https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/4e8778b743aebb2b70c7ee6f620cf844.pdf 2fb55c3155f32bce38109eb3c5664977 PDF Text Text �Tartalom XIX. É V F O L Y A M , 3. SZÁ M 1 Papp Lajos: Áprilisi játék, Elszámoláskor (vers) 2 Csorba Piroska: A rétegek között (vers) 3 Benjámin László: Téli utazás (visszaemlékezés) 8 Czigány György: Indulás, D éli part, Boldogság, Tünet, Reggeli kérdés (vers) 9 Fodor Ákos: Kamasz, Szerelem, Hommage, Quasi una novella (vers) 10 Hárs György: Törökdezsői triptichon (elbeszélés) 14 Cseh Károly: Rezervátum M ázik István: A z ablaknál gubbadsz.. . (vers) Csáky Károly: Hasonlat I., Árvaság, Kedvcsináló 15 V IT A 16 Németh János István: A hiány költészete 24 Endrődi Szabó Ernő: Hogyan akasszuk a királyokat!? M Ű V É S Z E T ÉS K Ö Z Ö N S É G E 33 Géczi János: Csohány Kálmánra emlékezve 40 É V E T Ö R T É N T 36 Kilián István: Szabad Magyarország T Ö R T É N E L M I F IG Y E L Ő 42 Borsi-Kálmán Béla: Együtt, vagy külön utakon (Romsics Ignác) M ÉRLEGEN 45 Magyarország felfedezése (Horpácsi Sándor) 49 Fenyő István: Haza s emberiség (Fried István) TAN U LM ÁN Y 55 Simonffy András: Így hinni.. . (Gerelyes Endre-portré) A címoldalon és a 32. old. Csohany Kálmán munkái, 23. old. Szabó Tamás kisplasztikája, 39. old. a Szabad Magyarország című salgótarjáni hadifogolyújság címlapjai, 44. old. Földi Péter akvarellje, 35. old. Bobály Attila szobra. (Válogatás a tavaszi tárlat anyagából, fotó: Buda László), �PAPP LAJOS Áprilisi játék szemerkélő langy eső szlógen a rét füvére kölcsön vett öröm-éra fénylik felhőkön át valahány arany-leső közhelyes örömére gurul lapjára fordul pengő pitypang-virág vígságra-nevetésre adósságtörlesztésre kamat-kifizetésre mód nyílik legalább a patak partján mordul ollóját rázogatja még hátrafelé mászik pár vén tavalyi rák ámít a nap még ámít nyögik ám mit se számít motyogásuk a csendben hisz zöldül a világ a remény zöldje zöldebb égre néznek a völgyek a nyújtózkodó tölgyes karja ölelni tárt készülnek fészek-tervek madarak csivitelnek kis ágakat cipelnek besegít a család gőg dagasztja a hímet a tojó mind szerényebb asszony-anya-erénye a csöndesség kivált e lármás kikeletben majd a néma telekben szív-csőr-szó rebbenetlen összehúzza magát de most vége a télnek új konjunktúra éled újjongják akik élnek hajladoznak a fák s a versbe még befér a vidám kiszera-méra táncot lejtő tündére a szép aranyeső Elszámoláskor ha azt mondanám az élet elég hosszú (azt mondanám) ha tényleg elég hosszú kivárni minden hitvány játék végét férgek-futkosók csápoló semmiségét legyőzve röpködő fullánkok mérgét a júdáskodás vad inflációját kivárni a becsület új érme-fényét s minek a bosszú? ha azt mondanám 1 �C SO R B A PIR O SK A A rétegek között Van aki szeretőt tart, van aki angóramacskát s van aki efféle díszek helyett nyulat tenyészt, szakmányba disznót hizlal. A rétegek között más a sikk, illik haladni a divattal. Itt átellenben Gőgösék kétszintesre hízták a házuk, vasárnap megsétáltatják a Dáciát, lássa mindenki. Persze ott a gyerek is, az egyetlen, nem is lesz több minek bajlódni többel, egy is jelzi, férfi az ember. Hát én hová tartozom? Se szeretőm, se disznóm, nem is iparkodom, hogy házam hízzon, a bankban csak hitelem van, nincs letétem, összes vagyonom a meg­ maradt pár lúdtalpbetétem. 2 �B EN JÁ M IN L Á S Z L Ó Téli utazás (II.) Nagyon késő nem lehetett, talán még nyolc óra se volt, de az utcán, a teljes éjszakai sötétségben, már egy lélek se járt. Ritkultak a harci zajok, abbamaradt az ágyúzás. Szörnyen kényelmetlenül éreztem magam, attól tar­ tottam, hogy zörgetésemre felfigyel és elkap egy őrjárat, mielőtt fedél alá jutnék; egyre vadabbul, s elkeseredettebben dörömböltem, de odabenn mintha mindenki megsüketült volna, egy hang nem hallatszott, egy ablak nem nyílt ki. Végre - talán negyed óra, talán fél óra múlva, nem tud­ tam megítélni, de végtelenül hosszúnak tetsző idő múlva - mégis föl­ adta bizalmatlan némaságát a házmester, s kiszólt: ki vagyok, mit aka­ rok? Miután bemutatkoztam neki, mint Rév János unokaöccse, s igazol­ tam magam azzal is, hogy közöltem vele: a megszállás után szüleim is nagybátyám lakásába költöztek, legyőzte bizalmatlanságát, s beengedett a házba; ott nyomban megtudtam tőle, hogy szüleimet elvitték a nyila­ sok - vagy ahogyan ő mondta: „még nem jöttek vissza” . Dehát így kellett, így illett ezt mondani, várakozással és vigasztalással, hiszen akkor még minden bizonytalan volt, még lehetett reménykedni az eltűntek hazatéré­ sében. Jancsi sem jött vissza, akit mint munkaszolgálatost, az ősszel kivittek Németországba; ezt már a lakásban tudtam meg, a megmaradtaktól, az otthon levőktől. Négyen voltak: Jancsi felesége és kislánya, Erzsike ; anyám idősebbik öccse, Pista és tizenhét éves fia, Kálmán. Örültünk egymás­ nak, mint nagy veszedelemből menekültek, szinte ujjongva fogadtak: nem számítottak rá, hogy még látnak valaha. Feleségemmel és kislányommal december közepén találkoztak utoljára, még az ostrom előtt; akkor már jó ideje visszaköltözött dunakeszi barátainktól az angyalföldi lakásba. Annyit tudtak még, hogy Vera, a nővérem is velük lakik, hamis papí­ rokkal, mint délvidéki menekült. Rossz sejtelmekkel, szorongással telve indultam el másnap Angyalföld­ re. A Rákosrendező pályaudvarhoz egészen közel, a Szegedi út és a Tatai út sarkán 1942-ben épült ikerházban laktunk, a Szegedi úti oldalon, szem­ közt velünk nem voltak házak, elvadult mező terjengett a látóhatárig. Ahogy közeledtem a házhoz, egyre kevésbé tudtam abban reménykedni, hogy a háromnegyed éve tartó bombázások, az ostrom, az utcai harcok közepette épségben maradhatott. A szorongást, a félelmet, a rossz előérzetet szinte lépésről lépésre növelték bennem a romok és a roncsok, a hó­ kupacokba fagyott halottak, a felfordulás, a pusztulás kétségbeejtő ké­ pei. Tegnap még, a nagy hazafelé rohanásban, a korai alkotnyatban mind­ ebből alig láttam valamit; most, a reggeli világosságban, amerre for­ dultam, körös-körül csak a város sebeit láttam. A Szegedi út 47-ben, a háromemeletes házban nyoma se volt az élet­ nek. A z első emeleten, lakásunk egyetlen ablakának a helyén hatalmas, 3 �nehézlövedék vagy akna ütötte nyílás tátongott; a lépcsőházban a kapu üvegtábláinak szilánkjai tégla- és maltertörmelékkel keveredtek, néhány lépcsőfok leszakadt, s oldalt, az óvóhely lépcsőház felőli falán ugyanak­ kora rés ásított, mint az utcai falon. Sérült volt a ház, de az utcáról néz­ ve nem látszott lakhatatlannak. (S későbbi napokban meggyőződhettem róla, hogy sokkal rosszabb állapotú, lebombázott, félig romba dőlt házak­ ban is ottmaradtak lakói, ha életveszély nélkül tehették; hova is mehettek volna?) De itt, ebben a házban senki, semmi se moccant, áradt belőle az üresség, az elhagyottság nyomasztó csendje. A z ikerház előtt egy idős asszony, nyilván a házmesterné, a járdát sö­ pörte. Kérdésemre - mi történt a szomszédban? — annyit mondott csak: - Ó, ott mindenki meghalt! Aztán, hogy csak bámultam rá szótlanul, ma­ gyarázatul még annyit hozzátett: telitalálatot kaptak az óvóhelyen és mind meghaltak! Motyogtam valamit neki feleségemről és kislányomról, s et­ től nyomban eszébe jutott: mégsem halt meg mindenki az óvóhelyen, egy asszony és a kisgyereke életben maradt; néhány napig velük voltak, az ikerház óvóhelyén, s amikor itt a környéken a harcok véget értek, haza­ mentek az asszony szüleihez, akik itt laknak valahol Angyalföldön. Nem, ő nem ismerte azt az asszonyt, nem tudja a nevét. Ha ő nem is, én tudtam a megmenekültek nevét, tudtam, hogy fele­ ségemről és kislányomról beszél; nem reménység volt ez, hanem bizonyos­ ság, hiszen másik kisgyerekes asszony nem lakott a házban. Jó negyed óra múlva a Visegrádi utcában, apósoméknál egyenest rájuk nyitottam az ajtót. Kati ruháskosárban feküdt a konyhában, Emmi pongyolában, ormót­ lan férficipővel a lábán ült mellette. A lig ismertem rá; ha az utcán ta­ lálkozunk, bizonyára elmegyek mellette, annyira megváltozott: megviselt volt, elnyúzott, csontig soványodott, s végtelenül szomorú volt, arcán sem­ mi jele a túlélés örömének. Amikor Kati fölé hajoltam, hogy karomba ve­ gyem, figyelmeztetett: vigyázzak, Kati megsebesült, kötés van rajta! S aztán elmondta, mi történt velük, mi történt január 9-én a Szegedi úti házban. Az ősszel, amikor már annyira gyakoriak voltak a berepülések, a bom­ bázások, hogy már légiriadót se jeleztek, a házbeliek, szám szerint huszon­ öten, csakúgy mint a városban mindenki, az óvóhelyre költöztek. Fekvő­ helyeket hordtak le a pince nagyobbik felét elfoglaló nagy hodályba, ládák­ ban, bőröndökben odavitték a mentenivalókat, élelmiszert, ruhaneműt; fűtésre, főzésre beállítottak egy csikótűzhelyet. Feleségem Verával és Katival december elején költözött le, alvóhelynek a rekamié betétjét és a kislány járókáját vitték magukkal, s természetesen levitték minden élel­ müket, s teljes ruhatárukat. Január 9-én délben, két nappal Kati első szü­ letésnapja előtt, Emmi az óvóhelyen kívül a pincében mosott, amikor — úgy mondta - hirtelen rettenetes süvöltés, szélvihar támadt, az óvóhely fala kidőlt, sűrű, fojtogató füst gomolygott, a petróleumvilágítás kialudt. A z átláthatatlan füstben bement az óvóhelyre, hallotta Kati sírását, így talált rá: melléről egy forró vasdarabot - talán a lövedék repeszét, ta­ lán a szétvetett kályha darabját - dobott le, s kitámolygott vele az ud­ v a r a . Kati fuldokolt, tele volt a szája, torka a robbanás közben belehul­ lott faltörmelékkel ; Emmi az ujjával úgy-ahogy kikotorta belőle, mel­ lére vette a kicsit (napjában egyszer szoptatta még), aztán összeesett. Á jultan feküdt egy ideig az udvaron, füst- és gázmérgezetten, mellén 4 �Katival, amíg rá nem találtak az ikerházban lakók. Tőlük tudta meg, hogy az óvóhelyen mindenki meghalt, Kati nyilván azért menekült meg, mert az alacsony fekvőhelyen nem érte légnyomás. A gránát nem az utca felől, ahol meg volt erősítve, hanem a lépcsőházon keresztül oldalt ta­ lálta el az óvóhelyet. Vera is ottmaradt. K atit a ráesett vasdarab megsebesítette; sérülése szerencsére nem volt súlyos, annak köszönhetően, hogy anyja a pince nyirkossága ellen nyolc takaróval védte. Emmi, amint magához tért, vinni akarta a Róbert K á ­ roly körúton, az elmegyógyintézetben berendezett kötözőhelyre, s akkor vette észre, hogy a mentés közben elvesztette a cipőjét. A szomszédoktól kapott egy férfisárcipőt, azt spárgával üggyel-bajjal a lábára erősítette, így botladozva, még mindig a rosszulléttel küszködve vitte el a kórház­ ba, s kötöztette be a kislányt; az óvóhelyre visszaérve megint elájult. Eszméletlenségéből éjjel arra ébredt, hogy az óvóhely lakói bőröndjeik­ kel felszerelve, menetkészen várakoznak: a mi óvóhelyünk ugyanis este kigyulladt - a lappangó tűz akkor érte el a világításra tárolt petróleu­ mot - , s attól kellett tartani, hogy a tűz a másik házra is átterjed. Aztán váratlanul kialudt a tűz - másnap tudták meg, hogy éjjel az oro­ szok elfoglalták a házat, s a tüzet eloltották, de az óvóhely feketére égett már, amit a robbanás meghagyott, a lángok elpusztították. A ruha, az élelem elégett, feleségemen az egyszál pongyola, Katin az elrongyolt, megégett kis göncök - ez maradt mindenük, mindenünk. Apósomékhoz, noha közel laktak, nem juthattak el - aznap megállt fölöttük a front, éjjel-nappal tartó tűzbe, sztálingrádi méretű harcok közepébe kerültek, s éltek - vegetáltak - benne tíz napig. A jó szomszédok naponta egy szelet zsíros kenyeret adtak kettejüknek, azt is reszkető kézzel; annak a nagyobbik felét Kati kapta, s naponta egyszer szopott is, anyja szédelgett az éhségtől. Így ment ez egy hétig, akkor megérkezett végre és megközelíthetővé vált az orosz tábori kony­ ha, onnan kaptak naponta egy-egy csajka, krumplival dúsított káposztalevest, nem éheztek már annyira. Tíz nap múlva elültek a környéken a harcok, megszűnt az aknatűz, s akkor otthagyták ideiglenes menedéküket. Anyósom, ahogy meglátta őket, sírva fakadt: - Olyan vagy, mint egy kol­ dusasszony! Szüleim eltűntek, testvérem meghalt, de feleségem, kislányom megme­ nekült - mégis csak maradt az életnek értelme. A zt láttam most a leg­ sürgősebbnek, hogy elvigyem őket a romok közül, az éhségből, az át­ élt szörnyűségekre emlékeztető környezetből. Ha nem köteleztem volna is el magamat, hogy visszamegyek Debrecenbe, akkor se tehettem volna mást. Keserves volt nagyon, hogy továbbra is lehetetlen ruhadarabjaimat kellett viselnem, hiába reménykedtem Debrecenben abban, hogy itthon majd előveszem holmimat, elégett mindenem, egy zsebkendőm, egy pár zoknim nem maradt, csak arra számíthattam, hogy újságírói fizetésem­ ből majd apránként felöltözöm. Mindenekelőtt azonban kötelességeimet kellett teljesítenem: kézbesíteni a Debrecenben rámbízott leveleket, s közben megkeresni minél több ro­ konomat, barátomat. Mindennap reggeltől délutánig jártam a várost, minden címzettet lelkiismeretesen megkerestem: kit megtaláltam, kit nem. Lassan ment a kézbesítés, mert sehol se érték be a levél átvételével, min­ denütt leültettek, hosszú szóbeli beszámolókat kellett tartanom. Elmentem 5 �a szociáldemokrata párt központjába, ott többek közt Bán Antallal és Száva Istvánnal beszéltem; főként arról faggattak, hogyan értük el, hogy a Népszava Debrecenben megjelenjék. Láthatóan nem tetszett nekik a do­ log, saját illetékességük megsértését látták benne. Néhány barátomat is, köztük Darvas Jóskát, megtaláltam, Földeákot. Vaád Ferit viszont nem is kerestem, nagyon messze laktak Angyalföldtől. Ha a pesti oldal felszabadult, s némileg éledezett is már, Budapest frontváros volt; dörögtek az ágyúk - apósomék szomszédságában, a Váci úti Schlick-grundon is állt egy üteg - , géppuskasorozatok kattogása hal­ latszott, s becsapódások döreje a budai oldalról. Járkálásaim közben nap­ jában egyszer vagy kétszer láthattam a túlparti német állásokat bombázó szovjet repülőkötelékeket; a Kálvin térről egyszer végignéztem egy szov­ jet és egy német vadászrepülő párbaját. Reggelenként, mikor a város­ ba indultam, a Váci úton hóköpenyes, géppisztolyos katonák rajaival ta­ lálkoztam, a Duna felé mentek, a Margitsziget felé, ahol még mindig voltak harcoló német csapatok. A debreceni békés idillből visszacsöppen­ tem a háborúba; szívesebben ültem volna már a szerkesztőségi íróasztal­ nál. Egy hétig maradtam Pesten; közben elkezdődött már az éhező pestiek menekülése a romok közül a viszonylag jól ellátott Alföldre, a legtöb­ ben Debrecenbe igyekeztek. Mentek magányosan és csapatostul, szánkók­ ra rakott motyójukkal, s természetesen gyalog. A kemény télben a hoszszú gyalogútra a sebesült Kati miatt elsősorban, de saját gyatra öltöze­ tünk miatt se vállalkozhattunk: Emminek sikerült ugyan jó pénzért egy pár félcipőt szereznünk, de az nem száz kilométeres gyalogtúrára készült. Az én szandálom se tartott volna ki Szolnokig - arról nem is beszélve, hogy már Pestre jövet lefagyott benne a jobb lábam egyik ujja. Úgy hal­ lottuk azonban - nem tudom honnan, kitől - , hogy a kőbányai állo­ másról majdnem minden nap tehervonatot indítanak Szolnokra. Azzal kel­ lett próbálkoznunk. Úgy gondoltuk, ha végig vonattal megyünk - Szolnokig teherrel, on­ nan pedig a már rendszeresen közlekedő személyvonattal - , három nap alatt Debrecenbe érünk. Három napra készített tehát Emmi ennivalót, négy személyre, mert Pista, az öccse váratlanul bejelentette, hogy ő is ve­ lünk jön. Egy befőttesüvegbe rántást készített, hogy útközben levest főz­ zön belőle Katinak zöld felesborsóból - ez volt a család fő-, úgyszólván egyetlen tápláléka, ebből főzték a levest és a főzeléket, ebből sütötték a kenyeret - pogácsákat sütött, annyit, amennyit három napra elegendő­ nek tartott. Február 5-én reggel, jókora havazásban, kimentünk a kőbá­ nyai állomásra. K atit az anyósom ajándékozta párnákkal kibélelt ruhás­ kosárban vittük magunkkal. A z állomás szűk kis várótermében talán nyolcan-tízen is várakoztak a reménybeli vonatra, néhányan már tegnap óta. Délben Emmi a rántásosüveggel és egy lábassal elment a legközeleb­ bi házba, hogy megfőzze a kislány levesét; barátságosan fogadták, s ha jól emlékszem egy darab kenyeret is küldtek Katinak. Délután, amikor már bizonyosnak látszott, hogy nem lesz aznap vonat, meglátogattuk a közelben lakó Vaád Feriéket; kölcsönösen nagy volt az öröm, hogy ép­ ségben találtuk egymást. Nem is engedtek visszamenni az állomásra, ná­ luk aludtunk; reggel Mária lelkünkre kötötte, hogy ha nem tudunk az­ nap sem elutazni, estére megint aludjunk náluk. 6 �Nem éltünk a meghívással nem akartunk terhükre lenni; pedig nem indultunk el sem aznap, se másnap. Időnként bejött a váróterembe egy szovjet katona, „kicsi robotra” hívta a férfiakat, azzal az ígérettel, hogy nemsokára indul a vonat. A kicsi robot valóban abból állt, hogy vago­ nokba rakodtunk sérült és ép motorokat, gépalkatrészeket —, de a vo­ nat csak nem állt össze. Harmadnap estére elfogyott a borsó, csak Kati rántásából maradt valamennyi; a negyedik napon Emmi elindult koldul­ ni, s nem is járt eredménytelenül: egy napra való kenyeret szedett össze. Nagyon kínosan éreztük már magunkat, mégsem akartunk visszafordul­ ni, hittük, hogy az a vonat mégiscsak elindul egyszer. A z ötödik napon - február 10-én - indult el; beköltözhettünk végre egy csukott teher­ kocsiba. Most már minden egyszerűnek látszott: ma Szolnokra érkezünk, s hol­ nap - mivel ebben a hónapban páratlan napokon megy Szolnokról a vonat - Debrecenben leszünk. Vonatunk azonban kissé lassúnak bizonyult: jóval többet álltunk, mint haladtunk. Még az volt a szerencsénk, hogy hosszas vesztegeléseink közben többször is megállt mellettünk egy-egy szovjet katonavonat: most már a katonáktól kértünk és kaptunk kenyeret. K ét éj­ szakát töltötünk a vagonban, Szolnokra harmadnap délután érkeztünk; ilyen hosszú lett az a száz kilométer. Szolnokon egy kisgyerekes család, a kis szerecsenné maszatolódott Katit látva, vendégül látott bennünket va­ csorára, s éjszakai szállásra. Reggel korán az állomáson voltunk, de nagy ijedelmünkre már akkor hatalmas tömeget és zsúfolt vonatot találtunk. Kétségbeesetten ácsorogtunk; az még valahogy lehetségesnek látszott, hogy a férfiak egy ütköző­ re vagy lépcsőre felkapaszkodjanak, de Emminek a gyerekkel semmi esé­ lye nem volt a felszállásra. S ahogy állunk tanakodva és tanácstalanul, hallom, hogy a nevünket kiabálják: - Emmi, Laci! Pista, a nagybátyám kiabált az egyik kocsi csodálatosan üres peronjáról. Nos, kiderült, hogy ő is el­ indult Kálmánnal Debrecenbe, s útközben - első világháborús, hosszú ha­ difogságában szerzett orosz nyelvtudását kamatoztatva —, bevágódott szov­ jet gárdatisztek mellé tolmácsnak. Velük utazott most - s megkérte a vagonparancsnokot, hogy engedjen bennünket is az ő kocsijukba. A ha­ tározat gyorsan megszületett: az asszony a kicsivel beszállhat, a férfi­ ak utazzanak úgy ahogy tudnak. Egy ideig a lépcsőn lógtam, később sike­ rült begyűrnöm magam a peronra, a zsúfoltságban, s hidegben azzal vigasz­ talódtam, hogy az asszony és a gyerek legalább kényelmesen utazik. Késő este - kilenckor, tízkor, óra hiányában nem tudtam, mikor megérkeztünk; még nem Debrecenbe, csak a debreceni állomásra. Éjsza­ ka a váróteremben kuporogtunk, csak 14-én reggel, a kijárási tilalom le­ járta után, indulásunk után kilenc nappal, mehettünk be a városba. 7 �CZIGÁNY G YÖ RGY Indulás Mit gyerek álmodik, felnőtt csend takarja. Kamaszlét vackait leli meg tagadva. Lépcsőház-xilofón: leányok bokája mosoly fut a falon. N e fordulj utána. Déli part Boldogság D e mi ez a sárga, akácnál közönségesebb s minden balkáni méznél édesebb kehely? Miféle parfüm ez? Makacs, magához húz, magához ez a jó bokor, kicsi cigányleány. Ébren, meztelenül. Sötétlő havazásból kel föl a megterített asztal, az egyre üresebb. Hallgatás cseng, akár a szó; az óvóhely pokrócai közt nevetgélünk, dél van. Estére meghalunk. Tünet Reggeli kérdés Itt kerékpározik, előttem vágtat valaki. Szememben a szél könnyei. Száguldva állok itt. Belőlem fakadva födi el állam, testemben él sereg idegen szándék; akarjam-e, hogy halálom után még nőjön, nélkülem nőjön a szakállam? 8 �FODOR ÁKOS Kamasz nincstelen tékozló Szerelem ahogy a szél meglebbenti a függönyt: nem a függöny, nem a szél. A lebbenés Hommage áldassék és tiszteltessék az állvány, amit elbontanak a megépült építmény körül, áldassék és tiszteltessék a gyógyulás után eldobott bot, leoldozott kötés Quasi una novella Az öregedő test, kipihenendő a szexus hadijátékait: a volt férfi elkeblesedik, a volt asszony szakállat ereszt, addig is, amíg csak végképp meg nem oldódik a köldökök rettenetes csomója. Az e g é s z talán nem is egyéb, mint egy megkönnyebbült sóhaj kezdete. 9 �HÁRS GYÖRGY Törökdezsői triptichon (Kordokumentum-kedvelő művészetpszichológusoknak ajánlom) Hetven-valahányban, még a kezdetén az évtizednek, egy gyanútlan nyáreleji délelőtt a Tisza hátán macskatetem úszott lefelé. Alatta hallgatott a mély. És néma volt a piszokszőke felszín, szerencséjére a mélynek. Ugyanekkor eltűnt oktogoni, kétszintes műteremlakásából Török Dezső gra­ fikus és könnyűbúvár. A két esemény közt alapos oksági egymásrautaltság láthatatlan kötélzetét pengette az épp időszerű szél, amelynek javára fordulását T. D. nem remél­ hette kivárni. A Fiatal Művészek Klubjának, a Fészeknek és más, baglyokkal virágzó kuckóknak absztinens, de önnön örökkön szédelgő szellemétől mindig gyulladt tekintetű öreg kamasza, több közkívánt ifjú színésznő egykori hűséges férje, T. D. tehát - ez idő tájt satuban volt. Fantáziája időnek előtte szaladt meg. Kitalálta ugyanis a kisvállalkozást. Maradhatott volna pedig veszteg a vékony fenekén, mígnem illetlen magánötletét majdan legalizálja az országos startjel, hiszen az a rézkarc-sokszorosító üzem T.-nek igazán nem zsíros kenyér­ re kellett. Persze, szerette a pénzt. És érzelmeiből miért lett volna viszonzatlan épp ez? T. D.-t szerették a nők - mert sokuknak jutott belőle - , balkánias göndörségéért is bizonyára, arca kreol metszetéért, és amiért például a fény­ képészekért annyira odavannak: a közvetett maradandóság egy morzsájának árnyékáért. T.-nek kegyosztó szokása volt, hogy karcai sarkába versikeféléket vésett valakik „nevére” . Megjegyeztem egyetlen ilyen kétsorosát. Épp a leg­ kedvesebbtől ihletettet. „Mert a Berti szép magas lány kicsi feje van és mindig mosolyog.” A kép, nem egymagában, ma is Töviskeinél függ, a valamiért szintúgy szí­ nésznőkre szakosodott, akkortájt olimpiai válogatott csatár sokat megélt falán, rajta az éppen táncra mozdult múzsa, akinek modelltestét azóta túlélte a rig­ mus. Függenek számosan még törökdezsők fővárosszerte, hiszen T. D.