Czuczor Gergely és Fogarasi János által 1862 és 1874 között megalkotott, A magyar nyelv szótára című grandiózus szótár hat kötetének internetes oldalain kerestem rá a tájnyelvinek vélt sza­ vakra. Ez a szótár ugyanis számos esetben tartalmaz a konkrét tájnyelvekre való utalásokat. 5 CZUCZOR Gergely - FOGARASI János, A magyar nyelv szótára, Pest, Emich Gusztávnál, 1862-1874. (A későbbiekben: CZUCZOR-FOGARASI) 6 Új magyar tájszótár I, szerk. B. LŐRINCZY Éva, Bp., Akadémiai,1976-2010. (A későbbiek­ ben: ÚMTsz.) Palócföld 2026/1-2. 143 �Bodnár Ildikó volt palóc területen, avagy palóc területen is gyűjtött szóként, de több közülük elő­ fordult a két másik palóc szótár valamelyikében (esetleg mindkettőben) is. A szócik­ kek végén zárójelben utalok a szavaknak a további szótárakban való szereplésére. Mintegy 60 esetben a palóc vidékeken való gyűjtésre vonatkozó adattal egyedül az Új magyar tájszótárban találkoztam (lásd lentebb!). Az Új magyar tájszótár szó­ cikkében ilyenkor gyűjtőhelyként leginkább a 'palóc vidék' meghatározást találjuk, ez nem más, mint: „a Vág és a Hernád folyók közé eső terület; melynek egyik része Nógrád, Pest, Heves, Borsod-Abaúj-Zemplén és Szolnok megyéhez, illetve Csehszlo­ vákiához tartozik”7. Sokszor egy-egy hazai palóc település nevének említését, máskor valamelyik felvidéki táj, település megnevezését olvashatjuk gyűjtési helyként. A leg­ többjük mellett a palócon kívül több vagy kevesebb további tájegységünket, vidé­ künket is megnevezi a szótár, az Alföld részeitől (pl. Hortobágy) a Balaton környé­ kéig, sőt Erdélyig mint olyan területeket, ahol az adott szó szintén használatos tájszóként. A szavak egy másik csoportjánál, mintegy 40 szónál palóc voltuk bizonyítéka a Palóc tájszótárban, illetve a Szuhogyi palóc tájszótárban való feltűnésük. Szinte va­ lamennyi szó az Új magyar tájszótárban is megtalálható. Az, hogy a Palóc szótárban és a Szuhogyi palóc tájszótárban is szerepeljen ugyanaz a tájszó, egészen ritkán fordult elő: szerzőik más-más palóc területről merítették anyagukat. Erről az adott szótárak előszavában olvashatunk. A szó sor­ száma: A szavak ábécé­ rendben: 2. állkapca [alkápcá] egy 40. izromban 120. zsömlyékes, semlyékes Az adott szó jelentése: állkapocs, állcsont egyfolytá­ ban, megállás nélkül süppedékes, mocsaras Forrás: (mely Jókaiműben bukkan fel): A szótár, amelyben található: Megjegyzések a földrajzi előfordulásról: nincs utalás ÚMTsz 1., PSz, CZ-F. Észak-Borsod Kárpáthy Zoltán, Kiskirályok ÚMTsz 2. Mátravidék SZPT Bogya (Szlovákia) Borsod megye Bálványos­ vár 7 ÚMTsz. 111. 144 Palócföld 2026/1-2. �Irodalomtörténet A palóc tájnyelvinek bizonyult szavakat a gyűjtőmunka folyamán a fenti kialakítású táblázatban rendeztem el; a Jókai-enciklopédia nyomán utalva a művekre is, ahol a szó egyszer, netán többször is megjelenik. PALÓC SZAVAK A CZUCZOR-FOGARASI SZÓTÁRBAN Az internet lehetőséget adott a fellelt palóc szavaknak A magyar nyelv szótárában való gyors megkeresésére és a lent következő idézetek felsorakoztatására.8 A szó palóc vidéken való elterjedésére, palóc településekre való utalást találunk összesen tizenöt szócikkben: bábabukra, bacsa, dálibó/dalidó, fenyér, galand, habda, hirgál, holyan, kapacs, lóca, pocik, posajt/posad, rókamál, szeredás, szurdok; a galand szó palóc voltára értelmező szótárunk idézete világít rá egyértelműen.9 Alább a kilenc legérdekesebb szót idézem közülük; az idézetek helyesírását nem változtattam meg. 1. BÁBABUKRA, (bába-bukra) össz. fn. A palóczok képes kifejezéssel így nevezik a szivárványt. Ez elnevezés a népmesén alapszik, mely szerint a szivárvány a mesebeli bábának tündér szalagját, csokrát képezi. össz. fn. (Szerepel az ÚMTsz 1.-ben is.) (Bálványosvár, Ajövő század regénye) 2. FENYÉR, (feny-ér) fn. tt. fenyér-t v. fenyeret, tb. ~ek v. fenyerek. Szeged körül am. vizenyős lapályokon termő vékony szálu fű, melynek vékony szára a vízből kiáll. Ka­ zinczy 'iszapos tér' vagy 'iszapos hely' értelemben is használta. (Megtaláljuk még az ÚMTsz 2.-ben.) (Hétköznapok és csaták) 3. GALAND, főnév -ot, -ja (népies, régies) Keskeny szalag, pántlika. Leereszték ... galandon egy serviettet [= szalvétát], s felvontam, amit a gyermek belé rakott. (Kazinczy Ferenc) [A kötényről] piros galandok csüngtek alá hátul. (Mikszáth Kálmán) (Benne van az ÚMTsz 2. kötetében és a SZPT-ban is, az utóbbiban galond alakban.) (Eppur si muove - És mégis mozog a föld) 4. HABDA, (hab-da) fn. tt. habdát. Tájszó. A hegyalján a térdig érő hosszu csizmát nevezik így, alkalmasint, mivel hab, vagyis sár, víz, pocs ellen szolgál. (Ugyancsak megtaláljuk az ÚMTsz 2.-ben.) (Eppur si muove - És mégis mozog aföld, A barátfalvi lévita') 8 CZUCZOR-FOGARASI = https://www.arcanum.com/en/online-kiadvanyok/Lexikonoka-magyar-nyelv-szotara-czuczorfogarasi-55BEC/ 9 A galand szóra magyarázatot és példát A magyar nyelv értelmező szótárában találtam. Palócföld 2026/1-2. 145 �Bodnár Ildikó 5. HIRGÁL, (hir-og-ál) áth. és gyakor. m. hirgál-t. Értelmére s eredetére rokon a hárogat igével, s am. valamit öszvetakarit, öszvesöpör, hárít. Kézzel öszvehirgálni az el­ szórt babot, lencsét. A nyomtatott gabonát garmadába hirgálni. Szemetet, szalmát elhirgálni. Ily értelemben használják a vágmellékiek s alsó csalóköziek. Rokon vele: hidor is. (Szerepel még az ÚMTsz 2.-ben.) 6. LÓCZA, (ló-cza) fn. tt. lóczát. Az ország különbféle vidékein am. pad, azaz rende­ sen négy lábon álló, hosszúkás szék. Cseh nyelven: loze. Némely tót vidékeken tótúl: lavicze, lavicza, finnül is: lauta v. lavitsa. Akit a nap látott czifrán feljöttében, azt a nyújtó lóczán hagyta lementében. (Szirmay). (Megtalálható még a SZPT-ban és az ÚMTsz 3.-ban.) 7. POSAD, (pos-ad) önh. m. posad-t. Barkó és palócz tájejtéssel am. a hig test, a nedv megrohad, megsavanyodik, possá leszen; máskép:poshad,posvad. V. ö. POS, fn. (Ma: megposhad, 'megromlik' jelentésben.) (A szónak több változata: posaj, posajtolt, posajtott is szerepel aJókai-enciklopédiában) (Megtaláljuk a SZPT és az ÚMTsz 4. lap­ jain is.) 8. RÓKAMÁL, MÁL, (2), fn. tt. mál-t, tb. ~ok, harm. szr. ~a v. ~ja. A régieknél jelen­ tette a négy lábú, nevezetesen prémes állatok hasát, valamint azon prém bőrt is, mely a hast takarja. „Nyelvünkben e szó a hegyoldalak alakját is tüzetesen jeleli. Igen sok vidéken fennáll ezen szó. Így például Rosnyón (Gömörben): Szőlőmál. Néhutt ,mély' formában fordúl elé. Jelent pedig olyan hegyoldalt, melynek belseje hasforma hosszúkás, félgömbölyű, és vagy sima vagy hepehupás.” Ld. még: rókamállal bélelt mente. (Benne van az ÚMTsz 4.-ben) 9. SZERDÁS, fn. tt. szerdás-t, tb. ~ok, harm. szr. ~a. A gömöri barkóknál am. táska, melyben a pásztorok, vagy más mezei munkások, vagy utasok élelemszereiket hord­ ják magukkal. „Parancsoltam, a kisebbik bojtárom, Hozza elé az én kedves szerdásom, Abban vagyon szalonnám és kenyerem, Kiből megkinálom jó emberem.“ (Szerepel még az ÚMTsz 5.-ben.) (A regényekben való előfordulást aJókai-enciklopédia alapján adtam meg. Ahol nincs regényre utalás, az a szavaknak az életműben való nagyobb számú előfordulását jelzi.) Lehetséges, hogy nem a település, hanem a palóc nyelvjárás területén élt kiemel­ kedő személyek: Kazinczy Ferenc, Szirmay Antal és Mikszáth Kálmán nevének 146 Palócföld 2026/1-2. �Irodalomtörténet szerepeltetése nyomán egyértelmű, hogy bizonyos, általuk használt szavak palóc táj­ szavak. Ezt a ’fenyér’, a 'galand' és a 'lóca' esetében tapasztaljuk. A TÁJSZÓTÁRAKBAN ISMÉTELTEN FELTŰNŐ PALÓC SZAVAK Sem itt, sem a következő fejezetekben az érintett szavak teljes listáját nem mellékelem, csoportonként csupán 4-5 szóra utalok értelmezésük rövid felidézésével. A CzuczorFogarasi szótár fenti szavait az itt következő felsorolásokban újra nem szerepeltetem. A Palóc szótár és az Új magyar tájszótár köteteiben egyaránt fellelhető szavakból ösz- szesen harminchárom darabot találtam. A kiválasztott példák: 1. csilleng - kis szőlőfürt; 2. 3. csutora - ivóedény; dombéroz - mulatozik; 4. famacska - csizmahúzó szék; 5. gádor (gátor is) - pince, folyosó. a) A Szuhogyi palóc tájszótárban és az Új magyar tájszótárban egyaránt megtalál­ ható szavaknak a száma hat. Itt négy szerepel közülük: 1. csikkant, csikkent - csap, vág, csíp; 2. csikasz - éhes farkas, esetleg sovány kutya; 3. csombók - csomó, csimbók; 4. habarék - sár, latyak. b) A Palóc szótárban, a Szuhogyi palóc tájszótárban és ÚMTsz köteteiben is előfor­ duló szó öt van, ezek a következők: 1. garád - kerítés, töltés; 2. grádics, garádics - lépcső, lépcsőfeljáró; 3. gerebenez - kendert fésül; 4. 5. kacabajka, kacamajka - bélelt kabát; sifonér - tálalószekrény. c) Az Új magyar tájszótárban és a Czuczor-Fogarasi szótárban egyaránt felelhető szavakra külön nem térek ki; számuk nem túlságosan nagy, ilyenek az alábbiak: 1. apacsúr (halászháló része) 2. csilleng-billeng - cselleng, lézeng. Palócföld 2026/1-2. 147 �Bodnár Ildikó A CSUPÁN EGY SZÓTÁRBAN ELŐFORDULÓ PALÓC SZAVAK a) Az Új magyar tájszótár szavai közül palóc területen gyűjtöttként is megjelölt sza­ vaknak a száma a legmagasabb, hatvan körül van. A felsorolt tájszavaknak csak kis töredéke képviseli egyedül a palóc nyelvjárást. Sokkal több olyan szó van a gyűjtöttek között, amelyek - az Új magyar tájszótár köteteinek tanúsága szerint - a palóc mel­ lett egész sor más vidéknek, nyelvjárásnak, tájszólásnak is az eleme, ahogy fentebb már utaltam rá. Ez nem véletlen, hiszen a nyelvjárások egymástól mindig is vettek át szavakat. Egészen ritkán előfordul, hogy egyetlen, esetleg néhány valóban palóc gyűj­ tési helyet nevez meg a szótár, pl. Nyitrát és környékét a 'bábabukra' = 'szivárvány', Tarnaleleszt a 'durnyi', 'durnyizik' = 'kártya, kártyázik' esetében. A gyűjtött anyagból az egyedül az Új magyar tájszótárban fellelhetők közé tartoznak például az alábbiak: 1. csetre - szeleburdi leány, csitri; 2. csömbölék - csomó, gubanc; 3. csincsés/dzsindzsás - ázott talaj, bozótos nádas; 4. gindár - fonnyadt, vézna; 5. ungorkodik - kötekedik. b) Csak a Palóc tájszótár tartalmazta többek között a 'csorgó', 'csurgó = 'vízesést al­ kotó kis ér', 'vízfolyás' a 'hirgat' = 'egy helyre összesöpör' vagy a 'látófa' = 'fa, amelyre a csősz felmászik, hogy a vidéket megszemlélje' szavakat, összesen hetet. A palóc szavak gyakran vonatkoznak a paraszti élet mindennapjaira, a végzett tra­ dicionális foglalkozásokra és azok eszközeire, különféle használati tárgyakra, ruhada­ rabokra, de utalhatnak ezek a szavak a tájra, annak elemeire, fákra és más növényekre is stb. A legtöbbjük főnév, de akad közöttük szép számmal ige és melléknév is. HOGYAN JELENTKEZIK A PALÓC KIEJTÉS ÉS SZÓANYAG A MŰVEKBEN? Az érintett művekben is csak szétszóródottan megjelenő szókincs túl kicsi ahhoz, hogy különleges, „palócos” atmoszférát teremtsen, felvillanásuk mégis hatásos, jól tükrözik a régebbi kor hangulatát. A tizennyolcadik század elején, a Rákóczi-szabadságharc időszakában játszódó A lő­ csei fehér asszony színhelyeinek zöme felvidéki, a korszakban palócok által is lakott tele­ pülés. Ilyenek Lőcse, Eperjes, Késmárk, Kassa, Krasznahorka stb. Igaz, a főhős a Nyír­ ségtől egészen Bécsig még sokfelé megfordul a korabeli Magyarországon, de az események legfőbb színterei mégis a fentebb említett helyek, elsősorban természete­ sen Lőcse városa. Példa a palóc tájszólásra: „Egyszerre pajkos kedve támad. Odafut 148 Palócföld 2026/1-2. �Irodalomtörténet a szekeréhez, s televeszi a két markát szercsikával, s odaállva a hintóhágcsóhoz, palóc parasztkiejtéssel odakiált nekik - No, hát má nasságos asszonykák, nem vesz keetek egy kis szép aumát?” Ez áll A lőcsei fehér asszony Recidíva című fejezetében. Palóc kiejtéssel kínálja a főszereplő, Korponayné Ghéczy Julianna az almát régi kedves is­ merőseinek. Jókai palóc környezetben játszódó másik kései regénye, A barátfalvi lévita színhe­ lye, a térképeken sem megtalálható Barátfalva nem más, mint a fentebb már említett bükki palóc település, Tardona, ahol Jókai bujdosott a szabadságharc bukása után. E műben is találunk palóc kiejtésű szóalakot és több palóc szót: „Elszállítom én ke­ gyelmedet repülve arra a Miskaócra, csak jól megfogózzék a lőcsbe, hogy ki ne 'gór­ jon' a saroglyából, öreg uracskám”. Ugyanitt olvashatunk egy jellegzetes palóc nyelvi fordulatról: „Miről lehet azt kitalálni? Arról, hogy annak a helységnek nincsen tor­ nya. A legkisebb faluban is, ahol maga harangoz a pap, van egy torony, ahol haran­ gozhat; de amely helységnek csak lévitája vagyon, annak se harangja, se tornya 'nem vagyon' (ahogy palóc nyelven mondják). Palóc szóalak tűnik fel a feltálalt levesről folytatott beszélgetésben is: „Tudva van, hogy a cibere nyolc napig posajtott korpa levéből készül”. További, a palóc életmódra, viselkedésre való utalásokkal is találkozunk a szöveg­ ben, olvashatunk különleges palóc szokásokról, arról, hogy lakói igen nagy előszere­ tettel titkolják falujuk nevét az idegenek előtt, nehogy ezért csúfolják őket. Ezért is nem lehetett volna ráakadni semmilyen megyei térképen (még ha elő is került volna) Barátfalvára! Az író esetenként további palóc szavakkal is él, például a táj és a környe­ zet bemutatása során. Ezek a tájszavak a hangulatfestés fontos elemei. A regény azon­ ban nem életrajzi jellegű alkotás, hanem egy majdnem negyven évvel korábban, 1857-58-ban megírt műnek, Az elátkozott családnak a befejezése, a főszereplők sor­ sának lezárása. Jellegzetes régi palóc szó fordul elő az 1883-ben megjelent Bálványosvár című re­ génynek mindjárt az első fejezetében; ez a 'bábabukra' = 'szivárvány' szó. A szivár­ ványhoz kapcsolódó legendát is elolvashatjuk itt, melynek fontos szerepe lesz a cse­ lekmény folyamán. A Bálványosvár című regényben felelevenített ősi magyar szavak mellett Jókai-alkotta „ősmagyar” szavakkal is találkozunk. Palócföld 2026/1-2. 149 �Bodnár Ildikó ZÁRÓ GONDOLATOK Jókai Mór születésének kétszázadik évfordulójához kapcsolódóan kezdtem el foglal­ kozni - párhuzamosan az életmű különféle palóc vonatkozásainak bemutatásával az író műveiben fellelhető, a palóc nyelvjáráshoz közvetlenül kapcsolódó szavakkal.10 Az ott idézett néhány példán túl a kutatások eredménye nagyjából százhúsz-százhuszonöt darab, kétségtelenül a palóc nyelvjáráshoz tartozónak nevezhető szó összegyűj­ tése és sajátos elrendezésű bemutatása lett. Itt e szóanyag teljességét nem lehet felvo­ nultatni, de a megjelent közel ötven palóc szó, nyelvi fordulat is felidézi e tájnyelv néhány különlegességét. Bizonyosra vehetjük azt is, hogy e palóc szavak egy része - hasonlóan sok más, Jókai-korában még élő köznyelvi szóhoz - már egyáltalán nem használatos a palóc vidékeken, így nem érdektelen ezeket a régi, de kifejező szavakat is egyszer-egyszer a figyelem középpontjába állítani. FELHASZNÁLT IRODALOM BALÁZSI JÓZSEF Attila - KISS Gábor, Jókai-enciklopédia, Bp., Tinta Könyvkiadó, 2020. CZUCZOR Gergely - FOGARASI János, A magyar nyelv szótára, Bp., Akadémiai, 1862-1874. N. DELY Zsuzsanna, A fiatal Jókai nyelve és stílusa, Bp., Akadémiai, 1969. B. LŐRINCZY Éva (szerk.), Új magyar tájszótár 1-5., Akadémiai,1976-2010. MAZURKA Károly, Szuhogyi palóc tájszótár, Bp., Magyar Nyelvtudományi Társaság - Tinta Könyvkiadó, 2008. TOLNAI Vilmos, Jókai és a magyar nyelv, Magyar Nyelv, 1925, 5-6. és 9-10. TÓTH Imre, Palóc tájszótár, Bp., Nap Kiadó, 2007. 10 BODNÁR Ildikó, Jókai és a palóc világ, Palócföld, 2025, 1-2, 78-89. 150 Palócföld 2026/1-2. �Borsos Miklós: Zenei hangulat (Salgótarján, 1977) Fotó: Shah Timor Palócföld 2026/1-2. 151 �Aknay Tibor AKNAY TIBOR AUGUSZTUS TÁJKÉP Rozsdára égett a fű. Árnyékom linómetszet Szakadt tüll-foszlány felhők egy emléklapon. Pattan a száraz diófa ág, az égi menyasszonyt az oltártól temetik. Véres pártája fennakad jelzi a tétova időt, az alkonyi dombok virágzó csipkebokrain. sodródnak odafent, míg hallgatom. SZAVAM AZ IDŐ Isten háta mögött, szemtől szembe, nézek magamra, idegenre. Beírom nevem a futó porba, szavam az idő szerte hordja. Valakik valahol ha megértik, társaim lesznek öröklétig. 152 Palócföld 2026/1-2. �Szépirodalom FARKAS ARNOLD LEVENTE HIRTELEN HÁROM HATTYÚ Szekerek vonultak át a fiú óvatosan kinyújtotta felettük, olyan robajjal, a kezét. A mi barátnőink nem hogy attól féltek, fejükre szakad a híd. Szerencsére, sminkeltek, és a mi barátaink nyakkendő nélkül jártak. ahogy elérték az utazó­ magasságot, a személyzet elkezdte felszolgálni a vacsorát. A fiú egy darabig várta a választ, A név, mint valami villám, vakító fénnyel és robajjal aztán találgatni kezdett. van, a földeknek már nagyon Hajnal van, gondolta kellett ez, és ti meg is hoztátok az esőt. Régi francia dalok magában, s megpróbált tovább aludni. Ennek merültek fel emlékezetében a veszélyes tengeri élezről, ellenére, amikor felkelt a Nap, nem érezte boldog hazatérésekről, levelet váró asszonyokról. magát fáradtnak vagy álmosnak. Aztán óvatosan Megborzadva futottak át melléheveredett a takaró tetejére. Ezután sok papírt kellett kitölteni, büntetőjogi felelősség, és vállalni, hogy helyszíni szemlét tarthasson a hatóság. csapott le előttük. És ma reggel esett, amúgy hetek óta szárazság az utcán, aztán szótlanul igyekeztek felfelé. Egy tekercs kötelet húzott elő a csomagtartóból, a hordár kezébe nyomta, és folyamatosan ellátta jótanácsokkal, amíg az a csomagokat kötözte fel A víz még igen hideg volt, az autó tetőcsomagtartójára. s csak lassan merészkedtek beljebb. Akik nem a helyükön Hirtelen három hattyú rebben az arany hold arca előtt. ültek, mert barátokat látogattak, lassan vissza­ szállingóztak. Kis idő múlva Palócföld 2026/1-2. 153 �Gulyás Gábor GULYÁS GÁBOR ÁRNYÉKNYÚL Egyik este az ágy szélén ülve árnyékállatokat mutogattam a kisfiamnak. Még a nagy­ anyámtól tanultam ezeket a trükkös fogásokat, és jól tudtam, hogy egyik gyermek sem tud nekik ellenállni. Kezeimet rafináltan ide-oda forgatva, ujjaimat csalafintán hajtogatva egymás után tűntek fel a könnyedén felismerhető élőlények. Elefánt, sas­ madár, kutya, kecske és hattyú. Bár csak egy rövid, ámde hatásos illúzió látszatát kel­ tették - amolyan megkapó káprázat a semmiből -, mégis mind ugyanabból az anyag­ ból épültek fel, mint amelyből a testem. Hús-vér bábok voltak, ha úgy tetszik. Éppen egy aranyos kis nyulacskát formáztam meg, mely az éjjeliszekrényen álló lámpa erőteljes fényében tetszelegve vívta ki egyre inkább álmosodó gyermekem cso­ dálatát, amikor különös dolog történt. A barátságosan falra vetülő sötét árnyéknyúl egy szempillantás alatt tovaugrott, miközben kezeim még mindig az ő alakját formázták. Hova szalad a nyuszi? - faggatott fiam tágra nyílt szemekkel, jobbra-balra nyúj­ togatva a nyakát. Ez egyszerűen nem lehetséges, morfondíroztam magamban, azon­ ban hangosan is kimondhattam, mert Roland ismét megkérdezte, hogy mi lett a nyuszival, miért futott el? Erre nem tudtam hirtelen mit felelni, így csak finoman megsimogattam a buksiját. Betakargattam, pedig már gondosan be volt takarva, mintha attól nem lógott volna a kérdés a levegőben. Kis szünet után végül válaszol­ tam. Visszaszaladt az üregébe, feleltem, majd feje búbját megcsókolva leoltottam a lámpát, és magára hagytam a szoba sötétjében. Aznap este magánytól megtörten, kérdésekkel a fejemben tértem nyugovóra, mint már annyiszor. A három éve balesetben elhunyt férjem utáni vágyódást még nem egészen hagytam magam mögött, így két-három óra zaklatott forgolódást köve­ tően jött csak némi álom a szememre. Emlékszem, többször halk neszezést hallottam, és mintha férjem puha keze ért volna az arcomhoz. Selymes, szőrös tapintású. Reggeli után első dolgunk volt, hogy megkeressük a tegnap elszökött árnyéknyu- lat, mert szinte biztosra vehető, hogy személye okozta a tegnapi éjjel tapasztalt furcsa és megmagyarázhatatlan zajokat. A lakásban bújhatott el valahol, mivel kimenni nem tudott. Legalábbis azt feltételeztem, hogy bár önnön kezemből született, azért még az ajtó kinyitására nem képes. Felosztottuk hát a terepet. Én a földszinten, Roland 154 Palócföld 2026/1-2. �Szépirodalom pedig az emeleten nézett szét. Bekukkantottunk az ágyak alá, feltúrtuk a szekrénye­ ket, alaposan végignéztük a szobák minden zegzugát, de nem találtuk. Még a kisebb fiókokat is kihúztuk, hátha ott lapul valamelyikben. Gyermekem tanácsára csaléteknek káposztát és apró darabokra vágott sárgarépát tettünk ki a folyosóra, majd a konyhaszekrény mögé kuporodva vártuk, hogy előke­ rüljön. Délutánig többször próbálkoztunk vele, ám nem került elő. Aznap éjszaka az egész lakásban égve hagytuk a lámpákat, hátha újra feltűnik az árnyéknyúl. Már majdnem lecsukódtak a szemeim, amikor a falon két vékonyka fület pillantottam meg. Próbáltam kedvesen szólongatni, mint ahogy egy házi kedvencet szoktak, ám rá sem hederített. Aztán hirtelen ötlettől vezérelve az olvasólámpa fényé­ ben ugyanolyan nyuszialakot formáltam kezeimből, mint előző este. És vártam. Talán abban bíztam, hogy felveszi férjem fenséges alakját, és visszaszökell árnyékországba. A folyosóra kitett káposzták nagy része viszont másnapra elfogyott. És idővel a sárgarépák is. A lakás különböző részein pedig apró és sötét színű kakibogyók jelen­ tek meg... Attól kezdve együtt élt velünk. A család részeként. Nevet hivatalosan nem adtunk neki, mivel gyakorlatilag egy nemlétező lény volt, anyagtalan fantom, rejtélyes mani- fesztáció, bár Roland előszeretettel hívta Tapsinak. Néha megjelent a közelünkben, ilyenkor óvatosan meg lehetett simogatni, de legtöbbször izgatottan szaglászva ciká­ zott szerte a házban. Vagy gyáva megfigyelőt játszott. Idővel a furcsa neszezést is meg­ szoktuk, viszont a legkülönfélébb helyeken indokolatlanul elhullajtott nyuszibo­ gyókba sajnos sűrűn beleléptünk. Mindig ügyeltünk rá, hogy gondosan zárjuk az ajtókat, és ne tudjon kiszökni, azonban két hónappal sejtelmes megjelenése után egy szombat délelőttön mégis ke­ reket oldott. Vagy legalábbis ezt hisszük, ugyanis azóta semmilyen nyomát nem lel­ jük. Fűcsomók és a széna érintetlenül hever kihelyezve, nincs szuszogás, szaglászás. Bevallom őszintén, kicsit jobban érzem magam, fellélegeztem. Néhány évvel később a faluban polgárőrként dolgozó Matyi bácsi mesélte, hogy éjszakánként különös árnyak tűntek fel lámpafénynél a környék utcáin. Bár soha nem látta őket közelről, mert mindig villámgyorsan elosontak, megesküdött rá, hogy nyulak voltak. A hold sápadt fényében messziről néha úgy tűnt, alakjuk egy kezekből összeillesztett kezdetleges formára hasonlít. Butaság? Roland már kamaszodik. Ám a mai napig együtt drukkolunk, nehogy másvalaki árnyékragadozói - farkasok, rókák vagy esetleg baglyok - elvigyék őt. Mert általában ez az élet rendje, ha szabadon engedünk valakit. Palócföld 2026/1-2. 