https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/09f3ceec5039d7c6235e868e3f9d7d2f.pdf 5046dbfc31f67981b51b54b1d6fbfc87 PDF Text Text �Tartalom XVIII. É V F O L Y A M 5. SZÁ M 1. Konczek József: Költői episztola.. ,Kert és alkonyat, Vendég (versek) 3. Székely Dezső: Idők árnyéka, Európai ősz (versek) 4. Sigmond István: Varázslat (elbeszélés) 10. Endrődi Szabó Ernő: Bevezetés egy végtelen könyv közepéhez (vers) 12. Pass Lajos: Madách, félig már szenderegve (vers) V IT A 13. A lföldy Jenő: Költészet és politika napjainkban (vitaindító) ABLAK 21. E. Fehér Pál: Egy szlovák szociográfiáról 22. Vladim ir Ferko: Egy kizárólag szlovák mesterség N O TESZ 32. Hermann István: A humor tanúsága 34. Kerényi Ferenc: Noteszlapok - évforduló után M ŰH ELY 40. . . .a grimasz az arcomon nem látszik.. . (Kőrössi P. József beszélgeté­ se Varga Imre költővel) M ÉRLEGEN 48. Kovács Győző: Balogh Edgár útjai 32. Vladim ir Páral: Gyilkosok és szeretők (Körmendy Zsuzsa) TAN U LM ÁN Y 58. Aradi Nóra: Téma és jelentésváltozás a X IX -X X . századi művészetben E számunk illusztrációs anyagát a II. salgótarjáni országos rajzbiennálé anyagából válogattuk. A címoldalon Luzsica Árpád, 9. old. Topor András, 31. old. Würtz Ádám, 39. o ld . Decsi Ilona, 47. o ld . Molnár Tamás, az 57. old. Szunyoghy András rajza látható. (Fotó: Buda László). �K O N C Z E K JÓZSEF Költői episztola... (Részlet) Ó, bennem a csipkedő kedv, huncutkodás, nyelves szavak íze elforrt, elpárolgott, új árama is elapadt, álltam ott és énekeltem, fölszállva az orgonával, ezer csövön kisüvítő dallamával, tűzlángjával, keringve a falu felett, érintve a messzi hegyet, s a halottak édes arca, foszló hús mágneshatalma, éreztem, hogy magába szív, mint légüres űrkatlanba, lehelleteket keverve, dallamokat elkavarva, mint lángot, feljebb tekerve, mint a húst hússal takarva, s széllel, homokkal keverve, s mint az idők terjedelme, vitt az ének, sírt és zúgott, emelkedett egyre feljebb, aki vagyok, aki voltam, magamat belédaloltam, élve-halva, éltem-holtam, éltem-haltom, éltén-holtan egészen a születésig és a megsemmisülésig, zokogásig, nevetésig, hallgatásig, tűzig, késig, kifosztva és becsapottan, aki vagyok, aki voltam, kilökve a tavaszokból, hogy amikor hangszóró szólt, nem tudtam még, mit takar el, csak azt tudtam dalolni kell, zászlók alatt, képek alatt, kalapács és sarló alatt s kiállítva, hogy szavaljak, öntudatból példát adjak, hogy ne azt lássák, ami van, hanem tiszta szemem-szavam, hogy azt higgyem, okos vagyok, mert a vers tapsot aratott, mondták, hogy a jövő vagyok . . . G Y E R E K E K V O L T A K A N A G Y O K , s nagyok voltak a gyerekek, s szép volt, nem baj, ha bereked torkod, te csak énekeljed, szavald, ordítsd, egyre feljebb fokozva a szavak lángját, világíts, akár a lámpák, mint az ívfény, mint a villany, homlokodon idevillan igazunk, hogy megmaradjon, ékes, tiszta gyerekhangon . . . . . . a z a dal, hogy lángra kapott, elöntötték gennypatakok! Rátok száradt ősz, tél sara, vörösnyakkendős tavaszok . . . Így a korán becsapottak keveregnek, forgolódnak, Nyilas Misiknek, nemecsek ernőknek és Gavroche-oknak vágják, irtják nagy kaszákkal a világűrt a halottak, s száll a dal, már nem a templom, hanem fenn a zöldes dombon. Doberdó és Don-kanyar és mind, ki elesett a fronton elzúg, söpör, szikrát okád, körülzengi az orgonát, tüzet lövellő rakéta, micsoda gyászkomoly csodák, fehér fogsoron kacagó gyöngyök, lábszárcsont-Bach-fugák, milyen fénylő kavicspartok, szentélyoszlopok, robajlók, milyen lángok, milyen fémek, dallamosan összehajlók! 1 �Kert és alkonyat Fölhasogatott zengő üveglapok pallosain vérzik el a nap, s úgy zúdulnak elő a naptorokból lézerfegyelmű sugarak, hogy mégsem véres ez az augusztusi tombolás, csak paradicsomszószban topogsz a nyárvégi kertben, s leszel tocsogás, locsogás, de ki tudja, mi ez a más, míg bele nem retten? Vendég Á ll a ház előtt. Megindul a lift felé. Kilép a lépcsőházba. Haját igazítja. Zakóját gombolja. Cipőjével csoszog. A fal fehér. A z ajtó barna. A kilincs sárga. A z ajtó nyílik. A z ajtó csukódik. A z ajtó csukva. Belül a lábak. Belül a testek. Belül az arcok. A z arcokon belül az izmok. A z izmokon belül az idegek. A z idegekben a történelem. A történelemben a létezés. A létezésben újabb létezés. A létezésben a nem-létezés lehetősége. Mi van a ház előtt előtt előtt? A létezés mögött mögött mögött? Hogyan vajúdjanak kifordíthatatlan kövek? Kell-e hogy vajúdjanak? Hogyan van az, hogy nincs? Van-e vanabb, van-e legvanabb? Mi legyen a szavakkal, amelyek csak szavakat jelentenek? a �S Z É K E L Y D EZSŐ Idők árnyéka A percek álnok tükrei az elmúlásnak fölmutatnak, te ártatlan, te bűnteli árvalánya a pirkadatnak. A perc a halál ügynöke - mondják a bölcsek meg a vének mindegy, hívod-e, űzöd-e: elszáll s nyomában fut az élet. A perc, a perc, én kedvesem, süvít, mint lövedék a fronton; még addig se marad velem, amíg a nevedet kimondom. A múlás vak törvénye ez. Idők árnyéka dől a napra. Szempilláim bokra deres, de ibolyák közt élsz alatta. Európai ősz Törvényes? Vagy törvénytelen? Körülrágott levél-országokat zizegtet a történelem. 3 �SIGM OND ISTVÁN Varázslat Ha valaki megáll a kispark bejáratánál, elkezdenek csikorogni a kavicsok. Csendes környék ez, a legkisebb zaj is elszáguld a padig, hogy tudtomra adja a betolakodók érkezését. Ugyanis ez az én parkom. Már gyermekkoromban kisajátította magának a család, noha telekkönyvileg ezt nem lehetne igazolni. De senki se kér ilyenszerű bizonylatot. A járókelők néha végiglépkednek a fősétányon, s szigorúan megnéznek, mert a dolgaimat úgy helyezem el a pa­ don, hogy az ülőke teljes hosszában foglaltnak tűnjék. Nem emlékszem rá, hogy valaki is arra vetemedett volna, hogy helyet kérjen magának mellettem, valószínűleg érzékelik a szememből kisugárzó tiltakozást, egyik-másik lelassít, de végül mindegyik továbbáll, belenyugodva a helyzetbe. A helyzet pedig az, hogy ez az én padom. És a helyzethez az is hozzátartozik, hogy nem szeretem a társaságot. Sajnos, hajnaltól késő éjszakáig nem ülhetek egyfolytában a pa­ don, de ha megtudnám, hogy hiányomban valaki elterpeszkedett rajta, igen­ csak rossz néven venném. Annak örülök, hogy ragyogó hallásom van, mert ahogy valaki megsérti ezt a hozzámnőtt szentélyt, van elég időm, hogy arco­ mat gyűlöletessé torzítsam. Pedig bennem még egy mákszemnyi gyűlölet sem lappang, kedvelem az embereket, segíteni is szeretek rajtuk, ha esetleg vala­ kinek egy öregasszony erkölcsi támogatására lenne szüksége, de az ilyenszerű érzések csak a parkon kívül jellemeznek engem. Ahogy óvatosan rálépek a sé­ tány kavicsaira, s elkezdenek integetni felém a fák koronái, valami megszál­ lottság költözik belém, s a megszállott ember nem fecseghet holmi földi apró­ ságokról a saját külön bejáratú szentélyében. Hiszen elkerülhetetlen, hogy a mellettem ülővel ne váltsak néhány szót, ha netalán mégis ideszemtelenkedne valaki, pedig tudva tudom, hogy ilyen esetben a varázslat sértődötten elillan, s aztán kutyagolhatok utána, amíg visszacsalogatom. Mert varázslatról van szó, ebben biztos vagyok. A padon ülve, sorban előjönnek gyermekkorom em­ lékképei, amelyek egytől egyig a kisparkhoz fűződnek. A szüleim idejártak csókolózni és később vitatkozni. Anyám közben megszülte Putyikát, majd né­ hány év múlva én is kiléptem a világba, s ez fontos lépésnek bizonyult, mert ugyan utódok nélkül, de egyedül maradtam életben a családból, s ha még so­ kat élnék, sokáig tudnám őrizni családom egyetlen ereklyeszámba menő örök­ ségét: a kisparkot, s ezt az egyetlen padot. És ezt fontosnak érzem, hagyo­ mányápolásnak, szent kötelességnek, egyszóval, valami egészen fenséges dolog­ nak. Csufikát ne bántsa senki, mondta a bátyám, aki csak négyszemközt meré­ szelt Csufikának nevezni, valószínűleg nem tündököltem a szépségtől, ezzel szemben mindig megvédett, ha az itt játszadozók valamelyike rám emelte a kezét. Két világháború zúgott el mellettem, az elsőben a bátyám tűnt el vala­ merre, a másodikban a szüleim. A lelkemen sosem hegesednek be a sebek, de bántani valóban nem bántottak sohasem. A kisparkban, a padomon ülök, és gyönyörködöm a varázslatban. Ez nem­ csak belülről kerít hatalmába, néha kívülről áramlik felém, körülvesz, meg­ ölel, betakar. A magzat érezheti így magát az anyaméh bársonyában. Én ezt a fáknak köszönhetem. A fák közelsége tisztító hatással van az emberre. Me4 �legség árad belőlük, pedig a göcsörtök és a gyűrött ruhájú törzsek, a megszag­ gatott levelek és a siránkozva hajladozó ágak annak a jelei, hogy több szen­ vedést mért rájuk a természet, mint az emberekre. A fák szeretnek engem. A levelek örömtáncot lejtenek a tiszteletemre, az ágak néha mélyen lehajolnak, hogy megérinthessem őket. Mindennap kiviszek egy öntözőnyi vizet, és inni adok a gyökereknek. De most ősz van, és ilyenkor hiábavalónak bizonyul min­ den igyekezetem. A természet törvényei erősebbek, mint az én gyöngécske aka­ ratom. A levelek sorban meghalnak, itt fujdogálja őket a szél a padom körül, de szerencsére ebből semmit sem éreznek, már csak elsárgult tetemüket hajkurássza ez a halottgyalázó fuvallat. Ilyenkor ha megzavarnak, úgy érzem, mintha a fülembe ordítanának valamilyen trágárságot. Pedig csak egy öregúr jön, majd ez is tipeg egy kicsit a padom előtt, s továbbáll. S én újra vissza­ térhetek a varázslatba. - Szabad? A tekintetemmel felnyársalom, és mégis állva marad. Mit akar itt? És mit akar tőlem? A járását sem szeretem, rátartiság van benne. A haja galambősz, de erősen ritkul, ez is valami rosszat jelent bizonyára. Az én hajam is ritkul, de azért van kendő a világon, hogy eltakarja. A mozdulatai is különösek. Mi­ előtt leülne, sepergetni kezdi a faleveleket a padomról, de olyan furcsán tartja a kezét, mintha egy nagy, merev lapát volna. Műkeze van, gondoltam. Köz­ ben jócskán szürkülődött, de az öreg nem mozdult el mellőlem. Megpróbál­ tam elijeszteni. - Műkéz? - kérdeztem. - Nem. A sajátom - válaszolt. - Miből gondolta? - Lapátszerű - mondtam. - Hö-hö - nevetett. - Ilyet se mondtak nekem soha. Az ö-vel nevető embereket nem szeretem. Van bennük valami bizarrság, va­ lami . . . Atyám, ne hagyj el! Ez egy kéjenc! Vagy csak gyilkos? Hát, az is éppen elég. Ilyen közel sem voltam még gyilkoshoz soha. Dermedten ülök to­ vább, pedig tulajdonképpen menekülnöm kellene. De hogyan? Ha hirtelen felpattannék, s elszaladnék a kispark bejáratáig, talán sikerülne akkora egérutat nyernem, hogy ez a megmenekülésemet jelentse. Csakhogy felugrani nem nagyon tudok a reumám miatt, aztán meg az én koromban szaladgálni a fák között, ugyancsak különös ténykedés lenne. És nehezemre esne minduntalan felkapdosni a lábamat, a lehullott levelek között gázolva pedig nem tudnék felvenni akkora sebességet, hogy az elegendő legyen. Kiböjtölöm. Ez az egyet­ len megoldás. Egyszer csak elmegy, hiszen nem az övé a kispark, hogy itt te­ leljen. A gyilkosokban is kell lennie valamelyes jóérzésnek, de ha ez teljesség­ gel hiányzik is belőlük, időnként bizonyára passzívak. Szerencsés ember va­ gyok. Akkor találkoztam a gyilkosommal, amikor Laci a nyakára ült, s vala­ miféle merengő tétlenségre kényszerítette. Amire az életkioltás hajlama újra cselekvésre buzdítaná, remélem, már elválnak útjaink. - Szeretem holdfényben nézni az éjszakát - mondta. Az SS-tisztek is szerették Beethovent hallgatni, gondoltam, ezzel a holdfé­ nyes mondattal, barátocskám, nem győzöl meg. Sőt, egyre biztosabb vagyok benne, hogy ennek rossz vége lehet. - A holdfényes éjszakákban varázslat van - folytatta. Az intelligens gyilkosok gondolatolvasók? Képtelenség. Lehet, különleges képességük van arra, hogy egy bizonyos időre azonosuljanak társuk lelki alka­ tával. Társuk? Miket nem beszélek?! 5 �- Ilyenkor különös hangokat hall az ember, mintha a régmúlt időkből jön­ nének elő a zörejek, vagy a túlvilágból ideérkező zsongás kábítja el az em­ bert, de az is lehet, hogy a holdról sugárzik a földre ez a zenében összeálló hangözön. Ahogy a föld őrzője méltósággal köröz körülöttünk, ez nekem biz­ tonságérzetet ad. Ezért nem féltem soha az éjszakától. Csak a nappalok félel­ metesek. Nem gondolja? É n . . . én nem gondolok semmit, akartam mondani, de csak nem fogok szó­ ba elegyedni vele?! Viszont gyilkos nem lehet. Ez hallucinál. Biztosan az örültek házából szabadult, most már csak az a kérdés, engedték vagy szökött? Mindegy. Az ilyenekkel ugyanolyan különösen kell viselkedni, ahogy ők vi­ selkednek. - Három, harmincöt, ötvenöt - szólaltam meg. Gondoltam, a lottószámok olyan ártatlan, evilági dolgok, hogy ez megnyugtatóul hat rá. - Értem - mondta. - Egyesek a számokba menekítik a gondolataikat. Is­ mertem egy embert, aki minden érzést, gondolatot, fogalmat számmal helyet­ tesített be, s a számok párosításával különös, bizarr játékot lehetett játszani. Engem is meg akart tanítani rá, csakhogy én nem vagyok matematikus alkat, inkább arra lennék hajlamos, hogy a számoknak adjak emberi értelmeket, mert attól félek, hogy az egzakt tudományok egyszer csak elsötétítik a földet, ki­ oltják a napot, s nem fogjuk tudni napvilágnál élvezni a lassan-lassan haldokló kultúrát. Na, ezt jól kifogtam. Pedig tulajdonképpen nem is ellenszenves. A mozdu­ latai is nyugodtak, megfontoltak. És a gondolatai is logikusak, amelyeknek a lényegével ugyan nem értek egyet, de most nem ez a fontos. Beszéd közben behunyja a szemét, a képzelet világában így jobban lehet tájékozódni bizo­ nyára. Behunyom én is, lássam, milyen. Semmilyen. Behunyt szemmel nem lá­ tom a fáim leveleit, ahogy a holdfény sugarában lejtik az őszi haláltáncot, s nekem látnom kell ezt a szívbemarkoló ceremóniát, mert én egyformán részese vagyok életüknek is, haláluknak is. Hát így ültünk még egy ideig. Társam be­ hunyt szemmel hallgatta a belső muzsikát, én meg nyitott szemmel figyeltem az elmúlást. * Másnap a szokottnál valamivel korábban érkeztem, az öreg a padomon ült, és szemmel láthatóan várt engem. Ez valamit akar tőlem. Finoman tudtára kell adnom, hogy nincsenek ékszereim, kevés nyugdíjat kapok, viszont tudok éne­ kelni. Az énekszó megnyugtatóan hat az idegbetegekre, főleg az ilyen holdkórosfajtára, mint az én emberem. Egy ideig csendben ültünk, aztán csak úgy dúdolgatva elénekeltem néhányat a kedvenc dalaimból. Idáig rendben volt minden, semmi kivetnivalót nem találtam a történtekben, az ügy akkor kez­ dett meglepő fordulatot venni, amikor az illető elkezdett tercelni nekem. Igen meggondolkoztató volt ez az egyetértés, mintha valahogyan egy kaptafára húz­ tak volna bennünket az istenek cipészei. Kiegészítettük egymást, olyannyira, hogy amikor az egyik nótámhoz nem tercelt, finoman megböktem az oldalát, hogy figyelmeztessem: nem szeretem a lazsáló dalnokokat, ha már egyszer hoz­ záfogtunk valamihez, úgy fejezzük be, ahogy ezt elkívánja tőlünk a nótázás tisztessége. Nem tagadom, felkavartak az események. Az egyedüllétben minden apró esemény élményt jelent, s az élmények, legyenek azok bármilyen természetűek, nem tesznek jót a vérnyomásnak. Jobbnak láttam, ha szépen hazamegyek, az én koromban amúgy sem illik egyedül róni az utcákat az esti sötétben. 6 �Hazafelé menet nem nagyon beszélgettünk. Talán csak annyit mondott, hogy birsalmaillatom van, s hogy náluk az egész család birsalmaillatban úszott va­ lamikor, ifjúkora egyre inkább homályba vesző, de mégis csak legszebb emlé­ kei ehhez az illathoz fűződnek. Álltunk a kapuban. El kellene búcsúznom tőle, ami igencsak nehezemre esett, mégis csak ő volt az egyetlen ember az életemben, akivel együtt énekeltem. Talán az lesz a legjobb megoldás, ha behívom teázni. Noha jóval túl vagyunk a teázás időpontján, ilyenkor, estefelé ne teázgasson a magunk korabeli ember, de hát semmi sem szépíti meg jobban az egyformán telő hétköznapokat, mint ezek az apró törvénysértések, ha olyasmiket követünk el, amelyek nincsenek túl az illendőség határán, de annak a küszöbén ólálkodnak. - T eázott ma? - kérdeztem. - Nem szoktam teázni - mondta. Visszautasít? Csakhogy arról nem volt szó, barátocskám, hogy a jólneveltséget is félretegyük! Na, megállj! Az ilyenekhez erélyesnek kell lenni, ettől megszeppennek, s akkor már kezes bárányként lehet kezelni őket. Ökölbe szo­ rítottam a muffomba bujtatott kezemet, erősen ránéztem, és nagyon hűvösen, nagyon leereszkedően szóltam rá, szavaim között vágni lehetett volna a jégtáb­ lákat. - Jöjjön utánam! Azért is teáztunk. Semmi sem megnyugtatóbb, mint ülni a kisasztal körüi, és szótlanul teázni. A tea átmelegíti az embert, a szótlanság elandalítja. Ilyen­ kor erőt vesz rajtunk a jóleső álmosság, a megnyugvás és az egyetértés bágyadtsága. Amikor nem ül megfeszülve az ember, hogy zakatoló gondolatait megpróbálja glédába állítani, s csak azokat engedje ki lelke kapuján, amelyek megérdemlik, hogy a szavak köntösében szétszóródjanak a külvilágban. Ven­ dégem is ilyesmikre gondolhatott, mert engedelmet kért, hogy végigdőlhessen a díványon. Nem horkolt, csak enyhén pöfékelt. Ezt örömmel nyugtáztam, nem szere­ tem, ha valaki álmában hangoskodik. A lábát betakartam egy pléddel, az em­ ber minden helyzetben legyen emberséges, ez nálam elvi kérdés. Aztán átmen­ tem a másik szobába, mégsem illik valakit bámulni alvás közben. Persze én is ledőltem egy kicsit, végiggondoltam a napot, ahogy minden este szoktam, mérlegre téve tetteimet, gondolataimat egyaránt. Semmi kivetnivalót nem talál­ tam az aznapi cselekedeteim között, talán még azok a szavak közötti jégtáb­ lák is felolvadtak a tea párájában. Megnyugodva szenderedtem el. Kifürkészhetetlenek a sors útjai, állapítottam meg, amikor reggel hatkor felnyitottam a szemem. A cipője a dívány mellett volt egymás mellé téve, átmentem lábujj­ hegyen a szobán, s ahogy elhaladtam a fekhelye mellett, felemeltem a cipőjét, kivittem a konyhába, és alaposan megtisztítottam. Az egyik cipője talpán ta­ láltam egy rozsdabarna falevelet. A jókedv néha megmagyarázhatatlanul tör rá az emberre. Valahogy jókedvű lettem attól a falevéltől, pedig az elmúlást jelképezte, de nekem akkor egészen mást jelentett. Mintha a kispark beköltö­ zött volna a házamba, padostól együtt, a fák itt billegtették magukat körülöt­ tem, nem láttam rajtuk göcsörtöket, a fatörzsek ruháján sem voltak gyűrődé­ sek, a hajladozó ágak pedig az ébredés örömét énekelték a fülembe. Tálcán vittem be a reggelit, a csészék csörömpölésére felnyitotta a szemét. - Reggel van? - kérdezte. - Bocsásson meg, hogy. . . - Most nem beszélgetünk - szakítottam félbe. - Most enni kell. Nálam mindennek megvan az ideje. 7 �- Én is szeretem a rendet - mondta. - A rendetlenség az akaratgyenge em­ berek jellemzője. S az ilyeneket nem szívlelhetem. - Ezzel tökéletesen egyetértek - mondtam. - Ebédet is terv szerint készí­ tek. Minden napnak megvan a maga étele. Ma például túrós laska lesz az ebéd, előtte köménymagleves. Remélem, szereti?! - Egyáltalán nem vagyok kényes - mondta. - Ennek örülök - mondtam. - Ki nem állhatom a válogatós embereket. Ebéd után engedelmet kért, hogy rágyújthasson. - Naponta négy-öt cigarettát el lehet szívni - mondtam. - Semmi kifogásom ellene. Csak tudjon róla, a füstöt magukba szívják a függönyök, s azokat nem könnyű kimosni. - Ez az én feladatom lesz - mondta - , ha ez nehezebb munka. - Nagyon helyes - hagytam helyben. - A mosás amúgy is nehezemre esik. - A masszázst próbálta? - Nem - mondtam. - Pedig az a legjobb. Tapasztalatból beszélek, nekem elhiheti. - Hiszem - mondtam. - Miért ne hinném? Délután megmasszírozta a két lábamat. Este kimentünk a kisparkba, s hall­ gattuk a hangokat. Behunyt szemmel, az éjszaka sötétjében, különös hangokat hall az ember. Mintha a régmúlt időkből jönnének elő a zörejek, vagy a túl­ világból ideérkező zsongás kábítja el az embert, de az is lehet, hogy a holdról sugárzik a földre ez a zenében összeálló hangözön. A nyugalom s a béke mu­ zsikája. Reggel korán keltünk. A holmik miatt. Nem rendeltünk kocsit, azt a né­ hány holmit kézben is át lehetett hozni. A házigazdái igényt tartottak az egész havi bérre, noha csak hónap eleje volt, ezen ne múljék, mondtam, összeadjuk. A nyugdíját ugyanis csak a jövő hétre várta. Volt néhány gyönyörű szép dí­ ványpárnája, azokat bevittem az én szobámba. Csakhogy ő ezeken szokott aludni, mondta. Így aztán bent aludt ő is, s ezzel elrendeződtek a dolgok. Este későig olvastunk az ágyban. Nagy csend volt, csak a könyvek lapjai zizegtek néha. - Hetvenöt múltam - mondta. Ebben a korában az ember azzal tölti el az idejét, hogy sétálgat, olvas, gondolkodik, élvezi az őszt, szidja a telet, s vár­ ja a nyári melegeket. Egyébre nem nagyon van ereje, a kora miatt. - Például, mire? - kérdeztem. - Most például mást is lehetne csinálni - mondta. - Maga csak olvasson - feleltem - , mással ne törődjék. Én is közeledem a hetvenhez, és nagyon bánt ez az átkozott reuma. - Mindennap megmasszírozom, ha akarja. Ebben megegyeztünk. Az első együtt töltött éjszakát kellemesen átaludtuk, csak a lába volt nehéz egy kicsit. Álmában sokat forgolódik, s amikor felém fordul, a lábát mindig rárakja az enyémre. De ezt is meg lehet szokni. Har­ madnap már hiányzott, ha nem éreztem a lába súlyát a derekam s a térdem között. A hét végén elhívtuk a papot. - Jól gondolja meg - mondta - , mert én még sokat fogok élni. - Én is - mondtam. - Reumával száz évig is ki lehet tartani. A papot megkínáltuk törkölypálinkával, utána, mondta, előtte sosem szok­ tam. Aztán felálltunk egymás mellé a kisasztal mögött, a pap velünk szemben állt, s összekulcsolta a kezét. A nevünket kérdezte. 