-t a fér­ fivilágban is szerették, nős állapotában ugyanis T. D. tökéletes ártatlansággal volt ártalmatlan mások érdekére nézvést; folytatásos monogámiája, azaz há­ zasságai egy-egy váltásnyi szünete pedig legfeljebb arra volt elég, hogy olyan­ kor mindenkihez a világon egyszerre lehessen hűséges. Aztán nagyvonalú volt. Tehette, persze - kisebb-nagyobb szériákban sűrűn piacra vetett míves város­ képgrafikái valamennyi jobb közintézmény folyosófalain tették a tanúságot: hetven-valahányban csupa jobb közintézmény volt a T. D. metsző szerszámaitól keresztbe-kasul ábrázolt Budapesten. Eltűntek mára ezek a jellegzetes panorá­ mák, amelyeknek tömegesebb szaporítását, a tanyabokrokig menő országos ter­ jesztését, végül is a piaci hozamuk elosztását T. megkísérelte ésszerűen közpon­ tosítani a maga egyetlen személyében. Ügyvédje garantálta, hogy két évnél egy perccel sem kap többet. T. azonban nyűgös volt és telhetetlen. Úgy döntött, hogy odabenn az első percbe belepusztul. És ezt hinni kellett, mert tudtuk, 10 �hogy ismeri már, amitől fél. Hisztériás klausztrofóbiájára valamikor egy cella ébresztette rá. Mert ilyesmit is elmesélt. Hogy aztán elmesélt-e valóban vagy csak. mesélt: ez sok mindenről most már aligha derül ki. Talán jobb is. T. ajándékainak - amiért annyira kedveltük egyik fajtája volt a lenyűgöző szóbeliség, ugyanúgy önmaga egyidejűleg sar­ kaiig tárt és mégis misztikus alkotó lényegének része, mint a szanaszéjjel osz­ togatott grafikák. No, nem a fővárosi tájak. Az igaziak. Az egyediek. Ezekből van nekem az alábbi három, sajátságos törökdezsős kivitelezésben, azaz sóderformában, ahogy ma mondanánk. Akkor közönségesen duma volt a műfaj neve. Ez is hagyaték, egy magnón. S mielőtt a történetet befejezném, ahol tudomásom véget ér, még megvallom, hogy lassan tizenö t éve fogalmam sincs: létezik-e, létezett-e valóságos műmivoltában akárcsak egyik is. . . I. M E GH ALT A Z UTOLSÓ ÓRIÁS Majdnem minden feleségem fényképeit láttad. Azt is észrevehetted, hogy az egyformákat szeretem. Itt a mostani. Legyen nyaka. Nem bírom, ha nincs nya­ ka egy nőnek, mert akkor a feje nem kicsi és akkor a melle meg a feneke sem nagy és legyen neki nagy melle, nagy feneke. Ez nem szex és nem esztétika, illetve szex és e sztétika is. De inkább világnézet. Az ilyesmiben sem szeretem a korszerűtlent. Namost, van az Adriai-tengerpart. Az adriai. Fekszik ott egy ilyen nő, a jó nagy fenekével néz felénk a képből, féloldalt van, olyan tízszeres élet­ nagyságban. Vagy tizenötösben. Nagyon nagy. Hát, fekszik ott. A csípője meg a feneke árnyékot vet az előtérre, aholis nagyon sokan vannak. De picik. Amekkora egy ember. Áll egy kocsi. Azt hiszem Volkswagen, de, igen, Volkswagen, három pasas van benne, nem néznek sehová, vagyi s előrenéznek, egyforma három pasas keménykalapban. Gyanítom, hogy pisztoly is van náluk. És a kocsiból kilóg egy meztelen pasas, úgy, hogy az alsóteste benn van még, és meghalt. És a nőtől mifelénk lépcsőzetesen lefelé, ugyanabban a pózban fekszenek még ket­ ten-h á rm an. Áll a kocsi. Namost, vannak még a katonák, töltényszíjakkal, nem különösebben izgat­ ják magukat, nézik, hogy mi van. A nő feneke árnyékában ott van egy pár. Csókolóznak. Meg még sokan vannak A nő fekhet tőlük, valószínű, nem is tudnak róla, azt hiszik, egy fe­ nék alakú szikla. Az egész test közelről nem is belátható, csak sejtik, hogy valami furcsa van. Mert a tengerpart úgy általában nem ilyen. Különben a tengerpart, az tenger­ part . . . a hegy, az más. Ott is változik valami és ígérkezik valami izgalom, ha más nem, hát hogy felfelé kell menni, de az ugyanannak a dolognak csak a folytatása. Azonosság az unalmasságig. A valami mindig ott történik, ahol a víz a szárazzal találkozik, mert tíz méterre az már nem is part, az már szá­ razföld, de meddig van a part? Hát, ahol a nő fekszik. Pontosan a parton fekszik. Állatok is jönnek. Áll egy kifejezéstelen arcú figura és nagyon szomorúan hegedül. Vannak páran előtte kottával. Énekelnek, siratják a nőt, aki fekszik a nagy seggével. Sajnálják. �Jön haza a feleségem, aki most van, odaáll mögém, nézi a képet, aztán so­ kára azt kérdezi: „Gulliver?” Érzelem nélkül téptem össze. Ja, a képet. 2. HIENNA Az az egész Johanna, az egy borzalmas félreértés. Zseniálisakat írt az Anouilh meg a Shaw, de azok nem Johannák, ott valami fiú van, rövid haj, fenék semmi. Meg minden. Most nézd meg, milyen nők maradtak fenn a történelemben. Na jó, az Ang­ liai Erzsébet, de az öröklés. Aki saját magától érte el, hogy ismerik, az mind egy szálig jó nő volt, hosszú hajjal. És seggel. Nyilván. Hát mitől maradjon meg? A nő, az nem katona, a nő szül, és az egész történelem belőle jön ki. . . Lehet, hogy ez nem valami marxista, de ez a Johanna-ügy, ez szex. Erre jöttem rá. Azok a katonák mentek a segge után. Mi az, hogy isteni szózat, meg minden. Mikor bejött hozzánk a kantinba akármilyen pattanásos parasztlány, fél év után elkövettük volna érte a B TK 243-at. Nem szólva, amikor ültem. Namost, itt van az a középkor, azt a csomó pasast nem két évrehívták be. Namost ki után menjen a sereg? Ez nem vicc. Mindegy, hogy az acsaj őrült, de volt vagy tizenhét éves, egy ilyen fölül a lóra és elkezd menni. . . Semmi rövid haj. Most elkezdtem csinálni a Johannát. Ilyen hosszúkás, fekvő kép, a bal szélén van a máglya és jobbra a tömeg a keretig, minthogyha a Johannából foly­ nának ki. De semmi köze hozzá, az egész külön egység. És a Johanna egysze­ rűen nem látszott. Megcsinálhattam volna, hogy egész külön vana máglya. Illetve nem csinálhattam volna meg. Szóval, a Johanna nem volt nagyobb a többieknél. Viszont odatettem a tömegbe a Jézust. Ott a helye. Úgy állt csak, nem csi­ nált semmit. Szépen lógott rajta a kereszt, és rákönyökölt egy meztelen nőre, akinek mindegy volt. Most már ettől ott se volt a Johanna. De ott voltak a tömegben az angol urak. Nyakkendő, komoly pofa, ide-oda nézegettek. Volt egy srác, az ilyen omegás volt, gitárral, de nem érdekes. Elkezdtem rajzolni a kutyákat. Farkaskutyák voltak, ebből már látszott, hogy itt nem vacsorát sütnek, de hogy kit sütnek, az még mindig nem volt sehol. Na, aztán akkor a Johannát levetkőztettem, úgy, hogy a selyemharisnyát rajta hagytam. Namost aztán sült. És meg volt indokolva az Omega meg az angolok, meg a kutyák. De kutyák már nem voltak. Mert azok már hiénák vol­ tak. Na nem, semmi ilyen, hogy dög meg sült hús. Egyszerűen kellett valami szép a tömegbe. És a foltoshiéna, az nagyon szép. Van egy papírod? Így jön a gömbölyű feje, hegyes kis orra van és följön a szája. Itt vannak ilyen kis bőrredők, innen kezdődik az, hogy folt. És a szemétől az orráig min­ dig sötétebb. Úgy egybe van a feje. A világ legszebb fejű állata. Ekkora sze­ me van. Minden szemben vannak fénypontok, hát a hiénáéban nincs. Egysze­ rűen nem fénylik. Egy nagy bársonyos folt van, kedélyes folt, mert a felső ínye mindig kilátszik, és az egész folyton vigyorog. És menet közben is olyan, mintha folyton ülne. Mert az egész hiéna hátrafelé lejt, olyan, mintha állandóan kakálna és ettől boldog. 12 �És az angol urak semmit sem szólnak hozzá. Nincs közük hozzá. Az angolok teszik a dolgukat. A hiénák várnak a sorukra. És a Johanna ott ég, és ez bor­ zasztó, hogyha egy jó nőt elégetnek... Itt mégiscsak a hiénákon múlik, azt hiszem, mégiscsak. Á t kellene őket értékelni, gyönyörű fejük van; és a Jeanne d Arc nekem legyen meztelen. És legyen rajta selyemharisnya. És a történelem az osztályharcok története. És lás­ sam, hogy a Johannán van mit megsütni, és én mozgósítom magam a szabad­ ságharcra. 3. ELÚSZIK A FAL Rendeltek egy tárgyalóterembe egy falképet, valami külkereskedelmi dolog volt, legyen rajta üzletkötés, hogy a külföldieknek megjöjjön a kedve tárgyal­ ni. Namost, tudod, hogy ez hogy van, ez a hasznosság, hogy az ilyen frízeken a pasas üti a kalapácsot vagy az üllőt üti, csak lehessen rajta látni, hogy ez egy olyan gyár és hogy ezt a művészet is tudja róla. Na, odaraktam a Vasco da Gamát, rég készen volt bennem, csak nem tud­ tam vele mit kezdeni, most elővettem, az egy nagy ember volt. Persze, a ki­ kötőben állt, hajót is szeretek rajzolni, mindent, ami víz, vagy benne van: ott volt a hajó, minden, ami belefér, aztán ott csereberéltek mindenféléket, és a Vasco da Gamának nagyon tetszettek az üzletelések, ő is külföldi. Oda volt rakva. Fametszetre vettem az egészet, de középen ott színek voltak, csináltam egy olyan órafélét - akinek óra annak óra, akinek iránytű: irány­ tű. Mindenesetre domború volt és gömbölyű. És színes volt, és ettől mégjobban kijött a víz. Mert hullámok voltak, és ez az egész úszott. Elvittem F. elvtársnak, aki az ilyesmit jóváhagyja. De azt még nem mond­ tam, hogy az egész nekem nagyon tetszett. Szóval, az illető nézi és soká egy büdös szót nem szól, és egyszerre érzem, hogy megértem a pasast és hogy most mindjárt fog valamit mondani és hogy az rövid lesz, és én nem fogok tudni vitatkozni vele, mert már elkezdtem megérteni és tudom, hogy most szarban van. Azt mondja: - Na, mi van, elúszik a fal? - és teljesen úgy éreztem, mint­ hogyha én is ugyanott olvastam volna valami ilyesmit, és hát most tényleg mit mondjon. És tényleg, hát legalább érezhetem, hogy olvas. De én meg dolgoztam. - Idefigyeljen. És ha tehén van rajta, akkor elmászik a fal? És ha autó van rajta, akkor elrobog a fal? És ha táj van rajta, akkor elfújja a szél a falat? Vagy mi? Nem? Van valami ilyen, hogy az élet a legfőbb iskola, vagy ilyesmi. Tu­ dod, hogy félévet végeztem a főiskolán, amíg ki nem vágott a Rákosi öccse személyesen. Akkor az volt az igazgató. Mindegy. Ez az élet. Fél év főiskola, most fél évig dolgoztam hiába, fél év élet - az már még egy félév főiskola. Tulajdonképpen meg is voltam fizetve. És akkor, hetven-valahányban, egy gyanútlan nyár eleji délelőtt a macska­ tetem a Tiszán átlépte a magyar-jugoszláv folyami határt. T. D., az amatőr könnyűbúvár, amúgy egy szál gatyában, kitapasztalta, hogy hol a part, amely már szárazföld, és akkor kibújt a macska alól és kiköpte a lélegzőpipát. Béke a legendájával, amelyet itt felejtett. 13 �CSEH KÁROLY Rezervátum A jajdokló lámpafény lovagoló indiánokká igézte a konyhában kiterítgetett ruhákat Friss illatuk a préri fű- s szélszaga volt estelente köztük lobogott vágtatott a gyermek árnyéka is Később már a hétfők-keddek rezervátumába kényszerítetten szinte mosolyogva fogadta a hitté­ rítőket is akik kenetes szavaikkal hirdették a civilizációt a fénylő antenna-feszületek alatt Közben a törzs is családdá fogyatkozott lassan Kékes templom-félhomályú szobában nézik mostan áhítattal az újkori Szegények Bibliáját S csak ha zúgásra riadnak fel akkor vélik: távoli fűsusogást vagy szélzizegést hallanak valahonnan M Á Z IK IS T V Á N Az ablaknál gubbadsz... Apámnak A z ablaknál gubbadsz a széken; mormolsz csöndesen nyers fohászt, szél motoz a kicsiny üveglapon, válladra száll a délután. Homlokod hómező, tengerszem a szemed: elmerül benne az alkony. S még ki sem nyitom az ajtót, szétoszlik hangom az est akváriumában... és megadom magam apám, életednek. 14 �CSÁKY KÁROLY Hasonlat I Kedvcsináló G yu rcsó István n ak Vagyunk, Törött tü­ mint lombhullás után az erdők fái: sokan és magányosan. Fölemelt karjaink szelet se fognak, nehogy kidőljön a törzs. körben, jaj, hányféle arcot látsz, te töretlen harcos. Szólj, szétszórt szavainkat merre csipegeted? Riadt nyájunk, Árvaság mondd, megtérül-e újra? Csak még egyszer Í me a folyópart nyáron meztelenül: hajukat hullajtják a kitépett füzek, s csak kering fölöttük a riadt madársereg. Szárnyak nehezülnek, testek súlyosodnak, de égi madarak alá sosem szállnak, inkább halálba hozd el hozzánk mesebeli gombostűid, hadd pukkasszuk a felfújt hólyagokat, s kacagjunk a fapofák helyett. zuhannak. 15 �VI TA NÉMETH JÁNOS ISTVÁN A hiány költészete Úgy látom, a vita korábbi szakaszában számtalan ellentmondás maradt feloldatlanul. Ezek közül három problémakörrel kívánok részletesebben foglalkozni: a marxizmus és elkötelezettség kérdéskörével, jelenkori köz­ életünk néhány jellemzőjével, illetve a közéleti költészet társadalmi meg­ határozottságából következő funkcióval. M u s z ájsze m in á r iu m Az elméleti — vagy harcosabban mondva: az ideo­ lógiai - alapoknak, pontosabban ezek tisztázásának napjainkban már ta­ lán nem is szabadna ilyen expozícióba helyezett fontosságot tulajdonítani. Másfelől viszont napjaink társadalomszervező gyakorlatában közéleti köl­ tészetről, vagy más megközelítésből mondva: elkötelezett költészetről be­ szélni, írni, egyáltalán e műfajjal foglalkozni megközelítően pontos és sok­ színűen árnyalt marxista szemlélet nélkül kudarcra ítélt nekibuzdulásnak tűnne. A G y e r ty á n E r v in által fölvetett néhány probléma alapján pe­ dig különösen fontos, hogy marxizmus és elkötelezettség, marxizmus és je­ lenkor ügyben kissé részletesebben elidőzzünk az alapoknál. Mindenek­ előtt: Gyertyán teoretikus eszmefuttatásával kapcsolatban két fenntartá­ som van. Először is az, hogy a szerző jól nyomon követhetően összemossa az ő „marxista mestereinek” a nézeteit, tanításait - és nyilván saját ta­ nulmányait - a Marx által kimunkált rendszer kulcsmotívumaival, leg­ fontosabb mondanivalójával. Pontosabban: M a r x ot a Marx-interpretátorokkal. Gyertyán Ervin bizonyos csalódottságainak ad hangot, olyasformán összegezve e sajnálatos élményét, hogy bizony, amit ők annak idején a marxizmus címén társadalomfejlődésről, osztályharcról stb. tanultak, ami­ ben hittek és reméltek, az a sok szép idea napjaink sokszor kínosankeserves valóságának próbáján bizony nem hitelesítődik, a valóság súlya mellett könnyűnek találtatik. Sőt a világforradalom, a politika elhalásá­ nak ifjúmarxi lázálma és egyéb utópiák helyett sokkal realistábban a le­ hető legelőnyösebb kompromisszumot kell keresni a világrendszerek ádáz küzdelmében, amihez véleménye szerint az Olasz Kommunista Párt nyújt vonzó programot. Sajnos a terjedelmi korlátozottságok miatt a filozófiai szövegek idézésére nincs ezúttal mód, csupán viszontállításokat tudok föl- Előzmény: I : Alföldy Jenő KÖLTÉSZET ÉS POLITIKA NAPJAINKBAN című vitaindítója (1984/5: szám); 2 : Gyertyán Ervin A VIHARMADÁR - KALITKÁBAN; Héra Zoltán A TISZTA POLITIKUM (1984/6: szám); 3: Sík Csaba NAPLÓJEGYZETEK - ALFÖ LD Y JENŐ CIKKÉHEZ; Petrőczi Éva ÉR TÉ , ÉRTED, ÉRTÜN K!; Tandori Dezső VERS ÉS KÖZ (1985/1; szám); 4: Kerékgyártó T . István „ ...A M I MEGHÓDÍTÁSRA VÁR, A ZT LÁTVÁN YOSA N NEM LEHET M EG KÖ ZE LÍTE N I"; Petőcz András AZ IRODALOM/KÖLTÉSZET MŰVÉSZETE; Kassai-Végh Miklós ÉRDEKELTSÉGEK KONFLIK­ TUSA (1985/2. szám). l6 �sorakoztatni, ami bizony az érvelést nem helyettesíti, mégha ellenőriz­ hető is. Miért is veszélyes tehát a derék szemináriumi marxisták szeren­ csére lassan feledésre ítélt tévtanait napjaink társadalmi gyakorlatával szembesíteni, s mindezek „eredményeként” vitatható kételyeket, fölisme­ réseket hangoztatni? Mindenekelőtt azért, mert e menetrend-marxizmus elmélete és pláne gyakorlata, többet ártott a szocialista fejlődésnek, mint a létező kapitalista társadalmak együttvéve. Hiszen azok, akik úgy taní­ tották és tanulták a marxizmust, mint egy menetrendet, amelyből ponto­ san kiolvasható a szocialista fejlődés adott és várható „állomása” , azok bizony többszörösen is csalódhattak az elmúlt évtizedek történelmi lép­ tékű kudarcainak részeseiként, előidézőiként, szenvedőiként. D e a legna­ gyobb csalódást sokuknak biztosan az okozta, hogy a Sztálin, Rákosi, Zsdanov és már ki tudja, kik által „értelmezett” Marx, fényévnyi távol­ ságra van az életműtől, melynek a hatvanas években megindult koráb­ ban ismeretlen szövegkiadások, valamint Lukács György korszakos tel­ jesítménye szinte napjainkig föl nem fogott aktualitást adott. Hiszen e termékenyítő újjászületés nyomán vált világossá: Marx gondolatrendszere, világszemlélete nem attól zseniális, hogy minden korszak minden prob­ lémájára megoldási receptet ajánl, ezáltal magát és a maga igazát kizá­ rólagossá téve, hanem pontosan attól, hogy általános szemlélet- és meg­ közelítési módja, módszertana lehetővé teszi a változó idővel és korok­ kal a lépéstartást, és a létszférák összefüggéseit föltáró elemzései pél­ daként érvényesek (példaként szolgálnak) későbbi korok gondolkodói szá­ mára. Lehet, hogy sokaknak elemista axiómákat verklizek, de a marxiz­ mus e két felfogása közötti szemléleti különbséget nem lehet kellő nyoma­ tékkai hangsúlyozni. Erre a fölösleges csalódások elkerülésén túl azért is nagy szükség van, mert tapasztalatom szerint a Gyertyán által oly gaz­ dagon részletezett jelenkori problémakomplexum feloldásában a marxiz­ mus következetes érvényesítésének, a társadalmi cselekvés marxi norma­ rendszerének meghatározó szerepe van. Erről a lehetőségről lemondani „csupán” azért, mert egy nemzedéket a történelem valósága kiábrándí­ tott a „mesterek” hajdanvolt tanításaiból, több lenne, mint pazarlás. A vi­ tatott tanulmány másik fő félreértése abból adódik, hogy a szerző a hatvan-egynéhány éve alakuló-formálódó gyakorlatból, a szocialista világrendszer adott helyzetéből von le messzemenő következtetéseket, a marxismus érvényességét több ponton megkérdőjelezve. E z persze első látás­ ra nagyon is marxista álláspontnak tűnik. Ámde valójában megint csak arról van szó, hogy bizonyos sematikus interpretációk által megerőszakolt marxizmus volt az - lásd e torzszülött részletes leírását Lukács Ontológiá­ jában, midőn a sztálini „dialektikus materializmus vezérelveinek alkalmaz­ hatóságáról” ír! - , mely a Szovjetunióban a XX. kongresszusig, s nálunk lényegében 1957-ig magához torzíthatta a társadalmi gyakorlatot - még­ ha szocialistának nevezték is - , megsokszorozva így a hátrányos törté­ nelmi helyzetből adódó terhes örökséget. A z elmúlt évtized társadalomtudományi és közgazdasági irodalma már részletes számvetést készített e károsodásokról. Ha bizonyos konfliktusokkal nehezítve, de végbement a marxizmus alkotó újragondolása az elméleti szakemberek körében, és nem vitatható dinamizmussal van jelen filozófiai gondolkodásunkban. A z megint egy más kérdés, hogy a marxizmus tanítása, a mindennapi élet­ ben való hatása, szokásokat, normákat, értékeket szabályozó szerepe miért 17 �maradt el oly riasztóan a tudományos műhelyektől. Mindezzel együtt me­ rőben elhibázottnak tartom Gyertyán Ervin azon állítását, miszerint a tör­ ténelem nagy ismétléseként nincs itt másról szó, mint „az eszmei és a valóságos örök és szükségszerű” szembenállásáról, diszkrepanciájáról. Eb­ ben a fölfogásban ugyanaz a rossz emlékű örökség köszön vissza, ami­ ről már írtunk. Mintha a marxizmusnak is létezne valaminő ideavilága, üdvtana, jövendölése, felvilágosult reménysége a jövőt illetően, ámde a valóság emberi gyarlósága ennek érvényesülését mindig lehetetlenné te­ szi. Mit sem törődik ezen értelmezés népes tábora azzal, hogy Marx lét­ elmélete „gyakorlat” és „eszme” ilyenfajta szétválasztását nem ismeri. Viszszakanyarodhatunk tehát oda, hogy a mindenkor létező szocializmusok egyedül a valóság talaján elemezhetők, ismerhetők meg, nem pedig vala­ milyen nem létező idea szerint. „ A kommunizmus szemünkben nem állapot, melyet létre kell hozni, nem eszmény, melyhez a valóságnak hozzá kell igazodni” . - írja Marx, majd így folytatja: „M i kommunizmusnak a valóságos mozgalmat nevezzük, amely a mai állapotot megszünteti.” . E fölismerés a fiatal M arx fölismerése ugyan, de életműve a bizonyíték arra, hogy ettől soha el nem távolo­ dott. Talán fölösleges is föltenni azt a költői kérdést, hogy miért jelen­ tene ma mást a közéleti elkötelezettség, mint azt a mozgalmat, mely a fennálló viszonyok következetes megismerésén és együttes formálásángazdagításán munkálkodik társadalmi felelősséggel és aktivitással? Foko­ zottan szükséges ez a tudatos radikalizmus akkor, amikor ismert, hogy 1917. oroszországi eseményei alaposan átírták a szocializmus létrejötté­ nek Marx által feltételezett körülményeit. Természetesen M arx számolt ezzel a történelmi alternatívával is, ámde véleményét erről ezúttal nem idézem. A z is kétségtelen tehát - s itt messzemenően egyetértek Gyer­ tyán Ervinnel - , hogy a viszonylag fejletlen termelési feltételekkel ren­ delkező régióban a szocializmus roppant nehéz belső körülmények között tud csak kibontakozni. Ennek ellenére következtetésével ismételten csak vitázni lehet. Szerinte „ A történelem - nem először teszi - minket is becsapott.” . Bocsásson meg ő is és valamennyi nemzedék - vagy véle­ ménytársa, de én inkább úgy fogalmaznék, hogy nagyon sokan és sokáig be akarták csapni a történelmet, akár tudatosan, akár csak „tették, de nem tudták” . Mintha a társadalmi fejlődés átugorhatná saját árnyékát, úgy éltek és tettek itt mindazok, akiket „egy sematikus világkép foglyai­ vá tett.” . A Marx által megkövetelt tisztánlátásra és radikalizmusra az ilyen történelmi kitérő után, a továbbfejlődés érdekében nélkülözhetetlenül szükség van. Lényegében a filozofikus alapozás befejezéseként — mintegy a vitapon­ tokat összefoglalva - az eligenenedés jelenségegyüttesét érdemes még ki­ emelni, mint jelenkori gondjaink gyűjtőfogalmát. Arról a történelmileg szükségszerű léthelyzetről van szó, amit népköltészetünk oly találó egy­ szerűséggel így fejezett ki: „A k i dudás akar lenni, / Pokolra kell annak menni.” . A z elidegenedés a szocializmusban - és ezt nem lehet eléggé alá­ húzni - éppúgy megjelenik, mint más társadalmakban, ámde gyökerei nem a társadalmi ellentétek feloldhatatlanságában, hanem az átmeneti fej­ lődési szakasz fogyatékosságaiban keresendők és találhatók, és meghala­ dása is csak az itt adott termelési és tulajdonviszonyok között lehetséges. Nyilván mást jelentett ez a fogalom - és gyakorlat - a személyi kultusz 18 �politikai önkénye idején és mást a nyolcvanas évek demokratizálódó, reformhangulatú szakaszában. Napjaink gazdasági megújulása óriási lendü­ letet adott a termelés szférájában az elidegenedés leküzdéséhez, hiszen az ember szerepének a hangsúlyozásával és nélkülözhetetlenné válásával a termelés reformjának sikere egyenesen arányos folyamat. Ugyanakkor a közélet bántó hiányjelenségei, valamint a mindennapi életsorsok sokszor megdöbbentő tünetei továbbra is az elidegenedés marxista értelmezésével magyarázhatók, és felszámolásuk csak a valóság könyörtelen megismeré­ sével és a lehetőségekhez mért változtatásával elképzelhető. Ahhoz azon­ ban, hogy a költő szerepét megkíséreljük fölvázolni e radikális program­ ban, előbb még röviden foglalkozni kell e hiánybetegség legfontosabb jel­ lemzőivel. A közélet hiánya A társadalmi fejlődésünket nem kismértékben be­ folyásoló jelenségegyüttessel — melyet az elidegenedés gyűjtőfogalmával jelöltünk - nincs lehetőségünk filozófiai mélységben foglalkozni. Csak an­ nak megállapítására törekedhetünk, hogy ez az anomiás állapot — mely természetesen rendkívül differenciáltan kezelendő — mindenekelőtt kínzó közéleti hiányokat okoz, jól jelölve azt a fejlődési állapotot, melyben a magyar társadalom most van. Olyan hiányjelenségekre gondolunk, mint az érdekérvényesítés intézményrendszerének fogyatékosságai, a társadalomban ható, feszítő érdekszférák pontos megismerésének, konfrontálódásának a problémái, a közösségek, a szilárd érték- és normarendszer, a társadalmi célkitűzések és a mindennapi élet közötti egység, illetve a nyilvánosság társadalmasultságának a hiánya. E z utóbbi tendenciát úgy fogalmazhat­ nánk meg egyértelműen, mint a társadalmi nyilvánosság politikai befo­ lyásolását, s ezáltal számos - valójában közéleti feldolgozást igénylő kérdés „politikaivá” minősítését. E „hiányok” nem vizsgálhatók önálló jelenségként, hanem csak úgy mint egy egységes mechanizmus következ­ ményei, rendszertipikus elemei. Végeredményben tehát a közélet hiányjelenségei elvezetnek a közélet hiányához. Ennek következtében aztán a társadalmi viszonyok mozgásrendszerében olyan görcsök, csomósodások jön­ nek létre, melyek feloldása a közélet hiánya miatt rendkívül nehézkes. A helyzetet nehezíti, hogy a politika által „túlsúlyos” társadalmi nyil­ vánosság szűrője nehezen viseli el a hatalom akaratát vizsgáló, ellenőr­ ző öntevékenységet. A z kétségtelen, hogy az idő és a jó szándék sok min­ dent képes megoldani, de a kivárás és halogatás taktikája hosszú távon nem helyettesítheti az autonóm személyiségek társadalmi cselekvését felté­ telező minőségi megújulást. Márpedig ahhoz, hogy hazánk a következő év­ tizedekben is talpon maradjon és megőrizze jelenlegi presztízsét, erre a váltásra mielőbb szükség lesz, s ennek nélkülözhetetlen eszközeként a ha­ tékony nyilvánossággal működő demokratikus közéletre. Nyilván, hogy amíg erre a váltásra nem vagy csak esetlegesen vagyunk képesek, addig számolni kell a közélet hiányának - vagy „minthalétének” - elidegenítő hatásával, illetve azokkal a kultúrális életünket időnként felborzoló „bot­ rányokkal” , melyek során a nehezen kipolitizálható kérdések „kulturális formát öltenek, s mint ilyenek megoldhatatlanná válnak” , miként azt Gramsci találóan megfogalmazta. Nos, mit tehet mindezek után a költő, aki lényegében az elmondottak keservét a legjobban érzi és átéli, de csak úgy képes ezt feldolgozni, ha a világgal is megosztja