155 �Ocsovai Ferenc OCSOVAI FERENC TÓT VÉR Elmerengek csöndes, sötét szobámban, fejemben mégis egyre nagyobb a zavar. Azt mondják, előbb-utóbb mindenkinek választania kell, hogy most akkor merre húz inkább; hogy szlovák-e vagy magyar, mert nem tud egyszerre felülni az ember sem két nyeregbe, sem pedig két székre innen, a Duna mellől valahogy mégis felsejlik előttem néma tündértáncával a Kárpátok, a Vág és a Garam vidéke. Sokáig nem értettem, kik ezek az északról jövő, furcsa nyelvet beszélő idegen népek, akik elvileg nem is szerettek soha minket és akik magukról hiteles történelmi képet sohasem tudtak adni, és akik folyton csak Szvatoplukra, Jánosikra tudnak mutogatni, amíg Hungária ezer esztendejéből mindent le fognak a nyugati jövevény előtt tagadni. Így hittem, hiszen megtanultam, hogy ők tolvajok, és nemigen szabad kedvelni őket; mígnem úgy hozta a sors, hogy egy napon erdeikben kószálva, mint Dante Vergiliust, vagy Hamlet tulajdon apját: meghallottam a vízmosások mellett kóborló felmenőket, kiknek öreg szellemei búsan suttogták felém, hogy ha továbbra is üldözöm őket, mint Saul a Krisztust; magamból is egy darabot kitépek, mert a tótok és magyarok a hegyek között, amíg nem jött a vérmes, undok Politika: egymással mindig is békességben éltek. 156 Palócföld 2026/1-2. �Szépirodalom ,,Miért ne férhetne meg hát a te kebledben is e két törzs, akár régen, a görbe Felvidéken?” - kérdezgettek a sziklák és kőszálak mögött rejtőző rokonok s szomorú ősök ekképpen, és tudtam már, hogy nem menekülhetek el tovább a végzetem elől, mint egykor Jónás. Önmagam papja lettem és atyáim színe előtt megkezdődött a misztikus, számvető gyónás. Mondhatnám, hogy mert negyedrészt börzsönyi palóc vagyok; hogy ízlik a sör és a sztrapacska; apellálhatnék a hasonló zenére, táncra, mesékre, a virágos hímzésekre, gondolatokra és szavakra, de sokkal mélyebben dobbant meg szívemben egy hang biztatván, hogy ezzel itt dolgom van - ezért is éreztem talán magamat a Beszkidektől a Tátráig mindenütt ismerős, szelíd otthonban. Volt ez a rossz szomszédság és nem értettem, e komor hegyi embereket valójában mi bántja és mire ez a sok kancsal gyűlölet és félreértés; hogy miért húzzuk a rojtos kötelet két irányba azon, ki volt itt előbb, amikor mindkettőnknek ott van Szent László s a nagyócsai Bél Mátyás meg annyi alak, kikre büszkék együtt lehetünk s még a Kossuth névnek is, bár nem ugyanúgy: mindkét árva nemzet utókora valamelyest hálás, aztán ott van még Mikszáth és Krúdy temérdek kedélyes figurája, kik életre keltették ezt a tarka csodaországot, s ott van még, ott Petőfi és Berda: mindkettő csehek és tótok paraszti-proletár sarja, mégis a legnagyobb magyar költők közt foglalja el mindmáig előkelő hírét e hősi apostolok neve miért én lennék hát az, aki felrúgja az örökségét és mint Izráel az Úrral: meddőn viaskodjék vele.? Mintha emlékezetből vitt volna vérem keresztül ezeken a magas hágókon, szirteken s völgyeken, Palócföld 2026/1-2. ................................................................................. 157 �Ocsovai Ferenc hogy mosolyogva ámuljak a csobogó patakokon, mezőkön, réteken, fenyveseken és vén tölgyeken, meg ódon városkák cégéres kocsmáin és lámpás, macskaköves utcáin, mikben a hajdani romantika álmos szelei fújnak, amíg látom, a parányi falvak határában hol fészkelt egykor a pásztor és bandita, ám keresem, mi ez, honnan ered, és miért tört utat magának gejzírként tévelygő nemzedékek rétegein át most a felszínre, hogy ennyire kusza legyen minden s ne tudjam, helyet merre kérjek magamnak. Nyitra, Trencsén, Beszterce, Léva, és annyi világ, hol fürge madárszárnyon jártam - mert bár honom s lelkem mindig magyar marad, a tót bércek ölében másodszorra is hazataláltam. Id. Szabó István: Mikszáth (Salgótarján, 1960) Fotó: Shah Timor 158 Palócföld 2026/1-2. �Szépirodalom BRUNDA GUSZTÁV VIOLA „Gyerekek, ma tüntessük ki magunkat azzal, hogy soha nem látott fegyelmezettség­ gel sétálunk le az ebédlőbe! Kérlek, viselkedjetek úgy, mintha kis szerzetesek lennétek, akik tudják, mi az önfegyelem.” Amikor ezeket a szavakat kimondtam a negyedike­ seknek, azonnal éreztem, hogy túlléptem a célon. Kicsit messzire mentem ebben az esetben is, és talán már nem először ebben a tanévben. Magam sem tudom pontosan, hogyan történnek ezek a pillanatok. Felvillan valami általam érdekesnek tartott dolog a fejemben, és abban a pillanatban már elő is adom vagy megcselekszem. Amióta az eszemet tudom, így megy ez. Azt hiszem, ilyenkor elragad a gondolat mámora. A pillanat törtrésze alatt felszabadul bennem valami anyag, ami szétáramlik az idegrendszeremben, s mint egy villámlás fénye, felderíti a lehetőségek kontúrjait, ezzel elragadtatást és kis örömöt okoz az elmémben: kitaláltam valamit! Már kislány­ koromban is a produkcióimmal, a kreálmányaimmal traktáltam a porcelán- és mű­ anyagfejű babáimat, a nyulakat, a tyúkokat, a libákat, a kacsákat (ők voltak legke­ vésbé kíváncsiak a művészetemre), de ha a disznónk megállt az ólja kifutójában, a „karics”-ban, és rácsodálkozott pöttyös, csíkos, szalagos kis ruháimra, még őt is. Általában a disznók és nyulak tekintetében láttam a legtöbb megértést és az irányom­ ban megnyilvánuló érdeklődést. Jöttem-mentem az udvaron, és értekeztem, tanítot­ tam valakinek-valaminek, énekeltem, színházat játszottam, produkáltam magam. Minden slágert megtanultam, a nagylányok és a nagyfiúk gyorsan felfedezték ben­ nem, éretlenben a móka lehetőségét. Disznóságokra tanítottak, amiket szintén nagy átéléssel adtam elő, még ha nem is ismertem sok szó jelentését. Palóc kislányként csengő hangon, torokból énekeltem: „embambó, lecsúszott a bugyi meg a mentantó!” Micsoda csalódás volt nekem, amikor istenes édesanyám sűrű korholás közepette megrángatta a copfomat egy-egy előadásom után! Érdekes módon mindig azonnal megértettem, felfogtam, mi volt helytelen a beszédemben. Így gyorsan rájöttem, na­ gyon vigyázni kell a nagyobbakkal, főként a felnőttekkel, mert egy kis poénért, figye­ lemért vagy önös céljaik érdekében bármikor felhasználhatnak. S bizony fel is használ­ tak, kihasználtak egészen tizenhat éves koromig, amikor erős lázadóvá értem, és végre kezembe vettem életem irányítását. Mégis - vagy talán éppen ezért -, a tanítóképző Palócföld 2026/1-2. 159 �Brunda Gusztáv alatt és után is megmaradt a dacoló színésznő attitűdöm. Benne az improvizációk vezérelte produkciókkal, ha kellett, a kigyakorolt „zsebcselek”-kel, azaz mások megvezetésére való komolynak tűnő csodálkozásokkal, a színlelt és színészies megbáná­ sokkal. De sokan benyelték, és ma is benyelik, Istenem! Persze nem vagyok könyörtelen és a határait vesztett nőszemély, sőt kicsit inkább kiszolgáltatott, mert nem ismerem a társadalmi érdekérvényesítés, a pozíciószerzés, a karrierépítés igazi technikáit, forté­ lyait, talán mert nem is érdekelnek. Tudom, hogy gyakran sok vagyok, és nem helyes a kósza ötletektől vezérelt akciók azonnali bevállalása. Igen, ismerve működésem természetét, mielőtt cselekvésbe kez­ dek, meg kellene állnom, végiggondolnom, miben is vagyok éppen, de általában va­ lamiért mégsem teszem. Saját lelkesítő gondolataim eufórikus állapotában eltűnik belőlem az önkontroll. Sőt, ami ennél is rosszabb, gyakran eszembe sem jut magam­ ban alaposan értelmezni helyzetemet, számot vetni működésem következményeivel, ehelyett azonnal bele a közepébe. Igen, már amikor ma délelőtt kimondtam kérése­ met a gyerekeknek, tudtam, hogy ebből megint ügy lesz. Védekezhetek az igazgató­ helyettes kádergyerek vagy annak mindenható nagyfőnöke előtt, tördelhetem vé­ kony ujjaimat, előadhatom bűnbánó Magdolnaként magam, mint nem egyszer tettem már az elmúlt három évben. Eddig jobbára sikerült kikeverednem a sodrásból, és épségben partot érnem, de a hírnevemet már megalapoztam. Mindegy, megint csínybe csúsztam, de most már jöjjön, aminek jönnie kell, gondoltam egy nagy só­ hajtással, bizonyára ez is tanulságos lesz. A tanórai szünet eleji kérésem kihirdetésekor voltak gyerekek, akik értetlen, cso­ dálkozó tekintettel néztek rám, pedig néhány hete beszélgettünk a szerzetesi élet mi­ benlétéről, ugyanakkor gyorsan kiderült, hogy mégis felfogták a játék lényegét. Főleg a kislányok szerették a talányos társasjátékainkat. Mester Kriszti mint hangadó és vé­ leményvezér jó társammá vált ötleteim kivitelezésében. Most is ő kérdezett vissza el­ sőnek, de máris a szervező operatív hangnemét ütötte meg: „Tanító néni, úgy tetszik tervezni, hogy alaposan lepjünk meg mindenkit a teljes csendünkkel?” Olykor za­ varba hozott ennek a kislánynak a huncut érettsége. Mindig pontosan felfogta, hogy mi a szándékom az instrukcióimmal. Nemcsak azt értette meg helyesen, mi a feladat, hanem értette, érezte a folyamat lényegét is. „Igen Krisztike, pontosan erre gondol­ tam. Gyerekek, most játsszuk azt, hogy az ebéd végéig néma csendben leszünk! Ha egy osztályon kívüli bármit kérdezne tőletek, csak igennel vagy nemmel válaszol­ jatok neki, és azt is súgva. Ezzel valószínűleg teljesen összezavarjuk a többieket. Csak figyeljétek meg, az ebédlőben mindenki minket bámul majd, és rólunk fognak be­ szélgetni. Sehogy sem értik, mi ez az egész, ezért egyre kíváncsibbak lesznek, ti pedig 160 Palócföld 2026/1-2. �Szépirodalom annál inkább hallgassatok! Tegyetek úgy, mintha ez egy természetes dolog lenne szá­ motokra! Amikor pedig közülünk az utolsó gyerek is visszatette a tálcáját az állványra, óriási hahotában törjünk ki, ezzel ünnepeljük a sikerünket! Ettől még jobban össze­ zavarodik a környezetünk, mert hirtelen rájönnek, hogy lóvá tettük őket! Gyerekek, meg tudjuk csinálni?” A tanulók csillogó tekintettel harsogták: „Iiigen”! Az osztály néma menete elindult. Az emeleti hosszú folyosón szembejött Tóbika, a biológiatanárnő. Középmagas, kissé testes, sötét hajú, ujjatlan, műanyagszálú csil­ logó fehér köpenyéhez a hóna alatt naplót szorított. Sietve is aprókat lépett, fájtak az izületei, műtétekre várakozott, ennek ellenére mindig mosolygott. Most köpenye előtt ökölbe szorított kézmozdulattal jelezte, hogy tetszik neki a néma menet. Ne­ künk is tetszett, és teljes odaadással játszottuk. Minden pontosan úgy történt, aho­ gyan elképzeltem. Végül is egy iskolában érthetetlen az ok nélküli némaság. Voltak csodálkozó tekintetek, kérdező gesztusok, a konyhai ételosztó néni kezében megállt a szedőkanál, és csak bámult a máskor szinte fékezhetetlen, most néma gyerekekre, akik sokkal jobb színészeknek bizonyultak, mint gondoltam. S mindennek a végén vulkánként feltörő, hangzatos hahota söpört át a termen, zengett az iskola ebédlője aulástól, lépcsőházastól. Amikor elült a zaj, az ebédlő hátsó szektorában, a fiatal ta­ nárok törzshelyén ülő Lévis Tomi (mindig farmerben járt, ezért ragadt rá a Lévis be­ cenév) fiatal tanárnőkből álló ebédelő „hárem”-ének közepén felfeltartott kézzel mu­ tatta, hogy ez jó buli volt, Viola. Miután az osztályomat átadtam a délutános kollégámnak, mentem a tanáriba, befejezni a napi adminisztrációt. Éppenhogy csak betettem lábam a terembe, már hallottam is Berci kollégám magas kappanhangját: „Ighá Tibor kéri, hogy azonnal menj be hozzá, ha felérsz!” Hát ezt szokatlanul gyorsan lereagálták, nyugtáztam. Napló a falon lévő tartórekeszbe, én a tanári ajtaja melletti szomszéd nyitott ajtón egy fordulattal be. Ighá Tibor, vagy másik nevén Vasalt, az ablak előtt álldogált, és kibámult a sé­ tányra, vagy azt művelte, mintha rezignáltan valami érdekeset látna. Mert ez az Ighá Tibor - tudomásunk szerint - nem túl sokat látott a világból, amit pedig látott, vél­ hetően abban is maga volt a legérdekesebb dolog önmaga számára. Legalábbis ez a vé­ lemény járta a tanárok között. Ugyanakkor valójában saját magára sem figyelt, mert ha képes lett volna egy kicsit is önmagára figyelni, akkor észrevette volna, milyen rö­ hejes jelenség. Állandóan vasalt nadrág, vasalt iskolai köpeny, vasalt ing, vasalt frizura, aranykeretes szemüveg, folyton buzgó üres tekintet. Vagyis a törekvő úttörővezető káder elvtárs tökéletes prototípusa. Palócföld 2026/1-2. 161 �Brunda Gusztáv Ránéztem, és tudtam, mit fog kérdezni, tudtam, mit fogok mondani, és előre lát­ tam, mindennek mi lesz a kimenetele. Pontosan így történt. Felém fordult, és ezt kér­ dezte: „Miért csináltad ezt már megint?” Én pedig tőlem telhető értelmes értetlen­ séggel kérdeztem vissza: „Miért, mit csináltam már megint?” Ő láthatóan feszült lett, én játszottam. Játszottam az értetlen buta kis tanítónőt, de amúgy őszinte kíváncsi­ ságot mutattam. Nyitott tekintettel fürkésztem tompának tűnő, alkoholtól felpuf- fadt arcát. Pedig Tibor nem volt buta, bár okos sem. Ízlésében, stílusában igénytelen, amúgy pedig számító, törtető, állandó kisebbségi érzésekkel küzdő, szorongó, min­ denképpen megfelelni akaró káder. Míg figyelmet színleltem ebben a lassított felvé­ telnek tűnő jelenetben, gondolataim elkalandoztak. Ez igen gyakran előfordult ve­ lem. Ha valami nem igazán érdekelt, az agyam azonnal képzelgős vagy emlékező üzemmódba kapcsolt. Ki tudja, miért, a szülőfalum cigányai jutottak eszembe, akik a falu alsó végén él­ tek putrijaikban. Már többször próbáltam kitalálni, hogy hat-hétéves korom körül miért mentem én oda egy tél eleji reggelen az apámmal, aki fogta a kezemet, mi pedig lépkedtünk végig a gödrökkel és tócsákkal teli utcán, a düledező, vályogból, lemezek­ ből, deszkadarabokból összeeszkábált épületek között. Fűzős egészcipőm cuppogott a sárban, gyapjúsállal betekert fejemet jobbra-balra tekergettem, nem tudtam betelni a különös, számomra valószerűtlen látvánnyal, mert eddig ilyet én még nem láttam. Keserű füst tekergett egy alacsony sufniból. Az árokparton rozzant lovaskocsira sza­ kadt ponyvák voltak terítve, a felkelő napban rózsaszín-fehéren csillogott rajtuk a reg­ geli dér, a vásznak szélei leértek a földig, sárosan egyesültek a latyakkal. Amikor a kö­ zelébe értünk, szétnyílt a mocskos ponyva, és egy öt év körüli borzos hajú, zsákvászonba bugyolált kislány nézett ki rajta. Csodálkozva bámult, engem nézett, szemeit le nem vette rólam. Amikor elhaladtunk előtte, mereven a cipőmre szegezte a tekintetét. Apám határozott lépteit igyekeztem követni, de a kislány csak nézte a cipőmet, én meg visszafordulva az ő fésületlen borzas fejét, hatalmas fekete szemeit. Majd apám hangját hallottam, egy kalapos cigányemberrel egyezkedett, időpontot beszéltek meg valamire, nem tudtam, mire. Utólag arra gondolok, mert később összeraktam családi történetekből, hogy talán muzsikus cigányokhoz mehettünk, akiket megfogadha­ tott. Ez a gyerekkori történet egy visszatérő emlékem, sokszor levetítem magamnak. Akkor én egy bányában dolgozó, otthon gazdálkodó kisparaszt lányaként nem tud­ tam felfogni, hogyan élhetnek így emberek, ahogyan ott és akkor láttam. Nem ha­ gyott békén a látvány, és makacsul kérdezgettem anyámat nemegyszer. „Anucikám, mit esznek ott a cigányok, mivel fűtenek a sátrukban és a házaikban? Nem fáznak szalmán fekve egy zsákvászonban a gyerekek? A cigánygyerekeknek milyen cipőjük 162 Palócföld 2026/1-2. �Szépirodalom van?” A legváratlanabb helyzetekben, főleg izgalmi állapotban törleszkedik elmém medrébe az el nem veszett, le nem törölt film, és peregnek az élményképek, hol gyor­ san, hol egészen lassan, lelkiállapotomtól függően. Míg én jól elvoltam belső világomban, ártatlanul nézegettem a tokás, testes, za­ varban lévő igazgatóhelyettest, ahogy vastag ajkai között nehezen formálódtak az ér­ telmes szavak. „De tényleg, miért csinálod? Az egyik legjobb, leghatékonyabban dol­ gozó tanítónő vagy. Nem értelek.” „Mit miért?” - kérdezek vissza megint. „Hát ezt az egészet, a bajt. A problémákat!” - motyogja egyre zavartabban. Magamban el­ könyvelem, mekkora kretén ez a Vasalt Tibor, egyáltalán, miért kapnak alkalmatlan hülyék tanári diplomát? Ő meg újból hajtogatja, hogy nem normális a hozzáállásom a kérdésekhez, zavaros és kiszámíthatatlan vagyok, ráadásul állandó bajkeverő. Én meg mondom neki, hogy megfogalmazhatnál valami konkrét esetet, amiből meg­ érthetném, miről beszélsz! Akkor elővette a három héttel ezelőtti sztorit, amikor a szünetben egy agresszíven verekedő ötödikes fiút bevittem az igazgatóhoz, majd kértem a gyerek osztályfőnökét, hogy büntesse meg, mert lelökött egy nála fiatalabb kislányt a lépcsőn, és ebből kritikus helyzet is kialakulhatott volna. Hozzátette, hogy én rosszhiszeműen felvertem az egész iskolát, az osztályfőnököt belekényszerítettem egy figyelmeztetés kiosztásába, miközben tudhattam volna, hogy ennek a gyereknek az apja a városi pártbizottságon dolgozik. Ekkor megdöbbentem, és csak annyit kér­ deztem: „Mi van? Akkor most én egy nagyszünetben valami politikai eseménybe ke­ veredtem?” Tibor rájött, hogy innen mielőbb ki kellene hátrálnia, mert ez csapda­ helyzet. Gyorsan témát váltott. „Téged csak az érdekel, hogy kitűnjél valamivel, hogy rólad beszéljenek, hogy középpontban legyél.” Ránéztem Tiborra, és halkan mond­ tam: „De hát én nem a középpontban, hanem a periférián vagyok, ezt te is tudod. Mint ahogy azt is, hogy itt a középpontban ti vezetők vagytok, szakszervezeti Erzsi, »veterán Karcsi« meg a párttitkár asszony. Ebben a zsákszínházban mindenki más csak segédszínész és díszletező.” Jámbor szemeivel békülékenyebben nézett, és lát­ szott, hogy egyre kényelmetlenebb számára a helyzet, és lényegében fogalma sincsen, mit kellene most csinálnia. Gondoltam, legjobb lenne mindkettőnknek, ha meg­ menteném a helyzetet. „Tibor! Ez egy általánosan ismert nevelési célú játék volt. Semmi más, mint egy csapatépítési elem. A gyerekek fáradtak voltak, a délelőtti munkát egy közös játékkal zártuk le, ami ráadásul sikeresnek bizonyult minden tekintetben. Baj nélkül leértünk az ebédlőbe, ebéd közben semmi balhé, mindenki uralkodott magán, vagyis fejlesz­ tette az önfegyelmét, a közösségi összetartozás érzése erősödött. Mi kell még ennél több?” Ighá Tibor nyugtalan lett, és hirtelen átment az iroda másik oldalára, onnan Palócföld 2026/1-2. 163 �Brunda Gusztáv kezdett szónokolni. „A főnök megkért, hogy térítselek végre észhez, és nyomatékosan kérjelek meg, hogy végre fejezd be a balhék gyártását! Nem kell ez itt senkinek! Érted? Te mindig mást csinálsz, mindig másképp, és főleg mindig előre nem egyeztetetten.” Éreztem, hogy ez magas labda, és persze leütöttem. „Most akkor azt akarod mon­ dani, hogy minden egyes alkalmazandó pedagógiai eszközt előre egyeztessek? Talán az lenne nektek az optimális, ha óra közben felszaladnék, és benyitnék a szobátokba, ott megkérdezném, hogy ezt vagy azt a módszert most éppen alkalmazhatom-e? En­ nél az óravégi sorakozónál talán fel kellett volna rohannom megkérdezni, hogy játsz­ hatunk-e fegyelmezős csendes menetet? Igen? Például így: »Igazgatóhelyettes kar­ társ, azt kérdezem gyorsan, hogy az ajtó előtt felsorakozott gyerekekkel lemehetünk némán az ebédlőbe?« Majd visszarohanva az addig őrjöngő osztályhoz, elmondtam volna, hogy »Gyerekek, engedélyt kaptunk játszani, most csináljátok ezt meg azt, így meg így, az igazgatóhelyettes kartárs elvárásai szerint!