https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/56ade1cf3382f03d7ee235c3e4c9c11a.pdf d517cbf7fa649bfaeb05c3dde12beb79 PDF Text Text LXXI. évfolyam 2025/3–4. TŐZSÉR 90 ............   SZABÓ LŐRINC 125 ............   ITTHON NÓGRÁDBAN ............    OTTHON A VILÁGBAN ............   INTERJÚK ............   SZÉPIRODALOM �PALÓCFÖLD IRODALMI, MŰVÉSZETI, KÖZÉLETI FOLYÓIRAT LXXI. évfolyam, 2025/3–4. ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ S ZERKESZTŐI JEGYZET E számunkat döbbenetesen konkrétan az élet és a halál foglalja keretbe. Nyitó oldalainkon boldogan köszöntjük 90. születésnapján Tőzsér Árpádot, a XX–XXI. századi magyar irodalom jeles alakját, költőt, írót, irodalomtörténészt, kritikust, műfordítót, főszerkesztőt, aki Gömörpéterfalán – azaz a Palócföldön – született 1935. október 6-án. Megtisztelő számunkra, hogy ebből az alkalomból felkérésünkre vállalta nálunk a főmunkatársi tisztséget. Lapszámunk végén pedig mély szomorúsággal búcsúzunk a Palócföld egykori főszerkesztőjétől (2008–2016), Mizser Attila költőtől, írótól, irodalomtörténésztől, aki mindössze 50 évesen távozott közülünk. Halála mindannyiunk számára felfoghatatlan tragédia. Szabó Lőrinc és Márai Sándor egyaránt 1900-ban született, azaz születésük 125. évfordulóján emlékezünk rájuk több írással. Egyikük hasonlóképpen hosszú, másikuk hasonlóképpen rövid életet élt. Egyikük a talán legmodernebb – vagy inkább: mindenkitől különböző? – magyar költő volt a XX. század első felében, másikuk ma is az egyik legismertebb írónk a világon – Petőfi Sándor, Molnár Ferenc, Madách Imre, Ottlik Géza és Dragomán György mellett. Az Itthon Nógrádban című rovat ismét elgondolkodtató csemegéket tartogat elsősorban Salgótarján és Balassagyarmat múltjáról, az e városokhoz kapcsolódó nagy személyiségekről – mint például a címlapunkon is látható Markó Ivánról – és közösségekről szólva. Ilyen például a balassagyarmati zsidóság tragikus történetét, illetve a salgótarjáni Acélgyár üzemi újságjának évtizedeit elbeszélő írás vagy a város utcanévadási szokásait bemutató tanulmány. Folytatjuk a vajdasági történelmi eseményekről szóló naplónkat Móra Regina tollából, illetve két fontos interjút is közlünk, melyek egyike Darvasi Lászlóval készült, a másik pedig a Palócföld egykori főszerkesztő-helyettesének, Dukay Nagy Ádámnak állít emléket. Reményeink szerint a Szépirodalom rovatnál is kellemesen időzhet az olvasó modern és klaszszikus veretű versek, történetek között. Nagyon örülünk neki, hogy ezúttal a világ sok szomorúsága mellett jókedvű, humoros történeteket és fotókat, rajzokat is elrejthettünk a lapban, melyek megtalálásához sok sikert kívánunk a Tisztelt Olvasónak! ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ �TARTALOM TŐZSÉR 90 TŐZSÉR ÁRPÁD: Anyám struccai; Van úgy, hogy társ a kín .................................................. 3 HODOSSY GYULA: A piros almának nézett hős; Kicsap szívdobogása .................................. 6 TŐZSÉR ÁRPÁD – HANGRAFORGÓ: Fut Csallóköz .............................................................. 8 CSEHY ZOLTÁN: Alkalmi disztichonok a Nemesszeg utcából .............................................. 9 MOHAI V. LAJOS: A költő helyzetéről Tőzsér Árpádnak .................................................... 10 FÁBIÁN LÁSZLÓ: Lyukas húszfilléres .................................................................................... 11 TŐZSÉR ÁRPÁD – HANGRAFORGÓ: Játék ........................................................................... 16 SZAUER ÁGOSTON: Mittel úr üzen ....................................................................................... 17 SZAUER DÁNIEL: Séta ............................................................................................................ 17 FŰZFA BALÁZS: Miért szép? Tőzsér Árpád – Kis Testamentum ......................................... 18 TŐZSÉR ÁRPÁD – HANGRAFORGÓ: Jövőn innen, múlton túl ........................................... 22 TÓTHÁRPÁD FERENC: Per aspera ad astra ........................................................................... 23 VASS TIBOR: Semlény a Vértanúkon .................................................................................... 24 TŐZSÉR ÁRPÁD – HANGRAFORGÓ: Őszre jár az idő .......................................................... 26 SZABÓ LŐRINC 125 GY. SZABÓ ANDRÁS: A lét metaforája Szabó Lőrinc versében ............................................ 27 SZABÓ LŐRINC – HANGRAFORGÓ: A kimondhatatlan ...................................................... 32 LŐCSEI PÉTER: „Emlékek tündéri lomtára nekem Balassagyarmat…” ................................ 33 DOBOS MARIANNE – KABDEBÓ LÓRÁNT: „Hozzáöregedtem” ......................................... 48 HORVÁTH KORNÉLIA: Kabdebó Lóránt emléktáblájának avatására ................................. 52 SZABÓ T. ANNA: Az üdvözültek (drámarészlet) .................................................................. 57 ITTHON NÓGRÁDBAN BARÁTHI OTTÓ: Tarjáni tükörcserepek............................................................................... 63 BORSOS ÁRPÁD: A közterületek névadásának jellegzetességei a magyar városokban – Salgótarján ..................................................................................................................... 72 SULYOK LÁSZLÓ: Éberség, elvtársak, avagy id. Básti István meghurcoltatása ..................... 82 PRAZNOVSZKY MIKLÓS FERENC: Ólomból acél .................................................................. 92 MÁLICS VIKTÓRIA: Új fényben Madách.............................................................................. 99 SZABÓ ANDREA ESZTER: „Magyarországért táncolok” (Interjú Markó Ivánnal) ............ 104 NAGY LÁSZLÓ: Varga Mária – Matúz ................................................................................ 111 WEHNER TIBOR: Transzcendens tartományok (Jónák Tamásról) ................................... 114 VINCZE-LENDVAY GABRIELLA: „A szív felragyog és szenved” (Tompa Andrea és N. Tóth Anikó beszélgetéséről) .................................................... 119 PÁSZTOR ÉVA: A hajdanvolt balassagyarmati zsidó közösség emlékezete ........................ 121 Palócföld – 2025/3–4. ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 1 �CSONGRÁDY BÉLA: Egy születésnapi kötet margójára (Pásztor Éva könyvéről) ...............129 PÉCSI SÁNDOR: Homályban éltem (Komjáthy Jenőről) ....................................................132 NAGY ZSÓFIA: Palóc konyha – avagy: mit ettek a jó palócok? ...........................................138 Hírek, események, beszámolók ............................................................................................140 OTTHON A VILÁGBAN CZETTER IBOLYA: Márai 125 – Ódaköltőkről írott „szatírák” Márai Sándor Vasárnapi Krónika című rádiós sorozatában .........................................143 SCHEFFER MIKLÓS: Petrarca Visegrádon? ..........................................................................153 TÓTH CSABA: Szász Endre Guernicája ................................................................................163 CS. KOVÁCS ÁGNES: Staféta grafitceruzára (Agota Kristof, Esterházy Péter) ...................169 PARÓCZAI CSABA: Sarokkal az ajtót (Zenthe Ferenc Színház)...........................................177 MÓRA REGINA: Feljegyzések a Vajdaságból II. ...................................................................180 INTERJÚK A mese értelme. DARVASI LÁSZLÓ és HORVÁTH DÁNIEL beszélgetése ...........................189 Teremtett világ. DUKAI-NAGY GERGELY és KOVÁCS BODOR SÁNDOR beszélgetése ......197 SZÉPIRODALOM BALLA D. KÁROJ: Égi pájaudvar; A visszateremtő; Elrontott igazodás (versek) ...............205 MEZŐSI MIKLÓS: Kín; A rózsásujjú (versek) .......................................................................207 KOCSIS KLÁRA: A mellőzöttség okairól (versfüzér) ............................................................209 BRUNDA GUSZTÁV: Rőzsecsörte (novella) .........................................................................212 ACSAI ROLAND: Illanó halak; Minden pillanat (versek) ....................................................216 LAKATOS LÁSZLÓ: Az óra; Ősz; Tócsa (versek) ..................................................................217 KARAFFA GYULA: Kéretlen versek .......................................................................................219 KAMARÁS ISTVÁN OJD: Plébániai farsang (novella) ..........................................................220 MURÁNYI ZITA: koppenhága; álmodban; amerikai álom (versek) ....................................226 RADNAI ISTVÁN: kétségek; a hó alatt (versek) ....................................................................228 HLAVACSKA TAMÁS: Klára néni (novella) ..........................................................................229 STEFANICH GRÉTA: A Mátra boszorkánya (ballada) .........................................................237 VASAS TAMÁS: Jézus otthona; Szomorkás végnapok (versek)............................................239 SZŰK BALÁZS: Kemény Zsigmond Rideg István templomi kertjében; Három fok (versek)....240 VICEI KÁROLY: Parádé a legelőn (novella) ..........................................................................241 PETRŐCZI ÉVA: Egy sebesült őz dala (vers) .........................................................................248 OCSOVAI FERENC: Palóckirály (vers) ..................................................................................249 Szerzőink................................................................................................................................251 MIZSER ATTILA (1975–2025) .............................................................................................253 2 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/3–4. �Tő z s é r Á r p á d v e r s e i TŐZSÉR ÁRPÁD ANYÁM STRUCCAI Zavaros álmaimból néha azzal a gondolattal ébredek, megint elfelejtettem válaszolni a levélre, amelyben anyám arról értesít, hogy struccaink a madárnátha-járványban sorra kimúltak. A levél kelte: 1899. november 3. Mikor 1959-ben a levelet pozsonyi egyetemistaként megkaptam s elolvastam, nem tudtam, mit gondoljak róla. A keltezést és a náthakórban elpusztult struccokat először viccnek véltem, de mivel az ilyesfajta viccelődés anyámtól mindig nagyon távol volt, csak arra gondolhattam, hogy miután akkoriban néhány év alatt szinte az egész családunk kihalt, és anyám, a kiüresedett családi házunkban egyedül maradt – nagy magányában a mérhető időn és tereken kívülre került. A dátum persze lehetett egyszerű elírás, de struccunk nekünk soha nem volt, a levél struccaival hát valóban nem tudtam mit kezdeni. A választ, nem akarván a nekem kedves levélírót zavarba hozni, addig halasztgattam, míg végül szegény anyám elhunyt, s a „levél-gate” függőben maradt. Álmaimban, néha, amint azt fentebb már jeleztem, még vissza-visszatér a struccos levél, de ma valós új elemmel bővült a történet. Palócföld – 2025/3–4. ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 3 �Tő z s é r 9 0 76 évvel a levélvétel után, 90 évesen ezt olvasom egy hírlapban: „Felújítják az ajnácskői Ebeczky-kúriát… A felújítási munkálatok közben megtalálták Ebeczky Eleknek, a kúria egykori tulajdonosának és lakójának a naplóját…”. A cikk ezután részletesen ismerteti a napló tartalmát, és többek között beszámol arról is, hogy a különc Elek nemzetes úr struccokat is tartott… Stopp! Az ajnácskői születésű anyám a 19. század fordulóján, tizenöt évesen, szolgáló volt az Ebeczky-kúriában, annak a bizonyos levélnek a struccai tehát mégis léteztek egykor, és semmi közük anyám feltételezett időjáró képességéhez (Ebeczky Elek könyvei között egyébként ott volt Wells Időgépe is). Csakhogy: miért velem és miért éppen 1959-ben tartotta anyám fontosnak közölni azt a valamikori struccügyet? A „levél-gate” borítékja tehát még koránt sincs leragasztva, lezárásához talán egy újabb omladozó kúriát kellene valahol felújítani. Ezt a versezetet itt most én mindenesetre lezárom, s elküldöm, válaszként anyám egykori levelére, a túlvilágra. Wells kérdi a Túlvilági utazásban: „…mért figyelik (halottaink) olyan szenvedélyes érdeklődéssel azt a világot, melyet örökre elhagytak már?” Hát miért? Az én anyám például talán épp azért nem nyughatott békében a Mátra roppant sírhalma alatt (egy éve a salgótarjáni temetőből átvitték a Farkasrétibe), mert tudja, hogy halála után egy földi „ügye” elintézetlen maradt, s még mindig várja a válaszlevelemet. 4 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/3–4. �Tő z s é r Á r p á d v e r s e i VAN ÚGY, HOGY TÁRS A KÍN S a Fehér Ló is eldobog, teljes a csend s a magányom. – Várom, magam is lekopok, szél tépte ágról madárnyom. Igen, van úgy, hogy társ a kín, mert a Semmi még szörnyebb, s szinte várom, hogy felugat belsőmben valami szörny eb. A fotó forrása: Litera.hu Palócföld – 2025/3–4. ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 5 �Tő z s é r 9 0 HODOSSY GYULA A PIROS ALMÁNAK NÉZETT HŐS Főhajtás Tőzsér Árpád művészete előtt Szívemben őrzöm azt az egyedülállóan szép, varázslatos kastélyt, amelynek tégláit tehetséges, kifinomult érzéki ujjak gyúrták mefisztókból, wágnerekből, keplerekből, luciferekből. A kastély főtartópillérét faustusból faragták, a tetőszerkezetét szencimolnárból rakták, ablakait más-más anyagból készítették, az egyiket püthagoraszból, a másikat odüsszeuszból, a harmadikat palamédészből illesztették a megfelelő helyre. Az ilyen míves ablakokból, melyek egyik másikján görcsös, okker ecetfa lóg be, nevezhetnénk rálátásnak vagy akár összekavart rendnek, van vagy ezer. De a főlátványosság még hátravan, önmagában csak ezért is érdemes odautazni, a dolgok sűrűjébe, hogy meglásd ezt a szonettkoszorúkkal, jambusokkal, epigrammákkal díszített lenyűgözően szép főbejáratot. A nap folyamán, ha még találkozhatunk, találkozunk a kastély messze földön híres főkomornyikjával, Mittel úrral is, az maga a teljesség, a globális ártatlanság. Mittel úr, a mester, a valami és a semmi, az emlék és a képzelet, a lenni és a lenni se, a születő csecsemő falujában csend, a csapzott hajú fiatalasszony, Ő Mittel úr, a kör és a köz, a pogány Tőzsérék, a piros almának nézett hős, a mitteleurópai mittelszolipszizmus, a le nem pottyant egymásrautaltság. KICSAP SZÍVDOBOGÁSA Tőzsér Árpádnak, a verssorért A csordultig telt lápból kicsap szívdobogása, TÁ-TÁ-TÁ, Csallóköz, a rejtelmes sziget kínkeserve, őseink aranykertje, TÁ-TÁ-TÁ, 6 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/3–4. �Hodossy Gyula tán, ha nem lett volna láp, a lápért életével fizető tatár, török, tán, ha nem lett volna a lápban megbúvó, szülni akaró nő, ha nem lett volna vajúdás, tán, ha gyermek sem lettem volna, szalmakazalban hempergő, tán akkor én lennék? Akkor én lehetnék én meg Te, a víz tükrén veszteglő bárka? Amikor a nyúlós ragályos halál folyvást elém ugrik, a gyilkosvírusba mártott lándzsa, lelkembe fúródik, megvilágosodik az elmém, s már bizton tudom csak a lápból lehet csillagokat birtokolni. Lucifer röhögjön, vicsorogjon a szemembe, dadogok: TÁ-TÁ-TÁ, de nem félek. A szívdobogás a láp mélyéről jön, megközelíthetetlen, csak hallani, mulandóságban a múlhatatlant: TÁ-TÁ-TÁ Török Saca: Dixit-rajz Palócföld – 2025/3–4. ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 7 �Tő z s é r 9 0 Hangraforgó együttes – F. Sipos Bea és Faggyas László – Tőzsér Árpád: Fut Csallóköz (megzenésített vers). www.hangraforgo.hu 8 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/3–4. �C s ehy Z ol tán CSEHY ZOLTÁN ALKALMI DISZTICHONOK A NEMESSZEG UTCÁBÓL Tőzsér Árpád 90. születésnapjára Rajta, rabolj, Európa, bikát! Sződd, pók, meg Arachné gyászos sorsát, és tébolyodott Niobé, cifrázd fragmentált kacagásaidat Sipylosnál! Trója bukása oral historyként becsesebb! Transzformáld és pixelesítsd, Actaeon, a látványt! Szarvashúskonzerv fűszere légy, komikum! Antik szépségek közt élni ma már lehetetlen. Online turkáló, lássuk az áraidat! Túlszennyezve a szent forrás vize már ihatatlan. Partydrogos nimfák húspiacán feketézz, Elszánt költőtárs! Amor is drónnal tör a sorsra, Íja a múzeumé vagy tetovált minirajz egy szteroid-lufi izmon a végzet mellkasa táján. Kék tintával csak bőrre, papírra ne írj! Föntről Róma legyőzött teste parázna, pucér hús, Föntről segglyuknak tűnt a Colosseum is. Több kedvezményt nyújtva nyitott meg a Moira-szabászat, Ám a szabásminták ódivatú kacatok! Védett caystrosi hattyú álma Hypaepa vidékén Sem tisztább annál, mint a poétatudat! Elszántan rámázom ritka keretbe e verset, Szótagbörtönben senyved a szárnyas idő! Mekkora úr a poéta, ha érzi a nyelvi kegyelmet! Önmaga tervezi meg phoebusi távlatait. Palócföld – 2025/3–4. ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 9 �Tő z s é r 9 0 MOHAI V. LAJOS A KÖLTŐ HELYZETÉRŐL TŐZSÉR ÁRPÁDNAK Mittel úr Pozsonyban a kráter szélére állt, Empedoklész vascipőjét próbálja. (Előbb a lábbelit Hörderlin viselte már.) Fénylő láva, a csillagok mása, az aszkézis próbája: az ilyesmivel várakozni nem érdemes. Csak szócsavarás a fausti látomás, a szembe szökött? A kérdés örök! Ezen diskurál a költő, mint pórázra kötött eb, a pozsonyi toronyházak tajtéka között. Mielőtt körötte a talaj elszikesedne, és még gyomos ligetre se lelne sehol, továbbá minden horizont elmosódna a végzet sötétjébe érve, látja krétával fölírva az égre: A költészet órája nem áll meg! A múlt izen, a hajótörött ezt véli kiolvasni onnan. Másképp szólva: a Mittel úr szívének oly magasztos bölcseleti líra a letűnő nap árnyékával se pihen, gyökérzete beszédek végtelen szövétneke: a szál az orsóról le se pereg. Mert, amit a költő tollba mond, számít, helyzete ez. Egy kődarab az ég vizébe ejtve, elvegyülve és kiválva, titkokat kibeszélve, halál-előttiségre a szörnyű kiáltást: ez adja a költő rangját. Költő: mondj a legyőzetésre nemet! Mittel úr a pozsonyi dolgozószoba kanapéján álmod, szendered. 10 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/3–4. �Fábián L ászló FÁBIÁN LÁSZLÓ LYUKAS HÚSZFILLÉRES mélázás a „bennünk susogó transzcendencia” körül …a harmincas, negyvenes évek Magyarországának jeles ikonja – minősíti az ominózus pénzérmét Tőzsér Árpád; azt én nem tudom, mennyire ikonja Magyarországnak, csupán sejtem, mire gondol a költő a lyuk sokágú metaforájával (hiány, szűkített kép, fókuszálás stb.); nekem gyerekkorom egyik legfontosabb emléke, ha negatív metaforámra említhetek legfontosabbat, ugyanis – itt kezdődik tulajdonképpen tárgyi lényege: azon a lyukon keresztül fölfűzhető volt keservesen összekapart gyűjteményem, én pedig gyűrűbe rendezett formájában helyeztem el piros bukszámban – remélvén: ősszel a búcsúban hasznosíthatom; persze, háború volt, az oroszok már ún. Sztalingyertyákkal kivilágították Szombathelyt, láttuk este a távoli fényt, anyám úgy döntött nagyanyámmal egyetértve, elfogadják Liza nénénk hívását kert alatti bunkerukba, ki tudja, mi várható az oroszoktól; dunyhákkal megrakodva bezsúfoltuk magunkat tehát a Lajos bácsi által kiásott „óvóhelyre”, eszem ágában sem volt otthon hagyni a házban féltett kincsemet, piros erszényemet ott felejteni a „ruszkiknak”, kezemben szorongattam elalváskor makacsul, majd reggel – nem emlékszem, a fölnőttek miért döntöttek úgy, hogy elmúlt a közvetlen veszély, visszaköltözünk a faluba – én csupán a pénzemet kerestem, hiába; addig nem akartam elmenni, amíg nincs a kezemben újra, de sürgettek, mennem kellett – bukszám nélkül; Liza néném Lajos sógorral maradt, nekik több pakolnivalójuk akadt, én fordultam volna vissza, nem engedtek: „majd meglesz”; bizony nem lett meg soha; ősszel a búcsú eltelt árusok, ringlispíl híján, kevésbé fájt a veszteségem, ámbár – mint látható – emlékké merevedett, a vasérmék lyuka veszteségem jelképévé, a háború konkrétumává (egyebek mellett), na meg gyanúba kevert rokonaink kétes vonzalmává: az a Liza, az a Liza, emlegette nagyanyám évek múlva még; egyelőre számomra nem a végtelen és véges ablaka lett a lyuk, noha lehetett volna a végtelen bizonytalanságé, illetőleg a nagyon véges együttérzésé, de talán öt év korkülönbségünk bővebb dimenziókat nyitott Tőzsér gondolkodása előtt, számára világra-nyitottságot jelentett az a parányi ablak, készséget világlátásra, világmagyarázatra – voltaképpen a lét fölérzésére; méghozzá az éppen-itt-lét lényegének fölvillanására (legföllebb a Sztalin-gyertyák visszfényére esetemben) – Palócföld – 2025/3–4. ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 11 �Tő z s é r 9 0 ám nyomban Tőzsér költészete lényegének közelében vagyunk: a létezés közvetlen helyénél – Mitteleuropában; medvecukorra kapott húszfillérese „monokliján” keresztül döbbent rá, hogy az ő végtelenje olyan, mint a tepertős pogácsa, kevéssé formás, kevéssé egyértelmű – legalább az alakzatában föltétlenül; (apropos, a medvecukor! fekete rugalmasságát alighanem én szintén igyekeztem végtelenné nyújtani, már pusztán élvezete miatt, ha Imre bácsi szatócs-boltjában vásárlásaink során anyám megajándékozott vele; nosztalgiám kacatjai között tartom számon, nem úgy, mint nagyanyám töpörtyűs pogácsáját, ami ugyan szintén nosztalgia – előkelőbb ranggal ízvilágomban; naná, a képpel, ahogy nagykése a vindő töpörtyűjét aprítja) tudom, rátelepedtem Tőzsér szövegére, ám képtelen voltam ellenállni a közös élmények csábításának, ahogyan előfordul ez még továbbra ebben a kissé önösre, önzőre sikeredő köszöntőben, de talán nem értelmezhető irigységnek, noha az sem volna szégyen, a világállandón innen/túli nyüzsgésben belefér, egy másik „képmutogató”-tól nem annyira visszatetsző, maga Max Planck sem haragudhatna miatta, hogy ismételten a költő textusában turkáljak, ezzel pedig újfent elárultam, föl sem merült bennem, hogy lehornyogozzam – munkásságát közelítve – a „kisebbségi lét dimenziói”-nál”, ahogy némely méltatói teszik, Tőzsér – legalábbis szememben – jóval egyetemesebb: egyetemesebben közép-európai – miképpen én is rikolthatnám Ezra Pounddal együtt: szóval ez itten Mitteleuropa (XXXV. Canto); persze, persze, Pound magyar közvetítéssel teszi: Serley Tibor, Kodály-tanítvány (és Bárd József) avatta be a harmincas évek Magyarországának politikai, közéleti, művészeti világába, az itteni zsidók helyzetébe (fejtegette nekem a zsidó érzések melegét), pár sorral lejjebb pedig egy ifjú hölgy jelenti ki határozottan: Én ízig-vérig Mitteleuropa terméke vagyok; és ha valóban meg akarja válaszolni költőnk egy interjú kérdését, miszerint mennyit nyomhat a lélek a forradalom mérlegén?, az egzakt eredmény voltaképpen lehangoló lehet (mindössze annyi – utalása szerint –, amennyi a test élősúlyának és holtsúlyának különbözete, összesen 21 gramm, nem csodálom, ha elbizonytalanodik, de a forradalom és a lélek viszonyára az elsőül igazán kíváncsi Joszif Visszarionovics Dzugasvili sem igen juthatott volna jobb eredményre, és hát igencsak értjük a költőt, hogy ő nem Sztalin, s lélek-inzsenér sem igen (hm, nehéz megszabadulni a „lélek mérnökei” pecséttől, jómagam egyenesen irtózom ettől a vulgármarxista baromságtól), mi több, és számomra ez a legnyomósabb érve elhatárolódásában: én már a prágai 1968-ért sem igen lelkesedtem… harapja el a szót; merthogy akkor is 1956 körül bolyongott lélekben, ahogyan a pozsonyi ifjak; 12 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/3–4. �Fábián L ászló Berzsenyi nemes közhelyét citálja: nem sokaság, hanem lélek, noha a lélek szellet előtt örökre bezárultunk; ha egy interjú hasonló dolgokban engem vallatna, alighanem akkor válaszolnék legpregnánsabban, ha őt, a most ünnepeltet idézném; – S a történelem komikuma – folytatja tehát az interjú-vers –, hogy 1989 nem Havel és nem a lélek műve lett, hanem – az istenek, hősök s emberek után – bábok játéka, akárcsak nálunk, fűzhetném hozzá; és így tovább a rezignációig: Aki három átélt forradalomban sem épített lelkéből társadalombiztos bunkert, az magára vessen – elhárítva, hogy őt példának tekintsék (ám – kérdem némi szkepszissel – mivel lenne különb az a bunker Liza nénémékénél?); ellenben csak ismételni tudom a XXXV. Canto kezdősorát: Szóval ez itten Mitteleuropa – koszlott forradalmaival egyetemben; régi meggyőződésem, hogy a forradalom, kivált ezen a vidéken, ahol olyan szívesen akasztgatnak ellenfeleket – az ember rossztermészete, de nem kívánom senkitől én sem, hogy vallja velem együtt véleményemet – Tőzsér postscriptuma ezután Philippe Sollerst idézi: Az igazságot a fikcióból kell kivonnunk, hát végezzük is el ezt korántsem pusztán matematikai műveletet, nos – vélném, egyik esélyes eredmény, az én forradalomértékelésem, noha egyáltalán nem posztmaoistaként jutottam hozzá; ennek a merészen önelemző, világismerő költőnek lehetett olyan bő köpönyege, amelyből aztán kibújhatott az új szlovákiai magyar költészet, ahogy Pécsi Györgyi deklarálja (hozzáfűzném: akár a Vetésesek), mintha erre a józan kételyre vártak volna éppen; Tőzsér egyik előadása címéül választotta a következő kérdést, ha ugyan az: Mitteleuropa: Traum oder Trauma? talán egyetérthetünk a legkézenfekvőbb válaszban (anélkül, hogy mismásolni szándékoznánk): mindkettő! hát hogyne kötnének ide megélt álmaink: ábrándos élményeink, mindig büszkén vélelmezett szellemi „fölényünk” (ó, jaj, talán esetenkénti pünkösdi királyságunk, vagy amit annak hiszünk), képzelt szupremáciánk (amiben jeles szerepe van a Kazimir Malevics nevű szuprematizmusnak), valljuk meg: egy saját-Európa berögzült víziója – múltról, jelenről, jövőről – zsúfolásig telve téveszmékkel, önsajnálattal, kegyes ön-malaszttal, de minden vívódások, kételyek ellenére a Trauma sem igaz megszorítások, kiegészítések, kritikák nélkül, noha talajvesztés volt, van és lesz ezután is bőven: gőzös egymás ellen fordulásaink, fájdalmas apa-komplexusaink, sértettségünkből fakadó, meg-megújuló Nyugat-kritikáink paranoiája (mint sajátos példa a komplexusra), mivel azonban megrázkódtatásban, társadalmi kórokban nem lehet reménytelenül létezni, hát megint az álom, az álmok rengetege telepszik ránk fanyar nosztalgiákkal, bárha legalább így volna: érzelmes rezignációkkal átmeneti nyugalmakat varázsolva az örök izgágaság Palócföld – 2025/3–4. ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 13 �Tő z s é r 9 0 elfödésére, inkább azt mondanám, csak úgy, lehetséges feleletképpen: egyik sem (hangoznék a másik válasz), egyszerűen csak faktikus itt-létünk helyszíne, ha hízelgőbb: színpada – álmainkból, traumáinkból ácsolt díszlettel; mert bizony, amikor Tőzsér egyik szövegébe (Gőz a víz fölött) bevillantja idegenbe szakadt, sosem látott rokona képét, akkor az ismét a húszfilléres lyukán vizionált látvány – nyomban olvasói párhuzamokat cibál elő a történelemnek soha egyik végét sem érzékelő közönségből – esetemben valahogy így fest a Tőzsér által jelzett absztrakció: zsennyei szobám nyugati falán ősidők óta nagyanyám, nagyapám összefényképezett portréja, jobbján az „amerikaiak”: nagyanyám húga és férje ülve, közöttük fiuk, Vilmas – ahogy Mariska néném szokta írni – feszít valószínűleg szmokingban, álló kemény gallérú ingben, fehér csokornyakkendőben, rendkívül snájdigak, nekem gyerekként érthetetlenül (valójában fogalmam sem volt a portréfényképezés varázslatairól), sosem láttam őket életben, kivándoroltak még valamikor a múlt század húszas éveinek végén, a háború után csomagokat küldtek, néha pénzt levélben, amit anyám azonnal hivatalosan beváltott; jártunk az amerikai „rongyokban”, ahogy Liza nénénk gonoszkodó irigységgel sápítozta – alkalmasint az én divatot előző farmernadrágjaimra; nagyanyáméktól balra a másik „amerikaiak”: hobby-indiánozó fiam feleségestől, gyerekeikkel – beöltözve talpig indiánba, ha jól sejtem, dakotába; mindvégre maradtunk Mitteleuropában – testben és lélekben; bár én jártam az államokban jó félszázaddal a kivándoroltak után, de nem próbálkoztam utódaik föllelésével, különben is, a nyugati partra igyekeztem, nem Clevelandbe; a helyet, igenis, jól jeleníti meg Pound, még ha másodkézből jött is a konklúzió: Az egész inkább hasonlít valami belső szervre, / közösségi élet a has-nyálmirigyben… érzékenység / minden irány nélkül… ez itten…; való igaz, sose feledkezzünk meg az üresség iránti hajlamainkról, a fölszín bizarra rokonszenvezéséről, hiszen Mitteleuropa az operett hona, itt található hozzá a megfelelő inspiháció – tehetné hozzá Pound a maga érdes humorával; mintegy hasonlítva/hasonulva Tőzsér kiábrándulásához Mitteleuropából, amely a költőnk által idézett Fried István szerint operettrégiónk és véres-vérző zónánk; meg kell értenünk, Zbigniew Herbert Mitteleuropája szintén ezt erősíti: úgy nincs, ahogy van, viszont mi magunk – közép-európaiak (bő)beszédünkkel rendületlenül újra meg újra Létbe hozzuk (lévén a nyelv a lét háza – Heidegger szerint); valójában egyszerre fizikai és metafizikai valóság ez a helyszín, érthető és jogos, ha Joyce Finneganjét Tőzsér új életre éleszti (Finnegan halála, 2001), amely hasonlóképpen halállal zárul, mint az ír regényében – (nem bírom említetlen hagyni, hogy Joyce maga választotta ezt a helyszínt életteréül, innét, történetesen éppen Szombathelyről választotta monstruózus műve, 14 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/3–4. �Fábián L ászló az Ulysses egyik főhősét; egy közép-európai zsidót; Joyce-nak lehettek élményei abból, amiről a föntebbiek szóltak, talán ilyesfélére alkotta meg dividuális káosz kifejezését a Finneganben) csak arról támad eredeti gondolatom, amit olvasok – fogalmaz rezignált őszinteséggel Tőzsér, de alighanem több, mint rezignáció, hiszen a világot, élményt – ha tetszik – jó ideje eleve interpretációban kapjuk, ha megbízhatóbb, inspirálóbb források után vágyakoznánk, szerencsésebb olvasmányainkhoz fordulnunk, ahogyan magam ebben a köszöntő pillanatban örömest megkíséreltem… Tőzsér Árpád előadását tartja az abdai Radnóti-konferencián 2009-ben Fotó: Szabó Zsolt Palócföld – 2025/3–4. ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 15 �Tő z s é r 9 0 Hangraforgó együttes – F. Sipos Bea és Faggyas László – Tőzsér Árpád: Játék (megzenésített vers). www.hangraforgo.hu 16 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/3–4. �S zauer Á go st on – S zauer Dániel SZAUER ÁGOSTON MITTEL ÚR ÜZEN Tőzsér Árpád előtt tisztelegve És játszik orgonáján: előbb egy hangra nyúl, majd tercet, kvartot is fog a drága Mittel úr. SZAUER DÁNIEL SÉTA A billentyűk sorában dühöt, vigaszt talál, harmóniába szédül ott élet és halál – Tőzsér Árpádnak 90. születésnapjára vers nélkül is lehet vers, ha van, ha nincs szava, ha nem is hallanád meg, jelen van. Ő maga. A parkban, fák alatt, ballagva elhalad. Mögötte botjától származó nyom marad. Mindegyik sajátos, egyszeri. Élete. Akár a versei. Palócföld – 2025/3–4. ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 17 �Tő z s é r 9 0 FŰZFA BALÁZS MIÉRT SZÉP? TŐZSÉR ÁRPÁD KIS TESTAMENTUM Csaplár Vilmos Istennel vagy nélküle című könyvébe Az ablakom alatt égi balett: fák spiccelnek föl az alkonyi pírba. Evilági transzcendencia lett a táj. Mimodráma, máslétbe írva. Mutatják, ahogy szép szubsztanciánk foszladozik – felszín alatt a mást, azt, ahogyan a ciklikus világ kiforogja a soros rothadást. Már rég nem ok és okozat a kint s bent, kidobott tévé hunyja a szemét, a kukában törött kamera – mindent beföd rühünk: az autonóm szemét. Az idős Ezra Pound kis trafikot kért, vén lelkem, ím, már ennél is szerényebb: nem kérek e kortól csak fürge hóhért: végződjek ki és végződjem be, végleg. Végződném, mint tegnap is – este van, de előttem a net könyve kinyitva: Fölös az ember a földön – e tant már egy bionikus kompjúter írta. Ajánlás A Wille zur Macht imígy folytatódik: a technika az akarat maga. Így ért be hát az evolúció itt: megül bennünket szenzorok hada. Óceánt köpülni indultam egykor, szörfözök most a net hullámain: hátha csak kör zárul, s jön új gyerekkor!? – Holt vizeken istenek árnya ing. (Bárka, 2017) Irodalmunk mai jelesei közül is kiemelkedik a Pozsonyban élő Tőzsér Árpád művészete. Kiemelkedik, mert – mint a fenti vers is mutatja – költőnk a maga 87 évével az egyik „legposztmodernebb” alkotónkká vált az utóbbi évtizedekben. Az ő költészete eleven bizonyítéka annak, hogy a gondolkodás és a poézis frissességét nem tudja megkarcolni az idő. 18 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/3–4. �F ű z fa B a l á z s A fenti vers címe és formája köztudomásúlag Villonra utal, kissé talán a hangulata is, bár mintha jóval (ön)ironikusabb lenne annál – és persze szomorúbb is, hisz Villon még nem tudhatta, mi pedig már nyilvánvalóan tisztában vagyunk vele, hogy az emberiség útjának végén csakis az önpusztítás állhat. Aligha lehet tehát más dolga a humán műveltség megszállottjainak – íróknak, költőknek, művészeknek, tanároknak –, mint a ma még csak kérlelhetetlenül araszoló, a nem túl távoli jövőben azonban majd rohanvást száguldó romlás lassítása. Ezért nekünk ebben a versben most a legfontosabbak a József Attila-allúziók és a grammatikai-poétikai újdonságok, közöttük néhány igazán egyedi szóalkotás (hapax legomenon). Mégpedig azért, mert ebből az intertextuális kapcsolatból némi biztatás is kiolvasható. Ugyanis ha érdemes ma éppen olyan ok-okozati kapcsolat megfordításán alapuló metonímiával kezdeni egy verset, mint ahogyan József Attila nyomán Tőzsér Árpád teszi ezt, akkor kell, hogy legyen remény – a fent idézett romlás lassítására legalább. Akkor ugyanis nyilvánvaló, hogy egy majd száz éve született vers „csontozata” ma is alkalmas a valóság megragadására – lásd tehát a struktúrát mint intertextust: „Az éjjel rászálltak a fákra,” mint kis lepkék, a levelek.” Az ablakom alatt égi balett: Fák spiccelnek föl az alkonyi pírba.” A második versszak első sora pedig még nyilvánvalóbb Eszmélet-allúzió: Tőzsérnél: „Már rég nem ok és okozat a kint s bent” – József Attilánál: „ügyeskedhet, nem fog a macska / egyszerre kint s bent egeret”. Továbbá a jól ismert, sokat idézett sorokra is utal a Tőzsér-vers: „szorítja, nyomja, összefogja / egyik dolog a másikát”. S a gondolatsor lezárása hasonlóképpen párhuzamot alkot, amely már a léten túli létezéssel, a „határolt végtelen”-nel tart kapcsolatot, hiszen hétköznapi értelemben véve aligha van logikája: „Csak ami nincs, annak van bokra, / csak ami lesz, az a virág, /ami van, széthull darabokra”. Nem mellesleg Bori Imre felfedezte ennek a komplex képnek az eredetét Vajda Jánosnál (vagy mondjunk inkább szintén ’párhuzam’-ot): „…csak az halt meg, ami nem lett, / S az él örökké, ami volt” (Utolsó dal, Ginához). Ez a tény pedig arra utal, hogy a három költő között olyan viszony teremtődött meg egy képsor által, amely a magyar nyelv Arany Jánosra visszavezethető, de Vajdával is kezdődő modernizációjával kapcsolatos. Az innovációt itt most természetesen nem nyelvészeti-grammatikai, hanem nyelvhasználati-poétikai értelemben értjük, azaz valami olyasmit jelent, hogy a nyelv képes meglátni, érzékelni és versbe emelni a saját határait, a kifejezés Palócföld – 2025/3–4. ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 19 �Tő z s é r 9 0 korlátait, sőt azokon túl is tud beszélni emberi érzésekről, világmagyarázatokról. – A maga összetettségében ez csak Arany óta lehetséges a magyar nyelvben. Ő ismeri fel először, hogy a nyelv nem alkalmas az emberi létezés bonyolult rétegzettségének megragadására, de mivel nincs más eszközünk e törekvésünkhöz, ezért a költők és az írók mégis írnak, hogy megpróbálják megragadni a nyelv segítségével az emberi létezés összetettségét. S ez néha sikerül is nekik. Legalábbis a remekművekben, mint amilyen például a Kis Testamentum. Erről szól számomra ez a Tőzsér-vers. Az Arany János-i és József Attila-i antagonizmusról: élet és költészet ellentmondásos mivoltáról és egymással való párhuzamosságáról. De vajon egy mai, posztmodern költő hogyan tudja ezt az ontológiai paradoxont versben felmutatni? (A költészetben Homérosz óta ugyanazokról a kérdésekről van szó...) Nagyjából akként, mint Tőzsér Árpád, amikor például az ikes és iktelen ragozás rejtelmeinek segítségével képes kifejezni fontos tartalmakat. S ráadásul úgy teszi ezt, hogy nyelvi tobzódásunkat tovább fűszerezi (bocsánat a képzavarért!) azzal, hogy ugyanazon hangsort, azonos alakú szót egyszer ikesen, máskor iktelenül ragozza, majd újra ikesen hozza szemközelbe („végződném”, illetve „végződjek ki és végződjem be”). Kétségtelen, hogy mindhárom szóalak más-más jelentésárnyalatot hordoz: az első jelentheti akár egy vers vagy a nap végét, a második kivégzésre utal, a harmadik pedig egy életmű lezárásának gondolatát idézheti meg bennünk. Mindezek mellett azonban sokkal fontosabb, hogy az ikesítés–iktelenítés–ikesítés fenti jelensége egy olyan, jakobsoni poétikai funkcióval rendelkező versbéli játék, amely az olvasót ráébreszti arra, hogy egy szövegben sohasem az a fontos, amit olvasunk, hanem sokkal inkább az, amit a szóalakzat mögöttes tartománya létrehoz bennünk: a jelentések, asszociációk sokasága. Azaz természetesen egy ilyesféle „grammatikai hiba” (licencia) – ikes és iktelen ragozás váltogatása ugyanabban a szóban (homonímában) – nem lehet véletlen. A jelenség létrejötte ugyan nem feltétlenül szándékos, mivel a szerző nem biztos, hogy tudatosan alkotta meg az alakzatot, de a versben való poétikai működése sohasem véletlen. Ezt a működést pedig a maga kivételes tehetségével, nyelvi elhivatottságával és gondolati mélységével csak egy nagy költő tudja megteremteni, „Midőn teremt új dolgokat / S a semmiből világokat” (Csokonai: A Magánossághoz). Tőzsér Árpádnak a világteremtéshez tehát olykor elég egy ikes ige iktelenítése (majd visszaikesítése), amely módszert nyilván meg is kedvelt mint költői eszközt, hiszen a zárlatban szintén alkalmazza: „Óceánt köpülni indultam egykor, / szörfözök most a net hullámain”. És persze József Attila-reminiszcencia ez megint („Harmadnapja nem eszek”), egyben Ady-allúzió (Az Értől az Oceánig) – mint minden 20 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/3–4. �F ű z fa B a l á z s „óceán” immár bő száz év óta minden magyar versben (s nyilván ott van a Tőzsérvers címe mögött ez a két sor is Adytól: „Testamentumot, szörnyűt, írni / És sírni, sírni, sírni, sírni”). Az Ajánlás-beli óceán végtelensége és a köpülés végessége közötti önironikus különbség végül nem feszíti szét a verset. Ez bizonnyal annak (is) köszönhető, hogy a zárósor immár nemcsak térben, hanem időben is a végtelen felé emeli tekintetünket („Holt vizeken istenek árnya ing”), s az emberiség öntudatra ébredésének történeti értelemben talán elsőként felfedezett oppozíciójára reflektál, a világosság–sötétségellentétpárra, az ezekből felépülő mindennapokra, ezer évekkel később pedig a fehér szín végtelenségébe belemaródó, immár ember teremtette fekete betűkre, e nagy Tőzsér-vers végességet dajkáló szavaira: élet és halál testamentumi békességére. Egy különleges pillanat A 12 legszebb magyar vers-program abdai Radnóti- konferenciájáról, 2009-ből. Tőzsér Árpád Pozsonyban, Bányai János Újvidéken, Láng Gusztáv Kolozsváron és Szombathelyen alkotott évtizedekig, azaz személyükben összefonódik a határainkon kívüli magyar irodalom Radnóti-tisztelete. Fotó: Fűzfa Balázs Palócföld – 2025/3–4. ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 21 �Tő z s é r 9 0 Hangraforgó együttes – F. Sipos Bea és Faggyas László – Tőzsér Árpád: Jövőn innen, múlton túl (megzenésített vers). www.hangraforgo.hu 22 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/3–4. �Tó t h á r p á d F e r e n c TÓTHÁRPÁD FERENC PER ASPERA AD ASTRA (Rögös út a csillagokig) Tőzsér Árpád 90. születésnapjára Még az ég is verve áldott téged, hogy csak űzzön, ha már megmaradtál, s lásd, hogy Mitteleurópa fölött Péterfa átvonuló fellege bősz, taréjos görcsbe ráncosodott. Terelgetett léted magyarsága, kétlakivá vált az otthon-kényszer, szúrtál, ha szúrtak, rúgtál, ha rúgtak, adtad magad vad tülekedésnek, s indultál ‒ ha kellett zaklatottan ‒ férfikorod is kerékbe törve, faustusi kiteljesedésre. Két pont között, itt e földi színről élni jöttél, nem csak megszületni. Ragyogj hát: égre dermedt „Versülés”! Palócföld – 2025/3–4. ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 23 �Tő z s é r 9 0 VASS TIBOR SEMLÉNY A VÉRTANÚKON „Induljunk ki abból a poetikai axiómából, hogy a vers: kommunikáció.” Tőzsér Árpád „A vértanú egyúttal a vér tanúja.” Reményi József Tamás: Tőzsér Árpád exterritóriuma Arany, Petőfi, Tompa, régi szerelmek verslábnyoma, azzal kezdjük, buksikáim, megtanuljuk, miért tanuljuk őket, aztán tanulunk tőlük, mutat portréikra Dobos tanár úr a magyar szaktanteremben. S megtanulunk, buksikáim, szótagolva tizenhárom nevet. Nevét is, virágát is. Tudom, tudniuk kell a tizenhármat, buksikáim, álmukból költve is. Meg fognak buksikálni, ha nem tudnak szótagolva sorolni. Nemesi előnevek tudásáért csillagos ötös jár. Megtanuljuk, miért lőtér-kép e táj, tanuljuk őket, aztán tanulunk tőlük. Jelentkezzen, aki tudja, Aranynak, Petőfinek, Tompának hogyan lehet közvetlenül, első kézből, s hogyan lehet közvetve, másodkézből, buksikáim, köze hozzájuk. 24 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/3–4. �Va s s T i b o r Vass, maga itten nekem se első, se másodkézből ne jelentkezzen, a maga apja itten nekünk főfelelős, avatótiszt, kisdobos- és úttörőavatások Lenin téri kommandírozója, maga ne jelentkezzen, Semlény írózója, a maguk vasgyárainak udvarán kommandír hempereg, maguk elírnak mindent, ellíródik Vörsörmarty, Anyara, Peőtfi, Topmai. Amíg itten Lenin bárkinek nem lékérdés, az addig itten nekem ne jelentkezzen. Menés tanulni, holnap a szótagok. Számonkérés, tizenhárom. Fojtott szavunkra majdan friss szóval fők felelnek. Moharos Lili: Nem vagy bűnös (Artéria Galéria) 21 x 29,7, tűfilc, ecsetfilc, 2022 Palócföld – 2025/3–4. ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 25 �Tő z s é r 9 0 Hangraforgó együttes – F. Sipos Bea és Faggyas László – Tőzsér Árpád: Őszre jár az idő (megzenésített vers). www.hangraforgo.hu 26 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/3–4. �G y . S z a b ó A n d rá s GY. SZABÓ ANDRÁS A LÉT METAFORÁJA SZABÓ LŐRINC VERSÉBEN SZABÓ LŐRINC EGY TÉLI BODZABOKORHOZ Levetkeztél, szegény bokor! Egy hosszú-hosszú éven át láttam, hogy szövöd, alakítod zöldleveles selyemruhád, sokszor láttam, hogy piperézted, hogy szagosítottad magad, és tündér titkokat sejtettem százrétű rokolyád alatt. Mit csinálunk? Állunk a ködben s bámuljuk egymást szótlanul. Emlékező szemünk beszélget, és ahogy nézlek, felvonul, újra felvonul tavasz és nyár: az elmenekült kis driád, a zöldhajú és sziromtestű tündér, kinéz lombodon át, Láttalak, de csak elmenőben, néztelek, de csak percekig, néha úgy éreztem, hogy ígérsz, mesélni akarsz valamit, de munka várt, sietni kellett, s a nyár s az ősz is sietett… Most meztelen vagy és öreg vagy, és minden titkod elveszett. s tányérnyi fehér virágfürtök aggatnak tele, bódító fűszerekkel üzensz az égnek, s fuvolás cinke és rigó surran és fészkel ágaid közt, aztán tányérnyi fekete ernyők, ért bogyók sokasága húz a sárguló földre le, Csontváz vagy! drótváz! égnek álló pipaszár lábak! s mennyi göb! Úgy ül benned a veréb, mint egy kalitka rácsai mögött. Fázó vendég: ahogy beröppen, lever rólad egy kis havat, s riadtan lesi, mit csinálunk a szürke, téli ég alatt. mert közben aranyszőke lángba öltöztet a korai ősz, s te részegen kigyúlsz, bolondulsz, hogy valamit még megelőzz, hogy valamit… Szárny rebben, ág zörg… Csontváz bokor, de szörnyü vagy! Egész évben szólni akartál, s most megmutattad magadat. Palócföld – 2025/3–4. ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 27 �S zabó Lőrinc 12 5 Nem magadról, rólam meséltél, zörgő, fekete intelem! Váz vagyok én is, vetkőző váz, az életemet vetkezem, nyaramat, mely a múltat nézi, és nem ismeri meg magát: a megvénült év erdejében a nap kihunyó parazsát. Amikor egy olyan ház ablaka alatt megyünk el, melynek falra helyezett emléktáblája arról tudósítja az arra járót, hogy itt született, itt élt ettől és eddig a költő, a poétikusabb lelkületű ember még látni véli azt is, amint a ház valamikori lakója a kilincsre téve kezét épp befelé igyekszik az ajtón. Ha a budapesti Veres Pálné és Irányi utca sarkán állok, fel-felpillantok a fekete márványtáblára, és már látom is Vajda Jánost könyökölni az egykori Csiga vendéglő asztalánál, amint épp az öreg Vörösmartyval diskurál. Néhány lépésre ettől a helytől, a forgalmas Váci utcában szinte beleütközöm abba a feliratba a valamikori Csók István Galéria falán, mely arról ad hírt, hogy a Galéria helyén állt bérház udvarán ravatalozták fel 1830 novemberében Kisfaludy Károlyt, s napra pontosan, rá negyedszázaddal ugyanazon az udvaron a nála sokkal jelentékenyebb költőt, Vörösmarty Mihályt. Szülővárosomban, Balassagyarmaton, a Vármegyeháza impozáns épületén Mikszáth és Madách emlékével találkozom. Lefelé haladva a katolikus templom mentén, az Ipoly folyó irányába, a valamikori Templom utca 10-ben lakott egyik közelmúltban eltávozott gimnáziumi osztálytársam, régtől jó barátom, Gerlei László. Gyerekkoromban gyakran megfordultam náluk, és bennem ragadt a ház döngő kapualja, melyről Szabó Lőrinc emlékezik meg filmszerű pontossággal. A mozdonyvezető édesapa többszöri áthelyezése során 1905 és 1908 között élt itt családjával a leendő költő. A ház alaprajzát dokumentarista pontossággal, az emlékező éles, láttató hűségével írja meg a Tücsökzene című önéletrajzi versciklusának Templom utca 10 című 28 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/3–4. �G y . S z a b ó A n d rá s versében. A kapualjtól, ahol barátaimmal kamaszkori olvasmányélményeink hatására magunk gyártotta katapultokat, nyílpuskákat raktároztunk halomban, készülve egy soha meg nem valósuló csatára, egy derékszögű folyosó vezetett a nagynak egyáltalán nem mondható kert mellett a lakásba. A bejárati ajtó a konyhába nyílt, s rögtön utána két egymásba nyíló szobába. Az első szoba meglehetősen sötét volt, fényt csak a másik helyiség üvegezett kétszárnyú ajtaján keresztül, s az utcai front ugyancsak szűken kimért két ablakából kapott a lakás. Itt élt Szabó Lőrinc és családja, rövid megszakítással valamivel több, mint három évet. A kert olyan volt gyerekkoromban, amilyennek ő leírta. A derékszögű folyosó lécekből összeállított felfutóján „vadszőlő rakta föl hullt díszeit”, lent az ágyásban más virágok között dáliák, nefelejcsek tarkállottak, s világosan emlékszem a kert sarkában egy terjedelmes bodzabokorra is. Egyáltalán nem lehetetlen, hogy e meglehetősen igénytelen, gazdag televényű növény emlékét még innen, a gyerekkorból, a családnak átmeneti otthont nyújtó gyarmati ház kertjéből hozta a költő. Két versében is megemlékezik a bodzáról. Az egyikben, mely a Bodzafa címet viseli, egyenesen ezt írja: „Ismerős volt, már majdnem ember…” Az a vers, melyet teljes terjedelmében idéztem írásom elején, 1938-ban született. A fa, a bokor azáltal, hogy élőlény, alkalmat teremt látvány adta szépségén vagy éppen rútságán keresztül az emberi élet különböző szakaszainak megjelenítésére. A költészet megszületése óta keresi azokat a párhuzamokat, melyek a lírai alanyt a természet jelenségeivel összekötik. A természeti képben felsejlik az ember életútja is, a fa, esetünkben a bokor, az ember földi jelenlétének szemléltetésére is kiválóan alkalmas. Irodalmunkban kétségkívül Janus Pannonius tesz erre először kísérletet az Egy dunántúli mandulafáról című versében. A meg nem értett, magasabb régiókban járó szellem és a kicsinyes, az emelkedettebb vágyak kiteljesedését gátoló környezet ellentéte, az ebből fakadó egyenlőtlen küzdelem avatja Janus költeményét a magyar irodalom első nagy sorsversévé. A „pannon-föld északi, hűs rögein” álló mandulafa elsorvad, idegen a tájban, akár az éltető itáliai közegétől elszakadt költő. Az ilyen típusú sorsversek alkotják irodalmunknak Baudelaire albatrosz-motívumát is magába foglaló jelentős részét Reviczky Gyulától Adyn át Nagy Lászlóig. Szabó Lőrinc sorsverse azonban nem illeszkedik ezek csoportjába. Ebben a versben az emberi élet örök és vigasztalan kérdéséről esik szó, a kivétel nélkül mindnyájunkat érintő kérdésről, az emberi élet elmúlásáról. Hangsúlyosan indul a vers, egy rövid, megkérdőjelezhetetlen állítással: „Levetkeztél, szegény bokor!” A tél, mely megérkezett, kérlelhetetlenül megfosztotta a bodzabokrot minden titkától. Eltűnt „zöldleveles selyemruhája”, ernyős virágainak bódító illata, a nyár és az ősz ráöltöztetett pompája után csak csont- és drótváz maradt belőle. Palócföld – 2025/3–4. ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 29 �S zabó Lőrinc 12 5 A leírás érzelmi háttere több, mint a bodzabokor levetkezésének tárgyilagos hangnemű számbavétele. A teremtés igazságtalansága, a már Csokonai által felvetett kérdés, „de ha el kell múlnom, mi szükség volt élni”, teszi vádlóvá, keményen megformálttá a sorokat. „Csontváz vagy! drótváz! égnek álló pipaszár lábak! s mennyi göb! Úgy ül benned a veréb, mint egy kalitka rácsa mögött.” Az első versszak az évszakokban más-más arcát mutató bodzabokor képi leírása. A lírai alany elfoglalt pozíciója a szemlélődés. Később, a harmadik és a negyedik versszakban a veréb megjelenésével megváltozik ez a nézőpont; itt lép be a versbe valóságosan is a költő. Idáig is jelen volt, de szemlélődő pozícióját feladva ekkor válik szereplővé az ágak közé betévedt veréb szemén keresztül. S innentől már nemcsak a lecsupaszodott bodzabokorról szól a vers, hanem annak sorsán keresztül az emberről is. A költőben, a szinte villanáserejű felismerésben ekkor tudatosul, hogy a teremtés rendjében talán nincs is oly nagy különbség saját léte és egy díszétől megfosztott bokor élete közt. „Fázó vendég: ahogy beröppen, lever rólad egy is havat, s riadtan lesi, mit csinálunk a szürke, téli ég alatt.” A vers alanya visszakérdez: „Mit csinálunk? Állunk a ködben / s bámuljuk egymást szótlanul”. Ebben a visszakérdezésben mélyül személyessé a vers: mert a kérdésre kérdéssel felelő válasz s annak folytatása bepillantást enged a két életet együtt látó, egymás mellé társító költő töprengő vívódásába is. A vers további szakaszaiban ismét visszatér a múlt, a tavasz, a nyár, az ősz; ezúttal lényegesen erősebb, intenzívebb színekkel megörökítve, mintegy a téli kifosztottság ellentéteként. Ebben a színekben és formákban tobzódó pazar leírásban a bokor létezésének gyönyörködtető látványa, a fészekrakásra alkalmas hajlék, a bódító fűszerillat, a tenyérnyi virágfürtöket felváltó fekete ernyők, bogyók sokasága, de még az antik világ levelek közt bujkáló aprócska tündére, a kis driád is szerepet kap. A bravúros, mesterien fokozódó, már-már himnikusan építkező leírás azonban az ősz beköszöntének ábrázolásával megbicsaklik, megtörik, először sejtetve az „aranyszőke lángban”, részeg kigyúlásban az önfeledten leledző bodzabokor tragikumát. Szabó Lőrinc nem mondja ki, de félreérthetetlenül a halál előtti pillanatra, arra az utolsó fellobbanásra utal, amikor legteljesebben mutatja meg magát az élet. Nem mondja ki, de zseniálisan 30 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/3–4. �G y . S z a b ó A n d rá s érzékelteti két apró mozzanattal a közeledő halál jelenlétét: „s te részegen kigyúlsz, bolondulsz, / hogy valamit még megelőzz…” Az ige az árulkodó, mintha a kéretlenül jött halált, azt a „valamit”, meg lehetne előzni. A másik, egy már-már szinte észrevétlen, mégis hangsúlyos történés, a veréb kiröppenése a bokorból: „szárny rebben, ág zörg…” A költő és a bodzabokor találkozásának, a szavakkal ki nem mondott párbeszédnek ez a kis odatévedt veréb az egyedüli tanúja. Egy kis madár, aki mindent ért. Lélek, mint a legtöbb Szabó Lőrinc-vers állata. Ő a többnyire csak szemmel beszélgető dialógus néma szemlélője. Nem kíván a továbbiakban részese lenni a találkozásnak, tud mindent, a rá váró sorsot is: kirepül. Az utolsó versszak a költemény elejére utal, azokra az esetleges találkozásokra, amikor a költőt még egyedül a bodzabokor évszakonként változó, mindig újat nyújtó látványa ragadta meg, amikor az ember életére vonatkoztatható párhuzam, a szimbólum lehetősége még nem kísértette meg mélyen. Ez a versszak azonban már a mindinkább felismert hasonlóság kapcsán a végső állomásról beszél, arról a „fekete intelem”-ről, melyről a költő korábban nemigen vett tudomást, holott a bokor minden évszakban, még a tavasz és a nyár hónapjaiban is ezt az elkerülhetetlen „valami”-t akarta vele közölni. A bodza kopár teste immár egyértelműen az elrendelt sorsot idézi fel, egy nagyon régi metafora zárványában átadva, az emberiség szakadatlanul ismétlődő, vigasztalan kérdését. *** A QR-kódot beolvasva a Hangraforgó együttes dala látható és hallható – kottáját lásd a következő oldalon (Szabó Lőrinc: A kimondhatatlan)! A 28. oldalon látható fotót Fricska Éva készítette. Palócföld – 2025/3–4. ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 31 �S zabó Lőrinc 12 5 Hangraforgó együttes – F. Sipos Bea és Faggyas László – Szabó Lőrinc: A kimondhatatlan. A Református Közéleti és Kulturális Alapítvány és a Szabó Lőrinc Alapítvány által meghirdetett Szabó Lőrinc 125 című versmegzenésítési pályázat harmadik helyezést elért dala 32 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/3–4. �Lőcsei Péter LŐCSEI PÉTER „EMLÉKEK TÜNDÉRI LOMTÁRA NEKEM BALASSAGYARMAT…”1 Szabó Lőrinc vallomásai szeretett városáról A gyermekkori élmények, a szülőföldhöz kötődő emlékek írók, költők ezreinek adtak kimeríthetetlen témát. A hitelesség igényével megformált önéletrajzok, a referencialitást akár szándékosan is kerülő regények, novellafüzérek, lírai vallomások sokaságát említhetnénk. Mennyi hálás (vagy éppen öngyötrő) lehetőség az eszmélkedés, a világgal való ismerkedés, a harmónia, illetve a szorongás, a félelem, a gyermeki féltékenység és agresszió kifejezésére?! Mennyi idealizálás, szembesülés, önleleplezés, rádöbbenés, kontraszt?! Nyilván az alkotók egykori és későbbi benyomásaitól, tehetségétől, szándékától függően. És akkor még nem szóltam az irodalmi elvárásokról, a divatról, a korstílusról. A gyermekkor mást jelentett a korán elárvultnak, a szűkölködőnek, mint a családi biztonságban és jólétben felnövekedőnek. Mást annak, aki gond nélkül térhetett vissza a szülők, rokonok világába, és megint mást azoknak, akiket nehezen átjárható határok választottak el az egykori ismerősöktől, a játékok, kalandok dombjaitól, patakpartjaitól. Az anyakönyvbe bejegyzett születési hely gyakran nem azonos a meghatározó gyermekkori élmények színhelyével. Közismert példaként említem, hogy Weöres Sándornak nem Szombathely, még csak nem is Pápa, hanem Csönge tűnt föl így. Agota Kristofnak (Kristóf Ágotának) nem Csikvánd, hanem Kőszeg. A 125 éve született Szabó Lőrinc a miskolci évek után választott szülővárosát, Balassagyarmatot tartotta ilyennek. Hozzá kapcsolódó visszaemlékezéseit, verseit időrendben követtem. Mivel megírásuk körülményei is fontosak, esetenként ezeket is részleteztem. Felidézésükhöz a korabeli lapokon, köteteken kívül felhasználtam a költő interjúit, naplóbejegyzéseit, későbbi magyarázatait is. Ezek meggyőzően bizonyították, hogy a különböző terjedelmű, műfajú, szándékú írások az emlékek megformálásának másmás árnyaltságát, mélységét tették lehetővé. Lényegesek az időbeli arányok is: SZABÓ Lőrinc, Egy eltűnt városban; Emlékezés Balassagyarmatra, Új Idők, 1943. április 10, 423. 1 Palócföld – 2025/3–4. ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 33 �S zabó Lőrinc 12 5 az 1905-től 1908-ig tartó balassagyarmati idillről szóló versek, megnyilatkozások fesztávja emberöltőnyi. Közülük az első 1924-ben, az utolsó az ezerkilencszázötvenes években született. Ráadásul a Vers és valóság egészen különleges műfajú és indítékú. Nem is a költő kézírásában maradt ránk, és csupán 1990-ben vált nyilvánossá.2 A Tücsökzene gyermekkori emlékkaleidoszkópját több Szabó Lőrinc-írás készítette elő. Korai verse, a Balassagyarmat, 1924 a Pesti Naplóban jelent meg, ezután – változatlan formában – a Fény, fény, fény című kötetben kapott helyet.3 Megszületése a költő látogatásának köszönhető. A fájdalom, a veszteség nagy ihletforrás. (Ezt a Tücsökzene számos darabja is bizonyítja.) A költőben olyan nyomot hagyott ez a találkozás és a belőle fakadó csalódás, hogy rögtön másnap megírta nyolc szakaszból álló időszembesítését. Egykori emlékeit vetette össze friss benyomásaival. Jellegzetesen elégikus hangulatú művek, nem ritkán klasszikus elégiák kiindulópontja az ilyen szembesülés. Közeli párhuzamokkal Weöres Sándor és Jékely Zoltán néhány verse szolgál. Szabó Lőrincnek ez az esztétikai szempontból nem jelentős, de személyes megrendültségét híven dokumentáló írása több szempontból is érdekes. Megszületése, utóélete egyaránt tanulságos. BALASSAGYARMAT, 1924 Azt hittem, liliputi város, csigahéjházakkal, mesebeli – köldökömig ér csak fel a torony, de niagarákkal küzd majd ladikom ha a nagy Ipolyt újra átszeli – – Nem ez voltam, s nem ez a város – Elfeledtem és elfeledett: kicsit megnőttünk mindaketten, mégis –: fáj ennyire idegennek látni a régi embereket. A nagy Ipoly milyen kicsiny lett! Más meg oly nagy! – Vagy csal itt minden? A vasárnapba hársfasor fut s idegen formák tánca nő s fogy ijedtre tágult szemeimben. Fáj, fáj ez a bosszú, hisz nekem itt egyhez is, máshoz is jogom van: Hová tettétek őserdőmet? Ez a pár bokor volt?! – És hová lett döngölt váram a nagybozótban? SZABÓ Lőrinc, Vers és valóság. Összegyűjtött versek és versmagyarázatok, I–II., szerk. KABDEBÓ Lóránt, Bp., Magvető Kiadó, 1990. KABDEBÓ Lóránt, Utószó, II. 689–693. – Vers és valóság, Bizalmas adatok és megjegyzések; Bp., Osiris Kiadó, 2001. KABDEBÓ Lóránt, Utószó, 357–359. 3 SZABÓ Lőrinc, Balassagyarmat, 1924; Pesti Napló, 1924, augusztus 31, 9. = Fény, fény, fény; Budapest, Kultúra R.–T., 1926, 76–77. 2 34 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/3–4. �Lőcsei Péter Hová az árokparti gyíkok? Miért más ország a Kürtös-patak? – Ennyi mindent lehet adni, venni, ellopni tőlem, visszacsenni, tizenhét esztendő alatt? és most – – Ej, jobb, ha megszököm! Itt a fasor, – villák, liget – – Káromkodni és eltünődni nyári és esti padokon mindenkor egyformán lehet. Tizenhét év, – a régi meghalt s hiába szépek, frissek a nők: ez is, ni, már felnőtt a szerelemig, pedig kívánságban se volt meg tizenhét évvel ezelőtt, Isten veled, liliputi város, – megyek, s azt se tudod, hogy megszökött: előled valaki, mert nem sikerült újra gyereknek lennie az elmerült hegyek és esztendők mögött! Az elégiát hiába keressük összegyűjtött verseinek kötetében (1960; 1988); a Vers és valóságban sem találjuk. Mivel a Digitális Irodalmi Akadémia szövegközléseit nem a kritikai kiadás igényével hozták nyilvánosságra, abból is kimaradt. Hogy miért? A magyarázat egyszerű: a költő elégedetlen volt vele, és sok más írásával együtt ezt is átdolgozta. A nyolc strófa negyven sorából mindössze kettőnek kegyelmezett. Meghagyta az alaphelyzetet, a vers jó néhány töredékét, szókapcsolatát is, de sok esetben kicserélte az egyes tárgyi elemeket, és módosította az arányokat. Egyelőre nem tudom, hogy mikor történt az átalakítás, az Új Időkben 1943 tavaszán a címében is megváltoztatott vers olvasható.4 Érdemes lenne tüzetesen megvizsgálni az átírás jellegét, eredményét. Itt csupán röviden utalok a két vers közötti eltérésekre, minőségi különbségekre. A paradoxont tartalmazó új cím (Egy eltünt városban) mellett a költő több értékemelő megoldással élt. A számvetésre kényszerülő huszonéves férfi nem Atlantiszként elpusztult település nyomait kutatja; gyökeresen megváltozott városába tér vissza, amelyben (kimondania is fáj) ő már idegen. Átalakított versében nagyobb erejű az ellentétek sorozata: az emlékeiben apróként, liliputiként élő város megnőtt, az egykor hatalmasnak, különösen az áradás után óriásinak látszó Ipoly kicsivé lett. Mindössze a gyermekkori táj egy része tűnik föl változatlannak. Persze az is megszorítással: „Csak az a virágos rét a hegyekig, / az régi (bár közben uj ura lett)”. Az eredeti versben, itt is, más írásaiban is érzékelhetjük, hogy az elvesztés fájdalma sohasem kap ellenséges felhangot. Érdemes lenne tüzetesen megvizsgálni az átírások jellegét, eredményét. Itt csupán röviden utalok a két vers közötti eltérésekre. Szabó Lőrinc, Egy eltünt városban; Új Idők, 1943, április 10, 421. Érdekességként említem, hogy az Egy eltünt városban című vers alatt is az 1924-es dátum szerepel, nyilvánvalóan azért, mert a költő a gyökeres átalakítás ellenére is „jogfolytonosnak” tartotta eredeti művével. 4 Palócföld – 2025/3–4. ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 35 �S zabó Lőrinc 12 5 A költő nem a régi épületeket, az ott lakókat vagy az ismerősöket említi. Az eredeti vers gyermekkori emlékeit, a döngölt várat és a gyíkokat a felgyújtott macskára és az első iskolai dolgozatra cserélte ki. Több síkon is érzékeltette, hogy múltját az eltelt tizenhét év jóvátehetetlenül megvámolta. Számára a szembesülés csalódása, a hiányok leltározása marad: „Sehol semmi a csodából? Ez már fáj, ez már árulás! Hová tettétek őserdőmet? Ez a pár fűzfa volt?...” 5 A panaszból kinövő vád és a számvetés után az eredeti versnél jóval hatásosabban, általánosítva, egyetemessé tágítva állapítja meg: „Hogy ürít mindent az idő!...” A költőt indulásra figyelmezteti a vonatfütty. Belátja, hogy gyermekkori élményeivel csupán az emlékek tündérországában találkozhat újra. Több későbbi írása, visszaemlékezése is bizonyítja, hogy mennyire fontos volt számára ez a látogatás, milyen elemi erejű az átélt csalódás. Róluk később szólok. * 1938 őszén a Felvidék nagyobbik felének visszacsatolása (visszatérése) alkalmából a napilapokban számtalan írás született. Politikai vezércikkek, felhívások, ünnepi tudósítások, fényképes riportok követték egymást. A Pesti Naplóban ekkor jelent meg Babits Mihály józanságra intő, szép, bizakodó verse, az Áldás a magyarra. Ugyanebben a lapban kapott helyet Szabó Lőrinctől az Ipolyság ünnepén is.6 A nyolc alkaioszi strófából álló vers rövid idő múlva módosított címmel (Az Ipoly ünnepén) szerepelt; ez maradt végső változata is. Az aprónak feltűnő kiigazítás jól példázza, hogy milyen sokat számít a településnév felcserélése a folyó nevére. Az Új Időkből, illetve a Vers és valóságból ismerjük a verset ihlető helyzetet: a költő édesanyja a rádió előtt térdelt a Felvidék visszacsatolásakor közvetített műsor hallgatása közben. Szabó Lőrincet – aki állítása szerint szégyellt hazafias vallomást írni – ez a kendőzetlen érzelem ragadta meg. Átélte az egyszerű asszony ellágyulását, aki most nem fájdalmában, hanem örömében könnyezett. Keretes szerkezetű versének kulcsszavai a sírás fogalomkörével (’sírj’, ’könnyeid’, ’zokogó’, ’sirasd’…) függnek össze. Túl is mutatnak az anyai A csodavárás utáni kiábrándulás a Tücsökzenében több alkalommal is föltűnik. Egy részüket bűntudat, szégyen követi. Hatodnapon című versében (78) még a vád is rokon formában szólal meg: „Ki lopta el az Óriásomat – / jajdult a szívem, szinte hangosan…” 6 Szabó Lőrinc, Ipolyság ünnepén, Pesti Napló, 1938, október 23, 17. 5 36 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/3–4. �Lőcsei Péter érzelmeken, egy „meggyötört nép” háláját fejezik ki: „ez már isteni fájdalom, / a tisztulásé, gyógyulásé, – / és milliók szive dobban össze…” A Szózat idézésével és a Himnusz említésével erősítette versének pátoszát. Saját meghatottságát balassagyarmati, azon belül az Ipolyhoz kapcsolódó, korábban elsiratott élményeivel fejezte ki: „Ott, azon a tájon éltem első siheder éveimet, a szomszéd Kürtös patakban törtem a nádat és ha jött az árviz, deszkatutaj repült velem a tulsó part virágos rétje fölött a hegyek felé: most ép onnan int a teljesedő remény…” Rá nem jellemző módon a közösségi bizakodás szólamával zárta az alkalmiság fölé emelkedő vallomást, amelyről később ezt állította: „Mondhatnám azt is, hogy ebből a versből nőtt ki a Tücsökzene emlékvilága. […] A Kürtös-patak Balassagyarmat fölött ömlik az Ipolyba. A Katlan-Gödörnél: ezekről is bőven szó esik a Tücsök-ben. Nagyon finoman visszatartott hazafias megnyilatkozásnak érzem a verset: semmi uszítás a csehek és a tótok ellen”7. A Pesti Napló előzetest közölt arról, hogy a Nemzeti Színház társulata felvidéki városokban tart ünnepi előadást. Ezeken az esteken „Szabó Lőrinc, a kiváló magyar költő fogja előadni alkalmi verses prológusát, amely magával ragadó lendülettel fejezi ki a magyarság örömét”8. A költő eredeti verseivel, műfordításaival, más írásaival is rendszeres szerzője volt az Új Időknek. Több művével szerepelt ott, mint a Nyugatban. Két fontos emlékezése, melyet Herczeg Ferenc lapjában közölt, lényeges adalékul szolgál a Tücsökzenéhez. Közülük az első 1939 tavaszán jelent meg Az én Felvidékem címmel.9 A hatásos vallomásban személyes érintettségét állította középpontba. Mit jelentett neki, hogy gyermekkorának kedves helyszíneit kettévágta a trianoni vasfüggöny? 1920. június negyedike után halmozottan érezte a nemzeti tragédiát, most erősebben osztozhat „a közös hazatalálás testi-lelki misztériumában”. Drámai erővel idézte föl 1924-es, néhány órás balassagyarmati látogatását (Egy eltünt városban). A számára alig ismert SZ. L., Vers és valóság, I, 823. UŐ., A színpad ünnepe, Pesti Napló, 1938, november 4, 14. 9 UŐ., Az én Felvidékem; írta és március 25-én este a kassai Schalk-házban felolvassa Szabó Lőrinc; Új Idők, 1939, március 26, 465–466. 7 8 Palócföld – 2025/3–4. ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 37 �S zabó Lőrinc 12 5 Felvidék sokáig egyet jelentett a kettészelt Ipollyal. Úgy emlékezett az átélt csalódásra, hogy felismerhetően a Tücsökzene egyes darabjait előlegezte. Későbbi nagy kompozíciójának balassagyarmati helyszínei, eseményei rögtön azonosíthatók: a Templom utcai ház, a kedves tanítókisasszony, a Katlan-gödör, a felejthetetlen tutajozás. A múltat felelevenítő bekezdésekből – néhány kihagyással – hosszabban idézek: „Minden az Ipolyon túl volt. Egy egész megíratlan verseskönyv, tele idillikus szépségekkel és izgalmakkal, a lélek hajnali pirkadásának ideje, félig még álmodó ismerkedés a valósággal. […] Láttam hatéves, hétéves, nyolcéves magamat a túlsó parton, a réten, de csak úgy, mintha földtől égig üveg alá került volna a mindenség egyik fele. Áttörhetetlen falként állt előttem a levegő az Ipoly közepén. Sehol másutt a trianoni határon nem éreztem ezt az üvegfalat, ezt a léttelenül létező belső akadályt. Szótlanul és sokáig bámultam az idegenné vált túlsó partot, a nagy-nagy rétet és rajta túl észak felé az első hegyeket. Baloldalt a régi fahídnak nyoma sem volt, felrobbantották, széthordták. Jobbfelé akkor még nem állt a mai modern beton és vashíd. Abból az irányból különösen gazdagon rajzottak az emlékek a fűzfák mögül. Arra volt, arra van a Kürtös patak. Eszembe jutott a karácsony délután, mikor egész a torkolatáig felkorcsolyáztam. Ott kell lennie a Katlan-gödörnek, az örvények örvényének, ahol a beszakadó jég elnyelte egy cimborámat: iszonyú hely volt, hallják, hogy kong a neve? […] Igen, és egyszer kiöntött a folyó, az árvíz tengere fél méter magasan, csendesen, megnyugodva állt a nagy síkságon, a rohanó Ipolyból tutajnak kifogtam egy elsodort pajta ajtaját, gyönyörű idő volt, húsvéti vakáció, vagy talán már kora nyár, és én a tilos rét csillogó tavain, a bokrok közt egy hosszú léccel órákig hajtottam, kormányoztam lebegő deszkáimat, egyedül voltam és féltem, és szívszorongva és ámuldozva ringatóztam a folyékony csodában, és hosszú nyakú gömbfejű, tarka virágtündérek hajlongtak jobbra-balra a tutaj elől, és a nap átsütötte a kristálytiszta vizet, és lent látszott a zöld rét, a föld: a semmiben úsztam, lebegtem és csodálkoztam, hogy ennyire szép lehet valami. Azt éreztem, ötven centiméternyire a föld felett, a törékeny tutajon, amit harminc évvel később, mikor a salzburgi hegyeik fölött repülőgépről néztem le... A világ fölött lebegtem, testem-lelkem zengett az elragadtatástól, és ma már tudom, hogy költő voltam azon a napon.” Kassai szónoklata Az Ipoly ünnepén ihletadó pillanatának – általam már említett – felidézésével és a módosított című verssel zárult. Szintén az Új Időkben jelent meg lírai színezetű vallomása: Egy eltünt városban – Emlékezés Balassagyarmatra.10 Az előzőnél jóval hosszabb írásban kiegészítette korábban említett élményeit. Emlékeinek lelkesült leltárában a fájdalom helyett SZABÓ Lőrinc, Egy eltünt városban. Emlékezés Balassagyarmatra; Új Idők, 1943, április 10, 421–424. 10 38 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/3–4. �Lőcsei Péter a megszépítő távlat emelkedett, már-már rajongó bekezdései sorakoztak. Balassagyarmatot életének legköltőibb városaként jellemezte. Miután a zavartalan, napfényes mesével azonosította, és idilli voltát hangsúlyozta, tárgyilagosan bevallotta, hogy a tündérváros egészét gyerekként aligha ismerhette. Nem is érdekelte. Csupán egyes részei voltak fontosak számára: leginkább közvetlen környezete, utcájuk végén az Ipoly meredek partja és a folyó árterének zöldellő fűzfái. Később tudatosult benne, hogy elsősorban nem is az emberek, események voltak meghatározók számára, hanem mindaz, ami a béke, a nyugalom tündéri világává tette környezetét. Eszmélése során számos vágyát, hajlamát balassagyarmati tapasztalataiból eredeztette. Robotra fogott életében visszarévedt kötetlenségek nélküli gyermekéveire. Múltidézése során elmesélte, hogy pajtásaival a közelükben lévő Jeszenszky-kertben gyíkfarmot akartak létesíteni, visszaemlékezett a nyulak gondozására, a folyóparti békázásra, a játékok készítésére. Tisztes szegénységüket sem tagadta. Azt az esti imáját is fölidézte, amelyiket azért mondott el, hogy reggelre ökölnyi gyémánt legyen a párnája alatt. (Ennek története az éjszakai örömmel és a kiábrándító csalódással együtt a Tücsökzenében is olvasható.) És jöttek sorra a félelmetes és kedves emlékek: iskolatársának balesete, az édesanyja készítette gyógyító leves, a békázás, az Ipoly sokszor emlegetett örvényei, a kacsatojásokat kiköltő tyúk kétségbeesése és a többi. A képek, események tobzódásán mintha maga is meglepődött volna. Felsorolásuk közben ígéretet tett: „Úgy látom, egész életrajzi regényre való emlék rajzik föl lassankint bennem. Meg fogom írni, csak ráérjek; már eddig is pedzettem az anyag részleteit versben és prózában is. Emlékek tündéri lomtára nekem Balassagyarmat, a félhomályból onnan is alakok kelnek elő, ahol az első pillanatra semmit sem lát szemem. Lehet, hogy nem tíz és húsz, hanem száz és ezer kép alszik bennem ezekből az esztendőkből: a rágondolás egyre többet ébreszt belőlük”11. Azt jól előlegezte, hogy a tervszerűbb, koncentráltabb figyelem újabb és újabb alakokat, eseményeket, hangulatokat támaszthat föl benne, azt azonban nem is sejthette, hogy fogadalmának beváltására rövidesen sor kerül. A vágyott alkotói nyugalom helyett azonban életének talán legzaklatottabb, megalázásoktól sem mentes időszakában kezdte el múltba tekintő formabontó lírai kísérletét. Az 1945-ös év nem csupán a felszabadulást hozta számára, hanem egy ellene irányuló támadássorozatot, egy rövid ideig tartó, de végtelennek fölrémlő vizsgálati fogságot és a szorongató helyzetek egész sorát is.12 Uo., 423. SZABÓ Lőrinc, Vallomások; Naplók, beszélgetése, levelek, szerk. HORÁNYI Károly és KABDEBÓ Lóránt, Osiris, 2008, 265–519. 11 12 Palócföld – 2025/3–4. ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 39 �S zabó Lőrinc 12 5 Enyhítő ellenpontként barátainak, pályatársainak kiállása szolgált. A lelkiismereti kérdések felvetésétől és félelmeitől ők sem mentesíthették. Szabó Lőrinc a nagy tervhalmozók közé tartozott. Ez az adottsága az elkészült művek mellett rengeteg töredékkel, befejezetlen, befejezhetetlen írással is együtt járt. 1945 tavaszán így vallott erről: „Sajnos van vagy kétezer elkezdett versem – úgy látszik, egészen emberfölötti arányban akartam én csinálni a dolgokat; legtöbbjük gyorsírásos firkatúra, amit nekem is nehéz volna megfejtenem…” 13 Felfokozott lendülete, túlfűtöttsége követhető nyomon a Tücsökzene születésének időszakában is. Naplójának olvasása közben részesei lehetünk annak a tobzódásnak, örömnek, amelyet egy-egy darab megírásakor és új ötleteinek felbukkanásakor érzett. Eleinte nem sejtette, mekkora kompozícióvá terebélyesednek felidézett emlékei. Alig kezdte el munkáját, máris rögzítette: „Verseken dolgoztam, a Tücsökzenén. Talán hosszabb valami lesz, keretet adhat egy egészen kiadós dolognak, életrajzi visszaemlékezéseknek”14. Családi gondjai és a politika hírei mellett szinte minden nap akadt megjegyzése az elvégzett munkáról. A töredékek mellett ötven további „Tücsök”-nek a terve körvonalazódott. Nem volt biztos, hogy végig ezt a számára is furcsa formát tartja-e. Figyelmeztette is önmagát: „Vigyázni kell az összekötő részeknél, hogy mind önálló darab legyen-e vagy láthatóan folytassa mind az előzőt”15. Naplójából nem egyértelmű a véglegesített versek sorrendje, de az látszik, hogy nem lineárisan követték a helyszíneket és az időrendet: „Eddig összesen kilenc Tücsköm van! Lesz száz is! A Mihály bácsi-sorozat megindult. Életrajz lesz, nem teljes és nem pontos, de az lesz”16. Rendre beszámolt aggodalmairól; tartott mindentől, ami kizökkentheti felfokozott munkatempójából. Több bejegyzése bizonyítja, hogy némelyik versével elégedetlen volt. Nem derül ki, hogy tartalmi, szerkezeti vagy prozódiai fenntartásai voltak-e velük szemben. 1945 szeptemberében már 150 tervezett darabról szólt. Rohamosan szaporodtak rögzítendő benyomásai, alakjai, életének eseményei. Jegyzetlapjain számos balassagyarmati emlék sorakozik. Szóba kerülnek az ijesztő mesealakok, a sikoltozó pávák, a félelmek, a fáskamrában lévő nyuszik, a fülre aggatott cseresznyék, a dióval történő egérfogás. Olvashatunk néhány gyerekjátékról: az üveggolyóról, SZ. L., Uo., 278. SZ. L., Uo., 428. 15 SZ. L., Uo., 429. 16 SZ. L., Uo., 434. Mihály bácsi: G. Szabó Mihály, a költő nagybátyja, tiszabecsi református lelkész. A fiatal Szabó Lőrinc emlékezetes nyarakat töltött nála. Vele kapcsolatos többek között a Mihály bácsi (111); A tiszabecsi tiszteletes (112), a Szatmár, a Tiszabecs (115) és a Mézpergetés (139) című vers. 13 14 40 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/3–4. �Lőcsei Péter a bigéről, a boton való lovaglásról is.17 A Vers és valóság „Íródeákjának” külön is szólt a Tücsökzene 1945. augusztus 14-i megkezdéséről, a munka kibontakozásáról, a fölidézett események további részleteiről.18 A költőnek a tervezgetés, még inkább az egyes darabok megírása és végső elrendezése során nagyon sok mindenre figyelnie kellett. Gyerekkorát idéző versei előtt ezekből emelek ki néhányat. Tartalmi szempontból többek között az önfeltárás mélységeire, a másokkal szemben elvárható tapintatra, az arányosságra gondolok. Szabó Lőrinc önmagáról gyakran szólt enyhítés, megszépítés nélkül. Apjával kapcsolatos egykori ellenérzéseit többször is említette. A Vers és valóság megjegyzéseinek túlnyomó részében az életrajzi adalékokkal, néhány rokon, illetve szerető azonosításával, esetenként a megírás körülményeivel foglalkozott. A szerkesztés, a verselés műhelygondjait ritkábban érintette. Természetesen akadnak ilyenek is. Elsősorban azokra a magyarázataira gondolok, amelyekben a kérdés-felelet technikáját vagy a filmszerűséget említette, illetve nagy ritkán a keresztrím tudatos módosítását emelte ki.19 Akad példa arra, hogy korábbi verseire, köteteire hivatkozva kerülte az önismétlést. Egyes események, helyzetek átcsoportosításával, összevonásával is találkozunk. A 10 szótagos, 18 soros, páros rímű darabok nagy veszélye az egyhangúság lehetett volna. Gondoljuk meg, a Tücsökzene első kiadásában 352, a véglegesnek tekinthető második kiadásban 370 vers található!20 Szabó Lőrinc rendkívüli gonddal és ritka találékonysággal kerültre ki ezt a csapdát. Érdemes legalább néhányat megemlíteni szintaktikai és szövegtani bravúrjaiból. A változatosságot sok esetben az astrófikus darabok mondatainak száma biztosítja. Olykor egyetlen, hosszú felsorolás a vers, más alkalommal többszörösen összetett mondat építi fel. Ilyen a nyitányból A nyugodt csoda; A ti dalotok és a Táj épül, omlik című. Ebbe a csoportba tartozik a Miskolc-ciklusból az Első emberek, a későbbiek közül például az Adria, az Önzés, a Hurik, hetérák. A balassagyarmatiakról később szólok. Ellenpontként szolgálnak azok a versek, amelyek meglepően sok mondatból épülnek föl: így a Babits és a Hangok tükrében 36–36-ból, A Halál Tengere 32-ből, a Titkos párbeszéd 23-ból. A magas szám legtöbb esetben a bennük található tagolatlan, egyszavas megnyilatkozásokból ered. SZABÓ Lőrinc, Vallomások, 528–550. SZ. L., Vers és valóság, II. k. 19–200. 19 Csupán néhány jellemzőt emelek ki a versek közül: Táj épül, omlik; Utazni!; Sivatagban; Babits, Hangok tükrében; Galagonya; Kérdezhetek?; Negyedik világ 20 SZABÓ Lőrinc, Tücsökzene, első kiadás: bp., Magyar Élet, 1947; második kiadás: Bp., Szépirodalmi, 1957. A verseket a 2. kiadásból idéztem. 17 18 Palócföld – 2025/3–4. ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 41 �S zabó Lőrinc 12 5 A Tücsökzenében gyakoriak az anaforikus gondolatritmusok, felsorolások, amelyek ugyanúgy a változatosságot erősítik, mint az élőbeszéd tudatosan alkalmazott fordulatai. Akadnak valóságos párbeszédek, mellettük pedig képzelt kérdésekre és válaszokra épülő szerkezetek is. A belső drámák megjelenítésén kívül többször találkozunk riadalmat okozó külső szerencsétlenségek expresszív bemutatásával. Ezeket rendszerint az indulatszavak, a hiányos, befejezetlen mondatok és a felkiáltások hitelesítik. Újra és újra föltűnnek a modalitásváltások és az időbeli ütköztetések. Külön vizsgálatot érdemelnének a költő által használt írásjelek. Változatosak az intertextuális példák: több alkalommal találkozunk önidézetekkel, továbbá a költőelődöktől és a kortársaktól kölcsönzött rímekkel, szó szerinti vagy módosított átvételekkel. Miközben a versek nagyobbik hányada önálló, zárt egész, bőven előfordulnak novellisztikus jellegűek, összefüggő darabokból állók is, amelyeket a költő kötőszóval, határozószóval, visszautalást biztosító névmással vagy egyéb kifejezéssel kapcsolt az előzőekhez. Az események folyamatos rögzítése, a benyomások részletezése, az önjellemzés árnyalása mellett Szabó Lőrinc néhány esetben újra megszólította az ihletadó tücsköket. Közjátékaival mintegy művének címadását is igazolta. * Bizonyára ritka, hogy egy folyóirat egyszerre 20 verset hozzon egy költőtől. Az 1946 őszén újrainduló Válasz szerkesztői így álltak ki Szabó Lőrinc mellett. 21 Válogatásukban még cím nélkül, római számmal jelölve szerepelt néhány balassagyarmati darab is. Ezeket rövidesen újabbak követték: az Ipoly fűzei; a Szerettem a… (végleges címe: A szem örömei); a Hangok; A rét meghal és a Tutajon.22 A Tücsökzene – Rajzok egy élet tájairól alcímmel – a Magyar Élet kiadásában 1947-ben jelent meg. Az 1957-es 2. kiadásban a Nyitány után a korai emlékek 22 miskolci darabja A gyermekkor bűvöletében (1900–1905) címet kapta. Mivel a balassagyarmati évekkel foglalkozom részletesebben, ezekről csak röviden szólok. Jellemző, hogy a legkorábbi emlékeket felidéző részben a későbbi tapasztalatok, eszmélések, ráismerések is szerepet kaptak. A Miskolc-ciklusban ilyen például az apa viselkedésének megítélése. Vele kapcsolatban kontraszttal és időváltással is élt. Róla szóló verse így kezdődik: „Apámtól féltem. (Anyám szeretett)”. Ezt követően sorolta a róla megtudott, enyhítő körülményeket, hogy a vers zárlatában feloldja egykori 21 22 SZABÓ Lőrinc, Tücsökzene (Részletek a költő készülő művéből), Válasz, 1946/1, 34–42. Szabó Lőrinc verseiből, Válasz, 1946/3, 203–205. 42 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/3–4. �Lőcsei Péter ellenérzéseit: „Ma már dér lepi mindkettőnk fejét. / Ez hozott össze, a Rettenetes Év”23. Apjáról szólva családjuk anyagi gondjaira, a beváltatlan ígéretekre és a konfliktusokra is kitért. A folytatásban édesanyjáról emlékezett részletesebben. A harmadik fejezet a Balassagyarmat címet kapta; alcíme: Idillek az Ipoly körül (1905–1908) lett. A harmincadiktól a hetvenharmadikig tart. Ebben a „szép volt, isten volt, Egy Volt a világ” miskolci bűvölete után a „tarka egység részekre szakadt” Weöres Sándor-i élménye a meghatározó. Az alcímben szereplő idillt rögtön a 30. számú versben értelmezi, árnyalja a szerző: „ott nem bántott talán még semmi se / (s ha bántott, rögtön gyógyult a sebe)”. A témamegjelölő, egyúttal összegző szerepű Balassagyarmat előlegezi a felfedezések, a kíváncsiság, a környezettel való ismerkedés kimeríthetetlen terepét. Ez rövidesen a kijózanító szembesülés, a veszélyeket is rejtő szabadság világa lesz, a külső és belső örvényekké. Ezek részben az Ipoly többször emlegetett riadalmas jeleségei, másrészt a vágyaké, a magukkal ragadó szenvedélyeké. Ahogy a Balassagyarmatban megfogalmazta: „Örvény volt nekem a világ s titok”. Ennek egy másik vetületét így sűrítette a Napfény és vihar zárlatában: „minden egyszerre rend és zűrzavar”. Az idillként előlegezett és összegzett évek kifejezései között a már említett örvény mellett ott szerepel a „félelem”, a „rémített”, a „féltem”, a „végveszély”, a „szörnyű”, a „Szörnyek”, a „szüntelen kiszolgáltatottság”, a „Rém”, a „szégyelltem”. Ezeket – és nem is valamennyit – a ciklus első verseiből idéztem. Közöttük több is a transzcendens riadalmak közé tartozik. Többek között a Mámikával űzött „szellemezés”-sel, továbbá az Isten-élménnyel, a hittel és a csalódással. A ciklus negyvennégy darabjából néhány jellemzőt emelek ki. A Templom-utca 10 a 31. számú vers a címe után először kérdőjellel, a zárlatban azonban felkiáltójellel szerepel. A kivételesen szép, mindvégig jelen idejű, de több idősíkot is egybeölelő látomás mozgásban vezet bennünket végig a szülői házon. Föltűnik a kapualj, a tornác, a konyha, a két szoba. Az álomszerű, légies visszarévedés egyszerre logikus és illogikus („árnyként suhogok”; „Átcsapok az üvegen”; „kísértet, mint én”). Az emlékek idézője egyszerre látja a nefelejcset, a dáliát, orbánccal ágyban fekvő önmagát, közeledő édesanyját és a szikrázó karácsonyfát: az „Egyedüli Jelen”-t; az „Idők Együtt”-esét. Szerves folytatása a Csak ami volt című vers, amelynek nyitánya tartalmi és formai szempontból is Petőfi Tündérálom című vesének két sorára rímel. Ő 1846 telén így SZABÓ Lőrinc, Apám (13). A Tücsökzenében még kétszer szerepel, ugyanígy nagy kezdőbetűkkel a Rettenetes Év. Nagybátyjától így búcsúzott el: „A Rettenetes Év / vitt el, az a 44/45”. A tiszabecsi tiszteletes (112). Légiriadó című versében a pusztító borzalmat nevezi meg ekképpen: „Végezz itt, ha kell, Rettenetes Év!” (322). 23 Palócföld – 2025/3–4. ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 43 �S zabó Lőrinc 12 5 sóhajtott föl: „Oh lassan szállj és hosszan énekelj, / Haldokló hattyúm, szép emlékezet!...” Szabó Lőrinc ekképp fohászkodott: „Tűnt évek őre, add áldó kezed, / s kalauzolj, édes Emlékezet!” A tegező megszólítású kérés, amelynek során ismét megelevenedtek a gyarmati képek, események, hosszan ívelt, csupán az utolsó tagmondatokban alakult első személyűvé. Jelezve, hogy a jelen nehézségei ellen a múlt adott erőt, gazdag fogódzót. Az emlékezés, amely olykor lyukas, olykor arányaiban megtévesztő, a Tücsökzene egyik kulcsfogalmává vált. Nagy hangsúlyt például a Kigyúl a csillag (81); a Gyerekvilág (157); a Fényszárnyú szó (158) című versekben kapott. Szabó Lőrinc néhány esetben pontosította is az emlékek torzító, módosító hatását. „De nem így volt ez, nem egészen így. / Csak most, harminc év mulva érzem így…” – írta a Mégis csak álmok (153) című versében. És idézhetem a Gyerekvilág (157) nyitányát: „De ne higyjétek, hogy amit ma itt / elmesélek, mindig volt, s mindig így: / állandóan”. A Napfény és vihar (33) egyetlen, anaforikus gondolatritmusra épülő felsorolás, melyet a ciklus második felében újabb egymondatos versek követnek. A szem örömei (67) és a Hangok (68) is a világ érzéki befogadásának boldog, elragadtatott leltára. Ellenpontok itt is akadnak. Ilyen például a beszakadt Katlan-Gödörről szóló húszmondatos Halál Torka (46) és a tizenöt mondatból álló Szép borzadály (47). Külön kis blokkot jelent a balassagyarmati élmények világában a folytatásokban elbeszélt asztaltáncoltatás (35, 36, 37). A szellemek olykor borzongató, végül enyhébb emlékeinek olvasása közben a Kosztolányi Boldog-szomorú dalának felejthetetlen rímeire ismerünk: „De általában nem volt félni mit, / az ember hallhatta halottjait, / rokonait: ők, sok jóakaróm, / voltak éjszaka párnám s takaróm” (37). Édesanyáját visszatérő módon, nagy szeretettel jelenítette meg a költő; többek között azt, ahogy Eötvös versét mondta, vagy a Lengyel Himnuszt énekelte. Tudta a János vitézt és a Fürdik a holdvilágot. Játékos mozgását és az előadott dalok, versek szövegét is fölidézte. Ennek bájos fénytörését adja, hogy Szabó Lőrinc eközben saját emlékezethiányát is érzékeltette: „Fehér / liliomszál, dudolta, és kacér / rémülettel ugorva máris ott / volt a Tiszában, megtámaszkodott, / a szöveg szerint, ezüst semmivel / mosdott és arany nem-tudom-mivel, / s az ördög kosarába tette…” (42). A ciklusban hiába keresnénk úgynevezett városleírást, hagyományos városélményt. A település lakói közül személyesen alig jelenik meg valaki. A Sokféle nép című versben (43) a vásáros zsidóra, a sátoros cigányra, a drótos tótra való gyermeki rácsodálkozás üdítő kivételnek számít. A környékbeli gyerekek, esetleges pajtások egyénítés nélküliek. Megnevezései között ilyenekkel találkozunk: „négy fiú”; „más”; „csibészek”; „csibészcsapat”; „hangos gyerekek”; „hídi kamaszok”. Szó esik ugyan Kacskovics Márta tanító kisasszonyról (kéréséről és ajándékáról is), de az osztálytársakról, 44 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/3–4. �Lőcsei Péter az esetleges diákcsínyekről, vetélkedésekről nem értesülünk. Mintha egy magányos, zárkózott személyiség élné mindennapjait. Számomra úgy tűnt föl, hogy a Dsungelben (40) megfogalmazott önjellemzés tágabb értelemben is hiteles: „én voltam az egész világ”. A Tücsökzene tematikus blokkjai között lényeges a lányokhoz, nőkhöz való viszony visszatérő megjelenítése. Ez kezdetben szemérmes, részvétet, sajnálatot is kifejező volt. A Miskolc-ciklusban a Lányok (26); a Nők keresztje (27) és a Rossz gyanuk (28) indítja el ezt a hosszú sort. Szabó Lőrinc az unokahúgaival kapcsolatos bizonytalan körvonalú gyanúját fogalmazta meg elsőként. Feltételezte, olykor tapasztalta, hogy a lányok életének van egy rejtett rétege. A hozzájuk kapcsolódó titkokat valamilyen szégyennel hozta összefüggésbe. Ideiglenes magyarázatként a lányok és fiúk, a nők és a férfiak ruháinak különbsége szolgált számára. De gyanúja nem oszlott el. A balassagyarmati versek közül A híd alatt (51); A kicsúfolt bűn (52) és a Nők titka (53) újabb megfigyeléseit, feltételezéseit foglalta össze. Rácsodálkozott a leskelődő, a lányok, asszonyok szoknyája alá benéző és számára érthetetlen szavakat kiabáló csibészekre. Ösztönösen a gyengébb nem oldalára állt, átérezte – egyelőre megmagyarázhatatlan – szégyenüket. Távolságot is tartott a „hídi kamaszok”-tól. Hiába kérték, nem lett cinkosuk, húgát nem vezette áldozatként feléjük. Egymás után tette föl magának a kérdéseket a szégyenről, a bűnről, a pirulásról, de megnyugtató választ nem talált. Valamilyen részvétet érzett irántuk: „sajnáltam szegényeket, / hogy oly idegenek, törékenyek, / s csattanjon bár belőlük az öröm, / titkos ítélet van a fejükön” (53). A ciklus legfontosabb helyszíne az Ipoly és környéke. Egyszerre a színpompás érzéki benyomások világa: a réten legelő csorda, a sziszegő libák, a tücskök, a hörcsögök, a bottal szétpüfölt pöfetegek kimeríthetetlen gazdagsága (Ipoly fűzei, 50; Az Ipolyon túl, 55; A szem örömei, 67; Nap napra telt; 69). A folyó másrészről a veszélyes forgókat és minden évszak sok más, változó kalandját is jelentette. Két novellaszerűen folytatódó történet is lejátszódik előttünk. Az elsőben egy korcsolyabaleset riadalmát, vaklármáját és szerencsés végkimenetelét élhetjük át (Halál Torka, 46; A szép borzadály, 47; Tovább, 48; Lyukak a homályban, 49). A drámaiság kifejezésének tucatnyi eszközével él a költő. Egyszavas megállapítások, rosszat sejtető hírek, zaklatott felkiáltások, bizonytalanságot sugalló kérdő mondatok követik egymást hatásosan. Gyakoriak a szám- és személyváltások és az időváltások is. Az esemény egy része a drámai jelenben zajlik. Az izgalmat tovább fokozza, hogy az eseménysorozatot mesélő gyermek kíváncsisága nem csillapodik akkor sem, amikor kiderül, hogy a beszakadó jégnek nincs halálos áldozata. Most egyedül vág neki a veszélyes kalandnak a recsegő jégen a Katlan-Gödörig. Lelki következménye a kijózanodás lett: „Kaptam tudást, Palócföld – 2025/3–4. ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 45 �S zabó Lőrinc 12 5 amely semmit sem ért, / valóságot kínokért s álmokért, / szűk árkot, nádast, derengő öbölt…” (49). A súlyos betegség, a vérhányás és a torokgyulladás a kiábrándulás után következett. A kalandvágy a tavaszi árvíz idején is ösztönözte. Az utcai lubickolás annak ellenére is kihagyhatatlan, megismételhetetlen élmény maradt számára, hogy az apai dorgálás nadrágszíjának csattogása követte: „de valami nagyon / nem vehettem szívemre az ügyet, / mert tetszik, ma is tetszik az eset”. (Utcai árvíz, 71). A folytatás – egyúttal a ciklus zárlata – a Tücsökzene legemlékezetesebb versei közé tartozik. A rét meghal (72) tizenkilenc mondata kivétel nélkül jelen idejű. Az utolsó kivételével valamennyi sora egy-egy mondat. Tegező beszédmódú, és nem a felszólítás, hanem az elragadtatott rácsodálkozások miatt találhatók benne a felkiáltójelek. A hanyatt fekvő szemlélődő (mindegy, felnőtt vagy gyerek) fogadja be a közvetlen közelében és az égen lévő színeket, hangokat, illatokat, tapintásélményeket, mozgásokat. Ebben a kizökkent idő természetesen nem a hamleti értelemben jut eszünkbe, hanem a korlátozások, gondok nélküli pihenés jelentésében. A Tutajon (73) elbeszélhető történetét már korábbról ismerjük. Az Ipoly által elöntött réten egy kifogott ajtó szolgál tutajként a gyermek számára. Ritka tünemények befogadójává válik. Ebben az egykori emelkedett prózai vallomás lírává oldódik az álom és a valóság határán. A balassagyarmati emlékek sorozata itt még nem ért véget. A Tücsökzene 261. darabjában Szabó Lőrinc fölidézte egykori, csalódást keltő látogatását. Ez a vers a Balassagyarmat, 1924 és az Egy eltünt városban emelkedettebb, az egykori fájdalmat feloldó látomása. A költő gyermekkorának kedves vidékeit kétszer veszítette el. A benne élő emlékek – ezt bizonyítja az alakkettőzés – élete végéig megmaradtak. Mondhatjuk úgy, hogy mindaddig megszólítanak bennünket is, ameddig olvassuk verseit. VISSZA, GYARMATRA Vissza, Gyarmatra. „Mult, vagy még?” – „Jelen!”, felelt száz hang, s helyemre hirtelen egy gyermek állt. Én mutattam neki: „A tulsó rét már Szlovákia!” – „Ni,” tapsolt ő, „libák! hogy száll a pehely!”, s futni kezdett be a semmibe, fel: láttam: s vele, amelyen átszaladt, megint láttam a régi fa-hidat, bár szétlőtték (vagy elvitte a jég?): s kettős szemmel az Ipoly árvizét s a vén fűzeket, a göcsörtösöket, 46 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/3–4. �Lőcsei Péter tele friss hajtásokkal… Szellemek rajzottak elő; jött Mamika is; s mikor végül a Templom-utca 10 udvarán álltam s a mai mögött száz régi kert szikrázott-röpködött egymáson át, megzendült a Mese: „Ki vagy?” „Idők és Lelkek Többese!” Borsos Miklós Szabó Lőrinc-mellszobrát 1977-ben avatták föl a balassagyarmati Palóc-ligetben. A műalkotást 1997-ben ellopták. Helyére csak 20 év múlva, 2017-ben került Petró György szobrászművész alkotása, mely az eredeti szobrot idézi. Borsos Miklós alkotása Forrás: Madách Imre Városi Könyvtár Helytörténeti Gyűjtemény, Filmtár Fotó: Kovalcsik András Petró György alkotása Fotó: Fricska Éva Palócföld – 2025/3–4. ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 47 �S zabó Lőrinc 12 5 DOBOS MARIANNE – KABDEBÓ LÓRÁNT „HOZZÁÖREGEDTEM” 2021. november 25-én vettük át férjem, Kabdebó Lóránt utolsó „egy Költő Agya”. Szabó Lőrinc pályaképe a „modern” európai költészetben1 alcímű kötetének tiszteletpéldányait. Decemberben készült vele élete utolsó interjúja a Zugló Televízióban.2 Itt mondja azt, amit meg is magyaráz, hogy nyolcvanévesen hozzáöregedett a tizennyolc éves Szabó Lőrinchez. Megtanult félni, ahogyan félt a századdal egyidős költő. „K. L.: Hozzá köllött öregedni. Óriási szerencséje volt. Ő 1900-ban született, tehát mindig annyi éves, amennyi a század volt. Adyval a ravatalánál találkozik. Találkozik a forradalmakkal, az ellenforradalmakkal, megismerkedik az Európát uraló vezérek sorozatával, emiatt támadják is sokáig. Teljesen félreértve, mert valójában félt tőlük. Mindent, ami a 20. században rettenetes volt, azzal ő 19 évesen már találkozott. Egyszerű egyetemi hallgatóként, aki bejár a Centrálba, mert Babits odahívta. Móricz Légy jó mindhaláligjának egy bekezdését ő írta meg, ahogy a gimnáziumban, a kollégiumban elmesélték neki a debreceni szokást, a harangozást. »Írd be«, s döbbenten látta, amikor megjelenik a könyv, hogy az író szó szerint átvette. Ebbe a környezetbe, a legnagyobb írók közé került, a barátjuk lesz, és mindent, ami versben kimondott rettenet, átéli a Centrálban. Mint taknyos kölyök és mint Móricznak, Babitsnak, Kosztolányinak, Szabó Dezsőnek egy ideig a titkára. Onnantól kezdve tanult meg félni. Ott van például Adynak A Hortobágy poétája című verse. Ferenczi Laci barátom írta le, hogy az nem Magyarország és nem Debrecen, ahogyan azt Ady hitte. Mert az amerikai nagy költők, akik átjöttek Európába – Ezra Pound, és Babits szerint a legnagyobb, T. S. Eliot –, ugyanezt a tapasztalatot hozták magukkal. A 20. század első felének legnagyobbjai, Eliot, Yeats, Kavafisz, Gottfried Benn vagy Ezra Pound, más-más emberek, más-más költői világok, de ebben a félelemben Bp., Előretolt Helyőrség Íróakadémia, 2021. Kultúrzug. Kabdebó Lóránttal Ferencz Gábor beszélget (Zugló TV – 72. adás), 2021. december 31. 1 2 48 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/3–4. �D o b o s M a r i a n n e – K a b d e b ó L ó rá n t együtt nőnek fel. A Szabó Lőrincnél öt évvel fiatalabb József Attila, akinek szörnyű élete volt, felszabadult gyerek volt hozzá képest. Lőrinc sokkal jobban rettegett a ’30-as évek elején, mint a hozzá képest fiatal rajongója, József Attila. Érzem, hogy ez a két ember egymással – legalábbis volt egypár ilyen év – nagyon jó barátságban volt. Lőrinc benne élt abban a Nyugat-Európában, amelyben az említettek mind megtanulták a félelmet. És ez nem az első világháború okozta félelem volt. Azt csak produkálta a költő és az író, aki olyan, mint a süllyedő hajón a patkányok. Míg süt a nap, tiszta idő van, semmi jele a pusztító viharnak, de a patkányok már jönnek föl a mélyből, a raktárból, és menekülni akarnak. A földrengést előre érzik az állatok – a költők is. Tehát az a pisztolylövés, amelyik Szarajevóban elindítja a 20. század borzalmait, csak következmény. A nagy írók és költők ezt már előtte jelzik. Joseph Conrad egy lengyel nemesfiú és az angol irodalom egyik klasszikusa. Az éjszaka mélyén című regényét a múlt századfordulón, a világháború előtti boldog békeidőben írja meg, ebből veszi a mottóját Eliot az egyik verséhez. Ezt kell megérteni, ezért mondtam, hogy én nyolcvanévesen eljutottam oda, hogy megértsem, megszeressem azt a tizenkilenc éves, taknyos, kezdő költőt, aki megírja az első olyan versét – nem jelent meg akkor, jómagam adtam ki és publikáltam később –, amelyiket Babits elolvasva elkezdett remegni. Mert minden félelmét beleírta ebbe a fiatal Szabó Lőrinc, amit csak lehetett.” ÁRADÁS! ÁRADÁS!3 Barbárok vagyunk; barbárok! Gyilkosok, gyujtogatók! Nem egy elpuhult kultura gyermekei, – barbárok, de büszkék! És erősek! Amikor mennydörgő harsonáinkkal bejárjuk az uccákat, szabályosan-egyforma lépteink döngésére lélekzetüket visszafojtva lapulnak meg a házak! Ma még puskacsövekben alszanak a golyóink, de lobogónkat a szél veri, acélsisakjaink félelmesek és meztelen szuronyaink vérre éhesen ágaskodnak; ásó, fegyver, ércgolyók, tölténytáska, borju, kézigránát és minden egyéb, ami csak szükséges egy modern gyalogos felszereléséhez, – lásd: ez vagyunk: csupa vas!, csupa harc!, csupa rombolás és bosszu! Szövetségeseink a vasutak, teherautók és a repülőgépek; zárt alakzataink fáradhatatlanul kigyóznak előre az országutakon; KABDEBÓ Lóránt, A Te meg a világ poétikai naplója = Szabó Lőrinc Remarque-fordítása, Bp., 2021, 9–10 (Szabó Lőrinc Füzetek 9.) = https://krk.szabolorinc.hu/pdf/szlf9.pdf [2025. 09. 04.] 3 Palócföld – 2025/3–4. ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 49 �S zabó Lőrinc 12 5 nagyszabásu manővereket tartunk, télen-nyáron, esőben-hóban egyaránt birjuk a menetelést, földalatti páncélfedezékben álljuk az ellenséges pergőtüz pokoli őrjöngését, vagy áthatolhatatlan drótsövény mögül küldjük az éjszakába fülsiketitő sortüzeinket és szemrebbenés nélkül lépünk át a szétroncsolt hullák felett. Mert barbárok vagyunk és erősek, életünk vaskényszer: parancs és engedelmesség; gyülöljük az individuumot és kiöltük magunkból az embert, hogy tökéletesen beilleszkedhessünk az óriás Gépezetbe, melynek ezer kereke és fogaskereke csikorogva roppantja össze a határokat. Barbárok vagyunk, ellenségei a kulturának, a költőknek, barbárok, de miénk: az Erő, és ami még több: az Erőszak, és vélük az Igazság is, gondolkozásunk teljesen prózai és praktikus, nincsenek szobraink, képeink, könyveink, fölöslegesnek tartjuk a művészeteket: művészetünk a legtökéletesebb technikai felfegyverzés; mert barbárok vagyunk, durvák és hatalmasok, nem ismerünk kényelmet, könyörületességet, testvért, nem tudunk meghatódni és nincs bennünk semmi romantika, és egyszerűen agyonlőjjük, aki mást mond! (1920. május 4.) A versben a hazatérő frontkatonák embertelenné válását gondolja végig. Ezzel a bandamonológgal „riogatja” mesterét. Babits reszketve olvassa. A gyilkolásra kész emberi természet őt Vörösmarty rémképeire emlékezteti. „Ennél nagyobb verset Vörösmarty óta nem írtak” – mondja. A hazatérő frontkatonák viselkedésében, a háború poklát megjárt emberek létformájaként tovább él a terrorista szellem. A vers a hazára visszazuhanó vereséget szenvedett katonatömegről szól. Hasonlóan írja ezt meg Remarque tíz évvel később, 1930. december 5. és 1931. január 29. között, folytatásokban, a Neue Zürcher Zeitungban. Szabó Lőrinc szinte párhuzamosan fordítja a Magyarország című napilapban. A fordítás közben ráismer a békés otthonra rázuhanó rendezetlenségre. Látja a gyilkossá válás folyamatát a regénybeli iskolatársak történetéből. Szerencsés évjárata következtében ebből kimaradt, ennek a szellemét így nem szívta magába. 1918 márciusban tesz előrehozott érettségit. Ezután a nyarat Debrecenben kiképzéssel tölti. Évfolyamelsőként végez. Ahogy később mondja: „ijedtében”, nehogy a frontra kerüljön. Az újabb kiképzését a „forradalmak szélvihara” elsodorja. A bátyja, Zoltán azonban Königgrätzban K. u. K.-kiképzésen kezdte meg a katonai szolgálatát. Ott a vasutasgyerek ingyenjeggyel meglátogatja. De nem a katonaság 50 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/3–4. �D o b o s M a r i a n n e – K a b d e b ó L ó rá n t történetei érdeklik. Az utazás hatalmas, életre szóló szellemi élményt jelent számára. Vesz egy német nyelvű Baudelaire-válogatáskötetet. 1924-es olaszországi utazása során megdöbbentette 1500 méter magasan a fehér keresztes katonatemető borzalmas látványa. Érzékeli, ahogyan a szegénység és a nélkülözés lesz a világgazdaságot rejtetten összefogó két pólus a húszas években. Hogyan lesz az erőnek az erőszakban kifejlődő uralma... A költőben élő honpolgári én a messianizmusba burkolt terroristaveszélyt figyeli, amely a lövészárkok pokoli edzettségű seregeit szabadítja a „hátország” világára. Lőrinc szerencsére nem élte át a halálfélelemből gyilkosságra edzettség állapotát. Megmaradhatott a költői szerepre készülő diáknak. Akinek rálátássa volt a „rettenetesség”-re, s egyben generációja szerepvesztettségére is. „Szeressük Szabó Lőrincet!” – hagyta Kabdebó Lóránt az utókorra végrendeletként ebben az interjúban. Megtoldom: tanuljunk mi is, ahogyan ő megtanult félni a fiatal költőhöz „hozzáöregedve”. Sajnos korunkban, napjainkban bőven van mitől és van miért félni. Férjem haláláig, 2022. január 24-ig még nem tört ki az orosz–ukrán háború. A Pázmány Péter Katolikus Egyetemen 2022-ben rendezett Kabdebóemlékkonferenciára megjelent posztumusz kötete azóta már angol nyelven is olvasható. 4 Elmondja benne – többek között – a történelemből korunk, napjaink számára levonható, levonandó tanulságokat... Dobos Klára fényképe Kabdebó Lóránt utolsó miskolci előadásán készült 2021. szeptember 3-án, a II. Rákóczi Ferenc Könyvtárban KABDEBÓ Lóránt, Valami történt. Szabó Lőrinc átváltozásai, Prae, Bp., 2022.; Lóránt KABDEBÓ, “Something Happened”. The Poetic Transformations of Lőrinc Szabó, translated by Attila DÓSA, Bp., Napkút, 2025. 4 Palócföld – 2025/3–4. ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 51 �S zabó Lőrinc 12 5 HORVÁTH KORNÉLIA KABDEBÓ LÓRÁNT EMLÉKTÁBLÁJÁNAK AVATÁSÁRA1 Kabdebó Lóránt kiemelkedő, nagy hatású alakja volt a magyar irodalomtudománynak és a magyar bölcsészképzésnek. Munkásságát és tudományos eredményeit alighanem csak száz év múlva fogjuk tudni felmérni és értékén becsülni. Meglátásom szerint olyasmit tett ő a XX. századi magyar irodalom értelmezése és értékelése során, mint amit a XIX. századi írók és irodalomtudósok (Arany János, Beöthy Zsolt és mások) tettek az 1800-as évek irodalmi történéseinek feltérképezésekor. Mire is gondolok: egyrészt és elsősorban a XX. századi magyar irodalom paradigmáinak kidolgozására, melyet Kabdebó Lóránt Kulcsár Szabó Ernővel együtt valósított meg. Ennek, a magyar irodalomtudomány történetében valóban „paradigmaváltó” gondolatnak Lóránt két konferenciát is szentelt. (Lóránt 1987-ben lett a Pécsi – akkor Janus Pannonius – Egyetem oktatója, s egyben rögtön az Összehasonlító Irodalomtudományi Tanszék vezetője.) E tevékenysége során szervezte meg az 1990-es évek elején e két, a magyar irodalomtudományi gondolkodásra mindmáig nagy hatást gyakorló, mi több, radikális fordulatot eredményező tudományos szimpóziumot. E konferenciák anyagát Szintézis nélküli évek2 és „de nem felelnek, úgy felelnek”3 címmel közre is adta a Janus Pannonius Egyetem kiadványaiként. Az egyik tanulmánykötet az 1920-as és 1930-as évek magyar prózaepikájának, a másik ugyanezen időszak lírájának nyújtja látleletét, teljességgel újszerű, az akkori kurrens nyugateurópai irodalomelméleti irányzatok szellemiségét követő megközelítésben. Ezért is válhatott e két nagyszabású konferencia anyaga a modern magyar irodalomról szóló szakmai elképzeléseket gyökeres módon átalakító vállalkozássá abban az időszakban. Másfelől Kabdebó Lóránt az első feltárója és mind a mai napig a legnagyobb ismerője Szabó Lőrinc életművének. Nyugodtan kijelenthetjük: ha Kabdebó Lóránt nem Az Emléktáblát készíttette és felavatta 2025. augusztus 9-én Zugló Önkormányzata (Budapest XIV. kerület) a Dózsa György út 19. szám alatt. 2 Szintézis nélküli évek. Nyelv, elbeszélés, világkép a harmincas évek epikájában, szerk. KABDEBÓ Lóránt – KULCSÁR SZABÓ Ernő, Pécs, Janus Pannonius Egyetemi Kiadó, 1993. 3 „de nem felelnek, úgy felelnek. A magyar líra a húszas–harmincas évek fordulóján, szerk. KABDEBÓ Lóránt – KULCSÁR SZABÓ Ernő, Pécs, Janus Pannonius Egyetemi Kiadó, 1992. 1 52 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/3–4. �Horv áth Kor nélia kezd el Szabó Lőrinc költői életművével foglalkozni az 1960-as években, s nem folytatja ezt a kutatást egyetemeken, doktori iskolát alapítva és saját tudományos laboratóriumában haláláig, akkor ma legalábbis félig hozzáférhetetlen lenne számunkra ez a csodálatos és rendkívül izgalmas költői életmű. Kabdebó itt is olyan, az egész életpályájára kiterjedő kutatást végzett el, amely számos további, fiatal irodalomtudós gondolkodását is megihlette és ösztönözte: kiét filológiai irányban – Kabdebónak köszönhető az életmű nagy terjedelmű, kéziratban maradt anyaga jelentős részének publikálása, melynek elsődlegesen az általa alapított Szabó Lőrinc Füzetek kiadványsorozat adott helyet, s mely szövegfeltárási és -kiadási munkafolyamatba számos egyetemi és doktori hallgatóját is bevonta –, kiét szövegelemző és -interpretációs irányban, kiét pedig a nemzetközi, összehasonlító perspektíva, valamint a műfordítás problematikája és témája mentén. Példaként a nemrég akadémikussá választott Kulcsár-Szabó Zoltánt vagy a jelenleg doktoranduszként kutató Ágoston Enikő nevét említhetjük meg, de még sok más szakemberét is, akik ma is a hazai humán tudomány területén tevékenykednek és kutatnak. Kabdebó Lórántban így a XX. századi magyar irodalomnak nemcsak kiváló ismerőjét, tudósát tisztelhetjük, de egy olyan kutatót is, aki vezérfonalat adott a kezünkbe arra nézvést, miként is igazodjunk el ebben a modern magyar irodalmat jelentő „erdő”-ben, amely nemcsak a XX., de immár a XXI. századi magyar irodalmat, annak alakulásfolyamatait és történetét is magában foglalja. Kabdebó határozott, nemcsak esztétikai, hanem kifejezetten strukturális alapokon építette fel ezen elgondolását, a struktúrához mindenkor poétikai szempontokat társítva. Ennek hatása mind a mai napig rendkívül erős és aktív a hazai bölcsészkarok irodalomtudományi doktori iskolai képzésében, s nemcsak az általa alapított Miskolci Irodalomtudományi Doktori Iskolában, hanem a Pázmány Péter Katolikus Egyetem irodalomtudományi PhD-kurzusain is, ahol a XX. és XXI. századi magyar irodalom s annak interpretatív-poétikai megközelítése rendkívül nagy népszerűségnek örvend. Kabdebó Lóránt irodalomelméleti és -történeti tudása univerzális volt. Kutatásainak, pályájának „folyamatos csúcsteljesítmény”-e – ha egyáltalán létezik ilyen kifejezés – kétségtelenül Szabó Lőrinc művészete, élete és pályaképe. Ám Szabó Lőrincen kívül más szerzők munkáit és hatástörténetét is behatóan tárgyalta: például József Attila, Füst Milán, Weöres Sándor, Szabó Magda vagy Turczi István írásművészetét. De az irodalomkultúra tágabb területét nézve is jelentős kutatásokat mondhat magáénak: több elemző írásban értelmezte Yeats, Rilke, Ezra Pound és más európai szerzők költészetét. S a próza, jelesül az epika és főként a regény kutatása sem volt idegen tőle: több tanulmányt közölt e témakörben, a XIX. századi magyar epikától kezdve Palócföld – 2025/3–4. ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 53 �S zabó Lőrinc 12 5 (például Jókairól) egészen a magyar kísérleti prózáig (Szentkuthy Miklós) vagy a már említett Szabó Magda és Határ Győző munkásságáig. Hadd szóljak most röviden a Kabdebó Lóránthoz fűződő személyes kapcsolatomról s ehhez fűződő tapasztalataimról. Első gondolatom az, hogy számára a munka, az irodalomtudományi kutatás és az írás hivatás, mi több, „élethivatás” volt. Ő erre tette fel az életét. S nagyon sokat hozott és adott ezzel nekünk. Második, rendkívül fontos szempontom: Kabdebó Lóránt mint tanár. És itt szintén szeretnék valamelyest személyes is lenni, hiszen másképp egy tanítvány nem beszélhet a tanáráról. Kabdebó Lórántot személyesen sokáig, egészen a 2000-ben bekövetkező PhDvédésemig nem ismertem. Úgy alakult, hogy tanárom, Bécsy Ágnes ajánlására elvállalta a doktori értekezésem és a belőle készülő könyvem opponenciáját, illetve lektorálását. S noha szarkasztikus véleményt is megfogalmazott, alapvetően és messzemenőkig támogatta mind a disszertációt, mind pedig a könyv4 megjelentetését. A PhDvédésemen találkoztunk először, előtte nem láttuk, nem ismertük egymást. Utána én tőle kizárólag csak támogatást kaptam, bölcs útmutatásokat, mélyreható személyes beszélgetéseket, pályázati ajánlásokat, konferenciameghívásokat. Úgy gondolom, Lóránt nemcsak a nagy tudást és annak sokszintű közvetítését, terjesztését illetően volt kiemelkedő tanáregyéniség, hanem az emberek értékelésében, gyengéik és erősségeik felismerésében, az érdeklődés felkeltésében, a rájuk „kiszabott” feladat adekvát mivoltának biztosságában, a hallgatók ambicionálásában és dicséretében is. Mindezek egy kiváló tanár mutatói. S tudjuk, Kabdebó Lórántnak hazai és nemzetközi viszonylatban is kiemelkedően sok doktorandusza szerezte meg – az ő irányításával és témavezetésével – a PhD-címet. Kabdebó Lóránt intézményes tevékenységéről most nem szólnék: ezt tegyék meg helyettem mások. Van mit méltatni ezen a területen is. Számomra a legfontosabb az irodalomtudós, a kutató és tanár teljesítménye és egyénisége. És a tanársággal a legszorosabban összefüggő személyisége. Az a személyiség, aki sohasem gáncsolt, nem bántott, ellenkezőleg: ha kellett, ismeretlenül is segített, s mindig, ha lehetett, támogatott mindenkit. Mindenkit, aki a modern magyar irodalom iránt elkötelezetté vált, s aki irodalomtudományi pályára adta a fejét ebben az országban. E támogatása azonban mindig szakmai minőségi elveket és meglátásokat követett. Bátran mondhatjuk: nem sok ilyen támogató, ugyanakkor a minőségelvet mindig szem előtt tartó kutatóés tanáregyéniség található bölcsészszakmánkban. H. K., Tűhegyen. Versértelmezések a későmodern magyar líra köréből, Budapest, Krónika Nova, 1999. 4 54 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/3–4. �Horv áth Kor nélia Kabdebó Lóránt 2022 januárjában távozott közülünk. Ez az emléktábla örökké hirdeti nevét és munkásságát. De talán még fontosabb kutatásainak, írásainak megőrzése, kéziratainak közzététele, és ezek értelmező értékelése. Kabdebó Lóránt egész életműve az irodalmi és irodalomtudományi, a kulturális folytonosságról szól. Ezt kell nekünk is folytatnunk. Kabdebó Lóránt domborműves emléktáblája – Juha Richárd Attila alkotása –, melyet 2025. augusztus 9-én avattak fel Budapesten Fotó: Sajgó Szabolcs Palócföld – 2025/3–4. ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 55 �S zabó Lőrinc 12 5 Szabó Lőrinc bronzszobra (Borsos Miklós alkotása) Balassagyarmaton, a róla elnevezett általános iskolában. A szobor mögött Lengyel Péter festménye látható Fotó: Fricska Éva 56 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/3–4. �S z a b ó T. A n n a SZABÓ T. ANNA AZ ÜDVÖZÜLTEK Egy készülő dráma részlete Szabó Lőrinc verseit hároméves korom óta ismerem, a Lóci óriás lesz-kötetből olvastak fel nekem, később a nagy, sárga Összegyűjtött versekből már magam is néztemmondtam a szövegeket. Elemi hatással volt és van rám a költészete – mint emberrel sokat vitatkozom vele magamban, de költői látásának érzékiségével azonosulni tudok ma is. Doktori disszertációmat az ő Shakespeare-szonettfordításaiból írtam, nagy élvezettel és kíváncsisággal olvastam el hozzá minden háttéranyagot, beleértve felfűtött szerelmi leveleit és a sokkal tárgyszerűbb házassági levelezést is, és addig-addig lelkendeztem róla itthon, amíg a férjem meg nem kérdezte (éppen Szombathelyre tartottunk kocsival, és én órákon át megint csak Szabó Lőrincről magyaráztam), hogy ha ennyire fontos nekem Szabó Lőrinc, akkor miért nem írok róla egy drámát. Így történt, hogy azon a nyáron, 2003-ban, nem a PhD-m, hanem a Szabó Lőrincdrámám készült el, ez volt életem első színházi darabja (tizenvalahány színmű és számos drámafordítás követte később), be is adtam a Nemzeti Színház akkor meghirdetett drámapályázatára. A műben a lehető legpontosabban igyekeztem követni a levelekből és feljegyzésekből kibontakozó élettörténetet. Abban az évben nem adtak ki első díjat a 230 beérkezett drámára, és a többi díjat sem én kaptam, bekerültem viszont az esélyesek utolsó körébe, mert behívtak beszélgetni. Duró Győző dicsérte, és jó tanácsokat adott nekem, azt mondta, színpadra úgy kerülhetne a darab, ha még dolgoznék rajta (eredetileg tényleg kicsit más lett volna a vége, de a határidő miatt elkapkodtam). Erre azonban már nem kerülhetett sor, mert az első fiam nagyon kicsi volt még, a következő nyáron aztán a Szabó Lőrinc fordításait elemző doktori dolgozatot fejeztem be rohamtempóban, a következő évben pedig megszületett a második fiam. A darab azóta is várja, hogy leüljek mellé, de ahhoz vissza kellett volna kerülnöm az anyagba, ami mindig fájdalmas folyamat, előszörre is megviselt. Szabó Lőrinc életműve azóta is foglalkoztat, de drámaiságának – amely nem egy ember, hanem Szabó T. Anna Üdvözültek című, Szabó Lőrinc életéről szóló drámája teljes terjedelmében a Palócföld következő, 2026/1–2. számában lesz olvasható. Palócföld – 2025/3–4. ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 57 �S zabó Lőrinc 12 5 több ember drámája – súlyát azóta nem voltam képes magamra venni újra. Onnan tudom, hogy nem hiába dolgoztam (és ez már a misztikára hajlamos költők látásmódja), hogy Szabó Lőrinc sírjánál, amikor egy felvétel alkalmával meglátogattuk, megláttam a napozó gyíkot – rögtön eszembe jutott, hogy a költő azt mondta arra a kérdésre, hogy mi szeretne lenni, ha nem ember, hogy: „Gyík a napsütötte kövön”. A drámarészlet még az eredeti változatból való – azért ezt a részt választottam, mert ez a jelenet magyarázattal szolgál a címre. A villám-látás jósi pillanatát maga a költő írta le egy levelében, ebből is ered vad hivatástudata, a vallással való ambivalens kapcsolatáról pedig ő is többször írt. (Anna néni azonban fiktív szereplő.) Minél többet foglalkozom Szabó Lőrinc életével, annál jobban kirajzolódik belőle a sorsszerűség – mintha minden azért történt volna meg vele, hogy izzó szövegekké alakíthassa, kíméletlen erővel és pontossággal. *** ELSŐ FELVONÁS, HARMADIK JELENET Szabó Lőrincék otthona. Egy év múlva. Anna néni leszedi az asztalt. Közben zsoltárt énekel, 369, 1. szakasz, Jövel szentlélek Úristen. Lőrinc: (halkan bejön, elkezd körülnézni). Anna néni: Keres valamit? Lőrinc: Igen, tegnap itt, a feleségem szobájában hagytam egy könyvet. Felolvastam neki, és most szükségem van rá. Anna néni: Ott lesz az ágyon. Nézze csak meg. Lőrinc (megtalálja, felveszi, nem köszöni meg. Kicsit szórakozottan): Jól hallottam, hogy zsoltárt énekel? Anna néni: Igen, a legszebbet. Ismeri? Lőrinc: Hogyne, Debrecenben sokat kellett énekelni gyerekkoromban. (Dudorássza a negyedik szakaszt, Anna néni bekapcsolódik) Na, mit szól? Anna néni: Milyen jó kedve van. Lőrinc: Pedig tegnap még azon gondolkoztam, hogy megölöm magam. Anna néni: Nem szabad ilyet mondani. Lőrinc: Gondolni sem? Anna néni: Nem. 58 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/3–4. �S z a b ó T. A n n a Lőrinc: (évődve) Bocsásson meg akkor bűnös fejemnek. Pedig én arra is emlékszem, hogy ez a zsoltár úgy végződik, hogy „nagy bátorsággal, vígan e világból kimúljunk”. Anna néni: Az más. (hirtelen indulattal) Ezzel nem szabad tréfálni. Azt hiszi, rendelkezhetünk az életünkkel? Én tudom, hogy nem. Megtapasztaltam. Meghalni könnyű. Élni a nehéz. Lőrinc: (kihívóan) Éppen ezért akartam meghalni. Anna néni: De a zsoltár nem erről beszél, hanem az üdvösségről. Hogy jó lesz színről színre meglátni Istent. Lőrinc: (komolyan) Anna néni, én papnak készültem, de már nem hiszek Istenben. Hiszek a világban, a fényben, az örömben, a gyönyörben. Ezt testi valómmal is érzem, látom színről színre. Nekem a tavasz a szentlélek – nézzen csak ki az ablakon! Micsoda fény, szabadság, ragyogás! Lepkék! Virágok! Nők! Ígéretek! Itt van előttünk az üdvözülés, de sosem lehet egészen a mienk! Elérhetetlen vagy elmúlik, és mi is elmúlunk a világból – hát miféle Isten az, aki így bánik velünk? Nem is ő a mi urunk, hanem az idő! Ő csak áltat, becsap, mindent ígér, semmit sem ad! Amit ad, azt is elveszi! Anna néni: Ahogy az evangélium mondja: „Aki megtalálja az ő életét, elveszíti azt; és aki elveszti az ő életét én érettem, megtalálja azt”. Lőrinc: (kétségbeesetten) Miért én veszítsem el az életem őérte? Veszítse el ő! Anna néni: (csendesen) Már elveszítette. Lőrinc: Miféle megváltás ez? Mondja?! Miféle Isten? Öljön meg, vagy öleljen meg, de ne hagyjon ennyire egyedül, ha már egyszer megváltott! Bezárva magamba! Inkább lennék gyík, bogár, kő, bármi inkább, mint ember ebben a világban. Mondja meg nekem: ha van, miért engedi, hogy keressem? Hogy megtaláljam magamban és a világban, de soha egyszerre, mindig csak részletekben! (dühösen) Sajnál engem, ugye? Könnyű magának. Anna néni: Annyira könnyű, mint élni. (szünet) Nyugodjon meg. (szünet) Pünkösd van ma. Mindenkire leszáll a Szentlélek, aki hisz. Lőrinc: (felhorkan) Aki hisz...! Én, hitetlen, tudom, mik azok a tüzes nyelvek! Csengetnek. Anna néni: Megyek. Lőrinc: (izgatottan) Nem, nem, én megyek! (próbál uralkodni magán) Csak Bözsi jött Klárához. Nem tudja, hogy Klára már nincs itthon. Beengedem, majd megvárja itt. Anna néni: Nem helyes az, ha egyedül fogadja. Főleg nem ebben az állapotában. Lőrinc: (meg se hallja) Kérem, vigye ki addig a tányérokat. (kirohan) Anna néni: Nem lesz ennek jó vége. (összeszedi az asztalt, kimegy) Palócföld – 2025/3–4. ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 59 �S zabó Lőrinc 12 5 Kivágódik az ajtó, beront Lőrinc, aztán hirtelen magára eszmél, kicsit meghajolva tartja az ajtót Bözsinek, aki csinos, lenge ruhában, de kicsit riadtan lép be. Megállnak a szoba közepén, nem ülnek le, Lőrinc beszéd közben egyre közelebb jön, Bözsi hátrál. Lőrinc: Jöjjön csak. Ne törődjön Anna nénivel, majd megbékél. Sejtette, ugye, hogy Klárának el kellett mennie? Bözsi: Nem sejtettem: tudtam. De most már nagyon bánom, hogy idejöttem. Lőrinc: Miért bánja? Hiszen Pünkösd van! Épp az imént mondta Anna néni, hogy most száll le a Szentlélek. És tudja, hogy én mit mondtam neki? Hogy nekem a tavasz, a fény maga a szentlélek! A meleg! A fény melege, a test melege, a lobogás... Bözsi: (közbevág) Nem értem, mit keresek itt. Szinte fájt minden lépés, ahogy jöttem. De nem tehettem másként. Lőrinc: (meg se hallja) És a szerelem! Nekem a szerelem az Isten. Még a Bibliában is benne van, az Énekek énekében... Engem megszállt már, ő beszél belőlem, a tüzes nyelvek (hirtelen átöleli) engedje őket magához, énáltalam... (megpróbálja megcsókolni) Bözsi: Lőrincke, hagyjon, kérem... (ellöki, de látszik, hogy vágyik rá) Lőrinc: (lezökken a kanapéra) Meg fogok őrülni. Nem bírom. (szünet) Ha maga sem segít, akkor senki. (csend, közben Bözsi óvatosan közelebb lép) Az éjjel nagy vihar volt. Felébredtem rá. És ahogy kinyitottam a szememet, abban a pillanatban egy vakítóan fehér, sokágú villám vágott keresztül az égen, fénylett minden, mint a másvilágon. És aztán rögtön a dörrenés, mint a halálos sortűz, vagy az Úr hangja. Ide vágott, talán éppen ebbe a házba. Reggel kérdeztem Klárát, ő nem hallott semmit. Pedig én láttam, hallottam. Üzenet volt. Hogy tényleg kiválasztott vagyok. Hogy én leszek az Isten nyelve. (felpillant, komolyan és bizakodva a Bözsi szemébe néz) Elhiszed? Bözsi: (lassan leereszkedik mellé): Azt a dörgést én is hallottam. Én is felébredtem, mert rólad álmodtam. Lőrinc: (mohón) Mit? Bözsi: Ugyanazt, ami egy hete megtörtént. A bakugrást az Ördögormon, a kiránduláson. Hogy nekifutok és átlendülök fölötted... Lőrinc: ... széttárt combokkal, szinte súlytalanul... Hát megsejtetted? Akkorát nyilallott a szívem, hogy megszédültem bele. A többiek nem vettek észre semmit. Bözsi: (pironkodva) Álmomban csak ketten voltunk ott, és én is... nekem is... nagyon jó volt. Nem is tudtam, hogy létezik ilyen nőknél... Mintha repültem volna, mintha valami nálam nagyobb erő uralkodott volna rajtam... Úgy éreztem, az övé vagyok egészen... Illetve a tied... De a kettő ugyanaz... 60 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/3–4. �S z a b ó T. A n n a Lőrinc: (izgatottan) Én is úgy éreztem. (kis szünet) Látod?! Csak most értettem meg! Hogy milyen fontos, hogy utána éppen abba a vendéglőbe mentünk – te is emlékszel, hogy mi volt a neve? Bözsi: Isten szeme. Lőrinc: Látod? Ez is egybevág. A sors! Ott, azon a helyen csókoltalak meg először. Bözsi: Igen, kint a fák alatt, pedig mindenki ott volt... Istenem, de jó volt, mennyit nevettünk...! Lőrinc: (komolyan a szemébe néz) Hinned kell nekem. Tudom, hogy nincs Isten, de az biztos, hogy téged jelölt ki nekem. Olyan biztos, mint halál. Bözsi: (elmosolyodik) Éppen engem. (kicsit szomorúan, gúnyosan) Csak engem. Lőrinc: (hirtelen átöleli) Kislányom, édesem, egyetlenem! Te csak ne törődj semmivel: szeress! (megcsókolja, de Bözsi elrántja a fejét) Akarom! (megint megcsókolja, ezúttal Bözsi is visszacsókol, de amikor Lőrinc többet is akarna, lassan kibontakozik az ölelésből) Bözsi: Ne. Ne. Ne! Mit adhatsz, ha Klárát elveszed tőlem? Ez bűn! Lőrinc: Ki mondja? Kit érdekel? Gyere vissza. (szünet) Nem én cselekszem, valaki cselekszik bennem, engedelmeskedned kell...! Érted te ezt? Vagy egyáltalán... érdekel? Bözsi: (feláll, hátralép, erőltetetten) Legyünk továbbra is csak barátok. Maga is tudja, Klára is megmondta, hogy más is van a világon, mint a szerelmeskedés. Lőrinc: Mit tud erről Klára? Mit tudja ő, hogy én ki vagyok? Hogy bennem az ige testté lesz, testté, testileg akarok egyesülni az éggel! Bözsi: Én nagyon szeretem Klárát. Lőrinc: Én is. De... (kitárja feléje a kezét) Gyere csak ide, Bözsi. Ülj le. Nézd, én Klárával nem tudok feloldódni soha. Szenvedek. Senki sem tudja, hogy mit kínlódom én. És ilyenkor rettenetesen viselkedem vele. Hidd el, hogy Klárának is segítesz, ha engedsz nekem. Tekintsd ajándéknak, hogy a barátnője vagy, mert segíthetsz neki a szerelemben. Ettől csak még jobban fogjuk szeretni őt, mind a ketten. És talán ő is minket. És akkor végre örülni is fog egy kicsit. Talán még mosolyogni is megtanul... Mintha egy mártír mellett élnék. (panaszosan) Mindig csak szégyellnem kell magamat előtte. Szörnyű! Bözsi: Tényleg szeretni fogja őt, Lőrinc? Nem bántja többet? (közelebb húzódik, megsimogatja a fejét) Lőrinc: (hirtelen lerántja maga mellé az ágyra, és elvakultan vetkőztetni próbálja) Bözsi: Nem, Lőrinc, nem! (egy pillanatra enged, aztán:) Itt nem! Kérlek! Lőrinc: (könyörögve) Kérlek! Csak most az egyszer! Palócföld – 2025/3–4. ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 61 �S zabó Lőrinc 12 5 Bözsi: Nem. (feláll) Most elmegyek. (az ajtó felé indul) Különben egész életemben bánni fogom. Nem veszíthetem el Klárát. Rettenetesen szégyellem magamat. (kinyitja az ajtót, egy pillanatra visszanéz, gyöngéden) Nem tudom, miért, de nagyon, nagyon szeretlek téged. És félek, hogy igazad van mindenben. (el) Lőrinc: (már csak magában, őszinte kétségbeeséssel) Ne hagyj itt egyedül! Bözsi! (szünet) Miféle Szentlélek az ilyen? Mit akar tőlem?! Gyere vissza! (egy díványpárnát vág az ajtóhoz, aztán felpattan, az ablakhoz megy, kinéz, tenyérrel rácsap az üvegre) A keserves kutyaúristenit neki! Borbás Tibor Szabó Lőrinc-szobra (bronz, 1975) a balassagyarmati Jánossy Ferenc Képtárban Fotó: Fricska Éva 62 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/3–4. �B a rá t h i O t t ó BARÁTHI OTTÓ TARJÁNI TÜKÖRCSEREPEK Alábbi írásomban – a Palócföld hasábjain korábban megjelent „emlékmorzsáimra”1 érkezett olvasói észrevételeket akceptálva – főleg azokat a helyi értékekhez és városi sajátosságokhoz fűződő emlékeimet villantom fel, amelyek nem „fértek be” eddigi memoárjaimba. Egyben szívesen emlékezem és emlékeztetek Salgótarján városának jeles közéleti személyiségeire is. Bízom abban, hogy ez az írásom is gazdagítja olvasóim városi múltismeretét, a kirajzolódó kép pedig erősíti a helyi identitást is – ez utóbbira nagy szüksége van városunknak. „Ujjé, a ligetben nagyszerű” Salgótarjánba 1971. február 1-jén érkezem, hamarosan beköltözöm, majd le is telepedem. Jószerivel még csak ismerkedem a várossal, amikor egy egészen megkapó kollegiális gesztus nyomán már bepillantást nyerhetek a város pazar természeti környezetébe is. S ahogy e sorokat írom, máris nagyon régről ismerős, vonzó, virtuális tájak, arcok és képek kaleidoszkópszerű kavalkádja vibrál a szemem előtt. Ez a déja vu aligha csupán emlékeim intenzitásának köszönhető. Ez annak a jele is, hogy nemcsak én élek a városban, de város is bennem lakozik. Április első napjaiban az irodámba toppanva Kovács Pista kollégám azzal rukkol ki, hogy a kitudódott közelgő születésnapomat a Karancs-hegység „tetején” nyársalással és pezsgőzéssel fogjuk megünnepelni. Kissé meghatódva arra kérem, várjuk meg a jó időt. Mire azt mondja, hogy Tarjánban túrázásra soha nincs rossz idő. Csak lusta emberek vannak. Így a 27. születésnapomon életemben először nézhetek szét a 727 méter magasban lévő favázas Karancs-kilátóról, és gyönyörködhetek a környező táj pompás panorámájában. Még tisztán látok, pezsgővel csak később koccintunk. Lélekemelő antré Tarján természeti környezetébe. Talán még a sűrű születésnapi köszöntések utáni macskajajt sem heverem ki, amikor osztályunk doyenje, Boródi Jóska csapatépítő kvaterkázásra – kutyaharapást BARÁTHI Ottó: 50 év a 100 éves Salgótarján városában. Emlékmorzsák egy készülő memoárból I., II. és III. rész, Palócföld, 2022/2, 3, 4. 1 Palócföld – 2025/3–4. ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 63 �I t t h o n N ó g rá d b a n szőrével – invitál a Dolinka nevű, városszéli ligetbe. Amit – az akció sikerére tekintettel – rövidesen megismétlünk. Később aztán az árnyas, szép parkba már a gyermekeinkkel együtt látogatunk ki. Újabb déja vu: feleségemmel a ragyogó szemű, csacsogó kislányom kezét fogva sétálgatunk. Fürtös fejű fiam lelkendezik: lepkét fogott. A fenyőóriások között beszűrődő fény szívmelengető, a játszótéren vidám gyermekzsivaj fogad minket. A fiam megbotlik és nagyot esik, az anyja ijedten fölkiált. Itt a Dolinkában, az ország egyik legszebb fekvésű stadionjában játssza mérkőzéseit az SBTC NB I.-es labdarúgócsapata is. Jól emlékszem egy 1972 őszén lejátszott, SBTC – Ferencváros mérkőzésre is, amelyre Fekete Gyuszi kollégámmal és Hollai Kálmánnal, a Kalének becézett – később országszerte népszerű színész – barátunkkal megyünk ki, aki a meccsnézés közben is sokat bohóckodik. Én meg bosszankodom, mert eltereli a játékról a figyelmünket. Az izgalmas mérkőzés – minthogy ekkor már mindkét csapatnak lelkes híve vagyok – igazán a kedvemre, 1–1-es döntetlenre végződik. Nem mellesleg: az SBTC minden első osztályú hazai mérkőzésén ott vagyok – a Dolinkában. Ez a lélekemelő liget a városi munkáltatók és dolgozók kedvelt „intézménye”. Jó időben a helyi vállalatok itt tartják az ún. kihelyezett munkaértekezleteket, a mozgalmi szervek a taggyűléseket, a nőnapi és egyéb ünnepségeket. Magam is gyakran megfordulok itt a kollégáimmal és a barátaimmal. Például a Dolinka Dexion-Salgó elemekből épített híres-hírhedt „pléh-házában” ünnepeljük meg főiskolai és tanfolyami hallgatóimmal a sikeres vizsgákat. A természet hangulatjavító, a hideg sör és a jó fröccs kedvderítő. Nyári délutánonként, esténként fel is hangzik a vidám nóta, stílszerűen: „Ujjé, a ligetben nagyszerű, ujjé a liget-ben jó…” Több mint egy évtizeddel később – miközben a liget családi, rokoni és baráti körben kedvenc kirándulóhelyünk lesz – Czene Gyula úrnak, a Dolinka Egyesület elnökének, egyben jól ismert városi önkormányzati képviselőnek a biztatására megírom a liget évszázados, hiteles históriáját, amely az elnök támogatásával hamarosan meg is jelenik.2 Időközben, a letelepedésemet követő néhány éven belül sorra-rendre járom be a barátaimmal a városkörnyék tájait, veszem szemügyre a határainkon túl is ismert – rám akkor még az újdonság varázsával ható – természeti látványosságait és idegenforgalmi nevezetességeit. Csaknem abban a teljességében, ahogy azt az 1972-ben BARÁTHI Ottó: A Dolinka krónikája. Kiáltás Salgótarján természeti kincséért, Dolinkáért Egyesület, Salgótarján, 2006. 2 64 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/3–4. �B a rá t h i O t t ó a megyei tanács hivatalában kollégaként megismert dr. Fancsik János – van, ki e nevet Tarjánban nem ismeri? – az egyik csodálatos albumában3 bemutatja. Vele később, már nyugdíjas korunkban – közös szomszédunk, az arany- és vastolldíjas újságíró, Bobál Gyula társaságában is – sokat túrázunk. Jól is érzem magam kedves barátaim között. Élvezzük az erdők csendjét, isszuk magunkba tiszta levegőjét. Nem az „ózondús” levegőjét – ahogy azt gyakran olvashatjuk –, mert az ózon egy mérgező vegyület! – figyelmeztet Fancsik doktor. Ezért is hallgatom nagyon szívesen két idősebb barátom természetről szóló tanításait, színes történeteit, amelyekben az ismeret, az értelem és az érzelem is jelen van. Miattuk is tudatosul bennem, hogy a természet kincs, pótolhatatlan érték, amit félteni és óvni kell. Ahogy természeti kincs, egyben épített környezeti érték a Szent Imre-hegy és a testén kígyózva a Kálvária-kegyhely, amely a városba érkezésem idején romokban hever, története tabu. Az 1943-ban átadott zarándokhely a háború pusztítását túléli, de a győztes politikai hatalom bosszújának áldozatul esik. Építményeit lerombolják, a stációit az enyészet veszi birtokba. Rekonstrukciójára csak a ’90-es évektől kerül sor. Ez időtől már sűrűn ellátogatunk a Lourdesi-barlanghoz és az Országzászló-emlékhelyhez. Egyik rokonom inspirálásra pedig megírom és megjelentetjük a kegyhely monográfiáját is.4 Fenti emlékeimet azért idézem fel itt elöljáróban, mert a lenyűgöző természeti környezet az egyik fő vonzereje a Salgótarjánba történő költözésünknek, esztétikai és érzelmi összetevője a letelepedésünknek. Elősegíti beilleszkedésünket, hozzájárul integrációnkhoz, végül része, ha nem bázisa az én immár erős városi identitásomnak is. Sajátos miliő, furcsa mentalitás Már kezdem komfortosan érezni magam a megyeháza miliőjében, amikor a megyei tanács elnöke, Géczi János elvtárs az egyik vb-ülésen – hozzászólásomra reagálva – helyretesz. A mutatóujját feltartva fegyelmez (sic): – A vb tagjai politikailag felkészültek, közgazdaságtannal ne raboljam a drága idejüket. Az eset után belátom, nekem kell alkalmazkodnom. Ettől kezdve fokozott empátiával viselkedem, igyekszem szinte észrevétlenül beilleszkedni a zárt kollektívába, a bizalmatlan közösségbe. Kritikai stílusomról nem tudok lemondani, de a véleményemet tudom árnyalni. FANCSIK János: Vallomások a Karancs–Medves vidékéről, Nógrád Megyei Múzeumi Igazgatóság, Salgótarján, 1986. 4 BARÁTHI Ottó: A Kálvária kálváriája. A salgótarjáni Kálvária-emlékhely kiskrónikája, Balassi Bálint Megyei Könyvtár és Közművelődési Intézet, Salgótarján, 2008. 3 Palócföld – 2025/3–4. ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 65 �I t t h o n N ó g rá d b a n Eszembe jut, hogy talán nem is a személyemnek szól a megyeházán uralkodó bizalmatlan légkör. Netán csak a palóc ember zárkózottsága ez a jelenség – találgatok. Érzem, hogy valami más is lehet a helybéli dolgozók – főleg az idősebb elvtársak – viselkedése mögött. Nem is tévedek. Hamarosan megtudom a már régebben itt dolgozó volt egyetemi társaimtól, hogy az 1968. december 8-i sortűz lelki sebei érződhetnek a hivatal dolgozóiban is. „A bizalmatlanság, a bűntudat és a félelem együtt munkál bennük” – mondja Fábriné Erika, pszichológus kolléganőm. Az még hagyján, hogy senki nem akar beszélni az ominózus sortűzről, de az már érthetetlen számomra, hogy a Kálvária-kegyhely brutális lerombolásáról sem mesél senki. Miközben szemtanúk is vannak a kollégák között. Mintha erről is többet tudnának, csak nem mernek beszélni róla. „Hagyd a múltat, ez nálunk tabu, nem beszélhetünk róla” – árulja el végül Boródi Jóska, az alapszervi pártitkár családi beszélgetés, poharazgatás közben. A helyi kollégák zárkózottságát, bizalmatlanságát már értő empátiával kezelve közeledem hozzájuk, ami először a munkahelyi klub büféjében jár sikerrel. A munka utáni kártya- és sakkpartik, a magnóról megszólaló zene, néhány fröccs vagy korsó sör hatékonyan segíti az ismerkedést, a bizalmatlanság és a nyelvek oldását (erre a zsebpénzemet sem sajnálom). Egyre-másra kinyílnak a kollégáim (és hol vannak még a kemény „kocsmatúrák”?), így jutok közelebb a hivatali apparátus személyi struktúrájához, kollégáim és főnökeim személyiségéhez. A tisztségviselők kipróbált káderek, elkötelezett elvtársak, 50 év felett. Ők a „fontos elvtársak”, akikkel szót váltani – a kimért, hivatalos találkozáson túl – eleinte ritkán tudok. Kivétel Illés elvtárs, az általános elnökhelyettes, a helyi pénzügyminiszter, aki joviális alkat, jóindulatú személyiség. A szakigazgatásban a középkorú generáció dominál, az osztályvezetőkkel az élen, és a velem egykorú, 25–30 év közötti, egyetemet végzett – mérnök, jogász, közgazdász – kollégákkal. Az utóbbiak körében – ők még nem „fontos elvtársak” – nagyobb a nyitottság, több a szakértelem, más a beszédmód. Őket gyorsan megnyerem magamnak. A munkahelyi légkör? Olyan, amilyen a személyi összetétel – sajátos. A vezetők körében, a magasabb fórumokon, a testületi üléseken hivatalos a hangnem, feszültebb a légkör. E fontos elvtársi körben nagy a presztízs, többet lehet veszíteni. Az osztályokon oldottabb a hangulat. Ezzel együtt az az érzésem, hogy a hivatalt áthatja az említett a bizalmatlanságon túl valami finom feszültség és frusztráció is. Mintha valaki figyelné az apparátust és személy szerint is egyeseket – gondolom. Később már tudom is. 66 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/3–4. �B a rá t h i O t t ó A legtöbb megyei tanácsi munka jogszabályokon nyugszik. Egyik üdítő kivétel az én munkám: elemző közgazdászként szabadabb kezem és szavam van, több, mint a legtöbb kollégának. Egyébként az ideológiai keretek is érződnek, amelyek maguk is erős fékek. A főnökeink figyelnek bennünket, vigyáznak ránk: nagyot tévedni, hibázni nem is tudunk. „Beszélni akkor kell, ha kérdeznek” – mondja Illés elvtárs, szigorú, de velem szimpatizáló nagyfőnököm. Így „elvagyunk” valahogy. A kisebb osztályokon jobb a hangulat, a népszerű félemeleti klubban pedig az elfogyasztott alkohol mennyiségével arányosan rendre emelkedett is. Minthogy jó a fizetésünk, kapunk jutalmakat, és más munkáink után is csurrancseppen valami – lojálisak vagyunk. Nem kell megfeszülnünk: nagy elvárások, magas követelmények nincsenek. Határidők vannak. Nyerges János, az osztályvezetőm mondja: „Legjobb lenne, Ottó fiam, ha te nem csinálnál semmit, abból nem lehet baj”. Ezzel a mentalitással nincs egyedül. Nem „kis-Moszkva” sajátja ez, hamarosan – minthogy igyekszem a házból mind többet kijárni – más megyékben is találkozom hasonló attitűddel. Rendszerspecifikus ez a beállítódás. Átmenetileg kifizetődő is. Amíg meg nem szűnik a megyei tanács. Aminek idővel szintén megírom a torzó történetét.5 „Régi idők mozija”: városfejlesztés Csak kapkodom a fejem a ’70-es évek elején a nógrádi megyeszékhely-városban: hol itt, hol ott, szinte naponta adnak át egy új beruházást, gyárat, üzemrészt vagy intézményt, nyitnak boltot-üzletet. Ezeken az eseményeken az osztályvezetőmmel – hivatalból is – gyakran részt veszek. Főnököm szívesen visz magával. Legalább addig sem kritizálok senkit, nem találgatok és nem újítok, amíg vele vagyok. Még ismerkedem, amikor 1971. február közepén megnyitjuk az osztályunk szakmai irányítása alá tartozó új intézményünket, a Nógrád megyei Pályaválasztási Tanácsadó Intézetet. Május végén – mint volt vasutas – kitörő örömmel üdvözlöm a belvárosi vasútállomás átadását. Június elején a TIT megyei szervezete székházának az avatására „küldetéstudattal” érkezem, Illés elvtárs küld, és előadóként ajánl a főtitkár, Gálfi Árpád figyelmébe. 1972 szeptemberében az új Zeneiskola épületében megnyitjuk a budapesti Pénzügyi és Számviteli Főiskola ipari tagozatának első évfolyamát. Az igazgatót, Lonsták Lászlót a NEB megyei szervezetéből ismerem. Hasonló témában írjuk a doktorinkat is, de később nem feltétlenül ezért kér fel óraadónak. A városi tanácson egy tervtárgyaló értekezleten leendő apaként örömmel hallom, BARÁTHI Ottó: Adalékok a Nógrád Megyei Tanács és szervei működésének és tevékenységének rekonstrukciójához (1971–1990), Dornyay Béla Múzeum, Salgótarján, 2006. 5 Palócföld – 2025/3–4. ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 67 �I t t h o n N ó g rá d b a n hogy 1973-ban 300-zal nő az óvodai férőhelyek száma, javulnak az általános iskolai oktató-nevelő munka feltételei. Új körzeti rendelő létesül az Arany János utcában, a lakásunk mellett. Letelepedésünktől számítva két év sem telik el, és azon kapom magam, hogy mármár mániám a városfejlesztés. Ez utóbbi eredményeiről a várossá válás 95. évfordulóján beszélgetek a város két korábbi vezetőjével. Fekete Nándor, aki 1974–1982 időszakában Salgótarján választott első embere, így összegez: – Épülő, szépülő és vonzó város az én időmben Salgótarján. A fókuszban a lakásépítés, az infrastruktúra fejlesztése és a komplex városfejlesztés áll. Főbb céljaink döntően megvalósulnak. Az Arany János és a Kistarján úton átadunk összesen 1350 új lakást. Új bölcsőde-óvoda épül (1976) az Arany János úton (ide járnak a mi gyermekeink is – B. O.), elkészül a városi sportcsarnok, az ÉVI áruház, a szakmunkásképző intézet (1976) és a vásárcsarnok (1977). Átadjuk a Beszterce-telepi iskolát és a GYIVI új épületét. Sajnos a kolóniákat még nem tudjuk szanálni, és a nyugati városrész építése is lelassul.6 C. Becker Judit, 1985–1990 között Salgótarján választott vezetője is lényegretörően fogalmaz: – A főbb célkitűzések a gazdasági nehézségek ellenére is megvalósulnak. Nem kell beruházást leállítani, az intézmények jól működnek. Elkészül a Magyar Géza által tervezett garzonház (1974) – mozi (1975) – múzeum (1980) – városháza (1987) épületkomplexum. A nyugati városrészben folytatódik a lakások építése, Finta József tervei szerint elkészül a megyei könyvtár (1988). 1989-ben megkezdi működését a Salgótarjáni Üveggyapot Rt. A város – a ’80-as évek végéig – még fejlődő és élhető.7 „Jól csak a szívével lát az ember” 1974 nyarán „TIT-előadást” tartok a kohászati üzemek „Vörös sarok” nevű közösségi helyiségében a dróthúzó szocialista brigád tagjai részére. A kijelölt téma a szerkezetváltás, termelékenység, hatékonyság stb. (Az 1973. évi olajválság és árrobbanás után vagyunk…) Igyekszem érthető és érdekes lenni. Senki nem is alszik el (mélyebben), néhányan még hozzá is szólnak az előadásomhoz. Elköszönök, benézek néhány üzembe, ámulok és bámulok, beszélgetek, akivel csak tudok. Egy jó óra múlva térek vissza a „Vörös sarokba”, ahol a zakómat hagytam. S mit látok? A brigád tagjai még mindig ott ülnek, ásítoznak. Kérdezem egyiküket, így 6 7 Virágzás és útkeresés (B. O.), Tarjáni Városlakó Magazin, 2017. 1., 3. Uo., 3–4. 68 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/3–4. �B a rá t h i O t t ó értelmezték a hatékonyságról szóló szavaimat? – Nem! – mondja, de „leállás” van anyaghiány miatt. S amíg nem szólnak, itt maradhatnak. Így nem olyan feltűnő, hogy nem dolgoznak, mintha a gépek mellett ácsorognának. – És gyakran van leállás? – faggatom az emberemet. – Hát, mostanában elég sűrűn – mondja. Ezt a sztorit csak azért mesélem, mert a jelenség tipikus. Anyag-, alkatrész- és megrendeléshiány miatti leállásokkal gyakran találkozom a későbbi években is üzemeinkben. Nincs előrelépés a szerkezetváltás, a gyártmányfejlesztés, a hatékonyság (stb.) tekintetében. Az előadásom után jó tíz évvel megtartott vállalati aktíva is ezt igazolja. A gazdaság megtorpanását a helyi társadalom a ’80-as évek közepéig még nem érzékeli. Salgótarján urbanizáltsága egyes nagyobb városokéval vetekszik. Még épülnek tanácsi lakások, a városi ellátó hálózat komplex, a szolgáltató szféra színvonalas. A humán- és szabadidős infrastruktúra az országos átlagtól fejlettebb. A szórakozóhelyek esténként megtelnek, a tarjániak mulatnak. A csodálatos környéken épülnek a hétvégi nyaralók, virágzik a turizmus. A teljes foglalkoztatás – igaz, később nagy ára lesz – még biztosított. Sokan főállásban fusiznak, másod- és mellékállásokban, GMK-kban dolgoznak. A keresetek reálértéken is emelkednek, a dolgos családok gyarapodnak. A cél a nagyobb lakás, autó, telek, nyaralás, külföldi utazás. Mindezt így élem meg és élvezem én is kis családommal, szépen cseperedő, jól tanuló két gyermekünkkel. A város befogadott minket, és mi otthon érezzük benne magunkat. Nekem vannak a belvárosban „épület-kedvenceim” – nívós szolgáltatásaikkal. Így a művelődési központ, a könyvtár, a múzeum, a Karancs Szálló és a Pécskő Áruház. Ezeket azonban én nem „intézményi, üzleti magukban” élvezem, hanem emberi és természeti környezetükben, megkapó miliőjükben. Például úgy, ahogy a szálloda igazgatója – egy időben Gecse Pista barátom – elegánsan odasétál az asztalunkhoz, és emeli poharát az egészségünkre. Miként az országosan híres áruház vezetője, Baráthy István is végigkísér minket az üzletében, és ha nem találunk egy nekünk fontos cikket, azonnal megrendeli azt a részünkre. S ahogy tavasszal a Szent Imre-hegy vidám zöldjével biztatóan beköszön a belvárosba. Az 1980-as évek elején – tíz évvel a letelepedésünk után – megérint az a komplex életérzés, amely a „helyben lakozás”, az „itt élés”, az „ismertség” eredménye. Kialakul a „lokális közérzetem”. A vizuális elemek mellett már a közösségi érzés is hat rám, érik a városi identitástudatom. Már együtt dobog a szívünk. Városom esetében igaznak érzem Antoine de Saint-Exupéry híres mondatát: „Jól csak a szívével lát az ember”. Tíz év után így látom, vagy inkább érzékelem városomat. (Benne itt a szándékosan csak szőrmentén említett, jelentős hiányaival együtt is.) Palócföld – 2025/3–4. ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 69 �I t t h o n N ó g rá d b a n S mindez így is marad – miközben sok minden változik körülöttem – mindaddig, amíg az 1990-es évek elején a privatizáció nyomán brutális méreteket nem ölt a munkanélküliség. Ami már – noha én előre tudtam és jeleztem is – engem is szinte szíven szúr. A szellemi élet pezsgésében A 1970–1980-as években Salgótarjánban még jól működnek a szakmai és társadalmi szervezetek. Ez is szép emlékem, mondhatom, hiszen két szervezetnek aktív tagja és tisztségviselője is vagyok, míg más szervezetek munkájában esetenként van szerencsém közreműködni. Az egyik jelentős csoportosulás a Magyar Közgazdasági Társaság (MKT) Nógrád Megyei Szervezete: elnöke Illés Miklós, titkára dr. Lonsták László. A másik jó „csapat” a Tudományos Ismeretterjesztő Társaság (TIT) Nógrád Megyei Szervezete, Gálfi Árpád főtitkár irányításával. A kezdetektől az országos elnökség tagja dr. Csongrády Béla, tanár, népművelő, később újságíró, szerkesztő. Mindkét szervezetben, miként másokban is, pezseg a szellemi élet. Mi, a szervezetek tagjai jól érezzük magunkat „egymás között”. Persze, vannak ellenzői is az itt folyó munkáknak. Jobbára a fiatal művészek, költők, írók és szerkesztők kerülnek a helyi hatalmak célkeresztjébe. Utóbbiak közül én Végh Miklóssal, a Palócföld főszerkesztőjével és Pál József szerkesztővel vagyok jó kapcsolatban. A civil társaságok közül leginkább a Salgótarjáni Polgári Körre figyelek fel, amelyhez később érdemi emlékek is fűznek. A kör újraalapítója 1996-ban dr. Horváth István, aki a 2005-ben bekövetkezett tragikus halálág áll a kör élén. Pistát én még az 1970-es évek elején a megyei tanács elnökhelyetteseként ismerem meg. Életútját és munkásságát 2015-ben egy tartalmas emlékírásban örökítem meg.8 Dr. Horváth Istvánt követően a népművelő, közgazdász, vállalkozó – már-már polihisztor – barátunkat, Brunda Gusztávot egyhangúlag választjuk meg az egyesület elnökévé – sok izgalmas beszélgetésünk közül egy megjelent e lap hasábjain is.9 Irányítása alatt a kör harangja a városért, egyben már az alapító elnök emlékéért is szól. Tiszta és érthető hangon. A társaság munkáját és érdemeit itt nem tudom bemutatni, de a kör kiadványát, a Salgótarjáni Lapok – 1997–2008 közötti – folyamát olvasóim figyelmébe ajánlom. BARÁTHI Ottó: Adalékok dr. Horváth István (1939–2005) életútja, pályaképe és munkássága rekonstrukciójához, Dornyay Béla Múzeum, Salgótarján, 2015. 9 BARÁTHI Ottó: Helyi gazdaság és helyi társadalom. Beszélgetés Brunda Gusztávval, Palócföld, 2010/3. 8 70 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/3–4. �B a rá t h i O t t ó A kiadvány hozzájárul a műhelymunka megismertetéshez, amely munkának szerves része a kör alapításának 10. évfordulója alkalmából a Salgótarján jövője, a jövő Salgótarjánja című, 2006. március 10-én megtartott konferencia. Itt több előadás hangzik el. Köztük én magam Salgótarján és térsége gazdasági társadalmi helyzetét elemzem. Szerkesztett anyaga olvasható az egyesület említett lapjában. Nem így a végkifejlet: Brunda Gusztáv elnökségről történt lemondása után a kör 2010-től leszálló ágba kerül, majd néhány évi rendezvénycentrikus tevékenység után megszűnik. A polgári kör harangja elnémul. Ahogy most az én hangom is. Csak annyit jegyezek még meg, hogy fentebb – félreértés ne essék – nem a szocializmus helyi vívmányairól és eredményeiről kívántam zengeni, csupán Salgótarján még döntően fejlődő időszakára emlékeztem vissza. Bárcsak hasonló dinamizmusról írhatnék a város 1990 utáni korszakát górcső alá véve, emlékeimet csokorba kötve! Salgótarján, Fő tér, szemben a Karancs szálló, jobbra a József Attila Művelődési Ház, 1972 Fotó: Dunai László, Fortepan Palócföld – 2025/3–4. ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 71 �I t t h o n N ó g rá d b a n BORSOS ÁRPÁD A KÖZTERÜLETEK NÉVADÁSÁNAK JELLEGZETESSÉGEI A MAGYAR VÁROSOKBAN – SALGÓTARJÁN Bevezetés „Az utcanév történeti képződmény, az élethez alkalmazkodik, mindig valamilyen állapot kifejezője. Az utcanév rendszer, a város történetének is tekinthető. Nemcsak a jelenlegi városkép megértéséhez szolgálnak felvilágosítással, hanem feltárják a múlt egy-egy mozzanatát, a helyrajzi változásokat, rezonálnak az országos, helyi és politikai eseményekre, megismertetik vezetőinek gondolkodását” (EPERJESSY K. 1937). Más szempontból a hivatalos névadás legvitatottabb megnyilvánulási formája a közterületek elnevezése, az utcanévadás. Oka, hogy az utcanevek a legkönnyebben – túlságosan is szabadon – változtathatók, ezért leginkább magukon viselik a kor, a változó társadalmi és politikai rendszerek sok valódi és majdnem ugyanannyi téves értékítéletét (HAJDÚ M. 1980). Mindezen tételek elfogadásával jelen kutatás központi kérdése – akár a korábbiakban Sopron, Kaposvár, Zalaegerszeg, Szolnok, Veszprém, Eger esetében – a központi és a helyi hatalom viszonya a közterületek névadásában (NIKITSCHER 2015). Nem kevésbé annak vizsgálata, milyen súlya van a névadásban a hagyományok őrzésének, mennyire tartósak, vagy mennyire cserélődnek le az egyes időszakokban adott elnevezések. A fellelhető dokumentumok alapján a vizsgálat időbeli szakaszolását célszerű a fejlődéshez igazodva megállapítani a következőképpen: 1. a kezdetektől a polgári fejlődés időszakáig, 2. a két világháború időszaka (1914–1945), 3. koalíció és az államszocializmus évei, 4. a rendszerváltozástól napjainkig. A kutatás módszerét meghatározták a felhasználható források. Előfordult, hogy ugyanazon névhasználattal kapcsolatban más-más időpontot rögzítettek az egyes dokumentumok. Ilyenkor a legrégibb megjelenést vettem figyelembe. Figyelmen kívül hagytam a közterület jellegének változásait (utca–út, köz–utca, út–tér, illetve fordítva), helyesírását (utcza, ucca, utca), az oda-vissza-, illetve átnevezések esetében pedig az első megjelenéssel dolgoztam. A közbülső állapotokra a meghatározó 72 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/3–4. �Borsos Árpád változtatások jellegzetességeinél (szomszéd községek becsatolása, hatalmi viszonyok változása) tértem ki. A vizsgálat alapját DR. DORNYAY BÉLA (1929), HLAVACSKA EDIT (1989) munkája mellett a megyei levéltárban elérhető dokumentumok (képviselő-testület, tanács vb, önkormányzati közgyűlés határozatai) térképek, tudományos közlemények, újságcikkek képezték. Salgótarján a kutatás lezárulásának időpontjában (2025. június 20.) 30.910 fő lakossal rendelkezett, alapterületének méretével (93 km²) az egyik legkisebb megyeszékhely, csupán Szekszárdot előzi meg lakosságszámban, területben azt sem. A kezdetek és a polgári fejlődés időszaka A település már az újkorban lakott hely volt. A tatárjárásban elpusztult. Benépesülését követően, a 14. században funkciójának erősödése ellenére (parókiás, templomos, vámszedőhely) egyszerű, egyutcás falu, földesúri birtok volt. Még a 18. században is csak egy volt a nógrádi falvak között, zömmel jobbágyok és cselédek lakták (CSAPÓ–LENNER–KOVÁCS 2023). 1922-ben városi rangot kapott, és 1950-ben lett Nógrád megye központja. A város magját képező településrész közterületeiről a 19. század végéig alig van információ. Ennek oka a birtokviszonyokban és a település nagyságában, funkciójában kereshető. Az 1851. és 1867. évi kataszteri térkép csak a Salgó-Tarjánt körülvevő falvakról ad információt, később a tulajdonviszonyokat rögzíti, a falu településrészeit jelöli, nem nevezi meg viszont a jól kirajzolódó fő közlekedési útvonalakat. A szénbányászat, a vasércfeldolgozás kialakulása a község infrastruktúrájának, kapcsolatrendszerének javulását, funkcióinak növekedését eredményezte. A munkaerőigény növekedése már az 1860-as évek végétől a munkástelepek kiépülésével járt együtt (BELUSZKY P. 2012). A lakosságszám egy évtized alatt, 1880-ra megkétszereződött, 10 ezer fölé nőtt. Ezzel együtt 1888-ban még csak néhány nevesített közterület létezett: Fő, Karancs, Meszesalja, Pécskő, Posta, Temető utca, Iskola, Papberke, Vásártér köz, Vásár- és Zemlinszky tér (CSAPÓ–LENNER–KOVÁCS 2023). Végül is az első dokumentált közterületnévtől Trianonig terjedő időszakban – amikorra a település lakossága meghaladta a 23 ezret – a már említetteken túl további 11 új hivatalos elnevezés jelent meg a házakon: Bányatelepi, Harangozó, Menház, Nagy Csáté, Régiposta, Rimaszombati utca, Alsó Tátra, Felső Tátra sor, Kistarjani, Papberke, Régitemető köz (HLAVACSKA 1989). Palócföld – 2025/3–4. ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 73 �I t t h o n N ó g rá d b a n Az időszak névadása többnyire földrajzi, helyi topográfiai elemekre épült. Személynévet egyetlen esetben, Zemlinszky Rezső, az első bánya igazgatója, az 1848– 49-es szabadságharc honvédtisztje emlékének őrzésére használtak fel. Központi hatalom pressziójának nyoma nem mutatható ki. A két világháború időszaka (1914–1945) A két világháború között tovább bővült a település gazdasága. A rendezett tanácsú várossá nyilvánítás utáni 1924. évi térkép jól beazonosíthatóan nevesíti a Bányász, Bányatelepi, Baglyasaljai, Fő, Füleki, Huta, Iskola, Karancsaljai, Liget, Meszesalja, Menház, Pécskő, Posta, Somló, Salgó, Uri, Vasút utcákat, az Erzsébet, a Piac, Széna és Külvásár teret, Temető sort. Mellettük csupán helyrajzi számmal jelöltek több, ún. közlekedési utat, illetve közterületet. Az 1927. évi Salgótarján Város belterületi térképe (DR. DORNYAY 1929) a korábbihoz viszonyítva újabb utcákat jelöl névvel. Közöttük, mint az országban több helyütt, a Trianon által elszakított területekhez tartozó nevek: Aradi, Fiumei, Füleki, Hunyad, Kassai (az Uriból) Kézsmárki, Kolozsvári, Losonci, Rozsnyói, Székely, Tátra (a Meszesaljából), Vaskapu, Vág (a Hutából), továbbá vegyesen tulajdon-, földrajzi, intézményi, létesítményi nevek: Állomás, Dr. Chorin Ferenc, Faiskola, Forgács, Fürdő, Jónásch, Karancs, Kaszinó, Kereszt Kis, Kővár, Liptay, Mérleg, Nádasdi, Ózdi, Rimamurányi Rt., Salak, Salgó, Somlyó és a foglalkozást jelölő Vasöntő. A város beépített területe a második világháború elejére megnövekedett, megközelítette a csatolt községek nélküli mai területét (CSAPÓ–LENNER–KOVÁCS 2023). A rohamos növekedés késztette a város képviselő-testületét 1927-ben a közterületek elnevezésének egyértelműsítésére, illetve utcánként az épületek házszámokkal jelölésére. A rendelkezés – egy-egy esetben némi változtatással – megerősítette több, már használatos közterület korábbi nevét: Állomás, Aradi, Bányász, Chorin Ferenc, Erzsébet, Faiskola, Fiumei, Forgách, Fő, Füleki, Fürdő, Hunyad, Iskola, Jónásch, Kassai, Késmárki, Kiss, Kolozsvári, Kővár, Liget, Liptay, Losonci, Mérleg, Menház, Meszes, Nádasd, Ózd, Pécskő, Posta, Rozsnyói, Székely, Tátra, Vaskapu, Vág, Széna, Salak, Salgó, Somlyó, Temető Vasöntő utca. Új elnevezéseket vezetett be. Bővült a trianoni országcsonkítás fájdalmának ébrentartását szolgáló, elcsatolt földrajzi nevek használata: Betlér, Bikás, Dernő, Gombaszög1, HLAVACSKA E. (1989) az elcsatolt települések -i képzős alakjainak sorában szerepelő Gombaszögi nevet Gombaszögi Frida, a híres színésznő nevéből származtatja (p. 67.). Elképzelhetetlen, 1 74 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/3–4. �Borsos Árpád Hargita, Lucibánya, Medves, Verecke, Vígtelek, rögzítette egyes településrészek hivatalos nevét: Baglya, József-, Öreg Józsefi-, Ujakna-telep. Szerepet kaptak a helyi topográfiai pontok és a város jellegzetességére utaló fogalmak: Akácos, Alsósajó, Határ, Kissomlyó, Közép, Vashegy. Az identitás és a kontinuitás felmutatására országos és helyi nagyságok (írók, költők, politikusok) nevét használták fel: Arany, Deák Ferenc, Jókai, Kossuth, Petőfi, Széchenyi, Tompa, illetve Derencsényi Imre. A térbeli orientációt segítették az intézmények és létesítmények: Kaszinó, Óvoda, Városháza, a területhatárokon kívüli földrajzi nevek: Járdánháza, Karancs, Somsály, Zagyva. Valós személyre nem utaló keresztnév is kapott funkciót: Béla, Ilona (A Munka 1927). HLAVACSKA EDIT (1989) kutatása szerint ugyanebben az esztendőben további közterületek kaptak nevet: Baglyasi, Kővirág, Igló, Irinyi János Liliom, Kemence, Balassa Bálint, Vörösmarty. Esetükben a döntés mögött a már taglalt indíttatás mutatható ki. A névadást a központi hatalom ideológiája, a korszellem vezérelte. Az 1927. évi boom után, a második világháború kezdetéig mindössze öt új közterület kapott nevet: 1930-ban az Aknaszlatinai és a Gizella utca, valamint a Poprádi út. Horthy Miklósról 1930-ban játszóteret nevesítettek, 1940-ben a Fő teret nevezték át Horthy Miklós térre (DUPÁK G. 1996). Az 1942-es várostérkép tanúsítja, hogy harmincas évek politikai változásai a közterületi névadásban megerősítették a megelőző évtized ideológiai hátterét, pl.: Aknász, Becskerek, Dobsina, Fabinyi Henrik, Felvidék, Gerle, Gimnázium, Gömör, Kárpát, Kárpátalja, Levente, Lőcse, Ragyolc, Temesvár, Torda, Vay Ádám, Zombor. A névtáblákon többségében a Trianont érvénytelenítő követelések győzelmeként a visszacsatolt városok, földrajzi fogalmak neve jelent meg. Újszerű, s a militarizálódás hangulati alátámasztására a városhoz kötődő egykori két katonaalakulat előtti tisztelgés utcanévtáblára kerülésük: 16-os honvéd, 25-ös ezred. A koalíció és az államszocializmus évei A település a háborút erősen megsínylette, de mindennapi civil élete hamar visszaállt a régi kerékvágásba. A város társadalmi, politikai élete ugyanazon a változáson ment keresztül, mint az egész ország. Az új, demokratikusnak szánt hatalom első intézkedései az élet normalizálását célozták, mellette megszabadulni kívántak a leváltandó rendszer, a háború emlékétől. Mindez tetten érhető a közterületek elnevezésében. A város képviselőtestülete 8071/1945. sz határozatával a következő változtatásokat hogy 1927-ben botrányairól is elhíresült 37 éves, élő színésznőről utcát nevezzenek el. Horthy Miklós kormányzó is csak 1930-ban részesült ebben az elismerésben. Palócföld – 2025/3–4. ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 75 �I t t h o n N ó g rá d b a n szentesítette: „A Fő utca és a Vasút utca a Zagyvai Rakodótól a város határáig egyesítve Rákóczi útra, a Fő tér Petőfi térre, a Horthy Miklós gyermekjátszótér Erkel Ferenc gyermekjátszótérre, a Fabinyi Henrik utca Somogyi–Bacsó utcára, a Jónásch körút Sallay–Fürst utcára, a Liptai sor Oczel János utcára, a Rimamurányi utca Dózsa György utcára, a Kaszinó sor Házi Ferenc utcára, a Felvidéki tér Klapka György térre, az Erzsébet tér Szabadság térre, a Mozi tér Vörösmarty térre, a Menház utca Arany János utcára, a Fiumei utca Lovász József utcára, az Iglói utca Damjanich utcára, a Forgách utca Csizmadia Sándor utcára, a Salak utca Munkás utcára, a Gimnázium utca Ady Endre utcára, a Levente utca Bem utcára, a Szent István utca (volt Chorin Ferenc) Bajcsy-Zsilinszky útra, az Erzsébet utca Petőfi utcára, a Hunyady út Bartók Béla útra, a Vág utca Hayek Rezső utcára legyen átváltoztatandó, a Vaskapu utca és a Széna tér egyesítendők Kossuth utca név alatt, a Késmárki utca neve megszüntetendő és beleolvad a Losonci utcába”. A Tanácsköztársaság funkcionáriusai, a Horthy-rendszer, a Szálasi-rémuralom mártírjai így kaptak még 1945-ben utcát. Kiegészítették a sort nemzeti történelmünk, kultúránk reprezentánsai. A 44. kgy. – 1948. sz. határozat a Kassai sort Vörös hadsereg útjára, a Losonci utcát Malinovszky utcára változtatta. Az új, demokratikus állam kialakítását célzó álom hamar szertefoszlott, s a rövid, többpárti koalíciós rendszer átcsúszott az MKP/MDP egyeduralmába. A város közgyűlése 1950-ben úgy határozott (71. kgy. – 1950/38-6 sz.), hogy „néhány közterület neve az elmúlt rendszerre emlékeztet, helyettük kapjanak demokratikus és helyi vonatkozású elnevezéseket”. Végül a Zombori utca megszüntetésével 28 közterület névváltoztatásáról döntöttek: Aradi utca → Hámán Kató utca, Aknaszlatinai út → Micsurin utca, Alsó-Tátra sor → Béke utca, Becskereki út → Hegyalja utca, Dobsina út → Martos Flóra utca, Felső Tátra sor → Puskin utca, Gömöri út → Zalka Máté utca, Füleki utca → Vörös Hadsereg útja, Hargita körút → Zója körút, Kassai sor → Felszabadulás útja, Kárpát utca → Táncsics utca, Kolozsvári utca → Mártírok útja, Kézsmárki út → Alkotmány utca, Losonci út → Dimitrov utca, Poprádi utca→ Rózsa Ferenc utca, Rimaszombati út → József Attila utca, Tiszafélegyházi út → Schönherz Zoltán út, Tátra utca→ Május 1-e utca, Vereczkei út → Ságvári út, 25-s ezred → Néphadsereg utca, Székely utca → Rudas László utca, Betléri köz → Pécskő köz, Gombaszögi utca → Kert köz, Gácsi út → Kercseg utca, 16-os honvéd sor → Vasút sor, Tordai utca → Újakna utca, Rozsnyói utca → Dózsa György utca, a régi Dózsa György utca → Sztachanov utca legyen. Az indoklás és a döntés közötti óriási különbség nyilvánvaló. Kettő kivételével (József Attila, Táncsics) ugyanis az új államideológia élharcosai, illetve hozzájuk kötődő fogalmak (Vörös Hadsereg, 76 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/3–4. �Borsos Árpád Felszabadulás) kerültek a névtáblákra. Az ideológiai háttér kétségbevonhatatlan bizonyítéka, hogy két kivétellel (16-os honvéd sor és 25-ös ezred) az ország elcsatolt részeinek nevét őrző közterületeket érintette a változás. A város gazdasága jelentősen megnövekedett, ezzel együtt területi átszervezésekkel megkezdődött a város növekedése. Első lépésként 1950-ben Baglyasalját csatolták Salgótarjánhoz. Ismét aktuálissá vált a közterületek névadása. Nyilván a központi hatalom nyomására a kommunista eszmék élharcosai kerültek túlsúlyba: Engels, Kállai Éva, Kun Béla, Lőwy Sándor, Marx, Palócz Imre, Ságvári Endre, Zalka Máté. Társult melléjük a szovjethatalmat megtestesítő Molotov, a rendszer ideológiájához kötődő, erejét sugalmazó újabb fogalmak: Munkás, Úttörők, Tanács. Kevesebb szerepet kaptak kultúránk reprezentánsai, Ybl Miklós, Zrínyi Miklós, Vasvári Pál, Hunyadi, Kandó Kálmán. Valamennyivel a hatalom saját erejét, identitását, kontinuitását kívánta bizonygatni. Az 1960-as, 1970-es években újabb településeket csatoltak Salgótarjánhoz: 1961-ben Zagyvapálfala, 1973-ban Zagyvaróna, 1977-ben Somoskő és Somoskőújfalu (ez utóbbi 2006-ban kivált és önállósult). Megkezdődött a város szerkezeti rekonstrukciója, a lepusztult településrészek, a városközpont modernizációja. Új lakótelepek épültek: Beszterce, Gorkij, Kemerovo, Napsugár, fejlődtek a csatolt településekből kialakult városrészek. Vonzatukként ismét szükségessé vált az új városszerkezetnek megfelelő közterületi névadás. A hatvanas években a névadás nemzeti nagyságaink javára változott: Báthory István, Bereczki Máté, Berzsenyi Dániel, Derkovits Gyula, Dobó Katica, Esze Tamás, Fazekas Mihály, Fáy András, Gárdonyi Géza, Izsó Miklós, Katona József, Kazinczy Ferenc, Kisfaludy Sándor, Liszt Ferenc, Mikszáth Kálmán, Móricz Zsigmond, Munkácsy Mihály, Pollack Mihály, Vasvári Pál. Kisebb mértékben kerültek a névtáblákra az államideológiához kapcsolódó további személyek, fogalmak: Alpári Gyula, Kállai Éva, Kilián György, Korvin Ottó, Kun Mező Imre, Schujer Ferenc, Ifjú Gárda, Tanácsköztársaság, az internacionalizmus nevében Marx, Lenin, Beloiannisz, Malinovszkij marsall, akinek személyéhez köthető ártatlanok úgynevezett „málenkij robot”-ra hurcolása. Önálló csoportot nem képezett a legváltozatosabb kategóriába sorolható egy-egy fogalom, név: Erdész, Fülemüle, Játszó, Kertész, Kőműves, Mezei, Művész, Vasút, Mikó-völgyi, Somlyói, Vadaskerti. A város dinamikus népességnövekedése 1980-ra elérte csúcspontját (kb. 50.000 fő). Addig a vele járó lakásigény kezelésére újabb területek beépítésére, már meglévők bővítésére, ezzel együtt további közterületi névadásokra került sor. Különböző fogalomcsoportba tartozó nevek mellett döntött a testület a legtöbb esetben: Fenyves, Palócföld – 2025/3–4. ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 77 �I t t h o n N ó g rá d b a n Tározó, Beszterce, Egri, Domb, Nap, Erdőalja, Kazári, Nyár, Gazdasági, Kempingtelep, Virágos, Berkenye. Folytatódott az ideológiai célzatú névadás is: Fodor József, Fürst Sándor, Kilián György, Nógrádi Sándor, Kemerovó, mellettük a magyar nemzet ikonikus alakjai is helyet kaptak: Bugát Pál, Nagy Sándor, Madzsar József. A központi hatalom erődemonstrációja a névadásban, ha évtizedenként eltérő mértékben is, de mindvégig érezhető. A rendszerváltozástól napjainkig „A rendszerváltoztatás nem sok jót hozott Salgótarjánnak, különösen az 1990-es években. Meghatározó üzemei csődbe mentek, bezártak.” A kedvezőtlen folyamatok az ezredfordulót követően változtak meg. Az egyoldalú ipari jelleget a szolgáltatás, az oktatási, a kulturális funkciók erősödése váltotta fel. „A népesség természetes fogyása, de még inkább az erősödő elvándorlás következtében erősen csökkent a település lélekszáma” (CSAPÓ – LENNER – KOVÁCS 2023). Szerepet játszott ebben Somoskőújfalu (2287 fő) kiválása is. Kedvező változás állt be ugyanakkor a város társadalmi-politikai életében. A monolit állampárti rendszert felváltotta a politikai pártok, civil szervezetek napjainkig tartó hatalmi váltógazdasága. Mint országszerte általánosan, Salgótarjánban is az első intézkedések egyike volt a leváltott rendszerhez kötődő elnevezések lecserélése. A Polgármesteri Hivatal nyilvántartása szerint 1992 végére eltűnt a közterületi névtáblákról: Csizmadia Sándor, Hajek Rezső, Házi Ferenc, Lovász József, Oczel János, Dimitrov, Felszabadulás, Hámán Kató, Martos Flóra, Micsurin, Molotov, Néphadsereg, Rudas László, Ságvári Endre, Schönherz Zoltán, Sztahanov, Vörös Hadsereg, Zója, Marx–Engels, Kállai Éva, Kun Béla, Palócz Imre, Derkovits, Ifjú Gárda, Korvin Ottó, Schujer Ferenc, Lenin, Tanácsköztársaság, Malinovszkij, Fürst Sándor, Kilián György, Nógrádi Sándor, Kemerovo, Mező Imre, Fodor József, és orosz nemzetisége miatt Puskin. A már többször hivatkozott polgármesteri hivatali jegyzék szerint mintegy 190 új közterület-elnevezés lépett hatályba a rendszerváltoztatást követően. A döntnökök többnyire az ideológiasemleges bioszféra elemei mellett voksoltak. Az eltérő ideológiát valló képviselők között ez járt a legkisebb feszültséggel. A legnagyobb csoportot a virágok, cserjék képezték: Aranyeső, Bazsalikom, Bimbó, Boglárka, Borbolya, Boróka, Borsikafű, Búzavirág, Ciklámen, Ciprus, Csorbóka, Fagyal, Galagonya, Gyöngyvessző, Gyöngyvirág, Hanga, Hérics, Ibolya, Ikravirág, Jázmin, Kakukkfű, Kamilla, Kankalin, Kikerics, Kökény, Labdarózsa, Levendula, Liliomfa, Magyal, Nádas, Nefelejcs, Orgona, Páfrány, Pipacs, Pitypang, Puszpáng, Rózsa, Sisakvirág, 78 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/3–4. �Borsos Árpád Szarkaláb, Tiszafa, Tulipánfa, Tűzliliom, Virág, Vadszőlő, Zsálya. Valamivel kevesebb a fás- és a lágyszárú gyümölcsök, haszonnövények: Áfonya, Almafa, Ánizs, Barack, Barackfa, Birsalma, Cseresznye, Diófa, Eperfa, Fűzfa, Gesztenye, Kapor, Körtefa, Köszméte, Majoránna, Málna, Meggyfa, Mogyoró, Nektarin, Paprika, Ribizli, Ringló, Rozmaring, Szamóca, Szilvafa, Szilváskert, Szőlő, Tárkony, Torma. A csoport legkisebb alkotórésze a madarak: Cinege, Csuszka, Fácán, Fakopáncs, Fecske, Galamb, Gyurgyalag, Holló, Kánya, Meggyvágó, Pinty, Poszáta, Rigó, Seregély, Szajkó, Vörösbegy. Névtáblákra kerültek földrajzi, topográfiai nevek: Bagókői, Csillag, Eresztvényi, Felső Vár, Fennsík, Gedőci, Hargita, Hegytető, Hold, Homok, Kékkői, Kisponyi, Kisszállás, Kotyházi, Kovácshegy, Medves, Meredek, Ökörkő, Panoráma, Patak, Patakpart, Pécskő-garázs, Pipishegy, Sebaji, Szánasalja, Szerpentin, Szérűskert, Teraszos, Teréztáró, Völgy; személy-nevek: Bátki József, Beatrix, Bóna Kovács Károly, Borbély Lajos, Corvin, Dornyay, Erkel, Fáy András, Frigyes, Gerber Frigyes, II. András király, Jakubi, Kölcsey, Liptay, Mátyás király, Nagy-Sándor József, Radnóti, Szapolyai János, Szent Flórián, Szent István, Zatkó, Zenthe Ferenc; létesítmények: Acélgyári, Alagút, Camping, Fogaskerekű, Gyermekkert, Hulladéklerakó, Huta, Iskola, Kisvasút, Munkásotthon, Múzeum, Park, Ruhagyári, Téglagyár, Új Köztemető, Vadaskert-külső, Zagyvai Rakodó, Völgyhíd. Nem maradtak el, bár jóval kisebb mértékben nemzeti történelmünkre utaló további fogalmak: Corvina, December 8., Feketesereg, Huszita, Jenő, Kér, Keszi, Kürtgyarmat, Március 15., Megyer, Nyék; egyéb fogalmak: Centrál, Csille, Görbe, Gulibás, Kerék, Pecsenyéző, Szelei, Szenes, Szögverő, Tengely, Vágány, Vájár, Vasas, Winhardi. Somoskőújfalu a 2004. szeptember 4-i népszavazás alapján 2006-ban levált Salgótarjánról. Önállósodásával 44 közterületet (út, utca, tér, kör) viselt nevével csatoltak el a várostól: Angyal Pál, Bagókői, Bánki Donát, Baross Gábor, Bethlen Gábor, Bocskai István, Bolyai János, Boróka, Böszörményi, Bükkfa, Csontváry (utca és köz), Dankó Pista, Diófa, Dobó István, Fecskevilla, Földosztás, Hegyalja, Ifjúság, Kertészkert, Kilátó, Kodály Zoltán, Köztársaság, Lavotta János, Lovas, Móra Ferenc, Nyárfa, Őrhely, Puskin, Semmelweis, Somosi, Sport, Széchenyi, Székely Bertalan, Szigligeti Ede, Szikszó, Szondy György, Telelőszer, Tizenkilences, Tompa, Tölgyfa, Vak Bottyán, Vörösmarty Mihály. Ennek eredményeként nemzeti történelmünk és kultúránk alanyainak tucatja már nem ékesíti Salgótarján közterületeit. E tekintetben a település a megyei városok között egyedülálló esetté vált. Nem elmarasztaló kritika, csupán ténymegállapítás: a már többször hivatkozott polgármesteri nyilvántartás szerint 2006 és 2023 között kilencvennél is több új Palócföld – 2025/3–4. ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 79 �I t t h o n N ó g rá d b a n elnevezés történt, melyeknek több mint felét a bioszféra egyedei (növények, madarak) közül választották, olyanokat, melyek a legkisebb településeken is tucatszám fellelhetők. Az elveszített nagyok (Bocskai, Bethlen, Dobó, Kodály, Móra, Vörösmarty stb.) felhasználásának lehetőségével nem éltek. Érdemes kiemelni a közgyűlés 2015. évi 121/2015. (V. 28.) sz. határozatát. A testület a központi hatalom szándékának megfelelően „tisztogatást” végzett a pártállami időszakhoz kötődő elnevezések maradványai körében. A felemás döntések egyben tükrözik a központi (FIDESZ–KDNP) és a helyi hatalom (MSZP–DK és koalíciós társaik) ideológiai nézetkülönbségét is. Alpári Gyula helyett Szögverő, Partizánokból Kőbánya, ahogy azt elvárták, ám Asztalos Jánosból Asztalos, Rózsa Ferencből Rózsa, Zalka Mátéból Zalka lett. Rögzítik, hogy változatlanul hagyják a Corvin, a Gorkij, a Sallai, a Tanács, az Úttörők elnevezéseket. A határozat előkészítői és a döntéshozók figyelmetlenségével, az előkészítők tudatlanságával magyarázható Corvin (János)-t a XX. századi önkényuralmi rendszerhez kapcsolni. A nevet ugyanis a rendszerváltoztatás után, 1992-évi hatállyal a Corvinával együtt, minden bizonnyal Mátyás királyra emlékezve tartotta megőrzésre méltónak a rendszerváltás utáni testület. Corvint aligha lehetett volna a mozgalmár Korvin Ottóval összetéveszteni, aki ebben a formában, és nem az eredeti Corvin Ottó írásmódban 1963-ban került a névtáblára, s a rendszerváltozás után az elsők között vették le onnan. Nem lehet nem észrevenni, hogy a honfoglaló törzsszövetség hét tagja közül a névadó Tarján hiányzik. A Trianonra emlékeztető, elcsatolt városok, földrajzi egységek mellett, melyek neveit az 1950-es években megváltoztattak, csupán hatot tartalmaz a hatályos névjegyzék: Fülek, Hargita, Kassa, Losonc, Medves, Verecke. Az időszak közterületeinek elnevezése nem mentes a központi hatalom érdekérvényesítő erejétől. Ezt a 2011. évi CLXXXIX. törvény a XX. századi önkényuralmi rendszert előkészítő, kiszolgáló személyek névhasználatának tilalmáról szólva egyértelműen bizonyítja. A tilalmi kategóriába ugyanis kizárólag a Tanácsköztársaság és az 1945-től a rendszerváltásig tartó időszakot politikai szereplőit értelmezik. A törvény végrehajtási intézkedése pedig nem egyértelmű. IRODALOM BELUSZKY P. (2012): Gyárak gyermekei. A gyáripar szerepe a dualizmuskori magyar(országi) városfejlődésben. – Településföldrajzi Tanulmányok 2012/1. pp. 16–31. CSAPÓ T. – LENNER T. – KOVÁCS G. (2023): A megyei jogú városok történeti fejlődése és településmorfológiája. Településföldrajzi Tudományos Egyesület, Szombathely, pp. 177–196. 80 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/3–4. �Borsos Árpád DR. DORNYAY BÉLA (1929): Salgótarján és a Karancs–Medves-vidék részletes kalauza. DUPÁK G. (1996): Salgótarján város történelmi kronológiája I. (A kezdetektől 1944-ig). Nógrád Megyei Levéltár, Salgótarján, pp. 185 EPERJESSY K. (1937): Várostörténet utcanevekben. Magyar Királyi Egyetemi Nyomda, Budapest pp. 23. HAJDÚ M. (1980): Orosháza utcanevei. Névtani értesítő 3. sz. pp. 22–34. HLAVACSKA E. (1989): Salgótarján utcanevei. Nógrád Megyei Múzeumok Igazgatósága, Salgótarján, pp. 80. NIKITSCHER P. (2014): Tér, hatalom, szimbólumok, hatalmi önreprezentáció és szimbolikus térfoglalás = Dúll A. – Izsák É. (szerk.): Tér-rétegek: Tanulmányok a XXI. század térfordulatairól. L’Armattan, Budapest, pp.77–102. A Munka – Társadalmi és Politikai Hetilap (1927): Salgótarján, V. évfolyam, 52. szám FORRÁS Magyar Nemzeti Levéltár Nógrád Vármegyei Levéltára: V. 151, V. 171., V. 182., XVII. 3., XXIII. 527. sz. fondok. Moharos Lili: A város te vagy (Artéria Galéria) 21 x 29,7, tűfilc, ecsetfilc, 2021 Palócföld – 2025/3–4. ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 81 �I t t h o n N ó g rá d b a n SULYOK LÁSZLÓ ÉBERSÉG, ELVTÁRSAK, AVAGY ID. BÁSTI ISTVÁN MEGHURCOLTATÁSA 1964. április 2-át mutatta a naptár, az ország ünnepre készülődött, a Salgótarjáni Acélárugyárban pedig bomba robbant. Izgató falfirka jelent meg ugyanis az acélöntöde üzemrész WC-jében. Micsoda frivolitás! Micsoda szégyen! Egy ilyen népgazdaságilag kiemelt, sok szempontból dicsekvésre okot adó gyáróriásban! Az illemhely, tudjuk, kitüntetett helye életünknek, kis- és nagydolgok tanúja. Most meg ott csúfoskodik a falán és az ajtaján az undorító írás: „Kaptok lófaszt, nem részesedést, majd a kommunisták ellumpolják. MUK. Meddig élnek még a nyakunkon ezek a véres szájú komcsik. Kápó”. Prüszköltek is eleget miatta a gyári vezetők. Még hogy ők ellumpolják a dolgozók pénzét, meg hogy ők véres szájú komcsik, élősködők! Ki hallott már ilyet?! Kevesebb is sok ennél, ez politikai bűncselekmény! Éberség, elvtársak! Ugyan ki lehet ez a szörnyű, firkálgató ember? Nemhogy örülne az alávaló, hogy talpra állt az ország a közelmúlt „nagy földrengés”-e óta, hogy végre rend uralkodik. Azzal mindenki tisztában volt, hogy mit jelent a „MUK”. Az ’56-os legyőzöttek, a békétlenek fenyegetését: „Márciusban Újra Kezdjük”! No, de hogy passzol ide a „Kápó”, ez a náci koncentrációs táborokra emlékeztető szó? Tényleg, tiszta agyszülemény ez a budi-firka. És pont most, amikor hazánkban tartózkodik egy szovjet párt- és kormányküldöttség, a sztálinizmust leleplező s egyszersmind bűnrészes, Nyikita Szergejevics Hruscsov vezetésével. Tizenegy napra jöttek: tájékozódni és tájékoztatni, iránymutatás céljából. Az SZKP Központi Bizottságának első titkárát, egyben a Szovjetunió Minisztertanácsának elnökét szeretnünk kellett, hiszen hadseregük az ő parancsára mentett meg bennünket 1956-ban a tőkés társadalom mocsarába való visszasüllyedéstől. Abban az időben az olyannyira áhított Nyugat is szerette Hruscsovot: 1957-ben „Az év embere” címmel tüntette ki az amerikai Time magazin. A mértékadónak tekintett, befolyásos képesújságot nem zsenírozta, hogy előtte egy évvel pont a szovjet vezér legádázabb ellenségeit, a magyar szabadságharcosokat ismerte el ugyanígy. Ne csodálkozzunk ezen, hiszen megkapta már ezt az elismerő címet Adolf Hitler meg Joszif Visszarionovics Sztálin is, az utóbbi ráadásul kétszer. 82 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/3–4. �Sulyok L ászló Az eltelt esztendőkben, 1964-re sokat változott a magyar gazdaság és társadalom, minden tekintetben. Az emberek élni akartak, mind jobban és jobban, gyarapodni. Miközben, és talán épp ezért, könnyen is felejtettek. A Magyar Távirati Iroda röpítette szét az éterben, hogy a szovjet küldöttség fogadására a Keleti pályaudvar Kerepesi úti oldalán „A kellemes tavaszias időben mintegy tízezren gyűltek össze, s sokezren várakoztak a pályaudvarhoz vezető útvonalakon is”. Pedig nemrég még, 1961 nyarán akasztottak 1956-ért. Kádár János mindig tudta, különösen a kezdetekben, hogy mivel tartozik szovjet „barátainak”. Hogyne tudta volna: ők szemelték ki, ők emelték a csúcsra. A Szovjetunióban még nem deklarálták ugyan a kommunizmust, de már komolyan ábrándoztak róla, úgyhogy a mi vezetőnk meg is előlegezte azt Góliátnak. A Magyar Állami Operaház színpadán elmondott ünnepi beszédében többek között kijelentette: „A szocialista forradalom úttörője, a világ első szocialista országa, a hatalmas Szovjetunió már a kommunizmus építésével mutatja a példát és az utat az emberiségnek”. Hiába, hit nélkül nem élhetnek a kommunisták sem! Kádár János különben a maga szempontjából, ezt el kell ismernünk, jól vonta le 1956 történéseinek a tanulságát, és ennek szellemében politizált, cselekedett. Tetszetős imázsán sok jó képességű pártfunkcionárius dolgozott. Így lett a szinte egységesen gyűlölt pártvezető-kormányfőből „Kádár-apánk”. Aki sohasem felejtette el a forradalmat és szabadságharcot, aki a háta közepére sem kívánta azt, amiről 1956 hősei álmodoztak: a többpártrendszerű, parlamentáris demokráciát. Neki a proletárdiktatúra volt az etalon. Szemfülesen rögtön kisajátította magának, illetve a Magyar Szocialista Munkáspártnak a forradalmat, és tabunak nyilvánította a valóban történteket, a megtorlással pedig megregulázta, betörte a nemzetet. Az uralmat visszakapott kommunisták közül számosan viselkedtek gyáván a forradalom alatt a Salgótarjáni Acélárugyárban is, amit aztán gátlástalan hazudozással és vádaskodással igyekeztek megmásítani. Pár hónap múlva, 1957 tavaszán jórészt emiatt is szorgalmaztak példás ítéleteket az acélgyári fegyverrejtegető munkások ügyében, több fiatalra halálos ítéletet kérve. Keményen tartották a gyeplőt. A hatalmas kiterjedésű gyár minden műhelyébe besúgókat – helyi szóhasználatban –, úgynevezett figyelőembereket állítottak, szimatoltattak. Persze, hogy féltették a beosztásukat, a befolyásukat, hiszen legtöbbjük pusztán politikailag volt alkalmas, szakmai tudásuk kevésnek bizonyult, miközben másokhoz képest számos kiváltságot élveztek, busás fizetéseket és prémiumokat, fényes kitüntetéseket kaptak. A szovjet küldöttség látogatása alatt a helyi hurráhangulat a tetőfokára hágott. Az acélgyári falfirkáló – súlyos bűn ez a több ezer dolgozót foglalkoztató acélos fellegvár vezetőinek a szemében – nem akart részt venni ebben a kötelező ujjongásban. Palócföld – 2025/3–4. ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 83 �I t t h o n N ó g rá d b a n A jogi osztály ukázt kapott, és a jogászok feljelentést fogalmaztak a gyár nyugalmának védelmében. A kiszálló rendőrök, a nyomozók számos embert kihallgattak. Elsők között Gaál Lászlót, az üzemrész párttitkárát és Imre János rendészt, akik érthetően csak a végeredményről tudtak beszámolni, mint mindenki más. Tippjük azonban volt, s ennek nyomán a rendőrök gyorsan ki is mondták a verdiktet: a falfirka tettese az 53 éves Básti István, az acélöntöde dolgozója. Bár kiderült, a „kápó” szót nem is ismeri. A Salgótarjáni Városi és Járási Ügyészségen dr. Tóth István vette kezébe a kínos ügyet. A vezető ügyész 1964. augusztus 24-én készült el a vádirattal. A „szabadon lévő” terhelt 1911. február 1-jén született Salgótarjánban Básti Imre és Grósz Katalin gyermekeként. Öt elemi iskolát végzett, s havi 1900 forintot keresett. Honvéd rendfokozattal szerelt le a katonaságtól. Nős, kiskorú gyermeke már nem volt, büntetlen előéletű. Saját házban lakott a Rózsa Ferenc út 21. szám alatt. Majd következzék szó szerint a vádirat: „(…) nagyobb nyilvánosság előtt elkövetett izgatás bűntette miatt (…) indítványozom, hogy a bíróság a terhelt bűnösségét e bűntettben állapítsa meg, és vele szemben szabjon ki büntetést a következő tényállás alapján: A munkáscsaládból származó terhelt 1924 óta (…) a Salgótarjáni Acélárugyárban dolgozik. 1956-ban az ellenforradalom idején beválasztották az acélgyár munkástanácsába. Ebben a funkciójában ellenforradalmi agitációt folytatott, a régi vezetők eltávolítását követelte. 1957 decemberében, amikor az üzem dolgozói röpgyűlésen az új szakszervezet kongresszusát üdvözlő táviratot fogadták el, a terhelt kijelentette, hogy a távirat szövege humbug, és a kötél el van készítve a röpgyűlés előadója és társai számára. Állandóan elégedetlenkedett és ellenséges agitációt fejtett ki. Ezért korábbi munkahelyéről kedvezőtlenebb munkahelyre, az acélöntödébe helyezték át. A mellékelt rendőrségi iratok tanúsága szerint már 1958-ban gyanúsítható volt azzal, hogy az akkor az acélöntöde-WC-ben megjelent ellenséges falfirkálásoknak ő a tettese. 3 napig őrizetben volt, bizonyítottság hiányában akkor az eljárást ellene nem folytatták. 1963. július 2-án az acélárugyár társadalmi bírósága… [az] 1963. évi nyereségrészesedésének 50%-át elvonta, mert a terhelt az üzemvezetőit szidalmazta, és munkatársai előtt azokra becsületsértő kijelentéseket tett. Jellemző rá, hogy a társadalmi bírósági tárgyaláson sem tanúsított megbánó magatartást. Ezek voltak az előzmények, amelyek a terheltet arra indították, hogy ellenséges érzületének valamilyen formában kifejezést adjon. Az acélárugyár Gsz.b/üzemének WC-[jé] ben már 1963. december 28-án és 1964. január 28-án a falon ellenséges feliratok jelentek meg. Ezekkel kapcsolatban azonban nem lehet bizonyítani, hogy azokat a terhelt írta volna fel. 1964. április 2-án a terhelt a WC falára, illetve deszkaajtajára 84 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/3–4. �Sulyok L ászló a következő izgató kijelentést írta fel… [lásd írásom elején! – S. L.] Nyomozás során a WC ajtajából azt eredetiben kivágták és az iratokhoz van csatolva. A terhelt a bűntett elkövetését tagadja, azt azonban bizonyítom az írásszakértői véleménnyel. Az írásszakértő [Ny.-né Pócsi Ilona, a Belügyminisztérium jelöltje – S. L.] kétséget kizáróan megállapította, hogy [a] felirat a terhelt kezétől származik.” A „humbug” szóhoz egyetlen megjegyzés: adott esetben egyáltalán nem légből kapott kifejezés, hiszen példák sokaságával lehet bizonyítani a politikai megtévesztés, az ámítás gyakorlatát. Csupán kiragadva ezek közül: Kádár János büntetlenséget ígért a hazatérő disszidenseknek, utána pedig többeket kivégeztetett; a kommunisták megtartották a forradalom néhány vívmányát, nevezetesen a Kossuth-címert, március 15-e megünneplését, de csak ideiglenesen, addig, amíg nem érezték elég erősnek magukat az eltörlésükhöz. A Salgótarjáni Járásbíróságon dr. Papp Editet bízták meg az eljárás lefolytatásával, a munka megkezdését azonban betegsége miatt többször el kellett halasztani. Közben Básti István ügyvédet fogadott, dr. Konrád Endrét, a Budapesti 8. számú Ügyvédi Munkaközösség egyik tagját. Mintha jobban bízott volna megyén kívüli védőben. Az október elejére kitűzött első tárgyalás elmaradt. A bírónő megígérte a budapesti ügyvédnek, hogy az új időpontról majd értesíti. Nem értesítette. A bírósági szakaszban új, ún. ellenőrző igazságügyi írásszakértő kapcsolódott be az eljárásba. Horváth József is megígérte, hogy megmutatja Konrádnak szakértői összefoglalóját, mielőtt még beadná a bíróságnak, hogy kérdéseket tehessen fel neki azzal kapcsolatosan. Ám ez sem lett több ígéretnél. Horváth teljes mértékben osztotta kolléganője véleményét, vagyis a terhelt próbaírása és a WC-ajtón található írás szerinte is ugyanattól a kéztől származik. Básti István alapos részletességgel látta el információkkal a védőügyvédjét. Tudatta, hogy már 1955-ben csoportvezető volt a szerszám-gyárrészlegben, majd a csoport megszűnésével visszakerült régi munkahelyére kapakovácsnak, a következő évben pedig ellenőrnek nevezték ki. A munkástanácsba is azért választották be: „mert munkám, származásom és egyéniségem bizalmat ébresztett a többi dolgozótársamban”. A munkástanács megszüntetése után viszont állandó mellőzést érez, ellenségként kezelik, indokolatlanul és igazságtalanul. „Fiam is munkás, a jelen rendszerben tanulhatott, élsportoló, a múlt rendszerben nem lett volna rá lehetőség, hogy tanuljon. Élő példa én vagyok erre – fakadt ki –, akit 14 éves korában munkára kényszerített a nyomorúság. Semmi okom nem lenne a rendszer ellen elégedetlenkedni, annál több okom van azonban azok… elleni elégedetlenségnek, akik mostohán kezelnek, és ezáltal akarnak fontoskodni és érvényesülni. Az ilyeneknek azonban a szemébe Palócföld – 2025/3–4. ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 85 �I t t h o n N ó g rá d b a n mondtam mindig, ami a szívemen feküdt, és nem a falakat firkálom. Ezért is volt a társadalmi bíróság [i ügy]”. Meg is nevezi az őt mostohán kezelőket: Földi József, Hegyi János és Fajd Károly – „azok az ellenségeim, akik életemet a gyárnál keserítik. Nem tudom, nem volt-e szerepük a 6 év előtti vádaskodásban és őrizetbe vételemben”. Szerinte ezek a személyek akadályozták meg mindig, hogy munkájáért kitüntetést kapjon: nevét kihúzatták a felterjesztésekből. Az ügyvédben talán rokonszenv ébredt védence iránt, mert az 1964. december 15-i, hozzá intézett levelét a korabeli szokásoktól eltérő megszólítással kezdte: „Básti István úrnak!” Majd a levélből kiderül, hogy az ügyvédek dolga sem volt egyszerű: „A december 10-iki tárgyalás elhalasztása körüli izgalmak óta kölcsönösen nem leveleztünk. 9-én reggel – mert még sem igen, sem nem válasz nem érkezett – felhívtam telefonon a bíróságot, ahol az iroda közölte a bírónő betegségét, azonban az iratokban nem találta a tárgyalás halasztására vonatkozó bírói rendelkezést. Sürgönyöm is, express küldött halasztási kérelmem is ott feküdt elintézetlenül. Aztán Bordás dr. bíró vette át a kagylót, s még ő is bizonytalan volt. Amikor azonban értesült, hogy ez már nem első, hanem folytatólagos tárgyalás, akkor már határozottsággal közölte, hogy a tárgyalás elmarad, Önt is, a szakértőt is értesítsem, hogy megjelenniök nem kell. Ezt meg is tettem. Horváth szakértőnek hagytam hivatalában üzenetet, címemet is megadtam, hogy ellenőrizze visszahívással a közlést. Nem hívott fel. Nem tudom, hogy az első szakértőnő meg volt-e idézve, őt nem értesítettem, legfeljebb kiegyenlítődött, hogy egy ízben ő utaztatott engem hiába”. A folytatásban pedig feltárul az írásszakértő pénzéhsége: „Pár napra rá jött Horváth szakértő díjelszámolása. A bíróság az ő felszámításának alapján szakértődíját 543 Ft-ban állapította meg. Ezt azonnal megfellebbeztem; elsősorban kifogásoltam azon eljárását, hogy kérelmem ellenére nem idézett meg a szakértői szemléhez, azután pedig rámutattam, hogy a miniszteri rendelet szerinti 20 Ft díjhoz a költségét számíthatja, de 25-szörös szorzatnak helye nincs”. A bírónő folyamatos gyengélkedése miatt 1965 elején az ügyet dr. Horváth Emil bíróhoz tették át. A február 11-ére kitűzött tárgyalás előtt dr. Konrád Endre arra kérte „Básti István urat”, hogy várja őt a bíróság kapujában, mert nem szeretné, hogy „esetleg a tárgyalást… nélkülem korábban megkezdjék”. Hm! A Básti-ügy utolsó tárgyalási napja február 23-a volt. A munkához való viszonya 1956-ig nem volt rossz, szögezte le a bíró, de jött 1956, és beválasztották az „ellenforradalmi munkástanács”-ba. Ekkor „az egyébként csendes magatartású vádlott élénk tevékenységbe kezdett. Követelte a kommunista és szakszervezeti vezetők eltávolítását. Az ellenforradalom után ismét zárkózott magatartást tanúsított. Munkahelyén gyakran bírálta vezetőit kellő alap nélkül”. Feltűnő színeváltozások: a csendes, 86 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/3–4. �Sulyok L ászló zárkózott ember, az egykori munkástanácstag 1956 után visszatért ’56 előtti önmagához, jóllehet mégis oda-odamondogatott. De hogyan süllyedhetett odáig ez a nyílt, szókimondó ember, hogy izgató mondatok firkálgatásával borzolja a kedélyeket, ráadásul a klotyón. „Sötétben bujkáló ellenforradalmár” lenne? Alattomos, settenkedő, aki: „1964. április 2-án a reggeli órákban a Salgótarjáni Acélárugyár főműhelye mellett lévő… üzemi W. C. [-be] ment, hogy annak falára izgató jellegű felírást tegyen… munkakezdéskor… ekkor még a gyárüzem dolgozói nem vették igénybe az üzemi W.C.-t. Az izgató tartalmú feliratot… a gyárüzem nagyon sok dolgozója végignézte, majd szóltak az üzem rendészetének… a gyárüzem legforgalmasabb W. C.-je volt [ez], melyet a gyárüzem dolgozóinak 40–50%-a igénybe vesz”. Ítélkezésekor dr. Horváth Emil döntő bizonyítéknak vette a két írásszakértő véleményét – persze más adat nem is állt rendelkezésére –, melyet szerinte alátámaszt a bűntett indítóoka és a vádlott életkörülményei ugyanúgy, mint a meghallgatott két tanú, Birkás Zoltán és Korzicska József munkatársak vallomása a vádlott jelleméről, tulajdonságairól. A bíró, elfogadva az ügyész minősítését, nagyobb nyilvánosság előtt elkövetett izgatás bűntettében marasztalta el Básti Istvánt, összbüntetésül 10 (tíz) hónapi szabadságvesztésre ítélte, és 1181 forint 70 fillér bűnügyi költség megfizetésére kötelezte. A büntetés kiszabásánál enyhítő körülményként értékelte a vádlott büntetlen előéletét és viszonylag idősebb korát; súlyosbító körülményt nem talált. A védő fellebbezésében a minősítést kiAz örökre megbélyegzett fogásolta, szerinte nem izgatás, hanem „köid. Básti István, az 1956-os zösség megsértése bűntette” valósult meg. acélgyári munkástanács Básti István pedig a felmentését kérte: „nem szókimondó tagja névtelen levél- és falíró típus vagyok. Nemtetszésemnek nyilvánosan, bátran, feletteseimnek is a szemébe adok mindenkor kifejezést... a következményeket is vállalva, felszólításra sem vontam vissza kijelentéseimet… Hogy egy ízben gyanúsítottja voltam hasonló cselekménynek, az nem bizonyítéka, sőt éppen cáfolata a gyanúnak”. Palócföld – 2025/3–4. ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 87 �I t t h o n N ó g rá d b a n A balassagyarmati székhelyű Nógrád Megyei Bíróság a fellebbezési tárgyalást 1965. április 5-ére tűzte ki. Az időpont nem sok jót ígért. Előző nap ünnepelte az ország felszabadulásának húszéves évfordulóját. A fellebbviteli tanács – tagjai: dr. Okolicsányi György tanácselnök, dr. Somos István előadó bíró és dr. Gulyás Sándor bíró – elutasította mindkét fellebbezést, és mindenben elfogadta az első fokon eljáró bíróság ítéletét. Valamiféle jóindulat azért munkálkodott a bírókban: „Észlelte a megyei bíróság, hogy az elsőfokú bíróság mellékbüntetésül nem tiltotta el a vádlottat a közügyektől, holott ez a bűntett jellegénél fogva indokolt lett volna”. Básti István rendkívül igazságtalannak tartotta az ítéletet, és rögtön sziszifuszi munkába kezdett, családja segítségével. A jogerős ítélet után nemsokára ment a levél egyenesen az ország első emberének, Kádár Jánosnak. Az elítélt, miközben sérelmezte a vele történteket, dicsérte a Magyar Szocialista Munkáspárt politikáját és Kádár János tevékenységét. Végül megígérte: „mint elégedett ember, minden tekintetben a párt politikájának, mint pártonkívüli, igaz híve és terjesztője leszek”. A válaszlevelet az MSZMP Központi Bizottsága Irodájának egyik ügyintézője jegyezte: „Jogerős börtönbüntetések felülvizsgálására nem vagyunk illetékesek… kegyelmi kérelmével a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsához kell fordulni. A kegyelmi kérelmet ahhoz a bírósághoz kell benyújtania, amelyik első fokon hozott ítéletet. Részletesebb felvilágosításért a helyi bírósághoz vagy ügyészséghez kell fordulnia”. Básti István ekkor már – június 21-étől – a Budapesti Országos Börtönben ült, köznyelven a Gyűjtőben. Ekkorra letelt az a két hónap halasztási idő is, amelyet a bíró engedélyezett lábujjtörése miatt. A feleség és az élsportoló fiú megfogadta a tanácsot. Felvették a kapcsolatot a legjobb hírű salgótarjáni ügyvédek egyikével, dr. Csaba Istvánnal, és megkérték, fogalmazzon meg egy kérvényt, és kérje szerettük büntetésének kegyelemből történő felfüggesztését vagy megváltoztatását. A kérelmet az Elnöki Tanács elutasította. Következhetett a törvényességi óvás, azzal a fő indokkal, hogy „az írásszakértő teljes határozottsággal nem ismerte fel, az izgató írást tökéletesen nem azonosította”, és az eljárás során a vádlott hiába kért többször is „ellenszakértőt”. Elítélt és védője abban bízott: „hogy egy újabb szakértő kideríti az igazságot, megállapítja, hogy az izgató [fel]iratok nem azonosak az én kézírásommal”. De a Legfelsőbb Bíróságtól is elutasító határozat érkezett. Ezután már csak egyetlen jogi lehetőség maradt: a perújítási kérelem, amit az elsőfokon eljárt bírósághoz lehet benyújtani abban az esetben, ha új bizonyítékok merültek fel. Dr. Csaba István ennek megfelelően érvelt: „Básti István hozzátartozói (felesége) útján jutott tudomásunkra, hogy a közelmúltban, Básti István 88 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/3–4. �Sulyok L ászló távolléte alatt az Acélárugyárban csaknem ugyanazon a helyen, hasonló tartalmú és természetű felírás, illetve bűncselekmény lett elkövetve. Ennek érdekében eljártunk a BM. Nógrád Megyei Főkapitányságon, ahol ugyan határozott választ nem kaphattunk ez ügyben, de tudomásunk szerint ez az újabb körülmény nem lehet alap nélküli”. Ezen új tények alapján gondolta az ügyvéd, hogy az elítélt ártatlanságát vélelmezhetik, és a bűntett megállapítása alól mentesíthetik, egyúttal kérte beadványa soron kívüli megvizsgálását. Kérése makacsul süket fülekre talált. Az ügyvédi erőfeszítésekkel párhuzamosan tovább küzdöttek a családtagok is. Levelet küldtek mindazoknak, akiktől segítséget reméltek, akik jól ismerték a bebörtönzött fiát, a kiemelkedően tehetséges futballistát, ifj. Básti Istvánt. Először a párt igen olvasott és befolyásos központi napilapjának, a Népszabadság Szerkesztőségének írtak. Beadványuk elkerült a Legfőbb Ügyészség politikai osztályára, ahol azonban érdemben nem tudtak vele foglalkozni, mert az iratok a Legfelsőbb Bíróság elnökénél voltak, akinek hivatalában már született egy elutasítás. Írtak az MSZMP Nógrád megyei első titkárának, Jakab Sándornak, többször is. A megyei első titkár elküldte a kérvényt az igazságügyminiszterhez, dr. Nezvál Ferenc azonban nem továbbította az Elnöki Tanácshoz. Szerinte ugyanis „a cselekmény jellege, a büntetés mértéke ezt nem indokolja”. A család ekkor már csupán annyit szeretett volna, hogy engedjék el id. Básti István hátralevő büntetését. Ebben Jakab Sándor végül tudott segíteni, de nem egyedül. Az igazságügy-miniszternek küldött újabb levelét közösen jegyezte a tekintélyes és a Kádár János által is nagyra becsült illegális kommunista, Pothornik József megyei bányatröszt-igazgatóval. A miniszter 1966. január végén a következőt válaszolta: amennyiben Básti István „a börtönben jól viselkedik, február 4-én szabadul”. Több mint hét hónap után, két és fél hónappal kiszabott büntetésének a vége előtt. A forradalom és szabadságharc 10. évében, ami nagy szó – és talán burkolt elismerése az elítélt igazságának. Akinek fő bűne az volt, hogy 1956-ban munkatársai rokonszenveztek vele, bíztak benne. Aki komolyan vette a Magyar Népköztársaság szovjet mintájú 1949. évi alkotmányába is belefoglalt passzusokat a szólás, a sajtó és a gyülekezés szabadságáról, figyelmen kívül hagyva – ha egyáltalán olvasta – a mellé odabiggyesztett félmondatot: ezek a jogok csak abban az esetben gyakorolhatók, ha „a dolgozók érdekeinek megfelelően” valósulnak meg. Ezt pedig igencsak szabadon lehetett értelmezni. Id. Básti István büszke volt az övéire. Családi életéről még a gáncsolói sem tudtak rosszat mondani. Egyetlen gyermeke, szintén Básti István, a későbbi olimpiai bajnok labdarúgó édesapja meghurcolása idején 19–21 éves. Akkoriban bontogatta szárnyait a Salgótarjáni Bányász Torna Klub színeiben, megyei és országos ifjúsági Palócföld – 2025/3–4. ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 89 �I t t h o n N ó g rá d b a n válogatott volt. Körülötte is forrtak az indulatok. A Kádár Jánosnak szóló levélben írták, hogy Salgótarján két nagymúltú sportklubja között „rendkívül nagymérvű sportsovinizmus uralkodik, ennek következtében évekkel ezelőtt nyílt támadás érte abból eredően, hogy az elsőosztályú tehetségű, fiatal labdarúgó fia a Salgótarjáni Bányászhoz igazolt, és nem a Salgótarjáni Kohász SE-hez. Miért nem akadályozta meg, akkor miért eszi itt a gyár kenyerét? – vágták a fejéhez”. – Sötét világ volt az nekem – réved a múltba az ugyancsak példás családi életet élő futballista. – A sportpályafutásom igazán 1962-ben kezdődött, amikor Tatán Nógrád megye megnyerte az országos ifjúsági bajnokságot. A magyar ifjúsági válogatott tagjaként utazhattam volna Angliába, az UEFA-tornára, de nem vittek ki, szegény apám miatt. Jó kezdés volt, mi? – kérdezi ironikusan. – Kezdetben negatívan hatott a pályámra, és lelkileg komolyan megviselt, pedig a szüleim óvtak az egésztől. Básti Pityut – így ismerték városszerte – 14 éves korában igazolta le az SBTC, a felnőtt csapatba öt évvel később került. Egy év múlva, 1964-ben nagy szerepe volt abban, hogy a csapat visszakerült az élvonalba: egyenlített és gólpasszt adott a döntő fontosságú mérkőzésen. Az első osztályú mezt 1965 márciusában húzta először magára. Tagja volt az 1968-ban Mexikóban olimpiai bajnokságot nyert magyar válogatottnak, az 1971–72-es bajnoki évadban NB I-bronzérmes SBTC-nek, és indulhatott az UEFA-kupában. – Amikor apámat elvitték, épp otthon voltam. Megállt a házunk előtt a fekete… egy sötét színű autó, és bejött egy bőrkabátos rendőr. Ismerte apámat. Pista bácsi, mondta, nem akarom, hogy lássák, öltözzön föl, és ballagjon utánam… Utána mindent megmozgattunk, mindent megpróbáltunk, de hiába. Pedig biztos, hogy nem ő csinálta. Az öreg nem olyan ember volt, ő nem firkálgatott. Bosszúból fogták rá a falfirkálást. 1980-ban halt meg, 69 évesen. Édesanyám megérte a rendváltást… Később gondoltam, de odaállnék az írásszakértő elé, és megkérdezném, parancsra tette vagy hitte-e is azt, amit állított. FORRÁSOK BÁSTI István elítélésével kapcsolatos levelezések: 1965–1966. Családi archívum. BÁSTI István és védője, DR. KONRÁD Endre fellebbezési beadványa, 1965. március 12. BÁSTI István kegyelmi kérelme a balassagyarmati megyei bírósághoz képviselője, DR. CSABA István ügyvéd útján. Kelt. n., de tartalma alapján 1965. április 20. után íródott. BÁSTI István Tényállás című tájékoztatója képviselőjének, dr. Konrád Endre ügyvédnek. Felvéve: Budapesti 8. Számú Ügyvédi Munkaközösség, 1964. október 1. BÁSTI István törvényességi óvása, 1965. július 5. 90 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/3–4. �Sulyok L ászló CSABA István DR., ügyvéd, Básti István képviselője perújítási kérelme. Kelt. n., de tudható, hogy Básti István ekkor már a budapest–kőbányai bv. intézetben tölti büntetését. Határozat a posztumusz elismerésben részesült személy jogán a nemzeti helytállásért járó pótlék özvegy részére történő megállapításáról. Nyugdíjfolyósító Igazgatóság, Budapest. (Olvashatatlan keltezés. A kormányrendeletet 1995. december végén hirdették ki.) Hazánkba érkezett a Hruscsov elvtárs vezette szovjet párt- és kormányküldöttség. Fogadás Záhonyban és Budapesten, Nógrád [az MSZMP Nógrád Megyei Bizottsága és a Megyei Tanács lapja], 1964. április 1. 1, 3. HORVÁTH Emil DR. bíró, az eljáró tanács elnöke, a salgótarjáni járásbíróság ítélete, 1965. február 23. OKOLICSÁNYI György DR. bíró, a tanács elnöke, Balassagyarmati Megyei Bíróság: a fellebbviteli tárgyalás végzése, 1965. április 5. SZOKÁCS László, Úgy éreztük, tiszta a lelkiismeretünk = UŐ., Hűségben a szűkebb hazához, Salgótarján, 1997, 79–92 (Palócföld Könyvek). TÓTH István DR., salgótarjáni városi és járási vezető ügyész vádirata, 1964. augusztus 24. Rákóczi út 53–55, Salgótarjáni Vasöntöde és Tűzhelygyár, 1965. Fotó: Szalay Zoltán, Fortepan Palócföld – 2025/3–4. ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 91 �I t t h o n N ó g rá d b a n PRAZNOVSZKY MIKLÓS FERENC ÓLOMBÓL ACÉL 75 éve jelent meg a Tarjáni Acél című üzemi lap első száma Salgótarjánban A múlt század közepén, miközben Nógrád vármegyéből megye, Salgótarjánból megyeszékhely lett, kétévente sorra láttak napvilágot a különböző új sajtóorgánumok. Mindenekelőtt a Nógrádi Ujság, különböző névváltozatok után a mai Nógrád Megyei Hírlap őse, amely hetilapként, majd 1964-től napilappá válva került az olvasók kezébe. Az első példány 1948. január 11-én hagyta el a Salgótarjáni Nyomdát. A nógrádi iparvidék több ezer főt foglalkoztató, népgazdasági szempontból is jelentős nehézipari komplexuma, az Acélárugyár 1950-ben kapta meg a saját üzemi lapja, a Tarjáni Acél megjelentetéséhez az engedélyt. Még az év május elsején olvashatták a gyár dolgozói. 