tudását. Ámde az ő tudása más, mint a reálpolitikus kényszerszelídítette ismerete, és más, 19 �mint a partikularitásának hálójában küszködő átlagember mindennapi probléma- és élményvilága. A hiány költészete Annyit már kiindulásként ismerjünk be, hogy bi­ zony nem könnyű feladat a hiányhoz alkalmazkodni, ehhez a többé-kevésbé társadalmi patthelyzethez tudatosan viszonyulni. Mert a költőnek a vi­ szonyulás alternatívái közül választani kell, amennyiben költői programot szeretne megvalósítani. A költő „lebegő” státusára, a közéleti költészet nyolcvanas években tetőzött teljes funkciózavarára gondolva belátható, hogy e választás nem is egyszerű feladat. Nyomatékosan hangsúlyozni kell továbbá, hogy a közéleti költészet nem egy általánosan meghatározható esztétikai minőség, hanem mindig a társadalmi gyakorlat függvénye, és csak az adott történelmi-társadalmi viszonyok együttesébe ágyazva értel­ mes feladat a közéleti költészet diagnózisával foglalkozni. Ezek után néz­ zük meg részletesebben a három fő problémakört, a „viszonyulás alternatí­ váinak” jelzésszerű ismertetésével kezdve a sort. A társadalmunk köz­ életét jellemző elidegenedési tendenciák és a költő tudatos viszonyában véleményem szerint - a következő felosztás lehetséges. Vannak: a) A döntően hagyományos eszközökkel dolgozó költők, akik vállalják a küz­ delmet az elidegenedés elmélyülése ellen, s bizonyos értelemben a köz­ életi hatásuk is jelentős. (Benjámin László, Váci Mihály, Ladányi M i­ hály); b) Azok a költők, akik a vers szentélyébe nem, vagy csak sok­ szoros áttétellel engedik bejutni a társadalom „zaját” , a versírásban ön­ álló világot tételeznek (Weöres Sándor, Tandori Dezső, s eddigi életmű­ vének jelentős részében Csoóri Sándor [!! - a szerk.l is.); c) Azok a köl­ tők, akik egy szűkebb érdekközösség világértelmezését vállalva elementáris hatású költészetet hoznak (hoztak) létre (Pilinszky János); d) Azok a köl­ tői csoportosulások is egyre jelentősebbek, akik mintegy az elidegenedési tendenciákat úgy jelzik, hogy eszközeikkel, kifejezésmódjukkal teljesen azonosulni tudnak ezzel a léthelyzettel, s így majhogy nem eljutnak a hagyományos költészet tagadásáig. (Ld. a hetvenes évek juguszláviai fiatal magyar köl­ tőket, majd a legújabb lírikus nemzedéket - bőséges példa a VER/S/ZIÓK című kötetben); e) Az áhított új minőséget életművükben megvalósítók. Pél­ dájuk nehezen általánosítható, hiszen teljesítményükben a döntő motívum művészi zsenialitásuk (Nagy László, Szilágyi Dom okos); f) Bizonyos ér­ telemben a populárisabb műfajok énekeseiként és szövegíróiként váltak költővé az elmúlt évtizedekben. Költészetük széles „tömegbázisa” mellett a szakmai kirekesztettség jutott eddig osztályrészül nekik (Bródy János). Ez a felosztás egyelőre csupán elméleti előfeltevés, és természetesen a felsorolt költők az irányzatokat - vagy azok szélső értékeit - jelzik, min­ denfajta értékítélet és a teljesség igénye nélkül. A rendszer használható­ ságát - közéleti hatást, közönség és költő, költő és művelődéspolitika stb. kapcsolatait illetően - csupán egy későbbi irodalomszociológiai vizsgálat hitelesíthetné. Itt csak megemlíthető az a sajátos jelenség, hogy hazai vitairodalmunkból - e mostanira is jellemző - mennyire hiányzik az empiri­ kus vizsgálatok érvanyaga. A z indulatok, az esszéigényű nekibuzdulások vagy az öntörvényű felismerések leírása mellett kevesebb idő és hely jut a kutatásra, azok eredményeinek az ismertetésére. Amikor a költők „lebegő” státusáról beszélünk, mint a fejezet máso­ dik fontos problémaköréről, akkor a költőnek a hatalom (irodalompoli­ tika) és a társadalom (közönség) közötti „lebegésére” gondolunk, ezt a 20 �mozgást próbáljuk vizsgálni. A közéleti költészet legfontosabb - és ki­ zárólag a szocializmusra jellemző - szerepváltását a hatalom-társadalomköltő kapcsolatrendszerében lehet tisztán fölismerni. A vita korábbi tanul­ mányaiban a legtöbbet emlegetett példakép Petőfi, Ady, József A ttila és Illyés Gyula volt. Igen ám, csakhogy az egy pillanatig sem kétséges senki előtt, hogy a példaként szolgáló költők egész életük során a társadalom - nemzeti-emberi közösségük - érdekében ágáltak a hatalom ellen, nem egy esetben az anyagi kiszolgáltatottságot, egzisztenciális meghurcoltatást, sőt az életveszélyt is vállalva. Így az ő helyzetük - már ami a hovatar­ tozást és az elkötelezettséget illeti - egyértelmű volt. Nos, a kései utó­ daik közéleti tájékozódását jócskán megnehezíti, hogy a szocializmusban hatalom és társadalom kapcsolata lényegesen megváltozott. Hosszú távon mind reálisabb tartalmat kap az a célkitűzés, hogy a hatalom e társadal­ mi szervezetben a nép hatalma legyen. Tehát költő és a politikai hata­ lom ezúttal mint szövetségesek küzdenek azon a bizonyos történelmi szín­ padon. Mégis azt kell mondanom, hogy a közéleti költészet minősége és funkcióinak tisztázása érdekében világosan kell látni, hogy a két fél ese­ tében stratégiai szövetségről van szó, míg a köztük szükségszerűen fe­ szülő ellentétek és konfliktusok nem antagonisztikus ellentmondásokon ala­ pulnak. Hiszen a politika - Aczél György kifejezésével - „cselekvésre ítél­ tetett” , azaz a valóság talaján állva szinte állandó döntéskényszerben van. A költészet és a költő viszont kimondásra ítéltetett. A z ő egyedüli ve­ zéreszméje a művészi tisztesség és az átélt léthelyzet könyörtelen kimon­ dása lehet. Mindebből következik - gondoljunk az iménti Gramsciidézetre - , hogy bizonyos történelmi szituációban - a nyilvánosság és a politikai mechanizmusok hiányosságai, beszűkülései stb. - a vállalt költői program „átpolitizálódik” , éppen mert a máshol nem kimondhatót a köl­ tőnek ki kell mondani. Ezekkel az ellentétekkel tehát számolni kell poli­ tika és költészet között napjainkban is, noha a stratégiai szövetség nem kérdőjeleződhet meg. E viszony tehát szerfölött kényes, és korántsem za­ varmentes, hiszen a politika taktikai kényszere és a költői programok közötti hol kisebb, hol nagyobb távolság áthidalásához nem mindig adott a toleráns művelődéspolitika és a jól működő érdekképviselet. Legalább ilyen labilitást érzékelhetünk a költő és társadalom (közönség, közvetítő közösségek) kapcsolatában. Már említettük, hogy e kapcsolat meglazulásának közéleti-politikai okai is vannak (közösségek, értékek válsága, a közélet hiánya). Most egy in­ kább „szakmainak” érezhető problémát kell mégis kiemelni, melynek ha­ tása a költő és a közönség kapcsolatát teszi oly sokszor kérdésessé. Ha a költészet jelenkori alternatíváinak korábbi felosztására gondolunk — és ezen belül is a közéleti költészet esélyeire —, akkor jobban érzékelhető lesz, hogy az „ f ” lehetőség (Bródy) kivételével a nyolcvanas években vég­ képp elveszett az a befogadói, olvasói bázis, mely a közéleti költészet meg­ nyilatkozásaival, kifejezési formájával, elbizonytalanodó artikulációjával szolidaritást vállalna, mindennapi életviteléhez az önigazoló katartikus él­ ményt e költői iránytól várná. Ennek az eltávolodásnak az okát én egy sajátos kényszer - sokszor indokolatlan - túlburjánzásában látom, mely kényszert az érzékletesség kedvéért a poszt avantgarde -akadémizmusának ne­ vezhetünk. Ezen az első olvasásra talán egymást kizáró fogalomkapcso­ laton annak az esztétikai spirálnak a létét értem, mely költészetünk nyelvi �és stiláris eszközeit állandóan egy újabb extravagancia felé „tolja” - a hagyományos versformáktól egészen az antiversig s így egy sajátos szakmai követelménynek engedelmeskedve, mintegy állandóan önmagát in­ dukálva emelkedik. Ugyanakkor a közönséget sem felkészültsége, sem tár­ sadalmi szükségletei nem késztetik a szinte múlt századi esztétikai normák meghaladására, s így tehát hiányzik az az energia, mely a befogadókat ké­ pes lenne „ húzni” a spirál emelkedését megközelítő sebességgel. A távol­ ság így költő és befogadó között minden újabb elkészült verssel nagyobb lesz. Létrejön tehát az a korábban ismeretlen helyzet, melyben nagyobb­ nak tűnik a távolság a költészet nyelve és a köznyelv között mint a köz­ gondolkozás és a költőket foglalkoztató gondok között valójában létezik. Jól tudjuk, hogy ennek a helyzetnek szintén mélyen történelmi oka van, hiszen a műfaji sematizmus karámjából szabadult költők részegülten vetet­ ték magukat az izmusok és kísérletek nem éppen ifjú csikóira. A való­ ságban a posztavantgard akadémizmusának kényszerpályáját tette szabad­ dá e liberális irodalompolitika, melyen végeredményben szép lassan el­ jutottunk a befogadók elhallgatásáig, a közönség elzárkózásáig. A spirál működése napjainkban totálisnak mondható. A folyamat másik oldalán ugyanakkor megjelent egy olyan irányzat, melyet viszont mind a mai na­ pig a vélt vagy valós „szakma” közösített ki, ám közönségtábora messze a legjelentősebb. Ezt az irányzatot Bródy János nevével jeleztem; s annak a felemás helyzetnek a részletezésére sajnos szintén nincs ezúttal módom - csak a figyelmet hívhatom föl rá! - , amivel világossá tehetném az ő eddigi tevékenységük összefüggéseit a közéleti költészettel, és csu­ pán szorgalmazhatom e teljesítmény megalapozott és mielőbbi szakmai integrálását. E kitérő után összegezzük azokat a feladatokat, melyek közéleti líránk ügyében a nyolcvanas években közös dolgaink lehetnek, s melyek e ha­ zai hagyományokban oly gazdag költői irányzat lehetséges funkcióiból kö­ vetkeznek. E funkciókat a hiány költészetétől a demokratizmus költésze­ téig vezető társadalomfejlődés mindennapi gyakorlata jelöli ki. Tehát a közösség életéért felelősséget érző költőnek azon hiányok föltárásában és megszüntetésében kell közreműködni, melyek közéletünket megbénítják, hogy cselekvőképesebbek, hogy gazdagabbak legyünk. A görcsök feloldásáért, a hiányok felszámolásáért, az elhallgatások ki­ mondásáért felelősséggel tenni kell. És ne feledjük, hogy míg e gondok a politikust „csak” szorítják, addig a költő ezekbe akár belehalhat. Mert a költő problémaérzékenységét nem lehet az adott intézményi keretek ska­ tulyáiba helyezni. A z ő idegrendszere, látóköre, problémavilága, ember­ sége egyedi és általános. Valószínű, hogy kevésbé érzékeny a szemétszállí­ tás, vagy a bolti ellátás gondjaira - e feladatok elvégzésére valóban meg­ vannak a hivatott intézmények de az emberiség esetleges pusztulásának a veszélye, a történelmi léptékű gondok megoldatlansága a költő idegrendszerét emészti. Meggyőződésem, ha a költőnek fáj a nukleáris veszély, úgy énekelje ki fájdalmát, ha félti nemzetét, az emberiséget, akkor mond­ ja el versben ezt a félelmét. Ha programversben, akkor abban, ha olda­ lakon át hömpölygő apokaliptikus látomásként, akkor úgy. Csak szól­ jon, csak mondja. Hiszen ő mondja ki egy kicsit helyettünk is, most és az utókor számára egyaránt. 22 �Ha fájhatott Adynak, hogy „Hitványabb Nérók még sehol sem éltek” , mint e sokat szenvedett országban, miért ne fájhatna a kimondás fájdal­ mával a ma költőjének, ha látja, hogy e „hitvány Nérók” unokái miként élősködhetnek, a jelenkor fogyatékosságait kihasználva. Ha megdöbbent­ hette József Attilát, hogy a nyomor elől „kitántorgott” e hazából másfél millió magyar, hogyne döbbentené meg a kortárs költőt az a küzdelem, amit a több millió elszakított magyar vív nap mint nap — egyre neheze­ dő feltételek között - pusztán nemzetiségének megőrzéséért. Tovább nem folytatom. Pedig lenne még mit porolni, és tudom, bőven van mit dicsér­ ni is. A költőnek lelke rajta, hogy melyiket választja. A z értelmes küz­ déshez tartalom, megoldásra váró feladat tehát van, bár annyian len­ nének, akik részt is vállalnak mindebből. A közéleti költő szerepe, köl­ tészetének funkciója ismert, és tegyük hozzá rögtön, hogy legyen a politi­ kai rendszer bármilyen tökéletes, e szerep akkor sem fog lényegesen meg­ változni. Hiszen tudjuk, hogy a legélőbb demokrácia igényli majd a köl­ tőtől e kimondásokat a leghevesebben. A ddig is: több és megértőbb, leg­ alább szövetséges bizalom szükséges a politikától, bátor művészi megúju­ lás és közösségi elhivatottság a költőktől, nagyobb felelősség a társada­ lomtól — programnak talán ez sem kevés. A hiány költészetétől így jut­ hatunk el a demokrácia költészetéig, a közélet hiányától pedig az elide­ genedést mind teljesebben meghaladó fejlett társadalmi gyakorlatig. Ami tehát nem csupán utópia, pláne nem egy hajdanvolt fiatal filozófus, lázas álmodozása, hanem a mindennapi életünkben, cselekedeteinkben megvaló­ suló vagy elsikkadó, eltorzuló, vagy formálódó jövendő, létünk kockázata, küzdelmünk reménysége. 23 �ENDRŐDI SZABÓ ERNŐ Hogyan akasszuk a királyokat!? Egy vitában - legalábbis elvileg - mindenről szólhatunk, ami közvetve vagy közvetlenül a tárgyhoz tartozik. Mégsem tartom minden ízében kiderítendőnek, hogy milyen rosszul vagy éppen nagyon is jól értelmezett elvárásoknak akart megfelelni a vitaindító szerzője, hogy vajon miféle köz- vagy magánér­ dekű céltételezés tévképzetei szülték Alföldy Jenő cikkének gondolatvilágát. Több más ok mellett azért sem, mert Gyertyán Ervin hozzászólása tökéletes, visszafogottan is szenvedélyes indulatú kritikáját adta az elhibázott „kísérlet"­ nek: úgy elemezve tévedéseit, egymásnak ellentmondó tételeit, hogy eredmény­ ként maga a valódi vitaindító kerekedjék ki tolla alól. Az eddigi hozzászólá­ sok közül az ő szemléletét és tárgykezelését tartom a legmegfelelőbbnek, még akkor is, ha írása végére érve kiderül: fejtegetései során néhány lényeges, meg­ meghatározó jelentőségű mozzanat homályban maradt. Nem is történhetett másképp, mert - mint említette is - cikket és nem könyvet írt a tárgyról; jól­ lehet a bonyolult, sokféle összetevőből álló kérdéskomplexum monografikus igényű földolgozást követelne, ez azonban messze meghaladja egy folyóiratvita kereteit. Magam is tisztában vagyok azzal, hogy írásom csak töredékes lehet, mindenesetre az áttekintéskor elsősorban azokra a mozzanatokra igyekszem összpontosítani, amelyek megítélésem szerint semmiképp sem közömbösek a költészet és politika viszonyában, így a vita kimenetelében sem. (A KRITIKÁRÓL) Alföldy alapvetően hibás hozzáállása sajnos nem egye­ di eset. S ha egy képzeletbeli mérleg másik serpenyőjére téve, a meggyőző el­ lenpéldákat soroljuk, a túlsúly akkor is szilárdan az előző oldalon marad. S hogy a dolog így alakul, az annak köszönhető, hogy az Alföldy „kísérletére" jellemző és az ahhoz hasonló kritikusi mentalitás általában a széles olvasottsá­ gú, hangadó sajtóorgánumokban kap teret. Az így kirajzolódó, nem túl biztató összkép végeredményben egy bizonyos fajta - általánosan uralkodó - irodalomszemléletre vezethető vissza. Arra, amely gyökereivel a nemzeti romantika irodalomfölfogásának eszmei talajába kapaszkodik s amelyet történelmünk félés közelmúltja a fölhígított marxizmus aktuális kultúrpolitikai szakzsargonjá­ val körített. Tisztázatlan fogalmak, kidolgozatlan kategóriák, ködös, homályos célképzetek jellemzik ezt a szemléletet. Nem csoda hát, ha a két eredeti meg­ fogalmazásban egyébként is idejétmúlt összetevő, részben az erre irányuló elméleti tevékenység elégtelensége, részben az irodalompolitika változékony­ sága folytán, a mai napig nem vált-válhatott szerves egységgé. A működőképes elmélet kidolgozására pedig a tudathasadástól gyötört gyakorlati kritika külö­ nösképpen alkalmatlannak bizonyult. Mindezekért - elnézést a profán hason­ latért - ezt a szemléletet egy olyan képzeletbeli öszvérhez hasonlíthatom, ami­ ben a szülők génjei semmiképp sem akarnak összebékülni; a se ló, se szamár, de valójában nem is öszvér „eredményt” a legjobb akarattal is csak pszeudoképződménynek nevezhetem. Képtelensége nyilvánvaló, gyakorlati alkalmazhatatlanságának bizonyítására pedig kár szót vesztegetni. Hiba volna azon- 24 �ban arra gondolni, hogy ez a fantom korszerű irodalomelmélet hiányában szü­ letett. Az ok sokkal inkább az, hogy az államkultúrába ízig-vérig beágyazott, voltaképpen közvetlen politikai intenciókat érvényesítő kritika egésze - vagy az egészet uraló része - szellemi és erkölcsi restsége és nem utolsósorban belső és külső érdekviszonyai miatt nem mozdul ki az egyoldalú függőségből, nem zárkózik fel a tudományosság legújabb fejleményeihez. Kissé gorombán, sarkí­ tó egyszerűsítéssel fogalmazva: kritikusaink jó néhánya még mindig a napila­ pok címoldalairól vagy kevéssé publikus megnyilvánulásoktól (ld. még „ké­ zikönyvek”) olvassa ki a valóság változásait. A történelmi léthelyzet a régi módon, a régi eszközökkel már nem s az újakkal - részleges kiforrottságuk miatt - teljességében még nem vizsgálható. Küszöbön állunk tehát, egy új szemlélet, új észjárás küszöbén, s annak befo­ lyásolásában, hogy előre vagy hátralépünk, a kritikának is jelentős szerep jut, juthatna. A különféle, az irodalmon belül és kívül végbemenő változások az utóbbi negyven év tapasztalásaitól eltérő, új típusú alkotófolyamatokat, újszerű alkotásokat hoztak és hoznak létre, amelyek nem szükségszerűen erősítik, sőt, zömmel megkérdőjelezik a kultúrpolitika merev, monolitikus voltát, esztétikai­ intézményi értékrendjét és hieratizáltságát. S az irodalom eme emberi és in­ tézményi pólusa közötti szakadását az ítészi tevékenység elméleti tisztázatlan­ sága, belső zűrzavara újabbal tetézi: a kritikának védelmeznie kell az adott szerkezetet, állapotokat, másfelől viszont - hivatástudata maradékával - ösz­ tönöznie kell „kenyéradóját” , az irodalmat, belső fejlődéstörvényei megtartá­ sára, folyamatvoltának erősítésére. Közvetetten ugyan, de olyan értékek kép­ zésére serkenti tehát, amelyek újszerűségüknél fogva törvényszerűen tagad­ ják a kulturális politika és az abba tagozódott kritika katatóniáját. (Lásd például a „posztmodernistának” nevezett alkotófolyamatok, a lemerevült ér­ tékrendbe integrálhatatlan újszerűség körüli ideges lövészárokharcot, a kap­ kodó kritikai zűrzavart.) Mindebből az is következik, hogy bár az egyes mű­ vekről és alkotókról - főként a személyes érzékenység következtében (s e te­ kintetben Alföldy sem marasztalható el) - többé-kevésbé érvényes képet rajzol a gyakorlati kritika, ugyanakkor azonban az egyedül az irodalmi progresszió és a valóság tényei iránt elkötelezett viszonyító és orientáló szerepéről lemond. Vagyis: nem gondolkodik alkotófolyamatokban, címkéket ragaszt és skatulyáz, sem helyzeténél, sem elméleti fölkészültségénél (helyesebben: fölkészületlenségénél) fogva nem alkalmas a lírafejlődés átfogó elemzésére. Következésképpen ez a kritika a politikai és / vagy politikus líra kor- és valósághű meghatá­ rozására sem képes. Alföldy előtt például föl sem rémlik, hogy legalábbis ket­ tős terminológiát kellene használnia a közvetlen és közvetett, a szorosan vett politikai és a tágabban értelmezett politikus költészet megjelölésére. A vita többi résztvevője is meglehetősen halovány vonásokkal vázolja elképzeléseit, melyeknek hivatkozási pontjai Petőfi, Ady, József Attila, Benjámin és más köl­ tők. Az utalások nem hagynak azonban kétséget affelől, hogy a hozzászólók a szó szoros jelentésében értik-használják a politikai költészet kifejezést, azaz a politikusságot a vers, a költemény szóbeliségének primérszintjére szállít­ ják le. (IRODALOM ÉS POLITIKUM V ISZO N YÁ R Ó L) Kiindulópontunk a zoon politikon irodalmi-írói vetületének tételezése. Megközelítéséhez Roland Barthes-t hívom segítségül, aki ezt írja: „A z irodalom, mint intézmény és mint mű jelenik meg előttünk. Mint intézmény azokat a szokásokat és gyakorlato- 25 �kat foglalja magában, amelyek az írásművek forgalmát szabályozzák egy adott társadalomban, ilyen az író társadalmi, ideológiai státusa, a terjesztés módjai, a fogyasztás körülményei a kritika szankciói. Mint mű lényegében egy bizonyos típusú verbális üzenetből áll.” (Kiemelés tőlem - E. Sz. E.) Az idézet ma­ gáért beszél. Fölösleges tehát hangsúlyoznom, hogy az irodalom - akár a gaz­ daság, az oktatás, és a többi - olyan sajátos társadalmi szféra, amelynek egé­ szét s így a költészetet is, teljességgel áthatja a politikum. (Aki mégsem értené, gondoljon az utóbbi évek irodalmi „köz” -életének eseménylistájára.) A z eddigi hozzászólások, noha tételezték az író-költő zoon politikonnak a barthes-i meg­ határozás által rajzolt tágabb mozgásterét, mégis, csupán a művekben megnyilvánuló politikumra összpontosítottak. Márpedig az egyes alkotások úgy aránylanak az írói-költői zoon politikon teljességéhez, mint a jéghegy csúcsá­ tól lehasadt szilánkok az egészhez. S ha a csonkítást a szerteágazó téma befoghatósága miatt esetleg szükségszerűnek fogjuk is föl, akkor sem válik egy­ szerűbbé a helyzet. (N YELVISÉG ÉS POLITIKUM VISZO N YÁ RÓ L) Aligha vitatható egy adott nyelvi rendszer történelmi - s némiképp más szervességben ideológiai meghatározottsága s ily módon a mindenkori létminőséghez való primér kötő­ dése. Közhelyes megállapítás az is, miszerint a történelmi mozgások gyakran idéztek és idéznek elő nyelvvesztéses időszakokat s e nyelvvesztések nem csupán a végeredményként nyelvcseréket okozó akut kommunikációs zavaro­ kat, hanem az adott idiómán belüli közlekedés válsághelyzetét, egy kiürült, értelmét-jelentését vesztett nyelviség rögzülését is jelentik. Az utóbbi évek ma­ gyar lírájának újszerű jelenségei alapján elmondható, hogy a költői-írói cse­ lekvés, a poétikai tett az egyetlen, amely a nyelven belüli negentrópiára ké­ pes. A felbomló, csökkent és kusza energiaszinteken tengődő nyelv alkotóele­ meinek továbbzuhanását megállítani óhajtó beavatkozás - amely a szavaknak magasabb energianívóra emeléssel kíván új vagy megújított tartalmat-jelentést adni manapság azért is különösen fontos, mert a nyelvmentéssel-teremtéssel egyidejűleg az idióma züllését előidéző léthelyzet, a létminőség felülvizsgálata is folyik. Ez pedig az eddig általános érvényű esztétikai és intézményi diktá­ tumként működtetett szabályok, kategóriák stb. felülvizsgálatát, átértelmezését jelenti. A művekben is kinyilvánított kritikai alapállás - a magyar költészet (elvileg) totális megújításának szándéka - azonban nem a negáció attitűdje, mert átfogó alternatívaként fölvázol egy, a régi intézményrendszerre vetített új minőségekből épülő értékrendet; vagyis a nyelvi (poétikai) változtatás szük­ ségszerűségében a társadalmit „képezi le” . Bretter Györggyel szólva elmond­ ható tehát, hogy a poétikai tett a társadalmi cselekvés egy bizonyos fajtája. Végsőkig egyszerűsítve: a költői anyag, a nyelvhasználat átalakítása, a stiláris megújulás igénye a társadalmi megújulás óhaját-igényét tételezi. A stiláris réteg, a költemény textúrája, a szövegszervezés módja tehát már önmagában is politikumhordozóvá alakul, bár - ezt el kell ismernünk - közvetett módon. A tárgyválasztás, a téma formálása, a jelentés közvetlen tartalmi rétege azután fölerősítheti, kibonthatja a stiláris jelentéshordozóban rejlő politikumot. Az eddigi hozzászólásokat olvasva azonban úgy tűnik, hogy a vita résztvevői - Sík Csaba irodalom- és művelődéstörténeti utalásai és Gyertyán Ervinnek az író, az irodalom, a költészet tágabb társadalmi mozgásterét vázoló és még tágabbat igénylő írása ellenére is - kizárólag a direkt, „pártos” ihletésüket manifeszt-versekben közreadó alkotásokat fogadják el politikus költészetként. 