«” Az akaratom ellenére egyre feszesebbé váló helyzetben éppen kimondtam az utolsó szót, amikor belépett Török­ verő. A háta mögött mindenki így nevezte az igazgatót. Ötven elmúlt, volt pártbi­ zottsági alkalmazott, szürke öltöny, szürke nyakkendő, penge száj, amit folytonosan belülről rágott. Ritkás bajusz, vizenyős tekintet, humorérzék nulla, egyetlen vezetési módszere a korlátozás és a megtagadás: lenyomni, megfélemlíteni, megfenyegetni. Életfilozófiája: nem kilógni, belesimulni! Hirtelen csend lett az irodában. Törökverő álszenten és halkan kérdezte: „Ti min vitatkoztok?” Tibor határozottságot színlelve hadarta, hogy most adta a kartárs tu­ domására, hogy a pedagógiai módszereit válogassa meg oly módon, hogy az ne térjen el az iskolában szokásos módszerektől. Törökverő bólintott, és felém fordult: „És te megértetted, mit szeretnénk, Viola?” Néztem a két férfit, és megint kibújt belőlem a kisördög. A harcos, cinikus ördög. Nem tudom, hogy történt, tényleg nem akartam. Olyan volt, mintha kívülről halla­ nám magam: „Tudjátok, ez egy érdekes és különös felvetés részetekről. Mármint az, ahogyan ti közeledtek a pedagógiához. Azt kéritek, válasszak olyan nevelési módsze­ reket, megoldásokat, amelyek szokványosak, és többnyire érdektelen lerágott cson­ toknak számítanak, hatásukban gyengék, mert már ki tudja, mióta erodálódnak. Mi­ vel én nem így teszek, rendben, kicsit kilógok az iskola elfogadott rendjéből, bár igaz, az eredményeim is jobbak az átlagnál. Ti ezt valamiért helytelennek, sőt veszélyesnek tartjátok. Jól értem a helyzetet?” Törökverő arcán apró rángások cikáztak. Ez volt nála a feszültség egyértelmű kifejeződése. Gyorsan tudott idáig jutni, nem sok kellett hozzá. Kicsit erősebb, rekedt hangot ütött meg: „Fiatal tanár létedre miért gondolod azt, hogy neked harcolni kell az iskolád vezetésével?” Meglepődtem. Ez a keserű 164 Palócföld 2026/1-2. �Szépirodalom ember elkapott. Ráérzett a beállítottságomra, és erre hirtelen nem tudtam, mit lép­ jek. Csendesen, természetes hangon válaszoltam. „Szerintem nincs velem semmi probléma, csak túlságosan erős érdeklődést fejeztek ki a munkámmal kapcsolatban. Nem vagyok feltűnő, nem vagyok összeférhetetlen vagy ellenséges. Már megszokta mindenki, hogy az órán gitározom, együtt énekelünk a gyerekekkel, úgy tanulunk, hogy közben felszabadultan játszunk. Ha nem akadnátok fel apróságokon, talán be­ lesimulhatnék a napi rutinokba én is.” A két férfi egymásra nézett, és kiolvastam a te­ kintetükből: nehogy már ez a kis mitugrász mondja meg nekünk, merre van az arra! Ighá Tibor visszafojtott idegességgel a hangjában a főnöke segítségére sietett. „Tudod, mi a baj veled, Viola? Nincsen benned tekintélytisztelet és kellő alázat. Azt képzeled, hogy az iskola fog hozzád igazodni, és nem fordítva?” Amikor elhangzottak Ighá Tibor szavai, hirtelen felfogtam, hogy ez a beszélgetés nem egy fegyelmezési, betö­ rési eljárás kezdete, hanem a vége. Az urak már megrágták a gittet, én pedig most szembesülök az eredménnyel. Lehajtottam a fejemet, és elgondolkodtam. Két opció ugrált elmémben: menni innen vagy maradni? Eszembe jutott a két héttel korábbi bemutatótanításom a városi tanítói munka­ közösség felkérésére, amely számomra váratlanul nagy sikert hozott. A vezető szakfe­ lügyelő és a pedagógiai intézet jelen lévő igazgatója külön is gratuláltak a kreativitá­ somért, az óravezetés ritmusáért, a gyerekek minden erőlködés nélküli sikeres motiválásáért. Külön is hangsúlyozták, hogy pontosan azt látták az órámon, amit ők annyira hiányolnak a napi tanítói órák látogatásakor. Ez a siker megerősített engem abban, hogy tanítói munkámban nem járok rossz úton. Akkor miért futamodnék meg? Miért kellene két megfásult, kiégett, általános iskolában rekedt káder által meg­ félemlítve elsunnyognom onnan, ahol szeretek dolgozni? Még ha lenne is kiutam, hiszen egy fővárosi iskolában tárt karokkal várnak, már harmadszor szólít meg egy volt évfolyamtársam, hogy „eladott” a főnökeinek, mehetek. Miközben a helyzeten morogtam magamban, hirtelen rádöbbentem, hogy én itt akarok maradni, minden­ áron. Nem, nem megyek el, hoztam meg a döntést. Felnéztem, és Törökverő szemébe mondtam: „Mindent megteszek, hogy az értelmetlen konfliktusainkat elkerüljük a jövőben. A tőlem telhető módon próbálok belesimulni az iskola megszokott éle­ tébe”. Törökverő halkan felsóhajtott, és csak ennyit mondott: „Rendben, köszönöm Viola”. Sarkon fordult, és kiment az irodából. Nem kívántam tovább feszengeni Ighá Tiborral, és gyorsan közöltem: „Ha jól értem, vége a beszélgetésünknek?” Tibor bó­ lintott, és én már perdültem is ki az ajtaján. A tanáriban körbekaptak vagy négyen: „No, mi volt, megfegyelmeztek?” Leültem az asztalomhoz, és elkezdtem adminiszt­ rálni, csak onnan válaszoltam: „Semmi, csak a szokásos seggberúgás”. Palócföld 2026/1-2. 165 �Brunda Gusztáv Teltek a hónapok, én nem parádéztam, tényleg visszafogtam magamat. Május kö­ zepén már készültünk a tanév zárására, amikor egy nagyszünetben a tanári szoba fa­ lán lógó telefonhoz szólítottak. A városi tanács művelődési és oktatási osztályvezető­ jének titkárnője volt, és egy délutáni megbeszélésre hívott. Külön kérte, hogy ne szóljak senkinek a találkozóról. Amikor a hivatali idő vége előtt fél órával beléptem az osztályvezető tágas irodájába, ott ült a pedagógiai intézet igazgatója, a város egyik legnagyobb tekintélyű, nyugdíj előtt álló tanára, aki ráadásul jelentős politikai té­ nyező is volt a városban. A joviális, hozzám képest koros igazgató úr teátrálisan felállt, meghajolt, én kezet nyújtottam neki, az osztályvezető asszony hellyel kínált. Belevág­ tak a közepébe. Az osztályvezető néhány protokolláris mondat után átadta a szót az intézet igazgatójának. Megtudtam tőle, hogy nagy hatással volt minden szakértő kollé­ gára a munkaközösségnek tartott bemutatóórám, a felkészültségem. A tanítás iránti odaadásom lehengerelte a helyi szakmát. Tudják, hogy folyamatosan kisebb súrlódá­ sokat élek át a munkahelyemen, de ennek ne tulajdonítsak jelentőséget. Jancsi (Tö­ rökverő) egy tisztességes, de megrögzött káder, nem szeret semmi újat, ő már ilyen marad, kész. Én pislogtam, mint a rimóci nyúl, és nem tudtam, hová fut ki ez az esz­ mecsere. Végül a pedagógiai intézet igazgatója elmondta, hogy a két megyei tanító szakfelügyelő közül az egyik nyugdíjba megy, és engem kér fel utódjának, az új állást pedig július 1-től kellene elfoglalnom, ha igent mondok. Tudtam, hogy ez a legjobb­ kor kapott, legjobb ajánlat a jelenlegi helyzetben, mert az iskolában előbb-utóbb meg­ történik a következő szakmai konfliktus, és ki tudja, mibe csap ki? Igent mondtam. A szakfelügyelői munkakörbe gyorsan és simán történt a beilleszkedésem. Az ősz izgalmait nem a szakmai kihívások, hanem politikai cunami határozta meg. 1987 szeptemberének végén Lakitelken közel 200 résztvevővel ellenzéki találkozót szervez­ tek A magyarság esélyei címmel. Az ország értelmisége szinte másról sem beszélt, csak arról, hogy megingott az állampárt politikai hatalma. A sajtó felbolydult, a Párt rövid tétovázást követően ellentámadásba lendült. Pártaktívát pártaktíva követett (megha­ tározó párttagok értekezlete), a különféle szintű vezetőknek rendre hűségesküt kel­ lett tenniük, miközben úgy tűnt, a szellemet már nem lehetett visszagyömöszölni a palackba. Február körül szakfelügyeleti programba tették, hogy minősítő látogatást kell tennem a déli városrész legnagyobb iskolájába, Ighá Tibor felesége órájára. Jaj nekem! Próbáltam elkerülni a feladatot. Először elcseréltem volna a másik tanító szakfelü­ gyelő kollégával, de ő betegállományba került. Majd kértem a vezető szakfelügyelőt, hogy halasszuk el ezt a látogatást, de ő nem járult hozzá, mert írásos szülői bejelentés miatt a városi oktatási osztály kérte a kolléga szakfelügyeletét egy elkerülhetetlen 166 Palócföld 2026/1-2. �Szépirodalom vizsgálat részeként. Hivatalosan nem értesültünk róla, de állítólag Ighá Tibor felesége agresszívan viselkedett több gyerekkel, egy kislányt megalázott, és olyan hangosan or­ dított vele, hogy a gyerek bepisilt félelmében. Mennem kellett, és kész. Hát mentem. Bejelentkezésem nem lepte meg az iskola vezetését, de személyem az érintett tanítónőt láthatóan igen bosszantotta. Hidegen, ellenségesen fogadott. Végigültem az óráját. A gyerekek persze megszeppentek, a kolléga és én is feszengtünk. Az óra közhelyes, fan­ táziátlan, unalmas volt. Mikor kimentek a gyerekek, odasétáltam Irénhez, és mondtam, hogy semmi kellemetlent nem fogok írni róla, ebben biztos lehet, és szolidáris vagyok vele. Még illendőségből beköszöntem az igazgatóhoz, marasztalt volna ebédre, de elfog­ laltságomra hivatkozva elhárítottam. Mintha ő is megkönnyebbült volna. Közben az ország különböző vidékein, változatos témákban egymást követték az úgynevezett ellenzéki fórumok. A legnagyobb visszhangot 1988 januárja és májusa között a fővárosi Jurta Színházban megrendezett konferenciák okozták. A tematikus diskurzusok olyan témákat jártak körbe, amelyekről eddig nem lehetett nyíltan okos­ kodni. (A demokrácia, a parlamentarizmus kérdésköre, a szomszédos országokban élő magyarok egyre nehezebbé váló helyzete stb.) Március végén egy reggelen izgatottan hívott be az intézeti igazgató az irodájába. Azonnal azzal kezdte, hogy „Te tényleg ott voltál a Jurta Színházban a múlt héten?” Én mondtam, hogy nem voltam ott. Erre ő közölte, hogy „hivatalos és megbízható” jelentést kaptak, miszerint láttak ott engem a közönség soraiban. Én meg újra állítot­ tam, hogy nem voltam ott, eszembe se jutott, nem érdeklődöm különösebben poli­ tikai kérdések iránt, távol áll tőlem a politika. Ő meg jelentőségteljesen újra megerő­ sítette, hogy a megyei pártbizottság nyomatékosan felszólította, hogy azonnal távolítson el a szakfelügyelői karból mint a rendszer nyílt ellenségét, és ő ezzel egyet­ ért, és meg is teszi. Néztem a magabiztosságot mutató, általam nagyra tartott igazgató urat, és éreztem, hogy megint csordulásig gyűlik bennem az igazságtalanságtól fűtött harci szellem. Határozottan tudtára adtam, hogy rendben, akkor távolítson el, mondjon fel, indokolja meg, én meg majd megtámadom a munkaügyi bíróságon, és jogi keretek között jól eltársalgunk egy darabig. Vagy ha úgy gondolja, szép csendben keresek más településen egy állást, és szeptembertől már tanítani fogok valahol. Vá­ laszt nem várva hátat fordítottam, és távoztam. Az ajtóból visszafordultam, és még visszaszóltam: „Mindent megteszek azért, hogy a következő jurtás rendezvényen ott legyek, mert azért jó lenne tudnom, miért büntettek”. Természetesen nem mentem továbbra sem politikai összejövetelre, és nem kaptam felmondó levelet sem. Ősztől már a barátnőm segítségével egy elitnek számító buda­ pesti iskolában tanítottam, ahol örömmel vártak. Végül megtaláltam a helyemet. Palócföld 2026/1-2. 167 �Brunda Gusztáv Minden tanítással kapcsolatos vidéki bűnöm egyszeriben erénnyé változott, mert egy kiváló pedagógiai műhely alkotó tagja lettem. A következő év kádernyüszítésekkel teli tavaszán, egy esti buliban, két pohár bor után poénként elsütöttem a kollégák­ nak: „Nem volt rá igényem, mégis átgázolt rajtam a történelem, de ahhoz képest egé­ szen jól megúsztam”. Id. Szabó István: Bizalmi férfi (Salgótarján, 1949) Fotó: Shah Timor 168 Palócföld 2026/1-2. �Szépirodalom MÓRA REGINA IGAZA VAN Olyan hatásos, mikor azt mondjuk, hogy idegesek vagyunk, és azt tanácsolják, hogy ne idegeskedj, vagy a stresszre panaszkodván a 'ne stresszelj' érkezik segítségként, és tényleg, milyen jó gondolatok, felmerül bennünk, hogy is tudtunk eddig átsiklani ezeken, pedig valóban kézenfekvők. Hm. Vannak ilyen dolgok az életben, mondja a barátnőm, az öribarim, a BFF-em, aki ugyanabban a női cipőben jár, ha nem is szó szerint, mert ő eggyel nagyobb számot hord, na, szóval ő mond hasonló életbölcses­ ségeket, és akkor sztorit is fűz hozzá, meg persze nem hagyja ki az égitestek állását sem, azzal indokolja, ugyanis az ő testvére asztrológus, és tőle ezt-azt eltanult, de mint mondja, nagyon gyerekcipőben jár, hogy maradjak a cipőhasonlatnál. Igen, jól mon­ dom, nem asztronómus, hanem asztrológus, ezt tanulta, és ezzel foglalkozik. Foglal­ kozott mással is, könyveket árult, házalt velük, hahaha, ne is mondjam, hogy kudar­ cos, szakszóval deficites szakmája volt, még hogy szakmának szakma, elhivatottság meg ilyesmi, szép, de ugye azért dolgozunk, hogy megéljünk, illetve ez is egy szem­ pont, egy nem mellékes szempont. Nos, tudjuk, ebből nem lehetett megélni, ezért befejezett valamilyen egyetemfélét, ezt mondta a barátnőm, és most már pénzért mond jövőt a kíváncsiaknak. Van valamilyen natális kártyánk, melyet a születésünk egész pontos időpontja és helye határoz meg, illetve folyamatosan formál. Nos, ő ez alapján mondja meg, ki milyen jellemvonásokkal bír, kire mi várhat - ha. Egyébként rohadt jó a pasi ebben. A külseje is adott hozzá, mint egy erdei manó, alacsony, aszott, torzonborz, a szemében ott a jóindulatú huncutság, a kárörvendő szánalom. Mint egy Marvel-hős, kezében erő van, most hát neki tehetsége is van, szóval született adottság­ gal bír, mint Thor meg akár a Vasember vagy a Batman, a többit hozzátanulta, meg­ tanult az erejével bánni, azt kihasználva irányítani, alkotni, gondolom, jót tenni. Mikor először beszéltem vele, a könyvekről szólt, és úgy éreztem, ha nem veszek tőle, elátkoz a bitang manója. Totál éreztem valamiféle erős negatív energiát, tudat alatti unszolást. Vettem könyvet, drágát, azóta sem néztem bele, valamiféle enciklo­ pédia, nem nézett bele senki, ott áll. Tíz hónapig fizettem ki, mert lehetett részlet­ ben, és úgy kevésbé volt fájdalmas. Nos, aztán már kerültem, ahol megláttam, szó Palócföld 2026/1-2. 169 �Móra Regina nélkül menekültem, pedig hát a barátnőm testvére, de mentségemre mondva, nem volt választásom. Aztán másodjára már jósként beszéltem vele, ő lett tanult jós, aki szinte fölöttem lebegett, én maradtam földönfutó Balga vagy Ilma, már nehogy ebbe a genderdo- logba keveredjem. És rohadt nagy bölcsességeket mondott, olyasmit, hogy hol jó lesz, hol meg kevésbé, meg lesz néha rossz is. Meg azt is mondta, hogy lesz gyerekem, de nem biztos. Meg hogy egyszer minden elmúlik. És a fenébe is, mindenben igaza lett! De egyet azért elszúrt, nem mondta, hogy a család mire képes! Ezt kihagyta, vagy lehet, nem látta, mert még nem alakult ki az a vonal, aspektus, valamelyik bolygó, vagy a Hold eltakart valamit... Azt gondoljuk, hogy a születés, halál, betegség, munka, karrier, szerelem, házasság meg ilyesmik a meghatározó pontok az életünkben, gondoljuk, és ezekre összponto­ sítunk, és aztán jön a hidegzuhany, mikor megértjük, hogy nem. Amikor a gyerekem megszületett, és fokozatosan felfogtam, hogy soha többé nem lesz ugyanaz semmi, hogy életem végéig felelős leszek érte, és az aggódás is addig tart, életem végéig (jobbik esetben az enyémig), nos, akkor megkezdődött a másért való életutam. Anyaként a gyerek volt az első helyen, aztán a többi váltakozva (férj, háztartás, munka - igen ezek, az ún. egyéb dolgok egymást váltva helyezkedtek el a rangsorban). Az a gondolat, hogy ez most már örökké így lesz, valamiféle depreszszióba rántott, de mivel a xenial generáció tagja vagyok, akik még nem születtek bele a digitális érába, de elég fiatalok ahhoz, hogy a betörő digiforradalomban feltalálják magukat, szóval, talán ez is hozzátett ahhoz, hogy lesöpörve a depis hangulatot, nekiugrottam a gyerekkel való önmagvalósuláshoz, és láss csodát, ment! Mindenhová eljutottam, teljesítettem, dolgoztam, vittem a gyerekeket (mert hát nem álltam meg egynél, mert bírom én! - volt a jelszavam), szóval hordtam a gyerekeket a rendeltetési helyükre, ott voltam, ha kellettem, jó anya, feleség, munkás, háziasszony voltam, a hobbimnak is éltem, sportoltam, nem hagytam, hogy gyorsan öregedjem, harcol­ tam az Idővel. Elégedett voltam, büszke, nem fájt az sem, ami fájt, mert volt célom. Visszajelzésként láttam a változásokat, a fejlődéseket, az egyik pontból a másikba való eljutásokat, a haladást, miközben az idő múlt. Ja, igen, bocsánat, hogy minek mesélem ezt! Egyik átlagos nap az ebédlőasztalnál a család, és azt mondja az egyik gyerekem, hogy sosem néztem meg, mikor gimnasz­ tikára járt, egyszer sem mentem el a versenyére. A hangjában rosszállás, őszinte fed­ dés. Abban a pillanatban légüres térbe kerültem, na, ekkor megállt az a fránya, ro­ hanó Idő, tiszta filmes jelenet volt, a levegőt is láttam, sűrű volt, és megtörte a tárgyak kontúrját, meg úgy éreztem, hogy vér sincs bennem, a szám is szorosan összezárva 170 Palócföld 2026/1-2. �Szépirodalom maradt, mert a hangok a fejemben nem találták az oda vezető utat, talán sokkot kap­ tam, mit tudom én. De pergett a sok emlék, mint aki a sínek közé esett, mikor vittem az egyik sportra, mikor angolra, mikor a másik angolra, mikor a játékos matekra, mi­ kor a komoly sakkra, mikor a másik sportra, mikor a bemutatóra, mikor a fellépésre, mikor a buliba, mikor a szülinapokra, mikor a... mikor a... hétfőn, kedden, szerdán, csütörtökön, pénteken és szombaton, ja és vasárnap is, akkor hajnalban keltünk, mert indult a... mikor a... És mindebből neki ez maradt, ez az egy, hogy mikor nem. Igaza van, ezt nem csináltam, ezt az egyet nem, és ez felemészti a többi kilencvenki­ lencet, megzabálja! Igaza van. Rossz anya vagyok. Igaza van, oda nem mentem el meg­ nézni őt. Hibáztam. A többi nem számít. Mikor először vettem ismét levegőt, minden ment tovább. Az én életem ott meg­ tört, azt biztos egy tenyérjós látná, mikor az életvonalam a tenyeremben ott, abban a pillanatban megszakadt, és aztán folytatódott, mintha defibrilláltak volna. Nem lát­ tam az alagutat, sem a fényt, de azt pontosan láttam, nagyon jól kirajzolódott, hogy élhetek-halhatok miattuk, ha csak egyet, ha akármilyen icipici egyet hibázom, az pe­ csétként nyomot hagy rajtam, skarlátbetűként megjelöl. És akkor tudtam, hogy min­ den jós sarlatán, mert ezt, ezt az óriási fájdalmat, amit egy könnyedén, meggondolat­ lanul odavetett gyermeki száj tud okozni, nem tudja megjósolni. Móra Ágota rajza Palócföld 2026/1-2. 171 �Stankovics Marianna STANKOVICS MARIANNA FIGYELMEZTETÉS kipereg a szem a letekert ablakú búzaföldeken tűzhányók felett ördögarc szemébe fut a repülő jobban kéne szűrni a fényt ha a szobrokba visszahál a köd ha tenyérbe fordít a felajzott hold és csak az éjjel bepillangózott falfülkéknek nyílik a mályva ha mindig sebeket rajzol a jégeső télikabátja és a zsáklépcsőkről a naptárvizek is legurulnak ha ájult zsigerkaland KOCKA minden szervátültetés s megint szörnyű baj egy kőből készült kocka a szétázott tavaly s a ránctalan tócsákon folyamatos kéznyomok a hegy oldalán nem esélyül az ég fekete nap vagy egy nagyon szabályos szikla üres szakadékok RAJZ elfutó erdők, rohanó szigetek, üldözött hegyek rajzszöggel kifeszített felhők Nap, ahogy villanypásztorra bízza az eget sudár körvonalam nem találom a zsíros ebédek alatt akinek a praktikum az oltár áruházban meg konyhán keres hozzá papokat 172 Palócföld 2026/1-2. �Szépirodalom GÉCZI JÁNOS P. s. Úgy mondom, amikor olvasod, a te hangodon szólaljon meg. Artikuláltan, hogy a füled a felolvasásod jól hallja s értse értelmedet. Mondom, ha azonos már a mondatunk s a tíz éve máshová rakott ige a főnév mellé kerül, megnyugtató, amit átadtam s amit átvettél, az egyetlen pillanat alatt ugyanaz lett. Kalló Viktor, Ifj. Kalló Viktor, Kalló Iván: Üvegfúvók (Salgótarján, 1983) (A lapszámunk első borítóján látható szobor és kép teljes méretben) Fotó: Shah Timor Palócföld 2026/1-2. 173 �Háy János HÁY JÁNOS 100 NAP1 67. Nem tudjuk, mi fog történni, ezért beszélünk a tegnapról. Tegnap sokat ittam. Hatkor kezdtem el, de már hétkor részeg voltam, mondta egy szereplő a hatvanhetedik nap második és harmadik mondatában. Úgy ittam, hogy teli poharakat, és egymás után. Valaki azt mondta, hogy ez koleszos ivás. Ez mit jelent, kérdeztem, mert akkor még tudtam kérdezni. Azt mondta, hogy csak egy óra van arra, hogy mindent megigyál, ami kell, mert vissza kell menni. Szóval ez alatt az óra alatt kell annyit inni, hogy részeg legyél. És ez nagyon egészségtelen. Olvasta. A lassan ivás az egészséges, már ha egyáltalán az ivás egészséges. Vajon egészséges-e valami, ha a szervezetet rombolja, ugyanakkor felszabadít azok alól a görcsök alól, amelyek az életünket terhelik? Hogy megfelelés, hogy teljesít­ mény, hogy elegek vagy képesek vagyunk-e arra, hogy család, munkahely, felelősség. Vajon hoz-e a konyhára annyit az ivás, amennyire ártalmas? Ezt másnap gondolom, amikor az előző napnál mélyebben vagyok lelkileg. Az alkohol leoldotta a zsírt az ide­ gekről, legalábbis ilyet is hallottam, hogy olyan hatása van, az idegekről leoldja, de a hasi szövet fölé felpakolja. Ezért néz ki minden alkoholista úgy, mint egy kacsa, hogy vékony lábak és azon egy váratlan hordó. Na, őket az alkohol fejlesztette fel, sajnos csak hasban és májban. Ki lehetne próbálni, hogy ez tényleg igaz-e, vagy enél- kül is így néznének ki, de akkor nem lehetne inni, és ezt azért egyetlen alkoholista sem vállalná. Az idegek viszont zsírvédelem nélkül a szokottnál érzékenyebbek, és hogy kicsit érzelgősen mondjam, mert ilyenkor ráadásul még érzelgős is az ember, szóval így az élet egyszerűen fáj. Ellenőrzöm, kiket hívtam fel tegnap. Hála istennek csak három embert, mert mindegyikkel sokat beszéltem. Nem tud­ ták, hogy ittam, mert visszaváltoztattam a hangomat nemittasra. Különben minden részeg azt hiszi, hogy mások nem látják vagy hallják rajta, hogy részeg. Megnézem a leveleimet is. Nem jött-e tegnap el az igazság pillanata, hogy megmondjam néhány 1 Részlet a szerző 2026 szeptemberében megjelenő, 100 nap című regényéből. 