52 éven keresztül, egészen a teljes felszámolásig töltötte be hivatását. Szintén hosszú ideig, 37 esztendeig létezett a másik rendkívül fontos iparág, a szénbányászat lapja, a Nógrádi Bányász. Ennek első példánya 1952. szeptember 9-én, az utolsó pedig 1989 decemberében volt kézbe vehető. Ebbe az időintervallumba datálható az 1954 decemberében megjelent Palócföld című, ma is élő folyóirat első számának megszületése. Ez utóbbinak az elmúlt esztendőben ünnepelhettük megjelenése hetvenedik évfordulóját. Az idén pedig – 2025-ben – a valamikori Tarjáni Acél születésnapjának 75. évfordulójára emlékezünk. Ezeknek a különböző hírlapoknak az életében mégis volt egy 92 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/3–4. �P ra z n o v s z k y M i k l ó s F e r e n c közös pont. Négy évtizeden keresztül valamennyi a Salgótarjáni Nyomdában, a későbbi Nógrád Megyei Nyomdaipari Vállalatnál készült. A közelmúltban városunk egyik közgyűjteményi intézményét valaki felkereste ipar-, illetve sajtótörténeti tárgyak eladási szándékával. Személyes ismeretség okán felkértek az anyag szemrevételezésére, véleményezésére, javaslattevésre. A találkozó létrejött. Az eladó személye számomra ismeretlen volt, de annyit biztosan konstatáltam, hogy az illetőnek vajmi kevés köze lehetett az acélgyárhoz, a nyomdaiparhoz, a sajtóhoz meg főleg. Hogy a felkínált anyagnak miként jutott a birtokába – ezt nem volt tisztem firtatni. Meglátva a gyűjteménynek beillő készletet, rögtön személyes ismerősként tekintettem rá. Visszaköszönt a harminc évvel ezelőtti nyomdai magasnyomású technológia egyik alkotóeleme, a cinkográfiai nyomólemez, a klisé. Köztük többféle hasábszélességű Tarjáni Acél feliratú nyomóelem. Ezek mellett több autotypiai, fototypiai cinklap, több, a korabeli üzemi lapban rovatfejként használt nyomódúc. Mindezek tették számomra egyértelművé az anyagok eredeti származási helyét. Természetes, hogy nagyfokú elfogultság lett rajtam úrrá a nyomólemezek válogatása, szelektálása közben. Végül az értéket képviselő anyagok gyűjteményi raktárba kerültek. Az a bizonyos megilletődöttség, melyet ezek váltottak ki belőlem, szólt annak a negyvenhat évből huszonöt évnyi szakmai időszaknak, ami így felidéződött aktív pályafutásomból ennek az üzemi lapnak a gyártása kapcsán – a többi mellett. És felidéződtek a laphoz kötődő emlékek. Nevek sora, arcok, történések. Élményszámba menő találkozások a tördelőszerkesztőkkel, újságírókkal. Mindig felemelő érzés volt az a tudat, hogy – csapatmunkáról lévén szó – alkotásunk végterméke időről időre több ezer gyári munkás kezébe kerül, közvetíthettük számukra az információkat. A mai digitalizált világból tekintek vissza arra a 75 évvel ezelőtti napra, amikor elsőként elhagyta a nyomdát a Tarjáni Acél első száma, és amit követett hétről hétre, évről évre a többi. Ma már nincs Acélgyár, nincs Tarjáni Acél, nincsenek a múltbéli újságírók, nyomdászok. Nincsenek gyári munkások. Pusztulófélben a Kultúrotthon, a sporttelepek, a Dolinka. A Tarjáni Acél is csak hiányosan követhető nyomon. Nem maradt más, csak az emlékezés. Ez késztetett arra, hogy a Tarjáni Acél című üzemi lap emberöltőnyi életének emlékére egy jelképes kopjafát faragjak. A teljesség igénye nélküli emlékművem elkészült 70 oldalas könyv formájában, nyolc részre bontva. A továbbiakban ezek részletei, mintegy recenziói olvashatók. Palócföld – 2025/3–4. ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 93 �I t t h o n N ó g rá d b a n Alapítók, felelős szerkesztők, újságírók, tudósítók Ebben az arcképcsarnokban szerepelnek mindazok, akiknek köszönhető az üzemi újság megszületése, évtizedeken át nívós megjelentetése, hétről hétre. Szívügyük volt a lap, hiteles krónikásai voltak a gyári munkás-, sport-, és kulturális életnek. Hálával emlékezünk valamennyiükre. Változó fejlécek alatt megjelent 1000 hír, tudósítás A feldolgozott, igen hatalmas adatbázisból többféle tematikus gyűjtés lenne lehetséges. A választás az eltérő fejlécekkel, főként ünnepi számokban megjelent írások címeire esett. Ezek tartalmukkal végigkísérik a nem csak itt élő, de itt dolgozó több ezer ember mindennapjait a munkás hétköznapokon, valamint ünnepnapokon egyaránt. Tarjáni Acél-híradások vendégekről, látogatókról Töredéke azoknak a hazai és külföldi vendégeknek, látogatóknak ez a listája, akik nevét időrendi tematika szerint gyűjtöttem ki. A hazai vezető politikusokon túl érkeztek a világ minden pontjáról hírességek, egyének, csoportok. Nemcsak a gyár hírnevének tettek jót, de hatékonyan növelték a város idegenforgalmát is. Grafikai illusztrációk kronologikusan, korszakok tükrében Mint ahogy a többi fejezetnél, így ennél sem lehetett igény a teljességre való törekvés, már csak az adatbázis nagysága miatt sem. A válogatás remélhetőleg hűen tükrözi a változó korok politikai, ideológiai ráhatását az alkalmazott grafikai művészetre. Az alkotók többségükben nevükkel vállalva tették a nyilvánosság elé műveiket. Születésnapok köszöntései, emlékező írások A jelesebb, a lap életéhez kapcsolódó évfordulókról – így a 25., 30., 35., 40., és az 50. születésnapról – a munkatársak rendre megemlékeztek az újság hasábjain. A sort vélhetőleg a 20. évfordulóról szóló emlékezés nyitná, de az 1970-es évfolyam sajnos hiányzik a gyűjteményből. Ezekből kibontakozik az újság teljes története. Az „Acél” születése ólomból – a nyomdák világa A Tarjáni Acél első száma 1950. május 1-jére készült el a Nagyállomás közelében, a hajdani Badacsony Szálló épületében lévő Salgótarjáni Nyomda Vállalatnál, később 94 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/3–4. �P ra z n o v s z k y M i k l ó s F e r e n c a városközpontban, a Nógrád Megyei Nyomdaipari Vállalatnál, összesen negyven éven keresztül. A rendszerváltást követően kislétszámú vállalkozások vették át a lap gyártási folyamatát, egészen 2002-ben történt megszűnéséig. Az acélgyárhoz és az üzemi laphoz kötődő személyek nekrológjai Az adatforrásban fellelhető, de elsősorban az üzemi laphoz kötődő személyek nekrológjainak szűk, kivonatos gyűjteménye. Sajnálatos, hogy a távolodó idő homályába vesznek érdemek, munkás életutak, így vannak, akiknek távozásáról csak szűkszavú gyászjelentések tesznek említést. Készülhetne egy hiánypótlás. A Tarjáni Acél periodikatáblázata Az 1950 és 2002 közötti 52 esztendőben 2223 megjelenés valósult meg 8892 oldalon. A digitális beolvasáshoz nem állt rendelkezésre 7 évfolyam anyaga, valamint 11 közbenső lapszám hiányával kellett számolni. A periodika halmaza mint kutatási alap 2108 megjelenési alkalomra, összesen 8432 oldalra támaszkodik. EMLÉKEZÉSEK A LAP 50. SZÜLETÉSNAPJÁN (2000. ÁPRILIS 28.) Sturmann Béla alapító szerkesztő Sturmann Béla ízig-vérig salgótarjáni. 1921. március 21-én született városunkban. Az Acélgyárban kezdett el dolgozni mint műszaki referens, ahonnan 1949-től rendszeresen írt tudósításokat. 1950-ben a Tarjáni Acél szerkesztői feladatainak ellátásával bízták meg. Örökös tagja a MÚOSZ-nak. Ma is fiatalosan, aktívan él. Minden társadalmi problémára érzékeny, különösen az egészséges életmódra való nevelés jelenti szívügyét, de írásaival is gyakran találkozunk. Sturmann Bélát a Tarjáni Acél alapításának ötvenedik évfordulója alkalmával kerestük fel, és kérdeztük az Acél indulásáról, a szerkesztőség kialakításáról, munkamódszerekről. A lapengedélyt – mint elmondta – 1950-ben szinte az utolsó pillanatban, április végén kapták kézhez, így a május elsejére időzített megjelenéshez feszített munkát végeztek. Indulásnál Balogh Gyula, Kelemen Jenő és a megyei lap ipari rovatvezetője, Palócföld – 2025/3–4. ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 95 �I t t h o n N ó g rá d b a n Orosz Béla segítették a munkát. A lap folyamatos megjelentetése mellett egyik legfőbb feladat a szerkesztőség, a tudósítói hálózat kialakítása volt. Ekkor kapcsolódott be a szerkesztőség munkájába Bartus Mihály az öntödéből, valamint a minap elhunyt dr. Lendvai József, Kliment Margit, valamint a grafikus Sidelszki István és sokan mások. Céltudatos szervezőmunka eredményeképpen tudósítók, levelezők száma rohamosan emelkedett, így az Acél szerves részévé vált a gyárnak. A Tarjáni Acél szerkesztői bátor újságírók voltak, nem féltek az ütközésektől, a vitáktól. A levelezők, tudósítók többsége nem rendelkezett újságírói ismeretekkel, ezért igen fontos volt felkészítésük. Az alapító szerkesztő elmondta, hogy a szerkesztőség kiépülése mellett nagy gondot fordítottak az olvasókkal való kapcsolattartásra. Ennek érdekében több postaládát helyeztek el az üzemben, és ezekben igen sok őszinte, bátor véleményt kapott az Acél szerkesztősége. A lapnak igen sokféle igénynek kellett eleget tennie. A háborúban leromlott, részben leszerelt gyár, sok szakképzetlen munkaerő, rossz minőségű alapanyag miatt az ötvenes évek elején legfontosabb feladat a termelés szervezésére, a selejt csökkentésére való mozgósítás volt. Igen sokat tettek az Acél újságírói a munkaerkölcs helyreállítása, a termelékenység növelése és a szakmai képzés érdekében. Igen rövid idő alatt kialakították a Tarjáni Acél rovatait. Az újságírók napi feladatai közé tartozott az üzemek látogatása és a napról napra való megújulás. Eredeti ötleteik, az Acél Ferró-figura, a Tiszta vas-rovat, és sorolhatnánk a többit, kedveltek voltak. Sturmann Béla szerkesztősége alatt a semmiből alakult ki egy korszerű üzemi hetilap. Sturmann Béla végigdolgozta a Tarjáni Acél megszervezésének éveit, majd új kihívás elé nézett. Polgári védelmi tisztként, majd Nógrád megye orvosi műszertechnikusaként dolgozott, végül a KÖJÁL keretében végzett egészségnevelési feladatokat. A Magyar Televízió megindulását követően a TV Híradó Nógrád Megyei tudósítójaként is tevékenykedett. Televíziós munkája eredményeképpen rendszeresen megjelent Nógrád Megye a képernyőn. Sturmann Béla munkáját megbecsülték. Számos kitüntetésben részesült, többek között „A MÚOSZ örökös tagja” címet is elnyerte. Napjainkban nyugdíjasként is aktív. Fotózik, ír, előadásokat tart, és mint mondja, semmire sincs ideje, olyan sokat vállal magára. Reméljük, hogy még sok írását olvashatjuk. Kívánunk hozzájuk erőt és egészséget. Veres Mihály 96 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/3–4. �P ra z n o v s z k y M i k l ó s F e r e n c Pádár András: Elköszönő gondolatok (…) Több mint két évtizede léptem be munkatársként a Tarjáni Acél szerkesztőségébe. A gyári élet, a műszaki munka légköre nem volt előttem ismeretlen, hiszen ebbe a nagy múltú gyárba jártunk egykoron, technikusjelöltként gyakorlatra. Örömmel és az új élmények utáni várakozással jöttem a gyárba – több mint tízéves megyei újságíróskodást követően –, ahol akkor még érezni lehetett a rimai idők hagyományait. Jó volt dolgozni ebben az időről időre megújuló közösségben, amelyben nemcsak a műszaki tudásnak volt becsülete, hanem értékelték és jegyezték az általános műveltséget, s a tisztességes emberi magatartást is. (…) Az egykori szerkesztő mindenkinek megköszöni a jóindulatát, a támogatását, akik segítették a lapot, s kéri, hogy ezután is álljanak az Acél munkásai mellé. Szükség van rá. Nem konfliktusok miatt távozik a lap éléről, erre nem kényszerítették, önszántából állt fel. (…) Új feladatokat kínáltak neki, s noha nyugdíj előtt áll, vállalta a kihívást – hivatása szerint – mert ez párosul az értékarányos anyagi elismeréssel.” Gálné Horváth Mária: 50 évesek lettünk Nem hittem volna, hogy valaha is együtt ünnepelhetem születésnapomat a Tarjáni Acéllal, s főként nem úgy, mint annak szerkesztője. Mert – mi tagadás – egyidősek vagyunk ugyan, de a laphoz való kötődésem lényegét soha nem az évszámok egybeesésével, sokkal inkább a feladat csodálatával és számomra való megközelíthetetlenségével mértem, írogató gyártelepi lánygyermek lévén álmaim megtestesítőjét láttam az édesapám által péntekenként hazahozott üzemi lapban, éppen úgy, mint a kultúrházi könyvtárban, melynek vezetője, a drága Vonsik Marika néni külső tudósítóként a Tarjáni Acélba is beprotezsált. Éppen „pályát módosítottam” akkoriban, mert a szüleim által jónak vélt közgazdasági, ne adj isten, banktisztviselői munkákhoz egyáltalán nem éreztem hajlandóságot. Végül a már akkor is sokszínű tevékenységet folytató kultúrház „csóvájába” kerültem, ahol – a manapság divatos kulturálismenedzser-képzés helyett – népművelői és könyvtárosi diplomát szereztem. Nagyon megörültem ennek a gyári műszakiak által ugyan „kutyaütőnek” tartott szakmának, és nem kevésbé lelkesedtem a Tarjáni Acélban egyre gyakrabban megjelenő írásaim Palócföld – 2025/3–4. ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 97 �I t t h o n N ó g rá d b a n láttán, amelyeket rajzlapra ragasztgatva (mert akkor a Tarjáni Acélt még puhább papírra nyomták), még ma is őrizgetek. Akkoriban gyakran ültem áhítattal Orosz Béla szerkesztői szobájában, hallgatva inspiráló szakmai hitvallását, csodálva gazdag kézikönyvtárát, de a témákat és a kifejezésmódot már inkább Pádár Bandival beszéltem meg. Szorgalmasan jártam a megyei napilap újságíró-stúdiójába is, és az ezerarcú kultúrházi „cigányélet” mezejéről már-már a tollforgatás dzsungelébe léptem, amikor az élet döntött helyettem. Nyüzsgő, szervező, írogató, némi közösségi „beütéssel” is rendelkező ember lévén mozgalomtól mozgalomhoz kerülve volt módom kipróbálni valamennyi kulturális képességemet. Hittel, lelkesedéssel dolgoztam, keresve a művészetek közelségét és közvetítési lehetőségét, de kissé parttalanul, igazi bázis és saját célok nélkül. Aztán 1990-ben – mint újságíró – „visszaejtőernyőztem” az Acélgyárhoz, egyenesen a Tarjáni Acélhoz, amelynek (jobb híján) 1991. május 1-től felelős szerkesztője lettem. Így esett, hogy az idén együtt ünnepelhetünk, álmaim lapja és én. Ötvenévesek lettünk. Szeretjük egymást több mint 30 éve, és megszállottan küzdünk olvasóink szeretetéért. A Salgótarjáni Acélgyár (1868–1993) központi irodaépülete és főbejárata 98 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/3–4. �Málics Vik tór ia MÁLICS VIKTÓRIA ÚJ FÉNYBEN MADÁCH A Dornyay Béla Múzeum Évkönyvének XLVI. kötetében lévő Madách-fejezet A Dornyay Béla Múzeum Évkönyvének XLVI. kötetében öt olyan írás jelent meg, amelyek a 2023-as bicentenárium alkalmából Madách Imre életét és életművét állítják fókuszba, nagyon izgalmas szempontokat behozva a róla szóló diskurzusba. Balogh Zoltán Madách Imre úr korcsmája című tanulmányában a földbirtokos életének kevéssé ismert gazdasági aspektusát tárja fel: a nógrádi birtok jövedelmezésére tett kísérleteit, különös tekintettel a kocsmák (például az alsósztregovai kocsma) és a mészárszékek bérbeadására. A tanulmány alapos levéltári kutatásra épül, számos forrást (szerződések, levelek, hirdetmények) közöl, amelyek érzékletesen illusztrálják, milyen anyagi gondokkal küzdött Madách családja az 1850-es években. A munka betekintést nyújt a korabeli nemesi gazdálkodás ellentmondásaiba, miközben láttatja az olvasóval azt is, hogy noha Madách Imre a magyar irodalom kiemelkedő alkotójaként ismert, földbirtokosként ő is a lassan hanyatló úri világ fenntartásáért küzdött. Praznovszky Mihály tanulmánya már egyértelműen irodalomtörténeti keretek közé helyezhető, ő a Napkelet című folyóirat és Madách kapcsolatát tárja fel, különös tekintettel Az ember tragédiája recepciójára. A szerző módszeresen feltérképezi, miként jelent meg Madách műve és személye a konzervatív, nemzeti értékrendet képviselő folyóirat hasábjain, s hogyan próbálták a szerkesztők – különösen Tormay Cécile és később Kállay Miklós – az írót beilleszteni saját ideológiai kereteik közé. A szerző példák sorával illusztrálja, hogy bár a folyóirat világnézete szűkebb kereteket szabott, mégis számos értékes irodalomtörténeti Palócföld – 2025/3–4. ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 99 �I t t h o n N ó g rá d b a n tanulmány és kritika jelent meg benne Madách munkásságáról – például Kozáky István, Rédey Tivadar és Kardeván Károly tollából. Praznovszky Mihály nem kerüli meg a Napkelet vitatott örökségét sem, de hangsúlyozza: a lap Madách-értelmezései – a konzervatív elfogultság ellenére – hozzájárultak a szerző életművének korabeli és utólagos értelmezéséhez. Sirató Ildikó a Tragédia színpadtörténetét helyezte fókuszba. Áttekintése a második világháború utáni évtizedektől napjainkig követi a Tragédia színpadi életét, és azt vizsgálja, hogyan írja át a különböző korszakok ideológiai, esztétikai és technikai környezete a mű színpadi nyelvét. Kiindulópontja az 1950-es évek, amikor a darab „felszabadul” a korábbi, főként teológiai és politikai viták nyomása alól, és autonóm műalkotásként is értelmezhetővé válik. Az 1960-as évek közepén nemzetközi színházi hatások – például a Royal Shakespeare Company budapesti vendégjátéka – inspirálják Major Tamás 1964-es, ikonikus „bőrruhás” Tragédiáját a Nemzeti Színházban, amely modern látvány- és mozgásnyelvével vitát kelt, de egyben mintát is ad későbbi rendezések számára. A minimalista, jelképes megközelítést Ruszt József képviseli, különösen az 1983-as zalaegerszegi változatban, ahol a „kevés eszköz, erős jel” elve határozza meg az előadás világát. A rendszerváltást követően a rendezői nyelvek pluralizálódnak: megjelennek az alternatív és független társulatok, a vendégrendezések, a képzőművészeti együttműködések – például Bálint Endre hatása – és a mozgásszínházi elemek. A szerző hangsúlyozza, hogy a látvány – a díszlet, a jelmez, az ikonográfia – nem puszta illusztráció, hanem önálló jelentéshordozó réteg, amelyen keresztül Madách kérdései – a szabadság, a hit és a történelem – kortárs vizuális nyelven válnak érzékelhetővé. Összegzésként a tanulmány arra a következtetésre jut, hogy A Tragédia a 20–21. században nem „múzeumi darab”, hanem folyamatosan újraértelmezett, soknyelvű színházi jelenség, amely minden erős rendezői kéztől saját, korhoz és alkotói szemlélethez illeszkedő választ követel. Fűzfa Balázs Az ember tragédiája és a harmadik évezred irodalomtanítása című esszéje már kifejezetten pedagógiai-filológiai fókuszú, legfőbb kérdésfelvetése, hogy hogyan lehet a Tragédiát a 21. századi diákokhoz közel vinni, és milyen szövegkiadást tekintsünk tanítási alapnak. A cím- és szövegtörténet felidézésében helyet kap Kosztolányi anekdotája, Madách levele Szontágh Pálhoz, amelyben szövegének végére tucatnyi írásjelet rajzol, mondván, hogy ezeket oda tegye a címzett, ahova jónak látja őket… –, valamint Arany János 5718 javítást tartalmazó munkája az 1861-ben neki elküldött kéziraton. Az olvasók láthatják párhuzamosan egy strófa eredeti és Arany- 100 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/3–4. �Málics Vik tór ia féle változatát, rávilágítva, hogy Arany javításai nyelvi és ritmikai fegyelemmel erősítik a szöveget. A kritikai kiadás kapcsán kiemeli a szerző Kerényi Ferenc szinoptikus kiadását és annak grafikai jelölésrendszerét, amely világosan elkülöníti, mely változtatás származik Aranytól, mely Madáchtól, mit fogadott el a szerző, és mi maradt vitatott. Külön érdekességként említi Wohlrab József írásszakértő vizsgálatát, amely még Madách ujjlenyomatát is azonosította a kéziraton – ez pedig konkrét példája annak, mennyire összetett kérdés a „hiteles” tanítási alap kijelölése. A Tragédia az iskolában témánál a tanulmány hangsúlyozza, hogy a mű egyszeri, 17 éves kori kötelező olvasása könnyen elidegenítő lehet, főként, ha a feldolgozás nem élményszerű. A szerző határozottan vallja, a NAT-ban való jelenlét önmagában kevés; az értelmezéshez elengedhetetlen az „életkori illesztés”. A Tragédia pedig csak akkor élő az iskolában, ha saját kérdéseink felől közelítünk hozzá, és ha a filológiai alaposság kéz a kézben jár a pedagógiai kreativitással. A Madách-család emléktáblája Shah Gabriella tanulmánya szintén Alsósztregován. Fotó: Süth Gabriella a 2023-as Madách-bicentenáriumhoz kapcsolódva mutatja be a Dornyay Béla Múzeum Madáchhoz kötődő képzőművészeti anyagát, valamint a 2024 elején létrejövő, közel száz grafikát magában foglaló Madách-gyűjteményt. A kamarakiállítás három fő egységre tagolódik: Madách-portrékra, az életéhez köthető események és helyszínek ábrázolására, valamint Az ember tragédiája illusztrációira. A tanulmány végkövetkeztetése szerint a gyűjtemény művei együtt egy kortárs kurátori koncepció alapját képezik: a klasszikus szöveg nem pusztán illusztrálható, hanem a képzőművészet autonóm nyelvén újra is értelmezhető. Shah Gabriella írása így egyszerre műtárgyismertetés és kiállítástervezői vázlat. (Neograd, 2023. A Dornyay Béla Múzeum évkönyve, XLVI., szerk. BALOGH Zoltán – MÁTÉ György, Salgótarján, 2024.) Palócföld – 2025/3–4. ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 101 �I t t h o n N ó g rá d b a n 102 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/3–4. �S zabó Andr ea E szt er Palócföld – 2025/3–4. ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 103 �I t t h o n N ó g rá d b a n SZABÓ ANDREA ESZTER „MAGYARORSZÁGÉRT TÁNCOLOK” Emlékezés Markó Iván táncművészre Volt életemnek egy felejthetetlen, varázslatos estéje. Azóta sem tudok elmenni a balassagyarmati Baltik Frigyes utcai Blues Panzió előtt úgy, hogy az a 2007. január 28-i este ne jutna eszembe. A városban ugyanis az a szokás, hogy minden év január 29-én, a csehkiverés emléknapján, a Civitas Fortissima ünnepségsorozat keretében délelőtt adják át a díszpolgári címeket. Tizennyolc éve, egy nappal az ünnep előtt a cím várományosa, Markó Iván Kossuth-díjas táncművész és koreográfus a Blues Panzióban szállt meg, s a helyi sajtónak – köztük nekem is mint a megyei lap újságírójának – módjában állt beszélgetni, borozgatni vele. Nagyon szép férfi volt. Lenyűgöző jelenség. Fekete, hullámos haja, kifinomult művészarca, szuggesztív tekintete és igen kellemes, a fülnek jóleső orgánuma is valamifajta sugárzást vont köré… S úgy, olyan kristálytisztán, olyan szépen fogalmazott, sosem keresve a szavakat, hogy – emlékszem – csak magnóra kellett venni a beszélgetést, s rögtön kész volt az interjú. Mindig a lényegről beszélt, nem voltak kitérők, kacskaringók – pontosan a feltett kérdésekre válaszolt, koncentrálva, lényeglátóan. Sok mindenről beszélgettünk akkor: élete fordulópontjairól, gyökerekről, hitről, Istenről, hazáról. Éltek akkor még a városban olyan polgárok, akik jól emlékeztek nagyszülei boltjára, a Hegyi-féle „gyarmatáru-kereskedésre”. Apja, Markó Pál egy dúsgazdag nagypolgári család feketebáránya volt. Columbiába vándorolt ki, ahol rumbát és tangót tanított mint tánctanár, sok nő megfordult az életében, pénzét elverte, aztán 1944-ben hazatért, s az utcán megpillantotta Fleischer Annát, akitől rögtön azt remélte, hogy helyrehozza addig eltékozolt életét. A két portrét Markó Ivánról SCHWIMMER JÁNOS, a Győri Nemzeti Színház magánénekese készítette 1989-ben, a 10 éves Győri Balett jubileumi rendezvényén játszott Jézus, az ember fia című előadás próbáján. (A szerk.) 104 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/3–4. �S zabó Andr ea E szt er Ebből a házasságból született meg 1947-ben a táncművész. Balassagyarmaton a nagyszülők, az apa és a nagybácsi boltot nyitottak, fűszereket, déligyümölcsöt árultak. Igaz, hogy Markó Iván hároméves korában elkerült Budapestre, de utána 12 éves koráig minden szünetben elment érte Hegyi Bandi nagybátyja, és Balassagyarmaton vakációzott egy-két hétig a két unokatestvérénél. Hároméves korából is őrzött halovány emlékeket: a házukra emlékezett kívülről és az utcán álló gyerekkocsijára. 12 évesen azonban már sok minden megragadt benne a városból. Aztán eltelt ötven esztendő, amíg 2006 novemberében újra ellátogatott a szülővárosába Majdán Béla várostörténész meghívására, a Baranyi (Rekett) Dezső Alapítvány jótékonysági estjére. Ekkor a vármegyeházán a József és testvéreit adták elő a Magyar Fesztivál Balett társulatával. A városban már nem élt senkije. A nagybátyjáék elköltöztek Székesfehérvárra, majd Budapestre, unokatestvérei kimentek Párizsba. Még családi sírjai sem maradtak a gyarmati temetőben, mert a nagybátyja és az édesapja közvetlenül a háború után költöztek Balassagyarmatra, édesanyjáék pedig tokaji származásúak voltak. Az ötvenes évek szegénysége rászakadt a családra. Tizenegyen laktak albérlőkkel együtt egy terézvárosi lakásban, ahol viszont végtelen szeretet uralkodott. Nagynénjéék ágyán, a rádió hangjára tette meg az első táncmozdulatokat háromévesen… Óriási élménye volt Fleischer Mór, anyai nagyapja alakja, aki elvitte a Dessewffy utcai zsinagógába. – Az ötvenes években nem volt divat zsidónak lenni – fogalmazott a táncművész, aki gyerekkorában döbbenten figyelte, hogy az öregek által látogatott imaházban szép magyar nagyapja arcát és testét elönti sok ezer év fájdalma, amikor imádkozni kezd… Lili lányát és unokáját haláltáborban veszítette el, fiát munkaszolgálatosként belelőtték a saját maga által megásott sírba. Markó Iván félelmében, riadalmában akkor kitalált magának egy mesét. Úgy képzelte, hogy a Mindenható mind az öt ujját a homlokán tartja, ha rossz, leveszi az egyik ujját, ha még rosszabb, a másodikat, aztán a harmadikat, a negyediket, de az ötödiket mindig rajta tartja, s ez adja az erejét… Hiába táncolt állandóan, szenvedélyesen, kilencéves korában nem vették fel a balettintézetbe, csak harmadjára került be. Ez dacot váltott ki belőle, és minden este nyolctól éjfélig dolgozott, gyakorolt, még az intézet után is. 14 évesen háromszor anynyit tudott forogni egy lendületből, mint az akkori Kossuth-díjas táncosok. – A tánc harcművészet, amelyben saját magadat kell legyőzni – mondogatta magának. Édesanyja úgy nézett rá, mint a Jóistenre, határtalan szeretettel… Ez kötelezte a megfelelésre anyjának és Istennek is. De a szeretet mellett kezdettől végigkísérte életét az árulás. Hétévesen a római parton egy üdülés közben színházat szervezett. Jegyeket árultak a szülőknek, és az utolsó Palócföld – 2025/3–4. ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 105 �I t t h o n N ó g rá d b a n napon bekopogott egy-két évvel idősebb barátja a kabinján, és azt mondta: –Én ma nem szavalok. –Miért?” – kérdezte tőle. – Csak – hangzott a válasz. Ez volt élete első árulása, amely – úgy érezte – végig jelen volt életében, főként a szakma részéről. Az Állami Balett Intézet után – mely számára a „szeretetlenség iskolája” volt – húszévesen már a Magyar Állami Operaház tagja, majd magántáncosa lett. Az általa egyik leghitelesebbnek tartott balett-táncossal, Lakatos Gabriellával léphetett színpadra, táncolta A hattyúk tavát, A fából faragott királyfit. Az Operaházban nem egyszer meggyűlt a baja a vezetéssel, egy fegyelmit követően mégis címzetes szólista lett. Ekkor ismerte meg későbbi feleségét, Gombár Judit díszlet- és jelmeztervezőt, akivel kinyílt számára a világ. Így került 1971-től nyolc évre a zseniális francia koreográfus, Maurice Béjart brüsszeli társulatába, a „XX. század balettjé”-be, mely a klasszikus balettet megújította, és kivitte a stadionokba. Markó Iván vezető szólistaként több mint ötszázszor táncolta el a Sztravinszkij zenéjére koreografált Tűzmadarat, ahogyan ő fogalmazott: „a világ felett, a világért, a világgal szemben”. Számára a Tűzmadár a „forradalom költészete, a halál és a feltámadás” volt. Ez a 25 perces tánc súrolta az emberi képességek határait. Béjart-ral együtt vallották: a maximum alatt nincsen semmi. 1974-ben a kritikusok a világ tíz legjobb táncosa közé választották. Az álma mindig a repülés volt, és szerinte a táncban is az a legfantasztikusabb, hogy a gravitációt le tudja győzni, a táncos repülni tud lelkileg, érzelmileg, fizikailag és agyilag is. Ennél csak egy szebb van: a közös repülés, mikor együtt repülsz, nem egyedül – ez a gondolat fogalmazódott meg benne egy New York felé tartó autóban. Érezte, társulatot kell létrehoznia, de csakis ott, ahol mindent ismer: az utcákat, a fákat, az embereket, a kultúrát. Haza kellett térnie. 1979-ben egy végzős osztály a főiskolán őt választotta vezetőjének, így jött létre a Győri Balett. Kezdetben közepes tehetségűnek találta őket, de tele voltak hittel, tűzzel, vággyal. És három hónap alatt megtörtént a csoda. Színházi forradalmat csináltak, előadásaikon még a csilláron is lógtak, a milánói Scalától kezdve Jeruzsálemig bejárták a világot. A Nap szerettei, Izzó planéták, Angyalok üzenete, Jézus, az ember fia, Az igazság pillanata – sorjáztak a Markó Iván által megálmodott, a „lelke bőröndjé”-ből kibúvó víziók. Úgy érezte, Isten koreografál rajta keresztül, s a testtel nem lehet hazudni – a legnagyobb fájdalmait az ember mindig kitáncolja magából, a tehetség pedig Istennek egy porszemnyi része. Minden mozdulatnak belülről kell jönnie, hitelesnek, igaznak, emberinek kell lennie. Jézust például csakis az alázat nyelvén lehet táncolni. 106 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/3–4. �S zabó Andr ea E szt er „Az ember azt fogalmazza meg a színpadra, ami lényének a legbelsőbb része.” Számára ez a zsidó-keresztény kultúra volt. Mindkét vallás magva a Tízparancsolat, amely lehet, hogy betarthatatlan, de egy olyan értékrend, amelyhez minden nap mérheti magát az ember. Markó Iván az utánpótlásról is gondoskodott Győrben, táncművészeti szakközépiskolát hozott létre, melyet tíz évig igazgatott. 1991-ban azonban véget ért a győri korszak. Azt tartotta: a Győri Balettel művészileg csodát csinált, de emberileg nem tudott csodát tenni, és ez lett a legnagyobb bűne. – A Jóisten nem demokrata, a tehetséget sem egyformán osztja – hangsúlyozta többször, és saját hibájául rótta fel, hogy nem tudott megválni olyan emberektől, akik hajdan őt választották mesterüknek. Az általa gödörnek nevezett periódusból egy ötéves világcsavargás húzta ki: Bécs, Párizs, Sydney… De a legjelentősebb a jeruzsálemi Rubin Akadémián való profeszszorsága volt, s a magyar–izraeli koprodukcióban létrejött Siratófalak című filmje. – Szükségem van arra, hogy odaálljak a falhoz, amikor nagyon nagy bajom van belül – szakadt ki belőle. A Szajna partján jött rá arra, hogy újra együttest kell létrehoznia, és újra csak otthon – így született meg magántámogatással 1996-ban a Magyar Fesztivál Balett. S következtek újra a koreográfiák, a József és testvérei például. Valahol ő volt a bibliai József, akinek az adottságaival tudni kell bánnia, és alázatosnak kell lennie. – Iszonyúan félek a fellépés előtt, de a színpadon ez átvált egy hatalmas erővé. Igazi luxusa az életemnek, hogy mindig azt csinálom, amit érzek. A szeretetből és a Jóistennel való kapcsolatból egy hadseregre való erőt kaptam, és ezt vissza kell adnom a többi embernek a munkámban – fejtegette. A gyökereiről szólva úgy fogalmazott: a gyökere a Jóisten – elsősorban és mindenekelőtt. A másik gyökere Magyarország, a magyar kultúra, a magyar művészet és természetesen a családja, imádott édesanyja. Balassagyarmat, Győr, Budapest sokat jelentett számára, a határon kívül pedig két város: Párizs a kultúrája miatt, Jeruzsálem a Jóisten miatt. – Jeruzsálem mint város, mint látvány: az érzékekre ható isteni erő. A kövekben, az olajfákban, az ég fényeiben, a felhőkben, melyek a legelképesztőbb és legmegdöbbentőbb alakzatúak, a szinte kézzel elérhető csillagokban érzékekre hatóan jelen van az Isten. Töményen, esszenciálisan, a természetben sugárzódik a jelenléte – fogalmazott Markó Iván. Azt is elmondta, hogy nagyon sok benne az érzelem, még több az érzékenység és az intuíció, a megérzés. Szereti és megérzi a jó embereket. A művészek, a táncosok – miután állandóan saját magukból alakítanak más karaktereket, szerepeket – figyelik a többi Palócföld – 2025/3–4. ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 107 �I t t h o n N ó g rá d b a n embert. A legkisebb szemrezdülésből, mozdulatból pontosan látják, ki milyen ember. Még akkor is, ha az az ember megjátssza magát vagy hazudik. Amikor a zsidóságáról, istenhitéről volt szó, Markó Iván elmesélte, hogy zsinagógába is és keresztény templomba is jár. Egy szokása volt: soha nem ült le, mindig megállt az utolsó sor mögött, mert úgy érezte, hogy Isten előtt neki sosem szabad leülnie. De mindent megtett azért, hogy megfeleljen annak, amire a Mindenható kiválasztotta. Azon a különös balassagyarmati estén, amikor a díszpolgárság körül kavargó érzéseiről kérdeztem, így felelt: – Hároméves korom óta táncolok. Elsősorban Magyarországért. Szinte mindenütt megfordultam már, és külföldi kritikusok társasága beválasztott a világ tíz legjobb táncosa közé. De a kulturális, érzelmi, emberi gyökereim ehhez az országhoz kötnek, itt szívtam magamba mindent. Egész életemben azt akartam, hogy ennek az országnak jó hírnevet szerezzek. Ez az ország én vagyok, ha lehet ezt így mondani. Nos, ennek az országnak a földjében lelt végső nyugalmat 2022. április 25-én, a Kozma utcai izraelita temetőben. – Egyedi volt és megismételhetetlen – mondta Schőner Alfréd főrabbi a koporsója fölött. S valóban: egyszeri tünemény volt, a gravitáció törvényeit legyőző, a végtelen felé repülő, tündökletes Tűzmadár. 108 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/3–4. �Nagy László A balassagyarmati zsidó temető Fotók: Fricska Éva Palócföld – 2025/3–4. ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 109 �I t t h o n N ó g rá d b a n 110 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/3–4. �Nagy László NAGY LÁSZLÓ VARGA MÁRIA: MATÚZ Matúz Gábor – portré-monográfia egy kultúrmunkásról Amit nemrégiben még közelmúltnak tekintettünk, így a rendszerváltoztatás előtti, alatti korszakot, azt mára sok tekintetben az időmúlás miatti feledés borítja, vagy sokaknál a szelektív emlékezetkihagyás sújtja. Tehát az időtávlat okán is jól „átvilágítható” az érintett időszak, a közéletet átalakító éra elő- és utóélete. A jobb rálátást aligha a lexikon terjedelmű munkák elkészítése segítheti elő, alulról kell építkezni, bemutatva, hogy a fővároson túlról, a vidék Magyarországáról indulva a kultúrában kik, milyen céllal, eredménnyel munkálkodtak, vagy éppen társutaskodtak, több-kevesebb sikerrel formálva a közvéleményt. Varga Mária tanár, újságíró, irodalomtörténész könyve ehhez a reménybeli építkezéshez ad segítséget, hiszen a „távoli” Balassagyarmatról érkező Matúz Gábor személye, pályaíve révén jól követhetők az egyén szándékai, törekvései. A kultúrharc számára hol sikeresnek, hol reménytelennek bizonyult, kisebb-nagyobb csatáit néha egyszemélyben, gyakrabban gyenge hátországgal kellett megvívnia. A kiadó választása okkal esett Varga Máriára, újságíróként közösen bábáskodtak a palóc főváros független sajtójának megteremtésében, világlátásuk is hasonlatosnak tekinthető, tehát, ki más ismerné nála jobban Matúz Gábort? A szerző kétségkívül alapos háttérmunkát végzett, „újraolvastam pár ezer oldalt, megnéztem néhány száz órányi tévéműsort” – írja könyve bevezetőjében. Sőt, sokat és hosszan beszélgetett főhősével, igaz, ezekből sok minden kimaradt, vallja a szerző. Talán a könyv hiátusa éppen ebből származik, több helyütt vetődik fel az olvasóban, hogyan látna, értékelne egy-egy akkori eseményt napjainkban Matúz, mennyiben Palócföld – 2025/3–4. ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 111 �I t t h o n N ó g rá d b a n önkéntes, mennyiben kényszerű a médiavilágtól való visszavonulása, végleges-e ez és még további kérdések is sorolhatók lennének. A könyv első két fejezetének – Bevezetés, Balassagyarmat – feldolgozása, egyes megállapításai könnyen kritikussá tehetik a mégoly jószándékú olvasót is. Néhol túlzottan leegyszerűsítőre sikeredtek, néhol történelmileg is vitathatók az egyébként sem homogén korszak tőmondatos kitételei („diktatórikus gépezet”, „a diktatúra terrorszervezetei”, vagy a „jobboldali/másképp gondolkodókat az ókorban, az arénában a vadállatok elé lökött keresztények”-kel való összevetés stb.) Igaz, Varga a könyv szinte egyetlen fejezetében sem fukarkodik a baloldali véleményvezérek szerepének, szándékainak bemutatásával – egyben egyértelműsítve saját nézetrendszerét –, hiszen Matúznak éppen velük kellett a küzdelmet felvállalnia. Ami a Balassagyarmat-fejezetet illeti, bár Matúz életében szülőhelyként nagy szerepet játszott a település, bemutatása mégis túlzottan ismeretterjesztő jellegű lett. Egy rövid fejezet egyébként sem alkalmas a város történelmi, kulturális jelentőségének érdemi bemutatására, így szövegidegenek lettek a külső szemlélőktől idézett, más-más korokból származó városjellemzések. A főhős diák- és ifjúkori éveit, magát a családtörténetet a szerző részletesen mutatja be, a kezdeti útkeresést pedig néhol meglepő őszinteséggel tárja az olvasó elé. Nem kevesebb, mint huszonkét szakma/munkakör szerepel a könyv hátoldalán olvasható fülszövegben, bébiszittertől a gipszöntőn át a filmrendezőig. Az egymással gyakorta szöges ellentétben álló munkakörök azonban pozitívan hatottak Matúzra, erősítették világlátását, tapasztalatokat adtak, eredményük „egyfajta töretlen igazságkereső attitűd” lett, amellyel tömören, de találóan jellemzett Varga. A novellista című fejezet a főtéma burka, ebből követhető leginkább Matúz szépírói erőssége (realizmus, erős atmoszféra, váratlan, szürrealisztikus fordulatok), de leginkább az világlik ki, hogy már pályája kezdetén milyen eltökéltség, elhivatottság jellemezte. A rendszeres elutasítások ellenére is következetesen járta a szerkesztőségeket írásai megjelentetése érdekében. 1988-ban indult el a szülőföldi médiavilágban a munkássága, majd jó témaválasztásai, a kényesnek is tekinthető ügyek felvállalása következtében (cigány kisebbség, erdélyi magyarok áttelepülése, szociológiai témák, egyházügyek) már kezdő újságírói időszakában viszonylag gyorsan megjelenhettek írásai, alapvetően a jobboldali lapokban, de még a liberális sajtóban is. Valójában a televízió tette országosan ismertté Matúzt. Kiválasztása, megjelenése érthető volt, a képernyőn is a pontos, szabatos fogalmazás, jó témaismeret jellemezte, egyfajta igazságkereséssel párosulva. Gyaníthatóan ez utóbbi volt sokáig a segítője, majd végül gátja Matúz további televíziós megjelenésének (a kérdés megválaszolatlan 112 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/3–4. �Nagy László maradt, akarta-e/akarja-e immár a jelenlétet egyáltalán), hiszen sem az önálló szubjektum, sem maga a nagybetűs igazság (ha létezik egyáltalán olyan) kevésbé respektáltnak tűnik napjainkban. A kegyvesztettség nem nevezhető meglepőnek, hiszen Matúz gyakorta ismert tabukat döntögetett. Foglalkozott az egyházon belüli besúgórendszerrel, az Éjjeli menedék című, Siklósi Beatrixszal sokáig közösen jegyzett műsor pedig további, a közéletet erősen megosztó témákat érintett. Miután ezek többségéről a társadalomban sem volt/lehetett közmegegyezés, a politikának is könnyebb helyzete volt, megszüntette az adást, majd végül Matúz is lekerült a képernyőről. A korszak médiatörténeti ismertetése a könyv további erőssége, dicsérendők Varga pontos idézetei, lábjegyzetei. Matúz dokumentumfilm- és dokumentum-játékfilmrendezőként is jeleskedett. Mindig olyan témákat választott (alkalmanként Siklósival közösen), amelyek egyrészt érdekelték, másrészt ellenlábas aligha volt a láthatáron. (Bauer Sándor 1969-es tűzhalála, az 1919-es cseh kiverés Balassagyarmaton, a salgótarjáni sortűz, Wittner Mária életútja, siketnéma magyar EU-képviselők bemutatása). Varga a gyakorlatilag valamennyi fellelhető filmismertetőt közzétette, joggal megállapítva, részletes kritika az alkotásokról nem készült, a szakma jobbára negligálta Matúzt. A szerző nem feledi kiemelni Matúz Gábor ragaszkodását a könyvhöz, önmaga is több kötet szerzője lett, másrészt kiadója, támogatója volt a Jobbágy Károly-versek megjelenésének, illetve Varga Mária írásai gyűjteményes kiadásának. Végezetül szó esik Matúzról mint a balassagyarmati Civitas Fortissima Múzeum létrehozójáról, illetve a Magyarság Háza kommunikációs szakértőként végzett munkájáról is. Az életút – szerencsére – lezáratlan, így marad kérdés az olvasóban, hogyan és milyen formában folytatódik a kétségtelenül karakteres médiamunkás jövője. Marad számára az általa 2018-ban megkezdett kápolna saját kezű felépítése valahol a pannon ég alatt, esetleg a kéziratban már meglévő írásai befejezése, vagy újra mikrofonhoz juthat a média világában. Varga Mária munkája hatalmas témaismereten alapuló, elkötelezett, de egyben őszinte és kritikus könyv, amely a kor hazai politikai és médiaviszonyainak jobb megértéséhez alaposan hozzásegít. (VARGA Mária: Matúz. Matúz Gábor – portré-monográfia egy kultúrmunkásról, Bp., Kairosz Kiadó, 2024.) Palócföld – 2025/3–4. ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 113 �I t t h o n N ó g rá d b a n WEHNER TIBOR TRANSZCENDENS TARTOMÁNYOK Jónák Tamás festőművész képeiről Thetis görög istennő, tengeri nimfa, akinek megjósolják, hogy olyan fiút fog szülni, aki hatalmasabb lesz az apjánál. A Péleusszal kötött esküvőjén robbant ki a viszály Héra, Aphrodité és Athéné között Erosz aranyalmája miatt, amely végső soron a trójai háború okozója lett. Amikor megszületett Akhilleusz, Thetis fia, anyja a sarkánál fogva a Sztüx vizébe merítette, hogy sebezhetetlenné tegye. Akhilleusz felnőve rendíthetetlen hősként harcolt a trójai háborúban, mígnem Apollón Parisz képében a sarkán megsebesítve leterítette. A roppant fordulatos, súlyos szimbólumokkal, szimbolikus jelentésekkel és üzenetekkel terhelt Akhilleusz-történet kulcsmozzanatát jeleníti meg Jónák Tamás Thetis útjára bocsátja Akhilleuszt című nagyszabású (és nagyméretű) kompozíciója, amely az ezredforduló éveiben készült, és amely a mellette felvonultatott, a görög mitológia alakjait, Páriszt és Helénét, Orfeuszt és Euridikét, Pallas Athénét és legendák övezte jeleneteiket megidéző vásznak együttesében talán az életmű egyik legfontosabb alkotásaként szerepelt a művész elmúlt esztendőkben rendezett tárlatain, így a 2023 őszén, a székesfehérvári Csók István Képtárban bemutatott kollekcióban is. Az Akhilleuszt vízbe merítő Thétiszt ábrázoló vászon nagy fordulatot jelzett Jónák Tamás munkásságában. A festő, aki Sváby Lajos tanítványaként 1975 és 1980 között végezte főiskolai tanulmányait, a kezdetektől magányosan, a saját útját járva dolgozott – jellemző, hogy alkotói autonomitását a festők városában megélt évtizedekben, a szentendrei művészet vonzáskörében is megőrizte –, s a kezdeti expresszív periódust követően egy új, a festőiségeknek, és a felfokozottak helyébe lépő lírai érzelmeknek teret adó korszakot nyitott. A korai, a művész ezredforduló előtti festői törekvéseit tanúsító alkotások az újabb művekkel együtt egy sokrétű, a műformák és a technikák megannyi területét felölelő életművet reprezentálnak. Rajzok, különböző sokszorosító technikákkal kivitelezett grafikai lapok, pasztellek, festőkéssel és ecsettel felhordott olajfestékkel alakított kompozíciók jelzik az alkotó sokágú érdeklődését és sokoldalúságát. Ezt a változatosságot idézi a tematikai és a műforma-gazdagság is: kezdettől az önarcképek, a tájképek, majd a mitológiai témájú kompozíciók karakterizálják 114 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/3–4. �We h n e r T i b o r az életművet, amely mindenkor a klasszikus szabályok szellemében megalkotott, tradicionális képformák keretei között alkotott munkákból épül. Az ezredforduló előtti alkotóperiódus kapcsán fogalmazhattuk meg, hogy a Jónák-képeken a sötét háttérből előszüremlő, foltokká oldódó alakok a valóság formáinak, a természetes alaknak valami belső feszültség általi eltorzulása, a körvonalaktól való megfosztottsága, gyakran a figura arctalanná válása árán rögzül, s az alakot körülvevő tér maga a zaklatottság, a felkorbácsoltság, a bizonytalanságok és nyugtalanságok, a tisztázatlanságok feszült birodalma. És ezután, új festői korszakot nyitva a szenvedélyes érzelmi telítettség intenzitásának fenntartása mellett, a festő palettája hirtelen kivilágosodik, élénk színek váltják fel a sötét koloritot, okkerek és vörösök ragyognak fel és áradnak szét, s a színek eme felszabadulásával párhuzamosan a műterem világából a mitológia, az allegóriák világába érkezünk, ahol a személyest háttérbe szorítja az univerzális, a kozmikus szemlélet, ahol a belső világ feszültségeinek és konfliktusainak kivetüléseit felváltják az epikus és szimbolikus tartalmakat összegző, a nagyszerű életérzésekkel vagy a tragikus előérzetekkel áthatott, nagyszabású látomások. Jónák Tamás olajjal vászonra festett kompozíciókat felsorakoztató, kis, és a korábbi kamara-jellegű műveket felváltó, nagyméretű vásznakból álló képegyüttese korántsem egységes, nem egynemű kollekció. A valóságmegidézés, a valóságra való reflektálás más és más festői megnyilvánulásának lehetünk tanúi, s így regisztrálnunk kell, hogy Jónák Tamás munkásságában a hatvanadik életév betöltése után is vannak változások, kisebb-nagyobb elmozdulások. Egyszer mitológiai téma, máskor köznapi jelenet, látszólag megszokott, de rendhagyó látásmódot tükröztető, különös tájkép jelenik meg a mindig sejtelmességekben játszó térrel és az átszellemült figurákkal illuzionisztikussá avatott kompozíciókban. Megjelennek a természet elemei – valamifajta tájmaradványok, a tenger és a folyó, a végtelenbe futó vízfelület, de leginkább a felhők és párák tünékenységében pompázó égboltozat, és fel-feltünedeznek folyondár-, inda- és repkény-füzér-töredékek is – de csak azért, hogy az égi tüneményekként lebegő-alászálló vagy a földi világban is égi küldöttekként járó alakok számára méltó aurát teremtsenek. Amiként a tér és a figura együttjátszását – esetenként finom egymásba mosódását, egymásból való kibontakozását – a valóság és a képzelet kettőssége, egyidejű jelenléte határozza meg, maguk a figurák is kettősségekben villódzanak: egyszerre képviselik az életteliség és az eszményiség ambivalenciáját. Talán ebből eredeztethető a képek által hordozott érzelmi telítettség, az intenzív átéltség és hevület, s az általuk tolmácsolt érzékiségek erőteljes, a befogadói érdeklődést és izgalmakat indukáló volta. Palócföld – 2025/3–4. ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 115 �I t t h o n N ó g rá d b a n A Kortárs magyar művészeti lexikon negyedszázada megjelent, második kötete még úgy emlékezik meg Jónák Tamás piktúrájáról, illetve alkotómódszeréről, hogy „[a] festéket vastagon viszi fel a vászonra. Ecsetkezelése indulatos, gyakran közvetlenül a tubusból hordja fel a színeket a felületre”1. Nos, a legújabb munkákat vizsgálva azt regisztrálhatjuk, hogy a festésmód is alapvetően megváltozott – és ez persze összefügg a képek tartalmi-tematikai változásával, és egyenes következménye a megnövekedett méreteknek is: ekkora, hatalmas képsíkokat tubusból nyomott festékkel megkomponálni nem lenne egyszerű, és korántsem könnyen finanszírozható megoldás. Az új művek esetében nyoma sincs vastag festékrétegeknek, nincs szó tubusból a vászonra felhordott felületekről, és mintha az ecsetkezelés indulata is csillapodott volna. Ám változatlanul érvényes a lexikoncímszó tartalmi vonzatokra és színbeli jellemzőkre vonatkozó megállapítása: „[a] dinamikus, állandóan mozgásban lévő figurák rejtelmes események szereplői”2, s a festő „szívesen használ intenzív színeket, erős okkerek, vörösök jellemzik munkáit”3. Az egykori kitűnő szentendrei művészeti író, Hann Ferenc egy 2004-ben rendezett Jónák-kiállítás kapcsán írt recenziójában hívta fel a figyelmet arra, hogy a festő képein megjelenő alakok nem evilági lények, akiknek létezésmódjában minden anyagszerűség ellenére van valami légiesség, amely által azt érezzük, hogy valamiféle szellem mozgatja az anyagot, uralkodik fölötte, s ezáltal e festő képeit átlengi a titokzatosság. És valóban, nem is Akhilleuszról, az Akhilleuszt bokájánál fogva vízbe merítő Thetiszről és mitológiai társaikról kell elmélkednünk e vásznak kapcsán, hanem a hallatlanul finom fényekről, illetve a fényreflexekből kibontakozó érzékeny színekről, a szabadon elomló formákról és a könnyed, már-már álomszerű lebegésről: a létezés eme különös festői jelenségekben testet öltő titkairól. Jónák Tamás, a néhány esztendeje Balassagyarmaton végleges otthonra, alkotóműhelyre lelt festőművész tartalmi vonatkozásokban, szimbolikus utalásokban és érzelmi kifejezésekben hallatlanul sokrétű és gazdag piktúrája – és ez nem is lehet másként – fantasztikus festői eszközökkel megjelenített, gyönyörű festőiséggel előadott képi világ: vissza-visszatérő motívumai, a lebegő, sodródó, szárnyaló, álomittas, szenvedélyes érzelmeikkel viaskodó és megnyugvó női és férfialakjai fény-színkáprázatban jelennek meg. Mintha arra intenék a képek befogadóit, hogy a valóság csak illúzió, a valós dolgok bensőnkben, a lelki szférákban, a transzcendens tartományokban zajlanak. Kortárs magyar művészeti lexikon, szerk. FITZ Péter, Bp., Enciklopédia Kiadó, 1999– 2001, 233. 2 Uo. 3 Uo. 1 116 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/3–4. �We h n e r T i b o r Jónák Tamás: Pallasz Athéné születése, 60 x 60 cm, gyantaolaj, vászon Palócföld – 2025/3–4. ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 117 �I t t h o n N ó g rá d b a n Jónák Tamás: Dunakanyar, 160 x 150 cm, gyantaolaj, vászon 118 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/3–4. �Vinc ze -Le ndv ay Gabriell a VINCZE-LENDVAY GABRIELLA „A SZÍV FELRAGYOG ÉS SZENVED” Bepillantás N. Tóth Anikóval Tompa Andrea írói műhelyébe1 „A szív felragyog és szenved” – idézte N. Tóth Anikó Jón Kalman Stefánssont, ezzel a felütéssel egyfajta mottót adva a beszélgetésnek, mely Tompa Andrea szövegei kapcsán is helytálló és érvényes. (Az izlandi író, költő a nemrégiben zajlott könyvfesztivál díszvendége volt, s a laudációját Tompa Andrea mondta el.) Felmerült a kérdés, vajon olvasnak-e az emberek, vajon az egy-egy könyves eseményen megjelent tömegek mennyire tükrözik a hétköznapok valóságát? Tompa Andrea véleménye szerint a szépirodalom háttérbe szorult. Friss felmérésekre hivatkozva boncolgatta, hogy ennek tulajdonképpen az is állhat a hátterében, hogy az irodalomolvasás egyfajta önfeladást kíván tőlünk, át kell adnunk magunkat a szövegnek, ami a szépirodalmi művek befogadásához elengedhetetlen, ez viszont sokak számára nehézséget okoz. Megtudhattuk, hogy ő sem falta a könyveket kisgyermekkorától fogva, inkább a családban elhangzó élőszavas elbeszélések hatottak rá (népmesék, családi történetek), a szenvedélyes olvasás csak kamaszkorában köszöntött be, magyartanára hatására. Viszont azóta is olvas, s akikre különösen figyel: a kortársak (esetenként morális viszonyítási pontok is); azok a szerzők, akik a közös múltunk feldolgozásával foglalkoznak; akik ugyanabból a térségből érkeznek, mint ő; a nők; a fiatalok; de esztétikailag nagyon fontos számára a világirodalom is, ezen belül a kelet-európai szerzők, az ex-gyarmatok szerzői, tehát a kisebbségi irodalom. A kisebbségi létezés kérdése saját műveiben is gyakran megjelenő motívum. Tompa Andrea Kolozsváron született, így személyesen is érintett, saját élményekkel rendelkezik a kisebbségi létből fakadó szégyenről, a sündisznó-létről, a „védekező-gyanakvó életformá”-ról. 2024. október 4-én, az Országos Könyvtári Napok keretében két nagyszerű író volt a balassagyarmati Madách Imre Városi Könyvtár vendége egy irodalmi beszélgetésre, ahol Tompa Andrea volt a kérdezett, N. Tóth Anikó pedig a kérdező szerepében. A könyvtár Youtubecsatornáján a beszélgetés meg is hallgatható. (https://www.youtube.com/watch?v=WZ7vxppRAZ4 [2025. 08. 26.]) 1 Palócföld – 2025/3–4. ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 119 �I t t h o n N ó g rá d b a n Érintettük az alkotással kapcsolatos kérdéseket is: vajon miért épp a próza felé fordult, hogyan választ témát, miért az elbeszélő nézőpontjának megtalálása a legnagyobb nehézség. Ezzel kapcsolatban megtudtuk, hogy az írónő idegenkedik a mindentudó elbeszélőtől, jobban kedveli, amikor az olvasó is teret kap, és megdolgozik a szöveggel. Az ő szövegeinek szövete olyan, és ez célja is egyben, hogy időről időre bizonyos pontokon van lehetőség megállni, gondolkodni, elmélkedni. Ez lassú olvasást feltételez. Az elbeszélői nézőponttal szorosan összefügg a nyelvhasználat is, így hát arról is hallhatott a közönség, hogyan zajlik annak megtalálása. Ezután tettünk egy kis kitérőt az öt nagyregényében szereplő város, azaz Kolozsvár felé. Kiderült, a személyes tapasztaláson túl szükséges volt más eszközökkel – például térképek segítségével – is felfedezni a várost, megismerni annak olyan új arcait, melyek korábban ismeretlenek voltak előtte. Érdekességként megtudhattuk, hogy Tompa Andrea sokkal szívesebben ír kézzel, mint számítógépen, aminek fel is fejtette az okát és hátterét, s arról is hallhattunk, hogyan lesz végül a kéziratból könyv, honnan és mikor tudja egy szerző, hogy kész a mű, s könynyű-e elengedni a szöveN. Tóth Anikó író, egyetemi oktató és Tompa Andrea író get. A beszélgetés lezárásaként, kicsit már eltávolodva az írástól, a konkrét művektől, keretes megoldásként ismét felvetődött az olvasás, illetve az irodalom olvasóra gyakorolt hatásának kérdése. Tompa Andrea szerint „…aki olvas, az abban az értelemben nincs egyedül, nemcsak hogy egy könyvet fog, ahol egy hang szól hozzá, egy emberi történettel találkozik, hanem azzal is találkozik, ami szerintem a legnagyobb rejtély, hogy hogy ̓ nem vagyunk egyedül ebben az egészen nyomorúságos életben. És ezt nem úgy értem, hogy mások is nyomorultak, és lám-lám, hanem megértjük azt, hogy miről szól az egzisztencia, milyen ez a világ, hogyan bánhatunk magunkkal, s ha tetszik, a másikkal”. Az írónő felfogásában az irodalom lehetőség a találkozásra (egy élethelyzettel, egy elképzelt emberrel, akár Istennel, a váratlannal, a fenyegetővel), lehetőség a világgal való összekapcsolódásra. 120 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/3–4. �Pá s z t o r É v a PÁSZTOR ÉVA A HAJDANVOLT BALASSAGYARMATI ZSIDÓ KÖZÖSSÉG EMLÉKEZETE Magyarország területére már az Árpád-házi királyok idejében letelepedtek zsidó vallású családok. A Magyar Zsidó Lexikon szerint 1050-ben Esztergomban már nagy létszámú zsidó közösség volt. A balassagyarmati is nagyon régi, több száz éves múlttal rendelkezik. Az első mózeshitűek valószínűleg már az 1400-as években letelepedtek az Ipoly folyó menti mezővárosban. Saját, jiddis nyelvükön hamarosan a Jarmot/Jermot/Jarmat nevet adták befogadó városuknak. Társadalmi státuszukat tekintve honorációrok (közhivatalt viselő közrendű) voltak, származásuk szerint nem nemes személyek, ám bizonyos feudális függőségektől mentesített szabadsággal, tehermentességgel, birtoklási képességgel rendelkeztek. A török hódítók 1663-ban teljesen elpusztították Nógrád vármegye korabeli központi települését. Balassa-Gyarmat 1689-től kezdett újból benépesülni. A telepesek első hullámát a tót jobbágy földművesek képezték, akiket macedón–görög, valamint zsidó kereskedők követtek. Utóbbiakkal együtt vallásbölcseleti réteg is megtelepült itt. Már a XVIII. század második felétől híres Jesíva (felsőfokú zsidó hitoktató) tanház működött a városban, amely a XIX. század elejére nemzetközi hírűvé vált. Ezt segítette elő az a körülmény, hogy gróf Balassa Pál és gróf Zichy Károly, a város XVIII. századbeli birtokosai adómentességgel párosuló letelepedési jogot adtak az ide érkezetteknek, közöttük a zsidó családoknak. Levéltári adatok szerint a balassagyarmati zsidóság történetéről az 1700-as évek elejéről vannak feljegyzések, a török előtti korról nincsenek írásos emlékek. Az 1929-es Magyar Zsidó Lexikon szerint a zsidóság mintegy 500 éves múltra tekint vissza. Családi legendáriumok azt támasztják alá, hogy kb. 600 éves a zsidóság jelenléte Balassagyarmaton, Ilyen a Sacher család emlékezetében élő történet: Sacher Wolf 200 mérföldes vándorlással, Morvaországból érkezett ide az 1700-as évek elején, ahol – elmondása szerint – egy háromszáz éves közösségben találta magát. A népszámlálási adatokból tudjuk, hogy 1746-ban 152 zsidó élt Balassagyarmaton. Az 1856-os adatok szerint 3150 fővel a legnagyobb vallási közösség volt a zsidóság a 8016-os lélekszámú városban. Főként az északi városrészben, a Jeruzsálem utcában, de a település Palócföld – 2025/3–4. ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 121 �I t t h o n N ó g rá d b a n más részeiben is laktak. A dualizmus korában alakult ki a Fő utca ma is létező képe az emeletes zsidó polgári házakkal. Az 1783-as, II. József által hozott rendeletek alapján már földet művelhettek, ipart űzhettek. Létrehozták azt az infrastruktúrát, amely szükséges volt vallásos életük gyakorlásához: az imaházat, a tanházat, a kóser vágodát, a mészárszéket és a maceszsütödét. A XIX. század elején zsinagógájuk és rituális fürdőjük (mikve) is volt. Megmaradásukban és lélekszámuk növekedésében az is szerepet játszott, hogy Balassagyarmat geopolitikai és gazdaságföldrajzi szempontból szerencsés elhelyezkedésű volt. A szeszélyes vízhozamú folyón átívelő nagy jelentőségű híd lehetővé tette a regionális, valamint az országos, távolsági (Buda és Kassa, valamint az Alföld és a Felvidék közötti) kereskedelemben való részvételüket. A gyors ütemű népszaporulat következtében a dinamikusan fejlődő közösség tagjai már 1830-ban elhatározták, hogy építenek egy új zsinagógát. Az ortodox zsinagóga, amelyet a nagyszombati származású May Károly építész tervezett, közel négyezer fő befogadására volt alkalmas. 1868-ban épült föl a közösség főrabbijának, Deutsch Áron Dávidnak és az egész közösségnek köszönhetően. A polgárosodás korszakában, a XIX. század második felében alapvetően kedvezőbb lett számukra az élet. A stabil és jobb életmód következtében különböző zsidó szervezeteket alapítottak, jótékonysági egyleteket, egyesületeket, társulatokat. Ilyen volt a szegényeket támogató segélyezési egylet, a „Cheszed Vaemesz” és a „Chevra Kadisa”, azaz a Temetkezési Szentegylet. Alapítottak Nőegyletet, Ifjúsági egyletet is. Fotó: Reiter László Az Osztrák–Magyar Monarchia termékeny helytörténész képeslapjáról 122 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/3–4. �Pá s z t o r É v a ideje alatt zsidó vallású emberek már nemcsak pénzügyi területen, a kereskedelemben, a kocsma- és mészárszék-bérlésben működtek, hanem volt közöttük vasutas, honvéd őrmester, orvos, jogász, mintagazdaság működtető, gyáros, katona, pilóta. Természetesen nem mindenki gazdagodott meg, hiszen házalók, toll-, rongybegyűjtők és másféle szegények, koldusok, közadakozásból élők is voltak közöttük. A polgárosodó izraelita közösségek tudatosan fordítottak figyelmet gyermekeik taníttatására. Gyermekeik részben az állami, a „világi” népiskolába, másrészt a helyi hitközségi Talmud Tóra iskolába, illetve a zsidó vallásbölcseleti tanházba, az ún. Jesívába jártak. Az I. világháború után az ortodoxok vallásosságában, hitéletében különbségek jelentkeztek. Különféle vallási irányzatok is megjelentek, többen áttértek a keresztény vagy a keresztyén hitre. Geopolitikai értelemben Balassagyarmat kikerült az ország középponti régiójából. A trianoni békediktátum következtében területének egyötöde az újonnan létrejött csehszlovák állam részévé vált. Ekkor a Kárpát-medencében élő magyarok és zsidó–magyar emberek százezrei idegen impériumok fennhatósága alá kerültek, ahol a zsidó–magyarság – megvallott kettős identitása miatt – duplán szenvedett. Ezzel véget ért a virágzó magyar zsidóság „aranykora”. A II. világháború kitöréséig Balassagyarmaton még nem volt érzékelhető az az eszme, amelyet fasizmusnak nevezünk. Például 1928-ban a város vezető testületének egyharmadát zsidó személyiségek tették ki. A sokféle vallású és nációjú (tót, macedon–görög, szerb, német, magyar nyelvű) társadalmi népcsoportok békés egymásmellettiségben tették dolgukat. Gyakori példa volt a vegyes házasság. A zsidó fiatalok a helyi gimnáziumba járva, polgári, kereskedelmi és ipari iskolák tanulóiként élték mindennapjaikat. A tragikus korszak a nagyon sok áldozatot követelő II. világháborúval kezdődött. A balassagyarmati zsidóságot 1944 áprilisának végén sárga csillag viselésére kötelezték, május 5-én gettóba zárták, majd Illovszky Ármin zsidó földbirtokos nyírjes-pusztai mintagazdaságának dohányszárító pajtáiba, a gyűjtőtáborba terelték. Június 10-e volt a legsötétebb, legkegyetlenebb nap: a városba visszavezető úton a vasútállomásra hajtották a szerencsétlen, megalázott, társadalomból kirekesztett embereket a gyerekektől az aggastyánokig. Ezért nevezik ma is „Mártírok útjának” ezt az utat. Nem számított, hogy városi köztiszteletben álló személyt vagy már katolizált embert vagy az I. világháborúban szolgált jó hazafit vagoníroztak be. A fasiszta ideológia nem kegyelmezett sem gyermeknek, sem nőnek, sem fiatalnak, sem idősnek. Nagyon kevesen menekültek meg e vészkorszak borzalmaitól, vagy élték túl a munkatáborokat vagy Auschwitz haláltáborát. 1944-ig jelentős volt a zsidó hithez kapcsolódók száma. 1944. június 10-e és 20-a között mintegy kétezer személyt hurcoltak el Palócföld – 2025/3–4. ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 123 �I t t h o n N ó g rá d b a n lágerekbe és munkaszolgálatra. A város lakosságának 1/5-ét. Mindössze 136-an tértek vissza. A történelmi feljegyzés szerint az első szovjet katonák 1944. december 9-én jelentek meg városunkban. Ekkor a már elvonulóban lévő német alakulatok felrobbantották a zsinagógát, melyet addig élelmiszer- és lőszerraktárnak használtak. Évekig csupán a romjai maradtak a gyönyörű épületnek, 1950-ben teljes egészében lebontották. Ebben az időben önálló rabbiság sem volt már a városban. Annak ellenére, hogy 1945 után egyre inkább a sztalinista vallásellenesség és politikai diktatúra uralkodott országunkban, mégis – a hatalmi ellenszéllel szemben – néhány önkéntesnek köszönhetően a túlélők meg tudták menteni a Hunyadi utcai Chevra Kadisa (a Temetkezési és Betegsegélyező Szentegylet) épületét, és zsidó imaházzá alakították. Itt folyt a hitélet az 1970-es évek végéig. Az idő múlásával és a hívők számának csökkenésével a vallási életet egyre inkább átvette a hagyományápolás, amelynek első jele volt a mártírokra való emlékezés. A Temető utcai zsidó temetőben a holokauszt 30. évfordulójának évében, 1974-ben az elhurcoltak és meggyilkoltak emlékére az életben maradottak Róth József hitközségi elnök kezdeményezésére felállítottak egy mártíremlékművet. Azóta minden évben a temetőben tartják a megemlékezést. Az elszármazott túlélők és leszármazottaik belföldről és a világ minden tájáról itt emlékeznek meg elpusztított szeretteikre. A mártírokra való emlékezés mellett létrejött a Kertész István Alapítvány, amelyet egy zsidó vallású holokauszt túlélő, Kertész István hozott létre abból a célból, hogy összegyűjtse és megőrizze a meglévő zsidó értékeket, majd ezeket közkinccsé tegye. Három évtized alatt sok minden megvalósult azokból a célokból, amelyeket az alapítók elhatároztak: a meglévő értékek megőrzése mellett létrehozták az Ipoly-menti Zsidó Gyűjteményt és Kiállítótermet. Több kiadvány jelent meg a balassagyarmati zsidóságról, 1993-ban elkészült Magyarország első műemlékké nyilvánított zsidó temetőjének sírkő katasztere, rendszeressé váltak a jótékonysági ismeretterjesztő rendezvények, valamint a fiatal generációk zsidóságismereti és holokauszt-oktatása. 124 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/3–4. �Pá s z t o r É v a 1994-ben, a vészkorszak 50. évfordulóján a ravatalozóépület utcai falán emléktáblát avattak. Ekkor is a világ szinte minden részéből jöttek el gyermekkoruk helyszínére a túlélő elszármazottak, s hozták magukkal hozzátartozóikat, majd hazautazásukat követően dokumentumokat küldtek a helyi zsidóság történeti gyűjteményének. A Hunyadi utcai egykori imaház épülete belső tereinek felújítása, a gyűjtemény kiállítóteremmé alakítása után 2000. június 23-án intézményalapító és -avató ünnepséget tartottak. A fő támogató Balassagyarmat Önkormányzata és a Mazsihisz volt. A műemléktemetőben mintegy 3400 sírkő található, melyekről egyenként fotók készültek, és azok számítógépes digitális nyilvántartásba kerültek. Az értelmezhető, olvasható mintegy háromezer kő héber szövegét is lefordították. A háromszáz éves kegyeleti hely számos sírköve – egyetemes és zsidó vallástörténeti szempontból – különlegeseknek számítanak tartalmi, formai, illetve stilizált jelei miatt. A kohanita síremlékeken papi áldást osztó kéz látható. A kéz azt jelenti, hogy az elhunyt ősi papi leszármazott volt. Egyes köveken még korona is fölfedezhető, amely a bölcs rabbi vagy a vallási bíró szimbóluma. Csak a férfiak sírján találhatóak ezek a szimbolikus jelek, mert a kohenok családfája csak férfiágon vezethető le. Az asszonyok, lányok sírkövén nincs ilyen szimbólum. A levita sírköveken kancsó látható. A Juda törzsbeliek síremlékén oroszlán, másokon szomorúfűz, s vannak rózsát és liliomot ábrázoló biblikus motívumok is. Mindegyiknek szimbolikus a jelentése. A szomorúfűz a babiloni száműzetésre és a szomorúságra utal a 137. zsoltár, a Száműzöttek éneke alapján: „Bábel folyói mentén ültünk és sírtunk: a Sionra emlékeztünk. Azon a földön a fűzfákra akasztottuk hárfáinkat”. A XVIII–XIX. század fordulójának sírkövei héber nyelvűek, melyek végén öt héber betűből álló rövidítés olvasható, ami így szól magyar nyelven: „Legyen lelke befonva az öröklét kötelékébe”. Vannak olyan sírfeliratok, amelyekre az elhunyt jellemző tulajdonságait vésték fel. Például: „Egyenes, szerény és kifogástalan asszony. Adott kenyeret a szegényeknek, Száját bölcsen nyitotta meg, a rangos Brajndel úrnő, Jehuda özvegye. (1785.04.) Elhunyt jó nevében, Íjjárban… (5)545-ben”. Külön érdekességek a keleties stílusjegyekkel díszített jelek. Az egyik sírkő az elhunyt nevére utal, mert szarvast ábrázol, Hirschnek hívták az illetőt, azaz Palócföld – 2025/3–4. ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 125 �I t t h o n N ó g rá d b a n C’vi-nek. Helyenként német, máshol héber–német és héber–magyar, később kizárólag magyar nyelvű szövegeket olvashatunk a sírköveken. Ezek a feliratok az egyes korszakok germanizálódására, majd pedig az egyre fölgyorsuló magyarországi neologizálódásra, emancipálódásra, sőt teljes asszimilálódásra utalnak. Az országosan védett gyarmati műemléktemetőben a legidősebb sírkő 1744-ből való. A balassagyarmati zsidó temetőben lelt végső nyugalomra számos európai rabbinikus család rokonsága, köztük Michel Gyarmathy, aki 1908 és 1996 között élt, s aki Ehrenfeld Miklós néven született Balassagyarmaton. Párizsban csinált karriert, a Folies Bergère rendezője, díszlet- és jelmeztervezője, művészeti igazgatója és résztulajdonosa volt. Itt van eltemetve Kertész István, aki 1909 és 1997 között élt. A zsidó értékek ápolását felvállaló alapítvány létrehozójaként köztiszteletben állt, s áldozatos munkássága elismeréseként a helyi Önkormányzat Képviselő Testülete – hálája jeléül – 1996-ban Pro Urbe-díjjal tüntette ki. Balassagyarmaton az 1970-as évektől Kertész István volt a temető önkéntes segítője, 1973 és 2003 között Róth József a hitközség elnöke, 2003-tól Bauer József, aki viszi tovább elődei munkásságát: óvja a helyi zsidó örökséget, közkinccsé teszi a zsidó 126 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/3–4. �Pá s z t o r É v a kultúra értékeit. Sok helyről és sokan felkeresik az imaházat és a temetőt, meghallgatják a tárlatvezetést, az előadást, a visszaemlékezést, beszélgetéseken, eszmecseréken vesznek részt, hogy minél részletesebben megismerhessék a balassagyarmati zsidó közösség történelmét. Mindazok, akik érdeklődnek, az emberiesség, a kultúra és a humánum jegyében teszik, hogy tudással felvértezve elfogadóbbak, tudatosabbak legyenek, s jobban megismerjék a vallások alapjait képező Ótestamentum népét. Egy szép őszi napon felkerestem Bauer Józsefet és kedves feleségét, Bauer Józsefné Ágit, akik otthonukban örömmel fogadtak. Beszélgettünk a balassagyarmati zsidóság történelméről, s végül arról érdeklődtem, hogyan él ma a zsidó közösség Balassagyarmaton. „Mára egy kis közösség maradt. Mivel a vallási törvények szerint a hitélet megélése minimum 10 felnőtt férfihez van kötve, és az 1970-es évek végére ennél is kevesebben maradtunk, megszűnt a hitélet és a templomba járás. De az ünnepeket megtartjuk, Palócföld – 2025/3–4. ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 127 �I t t h o n N ó g rá d b a n és összefogjuk a kis maradék közösségünket. A műemlék zsidó temetőbe és imaházba hívjuk össze mártír-megemlékezésre évente, júniusban az elszármazottakat és utódaikat. Ez a nap az elhurcoltak közös emlékezetéről szól, melyen a város vezetése és a helybeliek is megtisztelnek jelenlétükkel. 2003-tól vagyok a hitközség elnöke, családommal sokat fáradozom a közösség összetartásáért. Minden nagyobb ünnepet megtartunk, ahol elmondjuk az ünnep történetét. Egyik ilyen közösségi ünnepünk húsvétkor a Széder este, azaz a Pészach, amikor 30-40-en jövünk össze. A Pészach az egyiptomi kivonulás ünnepe. A másik ünnep az újévfogadás ünnepe, a Ros Hasana. Ezt az imaházban tartjuk. Mézzel, borral, süteményekkel, jókívánságokkal köszöntjük az Új Esztendőt. Idén (2025-ben) az ember teremtésétől számított 5785. évet írjuk. A fény ünnepe a Hanuka. Ezen a családiasabb ünnepen arra emlékezünk, hogy az Úr a szolgaságból megszabadította a zsidó népet. A gyertyagyújtás ünnepe ez. Nyolc napon át gyújtunk növekvő számban egy szál gyertyát, s énekelünk a nyolc napig égő olaj emlékére. Azért emlékezünk a csodára, hogy az egy napra való olaj nyolc napig égett. Ezért olajban sült ételt, általában fánkot készítünk ilyenkor. Nekünk a szombat a legnagyobb ünnepünk, ekkor nem szabad munkát, házi munkát végezni. Ez a Sabbat ünnepe. A Purim tavaszi ünnep. A csodára emlékezünk ekkor is, Xerxész (Ahasvérus) korára, amikor veszélybe került a zsidóság sorsa. Eszter könyvéből olvassuk fel a történetét” – mesélte Bauer Józsi bácsi. Érdekelt, hogy a magyar zsidó közösség öltözködésben tartja-e a konzervatív hagyományokat. A közösségi-vallási összejöveteleken viselt ruhadarabokat egyrészt megmutatta Bauer József elnök úr, másrészt bemutatta, magyarázta azokat. Így lett ismert számomra a cicesz, a kipa, a női kendő, az öltöny, a kitli, a tallisz és a tefilin. 2024. december 9-én a balassagyarmati Zsidó Hitközség, a város vezetése és polgárai megemlékeztek a 80 évvel ezelőtti tragikus eseményekre a volt Zsinagóga helyszínén, az emléktáblánál. 2025-ben ez volt az én micvém (kötelességem, jótéteményem), hogy a Palócföld olvasóinak – a teljesség igénye nélkül – feltárjam a balassagyarmati zsidóság több száz éves történetét. FORRÁSOK: Magyar Zsidó Lexikon, 1929 = https://mek.oszk.hu/04000/04093/html [2025. 09.01.] MAJDÁN Béla: A balassagyarmati zsidó közösség emlékezete, Balassagyarmat, 2004. MAJDÁN Béla: Műemlék zsidó temető, Balassagyarmat, 2018. BAUER JÓZSEF – BAUER ZITA: Balassagyarmat és környéke rabbinikus múltja, 2024. A cikkben szereplő fotókat PÁSZTOR SZABOLCS készítette. 128 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/3–4. �C s o n g rá d y B é l a CSONGRÁDY BÉLA EGY SZÜLETÉSNAPI KÖTET MARGÓJÁRA Pásztor Éva: Szavakba vésett emlékezet Tudván a megjelenéséről s pláne, hogy kedves dedikációval gazdagítva kézbe is kaptam, rögtön eldöntöttem, hogy recenziót írok Pásztor Éva Szavakba vésett emlékezet című kötetéről. A szerző neve és a korábbi munkássága elégséges ösztönzést jelentett számomra, hogy megvalósítsam hirtelen jött tervemet. Önkéntes vállalásomat az is erősítette, hogy korábbi könyveiről is volt módon a nyilvánosság előtt nyilatkozni. Ezt igazolja az Egy „jóízű” könyv című, a szerzőnek Nagy Zsófia gasztronómussal, ételkritikussal közösen jegyzett Vendégségben Mikszáth Kálmánnál című kötetéről, „irodalmi szakácskönyvé”-ről szóló szóló írásom közlése. Pásztor Éva két korábbi könyve is figyelemre érdemes. Az egyik – a 2021-es datálású – A halhatatlan Mikszáth Kálmán, a másik a 2023-ban napvilágot látott Az örök Madách Imre című kötet. Mindkettő a Mikszáth Kálmán Társaság erkölcsi és anyagi támogatásával, kiadásában látott napvilágot, s azonosan nemes céllal készült: számba venni és dokumentálni azokat a helységeket, helyszíneket, ahol Mikszáth- illetve Madách-ábrázolások, -vonatkozások, -emlékek találhatók. Az új kötet elsősorban enciklopédikus jellege révén értékes. Ugyanis az öt fejezetbe szerkesztett több mint háromszáz oldal számba veszi, összegzi Pásztor Éva eddigi irodalmi munkásságát. A szerző életművének más – ugyancsak nagyrabecsülendő – értékei is vannak. Mindig is remek tanárként, pedagógusként tartották számon a részint Egerben, magasabb szinten Miskolcon diplomázott, az irodalmi emlékekben rendkívül gazdag Balassagyarmathoz ezer szállal kötődő tanárembert – Palócföld – 2025/3–4. ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 129 �I t t h o n N ó g rá d b a n minthogy itt született, és pedagógusi munkásságának is ez a város volt korábban, és részben ma is a terepe. Olyan tantestületi tagként is tiszteletet vívott ki magának, aki közösségi emberként – többek között műsorszerkesztőként, rendezőként, kórusvezetőként, de akár az arra érdemes diákok felzárkóztatása érdekében – is sokat tett mindenkori tantestülete, szülővárosa értékeinek gyarapítása, népszerűsítése érdekében. Az utóbbi években egyrészt saját érdeklődése révén – amelyet fémjelez a Magyar Irodalomtörténeti Társaság Nógrád Vármegyei Tagozatának élén végzett elnöki munkája –, másrészt férjének, Pásztor Sándornak, a Mikszáth Kálmán Társaság vezetőségi tagja hatásának köszönhetően igencsak közel került a két nógrádi írózseni – Madách és Mikszáth – személyéhez és felmérhetetlen értékű irodalmi örökségéhez. Ilyen életpálya, alapos szakmai ismeretanyag és nem utolsósorban jó íráskészség birtokában szinte természetes, hogy Pásztor Éva összegyűjtötte előadásai, tanulmányai, cikkei legjobbjait, valamint az aktív tanári pálya mellett meglepően gazdag munkásságának epizódjairól mások által papírra vetett gondolatokat. Annál is inkább időszerűnek vélte ezt megtenni, mert eljutott egy születésnapi dátumhoz és ennél maradandóbb módon aligha tudta volna emlékezetesebbé tenni önmaga, családja és tisztelői számára e jeles évfordulót. Ebbéli szándékát, törekvését bizonyára képtelen lett volna megvalósítani önmaga és szűkebb családja erejéből, de sikerült a mintegy három tucatnyi – zömében magánember – támogatása jóvoltából. E névsor élére joggal került Balassagyarmat Város Önkormányzatának kulturális támogatása. A kötetnek öt fejezete van. Az elsőben a Palócföldben megjelent írásai olvashatók újra. Az élre a lap 2020/1. számában A csillag-igazgató vén remete címmel a nehéz sorsú salgótarjáni roma festőzsenit, Balázs Jánost bemutató, Shah Timor készítette – a salgótarjáni Dornyay Béla Múzeum munkatársa, fotóművésze, filmrendezője, operatőre – dokumentumfilm balassagyarmati bemutatójáról – amely a Fricska Éva létrehozta Artéria művészeti klubban tartatott – szóló beszámoló került. A 2020/2. számban voltak olvashatók azok a szomorú sorok, amelyekkel Pásztor Éva „Balassagyarmat költőnőjé”-re, Pohánka Erikára emlékezik. E fejezetben többször is megjelenik Handó Péter, Sóshartyánban élő, de Salgótarján s egyáltalán Nógrád vármegye kulturális, művészeti közéletében jelentős szerepet betöltő költő, szerkesztő neve. A Palócföldből összegyűjtött Pásztor Éva-írások végén az Egy hajdan volt, nagy múltú balassagyarmati zsidó közösség című visszaemlékezés olvasható, amely a holokauszt 80. évfordulója alkalmából íródott. A kötet második fejezetéből – Tanulmányok, előadások, recenzió – személyes okok miatt Az emlékezés Jobbágy Károlyra születésének emléknapja alkalmából címűt emelem ki, minthogy a költővel jómagam is baráti viszonyt ápoltam. A harmadik rész 130 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/3–4. �C s o n g rá d y B é l a – Cikkek, tudósítások a Gyarmati Hírek című folyóiratban és a honlapon című – olvasása értelemszerűen a manapság is a városban élők számára jelenthet közvetlen élményt, mindenki másnak a tájékozottságát növelheti. Ezt a részt Jókai Anna Kossuthdíjas író 2010 novemberében Magyarságom az anyanyelvem című, balassagyarmati középiskolásoknak tartott előadása vezeti be. „…nagy szükség van ma a magyarság érdekeinek védelmére, a magyar nép erkölcsének javítására, az anyanyelv értékének megőrzésére. Az írónak ebben nagy a felelőssége” – mondta egyebek között az írónő. Érdekes, hogy ebbe a fejezetbe zenei témájú írások is bekerültek. Ilyen például az Emlékezés a forradalom hőseire a zene hangjaival című írás vagy a Chopinnel foglalkozó cikk. A negyedik egység Irodalmi és anyanyelvi pályázatok címmel a igencsak gazdag tartalmú, s különösen fontos az anyanyelvápolás szempontjából. Akár kuriózumnak is tetszhet a könyv záró része, minthogy a következő címet viseli: Könyveimről írták – ajánlások, recenziók. Ezek sorából hozzáértése okán tudatosan emelem itt is ki Praznovszky Mihály Mikszáth-szakértő, a nagy a palócról elnevezett társaság örökös elnöke Mikszáth és „Görbeország” című ajánlását, illetve az …és még 364 nap – Előszó a Mikszáz75 – Egy nap ünnepe című könyvhöz című írást. A közelmúltbéli társasági elnök, Kovács Anna Az örök Madách Imre című Pásztor Éva-könyv elé írt bevezetőt, amely szintén olvasható e kötet eme fejezetében is. A kiadvány értékeit nem kis mértékben emelik a benne elhelyezett fotók, illusztrációk. S külön is dicsérendő a kötet külcsíne, a tartalommal teljes szinkronban lévő elegáns tipográfiai megjelenése, amely Süth Gabriellának, a szombathelyi Savaria University Press szerkesztő-tördelőjének köszönhető. Pásztor Éva Levél az olvasóhoz című, különleges hangulatú előszóban mond köszönetet Dr. Fűzfa Balázs egyetemi oktatónak, irodalomtörténésznek, a Palócföld főszerkesztőjének is. A Szavakba vésett emlékezet című kötet újabb fontos adalék a vármegyében egyébiránt is figyelemre érdemes Madách- és Mikszáth-kultusz – és a magyar irodalomtörténet – gazdagításához. Büszke vagyok rá, hogy a jeles szerzők, tudósemberek közé az utolsó fejezetbe jómagam is bekerülhettem a szerző könyveiről írott recenzióimmal. Köszönöm! (PÁSZTOR Éva: Szavakba vésett emlékezet, Szombathely, Savaria University Press, 2025.) Palócföld – 2025/3–4. ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 131 �I t t h o n N ó g rá d b a n PÉCSI SÁNDOR HOMÁLYBAN ÉLTEM A Palócföld elfelejtett filozófusköltője: Komjáthy Jenő „Ki fény vagyok, homályban éltem, Világ elől elrejtezém. Nagy, ismeretlen messzeségben Magányosan lobogtam én. Míg más napok ragyogtak egyre S imádta őket mind a nép; Addig szivem nem látta egy se, Nem érzé tiszta, nagy hevét.” Miért élt homályban? A fordított kiválasztódás itt volt velünk már XIX. században is. Schopenhauer, Nietzsche és a buddhista filozófia első magyar értelmezője nem ütötte át a kor ingerküszöbét. Más birodalmakban a fényemberek üldözése még népszerűbbé tett egy Tolsztojt, Dosztojevszkijt, de az érdekérvényesítő alkalmazkodásra képtelen Komjáthy Jenő költészetének nem volt nagy kereslete a szabadelvű Monarchiában. A nemesi származású komjáthi Komjáthy család sarja 1858. február 2-án szüle-tett Szécsényben. Atyja – Nógrád vármegye főjegyzője – jogi pályára szánja, de a fiatalember Pesten bölcsészetet tanul. 1880-tól Balassagyarmaton középiskolai tanár. Itt találnak egymásra Márkus Gizella kolléganőjével, Éloával, a lélektárssal. Házasságukból öt gyermek születik. Egy kellemetlen fegyelmi ügy miatt el kell hagyniuk Balassagyarmatot, s a költő félhomályból mélyhomályba kényszerül: 1887-ben a határ menti, szlovák ajkú nagyközségbe, Szenicre száműzik. Rövid életében kevés siker és sok szomorúság jutott néki, 1895-ben váratlan betegségben lobbant el élete. Mint Szinyei Merse Pál, aki párizsi kollégáitól függetlenül fedezte föl az impreszszionizmust, a homályban élő költő is szemléletváltást hoz, de műve pusztába kiáltott szó, mint néhány évtizeddel korábban Bolyai Jánosé. Halálos ágyán veszi kezébe egyetlen megjelent kötetét: A homálybólt. Eltávozása után fedezik föl, mint Bolyait. Juhász Gyula, Kosztolányi Dezső, Babits Mihály megalapítják a Komjáthy Jenő 132 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/3–4. �Pécsi Sándor Társaságot, Ady szinte egész sorokat vesz át a Vajda János mellett mesterének vallott poétától. Miért volt ilyen erős, pszichodelikus hatása a halk szavú költőnek? Pogány tüzű istenessége, korszellemre való érzékenysége és verseinek dallamos, melankolikus áradása lenne a magyarázat? Babits írja róla 1910-ben: „Sohasem volt áradozóbb költő. Az első fenséges sortól kezdve – »Ki fény vagyok, homályban éltem...« – végig egy hatalmas ár az egész kötete, egy óriási himnusz, széles, diadalmas, magával ragadó, mindent elborító, zuhogó lendület”1. Tankönyv-mondat: költészete híd a romantika és szimbolizmus között. A romantika még a szó tiszta, egyértelmű jelentésével mint egyélű szablyával vív az igazságért, de a szimbolista költeményben a szó úgy viselkedik, mint a megpendített húr, mely először a tiszta alaphangot zengi, aztán a felharmonikusokat, az alaprezgés többszöröseit. A homály és a sokfelé ágazó, sokdimenziós értelmezés lehetősége teszi olyan titokzatosan érdekessé ezt a szólabirintust. A XIX. század második felének költői mintha enigmának látnák az életet. „Jelképek erdején át visz az ember útja” – írja Baudelaire a Kapcsolatok című szonettben. Stéphane Mallarmé visszakérte az újságírótól a Verlaine temetésén fölolvasott nekrológot, és így szólt: „Írok még belé egy kis homályt”. Ez a modern gondolkodás szinte irtózik az egyértelmű kijelentésektől. Nietzsche az ókori szent könyvek magasztos pátoszával kinyilatkoztatott, megfejthetetlen rébuszai, önmagának ellentmondó ítéletei egyszerre hoznak új homályt és új magabiztosságot. „Minden értékek átértékelője” nem tartozik bizonyítási kötelezettséggel. A bohém művészek sem akarnak megfelelni az akadémikus elvárásoknak, városi remeték ők, szellemi függetlenségüket nélkülözésekkel, lemondással vásárolják meg. Ennek az életmódnak a varázsát legszebben talán Puccini operája ábrázolja. Nemcsak Párizsnak és Münchennek volt bohémvilága, nekünk is adatott. A lírai naturalista nagybányai festők és a gödöllői művésztelep spirituális, népies szecessziós művészete és közösségi élete. A művész a szépség papja volt. Mednyánszky báró nagy vagyon biztonságáról mondott le testvére javára, csakhogy megszabaduljon az arisztokrata élet kényelmetlen, rideg kötöttségeitől, hogy egyetlen szenvedélyének, a szent művészetnek élhessen. Ezt áldozathozatalnak vagy megszabadulásnak is értelmezhetjük. A legnagyobb fényűzés az őszinteség, melyet a társadalmi szereposztás nagyon kevés embernek engedélyez. Az őszinte mindig a legrövidebb, egyenes utat keresi, de a szubtilis tartalom kifejezője egyre bonyolultabb formanyelvet kénytelen használni. A szellem történetében egymásra épülnek az eszmék és elleneszmék, mint a matematikában, s az égig érő hangyavár egyszer csak beomlik. BABITS Mihály, Az irodalom halottjai I., Nyugat, 1910/9 = https://epa.oszk.hu/00000/00022/00055/01511.htm [2025. 08. 26.] 1 Palócföld – 2025/3–4. ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 133 �I t t h o n N ó g rá d b a n A nagybányai mesterek vásznait, Reviczky és Komjáthy verseit valami titokzatos szomorúság lengi át. Az érzékeny művészlélek sejti, milyen törékeny a mi európai civilizációnk. A világkorszakváltást festi meg Reviczky Gyula Pán halála című panorámakölteménye, melyben az új, a szomorú, a kereszt jegyében megérkező embert üdvözli. Ennek szép ellentéte Komjáthy Pogány vagyok című verse: „Pogány vagyok. Nincs bennem semmi Alázatos, tömjénszagú; Zsolozsma, zsoltár, istenesdi Nem ejti szívemet rabul. Nem verem én bűnbánva mellem, Nem mondok szánom-bánomot, Olcsó dicséretét se zengem Annak, ki majmot alkotott.” A költő pogánykodása nem ateizmus, ő ilyen durva mondatot, hogy „Isten halott”, sose merészelne papírra vetni, vágyakozás ez a vers; vissza a minden vallások tiszta ősforrásához, mint Sztravinszkij Tavaszi áldozata, Bartók Cantata Profanája. Pán divatos téma volt Reviczky idejében, Böcklin mester festészetének gyakori motívuma az árnyékban heverésző, sípján muzsikáló félisten. Debussy leghíresebb darabja az Egy faun délutánja. Mit jelentett e toposz ezekben az években? Az ókor nosztalgiáját, midőn még nem létezett a bűn, a zsidó-keresztény találmány? A bűntudat nélküli, tiszta életörömet vagy az anyagelvű pénzvilág hedonizmusát? Verlaine önmagát így rajzolja meg: „A romlás vagyok, a hanyatlásvégi Róma” (Fáradtság). Miért lett Nietzsche európai szupersztár? Az Antikrisztus című írásában azt állítja, hogy ő maga az Antikrisztus; Voltaire óta nem volt filozófus ennyire sikeres. A bohém kétarcú, angyali és ördögi. Ezt leginkább Verlaine vagy Ady portréján látjuk. Petőfi megparancsolta a XIX. század költőinek, hogy lángoszlopként vezessék a népet Kánaán felé, mint Mózes a zsidókat a pusztában. Verlaine, aki a tizenhat esztendős Rimbaud-t megrontotta, homoszexuális liliomtipró, Baudelaire több szonettjével a kábítószert népszerűsítette, igazán nem nevezhetőek lángoszlopnak. A bűn valaha, 1789 előtt szégyen volt, de a Harmadik Köztársaságban az erényt kezdik hivatalos eszközökkel üldözni. A „lázadó költők” lázadását nevezhetjük egyfajta testi-lelki-szellemi tunyaságnak, konformizmusnak. Ez a paradoxon nem kerülhette el Komjáthy Jenő figyelmét, és Petőfi parancsát kiegészíti egy még egyetemesebb költői feladattal, amit az ontológiai költészet jelent. A filozófusköltőhöz nem méltó a feslett párizsi élet utánzása, sem a karriertörtetés. 134 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/3–4. �Pécsi Sándor A homályban élő ellátja középiskolai tanári feladatát, és monogám házasságának alapja mély lelki szerelem. Márkus Gizella, ki maga is írt, éber kritikusa volt urának. Ő hívta föl a figyelmét arra, hogy hagyja el a biedermeier, érzelmes hangot, mert ezek a mélységes mély tartalmak éles, szenvedélyes megformálást kívánnak. Az Óda a naphoz című vers olyan pogány áhítattal tör föl, mint Ehnaton Naphimnusza vagy az Im-ígyen szólott Zarathustra nyitóképe, midőn a méd mágus szólítja meg a Napot. A vers nyitóakkordja így zeng: „Üdvöz légy, csillagok királya, büszke hatalom! Lángszekerén a lelkesedésnek Tündöklő trónodig emelkedem Zengeni s áldani téged ó, dicső! A mozdulatlan, ős világtalan világot Lángra te gyújtád” Ősige című verse a tömörítés mesterdarabja. Túlmutat Nietzsche nihilizmusán, és cinizmusán; hisz valami végső valóságban, a tudat szingularitásában, amit a keleti vallások évezredek óta hirdetnek: ŐSIGE Én vagyok a világ, A nyilvános titok; Számtalan személyben Egyetlen egy vagyok. Én vagyok az álló S a száguldó jelen; Egyetlen érzésben Örvénylő értelem. Az egyetlen törvény Vagyok én, az élet; A világos örvény Én vagyok a lélek. Végtelen végekben A középpont vagyok; Az időben nyugszom, A térben rohanok. Mert én vagyok az ész, A teremtő elme; Én az üdv, a szellem Szertelen szerelme. Világokat nemző, Mindeneket látó; Az örök körökben Én vagyok az átló. Ki vagyok örökké És mindenütt minden: Én vagyok az Ige, Én vagyok az Isten. Az ezernyolcszáznyolcvanas években Palócföld homályban élő poétája jó barátságba kerül Madách Aladárral, Alsósztregován az ősi kúriában gyakori látogató lesz. Aladár a nagy drámaköltő és Fráter Erzsébet fia, ki örökölte édesapja tehetségét, kitűnő Palócföld – 2025/3–4. ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 135 �I t t h o n N ó g rá d b a n verseket írt, és „kettős élet”-et élt: nappal megyei törvényhatósági bizottsági tag, de szabadidejében spiritiszta volt. Ezt a korszakot nemcsak a természettudományok és a pozitivista filozófia előretörése, de mintegy ennek ellenhatásaként okkult divatok is jellemezték. A költő Alsósztregován barátkozik össze Palágyi Menyhérttel, kinek világszemlélete híd a spirituális és a természettudományos gondolkodás között. Efelejtett nagy filozófusunk, matematikus, irodalmár, kinek géniuszát abból is érzékelhetjük, hogy 1901-ben Einstein speciális relativitáselméletének publikálását négy esztendővel megelőzvén, „metageometria” elnevezésű téridő-elméletet publikált Lipcsében. Ennek a teóriának különösen eredeti gondolata, hogy térben „érzékelő pontokat” képzel, mintegy tudati jelenlétet, és ezzel már nem a relativitáselméletet, hanem a kvantummechanika legkülönösebb tanulságait vetíti előre. Álljon itt csak egy sor Palágyi Menyhért A tér és az idő új elmélete című művéből: „A térpontok sokasága az időpontban összegződik egységes totalitássá. Illetve megfordítva: az időpont a térpontok összességében bontakozik ki a végtelen világtérré”2. Az Euthanázia és a Gondolatok a halálról című költeményekben erősen érződik a spiritizmus hatása. A síron túli szerelem már a romantika korában könnyes szép téma volt, gondoljunk E. A. Poe A holló és Annabel Lee című remekműveire, de Komjáthy Jenő halálvágya nem ilyen vágyódás Euridice után, itt valami kozmikus halálösztönről van szó, feloldódás az őselemben: „Elégek én ragyogva fényben, Szétáradok az összeségben, Magamat égbe ragadom, Az ősi honba visszatérek Tisztán és szabadon.” (Euthanázia – részlet) A Gondolatok a halálról ünnepélyes sorai azt a létszorongást és őskíváncsiságot fogalmazza meg, melyet szinte minden ember érzett már életében; mi lehet odaát? „Mi a halál? Ki mondja meg nekem? Az élet véges, míg ő végtelen. Mit hozhat nékem e vonalnyi lét, Olyat, minek örök értéke van? PALÁGYI Menyhért, A tér és az idő új elmélete, fordította, jegyzetekkel, kommentárokkal ellátta: SZÉKELY László, Leipzig, Verlag von Wilhelm Engelmann, 1901, 10. 2 136 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/3–4. �Pécsi Sándor Mi haszna éltem, hogyha meghalék, Ha újra az leszek, ami valék, S elnyel a semmi, a határtalan? (…) Tán a halál az ősi lényeg épp, A tiszta forrás, a valódi lét? És épp az élet a visszás nevű, Csak hiu bitang szó, mely nem talál? Az ősi szomjat oltja ős nedű, Örök sebünkre örök írt kinál: Halál az élet, s élet a halál!” (Gondolatok a halálról) A vers utolsó sora egy aforizma: Nietzsche, az aforizmaművész hatása érződik, és a nagy világpesszimistáé, Arthur Schopenhaueré, kiről ódát írt, s akit szellemi tanítómesterének tekint: „S mutatsz egy más, egy öntelen, egy szent világot, Az örök-jó honát, a szenvedéstelent. S bár mély a seb, mint Szanzara szívünkbe vágott, Nirvána vár reánk, az édes, tiszta csend. Ahol nem gond a gondolat, nem ér az érzet, Nem bűn a bűn, nem fáj a fájdalom; A semmi az, mert nincsen róla földi képzet, Mert ellenképe az, mi itt vagyon.” (Schopenhauer – részlet) Palágyi Menyhért 1896-ban a Petőfi Társaságban olvasta fel Komjáthy Jenő emlékezete című írását, melyben, mint filozófus hívja föl a figyelmet ennek a költészetnek gondolati mélységére: „Hogy Komjáthy a külső érvényesülés hiúságát le tudta magában küzdeni: az benne már nem a költőre, hanem a bölcselő természetre vall. Azok a belső vívódások, melyek Komjáthy költeményein végighúzódnak, valósággal bölcselmi jellegűek, és a meglepő e versekben az, hogy annak daczára sem mondvacsináltak, hanem igazi költemények, melyekben szertelen tűz árad, s melyek lejtés, rím, és a nagyfejlettségű nyelvművészet bájaival gyönyörködtetnek”3. Észlelés és fantázia. Válogatás Palágyi Menyhért írásaiból, szerk. BOGDANOV Edit – SZÉKELY László, Bp., MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont, Filozófiai Intézet – Gondolat Kiadó, 2017, 270 = https://real.mtak.hu/82741/8/Ergo_Mester_Palagyi_beliv_nyomdanak.pdf [2025. 08. 26.] 3 Palócföld – 2025/3–4. ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 137 �I t t h o n N ó g rá d b a n NAGY ZSÓFIA PALÓC KONYHA – AVAGY: MIT ETTEK A JÓ PALÓCOK? Tanyasi leves Hozzávalók: 1 fej vöröshagyma, 25 dkg szárazbab, 20 dkg savanyú káposzta, 20 dkg krumpli, 4 dkg zsír, 3 ek. liszt, pirospaprika, só A megmosott babot éjszakára beáztatjuk. Másnap az áztatóvízben feltesszük főni. Külön megfőzzük a savanyú káposztát. Amikor a bab már majdnem puha, hozzáadjuk a kockára vágott krumplit, és együtt főzzük tovább. A zsírból, lisztből és pirospaprikából rántást készítünk, vízzel felöntjük, a leveshez adjuk és összeforraljuk. Végül a kész leveshez keverjük a megfőtt savanyú káposztát is. Köleskásás metélt Hozzávalók: 40 dkg köles, 50 dkg rétesliszt, 1 tojás, só, víz, 8 dkg zsír, 1 fej vöröshagyma A megmosott kölest vízzel leöntjük, megsózzuk, és puhára főzzük. A tojásból és lisztből a sóval és kevés vízzel keményebb tésztát gyúrunk. Kinyújtjuk és szélesebb rövidmetéltre vágjuk. Az apróra vágott hagymát a zsíron megpirítjuk. A metéltet kifőzzük, jól lecsepegtetjük, összekeverjük a köleskásával, a pirított hagymával, és megsütjük. Fokhagymás libacomb Hozzávalók: 1 kg libacomb, 1 fej vöröshagyma, 4 gerezd fokhagyma, 6 dkg zsír, 1 ek. liszt, só, bors, víz vagy csontlé A comb bőrét lehúzzuk, a húst bedörzsöljük sóval, a zúzott fokhagymával, megborsozzuk, és rátesszük a zsíron megfuttatott apróra vágott hagymára. Kevés csontlevet vagy vizet öntve alája, fedő alatt puhára pároljuk. Párolás közben a húst időnként saját levével locsolgatjuk. A puha húst a léből kivesszük, a levét zsírjára sütjük, liszttel megszórjuk, barnára pirítjuk, felöntjük langyos vízzel 138 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/3–4. �Nagy Zsófia vagy csontlével, és addig főzzük, amíg a lé el nem válik a zsírtól. A mártást a húsra szűrjük, és még egyszer összeforraljuk. Krumplikörettel tálalhatjuk. Tepertős lángos Hozzávalók: 30 dkg liszt, 15 dkg krumpli, 2 dkg élesztő, só, 1 tojássárgája, 20 dkg tepertő, őrölt bors, zsír a kisütéshez A lisztet összegyúrjuk a langyos tejben megfuttatott élesztővel, a tojássárgájával, a főtt áttört krumplival, az apróra vágott tepertővel, sóval, az őrölt borssal és jól kidolgozzuk. Meleg helyen megkelesztjük, majd lisztezett gyúródeszkán kb. 1 cm vékonyra kinyújtjuk, kerek formával kiszúrjuk, és forró zsiradékban mindkét oldalukat megsütjük. Karácsonyi kalács Hozzávalók: 60 dkg liszt, 12 dkg vaj, 10 dkg cukor, 4 dkg élesztő, 3 tojássárgája, tej, citromhéj, só, mazsola A liszthez hozzáadjuk a cukorral elmorzsolt élesztőt, a vajat, a tojássárgájákat. Egy csipet sóval és annyi langyos tejjel, hogy keményebb tésztát kapjunk, jól kidagasztjuk, végül beledolgozzuk a mazsolát és a reszelt citromhéjat. Letakarva, meleg helyen megkelesztjük, majd 8 egyforma darabra osztjuk. Lisztezett gyúródeszkán csíkokra sodorjuk. 4 csíkot laposan összefonunk, és megkenjük tojásfehérjével, hogy a fonat összeragadjon. Ezután 3 csíkot fonunk össze, és az előző négyre tesszük. Ismét megkenjük tojásfehérjével. Az utolsó darab tésztát vékonyabbra sodorjuk, két részre vágjuk, összefonjuk és a kalács tetejére tesszük. A tésztacsíkok végeit összenyomjuk, a kalácsot felvert tojással megkenjük, ismét megkelesztjük és megsütjük. Palócföld – 2025/3–4. ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 139 �I t t h o n N ó g rá d b a n HÍREK, ESEMÉNYEK, BESZÁMOLÓK BALASSI BÁLINT ASZTALTÁRSASÁG 2025. július 25–28. között ismét megrendeztük a Balassi Bálint Asztaltársaság Horpácsi Alkotótáborát. Idén is pénteki napon gyülekeztünk, amikor is az immár „szokásos” macsánka elfogyasztása után Nagyorosziban bemutattuk Zsibói Gergely Hajnali vásznak című friss verseskötetét, amely részben Nagyoroszi Község Önkormányzatának támogatásával jött létre. Másnap délelőtt a Mikszáth Múzeumot látogattuk meg, majd délután a múzeum előtti parkban versfelolvasást tartottunk. Idei „sztárvendégünket” – Weiner Sennyey Tibor költő, író, Hamvas-kutató, méhész – vasárnap délután fogadtuk. Érdekes és tartalmas előadása után kötetlen beszélgetés zajlott közte és olvasói között. A táborban Agócs József vetítettképes előadást tartott színházakban készített képeiből, Csomor Imre diaporámáiban gyönyörködhettünk, Handó Péter vitát indított a művészet határairól, Orbán György vetítettképes előadást tartott az ember és a Föld „kicsinységéről”, Karaffa Gyula bemutatta a www.dokk.hu internetes oldalt, ahol ő maga is a szerkesztőség tagja. Az utolsó napi (hétfő délelőtti) programot (Drégely-vári kirándulás) kénytelenek voltunk elhagyni jövőre, ugyanis a vasárnap délutáni felhőszakadás és a hétfői szeles-felhős időjárás megakadályozta. Az immáron III. alkotótábor jövő nyáron negyedik alkalommal fogja összehívni a tagokat, így egy szép irodalmi hagyomány kezd kialakulni Nógrád Vármegyében. Köszönet az idei támogatásért Nagyoroszi Község Önkormányzatának, és annak az ismeretlenséget kérő parlamenti képviselőnek, aki anyagiakkal is segítette táborunkat. 2026-ban újra ugyanitt találkozunk! (Karaffa Gyula) ARTÉRIA MŰVÉSZETI GALÉRIA ÉS KLUB 2025-ben hetedik évébe lépett az ARTÉRIA, önerőből létrehozott balassagyarmati összművészeti műhely. Őszi programajánlónk a kedves érdeklődők számára: Szeptemberben Burgundi Blanka tervezőgrafikus, októberben és novemberben Nagy Eszter festőművész, decemberben Farkas András festőművész emlékkiállítását lehet megtekinteni a galériában. 140 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/3–4. �Hírek , e s emények, b e szám olók Szintén szeptemberben az AlisAdam PianoDuo Schubert-műveket játszik, októberben pedig Ezernyi árnyalatban címmel adnak nálunk koncertet. Október végén Takács Lilla operaénekes saját fordítású Chopin-dalokat énekel majd. Novemberben két gitárművész, Szenográdi Noémi és Varga-Dias Dóra mellé csatlakozik Csetneki Hanna hárfajátékos a Hárman párban című koncert keretében. Igazi csemegének számított a balassagyarmati származású Szabó András előadóművész Eleink költészete Balassi Bálintig című estje februárban, amelyet novemberben Balassi költészetével folytat. Szeptemberben láthattuk Szirtes Balázs színművészt Lady Bracknell szerepében, valamint Györgyi Annát A nő, ha elmúlt negyven című felolvasóesten. Októberben Makranczi Zalánt Szókratészként láthatjuk A védőbeszéd című monodrámában. (Fricska Éva) 30. SZENT ANNA-NAPI PALÓC BÚCSÚ BALASSAGYARMATON A Mikszáth Kálmán Művelődési Központ és a Palóc Múzeum szervezésében hagyományéltető napok keretében – 2025. július 24–27 között – immár harmincadik alkalommal rendezték meg a Palóc Búcsút Balassagyarmaton. Az esős időjárásra tekintettel július 27-én a népviseletes menetre rövidített útvonalon, a szentmisére pedig – amelyet dr. Udvardy György veszprémi érsek celebrált – a főplébániatemplomban került sor. Közreműködött a balassagyarmati Szent Felicián Kórus Unterwéger J. Zsolt karnagy vezényletével, a Rimóci Rezesbanda, Ipolybalogról Lőrincz Sarolta Aranka, valamint az Ipoly-mente hagyományőrzői. A búcsú keretében határ menti együttműködéseket is aláírtak. A négynapos ünnepségsorozat számos nívós programlehetőséget nyújtott, ezek közül is kiemelkedett Sebestyén Márta életműkoncertje a főplébániatemplomban. (Forrás: Balassagyarmatért Baráti Kör Hírlevele) A CSOHÁNY KÁLMÁN CENTENÁRIUMI KIÁLLÍTÁS MISKOLCI MEGNYITÓJA Augusztus 28-án nyílt meg a Miskolci Galériában a Csohány Kálmán centenáriumi kiállítás. A megnyitót a Galériának helyet adó egykori barokk kúria hangulatos belső udvarán tartották. Jelen volt a város művészeti életének több jeles személyisége, Palócföld – 2025/3–4. ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 141 �I t t h o n N ó g rá d b a n a művész két gyermeke, Csohány Klára és ifj. Csohány Kálmán. A Csohány Baráti Kör Pásztó Kultúrájáért Alapítvány képviseletében érkeztek vendégek Pásztóról is. A centenáriumi év Csohány Kálmán-kiállításainak nyolcadik helyszíne jelentős szerepet játszott a művész életében. Az 1960-as évek közepétől az itt megrendezett grafikai biennáléknak a kezdetektől állandó résztvevője volt. „A grafika fővárosa”, „grafikai paradicsom” – hangzott el Miskolc kapcsán a megnyitón, melyen közreműködött Sipos Mihály, a Muzsikás együttes prímása és felesége, Kardos Mária népzenész. A művész miskolci tartózkodásait felidéző előadást Nagy T. Katalin művészettörténész tartotta, aki Csohány Kálmán leveleinek és több hozzá írott levél részleteinek idézésével hozta emberközelbe az alkotót. A művészt mindig nagy szeretettel fogadták Miskolcon, jó barátja volt többek között Feledy Gyula és Lenkey Zoltán; a kiállításon az ő alkotásaik is megjelennek. Az első emelet utcai frontjának termeit és folyosóját elfoglaló kiállításon a művész képei, a finom vonalú tusrajzok, rézkarcok, akvarellek és kerámiái is helyet kaptak. (Bodnár Ildikó) * Még jobb palócok! 30 éves a Ceredi Művésztelep címmel jelent meg írás Abafáy-Deák Csillag és Kölüs Lajos tollából a Tiszatájonline felületén: „A művésztelep alapítója és mai napig művészeti vezetője Fürjesi Csaba festőművész (…) Itt a művészek inspirálódnak a nógrádi táj szépségéből, a helyszín múltjából, a barátságos hangulatból, a falu közreműködéséből és a közösségi élményből”. (…) A művésztelep alapfilozófiája és küldetése, hogy Ceredet és a kortárs művészetet a lehető legnagyobb spektrum mentén keresztezze. * A Palócföld 2025/1–2. számát a centenárium alkalmából Csohány Kálmán rajzaival díszítettük, és június 13-án mutattuk be Pásztón, a művész szülővárosában. Csohány Kálmán: Meseillusztráció, tusrajz, 1955 142 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/3–4. �Czetter Ibolya CZETTER IBOLYA MÁRAI 125 ÓDAKÖLTŐKRŐL ÍROTT „SZATÍRÁK” MÁRAI SÁNDOR VASÁRNAPI KRÓNIKA CÍMŰ RÁDIÓS SOROZATÁBAN Bevezető Márai Sándor kevés nyílt politikai tartalmú írást tett közzé, annak ellenére, hogy kiváló publicistaként közvetlenül is kifejthette véleményét az aktuális történelmi, társadalmi, közéleti eseményekkel kapcsolatban. Akadtak azonban olyan időszakok, amikor tollát vitriolba mártva, a szatíra eszközeivel fejezte ki elkeseredését, dühét, felháborodását a fennálló viszonyokról, visszásságokról. A Szabad Európa Rádió, amelynek több mint másfél évtizeden át (1951–1967-ig) munkatársa volt, alapvetően a politikai alapokon nyugvó propaganda kifejtésének szándékával jött létre, az itt elhangzó beszédek tematikusan több lehetőséget adtak a meg nem alkuvó (intranzigens) író számára nézeteinek megfogalmazására. A többségében száraz, elemző felolvasások közt üdítő kivételnek számítottak az olyan humoros cikkek, amelyek a juvenalisi szatíra beszédmódjára hasonlítanak. Ezek közül az ironikus-gunyoros hangvételű, az esszé stílusát a tárca sajátosságaival vegyítő írások közül a dolgozat három jegyzet retorikai, stilisztikai és pragmatikai szempontú elemzésével foglalkozik. Szeretne rámutatni a szerző szövegalakítási stratégiájának lépéseire, befogadói oldalról pedig az értelemszerkezet kialakulását követi nyomon, azt vizsgálja, hogy a szövegfeldolgozás során hogyan ismeri fel a befogadó a szöveg iróniáját, szatirikus jellegét, miképp alakítja ki a releváns interpretációját. 1. A Lenin szakálla című esszé A Lenin szakálla című esszé egy alkalmi költemény megjelenése kapcsán íródott, amelyet Kónya Lajos alkotott, és amelyben a költő érzéki indulatokkal ír Lenin gipsz mellszobráról és szakálláról. A vers a politikai líra új, groteszk és szervilis műfajának mintapéldája. Az egész magyar líra, illetve az irodalmi élet általános állapota felől közelít az újdonsült költő „remeklésé”-hez. Előbb a jóindulat felkeltésének is Palócföld – 2025/3–4. ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 143 �Ot tho n a v ilágban szentel néhány sort, a „megbízatás toposza”-ként is értelmezhető retorikai fogással él: a beszélő az olvasói figyelmet azzal ébreszti fel, hogy mindenki kötelességének nevezi a hazai líra alakulásának figyelemmel kísérését, különösen az áldatlan politikai viszonyokra tekintettel. S a sivár szellemi élet miatt arra figyelmeztet, hogy illik felfigyelni minden életjelre, amelyet lírikusaink adnak. E tételmondat köré épített néhány gondolatban még tárgyilagos hangnemet üt meg a cikk szerzője, amely aztán nemsokára karcosabb sorokba, iróniába, majd utóbb maró gúnyba csap át. Hamar világossá válik, hogy paródiát olvasunk, már itt, az első részben is feltűnik a „különös elégtétel” és a „lírai életjel” mint egymásra vetülő kifejezések között feszülő jelentésbeli távolság, mondhatnánk a különös szó már itt ironikus fénytörésben, sajátos jelentésben szerepel. Legalábbis utólag, a szöveget visszamenőleg felfejtve a ’rendkívüli, szokatlan, rendhagyó’ jelentést lekicsinylő értelemben értjük, a ’különleges, kivételes, rendkívüli’ pozitív jelentést hordozó szinonimák helyett. Hiszen az életjel csekély jel, valamilyen minimális megnyilvánulás, semmiképp sem vehető érdemleges tettnek, főleg nem elégtételnek ebben a kontextusban. A gondolatmenetből kitetszik, hogy a nagy tekintélyű Nyugatot felváltó Irodalmi Újság is (mint az újabb magyar líra legfontosabb orgánuma) úgy viszonylik egymáshoz, mint a valódi irodalom az értéktelenhez, az utóbbi csupán (szójátékkal élve) silány keleti nyugatpótléka az előbbinek, a benne helyet kapó szovjet költők vagy az új magyar költők – akiket később összevontan csak „szovjet-magyar” (sic!) költőkként aposztrofál Márai – alakítják arculatát. Úgy építkezik tovább a szöveg, hogy miközben áltárgyilagosan helyzetjelentést ad az irodalmi élet átalakulásáról, folyamatosan diszkreditálja a szereplőket, rossz színben tünteti fel a változásokat. Destruktív stratégiával szervezi a jelentés, a szövegértelem kialakítását. A régi-új műfaj, a palinódia (’ellendal’) feltűnése önmagában nem volna veszteség az irodalmi műfajok átrendeződése terén, ámde itt csakis negatív konnotációval telítődik. A visszaéneklés (ahogy azt a szövegben lévő eredeti kiemelés is mint tipográfiai iróniajelölő jelzi) valójában kilép a szorosabb irodalmi műfaji kerethez kötődő, konvencionális jelentésből, s tágabb jelentésterjedelemben használatos, minden nemzeti és egyetemes érték visszavonását magába foglaló magatartást jelöl: „Az új, népi demokratikus magyar lírában a palinódia a divatos műfajok egyike. A költők visszaéneklik mindazt, amit elődeik és nagy mestereik nemzetről, vallásról, szerelemről valaha is énekeltek…”1 (a kiemelés Máraié). A szöveg itt már keserű, ábrándtalan iróniába megy át, s kíméletlen szatírában ad hírt Kónya Lajos (akit egyébként Márai Konyha [!] Lajosnak keresztelt el) költői újításáról, irodalomtörténeti tettéről. A tétel Az idézetek lelőhelye: MÁRAI Sándor, Fedőneve Ulysses I., s. a. r. KOVÁCS Attila Zoltán, MÉSZÁROS Tibor, utószó MÉSZÁROS Tibor, Bp., Helikon, 2014. 1 144 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/3–4. �Czetter Ibolya így hangzik: a költő fellépésével új műfaj keletkezett az irodalom egén, a Lenin mellszobra című nyolcsoros versikéjével beírta magát a formateremtő alkotók közé. A líratörténeti eseményt kiváltó költemény „értékeinek” számbavételével, azok argumentálásával folytatódik az esszé. Ezek az értékek természetesen a visszájukra fordulnak, a beszélő a nevetségességig eltúlozza az erények felsorolását, s ezáltal mindinkább a tárgytól való elhatárolódását és megvetését érzékeljük. Kétség nem fér ahhoz, hogy Márai az erkölcsi felsőbbrendűség pozíciójából szónokol, s megvetése, könyörtelen ítéletének kimondása miatt ragadott tollat. A túlzás retorikai eszközeként az ismétlést, mégpedig a szólamismétlést alkalmazza a nevetségessé tételhez; újra s újra, ismétlődő futamokkal (rekurrencia), bekezdésenként szakítja meg gondolatmenetét, mintha lépten-nyomon le kellene szögeznie: „nem kis esemény egy nép irodalmában egy új lírai műfaj születése”, „Nem kétséges, hogy új lírai műfaj született: az érzéki líra”, „líránk e versezettel új műfaji fordulóhoz érkezett”, „úgy hazai, mint világirodalmi szempontból új és érdekes szellemtünemény”, „már megfogant az új magyar líra e különös gyöngyszeme, mindez együtt úgy emberileg, mint műfajilag egészen új, rendkívüli tünemény”, „példa nélkül való eddigi irodalmunkban”, „Új műfaj ez, az érzéki politikai líra műfaja”, „a szerelmi lírát (…) átemelte a politikai érzéki hevület szférájába”, „Ez az új lírai műfaj, az érzéki politikai líra (…) nemcsak a hazai, de a világirodalomban is példa nélkül való”. 1.1 A költői ihlet metaforái Márai a lírai ihletettség, Kónya költői hevületének megérzékítésére a szerelmi szenvedély metaforáit és annak fogalomkörébe tartozó kliséket választja hasonlatként, ezáltal is nevetségessé téve a politikai ódákat zengő költői magatartást. Az ügybuzgó poéták kegyetlen paródiáját, sőt szatíráját állítja elénk, hiszen módszerének nem a durva, nyílt ostorozást választja, hanem a burkoltabb iróniát, nem ereszkedik a puszta csúfolódás szintjére, hanem a cél valamely felsőbbrendű és tragikus morális érzület felkeltése. Az irónia és a szatíra néhány eszköze nagyon közel áll egymáshoz, a szándék és eszköz viszonya, valamint a megszokottól eltérő perspektíva alkalmazása is összeköti őket. Northrop Frye szerint „A fő különbség irónia és szatíra között abban áll, hogy a szatíra militáns irónia: erkölcsi normái viszonylag világosak, és feltételez olyan mércéket, amelyekkel a groteszk és az abszurd mérhetők”2. A militáns jelző abban áll, 2 FRYE, Northrop A kritika anatómiája: négy esszé, ford. SZILI J., Bp., Helikon, 1998, 189. Palócföld – 2025/3–4. ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 145 �Ot tho n a v ilágban hogy kényszeríti az olvasót a döntésre, mert a beszélő felállít egy olyan ítélőszéket, ahol az igazság mérlegre kerül. A mellszobor ihlette vers a szerelmi líra fogalomkészletével és modalitásával tiszteleg Leninnek, ezért kézenfekvő volt, hogy Márai a Kónya Lajos által választott eszközt fordítja ellene, hogy iróniája vagy szarkazmusa a hiteltelen érzelmet veszi célba. Kónyát jellemezve felvonultatja a szerelmi szenvedély fogalomkörébe tartozó kifejezések arzenálját: „lihegő, érzéki, hevül, hevült órában elmereng, kielégülten aludjon reggelig, mert a szakáll vonzerejének hatása alatt lelkében már megfogant…, elbűvölő odaadás, lírai ömlengésre gyújtotta” stb. A szakáll nyilvánvalóan nem az a testrész, amely nemi gerjedelmet vált ki, ami komoly merengésre késztet valakit, azonos nemhez tartozva pedig egyenesen pikáns elgondolás. Az is evidens, hogy nem a szakáll önmagában, hanem Lenin szakálla váltotta ki a költőből a világirodalomban is páratlan ihletet, hogy hódolata által elnyerje méltó jutalmát, vagyis magát pozicionálja az irodalmi, politikai érvényesülés útján. A humoros hatást növelendő Márai történelmi nagyjaink szőrzetével példálózik, hogy megfelelő kontextusban lássuk a lírai ihlet történelmi jelentőségét: Kossuth és Ferencz József pofaszőrzete kerül szóba, majd Sztálin bajusza és Marx busa szemöldje mint a versélmény lehetséges kiváltója. A fokozás majdnem tetőfokára hág, amikor e felsorolásban Hitler pamacsbajsza, illetőleg Göring dús hókeble is előkerül a lírai alkotás újabb ösztönző tényezőjeként. A bizonyítás példái közé Tatjána Puskin iránt érzett sóvárgását, illetőleg Michelangelo és Raffaello Eszmény utáni rajongását hozza fel Márai, ezekhez hasonlítja Kónya Lajos Lenin szakálla iránt érzett lírai felgerjedését. Az alantas és a fenséges, a magasztos és a közönséges, a tiszteletre méltó és a megvetett keveredik össze, ezáltal is fokozva az értékzavart, az összeférhetetlenség érzését. Az abszurdig fokozással ér tetőpontjához a szöveg, amikor a szerelemben megélt testiséghez már nem konkrét személyt kapcsol a beszélő, hanem a szenvedély célpontjának a Párt dús keblét jelöli meg, amelyről költő és férfi álmodhat: „A költő mind az emberi indulatokat, melyek az idő és a költészet eleje óta izgatták a költők fantáziáját, átteszi a Pártra, érzéki odaadással dicséri e titokzatos kedves testi varázsát, s ha a Párt emberi változatban, például Leninben alakot ölt, a költő frenézise többé nem ismer gátat”. A lezárás előtt Rákosi Mátyásról is megemlékezik egy éles megjegyzés erejéig: „Nagy kár, hogy Rákosi beretválkozik – állapítja meg sátáni gúnnyal –, mert elképzelhető, hogy Rákosi szakálla milyen ódák alkotására lelkesítené a magyar-szovjet költőket, ha már Lenin mellszobra így fel tudott ajzani egy fiatal magyar poétát”. Az irónia a közlő metapragmatikai tudatosságát tükrözi, ahogy reflexiókat fűz saját nyelvi tevékenységéhez: „[a verssel] csakugyan érdemes foglalkozni”, „Kíváncsian 146 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/3–4. �Czetter Ibolya olvassuk a folytatást”, „Nagy kár, hogy…” stb., ezek a Paul Grice-i kategóriák3 szerint a viszonyra vonatkoznak, s Márai kritikai attitűdjét érvényesítik. A csakugyan, kíváncsian és a nagy kár szavakkal látszólag a kimondott állításokat erősíti, ugyanakkor a kontextusban ennek ellenkezőjét, a teljes elhatárolódást lehet érzékelni, ezen túl az olvasóban is kételyeket akar ébreszteni, visszájára fordítani a jelentéseket. Az írás konklúziója a retorikai előírásoknak megfelelően visszatér a kiindulóponthoz, az új műfaj keletkezésének körülményeihez, s erőteljes indulatot keltve juttatja nyugvópontra a gondolatmenetet; előbb összefoglalóan, tényszerűen megállapítja, hogy nagyon eltérő lehet az ihlet kiváltója, majd utolsó mondatával végső csapást mér az elvtelen poétákra: „az új műfajok csak úgy nőnek már elő a magyar irodalomból, mint a halottból a szakáll”, hiszen a halottból kinövő szakáll hasonlatával a Kónya által gyakorolt költészetet mindennél értelmetlenebbnek minősíti. Márai a szatíra és irónia eszközeivel a szellemi függetlenség és a művészet integritása mellett foglal állást. 2. A Rákosi Mátyást dicsőítő antológiáról Az 1952. május 4-én elhangzott felolvasás tematikusan szorosan kapcsolódik a Lenin szakálla címet viselő kisesszéhez, ez a Rákosi Mátyás 60. születésnapja alkalmából megjelentetett antológia4 kapcsán szembesíti az olvasókat/rádióhallgatókat az írástudók árulásával. Harminchárom magyar író írt dicsőítő ódát, novellát vagy esszét a rettenthetetlen és fáradhatatlan bölcs vezérhez: a tizenegyezer példányban napvilágot látott kötet Zelk Zoltán, Veres Péter, Nagy Sándor, Örkény István, Szüdi György, Illés Béla, Asztalos Sándor, Rideg Sándor, Háy Gyula, Reményi Béla, Illyés Gyula, Déry Tibor, Devecseri Gábor, Gyárfás Miklós, Darázs Endre, Képes Géza, Darvas József, Aczél Tamás, Morvay Gyula, Urbán Ernő, Sőtér István, Nagy László, Gergely Sándor, Kónya Lajos, Mesterházi Lajos, Rákos Sándor, Hegedüs Zoltán, Cseres Tibor, Somlyó György, Szabó Pál, Örvös Lajos, Máté György, Benjámin László műveit tartalmazza. Mélyen megrendítette Márait ez az árulás, oly közelről érintette, hogy többször is visszatért hozzá a Föld, föld…! oldalain, illetve az 1984-es naplóban: „1952-ben Rákosi és bandája már elkövették mind a gyalázatosságokat, melyekért később a magyar forradalom felelősségre vonta őket, de a magyar írók alázatos főhajtása és seggnyaló lihegése felülmúlt mindent, amit valaha és valahol a zsarnokság GRICE, Paul, A társalgás logikája = Nyelv, kommunikáció, cselekvés, PLÉH Csaba – SÍKLAKI István – TERESTYÉNI Tamás szerk., Bp., Osiris, 1997, 213–227. 4 Magyar írók Rákosi Mátyásról című kötet, szerk. RÉZ Pál – VAS István, Bp., Szépirodalmi Kiadó, 1952. 3 Palócföld – 2025/3–4. ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 147 �Ot tho n a v ilágban térfogatában írók elkövettek”5. Ugyanilyen megvetéssel illette azokat a populista írókat, akik a népre hivatkozva, a nép nevében egyengették saját politikai, társadalmi karrierjüket: „Illyés Gyula, Veres Péter és a velük társult műparasztok – véli karikírozón – úgy képzelték 45-ben, ha nemzetiszínű gatyában felsorakoznak a kommunisták mögött, nem kell más, csak megvárni, amíg a kommunisták elvégzik a piszkos munkát – elveszik a birtokot, a bankot, a zsidó és grófi vagyont –, és akkor ők, kézdörzsölve előlépnek, és átveszik a készet”6. Engesztelhetetlen volt a hazafiaskodókkal, az elvtelen dörgölődzőkkel, az „ornamentális ügyeskedők”-kel. Réz Pál vallomásából tudjuk, hogy a kötettől azt várták, a jelentős írók szerepeljenek benne, méghozzá a nem kommunista jelentős írók, a másik fő elvárás pedig az volt, hogy a magyar történelem folytonossága, folyamatossága érvényesüljön, tehát Rákosit beillesszék a sorba: Rákóczi, Kossuth, Rákosi. Amikor felelősségre vonták a szerkesztésben való közreműködéséért, a következőket mondta: „Lehet, hogy van, aki szégyenkezik miatta. Én sem örömmel gondolok rá, ez elég természetes. Egyszer megkérdezték tőlem, hogy mit éreztem, amikor megbíztak, mi volt az első reakcióm? Hát, az eszembe sem jutott, hogy visszautasíthatom a megtiszteltetést. Azt ma már nehezen ismerik el vagy értik meg a fiatalok, hogy olyan erős volt a belénk ivódott félelem, hogy tényleg öngyilkosság lett volna visszautasítani. Nem úgy értem, hogy föltétlenül megölnek emiatt, hanem egzisztenciális öngyilkosság. Tehát eszembe sem jutott, és, gondolom, Vasnak sem jutott az eszébe, hogy azt mondja, kérem, én ezt nem csinálom. Még az sem, hogy kitalálok valamit, hogy megbetegszem vagy eltöröm a lábamat, vagy mit tudom én, hanem hogy unottan és keservesen és röhögve végigcsinálom. Ez volt akkor az emberek jó részének az álláspontja – voltak hősök is nyilvánvalóan, és voltak nálam sokkal gyávább és sokkal tisztességtelenebb emberek is. Én ezen a skálán valahol elhelyezkedtem, és természetesnek vettem, hogy nekem ezt meg kell csinálnom, ez hozzátartozik az élethez”7. Márai az emigrációban ezt az egyébként érthető hozzáállást szigorúbban ítélte meg, megvetette a megalkuvókat, a kompromisszumkeresőket, s keserű, kiábrándult írásában az okokat, a magyarázatot kereste a gyalázatos együttműködésre. Olyannyira tragikusnak látta a magyarországi állapotokat, hogy több rádiós felolvasásban is foglalkozott azzal, miért nem tud szatírát írni. Ehhez a szórakoztatóbb hangú műformához vonzódott volna, ehhez lett volna affinitása, de az aggasztó körülmények megfosztották a humor, a nevetés feloldó, engesztelő, kioldó hatásától. Juvenalis római MÁRAI Sándor, Napló 1984–1989, Bp., Helikon, 1999, 14. Uo., 33. 7 RÉZ Pál, Bokáig pezsgőben – hangos memoár, Bp., Magvető, 2015, 66 [Tények és tanúk]. 5 6 148 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/3–4. �Czetter Ibolya író szállóigéjét: „nehéz szatírát nem írni” többször idézi, sajnálkozva azon, hogy „[t]úlságosan szomorú és komor mindaz, ami odahaza történik, semhogy a szatíra csípős műfajával adhatnánk képet arról, hogyan hat a külföldön a magyar olvasóra mindaz, ami a hazai szovjet-magyar irodalom álruhájában néha jelentkezik. Nehéz, igen, lehetetlen szatírát írni, mert a múló idővel mind tudatosabban átérzi a külföldi magyar olvasó a fájdalmas vergődést, ami eltölti az otthoni írástudók lelkét”8. Később így folytatja: „Csak a szánakozó együttérzés, a csaknem szégyenkező szolidaritás érzése, aminek hangot adhat a külföldi magyar, amikor az elmúlt évek magyar irodalmi termésének egészét szemléli”9. Egy kérdés foglalkoztatja, amelyhez több alkalommal vissza-visszatér: mi lehet az oka annak, hogy azok a költők, akiket nem kényszerítettek megszólalásra, mégis kórusban énekeltek? Mind az 1952. május 4-i, illetve az 1953. május 17-i felolvasásnak ez adja a témáját. Az előbbi a Rákosi tiszteletére, az utóbbi a Sztálin halála alkalmával megjelent kötettel kapcsolatos eszmefuttatás dokumentuma. 2.1 A szöveg jellemzői A Rákosit dicsőítő kötet megjelenésével foglalkozó esszé a kérdés–felelet váltakozásának szerkezeti sémáját követi. Háromszor teszi fel a kérdést: mi történt a magyar írókkal Rákosi Mátyás 60. születésnapja alkalmából? A kérdés természetesen a színlelt kétkedés kérdő formájú alakzatának felel meg (dubitáció). A megjátszott tanácstalanság kifejezésére szolgál, a megszólaló tisztában van a válasszal, de a szimulált határozatlansággal éppen a kérdés segítségével akarja rávezetni a hallgatót/az olvasót az általa helyesnek tartott vélemény választására. Már a bevezető mondatban szemantikai csapdát állít az olvasónak, hiszen rejtélynek nevezi a szövegalkotó a magyar írók magatartását, miközben nyilvánvalóan tudja, hogy mi játszódott le a lelkükben. A rejtély jelentése a ’hihetetlen, hogy ilyen megtörténhetett’ rácsodálkozással egyenértékű, Márai megdöbbenését, elképedését fejezi ki, ahogy ennek a rendkívüli idegállapotnak metapragmatikai eszközökkel hangot is ad: „…meg kell kísérelni a magyar irodalom e példátlan rejtélyének tárgyilagos megfejtését. Szatíra nélkül, élcelődés nélkül, csaknem megdöbbenten kell felelni e tünetekre”. A Márai esszéjében megfogalmazott dilemma az, hogy megfélemlítés hatására vagy önként hódoltak-e be a hatalmat szolgáló költők. Ha nem parancsra készítették MÁRAI Sándor, Fedőneve Ulysses I., s. a. r. KOVÁCS Attila Zoltán, MÉSZÁROS Tibor, utószó MÉSZÁROS Tibor, Bp., Helikon, 2014, 431. 9 Uo. 8 Palócföld – 2025/3–4. ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 149 �Ot tho n a v ilágban a dicsőítő költeményeket, hanem önként – s ez a valószínűbb feltételezés –, akkor csak az lehet a logikus magyarázat – vezeti le Márai hipotetikus szillogizmussal –, hogy elvesztették az öntudat cenzúráját, s tudathasadásban szenvednek. A lelki egyensúlyvesztés mértékére Márai túlzó, analóg hasonlatokat talál: „Táncoló dervisek a keringés önkívületében nem hörögnek így, néger törzsek a főnök ünnepén ütemes dobolással sem tudják magukat ilyen önkívületbe ejteni, mint ezek a magyar költők és írók, amikor számot adnak arról a félájult elragadtatásról, melyet Rákosi Mátyás nevének kiejtése öntudatukban kivált”. Márai gondolatmenetének világos logikájú érvelés adja az alapját, levezetése is racionális, s ezt az oksági összefüggést igyekszik bizonyítani, mégpedig a kézenfekvő tények segítségével. Az érvek fajai közül a külső bizonyítékokat sorjázza előbb: forrásnak tényeket fektet le, olyanokat, melyekhez józan megítélés szerint nem fér kétség. Rákosi Mátyás személyét abból a nézőpontból mutatja be, hogy milyen bűnöket, nemzetellenes cselekedeteket követett el, s miért nem szolgál rá arra, hogy ünnepeljék: 1. a Vörös Hadsereg szuronyainak védelme alatt elnémította a demokráciát, 2. átvette a korlátlan hatalmat az országban, 3. 1945-ös hazatérése után megszűnt a nemzeti önállóság, 4. nincsenek demokratikus intézmények, 5. százezres tömeg kényszerült száműzetésbe, 6. csökkent az életszínvonal, 7. az anyagi kincseket a Szovjetbe vitték, elkótyavetyélték, hogy a szovjet fegyverkezhessen belőle, 8. bevezették a jegyrendszert, 9. az országból katonai bázist építettek a Szovjet részére, 10. ártatlan és tisztességes embereket koncentrációs táborba vittek, 11. ítélet és jogvédelem nélkül bitóra küldtek magyarokat. Mindebből az következne, hogy aki ezt tette, nem méltó az ünneplésre, ám a magyar írók – folytatja Márai – tollat ragadtak, és forró szeretetükről biztosították a bölcs vezetőt. Akkor mi lehet a magyarázat? Az írás újabb argumentációval, ezúttal analógiával és összehasonlítással élve ad választ a kérdésre, s megerősíti a kiinduló feltételezést, amely egyben következtetés is: csakis tudathasadás miatt voltak képesek a szellem emberei a becstelen alkura. A tagadva állítás alakzata (litotész) segítségével világítja meg kijelentését a beszélő, ez az eljárás emlékeztet az iróniában is érvényesülő megfordításra, hiszen fejtetőre állítja a világot. Jelentésátcsapás történik, más szóval enyhítve erősítés, az ellentétes nézőpont felől közelít a kiemelt tartalomhoz: azt állítja, hogy a nemzet nagyjait ünneplő antológiák művészi színvonalban nem maradtak el a Rákosi-antológia művészi színvonala alatt, „de bizonyos, hogy soha még ilyen irodalmi rohambrigád nem indult a nemzet egy nagyjának dicsőítésére, mint történt ez most” – állapítja meg az író, majd hozzáteszi: (…) Nem tudunk Horthy-ódákról, melyek szerzője Babits, Tóth Árpád, Kosztolányi lenne”. Ennek az eljárásnak, érvforrásnak a nyomatékosítás, az erősítés a célja, hogy még élesebben rajzolódjon ki a tett erkölcstelensége. Az alakzatba 150 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/3–4. �Czetter Ibolya foglalt implikatúra ereje abban rejlik, hogy az értelmezést nem konkretizálja, inkább nyitva hagyja, a befogadóra bízza, hogy a beszédhelyzet vagy kontextus függvényében milyen értelmezést helyez előtérbe. A végső konklúzió előtt a szöveg végpontjára úgy helyez nyomatékot, hogy kizáró alternatívával (nem kívánja költőinktől, hogy hősi áldozatok legyenek, mint ahogy az is lehetetlen, hogy önként adják fel a becsületüket és a nemzetet) rávezesse az olvasót az eset egyetlen magyarázatára: az öntudatvesztés okozta az írástudók árulását. 3. A Sztálin halála után megjelent kötetről Érdekes, hogy Márai a naplókban alig, szinte nem is foglalkozott Sztálin halálhírével, ennek az lehetett az oka, hogy a rádióban már majdnem mindent elmondott. A harmadik rádiós felolvasás, amely a Sztálin halála után kialakult helyzetről íródott 1953. május 17-én, szintén azt panaszolja, hogy lehetetlen szatírát alkotni vészterhes időkben, mert a kíméletlen cinizmus hangjait elnyomja a szorongattatást elszenvedőkkel az együttérző fájdalom szólama. Csak azokkal az igazi írókkal vállalt Márai szolidaritást, akik „még mindig őrzik odahaza a mai magyar szellemi élet katakombahomályában a magyar vers, a magyar epika, a magyar szellemiség európai öntudatát”. Azokról a fiatal magyar költőkről azonban, akik elvtelen módon a politikai propaganda szószólóivá váltak, csak megvetéssel, a cinizmus eszköztárát mozgató, gyilkos iróniával tudott beszélni, nem érdemeltek kíméletet. Őket ebben az írásban csak irodalmi funeránsnak, a gyászkar dalnokainak nevezi, műkedvelőknek, akik az Új Ötödik Fizetési Osztály Líráját művelik.10 Ez utóbbi kifejezés az Ötödik Fizetési Osztály Lírája csoportjának kópiája, akiket a szolid műkedvelőktől az különböztet meg a szöveg szerint, hogy messzebbre jutottak, nem szolgálnak rá az ártatlan jelzőre. A nagybetűs kiemeléssel is az ironikus hangsúlyt érzékelteti az író. Felépítésében, szövegszerkesztési sajátosságaiban és retorikai fogásaiban nagyon hasonlít a cikk az előző feljegyzéshez. Itt is kérdésekre adott válaszok melodikus váltakozása ad ritmust a tudatosan megtervezett írásműnek, szövegszervező elv azonban az ellentét: két magatartás feszül egymással szembe, a méltósággal hallgatóké és a politikai marionettfiguraként parancsra verselőké. Az írás első kérdése: mi történt a valóságban a fiatal magyar költőkkel, hogy szinte egyszerre zendültek gyászindulóra? Az állami tisztviselőket az 1893. évi IV. törvénycikknek az állami tisztviselők, altisztek és szolgák illetményeinek szabályozásáról, és a megyei törvényhatóságok állami javadalmazásának felemeléséről szóló rendelete alapján 11 fizetési osztályba sorolták. 10 Palócföld – 2025/3–4. ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 151 �Ot tho n a v ilágban A második kérdés továbbmegy: ezek a megrendelt gyászdalok vajon spontán íródtak? A beszélő itt a tettetés ironikus pózát, a tudatlan és naivul jóhiszemű ember szerepét ölti magára, hiszen a kérdésekre rögvest hipotetikus választ is ad: lehetetlen elképzelni, hogy önként tették volna. Leginkább a lírai hevület őszinteségét firtatja a cikkben, s nem késlekedik megemlíteni az ihletet befolyásoló tényezők közt a magas állami elismeréseket, a Baumgarten-díjat vagy a Kossuth-díjat. Az igazi fordulatot az írás végére tartogatja Márai, hiszen azt állítja, hogy csakis a Sztálin halálakor érzett megkönnyebbülés válthatta ki a lírikusokból ezt a zengedezést, „Sztálin halála pillanatában a Magyar Állami Líra fejlődésének egyik klimaxos csúcspontjához jutott el” – állapítja meg nem kis malíciával. Gondolatmentébe tehát igazi csavart helyezett, mert ahelyett, hogy nyíltan elítélné az általa megvetett írócsoportot, „felmentést” talál számukra, olyan módon, hogy az kínos és vállalhatatlan helyzetbe hozza őket. Gáspár Péter Márai-szobra Kassán. Fotó: Süth Gabriella 152 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/3–4. �S ch effer Mik ló s SCHEFFER MIKLÓS PETRARCA VISEGRÁDON? Egy firenzei kódexkép irodalmi kapcsolatai és állítólagos magyar vonatkozása A Párizsi Nemzeti Könyvtár Fond Italien 548. jelzetű, Petrarca és Dante műveinek 1476-ban kiadott kódexe1 több, egészoldalas, magas színvonalú művészi illusztrációt tartalmaz. Jelen írás a kötet nyitóképével, annak Petrarca költészetéhez való viszonyával, szimbólumainak értelmezésével és állítólagos magyarországi kötődéseivel foglalkozik. A szóban forgó kép előterében egy folyón zátonyra futott hajóról partra úszó ember látható, a kompozíció középterében hegytetőre épült vár és a hegy lábánál a folyó partjáig húzódó város épületei látszanak. A háttérben folyókanyarulatot, egy túlparti városrészletet és a távolban kéklő hegyeket figyelhetünk meg. Az alkotás elhelyezésében, témájában és szerkezetében teljességgel elkülönül a kódex többi hat illusztrációjától, amelyek ugyan mind egész oldalasak, ám a másik hat konkrétan a könyvben olvasható első műhöz, Petrarca (1304–1374) Trionfi című költeményéhez kapcsolódik. Bár e szerzemény az egész kötet csekély részét foglalja el, mégis ez tekinthető a legjelentősebbnek, ugyanis csak ehhez készültek grandiózus illusztrációk. Ezenkívül csak néhány díszes iniciálé és szövegkeret emeli a kódex művészi értékét. Francesco PETRARCHA, Triunfi, Francesco PETRARCHA, Soneti et Canzoniere; Leonardo BRUNI, Vita di Francesco Petrarca, Dante ALIGHIERI, Soneti et Canzoniere, Lorenzo D’AREZZO, Vita di Dante, Firenze, 1476. Bibliothèque nationale de France, Département des Manuscrits, Fond Italien 548. 1 Palócföld – 2025/3–4. ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 153 �Ot tho n a v ilágban A könyv teljes tartalmi szerkezete így épül fel: 1. Betűrendes mutató a kódexben található összes vershez 2. Petrarca: Trionfi (csak ehhez készültek illusztrációk) 3. Petrarca szonettjei és canzone-i 4. Petrarca életrajza 5. Dante szonettjei és canzone-i 6. Dante életrajza Petrarca Trionfije – a cím jelentése ’diadalmenetek’ – egy allegorikus erkölcsi költemény, mely az antik diadalmenetekre emlékeztető formában mutatja be a Szerelem, a szűzi Erényesség, a Halál, a Hírnév, az Idő és az Örökkévalóság hatalmát az emberi életben. Nemcsak a műre volt hatással az antik kultúra, hanem kódexünk hozzá kapcsolódó illusztrációi is a hajdani császárkori diadalmenetek hangulatát idézik.2 Az ezerkilencszázhatvanas évek folyamán az átlagosnál nagyobb figyelem irányult erre a kéziratra és tárgyalt illusztrációjára. Hogy miért, arra Csapodiné Gárdonyi Klára irodalomtörténész elmélete a magyarázat. Szerinte ugyanis ez a kódex nemcsak hogy Mátyás király (1443–1490) könyvtárának része volt – mivel a király Beatrixszal 1476-ban megkötött házassága alkalmából rendelte meg Firenzében –, de az ominózus illusztráció egyenesen Visegrád legkorábbi ábrázolása3. Annak ellenére, hogy nemzetközi és hazai szakma nem támogatja a hipotézist, és a Corvina-listán sem szerepel a kötet, nem Gárdonyi Klára volt az első, aki a Corvinák közé utalta a kódexet, és ráadásul nem is volt magyar az illető, tehát elfogultsággal sem lehet vádolni. Tammaro de Marinis olasz tudós, könyvész már 1940-ben eljutott Gárdonyi álláspontjára, miután úgy látta, hogy a jó állapotban fennmaradt kötéstábla zománcdíszein levő madarak hollók lehetnek.4 Gárdonyi Klára érvelésében felhívja a figyelmet arra, hogy a kódexnek ugyanazok az alkotói – Antonio Sinibaldi (1443–1528) könyvmásoló és Francesco Antonio del Cherico (1433–1484) miniátor –, akiket Mátyás király amúgy is sűrűn foglalkoztatott. Több, bizonyítottan a magyar uralkodó számára készült könyv került ki a kezeik közül.5 Vö. CSAPODINÉ GÁRDONYI Klára, A Corvina egy Petrarca–Dante-kódexe a párizsi Bibliothèque Nationale-ban, Magyar Könyvszemle 77/3, (1961), 241, 244. 3 Uo., 239–246. 4 Tammaro DE MARINIS, Appunti e ricerche bibliografiche, Milano, 1940, 91. 1. Tav. CLVI. 5 CSAPODINÉ GÁRDONYI, I. m., 240. 2 154 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/3–4. �S ch effer Mik ló s Egy további érv a mű tartalmával függ össze. Mátyás és Beatrix nászának alkalmából Nápolyban nagyszabású ünnepségeket, színjátékokat rendeztek. Ez alkalomból a firenzeiek Petrarca Trionfiját adták elő, vagyis éppen azt, ami a kódex kiemelt díszű költeménye. Ezzel összefügg az a tény is, hogy a kötet pontosan abban az évben, 1476-ban jelent meg, amikor az esküvőre sor került.6 Gárdonyi Klára döntő érvnek magát a képet tartja, ahol minden táji elem meglehetős pontossággal megfeleltethető a Dunakanyar visegrádi szakaszának. Bár dokumentumszerű pontosságot a korabeli tájképektől nem várhatunk el, mégis elgondolkodtatók az azonosságok. Az erdős hegytetőre épült fellegvár, a lábánál elterülő, nem túl nagy városka a mégis előkelő épületeivel, mint Visegrád, a folyó kanyarulata, a túlparton éppen még látszódó – igaz, idealizált – nagymarosi városrészlet.7 A műben azonban olyan képi vagy szöveges elem nincs (címer, szimbólum, felirat), amely valamilyen formában Mátyás személyéhez kötné, mint az elismert Corvinákat. Ellenben a 11. fólión VIII. Károly (1470–1498) francia uralkodó által használt címereket láthatunk, a Szent Mihály-rend és a Félhold-rend jelképeivel és felirataival, de ezek utólag kerültek a kötetbe, miután a király 1494-ben elfoglalta Firenzét, és a kódexet neki ajándékozták.8 Nagyon beszédesek azonban az ominózus nyitókép keretdíszeinek sarkaiban elhelyezett kör alakú mezők szimbólumai. A visszametszett, de újra virágzó babérágak és a rájuk írt jelmondat: LE TEMPS REVIENT – egyértelműen a Mediciekre való utalások. A firenzei bankárcsalád hatalmának megdöntése ellen több kísérlet is történt, Giuliano de’ Medici (1453–1478) egy ilyen összeesküvés áldozata lett. A visszavágott, de újra virágzó babérág azt üzeni, hogy a Medicieket meg lehet ugyan tizedelni, de a családfát nem lehet kivágni, újra és újra életre támad. A választott jelmondatuk BERZEVICZY Albert, Beatrix királyné, Bp., Magyar Történelmi Társulat, 1908, 143. Vö. GÁRDONYI, I. m., 241. 