26 �(ÖN KIFEJEZÉSRŐL ÉS PO LITIKAI KULTÚRÁRÓL) Tény, hogy a politikus költészetet a tárgyválasztás oldaláról vizsgálva ugyancsak süppedékes terepre jutunk. Eltekintve attól, hogy az / egy adott társadalomban n számú, egymástól kisebb-nagyobb mértékben eltérő politikai felfogás, elképzelés és érzelem tenyészik, most csupán a kimondás, az egyedül és kizárólag a valóság tényeinek elkötelezett esztétikai üzenet lehetősége vagy lehetetlensége felől néz­ zük a kérdést. Gyertyán Ervin azt írja: „Mit tehet a viharmadár - kalitkában?” Kérdésében tökéletes látlelet fogalmazódik meg. A magam részéről legfeljebb így módosítanám: „Mit tehet a viharmadár - kalitkában - , ha minden egész eltörött?!” Ha - ismét csak Gyertyánt idézve - „ . . . a mi korunk az első, .. . amely politikai agnosztikusokká tette az eszmékben hívő embereket is?” Valóban: „Csak a valóságról adhat le jelzéseket - és ezt meg is teszi.” (Kieme­ lés tőlem - E. Sz. E.) Az állítás második felével azonban újfent csak módosí­ tott formában érthetek egyet, azaz: valóban megteszi, amikor akarja és képes rá és - amikor engedélyezik! A patthelyzet véleményem szerint két eredőre vezethető vissza. Egyfelől, esztétikai vonatkozásban, az évtizedeken át oly’ sikerrel alkalmazott merev, bürokratikus „három T ”-re, amelyek bár távolról sem esztétikai kategóriákat formu'áznak, még rövid távon is érdemdús minőségromboló hatást és tevékeny­ séget fejtenek ki. Másfelől idevezetett az az össztársadalmi gyakorlat, ami a politikai kultúra teljes kihalását eredményezte. Politikai kultúra alatt - kissé egyszerűsítő s ugyanakkor általános megfogalmazással - a választás kultúráját értem. Az adott hatalmi összefüggéseket, bel- és külpolitikai viszonyokat figye­ lembe vevő, a valós történelmi helyzetből kiinduló elemzőkészséget s az így megszabott lehetőségek, utak, módozatok, szemléletek, közelítések, tevékeny­ ségek közötti választás kultúráját. Végeredményben egy olyan gondolkodásbeli képességet, amely a személyiségnek a köz javára aktiválható energiáit - erköl­ csi felfogását, érzelmi alakzatait stb. - teljességgel áthatja és természetesen az ezt közvetítő magatartást is hozzáveszem. Arról a mentalitásról beszélek tehát, ami az úgynevezett szocialista pluralizmus egyik alapfeltétele, ami azonban - a jelent vizsgálva - a tényszerű keretek híján legfeljebb csak a társadalom kvali­ fikáltabb rétegeire jellemző, s jobbadán azokban is csupán lappangó, elfojtott tulajdonság-képesség. Arról is meg vagyok győződve, hogy ebben, a politikai kultúra hiányában, lelhetjük a kelet-európai „titok” nyitját. Fölösleges és immár káros is kendőzni a tényt: a második világháború után Európa két, egymástól eltérő struktúrájú történeti régióra különült, természetesen bizonyos meg- és átöröklések folyamányaképpen is. Az egyikre az jellemző, hogy a változások érintetlenül hagyták a „homo politicus” intézményét - a zoon politikon korhű változatát - , minden ember politikus emberként való létezése és tevékenysége tételezésének eszméjét és gyakorlatát. Másképpen: az emberek azonosságtuda­ tának alappillére a kiteljesedett állampolgári tudat; életük szerves részévé vált a társadalom makro- és mikrostruktúráinak formálásában való közvetlen rész­ vétel. Szabad ítéletük szerint választva a „közjót” az adott körülmények között legjobban szolgáló módozatok közül, személyes élményként élték és élik meg „a nemzet: közösségi vállalkozás” alapelvét. A másik régióban viszont az ele­ ve megöröklött etatizmus - leszámítva az átmenet rövid közjátékát - totalitá­ riussá alakulva a politikumot, a „politikacsinálás”-t szűk réteg kiváltságává tette. S a kor emberének ilyképpen megcsonkított öntudata csonkult tevékeny­ séget (is) jelentett, ez pedig az önkifejezés - az „én” mikro- és makrostruktúrális „lereagálásának” - bizonyos típusú, napjainkig szilárdan álló gátjait építette 27 �ki. S amint az köztudott, az önkifejezés csököttsége személyiséget sorvaszt, ez pedig - a folyamatos oda- és és visszacsatolás folytán - újabb és újabb szint­ csökkenést-leépülést eredményez: a politikai mellé odasorakozik az egyéni kul­ túra többi eleme is. Az ember - a marxi szóhasználattal élve - önmaga le­ nyomatává válik: az önkifejezés képessége megszűnik, vágya nulla körüli érté­ kekre süllyed. A közömbösség, a bénultság általánossá válik, amit a meghir­ detett elvek s a gyakorlat különbözése természetesen csak elmélyít és prolongál. Magyarán: a létező szocializmus nem azonos a kívánatossal. Mindenesetre, aki írásomat olvasva most „távozz sátán”-t kiált, annak kedvéért pontosítok: fel­ fogásomban a ,,kívánatos”-t a folyamatos megújulás-önmegújítás képessége jel­ lemzi, aminek egyetlen motorja az emberi tényező. Ez a rugalmas, önmozgásait korrigáló formáció azonban csak akkor jöhet létre, ha a valóságot híven érzé­ kelő, elsajátító emberi tudat társadalmiasult formája, a kiteljesedett állampol­ gári tudat és a „homo politicus” szerves, intézményesített egysége szolgál a nem­ zet, az ország közösségi vállalkozását működtető szerkezet alapjául. Vagyis: a köz- és politikai élet kereteinek gyökeres megváltoztatására, a politikai paternalizmussal való végleges leszámolásra volna szükség. A reform a történelmi ki­ egyenlítődés, a nemzeti-társadalmi regeneráció azon formája, amellyel a világ­ méretű differenciáció kihívására legjobban válaszolhatunk. S mivel a korsza­ kot jellemző történelmi trend a - regionális, históriai, társadalmi stb. - ki­ egyenlítődés, amely az új, magasabb rendű ideatípusát tekintve világméretű in­ tegráció létrejöttének feltétele, a reform elmellőzése vagy visszafogása - kor­ szakos távlatban - csakis kataklizmaszerű megrázkódtatásokhoz vezethet. Nyílt kérdés persze, hogy az adott, merev, bürokratizált és túlközpontosított struktú­ rákra épült régió egészében a rész - valamely ország - mennyit valósíthat meg a szerkezetátalakítás programjából. S hogy e tekintetbeen, a „kívánatos” for­ máció megvalósításában miért szégyen az úgynevezett polgári demokráciák vagy a különféle baloldali mozgalmak progressziójától tanulnunk, föl nem foghatom. Amiképpen érthetetlen előttem az is, hogy a napjainkban újrafogalmazódó re­ formigény, mely a lehető legnagyobb mozgékonyságot, szemlélet- és tájékozódás­ béli bátorságot és önállóságot tételezi-követeli a gazdaságban, miként tűrhet meg egy, a kultúrpolitikát gúzsba kötő merev igazgatási-adminisztrációs-intézményi kulturális rendszert, ami épp a társadalom önmegújító mozgásai elé gátat vető konzervatív szemlélet továbbtenyésztésének melegágya. (Az egész, rendkí­ vül bonyolult kérdéskör lényegét Berlinguert idéző textusában Gyertyán oly’ kiválóan fogalmazta meg, hogy e passzust zárva, nem hagyhatom el a hivat­ kozást.) (A POLITIKUS LÍRÁRÓL) Visszakanyarodtunk tehát Gyertyán Ervin kér­ déséhez: „születhet-e nagy, eszmei-politikai költészet a tehetetlenségből, rezignációból vagy abból a bele nem törődésből, amely épp csak programot nem tud fölmutatni?” A válasz - az eddigiek alapján nyilvánvaló - nem! Legalábbis nem abban az értelemben, ahogyan azt az írásában Alföldy hajazta, vagy aho­ gyan föltehetően Gyertyán is érti: revelatív, mozgósító „eszmei utópizmus”-tól vezérelt poézisként. Furcsa önellentmondásba keveredik itt Gyertyán, mert az igenlő válasz lehetetlenségét, egyebekben tökéletes hozzászólásában ő maga bontja ki, amikor diagnózispontossággal írja le a „minden egész eltörött” va­ lóságát. 28 �Költészetünk első, legfontosabb „feladatát” én az „önmagára figyelés” -ben, a megújulás igényében jelölöm meg. A változás-változtatás szükségszerűségének okait pedig épp a Gyertyán által is említett történelmi mozgásokban látom, azokban tehát, amelyek napjaink körülményeit, létminőségét eredményezték. Úgy gondolom, hogy a jelenkori történelmi léthelyzet csakis egyfajta alkotói ú jérzékenységgel lényegíthető át, és értem ezalatt a lírai létanalízis teljes mély­ ségre s a kimondás pontosságára való törekvését, azaz a líra egészének „törté­ nelmi fölzárkózását” . Vélekedésem ellentmond tehát Gyertyán „csipetnyi része­ gítő utópizmust” említő elképzelésének. Egyéni ízlésként ellenvetés nélkül el­ fogadom, de semmiképp sem tartom a magyar lírafejlődés egészére alkalmaz­ ható alapelvnek. S nem csupán azért, mert szerintem a valós erkölcsi tiszta­ ságból fakadó illúzió- és utópiamentes rezignált tisztánlátás emelte például „Jó­ zsef Attila politikai költészetét.. . a nembeliség utolérhetetlen magasaiba” , ha­ nem főként azért, mert úgy látom, hogy az általa kívánatosnak tartott „lírai utópizmus” valamiképp a táltosok tevékenységéből a költészetbe emigrált, máig is partizánkodó váteszkedés, a próféciás poétaszerep átmentésére tett kísérlet. Még ha a cikk műfajának vázlatossága folytán félre is értem Gyertyán logiká­ ját, szóhasználata, jelzői az előző mondatban leírtakat sugallják. Márpedig ez a sámános révület lírai változata - ismét csak a (nevezzük így) mozgósító költészet ismérve, aminek, mint írásában megállapította, nincs történelmi talaja. Mi sem kívánatosabb, mint az, hogy ezek az avitt jelenségek eltűnjenek a jelenkori ma­ gyar költészetből, s helyüket végre „az adott világ tudatos mérnöke”-inek te­ vékenysége foglalja el. Másképpen: a poétikai cselekvésnek sem az eszmények és az akarat felől kell közelítenie a valóságot, ellenkezőleg, a valóság felől kell szemlélnie mind az akaratot, mind az eszményeket! Vagyis napjaink magyar költészetének sokkal inkább „a líra logika” elvének s alkotómódszerének ér­ vényesítésére, egyfajta lírai „neoracionalizmusra” van szükség, mint bármi más­ ra, és ez egyúttal elengedhetetlen alapfeltétele a nyelvi eszközök megváltoz­ tatásának is. S e tekintetben mérhetetlenül politikusabbnak tartom például azt a költői törekvést és magatartást, ami a különféle tudományok gondolkodási me­ tódusait, logikai struktúráit igyekszik versszervező erővé lényegíteni (Egyed Pé­ ter, Géczi János), mint amelyik utópisztikus-illuzorikus lázálomban jövendöl jót vagy rosszat. Ha félreértettem, elnézést kérek Gyertyántól, berzenkedésem talán nem is annyira kitételének, mint inkább annak az árvalányhajas szocialista rockoperában pregnánsan és penetránsan kiteljesedő „újhazafiság"-nak szól, amelynek lírai, publicisztikai és egyéb válfajait is jól ismerjük és amely esz­ meiségét épp a különféle „csipetnyi részegítő utópizmusok” -ból meríti. Nincs ami jobban riasztana mint a műkedvelő historizálgatáson-politizálgatáson ala­ puló, ostoba, hígvelejű magyarkodás, amely a legteljesebb mértékben híján van a belső átéltségnek, a nemzeti érzés intimitásának s amit az ügyesen taktikázó politikusok annyiszor és annyiszor fel- és kihasználtak saját céljaik elérésére tör­ ténelmünk folyamán. Tegyem hozzá: hosszabb távon mindig rossz eredménnyel. Származását tekintve pedig, ez a „boldog magyar” címkéjű eszmei szappanbu­ borék a Dák Harcossal, a történelem hátamegett szántó-vető Nagy Szlovák Ős­ atyával, a Rettenthetetlen Illir Törzsfővel és társaikkal egy alomban született. Félreértés ne essék: csak örömmel nyugtázhatom, hogy a tv műsorát egy ideje nemzeti himnuszunk zárja. Ugyanakkor változatlan alapelvem, hogy amíg a nemzet egésze nem válik közvetlen politikai hatóerővé, addig a trikolór - bár­ milyen széles ívben lobogtassuk is -, bizony csak merő díszlet. Azaz: a ma­ gyarságtudat lírai megjelenítése nem jelenthet egyet a nyafogó irodalom „nem­ 29 �zeti” panaszdalaival. Korunk „Talpra, magyar!”-jának megírásához másfajta valóságfeltárás - jelszavak helyett a megmásíthatatlan tényekre alapozott konst­ ruktív eszmeiség - szükséges! (SZEREPVÁLTOZÁSRÓL) Korunk magyar lírájának el kell szakadnia mindentől, még önmaga előképeitől is - az autentikusságát megtartó valódi erők egyébként is az alkotók génjeiben munkálnak - , csupán egyvalamitől nem sza­ bad elszakadnia: a valóságtól: Újra ki kell vívnia - vagy ismét meg kell erősí­ tenie - a tények föltárásához való föltétien jogát, a kimondás jogát. Ehhez azonban a lírának tanulnia kell! Tudomásul kell vennie megváltozott társa­ dalmi és irodalmon belüli helyzetét. Új szerepet kell tanulnia, a közvetett po­ litizálás szerepét: önmaga felnőttebb, polgárosultabb létét! Ehhez pedig sok mindent el kell sajátítania, tudnia kell „történelemül” , „nyelvészetül” , „filozó­ fiául” és - sejtem, meghökkentőnek tűnik - „közgazdaságul” , „földrajzul” , „matematikául” és így tovább. Nem hiszek abban, hogy az alanyi költőnek csupán ösztöneire kell hagyatkoznia. Nem hiszek abban a régebben divatos és ma­ napság is sokak által hangoztatott tételben, hogy a műveltség fölösleges ballaszt, tehertétel a lírai önkifejezésen. Nem hiszek a buta költő létjogosultságában, a buta költő már Homérosz korában is fogalmi ellentmondás volt. Mi érvényeset mondhat egy korról az a poéta, aki a históriát csak hígvelejű tankönyvekből is­ meri, aki képtelen a múltat a jelennel összekötő s a létünket ma is uraló trende­ ket észlelni!? S hol vagyunk akkor még attól, amit a történelemmel való ben­ sőséges (érzelmi) viszonynak szokás nevezni, ami a politikai kultúra és állampolgári teljesség híján a világban való tájékozódásunk egyedül biztos iránytűje lehet?! Mondjam-é, hogy Petőfi politikus lírájának közvetlen előzménye és elő­ feltétele Vörösmarty történelmi tárgyú-ihletésű költészete, említsem-e, hogy a Vén cigány megrendítő történelemfilozófiája honnan eredi? S folytassam a sort Arany János tiszteletet parancsoló történelmi erudiciójával, amelynek a Walesi bárdok és a Shakespeare-fordítások a legékesszólóbb bizonyítékai, folytassam-e azzal, hogy Ady prófétikus-politikus költészete hány és hányféle közvetlen szállal kötődött kora társadalomtudományi progressziójának gondolkodásához?! Természetesen nyilvánvaló, hogy nem annak a korszaknak a szemléletét, érzületét-hevületét kell számon kérnünk a maitól. A tévutak egyike épp az, hogy oly sokan ezt teszik. De föltétlenül számon kell kérni a valóság pontos és tényszerű ismeretét és tiszteletét! Az autonóm gondolkodás tisztességét és tisztaságát! Szá­ mon kell kérni a lírai érettséget, költészetünknek azt a törekvését, képességét, hogy a megváltozott helyzetet megváltozott módon tudja kifejezni! Ebből a kihívásból meríthet azután az összességében valóban obskurus kritika önmaga helyzetének és céltételezésének tisztázásához erőt. Úgy gondolom, hogy ebben rejlik költészetünk helyesen fölfogott politikussága: a hamis, idejétmúlt szerep­ tudat elvetésében, a valósághű szerep kialakításában! Aminek szövegkönyvét nem az ilyen vagy amolyan ihletésű - mutatis mutandis: politikai - jelszavak, nem az utópisztikus eufóriában lebegő jövőképek és nem is az illuzorikus em­ ber- és emberiségfölfogás képzetei diktálják-írják, hanem a tények, a tények, a tények és ismét csak: a Tények! (A K IR Á L Y A K A SZT Á S M Ó D O ZATAIRÓ L) S végezetül, Alföldy kísérle­ téhez visszatérve, ejtsünk néhány szót arról, hogy ha el is vetjük az író / költő-lét egyéb politikus elemeit és kizárólag a művekre koncentrálunk, akkor is meg­ döbbentő az a megállapítása, miszerint csakis a mai ötvenes-hetvenesek nemze30 �dékének költészetéből „szemelgethetnénk tucatjával és tucatjával” politikus in­ díttatású opuszokat. Az általa rajzolt képet azután majd’ mindenik hozzászóló elfogadta. Egyedüli kivétel Petrőczi Éva, aki saját, fiókban pihenő „szemérme­ sen” megemlített versei mellett Tóth Erzsébet és Apáti Miklós műveiből idéz s Alföldy jelenléti ívét megtoldja még Jékely Zoltán nevével. Világos előttem, hogy e sovány kiegészítés nem a hozzászólók hiányos tájékozottságának, csakis terjedelmi okoknak köszönhető. Nos, vállalva az engedélyezett oldalszámok túl­ lépésének veszélyét - inkább csak tallózva, mintsem a teljesség igényével -, megemlítem Tolnai Ottó néhány, a régi Új Symposion utolsó számaiban meg­ jelent versét, Tóth Lászlónak és Varga Imrének a régi Mozgó Világban közzé­ tett poémáit (azóta könyvekben is olvashatók) Szőcs Géza második és különö­ sen politikumtól telített harmadik kötetét (Kilátótorony és környéke; párbaj avagy a buszonharmadik hóhullás), ugyanígy Egyed Péter (Búcsúkoncert), Kő­ rössi P. József (Regényvázlat) és Zalán Tibor (Álom a 4o3-as demokráciában; Opusz N 3: Koga) verseskönyveit, Szervác József és Petőcz András némely munkáját. Kukorelly Endre ironikusan politikus verseit, Szilágyi Ákos, Péntek Imre, Kemenes Géfin László, Sziveri János, Bogdán László munkásságát, etc. és akkor a „nem ellenőrzött” kiadványokban megjelenő versekről és alkotóikról, valamint Petrőczi Éva fiókverseinek rokonairól még szót sem ejtettünk. Az is igaz viszont, hogy aki olyan szellemű és jellegű politizálást vár, mint amilyet Alföldy Jenő, alighanem csalódik a föntebb említett költőkben és műveikben, Ő k ugyanis a politizálást a gyertyám képlet szerint fogták és fogják föl, azaz tudomásul vették, hogy „a politika és a kultúra emberei - s az utóbbiak között a költők - egy sajátos történelmi munkamegosztás alapján végzik feladatukat, amely szembe IS állítja őket egymással, miközben fegyvertársakká, szövetsége­ sekké is teszi, teheti” . (Kiemelés tőlem - E. Sz. E.) Vagyis politizálásuk fino­ mabb, áttételesebb, mint azt elődeiktől megszoktuk. A „kísérlet járja be Euró­ pát” zaláni, a „Hazám, te forróságtól elrepedt, foncsoros üvegként izzó pikk ász egy cinkelt lapokkal játszott partiban” erdélyi, szőcsgézai, a „nem Páris, sem Bakony: vér és takony" délvidéki, sziverijánosi, vagy „A z költőiség ahogy sza­ vazni vonulnak a magyarok” kukorellyendrei létmeghatározások adekvációját, olykor kihívó arroganciába rejtett - s ekképp a gondolkodást mozgósító - ám mélyen felelősségteljes figyelmeztetését lehetetlen az Akasszátok föl a királyo­ kat! szélsőséges indulati elemeket mozgósító szempontjaival, mércéjével mérni. A politikum ezekben az alkotásokban a totalitás elemeként, az életet tárgy- és tényszerű keretek közé szorító létdimenzióként van jelen. (Ld. még „kalitka” , „prokrusztész-ágy” .) Másként fogalmazva: a közösségi indíttatású alkotások csak a létérzékelés verbális adekvációjának újszerűségében (-vel), a lírai létanalízis korszerűségében (-vel) teremthetik meg politikai hitelüket. Ki foglalhatná ma versbe a mosolyogtató vagy épp rosszízű emlékeket ébresztő anakronizmus ve­ szélye nélkül a „döntsd a tőkét” jelszavát, hevületét?! (S akkor a belső hitről, „az én vezérem bennsőmből vezérel” elvéről, alkotófolyamatbéli működéséről szót sem szóltunk!) Hiába próbálja meg Alföldy fából vaskarikát gyártva, a „szocialista citoyen” apóriákkal ékes, pszeudoöszvér-fogalmának bevezetésével áthidalni az áthidalhatatlant - sugallván: ha létezne eme embertípus (ti: a szo­ cialista citoyen) írói speciese, akkor megszülethetne a „korhű” politikai érzemények (ti: „az ország uralkodó osztályának és pártjának az államhatalom beren­ dezésében stb., stb.”) esztétikai igényű lírai transzponálása - az eszmei génsebé­ szet eme műtéti eljárása mögül semmi más, mindössze a valóságismeret hi­ ányzik. 31 �Úgy vélem, talán sikerült bizonyítanom, hogy az új típusú politikus költészet születőfélben van, csupán ép érzék és bátrabb tájékozódás szükséges „fölfede­ zéséhez” . S mindannyian akkor cselekszünk helyesen, ha Alföldy Jenő cikkét annak fogjuk föl, ami, a régi típusú, a valóban politikai költészet sírbeszédének s a Gyertyán Ervinét, értéke szerint, az új típusú politikus költészet prológjának, amit - hadd javasoljam itt és most - valóban nem ártana mihamarább könyvvé növeszteni. ?2 �M Ű V É S Z E T ÉS K Ö Z Ö N S É G E G É C Z I JÁ N O S Csohány Kálmánra emlékezve Népünk történelmében a társadalmi haladásért, a nemzeti felemelkedé­ sért, a kulturális értékek megőrzéséért és gyarapításáért folytatott küzde­ lemben hagyományosan fontos, semmi mással nem pótolható szerepet töl­ töttek be a művészetek. Méltó rangot e küldetés a felszabadulás óta el­ telt négy évtizedben kapott, hiszen a dolgozó emberek szellemi gazdagí­ tása, az alkotóerők kibontakoztatása, a művészet által jelentősen moti­ vált tartalmas élet igényének felkeltése, kereteinek megteremtése a szo­ cializmus alapvető céljai közé tartozik. A z új társadalom építése során történelmi léptékű fordulat következett be a kultúra demokratizálódá­ sában is: a korábban tudatosan kirekesztett milliók előtt tárultak szé­ lesre az iskolák, a közművelődési intézmények kapui, váltak közkinccsé az egyetemes és a magyar művészet remekei. A kulturális forradalom során szorosabbbá vált az alkotóműhelyek és művészek, illetve a kultú­ rát szerető és értő emberek kapcsolata, kiteljesedett a népről, a népnek szólni gondolat. A z elmúlt évtizedek alkotásainak legjavát a szocialista értkek, hu­ manista törekvések jegyében fogant művek jelentik, s ez akkor is igaz, ha a szocialista építőmunka minőségi követelményei, megváltozott felté­ telei folyamatos megújulásra késztetik a művészeti életet is. Nagy örömünkre szolgál, hogy a felszabadulás utáni magyar képző­ művészet élvonalába egy innen elszármazott, ízig-vérig mógrádi lelkületű alkotó, Csohány Kálmán grafikusművész is beletartozik. Pásztón született, 1925-ben. Január 31-én lenne hatvanéves, de sajnos már öt esztendeje nincs közöttünk. Pályája csúcsán távozott, mégis lezárt, egységes életművet hagyott örökül. Gyermekéveit, kora ifjúságát töltötte a Mátraalján, hagyományos szegényparaszti miliőben, földművesek, favá­ gók, mezőgazdasági cselédek, bérmunkások környezetében. Egész életének meghatározó élményét jelenti ezeknek az elnyomorított hátú, de őszinte tekintetű, tiszta, igaz embereknek a sorsa. Salgótarjánban érettségizett, a háború viharai azonban a csiki-havasokba sodorták, ahol fakitermelő­ ként dolgozott. Egy darabig még a felszabadulás után is kemény fizi­ kai munkával kereste kenyerét: volt vasúti pályamunkás Pásztón, szén­ bányász Nagybátonyban. A „fényes szelek” emelték szárnyaikra, s nem­ zedéktársaihoz hasonlóan számára is megadatott a született tehetséget tudatos művészetté érlelő tanulás lehetősége. 1952-ben szerzett diplomát a képzőművészeti főiskolán... Ettől kezdve művészi ambícióinak élt: grafikusi, könyvillusztrátori munkásságot folytatott, rendszeres kiállítója lett a hazai művészeti szemléknek, gyakorta vett részt külföldi tárlato- 33 �kon is. Sajátos formanyelvű, önálló karakterű művészetet teremtett, mely­ nek elismeréseként kétszer kapott Munkácsy-díjat, s kiérdemelte a M a­ gyar Népköztársaság érdemes művésze címet is. Munkásságában a létezés, a mindenség titkait őrző vonalnak, a szűkbeszédű, feszesen sokat mondó rajznak van központi szerepe. A talán még a tagolt beszédnél is ősibb jelet mindenkor a logikai rend, a gon­ dolati közlés szándékával, virtuóz technikai biztonsággal használta. A z emberek, a fák, virágok, madarak az ő képein a legegyszerűbb formá­ ban, lényegüket tükrözve, stilizáltan jelennek meg, s ha elvont tartalmat jelképeznek is, elkerülik a rafinált spekulációkat, közérthetőek összefüg­ géseik. Művészetének balladisztikus hangvétele, igazságosztó, mesemondó haj­ lama a népművészetben gyökeredzik. D e nem a folklór csábítóan színes világából, hanem a népi kultúra tiszta forrásaiból eredeztethető, csak­ úgy mint Bartók zenéje, vagy Váci Mihály lírikus hangja. Népisége nem átvett, nosztalgikus divatelemekre épül, hanem belső azonosulásra, a megélt és megszenvedett élményekre. „Nem tartom magam folklórművész­ nek. Én az embereket szeretném megközelíteni. Életüket, érzelmi világu­ kat szeretném a magam eszközeivel ábrázolni. Szűkebb hazám gyermekeit ismerem jól, de úgy érzem, hogy az ő örömük vagy bánatuk papírra, vagy rézlemezre vetésével egyetemes emberi magatartást közelítek meg. Ez a legfőbb célja és értelme munkáimnak” - nyilatkozta önéletírásában, és - mint ez a kiállítás is példázza - reményeit sikerült valóra válta­ nia. Csohány kötődése szűkebb és tágabb pátriájához kettős természetű. Egyrészt a pásztói emberekhez, a tájhoz, a palóc etnikumhoz fűződő, a képeit is megtermékenyítő bensőséges viszony, másrészt a folyamatos és tevékeny kapcsolat a megyével jelzi ezt. Évtizedekig élt távol tőlünk, de lélekben mindig velünk maradt. Szívesen látogatott haza, szorgalmaz­ ta - maga is végezte - a helyi tárgyi és szellemi emlékek, hagyományok gyűjtését, előszeretettel rendezett itt kiállításokat, bőkezűen hátrahagyott, ajándékozott műveket. Jószívvel formázta kerámiába az É nekek éneke stációit, mert e megbízása a Karancs Szálló díszítésére szólt. Sok barát­ ja volt közöttünk, s ahogyan egyik leghivatottabb méltatója jellemezte: „Hatalmas meleg kenyér - ez volt mindannyiunknak” . Joggal érezzük úgy, hogy Mikszáth jó palócainak nyomdokain haladt, amikor a képzőművészetben örökítette meg értékteremtő módon a nógrádi emberek vi­ lágát. Felemelő kötelességünk, hogy Csohány Kálmán szellemi és tárgyi örök­ ségét, életművét rangjához méltó módon őrizzük, ápoljuk. Szép gesztus, hogy az évente megrendezett nemzetközi művésztelep résztvevői mintegy azzal kezdik együttes munkájukat, hogy leróják kegyeletüket Csohány pásztói sírjánál. Csak helyeselhető az is, hogy az országos rajzbiennálé egyik legrangosabb alkotóját mindenkoron a Csohányról elnevezett díj­ jal jutalmazzák. 1983-ban Pásztó székhellyel létrejött és nagy ügybuzga­ lommal tevékenykedik a Csohány baráti kör. Kisgalériát hoztak létre, színvonalas, igényes programmal készültek a most kezdődő emlékhétre. Ennek keretében emléktáblát avatnak a művész egykori iskolájánál, egy szocialista brigád felveszi Csohány Kálmán nevét. A z igazi nagy feladat azonban még előttünk van. Helyi és megyei 34 �erők összefogásával létre kell hozni Pásztón a Csohány-képtárat, amely állandó otthona, kiállítóhelye lenne a birtokunkban levő, s céljaink sze­ rint gyarapítandó alkotásainak. Így tudnánk biztosítani, hogy megyénk lakossága, fiatalsága megismerje és értékei szerint, lokálpatrióta módon tisztelje Csohány művészetét. Joggal reméljük, hogy ezenmód is erősö­ dik a tájhoz, a szülő- és lakóhelyhez való kötődés érzése. A z állandó kiállítás azonban tovább bővítené a kulturális, idegenforgalmi látnivalók sorát is, hiszen ezt a gyűjteményt - a már meglévő nevezetességekkel együtt - megtekinteni érdemes lesz Pásztora utazni. Ily módon tudnánk mi hozzájárulni a műtörténészek feladatához, Csohány szakmai értékeinek mi­ nél teljesebb számbavételéhez. Elhangzott 1 9 8 5.január 26-án a Csohány Kálmán-emlékkiállítás megnyitóján, Salgótarjánban, a Nógrádi Sándor Múzeumban. 35 �40 ÉVE TÖRTÉNT Szabad Magyarország A salgótarjáni fogolytábor magyar folyóirata 1945 Idestova két évtizede annak, hogy a Borsod megyei pártarchívumból a megyei múzeum gyűjteményébe került a salgótarjáni fogolytábor folyó­ iratából néhány szám. A kkor még a miskolci múzeum helytörténész múzeológusa voltam, s a faliújságszámokat azonnal vallatóra fogtam. Nagy­ ság, téma és a híranyag kronológiája alapján igyekeztem az egymáshoz tartozó lapokat összeválogatni, s a megjelenési időt megállapítani. A faliújságnak csak a második, negyedik, ötödik, hetedik, nyolcadik és kilencedik száma maradt ránk töredékesen vagy teljesen. Szerkesztő­ je dernői Klekner Rudolf, az orosz szöveg írója Takáts Lajos, az orosz fordító Ráth Miklós, a lap rajzoló munkatársa pedig B ok Rudolf volt. A z ötödik számból azt is megtudjuk, hogy a lap havonként kétszer je­ lent meg, időpontját azonban a szerkesztők soha nem tüntették fel. Ezt sajnos minden lapszámnál ki kellett következtetni. S mivel a hatodik szám bizonyosan 1945. május elsejére született, az ötödiknek április kö­ zepén, a negyediknek ugyanezen hó elején stb. kellett megjelennie. D e a rendszeresség természetesen nem kérhető számon a szerkesztőségen. K i­ maradtak lapszámok, vagy még rendkívüli kiadásra is gondoltak. A kro­ nológiát tehát a lap híranyagának az ismeretében próbáltam megállapíta­ ni. Elképzelhető, hogy esetleg újabb lapszámok előkerülése után az idő­ rend módosulni fog. Félrevezetve, felégetve hagyott itt a német; 2. szám 1945. február 2. A vezércikk írója a főszerkesztő, Klekner Rudolf, aki később is bátran vállalja hasonló hangvételű cikkek írását. Most így agitál: „Félrevezetve, végigdúlva, felégetve hagyott itt, saját bőrét mentve a német náci társa­ ság... Szálasi németbérenc klikkjének sikerült az utolsó pillanatban lej­ tőre taszítani országunk rozzant állapotban levő szekerét, piszkos öncé­ lokkal cserélve ki, aljasítva le a legnagyobb, legszentebb nemzeti, népi érdekeket...” A számból arról is értesülünk, hogy minden szakmunkás a táborban a maga mesterségét folytatja, így a cigányok feladata a muzsikálás. Meg­ tudjuk, hogy a város és a tábor lakói között igen szoros volt a kapcso­ lat. Tudomást szerzünk a belső nehézségekről, így többek között az el­ harapózott lopásokról is. Minden táborlakónak pontosan be kellett tar­ tania az egészségügyi szabályokat, emiatt - olvashatjuk az egyik cikkben - „az orosz táborparancsnokság bölcs előrelátásából... olyan fürdőnk, fer­ tőtlenítőnk van, hogy a tetű a táborban olyan ritka, mint a fehér holló... Szinte felesleges mondani, hogy ez az intézmény, ahol embereket tesz- 36 �nek tisztába, minden zugában maga is olyan tiszta, mintha egy modern kórház volna...” . A lap illusztrációi is efelett tréfálkoznak. A líra is meg­ jelenik ebben a számban, különösebb figyelmet nem érdemel. Köszönjük nektek azt a sok jót; 4. szám. 1945. március 15. Mint mind­ egyik szám, ez is vezércikkel kezdődik. Írója az újjáépítés fontosságára hívja fel az olvasók figyelmét: „ A nemzet - írja Klekner - kiszabadult a német imperializmus halálos nyomása alól, s ezzel visszanyertük sza­ badságunkat... A nemzet demokratikus fejlődése érdekében meg kell szűn­ nie az osztálykülönbségeknek, az osztálygyűlöletnek...” Ezután a város és a tábor viszonyát elemzi a cikkíró: „A m ikor beér­ tünk annak idején a városba, már akkor is jobbról, balról repültek fe­ lénk a csomagok, a dohány stb. adományok. Azóta sok idő telt el és Tarján áldozatkész népe az élelmezési nehézségek ellenére is napról nap­ ra egyre nagyobb tömegben hozza készletének legjavát saját magától megvonva, táborunk asztalára... Munkás és Bányász testvérek, Polgártár­ sak, Polgártársnők, köszönjük nektek azt a sok jót, amivel elhalmozta­ tok. Új szellemet, új irányt látunk... A munka legyőzte a gőgöt. A tár­ sadalmi előítéletek leomlása tette az intellektuel kezét a magyar mun­ kás becsületes, kérges tenyerébe. A fizikai és szellemi munkás kéz a kézben küzd az egészségesebb, boldogabb, demokratikus, szabad Magyarországért... minden fogolytársam nevében hálás köszönetemet fejezem ki Tarján népének, csupaszív vezetőségének hidászainkkal és a tisztikarral szemben tanúsított példás gondoskodásért.” A nevetőoldal tréfás, szatirikus rajzai, rigmusai bizonyára felkeltették az olvasók figyelmét. A magyar nem akart háborúskodni; 5. szám. 1945. április 1. A fejléc megváltozott, s vele együtt a lap hangvétele is. A vezércikk írója, Kun Lajos a fegyelem, a fegyelmezettség megromlása miatt panaszkodik. Meg­ lazult a tábor belső rendje. Nem tartják be az egészségügyi előírásokat a táborlakók, s emiatt a flekktífusz szedi áldozatait. T akáts Lajos A magyar nemzeti tudat újjánevelésének célkitűzései című cik­ kében minden magyar számára meghatározza az elkövetkezendő hetek, hónapok, évek feladatait. „Valamennyi magyarnak nevelnie kell magát és másokat a szabadság ismeretére és szeretetére. Mert - folytatja - , ha a magyar nemzet nem nevelődik újjá, könnyen ismét odajuthat, mint kö­ zülünk sokan, akik 1918-ban azzal kerültek haza a frontról, hogy egy őrült, megokolatlan harcból szabadultunk, fogadkoztak, hogy soha többé - és megérték, hogy puskát nyomtak a kezükbe egy még őrültebb és még megokolatlanabb harcra... A dolgozó nemzet azt sem tudta, hogy tu­ lajdonképpen miért harcol a magyarság... Ha választ kaptam erre a kér­ désre - ahol sikerült bizalmas beszédre melegednünk - , a németet szid­ ták és a kormány intézkedéseit... D e ugyanúgy gondolkodtak katonáink is. Ha valaki azt meri állítani, hogy a magyar katona meggyőződésből, szívesen harcolt a németek oldalán, az hazudik. [...] A nevelés előtt te­ hát hármas célkitűzés áll: 1. A magyar nemzet műveltségbeni felemelé­ se; 2. Politikai éretté tétele; 3. Erőssé és szabadakaratúvá való nevelése. Úgy is mondhatnám: 1. A magyar nép képes legyen arra, hogy ember­ hez méltó, boldogabb életet teremtsen magának. 2. Tudja, hogy ennek megvédésére és fejlesztésére melyik a helyes út. 3. Elég erős legyen, hogy ezt a helyes utat járni is tudja.” 37 �Takáts Lajos cikke, kétségtelen, korszerű elveket fogalmazott meg, amely abban a szituációban, egy szörnyű világégés után, a tájékoztatás lassúb­ bodása következtében, a tábor bizonyára nagyon zárt keretei között fi­ gyelemre méltó teljesítmény. A z ötödik számban ezenkívül Klekner cikke kelti fel a figyelmet, amely Bajtárs, baj van az idegekkel címet kapott. Megtudjuk belőle, hogy a nemzetközi fogolytáborban igen sok a veszekedés és az idegeskedés... „A z idegességnek - elmélkedik Klekner - csíráztató melegágya abban rejlik, hogy az emberek legnagyobb része nem akar elfoglaltságot szerez­ ni magának, hogy ezzel lekösse idejét és hasznosan töltse napjait... A mi részünkre semmi sem fontosabb annál, minthogy igyekezzünk magunkat hasznossá tenni a tábor életében, igyekezzünk jókedvet, derűt teremte­ ni és életkedvet önteni az elcsigázott lelkekbe. Erre ezer és ezer alkalom kínálkozik: nyelvek tanulása, társasjátékok, ének, zene, irodalom stb., melyek mind unalom- és gondűző lehetőségek...” Klekner sorai jól jellemzik a tábor belső viszonyait, helyesen ismeri fel, hogy a belső békétlenkedés megszüntetésére csak egyetlen megoldás lehet­ séges: keressen mindenki a maga számára olyan elfoglaltságot, amely a tábor közössége számára is hasznos. A jövőben nem öntenek többé ágyút a harangból; 6. szám. 1945. má­ jus 1. E z a szám díszes, rajzos oldallal indul. K ét kéz a sarlót és a kapácsot illeszti egybe egy eke és egy üllő és egy búzakalász felett. A rajz felett felírás: 1945. május 1. A Május 1. című cikkében ismét dernői Klekner elmélkedik. A háború lassan-lassan a végéhez közeledik. M a­ gyarország már teljesen szabad, a hadsereg egy része fegyverét a németek ellen fordította. A béke azonban egyelőre még várat magára. „M a május első napján - folytatja gondolatait Klekner - a szellemi és fizikai munkás néma kézszorítására épül fel az új munkarend... E l­ érkezett az óra. »Finita la commedia«. Hisszük, hogy a jövőben nem ön­ tenek többé ágyút a harangból, nem kovácsolnak fegyvert vasból és nem zavarja meg már semmi a nyugodt építő, termelőmunkánkat.” Kerekes István tanító cikke beszél a múlt avult eszméiről, a hamis ígé­ retekről, amelyekkel éveken át kecsegtették a magyarságot, az önámítás­ ról, amellyel bizonyos osztályokat teljesen háttérbe szorítottak. Világosan érzi Kerekes, hogy csak egyetlen gondolat érvényesülhet a mai Magyarországon - a demokrácia. A direkt propaganda eszközeivel áll az új gon­ dolat mellé, s fenyegeti meg mindazokat, akik a demokrácia érvényesü­ lését meg akarják akadályozni. Cikkének propagandisztikus hangvételére elegendő csak néhány mondat: „Elvtársak, elvtársnők! Fizikai és szel­ lemi munkásai az országnak! A 26. év utáni első szabad, piros május reggelén tekintsünk egy röpke pillantást a múltba... építsük ki a jövő munkaprogramját, jelöljük ki az utat, melyen minden munkás és dol­ gozó magyarnak haladnia kell... Küszöböljük ki magunkból mindent a múlt elavult eszméiből...! Itt csak egy világnézet győzedelmeskedhet, s ez a demokrácia... Vigyük önmagunkban diadalra a mai kor szent esz­ méit, s akkor nem lesz többé tatárjárás, mohácsi vész, náci pokol, de lesz helyette virágzó ország...!” A nevetőoldalon egy szatirikus politikai rajzot látunk: egy toldozott-foldozott léggömb kosarában Hitler, Gőring kapaszkodik rémülten, s így próbálnak elmenekülni a felszabadított Berlinből. 38 �39 �A z ünneplés napjai után jönnek a munkás hétköznapok; 8. szám, 1945. május. „Szinte nevetségesnek és visszataszítónak tűnik fel - olvashatjuk a vezércikkben - a mai szabad életben, hogy valaha, nem is olyan rében bűnszámba ment a munka vasárnapjának, a tavasz legszebb vasár­ napjának megünneplése. M illiók ünnepeltek a felszabadult országban, egy­ aránt örülve a való élet, s a természet tavaszán. M illiók ünnepeltek test­ véri és bajtársi együttérzéssel zászlóikat lengetve, eszmét hirdetve, mely eszme eddig is ott szunnyadt minden szabadságra vágyó magyar lélek­ ben...” A fogolytáborban is méltón ünnepelték meg a május e lse jé t:........A z orosz, magyar, szlovák nemzeti imák után táborparancsnokunk keresetlen szavakkal szólott a táborban levő bajtársakhoz a nap jelentőségéről... Ze­ neszámok, magyar nóták, magyar és szerb énekkarok szép hazafias ének­ számai tették emlékezetessé, felejthetetlenné az egyszerű keretek között létrehozott bajtársi ünnepet, s bár az eső annak befejezését megzavarta, mégis biztos tudatában vagyunk annak, hogy e kis ünnep elérte célját mindannyiunk lelkében. A megjelent orosz tisztikar arcáról sugárzó meg­ elégedés csak fokozta a szereplők kedvét és a bajtársak zúgó tapsorkán­ ja volt a jól megérdemelt fizetés minden egyes számért... A z ünneplés nap­ ja után jönnek a munkás hétköznapok, mellyek mind-mind építő kövei az új szabad Magyarország épülő, hatalmas fellegvárának...” S ebben a számban már megjelennek az új rovatban azok a viccek, amelyeket az előző számban kért olvasóitól a lap szerkesztősége. Dernői Klekner, mint majdnem minden számban, most is jelentkezik verssel. Mondanivalója prózában talán jobban érvényesülne, mint versben... A szám harmadik oldalán ismét több tréfás rajzot találunk. A z egyiken a fogolytábor szögesdrótján túlról lányok integetnek, akik telt kosarakat cipelnek. A tábor lakói meg a szögesdróton innen figyelik közeledésüket. Messziről egy fogoly szalad „Gyön a kaja” felkiáltással. Egy képsort láthatunk egy magyar és egy német fogoly birkózásáról, amelyből termé­ szetesen a magyar kerül ki győztesen. A béke áldott angyala kopogtat házunk ajtaján; 9. szám 1945- május 15. A vezércikket ismét Klekner fogalmazta meg: „Szinte nem is tud­ juk felfogni - írja értékelni, érzékelni e nap jelentőségét, amikor a hosszú háborúba belefásult lelkek millióit rázza fel a hír: a szenvedés­ nek vége és végre a béke áldott angyala kopogtat házunk, szívünk, lel­ künk ajtaján... A gyárak szirénái megszólalnak, a harangok zúgnak. Min­ denki ünnepel, mindenki örül. A munkás leteszi a szerszámát, a tisztvi­ selő tollát, a katona fegyverét... egy-egy pillanatra..., majd tovább folyik a munka a béke jegyében... Nehéz elhinni, hogy nem olvasunk több hadi­ jelentést, hogy a rádió és az újságok nem az emberek millióinak pusztí­ tásáról, hanem az élet békés menetéről fognak a jövőben szólni... A v i­ szontlátás örömpercei előtt állunk. Sokunkról még ma sem tudják, hogy élünk-e, vagy halunk, sokan nem tudnak szeretteik sorsáról, de akikről tud­ nak, akik már látták szeretteiket és beszéltek velük néhány szót, azok is vágyódnak a rabkatona szívének, lelkének minden vágyódásával szaba­ don, felszabadultan ölelni... Emlékezzünk azokra, akik értünk, talán he­ lyettünk véreztek el a harc mezején, akik nem érhették meg e nagy öröm­ ünnepet !... A tél, a pusztító tél mögöttünk van. Menjünk előre a tava­ szon át a nyárba, és legyen az sokáig madárdalos, csókos, boldog, szabad, munkás, magyar nyár...! 40 �Ezután újabb rovat jelenik meg a lapban, s ez a Hírek címet kapta. Szólnak benne a kül- és belpolitikáról, a sportélet megindulásáról, a szín­ házak, mozik megnyitásáról. A sportról szólva az első helyen a labdarúgást említik meg. A belpoliti­ kai kérdések sorában a földreformrendeletről olvashatunk. Heves megyé­ ben már i i o ooo hold földet osztottak szét. Megtudjuk, hogy készül a választójogi törvény, s még azt is, hogy Pesten a Kék Duna grill meg­ nyílt, Vörös Anci felléptével. Semmi jele nincs annak, hogy a kilencedik számot újabbak követték volna. Nem lehetetlen, hogy június elejére már a tábor is megszűnt, s lakói családjaik körében fogtak az újjáépítés, a romeltakarítás biztató mun­ kájához. A cikkek azonban, amelyekből fentebb idéztem, néhány alapkérdést tisztáznak. Így többek között azt, hogy a táborban, amelynek szovjet pa­ rancsnoksága volt, magyar, német, szlovák, szerb katonákat őriztek. A z a cikkek hangvételéből is sejthető, hogy az emésztő háború évei si­ kerrel „képezték át” a fogolytábor lakóit. A z azonban nem az intenzív agitáció következményeként, hanem belső meggyőződésből fogalmazódha­ tott meg, hogy a magyar nemzet soha sem akart ebbe az átkos háborúba belekeveredni. A „folyóirat” szerkesztősége azonban nem állott meg a sopánkodásnál. Felmérték a teendőket. Tudták, hogy valami gyökeresen új, alapvetően más eszmerendszer keretén belül kell mielőbb a békés mun­ kát megkezdeniük. Semmi nyoma nincs tehát az enerváltságnak, a tespedtségnek, a tehetetlenségnek, az elkeseredésnek. A hadifogolytábor lapját olvasva, természetesen néhány kérdés is meg­ fogalmazódik bennünk. Topográfiai, kronológiai, tartalmi kérdések: hol, mikortól meddig működött Tarjánban ez a tábor? A zt hiszem valakinek, aki a hely történetével alaposabban megismerkedhetett, kellene tovább­ kutatnia a témát. Hátha él még valaki - , s miért is ne élhetne! - , aki a mostaninál részletesebb, személyesebb emlékekkel tudná e tábor tör­ ténetét feltárni. Ami a kezünkben levő dokumentumokból így is világos: a fogolytábor faliújságának szerkesztői megrendítő tudósítói a váltás folya­ matának, felszabadulásunk első perceinek. K IL IÁ N IST V Á N 41 �TÖRTÉNELMI FIGYELŐ BORSI-KÁ LMÁN BÉLA: Együtt vagy külön utakon Borsi-Kálmán Béla könyvének kevésbé irodalmi, viszont tárgyszerűbb al­ címe: A Kossuth-emigráció és a román nemzeti mozgalom kapcsolatának történetéhez. A kötet ennek megfelelően két részből áll. Az első rész tár­ gya a román nemzettudat kialakulása és jellemzése. A két fejezetbe tagolt második részé pedig a magyar emigráció szembesülése az ötvenes és hatva­ nas évekbeli román politikával - középpontban a megegyezési kísérletekkel. A z 1848/49-es forradalom és szabadságharc egyik legfontosabb tanulsága az volt, hogy a nemzetiségi törekvésekkel és Béccsel egyaránt szembenálló magyar politika esélytelen, kudarcra ítélt. Jól ismert, hogy a Béccsel való szövetség alternatívája helyett, amely 1867-ben végül is realizálódott, az emigráció megegyezésre törekedett az ország nemzetiségeivel és a szomszé­ dos kisállamokkal. 1851-ben Kossuth ennek jegyében dolgozta ki ún. kütahyai alkotmánytervezetét, amely - az ország területi egységének megőr­ zése mellett — széles körű jogokat ajánlott a nemzetiségeknek. A nemzeti­ ségi egyenjogúsítás és a belső demokratizálás programja Kossuthnál és má­ soknál is kiegészült egy Szerbiából, a román fejedelemségekből és az Auszt­ riától elszakadt Magyarországból álló államszövetség, a Duna-konföderáció megteremtésének a tervével. Tudott az is, hogy ezt akkor érdemben és hat­ hatósan egyetlen nagyhatalom sem támogatta. Kevésbé ismert viszont, hogy az érdekelt dunai államok, mindenekelőtt a román fejedelemségek, ill. az 1858-ban létrejött román állam, hogyan vélekedtek e kérdésről? Borsi-Kál­ mán Béla kötetbe foglalt három tanulmányából, amely a fiatal szerző első könyve, elsősorban erről tájékozódhat az olvasó. A 19. század első évtizedeiben formálódni kezdő román nemzettudat és politika jellegzetességei közül a szerző különösen kettőt hangsúlyoz: a bizantinizmust, tehát egyfajta kétarcúságig rugalmas és kifinomult diplomá­ ciai érzéket mint stílust, s a dáko-román kontinuitás elméletét mint egyre inkább meghatározóvá váló tartalmat. A bizantinizmust a konstantinápolyi görögöktől származtatja, akik a ké­ sői török uralom alatt a havasalföldi és moldvai fejedelmeket, továbbá a fejedelemségek gazdasági, társadalmi és politikai elitjének jelentős részét adták. Szerepüket és befolyásukat jól jellemzi, hogy a 18. század végéig a hivatali, társasági és egyházi nyelv, valamint a közép- és felsőoktatás nyel­ ve mindkét fejedelemségben a görög volt. Leszármazottaik, az 1848-as nem­ zedék, ill. a két fejedelemség egyesítői, akikkel tehát Kossuthék szembe­ kerültek, már románnak tudták magukat. Á m anyanyelvük, továbbá alapés középfokú iskoláik tannyelve még nem ritkán nekik is görög volt, s a nyugat-európai nyelveket és műveltséganyagot is úgy sajátították el, hogy 42 �közben régebbi beidegződéseiket, így többek között őseik diplomáciai kifi­ nomultságát is megőrizték. „Mindez egyfajta kétarcúságot eredményezett, amit nyugat- és közép-európai szemmel (beállítódással) nemigen lehetett kö­ vetni. ." - írja a szerző. A dáko-román kontinuitás elméletét, amely szerint a román nép az ókori romaiak leszármazottjai, s így Erdély őshonos lakossága, sajátos módon nem fejedelemségbeli, hanem erdélyi román értelmiségiek (S. Micu-Klein, G. Sincai, P. Maior) dolgozták ki. Erdélyiek voltak azok is, akik ezt a teorémát a 19. század első évtizedeiben a fejedelemségekben elterjesztették. (Az első román nyelvű felsőoktatási intézményt, amelyben a 48-as román nem­ zedék számos vezető tagja is tanult, ugyancsak egy erdélyi áttelepült szer­ vezte meg 1818-ban.) A dáko-román elmélet, ill. ennek politikai lényege, tehát Erdély és a fe­ jedelemségek történetileg jogos és indokolt egyesítése egy államban főleg a radikálisabb és merészebb havasalföldi értelmiséget ragadta magával. A z erdélyiek mellett elsősorban ők azok, akik a román-magyar megegyezés először 1849-ben körvonalazódó tervét elvetik, s az összrománság, azaz E r­ dély és a fejedelemségek Habsburg-birodalmon belüli egyesítését tűzik ki célul. A konzervatívabb és óvatosabb moldvai szellemiség ezzel szemben in­ kább csak a két fejedelemség egyesítését tartotta reálisan elérhetőnek, s a magyarokban mintegy potenciális szövetségest látott. Képviselőik ennek meg­ felelően a dáko-román elméletről is meglehetősen lesújtóan vélekedtek. Egyik reprezentánsuk, M. Kogalniceanu 1843-ban így nyilatkozott erről: „Bennem egy románt fognak találni, de sohasem addig, hogy hozzájáruljak a római mánia terjedéséhez, vagyis ahhoz, hogy rómaiaknak nevezzük ma­ gunkat. . . E z a mánia odáig terjedt, hogy még a régi rómaiak tetteit és tör­ ténelmét is kisajátítják, Romulustól Romulus Augustulusig. . . Óvakodjunk, uraim, ettől a betegségtől, mely nevetségessé tesz bennünket az idegenek előtt.” A. I. Cuza, az 1858-ban egyesült két fejedelemség első uralkodója, akivel Klapka, ill. a magyar emigráció vezető szerve, a Magyar Nemzeti Igazgató­ ság fontosabb egyezményeit kötötte, sajátosan képviselte ezt a végleges célját és tartalmát tekintve egyértelműen még kialakulatlan, stílusában azonban maris rendkívüli módon „kifinomult” román nacionalizmust. Moldvából származván maga eredetileg nem tartozott a „dáko-romanisták” közé, sőt ebben a kérdésben eleinte Kogalniceanura hallgatott, aki néhány évig mi­ niszterelnöke is volt. A későbbiekben azonban egyre inkább a mezőségi ere­ detű A. Papiu befolyása alá került, aki az ötvenes és hatvanas években a dáko-romanizmus és a magyarellenesség legfőbb ideológusának számított. Gyakorlati politikájában ennek megfelelően Cuza elfogadta M oldva és Ha­ vasalföld egyesülését mint pillanatnyilag elérhető maximumot. Ám ugyan­ akkor azt sem tartotta kizártnak, hogy kedvező külpolitikai konstelláció esetén a későbbiekben a dáko-román eszme is megvalósítható lesz. M ivel Erdélyről egyetlen magyar emigráns sem tudott és akart lemondani, a ma­ gyar emigráció hatékony támogatása - s ez a könyv egyik gazdagon doku­ mentált alaptézise - valójában nem állt, nem állhatott a román politika ér­ dekében. Abban a tényben, hogy a magyar emigráció törekvéseit Cuza álta­ lában nem akadályozta, képviselőivel tárgyalt, sőt megállapodást kötött ve­ lük, így tehát sokkal inkább a messzire tekintő román külpolitika egyik taktikai elemét, s nem a Duna-konföderáció eszméjének felkarolását kell 43 �fátnunk. A magyar emigránsok jelentős része - s ez a szerző másik fő meg­ állapítása - ezt sokáig nem értette meg, s a román vezetőktől olyasmit várt, amit azok nemzeti céljuk feladása nélkül nem adhattak meg. Másként fo­ galmazva: az 1848-as magyar emigráció Duna-konföderációs elképzelése nemcsak a nagyhatalmi politika oldaláról, hanem a leginkább érdekelt fél, Románia politikájának a szempontjából is irreális volt. Nem kizárt, hogy Borsi-Kálmán olvasói között lesznek olyanok, akik a méltán rosszízű és rosszemlékű dezilluzionálás feléledésére fognak gondolni. Biztosra vesszük azonban, hogy az elfogulatlan többség meg fog hajolni a felsorakoztatott bizonyító anyagok előtt, s a könyvet inkább reális múltszemléletünkhöz való figyelemre méltó hozzájárulásként fogja értékelni. (Magvető) ROM SICS IG N Á C 44 �MÉRLEGEN Magyarország felfedezése B A K O N Y I PÉTER: TÉ B O LY , TERÁPIA, STIGMA A szociográfia nem könnyed, uta­ zásra szánt olvasmány. Moldova György Akit a mozdony füstje meg­ csapott MÁV-diagnózisa után sokáig szorongva ültem vonatra, hiszen ha hihetünk a szerzőnek (s miért ne hi­ hetnénk?) már az valóságos csoda, hogy a vonatok egyáltalán még men­ nek. Annak idején mégis nem kis meglepetéssel (s némi elégtétellel) ol­ vashattuk, hogy Moldovát tiszteletbe­ li vasutassá fogadta a „szakma” . A valóság önmagára ismert tehát az áb­ rázolásban, el is fogadta az analízist. Nem véletlenül jutott eszembe Ba­ konyi Péter Téboly, terápia, stigma című félelmetes könyvét olvasva ép­ pen Moldova és a vasút. Mert ha a M ÁV állam az államban, akkor Ba­ konyi Péter választott témájára, a ma­ gyar egészségügyre, s azon belül is az elme- és ideggyógyászatra fokozottan áll ez. Továbbgondolva: ha van te­ rület, amelyen éppen úgy, de inkább jobban ki van szolgáltatva az állam­ polgár, mint a MÁV-nak, akkor az éppen az egészségügy. Közelítve Bakonyi Péter témájához, a helyzetet súlyosbítja, hogy a beteg ember két­ szeresen is kiszolgáltatottá válik, ha a baja nem szervi eredetű, tehát nem sebészre, belgyógyászra, szülészre stb. tartozik. A könyv első ötöde áttekinti az el­ megyógyászat történetét, a magyar egészségügyben elfoglalt, kiharcolt helyzetét, helyesebben a peremre-perifériára szorulását. Erre „rímel” mint­ egy (a kötet végén) a lélek egészsé­ géért (megelőzés, felvilágosítás stb.) tett, teendő, illetve (itt is) elmulasz­ tott, elszabotált intézkedések, lehető­ ségek leírása. Maga a gerinc: a magyar elmegyógyászat, pszichiátria infernóinak, azaz intézményeinek (kórházak, rendelők, orvosok, betegek stb.) leírá­ sa. Szívszorító, nyomasztó olvasmány, amelyről a könyv recenzense nem tud hűvös objektivitással véleményt alkot­ ni. Jól teszi Bakonyi, hogy a „kályhá­ tól” indul, s a történeti áttekintéssel kezdi. Az elme és a lélek betegségeit ugyanis minden korban másként, de mindenkor előítélettel szemlélte, fo­ gadta el a társadalom. Ha úgy tetszik, akkor ezt elfogadhatjuk egyfajta tü­ körnek is a civilizáció, a kultúra, a demokrácia fokmérőjeként is, mert nagyon is meghatároz egy kort, tár­ sadalmat a humánum foka, a toleran­ cia és empáthia mértéke. Minél fej­ lettebb egy adott társadalom, annál in­ kább hajlamos az elme és a lélek be­ tegségeit, sérüléseit is gyógyítandó bajnak tekinteni, ennek anyagi, intéz­ ményi, társadalmi, egészségügyi felté­ teleit megteremteni. Ez nem egysze­ rűen (csak) elhatározás kérdése, mert számos objektív és (sajnos) szubjektív tényezőtől determinált. A kérdésnek több - itt nem részletezendő leágazása 45 �van. A keleti (pl. hindu) kultúrák, vallások magát a létet tartják szent­ nek, sérthetetlennek, míg az európai (keresztény) kultúra dualista: külön választja a lélekkel, értelemmel is bíró lényt az élővilágtól, s csak az előb­ bit (az emberi személyiséget, ha úgy tetszik lelket) tartja sérthetetlennek. De meddig? Ameddig az ép, egészsé­ ges. A fogyatékos, a sérült, a zavart elmét igen sokáig egyszerűen nem vet­ te emberszámba, az ördög incselkedé­ sének, eszközének tekintette, s az álla­ toknál is sanyarúbb sorsot szánt neki. Érdemi fordulatot - szemléletben, de még messze nem a gyógyászatban! csak a felvilágosodás hoz, amikor már a beteg embert látják az epilepsziás­ ban, paranoiásban, skizofrénban stb., s tenni is hajlandók érte, legalábbis nem akarják likvidálni, elpusztítani. Igen izgalmas folyamat ez - megérde­ melne akár ez is egy könyvet - , s még korántsem tekinthető befejezettnek, mert most már magában az orvostudo­ mányban folyik az ádáz küzdelem a dolgok (a beteg, betegség, gyógyítás, gyógyíthatóság stb.) megítéléséről. A kérdés megítélése ugyanis perdöntő a bánásmód szempontjából. Minek te­ kintsük az elme és a lélek betegsége­ it? Biológiai eredetű rendellenességnek, amelyről egyre többet, de még mindig nem eleget tudnak, vagy társadalmi eredetű bajnak, amelynek orvoslása is csak a társadalomban, a társadalom segítségével képzelhető el. Bakonyi Péter szempontjai a laikuséi, tehát nem az orvosé, s ez egyszerre előnye és fogyatékossága. Leírásai riportszerűek és a friss szem megdöbbenését fejezik ki. A klinikák, kórházak, rendelőintézetek, a rehabili­ táló és (elme) szociális otthonokról írottak elemzésére eleve nem vállalko­ zom. Bakonyi Péter bámulatos lelkierővel és szorgalommal járta ezeket végig fotós kollégájával (Szebeni And­ rással), s amit láttató erővel leír, az 46 önmagáért beszél. Aligha vitathatók a következtetései is, noha maguk a szakemberek minden bizonnyal vitat­ ni, sőt támadni is fogják érte. Ez azonban nem baj, sőt! Legyen vita! Mert - noha az összehasonlítás pro­ fán — a téma lényegesen fontosabb (mert a lényeget érinti), mint a vas­ út, az ipar vagy a gazdaság állapota. Bakonyi - ki is mondja - a társada­ lom lelkiismeretére apellál, azt akar­ ja felrázni. Olyan témákhoz nyúl, neu­ ralgikus pontokat, mély sebeket is érintve, amelyek eddig részben tabuk voltak, vagy „túlbeszéltük” ugyan, de mindig csak a moralizálgatás szintjén (alkoholizmus, öngyilkosság, a deviáns magatartások okai, megelőzésük, gyó­ gyításuk, rehabilitálásuk módjai stb.), s a lényeghez alig jutottunk közelebb. Jellemző adalék, hogy az ötvenes években az elme- és lelkibetegségeket amolyan „kapitalista maradványnak” tekintették, amely a szocialista társa­ dalomban magától „elmúlik” az életszínvonal emelkedésével. Maga a pszi­ chológia, pszichiátria is nem kívána­ tos, „gyanús” tudomány volt, amelyet nem tanítottak, nem műveltek. Lé­ nyegesen változott azóta a szemlélet, javultak maguk a viszonyok is, de a humánus, minden vonatkozásban ra­ cionális, a megelőzést, gyógyítást, re­ habilitációt egységes rendszerbe fogó megoldásért még sokat kell tennünk. Elmék vagyunk, s nem vadak, írta József Attila, akit éppen a zsenialitása emelt a betegsége fölé mintegy, hogy szenvedései mindannyiunk „fogyaszt­ ható” közkincsévé válhassanak az esz­ tétikum és a sugárzó értelem által. Bakonyi Péter „beérte” az empíriával, de azzal, hogy - sokszor csak az eset, a jelenség szintjén - leírta ezt a való­ ban „sajátos” terepet, igen nagy szol­ gálatot tett az egészségügynek is. Ez még akkor is érvényes, ha maga a megbírált „szakma” nem feltétlen há­ lás érte... (Szépirodalmi) �ALBERT G ÁBO R: EM ELT FŐVEL A Kritika (1984) szeptemberi szá­ lama sem tekinthető etnikailag, nyel­ mában érdekes cikk olvasható a tör­ vileg egységesnek, homogénnek. Az ténelemtanításról. A cikket a madridi elmúlt századok (török és Habsburg­ El Pais 1984. június 14-i számából elnyomatás) késleltették a nemzeti (és vették át. Két egyetemi kutató nézeteit polgári) államok kialakulását, s ez a ismertetik. Ebből idézek: „A történe­ fáziskésés fájdalmasan megviselte a lem oktatásának a kötelező iskolában térség minden államát, nyelvi és etikai akkor van értelme, ha a tanulónak mint csoportját. Előítéletek és gyanakvások, meghatározott társadalmi környezetben vélt és valós sérelmek miatti bosszúk, elhelyezkedő személynek a globális fej­ megtorlások hátráltatták és hátráltatják még ma is a megbékélést, a múlt be­ lődéséhez járul hozzá. A történelmei azért kellene tanítani, hogy a tanuló vallását. De „tabuk” is, s egyfajta megértse az őt körülvevő világot: rosszul értelmezett „szemérem” is, megismerje és megértse azokat a té­ amely inkább nem beszél a múltról, nyeknek és intézményeknek az erede­ a gondokról, nehogy érzékenységeket tét, amelyekkel együtt él. Kívánatos sértsen, felszakítson már behegedt se­ lenne, hogy a diák ne csak a XIX. beket. századi Európa nacionalizmusainak De meddig lehet, szabad hallgatni eredetét értse meg, hanem azokat a ezekről a dolgokról? Generációk nőt­ nacionalista jelenségeket is vagy tek fel az elmúlt évtizedek alatt, ame­ mindenekelőtt azokat - amelyek nyo­ lyek alig tudnak az elmúlt fél évszá­ mán kialakult a mai autonómrendsze- zad történelméről, következésképp ta­ rű Spanyolország” . Ebből a rövidke, nácstalanok (és közönyösek!) nem egy kiragadott idézetből - megnyugtatá­ társadalmi (gazdasági, kulturális, po­ sunkra?, vigasztalásunkra? - kiderül, litikai) jelenség megítélésében. A do­ hogy a történelemtanítás „mint olyan” log (már) nem bagatellizálható el. Né­ máshol, a tőlünk távoli, egészen más hány éve országos vitát kavart Pásztor történelmi hagyományokkal rendelke­ Emil cikke, amelyben leírta, hogy a ző, más társadalmi berendezkedésű tanítványai (magyar szakos főiskolai Spanyolországban is gond. Azt pedig hallgatók) nem tudták, hogy milyen már a napi hírekből tudjuk, hogy a nyelven beszélnek a székelyek. De szövegben is említett nacionalizmus, honnan is tudhatnák - válaszolt Für nemzetiségek (baszkok, katalánok) Lajos vitacikkében - , amikor az álta­ közti feszültségek - a történelem el­ lános és középiskolai tankönyvekben a varratlan szálai - , mekkora gondot székely kifejezés csak jelzőként szere­ jelentenek a polgári spanyol állam­ pel, értelmezés, magyarázat nélkül. nak. Csupán analógiaként említhetjük Ezek után - a kissé hosszúnak tű­ még az írek és angolok (Nagy-Britan- nő bevezető után - minden történel­ nia), a vallonok és a flamandok (Bel­ met és magyart tanító pedagógusnak, s gium) ellentéteit. Mindezek úgy­ egyáltalán minden múltunk, sorsunk mond - a „művelt” Nyugaton, ahol a iránt érdeklődő, felelősséget érző pol­ polgári és nemzeti államok, demok­ gárnak figyelmébe ajánlom Albert G á­ ratikus intézményrendszer jóval ha­ bor könyvét. Eddig megszoktuk, hogy marabb kialakult, mint a zaklatottabb a Magyarország felfedezése sorozat múltú, következésképp fáziseltolódást kötetei egy-egy régiót, népgazdasági szenvedő Közép-Kelet-Európában. ágat mutatnak be a szociográfia mód­ Mert itt a történelem viharai jobban szereivel. Albert Gábor az első, aki megrázták és összekuszálták a népeket. a teret még egy dimenzióval toldotta Olyannyira, hogy a térség egyetlen ál­ meg: a történetiséggel, mert (Hegellel 47 �szólván) a dolgok csak történelmük­ kel együtt érthetők meg. Evidencia ez, amelyet idézünk, hivatkozunk rá, ám a gyakorlatban hiányzik hozzá a makacs (történelmi) tények konkrét és alapos, részletes ismerete. Miről szól ez a könyv? Egyetlen mondattal is válaszolhatunk rá, de nem lenne elég pontos. Mert kétség­ telen, hogy a szerző vizsgálódásait a magyarországi nemzetiségekkel (né­ metek, délszlávok) kezdte, de ebben - mint cseppben a tenger - fel tudja mutatni az egész magyar történelmet, s kitekintve a mára (1982-ben fejezte be az adatgyűjtést) társadalmunk né­ hány izgalmas, megoldandó gondját is. Szerencsésen alkalmazza a pars pro toto (részben az egész) elvét. Néhány baranyai, tolnai, zalai többnemzetisé­ gű községet keresett fel, azokat, ahol századunkban (1918-tól) többször is mozgásra, helyváltoztatásra kénysze­ rült a lakosság. A könyv gerincét azonban a Bukovinából, Moldvából úgymond „hazatelepített” , majd a sze­ rencsétlen bácskai telepítés után to­ vábbmenekült székelyek, csángók a szó szoros értelmében drámai, sőt tra­ gikus története adja. Az ő sorsukban, ha szabad ezzel a csúnya szóval mon­ dani „modellben” egyrészt a nemzeti­ ségi létet-sorsot mutatja be, az üldöz­ tetést, megaláztatást, egészen az önér­ zet-önbecsülés elvesztésétől az öngyilkosságig, másrészt a ki- és letele­ pítettek sorsát is. Az ő sorsuk isme­ rete segíti átélni az olvasót a Cseh­ szlovákiából (1945-46-47-ben) „áttele­ pítettekét” , de a kollektív bűnösség vádjával a Dunántúlról kitoloncolt svábokét is. Három eszköze, módszere van Albert Gábornak ennek a szerte­ ágazó, szívszorítóan tragikus élet- és élményanyagnak a bemutatására; az oknyomozó, a levéltárakat, szakiro­ dalmat feldolgozó történészé; az ül­ döztetéseket, a ki- és letelepítés szen­ vedéseit, a tsz-szervezést, a lassú kon­ szolidációt átélőket és a szemtanúkat 48 megszólaltató szociográfusé; s nem utolsósorban a szépíróé, akit éppen az intuíciója, beleélő képessége segített a sorsok és portrék plasztikus megfor­ málásában. Mindvégig a megértés szándéka vezette. Értendő ez magukra a megszólaltatottakra, a történelemre és a mai gazdasági, társadalmi jelen­ ségekre is. Mert hisz éppen ez adja meg a munkájának a célját és értelmét is: kulcsot, fogódzókat, magyarázatot találni arra, ami történt az elmúlt 60-70 évben, s ami történik ma falvainkban, városainkban. Könnyen lehet summázni a „tanulságokat” . Az egyén, az individuum csak akkor tudja meg­ őrizni és kiteljesíteni magát, ha meg­ tartó közösségben él, ha biztosítják jogilag, gazdaságilag, politikailag ennek a közösségnek a létét, autonó­ miáját, szuverenitását, lett légyen az bukovinai székely, Garam menti (Csehszlovákia) magyar, tolnai, bara­ nyai szerb vagy német. Az éntuda­ tot, az emberi méltóságot, azt a mó­ dot, ahogyan viszonyulunk a világ­ hoz, ahogyan megfogalmaztuk (ma­ gunknak) a világot, ebben a nemzeti, nemzetiségi közösségben tanuljuk meg, s ha ez fenyegetett, elnyomott, korlátolt, akkor az egyed, a szemé­ lyiség is eltorzul, saját (potenciális) színvonala alatt vegetál. Albert Gá­ bor számos és meggyőző példával il­ lusztrálja és bizonyítja ezt. A törté­ nelem, előbb a nacionalista, majd a szektás-voluntarista politikai akarat, hatalom (államok) úgy szóltak bele ezeknek az embereknek a sorsába, hogy semmibe vette vágyaikat, céljai­ kat, szuverenitásukat, emberi méltóságukat. Igen szemléletes példákat kapunk a könyvben a történelem csapdáira, arra, hogy a politikai aka­ rat, szándék hogyan fordul el az ere­ deti céltól és a rációtól, fordul eredményeként - akár önmaga ellen­ tétébe is. De ezen közben tengernyi szenvedést okoz, megrendíti az embe­ rek hitét a (mindenkori) deklarált �eszményekben, jelszavakban. Ezernyi módja van persze a védekezésre is az egyénnek a közönytől az önpusztításig (lásd alkohol, öngyilkosság), a gátlástalan önzésig, a minden helyze­ tet meglovagoló karrierizmusig. Vagy csupán a fogyasztói mentalitás kiala­ kulásáig. Szándékosan nem részleteztem a csángó-székelyek, a Garam mellől elűzöttek, az ártatlanul meghurcolt svá­ bok sorsát. A szerző is érezhetően visszafogja a tollát, s csupán a té­ nyek közlésére szorítkozik, azaz min­ dent dokumentál, amikor ezekről a történelmi igazságtalanságokról és tragédiákról szól, de éppen ezzel ér el drámai hatást. Senki se érezheti magát felmentve a felelősség alól: önmagáért, szeretetteiért, a közössé­ gért, nemzetiségéért-nemzetért csupán azért, mert nem ismeri a múltnak ezt a szeletét, Közép-Kelet-Európa tör­ ténelmét. Összegezve ez a könyv is hasznosan gyarapítja nemzeti önisme­ retünket, elolvasása után józanabban, tudatosabban nézhetünk a dolgaink után — (Szépirodalmi) HORPÁCSI SÁN D OR Az irodalomtörténet kérdőjelei Fenyő István: Haza s emberiség Szeretem az egyszemélyes szerzőjű irodalomtörténeteket. Szeretem végig­ követni a szerzőt gondolatmenetében, ahogy az irodalmi műveltség kezde­ teitől, annak virágba borulásáig nyo­ mon kíséri egy nemzeti irodalom ala­ kulását, tévútjait, kanyargóit, hatal­ mas diadalait. Szorongással vegyes, jóleső érzéssel olvastam H. Taine angol irodalomtörténetét vagy éppen Lanson francia irodalomtörténetét. Ennyi tudás, ennyi szorgalom, ilyen íráskészség. . . De még a rövidebb időszakra szorítkozó H. Hettnert is csodáltam, pedig ő „csak” a német irodalom XVIII. századi szakaszát mutatta be. Vajon lehet-e ma ilyen átfogó képet adni egy irodalomról vagy annak egy „hosszú tartamáról” ? Vajon részletekre széthulló kutatásunk látja-e a fától az erdőt, mint ők lát­ ták? Persze, hangzik a megnyugtató válasz: jól kivehető sémákba szorítot­ ták az irodalom sémákba nem szorítha­ tó életét; az idő, a faj, a környezet hár­ masságot érvényesítették költők, írók, életművek, korok tárgyalásakor, oly­ kor a „nemzeti” lélek vagy a „népié­ lek” megnyilatkozását igyekeztek ki­ mutatni. Szerb Antal tűzijátékszerű ötletvillózása később kápráztatott el, mint ahogy Babits Mihály egyoldalú­ ságaival és rokonszenves elfogultsá­ gaival is lenyűgözően szép európai irodalomtörténete is. Kutatás közben forgattam a kétszemélyes szerzőjű szlo­ vén irodalomtörténetet, Pogacnikét és Zadravecét, tisztelettel adózva koro­ kat szintetizáló, írói életműveket im­ pozáns sorban megjelenítő munkájuk­ nak. S megdöbbentett az akadémiai irodalomtörténet, amelynek számos szerzője számos álláspontot, vizsgála­ ti módszert képviselt. Amit egységben kellett volna látnom, azt darabjaiban láttam; összetartozónak hitt korsza­ kok nemcsak különböző felfogásban tárgyaltatnak, hanem összetartozásuk is eleve kétségessé válik. Egyazon korszak szereplői sem nyilváníthatják 49 �ki véleményüket más szereplőkről, mert önmagukban, önmagukhoz vi­ szonyítva kerülnek elénk, nem abban a rendben, amelybe tartoznak. Talán nem egészen igazságos, ha ezeket a gondolatokat a Gondolat Kiadó ama sorozatának nyitányára írjuk le, amely éppen az egyszemélyes szerzőjű irodalomtörténet jogát akar­ ja visszaállítani. Ugyanis irodalmunk nagy korszakait a korszak legjobbnak minősített szakértőivel akarja a kiadó a nagyközönség részére, tehát olvas­ mányosan, színesen, izgalmasan fel­ dolgoztatni. A szó legszorosabb ér­ telmében vett ismeretterjesztő műről van szó, amely összetett szónak mind­ két tagja egyképpen hangsúlyos. Te­ hát népnevelő jellege (terjesztő) és tudományos volta (ismeret). Ismét megnyugtató választ hallunk: annyi a részletkutatás, annyi a szakirodalom, olyan mennyiségű monog­ ráfián, tanulmányon, cikken, adatköz­ lésen kell keresztülrágnia magát az irodalomtörténésznek (és annyi feles­ legeset olvas el búvárkodása közben), hogy szükségszerűen (?) kerül sor nemzeti irodalomtörténetekben még az egyes fejezetek szétparcellázására is az adott tíz-tizenöt év szakemberei között. Horváth János egyetemes ma­ Az már ismét más kérdés, hogy gyar irodalmi tudása a régmúlté, a szerencsés volt-e először egy viszony­ ma irodalomtörténésze néhány évtized lag rövid korszeletet bemutatni, ne­ termését tudja csak igazán. Aki leg­ vezetesen az 1815 és 1830 közé eső alább másfél évszázadot fog át kuta­ esztendőket. A magyar irodalom 1815 tásaival, hamar gyanússá válik a -1830 között ugyanis nem alkot ön­ szakma szemében. Jobb esetek közé álló korszakot, hiszen - mint ebből a tartozik, aki az irodalomtudomány könyvből is kitetszik - Kölcsey Fe­ ágaiból nem pusztán egyet művel. Jól­ renc nyolc esztendővel és jelentős al­ lehet, elmélet és konkrét irodalom­ kotásokkal, Vörösmarty pedig huszon­ történészi munka szétválása szintén öt esztendővel és legjelentősebb al­ „vívmánya” korunknak. S ez a szako­ kotásaival élte túl ezt az évszámot, sodás nem feltétlenül előny! Illetve márpedig elképzelhetetlen Kölcsey előny annyiban, hogy egyes költőknek, vagy Vörösmarty életművének-pályáíróknak még a mosócéduláit is ismer­ jának kettévágása. Nyilvánvalóan az jük. Csak éppen az a kérdés, hogy lett volna az optimális, ha a történel­ egy korszakot, egy költőt, az irodalom mi-irodalmi korszakok egymásutánja széles ívű folyamát a mosócédulák szerint jelennek meg a kötetek, de határozzák-e meg? Vagy éppen ellen­ ezt eddig csak az akadémiai iroda­ kezőleg: a túl sok adat, a tudni nem lomtörténettel sikerült elérni, sem az érdemes dolgok tudása nem áll-e a ún. tízkötetes Magyarország története, költő és az irodalomtörténész közé? sem a Gondolat Kiadónak ez az Lehet-e valamit igazán tudni, aminek egyébként üdvözlésre méltó vállalko­ sem előzményével, sem következmé­ zása, sem a kritikatörténeti sorozat nyeivel nem vagyunk tisztában? Ha nem tudta ezt az elemi kívánalmat csak a szoros értelemben vett irodal­ kielégíteni. Hogy ennek számos, em­ mi korszakot ismerjük, és nem annak beri, tudományos, szervezési oka van, intézménytörténetét, zenei és képzőarról talán nem szükséges külön győz­ művészeti világát, mindennapjait ködnünk az olvasót. Így inkább ma­ („szociológiáját” !), a szokásokat, az rad a tiszta öröm, hogy mégis lehet­ olykor rejtett és meglepő kapcsolato­ séges az egyszemélyes szerzőjű irodakat és tudatos kapcsolódási szándéko­ kat . . . lomtörténet. Mert - ideje, hogy meg­ 50 �nevezzük a szerzőt! - Fenyő István meggyőz erről. Meggyőz, mert hoszszú kutatói tapasztalat birtokában vállalkozott az összegezésre. Írt saj­ tó- és kritikatörténetet, írói monográ­ fiát (Kisfaludy Sándorról), verselem­ zést (Petőfi Sándor egy versét ele­ mezte), igen sok tanulmányt, saj­ tó alá rendezte Kölcsey Ferenc válo­ gatott műveit, Eötvös József beszé­ deit, recenziókat készített kritikai ki­ adásokról, tanulmánykötetekről, válo­ gatott kritikatörténeti szöveggyűjte­ ményt adott ki. Emellett nem húzó­ dik el a zsurnálkritikától sem, egy időben a Magyar Rádióban rendsze­ resen jelentkezett Figyelő szemmel cí­ mű publicisztikai műsorával. Így adva van minden - előtanul­ mány, adottság, rutin - ahhoz, hogy egyszemélyes szerzőjű irodalomtörténet készülhessen. Amit nem várhatunk tőle: az Szerb Antal ötletessége, Hor­ váth János századokat egységben lá­ tó-átfogó megjelenítő ereje, Szauder Józsefnek irodalmat és képzőművé­ szetet egymással korrespondenciában érző művészete. De az sem kevés, amit kapunk. Szilárd szerkezeti vázat, áttekintő előadásmódot, következetes tárgyalási módszert, az irodalom tár­ sadalmi funkcióját hangsúlyozó (néha talán túlhangsúlyozó) felfogást, meg­ jelenítésre törekvő költői pályarajzo­ kat, költői pályarajzok és társadalmiművelődéstörténeti hosszmetszetek ál­ talában megfelelő arányát, kitekintést a világirodalomra, különös tekintettel K elet-Közép-Európára. Ehhez hozzá­ tehetjük, hogy Fenyő István mindezt a szakirodalom tüzetes ismeretében teszi, azokat idézi, akiket olvasott. Márpedig a korszakról többet nála aligha olvasott valaki manapság szé­ les e hazában. Egyes megállapításai mögött ott érezzük a szakirodalom és saját kutatásai hitelességét. Emellett az olvasó tájékoztatására nem alcí­ mek, hanem az egyes bekezdések előtt „blickfangos” „schlagwortok” találha­ tó, néhol valóban eligazítóak, néhol azonban igencsak az Interpress Ma­ gazinba illők, mint például A társa­ dalmi harcok, sűrűjében, Öntudatos és bátor nőtípus, „alig leplezett erotika” (s mindez Vörösmartyról szólva). Egészében azonban jól olvasható, a legtöbb helyen megjegyezhető (azaz az akadémiai irodalomtörténetnél in­ kább tanulható), jól követhető gon­ dolatokat kifejtő könyvet tartunk a kezünkben. Érződik, hogy szerzője önálló tervvel és elgondolással ren­ delkezik, mintegy kortársává tud vál­ ni az általa prezentált korszaknak, érzi annak mozgásirányát, eszmeáramlatait. Mégis, időnként mintha nem bízna eléggé magában, és - szó szerinti vagy kommentált - idézéshez folyamodik. S bár igyekszik takaré­ koskodni az idézetekkel, inkább a szakirodalmat interpretálva adja elő mondandóját, mégis, e - nem feltét­ lenül szükséges - citátumok révén ki­ zökkenünk a gondolatmenetből, jólle­ het, az ilyen egyszemélyes szerzőjű irodalomtörténeteknek nem csekély előnyük az előadás egyneműsége. Mintha a szerző arra törekedne, hogy senki szakember ne maradion ki az idézettek közül. A 178. lapon Révai József és Németh G. Béla, a 186. la­ pon Révai József, Horváth János és Alexa Károly, a 188. lapon Négyesy László, a 189-en Horváth János és Szauder József a hivatkozott szerző. Valóban minden esetben az idéze­ tekhez kellett fordulni? A magunk részéről erősen kételkedünk ebben. Mint ahogy abban is, hogy az olykor ugyancsak egymással ellentétes néze­ teket valló szerzők egyneműsítése a könyvben található idézetek alapján sikerrel járhatna. Amennyiben az lett volna Fenyő szándéka, hogy adott esetben például Kölcsey Ferencről né­ zeteket sorakoztasson föl, ezt oldot­ tabb formában, könnyedebben, „ele­ 51 �gánsabban” is megtehette volna. Nem lábjegyzetben, hanem elbeszélő, ma­ gyarázó jellegű bibliográfiában, amely az egyes szakirodalmi műveket is mi­ nősíthette volna. A másik zavaró momentum a ma­ gyar irodalom-világirodalom Fenyő képviselte felfogásában fedezhető föl. Nem hisszük azt, hogy a világirodal­ mi háttér megrajzolása feltétlenül a bevezető megjegyzések közé való, te­ hát bevezetőül kellene felvázolni a kelet-közép-európai romantikát vagy „az alapozó európai mesterek” port­ révázlatait. Inkább hiszünk irodal­ munk összehasonlító szemléletében, azaz a világirodalmi, kelet-középeurópai párhuzamok, „hatások” , ha­ sonlóságok magyar irodalommal való együtt-tárgyalásában. Tehát a Cson­ gor és Tünde Éj monológját Mácha hasonló látomásával vetnők egybe, vagy Vörösmarty harcát önnön klaszszicizmusa ellen Mickiewicz és Preseren hasonló gesztusaival tudjuk in­ kább megvilágíthatónak. Hiszen ebben a párhuzamosságban, ebben az Euró­ pa felé fordulásban Fenyő István is hisz, csak éppen az egyes művek tár­ gyalásakor nemigen érvényesíti e szempontot. Ezzel kapcsolatos, hogy - bár Fenyő István kritikatörténetében sikerülten mutatta be a XIX. szá­ zad eleje uralkodó eszméinek magyar változatait - helyenként még a régi reflexek működnek. „Nincs szerepe magyar földön a romantikus iróniá­ nak sem - írja a 33. lapon - a hazai íróknak nem csupán szellemük szikrá­ zásával van módjuk arra, hogy meg­ próbálják helyreállítani a széttört va­ lóságot annál inkább a küldetéstudatnak., az apostolhitnek.” Ami azt illeti, Friedrich Schlegel vagy Novalis (akitől el akarja Fenyő távolítani a magyar romantikát) sem volt éppen híjával az apostolhitnek és a küldetéstudatnak; a romantikus irónia pedig nagyon is jelenlevő tényezője Vörös­ 52 marty vagy akár Petőfi világképének. Ugyanis a kettő nincs egymással el­ lentétben. A Szent Szövetségbe hát­ ráló Fr. Schlegel nem azonos a fiatal Friedrich Schlegellel, Novalis költé­ szet-központúsága, a költői küldetésbe vetett hite, utópiája, világirodalomképzete pedig valószínűleg „tipológiailag” több rokonvonást mutat a kelet-közép-európai romantikával. Előre jelezzük: Vietor Hugo groteszkelmélete, költészetkorszakolása, Shakespeare-kultusza, mind-mind közvetlenül vezethető le a német kora romantiká­ ból. S valószínűleg a német korai ro­ mantika népköltészetkultusza sem zárható majd ki a tipológiai elemzé­ sek köréből, hogy drámaelméletükről ne is szóljak. Szerencsére az ilyen „rövidre zárás” nem túl gyakori a kötetben, inkább a szerző figyelme pillanatnyi kihagyásá­ nak „eredménye” . Máskor a feltehetőleg szakirodalmi tájékozódás viszi egy kicsit félre az egyébként pontosan fogalmazó Fenyő Istvánt. Nagyon kevéssé meggyőző­ nek érzem például Goethe és K öl­ csey irodalomról alkotott nézeteinek egybevetését. „Goethét épp annyira foglalkoztatta a költői hivatás értel­ me, mint magyar rajongóját”. Akadé­ koskodhatnánk, hogy ha valakinek hivatása van, az magától értetődőleg tartja annak értelmét. Aztán meg, Schillert talán még inkább foglalkoz­ tatta a „költői hivatás” . Goethének a költészet egyik (bár kétségen kívül fontos) hivatása, legalább olyan fon­ tos számára a természettudomány, azon belül a biológia, a zoológia, az ásványtan, az optika. Ami „esztétiká­ ját” illeti, abban nem tartjuk egészen igaznak, hogy Fenyő Kanttal állítja párhuzamba, tartja felfogását a böl­ cselőjével egyezőnek. Jól ismert példá­ ul, milyen mértékben bírálta Goethe Kant felfogását az ízlésről, mennyire ellensége volt a hidegnek vélt speku­ �lációnak, mennyire tapasztalati-érzéki volt beállítottsága a bölcselet, a tudo­ mány, sőt, még a szép tekintetében is. Az érdek nélküli tetszés gondolatát aligha vallotta. Persze, más kérdés is­ mét az, hogy mit látott Kölcsey Goethében. Mindenekelőtt a winckelmanni görögségképzet német letétemé­ nyesét, mint az például a Fenyő Ist­ ván által jó érzékkel idézett Kölcseylevélrészletből kitetszik (az együgyű nagyság, mint a görögség jellemzője, Winckelmanntó! ered!). Az ember egységes természetének, az emberi to­ talitásnak eltűnése (Fenyőt idéztük) éppen úgy foglalkoztatta a korai német romantikusokat, az elidegenedést, a harmónia felbomlását ők (is) konsta­ tálták, Schiller nem kevésbé. Persze, nagyon igazságtalan néhány nem tel­ jesen szerencsésen megfogalmazott mondat kiragadása, annyit azonban mindenesetre érzékeltet, hogy Fenyő Istvánnak nem mindig sikerül a ma­ gyar és a világirodalmi megfelelések regisztrálása. Kölcsey Goethe-élménye bonyolultabb és összetettebb an­ nál, hogy egy bekezdésben elintézhető lenne; viszont a szerzőnek a kérdés­ sel foglalkoznia kell, mert nem hagy­ ható ki. Ezúttal azonban a kifejtendő (vagy érzékeltetendő) tételnek nem lelte meg helyét. Másutt meglelte. Lelkes munkával derítette föl, hogy a történelem és az élet körforgássze­ rű felfogását az olasz bölcselő, Vico, gondolatvilágának magyar asszimilálása erősítette. S ez a - nem hatás, hanem - találkozás egy nagy gondol­ kodó eszméivel színezte például V ö­ rösmarty képzet- és gondolatvilágát. Avval nem tudunk egyetérteni, hogy csak azért, mert egykorú két költő, együtt szerepeljen. Vörösmarty és a francia romantikus A. de Vigny kö­ zött Fenyő - helyesen - inkább elté­ réseket talál, mint párhuzamot, de ak­ kor minek kell ezt az eltérést emlí­ teni. Az meg aligha nevezhető hason­ lóságnak, hogy mindketten szívesen szólaltatták meg a szenvedők pana­ szát, mindketten a világ megváltása után sóvárogtak (de mennyire más­ képpen!). Hogy Vörösmarty is igye­ kezett költészetében elrejteni „énjét, személyiségét, életélményét” , ebben nem vagyok bizonyos. Vigny úgyneve­ zett rejtőzködése is több magyarázatot igényelne. Nyilván arról van itt szó, hogy nem oly közvetlenül szólnak az olvasóhoz, mint Petőfi. A z újabb kor kapitalista fejlődésével való elégedet­ lenség sem csak Vigny és Vörösmarty jellemzője, hadd utaljak vissza a ko­ rai német romantika néhány megnyi­ latkozására, sőt, Goethe sem minden­ ben helyeselte az újabb irányokat. Nem is szólva Schillerről. Talán nem szűkíthető le a kérdés a kapitalista fejlődés helyeslésére vagy elutasításá­ ra. Goethe ifjúkorában lovagolni sze­ retett, Petőfi már ünnepelte a vas­ utat. Azt hiszem, hogy nem pusztán egy szűken értett társadalmi-gazdasá­ gi változás rettentett meg néhány ro­ mantikus írót-költőt (mindegyiket más okból!). Még azt is hiszem, hogy sok­ kal áttételesebb, indirektebb a viszony gazdasági-társadalmi átalakulás és költői reflexió között, életmódbeli, mentalitásbeli, a társadalmi érintke­ zés formáin érezhető változás, az iro­ dalom külső viszonyaiban jelentkező fordulat is szerepet játszik, s nem utolsósorban a költői világképre ható bölcseleti-tudati formák torzulása, új tudatminőségek kialakulása, leszámo­ lás egy végérvényesen avittá vált szel­ lemi világgal, új szellemi (és persze, földrajzi, történelmi) horizontok földerengése. Olyannyira mások az iro­ dalomnak, az íróknak létfeltételei, a bölcselői tudatok reflexei, sőt, a „nyelvi” lehetőségek Keleten és Nyu­ gaton (most egyszerűsítettünk), hogy a Vörösmarty-Vigny, VörösmartyBlake megfeleltetés, hasonlítás csak esszében elfogadható, ötletnél nem 53 �többek - valójában nem elegendő öt­ letként fölvetésük. Amit azonban vitában kétségbe vontunk, azt hosszasabb töprengés után érdekesnek kell nyilvánítanunk. Érde­ kesnek, mert még ha odavetett ötlet­ nek tartjuk is, gondolatébresztőnek is egyszersmind, és távlatot nyitónak, a magyar romantika tágabb szemléleté­ re ösztönzőnek, újszerűnek és továb­ bi kutatásra késztetőnek. A szintézis­ nek megvan az a hátránya, hogy ma­ gasabb fokon összegezve, könnyűnek találtatik, ami „alacsonyabb fokon" súlyosként méretett meg. Viszont megvan az a vitathatatlan előnye, hogy nem kell törődnie az alacso­ nyabb fokú gondolattöredékekkel, ha­ nem a nagy egész szempontjait szem előtt tartva, szemlélődhet. Már csak azért is szeretem az egyszemélyes szerzőjű irodalomtörténetet, mert na­ gyobb felelősséget és nagyobb sza­ badságot juttat írójának. Nagyobb fe­ lelősséget, mert nem hagyatkozhat társszerzőkre, akik majd beleveszik fejezetükbe, amit ő kihagyott vagy jogtalanul kiselejtezésre ítélt. De na­ gyobb szabadságot is, mert nem kell ragaszkodnia akadémikus sorrendhez, elgondolásait érvényesítheti, látomását a korszakról, méghozzá a maga tör­ vényei szerint, a maga logikája sze­ rint. Nagyobb a felelősség, mert sem­ mire és senkire nem hagyatkozhat, csak (?) az anyagra. De nagyobb a szabadság, mert ízlése, kutatásban ed­ ződött tetszése személyes választása szerint mutathatja föl az anyagból azt, ami hozzá a legközelebb áll. Ezért - valószínűleg - az egyszemélyes szerzőjű irodalomtörténet a legőszintébb műfajok közül való, ahol a tet­ szelgőt, a szépelgőt, a sznobot hamar utol lehet érni. Fenyő István azzal is vállalja a reformkort, hogy szolgálatot vél tel­ jesíteni. Használni és nem ragyogni akar, ezúttal irodalomtörténettel, író­ 54 portrékkal, vitatható és vitatásra ér­ demes megállapításokkal, ötletekkel (melyek közül a magunk részéről nem mindegyikkel tudunk teljes mértékben egyetérteni), gondolatokkal. S teszi mindezt a szorgalmas kutató elszánt­ ságával, az ismeretterjesztés lemon­ dást követelő szigorával. Szolgálhat ez az irodalomtörténet már csak azért is, mert ilyen jellegű könyvben ritkán adatik meg, hogy szerzője valami lélekzetállítóan újat mondjon. Tehát nem hálás műfaj. Azonkívül számol­ nia kell azzal, hogy mások saját, ked­ ves olvasmányaikat keressék, saját „fixa ideájukat” , és hiányolják saját kutatási alanyukat és tárgyát. Szolgálat továbbá azért is, mert ilyen terjedelemben nem is tudjuk, mikor jelent meg önálló, egyszemé­ lyes szerzőjű könyv a reformkor iro­ dalmáról. Így a jelzők, hogy úttörő, hézagpótló, szükséges, valamint szak­ mai és közönségigényt elégít ki - iga­ zak. S végül szolgálat ez a könyv már csak azért is, mert vállalta, hogy a kezünkben nehezen tartható, egyéb­ ként is nehézkes és számos részletében elavult akadémiai irodalomtörténet helyett frissebben gondolkodó, az újabb eredményeket is tolmácsoló, a szó legjobb értelmében vett kézi­ könyvvel ajándékozza meg az iroda­ lomtörténetre kíváncsi olvasóközönsé­ get. Mit várhat ezért cserébe? Akadé­ koskodó elmélkedéseket, mint ami­ lyen c sorok szerzőjéé, kifogásokat, vitákat - és nyilván szép számmal el­ ismerő sorokat. A legnagyobb és legbecsesebb ajándékot azonban nyilván­ valóan az a diák fogja adni a számá­ ra ismeretlen szerzőnek, aki valame­ lyik nagyobb közkönyvtár szabadpol­ cán megkeresi a „fenyőt” (így, köznevesülve), és elkezdi tanulás céljából forgatni lapjait. (Gondolat) FRIED ISTVÁN �TANULMÁNY SIM ONFFY AN D RÁS r Így hinni... Arcképvázlat Gerelyes Endréről G erelyes Endre küldetéssel érkezett írónak hitte, tudta, remélte magát. Csáth Gézáról írott Türelmetlen kritika című esszéjében olvashatóak az itt kö­ vetkező sorok: „Thomas Mann az emigrációból figyelmeztette Hitler Német­ országában maradt pályatársait. Azt mondotta, hogy vigyázzanak, mert aki ott, akkor egy támogató sort leír, abból sohasem lesz író (...) A Thomas Mann-i mondás talán úgy is átfordítható: aki egy jobb, tisztességesebb, haladó és hu­ mánus társadalom érdekében egyetlen sort sem ír le, abból sohasem lesz író.” Figyeljünk erre a négy igényre: jobb, tisztességesebb, haladó, humánus. Másutt (Így írni): humánus és forradalmi. Ma már talán kimondható: a fenti jelzőkkel felruházható társadalmunk bi­ zony nem éppen ezeknek a jelzőknek jegyében teremtette meg alapjait, utolsó csatlósként lefasisztázott kilencmillió magyarnak kellett bizakodva a jövőbe tekintenie, s titkon mégis bíznia a kiteljesedhető jövőben, az élhető életben. A pokolba vezető út jó szándékkal van kikövezve, mondja a szólás, de a po­ kolból kivezető útról nincsenek szállóigék. Mert küzdelem az, jóvátétel és min­ dig újrakezdés, és ha valaki, akkor Gerelyes Endre volt az elsők között, aki ezt a küzdelmet magáénak tudta és magára vállalta, immár nem az önigazo­ lás megérthető szándékával, hanem a továbblépés Lancelotjaként, a többieket is megváltani képes, pokolból induló krisztusi szándékkal. Idemásolok még egy hosszabb idézetet Gerelyes Endre már halála után meg­ jelent regényéből, az Isten veled, Lancelot!-ból: „Magamról még annyit: lob­ banékony és a kelleténél büszkébb természetű vagyok, tehát nélkülözöm a kró­ nikások. nyugodt emelkedettségét, alázatát, s mióta csak eszemet tudom, látha­ tatlan, de eltéphetetlen kötelékek béklyóznak a kalandhoz, a küzdelemhez és a kardhoz, s ismét csak alkalmatlanná tesznek a világ dolgait távolról meg­ ítélő és nyugodt magasságból mérlegelő elme pontosan rögzítő szerepére. Ment­ ségemre mindössze azt hozhatnám fel, hogy ellentétben a forgatagtól, a féle­ lemtől és vértől távol álló, sőt menekülő krónikásokkal - én láttam, átéltem és véreztem is azért, amit ők csak innen vagy onnan merítve ismereteiket tudnak. A bőrömön éreztem és érzem is az igazság ostorcsapásait és a hamis­ ság csendesítő símogatását. Lehet, hogy a több ízben becsmérlően említett kró­ nikások többet tudnak, mint én, de én többet láttam; s lehet, hogy műveltsé­ gük szélesebb pillantásra serkenti őket; ám az én szemem mélyebbre néz. Leg­ alábbis hiszek ebben. Mindezt el kellett mondanom, hiszen enélkül tanúságom - és ez az írás is - pelyva, melyet sodor a szél.” 55 �Gerelyes Endre emberi és írói alkatának (ami nála szorosan összefügg) min­ den fontosabb jellemvonása kiolvasható ezekből a sorokból. Kedves, különös­ nek ható, rokonszenvesen kamaszos és megdöbbentően érett férfi egyszerre; hetyke és alázatos, tétova és magabiztos, zaklatott és hűvösen elegáns, zárkó­ zott és kitárulkozó - suttognak és kiáltanak ezek a sorok, melengetnek és meg­ borzongatnak. És ott az egyetlen tétova jelzés is: a „legalábbis”. Legalábbis hiszek ebben, írja. Körüljárható a „legalábbis” értelme: én egyedül, más már nem, én csakazértis, és az előzményekkel együtt: az élmény (tolvajnyelven szólva: a megélt valóság) elsődleges szerepe. Már itt elmondható Gerelyes tra­ gédiájának lényege: valami olyat hoz a magyar irodalomba, amit annak a ne­ héz korszakban nem elhanyagolható szerepű, kinevezett irányítói és politikusai legszebb álmukban sem reméltek, amire csak azt mondhatták: túl szép ahhoz, hogy igaz legyen. Adjuk meg hát a lehetőséget, de éljünk a permanens gya­ nakvással. Gerelyes Endre esztétikai kategóriává kívánta tenni az őszinteséget, amely - mint tapasztalhatjuk - azóta egyre sorvadó igény. A bölcsebbek tud­ ják: az őszinteség kiszolgáltatottságot jelent nálunk, feltörhetetlen normáink szerint jobb a „mögöttes tartalom” , a rejtőzködő író, az üzenetet közvetítő vers, a talányos, egyéni jelzésrendszert kiépítő intellektus. A huszadik századi magyar irodalomban talán csak Tersánszky Józsi Jenő tudta megvalósítani a kiugró tehetség és a deviánsnak nevezett magatartás (értsd: önálló személyiség, karakter) egységét, szenvedett is érte eleget, s ma is csak mosolyogva szokás emlegetni, hiszen furulyázott és készen állt, ha kellett. Gerelyes bevallott, pon­ tosabban általa sohasem tagadott (és elérhetőnek hitt) magaslatai: Karinthy Fri­ gyes, Ernest Hemingway és Mihail Solohov. Ismerve őt, talán hozzátehetem: Karinthy intellektusa (ezzel együtt humora), Hemingway embertelenségellen­ sége (szűkebben, antifasizmusa) és az a gyávasága, hogy bátor mert lenni eb­ ben a században, Solohov csak Móricz Zsigmondéhoz hasonlítható mély hu­ manizmusa, amellyel nem hisz az eredendő gonoszságban, s szinte a krisztusi megváltást is hanyagolva, hisz az ember eredendő jóságában. Honnan indult hát ez az alig tizenöt év alatt fölsistergő sors, ez a minden­ kit állásfoglalásra késztető magatartásmodell, a tizenkét éve halott, s az idén ötvenéves lenne Gerelyes Endréé? A legmélyebbről. Két szellemi, indulati rokonát sejtem az elmúlt évtizedek közép-kelet-európai irodalmában: az orosz Suksint és a lengyel Borowskit. Suksint, mint olyan őstehetséget rokonítom hozzá, aki úgy tudott magára figyeltetni földrésznyi ol­ vasóközönséget, hogy grammnyit sem adott el abból, aminek hitével, küldetésé­ vel érkezett, nem oltványként, de saját gyökereiből teljesedett ki, s vált fo­ galommá általa mindaz, amit hordozott s felmutatott. Borowskit nemrég Spiró György fedezte fel igazán számunkra. Borowski 1922-ben született, a maga poklát Auschwitzban járta meg. Néhány idézet Spirótól - mert mintha G erelyesről beszélne: „Nem az volt Borowski célja, hogy riporterként vagy dokumentaristaként jegyezze fel az eseményeket. A z emberről akarta elmondani az igazat. S mert mélységesen etikus ember volt ( ...) , úgy találta, hogy a leg­ szörnyűbb, a jövőre nézve a legsúlyosabb dolgok az emberi lélekben játszód­ nak le.” Másutt: „ Úgy ábrázolja magát, mint aki embertelen lett az emberte­ lenségben. De mert így ábrázol, ember maradt. Tudja, hogy a világhazugság győzött, de hazugságnak minősíti.” És: „Amit már zsigereiben tud, és amit ke­ gyetlenül tudatosan és pontosan leír, azt a lelke mélyén Borowski mégsem ké- �pes elhinni.” Meg ez: „Borowski hiába próbált csodabívéssel, lázas áltevékenységgel megszabadulni tiszta emberségétől. Szervileg volt ép erkölcsű em­ ber.” Gerelyes későbbi polgárentellektüel-útálatáról is van Spirónak (Borowskival kapcsolatban) egy találó mondata: „A z esztétikai és filozófiai elmél­ kedések azért oly kisstílűen érdektelenek, mert a legfontosabbról képtelenek tudomást venni, az emberről.” Hogyan kerül ide Borowski? Nála tizenhárom évvel később, 1935. augusz­ tus 15-én Gerelyes Endre maga is a pokol tornácán született. Nem tudott ró­ la. Szegénység, igénytelenség, alkohol volt a neve. Apja, Gerelyes József MÁValtisztségig verekedte fel magát, édesanyja, Csuhai Angéla áruházi csomagoló. Színhely: a nógrádi szénmedence, Hatvan, Salgótarján, Zagyvapálfalva. „Legendák kötődnek az itteni szénlelőhely felfedezéséhez - írja Mátraházi Zsuzsa Radványi Ferenc megyei jegyző 1727-ben már tudósított a vecseklői »égő földről«. Két pesti iparos, Matusek Vencel és Fischer Antal 1768-ban buk­ kant rá a salgótarjáni szénre, melynek feltárására és hasznosítására, majd egy évszázadig kellett várni.” A múlt század közepén aztán mégis megindul a szén kitermelése, s a vidék egy évszázadon át hordozza, nem szűnő konfliktusokkal, az iparvidék és a köz­ tessé vált földművelés jegyeit, az egymás fölé- és alárétegződő bányásztisztviselő-földműves sorsokat, s válik különös, zárt világgá a nógrádi medence idegent s egymást gyűlölővé. Gerelyes Endre édesapjának „szilárd” M ÁVtisztviselői állása még így is sziget az óceánban, szép nyugdíj, békés öregkor ígérete, két fiúé, akik talán egy lépcsőfokkal feljebb viszik majd. Tervezgetéseikbe könyörtelenül belesöpör a történelem. Gerelyes Endre hatéves, amikor a második világháborúba sodródik az ország, kilenc, amikor a front is átcsap felettük. A családban senki sem politizál, a front átvonulását úgy élik át, ahogy szám­ talan magyar család: valami nyomasztónak vége szakadt, de fortyog a világ, eltűnnek emberek, új szónokok jönnek, de nem tudni, kinél az igazság, bizony­ talanná válik minden, rémhírek kerengenek, egyetlen biztos pont még mindig a M Á V ; a vasútnak mennie kell. A z élet azonban nem lesz könnyebb; sőt: 1951-ben lopni kénytelenek a talpfát tűzifának, amolyan hétkrajcáros, keserű humorral, a karriert is kockáztatva, hiszen Gerelyes József ekkor már M ÁVpénztáros. A „Bandi fiú” tizenhat éves, s bár számára is eredendően termé­ szetes közeg a szegénység, dühíti a megalázkodás, a „valahogy majd csak lesz” filozófiájával nem tud egyetérteni, keserű tapasztalatai egyre gyűlnek, nem alkalmas arra, hogy tétlenül „kivárja” a szebb időket, az „Isten majd megsegít”-et szemforgató önáltatásnak tartja. Távolodik a családtól, a maga útjait keresi. Lassanként tudatosan is szembefordul a kétszobás vasutas családi ház idilljével, a heti egy-két korsó sörrel a vasúti kantinban. Mindezt kinőtte már, s leginkább a hamis nyugalmat, hiszen a MÁV-sziget körül ott fortyog a nógrádi szénmedence felkorbácsolt széncsatás, padláslesepréses sorsa. Többek között nagyapjáé, aki vasúti pályamunkával, krampácsolással izzadt össze öt holdat, aki a Horthy-korszak self made man-je. volt, nem a biztonságos nyug­ díj reményében élt, hanem a semmiből teremtett valamit, inas, szívós kitartás­ sal. Mellette a nagymama, aki családösszetartó erejét adta az ügyhöz, „abrichtolt, stafírozott”, s aki a család ide-oda vándorlásai közepette szárnyai alá vette és iskoláztatta Bandit is. Ahogy a gyerekkori háborús képek a halál­ problémát, úgy a nagyszülőknél töltött évek az értelmes és folytonos küzdelem, 57 �a soha bele nem nyugvás szellemét ültették el a kisfiúba - írói magatartásá­ nak két alapvető motívumát. S a harmadikat: a ragaszkodást. Gerelyes Endre mindvégig azonos maradt önmagával, ezért sohasem érthette a praktikus, időre szóló, érdekekkel terhelt emberi kapcsolatokat, a nagy ügy nélküli összefonó­ dásokat, amelyeket oly reménytelenül járkált körül később, már íróként, Bu­ dapesten. Kialakult állandóságtudata, ez látni tanította, véleményt formálni a körülötte létező igen sokszínű, keverékvilágról, amelynek mitizált hőse a bá­ nyász volt a maga földmélyi hűségével, az akkor szinte mindennapos bánya­ omlásokkal, a hősi halál mítoszával, a társadalmi elismertséggel. Követte az acélgyár, a falvakból, településekből szőtt, s a keskeny nyomtávú bányavasút madzagvonalára szerveződő vidék monstruma, az értelmes szervezettség ideája, ha tetszik, a József Attila-i rend szimbóluma. Gerelyes már tudta, hogy ő más. Érzelmileg elkülönült, éppen toporzékoló csikókorszakát éli, nem szereti, ha olyanok simogatják, akik végül is betörni kívánják. (Nem véletlen a csikó példa, A l Bobáken című novellájának alap­ motívuma, Gerelyes személyiségéhez pedig kulcs lesz később ez a rögződött pszichés ellenállás.) De most még gimnazista, a salgótarjáni Madách Imre Gimnázium tanulója. Verseket ír. A salgótarjáni gimnázium maga is különös hely ezekben az években: me­ nedéke a megszüntetett egyházi iskolákból kiebrudált kitűnő tanároknak. Ge­ relyes Endre irodalomtanára a fiatal Herold László, osztályfőnöke Marton Kálmán, szintén volt pap, aki azonnal felfigyel a kamaszérzékenység mögötti igazi értékekre, bölcsen irányít, emel, ráláttat. Levelezésük kisebb-nagyobb meg­ szakításokkal később is tart. Marton Kálmántól kapja Gerelyes Endre mind­ azt, aminek az irodalompolitika később annyira megörül: az útrabocsátókhoz való örök kötődés eszméjét, lenézésük helyett a megértés és a kiválasztottak által történő felemelés (ha tetszik, krisztusi) gondolatát, az elszakíthatatlan köldökzsinór fontosságának tudatát. Mielőtt bárki előtt megjelenne a kép, amint a bölcs Marton Kálmán a gim­ názium kerengőjének egyik sarkába visszahúzódva, életre szóló intelmekkel lát­ ja el a serdülő Gerelyes Endrét, ide kell biggyesztenem azt a tényt, hogy ezek az intelmek és atyai jótanácsok kemény veszekedések formájában zajlottak. Szóban és levélben. Hogy ez a stílus miként alakult ki, az ma már rekonstruálhatatlan. Bizonyára a „velem perelj, ne a szüleiddel” alaptételből, s „a Bandi gyerek” megfogadta ezt a tanácsot, olyannyira, hogy későbbi, írói létében is ezt a módszert gyakorolta: veszekedve, vitatkozva remélt barátokra, illetve „jó ellenfelekre” szert tenni, aztán - már kölcsönösen megméretve - röhögve egy­ más keblére borulni, vagy sziszegve bevágni az ajtót. Mint ilyen, feltétlenül latinos temperamentumú volt, gyors hangulatváltásokkal; stílusa is ott ragyog igazán (mint idézni fogom) leveleiben, apró megnyilatkozásaiban is, ahol a teljes regiszteren játszik egyszerre, hatalmas akkordokat fogva be, vérgőztől a lebbenő iróniáig. Akárcsak később, budapesti egyetemi évei alatt, a salgótarjáni gimnázium­ ból is hazajön, életre szólónak hitt barátságai, szerelme (későbbi felesége) Schlattner Edit mind odakötik - jóllehet Edit családja nem rokonszenvezik vele, a „vasutas fiánál’” jobb partit remélnek lányuknak. „Alapvetően nagy érdekszövetség és részleges ellentétek, részvét, segítőkészség és némi káröröm vegyül, hullámzik az itteni emberekben. Éppen ezért nem szabad elhallgatni e kérdéseket, mert a közös múlt, az egymásrautaltság - s a múltban az egymás 58 �ellen fordítottság köt és kötöz egyszerre - írja később a Kenyeretlen Tarjánban. - Emlékszem, hogy még legénykekoromban is - negyvenöt után - meny­ nyire mást jelentett Salgótarjánban az acélgyári olvasóba menni, vagy a bá­ nyászkaszinóban táncolni szombatonként. Zagyvapálfalván, ugyancsak hosszú évekig, szigorúan elválasztva önmagukat, három részre tagolódott a falu. Az uveggyár volt az »elit«. A falu, ahol kevés parasztember, a vidéki értelmiség, vasutasok és iparosok laktak, valahogy középütt foglalt helyet ezen az aljas és pitiáner ranglétrán. A telep volt alul. S még később, az ötvenes évek ele­ jén, amikor már eltűntek, sőt ellenkezőre váltottak a gazdasági különbségek, az igazán nagy ökölvívócsatákat akkor vívtuk, ha a Salgótarjáni Bányász és a Sal­ gótarjáni Vasas csapott össze. Tudniillik, ez már egy kicsit reváns volt. ( .. . ) . . . akármilyen nehéz sora volt ezeknek az embereknek, évente három-négy al­ kalommal mindig összejöttek, lovaskocsik hozták a söröshordókat, szalonnát sütöttek, s a cserfák alatt reggelig folyt a tánc, fiatalok találtak egymásra, szö­ vődtek a házasságok, és robbantak ki egyetlen pillanat alatt a verekedések. Mert a bányász, ha bepálinkázott vagy beborozott, akkor tényleg - félállattá vált. Tudom, hogy a kilátástalan robot, a csaknem egyhangúvá váló életve­ szély, az életnek is alig nevezhető vegetáció tette ilyenné. ( . . . ) A »Jó szerencsét«-köszönés nem üres szó. Ők érzik. S ez az állandó halállehetőség (nem ta­ lálok rá jobb szót) ismét csak nagyon furcsán és összetetten hat. Eldurvít, ke­ ménnyé és könyörtelenné tesz. És ugyanakkor megteremt egy hallatlan öntu­ datot, önbecsülést és fantasztikus szakmaszeretetet.” Gerelyes így körvonalazza ezt az elhagyhatatlan, mert egyszeriségében meg­ határozott mikrovilágot, amelyet igazán csak az érthet meg, aki belőle kire­ pítve, szerzi meg rálátását. A Kilenc perc című „boksznovella” oly meglepe­ téssel üdvözölt társadalmi töltetének is itt az eredete: a sportegyletek megfe­ lelnek nevük jelentésének, a ringben társadalmi presztízs- és osztályharc fo­ lyik, s mint ilyen, etikai küzdelem is. A két fiatal bokszoló lényegében külön­ békét köt egymással, nem hajlandók felhergelt áldozatai lenni az üvöltő aré­ nának. S ez az egyetlen mód, ahogyan ki lehet kapcsolódni a felhasogatott arcú táj sarabolt tudatú őshonosainak és telepeseinek induló életek számára belterjes és nyomasztó légköréből: a fiatalok természetes életösztönével és barátkozási hajlamával. A kisvasút bányatavak, erdők, csalitosok között kanyarog, s hogy ne kelljen a különböző életformát élő szülők vizslatekintete miatt feszengeni, s avíttnak ítélt intelmeket meghallgatni, az ötvenes évek itteni ifjúsága is ter­ mészetes gesztussal veszi birtokába a salakos sportpályákat, szervezi köréjük az életét kék melegítőiben és tizenöt forintos tornacipőiben. Gerelyes kezdetben atletizál, aztán bokszol, végül is a kajak s a vizek szerelmese marad: lesel­ kedő veszélyek a Dunán, új és új ismeretségek a táborhelyek környékén, örö­ kös nyitottság a váratlanra, a kalandra, ez lesz az ő igazi világa. 1953-tól sport­ pályákon szövődik szerelme Editkével, s talán ezekben az években írott leve­ lei írói moccanásának első dokumentumai. Érdemes beléjük pillantani, s immár a lezárt élet és a higgadt idő távlatából rálátni azokra a sorokra, amelyek még rárakódott legendáktól, hívek és ellendrukkerek torzításaitól, kritikusok aktuá­ lis mérlegeléseitől mentesen láttatják meg Gerelyes Endre emberi s később írói alkatának alapvonásait. 1953-ban szerelme ablaka előtt sétál este az utcán. Epekedik befelé. Edit édesanyja szóvá teszi a dolgot. „Am i a rámmért fenyegetést illeti - írja Gere- 59 �lyes-, I. §: Mulattatnak, a veszélyes helyzetek, 2. §: Az utca nem magántu­ lajdon, és ha én az én Editkém ablaka alatt akarok sétálni, az Úristen sem tilthatja meg nekem. 3. §: Akasztottam én már tengelyt keményebb legények­ kel is, meg is klopfoltak egy párszor, mégis itt vagyok.” Figyeljünk a mondatra: „Mulattatnak a veszélyes helyzetek.” Vissza kell majd térnünk rá akkor, amikor arról illik majd szót ejteni, hogy - mint anynyian állították - Gerelyes kereste a veszélyt, mintha D ’Annunzio hírhedtté vált tételének tenne eleget: „V ivere pericolosamente” . (Veszélyesen élni - vagy maibb nyelven: Kockáztass mindig!) De figyeljünk csak a következőkre (szerelmes levélben): „Ha egyszer fel­ akasztanak, tudod, már nyakamon lóg a kötél, a fehérruhás szüzek megkezdik a rózsahintést, megszólalnak a harangok, az emberek egymást csókolgatják az utcán, s az alsókekeci plébánián zeng a Te Deum laudámus. . . mert egy gaz­ emberrel kevesebb, mert most akasztják az utolsó jellemes csirkefogót.” (1955) Ugyancsak ebből az évből már egy ízig-vérig „gerelyesi” vallomás: „Egyszer valamelyik Sándor pápa vendégül látta valamennyi nobilist és nobilissát, akik politikai vagy gazdasági ellenfelei voltak. A Borgiák véréből származott az az úr, abban a fészekben költötték, ahol kartársnőd, Lucretia is csiripelt, tehát tettét nem lehet csodálni. Szerette ez a banda a pompát és a halálhörgést, eredeti módon tudott lelkes barmokat exportálni a pokolba. Szó­ val, kérlek, folyt a bor, majdnem olyan dúsan, mint a vér, csillogtak a kelyhek, lesték az öreg egyházfőt, mondogatták ezek a torz embertestekbe ágyazott sakálok, hogy »No, az öreg se húzza sokáig, oh Maria mia, segítsd gyorsan a kötényedbe!« Az öregúr ekkor megtörölgette aranykeresztjét, rendbe tette öltö­ zékét, felállt, s mintha egy kedves meglepetést közölne, ravaszkás mosollyal harsogta: »Hölgyeim és Uraim, engedjék meg, hogy tudtukra adjam: önök mindannyian meg vannak mérgezve.« S amint meredt szemekkel felugráltak, o rvos után kiáltozva, bölcs megvetéssel, öreges fejcsóválással mondta: »Késő!«” Miért vallomás ez? Mert néhány sorral alább értelmet nyer a történet: Gerelyes bevallja, hogy szerelmes. De hogyan! „ É n azelőtt mindig meg tudtam csinálni, hogy soha nem veszekedtem lányokkal, mert leléptem, ha nem úgy lettek, ahogy vártam. Dühöngök magamra, de Veled szemben képtelen vagyok ilyesmire. És ha Veled kiabálok, Ö N M A GA M A K A R O M M E GG YŐ ZN I , hogy Te sem vagy különb a többinél, és rájövök., hogy késő. A szívemre cse­ pegtetett édes aqua toffana hat, már elfelhőzte az agyamat is, a kutya szentsé­ git neki!” Tizenhét éves leányzó legyen a talpán, akinek első olvasásra melegség önti el a szívét, mert világosan megértette, hogy kedvese csupán annyit akart kö­ zölni vele, hogy minden más női lények felett állónak tartja, és kikezdhetet­ len férfiúsága és klasszikus műveltsége ellenére megesett vele az a szégyen, hogy annyira szerelmes lett a címzettbe, hogy az már édes méregként elfelhőzte borotvaéles intellektusát is. Kamaszos, hetyke kivagyiság - s egy nagyon tiszta, fertőzetlen lélek, az a bizonyos „szervileg ép erkölcsű ember”, aki még öntudatlan humanizmusát szentimentalizmusnak véli, és szégyelli: „Mindig restelltem szentimentalizmusomat. Asszonyok neveltek, kényeztettek. 10-12 éves koromig, lágyan, asszo­ nyosan. Apu észrevette, és ő vett kezelésbe. Mostanában beszélgettünk erről, és elmondta, hogy hallatlanul nehezére esett engem a pityergésért büntetni, és szinte ridegen, férfiasan bánni velem, amikor szeretett volna simogatni, ösz60 �szecsókolni. (Állítólag akkor még kedves és szeretette méltó voltam.) Kívül­ állók azt állítják, hogy keménykötésű lettem és férfias. Középiskolában már magam is előmozdítottam ezt, írtam már róla, verekedtem, miegymás. A lel­ kűletet - sajnos - lényegében megváltoztatni nem lehet. Ez ostobaságnak hang­ zik, de így igaz. Annyi vagy több érzékenység van bennem, mint 6 éves ko­ romban. A cinikusság és nihilizmus jó takaró volt, 16-18 éves fiúk nem sze­ retik látni a gyengeséget. Azok farkasfalka, civilizált kiadásban, aki elbukik, felfalják, vagy ami még rosszabb: kinevetik. Hamar beletanultam én a pofoz­ kodásba, ittam és nőztem - már amennyire tanácsos volt - , és én lettem az előcsahos. Riadtan lestem magam, úgy óvatosan kaparásztam is visszafelé. ( .. .) Sokszor számot vetettem már magammal, és nyugodtan, minden kétely nélkül odajutottam, hogy a hozzátartozóimat jobban szeretem az életemnél. Pedig ha sokszor blazírt is vagyok, nagyon szeretek élni. És akármilyen bitangbanálisan hangzik is, ezt az országot is szeretem (hazát mégsem mertem írni), meg az embereket is. Azt hiszem, ott a hiba, hogy túl mélyen érzek, vagy ke­ vésbé ünnepélyesen szólva: mindent mellreszívok. ( . . . ) Sokszor szeretnék egy jó nagyot sírni, ha egy kicsit is megbántottam valakit.” „A z önmagával szemben sem fékezett kíméletlen őszinteség nála gyakran a szeretet, paradox módon a közeledés jele volt. Kitartó barátait hajnalig tartó, egetverő vitákban szervezte” , írtam róla 1976-ban, még leveleinek s ezeken keresztül érlelődésének ismerete nélkül. Ma már azt is tudom: nyomasztó ki­ sebbrendűségi érzésből eredt nála a hetykeség, tele volt a magára maradástól való félelemmel, néhány évvel később is, amikor űrhajóhoz méltó kezdősebes­ séggel repítették fel az írói pályára, még bizonytalanságérzettel küszködött, félt. Gyáva volt tehát? Nem. Ahhoz volt gyáva csak, hogy elgyávuljon. Akár­ csak a nagy példakép (vagy inkább fogadott rokonok) egyike, Hemingway, akiről (már halála után) kéjjel mondták el a lélekbúvárok, hogy „bátorsága eredendő gyávaságának leplezése volt” . Nem tudom ugyan, nevezhető-e gyá­ vának az a férfi - még ha írói stílusának divatja jelenleg éppen leáldozott, de legalábbis tetszhalálállapotban van - , aki hűséges Pilar-ja fedélzetén német tengeralattjárókra vadászik, és aki Spanyolországban van, amikor ott kell len­ nie, és elsőként vonul be a felszabadított Párizsba, még ha a Ritz hotelt ro­ hamozza is meg. Bátornak senki sem születik, az igazi bátrak legtöbbje az igazi félénkekből lesz, míg a vakmerők általában elgyávulnak. Kétségtelen viszont, hogy a nagy rokon remekül menedzselte magát, csillagászati összegű honorá­ riumok legendáját teremtve írásai köré már ifjúkorában (egyben önmagával szembeni igényeit is magasra srófolva), afrikai szafárik és látványos fiestázás mögé bújtatva az írói lét magányos, vergődő óráit, mintegy védekezésül is egy­ ben. G erelyes kettőssége sem különbözött ettől: hamar belátta, hogy nem tud kávéházi asztaloknál dolgozni, s jobb, ha a csak rátartozót nem viszi ki az ut­ cára, baráti asztalhoz, kocsmapulthoz sem, albérletéről viszont alig tudott va­ laki is. A köréje fonódó legendákat azonban nem tudta lebegtetni maga kö­ rül, beléjük kapaszkodott, megmagyarázta őket, küzdött ellenük, vívódott ve­ lük, utálta őket. Kiegyensúlyozott pillanataiban viszont kötetnyi novellához elegendő gondolatsziporkát szórt szerteszét, tékozolt el örökre. Levelei olvastán meglepett, hogy húszéves korában - éppen ő - kesernyés és kishitű. „Szerelmes vagy és azt hiszed, mindig 18 éves az ember - írja egyik levelében (1955). - Úgy gondolod, valami pompás lehet egy kis háztartást ve­ 61 �zetni idillikus fészekben élni. Ez elmúlik. Mást mondok, a fiatalság is elmú­ lik. É n bízom magamban, remélem, hogy a családom meg tudom védeni min­ den alattomos, életkeserítő hatástól. Nem fáznak, mindig lesz egy teli kis élés­ kamra, és a többi. De látod, az élet igen sokszor áthúzza a számításokat. A z apám tele reménnyel indult neki, fiatal volt, tehetséges és optimista. Aztán az édesanyja meghalt, az édesapja beteg lett, abba kellett hagynia a készülést, mert pénzre volt szükség. Még így is el tudta tartani Anyámat, úgy ahogy ter­ vezgették, a frontig. 45 óta - nem megy más módon - Anyu is dolgozik. Ha nem áll annyira Apu mellett, ha nem segít neki, ha nem szereti változatlanul a talán összetört reményeivel együtt, pokollá tette volna az életét. Így, együtt, egymás mellett, ha nehezen is. megy a dolog. Tegyük fel, hogy hasonló körül­ mények közé kerülök. Tegyük, fel, hogy nem tudom biztosítani Neked a lét­ minimumot. A barátaid esetleg befutnak.. Tehetség, szerencse, összeköttetés, sok. minden kelI hozzá. ( . . .) A front után elkísértem Apámat 30 -40 kilométe­ res csereútjaira, tízéves koromban. Azt mondta, ahogy otthon kiraktuk a szer­ zeményt, hogy férfi lesz belőlem.” G erelyes Endre már egyetemista. Hétvégeken hazajár, családja, szerelme barátai várják. Mint ezekből a jóformán egyazon évben írott levelekből is ki­ tapintható, készül felelős, felnőttkorszakára. De tanácstalan. Talán érzi már, hogy a szűkebb társaság már a saját sorsát kovácsolgatja, a kamaszos nekivadulások, „csajozások” és csavargások korszaka a vidék szigorú törvényei sze­ rint lejáróban - és hát az élet meglehetősen nehéz, ha nem nehezebb, mint a háború előtti utolsó békeévekben. A feltételek kemények, de a bányásztelepü­ lés „egyszerű, tehetséges gyermekei számára” szinte korlátlanoknak tetszenek a lehetőségek. Gerelyes nem politizál, a napilapokba sem igen néz bele, köz­ vetlenül látja mindazt, amiről akkoriban megszépítve olvashat csak: az em­ berek, a családok vergődését, küzdelmét a mindennapi kenyérért, az új hie­ rarchia belső csatáit, az italba fojtott indulatokat. Szégyelli magát, mert ő már „polgár” , egyetemi szemináriumok éles eszű vitázója, retteg attól mégis, hogy rá lehessen fogni: megtagadta eredeti környezetét, amely egyszerre csak rá is idegenként néz majd, mint azokra, akik alig várták már, hogy hátuk mögött tudhassák a nógrádi szénmedencében eltöltött gyerekkor zárt világát. Küldetést érez, de még nem meri hinni, hogy mesfelel-e majd ennek a kül­ detésnek. Még nem tudja, hogy alig egy év, s barátai szerterepülnek (M. Nagy Pált a párizsi Magyar Műhelyig hajítja a detonáció), mások a salgótarjáni sor­ tűz vétlen áldozatai lesznek. Önmagával van elfoglalva, váratlanul éri majd a robbanás. „Ma reggel Szauder (ez egy professzor az egyetemen) találkozik az egyete­ men velem, megállít, és az ő kedves, csípős hangján rámordít: Mi a frász van magával, úgy jön-megy, mint egy hulla. Ötöltem-hatoltam. türelmetlenül leint: Majd a vizsgán beszélgetünk, menjen a frászba. És elrohan. Bementem vizs­ gázni, rámles a szemüvege felett, közben készültem. Mondja el a felelet váz­ latát. Elmondom, elég! A d két ötöst (a másikat szemináriumból), elém kö­ nyököl: Na, pakoljon ki! Elmondtam, amit lehetett. Hogy semmit sem tudok., hogy senkinek érzem magam, pedig nem bántott senki, és hogy olyan remény­ telen minden. Nézze, maga hetedik, az évfolyamon, akinek ötöst adok. tehát - és olyan kedves, mikszáthos nevetést produkált az öreg fülesbagoly - vala­ mit csak tud. És jegyezze meg, csak a semmi emberek érzik magukat mindig titánoknak. D e csak az igazi titánok vívódnak, a bolhák nem. - Itt megint kö62 �högött, nehogy elhízzam magam, és bizonyára elpirultam, mert kéjjel szemlélt. (Azóta címezgetnek ifjú titánnak, amióta egy történelemdolgozatomról azt mondta a tanársegéd, hogy szárnyaló stílusú, mélyen átérzett, titánian pocsék történelemdolgozat. Csuda nagy röhögés volt.) Aztán elémnyomott egy Kötcsey-levelet, és tulajdonképpen ezért meséltem el az egészet - figyeld csak kettőtök gondolatainak a hasonlóságát: TE: . . . csinálni a tőlünk telhetőt. Ami úgysem telik ki az erőnkből, azon nem szabad keseregni. Kölcsey: Tudunk változtatni a sorsunkon? Rajta! D e vinnyogni, mint gyer­ mek, vagy toporzékolni, mint makacs hölgyike, s mégiscsak szenvedni, ami lelkünket nyomja, pfuj! Vinnyogtam, toporzékoltam én is. Most ahol tennem nem lehet, összedugom a kezem, és mondom: rengj, dörögj, mennykövezz vagy amit akarsz, de azt nem teheted, hogy én ne legyek én!” Bandi nem is panaszkodott soha. Nem volt műfaja. Hiszen egészséges volt, fiatal és tehetséges. De nem értette meg Szauder bátorításának lényegét sem. A professzor nem a történelemdolgozat „ifjú titánjára” gondolt. Mert bátorí­ tás volt - lehetett - ez a kétcsillagos vizsga, a külön kategóriának kijáró, nem kis elismerés. Gerelyes még valamit nem vett észre akkoriban: ha esetlenül, fel-felfortyanva vagy éppen tétován történő magakeresése közben számára ke­ serű szájízt hagyó kioktatásokban részesült is: lényegében neki volt igaza. Problémaérzékenysége már akkor pontos volt, de nem érezte a feltételek és körülmények megváltoztatásának lehetőségét, a falak merevnek, lebonthatatlannak mutatták magukat, az elvek dogmákká merevedtek. Ő viszont képte­ len volt megváltozni, vagy meggyőződése ellenére alkalmazkodni, betörni. Ek­ kori gondolatait tükrözheti - már érlelt formában - jóval később vihart ka­ vart oktatási reformcikke, amellyel az eszmei mondanivalót hajszoló, Petőfi szájába is munkásmozgalmi töltésű mondatokat kívánó Adyból is proletárköl­ tőt faragó, s nem az irodalmat magát megértető és megkedveltető oktatásmodellel vette fel a harcot, okosan érvelve, s gyomorszájon ütve a mindent meg- és átideologizáló pedagóguseszményt, amely - mert éppen akkor volt jellemző az egyetemre - ma is kísért, és (végül is) elidegenít. A z 1956. februári (SZKP) XX. kongresszus megdöbbenti, felrázza. Belelát annak a világnak mélységeibe, amelyről azt hitte, hogy természeténél fogva olyan, amilyen. A megújulásnak ez a belülről fakadó képessége új jelenség a világtörténelemben. Gerelyes huszonegy éves, megérti, hogy vajúdásai, vívó­ dásai nem magányosan elszigeteltek, hanem hatalmakéi és egyben minden egyes gondolkodó emberéi is, s talán azt is megérzi, hogy addig nem figyelt eléggé a mögöttes jelzésrendszerekre, s mint kölyökkutya a vizet, lerázta magáról az érte nyúló, segítő szándékú kezeket is. Tekeredett egyet a történelem forgó­ színpada. Látta ő annak idején, hogyne látta volna, hogy Salgótarjánban és környékén régi fasiszták bújtak bilgeribe, s vedlettek át ÁVH-sá. Öreg nyilas cipészek, házmesterek pózolhattak a hatalom képviselőinek szerepében, miköz­ ben a fordulat évében becsületes embereket tisztogattak ki az immár egyetlen párt soraiból. De elzárkózott ezektől az emberektől és ezektől a jelenségektől, megvetette (s talán kihalásra ítélte) őket, s a fiatalság egészséges életösztöné­ vel remélte az „új erkölcs” diadalát - küzdelem árán. Ez a naivitás nem az ő hibája volt, a háború utáni fellélegzés, a demokratikus erők szóhoz jutása, az újjáépítés csakugyan kollektív lendülete, a friss népi értelmiségi erők ára­ dása és világmegváltó hite szülte a (később kincstárivá váló) optimizmust, mi­ 63 �szerint egyetlen nemzedék vállalása elegendő lesz ahhoz, hogy az eredendően jónak született emberi természet az össznépi akaratban kiteljesedjék. „Küzde­ lem árán” mérlegelhetjük újra a szavakat. Most feltárult előtte az új „színpadkép” , immár az, amely majd a saját nem­ zedéke sorsát határozza meg. Ilyen indulattal veti magát 1956 diáktüntetéseibe, s hogy mivé fajul az ő és mások ifjúságának tiszta szándéka, arról haláláig képtelen írni, csak néhány töredékes bekezdés maradt ránk visszaemlékezésében: „Sohasem voltam spe­ kulatív, filozófiai problémákon rágódó típus, s főképpen mert sem képzettsé­ gem, sem tapasztalatom nem adott lehetőséget nekem, hogy ezt megnyugta­ tóan eldönthessem, elhatároztam, hogy úgy élek, ahogyan természetes hajla­ maim diktálják, mint ahogyan minden tizenhét-tizennyolc éves fiatalember legalábbis abban az időben, 1952 -53-ban élt. Lelkesedtem a nagy szociális esz­ mékért, viszolyogva és félelemmel szemléltem mindazt, ami messze a fejem felett zajlott, udvaroltam, amúgy diákmódra, örültem sportsikereimnek, örül­ tem annak, hogy a hátam mögött van az érettségi, végre sokat ettem, sokat nevettem, és Salgótarjánból, pontosabban Zagyvapálfalváról készültem a nagy hadjáratra: szeptemberben egyetemre jövök és egy új szakasz kezdődik az éle­ temben. ( .. .) A Z O N az október 23-án este, nébányan, fiúk, lányok, a Madách téren áll­ tunk. Mindannyiunkat kimerített az izgalom, hiszen az egyre óriásibbá dagadó tömegben lépegetve, noha nem hittük, és nem is tudhattuk biztosan, hogy lő­ nek-e a tömegre. A Bem-szobortól átjöttünk a Parlamenthez, innen pedig ha­ zafelé. A lányokat kísértük a diákszállójukba. Amikor meghallottuk azt a dü­ börgést, amelyet mi, fiúk a katonai kiképzések alatt olyan jól megismertünk, mindannyian megdöbbenve álltunk, mert először nem hittük el, hogy E Z le­ hetséges. - Ezek tankok! ( .. .) Elképedve meredtünk egymásra. Mi ez? Mi történik itt? Válamennyien viszszaemlékeztünk a tegnapi nagygyűlésre, amely az aulában zajlott, és ahol vad vitákat folytattunk arról, hogy csatlakozzunk-e a lengyel rokonszenvtüntetéshez. - A többi egyetemek is jönnek. A gyárak is jönnek - kiabál az egyik szó­ nok. - Csak mi nem? - Békés rokonszenvtüntetés lesz. Majd kart karba öltve megyünk, hogy ide­ gen elemek ne csapódhassanak hozzánk! - K i garantálja azt, hogy békés tüntetés lesz? - kérdeztem. - Mi! - ütött az asztalra az elnökség egyik tagja. - Tárgyaltunk a kormány­ férfiakkal, nem fognak lövetni. ( .. . ) (Folytatjuk) 64 �E számunk szerzői B e n já m in L á s z ló költő, Új Tükör főszerkesztője (Bp.), C zig á n y G y ö rg y költő (Bp.), C s á k y K á r o ly költő (Ipolyság, Csehszlovákia), C s e h K á ­ ro ly költő (Halmaj), C so rb a P ir o s k a költő (Szuhakálló), E ndrődi S za b ó E r n ő költő (Bp.), F o d o r Á k o s költő (Bp.), F r ie d Istv á n iro­ dalomtörténész (Bp.), G é c z i J á n o s MSZMP Nógrád Megyei Bizottsá­ gának első titkára (Salgótarján), H á r s G y ö r g y író (Bp.) H o r p á c si S á n d o r kritikus (Miskolc), K iliá n Istv á n történész (Bp.), M á z ik Is t­ v á n költő (Fülek, Csehszlovákia), N é m e t h J á n o s Is tv á n népművelő (Rétság), P a p p L a jo s költő, Napjaink főszerkesztője (Miskolc), R o m sics Ig n á c tudományos munkatárs, M TA Történettudományi Intézet (Göd), S im o n ffy A n d r á s író (Duka). A SZERKESZTŐ BIZO TTSÁG ELN Ö KE: A SZERKESZTŐ BIZO TTSÁG TAG JAI: Dr. Horváth István Csik Pál Dr. Fancsik János A SZERKESZTŐ SÉG TAG JAI: Füzesi István Dr. Bacskó Piroska (cikk, tanulmány) Dr. Szabó Károly Kelemen Gábor (riport, szociográfia) Dr. Tamáskovics Nándor Kojnok Nándor (szépirodalom) Tóth Elemér Dr. Praznovszky Mihály (hagyomány) Czinke Ferenc (művészet) Pál József szerkesztő (kritika) Főszerkesztő: B A R A N Y I FERENC A N ó grád m egyei a d ja : a P o sta . N ó grád (K H I, t a u t a lv á n y o n , e lő fiz e t é s i m eg és K é s z ü lt nem a fé l te rje d e le m b e n . F . 48, egy József a 3 10 0 . K H I évre 96 a N y o m d a ip a ri K e le m e n G ábor la p ja . S a lg ó ta r já n , F e le lő s k ia d ó : k é z b e s ítő k n é l, nádor té r 215-9 6 1 F t. v is s z a . I S S N : 0 5 5 5 - 8 8 6 7 . m egyei v .: V ., á tu ta lá s s a l évre o s z tá ly á n a k V á lla la t. b á r m e ly p o s ta h iv a ta ln á l, k ü ld ün k N ó grád m ű v e lő d é s i S ze rk e sztő sé g : L a p k ia d ó B u d a p e st, v a la m in t d íj V B F eren c. m egyei E lő fiz e th e tő Iro d á n á l T a n á cs Ba ran y i F ő sze rk e sztő : 1. 62 sz. a p o sta János Tam ás út 21. 1900 B u d a p e st). je lz ő s z á m r a . k é th a v o n ta . T e le fo n : ig a z g a tó . h ír la p ü z le te ib e n P o s ta c ím : p é n z fo r g a lm i M e g je le n ik A ran y B á lin t E gyes és 14 -3 8 6 . T e r je s z ti a ára K é z i r a t o k a t és r a j z o k a t n e m K i­ M agyar K ö zp o n ti K ö z v e tle n ü l szám a H ír la p vagy pos­ 16 F t, ő rzün k I n d e x : 2 5 -9 2 5 . V á lla la t s a lg ó ta r já n i ig a z g a tó . 8 5 .3 9 8 4 0 N . te le p é n , S. 900 p é ld á n y b a n 3 ,6 ( A / 5) ív �Ára: 16, - Ft � Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Original Format The type of object, such as painting, sculpture, paper, photo, and additional data Papír Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - 1985/3. szám Subject The topic of the resource Művelődéspolitika Irodalom Művészet Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Baranyi Ferenc Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 1985 Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye 1985 Baranyi Ferenc Palócföld