174 Palócföld 2026/1-2. �Szépirodalom embernek, hogy mit gondolok róluk. Hála istennek nem. Csak egy kedveskedő leve­ let találtam, amit egy amúgy kedves embernek írtam. Biztosítottam afelől, hogy vál­ tozatlanul a barátja vagyok vagy a szerelme, vagy a bármije, olyan, aki megbecsüli stb. Kontrollált alkoholista vagyok, funkcionális ivó, akinek a munkahelyén még nem mondják, hogy nem iszol te túl sokat, és a családja is megvan. Nem ébred egyedül, megmosakszik, és felkészül a másnapi feladatokra, rendesen felöltözik, igaz, autóba csak délután ül, mert ezt is tudja, hogy délelőtt még megállíthatják, és ugrik a jogsija. A rendőrök rájöttek arra, hogy érdemesebb reggel fújatni, mert este már senki nem ül ittasan autóba, csak a teljesen hülyék vagy a bulizó kamaszok. Reggel viszont még van az előző esti alkoholnak maradványa a szervezetben, amiért le lehet gombolni százezret, vagy el lehet venni a jogosítványt, aminek a visszaszerzése megint csak sú­ lyos százasokba kerül. Nem érdemes azzal érvelni, hogy az előző napi méreg, igaz, még kimutatható, de már nem aktív a szervezetben, mert leszarják, őket csak a számok érdeklik, hogy nulla valamennyi, és akkor pénz vagy jogsi. A funkcionális alkoholista nem tartja magát alkoholistának. Vagy, szemben az igazi alkoholistával, még annak is képes tartani magát, de olyannak, aki ezzel az üzem­ anyaggal képes élni, és meg is lehet nézni, milyen rendes ez az élet. Mindenki használ valamit, mert különben nem lehetne elviselni azt. Mit? A mindenkori mostot vagy azt, amit majd egy súlyos betegség alkalmával annyira el akarna, helyesebben el kell viselnie. Arról álmodozik, hogy milyen jó volt akkor, amikor ez a betegség még nem volt. Hogy milyen boldog is volt, legfeljebb kicsit kótyagosan ébredt, ezért aztán vol­ tak olyan gondolatai, hogy mennyire szar élni. De most ennek a gyalázatos kezelésnek az árnyékában, most tudja, hogy azok voltak a legszebb évei. Azok voltak a köré szer­ veződő mindenség, a galaxisok legszebb évei. Mért nem tudott örülni neki, amikor voltak? Az örömre való fogékonyság egy adottság. Vagy van ilyened, vagy nincs. Ha nincs, akkor is lehetsz jókedvű. Vagy ha nem vagy jókedvű, akkor emiatt a rosszkedv miatt, hogy ebből végre kikeveredj, teszel olyan sok mindent, és ez a sok minden jó hatással van az életedre és mások életére. Rosszkedvből viszed nyaralni a gyerekeidet, és ennek ezek a gyerekek örülnek. Rosszkedvből csinálod meg a munkádat, hogy az eredmé­ nyes munka által le tudd gyűrni a rosszkedvedet. A világot valójában rosszkedvből építették, hogy jókedvűek lehessenek az építés után. De mivel soha nem lesznek jókedvűek, tovább építkeznek. A világépítés válik a napi rutinná. De a világépítés akkora felelősséggel jár, hogy a munka után kénytelen meginni valamennyi alkoholt, hogy megfeledkezzen erről a felelősségről. Az alkoholivás Palócföld 2026/1-2. 175 �Háy János következtében másnap is kedvetlenül ébred, szóval kezdődhet a világépítés folyamata. Ördögi kör, ez tényleg az, mert ebből kikeveredni sérülés nélkül szinte lehetetlen. Nem vagyok biztos magamban, és ez lehetőséget kínál arra, hogy mások gondo­ latait is elfogadjam, hiszen azok a gondolatok is lehetnek igazak. Amikor cselekszem, mégis el kell szállnia ennek a kétségnek, mert a cselekedetnek egyértelműnek és cél­ irányosnak kell lennie. Valakit megtámasztok, hogy ne essen le egy szikláról, valaki­ nek enni adok, hogy ne éhezzen, szülő vagyok, az én felelősségem, hogy mit kap a gye­ rek. Megmondom neki, mit kell felvennie, mert még nem tudja. Kell-e pulóver, vannak olyan idők, amikor ez még felnőttként is kérdéses. Lehet-e fürdeni a Balcsiban? A kétségek akkor, amikor döntenünk kell, megszűnnek. Amikor döntünk, azt az irányt kell követnünk, amit a döntésünk kirajzol. Később felülvizsgálhatjuk ezt a döntést, de felesleges, vagy felesleges minősítenünk, hiszen idáig ezzel a döntéssel jutottunk el. Ez nem azt jelenti, hogy nem kell változtatnunk, helyesebben nem kell, de lehet, sőt adott esetben szükségszerű is, ha nem látjuk, hogy az előző döntéseink nyomvonalán tovább tudunk haladni. Például a funkcionális ivás eddig a pontig az életünkben elhozott, de nem biztos, hogy tovább is tud vinni, hogy netán nem a ke­ ringési rendellenességek és a rák kapujába vezet. Persze minden változás kockázatokkal jár. Nem tudjuk, hogy milyenek leszünk, ha valamely szokásunkat elhagyjuk, ha megváltoztatjuk a párkapcsolatunkat, ha másokat emelünk be abba a bizalmi körbe, amiben eddig mások voltak. Az új mások mennyire fogják átalakítani az életünket? Mennyiben nyílik számunkra a világ általuk, és mennyiben zárul? Minden új társ hoz valamit az életünkbe, de visz is el. Ha kutyatartó, az életet a kutyák rendszere szerint kell alakítanunk. Ha van valami szenvedélye, és mondjuk, az nem az ivás, akkor az iránt kell érdeklődnünk, és adott esetben rákondicionálni magunkat, hogy például megtegyünk egy Balaton-kört bicajjal, vagy minden évben elutazzunk valami egzoti­ kus országba, ahol rögvest az első napon kapunk egy gyomorfertőzést, de fosás köz­ ben is úgy kell csinálni, hogy de jó, hogy itt vagyunk, hogy nyomon vagyunk és nyo­ mot hagyunk. Ha valaki felhagy például az alkoholfogyasztással vagy más tudatmódosítók hasz­ nálatával, nem lehet tudni, hogy nem válik-e annyira egészségessé, hogy elfelejti, hogy mennyire törékeny, mert most épp azt éli meg, hogy marha erős. Ráadásul még egy kicsit idegileg is kivan a hiánytól, emiatt agresszív lesz. Lehet, hogy meg is öl valakit, vagy csak egyszerűen képtelenség együtt élni vele, mert most még inkább tudatában 176 Palócföld 2026/1-2. �Szépirodalom van annak, hogy mennyi pénzt keres, mert annyira zseniális cégvezető vagy művész, vagy politikus. Az önteltsége elviselhetetlenné fokozódik, és visszasírjuk azt az időszakot, amikor még törékeny volt, amikor szégyellte magát reggel, hogy előző este ivott, és olyan ked­ ves volt, és annyira akarta, hogy szeressék, és mentsék meg vagy ki ez alól a nyomás alól, amit érez. És ezért képes volt tenni, mindig csak ott gubbasztott mellettünk, és olyan bocsánatkérő szemmel nézett ránk, mint egy gombszemű állatka, és azt mondta, hogy mondj valamit, édes gazdám, és én azt megteszem neked. Ehelyett egy hülye, pöffeszkedő fasz ébredt fel mellettünk az ágyban, aki nem győzi az utasításokat adni, hogy mit hogyan kell csinálni, és különben is... Itt nem tudom, mit akartam írni, de azt hiszem, ez is elég, hogy különben is, ez kifejezi, hogy bármibe bele tud és akar is kötni. Ezt tényleg nem lehet elviselni, vagy el kell válni, vagy nekünk is innunk kell, mert így el tudjuk nyomni magunkban a másik józanságát. Szóval, könnyen lehet, hogy egy ilyen pozitív életmódváltás a számunkra épp a negatív életmódváltást hozza el, aminek következtében halálos betegek leszünk ha­ marosan, és meg is halunk, vagy elválunk, és a válás következményeként olyan rossz életutak adódnak, amelyekben semmi öröm sincs. Szar helyre kell költöznünk, hülye társat kell az előző helyett el- és befogadnunk, aki nem szereti a gyerekeket, és egyéb­ ként is milyen már, öreg is meg beteg is, meg buta is. De nem tudtam mást választani, mert a kínálkozók közül még ez kapta a legtöbb pontot. Bárminek lehet bármi a vége vagy az eredménye. Az életünk nem olyan, mint egy matekpélda, hogy egy megoldása van (legfeljebb kettő), és az biztosan jó. Ezérféle megoldás van, és egyik sem biztosan jó, de biztosan nem is rossz. Vagy nincsenek megoldások, csak az van, ami megtörtént, és ezt nevez­ hetjük megoldásnak. Aki azt hiszi, ő alakítja az életét, az biztosan téved, ahogyan az is, aki azt gondolja, neki nincs felelőssége, hogy merrefelé mennek a dolgok. Minden bizonnyal a sodró erők és a saját akarat összjátéka alakítja ki azt az irányt, amerre megyünk. Néha a sodrás erősebb, néha az akarat. Jó elfogadni azt, ami van, jó megbékélni vele, de nem jó elfogadni, ami van, és megbékélni vele, ha kibírhatatlan. Nincsenek tuti megoldások. Minden gondolatnak az ellenkezője is igaz, de a gondolatoknak ellentmondó gondolatot is meg kell fon­ tolni. Ez a mondat annyira felnyomta a lécet, hogy innét nehéz tovább folytatni. Talán megfontolom az ellenkezőjét, mármint nem a gondolatnak, hanem az írásnak, hogy nem folytatom. És nem is folytatom. Különben is elértem azt a mennyiséget, Palócföld 2026/1-2. 177 �Háy János 9126 leütést, amit mindig el szoktam érni, mert van bennem valami mérce, hogy ott kell megállni. Azt hiszem, az arányok és a mérték, ez teszi az írót igazán nagy alkotóvá. Legalábbis a görögök óta biztosan. 68. Hol van az én, hol az énem? Tegnap itt volt, becsszavamra itt volt, tegnap itt volt, itt volt még. Ennyi identi­ táskereső szöveg még nem született, mint manapság. Mintha visszatértünk volna a kora keresztény gondolkodókhoz, akik megpróbálták a Biblia szövege és a saját ta­ pasztalatuk szerint meghatározni, hogy mi az ember. A ki vagyok én kérdése egyáltalán nem a megismerésről szól, vagy nem pusztán arról, hanem hogy minden bizonyosság kétségbevonható, és ha lehet, akkor olyan új bizonyosságokat alakítsunk ki, amiknek következtében az én énem a többi énnél kü­ lönb én. A létezésünknek egyetlen aspektusa vált érdekessé, hogy mi az, ami bennünk az én. Hogy az életerőnek valójában nincs személyisége, hogy az ösztönök, amelyeket követünk, nem személyiségspecifikusak, hogy a reflexeink akkor is működnek, ha nem akarjuk, mind-mind mellékessé vált. Élőlény vagyok. Rendelkezem az élőlényekre jellemző alapvetésekkel. Van önálló emésztési, kerin­ gési és légzési rendszerem. Képes vagyok a fajfenntartásra és az elpusztulásra. Az élő­ lények közül egy kiemelt fajba tartozom, az emberek közé. Van önálló gondolkodá­ som, tudok érezni, és meg tudom fogalmazni a gondolataimat és az érzéseimet. Tudom, mi a múlt és mi a jövő. Képes vagyok olyan terveket véghez vinni, amelyek­ nek az eredménye nem azonnal látható. Képes vagyok szeretni. Tudatában vagyok annak, hogy meg fogok halni. Férfi vagyok, olyan kromoszó­ máim vannak, és pszichésen sincsenek ellenérzéseim a nememmel kapcsolatban. Megvan minden ehhez szükséges szervem, bár kétségtelen erősek bennem a feminin vonások. Lehet, hogy ez hülyeség, mármint ezeket a vonásokat felemlegetni, mert mire ez a könyv megjelenik, már nem lesznek külön feminin és maszkulin vonások, mert nemileg semlegesek leszünk. Heteroszexuális férfi vagyok. Nőkhöz vonzódom, és ehhez soha nem fért semmi kétség. Kikezdtek velem férfiak, de ez egy határon soha nem ment túl. Ez a biológiai adottság a nyertesek közé sorol engem, mert az ilyenek­ nek a legkönnyebb az életük. Ha tovább folytatom az identitáselemzést, kiderül, hogy még ennél is szerencsésebb vagyok. Fehér férfi vagyok, viszonylag jól képzett, szerencsés alkat, mert szorgalmas is 178 Palócföld 2026/1-2. �Szépirodalom vagyok, és igyekvő, és olyan, aki könnyen kommunikál, olyan, aki a munkaerőpiacon a legkelendőbb. Ennek következtében jómódban élek. Meg tudom szerezni azokat a javakat, amelyek vagyonilag és életminőségben is elkülönítenek a társadalom több­ ségétől. Ráadásul apa is vagyok, ami további társadalmi elismeréssel jár, valamint olyan utódokkal, amely utódok a szeretetükkel és a gondoskodásukkal megsegítik az életemet. Olyan szakmám van, amit viszonylag szabadon művelhetek, emiatt van is kedvem hozzá, hogy műveljem. Szabadság szempontjából is a kiválasztottak közé tar­ tozom. Sajnos egy olyan nyelvi közegbe születtem, amely nyelvi közeg meglehetősen magányos a világban. Nem rokona a nyelvem egy nagy európai vagy ázsiai nyelvnek sem. Emiatt viszonylag behatárolt az anyanyelvi kultúrám, de nyelvtanulás révén eze­ ket a korlátokat is le tudom gyűrni, de az ebből adódó hendikep mégiscsak létezik. Jó volna ezt a kiválasztottság gőgjére átváltani, de ez eddig nem sikerült, bár a nyelv­ társaim többen is megpróbálkoztak ezzel. Ugyanakkor nem lehet elégszer hangoz­ tatni, hogy a világról és az önmagunkról való gondolkodásnak a nyelvi adottság sem nem akadálya, sem nem előnye. A szerencsés kevesek közé tartozom, ha megnézném a vagyoni helyzetemet világ­ szinten, valószínű, nagyon hátul kullognék (ilyenkor az ember csak a gazdag orszá­ gokra gondol), de a saját országomon belül mégiscsak az élvonal közelében járok, a felső tíz százalék, a felső öt százalék, a felső... Hú, de kifárasztott az identitásom. Főleg, hogy ettől még nem kerültem semmihez sem közel, mondjuk ahhoz, akit sze­ retek. De várakozó állásponton vagyok, hamarosan biztosan közel kerülök, és akkor az identitásom alapján megtörténik az, aminek meg kell történnie, mert képes vagyok érzelmekre, valamint a fajfenntartásra, és mint megtudtuk, heteroszexuális vagyok, és olyan sikeres, akinek biztosan van valakije. Aki ennyire sikeres, mondhatni a szerencse fia, ha annak nincs valakije, akkor mégsem a szerencse fia. A legszerencsésebb adottságokkal is lehet az ember szeren­ csétlen. És akkor kurvára nem érdekli az identitása, csak az, hogy hogyan lehet túlélni a napot. Túlélni azt az érzést, hogy nem vagyok, mert semmi nem igazolja vissza, hogy vagyok, mert semmi és senki nem társam, nem tükröm-tükröm, senki nem gon­ doskodik, és én senkiről nem gondoskodom. Egyedül olyanokká leszünk, mint az olvasatlan könyv. Nem vagyunk. Könyvek vagyunk mindahányan, de csak akkor vá­ lunk önmagunkká, ha valaki a kezébe vesz. Az én identitásom te vagy. Hú, ez is, de jó! Túl korán jött ez az erős mondat, még le sem zártam a mait, még el sem kezdődött a vége, de innét már nem lehet folytatni. Holott te meg nem jöttél túl korán, szóval még mindig itt vagyok egyedül ezzel a hülye géppel, amiben se szeri, se száma Palócföld 2026/1-2. 179 �Háy János a mesterséges világoknak és mesterséges identitásoknak, amely világok és identitások új perspektívát adnak az életem és az énem számára, hogy minél erőteljesebben ellen­ tételezni tudja a valóságot, netán eltörölje, mert a valóság csak belezavar abba a képbe, amit elérni szeretnénk magunkban és persze a körülöttünk lévő világban. A valóságellenesség a legnagyobb veszélye az életnek, mert az élet csak a valóság­ ban tud létrejönni, mondjuk úgy, megvalósulni. Minden hamisítás, minden hamis tudat elterel minket arról az útról, hogy a saját életünket éljük. Talán nem annyira felemelő annyinak lenni, amennyik vagyunk, úgy látni, hogy az életünk pont egy életnyi és a személyiségünk pont egy embernyi. És mindenkié annyi. És ez pont így van jól, hiszen mi embernyi és életnyi méretű dolgot akarunk, nem is akarhatunk mást, mert a mást el sem tudjuk képzelni! Nem biztos, hogy nem lesz tele minden napunk csalódással, kudarccal és szomorúsággal, de miért ne lehetne? Hiszen e nélkül a tudás nélkül biztos, hogy nem csalódni fogunk, hanem kurvára pofára fogunk esni. Betört orral fogunk állni az életünk mögött, amit nagy vonalakban már leéltünk, hogy hol volt ez az élet akkor, amikor még volt? Kedves társam a valóságban a valóság volt. Amikor jött az az ember, tudod, Galileából, akkor ő is erre hívta fel a figyelmet, én vagyok a valóság és az élet. Ha van valóság, van élet, ha nincs valóság, kicsúszik a kezünkből az öröm és a szenvedés, a világ valódi megélése, holott ettől tudunk azo­ nosak lenni azzal, akik vagyunk. Nem attól, hogy örökösen az identitásunkkal zsong­ lőrködünk. Mindenki származik valahonnét, mindenkinek vannak ősei, mindenki tartozik közösségekhez, de az életünkhöz csak mi tartozunk, és ennek az egybetarto- zásnak egyedüli alapja a valóság tud lenni. Én istenem, jó istenem, lecsukódik már a szemem. Olyan jó lenne, ha valaki tény­ leg vigyázna ránk. Ahogy az anya óvja a kisgyereket, amikor szalad a másik szobából, ha rosszat álmodik. Megsimogatja, megöleli, nincs semmi baj, kicsi csillagom, itt va­ gyok, figyelek rád, óriások és ördögök nincsenek, csak az álmodban voltak, de ami az álmodban volt, azt kisimogatom belőled. Ne félj! Nem vagy egyedül! Aztán a kisgye­ rekből is vigyázó lesz, de még van neki anyukája, segít neki, azt mondja, ne félj, te is tudsz vigyázni. És vigyáz arra, hogy tudjon vigyázni. Ha dőlni látszik egy rossz hang, ha dőlni látszik egy rossz fény, megtámasztja, hogy az ő gyereke tudjon vigyázni a gye­ rekére. Látod, így óvjuk egymást. Ne félj! De félek, el akarok bújni egy kitalált világban, ahol olyan minden, amilyennek kita­ láltam, el akarok bújni egy kitalált énben, aki nem fél semmitől, mert épp olyan, hogy az van benne kitalálva, hogy biztonság. Én vagyok a biztonság és az élet, én simogatlak 180 Palócföld 2026/1-2. �Szépirodalom bele a világba, hogy ne félj, én tanítom meg neked a levegőt, én tanítom meg neked a földet, én tanítom meg neked a vizet, a tüzet és a másik embert. Ne félj, a világ puha, mint a tenyerem, mert ismered. 69. Nem tudjuk, mi fog történni. Nehogy azt hidd, hogy ma még nem csináltam semmit. Csak azért, mert én dönt- hetem el, hogy csinálok-e valamit. Igenis csináltam. Ki mérte meg a vérnyomását? Én. Kinek volt 132/85? Nekem. Ki mosogatott el? Ki tette be a mosást? Ki mosott föl a konyhában? Ki főzte meg a kávét? Ki nem tornázott még ma? Ez mind én vol­ tam. Szóval azért, mert nem simogat meg az anyukám többet, és tegnap szomorú voltam miatta, azért egyáltalán nem teszek úgy, mintha a szomorúság felmentés lenne a napi feladatok alól. Van-e kedvem a dolgokat csinálni? Valaki, aki még majdnem gyerek, azt mondja, hogy tök mindegy, hogy mi a mun­ kád. A munkád az úgyis csak egy felesleges kolonc, csak azért kell csinálni, mert pénzt kapsz érte. Neki még annyira fontos minden az életében, ami nem munka, hogy fe­ lülírja azt a napi nyolc órát, amit a munkahelyen kell töltenie. Nyolc óra munka, nyolc óra pihenés, nyolc óra szórakozás. Egész nap csak arról álmodozik, hogy együtt lesz majd a szerelmével. Nyolc óra pihenés, mínusz utazás, mínusz öltözködés, tisztál­ kodás, befizetés, ügyintézés, jön a gázos, jaj, de gázos, jön a jön a, megy a megy a. És az a néhány óra mindent helyreigazít az életében. Arról álmodozik, hogy majd ezekről a helyreigazítós órákról mesél a haverjainak, és az is olyan jó lesz, mert a haverjai is részei a helyreigazításnak. A munka az a rossz (nyolc óra munka plusz közlekedés, plusz átöltözés, plusz túlóra, plusz munkahelyi tréning, plusz csapatmíting, plusz ha­ zavitt feladatok, plusz hazavitt feszültségek, plusz plusz), amivel nem kell túl sokat foglalkozni, mert akkor nehezebb az ott töltött időt helyreigazítani. Igazam van? Hát persze, már megint. Egy könyvesbolt raktárában dolgoztam, és vártam az időt, amikor elindul a hely­ reigazítás. A helyreigazító egy vidéki városban járt egyetemre, és alig várta ő is, hogy helyreigazítsa az ott töltött felesleges időt, amikor persze egy csomó érdekességről ta­ nultak. Csütörtök délutánig kell várni, akkor jön egy vonat. Nem, egy csomó vonat jön, mondják a hangosbemondóban, hogy érkezik és ilyen meg olyan vágányra. De az a vonat neki az egy vonat volt, ami persze késik húsz percet, de ő már a menetrend szerinti érkezés előtt fél órával ott volt. Hol legyen? Palócföld 2026/1-2. 