7 CSAPODINÉ GÁRDONYI, I. m., 243. 8 Gárdonyi Klára XII. Lajoshoz köti a címereket, de ez tévedés lehet. Lásd: Léopold DELISLE, Note sur un manuscrit des poésies de Pétrarque rapporté d'Italie en 1494 par Charles VIII, = Bibliothèque de l'École des chartes, 61. (1900), 450–452. 6 Palócföld – 2025/3–4. ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 155 �Ot tho n a v ilágban is erre utal: le temps revient, jelentése: visszatér az idő.9 A szavak Vergilius IV. Eclogájának egy bizonyos részletére céloznak, amely így hangzik: „Eljön már a Szüz, és Sáturnus uralma is eljön, eljön már egy ujabb nemzetség a magas égből. Oltalmazd te a gyermeket: azt, akivel legelőször tűnik majd le a vaskor s ébred a földön aranykor.” (Mezősi Miklós fordítása)10 Az örökzöld babér (vagyis a Medici família) metszés után még dúsabbá válik, új sarjadék támad belőle és általa új aranykor köszönt Firenzére, helyreállítva a békét és a jólétet, családfájának tragikus megcsonkítása ellenére is. A nagy hatalmú firenzei család nem véletlenül választotta a babért szimbólumának. Apolló szent növénye, az örökkévalóság kifejezője a győzelemmel elért halhatatlanságot szimbolizálja. Az így megkoszorúzottak különleges kapcsolatba kerülnek az istenséggel, aki átadja nekik a halhatatlanságot és a titkos tudást. Így tehát a Medicidinasztia kiválasztottságát, megújulását, diadalát és halhatatlanságát jelképezte.11 A babérág, babérfa – átvitt értelemben vagy konkrétan – számos formában megjelenik a család környezetében. Például ott látható Cosimo de’ Medici portréján. Az ágra egy papírszalag tekeredik ezzel a felirattal: UNO AVULSE NON DEFICIT ALTER (Az egyik letépett ág nem gyengíti a másikat – a mondás Vergilius Aeneis című eposzából származik). A babér feltűnik Sandro Botticelli (1445–1510) Tavasz című talányos képének többrétegű szimbólumrendszerében, hiszen a Medici-család szellemi holdudvarának termékeny talajából született a műalkotás. Felismerhetjük Lorenzo de’ Medici (1449–1492) nevében is, ha tudjuk, hogy a Lorenzo, azaz Lőrinc nevet (eredeti latin alakjában Laurentius) már a középkorban a babér latin elnevezéséből Serena MODENA, Motto del broncone di Lorenzo il Magnifico = https://www.rialfri.eu/opere/motto-del-broncone-di-lorenzo-il-magnifico [2025. 02. 22.] A kérdést behatóan tárgyalja: Janet COX-REARICK, Dynasty and Destiny in Medici Art: Pontormo, Leo X and the two Cosimos, Princeton University Press, Princeton, 1984. 10 MEZŐSI Miklós, Eljön-e majd/még az aranykor? Prófécia, költői öntudat és zeneiség: „a lebegtetés poétikája” Vergilius Negyedik eklogájában = FERENCZI Attila – KROÓ Katalin (szerk.) Aranykor–Árkádia. Jelentés és irodalmi hagyományozódás, Bp., L’ Harmattan, 2007, 79. 11 PÁL József – ÚJVÁRI Edit – BORUS Judit – RUTTKAY Helga, Szimbólumtár – Jelképek, motívumok, témák az egyetemes és a magyar kultúrából, Bp., Balassi Kiadó, 2001, 51 = https://magyarhalasz.wordpress.com/wp-content/uploads/2015/11/szimbc3b3lumtc3a1r.pdf [2025. 02. 22.] 9 156 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/3–4. �S ch effer Mik ló s (laurus) eredeztették.12 Nyilván nem volt véletlen a választás. De hasonló felfogással tetten érhetjük abban is, hogy a középkorban elhanyagolttá és romossá vált firenzei Szent Lőrinc vértanú templomát Giovanni di Bicci de’ Medici (1360–1429) építteti át impozáns, reneszánsz bazilikává, és így válik a Mediciek családi templomává.13 További fontos adalék – amely gyengíti a kódex magyar királyi kötődését – egy könyvtári leltárból származik, amely Lorenzo de’ Medici 1492-es halálakor készült. Egy ott szereplő leírás tökéletesen ráillik kódexünkre. Említi a kötéstáblát, a rajta levő díszeket, a mű szerzőit és tartalmát.14 De vajon ki lehet képünk főalakja, mit jelenthet a kompozíció a hajótöréssel, mi lehet az üzenet? Mert abban biztosak lehetünk, hogy a jelenet allegorikus hangvételű. A kódex kutatói között egyetértés van abban, hogy a léket kapott hajóról partra úszó alak maga Petrarca. Ez logikus is, ha már a kötet döntő hányada az ő verseit tartalmazza. Többen hasonlóságot vélnek felfedezni a figura és a hivatalos Petrarcaportrék arcvonásai között.15 Annyi azonban bizonyos, hogy az úszó alak megformálása nem a költőhöz kapcsolt ikonográfiai konvenciók alapján történt, úgymint a hosszú papi viselet fejhez simuló csuklyával. Feje köré sokszor babérkoszorút (újra a babér!) is festettek, ami a poétai dicsőségére utal, ugyanis Petrarcát valóban babérkoszorúval illették még életében, 1341-ben Rómában. De ezzel Petrarca és a babér kapcsolata nem ért véget. Életét és lírai munkásságát végigkísérte egyfajta plátói kötődés, egy bizonyos Laurának nevezett rejtélyes hölgy iránt érzett gyötrődő szerelem. Hogy ki ő, arra nincs biztos válasz, csak találgatások, de most nem is ez a fontos. Laura nevében is ott a babér: latinul laurus, olaszul lauro. 16 Cherico a képen több változatban is megfestette a babért. A sarkok babérágairól LADÓ János – BÍRÓ Ágnes, Magyar utónévkönyv, Bp., Vince Kiadó, 2002, 87. SZŐNYI György Endre, A hatalom terei és jelképei a Mediciek Firenzéjében = SZIRMAI Éva – TÓTH Szergej – ÚJVÁRI Edit szerk., A hatalom jelei, képei és terei, Szeged, JGYF Kiadó, 2016, 211–216. 14 DELISLE, I. m., 451. 15 Gárdonyi Klárán kívül pl. Antonio Marsand 16 LADÓ–BÍRÓ, I. m., 202. Vö. RADÓ Antal (ford.) Petrarca összes szerelmi szonettjei, Bp., Franklin Társulat, 1886, 7. 12 13 Palócföld – 2025/3–4. ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 157 �Ot tho n a v ilágban már esett szó, de ott van a kompozíció fő témájában is, Petrarca egy babérfába kapaszkodva menekül meg a vízből. Az illusztrációt keretező díszítésben még két helyen találkozunk babérfával, a középen fent és lent látható kerek mezőkben. A lenti képen ugyancsak a költő alakja vehető ki, ahogy lehajtott fejjel ül egy babérfa alatt. Testtartásából leginkább a szerelmi bánat sugárzik. Petrarca tudatosan kapcsolja össze szíve hölgyét a babérral költői képek formájában, erre számos példát találni költeményeiben. Mindez kulcsot ad a szóban forgó illusztráció megfejtéséhez. A képen a babérfához, vagyis kedveséhez menekül a költő, nála talál lelki menedéket. Erre az egyik versében jó példát találunk: „Édes babérfám lehét, illatát. Árnyékos lombját s bűvölő virágit. Hol fáradt lelkem enyhülést talált... Elvitte ő, ki mindent földbe szállít.” (Radó Antal fordítása)17 Írja ezt visszaemlékezve Laura halálára. Már értjük, hogy Francesco di Antonio del Cherico, a miniátor miért így festette meg a költő alakját, de mit akart kifejezni a zátonyra futott hajóval? Erre is Petrarca költészete adja meg a választ. A hajó vagy bárka a szimbólumok nyelvén többek között az emberi életet, az életen való biztonságos átjutást jelenti.18 Petrarca állandó önvizsgáló, gyötrődő lelkiállapotát leíró, sokszor alkalmazott költői képe a hajón, bárkán való hánykolódás, a hajótörés. „Sík tengeren, gonosz szelek között Rongált hajóm kormánya eltörött.” (Radó Antal fordítása)19 „A hajótörötthöz lettem hasonlatos, aki áruit vesztve, ruhátlanul úszik a partra, aki szél- és tengerviharokban hánykolódik.” (Lengyel Réka fordítása)20 RADÓ, I. m., 197. PÁL–ÚJVÁRI–BORUS–RUTTKAY, I. m., 146–147. 19 RADÓ (ford.), 75. 20 Victoria KIRKHAM – Armando MAGGI (szerk.), Petrarca – Kalauz az életműhöz, Bp., Kortárs Könyvkiadó, 2018., 242. 17 18 158 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/3–4. �S ch effer Mik ló s Az illusztráció pontosan erre utal, a költő életének lelki gyötrelmeiben megfeneklett hajójáról szerelméhez, Laurához menekül, kit a festményen babérfa szimbolizál a versekhez hasonlóan. De a képen a rejtett utalások sora ezzel még korántsem ért véget! Az ég bal oldali sarkába a szél korabeli ábrázolását festette a művész; egy emberfejet, amely lobogó hajjal, feldagadt arccal fújja a levegőt a föld felé, oda, ahol a hegyoldalból valamiféle kék füst száll az égre. A légáramlás jól láthatóan el is téríti a furcsa füstgomolyag irányát. Ennek az apró elemnek látszólag semmi köze a fő jelenethez, puszta mitológiai ihletésű dekorációnak vélhetnénk, ha nem ismerjük a költő kreativitását. Petrarca költészetéről köztudott a rejtetten szerelmére célzó leleményes szójátékok alkalmazása. Ilyen a szél gyakori szerepeltetése szonettjeiben, amely olaszul ugyanúgy hangzik, mint kedvesének neve. Amikor például magyar fordításban ezt olvassuk: „Arany haja szétszóródott a szélben” – ez az eredetiben így hangzik: „Erano i capei d’oro a l’aura sparsi21. És mindez természetesen elválaszthatatlan a babértól. Laura a hölgy neve, l’aura a szél, lauro a babér. A szél a távoli füst mellett láthatólag a szikláknak ütközött hajó vitorláját is tépázza. Cherico, a könyvművész ezzel valószínűleg a költő ellentmondásos belső világát akarta érzékeltetni, ugyanis Laura nemcsak enyhülést ad lelkének, de a szél alakjában szét is zilálja életét, vagyis hajótörésének okozójává lesz. Essen szó még a kép alsó mezőjében, a vízben fickándozó delfinekről is. Mi lehet a szerepük ebben az összefüggésben? A delfin sokrétű szimbólum az ókor óta. Gyorsaság, ügyesség, eszesség jellemzi, az ember barátja; vízbe esettek, hajótöröttek megmentője. Életmentő szerepe miatt Krisztus-szimbólummá vált. Kedvelt díszítőmotívum HALÁSZ Gábor (szerk.) – SÁRKÖZI György (ford.), Francesco Petrarca Daloskönyve, Bp., Franklin Társulat, é. n., 42–43. 21 Palócföld – 2025/3–4. ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 159 �Ot tho n a v ilágban volt nemcsak az ókorban, hanem a reneszánszban is.22 Mégis, ezen általános indokok még nem elég súlyosak, bár talán nem mellékesek. Ami igazán a kép összefüggéseibe ágyazza a delfint, az véleményem szerint Apollónnal való kapcsolata.23 Apollón egyik mellékneve a Delphinios volt. A mitológia szerint amikor egy bűne miatt kilenc évi száműzetésre ítéltetett, a szabadulása után delfin alakjában tért vissza Delphoiba. A népi etimológia ezzel magyarázta a híres jóshely nevének eredetét.24 Apollón a zene, tánc, költészet görög istenének szent növénye a babér volt, ahogy ez több formában is megjelenik személye körül. Amikor Daphnét üldözte szerelmével, a nimfa babérfává változott. A neki szentelt templomok mellé babérfákat ültettek, a delphoi Apollón jósda papnője babérlevelet rágva fürkészte a jövőt. Petrarca gyakran szőtte verseibe az istenség alakját. Ha Apollo szerelmes volt Daphnéba (a név görögül babért jelent), akkor szerelmes Laurába is (latinul szintén babér), így az isten VÍGH Éva szerk., Állatszimbólumtár, Bp., Balassi Kiadó, 2019, 66–68. PÁL–ÚJVÁRI–BORUS–RUTTKAY, I. m., 80–81. 24 KERÉNYI Károly, Görög mitológia, Bp., Gondolat kiadó, 1977, 64, 70 = https://www.academia.edu/11251997/Ker%C3%A9nyi_G%C3%B6r%C3%B6g_mitol%C3%B3gia [2025. 02. 22.] 22 23 160 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/3–4. �S ch effer Mik ló s a költő vetélytársa, aki bár delfin alakjában a hajótörött megsegítője lehet, de riválisa is egyben.25 Mindebből az látszik, hogy Chierico, a képzőművész irodalmi műveltségéről is tanúságot téve, Petrarca szerelmi lírájának néhány jellemző költői képét jelenítette meg vizuális formában. A költő és a bankárcsalád jelképei pedig ebben a kódexben, annak nyitóképében találkoznak. Festményünk babérjai egyszerre utalnak Petrarca és a Mediciek világára. Láttuk, hogy a kódex legkorábbi ismert lelőhelye 1492 előtt a Medici-könyvtár volt, tehát ennek az információnak és a tárgyalt szimbólumok elemzésének fényében azt a lehetőséget mindenképpen el kell vetnünk, hogy a kötetet a Corvinák közé soroljuk. De vajon ez cáfolná azt is, hogy az illusztráció tájképi elemei Visegrádot ábrázolják? Véleményem szerint nem. Az indoklás érdekében térjünk vissza a Gárdonyi Klára által felsorolt, fontos összefüggésekhez! – A kódexnek ugyanazok az alkotói, mint több Corvinának, Antonio Sinibaldi scriptor és Francesco di Antonio del Chierico miniátor. – Mátyás és Beatrix esküvőjének alkalmából Nápolyban nagyszabású ünnepségeket, színjátékokat rendeztek. Ez alkalomból a firenzeiek Petrarca Trionfiját adták elő, vagyis éppen azt, ami a kódex kiemelt díszű költeménye. – Mind a könyv elkészülésének, mind az esküvőnek az éve 1476. Hasonló rangú eseményre, mint ez a királyi esküvő, nyilván sem Nápolyban, sem Firenzében nem mindennap került sor. Lehet, hogy nem a budai udvarnak szánták a kódexet, de ettől még nem kizárt, hogy az esküvő emlékére, annak alkalmából született meg. Az, hogy a benne szereplő Petrarca-mű és a frigy okán Nápolyban előadott színjáték ugyanaz, ugyanabban az évben, mint amikor a könyv elkészült, több mint elgondolkodtató. Azt sugallja, mintha Lorenzo de’ Medici afféle emlékkötettel akart volna tisztelegni Beatrix és Mátyás esküvője előtt, és ebben első helyet kapott az a költemény, amelyet a nápolyi ünnepségen előadtak. Egyszóval elképzelhető, hogy a fényes esemény inspirálta a kódex megszületését, amely aztán Firenze urának könyvtárába került. Ehhez fontos adalék lehet Mátyás rendkívül jó viszonya Lorenzo Medicivel. Bár politikai téren nem mindig álltak egyazon táborban, ez a kereskedelmi és kulturális kapcsolatokat nem zavarta. A magyar uralkodó az 1470-es évektől kezdve aktív vásárlója volt a fényűző firenzei áruknak, Lorenzo de’ Medici mindannyiszor igyekezett a király kedvében járni, és kívánságait teljesíteni. Mátyás cserébe kedvező feltételeket 25 RADÓ, I. m., 7. Palócföld – 2025/3–4. ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 161 �Ot tho n a v ilágban biztosított a firenzei kereskedőknek a magyar földön egyre aktívabb tevékenységük gyakorlásához.26 Ez a kiváló kapcsolat is erősíthette a házasság emlékére alkotott könyv megszületésének szándékát olyannyira, hogy Petrarca költészetét összefoglaló, bevezető illusztráción vélhetőleg helyet kapott Visegrád, Mátyás legkedvesebb tartózkodási helyének látképe. A korabeli aktív kereskedelmi, politikai viszonyokkal az információk is áramlottak. Ezen a csatornán juthatott a miniátor mester Visegrád földrajzi környezetéről szóló leírások birtokába. A gondolat azért sem elvetendő, mert tudjuk, hogy a reneszánsz festészet kedvelt eszköze volt a fikció és a valóság ötvözése. Allegorikus, mitológiai, történelmi kompozíciók szereplőiben valódi, kortárs személyek jelennek meg, vagy a megörökített események hátteréül valós épületek, városok, táji elemek szolgálnak. Példa erre Raffaello Athéni iskolája, ahol Platón Leonardo képében, Hérakleitosz Michelangelo képében ábrázolta az alkotó. Mindent összefoglalva úgy tűnik, a Párizsi Nemzeti Könyvtár Fond Italien 548. jelzetű, Petrarca és Dante műveinek kódexe nem lehet része a Corvináknak. Erre semmilyen konkrét hivatkozás nincs a műben. Van viszont több szimbolikus utalás a firenzei bankárdinasztiára. Valószínűleg Lorenzo Medici megrendelésére készülhetett a kódex, de megszületéséhez köze lehet Mátyás király és Beatrix 1476-ban megkötött házasságának is, melynek alkalmából rendezett ünnepségen a firenzeiek azt a Petrarca-művet adták elő, amelyet a kódex is gazdagon illusztrálva tartalmaz. A könyv elkészülésének éve is megegyezik a házasságkötés évével. A kötet bevezető alkotásában Francesco Antonio del Cherico, a miniátor művész Petrarca jellemző költői képeit öntötte vizuális formába, ahol fontos elem a babér motívuma, amivel a költőre és a megrendelőre egyaránt célozhatott. De egy elegáns gesztussal elhelyezte a háttérben Visegrád látképét is, hogy a jeles alkalomból diszkrét művészi nyelven állítson emléket Mátyásnak. A kódexkép szimbólumainak elemzésében tehát Petrarca költészete a kulcs. A petrarcai líra ismeretében a képi elemek megszólalnak, összefüggő jelentésrendszert alkotnak. A festményen a hajó több, mint hajó, a szél több, mint szél, a babér több, mint növény. Hogy mindehhez tényleg Visegrád és környéke adta volna a festői hátteret, amellett lehet érvelni, de vitathatatlan bizonyíték erről sajnos nem maradt fenn. Így csak feltételes marad az a megállapítás, hogy az itáliai reneszánsz művészet, a nemzetközi politika és a halhatatlan szerelem 1476-ban a Dunakanyarban adott találkozót egymásnak. 26 TEKE Zsuzsa, Mátyás és Firenze, Magyar Tudomány 12. (2008), 1504. 162 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/3–4. �Tó t h C s a b a TÓTH CSABA SZÁSZ ENDRE GUERNICÁJA „Az első szerelmemet nem egy barbár nép gyilkolta meg.”1 (Szász Endre) Picasso Guernicája a modern művészet egyik legkiemelkedőbb és legegyetemesebb műalkotásává vált, megrendítően jeleníti meg az értelmetlen öldöklést, pusztítást és erőszakot, a művészettörténet legnagyobb műveihez mérhető ikonikus alkotás. A festmény drámai ereje részben monumentális méreteinek köszönhető, ugyanakkor a szürrealizmus dramaturgiája nélkül nem tudná uralni a 20. század művészetét. A múlt év július 4-én a szombathelyi Irokéz Galériában nyílt meg Megtörtént címmel egy drámai erejű kiállítás, amely a 80 évvel korábban a városból és a környező településekből koncentrációs táborokba hurcolt és ott nagy többségében megsemmisített zsidó honpolgároknak állított emléket2. Ennek a kiállításnak két, a Guernicához mérhető képciklusát Kondor Béla és Szász Endre alkotta meg eredetileg az 1965-ös auschwitzi magyar kiállításra.3 KOLTAY GÁBOR – RISKÓ Géza, Szász Endre, Bp., Idegenforgalmi Propaganda és Kiadó Vállalat, 1983, 83. 2 A kiállítás kurátora jelen sorok írója volt. 3 „Az 1965-ös auschwitzi magyar kiállítás történeti forgatókönyvét 1963 tavaszától dolgozta ki a Legújabb kori Történeti Múzeum (a Munkásmozgalmi Múzeum elődje) Horn Emil muzeológus ideológiai iránymutatásával. Az auschwitzi kiállítás lebontott anyaga a 80-as elején került Szombathelyre, az akkor még csak tervben létező, majdan megépülő Szombathelyi Képtár számára. A műegyüttest innen kérte kölcsön és restauráltatta 2023-ban Véri Dániel, a Centrális Galériában megrendezett Megrendelt emlékezet című kiállítás kurátora. Ettől a kiállítástól teljesen függetlenül az Irokéz Galéria 2023-ban megrendezett Emlékezők című kiállítás rendezésekor született az a döntés (Sugár Judit, a Szombathelyi Zsidó Hitközség elnöke és e sorok írója – az Emlékezők kiállítás kurátora részéről, hogy Szász Endre auschwitzi képciklusát 2024-ben, a szombathelyi zsidóság elhurcolásnak 80. évfordulóján bemutatja az Irokéz Galéria. 1 Palócföld – 2025/3–4. ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 163 �Ot tho n a v ilágban 1–5. kép – Szász Endre: Auschwitzi Panno4 Kondor Béla képciklusa, aki az Auschwitzi láger témát kapta5, két grafikából és három festményből állt az Irokéz Galéria kiállításán. A két grafika6 a pályaművek terve, a három festmény részben ezeknek a megvalósulásai voltak, amelyek közül csak a két nagyméretű Guernica-hatású kép került a kiállításra, mivel az egyik kiegészítő eleme, a Muzsika című a Szombathelyi Képtár állandó kiállításán szerepel. Az Irokéz Galéria kiállításának drámai alaphangját Szász Endre mindeddig szinte ismeretlen számító képciklusa adta, aki az 1964-es lektorátusi pályázaton a Nyilasterror, ellenállás, felszabadulás témakört kapta. A Galéria ezekből csak a Nyilasterror A festményfotókat a Szombathelyi Képtár bocsátotta rendelkezésünkre – köszönet érte! A Képző- és Iparművészeti Lektorátus ABC-sorrendben osztotta ki a témákat a beválasztott művészek között. 6 Amiből az egyik, az Auschwitz rézkarc (150x390 mm) Solymár István bevezetőjével megjelent a Mai Magyar Művészet című könyvben (Bp., Képzőművészeti Kivitelező Vállalat, 1972, 84.). Mind Kondor Béla, mind Szász Endre auschwitzi művei ismeretlenek maradtak mind a nagyközönség, mind a hazai művészettörténet számára a 2023-as Megrendelt emlékezet kiállításig. 4 5 164 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/3–4. �Tó t h C s a b a képciklust mutatta be, amelyet a művész ifjúkorában Kolozsváron megélt élményei alapján alkotott meg. „Akkor 15-16 éves voltam, s ezekben az években már gondolkodik egy gyerek… A szomszédban lakott egy kis zsidólány, Berger Katinak hívták. Ahogy a nagykönyvben meg van írva, halálosan szerelmes voltam Katiba. Meg voltam győződve róla, hogy ő lesz a feleségem, szép családi életet fogunk élni. Kicsit készültünk is erre… Aztán elhurcolták a németek, Németországban megölték az az egész családot, Katit is.”7 Szász a hatvanas évek közepén már több mint félszáz könyvet illusztrált, a leghíresebb ezek közül az Európa Könyvkiadónál 1958-ban megjelent Francois Villon összes versei című kötet volt. Látomásos, a szürrealizmus eszköztárából is merítő illusztrációs készségének tehát számos tanújelét adta az auschwitzi lektorátusi megbízásig, ugyanakkor a visszatörléses, sajátos képalkotási technikája is kialakult erre az időre. Az auschwitzi téma kapcsán a személyes motiváltsága azonban hihetetlen művészi szintet eredményezett a képciklus megalkotásában, amely Szász művészetének csúcspontját eredményezte. A lezárult életmű kapcsán ez ma már egyértelműen megállapítható. 7 KOLTAY–RISKÓ, I. m., 83, 58. Palócföld – 2025/3–4. ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 165 �Ot tho n a v ilágban Azért is indokolt a képciklus párhuzamba állítása Picasso Guernicájával, mivel mindkét mű a monokromitás, a drámai szűkszavúság mesterműve. Picasso szürrealizmusában még jelen van a kubizmus, amely a harmincas évek második felében, ráadásul az ő személyes érintettsége révén evidencia,8 Szász három évtizeddel később alkotásában még tovább él a szürrealizmus, azonban, különösen a Rabbit ábrázoló képén az absztrakt expresszionizmus és a tasizmus hatása is kitapintható. Ugyanakkor az az absztrakt expresszionizmussal szemben fellépő hiperrealizmus, illetve a fotó alapú festészet (egyáltalán az újrealizmus) hatása is érezhető Szász ekkori művein.9 Ettől a sokdimenziósságtól különleges Szász Guernicát idéző holocaust-képsorozata. A szerző Szász Auschwitzi Pannójával, illetve annak néhány darabjával a nyolcvanas évek elején találkozott, amikor azok Auschwitzból Budapesten keresztül a Savaria Múzeumban landoltak. „Sajnos csak futólag ismertem, semmilyen különösebb kapcsolatban nem voltunk… Picasso udvariasan viselkedett velem szemben, amikor az egyik galériása összehozott vele.” KOLTAY– RISKÓ, 50. 9 Vö.: KOLTAY–RISKÓ, 73: „Az amerikai művészetnek óriási a befolyása Európára”. 8 166 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/3–4. �Tó t h C s a b a Az előző oldal alsó képe egy magányos koponyát ábrázolt, nem tudva a képsorozat múltjáról, azt Hamlet-illusztrációnak vélte. A halál megrendítő metafizikai erejét lélekbemarkolón közvetítette, ami a holocaust kapcsán még drámaibb jelentésűvé vált. A képciklus szombathelyi létét nem feledve ez az alapélmény egészen a tavalyi kiállításáig váratott arra, hogy négy évtizednyi alvó, raktári állapot után a nagyközönség is részesüljön benne. A kiállításmegnyitó végén a szerző felvetette a Megtörtént kiállításanyagának állandó kiállításon való bemutatását, ami egyrészt a történelmi trauma feldolgozásában mindenképp jótékonyan hatna az utókorra, másrészt, a kiállított művek monumentalitása, ereje és kvalitása is indokolttá teszi ezt a víziót, hogy Szász Endre Guernica/SOA látomása betöltse küldetését. „Az én nemzedékem találta fel a fasizmust és a koncentrációs tábort. Bár személy szerint nem vettem részt a legsötétebb középkornak ebben az újjáélesztésében, mélységesen szégyellem, hogy generációm elkövette ezeket az atrocitásokat, és felelősséget érzek, hogy helyrehozzuk mindezt a szörnyűséget, hogy az emberiséget kiszabadítsuk a kétség gettójából, a börtönbe zárt értelem koncentrációs táborából.”10 10 KOLTAY–RISKÓ, 98–99. Palócföld – 2025/3–4. ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 167 �Ot tho n a v ilágban Síremlék a balassagyarmati zsidó temetőben Fotó: Fricska Éva 168 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/3–4. �Cs. Kovács Ágnes CS. KOVÁCS ÁGNES STAFÉTA GRAFITCERUZÁRA Nyelvi megelőzöttség és írásaktus Agota Kristof: A nagy füzet és Esterházy Péter: Egyszerű történet vessző száz oldal – a Márk-változat című regényében Vállalásom, hogy összehasonlító elemzés tárgyává tegyem Agota Kristof A nagy füzet és Esterházy Péter Egyszerű történet vessző száz oldal – a Márk-változat című könyvét a rövid mondattal való foglalatoskodással kezdődött. Írásomban arra kerestem a választ, vajon miként működnek a két kitüntetett szövegben a rövid mondatok és változataik. Emellett a nyelvvel bajoskodás és az írásaktus tematizálása, a narratív határozatlanság, az elbizonytalanított elbeszélő szerepe, a valóság elbeszélhetőségének módozataival vívott szüntelen harc szempontjából is erősen indokolt a két szöveg összehasonlító elemzése. Agota Kristof és Esterházy Péter választott műveiben központi szerepet játszik az írás, a kimondás, a hallgatás és a csend poétikája. Mindkét szöveg világának hősei gyermeki maszkból beszélnek, vagy épp hallgatnak „kifelé”, a befogadó felé, jellemzően megszűnik az elbeszélő egyértelmű azonosíthatósága, a fiúk egymásrautaltságban élnek. De mindkét esetben feltételezhető az is, hogy az elbeszélői szólamok vagy a szereplők belső monológjai nem köthetők körülhatárolható, egyértelműen meghatározható személyiséghez. A szövegek belső rendje ugyanis nem a valóság törvényei szerint működik. A családi mintázatok is hasonlóak, szülők és gyerekek, emblematikus nagymamafigura és zárt környezet adja a hátteret a történetekhez. A nagy füzet egy Trilógia része, és akként is tekintek rá, ezúttal mégsem tehetem, hogy egy rövid írásban mindhárom regényről részletesen beszéljek.1 Ez esetenként okoz is némi problémát, hiszen ha a három szövegre egyként tekintek, és egyfajta széttöredezett identitásként látom A nagy füzet, A bizonyíték és A harmadik hazugság című könyvek szereplőit, Klaus-t „K”-val, Claust „C”-vel, Lucast, vagy akár Claus T-t, máris felvetődik a kérdés, hogy vajon egy ikerpár történetét beszélie el A nagy füzet, vagy egyetlen szereplő négyféle, a lehetséges világokban lejátszódó 1 Agota KRISTOF, Trilógia, Bp., Palatinus, 2006. Palócföld – 2025/3–4. ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 169 �Ot tho n a v ilágban történetét olvashatjuk. Ha csupán A nagy füzet felől tekintünk a történet szereplőire, testvérpárként tematizálhatjuk őket, hiszen történetük továbbírása csak a két következő regényben valósul meg. A nagy füzet a háború sivár közegében a Márk-változat2 a kitelepítés összezártságában keresi a megváltozott környezet, élet elbeszélhetőségének lehetőségeit. Agota Kristof pontosan tudja, hogy a borzalom, amely regényének figuráit körbeveszi, le is egyszerűsíti a világot körülöttük, tudatuk beszűkül, hiszen egyetlenegy dolog biztos: küzdeni kell a túlélésért. Agota Kristof rövid, szikár mondatai ezt a beszűkült nyelvi tudatot, ez a nyelvi mentalitást prezentálják. A rövid mondatokkal elbeszélt testvérpár Esterházynál a hallgatás és az írás aktusában ölt testet. A néma fiú és az író testvér megidézi az Agota Kristof által is felvetett kérdéseket, problémákat írásról, a létezés misztériumáról, a szavak által létező világról. Esterházynál és Kristofnál is van egy kitüntetett „író”. Mindketten naplót vezetnek. Hogy mi kerül a naplóba, sok mindentől függ. Esterházy Péter a Márk-változatban – tőle szokatlan módon – kitüntetett helyzetbe hozta a rövid mondat formáját. A szerző így vallott erről: „Az a trivialitás derült ki, melyet én elvileg tudok, de mégis meglepett, hogy ez nem technika, hanem pozíció kérdése. Olyan helyzetbe kerül az elbeszélő a szöveghez képest, hogy ez lesz a normális lélegzetvétele a szövegnek. Ha rejtélyeskedni akarnék, azt mondanám, engem is váratlanul ért, hogy milyen rendes rövid mondatokat tudok írni”3. „Nagyon sok mindent nem lehet akarni. Nem lehet akarni egyszerűnek lenni, annak valahogy létre kell jönnie. Kézügyességből tudok rövid mondatokat írni, csak az nem számít.”4 „Elhatároztam, már tavaly, hogy rövid mondatokat írok. Rövid magyar mondatokat. Alany, állítmány, tárgy: Szeretem az apám. Részvétlenségemet jócselekedettel leplezem.”5 A Márk-változat minden előzetes olvasói várakozásra rácáfolt. Agota Kristof A nagy füzet című regényének beszédmódját idéző rövid mondatok, lábjegyzetek ESTERHÁZY Péter, Egyszerű történet vessző száz oldal – a Márk-változat, Bp., Magvető, 2014. (A regényre hivatkozó oldalszámok erre a kötetre vonatkoznak.) 3 ESTERHÁZY Péter, Engem is meglepett, milyen rendes rövid mondatokat tudok írni (riporter: „aprobuba”) = Könyves Magazin, 2014. 06. 05 = https://konyvesmagazin.hu/nagy/esterhazy_peter_engem_is_meglepett_milyen_rendes_rovid_mondatokat_tudok_irni.html [2025. 09. 06.] 4 Uo. 5 ESTERHÁZY Péter, Egyszerű történet vessző száz oldal – a kardozós változat, Bp., Magvető, 2013, 41. 2 170 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/3–4. �Cs. Kovács Ágnes nélkül, imakönyvre emlékeztető oldaltördeléssel. A fejezetszámok egymás után következnek, az egyes oldalak utolsó sorai a következő oldal első sorába kapaszkodnak, akár egy regénykoszorú! Vagy novellafüzér. A történettel a kitelepítések idejére egyetlen szobába zsúfolódik az olvasó. Két testvér egy anyától, az idősebb papája a vészkorszak áldozata, a kisebbé velük él, mellesleg iszik. A mama a nagyobb apját szereti. A kicsi néma, a nagy a szavak szerelmese, mindent megír, mert amit leír, csak az van, és az a minden. A nagyobbikat – nyilván nem véletlenül – Péternek hívják. A regény külön szólamaként épülnek a történetbe a Márk evangéliumából való szövegfoszlányok, és a nagymama imáiból szőtt írásmű. Az Esterházy rövid mondatai és Agota Kristof rövid mondatai közti különbség már az első olvasásnál is szembetűnő. Esterházy Agota Kristof A nagy füzetéről írt esszéjében ezt mondja: „Csupasz mondatai, tudom, nagy szó, egyszerre idézik a Vásott kölykök Cocteau-ját és a rettenthetetlen Csáthot. Gondolom, ha az ember nem az anyanyelvén ír, akkor többékevésbé szükségszerűen jut ilyen mondatokhoz (a fordításért Róbertnek tartozik az olvasó köszönettel), ezek a mondatok majdnem szürkék, majdnem jellegtelenek, a regény majdnem egy regény kivonata – nyaktörő mutatvány, melynek eredménye e bátor, fölkavaró kopár mű”6. Esterházy Márk-változatának története szerint a főszereplő családját kitelepítették, és a „nép ellenségének” címkézték őket. Auschwitz után vagyunk, a főszereplő apjának testvérét megölték a háborúban, féltestvérének apját pedig gázkamrába küldték. A kisebbik fiú apja alkoholista, a nagymama pedig kizárólag Istennel és Istenről beszél. A történet másik vázát képező Márk-evangélium jellegzetessége, hogy rövid mondatokkal dolgozik, az evangélisták szövegeihez mérten sokkal szikárabb, sűrítőbb technikát alkalmaz. A Márk-változatban olyannyira nincs túlbeszélés, hogy a mű alapvető szervezőeleme a csend. A megszólalást a Márk-változat esetén szó szerint is érthetjük, hiszen a főhős, a gyermekelbeszélő egyesek szerint néma, de talán inkább képtelen a megszólalásra. Kis sükebókának, süketnémának nevezik. A gyermekről időközben, már majdnem a könyv elején kiderül, hogy nem süket és nem is néma. A kisfiú képes lenne a beszédre, azonban feleslegesnek tartja, hogy beszéljen. A narrátori szólamok folyamatosan egymásba csúsznak. De mielőtt a narrátori szólamokat vizsgálat tárgyává tennénk, meg kell vizsgálnunk a beszélő életkorát, a beszédhez, szóhoz való viszonyát, némaságát, esetleges tettetett némaságát, viszonyulását a szóhoz. A gyerek élete, viszonyulása a szóhoz és a csendhez a „lábközi gőgicséléssel” kezdődik. 50 x 50-es a szoba, annyit kell lépnie, ESTERHÁZY Péter, Agota Kristof: A Nagy füzet = https://konyvtar.dia.hu/html/muvek/ESTERHAZY/esterhazy00171/esterhazy00205/esterhazy00205.html [2025. 08. 31.] 6 Palócföld – 2025/3–4. ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 171 �Ot tho n a v ilágban ezek voltak az ő első totyogós léptei. Aztán ez mindig csökkent, egyre csökkent, ha állna még a ház, „most”, azaz az elbeszélés pillanatában mindösszesen 9 lenne a lelépendő lépések száma! Az elbeszélőnk tehát felnőtt, érett férfi, a gyerekként elgondolt szereplő nyelve egyáltalán nem gyermeki. Arra az állapotra utal, amikor egy ember már képes felfogni, érteni, értelmezni a világot, de még nem tud beszélni róla. Azért, mert nem tud beszélni! Esterházy elbeszélője a fiatalabb testvér, aki nem beszél, a bátyja ír, és közéjük furakszik még a nagymama a maga süketnéma Istenével. Isten egyébként nem teremti a mondatot, mert azt az ember teszi. (Márk-változat, 7.) Az elbeszélő nemcsak, hogy beszélni tud, de hall is. Még csak nem is süket. Mindent pontosan hall. Azt mondja: „Hallom a stampedlit, nézem a plafont, nincs valami magasan” (7.). „Mi a nehezebb, egy kiló sár vagy egy kiló por?, kérdezi a bátyám. Egy kiló sár, vágnám ki diadalittasan, de nem szólhatok.” (9. – Kiemelés tőlem, K. Á.) Tudna pedig. Az elbeszélőre Mári vigyáz. Mári, aki azért vigyáz rá, mert nem tudják kivinni a földekre a szülei. A bátyját ki tudják, mert őt odakötözik a fához. Ő is kicsi. Mári a nyakába kapja a kicsit. Szól a szöveg nem lehet túl nagy tehát! Esterházy Péter elbeszélője (a könyv elején) egy beszédre még képtelen kisgyermek, aki nem mellesleg felnőtt beszélői pozícióból szólal meg. Az elbeszélő személye, életkora, neve és beszédre való képessége, mondhatni alkalmassága is megkérdőjeleződik. Esterházy nemcsak, hogy elbizonytalanít, de relativizál is, sőt, ahogyan azt Agota Kristof teszi A nagy füzetben és a rákövetkező regényekben: megbízhatatlanná válik. Nélkülözi az olvasó azt az alapvető bizonyosságot, hogy megtudhassa, miféle elbeszélővel is van egyáltalán dolga. Maga az egész mű nem vázlata, hanem költői párlata egy valódi, jelentős történetnek, mondja Radnóti Sándor egy tanulmányban.7 A báty füzetébe másolja Márk evangéliumát. Miért az archaikus magyar szöveget használja? Sejthetőleg azért, hogy stilárisan is megkülönböztesse a könyv mindennapi, empirikus rétegétől. Miért fordítja át a történetet egyes szám első személybe? A nyitott mű jegyében és a híres Borges-novella bűvöletében – a Don Quijotét másoló Pierre Menard-ról (Pierre Menard, a Don Quijote szerzője) – Esterházy kétszeresen radikalizálja a fiktív francia írót, Borgest, Calvinót vagy éppen saját magát. Mert itt nem Cervantesről, Dosztojevszkijről vagy Danilo Kišről feltételezi, hogy az eredetivel megegyező szöveg új kontextusban vagy új szerzői névvel alapvetően megváltozik, hanem magáról a kereszténység kanonikus szövegéről. A másolt RADNÓTI Sándor, A süketnéma isten, Holmi, 2014. szeptember = https://www.holmi.org/2014/09/radnoti-sandor-a-suketnema-isten [2025. 02. 24.] 7 172 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/3–4. �Cs. Kovács Ágnes evangélium (még akkor is, ha szóról szóra ugyanaz, mint az eredeti) egy másik szövegként tételeződik, teljesen új teremtés. Az, hogy a megidézett citátumokat ki mondja el és kinek, az a nagymama halála után derül csak ki. A folyamatosan mindent lejegyző báty ugyanis vezet egy füzetet, és miután a nagymama lebénul, elkezdi leírni annak történeteit: „Azt magyarázta épp, hogy őt a nagymama hallgatása kényszeríti megírni a történetet. Végigírni, végigmondani. Merthogy eddig a nagymama mesélt Jézusról, de ő már soha többé nem fog. De valakinek kell” (56.). Ezek az idősebb testvér által elmondott mesék épülnek be a szöveg második felében a főszövegbe, csakúgy, mint a szöveg elején a nagymama meséi. A történet maga tehát többszörösen közvetített, ahogy az alapul szolgáló Márk-evangélium is, amelynek fő váza a Péter által elmondott prédikációkra épül, és emellett sugalmazott írás. Itt egy bibliai narratíva ér össze a fiúk saját történetével. A testvérpár lemegy a víz mellé, és leheverednek kedvenc helyükre, egy lapos sziklára, a „Bérc”-re. Egy idő után a báty megkéri öccsét, hogy egy bizonyos nézőpontból figyelje őt, abból a szögből nézve ugyanis olyan, mintha vízen járna. Az öcs „ráfeszíti” magát a kőre. Ezen a ponton történik meg a gyermek azonosulása a feszületen lévő, szenvedő Jézussal a Kisjézus helyett. Nem sokkal ezután bekövetkezik a tragédia8. Így a kisfiú sem válhat elsődleges jegyzővé, hiszen mint narrátor csupán eszköze az elbeszélésnek, hangja és nyelve pusztán egy adott, mindig folyó történet pillanatnyi változatát képes felmutatni: „Fájdalommal, erővel és fájdalommal nyomom a ceruzám. A bátyám ceruzája, a bátyám füzete, de most már az enyém. Mindegy, kié, ceruza, füzet, csak írjon, csak fogadja be az írást” (98.). Hasonlatosan Agota Kristof elbeszélőihez. Különböző személyiséggel felruházott figurái, testvérek, ikrek, eltűnt, esetleg meghalt vagy sohase volt szereplői egy rendkívül bizonytalan történetnek. De a báty hasonlóan írja tovább és át a nagymama által elkezdett evangéliumot: „Na, pöcsöm, az úgy volt tehát, hogy azonnal kényszerítem az én tanítványaimat hajóba ülni, és elöl elmenni Betszaidába az túlsó partra, míg én elbocsátom az sokaságot. Emlékszel, előtte volt, vala, öregem, a csodálatos kenyérszaporítás, az a rakás morzsa” (84.). Esterházy merész húzással az evangéliumi történetet próbálja elbeszélni a gyermeki elbeszélői hang szókészletével. Blaszfémiának is tekinthető szavakat választ. Hogyan lehet a szakrálissá emelt beszédmódban megjeleníteni a ’pöcsöm’ vagy az ’öregem’ kifejezést? Agota Kristof Nagy füzetébe írt szöveghelyei homályosak, csak néhány mondatnyi idézet kerül MURZSA Tímea, Isten és az Ige = kulter.hu, https://www.kulter.hu/2014/09/isten-es-azige/ [2025. 02. 24.] 8 Palócföld – 2025/3–4. ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 173 �Ot tho n a v ilágban a regény első fejezetébe. Csupáncsak a róla való beszéd tematizálódik a regényfüzérben. Esterházy könyve felajánl egy olvasatot, amely alapján az első és a második szöveg narrátora minden bizonnyal a már felnőtt (kisebbik) fiú, aki harmadik személyben beszél szüleiről és bátyjáról, majd aki a második történetben a felidéző pozícióját veszi fel. Bár néhol megjelennek reflexiók az emlékezés aktusára (2, 25.), amelyek a visszatekintést problematizálják, a könyv nagy részében mégis egy beleélő, átélő elbeszélőt „hallani”, akinek az alakjában szimultán él jelen és múlt. Ugyanakkor ez alkotja meg azt az ambivalens narratív szituációt, melyben egy olyan elbeszélő szólal meg, aki valójában csak utánozza a gyermeki megszólalásmódot (egy olyat, amelyről tudjuk, hogy a belehelyezkedés idején még süketnéma volt, és a süketnémasága fokozatos „elvesztésével” az ő elbeszélő-ideje és -technikája válik dominánssá a visszatekintő felnőttével szemben), sőt szavairól nem tudni biztosan, hogy sajátjai-e, hiszen felváltva illeszti be az idegen szólamokat, a hol jelzett, hol nem jelölt intertextusokat a történetekbe, sőt többször azt is hangsúlyozza, hogy bátyja szavait használja („Magamban sokszor használom úgy a szavakat, ahogy ő”; „Sok szót tanulok tőle” – 28, 75.). Végül nem csak az válik kérdésessé, hogy a fiú és a báty alakja szétválasztható-e egymástól („Mindig mondom, noha erre mindig belém rúg. Belül mondom, mégis hallja. De kívül rúg” – 21.), hanem az is, hogy az a gyermeki alak létezik-e egyáltalán, amelyet számtalan módon felvet a kötet: „Semmi hang, se ki, se be, semmi, és a semmivel szemben olyan nevetséges az aggódás” (5.); „Anyámék félnek tőlem is. Nem tőlem, a némaságomtól. Hol kezdődik a némaságom, és hol én?” (18.) A történet írása végül automatizmussá válik, az írás történet általi megelőzöttsége pedig determinálja azt, aki ír: „Egy történet nem tud megállni. […] Folytatom – nem tudom mit. Vagy inkább folytatódik”; „Nincs más, csak a történet. Írva van” (91, 94.). Esterházy azt kérdezi: van-e történet elbeszélő nélkül? Továbbírja azt a kérdést, amelyet Agota Kristof feltesz. Tudniillik: kell-e elbeszélő a történethez? Illetve, hogy van-e történet anélkül, hogy valaki elbeszélné azt? Ha az elbeszélő meghal, ki mondja tovább a történetet? Elmondható-e a mondható? Esterházy a nyelv általi megelőzöttségen túl arra is keresi a választ, hogy vajon hová lesznek a szavak? Isten szava a teremtő szó, Jézusé az evangélium szava, szakrális szó. Elmondatik annak a története, ahogyan az Isten emberré lett. Így lett ugyanis története. Mert Istennek nem lehet története, neki csak történetei lehetnek, kinek-kinek, ahogyan neki megjelenik. Jézus élete azonban istenbizonyíték. A megragadásban, a történet megírásában és annak elbeszélésében ölt testet. Ahány evangélium, annyiféle történetben. 174 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/3–4. �Cs. Kovács Ágnes Agota Kristof és Esterházy Péter említett könyveinek narrációjában hasonlóság mutatkozik a narrátor elbizonytalanításában, s ez a bizonytalan elbeszélői pozíció nehezíti az olvasói befogadást. Hasonlatosság az is, hogy a narrátor/ok tekintetében mindkét szerző rájátszik a testvér–iker–féltestvér toposz kiaknázására. Rokonság, vérrokonság, közös gondolkodás, genetikai egyezés, idegrendszeri hasonlóság, külső hasonlóság, családi háttér. Az elválás, az egymástól elkülönülés így extrán nehéz, könnyű, mindenesetre problémás. Agota Kristófnál az anagrammaszerű egyezések a nevek tekintetében először segítik, majd rettenetesen megbonyolítják az azonosítást. Esterházynál a kisebbik gyereknek, aki hol gyerek, máskor felnőtt, sőt idősebb férfi, még neve sincsen. A báty Péter, őt is a kisebb testvér pozíciójából látjuk. Máskor az evangéliumi regiszterből szól, ilyenkor Péter apostol alakváltozatát halljuk, egyfajta maszk, ahonnan beszél, ami megint csak megváltoztatja az olvasóval kötött szerződést. Agota Kristof regényfüzérének első részében eltűnik az egyik fivér, ha ugyan létezik, ő Claus, de visszatértekor más történetet „hurcol be” magával. Az eredetmítosz megkérdőjeleződik. A magasztos családi viszony, a háborúba elhurcolt papa csupán egy családját elhagyó férfiként tételeződik. Sorsa, amelyben a határsértő fiú szabadságát hozza el, akár magasztos is lehetne, de nem az. Nem áldozata fia „bosszú”-jának, de a felesége lövi le őt féltékenységből, csak szerencsétlen áldozat, pancser. Esterházynál a kisebbik fiú okozza a nagyobbik halálát. De megítélése mégis felmagasztosul, hiszen folytatja az írást. Testvére ceruzájával írja tovább a történetet. Másolja az evangéliumot, Krisztus szenvedésének történetét. Olyan, mintha maga is evangélistává válna. Nem is csak egyszerű elbizonytalanítás történik, sokkal inkább alakváltás, fikciók közötti határsértés, átlépés az egyik Dichtung világából egy másikba! Egymásba forduló életek, egymásért kiáltó bűn és bűnhődés története mindkét szöveg. Agota Kristofnál eltemetik az egyik fivért. Valószínűleg Claus T.-t. Aki öngyilkos lett. Aki hátrahagyott egy levelet a testvérének. A borítékot így címezte meg: „Klaus T.-nek”. A szövegben mindössze ennyi állt: „Szeretném, ha a szüleink mellé temetnének”. Aláírás: Lucas. Amikor megkérdik az elbeszélőt, miért Lucasként írta alá az elhunyt a levelet, az elbeszélő azt mondja, az elhunyt nem a fivére, de mivel annyira hitt ebben, nem utasíthatta vissza.9 De a Claus T. néven elhunyt személy néhány nappal a halála előtt megvallotta, hogy nincs rokoni kapcsolata a férfival. Ettől függetlenül az elbeszélő az apja mellé temeti el. Mégis fivéremnek nevezi. Azt mondja, a fejfán szereplő név és az ő saját neve közt egyetlen betű a különbség. A regény azzal zárul, hogy az elbeszélő Lucasra 9 Vö. Agota KRISTOF, Trilógia, 464–465. Palócföld – 2025/3–4. ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 175 �Ot tho n a v ilágban cseréltetné a Claus nevet a fejfán. Egyetlen indoka van rá, hogy ha az anyja meghal, egyáltalán nincsen oka már arra, hogy folytassa. De mit folytasson? – kérdezheti az olvasó. Talán az egész könyv és az egész történet egy hazugság. Az anyjának hazudik végig, hogy azt gondolja, Lucas még mindig él. Ő az a fiú, akit a visszacsapódó golyó eltalált, eltalálhatott. Vélhetően tehát, elképzelhető az is, hogy meghalt. A megmaradt fiú pedig végigjátszotta a szerepét, mintha élne. Claust pedig „elszöktette” a valóságból. Abból a városból, országból, és megpróbálta kiírni a történetből. De aztán az életben maradásához kellett, hogy megtalálja az egységet, vagy hogy életben tartsa az anyját. Nehezen rekonstruálható a történet. Az élet folytatása helyett ott marad az írást. A holtaknak egy ideig még nő a körme, a haja… de lehet, hogy ez nem így van. A folytatás csak és kizárólag a történet primátusát hirdeti. Lucas meghalt, Claus Lucas néven élt tovább, és várta a fivérét. Írt. Megírta azt a történetet, amely megszakadt, az életet helyettesítette az irodalom, a valóságot a fikció, a Wahrheitet a Dichtung. Claust pedig kiírták a történetből. Egy ideig úgy volt könnyebb. Esterházynál pontosan ez történt, a kisebbik fivér megragadja a gepárdos ceruzát és ír. Ahogyan fogy a ceruza, rövidül az élet. A vége közeledik az elejéhez. A szerves szénszármazék, a grafit az emberi élet, az emberi test mulandóságával áll párhuzamba. Az írásaktus fölékerekedik az életnek. Esterházy a kisebbik fiúval másoltatja tovább az evangéliumot. Krisztus kereszthalálát. Háromszor olvassuk el: „Ekkor pedig nagy felszóval kiáltván meghalék” (100, 101, 102.). Nincs vége – írja az öcs, de mégis ez a befejezés. Az élet befejeződik, de vége nem szakad. Agota Kristof regényének utolsó mondata: „A vonat jó ötletnek tűnik” 10. Nem tudom, vajon arra gondol-e az elbeszélő, hogy azt teszi, amit Claus T. tett: nevezetesen, hogy 14.15-kor a vonat elé vetette magát. Hogy ő is az öngyilkosságot fontolgatja-e, akár a „bátyja”, nem lehet tudni. Ez egy értelmezés. Az is lehet, hogy csupán arról van szó, Claus T.-t azaz Lucas-t egyszer végre valahára ki akarja írni a történetből. El kell mondani az anyjának. Leszámol a képzelt, vágyott, elvesztetett, véletlenül meggyilkolt fivérrel. Lehet, hogy ez is örök rejtély marad. Ahogy a Trilógiában és a Márk-változatban is sok minden. 10 Uo., 475. 176 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/3–4. �Pa r ó c z a i C s a b a PARÓCZAI CSABA SAROKKAL AZ AJTÓT Noël Coward: Vidám kísértet – a Zenthe Ferenc Színház előadása Szécsényben A Vidám kísértet egy érett férfi szellemi játéka, határozott önreflexióval és elvágyódással. Ha író vagy, és nem megy az írás, hát írj róla – talán ez lehetne a darab esszenciája. S mivel színműíró, színész és ebből fakadóan (vagy fordítva) egy extrovertált negyvenes pasas vagy, írj egy színdarabot magadról, írd bele társas kapcsolataid szépségeit és kilátástalanságait, oldd meg a feladványt a magad kedvére, végül körítsd néhány egyéb segédszereplővel, ha azt akarod, hogy ne csak a monodráma szerelmesei váltsanak jegyet az előadásra. Az, hogy igazából erről van szó, nagyjából az első felvonás felénél világossá válik, aztán úgy vagyunk vele, hogy már nem a cél elérése lesz fontos, hogy honnan hová tart a darab, hanem maga az út. Ilyen szempontból a Vidám kísértet az örök pillanat színműve, lényegtelen is, hogy hová tart, ami lényeges azok a párbeszédek, a jelenetek egymásutánisága, melyek mind önmagukról szólnak. Persze, van a darabnak dramaturgiája, hogy ne mondjuk, íve, van lüktetése, de talán ez is egyfajta engedmény csak a műfaji elvárásoknak. Még valamikor a múlt században, a Brit Birodalomban Charles Condomine, aki korábban sikeres drámaíró volt, mély depresszióba zuhan, és alkotói válsággal küzd, ami házasságára is kihatással van Ruth-szal, akivel öt éve élnek együtt. Ez az érzelemmentes társalgásban, és a házi bár kínálatának felfokozott élvezetében is megnyilvánul, de Charles inspirációra vágyik, amit egy szeánsz megszervezésében próbál meg megtalálni. Mivel művelt és választékos modorú, talán kissé modoros is, úgy gondolja, hogy félig-meddig kívülállóként megfigyelve egy ilyen eseményt, megkapja azt a szellemi löketet, amely végre írásra serkenti. Itt találkozik elképzelése Madame Arcatiéval, a helyben világhírű médiummal, akinek legutóbbi nyilvános előadása kudarccal végződik (a szellem nem jelenik meg), így szeretné ezt a csorbát kiköszörülni. A vége az lesz, hogy a Condomine-házban tartanak egy privát szeánszot, melyen a házigazdák és barátaik, Bradman doktorék vesznek csak részt. Azonban a médium a szeánsz során véletlenül megidézi Charles első feleségének, Elvirának Palócföld – 2025/3–4. ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 177 �Ot tho n a v ilágban a szellemét, aki hét évvel korábban halt meg ott, és aki igencsak önfejű és kellőképpen gátlástalan is. Elvira tehát megjelenik, de csak Charles és a nézők láthatják, s ez már önmagában számos komikus szituáció ihletője lesz. A dialógusokból kiderül, hogy, hogy Elvira volt Charles írásainak múzsája, és hogy az ő hiánya az oka Charles jelenlegi alkotói csöndjének. Ebből persze konfliktus adódik, mivel Elvira szelleme féltékeny lesz Ruthra, és megpróbálja őt eltávolítani. Charles-nak nem marad más választása, minthogy megtalálja a módját, hogyan egyensúlyozzon nagyon is evilági felesége, Ruth, és rajta kívül érzékelhetetlen, de egyébként nagyon is jelen lévő Elvira között, úgy, hogy közben megvédje Ruth-t az Elvira okozta fenyegetéstől. A dilemma a valóságos, megszokott és kissé szürke, de mindezzel együtt tényleg létező és ily módon szeretett Ruth iránti, és a talán csak a Charles képzeletében valós, vérbő, izgalmas és inspiráló, szeretetet és gyűlöletet egyszerre felkelteni képes Elvira iránt érzett vágyódó vonzalomban ölt testet. Ha a magyar nóta világában járnánk, mondhatnánk, hogy Charles forgatja a karikagyűrűjét, és sajnálja a régi szeretőjét, de mivel ez egy kissé merev angol környezet, inkább csak a házibár tartalma fogy egy kissé tempósabban, és a berendezés amortizálódik. Vidám kísértet, premier, 2025. március 28. Salgótarján, Zenthe Ferenc Színház, Színházterem. Fotó: Hegedűs Márk 178 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/3–4. �Pa r ó c z a i C s a b a A Zenthe Ferenc Színház előadása hozza a kötelezőt. Dér András rendezésében a darab kezdeti téblábolás után viszonylag gyorsan felpörög, azután az első felvonásban úgyis marad. Nincsenek üresjáratok, mindig történik valami, ami a figyelmünket odavonzza, ennek folyományaképpen viszont tovább tart, míg a kéz a nézőtéren megtalálja a zacskóban, amit keresett, s van még mód egy plusz-szippantásra is a papírpohárban szervírozott jóból – Cinema Paradiso. A második felvonás – talán pont azért, mert az elsőben elkezdődött – sokáig nem hozza az első szellemi izgalmát, kissé beleszokik a néző a darabba, a jelenetek magábanvalósága a cél érzékelése nélkül kissé unalmassá válik. Ágoston Péter megformálásában az író egy intellektuális, magát kissé környezete felé helyező, önmagát tapasztaltnak vélő, éppen ezért esendő figura. Több darabban láttuk a Zenthe színpadán, de most éreztük igazán, hogy valóban elemében van. A komédia az ő műfaja, s bár biztosan tudna akár III. Richard vagy IV. Henrik is lenni, gesztusai, hangja szinte erre predesztinálja. Charles-a többrétegű, a kívülálló magabiztosságtól eljut a kétségbeesésig és a megoldás elfogadásáig, de mindezt könynyedén, az érzelmekkel biztosan játszva. Számunkra a darab csúcsjelenete még az első felvonásban megvolt, amikor Elvirával a régi idők szenvedélyével veszekednek, amolyan Jelenetek egy házasságból módra. Természetesen ehhez kell az író képzeletének szüleményéből egyre inkább valóságos asszonnyá váló Elvira Bozó Andrea megformálásában. Őt is láttuk már sokféle szerepben, s róla is elmondható, hogy valódi komédiás alkat. Az eleven, hús-vér női szerepek nagyon fekszenek neki, szerethető és gyűlölhető, de sohasem semleges. Ha színen van, akkor muszáj rá figyelni, ha szellem, ha hús-vér, aki van. Nincs kis szerep, és azt valamennyien tudják, mind Harmath Imre, mind Kökényessy Ági, Xantus Barbara, Szilvási Judit, akárcsak a szobalány Edithet játszó Gyenge Szybil Fruzsina, akik odateszik a maguk részét, hogy kikerekedjék az este. Mindegyikük tud valami olyat mutatni, amivel hozzájárul az előadás hangulatához. Ha tolóajtónk lenne, igazából úgy szeretnénk sarokkal behúzni, ahogy Edith: lazán, pontosan, ahogyan azt egy ilyen szerkezet és a szituáció megkívánja. És az megkívánja, mert így kerek a világ. Palócföld – 2025/3–4. ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 179 �Ot tho n a v ilágban MÓRA REGINA FELJEGYZÉSEK A VAJDASÁGBÓL II.1 Április van. Az igazgatók próbálnak rendet tenni, hogy mindkét félnek megfelelő környezetet biztosítsanak. Akik a teljes leállás mellett vannak, azoknak ne kelljen dolgozniuk, de azért kapjanak bizonyos juttatásokat. Akik a tanítás mellett vannak, legyenek tanulóik, akiket taníthatnak, azért dolgozzanak meg a pénzükért. A tanulók legtöbbje a szabadságot (értsd: iskola nélküli szabadságot) választja mindenféle meggyőződés nélkül. Az ösztön győz. Mégiscsak. Valamikor az alsóban megszűnik a szereted az iskolát?-kérdésre adott igenlő válasz, ebből adódóan egyértelmű az iskolakerülés. Sőt, ezekre épülnek a következő tanári, illetve szülői megjegyzések: hát a Covid ideje alatt sem volt rendes iskola, a bombázás alatt sem, és mi bajuk, bajunk lett, hát most is belefér, különben is minek az a sok felesleges ismeret, amit tanulnak. Igazuk van, az egész iskoláztatási rendszer megkerülhető, kiiktatható. Nem fontos, csak eljátsszuk, hogy lényeges, igen, ez a pontos kifejezés: mi iskolát játszunk. Vannak tanulók, akik szeretik a munkájukat végezni, óvatosan ólálkodnak be, nehogy valamelyik tanáruk megszidja őket, hogy mit is keresnek itt, vagy nehogy a kortársaik beszólásainak legyenek kitéve. Látom őket, ahogy akarnak, óvatosan, szépen, a szüleik panaszkodnak, hogy ez nem jó így, az ő gyerekük érzi rosszul magát, pedig csak tanulni, haladni szeretne. Az iskola után kell sztrájkolni, ez nem helyes, nem ezért íratták be a gyereküket. Kezdődnek a kiiratkozások, oda íratják őket, ahol van iskola. Stresszes. Rendben. Elfogadom. Ez így jó. Megértettem. De néhány kérdés azért felmerül. Persze költőiek, nem várok rájuk választ. Nincs is. Pontosabban: sok válasz van. Aki tüntet, annak a gyereke miért jár óvodába/általános iskolába, miért engedi az adott szülő, hiszen az is állami apparátus, így az elv következetes, hiteles lenne. Aki nem engedi a gyerekét az iskolába, miért megy be dolgozni? Hogy lehet, hogy a kolléga az egyik iskolában sztrájkol, a másikban teljes gőzzel dolgozik? Zavaros. 1 Móra Regina naplójának I. része a Palócföld 2025/1–2. számában jelent meg (19–30. oldal). 180 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/3–4. �M ó ra R e g i n a * Szülőként, tanárként minden gyűlésen jelen voltam. Mindenkit meghallgattam. Az igazságérzetem azt mondja, hogy valami nem stimmel. Er ist nicht richtig – mondaná a német. Az egyik felszólaló azt mondta, hogy az ő gyereke..., a másik, hogy az övé..., a harmadik is az övéről beszél... Igen, igen, nekem kötelességem az én gyerekemmel foglalkozni! Hogy ez eddig nem esett le! Ostoba vagyok. Ez nem a forradalom eszméje, ezek egyéni törekvések – nos, Madáchot is keverjük bele. Ha forradalmat akarunk, akkor mindenkinek le kell mondania az egyéni törekvésekről, és az eszmét kell szolgálnunk. Mindenkinek, nem csak néhányunknak. Nem csak a vállat veregetni, hajrázni a partvonal mellől, hanem beleállni a forrásba mindenestül. Ha van elvem, hát akkor az vagy van, van nincs, de nincs olyan, hogy egyik iskolában létezik, a másikban nem. Hogy én nem dolgozom, de a gyerekem az általános iskolába 45 perces órákra jár. Nem lehet bort inni, és vizet... Ja, lehet. * A teatralitás is zavaró. Tudom, kell, a média meg a vele járó demagógia. * Leginkább a chatek égnek, mert ott lehet írni bármit. Erre mondták anno, hogy a papír mindent kibír, hát... igen, a mai valóságban a chatfelületek mindent kibírnak. Reggeltől estig, hétköznap és hétvégén állandóan folynak a párbajok. Az egyik iskolában a vezetőség törölte a hivatalos Viber-csoportunkat, ugyanis végtelenségig, megállíthatatlanságig „lövöldöztek” benne. Megvallom, sajnáltam, mert ritkábban vagyok abban az iskolában, és a friss infókat onnan kaptam, de megértem ezt a húzást is. Gyomorforgató volt, vagy csak az én gyomrom gyenge. Az igazságot boncolgatták kegyetlenül, és a sok igazság ott háborgott, már azt sem lehetett pontosan nyomon követni, ki kibe harapott bele, ide-oda kapott, mint a kutya, mikor félti az ételét. A legutálatosabb dolog az ilyen „arc nélküli” vita. Nekem ez szokatlan, elfogadhatatlan, megemészthetetlen. Én szóban vagy hívásban kommunikálom le a lebeszélendőt. Nem értem, hogy lehet ennyire alacsonyra süllyedni, ember! – megér ez is egy színt, egy tragédiaszínt Madách művében. Nem vagyok képes elfogadni, követni, bármennyire is divatot teremtett, és elfogadott társadalmi norma a chatekben való vita, kommentelés. Ki akarok lépni! Ki akarok lépni a világból! És nem lehet, nem tehetem, újranőnek a semmiből, beletesznek, belevonnak a képtelen helyzetekbe. * Palócföld – 2025/3–4. ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 181 �Ot tho n a v ilágban Döntést hoztam. Egy hónapig érlelődött bennünk, és meghoztuk. A középiskolás lányomat átírattam egy katolikus gimnáziumba. Ott a politika tilos, mondták, ott csupán munka van. Az volt csak a gondom, hogy hitetlen vagyok, és talán ez akadályozó tényező lehetett volna, de a katolikus vallás is nyitott már annyira a világ felé, hogy ezt is békésen fogadja, van ilyen is. Megkönnyebbültem. Jó helyen van. Az előző iskolájában egyedül járt be az osztályközösségéből, ugyanis a többség híven követte az osztályfőnök utasítását, hogy ne menjenek be órákra, akik pedig bementek volna, nem mertek ellentmondani neki. Egyes tanulók és szülők féltek a bosszútól. Én is, de attól még beküldtem a gyerekemet, aki szófogadóan járta az órákat, amiket tartottak neki. Aztán kezdett a helyzet még jobban romlani. Mesélte, hogy kibeszélik a tanárai. Hová süllyedhetünk még! Tizenhét éves. Nincs teljes képe, tapasztalata is kevés van a valóságról. Na, mondaná anyukám, ez is egy jó élettapasztalat, majd elteszi a helyére, valahová, legfeljebb a zsebébe. Végül is hálásnak kell lennünk minden tapasztalatért, mert bennünket épít, és azt bizonyítja, hogy vagyunk. Hát akkor köszönjük mindenkinek, aki ehhez hozzájárult, és hasonlókat kívánunk. * Megtörtént az átiratkozás. Jól van, mosolyog, élvezi. Mesél és csacsog, hogy mit csináltak, milyen az új helyen. És hogy eltűnt az a fránya gyomorgörcs, és köszöni, most már jól van. Egy kipipálva. De még ott van az egyetemista. Hm. Azt hogyan oldjam meg, én, az anya. * A legidősebb gyerekem egyeteme megkapta az akkreditációt az online oktatáshoz. De ez Újvidék, ott még erősebb a hang! Mi lesz ebből! Az egyik szabadkai főiskolára titokban, a hátsó bejáraton járnak be a dolgozók, kijátszva így az elöl őrködőket. Igen, a puska viszi a vadászt. * Az újvidéki sportegyetem dékánja nyilvánosan felvette a harcot. De ki ellen fog küzdeni? Ki az ellenség? Nézem a videókat, olvasom a kommenteket, mennyi vélemény, mindenki tudja a tutit, irigylem őket, jó nekik. 182 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/3–4. �M ó ra R e g i n a * Szó szerint hadat üzent a bősz tömegnek. Egy ember a sokadalom ellen. Nem engedték be a dolgozókat. És ez kiütötte a biztosítékot nála. Talán jogos is. Mert miért a tanügyet, a gyerekeket célozták meg? Az a gyenge pontja mindenkinek. De a tömeget az aktivisták szervezik, az ellenzék. És mikor arról beszélnek, hogy az egyetemisták blokád alá vették ezt meg azt az egyetemet, az egy nagyon szélsőséges megjegyzés, ugyanis nem a teljes igazság. Az igazság egy része, és ez a rész–egész metonímiaváltozat vált uralkodóvá. * Nagyon érdekes az igazság mint olyan értelmezése. Ha valamit felnagyítok, akkor az az igazság torzítása, modifikációja vagy a hazugság valamely változata? Ez egy nagyon jó kérdés, próbálok rá választ keresni, de nincs, nem létezik. Mindenki a saját módján értelmezi, olyan posztmodernül: sok nézőpont van. * Május 5-e óta majdnem mindenki visszaállt a versenyfutásba. Néhányan ragaszkodnak még az elveikhez, és csakis emelt, illetve pótórát tartanak, de tartanak, csak másként nevezik meg. A végzős középiskolások nem egész egy hónapot járnak. Május 27-ig. Azt mondták nekik, hogy mindenki ad nekik 2-3 jegyet, de nem kell csinálniuk semmit, csak bejárniuk. Agresszívek. Támadnak, a hangnem minősíthetetlen. Örülök, hogy nem most vagyok kezdő, örülök, hogy átéltem már oly sok társadalmi változást, és tudom kezelni a dolgokat. Meg azt is tudom, határozottan tudom, hogy mindennek van következménye. Mondhatnám, hogy ez a hitem, ebben hiszek. Ez olyan karmadolog. * Megvolt az érettségi. A szerbiai érettségi egyébként is nevetséges az anyaországihoz képest. Nem mondhatom, hogy gyerekcipőben járunk e téren, mert még abban sem, még mamuszban sem, inkább csak mezítláb. Esszét kellett írniuk. A tételek adottak voltak, azok közül kaptak 4-et, és abból egyet kellett kidolgozniuk. Jól is ment. Azért csak dolgoztunk három és fél évet, van annak látszatja. Aztán a szerb tannyelven tanító kollégák úgy érezték, hogy nem volt minden rendben az érettségi során, emiatt mindenkinek, mind a hét szerb osztály tanulóinak ötöst adtak. Akkor a kollektíva úgy döntött, hogy a horvát és a magyar tanulóknak Palócföld – 2025/3–4. ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 183 �Ot tho n a v ilágban is ez jár. Ez a gimnázium. Ez az oktatás. Ez a nevelés. Itt tartunk. Rendben van ez. Így tovább. * Mesteri tervek. Lassan kirajzolódnak. A feeling meg bulgakovos. A hatalmak összecsapnak, isteni és ördögi erők vagy ördögi és isteni hatalmak, máris annak érzik magukat, egyértelmű, és a nép, az istenadta nép, kapkod a jutalomfalatért a cirkuszban, minél jobban járjon, fal és tapos, gyalázatosan viselkedik. És aztán, mi lesz a javakból, hát senkinek sem kell a való? Az illúzióért marakodnak, gyerekek. * Azon gondolkodom, mi lesz az egyetemista gyerekemmel. Másodéves. Egyetlen vizsgára sem mehetett ki, nem engedték neki. Nem engedték, hogy lehallgassa a második félévet sem. Nem engedték tanulni. Meg kellett ezt is élnem. Hogy a gyerekek feje fölött harcolunk. Nem. A gyerekek fejével dobálózunk. Nem. Egyes gyerekek fejével dobálózunk. * Azt mondta az egyik ismerősöm, hogy ő támogatja az egyetemista tüntetéseket, de nagyon örül, hogy az ő gyerekei Magyarországon tanulnak. Na! Azt mondta egy másik, hogy nem dolgozhat, mert az ő fia földműves, és ki kell állnia mellettük, miközben a fia naponta elvégezte a feladatát, dolgozik, hiszen a földek nem várnak, el kell végeznie a munkálatokat. És van még! A harmadik azt mondta, hogy a kormány rendeletei abszurdak, másik kell, bármilyen is legyen, csak ne a meglévő, de hát neki muszáj elvégeznie a munkáját, mert azt muszáj, épp azt. És még! Sztrájk van, babám, nem dolgozom, nem tanítok, ám a magánvállalkozásom azért fusson, mégis csak... Még! Nem dolgozom, de te se! És! Felmondok. Nem, tudok jobbat, mondjunk fel közösen! Ezek kétségtelenül érdekes axiómák. * Antiszociális lettem. Még a Magna cum laude-koncertre sem mentem el, pedig ha valami magyar rendezvény van a környéken, ott vagyok, az első sorban csápolok, hiszen oly jólesik a hegyi tangó után a magyar zene. Magyar... Ki a magyar, mi a magyar, jutnak eszembe ezek a gondolatok és még számtalan, sajnos nem szebbnél szebb, 184 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/3–4. �M ó ra R e g i n a melyeket a távoli és a közelmúlt nagyjai már megrágtak, megemésztettek, kiköptek. Igen, eszembe jutnak. A chatek, azok a fránya közösségi felületek, melyek kéretlenül törnek be a világomba. Elolvasom. Nem akarom, de a végzetem húz. Inkább nem alszom, de elolvasom. Rosszulesik, de végiglapozom a kommenteket. Tudnom kell a híreket, topon kell lennem, hiszen... majd szavaznom kell. Szavazni! Állampolgári kötelességem. Ugye, hogy ugye?! Hm. Talán. Tudniillik. Valószínűleg. Kétségtelen. Még kellene néhány töltelékszó, hogy húzzam az időt, hogy ne bukjon ki belőlem, hogy a magyarországi testvérek miket gondolnak a vajdasági szavazókról. Az évszázadokra viszszamutató, a „himnuszi” széthúzás, „tenfiad”, „nem lelé”, „kard nyúl”, igen, magyar emberek, igazatok van, ezek a felületek épp arra vannak kitalálva, hogy Józsi bácsi, a Peti, Kovácsné, a Dorka megírja, hogy semmi közünk Magyarországhoz, hogy semmi jogunk szavazni, de éppenséggel semmi. Amikor a gépemen dolgozom, írok és hasonlók, nekem balra a vajdasági magyar írók polca található, biztos nem véletlen az irodámnak ezen elrendezése. A magyar írók, igen, kell ez a kemény megkülönböztetés, egy méternyire jobbra találhatók, a korszakoknak megfelelően beosztva, de a vajdasági magyarok közel, a kezemhez, szememhez, szívemhez közel, csak picit felnézek és balra, és ott vannak, ott sorakoznak, Szenteleky, Herceg, Böndör, Gion, Tolnai, Lovas, Végel. A szemem végigpásztázza a neveket, címeket, a sorsunk közös, és ők is végigélték, végigélik a sorsukat, ők is sorstalanok. Hontalanok vagyunk, hogy következetes maradjak, találó a Végel-cím. Mikor a kétnyelvűséget dolgozzuk fel a gimnáziumban, merítek belőlük, részletekkel támasztom alá ezt a „kentaurságot”, a nagyokat idézem. Miközben arra jöttem rá, hogy a múltat akarom tanítani, történelmi eseményként akarom megidézni, de nem lehet, hiszen ez a jelenünk is, ez örök, ez van, ez maradandó, megváltoztathatatlan örökség, mely nem múlik el, hiába nő fel a gyerek, hiába öregszem, hiába lesz társadalmunk az AI része, hiába nyitunk a technika segítségével a világra, minden hiába, mi otthontalanok vagyunk, és ez megkérdőjelezhetetlen tény. Érezhetünk így vagy éppen úgy, megérthetjük az egyik vagy éppen a másik érveit, elfogadhatjuk az álláspontokat, követhetjük mindkét ország politikáját, lehetünk kettős állampolgárok vagy éppen nem, de ez a tény adott. * Eszköz vagyok. Egyik eszköze vagyok az adódó helyzetnek. Azért írok helyzetet, mert ugye azért azt mégis én választom ki, hogy melyik oldalt szolgálom (mondtam már, hogy a semlegesség mint olyan nem létezik ilyenkor), de e helyzet generált, azt megkerülni nem lehet, akár egy kilépés is reakció, állásfoglalás. Palócföld – 2025/3–4. ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 185 �Ot tho n a v ilágban Apolitikus vagyok. De beleállítottak egy olyan helyzetbe, ahol nekem jobbra vagy balra kell állnom. Miközben a tömeg Barabbást kiáltott, én Jézust akartam, de a számon... A tömeg ereje hatalmas, kábító, megtévesztő. Nem akarok tartozni. Szociális igények ide vagy oda, kikaparom a magam lyukát, oda fekszem be. Nem hiszek benne, nem hiszek a politikai táboroknak, nem hiszek a hangos embereknek. Kikerülni nem lehet, a helyzet az helyzet, adódik. Valamilyen fokon választhatok: nem nézem, nem hallom, nem mondom. DE! Megírom. * A péknél vásároltam, ahol egy ismerős anyuka dolgozik, a legkisebb gyerekem jár egy osztályba a kisfiával. Valójában nem ismerem őket, csak a szülőin találkozunk. Persze üdvözöljük egymást, esetleg, ha nincs nagy sor, a hogy vagytok, jól vagytok kérdésekválaszok hangzanak el, inkább udvariasságból, mint kíváncsiságból. Most váratlanul továbblendült a beszélgetésünk, és azt kérdezte, hogy lesz szeptembertől. Meglepett, váratlanul ért. Szabadságon vagyok, megpróbáltam levetkőzni erre a kis időre az iskolai megpróbáltatásokat, blokádokat, rágalmakat, sértegetéseket, megkülönböztetéseket, bizonytalanságokat. Erre most itt ez a kérdés. Kiütközhetett az arcomon a keserűség, a kilátástalanság, és annyit mondtam, hogy rossz előérzetem van, hogy szeptembertől folytatódik, aztán meg azt is, hogy inkább így állok hozzá, aztán csalódjak pozitívan, és hasonlók futottak végig a fejemben, de nem mondtam ki, nem szeretek másokat terhelni. Az asszony csak annyit mondott, hogy engedjem el, ne aggódjam, nem tehetek semmit. Igen, pozitív energiákat küldött, a mosolya is ezt üzente, és míg mentem ki a pékségből, megpróbáltam ugyanezt viszonozni, ez az eladó, aki hajnaltól lehúz nyolc órát, hétvégeken is dolgozik, nekem próbál segíteni, ahogy tud, én meg... A tőlem telhető pozitivitással igeneltem a gondolatait, és mosollyal és bólogatással válaszoltam, nem tudom, mennyire sikerült. De egy kicsit szégyelltem is magamat. Utat engedek a rossznak, ebben hibázom, és egy idegennek a pékségben kell észhez térítenie. * A középiskolás gyerekem a 11. évfolyamot fejezte. Jelentkezett a szerb felkészítő tanfolyamra, melynek része az egyhetes újvidéki tartózkodás, amikor is beköltöznek az Európa Kollégiumba, és a tanulás mellett a mindennapi életben is bizonyítaniuk kell, mindezt természetesen szerb nyelven, miközben a kurzus résztvevői megismerik a kollégium szabályait, az új környezetet, az egyetemi várost, szóval, valamiféleképpen az egyetemi évekre készítik fel őket. Az emberek általában nem szeretik az ismeretlent, 186 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/3–4. �M ó ra R e g i n a és hát ez olyan: belekóstolhatnak, és ha majd arra kerül a sor, hogy valóban egyetemi indexszel (leckekönyvvel) rendelkeznek, lesznek ismerős helyzetek. Jónak tartom ezt a kezdeményezést. A tanfolyam két hete tart több városban, és a jelentkezők már készülnek, tanulnak, gyakorolnak, majd következik az egyhetes újvidéki kaland. A gyerek azzal jött haza, hogy a tanárnő azt mondta, nem biztos, hogy megnézik az egyetemi várost a tüntetések miatt. Csak egy nagy sóhajjal fejeztem ki azt, amit gondolok. Jó, hát akkor ezt is elvették. Biztos megéri mindez, mert amit kapunk, az Kánaán lesz. Ezek után mással már be sem érhetjük! * Azt mondta az egyik anyuka, hogy ő ment a lánya indexéért, és közelharcot kellett vívni az egyetemet elfoglalókkal, hogy bemehessen felvenni. Mégis csak anya, tudta, hogy mi vár rá, de az anyák ezt is megteszik. * Ki kit provokál. A tüntető a rendőrt? A rendőr a tüntetőt? Ott a sok videó, tessék csak átböngészni. Olykor a kommentátor szavai nem is felelnek meg a videó tartalmának, illetve nem esik egybe vele. Mást látok, mint amit mond, szinte mintha a tudatomat támadná, hogy biztos valamit rosszul néztem, a szemem káprázott, talán rosszul láttam vagy épp hallottam. A második világháborús kragujeváci diákmészárláshoz hasonlították a letartóztatott tüntetők sorsát. Ami a legjobb, hogy mindig van alkalom levideózni a történteket. Bármilyen esemény van, a videós teljes nyugalommal forgat. A kivezényelt rendőrök képeit posztolják. Megalázó kommentekkel társítják. Fiatal lányok könnyed nyári ruházatban, szinte önkívületi állapotban rohangálnak. A Woodstocki Fesztivál(oka)t idézik meg. * Még két hét, még egy hét, és rajtolunk. Nincs kedvem. 22 év után kimondom: pályát tévesztettem. De! A rossz példa is jó példa. Remélem, a gyerekeim tanulnak belőle, egyik sem lép a tanári pályára, és akkor megérte, nem is bánom. Megéltem, hogy valaki elébem áll, és azt mondja, hogy nem mehetek be dolgozni. Nem enged be dolgozni. Nem engedi be a gyerekem az iskolába. Az iskolát veszélyes helynek minősítették, és az utcán való tüntetés a biztonságos. Nehéz ezt nekem már követni, értékrendek fordultak fel. Igyekszem felzárkózni, de határt szab az a fránya korom, és egyszerűen nem megy. Palócföld – 2025/3–4. ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 187 �Ot tho n a v ilágban Előrehozott szavazásról suttognak. * * Visszaszámlálás indul, még egy-két pillanat, és itt a szeptember, iskolakezdés. Félek. Félek miattuk. Aggódom. Tudom, nem csak én álltam bele ebbe a helyzetbe, vagyunk még, de nem vigasztal, hogy nem csak engem ver az isten ostora. Ez az érzés, ez a féltő gondoskodás sosem múlik el, illetve halálig tart, jobbik esetben a szülő haláláig. Nem akarok én helyettük élni, de félre sem tudom söpörni, hogy hát na, ez most így van, boldogulj, nem az én dolgom. * Rosszul alszom. Várom, mi lesz. Ki mivel áll elő. Ez a bizonytalanság idegesítő, streszszes vagy éppen izgalmas, hm, ismét a nézőpont, mindenesetre én eltekintenék ettől az izgatottságtól, de nem tehetem, kénytelen vagyok a sok igazságban tovább úszni, nevezhetném evickélésnek, és hogy ez jobban sikeredjen, próbálok egy célra fókuszálni, és tempó, tempó, tartani afelé, miközben jól beosztom az erőmet, nem pazarlom badarságokra, csak fókusz, fókusz a fontosra, a gyerekek, a gyerekek, a gyerekek. Török Saca: Dixit-rajz 188 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/3–4. �D arv a si L ászló – H orv áth Dániel A MESE ÉRTELME Darvasi László és Horváth Dániel beszélgetése1 Horváth Dániel: Szeptemberben folyamatosan a regényeiddel jártam iskolába. Illetve egy regényeddel, amely három kötetben jelent meg. Elsősorban erről, a Neandervölgyiek I–III. című, ezerhétszáz oldalas nagyregényedről szeretnék beszélgetni. Általános tapasztalat, hogy a fiatalabb generációk egyre rövidebb szövegeket olvasnak. Nem feltétlenül olvasnak kevesebbet, csak, mondjuk, a Facebook-bejegyzések közül a tíz sornál hosszabbakat továbbgörgetik. Ebben a korban te megírsz egy ezerhétszáz oldalas regényt. Amikor elkezdted, tudtad, hogy ez lesz belőle? Tervezted? Mi volt a gyújtópont? Hogyan született meg ez a hatalmas mű? Darvasi László: Tulajdonképpen nem is az az érdekes, hogyan születik meg egy ilyen nagyregény. Mert az ember lehet kitartó, üldögél napról napra, kitalálja a történeteket, szépen összefűzi őket. Inkább az fontos szerintem, hogy miért térünk vissza a nagyon nagy történetekhez, elbeszélésekhez. Van egy ilyen világtrend: nem csak magyar írók, de norvégok, amerikaiak, franciák is elkezdtek hatalmas műveket alkotni. Ez világdivat az irodalomban. Ti, ugye, néztek sorozatokat? Én majdnem minden este megnézek valamit a drága feleségemmel. Biztosan láttátok a Breaking Badet. Elég jó film. A Breaking Bad tulajdonképpen egy ilyen típusú nagyregény. Csak amögött ott áll egy team: több rendező, több forgatókönyvíró, egy egész garnitúra filmkészítő a világosítótól az öltöztetőkön át a büfésig. Egy ilyen sorozat mögött ott van egy gyár. Amikor az ember megír egy ilyen nagyregényt, amely mondjuk, a 19. század végétől elmegy majdnem a 20. század végéig, akkor egyedül van: a gyár én vagyok. Miért akarom én ezt? Azért, mert azt gondolom, hogy az embernek nem csak kis története van. Nem csak gyors története van. Nem csak pillanatnyi története van. Hanem az ember el tud időzni az időben. Ti még nagyon gyorsan gondolkodtok. Azt vettem észre a fiamon, aki most harminc éves, és tíz évvel ezelőtt kezdett el írni, hogy sokkal jobban ír, mint én. De láttam benne a gyorsaságot, láttam benne valami furcsa türelmetlenséget: „Legyen vége, kezdjük az újat!” Az író általában ellene dolgozik annak a világdivatnak, amelyben benne él. A világdivat az, hogy minden szét van aprózva, minden gyors. Rettenetes mennyiségű hír, információ ér bennünket. Amikor annyi A beszélgetés a Zafféry Károly Szalézi Középiskolában zajlott Nyergesújfalun, 2024. október 25-én, 9–12. évfolyamos gimnazisták előtt. 1 Palócföld – 2025/3–4. ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 189 �Interjúk idős voltam, mint ti, elolvastam négy-öt hírt. Azzal elvoltam egy napra. Ti olvastok óránként tíz sms-t, tíz messenger-üzenetet – nem is értek hozzá, már nem az én világom. De azt gondoltam, hogy az emberi élet nem picikből áll. Hanem az emberi életnek van egy szépen elnyúló ideje, és ott a dráma, amivel az emberi élet mindig találkozik. Ezt meg fogjátok látni, vagy már láttátok is. Hiszen folyamatosan drámai küzdelmekben élünk: szerelem, apa, anya, testvér, iskola, barátság: ez mind dráma. Ezek csak hosszútávon elmesélhetők, hosszútávon látják vagy mutatják meg az értelmüket és a mélységeket. Úgyhogy ezért gondoltam azt, hogy írok egy ilyen nagyregényt. Tíz évvel ezelőtt elkezdtem, közben írtam mindenféle mást is. A számítógépemben vannak különböző fájlok, hol ezt nyitom ki, hol azt. Egyszer csak nagyon ráfeküdtem erre a nagyregényre, amely – ha felülről ránézel – olyan, mint egy TeszVesz város: itt megy ez, ott megy az. Amíg a Breaking Badnél vagy a Csernobil című sorozatnál ott van a team, addig nekem egyedül kell elvégeznem azt a munkát, amelyet egyébként csapatok szoktak. Minden ilyen regény egy többszakos egyetem. Meg kell nézni, hogyan öltözködnek, mi a pénznem. Meg kell nézni, mi történt akkor, mit ettek, hogyan beszéltek, mi volt a nemzetközi helyzet és a többi. H. D.: Amikor ezt a Tesz-Vesz várost kitaláltad, mikor döntötted el, hogy mi lesz ennek az időbeli és a térbeli kerete? A könyv 50 évet ölel föl 1908-tól 1957-ig. A hely pedig a szülővárosod, Törökszentmiklós, illetve Budapest, néhány kitérővel Spanyolországban, az Egyesült Államokban és a Don-kanyarban. A magyar történelem talán legmozgalmasabb szakasza. D. L.: Tudjátok, mi a hübrisz? Görög szó. A hübrisz az, amikor az ember azt hiszi, hogy meg fogja oldani, meg fogja tudni csinálni, és minden az övé. Amikor az ember többet gondol magáról, mint amire képes. Aztán a sors és az élet mindig azt mondja, hogy „Édes öregem: a csudát!” – „A csudákat fogod te azt megcsinálni! Legyél csak alázatos, szerény, és csináld meg a magad pici dolgát! Ne gondold azt, hogy Isten helyett is cselekedhetsz!” Volt bennem hübrisz, amikor ezt a regényt írtam. Azt gondoltam, hogy el fogok jutni a mához, ahhoz, amiben mi élünk: te meg te. Olyan embereket, figurákat fogok ábrázolni, mint amilyenek ti vagytok. Hogy ti mit gondoltok arról, amiben most éltek 2023-ban, 2024-ben. De aztán olyan terjedelmes lett az anyag, hogy egyszer csak azt éreztem, hogy engem a kiadótól ki fognak rúgni. Nincs olyan kiadó, amelyik kiadja ezt. Ezért is állatira meg kellett küzdenem. Meg is küzdöttem, meg is jelent, de azért nem volt egyszerű. Az én kiadóm, a Magvető egy minőségi, nagyon jó kiadó. Sok nagy nevű szerző – Závada Pál, Kertész Imre, Esterházy Péter, Spiró György nevét biztosan hallottátok – műve itt jelenik meg. De ekkora 190 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/3–4. �D arv a si L ászló – H orv áth Dániel könyvet még nem adtak ki. Annyi minden jutott eszembe, annyi minden történt. A 20. század elképesztően érdekes története az emberiségnek: van két világháború, van több népirtás, elindul egy olyan technikai forradalom, amelynek még nem látjuk a végét. Képzeljétek el, ha valaki megszületett 1800-ban, és meghalt 1870-ben: majdnem ugyanolyan korban hal meg, mint amibe beleszületett. Nagyon hasonló az a kor. Ugyan már kezdenek a vonatok járni, kicsit fejlődik a technika, az ipari forradalom hatása jelentkezik, de a hétköznapi élet tárgyi világa, struktúrája nem sokban különbözik. Ha visszább megyünk, akkor ez a mozdulatlanság az emberi fejlődésben még erősebbnek tűnik. De a 20. század hihetetlen mértékben gyorsított. Gyerekek, én kézzel kezdtem el írni. Harminchárom évvel ezelőtt vettem egy Erika írógépet, aztán vettem egy kis Apple-dobozt. A ruhásszekrényben van, még mindig működik. Néha előveszem, nézem, simogatom: az első regényem benne van. Bekapcsolom, úgy működik, mint egy traktor: berreg, zörög, csattog, villámlik, de működik. Lehetne vele írni. 1990-től 2000-ig használtam, attól kezdve már nekem is laptopjaim vannak. Sokkal könnyebb írni, sokkal könnyebb a javítás, sokkal könnyebb többet írni. Féltették az irodalmat a számítógéptől, de ez a félelem nem igazolódott be, mert amióta számítógépe van az embernek, sokkal tisztább, szebb, komponáltabb szövegeket tud létrehozni. Az nem biztos, hogy mélyebb, az nem biztos, hogy tartalmasabb, de hogy maga a szöveg formája jobb állapotú, azt talán ki lehet jelenteni. Ebben a gimnáziumban lehet mobiltelefont használni? Gondoljatok bele: 10-15 éve van a zsebetekben ez a készülék. Akkor mi lesz száz év múlva? Egyszerűen nem lehet belátni. Olyan technikai változás előtt állunk, amely egy pillanat alatt korszerűtlenné teszi az embert. A gyerekem számára neandervölgyi ősembertípus vagyok. De azt mondja a fiam, hogy már ő is az: sokkal lassabban gondolkodik, mint a 20 éves vagy a 17 éves fiatalok. Ti nagyon gyorsan gondolkodtok, nagyon vág az eszetek, de ugyanazokkal a problémákkal küzdötök, amivel apa, anya, nagymama, dédpapa, ükpapa. Ugyanúgy fog rátok hatni a szerelem, ugyanúgy fog hatni rátok a barátság, az árulás és a hűség. Valószínűleg megírjátok, meglesz ennek a lenyomata. Amikor ezt a regényt írtam, ezekkel a fogalmakkal foglalkoztam: mit jelent az, hogy szeretni, mit jelent az, hogy megromlani, mit jelent az, hogy a megromlásból felállni, újrakezdeni. H. D.: Adott a történelmi keret, de akikről szól ez a könyv, azok a gyönyörűen megrajzolt figurák. D. L.: Mondok két szót: az egyik a szöveg, a másik a történet. Szerinted mi a különbség? Diák: A történetben van cselekmény. Palócföld – 2025/3–4. ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 191 �Interjúk D. L.: Köszönöm szépen! Igen! A szöveg pedig olyan szépirodalmi képződmény, amely inkább magával foglalkozik. Amikor történetet írunk, akkor biztosan látunk benne hagyományos megoldásokat, amelyektől az irodalom elkezdett eltávolodni a hatvanas–hetvenes–nyolcvanas években. Ezt nevezik posztmodernnek. Létrejött a szövegirodalom. Ennek a legfőbb mestere Esterházy Péter volt, akinél mégiscsak megjelentek jellemek, figurák és karakterek. Amikor a könyvet írtam, pontosan tudtam, hogy olyan alakokat kell létrehoznom, olyan embereket kell bemutatnom, akik akár ideülhetnének melléd. Akiknek megfoghatod a kezét, akikkel el tudsz menni a sarokig, akikkel el tudsz menni a temetőbe, akikkel el tudsz menni moziba, akivel randevúzhatsz, akibe beleszeretsz, akitől félhetsz. Ebben a könyvben a magam szerény eszközeivel visszatértem abba az irodalmi állapotba, amelyben jellemek, karakterek, személyiségek működnek. Azt mondta nekem egy neves egyetemi tanár: nem gondolta volna, hogy ilyen regényt lehet még írni ma Magyarországon. Nagyon érdekes. A dán és a norvég filmek nagyon jók, szeretjük őket. Láttátok biztos A híd című rettentően jó sorozatot. Ott is karakterek és jellemek csaptak össze. De a világ egyik leghíresebb írója most egy norvég, úgy hívják, hogy Haland. – Nem, ő egy futballista, tegnap sarkalt egy gólt. Nagyon-nagyon jó játékos – bocsánat. Az írót úgy hívják, hogy Knausgård. Ő írt tíz könyvet magáról. „Kimentem a fürdőszobába, bejöttem a fürdőszobából. Hitlerre gondoltam, az anyámra gondoltam, apám ivott” – mindig magáról beszél. Van a világirodalomban egy autofikciónak nevezett trend. Önéletrajziság. Mindig magukról beszélnek az emberek. Azt gondoltam, hogy ezzel szembe kellene menni, ki kellene találni embereket, élő, lélegző figurákat. Vannak köztük bolondok. Vannak köztük anyák. Van köztük olyan testvérpár, akik ikrek, de két apjuk van. Utánanéztem, és biológiailag lehetséges. Az anya már terhes, amikor megerőszakolják. Megint teherbe esik: méhen kívüli, méhen belüli. Egyszerre szüli meg a két gyereket, akik aztán ennek a regénynek a főszereplői lesznek. Egyáltalán nem hasonlítanak egymásra, és mégis testvérek. Mind a ketten magyarok, és benne van a történetükben az, hogyan osztódik meg mindig Magyarország. Katolikus vagy református, liberális – nem liberális, nacionalista. Mindig van egy ilyesfajta megosztottság. Ez kis szelete ennek a nagy-nagy történetnek. Divat, hogy az emberek magukról írnak, mégis élvezetes dolog az, amikor kitaláltok egy embert, aki nem ti vagytok. Kicsit hasonlít rátok, kicsit ti is vagytok, de igazából bárki lehet. Nagyon élvezetes dolog. H. D.: Tegye föl a kezét, aki látta a Breaking Bedet. Tegye fel a kezét az, aki A híd című sorozatot látta. Összesen ketten. Csak azt akartam érzékeltetni, hogy én nagyon szenvedek tanárként attól, hogy semmilyen közös bázist nem tudok példaként említeni. 192 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/3–4. �D arv a si L ászló – H orv áth Dániel Tehát nem tudok mondani olyan sorozatot, amit mindenki látott. Nem tudok mondani olyan dalt, amelyet mindenki hallott. Nem tudok mondani olyan verset vagy könyvet, amelyet mindenki olvasott. Ebben is megjelenik a széttöredezettség vagy a te szavaddal: „csonkoltság”. A regényed mintha ezzel is szembe akarna menni. Van egy kedves metaforád: a posztmodern vodkás limonádéja. A regényed számomra kicsit olyan, mint egy avantgárd kiáltvány a posztmodern ellen. A történetmesélés szigorú linearitása például. D. L.: Soha nem vetemednék arra, hogy azt mondjam, hogy a posztmodernnel szemben állok. Nagyon sok posztmodern eszközt használok. Tegye fel a kezét az, aki hallott már a magyarok Himnuszáról. Én úgy látom, hogy mindenki feltette a kezét. A regényben van egy jelenet, amikor a törökszentmiklósi zsidóságot deportálják. Törökszentmiklóson játszódik a regény nagyrésze. 18-20 ezer ember lakta akkor, kétszer-háromszor akkora volt, mint Nyergesújfalu. Egy nagy alföldi parasztváros, körülbelül ötszáz zsidó ember élt ott. A vészkorszakban a vidéki zsidóság nagy részét deportálták és haláltáborokba vitték, a törökszentmiklósi zsidók is így jártak. Azt nem tudom neked megmondani, Dani, hogy ez posztmodern játék vagy nem posztmodern játék, de amikor leírtam azt, hogy ezek az emberek öt-hat-hét napon keresztül hogyan utaznak egy vagonban – abba az utazásba beleírtam a Himnusz összes szavát. Ez itt például egy olyan „irodalmi játék” – idézőjelben –, ami nagyon hajaz a posztmodernre. Mert a posztmodern, a játék, az irodalmi játék, egyáltalán az irónia, hogy hogyan kezeljük saját magunkat, az alapvető dolog. Akinek nincs humora, akinek nincs iróniája, az valahogy nagyon boldogtalan. Az valahogy nagyon rosszul csinálja. Tehát amikor a Himnuszt beleteszem egy ilyen helyzetbe, akkor az egy közös pont. Az közös pont lehet talán azzal együtt, hogy sötét irónia. Biztos tanuljátok vagy már olvastátok a Sorstalanságot. A Sorstalanság úgy tesz, mintha az írója és az írójának a hőse naiv lenne. Már-már butaságig egyszerű vagy naiv. Ez nagyon sötét irónia, amit senki az égvilágon a holokauszttal kapcsolatban nem használt. Úgy kezeli a pokolba vezető utat, mint egy teljesen logikus és teljesen magától értetődő történést. Nézzétek meg, nagyon érdekes ebből a szempontból a Sorstalanság. Hogy hogyan jelenik meg benne az irónia, a fekete humor, a mármár nevetséges, abszurd. Ilyennel én is megpróbálok ebben a regényben élni, ez a posztmodern eszköztárhoz tartozik. De azt is gondolom, amit már az elején mondtam, hogy az embereknek, nektek meg nekünk szükségünk van arra, hogy legyen nagy történetünk. Legyen nagy elbeszélésünk. Időről időre szükségünk van arra, hogy valaki elmondja, valaki elmesélje azt, hogyan élünk, miért élünk úgy, ahogy. Szeretnék eljutni a regényben a máig. Már írom a negyedik és ötödik részt. Palócföld – 2025/3–4. ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 193 �Interjúk H. D.: Nem realista regényről van szó, ugyanis vannak benne egészen varázslatos elemek. Az egyik főszereplő családban a férfiak különleges képességekkel rendelkeznek: valaki mindent meg tud számolni, a fia meg tudja állapítani bárkiről, milyen betegség sújtja. És megjelenik a könnymutatványosok szekere, amely másik regényedben is szerepel. Varázslatos és irracionális bőven fellelhető a regényben. Miért ilyen fontos neked a mese – még történelmi regénybe ágyazva is? D. L.: Minden rendes ember költőként kezdi. Nyilván ti is írtatok már. Mindenki írt verset. Én is verseket kezdtem írni. Aztán rájöttem, hogy a költő igazából befelé néz és befelé dolgozik. Itt egy tábla, de már nincs, amivel rajzoljak rá. Képzeljétek el: ide rajzoltam egy kört, a kör közepére tettem egy pontot. A vers olyan, hogy te vagy a kör. És ha ez a pont az, amit keresel: a vers mindig befelé megy, mindig szűkít, mindig tömörít, mindig súlyos. Keveset akar, de az legyen nagyon súlyos, és mondja meg az életet. Vannak olyan írók, akik viszont azt mondják: „Én vagyok a pont, és én el akarom mondani a körnek ezt a részletét”. A prózaíró mindig kifelé dolgozik: nézi a világot, az apróságokat, a részleteket, a mozdulatokat, a hangsúlyokat, a szemvillanásokat. Azt, hogy megfogtátok egymás kezét. Mindent figyel, észrevesz, és abból már meg tudja írni azt a pici részt, mondatot. A mesének ez a lényege: nagyon plasztikusan, nagyon sokrétűen akarja megnézni és megérteni a világot. Ábrázolni akarja a világot, amelyben él. A mesére mindenkinek szüksége van. El akarod mondani. Nem akkor, amikor hazamész, és megkérdezik: „Kisfiam, mi volt az iskolában?” – „Semmi”. Nem mondod el. Bevonulsz a szobába, így szokott lenni, ugye? De egymásnak elmondjátok. Apának nem mondjátok, anyának nem mondjátok, de egymásnak mondjátok: el kell beszélni azt, hogy mi történt veletek, mi fáj, mi nem fáj. Ez a mese. Annak az igénye, hogy el kell mondani. És néha ki kell színezni. Nem hazudunk, de néha mást mondunk, mint ami történt: ez a mese. A mesének a lehetősége mindig kétséges. Volt időszak az emberiség történetében, amikor nagyon jól lehetett mesélni. Aztán volt olyan időszak, például 1944–45 után, amikor az emberiség azt gondolta, hogy azok után, ami történt vele, már nagyon nehéz mesélni. Mert nincsenek szavak arra, ami történt vele. Vagy történt a világgal. Történt a szomszéddal. De a mese újra és újra feltámad. Mert mindenkiben van egy regény. Benned is, benned is, benned is. Akár akarjátok, akár nem. Mindenki meg tudna írni egy regényt. Nem lesz tőle még író. De meg tudná írni a saját történetét, a saját életét. Ez tutifix, ha rászánja az időt. Nem lesz belőle író, mert az a második, harmadik regénynél dől el. De arra, hogy elmondjuk az életünket, hogy kifejezzük saját magunkat, arra mindig igény van. Ebben a regényben arra tettem kísérletet, hogy a mesének a 20. századi történetét is megmutassam. 194 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/3–4. �D arv a si L ászló – H orv áth Dániel Megmutassam azt, hogy egy ilyen könnyű időszak után, amit a Monarchia és az első világháború előtti időszak jelentett, egyre nehezebb ügye lett a mesének, egyre nehezebbé vált a mese. Ez az egyik dolog, amit a meséről akarok nektek mondani. A másik dolog az, hogy a mese mint olyan nem gyerekirodalom. A klasszikus nagy, például Andersen-mesék felnőtteknek íródtak, és fentről mentek le a gyerekekhez. Manapság se tudják azt a gyerekek, hogy miért nézi mindig a boszorkány Jancsi ujját, amikor kidugja a ketrecből. Mit jelent az, hogy két kisgyereket beküldenek az erdőbe: „Tűnés kifelé!” Elküldik őket az életbe. A szimbólumok. Piroskának miért piros a sapkája? Nem akarok megbotránkoztatni senkit, de ez a mese értelme: Piroska elindul egyedül az erdőbe, ahol van egy farkas, aki tulajdonképpen a gonosz férfinak a szimbóluma. Azért piros a kislány sapkája, mert menstruál. Tehát már felnőtt nő. Minden mesének van egy nagyon-nagyon furcsa mélyrétege, amelyet fel lehet fejteni. Utána lehet olvasni. Az író nem gyerekeknek írja, nyilvánvaló. Valószínűleg az ember életének a legfontosabb dolga azon túl, hogy tud enni, tud inni, és hogy szaporodik: a mese. Nincs a mesénél fontosabb dolga szerintem az embernek. Ezt a könyvben pár helyen megemlítem. Akkor is mesélni kell, ha úgy érzed, semmi értelme nincs, akkor is, ha nincs hallgatód, akkor is, ha nem figyelnek rád. De akkor is, hogyha nem értenek: figyelnek, de nem értenek. H. D.: Remélem, sikerült felkelteni az érdeklődéseteket. Szerintem egy regény akkor igazán jó, ha az elolvasása után azt érzi az ember, kár, hogy nem kísérheti tovább a szereplőket. A folytatást is egyben adod ki? D. L.: Nem, mert a kiadóm rám szólt, hogy „Ide figyelj, Laci, ha még egyszer három könyvet rám szabadítasz, akkor nagy baj lesz”. Egy kötetben próbálom megoldani. De az biztos, hogy olyan dramaturgiai helyzetet szeretnék választani, hogy a jelenből haladok 1957 felé. Hogy ezt mennyiben tudom megcsinálni egy könyvben…? (A szerző megjegyzése az interjú megjelenése előtt: „Egy komoly év eltelt. Nagy a valószínősége, hogy egy kötetben nem lehet megoldani a folytatást. A munka tart”.) Palócföld – 2025/3–4. ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 195 �Interjúk Kun Péter: Ébredés 1., hidegtű, 63 x 35 cm, 2024 196 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/3–4. �Dukai-Nagy Gergely – Kovács Bodor Sándor TEREMTETT VILÁG Dukai-Nagy Gergely és Kovács Bodor Sándor beszélgetése Dukay Nagy Ádám1 idén lenne 50 éves, és már nyolc éve halott. 2000 körül találkoztam vele először. Húsz év volt köztünk a korkülönbség, de remélem, a barátjának számítottam. Két versét is nekem dedikálta, két fontos kiállításomat is ő nyitotta meg. Hamar elkerült Pestre, így viszonylag ritkán találkoztunk itthon, Tarjánban. Sok mindent tudtam róla és még többet nem. Most Gergellyel, a testvérével próbáljuk meg felidézni az alakját. Kovács Bodor Sándor: Először mesélj valamit a felmenőitekről! Dukai-Nagy Gergely: Az édesanyánk rónabányai származású volt, az apánk rónafalui. A vezetéknevünk eredetileg Kadlót volt. Anyai nagyanyánkat Dukai Jolánnak hívták, a nagyapánkat Nagy Jánosnak. Innen jött a mostani nevünk. Anyai dédapánk csendőrszázados volt, őt idevezényelték a megyébe, aztán itt házasodott meg. De a felmenők között találtunk egy bárói ágat is, sőt a családi legendárium szerint valamelyik szépapánk egyszer a Kassa–Budapest között közlekedő vonaton elkártyázta a családi birtokot. Mindezt csak azért említem, mert Ádám bohémsága, könnyed, elegáns stílusa akár innen is származhatott. KBS: Igen, erre jól emlékszem, az imponáló stílusára, a nagyvonalúságára, amivel mindenkit levett a lábáról. DNG: A szüleim házassága nagyon hamar megromlott. Bár továbbra is együtt éltünk apánkkal, nem volt értelmezhető kapcsolatunk vele. Ennek ellenére időnként alaposan elgyepált bennünket, még 17-18 éves korunkban is akadtak fizikai atrocitások, de ekkor már persze nem hagytuk magunkat. Egyébként a névváltoztatást is őmiatta kezdeményeztük… Mi ketten Ádámmal nagyon szoros kapcsolatban éltünk, köztünk mindössze 10 és fél hónap a korkülönbség. Ádám y-nal és kötőjel nélkül használta a nevét, Gergely kötőjellel és pontos i-vel (Kovács Bodor Sándor). 1 Palócföld – 2025/3–4. ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 197 �Interjúk KBS: Mi jellemezte a gyermekkorotokat? DNG: Ádám születésétől kezdve olyan hiperérzékeny gyerek volt, hogy azt elmondani nem lehet. Anyukánk szakmai tanár volt az akkor még Táncsics Mihály Közgazdasági és Kereskedelmi Szakközépiskolában, a későbbi „Keri”-ben. Emellett ifjúságvédőként hátrányos helyzetű fiatalokkal foglalkozott, segítette, patronálta őket. A hivatásának élt. Ádámról hamar kiderült, hogy soha nem lesz konformista, megalkuvó, ő mindig szembe fog menni az aktuális trenddel. Az világ utolsó forradalmárként akarta felhívni magára a figyelmet. Mindig azt kereste, hogyan lehet más utat járni, a megszokott sémákból kilépni. KBS: Gondolom, ez jellemezte a középiskolás éveket is. DNG: Hetedikben összeszedett öt darab kettest. Így már csak anya iskolájában tudott továbbtanulni, anyánk beprotezsálta őt, ahogy mondani szokás. Ádám már ekkor nyakig volt az irodalomban, persze a szakmai tárgyakat erősen hanyagolta. Viszont az iskolarádió vezetése, az iskolaújság szerkesztése, a diákszínjátszás szervezése és a zenekarok alapítása annál inkább érdekelte. Érdekesség, hogy az első zenekarát Somoskői Csabával alakította, amelyben én is részt vettem, még általános iskolás korunkban a lakótelepen. Ez volt a TFT, a Tomboló Fiatalok Társasága. Nem volt komoly, de világos, hogy a művészeti értékteremtés már ekkor nagyon fontos a számára. Első sikereket is hozó zenekara a Komolytalan Kapcsolat volt, amelyben a Fekete-testvérek játszottak Ádám mellett oroszlánrészt. Ebben énekelt, gitározott, szájharmonikázott és írta a dalok szövegeit. A zenélés szeretete és művelése megmaradt élete végéig. Csak érdekességként említem, hogy dalainak szövegrészletei szép lassan megjelentek az iskolapadokon. A Kapcsolat Ádámmal a legnagyobb sikerét akkor aratta, amikor a kilencvenes évek elején Pásztón, az országos hírű Sexepil együttes előtt lépett fel. Ez idő tájt, vagy talán picit előbb történt az is, hogy két barátjával együtt sci-fi novelláskötetet írtak, és ezzel bekerültek Geszti Péter akkori televíziós műsorába. KBS: Eljött az érettségi ideje. DNG: Eljött, és szomorúan végződött, mert egy szakmai tárgyból megbuktatták. Ennek csupán azért van jelentősége, mert akkor már teljesen világos volt, hogy Ádám útja más. Csalódást keltő volt ez a tantestület és az érettségi bizottság részéről, ezt bárki előtt vállalom. Aztán öt év múlva, amikor hívták az osztálytalálkozóra, csak annyit üzent tréfásan, hogy ő nem mehet a júniusi találkozóra, csak az októberire, mert ő akkor pótérettségizett az egyik osztálytársával. Értelemszerűen abban az évben nem jelentkezhetett felsőoktatási intézménybe, helyette elvállalta az iskolai büfé 198 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/3–4. �Dukai-Nagy Gergely – Kovács Bodor Sándor vezetését, de ami fontosabb, elkezdett írni a Nógrád című megyei napilapba. Bódi Tóth Elemér költő és újságíró lett a mentora. Időközben megszerezte a hivatásos jogosítványát, és gondolom, ennek folyamodványaként megkapta a katonai behívóját. A szüleim nem akarták megakadályozni a bevonulást, mert Ádám nagyon akarta ezt, kipróbálni magát egy ilyen szigorú, zárt környezetben. Tíz nap után kellett hazahoznunk Bajáról. Olyan parancsot kapott ugyanis a szakaszvezetőjétől, hogy egy fahasábbal verjen agyon egy patkányt, ami beköltözött a pincébe. Megtette, de ezt követően teljes idegösszeroppanást diagnosztizáltak nála. KBS: És mikor kezdődtek a főiskolás évek? DNG: A következő évben fölvették Szegedre, a Juhász Gyula Főiskolára, művelődésszervező–újságíró szakra levelező tagozaton. Ingázott a két város között, és ekkor kezdődött az a fajta tarjáni élet, amely leginkább éjszakázással, nőügyekkel és alkohollal írható körbe. Ugyanakkor fontos elmondani, hogy az éjszakai élet egyben kapcsolódási pont volt a helyi zenei, művészeti élethez. Itt kötött barátságot a többi közt Henning Rudival, Földi Zsoltival, Kotlár Tomival, kis túlzással szólva ezek a helyek szellemi műhelyeknek számítottak. KBS: Volt munkája? DNG: Leginkább alkalmi munkákból élt, itt-ott már jelentek meg írásai, de alapvetően anyukánk és én támogattuk anyagilag. KBS: Ha jól emlékszem, a kilencvenes évek közepén jelent meg írása először a Palócföldben. DNG: Igen, akkor. Egy nap csörgött a telefon, én vettem föl, Ádám nem volt otthon. Pál József, a Palócföld főszerkesztője kereste őt, és azt mondta: – A maga bátyja költő! Mondja meg neki! Ekkor már a Nógrád külsőseként dolgozott leginkább, és elég sok helyről kellett tudósítania, például labdarúgó-mérkőzésekről. Akkoriban nem rajongott a fociért, így történt, hogy ilyenkor én utaztam el, és írtam meg a beszámolót helyette a másnapi számba. KBS: Aztán a Palócföld szerkesztője lett. DNG: Igen, és fontos barátságokat kötött a lap körül megjelenő szerzőkkel, többek között Paróczai Csabával és Marschalkó Zsolttal. Képzőművész barátai közül kiemelném Karácsony Attilát, akivel első kötetét, a Szobrok az esőnek címűt alkották meg. Palócföld – 2025/3–4. ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 199 �Interjúk Fontos helyi képzőművész-kapcsolata volt Czene gál Istvánnal, valamint Földi Péterrel. Utóbbi, bár idősebb volt nála, nagyon sokra tartotta Ádám tehetségét. Érdekesség, hogy Ádám halálát követően Földi Péter készített egy rajzot, amelyet a mai napig nagy becsben őrzök. A Balassi Bálint Asztaltársaság tagjaival rendszeresen találkozott később is, amikor hazalátogatott Tarjánba. Tehát 2001-ben Budapestre költözött, de akkor már más országos folyóiratokban is megjelent. A halála után fogalmazódott meg bennem, hogy ő vagy túl korán, vagy túl későn lépte meg ezt a költözést, de biztosan nem időben. KBS: Hogyan kezdődött a pesti élet? DNG: Én már ott laktam, mert a Közgázra jártam, a végzés után pedig munkába álltam. Odaköltözött hozzám, egy darabig együtt albérleteztünk. Ő ekkor végezte el az ELTE Szociológiai Intézetében a média szakot, az Élet és Irodalom szerkesztői voltak a tanárai. Rendszeresen publikált különböző orgánumokban: ÉS, Tiszatáj, Alföld, sorolhatnám. Később külön költöztünk, Ádám Újlipótvárosban élt, ami kulturálisan egy nagyon szerethető hely, jellegzetes ízek, fények, hangulatok uralják, és ez sok akkor született versében tetten érhető. Ott alakultak ki nála a Bermuda-háromszögek vagy inkább -négyszögek, ahol ő nagyon szeretett eltűnni, és ahol időnként dolgozott. Például a Két Korsó kocsma, a Lehel Galéria vagy az V. kerületi Grinzingi borozó. Itt jöttek létre azok a fiatal költőkből, írókból álló társaságok, amelyeknek ő is tagja volt. Ilyen volt például a Szép költők társasága, amelynek alapítója volt. Vass Tibor (Spanyolnátha), Grecsó Krisztián, Kemény István, Kabai Lóránt, Gyukics Gábor és még mások az irodalomból. Élénk és kreatív szellemi műhely volt ez, sok-sok inspirációval megtűzdelve. Én az irodalmi pezsgés kapcsán kívülállóként azt tapasztaltam, hogy a ’90-es és 2000-es évek között egyfajta „tápászkodó” időszakot élt meg az ország, a konszolidáció csak később jött, és ebben az átmeneti időszakban keresték a helyüket ezek a fiatal költők. KBS: Hogy látod, miben különbözött Ádám a költőbarátaitól? DGN: Ha Ádám valahol megjelent, azonnal a társaság középpontjába került. Nyilván én elfogult vagyok, de varázslatos személyisége volt. Sem okosabbat, sem bölcsebbet, sem szelídebbet nem ismertem. Ugyanakkor az önmenedzselés teljes hiánya jellemezte. Valójában képtelen volt fölépíteni önmagát, úgyis mondhatnám: csak a mának élt, sosem foglalkozott a holnappal. Ő akkor már nem volt harcos alkat, soha nem állt bele olyan fajta küzdelmekbe, amelyek a magyar irodalmi életet olyanynyira jellemezték, jellemzik. Ha úgy tetszik, nem volt kompatibilis, nem állt ki saját 200 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/3–4. �Dukai-Nagy Gergely – Kovács Bodor Sándor magáért, a „bocs, hogy élek” kategóriába tartozott inkább. Más kérdés, hogy ez mennyi feszültséget, frusztrációt okozott neki. Valójában azt hiszem, az ő életéből, ahogy az enyémből is, hiányzott az apafigura, akitől mintát vehetett volna, hogyan kell küzdeni, harcolni, nem tudta meghúzni a határokat, hogy eddig és ne tovább. Egyfajta céltalanság jellemezte, az ilyen közeg vonzotta. Meglátásom szerint a budapesti irodalmi élet – néhány sikeres szerzőt leszámítva – gyakran ragad bele ebbe a kilátástalanságba, köldöknézésbe. Nem kérdés, hogy nagyon magas kultúrát képviseltek és teremtettek, de mindannyian látjuk, hogy a magasművészet mára sokat veszített a presztízséből, hatása gyakran elenyésző. KBS: Aztán megpróbálkozott a családalapítással. DNG: Megismerkedett a szerelmével. Igazán szenvedélyesnek láttam a kapcsolatukat, annak minden fázisában. Azt gondolom, hogy ennek a kapcsolatnak az intenzitása is tolta Ádámot egy olyan útra, ahonnan már nem volt számára visszatérés. Viharos időszakok jellemezték ezt a kapcsolatot: hol fönt, hol lent, átmenetek nélkül. Ez a fajta szélsőségesség egyébként is jellemző volt Ádámra, de úgy látom, ez innentől fölerősödött. Aztán egy úgynevezett sokadik kapcsolatmentő-együttlét után kiderült, hogy Ádám hamarosan apa lesz. Megszületett a kislánya, ő pedig fölszívta magát az apaszerepre, és elment dolgozni egy bulvár-napilaphoz, ami alapból is lélekölő munka, neki meg hatványozottan az volt. A költő, akinek a legújabb kutyakardigántrendekről kell írnia, halott. Próbáltam neki segíteni, különböző gazdasági témákat lefordítani az átlagos újságolvasók szintjére, de napi szinten ez nem működött. Másfél év múlva ment tönkre a házassága véglegesen, de szerencsére a lányával végig jó kapcsolatban maradtak, leszámítva talán az utolsó éveket. „Leraboltak, kiraboltak, elvették mindenemet” – ilyen szavakat, mondatokat használt akkoriban. Ugyanakkor lányukat, Borókát a szülei nagyon szépen terelgették, és tekintettel arra, hogy mindketten humán értelmiségiek annak igen magas fokán, büszkeséggel tölt el, hogy Boróka a Pázmányon tanul dráma- és színházismeretet, ír, és nagy lelkesedéssel ápolja édesapja irodalmi hagyatékát. KBS: Ezt nagyon szomorúan, egyben persze örömmel hallom. Azt hiszem, kevesen tudják, de volt neki zenei munkássága is a fővárosban. Kik voltak a társai ebben? DNG: A trombitás Barabás Lőrinc a legismertebb név, vele sokat játszott és még egykét budapesti gitárossal. Ezeket zenés irodalmi esteknek hívta, jól menő, népszerű szórakozóhelyeken, kulturális központokban léptek föl. A műsor elején szájharmonikán különböző blues-témákat improvizált, majd következett egy vers vagy egy Palócföld – 2025/3–4. ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 201 �Interjúk prózai mű, illetve valamilyen méltatás. Aztán újra zene, ekkor már bekapcsolódtak más hangszerek is, így váltakozva a szövegekkel. Gyakran szerepelt együtt Gyukics Gáborral, jazzköltészeti esteket is tartottak. KBS: Ekkor már egyedül élt? DNG: Igen. És most egy éles kép jön elém: Ádám egyedül ül otthon, félig besötétített lakás, pirulák, alkohol, gitár. Teremtett világ. Néha azt érzem, hogy nagyon sokat tudok róla, néha azt, hogy nagyon keveset. Neki az alkohol azért kellett, hogy föl tudjon oldódni, de ez sajnos átbillent. „Szégyellem magam, mert iszom, de ha alkoholt veszek magamhoz, akkor elmúlik a szégyenérzetem.” A pillanat uralása egy estére sikerülhet, de a másnap reggel még inkább nyomasztó. Kialakult nála egy bipoláris zavar, amit a drogok még inkább fölerősítettek. Hiába könyörögtünk neki, elsősorban édesanyánk – akiről csak hálás szívvel tudok beszélni – és én, meg persze a barátok, hogy hagyja abba, és menjen elvonóra, már ránk sem hallgatott. KBS: Zalán Tibor, a jó barát, tavaly nyáron azt mondta nekem: az életforma fontosabb volt Ádámnak, mint maga a mű. DNG: Igen, ez nagyon kegyetlenül hangzik, de igaz. Mindez úgy, hogy egy pillanatig nem jellemezte őt sem nagyképűség, sem kivagyiság. Sokkal inkább humanitás és szelídség. KBS: Voltak segítői rajtad kívül? DNG: Igen, voltak néhányan, akik szerették. Például Keszthelyi Rezső, az idősebb költő, aki főleg lelki támogatást nyújtott neki. Turczi István a Műcsarnokban rendezett Parnasszus-estekre mindig meghívta őt szereplőként. Aztán az utolsó években Kaiser László író és költő, akire mindig hálás szívvel gondolok, rendszeres szerkesztői munkával látta el, így segítve, hogy a felszínen tudjon maradni, valamint meghívta az újságírói-iskolájába tanítani. A halála után ő kezdte el szervezni az évenkénti találkozókat Ádám születésnapján, amikor is az egykori barátok, ismerősök végiglátogatják kedvenc helyeit, kocsmáit. KBS: Egyszer hallottam, hogy a budapesti földalatti megállóiban Ádám verse szólt a hangszórókból. Te mit tudsz erről? DNG: Egy jó barátom, Czompó Gábor Almádiban kitalálta a Vers a parton, vers a peronon című programot. A lebonyolításban a közösen gründolt helyi civil 202 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/3–4. �Dukai-Nagy Gergely – Kovács Bodor Sándor egyesületünk is segít. Különböző helyszíneken, pályaudvarokon, strandokon minden nap elhangzik egy-egy magyar költő verse, köztük az övé is. Minden közlekedési vállalattal, MÁV-val, Volánnal, BKV-val szerződést kötöttünk, így jött létre ez a kezdeményezés, amely 2023-ban könyv formájában is megjelent, CD-melléklettel. KBS: Különleges helyet foglalt el Ádám életében Tandori Dezső. DNG: Ádám elmondása szerint amikor megismerkedtek, Tandori nem volt igazán jó állapotban, valahogy elege lett a magyar irodalmi életből. Egyébként mielőtt találkoztak, Ádám tudatosan felkészült a Tandori-életműből, mivel abszolút zseniálisnak tartotta a munkásságát, és maximális tisztelettel fordult feléje. Én most úgy látom, egyszerre volt ez egy pótapa–fiú kapcsolat, továbbá egy mester és tanítványa viszony is lehetett volna, de Ádám életéből akkorra már hiányzott a valós perspektíva. Sokkal inkább jellemezte őt egyfajta lebegés. Föl nem merült benne, hogy bármiféle támogatást kérjen az ő költői pályájával kapcsolatban. A Tandoritól kapott impulzusoktól viszont lubickolt, és a közös délelőtti séták, beleértve a Lehel-karzatot is, a legjobb és legfontosabb élményeivé váltak. És ekkor készült az utolsó kötete, a Titokbhakta, amelynek a borítóját Tandori tervezte. Érdekes, hogy mindössze másfél év telt el a haláluk időpontjai között. Ugyanakkor a hétköznapok körítése egyáltalán nem érdekelte már Ádámot, a lejárt közüzemi számlák és a halmozódó adósságok hidegen hagyták. KBS: Mire emlékszel most a legszívesebben? DNG: A sok-sok közös programra. Eljutottunk például Londonba, a Royal Albert Hallba egy fantasztikus Toto-koncertre, amikor még élt Mike Porcaro, az együttes basszerosa. Hát, feledhetetlen volt. De itthon is sokáig követtük a kedvenc zenekarainkat, például nyaranta az agárdi Popstrandon. Illetve Iván barátunknál – akivel gyakorlatilag harmadik testvérként éltünk fiatal és kései fiatal éveinket – kisebb-nagyobb rendszerességgel összejártunk zenélni. Ez egyébként a mai napig tart. De a legszívesebben arra emlékszem, hogy Ádival nagyon sokat nevettünk, kiemelkedő, egyedi humora és intelligenciája volt. KBS: Nem ismertem olyan embert, aki ne szerette volna Ádámot, aki ne örült volna egy vele való találkozásnak. DNG: Bár ez magánügy, de én gyakorló reformátusként megtaláltam a kapcsolatot a fenti világgal. Most úgy érzem, és erősen kapaszkodom is bele, hogy Ádám valahol jó helyen van, és meglelte a végső nyugalmat. Palócföld – 2025/3–4. ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 203 �Interjúk Dukay Nagy Ádám – 2004. jún. 24. London Dukai-Nagy Gergely fotója 204 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/3–4. �B alla D . Káro j BALLA D. KÁROJ1 ÉGI PÁJAUDVAR rakodnak fenn a pájaudvaron teherré most vált minden élő pára felhorkan néha egy-egy bús barom míg útra kélnek végre nemsokára ha volt is, mára nincsen oltalom csak hússzag száll, mint tömjénpára ha béjeg ég a vágyak homlokára ott fenn az égi pájaudvaron itt lenn meg mintha minden rendben lenne csak ritkán horpad be a járdaszél s míg körbejár az óvók énekrendje a szépség minden sarkon elalél de vajh az ének mért is csuklik el mikor egy ded az égbe felfülel A VISSZATEREMTŐ még számolod, hogy napja hányadik de nincsen képlet, mennyi van még hátra tűnődhetsz újra végső hajnalig hogy meddig tart az üdvösség hatája kit föld porából, visszahull a sárba teremtett volt, de visszaszármazott 1 A szerző évek óta mellőzi az ly használatát, nevét is pontos j-vel írja Palócföld – 2025/3–4. ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 205 �S zépiro dalom nem illet érte bármi cinkos hála csalással lett az élte tetszhalott s ha embert ne, hát mást se előzőleg eget és földet, mert ez jó? – miért? a fényt sötéttől? s választani főleg? tobzódó semmi csak, mi jót ígért hát így lesz újra otthonod a káosz a vaksötétben többé nem világolsz ELRONTOTT IGAZODÁS felálltak mind. te úgy vetődtél lentre hogy megcsapjon a forró földi pára igazzá így térsz végre valahára hisz erről álmodsz mindig éjjelente de nem maradhatsz végig felborulva nem várhatod a vágyott rögzülést mozdulsz – és minden hullik szerteszét ahol feküdtél, sarjad már a dudva mohó, akár a májad tépő szentbeszéd így élsz majd eztán, meg-nem-igazulva szűzen maradtál, elfuserált kurva dicsérd hát áldott mestered eszét elmentek mind. csak te maradtál itt alattad föld. fenn szúnyograj a hit 2024 206 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/3–4. �Mező si Mik ló s MEZŐSI MIKLÓS KÍN Fejlődéstörténeti vázlat A kín ha gyötrelemmé szelídül a szíveden szelíden ül mint másnapos pacsirta a dróton édesdeden lélekszakadva billeg úgy vagy te is bárha rád kacsintana jószerencséd mámoros pacsirta énekre-dalra mint holmi rügy fakadna Vagy madár ki szárnyatlan maradt a szó mondatlan legbelül ragadt kimondhatatlanná dagadt Mily jó hogy megírtad kora reggel kelt emailed mitől a címzett újraéledt Én általában bal lábbal kelek ezt fizikálisan kell értened süt már a nap s ragyogtatod mint sugárát fény az ablakon először csak megkocogtatod verőfénnyel vagy rokon vagy oltalom sötétből jössz bukkansz elő s ragyogsz ha van rá alkalom vagy ha nincs előjössz (tudom) A rózsás ujjú hajnalt lefogta köddel még az éjjel gúzsba kötve ködnek széles permetével önnön hatalmas termetével Palócföld – 2025/3–4. ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 207 �S zépiro dalom így őrizte egyetlen leányát fél ő ilyenkor és kegyetlen nem hatalmas már, esetlen – mint valamely púpos tréfamester rettegnek mind a ketten Dereng már a hajnal a rózsásujjú irul és pirul a köd foszlik le róla néz a Nap szemérmetlenül a ruhátalan ragyogóra A RÓZSÁSUJJÚ Hova tűnt, hol szunnyad most – hová lett, mi egykor maga volt a vad, virágos élet? Hol vannak most a szép remények, mik lázban fogantak s el nem égtek? Kihordtuk őket, fel a fényre akkor, mámor-biztatásuk volt re-aktor, úgy zakatolt, s forró lüktetése akár egy egész korszak szívverése. De volt-e mindennek később hatása? Ennek következik most firtatása. Részint e rím miatt, mi tetten ért, másrészt egy csókos álomért írom ezt – ha nem zavar. Zörren léptünk nyomán a hűs avar. Zörög cipőnk orrától, merre lépdelünk. Vajon lépeget velünk együtt észak és a dél? És hol van már, ki tegnap erre járt: Adél? Ledér volt ő és könnyű vére perzselőn Rám folyt, mikor szerettem őt. 208 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/3–4. �K o c s i s K l á ra KOCSIS KLÁRA A MELLŐZÖTTSÉG OKAIRÓL (óravers) sajtárba belealvadt ősi anyatej örökre savanyú magánya a leszólt közéleti költő foszló rongycsuhát ölt magára sakktábláról durván lepöccintve mindig-újra agyonvert paraszt csak gyarmatlakó érti ha még érti ez ősrégi panaszt vers-fecskéd hiába köröz leverve karóval a haza-eresz az ítész ma nem anarchistának álnokul amatőrnek nevez félretett hátratolt elutasítva is messze szagló megrágalmazott kollaborál itt ügynök költő kritikus mind mézgás igazságot hozott kényelmetlen vagy kitörülnek a létből neved nem írják koporsódra lejárt gyarmattartók karjára sosem illik jövőt mutató óra (sufnivers) kényelmetlen vagy lejárt gyarmattartók karján jövőt mutató óra elpárologsz némán gyógyító harmatcsepp másnap virradóra Palócföld – 2025/3–4. ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 209 �S zépiro dalom figyelnél kifelé de már csak befelé vezet terelőút mesterséges magányba mártva ölik a forradalom-szavút álmok alom-ketrece bűzlik riaszt a tápon nevelt köz kapaszkodsz – a gyarmattartó minden baráti kezet lekötöz az aranykulcsot sajna elcsórták kuksolsz sufnilakó-magányban árva isten köntösét hiába rángatod nem küld tűzesőt árulókra valami szentlélek-szélvész még megmenthetne minket élve elkapna táncoltatna-pörgetne föl a végtelen fekete égbe (árvavers) elkapna táncoltatna-pörgetne föl a végtelen fekete égbe ottan ülne az isten értőn bólogatva beterelné társaim a révbe én meg csak bámulnám lentről az égi igazságszolgáltatást hogy mégse veszi a milliomos királylány férjül a kiskondást isten kötényét telesírnám tenger sok az intő jel a kisgömböc-gyarmatbirodalom feneketlen bendő benyel 210 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/3–4. �K o c s i s K l á ra hová lett édes arcod anyám földbe temetett ékes rózsa nekik pór vagy dudva-magyar nem népmesék álmodója szorongatnám hamubasült pogácsám szegényasszony gyereke várnám mikor fordul jobbra a világ rozsdamarta kereke rendőrök katonák ávósok durva rendjében csontig árva vajon elhallik a mennyekig a mellőzöttek ínséges sírása? Szendiszücs István fotója Palócföld – 2025/3–4. ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 211 �S zépiro dalom BRUNDA GUSZTÁV RŐZSECSÖRTE Dr. Fejérvári Ernő filozófiaprofesszor a nyugdíjazását követő harmadik napon, foteljében kényelmesen elhelyezkedve kezébe vette egy, a Berkeley Egyetemen tanító kollégája regényét. Erősen fűtötte a kíváncsiság, ugyanis nem értette, hogy ez a kolléga, aki eddigi életében mást sem tett, mint szakmai tanulmányokat írt, előadásokkal haknizta végig a világot, most miért bucskázik a tág nyilvánosság elé egy regénnyel? No jó, írt regényt, rendben van, de miért adta ki – dohogott magában dr. Fejérvári –, s főleg miért tette hetvenöt évesen? Mit tud szépirodalomba passzírozva mesélni egy filozófus, olyan értelmiségi, akinek az élete egy unalmas egyetemi kampuszon pergett le? Csóválta a fejét Fejérvári professzor, és gyanakodva forgatta a középvastag kötetet. Megözvegyülve talán meggyónja apró vétkeit, kisiklásait, melyeket még fiatalkorában követett el valamelyik forró vérű diáklánnyal vagy kolléganővel? Ugyan, kit érdekel ma már egy kis titkos, felhevült maszatolás! Hol van már ettől a világ, kolléga! Még nem nyitotta ki a hónapokkal korábban vásárolt könyvet, a fülszöveget pedig véletlenül sem szerette volna elolvasni. Az elmúlt napokban rákereshetett volna a neten, bizonyára talált volna recenziót, kritikát (kritikát! ugyan ki ír ma tisztességes kritikát? – mormogta –, amit írnak, többnyire nyegle, okoskodó könyvismertetés hemzsegő közhelyekkel, néhány bárgyú meglátással, vélt összefüggések bizonygatása, utalások sejtelmes félremagyarázása stb.), de nem akart rákeresni. Az amerikai kollégával közös kutatási területen mozogtak az elmúlt húsz évben. Mindketten fenomenológiával foglalkoztak, mindketten mesterüknek tekintették az egzisztencialista fenomenológus M. Merlau-Ponty-t, egymáshoz hasonlóan főként a test és a tudat kapcsolatáról értekeztek, pontosabban annak a fenomenológiájáról, csak az amerikai professzor sokkal több publikációt közölt, sokkal hígabb okfejtésekkel, ahogy ez ott szokás. Hirtelen eszébe jutott valami. Csak röpke villanásként futott végig agya idegpályáin, s egy kép is bevillant: egy lapon, annak is a felső harmadában sok évvel ezelőtt aláhúzott valamit Merlau-Ponty mester egy fontos, agyonjegyzetelt könyvében. Felállt, odalépett a könyvespolcához, leemelte a lapokkal megtűzdelt kötetet, és rövidesen rátalált a keresett mondatra: „Az igazi filozófia abban áll, hogy újra megtanuljuk 212 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/3–4. �Brunda Gusztáv látni a világot, és ebben az értelemben egy elmesélt történet ugyanolyan »mélyen« beszélhet a világról, mint egy filozófiai értekezés”. Hát persze, erre a hintára ült fel a vén gazember – motyogott magában a professzor! S amikor kimondta magában, hogy vén, abban a pillanatban már tudta is, miről fog szólni a regény. Igen, az öregedésről fog mesélni. Tovább fogja csócsálni a már százszor megrágott gittet. A fenomenális jenkinek nem elég, hogy van már számtalan könyv erről a témáról, most megírja a következőt, és jól tudja, hogy bemarketingelt nevével el is fogja adni, függetlenül attól, mennyi alapos laposságot citál össze. Mert abban azért biztos volt dr. Fejérvári, hogy a kollégája puhára fogja rágni ezt a gittet is. Visszahelyezte helyére a francia filozófus kötetét, és megállt az ablak előtt. Mélán nézegette a kertben lebegő téli ködbe merítkező, alaposan túlterjeszkedett kopár almafák meredező gallyait, és azon kapta magát, hogy fejében máris metszi őket. Napok óta nem sütött ki a nap, a hőmérséklet kora délután sem emelkedett három fok fölé. Az almafák metszésének gondolata és a hideg tudata hirtelen elhatározást indukált benne. Nincsen ettől jobb alkalom arra, hogy vegyestüzelésű kazánjában elégesse az év közben összegyűjtött hét zsák háztartási papírhulladékot és a tavaszi metszés után gondosan méretre darabolt, házfalhoz rendezett gallyakat. Dr. Fejérvári elhasznált, munkára való kabátot kapott magára, leballagott a lakás szuterénjében lévő kazánházba, és etetni kezdte hulladékokkal, tavalyi fadarabokkal az öreg Duka lemezkazánt. Alulra újságpapír, föléje apró venyige, majd zsákos laza papírszemét, afölé múlt évi vastagabb gallyak, arra újra papír és újra gallyak. Amikor megtelt a tűztér, kinyitotta a kazán füstcsőnyílásának pille légszabályzóját, vette a vastag gyufát, és egy mozdulattal belobbantotta az alsó újságpapírokat. Lassan kavarogni kezdett a kazán belsejében a füst, és amikor elérte a kéménycsatlakozási pontot, a huzat hirtelen felkapta, és szívta, pörgette a lángtengert. A professzor nyugtázta a helyzetet, kicsit szűkített az alsó levegőztetőnyíláson, majd vette a nagy vesszőkosarát, és elindult megtölteni a ház mögött felhalmozott gallyakkal, nyesedékekkel. Amint kifordult a ház mögé, már a sarkon meglátta a szomszéd ház oldalának támasztott hosszú létrát és a tetőről lerepülő deszkát. Megállt, jött a következő is, ami a kerítés túloldalán halmozódó deszkakupacon landolt. A tetőnyíláson félig kihajoló ember küldte irányított dobással. Tőle pár méterrel odébb, a szomszéd kiskertjében egy bézbólsapkás, borostás képű, középkorú férfi állt. Köszönés nélkül, közömbösen, rezzenéstelen arccal nyugtázta a szomszéd érkezését. Megszemlélte, majd tekintetét a tető felé irányította. A professzor ettől függetlenül bólintott, majd oldandó a hűvös helyzetet, hirtelen elhatározással viccesen odavetette: „Bontják vagy építik?” A sapkás férfi lassan felé fordult, kezei már a zsebében voltak, felsőteste kicsit Palócföld – 2025/3–4. ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 213 �S zépiro dalom előre dőlt, úgy tűnt, mintha dideregne. Recés hangon csak ennyit szólt: „Közöd?” Dr. Fejérvári Ernő nyugdíjas filozófiaprofesszor nyugodtan, jól artikuláltan, mint vizsgáztatáskor tette az első- és másodéves hallgatóknak, amikor mentő kérdést adott, felelésbe kezdett: „Mi, felvégiek ezen a környéken beszélgetni szoktunk, ha találkozunk. Ugyanis mi itt figyelünk egymásra. Megosztjuk praktikus gondjainkat, ha szükséges, akkor tanácsokat adunk, és segítünk is kisebb dolgokban. Persze látom én, ön valószínűleg nem felvégi. Bizonyára alvégi lehet, ha nem tévedek”. A férfi tekintete zavart lett a nem várt beszédtől. Arcát félig nyitott szájjal széthúzta, ettől felső ajkai is megemelkedtek, és kitűntek sárga fogai, mint egy vicsorgó házőrző kutyának. A fogai között mondta félhangosan: „Ki a tököm vagy te, hogy csak úgy beleszólsz a szakemberek dolgába?” A professzort huncutsággal spékelt nyugalom szállta meg, ehhez igazítottan a tőle telhető legbutább ábrázatot vette fel (amit valamikor egy diájától lesett el), és deklamálva, ritmusosan mondta: „Én, itt a kerítés túloldalán – bár a túloldal meghatározás attól függően alkalmazandó, hogy melyik oldalról nézzük –, egy társadalmi kötelékben élő homo sapiens sapiens vagyok, aki olykor felelősséget érzek embertársaim iránt, és ilyenkor a szükséges mértékig érzelmi és egyéb támaszban részesítem fajtatársaimat. Tehetségemhez és lehetőségeimhez mérten egyéb segítséget is nyújtok, mert például fontos és nagy értéknek tartom a szomszédsági kapcsolatokban rejlő előnyöket”. Mikor befejezte mondókáját, dr. Fejérvári még a korábbinál is bárgyúbb képet vágott, és sandán fürkészte a munkást. Ekkor, mintha karzatról szólna, lekiáltott a fenti ács: „Jani! Hagyd abba ezt az ökörködést, nem látod, hogy a bácsi eszement bolond? Gyorsan add fel azt a két és fél méteres lécet, amit az előbb vágattam le, mert úgy seggbe rúglak, hogy olyan szerencsétlen hülye leszel, mint ez itt”. Az egyetem neves filozófiatanára ekkor már marékszámra rakta kosarába a galylyakat, ami rövidesen megtelt. Végül maga elé emelte, és beballagott vele a kazánházba. Miután letette a kosarat, ránézett a kazánra, végigfuttatta tekintetét a több mint ötvenéves jószágán, amikor hirtelen elsápadt, a szíve akkorát ütött, mint a helyi plébánia harangnyelve. Szinte ugrott, azonnal megragadta a vastag kimeneti csövön merőlegesen álló áteresztő szelepszárat, és egy mozdulattal függőlegesre állította. A meleg víz surrogva emelkedett a rendszerben. Szíve sűrűn dobogott, mintha dobra tett babszemek ugrálnának, homlokára verejtékcsöppek ültek, lába remegni kezdett. Hirtelen átfutott agyán egy ismerősének nem olyan régi kazánrobbanása, ami pontosan ilyen okok miatt következett be, nem nyitotta ki a kazán kimeneti szelepét. A falat támasztva, óvatosan felvánszorgott az emeleti lakásba, kezet mosott, és lerogyott a fotelébe. Mire megnyugodott, pontosan tudta, hogy mostantól már nem 214 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/3–4. �Brunda Gusztáv úgy fog folyni az élete, mint eddig. Rögzítette magában, hogy éppen idejében vonult ki az egyetemről, mert micsoda szégyen elől tért ki azzal, hogy hasonló feledékenység nem a tudományos praxisában érte. Hirtelen azt is megértette, hogy mint fenomenológiában jártas kutatónak, aligha lehet más programja, más mondanivalója a világnak, mint elmélkedni és beszélni az öregségről. Szendiszücs István fotója Palócföld – 2025/3–4. ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 215 �S zépiro dalom ACSAI ROLAND ILLANÓ HALAK „szemét és csillagok közt a kezünk” (Kosztolányi Dezső) Mint végtelen, úgy zümmögött a szombat délután. A csillag és szemét között örömről diskurált. Ugrókötél suhogva szállt, lányom játszott vele. Bezárt gyorsan a nap-bazár, és újra este lett. A krétarajz a flaszteron utánunk ott maradt. Színes porában irgalom és illanó halak. MINDEN PILLANAT A kisnyulak odúban vakon és csupaszon. Ott vannak mind a múltban már láthatatlanon. Már csak én látom őket, és senki más talán. Látom, hogy nagyra nőnek a múltnak udvarán. A múlt is megnő halkan, fénylik, akár a nap ‒ ott van a sugarakban már minden pillanat. 216 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/3–4. �L aka to s Lá szló LAKATOS LÁSZLÓ AZ ÓRA Derengő félhomályban öreg szekrény tetején kopott óra áll. Rajta már nem csillan a fény. A rég megállott kerekek közt a pókok találtak pihenőt, a mutatók közt összeszőve az eltűnő időt. ŐSZ Hajnali harmat igazgyöngy, nem csillogsz már zöld füvön. Titkos kezek porrá törtek. rozsdás réten széthintettek. Hajnali csillám rőt füvön. Kopog az ősz, és rám köszön. TÓCSA Nappal disznók fürdenek benne, Éjjel a csillagok. Palócföld – 2025/3–4. ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 217 �S zépiro dalom Orbán György János: Facta tempores (Telik az idő). A jáki templom, tus-ekolin tollrajz, 90 x 60 cm 218 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/3–4. �K a ra f fa G y u l a KARAFFA GYULA KÉRETLEN VERSEK HAZA... SZEPTEMBER... – Mennél? – Mennék. (Valaki mindig itt marad.) már takarékosan izzik a nyár, változnak a nagy idők, ahogy az emberek... vándorpatkány tanyáz a kis ér hídja alatt, szénaboglyákban még egy aprót sikkant a szerelem... nem tudom mennyit élek, de ezt látva halni is érdemes... TÉL... Jézus megöregedett, pipázva papol a pulyáknak a fedeles lócán ülve... Varkocsából hó hullik, aprócska korpaszemek, disznók elé söpri felesége... Mikor kinyitja az ajtót, a Sátán üvölt rájuk kéken és feketén... A MAI DÉLELŐTT... hajnalban még új lehetőség volt, tíz körül már láttam, elrontottam... tíztől délig gondolkodtam, hogy hol, mivel... délután van... holnapra várok... Palócföld – 2025/3–4. MINT A KÖNYVEKBEN... megszámlálhatóak vagyunk mint a betűk a könyvekben higgyük azt, hogy fontosak és nélkülözhetetlenek... mert ha csak két betű is kiesne a biblia csak bili lenne... ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 219 �S zépiro dalom KAMARÁS ISTVÁN OJD PLÉBÁNIAI FARSANG „Ismét farsangi mulatság lesz a plébánián. A gyerekeknek január 26-án, szombaton délelőtt 10–12 óráig. Farsangjuk mottója: Noé bárkája. Kérjük a gyerekeket: vagy állatos jelmezben jöjjenek, vagy pedig hozzák magukkal kedvenc játékállatukat; ismétlem: játékállatukat, és nem a valódit, mint tavaly néhányan tették, emlékeztek. A felnőttek farsangja február 1-jén, az esti szentmise után lesz. Kérjük a jelentkezőket, hogy bibliai személynek vagy csoportnak öltözzenek. Kilétüket a vendégeknek kell kitalálni az előadott jelenet alapján” – hirdette Alajos atya, a Szent Gellért plébánosa, még jó időben, Vízkeresztkor, hogy legyen elegendő idő a felkészülésre. Már a gyerekek farsangja is bombameglepetést hozott, méghozzá másmilyet, mint egy évvel ezelőtt, amikor néhányan aranyhörcsögüket, kakadujukat vagy vadászgörényüket hozták magukkal, egyvalaki pedig, még ha szülői felügyelet mellett is, egy jókora kígyót. (Ez utóbbit mégiscsak el kellett fogadni mint bibliai állatot.) Ebben az évben éppen az volt a szívet-lelket melengető meglepetés, hogy gyerekek mindegyike bibliai állatnak öltözött. Voltak szép számmal juhok, bárányok, tevék, halak, madarak (nevezetesen galambok, gerlék, verebek), számosan sáskák, de akadt cethal, szamár (Bileámé) és szamárcsikó is (Jézusé). Akadtak persze olyan állatok is, akiknek úgymond igazolniuk kellett magukat, mármint azt, hogy valóban bibliaiak-e, ugyanis kilétükkel kapcsolatban még a hitoktatók sem voltak egészen biztosak a dolgukban. Ilyen volt a róka, ám szerencsésre a vörös hajú fiúcska mindenféle ravaszkodás nélkül közölte, hogy „a rókáknak is van odújuk”, amire a plébános úr sűrűn bólogatott, és megsimogatta a róka fejét. A már jóval nagyobbacska oroszlán meglehetősen emelt hangon csak ennyit közölt: – Ellenségetek ordító oroszlán módján ott kószál mindenütt, és keresi, kit nyeljen el. Majd hogy egy kicsit oldja a feszültséget, hozzátette: – Péter első levele, ötödik rész, nyolcadik vers. – Bravó – rikkantotta Alajos atya, és óvatosan egy barackot nyomott az oroszlán üstökére. A szörnyeteg azonban mindenkin kifogott. Olyanok voltak a csontjai, mint az érccsövek, lábszárai pedig mint a vasrudak, farka pedig, mint a cédrus. 220 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/3–4. �K a m a rá s I s t v á n O J D – Növényevő – próbálta megnyugtatni a kisebbeket a förmedvény anyukája, aki civilben biológiatanár volt. – A Jelenések könyvéből tetszik lenni? – találgatta János, a fiatalabb diakónus, de a rettenetes fajzat vészt jósló morgással jelezte, hogy egészen rossz helyen kapisgál. Alajos atyának kellett megpróbálni a gyülekezett becsületét menteni: – Te lennél a hírhedett Leviatan? – kérdezte reménykedve. – Langyos – hörögte a förmedvény, majd normális kiskamasz hangon megkérdezte: – Szabad a gazda?” Fellélegezhettek, mert a rettentő-borzasztó bibliai szörny szépen illedelmesen bemutatkozott, hogy ő lenne maga a behemót, aki Jób 40,14-26 szerint „remekmű az Isten alkotásai közt”, aki „éppúgy füvön él, mint a szarvasmarha”, és „nem fél, ha a folyó erősen megárad, nyugodtan ömölhet szájába a Jordán”. A víziló héber neve is behemót, de a víziló ehhez képest mazsola magyarázta a behemót biológiatanár anyukája. Maradt még egy talány. Ez ugyan nem volt félelmetes, de eléggé különleges ahhoz, hogy Alajos atya hogy végleg feloldja a behemót okozta feszültséget viccesen így kiáltson föl: – Ilyen állat nincs is! – Már hogyne lenne, plébános atya! Ez egy közönséges szirti borz! – tette helyre Alajos atyát a biológiatanár anyuka. – No de már bocsásson meg, hol található a Bibliában szirtiborz? – kérdezte Lóránt atya egy kicsit idegesen. A káplán ugyanis sokkal inkább egyházjogász volt, mint bibliai zoológus. A szirti borz, vagyis egy szeplős nagycsoportos óvodás lányka ennivalóan rámosolygott Lóránt atyára, és máris hadarta, mint a vízfolyás: – Tartsátok tisztátalannak a szirti borzot, mert kérődzik ugyan, de nem hasított körmű –, majd még hozzábiggyesztette: – Leviták tizenegyedik rész, ötödik vers. Az ifjak és felnőttek plébániai farsangján még ezeknél különb dolgok is megtörténtek. Tanulva az előzményekből ez alkalommal már Alajos atya egykori évfolyamtársaiból alakult, felkészült biblikusokból álló zsűri segítette a vendégeket a „bibliai személyek” és „csoportok” azonosításában; nevezetesen Egyik, Másik és Harmadik atya, akik, farsang lévén, viccesen így mutatkoztak be. Ez alkalommal száznál is többen jelentek meg bibliai személyek képében. A zsűrinek eleinte alig akadt dolga, hiszen könnyen fel lehetett ismerni Pilátust, Heródest, az agg Simeont, Keresztelő Szent Jánost, Máriát és Mártát, a napkeleti bölcseket (még akkor is, ha ezúttal négyen voltak, „ugyanis az evangélista nem adja meg számukat” – magyarázta a vendégeknek Egyik atya), a tizenkét apostolt (még akkor is, ha Júdás helyett már Mátyás szerepelt, Palócföld – 2025/3–4. ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 221 �S zépiro dalom amit Másik atya vett észre). Még Salome azonosítása sem okozott gondot, öltözete már annál inkább, de egy szót sem lehetett szólni, ugyanis a zsűri szerint az öltözet („vagyis inkább a vetkőzet”, jegyezte meg Másik atya szellemesen) teljesen „élethűnek” ítéltetett. Érdekes módon a négy-öt sátán jóval kevesebb riadalmat okozott, mint az ugyancsak „élethűnek” elismert öltözetű házasságtörő asszony, valamint az ugyancsak „rosszéletű” (Harmadik atya minősítése) szamáriai asszony. Amire végképpen nem lehetet számítani, a zsűri tudós tagjainak a négy-öt Szűz Mária okozott komolyabb gondot, olyannyira, hogy ebben a tárgyban magukhoz kérették Alajos atyát. – Mi lesz, ha a sátánok táncolni kérik föl a szűzmáriákat? – kérdezte Harmadik atya. Alajos atya megpróbálta megnyugtatta őket. – Majd megkérem az apostolokat, hogy ők forgassák meg a szűzmáriákat. És amikor látta, hogy még mindig maradt egyikükben-másikukban (pontosabban a harmadikukban) egy kis nyugtalanság, azt mondta: – De hát a kánai menyegzőn feltehetően Jézus anyja is táncolt. Sőt talán maga Jézus is. – Bizonyosan, ugyanis egyszerűen bunkóság lett volna tőle, ha nem teszi – szögezte le Egyik atya. Harmadik atya azonban azt kezdte fejtegetni, hogy: – Kedves oltártestvérek, mégis csak furcsa látvány lenne egy „fene…”, vagyis „derekát riszáló” Szűz Mária, méghozzá éppen egy plébániai farsangon. Ezt a vitát azonban váratlanul félbeszakította egy csaknem teljesen mezítelen vézna fiatalember, széttépett láncokkal csuklóján, artikulálatlanul üvöltözve. Csupán egy sál fedte el rajta azt, amit egy plébániai farsangon még akkor is el kellett fednie, ha ennek következtében nem is lett egészen bibliahű. A vendégek egy része eltakarta az arcát, a másik része a fejét ingatta, a harmadik pedig azért takarta el az arcát, hogy nyugodtan röhöghessen. – Márpedig ez, Krisztusban kedves testvéreim, ezen nincs mit nevetgélni, mert ez a szerencsétlen kreatúra nem más, mint a gerazai megszállott – magyarázta Másik atya, és még azt is hozzátette: – Felettébb erősek és alaposak az itteni ifjak biblikus ismeretei. A mezítelen ifjút azonban ezt nem nyugtatta meg, tovább üvöltözte, méghozzá pontosan azt, hogy… – Mi közöm hozzád, Jézus, a magasságbeli Istennek Fia! Az Istenre kérlek, ne gyötörj! – És közben meredten az ajtó irányába nézett. – Nem kell megijedni, kedves hívek, csak a tisztátalan lélek szólal meg belőle – nyugtatgatta őket Másik Atya. Az egész azonban annyira élethű volt, hogy még akkor 222 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/3–4. �K a m a rá s I s t v á n O J D sem nyugodtak meg, amikor valaki felfedte a gerazai megszállott kilétét, hogy ő bizony nem más, mint képviselőtestület legfiatalabb tagja. –Attól még éppen lehet megszállott – jegyezte meg egy nemes tartású hölgy, a neokatekumen közösség oszlopos tagja. A megszállott azonban, hiába fedték föl kilétét, nem esett ki szerepéből, csak ismételgette mondókáját. Most már Alajos atya is rászánta magát, hogy közbelépjen, ám ekkor az ajtó felől maga Jézus lépett oda, és ráparancsolt a megszállottra: – Menj ki, tisztátalan lélek, ebből az emberből! Majd megkérdezte: – Mi a neved? És erre az egyházközségi képviselőtestület legfiatalabb tagja sokak meglepetésére nem a saját nevét mondta, hanem azt, hogy: – Légiónak hívnak, mert sokan vagyunk! És kérünk, ne zavarj el minket erről a vidékről, hanem küldj a sertésekbe, hadd szálljuk meg őket! Jézus bólintott, majd azt felelte: – Menjetek! – Bravó, bravisszimó! – kiáltott föl Másik atya lelkesen. Jézus közben szemével átpásztázott a termen, majd amikor megpillantotta az apostolokat, odasietett hozzájuk, és elvegyült közöttük. – Jézus jelenléte azért egy kicsit aggályos – jegyezte meg Harmadik atya, eléggé gondterhelt ábrázattal. Egyik atya azzal nyugtatgatta, hogy: – Itt ma este mindenki hitelesen evangéliumi. És ez a Jézus felettébb szuggesztív. De nem erről a plébániáról való – nyugtalankodtak a civilben maradt hitoktatók és írástudók. Közben feldübörgött a zene, és elkezdődött a tánc. A zsűri meg a civilben maradt hitoktatók és írástudók elnémultak, ugyanis, ha nem is vízen járni, de táncolni látták Jézust. Meg kell hagyni, gyönyörűségesen forgatta meg a lányokat és az asszonyokat, a szűzmáriákat és a megkövezéstől megmentett cemendéket egyaránt. – Nem kellene szólni? – próbálkozott Harmadik atya. – De kinek? – kérdezte Első atya. – És vajon mit? – tudakolta Másik atya. – „Leült a nép enni, inni, aztán fölkelt táncolni” – idézett Harmadik atya az első korinthusi levélből. – „Az időseb fiú kinn volt a mezőn. Amikor hazatérőben közeledett a házhoz, meghallotta a zeneszót és a táncot” – citált Egyik atya Lukács evangéliumából. – „Furulyáztunk nektek és nem táncoltatok” – vágott vissza kapásból Harmadik atya Mátét és Lukácsot idézve. Palócföld – 2025/3–4. ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 223 �S zépiro dalom – Jézus viszont rockendrollozik – figyelmeztette a neokatekumen közösség civilben maradt hölgytagja a zsűri tagjait, hitoktatókat és az írástudókat. (Megjegyzendő, a neokatekumen csoport többi hölgytagja Szűz Máriát és Szent Erzsébetet formázta. Mindannyiuk áldott állapotban, de mint ez később kiderült, ennek ellenére őket is rendesen megforgatta Jézus, méghozzá lendülettel, de leheletfinoman.) – Teljesen élethűen! – ismerte el Másik atya. Mármint azt, hogy Jézus a rockendrollban is élethű. Ekkor mindenki a plébánosra nézett. Alajos atya az égre emelte tekintetét, majd intett a zenekarnak, aztán a hirtelen támadt csendben Alajos atya Jézus elé lépett, kezet nyújtott neki, és azt mondta: – Én vagyok a helyi plébános, Alajos atya. – Jézus biccentett, rámosolygott, és kellemes meleg hangon azt felelte: – Én meg a názáreti Jézus. – Ekkor Harmadik atya teli torokból odakiabálta Jézusnak, hogy: – Te vagy az eljövendő, vagy mást várjuk? – Jézus erre elnevette magát, és csak annyit válaszolt, hogy: – Ugyan már! Majd intett a zenekarnak, hogy folytassák. Jézus pedig felkérte a Zebedeus-fiak anyját. Ezután még Jairus lányával és a szamáriai asszonnyal látták táncolni, de kisvártatva már senki sem látta Jézust. Mégis, furcsa módon, senki nem kereste, mert mindenkit elragadott a plébánia farsang egészen különleges hangulata, olyannyira, hogy még a civilben maradtak is belesodródtak a táncolók forgatagába. Bármilyen furcsán hangzik is, ebben a különleges, egyesek szerint paradicsomi, mások szerint mennyei hangulatban egy jó darabig egyszerűen megfeledkeztek Jézusról. Még Alajos atya is. Neki ugyan egy pillanatra eszébe villant, amikor jelentették neki, hogy elfogyott a bor, de aztán teljesen lekötötte az ő szavajárásával a „válságmenedzselés”. A háromtagú zsűri azonban nem hagyta annyiban. Hiába javasolta Harmadik atya, hogy akár ők is beállhatnának táncolni, mint Jézus is tette a kánai menyegzőn, aztán mégis inkább kutakodni kezdtek. Sorra szólították meg a Jézussal táncoló farsangolókat, hogy megtudjanak valami pontosabbat erről a mostani Jézusról, de csak ilyesmit hallhattak, hogy Jézus „igazi lovag”, „finom úriember” (a legidősebbektől), „elragadó táncos”, „igazi táncfenomén”, „isteni táncos” (az érett asszonyoktól), azt, hogy „szupersztár” (a fiatalabb asszonyoktól), vagy azt, hogy „király” (a legfiatalabbaktól). Egyszóval a lányok és asszonyok kivétel nélkül bele voltak zúgva Jézusba, ezért aztán tőlük elfogulatlan tanúságot nemigen lehetett várni. Így a férfiakban reménykedhettek, akik között diakónusok, civil teológusok és neokatekumenek is akadtak szép számmal. Mielőtt azonban erre sor kerülhetett volna, az egyik 224 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/3–4. �K a m a rá s I s t v á n O J D egyházközségi bennfentes (aki amúgy Zákeust formázta) egy cédulát csúsztatott Harmadik atya tenyerébe, melyen ez állt: „Jézus valamit súgott a szamáriai asszony fülébe”. Az odacitált szamáriai asszony immár a plébános, a káplán, a diakónusok, a képviselőtestület prominens tagjai és a sekrestyés Rózsika néni jelenlétében irulva-pirulva bevallotta, hogy valóban ilyesmi történt. Csakhogy magyarázta kézzel-lábbal Jézus nem sutyorgott velem, hanem abban a fülsiketítő rockendrollban belekiabálta a fülembe válaszul az én kérdésemre, mely így szólt: – „Ugye, így lesz ez majd mindig ezután?”. És vajon mit válaszolt erre a mi farsangi Jézusunk? – kérdezte homlokráncolva Harmadik atya. A szamáriai asszonyka megint csak irul-pirult, végül nagy nehezen kinyögte: – Eléggé furcsát. Megpróbálom szó szerint visszaadni: „Hidd el nekem, asszony, elérkezik az óra, és már itt is van, amikor igazi imádói lélekben és igazságban imádják az Atyát”. Ezután a szamáriai asszonyka karjait széttárva a vállát vonogatta, jelezve, hogy ebből ő bizony nem sokat ért, ami persze nem is csoda, hiszen még alig tizenhat éves. – Kétségkívül tudja az anyagot a mi farsangi Jézusunk – ismerte el Harmadik atya, ugyanis ez János negyedik fejezetének huszonegyedik–huszonharmadik verse, amikor Jézus a szamáriai asszonnyal beszélget. Egyik atya ekkor Alajos atya hátát veregetve ünnepélyesen kijelentette: – Én gratulálni tudok Alajos atyának, mert ezen a bulin minden élethűen evangéliumi volt. Bezzeg a mi plébániánk bibliai maszkabálján többen Mikulásnak, Nérónak, Szent Ferencnek, Giordano Brúnónak vagy Teréz anyának öltöztek, akik, ugyebár, korántsem bibliai személyek. Ekkor a római százados, vagyis a plébánia szenior csoportjának doayenje odafurakodott Harmadik atya elé, és megindultan csak annyit mondott… – Ez az ember valóban Isten fia volt. Amikor pedig Harmadik atya tiltakozni próbált, egészen közel lépett hozzá és a fülébe sziszegte: – Márk, tizenötödik rész, harminckilencedik vers. – Amen! – felelték rá egy hangon a maskarás és civil öltözetű apostolok, hitoktatók, szeniorok és írástudók. És ezzel ünnepélyesen véget is ért a Szent Gellért plébánia 2016. évi farsangja. Palócföld – 2025/3–4. ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 225 �S zépiro dalom MURÁNYI ZITA koppenhága a piros házakat a sárgát a kéket viszem magammal Koppenhágát amikor a csatornához érek a hajó farát befonják lángos fényfüzérek csináltál egy képet amin a hajamat eszem mint a szél mindig csomót kötött rá és csontos kezed az északi hideget sodorta nem látszott ki fogsor talán mert nem is nevettem nem kérted arcomon meglátszódó hajszálerek verik vissza a tenger kékjét és messzebb egy gyerek idegen nyelven kiáltja elveszett emlék beljebb húzol magadba mintha csónakon ülnénk a vízen szoborárnyék karcsúbb vagyok nála mielőtt szétmállana szembogaradban tudom megvédenél de előtte még jó lenne összegyűjteni karácsonyra egy szívdobogás-számlálóra mert nem hallom soha tudom itt versz bennem nagyon mélyre csomagolva. álmodban álmodban alszom el ahol idősebb nők laknak de ők már meghaltak mind a fejem alatt óvatosan megigazítom a hajad tudom hogy fölzaklat 226 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/3–4. �M u rá n y i Z i t a az egyik fotókat őriz rólad a másik nem sejti hol vagy a harmadik esténként morzsáira bontja a teleholdat és elhiszi lehozta érted a csillagokat eltávolodom magamtól egészen messzire visznek lépteid oda kéne menjek ahol jelenlétem megérdemlik nem kételkedni minden egyes mozdulatot belőled tépek ki s esténként még megfájdul a fal tegnap a bevert szög vérzett de ma a hiányzó kép helyéről is könny fakadna. amerikai álom letaglóz a nap újabb végtelen örvénylés kilincsre zárt lakatlanság évezredekkel telerótt tenyérlemezek mióta meg sem érintelek sokkal nehezebb rafinált kiábrándulás lógó szögek a párnán egy-egy macskaszőrszál vagy hófehér bajusz fejed alá igazítva mielőtt örökre elalszol mostanában gershwini fejfására ébredek minden reggel egy végtelen F-dúr zongoraverseny hátul hasogat és onnan kitartóan előre árad mintha direkt venném föl láthatatlan töviskoronámat kitámolygok a konyhába keresek gyógyszert nem beszélem be az eget néztem az is lenyelte ebben a sivár égitest nélküliségben várom hogy mégis rám ragyog mintha vér csurogna minden emeletről utoljára fölfeszített ajtókból bár mi sem vagyunk halandók csupasz lábujjamon a begyógyíthatatlan seb mint tű fokán a fénynyaláb ami váratlan lángolni kezd Dalí megfesti az égő tevéket akik égbenyúló gólyalábakon közlekednek és az a címe hogy Az amerikai álom az életünk olcsóbb repró mint a kendervászon Palócföld – 2025/3–4. ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 227 �S zépiro dalom RADNAI ISTVÁN kétségek évek során kőarc vagy aki él hogyan idézzem meg egykor bájait a tengerparton márványszobor vakít aki élt húsán féregraj ítél volt dallama és bájolt a hangja mély búgás gerle ablakpárkányomon gyászkeret mely hervadt arcot körülfon illúziómat így veszni hagyja bottal vánszorog már a torz alak a lenge láng volt bajnokot idéz-e fojtó karokkal tart a tó lidérce a bűzös mélybe húz így ártanak sóhajok szállanak sirály sivít kérdem én a márványarcú szobrokat táncos lábú csalfa démon rám pirít mit ér ha meghallják a bókokat a hó alatt hamar esteledik fagyos függönyt húznak elénk suhanó álmos szemű angyalok hiába gyújtanak csillaglámpásokat bár az éj rövidülne kéklik a hó kérge a meleg csizmák talpa alatt csikorog lázasan csendül meg a rekedt kis harang vajon meghallják-e az éber pásztorok megillet-e karám és friss széna-szalma minden rideg állatot s mennyei béke nem kerülgetik a nyájat karácsonykor lázadó éhes farkasok égő szemmel és jóakaratúak mind az emberek dicsőségét zengik az egek urának szívükbe fogadják a szelíd kisdedet békére születik-e korunk háborog 228 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/3–4. �H l a v a c s k a Ta m á s HLAVACSKA TAMÁS KLÁRA NÉNI Méltóságos Réthy Ferenc gróf memoárjának csupán manuscriptum formájában ránk maradt fejezete, mely a posztumusz kiadású emlékiratból a nemesi família kérésére kirostáltatott, akárcsak a „Ha egy bécsi szeparé mesélni tudna” című szövegrészlet. Mivel anyám névünnepe a báli szezon zenitjére esett, Ágnes nap alkalmával apám a szörnyületes pesti árvíz esztendejében is pazar táncvígság rendezésével örvendeztette meg hitvesét, melyre a szatmári nemesség színe-virágát meginvitálta. Bár a szupé elköltése után jószerivel térdre rogyván esdekeltem szüleimnek, instanciám elutasíttatott, mondván, az úrfinak per pillanat még semmi keresnivalója a felnőtt társaságban, kiváltképp ily kései órán. Midőn dadám eligazgatta paplanomat, elkoppintotta a gyertyát, jóccakát kívánt, s egyedül hagyott alsószinti szobámban, rögvest kikeltem ágyamból, palást módjára hátamra terítettem dunyhámat, kihajtottam a zsalugáter egyik szárnyát, s a beáramló hidegre fittyet hányván fürkésztem ablakomból, amint a féderes hintók megállnak a portikusz előtt, a bakról lepattanó hajdúk kitárják a batárok ajtaját, s a delnők férjuruk, fivérük vagy papájuk oldalán, abroncsos szoknyájukban és szalagos topánkájukban feltipegnek a kőgarádicson. Mivel par excellence a táncért evett a fene, ki kellett várnom, míg a bálozók elfogyasztják a dinét, majd a cselédség leszedi az eszcájgot, s átrendezi az étkezőt, ezért egy gyötrelmes órán át hánykolódtam fekhelyemen, miközben különféle miskulanciákkal küzdöttem a furtonfurt rám törő álmosság ellen: hol karomat csipkedtem, hol pedig az apámtól elsíbolt, s eleddig a flóderozott sublót felső fiókjában rejtegetett burnótos szelencéből tubákoltam. Már majdhogynem elnyomott a buzgóság, midőn hegedű cincogása ütötte meg fülemet. Mint aluvó baka az allárum kürtszavára, üstöllést talpra ugrottam, felhúztam fuszeklimet, belebújtam kordováncsizmácskámba, ködmönömet rávettem hálóingemre, s farsangi hacukámban kimásztam az ablakon. A téli égbolton sárga lampionként függött a telihold, fénye elárasztotta az ánglus-parkot, így a timpanon közepén díszlő családi címer, alatta a „Salva guardia” felirat s a korinthoszi oszlopfők Palócföld – 2025/3–4. ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 229 �S zépiro dalom olybá tűntek, akárha nem kőmívesek munkáját dicsérnék, hanem ezüstből formázta volna őket egy ügyeskezű cizellőr. Kertünk egy kanyargó ösvényén lopózkodva megkerültem a kúriát. Dermedt sárrögökön és fagyott haraszton tapodtam, miközben azért fohászkodtam, nehogy utolérjen a balvégzet, s a szolganép vagy a vigadozók közül másvalaki is arrafelé kószáljon. A pipatóriumot épp szellőztették, a sűrű füst úgy dőlt ki a nyitott ablakon, mintha egy lokomotív pöfékelt volna odabévül (az ántivilágban még nem konfiskálták el sehonnai fináncok a nemesurak szűzdohányát). Átérvén az udvarház túlfelére nem merészkedtem fel a boltíves ámbitusra – ahová apám a helyszűke miatt a klavicsemballót, a hosszú cseresznyefa asztalt, az almáriumot és a ripszborítású pamlagot is kivitette –, csupán megbújtam a tornác mellvédje mögött, s mivel Fortuna kegyéből valamennyi gardinát félrehúzták, a parapetre könyökölvén, bátorságos distanciából leskeltem be a szalonba. A rézcsillárokon és kandeláberekben égő mintegy félszáz sztaniolgyertya nappali világosságot varázsolt a bálteremmé avanzsált társalgóba. A háromtagú orkeszter muzsikájára a párok kecsesen lejtették a valcert, a báli forgatagban anyámat is felfedeztem, ki a Décskén állomásozó svadron egyik brillantinozott hajú, snájdig ulánustisztjével kurizáltatott magának. Apám alkalmasint ekkoron már elunta háziúri teendőit, s inkább a csutorát szopogatván, jóféle malvázia mellett kvaterkázott a kamerádokkal. Klára nagynéném az ajtó közelében, egy zöld kárpitú, támlás széken ücsörögve árulta a petrezselymet. Jobb kezében japáni mintás legyezőt, baljában egy kis füzetkét tartott, s noha alig töltötte be a huszonhetet, a míderben fuldokló, parfümírozott matrónákkal igyekezett fraternizálni, miközben sóvárogva nézte a táncolókat, s minduntalan reményteli pillantásokat vetett a feléje tévedő fiatalemberekre. De az ancúgban és kravátliban feszítő dendik legföljebb egy udvarias biccentésre méltatták a házigazda pártában maradt húgát, majd sietős léptekkel elhagyták a szálát, hogy felkeressék az illemhelyet vagy az egyik vendégszobában kialakított gardróbot. A keringő után szünóra következett. Az öreg Miska és egy Jász Bendegúz névre hallgató lovászfiú – kik meglehetősen kényelmetlenül feszengtek a rájuk parancsolt szűk libériában – tálcákon kínáltak körbe a forró krampampulit. Míg a vendégek metszett üvegpoharakból szürcsölték a gőzölgő italt – melynek felszínén pár minutával korábban még lángnyelvek táncoltak –, Klára tánti exkuzálta magát a pufándlis úrhölgyek előtt, és sebtében kisurrant a teremből. A hangászkart senki nem sürgette nótaszóra, s mivel már nyárfalevélként reszkettem a csikorgó hidegtől, jobbnak láttam visszaóvakodni hálókamrámba, a barátságosan duruzsoló cserépkályha melegébe. Amint a néni ablakához közeledtem, ijedten 230 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/3–4. �H l a v a c s k a Ta m á s megtorpantam, mert hirtelenében kinyílottak a spaléták, s akárha egy kalitkájából szabadult málinkómadárka röppent volna ki a szobából, a tánti nagy svunggal valami apró portékát hajított be a pöszmétebokrok közé, majd dühödten becsapta a zsalugátert. Másnap a reggelizőasztalnál természetszerűleg az estélyről folyt a szó, anyám a toaletteket és a frizurákat méltatta, míg apám a kalabriás asztalnál aratott triumfusairól referált. Midőn anyám szóvá tette édesnéném eltűnését, a tánti fáradtsággal és enyhe rosszulléttel explikálta korai távozását. A früstök után kimentem a kertbe, s addig kutattam a Klára néni ablaka előtti ciheresben, míg rá nem leltem egy könyvecskére, borítóján a „Táncrend” felirattal. Kihajtván egy kétoszlopos tabellára esett pillantásom, melynek bal oldali rubrikáiban a keringő, a lengyelke, a polka, a tipegő és a négyes szavak sorjáztak, míg a jobb oldali kolumna rovatai egy kivétellel üresen ásítoztak (a négyes mellett Losonczy Béla nevét silabizáltam ki, ám ezt a följegyzést is áthúzták). Vakmerő éjjeli kalandomért súlyos meghűléssel fizettem. Két napig az ágyat nyomtam, rázott a hideg, hévség és enyhe toroklob is kínzott, míg csak dajkám fanyar, de hathatós árkánumai és a dunyhám alá rakott, hevített téglák ki nem kúráltak nyavalyámból. A következő esemény, melynek relevanciájára csak érett fővel eszméltem rá, ugyanezen esztendő nyarán történt, Szent László ünnepén, a décskei templom búcsújának napján. A szagos misére az egész Réthy-família kivonult, a parádés kocsit négy paripa húzta, a pegazusokon tollas forgó, csótáros kantár és cafrangos farmatring díszelgett. Ebéd után a falu apraja-nagyja ott nyüzsgött a sokadalomban, hol dadusom gardírozása mellett én is megbámulhattam a kártyavető cigányasszonyt, a táncoló medvét, a kardot nyelő csepűrágót, a pálcával hadonászó képmutogatót, s a kíntormás kalapjába is ejtettem egy piculát. Vacsora előtt anyám nagy örömére sikeredett tűrhetően elklimpíroznom egy butácska andántét a klavicsemballón – átaljában oly kegyetlenséggel kínoztam a virginált, akárha egy megátalkodott fátenst akarnék konfesszióra bírni a megyeháza tömlöcében –, ezért az estebéd végén cukkedli, liktárium és birsókasajt is került az asztalra. Noha falhattam, amennyi belém fért, a nyalánkságokra gondolván még nyoszolyámon fekve is összefutott szájamban a nyál, s a torkosság gyalázatos bűnébe esvén – miután a háznép nyugovóra tért – éjjeli portyára indultam. A spájzban majdnem általzuhantam egy liszteszsákon, besóztam térdemet a szuszékba, és kis híján egy mázas csuprot is levertem a stelázsiról, de a koskák, vájdlingok Palócföld – 2025/3–4. ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 231 �S zépiro dalom és csebrek közt kutakodva végül mégiscsak ráleltem az íncsiklandó delikáteszeket rejtő bödönökre. Összemaszatolt arccal és ragacsos kézzel settenkedtem szobám felé, ám a szalonba érvén csoszogó léptek neszére lettem figyelmes. Alighogy visszamenekedtem a kamrához vezető korridorra, Klára néni toppant a helyiségbe. Hálóköntöst és papucsot viselt, vállára berlinerkendőt terített. Egyik kezében nyeles kandelábert tartott – s a beléhelyezett faggyúméccsel világolt maga előtt –, míg a másikban szalmafonatos demizsont lóbált. Keresztülsétált a szalonon, lenyomta a franciaablak kilincsét, kilépett a tornácra, majd vigyázatosan behajtotta a verandaajtót. Áldani kellett volna jószerencsémet, s nem kísérteni tovább a sorsot, én mégis odasettenkedtem az ablakhoz. A spalétákkal nem kellett bajmolnom, hiszen éjennen az udvarház minden zsalugáterét szélesre tártuk, hogy a szobák friss ájert cúgoljanak. A holdvilágnál fehér neglizséjében olybá tűnt a tánti, akárha egy lunátikus vagy egy hazajáró lélek bolyongana a kertben. Az ánglus-park fái és bokrai tikkadtan kornyadoztak a forróságtól, a kabócák oly rendületlen húzták, mint cigánybanda a lakodalomban, s én a párkánynak dűlve bámultam, amint édesnéne elsórinkál a kerekeskút mellett, odaorozkodik a boronafalú pincéhez, s eltűnik a gádorban. Nemcsak a szokatlan terminus okán rökönyödtem meg a történteken, hanem azért is, mert ha valamely ankéton nagynénémnek bármiféle kontyalávalót töltöttek, ő mindenkoron elhárította a kínálást, s fumigálva méregette azon hölgyeket, kik nem bírtak ellenállni egy stampedli diólikőrnek. Apámnak is előszeretettel prézsmitált a szentírási textust citálván („meg ne részegedjetek a bortól, miben kicsapongás van”), s lám, most kiviláglott, hogy Klára néni sem jobb a Deákné vásznánál. Felrémlik előttem, amint egy reggeli étkezésnél anyám elfintorítja az orrát, férjére sandít, s tréfásan megjegyzi, hogy valamék asztaltársa ma hajnalban már bizonyosan pityizált egy pohárkával. A családfő csak sejtelmesen somolyog a bajsza alatt, s egy szóval sem berzenkedik a borisszaság vádja ellen, miközben a néni mélyen elpirul az obszerváció hallatán. Akkortól fogva a tánti hetente több ízben is elrágcsált egy marék ánizsmagot vagy borsmenta-levélkét, s hol hascsikarással, hol kiújuló migrénjével explikálta a medicinák fogyasztását. A következő tavaszon új házitanító érkezett a kúriába (már nem emlékszem, hogy elődje önszántából szedte-e a sátorfáját, vagy apám kötött-e útilaput a talpára). Jövetele napja épp egy március végi szalonkavadászatra esett. Apám és brúderjai az alkonyi húzáson kapták puskavégre az erdők királynőit a közeli Tündér-réten, honnét 232 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/3–4. �H l a v a c s k a Ta m á s gazdag zsákmánnyal, flintáikat durrogtatva, stüszikalapjukba tűzött ecsettollakkal tértek vissza az udvarházba. A szakácsné azon nyomban megkopasztotta a madarakat, és szalonnával, fokhagymával tűzdelve nyársra húzta őket. Vacsora után a szekreterből szokás szerint előkerült a pecsétes Tell Vilmos-kártya, a jágerkompánia pedig a pipatóriumba vonult, hol egy kancsó cirfandli mellett lapozgatták az ördög bibliáját, valamint a közelgő tisztújításról disputáltak. Az új tanító már e lukulluszi lakomám sem zsenírozta magát, s úgy pofázta a friss pecsenyét, akárha napok óta nyelné az éhkoppot, s később se kellett noszogatni, hogy repetázzon a karmonádliból vagy a dödöllével garnírozott berbécstokányból. Alighanem egy ágrólszakadt, kurtanemesi família sarjadéka volt, kire csupán egy molyrágta almáriumot testáltak fölmenői, s odahaza legföljebb hajdinakása, pempős málékenyér és paszulyból főtt csuszpájz lehetett a menázsi, míg a szűken porciózott jobb falatokért bizonyosan ádáz duellumot vívott fivéreivel. Délelőttönként ernyedetlen szorgalommal studíroztuk a Donatus-féle latin grammatikát – melynek egynémely lapját apám diákkorában kiszaggatta fidibusznak –, míg csak a saroktékán álló empire óra el nem ütötte a tizenkettőt, s tanítóm véget nem vetett a szekatúrának. Délután már nem szekíroztattam génuszokkal és móduszokkal, hanem katekézisben, szépírásban és számtanban gyakoroltam magam, ám ezen diszciplínákból már kevésbé pallérozódtam, ugyanis instruktorom úgy belakott az ebéddel, hogy amíg én irkám fölött görnyedtem, ő rendre elbólintott párnás karszékében. Váltig hangoztatta, hogy csupán kényszerből vállalta el a házitanítói szolgálatot, ám ha véget érnek processzusai a tribunálom, nem lesz többé rászorulva e hitvány salláriumra, hisz a visszanyert domíniumokon fog gazdálkodni, melyektől anno igaztalanul fosztották meg őseit. Kuláns modorával és komplimentjeivel a tántit hamar bűvkörébe vonta ez a farkasbélű, pohos szoknyapecér. Együtt rakták a pasziánszt és a dominót, felolvasott a néninek a Himfy szerelmeiből vagy Eugene Sue románjaiból – így a nagyságának nem kellett az okulárén át vakoskodnia –, s türelmesen szorongott a dívány szélén, ölében egy pamutgombolyaggal, ha a mademoiselle gobelinhímzéssel kívánta múlatni az időt. Eljött a május. Illatozott a lonc, a méhek sárga pontokként cikáztak a virágzó gyümölcsfák körül, dongásuk az egész kertet betöltötte, akár egy örökkön játszó orkeszter muzsikája. Ha feltámadt a szél, az aranyeső sárga, az akácok és kőrisek fehér sziromzáport zúdítottak a földre, mintha sok száz pillangó szállt volna alá a lombokról. Palócföld – 2025/3–4. ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 233 �S zépiro dalom Ekkorra már mindannyiunknak szemet szúrt, hogy édesnéne egyre bátrabban bánik a pirosítóval, loknikat bodorít, s máslit köt a hajába, s hol egy régóta nem hordott zsabós puplin-blúzban, hol egy eleddig a sifonér alján lapuló babérzöld krispinben tetszeleg a szalon mahagónirámás állótükre előtt. Egyik délebédnél anyám szóvá is tette Klára néni tavaszi bimbózását, mire a tántinak pírrózsák fakadtak orcáin, findzsája helyett a damasztabroszra csurgatta a kávét a zománcos ibrikből, s még a keze ügyében lévő porcelánpikszist is feldöntötte zavarában. Valamikor pünkösd előtt sem Klára néni, sem a tanító nem jelent meg a reggelizőasztalnál. Anyám elszalajtotta értük a bóbitás frajlát, ki visszatérvén közölte, hogy egyikük sincs a szobájában, ám talált egy kopertát a nagysága komódján, melyet a tekintetes úrnak adresszáltak. „Csapjon beléjük a mennydörgős ménkő”, teremburázott apám, midőn végigolvasta a levelet, azzal üstöllést panyókára vetette prémgalléros dolmányát, fejébe nyomta kócsagtollas posztósüvegét, befogatott Miskával a homokfutóba, s lóhalálában elviharzottak. Aznap éjjel lovak dobrokolása vert fel nyugságomból. A résnyire nyitott zsalugáter mögül lestem, amint a bricska befordul a kovácsoltvas kapun, végigroszog a törtkavicsos felhajtón, s megáll a portikusz előtt. A tánti görnyedt háttal, lehorgasztott fővel, kezeit tördelve gubbasztott apám mellett. Fedeles kalapot, karmantyút és porköpenyt viselt, összecsukott parazolja ölében pihent, akárha hosszú vojázséról tért volna haza. Noha a gróf úr mindig adott a decens viselkedésre, most köpönyege lebernyegét markolva lecibálta húgát a csézáról, és durván lépcső felé lódította, akár egy bősz prófusz a gondjaira bízott árestánst. Az öreg Miska is lekászálódott a bakról, kihajtotta a kocsilámpa üvegajtaját, eloltotta a mécsest, majd a vackáról sokadig kurjantásra előbújó Jász Bendegúz segedelmével leemelték a ferslágot a homokfutóról, s becígölték a kúriába. Másnap a früstök után anyám a szobámba küldött, hogy játszódjak az ólomkatonáimmal, vagy ha örömestebb időznék a szabadban, menjek ki a kertbe, s lövöldözzek a bodzafa puskámmal, míg ők privátim eldiskurálnak a tántival. Azt mímeltem, mintha eleget tennék az ordrénak, ám mihelyt kiléptem a szalonból, az ajtó csukott szárnyához lapultam, hogy kihallgassam a purparlét. A zajokból ítélve apám fel-alá marsolt a vizitszobában, akár darabont a vártán. Klára nénit először ostoba, hiszékeny bolondnak titulálta, kit úgy megszédítettek, mint egy iperedő bakfist. Majd azzal folytatta, hogy húgának szíve joga ékszeres kazettáját násfáival és fülönfüggőivel együtt elsinkófálni, de az mégiscsak infámis galádság, hogy az ő ezüstláncos Patek-zsebóráját, e családi klenódiumot is skrupulusok nélkül, tálcán nyújtotta át annak a máriás huncutnak. Ekkor édesnéne mintha 234 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/3–4. �H l a v a c s k a Ta m á s motyogott volna valamit, ám fivére öklével az asztalra sújtván azzal tromfolta le, hogy kedves húgocskája csak ne protestáljon, mert ha Miskával véletlenségből nem akadnak a nyomára, még most is lappadt erszénnyel rostokolna abban az útszéli fogadóban, ahol az a hétpróbás svindler faképnél hagyta, vagy hazafelé kullogna az apostolok lován, miközben – horribile dictu – szégyenszemre már a policájjal inspektálnák a kisasszonyt. Később apám a család renoméját emlegette, majd a rosszmájú zsurnalisztákat, kik még a Madonnát is hírbe hozzák Pilátussal. A dorgatórium zárásaképp hosszasan pocskondiázta a házitanítót – „a kutya sejhajába való bitang” még a kevésbé fulmináns sértések közé tartozott –, aztán megesküdött, hogy deresre húzatja a kullért, ki felvette lőcsös szekerére a gerlepárt, legvégül pedig önnönmagát okolta, amiért nem látott át a cégéres imposztor mesterkedésein, s mazsolás kuglóf helyett nem ólomsöréttel kínálta a sliffentyűt. Bár apám a skandalum elkerülése végett semminő hatóságnál nem denunciálta a famózus gazembert, azon a nyáron szüleim jobbnak látták, ha Klára néni nem utazik velünk a karlsbadi fürdőbe. S ha annakutána látogatók érkeztek hozzánk, a tánti hirtelen rosszullétre panaszkodván szobájába zárkózott, s e hektikusan jelentkező gyengélkedések furcsamód mindig vendégeink távoztakor múlottak el. Három esztendővel később őszi vakációra érkeztem haza az eperjesi internátusból, ahol régente apám is koszpitolta az iskolapadot, s hol én is sikerrel abszolváltam első tanulóévemet. Szent Mihálykor ágyúszó ébresztette a háznépet, de nem a török vívta Décskét, csak a szüret kezdődött meg a Zengőbércen. Sötétedéskor tüzek gyúltak a szőlőhegyen, felcsendült a muzsika, a mulatozók lármája egész az udvarházig elhallatszott. A szőlőnk bő termést hozott, Miska egy nap többször is fordult a szekérrel, a pince csak úgy roskadozott a musttal és borral telt hordóktól. A szüreti bál és a vincellér utolsó vizitációja után egyik reggel hiába vártuk a tántit az étkezőasztalnál. Anyám épp el akarta érte szalajtani a komornáját, midőn impertinens módon Miska tépte fel a verandaajtót, becsörtetett a szalonba – kishíján orra bukott a zseníliaszőnyegben –, és ajvékolva riasztotta a nagyságos urat. Mikoron anyámmal kiléptünk a tornácra, már mindahány cselédünk a pince körül csoportozott. A fák gyér lombja vörösen izzott, míg az összegerebenezett, színpompás levélhalmok oly nyugalmasan várták a máglyahalált, akár tarka ruhás, indus özvegyek. Jász Bendegúz égő mécsest helyezett egy lapát fejére, kezébe fogta a szerszámot, s leóvakodott a borház lépcsején. Alkalmasint odalentről inthetett, vagy csak felkiáltott a gádornál várakozó Miskának, ki legott felkapta a pince falának Palócföld – 2025/3–4. ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 235 �S zépiro dalom támasztott saroglyát, s amennyire vénhedt lábaitól tellett, leloholt a garádicson. Egy miatyánknyi idő múltán elébb a lovászfiú bukkant elő a sötétből a saroglya rúdját markolván, majd édesnénét pillantottuk meg a rögtönzött hordágyra fektetve, kibontott hajjal, fehér neglizsében, arcára terített berlinerkendővel. Réthy Klára végzetét a halotti certifikátum szerint heveny szívgörcs okozta, s midőn szolgálója rátalált a budoárjában, már hiába küldtek orvosért. (Apám a szégyenteljes cirkumstanciák elhallgatásával próbálta elejét venni a szóbeszédnek a zugivó vénkisasszonyról, ki a must erjedésekor szülemlő szénélegtől fulladt meg a borospince mélyén.) Temetésének előestéjén valamely décskei gazda alighanem felbőszíthette a portájára betévedő garabonciást, ki sárkányhátra pattanva elhozta a nagyidőt, hiába harangozott a felhők elé a Szent László-templom derék sekrestyése. Megnyíltak az egek csatornái, a környék valóságos lápvidékké változott, s már azon sem rökönyödtünk volna meg, ha kertünkben kisarjad a nádi buga, vagy egy békára leső gólyamadár tocsog végig a csatakos gyepen. Emiatt az atyafiság jórésze nem reszkírozta meg az utazást, csak egy maroknyi éhenkórász rokon lézengett a gyászszertartáson, kik az ingoványon való átkelés kalamitását is vállalták, hogy a halotti toron teletömjék bendőjüket. Mivel a parókus tündökölni kívánt földesura előtt, hosszú és cikornyás orációval parentálta a megboldogultat, dicsérte vallásos buzgalmát, s megemlékezett róla, hogy az elhunyt mindenkoron gyámola volt a falu szegényeinek. Elképzelem édesnénét elsőbálozóként, a kurrens divat szerint világos tüllruhában, glaszékesztyűben, felkontyolt hajjal. A legyezője a „bonton”-nak eleget téve övére akasztva, egyik kezében csokrétát tart, másik kezével a táncrendjét gyűrögeti, melybe még egyetlen nevet sem jegyzett fel, így ücsörög egy szófa szélén, s ácsingózva nézi a parketten lejtő szerencséseket. Szünóra következik, a fiatalság a bálteremből átvonul egy kisebb helyiségbe, ahol zálogosdit és haragszomrádot játszanak. Majd egyszeriben elsötétül a szoba, felharsan a „szabad a csók”, s a hajadonok visongva menekülnek a gavallérok elől, kik egy titkos lózung elhangzásakor már korábban kiszemeltjük közelébe férkőztek. Selyemszoknyák suhognak, leányok kacagnak, ripityára törik egy majolikanipp, s a tánti egyre csak várja azt a pimasz ficsúrt, kinek apolgatásáért egy szelíd pofonnal fizethet, ahogy arra mamája kioktatta. Ám senki sem vetemedik ilyesféle inzultusra, s míg társnői zabolátlan viháncolnak körötte, ő egy zugolyba húzódva gunnyaszt a sötétben, árván és csóktalanul. 236 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/3–4. �S t e fa n i c h G r é t a STEFANICH GRÉTA A MÁTRA BOSZORKÁNYA Mátra sűrű erdejében, Lányka fekszik egy férfinek ölében. Kicsiny lányka édes testén Elterült a férfi, s nem félt: Hajnalka ezt úgyse tudja. Kihasználják drága testét, Hány éve, hogy a férfi vetkőzteté. Majd az egyik alkalommal, Hasa alatt csoda fogant: De ezt a lányka még nem tudja. Kicsiny lányka, jaj, vigyázzál! Mert ottan ólálkodik a boszorkány. Ó, ha tudnád, hogy nem szeret… Csak a tested az, mi neki kell! Hajnalka ezt úgyse tudja. Egyik este, sűrű zöldben, A veszély csendes melege ott termett. Jaj, a titok nem titok már, Hajnalkában bosszú forr már, És lám… Senki sem tud semmit. Hajnalka a hű feleség, Mátrában fekvő hűtlen férfi a férj. S lám, a hófehér kislányka, Neve nincs, mert szegény árva, De Hajnalka ezt sem tudja. Kicsi lányka egymagában, Egyedül, a Mátrában vár sorsára. Hajnalkából boszorkány lett, Átkot szórt a kicsiny nőre: A gyerekét meg ne szülje! Teste vékony, lába feszes, Kék szeme telve van szerelemmel. Átadja magát a szépnek, A hatalmas szenvedélynek, A kis leányka nem tudja: Kilenc hónap elteltével Vérfoltos lett a leány Fehér leple. Fájdalmai megindultak, Sírni tudott a szegény csak. „Szeretlek, megtalállak!” Palócföld – 2025/3–4. ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 237 �S zépiro dalom Útnak indult, de igen ám, Gonosz tervet eszelt ki a boszorkány. Megátkozza a férjét is, Testében gyúlt szenvedély, Jaj, csak a leány meg ne lássa… Vér csobog már mindenhonnan, Az ordítások egyre súlyosbodnak, Fehér lepel tiszta vörös, Leány ott hever a földön. Most már együtt azzal, kit megölt… De az idő nem kedvezett, Az ajtóban egy vérző árny állott meg. Nézte, hogy szeretik egymást, S csak a férfinek kiabált. Nem rád figyel Ő, kicsi lány… Mátra sűrű erdejében, Még hangok hallatszódnak éjjelente. Hol a banya nevetgél még, Hol a leány ordít sírva. Visszhangjait élteti a szél. Átkát érzi a hasában, Fájásai lesznek egyre nagyobbak. Alig lát már kék szemével, S szól banya nevetése. Kést ránt a lány, szeretőjére. (Kőszeg, 2025. január 15.) Forrás: AI (pixabay.com) 238 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/3–4. �Va s a s Ta m á s VASAS TAMÁS JÉZUS OTTHONA Jézus nem volt sem jobb-, sem baloldali. Persze, nem is fia semelyik istennek, csak egy kedves fiú Peruból, magyar anyától. Egyébként szereti a régi Fekete Vonatot, van korszerű, USB-töltős walkmenje, és jogi egyetemre készül. Agyonverték a Népszínház utcában, és végül csak a cipőjét vették el. SZOMORKÁS VÉGNAPOK Az az égető érzés az alhasánál… Miközben rettegek, hogy nem miattam van, sírva ráfektetem a lapátkezeimet és nyugtatni próbálom. Majdnem azt mondom ezzel, hogy szeretem, és ki tudja, közben mire gondolok… Palócföld – 2025/3–4. ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 239 �S zépiro dalom SZŰK BALÁZS KEMÉNY ZSIGMOND RIDEG ISTVÁN TEMPLOMI KERTJÉBEN Kitűnő tán csak néhányszor voltam, hisz szándékosan kerültek a szerencsepercek. Büntető órák, napok, hónapok, évek álmos utazója lettem inkább, unalmas hasznos ember újból s újból egy végtelenített piszkos szalagon, így vagy úgy, s most ebbe is bután belefáradtam. HÁROM FOK A fiatal toporzékol, az okos szenved, a bölcs hallgat. Szendiszücs István fotója 240 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/3–4. �Vicei Károly VICEI KÁROLY PARÁDÉ A LEGELŐN Zentán a tóparti városrészt szegélyező, utolsó, északra néző házsor a Tisza-hídra – azaz keletre – tartó vasúttal párhuzamosan két kilométeren át vonul nyugat–keleti irányban. A nevezett part alatti házsor akkor épülhetett meg, amikor az itt kanyarodó folyó medrét a szabályozás arrébb terelve kiegyenesítette, majd pedig kiszáradt az egykori meder tómaradványa. Észak felé úgy hagyható el a város, hogy az utcavégek partjain leereszkedik az utas. Ezen a nyári késő délutánon viszont a zsidó temető melletti lejtőn, az Új sor utcába fölfele kapaszkodik a legelőről hazatérő nyáj és a tehéncsorda. Nyomában égbe száll a sűrű por. Pulik terelgetik a seregletet, a juhásznak nem sok dolga akad. A megfelelő sarkokon leválik egy-egy állat, és a gazda házának veszi az irányt. A Tópart utca kereszteződésében bolt és kocsma van. Az utóbbi előtt hosszú pad. Épp most telepedtek rá a templomtéri focizástól megizzadt suttyó legénykék, a muzsikus Zsadányi és Verebes família gyerekei. Amikor odaér hozzájuk a birkák csődülete, Vazul egy haverra mutatva rikkant: „Befogadjátok-e Kázmért közétek?!” Kórusban jön a válasz: „Beee!” Jót derülnek a klapecok. Megbeszélik az esti mozizást. Szerencsére nem szerelmes, hanem kalandfilmet adnak, valamilyen hajókatasztrófáról. Az öt Verebes-fiú két házzal arrébb szakad le a társaságról, egy liliputi, mállott falú házikó kapuja mögött tűnik el, hogy a korai vacsorára összeálljon a tíztagú család. (Amikor az utódokat serényen nemző apukát, Puszi prímást arról kérdezik, hogy hát ennyire szereti a gyerekeket, ő homlokráncolva válaszol: „Szereti a rosseb, aki megeszi; csak a technikát, ahogy keletkezik.”) Pár házzal odébb a pék örökbe fogadott fiai, Tóthék válnak le a brancsról. A kreol Zsadányiakkal már csak a két Viczei marad. A cigány pajtások is hamar hazaérnek, a szegényektől lakott, keskeny Kerék utcában. Zsadányiék mellett szintén zenész lakik, nem más, mint a messze földön ismert Remete Ireneusz, trombitás és karmester. A hazafelé battyogó Viczei-fivérek, a család legfiatalabbjai pályájuk legelején tartanak. Az özvegy édesanyától Pipikének becézett Kálmánka tizennégy évesen őszre lesz negyedikes gimnazista. A három évvel idősebb Jancsi órásinas. A többi báty saját Palócföld – 2025/3–4. ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 241 �S zépiro dalom lábán álló, kész felnőtt: Lajos hangszerkészítő, József fodrász és színházi sminkes, Károly mechanikus. (Ekkortájt csak neki volt autója a városban.) Mami és Pipikéje, Kálmánka a Jézus Szíve templom korai miséjéről az alvégi kirakodóvásárba ment, csupán az esemény hangulatáért, nézelődni, találkozni ismerősökkel és rokonokkal. Ugyanezért jönnek el a Viczeiek, másod-, harmadfokú unokatestvérek a topolyai, gunarasi tanyavilágból. Onnan érkezett a zentai Árpád utca nagy sarki épületébe a monarchiás századvég utolsó évében Viczei Márton harmadjára alapított családja. A férfiú egy válás és egy megözvegyülés után talált új párjára, a tizenhét évesen özveggyé lett Flamanné Csernai Ilonára. (A gépész Flaman István a kislánya topolyai megszületésének örömhírét a zimankós decemberben gyalog, hajadon fővel vitte meg szüleinek, Ómoravicára. Az újdonsült apuka agyhártyagyulladásban elhalálozott.) A vásárban és az egész városban beszédtéma volt a délutánra beharangozott repülős bemutató. Két gép már tegnap megérkezett Újvidékről fél óra alatt. A vonat ötórányit döcög azon a távon. A Tisza-parton sétálók láthatták, amint az egyik pilóta gépével spirált ír le, forgást, álzuhanást mível, s végül átröpül a híd alatt. Ilona asszony ebédvendéggel tér haza a vásárból, miután csatlakozott hozzá tanyasi sógora, Viczei Johannes Nepomuki. Kálmán besózva loholt a főtéri korzóra. A vasárnap délelőtti korzó népsége sokkalta színesebb, mint az esti korzóké. Nappali világosságnál több látszik. Erősen szembetűnik a cséplőgépes gazda nagy, mamlasz fiának szilvakék öltönye, hófehér inge, tűzpiros nyakkendője. Piperkőcök hada mérkőzik a porondon. Ütemesen nyikorognak a suvickolt Gojzer-cipők, parfümök egyvelege szálldos. A filmsztár Ramón Novarro frizurájának megannyi provinciális utánzata a sétány férfikoponyáin. Kálmán megleli barátait; azok is ki vannak csípve. Az úttesten félkilométernyi, ellentétes irányú emberfolyam. A sétálók balra tekert nyakkal stírölik a szembe jövőket. A kis Viczei Bolváry pedellus lányát, Ibolyát nézi imádattal, haverjai pedig Gerzsány pék bakfis csemetéivel szemeznek. Sűrű a fiúk délelőtti programja. A korzózás után együtt mennek meghallgatni a térzenét szolgáltató Remete Ireneusz fúvószenekarát, melynek pódiumot ácsoltak a városházi kupola árkádja és a szemközti park szélében fehéren magasodó I. Péter szerb király szobra között. A vicces Verebesek citromgerezdeket nyalogattak, kámpicsorodott ábrázattal, közvetlenül a trombitások előtt, bízva a nyálreakcióban. Ám a zenészek az angol testőrök higgadtságával kezelték az inzultust. Strauss könnyed dallamai andalították a hallgatóságot. 242 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/3–4. �Vicei Károly A barátok itt vettek búcsút egymástól. Kálmán a városházi díszterem karzatán foglalt helyet, hogy meghallgassa a repülős matiné előadásait, amazok meg az Uránia moziterem bokszmeccsére mentek, ahol az előjátékban az amatőr Viczei Jancsi is öklözik. A díszteremben, lent, középütt, az elnökségi emelvényen koros főtisztek ülnek; nekik és a beöltözött pilótáknak nem sok szerep jut. A helybeliek nevében Vígh Lajos nyugalmazott tanár és hírlapíró köszönti a „noviszádi” vendégeket, talán azon a címen, hogy a Szerb–Horvát–Szlovén Királyság Aeroklubjának ő az egyetlen zentai tagja, és aki ötletgazdája a mai légiparádénak. (A repülőzés környékére pedig az sodorta, hogy mély barátságot ápolt az aviatika megszállottjával, Dudás Emillel. A Dudások az elmúlt fél évszázadban fő posztokat töltöttek be a város közigazgatásában, a ranglétrán sorban megszerezve a tűzoltó-parancsnoki, rendőrfőnöki és polgármesteri címeket. Emil apja is a csúcsra hágott, ám fia nem követte: inkább Párizsba űzte szenvedélye, hogy megismerkedjen Blériot-val, a repüléstudomány félistenével. Közben kitört a nagy háború, és osztrák–magyar állampolgárként ötévi internálást szenvedett. Sorstársai között volt egy kolozsvári író, aki épp ez idő tájt tesz pontot a közös rabságot megörökítő regény végére, melynek főszereplője a zentai fiú. A hazatérő Emilt nem rázta meg a délszláv fennhatóság, miután édesanyja szerb asszony volt. Így lett belőle rendőrfőnök Zentán, míg vissza nem tért Franciaországba, ahol egy erdőben fölakasztotta magát, történetünk évében, 1928-ban.) Egy fess főhadnagy, Pavlovics Milorád röviden (és szerbül) ismertette a repülőgép történetét. Németország a háború közepén, 1916-tól kezdte gyártani a Brandenburg masinákat, amelyek később háborús jóvátételként kerültek a kisantant országaihoz. Ezekből érkezett most kettő Zentára. A bemutatott pilóták neve is németes hangzású. Az egyik August Nezsmak, a másik Kneschneck. Az előbbi első díjat nyert egy varsói versenyen, emez pedig a bravúrjairól híres. Vége az előadásnak. A díszteremből a tömeg kitódul a megyeháznak is beillő épület tágas lépcsőházába, ahol Lindbergh-jelvényeket osztogatnak, és megvásárolható a délutáni rendezvényre szóló, háromdináros belépőjegy. Tízpercnyi repülésnek harminc dinár az ára. Az egész ház népe az udvaron terített asztalhoz ült ebédelni. A házas Józsefnek és Lajosnak saját lakása volt az épületben, de Ilona mami őket is megvendégelte, gyerekestől, mert ma töltötte be negyvenkilencedik életévét. Az ünnepelt asszony egymaga főzött a tíz személyre. A fenséges fogásokat édesség zárta; madártej és rétes. Az édesszájú Kálmánka bezabált, rá se bírt nézni kedvenc túrós rétesére, de édes mami megnyugtatta, a részét félreteszi, míg meg nem jön a repülős bemutatóról. Palócföld – 2025/3–4. ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 243 �S zépiro dalom A fodrász József és Karcsi mechanikus is nagyban készült a szenzációsnak ígérkező eseményre. A poros út tudatában szürke, sportos ruhát öltöttek. A családban csak nekik volt biciklijük, ám volt itt még egy, javításra hozott kerékpár, amelyet Karcsi meg is reparált. A jármű gazdája, Reinholz Robi Kálmánnal jár iskolába. A part alatti mezőn egymástól százméternyire állnak készenlétben a Brandenburg repülőgépek. Szuronyos katonák állnak őrt mellettük. A 16-ost Nezsmak, a 19-est Kneschneck pilóta vezeti. (Nevükből ítélve a Habsburg-világból felejtődtek itt.) A tűzoltók mellmagasságú kötélkordonnal határolták körül a kifutópályát, százhúsz méter szélességben és hatszáz méter hosszan. A motor erejétől és a talaj simaságától függően sokkal rövidebb táv is elég a felszálláshoz. Itt azonban akadnak hepehupák. A közönséget is befogadó mező szabálytalan négyszög, csaknem egy kilométeres oldalakkal. Három órakor kezdődik az esemény, de már kettőkor öt-hatezer ember tolong, bóklászik, ücsörög a legelő füvén. Az országútról sekély árkon át, gerendákból ácsolt kapun lehet bejutni. Az út mentén több szintű kordon és karszalagos rendészek tartják távol a potyázókat. Aki közelről akar repülőt látni, annak szűk egy kilométert köll gyalogolnia. Van itt minden, mint a vásárban: lacikonyha, cukrászsátor, céllövölde, bolondmalom, zenebona. Remete Ireneusz rezesbandáját pódium emeli ki. Könynyed keringők és lakodalmas nóták hangzanak föl. Még egy jó órán át hömpölyög a tömeg a tóparti lejtőkön, irtózatos porfelleget kavarva. Karcsi, a műszaki zseni, nem tudni, mi okból, pisztolyt vett magához, s úgy szállt nyeregbe Józsi bátyjával. Az Új sor tömegtől eldugult partja helyett a beltérhez közelebb eső keskeny utca végén kerekeztek le, és a partalji házsor mentén közelítették meg az eseményes rétet. Őket igazán érdekelte a dolgok lényege, ezért a tumultuson áttörve magukat a kifutópálya végén tanyázó katonákig hatoltak; onnan látni legtöbbet. Jól gondolták: tőlük pár száz méternyire rugaszkodtak el a földtől a masinák, és elvégezték a szokásos figurákat: forgás, csavarodás, álzuhanás, spirál volt műsoron, amit az álmélkodók tapsa nyugtázott. Az ünnepély hivatalos megnyitója ezután következett. A kifutó sarkánál Pavlovics Milorád főhadnagy szónokolt, de a hangoskodó közönség miatt nem sokat lehetett érteni belőle. Olyasmit mondott, hogy tíz éve egyesítették a balkáni haza darabjait. Amint elhallgatott a tiszt, fájdalmasan felsírt, vonított a guzla egy végtelenül öreg aggastyán keze nyomán. Ettől aztán megnémult a ricsajozó környék. Végül egyenruhás fúvósok rázendítettek a Drinamarsra, ami a hallgatóságban szintén nem váltott 244 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/3–4. �Vicei Károly ki ovációt, noha a díszlépésben menetelő katonák tisztességesen odacsapták talpukat a talajhoz. Utána gúlába rakták fegyvereiket, és sorfalat képezve nézték a „reptér” eseményeit. Az első égi tiszteletkör a város első emberének, Gyorgyevics Szlobodán polgármesternek dukált. – Drága Pipikém, vigyázz a Robi kerékpárjára, és főleg magadra, mert annyi ember között sok a veszély. Siessél haza! – búcsúzott el fiacskájától Mami. Kálmánka keményen nyomta a pedált, hogy a késésből lefaragjon, de nem izgult, hogy lemarad a szokásos és unalmas bevezető szónoklatokról. Amikor a Tóparti utca és az Új sor sarkán jobbra, a városból kivezető part felé fordult volna, egy fekete macska futott át az úttesten, mire a kisfiú szempillantás alatt úgy döntött, hogy kanyarodás helyett egyenesen folytatja útját. Így hát két kilométer kerülő volt az ára annak, hogy mentesüljön a rontástól. Az utolsó partos utca végén legördült, átemelte a kétkerekűt a vasúton, s amint átkelt a kis csatorna keskeny, korhadt fahídján, megérkezett a kifutópálya közönségtől mentes oldalára. Odahajtott, ahol embereket látott. Így találta magát a reptér végén, a szélességi kordon, a puskagúlák és a katonák között, akik követelték rajta a belépőjegyet. A fiú fölmutatta, mire a bakák meglepődtek, hogy nem egy potyázóval van dolguk. A gyereket maguk mögé parancsolták, az pedig álltában fogta a kormány szarvát. Közelükben épp akkor ért földet nagy robajjal a 16-os gép, fedélzetén Nezsmak pilótával. Utasa, Gyorgyevics polgármester sápadtan kászálódott ki üléséből, s majd elfelejtette leadni a bőrsapkát, annyira sietett vízhez jutni. Megkezdődött a „szabad a repülő”, annak, aki fizet. Maczonkai Ignác, földbirtokos, több cséplőgép tulajdonosa három jegyet váltott bérrepülőzésre; saját magának, a fiának, Vendelinnek és a menyjelöltjének. A férfiak egyidejűleg szálltak föl. Az égi kaland – a fel- és leszállást is beszámítva – tíz percig tartott. Odalent, a Remete-pódiumon vég nélkül szólt a kivagyiság megrendelt nótája: „Majd, ha nékem sok pénzem lesz, Felülök a repülőre. Úgy elszállok, mint a fecske Odafent a magas égbe...” Visszatéréskor az öreg egészen jól tartotta magát, szemben a fiával, aki tántorogva iszkolt a gép közeléből. Pedig még mindig neki és kedvesének szólt a dal: Palócföld – 2025/3–4. ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 245 �S zépiro dalom „Én a sok pénzt nem sajnálom, Csak te légy a kicsi párom...” A menyasszony meggondolta magát. Hallani sem akart arról, hogy a pilóta mögé üljön. Így hát a „kunsztozó” Kneschneck kapitány utas nélkül emelkedett fel a 19-esen, Nezsmak mögé pedig a Szentai Friss Ujság riportere, Markovics Mihály ült. Volt már része hasonlókban, de az éktelen zaj és az erős, hideg légáramlat megviselte. A Tisza fölött, nagy magasságból láthatta a német pilóta meghökkentő bravúrjait. A két gép újra a földön. Szusszannak a pilóták és a Brandenburgok. Három profi fotográfus is vöteti kuncsaftjait a gépmadarak ritka hátterével. Remete fúvósai a Herkules-fürdői emléket játsszák. Az operettvilág tartozékaként festett ez a tűzoltózenekar. A kék uniformis pompás jelmezében feszítettek a muzsikusok. Harsányan piroslottak a vállpántok és a nadrágszár csíkjai, nap-parazsú rézgombok izzottak a zakókon. Verebes Rudi és testvérei citrommal felszerelkezve közelítenek a hangászok truppjához... A parádé bennfentese hangtölcséren közli, hogy a B-19 tiszteletbeli utasa, Vígh Lajos professzor elfoglalhatja a helyét. Mielőtt feldübörögne a motor, a szünetet tartó rezesek mellett „szóhoz jut” a városszerte Nulla Palinak ismert, folyton részeg citerás: „Három paraszt kiment a libalegelőre, Meglátták a repülőt fönn a levegőbe. Nézd csak, sógor, micsoda égi taliga, Hogy az Isten csudájába került föl oda?!” A virtuóz muzsikus feje fölé emelve vagy háta mögött tartva pengette hangszerét, és repedt hangon énekelt. A hatvan körüli, ingatag járású tanár urat ketten is támogatták, hogy följusson székébe. A társaságában eddig nevetgélő, szőke német pilóta komoran elfoglalta helyét, és csendben várt egy ideig. Talán imádkozott. Vígh Lajos nemkülönben. Egyszer csak feldübörgött a sok lóerő, kattogott, pufogott a motor, egzaltáltan remegett a váz, és remegett, reszketett a félelmében halálra vált, nyugalmazott hírlapíró is. De már nem volt visszakozás. Abban a fertelmes zajban egymás szavát sem értették volna. A felszállt repülőgép furcsamód nem emelkedett a szokásos magasságba. A hivatalos megfigyelőknek az is föltűnt, hogy körözés helyett csak néhány kilométeres oda-visszákat ír le. Egyszer félelmetes mélységben húzott el a tűzoltók, a kis Kálmán és a katonák felett, talán a leszállás szándékával. De megint magasabbra tartott, s a város túlsó végén megfordult. A Viczei-fivérek ötvenméternyiről látták 246 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/3–4. �Vicei Károly a vészterhes jelenetet, kiáltottak is öcsinek, ám a katonák megtiltották a „gyüszmékelést” ebben a körzetben. A repülő pedig jött újra, ereszkedett; mégiscsak leszáll? A berezelt tanár kapkodott, csatarászott, minden megragadható idomba, csőformába belecsimpaszkodott, végül hátulról átölelte a pilótát, az pedig hol húzta, hol meg tolta a szintező botra tapadt kezét, így következett be a végzetes süllyedés. A reptér végi csoportok – a tűzoltók és a katonák – megérezve a katasztrófa szelét, elvetették magukat, míg Kálmánka – féltve más biciklijét – kormányra hajtott fejjel várta a végzetet. A monstrum valamelyik kereke fejbe találta, szétütötte a kerékpárt, feldöntötte a puskák gúláit, elszakította a mégoly alacsony kordonkötelet, majd magasba emelkedve tett még néhány fordulót. A Viczei-fivérek ordítva rohantak öccsük összeroncsolt, élettelen testéhez, amit a katonák zubbonyukkal letakartak. Karcsi pisztollyal hadonászott, hogy majd ő leszámol a bűnös pilótával. A rendőrök leteperték, elvették fegyverét, és magára hagyták, ő pedig hason fekve a fűben rázkódva zokogott. Sírt, jajongott Józsi bátyja is. Karcsi kérte, hogy siessen haza, mondja el édesanyának az esetet. Ment is József a járhatóbb kerülő úton. A felbolydult embermasszán aligha lehetett volna átkelni. „Valaki fejét leütötte a propeller!” – kiáltozták egyesek, noha az esetet nem is látták saját szemükkel. Pillanatok alatt nyolcezer ember tudomására jutott, hogy valami rettenetes dolog történt. A szörnyülködés moraja áthullámzott a hatalmas tömegen, amely meglepő gyorsasággal oszladozni kezdett. Ezrek nyomában porzott az út. József piros szemekkel nyitott be anya lakásába. Még öt óra sem volt. – De korán hazajöttél, fiam! Pipit láttad? Józsi zokogva borult édes Mami vállára. Palócföld – 2025/3–4. ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 247 �S zépiro dalom PETRŐCZI ÉVA EGY SEBESÜLT ŐZ DALA Jóformán nincs nap, hogy ne üldözzön egy éhes farkas, vagy egy egész, sár-condrát vonszoló, csaholó farkasfalka. Hogy éhségét és csalódásait ártatlan oldalamból gyorsan és mohón kiharapja. Azt hiszem, leginkább a szemem dühíti őket; vénülni képtelen, a tajtékzó vadakban is mindig legalább egy másodpercnyi, röpke irgalmat remélő, gyanútlan gyerek-tekintetem. Inkább jöjjön a seb, bánat, mint az, hogy én is mindig újabb áldozatra várjak. 248 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/3–4. �Ocsovai Ferenc OCSOVAI FERENC PALÓCKIRÁLY Elszaladni, elbujdosni, ahogy a kurucok tették egykor: így kellene nekem is, és a rengetegben rejtőzködhetnék el végre a gyűlölködő, kietlen külvilág elől. Fenn a bűvös börzsönyi berekben a magam ura lehetnék, és minden zug és patak tanácsadóm lenne, az őzek, szarvasok, medvék és vadkanok serege pedig hűségesen szolgálna, védelmezvén, amint a veszélyt csak megéreznék, amíg a legjobb dalnokaim mind énekesmadarak lennének, akiket az a régi népdal is megemlített, amely marosszéki kerek erdőkről mesélt nekem, amikor a csúf élet engem még nem becstelenített meg, és ártatlanul gombákat, füveket, virágokat szedtem a réten vagy a ligetben, a Pincevölgyek Szépe pedig még nem bolondított akkor magába, és nyugalmamra farkasok akkor még nem törtek. Itt viszont megalapíthatom újdonsült székhelyemet, és fájdalmaimból szikár, erős, bevehetetlen kővárat emelhetek, ahol megrendezhetem végre az ünnepet, amelyen a szív, az álom, és a láb soha el nem fárad, és a matyó hímzéses cselédlányok között meglelem talán a királynémat: egy fehérarcú, csöndes Jankát, egy hamis, ravasz, és féltékeny Zsuzskát vagy egy tüzes vágyaktól kicsattanó, vadóc, forróvérű Pankát, akik elmém kancsóját ürítenék, majd gőzölgő borral töltenék meg fürgén. Kelta és szláv taktusok zúgnak el közben a fülem mellett, így hóbortos fogadásomra a csintalan táncok és bohém tréfák lassan betódulnak, Palócföld – 2025/3–4. ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 249 �S zépiro dalom és mindenkit arra buzdítok, gyerünk, hiszen nem lesz talán már holnap, és ma kell kiizzadni az almamérget testünkből, amíg nem tűnik el a Telihold, és elhisszük, hogy ma este még bármi, amit akarunk, megtörténhet. Állok a hegyek sötétségében, szurdokok oltalmában, majd összegörnyedve, későn veszem észre a csalást, hogy még mindig magányosan kóborolok a bükkfák szürke árnyékában, és csakis a bágyadt bagolyhuhogást hallom mindenhonnan, amíg hetedíziglen is elátkozott lelkemet jeges, gúnyos, trónkövetelő szélvészek tépik, és bár a parasztok között törzsfő vagyok: tájnyelvemet a babonás emberek meg már sehol máshol nem értik… Szendiszücs István fotója 250 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/3–4. �Szerzőink SZERZŐINK ACSAI ROLAND író, költő (Budapest) BAKOS FERENC képzőművész (Szécsény) BALLA D. KÁROJ piréz író, költő, szerkesztő, blogger (Ungvár) BARÁTHI OTTÓ ny. közgazdász, közíró (Salgótarján) BODNÁR ILDIKÓ ny. egyetemi docens (Miskolc) BORSOS ÁRPÁD tanár, szakközgazdász, geográfus kutató, író (Budapest) BRUNDA GUSZTÁV népművelő, szakközgazdász (Salgótarján) CZETTER IBOLYA főiskolai tanár, nyelvész (Szombathely) CSEHY ZOLTÁN költő, műfordító (Pozsony) CS. KOVÁCS ÁGNES író, irodalomtörténész (Szombathely) CSONGRÁDY BÉLA ny. tanár, szerkesztő, közíró (Salgótarján) DARVASI LÁSZLÓ író (Budapest) DOBOS MARIANNE mérnök, író (Budapest) DUKAI-NAGY GERGELY közgazdász (Balatonalmádi) FÁBIÁN LÁSZLÓ író (Budapest, Zsennye) FAGGYAS LÁSZLÓ grafikus, Hangraforgó együttes (Győr) FRICSKA ÉVA művészeti vezető, tulajdonos, Artéria Galéria és Klub (Balassagyarmat) F. SIPOS BEA kulturális szervező, Hangraforgó együttes (Győr) FŰZFA BALÁZS irodalomtörténész, főszerkesztő (Szombathely) GY. SZABÓ ANDRÁS író, előadóművész (Budapest) HLAVACSKA TAMÁS tanár (Budapest) HODOSSY GYULA költő, író, szerkesztő, könyvkiadó (Balázsfa) HORVÁTH DÁNIEL tanár (Nyergesújfalu) HORVÁTH KORNÉLIA irodalomtörténész, egyetemi tanár (Budapest) JÓNÁK TAMÁS festőművész (Balassagyarmat) KABDEBÓ LÓRÁNT (1936–2022) irodalomtörténész, egyetemi tanár (Budapest, Miskolc) KAMARÁS ISTVÁN OJD szociológus (Budapest) KARAFFA GYULA bőrműves, meseíró, költő (Nagyoroszi) KELETI ÉVA fotóművész (Budapest) KOCSIS KLÁRA újságíró, költő, szerkesztő (Budapest) KOVÁCS BODOR SÁNDOR dokumentumfilmes, fotográfus (Salgótarján) KUN PÉTER tanár, grafikusművész (Kazár) LAKATOS LÁSZLÓ festőművész (Cserhátsurány) LŐCSEI PÉTER ny. gimnáziumi tanár (Kőszeg) MÁLICS VIKTÓRIA egyetemi hallgató (Szombathely) Palócföld – 2025/3–4. ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 251 �Szerzőink MEZŐSI MIKLÓS író, költő, klasszika-filológus, operatörténész (Budapest) MOHAI V. LAJOS író, költő, irodalomtörténész (Budapest) MOHAROS LILI képzőművész (Balassagyarmat) MÓRA REGINA tanár, író (Szabadka) MURÁNYI ZITA író, költő (Budapest) NAGY LÁSZLÓ közíró, honlapszerkesztő (Budapest) NAGY ZSÓFIA gasztroszakértő, ételkritikus (Ipolynagyfalu) OCSOVAI FERENC költő, dalszerző, újságíró (Budapest) ORBÁN GYÖRGY JÁNOS grafikus, festő (Salgótarján) PARÓCZAI CSABA tanár, jogász, költő, író (Salgótarján) PÁSZTOR ÉVA ny. középiskolai tanár (Balassagyarmat) PÉCSI SÁNDOR környezetművész, író, költő (Budapest) PETRŐCZI ÉVA költő, irodalomtörténész, műfordító (Budapest) PRAZNOVSZKY MIKLÓS FERENC helytörténeti kutató (Salgótarján) RADNAI ISTVÁN író, költő (Budapest) SCHEFFER MIKLÓS vallástudomány szakos bölcsész, rajztanár (Keszthely) SCHWIMMER JÁNOS magánénekes, énekmester (Budapest–Győr) STEFANICH GRÉTA középiskolai tanuló (Kőszeg) SULYOK LÁSZLÓ ny. középiskolai tanár, kulturális újságíró, közíró (Salgótarján) SZABÓ ANDREA ESZTER tanár, újságíró (Balassagyarmat) SZABÓ T. ANNA író, költő (Budapest) SZAUER ÁGOSTON tanár, költő (Szombathely) SZAUER DÁNIEL egyetemi hallgató (Szombathely) SZENDISZÜCS ISTVÁN festő- és fotóművész, grafikus (Szombathely) SZŰK BALÁZS tanár, költő, író, szerkesztő, mozgókép-kommunikátor (Debrecen) TÓTH CSABA festőművész (Vasszécseny) TÓTHÁRPÁD FERENC költő, író, szerkesztő (Kőszeg) TÖRÖK SACA színművész (Kaposvár) TŐZSÉR ÁRPÁD irodalomtörténész, költő, író, esszéista (Pozsony) VASAS TAMÁS költő (Budapest) VASS TIBOR költő, képzőművész (Hernádkak, Berekfürdő) VICEI KÁROLY szépíró, kétszeres politikai elítélt (Zenta) VINCZE-LENDVAY GABRIELLA könyvtáros (Balassagyarmat) WEHNER TIBOR művészettörténész (Budapest) További fotók: DOBOS KLÁRA, HANDÓ PÉTER, HEGEDŰS MÁRK, KOVALCSIK ANDRÁS, PÁSZTOR SZABOLCS, SAJGÓ SZABOLCS, SÜTH GABRIELLA, SZABÓ ZSOLT 252 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/3–4. �† MIZSER ATTILA Tragikusan korán, ötvenéves korában, 2025. augusztus 25-én halt meg Losoncon. 2008–2016 között a Palócföld főszerkesztője volt. Tisztelettel és megbecsüléssel emlékezünk rá. Handó Péter fényképe (Prága, 2009) Palócföld – 2025/3–4. ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 253 �Bakos Ferenc: Augusztusi fények III. Visszacsiszolás, 70 x 50 cm (2020) 254 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/3–4. �▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Főszerkesztő: FŰZFA BALÁZS Szerkesztő: SÜTH GABRIELLA Főmunkatársak: CSONGRÁDY BÉLA, NAGY PÁL (Párizs), PRAZNOVSZKY MIHÁLY, TŐZSÉR ÁRPÁD (Pozsony) Borítóterv: BONYHÁDI KÁROLY Az első borító KELETI ÉVA fotóművész fényképének felhasználásával készült: Sztravinszkij A Tűzmadár című táncjátékának főszerepében MARKÓ IVÁN (MAURICE BÉJART koreográfiája – Magyar Állami Operaház, Budapest, 1975. január 24.). A hátsó borítón SCHWIMMER JÁNOS fotója látható Markó Ivánról Fenntartó: SALGÓTARJÁN MEGYEI JOGÚ VÁROS ÖNKORMÁNYZATA Kiadja: BALASSI BÁLINT KÖNYVTÁR (3100 Salgótarján, Kassai sor 2.) Alapító: NÓGRÁD VÁRMEGYEI ÖNKORMÁNYZAT KÖZGYŰLÉSE Partnereink: Nógrád Vármegyei Hírlap Magyar Nemzeti Levéltár Nógrád Vármegyei Levéltára Artéria Nyelvstúdió Galéria és Klub, Balassagyarmat Savaria University Press Alapítvány A lap elismerései: Nógrád Vármegye Madách-díja Salgótarján Pro Urbe-díja Nógrád Megyei Értéktár „Nógrádikuma” Készült: OOK Nyomda, Veszprém, Pápai út 37/A Felelős nyomdavezető: SZATHMÁRY ATTILA Levélcím: 3100 Salgótarján, Kassai sor 2., telefon: 32/521-560, fax: 32/521-555 Internet: https://www.facebook.com/palocfold/ Elektronikus cím: palocfoldfolyoirat@bbmk.hu Terjeszti a Magyar Lapterjesztő Zrt. (LAPKER) A dupla szám ára: 1000 Ft Előfizethető a Balassi Bálint Könyvtárban és egyéb elérhetőségeinken. Megvásárolható az Írók Boltjában és a jobb újságárusoknál. A Palócföld Könyvek sorozatban megjelent könyvek ugyanitt megrendelhetők. Kéziratokat és rajzokat megőrzünk, de nem küldünk vissza. ISSN 0555-8867 (nyomtatott) 2786-1821 (online) index 25925 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ �. . . . . . . . . . . . . szerzőink . . . . . . . . . . . . . Acsai Roland Bakos Ferenc Balla D. Károj Baráthi Ottó Bodnár Ildikó Borsos Árpád Brunda Gusztáv Czetter Ibolya Csehy Zoltán Cs. Kovács Ágnes Csongrády Béla Darvasi László Dobos Marianne Dukai-Nagy Gergely Fábián László Faggyas László Fricska Éva F. Sipos Bea Fűzfa Balázs Gy. Szabó András Hlavacska Tamás Hodossy Gyula Horváth Dániel Horváth Kornélia Jónák Tamás Kabdebó Lóránt Kamarás István OJD Karaffa Gyula Keleti Éva Kocsis Klára Kovács Bodor Sándor Kun Péter Lakatos László Lőcsei Péter Málics Viktória Mezősi Miklós Mohai V. Lajos Moharos Lili Móra Regina Murányi Zita Nagy László Nagy Zsófia Ocsovai Ferenc Orbán György János Paróczai Csaba 25003 Pásztor Éva Pécsi Sándor Petrőczi Éva Praznovszky Miklós Ferenc Radnai István Scheffer Miklós Schwimmer János Stefanich Gréta Sulyok László Szabó Andrea Eszter Szabó T. Anna Szauer Ágoston Szauer Dániel Szendiszücs István Szűk Balázs Tóth Csaba Tóthárpád Ferenc Török Saca Tőzsér Árpád Vasas Tamás Vass Tibor Vicei Károly Vincze-Lendvay Gabriella Wehner Tibor � Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Original Format The type of object, such as painting, sculpture, paper, photo, and additional data Folyóirat Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - 2025/3-4. szám Irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Subject The topic of the resource Irodalom Művészet Közélet Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Dr. Fűzfa Balázs Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Könyvtár Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 2025 Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource hun Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 (nyomtatott) ISSN 2786-1821 (online) Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád Vármegye Fűzfa Balázs Palócföld Szabó Lőrinc