8 �- Szegedi Mária - mondtam. - Szegedi Sándor - mondta a társam. Lassan fordultunk egymás felé. Amikor találkozott a tekintetünk, valahon­ nan a múltból előjöttek a hangok is, alámnyúltak, s elkezdtek repülni velem. Talán elrepítettek volna véglegesen, ha nincs a szemem előtt az arc, egy öreg­ ember kifehéredett, máj foltos arca, egy nagyon-nagyon öreg gyermekarc. A pap nézett bennünket megrökönyödve. - Valami baj van? - kérdezte. - Nincs semmi baj - mondtam - , csak átmegyünk a másik szobába egy ki­ csit. - Várok - mondta a pap. - Kérem, siessenek. Becsuktuk az ajtót, s néztük egymást csendben. Hosszú percek után szólalt meg a társam: - Csufika, te vagy? - Én mondtam. - Én vagyok. - Most mi lesz? - Visszamegyünk - mondtam. - A tiszteletes úr biztosan türelmetlen. Álltunk a kisasztal mögött. Átölelt a birsalmaillat. Anyámtól vettem át azt a szokást, hogy a szekrények tetejét megrakom birsalmával, hogy mindig illatos legyen a levegő. Amikor birsalmaillat volt nálunk, mindig béke volt. Most is az van. 9 �E N D R Ő D I SZABÓ ER N Ő Bevezetés egy végtelen könyv közepéhez és végül néhány szót erről a verseskötetről melynek alapképlete három szó (szöveg) hátterének szövetéből fejthető föl és ezek mondta károly a T Ö R T É N E T mondta károly amit az iratokból ma­ gad is kikövetkeztethetsz mondta levert forradalomként dé­ lutánromok köröttünk oldalukra dőlt hatalmas zöldmárványbálnák fölrobbantott bársonydömperek bolyhos szétdobált síkjai dombok erdők tömör izzó ferdén hulló nyalábokban fény napcseppek sercegő szüremlése roncsolt ezerkilencszázhetvennyolc dunántúl késődélelőtt késődélután mondta károly zöld fényalagútban gubbasztó nagy fekete reverenda­ galamb feladat ha ez még annak nevezhető a hivatás ha érted hogyan gondolom mondta károly nem a történet újraalkotása mondta károly a feladat az elégett idő roncsainak össze­ gyűjtése a korommal mocskolt törmelékek mondta károly a R É G É S Z kezében a lelet ha érted hogyan mondom ha ez egyáltalán leletnek nevezhető még a régész kezében akinek hivatása ha ez még annak nevez­ hető összetörni a tudat visszapillantó tükreit melyek az emlékezést cseppfolyóssá olvadó szemek szivárgó ragacsos esőjévé változtatják kényszeríteni az álmokat hogy megke­ ressék az eredeti helyszíneket ahol föllelhetik önmaguk bizonyítékait elvezetni az emlék tárgyát az emlékezésig lekalapálni levakarni szétrobbantani a leletre (a tárgyra) tapadt idő zárt szakaszos rendjét mert a lelet nem talált tárgy a lelet nem egy eseménysor végeredménye a lelet (a tárgy) az eseménytelen történet ha ez még annak nevezhető közepe mondta károly a lelet (a tárgy) az idő-gömb nulla pillanatú középpontja, amely örökké ott volt örökké ott állt ahol mint az iratok a padláson vagy a pincében vagy egy alagsori szoba páncélszekrényében mondta károly mert magad is tudod a történetet a történet megírható tehát nem 10 �fontos mondta károly magad is tudod minden hatalom végcél­ ja ez mindegyik ezt teszi egyik így másik úgy nem a vers fontos tehát mondta károly a vers megírható a szavak nél­ küli költészet a fontos belső verseink ezek belső verseink m agunknak íródnak az igaziak mondta károly a lehetetlen meg­ valósítására irányuló akarat a fontos tehát a külső megje­ lenés nélküli versek fontosak amelyek megközelíthetetlenek mint az úszó jéghegy teste a hajós tekintetének bentről kimozdíthatatlan az a költészet ami a borospohárral való v i­ szonyom az ivás pillanatában azok a versek fontosak amelyek hermes tristmegistos atomjai agyvelőnkbe zárva mondta ká­ roly zöld reverenda fekete tócsafényben nagy ázott galamb dálutánősz ezer K IM O N D Á S mégis a régész hivatása és ez még annak nevezhető ezerszer ezer sokszor ezer vagy csak egy kimondás mert az idő ismeri tulajdonságát az anyagot kiter­ jedését a teret ismeri a valóság elemeit az idő fölismeri a jelenség-jelekben önmaga gömb-egészének kicsiny cserepe­ it és mert a régész ism eri az id ő t hivatása és ez még és már annak nevezhető a kimondás mert a kimondás a lét lehe­ tősége (a lelet) a tárgy létének lehetősége és a tárgyat látó lét lehetősége a kimondás e lét lehetőségének kimondá­ sa a kimondás létének lehetősége a lehetőség léte a kimon­ dásra a lét tárgyának a tárgy létének kimondására ezért a kimondás cselekvés a lehetőségbeli lét cselekvése a tárgy létének és a tárgyat látó létnek a cselekvése a tárgy ese­ mények nélküli története a kimondás cselekvése mert a ki­ mondás a látó létének bizonyítéka vagyis lehetősége a cse­ lekvésre és egyedül lehetséges cselekvése mert a látó léte kimondás nélkül csak mint lehetőség létezik s a lehetőség e létnek nem bizonyítéka pusztán csak élhetőség lehetősége és ezért a tárgy és a látó létlehetőségének létezhetősége a kimondás cselekvése és - - ------- --- ez már beszéd mondta károly így hát itt ez a szöveg ami nem az amit gondolsz róla ha­ nem az am i mert a szöveg sorsával megírja belső versét ró­ lad rajtad áll hogy a tárgy leletté válik-e kezedben hogy a lelet belső versed tárgyává válik-e úszó jégyhegy-létedben rajtad áll hogy léted bizonyságává válik-e a kimondás itt ez a könyv itt vannak ezek a szavak / mondatok a lehetetlen megvalósításának csúfos kudarcai ragyogó kísérletei itt van ez a szöveg ezek a szavak / mondatok az elégetett idő törmelékei az úszó jéghegy csúcsáról lehasadt szilánkok itt ez a szöveg végül amit megírtam és nem én írtam 11 �PASS LAJOS Madách, félig már szenderegve * - - Tapodtat sem mozdulok innen! A fakéreg repedései között az Univerzum. Szarvasbogarak tusakodnak, hangyák őrjöngenek lábamnál; rovarok ragadnak egymásba. Mi kell még? Feltámadunk - rikoltja hülyén a kakas. Istenem, én aludni szeretnék. ** - - Tegnap itt járt a pap, beszéltünk erről-arról, hideg kappan, öreg bor mellett; s marasztaltam, mert gyanítottam: nyelvén maradt valami még. S végül, hogy így meg úgy, kinyögte: valami perzekutorok kóstolták borát a minap, lehet, csupán megpihenőben, dehát az ördög sosem alszik keresztet vetett s elköszönt. Most csillagokba nézek bambán. Az asszony odabenn szuszog. *** - - Egy zárkában! - egy-két hét (mármint a kellemetlenségek) után a gép már forog: kukucskavillanások, löttyök, kenyerek, pisilés, villanás, kenyerek, löttyök, morzsák, kanalak, lotyók . . . Elábrándozék . . . Ott tartottam, hogy egy zárkában . . . De itt? **** - - Helyére kell billenteni egy festményt; minő feladat! Egy ujjamat sem mozdítom. Hozzanak lábvizet! - - - 12 �VITA Eszmecserére, közös gondolkodásra, vitára hívjuk olvasóinkat, a köl­ tőket, kritikusokat, teoretikusokat, mindenkit, akit a magyar líra jelen­ béli helyzete foglalkoztat! Napjaink honi lírája körül időről időre fel­ fel parázslanak a szenvedélyek, de aki áttekinti a közelmúlt irodalmi eseményeit, több indulattal, sarkított véleménnyel találkozhat, mint hig­ gadtan mérlegelő töprengéssel. Természetesen nem a hevületet kárhoz­ tatjuk, hanem az átfogó széttekintést hiányoljuk. Mert a magyar iroda­ lomban. s literatúránk társadalomban elfoglalt helyét illetően, olyan mértékű változásokat észlelünk, amelyek az eddigieknél pontosabb hely­ zetértékelésért kiáltanak. A diagnosztizálást megkönnyítendő, szándéko­ san szűkítettük le a kérdést közéleti költészetünk jelenbéli gondjaira. E kérdéskör feltérképezése — reményeink szerint — líránk egészére néz­ ve is hasznos megállapításokat hozhat. Ezzel a meggyőződéssel tárjuk olvasóink elé A lföld y Jenő vitaindítóját, amelyet szerkesztőségünk fel­ kérésére írt. (A szerk.) A L F Ö L D Y JENŐ Költészet és politika napjainkban — Kísérlet — Minden író - azzal, hogy ír - politizál, pártot vállal. A kérdés csak az: milyen fokú tudatos­ sággal teszi ezt. Lukács György Költészet és politika összetartozására bizonyságul épp elegendő tárgyi ada­ tot sorolhatnék föl a magyar- és a világirodalom kimeríthetetlenül bőséges kincsestárából - de napjainkban sürgetőbbnek vélem az elvi tisztázást, amikor tudós férfiak egész sora bizonygatja, hogy ez az összetartozás nálunk felbomló­ ban van, vagy már föl is bomlott, s a politika véglegesen más, a líránál objektívebb, „extenzívebb” műfajokba tevődik át, az epikába, filmbe, s a mű­ vészeteken kívüli tartományokba: társadalomtudományba, publicisztikába, hi­ vatásos politikusok és népképviseletek napi tevékenységébe. 13 �Elismerem, van ennek a gondolkodásnak realitása és elméleti megalapozott­ sága. A marxista teoretika szerint „A politika a társadalmi élet azon megnyil­ vánulásai közé tartozik, amelyek történelmileg átmeneti jellegűek ( ...) A tár­ sadalmi élet politikai aspektusa a társadalmi viszonyok fejletlenségéről tanús­ kodik és óhatatlanul a múltba vész, mihelyt az emberek közti kapcsolatok megtisztulnak minden olyan lerakódástól, amely az egyenlőtlenség és a kizsák­ mányolás uralmából adódott. (.. .) Az emberiség társadalmi homogenitásának a kialakulása a politikának, mint az emberi tevékenység specifikus formájának a végét fogja jelenteni.” (Filozófiai kislexikon, 1970.) A politika eltűnését éle­ tünkből eszerint a marxista teoretika lehetségesnek tartja. Mondanom sem kell, ez az elvi lehetőség ma plátói messzeségben van tőlünk; megvalósulását, félő, hogy unokáink sem fogják látni. A mai gondolkodók, akik szerint a költészet elveszítette politikai feladatát, ennél persze gyakorlatibb körülményekre hivatkoznak: a magyar költészet azért fonódhatott össze tradicionálisan a politikával, mert az ország provinciá­ lis elmaradottsága, félgyarmati függősége és feudális szerkezete egészen a felszabadulásig nem tette lehetővé, hogy kialakuljanak a politikai élet korszerű fórumai (s itt a kivételek csak a szabályt erősítik), ezért nagyrészt a művészi hivatásuk és hitvallásuk szerint bátrak, álmodni és éberen látni merők, a köl­ tők vállalták föl a politikus küldetését. Napjainkra azonban kialakultak a po­ litikának azok a modern, demokratikus fórumai, amelyek - úgymond - le­ vették ezt a „terhet” a lírikusok válláról, s fölöslegessé tették a politikai köl­ tészet hagyományainak továbbvitelét. Semmiképpen se szeretném - szándékomat, illetékességi körömet meghala­ dóan - kisebbíteni azokat az eredményeket, amelyeket a szocializmus céljait követő Magyarország ezen a téren - a demokratikus fórumok megteremtése­ nek terén máig elért. Mégis, a közéleti demokráciának, a hazai hírközlésnek, vagy akár csak az emberi mindennapos érintkezés szociabilitásának és demok­ ratizmusának túlbecsülését érzem ki ezekből az érvekből. Ha igaznak tartom is, hogy az utóbbi években vesztett presztízséből a magyar politikai költészet (és alighanem emiatt az egész magyar költészet), akkor ezt elsősorban nem a közéleti demokrácia kétségbevonhatatlan vívmányainak tulajdonítom. Ezek a vívmányok ugyanis igen sok tennivalót hagytak, azt hiszem, nemcsak nekünk, hanem, mint mondtam, unokáink unokáinak is, amennyiben el nem tántorodunk a szocializmus eredeti céljától, a megvalósult kommunizmus „depolitizált” , vagyis eszményi célképzetétől; attól az állapottól, melyben minden em­ ber minden viszonya az individualitás sérelme nélkül társadalmiasult. A poli­ tikai költészet pillanatnyi hullámvölgyhelyzetét én annak tulajdonítom, hogy a felszabadulás utáni évtizedekben jelentőssé nőtt költők (és nemcsak költők, ha­ nem epikusok és közírók is) megfelelő utánpótlás nélkül haltak meg, vagy hall­ gattak el. Ez azonban nem indokolja, hogy ne lássuk meg azokat a lírikuso­ kat, akik mégis vállalják, hogy az Illyés Gyulák, Veres Péterek és Lengyel Jó­ zsefek nyomában tátongó, fájó hiányt betöltsék. Rájuk még visszatérek - egye­ lőre maradjunk az elvieknél. * A lírai költeményekben minden más műfajnál közvetlenebbül jut érvényre a szerző lelkülete, érzelmi, indulati tartománya, gondolatvilága. S jóllehet - Lu­ kács Györggyel szólva - „ . . . nem kristályosodhatna formává még a legbenső­ 14 �ségesebb líra sem, amely közvetlenül csak lelkiállapotokat fejez ki, ha nem tá­ maszkodna a külvilág visszatükrözésére és nem idézhetné fel, ha csak indíték­ ként is (. . .) a külvilág képmását” - azért a lényegre szorítkozva kimondhat­ juk, hogy a sok évezredes lírai költészet az emberi személyiség önkifejezésének műfaja. A lírai költemény holdudvarába vonva, még a „legobjektivistább” mo­ don kezelt változatban is a személyiségre vall a mű tárgya. A vers - mint Jó­ zsef Attila tanítja - nem „önkifejezés” , mert akkor a sírás, a sóhajtás is az volna, hanem valami egyébnek a kifejezése az én által - viszont ez föltéte­ lezi, hogy a mű tárgya óhatatlanul kifejezi azt, ami által ő maga kifejezésre jut; ilyen értelemben tehát mégiscsak „önkifejezés", minden egyéb műfajnál nagyobb mértékben, „műfajspecifikusan” . Az emberi személyiség - tehát az, amit a vers „kifejez” - nem egyéb, mint az egyén társadalmi és természeti viszonyainak összessége. Az egyén társadal­ mi viszonyai térbeliek és időbeliek: a tudatában felhalmozódott és elrendező­ dött művelődéstörténet, nemzet-, osztály- és történelemtudat, érzelmileg és ér­ telmileg feldolgozott hagyománykincs épp olyan meghatározó lehet a termé­ szettől adott alkatára nézve, mint az őt közvetlenül és közvetve körülvevő tár­ sadalmi állapotok, pedagógiai hatások, érvényben levő konvenciók és utópiák, elméletek, ideológiák, illúziók, személyes érdekek és kötelezettségek bonyolult, manipulációknak is kitett hálózatrendszere. Jelen gondolatmenetem szempontjából a politika meghatározása így hangzik - a mai, szocialista Magyarországra értve: a politika az ország uralkodó osz­ tályának és pártjának az államhatalom berendezésében, a kormányzásban kö­ vetett irányvonala; az osztálynak, nemzetnek az államhatalom megtartására, felhasználására, távlati fejlesztésére, végső fokon mindezen formációk „meg­ szüntetve megőrzésére” irányuló tevékenysége. Eddig külön-külön esett szó a személyiségről és a politikáról; most már kapcsoljuk össze őket, hogy azután majd a költői személyiségre vetíthessük. Eszerint a politika, az egyes emberre szűkítve, (aktív vagy passzív) személyes részvétel az állam, az osztályok, párt, nemzet, nemzetiségek, szervezetek és egyéb társadalmi csoportok életében. A politikai élet szűkebb körre terjed ki, mint a társadalmi élet; míg a társadalmi élet magában foglalja a nemzeti és népszokások gyakorlását, az úgynevezett „társasélet” minden megnyilvánulását, az egyénnek a társadalomhoz való egész viszonyrendszerét, és ami talán a leg­ fontosabb: a munkatevékenységet - addig az egyén politikai élete „csupán” attól függ, hogy mennyiben vesz részt, és hogyan, abban a mozgalomban, mely a szervezettség különféle, lehetséges fokozatait mutatva, hatalmilag irányítja vagy akarja irányítani a társadalmi életet. A politika tehát csak része a társa­ dalmi életnek, míg a társadalom élete magában foglalja a politikát. Más kérdés, hogy mindezeket tudatosítva is, milyen rangot adunk a politi­ kának, az ember politikai cselekvésének, meggyőződésének, akár önkéntelen politikai cselekvésének, meggyőződésének, akár önkéntelen politikai megnyil­ vánulásának. Még csak vázlatos képet sem kívánok most adni arról, hogy a politizálás milyen sarkalatos különbségeket mutat történelmi korszakonként, társadalmi osztályonként, országonként, rétegenként és nemzetiségenként. Csu­ pán annyit szeretnék megállapítani, hogy a politizálás ugyanúgy az ember nem­ beli lényegéből fakadó tevékenység, mint ahogy a nembeli lényegből követke­ zik az ember erkölcsi érzéke, a humorérzéke, az esztétikai érzéke - vagy ami a magyar politikai költészettel hagyományosan összefonódva oly sokszor emlitődik: a szerelem. Igaz, hogy létezik embertelen politika, erkölcs, humor, esz15 �tétizálás, mi több, még embertelen szerelem is létezik - de az, hogy például hazudni is csak ember tud, még nem teszi a hazugságot nembeli lényegre utaló tulajdonsággá; ez csupán az őszinteség dialektikusan tagadó fogalompárja, mely szükségképpen a nembeli lényeget is tagadja. A modern társadalomban minden egyén, ha akarja, ha nem, társadalmi lény, „zoon politikon”, és az egyik ember nem abban különbözik a másiktól, hogy társadalmi lény-e vagy sem (mindenki az, kivéve a remetéket és robinzonokat), nem abban, hogy függ-e a politikától vagy sem (mindenki egyaránt függ tőle) - , hanem abban, hogy mennyire tudatosan, szándékosan, elhatározottan és te­ vékenyen veszi ki részét a politikai életből; hogy mekkora erőfeszítéssel és ha­ tásfokkal politizált. Bálint György írta a fasizmus korszakában: ,,Közéletet él a nagy tömeg minden egyéne, anélkül, hogy a legkisebb mértékben is beleszól­ hatna a közéletbe. Mindenki közéleti szereplő, helyesebben: közéleti statiszta. Szereplésével sohasem arathat sikert, de azért ugyanazokkal a nehézségekkel kell megküzdenie, mint a főszereplőknek.” A szocialista társadalomnak eredeti célja az, hogy mindenki teljes jogú, autonóm szereplője legyen a közéletnek, még akkor is, ha vannak a politikának „hivatásosai” és „nem-hivatásosai” . Szónoki kérdésem: miért éppen a politikával, közéletiséggel hagyományosan összeforrt költészet mondjon le arról, hogy akár „hivatásosként” , akár „nemhivatásosként” részese legyen a politikának, a közéletnek? De hiszen a minden­ napi életben az egyén annál inkább lesz hivatásosa a politikának, minél kevés­ bé hivatalosan politizál! * Miként a politika a görög polisz - a városállam - szóból ered, úgy a mo­ dern társadalomban élő ember politizáló (választó, szavazó, a nyilvánosság előtt véleményét hallató) magatartásformájára is van a francia forradalom óta elnevezésünk: a francia ci té -ből - a város szóból - származó citoyen. (A szó­ ban foglalt fogalom tulajdonképpen már az itáliai városállamok korában meg­ volt - gondoljunk Dante guelf-jeire és ghibellin-jeire - , és megvolt az ókori Athénben, sok szempontból máig példaadó formában; Alkaiosz versei a ten­ geren hánykódó hajóhoz hasonlított államról, Aiszkhülosz kardalai a szalamiszi csatáról, Bakkhülidész vagy Szimonidész és még számos költő művei, bámula­ tosan magas fokú társadalmiasultságra, közéleti aktivitásra utalnak.) A citoyen a polgári korszakban a politikából üzletet csináló burzsoá ellentéte. A citoyen a progresszív elméletek értelmezésében úgy jött át a magyar köz­ tudatba (már amennyiben átjött), mint állampolgár, polgártárs, elavultabb vál­ tozatban „honpolgár” ; eredetileg a francia forradalom jakobinus eszméket valló, szabadságra, egyenlőségre és testvériségre fölesküdött közösségi embere, az intervenciós erőkkel szemben hazafi. Magyarországon épp úgy megvoltak követőik, mint Oroszországban és egyebütt; a magyar citoyen útja szinte a francia forradalommal egyidőben ered Kazinczyval, Martinovitsékkal, Batsá­ nyival, Csokonaival, hogy aztán bebörtönzésük, lefejeztetésük,, emigrációjuk vagy korai haláluk után fél évszázaddal újjászülessék Petőfiben, Vasváriban és Vajda Jánosban, s erőteljes citoyeni vonásokkal tegye markánsabbá Kölcsey, Vörösmarty, Bajza, Kossuth, Szemere, a Madarász testvérek, Táncsics és má­ sok arcélét. A magyar citoyen legtudatosabban Petőfiben és ismét jó fél évszá­ zaddal később Ady Endrében testesül meg. Ady kortársai közül irodalmunk­ ban - ha sokszor cinizmusba, szkepticista „fekete” humorba burkoltan is - vé­ leményem szerint Karinthy Frigyesben és persze Nagy Lajosban, Móriczban élt legerősebben a magyar citoyen, az autonóm társadalmi tudatú, radikális vé­ leményt alkotó, választó ember. 16 �A polgári társadalom győzelmes pillanatában született citoyen fogalmát kel­ lene tudatosabban kiterjesztenünk a szocialista viszonyokra és ott alkalmazni. Vitapartnereim segítségével szeretném meghatározni - vagy a meghatározást kezdeményezni - ezt az embertípust: a szocialista citoyent. A magyar citoyen útja irodalmunkban József Attilával, Déry Tiborral, Len­ gyel Józseffel, Sinkó Ervinnel, Lukács Györggyel folytatódik. Illyés Gyula gyermekként már ott van a tizenkilences forradalomban születő, kommunista citoyen típusának soraiban, s amikor íróilag felnő, egyik vezéralakja lesz a népi írók mozgalmának, később egész irodalmunknak, a Magyar Csillag szer­ kesztésétől haláláig. A népi írók közt másféle árnyalatok is megjelennek, de a Márciusi Front, majd az antifasiszta Történelmi Emlékbizottság harcaiban a citoyen elnevezést megérdemlő, új értelmiség kétségtelenül ebből a mozgalom­ ból nőtt ki, mint a későbbi NÉKOSZ-mozgalom elődje. A Szép Szó és más ra­ dikális fórumok körül is formálódik egy értékes árnyalat; a harmincas évek értelmiségi mozgalmai sok nélkülözhetetlen színnel gazdagodnak. Radnóti Miklós és Bálint György például mindenféle szektás csoportérdeken fölülemelkedve munkálkodik nagyszerű életművén. Kassákkal kezdődően jelenik meg a magyar szellemi életben a proletár citoyen típusa; fájdalmas tudat, hogy az emigrációban nem mindig jól tájéko­ zódó Lukács György, a marxista teoretika legjelentősebb alakja, teljességgel félreérti és éles hangon elmarasztalja, mint „szociálfasisztát” ; ezzel szinte meg­ ismétlődött József Attila lefasisztázásának szörnyű esete. Király István „citoyen-magányról” beszél enciklopédikus jelentőségű Ady-monográfiájában; ez a citoyen-magány a maga szocialista változatában még dermesztőbb és még nagyobb légszomjjal sújtja a szellem emberét a Horthy-korszakban, mint a Monarchiában. A harmincas években szerveződik a proletariátusnak egy új ér­ telmisége, mely nem csupán kivételes, „született zseniket” adott, mint koráb­ ban Kassák, József Attila vagy Derkovits Gyula, hanem közös programokat szervező, egységes csapatok létrejöttét ígérte, mígnem a fasiszta terror szét nem zilálta, munkaszolgálattal, fronttal vagy népirtó törvénykezéseivel. Mégis akad­ tak e munkásírók közül, a „fényes szellők” nemzedékével párhuzamosan, akik a felszabadulás után kifejthették munkásságukat; az új magyar líra egyik leg­ jelentősebb alakja, Benjámin László személyében - minden átmeneti torzulás ellenére, azaz éppen ezek tanulságait levonva - rendkívül fontos, új tulajdon­ ságokkal gazdagodott a költészetben a szocialista citoyen. Ő , aki a háborús években Kikiáltom dicsekedve című versében, ahol teljes bizonyossággal mond­ hatta ki, hogy „Fújhat felém a jólnevelt bölcs: / az én erkölcsöm tiszta erkölcs” - azt vághatta oda a hivatalos Magyarország gazdáinak, vagyis osztályellen­ ségeinek, hogy „az ellenséghez tartozom!” Ez a proletárváltozatú citoyenöntudat méltó ahhoz, amit e korszakban a korábbi nemzedék legjobbjai, József Attila, Illyés és Radnóti vallottak verseikben. Váratlanul érte azonban s fölkészületlenül a szociáldemokrata mozgalom e következetesen baloldali költőjét a fordulat éve utáni átalakulásban a szek­ tás politikai berendezkedés irodalompolitikája, követelményrendszere, a párt­ fegyelem értelmezése. A kiváló költő jóhiszeműen sétált egy időre a sematiz­ mus zsákutcájába, melynek semmiféle alternatívája nem mutatkozott a látha­ táron. Nem mutatkozott akkor sem, ha nem felejtkezünk el a fontos tényről, hogy a nemzetközileg is nagy jelentőségű magyar teoretikus, Lukács György már a felszabadulás évében - szerintem mindmáig érvényesen - kifejtette el­ méletét a pártköltő helyes értelmezéséről, igaz, egy többpártrendszerű demok17 �rácia körülményeire értve, melyben azonban a kommunista és a szociáldemok­ rata párt (és ne feledkezzünk meg az erősen baloldali parasztpártról se, mely például Nagy Lászlót a „Pártom te kardos angyalom” kezdetű dalra ihlette!) az uralkodó és kormányalakításra esélyes pártok közé tartozik. Lukács György elmélete az 1948-49-től életbelépett irodalompolitikai helyzetben elvesztette minden nyilvános érvényét, s mindmáig arra várt, hogy újragondoljuk. Íme né­ hány részlet a röpiratból: „ A z igazi történelmi fejlőd és éppen a fordítottját mutatja annak, amit a pártköltészetről elszórt polgári rágalmak hirdetni szoktak. E zek nagyjából így szólnak: volt valamikor a tiszta irodalom - és azután jöttek a pártok, a d e­ mokratikus politikai élet és elrontották a költőket. A valóságban m indez ép­ pen megfordítva játszódott le. A politikai költészet jóval előbb lépett fel, mint a megszervezett, modern pártok. Itt nem beszélünk az ókori líráról, mert ott igen kifejlett pártélet volt. D e a polgári társadalom keletkezése idejében egymás után lépnek fel a nagy pártköltők is, ahol még egyáltalában nincsenek politikai p á rto k . . . Így Lessing, Shelley, sőt még H eine is pártköltők, párt nél­ k ü l.” Lukács György kifejti, milyen sarkalatos különbség van a mozgalmi „plakátköltő” és az igazi pártköltő között: míg az előbbi a lehető leglapo­ sabb értelemben beéri a napi aktualitású alkalmi versek írásával, addig a párt­ költő pátosza „lenyúlik az élet végső kérdéseiig” . A pártköltészet tehát ugyan­ úgy az emberi személyiség totalitását fejezi ki a maga szemszögéből, mint a szerelmi költészet, a tájköltészet, vagy bármely tárgyú, tematikájú vers. Lukács György a pártok megjelenését megelőzően fellépő „pártköltők” - a Shelley-k, Heinék, Ady Endrék - jellemzése után fontosnak tartja jelezni, hogy „ . . . ha egyszer itt van már a párt, ha találkoznak párt és pártköltő, vi­ szonyuk mégsem problémamentes” . És a sztálini korszakban nem tartózkodik attól, hogy leírja: „ A szektaszellem csak a plakátköltőt ismeri el pártköltő­ nek . . . az igazi pártköltő mindig a párt nagy, nemzeti, humanisztikus, világ­ történeti hivatásának énekese.” S az ismert optimizmus-pesszimizmus vitákat évekkel megelőzve, leszögezi: „A költői szabadsághoz hozzátartozik a kétségbeesés szabadsága” . S ami talán a legfigyelemreméltóbb gondolatmenetében, a telibetaláló metaforapár a pártköltőről és a plakátköltőről: „ A pártköltő so­ hase vezér vagy sorkatona, hanem mindig partizán.” A z autonóm emberről be­ szél, József Attila szavával, „ A z én vezérem bensőm ből vezérel!” elvét valló és követő lírikusról. „ E z nem jelent sem anarchiát, sem véletlenszerű össze " függést, csupán a párttevékenység és a pártköltő lényeges vonásai közti helyes kapcsolatok helyes felism erését és m egfelelő gyakorlati alkalmazását.” Mindezt ha Benjámin László költői útjára alkalmazzuk, azt látjuk, hogy az 1949 és 1953 közé eső néhány év kollektív tévelygése után pontosan ennek a viszonynak a lehető legmélyebben átgondolt és magasabb szintre emelt újra­ alkotása történt meg verseiben. Fájlalhatjuk, hogy a hatvanas, évek második fele óta erősen megritkultak újabb versei, de tudomásul kell vennünk - és ilyen értelemben kell teljesnek tekintenünk életművét - , hogy az 1953 utáni másfél évtizedben írt munkáival egy irodalomtörténeti korszak zárult le, a szo­ cializmusért harcoló, a szocialista berendezkedésért pártfegyelmet vállaló, majd a szocialista költői autonómia visszaperléséért munkálkodó költészet korszaka. A később indult költők nemzedékei is számtalan eredménnyel gazdagították politikai líránkat, s nélkülözhetetlen új vívmányokat hoztak a szocialista citoyen formálódásához. Csoóri Sándor esszéi, publicisztikái az új, közösségi kul­ túrateremtésért, Eörsi István felvilágosító erejű, ironikus közírói tevékenysége, 18 �Mezei András bátor „beleszólásai” a technokraták és más, bürokratikussá vált hatalmi helyzetű felelős emberek hatásköre alá tartozó gazdasági és morális kérdésekbe, Fekete Gyula és Bertha Bulcsu intézményeket pótló interpellációi a népesedés, illetve a mentálhigiénia megannyi országos jelentőségű kérdésé­ ben - mindez és még sok-sok jel arra vall, hogy irodalmunk nem vesztette el erőtartalékait a citoyeni írómagatartás továbbfejlesztéséhez. Magában a lírá­ ban, úgy gondolom, Ladányi Mihály hallatja legkövetkezetesebben és legszín­ vonalasabban az autonóm szocialista ember hangját. Mondhatnék más neveket is, de mielőtt szavaimból egy féloldalas, értékrendet veszélyeztető összkép kez­ dene kibontakozni, sietve szeretnék valamit tisztázni. Kétségtelen, hogy irodalmunkban meglehetős presztízsveszteség érte a szín­ vonalasan folytatott közéletiséget, a politikai költészetet. Ezért tartom szük­ ségesnek, hogy szóljak az érdekében, tudatosítsam hagyományait és reményekre jogosító mai tüneményeit. Mindamellett kínosan érezném magam, ha valaki azt olvasná ki szavaimból, hogy az irodalmi - költészeti - érték, meg a poli­ tikai költészet közé egyenlőségi jelet teszek. Lukács György említett tanulmá­ nyában olvashatjuk, hogy a politikai tudatosság tekintetében három fokozatot is megkülönböztethetünk, mely egyáltalán nem jelent egyszersmind értékfoko­ zatokat. Az első fokozathoz tartozó költő „öntudatlanul, igen gyakran szán­ déka és akarata ellenére politizáló költő volna” - és Babitsot hozza föl példa­ ként. A második típushoz Goethét, Tolsztojt vagy Thomas Mannt sorolja; ná­ luk sincs szó a napi politikában való elvegyülésről, de tisztában vannak azzal, hogy „a világ megváltozott tartalmai és szerkezete új költői formákat követel­ nek meg”, és gondos mérlegelés tárgyává teszik progresszivitásukat. A harma­ dik típus - melyhez Adyt sorolja - a tulajdonképpeni (akár párt nélküli) párt­ költő. Szó sincs tehát arról, hogy minél politizáltabb valamely költő lírája, an­ nál értékesebb; ez vulgáris és szektás felfogás, melyet az elmúlt korszakban szerencsésen meghaladtunk. Amellett, ahogy Babitsnak és még sok, „apolitikusként” elkönyvelt költőnek is vannak politikai szempontból igen jelentős meg­ nyilatkozásai, a jelentős tehetség pontos és becsületes társadalom- és önábrá­ zolása (amilyen szerintem életműve nagy részében Szabó Lőrincé is volt) az ellenkezőjét demonstrálhatja annak, amit bizonyítani akar - itt elég, ha a balzaci paradoxonra gondolunk. És ha tüzetesen megnézzük a felszabadulás utáni évtizedek magyar líráját, azt látjuk, hogy a korántsem politizáló termé­ szetű lírikusok legjava bőséggel teremtett politikai értelemben is jelentős mű­ vet; gondoljunk Weöres Sándor, Kálnoky László, Vas István, Jékely Zoltán, Csanádi Imre, Nagy László, Pilinszky János, Juhász Ferenc és még jó néhány kitűnőségünk munkásságára, melyből tucatjával és tucatjával szemelgethetnénk az olyan erős közéleti töltésű műveket, melyek nélkül a politikai líráról adott kép csonka és kirekesztősdit gyaníttatóan hiányos volna. (Egyszer meg kellene írni a politikai líra hazai történetét, hogy ez világossá váljon, egészen a legfiatalabbakig.) Megközelítőleg sem sorolhatom föl a mai társadalomnak azokat a területeit, ahol nemcsak a közélet és a politika hivatásosai, hanem oly régóta bevált „amatőrjei” , a költők is megtalálhatják tennivalójukat. S határozottan elzár­ kózom az elől, hogy akár csak megkíséreljek „témákat” vagy „programokat” adni a politizáló vagy politizálni vágyó újabb költőgenerációknak. Még csak nem is ötleteket kívánok adni, csak szempontokat sorolok föl jelzésszerűen, a teljességnek csupán töredékét érzékeltetve. 19 �Először is szeretném megismételni, amit D. Nagy László mondott írószövet­ ségi felszólalásakor, a hetvenes évek elején: a szocialista társadalomban élő költő illetékességét hangsúlyozta közdolgainkban - s én most ennél is szeré­ nyebb leszek: a költők illetékességtudatára szeretném irányítani a figyelmet, mely a jelek szerint egyre szűkülő tendenciát mutat, ellentmondva az új típusú citoyen-magatartás iránti szükségletnek. „Tessék sürgősen megváltani a világot!” - mondanám legszívesebben Bálint Györggyel. A részletfeladatok meghatározásakor tisztázni kellene, melyek a szocialista politikai költészet mai specifikumai, mert abban biztos vagyok, hogy ezek nem lehetnek a polgári társadalomban élő citoyenköltő másolatai. Egészen más a helyzet, amikor valaki az osztályuralomért küzd a költészet és közírás terepén, mint amikor valaki a társadalmi berendezkedés szociabilitását és demokratiz­ musát fejleszteni akarja. Vannak olyan hagyományos költői magatartástípusok, amelyeknek másolgatása komikus és anakronisztikus pozőrségbe fulladhatna. Ha a citoyen-polgár a burzsoának, akkor a szocialista citoyen a politikailag kö­ zömbös nyárspolgárnak és a bürokratának az ellentéte. Megszívlelendőnek tartom viszont, amit Pozsgay Imre hangoztat a Művészet és politika című tanulmánygyűjteményben, Minden író felelőse a nemzet sorskérdéseinek cím alatt: „ . . . néhány fontos kérdést újra kellene fogalmazni. Például ilyeneket: - Író és politikus, irodalom és politika hogyan működhet­ nének együtt a társadalmi átalakulás és a jólét árnyékában keletkezett vagy fennmaradt, az embert lealacsonyító jelenségek megszüntetésében, a népszapo­ rulat, a szegénység, az öngyilkosság, az alkoholizmus vágta sebek enyhítésé­ ben, megszüntetésében? - Hogyan építhetnénk tovább természet és történelem adta szövetségeseinkkel, a kelet-európai népekkel barátságunkat, együttműkö­ désünket úgy, hogy ki-ki a maga hazájában becsülje nemzetiségeit, óvja a sa­ ját érdekében is sorsukat? Hogyan értethetnénk meg velük, hogy a határain­ kon kívül élő magyarság fennmaradása, anyagi és szellemi gazdagodása nem csupán e térség lelkiismereti kérdése, hanem közös érdekünk is?” Az állam­ férfiúi felelősséget éreztető szavak, íme, kérdésekként hangzottak el; most már a helyes választ is meg kellene találnunk. Végezetül azt a véleményemet szeretném kimondani, hogy a szocializmus társadalmi keretei között minden kultúrateremtő, kultúrafejlesztő, az emberek önismeretét, közösségi érzését, esztétikai és erkölcsi érzékét, minden humánus jellemvonását, munkaszeretetét és minőség iránti érzékenységét fejlesztő iro­ dalmi mű - legyen az vers, novella, regény, film vagy esszé - politikai jelen­ tőséget kap. Ennek tudatában kívánok mielőbbi föllendülést, sikert és növekvő népszerűséget a tudatosan politizáló költészetnek, a Petőfi-, Ady-, József Attila-i hagyomány bensőből vezérelt követőinek. 1984. június 10. 20 �ABLAK Egy szlovák szociográfiáról K i ne látott volna drótostótot? Na, nem elevent, olyan ma már nincs. Ha­ nem hát rajzon, festményen, folyóiratban, könyvillusztrációként, elbeszélésből, szülő-nagyszülő meséiből. Szemünk előtt kivetül megtermett alakja, gondolat­ ban keressük a széles karimájú kalap árnyékában fürkésző tekintetét, irigyel­ jük titkokat sejtető bő köpönyegét, csodáljuk vállára akasztott limlomait: a me­ rőkanalat, vasalóalátétet, szűrőt, egérfogót, no és szánjuk a szűk nadrág végé­ ben a bocskorba bújt lábat; mennyi gyaloglás, mennyi úttalan út számlálatlan kilométerei az osztályrésze. Magyarországon így festettek a mesterség képvi­ selői, ők voltak azok, a házaló drótosok, járták az Alföldet, megdrótozták a cserépedényt, megfoltozták a fészerablak rácsozatát, árultak patkányfogót, ügyes konyhai szerszámot, ha kellett, készítettek - persze titokban - pálinka­ főző üstöt, rézlemez volt hozzá a legjobb. Jöttek és hozták a híreket is a vi­ lágból, meg a szomszéd községekből, fontosak, hasznosak, örömmel látottak voltak faluszerte. Ma azt mondanánk: a szervizszolgáltatás és a tömegkommu­ nikáció sajátos formáját testesítették meg. Hanem mentek ők másfelé is. Észak- és Dél-Amerikába, Oroszországba, Tá­ vol- és Közel-Keletre. Ott a nyomuk Egyiptomban, Brazíliában. És persze és főleg Európában. Legjobban a cári Oroszországban szerettek dolgozni, ahol hatalmas, jól szervezett műhelyeik nyíltak meg, szállítottak-javítottak a cári udvarnak is. A legnagyobb szerencsefiak Amerikában lettek, akadt köztük milliomos is, New York-i polgármester is. S a dúsgazdag mellett találni nyo­ morgót, koldust, a képviselő mellett meg csavargót vagy rablógyilkost - tény azonban, hogy zömmel becsületes, dolgos és találékony emberek voltak, akik sokra vitték, mert a nyomor és nélkülözések bélyegétől megjelölt Felső-Vág völgyének vidékén tisztes iparosi vagy polgári jólétet teremteni bizony óriási előrejutásnak számított. Kis híján drótos lett Vladimir Ferko (1925) maga is, hiszen szülei mindkét részről neves drótosfamíliából származtak, akadt a családban oroszországi dró­ tos, de volt amerikai nagybácsi is. Ámde belőle újságíró, publicista, szépíró lett. Tudományos-népszerűsítő monográfiák és ismeretterjesztő művek mellett (az arany története, a gyémánt históriája, a barlangkutatás könyve, a kozmosz meghódításának regénye) az egyik legtermékenyebb szlovák riporter. Fő műve mégis a drótosok története (Svetom, moje, svetom - Világgá, kincsem, világgá - két szlovák kiadást ért meg), melyben hatalmas anyagismerettel és lebilin­ cselő elbeszélésmóddal tárja olvasói elé ennek az egyedülálló szlovák mester­ ségnek létrejöttét, virágzását és hanyatlását. 21 �N em fölösleges a magyar olvasó számára fö l jegyezni azt sem, hogy a dróto­ sok históriája - egy kissé közös történelmünkhöz tartozik, hiszen az első v i­ lágháború előtt külföldön ők, a szlovákok, magyar állampolgárokként szere­ peltek. Dicsőségük, sikereik tehát a közös haza fényét, jóhírét is emelték. M int ahogyan kényszerű vándorlásaik a Monarchia közös nyomorát dokumentálták: Am erikába „kitántorgott” , A dy- és József Attila-elsiratta „em bereink” között bő számmal voltak a drótosok is. Jelen szemelvényünket a megjelenés előtt álló kötetből vettük (a Tatran Könyvkiadó, Bratislava és az Európa K iadó, Budapest közös vállalkozásában). E. F E H É R PÁL V LA D IM IR FERKO Egy kizárólag szlovák mesterség Kétségtelenül festő ecsetjére kívánkozó kép lehetett, amikor a nagymajtényi síkon 1711. május elsején felvonult tízezer kuruc, élükön főparancsnokukkal, Károlyi tábornokkal, hogy halomba rakja harci zászlait, s így ünnepélyesen te­ gyen zajos és valóban színpompás pontot három viharos évszázad végére. Pálffy generális, a győztes labanc vezér százhuszonkilenc kuruc lobogót vett át, me­ lyek annyi véres találkozáson ott lobogtak egykor. Az eseményt nyilvánvalóan máshogy érzékelték a császáriak, hiszen már kész tervük volt a katonaság el­ helyezésére Szlovákiában, s másként érezte át a nép. Vereség feletti keserűsé­ gét bizonyára némi elégedettség enyhítette. Elege volt a háborúskodásból, az újoncfogásból, a fosztogatásból - hol a császáriak, hol meg a kurucok meg­ unta a vérfürdőt, a pusztítást, a háború gyötrelmeit. A Habsburg-abszolutizmussal nyíltan szembeforduló harcnak vége. A ma­ gyar nemesség valamennyi kiváltságát megvédte. A lefittyedt ajkú Habsburgok pedig „örökös jogukat” a magyar koronára. A számlát, akárcsak addig és majd utána is, a népnek kellett fizetnie. Négy esztendővel a kuruc fegyverletétel után királyi biztosok széledtek szét a szlo­ vák megyékben - a hatóságok képet szerettek volna kapni az unió állapotá­ ról, mondhatnánk századunk zsargonjában. A felzsinórozott, prémekkel ékesített biztosok feladata volt háború utáni számvetést csinálni. A lakosság lélekszáma. Gazdasági helyzete. 22 �A biztosok olyan valóságot találtak, amitől maguk is elcsodálkoztak. A „sze­ gény adófizető népet” leírhatatlan nyomorban találták. Félig üres falvak. Alul­ táplált férfiak, szánalmas nők, sápkóros gyerekek. És minden faluban hihetet­ len számú hadirokkant, szörnyen megnyomorodott férfi. Kopár kunyhók, közel az összeomláshoz. És egész Szlovákiában, az akkori Felvidéken, alig egymillió lelket tudtak összeszámolni. Ma csak a Vág mentén élnek ennyien. Mindenfelé kimondhatatlan nyomor. A legszörnyűbb északon, a Vág felső folyásánál, Kysucén, Árvában, Liptóban. Az 1708-1710-es aszály ezt a vidéket sújtotta leginkább. Háború, pestis, aszály! E borzalmas triumvirátus összefogá­ sából miféle eredmény születhetett? Az emberek gyökér után túrták a földet. Még a fiataloknak sem volt annyi erejük, hogy a tél beállta előtt befoltozzák a tetőt, tűzifát gyűjtsenek, elvessék az őszi magot. Hogyan is vessenek, ha nem akadt kétmaréknyi vetőmag se? Egész Európában nem volt nagyobb szakadék a nemesség - az uralkodó osztály - és a lét határán tengődő jobbágynép kö­ zött. A felfuvalkodott és üresfejű nemesség nem átallja Európa-szerte széttrom­ bitálni magyarcentrikus jelszavát, hitvallását: Extra Hungaria non est vita et si est, non est ita! Magyarországon kívül nincs élet, s ha van, az nem olyan! A drótosok voltak egyebek között azok, akiknek be kellett bizonyítaniuk, hogy valóban nem olyan! Hogy létezik szabadabb, elviselhetőbb, kulturáltabb, minden szempontból jobb. A tizennyolcadik század, ha a három megelőző századdal összehasonlítjuk, a konszolidáció időszaka volt, vagy inkább a társadalmi és gazdasági újjáépíté­ sé. Nehéz és lassú lábadozás volt ez. Hogyan is szedhette volna magát össze a nép gazdaságilag ennyi csapás után, állandó elnyomás és a fokozódó kizsák­ mányolás mellett? A feudális jobbágyrendszer virágkorát éli és ebből nincs kiút. Változtatni csak azon belül lehetséges. Az északi megyék jobbágyai meg­ kísérlik a menekülést: egyénenként és tömegesen is (tanítóstul és papostul) a török nyomán elnéptelenedett déli vidéken próbálnak szerencsét. Ugyanakkor tetőzik az ellenreformáció, a feudalizmus mind mélyebbre merül történelmileg elkerülhetetlen válságában. A nép, persze, nem tudatosítja, hogy ebben a bonyolult társadalmi és gazda­ sági folyamatban formálódni kezd a modern értelemben vett szlovák nemzet. A népet az élet gyakorlati dolgai érintik: a földek elvétele és szétosztása, a vá­ rosok gazdasági széthullása, a jobbágyterhek növekedése, a világi és vallási fensőbbség kínzó elnyomása. S a nép a maga módján reagál. Nem ismeri el a magyar honi nemesség szer­ vilis elvét, hogy az istenhez és a királyhoz csak kéréssel lehet fordulni. Igen, ké­ résekkel is előáll, de a legtöbb levélben, melyek e korból fönnmaradtak, az el­ lenállás is érzékelhető, saját erejének felismerése. Nem egy feudális hatal­ masságnak címzett levélben kap hangot a fenyegetés: ha nem enyhítettek baja­ inkon, leszámolunk ezzel a világgal. Döglött évek. Így hívták a kysuceiek azokat az éveket, amikor az állandó nyomort még a rossz termés, a természeti csapás vagy a járvány tetézte. Ö reg krónikákban olvashatjuk, ilyen döglött évek kezdődtek 1847-ben, és tar­ tottak 1852-ig. „A mezőn nem termett semmi. A krumpli mind, ha nem a földben, hát a pincékben megrohadt. Vasút nem volt, hogy az élelmet pótolták volna. Az em­ berek hullottak, nemegyszer még az is, akinek pénze volt, mert venni érte nem tudott semmit. Megesett, hogy az egyik ember agyonverte a másikat egy darab kenyérért, s amikor megette, maga is belepusztult, mert kiéhezett gyom­ 23 �ra meg sem tudta emészteni. A z emberek füvet és gyökeret ettek. Fűrészport kevertek a korpába, abból sütöttek lepényt. A sírásók egész nap az utcákat járták, s egy nagy községi koporsóba gyűjtötték a halottakat, a hullaházban halomba rakták, éjjel meg közös sírba temették őket.” Hasonló volt a helyzet végig a Vág felső mentén és a Szepességben is. Lopuchovban egy anya megbomlott, egyik gyerekét megölte, megfőzte, és azzal táplálta magát meg a többi gyereket. Útszélen a hulla megszokott látvány volt. Árvában az emberek szecskát főztek fűrészporral és lenfürtökkel. Hivatalos dokumentumok igazolják, hogy a múlt század negyvenes éveiben Trencsén me­ gyében az emberek a pázsitfű gyökerét kaparták ki a földből, míg az nem fagyott, s azzal táplálkoztak. Tízezrek tengődtek híján bármiféle jövedelem­ nek, s kilátásuk nem volt rá, hogy helyzetük változhatna. A krónikus éhezés és az alultápláltság igen gyakran végződött halállal. Rovnében 1769-ben négy hó­ nap alatt 151 ember halt meg kanyaróban. Turzovkán egyetlen hónap alatt há­ romszázan. A kormány hiába akart reformokkal enyhíteni a nép helyzetén. A földes­ urak úgyis azt csináltak, amit akartak, fütyültek az urbáriumra, kényük-kedvük szerint erőszakoskodtak. Magyarországon nem sok változott meg 1785 után sem, amikor II. József elrendelte a jobbágyok szabad költözködését. Az em­ berek a megyei hatóságoknál kerestek támogatást, de amikor a kedvezménye­ ket nem tudták kivárni, segítettek magukon, ahogy tudtak. Belá, Krasnany, Lysica és Varin községekben elfoglalták az uradalmi erdőket. 1787-ben Kolárovicében fölkeltek a földesúr ellen, de a katonaság letörte a lázadást, 1815ben a közeli Setechovban és Cicmanyban került sor zavargásokra, az 1828-as év pedig Mariková faluban maradt emlékezetes lázadás miatt. A katonák meg­ botozták és áristomba dugták az izgágákat. Elmúlt ötven év - fél évszázad - s ugyanennek a községnek a lelkésze írás­ ban hívja föl a hatóságok figyelmét az egyházközségben uralkodó állapotokra: „Igaz ugyan, hogy Felső-Mariková hegyes-dombos szántói sohasem nyújtottak a népnek elégséges eledelt; egyházközségemben szerzett tizenhét éves tapaszta­ lataim szerint az emberek szinte minden esztendőben gyűjtenek fenyőtobozt, amit a megpenészedett krumplival együtt megőrölnek, s abból készítenek ma­ guknak ennivalót, ettől pedig gyomorrontás következik és belázasodnak. Az 1841-es anyakönyv szerint csupán Október, November és December hónapokban, s 1842 Januáriusában és Februáriusában 420 fő halt bele a lázba; 1854. esztendő­ ben 96 ember halt éhen és még sokan a láztól meg a hidegrázástól - mert rot­ hadt krumplit és hajdinapelyvát ettek; 1874-ben a családok nagyobb fele főtt és tejjel felöntött fűvön élt. Ebből is látható, hogy Felső-Mariková községben gyakori úr a nincstelenség és a nyomor. Ugyanakkor a hitközségiek nem ren­ delkeznek telekkel, mint más községek lakói, kivéve 16 házat.-., a többi ház­ ban lakók az uraság kegyelméből árendában laknak, úgyhogy a sok nyomo­ rúságuk mellett még árendát is fizetnek, mégpedig 3 vagy 6 évenként... ezek a körülmények is szaporítják a nyomort és ez az ami végett a lakosság álla­ pota mind rosszabbodik... a kiskorú árvák a falvakban kóborolnak és koldulással keresik betévő falatjokat. Ebből tehát látnivaló, hogy Felső-Mariková falu számára segély szükségeltetik, melynek híján az emberek részben éhen, részben a méltatlan eledelekből származó láznak következtében sorra elpusztulnak. Felső-Mariková, 1879. nov. 26. Florián Lobodka, plébános.” 24 �A marikovái lelkész harminc évvel azok után az események után vetette pa­ pírra panaszát, melyek 48-ban egész Európát, s így Szlovákiát is forradalmi lendületbe hozták, s melyektől az emberek oly sokat vártak és oly keveset kaptak. Sőt egy s más még rosszabb lett. „A z 1848-as esztendő - írja Anton Bielek a Slovenské pohľady (Szlovák Szemle) című lapban 1891-ben (11. szám) - mintha elmetszette volna a pezsgő élet gyökereit a trencsényi városkákban, hanyatlásnak indultak mind egy szálig. S később, mikor eljött az egyenlőség, jog és szabadság ideje, az az ököljoggal uralkodó szörnyeteg, amelyet a mi hazánkban liberalizmusnak neveznek, tel­ jesen tönkretette a Vág mente iparos polgárságát. A zsidóság a maga szerve­ zettségével, szorgalmával, garaskáival mindjobban felülkerekedett az őslakossá­ gon, megalázta és teljesen háttérbe szorította őt. A Vág menti iparos elvesztet­ te piacait, földjeit, ma már csak holmi egyszerű halandó vásárol tőle. Kivitelről szó sincs, s e hanyatlásban, melynek sarkában ott lohol a nincstelenség, nem lehet szó a termelés technikai fellendítéséről sem. Mindenki úgy segített magán, ahogy tudott. Irtani kezdték az erdőket. A z úr megmaradt úrnak, a zsidó gyönyörű völ­ gyeink rengetegeiben terpeszkedett, irtott és pusztított mint a levéltetű, amit csak lehetett. Egész erdősávok tűntek el, vitte a Vág vize, a zsidóság emelkedni kezdett, gazdagodott, a földbirtokos, az iparos meg szegényedett: elmúlt 40 esztendő, s a viszonyok oly mértékben megváltoztak a trencséni lakosok hát­ rányára, hogy aki idegen, az tejben, vajban fürödhet, a honlakó meg az erdő­ ben bolyong és örülhet, ha valami nyomorult élelemmel elűzheti éhségét. A spekulánsok között is kitűnt egy Popper nevezetű, ki rongyszedőként kezdte, s milliókkal végezte, ki ma a Vág mente legnagyobb erdőgazdaságát tartja ke­ zében, a bytčait. Egész Kysucén, Bytča környékén, a rajeci, marikovái, poprádi völgyekben neki nőinek a fák, három gőzfűrész nyeli a trencséni hegyek karcsú jegenyéit, aztán a sebes Vág és a tüzes ló szerteszállítják a világ minden sarkába.” Az az időszak ez, amikor régi intézkedések visszhangoznak váratlanul s nem is ritkán. Az például, hogyan kívánták az urak megoldani a nyomort, a sötét középkor szörnyűségeit idézi: 1874-ben Trencsén vármegyéből négyszáz gyere­ ket csalogattak össze - legtöbbször erőszakkal - és szállítottak el marhavago­ nokba zsúfoltan . . . számmal a nyakukon, a vásárba... „Felteszem a kérdést, kinek van kedve élni vagy gyermeket nemzeni ebben az oszágban, ahol a közterheket nem egyformán viselik, de a teher - a jog és az egyenlőség, s királyságunk legszentebb törvénye ellenében - a szerencsétlen parasztot és a legnyomorultabb népet sújtja?” A tudós szlovák, a terchovái születésű Adam František Kollár szavai ezek, amelyek száz év elmúltával is érvényesek voltak. Púchov után kezdődnek a sziklák, és ér véget a kenyér. Ez talán kétszeresen is igaz volt. Azok, akik nem álltak be betyárnak, s nem keltek útra délnek, az „ígéret földjére” sem, azok impozáns fejezetét írták meg Szlovákia történetének. Amennyiben élni és túlélni akartak, konok kitartásra, rátermettségre és merészségre volt szükségük. A megélhetés legkülönfélébb mó­ dozatait kellett kitalálniuk, ha nem akartak belefulladni a nyomorba. Ki tudja, tán a termékenyítő erejéről nevezetes, sűrűn fogyasztott zab tette, bizonyára a nép természetes vitalitása is, hogy Szlovákia hegyes vidékein első ízben mutat­ kozott viszonylagos túlnépesedés. A lakosság száma nőtt, a föld és a munkale­ hetőségeké viszont nem. 25 �Az emberek abból éltek, amit a föld nyújtott, a szülőföld gyönyörű termé­ szete. Kenderből készítették az ingüket, maguk szőtte vászonból szabták kön­ tösüket és a nadrágjukat, nemezből a széles karimájú kalapot, később a csú­ csos süveget. Fából csinálták a háztartáshoz meg a földműveléshez szükséges szerszámokat, eszközöket. S mert minden rosszban van valami jó is - így volt ez a nyomorúsággal is erre. Volt abban valami jó, hogy a nehéz körülmények felkészítették az embereket az élet keménységére, hogy kitartásra, makacsságra nevelték, szerénységre és még sok egyebekre tanították őket. Nem utolsósor­ ban kifejlődött bennük a természetes kézügyesség, amit aztán nemzedékek csiszoltak, tökéletesítették és stafétaként adtak tovább. A falvakon és a tanyá­ kon szaporodott a szlovák parasztnak az a típusa, aki nem hátrál meg a ne­ hézségek előtt, amolyan ezermesterféle, aki mindent megcsinál, amit kell. Szlovákia-szerte különféle mesterségek és megélhetési lehetőségek alakultak ki, az emberek foglalkoztak szénégetéssel, szurokfőzéssel, madarat fogtak, vásznat készítettek, gyógyolajakat főztek, dolgoztak bőrrel, de leginkább fával és fém­ mel. Előbb csak úgy a maguk szükségletére, később már mindenféle kiegészítő foglalkozások születtek, megindult a házalás. És valamikor azokban az idők­ ben, a tizenhetedik század derekán, valahol valaki, ki tudja, hol, és ki tudja, ki, fogott egy darabka drótot, amit ott gyártottak a közeli Sziléziában, a Javornikyn és összefogta vele a repedt tejesköcsögöt. Nem először történt így, hi­ szen az archeológiai leletekből tudjuk, hogy az úgynevezett heftelés már a neolit korban ismert volt. Később a sérült agyagedényeket kenderből font spárgával javították. A szemfüles ember észrevette, hogy a drót nem tágul úgy, ahogyan a spárga, évekig kitart, s ez az igen egyszerű technológia össze­ forrt az ősi hefteléssel, aminek a lényege egyszerű: a repedés mindkét oldalán árral lyukat kell fúrni, a drótot keresztülhúzni, szorosra húzni, a lyukacskákat betömni, és az edény úgy szolgált tovább, akár az új. Joggal feltételezhet­ jük, hogy kezdetben az emberek maguk javítgatták edényeiket, majd később törvényszerűen bekövetkezett az a pillanat, amikor a szomszéd hozta rendbe a csorba bögrét, s kapott érte egyéb szívességet. Ezután könnyű kita­ lálni, hogy sok a háztartás, még több a köcsög és a bögre, a korsó és a tál, hogy az agyagedény törékeny, naponta reped, csorbul valamelyik. Valaki tehát egy­ szer fogott egy darab drótot, árt és a fogót, vette a tarisznyáját és elballagott a szomszéd faluba.. . Talán valahogy így történhetett. Persze csak azután, hogy ehhez a hegyi juhászkolonizáció megszűnésével - létrejöttek a feltételek. Megszületett a drótos, létrejött a drótosmesterség. A Felső-Vág mente népének egyedülálló foglalkozása. Olykor túlértékelt, de lényegében - többféle oknál fogva - , lebecsült mesterség. Gyolcsosa, késese, vasöntője, kádára, szűcse, szurokfőzője mindig minden nemzetnek van. Gyó­ gyító olajokat árusító házalók nemcsak szlovákok voltak, űzték ezt a mester­ séget a svájciak, osztrákok, németek, oroszok, drótosok azonban egész Euró­ pában kizárólag a Felső-Vág menti és a szepességi szlovákok voltak. Csodálatra méltó bátorságukkal bebarangolták az egész világot. Ott jártak a világ valamennyi óceánjának partján, a földkerekség minden lakott földrészén megfordultak. Drótosok jártak az Osztrák-Magyar Monarchia országaiban. Az Atlanti-óceán európai partjain. Északon, Skandináviában és délen, a Pireneusi­ félszigeten, Egyiptomban, Palesztinában és Tuniszban. Oroszországban és In­ diában. Ceylon szigetén. Ausztráliában. A Csendes-óceán mindkét partján. New Yorkban és Moszkvában, Vlagyivosztokban és Bécsben. Belgrádban, 26 �Mexikóban és Rió de Janeiróban. Irkutszkban és Buharában, Varsóban és Bu­ karestben, Los Angelesben - ott a nyomuk minden emberlakta kontinensen. Ő k voltak az első szlovákok, akiket megérintett a világ tágassága. Többnyire egyedüli képviselői voltak egy kicsiny nemzetnek, melyről a világ mit sem tu­ dott. A szláv népekkel való barátság tényleges úttörői lettek. Legtöbbjükben szociális és nemzeti öntudat lobogott. Felemelkedést hoztak nyomorgó szülő­ földjüknek. Szinte a semmiből sok mindent tudtak elővarázsolni. Később megállták a helyüket a konkurrenciaharcban is. Dolgosságukért, becsületességükért és szerénységükért kivívták a világ megbecsülését - egyetlen kivételt a Mo­ narchia képezett, mostoha hazájuk volt. Hiszen megfizetett ezért! A drótosok idővel ügyes és keresett mesteremberekké váltak. Eleinte pót­ foglalkozásként űzött mesterségüket elismert iparrá emelték, később akadtak a mesterségnek művészei is. De hát mikor is kezdődött ez a figyelemre méltó, több mint kétszáz évig tar­ tó drótoshagyomány? Kétségkívül a fejletlen magyar kapitalizmus idején, amikor hanyatlani kez­ dett, majd megszűnt a pásztortelepek szerepe, mely jelentős mértékben volt a drótosság életrehívója. Akkor, amikor a XVI. század második felében a pásztortelepülések lakossága még a pásztorkodás termékeinek értékesítésével foglalkozott a közeli Szilézia és Lengyelország vidékein. A nép folyamatos elnyomorodása azonban fokozatosan kiiktatja ezeket a lehetőségeket, s a földnél­ küliek kénytelenek új megélhetési források után nézni. Ha az első írásos emlékek után kutatunk, álljunk csak meg bizonyos D avid Drotitius nevénél, aki ugyan nem volt drótos, hanem evangélikus tanító Vágbesztercén (Považská Bystrica) a XVII. század első felében. Az a tény, hogy ez az ember nem volt drótos, lényegtelen, neve nyilván az eredeti családnév latinosított formája. Nyilvánvalónak látszik, hogy valamelyik őse drótos lehetett, hiszen számtalan családnév született a mesterség vagy foglalkozás alapján. Hasonló magyarázat adódik Juro Drotárik neve olvastán is, akit a bytčai uradalom egyik perirata említ 1714-ben. Mindkét esetben feltételezhetjük, hogy nem ők voltak az első drótosok, s a mesterség jóval korábban született. Idő­ sebb Jur Buchholtz (1645-1725) evangélikus lelkész, pedagógus, a Magas-Tátra kutatója, 1719-ben azt írta, hogy a tátraalji vidékeken emberek járnak házról házra egérfogókat kínálva, valójában azonban a Tátra kincseit keresik. Dróto­ sok lettek volna? Tulajdonképpen mindegy, mi a válasz, maga e tény kellő­ képpen bizonyítja a mesterség meglétét, s a házaló kereskedői formát. Bernolák nagyszótárában (1796-ban került nyomdába) a drótos szó már mint bevett címszó szerepel, ennélfogva a drótosmesterségnek is megszokottnak, álta­ lánosan ismertnek kellett lennie. Nem csoda, hogy a drótosok bekerültek a népköltészetbe, amelyben a mon­ da szerint Jánošík, a betyár idejéből való ez a mesterség (Gunda Béla: Acta Etnographica, Budapest, 1953). A mondában szó van egy Jánošíkhoz tartozó kompániáról, amely Veiké Rovné, Dlhé Pole, Kolárovice, Petrovice falvakban ügyködik. Az áruló szerető szerepét itt a betyárok hívei veszik át, akik a meg­ torlástól való félelmünkben nyílt harcban elárulják Jánošíkot, Juro Jánošík, a legendás hős akkor átkot szórt a fejükre, mondván: „Fogjatok drótot és hara­ pófogót, vegyétek nyakatokba a világot, mert jobb életre nem vagytok érde­ mesek!” Van egy hasonló álláspont, miszerint a drótosok elődje az a szökött jobbágy, aki nem állt a betyárok közé, hanem egy köteg dróttal és fogóval megélhetést keresve járta a világot. 27 �Az iparosok 1755-ös összeírásában (Anton Spiesz: Remeslo na Slovensku v obdobi cechov. Mesterségek Szlovákiában a céhek idején. VSAV, 1972) a dró­ tosok nem szerepelnek még Turzovka, Dlhé Polc, Vysoká nad Kysucou Štiavnik, Popradno, Veiké Rovné falvakban sem, hiszen otthoni termelésről és házaló árusításról volt szó, nem pedig céhbe tömörült iparosokról; a drótosok soha nem is alapítottak céhet, s más céhhez sem csatlakoztak. A drótosmesterség elejétől fogva a saját, s ebben az értelemben eltérő útját járta. A Topográfiai Statisztikai Levéltár 1811-es kiadványának 368. lapján a dró­ tosokról - ezúttal a szepességiekről - a következő bejegyzés található: ,,... a fent említett falvakból indulnak útnak. . . a mindenütt ismert drótosok, akik az osztrák császárságban széltében-hosszában... edényeket drótoznak, drótból ablakrácsot készítenek, s egyáltalán ebben a mesterségben igen nagy kézügyes­ ségről tesznek tanúságot." A régi iratokból megtudható, hogy a szepességi drótosok a Felső-Vág men­ tiektől tanulták a mesterséget, ezért „fejlődéstanilag” a Felső-Vág mentiek a korábbiak. Gyér emlékeink a drótosokról nyilván még a történészre várnak, aki kiszemelgeti a megőrzött korabeli irományok garmadájából. Adatot adathoz, érte­ sülést értesüléshez - a drótosok történetét úgy kell türelemmel összerakosgat­ ni, mint a mozaikot. A hírhedt gömöri betyár, Michal Vdovec periratában pél­ dául - 1822. július 4-én ítélték el - említés van arról, hogy Vdovec több tár­ sával szövetkezett, leginkább egy Andrej Hatala nevű drótossal... (Viera Gašparíková: Zbojník Mišo Vdovčŕk. Mišo Vdovčík, a betyár. Mladé letá, 1966.) A Trencséni Állami Levéltárban találhatók azok a latin okiratok, amelyek­ ben a konskripciós bizottság a lakosság foglalkozását is összeírta a Felső-Vág mentén. A listákban ez áll: Dlhé Polc „Ez a népség télidőben favágással és kenderolajból szurokfőzéssel foglalko­ zik, valamint edények drótozásával az egész királyság területén. Nyáridőben mezőgazdasági munkát végez.” Kotesová és Kolárovice. Leginkább drótosok. („Possessionem meret sibi plebs hymis tempore. .. per obductionem item Vasorum fictilium cum Drata ferrea toto anni tempore. ..) A nép télvíz idején azzal keresi meg a kenyerét, hogy vasdróttal fonja be az agyagedényt Rovné (Veiké). „1689 lakos. Ebből 191 fiú, 791 leány, 105 fráter. Szolgáló 14. A fő foglal­ kozás a drótosmesterség. Drótból rácsokat és kosarakat készítettek.” Nesluša „1090 tizennyolc éven felüli lakos. 305 paraszt, 18 zsellér, 5 bérlő. 176 fiú, 535 leány.” (Az eredeti szerint a számok összege Rovné és Neslusa esetében hibás - szerző megj.) Ugyanebből az évből való az a feljegyzés, amely a Canonica Visitatióban található, Veiké Rovnéról: „ . . . többen a férfiak közül oda­ hagyják nőjüket és gyermekeiket, s munkát keresni elmennek akár messzi föld­ re, távoli országokba is, és nemegyszer előfordul, hogy idegenben maradnak hat, nyolc, olykor több évig.." Ezekből az okmányokból nyilvánvaló a drótosmesterség határozott differen­ ciálódása. Elterjedése és területi szóródása egyaránt azt mutatja, hogy önálló mesterség, sajátos munkafolyamattal, technológiával és színvonallal. Ekkor 28 �ugyanis a drótosmesterséget már nem csak kiegészítő mellékfoglalkozásként űzték, hanem mint fő kereseti forrás is szerepel. Kotešovában és Kolárovicén egész évben azzal foglalkoztak, hogy „dróttal fonják körül az agyagedényt” , Dlhé Poléből eljártak az egész Monarchiába, Neslušában nem voltak még dró­ tosok, Rovnéból pedig már a határokon túlra vándoroltak szerte a világba. Hasonló állítást találunk A. Tatijevnél is, aki Magyarországi utazás 1849 (Uhorsky pochod 1849) című cikkében (Slovenské pohlady 1883, 3. sz.) egy öreg orosz katona elbeszélését jegyezte fö l: „ . . . nagy falvak arrafelé nincse­ nek, uram, hanem csak amolyan aprócskák szerteszórva a hegyekben, a nép meg, akit láttunk, az mind szegény, mert a föld itt rosszul terem s a lakos­ ság. .. úgy látszik kissé lusta. Ők inkább vándorolnak, az asszonyok edényeit drótozgatják, csapdákat készítenek és azokat árulják. Ide Moszkvába is eljön­ nek. Az ábrázatuk meg olyan kedves - édestestvérednek neveznéd valamenynyit.” Ez, ugyebár, már puszta ténymegállapítás. Az eredet kérdése magukat a dró­ tosokat is foglalkoztatta. Nem egy közülük megpróbálta kideríteni, mikor és hogyan született a mesterségük, de nem sikerült. Még a legöregebbek is, a múlt század végéről, nagyjából egyformán válaszoltak arra a kérdésre, mikor kezdő­ dött a drótosság, mikor kezdtek a drótosok világot járni: „Bizony én azt nem tudom. Vándorolt az ükapám, vándorolt a nagyapám, vándorolt az apám és vándorlok jómagam is.” Az oroszországi drótosok nesztora, a V elké Rovné-i Jozef D žavik Drótos múlt (Drotárska minulost, Živnost, 1943.) című cikkében írja: „A drótosmester­ ség létrejöttének és a drótból font, cínezett, később bádogból készült konyhai és gazdasági edények gyártása eredetének legnagyobb rejtélye abban van, hogy idő múltával és az öreg drótosok kihalásával megállapíthatatlanná válik, hol és mikor, milyen körülmények között született meg ez a titokzatos mesterség. Egy azonban bizonyos, a drótosmesterség csak azután jött létre, hogy kitalálták a drótot... A múlt század második felének elején úgy tanították nálunk az elemi iskolában, hogy bizonyos Rovné, amely Velká Bytča mellett fekszik (ma Veiké Rovné) a drótosok hazája, ami azt jelentheti, hogy ez volt a drótosmesterség bölcsője. E minden valószínűség szerint helyes feltételezést, különféle jelek és körülmények igazolják...” E „jelekből és körülményekből” több is akad (a drótosfalvak közül csupán Rovné pecsétjében fordul elő drótosfigura), ezért úgy tetszik, hogy e sorok író­ ja minden kétely nélkül felsorakoztathatja más szerzők véleményét, akik ha nem is a keletkezés idejéről, de a bölcsőjéről vitatkoznak. Fényes Elek 1847-ben ek­ ként ír: „Rovné. Sűrű hegyek közt fekvő falu hatezer lakossal. Innen és erről a vidékről származnak az ismert drótosok, akik egész hazánkat végigjárják: szál­ fa növésű, erőteljes, kemény élettől edzett fajta, kik bár nyelvük szerint szlová­ kok, mégis szemmel láthatóan különböznek Trencsén megye egyéb lakosságától. A lakosság hat hetede vándorlásra adja a fejét, s olykor három-négy évig is tá­ vol vannak. Némelyek egy-két ezer aranyat is hazahoznak készpénzben és el­ mondható, hogy valamennyi falu között itt van a legnagyobb pénzforgalom, s messze földön nem beszélnek annyi nyelven, mint itt.” A következő magyar történész, Lovcsányi Gyula tanúskodása a drótosmester­ ség fénykorából, 1881-ből való. „Rovné ennek a völgynek legészakibb és legnagyobb falva, hegyen-völgyön rendezetlenül szerteszórt 889 házával, 6909 katasztrális holdon sanyarún éldegé­ lő 4800 lakossal, ahol a zabon és burgonyán kívül csak némi káposzta terem. 29 �Ez a szegény föld már a régmúlt időkben arra kényszerítette a lakosság két­ harmadát, hogy másutt keresse mindennapi kenyerét. Így lett hát Rovné és a szomszédos Dlhé Pole a drótosok hazája, akik megfordulnak a Duna legdélibb vidékein is, s nemegyszer csak évek elteltével, de számottevő tőkével térnek ha­ za. Így történt, hogy Rovné a vidék egyik leggazdagabb faluja lett, s e világlátottság okozza, hogy a túlnyomóan szegény és termetes rovnéi férfiak több nyel­ ven beszélnek, odahaza kényelmesek és általában a környéken alig tapasztalt könnyed életet élnek.” Anton Bielek, az író Felső-Magyarország egy-egy tájegységét, mind nemzetgazdasági, mind társadalmi-politikai szemszögből tudta vizsgálni Obchod, prie­ mysel a hospodárstvo v Trenčiansku (Kereskedelem, ipar és gazdálkodás Trencsén vármegyében) című cikkében, mely a Slovenské pohlady 1891. évi, II. szá­ mában jelent meg, tehát tíz évvel az idézett magyar szerző után. Azt írja: „...kez­ dem a drótosokkal azaz bádogosokkal, akiknek Rovné a központja. Két hegy közé ékelt kicsiny völgy, a lakosság szerte a hegyekben. Az első pillantásra nyilvánvaló mindenki számára, hogy az őslakosság kényszerűségből fogott bele a kereskedésbe. A kavicsos sárga föld azt sem adja vissza megművelőjének, amit az belefektetett. Mellékjövedelem lett a létfenntartás fő forrása. Ma Rovnéban felosztották a világot. Ezeké Oroszország, azoké Németország, amazoké Ameri­ ka és így tovább. Előfordulnak eltérések, de ezek legtöbbször hagyományból fa­ kadnak. Idővel a szomszéd falvakban is meghonosodott az ipar, ma már Ky­ suce vidékén is ezrek meg ezrek űzik. A fejlődést itt is észrevenni. A régi dró­ tos eltűnőben van, helyette megszületik a bádogáruját kínáló kereskedő. A dró­ tosokat tulajdon társaik gúnyolódva »becárnak« szólítják. A mesterséget egyik a másikától tanulja. A drótosgazda összeszedi a környékről a legényeket, magával viszi a világba, megtanítja őket a mesterségre. Az ilyen surbankó neve »dzsarek.« Nem egy drótos, aki tán még írni, olvasni se tudott, leleménnyel, és per­ sze tegyük hozzá, szerencsével, meggazdagodott, gyárat alapított. Példa erre akad elég, az viszont érdekes, hogy kizárólag Oroszországban. A drótos az év nagy részét szülőfalujától távol tölti. Legtöbbször csak sáto­ ros ünnepeken vetődik haza, de ha karácsonykor nem áll módjában és nincs na­ gyon távol, húsvétra szinte biztosan hazalátogat kedveseihez. És akkor érde­ mes őket megnézni, amikor a templom előtt várják a nagymisét. Csoportokba verődve ácsorognak. Viseletük azé a népé, akinél a kenyerüket keresik, s az ő nyelvét is beszélik. Így aztán hallani ott francia, orosz, német, román és még is­ ten tudja, milyen szót. Aztán az ünnepek elmúltával szétoszlanak és szülőföld­ jük fellendüléséért bejárják a világot...” Megszületett a drótos, létrejött Drótosország. Szlovákia északnyugati csücskében, amely földrajzilag a következő politikai­ közigazgatási járásokat foglalta magában: Velká Bytča, Čadca, Kysuce-Nové Mesto, s részben Žilina és Považská Bystrica. A drótosmesterség mint egyedülálló mesterség született meg, melyet a fény­ korban körülbelül tízezren űztek. (1902-ben csak Veiké Rovnéból 825-en voltak kenyérkereseti okokból a világban, s ezek túlnyomórészt drótosok voltak.) A drótosság mint mesterség jött létre, de bonyolult fejlődése folyamán kü­ lönféle szempontokkal bővült - a történelmitől az etnográfiaiig, a gazdaságitól a kulturálisig, a szociológiaitól a szociálisig, s ez összetevők némelyikében nem csak regionális, hanem szlovákiai missziót töltött be. (Nagy Judit fordítása) 30 �31 �NOTESZ A humor tanúsága A magyar irodalom - mint minden igazi irodalom - telítve van humor­ ral. E z a humor néha átfordul szatírába is, időnként ironikus, sokszor szarkasztikus, de mindenütt jelen van, ahol irodalom létezik. Éppen ezért fá­ jó, ha a mai magyar irodalomról éppen úgy, mint az irodalomtörténetről, legtöbbször úgy beszélnek, mint valami hallatlanul komolykodó, mérhetet­ lenül belső elszántságú irodalomról és történetéről. Pedig a játékosság, a humor nem új keletű nálunk. A legnagyobb magyar költő, Petőfi, költészeté­ ben éppen annyira döntő szerepe van a humornak, mint amennyire már Csokonainál vagy később Mikszáthnál megtalálható. Mert mi volna leleplezőbb Petőfi versei közül, mint éppen az a költemé­ nye, melyet az iskolákban nem vagy alig tanítanak. A z Okatootáiáról van szó. Ez a vers megállapítja, hogy Magyarországra talán éppen osztrák kö­ zelsége miatt nehezen lopózik be a civilizáció, ez a költemény mondja ki, hogy hazánkban a nyilvános épületeket az akasztó fa reprezentálja, hogy itt a költőket és művészeket a kapa-kasza kerülök közé sorolják. Petőfi sza­ tírája, mely keresztülvonult már népdalain is, nem csupán a Magyar nemesben ér el egy határozott és humorral telített fokra, nemcsak a Pató Pálok alakját teremtette meg, hanem ezzel együtt az Okatootáia nevű or­ szág típusát is. S ha mindez igaz volt Petőfi esetében, sokkal erősebben igaz a mikszáthi regényírás vonatkozásában. Persze sokszor leszólják Mikszáthot a Tóth atyafiak és a Jó palócok, valamint regényeinek úgynevezett anekdotizmusa miatt is. Igen ám, csakhogy ezek az anekdoták, melyekből Mikszáth mint regényíró építkezik, néha olyan véresen szatirikusak, hogy az emberek aligalig veszik észre bennük az egyáltalán nem megbocsátó humortartalmat. Mert Kopereczky például midőn főispán lesz, nemcsak azáltal válik igazi magyar főispánná, hogy egy régi beszédet megtanul, s úgy tűnik, pusztán gúnyolja az előtte szólót, mert szó szerint annak szövegét adja vissza. Midőn Noszty Ferit szolgabíróvá választják, előtte a nemzetiségi kérdés egyik problémája, a nemzetiségi iskolák működtetése kerül szóba. É s igen sokan - nemzetiségi küldöttek - felszólalnak a nemzetiségek kulturális autonómiája mellett. Csakhogy Kopereczky, aki jól ért szlovákul, azt mondja: mivel nem hallottam ellenvéleményt, a javaslatot határozati rangra emelem. A z ellenvélemények ott voltak. S Kopereczky a magyar urak dörgő tapsvihara között jelenti ki, hogy ő a főispáni székben nem ért más nyelvet, mint a magyart. Ezek után csak természetes, hogy noha Noszty Feri megválasztásának is megvolt az ellenzéke, a magyar urak kénytelenek fékezni magukat, mert ha egyszer elfogadták a törvénytelenséget, másodszor is rákényszerülnek. 32 �A zt hiszem, hogy ebben a jelenetben a magyarországi nemzetiségek hely­ zetének olyan leleplezése van - bár a forma anekdotikus - , hogy ennél mélyebbet még az ügyükben rendkívüli energiával dolgozó Mocsáry Lajos sem mondott. Egyébként is az irodalom alapvetően groteszk látásmódja szinte végig­ vonul a világ legnagyobb müvein. Laclos Veszélyes viszonyok című regé­ nye éppen úgy már első hangütésében humortartalmú, mint az Anna Karenina. A z előbbi úgy kezdődik, hogy egy fiatal lány, akit éppen a zárdából hoztak haza, s aki azt sejti: nemsokára férjhez fogják adni, lát egy nagyon elegáns urat, aki miatt a mama hivatja. Biztos abban, hogy ez lesz a vőle­ gény és elszorult szívvel megy édesanyjához, aki közli vele, nyújtsd a lába­ dat ennek az úrnak - tudniillik az illető látogató a cipész volt. S az Anna Karenina a világirodalom eme kiemelkedő regénye nem csak azzal kezdődik, hogy a boldog családok egyformán boldogok, míg a boldogtalanok sajátlagosan azok, hanem azzal is, hogy mi ennek a boldogtalanságnak az oka. A z a nagy gond, ami miatt Anna Karenina Moszkvába érkezett, nem más, mint annak a családi háborúságnak a megszüntetése, mely úgy keletkezett, hogy kiderült: Oblonszkij gróf, Anna fivére viszonyt kezdett a nevelőnővel. A z igazi regény tehát éppen úgy a humoros attitűdön alapul, mint ahogy nem hiányozhat a játékosság az igazi lírából sem. É s ha a magyar irodal­ mi fejlődést megnézzük, akkor Móricz novellái szinte telítve vannak az olyanfajta humor megnyilatkozásaival, melyek mögött persze mérhetetlen szomorúság rejlik, melyben látensen ott rezeg a magyar elmaradottság miat­ ti kétségbeesés, de ez adott esetben humoros formában jelenik meg. G on­ doljunk például olyan novellákra, mint a Papnál vagy akár arra a részletre, midőn Móricz megjegyzi egy féllábú emberről, hogy neki egy fél lábbal ke­ vesebbet kell táplálni és ez is takarékosság. Nem véletlen, hogy az iroda­ lomnak. általában és a magyar irodalomnak különösen meglévő humoros vonulata újraéledt abban a groteszk - sokszor tévesen abszurdnak tartott - ábrázolásmódban, mely Örkény István írásművészetének sajátja. Örkénynél a humor annyira átfogó tud lenni, hogy egy-egy pillanatra szinte a magyar sorsot veszi célba. A z ő Tótékban megrajzolt őrnagya vol­ taképpen nem kegyetlen, nem fennhéjázó és nem is tökéletesen üres ember. Csupán a „dobozolás” válik mániájává s az ilyen mánia, mely adott eset­ ben személyes megnyugvást vagy éppen „megváltó” gondolatokat hordoz, bizony sok esetben emlékeztet arra a magyar sorsra, midőn akár az úgyne­ vezett győri program, akár a nagy gazdasági átalakítás a vas és acél or­ szágává, akár a trösztösítés, akár pedig a decentralizálás mint valamiféle személyes megnyugvás és ugyanakkor „megváltó” gondolat jelentek meg az emberek fejében. Persze az ilyen „ megváltó” gondolatok mégis objektíve ránehezednek az emberekre és teljesen érthető, hogy a Tót család meg akar szabadulni az őrnagytól. Mindenki meg akar szabadulni az ilyen típusú mindent elintéző, mindent megoldó gondolatoktól. A humorban tehát olyan általános leleplező erő van, melyet nem nélkü­ lözhetett soha a művészet, és nem nélkülözhet soha az iro­ dalom. Goethe egyenesen arról beszélt, hogy szinte szükséges az irodalmi művek hullámzása. Ez a hullámzás annyit jelent, hogy nem sikerülhet tömör, monolit módon tragédiát írni és Goethe példá­ ja szerint még a legszörnyűbb shakespeare-i tragédiákban is ott rejlik va33 �lahol a humor. Lear király bolondja, a Hamlet sírásói, a legjobb példák erre. S a humor, valamint a tragédia összeszövődése a legjobb eszköz arra, hogy mind a humort mind pedig a tragédiát elmélyítsük. Mert nem arra a humorra van szükség az irodalomban, ami az úgynevezett krokit vagy a ka­ barétréfát jellemzi. Ezek a humor többnyire pillanatnyi hatásait adják anél­ kül, hogy a humor általános leleplező erejével élnének. S ha a mai magyar irodalom tanulni fog saját történetéből, ha igyekszik arra, hogy ábrázolá­ saiban a goethei hullámzás, a goethei eszközváltogatás meglegyen, ha kevés­ bé óhajt monolit lenni, akkor hirtelenjében kiderül: a humor nem életünk kísérőjelensége, hanem élettény, mely nélkül a művészi alkotás tartalmatlan­ ná válhat. Mert a legtragikusabb és legfenségesebb óda mögött is valahol ott kell lenni a megütközés, a csodálkozás humorának. H E R M A N N IS T V Á N Noteszlapok — évforduló után (A műfordító dilemmáiból I.). Hallgatom Sebestyén György új német szövegét a klagenfurti színészek előadásában a Vígszínházban. Szép, pontos, gördülékeny, jól mondható - megannyi dicséretre méltó erénye ez egy szín­ padra készült fordításnak. Valami mégis, mégis hiányzik... Hallgatom Sebestyén Györgyöt, az osztrák P E N Club alelnökét a ma­ gyar P E N Club találkozóján. Pontokba szedve fejtegeti Madách-fordításának vállalt feladatait és felismert nehézségeit. Tehát: 1. A Tragédiát meg kell ismertetni a német ajkú közönséggel. Erre a szín­ pad a legalkalmasabb fórum. 2. A mai német nyelvérzéknek megfelelő szöveget kell adni, egy olyan publikumnak, amely a tévé, a rádió és a sajtó reklámhadjáratainak tömör­ ségéhez, jelszavaihoz szokott, amelynek számára már nem írják át, nem sti­ lizálják a telexen özönlő híranyagot. 3. A gondolati tartalom érdekében sok helyütt fel kell adni Madách zengzetességét. A lírai értékeket csak az igazán exponált helyeken lehet meg­ őrizni, például a konstantinápolyi szín kolostorablak alatti jelenetében vagy a haláltáncban. Bizonyításul Sebestyén fel is olvassa saját fordításában a XI. színt záró Éva-sorokat, majd - összevetésül - Mohácsi Jenő elavultnak minő­ sített átültetésében ugyanezeket. Utóbb, felkért hozzászólóként, Keresztury Dezső akadémikus mondja el (mintegy megerősítésül), hogy lírai hevületé­ ben összehasonlíthatatlanul gyengébbnek látja Madáchot, mint gondolati építményének egészében. A két fordítást nem tudjuk egymás mellé fektetni: Sebestyéné csak 1986ban jelenik meg, a tervek szerint a Corvina Kiadó és a grazi Styria V erlag gondozásában. Első vagy (a nézőtérit is idevonva) második hallásra 34 �is hiányzik azonban a felolvasott sorokból a szimbolikus szó: „Strahl” (su­ gár). Pedig enélkül É va lényege aligha érthető: E földre csak mosolyom hoz gyönyört, Ha napsugár gyanánt száll egy-egy arcra. Igen, ez hiányzik - szinte korunk tüneteként - az új német Tragédia­ fordításból. A hétköznapin felülemelkedő, szokatlanságában zengzetes, meg­ állásra késztető váratlanság, az érzelmek ajándéka. É va ma már nem lesz ,,az édenkertnek egy késő sugára” ; megőrző, felidéző és otthont teremtő képessége a múlté: a klagenfurti rendezésben némi habozás után maga is leballag a sírgödört jelképező lépcsőfokon. (A műfordító dilemmáiból II.) Lengyel Györggyel, a Madách Színház rendezőjével és Hazai György akadémikussal ülünk együtt már vagy egy órája. Hazai professszor készíti a török nyersfordítást a Tragédiából egy török költő számára, a vállalkozást a Nemzetközi Színházi Intézet magyar központja szervezi, amelynek Lengyel György az elnöke, engem pedig a munka részesévé avattak a konzultáció lehetőségével. Látszólag könnyű dolgunk van: Hazai professzor, a kiváló turkológus az elmúlt hónapokat Madách Imre szellemi asztaltársaságában töltötte, a Tragédiát kétszer is színrevivő Lengyel György pedig kívülről tudja a szöveget. Valójában nincs könnyű dolgunk: minden értelmezett sor, min­ den, ma már magyarázatra szoruló metafora után egyre jobban érezzük a vállalkozás nagyságát. A z európai kultúrkörhöz tartozó népek nyelvén csak­ nem kivétel nélkül megszólalt már Madách, a bibliai keretszínek szövegét a fordítók saját nemzeti nyelvük kialakult frazeológiájával tolmácsolták. Most azonban a mohamedán hitvilágba kerül át Luficer lázadása, az éden, a két fa bibliai legendája. És milyen lesz törökül a V II. szín beköszöntése, Tankréd lovag érkezése, aki keresztes hadjáratból érkezik: Atyám, a szent sír harcosai vagyunk, S a fáradalmas útból megpihenni E város népe még be sem fogad. Vagy hogyan szól a remélybeli török olvasónak a XIV. színben a ritka hazai vonatkozások egyike: Ha nagy Hunyad nem méltó nép körében Jő a világra, hogyha szerecsen Sátornak árnya reszket bölcsején: Mi lesz első hőséből a keresztnek? A falanszterjelenetben lapozunk. Ádám a múzeumban feszültsége egyre nő a Tudós magyarázataira: Ez ló, de korcsult fajta, mondhatom, Más állat volt ám hajdan Al-borak. szemlélődik, de Ez Mohamed próféta lovának neve, de senki nem róhatja meg érte a for­ dítót, ha így adja vissza: „A rab telivér” . Nekünk, magyaroknak, azonban többet kell, hogy jelentsen: Széchenyi István lovát hívták így, a sor te­ hát egyike a Tragédia hazai utalásainak és bepillantást enged a képzettár­ sítások, érzelmi kötődések gazdag birodalmába, a remekmű szellemi hát­ országába. E z az egyetlen szó is figyelmeztessen bennünket a magyar ol­ vasó felelősségére, akinek nem csak joga, hanem kötelessége érteni, meg­ érteni, átörökíteni a madáchi szöveg minden árnyalatát, szépségét. 35 �Tisztelem, becsülöm, de nem irigylem a Tragédia fordítóit. (A rendező dilemmáiból I.). Szép sorozatát láthattuk-hallhattuk a Tra­ gédiának az elmúlt évben: Szegeden és a Nemzeti Színházban, Zalaeger­ szegen és Miskolcon, Klagenfurtban és a Népszínház közművelődési pó­ diumán, változatlanul a Madách Színház műsorán, továbbá a Magyar Rádió hullámhosszán, s végül karácsonyra megjelent az 1938-as hanglemezfelvétel új kiadása. A z első benyomás tehát a bőség örvendetes zavaráé: 45 év után elő­ ször láthattunk egyszerre nagyszínpadi, szinte operai látványosságú elő­ adást (Vámos László rendezését), kevesebb vizuális eszközzel dolgozó kö­ zépszínpadi változatot (Lengyel György ismert munkája) és szobaszínházat (Csongrádi Mária rendezésében.) Volt rítusszínházi koncepció (Ruszt Jó­ zsef felfogása) és a mostanság dívó, folklórelemekkel díszített, Alsósztregovára transzportált játék (Csiszár Imre elképzelése). Jótékony gazdagság. További ok az örömre, hogy nem született szövegellenes előadás. Té­ vedés ne essék szólván: nem a szállóigék teljes gyűjteményét kérjük szá­ mon a színpadon. Húzni-törölni a dramaturg és a rendező joga, sőt fel­ adata, legkivált nem színpadra szánt mű esetében. 1980-ban például a szol­ noki előadásban el tudtam fogadni a híres zárómondat hiányát, mint az adott és következetes rendezői koncepció szükségszerű következményét. Amikor azonban a minszki színház vendégjátékán a megtoldott szöveget észleltük, el kellett gondolkodnunk azon, hogy a szövegmódosítások bizo­ nyos százaléka fölött indokolt a kérdés: a klasszikus textus nem áll-e út­ jában a rendezőnek, helyesen választott-e darabot elképzeléseihez? Ezúttal nem fenyegetett ilyen veszély, sőt a rendezők igen figyelmesen olvastak: számos olyan részletét bontották ki a műnek, amely a szövegben benne rejlett ugyan, de színpadon most élvezhettük először. A legfon­ tosabb talán annak felismerése, hogy az Ú r az I. és a X V . színben nem azonos: a mechanikus rend indulatos védelmezőjéből a dialektikus, maga­ sabb minőségű, Lucifert is tartalmazó harmónia hirdetőjévé válik. A z ún. keretjáték új, nagy értelmezési lehetőségei nyílnak meg ezáltal - Zala­ egerszegen és Miskolcon revelációnak hatott a zárójelenet. O tt a rezignált jóságú Ú rral és az égi hierarchiába fintorral besoroló Luciferrel, itt az egy­ mást kiegészítő-átfogó Űr és Lucifer távozásával és a magára hagyott em­ berpárral. M it is kifogásolt 1862-ben Zilahy Károly, a Tragédia egyik első bírálója? Hibának rótta fel, hogy minden szereplő szájából a szerző be­ szél. Most Ruszt József nem kevesebbre vállalkozott, mint hogy megbont­ ja Ádám szerepét: az álmodó, szemlélődő, fiatalnak megmaradó figurára és az öregedő, a történelmi színek jelmezeit magára öltő Ádámok sorára. Mindez együttjárt persze a szöveg felbontásával közöttük. Ugyanígy ké­ zenfekvő ötlet volt Lucifer nevének (=fényhozó) látvánnyá értelmezése Miskolcon. Mindkét megoldásban talán a teljesebb következetességet hiá­ nyolhatjuk, maguk a rendezői elképzelések azonban méltóak voltak Madáchhoz és a nemes irodalmi nyersanyaggal dolgozó értelmezők eddigi leg­ jobb munkáihoz. Magyar rendező, ha a Tragédiához nyúl, nem tagadhatja meg, hogy egy százéves színpadi játékhagyománnyal rendelkező művel dolgozik. Ez nem csak akkor kézenfekvő, ha továbbépítő folytatásról van szó, hanem ak­ kor is munkál bennük, amikor különállását, a megszüntetve megőrzést akar­ ja a rendező kifejezésre juttatni. Ezúttal Vámos László vallott leginkább a száz év tapasztalatainak hasznosságáról és a Nemzeti Színház előtte volt 36 �1299 előadásának jogfolytonosságáról. Am it értelmezésben, látványban, sze­ reposztási gyakorlatban, színészvezetésben Paulaytól Épp Kaiduig itthon és külföldön felhalmoztak, azt Vámos most mérlegre tette a jubileumi elő­ adásban. M i hiányzott mégis e gazdag és sokszínű évfordulós kínálatból? Jósze­ rével két dolog. A z egyik, ami aggasztó: a szép magyar beszéd vissza­ szorulása. A Tragédia versben íródott, gondolati és lírai tartalma egyaránt megköveteli a míves előadást. E téren a produkciók szinte feleződtek: V á ­ mos László és Lengyel György sokat foglalkozott a plasztikus szövegmon­ dással, a jambus kizengetésével - talán kissé ki is merült fiatal színészeik energiája ebben. Sajnos, a zalaegerszegi és a miskolci előadás hatásán so­ kat rontott a henye szövegmunka, az elharapott mondatok, a megzavart versritmus, a sok betoldás. A másik észrevétel szintén színészetünk kortünete lehet: mintha megfo­ gyatkozott volna a nagy, emlékezetes alakítások száma, mintha szűnőben lenne a színészi öröm a Tragédia-előadásokon. A z persze a mindenkori rendezői koncepció lényegi vonása, hogy milyen évjáratú színészre osztja a három főszerepet és épít-e nemzedéki, tapasztalati konfliktust ezáltal kö­ zöttük. Mind a Madách Színházban, mind a Nemzetiben feltűnt, hogy a fiatal főszereplők mellett a fontos epizódokból (Péter apostol, Rudolf csá­ szár, Tudós, Eszkimó), hiányoznak a két színház neves vezető művészei, holott a százéves játékhagyomány egyik legértékesebb része, hogy az ős­ bemutatón Prielle Kornélia fellépett a londoni szín Egy asszonyának sze­ repében, az 1938-as lemezfelvétel pedig megörökítette a Cigányasszony szö­ vegével Márkus Emília hangját - és ehhez ki-ki hozzáteszi a kiváló epizódalakítások hosszú névsorát. Most, a feladat súlya alatt bizony olykor meg-megtántorodó fiatal színészeknek szükségük lehetett volna idősebb, ta­ pasztalt pályatársaik segítségére, jelenlétére. Zalaegerszegen és Miskolcon Lucifer nem volt nemzedéktársa Á dámnak és Évának, s korántsem vélet­ len, hogy végigpillantva a jubileumi Tragédia-előadások során, inkább Lucifer-alakításokra emlékezünk: Gábor Miklósra, Blaskó Péterre - , s (viszszautalva az értelmezések új mozzanatára) az Ú r megformálóira, Máriáss József jóságos öregemberére, Körtvélyessy Zsolt szikár falusi plébánosára. (A rendező dilemmáiból II.). Sebestyén György némi rezignáltsággal be­ szélt klagenfurti közönségéről, akik jóindulatú nyíltsággal, de „az Alpesekből jöttek” , nemhogy „M adah” nevű magyar szerzőről, de még a német nyelvterületen örökösen felemlegetett állítólagos mintáról, Goethe Faust­ járól sem igen hallottak. Íme, a rendező, F erkai Tamás Szküllája. A rendezői elképzelések valóra váltásához adva volt egy kisvárosi szín­ ház együttese és lehetőségrendszere, Ferkai szemlátomást kénytelen volt ke­ vés schillingbe kerülő előadást rendezni. D e „raktárról gazdálkodott” a szó átvitt értelmében is, amikor alkalmazkodnia kellett társulata és közönsége beidegződéseihez: Lucifert középkorú rezonőrre bízta, aki még csaknem Paulay korának stílusában játszott; talpig feketébe öltöztette, ujjára nagy vörösköves gyűrűt húzott; Ádám ja gyermeteg lelkesedő volt, É vája termé­ szetesen szőke naiva stb. Íme, a rendező Kharübdisze. A kettő között aztán sziklának ütközött az előadás hajója. Bevalljuk: a rendező jó néhány megoldását nem értettük. Miért kellett elhagynia a má­ sodik prágai színt, a Tanítvány jelenetét? Számos fontos gondolata szüksé­ ges lett volna a nagy gondolati ívek felvázolásához... Miért kellett - ed­ dig teljesen szokatlan módon - az Első demagógot és Péter apostolt egy37 �azon színészre osztani? Ismerjük a száz év színháztörténetéből a Péter-Patriarcha és a Péter-Agg eretnek szereposztás értelmező lehetőségét. Ha egy színész játssza őket, az előző esetben az eszme visszájára fordulása, az utób­ biban az eszme továbbélése fejezhető ki a puszta kiosztással. A mostani megoldás mögött nem láttunk ilyen koncepciót... Iskoláink, közgyűjtemé­ nyeink ellátottságát ismerve, némi irigységgel figyeltük a falanszterjelenei nagyképernyős diavetítőjét, színes videóját, amelyen az Aggastyán megje­ lent és igazságot osztott. Csakhogy a technika jelenléte a színpadi előadás­ ban kényes elem: precíz begyakorlottságot kíván. Nem válik a klagenfurti előadás dicséretére, hogy a budapesti vendégjáték alkalmából három al­ kalommal is „belebeszélt” az Aggastyán a színész szövegébe, amelynek má­ sodpercnyi pontossággal kellett volna kezdődnie és végződnie. A hatás­ szüneteket tartó, deklamáló színészek mintha belefeledkeztek volna saját alakításuk varázsába. Sebestyén György mesélte, hogy fordítását először a bécsi Burgtheaternek nyújtotta be előadásra. A válasz az volt, hogy a színház nem szándé­ kozik faustiádát játszani, de ha mégis vállalkozna ilyenre, akkor az origi nálisat, Goethe művét tűzi műsorra. Most megtudtuk, hogy a csesztvei emlékmúzeum térképére 16 előadással felrajzolhatjuk Klagenfurtot. A frontáttörés, a német nyelvterület meghódítása mégsem, ezúttal sem sikerült. Marad a színháztörténet vigasza: Paulayék és a hamburgiak 1892-es bécsi sikere meg a Burgtheater már-már legendás 1934. évi előadása. (Egy másik kihívásról) A Népszínház közművelődési fóruma előadáshoz készülődik Kispesten, a Latinca Sándor Gép- és Villamosipari Szakközépiskolában. Pódiumról azonban csak a szórólapon esik szó: egy köves padlójú helyiségben (ebédlőben?) ülünk, a fogason 15 kép, Varga Mátyás Tragédia-kerámiatányérjainak reprodukciói. A négy szereplő ugyanolyan szé­ ken ül, mint jómagunk. Feláll Kürti Papp László mint Narrátor és elkezdi, bevezeti, kommen­ tálja az előadást, leakasztja a már „leszerepelt” képet és emellett - a ha­ gyományos színészi eszközök segítsége nélkül is - karaktereket formál: mint Úr az első színben ideges, a zárójelenetben viszont lehiggadt igazságtevő: Eszkimója riadtan tétova; falanszterbéli Tudósa hiú és álságos. Rosta Sán­ dor Adámja talán halványabb, kevésbé lobogó-lelkesedő, mint ahogyan a szövegben áll, de 16-18 éves fiúkból álló közönségéhez éppen ezzel kerül közelebb. Jakab Csaba Luciferjének - nemcsak a szöveg szerint, de a mos­ tani produkcióban is - mintha kicsiny lenne a tér: erőteljes egyénisége, visszafogottsága nagy színészi formátumot sejtet. Szilágyi Zsuzsa meleg hangszíneiben őrzi az elveszett édent. Szerencsés gondolat volt Csongrádi Máriától, hogy a Tragédiának egyegy tanítási óra keretében előadható kb. 450 sorát összekötőszövegbe ágyaz­ ta és hogy ezt a feladatot - bár prózában kérte - költőre. K elényi István­ ra bízta. Megtette ezt már Németh Antal is 1935-ben, amikor Szabó Lőrinc verseivel fűzte össze hangjátékká Tragédia-adaptációját a rádióban. (A Szabó Lőrinc-strófákat éppen a Palócföld közölte először nyomtatásban, 1968. évi 1. számában.) Akkor Csortos Gyula-Lucifer volt az akusztikus előadás játékmestere. Csongrádi Mária külön Narrátort alkalmazott: ezzel megnövelte a szereplők (és a lehetséges kapcsolatrendszerek) számát, s alapvetően didaktikai céljának megfelelően - nem tette az értelmezés ré­ szévé azzal, hogy az egyik főszereplőnek adta a szöveget. Mert kinek is készült ez a szobányi produkció? 38 �Azoknak a nézőknek (elsősorban fiataloknak), akik nem végeztek-végeznek gimnáziumot vagy szakközépiskolát, nem találkoznak kötelező olvas­ mányként a Tragédia amúgy sem könnyű szövegével. (Ebből a szempontból a kispesti publikum nem volt tipikus: az itteni diákok tanulták magyar­ órán Madáchot). És nem feledjük: az ország lakosságának többségét ők teszik, a Tragédia potenciális közönsége. 45 perc után zúg a taps, majd zsákba kerülnek a felgöngyölt képek (de kár, hogy nem színesek voltak!), a széksorok visszarendeződnek. Újabb 10 perc múltán semmi sem emlékeztet a helyszínen arra, hogy a csoda, a színháznak ezúttal délelőtt 1 1 órai csodája percekre felsugárzott. K E R É N YI FEREN C 39 �MŰHELY ...a grimasz az arcomon nem látszik... — több napos beszélgetés Varga Imrével, valamikor 1983 nyarán — (Részletek) Varga Imre 1950. február 5-én született Kisgyarmaton. Két évig, Pozsonyban, filozófia-m agyar szakos egyetemi hallgató volt. Korrek­ torként dolgozott az Új Szónál, majd lektorként az Irodalmi Szemlé­ nél; ez utóbbinak 1974. és 1980. között egyik szerkesztője. Szerepelt az Egyszemű éjszaka című antológiában (Madách, 1970.), valamint gyermekvers-antológiákban. Kötetei: Crusoe-szaltók (1975.); A med­ ve alászáll (1977.); Sárkányölő Jankó (mesekönyv, versben - 1978.); Boszorkányszombat (1981.) Elsősorban költő, de ír prózát, esszét is; rendszeresen publikálja a szlovák irodalomból készült műfordításait. 1980 tavaszától Budapesten él. Kőrössi P. József: Itt van A medve alászáll és a Boszorkányszombat cí­ mű köteted a kezemben. Mindkettőben szerepel A medve alászáll című vers. Kijegyeztem magamnak azokat a változtatásokat, amelyeket eszközöltél. A medve alászáll 1977-ben jelent meg, 1981-ben a Boszorkányszombat. . . Varga Imre: A medve alászáll című vers, ami átkerült az azonos című második kötetemből a Boszorkányszombatba, a folytonosságot jelezné. Nem az én ötletem volt, a könyv felelős szerkesztője vetette föl, hogy milyen jó lenne ezt a verset szinte mottószerűen szerepeltetni a könyv élén. Én egy ideig gondolkodtam is ezen: túlságosan rikító propagációnak tűnt, aztán rájöttem, hogy beleillik a könyv szerkezetébe, sőt: úgy áll össze, ha ez a két az vers - a verses játék és A medve alászáll - összefogja, keretbe fogja anyagot. A z volt a szándékom, hogy az első... a természeti népek költésze­ tére hajazó ciklusban egy, az előző kötetemben is közölt verssel, sőt, az elő­ ző kötet címadó versével jelezzem a folytonosságot. A Boszorkányszombat­ ban található változatban stilisztikai és verstani változtatásokat eszközöl­ tem: plasztikusabbá vált a sor, kifejezőbbé a ritmus. Ez műhelymunka volt, ennek semmi köze a politikához, a kiadói ideológiákhoz, vagy az évfordu­ lókhoz. K . P. J .: Igen. A sorok tördelése is másként alakul a második változat­ ban. Viszont ennél érdekesebb dolgok is vannak itt, amelyeket azért tartok fontosnak, mert általuk be tudunk tekinteni egy olyan szakmai mozgástér­ be, amelyben talán gondolataid alakulását is megfigyelhetjük. Ugyanakkor az is kiderülhet, hogy az évek során hogyan változtak eszközeid, hogyan ke40 �rested és találtad, vagy nem találtad meg azt a formát, amelyben egyre pontosabban fejezheted ki magad. A medve alászáll című vers második szakaszának harmadik sorában, az első változatban használt „lehulló” , lágy hangzású szót - a h és az l-ek pu­ ha havazását - a hangos, ropogó, kopogó, kemény csörgésű „lepergő” szó­ val cserélted föl (p, r, g). . . V. I . : Ezekről nem szívesen beszélek. A szóváltoztatás vagy magyarázza magát, vagy nem. Ha nem, akkor fölösleges volt, és fölösleges a kimosakodás is. Formai, verstani kérdések ezek, melyeknek nyilván tartalmi vonatkozásuk is van. K. P. J .: Általában a lágyabb, kellemesebb hangzású szavakat cserélted kopogó, dübörgő, hangos szavakra. Nem árt, ha újra megemlítem: az első változat '77-ben, a második ’81-ben jelent meg. . . V . I.: Kíméletlennek kellett lennem. Nem tartom szenteknek a saját szö­ vegeimet, elvégre én írtam őket, én felelek értük. E lég sokat változtatok. Később, ha legépelem, átgépelem a verseket, előfordul, hogy szavakat cse­ rélek ki, szakaszokat hagyok el, tömörítek; esetleg, ha úgy érzem, valami hiányzik, beleírom. Nem hiszem, hogy a verset az isten, vagy a múzsák súgják, és nem lehet rajta változtatni. K . P. J .: Vannak itt olyan változtatások is, amelyek összefüggéseket vál­ toztatnak meg gyökeresen. Ennek a versnek az első változatában Atyácskám, míg a Boszorkányszombat-beli, tehát a későbbi változatban már Anyácskám szerepel. . . V. I.: E z sajtóhiba... Sajtóhiba. Igen, ez egyértelmű. A z Atyácskám, a medveatyám a vogul mítoszokra utal. E z a nyomda alkotókészsége. K. P. J .: A Tóth László készítette interjúban - úgy éreztem - mintha próbálnád mentegetni, kimagyarázni első kötetedet: nem tartod jónak. Egy­ másután olvastam viszonylag sok publikációdat, három verseskönyvedet: egyszerűen nem találtam bennük üresjáratot. Arra vagyok kíváncsi, hogyan sikerül kiválogatnod, összegyűjtened egy kötet anyagát, úgy, hogy abban sem pongyolaság, sem üresjárat nemigen található. Honnan ez a fegyelme­ zettség és önkontroll? Mennyit dolgozol verseiden? V. I.: Kicsit udvariasabb vagy, mint a kritikusaim. Én nem tudok olyas­ mit mondani, ami engem jobb fénybe állít, mint a köteteim. K . P. J .: A Lied című versed az Életünkben jelent meg. Klasszikus szo­ morúságot érzek benne; megvertséget, amit viszont erősen viselsz, „fecskék csontja hull; / a föld is megremeg.” „a szél fűrésze csontot ért” , „bozsognak rémei” . Fontos versnek tartom, de könyveidben nem találkoztam vele. V. I.: Ha jól tudom, a válogatott verseimbe se került be. Nem is tudom miért. K. P. J .: Nem annyira fontos? V . I.: A z élmény még elég közel áll hozzám. Rossz, bizonytalan időszak­ ban nagyon szerettem egy lányt, akivel mégsem sikerült igazából találkoz­ nom. Ezt ne úgy értsd, hogy pusztán valamiféle kamaszos vágyódásról be­ szélek. Megpróbáltam ezt a szétszórtságot, borzalmakkal telített időszakot formával enyhíteni: ezért a dallamosság. Nem véletlenül írtam németül a címét: az a lány is német származású volt. K. P. J.: Mindenképpen említettem volna Szőcs Gézát; úgy érzem, van valami közös a verseitekben, a költészetetekben. V. I.: A zt akarod, hogy megmagyarázzam.. . Meg lehetne ezt magyaráz­ ni. . . Tudom, ez a rokonság nem hatásszinten megy. Legalábbis az én ré41 �szemről nem. Szőcs Géza is elemibb erejű költő annál, hogy hatással lett volna rá az, amit én csinálok. Egyrészt a gondolatiság, a filozófikum igé­ nye az, amit én a szövegeimben, verseimben fontosnak tartok; másrészt meg a... képek, mítoszok, mesék.. . Ezt a kettőt elég nehéz összegyúrni, mert hogy is mondjam - két irányba tartanak. A gondolatiság a filozófikum a versben, ugyanakkor a mítosz, a mesemotívumok a mesék képei, a legen­ dáké; valamiféle epikum, prózaiság és lírikus szenvedély. . . A versben ez nem jár együtt, sőt. . . kiszorítják a gondolatiságot, a filozófiát a versből. Megpróbáltam a kettőt egyeztetni. Szőcs Géza verseit olvasva, megismer­ ve, úgy érzem, hogy ő nem csak a romániai magyar irodalomban jelent újat, új hangot, hanem egyáltalán a magyar irodalmi közegben is egészen új je­ lenség. Ha majd elmúlik az ő divatja is, erre rá fognak jönni. Ő nem csak divat, hanem valóban olyan költő, aki fontosakat mond, és úgy érzem, a módszere is nagyon jó. A z a módszer, ami engem is izgat, engem is mozgat, engem is foglalkoztat: a gondolatiságnak és a gondolatelőttiségnek az öszszegyúrása. Meg lehetne magyarázni, hogy ez a helyzet miért éppen kisebb­ ségi közegekben termelődik ki. Erre megvan a lélektani, szociológiai ma­ gyarázat. K. P. J.: Komoly élmény volt, hogy fölfedezhettem köztetek ezt a rokon­ ságot. Hogy lehet az, hogy Szlovákiában és Kolozsváron, egymástól teljesen függetlenül, egymástól szinte elzárva, két hasonló korú költő hasonlóképpen lát, gondolkodik, sőt - újra kihangsúlyozom: egymástól függetlenül - ha­ sonlóképpen fogalmaz meg hasonló gondolatokat saját magáról és a világ­ ról. Nálad is találkoztam például a szétszerelt szóval, amelyet te is - akár­ csak Szőcs - olyan jellegzetes kontextusban használsz. Idézem Ő sz című ver­ sedből ezeket a sorokat: ,,Szétszerelt csókák, pintyek, / szétlazult őzek szarvasok / beomlott hátú vadkanok” . Egy asszonyszeretőhöz című versed­ ben pedig ezt írod: „Tudnál-e olyan bonyolultan szeretni, ahogy én kíván­ lak” ; Szőcs ezt írja Hajócsavar című versében: „ Olyan lány kell nekem, aki örülne a hajócsavarnak” . Nem csak hangulati rokonságot érzek a kiemelt szövegrészek között, hanem. . . Hogy van ez? Lelkiekben is nagyon hasonlí­ totok egymásra. . . V . I.: A vers megírása után nem érdemes magyarázni születésének a kö­ rülményeit. Ez a vers azonban valóban konkrét élményből fakad, és az indító mondata - amit idéztél - is konkrét: az asszony számára ez kaland volt, a férje mellől elfutott, jött hozzám. . . szóval. . . nem. . . Semmiféle iro­ dalmi remineszcenciák nem éltek akkor bennem. Erre a helyzetre gondol­ tam, ezt akartam megírni, ezt akartam számomra világosabbá tenni vers­ ben. Olyasmit kérdeztél, amire nemigen tudok válaszolni. Nem tudom, mi­ ért ez a rokonság, miért ez a hasonlóság. Bizonyos szemléleti rokonság, ha­ sonlóság, bizonyos törekvéseknek azonos iránya lehetséges. Másrészt pedig elképzelhető, hogy az indulatok is hasonlóképpen működnek bennünk. K. P. J.: Én is ezt sejtem. V. I.: Van valami ebben, mert Szőcs világában is megjelennek ilyen ké­ pek, képzetek. A z Ő sz című versem, ez a ’77-es szöveg, lehet, hogy már az ő szemléletének az ismeretében is íródott. E zt a verset, annak idején dátum nélkül közölték, nehogy valami célzást érezzen belőle az olvasó. A z 1977et kihagyták a cím mellől, nehogy ez a pesszimizmus dátumozott legyen. A historizmus, amiről beszéltem már, itt is érvényesül: lehet beszélni problé­ mákról, gondokról, de légy időn kívül pesszimista, légy a római költő sa­ rujában pesszimista, légy a francia forradalom bukása utáni állapotban pesszimista. . . 42 �K . P. J.: Erőltetni sem akartam, kimondani sem, most már megteszem: éppen helyzeteitek hasonlósága miatt kínálkozik a párhuzam. A ki ismeri Szőcs Géza verseit és a te verseidet, nem tekinthet el ettől: nagyon sok közötök van egymáshoz. A magyarázat, amit te is érintettél az előbb: ha­ sonló életkörülmények, hasonló élethelyzetek szülik a hasonló életérzést; és köztetek - persze - alkati hasonlóság is felfedezhető. . . V . I . : Érdeklődési kör is. . . Kolozsvárott, beszélgetésünk egy része Ham­ vas Béla kéziratban terjesztett hagyatéka körül folyt. Nem volt véletlen. K. P. J.: Te magad gondoltál már erre a rokonságra? Mondta még va­ laki? V. I.: Nem mondta, még nem említette senki. Te mondod, és kellemesen meglep, mert Szőcs Géza verseit szeretem annyira, hogy ez az összehason­ lítás érzéseket keltsen. K. P. J .: Fontos könyv a Boszorkányszombat, és benne A medve alászáll című vers. Beszéltünk már róla, de nem árt, ha másképpen is közelí­ tünk hozzá. Nem vagyok előadó, de vagyok annyira exhibicionista, hogy szalagra mondjam magamnak ezt a verset. Születésmítosz. Keserves. Ön­ magad megvajúdásának a pillanatai. . . Önvajúdásaid. . . Idézek belőle: „ Mikor Atyácskám szépmívű bölcsőben alábocsátott / feküdtem nagy me­ dencecsontban ez az én bölcsőm / lendített csillagtól csillagig a szél kacarásztam / mikor Atyám a föld iránt eresztett / mikor megcsörrentek a lán­ cok / szólt jó Atyám beteget aggot holtat ott lent elkerüld /A föld A föld A föld A föld A föld / felszökök ujjongva magamban” . Hihetetlen. Banalitás­ nak tűnik talán első látásra, első olvasásra ennek a szakasznak az indítása: ötször egymás után: A föld, A föld. . . Kihangsúlyoznám a szövegkörnye­ zet fantasztikusan nagy hatását: itt semmi más nincs, ötször ismétlődik ugyanaz a szó: nem talajról, nem is a gömbről van itt már szó, hanem az ellipszisről, a pályáról. V. I.: Nem lehet véletlen, és jó fülre, érző szemre vall, hogy ezt a sort megtaláltad. Ez valóban a ,,Földet” -érés verse. A z első kötetemben talál­ ható szövegek absztraháltak, nyelvi irányultságúak, nyelvi „témájúak” ; ké­ pei lazán társulnak. A medve alászáll című versben stilizálva próbáltam megfogalmazni azt, hogy „Földet” értem: abba a világba jutottam, amely­ ben nekem élnem kell. K. P. J .: Élned és pusztulnod, erről is szól a vers. . . V . I.: A váltás maga, így utólag, ellenőrizhetetlen. Ú gy éreztem, hogy a Földre kell érkeznem ebből az elvont nyelvi anyagokkal, zárt képekkel tün­ döklő égből. Alapanyag volt hozzá, úgyszólván az én élményemet mondták el a vogul medveénekek. A z ember egy ideig titkolja a tapasztalatait, meg­ próbál az eszményekben, a szavakban élni; gondozza a gesztusait. A férfi­ kor részint akkor kezdődik, amikor vállalod a tényleges tapasztalatokat. A versbéli halál, betegség, öregség hármasélménye a Sziddharta legendakör­ ből kerül a versbe. Számomra ez a földetérés azt jelentette, hogy azt az éle­ tet próbálom versekben rögzíteni, amit tulajdonképpen élek. Ez egy ideig csak próbálkozás szinten folyt. A medve alászáll című könyvet egyrészt a stilizáció és az élménybeszámoló közti feszültség jellemzi; a mítosz és a napló közti feszültség. Ezen csak a későbbiekben sikerült valamit változtatnom, enyhítenem. Én is sorsdöntőnek és lényegesnek tartom A medve alászáll című versemet, mert ebben fogalmaztam meg először olyasmit - versben, ritmizálva - , ami korábban csak, mint elképzelés, mint igény, kép és ösz­ tön élt bennem. 43 �K. P. J.: A kkor sejtetted már, milyen váltás - kitelepedés, ottmaradnak a gyermekeid - következik be az életedben? V . I.: Nem tudtam. Rögtönzésszerűen írok. Nem tudnám most elmonda­ ni, hogy öt-tíz éven belül mit fogok csinálni. Nyitott vagyok az élménynek is. Néha megtörtént, hogy elhatároztam valamit: most ezt kell írnom, ezt kell befejeznem, és leggyakrabban nem sikerült. K . P. J .: A Boszorkányszombat Vershez közelítve című fejezetét, egy a Természetjárók, Enciklopédiájából vett idézettel indítod. Ha nem jelölnéd meg a forrást, gondolkodás nélkül verseid megközelítéséhez - a vers - meg­ közelítéséhez írt útbaigazításnak gondolná az ember. A forrás megjelölése után sem gondolhatom másképpen, de így már érzem mögötte a fintort. Idéznék ebből három-négy mondatot: ,,Ne vegyünk fel olyan öltözetet, amely suhog, vagy fűhöz, ágakhoz, kövekhez érve zizegő hangot ad. Moz­ dulataink legyenek hangtalanok, könnyedek és folyamatosak. Guggolva, térdrugózással, lelapulva, fedezéktől fedezékig ugrálva, kígyószerű mozgás­ sal hason kúszva, vagy könyönkünkön mászva haladjunk előre. Minden moz­ dulat előtt gondosan tekintsük át a terepet magunk előtt és magunk körül, és gondoljuk át előrehaladásunk további szakaszait. Lehetőleg olyan he­ lyekre lépjünk, ahol nincsenek száraz ágak, amelyek lábunk alatt megrecscsenhetnének. Hogyha mégis ilyen terepen kényszerülünk átmenni, először lépjünk mindig lábujjhegyre, és csak azután ereszkedjünk a talpunkra.” Stb. Szívem szerint teljes terjedelmében idézném a szöveget, annyira találó és ugyanakkor kikezdhetetlen, megismételhetetlen humora van. V. I.: Első változatban nem is annyira az olvasónak szólt, mint saját magamnak. . . K. P. J .: Hogyan írjunk verset? V . I . : Hogyan lehet megközelíteni a verset, a vers tárgyát. . . Mint bú­ jócskában a rejtőzködőt. . . Mikor erre a szövegre rábukkantam, azt érez­ tem, hogy nem kell újra fogalmazni, semmit nem kell stilizálni, ebben a formában is azt mondja, amit én, esetleg másféle stilizációban, másféle for­ mában elmondhatnék. A kár konkrét versnek is felfogható, elfogadható. A z idézőjel, a forrásmunka megnevezése és a cím között ironikus feszültség van. K. P. J .: E z a fintor benne. . . V . I.: Igen, ezt akartam. K. P. J .: A b háziai naplólap című versedről újra a Nem kár indulatai jut­ nak eszembe. Így fejezed be: ,,A napon heverészők álmosan nézték, hogy hajóra száll a nép, és elindul a tengerre, kifelé vonulva nyelvből és hazából.” V . I . : Ennek a versnek története v a n .. . K . P. J .: Örülök, hogy ráéreztem. Érdekelne. . . V . I.: A szöveg azok közé tartozik, amelyeknek a történetére emlék­ szem. Olaszországba készültem, nem kaptam útlevelet, viszont kötöttem magem ahhoz, hogy mediterrán vidékre menjek nyaralni, ez Grúzia fekete-ten­ geri partvidéke volt: Abházia. Épp abban az időben jelent meg Babrat Sinkuba könyve magyarul, a Hírmondó, ha jól emlékszem a címére. Ebben a könyv­ ben egy kipusztult nép sorsát írja meg, az ubihokét. Épp az ő volt lakóterületü­ kön voltunk elszállásolva, egy KGST-nyaralótelepen. Napozás közben eszem­ be jutott a könyv és az ubihok sorsa. Néztem a kirándulóhajókat, és ez a kép rögződött bennem: napoznak az emberek, süttetik a hasukat a nappal - csehek, magyarok, bolgárok, románok - és száz évvel azelőtt épp ott tör­ tént a tragédia. Ezt minden moralizálás nélkül átéreztem. Élt ott egy nép, 44 �és csupán két tárgy maradt belőle: egy kürt, a szuhumi múzeumban, és egy kard. Egy hétfői napon elmentünk Szuhumiba; a múzeum éppen zárva volt: nem láthattam ezt a két tárgyat sem. Személyes ügyemmé vált az, hogy egy népet egyszerűen eltüntettek. A kirándulóhajók pedig nem ok nélkül idézték emlékezetembe a kitelepítést: a múlt században, az orosz állam és a törökök megegyeztek az ubihok feje fölött: egy részüket Törökországnak adták el rabszolgának, másik részüket kiirtották. A z utolsó ubih ember, ez a hírmondó, akinek az elbeszélését irodalmi formába önti Babrat Sinkuba. K. P. J .: Gondolod, hogy másokat is ennyire foglalkoztatnak a genocidiumok, mint bennünket? V . I.: Mint magyart, vagy mint kisebbségit? Hogy érted azt, hogy ben­ nünket? K . P. J.: . . . V. I.: A veszélyeztetettség érzése, azt hiszem, történelmi okokra vezet­ hető vissza. Egyszerűsítenék, ha azt mondanám, hogy történelmi betegség, mert ezzel elkenném a tényleges okokat. A függőség, a történelemben elfog­ lalt helyzet, a határok elvesztése.. . A szlovákoknál is előfordul — mostaná­ ban egyre kevésbé - , mert feltörekvő kis nemzet. Nem ismerem annyira Eu­ rópa kis nemzeteit, hogy általánosabban meg tudjam ezt fogalmazni, de ta­ lán mindenütt élnek ezek a félelmek, ezek az indulatok: elveszünk, valami visszavonhatatlan történik velünk. K . P. J .: Ugyanezt érzem egy másik. . . Most segíts nekem. . . V. I . : A Nem mondok halotti beszédet. . . K . P. J.: Igen, azt hiszem .. . ez az a versed .. . V. I .: Sírgyalázók ellen írtam. . . K . P. J .: Erre gondolok.. . A z ordasok gyakori emlegetése, világbaüvöltése ami nyilvánvalóan valamiféle utolsó üvöltésnek készült - olyan ele­ mi erővel akar szólni, ami nekem újra a nemzetféltő költőket juttatja eszem­ be. V . I.: Ennek megint csak története van. Inkább verskeltő indulatra em­ lékszem. Szerkesztő koromban elég sok Fábryt méltató, Fábryt sirató, Fábryt bemutató kéziratot kaptunk. Általában - , mint afféle szerkesztőségi min­ denesnek — nekem volt a feladatom, hogy ezeket a kéziratokat elolvassam, és, ha közlésre érdemesnek tartom, a főszerkesztőnek továbbadjam. Egy idő után, mikor hatalmasan összegyűltek ezek az anyagok, ízléstelennek tartot­ tam, hogy egy ember glóriájába így belekapaszkodnak ezek a senkik, akik magyarul se tudnak igazából, akik fogalmazni se tudnak, és érvényes gon­ dolataik sincsenek. . . Egyszerre csak meg kellett írnom ezt a verset. Ez volt az indító élmény. Nyilván belekerült azokból a momentumokból is jó néhány, amiket te mondtál. Nem véletlenül kerültek oda a farkasok, a sírkaparó vadak. K. P. J .: A toronyépítő jeleket lát című versben van két olyan sor, amit bekereteztem magamnak: „Tőlünk minden jel, s elvontság idegen, s min­ den, mi másra utal, idegen, mert szabadságunkra tör.” Így kiragadva, nem egészen jelzi ez a néhány sor, miről is van szó .. . Jel és elvontság.. . V . I . : A versnek a tájékozódási pontjait jelzi az alcíme i s . . . K . P. J .: Rousseau és Kazinczy emlékére. V . I.: A z ő korukban írtak le ilyen mondatokat. A zt hiszem, szó szerint leíródtak ezek a mondatok. Ezt a helyzetet próbáltam: a felvilágosodás, mint embereket közelítő, ugyanakkor embereket egymástól eltávolító kor. A Bábel-torony képzetét nem véletlenül jelzem ezekkel a nevekkel, és nem vé45 �letlenül helyezem abba az időbe. Amikor olyan társadalmi, politikai erők törtek a felszínre, amelyek az emberek egységesítését - Szabadságot, Test­ vériséget, Egyenlőséget - akarták, épp akkor tör ki B ábel; akkor váltak le­ hetetlenné a kisközösségek, nemzeteket kellett teremteni. Ez a furcsa kettős­ ség fogott meg. Nem véletlen a folyóképzet sem. Nem kell megcsillagoznom és megmagyaráznom: a Dunára gondoltam. A Duna mellett épül a Bábeltorony. Vízióm történelmi igényű. A történelmi múlt jelzéseit mindenkép­ pen be akartam építeni, dolgozni a versbe. K. P. J .: Boszorkányszombat című kötetedről írt a Mozgó Világ 1983 áprilisi számában Szörényi László egy kiemelkedő dolgozatot. Ebben foglal­ kozik a Lerombolt tömbház-szonett című verseddel is: ,,Az olvasó valóban elbíbelődhetik a szonett romok alóli kihámozásával és eközben fokozott erő­ vel élheti át a hiányt, a nemlétet. Hogy kinek, vagy minek a hiányát, arra nincs világos utalás. D e könnyen lehet, hogy egy szeretett nőét, aki hiány­ ban tud metafizikai minőséggé válni.” V. I.: Hát igen, ez szerves mondat. Jó észrevételei vannak. Nem volt olyan elszánásom, hogy egy nőnek a hiányát írjam meg. A zt vettem észre, hogy olyan furcsa szonett került ki toliam alól, amelynek a rímei nehezen nevezhetők csak rímeknek. Szavakat elválasztva, félbetördelve, mégiscsak szonettforma lett belőle. Hirtelen ötlettel leromboltam ezt a furcsa, sza­ bálytalan szonettet: sorait prózaversszerűen, folyamatosan írtam egymás mellé, azzal, hogy próbálja meg valaki újrafelépíteni: építsen jobbat he­ lyette. K. P. J.: A Boszorkányszombat című játékodról Szörényi azt írja, hogy annak második része a paródia iskolája. . . Úgy rémlik, elég sokat dolgoztál rajta. . . V. I.: Bíbelődtem vele. Miután a magánéletem tönkrement, úgy éreztem, hogy minden emberi kapcsolat hazug. Pokolinak, boszorkányosnak láttam az életet. Elég hosszúra nyúlt időszak volt ez. Megpróbáltam hogy is mond­ jam? - faustiáda formában feldolgozni azokat az érzéseket, amelyek akko­ riban reggeli ébredés után lerohantak és nem tudtam normálisan eltölteni a napjaimat ezek miatt. Persze, egy csomó anyagot hozzáolvastam. Regőséne­ keket építettem be, kábítószeres élmények is belekerültek. Feldolgoztam egy ófrancia legendát is. . . Ú gy indul a verses játék, mint egy kábítószeres v í­ zió: valaki eljut ebbe a furcsa, boszorkányszombati világba, és tudatosan végeztem egy álomszerű anyaggal: fölébred a hős, aki látja ezt a boszor­ kányszombati világot, víziót. A torz emberi viszonylatokat akartam kifejez­ ni. D e nem volt ez olyan könnyű, hogy most könnyűszerrel azt mondhas­ sam rá: paródia. Ha újra elolvasnám, talán kicsit derűsebb lennék. A z el­ nyúló munka azt is jelzi, hogy bizonytalan voltam sok mindenben: nem tudtam, lehet-e ilyet csinálni, és hogyan. K . P. J.: E z a kötet - a Boszorkányszombat - egy születéssel indul - A medve alászáll című verssel - és fölébredéssel fejeződik be, de közben - és most ebben a kötetben olvasható Boszorkányszombat című verses játékodra gondolok elsősorban - a szexualitás, a szexuális élet és a kommunikálás csődjét is megfogalmazod. Hadnagy mondja ebben a verses játékban: „ A cogitus interruptus - / én mondom: poeta ductus ez az izé arra jó , / mire a félig szólt szó. / S a cogitus reservatus, / mit magával hoz a státusz: /nem mondjuk ki, mi a rossz. / Használható mindkét módszer, / s megbízhatóbb. mint az óvszer. / Sőt, még pénzbe sem kerül;/ fő, hogy a kéj teljesül.” A cogitus interruptusra pedig van egy szómagyarázat, lábjegyzetben: ,,lgric 46 �látszik. Tudatosan keveri a coitus (közösülés) és a cogitus (gondolkodás) fogalmait. Neologizmusa talán a terméketlen gondolatokra vonatkozik.” Tehát: születés, ébredés. Közben: szexualitás: csőd; kommunikálás: csőd; gondolkodás: csőd. . . V . I.: Ezt a verses játékot szabálytalan hármasoltárnak szerkesztettem meg. A z egyik szárnya a szexualitás. Fogalmazzunk könyvszerűen: terjede­ lemben ez a legnagyobb. A második része a társadalom: az iskola, az osz­ tályok. . . ezeknek a versben kettős értelme van. A harmadik táblája en­ nek a hármasoltárnak az irodalom. K . P. J.: Mindegyiket átszövi az irodalom. . . V . I.: Igen. . . átszövik nyelvi élmények is. K . P. J.: Maradjunk még ennél a kötetépítkezésnél, amit én nagyon tu­ datosnak érzek. A medve alászáll című verseddel, a születés mítoszával kezd­ tem én is ezt a kötetboncolgatást, mert egy szokatlan keretet látok abban, ahogy kezded, és ahogy a Boszorkányszombat utolsó soraival zárod ezt a kötetet. Ezek a sorok így hangzanak: ,,Fölébredek. Hajnali mozgás az utcán. A nagy ruhásszekrény tántorogva hátrál a falhoz, majd mereven megáll. A vízesés visszaváltozik falitükörré. Szomjasan nyúlok a vizespohár után. Las­ sú kortyokban fenékig iszom.” Egyértelműen rólad van szó. E z a „fenékig iszom” , pedig jelképes is lehet: nem hinném, hogy arról a pohár vízről be­ szélsz. Nem azt iszod te fenékig. . . A z utolsó sorokhoz is lábjegyzet tartozik: E sor ,negatívjaként’, lásd Rilkét: ,,Innen túl sok volna, túl világos.” Pedig a hősnek éppen ,világosság’ kellene. E z a fölébredés, tudniillik, azt sugallja, hogy szükséges egy, A medve alászáll-szerű folytatás. A következetesség. . . V . I.: Igen, a fölébredés után most már álomverseket írok. Volt ugyan közben egy kötetnyi kitérő: Pozsony és a szülőföldpoémák. . . Furcsának tűnhet, de nincs ebben semmi hamisság. A z álomversek, amelyeket most írok, a teljesen fölébredt embernek a versei. 47 �MÉRLEGEN KO V Á CS G Y Ő Z Ő Vallomás és intelem BALOGH EDGÁR ÚTJAI Az 1981-ben megjelent Romániai Magyar Irodalmi Lexikon I. kötete, mű­ fajának megfelelően, így határozza meg Balogh Edgár irodalmi helyét és rang­ ját: „közíró, szerkesztő” . E meghatározás köré vonja az életrajzot, az életmű jellemző vonásait. Egyébként erre mutat az az előszó is, melyet Sándor László írt a D una-völgyi párbeszéd (1974) cikk-, tanulmány- és dokumentumkötethez. Ezeket a meghatározásokat („közíró, szerkesztő”) erősíti meg, s fejti ki visszapillantón - Balogh Edgár is, eleddig utolsóként megjelent kötetében, az Acéltükör mélyében. Mi ennek a kötetnek, mondanivalójának lényege? Vallo­ más és intelem. Műfaja: visszaemlékezések füzére, mely a közíró Balogh Edgár tudatvilágának mélyrétegeibe hatol, hogy onnan merítsen egy-egy történetrevalót. Így nyújtva tanulságot, intve a példára - saját életének útjaira; figyel­ meztet a tanulságokra, a bukdácsolásokra, az azonnali vagy későn jött felisme­ résekre. Ilyen értelmezésben össze is kapcsolható az 1972-ben megjelent Intelmek kel. Meglehetősen tájékozottnak kell lennie annak Csehszlovákia és Románia tá­ volabbi és félmúlt történelmében, szellemi életében, aki eligazodni kíván Ba­ logh Edgár félszáz igaz töténetének szertefutó szálai között. Az életút sűrű, megannyi megpróbáltatásával teli, szélviharokkal át- meg átfútt történelmének tömör emléktömbjeiből hozza fel csillogó emlékeit az író. Adytól, Kafkától, Fábry Zoltántól Gaál Gáborig, Nagy Istvánig, Eftimiuig és még rajtuk is túl; a történelemben az Osztrák-Magyar Monarchiától a Sarló mozgalmáig, s túl ezen, a Duna-táj demokratikus államaiig. Megannyi név, találkozás; még több remény, ennél is több kudarc és csalódás: a sok be nem teljesült álom. Nem valahol távol, nem, itt - Közép-, Kelet-Európában. Csehszlovákiában, Magyarországon, Romániában; az acéltükör mélyén megjelennek arcok, moz­ dulatok, helyeslések és tiltakozások, viták és baráti ölelések. Balogh Edgár másként jutott el Adyhoz, A halottak élén Adyjához, miként a sors- és küzdőtárs Fábry Zoltán. De eljutott! Egykor - mint ő írja - nem úgy vetődött fel a kérdés: Ady vagy Kafka, hanem úgy, hogy Ady és Kafka. Különös élmény annak végigkísérése: miként alakult ki - még a Monarchiá­ ban, majd abból szellemileg kinőve - Balogh Edgár tudatvilága. A tudati vi­ lág végigkísérésére kiváltképp alkalmas az Acéltükör mélye: a schwarzgelb világ nevelésétől a modern, progresszív gondolkodásig, a népi értelmezésű nép48 �frontig - íme, ez ennek a pályaívelésnek a lényege. Nemcsak arról van szó, hogy a férfiúvá serdült Balogh Edgár a Monarchia szellemi világából jutott el a marxizmusig, hanem arról is, hogy mindezt a Duna-völgyi párbeszéd kereté­ ben akarta-tudta megvalósítani. Fábry Zoltán éppúgy életéhez tartozik, miként Vlado Clementis, Nagy István, Tamási Áron éppúgy, miként Petru Groza, avagy a „csupaszív oltyán parasztfiú” a katonaság éveiből. Balogh Edgár számára a Dimitrie Gusti-féle monografikus iskola éppoly közel áll, miként a Csüry Bálint-féle népnyelvkutatás. Hihetetlen méretű és intenzitású belső azonosulást vallhat magáénak Balogh Edgár, aki az Arany János-i magyarázat hetedik gyermekének acéltükörlátását mondhatja magáénak. Úgy, hogy a kérdés a végén csattan: melyik vagyok, ki vagyok hát? A vándor, az agitátor, a művelődésügyi mindenes, a pedagógus, az író? Kicsoda hát Balogh Edgár? Melyik arc ragadható meg, kőbevéshetően? Szerinte talán legigazibb énje ez: „Rajta tartani a közélet, a nemzetiségi önis­ meret és együttélés, az ország dolga és a nagyvilág lüktetésén a kezemet. . . Ha újrakezdeném az életemet, megint a publicisztikát választanám. Muszáj. ." Ha felidézzük Balogh Edgár - korántsem lezárt - életútját, meg kell idéz­ nünk a kort, mely veszélyekkel teli, sorsfordulókban és fordulatokban gazdag volt. Mint az imént már körvonalaztuk, az író életútja a Monarchiában sarjadt, s onnan, abból nőtt más, tágabb horizontú távlatokba. Mint ő írja a Hét próbá­ ban, a prágai Szent György-körről, illetve a névadó lovagról, hogy az „a Go­ noszt szúrja le. Jelében mi a múlt bűneivel szakítottunk . . . ” A tágabb horizonton a békés fejlődés XIX. századból eredezett felfogása melyről az első világháborúban kiderült - illúzió volt; a XX. század első év­ tizedeiben már azzá kellett válnia. Sőt: 1914-ben ez az illúzió szertefoszlott. A szűkebb láthatáron, itt, Közép- és Kelet-Európában, Trianon után összeom­ lott a magyar birodalmi tudat is. Csak analógiaként idézzük Fábry Zoltánt, aki szintén viaskodott e gondolattal, az 1930-as években már „a mai Szlovenszkóra gereblyélt magyarok”-ról ír; sőt, odáig megy - ti. Fábry Zoltán - , hogy egy volt hazát nevez illúziónak. Balogh Edgár életútja, Csehszlovákiában és Romániában, akkor, éppen ezt erősíti fel, hiszen ő is, miként e Duna-táj szá­ mos progresszív gondolkodója a történelmi fejlődés történelmi „törésvonalain” haladva - úgy találta, hogy a közgondolkodás gyorsabban és sarkítottabban változott, mint Európa más tájain. Éppen a sajátos földrajzi és történelmi hely­ zet, fekvés ürügyén - a rohanó és erjesztő, sodró események hatása alatt. Mindennek megfelelően változott a helyzettudat, az azonosulástudat. Balogh Edgár életében oly értelemben is: 1935-ben, amikor kiutasították Csehszlová­ kiából a csehszlovákiaiság tudatát fel kellett váltania - törvényszerűen - a romániaiság tudatának. Ez a váltás meghatározta az irányt: merre kell haladnia; a kereteket és a formát is, melyek között, és amely szerint élnie kellett. Nem kevésbé azt is, hogyan írhatott. Ezek együttesen alakították ki a közíró, Balogh Edgár magatartását, szellemi arculatát, emberi habitusát. Balogh Edgár a Kortárs 1982-es Illyés-számában azt írja: „Számomra úgy adatott, hogy veszélyes időben a dévényi Nagytetőtől a Barcaság fölé emel­ kedő Nagykőhavasig végigkanyarodjam a Kárpátok karéján, s ahogyan észak­ ról betájolódhattam, úgy keletről sem veszítsem el vándorösztönömet a tájak felett. Volt hová igazodnom. . Amit itt Balogh Edgár megfogalmazott, nem más, mint a kolozsvári Benkő Samu nagyszerűen eltalált, s nemcsak Balogh Edgárra érvényes terminológiája: a helyzettudat változása. Mi is történt ak49 �kor, 1935 májusában? A nem maga választotta fordulópont: ekkor „a benesi demokrácia” kiutasítja a Sarló „lelkét” , a Fábry Zoltán-szerkesztette Az Út „motorját” . A változás lényege: az akkori polgári demokratikus Csehszlovákiából - ahol legálisan működött a CSKP - átkerül a királyi Romániába. A Sarlóval, a Bartha Miklós Társasággal való kapcsolattal, a Fábry Zoltánnal való együtt­ működéssel a háta mögött - mindez óhatatlanul tudati változást idézett elő benne. A „másultságban” nyilvánult ez meg. Miután ő mindig reálisan igye­ kezett felmérni az erőket, a lehetőségeket, s ennek következtében önmaga hely­ zetét is: tudta, látta, hogy nyíltan nem szervezkedhet. Amíg Csehszlovákiában élt, tudatosan és nyíltan vállalhatta és vallhatta a népiség és a kisebbségi­ nemzetiségi lét kettős egységét. A táborok élesebben határolódtak el egymás­ tól; ez tette lehetővé egyébként azt is, hogy például Fábry Zoltán az antifasizmust és a nemzetiségi-kisebbségi létet együttesen vállalhatta, mindkettejük­ nél ezek erős szociális töltéssel is párosultak. Balogh Edgárnak, miután letelt kétesztendős katonai szolgálata (Romániá­ ban) - állás, megélhetés után kellett néznie. A párt csak illegálisan működhet; őt eleve fokozottabban figyelik. Végkövetkeztetése: a korábbi szervezkedőagitatív nyílt munka után sokkal visszafogottabban kellett viselkednie. Ez meg­ határozta magatartását is. Vagyis a csehszlovákiaiságból kihullva - vállalta a romániaiságot. Írni kényszerül. Ez így bizarrul hangzik, de a tényleges helyzetet fejezi ki. A megfogalmazás kedvező és negatív értelmében. Kedvező értelemben úgy: ekképp alakulhatott ki a sajátos Balogh Edgár-i publicisztika, magában hor­ dozva az erdélyi emlékirat-irodalom nagyszerű hagyományait. Kedvezőtlen ér­ telemben pedig úgy: progresszív szervezkedésre, főként nyílt formában, nem maradt ideje; egyébként is a nyíltság nem lett volna ajánlatos számára. Így lett közíró. Alkatának, törekvéseinek agitatív jellemzői az írásban ölthettek testet. Szolgálat volt ez is, Balogh Edgár életútjának immár véglegesen szerves része. De másfajta, mint volt a Sarló-mozgalom, avagy a csehszlovákiai regös­ járások. Pedig már ekkor, Romániában, vallotta szívével és eszével és tollá­ val is, hogy a szolgálat csak a népszolgálat lehet. Dehát a történelem szorításában lépnie kellett. A fasiszta-germán veszély késztette erre, s ezzel szemben a haladás, a demokrácia igénye. Az objektív helyzet lökte őt egyszeriben a nyíltabbá válható szervezkedésbe. Pontosabban: a Vásárhelyi Találkozó előkészítő szervezésébe. A „cselekvő ifjúság” vonzás­ körében Balogh Edgárnak sajátos szerep jutott: a népieket és az akkor még meglehetősen zárkózott kommunistákat egy közös táborba kellett összehozni; annak érdekében, hogy a Vásárhelyi Találkozónak és annak nyomán a kibon­ takozásnak ne polgári jellege és tartalma legyen. Nagy István emlékirata (Szemben az árral, 1935-1944.) sokat elárul erről és ebből. De nagy jelentő­ ségűnek tartotta a találkozót Méliusz József is (Korunk Évkönyv, 1976. KvárNapoca, 1976. 24-30.), s nem kevésbé Gaál Gábor. Ő azt írta - éppen Mé­ liusz Józsefnek, 1937. december 1-én, Kolozsvárról -, hogy „...ha senki se ve­ szi komolyan, én komolyan veszem a Marosvásárhelyi Találkozót. Komolyan kell vennem. S azután: a lap romániaiságát mind erőteljesebben kifejezésre akarom juttatni.. . ” (Gaál Gábor-levelek, Kriterion, 1975. 432; a különböző politikai csoportok rövid ismertetését ld. Balogh Edgár Duna-völgyi párbeszéd című kötetében, valamint Sándor László jegyzeteiben, amelyet e kötetben a Vásárhelyi Találkozóhoz fűzött.) 50 �Vagyis annak vagyunk tanúi, amit Balogh Edgár Fábry Zoltán pályájáról írt le, hogy ti. ha „egy pályaív egészén mérjük le a részek feszültségét”, ki­ bontakozik előttünk a korabeli népfronti szellemiség számos erővonala, me­ lyet Balogh Edgár oly igazán óhajtott. Óhajtott az együttélő nemzetek és nem­ zetiségek közösségében. Illyés Gyulával vallotta és vallja, hogy „nemzeti, aki jogot véd; nacionalista, aki jogot sért” (Illyés Gyula: Hajszálgyökerek. 1971. 445 -)- Egyébként számos közös gondolati vonást találunk Balogh Edgár, Fábry Zoltán és Illyés Gyula eszmerendszerében. Olyanokat, amelyek mind a tudati elemekre utalnak. Nézzük részletesebb vázolásban. Fábry és Balogh Edgár között: az antifasismus, nemzeti-nemzetiségi jegyek, a nemzetköziség gondo­ lata, erős szociális érdeklődés; Balogh Edgár és Illyés Gyula között: az antifasizmus, a progresszív nemzeti, a népi-nemzeti, a nemzeti-népfronti gondolat, a nemzetköziség, az erős szociális érdeklődés; Illyés Gyula és Fábry Zoltán között: az antifasizmus, a progresszív nemzeti gondolat, a nemzetiségi-nemzeti kapcsolatrendszer, a nemzetköziség, s nem utolsósorban az erős szociális fogé­ konyság. Úgy véljük: ezekből világosan kitűnnek a közös és eltérő vonások. Annyit megjegyezve, hogy Fábry gondolatrendszerében a nemzeti és a haza fogalma (visszavezethetően a Horthy-Magyarország bírálatára, s csakis úgy értelmezve) diametrális kapcsolatban állt a volt haza (mint illúzió) és a „szél­ re gereblyélt magyarok” megfogalmazásával. Ez legfeljebb árnyaltabbá teszi hármuk gondolatrendszerének összefüggését és kapcsolatát. Balogh Edgár együtt tudott - tényleges és szellemi értelemben - menetelni a román nemzetiségűek legjobbjaival, akik barátai lettek. Volt alkalma arra is, hogy megnyerje őket a jobb ügynek, a közös ügynek. Így is hordozni tudta, s ápolni akarta Petőfi és Ady örökségét és hagyatékát; így is megtalálta a mód­ ját annak, hogy az új, a szocialista társadalom normáit megfogalmazza az In­ telmekben (1972), melynek érdekes módon előzménye-folytatása az Acéltükör mélye. Ugyanakkor pontosan regisztrálta a romániai valóság változásait a Táj és népben (1978), s nem kevésbé a Várgyasi változásokban (1979). Ezek már közvetlenül a máig érő és ható tudati változásokba engednek bepillantást. A gondolati erővonalak, a tudati elemek tárulnak elénk, s e vázlatos tanulmány­ ban elsősorban ezt, ezeket szándékozunk felvillantani. Balogh Edgárt is beleértve, de tőle függetlenül: sejtet valamit az a tény, s elgondolkoztató, hogy itt, Közép- és Kelet-Európában ez a megfogalmazás (szinte definíciószerűen) - helyzettudat-változása - elsősorban romániai-erdélyi ere­ detű (Benkő Samu: A helyzettudat változásai, Kriterion. 1977., továbbá Fá­ bián Ernő: A tudatosság fokozatai, Kriterion, 1982., s nem kevésbé Gáll Ernő: Nemzetiség, erkölcs, értelmiség, Bp., 1978., Az erkölcs dilemmái, Dacia. 1981. és A sajátosság méltósága, Bp., 1983.). Mind arra utal: hol és mi a helyünk a világban és Európában; az identitástudat megőrzése minden történelmi hely­ zetben. Közép- és Kelet-Európában a nemzetiségi problematika, s a szociológiai kutatások elméleti módszerei meglehetősen korán kidolgozottak voltak, itt a keleti térfélen (V. Goldis, N. Iorga, másfelől D. Gusti stb.). Olyannyira, hogy már a századelőn, de a tízes években határozottan kitapinthatok voltak kör­ vonalai. Mint tudjuk, ezek után változott a történelmi helyzet Európának eme tér­ felén, változtak az uralkodó államhatalmi viszonyok is. Ennek megfelelően: 1920 után amaz első nemzedéknek kellett kidolgoznia a maga elméletét az új államiság keretei között. Nem ment ez könnyen. Rendkívül plasztikus képet 51 �rajzol erről a változásról Balázs Sándor, pár esztendeje megjelent kötetében (Szociológia és nemzetiségi önismeret, Politikai Könyvkiadó, Bukarest, 1979.). Balogh Edgárnak is - akárcsak Fábry Zoltánnak, vagy ugyancsak Gaál Gá­ bornak, Kacsó Sándornak - rá kellett ébrednie, hogy a helyzettudat változása megköveteli a nemzeti önismeretet, melynek további lépcsőfoka az önmegvalósí­ tás lehetősége és mikéntje. Sőt, tovább haladva a gondolati szálon: az azono­ sulástudatot is magában kell foglalnia. Balogh Edgár történetileg úgy fogal­ mazza meg - Szolgálatban című kötetében (Kriterion, 1978.) - az adott pilla­ nat fontosságát: „1937 kulcsesztendővé vált a romániai magyarság önkifejlése és önmegfogalmazása számára. . . ” Nem sokkal később - ugyane kötetében már utal is az új terminológiára, melyet akkor Kacsó Sándor a „kisebbségi humánum” erkölcsi indítékú kategóriájába sűrített (akárcsak közel egy évti­ zeddel korábban Csehszlovákiában a poéta Győry Dezső a „kisebbségi Gé­ niusz” megfogalmazásával). Mivel történelmi folyamatról, s annak megraga­ dásáról van szó, érthető, hogy a specifikum is jelentős szerephez jut. Hiszen a kétségtelenül meglevő hasonlóság mellett - a fenti terminológia („kisebbségi humánum”) azért más töltésű volt Csehszlovákiában, Fábry Zoltán publiciszti­ kájában, vagy Győry Dezső költészetében („vox humana” , „emberi hang”). E l­ sősorban a kisebbségi-nemzetiségi keretek között megvalósulni akaró haladást jelentette, s ebben nem csekély ösztönző szerep jutott az erkölcsi indíttatásnak. Balogh Edgár tudatváltásában - 1935-ben - ez bizonyos állandóságot, de „másultságot” is jelentett. Mindenesetre: ez vezette el őt a népfronti szellemi­ ség megragadásához, a törekvéshez, mely azt megvalósítani segítette elő; ez vezette el őt a MADOSZ-hoz, s nem kevésbé a Vásárhelyi Találkozóhoz; sőt, 1943-ban Szárszóhoz (Levél Balatonszárszóra. In.: Szárszó. Magyar Élet ki­ adása, 1943. 215-216.). A kor- és a nemzedéktársai között szinte ő az egyetlen, aki „végigkanyaro­ dott a Kárpátok karéján” . Amikor a történelem sodrába került, mindig fel­ ismerte, a barikádnak melyik oldalán a helye („népszolgálat” ). Ő is a több­ ségből csöppent a kisebbségi helyzetbe; a szociális élmények őt sem hagyták nyugodni. Ez is magyarázza azt, hogy manapság, visszatekintve a pálya különböző for­ dulóira, Balogh Edgár is helyesnek tartja azt a törekvést, mely az egyéni élet­ műveket inkább korfolyamba, a történelmi-társadalmi folyamatba igyekszik (be)ágyazni. Véleménye szerint így az egyéni portré is plasztikusabbá válik. Így kerekedhet ki egy - általa találóan megfogalmazott - „dunai korrajz” . A tudati elemek is erőteljesebben bonthatók ki ily módon. Kolozsvárott, a Rákóczi utcában, íróasztala („tintás esztergapadom”) mel­ lett idézi a múltat Balogh Edgár. Íróasztala fölött, az utca fölé félkörben ki­ ugró ablakok előtt - láthatatlanul is ott él, s munkál az Arany János-i mottó - „Néz le aczéltükör mélybe ható szemmel; Legelteti gondját csöndes figye­ lemmel” . A Buda halála hun öreg istenének attitűdje ez, amelyet Arany János a következőképpen magyaráz: „Nemcsak acélból készült tü k ö r... sőt ilyet a mai nép nem is ösmer, hanem az a gyújtó karikaüveg, melyen a babona sze­ rint hetedik gyermek meglátja a föld alatt rejlő kincset és így tömör testeken keresztül lát v e le . . . ” A történelem bugyrait megjáró Balogh Edgár így lett a történelem (nem a babona szerinti) hetedik gyermeke. Aki körültekint a ter­ hes viharokkal át- meg átfútt Közép- és K elet-Európa tájain. 52 �Vissza a fára? Vladimir Páral: Gyilkosok és szeretők Gyilkos könyv. Nem kegyelmez senkinek. A z olvasónak sem. Nem­ hogy pozitív, de még rokonszenves hőse sincs. Még a nyilvánvaló áldo­ zatokat sem tudjuk igazán sajnálni. Mert vagy vérszívókból lettek ál­ dozatok a regény fantasztikus kör­ forgása szerint, vagy pedig botcsi­ nálta próféták, jóságuk steril agreszszivitása nemhogy megváltaná az embereket, de a halandókból hal­ doklókat és öldöklőket, a gyarlókból még gyarlóbbakat gyárt. Itthon tapsolunk a szó-diaré áldá­ sával vaskosra írt nagy (?) regény­ nek, sőt gyakran regénnyé nevez­ zük ki az - annak bizony vérsze­ gény - allegóriát (mert a szerző an­ nak szánta), elfelejtve Thomas Mann bölcs intelmét, miszerint nem biztos, hogy műve legjobb értelmezője ma­ ga az író. Hát ha már úgy várjuk, s úgy szeretjük a regényt, akkor most van okunk örömre: egy ország­ határral odébb, Közép- és Kelet-Európában, nagyszerű regény született, fergeteges leleplező kedvvel, vér-hús emberekkel, sorsokkal, melyek nél­ kül se anti-, se tény-, se tudatregény nem áll meg a lábán, legföljebb szorgos magyarázók filosz-mankóin. 1968-ban fejezte be Páral a Milenci & vrazi-t. A Gyilkosok és szeretők alcíme: „ A szenvedélyek és a kielégülés magazinja a 2000 előtti évekből” . A laza időmeghatá­ rozás annál inkább jogosult, mivel a regény megírása óta eltelt röpke 16 év nyomtalanul múlt el a mű fölött. Ennek, mint olvasó, örülünk, mint „a társadalmi viszonyok öszszessége” kevésbé vagyunk boldo­ gok tőle. A Kafkától idézett mottó mindössze értelmezi, verbalizálja a regény belső formáját: „Leopárdok törnek a templomba, / és felfalják az áldozati edények tartalmát; / ez ismétlődik szüntelen; / végül már előre várható, és a szertartás részé­ vé válik.” Leopárdok és áldozati edény, „ostromlók és ostromlottak” (a regény ismétlődő fejezetcíme!), „kékek” és „pirosak” - Páral el­ lentétpárjai nem mechanikusak, dia­ lektikájuk éppen az, hogy pirosból nehéz kéknek lenni (de lehetséges), az ostromlottak is ostromlók (pusz­ tán védekezésük, közönyük, hata­ lomféltésük révén), s a kafkai mot­ tónál maradva: minden leopárd ad­ dig ragadozó, amíg belé nem szentelődik az áldozati edénybe.. . Annak idején a naturalizmus az ember biológiai determináltságát sorsmeghatározó erőként fogta föl. Páralnál ez fordítva van: a följebbjutás, a karriervágy - legyünk őszin­ ték: sokszor csak simán az egzisz­ tenciateremtés, például a lakáshoz jutás stb. olyan erős hőseiben, hogy sorsuk determinálja a biológiai létüket. Ezért olyan hátborzongató Páral diagnózisa, mert hát mit is állít? Hogy évmilliókkal ezelőtt hiá­ ba jöttünk le a fáról; ahhoz, hogy emberré-váltságunkhoz viszonyla­ gosan emberi körülményeket te­ remtsünk, vissza kell mászni a fára. Hőseinek ez a hangsúlyozott bioló­ giai agresszivitása éppen azt az erőt jelenti, amely a társadalom rossz mechanizmusait egyedül képes le­ győzni. Mert itt naponta-oldalanta őserdei harcoknak vagyunk tanúi: őserdei küzdelem őserdei eszközök­ kel lakásért, férfiért / nőért, pozíció­ 53 �ért. Nem jachtért, kérem, nem lu­ xuskocsiért. A z odébb van. E z itt nem a XXI. és nem is a XIX. szá­ zad. Itt nem egyetlen középponti hős akar karriert csinálni, hanem mindenki. A tehetséges villanyszere­ lő és a tehetségtelen mérnök, a ve­ lejéig romlott szűzlány és a bűbájo­ san morálon kívüli kurva. Cselekménye révén a regény le­ hetne éppen kusza és áttekinthetet­ len is. Szétágazó meseszövése, for­ mai játékai azonban kristálylogikát követve épülnek egymásra. Páral nem kuszái szándékkal, nem hagy homályban semmit sem, nem ma­ gának ír, hanem az olvasónak. Invenciózusan sokrétű és drasztikusan egyértelmű. Latinos tisztasága Fellini filmjeinek harsányságával társul. Humanizáltsága is hasonlóképpen bonyolult: mert noha ábrázolásában végtelenül szenvedélyes, mégis alap­ vetően, gyökeresen részvétlen. A tisz­ tánlátás gyilkosan kíméletlen rész­ vétlenségével. Főhőse nincs. Középponti hőse van csak: Borek Trojan, az ifjú mérnök, akit tökéletes egzisztenciá­ lis és szexuális nyomorában isme­ rünk meg. Helyzete fölháborító, de nem sajnáljuk, mert nem szeretjük. Bokrok alá cipeli a lányokat, akik a döntő pillanatban elfutnak előle, s csodálkozik, hogy senki se akar szerelmes lenni belé. Kamaszdühé­ ben szánandó is, viszolyogtató is, de, hogy a szánalom kerekedjék felül valakiben, ahhoz ,,kék” -nek kell lennie. Páral igen egyszerű szín­ szimbolikája kékekre, és pirosakra osztja az embereket. „K ékek” a finomlelkűek, a kulturáltak, a beér­ kezettek, a szerelmesszívűek. De „kékek” a gyöngék, a pozíciójukat féltők, a whiskyt ivók, a nyaralóval rendelkezők, vagyis „kék” (kékvér!) a szocializmus arisztokráciája. Ezt némi szorongással írjuk le, mert Pá­ ral nem „direktben” politizál annál ő sokkal jobb regényíró. Sem­ 54 milyen formai eszköztől, se újtól, se régitől nem riad vissza. Vállán egy zsákkal ott sétál az esztétikai ter­ melés szupermarketjén, s belegyö­ möszöli mindazt, ami neki kell. N a­ pi hírek snittjeivel teszi ambivalens­ sé a történéseket, latin idézetekkel változtatja groteszkké az elviselhe­ tetlenül triviálisat, máskor meg tényregénybe illő, pontos, adatolt élet­ rajzot ad hőséről, rendszerint olyan­ kor, amikor már úgy hisszük, min­ dent tudunk róla. Páral nem enge­ di meg a félreértés luxusát, őt se meg-, se fölfejteni nem kell, fölfejt ő mindent úgy, hogy csak bámul a nyájas olvasó. Még véletlenül se unalmas. A mo­ dern próza - valljuk csak be mély lelkiismeret-furdalással időnként rettenetesen unalmas. A magára va­ lamit adó értelmiségi olvasó már le­ szokott a műélvezetről, kötelező pen­ zumokon rágcsálja át magát, agyát gyötri a fárasztó és kimódolt formai megoldásokon. Fölcsiklandozzák a szellemét semmiért, s ő élvezet he­ lyett hümmög és méltányol. Páralnál ezt a rossz beidegződést egy pillanat alatt sutba tudjuk dob­ ni. Miközben érezzük, hogy műve csillagtávol van a selyempapír zizegésű lélektani regénytől, fokozato­ san rájövünk, hogy hősei ábrázolá­ sának pszichológiai logikája tökéle­ tes. A lélektani regény jéghegyek csúcsait ábrázolja, és sejteti a fel­ szín alatti hatalmas jégtömböt. Pá­ ral föltűri az inge ujját, és minden egyes szereplője személyiségének „jéghegyét” megfordítja. Legyen kint a hullámok alá rejtett tömb! És inkább a csúcs legyen a felszín alatt. (A csúcsokról már annyi min­ dent tudunk!) Páral nem a sejtetés írója. Tartja a megfordított jégtöm­ böt, amíg bírja, aztán visszadobja az óceánba. D e megmutatta, és mi megláttuk. Megláttuk a gyönyörű­ lelkű Zita-de Renal-né-t sárló szu­ kaként padlót súrolni ifjú, életerős �szeretője szobájában. O tt súrol mel­ lette Dása, a vallásra, jóságra, em­ berségre oly fogékony kis doktornő, hogy a csimpánz-charmeur, a szőrös mellű A lex Serafin babája marad­ hasson klimaxa végeztéig. A séma azt kívánná, hogy a doktornő szel­ leme emelkedett, lelkét az ösztönei révén galádul megkísértették, s ő, az értékes, elhullik a vadállat Alex öleléseiben. Erre föl Páral közli ve­ lünk, hogy a kis doktornő latinos műveltsége eléggé hiányos, Alex, az univerzális villanyszerelő javítgatja rosszul szerkesztett, hibásan rago­ zott idézeteit, s végül is nem dönt­ hető el tisztán, melyikük emelkedik gyakrabban két lábra. Alex-e, aki ugyan nyájasan megerőszakolja csi­ nos húgocskáját, de legalább az, aki, megingások nélkül, vagy a doktor­ nő, aki Julda Serafin, az SS-katonába oltott Miskin herceg térítő szán­ dékainak nyomására egy ideig meg­ tartóztatja magát kísértőjétől, de az­ tán rajta is túltesz, midőn fonnyadó testtel veti bele magát az - amúgy megvetett - érzéki örömökbe. Alex csimpánzméltósága néha határo­ zottan magasabbrendűnek tűnik D á ­ sa zavarodottságánál, kétes tiszta­ ságvágyát ciklikusan követő teljes kontrolltalanságánál. Páral hősei, szellemi, s egyéb kva­ litásaiktól függetlenül, kivétel nélkül rendkívül összetettek, s talán ezért is nem szerethetők. A megismerés mértéke ugyanis a bonyolultság föl­ tárásának mértéke, s többnyire egy­ úttal az illúzióvesztés, a szerethetőség lefokozódása. Páral hőseinek komplexitása trivialitásként közöltetik velünk, ezért első pillanatban az az érzésünk, hogy festett típusfigu­ rákkal van dolgunk, pantomimarcok­ kal. (A könyv borítójának tervezőművésze is ilyesmire érezhetett rá.) A S Z O C IA L IS T A K A R R IE R A Borek Trojan-Julien Sorel párhuzam formailag is meghatá­ rozza a regény szerkezetét. Ju­ lien Sorelnek varázsa volt, kar­ rierizmusában poézis volt, mert egy társadalmi réteg legkiválábbja önbíráskodott a hierarchikus viszonyok fölött. Halála árán kapja vissza az olvasó szemében eredeti varázsát, halála konzerválja karrie­ rizmusának poézisét, hiszen még lel­ ki szépségének is tanúi lehetünk, midőn a börtönben, ha későn is, de rádöbben Madame de Renal szerel­ mének értékeire. Borek Trojan nem legkiválóbb, nem kiválasztott. Nem érezzük, hogy a társadalmi kontraszelekció áldozata. Tucatifjú. Sőt, később a társadalmi kontraszelekció hullámlovasa. Praktikusan elsajátít­ ja a „kékek” -től a megtanulandókat: viselkedést, öltözködést, for­ mát. Zita asszonnyal való kapcsola­ ta végtelenül banális, Páral nem en­ ged minket elandalodni a szerelmü­ kön. Zita bőrének és lelkének rán­ cait részvétlenül tárja szemünk elé, Borek pedig nem is tehet mást, mint, hogy a kapcsolat hűkével vil­ lámgyorsan beleszeret az ifjú vas­ szűzbe, Janába. Jana éppolyan buta, eltökélt és kegyetlen ragadozó, mint Borek volt. Ideális pár. Még szerelmesnek is képzelhetik magukat, úgy összeille­ nek. Ebben a könyvben tulajdon­ képpen mindenki addig „é l” , s jut előbbre (följebb, az emeletre), amíg vérszívóan céltudatos. A ki már csak vérszívó, de már fáradt és bizonyta­ lan (Zita férje), az már sajátosan kiszolgáltatottá válik. Hiába oszlik föl „kékekre” és „pirosakra” a sze­ replőgárda, mert a pirosakból kékek lesznek, és a kékek is őriznek egy sor piros árnyalatot, például a vágy és a pozícióféltés révén! Páral erre az átjátszásra maga figyelmeztet, mi­ dőn a kékekről és a pirosakról való definiáló felsorolásába odakeveri a látszólag oda-nem-illőt. Tehát piros: „a férfi, a hús, a vér, az ostromlók, az ifjúság, az éhség, a dzsungel, a 55 �belföld, a gettó, az erekció, a nemi erőszak, a szadizmus” stb. D e pi­ rosnak állítja a folyót, a gótikát, az üdeséget, a füvet stb. - ezek az át­ játszások. Ugyanígy a másik szín­ nél: „M i kék? A nő, a lélek, a szó, az ostromlott vár, az aggkor, a jól­ lakottság, a park, a part, a kikötő, a postkoitális megnyugvás, az oná­ nia, a mazochizmus” stb. És kéknek állítja még a szerelmet, az erotikát, a távolból irányítható elektromos ra­ kétaelhárító rendszert stb. - ezek is átjátszások, átfedések pirosból kék­ be, kékből pirosba. Stendhal befejezhette a Vörös és feketét Julien Sorel halálával. A tár­ sadalmi följebbjutás, a karrier árá­ ról ő mindent elmondott Julien le­ fejezéséig. Századunk szocialista kar­ rierregénye akkor kezdődik, amikor Julien Sorel leszeletelt fejét viszszafusizzák a nyakára. N a és most mutasd meg fiú, ki is vagy te tu­ lajdonképpen! Hagyunk mi érvénye­ sülni, csak előbb prostituálódj, ahogy mi. (A regény egyik legdöbbenete­ sebb részlete Jolana és Bogan lakás­ hoz juttatásának leírása.) Megen­ gedjük, hogy velünk korrumpálódj, ne érezd magad kitaszítottnak, de különbnek se! A nagy formátumú, szenvedélyes Matild de La Mole he­ lyett neked, igaz, csak egy kis Jana Rybárová jut, de jövőtök fényes. Majd törlesztesz az életeddel, 45 éves korodra lesz belőled egy második Zita-asszony-férje, és az új, a legeslegfiatalabb ragadozónak (vezérigazgatói posztodhoz dukáló vörös körmű titkárnődnek) te még akár a megtestesült előkelőség is lehetsz. Mit tudja azt már a legifjabb nem­ zedék, mi a különbség arisztokrata és parvenű között. Páral számlálhatatlan ötlete közt az egyik legelgondolkodtatóbb: a gyilkosok nem elsősorban a „piro­ sak” . A „kékek” gyilkolják egymást és önmagukat: Zita túlfinomult, neu­ rotikus fiacskája megöli Julda Sera- fint, Zita pedig önmagát. G ráf és Borek Troján elhullásának is ön­ nön enerváltságuk a fő oka. A regény gyilkosai közül az igazi gyilkosok nem közvetlenül ölnek. A z abszolút céltudatos ember sose közvetlenül öl. (Az ifjú Borek, Jana, Brona sem.) Nem a tízparancsolat, hanem saját jól felfogott érdeke tiltja neki meg­ törni az ígérkező karrier ívét. Jana halálosan gyűlöli Zitát, mert a „kék” szerelem, a „kék” erotika ne­ ki útjában áll ahhoz, hogy piros if­ júságával, éhségével Férfit (ponto­ sabban csak férjet) szerezzen magá­ nak. Jana tehát közvetetten gyilkol: az ideggyenge Zitára ráijeszt, infan­ tilis kéjjel eszel ki új és új ötlete­ ket, hogy Zitát megalázza és az őrü­ letbe kergesse. A „kékek” ugyanis, a „pirosakkal” ellentétben, megalázhatóak. Jana végül is célt ér: Zita lába alól kicsúszik a talaj, Borek se a régi hozzá, kapcsolatuk már nem az érett asszony és a fiatal férfi iz­ galmas szerelmére, hanem az örege­ dő nő és a selyemfiú viszonyára em­ lékeztet. Zita az öngyilkosság előtt lefekszik az alatta lakó - egyébként mélyen megvetett és mélységes nosz­ talgiával irigyelt - Egyszerű Embe­ rekkel, sorban minddel, ő, a finom úrinő, részegen. Bevégeztetett. Borek és Jana boldogságának te­ hát már semmi sem áll az útjában. (Házasságuk története a regény Szahara-sivárságú fejezeteit jelentik.) Borek közben ígéretesen kapaszkodik fölfelé a társadalmi ranglétrán: ugyanazzal az eltökéltséggel, amelylyel őt Jana, Borek megszerzi az igaz­ gatói széket. Mint vezérigazgató, te­ hetségtelen és tehetetlen. Ez axióma. Kényúrként üldögél igazgatói széké­ ben, külföldi lapokat járat, s nem juthat be hozzá senki se, míg ő a szakirodalmat tanulmányozza. Brona, a kis titkárnő azonban kilesi, hogy a vezérigazgató úr csak a Sündisznó című vicclapot olvassa el lelkiisme­ retesen, mert, ha azt az egyet nem �viszi be, veszekszik vele a főnök. Brona akit már Páral megfoszt attól a primitív bájtól, amely Mad­ da Serafinovát még valami módon kedvessé tette - csalhatatlan érzék­ kel a leglényegesebb információt ka­ parássza kis vörös körmű kezecskéi­ vel Borek személyiségéből: ott-e a helye a vezérigazgatói székben, vagy csak odaültették? Mert, ha az utób­ biról van szó, akkor Trojan úr zsa­ rolható. A vicclapba mélyedő vezérigazgató egy, a tönk szélén álló vál­ lalat élén? A kkor itt a Brona-féle figurák előtt komoly perspektíva áll! A széplelkűvé fásult vezérigazgató mellett ott van az új, technokrata értelmiség, s Borek Trojannak ter­ mészetesen fogalma sincs róla, mit akarnak, mit kezdjen velük. Arisz­ tokratává kékülve vár, megvárja, míg fejére ég a ház (a vállalat, a társadalom), nem tudja integrálni az ifjúságot, hiszen öt sem integrál­ ták, hanem korrumpálták. Ha a társadalmi berendezkedést működtető mechanizmus képtelen arra, hogy változásaival, reform­ jaival érje utol önnön eszméjét, ha lemond arról, hogy szocialista lévén szociálisabbá, jogállam lévén jogtisztelőbbé, demokrácia lévén demokratikusabbá tegye önmagát, akkor néz­ ze meg a tükörképét Páral regényé­ nek infernójában. Szomorú mulat­ ságban lesz része, de megéri. Fölrepedt szánkkal csak sike­ rüljön nevetni rajta. (Európa) K Ö R M E N D Y ZSUZSAN N A 57 �TANULMÁNY A RA D I N Ó RA Téma és jelentésváltozás a X IX — XX. századi művészetben* A XIX-XX. századi művészet ikonográfiai-ikonológiai változásait főként a részletekre koncentrálva kutatták. A legtöbb mélyfúrás motívumkutatásként jellemezhető, ez is tartalmaz több megközelítési lehetőséget,1 de viszonylag ke­ véssé érinti az interpretáció annyira fontos és meglehetősen elhanyagolt, elna­ gyolt kérdéseit. Ezek a hiányok csak azért nem szembeötlőbbek, mert - elte­ kintve az eltelt egy, másfél évtized kutatásaitól - csak elvétve fordítottak fi­ gyelmet a múlt század művészettörténeti összefüggéseire. Régebbi és újabb tanulmányokban, főként pedig A szocialista képzőművé­ szet jelképei című kötetben2 elsősorban arra koncentráltam, hogyan értelmez­ hetők a XIX-XX. századi művészetben fellelhető, régebbi vagy újonnan fel­ tűnt, a témához tartozó motívumok; itt és most csak néhány csomópontot eme­ lek ki, amelyek különösen jellemzők a művészettörténeti és a történeti folya­ matra, a kettő viszonyára. A korszakhatárok - 1830 és 1917 - ikonológiai szempontból is tarthatóak. A júliusi forradalom kiváltotta egy sor, igen fontossá lett kompozíciós típus megszületését, az 1917-tel induló nemzetközi forradalmi hullám nyomán pe­ dig új minőségek érlelődtek meg és terjedtek el, és csakhamar nyelvezeti elem­ mé lett egy azelőtt csak részben és csak látensen létező jelképi anyag. A két időpont között, 1848 körül, viszonylagos szakaszhatárt jelez az akkori társa­ dalmi feszültségek közvetlen hatása, ez azonban csak ikonológiailag szembe­ ötlő, kevésbé jellemzi az egyetemes művészettörténetet vagy a nemzeti művé­ szetek alakulását. 1870 körül viszont az ikonográfiai-ikonológiai mozzanatok fontossága törpül el az egyetemes művészet és a legtöbb nemzeti művészet ak­ kori nagy fordulatához képest, és majd csak a századfordulón tapintható ki ikonológiailag is az akkori művészettörténeti szakaszhatár. A múlt század folyamán a haladó polgári művészet majdnem minden meg­ nyilvánulási formája érzékenyen reagált a társadalmi jelenségekre, témaválasz­ tásában is tudatos orientálásra törekedett. Ez különösen szembeötlő olyan al­ kotóknál, akik érdeklődtek a szocialista vagy szocialisztikus teóriák iránt, eset­ leg kapcsolatban is álltak megfelelő társadalmi szervezetekkel. De számolni kell az újabb problémák, történeti helyzetek ösztönös felismerésével és hatá­ sával is. A teoretikusok által kifejtett kívánalmak, akárcsak a művészek személyes, egyéni érdeklődése mindenekelőtt a témaválasztásban nyilvánult meg. Az új *Előadás szövege. Elhangzott Zur Ikonologie neuer Kunst címmel a berlini Humboldt egyetemnek a Marx-évforduló alkalmából rendezett ülésszakán (1983. XI. 23-25.), melynek kerettémája: Proletarisch-revolutionäre Kunst 1830-1917. 58 �témák által kiváltott, különösen fontosnak bizonyult kompozíciós megoldások a stílustörekvéseket is gazdagították, egyik-másik megnyilvánulásuk a korstílus vonulataiban is nyomot hagyott. A továbbiakban három témacsoport néhány vonását járom körül. I. Tömegábrázolás és osztálytömeg. Az embercsoport ábrázolásának lényeges változásai lelhetők fel 1848-1849 táján Daumier-nál, mégpedig festményeiben. Ezek az alkotások tematikailag igen eltérőek. Vannak képek, amelyek közvet­ lenül utalnak a februári forradalomra, mint a barikádjelenetek, vagy a mene­ külők csoportjai. Mások teljesen függetlenek a kortársi eseményektől, így a Kakasülő vagy az Iskolából. Előbbiben a színházi közönség, utóbbiban a gye­ rekek csoportja. Ezekre a munkákra, amelyek Daumier kevés datálható festményéhez tartoz­ nak, egy új és igen gyorsan megérlelődött formaalkotási koncepció jellemző. Az embercsoport ábrázolásának ez az új felfogása nem folytatódott sem nála, sem a francia művészetben; a kompozíciós gondolat újabb fázisa majd másutt jelenik meg, az 1890-es években, akkor már természetesen módosult jelen­ téssel. Az új felfogás lényege, hogy egy konkrét, adott szituáció résztvevői egysé­ gesen, összehangoltan cselekszenek, ez határozza meg a mozgást, a ritmust, a gesztusokat is; a változás leginkább az eseménytörténetileg közömbös Kakasülő című képen mérhető le. Ebben az időben alkotta egyébként Courbet is legin­ kább kritikai töltetű munkáit, amelyeket Proudhon később művészeti koncep­ ciójának érveiként értelmezett. Daumier-nak ez a képcsoportja a maga korában ismeretlen volt, kiállítá­ sára nem került sor, mégis akad a kortársi hatásnak egy érdekes, elszigetelt példája: a spanyol Lucas Forradalom című képe. A festő, legjellemzőbb mun­ kái szerint, Goya ún. fekete korszakának epigonjaként ismert, itt viszont első­ sorban Goya kupolafreskójának hatása észlelhető. Mindenekelőtt pedig Daumier egyik barikádjelenetének kompozíciós modellként való alkalmazása. A példa főként azért figyelemre méltó, mert ez a daumier-i festészet hatásá­ nak a legkorábbi nyoma.3 Daumier felfogását aligha lehetne szocialistának vagy forradalminak nevezni, de annyi leszögezhető, hogy ezekben a képeiben benne rejlik az osztálytömeg ábrázolásának potenciális lehetősége. A cselekvés ritmusa, ez a legfontosabb új formaelem, tartalmilag is meghatározza a kompozíciót. Ez folytatódott a szá­ zadfordulón, majd tovább 1917-ig, és azon túl is. Az adott összefüggésben Daumier 1848-1849-es képcsoportja a szocialista képzőművészet előtörténeté­ nek első csomópontja.4 Közel félszázad múlva, 1894-ben festette a belga Laermans a Menekülők című triptichonját s a még jellemzőbb, Sztrájk napján este című képét; itt már tudatosan választott téma az osztálytömeg. A z utóbbi Laermans-képen a vörös zászló alatt vonuló tömör, ún. névtelen tömeg, a szerszámukkal fel fegyverzett munkások és munkásnők a német Kollwitz 1897-es, Takácsfelkelés című réz­ karcán, a német Baluschek 1900-as Munkásnők című nagyméretű festményén az első ízben osztálytömegként megjelenő gyári munkásnők csoportja stb. termé­ szetesen a motívum, a formaalkotás, a kompozíció és a jelentés további, más­ fajta elemzésére is indít, amivel most nem foglalkozhatunk. A tematika gyorsan terjedt, és a stiláris sokféleség mind szembeötlőbb lett, különösen a forradalmi időszakban. A szovjetorosz Apszit 1918-as plakátja (Előre Pétervár védelmére!) és Uitz Béla 1919-es plakátja (Vöröskatonák előre) világosan mutatja, hogy nem csak a rohamozástéma rokon, hanem az abból fa59 �kadó ritmusprobléma is. Stilárisan azonban teljesen eltérőek, és ez megfelel a más-más művészeti hagyománynak és egyéni művészi érdeklődésnek; Apszit plakátja az ún. nagyrealista előzményekben gyökerezik, Uitzé a magyarországi avantgarde-ban.5 Az Uitz-felfogáshoz közelebb áll a szovjetorosz Szvarog 1918-as pannótervének avantgarde szellemű, racionális építettsége. A más jel­ legű embercsoporttémát a román Tonitza 1918-1920-as, Sortállás a péknél című festményén, posztimpresszionisztikus lírával oldja meg, eltérően egyidejű, in­ kább konstruktív stílusú, eseménytörténetileg kötöttebb témájú rajzaitól. A századfordulón az osztálytömeg ábrázolásának egy különös tematikai sa­ játossága figyelhető meg. A képsíkkal párhuzamosan vagy a háttérből előre mozduló tömeg, ahol tehát mechanikus mozgásfolyamat is jelen van, mindig munkástömeg. Csak néhány sztrájkjelenet a kivétel (például a holland Toorop 1899-es rajza), ahol tudatosan hangsúlyozott a mozdulatlanság. De mindig pa­ raszti tömeg jelenik meg, ha a tömeg passzívan áll (Révész Imre: Panem, 1899), ha passzivitásra kényszerített (Kollwitz: Foglyok, 1908), vagy ha moz­ gásban van ugyan, de a színbeli megoldás révén inaktív tömegként hat (a ro­ mán Luchian Kukoricaosztás című, 1905-ös festménye). Az egyre fontosabb ritmus jellemzi a XX. század elejének munkajeleneteit is, ha kevés alak együtttes, egybehangzó cselekvését akarják hangsúlyozni. Egy munkafolyamat adott szakaszának ábrázolásában nyilvánvaló tartalmi-kompozíciós szerepe van az egymásnak megfelelő mozdulatoknak, mint az angol Brangwyn 1906-1908 közötti grafikáin, Conrad Gyula 1908-as rézkarcán (Ganzgyári munkások) vagy a német Sterl 1911-es festményén. Ez a képtípus ugyan nem tartozik közvetlenül a tömegábrázoláshoz, de az utóbbi eredménye, és hat emennek egy későbbi, az 1930-as évek legelején elterjedt változatára. Arra a képtípusra gondolunk, aminek jellemző példája Dési Huber István Tömeg cí­ mű festményének 1931-től született több változata és Kollwitz Propellerlied című litográfiája 1931—32-ből. (A két művész munkájának kiindulópontja is, a részletek tematikája is szinte azonos, csak éppen stilárisan teljesen mások.)6 A felfogás lényege, hogy a művész igen kevés, három-négy-öt szereplővel ér­ zékelteti az osztálytömeg egységét vagy az osztályhelyzet azonosságát. A gon­ dolat egyébként nem új, a festő Degas mondta még a század elején: nem ötven, hanem öt személlyel lehet tömeget festeni, és Lukács György is hasonló megközelítésből elemezte Hauptmann Takácsok című drámáját A művészi for­ ma objektivitása című írásában.7 A húszas évek végétől más irányban is kutatták a tömegábrázolás új lehe­ tőségeit, megcélozva az egyén és a közösség, az egyén és a tömeg viszonyának igen komplex témakörét, amely mindmáig többféle kompozíciós lehetőséggel is szolgál.8 Az októberi forradalom előtt azonban még nem jellemző ez a te­ matika, elsősorban az embercsoport egységének a hangsúlyozása fontos. 2. A munkástípus néhány sajátossága. Már sokoldalúan vizsgálták a mun­ kás, munkajelenet, munkásélet igen nagy témakörét, a motívumkutatás még a szakmák szerinti csoportosításra is vállalkozott. Viszonylag korán kezdtek el ezzel foglalkozni, és ebben minden bizonnyal szerepe volt a századfordulón el­ terjedt társadalompolitikai szemléletmódnak. Többféle megközelítés is jelle­ mezte a szorosabban vett motívumkutatást, de metodológiailag csak újabban léptek ezen túl az interpretáció, a jelentésváltozás kutatásának irányába. A munkástéma, legáltalánosabban értelmezve, a leghosszabb előtörténetre tekinthet vissza mindazon témák közül, amelynek a jelentése a XIX. század­ ban sajátos módon megváltozott. Így különösen figyelemreméltóak a korábbi 60 �jelentésváltozások is, mint a XVII. században a kovácsmesterré lett Vulcanus Flandria, Spanyolország, Franciaország művészetében, vagy a mérnökeszménynyé lett kovács a XVIII. század végén Angliában és néhány évtizeddel ké­ sőbb az USA-ban. A XVIII. század közepétől lett színhely az üzem, előbb a bánya (Franciaország, Svédország), később, a XIX. század elejétől főként az öntöde (Svédország, Anglia, Közép-Európa); a nehéz fizikai munkának, a kör­ nyezetnek az ábrázolását mindig áthatották a legújabb festői ismeretek a szín és az atmoszféra szerepéről. A munkásábrázolás története elválaszthatatlan a nagyváros képi megjelené­ sétől. A városlakók és a városképek a XIX. század második felétől egyre konk­ rétabbak lettek; megjelent a nagyvárosi periféria sajátos ikonográfiája is, ezt követte, már az 1910-es években, egy világosan körvonalazható nagyváros­ szimbolika. Csak egyetlen fontos múlt századi változásra koncentrálok, ez pedig a hős­ alakká lett munkás. A kezdetek ismét Daumier-nál kereshetők. 1834-cs Sajtószabadság című litográfiáján jelenik meg először érett formában az új törté­ nelmi eszmény. A frígiai sapkás alak mozdulata, lendülete, testi ereje nem csak önmagában fontos, hanem abban az összefüggésben is, ahogyan a hős­ alak szembeszegül a királyi hatalmat és a jogrendet jelképező, szatirikusan fo­ galmazott mellékalakokkal. Ez a felfogás a XX. század eleji politikai grafiká­ ban hatott a legközvetlenebbül. A román lser egy 1912-es, május elsejei cím­ lapján ugyanez a koncepció jellemzi a hősnek és a szatirikusan ábrázolt, „má­ sik oldalnak” a viszonyát. Még szembeötlőbb, ahogyan Bíró Mihály folytatta az előképeket két 1918-as, a köztársaságot hirdető plakátjában. Mindkettő hő­ se a frígiai sapkás, nagy erejű munkás, az egyiken lelöki a trónust és a szati­ rikus királyfigurát, a másikon koporsóba zárja a monarchia attributumait; emennél Daumier-nak főként egy 1833-as lapjára hivatkozhatunk, ahol a nyomdász nyomdaprésbe szorítja a kis királyfigurát. Igaz, hogy Daumier grafikái, képeitől eltérően, kezdettől fogva széles kör­ ben hatottak, de az említettekhez fogható példák nemcsak e hatással magyaráz­ hatók. Közben ugyanis, a kilencvenes évektől, mindinkább programszerű lett az erős, izmos munkás eszménye. (Viszonylagos kivétel az agrárproletár típusa, de ez nem lehetett egyetemesen jellemző.) Stilárisan ugyan különböztek egy­ mástól a nagy erejű alakok, de nemzetközileg mind elterjedtebbek a program­ szerűen közös vonások; elég olyan alkotókra hivatkozni, mint a svéd Josephson még a nyolcvanas években, a belga szobrász Meunier a nyolcvanas évektől a század elejéig, a svájci Steinlen a századfordulón, a svájci Hodler és a lengyel Lentz 1910 körül. A magyar szociáldemokrata párt elméleti folyóirata, a Szocializmus, első, 1906 októberi számában kifejtette, hogy a munkásábrázolásnak csak egyetlen lehetséges útja van, ez a nagy fizikai erő érzékeltetése, mert csak így lehet ki­ fejezni a munkáserőt. 1909-ben alkotta meg Bíró Mihály a kalapácsos vörös ember tervét, s a plakát 1911-ben jelent meg először, mint Népszava-hirdetés. Azonnal pártjelvény- és kiadói embléma lett. Azután nem csak plakátként jelent meg, igen sokszor, újságcímlap háttérrel vagy anélkül, mint 1919. május elsejére, hanem maga a figura többször is feltűnt a két világháború között, röpcédulán vagy más agitációs grafikán. És külföldön is megjelent, így sztrájkbrosúra cím­ lapján (Kína, 1922), röpcédulán (Olaszország, 1930-as évek), könyvcímlapon (Anglia, 1965), plakáton (Olaszország, 1970). 61 �Bíró kalapácsos vörös emberében emblémává tömörül különböző jelképek sajátos komplexitása: a program szerinti erős, izmos férfialak, a jelképpé pars pro toto - lett szerszám, a kalapács, maga a mozdulat, amely a legna­ gyobb erőkifejtést lehetővé teszi és természetesen a vörös szín. Magyarorszá­ gon a vörös színnek világszabadság jelentése volt 1848 körül (Petőfi: „ . . . P i ­ rosló arccal és piros zászlókkal / És a zászlókon eme szent jelszóval: / »Világszabadság!«” ), és közvetlen proletárforradalmi jelentése a hetvenes évek­ től. A jelképek ilyen összefüggései már áthatották az általános tudatot; ez ma­ gyarázza a művész készségét és lehetőségét, hogy emblémaként ható, komplex jelképet létrehozzon. Figyelemre méltó egyébként, mennyire egyidejűleg tűn­ nek fel nemzetközileg a századforduló óta a legkülönfélébb szimbólumok, akár verbális, akár képi fogalmazásban; gyakran a verbálisan terjedt új eszme ani­ málta a képalkotást, és a fordítottjára is van példa. 3. Kapcsolódások a keresztény és a szocialista tematika között. A nem vallási művészetben továbbélő vallási témáknak némileg közös sajátossága, hogy maga a téma általános etikai tartalom vagy fogalom megtestesítője, mint a Madonna az anyaságé, Szent Sebestyén a kiszolgáltatott, fenyegetett fiatalságé, a Piéta a legmélyebb gyászé stb. A keresztény tematika megjelenésének módja azonban igen különböző. Van, amelyik nem kötődik semmiféle időszakhoz, mint a Madonna-téma; esetleg gyakoribb a különösen válságos periódusokban, mint Szent Sebestyéné; meghatározott időpontokra jellemző, mint az agitátor­ apostol kapcsolódás 1890 utántól nagyjából 1905-ig, vagy pedig a megváltás­ forradalom gondolata 1918-1923. között. Vannak közöttük olyanok, amelyek körvonalazható kompozíciós típusokhoz köthetők, mások ettől függetlenek. Egyetlen, a századfordulón népszerű gondolatot járunk körül, ez az agi­ tátor-apostol (esetleg prédikátor) témája. Megjelölése ebben a formában ter­ mészetesen leszűkített, hiszen csupán a legkülönfélébb kompozíciók közös te­ matikai kiindulópontjára utal.10 Az előkészítő kutatás még csak a kezdeténél tart. Egyre többet tudunk már a keresztény szakszervezetek történetéről, az anarchoszindikalizmusról, a szo­ ciáldemokrácia kulturális programjának alakulásáról, de alig foglalkoztak még mindennek képi ábrázolási vetületével. Még csak főbb vonalaiban ismert a tár­ sadalmi és a művészeti mozgalmak országonkénti eltérő viszonya, illetve en­ nek nemzetközi összefüggései. Néhány példa mégis illusztrálhatja az említett témakör jellegét és elterjedését. Fontos kompozíciós típussá lett az ún. agitátorjelenet, főként a magyar mű­ vészetben. A beszélőnek és az őt hallgatóknak a csoportba fűzése már 1871-ben jellemezte Munkácsy Tépéscsinálók című képét: a negyvennyolcas sebesült honvéd mesél az asszonyoknak. (Hasonló képépítés jelenik meg később, köz­ vetlenül Munkácsy hatására, a német Liebermannál.) Munkácsy egyik legutolsó képén, az 1895-ös Sztrájkon szembeötlik egyfelől a hasonló csoportfűzés, más­ felől pedig az 1881-es Krisztus Pilátus előtt képre és a Sztrájkkal egyidejű Ecce Homo festményre utal némelyik figura gesztusa vagy a vörös szín szerepelte­ tése. Ez nyilvánvalóan nem bizonyít többet, mint a vallási és a társadalomkritikai mozzanatok kölcsönhatását egyazon művész munkásságában. Az 1871-ben megjelent hazai képtípus nálunk 1905-ig folyamatosnak mond­ ható. Ez jellemzi kompozicionálisan - minden jelentésbeli újszerűsége ellené­ re - Kernstok Agitátor a gyár kantinjában című, 1897-es munkáját. Ezt kö­ veti Réti István 1905-ös Agitátora is, amely egyik kompozíciós előtanulmánya 62 , �volt az 1908-ban befejezett, Krisztus az apostolok között képnek. Az „agitátor” címadás egyidejű azzal a filológiailag is bizonyítható, rövid időszakkal, ami­ kor Réti progresszív értelmiségi szervezetekkel keresett kapcsolatot és elméle­ teik iránt is érdeklődött. A századfordulón egyébként gyakori, sőt, divatosnak is mondható jelenség, hogy a művészek különösebb indok nélkül is olyan cí­ met adtak képüknek, mint agitátor, forradalom stb.; a szándék, hogy ilyen je­ lentést sugalljanak, inkább értelmezhető szociológiailag, mintsem művészettörténetileg. Ugyanakkor ebben az időben tűnt fel egy másik, kapcsolódó téma­ kör, amellyel most nem foglalkozom, ez a hegyibeszédé. Csak alkotásként ítél­ hető meg, hogy mennyiben volt az indító gondolat vallási vagy társadalomkritikai, vagy pedig mennyiben szolgált a téma ürügyül ahhoz, hogy a művész kutassa az embersokaság és a természet vizuális viszonyát, e primér élményét vetítve ki. Elegendő néha egy fényszimbólum alkalmazása ahhoz, hogy például a vo­ nuló munkástömeg ábrázolása sajátos jelentéssel telítődjék. A cseh Kupka Pá­ rizsban alkotta 1902-1903 körül Internationale feliratú rajzát, ahol a roman­ tikából megőrzött szivárványív zárja le fent a sűrűn vonuló munkások csoport­ ját. De a kép köríves lezárása is elég ahhoz, hogy a társadalmi jelenségnek vallási aspektusa is legyen; példa rá az olasz Pellizza 1901-es, A negyedik rend című festménye, amely oltárképekkel egyidejűleg készült. Hasonló szimbió­ zisban születtek már valamivel korábban is munkásjelenetek és oltárképek, elég két belga művész, Maunier és Laermans munkáira utalni. Különös példa Steinlen 1900-as, Az apostol című képe. Az igehirdetőnek a dobogón álló alakja valóban apostoli, fényözönben jelenik meg; hallgatósága egy gyűlés munkásközönsége. E szimbiózis valamivel későbbi, tematikailag már továbbvivő megnyilvánulása Brangwyn 1906 körül alkotott nagy szénrajza (feltehetően képtanulmány), egy Piéta; a sirató anya ölében overallos, bajuszos munkásember fekszik. A néhány említett, annyira eltérő példa is jelzi, hogy - noha feltűnnek nem­ zetközileg analóg vonások - mennyi eltérő megoldáshoz vezet a tematikailag rokon, felfogásában sokféle kiindulópont. Az alaposabb elemzést segítené elő a kortársi képzőművészet és irodalom összehasonlító vizsgálata, ami árnyaltab­ ban láttatná a nemzeti és az egyetemes sajátosságokat; népi tapasztalattal szol­ gál a már sokoldalúbban kutatott későbbi téma, a megváltás-forradalom gondolata, 1920 körül. * A három különböző témakör alakulásának eddigi ismerete lehetővé tesz egy történetileg sem érdektelen általánosítást. A századforduló óta az ikonológiai és a jelképi változások nemzetközileg szembeötlően egyidejűleg észlelhetők. A munkásmozgalom nemzetközisége olyan mély nyomot hagyott a képi kifejezés­ ben, hogy itt szinte kiegyenlítődött a nemzeti társadalomtörténeti folyamatok eltérő foka. A századforduló óta eshet szó egységes szocialista képi szimboliká­ ról, és ez összhangban is van a történelem legáltalánosabb menetével. Így vá­ lik érthetővé az a jelvény is, amit a Magyarországi Szociáldemokrata Párt 1904. május elsejére kiadott: itt jelent meg nemzetközileg először, a későbbi emblé­ mának megfelelően, az egymásra helyezett sarló-kalapács. 63 �JE G Y Z E T E K 1. L . Peter H . F e is t: M otivk un de als kunstge schinchtliche Untersuchu gsm eth ode; in : K ünstler, K unstw erk und G ese llsch a ft, D re z d a ; 1987. V e r la g der K u n st; 18-42 l . 2. B udap est, 1974. K o ssu th -C orv in a. 3. D aum ier-tanulm ányom ban (L es ta b leaux de D aum ie r et l ’ art un iverse l, A c ta H isto riae A rtiu m ; tom. X X V I. fasc, 1-2 , 9 3 -12 3. l .) a kép ek jó v al későbbi hatásával fo g la lk o zta m . E z t az egyébként k iv é te l­ nek tekinthető képet még nem ism ertem . 4. E z az összefüggés A szo cialista képzőm űvészet története (2. k iadás C o rv in a, 1980.) cím ű munka elő k é­ szítő kutatásai során v ilá g lo tt k i, így lett első fejezetén e k cím e A z előtörténet k ezd etétő l a történet k ezd etéig t és ez D a u m ier-val indul. 5. E zt a két eltérő, de eg yid ejű kiin d uló pontot jellem ezték ú g y , különösen a hatvanas év e k b e n , mint a szo cialista m űvészet két lehetséges kiin d u ló pontját. A m egállapítás e korai időszakra érvén yes, a k é­ sőbbi folyam atokra már nem általánosítható. 6. D ési H uber ism erte és becsülte K o llw itz m unkásságát; ezt a gra fiká ját még nem ism erhette; ek k o ri­ ban éppen túljutott a kubizm us bűvöletén , festőként is máshonnan in d u lt; mint ahol a már idős K o ll­ w itz á llt. K e tte jü k m unkájában nemcsak az alap gon d olat közös. M indkettőn van re jtett önarckép, D ési H uber képén a középső, kalapácsos m unkás, K o llw itz n á l a jobb szélső női p ro fil. É s D ési H ubernál is van egy női profil a bal o ld alo n , feleségén ek arcképe. 7. In : A realizm us p rob lém ái, 1948. A th eneum K ia d ó , 43 -4 4 l . 8. A z egyén és a töm eg kölcsönös f e ltéte lez ettségének a k ifejezésére gondolunk, eltérően olyan felfo g ástó l, mint többek között D e r E in zeln e und d ie M asse k iá llítás (Städtische K u n sth alle Recklinghausen, 1975.) koncep ció ja, ahol az egyes em ber, az egyén a töm eggel szem b eállított, és a töm eg sem legesíti az egyént. 9. E tém ákkal alaposabban foglalkoztam az aláb b i tanulm ányban: Isztorija obraza cse lo v ek a truda v izobrazityelnom iszkusztve in : S zovjetszk oe iszkusztvozn an yie ’ 8o, N r. 2., M oszk va , 1981. S z o v je tszkij H udozsnyik, 224-251. l . 10. 64 A gitato r und A p o ste l an der Jabrbundertswende cím m el tartottam referátum ot a V Il I. esztétikai vilá g kongresszuson (D arm stadt, 1976.) A kon gesszusi akták m in ded dig nem jelen tek m eg. �A SZERKESZTŐSÉG TAG JAI: A SZERKESZTŐ BIZO TTSÁG ELN ÖKE: Dr. Bacskó Piroska (cikk, tanulmány) Dr. Horváth István Kelemen Gábor (riport, szociográfia) Kojnok Nándor (szépirodalom) A SZERKESZTŐ BIZO TTSÁG TAG JAI: Csik Pál Dr. Praznovszky Mihály (hagyomány) Czinke Ferenc (művészet) Radácsi László Pál József szerkesztő (kritika) Dr. Fancsik János Dr. Szabó Károly Dr. Molnár Pál Dr. Tamáskovics Nándor Németh János Tóth Elemér A Nógrád megyei Tanács V B művelődésügyi Főszerkesztő: B A R A N Y I F ERENC osztályának lapja. Főszerkesztő: Baranyi Ferenc. Szerkesztőség: 31oo Salgótarján, Arany János út 21. Telefon: 14-386. K i­ adja: a Nógrád megyei Lapkiadó V állalat. Felelős kiadó: Bálint Tamás igazgató. Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető bármely postahivatalnál, a kézbesítőknél, a posta hírlapüzleteiben és a Központi Hírlap Irodánál (KH I, Budapest V ., József nádor tér 1. sz. Postacím: 1900 Budapest). Közvetlenül vagy pos­ tautalványon, valamint átutalással a KH I 215-961 62 pénzforgalmi jelzőszámra. Egyes szám ára 12 Ft, előfizetési díj fél évre 56, egy évre 72 Ft. Megjelenik kéthavonta. Kéziratokat és rajzokat nem küldünk vissza. ISSN : 0555-8867. Index: 25-925. Készült a Nógrád megyei Nyomdaipari Vállalat salgótarjáni terjedelemben. F. v . : Kelemen Gábor igazgató. telepén, 900 példányban 5,6 (A/5) ív �� Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Original Format The type of object, such as painting, sculpture, paper, photo, and additional data Papír Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - 1984/5. szám Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Baranyi Ferenc Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 1984 Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye 1984 Baranyi Ferenc Palócföld