181 �Háy János Vidám egyetemistákkal szállt le a vonatról. Annyira más volt, gondoltam. Any- nyira más lett, gondoltam. Egy egyetemistán minden olyan jól néz ki, egy könyves­ bolti raktároson minden olyan szarul néz ki. Fő, hogy szeret. Kár, hogy ebben azért annyira nem hittem. Elkezdtük így csütörtök délután hely­ rehozni az időt. Sikerülni fog. Minden héten sikerülnie kell, mert különben kibírha­ tatlan lesz az idő hétfőtől csütörtökig. Arra meg gondolni sem mert, hogy nem kell a csütörtököt várni, mert már nem jön hozzá. Az idő helyreigazításán dolgozunk, míg hiszünk abban, hogy helyreigazítható. Aztán már nem, vagy belefáradunk, mert olyan sok a kisiklott rész, hogy nem lehet a pályákat már rendbe rakni. Nincs rá idő. Az idő helyrehozásának érzése addig él bennünk, amíg azt hisszük, mindenre van idő. Mit számít az a munkahelyen elher­ dált napi nyolc óra, majd fölülírja az esti kettő, három. Aztán egyre fáradtabban ér­ kezünk haza. Nem fölülírjuk a napi nyolcat, hanem épp csak megbirkózunk az ott­ honi kötelezőkkel. Ágyba zuhanunk, és már nem örülünk annyira, hogy mellénk bújik az, akinek korábban annyira örültünk. Lehet, hogy ez nem is volt a legjobb választás, erre is gondolunk. El kéne tőle válni, de ki bírja ki azt a rettenetesen sok hercehurcát, és ki tudja, mi lesz utána. Biztonságos így. Minden megvan, ami kell. Kinek jut több? Senkinek. Nem is tudom, miért gondoltam arra, hogy ez nem jó. Tényleg hálátlan vagyok a sorsnak. Majd ha szabin leszek, majd ha nyaralás, majd ha karácsony. Mindig lehet várni valamit. Ezen a csütörtökön összevesztünk, mert azt éreztem, hogy nem szeret. Tele volt másfajta szagokkal, tele volt másfajta figyelemmel, tele volt a mással. És ez pont olyan volt, mint aki nem szeret. Másról beszélt, egyetemi órákról, tanárokról, akiket én nem ismertem. Talán holnapra jó lesz minden, vagy szombaton vagy vasárnap, amikor vé­ gül is elmegy. Leveleket írtunk egymásnak, azokra a címekre, ahol éppen laktunk, de a levél csak levél volt, nem tudta helyettesíteni azt, hogy hiánygazdaságban élünk. Egyáltalán nem volt olyan bizonyosság bennünk, legalábbis bennem biztos, hogy nem volt, ami miatt hinni tudtam volna abban, hogy én mindent felülírok, az én érzelmeim és szeretésem mindent visz. Hogy én jobb vagyok, mint azok az okosak, akiket felvettek az egyetemre, és két óra között olyanokról beszélnek, amikről én nem is hallottam még, hogy olvastad azt a, és megneveznek egy olyan könyvet, amit én biztosan nem olvastam, és nem is fogok olvasni. És olyan okos arcot vágnak, amiben már eleve benne van a biztonságos diploma, sőt a doktori képzés is. 182 Palócföld 2026/1-2. �Szépirodalom Egészen a vonat érkezéséig hittem benne, hogy én, de amikor megjött a vonat és leszállt, akkor azt éreztem, hogy vesztésre állok, és legfeljebb akkor tudtam volna ér­ dekes lenni, ha beugrom az érkező vonat elé. De akkor csak egy végérvényes pontot tudok tenni, és utána semmi, csak legfeljebb egy történet maradok egy újabb kapcso­ latban, amikor elmeséli, hogy volt egy ilyen ember az életében, de az történt vele, ami történt. Nem gondoltam arra, amit dolgozom, mert az ehhez képest tényleg egy nagy semmi volt. Különben meg abból a munkaidőből is sikerült elcsenni pár órát, amit olvasással töltöttem meg a felvételire való készüléssel. Mert én is olyan leszek, mint azok az okos lányok meg fiúk az egyetem folyosóján, csak idő kérdése. Persze ez csak később derült ki, hogy soha nem leszek olyan, én mindig hendikepes leszek, akkor is, amikor a legjobb formámat futom, mert a hátrányos helyzet bele van kódolva a sze­ mélyiségembe, és önmagát senki nem tudja felülírni, mert ha megpróbálkozik vele, akkor az a felülírt önmaga felülírja önmagát a legfőbb jellegzetességeivel, hogy pél­ dául hátrányos helyzetű. A hátrányos helyzetűség tudatának a legfőbb ismérvei: 1. szarul nézek ki, 2. buta vagyok, 3. unalmas vagyok, 4. ha ez a három valami miatt nem lép életbe, akkor biz­ tosan olyan hülyén fogok viselkedni, hogy szégyen, és csak azt fogják kérdezni a csü­ törtöki lánytól a Tamások, Juditok, Gáborok, Annák és Márták, hogy te tényleg ezzel a fickóval jársz? Ugye csak úgy rád ragadt, mint a kosz, majd egyszer egy komolyabb zuhanyzás lehozza, vagy egy fürdőzés valaki olyannal, akivel érdemes fürdőzni, és egy életre elfeledteti, hogy ez a fickó is volt. Vagy kialszod magadból, és úgy ébredsz, hogy nem is emlékszel, hogy volt. Tényleg most nem akarom ezt feszegetni annyira, de tud valami olyat? Szóval, nem akarok bunkó lenni, de van neki akkora farka, vagy mi a jóisten? Nem, azt nem hiszem el, hogy amikor kettesben vagytok, akkor nagyon aranyos meg okos, és akkor még jól is néz ki, és egy csomó vicceset mond. Amikor elmúlnak azok a varázslatos idők, amikor azt gondoljuk, hogy mindenre van időnk, akkor már nincs olyan, hogy helyreigazítjuk, csak az van, ami megvalósul. És ha abban az időben az az idő nem valósul meg, amiről úgy gondoljuk, meg kellett volna valósulnia, akkor olyan, mintha elherdáltuk volna. Ha ott nem vagyunk jók, ha ott nem mondja azt valaki, hogy rajtunk kívül ezt senki nem tudná így megcsinálni, ha nem nevetünk össze azokkal, akikkel egy időt töltünk, akkor az az idő el van veszítve, akkor az életünknek az a része el van veszítve, holott nincs veszítenivaló időnk. Jaj, de jó volt olyan időben lenni, ami még nem állt vesztésre. Jaj, de jó volt pa­ naszkodni az életre, amikor még minden előttünk volt. Jaj, de jó volt szidni a világot, amikor még magunkat a rossz világon kívül tudtuk értelmezni és látni. Palócföld 2026/1-2. 183 �Háy János Mért vagy ilyen rosszkedvű? Nem vagyok rosszkedvű. De látom. Semmi, csak megint késett a vonat. Nem mindegy, ha már megérkezett? Tulajdonképpen mindegy, nyelek egy nagyot, és megpróbálok most úgy visel­ kedni, hogy tudjon szeretni. Elmesélem, hogy mi történt, amíg nem volt itthon, meg hogy mit olvastam, nem azokat a könyveket mondom, amiket az egyetemisták olvasnak, azt akarom bebizonyítani, hogy az az élet, amiben én vagyok, az minden egyetemnél többet tanít azoknak, akik benne vannak. Ő is mesél, azt rossz hallani, mert azok szerepelnek benne, akiket utálok meg irigyelek is, mert ők már attól va­ lakik, hogy ott vannak hétközben, ahol a csütörtöki lány. Olyan puha a bőre, olyan, hogy mindene kell. Csak azért élek, hogy örökké csütörtök legyen, amikor beérke­ zik a vonat. Kiesni ebből az időből, ami még egy kicsit olyan, mint gyereknek lenni. Kiesni ebből az időből, és belejutni a felelősségbe, a feladatokba, a megcsinálni, elvégezni, elintézni, a bevásárolni, a megteremteni, a megszervezni, az odajutni, az elhozni, az érte menni, a kifizetni, a befizetni birodalmába tulajdonképpen ez a végérvényes vesztés. Aztán arra várni, hogy jön egy újabb szerelem, amikor megint ki tudunk eb­ ből lendülni, és a hülye napi gondok nem nyomnak agyon. Amikor azt mondjuk, hogy enélkül tényleg nem lehet és nem is érdemes élni. Aztán kockára tesszük a meg­ teremtett életet egy újabb megteremtési lehetőségért, amibe aztán épp úgy belefára­ dunk, mint az előzőbe. Jó kis kilátások! Aztán már ezek a kilátások sem maradnak, mert túl öregek leszünk, és kimerü­ lünk a saját mindennapjaink, a saját fizikumunk rendben tartásától. És még jópofát is kell az egészhez vágni, hogy ne gondolják a fiatalabbak, például a gyerekeink, hogy velünk rossz együtt lenni, mert örökösen csak panaszkodunk, meg szar a kedvünk. Nem, viccesnek kell lenni meg aranyosnak, mert csak akkor tudnak szeretni. Na, jó, mára ennyi, akkor kiteregetek, mert lejárt a mosógép. Ne mondd, hogy ma sem csi­ náltam semmit, most is épp csinálni akarok, csak befejezem a mondatot, mert ne­ kem nincs olyan applikációm, hogy teregetés közben beszélek, és akkor a gép meg leírja. Na, érted, kuss, megyek! Mindent rendben tartanak körülöttem a mestersé­ ges rendszerek. 184 Palócföld 2026/1-2. �Szépirodalom 70. Ha egy dalban az van, hogy nem tudom elmondani, vagy nincsenek rá szavaim, vagy nehéz azt a szót kimondani, pont ugyanazt jelenti, mint hogy el tudom mondani, megvan az a szó, ami pont azt mondja. Words don't come easy! Az állítás és az ellen­ kezője is azt jelenti, hogy szeretlek, vagy meghalok érted, vagy már meg is haltam, csak akkor élek, amikor stb. Amikor egy ilyen szövegben azt írom, hogy nem tudom elmondani, az pont azt jelenti, hogy el tudom mondani. Mert nem hagyom itt abba, csak írom tovább, és lehet, hogy nem sikerül egyik mondatnak sem annak lennie, ami pontosan tartalmazza, amit mondani akarok, de annyi mondatot mondok, hogy va­ lamelyik majdcsak. Ez a mennyiség átcsap minőségbe törvénye, ami persze nem igaz. Vajon milyen viszonyban van egymással a mennyiség és a minőség? Szeretik egymást, szerelmesek egymásba? Vajon mennyiben marad különálló az egyik ember a másiktól, annak ellenére is, hogy szerelmesek egymásba? Ez az érzés elfeledteti-e velük, hogy mi mindent nem tudnak megosztani egymással, vagy épp azt gondolják, hogy az érzelmeiken keresztül minden átfolyik a másikba, meg se kell formálni a szavakat. Érezzük egymást, ami azt is jelenti, hogy mindent tudunk egymásról, azt is, amit nem tudunk. Holott persze jön egy hülye helyzet, amikor társaságban valaki rákérdez a múltjukra, és rögvest ki­ derül egy olyan mozzanat, amit a másik nem tudott, sőt el sem tudott volna képzelni a társáról. Például hogy tanított egy angol nyelvű gimiben, vagy ennél persze cifrább is, hogy együtt élt egy olyan közösségben, és akkor itt se szeri, se száma a furcsa kö­ zösségeknek, legalábbis olyanoknak, amelyek nem tekinthetők szokványosnak. Vagy hogy egy ideig ő volt a szeretője, és itt megnevez egy híres embert, akit én most nem nevezek meg, mert már nem híres, sőt már meg is halt. És ez még csak a tényeket érinti, de hogy mit érzett, amikor az a bizonyos dolog történt, vagy az a másik bizo­ nyos dolog történik, végképp nem tudja megosztani. Akkor még, amikor úgy képzelte, hogy az első társával lesznek örökre, ahogyan a templomban ígérték egymásnak, ásó-kapa meg ilyesmi, ha lett volna templomi es­ küvő, de akkor még nem volt divatos, meg különben sem hittek istenben. Jó, azért be kell látnunk, egy templomi esküvő az jobban néz ki, mint egy polgári. Azért épí­ tettek ilyen menő épületeket, hogy menőbb legyen bennük megházasodni. Szóval akkor még az volt, hogy közös gyerek, és a múltjuk sem volt olyan hosszú, egymás szüleit is megismerhették, és tudták, hogy milyenek, de amikor ez a, helyesebben egy következő kapcsolat két nem közös gyerekkel folytatódik, egy olyan emberrel, akinek szintén van két nem közös gyereke, és persze a múlt is olyan, hogy csak annak Palócföld 2026/1-2. 185 �Háy János nincsenek csontvázak a szekrényében, akinek ugye nincs szekrénye. Na, szóval akkor teljességgel lehetetlen megosztani azt, ami volt. Most mit érdekli a másikat, hogy mi lett a gyerekével, a gyerekéből, hogyan tartja vagy nem tartja a kapcsolatot a volt férjével, aki apaként csak szétbassza az általa el­ képzelt családi működést. Hogy olyan területen dolgozik, amit nem lehet elmesélni, és nem azért, mert a titkosszolgálatnál van, hanem azért, mert a munkahelyén kívül minden olyan, ami ott történik, hogy az teljesen érdektelen. Ráadásul a másiknak is van egy legalább ekkora csomagja, amit nem lehet elmondani, vagy nem is akar, mert már megunja az első mondatoknál. Kit érdekel a másik betegsége, a másik öregedése, a másik érzelmi feszültsége. Too big baggage. Persze amikor szóba kerül, illedelmesen meghallgatja, még azt is mondja, hogy de így kéne meg úgy, vagy hogy szedjél vitamint. A vitamin mindenre jó, legalábbis ártani nem árthat, és persze aludj sokat és igyál sokat, csak ne alkoholt. Hogyan mondjam el neked, amit nem lehet? Mert szó az nincs, csak képzelet. A dal úgy oldja meg a problémát, hogy ahaháháháhaha áhahá á. Á! Attól függ az elmondhatóság, hogy mennyire fűzhető össze a két élet. Mennyi a kü­ lön tartó erő, és mennyi az összetartó. Minden később, és már nem azonos életakarat­ ból indított kapcsolat belefullad az elmondhatatlanságba. Jelbeszéd az életünk, de túl sok ismeretlen jel van. Beszélünk, beszélünk, de ami lényeges, arról egyre többször hall­ gatunk. Aztán már nem is bánjuk, ha magunkra maradunk egy-egy problémával, hi­ szen az nem a másik problémája. Az van bennünk, hogy nem is akarjuk ezzel terhelni. Megképződik a különállóságunk, amit néha egy-egy pillanatra el tudunk feledni, külö­ nösen az elején, amikor azt gondoljuk, hogy az az új ember az életünkben tulajdonkép­ pen lehetne a gyerekeink apja vagy anyja. Majdnem olyan, holott pont nem olyan. Amúgy azért is választottuk őt, mert nem olyan. Néha felvetődik, hogy mi lett volna, ha az a szakítás nem történik meg, és persze nem mindketten akarták. Legtöbbször csak az egyik akarja, a másik csak elfogadja, és néhány végzetesnek látszó jelenet után, például öngyilkossági és gyilkossági kísérle­ tek, belenyugszik, hogy ez lett az új felállás. Az ember abba az életbe integrálódik, amit épp él. Ha sokáig van benne, akkor lassan lesz múltja is, és ebben is hasonlít ahhoz, amit korábban elbuktattak közös erővel a volt férjével. Rengeteg jót tud el­ mondani arról, ami ebben az életben, mármint az övében, jobb, mint amennyire rosszabbnak látszik. Ma például elmegy egy szabadtéri koncertre. Ingyen lesz. Egy koncert attól, hogy ingyen van, nem lesz jó. Ez egy megingathatatlan igazság, mert amikor elmúlik az afölötti öröm, hogy de jó, hogy ennyi pénzt megspóroltam, aztán elmúlik az az öröm, hogy milyen szerencse, hogy erre nem fizettem egy petákot sem, akkor marad a zene, 186 Palócföld 2026/1-2. �Szépirodalom és hát az elég szar. Régen persze itt nagy koncertek voltak (Tabán), de azok a zeneka­ rok már vagy felbomlottak, vagy a frontember meghalt, és így nélküle azért ez elég vérszegény. Végül is az az egy ember volt a zenekar, a többiek csak azért voltak, hogy legyen mögötte látványban és akusztikusan is egy háttér. Akik meg még megvannak és fellépnek, azok meg hát finoman szólva túlélték a fénykorukat, ha volt egyáltalán olyan. Talán volt néhány sláger, amitől ismertté lettek, de ma már nem tudnak oda­ állni ezeknek a slágereknek a tartalma mögé sem. Kopottak, öregek, szürkék, fárad­ tak. Alig van hangjuk, egy kis mozgástól már kiköpik a tüdejüket. Ebben a mestersé­ ges fényben még inkább látszik a fénytelenségük, ebben a mesterséges csillogásban még inkább látszik, hogy bizony már régen elvesztették a csillogásukat. A ruha még meg-megcsillan. A backstage-ben öreg szeretők és feleségek, bőrcuccokban, nagy hassal, amit a szűk ruha még inkább kihangsúlyoz, de a combjuk még vékony. Az tényleg az, azt szabad csak nézni. Persze hogy nem tud felfényleni ez az előadó ilyen backstage tuda­ tában. Nevetségesek, de inkább megejtőek ott a színpadon. Megejtő az az igyekezet, hogy valamit tudjanak még nyújtani, hogy magukkal sodorják úgymond a kicsit le­ öregedett közönséget. Erővel formálják a régen csak úgy lendületből kijött üvöltése­ ket, magas hangokat. Néha kiszólnak a közönséghez, de csak olyan, mintha egy régi koncert szövegét ismételnék el. Mindenki itt van? Helló, Budapest! Evribadi! Kamon! Ki az az evribadi? Ki a kamon? Nem vagy már hús a csontjaidon. Nem minden élet mögé lehet odaállni öregen. Az az élet, ami arról szólt, hogy fiatal vagyok, és én mondom meg a tutit, és ide a piát, és ide a mikrofont, és az öregek hülye faszok. Harminc fölött ne higgy senki­ nek. Milyen nehéz kompetensnek látszani abban, amiben már nem lehetsz kompe­ tens. Mert nem a dicsfény csillog a fejed felett, csak egy ijesztő szám. Ráadásul azok a pályatársaid, akik korán meghaltak, még mindig fiatalok, csak te lettél öreg. Mindenki itt van? Nincs mindenki itt, épp arról árulkodik ez az esemény, hogy pont nincs itt min­ denki. Csak azok vannak itt, akik itt vannak, a többiek meg pont nincsenek itt. Do you really want to live forever? Forever young. Biztos? Te fiatal vagy, nevetsz ezen a küzdelmen, mert te még nem ott küzdesz, ahol ők vannak. Én megrendülök, mert már nem vagyok fiatal. Nem azt érezzük, amit ér­ zünk, hanem azt érezzük, amit én érzek és te érzel, és ez a két érzelem tényleg két érzelem. Az enyém esetleg tanulság lehet neked, a tiéd egy régi érzelmemre emlé­ keztet, amikor én is nevettem azon, hogy miért kell ott kepesz teni százévesen a szín­ padon. Ne lépjenek fel többet, aláírok egy ilyen petíciót. Holott ők is csak azt Palócföld 2026/1-2. 187 �Háy János csinálják, mint mások. Életben akarnak maradni. Csak jobban látszanak. Jobban lát­ szik, hogy mit akarnak elfeledtetni. Nem pusztán a ráncokat, hanem azt a vékonyodó figyelmet, amivel még a világhoz kapcsolódnak, azt a hiteles bennelétet, amikor egy­ értelmű volt, hogy azon a helyen nekik kell lenniük. Elfeledtetni azt a kétséget, elő­ ször magukban, aztán azokban, akik látják őket, ami miatt magukban is jobban el tudják feledtetni az érzést, hogy én már nem vagyok kompetens, mert az vagyok, aki lettem. Én még le tudom nyomni ezt a számot, és ez a szám még mindig kurva jó, mert akkor még, utal egy sok évtizeddel ezelőtt elmúlt időre, az emberek még tudtak jó számokat írni, aminek van dallama meg refrénje, meg szól valamiről. Különben tényleg hitelesen tudja előadni, ez a szám az I can't get no, mert most megint ott van, hogy tényleg nem tud kielégülni. Egyszer az ingyenkoncertnek is vége lesz, nem olyan, hogy folyamatosan szól, mert ingyen van. Jó éjszakát, gyerekek! Jó éjszakát, öregek! Vége van a Kolombónak? Kicsit már el is szundítottam. Kinyomozta, hogy ki volt? Igen, csak aludj, szeretlek. Én is. Akkor még élek? Igen, nekem soha nem halsz meg. Kovács Bodor Sándor: Firenzei együttállás 188 Palócföld 2026/1-2. �Recenziók CSONGRÁDY BÉLA HIÁNYPÓTLÓ ALKOTÁSOK Shah Gabriella: Salgótarján köztéri szobrai (könyv) Shah Timor: Salgótarján építészete (film) Nógrád vármegye székhelyéről sokan - és egyre többen - tudják, hogy nagyon szép természeti környezetben helyezkedik el: magyar vonatkozásban magas hegycsúcsok, egykori várak szegélyezik panorámáját. Nem véletlenül kapta a „völgyváros” elneve­ zést. Bár itt-ott megjelenik „a szob­ rok városa” név is, de nem annyiszor és nem olyan hangsúllyal, mint aho­ gyan lehetne, kellene, merthogy a te­ lepülés az abszolút számokat te­ kintve is előkelő helyen végezne egy összehasonlításban, nagyságrendjét, lakosságszámát figyelembe véve pe­ dig pláne ez a helyzet: minden bi­ zonnyal az élen végezne. S e megálla­ pítás csak a művek számszerűségére vonatkozik, az alkotók személye, a művek esztétikai értéke tovább nö­ veli a város ezen különleges, kevéssé számontartott értékét. A közelmúltban, 2025 őszén Salgótarján köztéri szobrai címmel Shah Gabriella múzeumigazgató tollából megjelent, Shah Timor fotóművész, filmrendező képeivel gazdagon illusztrált kötet értelemszerűen sokat tesz annak érdekében, hogy összefoglaló jelleggel bemutassa a mintegy száz szobrot, s néhány találó mondattal jellemezze azok alkotóit, helyszínü­ ket, elhelyezésük körülményeit. Ez jelen sorok szerzője számára - a fentebb jelzett nem kis általános jelentőségén túl - személyes vonatkozásokat is hordoz, minthogy jó sorsom úgy hozta, hogy szá­ mos szobor Salgótarjánba kerülésében nemcsak módom, de egyenesen kötelességem is volt közreműködni. Ez azzal magyarázható, hogy a múlt század hatvanas-hetvenes éveiben a városi tanácson úgymond „népművelési felügyelő”-ként dolgoztam. Voltam Palócföld 2026/1-2. 189 �Csongrády Béla többször is Varga Imre budapesti műtermében, akinek három kiváló műve is talál­ ható a belvárosban: a Madách-szobor a Bolyai János Gimnázium előtt, a Radnótiszobor a Fő téren és a Város című térplasztika a József Attila Művelődési Központ feletti domboldalon. Jártam Kecskeméten Kő Pálnál, amikor 1970-es évek elején az intézmény névadó költőjének, József Attilának a reliefjét készítette. Felsorolni is ne­ héz lenne, hányszor fordultam meg Benczúrfalván id. Szabó Istvánnál - akinek Mikszáth-szobra a Kodály Zoltán Általános Iskola előtt található -, de főként fiánál, ifj. Szabó Istvánnál, aki ugyancsak szobrászművész lett, és A tizenhárom aradi vértanú című kompozíciója 2010-ben, a Somoskői Petőfi Emlékparkban avattatott fel. Ami­ kor Shah Timor filmet készített a szobrászról, „Pista bácsiról”, a bemutatókon több­ ször is mondhattam bevezetőt. Testközelből figyeltem - minthogy baráti köréhez tartozónak tudhattam magam -, amint Czinke Ferenc grafikus- és festőművész az 1980-as évek elején készítette Zagyvapálfalvára, a 21-es út mellé fémből, fából és üvegből Városköszöntő című tér­ plasztikáját, amely manapság eléggé méltatlan állapotban látható. Munkás utcai la­ kásunk ablakából, erkélyéről ráláttunk, rálátok Andrássy Kurta János 1965-ben el­ helyezett Pihenő kubikus című szobrára, amely - többek között - a városépítő munkások emlékművének is felfogható. Jónéhány alkotás avatásánál mint az ünnep­ ség egyik szervezője vettem részt. Ilyen volt például Somogyi József 1967-ben, a Fő téren elhelyezett emlékműve, vagy Tar István - aki a főposta épülete előtti, Fegyvert fogó munkást is készítette 1959-ben (!), mely ennélfogva a város egyik legrégebbi köz­ téri alkotása - Meredekje, illetve Szerpentin úti Tereferélőkje. Sőt: Molnár Péternek Szojka Ferencről - az SBTC labdarúgócsapatának ikonjáról, legendájáról, az Arany­ csapat tagjáról - készített, s a városi sportcsarnok emeletére elhelyezett szobrát még módom is volt méltatni, felavatni 2011-ben, a megidézett játékos jelenlétében. A fentebb említett beosztásban alá-fölérendeltségi - de inkább baráti - viszony­ ban dolgoztam azzal a Csík Pál tanácselnök-helyettessel, akivel éppen erről az idő­ szakról és témáról közölt interjút Tóth Elemér a Nógrád című megyei napilap hasáb­ jain Szobrok, emberek címmel. És Shah Gabriella ebből a beszélgetésből felhasznált részlettel zárja a könyvet átfogó tanulmányát. „.eddig a városban nem szokhattunk hozzá a modern településre jellemző, korszerű, haladó tartalmakat hordozó alkotá­ sokhoz, ezért most többen úgy vélhetik, hogy sűrűn tünedeznek fel környezetünk­ ben a szobrok. Holott csupán hiányt pótolunk.” - mondta Csík Pál. Nos, ez a hi­ ánypótlás - mint fentebb már esett szó róla - igazán jól sikerült, s e megállapítást gyakorlatilag az egész kötet igazolja. 