https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/78a3fe951f44120488b017448b43ed31.pdf 93b6aaf2c60a344c979e3948e675b679 PDF Text Text �Tartalom XX. É V F O L Y A M 5. SZÁ M 1. Magyar József: Keleti limes (versciklus, részletek) 3. Ardamica Ferenc: Piszokul felhergelve (novella) 11. Lőrinczy István: kék vers a hónapokról (vers) 12. Petrőczi É va: E gy nemzedékre, Illik hozzám (vers) VALÓ SÁG U N K 13. Kissné N ovák É va: Week-end, ahogy a gyerekeink látják (szociográfia) 24. Ghyczy Tamás: Inkább.. . (Vitairat) ABLAK 30. A z én észt költőim (Tandori Dezső) 31. Észt költők 37. Cs. Varga István: É g veled, barátom (tanulmány) SZOM SZÉD SÁG 43. Kormos Sándor: A szlovák ötágú síp M ŰH ELY 53. Fráter Zoltán: Ütemek és atom 57. Petrőczi É va: Napló helyett III. (tanulmány) T Ö R T É N E L M I F IG Y E L Ő 59. Jeszenszky G éza: A z elveszett presztízs (Romsics Ignác) 61. Szabó Bálint: A z „ötvenes évek” (Szakály Sándor) É L Ő M ÚLT 64. Vitray Tamás: Egy hercegnő - közöttünk (interjú) 70. Egy hercegnő emlékezik (memoár) M ÉRLEGEN 75. 79. 84. 88. 91. 94. A lexa Károly: A semmit tudni pontosan Németh G . Béla: Századutóról - századelőről (Lőrinczy Huba) N agy András: A platonikus Serfőző Simon: Holddal világítottunk (Takács József) Onagy Zoltán: Vénusz beteg (Pósa Zoltán) K ét békési költőről (Madár János) E számunk illusztrációs anyagát a III. Országos Rajzbiennálé (Salgótarján, Nógrádi Sándor Múzeum) m űvei közül válogattuk. A borítón B A Z S O N Y I A R A N Y ; a 10. old. R A SZL ER K Á R O L Y ; a 23. old. SO M LA I V IL M A ; az 52. odalon V Á R N A G Y IL D IK Ó ; a 69. old. D A R V A S Á R P Á D ; a 87. oldalon B A D A C S O ­ N Y I SÁ N D O R ; a 60. old. F Á B IÁ N D É N E S Z O L T Á N ; a 90. old. Á C S IS T V Á N ; a 93. old. C ZIR Á K I L A JO S ; a 96. old. K U N T E R N Ő rajzai láthatók. �M A G Y A R JÓ Z SE F Keleti limes (részletek) 4. M IN D IG IL Y E N B A L V O L T IT T A V IL Á G ? A d y Endre folyók azért Belényesnél lábam a Dráva Bartók szájam Eszéknél fog se és kezet érintette Zrínyi és folyók a hídnál Busitia kéket folyók folyók országok vagytok vagytok hátába hallgatag tekergő a Duna Pozsonynál vértanúk boák mint is szobrokat a Maros a Latorca görget Aradnál Munkácsnál folyók folyók folyók nevetek zsongtok bús hallatára fülembe düledéknél történelem hömpölyög néhány folytok Ady-sort mint a Tisza Újvidéknél a Sebes-Körös Váradnál véres Csucsánál vágtok agyamba Husztnál a víz folyók folyók balladás adtok folyók hitet zenéltek is fonográfra 1 �A REM ÉNYFUTAM KÖ LTŐ JÉ N EK Ha elég hajlékony a hídba ereszkedő drága - hasán napfény táncol, háta íve alatt tengernyi fű, szája-szeme sarkában cinkos mosoly szivárványnál is tündökletesebb! Lehet valaki híd nyolcvan évesen is, ha szavak seregét vezényli türelmesen szívén, szellemén át, mint tette I. Gy. leronthatatlanul, állva rendíthetetlenül a főváros roncs hídjainál. Éjszakákban tapogat lidérc-kezünk. Elérjük egymást? Lehet-e híd egyivásúak raja? Hová, merre megyünk? Megyünk egyáltalán? V agy csak topogunk, dagasztunk ezeréves tekenőben? Mégis, lehet híd - „ Utolsó hídfő” bár - , ha a rebellisek feje vízbe kénvszerített pillér s kiknek ifjúságán flegmán átgyalogoltak: közömbösek, cédák, intrikusok. Lehet híd - tudod nélkülem is ez a parttalan nyelv, ez az örökké versbe-fonódó tünemény! Mert, ha nem ebben, mi másban hihetnénk? �AR D A M ICA FEREN C Piszokul felhergelve Egyik szerda reggel mindhárman úgy éreztük, piszokul fel vagyunk her­ gelve. Lukácsot (plusz havi háromszázért szolgálati kocsinkat vezette) az anyósa taszította ebbe az áldatlan állapotba. Fodort a pedantériájáról híres, állandóan portörlővel szaladgáló fele­ sége. Engem a főnök (magunk között Nagy-Kígyónak becéztük), mert aznap a világ f . . . ra osztotta volna a munkát. - Elmentek P.-be, és jelentkeztek a Városi Nemzeti Bizottság elnöké­ nél, esetleg titkáránál. Egyikük elkísér a zsarukhoz, akik a hulla elszállí­ tása után lepecsételték a lakást. Náluk lesz a kulcs, legalábbis nekem a telefonba azt hazudták. Ha nem így volna, nézzetek utána a házkezelőségnál, illetve a lakásszövetkezetnél. A pecséthez, ajtóhoz ne nyúljatok, arra való a kísérő! - Írásos rendelés . . . ? — szakítottam félbe. - Ilyesmivel nem szolgálhatok! - tárta szét a karját. - A rendelést nem írásban, hanem telefonon nyújtották be. Többen is! A zsaruk is, meg a V N B is. - K i írja alá a munkalapot? - Tökmindegy! Bízom a rábeszélőképességedben. - Szóval, semmi sincs elintézve, semmi se biztos, megint írásos rendelés nélkül . . . - Mit pofázol?! A zsarukkal akarsz ujjat húzni? Vagy a Nemzeti B i­ zottsággal? Mikor fingattak meg utoljára? Eleinte úgy volt, hogy a fer­ tőtlenítést elvégzi a Járási Egészségügyi Állomás. Tulajdonképpen az ő kötelességük lenne... Sajnos, egyelőre nem értek oda. A zsaruk viszont sürgetik. . . Minél előbb meg akarják ejteni a hagyaték összeírását. - Értem. . , értem én! A Járási Egészségügyi Állomásnak büdös az ügy. . . Ahová ők nem tudnak felvonulni fehér köpenyben, fehér kesztyű­ ben, azt a munkát kegyesen átengedik nekünk. Kár a szóért, gyerünk pa­ kolni! Kézi szivattyú, gumitömlők, csövek, szórófejek, munkaruhák, védőesz­ közök kerültek az autó csomagterébe. - Gyertek az anyagért! - bődült el Nagy-Kígyó. A raktárban még megjegyezte: - Hónap vége lévén, ez az utolsó vételezés. Én itt mara" dok, elkészítem a havi zárlatot, meg saját részemre a kisleltárt. . . Azon­ kívül a kocsit is meg kell, hogy nézzem, vacakol a gyú jtás.. . Gúnyosan összenéztünk. . . A havizárlat meg a kisleltár, az rendben van. D e a kocsi. . . 3 �- K i hallott még ilyet, mindennap könyökig turkálni a motorban? csóválta a fejét Lukács. - Úgy lefojtja az üzemanyagot, hogy szegény kocsi alig húz, s előny­ adás után minden kereszteződésben ledöglik. . . - így Fodor. - Autóbuzi! - emígyen én. A főnök, mintha csak bosszút akart volna állni epés megjegyzésemért (egyébként nem hallhatta!), megjelent néhány rendeléssel, s a feltámadó szélben az orrom előtt lobogtatta a lapokat. - Nesze! - mondotta. - Írásos rendelés után siránkozol! P.-ből K.-ba már csak egy ugrás, molytalanítani kell az élelmiszerboltot. Ha a veze­ tője be tudja szerezni az engedélyt a bezárásra, megcsinálhatnátok. . . Z.ben, az üveggyárban hemzseg a vállalati büfé a csótányoktól. . . Ezeken kívül volna még itt egy rendelés. . . - Ácsi! - állítottam le. - Megőrültél?! Tudod, mennyi időt elpiszmogunk a lakással? Csak, amíg a kulcsot megszerezzük. . . - Azért vidd magaddal! Annyit végeztek el, amennyit tudtok, amenynyi az időtökből kitelik. Nem kell mindjárt beszarni! Nyeltem egyet. Hát ezt nem nyelem le! Am íg Lukács a startra készü­ lődött, letekertem az ablakot és odakiáltottam Nagy-Kígyónak: - Állandóan kínzod azt a szegény autót. Gondolkozz, mi lenne, ha a kórházban naponként megoperálnák ugyanazt a beteget, nem hagyva néki két műtét között egy szemernyi időt sem a lábadozásra? Telitalálat! Elindultunk. . . Ha fel is voltunk hergelve, ez csöppet sem akadályozott meg bennünket abban, hogy hangosan nyerítve ne integessünk a főnök­ nek, aki a trepniről rázta utánunk mindkét öklét. - Inkább a fiatal feleségével foglalkozna, mint állandóan azzal a dög autóval! - dühöngtem piszokul felhergelve. A főnök későn nősült, de még úgy is tizenöt évvel fiatalabb feleséget kapott. - Úgy látszik, a nyugdíjkorhatárhoz közeledvén, a férfiakat inkább érdekli az autó, mint a feleségük - toldtam meg, nehogy egy percig csend­ ben legyünk. - Kuss! - mondta Fodor. — Feleségről hallani se akarok! - Miért? Mi történt?" Otthon volt valami zűr? — faggattam fölöslege­ sen, mert Fodor magától elkezdte kiönteni a szívét. - Csak a szokásos. . . Hazamentem, megfürödtem, papucsba léptem köpenybe bújtam, mondom, lazítok egyet és elolvasom a napi sajtót. E r­ re ő, hogy segíthetnék legalább felporszívózni. Jó, előkerestem a készü­ léket és végigmentem a szobákon. Utána elraktam a helyére és visszaül­ tem az újságomhoz. Bizonyisten, allergiás az újságra! O tt szaladozott kö­ rülöttem, és kotkodácsolt: hogy a porszívózás pont hat percig tartott, s így mit sem ért. Hogy ő is leülhetne újságot olvasni, de neki port kell törül­ nie. vacsorát készítenie, újra kell porszívóznia, és tévé után még vasalnia... Kiborultam. Megmondtam neki: ha már naponta porszívózunk, a hat perc bőven elég. Ami az újságolvasást illeti, talán még életében nem volt a ke­ zében sajtó. . . Elkívánná, hogy a tévé műsora után én fogjak hozzá a va­ saláshoz? Ő sem végzi el a férfimunkát a háznál! Különben: ha nincs megelégedve a sorsával, adja be a válópert! - E zt így mondtad neki? 4 �- Így. . . Azóta egyfolytában könnyezik és áztatja a drága szemfestéket. - A sírás. . . A z az ő igazi fegyverük! - szólalt meg Lukács, és né­ gyesbe kapcsolt. - Meg az anyjuk! . . . Tegnap kicsit később értem haza, elsörözgettem a Tatranban, lekéstem a vonatot. Benyitok, hát ott ül ná­ lunk az anyósom, az a fekete varjú, s mindjárt nekem tapad: Most kell hazajönni?! Részegen?! . . . Négy, vagy öt sör volt bennem, s egy-két deci vodka. . . Mondom neki: hát magának mi köze hozzá, nem a magáéból ittam. . . Erre ő: Gyere haza, édes lányom, ne töltsd az éjszakát ezzel a kocsm atöltelékkel!... Egyik kezemmel a karját, a másikkal a n yakát fog­ tam meg. és finoman kivezettem a vén szatyort a ház elé, az útra. . . Még hallottam, amint végigsivalkodta a fél falut. . . Keserű lett a szám íze. Ezt le kellett öblíteni. Összeszedtem magam és elballagtam a kocsmába. A lig fogyasztottam valamit, üzennek, hogy menjek ki. Kinézek, hát ott áll a Mari bátyja, a sógor. . . Mit akarsz, kérdem. . . Megkérdezni, hogy bánsz te a húgommal, meg az édesanyámmal? - és néhányszor egymás után gyo­ morszájon vágott. . . még védekezni sem tudtam. . . Istenuccse, az is hü­ lye, aki asszonyt vesz a nyakába! Mindketten várakozóan rámnéztek. Annak rendje és módja szerint én következnék. D e az én feleségem most beteg, nem volna ildomos. . . Hallgatásba burkolóztam. Lukács a fogát szívta és dünnyögve fenyegetődzött. . . - Majd hétfőn meglátják! Hétfőig összeszedem a papírokat. . . Hétfőn lesz a napja, hogy elindítom a válópert. Hétfőn megnézhetik magukat! K utyatökét! Évek óta mondogatja! Ezt a nótát már Fodor is, aki aránylag új fiú nálunk, kívülről ismeri. Egy hatalmas építkezési vállalat főtervezője volt. Nem akarta a diliház­ ban végezni, azért egy kis időre eljött hozzánk megpihenni. Ismervén az építőiparban uralkodó viszonyokat, ezen senki sem csodálkozott. . . Cin­ kosan összevillantottuk tekintetünket és rágyújtottunk. - K ár volt rágyújtani! Tankolni szándékozom! - szól ránk Lukács ridegen. Biztosan nem kerülte el a figyelmét a szemhunyorítás! Éppen beértünk P.-be és ott kanyarodtunk el a benzinkút mellett. - Szó sem lehet róla! Miért nem szóltál előbb? Eszünkbe sincs eloltani, netán eldobni a drága Sparta cigarettát! Majd tankolsz h a za jö v et! - ellenkeztünk Fodorral élénken. Azután egy darabig vitatkoztunk, merre lehet a V N B . Végül senkinek sem lett igaza, kénytelenek voltunk megállni és megkérdezni. . . Belépve a Városi Nemzeti Bizottság épületébe, leszólítottam az első csajt, akibe a folyosón belebotlottam, és előadtam a mondókámat. - A titkár elvtárs nemrég elment. D e az elnök elvtárs azt hiszem, há­ zon belül van. . . , ha nem tévedek, éppen ez ügyben fáradozik. E gy pil­ lanat. . . M egnézem ... - bekopogott az egyik szoba ajtaján, bedugta a fejét, majd intett, hogy menjek be, és otthagyott. Beléptem a tágas helyiségbe. A z íróasztal mögül egy hatvan felé közeledő férfi állt fel, kis darabig elörvendezett azon, hogy megjöttünk, az­ után kezet kellett ráznom egy kisírt szemű nővel és egy sápadt fiatalem­ berrel. - A kulcs! - mondtam jelentőségteljesen, mielőtt teljesen mellékvá­ gányra terelhették volna a beszélgetést. 5 �- M á ris.. . Azonnal intézkedem .. . - ugrott a telefonhoz az öreg, gyors beszélgetést folytatott valami kapitánnyal, majd letette. - Hol áll a kocsijuk? - A z épület előtt. . . - Néhány perc múlva ideérkezik a közbiztonsági testület egyik tagja. Ő majd elkíséri magukat, és kinyitja a lakást. Remélem, az én jelenlétem egyelőre mellőzhető. Ha megtörtént a fertőtlenítés, szeretnénk elvégezni a hagyaték összeírását. - Bocsánat.. . - szakítottam félbe. - Ma nem. Utánunk csak két nap múlva lehet belépni a lakásba. Sajnálkozás helyett határozottan megkönnyebbült. - J ó .. . Közöljék ezt a testület ama tagjával. . . , lehet, hogy már ott várakozik az autónál.. . Kidobott. Nahát! És én még holmi mellékvágánytól tartottam! Elindul" tam az ajtó felé, amikor mézes-mázosan utánam szólt: - Megkérhetném valamire? Lesz ott egy rossz állapotban levő heverő. . . és egy dunyha. . . papucs, meg miegymás. . . , futószőnyeg. . . Vigyék le, és semmisítsék meg. . . A hozzátartozók beleegyeznek. A kisírt szemű nő és a sápadt fiatalember (egyikük sem volt feketé­ ben!) egymás ellen bólogattak. - Rendben! Levisszük és elégetjük, bár ez nem a munkánk! - sokat­ mondó célzásom süket fülekre talált. - Hányadik emeleten van a lakás? - A negyediken! Majd a testület tagja. . . - Lift van? - Nincs. A z épület mindössze négy em eletes.. . Amint tudja, négy eme­ letesbe nem jár! Nem volt már ott mit keresnem. Betettem magam mögött az ajtót. Kisétáltam az épületből, odamentem az autóban ülőkhöz, megnyugtattam őket, s máris feltűnt a zöld egyenruha. Sokkal fiatalabb volt nálunk. Ment volna erővel az elnök után, egyre az összeírást emlegette, de letorkoltuk, hogy abból két napig nem lesz semmi. Beültettük az autóba, a sofőr mel­ letti ülésre (aki elöl ül, az fizet!), hadd mutassa az utat. Nyugtalanul rá­ gyújtott. - O tt még a cigaretta sem fog jólesni - jegyezte meg. - Amíg permetezünk, dohányzás kizárva! V állat vont. - Maguk már megszokták? - Mit? - A bűzt. . . - Hja. . . Persze, hogy megszoktuk. Fel sem vesszük! - gyanútlanul a saját munkánk okozta bűzre gondoltunk. - Itt forduljanak jobbra, majd ismét jobbra, j ó . . . , helyben vagyunk. A harmadik bejárat. . . - K i a soros? - tettem fel a kérdést. - Mindig, aki kérdi! Gyorsan utánaszámoltam, hol permeteztünk utoljára, s kisült, hogy igazuk van. Kezdtem beöltözni. Lukács és Fodor a szivattyú összeszerelé­ sével bajlódott. Kesztyűt húztam, szemüveg a homlokomon, a respirátor már a nyakamban lógott, intettem a zöld egyenruhásnak. 6 �- Felmehetünk. Terepszemlére. . . Ha elkészültök, gyertek utánunk negyedikre! - szóltam oda a kollégáknak. a - Milyen nagy a lakás? - kérdezte Lukács. - Mennyit keverjünk? - Szoba-konyhás! - adta meg a felvilágosítást a zöldegyenruha. - Akkor a legkisebb mennyiséget! - mondtam, de amint beléptem a lépcsőházba, azonnal tudtam, hogy helyesbítenem kell. Hátrakiáltottam: - A lépcsőházat is kispricceljük! Azok ketten összenéztek. A lépcsőházban vér és egyéb foltok éktelenkedtek. Sehol egy lakó. Ajtó, ablakok szorosan bezárva. - Szent Kleofás! Hány napos volt? - Reggel jött meg a boncolási jegyzőkönyv. Tizenkét napig feküdt a lakásban. Szívroham ölte meg. - K i vette észre? - A házban senki. Egyedül élt. Italozó életmódja miatt felesége elvált tőle. Súlyos szívbeteg volt, rokkantnyugdíjas, de az ivászatot nem hagyta abba. . . Egy közeli vendéglátóegység vezetőnője riasztott minket. A zt állította, biztos, hogy törzsvendége meghalt, mert, ha élne, bármilyen be­ tegen, akár négykézláb is, beállítana a napi adagjáért. Nem hittünk ne­ ki, de azért kimentünk. Felfeszítettük az a jtó t.. . S az a szörnyű illat! Érezhettük, már oszlásnak indult. M egállt a lepecsételt lakás előtt. Am íg a zárral bíbelődött, feltettem a szemüveget, meg a respirátort. . . A következő pillanatban a zöldegyenru­ hás kitárta előttem az ajtót. - Parancsoljon! Beparancsoltam menni a szűk előszobába, betoltam a konyhaajtót, s azon nyomban éreztem, a respirátoron keresztül is éreztem az édeskés, émelyítő bűzt, s megpillantottam a halott férfi szétmálló, cseppfolyós tes­ tének nedveivel átitatott heverőt, a párnát - a haj és a fejbőr maradványaival a véres dunyhát, az elrohadt fél pár papucsot, s a heverő alól folydogáló lé tócsájában úszkáló házilag szőtt futószőnyeget. . . Először a zöldegyenruhás gyomra fordult fel, utána nyomban az enyém. Egymást taszigálva rohantunk ki a folyosóra, a folyosóról meg ki a lépcsőházba, egy félemelettel lejjebb, jobb levegőt szívni, közben majd felborítottuk a szivattyút cipelő Lukácsot és Fodort. - Mi a szentséget művelsz?! - M ajd meglátod! A dd a legerősebb koncentrációt! Négy százalékosat! Á t kell vernünk azt a szagot! - Én semmit sem érzek — mondta Lukács fitymálva, és medvésen benyomakodott a kézi szivattyúval az előszobába, onnan meg a fürdőszobá­ ba, hogy megtöltse vízzel. Jött ki hamarosan. - Ezt azért nem gondoltam volna! Jól kifogtad! - Kifogtuk! - javítottam ki. - Megígértem az elnöknek, hogy a heve­ rőt, meg a többi cuccot levisszük és elégetjük! - Hülye! Istenverte hülye! E z nem a mi munkánk! K i fizeti meg ne­ künk?! Még mit nem! Fogdosni a halottcsepegést! Ha végzünk, azt csi­ nálnak vele, amit akarnak! Én ugyan be sem megyek többé! D e azért nyomban bement, s megtöltötte a szivattyú tartályát vízzel. 7 �Azután körülményesen kihátrált vele a folyosóra. Én meg, mielőtt ismét benyomakodtam volna, leszóltam a zsarunak. - Bejön velem? Mert akkor kaphat kölcsön egy respirátort. . . Bennünk megbíznak, nem szoktunk lopni, szállodákban és jobb helyeken kul­ csot kapunk a kezünkbe. Nemcsak az egyenruhája, de ő is zöld volt. Zsebkendőt szorított a szá­ jára és az orrára, és intett, azt csinálok, amit akarok. Fodor pumpálni kezdett, Lukács a kezembe adta a szórófejjel ellátott rézcsövet, s vonszolva a gumitömlőt, erőszakot véve magamon, összeszo­ rított fogakkal bementem. Maga a munka nem tartott sokáig. A szobá­ ban aránylag elviselhető volt a levegő, ezzel hamar végeztem, igaz, zsú­ folva volt mindenféle bóvlival, nehezen tudtam mozogni, hajladozni. Egyetlen értéknek az özönvíz előtti televíziós készülék számított a sarok­ ban. A falon függő esküvői képen felismertem a kisírt szemű nőt - fia­ talabb kiadásban - , egy első áldozót ábrázoló fényképen meg a sápadt fiatalember vonásait. A férfi az esküvői képen teliesen idegen volt. Az egyedüli, ami ismerősen hatott, a göndör hajzat. . . Nagy része, némi fej­ bőrrel még odakinn hevert a konyhában a párnán. A másik fotón - ott katonaruhát viselt - nem látszott a haja a sapka alatt. Hála istennek! . . . Se szép férfi, se csúnya, amolyan tucat. Ezrével nyüzsög ilyen az utcán. . . Kijő ve a szobából a konyhába, arcvonásait máris elfeledtem. A konyhát - a szobához képest - alaposan megáztattam. Nem tehettem másként. H iszen az asztalon és székeken kívül innen majdnem minden a tűzre kíván­ kozott. Utoljára hagytam az előszobát és a fürdőszobát, majd szépen, rák­ módra haladva lefelé, végigpermeteztem a lépcsőházat, egészen a kijáratig. - Menjen, keressen kint egy megfelelő helyet, ahol a cuccot elégetjük! - mondtam a zsarunak (roppantul élvezve, hogy dirigálhatok!), majd in­ tettem Lukácsnak és Fodornak, hogy jöjjenek segíteni. Ismét felmentünk a lakásba, kinyitottuk a konyhaablakot, de nem értünk el vele semmit, mert pont az ablak alatt magasodott a bejáratot fedő tetőcske. - Itt nem dobálhatjuk ki. . . Egyenesen ráesne. . . Csak a szobából! mértem föl a helyzetet. Kinyitottuk a széles szobaablakot. Felemeltük a heverőt a forró fűtő­ test csövei mellől (az lett volna az igazi csoda, ha a holttest nem indul oszlásnak!) és nagy nehezen befordultunk vele a szobába. Közben óhatatlanul fejmagasságig, kishíján az arcomhoz került a párna. Lábam meg­ roggyant, megszédültem, ami sok, az sok! Fodor közelebb ugrott, segített kitolni a heverőt az ablakon, aztán nekilendültünk és kilöktük. Négy emeletnyit zuhant a virágágyásokon olvadozó hóra. Undorunkkal küsz­ ködve kapkodtuk össze a nedves dunyhát, futószőnyeget, meg mindent, amit tűzre szántunk. - Kész! Gondosan becsuktuk az ablakokat és elhagytuk a lakást. Ledübörögtünk a lépcsőházon, hála az építőipar rendetlenségének, időközben zsaruhave­ runk is talált egy gödröt, ahová elvonszoltuk a ledobált holmikat. - A viszontlátásra! - nyújtotta volna a zöldegyenruhás a kezét, az­ után leengedte, maga is átérezte, az egész milyen képtelenség. Még mind­ nyájunkon rajta volt a kesztyű. - Nem várja meg, míg elégetjük? 8 �- Nem! Magukra bízom! Meggyőződtem róla, hogy perfekt munkát végeznek. Ha szükség lesz rá, máskor is a csoportjukat fogjuk hívni köszönt el. - Dealóf. . .t! - mondtuk mindhárman kórusban. M ivel Lukács az istennek sem volt hajlandó kiszívni a tartályból egy kevéske benzint (úgysem férek bele a normába!), fogtunk három üveg Soldep rovarirtót, meglocsoltuk vele a heverőt, dunyhát, satöbbit, és a négy sarkánál meggyújtottuk. Tetejébe hajigáltuk bűzös kesztyűinket, az egész rakás úgy égett, hogy öröm volt nézni. Ekkor már lassan nyíltak fejünk fölött az ablakok. Tíz perc múlva kis kupac füstölgött a gödör alján, mi meg a kezünket mostuk a hóban. Lukács először tankolni akart menni, nékem a munkalap aláírása lett volna a fontosabb. Végül keresztülvitte az akaratát. - Maguk csinálták azt az éktelen bűzt? - kérdezte a benzinkutas. Megelégedetten bólintottunk. - Nem irigylem a munkájukat. - Higyje el, nincs egyedül! A V N B -on az elnöknek és a titkárnak csak a hűlt helyét találtuk. A fiaskónak lőttek! Egy szemüveges csaj, megunva végül a ruhámból áradó bűzt hajlandónak mutatkozott foglalkozni a munkalappal. Amikor alákanyarította a nevét és rápasszintotta a pecsétet, fellélegeztem. Nyert ügyem volt. Szalutáltam és otthagytam. Irány a W C ! A többiek már ott tisztál­ kodtak. Nagyjából én is megmosakodtam, azután kiadtam a parancsot: ló­ halálában K. felé, a molyos üzletbe! Am íg K.-ba értünk, háromszor áll­ tunk meg. Hol a hóban mostunk még kezet, hol a patakban, mindenféle szagokat érezvén a cigarettát szánkhoz vivő kezünkön. K.-ban autóba ültettük a termetes üzletvezetőnőt és elhajtottunk vele a HNB-re. Szeren­ csére, nem kapta meg az engedélyt az üzlet bezárására. Így udvariasan el­ búcsúztunk és rohantunk Z.-be, az üveggyári büfébe, ahol a máskor k i­ mondottan utálatosnak számító csótányirtás most, ennyi emberi rondaság után, egyenesen felüdülésnek hatott. Amikor elvégeztük a munkát, a büfés megkérdezte: - Esznek valamit? Egymásra néztünk. . . - Finom tojásos salátám van. . . Hadonásztunk, hogy nem! - Nem kényszer a disznótor! - mondta sértődötten, aláírta, lepecsétel­ te a munkalapot, és bezárt. - A két napot tartsa be! - Hogyne! Mi is tudtuk, hogy este kitakarít, és másnap reggel már árulni fog. Gurultunk hazafelé. Félúton Fodor,- az egyetlen antialkoholista közöt­ tünk, váratlanul megszólalt: - Mit szólnátok egy konyakhoz? - Egyhez semmit! Legalább kettőnek viszont én is nagy szükségét é r­ zem! Lukács nem szólt semmit, de beérve a legközelebbi városkába, leparkolt egy mellékutcában, jó messzire a kocsmától. Ebből sejtettük, hogy ma rendhagyóan ő is inni fog. 9 �- És a jogsi? - kérdeztem az első kör után, amit Fodor fizetett, s amit csak szódával bírtunk meginni. - S z .. .ni rá! Háromszáz korona nem pénz! Legalább megszabadulok a felelősségtől. - Jó! Én csak megjegyeztem! - és megrendeltem a második kört. A z már lement szóda nélkül. Kezdtünk magunkhoz térni. - Kurva egy nap a mai! - mondta Lukács, amikor az ő köre követ­ kezett. - Nékem az egészben a zsaru számított. . . - és elnevette magát. - Amikor azt mondta, hogy máskor i s . . . Vele nevettünk! D e az elismerés jólesett. - Legalább valaki megbecsülte a munkánkat! A sokadik kör után már nagyon szerettük egymást. Engem sem hülyéztek többé, hogy potyán elvállaltam a cuccok lehordását és elégetését, a borravalót sem hiányolták többé. Amikor megkerestük a mellékutcát (mert keresni kellett!) és beszálltunk a kocsiba, Fodor átölelte a vállamat: - Szegény pasas! Micsoda emberhez nem méltó véget ért. Mindez nem történhetett volna meg, ha együtt él a feleségével.. . Azért mégis jó volt valamire a mai nap: gyökeresen megváltoztatta a véleményemet a házas­ ságról. Ilyen végtől még a legrosszabb házasság is jobb! - Mit értesz a „legrosszabb házasság” alatt? - kérdeztem kuncogva. - Hát az olyat, amelyben a férfinak takarítania kell! - nyilatkozta a legnagyobb lelkinyugalommal. Amikor a cég udvarán Lukács leállította a kocsit, egyöntetűen megál­ lapítottuk, hogy a nap folyamán történtek dacára, s hogy a reggeli han­ gulattal ellentétben már nem is vagyunk olyan piszokul felhergelve. Otthon - jó kiadós hypermangános fürdés után - az asszony kitette elém az asztalra a gőzölgő, illatozó kelkáposzta'főzeléket - körömpörkölttel! S mert minden magyarázat nélkül visszautasítottam, a változatos­ ság kedvéért most ő érezte úgy, hogy piszokul fel van hergelve. Hétfőig nem ettem mást, mint fokhagymás pirítóst, olyan szárazra süt­ ve, hogy kopogott. Hogy Lukács és Fodor tudtak-e enni, vagy sem, és mit, arról még nem értünk rá beszélgetni. A z egyetlen, ami holtbiztos: hétfőn reggel Lukács nem hozta be a váló­ per megindításához szükséges iratokat. 10 �L ŐRINCZY ISTVÁN kék vers a hónapokról I a jan u ár szem e m egfagyott a Holdon folyók derm edt k arján a friss vadnyom ok eg y asszony álm a a régvo lt szerelm ekről s a n yitott szem ében felfén ylő ablakok II feb ru ár hóm ező eg y régi festő vásznán eg y lán y kendőjén a k é k hópehely őzek szem ében a hegyek árn yéka s eg y bortól m egfestett ezüstkehely III m árcius az ég k ék tánca tavaszi látom ás a földeken kislányom hajában m eglibbenő szalag s a vize k fu tása hangos völgyeken IV m andarinok vá g ya az április felhők telt m ellét sim ogató N ap és öregasszonyok fárad t em lékei k ék tollakat hullató m adarak V m ájusban fázn ak az ókori istenek rabszolgák m ossák a császárnő k ék haját eg y költő nézi a tenger árn yékát és elfelejti tem érdek b aját VI a június hatalm as elefán t kékszínű fü vek et harap k i a N apból este a tengerben csillagokra tapos s trópusi h ajn al k el fel a szájából V II jú liu s havában jön n ek a k ék szelek nem h a gyják aludni a puha éjszak ák at csókolgatják délben az asszonyok com bját s csodálkoznak m ikor a ked vesü k fárad t V III augusztus szép n yakán a k ék vizű folyók II �x fü v ek nedves hasán kék gyík lett a harm at faágon ülnek a fárad t napok az október vizet m er a kútnál s abban nézi a vasárnapot XI novem beri esők b allad áját a faleveleken hallgatom szem ünkben az ősz színei s k ék fark as üvölt valah ol X II decem ber egy halott haja v a g y kék m ezőn csillagárn yék havas tájon a N ap szeme s V an G ogh szobájáról fén ykép PETRŐCZI É V A Egy nemzedékre Hamueső, várj, ne most merevítsd szoborrá őket, akik dermedtek amúgyis; igaz magától messzire válva a Nagy Szénszünet idejét éli csaknem valahánya, de korántsem a régi örömmel. Illik hozzám, nekem ez a Tatjána-hajfonat — a taktikátlan szerelem felségjele 12 �VA LÓSÁGUNK KISSNÉ N O V Á K É V A W eek-end, ahogy a gyerekeink látják Mind a hazai, mind a nemzetközi életmódkutatások egyik központi kérdése, mivel töltik az emberek az utóbbi évtizedekben egyre növekvő szabadidejü­ ket. E kérdés természetesen nem csak az életmód kutatóit izgatja, hanem a döntéshozókat is, mindkét politikai rendszerben. Az emberek nagy tömegei a legtöbb szabadidővel, a legnagyobb szabadidő­ blokkal a hét végén rendelkeznek. A szabad szombatok általánossá válása óta hazánkban is - néhány folyamatosan dolgozó üzem munkásainak kivételével - valamivel több, mint két nap áll a dolgozók rendelkezésére, az egész heti munka utáni pihenésre, regenerálódásra, kikapcsolódásra. A magyar szabadidő-szociológia többféle megközelítésben és módszerrel igye­ kezett már eddig is feltárni az ebben az időkeretben végzett tevékenységeket, illetve a tevékenységek jellemzőit. Mivel az emberek leggyakrabban családi körben töltik a hét végét, ezért ezek a kutatások elsősorban a családok tevé­ kenységrerndszerére irányulnak. E rövid tanulmányban mi is erre teszünk kísér­ letet, egy sajátos forrás alapján: a családban élő általános iskolás korú gyer­ mekek információira támaszkodva. A gyermekek nem megszokott informátorai a szociológiának. Pedig a gyermekek puszta létükkel is alakítói a család élet­ módjának, s még inkább azokká válnak, amint önálló igényeket tudnak meg­ fogalmazni, sajátos értékeket - olykor a szülőkétől eltérőt - képviselnek, ön­ álló, vagy részben önálló tevékenységükkel kisebb-nagyobb mértékben aktív alakítói a családi hétvégéknek. Közléseik megbízhatóságát őszinteségük, az ilyen jellegű vizsgálatok elvárásainak kevéssé ismert volta, a megkérdezés váratlan­ sága mellett mintegy ötven családi mélyinterjú egybevágó eredménye igazolja. Mind a kétféle megkérdezés egy nagyobb, Salgótarjánban végzett, vizsgálat ré­ sze, melynek teljes feldolgozása még nem fejeződött be, de az eddig ismert adatok is megerősítik mindazt, amit e két forrásból megtudtunk. Egy lakótelepi általános iskola 3., 4., 5., 6., 7., 8. osztályos tanulóit kérdez­ tük meg Salgótarjánban. Nagy létszámú iskoláról lévén szó - minden évfo­ lyamon négy osztály van - , ahonnan azok az osztályok kerültek be a vizsgálat­ ba, amelyeknek a megadott napon osztályfőnöki, illetve ennek hiányában ma­ gyarórájuk volt. Ezzel a (talán kifogásolható) módszerrel elkerülhettük, hogy szubjektív szempontok alapján, az ún. jobb osztályokat kérdezzük meg, és ta­ lán kevésbé hátráltattuk az iskola normális munkáját. Az 1. és 2. osztályosok számára maga a „manuális feladat” is megterhelő, így az ő megkérdezésüktől ez cselben el kellett tekinteni, mivel a kérdezés írásban történt. Minden elő­ készítés nélkül a gyerekek azt a feladatot kapták, hogy írják le családjuk hét végéjét. Az említett kiválasztással két 3. osztály (58 fő), egy 4. (29 fő), két 5. 13 �(61 fő), egy 6. (27 fő), egy 7. (36 fő) és két 8. osztály (56 fő) került a mintá­ ra. Összesen 267 fő, ami az iskola tanulóinak 22,87 százaléka. Az iskola ta­ nulói zömmel az ún. Gorkij-lakótelepről kerülnek ki, de vannak gyerekek, akik a még meglevő bányagépgyári kolónián, illetve a korábban önálló községként létező Pálfalván laknak. A kereső családfő státusát figyelembe véve, a tanulók több mint 85 százaléka munkáscsalád gyermeke. Az így nyert információk ezért alkalmasnak látszanak bizonyos általánosítások megfogalmazására, melyek leg­ alább az adott régióban, azaz Salgótarjánban, a munkáscsaládok hétvégi szoká­ sait, életmódját jellemzik. A gyerekek dolgozatainak többszöri átolvasása után megerősítést nyert né­ hány olyan ismeretünk, melyet már a korábbi kutatások is igazoltak, illetve köztudott volt. 1. A hétvégi tevékenységek közül az első helyet - a kitöltött időintervallu­ mot tekintve - a házimunkák foglalják el. A háztartással összefüggő munkák legalább két délelőttöt vesznek igénybe, amint a gyerekek leírásából is kiderül: a szombat délelőtt a takarítás, mosás, bevásárlás ideje, míg a vasárnap délelőtt - bár talán nem olyan feszített tempóban, mint a szombati nap az ünnepi ebéd elkészítéséhez szükséges. A munkának ez a fajta beosztása nem csupán a csalód döntésétől függ, hanem elsősorban a szülők munkájától, műszakbeosztá­ sától. Ahol a szülő pénteken délután is dolgozik, ott természetesen nem jöhet szóba más lehetőség. Tekintettel arra, hogy a lakótelep, és így az iskola is, a síküveggyár szomszédságába települt - nem véletlenül - , igen sok szülő dol­ gozik itt ún. 6+2-es műszakbeosztásban, és így még az sem ritkaság, hogy szombaton, vagy (és) vasárnap is dolgozniuk kell. Összesen huszonkét gyermek említette, hogy valamelyik - ritkábban (hét esetben) mindkét - szülő alkal­ manként, vagy rendszeresen szombat-vasárnap is dolgozik munkahelyén. (E számnál nem vettük tekintetbe a gmk-ban, vagy egyéb más formában nem kötelező kereső munkát végzőket.) A háztartásra fordított idő a hétvégi ún. szabadidő-blokknak mintegy felét elveszi. Ugyanakkor pozitívumként kell említeni azt a tényt, hogy mind a gye­ rekek írásai, mind a családi interjúk egyfajta arányosabb munkamegosztás irá­ nyába mutatnak. Tizenkilenc gyermek írta határozottan, hogy az apa nem vesz részt a házi munkában. Egy részük mert másutt dolgozik, és csupán egy kisebb rész, amely mutatja még a régi, hagyományos sztereotípia továbbélését. A többség azonban tevékeny részt vállal a házi munkából. Különösen szembe­ ötlő, hogy azokban a családokban, ahol az anya is több műszakban dolgozik, az apa a legnagyobb természetességgel végez el - a vasaláson kívül - szinte minden házi munkát. A gyerekek is - koruknak megfelelően - részt vesznek az otthoni munkákban. Csupán két gyerek nyilatkozott úgy, hogy neki otthon nincs feladata, és további kilenc, hogy nem tudják, mit csinálnak otthon szüle­ ik, mert ők reggeltől estig fociznak. A gyerekek többsége rendben tartja saját szobáját, segít a legkülönbözőbb otthoni munkákban, vigyáz kisebb testvérére. A gyermekeknek ez a munkára nevelése véleményünk szerint igen hasznos. 2. Ha az eltöltött időt tesszük az osztályozás alapjává, akkor a házi munka után a televízió következik. A tv átrendezte a családok tevékenységstruktúrá­ ját. A család életritmusa, időbeosztása a tv-hez igazodik. Hét végeken szinte kényszerítő erővel vonja magához a gyerekeket és felnőtteket. A délelőtti mű­ sorokat inkább a gyerekek nézik, de délután és este, ha már végeztek a sür14 �gető házimunkákkal, az egész család a tv előtt ül. „Reggelizünk és nézzük a tv-t” ; „Vacsorázunk és közben nézzük a tv-t” ; „Vasárnap csak délben szaba­ dulok a tv elől” - ilyen és ehhez hasonló megfogalmazások szinte minden dol­ gozatban megtalálhatók. 5. Közismert tény, hogy a hétvégi szabadidőt nemcsak az elvesztett energi­ ák újra termelésére, a későbbi feladatokra való felkészülésre használhatjuk fel, hanem jövedelemkiegészítő tevékenységre is. Nem vitatható, hogy ellentmon­ dás van az elképzelt és vágyott szükségletek - melyek köre az utóbbi évtize­ dekben dinamikusan nőtt - , valamint a mindennapi termelőmunkával elérhető, a rendes munkabérből megteremthető életszínvonal között. Sőt, az utóbbi évek­ ben a nehezedő gazdasági feltételek közepette nemcsak az életszínvonal emelé­ séhez, de megtartásához is növekvő erőkifejtés szükséges, mind a társadalom, mind az egyének szintjén. E tendencia érezteti hatását a mi mintánkban is. Huszonnégy gyerek írta, hegy apa „maszekol” , vagy, ahogy egy másik tanuló fogalmazta: „sajnos, apa szombaton sincs otthon, mert gmk-ban dolgozik” . Érdemes még idézni egy hetedikes fiú beszámolójából, melyen érződik a feltehetőleg sokat hallott szülői „szöveg” : „Apukám egész nap dolgozik, gürcöl, hogy nekünk szebb és jobb legyen a jövőnk. . . Anyu otthon is sokat dolgozik. Mos, vasal, takarít”. Néhánv valóban nagyon nehéz sorsú családdal készített interjú figyelmeztet arra, hogy ezt a felnőttes kiszólást, még ha gyerek fogalmazta is, talán szó szerint kell érteni. A maszekolás különféle formáiról beszámoló gyerekek a mintának nem egészen 10 százalékát jelentik. Sokkal inkább kitágul a kör, ha egyéb jövedelemkiegészítő tevékenységeket is tekintetbe veszünk, melyek közül két­ ségtelenül a kert a leggyakoribb. Ez a részben hobbi, részben a háztartási ki­ adásokat csökkentő tevékenység nagyon elterjedt. A kiskertmozgalom nem helyi sajátosság, hanem figyelmet érdemlő országos tendencia. Kedveltsége több tényezővel magyarázható az adott régióban. Igen sokan élnek a telepen olyanok, akikhez még szinte karnyújtásnyi közelségben van a régebbi foglalko­ zás, a paraszti életforma. Ugyanakkor a szabad levegőn végzett tevékenység gyakran valóban hasznos ellensúlya a Salgótarjánban egyáltalán nem ritka egészségtelen munkahelyeknek. Ez végül is olyan tevékenységi forma, amely­ ben az egész család részt vehet, általában részt is vesz. A kerttel — ahogy ezen a részen nevezik: „telekkel” - nem rendelkezők egy része a nagyszülők­ höz jár haza, és az ott levő munkákban segít, feltehetőleg nem pusztán gyer­ meki kötelezettségből. Hetvenhét gyermek írta, hogy hét végén meglátogatják a nagyszülőket, az esetek többségében a városhoz közel eső kisebb települése­ ken. Valószínűleg a valamikor bejáró munkásból városlakó lett, a szülők vi­ szont maradtak az eredeti lakóhelyükön. (Ennek a feltevésnek az igazságát majd a kérdőívek feldolgozása dönti el, de ez a migráció általános iránya.) Az általános jellemzőkön túl, a gyerekek dolgozataiból egy sor további ta­ nulság is kiolvasható volt. A végzett tevékenységek alapján öt csoportra osztot­ tuk a beszámolókat. Az első csoportba azokat soroltuk, akiknek hét végén nincs semmi programjuk, elvégzik a házi munkát, esznek, tévét néznek, a gye­ rekek egyedül játszanak, unatkoznak, mondhatnám, nincs centruma cselekvé­ seiknek. Ezt a csoportot neveztük - némi leegyszerűsítéssel - otthonülőknek. A második csoportba sorolt családok hét végéjét is az otthoni munka és a tv dominanciája jellemzi, de a gyerekek beszámolóiban hangsúlyt kapott, hogy emellett - vagy éppen a munka közben - a családtagok figyelnek egymásra, 15 �beszélgetnek örömeikről és gondjaikról. Ezt a csoportot kommunkatívnak ne­ veztük. A harmadik csoportot nevezzük ideálisnak, mert az ide sorolt csalá­ dok közelítik meg leginkább az optimumot. Komplex tevékenységrendszerük­ ben a követelő igénnyel fellépő házi munkák mellett rendszeresen jut idő kisebbnagyobb programokra (kirándulás, mozi, játék), és a második csoporthoz ha­ sonlóan a tevékenységek között fontos helyet foglal el a beszélgetés. A negye­ dik csoportba tartozóknak a tévén kívül is van programjuk. Kirándulás, mozi, uszoda, meccs stb. Igaz, e programok nem töltik ki a család egész hét végéjét, az előző két csoport otthonülő életmódjától megkülönböztetendő, nevezzük ezt a csoportot eljáróknak. Az ötödik csoportba sorolt dolgozatokra a munkaközpontúság a jellemző. Ezek a gyerekek csak a munkáról számolnak be, ame­ lyet el kell, vagy el kellett végezni. A különféle munkák uralják a hét végét, ezért ezt a típust munkacentrikusnak neveztük. Tizenhárom olyan dolgozat volt, amelyet a fentiek közül egyik csoportba sem lehetett besorolni. Ezek álta­ lában nem is a család hét végéjéről szóltak, hanem az adott téma ürügyén lí­ rai vallomások szakadtak ki a gyerekekből. Bár a dolgozatok névtelenül íród­ tak, mégis megítélhető, hogy ezek a gyerekek nagy valószínűséggel az ún. hátrányos helyzetű, vagy veszélyeztetett gyerekek közül kerültek ki. E tekin­ tetben ez az iskola nagyon nehéz helyzetben van. Kettőszázhatvannégy hátrá­ nyos helyzetű és 43 veszélyeztetett környezetben élő tanulója van (26,3 száza­ lék). Vizsgáljuk meg az egyes csoportokat külön-külön! 1. Az otthonülök. Az e csoportba sorolt dolgozatok jelentősen különböznek egymástól, amelynek mértékét a gyerekek egyénisége szabja meg. Stílusuk, a leírás élményszerűsége mutathat ugyan különbségeket, tartalmuk mégis igen egyszerűen összegezhető: a családtagok valamilyen munkamegosztásban el­ végzik a háztartással, esetleg a kerttel összefüggő munkákat, majd nézik a tv-t. A munkákat természetesen elsősorban a szülők végzik, a gyerekek in­ kább besegítenek, ennek megfelelően ők valamivel több időt töltenek a tv előtt. Egy ötödikes gyerek dolgozatát idézzük: „Én a tesómmal tévét nézünk, felmegyünk mamához, vagy külön elmegyünk a barátainkhoz. Apu vagy se­ gít anyunak főzni, takarítani, vagy tévét néz a tesómmal és velem együtt, vagy, ha vége van az adásnak, olvas, vagy az újságokba rejtvényt fejt. . . . És délután újra nézzük a tv-t. Ez a szembetűnő monotóniája a tevékenységeknek különösen akkor figyelem­ re méltó, ha tekintetbe vesszük, hogy ez a legnépesebb csoport. Összesen százhuszonkilenc dolgozat, illetve család tartozik ide, az alábbi megoszlásban: harmadikos 20 fő 34,4 százalék (Saját osztályán belül) negyedikes 23 fő 79,3 százalék ötödikes 33 fő 54,0 százalék hatodikos 13 fő 48,1 százalék hetedikes 23 fő 63,8 százalék nyolcadikos 17 fő 30,3 százalék. Kiemelendő az igen magas arányok közül is a negyedikesek rendkívül ma­ gas száma. Az ok feltehetőleg az, hogy ebben a korban a gyermekek még na­ gyon a szülőkre utaltak, önálló programokat nem tudnak, nem mernek kiala­ kítani, valószínűleg ezt meg sem engednék nekik. A nyolcadikosok alacsonyabb részaránya már ezt a kialakult, illetve megszerzett önállóságot mutatja. A har­ madikosok jobb arányát az eredményezi, hogy ebből a korcsoportból viszony­ 16 �lag sokan tartoznak a második csoportba, ahol a hétvégi tevékenységek nem sokban különböznek ettől a csoporttól, de talán koruk miatt is fokozott törő­ dést tanúsítanak irántuk, beszélgetnek velük problémáikról. Miután a tévénézés ennek a csoportnak a legjellemzőbb tevékenysége, érde­ mes néhány számadatot ezzel kapcsolatban is áttekinteni. A tévét néző gyere­ keket három csoportba osztottuk: első csoportba azok tartoznak, akik váloga­ tás nélkül minden műsort néznek, egészen a műsor zárásáig, illetve, amíg el nem alszanak. Több gyermek vallotta, hogy korlátozás nélkül nézheti a tévét, legfeljebb büntetésként tiltják el olykor-olykor. A második csoportba azokat soroltuk, akik pénteken, szombaton sokáig, eset­ leg műsorzárásig néznek tévét, de vasárnap csak 8-ig, hogy „reggel pihentek legyünk az iskolában” - fogalmazza egy hatodikos. A harmadik csoport ar­ ról számol be, hogy az „érdekes” , a „nekünk való” , a „korhatár nélküli” fil­ meket nézik, illetve nézhetik. Összesítve, az arányok a következők: mindent néz otthonülő kommunikatív eljáró ideális munkacentrikus 33 1 1 1 - szelektálva 8 2 vasárnap 8-ig 9 - 3 1 - Az összesítésben természetesen csak azok szerepelhetnek, akik a tv-vel kap­ csolatos szokásukról is beszámoltak. Mivel a feladatot nem részleteztük szándékosan nem akartunk semmit sem sugalmazni - , így sokan csak a tv-nézés tényét rögzítik. (Sem itt, sem más idézett dolgozatban még stilisztikai ja­ vítást sem végeztünk. A megfogalmazás bájos esetlensége, úgy vélem, fokozza a hitelességet.) Ebben a tevékenységi rendszerben a tévénézés helyettesít, pótol más cselek­ vési formákat. A tevékenységek monotóniája még a játékra is kihat: a cso­ portba tartozó gyerekek valamilyen játékot egyoldalúan preferálnak. „Reg­ geltől estig focizok” - írja egy hetedikes. Egy ötödikes fiú így vall: „szombaton reggel elmegyek a boltba, reggelizek, aztán elmegyek biciklizni. Apu alszik, mert éjszakás, anyu főzi az ebédet.. . Ki szoktam menni biciklizni mamámhoz, mert ott van a kiskutyánk. Apu el szokott menni a boltba, anyut cl szokta vin­ ni a városba vásárolni. 5-en vagyunk a családba. Én nem nagyon szoktam ott­ hon lenni, mert el szoktam menni biciklizni.” Ebben és az ehhez hasonló ese­ tekben a ház előtti és a ház körüli játék egyszerre szolgálja azt a célt, hogy a gyerek nincs a lakásban láb alatt, tehát csend van (ami a késői műszakból megérkező szülőnek nagyon fontos). Másrészt kisebb gyerek nélkül az otthoni munka is jobban halad, és közben a gyerek levegőzik is. Ismerve azonban a lakótelepi szűkös mozgásteret, az ötletszegény játszótereket - és ez alól az álta­ lunk vizsgált lakótelep sem kivétel - , nem sok alkalom kínálkozik a kreatív játékra. A lakáson belüli játékot a különféle társasjátékok és nagy arányban a kártya jelenti. A lakáson belül is elsősorban a gyerekek játszanak egymással. A százhuszonkilenc gyerekből tíz említette, hogy egyik, vagy másik szülővel játszik, il­ letve mindkettővel (1 = 1= 8 az arány). Míg a gyerekek játszanak, a szülők al­ 17 �szanak, pihennek, újságot olvasnak, nagy gyakorisággal rejtvényt fejtenek (ez mind a nők, mind a férfiak körében igen kedvelt), a nők kézimunkáznak. Főként a vasárnap délutáni programhoz tartozik hozzá a viszonylag rövid idő alatt lebonyolítható látogatás. Száztizenöt gyermek említette ezt mint jel­ lemző programot. A leggyakrabban a nagyszülőket látogatják meg (negyvenhá­ rom fő írt erről). Többen említették, hogy a hétvégi két nap közül az egyiken a nagyszülőknél ebédelnek, vagy az egész napot is ott töltik. Ilyen esetekben szinte ugyanazok a tevékenységek ismétlődnek, mint odahaza. Tíz esetben egyéb rokon meglátogatásáról számolnak be a gyerekek, két esetben pedig az elvált szülőt keresi fel a gyerek. Ebben a csoportban tíz gyerek tesz említést a szülők válásáról. A hétvégi programhoz tartozhatnék még a vendégség, amely azonban nem jellemző. Az otthonülő csoportból tizenegyen írtak arról, hogy vendégeket fo­ gadtak és öten említették, hogy vendégségben voltak. (A vendégség fogalmába nem számítottuk be a nagyszülőknek munkával egybekötött meglátogatását). 2. A kommunikatív. Ebbe a csoportba harminchárom család került. A gyer­ mekek beszámolóiból kitűnik, hogy ezeknek a családoknak a hétvégi program­ jában sincs vezető tevékenység, az otthonülőkhöz hasonlóan szabadidő-blokk­ jukat a házi, illetve a ház, a telek körüli munkák, valamint a tévé tölti ki, de emellett, vagy eközben, hangsúlyt kap a kommunikációs tevékenység. A kis beszámolók arról tudósítanak, hogy a családi együttlétet kötetlen beszélgetések teszik tartalmasabbá. Az egyik nyolcadikos beszámolójából idézek: „Délután 5-re az egész család otthon van. (Ez péntek délután - N. É.) Ekkor meg szoktuk tárgyalni a napi eseményeket. Mindig meg szokták kérdezni, no, mi volt a suliba? Én meg szoktam mondani otthon. Ha valami problémám van, azt is. Ha egyest kapok a suliban, azt is megtárgyaljuk. No, persze én is meg szoktam kérdezni, hogy mi volt a munkahelyen”. A kérdések igen természete­ sek, de hogy ez igen sok családban nem jellemző, ez valószínűleg csak azok­ nak meglepő, akik nem foglalkoztak még ezzel a problémával. Az iskola pe­ dagógusaival is készítettünk interjút, és ez is megerősítette a családi interjúk, illetve a gyerekek dolgozatai alapján kialakult képet, mely szerint a családok nagy része nem fektet súlyt a gyerekekkel való beszélgetésre, nem ritka, hogy csak a pedagógus az, aki odafigyel a gyerek gondjaira. Pedig a gyerekek igény­ lik ezt. A gyereknek szinte követelő igénye, hogy kibeszélje magából örömét és bánatát - valószínűleg kielégítetlensége miatt - , csökken, s következménye­ ként egyre csökken a gyerekben is a készség az őszinte beszédre. Ezt a véle­ ményt támasztja alá az a tény, hogy az e csoportba került gyerekek aránya a felsőbb osztályokban csökken. 3. oszt. 12 fő 20,5 % 4. oszt. - 5. oszt. 6 fő 9,8 % 6. oszt. 5 fő 18,5 % 7. oszt. 3 fő 8,3 % 8. oszt. fő 7 1,2 % A beszélgetések témája leggyakrabban a tanulmányi munkával, az iskolával, valamint a családi programokkal kapcsolatos. De néhány családban a pénz be­ osztásába is bevonják a gyerekeket. Ritkábban fordul elő, hogy a szülő érzel­ mi problémáit is megbeszéli a gyerekkel, és inkább azokban a családokban, ahol a szülők elváltak. Az ilyen gyerekek dolgozataikban igen nagyfokú em­ patikus készségről tettek tanúbizonyságot. 18 �Nem tekinthető véletlennek, hogy ebben a csoportban elenyészően kicsi a tévét korlátlanul nézők száma, mindössze egy gyerek. Ugyanakkor arányaiban több tanuló ír a szülőkkel való közös játékról: hat fő; ez a csoport 18 száza­ léka. A hétvégi programokban itt is igen gyakori a rokonlátogatás. Nyolc gyerek írta, hogy hét végén meglátogatják a nagyszülőket, öt más rokont em­ lített. Ez összesen a csoport 39,3 százaléka. Négyen írták, hogy vendéget fo­ gadnak, és ketten, hogy vendégségbe mennek. 3. Az ideális. Az elnevezés véleményünk szerint azért indokolt, mert eb­ ben a csoportban, illetve tevékenységükben ötvöződik legszerencsésebben a szükség diktálta munkák elvégzése, a családtagok egymás iránti beszélgetések­ ben, közös játékban megnyilvánuló figyelmessége, törődése, illetve a kikapcso­ lódási lehetőségek kihasználása. A csoport összetétele: Nézzük meg egy ötödikes leírását! „..amikor felöltöztünk, azt mondta apu, hogy ma kimegyünk a telekre. Anyuék bepakolták az élelmet, Zoli elment a barátjáért, hogy elhívja. Elindultunk. Én, anyu és keresztapu rendbe tettük a kisházat. Apu és keresztapu megművelték a földet. Zoli és barátja íjat és nyi­ lat készített. Utána kimentünk az erdőbe nyilazni. .. két csapatot alkottunk. Jancsi, apu, anyu egy csapatban van. Én, Zoli és a barátja megint egy csapat­ ba. Én voltam a kapus nálunk. Apuéknál anyu. Nagyon sokszor elgáncsoltuk egymást és nagyokat estünk. Mi győztünk 10-8-ra. Nagyon sokat nevettünk...” A beszámolóból kitűnik, hogy a program egyszerűsége ellenére igazán él­ ményt adó volt, valószínűleg nemcsak a gyerekek számára. A lakásból kimoz­ dulni igazán kellemes, és nem igényel különösebb fejtörést, hiszen a város bővelkedik szebbnél szebb kirándulóhelyekben, de még a lakóteleptől is kb. 10-15 perces gyaloglással erdőbe lehet jutni. Így feltételezhető, hogy az igény hiányzik. A kényelmesség köti a lakáshoz az előző csoportba tartozó családo­ kat, hiszen ilyen kisebb programokat még az elfoglaltabb szülők is beiktathat­ nak, miként a következő írásból kitűnik. „...Édesapámék több műszakban dolgoznak, s így nem sikerül mindég időn­ ket összeegyeztetni. Az egész család szeret kirándulni, és szereti a természetet. Ha együtt a család, szívesen megyünk ki nyársalni, vagy csoportos utazásra, melyet a síküveggyár elég gyakran szervez meg, s ezeken mi mindig nagyon jól érezzük magunkat. . . A családban a problémákat együtt beszéljük meg. Szüleim szívesen adnak tanácsot. A pályaválasztásban is segítségemre vol­ tak...” (nyolcadikos). A hétvégi program leggyakrabban családi kirándulás, va­ lahová a közeibe. Mindössze két gyerek tett említést csehszlovákiai kirán­ dulásról. Néhányan mozilátogatást is említenek, amely azonban nem rend­ szeres, függvénye a műsornak, az időnek, a családi időbeosztásnak. Ugyanígy idő­ szakos programként említik a strandot. Az ebbe a csoportba tartozó gyere­ kek arról számolnak be, hogy a programok közös családi együttlétek is egy­ szerre, azaz, a kirándulásokon, az erdei sétán, vagy nyársaláson az egész család részt vesz. Huszonhét gyerek írja le a család közös szórakozásait, hár­ man számolnak be arról, hogy bizonyos programokon (például gombázás, hor­ gászás) csak az apa és a gyerek(ek) vesznek részt. Négy tanuló pedig a gye­ rekek külön programjáról is beszámol, ez kivétel nélkül mozilátogatást jelent. 19 �A kirándulások gyakori célja valamelyik rokon, leggyakrabban valamelyik nagyszülő meglátogatása. Ebben az esetben is komplex módon kapcsolódik egybe a legkülönfélébb házi, illetve a kerti munka a családi gondok, illetve örömök megbeszélésével. A házi munkák természetesen ebben a csoportban is sok időt vesznek el. Szinte minden gyerek arról számol be, hogy a házi munkákat közösen végzik. Itt sem akadt egyetlen beszámoló sem, amely vendéglői étkezésről, vagy más egyéb háztartási teendőket megkönnyítő szolgáltatás igénybevételéről tudósíta­ na. A programokra szánt időt tehát nem valami egyéb forrásból származó megtakarítás révén nyerik. Véleményünk szerint itt egy szemléletváltozás ér­ hető tetten. Ezeknek a családoknak az értékrendjében kimondva, vagy ki­ mondatlanul fontosabb helyet kapott az aktív pihenés, a közös élményt adó családi együttlét, a hétköznapok viszonylagos egyhangúsága, rohanása után felengedni egy más jellegű tevékenységben, az egész heti lakásba zártság után élvezni - ha rövid ideig is - a természet kínálta harmóniát. Az ilyen oldott családi együttlétek jó alkalmat kínálnak a beszélgetésekre is. A beszélgetések mélységeiről egy ilyen rövid kisdolgozat alapján természetesen nem alkotha­ tunk képet, de magát a tényt, hogy a szülők a gyerekek előtt is beszélnek mun­ kahelyi gondjaikról, figyelemre méltónak találjuk, és nemcsak a gyerekek ne­ velése szempontjából. A beszélgetések gyakori témája még - a tanulók beszá­ molóiból ítélve - a család programja az elkövetkező időben, a költségvetés. A kisdolgozatok még értékelő megjegyzéseket is tartalmaznak, melyek valószínű­ leg vagy a családi beszélgetésekben hangzanak el, vagy másokkal való össze­ hasonlítás eredményei, de nem egészen függetlenek a felnőttek állásfoglalásai­ tól. Az egyik nyolcadikos így vall: „...nekem ez a családi életmód nagyon tet­ szik, mert családon belül meg van a jogom és kötelességem, és örömben, bá­ natban osztozunk” . Úgy gondoljuk, hogy ez a megfogalmazás megfelelően summázza e csoport életmódjának talán legszembetűnőbb értékeit. 4. A z eljárók. Az ebbe a csoportba sorolt dolgozatokban a gyerekek külön­ féle programokról számolnak be, melyeken vagy az egész család, vagy annak egy része vett részt. A szembeötlő különbség az előző csoporthoz viszonyítva az, hogy egyetlen gyerek sem tesz említést arról, hogy a család tagjai beszélget­ nek is egymással, megosztják örömeiket, vagy bánatukat. A csoportosítás so­ rán ez a tény az első néhány esetben még gyermeki figyelmetlenségnek tűnt, ezért úgy véltük, ez olyan természetes, hogy nem is említik külön. Amikor vi­ szont több esetben ennek határozottan az ellenkezője fogalmazódott meg, és a pedagógusok is a gondok között említették, hogy a családban nem érnek rá a gyerekkel foglalkozni, beszélgetni, a gyereknevelés a gondozásra, a fizikai gondoskodásra redukálódik, akkor világossá vált, hogy ezek a sajátosságok indokolttá teszik külön csoportba sorolásukat. A beszámolók egy részét ebben a csoportban is a házi munkákról szóló le­ írás tölti ki. Az előző csoportokhoz hasonlóan, ezekben a családokban is van egy ésszerű munkamegosztás, amelyben általában a gyerekek is kapnak felada20 �tot. A háztartással összefüggő tevékenység mellett a tévé itt is jelentékeny hányadát foglalja el az időblokknak, különösen a gyerekek esetében. Gyakori­ ságát és a ráfordított időt vizsgálva, a tévé a legfontosabb szórakozási forma, emellett azonban megtalálhatók a szabadidő eltöltésének egyéb formái is: kirándulás, barátokkal való összejövetel otthon, vagy szórakozóhelyen, sportrendezvények látogatása, könnyűzenei koncerten való részvétel stb. A progra­ mok felsorolásából kiderül, hogy itt sincs szó a hagyományos értelemben vett víkendről, még az eljárók programjai is egy-egy napra, de inkább csak a hét­ végi időblokk egy kicsiny részére korlátozódnak. A tevékenységek egy része az egész családot érinti, más esetben viszont csak a család egyes tagjai vesznek részt. A leggyakoribb program a kirándulás. Ezen általában az egész család részt vesz. Huszonkét gyerek írt le kisebb-nagyobb kirándulásokat és további tizen­ egy olyan esetről számolt be, ahol a kirándulást egybekötik valamelyik rokon, leggyakrabban valamelyik nagyszülő meglátogatásával. Néhány esetben éppen a nagyszülővel kerül sor az „igazi” kirándulásra. A kirándulás gyakoriságával és ebből következtethető népszerűségével egyetlen más program sem veheti fel a versenyt. A sorban utána következő mozilátogatásról mindössze hét gyerek tesz említést, és ezek egy kivételével kizárólag a gyerekek szórakozását jelen­ tik, mert a szülők nem mennek velük. Azoknak a programoknak, melyeken csak a gyerekek vesznek részt, mintegy felét a mozi alkotja. A résztvevők szerinti csoportosítás az alábbi képet mutatja: a család együtt apa és a gyerek(ek) anya és a gycrek(ek) 26 4 1 nagyapa és gyerek esak a gyerek csak a szülők ____ _______ 3 14 3 Néhány gyerek időbeosztásában játszik szerepet „a meccs” , négyen számol­ tak be arról, hogy labdarúgó-egyesületben játszanak, és minden vasárnap mér­ kőzésük van. További három dolgozat tudósít arról, hogy mint nézők vesz­ nek részt a mérkőzéseken, ez viszont már családi program. Három tanuló a vendégeskedésről, illetve a vendéglátásról is, mint család­ juk rendszeres programjáról. Mindössze három számol be arról, hogy a szülők rendszeresen járnak szórakozóhelyre. (Egyikük zenés helyet említ, másikuk presszót és a harmadik klubot.) Ez természetesen a. szülők önálló programja. A szabadidő eltöltésének lehetséges módjai közül még két gyerek említi a horgászatot, amely az apa hobbija, három a kertészkedést, melyben az egész család részt vesz hét végeken, kettő számol be arról, hogy szombatonként a gyerekek úszni járnak. Egy (nyolcadikos) tanuló írja le könnyűzenei koncertél­ ményét. Két összefüggést kívánunk kiemelni, amely a dolgozatok alapos tanulmányo­ zása során megfogalmazódott. A z ebbe a csoportba tartozó családok közül mindössze három rendelkezik kerttel. Jogosnak látszik az a feltevés, hogy a kertészkedés - akár hobbi, akár jövedelemkiegészítés motiválja -, időigényes­ sége miatt ellene hat a hétvégi programoknak. A csoportba tartozó családokat viszonylag rendszeres hétvégi program és alacsony kommunikációs szint jel­ lemzi. Nem tudjuk megállapítani - nem is feladatunk - , hogy a kommuniká­ ció alacsony szintje oka vagy eredője a több helyütt megromlott családi lég­ �körnek, de viszonylag magas - a többi csoporthoz viszonyítva - azoknak a dolgozatoknak a száma, ahol a gyerekek családi veszekedésekről számolnak be. 5. A munkacentrikus. Inkább a tények hűséges feltárásának szándéka, sem­ mint a csoport önmagában vett jelentősége (összesen hét dolgozat) vezetett e kis létszámú csoport körvonalazásához. A családi interjúkban is akadnak olya­ nok, akik szinte szakadatlan munkáról számoltak be, ritkább esetben önmaguk­ ról, gyakrabban szűkebb ismeretségi körükből. Ismert tény, hogy bizonyos kö­ rülmények (például építkezés) egy adott időben szinte megszakítás nélküli mun­ kára ösztönzi (kényszeríti) a családot. A napi munka mellett állatokat tarta­ nak (ahol erre mód van), kertet művelnek, mellékállást vállalnak, és mind­ emellett még dolgoznak saját épülő házukon. Ilyen esetben nem ritka, hogy a nyári szabadságot is munkával töltik, és természetesen a hét végék is kemény munkában telnek el. Az említett dolgozatok is erről számolnak be. A gyerekek dolgozatai alapján nem lehet messzemenő konzekvenciákat levonni, csupán anynyit, hogy ezeket a családokat a munkacentrikusság, hétvégi időbeosztásukat pe­ dig a munka dominanciája jellemzi, még a gyermekekét is. Az elemzett dolgozatok alapján megállapítható, hogy a munkások családjuk körében töltik el a hét végét. Ezért helyes az a szemlélet - például egy mű­ velődési ház esetében - , amely programajánlat készítésekor családi egységben gondolkodik. A vizsgálatunk által érintett lakótelepen is működik egy ifjúsági ház, ez azonban - általunk nem eléggé ismert, minden bizonnyal összetett okok miatt - nem vált a családok hétvégi programjának alakító tényezőjévé. Meg­ ítélésünk szerint egy jól összeállított program - a művelődési központ közelsé­ ge miatt is - még az ún. otthonülők számára is alternatíva lenne. A családok hétvégi szabadidejéből aránytalanul nagy részt foglalnak el a háztartással összefüggő munkák. Ez a szolgáltatások hiánya, illetve színvonala, valamint áraik és a beidegződött szokások miatt feltehetőleg a jövőben sem fog lényegesen változni. Más, a szabadidő eltöltésének módjait kutató egyéb tanulmányokkal egy­ bevágóan mi is megállapítottuk, hogy a családok mintegy kétharmadánál a legfőbb, vagy szinte kizárólagos szórakozási forma a tévénézés. Ezek figyelembe­ vételével nem túlzás azt mondani, hogy a tévé műsorpolitikája országos közügy, és az általa sugallt életmódminták és értékek révén messze túlmutat a tévéműso­ rok virtuális határain. Vizsgált mintánk alapján megállapíthatjuk, hogy a munkáscsaládok programja­ ik kialakításánál igen kis mértékben veszik igénybe a különféle szervezett lehető­ ségeket. Inkább csak az üzemi szervezésben bonyolított programokon vesznek reszt. Hétvégi programjaikat maguk tervezik, bonyolítják és az egyéb szolgál­ tatásokat (például szálloda, étterem stb.) is csak elenyészően kis számban igénylik. A programok fél-egy naposak és magukon viselik a család szigorú be­ osztással élő, takarékos midennapjainak jellegét. A kikapcsolódás legtöbb for­ máját erősen redukálja az egyre több családnál megtalálható, az életszínvonal megőrzését, vagy növelését szolgáló jövedelemkiegészítő tevékenység. Figyelmet érdemlő az a tény, hogy a családtagoknak a kívánatosnál kevesebb idejük, figyelmük marad egymásra, a családon belüli kommunikáció általában alacsony színvonalú. Ez a probléma a mintánkban világosan kirajzolódott, de úgy véljük, hogy egyáltalán nemcsak a munkáscsaládokra jellemző ez a gond. 22 �A legtöbb felnőttben és gyerekben él az igény, hogy örömét, bánatát meg­ ossza a hozzá legközelebb állókkal. Ahogy a kifejezésben gyakran oly tömör köznyelvünk mondja: hogy kibeszélje magából, ami bántja. Ha a családban hosszú távon nem tudja ezt az igényét kielégíteni, akkor másfelé orientálódik. Ez sokféle módon, de igen gyakran a családi légkör megromlásához vezet. A gyerekek esetében szinte alapszükséglet a kommunikáció. A családi szocializá­ ció verbális formájának nem az alkalmankénti nevelő célzatú beszélgetések (a „prédikációk”) a legjobb megtestesítői. A szülők és a gyermekek közötti állan­ dó kontaktus, a család kis és nagy ügyeinek közös megbeszélése, a gyerek vé­ leményének megfelelő figyelembevétele — amint a gyermekek beszámolóiból kitűnt - , igen kedvező hatással van a családi légkörre, de főként a gyerek gon­ dolkodásmódjára, önbecsülésére. Ez főként a szakmunkásokra jellemző, ahogy ezt az iskola egyik, nagy tapasztalatokkal rendelkező pedagógusa is megfogal­ mazta. A családi interjúk megerősítik azt a kiinduló hipotézist, hogy a hétvégi te­ vékenységszerkezet - nem mindig tudatos - értékválasztást tükröz, és ezért al­ kalmas kiindulópont a családok értékrendjének megközelítéséhez. 23 �G H Y C Z Y TAMÁS Inkább... válasz Brunda Gusztávnak baráti kegyetlenséggel ,.Legyek kismester inkább, dolgaértő ki ha-mit tesz, tisztességgel csinálja... (Csanádi Imre) Népművelő vagyok. Az a dolgom, hogy változásokat érjek el az emberek tudatában. Ehhez kell értenem. Persze, úgy kellett volna mondanom, hogy po­ zitív változásokat, mert tényleg nem mindegy, mi, merre változik, csak hát olyan relatív dolog az előjel. Attól függ, honnan nézzük. Amikor engem is elkap szakmánk alapbetegsége és cselekvés helyett teóriá­ kat gyártok, olyankor azt mondom, hogy az „adekvát tudatok” kifejlesztése a feladatom. Valahogy szinkronba hozni az embereket korukkal, körülményeik­ kel, lehetőségeikkel. Lírai hangulatban ez az ember humanizálásaként, ember­ sége kibontásaként fogalmazódik meg; míg világboldogító indulataimban a tár­ sadalmi haladás tudati előfeltételeit akarom megteremteni. Talán van annyi egészséges életösztön bennem, hogy rádöbbenjek, milyen parttalan ingoványokba visznek ezek a gondolatok. Népművelő vagyok. Ahogy suszter a suszter, vagy szabó a szabó. Ez a mes­ terségem. Ha suszter volnék, csirízes lennék, ha szerelő, olajos. Így „jövök, megyek. Annyit nem, mint egy szövőnő, de sokszor többet, mint egy kifutó­ gyerek. Kartont, szobrot, képeket cipelek, létrára mászok, előadást tartok köz­ művelődési folyamatokról, érvelek, majd néhány óra elteltével plakátot ra­ gasztok egy iskola bejáratára a város másik pontján.” Ha értelme van, miért volna ez baj, vagy szégyen? Ha értelmetlen, minek csinálnám? Népművelő va­ gyok. Ha abból akarok megélni, amihez értek, nyilván el kell adnom a szak­ tudásomat valakinek, és ez behatárolja lehetőségeimet, megszabja feladataimat. Kompetenciám legfeljebb abban van, mit vállalok és kinek - bár ez legalább annyira szerencse kérdése is. Ha szabó lennék, varrhatnék frakkot, cájgnadrágot, egyenruhát, reverendát, farmert, és alig hiszem, hogy bármelyik előkelőbb lenne a másiknál. Legfeljebb nem mind való a gusztusom szerint. Valamelyes választási lehetőségem mindig van, de korlátlan szabadságról értelmetlen vol­ na még álmodozni is. Nem tehetem azt, amit akarok, és nem tehetem azt, amit mondanak. Ha népművelő vagyok, szakmai hibáimra aligha mentség a főnö­ köm hülyesége. Ha suszter lennék, akkor se lenne az. Hogy mindent a lehető legjobban csináljak meg, arra saját szakember-voltom kötelez, már ha az va­ gyok valóban és amennyire az vagyok. Azt hiszem, minden munkavállaló alapvetően két típusba sorolható: A lakáj (lehet persze, akár főhivatalnok, vagy igazgató is) azt teszi, amit mondanak. Az iparos azt, amit kell. A lakájt a főnöke minősíti, az iparost a munkája. A harmadik típus, a próféta, már nehezen nevezhető munkavállalónak, mi­ vel épp az a jellemző rá, hogy legfeljebb küldetést vállal, azaz bármire szeElőzmény: Brunda Gusztáv: Hol a helyünk a karavánban (Palócföld, 1985/6.) V ő. m e g : Palócföld, 19S6/ 2. számban. Horváth István, Szeróczki Bertalan, Korill Ferenc írását. 24 �gődik, csak azt hajlandó csinálni, amit maga tart fontosnak. Ebben nem az a baj, hogy céljai, szándékai vannak, hanem, hogy folyamatosan meg van sért­ ve, ha azt kérik rajta számon, amire alkalmazták. Ha mondjuk, hidat kell verni, a lakáj akár egy szál madzagból is megcsinálja, ha erre utasítják, bár tudja, hogy sohasem lehet majd járni rajta. Az iparos vagy odébbáll, vagy megcsinálja rendesen, mert nem tudja elviselni, hogy leszakadjon az a híd, ame­ lyet ő épített. A próféta viszont hegyet-völgyet megmozgat, összevész min­ denkivel, hogy híd helyett inkábbb lampionos gondolákat alkalmazzanak, és mert persze, nem tudja elérni, sértetten nem csinál semmit. Ha gondom van a népművelőkkel, elsősorban az, hogy túl sok köztük a próféta, meg a lakáj és csak elvétve akad iparos. „Jó néhány Don Quijotepályatársam gyakorlott harci erényekkel védi és terjeszti a valami »ellen-létet« és közben olyan és annyi önigazoló ideológiát vonultat fel...”, ami már bősé­ gesen elegendő ahhoz, hogy bármi alól felmentse magát. Népművelő vagyok. Nem kell feltétlenül elszegődnöm valahová. Formálgathatom a tudatokat a magam hite és szándéka szerint is, ha találok rá módot és lehetőséget, de akkor ne várjak pénzt azoktól, akiket nem vagyok hajlandó elfogadni. Egy egyházi iskola tanára ne terjesszen ateista ideológiát! Ez már eti­ kai kérdés. Népművelő vagyok, és ebben a szakmában nehéz iparosnak lenni. Nemcsak azért, mert nincs hol megtanulni, hanem azért is, mert „mai helyzetünkben a velünk szemben támasztott (vagy vélt) elvárások rendszerében mást nemigen tehetünk, mint úszunk a könnyed(nek hitt) parttalanságban.” Ha viszont tény­ leg népművelő vagyok, mégiscsak mást kell tennem, különben mi értelme az egésznek. A mi szaktudásunkba az is beletartozik, hogy megtaláljuk az értelmes mun­ ka lehetőségét, vagy megteremtjük magunknak az éppen adott körülmények kö­ zött. Mint a vadászoknál. Nem elég jól lőni és ismerni a vadat, meg is kell találni! Becserkészni óvatos, hosszú türelemmel, mert az összes többinek csak innentől van értelme. Hogy eközben sáros lesz az ember, meg elszakad a gúnyája - azaz nem túl elegánsan adja elő az egészet - , az teljesen mellékes. Aki jól vasalt szakmát akar, menjen parkett-táncosnak. Furcsa, hogy nálunk mennyi minden „derogál” az embereknek, mennyi min­ dent éreznek méltatlannak magukhoz, beosztásukhoz, rangjukhoz. Pedig hát az orvosok is milyen gusztustalan dolgokat művelnek, ráadásul saját kezűleg, mégsem lesz kisebb tőle a tekintélyük. Miért ne másznék létrára, cipelnék kar­ tont, ha egyszer szükség van rá? Ha más teszi, én meg csak dirigálom, az jobb? Épp azt kellene szégyelnem, ha segítségre szorulnék olyan tevékenységeknél, amelyeket magam is elvégezhetek. A dolgok lényege persze, sokkal mélyebben van, jól tudom. Egy identitás­ zavarokkal küszködő szakma - épp, mert saját tevékenységére nem támasz­ kodhat eléggé - külsődleges rekvizítumokkal szeretné bizonyítani - elsősorban saját magának - fontosságát, rangját, jelentőségét. Hisztériás érzékenységgel reagál minden vélt, vagy valódi sérelemre, mániákusan ragaszkodik megbecsü­ lésének látható megnyilvánulásaihoz, és mert ebből soha sincs elég, belesavanyodik az önsajnálatba. Magam is tipikusnak érzem Brunda Gusztáv tanmeséjét a művelődési há­ zat építő népművelőről, csak számomra más a tanulsága: „...süllyedt, süllyedt, egészen elveszett a tömegben.” Hát így jó! Ott a helye! Végül is ő kapta a legnagyobb jutalmat. Elérte, amit annyira akart, megfelelő feltételeket terem­ 25 �tett a további munkához, éveken át, nap mint nap élvezheti „lelkes, szenve­ délyes” munkájának eredményét. Mi ehhez képest az a pár száz forintos ju­ talom? Azt valóban az építőnek kell adni, mert ő odébbáll, s megint kezdhet valamit elölről. Hogy a jutalom átadása látható, sőt látványos jele a megbe­ csülésnek...?! Ugyan kérem! Aki tapsra vágyik, színésznek álljon, vagy ün­ nepi szónoknak. Az a fontos, hogy haladjon a karaván, nem az, hogy körbeugassák különféle (nagy)kutyák! Paradoxon lenne, hogy szakembernek tartom magam? Hogy hiszek abban, lehetnek a népművelésnek szakemberei? Ha annyira parttalanná tupírozom a feladatomat, hogy holmi „létezésszakmának” tekintem a magam munkáját, bi­ zonyára. Suszterként is gyárthatnék ideológiákat a „cipőben létezés” -ről, hi­ szen az emberek nagy része idejének nagy részében cipőben létezik. Kesereg­ hetnék azon is, hányan vannak, akik csak ünnepre húznak cipőt (és milyen cipőt! Úristen!) - mégis okosabb lenne, ha megmaradnék a kaptafánál. Cipészi minőségemben mindenképp. Mert persze, nem csak népművelő vagyok, hanem állampolgár is. E minő­ ségemben természetesen kompetens minden kérdésben, ami széles e hazában feltaláltatik. És, mert népművelő vagyok, nyilván szaktudásom, szakismere­ teim szemüvegén át nézem a dolgokat. Olyan szempontokat próbálok érvé­ nyesíteni, amelyeket én könnyebben és jobban felfedezhetek, mint azok, akik máshoz értenek. De hát így lenne az igazán jó! Ha mind ezt tennénk, ahányan csak vagyunk. Annyi sok, különféle bölcsesség milyen körültekintő dön­ tésekhez vezethetne. Csak azt kellene mindenkor tudomásul venni, hogy más dolog az az egy cipő, ami éppen rám van bízva és más a lábbelihasználat, úgy általában. Paradox módon az utóbbit épp azzal tudom a legeredménye­ sebben befolyásolni, ha az előbbit a lehető legjobban csinálom meg. És ehhez nem is kell olyan nagyon sok feltétel. Egy jó cipőt még a cipőipar általános válságának közepette is meg lehet csinálni. És akkor az az egy legalább jó. A többivel csak eztán érdemes törődni. Nem az a paradoxon, ha szakmának tekintem a népművelést. Ehhez is, mint akármi máshoz, lehet is, kell is érteni. Hogy még nem foglalható tankönyvek­ be a mi szakmai tudományunk, vagy, hogy előkelőbben fogalmazzunk, nincse­ nek „eszközeink, sajátos, ránk jellemző szabályok szerint szerveződő érveink, technológiánk egy-egy probléma megoldásához, feloldásához, amelyek meg­ taníthatok” - hát az egyrészt nem is igaz egészen, másrészt azok bűne, mu­ lasztása, akik alkalmasak lennének e tankönyvek megírására, csak nem jutnak hozzá felhőkergető buzgalmuktól. Azt hiszem, a dolog éppen fordítva áll, mint Brunda Gusztáv gondolja. Szakmának már bátran nevezhető a népművelés. Foglalkozásnak nem. És addig nem, amíg szaktudás nélkül is bárki gyakorolhatja. Az meg, hogy hiva­ tás-e? Ördög tudja! Ez kinek-kinek magánügye, mi gondunk r á ... Van azonban itt valóságos paradoxon is, ami az eszközök léte-nemléte körül szerveződik. Mert, ha szakemberek vagyunk, nem függhetünk annyira az esz­ közöktől, hogy nélkülük moccanni se tudjunk, viszont ha szakemberek vagyunk, tudnunk kell, hogy az eredményekhez bizony „pénz, paripa, fegyver” szükségeltetik. Amiből valóban kevés jut mostanában. „Kamaszkorú” szak­ mánknak ezt a dilemmát kell napról napra feloldania. Azzal igazolja-e létét, hogy még a leglehetetlenebb helyzetekben is képes valós eredményeket produ­ kálni, vagy azzal, hogy nagy meggyőző erővel bizonyítja, mi minden hiány­ �zik ahhoz, hogy eredményeket érjünk el? Ennek eldöntéséhez valóban nem vagyunk elég felnőttek. Még a szélsőségesek is bizonytalanok. Hargitai Lajos, kiváló kollégánk a minap a Valóságban (1985/8. sz. a szerk.) tárta a világ elé mardosó lelkifurdalását, mert nem maradt népművelő egy olyan faluban, ahol még a minimális feltételei sem voltak meg a munkának. Nem kevésbé kiváló kollégáink viszont olyan feltételekhez kötötték volna a művelődési otthonok puszta létét is, amelyek alapján - mint Urbán Gyula igaz­ gató, a decemberi országos tanácskozáson elmondta - a szakszervezetek fő­ városi művelődési háza még klubkönyvtár besorolást sem kaphatna. Nem az a mi legfőbb gondunk, mikor és mennyire szeghetők meg a szabá­ lyok, hanem az, hogy még azt sem tudjuk eldönteni, mi kell ahhoz, hogy elin­ dulhasson a karaván. Van, aki puszta lelkesedésén tevegelve is nekivágna a sivatagnak, és van, aki annyi feltételt szabna, hogy ha az mind meglenne, már nem is kellene a karaván, a saját lábukon is elmennének a dolgok. „Vajon, javít-e helyzetünkön az önvádaskodás el nem végzett dolgaink mi­ att? Aligha. Ezen a munkaterületen nem lehet megtenni semmi olyat, amire nincsenek együtt a többirányú feltételek. Pesszimizmusra ugyan lenne okunk, hiszen a közművelődés anyagi feltételei folyamatosan romlanak, ugyanakkor érzékelni lehet a társadalmi feltételek bizonyos javulását.” Lám! Bárhol van a helyünk a karavánban, mi csak állunk, tépelődünk, keser­ günk, vagy vitatkozunk. Csoda-e, hogy végül otthagynak? A karavánnak ha­ ladnia kell! Lesz, amit nélkülünk nem vihet magával, és az nagyon fog hiá­ nyozni később, mégsem várhatja meg, míg mi háromkilincsű ajtóinkkal vaca­ kolunk. Már így is erős késésben van. Népművelő vagyok. Dolgom van a világban, nemigen érek rá leltározni, mit nem tudok még. Azt kell hasznosítanom, amit már tudok, és úgy, ahogy lehet. Szorongásaimmal, kételyeimmel - melyek természetes velejárói minden jelentős munkafeladatnak - magamnak kell megbirkóznom, mert „itt a rész­ leges ellehetetlenülés is végzetes”. K i bízna rám bármit, ha látja, hogy ma­ gamban sem bízom? Tudom, hogy még jó ideig nem találhatok ideális munkafeltételeket, de mert tudom, számolok is vele. Elviselem. Talán addig is eljutottam már, hogy nem akarok mindenáron báli cipőt varrni ott, ahol a bocskor a célszerű vise­ let. Konfliktusaimat, ütközéseimet minden rendű és rangú felsőbbségekkel mun­ kám természetes velejárójának tekintem. Minden szakmának vannak kényel­ metlenségei. A miénknek ez. („...az igényesebb népművelőknek igazi gondot nem az átélt konfliktusok okozzák...” ) Valódi fájdalmat csak az okoz, ha látszatok előállítására kell fordítanom jobb sorsra érdemes energiáimat. Attól rendszerint megvadulok és ilyenkor kereshetem megint a helyemet, de messze nem vagyok biztos abban, hogy ez egyértelműen negatív jelenség. A hiba elkerülése lehet akkora teljesítmény, mint az eredmény elérése. Mivel ember is vagyok, nekem is hiányoznak olykor az elismerés látható jelei - családomnak is nehéz megmagyaráznom, mire megy el annyi tenger energiám, mire vittem - , de legalább annyira muszáj népművelőnek lennem, hogy ezzel ne törődjem túlzottan sokat. Egyszer s mindenkorra el kell dönte­ ni, elismerést, rangot, beosztást akar-e az ember, vagy eredményeket. Szép len­ ne, ha egybeesne a kettő, ha az előbbinek az utóbbi lenne a feltétele, még 27 �inkább, ha az utóbbinak az előbbi a törvényszerű következménye, de mert nincs így, legjobb ezt is tudomásul venni. Egy sarkkutató ne ábrándozzon a trópusokról. Állóképesség nem ehhez kell igazán, hanem a kudarcok elviseléséhez. A népművelés tipikusan kudarcszakma, soha, semmi sem biztos benne. Embe­ rekkel dolgozunk és hál’ istennek nincsenek kényszerítő eszközeink, soha se számolhatunk minden tényezővel. Ami ötször sikerült, hatodszorrra tökélete­ sen megbukhat. És akkor el kell kezdeni teljesen elölről, épp annyi bizonyta­ lansággal, és nagyon kell hinni abban, hogy ezúttal sikerül, különben ma­ gunk építjük be a kudarcokat a folyamatokba. Aki nem tud 24 óra alatt re­ generálódni, az alkalmatlan erre a pályára. Talán egy jó adag naivitás is el­ engedhetetlen. Ezért nem hiszek abban, hogy értelmiségiek lennénk, legalábbis a szó „entellektüel” értelmében nem. Mi nem tudjuk előre fejben megoldani a dol­ gokat. Felkészültségünk jó része mindig akcióban nyilvánul meg. Mint a portyázóknál, akiknek egyszerre kell stratégáknak és csatároknak lenniük, azaz a haditudományok mellett a kardforgatást is meg kell tanulniuk. Csak ezt se­ hogy se akarjuk megérteni. Képzésünk is ezért rossz. Ahol elmélettel igyekeznek felvértezni bennünket, ott nem szerezhetjük meg a napi munkához szükséges képességek, készségek minimumát sem, ahol pedig erre helyezik a hangsúlyt, ott az elméleti háttér válik használhatatlanul faghíjassá. Valamelyikbe mindenképpen belebukik az, aki kínnal, keservvel meg nem szerzi valahonnan a hiányzó ismereteket. Ezért akkora a fluktuáció, annyi a pályaelhagyó, ezért, „hogy a színészmesterség után... a mi foglalkozásunk produkálja a legtöbb neurotikus esetet, lelki sé­ rültet, pesszimistát, bőzöngőt, otthontalant” - már, ha ez valóban így van. Mert, aki kibírta az ilyesfajta pályakezdést, az sokkal erősebb, szívósabb, rá­ termettebb lesz, és tucatjával sorolhatnánk az ilyen népművelőket is. Kegyet­ len a dolog, de egész jól működik a természetes kiválasztódás. És a szakma rangját mégiscsak ők teremtik napról napra, nem a nyavalygók, siránkozók, panaszkodók. Mert a mi pályánkon ez a veszélyes narkotikum. A panaszkodás. Aki egy­ szer elkezdte, nem tudja többé abbahagyni, és már csak ebben lel vigaszt. Sa­ játos szakmai folklórként keringenek a történetek démoni gonoszságú ta­ nácselnökökről, szb-titkárokról, pártfunkcionáriusokról, akik mind-mind abban lelik örömüket, hogy bennünket megaláznak, ostobaságok elvégzésére kénysze­ rítenek, lehetetlen helyzetekbe hoznak. Egymást már félszavakból is értjük, bárki, bárhol folytatni tudja egy hasonló történettel... Talán ez az egyetlen terület, ahol mind egyetértünk, és észre sem vesszük, kívülről mindez milyen érthetetlen és szánalmas. „Szép feleségeink” is ezért unják meg nagyon ha­ mar „ezt a hülye népművelést”. Veszélyes dolog a mártíromság. Aki egyszer belekóstolt, nem tud meglenni nélküle. A zt hiszem, a pedagógusok is akkor veszítették el korábbi jelentős presztízsüket, amikor sajnáltatni kezdték ma­ gukat. Panaszaink legsűrűbben visszatérő eleme, „hogy a legkülönbözőbb képzett ségíi igazgatásban és irányításban dolgozó emberek azt hiszik, ők igazából ér­ tenek ehhez a »területhez«. Ebből következően - valamint hivataluknál fog­ va - kötelességüknek érzik az alájuk rendeltek helyett gyakorlati, sokszor tisz­ tán szakmai kérdésekben is dönteni.” 28 �Mennyire jellemző ránk, hogy szinte egyazon sóhajtással kesergünk azon, milyen hiányos, parttalan, megszerezhetetlen a szaktudásunk, meg azon, hogy hozzá nem értők belepofáznak „tisztán szakmai” kérdéseinkbe. Persze, hogy beleszólnak! „ A legkülönbözőbb képzettségű igazgatásban és irányításban dol­ gozó emberek” maguk is súlyos identitászavarokkal küzdenek. Olyan sokan dirigálják, ugráltatják őket, hogy legalább ezen az egy, „veszélytelen” terüle­ ten szeretnék kiélni hatalmukat. Ezért szólnak bele, nem azért, mert érteni vélik. Meg valamilyen parkinsoni öntörvényűségből eredően. Akinek utasítási jog adatott, annak valahol, valamiben kell is utasításokat adnia, hogy iga­ zolja létét. Alapos szakértelem híján viszont ezt célszerű olyan területekre korlátozni, ahol a tévedések következményei vagy ki sem derülnek, vagy másra háríthatok. A mi területünk pedig ilyen. Ezzel éppúgy számolnunk kell, mint egyéb korlátainkkal. Hogy én is elmondjak egy tanmesét: A z egyszeri juhásznak valami olyat rendelt a gazdája, ami nem volt éppen okos dolog, de kötötte erősen, hogy meglegyen. - Nem lehet azt gazduram! Azt a bürge nem szereti. - De a teremtésit! Kendet én szegődtettem, mi gondja rá, mit szeret a bürge?! - Mert a pásztora meg én vagyok! - És, ha elcsapom kendet? - Azt lehet. De amíg el nem csap, mégiscsak így lesz. Mert a juhásznak nemcsak tisztessége, de esze is volt elég. Tudta, ha elpusztul a nyáj, akkor is őt csapják el, csak akkor már okkal. És ki fogad fel olyan pásztort, aki egy­ szer már tönkre vitte a nyáját? Igaz, nem volt értelmiségi. Vagyok annyira népművelő, hogy fájjon Brunda Gusztáv szép és igaz cik­ ke. Alanyi költőket megszégyenítő hitelességgel mutatja be egy szakma le­ pusztult (vagy ki sem fejlődött) önbecsülését, identitászavarait, narkomán ön­ pusztítását. Ezért is kell vitatkoznom vele. A lírai hitel nem igazol semmit. Ez van (jobbára ez van), tény. D e nemcsak ez lehet és nem ennek kell len­ nie. Az életképtelenséget csak a kipusztulás hitelesítheti. Addig azért meg lehet próbálni egyet s mást. Tán kereshetünk feladatokat a most szerveződő, differenciálódó csoportok, közösségek körében is, idővel talán fel is mond­ hatjuk „a társadalom reprezentatív eseményeinek szakszerű kiszolgálását, a szimbólumok politikai szándékok szerinti alkalmazását, különféle események jó hatásfokú megrendezését”, de egyelőre és legelsősorban magunkban kell rendet teremtenünk. „...tudhatod, hogy csak emberi tartásod megőrzésével érhetsz el valamit a számodra kijelölt terepen, mert ez munkaeszköz, de...” Ez a de a legkegyetlenebb látlelet, amit magunkról kiállíthatunk. „Bizonytalan célok, kétes szakmaiság, eszköztelenség, alacsony jövedelmek, személyiségzavarok, gyakori ripacskodás” - nem vagyunk ünnepelt sztárszak­ ma, szentigaz. A sereg végén kullogunk, mint az orvosok elődei, a „dögészek” , akiket senki se tartott semmire - míg rájuk nem szorult. Onnantól kezdve már csak azon múlott a tekintély, mennyi volt a gyógyításban a tu­ domány és mennyi a hókusz-pókusz. Lehetséges, hogy az akkori orvosok meg azon keseregtek „lehet-e egyáltalán a létezést (az egészségben létezést) szak­ másítani”. Lehetett. 29 �ABLAK „Az én észt költőim...” ...és hosszan következhetne a felsorolás, neveké; kezdődik azonban ez az egész ott Bereczki Gábor professzornál, aki a fordítás e munkálataiba be­ vont, a munkaalkalmat az Európa Kiadó műhelye adta, és ennek most már másfél évtizede lesz lassan, és mindvégig érezhettem támogatásukat. Köszönet érte! Ha egyéb nem történt is, elindultak gondolatok és rokon-érzelmek, való­ diak, itt bennem, e költők és népük iránt; nem véletlenül használtam egy szót, gondoljuk meg: észtek...! És elindulhattak kapcsolatok, bensők, remé­ lem, az olvasókban is emitt-ott. Észt költők a címe annak az 1975-ben meg­ jelent antológiának, melyben szerény társ-szerepem lehetett, s onnét a nevek: Johannes Semper, August A lle, Valmar Adams, Uku Masing, Arno Vihalemm, Kalju Lepik, Ivar Grünthal, Debora Vaarandi, Juhan Smuul, Ellen N iit, Ain Kaalep; közben egy alkalommal a Szovjet Irodalom számára Arvi Siig; és alighanem pontatlan a sorolás, hanem hát az élmény-részletesség sem ada­ tik meg ebben az „előzetesben” , a költők így afféle kavicsként szerepelnek járó kisgyerek itt, soraimban, mint Pilinszky János versében a tengerpartot egyetlen-köve, olyan mindegyikük így, mindöröktől fogva valakié lehet bár­ melyiküknek egy verse, egy sora, egyetlenné válhat akármi tőlük akárkinek, s az egész tengert zúgja vissza csendjük, és fordítva. Ott, a tengerparti-kavicsversben (s nem véletlenül szeretném egyik legkedvesebb versem pattintásnyi villanását adni emlék-fényül, tisztelet-jelül e rokonainknak!) elválásról van szó; mármost a költészet nagy vigasza, hogy maradandó lehet, ha magunk is úgy akarjuk. Élhet a kapcsolat; s hogy eseménytörténetig jussak legalább, elmondom gyorsan: egyre-másra vágyódtam a feladatokon túli észt-fordításra is. Bereczki professzor és felesége, a tárgykörnek nemcsak szakértői, de nagyszívű istápolói az ügynek, értő fordító-művészek és önzetlen nyersfordítók, az együttdolgozás oly alap-fogalmával ismertettek meg, ami számomra ma is példaszerű és mindenkor áhított. Magam kértem tehát matériát tőlük, s kap­ tam is, és az ő tanácsuk, irányításuk, szeretetük vezetett oda - vezetett en­ gem; de, ami a legfontosabb, juttatta a dolgot, s nem általában, hanem konk­ rétan, gonddal - , hogy újabb nevek sorakozhassanak az eddigiek mellé „az én...” listámon, azaz, majdani világirodalmi versfordításkötetemben, illetve itt e hasábokon. Akiket még megismertem, ha töredékesen is, ha legfőbb vo­ nalak nyomán csak, villanással, vagy alap-ráérezhetéssel, íme, álljon itt a ka­ vics-utalás őket illetően is. Arvo V alton, Aira Kaal, Juhan Viiding, Madli Morell, Vivi Luik, Mats Traat, Jaan Kaplinski, Jaan Kross, Kersti Merilaas... és most jövök rá, hogy egyéb dolgok is voltak közben, például a Lombos agak szívverése, a Móra Kiadónál 1983-ban a világirodalom emennyi-annyi 30 �„madarakról és fákról” szóló versével megjelent fordításantológiám is „egyaz-egybe” Bereczkiéktől kért észteket is tartalmaz, csak akkor még nem mer­ tem nekiveselkedni, azaz, még ennyire se, de úgy érzem, a java hátravan így, s össze kell állnia egyszer egy „teljesebb” és „saját” kis észt kötetnek... tehát vannak tervek, legyen erőnk és lehetőségünk a tiszta ügyhöz; a kedvünk meg­ van, és egyelőre - ami a legfontosabb -, itt vannak ők maguk; az én észt­ jeim néhány „képviselője”, pár verssel. Köszönet e megvalósulásért mindenki­ nek, akit köszönet érte illet. TA N D O R I D EZSŐ JA A N KROSS Barátom ablaka előtt... Barátom ablaka előtt május zúdít esőt a kesernyés illatú tujafára. Barátom asztalán szótárak, kitárva, bennük görög, szláv, gót, latin betűk. Barátom, láthatóan, e puszta betűkbe mélyed, asztalára hajolva. De a görög, szláv, gót, latin betűk honában - ki látja? - május esője zuhog a tujafára. Zuhog, suhog az eső, pontosan, mint az én barátom ablaka előtt. 31 �A végtelenség pillanata Furcsák a virágok: nappalra nyitnak, alkonyatra bezárnak. Minden egyébbel épp fordítva van ez. Minden egyéb: nappal van zárva; szín, forma, érték, haszonelv, a lakat, a láda; s jön akkor az alkony a zajtalan kulccsal, szín, forma, érték, haszonelv mögül kitárul a Fatörzs, a Fűszál, az Ódon Kőfal, a Rom Vár, mellettük az Ú j Fal, a Meszesvödör, ottfelejtve az Épület állványzatán, s a végtelenség e pillanatában, ha jön a sötét, a szív meglátja néha Minden Dolgok Lényegét. V IIV I L U IK visszajárok Idők csak eljárnak, szánalmak fakadnak; madarak elszállnak: tollak, ha maradnak. Még magas égboltról őszi derű les ránk: mint r é g .. . mintha otthon - rég - ablakot mosnánk. Fürkészem a messze kék eget mind többet. Anyám jár eszembe, s tűnt fén yek.. . a földek. 32 �E L L E N N IIT M egállni, hallgatni ... Fáradni, megállni, kőre, tuskóra lépni, sietős vándorokat útfélről nézni. Homokon, kavicson pillantást átpréselni, mélyek mozgásával megértőn egynek lenni. Megállni, hallgatni, szemet égre szegezni; fönn nyírfakorona, kövön lenn moha: ennyi. S akkor a vándor-néppel megint nekieredni. Igét, látomást, képet hinni újra, követni. Forrást észrevenni, tudni: rejt még tehát vizet a föld, mely tör feléd, kristály-szent tisztaság. Forrást - hívője - hagyni, áradni csak tovább, vinni - hinni! - öröklét esztelen pillanatát. DEBORA VAARANDI Tavaszi cselfogások Tavaszi fogások, ti aljas cselfogások! Csontfájások, hasogatások, derekunk táján szorgoskodó fakopáncsok. Falábon fabábok: gondolataink nekivágnak - hopsz, hopsza! - a határnak. Angyalgyökér, boglárka: rágom a tavaszt trallázva. 33 �JAAN KAPLIN SKI R övid ahhoz az élet... Rövid ahhoz az élet hogy élni megtanuljunk létezni megtanuljunk hogy szemtől szembe nézzünk bármivel ami van sajduló szívvel saját magunkkal kedvesem veled Messze menni folyton-folyvást Messze menni folyton-folyvást visszajönni folyton-folyvást otthoni udvar füvére puha-nedves ha jársz rajta mezítláb vissza a vén boronafalhoz az tartott meg szálegyenesnek idegen város messzi magányán hogy elmentél s visszajöttél MATS T R A A T Madárvásár Hallgasd a madárdalt, tavasz szenvedélyét! A jege-tűnt tavon fénylenek a pászmák, A jege-tűnt tavon fénylenek a pászmák, halld e szerelmi dalt, hatalmasan árad, szürke nappalunkba ontják sárga csőrök, mint örök reményt, mint izzó, rőt parázslást. Megenyhül a világ, éjjel az anyaföld éberen faggatja ölében a szülés fájdalmait; gúnyos mosoly öreg arcán. 34 �JUHAN VIID IN G annyi Imádság annyi a látnivaló Hogy szerettem volna hosszan írni mondatom. . .! Ó, nagy ég, kérlek, adj lélegzetnyi szünetet, szünet szakadékának mélyet, csendességnek hosszadalmat, hallgatás termének űrt léleknek hálaimát. dicsérni se győzöd a fényt az árnyat a fény meg az árny játékait az örök eszmebolyongást a föld fölé hajló fákat MA DLI M O RELL szeretem a nyarat mindenek Négy haiku felett és alatt síma homokbuckáit a vakító-világos falakat a nyári nap keze alatt minden kert egy örökkévalóság fűszál a gyermek kezében Öreg zongora - félszárnyú, sötét madár szárnyal, mint soha! XXX Tölcsérgomba-nép. Virágcsokor a vén fa sírhalmára lép. XXX ajtók-ablakok tárva semmi görcsük-reteszük a szem mindent elér még a viharban is ott a lélek útjának nem szab határt semmi forma Daru-ék röppen. Szarufa az év fölött őszi esőben. XXX Tört jég-szájon át meséket dadog a víz, s fékező magát. 35 �A IR A KAAL A világ peremén Csillog a tenger, marja szemünket. Parti kövek perzselik a talpunk. Boglárkák, omladék-peremről, a csitult víz fölé hajolnak. Világ peremén - kék végtelenség! Miért, hogy oly’ komor most ez a nimbusz, mit átitat szépséggel telt világ-gond? Remegés, rángás járja át a le lk e t.. . A tenger túlfelén, igen, ott mi lehet? Minden tenger előtt megszakad a világ. A tengeren túl: más apók, anyók, más boroshordók vannak, más örömek, más dallam szól, más nyelv járja, m ennyiféle.. . ! A d j’ istent mondunk? N ekik búcsúszó az, bal oldal nekik a jobb oldalunk. Csend. . . csend. . . A boglárka virága fénylő port szór az égercserjés-belvilágba. Nem segít most már semmi hatalom a Tavasz nevű Idő véget ért. Mondjátok, amit mindig mondotok: hogy a „világvégénél” komiszabb ez. Átkom, könyörgésem szóljon: „Gyerünk, kezdjétek új ra. . ” —?! Legyen más idők kezdete a végből, sötétből újra világosság. . . fogjon megint a varsám arany h ala t.. . D e nem hallgat reám már az arany hal. Les rá mohó sirály. Csillog a tenger, marja szemünket. Parti kövek perzselik a talpunk. Boglálkák, omladék-peremről, a csitult víz fölé hajolnak. 36 �CS. VARGA ISTVÁN „Ég veled, barátom ...”* Jeszenyin halála és a jeszenyinizmus Sokan úgy látták, hogy élete végén Jeszenyin elpazarolta zsenijét, isten du­ dája elherdálta talentumát. A valóság ennél bonyolultabb és szomorúbb is. 1924-25-ben a költő sokat hányódott, törődött. Nem volt állandó, bejelentett lakása, hol itt, hol ott húzta meg magát. Lesoványodott, legendásan dús haja megritkult, szeme kékje megszürkült; gyermeki jókedve, mosolya, szemének, szájának kifejező ereje eltűnt. A kemény kobakú, szilaj legény élete végén űzött farkaskölyökre hasonlított. Rengeteget dolgozott, élete gyertyáját két végén égette. Gyűjteményes köte­ tének kiadói jogát eladja a Goszizdatnak (Állami Kiadó), tízezer sort, soron­ ként egy rubelért, egy összegben kétezer rubelt kér, a többi kifizetését részlet­ re tervezik 1925 augusztusától 1926 áprilisáig. Nagy terveket sző, az utolsó idő­ szak verseit Berkenyemáglya című kötetébe gyűjti össze. 1925 márciusában megismerkedik Szofja Andrejevna T olsztajával, Lev Tolsztoj unokájával és szeptember 18-án házasságot köt vele. Kapcsolatukról azt írja Nyikolaj Verzsbickijnek: „A családi élet se akar összerázódni. ( . . . ) Új rokonságommal aligha fogunk összemelegedni, itt minden annyira tele van a »nagy öreggel«, olyan sok van belőle mindenütt, az asztalokon és a fiókokban, a falakon és talán még a mennyezeten is, hogy élő ember számára nem marad hely. Ez pedig fojtogat engem...” (Moszkva, 1925. június-július.) Jeszenyin hiába érezte magához közel Tolsztojnak a földhöz való viszo­ nyát, a saját szavaival szólva, „a természettel közösségben élni” elvet. (Élete utolsó két esztendejében falura akart költözni, a falusiak életét akarta élni.) Hiába vonzotta Tolsztoj látásmódja és ragadta meg „a földművelő munka fensőbbsége más munkákhoz képest” felfogás, a Tolsztoj-unokával kötött há­ zasság, az új környezet felerősítette benne korábbi érzését, hogy számára Tolsztoj mégiscsak úr, hogy gyökeres különbség van köztük, amely kihat új családi életére is. Balsejtelmei hamarosan igazolódtak: újabb házassága is tévedésnek bizo­ nyult. Bár fegyelmezni próbálták magukat, mégis egyre gyakoribb lett a ve­ szekedés, civódás Jeszenyin és Szofja Andrejevna között. A költő mind gyak­ rabban járt haza részegen. Ha valaki ingerelte, rögtön belekötött, megtorolta a legkisebb bántást is. Nyikityin jól látta: „Szerjozsa az utolsó időkben hu­ nyorgó szemmel é lt.. , hunyorogva korhelykedett, és hunyorogva csinálta bot­ rányait.” Alekszander Voronszkij 1925 kora tavaszán már Bakuban is „szám­ kivetett és hívatlan vendégnek” látta a költőt, „egész lényét számkivetettnek” érezte, és beléhasított a felismerés: „már nem fog sokáig élni; kialszik ben­ ne a láng.” * Részlet a Jeszenyin jelenni. világa című kismonográfiából, amely az Európa Könyvkiadó gondozásában fog meg­ �Jeszenyin az utolsó években már beteg volt, de nem akarta magát gyógy­ kezeltetni, félt a kórháztól. Amikor pedig hosszas rábeszélésre beleegyezett, hogy beutalják a klinikára, megtiltotta, hogy felesége, Szofja Andrejevna fel­ keresse. Alekszandra Jeszenyina így emlékezik vissza erre az időszakra: „November 2 6 -án Szergej a Pirogov utcai idegklinikán feküdt. Szép, világos szobát kapott a második emeleten, az ablak előtt behavazott, nagy fák álltak. Megenged­ ték, hogy a saját pizsamájában járjon, otthonról kapjon ebédet. Néha Kátya vitte be neki az ételt, de ez rendszerint az én feladatom volt. Az egyik vasárnap meglátogatta Anatolij Marienhof a feleségével, Nyikrityinával, a Kamaraszínház művésznőjével. Először láttam őket Szergej ét Marienhof összeveszése óta, igaz, hogy nemrég kibékültek. Szergej nem vár­ ta őket, zavarba esett, egy kicsit ideges volt. Nem tudták egymást megérte­ ni, és Szergej hirtelen panaszkodni kezdett a kórházi rendre, azt mondta, hogy dolgozni akar, de ebben a környezetben nehéz. Valóban a klinikán nehéz volt dolgozni. Egész éjszaka nem oltották le a villanyt, a kórterem ajtaja sar­ kig nyitva állt. Különösen nehezen viselte el Szergej a látogatási napokat, mert az ő szobá­ ja a bejárat mellett volt, a látogatók ott haladtak el és be-benéztek hozzáKéthónapi kórházi kezelésről volt szó, de két hét múlva Szergej úgy dön­ tött, hogy nem marad egy hónapnál tovább. Nem szándékozott visszatérni Tolsztojához, az a gondolat is megfordult a fejében, hogy végleg elhagyja Moszkvát, Leningrádban telepedik le. December 7-én táviratot küldött Erlich leningrádi költőnek: »Azonnal ke­ ress két-három szobát. 20-án Leningrádba megyek lakni. Táviratozz. Jesze­ nyin.« A z ő terve szerint ebbe a két-három szobába vele kellett volna mennem nekem is Kátyával. December 19-én Kátya és Naszedkin törvényes házasságot kötöttek az anyakönyvi hivatalban, és ezt azonnal megmondták Szergejnek. Szergej örült a hírnek. Ragaszkodott Vaszilij Fjodorovicshoz, és ő maga mindig azt taná­ csolta a húgának, hogy menjen feleségül hozzá. Azonnal elfogadtuk azt a döntést, hogy Naszedkin is Leningrádba jön, és velünk fog lakni. S ugyanott, Leningrádban megtartjuk a lakodalmukat. December 21-én Szergej valamilyen ürüggyel kiment a klinikáról. Máskor is előfordult már, hogy kiengedték, de még aznap mindig vissza is tért. Most nem jött meg. Otthon sem volt. A z egész házat izgalomba hozta, min­ den percben vártuk. Két napig a szerkesztőségi és a kiadói dolgait intézte, és elbúcsúzott a barátaitól. Az estéket a Herzen-ház klubjában töltötte. December 23-án este hárman voltunk Szonyánál: Szonya, Naszedkin és én. Este hét órakor megjött Szergej is Iljával. Haragos volt. Senkinek sem kö­ szönt, le sem vetette a kabátját, gyorsan átment a másik szobába, ahol a dol­ gai voltak, és sietve bedobálta őket egy bőröndbe. Majd Ilja, a kocsis segít­ ségével kivitte a holmiját a lakásból. »Viszontlátásra« - morogta a foga közt Szergej, s ő is kilépett a házból, becsapva maga után az ajtót. Szonyával kimentünk az erkélyre. Csendes, langyos este volt. Nagy pelyhekben, lustán keringve hullott a hó. A főbejáratnál Ilja és a két bérkocsis szánon rendezgették a bőröndöket. Lentről jól hallatszott az elutazók hangja. �Latiam, amint Szergej felül a második szánra. A torkom hirtelen összeszo­ rult. Nem tudom megmagyarázni akkori állapotomat, nem tudom, miért, de egyszerre csak felkiáltottam: - Isten veled, Szergej! Némán hulltak a hópelyhek, belepték Szergej sapkáját és nyitva felejtett kabátjának prémgallérját. Ilyennek láttam Szergejt utoljára. Hirtelen felemelte a fejét, kedves, ragyogó mosolyával rám mosolygott, in­ tegetett, és a szán eltűnt a ház sarka mögött.” Jeszenyin elbúcsúzott barátaitól, még a haragosaitól is azt kérte, ne emlé­ kezzenek rá rossz szívvel. Puskin moszkvai szobrához is elment, hogy elbú­ csúzzon költői eszményképétől. Meglátogatta első feleségét, Zinaida Reichet, elbúcsúzott gyerekeitől, Tatjánától és Konsztantyintól. Mindenkinek azt mondta, hogy Leningrádba utazik, és új életet kezd. Szinte teljesen pénz nélkül indult útjára, a tíz évvel ezelőtti költővé avatás színhelyére. Naszedkint kérte meg, hogy egy 2 5 0 rubeles csekket váltson be és küldje utána a pénzt. Sokan elhitték a költőnek, hogy remekül van, sza­ kított Szonyával, véglegesen átköltözik Leningrádba, ahová azért megy, hogy új életet kezdjen és dolgozzon. Elment Ivan Jevdokimovhoz, az Állami Kiadónál készülő Összegyűjtött míveinek a szerkesztőjéhez is. Átadott neki egy írásbeli nyilatkozatot, amely szerint minden korábban adott meghatalmazást érvénytelenít. December 25-én érkezett Leningrádba, az Angleterre hotelban az ötös szobában szállt meg, ott, ahol korábban Duncannal is lakott. Négy napot töl­ töt barátai körében. December 27-én reggel szállodai szobájában Usztyinovának, egy régi íróbarátja feleségének a jelenlétében átadott egy darab papírra írt verset Wolf Erlichnek azzal a kikötéssel, hogy Erlich csak később ol­ vadhatja el. Aztán a belépő szobaasszonynak zsörtölődve mesélte, hogy az es­ te tintát sem talált, ezért megvágta a karját és vérével írt verset. A 27-ét Er­ lich, Usztyinov és Usztyinova körében töltötte. Délután Usztyinovnak A feke­ te emberből olvasott fel részleteket. Másnap Erlich, Usztyinova és Usztyinov a szálloda alkalmazottjainak jelenlétében kinyittatták Jeszenyin szobáját. Az orvosszakértők megállapítása szerint a költő 2 8 -án hajnali 3 és 5 óra között követhette el az öngyilkosságot. 1918-ban, a Falusi szertartáskönyvben csupán pillanatnyi keserűség diktáta lemondásnak tűntek szavai: „Szívem nehéz ürömkeserű.. . / Felvérzi szá­ mat az é n e k .../ (.. . ) annyit tudok: meghalni inkább, / mint élni / lenyúzott / birrel!” De már a bakui búcsúintés nemcsak a Kaukázustól, hanem az élettől való búcsúvétel gesztusa is: „Ég veled, Baku! Törökföldi kék / Hidegül vérem, e rőm szertemállik . . . Ég veled, Baku! Ég veled víg ének! ! Barátomat utólszor ilelem". A távoli üzenet összecseng vérével írt búcsúversével: „Ég veled, ba­ rátom, isten áldjon, / elviszem szívemben képedet. / Kiszabatott: el kell tőled válnom, / egyszer még találkozom veled. / / Isten áldjon, engedj némán el­ köszönnöm. / Ne horgaszd a fejedet, hiszen / nem új dolog meghalni a föl­ dön, / és nem újabb, persze, élni sem." (Rab Zsuzsa fordítása) Csillagárva kései magyar költőtársa ezt írta: „kész a leltár. / Éltem - és ebbe más is belehalt már.” Mindkettőjüket megelőzte a halálban és a búcsú­ intésben a „szürkeségek magaslatára” emelkedő Blok: „M it éljek itt, szivem �sivár! / Ha volt is bármi cé l... / Ami rám vár, hiába vár". Majakovszkij íté­ lete így hangzik: „A szerelem bárkája szétzúzódott az élet partján.’’ Mintha bennük is a múlt kelet-közép-európai poétasorsa üzent volna, rövidre szabva földi jelenlétüket. Jeszenyin húgai, Kátya és Alekszandra december 25-én, a téli szünet első napján hazautaztak Konsztantyinovóba. Többnapos szélcsendes hóesés után, december 28-án hóförgeteg kerekedett. Zúgott a vihar, kavarta a ha­ vat. A szülőfalu nagyharangja izgatottan szólt, hangjával segítve az utasokat, hogy a hóviharban eljussanak a lakóhelyhez. Másnap reggel a Jeszenyin csa­ ládra rászakadt a leningrádi tragédia szomorúsága. Alekszandra Jeszenyina emlékezete így őrizte meg a fájdalmas események krónikáját: „Tizenegy óra körül a sürgönykihordó meghozta az első, figyelmeztető táviratot: ».. .Szergej beteg. Leningrádba utazom. Naszedkin.« Szergej beteg, mi történhetett vele az alatt az öt hónap alatt, amióta nem láttuk? Idegesek lettünk, de az némileg megnyugtatott bennünket, hogy mellelte van szívbéli barátja, Vaszilij Fjodorovics. Három óra körül ismét jött a sürgönykihordó, ez alkalommal hozott még két táviratot: egyet Moszkvából, Szergej barátjától, Anna Abramovna Bcrzinytől, aki azt írta: »Szerencsétlenség történt, gyertek hozzám«, a másikat Va­ szilij Fjodorovicstól, Leningrádból, Szergej halálhírével. Házunk megtelt sírással és nyugtalansággal. Azonnal indulnunk kellett, bár a vonat az állomásról csak késő este indult, de már kezdett szürkülni, és az utóbbi napokban az utakon hóhegyek keletkeztek, amelyeken át el kellett jutnunk az állomásra. Lovunk szügyig süppedt a hóba. Másnap reggel hárman, anyánk, Kátya és én megérkeztünk Anna Abiamovnához. Apánknak otthon kellett maradnia, kellett valaki otthon a ház­ ban. Miután megérkeztünk Moszkvába, s megtudtuk a részleteket, feladtunk neki egy táviratot: »Temetés holnap, 31-én.« Szergej halála váratlanságával sokakat lesújtott. És egyszerre világos lett, milyen nagy a nép szeretete a költészete iránt. A vonathoz, amely Szergej holttestét hozta Leningrádból, több ezer ember kiment a Kalancsevszkaja térre, hogy részt vegyen a gyászmenetben. A kopor­ sót Szergej holttestével a Nyikitszkij körúton levő Sajtóház (a mai Újságírók. Háza) dísztermében állították fel. A Sajtóház kerítésének vasrácsaira nagy vásznat feszítettek ki, amelyre nagy, fekete betűkkel ez volt ráírva: »Szergej Jeszenyin, a nagy nemzeti költő teste nyugszik itt.« Egész éjjel, virradatig vé­ geláthatatlan áradatban jöttek az emberek, hogy végső búcsút vegyenek Szergejtől. Szól a gyászdal, kattognak a tudósítók fényképezőgépei, a művészek rajzokat készítenek. Vált a díszőrség. A Népbiztosok Tanácsának határozata értelmében Szergej temetéséről az állam gondoskodik. A temetésen minden irodalmi szervezet részt vett, sorfalat álltak, amely előtt elvonult a gyászmenet. December 31-ének ködös reggelén a gyászinduló hangjaira Szergej koporsó­ ját legjobb barátai a vállukon vitték ki a Sajtóházból, és ráhelyezték a gyász­ kocsira. A sok ezres tömeg elindult a Sztrasztnaja térre (ma Puskin tér), a Puskin-szoborhoz- A temetés egyik résztvevője, Libegyinszkij, befejezve viszszaemlékezéscit Jeszenyinről, 1957-ben ezt írta: »Mielőtt kivittük volna Jesze­ nyint a vaganykovói temetőbe, koporsóját körbevittük a Puskin-szobor 40 �körül. Tudtuk, mit teszünk: ő a puskini dicsőség méltó utódia volt. A Puskin-szobortól a menet a Tverszkaja jobb oldalán a Herzen-házhoz vonult, ahol ebben az időben Moszkva minden irodalmi szervezetét összpontosították. Itt volt a második állomás. Az írók szövetségének elnöke, Kirillov mondott búcsúbeszédet. A harmadik állomás a Kamaraszínháznál volt. A színház vonószenekara a gyászindulót játszotta, Ceretelli színész pedig koszorút helyezett el a halottas­ kocsin. A Kamaraszínháztól a menet a vaganykovói temetőbe indult. A soknapos hóvihar után ezen a napon szélcsend volt és tavaszias meleg. Talpunk alatt cuppogott az olvadt hó. D él felé szétoszlott a köd, felragyogott a fényes nap, de ez a meleg nem tudta eloszlatni a bánatunkat.«” Jeszenyin halálát követően kampány indult a „társadalmi rosszként” jelent­ kező „jeszenyinizmus” ellen. A költő öngyilkossága a NEP-korszak éveiben utat tévesztett értelmiségi fiatalok körében öngyilkosság-sorozatot indított el. Jeszenyin sírjához a wertheri időket idéző módon zarándokoltak az öngyilkosjelöltek. Több szenzációhajhászó írás, cikk, brosúra jelent meg róla. A bul­ várirodalom és a zsurnalizmus szennyes áradata zúdult emlékére. Ilyen szo­ morú hatású volt A. Krucsonih Jeszenyin sötét titka című könyvecskéje és A. Marienhof Regény hazugság nélkül („Roman bez vranyja”). Ez utóbbiról Gorkij így ír D. A. Lutohinnak: „Nem vártam, hogy A. Marienhof »Regény hazugság nélkül« című műve tetszeni fog Önnek, nekem nincs jó véleményem róla. A szerző leplezetlenül nihilista; Jeszenyin alakját gonoszul ábrázolja, drámája így nem érthető. Pedig mélyen tanulságos, nem kevésbé, mint Jesze­ nyin költészete.” Gorkij kisregényt szeretett volna írni Jeszenyinről, de a Klim Szamgin éle­ te című nagyszabású befejezetlen „regénykrónikája” (1925-től 19 3 6 -ig dolgo­ zott rajta) elvette idejét és erejét. Az 1927-ben megjelent Szergej Jeszenyin című írása józan, szélsőségektől mentes, jogos bírálatot is tartalmazó, de a lényegét tekintve értékelő és elemző munka. A költő tragédiáját szociális drá­ mának látja: a faluból kikerülő, de a várossal teljesen azonosulni nem tudó, patriarchális nézeteket valló ember katasztrófájának. Gorkij, Bednij, Lunacsarszkij, Majakovszkij Jeszenyin valódi értékeit véd­ te, amikor a ,,kulák”-nak és „huligán” -nak bélyegzett költő és műve a deka­ dencia elleni harc pergőtüzébe került. A torzítást érzékelteti, hogy nemcsak a Kocsmás Moszkva verseit látták az ifjúságot megrontó „romlás virágainak” , hanem ezen a szemüvegen át nézték az egész életművét is. Támadó cikkek je­ lentek meg ilyen típusú címadással: „Leplezzétek le a huliganizmust!” ...Az­ zal vádolták a költőt, hogy ideológiája a Kocsmás Moszkvában alakult ki és eszmei szempontból a falu és az ún. nemzeti karakter legreakciósabb voná­ sait testesíti meg. Végletek ütköztek Jeszenyin értékelésében. Voltak, akik a teljes azonosulás­ nak adtak hangot, mások pedig csak a tagadás oldaláról közelítettek a problé­ mákhoz. Gyemjan Bednij is fellépett a negatív jelenségek ellen, rámutatva a költő életének tragikus okaira, de elismerve tehetségét, művészetének vívmá­ nyait. Határozottan fellépett Majakovszkij is a költő emlékét elhomályosító barátok és álbarátok „intimpistáskodása” ellen: „Szerjozsa, mint irodalmi tény, nem létezik. D e van a költő: Szergej Jeszenyin. Kérem, arról beszélje­ n e k !” 41 �Lunacsarszkij úgy ítélte meg, hogy Jeszenyin tragédiájáért felelősek mind­ azok, akik körülötte voltak, szerették, de időnként nem tudták őt elviselni, ezért nem is segítették. Jól látta, hogy Jeszenyin, aki sokszor gondolt a halál­ ra, aki nem az élet hosszúságát, hanem a minőségét tartotta fontosnak: „úgy akart élni, mint egy igaz ember, vagy inkább élni sem akart”. A viták sűrűjében érlelődött egy józan felfogás is, amely szerint a „jeszenyinizmus’ -t úgy kell tekinteni, ahogy a „tolsztojanizmus”-t és annak elferdí­ tett értelmezését.. . Lunacsarszkij ebben az értelemben írta: „ A jeszenyinizmus ellen a legjobban maga Jeszenyin harcolt.” A kétirányú túlzás, a jeszenyinizmus és az ellene indított kampány sem tudta eltakarni Jeszenyin művé­ nek valós értékeit. Ilja Schneider, újságíró és színházi szakember, Isadora Duncan fogadott lányának, Irmának az élettársa így foglalja össze hiteles kor­ tanúként a „jeszenyinizmus”-ról alkotott véleményét: „ A jeszenyinizmus fogal­ ma, mint a dekadencia szinonimája járta be az országot. D e ezzel egyidőben megkezdődött a harc az ifjúságért, Jeszenyinért, a »jeszenyinizmus« ellen. Ezt a harcot Lunacsarszkij, Gorkij, Gyemjan Bednij, Bezimenszkij és Majakovsz­ kij vezette. Ismertté vált Jeszenyin búcsúverse, melynek ezek a zárósorai: »nem új dolog, meghalni a földön, / és nem újabb, persze, élni sem.« „...Nyomban világossá lett - írja Majakovszkij - , hogy ez az erőteljes vers - épp ez a vers - mennyi ingadozó embert visz majd rá, hogy kötél, vagy revolver után nyúljon. E vers ellen csak verssel lehet és kell küzdeni. Így hát a Szovjetunió költőinek föladták a társadalmi megrendelést: verset írni Jeszenyinről. Soron kívül fontos és sürgős megrendelés, mivel a jeszenyini sorok gyorsan és pontosan hatni kezdtek.” Jeszenyin búcsúverse pesszimisztikus befejezésének parafrázisaként Maja­ kovszkij ezt írta: „Ebben az életben / meghalni / nem nehéz. / Élni az életet! sokkal nehezebb.” Jeszenyin halála után Alekszej Tolsztoj így fogalmazott: „Jeszenyin égett a forradalom idején, és fulladozott a hétköznapoktól, elhagyta a falut, de a város nem fogadta be. Életének utolsó éveiben elpazarolta zsenijét. E ltékozolta saját magát.” Egy évvel Jeszenyin halála után, 1926 decemberében Mejerhold színházá­ ban vitát tartottak erről a témáról: „Jeszenyin és a jeszenyinizmus. Viharos vita volt. Még az akkoriban legszélsőségesebb - őrhely-párti - Jermilov is Jeszenyin védelmére kelt a jeszenyinizmus ellen: Jeszenyin költészetét a de­ kadencia költészetének nyilvánítani egyszerűen ostobaság, mert az ő művésze­ te bonyolult és sokszínű... Lelkesen fogadták Oresint, Jeszenyin barátját. A z elnökség címére állandó­ an záporoztak a kérdések. A felszólalók elmondták, hogy a fiatalság várja Jeszenyin műveinek helyes értékelését. Pár nappal ezelőtt, Jeszenyin születésnapján, a költő két húgával, Jekatyerina Alekszandrovnával és Alekszandra Alekszandrovna Jeszenyinával és K. Zelinszkijjel kimentünk a vaganykovói temetőbe. Már távolról láttuk a nagy tömeget a sír körül. A z emberek emlékeznek erre a napra. A z egész sírt virá­ gok borították. A z emberek szótlanul álltak. A virágok beszéltek helyettük...” 42 �SZOMSZÉDSÁG KORM OS SÁN D O R A szlovák ötágú síp” A Szlovákián kívüli szlovák irodalom 1970— 1985 A nemzetiségi irodalom kialakulásának objektív és szubjektív feltéte­ lei. Annak, hogy az anyaországon kívül élő nemzeti kisebbség körében önálló irodalmi élet alakuljon ki, kom oly objektív és szubjektív feltéte­ lei vannak. A z objektív feltételek kialakulása két alapvető történelmi tényező által determinált: a) a nemzeti kisebbség keletkezésének történeti vonatkozása, létének jelene és történelmi perspektívája; b) valam int az adott állam (ahol a nemzeti kisebbség él) társadalmi, gazdasági és politikai fölépítésének jellege. Ez a két történelmi tényező alapvetően határozza meg az adott kisebbség nemzeti tudatának színvonalát, am ely a társadalmi, gazdasági és politikai változások függvényében ingadozik. E két objektív történelmi tényezőtől függ a kisebbség és többség kölcsönös viszonyának alakulása is. Ez határozza meg az összes feltételt, pontosabban azt a feltételrend­ szert, am ely segíti, vagy akadályozza a nemzetiségi lét megőrzését és fejlődését. Idetartozik: az adott etnikum földrajzi szétszórtsága, illetve kom pakt jellege, az adott állam nemzetiségi politikája, a nemzetiségi jo­ gok gyakorlati érvényesülésének mértéke, az adott nemzetiségi kultúra és anyanyelv ápolásának lehetőségei, a nemzetiségi iskolahálózat jelle­ ge, az anyanyelven folyó oktatás színvonala. A szubjektív tényezők közé — am elyek végső soron szintén az objek tív tényezők által determ ináltak — sorolható a nemzetiségi nyelv használatának köre és színvonala, a szülők (család) anyanyelvi kultúrá­ jának jellege és foka (irodalmi nyelv — nyelvjárás; alapfok — közép­ fok — felső fok), a nemzetiségi értelmiségi réteg számszerű alakulása, öntudata, vitalitása, azaz integrációs1 képessége, illetve az asszimiláció­ val2 szembeni immunitása. Egy adott nemzeti kisebbség irodalm ának egzisztenciája az irodalmi alkotók, irodalmi alkotások (kiadványok) és olvasók nélkül elképzelhetetlen. A z ehhez szükséges objektív és szubjektív feltételeknek meg kell érniök. A nemzetiségi értelmiség legöntudatosabb része puszta lé­ tével, létért folyó harca során — nem kis áldozatok árán — kiterm eli magából az irodalmi alkotókat és szakembereket, akik m egterem tik az önálló irodaimi élet és az értő olvasók táborának feltételeit. Nem vélet­ len, hogy a nemzetiségi értelmiségi rétegnek éppen az irodalmi alkotó­ gárdája harcol a legradikálisabban az anyanyelven való oktatás meg" felelő színvonalának biztosításáért, az óvodától kezdve egészen a felső­ fokú oktatási intézményekig. Ennek megfelelően a (leendő) szülők és pedagógusok nemzetiségi öntudatára is a lehető legintenzívebb módon 43 �igyekszik hatni — a nemzetiségi irodalom alkotói és olvasói utánpótlá­ sának biztosítása, az egészséges nemzetiségi tudattal és szocialista öntu­ dattal rendelkező értelmiségi réteg folyam atos újraterm elése érdekében. A m agyarországi szlovák irodalom kialakulása nyomán bátran levon" hatjuk a következtetést. Azok az egyének, akik nem a szüleiktől, hanem csak az óvodában és iskolában sajátították el „anyanyelvüket” , még lehetnek nemzetiségüknek hasznos tagjai, sőt, nemzetiségük irodalm á­ nak értő olvasói is, de irodalmi alkotók nem kerülhetnek ki közülük. Ha szerencsésen találkozik egyazon egyénben az irodalmi alkotáshoz való tehetség, a szülőktől elsajátított anyanyelv és az anyanyelven megszer­ zett iskolai végzettség, akkor válhat esetleg íróvá.3 M ivel ilyen véletlen ritkán adódik, ezért is form álódik olyan nehezen és ellentmondásosan egy nemzeti kisebbség irodalma. És nem biztos, hogy a kisszámú írói gárdából mindenki szerencsének tartja kivételes helyzetét. Ezt sokan áldás helyett inkább átoknak tekintik. Ugyanis a nemzetiségi írók v i­ szonylag szűk csoportja sokszor tehetetlennek érzi magát az asszimilációs tendenciával szemben. Mégis hisznek abban, amire vállalkoztak, hisznek a lehetetlenben. De talán nem is olyan lehetetlen, amiben hisz­ nek, ezek a nemzetiségük m ellett elkötelezett — sokszor értelm etlen­ nek tűnő, kétfrontos szélmalomharcot vívó — megszállottak. Hiszen a korszellem, legalábbis a mi féltekénken, az ő m alm ukra hajtja a vizet! Gondoljunk csak az olyan — jelszónak is beillő — eszmékre, amelyek az anyaországon kívüli m agyarság leghaladóbb íróitól származnak, mint például a „vox humana”, vagy a „korparancs”. Feszültségekkel és konfliktusokkal terhes, nyugtalan korban élünk. A régi és új, a haladó és reakciós erők harca során, az emberiség jövőjét is kockára tevő hazárd politikusok teljes pusztulással fenyegetik planétáinkon az életet. A k ik az életre szavaznak, azoknak egy nukleáris katasztrófa megelőzése, m egakadályozása korparancs. A zok számára a népek testvérré válásának eszméje korparancs. A ki hisz az emberiség jövőjében és a társadalmi haladás folytonosságában, szükségszerűen kell, hogy higgyen a bartóki eszmében és meg is tesz mindent annak megvalósulása érdekében. És minden író vagy költő, aki nemzetiségé­ nek jogaiért harcol, az adott társadalom demokratikus keretei között, akaratlanul is ezt a célt, ezt a nemes eszmét szolgálja. Igenis össze lehet és össze is kell egyeztetni a kisebbség érdekét a többség érdeké­ vel. Ezt sugallja az egészséges nemzeti tudat és a szilárd osztályöntudat dialektikája. (És itt gondoljunk arra is, hogy a társadalom nemcsak a nemzeti hovatartozás szempontjából oszlik kisebbségre és több­ ségre, hanem számtalan egyéb felosztási alapon is.) A szlovák nemzeti kisebbség kialakulásának történelmi körülményei. A fentebb tárgyalt objektív és szubjektív feltételrendszer, am ely szük séges volt a szlovák etnikai csoportok irodalmának megteremtéséhez és fejlődéséhez, eddig három országban alakult ki: Jugoszláviában, Romá­ niában és nálunk, Magyarországon. A többi országban, ahol szlovákok élnek, e feltételrendszer vagy m ár visszafejlődött, vagy még csak kiala­ kuló szakaszban van. Ezért jelenleg csak „három ágú sípnak” nevez­ hetjük a Szlovákián kívül létező szlovák irodalmat. A z em lített három országban rendszeres és tervszerű kiadványozási tevékenység folyik, a szlovák irodalmi alkotók közül egyre többen vívjá k ki hazájuk és anyaországuk irodalmi köztudatának elismerését. 44 �M ikor és hogyan kerültek szlovákok más országokba? Ezzel a kérdés­ sel több mint egy tucat kiadvány foglalkozik és még további kötetek várnak kiadásra. Erről most csak rövid áttekintést kívánunk nyújtani. A z elvándorlás oka a szlovák nép társadalmi, gazdasági és politikai helyzetében gyökerezik. A szlovákok elvándorlásának története lénye­ gében négy különböző történelmi korszakban zajlott le. 1. A X VII. század végétől a XIX. század elejéig lezajlott migrációs folyam at az Osztrák— M agyar Monarchián belül a Felföldről az A lföld­ re irán yu lt.4 A z elvándorlás ezen első szakasza a törökök kiűzése után keletkezett lakatlan területek benépesítése céljából, részben a jobbágyok spontán költözködése va g y szökése, részben pedig földesurak által, illetve állam ilag szervezett kolonizáció útján történt. Összesen kb. 50 000 család, azaz m integy 200 000 szlovák lakos költözött ekkor a Felföldről az Alföldre, akiknek az utódai az első világháború után három külön­ böző országban találták m agukat: a Szerb Királyságban, Romániában és Magyarországon. 2. A kivándorlás második szakasza a X IX . század nyolcvanas éveitől az első világháború végéig tartott és főleg az USA-ba irányult. A z 1867. évi osztrák— m agyar kiegyezés M agyarország (Uhorsko) nem m agyar nemzeteit kiszolgáltatta a pesti feudálnacionalista korm ány kényénekkedvének. A szlovákok kulturális élete megbénításának első lépése fő" leg az oktatás és közigazgatás magyarosításában, valam int m indenfajta nemzeti életm egnyilvánulással szembeni hatósági nyomásban fejeződött ki. Ekkor veszi kezdetét a tengeren túlra irányuló tömeges kivándorlás korszaka, am ely főleg a legszegényebb rétegeket és a hozzájuk csatla­ kozó értelm iségieket érintette: a két világháború között az USA-ban 700 000, Argentínában pedig 25 000 szlovák lakost tartottak számon, ami akkor a teljes szlovákság negyedrészét képezte.5 3. A harmadik korszak a két világháború közti időszakra esik (1919— 1938), am ikor főleg megélhetési problémák kényszerítették kivándorlás­ ra a szlovákokat. A z 1921. és 1924. közötti években az U SA bevándor­ lási korlátozása után Nyugat-Európa, Kanada, D él-Am erika és A uszt­ rália volt a kivándorló szlovákok úti célja. A harmincas években a hitlerizmus elől m enekülők a politikai emigráció sorait szaporították. 4. A negyedik kivándorlási hullámot, am ely 1938 után veszi kezdetét, teljes egészében a politikai emigráció képezi, am ely élesen szembehe­ lyezkedik a mai Csehszlovákia szocialista orientációjával. M ihelyst a kivándorolt szlovákok óhazájukénál kedvezőbb társadal­ mi, gazdasági és politikai viszonyok közé kerültek (például Jugoszláviá­ ban, Romániában és az U S A -ban), máris hozzáláttak a nemzeti kultú­ rájuk, anyan yelvük és öntudatuk ápolásához alkalm as feltételek kiala­ kításának. Különböző kulturális és érdekvédelmi szervezetekbe tömö­ rültek, részvénytársaságokat alapítottak, am elyek révén még az óha­ zájukban mostoha körülm ények között vegetáló nemzeti mozgalmat is támogatni tudták. A z amerikai szlovákok összefogása céljából alapított szlovák sajtó irodalmi alkotásokat is publikált — többnyire alacsony színvonalú rö" vidprózákat és verseket — , de az az írásbeliség rendszeres és tervszerű kiadványozásig nem jutott el.6 Egyébként az am erikai kontinens szlo­ vák irodalma jelenthetné a szlovák „ötágú síp"7 negyedik ágát. Ebből az irodalomból mindössze hat szerzőt érdemes megemlíteni. 45 �A legismertebb és legnépszerűbb am erikai szlovák prózaíró, Gustáv Maršall-Petrovský, aki a vajdasági (Vojvodina) Petrőcön (Petrovac, Petrovec) született 1862-ben és az U S A -ban halt meg 1916-ban. A Spod závejov amerických (Amerikai hófúvások alól) című elbeszéléskötete (1906) tulajdonképpen az egyetlen olyan, a kivándorlók életéről szóló g y ű j­ temény, amely kom olyabb művészi értéket képvisel. Elbeszéléseiben a szerző az óhazába való visszatérést propagálja. Štefan Furdek (Trstená, 1855 — Cleveland, 1915) legjobb rövidprózája a Dlžný úpis (Adóslevél), amely egy szegény amerikai szlovák család tragikus sorsáról szól. K öltői próbálkozásai az ún. „utilitáris költészet” kategóriájába tartoznak. Ján Adolf Ferienčík 1865-ben Zólyomban született és 1925ben Badfordban halt meg. Elbeszéléseiben teljes képet igyekszik n yúj­ tani az amerikai szlovák emigrációról, bemutatva egyben a szlovákiai viszonyokat is Legsikerültebb elbeszélése a Žobrák (Koldus), am ely hiteles társadalmi, pszichológiai és erkölcsi képet ad a munkanélküliség, önsegélyezés, nemzetiségi széthúzás, alkoholizmus, farm élet stb. problé­ máiról. Reálisan ábrázolja azokat az akadályokat is, am elyek lehetet" lenné teszik a kivándoroltak hazatérését. A Národný kalendár (Nemzeti kalendárium) című évkönyvben 1895-ben, illetve 1914-ben, két rövid­ prózája jelenik meg Tyran (Zsarnok) és Komu niet rady, tomu niet po­ moci (Aki nem hallgat a jó tanácsra, azon nem lehet segíteni) címmel. A Slovenský denník (Szlovák Napilap) című újságban 1913-ban közli né­ hány vázlatát és életképét az amerikai szlovákok életéről és a Slovens­ ké pohtadyban (Szlovák Szemle) a Salašníci (Hegyi pásztorok) című, a régi szlovák falusi életről szóló elbeszélését, am ely egy juhász életének pontos és eleven ábrázolása. J. A. Ferienčík hitelesen ábrázolta a nincstelenek életét és arra töre­ kedett, hogy megoldást, esélyt adjon nekik a kiútra. Emil Stankovianskynak 1911-ben a Slovenský evanjelický kalendár (Szlovák evangélikus kalendárium) című évkönyvben m egjelenik Juro Hrča v Amerike (Juro Hrča Amerikában) című elbeszélése, amelyben idealizált képet rajzol egy kivándorlóról, akinek sikerült annyi pénzt keresni, hogy hazatérhetett, ahol egzisztenciát terem tett családjának. Ľudovít Engler (Klenovec, 1874 — N ew York, 1927) Cestopisné črty od Klenovca po New York (Útirajzok Klenovectől N ew Yorkig) című prózája az 1902—1904. évek között jelenik meg Szlovákiában, majd 1904—1910 évek között a Národné noviny (Nemzeti Újság) című folyó­ irat összesen 36 elbeszélését közli az amerikai szlovákok életéről. Anton Bieleknek (1857— 1911) az amerikai szlovák sajtóban jelenik meg néhány elbeszélése a hazai szlovák faluról, amelyekben élesen bí­ rálja a nemzeti elnyomást. A többi amerikai szlovák író alkotásai nem értek el olyan színvona­ lat, hogy az irodalomtörténetben helyet kapjanak.8 A legnehezebb feladat a szlovák síp ún. „ötödik ágával” foglalkozni, m ivel idetartozik a nyugat-európai és amerikai politikai emigráció szlovák irodalm a, am elynek értékelésére önálló tanulm ányt lehetne szentelni. Annyit azonban itt is elmondhatunk, hogy ennek az irodalom" nak igen kevés haladó szellemű szerzője van. Nézzük, m it ír erről az irodalomról Ivan Kusý, szlovákiai kritikus: „Bonyolultabbá vált a szlo­ vák irodalom helyzete az olyan országokban, ahol a régebben m egtele­ 46 �pedett földijeink sorait újabb, zömében politikai emigránsok hulláma duzzasztotta fel. Így a regionális írásbeliségen belül két irodalom ke­ letkezik. Főleg Észak-Amerikában, de ez esetben már a dél-amerikai vi­ szonyokról is szó van. Nyilvánvaló, hogy e két irodalom közül szlovák (szocialista) irodalmunk melyikhez áll közelebb. De mindig is így volt: azok a művek, amelyek távol álltak a hazai szlovák etnikum égető prob­ lémáitól és nem oldották meg ezeket az etnikum érdekében, nem is léptek be annak tudatába... Szeretném azonban felhívni a figyelmet ar­ ra, hogy a konkrét mű jellege a döntő, így Hronský műveiből a hazai szlovák etnikum sajátjának tekinti Andreas Búr, majster (Andreas Búr, a mester) című regényét, amely meg is jelent nálunk, viszont elutasította, nem fogadta be politikai panfletjét — Svet na trasovisku (Világ az ingoványon) című regényét.”9 Ezért sem kívánunk most részletesebben foglalkozni a Szlovákián k í­ vüli szlovák irodalomnak ezzel az ágával. Térjünk tehát vissza az alföldi szlovákokhoz, akiknek sorsáról Ján Sirácky többek között ezt írja: „ Nem titok, hogy a nagyszámú elván­ dorolt szlovákság... zöme elvesztette szlovák jellegét, főleg a magya­ rosításnak hódolt be, vagy más módon asszimilálódott. Nemzeti és kul­ turális jellegüket leginkább a jugoszláviai szlovákok őrizték meg, akik­ nek száma jelenleg több mint 90 ezer, nem utolsósorban éppen azért..., mert 1918 után kedvezőbb helyzetbe kerültek, mint például a trianoni Magyarországon élő szlovákok.”10 Az alföldi szlovákok irodalma. Köztudott dolog, hogy a jugoszláviai szlovákok igen intenzív kulturális, gazdasági és politikai életet élnek. Ebben élen járnak az összes Szlovákián kívüli szlovák etnikai csoport között. Nem véletlen, hogy gazdag és önálló irodalmi életük is a legna­ gyobb vitalitásról tanúskodik. A Nový život (Új élet) című kéthavonta megjelenő irodalmi és kul­ turális folyóiratuk — am elynek jelenlegi fő- és felelős szerkesztője Víťazoslav Hronec — , idén 38 éves. Ahhoz, hogy felsoroljuk azokat a mű­ veket, amelyek az utóbbi tizenöt évben kerültek kiadásra, egy egész bibliográfiai kiadványra való anyagot kellene összeállítanunk. Példa­ ként említsünk meg két antológiát. A z egyik címe Svetlá v kozube (A tűzhely fényei), am ely a pozsonyi (Bratislava) Slovenský spisovateľ kiadó gondozásában jelent meg 1971ben. N yolc szerző rövidprózáit tartalmazza Michal Harpáň, ismert v a j­ dasági (Vojvodina) szlovák irodalomtudós igényes válogatásában, aki a kötet utószavában színvonalas kritikai értékelést nyújt a kötet szer­ zőinek (Pavel Čáni, Janko Čeman, Pavel Grňa, Víťazoslav Hronec, Ján Labáth, Juraj Tusiak, Daniel Pixiades, Viera Popitová) műveiről. Ivan K usý az antológia kapcsán így összegzi álláspontját: „A jugo­ szláviai szlovákok prózája saját hagyományokkal, saját arculattal ren­ delkezik. Találhatók benne egyéniségek és közepes tehetségek. Elkötelezték magukat a nemzetiségi közösség sorsa mellett, a valóság elől nem menekülnek, szocialista írók. Jelenleg vízválasztóhoz értek, ennek felelnek meg a rövid formák. Azonban úgy látszik, hogy a válságot le­ küzdötték.”11 A másik antológia címe Poézia vojvodinských Slovákov (A vajdasági szlovákok költészete), am ely Ú jvidéken (Novi Sad), 1974-ben jelent meg az Obzor kiadó gondozásában és összesen 21 költő verseinek szigorú vá47 �logatása. A két évszázadot felölelő kötet szerzői közül kilenc költő alkotói tevékenysége részben vagy egészen az utóbbi 15 éves időszakra esik: Juraj Mučaji, Andrej Ferko, Ján Labáth, Michal Babinka, Pavel Mučaji, Daniel Pixiades, Juraj Tušiak, Viera Popitová és Miroslav Demák. A legutóbbi költő a mai fiatal generációt képviseli, m elynek tagja­ it szintén fontos felsorolni: Miroslav Dudok, Zlatko Benka, Michal Bu­ ga, Jozef Klátik és Tomáš Celovský. Meg kell említeni még, hogy Víťazoslav Hronec, az antológia igényes összeállítója, irodalomtörténeti át­ tekintéssel szolgáló előszavának szerzője, aki a mai középgeneráció leg­ jobb költői közé tartozik, szerénységből nem sorolta m agát az antoló­ giába. A z előszóban V. Hronec számára a legfontosabb a jugoszláviai szlovák költészet két évszázados kontinuitásának bizonyítása és csúcsértékeinek kihangsúlyozása. A z előszót Ivan Kusý szavaival fejezi be: „...nem dialektikus, nem marxista és következményeiben nacionalista korlátoltság az olyan vélekedés, mely szerint ezen irodalmi folyamatnak, c nemzetiségi irodalomnak bármely ténye (és ez vonatkozik mind a szer­ zőkre, mind az egyes művekre) csak egyetlen fejlődési vonalban érté­ kelhető. Nézetem szerint a (jugoszláviai) szlovák irodalom kialakulása, mai helyzete és minden egyes alkotása nemcsak saját önálló kontextu­ sában értékelhető, hanem az egyetemes szlovák irodalom egészén belül, valamint Jugoszlávia nemzeti és nemzetiségi irodalmainak egészében és ezek nemzetek feletti formációja, a jugoszláv irodalom kontextusán belül is.”12 A z alföldi szlovákok egy másik etnikai csoportját a romániai szlová­ kok képezik, akiknek száma jelenleg kb. tizenhétezer. Irodalm uk ki­ alakulásának kezdetei azonos időre esnek a m agyarországi szlovákoké­ val. A dr. Corneliu Barboricá egyetem i docens és híres szlovakista által szerkesztett Variácie (Variációk) című irodalmi alm anachjuk első száma ugyanabban az évben (1978) jelent meg, m int a m agyarországi szlo­ vákok Výhonky (Hajtások) című első irodalmi antológiája. A z ilyen kis lélekszám ú etnikum irodalm ának kialakulása kezdetén jelentős szerepe van a mennyiségi fejlődésnek, amely bizonyos érlelési időszak után szükségszerűen minőségi változásba csap át. M ár önma­ gában is figyelem re méltó az a tény, hogy mi mindent adtak ki a ro­ mániai szlovák szerzők a legutóbbi évtized alatt. A heves alkotói láncreak­ ció a hetvenes évek közepén kezdődik, amikor 1976-ban a kassai (Ko­ šice Východoslovenský spisovateľ kiadó kiadja Pavel Bujtár első önálló (gyerm ekeknek írt) prózakötetét Lesní muzikanti (Erdei muzsikusok) címmel. E gy évre rá a pozsonyi Slovenský spisovateľ kiadónál m egjelenik Ivan Miroslav Ambrus és Ondrej Štefanko első közös verskötete Dva hlasy (Két hang) címmel és 1978-ban a bukaresti (bucuresti) Kriterion kiadónál lát napvilágot a m ár em lített irodalmi almanach (Variá­ cie) első száma. Ezt követően minden évben átlagban három kiadvány jelenik meg a romániai szlovák szerzők tollából. Míg az almanach első száma tizenkét szerző verseit, prózáit és drámáit tartalmazza, addig az ötödik számának m ár harmincöt szerzője van .13 A minőségi növekedést nemcsak az évente m egjelenő irodalmi alm anach tartalm i és esztétikai színvonalának emelkedése, hanem az azóta a Kritérion kiadónál m egjelent önálló irodalmi kötetek is jelzik. Pavel Bujtár Vtáčí kráľ (A madarak királya, 1979.) című gyermekmesekötete, Agáta (1980) című regénye; Dagmár Mária Anoca Knižka pre prvákov 48 �(Elsősök könyve, 1982) című gyerm ekverskötete; Ondrej Š tefanko Stojím pred donom (Állok a ház előtt, 1980) című verskötete; Ivan Miroslav Ambruš Za cenu žitia (Életem árán, 1981) című verskötete; Ivan Mol­ nár és Rudo Molnár testvérek Všade dobre, doma najlepšie (Mindenütt jó, de legjobb otthon, 1983.) című gyerm ekm esekötete, valam int Pavel Rozkoš Folklór Slovákov z rumunského Banátu (A romániai Bánát szlo­ vák folklórja, 1983.) című gyűjtem énye. Ma már negyvennél is több szerzője van a romániai szlovák iroda­ lomnak, m elynek központja Nagylak (Nádlác, Nadlak), m űhelye pedig az Ivan Krasko Irodalmi Kör. A szlovák szimbolista költőről és m űfordítóról elnevezett irodalmi kör tagjainak nagy része — kétnyelvűségét hasznosítva — műfordítással is foglalkozik; aktívan részt vesz a román és szlovák irodalom értékeinek cseréjében. Nem véletlen, hogy ez a lel­ kes alkotógárda széles körű hazai és külföldi baráti m unkakapcsolatait éppen műfordítói aktivitásának köszönheti. S hogy önfeláldozó m unká­ ját a romániai irodalmi élet is hasznosnak, fontosnak tartja, arról fé­ nyesen tanúskodik az a tény is, hogy közülük Ondrej Štefanko költőt és Pavel Bujtár prózaírót 1981-ben felvették a Román Írók Szövetségének tagjai közé, ahol érdemben képviselhetik nemzetiségi irodalm uk érde­ keit. Ehhez hasonló fejlődési szakaszon esett át az utóbbi évtizedben for­ málódó m agyarországi szlovák irodalom, az alföldi szlovákok harmadik, m integy százezer lélekszámú etnikai csoportjának irodalma is. E fejlő­ dési szakasz kezdeteire is jellemző volt a mennyiségi növekedés. A z antológia-korszak lezárulása óta (1984.) beszélhetünk minőségi ugrásról, de m ár korábban is születtek figyelem re méltó alkotások. A z utóbbi nyolc évben kialakult a hazai kritika is, m elynek képviselői egyrészt m agyar szlovakistákból, másrészt pedig a szlovák nemzetiség értelm iségi rétegé­ ből kerültek ki: Šziklay László, Käfer István, Kiss Gy. Csaba, Králik Aladár, Gyivicsán Anna, Bodnárné Csipka Rozália és Kraszlán János. A szlovákiai kritikusok közül is sokan foglalkoztak a m agyarországi szlovák irodalom értékelésével, népszerűsítésével, többek között Karol Rosenbaum, Ľubomír Feldek, Karol Tomiš és Peter Andruška. A Výhonky (Hajtások) című antológiáról (Tankönyvkiadó, Budapest, 1978.), am ely Juraj Marík, Gregor Papuček és Alexander Kormos ver­ seit, valam int Michal Hrivnák és Pavel Kondač rövidprózáit tartalm azza, Karol Tomiš14 ezt írja: „Az antológia megjelenése határkő, amely a magyarországi szlovák irodalom új fejlődési szakaszának a kezdetét jel­ zi.” U gyanitt a Pramene (Források) című antológiáról (Tankönyvkiadó, Budapest, 1982.), am ely hat szerző Zoltán Bárkányi Valkán. Imrich Fuhl, Michal Hrivnák, Juraj Marík és Andrej Medvegy) rövidprózáinak válo­ gatása, ezt olvashatjuk: „A PRAMENE című antológia a magyarorszá­ gi szlovák prózaalkotás szempontjából ugyanazt jelenti, amit a Výhon­ ky című antológia jelentett az egész ottani (magyarországi) szlovák iro­ dalom szempontjából.” Ennek alapján nyugodtan állíthatjuk, hogy a m agyarországi gyerm ekirodalom szempontjából ilyen határkövet jelent a nemzetközi gyer­ m ekév alkalmából kiadott Fialôčka, fiala (Ibolyácska, ibolya) című g y erm ekvers-antológia (Tankönyvkiadó, Budapest, 1980.), amelynek hat szer­ zője van; Imrich Fuhl, Gabriel Kara, Alexander Kormos, Juraj Marík, 49 �Gregor Papuček és Július Szabó. Ugyanez érvényes a Chodníky (Ösvé­ nyek) című versantológiára (Tankönyvkiadó, Budapest, 1984.), am ely­ nek tíz szerzője van: Juraj Dolnozemský, Mária Fazekašová, Imrich Fuhl, Veronka Halušková, Michal Hanigovský, Oldŕich Kníchal, Kormos, Gregor Papuček, Pavel S amuel és Julius Szabó. Alexander Szlovákiában az első m agyarországi szlovák antológia megjelenése óta (1978.) e nemzetiségi irodalom iránti érdeklődés folyam atosan n övekszik. Erről tanúskodik az a tény, hogy egyre több folyóirat (Matič- né čítanie, Slovensko, Romboid, Slovenské pohľady, Nový život mladých) közöl m űveket (főleg verseket) a m agyarországi szlovák szerzőktől, sőt ebben az időszakban Pozsonyban két verskötet is m egjelenik Gregor Papuček: Ako mám ďalej žit, Slovenský spisovateľ, 1983 és Alexander Kor­ mos Plamene jazyka, Slovenský spisovateľ 1986.). A másik tény, am ely e nemzetiségi irodalom rangjának elismerését jelzi, hogy a szlovákiai kri­ tika kezdeti szkepticizmusa fokozatosan kezd feloldódni. Többnyire pozitív értékelést kaptak a hazai kiadású önálló kötetek is: Michal Hrivnák V prúde času (Tankönyvkiadó, Budapest, 1981.) cí­ mű rövidprózakötete, Alexander Kormos Polyfónia (Tankönyvkiadó, Budapest, 1981.) című verskötete, Gregor Papuček Pilíšske ozveny (Tankönyvkiadó, Budapest, 1982.) című verskötete, Pavel Kondač Onemelá izba (Tankönyvkiadó, Budapest, 1983.) című rövidprózakötete és ugyan­ ennek a szerzőnek Hrboľatá cesta (Tankönyvkiadó, Budapest, 1984.) cí­ mű regénye. A m agyarországi szlovákok irodalm ának központja Budapest, műhe­ lye pedig a Magyarországi Szlovákok Demokratikus Szövetsége mellett működő Irodalmi Szekció, am ely az irodalmi élet szervezésével, a kiadványozás irányításával és a Zrod (Születés) című irodalmi alma­ nach szerkesztésével foglalkozik. A z almanach, am ely évente egyszer jelenik meg, verseket, prózákat és kritikákat tartalmaz. A szerzők szá­ ma általában 20 körül ingadozik. Ebben az évben (1986) fog m egjelen­ ni a Zrod ötödik száma. igen kedvező hazai és szlovákiai lektori bírálatot kapott az a négy szerző, akinek szintén ebben az évben (1986.) jelenik meg önálló kötete: Andrej Medvegy Starý strom nepresadíš (Öreg fát nem lehet átültetni) című rövidpróza-gyűjtem énye, Michal Hrivnák Tulipány (Tulipánok) című rövidpróza-gyűjtem énye, Alexander Kormos Polyfónia II. (Poli­ fónia II.) című kötete, am ely a szerző eredeti szlovák és m agyar versei­ nek, valam int m űfordításainak válogatása és Imrich Fuhl Čiernobiela mozaika (Fekete-fehér mozaik) című kötete, am ely Kormos versköte­ téhez hasonló struktúrájú. A Tankönyvkiadónál jelenleg is nyomdai előkészületben van két önálló verskötet és két önálló prózakötet, am ely előreláthatólag 1987-ben fog megjelenni. Láthatjuk tehát, hogy a rendszeres és tervszerű kiadványozási lehető­ sége adva van, a következő időszakban főleg a szigorúbb kritikai érté­ kelés, illetve szelektálás lesz fontos a m agyarországi szlovák irodalom további fejlődése szempontjából. De azt, hogy ennek az irodalomnak m elyek a maradandó értékei, végső soron itt is az idő próbája dönti el. 50 �Peter Andruška, a Slovenské pohľady című pozsonyi folyóirat helyet­ tes főszerkesztője a három alföldi szlovák etnikai egység irodalm át az egyetem es szlovák irodalom integráns részének tekinti. Szerinte a romá­ niai és m agyarországi szlovák irodalomnak ugyanaz a jellegzetes nem­ zetiségi vonás a sajátja, am ely Ivan K usý szerint a jugoszláviai szlová­ kok irodalmát is jellemzi, nevezetesen az ún. „hárm as kontextus” . Ez azt jelenti, hogy a nemzetiségi irodalom fejlődését nemcsak saját kontextusában, hanem a többségi nemzet és az anyaország irodalmi kultú­ rájának kontextusában is vizsgálni kell, illetve értékelni szükséges.15 JE G YZE TE K 1— 2. Á ts Erika: Több nyelven — egy akarattal. Népművelési Propa­ ganda Iroda. Budapest, 1976.; A szám aránytól függetlenül — A M N K nemzetiségi politikájának elvei, 9. l. 3. Önmagában az irodalmi tehetség is kevés ahhoz, hogy valaki nem­ zetiségi íróvá váljon, amikor valam ely egyéb, lényeges feltétel hiányzik. Erről tanúskodnak az elkallódott tehetségek és azok a nemzetiségi származású egyének, akik hazánkban m agyar írókká, vagy költőkké váltak. 4. Ján Sirácky: Sťahovanie Slovákov na Dolnú zem v 18. és 19. stročí. Vydavateľstvo Slovenskej akadémie vied. Bratislava, 1966. Úvod, 9 l. 5. Slováci v zahraničí 4— 5. Zostavili František Bielik a Štefan V e­ selý. M atica slovenská 1979. Juraj A lner: Literatúra a slovenskom vysťahovalectve do Spojených štátov amerických, 124 l. 6. Uo.: 135 l. 7. M agyar ötágú síp — Illyés G yulának a külföldi (Jugoszláviában. Romániában, a Szovjetunióban, Csehszlovákiában és a nyugati országokban élő) m agyarok irodalm ára vonatkozó szimbóluma. 8. L. az 5. sz. jegyzetet 138— 139. l . 9. Zahraniční Slováci a národné kultúrne dedičstvo. Zbierka prís­ pevkov vedeckého seminára k 120. v y ročiu založenia M atice slo­ venskej. Matica slovenská v Martine 1984. Ivan K usý: Slovenská literatúra v priestore a čase 46. l. 10. L. a 4. sz. jegyzetet 11. Ivan K usý: Súčasná próza juhoslovanských Slovákov. Nový život, 5/1973., 452. l . 12. V íťazoslav Hronec: Poézia vojvodinských Slovákov od 18. do 20. storočia. Obzor, Nový Sad 1974., 68 l. �13. Zahraniční Slováci a národné kultúrne dedičstvo. Zbierka prís­ pevkov vedeckého seminára k 120. výročiu založenia M atice slo­ venskej. M atica slovenská v Martine 1984. Ondrej Štefanko: Lite­ rárny krúžok „Ivan K rasko” v kultúrnom živote rumunských Slo­ vákov 182— 183. l. 14. K arol Tom iš: Pram ene prózy. Romboid. Bratislava, 1984/5, 90. l. 15. Peter Andruška: Próza a poézia Slovákov v Maďarsku. 110., 121. l. 52 �MŰHELY Ütemek és atomok Petőcz András Zárójelversei Mai költészetünk rossz nyomon jár. A mai költők többsége szenveleg, mereng, sóhajtva kérdez. Óvakodik attól, hogy m o n d j o n valamit. Előző korszakokhoz képest szerzőink nem kisebb tehetségűek, líránk nagy része mégis tehetségtelen. Dalnokai akarva-akaratlanul még mindig J ó z s e f A t t i l a - N a g y L á s z l ó - P i l i n s z k y örököseinek vallják magukat, s ezt a hagyo­ mányt folytatják, miközben az idő múlásával egyre inkább bebizonyoso­ dik, hogy ez a hagyomány - bár a legnagyobbakról van szó - már nem folytatható. A költészet megújítását kezdeményező kísérletek A d y - K a s s á k - W e ö r e s életműve szellemében talán eredményesebbek lennének. A z irodalom egységétől eléggé idegen felfogás egy-egy korszak legjobb­ jait egymástól elválasztani, mesterséges „vonalakat” húzogatni nevükből, s ezzel eszmei válaszfalakat emelni közéjük. Még olyan megkülönböztetés sem indokolt - legalábbis irodalmi távlatból nem - , mint a „személyiségorientált” és „közösségorientált” típusok szembeállítása, hangsúlyeltolódás vagy arányok tekintetében sem. A művészet számára - mivel személyiség csak közösségben fogalmazódhat - a nagyobb közösségek ügye legbensőbb ügy, l é t k é r d é s . Egy kulturális viselkedésminta, egy esztétikai tartásmodell alapján mégis megkülönböztethetők az említett alkotók. A z első hármast a krisztusi szerep, a megváltás és megváltódáshit eszméjéből fakadó világ­ látás, a másik hármast pedig a kozmikus-panteisztikus gondolkodás, po­ gány életszemlélet rokonítja. Ő k nem áldozzák fel magukat, mert „meg­ váltásuk” nem ezáltal, mintegy cserébe érkezik, hanem a belső rend nyu­ galma adja azt. A pogány nézőpont érdeklődése önmagából indul ki és oda tér vissza, de esendő problémáit nem növeszti közösségi méretűvé, no­ ha a társadalmi egyenlőtlenségek ellentmondásait a legérzékenyebben ta­ pasztalja. Kozmikus jelentéktelenségében és csodájában, létezésének öszszes irracionalitásával egyszerre érzékeli az egyes embert, az „egyedüli példány” -t és a földgolyó idő-tér rácsai közé szorított emberiség hiábavaló körforgását. Ez a szemlélet közvetlenül tapasztalható alapélményekből ered, megszüntethetetlen életténvek mozaikjaiból építkezik. Olyan nyilvánvaló és rejtelmes, akár a természet törvényeinek állandósága. Létét éppúgy igazol­ ja a tenger áradása és visszahúzódása, az esőcseppek kopogása, mint a nap­ palok és éjszakák egymásutánja, vagy az évszakok váltakozása. Mértékegysége egyszerű és kézenfekvő, mint a pulzus lüktetése, a szívverés, a le­ vegővétel szabályossága. Beszédformája ezért és ennyiben töredékes: a végtelen folyamat kis darabkáját ragadhatja meg, de éppen ennek tudatá- 53 �ban, ennek belátásával érzékeltetheti a folyamat végtelenségét. Így lesz új­ ra a befogadás és kifejezés irányítója a ritmus, s legfőbb eszköze az ismét­ lődés, bizonyos elemek meghatározott visszatérése. A költészet születésé­ nek mozzanata, s újrafelfedezésének különös varázsa ez. A z anyagi valóság legkisebb részecskéit a görögök atomnak, „tovább nem osztható” -nak nevezték. Petőcz András - elődeitől és nemzedéktár­ saitól különbözően - olyan fordulatot hoz mai költészetünkbe és csem­ pész vissza a lírai kifejezés évezredes rendszerébe, amely az atomok al­ kotóelemeinek felfedezéséhez hasonlatos. Célja nem a szimbólum-atomok összekapcsolása, s nem is az addig vezető út, a megkeresés és megtisztítás ábrázolása, netán a győztes felragyogtatás. A szimbólumok összjátékának „ihletett pillanattá” feszítése, a bergsoni durée elérése és a ráismerés ki" váltása az ő számára nem végső feladatként jelentkezik. E leve a rádöbbenés gesztusa érdekli, ezért fordul élmény-töredékekhez, alapvető tapaszta­ lati formákhoz, ritmikus tartalmakhoz. Nem ihletett pillanattá tömörít, ha­ nem magát a pillanatot bontja fel. Nem „sűrít” , hanem „tágít” , de a soro­ zatos ismétléssel új intenzitású, fokozott érzékenységű lírai közlésmódot teremt. Zárójelvers op . 7. // sűrű hajlongások sűrű hajlongások sűrű hajlongások 4 sűrű hajlongások sűrű hajlongások sűrű hajlongások sűrű hajlongások 8 sűrű hajlongások sűrű hajlongások sűrű hajlongások 11 sűrű hajlongások sűrű hajlongások 14 sűrű hajlongások közepette, közepette, közepette, közepette, közepette, közepette, közepette, közepette, közepette, közepette, közepette, nagyon, nagyon, nagyon, nagyon, nagyon, nagyon, nagyon, nagyon, nagyon, nagyon, nagyon, nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon udvariasan, udvariasan, udvariasan, udvariasan, udvariasan, udvariasan, udvariasan, udvariasan, udvariasan, udvariasan, udvariasan; közepette, nagyon, nagyon udvariasan // A hagyományos ízlésen nevelkedett versolvasó számára idegborzoló, sőt kihívó lehet, hogy a vers egyetlen sor - némileg variált - ismételgetése. Pe­ dig az ellenérzés a lényeget ragadja meg: a vers éltető árama az ismétlő" dés. Petőcz András zárójelben írt szövegeinek nyelvi-stilisztikai megoldá­ sait, poétikai közlendőit a redundancia szervezi. A meghajlás mozzanatát gyakorító képző (hajlongás) teszi folyamatossá, amit a többes szám (haj­ longások) még tovább fokoz. A „sűrű” jelző kizárólagos érvényre emeli a „hajlongások” állandóságát. Különösen, ha ez csak keretéül szolgál egy kényszeres udvariasságnak. A módhatározó most valóban modus vivendire utal, s a közlés fő hangsúlya szintén a sorvégre, az utolsó szóra esik („ud" variasan” ). A redundancia itt is több szinten működik: a „nagyon udvari54 �asan” a nyomatékosított jelentés mellett alaki erősítéssel, szóismétléssel támasztja alá az életmód meghatározását: „nagyon, nagyon udvariasan” . A sorok konoksága miatt fel sem tűnik, hogy nyelvi megformálásában hiá­ nyos mondatot olvasunk. Nincs kezdete, nincs vége. Előtte és utána bármi hozzágondolható. Nincs alanya és állítmánya sem. Jellegzetes mondat-kö­ zép, amely a kiszakítottság érzetét kelti. A töredék-lét leképezése, de a teljesség igézetével. A ciklussá kulcsolódó művek az európai költészet év­ százados hagyományaihoz is kapcsolódnak. A z opuszok számokkal tudato­ sított 14 sora sejtetni engedi a klasszikus szonettforma halvány körvonala­ it. A közlés-darabok szabályos visszatérése, egy szokatlan gondolatritmus kibontakozása a s z a k a s z o s s á g motívumát feltételezi. A z ismétlődő mondogatás által, a sorok egyformaságával - a gyermeki mondókáktól a vallásos fohászkodásokig — a Petőcz-vers az apró távok heroizmusát és gyötrelmét idézi. A kiszámolósdi játék, az ima és a litánia szerkezeti hatására emlé­ keztet. A Z á r ó j e l v e r s e k közös vonása a szertartásosság. A redundancia vi­ lágértelmezéssé válik. A sorok ismétlődése és a „ s ű r ű h a j l o n g á s o k ” közül kibukkanó „ s ű r ű / h a j l o n g á s o k ” visszafordíthatatlanná érlelik meggyőző" désünket, hogy a vers világában igazán érvényes cselekvésként csak h a j ­ l o n g á s o k (sűrű, udvarias hajlongások) lehetségesek. E z a szöveg a legtöké­ letesebb rímekkel és ritmustechnikával, ö n m a g a h a j l o n g á s á v a l kis körök­ ben járja be a külső valóság és a lélek viszonylatait, hogy olyan felismeré­ sekre eszméltessen, amelyek nélküle észrevétlenül maradnának. Zárójelvers ob. 1 1 . // és fejét lehajtva szólott Ras-And Poet, a költő: félek a hajnali csengetéstől, és fejét lehajtva szólott Ras-And Poet, a költő: félek a hajnali csengetéstől, félek, Uram, szólott Ras-And Poet, a költő: félek a hajnali csengetéstől, 4 és fejét lehajtva szólott Ras-And Poet, a költő: félek a hajnali csengetéstől, felek a hajnali csengetéstől, félek, Uram, félek a hajnali csengetéstől, félek, Uram, így szólt a költő: félek. Uram, 8 félek a hainali csengetéstől, félek. Uram: és fejét félrehajtva szólott a költő: félek a hajnali csengetéstől, és fejét félrehajtva szólott a költő: félek a hajnali csengetéstől, 11 és fejét félrehajtva szólott a költő: félek a hajnali csengetéstől 55 �félek hajnalban, 14 szólott Ras-And Poet, a költő, félek hajnalban, félek a csengetéstől // A költészet visszatérése a ritmus alapelemeihez szemléleti visszatérést is jelent. Nemcsak természeti adottságok visszavételét és felmutatását, ha­ nem emberi tulajdonságok megőrzését és mozgósítását is. Képzet helyett ingerek, érzelmek helyett érzések, vágy helyett akarat, beszéd helyett ki­ áltás. A szövegszint alatt ősi ütemek közvetítik-űzik egyik legemberibb érzésünket, a félelmet. A z ismétlődés ritmikusságával kapaszkodik bizo­ nyosság és enyhülés felé az ártatlanok és elveszettek félelem-érzése. A hangok monoton dobveréséből huszadik századi félelem szól: a hajnali csengetés riadalma. A kép annyira „foglalt” , olyan asszociációkkal terhelt, hogy a nem esz­ tétikai szempontú magyarázat azonnal érteni véli lényegét. A szavak áram­ lása csábító alkalmat nyújt, hogy kisajátítsa a felszínes olvasót. Sokat pró­ bált, idősebb nemzedékek gondolatait ellenállhatatlanul sodorja történel­ münk egyik korszakához. A z értelmezés ezzel gazdagabb ugyan, de a po­ litikai vonatkozások szűk ebb ösvényre, sőt a műtől idegen irányba is te­ relhetik az elmélkedést. A z ember élettani szükséglete, a mindennapi alvás igénye, az álom birodalmának valósága korán kifejlesztette egy „másik” lét, a halálhoz közelítő állapot kínzó tudatát, a felébredés kétségeit: felébred-e egyálta­ lán és mire ébred majd az elalvó. A „hajnali csengetés” fenyegetésében az erőszakos ébredés félelme remeg. Rettegése nemcsak a nyugalom megrablásának fájdalmát, hanem a holnap féltését is tartalmazza. E z a vers már megszólításával („félek, Uram,” ) utal az imára. A z odafordulás mozdula­ tát biblikus párhuzamok készítik elő (a mondat eleji „és” kötőszó, a „fej" kiemelése — „értelem” jelentésben és látványként is —, a bűnbánat, beis­ merés, vallomás, szégyenlés gesztusát sugalló „fejét lehajtva” , valamint a „szólott” régies, emelkedettebb igealakja). A voltaképpeni közlés egyes szám első személyű jelenidejűsége azonban áttöri a körülírás burkát, s el­ feledteti, hogy maga az állítás - függő beszédben született. A Zárójelversek beszélője önnön beszédhelvzetét is záróielben látja. Emlékezetünkben nem szűnő ismétlésként visszhangzik: „félek” . . . „félek” . . . „félek” . . . A redundancia itt is gondolatritmust eredményez, „rájátszással” idézve a bibliás szövegszerkesztés és a szertartások sajátosságait. Mégsem vallásos költemény az op. 1 1 . sem, hiszen nagyon is evilági, pogány eljárás jellemzi. A kizárólagosan huszadik századinak tűnő érzés, a hajnali csengetés félelme az ütemek mnnkájával a legmélyebb alapélme­ nyeket riasztja fel. Sorozatos felbukkanása atavisztikus erővel kelti fel a szűkölő, állati halálfélelem borzalmát. A rögeszmés ének azonban egy­ úttal a rettegés ellen való, önkéntelen orvoslás is. lelki gyógyír, amely a ritmikus mondogatás által igyekszik elűzni a titokzatos gonosz ártó szán­ dékát. A költő (..Ras-And Poet” ) újra a közösség kiválasztottjával azo­ nos és a látó-tudó varázsló, a sámán, a táltos feladatát végzi. Visszatérve a legegyszerűbb, elsődleges kifejezőeszközökhöz: a sámándob, a ráolvasás, az imádkozás szerepéhez, a világ befogadásának szakaszos szemléletéhez, a 56 �rövid periódusok mágiájához. Közelítve a kortárs zene alkotásaihoz, ame­ lyek - nem ritkán egyetlen motívumra építve - csak néhány akkord ha­ tártalan ismétléséből állanak. Költészet és zene napjainkban ismét egymás felé tartanak, hogy eredeti összeforrottságukat egy korszerűen kifinomult irányzat szellemében érjék el, beteljesítve a minimal art eszméjét. Költészeten túli állapot lenyomatai a Zárójelversek, mellékletként szol­ gáló, magyarázó-kiegészítő feljegyzések egy művészeti és egyéni fejlődés­ pont rögzítésére. Zárójelben közölt tudósítások későbbi korok számára ha lesznek ilyenek - egy zárójelben megélt korról. Alkotójuk nem lázad, nem lézeng, nem harcol, nem vádol, nem bírál, nem aggódik, nem szen­ ved, nem áldozza fel magát, nem forgatja-váltja meg a világot. Olyan lény csupán, akinek megmaradt az Egyetlen Lépés lehetősége: a vissza­ térés ütemekhez és révülethez, varázslathoz és csodához, a sámán bűvölő hatalmához, a táltos erejéhez, amely a legkisebb esély, s mégis elemi fel­ tétel a menekülő embercsoport, a horda szabad társulássá válásához. FRÁTER Z O L T Á N PETRŐCZI É V A Napló helyett III. „Lassacskán élünk, észrevétlen, míg je l nem gyülemlik ben­ nütik a leélt napok száraz, gyúlékony puskapora, hogy aztán hirtelen kék lángra lobbanjon és megszólaljon, hírül adva, végre bekövetkezett az, amiért mindez halmozódott." (Bu­ lat Okudzsava: Találkozás Bonapartéval) Kapóra jön most nekem ez az Okudzsava-idézet; ha valaki arról kérdez(ne), hogyan is élek mostanában, pontosan megtudja belőle, anélkül, hogy indiszkréciót kellene elkövetnem önmagammal szemben. Száraz, lassú nap­ palokat és éjszakákat kell megélnem, hogy ismét eljöjjenek a kék láng nap­ ja i.. . Pillanatnyilag nem is várhatok többet magamtól: féllábbal még az influenzában, egy kupac félkész munka (többek között a Mórának készülő fordítások) kellős közepén. Közben, első tavaszi kiruccanásként, megcsináltam a riportokat a mizserfai szociális otthonban. Előzőleg persze lázasan magoltam az újfajta „profi magnó” kezelését. Soha botcsináltabb riporter - már ami a techni­ kai részleteket illeti. 57 �Érdekes, kemény, szívós és mégis csupa-érzelem öregekkel találkoztam. Köztük Irén nénivel, aki harminc évvel ezelőtt Nógrád női vájárjainak egyike volt. V ele már augusztus óta levelezek, sőt, az egész út is az ő kedvéért született. A Mengele boncolóorvosa voltam című könyv egy pél­ dányának megszerzését kérte az Új Tükörtől, méghozzá olyan hévvel, mintha személyes veszteség fűzte volna a negyven évvel ezelőtti esemé­ nyekhez. D e egészen másról van szó. Am it Irén néni, ez a 6 4 esztendős nógrádi bányászasszony érez az egykori üldözöttek és áldozatok iránt (bár nem valószínű, hogy ez a szó eszébe jutott, amikor új és új levelekkel sürgette a ritkaságszámba menő kiadványt): az maga a legtisztább szoli­ daritás. A z, ami a mi generációnkból teljességgel hiányzik. Tanulságos lenne felidéznem efemér poéta-basa nyegle levélkéit. Ezekben egyáltalán nem a tény - X vagy Z vers elutasítása - zavar, hanem az az arogáns mód, ahogyan ez az illető pondrópreckelő mozdulattal löki vissza a neki nem tet­ sző kéziratot. D e kegyes igenje sem boldogítóbb; kedvező válaszaiban a Róbert bácsi, avagy kormányzóné őfőméltósága-féle nyomorenyhítő akció stílusa kísért. . . Időközben megjelent a Szex és szerelem a lírában című esszém, és há­ rom versem - köztük a két Orpheusz - az Ú j Írásban. Így, fél év múltán, már olvasóként nézek szembe velük; a húsomnak-véremnek-szülöttemnek kijáró elfogultság általában csak addig a percig tart, amíg a kézzel írott tisztázattal elkészülök. A gépírás már elidegenít, mire aztán a korrektúra is elém kerül, az maga az eznemisénvagyok-érzés. És többnyire ugyanez a helyzet akkor is - néhány különösen szerencsés esetet kivéve ha mások adják elő, amit írtam. Ezért félek a március 19-i Angelika-esttől. Valam i­ kor nagyon - a kelleténél is jobban! - szerettem az ilyen szembesülési le­ hetőséget; azonnal lemérni, tudok-e hatni a közönségre.. . Igen ám, de az ilyen hatás, ha létre is jön esetleg, sokkal mulandóbb, mint az olvasott szövegé. Itt, ebben az Angelika-históriában az is nehezíti majd a közönség dolgát, hogy hat „fiatal” írót kell hatszor húsz perc alatt megismernie és megszoknia. Taj szegény fejünknek - mindkét oldalon. E n­ nek ellenére természetesen hálásnak kell lennünk azért, hogy a fényes T a­ vaszi Fesztiválon kaptunk egy estét, úgyis, mint pályakezdésen valamivel túljutott magyar tollforgató állampolgárok. Akiktől nem várhatók ri­ porterszíveket megdobogtató, nemesen látványos adományok és magazin­ oldalakat megtöltő, színes kis anekdoták. D e azért megtesszük, ami tőlünk telik. Én például - a kötelezően éber és villogó szellemi jelenlét mellett egy vadonatúj fehér madeiragallérral igyekszem emelni az est fényét. E gy­ ben trenírozok is legalább áprilisi előadásaimra. Sárospatakra, Kapuvárra és Csornára készülök, részben felnőtt témákkal, részben néhány rendhagyó irodalomórával. Talán ezek az utak felráznak majd egy kicsit a kelleténél hosszabbra és zsibbadtabbra nyúlt téli álom után. Ahogy abban a tizennégy esztendős koromban elkövetett E liot-fordításban írtam: „Hogy előkészíts egy arcot / a más arcokba villanásra." E zt várom ma is, újra és újra, ahányszor csak kilépek a kapun. Soha nem tudom, milyen arcok és milyen indulatok fogadnak, mégis mindig teljes gyanútlánsággal indulok útnak. Másként nem is volna érdemes. 58 �TÖRTÉNELMI FIGYELŐ Jeszenszky Géza: Az elveszett presztízs A napjainkban újjászerveződő magyarságkutatás egyik fontos vizsgálódási te­ rülete: Magyarország és a magyarság nemzetközi megítélése, ennek válto­ zásai, illetve a magyar szellemi és politikai élet ezzel kapcsolatos önreflexiói. Jeszenszky Géza a szó szoros értelmében elébe ment ennek a valamikor hang­ súlyos, ám az utóbbi évtizedekben alig emlegetett és ezért most újrafogal­ mazott tudománypolitikai elvárásnak. Az irodalmi cím ugyanis - ahogy az alcím is utal rá - egy olyan kutatást jelöl, melynek tárgya Magyarország ang­ liai megítélése 1 8 9 4 és 1 9 1 8 között. A két dátum közötti alig negyedszázad alatt „hírünk Angliában” gyöke­ resen megváltozott. A XIX. század utolsó éveiben ennek a tőlünk térben és érdekeltségben egyaránt távoli világhatalomnak a sajtóját még a Magyaror­ szággal rokonszenvező, a magyar múltat, alkotmányosságot, szabadságszeretetet és liberalizmust nagyrabecsülő írások túlsúlya jellemezte. A brit diploma­ ták és külügyminisztériumi tisztviselők természetesen kevésbé lelkesedtek a „magyar erényekért” ; az 1867-ben kialakított dualista szisztémát fenyegető magyar függetlenségi politikát pedig kifejezetten bírálták. A monarchia sta­ bilitását előmozdító és a belső liberalizálódást előrevivő jelenségeket azon­ ban - lett légyen szó akár Bécsről, akár Budapestről - határozott szimpátiá­ val kommentálták jelentéseikben, illetve belső állásfoglalásaikban. Terjedőben volt ezen túlmenően még az a nézet is, hogy a monarchia felbomlásának egyetlen lehetséges ellenszere Magyarország birodalmon belüli befolyásának növekedése, azaz a monarchia súlypontjának átkerülése Bécsből Budapestre. Negyedszázad múlva, amikor a győztes nagyhatalmak a „békét” diktálták Trianonban, ez a határozottan kedvező kép már régen a múlté volt, s a ma­ gyarság és a magyar politika csupa negatív és elmarasztaló értékítéletekkel társultan jelent meg az angol politikusok és újságolvasók tudatában (feudá­ lis maradványok, példátlan nemzetiségi elnyomás, működésképtelen parlamen­ tarizmus, korrupt választások, belpolitikai abszolutizmus). A magyar politika és a külpolitikában hagyományosan tájékozatlan közvé­ lemény megdöbbenése persze óriási volt, s azonnal elkezdődött a magyará­ zat- vagy inkább bűnbakkeresés is. A leginkább szimplifikáló és ezért valószí­ nűleg leginkább elterjedt vélemény szerint Magyarország angliai megítélésé­ nek módosulása két „szlávbarát” és „magyarellenes” újságíró, Henry Wickham Steed és a Scotus Viator álnéven publikáló Robert W. Seton-Watson elfogult és egyoldalú cikkeinek és könyveinek tulajdonítható, amelyek a XX., század első éveitől jelentek meg. Az igényesebb magyarázat ehhez hozzá­ tette: alapvető oknak inkább az európai szövetségi rendszereknek a XX. szá­ zai első évtizedére eső kialakulása, illetve ezzel összefüggésben a monarchia 59 �és Anglia diplomáciai szembekerülése tekinthető. A két fokozatosan kelet­ európai szakértővé váló újságíró eszerint tulajdonképpen csak igazolta és nép­ szerűsítette, tehát kiszolgálta kormányának álláspontját. A szerző távolról sem tagadja ezen két világháború közötti felelősségelhárító magyarázatok relatív igazát. Elismeri, sőt hangsúlyozza, hogy Steed és Seton-Watson tudósításait és útirajzait, melyek szerint „Magyarország egész politikai élete korrupt és rothadt” , illetve a régi politikusok helyébe „egy félig briganti és teljesen korrupt, a törvényeket csűrő-csavaró társaság lépett” , vagy Magyarországon „a paraszt olyan eredményesen röghöz van kötve, mint 1848 előtt volt” , maga is elfogultnak, sőt rosszhiszeműnek tartja. Nyilvánva­ ló számára az is, hogy a kibontakozó magyarellenes sajtókampány elválaszt­ hatatlan az Osztrák-Magyar Monarchia Európában betöltött szerepének szá­ zad eleji angol átértékelésétől. Ez véleménye szerint is döntő mértékben hoz­ zájárult a Magyarországgal kapcsolatban kialakult kedvezőtlen képhez. Mindezeken túlmenően azonban utal még egy igen fontos tényezőre: az addig stabilnak hitt Magyarország századfordulótól permanens belpolitikai válságára, illetve az Ausztria és Magyarország között egyre romló viszonyra. E jelenségeket látva a brit diplomácia egyre kevésbé hitte-hihette, hogy a dualista birodalom perspektivikusan is képes lesz betölteni a neki szánt sta­ bilizációs és kiegyensúlyozó szerepkört. Ezért kialakult szerkezeti átalakításá­ nak, azaz a birodalmon belüli szláv népek politikai befolyása növelésének az igénye. Budapest hegemón törekvéseinek elfogadását, sőt támogatását így egy­ re inkább a föderáció programja váltotta föl. A kedvezőtlen kép kialakulásá­ ért tehát - állapítja meg a szerző - a század eleji magyar vezetés, mindenek­ előtt az őszintéden és reális perspektíva nélküli függetlenségi kormányzat ( 1 9 0 6 - 1 9 1 0 ) is nagymértékben felelős. Jeszenszky könyve módszereiben példamutató, értékítéletei kiérleltek és megfontoltak, stílusa és mondatszerkesztése világos, mindenki számára ért­ hető. Bárcsak követői is akadnának, s más nemzetek és más történeti korok magyarságképéről is mielőbb olvashatnánk. (Magvető) ROMSICS IG N Á C 60 �Szabó Bálint: Az „ötvenes évek” Érdemes lenne egyszer Magyarországon felmérést készíteni arról, hogy kinek mi jut az eszébe, ha azt hallja, az „ötvenes évek” . Bizonyára sokan lennének olyanok, akik a nagy ipari beruházásokra emlékeznének, mások régvolt futballsikereinket és az 1954-es világbajnoki „kudarcot” emleget­ nék fel, a falvak lakóinak többsége a parasztcsaládok ezreit megnyomorí­ tó beszolgáltatásokra gondolna, Kossuth-díjas vájárokra, esztergályosok­ ra, marósokra emlékeznének. De a legtöbben két nevet bizonyára említe­ nének, R á k o s i M á t y á s é t , és N a g y I m r é é t , azét a két politikusét, akiknek meghatározó szerepük volt az „ötvenes években” . A z idősebb nemzedék számára az „ötvenes évek” megélt történelmet je­ lentenek, nekem és korosztályom többségének - akik azokban az években születtünk - az a korszak távolba vesző „misztikus” történelem. „Misztikus ’, mert az alig harminc éve történt események egy részét még mindig titok lengi körül és előítéletektől mentes, objektív történészi feltárásuk még várat magára. A kutatók nemegyszer áthatolhatatlan falakba ütköznek, alapvető dokumentumokhoz nem jutnak hozzá - nem egy esetben egysze­ rűen azért, mert a dokumentumok elpusztultak, eltűntek! Amikor a törté­ nésznek ilyen „kihívásokkal” kell szembenéznie, tapasztalhatja, hogy egyre többen követelik tőle, írja meg az ötvenes évek hiteles történetét. Az idő­ sebb generáció akkori cselekedeteire vár igazolást vagy cáfolatot, a fiata­ labb nemzedék pedig tudni szeretné, mit tettek apáik, nagyapáik, harminc-harmincöt évvel ezelőtt, mert büszkén vagy szégyenkezve, de vállal­ ni akarják nemzeti múltunkat! A nemzeti múlt vállalásához pedig elengedhetetlenül szükséges a nem­ zeti múlt ismerete, amelyhez a történeti feldolgozások adhatják meg az alapot. Ezeknek a történeti munkáknak egy részét - egy-egy téma vagy korszak történetének feltárásában elért eredményei alapján - „alapmű­ nek” szoktuk nevezni. Ilyen alapmű lett az idei könyvhét egyik slágere, Szabó Bálint A z „ ö tv e n e s é v e k ” című kötete. Szabó Bálint nem kis feladatot vállalt magára, amikor elhatározta, hogy megírja az „ötvenes éveket” , hiszen erről az időszakról nem sokat publi­ káltak még ez idáig hazánkban. Természetesen nem vállalkozhatott arra, hogy a korszak minden jelentős eseményét, illetve annak hátterét feltárja, vagy a Magyar Dolgozók Pártjának szervezettörténetét írja meg, munkája sokkal inkább „ . . .annak az útkeresésnek a bemutatása, amely a kezdeti hibák és torzulások után végül is elvezetett a kor követelményeivel és az ország adottságaival összhangban álló politikai irányvonal kidolgozásához” . Szabó Bálint által jelzett útkeresés közel tíz - sikerekben és kudarcok­ ban egyaránt gazdag - évet jelentett, amely gyakorlatilag az M DP 1948 júniusi megalakulásától 1956 végéig tartott. 61 �A z M D P megalakulása után röviddel - részben a nemzetközi helyzet változásának következtében - megindult a párton belüli ellenség felderí­ tésének és leleplezésének „programja” . A pártvezetés Moszkvából haza­ tért csoportjának elismert vezetői - Rákosi Mátyás, G e r ő E r n ő , F a r k a s M i h á l y - az ellenséget a hazai illegális mozgalom egykori vezetőiben R a jk L á s z ló , K á d á r J á n o s, K á lla i G y u la stb. az M KP-val egyesült szociáldemokrata párt egykori vezetőiben - Szakasits Á r p á d , M a r o s á n G yörgy stb. - valamint a nyugat-európai kommunista és munkásmozga­ lomban részt vett kommunistákban látták. A z „ellenség leleplezésében” élen járt Rákosi Mátyás és Farkas Mihály. Látványos kirakatperek válta­ koztak nyomtalan eltűnésekkel. A z Államvédelmi Hatóság tevékenységé­ nek százak és ezrek estek áldozatául, köztük a magyar kommunista és munkásmozgalom kiemelkedő vezetői. A máig m egbocsáthatatlan törvénytelenségek mellett más és milliókat érintő hibákat is elkövettek az „ötvenes évek” párt- és állami vezetői. A z alapvető problémát a szovjet gazdasági és társadalmi fejlesztés szolgai utánzása jelentette. Rákosi Mátyás és vezetőtársainak többsége a magyar valóságot nem ismerte, legtöbbjük évtizedek óta külföldön élt és onnét fi­ gyelte a hazai fejleményeket. Nem ismerték az ország gazdasági helyze­ tét, nem figyeltek a nemzeti sajátosságokra. A nyersanyagokban szegény, de jelentős agrárkultúrával rendelkező országból néhány év alatt a nehéz­ ipar fellegvárát szerették volna felépíteni. E z súlyos hiba volt. A beruhá­ zások jelentős része a vaskohászatra, a bányászatra, vegyiparra és a gépgyártásra „ment el” , miközben a mezőgazdaságra alig fordítottak figyel­ met és pénzt. A z egykoron élelmiszert exportáló országban szinte min­ dennapossá vált a kenyér", liszt-, zsír- és húshiány. A z életszínvonal alig haladta meg a háború előtti évekét. Ezek a jelenségek nem maradhattak sokáig rejtve a legfelsőbb politikai, és gazdasági vezetés előtt. 1 9 5 3 -ra a párt vezetése felismerte, hogy változ­ tatni kell az eddigi politikán. A z 1 9 5 3 júniusi központi vezetőségi ülés elhatározta, hogy javasolja az Elnöki Tanácsnak Rákosi Mátyás miniszter­ elnöki funkciójából történő felmentését és Nagy Imre miniszterelnökké való kinevezését. Ezzel a párt két legbefolyásosabb politikusa megosztozik a legfontosabb párt-, illetve állami posztokon. N agy Imre személyében olyan politikus került a kormány élére, aki annak ellenére, hogy az 1 9 2 0 -as évek­ től a Szovjetunióban élt, nagyobb érzéket tanúsított a nemzeti sajátossá­ gok, illetve a mezőgazdaság problémái iránt. Ugyanakkor tény az is, hogy alapvető kérdésekben N agy Imre és Rákosi Mátyás között nem voltak el­ térések. A z ellentétek 1 9 5 4 —1 9 5 5 -ben alakultak ki, amikorra is Rákosi úgy érezte, hogy ismét vissza kell térni az 1 9 5 3 előtt folytatott politikához. Ez azonban már nem volt időszerű. A tömegek, amelyek azt várták, hogy a korábban elkövetett hibákat feltárják, a felelősöket elmarasztalják, csa­ lódtak és szembefordultak a párttal. E z a szembefordulás, valamint a pártón belüli viták odáig vezettek, hogy az M D P egyre inkább polarizáló­ dott. A z egyik oldalon Rákosi Mátyás és követői, a másik oldalon Nagy Imre és hívei álltak. A hatalom Rákosi kezében volt, aki keresztülvitte, hogy N agy Imrét kizárják a pártból. A z ellentétek ilyen formában tör­ tént kiéleződése után következett a Szovjetunió Kommunista Pártjának XX. kongresszusa. A nemzetközi munkásmozgalom történetében oly jelen- 62 �tős esemény - amely a sztálini korszak szinte valamennyi hibáját feltárta, elemezte - a Magyar Dolgozók Pártja esetében kevésbé éreztette hatását. Rákosi igyekezett úgy nyilatkozni, hogy a XX. kongresszus megerősítette a magyar párt vezetését abban, hogy jó irányban halad. E z azonban tévedés volt. A párttagok és a pártonkívüliek is várták a „megtisztulást” , a kibon­ takozást. Ennek azonban legfőbb akadálya Rákosi Mátyás volt, aki ek­ korra már beismerte, hogy személyesen is részt vett a Rajk László és tár­ sai elleni koncepciós per előkészítésében. E nyilvános „vallom ás” (a budapesti pártaktíván) után nem sokkal Rákosit leváltották a párt első titkári funkciójából és visszahívták a Politikai Bizottságból is. Megnyílt az út a „tisztulási folyamat” előtt, igaz, csak részben, hiszen az új első titkár - Gerő Ernő - személye nem jelentette a legjobb garanciát. A kibontakozás kezdetét az 1956 júliusi központi vezetőségi ülés je­ lenthette volna, hiszen ezen az ülésen több egykoron meghurcolt, elítélt kommunista vezetőt választottak be a Politikai Bizottságba, illetve a K öz­ ponti Vezetőségbe. Ezen az ülésen mondta Kádár János, akit ekkor koop­ táltak a K V tagjai közé, és választottak meg a PB- és a KV-titkárság tagjává, hogy „ . . .a legnagyobb probléma, hogy megromlott a párt és a tö­ megek kapcsolata s a párt sem egységes. Olyan abnormális helyzet ala­ kult ki, hogy a becsületes párttag és az ellenség is hasonló vagy azonos problémákat feszegethet. Lényegében az ellenség vette át a párt által elkövetett hibák bírálatát, s fordítja azt a rendszer ellen” . Ennek a helyzet­ nek a megváltoztatására csak akkor lett volna lehetőség, ha a hibákat fel­ tárják és a felelősöket funkciójukra való tekintet nélkül elmarasztalják. E zt azonban nem lehetett elvárni azoktól, akik maguk is részesei voltak a törvénysértésnek, vagy asszisztáltak azokhoz. Lassú, a hibákat csak óva­ tosan feltáró, a személyi konzekvenciákat csak legszükségesebb mérték­ ben levonó megtisztulásra ekkor már túl késő volt. A tömegek, de a párt­ tagok jelentős része sem hitt már az M DP-ben, illetve vezetőiben. Kevés volt a tiszta vezető, a tömegek bizalmát élvező politikus. A párton belül kialakult és egyre erősebbé vált egy „reformista” csoport, amely a pártból kizárt Nagy Imrét tekintette vezetőjének és jelentős tömegeket is maga mögött tudhatott. Egy megoldás tűnt volna eredményesnek: ha a gyakorlatilag kettészakadt párt egységét visszaállítják. Erre azonban nem maradt idő, az események túlhaladták az elképzeléseket! Ezekről az eseményekről alig olvashatunk Szabó Bálint könyvében. A szerző feltehetőleg úgy érezte, azok megítélése, kronológiája eléggé ismert, pedig az 1956 októbere és november vége között eltelt hetek rendkívül fontosak voltak a megújulás szempontjából, annak az irányvonalnak a ki­ dolgozásához, amelyek az ország adottságaival, nemzeti sajátosságaival számoltak. (Kossuth) SZ A K Á LY SÁN D O R 63 �ÉLŐ MÚ L T Egy hercegnő —- közöttünk* - Ezúttal nem fényképről, nem dokumentumból ismernek meg valakit a régi-régi időkből, hanem a maga valóságában, hiszen a mai napig is köztünk él, szeretetben, megbecsülésben. - Hát az úgy volt, hogy a XI. Ince pápának volt egy unokaöccse és ők megkapták Lipót császártól a Szerémséget, a hercegséget és így a monarchiá­ ba kerültünk. - És miért kapták meg a Szerémséget? - Hát mert Ince pápa az egész vagyonát jeláldozta a török elleni háborúra. Tulajdonképpen az ő segítsége által volt lehetséges, hogy Bécs felszabadul­ jon, mert a császárnak, Lipót császárnak, sajnos, sose volt elég pénze, Sobi­ eskinek sem. Ő a családi vagyont - mert nagyon nagy vagyona volt akkor az Odescalchiaknak - , nemcsak a pápai vagyont, azt is persze, de a saját va­ gyonát is feláldozta a török elleni háborúkra. Így kerültünk a Szerémségbe... hát nem tudom, megmondahatom-e.. . ilyen uralkodó herceg lett az Odescalchi családból. - Azonnal ide is költöztek a Szerémségbe? - Nemigen mentek le a Szerémségbe. Nagyon messze volt, kietlen föld volt. A török által feldúlt földek nem hoztak jövedelmet. Mindig hónapokra mentek csak le. Rómában saját nagy vagyonuk volt, a palota, meg a birtokok, úgy, hogy ez másodrendű dolog volt, de nagyon tartottak arra persze, hogy ők milyen kiváltságokat bírnak. Pénzt is vertek annak idején, Odescalchipénzt. Gyermekkoromban még nekem is voltak ilyen pénzek. Sókanalakat csinált az atyám abból a pénzből. Mikor aztán volt a háború és az olaszok olyan nagyon csúnyán viselkedtek - tulajdonképpen, ugye, a nagy világháború­ ban - akkor megharagudott az atyám és megtiltotta, hogy olaszul tanuljunk. Sajnos, nem tudok olaszul. - Milyen nyelven tetszik tudni egyébként? - Hát persze francia, az volt nekem az első nyelvem, gyerekkori nyelv. Aztán német, angol. Sajnos, a magyart egy kicsit később tanultam meg, ezért egy kicsit hibásan beszélek néha. A férjem anyja egy Lázár grófné volt és annak a nővére Erdélyben élt, ott volt egy kastélya. Egy grófhoz ment feleségül. A z én anyám is erdélyi származású, a Teleky családból. Teleky Sámuel, a nagy vadász, az ő anyjának •Tv-riport Lipthay Béláné Odescalchi Eugénié-val a Csak ülök és mesélek című műsorban, 1984. novem­ ber 3o-án. Riporter: Vitray Tamás. A szövegen nem módosítottunk, csak abban az esetben, ha az írott változat értele mzavaróan hatott. Egyébként megőriztük az élőbeszéd jellemző fordulatait. - A szerk. 64 �a fivére volt. Férjem akkor 13-as huszár volt, és pihenőben voltak Erdély­ ben. Akkor meghívták őt és ott megismerkedtem a férjemmel, és hát tulaj­ donképpen olyan gyorsan határoztunk... - Ezt nem tekintette a család mezaliansznak? - Nem, semmiképpen, ez nem létezik nálunk, kedves jó Vitray uram. Mezaliansz egy bizonyos.. . hát . . . egy nagyon régi nemesi család, akár gróf, akár báró, akár herceg, akár... - Az már mindegy? - Igen. Hát ez is egy ősrégi család, a Lipthay család 1200-ból. Anyósom, amikor megtudta, hogy a fia Odescalchi Eugéniát akarja elvenni, azt mond­ címemet.. -,az ta: „Jézusom! Azt az elkényeztetett.. . - megmondták a vem fogja itt kibírni, falun élni.. . ” Szóval az anyósom kicsit ellene volt a házasságunknak. Azt mondta, hogy gondolja meg a férjem, ilyen valaki hogy fog tudni a Bánátban élni. Pedig akkor is nagy vagyona volt a férjemnek, családjának. .. s hát mégis ellenezték. - Nagy esküvő volt? - Nagy? . . . Nem, hát a rokonok a közelből nem tudtak eljönni, mert for­ radalom volt már, és már a matrózok lőttek az utcákon. Úgy, hogy a mi me­ netünk a koronázó dómba.. . mindig várni kellett negyedórát, tíz percet, mert féltek, hogy ha egy nagy felvonulás van, a matrózok belelőnek a menetbe. Hát ilyen körülmények közt esküdtem. Egész őszintén mondva, nagyon nagy labon éltek az apósomék. Nagyon nagy vagyonnal rendelkezett, de tulajdon­ képpen az egész Lovrin az övé volt. A z egy nagy család volt, a nép, a köz­ ség . . . hát egy olyan gyönyörű dolog volt, azt most senki nem tudja már. Úgy szerették az apósomat . . . a gyerekek . . . hát mindenki hozzá ment. 30-40-50 éves személyzetünk volt, komornyik, inasok, hát azok fiatalabbak, voltak, szobalányok, szakácsok, mind évek óta voltak nálunk. Ilyen nincs már. Ilyen emberek most már nincsenek. - A gyerekek ott születtek? - Ott születtek. Mind a három fiam a hálószobában, a házi orvosom se­ gédlete alatt. Semmiféle kórház, egy madam Bécsből jött, ott volt még az anyósom, mellette a férjem . . . semmiféle pompa. É pen, egészségesen szület­ tek. Mind a három fiam ötvenkét centiméter volt, és pontosan három és fél kilogramm volt mindegyik. Akkor kitört az a nyomorult Hitler-háború és szegény fiam, a lelkes fiam, szegény, önként jelentkezett és Bécsbe vonult. Mikor aztán szegény anyósom meghallotta — ő Hollandiában volt a lá­ nyánál - , mikor meghallotta, hogy Frigyes fiam bevonult a frontra, hazajött és elment a Horthyhoz. Én nem kértem volna tőle soha semmit, de az anyó­ som elment hozzá és kérte, hogy hozassa vissza az unokáját, mert hiszen ön­ ként ment . . . És akkor Horthy tényleg megcsinálta azt, hogy hazahozatta. És tessék elképzelni, hogy a Ludovikáról egy tiszt, aki nem is tanította a Frigyest, nem is volt hozzá semmi köze, egyszer odament hozzá és azt mondja: „N a hallom Fricike — úgy nevezték Fricike - , téged a Horthy hozatott ha­ za. Persze, mert te báró vagy, téged meg kell menteni.” És akkor szegény Frigyes azt mondja: E n g em ?... Nemcsak engem, másokat i s ..." „- N e m az, csak téged hoztak haza.” Hát ilyen kegyetlen valaki! S erre a Frigyes, szegény, elment a parancsnokhoz, s mondta, hogy hallja, hogy ővele kivéte­ leztek és a társai meg ott vannak a fronton, ő nem marad egy napig sem a Ludovikában, hanem visszamegy a csapatához. Drága fiam június 13-án ki­ ment, és augusztus 7-én esett el, az első nagy csatában. 65 �- Azt tetszik mondani, hogy az anyósa interveniált Horthynál. És hogy nem tette volna a helyében. Hát miért haragudott Horthyra? - Horthyra? Hát Horthyra? Hát mi legitimisták voltunk, tetszik tudni, kedves Vitray? Anyósom is tulajdonképpen... hát egy felszentelt király mégis más. . . Hát szóval a Horthy nagyon rendes ember volt addig, amíg a Ferenc Józsefnél volt adjutáns. Csatát is nyert, nagy admirális volt és na­ gyon bátor ember. Amikor országvezető lett, ez sok embert elkápráztatott. . . Főként a felesége volt rá nagyon rossz hatással. - Igen? Ezt honnan lehetett tudni? - Igen, mert nagyon nagyravágyó volt. Az ember nem tud változni, ugye? Mi az uralkodócsaládhoz nagyon hűek voltunk. És tulajdonképpen régente tényleg volt hiba Ferenc Józsefnél - ezt tudjuk mindannyian - , de aztán ezek a dolgok megváltoztak. Nagyon jó volt ő aztán később a magyarokhoz. Na­ gyon sok rokonom, ismerősöm szolgált nála, mint udvarnagyok, s azt mond­ ták, hogy kiváló volt és nagyon szerette a magyarokat. Például Rudolf trón­ örökös ugye. . . Hát az tényleg nagyon szerette a magyarokat, nagyon, nagyon magyarbarát volt. Egy nagyon érdekes dolog tudódott ki: a Zita királyné — tetszett hallani róla? - Ausztriában él, 92 éves és most a családnak, rokonoknak megmondta, hogy ő most az igazat be fogja vallani és meg fogja mondani, hogy milyen nagy történelmi titok volt a Rudolf trónörökösnek a meggyilkolása, vagyis öngyilkossága. Hogy nem volt öngyilkos, hanem öt meggyilkolták éspedig a németek. Nekünk mindig furcsa is volt.. . , hogy öngyilkos legyen egy olyan rendes ember egy szép személy miatt - hát így most kitudódott, hogy nem. - S hogyan került a család végül is Szécsénybe? - Hát elhatároztukl Mert akkor fájdalmas volt - őszintén mondva -, hogy a fiunk, az idősebb fiunk, aki egy kiváló valaki volt a családban, és hát mindent jelentett nekünk, hogy ő már nem fog jönni soha Lovrinba, amit anynyira szeretett, és mindig fogjuk látni a hiányát, a helyét, hogy most nincs itt és nem is lesz ott. Úgy döntöttünk hát, elrepatriálunk Magyarországra. És akkor eljött a férjem ide Magyarországra, beszélt egy ügyvéddel, egy na­ gyon neves, kiváló ügyvéddel, hogy keressen otthont. Egyszerre csak telefo­ nált az ügyvéd Bélának, a férjemnek, hogy nagyon sok otthon eladó. És ak­ kor a férjem kijelentette, hogy igen, azt ő is tudja, de ő kényszerkilakolta­ tott kastélyt nem vesz meg. Tetszik tudni, akkor kényszerítették a zsidókat, hogy el kell adják ptthonaikat. Na most ez a $zécsény. Ennek a Grósz Jenőnek volt egy felesége. Elvett egy - titkárnője volt egy ideig - lányt. Elvette, az keresztény volt, ugye, és ráírta az egész vagyonát. Így aztán szabad volt a szécsényi kastély. K ed v e s Vitray, jöttünk nagycsütörtökön, 1944-ben, először B éla az fiammal. É n nagypénteken érkeztem. A n ti - Most volt negyven éve. - Most volt negyven éve. A költözködés?. . . Hát ugye, mi mint repatriá­ lok jöttünk, tizenkét nagy vagon bútor, az egész kastélyt bepakolták Lovrinban, jött egy ilyen német társulat, nagyon rendesek, egy egész hadsereg volt. Én beteg voltam, feküdtem az ágyban. A komornám az én személyes dolga­ imat rendezte, én semmit a költözködésből nem éreztem, mert nekem skar­ látom volt. - De aztán hamarosan ideért a háború, ugye? - Hát december 8-án lementünk a pincébe, akkor, ugye, ott voltunk. A k ­ kor nagyon jól álltunk, mert tizenhat disznót vágtunk Lovrinban és azt az �anyagot elhoztuk, úgy hogy jöttek a menekültek és tudtuk fogadni őket. Ter­ mészetesen soha nem kérdeztük honnan jöttek, hová mennek: menekült volt, helyet kapott. Reggelit kaptak, ebédet. Volt egy óriási nagy katlanom, főz­ tünk meleg levest és a végén már háromszázan voltunk a kastély pincéjében. Karácsonykor még itt voltak a németek, aztán jöttek be az orszok a kas­ télyba. A z első orosz vendég négy vagy öt közlegény volt, nem volt köztük tiszt. Mondták, hogy be akarnak jönni a pincébe, s akkor a férjem vitt egy nagy üveg bort, vagy nem tudom mit és várta őket. Azt mondta, hogy keveset fog adni nekik, mert a jó barát is csak akkor jó, ha józan. Akkor bejöttek az oroszok. A z egyik odajött az ágyhoz és látta Bandit ott feküdni. Hát egy kis, nagyon rózsás arcú kis fiúcska volt és kérdezi a katona az apácától, hogy „princ?”, hogy herceg-e? Hát ugye az orosznak az knyáz. És akkor sze­ gény apáca mondta, hogy ja, ja, és én majdnem szívgörcsöt kaptam, mond­ tam, hogy most mi lesz, most mi lesz? A z orosz pedig odament Bandihoz, megsimogatta a homlokát, haját. . . ja, ja princ, azt mondja, megsimogatta és elment. E z volt az első találkozás. A második találkozás egy pár nappal később történt, még ott voltunk a pincében. Mondták, hogy a kastélyba jön az orosz generális és átveszi a kastélyt. Hát mindegyikünknek polt egy bizo­ nyos gondolata, hogy majd nem sokáig fogunk már élni. A generális felém jött, hát én is feléje mentem persze, és kezet csókolt nekem. Tökéletesen be­ szélt angolul, és mondta nekem, hogy nagyon köszöni, hogy nem menekültünk el. Mondom, hát kérem, mi gondoljuk, hogy az oroszok is emberek, mi sen­ kit nem bántottunk. Azt mondta, nagyon köszönöm, én most ide jövök a lakásukba, de maguk menjenek még le a pincébe egy ideig, amíg csend lesz itt Szécsényben, nyugalom lesz. S akkor ő bement a hálószobámba, és akkor mondom neki, hogy de ez az én szobám! Akkor azt mondta, hogy kérem, igen, de maguk menjenek le a pincébe, maguknak sokkal jobb lesz, ha még egy ideig a pincében lesznek. S azt mondta, hogy semmi bajuk nem fog történ­ ni, és ha én elmegyek, a legközelebbi parancsnoknak átadom önöket. Úgy is volt. Én meg nagyon sokat elmenekítettem, nagyon rossz tanácsra. Tizennyolc láda ezüstöt, porcelánt, fehérneműt. Szegény férjem nem mondta nekem so­ ha, hogy miért volt maga ilyen ügyetlen? Mindig azt mondta nekem, hogy édes angyalom, másnak a nadrágja maradt meg, nekünk aránylag még sok megmaradt. Soha nem csinált nekem szemrehányást, hogy én meggondolatlanul cselekedtem. És még a német SS-generális adta nekem a legnagyobb autóját, hogy felkerüljön rá a tizennyolc láda és én azt hiszem, hogy mikor... nem tu­ dom... hát... amikor elvonultak a németek, azok tudták az útvonalat, hogy nem ők vittek-e el aztán azokból a ládákból? Hát nem tudom, nem akarom mon­ dani. Nagyon sok adó volt az első években. 1948-ban ajándékoztuk oda a kas­ télyt a múzeumnak, azzal a kéréssel, hogy a lakásunk megmaradjon és múzeum legyen belőle. S akkor ezek az urak, férjemnek jó barátai, Pesten ezek. a tudó­ sok, megígérték, hogy hát természetesen az öt szobát meghagynák, hát nincs is szó arról, hogy azt elvennék. És szegény férjem olyan volt, hogy ha egy úr neki valamit ígért, ő azt hitte, hogy az szentírás! Nem kért írást. E gyszer kér­ deztem drága férjemet, hát van valami? Hát nem... dehát ígérték, hát csak nem fognak minket kitenni...? - A háború után, amikor idejöttek Szécsénybe, akkor mivel foglalkozott a kedves férje? 67 �- A kastély közelében volt egy nagy üvegház, gyönyörű nagy üvegház, és annak örült a legjobban a férjem, mert ő abban az üvegházban az ő kutatá­ sait, és az ő tudományos munkáit folytatni tudta. Már Lovrinban éveken át volt egy kis üvegház, azt fagypontra hűtötte és ő ott a lepkéivel, a bábokkal, amiket ő fogott, ezekkel kísérletezett. Azon dolgozott, hogy a hidegnek milyen befolyása van a növényekre, állatokra. Akkor az volt az elgondolása, hogy elmegy a Palóc Múzeumba és ott felajánlja a munkáját és ott fog dolgozni, a múzeumban a lepkegyűjteményét is elhelyezi. Eleinte csak tiszteletdíjat adtak neki. Éppen hogy négyszáz forintot kapott éveken át. Egész nap ott dolgozott, reggel elment hatkor, lement biciklivel az állomásra, a biciklit letette ott is­ merősöknél, elment a vonattal Gyarmatra és este hazajött. - Egész nap a múzeumban volt? - Egész nap a múzeumban dolgozott. - És a kedves férje után kap valami nyugdíjat? - Persze kapok, kapok igen. Megmondom, kétezerkétszáz forintot kapok két hónap óta. Most emelték. - És itt mostanában hogyan tetszik élni? Manapság hogyan él? - Hogyan élek? Kedves Vitray, van egy, ami nagyon nehéz. Nem azért, hogy kényes vagyok, hanem a gyomromnak nehéz az Omnia-ételt megenni, mert zsí­ ros, nem szoktam meg. - Mi az az Omnia-étel? - Hát ott van a szálloda, vagy micsoda, restaurant, én onnan hozatok egy adagot. Egy ebéd 25 forint, és leves, hát vízleves, meg paprika, borzasztó paprika, néha meg zsír, amit nem szoktam meg. Nem azért, mert egy jó, egy­ szerű krumplilevest, otthonit, bodogan megeszek. Mert ott az O mniában van valami, nem tudom mit tesznek bele, valami fűszert, vagy valamit, ami... olyan furcsa szaga van. Hát ez egy kicsit nehéz. Azért kértem a Földi elnök urat, aki nagyon jó indulattal van hozzám, hogy nem-e kaphatnék a bölcsödéből ebédet? - Az egész nap hogy telik? - Rendesen hétkor meghallgatom a rádiót, a bécsi rádiót. Van néha valami kis vallásos elgondolás, de néha nem is nagyon sikeres. Aztán meghallgatom a híreket, mert tulajdonképpen Bécs a külföldi rádiók közt a legnormálisabb. Se nem ilyen, se nem olyan, úgy hogy mégis megmondja a valót. Nem nagyzol. Mert Szabad Európát nem hallgatom, mert annál sokat le kell vonni belőle és nem is találom meg nagyon az én kis rádiómon. Fiam hozott nekem nagyon szép kis rádiót, ezt tudom meghallgatni. Hát aztán reggelizek, elmondom a megszo­ kott imáimat. Aztán jön a posta. A Népszabadságot járatom, azt szeretem, mert nagyon jó cikkek panak a Népszabadságban. Olyan jó a Zappe... Nem tudom mi ő, újságíró? Olyan kitűnően csinálja... filmekről, meg könyvekről nagyon jól mondja az ő véleményét. Nagyon kitűnően, mindig egy véleményen vagyunk. Érdekes, nem akarok nagyzolni, de... Nahát különben a híreket is szeretem, a politikát, érdekel ez a rész, az a rész is, a vadászat, a sport, ami érdekel en­ gem. Az unokáim futballbarátok. Hát én nem is tudom, de olyan gyorsan eltelik az idő. Elég sok postát ka­ pok. Majdnem mindig jön valami, aztán válaszolni kell... majd hozzák az ebé­ det. Megebédelek, ebéd után egy kicsit, ha egyedül vagyok, kicsit elszundítok, de nem fekszem le többnyire, csak úgy egy kicsit elbóbiskolok, és akkor elő­ veszem a könyveimet. Nyolckor hallgatom a híreket, a magyar televíziót, és akkor ha jó film van, vagy valami, azt... Néha a Rózsát is meghallgatom, de 68 �nem tudom mit kér... Olyan buta érzés, hogy az ember nem tudja, hogy mi az értelme, annak amit ő kér. - De nem tetszik hordani hallókészüléket!? - D e kell vegyek magamnak, nincs nekem. Azt mondta a Dudás doktor, hogy okvetlen most tavasszal, ha el tudok menni Gyarmatra, vegyek, mert az SZTK-ban nem is olyan drága, és nem is látszik. Mondom, kedves doktor úr, nekem olyan mindegy, én mutatni fogom, hogy van nekem, csakhogy halljak. Hát engem nagyon szigorúan neveltek, nagyon sok jósággal. Anyám az egy szentéletű volt tényleg, de szigorú volt, és szigorú helyeken is nevelkedtem. Egy évig voltam egy kitűnő bécsi zárdában. Minket arra neveltek, hogy este mi­ előtt elalszom, gondolkozzam azon, hogy tulajdonképpen mi értelme volt a napnak. Hát őszintén mondom, azt is megmondom, volt idő, amikor ez elmaradt egy kicsit, de aztán megint, hála Istennek, megint ebbe a vágányba belekerültem. És mindig este gondolom, hát... hát ez nem a vég, nem itt. Már volt sok bá­ natom, nagyon sok, de kibírtam, van olyan, aki nem bírja. Én kibírtam, és na­ gyon sok szép volt az életemben, nagyon-nagyon. Jó volt, hogy sok jó emberrel találkoztam. Azért most, ha látom, hogy szerencsétlenség van egyes családok­ ban, hogy micsoda fiatalság van néha, kedves j ó Vitray... nem lehetne ezen segíteni valamit ? 69 �Odescalchi Eugénie: Egy hercegnő emlékezik Odescalchi Eugénie hercegnő hosszú élete során nemcsak a ma­ gyar arisztokrácia felsőbb köreire jellemző életutat járta végig, ha­ nem szemtanúja, részese, elszenvedője volt korszakok letűnésének és újak felvirradásának. Memoárjaiban születésétől végigkísérhetjük ezt az ellentétes eseményekben, érdekes és olykor nagyon is meg­ lepő találkozásokban kimeríthetetlenül gazdag életet. Megismer­ hetjük egy történelmi nevet viselő arisztokrata család mindennap­ jait, szemléletét, kapcsolatai rétegződését, viszonyát a velük egyen­ rangúakhoz és a társadalom többi rétegéhez. Rendhagyó és rop­ pant izgalmas tudósítás ez a múltból, és a mának is nem egy lé­ nyeges tanulsággal szolgál.A kötetet, amely minden bizonnyal az 1987-es év egyik nagy könyvszenzációja lesz, a Gondolat Kiadó gondozza és jelenteti meg. D E T R E JÓZSEFNÉ a könyv szerkesztője Előszó Felejthetetlen férjem, Lipthay Béla emlékének ajánlom. Nehezen határoztam el magamat, hogy papírra vessem emlékeimet, hiszen oly sok nagyszerű szellem, az írás mesterségét művészi fokon művelő, nagynevű ember írta meg már az élettörténetét. Országok sorsát eldöntő államférfiak, hadvezérek, írók, tudósok, egyházfejedelmek és sokan mások, akiknek az élete, a tettei valóban méltók rá, hogy megismerjék az emberek. És most álljak elő én az emlékeimmel? Nem szerénytelenség azt hinni, hogy valami érdekeset vagy megszívlelendőt tudok olvasóimnak nyújtani? Talán az késztet, hogy mégis vál­ lalkozom rá, és az lehet egyszersmind a mentségem is, hogy hosszú életem so­ rán - 85 esztendős leszek nemsokára - ’oly sok mindent megéltem, jót-rosszat egyaránt, és olyan korban éltem-mozogtam, amely ma már a valóságban nem, csak a múlt tényeként és a még élő emlékeiben létezik. Van még egy aggályom: iskoláimat németül és részben franciául végeztem. Nem lesz-e a magyar stílusom nagyon hiányos? Ha igen, nézze el nekem az ol­ vasó; talán pótolni tudom hosszú életem folyamán átélt sokféle és színben is változó élményeimmel. Emlékiratomat három részre osztom. Az első rész: gyermekkorom és a leánykorom, az esküvőmig. Ez a korszak még a múlt században, az „arany békeidőben” kezdődik, hiszen születésem éve 70 �1898. A második rész az esküvőm utáni éveké, tehát az I. világháború befeje­ zésétől, a II. világháború befejezéséig terjedő időszakot foglalja magába. A har­ madik rész a második világháború befejezésétől a mai napig tart. Remélem, be tudom fejezni. Sietnem kell, mert nem mindenki éli meg a 85. születésnapját. Én úgy gondolom, hogy ez a háromrészes memoár olyan, mint egy szélesvásznú mozifilm. Képzeljük magunkat egy nagy moziterembe - remé­ lem, zsúfolva van érdeklődőkkel. Leoltják a villanyt, sötétség támad, és a nagy vásznon hirtelen megjelennek a szereplők, események, egy idős édesanya és annak egész élettörténete. SÁRO M BERKEI N Y A R A K . Gyermekkorom egyik legkedvesebb idejének külön fejezetet szentelek. Sáromberke volt nagybátyám, Teleki Sámuel, Samu bácsi kedvenc otthona. Teleki Sámuel, a híres Afrika-utazó és -felfedező az erdélyi Sáromberke köz­ ségben született 1845. november 1-én, és Budapesten halt meg 1916. március 10-én. A göttingeni és berlini egyetemen természettudományi tanulmányokat folytatott. Bejárta Indiát és a kelet-indiai szigeteket, legnagyobb és egyben leg­ eredményesebb tudományos vállalkozása azonban kelet-afrikai útja volt. Egy tengerésztiszt barátjával, a pozsonyi születésű Höhnel Lajossal - Ferenc József szárnysegédjével, később admirálisával - indult Afrikába 1886 őszén. Zanzibarban a sziget szultánja készséggel segített neki a kilimandzsárói expedíció előkészítésében. Háromszáz teherhordó bennszülött száznegyven lá­ dába csomagolta a felszereléseket, az élelmiszereket, és a cserére szánt tárgya­ kat, a szebbnél szebb színes kelméket, huszonnyolc mázsa színes üveggyöngyöt, gyűrűket, karpereceket, tükröket, gyermekjátékokat, képeket. Ezek mind fize­ tési eszközül szolgáltak akkor, és ilyen ajándékokkal nyerték meg a bennszü­ löttek kisebb-nagyobb hatalmú szultánjainak, fejedelmeinek, törzsfőnökeinek jóindulatát és segítségét is. Zanzibar szigetéről 1887 január havában hajóztak át Telekiék az afrikai kon­ tinensre. Február 4-én a Pengáni folyó mentén elindultak a Kilimandzsáró felé. Perzselő hőségben, bozótos szavannákon haladtak, míg elérkeztek a Kilimandzsá­ ró lábához, az igazi afrikai vadparadicsomba. Csanatostul éltek akkor még a szavannák dús ligeteiben a zsiráfok, zebrák, gazellák, antilopok. Afrika legmagasabb hegyének két csúcsa van: az 5149 méter magas Mawenzi, s a jégkoronás, 5895 méter magas Kibó. Samu bácsi természetesen a maga­ sabbik csúcsot, a Kibót választotta. Ekkorára már a fekete kísérők száma a fe­ lénél is kevesebbre csökkent. Sokan megszöktek, félve a hegy szellemétől, má­ sok betegség miatt dőltek ki. 4200 méternél letáborozott a karaván, csak Teleki Sámuel és Höhnel Lajos folytatta felfelé az utat. A ritkuló levegő miatt Höhnel is feladta 4900 méternél. Samu bácsi azonban dacolt a hegy hatalmasságaival. Eleinte fürgén haladt, de több órás hegymászás után 5310 méternél, az örö­ kös hó határánál kénytelen volt visszafordulni, mert veszélyes álmosság fogta el. Mindenesetre Teleki Sámuel volt az első Afrika-kutató, aki ilyen magas­ ságra jutott a „Fénylő Hegyen” , ahogy szuahéli nyelven nevezik a K ili­ mandzsárót. Ezután a Kilimandzsárótól északra folytatta tovább kelet-afrikai felfedező útját. Az 5199 méter magas Kenya-hegyen feljutott mintegy 4000 méterig, majd ettől északnyugatra felfedezett két tavat, amelyet Rudolf- és Stefánia-tónak nevezett el - a trónörökös párról, �Több kialudt és működő vulkánt, 230 ezer négyzetkilométernyi területet kutatott fel, és mintegy háromezer kilométer megtétele után, 1889 első nap­ jaiban hajózott vissza Zanzibárra. Samu bácsi csak hazaérkezése után értesült Rudolf trónörökös haláláról. A mayerlingi rejtélyre azóta sem derült igazán fény, és a kétség ott élt Samu bácsiban is, hogy vajon valóban öngyilkos lett-e az osztrák-magyar trón vá­ rományosa. Mély baráti kapcsolat fűzte Rudolfhoz. Nemegyszer hallottam tőle később, hogy ha ő akkor itthon van, meg tudta volna akadályozni a tragédiát. Ru­ dolf mindig hallgatott rá és elfogadta a tanácsait. Sok időt, meghitt napokatheteket töltöttek együtt, főképpen Erdélyben, Samu bácsi görgényi vadászkas­ télyában, ahol medvére, szarvasra vadásztak, vagy pisztrángot fogtak a kris­ tálytiszta hegyi patakokban. Ilyenkor este, a vadászkastély udvarában, lobogó tűznél húzták a görgényi cigányok Rudolf kedvenc magyar nótáit. Itt érezte magát igazán otthon. Nehezen bírta a bécsi Burg komor légkörét. A sáromberkei kastély két hosszú, egymással szembeépült, egyszerű, föld­ szintes épület; a két szárnyat széles udvar választja el egymástól. A kastély nagyon közel épült az országúthoz. Mind a két szárny utolsó ablaka már az országútra nyílt. Az udvarba való behajtás négyes fogattal, jókori ügyességet igényelt. Gyermekkoromban ugyanis még divat volt négyes fogattal közlekedni. Az udvar 600 holdas parkban folytatódott, amelynek legfőbb díszét, egy szép tavat, hegyi források tápláltak, lefolyását pedig széles patak biztosította. Tisz­ ta vizében sok volt a hal, így gyermekkorunkban kedvünkre halászhattunk, horgászhattunk. Nem hiányzott a teniszpálya sem, a messzenyúló rétek pedig kiváló lehetőséget kínáltak a lovaglásra, amit fivérem, Károly különösen él­ vezett. A parkot minden irányban kocsiutak szelték át. Szomszédságában te­ lült cl a fácános, egy bekerített kis tölgyfaerdő. Ott voltak a fácánvadásza­ tok, és ősszel - nekem felejthetetlen - szalonkahúzások. Waldeck Frigyes bá­ csit - Samu bácsi unokahúgának, Matild néni fivérét - sokszor elkísértem az őszi „Schnepfenstrichre” ahogyan ezt vadásznyelven nevezik. Ilyenkor nagy csend honol az erdőben. Lasson leáldozni készül a nap, és ha izzó korongja eléri a legmagasabb tölgyfák koronáját, elindulnak a hajtók. Botokkal ütik a fatörzseket, rönköket, irdatlan lármát csapva riasztják a va­ dat. Erősödik a zaj. Egyszerre sok torokból elhangzik a „tirol” kiáltás, je­ lezve, hogy felszállt a szalonka. Jó lövőnek kell lenni, hogy ezt a sebes ma­ darat eltalálják. Frigyes bácsi híres lövő volt, élvezet volt vele a vadászat. Nemigen hibázott. Samu bácsi sáromberkei kastélyának egyszerű külseje nem volt arányban vagyonával, de falai közt felbecsülhetetlen értékeket halmoztak fel tulajdo­ nosai. Az egyik szárnya teljes egészében Samu bácsi és Vay Matild néni, meg a férje privát lakosztályául szolgált. Vay Matild néni, Samu bácsi unokahúga felügyelt a háztartásra, Samu bácsi ugyanis soha nem nősült meg. A kastély­ ban több szalon, pipázó és két ebédlő volt; az egyik a felnőtteké, a másik a gyermekebédlő. Samu bácsi nem szerette, ha korlátozta a gyerekek jelenléte. Ebédnél ugyanis sok minden szóba került, politika, tudomány, társadalmi vagy családi események, amelyek nem mindig voltak gyerekfüleknek valók. A szemben levő szárnyban sorakoztak a vendégszobák. Samu bácsi épület­ szárnya mögött még egy másik állt, amelyben a konyha, hideg-meleg vizes mo­ sogatóhelyiség, vasalószoba és több személyzeti ebédlő volt. Abban az időben nagyon rátarti volt a már néha harminc-negyven évet leszolgált személyzet, Ő k is megkövetelték a megbecsülést, amit kényesebb, magasabb rendű mun- 72 �Icájuk révén megérdemeltek. A főszakács, a „Küchenschef” - a híres Robert például a világért le nem ült volna egy asztalhoz a szobalánnyal vagy a kony­ halánnyal. Mivel sokféle rendű és rangú személyzet szolgált a sáromberkei kastély­ ban, három ebédlő állt rendelkezésükre. De ez különben minden nagyobb kas­ télyban így volt. Amikor 1944-ben végleg elköltöztünk Torontál megyei szép otthonunkból, Lovrinból, és megvettük a szécsényi kastélyt, az a nagy meg­ lepetés ért, hogy ebben a 32 helyiségből álló kastélyban nem volt a személy­ zet részére ebédlő, de még mosogatókonyha sem. Úgy látszik, az utolsó tu­ lajdonos, dr. Gross, aki az épületet 40 évvel ezelőtt Pulszky földbirtokostól megvette, nem tartotta fontosnak. Sáromberkén azonban minderről gondoskodtak. Még az inasok szórakozá­ sáról is. Nagy, jól felszerelt kuglipálya állt rendelkezésükre a hátsó udvarban. Sáromberkén a lóistállónak fontos szerepe volt. A vendégtraktus mögött, három hosszú épületben, szépen gondozott boxokban álltak a lovak. A majd­ nem térdig érő szalma mindig friss volt, és a zabot is bőségesen adagolták nekik. Samu bácsi a napját istállólátogatással kezdte. Erre a reggeli - mondhatni kis ceremóniára - én is hivatalos voltam néha. Elindultunk Samu bácsival és Matild nénivel az istállók felé, kezünkben egy kockacukorral teli kis kosár. Ahogy beléptünk az istállóba, a boxokból hangos nyerítés fogadott; minde­ nünnen szép, nemes lófejek kandikáltak elő, várták a már megszokott cseme­ gét. Nagyon szerettem és élveztem ezeket a reggeli istállólátogatásokat. Min­ dennap más istálló került sorra. Gyönyörű tisztán voltak tartva, ragyogott ott minden, de volt is bőven lovász. Ha megjelentünk, a lovászmesterrel az élü­ kön, szép, feszes rendben álltak, csíkos, barna bársonyöltözetükben, várva Samu bácsi utasításait. Sáromberkén négy parádéskocsis volt. A koronázatlan „kocsikirály” , Frici Pista, Samu bácsi privát kocsisa uralkodott fölöttük. Ő csak Samu bácsinak és a nővéreinek fogott be, tehát nagyanyánknak, annak leányainak és azok gyermekeinek. Soha nem hozott el vendéget az állomásról, kivétel csak Vay Matild néni és férje volt, meg a legjobb barát, Herr von Höhnel és a fele­ sége, valamint, amíg élt, Rudolf trónörökös. Egyszer még egy kiváltságos vendéget hozott cl az állomásról, az ezüstveretes lószerszámmal felszerszámozott négyes fogaton: Görgeyt, a szabadsághőst, Samu bácsi közeli barátját. Nekünk, gyermekeknek nem volt szabad Frici Pistát csak úgy egyszerűen Pistának szólítani. Csak a teljes nevén hívhattuk: Frici Pista. Sokáig nem is sejtettük Károllyal, hogy mit jelentenek ezek a címek: her­ ceg, gróf, báró. Úgy gondoltuk, egyszerűen a névhez tartozó szavak. Csak jó­ val később, idegenek figyelmeztettek arra, milyen kellemes lehet, ha az em­ ber ilyen magas címet visel. Ezen igen elcsodálkoztunk. Megkérdeztük anyán­ kat, és ő röviden elmagyarázta nekünk, hogy egyes családok hogyan, mi ok­ ból kaptak egykor címet, meg hogy ebben nekünk semmi érdemünk. Csak kö­ telességünk van: hogy méltóak legyünk nevünk, címünk viselésére. Minden­ ben jó példát kell adnunk, mert maga az arisztokrata elnevezés azt jelenti: „kiváltságos” - tehát mindenki között a legbecsületesebbnek és legkiválóbb­ nak kell lennünk. Mindezeket azért említem meg, mert a közvéleményben téves hiedelmek élnek, és egyesek úgy tudják vagy vélik, hogy minket gőgre, mások lenézésére neveltek. Pedig ez nem így volt, bár kivételek, mint mindenütt, persze itt is akadtak. 73 �SÁM UEL-NAP. A Sámuel-nap, Samu bácsi névnapja, a sáromberkei nyarak legkimagaslóbb családi ünnepe volt. Ilyenkor nemcsak a család ünnepelt, ha­ nem az egész megye, a távoli környék, falvak és kastélyok. Aki azon a nyá­ ron még nem látogatott el Sáromberkére, az Sámuel-napra biztosan eljött. Már kora délelőtt nagy számban érkeztek a szebbnél-szebb négyesfogatok. Néha ablakomból számolni kezdtem őket, de hamarosan abbahagytam, mert nekem is fogadnom kellett a rokongyerekeket, játszótársaimat. A szónak a magyar nyelvben használatos mindkét értelmében főúri lako­ ma volt azon a napon. Durrogtak a pezsgőspalackok, és százéves tokaji bort szolgáltak fel az ebédhez. Ebből mi is kaptunk a gyermekebédlőben, de pezsgőt soha. Az ünnepi asztal ékessége a „Habsburgtorta”, Robert főszakács mesteri al­ kotása volt. Lenyűgöző méretű, toronyszerű építmény, egy csokoládéval bevont piskótaféleség, amiben elszórtan, fagyasztott ananászszeletek rejtőztek. Ez a torta volt gyermekkorunk álma, de csak ritkán, kivételes alkalmakkor sütöt­ ték, mert nagyon sok minden kellett az elkészítéséhez, mivel a csokoládé­ bevonatra még vaníliakrém-díszítés is került. A tortának, illetve a bombénak, a nevéhez illően, fekete-sárgának kellett lennie, mert ez volt a Habsburgok színe. Az első ilyen tortát Róbert szakács Rudolf trónörökös tiszteletére készítet­ te. A torta leírása benn van konyhakönyvem receptjei közt, a többi régi csa­ ládi recepttel együtt. Csupa különlegesség, így például a híres Waldeck-májas. Az még az uralkodó Waldeck herceg szakácsától ered. Meg az ún. Arolsenpuncs; ezt itta nagyanyám szilveszter estéjén Arolsenben, a Waldeck-kastélyban, és mi is egész gyermekkorunkban a pozsonyi szilvesztereken. Később, asszonykoromban lovrini háztartásomba is bevezettem, olyan kitűnő volt. Ezek a receptek azóta „Csipkerózsika-álmukat” alusszák. Samu bácsi régi vágya volt, hogy kibővíti, „feudálisabbá” teszi a szerény, földszintes kastélyt: összeköti a két egymással szembenálló szárnyat egy im­ pozáns közbenső épülettel. Az is földszintes lesz ugyan, de sokkal magasabb, dupla francia tetővel, tágas és jól lakható manzárdszobákkal. Természetesen bevezetik a vízvezetéket, villanyvilágítást, és talán még márvány fürdőme­ dencét is építenek. De kinek készül mindez? Samu bácsi már idős volt, sokat kínlódott súlyos cukorbajával. Az évekig tartó, fáradságos afrikai kutatóút kikezdte egészségét. Kinek építkezik? Ta­ lán az örökösöknek? Ő úgy gondolta, méltó lakhelyet hagy örökül a Teleki családnak. Létezett ugyan a közeli szomszédságban, Gernyeszegen, egy gyö­ nyörű Mária T erézia-stílusú Teleki-kastély, de az nem az ő tulajdona volt, hanem Teleki Domonkosé. Hamarosan megkezdődtek a tárgyalások, készültek a tervek, Sáromberke kapuit bezárták a nyári vendégek előtt, és Samu bácsi áttette rezidenciáját görgényi vadászkastélyába. Károly fivérem oda is hivatalos volt, de én anyám­ mal ettől kezdve, máshol nyaralok. 74 �MÉRLEGEN A semmit tudni pontosan Nádas Péter: Emlékiratok könyve Egy művészi korszak válságosságának és válságtudatának biztos jele, ha az alkotások címében feltűnően gyákoriakká válnak a műnemi-műfaji kategóriák és az esztétikai terminusok. Tanácstalanság és önmagát szuggeráló akarat, tű­ nődés és irónia munkál ilyenkor a címadásban - önkénytelenül és óhatatlanul. Akkor szívja magába a cím a „regény” , a „mese” , vagy a „történet” szót, ha a mese meghalt, ha az író bizonytalanul érzi magát a választott műfaj keretei között, ha nem tekintheti evidenciának egy történet elmondását, akkor a „val­ lomás” és az „emlékezés” , ha a mű mindenekelőtt arra szolgál, hogy az el­ veszett személyiség megtalálja és meghatározza önmagát - a fogalmazásban. Az utóbbi évek magyar epikájában gyakoriak az effajta címek, s éppen a legjobbaknál. Nádas Péter, az Emlékiratok könyve írója, az utóbbi évek egyik legnagyobb és legrangosabb epikai teljesítményének létrehozója, maga sem ki­ vétel ez alól. Egyik novelláskönyve fölött a Leírás szót olvashattuk, korábbi, nagy jelentőségű regénye egyenesen egy klasszikus regényváltozat utolsó da­ rabjának tünteti föl magát (Egy családregény vége), de címmé emelte a köny­ vek könyvét, a Bibliát is. Legújabb munkája, amelyen több mint tíz évig dol­ gozott, szerzetesi elvonultságban és aszkétikus fegyelemmel, ez a hatalmas, öt­ veníves korpusz már címével is utal korunk epikájának - és magának a szo­ cialis létezésnek - a krízishelyzetére, és a válság - egyfajta személyes - meg­ haladásának lehetőségére. Az elveszett és megtalált, ám csak egyetlen alkalomra érvényes forma hir­ deti magát a címben. Emlékiratnak titulálni egy regényt, századunk utolsó előtti évtizedében, tüntető manierizmus volna. Itt több emlékirat könyvbe fog­ lalt, tehát rendszerezett, valaminő teljességre és kerekdedségre törő kompo­ zíciójára utal az író címválasztása, s emellett emlékeztet a magyar biblia szakaszcímeire is. Manierizmus és klasszika, válság és harmónia, a diabólikus történelem és a divinus tradícióira emlékező ember, természetszerű lét és vi­ lágító tudat egyidejűségének és dilemmájának remeklő szintézise az Emlékiratok. könyve című regény. Mert regény ez a magiszteriális munka, s nemcsak azért, mert három teljesnek mondható élettörténet és sorsrekonstrukció fog­ lalata. (Ezek részben egyidejűek és párhuzamosak, részben előzmény- és következményviszonyúak.) Regény azért, mert történetfilozófiája határozott mag köré épül; a személyes és históriai vágyak és bűnök, törekvések és lehetősé­ gek korrelatívak; stilárisan végiggondolt és nyelvi gazdagságában egynemű, s így művészi világképe koherens. Sőt továbbmenve: számos regénytípus ele­ gyedik itt és számos tudatosan beépített hagyomány. A goethei nevelődési re­ gényre és a Thomas Mann-i mitikus regényre érdemes utalni elsősorban, de olyan formákkal is rokonságba hozható, mint a családregény, a historizáló 75 �életkép, a szecessziós élményrekonstruáló műleírás, a „regény a regényben” féle szerkesztmény vagy a rejtvényszerűen mozaikos új regény. A múlt réte­ gei közül meghatározó jelentéstartalommal a századvég-századelő, a belle epoque van jelen, a történetfilozófiai elmélyüléshez a legtöbb motívummal a II. világháború utáni első évtized Kelet-Európája járult hozzá. Nádas Péter ebben a könyvében meg tudta valósítani azt, amit a legnagyobbak: a szemé­ lyiség vizsgálata oly intenzív, sokoldalú és tartózkodástól mentes, hogy min­ den egyéni bűn és erény történelmi súlyú és mitológiai távlatú lesz. A regény minden eleme, minden struktúrája egyidejűleg mutatja a klasszicizáló törekvést (vagy nosztalgiát) és a klasszikát, mint formát és mint vá­ gyott létkeretet feszítő zavart, történelmi bomlottságot, abszurditást. Kitüntetett szerepe van a regényben a hármas számnak és - főleg - az em­ beri-érzelmi viszonyokban a háromszög mágikus-jelképes trigonometriai alak­ zatának. Három emlékirat tanácstalan, borzongó és lelkesült résztvevője az olvasó. E három memoár súlya és kompozíciós helyzete azonban nem egyfor­ ma. A fő szólam egy harminc éven túli névtelen magyaré, aki hosszabb kelet­ berlini időzése alatt egy színház végletesen álságos és valós közegébe csöp­ penve s egy maga számára is meglepő homoszexuális kapcsolatba merülve tár­ ja föl önmaga múltját, igyekszik megérteni összezavarodott jelenét. S magát a megélt három történelmi évtizedet. (Példaszerű az az epikus metodikai sok­ oldalúság, amivel ennek a korszaknak élesen átvilágított politikumát Nádas személyesen hitelesíti és poétizálja.) A második emlékirat fikció a fikcióban: a főhős barátjának és szerelmének képzeletbeli - német — nagyapját rekonst­ ruálja a századfordulón. S végül a harmadik sorsképlet a kommentáló ittho­ ni gyermekkori baráté, aki a memoáríró hagyatékát rendezve, s tragikusan brutális haláláról is beszámolva, személyiségével mintegy ellenpontot is ké­ pez: a veszélyes nyitottsággal szemben a nem kevésbé veszélyes bezáródásét, önlefokozásét. Övé az utolsó előtti szakasz, míg a másik két szál oly módon váltakozik, hogy két „mai” fejezetet egy „múltbeli” követ. Háromelemű töm­ bök nem teljesen szabályos váltakozása tehát a kompozíció. A szerkezet kulcskérdése a személyes múltjának vizsgálatába merülő, s ab­ ból önismeretre és modus vivendire szert tenni próbáló magyar és képzelgé­ seiből megszülető hajdani német fiatalember biográfiájának összekapcsolódása, s ezt az író bámulatos invencióval, átérzőkészséggel oldja meg, kerülve min­ den formális vagy ideologikus „választ” . Ábrázol az első szótól az utolsóig. A költött alak éppúgy az önreflexió terméke (amellett, hogy ő is az önmagá­ ra vonatkoztatást tartja az egyetlen megismerési formának), mint minden más, amihez a főhős emlékező benső utazása során kényszerből vagy belátás­ ból eljut. Illusztrálja is, motiválja is vele a sorsát. Imaginárius önarckép, a vágyteljesítő mechanizmus és a históriai magyarázat médiuma. A polgári lét válságtörténetének kezdő és végpontján áll Thoenissen és kitalálója. Remek érzékkel fordul Nádas a századforduló német kulisszái felé - a Thomas Mann-i forrásokhoz, amikor a polgári létezés alapdilemmáját (a túlérett szép­ séggel körítve) akarja megfogalmazni a tragikus szerepkényszert (szociális, morális, intellektuális, nemi stb. terepeken egyaránt), amely a látszatok és a valóság szétválasztásából fakad. A fiktív Thoenissen valós életidejében vá­ lik nyilvánvaló hamissággá a „polgári illem” s minden idetapadó rítus, az a felfogás, hogy „az életnek, akár az élet ellenében, mindig és mindenáron mű­ ködőképesnek kell maradnia” . (Jellemző, hogy az emlékiratíró akkor veti pa­ pírra ezt a felismerését, amikor gyermeki élete egyik legdrámaibb pillanatáról számol be a sztálinizmus mélypontján.) Thoenissen számára a polgári lét krí­ 76 �zise, a mindennapos élethazugság állapota megrázó, személyes élmény. Kita­ lálójának már csak ködös emlék, amiről nagyszüleinek prehisztorikus méltó­ sága és valószínű olvasmányai tudósítják. Nádas Péter azt vizsgálja a vérbeli epikus minden lehetőségét latba vetve, hogy ugyanaz az érzelmi-tudati krízis mennyiben azonos és eltérő akkor, ha mögötte a megingathatatlannak látszó nemzeti-történelmi jelenlét, mint valóság áll, és ha a történelem, mint valóság válik kérdésessé, mind a nemzetek, mind az egyén számára. Egy századfordulós fürdőhely nosztalgiával színe­ zett gazdagsága az egyik topográfiai embléma, a mai berlini U-Bahn a másik. Az előbbi oly szép, hogy elég, ha önmagára utal csak, a másik arra az ab­ szurditásra és korunk nagy tanulságára, hogy a történelem önmagát is meg­ semmisítheti, hiszen ami Berlin alatt van, az van is, meg nincs is. A két tör­ ténet helyszíneiben, élethelyzeteiben és érzelmi viszonyaiban természetesen sok a hasonlóság, a két hős is rokona egymásnak tudatosságban és kiszolgáltatott­ ságában. De Thoenissen míg érzelmi zavaraival küszködik, azt hiheti: az ön­ maga választotta úton jár és a maga életét éli - kitalálója számára már önnön személyiségének megtalálása is mind reménytelenebb feladat, noha ez lenne egyedül hozzá méltó ebben a léttelen létben. Az előbbi még utazhat, megis­ merheti a kaland varázsát, az utóbbinak csak a céltalan tévelygés és a szökés jut osztályrészül. Ez a toposzváltozás az egyik nagy írói leleménye a re­ génynek. Az Emlékiratok könyvének legfőbb újdonsága a magyar irodalomban a sze­ mélyiség válságának rendkívül intenzív, sokoldalú, brutálisan nyílt és mégis költőien szép ábrázolása. A középpontban az a felismerés áll, hogy a test, a testiség az egyetlen biztos valóság, csak az érhető tetten szavakkal, aminek testi jellege van. S a test regulázhatatlan viselkedése nemcsak önmagáról árul­ kodik, hanem a históriáról is, és a kiüresedett személyiség csak a testiség ré­ vén emlékezhet a humanitás mitológiai idejére és távlataira. A három emlék­ író - akiknek sorsa úgy is szemlélhető, mint egy regényíróé, egy befejezetlen regény történetéé és egy utólagos kommentálóé - különböző mértékben és for­ mákban, de igazából csak a „test nyelvén” tud szólni, hiszen a világ minden más kommunikációt hiteltelenné és valószínűtlenné tett. Persze a test szava is lehet hazug, alakoskodó, semmitmondó. Ennek leleplezésére szolgálnak Ná­ das páratlanul érzékeny gesztusleírásai és magyarázatai, amelyek intenzitásuk ellenére sem válnak soha nyíltan auktoriálissá, mindig a szereplők tudatát is követítik. Ám a szereplő személyek sorsa talán azért szakad meg szükségsze­ rűen, bár váratlan és dúrva módon, mert tudják-tudjuk, hogy a test még üze­ nethordozónak, sőt üzenetnek is kevés, a szubjektum egyetlen valósága ugyan, de nem egzisztencia. Amíg a világ egyre torzabb testalakváltozásokkal, betegségekkel vall ön­ maga csődjéről, az egzisztenciáját - pőre önmagát - kereső intellektus számá­ ra csak a tévelygés kényszerpályái maradnak, az igazi alternatívákat nélkü­ löző döntéskényszerek sora. Rendkívül jellemző és mitológiai erejű tény pél­ dául az, hogy a kínálkozó szerepek közül kettő emelkedik ki, a kémé és a leselkedőé. Nem a mindennapok erkölcsi rendjét sértő magatartásformák ezek: minden erkölcsön túliak. A spion és a voyeur egy tőről fakadó léthelyzetek, létajánlatok. Az eltorzult megismerés fut itt vakvágányra. Ha a valóság át­ tekinthetetlen, ha minden titoknak látszik, ha a látszatok uralma határozza meg a szociális együttélés minden szintjét, mi más marad, mint a kémkedő, leselkedő fürkészés, a maga gyermekes és emberhez méltatlan módján. Meg­ lesni szeretkező párokat, heteken át figyelni egy színházi próba minden tuda77 �tos és önkénytelen akcióját, föltárni a rejtőzködő bűnt és szépséget - a re­ gény története és a regény poétikája erre a motívumsorra is felfűzhető, hiszen ez egyszerre korkép és vallomás, kórjelentés és ars poetica. A történelmet itt is lelepleződni engedi az író. Egyfelől jelképes érrtelmű az a fénykép a századfordulóról, ahol a kamera buja és beteg, élveteg és torz testeket és testrészeket rendez klasszikus drapériák és kulisszák között kompozícióba, hogy kileshesse a mesterkéltségben igazi valójukat - mintegy az antikvitás, a klasszika prostitúciójaként is. (Erősen emlékeztetve Wilhelm von Gloeden hajdani beteg és ma is lenyűgöző alibi fotóira.) A másik zsánerkép századunk ötvenes éveinek kelet-európai gyermekeié, akik atyjuk (a hatalom bemocskolt kezű rezidensei) íróasztalát feszegetik terhelő bizonyítékok után kutatva. A párhuzam és ellentét egy másik vetülete: míg a testi torzulás a századfordulón egy bizarr formájú és ősi emlékeket idéző kézfej, amely a szépséget is hang­ súlyozni tudja, az ötvenes években és utóbb már a gyengeelméjűség, a rák, a neurózis végtelen változatai üzennek a história bomlásáról. A műben megismerhető emberi kapcsolatok és a hősök ezekhez való viszo­ nyulásai az „isteni eredetű pornográfia” jegyében szerveződnek. Minden fon­ tos társas kapcsolat három főből, két férfiből és egy nőből áll. Ebben a min­ den klasszikára oly jellemző háromszögben igyekeznek eligazodni a résztvevők egyidejű és cserélődő hetero-, homo- és magánszexuális szerepekkel. Eme hely­ zet mitológiai realitását legszebben az Egy antik faliképre című fejezet írja le. Itt egy régi antik tárgyú kép önmaga a rejtély, a megoldandó feladat, ami egyúttal életprogram is, az önazonosság megfejtési lehetősége (kényszere) hiszen a műtárgy és a valóság kölcsönösen egymás kompozíciójába mosódik. Felbukkan itt Hermaphroditosz, Narcisszns, Pán stb. a századforduló művé­ szi ön- és létértelmezésének minden kedvelt mitológémája. S mindez elválaszt­ hatatlanul a beteg realitástól. Egy csigakert véletlennek látszó látványa egy­ szerre emlékeztet a manieristáktól oly kedvelt emblémára és utal a regény emberképének mélységére. A „rejtett” kétneműségre, amely egyszerre véli ma­ gát az istenekhez közelállónak és látja magát a természet csapdájába esett­ nek. A létezés garanciája csúfolódik ki ezekben az erotikus (Erosz!), orfikus, platonista kalandokban. A történelem természetesen a mű ezen régióiban is tetten érhető, olykor csupán az ellenséges és értetlen konvenciórendszer föl­ villanásaiban. A szabadságvágy és az érzelmi, sőt politikai anarchia viszonyá­ ról nem tanulság nélküli felidézni a századforduló jeles szexológusától és böl­ csészétől, lvan Blochtól közölt emlékiratot, amely a Korunk nemi élete című összefoglalásában (1906) olvasható. (Adalék az orosz forradalom pszichológiá­ jához. Egy algolagnista forradalmár fejlődéstörténete.) Az Emlékiratok könyve gondolati sokszínűségét, stiláris igényességét és ne­ mességét, a benne sodródó hatalmas műveltséganyagot igazából csak tanulmá­ nyok sora tudná méltón elemezni. Itt és most csak összegezhetjük; ez a mű generációs szintézis, annyi írói keresés és fragmentális munka után. Pszicho­ lógia és történetértelmezés, írói tudatosság és politizáló tisztesség, ösztönösség és fegyelem olyan bátor és tiszta ötvözete, hogy nem nagy kockázattal jósol­ hatjuk meg neki a maradandóságot. (Szépirodalmi) A LE X A K Á R O L Y 78 �Németh G. Béla: Századutóról-századelőről N e kerüljük ki óvatoskodón a tényt, ne tegyük hallatlanná a szóbeszé­ det, ámde törekedjünk tüstént lehető és ésszerű magyarázatára is: nem keltenek akkora feltűnést, nem gerjesztenek oly fokú szellemi izgalmat az utóbbi években N é m e t h G . B é l a tanulmánykötetei, mint a jócskán kés­ leltetett, mégis szikrázó pályakezdés idején. Mondják: túl ma­ gasra helyezte a mércét oly könyveivel, mint volt a M ű é s s z e m é l y i s é g , a T ü r e l m e t l e n é s k é s l e k e d ő f é l s z á z a d , de legkivált a nagyszerű, egészében és részleteiben reveláló erejű L é t h a r c é s n e m z e t i s é g . A bennük képviselt igényt és színvonalat állandósítani, hosszú távon megőrizni, főként pedig felülmúlni - ekként a vélekedések - jószerével képtelenség. Semmiképp sem csatlakozhatunk e hiedelmekhez és híresztelésekhez, s igazunkban - egyéb bizonyságoktól most eltekintvén - a legutóbbi könyv, a S z á z a d u t ó r ó l - s z á z a d e l ő r ő l ismerete is megerősít. E leve helytelennek és jogtalannak ítéljük a várakozást, amely egy nagy formátumú, iskolateremtő tudós pályafutását csakis szenzációsorozatként, műről műre manifesz­ tált önfelülmúlásként hajlandó méltányolni. A sport világában bizony­ nyal érvényes szemlélet aligha hatályos az irodalomtudományban. S optikai csalódás, otromba arányvétés, ha egy szervesen épülő oeuvre egyes da­ rabjainak újdonság-, illetve primer hatásértékét összetévesztjük az imma­ nens szakmai értékekkel, s az előbbiek - érthető - csökkenése miatt máris az utóbbiak zsugorodására következtetünk. Valljuk: valóban nagy do­ log egy, a korábbiakhoz képest merőben új tudományos látásmód és gya­ korlat megteremtése, ám — ha kevésbé mutatványos is - legalább ily nagy dolog e látásmód és gyakorlat őrzése, továbbvitele, honosítása, Németh G . Béla egyik kedvenc szavával: begyökereztetése. Mi esemény, reveláció - szellemi és szakmai értelemben - r e v o l ú c i ó volt másfél-egy évtized­ del ezelőtt, a maga e v o l ú c i ó s korszakába érkezett az utóbbi esztendőkben. E periódus korántsem oly látványos és izgalmas, mint a korábbi, noha értékteremtésben egyáltalán nem marad amögött. S Németh G . Béla csak úgy azonos hajdani önmagával, hogy különbözik is tőle. Gondolat- és eszmerendszere, irodalomszemlélete, műelemző metódusa (stb.) zárt és nyitott egyszersmind, önelvű, stabil, pregnáns és koherens, ámde minden valódi érték integrálására, beolvasztására kész. Félreérti munkássá­ gát, ki csak a konstans elemekre figyelmez benne, s nem veszi észre a ki­ egészülés, a gazdagodás, a magáévá hasonítás szándékát és hajlandósá­ gát, a folytonosságon túl a szakadatlan újulást. Aligha véletlenül idézi a S z á z a d u t ó r ó l - s z á z a d e l ő r ő l kétszer is a goethei tanítást: „változandóság az állandóságban, állandóság a változandóságban” . Ö nvallomás, életelv, ars poetica ez. S ha a babitsi életműből egy tanulmány a magunk szüntelen új­ raalkotására, újradefiniálására, újraidentifikálására szólító parancsot olvassa ki, rímel erre egy nemrégiben adott, a folytonos önhelyesbítés 79 �szükséget nagy nyomatékkai hangsúlyozó nyilatkozat. „M i az emberi kö­ vetkezetesség és mi az emberi bátorság? - kérdi ez, hogy ekként vála­ szoljon: - Mindig újra végiggondolni és mindig újra korrigálni korábbi gondolatainkat. A z igazsághoz való következetes ragaszkodás: ez a követ­ kezetesség; a bátorság pedig: a saját magunk hibáit állandóan bátran ku­ tatni, korrigálni.." Emez emberi és kutatói program jegyében születtek a Századutóról­ századelőről tanulmányai is. Állandóság és változandóság, folytonosság és megújulás, önazonosság és önkorrekció egyként szemlélhető bennük. Ta­ núsítják ez írások: a készből, a felhalmozottból csakis az gazdálkodik okosan, ki az egykoron megszerzettet nem feléli, hanem - mennyiségben és minőségben - örökösen gyarapítja. S tanúsítják ez írások azt is: egy tuda­ tosan s nagy igénnyel épített életművön meg kell jelenniük a folyamatos lelki érés, a szüntelenül gazdagodó tapasztalás évgyűrűinek. Felületi jegyek regisztrálásával indítván a vizsgálódást: e könyv kom­ pozíciója, tematikai sokszínűsége visszamutat Németh G. Béla korábbi, gyűjteményes köteteire. Hasonlít hozzájuk, ámde el is tér tőlük a Századutóról-századelőről, elegyes voltában is egyöntetűbb, még szigorúbban öszszefogottabb amazoknál. Könyvkritika, nekrológ, tárlatmustra nem talált helyet itt, s még az alkalmi írások is (a Szabó Lőrincről szóló avagy a Sőtér-köszöntő) emelt igénnyel készültek: kurta, de magvas és távlatos ta­ nulmány kerekedett belőlük. Több pilléren nyugszik a konstrukció, s nem csupán a tudós érdeklődésének gócait jelölik ki e támaszok, hanem mér­ ceként, állandó bemérési, tájékozódási, hivatkozási pontként is funkcio­ nálnak. Arany János, „a szigorú nemzeti költő” , „ . . .irodalmi gondolkoelásunk fő fő mestere” , Babits, „a szabadító” és a kései, „a kimondás tör­ vényét” fölismerő József Attila: ők hárman a kötet legfőbb szereplői, hordozván a gondolati építmény irdatlan terheit. Jelzi fontosságukat a kö­ rülmény, hogy rendre több (három avagy négy) tanulmány foglalkozik ve­ lük, s róluk, kivált az első kettőről szólván, Németh G. Béla a saját — használjuk az ő terminológiáját — célelveiről és célértékeiről is rengeteget elmond. Ha hármójukkal nem vetekedhet is, lényeges szerep jut még a kötet gondolati statikájában Kosztolányinak, Illyés Gyulának és Pilinszky Jánosnak. Ez utóbbi kettő feltűnése jelzi: Németh G. Béla folyvást új ér­ téktartományok meghódítására tör, régi vonzalmai friss választásokkal és vállalásokkal egészülnek ki mindig. Nem csupán az állandóság, a foly­ tonosság, az önazonosság manifesztuma a Századutóról-századelőről, ha­ nem a változandóságé, a megújulásé, az önkorrekcióé is. Túl a már jelzett (s Radnóti, Szabó Lőrinc, Simon István nevével is szemléltethető) temati­ kai gazdagodáson, tanúsítják egyéb mozzanatok is az „évgyűrűk” szapo­ rodását. Kivált feltűnik e gyarapodás, a „változandóság az állandóságban” , ha oly alkotók és művek analízisére figyelmezünk, kik és mik már évti­ zedek óta bűvkörükben tartják Németh G. Bélát. Vessük például korai Komjáthy-tanulmányát a mostanihoz, s kitetszik legott: a különbség, a többlet aligha függ mennyiségi mutatóktól: a minőséget illeti legfőként. Vessük a régebbi Buda halála-konzepciót a jelenlegihez, s könnyű belát" nunk: nem csupán a kifejtés terjedelme változott, hanem az interpretáció egésze. S ha netán föltételeznők: a századutó kismestereiről, Peteleiről, Gárdonyiról, Tömörkényről (s a többiekről) avagy A z eszmélkedő, kései Mikszáthról adott portrésorozat mindössze „bővített újrakiadása” a kor8o �szakmonográfiából ismerősnek, alaposan melléfognánk. Tény, hogy az értékhangsúlyok elosztása mindkét könyvben hasonló avagy teljességgel meg is egyezik, tény, hogy ezúttal is A z én falum és Az öregtekintetes íróját becsüli leginkább Gárdonyiban Németh G. Béla, illetőleg a Faragó János megégett című történetet mutatja föl megint a Tömörkény-novellisz­ tika mintaműveként (stb.), a tüzetes szövegszembesítés viszont arról győz meg: a tudós magaslati nézőpontja ezúttal még inkább érvényesül, mert a közeire hajlás is lehetővé vált, s az elemzések most egyszerre távlatosak és bensőségesek, mélyek és árnyalatosak. A változandóság az állandósággal fonódik össze itt, s az önazonosságot önkorrekció járja át. Még nyilvánvalóbb a továbbépülés, az új s új identifikáció megvalósu­ lása a frissiben hódított szerzők és alkotások esetén. Minden író és minden mű méltó elsajátítása új megközelítési módokat, új szemléleti formákat kíván: a tudós témavilágának bővülése nem csupán tematikai jelentőséggel bír. Közvetve vagy közvetlenül a szellem összes szférája gazdagszik ilyen­ kor, a megszerzett tanulságok mindenüvé átsugárzanak. A mennyiségében és minőségében gyarapodó irodalomértés a folyvást tökéletesülő ön- és világértés eszközlője lesz, ez utóbbiaktól pedig ismét az előbbihez jutunk vissza. Az évgyűrűk metaforája ily jelentésben is érvényes. Minden revelatív mű újjáalkotni segít bennünket, s újjáalkotottként egyre több a kö­ zünk más, ugyancsak revelatív művekhez. Folytonos oszcilláció és spirál­ mozgás: e két fogalom egyazon lényegre utal. Ideje már (s itt logikus igazán) szólanunk Németh G. Béla irodalom- s vele együtt létfölfogásának velejéről. Noha sugárzó centruma immáron rég kialakult, mozgásában, alakulásában szemlélhető (s ragadható meg) ez is. Az állandóságot változandóság járja át, önmagára zárulás helyett bővül és mélyül folyvást a koncepció. Németh G. Béla a létbölcseleti alapozású, nézőpontú és érvrendszerű irodalomtudomány európai rangú művelője, ki az ontológiai közelítés elsőbbségét vallja mindenkoron, légyen szó művészetről avagy tudományról. Ezért lett az eszmélkedés tanulmányainak egyik kulcsszava. A z érett Simon Istvánról mondja: „Am it nem mulaszthat el igazi költő, nem mulasztott(a) el ő sem. Megpróbál szembenézni lé­ tünk legnehezebb kérdéseivel ő is, s oly derűs-fájdalmas nyugalommal, vállalással tette ezt, hogy valamennyiünknek segít megtenni ugyanezt” . A Sőtér-köszöntő szerint csak az a tudós hozhat létre jelentékeny életmű­ vet, ki „. . .az ember lényének, életének, históriájának megértéséhez és megvilágításához segít a maga szakági eszközeivel". Egyértelmű és nagy súlyú beszéd ez, s épp a létbölcselet ily kitüntetett szerepe okán úgy találnók: Németh G. Béla irodalomfelfogása, irodalomértelmezése igen kö­ zel esik mindazokéhoz, kik (az utóbbi két évszázadban) a „művészetvallás” teóriáját hirdetik. Eme - számunkra teljességgel autentikus - felfogás sze­ rint világunkban a művészet a vallás és a filozófia örökébe lép, funcionálván profán, szekularizált religióként, adván az embernek a nagy kér­ désekben eligazító létbölcseletet. Ezért követeli Németh G. Béla is min­ den igazán magasrendű irodalomtól a „transzcendálás akaratá” -t, az „Á t­ vezetést, átjutást, átemelkedést.. . az egyes ember konkrét világának eset­ szerűségéből az egyetemes emberi élet közös és általános lényegiségébe, ab­ ba, amit Lukács György nembeliségnek mond” , ezért emlegeti a valódi művészet kritériumaként „ . . .az életet vezérlő egyetemes erők” fölismeré­ 81 �sének szükségét, ezért hangsúlyozta már régebben s nagy nyomatékkai: „ A természeti lét lehetséges tragikussága, végességének tragikuma: min­ den esztétikának egyik kulcskérdése, amelyre ha választ nem adott, volta­ képpen meg sem kezdte analizáló-értelmező-szintetizáló munkáját”, s ezért központi kategóriája gondolkodásának itt (is) az oly gyakorta előbukkanó pietás. Nem a religiózus, hanem a humánus avagy a kozmikus változat. A világ, az élet, a dolgok lényegének, ősi és örök rendjének és törvényeinek megérzését, megértését és kifejezését jelenti ez, s a beléjük simulást, a megnyugvást bennük, áhítattal, örömmel és melankóliával. E pietásból nő ki a parancs: . . legtöbbet a megalkotott, a műben megal­ kotott élet adja az egyénnek is, a közösségnek is.” Kivételesen emelkedett nézőpontú, magas igényű felfogás a Németh G. Béláé, s e következetesen érvényesített koncepció a magyarázata egyben irodalmári-tudósi szigorának. Csak a gondolataikért megküzdő, valódi eszmélkedésre képes (és fölismeréseiket a lehető esztétikai tökéllyel kifejező) alkotókat s műveket becsüli és méltatja lelkesülten - s elhárítja magától mindazokat, kik egyáltalán nem vagy csupán esendően felelnek meg e kri­ tériumoknak. Szólamosságnak, tisztázatlan eszmének, elmélyüléshiánynak nincs mentsége nála, annál gyakrabban hangoztatja a „lelki műveltség” kö­ vetelményét. S mire, miért kell a folytonos, olcsó válaszokkal be nem érő gondolkodás? Kimondja ezt a Szabó Lőrinc-esszé: „Napjainkat egyre riasz­ tóbban önti el a mindent elborító emocionalizmus iszaphulláma. A z érték­ válság jajongó ismételgetése az újragondolás, az újrakövetkeztetés, a dön­ tés elszánása nélkül üres malaszt” . E létbölcseleti fundamentumú és argumentációjú irodalomismeret filozó­ fiai érvényű számvetést követel a történelemmel is. A múlttal - a jövő ér­ dekében. A nemzeti kultúrát csakis az egyetemes kultúra összefüggésé­ ben hajlandó szemlélni, mert vallja: „ . . .lényegét tekintve minden iroda­ lomnak azonosak az emberi-történeti feladatai, s azonosak a törvényei is” . A partikuláris érdek és érték sosem nyomulhat nála a totális elé, részigaz­ ság sosem tetszeleghet (és diktálhat) a végső, a kisajátító szerepében. Többször is ugyanazon szavakkal és indulattal utasítja el, hogy ,,. . .a lénye­ gen belüli különböztetés a lényeg helyébe lép” -jen, s épp e türelmetlen óvás jelez és parancsol valódi toleranciát. Úgy tetszik: ennek tudatosítása, „berögzítése” is a modern „művészetvallás” feladatai közé tartozik. A létfilozófiai nézőpont primátusát képviselő irodalomfelfogás kitűnően megfér (és szervesen kiegészül) Németh G. Bélánál az egyes elemzések szo­ ciológiai és művelődéstörténeti, poétikai, pszichológiai és nyelvészeti (stb.) aspektusaival és metódusaival. A közeledés mindig sokágú, az eredmény mindig reveláló. Németh G. Béla szívesen alkalmazza együtt a hagyo­ mányos irodalomvizsgálat für sie s a hermeneutika für uns nézőpontját és módszerét, „ . . .egyértelmű, kifejtett, rendezett, ám toleráns értékítéletekét” koncipiál, tanulmány- és esszéideáljának előképét pedig könnyű föl­ fedeznünk az Arany Jánoséban vagy a Babitséban. Amit mond, attól oly hatásos, ahogy mondja. Illendő-e ily rangú munka olvastán ellenvetésekkel előhozakodni, „kicsinykedni” (hogy a Németh G. Bélának is annyira kedves Arany János szavát idézzük a Zrínyi és Tassóból)? Úgy tartjuk, föltétlenül. Méltóbb társa az elismerésnek, a nagyrabecsülésnek az őszinteség, mintsem a csak 82 �látszatra udvarias (igazából viszont sanda és rosszhiszemű) elhallgatás. Ízlés- és megítélésbeli kérdésekről elsőül. Bármi éles elméjű és sziporká­ zó is a Justh-tanulmány, könyörtelenségével megriaszt. A magunk részé­ ről több mentséget és magyarázatot találnánk az író számára, s az itt re­ gisztraltnál több értéket vélünk megcsillanni hagyatékában (kivált a F uimusban és a két Naplóban). Nagyobb szigorral, kevesebb elnézéssel ítélnők meg viszont Herczeg Nobel-díjra ajánlgatott regényét, A z élet kapuját. Rossz lektűrnek tartjuk e könyvet egészében, szimbolikája szánalma­ san sekélyes, didaktikája együgyű, művelődéstörténeti betétjei ismeretterjesztő színvonalúak. Kérdéses az is számunkra, vajon valóban csak erőt­ len és mesterkélt dialógusai miatt szorul-e Petelei a másodrangú írók tá­ borába. Világának, hősgarnitúrájának viszonylagos szűkösségét is a lehető okok közt említenők. Szerintünk egy kissé lazán függeszkedik a Mint különös hírmondó című Babits-vers pompás elemzésén az identifikáció problémaköre; a kapcsolat legalábbis nem oly szükségszerű, mint, az Apokrifé és az apokalipszisé. Egyetlen ponton vitatnók az Erőltetett me­ net kiváló interpretációját is. Németh G . Béla „ . . .szürrealisztikus logiká­ jú természeti kép” -nek minősíti „a hold ma oly kerek!” fordulatát. Csak­ ugyan van benne „valóságfeletti” elem is, ámde a költemény motivikus há­ lózatát tekintve természetes, logikus váltás ez. A z első rész szétesett vilá­ gának képei egésszé, idillé rendeződnek a másodikban, s a holdtalan, rémületes sötétség víziójára („...félelem től bolyhos a honni éjszaka”) épp e megnyugtatóan világos, a teljesség reményét sugalló fordulat válaszol. V é­ gezetül pedig: a felejthetetlen Kosztolányi-versről, a Szeptemberi áhítat­ ról is elismerőbben, mérsékeltebb szigorral vélekedünk. Többé-kevésbé mindannyian tanítványai vagyunk Németh G . Bélának. A most középkorú irodalmárnemzedék egyik fő eszméltetőjét tisztelheti benne. M ég akkor is áll ez, ha többünk hallgatója nem volt, nem lehe­ tett, „csupán” a könyveivel találkozott. O ly tudóst ismerünk személyé­ ben, ki — kölcsönözve egyik kedvelt metaforáját — „ Nem hagyta, hogy pusztán üllő legyen - kalapács is akart lenni” . Tegyük még hozzá: nem­ csak irodalmi ügyekben. Folyvást gyarapodó, tekintélyes életművet tud­ hat a magáénak, s megvalósította már Angelus Silesius valamennyiünket szólító parancsát: „Mensch, werde wesentlich!” Ember, légy lényeges! (Magvető) L Ő R IN C Z Y H U B A 83 �A „platonikus” Lőrinczy Huba: Fénytörés M iféle sorsa lehet a „platonikusnak” - szemben a „költővel” honnan nyílnak utak a teljesebb megértés birodalma felé, s miféle életből vezethetnek csapások ebbe az egészen soha meg nem hódítha­ tó világba? Ez volt egykor az ifjú Lukács György dilemmája — bár talán tragikusabbra, rezignáltabb­ ra, vagy éppen érzelgősebbre han­ golva - , s erre a kérdésre adott vá­ lasszal találkozunk a Fénytörést forgatva, mégpedig határozott, meggyőző és egyértelmű felelettel. És bölccsel. Kockázatos műfaj pedig a kriti­ kaköteté, hiszen míg egyfelől óhatatlanul egy „ízlésforma önarcké­ pével'' szembesülünk, s egy szemé­ lyiség elvárásrendszerét, előfelte­ véseit, axiómáit próbáljuk ma­ gunkra - a műveknek csak árnyai vetülnek elénk, a tág kontextust egyszemélyes „elvárási horizont” váltja fel, szükségképpen érvénye­ sülő aktualitások lenyomataival szembesülünk - nem szólva arról, hogy a felkeltett érzelmek, szenve­ délyek bizonnyal összegződve, megsokszorozódva csapnak majd le arra, aki saját véleményét pro­ tokoll- és etikettszabályok figyel­ men kívül hagyásával, s a bírálat műfajának szinte laboratóriumi tisztaságával műveli. Hiszen bi­ zonnyal van ebben a magatartás­ ban valami a „bűnbeesés előtti” naivitásból, abból az őszinte és meghatóan tiszta hitből, hogy a mű - mű, a vélemény - vélemény, az érv - érv és a polémia - polé­ 84 mia. Ami a kritikaműfaj kialakulá­ sa idején olyan imponáló, gyerme­ ki nyilvánvalósággal, a felvilágoso­ dásból és felhőtlen racionalizmu­ sokból lepárolt tetszetős elvek öntörvényűségével próbált érvénye­ sülni - és amelyre természetesen így soha nem lehetett módja, sem akkor sem azóta. Mert a Kárpátmedencében a mű sokszor inkább „tett” , „botránykő” vagy épp ide­ ológiai csatorna; a vélemény gya­ nús és elfogultságokat, vagy irri­ táló autonómiát sejtet; az érvek súlyát bizonytalanná teszik a szel­ lemi élet kiszámíthatatlan tömeg­ vonzásai, s a polémia többször idéz meg kocsmai verekedést, vagy alapszervezeti beszámolót, mint, felnőtt emberek kölcsönös szellemi megértését. Lőrinczy Huba írásaiban pedig szemléletet meghatározó erejű ez az elfogulatlan őszinteség, művel és szellemi élettel szembeni becsüle­ tesség, a kritikus fogalmának olyan pontos és határozott értelmezése, amilyennel csak definíciók össze­ függéseiben találkozunk. S éppen ezért emelkedik ki kis, világoskék kötete az esztendő könyvtermésé­ ből. Így lesz bírálatkötete egy ide­ álisan beteljesült „hermeneutikai szituáció” dokumentuma, a meg­ értés szerkezetének reprodukálá­ sa, tüzetes és pontos rajza, amely­ ben az elvárások és előfeltevések egy folyamatos és történeti hagyo­ mány horizontját jelentik, ahol az axiómák mentesek az érdekmeg­ határozások partikularitásától, ahol �a tág értelmű kontextust éppen a szólnak, az eszmetörténeti problé­ kötetben tárgyalt művek, vélemé­ mákkal tudósi vértezetben szemnyek, problémák alakítják ki, s az besül Lőrinczy Huba, míg a szépaktualitások sora egy „diakron” irodalomról szólva, végre szabadon folyamatba épül, s nyeri el egyedül engedheti mély empátiáját, ihletett beleérzőképességét; még a - más­ méltó helyét. És így már nem koc­ kor komolyan, tekintéllyel áradó — kázatos műfaj a kritikaköteté, dikció is szabadabban, üdébben csamert becsülettel lehet vállalni, pong. S ahogy a „platonikus” mo­ hogy az idő bizony még Lőrinczy dalitása vall - műfajba, stílusba, Hubánál is szigorúbb kritikus, vagy problémába rejtve - személyes vonhogy a megértés természetéből kö­ zalmairól és választásairól, úgy szól vetkezik, hogy csak hozzávetőleges a kiszemelt művek vissza-visszatélehet. rő problémaköre, élményvilága, az Szellemi iránykeresésének sajá­ tosságairól, vonzalmainak mély­ értekezések tárgyválasztása a bi­ ségéről és meghatározó voltáról pe­ zonnyal számára is meghatározó korszakról, a magyar szellemi élet dig már „vallott” Lőrinczy Huba, reSzépségvágy és rezignáció című kö­ európai szintű aranykoráról, ménykedések, lehetőségek és betel­ tetében értő, pontos és nagy tudású, jesülések káprázatos farsangjáról: értekezésekben tárta fel éppen a a századelőről. századvég-századelő buja szellemi tenyészetét, kalauzolt szellemtör­ A Vasárnapi Kör, a Huszadik téneti problémák között, villantott Század köre, Ady Endre, Balázs fel egy káprázatos és mégis kevés­ Béla, Krúdy Gyula és Ambrus Zolsé ismert tradíciót - amely azért képpen talán a pedagógusé - , s jelentős művek hajszálcsövein ke­ itt a fogalmat ismét meg kellene resztül mégiscsak felszívódott kotisztítani a „bűnbeesés” óta eltelt korszak jelentésszennyeződésétől. runk meghatározó elméinek mun­ káiba - s így műve egyszerre tűnt Három ciklusba komponálja több időfölöttinek és rendkívül aktuális­ mint két évtizedes bírálói, műkö­ nak. Ám, hogy nem csak a „költő” , désének legjavát Lőrinczy Huba: de a „platonikus" is mennyire csak a Mérlegelések terjedelm es és alaazt az egy művet alkothatja meg pos egységét az Eszmetükrök szeg­ egész életében (és életével), amely mentuma követi, s a kötetet a Pró­ végül kijelöli helyét a szellemi ég­ bafúrások füzére zárja. A három bolt konstellációiban - azt a mű­ bírálatcsokor háromféle konstituáló vet, amely az ifjú Lukács szavai­ elvet sejtet a művek mögött: leg­ val csak véletlenül a miénk, de előbb a kis- és nagymonográfiák amely által magunk szükségessé vá­ méretnek meg, tanulmányköteteklunk - bizonyítja a tanulmánykö- kel, illetve egy ülésszak jegyző­ tet ikerdarabja, a bírálatoké: ami könyvével egyetemben; ezt bölcse­ ott kérdés volt, itt feleletet kap ami leti, eszmetörténeti gyűjtemények, itt a műveken méretik meg, ami összeállítások bírálatsorozata köve­ folytatásra érdemes hagyomány, ti; végül a modern magyar szépiro­ centrális probléma, az meghatáro­ dalom iránt érdeklődő, azt felelőszó erejű ezekben a bírálatokban is. séggel, érzékkel és hagyományisme­ Ugyanaz a higgadt, művelt és ér­ rettel mérlegelő szerzőt szólaltatja zékeny értekező szól itt is - csak meg. A tanulmányokról afféle kisa műfaj más kissé, csak a közönség tanulmányok, esszék, bírálat maszk­ más és a felelősség más. Valami­ ja mögül elővillanó értekezések 85 �tán talán az igazi főszereplői ennek a könyvnek - ha másfelől indul is el vizsgálódó útjára a szerző, előbb-utóbb ennek a világnak ott­ honos és termékenyítő légkörébe érkezik, mintha viszonyítási pontként, energiát adó szellemi akku­ mulátorként, a későbbiekben szár­ ba szökkenő irányzatok „meleg­ ágyaként” tekintene ezekre az esz­ tendőkre, nosztalgia nélkül, a szo­ morú „utótörténetek” ismeretével. Ám a kritikák nem zárulhatnak le ennek a világnak a sejtésével, bemutatásával, vagy leírásával, szükségképpen és hangsúlyosan kell az ehhez való közeledés „típusairól” is szólnia: a siker, kudarc, „derék munka” , vagy tévedés mérlegelése­ kor Lőrinczy Huba kettős tükröt tart — a vizsgált kor és a vizsgáló kora elé egyszerre, a problémákon túl, azok kezelésének, megragadá­ sának módja, szerkezete is feltárul a könyv lapjain; s éppen ezért iga­ zán érdekes ez a kötet: két idő­ szak szembesül minduntalan, a megértés jellegéről, lehetőségeiről, korlátairól olvashatunk - , s van-e ennél központibb kérdése az irodalom- és eszmetörténetnek? S tud­ nunk kell: harmadikként ott van maga a szerző, aki a két értelme­ zés és a kétféle válasz alapján to­ vább kérdezhet - ott van tehát a Lőrinczy Huba tekintetében is be­ következő „fénytörés” is, tudottan, vállaltan és elfogadottan. A kötetcímbe emelve. A „vonzások és választások” hi­ telét azonban nem adhatja meg más, csak a következetesen, mar­ kánsan megteremtett distancia távolság mindattól, ami a felvetett problémákhoz nem méltó, ahol filiszteri korlátozottságok, tévedé­ sek, meggyökerezett előítéletek, os­ toba érzékenységek lassan és ellenállhatatlanul fejtik ki bomlasztó munkájukat, s amelynek megaka­ 86 dályozása éppen a kritika felada­ ta lenne. A kritikáé - a szerző ér­ telmezésében. Igényességének alap­ ja így egyszerre lehet saját felkészültsége, s a mű és alkotója iránti tisztelete - amely már a bírá­ latra választásban is megnyilvánul. Ettől kezdődően azonban nincs kegyelem. S a szigorú tekintet nem­ csak a koncepció gyengeségeit ve­ szi észre, nemcsak az adatok pon­ tosságát, hitelességét, feltünteté­ sük következetességét, az összefüggések megrajzolásának módját, le­ hetőségeit - de azonnal abban a tág kontextusban vizsgálja, amely befolyásolja a tévedéseket, tipikus­ sá, tünetszerűvé teszi a felbukkanó hiányosságokat; Lőrinczy diagnózi­ saiban már ott sejteni a terápiát, elmarasztalásainak soraiból egy szellemi élet patográfiája is feltá­ rul. Amely alól mert tudatosí­ tására képes - ő kivonhatja magát: indulata, tudása, bírálói intenció" jának jellege megőrzi őt a fertőzé­ sektől - ámde nem jár-e súlyosabb izolációval, áttörhetetlenebb falú karanténnel napjainkban az egész­ ség, mint valamiféle, témát, társa­ ságot és törődést teremtő, kiadós fertőzés? Mintha valaki az iroda­ lomkritika táncparkettjén csak azért sem táncolna menüettet noha ritmusérzéke is kiváló, s egyik irányban sem szédítik egyensúlyzavarok; mintha nem hallaná diva­ tok, jelszavak és pletykák harsány melódiáját. Bizonyos, hogy Lőrinczy Hubá­ nak másra van füle - s annak több köze van irodalomhoz, esztétikumhoz, formátumhoz, mint kanonizációk és anaméták váltakozásaihoz. S mindezt a kifejtés módja, a megfogalmazás, az érvelés is szava­ tolja. Lőrinczytől nem idegen a magyar kritika hőskorának nyelvés fogalomhasználata, s az azóta erősen fellazult, s igen sok felemás �hatásnak kitett kritikai élet ellen­ példájaként annak kategóriáihoz, fogalomkincséhez, argumentációs szerkezetéhez fordul. Péterfy, Amb­ rus, Gyulai is ihlető példái lehet­ tek már ez is valamiféle ízes, szellemi archaizálásnak tetszik - , ám mindezt szervesen (és magya­ rul !) egészíti ki a legmodernebb műelméleti és bölcseleti iskolák és irányzatok szemlélet- és kategóriarendszerének alkalmazása, nem hivalkodóan: csak ott és csak anynyi, amennyi a vizsgált probléma teljesebb, tökéletesebb megértésé­ hez kell. S hogy a pontosságra, az ada­ tok megbízhatóságára oly hangsú­ lyosan ügyelő szerző kötetében éppen a névmutatót babonázta meg a nyomda ördöge - tekintsük ta­ lán intésnek, figyelmeztetésnek, olyan démoni incselkedésnek, amely azonban minden bizonnyal valami­ féle tanulsággal is szolgál. Ki tudja: talán frivollal. Talán iro­ nikussal. Olyasmivel, hogy „derűt a megismerésbe” , mosolyt a szigo­ rúságba. Ami - tudjuk - Lőrinczy Hubától egyáltalán nem idegen. Hozzátartozik ez is a „platonikus” magabiztossághoz, magányos útjai­ ra boruló, s mégis elérhetetlen nyugalmához. (Szépirodalmi) N A G Y ANDRÁS 87 �Serfőző Simon: Holddal világítottunk Ötödik, gyűjteményes kötetét ve­ heti kézbe az olvasó, aki Serfőző Simon sötéten lángoló verseire ed­ dig is odafigyelt. Kevés olyan köl­ tője van mai irodalmunknak, aki oly messziről és mélyről - a nehéz, keserves tanyasi világból - indult volna, mint ő. A kötet első versé­ től az ars poeticának számító utolsóig (Innen), szinte minden versé­ ben ez a komor szín, a gyermekko­ ri emlékeknek ez a keserű és nyo­ masztó légiója uralkodik. E meggondolásból kiindulva Ser­ főző Simon kötetét akár úgy is fel­ foghatjuk, mint egy önéletrajzi re­ gény torokszorító darabjait, ahol a költő önnön sorsát, önarcképe felvillanó cserepeit rakosgatja egy­ más mellé, míg végül összeáll egy nagyon is határozott arcél : ítélete önmagáról, nyomorúságos gyer­ mek- és sihederkoráról, a tanyasi lét megpróbáltatásairól, az elbocsá­ tó és megtartó otthoni tájról, a szü­ lőföldről, s végül e „motyónyi hazá” -ról. Ebből következik, hogy Serfőző minden leírt képe életé­ nek egy-egy sajátságos dokumentu­ ma. A hajdan volt tanyasi gyermek­ létnek kitörölhetetlen és sosem fe­ lejthető élményei határozzák meg képalkotását csakúgy, mint szigorú ítéletét, emberi és költői „hozadékát” . S most próbáljuk meg néhány vo­ nással regisztrálni, mi is ez a hozadék? Serfőző Simon költészete leg­ erőteljesebb jellemzőjének vagy mo­ tívumának érzem a már említett 88 tanyasi létnek mélyen átélt, komor, már-már sötétlő világát; mindez a szorító, nehéz ötvenes években tör­ tént, vagyis Serfőző megélte a nagy, átmeneti időket is, megélte az arculcsapásokat, de a reménykedést is. D e azt is, amikor „magasabb célok” érdekében, széjjel kellett széledniük otthonaikból (Édestest­ véreim), otthagyva az „egérjárta” sáros-poros tanyákat, sőt megélte a fejlődésből „kirekedt falvak” agóni­ áját is (Szedelőzködik), ahol „öre­ geink egymást takarítják el” . (Em­ lékük tévelyeg). Serfőző ezekben a komor, feketén csillogó látleletekben mindig értük, az annyi bajt látott otthon­ maradókért perel, kiált, mivel úgy érzi, értük senki sem emel szót. S ő, a költő, hogy is hagyhatná cserben őket, aki közülük való? Verseinek másik jellemzője is ebből az elkötelezettségből indul ki, nevezetesen: a költő első köteté­ ben - itt az első ciklusokban még csak a gonddal élő szülőföldet fedezi föl a legnyilvánvalóbb igaz­ sággal, hogy később e kemény raj­ zolatú valóságot kiterjessze az egész „motyónyi” hazára, a lent élők v i­ lágára, akiknek mindig csak anynyi volt a dolguk, hogy a történelmet elviseljék, dolgozzanak látás­ tól vakulásig, vagy fennkölt paran­ csokra haljanak meg, s ha vélet­ lenül mégsem tudtak volna, akkor halálukig szégyennel éljenek (Még utána is). Serfőző kötetének nagy bátorsága, hogy a szigorú látlelet �mellett a „bűntelenek” múltból örökké visszajáró bűnösségét okos szóval végre elhárítsa (Szolgáltas­ son igazat, Bűntelenül). A költőt nagyon bántja ez a kollektív bűn­ tudat, hisz „a bűnökért. . . nem mi vagyunk felelősek” , s hiába talicskázzuk „még mindig / a múltból hozzánk öntögetett szemetet” , „az egymás bántásaitól rángó / nemzetek közt” nagyon nehéz ennyi meg­ próbáltatás után egyenes derékkal állni. A költő ezt akarja, mert csak így lehet fennmaradni. Harmadik jellemzőnek érzem azt a költői kettősséget, amit úgy je­ leztem a bevezetőmben, hogy az el­ bocsátó és megtartó otthoni táj ál­ landó jelenlétét, mert Serfőző Si­ mon számára ez a keserves viviszekció szintén végighúzódik az egész köteten. A nagy átrendeződés" nél úgy érzi, nincs rá szükség, men­ nie kell: „. . .a tanyaablakon át / most szökik a te egyetlen fiad, viszsza nem nézne, / elmegy verseivel Budapestre” (Anyám). Keserű iró­ nia vegyül a hangjába, mikor falu­ ja parancsát így összegzi: Útnak eresztett, mert nem tudott már rám íratni vagyont, földet. S nem akart odaállítani a koszmós közös ólakhoz, Elküldött magányosan kullogtató útra, s az évek hánykolódó ege alatt mindenki kiszolgáltatottjának, Így szeret, hogy nincs gondja velem. El is fut Újpestig, hogy aztán ott a tanyaudvar helyett a műhelyt söprögesse, s „munkára neveltes­ sen” . Számtalan versében éli meg ezt a fájdalmas elszakadást, de a visszatérést is, hogy a hajdan otthagyottakat jobbító szándékával és emberségével felvállalja. Költésze­ tének ez az egyik legjellemzőbb is­ mérve, ahogy régi önmagáért, elhul­ ló sorstársaiért, a gondokban és munkában megrokkant lelépő nem­ zedékért perel, sorolja igazát, hisz számára ez az a talaj vagy inkább talppont, ahol - több mint húsz éven át - költőként egyenes derék­ kal állni tud, akiknek végleg elkötelezte magát. S költészetének ez az elkötelezettség adta mindig és adja ma is az erőt. M it tehetnénk hoz­ zá? Sosem volt népszerű vagy hálás feladat a gondokat, bajokat vál­ lalni, a diagnózist felvenni, ám Ser­ főző Simont sorsa, nem avasodó él­ ményei csak erre predesztinálhat­ ták. Ha az elmondottak után össze­ gezni kívánnám a kötet fontosságát, az elkötelezettség s az erkölcsi bátorság mellett, fekete színei ellené­ re is, a költő józan bizakodását em­ líthetném. „Hivatásnak választva / a hitet, innen megyek én messze / ha messze megyek.” (Otthonunk: e táj). Úgy érezzük, emberi és költői tartásában minden együtt van, hogy továbbra is kimondja mindazt, amit a kor igazsága megkíván. (Szépirodalmi) T A K Á C S JÓ ZSE F 89 �90 �O n a g y Z o ltá n : V é n u s z b e te g Egy úgynevezett „fiatal írónál, aki elsősorban alkotóként ifjú, szigtulajdonosként már nem egészen az” , nem szívesen írja le az ember, hogy az első kötete jobb a második­ nál (különösen, ha maga is többékevésbé e kategóriába sorolható), mert a körmönfont lebunkózás esz­ közeire gyanakszik mindenki a mon" dat elolvasásakor. Így szokás a jó­ ságos féltés ostyájába burkolni a keserű pirulát, látszólag enyhíteni kritikánkat azzal, hogy a korábbi ke­ letkezésű művet megdicsérjük, való­ jában viszont sandán arra célzunk, ügyesen álcázott kárörömmel: írónk pályája „lefelé ível” . Mindezen látszatokat vállalva, én autentikusabb műalkotásnak ér­ zem Onagy Zoltán Út Eridanusba (Magvető, 1980.) című első regé­ nyét a tavaly napvilágot látott Vé­ nusz beteg című novellagyűjtemé­ nyénél. Az egyes szám első szemé­ lyű formát azért alkalmazom erős hangsúllyal, mert Siposbegyi Péter­ nek a Mozgó Világban és Laczkó Pálnak a Kritikában megjelent dol­ gozatai az ellenkezőjét bizonyítják. A portré teljessé tételéért csak azért is leírom a primer alkotókat leginkább bosszantó besorolást: Onagy Zoltán annyiban nemzedé­ kének jellegzetes képviselője, hogy valóban zsenge korától fogva je­ len van, több-kevesebb szünetekkel, irodalmunkban. Első publikációjának éve 1968, a másodiké 1977. hogy az Ébresztő idő (Salgótarján, 1977.) táviratstílusú minibiográfiáját idézzük. „Beválogatták” egyik nemzedéki antológiánkba is (Isten tenyerén ülünk). Jelenleg 34 esz­ tendős, nem tartozik hát sem a dé­ delgetett kedvencek, sem az erő­ sen megkésettek közé. A mostani „harmincasok” (idézőjeles fiatalok) táborában e többantológiás, egy-két kötetes össztermés sajnos, tipikus­ nak számít. Autsiderré nem csupán és főleg nem elsősorban büszkén hirdetett JAKon kívülisége teszi, ha­ nem sajátos élményvilága. A lteregói, központi hősei nem mun­ kás, még kevésbé lumpen - a vállalt fitzgeraldi attitűd értelmében sem pikareszk - figurák. Inkább „nem értelmiségi” életvitelt folytató alko­ tóknak titulálhatnánk őket. Ez meg­ határozza szerzőnk oeuvre-jének tárgyiasságát, közegét is: vidéki munkáskörnyezetben játszódnak tör­ ténetei, anélkül, hogy a szó legálta­ lánosabb értelmében is „munkás­ író” lenne, de nem tekinthetjük műveit „csupán” művész- vagy pusz­ tán generációs közérzetnovelláknak, illetve regénynek sem. E l­ mondhatnánk imagoiról a szenvel­ gő kívülálló fanyalgásával, hogy nem találják meg az adekvát élet­ formát alkotói attitűdjük számára, ám így ab ovo elutasítással fogal­ maznánk újra éppen az írói szán­ dékot. Onagy égi másai ugyanis ép­ pen egy sajátos közegnélküliség, sem-sem életérzés szorongásait, bizonytalanságát, illetve csakazértis humorát, „dafke” kedélyességét és karakánságát kiáltják a világba. Minden centrális figurája alkotó, aki a megszokott művészi, kivált91 �képpen „vidéki művészi” státusok egyikét sem ölti magára, aki képte­ len - úgymond - „azonosulni” , ám a munkás hétköznapok circulus vitiosusából kimenti egyszer az önmeghatványozás képessége, máskor az alkoholizálás pillanatnyi lebegé­ sét követő pokoli kín. Ez utóbbi terrénumon mégis összetalálkozik munkatársaival, ám el is választja tőlük, hogy intenzívebben éli át az inferno szenvedéseit. Azaz a sehová sem tartozás valahol az életeleme, a közegtetlenség a közege. Onagy műveinek másik alapkonf­ liktusa: a családban élés lehetősé­ gei és lehetetlenségei. Az Út Eridanusba című regényéből ismerős az érzékeny, ám az idők folyamán toleranciatartalékait elveszítő fe­ leség, akivel együtt élni, akitől kü­ lönválni - egyaránt képtelenség. Belülről is elviselhetetlen a kapcso­ latuk, amely „a pokol a másik em­ ber” sartre-i gondolatának hű il­ lusztrációja lehetne. Ám tarthatat­ lanok a körülmények is, amelyek a „kezdő embereket” itt és most nyo­ masztják. Így hősünk lelkifurdalá­ sok és önfelmentések, absztinenci­ át ígérő nekigyűrkőzések, majd a napi tevékenységvágyat is megfoj­ tó filléres mámorok ellentétes pó­ lusai között őrlődik örökké. Számá­ ra eldönthetetlen, hogy saját énjé­ nek diabolikus része tette-e lakha­ tatlanná mikrokörnyezetének klí­ máját, vagy az eleve borzalmas kül­ világ alakította-e őt ilyen sem-sem lénnyé. Onagy Zoltán nyelvezete köl­ tői, hajlékony. Sajátos humora, a játékosság, a fantázialebegés, a spicces ejtőzés egyszerre tárul föl eredeti szóképződményeiben. Egy­ két írásának felütése kiváló. Mű­ veinek szociologikuma és a stílus, amellyel a napi bivalykortyoktól üvegesedett tekintet prizmáján ke­ resztül láttatja a jelenségeket, a 92 tárgyakat, igaztalanul idézi föl san­ da ítészi szemekben Hajnóczy Péter delíriumos látomásait, Bolya Péter profi alkoholistáinak sziluettjét. A Vénusz beteg novelláiban az italo­ zást megelőző kedélyesség, az it­ tasság, a másnaposság bágyadt fé­ nye, a munka robotos jellegezetességével együtt a maguk testességé­ ben, vaskos realizmusában mutat­ koznak meg. Inkább azon kellene eltöprengenünk, miért ennyire ha­ sonló, sőt, már-már tragikusan egy­ forma nemzedékünk egészen kü­ lönböző indíttatású, foglalkozású, műveltségű képviselőinek élményvi­ lága, hétköznapjainak jelentős ré­ sze. Még egyértelműbben érte Onagyot Körmendy Zsuzsanna egyébként érzékeny, értő tanulmá­ nyában az Esterházy Péter-remi­ niszcenciák vádja. Valójában in­ kább arról van szó, legalábbis ér­ zésem szerint, amit Kulcsár Szabó Ernő Irodalomértésünk és a fiatal irodalom (FASÍRT, 1982. Magvető-JAK) című kitűnő dolgozatában a Termelési regénynél is salingeres, micimackós infantilizmusnak nevez, azaz az áthallás forrása közös. Nemzedékü(n)k hatvanas éveket nosztalgikusan visszaidéző gyermekdedsége alól (ld. még Bereményi Géza, Csapiár Vilmos, a fénykora­ beli Császár István stb. kerouac-os pikareszkiádáit), úgy látszik, az autsider Onagy Zoltán sem vonja ki magát. Amiért a fölsorolt markáns eré­ nyek ellenére is hiányérzetünk van, azt nem „utánérzések” motiválják, sokkal inkább az Út Eridanusba nyomán keletkezett várakozásaink. Még kevésbé okoz gondot, hogy nem kreál hazug kiutakat a kiútta­ lanságból, sőt, az Út Eridanusba legszembetűnőbb hibája éppen az öntörvényűen illúziótlan műhöz szervetlenül illeszkedő, biztatást sugárzó befejezés. S hogy végre �néven nevezzem, miért érzem erő­ teljesebbnek a regényt, az elbeszé­ léskötetnél: az Eridanusban, Onagynak sikerült egy önmagában, a puszta sztori szintjén rádiójátékszerűen konvencionális kezdetet enyhén szürrealisztikus világlátá­ sával, a főhős líraian játékos pár­ beszédeivel (amit különböző énje­ ivel folytat) hitelessé tennie, amely­ ből egy életvitel kudarcának költő­ ien látomásos valósága kristályoso­ dik ki. Nem beszélve a meditatív, filozofikus hangoltságra nyi­ tott hajlamról, amely a novelláit is mélyebbé, egyetemesebbé tehetné, igazi infernális alámerüléssé súlyos­ bíthatná hőseinek pokoljárásait. Szimbolikusan jelzi Onagy hang­ jának elvaskosodását az is, hogy a regény Eridanusa képzeletbeli tar­ tomány, csillagváros, amely elér­ hetetlen jelenvalóságával kísért, le­ beg az őt kereső főhős tudatában. A Vénusz beteg legjobb elbeszélé­ seit tartalmazó ciklusában (Íme Eridanus) konkretizálódik, egy város pszeudonimjává lényegül. Eh­ hez az alkotónak kétségtelenül joga van, de olvasója, alkalmi ítésze leg­ alább ennyire jogosan érezhet csa­ lódást. Meglehet, ezekután e so­ rok íróját vádolják meg, hogy az intellektuális, neoavantgarde szem­ lélet iránti elfogultságából csakazértis antirealizmusra biztatja szegény nemzedéktársát. Ráadásul a novellák nagy része szemelvény­ ízű, mintha több készülő regény részleteiből „állították” volna öszsze, így a kötet egésze is a hanya­ gul komponáltság látszatát kelti, pe­ dig minden az elemzett gondolat­ körökön belül forog. Onagy Z ol­ tán ennek ellenére - kiváltképpen egynémely dédelgetett kedvenchez mérten - az eddiginél mindenkép­ pen több szakmai figyelmet érdemlő író. (Magvető) P Ó SA Z O L T Á N 93 �K é t b ékési k ö ltő r ő l Tom ka M ihály: Magányunk leltára, Újházy László: A békae jegyében Elsősorban vidéken megjelenő la­ pok, folyóiratok hasábjairól ismer­ jük nevüket. A szűkebb haza, K ner Izidor szellemének örököse, viszont méltó figyelmet szentel te­ hetségük kibontakoztatásának. Ezt igazolják a korábban napvilágot lá­ tott antológiák, amelyekben szere­ peltek és az első önálló versesköte­ tek is. Tomka Mihálytól 1979-ben, Újházy Lászlótól pedig 1981-ben adtak ki egy-egy figyelemre méltó gyűjteményt: A hallgatás ellen, il­ letve Kövek között. Az Új Aurora füzetek sorozatának e két darabját most újra kézbe véve, csak meg­ erősödik bennünk az ígéret. Tomka Mihály következetessége, nosztalgiát hordozó életszemlélete, a kötött és szabad versek sajátos formáiban valósulnak meg. Mosta­ ni kötetének tükrében - mindezt elsősorban, Március, Hó-hátország, Temető-nádas és Sírva szült csillag című verseiből érezhetjük. Fegye­ lem és emlék - nála olyan egysé­ get alkot, amely feljogosítja szoron­ gásos lelkiállapotának balladaszerű kimondására. Sinka István, Radnó­ ti Miklós, Pilinszky János látomá­ sai jutnak eszünkbe sokszor. Lát­ szólag igen távol eső pólusok ezek, Tomka Mihály költészetében mégis egységet alkotnak; a sorsélmény tra­ gikumában. Leírásszerű terminusa­ it úgy tudja ötvözni a lét szubjek­ tív képzeteivel, hogy ott érezzük soraiban az emberi fenyegetettséget is. Káini tett, egyetemes szenvedés fogalmazódik meg több versében. „Torok emlékét hoztam / és hosz94 szú éhezést, / madár riadt, szarvas leste / öklöm mellett a kést’’ (Sír­ va szült csillag), „Koponyacsont. Apámarcú / legény rohadt a sárba - / mivé virágzott bánatod / édes­ anyánk, te árva” (Temető-nádas). Mai költészetünkből — elsősorban Utassy József világát érezhetjük ro­ konnak, különösen Utassynak Csil­ lagok árvájával jelezhető pályasza­ kaszát. A magáramaradottság érzé­ se, a történelemből-múltból hozott emlékek fájdalmas előrevetítése mindkettőjüknél fontos elemek. Utassynál azonban versszervező erő­ ként vannak jelen a kozmikus távlatok is, amelyek a Magányunk leltára szerzőjénél inkább csak ké­ pi fokon fogalmazódnak meg. A látványából teremtett történetiség nem jut el minden esetben az álta­ lánosítás érvényéig. Ezért érezzük olykor jelenidejűnek, a konkrét va­ lóság tükörképének egy-egy írását. Szociografikus elemek, életrajzi mozzanatok teszik hozzáférhetővé a Körösök vidékének lassan válto­ zó tájait, történelmi-társadalmi problémáit. „Kötény-kék ég alatt / meleg zöld-sárga sár / az a volt oltalom / ma bánatos mocsár” írja Vakolatok egy vályogház falá­ ra című kompozíciójában, s tesz hi­ tet a szülőföld jövőért aggódó er­ kölcse mellett. Meditatív szembesí­ tései, a kor létélményeiben gyöke" rező indulatok, felelősséget átmen­ tő komplementációk. Kiegészítik egymást, ugyanakkor filozófiai töl­ tést, üzenetet adnak a verssé érlelő­ dő szavaknak. Így válnak lírai töp­ �rengései „magányunk leltárává” meghirdetve a teljes emberi élet forradalmát. Újbázy László impressziói, pilla­ natból kimetszett képei szintén természetközeliek. Nála azonban szemben Tomka lélektani irányult­ ságával - a vers „kifelé” építkezik. Objektív életszemlélete a valóság — sokszor véletlenszerű - darab­ jait rendeli egymás mellé. Esetle­ gességét, a tárgyi világ hirtelen megragadását azonban metafizikus síkon a szabad versek törvényei sze­ rint szabályozza. Kicsit ellentmon­ dásosnak tűnhet mindez, de egyér­ telművé válik, ha végiggondoljuk a szabad versek immanens áttétele­ it, erővonalait. „Nézem az égrebajigált galambokat, / és nincs mit kezdeni” - indítja tiszta ké­ peit, békesürgető gondolatát a Hiányérzet című költeményében. Szembetűnő az a könnyedség, ele­ gáns hétköznapiság, ami egész köl­ tészetére érvényes. Már a Kövek között - első verseskötete - is egyértelműen árulkodott erről a játé­ kos, groteszkbe hajló, expresszív indíttatásról. Nem véletlen, hogy beválogatták a Madárúton (1979) című antológiába is, hisz avant­ garde törekvései mindenképpen szo­ ros szálakkal kötik a szójátékok, képversek, lírai kísérletek, szöve­ gek stílusirányzataihoz. Második kötetét elolvasva, az előbb említett rokonság állandósulását, elmélyü­ lését figyelhetjük meg. Most is a látvány viszi előre lendületét, s bont ki egészen váratlan formációkat a szavak öntörvényűségéből: „új­ ságégen újság ragyog / újságúton / újságkocsik / újságkarambolok” ( Újságolás). Archetipikus versről van szó, ami - szinte - csak az öt­ let szüleményeként létrejött „újság” monotonságával áll előttünk mind­ addig, amíg fel nem ismerjük a játékosság mögött meghúzódó való­ ságfedezetet: a kegyetlenségről, há­ borús öldöklésekről szóló újsághí­ rek ellepik lassan az életünket! Így viszont már a döbbenet erejével ol­ vassuk a befejező sorokat: „és ne vígy minket az újságba, / de szabadíts meg a gonosztól / Újság” . Több verse ennek az „újságháború”-nak a veszélyeire hívja fel az olvasók figyelmét. A Hiányérzet idézett sorai - önmegsemmisítő ér­ zéseink összegzéseként - jut el a béke hiányának tragikus megfogal­ mazásáig: „Nézem az égrebajigált galambokat, / és szájukban / a hiányzó olajágat” . Erre - a kötet egészét átfogó hiányérzetre - kér­ dez rá Újházy László könyvének címe is: A békae jegyében. A ket­ tős értelmezés lehetősége még azt is megengedi a szerzőnek, hogy játsszon. Olvasói játszó kedvünk azonban lelohad, ha végiggondoljuk azt az utat, amely a galambtól a békáig, a menekülő békáig vezet. Tomka Mihály és Újházy László most megjelent köteteit egybevetve, még szólnunk kell néhány fontos sajátos vonásról. Először is nyelvi­ stilisztikai magatartásukról, ami erősen megkülönbözteti őket egymástól. Tomka a klasszikus formák vonzásában, a metrum szabályai­ nak is engedve írja verseit; balladisztikus vonalvezetéssel, a magány kegyetlen szorításának érzésével. Befelé forduló költészetéből adó­ dik, hogy szókincse - éjszaka, ma­ gány, fagy, csend, töprengés, lélek, virrasztás, szegénység, vér, zokogás - a szubjektum legbensőbb titkaiszorongásai felé irányul. Újházy Lászlónál mindez éppen ellentétes, az objektív valóság egy-egy da­ rabjához kötött: levegő, papír, pil­ lanat, víz, kő, fa, sötétség, neutron, holló. Sokkal oldottabb nyelven, a pillanatnyiság igézetében villantja föl életünket. Látszólag fegyelme­ zetlenebb, mint Tomka, de legsike­ 95 �rültebb versei eredetiségről, a nyi­ tott személyiség szárnyalásáról győ­ zik meg az olvasót. Indulataikat, emberi-költői vágyaikat is nagyon eltérő megnyilatkoztatásban vetik papírra. Tomka a szavak-szókapcsolatok pontosan érzékelhető ke­ ménységével, asszoszociációs teré­ vel, Újházy pedig a játék és valóság határán kimondott félszavak­ kal, elhallgatásokkal ítélkezik. A Magányunk leltára szerzőjénél, csaknem minden esetben érezzük a megélt intuíció teremtő szerepét, Újházynál sokszor a fontos dolgok is véletlenül születnek. A két kö­ tetet egymás mellé téve mégis úgy érezzük, szervesen kiegészítik egy­ mást. Amit Tomka Mihály össze­ gez a Magányunk leltára három ciklusában, azt Ú jházy kivetíti-tárgyiasítja a valóság problémakörei­ nek konkrétságában. A Szülőfa­ lum, Elásott ékszerek, Nagyanyám, Vakolatok egy vályogház falára cí­ mű versek nosztalgikus emlékképei, gyermekkort idéző mozzanatai mintha csak Újházy László Erőt vettek rajtam kompozíciójában foly­ tatódnának, szürkülnének hétköz­ napokká. A józan belátás, a fölmér­ hető világ pontos érzékelése teszi Ú jházy László számos versét „cini­ kussá” , míg Tomka Mihály hasonló tartalmú költeményeiből az alkotó személyiség önpusztító magánya ol­ vasható ki. Az irodalomtörténetből jól ismert ez a kétféle viselkedés, Tomka Mihály és Újházy László sajátos világának teljes megismeré­ séhez azonban az olvasói kíváncsiság értő figyelme kell. Várakozá­ sunkat megérdemlik mindketten, hisz a Magányunk leltára és A békae jegyében című szép kiállítá­ sú kötetek a tehetség biztos jegyeit hordozzák. (Békéscsaba). M A D ÁR JÁNOS �E SZÁMUNK A Nógrád Megyei Tanács VB művelődési osztályának lapja. SZERZŐI Főszerkesztő: PR A ZN O V SZ K Y M IH Á LY lexa Károly kritikus (E L T E , B p .) ; Ardam ica Ferenc író (Losonc, Cseh­ szlovákia); Cs. Varga István irod.tört. (E ger); Fráter Zoltán kritikus (B p.); G hyczy Tamás népművelő (B p .); K issné N ovák É va főiskolai tanár (Szeged); Korm os Sándor köl­ tő (B p .); Lőrinczy H uba irod.-tört. (Szom bathely); Lőrinczy István költő (Salgótarján); Madár János költő (N yíregyháza); Magyar József költő (N yírbátor); Nagy András író (B p.); Petrőczi É v a (költő) (B p .); Pósa Zoltán író (B p .); Romsics Ig­ nác történész (M agyarságkutató Cso­ port) ; Szakály Sándor történész (H adtörténeti Intézet); Takács Jó­ zsef író (H ódoscsépány); Tandori D ezső író-költő-m űfordító (B p .); Vitray Tamás (M T V , B p .) . A A SZERK ESZTŐ BIZO TTSÁG ELN ÖKE: Dr. Horváth István A SZERKESZTŐ BIZO TTSÁG TAG JAI: Csík Pál Dr. Fancsik János Füzesi István Németh János István Dr. Szabó Károly Dr. Tamáskovics Nándor Tóth Elemér A SZERKESZTŐ SÉG TAG JAI: Dr. Bacskó Piroska Czinke Ferenc Kovács Anna Pál József szerkesztő Szerkesztőség: 3100 Salgótarján, Arany János út 21. Telefon: 14-386. Kiadja: A Nógrád Megyei Lapkiadó Vállalat. Felelős kiadó: Bálint Tamás igazgató. Készült a Nógrád Megyei Nyomda­ ipari Vállalat salgótarjáni telepén, 8,4 (A/5) ív terjedelemben. F. v.: Kelemen Gábor igazgató. 86.44764 N . S. Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető bármely hírlapkézbesítő postahivatalnál, a posta hírlapüzleteiben és a Hírlapelőfizetési és Lapellátási Irodánál. (H ELIR) Budapest, V .f József nádor tér 1. - 1900 közvetlenül vagy postautalványon, valamint átutalással a H ELIR 215-96162 pénzforgalmi jelzőszámra. Egyes szám ára 16 Ft, előfizetési díj fél évre 48 Pt, egy évre 96 Ft. Megjelenik kéthavonta. K é z i r a t o k a t é t r a jzo k a t n e m ő r z ü n k m eg é s n e m I S S N : 00555-8867. I n d e x : 25-925. k ü ld ü n k v is s z a . �Á ra: 16,- Ft � Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Original Format The type of object, such as painting, sculpture, paper, photo, and additional data Papír Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - 1986/5. szám Subject The topic of the resource Társadalompolitika Irodalom Művészet Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Praznovszky Mihály Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 1986 Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye 1986 Palócföld Praznovszky Mihály