190 Palócföld 2026/1-2. �Recenziók Az eddigi, mondhatni, utolsó összefoglaló e témakörben a Salgótarjáni ÚjAlma­ nach című, 2002-ben - a várossá válás 80. évfordulója tiszteletére - megjelent, Szvir- csek Ferenc szerkesztette kötetben látott napvilágot Bagyinszky Istvánné tollából Köztéri alkotások, domborművek, emléktáblák címmel. A táblázatban felsorolt, ösz- szefoglalt adathalmaz a jelzett évig fontos, sokszor és sok helyütt alkalmazható infor­ mációkkal szolgált és szolgál az e terület iránt érdeklődőknek, de eleve más jellegűként jött létre, mint Shah Gabriella több mint 120 oldalas könyve, amelynek rendkívüli értéke az értelmező, magyarázó szövegekben (is) rejlik. Az első alkotás, amelyről szó esik, az 1781-ben a plébániatemplom délnyugati oldalán felállított barokk Nepomuki Szent János-szobor volt, melynek helyét jelenleg egy feketegránit emléktábla jelzi. A kutatások szerint a szobor a templom előtti lépcsősor többszöri rendezése során semmisülhetett meg 1946 körül. 2001-ben a szoborra emlékeztető emléktábla felava­ tásának többek között az is célja volt, hogy a városban felelevenítsék és újjáélesszék Szent János tiszteletét. A jelenleg is meglévő legrégebbi köztéri alkotás a Millenni­ umi emlékmű a zagyvarónai temetőben, mely a római katolikus templom mellett áll. Az 1896-os, ezredik évfordulóra készült fehér márványból ezen obeliszk. Az 1922-es várossá nyilvánítást követően sorra születtek meg a város köztéri szobrai - írja Shah Gabriella. Ezek között volt Ditrói Siklódy Lőrinc (1876-1945) A hős fiai című, I. világháborús szobra is, melyet 1923-ban az akkori főtéren, a posta és az állomásépület között, arccal a Rákóczi úti városháza felé állítottak fel. Sajnos az 1945 után bekövet­ kezett politikai változások 1949 szeptemberében megsemmisítették e kegyeleti em­ lékművet. Megvan viszont az ugyancsak az I. világháborús hősökre emlékező Őrt álló katona a zagyvapálfalvai temetőben: Martinelli Jenő alkotása. Baglyasalján viszont ugyancsak - a politika parancsára - elkerült a központi helyről, a bányakaszinó elől a temetőbe Pásztor János életnagyságú katonát mintázó katonaszobra. Ugyancsak I. világháborús emlékmű Buczkó Géza Salgóbányán, a Zenthe Ferenc-emlékparkban található műve, amelyet 1936-ban avattak fel. A Zenthe név külön történetet takar a tarjáni szobrászat témakörében is, mint­ hogy a városban 2012-ben útjára indult professzionalista társulat a Nemzet Színésze, a Kossuth-díjas színművész (1920-2006) nevét vette fel, mert Salgóbánya, illetve a város tekinthető a rendkívül népszerű, sokak által kedvelt színész szülőhelyének. Mellszobrát Molnár Péter készítette el Salgóbányára. Az a Somoskőújfaluban élő Molnár Péter, aki többször szerepel a kötetben, hiszen a városházi Pantheonban há­ rom szobra (Róth Flórián, dr. Dornyay Béla és Bátki József szobra) is található, sőt az ő nevéhez fűződik dr. Förster Kálmánnak, a város első polgármesterének 2012-ben fel­ állított szobra a megyeszékhely központjában. Helyi kötődésű volt Bóna Kovács Palócföld 2026/1-2. 191 �Csongrády Béla Károly (1897-1970) is, akinek a nevét nem véletlenül viseli a Balassi Bálint Könyv­ tárban működő galéria, hiszen megannyi szakrális műve mellett ő készítette a Báthori István-szobrot (amelyet Erdei Sándor faragott újjá) vagy a kalandos sorsú 25. gyalog­ ezred domborművét: lásd a plébániatemplom támfalát. Ugyancsak helyi illetőségű volt Bobály Attila (1948-2017), akinek a városközpontban áll a Szent Istvánt, illetve a Széchenyi Istvánt megörökítő emlékműve. Mindezen tényeket (és még mennyi más fontos adatot!) tartalmazó, esztétikus küllemű kötet grafikai szerkesztője Nyisztor János, készült a Prime Rate Zrt. nyom­ dájában 2025-ben. Más műfajban készített ugyancsak figyelemreméltónak tekinthető, várostörténeti je­ lentőségű alkotást Shah Timor, amikor Salgótarján építészete címmel egy filmmel adózott - afgán származása ellenére - igencsak kedvelt, szeretett lakóhelyének. An­ nak a városnak, amely - bár soha nem nélkülözte a kritikákat sem - néhány évtized­ del ezelőtt - többek között - éppen az építészet területén mutatott példát a megúju­ lásra, az akkoriban még nem használt innováció fogalmának érvényesítésére. Ennek meg is lett a „jutalma”, hiszen 1968-ban - az országban elsőként - Hild János-díjjal tüntették ki a várost. S hogy ezúttal joggal hangsúlyozódik az első alkalom, mi sem bizonyítja jobban, minthogy olyan jelentős, rangos városok, mint Sopron (1969), Székesfehérvár (1970), Szombathely (1970) Győr (1971), Debrecen (1972) csak ez­ után következtek, nem is szólva Budapestről: a főváros „csak” 1973-ban kapta meg ezt az elismerést. A Magyar Urbanisztikai Társaság 1968-ban alapította e díjat, ezzel ismervén el a településfejlesztésben jelentős eredményt elért helységek, illetve személyek tevé­ kenységét, eredményeit. A névadó Hild János (1759-1811) építőmester egyébiránt Pest Város Szabályozási Tervének, az első ilyen dokumentumnak a kidolgozója volt. A Hild-díjat 1968. november 11-én, a Magyar Urbanisztikai Társaság, a Magyar Épí­ tők Szövetsége és az Építőipari Tudományos Egyesület második városépítési tanács­ kozásán adták át Salgótarjánnak. Az indoklás szerint Nógrád vármegye székhelye a városépítés terén elért eredményekért kapta e kitüntetést. S ez tulajdonképpen a belváros teljes átalakításának, illetve a Fő tér kialakításának, jelesül két ikonikus épületének szólt. A Jánossy György (1923-1998) által tervezett, mára méltatlan, jó­ szerivel kilátástalan helyzetbe jutott Karancs Szálló fénykorában az egyik centruma volt nemcsak az idegenforgalomnak, hanem a közösségi életnek is. Nem ez a helyzet a Szrogh György (1915-1999) tervezte József Attila Művelődési Központtal, amely az idén éppen 60. évfordulóját ünnepli, és változatlanul eleget tesz centrális kulturális 192 Palócföld 2026/1-2. �Recenziók és közösségépítő szerepének. Egyebek mellett a Nógrád Vármegyei Fotóklub Egyesü­ letnek és a Zenthe Ferenc Színháznak is az otthona. Shah Timor filmjében fentiekről csak érintőlegesen esik szó, a hangsúly a belvá­ ros egyéb területeinek beépítésére, a többi, meghatározó új épület tervezésére esik. Ennek megfelelően két, sok rangos díjjal elismert főszereplője van, de megszólalnak benne mások is. Így például Botka Miklós, az egyik akkori építőipari cég igazgatója, aki főleg a munkaerő-gondokra emlékezett. Szót kapott Ligetvári István is, aki fel­ idézte, hogy családjának, szüleinek milyen nehéz volt megszokniuk a modernizálással járó változásokat. A legtöbbet Magyar Géza, illetve az azóta, 2024-ben, sajnos el­ hunyt Finta József nyilatkozott a városközpont további épületei - Pécskő Áruház, a 13-as számú lakóépület, a Garzonház és az úgynevezett Csillagház - tervezésének és építésének gondjairól (például a szanálásokról) és örömeiről: a Városháza, a Mozi, a Múzeum életre hívásáról. Shah Timor dokumentumértékű, művészileg is figyel­ met érdemlő, a természeti környezetet is érzékeltető, szép zenei kíséretű alkotása be­ mutatóján a Dornyay Béla Múzeum épületében részt vett és érdekes momentumo­ kat felszínre hozó visszaemlékezéseivel megerősítette, értelmezte, illetve kiegészítette a filmben látottakat Magyar Géza. * SHAH Gabriella, Salgótarján köztéri szobrai, Salgótarján, Dornyay Béla Múzeum, 2025. SHAH Timor, Salgótarján építészete, Salgótarján, Gaál István Egyesület, 2025. Q Trafik Kör Salgótarján építészete filmjének ünnepélyes bemutatója Palócföld 2026/1-2. 193 �Handó Péter HANDÓ PÉTER KELETKEZÉSTÖRTÉNET A kert csendre nevel, hangjai ritkán váltanak ki az emberből üvöltést. Olyant semmi­ képp, mint amilyen Allen Ginsberg torkából szakadt fel az 1950-es évek közepén. Mégis - valahonnan a távoli múltból - a „[l]áttam nemzedékem legjobb elméit...” kezdetű sorok sorjáztak a fejemben 2025. április 4-én, miközben ásóval a kezemben a tavaszi veteményezéshez készítettem elő a talajt. Belülről szavaltam az Üvöltést egy ideig, aztán maradt az első két szó, s bennem elindult valami, ami arra késztetett, hogy papírért, tollért szaladjak, szinte megszállottként írni kezdjem a Közép-európai üvöl­ tést a frissen túrt föld mellett, miatta újra és újra megszakítva a tavaszi ásást. Végül elkészült a répaágyás és közben a ciklus első verse is. Hamarosan bevonultam a házba, és legépeltem a maszatos, földszagúvá lett lapokról a hányavetett soraimat. Miközben ezt tettem, a második vers alapmotívuma is megszületett, valamint több mint egy tucatnyi sort lejegyeztem ebből is, aztán félretettem, mert úgy éreztem, már csak a lendület vezeti a kezemet, gondolataim szanaszét szaladnak, kaotikussá válnak, tisz­ tább fejre van szükségem a befejezéséhez. Ezt követően napokig cetliztem megállás nélkül sorjázó ötleteimet. Amikor pedig elérkezettnek láttam az időt, egybefésültem, -gyúrtam, némi kötőanyaggal láttam el a vázlatokat. A második vers formába öntése közben születése útjára lépett a ciklus harmadik darabja. Talán azért, mert a kettő egysége egy harmadikban valósulhat meg, de leginkább számomra is megmagyaráz­ hatatlan ok következtében kellett újból szaporítanom a szavakat. Hasonlóképp hívó- dott életre a negyedik darab is. Az utolsó írásjel kitételét követően úgy éreztem, kész a ciklus, bennem lezárult, semmi dolgom vele eztán. Hetek teltek el, amikor ismét alakot próbált magára ölteni egy vers. Nehezen született meg. Napokig tűnődtem azon, milyen címet adhatnék neki, amikor kigyúlt egy lámpácska, hogy ezzel egy kört zárok be, visszavezetem a szöveget a kiindulópontjához, és ezáltal a ciklus ötödik da­ rabjává válhat. Még ezt megelőzően mondta a Közép-európai üvöltéssel kapcsolatosan Zsibói Gergely, hogy ennek a versciklusnak - képekkel társítva - önálló kötetben kellene megjelennie. Mondhatni: „betette a fülembe a darazsat”. De miként lehetne illusztrálni egy ilyen szöveget? Más kell hozzá! Balázs Alfréd festőművésszel nemcsak ugyanannak a generációnak vagyunk a tagjai, élettapasztalatunk/-utunk is sok tekin­ tetben hasonló. Mindketten villanyszerelő szakmával fordultunk a művészetek felé, 194 Palócföld 2026/1-2. �Recenziók ön- és intézményi képzéseink fejlődésünk szolgálták, belső sugallatainkat követjük... Alfréd Mítosz című tusrajzsorozata rávilágított a soraim között rejtőző mélyebb öszszefüggésekre. Aztán kötetbe rendeztem az öt verset és ötöt a tíz rajzból, de ez még nem adta ki a varrott gerincű könyvhöz szükséges oldalszámot. Azt ötöltem ki, hogy megírom a versciklus keletkezésének történetét, s ezt beteszem a könyv elejére, illetve Zsibói Gergellyel és Brunda Gusztávval - kötetem szerkesztőivel - íratok egy-egy szöveget. Gergellyel előszót, Gusztávval utószót. Amikor elképzelésemet realizálandó Gusztávot felhívtam, ő leintett: Isten ments bármiféle keletkezéstörténetet beletenni a kötetbe, meg előszót és utószót tűzni mellé. Ha kell még néhány oldal, akkor keres­ sek a verseim között olyanokat, amelyek a Közép-európai üvöltés mellé szerkeszthetők. Telefonbeszélgetésünk után talán ötpercnyi kutakodást követően arra jutottam, ha az öt vers, miként egy virág szirmai, zárt egységet alkot, akkor ennek a virágnak a szá­ rát kell elkészítenem; ha pedig az életet testesítik meg, akkor azt, ami az életen túl van, mégis fundamentumának, talapzatának tekinthető. És belevágtam a hatodik versbe. A hetedik a feladat befejezéseként, a staféta továbbadásaként fogalmazódott meg. A nyolcadik esetében más nem kerülhetett szóba, mint a 8-as elfordítása, jellé tétele, és az oldal üresen hagyása, hogy bárki teleírhassa. Ugyanakkor a ^.-nak lejegyeztem a kibontását, habár egy pillanatig sem volt kérdés, hogy a kötetbe nem kerül be, még lábjegyzet formájában sem. Szondi György jóvoltából viszont a Napút oldalán (www.naputonline.hu/2025/11/19/hando-peter-kozep-europai-uvoltes-2/ ) olvas­ hatóvá vált. Palócföld 2026/1-2. 195 �Zara Bertalan ZARA BERTALAN A LÉTEZÉS KIFESZÍTETT TEREI Handó Péter: Közép-európai üvöltés Handó Péter (salgótarjáni, sóshartyáni író, költő), a H(al)andó könyvek 5. könyve­ ként jelentette meg a Közép-európai üvöltés című verseskötetét. A könyvbemutatót 2025. november 26-án tartották a salgótarjáni Balassi Bálint Könyvtárban, teltházas rendezvény keretében, ahol Csomor Imre elementáris fölolvasása tette fel a rendez­ vény i-jére a pontot. A szerző-szerkesztő a könyvet - életútjuk párhuzamaiból adó­ dóan - Balázs Alfréd festőművész Mítosz című míves és szuggesztív tusrajzsorozatával gazdagította, és bővítette a vers értelmezhetőségének keretét. (Szerkesztőtársak: Brunda Gusztáv és Zsibói Gergely.) Miközben Handó Péter rejtőzködő embernek mondható, az utóbbi öt év mind­ egyikére jut egy-egy megjelenő kötete, amelyek közül kettő prózai (A semmiből egyszer; Naplóváltó - a lét margóján karikázva), és három verseket tartalmazó. Legújabb versei jelentősen különböznek minden eddig megjelent szövegétől. A legkevesebb, amit kije­ lenthetek a kötetben szereplő versfolyamról, hogy megrendítő erejű olvasmány. A kilencvenes évek elejétől egyre fejlődő, egyre magasabb esztétikai minőséget és szövegkultúrát mutató művek nyomatékosan érzékeltetik Handó Péter kritikus tár­ sadalomszemléletét, amelynek alapmotívuma, mintegy látószöge, hogy állandóan a peremvidékről, a perifériáról néz a fősodorra. Nézőpontja érthető, hiszen munkás­ emberként szocializálódott a Kádár-rendszer egyik nehézipari központját jelentő sal­ gótarjáni világban, annak is az egészségre legveszélyesebb nagyüzemében, az Ötvözet­ gyárban (a munkásfolklór egyenesen „halálgyár”-nak nevezte). Emberi nyitottsága, kielégíthetetlen kíváncsisága, olvasási vágya és szellemi képességei, majd egyetemi ta­ nulmányai predesztinálták az értelmiségi lét felé, ahová viszonylag gyorsan érkezett meg, bár életformája sokáig nem ezt mutatta. Nem mondható komfortos érzésnek, ha már sem a 7. a-hoz, s még (vagy soha) a 7.b-hez sem tartozik az ember! De hát akkor melyik osztályhoz kötődik? Melyik társadalmi mikrouniverzumhoz? Handó Péter 1970-es években eszmélő nemzedék­ ének folyamatos élménye az ideológiai, szellemi ellenőrzés, szelektálás, kirekesztés, bűntudatébresztés és kiiktatás. Ahol pedig a társadalom minden színterén ideológiai 196 Palócföld 2026/1-2. �Recenziók szempontú megbélyegzés, büntetés zajlik, ott - finoman fogalmazva - kifeszül a tár­ sadalmi tér. Ha pedig valaki a társadalom szociális, világnézeti és szellemi perifériájá­ ról figyeli a tapasztalt folyamatokat, a jelenségek ábrázolásakor megkerülhetetlenek a szubjektív extremitások, amiket Handó Péter is (mint nem kevés művész a XX. szá­ zadban) alkalmaz, más kérdés persze, hogy még ez is kevés ahhoz, hogy utolérje a megélt valóság abszurditásait. A Közép-európai üvöltés a műfajteremtő, 1956-ban megjelent ginsbergi Üvöltéshez mint archetípushoz hasonlóan versfolyam. Képi világa plasztikus, erősen dominálnak benne a szubjektív terek. A szabadság és a kvázi szabadság terei. A szellemi létezhető- ség terei, pontosabban: „a létezés kifeszített terei”. Ezzel az írás tettesének helyszínen hagyott legújabb nyomait követve furcsa terepre érkezünk. Hiszen az így ábrázolt társadalmi és természeti tér kitágított formai keretek közötti értelmezése mint művé­ szi megnyilatkozási és problémamegfogalmazási mód: a kortárs irodalom és képző­ művészet egyik alapkérdése! (Lásd például: Ludwig Múzeum: Big Bang - táguló gyűjteményi horizontok, 2025. 09. 05. - 2027. 10. 10., Finom illesztések - Golden repair, 2025. 10. 10. - 2026. 02. 22.) A versfolyam születését meghatározó szellemi-lelki muníciónak mindez azonban csak az egyik, a megélt társadalmi élményvilágból táplálkozó motívuma. A másik iro­ dalomtörténeti vonatkozás. Handó Péter számára a beat-irodalom jellemzően él­ ményközpontú műveinek mély átélhetőségét értelemszerűen jelentősen támogatta - és gondolkodására erősen hatott - a már előbb bemutatott társadalmi viszonyokban való létezés. Hihetőbb az állításom, ha alaposabban rátekintek a szerző irodalmi munkásságára. A beat-irodalom indulati motívumai, tematikai sajátosságai és a szövegek meg­ formálási jellemzői szinte teljes párhuzamosságot mutatnak Handó Péter írói men­ talitásával. A beat-irodalom szakított a hagyományos irodalmi formákkal, tovább­ vitte a modernista hagyomány tudatfolyamszerű, spontán írásmódot előnyben részesítő megnyilvánulásmódjait. A szerzőre mindez ugyanúgy jellemző: a spontane­ itás és az improvizáció (az írás mint közvetlen önkifejezés, gyakran szerkesztés nél­ kül), a tudatfolyam-technika és az asszociatív szerkesztés (akkor írj, ha svungban vagy! - a beat-írók önmaguk felé megfogalmazott intelme); az utazás és szabadság keresése (az „út” mint életmetafora, a társadalommal való szakítás szimbóluma: Handó Péter kerékpárral bejárta a Balkánt és Törökországot, eljutva a Boszporuszon túli területekre is); ugyanúgy a társadalomkritika és a lázadás, az uralkodó osztály po­ litikai képmutatásának elutasítása (szerzőnknél állandó visszatérő téma), valamint Palócföld 2026/1-2. 197 �Zara Bertalan a performansz (Handó Péter kinetikus, az önmagukat folyton újrastrukturáló prog­ ramozott szövegeit zenei aláfestéssel mutatja be). A háború utáni fiatal amerikai nemzedék szembesül a háborúból hazaérők sor­ sával, a ledaráltak, felhasználtak („ütöttek”, „kimerültek”, „megváltást keresők” J. Kerouac), szomorú látványával, akiket a rendszer megrágott és kiköpött, de azért intézményes hatalmával figyelmezteti őket: legyetek jó állampolgárok, mindenek­ előtt jó bérrabszolgák és jó fogyasztók! Semmi ideológiai elhajlás és más deviancia, mert lesújtunk rátok! Handó Péter a mába érkezve végigtekint az életén, és megkérdezi: tessék mon­ dani, itt meg mi történt a proletárdiktatúra „kifinomult” korszakában nemzedékem legjobbjaival? Vagyis mi történt a '70-es években egzisztenciálisan és szellemileg megregulázottakkal, megfigyeltekkel, felsőoktatásba fel nem vehetőkkel, az elbocsátot­ takkal, útlevél-korlátozottakkal, kitiltottakkal és elmegyógyintézetekbe utaltakkal vagy odamenekültekkel? S velem mi történt? Amikor a kérdés ismételgetése után egy májusi, meleg és fülledt tavaszi napon a kertjében, növényeit gondozva a költő elkezdte mormolni magában Ginsberg sorait, tudta, már csak folytatni kell. S így is tett. „Láttam nemzedékem” ünnepelt elméit - a szofisztikáltan gagyogókat, a ponyvaregény-teoretikusokat, az elszánt szószékkatonákat, a hivatásos seggtörlőket, a gombnyomásra nyálfröcsögő vazallusokat, az elnökelvtársak átszellemült beszédeit írókat, a kiváló zsandárt alakító ügyeskedőket - zsenialitásuk ópiumfelhőjébenfelmagasztosulva... ” A címválasztás tehát nem véletlen. Allen Ginsberg nemzedéke kollektív tudatából üvölt fel, s lényegében a szerző is ugyanezt teszi, mert nemzedékének sorsa az ő sorsa is. Handó Péter azonban nem tud megállni a múlt lelki traumáinak elsöprő erejű, tobzódó, örvénylő, érzelmekkel átszőtt képekben történő megformálásánál, mert tudja, noha a földi pokol üzeme korszerűsítésen esett át, és bár a közelmúltban volt egy kis kapacitáscsökkenés, ma már nagyobb hozzáadott értékkel folyik a „létrontás”, mint bármikor korábban. „Angyalok az ég alá merülve, lélekfénytelen vidéken kóborolva, unintelligens tömegben intelligens kütyükkel társalgók között értetlenül és bambán bámulva azt, miféle gnómmá transzhumanizálható az az oktalan ember, kiben még az ösztönállat sem csapdaéber, akinek a reklámokkal agyonbombázott, módszeresen kilúgozott tudata 198 Palócföld 2026/1-2. �Recenziók már képtelen ellenállni a dizájnos kísértéseknek... nem akarván senkiért és semmiért sem cselekedni, csupán egy megmásíthatatlan öntudatlanságig belefeledkezni a virtuális univerzum huszonnégy órásjelenlétébe, ahol kijátszható az emberileg elkerülhetetlennek vélt mélyalvás alatti szoftverfrissítés...” Aki figyelmesen olvasta Handó Péter korábbi verseit, az tudhatja, hogy szinte mind­ egyik válságvers. A test-szellem-lélek háromszögének válságait boncolgatja folytonfolyvást a költő. Nincsen kitérő és nincsen szünet. Azt hihettük volna, hogy ez a költői szemléletmód, megnyilatkozásfolyam a Kezdő játék a véghez című, legutóbbi köteté­ ben jutott csúcsára. Azonban - kézbe véve a Közép-európai üvöltés című kötetét - már bizonyosan tudható, hogy nem így van. Ez a kis méretű verseskötet olyan súllyal nyomja a korábbi, alatta lévő összes többi könyvet, hogy azok szinte szétpréselődnek. Handó Péter szándékosan nem adott fejezetcímeket a nyolc egységre szerkesztett versfolyamnak, a nyolcadik fejezet pedig lényegében nem is fejezetszám, hanem csu­ pán egy jel. Kéretik 90°-kal elfordítani a 8-as számot, hogy jellé válhasson! A szerző a 7. fejezetben kijelöli számunkra is a teendőt: „Láttam. / Nem én, / az idő tudja ezt / semmivé tenni. / Eztán / helyettem / üvöltsetek!” HANDÓ Péter: Közép-európai üvöltés. Balázs Alfréd Mítosz című tusrajz-sorozatával, Sóshartyán, H(al)andó Könyvek 5, 2025. (Első borító: 195. oldal; hátsó borító: fent) Palócföld 2026/1-2. 199 �Fűzfa B. Mihály FŰZFA B. MIHÁLY KÉPSZALAGOT SZORONGÁS ELLEN Jancsó Lula: Lehetne szép Jancsó Lula első verseskötete, a Lehetne szép önmeghatározásával találóan kijelöli azt a keretet, amelyben olvasni érdemes: „a 21. században játszódó, nem politikai költe­ mények [...] összefüggő képszalag formájában”. Az évszakok mentén a kamaszkorból a fiatal felnőtt létbe tartó ábrándozásfüzér kitér mindarra, amit az útjában - és a 2020-as években - talál. A kötet legfőbb erénye a beszélői jelenlét intenzitása és a képszerűség, amelyet ezen keresztül teremt. Ez még úgy is érvényes, hogy néhol azért találni kissé túlbur­ jánzó szóvirágokat, mint például: „[A] lenyugvó napsütésben / megcsillan a remegő villamossín”. Az is előfordul, hogy a versek egy­ szerűen megállnak az atmoszférateremtés és az intenzív érzelemközlés szintjén, ritkábban jut­ nak el valamiféle poétikai kockázatig. Nem arról van szó, hogy minden versnek „mély”-nek kell lennie; inkább arról, hogy némelyik darab meg­ elégszik a hangulat - legtöbbször jól eltalált - közlésével. Kezeljük fenntartásokkal a sz ilyesféle hiperaktív részeit, persze. Ugyanakkor érdemes gondolni arra, hogy a szerző nagyon fi­ atal, másrészt ez az első kötete, harmadrészt úgy­ sem tudunk majd megszabadulni a gondolattól, hogy az egész kötet esztétikája „össze van rakva”; ebben pedig néha csilloghat a remegő villamos­ sín, ha közben az egész működik. Akkor is a ha­ tása alá kerülünk, ahogy haladunk a versfüzérben, ha egy-egy vers gyengébb (például az inkriminált idézetet tartalmazó Álmomban - Life is elsewhere). Az egészet pedig például az működteti, hogy a gyakran flaneuse-i ('női kószáló') poétikai alaphelyzetből kibomló, színekre, fényre, hangokra érzékeny leírásoknak egyes versekben - és akár több versen keresztül - valódi feszültsége, magával ragadó folyása, tétje van. A Reggeli hálaadás a legjobb példa erre, amely a mindennapi élet 200 Palócföld 2026/1-2. �Recenziók fenntartó hálózatait emeli be a lírai tapasztalatba, és a végére mi sem tűnik természe­ tesebbnek, mint hogy szép és barátságos a kukásautó, mi több, egészen eksztatikus érzés találkozni vele, hiszen értünk van! Mindez mégsem kelt olcsó hatást, hanem inkább azt a belátást közvetíti, hogy az általában „hétköznapi élet”-nek nevezett do­ log mennyi munkát, figyelmet és emberi jelenlétet sűrít magába. Ugyanebből az ér­ zékeny, izgő-mozgó nézőpontból születik A Kálvin téren is, amelyben a városi hala­ dás és az emlékezet cikázása együtt állítja elő a vers melankolikus sűrűségét. Ezekben a pillanatokban egyszerre van jelen a gyermeki rácsodálkozás és a makacs ellenállás azzal szemben, amit a könyvről írt ajánlójában Müller Péter Sziámi „bontakozó kol- lapszológiá”-nak és „a tudomány(f)os összeomlástan korá”-nak nevez - bátran érez­ hetjük üdítőnek. Hozzá kell tenni, hogy az efféle szellemi iramok - a flesselgetésnek az a típusa, amelyet a fülhallgató mint a személyes valóságtapasztalat tét nélküli ala­ kítgatásának eszköze határoz meg - talán mindennapi (generációs) élmények. Az ér­ ték az érzékenységben, a nézőpontban, a pontos fogalmazásban, a feszültségben van: a klímaszorongásra utaló kiszólások visszatérően megbontják a szemlélődő áramlást. A lét elviselhetetlen nehézsége vagy az Özönvíz előtt nem feltétlenül engedi, hogy a sze­ mélyes valóságtapasztalat pusztán esztétikai játékszerként működjön. Ráadásul a darabok itt-ott kimondottan frappánsak is, például a Ne gondolkodj annyit, mert messzire jutsz című, amely a boomerek kiábrándító, bölcselkedő világ­ megfejtéseivel szembeni frusztrációt keresetlenül érzékletessé teszi, ugyanakkor érzé­ keny és megengedő is. A Péntek esti dilemma nyersessége attól működik, hogy a vers tudja, mi az, amit már nem akar szó szerint kimondani. A kötet legemlékezetesebb alkotása a Tombe la Neige, amelyben a színárnyalatok­ ból lassacskán rettegés, a szemlélődésből testi kiszolgáltatottság válik. Ez a vers meg­ mutatja, mire képes Jancsó Lula, amikor a képiséget dramaturgiai erővé szervezi. A zárlat felől visszanézve az egész kötet egyenetlen, olykor túlírt, de közben nagyon is eleven, és az összhangzata minden gyengeség mellett is kellemes. Amikor zaj, szo­ rongás és szétesés vesz minket körül, nehéz elutasítani azt, aki hálából, szerelemből, városi alkonyatból és kukásautóból valamiféle esendő reményt igyekszik összegyúrni. Talán tényleg segít abban, hogy ne bolonduljunk meg teljesen. * JANCSÓ Lula, Lehetne szép. 21. századbanjátszódó, nem politikai költemények életről, halál­ ról, szeretetről összefüggő képszalag formájában, Budapest, Magyar Napló, 2025. * Jancsó Lula első publikációja - a Döntések dilemmája, a vége egy című vers - a Palócföld 2024/1-2. számában jelent meg. Gratulálunk szerzőnk első kötetéhez! (A szerk.) Palócföld 2026/1-2. 201 �Szűk Balázs SZŰK BALÁZS LÁGERUNIVERZUM Murai András - Németh Brigitta: A Gulag és a családom Történelemi vagy kollektív traumán rendkívüli események hatására történt súlyos fi­ zikai és lelki szenvedést (létfenyegetettség, az életet átrendező törésvonal), valamint ennek hosszútávú hatását értjük, amelynek során nem egy személy az elszenvedő, ha­ nem emberek csoportja, akik ennek következtében sorsközösséget alkotnak. Gulag- és Gupvi-lágereket megjárt túlélők közbeszédre épülő visszaemlékezéseiben a Gulag kifejezés helyett a rendszerváltásig csak helyettesítő szavak voltak használhatók: „fog­ ság”, „fogságba esett”, „orosz fogság”, „hadifogoly”, „elvitték az oroszok”, „kint”, „szovjet hazámban” stb., amelyek lefedték a személyes és kollektív traumák mélysötét kútjait. A történelmi és kollektív traumák titkos működésmechanizmusának értelmezé­ sére tesz kísérletet a 2018 óta közösen publikáló szombathelyi Murai András egye­ temi oktató és Németh Brigitta könyvtáros, tanár A Gulag és a családom című köny­ vükben. A Gulag-traumákat fokozatosan feltáró, oknyomozó-vallomásos könyv rendkívül elmélyült munka, 523 lábjegyzettel ellátott, adatgazdag, 39 még ma is „bá­ tor megnyilatkozású” interjú szövegére és annak interpretálásra fókuszáló, drámaiinformatív borítójú (Trifusz Péter), vizuálisan is megnyerő kötet (a szövegbe ágyazott 55 dokumentumértékű fotó), bőséges szakirodalommal és csoportosított forrásjegy­ zékkel ellátott, javított utánnyomású személyes üzenet is egyben. A szerzők 24 családnál, 14 településen 39 interjút készítettek 2018-2020-ban. Az interjúk szó szerinti átiratai a hitelesség lenyomatai, melyekben néha az átéltség hőfoka nyomán szinte epikus irodalmi igényességű, f ilmszerű szövegrészletekkel ta­ lálkozunk. Nagyfokú érzékenységre vall a szövegeket interpretáló/értelmező, sokszor titkosan készült fotók műfaji sokszínűsége, a távolitól a közeliig szűkítéssel: táj (a Nap éjszaka 12 órakor; büntetőgödör; helyreállított kerítés; Bagolyvár stb.); életkép (Gulag-rabok ebédje a szénbányában; magyar nők a Gulagon; Örök tél stb.); emléktábla, emlékkő, emlékművek (magyar, kazahsztáni); ünnepélyes vagy hétköznapi portrék, tábori tárgyak fotói (bögre, kézzel varrt erszény, dohányzacskó, mahorkatartó, hamu­ tartó, fából faragott bőrönd, óra, fotóalbum levéllenyomatokkal, pufajka stb.) 202 Palócföld 2026/1-2. �Recenziók és egyebek (levelek, verskézirat, dokumentumok, térképek, igazolványképek, könyv­ borítók, plakát stb.). A képek erős atmoszférát adnak az intenzív szöveghez. A tudatosan választott kötetcím azonosuló inspirációja a Fenyves Katalin és Szalay Marianna által szerkeszett A holokauszt és a családom című könyv, „amely a má­ sodik és harmadik generáció tagjai által elmondott családi történeteket tartalmaz”, annak mintegy kitágítása, újraértelmezése; a kétfajta totális diktatúra (náci, szovjet) traumaképzésének bátor párhuzamba állítása az azonosságok és egyenlőségek alapján. A Túlélők történetei a családi emlékezetben alcímet viselő értekezés az értékmentés-emlékezetőrzés szem­ pontjából a táguló jelenről szól „arról, hogy egy adott időszakban milyen ismeretekkel rendel­ keznek gyermekei, unokái a túlélő szülő, nagy­ szülő sorsáról”, hisz a túlélők egyre félelemmentesebben/felkészültebben nyílhattak meg családtagjaik és a társadalmi-mediális nyilvános­ ság felé, saját maguk artikulálta „magántörténel­ mükben” az őket stigmatizáló rendszerek tudato­ san gerjesztett történelmi amnéziája ellenében. A könyv szerkezetét a szövegek közös tematizálása adja (a családi emlékezet sajátosságai, az elhallgatás/tabusítás okai és a törté­ nelmi trauma, illetve, hogy mit tudnak a leszármazottak a Gulagról a családban a Ká­ dár-rendszer idején, a rendszerváltás hatása az emlékezetre). „Az interjúk értelmezésével és egymás mellé helyezésével az összefüggésekre kívánunk rámutatni, arra, hogy a Gulag mint történelmi trauma esetében milyen hasonlóságok és különb­ ségek mutatkoznak az érintett családok emlékezetének működésében.” (13. o.) A Gulag- és Gupvi-emlékezet primer forrású feldolgozása és értelmezése 2016-tól kezdődött el a tudományos diszciplínák együttműködése által; ennek legelső, ösz- szegző magyar nyelvű alapműve A Gulag és a családom. A náci/barna forradalom/nyugati holocaust és a lenini-sztálini/vörös forradalom/keleti holocaust, végkifejletükben totalitárius diktatúrák, lényegileg semmiben sem különböztek egymástól, még sincs a két diktatúra működésmechanizmusa és tra­ umaképzése egyenrangúan képviselve a tudományos szakirodalomban, a mediális köz­ beszédben, és így a kulturális emlékezetben sem „...Auschwitzból harmincvalahány ezer embert egyenesen a Gulagra vittek? Azokat, akik jó állapotban voltak. Magyar­ ország érintésével, ki se szálltak a vagonokból, vitték tovább a Gulagra (.), jobb volt Palócföld 2026/1-2. 203 �Szűk Balázs az Auschwitz, mert ott lehetett tudni azt, hogy úgyis elveszti Hitler a háborút, és aki bírja, az túl fogja élni. Meg legalább nyáron nem volt hideg, de itt hideg van, itt remény sincs arra, hogy túléljük. Itt fogunk meghalni.” (Interjú Farkas Károllyal, 240. o.) A kommunikatív emlékezet korlátozott és torzult közép-kelet-európai működése miatt a Gulag- és Gupvi-túlélők vagy leszármazottjaik csak évtizedek múlva beszél­ hettek traumás tapasztalataikról, s ez legalább négy fontos következménnyel jár: a) „...a második generáció tagjainak többsége a szülő történetét késő felnőttkorban konstruálhatta meg, vagy egyáltalán nem tudja összerakni a teljes képet.” (256. o.) b) „.a harmadik generáció kevésbé tudott belenőni ebbe az ismeretanyagba. Azaz fennáll a veszélye, hogy a Gulág-túlélő narratívája nem lesz tartós reprezentáció a családi emlékezetben.” (256. o.) c) „.a személyes elbeszélések részleges és kései, akár 50-60 éves késéssel történő megjelenése azt vonja maga után, hogy a köztudatban a Gulag magyar vonatkozása­ inak kollektív traumaként való értelmezése és tudatosulása, ha egyáltalán megtörté­ nik, akkor is az emlékezetpolitika hatására.” (256. o.) d) „.a társadalmi amnéziát emlékezésbe (.) leginkább a populáris műfajok tud­ ják átfordítani.” (11. o.). MURAI András - NÉMETH Brigitta: A Gulag és a családom (Túlélők történetei a családi em­ lékezetben), Szombathely, Savaria University Press, 2025. A budapesti Honvéd téren a Gulag áldozatainak elsőként állított emlékmű, A Gulag áldozatainak emlékköve. Veszprémi Imre alkotása (Forrás: Köztérkép) 204 Palócföld 2026/1-2. �Hírek, tudósítások MAJDÁN BÉLA RAOUL WALLENBERG-DÍJBAN RÉSZESÜLT 2026. január 19-én adta át a Wallenberg Egyesület az idei Wallenberg-díjait a Mazsi- hisz Síp utcai székházának dísztermében. Az elismertek között volt Majdán Béla ba­ lassagyarmati várostörténész, a helyi zsidó emlékek ápolója. Az elismerő oklevél sze­ rint a díjat a „kisebbségi és többségi társadalom harmonikus együttélése érdekében végzett áldozatos munkája elismeréseként” adták át Majdán Bélának. A laudációban megemlítették várostörténettel kapcsolatos tanulmányait, az 1919-es cseh kiverés emléknapjának rendszerváltáskori megszervezésében közremű­ ködését, ill. a Városháza falánál lévő emléktábla visszaállítása kapcsán végzett mun­ kálkodását, Janko Kral és Mikó Zoltán emléktáblák elhelyezésének javaslatba hozá­ sát, továbbá, hogy fáradhatatlanul kutatja a város zsidó emlékeit, hagyományait, várostörténeti sétákat vezet, történelem órákat tart diákoknak, kezdeményezője volt a városi zsidó temető 1994-es védetté nyilvánításának, dokumentálta a sírok feliratait, könyveket írt a temető múltjáról, megnyitotta és működteti az Ipoly-menti Zsidó Gyűjtemény és Kiállítótermet. Végül elmondták, hogy nem zsidó származású emberként áldozatos munkával tartja életben és őrzi a zsidó emlékeket. Forrás: Balassagyarmatért Baráti Kör - Hírlevél és balassagyarmat.eu/Majdan_Bela_Raoul_Wallenberg_dijas.htm Majdán Béla átveszi a díjat Dr. Grósz Andortól és Andreas Attorpstól Palócföld 2026/1-2. 205 �Hírek, tudósítások 125 ÉVES GIMNÁZIUM 1900. szeptember 1-jén nyitotta meg kapuit a balassagyarmati főgimnázium, amely ma a Balassagyarmati Balassi Bálint Gimnázium nevet viseli. 2026 februárjától a Városháza előtt szabadtéri kiállítás látható a gimnázium tör­ ténetéről. Március 27-én az iskolában bemutatták a 125 év / 125 pillanat című em­ lékkönyvet, áprilisban pedig Dr. Versényi György néhai igazgató életútjáról tartottak emléknapot. Forrás: Balassagyarmatért Baráti Kör - Hírlevél, 2026. március 4. Könyvbemutató a Balassi Bálint Gimnáziumban. A kép forrása: https://www.facebook.com/photo/?fbid=1583277020465615&set=pcb.1583278707132113&locale=de_DE 206 Palócföld 2026/1-2. �Vasas Károly: Bányász (Salgótarján, 1973) Fotó: Shah Timor Palócföld 2026/1-2. 207 �Hírek, tudósítások DORNYAY BÉLA MÚZEUM ÉS BÁNYÁSZATI KIÁLLÍTÓHELY 2025. szeptember-december A Dornyay Béla Múzeum 2025 utolsó negyedévében is gazdag és színvonalas prog­ ramokat kínált az érdeklődőknek. Hatvan éve, 1965. május 1-jén nyílt meg Salgótar­ jánban az egykori József-lejtősaknánál a mintegy 280 méter hosszúságban kialakított föld alatti Bányamúzeum. A kerek évforduló alkalmából múzeumunk sikeres szak­ mai konferenciát rendezett 2025. szeptember 30-án. A rendezvényen szép számban összegyűltünk. Előadóink, Fodor Miklós, Prakfalvi Péter, Shah Gabriella, Kriston László és Szabó Ferenc az egykori bányászéletet és a bányatelep történetét idézték fel. A Bányamúzeum megnyitásának 60. évfordulójára szervezett konferencia a Mú­ zeumok Őszi Fesztiválja keretében jött létre, amelyhez idén is számos programmal csatlakozott intézményünk. Szeptember 30-a és november 9-e között összesen 20 kü­ lönféle programot valósítottunk meg. A változatos múzeumpedagógiai foglalkozások mellett több szakmai előadással is készültünk a látogatók számára. Az egyik legnépsze­ rűbb a Raktárles - Pincétől a padlásig elnevezésű múzeumi bejárás, a várostörténeti vetélkedő és a Bányamanó-képzés volt, de a törökkori kincsleletekről, illetve a régi viseletekről is hallhattunk előadásokat. 2025. október 14-én megnyílt a Nógrád Vármegyei Építész Kamara szervezésében Guzmics György Pro Architectura-díjas építész kiállítása, amelyben az általa terve­ zett épületeket csodálhattuk meg fotókon. Szakmai nap keretében több középiskolás diák számára szerveztek előadásokat, melyeknek témája az építészeti szakma bemuta­ tása volt, és Guzmics György mellett Sisák Gábor, valamint Sisák Tamás előadását is meghallgathatták a tanulók. Novemberben a VI. Országos Rajztriennálé keretében megnyílt a kortárs magyar rajzművészet legkiválóbb alkotásait bemutató kiállítás, amely igen sok látogatót vonz minden korosztályból. A kiváló művészektől származó alkotások nemcsak esztétikai tapasztalatot közvetítenek, hanem egzisztenciális kérdéseket, társadalmi reflexiókat, személyes történeteket és kollektív élményeket egyaránt hordoznak. A hónap végén a Dornyay Béla Múzeum Baráti Köre és a salgótarjáni Civil Ha­ gyományőrző Társaság közös rendezvényén Máté György néprajzos muzeológus kol­ légánk Rózsa Miklós, a nógrádi kötődésű Oscar-díjas zeneszerző életéről és munkás­ ságáról tartott előadást, melyben Sándor Ottó is közreműködött. 208 Palócföld 2026/1-2. �Hírek, tudósítások A filmvetítések szintén jelentős látogatottságnak örvendtek. December 4-én, a bányászok védőszentje, Szent Borbála napján mutattuk be Shah Timor fotós, do­ kumentumfilmes munkatársunk filmjét, amelyben Szilveszter Tibor készít interjút Szabó Ferenc bányamérnökkel, egykori bányamentő parancsnokkal. A rendezvényt a Bányász-Kohász Dalkör nyitotta meg. A Nógrád Megyei Levéltár együttműködésével ismét meghirdettük a Nagy Iván Honismereti Pályázatot. A decemberben zajló díjátadó ünnepségen történeti/hely- történeti, valamint geológiai és földrajzi témakörben összesen húsz, magas színvo­ nalú pályamunkát jutalmazott a bírálóbizottság, köztük helytörténeti, ipartörténeti munkákat, de portréfilmeket is. Külön öröm volt számunkra, hogy egy egyetemista is részt vett a pályázaton, így képviselve a fiatal kutatók generációját. (Bálint Krisztina) A Múzeumok Őszi Fesztiválja keretében szervezett Raktárles - Pincétől a padlásig elnevezésű programon a Gagarin Általános Iskola tanulói kaptak betekintést múzeumunk raktáraiba - Bodó Balázs és Molnár Antal vezetésével 2025. október 14-én. Palócföld 2026/1-2. 209 �Hírek, tudósítások MŰVÉSZETI KÉZFOGÁS A salgótarjáni Dornyay Béla Múzeumban 2026. március 6-án nyílt meg Parola 3 című kiállítás, mely a felvidéki Magyar Alkotóművészek Szlovákiai Egyesülete tizen­ három és a nógrádi Balassi Bálint Asztaltársaság/StArt 2010 huszonhárom képző­ művésze munkáit tárta a látogatók elé. A köszöntőt mondó Fenyvesi Gábor (Salgó­ tarján alpolgármestere), valamint a kiállítást megnyitó Brunda Gusztáv (a BBA alapító tagja) hangsúlyozta a határon átívelő együttműködés fontosságát, illetve azt, hogy a művészet nem független korától, kora jel- és jelentéskészletétől, eszköztárától. A két ország alkotóközössége közötti kézfogás nem alaptalan, és termékeny együtt­ működést eredményezett (a fenti néven) immáron harmadik alkalommal. (Handó Péter) A Salgótarjáni Dornyay Múzeumban 2026. március 6-tól április 14-ig látható közös kiállítás jól mutatta, hogy az elmúlt évek néhány egyéni és csoportos, sikeres kiállítása több, egészen új kísérletre is inspirálta alkotóink egy részét, másrészt azok, akik to­ vább folytatják a már kialakult eszközeik által fontosnak tartott képi üzenetek meg­ fogalmazását, okkal szeretnék megmutatni, tükrözni jelenlegi világunk változásait, erényeit, visszásságait munkáikban. A legfrissebb visszajelzések ennek a munkának a folytatását vetítik előre. (Orbán György János) Brunda Gusztáv nyitotta meg a kiállítást. Agócs József fotója 210 Palócföld 2026/1-2. �Hírek, tudósítások MADÁCH IRODALMI NAPOK ALSÓSZTREGOVÁN, CSESZTVÉN, CSÉCSÉN ÉS BALASSAGYARMATON Az alsósztregovai Madách-kastély irodalmi napját a Szlovák Nemzeti Múzeum A Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeuma és a Hagyományok és Értékek Polgári Tár­ sulás -, a csesztvei megemlékezést Csesztve Község Önkormányzata és a Madách Imre Emlékház rendezte. Madách Imre Alsósztregován született 1823. január 20-án, itt írta halhatatlan művét, Az ember tragédiáját 1859. február 28-a és 1860. március 26-a között, s itt halt meg 1864. október 5-én. Házasságkötését követően feleségével, Fráter Erzsébet­ tel 1845 és 1853 között élt Csesztvén. Itt születtek gyermekeik. Annak okán, hogy Fráter Erzsébet 150 éve halt meg Nagyváradon, minden helyszínen az ő alakjára is ráirányult a figyelem. Alsósztregován a Pozsonyban működő múzeum akkori igazgatója és helyettese, Jarábik Gabriella és Nagy Tímea, valamint a falu polgármestere, Ing. Ľuboslav Dobrocký úr üdvözölte a jelenlévőket. Az érdeklődő közönség itt és Csesztvén is meghall­ gathatta dr. Praznovszky Mihály irodalomtörténészt, aki szívre ható gondolatokat olvasott fel Lidércke meghal című könyvéből. Dana Veselovska, a Madách-kastély történeti gyűjteményének kurátora úti beszámolót tartott Fráter Erzsébetről nagyvá­ radi kutatómunkája nyomán. Ismertette, hogy a nagyváradi köztemető felszámolása után Tempfli József, akkori katolikus plébános 1982-ben exhumáltatta az asszony földi maradványait, s temettette el a Barátok nagyváradi templomának altemplo­ mába. Drámai pillanatokat élhetett át a közönség a Nagyváradi Kiss Stúdió Színház pódiumelőadásában. A nehéz sorsú feleség életét idézték fel a színház színészei, Kiss Törék Ildikó és Meleg Vilmos Boldog szerettem volna lenni című előadásukban. Alsósztregován a kastély gyönyörű parkjában kialakított Madách Panteon újabb híres személyiségek emléktáblájával gazdagodott. Az újak alakját Praznovszky Mihály mutatta be. Elsőként Jókai Mórt, aki „az újonnan feltűnő kortársai közül a legna­ gyobbnak ismerte el” Madách Imrét. Alexander Dietzét, aki a drámai költemény első német nyelvű fordítója volt 1865-ben, illetve Jászai Marit, aki a Tragédia 1883-as ős­ bemutatóján Éva alakjának első megformálója volt a Nemzeti Színházban. Balassa Géza helytörténészt, aki megálmodta és megalapította az alsósztregovai Madách Mú­ zeumot, végül Rigele Alajost, aki 1936-ban elkészítette a Madách síremléket - a kar­ ját magasba emelő Ádámot ábrázoló szoborral. Palócföld 2026/1-2. 211 �Hírek, tudósítások A kastély parkjában az író alakjához kötődő intézmények, szervezetek, személyek nevét jelképező fák ezen a napon újakkal bővültek, köztük egy vörös tölgyfával, ame­ lyet Praznovszky Mihály Mikszáth-, Madách- és Jókai-kutató irodalomtörténésznek ültettek. Mindkét helyszínen Madách alakját, szellemét, munkásságát idéző emlé­ kező beszédek hangoztak el: Alsósztregován Mgr. Tomáš Krahulec, a Nógrád- és Polyáni-hegység Turisztikai Szervezet igazgatója, Csesztvén Balla Mihály or­ szággyűlési képviselő, illetve Kalmár Attila, a község polgármestere és Rácz Rita muze­ ológus méltatta a drámaírót, nógrádi köz­ életi személyiséget. Alsósztregován Rigele Lajos Az em­ ber égbe vágyó lelke címet viselő monu­ mentális szobránál, Csesztvén a Víg Ta­ más által készített Madách-szobornál a hagyományokhoz híven a tisztelet virá­ gainak, koszorúinak elhelyezésével feje­ ződött be a megemlékezés. A somorjai Madách Imre Gimnázium diákjai és a Gyarmati Színkör tagjainak szavalatai méltóságteljes és emelkedett hangulatot teremtettek. Fráter Erzsébet 1827. július 20-án született Csécsén Fráter József és Battik Luca gyermekeként. A faluban általános iskolát és egy utcát neveztek el róla. A Mikszáth Kálmán Társaság nyári programja keretében Herczegné Varga Ilona elnök szervezés­ ében ellátogatott Csécsére. Az iskolában lévő emléktáblánál koszorúval emlékezett a tagság a szomorú sorsú feleségre. Különleges élményt adott a falu Fráter Erzsébet Emlékmúzeuma. A római katolikus templom nevezetességét, a Madách Imréről el­ nevezett mellékoltárt is megtekintette a társaság. A megemlékezések sorában Balassagyarmaton, július 20-án a Magyar Irodalom­ történeti Társaság Nógrád Vármegyei Tagozata koszorút helyezett el Párkányi Raab Péter Fráter Erzsébetet ábrázoló szobrának talapzatán, emlékezve Madách Imre fele­ ségének születésnapjára. A balassagyarmati Madách Imre Városi Könyvtár minden évben méltó megem­ lékezést tart névadójának, Madách Imrének születésnapján, január 20-án. Így tör­ tént ez 2025-ben is. November 17-én pedig Fráter Erzsébet-emléknapot rendeztek. 212 Palócföld 2026/1-2. �Hírek, tudósítások A költőfeleség halálának 150. évfordulója adott apropót ahhoz, hogy a figyelem ezen a napon Madách Imre felesége felé forduljon. A közelgő Erzsébet-nap is erre buzdí­ totta a rendező intézmény vezetőjét, Vitéz Katalint és munkatársait. A megemlékezésen először Fráter Erzsébet szobránál Praznovszky Mihály idézte fel az általa nagyra becsült asszony alakját, majd a koszorúzást követően a könyvtár kupolatermében Rácz Rita, P. Kerner Edit, Praznovszky Mihály és Csach Gábor tar­ tottak előadást. Rácz Rita Andor Csaba kutatásáról szólt, akinek nevéhez fűződik többek között az 1994-ben létrehozott Madách Imre Társaság, s aki az ezt megelőző évben már Madách szimpóziumot rendezett Szügyben. Andor Csaba Fráter-kutatá­ sait elvégezve a tragikus sorsú költőfeleség tudományosan megalapozott rehabilitáci­ óját végezte el. Az előadó Andor Csaba Fráter Erzsébet emlékezete című kétkötetes művét ajánlotta a számottevő hallgatóság figyelmébe. P. Kerner Edit T. Pataki László kutatását idézte fel, akit Szabó püspök úr Madách-gyűjteménye motivált. Kerényi Ferenc és Andor Csaba - mindnyájan a maguk útján - fogtak hozzá a kutatómun­ kához. Két monodráma lett az eredménye, a Lidércláng és Lelkigyakorlat. Előbbiben Kerner Edit Erzsikét, utóbbiban Majthényi Annát játszotta. Évekkel később a két drámát Sándor Zoltán és Horváth Eszter összecsúsztatta, s megszületett a Kit szeret­ tél, Ádám ? című életrajzi dráma. Praznovszky Mihály Fráter Erzsébet nagyváradi emlékezetét idézte fel: a beteg asszony utolsó levelét, a kórházi körülményeket, a temetést, a váradolaszi sírkert fel­ számolásának megdöbbentő történetét, a Szigligeti társaság, Szűcs Dezső és Possonyi László kutatását. Végül elmondta, hogy Tempfli József, katolikus megyés püspöknek köszönhetően az 1980-as években Fráter Erzsébet, „a hajdani nógrádi kisasszony” hamvai végső nyughelyre kerültek Nagyváradon. Csach Gábor művészettörténész, Balassagyarmat polgármestere pedig az újraállított Fráter-szobor történetét ismer­ tette a közönséggel. A lánykollégium 1991. november 19-én vette fel Fráter Erzsébet nevét, s a kollégium udvarán egy andezittömbbe vágott fülkében kapott helyet Pár­ kányi Raab Péter Fráter-szobra. Tíz év múlva méltatlan helyzet következett be, 2023ig nem került köztérre a szobor. Erre a Madách-bicentenárium adott lehetőséget. A Kossuth-díjas szobrászművész felújította, s Erzsébet napján a város vezetőjével együtt átadta a nagyközönségnek „a női egyenjogúság, az alázat, az irgalom és a meg­ bocsátás emlékművét”. A négy helyszínen (Alsósztregován, Csesztvén, Csécsén és Balassagyarmaton) Madách Imre halhatatlan alakja mellé került - költői nagyságát nem kisebbítve - az utókor által megszeretett feleség, Fráter Erzsébet is. (Pásztor Éva) Palócföld 2026/1-2. 213 �Varga Imre: Madách (Salgótarján, 1969) Fotó: Shah Timor 214 Palócföld 2026/1-2. �Hírek, tudósítások NÉVADÓJÁRA EMLÉKEZETT A MIKSZÁTH KÁLMÁN TÁRSASÁG A 179 éve született Mikszáth Kálmánra emlékeztünk születésnapján, 2026. január 16-án. Budapesten, Salgótarjánban és Balassagyarmaton Társaságunk, míg Szklabo- nyán, a szülőhelyen a pozsonyi és a helyi intézmények szervezésében voltak ünnepségek. Budapesten, a Mikszáth téren - ahol egykor Mikszáth Kálmán élt a családjával álló egész alakos Mikszáth-szobrot, Kocsis András Kossuth-díjas szobrászművész al­ kotását az író halálának 50. évfordulója alkalmából avatták fel 1960-ban. Az itt meg­ jelenő tagtársak, illetve a Mikszáth- és Mauks-család a fővárosban élő leszármazottai virágaik elhelyezésével, baráti beszélgetéssel emlékeztek az íróra. Salgótarjánban id. Szabó István portrészobránál jöttek össze a helyiek. A szobrot az író halálának 100. évfordulója tiszteletére avatták fel a Mártírok útján. Bagyinszki Istvánné, a Társaság titkára köszöntötte a megjelenteket, majd átadta a szót a Kodály Zoltán Általános Iskola diákjainak, akik Mikszáthról, Mikszáthtól származó írások­ kal és népdalokkal készültek. Az ünnepi megemlékezést Sztermen Ildikótól, vezető­ ségünk tagjától hallhatta a közönség. Balassagyarmaton a volt Vármegyeháza előtti, Herczeg Klára által készített Mikszáth- szobor előtt találkoztak az ün­ neplők. A megjelenteket Pásztor Sándor, a társaság alelnöke kö­ szöntötte. A műsort a Balassi Bálint Gimnázium tehetséges diákjai adták, népdalokkal, ver­ sekkel teremtették meg a múlt­ idéző hangulatot. Az ünnepi beszédet Mogyorósi Attila, a Balassi Bálint Gimnázium igazgatója mondta. Szklabonyán a szülőház előtt, Gáti Gábor Mikszáthot ábrázoló mellszobránál kezdődött az ünnepség. A mellszobrot az író születésének 150. évfordulóján avatták fel a Palóc Társaság kezdeményezésére az Emlékház udvarán, majd 2008-ban helyez­ ték át az épület elé. A köszöntők után Herczegné Varga Ilona, a Mikszáth Kálmán Társaság elnöke mondta el ünnepi beszédét. (Bagyinszki Istvánné) Palócföld 2026/1-2. 215 �Hírek, tudósítások A BALASSI BÁLINT MEGYEI KÖNYVTÁR PROGRAMJAI JANUÁR 22. A Magyar Kultúra Napján a Kávészünet zenekar Trendhagyó irodalomóra című elő­ adásán diákok és felnőttek töltötték meg emeleti terünket, és köszöntötték a zene­ karral az ünnepet. MÁRCIUS 27. Késő délután illusztris vendégeket köszönthettünk könyvtárunk falai között. Rényi Ádám író Ő, Szirtes Tamás című könyvéhez kapcsolódóan az író és könyvének fősze­ replője, Szirtes Tamás a Madách Színház igazgatója őszinte, magával ragadó beszélge­ tős estjén vehettek részt az érdeklődők. A program a Színházi Világnap ünnepéhez is kapcsolódott. ÁPRILIS 10. A Magyar Költészet Napja városi rendezvény ünnepi programja Barangolás a költészet világá­ ban címmel Udvarhelyi Boglárka énekművész és Lukács Sándor Kossuth- és Jászai Mari-díjas színművész, Érdemes és Kiváló művész zenés irodalmi műsora volt. (Persikné Bakos Eszter) ARTÉRIA GALÉRIA - 2026. ŐSZ A balassagyarmati Artéria Művészeti Galéria 2026 őszi programkínálatában főszere­ pet kap az irodalom. Szeptemberben Szirtes Balázs Jókai-felolvasóestje és Weiner Sennyey Tibor Hamvas-estje; októberben Zoltán Áron Radnóti-estje; novemberben Szabó András Sinka István-emlékestje; decemberben pedig Szorcsik Kriszta - Zoltán Áron és az általuk Sziveri János műveiből összeállított Elmecirkusz című színdarab várja az érdeklődő közönséget. (Fricska Éva) 216 Palócföld 2026/1-2. �Szabó Tamás: BalázsJános - részlet (Salgótarján, 2006) Fotó: Shah Timor Palócföld 2026/1-2. 217 �Hírek, tudósítások A DIÁKOKNAK MEGHIRDETETT II. PALÓC VERSFESZTIVÁL EREDMÉNYEI Balassi Bálint Asztaltársaság - Balassi Bálint Megyei Könyvtár Salgótarjáni Bolyai János Gimnázium VERSMONDÓ VERSENY I. Szepesi Emília, Füleki Gimnázium, Fülek (felkészítő tanár: Szvorák Zsuzsanna) II. Farkas Patrik, Balassagyarmati Balassi Bálint Gimnázium, Balassagyarmat (felkészítő tanár: Pásztor Sándorné) III. Balázs Attila István, NVSZC Stromfeld Aurél Technikum, Salgótarján (felkészítő tanár: Nagy Marianna) Különdíj: Répás Panna Hanna, Mikszáth Kálmán Gimnázium és Kollégium, Pásztó (felkészítő tanár: Volek-Nagy Krisztina) Horváth Krisztofer, NVSZC Stromfeld Aurél Technikum, Salgótarján (felkészítő tanár: Nagy Marianna) Hájas Tibor Mihály, NVSZC Stromfeld Aurél Technikum, Salgótarján (felkészítő tanár: Nagy Marianna) VERSÍRÓ PÁLYÁZAT II. Kelemen Nóra, Mikszáth Kálmán Gimnázium és Kollégium, Pásztó (felkészítő tanár: Volek-Nagy Krisztina) III. Rózsa Hanna Réka, NVSZC Mikszáth Kálmán Technikum és Szakképző Iskola, Balassagyarmat (felkészítő tanár: Nagy Anikó) III. Antal Dávid, Winkler Oszkár Építőipari Szakközépiskola, Losonc (felkészítő tanár: Dr. Kovács Csíkány Andrea) 218 Palócföld 2026/1-2. �Hírek, tudósítások Kelemen Nóra CSEPEGÉS Nem hagyja abba, csak jön rendületlenül. Még egy hullám, felnyög, aztán megcsúszik. Lecsorog a pulton. Beissza magát a fába. Mintha kigúnyolná őt, Feláztatja, s belülről rohasztja szét. újabb csepp hullik a mélybe. Majd valami sós, Lassan cseppen, könny. kimérten. Másolja a koszt Talán ez, talán az. fodrozó tükrében. Mi már szétfolyt oly régen. De lehet egy elhullott sószóró is... Anya az ajtófélfának dől. Arca üres. Egy pillanatra megnyúlik a csend. Válla görnyedt. Sűrűbben, mint a víz a padlón. A csap tartja hiú ritmusát, szándékosan, közömbösen. Sóhajt egyet: „Már megint fel kell mosnom”. Palócföld 2026/1-2. 219 �t ádám Tamás (1954-2026) Tamással akkor találkoztam először, amikor megnyílt az Artéria, az első té­ len. Szávai Attila kötetének bemutató­ ján (Távoli vidékek felé) 2019-ben ő volt Attila beszélgetőpartnere. Sokat hallottam róla, tiszteltem, hogy a város irodalmi társasága, a Komjáthy Kör ve­ zetője volt több mint harminc évig, mindamellett számtalan önálló kötet szerzője. Nyomban barátok lettünk, és természetesen innentől kezdve minden új kötetét az Artéria Galériában mu­ tatta be a városban: 2022-ben a Hegyi beszédet, ami a kedvencem tőle; a Satu­ prés című kiváló szociográfiát 2024-ben és 2025-ben a Kocsmadalokat, ami egyfajta személyes búcsú Gyarmat minden egykor és ma is létező kocsmájától. Mi tette boldoggá Tamást? Az írás, a szeretet, a szerelem. Mitől volt szomorú? Hogy 15 kötetes szerzőként sem kapott figyelmet, elismerést, meghívást a városától, Balassagyarmattól. Az Artériába szívesen, örömmel jött, de mindig kevesen voltunk a könyvbemutatóin, alig páran... Talán a lelkesedésünk elfeledtette vele a szülővárosa közönyössége feletti fájdalmát. Csak remélni tudom. Megdöbbentett a halálhíre, és már nem tehetünk jóvá semmit. (A fotó Ádám Tamás Satuprés című könyvének be­ mutatóján készült, 2024. március 1-jén.) Fricska Éva, Artéria Galéria, Balassagyarmat A Palócföldben 1982-ben jelent meg Ádám Tamás első verse Pitypangszerelem Pezsgőspalack pukkanása lövi szét a szentimentalizmust kavicsok kopognak a vázában pitypangszerelmet gyűjtesz kötényedben 220 Palócföld 2026/1-2. �Orbán György János illusztrációja Ádám Tamás Keresem című verséhez (Így mélyül, 2018) Palócföld 2026/1-2. 221 �Szerkesztői jegyzet SZERKESZTŐI JEGYZET A Palócföld határozott elképzelése, hogy egyetemes magyar és helyi vonatkozású legyen egyszerre, ezért minden lapszámban külön rovatot szentelünk a nógrádi embereknek, a palócság épített és természeti környezetének. E szándékból adódóan most Shah Timor kiváló fotói révén mutatjuk be Salgótar­ ján köztéri szobrainakjelentős részét. A város - méreteihez és lakosságszámához képest - igen sok szabadtéri képzőművészeti alkotással rendelkezik, melyek között még olyan derűseket is találunk, mint id. Kalló Viktor, Ifj. Kalló Viktor és Kalló Iván szobor­ kompozíciója, az Üvegfúvók, mely most lapszámunk első borítóját díszíti. Meglehető­ sen ritka dolog, hogy egy köztéri szoborjókedvű legyen: az Üvegfúvók azonban úgy őrzi egy sokak emlékezetében élő salgótarjáni hagyomány emlékét, hogy nemcsak emlékez­ tet, hanem kedvesen meg is mosolyogtat bennünket. A szobrot az országszerte híres Öblösüveggyár átadásának 125. évfordulójára állíttatta a város 2018-ban (a gyár 2009-ben szűnt meg). Az Itthon Nógrádban-rovat után múlt, jelen és jövő örök összefüggéseiről esik szó lapszámunkban, elsősorban Radnóti Miklós felesége, Gyarmati Fanni és Mészöly Miklós felesége, Polcz Alaine tragikus visszaemlékezésein keresztül. Az Irodalomtörténet rovat is új szempontokat kínál, mindenekelőtt a nemrég év­ fordulós Szabó Lőrinc és Nagy László költészetéről szólva, de nem kevésbé fontos a szin­ tén tavaly jubiláló Jókaipalóc szavairól szóló tanulmány sem. Egy folyóirat világszemléletét mindig jól jellemzi a Szépirodalom rovat frisses­ sége. Különösen fontos számunkra, hogy az egyik legkiválóbb kortárs magyar szerző, aki 2026-ban Babérkoszorú-díjat kapott, és aki Palócföld régi híve, idén ősszel meg­ jelenő regényéből adott nekünk három napnyi szöveget közlésre (a készülő regény címe: 100 nap). E három nap tragikus-groteszk sorsleírásával mintegy keretezni is igyekeztünk a lapszámot, hiszen a nyitó két szöveg olyan brutálisan szólítja meg a mát, hogy az mindannyiunk számára megrázó. Handó Péter lírai-tragikus naplóversben, Móra Regina pedig szintén napló- és versszerű, szuggesztív leírásban - azaz mindketten a Háy Jánoséhoz hasonló műfajban - szólnak hozzánk végtelenül emberi hangon itt­ honról, Sóshartyánból és külhonból, Szabadkáról... 222 Palócföld 2026/1-2. �Szerzőink SZERZŐINK AKNAY TIBOR költő, fotóművész (Budapest) BAGYINSZKY ISTVÁNNÉ titkár, Mikszáth Kálmán Társaság BÁLINT KRISZTINA múzeumi kulturális menedzser (Salgótarján) BARÁTHI OTTÓ ny. közgazdász, közíró (Salgótarján) BARTÁK BALÁZS egyetemi oktató (Szombathely) BODNÁR ILDIKÓ ny. egyetemi docens (Miskolc) BORSOS ÁRPÁD tanár, szakközgazdász, geográfus kutató, író (Budapest) BRUNDA GUSZTÁV népművelő, szakközgazdász (Salgótarján) CSOHÁNY Kálmán grafikusművész (1925-1980) CSONGRÁDY BÉLA ny. tanár, szerkesztő, közíró (Salgótarján) FÁBIÁN LÁSZLÓ író (Budapest, Zsennye) FARKAS ARNOLD LEVENTE általános iskolai tanár (Pócsmegyer) FERKÓ ATTILA GYÖRGY, DR. háziorvos, szakorvos (Salgótarján) FRICSKA ÉVA művészeti vezető, Artéria Galéria és Klub (Balassagyarmat) FŰZFA BALÁZS irodalomtörténész, főszerkesztő (Szombathely) FŰZFA B. MIHÁLY egyetemi hallgató (Budapest) GARAS KÁLMÁN fotóművész (Szombathely) G. TORONYI JUDIT történész, levéltárigazgató (Salgótarján) GÉCZI JÁNOS költő, képzőművész (Balatonalmádi, Murter [Horvátország]) GULYÁS GÁBOR író (Budapest) HANDÓ PÉTER író, költő (Sóshartyán) HÁY JÁNOS író (Budapest) KELEMEN MÁRIA a müncheni Ludwig-Maximilians-Universität volt magyar lektora (Szombathely) KELEMEN NÓRA gimnáziumi tanuló (Pásztó) KOLLER ADÉL ANTÓNIA magyar-történelem szakos tanár (Szentgotthárd) KOVÁCS BODOR SÁNDOR dokumentumfilmes, fotográfus (Salgótarján) MÁLICS VIKTÓRIA egyetemi hallgató (Szombathely) MÓRA ÁGOTA egyetemi hallgató, rajza készítésekor gimnazista (Szabadka) MÓRA REGINA tanár, író (Szabadka) NAGY ZSÓFIA gasztroszakértő, ételkritikus (Ipolynagyfalu) Palócföld 2026/1-2. 223 �Szerzőink OCSOVAI FERENC költő, zenész, újságíró (Budapest) ORBÁN GYÖRGY JÁNOS grafikus, festő (Salgótarján) PÁSZTOR ÉVA ny. középiskolai tanár (Balassagyarmat) PERSIKNÉ BAKOS ESZTER könyvtáros, kulturális szervező (Salgótarján) PRAZNOVSZKY MIKLÓS FERENC helytörténeti kutató (Salgótarján) SÁRKÖZI BALÁZS irodalomtörténész, tanár (Pápa, Szombathely) SHAH TIMOR rendező, operatőr, fotós (Salgótarján) STANKOVICS MARIANNA tanár, költő (Döbrönte, Pápa) SZŰK BALÁZS tanár, író, szerkesztő (Debrecen) VÁLYI GÁBOR polihisztor (Budapest) ZARA BERTALAN (írói álnév) ZOLTAY LÍVIA író, jogász (Budapest) ZSIGMOND BARBARA HENRIETTA magyartanár (Kőszeg) Lapszámunkat elsősorban SHAH TIMOR fotóival illusztráltuk. A képek többsége megtalálható SHAH Gabriella Salgótarján köztéri szobrai című könyvében (2025). Andrássy Kurta János: Pihenő kubikus (Salgótarján, 1965) Fotó: Shah Timor 224 Palócföld 2026/1-2. �Főszerkesztő: FŰZFA BALÁZS Szerkesztő: SÜTH GABRIELLA Főmunkatársak: CSONGRÁDY BÉLA, KOVÁCS BODOR SÁNDOR, NAGY PÁL (Párizs), PRAZNOVSZKY MIHÁLY, TŐZSÉR ÁRPÁD (Pozsony) Borítóterv: BONYHÁDI KÁROLY Az első és a hátsó borító SHAH Timor fotóinak felhasználásával készült: Kalló Viktor, Ifj. Kalló Viktor, Kalló Iván: Üvegfúvók (Salgótarján, 1983) Lesenyei MÁRTA: Napba néző (Salgótarján, 1970) Fenntartó: SALGÓTARJÁN MEGYEI JOGÚ VÁROS ÖNKORMÁNYZATA Kiadja: BALASSI BÁLINT KÖNYVTÁR (3100 Salgótarján, Kassai sor 2.) Alapító: Nógrád Vármegyei Önkormányzat Közgyűlése Partnereink: Nógrád Megyei Hírlap Magyar Nemzeti Levéltár Nógrád Vármegyei Levéltára Artéria Nyelvstúdió Galéria és Klub, Balassagyarmat Savaria University Press Alapítvány Jtp Savaria university Press* A lap elismerései: Nógrád Vármegye Madách-díja Salgótarján Pro Urbe-díja Nógrád Megyei Értéktár „Nógrádikuma” Készült: OOK Nyomda, Veszprém, Pápai út 37/A Felelős vezető: Szathmáry Attila Levélcím: 3100 Salgótarján, Kassai sor 2., telefon: 32/521-560, fax: 32/521-555 Internet: https://www.facebook.com/palocfold/ Elektronikus cím: palocfoldfolyoirat@bbmk.hu Terjeszti a Magyar Lapterjesztő Zrt. (LAPKER) A dupla szám ára: 1500 Ft Előfizethető a Balassi Bálint Könyvtárban és egyéb elérhetőségeinken. Megvásárolható az írók Boltjában (Budapest) és a jobb újságárusoknál. A Palócföld Könyvek sorozatban megjelent könyvek ugyanitt megrendelhetők. Kéziratokat és rajzokat megőrzőnk, de nem küldünk vissza. ISSN 0555-8867 (nyomtatott) 2786-1821 (online) index 25925 MMA MAGYAR MŰVÉSZETI Akadémia A Palócföld 2026. évi 1-2. lapszámának megjelenését a Magyar Művészeti Akadémia támogatta. �SZERZŐINK Aknay Tibor Bagyinszki Istvánné Bálint Krisztina Baráthi Ottó Barták Balázs Bodnár Ildikó Borsos Árpád Brunda Gusztáv Csohány Kálmán Csongrády Béla Fábián László Farkas Arnold Levente Ferkó Attila György, Dr. Fricska Éva Fűzfa Balázs Fűzfa B. Mihály Garas Kálmán G. Toronyi Judit Géczi János Gulyás Gábor Handó Péter HáyJános Kelemen Mária Kelemen Nóra Koller Adél Antónia Kovács Bodor Sándor Málics Viktória Móra Ágota Móra Regina Nagy Zsófia Ocsovai Ferenc Orbán György János Pásztor Éva Persikné Bakos Eszter Praznovszy Miklós Ferenc Sárközi Balázs Shah Timor Stankovics Marianna Szűk Balázs Vályi Gábor Zara Bertalan Zoltay Lívia Zsigmond Barbara Henrietta 26001 26001 9 770555 886008 O o LO � Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Original Format The type of object, such as painting, sculpture, paper, photo, and additional data Folyóirat Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - 2026/1-2. szám Irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Subject The topic of the resource Irodalom Művészet Közélet Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Dr. Fűzfa Balázs Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Könyvtár Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 2026 Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource hun Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 (nyomtatott) ISSN 2786-1821 (online) Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye