https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/8f3b1af32b45dc7c98126f99851a1e93.pdf cbe99e56b81bfc497a7ee2c0258a1016 PDF Text Text MŰVELŐDÉSPOLITIKAI, IRODALMI, MŰVÉSZETI FOLYÓIRAT 11. BACSKÓ PIROSKA „Az adatok...azt a pozitív tényt tükrözik, mely szerint hallgatóink döntő többsége elfogadja, magáénak vallja a marxista-leninista ideológiát. Ez a helyzet még akkor is örvendetes, ha a különféle kontrollkérdések kapcsán kiderül, hogy a hallgatók önmagukról alkotott képe és világnézetük valóságos állapota nem fedi pontosan egymást.” 56. TARJÁN TAMÁS______________________________________ „Irodalmi elemzés és színházi értelmezés nem romló gazdagságra lel Az ember tragédiájában. A történelmi és poétikai tudással fölvértezett irodalomnak érdemes fegyverbarátságot kötnie a más készségekben jeles színházzal: így találkozhat a históriai, az elvi-filozófiai a maival, érzékivel. Így lehet teljes érvényű, amit a száz éve született Babits Mihály írt Madách Imre születésének centenáriumán, 1923-ban: „...olvasd újra művét, s úgy fog hatni reád, mint valami véres aktualitás; korod és életed legégetőbb problémáival találkozol...” �Tartalom 1 . Keresztes Jó zsef: Mesteremberek dicsérete, Egyszer v o lt . . . (vers) 3. Fecske Csaba: Fölirat (vers) 4. Györgyei G éza: Sárga cseppkövek (kispróza) 6. Endrődi Szabó E rn ő : Konyak és gerbera, Záró (vers) 8. Szepesi József: Tél van, Ugatják a kutyák, Helyzetjelentés (vers) 9. Bódi Tóth Elem ér: A z elbűvöltek, Hang, Csehov hölgyeinek tépett álma (vers) 10. V ihar B éla: M ikor m á r.. . , A szavak ecsetjével, A z alkony perceiből (versek a költő hagyatékából) 11. Bacskó Piroska: Szembesítés (tanulmány) 16. U jlaky István: A világnézeti nevelés kérdésköréhez (tanulmány) 19. Köpeczi B éla: Műveltség és minőség (Csongrády Béla) 22. Ladányi J.-C san ád i G . : Szelekció az általános iskolában (Horpácsi Sándor) 25. Kamatoztassuk az „agyvagyont” ! (Interjú Kozm a Ferenc közgazdászszal, készítette Regös Molnár Pál) 29. A Miskolci Új Zenei Műhelyről (Szendrei Lőrinc interjúja Selmeczi György zeneszerzővel) 34. Előítéletek nélkül (Gáspár István Gábor interjúja V íg Rudolf népzenekutatóval) 38. Kelényi István: „Palócföld Anteusza” - Réti Zoltán (tanulmány) KÖ RKÉP 43. Jászi Oszkár: A Habsburg-monarchia felbomlása (Romsics Ignác) 45. Tóth László: V ita és vallomás (Kőrössi P. József) 48. Balázs József: A z eltévedt tank (D. Rácz István) 50. Csapiár Vilm os: A kételkedés útjai (Laczkó Pál) 54. A szécsényi Psyché (Petrőczi É va) 56. Tarján Tam ás: Űrhajónk rózsaablaka (tanulmány) A 15. old. az alsósztregovai, a 28. old. a csesztvei Madách-emlékhely, a 64. old. a Madách-díj plakettje látható. (Fotó: Buda László) �KERESZTES JÓZSEF Mesteremberek dicsérete Annak örülnék - én örülnék neki a legjobban mibe belefogok, ha minden, a- sikerülne. H a, amihez hozzányúlok, arannyá válna a kezem alatt, mint M idásznak.. . D e legtöbbször csak torzó marad a nagy garral, pheidiászi szándékkal indult munka. A z anyag ellenáll. („V olt egy szent szándékunk” . . .) Ilyenkor irigylem a szél­ molnár dédapámat és a kovácsbognár nagyapámat! Ő k tudták, mi a kezük munkájának eredménye: az egyiknek ott volt a zsá­ kokba visszatöltött tiszta, jó szagú liszt, az őrlemény; a másiknak a kijavított kocsikerék, a lőcs, vagy a lerúgott lópatkó helyett visszarakott új, faszén - reve - és szaruszagú, a ló patájára szabott-igazított fémköltemény. . . A lisztből kenyeret sütöttek, a kerék gurult: haszna volt mindkettőnek. Én meg csak nézek magam elé, bizonytalanul, hogy mit is akarok tulajdonképpen, mit akartam a fogalmaz­ ványon áthúzásokkal, a sorok közé, a margóra írt nyilak­ kal és kampókkal, lejjebb-följebb terelt - összefirkált, agyonjavítgatott - szöveggel? S félelemmel remélem, hogy mégis-mégis sikerül(t)l 1 �Egyszer volt... Ülünk az őszi hidegben egy falusi kiskocsmában, bundapálin­ kával az asztalon: K iss Bence cukrot rágcsálva int, hogy nem iszik; alkohol-elvonó utáni gyógyszert szed, s erős jellem­ mel nézi, hogy’ tüntetjük el a pohár pálinkákat. Nem tudtuk, mi van K iss Bencével, milyen poklok után van ; soványan, gyűrött arccal görnyedt közöttünk. Tele volt az orra a „hétméteres” törköly szagával. Nem undorodott tőlünk, tűr­ te a szagunkat. Tűrt, és lelkében szenvedett, mert szíve szerint velünk ivott volna Kormos emlékére, akire néhányan illőbbnek láttuk a kocsmában emlékezni, mint a helybéli kultúrházban rendezett emlékműsort szedni bánatunkra: bennünk brummogott „mecséri márcos” hangja még, s látta­ tott velünk cinkos arccal füvet, fát - csöndeket - , emlé­ keket. S közben nem tudtuk, hogy K iss Bencében bömböl az egykori, másfél éves kis Bence, halálra rémülve a rá a magasból géppuskázva lecsapódó karvaly-repülő bömbölésétől, s hogy hogy’ nézi mindezt, hideg verítékben, a rezzenéste­ len „harm adik” . 2 �FECSK E CSABA Fölirat Csillag homlokára, béka fenekére föl van írva szépen: mi okból, mi végre Kiszúrt szemű múltam keresi az ösvényt fenekemre lábbal írták fel a törvényt Kontár, s igaz mester egy személyben Isten, patkót ver szívemre, hogy így melegítsen Am it én tettem meg, vállalták magokra, a semmiből nőtt ki dicsőségük bokra Fejemet homokba, oroszlán torkába — Én magam voltam a vakmerő, s a gyáva Nem házat építek, hazát, hogyha bírok, hol otthont találnak legelésző sírok Ledöntött lábamról, mint télvégi járvány, tisztátalan énem, dőrén és paráznán Otthont talál élő, s porában a holt is, ami ezután lesz, a van, meg a volt is Utak elszaladnak, utak visszajönnek Borostája serken másnapos örömnek Mint krumpli a földben, megbújnak a holtak Nagyon nincsenek már, hiszen nagyon voltak Építettem ködből, építettem vérrel Tüzek gyönge ága cicomázva dérrel Csillag homlokára, béka fenekére föl van írva szépen: mi okból, mi végre 3 �G YÖ RG YEI GÉZA. Sárga cseppkövek Vakít ez a fehér fal. Már kikezdte a szemem, így kínom le-föl járkál bennem. A gyomrom szétfeszíti a fájdalom. A morfium szememre is hat, de homályosan látok. Lekaszált fűben kari­ kák, és sárga cseppkövek. Lázas még, feküdjön nyugodtan, súgja a nővér. Büdös az ágyam. Teleizzadtam, vergődve agyongyűrtem. Lehet, hogy már nem is kapok új, klórszagú lepedőt? Bátorság barátom, bátorság, hajol fölém a főorvos. Mosolyog. Ferde a bajusza, de operálni tud, tűnődöm magamban. A gyomrom, a beleim már úgy ismeri, mint egy gépírónő a klaviatúrát. Csukott szemmel is eligazodna közöttük. Harmadszor metszi majd fel, hosszában, egészen a mellkasomig, és a főorvosoknak már különben is jó a memóriájuk. Valamit súg a nővérnek és a két fiatal orvosnak, akik vele vannak. Mindhárman bólogatnak. Mit gondolna anyám, ha most látna. Átizzadt, zsíros hajam szinte ráta­ pad a fejbőrömre. Mit mondana, ha megkérdeznék tőle, hogy felhasználhatják-e a vesémet, mert most éppen jól jönne valaki másnak, engem pedig megmentenek a további kínoktól? Én beleegyeznék, de tőlem csak azt kérdezik, jobban érzem-e magam? Feleslegesen kérdezik, mert sohasem érzem jobban magam. Éhes vagyok, de ma nem ehetek. Ez így szokás. Tegnap este főzeléket adtak. A hústól undorodom. Ez is jelent valamit, olvastam abban az időben, amikor még érdekelt, mi van velem? Ma már tudom, és nem érdekel. Gondolkodom, de nincs semmi új gondolatom. Semmi olyan nem jut eszembe, amire eddig ne gondoltam volna. Anyám se átkozhatom el, amiért a világra hozott, mert már csak ő az egyetlen, akihez tartozom. Ennyit értem el harmincöt év alatt. Három feleségem közül egy sem volt, aki azt mondta volna, maradj! Dénes, aki sem Évára, sem rám nem hasonlít, hét éve fekszik vastüdőben. Karácsonykor mindig megnézem. Aludjon, szól a nővér búcsúzóul, és megigazítja a párnám. Az ajtóból még biztatóan visszamosolyog. Görbe a lába, mint Marinak volt, aki két évig elviselt, pedig csak a szeretőm volt, és soha nem mondtam neki, hogy szeretem. Két évet várt egy szóra, tovább ő sem bírta. Szótlanul, és talán rosszul szerettem. Hanyatt fekszem, kezem felhúzott combomra teszem. Érzem, hogy bő­ röm fityeg a csonton. Az izmok, a hús már leégett az örökös láztól. Me­ dencecsontom hegyesen nyomja ki a takarót. 4 �Ordítanom kéne. Szobatársam tegnap vitték ki, letakarva. Egyedül va­ gyok, Lehet, hogy tegnapelőtt? Egyformák a napok. Háromszor étkezés, reggeli után friss levegő az ablakon keresztül, egyszer vizit. Tegnap reggel hideg volt. Először tüsszentettem, amióta bent vagyok. Ezt megjegyeztem, mert ez gyenge havi átlag. Az ágyból csak az eget látni. Nem tudom, megmaradt-e még a hó. Majd a nővértől megkérde­ zem, ha visszajön. Szép neve van, Emese. Kár, hogy görbe a lába, de a haját szeretem. Hosszú, egyenes, szőke és mindig friss illata van, mint a reggeli levegőnek. Egyszer a vállamhoz ért a melle, amikor a párnám igazította. Kár, hogy ez nekem már csak egy emlék, amire visszagondolni sem érdemes. Évának volt ilyen kemény, körte alakú melle. É va a magányt szerette, mégis elhagyott, pedig mellettem annyit lehetett magányos, amennyit akart. Azt mondta, elvből nem festi a körmét. Ez volt az egyetlen do­ log az életében, amiből elvi kérdést csinált. Csurog a nyálam. Újra gyerek lettem. Letörlöm a takaróval. Fáradt vagyok. A végtelenre gondolok. Szürke és egyenes. Néhány karika. Piros tulipánok, sárga cseppkövek, kék fű. Nem fog fájni, szól a nővér, és már nyomja is belém a morfiumot. Utolsó erőmmel megfeszítem a karom. Van még hó, kérdezem. Nincs már, elolvadt. Álmos vagyok. Mégsem engem operálnak ma, egy sürgős eset megelőzött. Én ráérek, már van időm. Hitem vesztettem csak, és nyugalmat nyertem. Megnyugvást, hogy úgy tűnök el örökre, hogy egy nyomorék gyerek csak, mit vétettem a világ ellen. Kék tulipánok, piros fű, de a cseppkövek sárgák. Semmi sem változik. Változik minden. A lényeg állandó. Ami állandó, az nem lényeges. Próbáljon aludni, szól a nővér. A lig hallom. Elhagy ő is, az erőm is. Dobog a szívem és emlékeztet rá, hogy még élek. Nem mondják meg, hogy meddig. Azt hiszik, még reménykedem. A szemükből látom, le­ mondtak rólam. Nem vagyok sürgős eset. Anyám puha keze simogat. Nem szól, csak nézi beesett, barna szemem. Látom, szomorúbb, mint én. Neki sem volt öröm az élet. A bátyám aknára lépett, apám elhagyta. Erős az én anyám, engem is neki kell eltemetni. A papnak azt mondja majd, jó gyerek volt. J �E N D R Ő D I SZABÓ E R N Ő Konyak és gerbera Simonyi Imrének és Petre Stoicának tegnapelőtt tegnap koraeste vagy késődélután öt - tíz - ötven éve vagy régebben talán amint ott ültem - ugyanúgy mint most ám most is ugyanott - a kávéház teraszán szóval akkor ott - és most is - (valahonnan mintha jáspis illata és fenn mintha jáde-ég) a levegőben valami fellobban kigyúl elég a levegőben valami hirtelen-ősz valami furcsa ámulat egy jóleső de mégis idegen érzés valami józan kábulat valahonnan akkor valami édes riadalom (és bennem most is ez a jáspis-ősz ez a karcfinom fájdalom amikor etimegica nevetve befordul a sarkon karonfogva és nekipirulva jönnek az úszásból a teniszezésből a fiúzásból - gömbölyű far feszes keblek karjuk mézesre sült - ott és itt lesem őket panamakalapom karéja s villogó konyakospoharam mögül) szóval akkor azon a napon - tegnap? tegnapelőtt? öt-tíz? ötven éve? vagy még jóval azelőtt? kibomlott bennem valami nevenincs érzés (valami karcfinom fájdalom) öt-tíz vagy ötven éve tán azon a késődélután (akkor koraeste) mikor a túloldal barnájából rámbiccentett Szerkesztőúr-Ady-Endre akkor azon a délutánból szétindázó esten a korzó - Váradon Kolozsvárt Kassán vagy épp Budapesten - mézízű élveteg s elomló zenével volt teli (az utcákon szanaszét plakátrengeteg hirdeti: a tűzoltózenekart vezényli Weingruber Szepi) és szállt remegve habosan kerengve az argentin tangó piros tetők fölött lebegett szétterülve s lenn a kertekben rózsák dáliák hortenziák rejtették kelyhükbe a számtalan bódult-szerelmes pillepárt fénylett pezsgett forrt az estéli város: lám habot vet örvénylik kavarog az úttestre ki-kicsap dagadoz színes folyamként az emberáradat: diákok inasok fess bajuszos gigerlik s mint farsangi maskarák csákóban mentésen K.u.K. katonák emiatt masamódok s tarka szoknyák között fújtató madám közeleg s pingvinküllemű főügyész is föltűnik - karján libeg a patikus negédes neje - s mögöttük két nyafka úrilány nyomában tipeg a görnyedt gardedám és száll remegve habosan kerengve az argentin tangó száll az esti ragyogás fölött szétömölve míg odalenn árad pezseg kavarog a korzó szóval akkor azon a napon tegnap vagy azelőtt 6 �öt-tíz vagy ötven éve vagy száz évvel ezelőtt (a levegőben hirtelen valami ősz valami barnuló pillanat az olvadó-jáspis égbolton valami kábult riadalom és bennem is valami régtől várt félében álom valami karc-finom fájdalom) az asztalon konyak és szál gerbera és tangó kereng ömlik ragyogva remegve és felejthetetlen a késődélután (a koraeste) amikor lassúdan alámerült zuhanórepülése után talpaspoharamban egy magányos pillangó gyöngyházszínű összezúzott teste Záró lényedbe az elmúlással szeretnék végleg belopózni ha meghalok föld alá viszem az arcod szétázó fogsorom jéghideg vizekre bolyhos férgek csillámló hadára testálja ízed szétcsorgó szememből kimarja rideg agyaggá oldja a föld lúgja lenti mosolyod ó hogy szeretnek majd téged az izgő-mozgó bomló épülő hasadó születő atomok csontjaid ércek molekuláiban merevülnek gyűrűsférgek palába vésett ívelt járata őrzi csípőd hajlatát zúzmó moha s üvegszárú fű szívja majd ki testemből nedveid és serény csermelyek mélyvizek földalatti patakok hordják szét fülemből s földmélyi üregek repedések visszhangozzák vakond barlangja erősíti hangod kacagásodtól visszhangzik a sírkert és a sírkamra egyszerre megtelik - veled 7 �S Z E P E S I JÓ Z S E F Tél van Hófehér kert a kirakat nézd, benne mennyi jégvirág. Söprik a járdán a havat, nevetsz, s lilára fagy a szád. Zuzmaracsipkés utakon - üveggyöngy-ezüstmozaik csillogó tükör, a beton ragyog, szikrázik, süt, vakít. Hókucsmás házak vállain fehér nyúlprém. Az eresz itt-ott még vedlett, szalmaszín, később azonban szürke lesz. Mint irhabundás, ősz apó, megáll az utcasarkon, s szivarra gyújt egy házikó, Tél van. Homály és alkony. Ugatják a kutyák Ugatják a kutyák, mintha tolvaj lenne az a sötét nyárfa ablakommal szembe’. Vajon, ki a lombok árnyékába rejtve lesben áll, a Balsors az, vagy a Szerencse? Feni rám a kését a szeretőm párja, vagy a szeretőm vár, hogy szívem megáldja? 8 Helyzetjelentés_ A huszonegyedik század küszöbén korhadó ajtófélfának dőlve megrökönyödve, bambán bámulok egy huszonöt voltos poros, olaj foltos villanyégőt ami a nyálkahártyás, párás mennyezetből arasznyi kormos vezetéken akasztott ember nyelveként kilóg s gennyesen-sárgán idegeimbe vibrál szaggatottan, amint zihálva végső (?) lélegzetet vesz ez a századeleji, bágyadt, otthonnak csúfolt, ványadt, hörgőhurutos putri-kőrakás.. . �BÓDI TÓTH ELEMÉR Az elbűvöltek Elbűvöltek a bimbózó lányok, elúszik mellettük rakott gályám, kalózhajó a gyöngéd öbölben, évek színarany terhével szállok, bizánci kincseimmel, ki dúskál bennük, ha egyszer majd partot értem. Elbűvölők a riongó gályák, ha megvillannak azok szemében, kik még nem fölvont zászlókra néznek, később pedig jobb is, ha nem tudják, a kincses hajók miként úsznak el, ami hallatszik, miféle ének. ____________ Hang_______________ Mert minden olyan megfoghatatlan, csak a tárgyak bújnak tenyeredbe, minden más illanó alkonyatban kék füst, szívedet azért ne csukd be. Ne múljon kielégítetlenül vágy, hamvas mell - rózsa - ne maradjon simogatás nélkül, míg csendesül a láng, hullámzó öl, fájjon nagyon. Az idő múlik, ne fuss utána, el nem éred, zivatart hajszolnál, majd hív a távol nyugalmas álma amúgy is, mélyebb a dúlt napoknál. Csehov hölgyeinek tépett álma Kinéztem az ajtón, az égen kaláris fények, egy alvajáró nő állt ott csöndben az illatos tükör előtt, a szalon is - álomi - tele volt alvajáró nőkkel, valaki éppen pisszegett, hogy hangos szó ne essen, riasztó lenne a szíveknek, de én azt mondtam, tessék egy alvajáró férfit is hívni, ha a nők itt lehetnek. 9 �V IH A R B É L A Mikor már... Mikor már túl vagyunk a négyszer tíz esztendő tájain, havas következik; magunkra maradunk, s felénk néz, mint merengő hófödte hegy, az Ötvenedik. Ezüstös lesz hajunk, és testvérünk az este, ahogy ködbe kanyarog az út, s felragyog bánatunk sugárból szőtt keresztje, s minden egyre tisztább, szomorúbb. A szavak ecsetjével Az alkony perceiből A rét mentén, a nyárfasor mögött, hol a szellő lepkeszárnyon zizzen, mint alázatos, öreg parasztisten földre rakott óriás kucsmája, visszatérő gazdájára várva boglya borong, a bozontos kazal. Az ibolyaszín, vibráló eget habzó felhőkkel festette meg egy láthatatlan gigászi ecset. * Mi moccan az anyagban? Csikorog az atom. A dolgok ősvilági halk hangját hallgatom. A fákban is ez roppan. Sejtek sóhajtanak. Magánya vándorútján töpreng a Föld s a Nap. * Az országúti alkonyati árnyban, két karcsú, szárnyas nyárfaóriás, két vándor jő a távolból felém? Az egyiknek a neve Fájdalom, a másiké: Vigasztalás? Miféle rejtélyes üzenet közeledő hírhozói ők? Reámköszöntve mit mondanak, vajon? Talán csak annyit, hogy siess, siess... 10 Lobban a gyertyalángú alkonyat, s a fák csúcsára gyöngéden ráhajolt, a mélyből fölkelő, tájra gördülő selyemkorong: a hold. Az éj orgonaszava patakzik szívem körül. Állok a csillagok sugárerdeje alatt. Madár kering. Suhan, Ívet karcol a csendbe. Búvóhelyét keresi a gerle. �Szembesítés A V IL Á G N É Z E T I N E V E L É S H E L Y Z E T E É S F E L A D A T A I E G Y FELM ÉRÉS TÜ KRÉBEN A P É N Z Ü G Y I É S SZ Á M V IT E L I FŐ ISK O LA S A L G Ó T A R JÁ N I IN T É Z E T É B E N Az olvasó a cím láttán bizonyára a legszívesebben tovább lapozna, azt gon­ dolván, hogy már megint felmértek valakiket, már megint kitöltöttek egy nagy halom kérdőívet, feldolgozták, most pedig levonják és közzéteszik azt a következtetést, amit már úgyis mindenki régen tud. Valóban, majdnem pontosan így történt. Az 1980/81-es tanévben az első év­ folyam 95 nappali tagozatos hallgatóját kértük meg, hogy válaszoljon arra a közel 100 kérdésre, amit szociológusok e célra összeállítottak. Két év eltelté­ vel, az 1982/83-as tanévben (immár harmadévesen) a kritikai megjegyzéseik alapján módosított kérdőívet ismét kitöltötték a hallgatók. A kódolás és a számítógépes feldolgozás után következett az elemzés. És itt térnek el az ese­ mények a feltételezett olvasói vélekedéstől, mert az adatok számtalan olyan összefüggést hoztak felszínre, melyek eddig az intézet oktatói előtt is rejtve maradtak. Pedig a nagy egyetemekhez és főiskolákhoz mérten kis létszámú intézetünkben bensőséges viszonyok uralkodnak: minden oktató személyesen ismeri a hallgatókat, részt vesznek rendezvényeiken, támogatják őket a tanu­ lásban, segítik politikai, kulturális és sporttevékenységüket, bevonják tudomá­ nyos munkájukba stb. Tehát állandó személyes kontaktusban dolgozik tanár és diák. Ezért gondolhattuk, hogy a felmérésből levonható konklúziókat a vizsgálattól függetlenül is ismerjük. Tévedtünk. Már az anyaggal való első ta­ lálkozás kapcsán is számtalan új szempont, mérlegelendő körülmény, megfon­ tolásra érdemes megoldási mód mutatkozott, melyek felkeltették oktatóink érdeklődését. A terjedelmes adatmennyiség minden lényeges összefüggését azonban még ma sem dolgoztuk fel maradéktalanul. Eddig csupán két vetületét, két szeletét vizsgáltuk meg a rendelkezésünkre álló információknak. Az egyik: az oktatott tantárgyak által nyújtott világnézeti nevelés lehetőségei és megvalósításának gyakorlati feladatai intézetünkben. A másik vizsgált terület, politikai-ideológiai munkánk helyzete, valamint a párt- és KISZ-szervezet tennivalói a hallgatók színvonalasabb világnézeti nevelése érdekében. Ezúttal a felmérésben szereplő kérdések közül két problémakört emelek ki. Az egyik a hallgatók viszonya a marxizmus-leninizmushoz, a másik, a vallásos világnézetről alkotott felfogásuk. Arra törekedtem, hogy e két kérdés kapcsán lehetőleg azok is képet alkot­ hassanak az intézetünkben folyó világnézeti nevelő munka egészéről, akik más információforrással nem, vagy alig rendelkeznek. Ezért az olvasónak a kifej­ tés során időnként jogos hiányérzete támadhat a részleteket is megvilágító, szá­ mokban és statisztikai adatokban kifejezhető érvek viszonylag kis mennyi­ sége láttán. Talán nem érdektelen tehát megjegyezni, hogy egy, a jelenleginél terjedelmesebb változat - táblázatokkal és grafikonokkal kiegészítve - előreláthatóan 1984. év folyamán, szakmai folyóiratban megjelenik. A közeljövőben ugyanezen vizsgálati anyag alapján elemezzük a különböző özművelődési területeknek a világnézeti nevelésben betöltött szerepét, ezt k 11 �követően a hallgatók körében végzendő pártépítési munka lehetőségeit és ak­ tuális feladatait. Végül megvizsgáljuk a hallgatók politikai érdeklődésének és aktivitásának fokát, a munkához, a tanuláshoz való viszonyát és választott szakmájukról alkotott véleményüket. Mielőtt a vizsgálati eredmény részletesebb ismertetésére rátérnék, álljon itt néhány - világnézeti szempontból releváns - adat, amely a hallgatók családi hátterét jellemzi. A hallgatók 44 százalékának apja fizikai munkás 31 százalékának anyja fizikai munkás 19 százalékának mindkét szülője fizikai munkás 6 százalék nem válaszolt. A hallgatók 43 százalékának családjában van párttag 51 százalékának nincs párttag 6 százalék nem válaszolt. Vallásos környezetben nőtt fel a hallgatók Részben vallásos környezetben Vallástalan környezetben Nem válaszolt 20 43 44 2 százaléka százaléka százaléka százalék A szülők foglalkozására vonatkozóan természetesen e felmérés előtt is pon­ tos adatokkal rendelkezett intézetünk, de a családban élő párttagokról, a kör­ nyezet teista vagy ateista voltáról eddig nem voltak megbízható ismereteink. * Amikor a hallgatóknak a marxizmus-leninizmushoz való viszonyát vizsgál­ tuk, mindenekelőtt arra kerestünk választ, hogy reális képet alkotnak-e önma­ gukról, azaz képesek-e megítélni saját világnézetük tartalmát, állapotát. Fel­ tettük tehát a kérdést: Milyen a világnézete? Materialista? Marxista? Idea­ lista? Vallásos? Kiforratlan? stb. (A kérdések felsorolása nem teljes.) A leg­ fontosabb tendenciák kimutatása érdekében - bizonyos mértékig még a le­ egyszerűsítés veszélyét is vállalva - a válaszokat típusuk alapján három cso­ portba soroltam be. Ily módon megállapítható, hogy a hallgatók 72 százaléka marxistának, illetve materialistának, 13 százaléka idealistának vagy vallásos­ nak, 12 százaléka kiforratlan világnézetűnek vallotta magát (3 százalék nem válaszolt). Ezek az adatok rendkívül fontos információkat hordoznak számunkra. Mindenekelőtt azt a pozitív tényt tükrözik, mely szerint hallgatóink döntő több­ sége elfogadja, magáénak vallja a marxista-leninista ideológiát. Ez a helyzet még akkor is örvendetes, ha a különféle kontrollkérdések kapcsán kiderül, hogy a hallgatók önmagukról alkotott képe és világnézetük valóságos állapo­ ta nem fedi pontosan egymást. A további válaszok során ugyanis valamivel kevesebben adtak helyes marxista megoldást a kérdőíveken megfogalmazott problémákra, mint ahányan marxistáknak vallották magukat. Többen válaszol­ tak helytelenül, mint ahányan idealistáknak tekintették magukat. Végül: lé­ nyegesen többen válaszoltak helyesen, mint ahányan azt állították magukról, hogy kiforratlan világnézetűek. Valójában tehát a hallgatók világnézeti állapota részben kedvezőbb, rész­ ben kedvezőtlenebb, de összességében jobb, mint amit saját magukról gondolnak. 12 �Bizakodásra adnak okot a különböző évfolyamok mutatóinak összehasonlí­ tásából levonható következtetések is. Határozott jeleket találunk ugyanis arra vonatkozóan, hogy az első évfolyamtól fölfelé haladva egyre csökken, a har­ madik évfolyam hallgatóinak világnézetéből pedig már jórészt eltűnik az ösztönösség. Helyét döntően a valóban tudományos dialektikus materialista világ­ nézet foglalja el, amit egyre nagyobb tudatossággal igyekeznek elmélyíteni. Hogy ezt lényegében sikerrel teszik, arra bizonyítékul szolgálnak azok a több irányból érkező információk, amelyekből kitűnik, hogy végzős hallgatóink első munkahelyükön igen aktívak. Azok is vállalnak és sikeresen teljesítenek tár­ sadalmi, politikai megbízatásokat, akik főiskolai tanulmányuk három éve alatt nem az általunk elvárt mértékben vettek részt a közösség életében. A fejlődés tehát egyértelműen kimutatható, mégsem szabad evidenciának te­ kinteni. A valóságban nincs szükségszerű megfelelés az életkor és a tudatos­ ság foka között, sőt a marxizmus tanulmányozására fordított idő és a tudatos­ ság fejlettségi szintje között sem. A számunkra kedvezőnek tekinthető eredmények mellett is változatlanul fontos teendőink közé tartozik oktató-nevelő munkánk állandó javítása. Min­ denekelőtt tovább kell emelnünk a marxizmus-leninizmus oktatásának szín­ vonalát, hatékonyságát és fejleszteni módszertani kultúránkat. Erre vonatko­ zóan intézetünkben az elmúlt évek során több megoldási javaslat született, me­ lyek közül néhányat azóta is sikeresen alkalmazunk. Az elemzés hatására az eddiginél is nagyobb hangsúlyt helyezünk oktatóink felkészültségének fokozására, politikai érzékenységének, tájékozottságának ja­ vítására. A jövőben több figyelmet fordítunk a marxizmus oktatása során jelentkező pszichológiai tényezőkre is, nevezetesen arra, hogy mint azt Földesi Tamás ír­ ja egyik cikkében: „M inden ideológiai tárgy oktatásának külön tehertétele. . . , hogy a hallgatók nem tekintik magától értetődőnek a problémák marxista in­ terpretálását. Eltérően a nem osztályjellegü tudományoktól, ahol általában nem merül fel kétség a tekintetben, hogy az oktató által előadottakat igaznak tekintsék-e vagy sem.” (Tájékoztató 1968/5. 133. old.) Az ebből fakadó veszélyeket csak akkor kerülhetjük el, ha a jelenleginél gyorsabb ütemben fejlesztjük a hallgatók dialektikus gondolkodását, ha sike­ rül kialakítani bennük a helyes történelemszemléletet, ha képesek leszünk to­ vább fokozni érdeklődésüket a gazdasági, politikai, ideológiai, kulturális kér­ dések iránt, és ha a felkeltett érdeklődést ki is tudjuk elégíteni, azaz ha az új kérdésekre új módon reagálunk. Így növekedhet az esélyünk arra, hogy hallgatóink az ideológiai tárgyakban is fölismerik az objektivitást, ami gyor­ síthatja a marxista világnézet meggyőződésen alapuló értelmi és érzelmi elsajá­ títását. Emellett változatlanul nagy figyelemmel kell segíteni a kollégium és a K ISZ mozgalmi, közösségteremtő, közösségfejlesztő munkáját. Feladataink eredményes megoldásához ismernünk kell a hallgatók vélemé­ nyét azokról az információforrásokról, melyeknek fontos szerepet tulajdoní­ tanak világnézetük formálásában. A kérdőívek tanúsága szerint e tekintetben az első három helyet sorrend­ ben a tömegkommunikációs eszközök, a marxizmus oktatása és a család fog­ lalja el. Az ebből ránk háruló feladat nyilvánvaló: a filozófia, a politikai gaz­ daságtan, a tudományos szocializmus és a magyar munkásmozgalom története tantárgyak oktatását kell még hatékonyabbá és még vonzóbbá tenni, hogy je­ lenlegi kedvező helyzetüket megtarthassák és tovább javíthassák. 13 �A hallgatók világnézetének formálásában - saját véleményük szerint - to­ vábbi fontos szerep jut a baráti körnek, a kollégiumi életnek, a KlSZ-politikai vitaköröknek, tömegrendezvényeknek, alapszervezeti rendezvényeknek és a különféle vetélkedőknek. Ma már ennek figyelembevételével tervezzük és szer­ vezzük hallgatóink szabadidős-programját. A vallásos világnézetre vonatkozó kérdések köréből a továbbiakban kiemel­ ten azokról lesz szó, amelyből a hallgatók valláshoz való viszonya olvasható ki. Figyelemre méltó jelenség, hogy a megkérdezettek közvetlen csoporttársai­ kat nem tartják vallásosnak, vagy ha mégis, azt állítják, hogy arányuk min­ denképpen 10 százalék alatt van. Csak egyetlen hallgató vélte úgy, hogy ta­ nulótársainak több mint a fele vallásos. Mivel a vallásos világnézetnek a főiskolás hallgatók körében gyakorlatilag semmilyen szerepe nincs, ezért nem is tartják szükségesnek az ellene való küz­ delmet. A válaszadóknak csak 12 százaléka vélte úgy, hogy a meggyőzés esz­ közével fel kell lépni ellene. A többség (82 százalék) azt reméli, hogy a szo­ cializmusban egyre csekélyebb lesz a vallás befolyása és egy idő után ön­ magától is megszűnik (6 százalék nem válaszolt). Ez, a talán túlzottnak is nevezhető türelmes magatartás valószínűleg annak a valóban helyes politikai törekvésnek a tükröződése, melynek elsődleges cél­ ja a háború elkerülése, a béke megóvása, a szocialista társadalom építése. En­ nek érdekében minden becsületes, a realitásokkal számoló ember szövetséget alkot, legyen az vallásos vagy ateista. Ez azonban nem jelenthet lemondást a felvilágosító, meggyőző munkáról. Társadalmi haladásunk érdekében elenged­ hetetlenül szükséges, hogy egyre több ember - közöttük lehetőleg minden fia­ tal értelmiségi - tisztán lássa helyét, szerepét a világban, s cselekvőkészségét ne fékezze az irracionalitás, egy nemlétező szellemi hatalomba vetett hit. Ezzel a problémakörrel függ össze az - a számunkra igen figyelemre méltó jelenség - , hogy a felszabadulás előtt általánosan uralkodó valláserkölcs nyo­ mai ma is fel-felbukkannak hallgatóink tudatában. A megkérdezetteknek közel 30 százaléka állítja ugyanis, hogy a vallás tartalmasabbá teszi az életet és er­ kölcsösebbé az embert. Furcsamód, ezt olyan fiatalok állítják, akik egyébként szinte teljes közömbösséget mutatnak a vallás minden megnyilvánulása iránt, s akiknek cselekvésében, magatartásában a valláserkölcs még nyomokban sem lelhető fel. A hallgatók döntő többségének véleménye szerint (60 százalék) életvitelükben semmilyen szerepet nem játszik a vallás, mert - mint írják - , nem ad elfogadható magyarázatot az őket foglalkoztató kérdésekre (10 száza­ lék nem válaszolt). Mégis, filozófiaelőadásokon, politikai vitakörökön az egyik legnagyobb érdeklődést kiváltó téma éppen a vallás. Ezen belül is, a vallás eredete és történetének fontosabb szakaszai, állomásai, megszűnésének körül­ ményei. Többek között ezek a problémák jelzik számunkra, hogy bár hallgatóink valóban nincsenek vallási befolyás alatt, hatásától mégsem függetleníthetik ma­ gukat, hiszen olyan tudatformával állnak szemben, amely egyre csökkenő mér­ tékben ugyan, de valamilyen módon mégis jelen van az emberek, így a fiata­ lok gondolkodásában is. * A világnézeti nevelés sohasem volt egyszerű feladat, ma sem az. A követ­ kező években pedig talán még az eddigieknél is több gondot fog okozni azok14 �nak, akik ezzel hivatásszerűen foglalkoznak. A jelenlegi bonyolult nemzetközi helyzet, a meg-megújuló háborús fenyegetettség, belső gazdasági problémáink, mind kedvezőtlen hatást gyakorolnak a felnövekvő ifjúságra. Ennek tudatá­ ban szervezzük oktató-nevelő tevékenységünket, mely többek között arra irá­ nyul, hogy reális kép alakuljon ki hallgatóinkban az őket körülvevő világról, a szocializmusról, szocialista társadalmunk vívmányairól, elért eredményeink­ ről, történelmi utunkról, forradalmi munkásmozgalmunkról, kitűzött céljaink­ ról. Ugyanilyen fontosnak tartjuk a fejlődő országok és a modern kapitaliz­ mus természetének megismertetését, hogy hallgatóink a dialektikus materializ­ mus által megalapozott tudás birtokában eligazodjanak a világban, egyre na­ gyobb biztonsággal ismerjék fel a haladás irányát, a békéhez és a kommunista társadalomhoz vezető utat. B A C S K Ó PIRO SK A 15 �A világnézeti nevelés kérdésköréhez A világnézeti nevelés - a közoktatáshoz hasonlóan - állandó feladata, al­ kotó eleme a politikai káderképzésnek és továbbképzésnek is. A feladat tel­ jesítése ugyanakkor feltételezi a helyzetismeretet, az eredmények számba­ vételét, a propagandamódszerek átgondolását - , s az ezekre alapozott to­ vábblépést. A z M SZ M P Központi Bizottsága 1976. október 26-án hozott, a pártpro­ paganda soron levő feladatait megfogalmazó határozatában önbírálóan azt állapította meg, hogy nem használtunk ki minden lehetőséget a materialis­ ta világnézet elterjesztésére és elmélyítésére. Ebből szükségszerűen követ­ kezett a határozatban is előírt kötelezettség: a pártpropaganda, s ennek ré­ szeként a káderképzés minőségi javítása, személyiségformáló, nevelő szere­ pének - más nevelési területek mellett a világnézeti nevelésnek is - jelen­ tős fejlesztése, s mindezekhez a módszertani kultúra tökéletesítése, a külön­ féle feltételek biztosítása. A z M SZ M P Nógrád megyei Bizottság Oktatási Igazgatósága mind a hely­ zetértékelést, mind a feladatmeghatározást mértékadónak tekintette saját oktató-nevelő tevékenysége számára is. S - hasonlóan az országosan kibon­ takozott törekvésekhez — az elmúlt években a világnézeti nevelés javításán is fáradozott. Ő szintén el kell mondanunk: az elért eredményekkel még mindig nem vagyunk elégedettek. A világnézeti nevelés feladatainak, egyes szaktárgyak tanítása során realizálható lehetőségeinek átgondolása, különböző fórumo­ kon történt vitatása csak elindított egy - több sikert, nagyobb hatékonysá­ got ígérő - folyamatot, de a minőségi változás érdekében sok még a ten­ nivalónk. Optimizmusra, a nagyobb sikerbe vetett hitre ad alapot, hogy az elmúlt években az intézmény tanárai körében sok mindent tisztáztunk, fel­ ismertünk, s világnézeti nevelési terveinket egyre inkább ezekre építettük. Érdemes ezek közül a felismerések közül párat konkrétan is áttekinteni, hiszen gondjaink, nehézségeink, s más oldalról lehetőségeink, terveink egyegy csoportja van mögöttük. A z oktatási igazgatóság felnőtt emberek képzését, nevelését végzi. Ebből adódóan számolnunk kell azzal, hogy a tanulmányaikat kezdő hallgatók már rendelkeznek világnézettel! Előképzettségüktől, műveltségüktől, de még élet­ koruktól függően is igen nagy azonban a szóródás: mennyire ösztönös, il­ letve tudatos, mennyire rendszerezett, illetve kaotikus, mennyire szilárd, il­ letve labilis ez a „hozott” világnézet? N agyok az eltérések hallgatóink v i­ lágnézetének természettudományos megalapozottságában is. Szerencsés ho­ mogenitás az említettekkel szemben, hogy a politikai káderképzés résztve­ vőinek túlnyomó többsége materialista, de legalább materialisztikus néze­ tekkel - sokszor csak vélekedéssel, homályos elképzelésekkel - kezdi ta­ nulmányait. 16 �A z eredményes világnézeti nevelés egyik fontos feltétele, hogy az osztályvezető tanár, a propagandista mennél pontosabban mérje fel: milyen ala­ pokra építhet? A tanévkezdéskor, a tanfolyami munka indításakor végzett ismeretszint-felmérés, szemlélettérképezés, ennél fogva nem „szociológiai játszadozás” , tudálékoskodás, hanem elengedhetetlenül fontos tájékozódás. A hallgatók felnőtt korával függ össze a körükben végzendő világnézeti nevelés egy sor további vonása is. Ilyen például az, hogy nem csak „építe­ ni” kell, hanem „lebontani” is: a m arxista-leninista világnézet tudományos ismeretanyagának, osztályszempontúságának közvetítése, elfogadtatása, meggyőződéssé formálása csak akkor lehet eredményes, ha együtt jár a hi­ bás elképzelések, a tévhitek cáfolatával, lebontásával, meghaladásával. A szóban forgó nevelőtevékenység érdekes befolyásolója a világnézet és más tudatformák kölcsönhatásának konkrét megjelenése hallgatóinknál. A r­ ról van szó, hogy a világnézet magatartást, cselekvést befolyásoló, életutat orientáló hatása többnyire nem közvetlenül, hanem a politikai tudaton, az erkölcsi tudaton stb. keresztül érvényesül. Utóbbiak - miközben „egymás­ sal” is bonyolult kölcsönhatásokba lépnek - mintegy „ráépülnek” a világ­ nézetre, a világnézeti állásfoglalásra, beállítódottságra. A z oktatási igazgatóság hallgatóinak zöme a pártéletben, a munkásmoz­ galomban, egyszóval a politikai szférában tevékenykedő vezető, tisztségviselő, aktivista. E z azt jelenti, hogy többségük a politikán (politikai meg­ győződésén, nézetein, gyakorlati tapasztalatain és tevékenységén) keresztül közelít a világnézethez, nem pedig fordítva. A politika oldaláról történő közelítés, s az ebben jellemző homogenitás igen nagy szerepet játszik abban, hogy a hallgató nem passzív alanya a v i­ lágnézeti nevelésnek! Ellenkezőleg: partnere tud, s partnere akar is lenni a propagandistának - önmaga és tanfolyami társai világnézeti kérdéseinek megválaszolásában, esetleges kételyeinek eloszlatásában, helyes nézeteinek tudományos érvekkel, gyakorlati tényekkel történő alátámasztásában, meg­ szilárdításában. Ugyanebből a forrásból táplálkozik az önnevelés szüksé­ gességének és lehetőségeinek a hallgatók jó részénél tapasztalható felisme­ rése és realizálása is. A , politika oldaláról történő, röviden vázolt közelítés az oktatók, a pro­ pagandisták számára több következtetésre szolgáltat alapot. Ezek közül itt azt említjük csupán, hogy a jelzett viszony: nagy lehetőség a m arxista-leni­ nista világnézet elfogadtatására! Olyan lehetőség, amelyet még nem aknáz­ tunk ki eléggé, amelynek realizálásában „adósságaink” vannak, de ame­ lyet már felismertünk! Indokolt szóvá tenni azt a következtetést is: ha a hallgatók zömének világnézete és politikához való viszonya olyan, mint azt fentebb vázoltuk, akkor az oktató-nevelő munkában (természetesen nem a kizárólagosság, hanem csupán a „jellemző mértékben” , a „főként. . .” értelmében) a világ­ nézet, az egyes világnézeti kérdésekre adott tudományos válasz nem „k i­ indulási alap” a politika jobb megértéséhez, hanem „következtetés” , általánosítás, amelyhez tudományos és politikai-gyakorlati premisszákból juthatunk el. Befolyásolja a munkát - intézményünk nevelési feladatai teljesítésének módját, módszereit is - , hogy be kell járnunk az említett utat ellenkező irányban is: eredményétől vissza kell térnünk a politikához, vagyis, arra kell felhasználnunk, hogy elméletileg megalapozza, vezérelje a politikai ál­ lásfoglalást, meggyőződést, cselekvést. 17 �Nem nagy túlzás azt mondani: a politika kiindulási alapja is, célja is világnézeti nevelő munkánknak. (Igaz, nem egyedüli célja; hasonló szere­ pet tölt be az erkölcsi tudat, s a tudat más „tartom ányai” szocialistává alakításában is.) Egyértelművé vált tanáraink számára a világnézeti nevelés és a világné­ zet oktatásának különbözősége is. Utóbbi - a dialektikus és történelmi ma­ terializmus tételes oktatása a filozófiai tanfolyamok feladata, (melynek teljesítése természetesen nevelő funkciójának érvényesítésével együtt ér­ tendő), míg az előbbit a marxizmus-leninizmus más alkotórészeinek anya­ gát, vagy egy-egy szak-társadalomtudomány tételeit tanulmányozó tanfo­ lyamon is teljesíteni kell. Ezeken a tanfolyamokon tanári munkával, az éves munka, s az egyes foglalkozások gondos megtervezésével kell a - gyakran közvetett, áttételes - világnézeti hatásokat, nevelési, szemléletformálási lehetőségeket feltár­ ni, realizálásukat biztosítani. Tudatossá, rendszeressé, általánossá kell tennünk ezt a gyakorlatot. Re­ mélhetőleg jól segíti majd a tanárok munkáját az oktatási igazgatóság nem­ régiben elkészített nevelési irányelvei. A z 1983-84-es tanévben - az oktatási igazgatóság tevékenységének álta­ lános politikai jellege, s a tanévi munka konkrét politikai feladatai miatt is - megkülönböztetett figyelmet fordítunk hallgatóink szocializmusképének formálására. A társadalommal kapcsolatos gondolkodásmód, a társadalom­ szemlélet fejlesztése feltétlenül megköveteli, ugyanakkor nem kismérték­ ben lehetővé is teszi világnézeti nevelési céljaink teljesítését. Ú gy véljük ugyanis, hogy bár a világnézet egyaránt magában foglal a természetre, il­ letve a társadalomra vonatkozó nézeteket - egy politikai káderképzést foly­ tató intézmény munkájában az utóbbiaknak van különös jelentőségük. U JL A K Y IS T V Á N 18 �KÖPECZI B É L A : Műveltség és minőség A tanulmányok megírásakor, kö­ tetbe szerkesztésekor a szerző még nem volt művelődési miniszter, a könyvheti megjelenés idején viszont már közel egy éve állt a kulturális tárca élén. Állami irányító szerepben méretik így meg a hetvenes évtized ben társadalomtudósként, elméleti szakémberként papírra vetett, konfe­ renciákon kifejtett mondandója. Rea­ litásérzékét, problémaérzékenységét, valóságismeretét bizonyítja, hogy aka­ démiai tisztségviselőként jegyzett gon­ dolatainak többsége a gyakorló poli­ tikus nézőpontjából is helytállónak minősül, nem veszített aktualitásából. Erre utal már a kötet címe is, amely az írások, előadások tartalmi összefüggéseit kifejezendő, egyszer­ smind a társadalmi - s ezen belül a kulturális - fejlődés napjainkra jel­ lemző fő vonásait hivatott néven ne­ vezni. A műveltség és minőség egy­ aránt több értelmű kategória. E sajá­ tosságuk a köznapi szóhasználatba ke­ vésbé, inkább az elméleti tudat szint­ jén érzékelhető. Köpeczi Béla a szo­ cialista építés intenzív szakaszának lé­ nyegi követelményeként értelmezi a minőséget, mint aminek egyaránt ér­ vényesülnie kell a politikai, a gazda­ sági és az ideológiai, kulturális szfé­ rában. Miként a mindennapi tapasz­ talatok mutatják, általában nem könynyű e kihívásnak megfelelni, a szelle­ mi folyamatokban azonban különösen nehéz e társadalmi igényt konkrétizálni. Ugyancsak e g y általánosabb szempontnak - a szubjektív tényezők növekvő szerepének alárendelt a könyv műveltségfelfogása. A szerző - éppen a gazdaság prioritásának tu­ datában, az objektív folyamatokra apellálva - hangsúlyozza az adekvát tudati fejlődés, a „szellemi haladás” szükségletét. „ Korszerűbb és nyitot­ tabb általános műveltséggel, maga~ sabb színvonalú és többirányú szak­ tudással rendelkező, az ország és a világ dolgaiban eligazodni tudó és azokban részt vevő, közösségalakító, tudatosan választott értékekre építő emberre van szükség”, mint ahogyan a minőségi követelmények érvényesü­ lésének is maga az ember az alapve­ tő feltétele. Ez az embercentrikus szemlélet teremt kapcsolatot a címben jelölt fogalmak között, és ezáltal ren­ deződik szerves egységbe a kötet mondanivalója. De Köpeczi Béla egész munkásságának vezérgondolata is abban fogalmazható meg, hogy „mit mond az irodalom, a művészet, a tudomány, általában a kultúra az emberről, miért mondja, és az, amit mond, hogyan használható fel az em­ ber formálására.” Egyszerre tudomá­ nyos és gyakorlati program ez. Az elvi, elméleti megalapozás szán­ dékával kerültek tanulmányok a kö­ tet első fejezetébe, melynek a tudat a központi kategóriája. Koncepciózus szerkesztésre utal, hogy a társadalmi tudat, az ideológiai élet - átfogó és egy-egy területet érintő - elemzését a mindennapi tudat (jelesül a hiedel­ mek, nemzeti sztereotipiák formájá­ ban megnyilvánuló) jelenségeit vizs­ gáló eszmefuttatás zárja le. Így szin­ te komplexen sikerül bemutatni azt a bonyolult társadalmi környezetet, hát19 �teret, amelynek hatásaival a kulturá­ lis fejlődésben is számolni kell. A kötet magvát - tartalomban és terjedelemben egyaránt - a má­ sodik rész képezi. Ehelyütt ke­ rülnek kifejtésre a direktebben ér­ telmezett kultúraelméleti, művelődéspolitikai jellegű kérdések. A de­ duktív szerkesztésmód ezúttal is ér­ vényesül, hiszen az elemzés köre a kultúra fogalmi megjelenítésétől szin­ tén a mindennapi kultúra, illetve a szubkultúra - szükségszerűen gyakor­ lati konzekvenciákkal is járó - témá­ jáig terjed. Közben olyan társadalmi folyamatok is tárgyalásra kerülnek, mint a kulturális forradalom vagy a tudományos-technikai haladás egy-egy aspektusa. Itt kapott helyet - többek között - a műveltség szerkezetét, a művészetfelfogás korszerűségét, a szocialista realizmus kialakulásának el­ vi kérdéseit taglaló tanulmány, vala­ mint az anyanyelv és a kultúra egybeeséseit, egyre hangsúlyosabb össze­ függéseit érzékeltető gondolatsor. Ta­ lán e fejezetben nyilvánul meg leg­ következetesebben a szerzőnek az a törekvése, hogy a fő kérdéseket mar­ xista és polgári közelítésben is jelle­ mezze, a kapitalista és a szocialista társadalmi viszonyok gyökeres kü­ lönbözőségeit, a munkásmozgalmon belüli fejlődést a kultúra fogalmának, funkcióinak értelmezésében is kimu­ tassa. De e konfrontáció arra is al­ kalmat teremt, hogy elméletileg mé­ lyen megalapozott saját véleményét, következetesen elkötelezett, pártos ál­ láspontját kifejezésre juttassa. „A szocialista társadalomban a marxizmus-leninizmus alapján keressük a választ a korszerű műveltség problé­ máira . . . E z azt jelenti, hogy min­ denki ismerje meg a természeti és társadalmi valóságot, értse a termé­ szet és társadalom legalapvetőbb mozgástörvényeit, a logikus gondol­ kodás alapelveit, ismerje meg a fej­ lődés összefüggéseit, tájékozódjon a környezetében és a tapasztalatok alap­ 20 ján is alakítsa ki magában a korsze­ rű világnézetet, ismerje az ember és önmaga helyét és szerepét a termé­ szeti és társadalmi valóságban. M ind­ ezek érdekében rendelkezzék a szük­ séges ismeretekkel, legyen képes az önművelésre, rendelkezzék a termé­ szet, a társadalom és önmaga alakítá­ sának képességével, legyen világnéze­ tileg megalapozott belső igénye a közéleti társadalmi aktivitás és a fe­ lelősség vállalása, emberi kapcsolatait a szocialista erkölcs normái szerint alakítsa.” Ugyancsak a világnézet, értékrend, kultúra összefüggésrendszerében vizs­ gálja az életmód kérdéskörét. Arra a következtetésre jut, hogy az emberek tevékenységi-magatartási rendszerét természeti, gazdasági és társadalmi tényezők determinálják, de a szub­ jektív tényezők között nem hanya­ golható el a kultúra szerepe sem. Az olyan kultúráé, amely nem egyszerű­ en csak az ismeretszintet vagy az íz­ lést befolyásolja, hanem meghatáro­ zott irányba formálja a tömegek szem­ léletét, magatartását és ezáltal élet­ módját is. Rámutat, hogy az MSZMP egész művelődéspolitikája erre épül, de az 1974-es közművelődési határo­ zatban kiemelt hangsúlyt kapott ez a törekvés. Megvalósulását - egyebek közt - az életmódkutatások, az idő­ mérlegek tapasztalatai birtokában is igyekszik nyomon követni. Mintegy végkövetkeztetése, hogy a „gazdasági­ társadalmi változások megteremtették a fe ltételeket a jobb életkörülmények­ hez, de ez a színvonalemelkedés nem jelentette feltétlenül és automatikusan egy olyan életmód kialakítását, amely megfelel a szocialista kritériumok­ nak.” A kötetzáró fejezet egyik írása az értelmiség helyzetével foglalkozik a szerző tollából - a másik egy in­ terjú, amelyben Bodnár György kér­ déseire válaszol. Az értelmiség helyét és társadalmi szerepét a történelmi változások tükrében vizsgálja, és kü­ �lön kiemeli e réteg közvéleményfor­ máló, kultúraközvetítő, közéleti funk­ cióját, amelyet különböző mértékben és színvonalon teljesít. Az a vélemé­ nye, hogy a „magyar értelmiség szá­ mára az az út, amelyen járva való­ ban gyakorolni tudja funkcióit, a Gramsci által megjelölt út, az ún. or­ ganikus értelmiségié, aki egyszerre szakember és politikus. A politika a szó széles értelmében, tehát abban az értelemben, hogy a köz ügyével törő­ dik. Az értelmiségi számvetés meg­ kívánja a szembenézést a kérdéssel, hogy a világ és Magyarország mai helyzetében mit jelent ennek az út­ nak a választása.” A jól „időzített” interjú „vissza­ menőleg” is magyarázatot ad Köpeczi Béla sokoldalú érdeklődési körének kialakulására. Jól érzékelteti a több­ nemzetiségű Erdély, az igényességre, szellemi nyitottságra nevelő Eötvöskollégium hatásait, magyarázza a ro­ mán és a francia orientációt, a Rákóczi-kutatás, majd az eszmetörténeti vizsgálódások eredményeit, melyek többek között - az egzisztencializmus, az új baloldal, a szocialista realizmus elemzésén át végül is e kötetbe fog­ lalt interdiszciplináris jellegű kultúra­ elméleti, művelődéspolitikai tanulmá­ nyokban öltöttek testet. Most már csak egy tárgyilag és szemléletileg is rendszerező, szintetizáló mű várat magára. Köpeczi Béla nagy műveltségű tu­ dós, széleskörűen tájékozott poli­ tikus. Imponáló ismeretanyaggal ren­ delkezik, jártas a klasszikus és a mai, a külföldi és a magyar „szakirodalomban” . Szinte minden témát az alapvető fogalmak tisztázásának igé­ nyével vezet be. Tárgyilagossága a sajátjával ellentétes nézetek tisztelet­ ben tartásából fakad. Módszerében megteremtődik az általános és a konk­ rét dialektikája. Nem kinyilatkoztat, inkább továbbgondolásra késztet, mintsem hogy tételes igazságokat hir­ dessen és próbáljon elhitetni. Felelős­ séggel mond véleményt, következteté­ seit szívesen hitelesíti kutatások, konkrét vizsgálatok adataival. Stílu­ sára az igényesség, a tárgyszerűség s mindemellett a könnyen érthetőség a jellemző, és ez tudományos igényű mű esetében nem elvetendő szem­ pont. Kötetét jól hasznosítható aján­ lott irodalomjegyzék egészíti ki. (Ez­ által egyszersmind az is szembetűnő­ vé válik, hogy a tanulmányok, elő­ adások eredeti lelőhelyét a szerkesz­ tés során nem tüntették fel.) A szerző mindössze abban jelölte meg célját, hogy könyve segítséget nyújtson a tájékozódáshoz, a gondol­ kodáshoz és a cselekvéshez. A szelle­ mi élet szinte valamennyi lényeges, időszerű problémáját érintő gazdag tartalom, az inspiráló gondolatok is­ meretében megállapítható, hogy sze­ rénységből is példamutatónak bizo­ nyult . . . (Kossuth) CSO N G RÁ D Y B É LA 21 �LADÁNYI JÁNOS-CSANÁDI GÁBOR: Szelekció az általános iskolában Ki tudja, hányadik iskolavita közül talán az a tavaly, az általános iskoláról folytatott disputa volt a legizgalmasabb, amelyben nem ke­ vesebbet állítottak A ndor M ihályék (Mozgó V ilág), mint azt, hogy an­ nak idején (1948-ban) a nyolc osz­ tályos általános iskolához nem vol­ tak adottak sem az objektív, sem a szubjektív feltételek. Igen súlyos állítás ez, s érthető, hogy szenvedé­ lyesen csaptak össze az érvek, pro és kontra. Azt, hogy a tankötele­ zettségi törvény végrehajtásával, az általános iskola valóban általános jellegével, annak tartalmával, ha­ tékonyságával gondok vannak, már korábban is jelezte a szakma. Elég itt csupán Gazsó Ferenc tanulmá­ nyaira utalni. Sűrűsödtek a figyel­ meztető jelek arról is, hogy miutan lefékeződött a társadalmi mobilitás, néhány iskolatípus (például a szak középiskola), olyan zsákutcát jelent, ahonnan igen nehéz, vagy csak nagy áldozatok árán lehetsé­ ges a továbblépés. Úgy tűnik, hogy most jött el az ideje annak, hogy ezeket a zsákutcákat az általános­ nak nevezett iskolatípusban is ki­ mutassuk. Magyarán azt, hogy a társadalmi, környezeti hátrányt az általános iskola számos vo­ natkozásban nem hogy nivellálni, leküzdeni, feloldani nem tudja, de még tovább fokozza, mélyíti. E z megint olyan súlyos állítás, hogy alapos szociológiai-pszichológiai vizsgálattal kell bizonyítani. Ezt végezték el Ladányi János, Csaná­ d i G ábor és munkatársai. Eléggé 11 nem dicsérhető módon nem vala­ mely „hátrányos helyzetű” vidéket választották vizsgálódásuk terepé­ ül, hanem a főváros egyik, (a X V III.) kerületét. Ú gy vélték, hogy ebben a homogén közegben kell és lehet kimutatni azokat a területi szociológiai hátrányokat, amelyek nagyon is meghatározzák egy-egy gyerek általános iskolai karrierjét, boldogulását. Gyakorló pedagógu­ sok mindig is tudták - , bár nem szívesen beszéltek róla - , hogy lé­ nyeges, minőségi különbségek adód­ nak abból, hogy egy iskola földraj­ zilag hol is fekszik. Egyáltalán nem mindegy, hogy valaki hol született, hol nő fel. E d d ig azonban mindig a centrumoktól való távolságban láttuk a hátrány okát, holott ezt bizonyítja be a szerzőpáros maga a centrum (értve ezen a fő­ várost) sem homogén. Számos ténye­ ző köti gúzsba a gyerekeket és az iskolát. A miliő mellett a gyerek sorsát meghatározza a szülők társa­ dalmi munkamegosztásban elfoglalt pozíciója is. A legnagyobb és leg­ szomorúbb tanulsága Ladányi és Csanádi vizsgálódásainak, hogy az iskola még mélyíti és konzerválja is ezeket a különbségeket; sajátos módon éppen az értékrendjével, amellyel a teljesítményt, a „felm u­ tatható” eredményt fetisizálja. N é ­ meth László sokat idézett mondása szerint: ,,akit lehet tanítani, azt nem kell, akit kell, azt nem lehet.” E z igazolódik Ladányiék sokolda­ lú, alapos felmérésében is. Németh László pedagógiai ethoszától azon- �ban idegen volt a fetisizmus- A fentebb idézett mondásából egyál­ talán nem a legyintő lemondásra kell következtetnünk. Sőt! Senki se hitt jobban az ember nevelhetősé­ gében és a minőség eszméjében. Minden ember egy megvalósítandó program, s a pedagógia feladata éppen az, hogy hozzásegítse az egyént eme program megvalósítá­ sához. M a miért nem tud ennek az elvnek maradéktalanul megfelelni az általános iskola? Azért - vallja a két szerző - , mert az iskola nem tud úrrá lenni az őt meghatározó körülményeken. Ú gy alkalmazkodik, hogy kiszolgálja azokat. Tehát előnyhöz juttatja azokat a gyereke­ ket, akik lakóhelyük (értve ezen területet, lakásnagyságot, a lakás létét — nem létét), származásuk, neveltetésük miatt eleve előnyben vannak, s még hátrányosabb hely­ zetbe merevíti azokat, akiket fel kellene emelnie. A z eredmény az iskolában mutatkozik, az ok azon­ ban nem kereshető csak az isko­ lában. Ladányi és Csanádi sorra vette a X V III. kerület iskoláit, s megvizs­ gálta, hogy milyen körülmények között dolgoznak. Kimutatták az iskolai dokumentumok, a pedagó­ gusokkal készített interjúk stb. alapján, hogy a két véglet: nyol­ cadikig a kisegítő iskola és a zenei tagozat, a „norm ál” és a napközis osztályok között, hullámzóan ugyan, de állandó minőségi, színvonalbeli különbség mutatkozik. A z elit a zenei tagozatú iskola, ahová felvé­ telizniük kell a gyerekeknek. M i­ után az iskola deklarálta, hogy többet nyújt, de többet is követel ezektől a válogatott gyerekektől, meg is kapta hozzá a segítséget, az anyagi és erkölcsi támogatást. A válogatott gyerekkel többet is pro­ dukált, mint más osztályok, isko­ lák, az elért eredmények pedig iga­ zolták és növelték az iskola presz­ tízsét. A z igazi vesztesek azok a gyerekek, akiket nem a tehetségük, hanem a lakóhelyük, valamint a szülők társadalmi helyzete alapján fogad az iskola is. A ki előnyösebb helyzetből startol, az kivételes bá­ násmódban részesül, mert megkap­ ja a jobb munkához szükséges fel­ tételeket, míg aki a helyzete miatt nem felei meg az iskola normái­ nak, azoknak a feltételeit nem ja­ vítja. A szerzőpáros az iskolai do­ kumentumokkal (osztálynapló, a gyerekek jellemzése, környezetta­ nulmányok stb.), valamint a peda­ gógusokkal készített interjúkkal sok­ oldalúan és meggyőzően bizonyítja a fentebb mondottakat. Pestszentlőrinc bizonyos szempontból mo­ dellnek is tekinthető, mert példá­ ul nagyon sok olyan vidéki váro­ sunk van (Ózd, Miskolc, Salgótar­ ján stb.), amelyeknek társadalmi szerkezete sokban hasonló a vizs­ gált kerülethez. Valószínűleg az em­ lített településeken is ezekhez az adatokhoz jutott volna a szerzőpá­ ros, mégis, szerencsésebb, hogy ép­ pen a főváros peremkerületét v á ­ lasztották, mert így meggyőzőbbek az érveik, mintha az untig ismételt Budapest-vidék ellentéteket doku­ mentálták volna. M ert végül is a hátrányos helyzet csak részben adó­ dik a fővárostól való földrajzi tá­ volságból. Sokkal lényegesebb a szociológiai, társadalmi környezet. Illetve a kettő együttesen determi­ nálja a gyerekek általános iskolai karrierjét, magának az általános iskolának a stratégiáját, helyzetét is. A z alapkérdés ugyanis az, hogy az iskola tudja-e kompenzálni azo­ kat a hátrányokat, amelyeket a gye­ rek „m agával hoz” , és mennyire tudja elősegíteni, illetve mennyire gátolja a társadalmi mobilitást. Nos, - ezt bizonyítja a két szocio­ lógus - az általános iskola jelenle­ gi állapotában rögzíti, konzerválja a társadalmi különbségekből adódó 23 �hátrányokat. Éppen azáltal, hogy a saját értékrendjével (jó, illetve rossz tanuló, rendes, illetve deviáns magatartás stb.) mintegy szentesíti, hitelesíti ezeket a különbségeket. Elhitetve, hogy, aki boldogul, az a tehetségének, szorgalmának kö­ szönheti, míg, aki peremhelyzetbe kerül, az csak önmagában keresheti a hibát. Különösen élesen vetődik fel ez a kérdés a kisegítő iskolák­ nál abban, hogy egyáltalán ki ke­ rül oda. Kimutatható (statisztikák­ kal dokumentálták), a hátrányos helyzetű gyerekeknek sokkal na­ gyobb esélyük van arra, hogy ma­ gatartásbeli devianciájuk miatt eb­ be a zsákutcát jelentő iskolatípusba kerüljenek, csaknem végleg elzár­ va útjukat a környezetből való ki­ emelkedésre, hiszen az ott szerzett bizonyítvánnyal többnyire még szak­ mát sem tanulhatnak. Konklúzió­ ként a legegyszerűbb az lenne, ha 24 a „felelősöket” keresnénk, ám a szerzők óvakodnak ettől. Egy tár­ sadalmi jelenséget, törvényszerűsé­ get írtak le, amely a benne érde­ keltek (szülők, gyerekek, pedagó­ gusok) tudatától függetlenül is ér­ vényesül. Megváltoztatásukat ép­ pen ezért naivság lenne csupán az iskolától elvárni, amely sem tárgyi eszközeivel, sem szubjektív feltéte­ leivel, sem érték- és célrendszerével nem képes erre. Az iskola, ha úgy tetszik tükör, de lenyomat is, amely a mindenkori társadalmi viszonyok terméke. A lelassult társadalmi mo­ bilitást ugyanis képtelen az iskola ismét mozgásba lendíteni, ha kint­ ről nem kap hozzá segítséget, ha nem biztosítják hozzá (az objektív és szubjektív) feltételeket. (M a g ve ­ tő, G yo rsu ló idő). H O RPÁCSI SÁ N D O R �Kamatoztassuk az „agyvagyont” ! Tréfás túlzással az emberi tényező apostolának nevezhetnénk Kozma F e­ renc közgazdát: az ismert szakember számos írásában - könyvekben, tanulmá­ nyokban - és szóbeli megnyilatkozásaiban is e fontos gazdasági faktor jobb ki­ használását szorgalmazza. Az idén SZOT-díjat kapott tudóst munkahelyén, a nemzetközi gazdasági kapcsolatok titkárságán kerestük föl. Kérdéseink na­ gyobbik részét az év eleji ideológiai konferencián elmondott hozzászólására utalván fogalmaztuk meg. - Az újítani akaró közgazda hogyan teszi mérlegre egyfelől gazdasági ered­ ményeinket, másfelől gazdasági gondjainkat? - Magyarországon komoly szakgárda figyeli a gazdasági folyamatokat. Azért vagyunk, hogy reálisan elemezzünk. A tapasztalatok szerint - ritkán - előfor­ dulhat, hogy nem pontos az elemzés. A gyakoribb az, hogy az elemzés pon­ tos, de közbejön a körülmények „mutáció” -szerű változása. Megeshet, hogy míg az elemzés végbemegy, megváltozik a világ. Vagy az elemzés után - a világhoz képest - lassú a döntéshozatal. Mert a döntésnek is van hatásfok­ csökkenése. Ezért minden eredmény csak relatíve jó. Ez természetes. Persze törekedni kell a pontosságra. A döntés nincs kockázat nélkül. Ha két mozi közt dönt az ember, akkor is kockáztat. Pláne akkor kockázatos a döntés, ha a bizonytalansági tényező nagy . . . - É rdemes-e ilyenkor ragaszkodnunk a tervezés eddigi módszeréhez? - A mai terveink nyitottak; inkább stratégiai útmutatók, mintsem szoros, végrehajtási programok. Egyszer leírtam egy „bárgyú” hasonlatban, hogy azt kell leszögeznünk, Szolnokra akarunk utazni, s nem azt, hogy Cegléden vagy Nagykátán át menjünk-e. Az útvonalat közben megváltoztathatjuk. De azt tud­ nunk kell, hogy az elintéznivalónk bennünket Szolnokon vár, és nem Szom­ bathelyen ! Tavaly elhatároztuk például, hogy a fizetési mérlegünkben aktívu­ mot hozunk létre. Ez sikerült is. Idén is így terveztünk. Ugyanakkor közbe­ jött az aszály. Tehát menetközben kell átcsoportosítanunk, hogy a fő cél, az aktívum meglegyen. - Indokolt-e leírni ilyen változó viszonyok közt, hogy a mostani tervnek „nincs alternatívája” ? - A tervben megfogalmazott gazdaságpolitikai alapcélok mindenképpen teljesítendők, nem azért, mert a „tervnek” nincs alternatívája, hanem azért, mert a népgazdaságnak bizonyos eredményeket mindenképpen el kell érnie ahhoz, hogy egyensúlya, fizetőképessége, továbbfejlődési lehetősége fennmaradjon. En­ nek keretében persze sok a variációs lehetőség. Ez az alapvető gazdaságpoli­ tikai vonal széles körű vizsgálatok és viták alapján alakul ki, és ez így is van jól. Köztudomású, hogy egy ember bármilyen alaposan végiggondol is vala­ mit, nem kerülheti el, hogy elképzelése egyoldalú legyen. Naiv volnék, ha azt hinném, hogy amilyen álláspontra pl. én jutottam, ahhoz más nem tud mit hozzátenni. A koncepciót X-en nézik Y-féleképpen, s a nézetek konfrontálód­ 25 �nak. Ezekből aztán kiforr a megoldás, ami döntéssé válik. De még ebben is lehet - sőt rendszerint van is - hiba. Ez szükségszerű kockázat. - Az ideológiai konferencián többen, köztük ön is, hangsúlyozták a tévedés jogát. Mért kell hangsúlyozni, am i e m b e r i d o l o g ? - A tudománnyal kapcsolatban szokás erről szólni. Mert a tudományban a tévedés is lehet igen fontos kutatási eredmény. Előfordulhat, hogy hibás úton indulunk el, de ez csak a tudományos munka egy adott szakaszán derül ki. De ez is érdekes, mert figyelmeztet: „vigyázzatok, erre ne” ! Lehet, hogy a félrecsúszott kutatás célját nem éri el, de más értékesre rájön. Ezért fontos a tévedés joga . . . - „Tévedési kötelességről” is szólt. Ilyen mikor fordulhat élő? - Azok hivatkoznak erre, akik tudományos igényű megállapításokat a kellő körültekintés nélkül próbálnak megfogalmazni. Nem szabad elfelejtenem, hogy csak akkor van a tévedéshez jogom, ha mindennek utánanéztem, harcoltam a saját egyoldalúságom ellen, és nem becsültem le „mesterségesen” az ellenvé­ leményeket. Ha ezeket a feltételeket nem teljesítem, akkor „gondatlanságból való félrevezetést” követek el. A szakemberek lelkiismeretén múlik, hogy en­ nek elejét vegyék. - Taglalta a „szélesebb értelemben felfogott dogmák” hátulütőit. Elképzelhetők-e olyan strukturális biztosítékok, amelyek közömbösítik ezek fékező hatását? - Erre biztosítékok nincsenek. Olyan automatizmus, amely biztosítja az em­ beriséget afelől, hogy az elméleti felfogás mindig pontosan reagáljon a világ változásaira, nem volt és nem is lesz . . . - Tény, hogy nem v o l t . . . - Nem is lesz. Dogma akkor keletkezik, ha valaki nem veszi figyelembe, hogy a világ változóban van, s ma már érvénytelen egy korábban jónak lát­ szó gondolat. Semmilyen szerkezet nem veszi le az emberiség válláról azt a gondot, hogy az ellen a fék ellen megújuló, tudatos erőfeszítéseket tegyen. - Eszerint dogma az is, hogy az élénk demokratizmus hatékony eszköz a dog­ mák érvényesülése ellen? - Hogy önmagában hatékony eszköz, az tagadhatatlan, ám ez sem „csodagyógyszer” . Példázzák ezt olyan mély demokratikus hagyományú országok, amelyekben mégis uralkodnak a társadalmi-gazdasági életben rég túlhaladott dogmák. Jó eszköz a kulturáltság, a szó szoros értelmében is. Olyan emberek védettek a dogmák ellen, akik képesek körülnézni, kulturáltan vitatkozni ez összefügg a demokratizmussal is - , és tudatosítják magukban, hogy én csak egy vagyok, és más oldalai is vannak a világnak, mint amit én látok; egyszó­ val, akik nyitottak általában a valóságismeret, és ezen belül mások gondola­ tai iránt. De ez automatikusan nem biztosítható, meg kell küzdeni érte. - Tehát most minden úgy van jól, ahogy van? - Nem, semmiképpen. Minden lehet jobb is, kell is, hogy jobbá váljék. De tudni kell azt is, hogy az ember képzelete sokkal gyorsabban száguld előre, mint ahogyan ezt a valós lehetőségek követni tudják. A képzeletnek és a tü­ relmes bölcsességnek olyan ötvözetét kell magunkban kialakítanunk, amely elő­ remozdítja a cselekvést, de nem szakítja el a valós realitásoktól, s számol az inerciával is. - Kifejtette, hogy a teljesítményorientáció fontos színtere a társadalmi rend­ szerek versenyének. M ik gátolják, hogy a teljesítményelv nálunk jobban ér­ vényre jusson? 26 �- Az egyik oldalon ott a teljesítményelv, a másikon ott van Magyarország, az ő „világközépszintű” mutatóival: az egy főre jutó termelésben, a nemzeti vagyonban. A X V . században kiestünk a világforgalomból, elmaradt az ere­ deti tőkefelhalmozás, 150 évig a hadak útján álltunk. Utána ismét több mint két évszázad elmaradottságot konzerváló függőség következett, majd pusz­ tító világháborúk, ellenforradalmi rendszer stb. Öröklött elmaradásunkból so­ kat behoztunk egy emberöltő alatt. Így a teljesítményelv és a honi gyakorlat ellentmondása tipikus kelet-európai ellentmondás. Képességben pl. a teljesen képzetlen ember és az akadémikus között igen nagy különbség van. Ha a kö­ zepes nemzeti jövedelmet is ennek arányában osztanánk el, akkor aki a leg­ kevesebbet kapja, mivel teljesítménye is a legkevesebb, jóformán meg sem élne. Háromszor-négyszer ilyen gazdagnak kéne lennünk, hogy a tényleges telje­ sítményarányokat megvalósíthassuk. - Leszünk-e háromszor-négyszer ilyen gazdagok, ha nem valósítjuk meg? - Jelenleg kénytelenek vagyunk embereket „alulfizetni” és „túlfizetni” . Ez abból a szempontból egybeesik a szocialista országok stratégiájával, hogy nem akarjuk a nyomor öröklődését; és esélyegyenlőséget kívánunk kialakítani. Így persze megvan annak is a lehetősége, hogy az „alulfizetettek” egy része azt mondja: minek törjem magam, a viszonylag tisztességes emberi létet kis ha­ tásfokú munkával is elérem. Fordítva is igaz: a legnagyobb teljesítményre is képes emberek sincsenek hatékonyan ösztönözve arra, hogy kihozzák maguk­ ból a maximumot. Hamarabb segíthetnénk a dolgon, ha gyors növekedésben volnánk. Erre azonban egyelőre nincs lehetőség, nagy teljesítményekre viszont szükségünk van. Így hát más módszerekkel kell elérnünk, hogy a teljesítmé­ nyek növekedjenek . . . - A fegyelmezésre gondol?! - Fegyelemre, rendre is szükség van, de ezt n e m adminisztratív eszközök­ kel kell elérnünk. E l kell érnünk, hogy a gazdasági, jövedelemhez jutási kö­ rülmények fegyelmezzenek. Vagyis: tekintélye legyen a tudásnak, a produk­ ciónak. (Ma néhol nem szégyen butának lenni.) Emellett a jövedelmeket is a mainál jobban a teljesítményhez kell igazítanunk, mégpedig mindenekelőtt a z e l s ő m ű s z a k b a n ! Akkor itt nagy energiák szabadulnak fel. D e két­ ségtelen, hogy a teljesítményelv következetes, tompítás nélküli alkalmazása nálunk még évtizedek kérdése. - A „ lökésszerű reformmal” szemben ön a fokozatosság mellett teszi le a voksot. Miért? - Jó l tudjuk, hogy minden változás átmeneti zavarodottsággal jár. A gaz­ daságirányítás reformjának is volt elbizonytalanodási, „hozzászokási” korsza­ ka. Nyugodt környezetben ezt vállalhatjuk, kibírjuk a bizonytalanságból eredő mai veszteségeket, az átrendeződéseket követő korszak nagyobb hatékonysá­ gának reményében. De gazdasági feszültségekkel teli közegben kevésbé vál­ lalkozhatunk arra, hogy a változásokat nagy dózisokban adagoljuk. Viszont azt sem vállalhatjuk, hogy n e m változtatunk. Egyedül az a módszer adatott meg, hogy úgy helyezünk bele új elemeket az irányítási rendszerbe, hogy a folyamatokat kevéssé bolygassák meg, de - tervszerűségüknél fogva - belát­ ható időn belül az új minőség váljék uralkodóvá. - Jó l gondolom, hogy ezt kissé a kör négyszögesítéséhez is lehet hasonlí­ tani? - Nem. Ez nem az, hanem keserves, nehéz munka, látványos eredményeket sem hoz súlyos évekig. D e teljes realitástartalma van. Ezt hívjuk a gazda­ ságirányítás folyamatos továbbfejlesztésének.. Lényege, hogy előre tudjuk, me­ 27 �lyik elemet, miért tesszük be, meddig hagyjuk ott, mikor cseréljük fel má­ sokkal. - Jellegzetes Kozma-gondolat, hog y „ez a kis ország egyedül kiművelt em­ berfőkben gazdag’’. Nem illúzió ez? lgazolható-e, hogy hazánk „ agyvelőállománya” értékesebb, mint más országoké? - Ezt relatíve kell érteni. Biztos, hogy ilyen szempontból sem vagyunk olyan gazdagok, mint például Svájc vagy az N SZK . De mi kiművelt főkben va­ gyunk relatíve a leggazdagabbak. Szélesebben értelmezett nemzet vagyunk, 45 százaléka az emberfők művelt égében testesül meg. E summa kétharmada a szakemberek fejében van „betéve” . Igaz, a mérnökök többsége még csak első, második generációs. Nem azt mondom tehát, hogy kiművelt főkben gaz­ dagabbak vagyunk, mint pl. a svédek. Hanem, hogy gazdagabbak vagyunk, mint gépekben, ásványi kincsekben. Arra kell tehát koncentrálnunk, hogy az ötmillió aktív fő kihozza magából, amit belefektettünk. Mert ha ésszel hasz­ náljuk fel a régi gépeket, ha ésszel nyúlunk a kevés természeti kincsünkhöz, többet fognak érni. R EG Ö S M O LN Á R PÁL 28 �A Miskolci Új Zenei Műhelyről B E SZ É L G E T É S SELM ECZI G Y Ö R G Y Z EN E SZ E R ZŐ V EL A miskolci új zenei műhelyt nem pusztán zenei, hanem sokkal inkább ál­ talános művészetszociológiai felismerések hívták életre. Nevezetesen az, hogy ma a M Ű létrejöttének és befogadásának folyamatát egyaránt olyan, a művé­ szettörténetben mindeddig ismeretlen szabadság jellemzi, amellyel még nem tud igazán élni sem a művész, sem közönsége. Az esztétikai kategóriák soha nem hordozták ilyen mértékben a művészet demokratizmusát, mint éppen nap­ jainkban. Ezt a demokratizmust gyakorolni, ezzel a szabadsággal élni legalább annyira fegyvertényt jelent, mint vállalni az új művészet korlátait, s azt, hogy egy elemző kor elemző emberének a problémái nélkül soha nem születtek vol­ na meg a szintézisek. Az új esztétikai igazságait bizonyítani nem más, mint nyi­ tottá tenni az emberek többnyire zárt esztétikai rendszerét. A Miskolci Új Zenei Műhely nem csoportosulás, hanem alkotó- és előadóművészek alkalmi szövetkezésének egy lehetősége. Ezt a lehetőséget kísérlik meg 1976 óta minél jobban kiaknázni Miskolcon, miközben igyekeznek megfe­ lelni a zenei közművelődés és ismerettterjesztés követelményeinek is. Hogy ez milyen emberi, szakmai, morális, esztétikai és nemegyszer egzisztenciális fe­ szültségeket teremt, erről kérdeztem a műhely vezetőjét, Selmeczi György zeneszerzőt. - Kérem, hogy beszélgetésünk elején, anyakönyvi tömörséggel, foglald össze a műhely történetéti - Rövid anyakönyvet adni nagyon nehéz, mivel az olyan vállalkozásnak, aminek folyamatos jelenkori sikerei vannak, valóban elégséges egy rövid, csak­ nem fejlécszerű anyakönyv. Csakhogy nekünk nincsenek folyamatos, jelenkori sikereink . . . és nem is ez a lényeg. Az első pillanattól, az 1976 októberi első koncert óta nagyon sokat változott a műhely, de egyetlen dolog változatlan maradt: létezésünk óta egy bizonyos szakmai magatartásmodellt kívánunk meg­ teremteni. A mai zenei életet mi a zenetörténet részeként fogjuk fel és az egész zenetörténetet, mint egyetlen ontológiai egységet, mint egyetlen ontológiai fo­ lyamatot értelmezzük, mely végigkövette az emberiség fejlődését. A zenei hangok szerveződése jóval lényegesebb volt az emberiség történetében, mint ahogy azt eddig sikerült átgondolni. A legelfogultabb muzsikus, a legelfogul­ tabb művész sem tudja igazán fölbecsülni azt a döntő jelentőségű, alakító erőt, amit a zene képviselt az ember szellemi fejlődésében. É n úgy tekintem a zenetörténetet - némiképp a hangrendszer fejlődésére alapozva, anélkül, hogy ezt az egy tényezőt túlzott jelentőségűnek tartanám - , mint egy törzsfejlődést, amely arányos egy etnikai közösség, vagyis egy nép, egy nemzet zenéjének a fejlődésével és mindez egyeztethető egy embernek, a zenei egyednek a fejlődésével. Vagyis: az új zenében is fellelhető mindaz a mozzanat, rokonvonás, amely az egyetemes zenetörténet egészét jellemzi, tehát 29 �az új zene viszi magával, magában a folytonosságot. Ha egy ember zenei fejlő­ déséhez hozzátartozik az absztrakciós készségének alakulása - és miért ne tar­ tozna hozzá? akkor megint igazoltnak tekinthetem az ontológiai egységet. Visszatérve tehát a kérdésre, az említett szakmai magatartásmodellnek pon­ tosan az a lényege, hogy a muzsikusokban, művész emberekben, zenész em­ berekben tudatosítani kell: mi ennek az ontológiai folyamatnak részei vagyunk. - Vagyis az új zene fogalmát megközelítendő, először nem esztétikai kate­ góriát, hanem egy erkölcsöt, egy etikai tartást kell körülírnunk, meghatároz­ nunk. - Természetesen, hiszen esztétikai kategóriává akkor válik minden művészi eredmény, amikor végérvényesen megszületett, miután már egyaránt lemérhető egy objektív és egy szubjektív értékrendszerrel. Visszatérő gondolatom, már néhányszor beszéltem róla: a zene nem más, mint az időnek hangokkal való megszervezése. . . ez is lehet a zene egyik meghatározása, ahogy találnánk még további ezret. . . A zene valamilyen formában, az emberi földhöz ragadtsághoz képest, abszulutum, még akkor is, ha ez az elmélet teljesen empirikus és aligha illeszthető bele valamilyen esztétikai rendszerbe. - Te is tudod, hogy az idő olyan egynemű közegében, mint a zene is, vég­ telenül sok esztétikai visszatükröződési lehetőség van, melyek mind-mind másképp hatnak az emberre. - Éppen ezért nem az idő, hanem az emberi magatartás szempontjából ér­ tékelem a kérdést. Az, hogy én a műveim időtartamát a hallgatóim életéből rabolom el, önkéntesen megajándékoznak ezzel az idővel, az azonnal emberi vonatkozásokat vet fel; a felelősségét, a kockázatvállalásét, egy sor olyan dol­ got, amely érdekessé, izgalmassá, „kemény meccsé” teszi ezt az egész vállal­ kozást . . . , hogy visszatérjünk a műhelyhez. - Az új zene milyen magatartást kínál, teremt az alkotóknak, előadóknak, hallgatóknak? - Minden kor minden zenéje nem egy bizonyos időszervezést hoz létre, ha­ nem matematikailag végtelen lehetőségét az idő újraszervezésének és ezért a magatartást nem az idő szerveződése határozza meg, hanem az újraszerveződésnek a tudata. Tehát olyan szakmai, emberi magatartásra gondolok, amikor a muzsikustól, a zenész embertől azt várom, hogy tudatosan vállalja föl annak a lehetőségét, hogy saját munkájával az idő szubjektív újraszervezését végzi. - Mondhatjuk-e, hogy zenetörténetileg az analízis korát éljük? - A zene fejlődéstörténetét figyelve - régebbi meggyőződésem ellenére - , ma már nem hiszek abban a spirálban, amiben korábban, vagyis hogy az ana­ lízis és szintézis követi egymást a szellemi törzsfejlődésben. - A zene történetét végignézve ez a spirál eddig viszonylag szabályosan funkcionált. - Valóban, de ezt ma nem érzem kilátásnak, ma nem nyugtat meg az a le­ hetőség, hogy eljön a szintézis kora, nem bízom benne. Felhívom viszont a fi­ gyelmedet arra, hogy az új zenészek nagyon sokat foglalkoznak például a kö­ zépkorral, vagy a gregoriánnal, de a reneszánsszal is. Az új zene elképesztő primitívségeket, másrészt borzasztó bonyolultságokat produkál. Vagyis az új zene megpróbálja asszimilálni az eddigi törzsfejlődési folyamatot, és ezért an­ nak minden időbeni mozzanatából merít valamit. - E z viszont magával hozza, hogy túlságosan gyorsan és sokféleképpen variálódnak az információk értékei. - Igen, ez egy rendkívül fontos mozzanat. Az információérték teszi elfogad­ hatatlanná a spirálelméletet. A reális információ és a redundens információ 30 �kontrasztelve olyan helyzetet teremt ebben a spirálban, ami miatt nem tartom valószínűnek, hogy bízhatunk egy valamikori szintézis létrejöttében. - E z a helyzet milyen perspektívát jelent a zeneszerző és az előadó szá­ mára? - A zeneszerző szempontjai szerint nem tudom megítélni a perspektíváját, mert olyan széles spektrum ez, annyira mást csinál mindenki a világban. . . képtelenség öntörvényű korszaknak tekinteni a mát, abban az értelemben, ahogy megírható egy zenetörténet könyvalakban. Fantasztikus differenciálódás van a világ zeneszerzésében. Gondoljunk csak arra, hogy a szerializmusnak micsoda hatalmas követői vannak, Boulezzel az élen. Arról is beszélhetnénk, hogy ezzel szemben mit produkálnak a repetitív szerzők, akik saját iskolát te­ remtettek. Vannak még az új expresszionisták, akik a zene által létrehozott pszichózist igyekeznek meglovagolni. . . megpróbálnak közvetlen emóciókat éb­ resztő zenéket írni. Mások a folklórból merítik a zenei anyagot, és vannak neo­ klasszikusok. Ma, itt, különösen nálunk, igen hajlamosak vagyunk az új zene bajnokaként abszolút avantgarde-nak lenni, holott ez nem igazi avantgarde, hiszen az avantgarde valamilyen fajta totalitárius szemlélettel nézte a világot és próbált meg minél többet befogadni. - Mennyire tükrözi a történetileg új időbe került ember magatartását, intel­ lektusát, emócióit az új zene? - Csak a legközvetlenebb módon. A zene végül is nem a társadalom törté­ netének új dimenzióját tükrözi, hanem azt, amit az individuumban létrehoz a társadalom. Végül is az emberekben létrejött történeti hatást méri le és tük­ rözi. Azért rettegek mindenfajta társadalomtudományi megközelítéstől a zene vonatkozásában, mert állandóan vakvágányra visz és olyan tételek kimondá­ sára kényszerít, amelyeket később megbánunk. Az elmúlt időszak nagy félre­ értései is abból fakadtak, hogy megpróbáltuk valami fajta direkt kapcsolatba hozni a zenét a társadalom mozgásaival. - Térjünk vissza a műhely életéhezi M ely irányba tartottatok, mi felé köte­ leztétek el magatokat? - A mi elkötelezettségünk tulajdonképpen nem is nevezhető elkötelezett­ ségnek. Amikor mi elindultunk, 1976-ban, és még 1977-78-ban is, jóval avant­ gardabbak voltunk, mint m a . . . Ahogyan megismerkedtünk egészen új zenék­ kel, úgy jöttünk rá, hogy borzasztó sok pótolnivalónk v a n __ ez természete­ sen önmagunkra vonatkozik, hiszen úgy kezdtünk el ma születő zeneműveket játszani, hogy nagyon kevés Sztravinszkijt, nagyon kevés új bécsi iskolát, vagy Schönberget, Webernt, Berget és nagyon kevés Bartókot játszottunk. Bartókot végül is mindenki megkapja valamilyen módon az iskolákban, csakhogy az új zene szempontjából még mindig nem hasznos az, ahogy Bartókot tanítják. Bar­ tókot nem mint a század zenéjének egyik úttörőjét, hanem mint egy folklorista népszolgát tanítják. . . és ez nagyon káros. A műhely tehát 1976-ban jött létre és csak azért akartam beszélgetni ezek­ ről az elméleti kérdésekről, mert még egyszer hangsúlyoznom kell, hogy a mű­ hely nem annak indult, ami ma. Ma a műhely egy többé-kevésbé félstagione rendszerű, produkcióra összehívott, nagyon magasan kvalifikált hangszeres mu­ zsikusok társulása. E z lett mára a műhely. Nem ilyen volt - mihez is tud­ nám hasonlítani? - , talán egy bibliópresszóhoz, ahol alkalmanként összejött néhány ember, természetesen egy sor ismeretség alapján, jobbnál-jobb előadóművészek, együttesek az ország minden részéből, és eljátszottak egy-egy mű­ vet, ami éppen repertoáron volt. Így a műhely mai tagjai tanúként vettek részt a műhely munkájának alakulásában. 31 �- Hogyan alakult ki a repertoár? Kiket játszottatok? - Az elhatározásunk az volt, hogy csak élő szerzőket játszunk. Így tehát az első feladat az volt, hogy azok a muzsikusok, akik élő szerzőktől akarnak ját­ szani, ehhez lehetőséget kapjanak, hogy teremtsünk valamilyen közönséget, biztosítsuk a közérdeklődést. Az első időszakot eléggé kritikátlan korszaknak kell neveznem. Majd. két év elteltével, elhatároztuk, hogy fölvállaltan és ke­ ményen avantgarde zenét kell játszani, a legújabbakat, a legtisztábban jelent­ kező irányzatokat. Így kerültek az érdeklődés homlokterébe az Új Zenei Stú­ dió szerzői; Jeney, Sáry, Vidovszky, így kezdtünk komolyabban foglalkozni amerikai művekkel, mégha nem is kerültek a közönség elé különféle repetitív darabokkal. És jöttek a külföldiek: Penderecki, Ligeti, akik nagyon nagy súly kaptak a műhely munkájában. Ez az érdeklődés, elmélyülés kezdett rá­ ébreszteni minket a hatvanas évek közepén beérett nagy szerzők eredményeire. Az elképzelések bonyolultabbá váltak, tágítani kellett a horizontunkat, ezért került be már 1980-ban egy teljes évadnyi Webern, és jött az egész új bécsi is­ kola, így jött Shönberg és Berg, majd nagyon komolyan elkezdtünk foglalkoz­ ni Sztravinszkijjal is. - E z olyan tekintélyes névsor, aminek felvállalása bizonyára számos szak­ mai és emberi konfliktust teremtett a műhelyen b e lü l... Egy korábbi beszél­ getésünkkor említetted, hogy a műhelyben miniatürizálva benne látod az el­ múlt öt esztendő magyar szellemi és művészeti életének feszültségeit. . . - Ezzel én tulajdonképpen azt akartam érzékeltetni, hogy a műhely a fejlő­ dést hordozza magában, vagyis a magyar humán értelmiség és azon belül a művészek - a látható és érezhető káosz ellenére - , a zenészek fantasztikus fej­ lődésen mentek keresztül öt év alatt. A fejlődésen elsősorban változást értek. Megszűntek bizonyos dolgokról az illúzióink és a magyar szellemi élet felis­ meréseivel párhuzamosan jöttünk rá mi is, hogy mennyi tanulnivalónk van még. - E z a folyamat nem mehetett simán. . . feszültségeket kellett szülnie. . . - Ezt le kell választani a feszültségekről. . . a műhelyen belüli feszültségek tulajdonképpen rendkívül apró ügyek voltak. . . mármint egy hivatásos együt­ tesen belüli feszültségekhez képest nem érdemes feszültségekről beszélni. N á­ lunk nem egzisztenciális kérdések domináltak. . . a műhely szabadúszók cso­ portja, illetve a műhely maga „szabadúszó” , olyan emberekből áll, akik másütt keresik meg a kenyerüket és a műhelyben gyakorlatilag önkéntesen dol­ goznak. - É s a feladatok nagysága . . . - Ami a feladatok nagyságát illeti, természetes, hogy morális szinten vol­ tak és vannak nagy feszültségek, mert a műhely, a maga szempontjából kije­ löli egy muzsikus helyét a ranglétrán. A műhely elmondhatja magáról, hogy a legjobb és a legképzettebb miskolci muzsikusok játszanak benne, akik való­ ban magas szinten művelik a szakmát. És az igazsághoz hozzátartozik az is, hogy - ismerve most már majdnem az egész országot, a vidéki városokat egyszerűen nem lehet egy napon emlegetni a többi megyeszékhely muzsikusait a miskolciakkal. A zenekari élet majdnem minden vidéki városban válságos idő­ ket él át, és erőteljesen gyengül a kamarazenei élet, amihez még provincializ­ mus is járu l. . . mindehhez képest Miskolc maga a zenei arisztokrácia . . . ezt most számszerűleg értem. Nincs még egy olyan vidéki város, mint Miskolc, ahol ilyen sok jó muzsikus lenne. Tehát végül is az a tény, hogy Miskolcon sok muzsikus van, azt is jelenti, hogy rang a műhelyben játszani. 32 �- Említetted - a vidéki zenei élet kapcsán - a provincializmust. Az erőfe­ szítéseitek ellenére nem termel ki a műhely újfajta provincializmust? - Nem. Nem hagyományos tétje van munkánknak. Egyáltalán nem hiányo­ lunk több elismerést, mint amennyit kapunk. Egy cseppet sem érezzük, hogy a műhely kevésbé lenne megbecsülve, mint érdemelné. Akkor válna provin­ ciálissá a munkánk, amikor a tét a karrierre menne. Vegyünk egy konkrét pél­ dát: műsorra tűzünk egy művet, ezt játsza tíz ember. Ez a tíz ember, ez a tíz muzsikus egy árva fityinget sem kap az előadásért. Ennek a tíz muzsikus­ nak ennyi az alaplehetősége. . . a maximum pedig, ha eljátszuk Pesten, vagy máshol azokat a műveket, melyek reprezentálják a törekvéseinket. .. tehát a muzsikusok semmi másért nem dolgoznak heteken keresztül, csak a mű meg­ szólalásáért, és ettől nem lehet, nem válhat provinciálissá. - Milyen a kapcsolatotok a közönséggel? - Van egy állandó, de nagyon kis létszámú közönségünk, ez maximum fél házat jelent. De nagyon sokszor van telt ház. Ugyanakkor nagyon becsületesen vezetjük a nyilvántartást, hogy hány százalékos a terem telítettsége. Előfor­ dult, hogy tízszázalékos volt. Beírtuk. Annak ellenére, hogy nagyon rosszul mutatott egy olyan statisztikában, amiben négy százszázalékos és egy nyolvanszázalékos termet jegyezhettünk. Nem szeretnénk áltatni magunkat, hogy népszerűbbek vagyunk annál, amit a valóság mutat. Így a közönségünk össze­ áll egy olyan rétegből, akik valóban kíváncsiak arra, hogy mit csinálunk, és ők mély meggyőződéssel hiszik, hogy jót csinálunk, és van egy másik törzsközönség, akik sznobizmusból követik a munkánkat és ennek is nagyon örü­ lünk. . . ők ugyan nem vesznek részt mindig a koncerteken, de tudják, hogy ez egy jó dolog, ez egy mozgás a zenei életben, mozgás a városban, illik ró­ la tudni. . . És van egy harmadik csoportja a közönségnek, ez a változó kö­ zönség. Itt van például egy szakmunkásképző intézet, akik minden évben hű­ séggel eljönnek két koncertre. Nagyon kedves gyerekek, ipari tanulók, bor­ zasztóan élvezik a dolgot, ha valami nagyon újat hallanak, jókat röhögnek, és mi nagyon élvezzük ezt. Vagy alszanak egyet__ de ez mind természetes. Min­ ket borzasztóan zavar minden ilyen vállalkozásban a szemforgatás. - Meddig tudja fenntartani magát a műhely így, ilyen magatartással? - Nekem most az az érzésem, hogy addig biztosan bírni fogja, amíg a kí­ vánatos repertoár létrejön . . . addig tisztán tud maradni. . . de hozzá kell ten­ nem, hogy nem végső cél egy tiszta, steril, zárdai helyzetben m ara d n i... Hogy utána mi történik, amikor már nem ebben a helyzetben jönnek létre a művek, hogy akkor mi történik, amikor a műhelyből esetleg egy világjáró csapat lesz, amely mérvadó módon tud megszólaltatni nehéz, új műveket, azt nem tudom megmondani, nem is vállalkozom rá. Elképzelhető, hogy akkor már rám sem lesz szükség. S Z E N D R E I LŐ R IN C 33 �ELŐ ÍTÉLETEK NÉLKÜL A z utóbbi években sajtónkban megszaporodtak a cigányságot érin­ tő, a cigánylakossággal foglalkozó írások. Szerepe van ebben a cigány­ ság életkörülményeiben tapasztalható változásoknak is. A z új hely­ zetből adódó ellentmondások közvéleményünk egy részét élénken fog­ lalkoztatják. A kialakuló cigány értelmiségi réteg számára pedig a tuda­ tos identitáskeresés központi kérdéssé vált. Amint azt jól ismerjük más példákból — a történelemből és a jelenből egyaránt számuk­ ra is a saját múlt megismerése és felmutatása az egyik lényegi vonat­ kozás. Víg Rudolf népzenekutatóval e múlt fontos rétegéről beszélge­ tünk. - Sokan vitatják, hogy a cigányság saját hagyományokkal, saját kultúrá­ val rendelkezik. Kétségbe vonják - többek között - zenéjük egyediségét. Hogyan látja ezt a népzenekutató? Van-e cigány népzene? - Talán elfogultnak hangzik a válaszom : Európának ezen a táján, K özép-Európa ezen részén csak a cigányság zenéje élő valóság mint népzene. Ú gy hangzik, mintha elfogult lennék, pedig csak a tényt közlöm, hogy min­ dennapi valóságként Közép-Európa népeinek többsége ma már csak em­ lékeiből tudja rekonstruálni a saját zenéjét. Talán az egyetlen kivétel a ci­ gányság. N ekik ma is élő népzenéjük van. - M ilyen hagyományai vannak nálunk a cigány népzene kutatásának? - A cigány népzene kutatása nem mai kezdetű. A múlt század végéről számos, kutatóktól származó, kitűnő forrás maradt ránk, ami bizonyítja, hogy a múlt század utolsó éveiben, egyéb népcsoportok mellett, a cigányok népzenéje iránt is mutatkozott érdeklődés. A rra is föl kell hívni a figyel­ met, hogy nem kisebb személyek, mint Bartók Béla és K odály Zoltán az első világháború előtt sok néprajzi csoport között - többek között a cigá­ nyok körében is - elkezdték a gyűjtést. Munkájuk nehézségét elsősorban akkor értették meg, amikor nagyon logikusan és megfontoltan ők maguk fogalmazták meg a gyűjtés előfeltételét: beszélni kell a gyűjtési szándék­ kal kiválasztott nemzetiségi csoport nyelvét. Tehát azt, amit tenni szándé­ koztak, azért hagyták abba a korai szakaszban, mert fölmérték, hogy nem tudnak cigányul. K odály, aki gyerekkora óta anyanyelvi szinten beszélt szlo­ vákul, Bartók, aki gyerekkorában megtanulhatott volna románul, de csak felnőtt ésszel tanult meg, rájött arra, hogy igazán érdemi munkát csak nyel­ vi ismeret birtokában lehet végezni. A cigány nyelvet nem beszélve, nem ismerve, szórvány próbálkozásukat abba is hagyták. Gyűjtésem kezdetén - sajnos - én sem tudtam ezt a tudományos előfeltételt megszerezni. A fontosságával azonban éppen K odály jóvoltából mindig is tisztában voltam. Érdem i gyűjtőmunkát addig én sem végezhettem, míg a cigány nyelvet el nem sajátítottam. 34 �- Tudomásom szerint elég kevesen végzik ezt a munkát. - Elég kevesen és mindig is kevesen végezték. D e azért ne essünk át a ló másik oldalára! M eg kell mondanom, hogy nagynevű elődeink voltak a cigányfolklórban, még Bartók és K odály előtt is. Így például Hermann Antalnak és Visoszki Endrének gyönyörű szöveges gyűjteményei vannak. K otta nélkül, „népi rögzítés” nélkül. Összegezve: a nagyközönség nem tudja, de a cigányfolklór gyűjtése nem most kezdődött napjainkban. M ár a múlt század végén elkezdődött, s nem szabad lekicsi­ nyelni az akkori próbálkozásokat, hanem becsülnünk kell a maga helyén, a maga rangján. - A nagyközönség keveset tud a cigány népzenéről, mert kevés a publi­ káció. É s nem minden publikáció a valóságot tárja fel. Feledhetetlen emlé­ egyik kiváló rövid kű jóbarátom, E rdő s K am il (aki túl korán halt meg), cikkében - a cigányokkal foglalkozó irodalom áttekintése - bibliográfiai fel­ sorolást ad. A bevezető legszebb és legfontosabb szavai így szólnak: „talán nincs a földkerekségnek még egy népe, akiről ennyi cikk és publikáció lá­ tott napvilágot a múltban, de a rengeteg publikációból paradoxiális módon - talán a legkevesebb publikáció olyan, amelynek maradandó értéke len­ ne” . A cigányokat érdekes, egzotikus népnek tartották. Észrevette őket nem csak a tudomány, hanem a népszerű irodalom is. Összeírtak róluk hetet-havat, de komoly, hiteles érvényűt és ma is helytálló információt bizony nagyon kevés publikáció nyújtott. Tehát nem az az igazság, hogy a cigá­ nyokról keveset írtak, hanem a legtöbbet írtak. Ugyanakkor ne legyünk tiszteletlenek az elődeinkkel szemben: ma is kevesen publikálnak a tárgy­ ban a tudományosság igényeinek és rangjának megfelelő szinten. - K özel huszonöt éve foglalkozol a cigány népzene kutatásával, gyűjtésével. M i indított el ebben az irányban? - A véletlen. Belebotlottam, és, ahogy te mondod, azóta tényleg negyed­ század telt el, és csillapíthatatlanul, sőt, egyre fokozódó kíváncsisággal foly­ tatom ezt a munkát, a nagyközönséget sajnos, 1976-ig „kizárva” , amikor is megjelent az első cigány népzenei lemez. - Szavaidat hallgatva, úgy tűnik, ha rajtad múlik, ez a lemez már ko­ rábban is megjelenhetett volna, m ivel az összegyűjtött anyag rendelkezés­ re állt. - É n magam mestereim eszmei mesteremtől, Bartóktól, gyakorlati tényleges mesteremtől, K odály Zoltántól tanulva - örökségének szellemé­ ben, tudatosan, komolyan vállalva szerettem volna nyúlni ehhez a témához, ha már a véletlen rávitt. N agy eszmei serkentést - nem támogatást, an­ nál többet - kaptam Kodálytól, aki mindjárt 1957 végén, '58 elején ar­ ra biztatott, hogy ezt csináljam komolyan. Azt hiszem, bizonyos tévhiteket itt is eloszlathatok. K odály sohasem volt „ellensége” a cigány kultúra kuta­ tásának. Ő tisztán magyar szempontból is fontosnak tartotta a cigány nép­ zene létének, valóságának ismeretét. Éppen ezért támogatta ezt a fajta kí­ váncsiságomat. É s, amikor félve megmutattam neki első gyűjtéseimet, nem hogy megbocsátotta volna botladozásomat, hanem azonnal, a leghatározot­ tabban támogatta, mondván, ebben a vonatkozásban idáig túl sokat beszél­ tünk. Pedig most már nincs szükség a további beszédre, hanem tényszerűen meg kell mutatnia a magyarországi cigányság hagyományait. Miben hasonlít, miben különbözik, miben teljesen más a magyar hagyományokhoz viszo­ nyítva. 35 �- Végeredm ényben megszületett az első cigány népzenei lemez. E z ön­ magában nagy eredmény. M ilyennek ítéled meg a lemez fogadtatását, sike­ rét? - Azon kívül, hogy akár látszólag is csökkenteni akarnám személyes örö­ mömet, amiért a lemeznek sikere volt a nagyközönség előtt is, tudományo­ san sem akarok álszerénynek mutatkozni. Végső soron a leghatékonyabb módon, az egyik leghatékonyabb kommunikációs eszközzel lehetett bizonyí­ tani, hogy a cigányság érdekes hagyományát nem valam i titkos kottaírás­ ból kell megfejteni a nagyközönségnek és a szakembereknek, hanem a hang­ zó valóságból, amit a modern technika segítségével a legtökéletesebb mó­ don demonstrálhatunk. Tehát álszerénység volna részemről, hogyha ennek a jelentőségét csökkenteni akarnám. Mégis azt kell mondanom, hogy a ku­ tatásomnak a lemez „csupán” szükséges mellékterméke. Nem szerényke­ dem, mert a népszerűsítő megismertetés feladatának legjobban ez a forma tehet eleget. É s azt kell mondanom, hogy érdemileg kell eleget tenni en­ nek a feladatnak. A lemezgyártónak is sikere volt ezzel a kiadvánnyal. Foly­ tatni kell - vonták le a következtetést. - A z újabb nagylemez is átfogó képet ad majd a magyarországi cigány népzenéről? Vagy esetleg egy terület mélyebb bemutatását vállalja föl? - Kérdésedben benne van a válasz. A legelső kiadvány 1976-ban szük­ ségszerűen azt tűzte ki céljául, hogy keresztmetszetet nyújtson az ország leg­ különbözőbb vidékein lakó cigányságról, sokfajta tájszólásáról, zenei sajá­ tosságairól, a népzenei hagyomány egészének részleteiről. Most, amikor a kiadó jóvoltából folytathatom ezt a munkát, úgy érzem, már nem általá­ ban kell gazdálkodni és bemutatni a cigány népzenét, mint olyat, hanem mód és lehetőség van arra, hogy ezt a gazdagságot egyes földrajzi tájegységeken belül mutassuk meg. Úgy döntöttem, nem markolok nagyot földrajzi szé­ lességben, hanem egy kisebb tájegység mai népzenei valóságát mutatom meg. - M elyik tájegység népzenéje lenne a lemezen? - E z a tájegység Északkelet-Magyarország felső csücske, a valamikori három határmegyénk, Szatmár, Ung és Beregszög közös szöglete. M ai közigazgatási terminológia szerint úgy kell meghatároznom, hogy Szabolcs-Szatmár megye határvidéke. M ásik szempontból, politikai határainkat tekintve, úgy kell mondanom, hogy a m agyar-szovjet-rom án hármas határ csücské­ ből a Felső-Tiszavidék magyar cigányai. - Huszonöt éve állsz a népzenekutatás, a cigánynépzene-kutatás szolgá­ latában. M ilyen terveid vannak az elkövetkezendő időre? - M ég egyszer szeretném hangsúlyozni, amit a nagyközönség tud vagy hall, azok melléktermékek. Nem lebecsülni akarom ezt a munkát, de a tu­ dományos kutatásban távolról sem ilyen mutatósak az eredmények, még ha a nagyközönségnek akár módja is van meghallgatni mondjuk egy, vagy több lemezt. M ivel elméletileg ez a lehetőség fennáll. Azért mondom, hogy el­ méletileg, mert Japánban is jelent meg egy album. Tehát dicsekvés nélkül mondhatom, már négy darab nagylemez jelent meg két kiadványban. A ke­ retek mindig szűkek: hála istennek, a létező hagyomány nem fér rá egy le­ mezre, de még kettőre se, de kettőre több fér, mint egyre. Azt hiszem, hogy két darab lemezen jobban eleget tudunk tenni a várakozásnak, mint egyen. H ál’ istennek olyan bőséges a magyarországi cigány népzene, minden mes­ terkélt erőlködés nélkül olyan sokszínű, gazdag változatosságával olyanynyira alkalmas arra, hogy több tájegységet mutassak be. A z egységes cigány népzenén belül különböző dialektusok vannak. 36 �- A cigányokkal kapcsolatban sok az előítélet. A népzenei lemezek ta­ lán hozzájárulhatnak ahhoz, hogy más oldalról is megismerhessük őket. D e vajon, a cigányok hogyan viszonyulnak saját kultúrájukhoz, saját hagyomá­ nyukhoz? - Anélkül, hogy lebecsülnénk a kérdés jelentőségét, a másik szélsőség­ be sem szabad esni. Van egy közmondás: minden cigány a maga lovát di­ cséri. . . A magyarországi cigányokon belül nem minden részegység szereti igazán a többieket, talán csak a fajtájának, csoportjának legsajátosabb, egyé­ ni hagyományait kedveli. E z az egyik dolog. A másik dolog talán nem elég­ gé köztudott. A magyarság a cigányokat érzelmileg különböző módon fo­ gadja. Ebben nemcsak fokozati, árnyalati különbség érzékelhető. Vannak, akik rajonganak a cigányokért, vannak, akik a cigányokat ritkábban szeret­ nék látni. M agyarán: az érzelmi hozzáállásban, nem pedig a visszatükrözött anyagban van a hiba. Tehát a készülékben, az ön készülékében. D e az ér­ dem is az ön készülékében, az ön szemüvegében van. H a valaki - hogy is mondjam - negatív módon viszonyul a cigányokhoz, nem fog hatásuk alá kerülni. D e ha valaki előítéletek nélkül a szépet, az értékeset keresi ben­ nük, előbb-utóbb rá is talál. Az interjú után néhány héttel kaptuk a szomorú hírt, hogy Víg Rudolf 53 éves korában tragikus hirtelenséggel elhunyt. Beszélgetésünk már nem folytatódhatott. G Á S P Á R IS T V Á N G Á B O R 37 �„Palócföld Anteusza” - Réti Zoltán R éti Zoltán művészete önmagát mindig a föld erejével újítja meg, tá­ masztja életre. Nem is tudom, találna-e Réti Zoltán lélektáplálékot, ha elszakadni kényszerülne attól a földtől, amelyből vétetett! A palóc táj az ő igazi lételeme, festészetének inspirálója, és e föld erősíti meg, ha ellan­ kadna a csúcsok felé vivő úton. A háború herkulesi ereje ideig-óráig elsza­ kította életterétől, de a szülőföld magnetikus vonzereje legyőzte az idegen vidék csábítását, visszahúzták a hazai kertek és szántók, akár Ádám ot az űrből a Földszellem szava. A z csupán életrajzi körülmény, hogy ma is Balassagyarmaton él, hogy Nagyorosziban született, és Érsekvadkerten járt iskolába. A z is csak ma­ gyarázat, melyet vallom ása erősít: „Életem fényei és felhői mögül gyakran felbukkan gyermekkorom, Nagyoroszi és Érsekvadkert” - Mert a lényeget a szülőföld szeretete adja útravalóul, ez az anteuszi közelség az anyaföldhöz: a mater materiae melege! „ A valóság - a munka - a tanulás” hármas oltárát jelenti tehát az isko­ laévek „vadkert” -je, s a nyaralásokban újraélt „meséket - játékot - csodá­ kat” pedig születésének helye. Réti Zoltánt, ha el is ragadja vágyódása koz­ mikus távolokba is, és újabb munkái, törekvései a végtelenbe szólítják, mégis a „starthely” az anyaföld, az áldott és termékeny-termékenyítő pa­ lóc határ - e láthatár végessége - közvetíti a határtalant. Réti Zoltán hazajött a hadifogságból a délnémet dombok közül, pedig már műkereskedőnek festett, kiállításra - de ennél a csáberőnél delejesebb volt a szülőföld vonzalma. Pedig manapság divatos éppen az idegenbe sza­ kadt hazánkfiainak itthoni megdicsőülése, s járhatta volna esetleg az ő út­ jukat. . . Vannak, akik idehaza is idegen próféták maradnak életük végéig. Örömmel mondhatjuk, Réti Zoltán nem idegen hazájában, s szűkebb pát­ riájában különösképpen nem, de legutóbbi szereplései külföldön is (Lon­ donban, Tokióban) megismertették a nevét a műkedvelőkkel. Éppen a lon­ doni „színek” színezik újabb törekvéseit, a nagyhatású Turner - (festésze­ tében is „impresszionista” hangulatokkal) és grafikáinak Madách-gondolatait is kiteljesíti a londoni szín - a „Londoni szín” -ben. Képzőm űvész ként több műfajban is jeleskedik: a grafikában, s a festé­ szetben, melynek két ágát is m űveli: az olajfestést és az akvarellt - s ép­ pen az akvarelltechnika erősítette meg olajfestési megoldásait is. D e a ze­ néhez is köze van, lévén képzett zenepedagógus is, s ez nem csupán a har­ monikusságra való törekvését, vagy a kontrapunktikus szerkesztésre való hajlamát erősíti, hanem tematikáját is. A munka fölmagasztalása mellett a művészi alkotás, az együttmuzsikálás meghitt örömét is szeretettel ábrázolja. F Ö L D K Ö Z E L B E N lehetne összefoglaló címe grafikái e ciklusokba ren­ dezhető gyűjteményének (miként éppen ezen a címen jelent meg egy válo­ 38 �gatott mappaanyag grafikáiból, a Palóc Múzeum 1981-es kiállítása alkal­ mából). E z a földközeliség láttatja meg vele a kétkezi munka szépségét, a földhöz közel hajoló emberek esettségében is a magasztos „termékeny pillanatot” lessingi és örök emberi értelemben, a vetés és aratás körforgásában. Ilye­ nek a Szőlőmetsző és a Kazalrakó alakok mellett a két míves rajza, a K a ­ lászszedő (rézkarc), valamint a Paradicsomszedő (tusrajz) „életképe” - Utób­ bi (miután maga is vallja, hogy egy-egy témát makacsul őriz és újra és újra megfogalmaz) ismét megjelenik egyik festményén is. Kiállításain is grafikák és festmények reprezentálják művészetét. Tucat­ nyi lényegesebb bemutatkozása (1973-tól a Fényes Adolf-teremtől az 1982es Tokyo Roma A rt Hall-ig) szépen fejlődő ívet rajzol Réti Zoltán arcéle köré - vedutaélményt, háttérrajzolatot, melyből ismét csak az ismerős táj körvonalai sejlődnek föl és benne egy reneszánsz alkatú művész önvalloinása-önarcképe! (Kiállításainak száma: 60. születésnapján Nagyorosziban éppen az 50. önálló volt, s ez illő jubileumi köszöntése is!) Jellemző műfajait, stílusjegyeinek összefüggéseit tíz év távlatában kell te­ hát méltóképpen áttekinteni! G rafikái közt a legfinomabb megoldások - a pókháló-finomságú „szálkázások” — rézkarcaiban rejlenek, s mutatkoznak meg. M ár a hetvenes évek elején sorozatokban komponálta meg - a sorozatcímekkel is jelzett - Falu emberét és a Hétköznapok varázsát. A z 19 71-es Sóskázó, Kalászszedő, K a ­ száló grafikai életképek egyazon téma változatai, a reneszánsz életszemlé­ letből ismerős „tevékeny élet” , a vita activa motívumaira. Közülük is ki­ emelkedő a tájban időtlenül és személytelen álló alak - hátikosarában az élet-jelkép kalász-szálak szinte szárnyakként emelik lebegővé.. . A kompo­ zíciót levegős könnyedség jellemzi, nincs horizontot érzékeltető, a földet és az égi magasságokat elválasztó „lá t” -határ. A Hétköznapok sorozatban is a F űrészelők, a Gyapjúszemle, a Palántázók, tehát a köznapi munka motívumait látjuk. Em ellett az Anyaság ked­ ves motívumát. A z anyaság áttételesen is megjelenik nála, szépséges örökérvényűségével (akvarelljeiben majd ismét az asszonyi-gyermeki kapcsolat, a madonna-bambino összetartozása jelenik meg pasztellfényekben), az el­ vontságában is „em beri” kiscsikó anyjával megfogalmazásban is. A z anya­ ság motívuma némiképpen a táj és ember, az „anyaföld” és a földi ember kapcsolódásában is megmutatkozik. Réti vallja ugyanis, hogy „nincs ember nélküli táj” , még az „embertelen” értelmében sincs, de akként se, hogy a megművelt föld mindenütt az ember keze nyomát őrzi és érzi. A „term ő” föld pedig az egyik legemberibb arcú t á j! A Hazafelé és az Ipoly partján motívumkereső intuícióit jelzik, ezek majd festői attitűdökként jelennek meg találékonyan. A megtalált téma éretteb­ ben és kiteljesedve él festészetében. Tusrajzaiban is a motívumkereső témaelőképletek dominálnak. Fölnyíló A kt-jának finoman erotikus szépsége előlegezi a későbbi Madách-sorozatában vakító Nap-testű, érzékien-tündéri Éva-parafrázisok pompáját. Mintha a N aptestű-Évák is Réti Zoltán életszereimét sugároznák! K ét figyelemre méltó témamotívumot említsünk még. Szintén későbbi festményeiben visszatérő az életteremtés anyaságszimbolikája. A z egyikre a „m odernizált” (traktoros) M agvető lehet a példa, a másikra a mementószándékkal született Anyuska megörökítése. A z édesanya alakja később poétikus címmel (Pihen a gond) olajként válik maradandóvá, a megőriző pil­ lanattöredéket fölvillantva. 39 �G rafikáinak jellemzője az egyszerűségre törekvés. A zenei kontrapunktikusság megoldásai pedig mutatják, hogy Réti Zoltán a zenét is az átlagnál jobban érzi, hiszen zenepedagógus is. A panteista természetimádat festményeiben érződik igazán. Természete­ sen itt is említettem, természet és ember, táj és alakítójának viszonya áll a középpontban. Még akkor is, ha „ember nélküli” tájat hoz közelebb hoz­ zánk premier pla nban. Réti Zoltán makacs, önmagát feltáró művész, „p ik ­ torkrónikás” , aki megörökít egy-egy jellemző nógrádi földdarabot, tudvántudatva, hogy lehetséges, ez is holnapra eltűnik, miként évszakonként meg­ változik „ugyanazon” táj arculata, hogy ismét megújulva sohasem-ismétlődő örök arcát mutassa. Mert tudja, málladó falú házai (a tájfestés „klaszszikus témái” ), vagy akár azok az utak, amelyeken sokáig nem járnak, el­ mosódnak, végül sehová-semerre visznek. Eltűnnek a dombok és vizek, az az ember saját képére és hasonlatosságára átformálja környezetét. Néha elő­ nyére, máskor hátrányára. A z ismerős dombok és vizek mégis mindig a meg­ újulás, a termékenységre készülődés várakozás feszültségeiben őrzik a fel­ szín alatt is a mélység eredőit. Talán éppen ezért fest Réti Zoltán előszere­ tettel felszántott földet, szántásformációkat! Az olajképeiről szólva, szükségképpen idéznünk kell egy korábbi kritiku­ si megállapítást (Tasnádi A ttila írta még 1973-ban): „az olaj műfajban még nehézkesen mozog, de az akvareli nagyon a kezére áll” . E z a megállapítás a tíz évvel ezelőtti és (figurális) olajképekre vonatkoztatva még igaz is le­ hetett, de mára, a nyolcvanas évek olajképeiben, a dicsért akvarelltechnika kölcsönhatásában, az olaj festészete is megtermékenyült, kezéhez szelídült. Sőt, az olaj tónusai is pasztellszínragyogást hirdetnek, sokszor vidámabban, mint az akvarellek lavírozásai. Mintha az akvarell segítségével jutott vol­ na el Réti Zoltán az É b redő föld színe változásait „megénekelni” tudó olaj­ festészetig is! A figurális kompozícióiban ugyan néha érződik az esetlegesség (különö­ sen az életkép-mozgalmasságú több alakos olajképeken), de önarcképei és anyaságváltozatai, vagy a N ógrádsipeki népművész és a Katonatörténetek elbeszélése közben már a feszes szerkesztést és az alak belső világát-hangulatát is kifejezni tudó portréfestési készségét mutatják. Néhány érdekes kísérlete már a hetvenes évek elején, olajképeiben is elő­ legezi a nyolcvanas évek eredményeit, sejdítteti már az évtized végére ki­ teljesedő minőségi változásokat. A z akkori kvalitást szükségképpen csak fejlődési fázisnak, kiindulópontnak kell tekintenünk (a konkrét tematikus­ körvonalú alakábrázolásokra szüksége volt), melyre, mint alapra, épülhe­ tett az elvontabb tematikai igény is. A jelenlegi eredményszintről pillantsunk vissza néhány korábbi állomá­ sára, s a motívumösszefüggésekre figyeljünk! A Paradicsomszedőt már em­ lítettük. A szép arcú menyecske, vagy asszony, érsekvadkerti viseletben, egyik grafikájának újraálmodása olajfestményként. A műfaji váltás a képet is megváltoztatja: olajban az alak mögül előtörő keresztirányú fények való­ ban élő keresztté formálják a figurát, jelképessé emelik. A Salgótarjánban található pannó (a tsz-szövetség épületében) szintén a „gépesített Magvető-téma.” grafikában vázolt jelenetének festői parafrázisa (1975-). S ezen a képén a szántásnyomok már önálló jelképiséggé formálód­ nak, itt még a barnás-sárga „ f öldszínek” dominálnak; de később a kibomló föld színes szalagjai (Kerényi Ferenc találó megfogalmazásával) „Ostorcsapás-barázdákká” válnak: viliódzó sárgák, kékek, vörösek, barnák, feke­ 40 �ték és zöldek szivárványlanak! A szemhatárig tornyosuló domboldalon földszelet-örvénylések, ostorcsapás-barázdák és képnyi-szántásköltemények! A föld hullámai is a tenger érzetét keltik, a végtelenséget! Réti Zoltán lírai természetét jelzik ezek a vallomások. 1977-es Dezsőpuszta című képen, melyen az utak, a tó tükrében önmagának tetszelgő fa, a házak háttérsziluettjei már önálló jelképi rendszert mutatnak, jelzi az önmagánál továbbvivő festői utakat is. Ugyanilyen jellegzetes a N ógrádi táj, a várral, a szántással, ismét a tó tükrében magukat pillantgató, titok­ zatos és múltat sóhajtozó fákkal. Réti Zoltán kialakítandó és máig megva­ lósított világképének elemei sorjáznak itt. Ezen évből az Ő rhalom a „festő-krónikás” ambícióit teljesíti tovább. E megörökített házak sincsenek már meg - mint elmondta - , csupán festmé­ nyei őrzik, hasonlóan sok-sok Ipoly menti, nógrádi táj pillanatképéhez! Ezért is oly fontosak a Balassagyarmati kerteket, vagy a K étbodonyi dombokat (feleségének szülőfaluját) megörökítő művei! Legutóbbi időszakában, a nyolcvanas években tünedeznek föl az akvarelltechnika hatását mutató olajképekben is az absztrakció felé mozduló képzeletjátékok, melyekben a táj is lírai-mágikus örvénylések színszimboli­ kájával jelenik meg. Fái lángolnak, lendületes ágaik pirosak és élénkzöl­ dek (néha mint kreppszalagok röpködnek) az alkonyi kékeslilában. A ná­ dasok szálkás ecsetkalligrammái, a szántások ide-oda hömpölygő színfolya­ mai, egy megtalált „hang” -vétel hangulatjelentéseit tükrözik. Réti Zoltán lélekarcait a táj tükrében. A z 1983-as Temető — kompozíciójában is remeklés, a balról a világosabb háttér irányába mozduló kép, több temetésmotívumot őriz, azok letisztult eredménye: mozgást érzékit, az életből a halálba vonulást, az óramutató járásával megegyező ritmus, az „örök nyugalom” és az „örök élet” kontrapunktikáját - zenei formává, halotti siratóvá növesztve! Külön tanulmányt érdemelne Madách-sorozata, melynek a művész által válogatott - legjobb darabjaiból album készült! V I R Á G Z Á S - lehetne az akvarellek összefoglaló cikluscíme. Valamenynyiben a kivirágzást, a Feszülő domboldalakat, a Szántás-dinamikákat, az Őszi napsütést, a tocsogókat, réteket, nyíreseket, a szelek és vizek, nádasok suttogását szólaltatja meg képi nyelven mesterien. H a e virágzás-jelkép a korábbi örök megújulás - N ap - motívumkörhöz kapcsolható, nincs is különösebb „m egújulás” Réti Zoltán művészetének te­ matikájában. Ám megoldásaiban sok újszerűt hoz ez a korszaka, már-már a foltfestészet legjobb eredményeit hasznosító, sajátos, realisztikus impreszszionizmust alakítva ki, „pointillista” hatásokra törekedve. Kozmikus táv­ latokat sugalló, lendületes ecsetkezelése (olaj- és akvarellképein egyaránt) festői nyitottságát is mutatja. A z 1983-as Á rvalányhaj (több előtanulmány után) a fel-felszikrázó vörösek, az árvalányhaj-tengerben, magyarszegfű-hullámlásban a „termő végtelen” -t idézi! S e költői asszociáció (Tóth Sándor poétikus sora) mellé Weöres Sándor versének címe illik - „B enső táj” ez: Réti Zoltán benső végtelenjének kitárulkozása. A Föld-anya virágoktól lo­ bogó rétjeinek tenyeréből utak ívelnek a végtelenbe. Valóban különös, hogy Réti útja képeinek útjain át vezet, akár a miti­ kus kínai festőé a legendában - kozmikus távolokba! Újabb művein ezek a virágzások és utak már „hold” -örvénylésekké válnak. V agyis: mert tud­ juk, a Hold terméketlen, inkább így fogalmazunk, olyan csillagforgókká vál­ 41 �toznak, amely csillagokban még ilyen buján diadalmas lehet (a lehetséges!) élet - akár Földünkön. D e kozmikus távolokba vágyódása mellett nem szabad elfeledkeznünk Réti lokális színeket őriző alkotásairól sem, amelyek szűkebb pátriája szép­ ségeit ragyogtatják föl, s amelyeknek éppen ezért az akvareli hagyományait értékelő Japánban is nagy sikerük volt. A z absztraháló szándék bár ott bujkál valamennyi „táj"-képében, mégis felismerszik: ez a Felszántott Karancs, amaz Nagyorosziban az Esti ,,T a­ bán” , vagy emitt az oroszi szőlődombok, a Kaluckó mesevilága, amott az Ipoly kiöntései, ezek az utak H ollókő felé visznek. A k ár meg is kereshet­ nők ezeket a festő jellemzően kiválasztotta tájrészleteket. D e ha pontosan lokalizálnánk is őket, mind mást is jelentene. D e az ember (a festő) saját ké­ pére formált tája ez, a teremtő ihlet forrása, maga a Teremtés jelképe, s a világ panteisztikus önteremtődésének is megnyilatkozása. Az emberarcú táj Réti Zoltán „ars picturá” -jának kifejezett vallomása. A z utak akárhová fordulnak is Réti képein, az ember felé vezetnek. M in­ den mozgása galaktikánk perpetuum mobile mivoltát hirdeti. N ála a behatá­ rolt emberi a végtelenségből kiparcellázott életterünk. Réti Zoltán megdicsőítésében a „palócföldi É d en ” tájdarabkáin az elveszített másik Éden visszfénye ragyog. K E L É N Y I IS T V Á N 42 �KÖRKÉP J ÁSZI O SZKÁR: A Habsburg-monarchia felbomlása Jászi Oszkár könyve úgy tűnt el a könyvpiacról, hogy a könyvesbol­ tok kirakataiban és a könyvheti standokon alig volt látható. (A kézirat beérkezése óta újabb kiadás­ ban kapható - a szerk.) A jelenség magyarázata: hiány, illetve ,,éhség” . Az újabb kori magyar politikai gon­ dolkodás nagy alakjai közül a ma­ gyar értelmiség az utóbbi években kettőre hivatkozott leggyakrabban: Jászi Oszkárra és B ibó Isvánra. A Jászi- és a Bibó-művek új kiadása ugyanakkor egyre késett, s részben késik ma is. Hiány keletkezett te­ hát, mert a régi kiadások megszer­ zéséhez és elolvasásához nem min­ den érdeklődőnek volt ideje, mód­ ja vagy lehetősége. Örvendetes, hogy Jászi Oszkár publicisztikai írásainak tavalyi, s egyik fő mü­ vének idei kiadásával könyvkiadá­ sunk csillapította az érdeklődők „éhségét” , s még örvendetesebb len­ ne, ha az igényes olvasóközönség „kulturális ellátottságáról” a to­ vábbiakban is gondoskodna. A felfokozott várakozás, amely Jászi először 1929-ben, Chicagóban és angolul kiadott nagy munkájá­ nak hazai megjelentetését megelőz­ te, lényegében indokolt volt. Jászi Oszkár igen sokat tudott a M o­ narchia és egyes népeinek történe­ téről; a birodalom szerkezetéről és működési mechanizmusáról; a szét­ húzó és összetartó erők dinamiká­ járól. M űve elkészítésekor törekvé­ se érezhetően az volt, hogy ebből a hatalmas tényanyagból minél többet elmondjon. A kötet bevezető jelle­ gű első nagy fejezetének rendező­ elve a történetiség. Ebben a X V I. századtól a szarajevói gyilkosságig kronologikus rendben követhetjük nyomon a Habsburgok birodalmá­ nak kialakulását és fejlődését. A to­ vábbi részek felépítése szociológiai­ politológiai jellegű, azaz a történeti fejezet vertikális megközelítésmód­ jával szemben horizontális. A X IX . század második felét és a X X . szá­ zad első két évtizedét egyetlen nagy egységként kezelve, a harmadik és negyedik részben a birodalom öszszetartó, „c entripetális” , s széthúzó, „centrifugális” társadalmi-politikai és gazdasági erőtényezőit ábrázolja Jászi. A következő nagy fejezet M a­ gyarország birodalmon belüli hely­ zetét, s kettős, Bécs és a nemzeti­ ségek elleni harcát mutatja be. Utolsóként a Monarchia nemzetiségi mozgalmai tétetnek vizsgálat tár­ gyává. Jászi elemzéseinek számos rész­ lete ma is helytálló, s ezt mi sem bizonyítja jobban, mint, hogy meg­ állapításai közül jó néhány a M o­ narchiával foglalkozó hazai és nem­ zetközi szakirodalomba és történe­ ti kézikönyvekbe is átkerült. A történeti irodalomban járatosabb ol­ vasó gyakori déja vu érzését ez a körülmény magyarázza. Kétségte­ len viszont az is, hogy az oberlini professzornak bármennyire is igyekezett elfogulatlan tudósként közeledni témájához - eredendően politikusi alkatától és politikusi múltjától elszakadnia ebben a köny­ vében sem sikerült. 19 18 előtt Já - 43 �s z i a polgári radikális mozgalom vezére, 19 18 őszén a Károlyi-kor­ mány nemzetiségi minisztere, az 1920-as évek elején pedig a demok­ ratikus magyar emigráció egyik ve­ zetője volt. Mint ilyen, különböző társadalmi-politikai erőkkel került szembe, s politikusi sebeitől és el­ fogultságaitól tudósként sem sza­ badulhatott. A bemutatandó tények kiválogatására, csoportosítására és értékeléseire ez a körülmény erő­ sen rányomta bélyegét. A kötethez írott bevezető tanulmányában Ha­ nák Péter több olyan kérdéskört érint, amelyek tárgyalása során Jászi tudósi tolla erősen megbicsak­ lott, vagy félresiklott. Nem igaz például (s elfogulatlanabb megfi­ gyelők ezt már a könyv megírásá­ nak idején is tudták), hogy M a­ gyarország, sőt Ausztria még a X X . század elején is „feudális állam ” , az 1867-es magyar alkotmány „á l­ alkotmány” , s a dualizmus kori kétségkívül korlátozott, s a századfordulótól konzervativizmus felé hajló - liberalizmus csupán „dísz­ let” volt. Fél igazság, hogy az irre­ denta mozgalmak (így például a román, vagy a szerb) a magyar bel-, illetve nemzetiségpolitika szűkkeblűsége és szűklátókörűsége miatt nőttek nagyra, s. hogy ezeket Bu­ 44 karestből, Belgrádból és Szentpé­ tervárról nem, illetve lényegében nem táplálták. S a sort — Jászi egy­ oldalúságait és tévedéseit még folytatni lehetne. Én tehát e könyvet egyértelmű­ en a tudós mezét felöltő politikus művének tartom, s könyvtáramban nem a Monarchiával foglalkozó szakkönyvek, hanem a századvég és századelő magyar politikusainak munkái mellé, a kor eszmetörténe­ ti dokumentumai közé helyeztem. Ezen belül azonban kitüntetett helyre, mert a politikus Jászi ve­ zéreszméi, a kölcsönösen méltányos Duna-völgyi rendezés és megbéké­ lés, s a belső demokratizálódás ma is aktuális feladatok. Üzenete — mégpedig megírása óta egyfolytá­ ban időszerű üzenete - tehát ma is van Jászi Oszkár könyvének. Jászi Duna-völgyi megbékélési koncepci­ óját az érdekelt felek 19 18 őszén elutasították. Jászi hitt, bízott, re­ ménykedett benne, hogy „közös dol­ gaink” egyszer valóban rendeződ­ nek, s amennyire erejéből tellett, haláláig ennek érdekében munkál­ kodott. Mást kései olvasója sem te­ het. (G ondolat) R O M SIC S IG N Á C �TÓTH L Á S Z L Ó : Vita és vallomás Tóth László interjúkötete az egyik legfontosabb könyv, amit nemzetiségi irodalomról, kultúráról az utóbbi idő­ ben olvashattam. Tóth László bevezetőjében vitát (is) ígér beszélgető partnereivel. E r­ re azonban nemigen kerülhet sor, mert a csaknem minden esetben, tör­ vényszerűen létrejött nagycsaládi han­ gulatba a vita már nem illik bele. Ha mégis, akkor elsősorban Fábry Zol­ tán életművének, az összmagyar kul­ túrában való elhelyezésének sürgeté­ se kapcsán mutatkozik vitakedv a kérdezőben. Pedig egy helyesen ér­ telmezett provokálóbb, ingerlőbb hoz­ záállással több és minden bizonnyal árnyaltabb információink lehetnének a történtekről. Izgalomban így sincs hiány. A negyvenes évek legvégének ma­ gyar vonatkozású kulturális helyzeté­ ről saját szerepére is magyarázatot keresve így szól Dénes György: „Ha az irodalmat egy folyónak képzeljük el, s ebben a folyóban meg akarunk tanulni úszni, akkor nem töprenghe­ tünk sokat: bele kell ugranunk és csapkodnunk kell a vizet. Beleugrottunk mi is, sodort magával az ár. Irodalmat szerveztünk, alapítottunk - hagyományok nélkül, mert a foly­ tonosság még 1938-ban megszakadt.” (Kiemelések tőlem - Kápéjé) A beszélgetéseket olvasva elkép­ zeltem, amint valahol Európában magyarul írni tudó költőket, írókat, kritikusokat, magyar irodalom és kul­ túraszervezőket toboroz, keres egy népcsoport - és talál. Legfeljebb ak­ kor még nem tudja, hogy ezekből az írástudókból elsősorban és mindenek­ előtt - ahogy az lenni szokott - irodal ompolitikusokkat, kultúr politikuso­ kat fog nevelni az ideológia. Nem derül ki elég világosan, hogy Tóth László hogyan viszonyul az iro­ dalom csinálásának ezen módszerei­ hez. A leggyakoribb, hogy ámulattal hallgat (és a néha csak komolykodá­ sig merészkedő családi idillbe ez is belefér), máskor pedig saját vélemé­ nye helyet egy idézettel helyezi más megvilágítás alá az interjúalany által elmondottakat. Ezt teszi a Dénes Györggyel folytatott beszélgetése so­ rán is, amikor - mintegy a családias hangulat színezéseként - Duba Gyu­ lát idézi. S mivel ez az idézet összeg­ zi mindazt, amit erről a korszakról Rácz Olivér, Gál Sándor, Tőzsér Á r­ pád, Turczel Lajos mond, nem árt, ha belőle egy részletet ebbe a dolgo­ zatba is átmásolok: „Soha ilyen for­ dított helyzetet: nem az irodalmi tel­ jesítmény növekedése és az irodalmá­ rok szaporodása hozta létre a lapo­ kat, intézményeket, hanem az előz­ mények nélkül színre lépő sajtó szólította az írástudókat: dolgozzatok! ( . . . ) Szabad volt a tér, aki írni akart, írhatott.” Aztán, amikor az ír­ ni tudók összeverődnek, majd lesz közöttük, aki úgy gondolja, hogy 1948-ban és ötvenvalahányban: „H iá­ nyoltam, hogy költészetünkből szinte teljesen hiányzik például a hangulati, érzelmi líra, a szerelmi költészet, hi­ ányzottak a történelmi ihletésű versek - talán ez a hiányérzet késztetett az­ tán a költészet eme tájaira." - mond­ ja Rácz Olivér. 45 �És ez már egy - vagy: az - olyan irodalom születésének pillanata, amelynek hetvenes évekbeli periódu­ sát is találóan diagnosztizálja Zalabai Zsigmond, amikor „fejletlen tudatú irodalomról” , illetve „háztáji” iroda­ lomról beszél. Szó sincs róla: ezek az emberek nem tehettek mást, és nem is igen tehették másként. Tóth László könyve erről is szól, különösen akkor, amikor Zalabai Zsigmond kritikust, és költő barátját, Varga Imrét szólaltatja meg. Ha Rácz Olivér, Dénes György, Csontos V il­ mos nevéhez az 1948 utáni csehszlo­ vákiai magyar vers megszületése kap­ csolódik, akkor Zalabai nevéhez a szlovákiai kisszínpadok - és egyálta­ lán: a színház igényének - megterem­ tése fűződik. Igaz, ennek - például az Üzenet nevet viselő kisszínpad indulása is éppoly amatőr módon tör­ ténik, mint a nemzetiségi kultúra egyéb területeinek az elfoglalása. Az elsősorban műszaki egyetemistákból és munkásfiatalokból verbuválódott cso­ port első műsora Hej, Dunáról fúj a szél címmel csallóközi életképek szín­ padi összeállítása, színpadi megfogal­ mazása, de Nagy László Rege a tűz­ ről és a jácintról című poémáján ke­ resztül Páskáncli abszurdoid drámáiig jutnak el. A Zalabaival készült interjú mégis akkor válik igazán izgalmassá, ami­ kor Tóth László a hatvanas években indult költőkre tereli a szót. A kér­ dezett ennek az időszaknak megfá­ radt lírájáról, önképzőköri hangról, utósematizmusról beszél, és Tóth László megiegyzésére („Lázadni volt éppen mi ellen” ) Zalabai ezt vála­ szolja: „Az újat akarás egyik forrá­ sa tehát ebben, líránk belső ritmusá­ ban, költészettörténeti okokban kere­ sendő.” Belső ritmusról beszél, való­ jában mégis inkább lagymatagságot, a lehetőségekkel - lehetetlenségekkel élni nem tudást kell érteni. Ez a köl­ tészet hosszú ideig - sematizmus ide vagy oda - csak megfelelni akart. 46 Úgy tűnik ebből a beszélgetésből, hogy ennek a „császármetszéssel” vi­ lágra (?) kiáltott irodalomnak - Tőzsér mellett - Zalabai a legélesebb szemű és legigényesebb, a lehetősége­ ket - lehetetlenségeket - a legreálisabban látó kritikusa. Zalabai azt is elmondja, amit az idősebb, az alapo­ zó generáció, természetszerűleg nem tudhatott saját magáról: „ ...lírá n k hosszú ideig hagyományos eszközök­ kel élt, nem lélegzett egyszerre a vi­ lággal.” A kilencekről - az Egysze­ mű éjszaka szerzőiről (csehszlovákiai fiatal magyar költők antológiája, 1970.) - ezt mondja: „A kilencek egynémelyike mindmáig nem tudott mihez kezdeni akkori önmagával. (...) Akik e tíz évet munkával töltötték, mint Varga Imre, Mikola Anikó és te (ez alatt értsd Tóth Lászlót - Kápéjé) - úgy érzem költészetünk élvo­ nalába küzdött ék fel magukat.” Zalabainak legfeljebb az róható fel s ez sem kevés - , hogy állandóan az erdélyi, illetve a vajdasági magyar irodalomhoz méri a szlovákiai ma­ gyar költőket, írókat. Ha színpadi irodalomról van szó, akkor egy szlo­ vákiai Sütő Andrásért kiált - miért éppen Sütőért? - , ha nyelvkutatásról szól, akkor egy Szabó T. Attila hiány­ zik. Alig hihető, hogy a szlovákiai magyar irodalomnak így kellene megméretkeznie, hiszen ez is egy belső megméretés, és az erdélyi, illetve a vajdasági irodalom felé tekintgetés aligha teszi nyitottabbá a szlovákiai magyar irodalmat. Életképessége sem azokhoz mérve lesz megállapítható. Marosvásárhely vagy Kolozsvár nem lehet - sem követhető, sem elutasít­ ható - példa Pozsonyban vagy Rima­ szombatban. A Varga Imrével készült interjú két egymást minden rezdülésében ismerő barát izgalmas, emlékező beszélge­ tése. Sajnos gyakrabban - újra! csak emlékező. Nagy kár, hogy ezen is átszaglik az íróasztalo(ko)n kevert fűszer: az utólagos munkák eredmé- �nye ebben az esetben is az, hogy a végtermék tálalása lett túlízesítve, vi­ szont a tartalom szegénye(se)bbre si­ került, mint amilyen lehetett volna. Két pályatárs - éveken keresztül együtt dolgoztak, együtt lélegeztek - , akkor sem beszél (get) het ilyen modo­ rosan, ha a számukra legszentebb do­ logról, pályájuk, irodalmuk - lé­ legzésük! - dolgairól van szó. Varga Imre saját magáról, pályatársairól, irodalompolitikáról és Arany János költészetéről, de a szlovákiai viszo­ nyokról is határozott véleménnyel, magabiztosan áll elő. Ars poeticájá­ nak is tekinthető az a két mondat, melyet „Mit jelent most, egy-két év­ vel a harminc előtt fiatal magyar író­ nak lenni Csehszlovákiában?” - kér­ désre válaszol. Így hangzik: „Mára megtanultam azt is: az író nemcsak stílusában szervezett lény, hanem tár­ sadalmilag is szervezett és »szervezkedő« egyén. S az íróság nem csupán jó vagy kevésbé jó müvek megírásá­ nak állapota egy-egy személyiség éle­ tében, hanem társadalmi helyzet is." Varga Imre ezzel a gondolattal lé­ nyegében összefoglalta Tóth László interjúkötetének lényegét. Még akkor is így van ez, ha Varga Imre és Tóth László irodalom- és világszemlélete külön-külön is - és természetszerűleg - korántsem azonos a náluk két-három generációval előttük járókéval. Ha az irodalompolitikáról és a szlo­ vákiai magyar irodalomról alkotott Varga-véleménnyel az idősebbek nem is értenek, nem is érthetnek egyet, a fenti gondolatot - az íróság társadal­ mi helyzet is - minden bizonnyal ők is alájegyeznék. Tóth László könyvében sok minden más, ebben a recenzióban nem érint­ hető kérdés szerepel még hangsúlyo­ san. Fábry Zoltánról leginkább szte­ reotipiák fogalmazódnak meg - kér­ dés, hogy ez mennyire tekinthető je­ lenségnek. A szlovákiai magyar re­ gényről Dobos László és Duba Gyu­ la beszél úgy, hogy nem egy kérdés­ kör érintésekor igen kényes problé­ mákról esik szó. A szülőföldhöz való viszonyulás viszont valamennyi eset­ ben - sajnos - csak nosztalgikus, csak szentimentális, csak szomorú képek sorozata. Talán erőltetett is a kérdésfeltevés, talán előnyösebb lett volna úgy irányítani a beszélgetést, hogy ott, ahol spontánul és elkerülhetetle­ nül felmerül, beszéljenek is róla, akár terápiaszerűen; ha természetes igény szüli a vallomást, talán elkerülhetők lettek volna az újabb sztereotipiák, a közhelyek. Külön is szót érdemelnek: Turczel Lajos, ez a lelkesedésben és jó szán­ dékban utolérhetetlen „menedzser” , akiről a legfiatalabbak is csillogó szemmel szoktak beszélni, és Tőzsér Árpád (1970-ben ő állította össze az Egyszemű éjszaka című, akkor is in­ dulatokat kavaró, hangvételében ma is hiteles, de ma már kissé fésületlen­ nek tűnő, a hatvanas évek hangula­ tát ma is pontosan tükröző csehszlo­ vákiai fiatal magyar költők antoló­ giáját), aki „menedzser” kvalitásai mellett szilárd és igényes kritikai ér­ zékkel is rendelkezik, ennek a két kü­ lönböző generáció szellemiségét kép­ viselő, különböző érzékenységű és fel­ készültségű és indíttatású, a szlová­ kiai magyar irodalom legújabb korát is szervező író mondataiból, két nagy egyéniség személyjegyei sugároznak. Hogy róluk, és mindezekről szó es­ het: Tóth László érdeme, aki - min­ dig úgy tudja irányítani a beszélge­ tést, hogy alanya a tájékozatlan és a tájékozott, az irodalomban élő olva­ só számára is érdekes legyen. Ha bántó is néha az interjúk jól fésültsége, túlfésültsége, az életszerűség hiányáért kárpótol a kérdező-szerző mindenre kiterjedő érzékenysége, mely minden esetben a megkérdezet­ teket is érzékennyé teszi a felvetett probléma iránt. Kár, hogy - családias környezetben - vita helyett „csak” vallomásokra tellett. (Madách) KŐ RÖ SSI P. JÓ Z S E F 47 �BALÁZS JÓZSEF: Az eltévedt tank Egy új Balázs József-kötet megje­ lenése ma már nagy figyelmet kelt irodalmi életünkben. Bár Az eltévedt tank novelláit egyenként folyóiratok­ ból ismerhetjük, kétségtelen, hogy cik­ lussá, majd kötetté szerveződve kap­ ják meg végleges jelentésüket. Sok tényező - mindenekelőtt a történelemfaggató szándék - az író előző műveinek szerves folytatását mutatja, de újdonságot is ígér a könyv - mű­ faji tekintetben már első pillantásra is. Az első rész történeti értelmezés­ ben azt az időpontot jeleníti meg, amikor az ötvenes évek elején a ha­ talom irracionalizmusa kezdte előidéz­ ni a félelmet a hétköznapi ember tu­ datában. Ritka írói erény, ahogyan Balázs József tud írni az ötvenes évekről: nem a megszokott, külsődle­ ges jelekre összpontosít. A padláslesöprés, a ház előtt várakozó autó ké­ pe csak háttér, a lényeg az, ahogyan ez a világ az emberek tudatában csaknem öntudatlan reflexióként meg­ jelenik. Két szempontból is folytatá­ sa ez a hetvenes évek elején megkez­ dett írói pályának. Amellett az állan­ dó törekvés mellett, hogy a csaknem primitív körülmények között élő em­ ber tudatában is fölmutassa a lét nagy kérdéseit, az is megfigyelhető, hogy Balázs a XX . századi magyar történelem minél több korszakára igyekszik kiterjeszteni vizsgálódását. Az első világháború (Fábián Bálint találkozása istennel), a második vi­ lágháború (Magyarok, Az ártatlan) és napjaink (Koportos, Szeretők és szerelmesek) ábrázolása után az öt­ 48 venes évek bemutatása azonban nem rutinszerű kiegészítése az eddigi so­ rozatnak. A változás a téma szintjé­ nél mélyebben zajlik; lehetséges, hogy új írói korszak kialakulásának va­ gyunk tanúi. Tegyük hozzá: a kisre­ gények átütő sikere után nem egy tel­ jesen kiforrott novellista Balázs Jó ­ zsef áll még előttünk. Az értelmezhe­ tőségnek az a gazdagsága, az a tör­ ténetfilozófiai mélység, amely példá­ ul a Magyarokat jellemezte, hiány­ zik Az eltévedt tankból. Legfonto­ sabb írói erényeit mégis megőrizte: a szegényparaszt és a történelem szem­ besülése itt is kíméletlenül zajlik, a narráció tömör, fegyelmezett. A mű­ faji megújulás pedig szükségszerű volt a kisregényírónak ama kifulladása után, amelyet - részértékek ellenére - Az áruló és a Szeretők és szerelme­ sek jelzett. Az első ciklus novellái nemcsak a hatalom által előidézett félelmet tük­ rözik, hanem azt is bemutatják, hogy ez a hétköznapi embertől elidegene­ dett hatalom, hogy borzolja a tudat felszínét, miközben a kisembert saját szűk világába, csökkent értékű élette­ rébe kényszeríti. Ugyanez a drámai tér válik alapjává a látszólag eltérő témájú második novellafüzérnek. Már a kisregények magas művészi szinten bizonyították, hogy az alapvető ham­ leti kérdés a legegyszerűbb ember tu­ datában is megjelenhet, s az ilyen je­ lenség semmiképpen nem tekinthető esetlegesnek. Ugyanez a probléma más élettérbe vetítve, a művészet pe­ remvidékén élő emberek között jele­ nik meg újra. Egyetlen novellában �(A csapos) az életanyag annyira meg­ határozóvá válik, hogy az ábrázolásmód a „tündéri realizmushoz” köze­ ledik: az asztaltársaság tudatában az egész környező világ átalakul, sajátos módon megszelídül. Ezzel új dimen­ zió nyílik térben és időben. Mint Balázs József regényeiben, úgy e novellákban is az egyik legna­ gyobb érték a ki nem mondott gon­ dolatokban rejlik. Az első ciklusban ezt többek között az teszi lehetővé, hogy szinte minden novellában más szereplő szemszögéből mutatja be ugyanazt a falut. Kellő távolságot is tart, amikor hősei léthelyzetét rögzí­ ti. A második rész némileg Krúdy és Hrabal világát idézi. Nemcsak a fő­ szereplő Hamala Henrik, hanem a társaság többi tagja (például Neu­ mann úr) is kitűnően megrajzolt jel­ lem. Maga a haláltéma az egymás után következő novellákban nem mindenütt tud új motívumokkal gaz­ dagodni, mégsem érzünk egyetlen no­ vellát sem önismétlésnek, s ez első sorban a stilizált jellemfestés megújí­ tásának, a szűkebb értelemben vett eszményítéstől való eltávolodásnak köszönhető. Az idealizálás helyett új minőség jelentkezik: szemérmes, viszszafogott költőiség. A korábbi művek mítoszanyaga nem tűnt el, csak át­ alakult: egy kicsit eltávolodott a nép­ balladák világától, fokozódtak benne a lírai elemek, lebegőbbé, kevésbé tragikus színezetűvé vált. Ez a leg­ több novellában nem tompítja a kri­ tikus történelemvizsgálat élét. A kötet írásainak egyik jellemző szerkesztési elve, hogy két látszólag egymástól távol eső motívumot csen­ dít össze. Így hordoz több rétegű je­ lentést a Bujkálokban az apa bujdosása a téeszszervezés miatt, és a fiú bujkálása kamaszos szerelmi bánatá­ ban. Az A ki szerette a fánkot és a halált soraiban is két távoli motívum mögött sejlik föl a mélyebb összefüg­ gés: a művészetek világában és az alantassá váló mindennapiságban egy­ aránt jelen van a halállal szembesül­ ni akaró emberi szellem. A követke­ ző novella (Távolodó fehér szerelvé­ nyek) magvát azonban már az adja, hogy a két létforma között szükség­ szerűen létező kapcsolat a főszereplő tudatában megszakad. Hamala Hen­ riket a halállal való szembesülés nem éri váratlanul, életösztöne azonban megakadályozza abban, hogy a halál közelségét a mindennapiság szintjén is elfogadja. A könyv ismeretében nyugodtan ál­ líthatjuk: a novella műfaja nem „melléktermék” Balázs József művé­ szetében. Ott a kötetben az indirekt bizonyíték: a csaknem kisregénnyé te­ rebélyesedő címadó novella nem vá­ lik a kötet meghatározó alkotásává. Talán túl sok motívumból építkezik, melyekből egyik sem bomlik ki iga­ zán. Mintha minden fejezete egy-egy önálló novellát kívánna. Azért is fel­ tűnő ez, mert a többi írásban azt érezzük, hogy az írói tehetség hatal­ mas tartalékait elsősorban a formai és szemléletbeli megújulás kötötte le. Kis Pintér Imre már egy régebbi ta­ nulmányában megállapította, hogy Balázs József műveinek eszköztelensége, a nagyfokú stilizáltság nem al­ kalmas nagyobb epikus forma kiala­ kítására. Egyelőre nem is a nagyepi­ ka irányában fejlődik Balázs művé­ szete, hanem - mint láthattuk - a novella felé tért el. Írói világa telje­ sebbé vált ezzel, a környezetrajz gaz­ dagabb lett, és - különösen a máso­ dik ciklusban - a modorosságtól is távol áll: nemcsak a téma, hanem a formai eszközök is újszerűek. (Szépirodalmi) D. RÁCZ ISTV Á N 49 �C S A P L Á R V IL M O S : A kételkedés útjai A prózaíró, ha valamicskét ad magára, no és ha nincs kiszolgáltat­ va bizonyos áldatlan körülmények­ nek (anyagi helyzet, időzavar, írás­ képtelenség stb.), novellái válogatá­ sát, gyűjteményes kötetté építését, átgondolt szempontok szerint végzi ha arra elérkezettnek látja az időt. Ú gy tűnhet, Csapiár Vilmos számára a kedvező feltételek együtt­ állása öt kötet után következett be. A hatodik - a válogatott - köny­ vét olvasva viszont világos, hogy a szerző nem eddigi kisprózai termé­ sének teljes keresztmetszetét kíván­ ta megmutatni. Hiszen írói világa tágabb, mint, ami A kételkedés útjai-ban feltárul az olvasók előtt. A ki veszi magának a fáradtságot, és legalább átlapozza a szerző ko­ rábbi köteteit, tapasztalhatja, hogy nem hiánytalan Csaplár-válogatást olvas. Bizonyos kihagyott novel­ láknak egy majdani gyűjteményben hangsúlyos szerep juthat. Eddigi munkásságából az egyik - kétség­ telen: legfontosabb - vonulatot is­ merhetjük meg tehát, amelyet az állandó hős, Sebestyén már-már le­ gendás alakja rokonit. Ez a könyv viszont már az ívek összefűzése előtt is jól láthatóan létezett. Alkotói szándékait illetően Csap­ iár eddig elvétve részesült abban az áldásban, amit az olvasók és a kritikusok támogató, beleérző ké­ pessége jelent, jelenthet. Sebestyén­ nel is csupán az utóbbi években van szerencséje. E d d ig túlságosan is gya­ kori volt szerző és hősének egybemosása, alteregó emlegetése. M ár 50 sokkal tartalmasabbak azok az elemzések, amelyek ciklusban való gondolkodást emlegettek. Legutóbb pedig A lexa Károly megbízható re­ gisztert készített az egyes Csaplárkötetek között kimutatható megfe­ lelésekről. Dérczy Péter már egy látens műről beszélt, amely mint­ egy menetközben jött létre, szinte észrevétlenül, s amelyet csak föl kell mutatni. Szerző vagy komo­ lyan vette a szavahihető nemzedék­ társakat, vagy dolgozott benne a minden recenzióban kötelezően fel­ emlegetett tudatossága, és az eljö­ vendő időkben epikai szintézist megvalósító „elvitathatatlan” , „szü­ letett” tehetsége ( - szintén a re­ cenzensek kedvenc reménye és mi­ nősítése). Lényegében mindegy is, a kritika epiteton ornansait ez a kötet is igazolja, s még fontosabb, hogy Sebestyén után nem kell nyo­ moznunk, egyetlen kötetben követ­ hetjük útján. H a most kérdezzük, hol, milyen terepen és mikor kanyarognak Se­ bestyén útjai, s választ keresünk, meglepően konkrét topográfiát ta­ lálunk, nem kevésbé konkrét időt. És. ha emlékezetünk érdemesnek tartja még, hogy elérjen a hetve­ nes évek elejéig, az akkori polé­ miákig, csodálkozni fogunk, miért szolgálhattak botránykőként a ko­ rai Csaplár-írások, miként voltak illethetők azzal a váddal, hogy fi­ gurái nélkülöznek minden konkrét meghatározottságot stb., stb- A ko­ rán összetartozónak tudott Sebestyén-novellák újbóli olvasata ép- �pen azzal okoz meglepetést, hogy mélyen, sűrítetten kapjuk egy nem­ zedék felnövekedésének, eszmélé­ sének, kezdeti tévútjainak minden gondját - amelyek azóta a legiti­ mitás szintjére jutottak —, velükbennük jellegzetes látószögből a hatvanas és hetvenes éveket. A mi­ nősítésekben érzékelhető átrende­ ződés következménye: elmúlóban a fölény Csapiár hőseivel szemben, amely nem ritkán a szerzőre is átháramlott. Csapiár látlelete az újabb évjáratokkal újratermelődő — olykor még súlyosabb, mint ko­ rábban - „problém ák” nyomására új értelmet is nyer. Mondhatni, a valóság utolérte az irodalmat. Am i által ennek az irodalomnak. (hi­ szen nem egyedül Csaplárról van szó!) új dimenziója nyílik: a be- és megérkezettségé. A jogosultságé, hogy a „m ai magyar valóság” be­ jegyzett topográfusai immár a (jobb kategória híján) „69-es nemzedék” (Vasy Géza) tagjai is. Csapiár persze nem látnok, csu­ pán prózaíró: Sebestyén az egyik lehetséges válasz a mögöttünk levő, agyonelemzéssel fenyegetett két év­ tizedre. Nem mindent kimerítő v á ­ lasz, de az egyik legtisztább artiku­ lációjú. Í rónk határozottan a személyiség felől indult. Prózánk változási fo­ lyamatába a leghangsúlyosabb tar­ talmi kérdés újbóli, egyéni feltevé­ sével kapcsolódott be. Hangütésé­ ben szerepe volt általános helyzetfelismerésének is, és a felkészültségé­ nek. A kérdéseit ugyanis nem ki­ zárólag a magyar glóbusz helyi ösz­ tönzései szerint fogalmazta meg, ha­ nem a korszak tendenciáinak és a modern irodalom eddigi válaszai­ nak ismeretében. Mint epikus, meszszibbre tekint a múltba, semmint, hogy alapállása kizárólag prózánk kibontakozó átalakulási folyamatából lenne levezethető. Í rásmódja kétség­ telenül kapcsolatot mutat a felerősö­ dött önreflexiós törekvésekkel, amint arra többen rámutattak, különösen a K ét nap, amikor összevesztünk... című hosszú elbeszélése kapcsán. A prózapoétikai fordulat azonban Csapiárnál szervesen nőtt ki szel­ lemi és írói önfejlődésből, nem pe­ dig csupán kapcsolódott az aktuá­ lis fősodorhoz. Csapiár írói felis­ meréseinek fontos eleme, hogy tágabban értelmezi az aktualitást, mint ahogyan általában szokás. A próza belső átalakulását ahhoz a folyamathoz köti, amely Doszto­ jevszkij tájékáról eredeztethető. A l­ kotói szempontból közömbös, hogy ez a világirodalmi helyzetmegítélés pontosítható, árnyalható. A levon­ ható következtetésben van a ter­ mékenyítő mozzanat: előbb volt a személyiség felfokozott önszemléle­ te, s erről a komplexumról leválaszthatatlan a próza reflexivitása, egyben lírizálódása. A forma tehát nem önmagától, vagy írói önkény­ ből adódik, hanem a lényegkere­ sés, a központi kérdés megtalálásá­ nak és artikulációjának folyomá­ nya. Szerzőnk persze nincs egyedül a helyzet értékelésével, de most csak a csapiári alkotófolyamat vázolását kíséreljük meg. Nemzedéktársaihoz hasonlóan kiélezett konfliktusként élte meg önnön léttelenségét egyik oldalról, és felhalmozott, elvont tudását a másik oldalról. „K o ra i” tanulmányai tagolt elemzéseikkel, világosságukkal és programatikus jellegükkel tűnnek ki. Nincs itt te­ rünk, hogy ezen tanulmányokat szembesítsük a megszületett mun­ kákkal. Jelezni szükséges viszont, hogy más a felismerések gondolati összegzése, és megint más azok epi­ kus érvényesítése. Ezért Csapiárt, mint szerzőt, hamarább tekinthet­ jük „késznek” , mint hősét, Sebes­ tyént. Csapiárt sem egyszer és min­ denkorra. Mindig csupán egy néhány menetütemmel hamarább, mint, 51 �hiánya, jelenik meg, élményszerzés­ ahogy a soron következő Sebesbe hajszolván Csapiár hőseit. Ezért tyén-novella megszületne. Ú tjaik egyáltalán nem azonos dimenzió­ az egyén önkipróbáló kalandja küz­ delem a saját arc megteremtéséért, ban haladnak. A szerző esetében a személyiség kiépüléséért. Ám szó lényegében az egyre pontosabb kér­ sincs szerves önépítésről, sőt az eh­ dezés és az egyre konkrétabb, he­ lyi ihletésű válaszadás menetét fi­ hez szükséges, nélkülözhetetlen élet­ technika - társadalmi méretekben gyelhetjük meg. Miközben szerző mutatkozó - hiányáról értesülünk. és hőse úgy távolodik egymástól, Csapiár Vilmos kritikai alapállása ahogyan a tartósan alakzatban re­ pülő gépek sebességet és irányt vál­ e ponton érhető tetten. A tétnélkü­ liséget nem figurái súlytalanságá­ toztatnak, s kondenzcsíkjuk jelzi ból eredezteti, hanem éppen fordít­ még az együtt megtett távot, de az va. A z elvont eszmény és a gyakor­ elkanyarodás íve is látszik már. lat ellentétei közt vergődő alakjai Lényegében ezért van időszer­ spontánul izzadják ki a megoldásai­ vezte írásokkal és idő által össze­ kat, s ezeket Csapiár egyben a tár­ hordott kötettel dolgunk. Mert sadalom válaszaiként, lehetőségei­ mint utaltunk már rá nem egy ként mutatja be. Miközben Sebes­ tömbben írólapra szakadt művek tyén és társai körében annak ábrá­ ezek. Csapiár 1972-ben (Kortárs) zolását látjuk, hogy az önrombolás, még azt a vágyát fejezte ki, hogy önvesztés irányába csúszó életmód múltja legyen. Sajátja, önmagának és hőseinek (nemzedékének) egy­ jellege fel sem ismerszik: egyéni szabadságnak, a személyiség tágas­ aránt. A hatvanas évekhez, amely ságának vélik a megélői. Viszont éppen a következő évtized sajátos­ és reflektálni ságai által vált múlttá, hozzácsap­ múlttal rendelkezni erre a múltra, önmagunkra, az a hatja az elmúlt tíz évet, valamint felnőttség állapotát jelentené. A a távolabbi, a gyermekkor ködébe felnőttség korszakában pedig a kí­ vesző dekádét. Miért ez az időhaj­ nos jelenidejűség képzelgő átdimenszolás? Mert Csapiár emberképében a bensőség meglehetősen ingová­ zionálása, a feltöltöttség erőszakos nyos, bizonytalan, illékony látszat­ szorgalmazása fölöslegessé válna. birodalomnak minősül, amelynek A z író szempontjából nézve, je­ művekből kihámozható prog­ lentősnek értékelhetjük a megtett ramja szerint - a létrehozó, örökö­ utat. D e Sebestyén eljut-e valahon­ sen befolyásoló meghatározói nél­ nan valahová? N ála alig történik kül nincs önálló valósága. Ebből elmozdulás. A novellák füzéréből fakadhat idegenkedése a pszicholoazonban mégis a tapasztalás folya­ gizmustól, s gyakran írásainak ne­ mataként körvonalazódik ez a cse­ hezen belélegezhető száraz levegője kély helyváltoztatás is. Sebestyén is. Egyben lényegi különbözése több jól körülhatárolhatóvá vált, anél­ nemzedéktársa jelentős teljesít­ kül, hogy e művelet közben a szer­ ményétől. ző vállába ütköznénk. A z A hol a sziget kezdődik kamaszodó fiúja a N ála a bensőség (az olyannyira gyermekkor állandóságából, moz­ délelgetett bensőség!) mint üres tér dulatlanságából, tagolatlan önazo­ jelenik meg, amely csak az idő által nosságából a kaland és tétlenség, nyerheti el a telítettség állapotát. az ön- és világelemzés, a sorjázó Miként az arc is azonosíthatatlan, életkori stációk megállóin át a összetéveszthető, felcserélhető az Moralista történet.. . talán titoktaidővéste rovátkák nélkül. A z idő lanságnak nevezhető állapotáig jut. hiánya, mint az egyén történelem­ �Veszélyeztetett korszak ez, hiszen az életkori meghatározottságok kel­ tette köd rég felszállt — bár ebben Sebestyénnek bőséges része van s pőrén előbukkan a „valóság” . Győzelmes leleplezésnek nevezhet­ nénk, ami történt, pedig nem ke­ gyelmi állapot ez sem. Kiinduló­ pontja lehet újabb kapkodássoro­ zatnak is. Amiként a helyrehozha­ tatlan torzulások iránya helyett sa­ ját út kikövezése is elképzelhető elméletileg. Sebestyén történetei tehát foly­ tathatók. A hogyan? csak részben múlik Csapiár Vilmoson. A köte­ tét záró írással jelzi a maga irányát és hajlandóságát. A Csikósok és Kreutzok a novellafüzér végén már példázza korán tudatosodott írói igényét: „Számomra lezárult az egyhősű moralizálás időszaka (. . .) Csakis az egymást keresztező, egy­ mást vonzó és taszító hősök kapcso­ latai adhatják azt a sok lapú priz­ mát, amellyel a világ megmutatha­ tó.” (Kortárs, 19 72/12.). A záró írással nem csupán Sebestyéntől ve­ szünk búcsút, hanem Csapiár táv­ latairól is jelzést kapunk, a két vo­ natkozás pedig összefonódik. E b ­ ben az írásban Sebestyén kurta idő­ re, epizodistaként van jelen, mint­ egy véletlenül. Viszont a közeg, amelyben megjelenik, Sebestyén je­ lenbe fagyottságánál sokkal tágabb. Hősünk futó találkozása a névtelen­ nek történelmi menetelésével, öszszevetésre ad alkalmat. Miként Se­ bestyénnek, nekik is megvan a ma­ guk világmagyarázata, amely az önkeresésükkel együtt megmarad a részlegesség szintjén - ahogyan Se­ bestyéné is. A fölnagyított hős viszszaaplikálódik származtatási kör­ nyezetébe. A Csikósok és Kreutzok mély iróniával elénk állított élete Sebestyén (gyakran drámaira han­ golt) esetét jellegében más keretbe helyezi. A z iróniát pedig minden­ képpen a szerző szemléleti érlelődéseként kell üdvözölnünk. M íg Csapiár idáig jutott, nem csupán írói eszköztárának folyama­ tos gyarapítását figyelhettük meg. Am ikor új és új közelítésmódokat, eljárásokat próbált ki, mintha menekülésszerűen tette volna. Menekü­ lés a megformálás elkopott, bevett normáitól, egyben szorongás attól, hogy megfeneklik a saját konven­ ciójában. Kétélű dolog tehát Csap­ iár írói felkészültségének emlegeté­ se. A mesterségbeli színes mozai­ kok részlegességet, kudarcot is je­ lentenek olykor. Kötetének belső szervessége mindezt elfedni lát­ szik, és a feloldás lehetősége a re­ gény felé mutat. Csapiár és nemze­ déke feltehetőleg nem térhet ki a regényfeladat elől; megírni a hat­ vanas, hetvenes éveket, annak is egy speciális szeletét - az emberi történésnek azt a változatát, ame­ lyet kelet-európai kísérletnek neve­ zünk, s amelybe immáron belenőt­ tek. Talán megkockáztatható, hogy erre a feladatra a megújított, átér­ telmezett fejlődésregény műfaja lesz majd alkalmas. Am ely felé Csapiár Sebestyén-ciklusa is mutat. (M agvető) LACZKÓ PÁL 53 �A SZÉCSÉNYI PSYCHÉ Ferenczy Teréz: Minden versei Praznovszky M ihály szép és gon­ dos bevezetőjében a múlt század „irodalm i aprószentjei” közé so­ rolja Ferenczy Terézt. Találó és időtálló meghatározás ez, s jóval többet mond a megszokott, ereden­ dően lekicsinylő színezetű „kisebb költő” (poeta/poetessa minor) fo­ galomnál. Hiszen ha jól meg­ gondoljuk - az irodalomban, s azon belül különösen a költészetben, az „aprók” , a kevéssé ismertek az iga­ zi „szentek” , hiszen mindennapos alkotói pokoljárásukért sem a hír­ név, sem az anyagi siker, de még a halhatatlanság tudata sem nyújt kárpótlást. Mindez természetesen csak az igazi poétákra, nem a di­ lettánsokra vonatkozik. Így az 18 2 3. december 27-én R i­ maszombatban született Ferenczy Terézre is, aki 1853. május 22-i öngyilkosságával lezárult rövid életé­ ben költőhöz méltóan viaskodott a maga X IX . századi kisvárosi viszo­ nyok közé szorított duendéjével. Nem véletlenül jutott eszembe ez a lorcai kifejezés; a fiatal szécsényi költőnő megszállottsága olykor a másik költőre, Szent Terézre, az avilaira emlékeztet. M agyarra fordítva: a halál an­ gyalával küzdött, aki egy személy­ ben a költészet nemtője is. Ezt ta­ núsítják a 48-as honvédtiszt-testvért sirató gyászdalok (Ó , ne kérdjé­ 54 tek. . . , Testvéri emlék, Apám . . . ) éppúgy, mint a német romantikán edzett, rémregénymotívumokkal át­ szőtt szerelmes verseiben. (A meg­ ölt kígyó, A visegrádi hölgy, Ju ­ tok-e eszedbe?) Vannak, hogyne volnának banális pillanatai a költői tetszhalálból ez idáig mindössze kétszer, az 1854-es kiadású T éli csillagok című könyvecskében, illet­ ve a Három veréb, hat szemmel című antológiában feltámasztott Fe­ renczy Teréznek. Mégsem a késői elégtételadás vágya, vagy a nem­ béli szolidaritás vezetett, amikor a „szécsényi Psyché” -nek neveztem őt. Néhány verséből, pontosabban, csaknem minden versének - s ezzel harminc-egynéhány költeményről lé­ vén mindössze szó, nem mondtam túl sokat - néhány sorából egy tor­ zón maradt jelentős költészet hang­ ja érződik. A kötetkezdő Vezérhang első két sora például azonnal ismerős vissz­ hangra lel a X X . századi olvasó szí­ vében: „H a elvennétek fájdalm ai­ mat, / A z életre több semmi nem m arad.” (Ferenczy Teréz: Vezér­ hang) „Szeretnem kell gondolatai­ mat, / minthogy belőle egyéb nem maradt.” (Szabó Lőrinc: Egyéb nem) Hasonlóan kulcsfontosságú, még, ha a címzett mai szemmel nézve méltatlan is a költőnő lelke­ sedésére, az a vers is, amit egyik �pártfogójához Lisznyay Kálmánhoz írt: „E g y hang tőled: - és a jég­ szív / Túlvilági lángra kél.” (Lisz­ nyay Kálm án em lékkönyvébe) Ezt a verset az értheti meg igazán, aki vidéki süldőlány-költőként repesve tudott örülni egy-egy valódi, vagy vélt irodalmi nagyság fővárosból érkezett válaszának. Ferenczy Teréz weöresi értelem­ ben „legpsychéibb” verse a már említett A visegrádi hölgy, amely személyes sorsának egyik tragédiá­ ját, a „bukott lány” -ra váró gyöt­ relmeket rajzolja elénk, természete­ sen allegorikus formában. Egyéniségében különösen vonzó, hogy a nőies, minden korai szüfrazsettségtől mentes érzelemvilág bámulatos önismerettel és küldetés­ tudattal párosul. Visszatérve kiindulási pontunk­ hoz: minden „kisebb költő” kate­ góriába tuszkolt, vagy okkal-joggal odautalt íróember / asszony számára tanulságokkal szolgál N em vagyok én n a p ... című verse: „N em va­ gyok én nap, se h o ld ,.. . ( . . . ) Egy szörnyű éjszakának, / S az elborult pusztának / M ár, amilyen, olyan, / Mégis fénye vagyok.” Ugyanez az alapgondolata az 18 5 2. Végestéjé­ nek is - valam i szerény nyomát hagyni annak, hogy itt élt, írt, dol­ gozott ezen a földön: „ É s mindőn haldoklom / A d ja egy tekintetet: / hagyok-e a földön / Reményt és életet.” Hogy Ferenczy Teréz va­ lóban „reményt és életet” hagyha­ tott ránk, hosszú magány és „ké­ részéletű” ragyogás után, az most, halálának 130. esztendejében, Nógrád megye dolgozóinak és szellemi erőinek érdeme. Tisztelet és meg­ becsülés mindazoknak - K ISZ -fiataloknak, szocialista brigádoknak és a helyi irodalomtörténet ismerői­ nek - , akik az értékmentés mun­ káját magukra vállalták. Érdeklődéssel várjuk a sorozat további, országos visszhangra is joggal számító köteteit. (N ógrádi irodalmi ritkaságok I ., Salgótar­ ján.) PETRŐ CZI É V A 55 �T A R JÁ N T A M Á S Űrhajónk rózsaablaka A Z ÚJA B B SZÍN I E L ŐA D Á S O K S Z E R E P E A T R A G É D IA M AI É R T E L M E Z É S É B E N (Drám a és színház) A színjátszás több ezer éves történetét végigkísérő egyik felfogás szerint a teátrum nem egyéb, mint az irodalom, közelebbről a drámai műnem kiszolgálására termett művészeti ág. E z az „ancilla” -elmé­ jét rejlik a máig is jelenvaló nézet mögött, ez mondathatja, hogy a színházi előadás az írott szöveghez képest másodrendű, hiszen annak interpetálója csupán. E nézet, bizonyos részigazságai ellenére is, könnyen cáfolható, hi­ szen például a vásári színjátszás, a commedia dell’arte, vagy - nagyot ugor­ va - az elidegenítő effektusokkal élő színház mit sem érne a replikák pusz­ ta, alázatos tolmácsolásával. Szerencsére - és természetesen a színházművészet, különösen a X IX ., majd még inkább a X X . században mind job­ ban kitört abból a szekunder helyzetből, amit a nem irodalomcentrikus esz­ tétikai rendszerek korábban sem akartak ráerőltetni, az irodalomközpontúak viszont igencsak. M a egyre nagyobb tért nyer az a szemlélet, amely nem függő viszonyt — de szabad szövetséget, kölcsönös kapcsolatot lát drámairodalom és színház között. A z évezredes hagyományokra és a gazdag modern vívm ányokra tá­ maszkodva ez a művészeti ág végérvényesen öntörvényűvé emelte magát. Furcsa és sajnálatos módon azonban épp az irodalomtudomány, az irodalmi műelemzés hajlandó legkevésbé tudomásul venni ezt, pozícióvesztésnek, sőt akár szentségtörésnek ítélve a színház szöveggel szembeni - pontosabban: épp a szövegért való! - autonómiáját. Konkrét eseteket, darabok úgymond „m eggyalázását” említeni ezúttal fölösleges lenne, ám tárgyunkról, A z em­ ber tragédiájáról szólva, nem hallgatható el: legkiválóbb irodalomtörténé­ szeink közül is sokan tiltakoztak, amiért a Paál István rendezte szolnoki előadás el merészelte hagyni a nevezetes zárósort és Jeles A ndrás gyermekszereplőkkel forgatott Tragédia-filmje látatlanban is a legingerültebb v á ­ daskodásra, adminisztratív tiltó eszközök óhajtására ragadtatott kitűnő szak­ embereket. Sajátságos módon a Paál-féle produkcióval kapcsolatban a het­ venéves-örökifjú - szellemiségében fiatal — Czimer József, a legtekintélye­ sebb magyar daramaturg is szükségesnek tartotta kifejteni, miért nem fo­ gadhatja el a módosítást (holott más műveken ő maga végezte a legradiká­ lisabb metszéseket). A teljes jelenségkört itt nem részletezhetem, de gondolatmenetem hátteré­ ül föl kellett villantanom. M a az a helyzet, hogy miközben a színház mű­ vészei - elsősorban persze a rendezők — egy-egy dráma színreállításakor (tisztességes munka esetében) szinte filológusi alapossággal merülnek el a mű irodalomtörténeti elemzéseiben (így tették ezt valamennyien a Madách Imre remekével újabban foglalkozók), addig az irodalomtudomány, a mű­ elemzés egyszerűen nem hajlandó észrevenni, fölhasználni azokat az ered­ ményeket, amelyekre a különféle előadások jutnak. Pedig, meggyőződésem, 56 �egy dráma történetéhez az előadások története szervesen hozzátartozik, és bizonyos tekintetben a rendező de akár a színész, a tervező is — „irodal­ már” , akinek maradandó érvényű szava lehet a darab analízisében; aki mű­ vészi munkájával jelentékenyen segíthet vitás kérdések tisztázásában. Nagy kár, ha az előadásokkal együtt újdonságaik is feledésbe merülnek. Sajnos, ma ezt tapasztaljuk. M aradva a Tragédiánál: a szépen gyarapodó szakiro­ dalom legszínvonalasabb, legújabb tanulmányai, kötetei sem „kérdezik meg” egy-egy vitás pontban a színházat. Sőtér István például alapvető, 1969-es összefoglalásában (Á lom a történelemről) így ír: „M adách sokkal kevésbé drámai, mint inkább költői remeklésekkel szolgál a Tragédiában. Ezeknek a remekléseknek alkalmát a dráma konfliktusai helyett az esz­ mék konfliktusai, a kritikai szembesítés alkalmai hozzák el” - , s ezzel akarva-akaratlanul is tovább örökíti Lukács Györgynek A modern dráma fejlő ­ désének története lapjain 1907-ben papírra vetett (már nem előzmények nélküli), kanonizálódott megállapítását: „ . . .gondolatai gondolatok marad­ tak, nem váltak tettekké, nem lettek drámaiakká. A z ember tragédiájában művészileg külön van gondolat és megérzékítése. Minden megtörténés jel­ képez, illusztrál valami világhistóriai, vagy kozmológiai gondolatot, de nem olvad fel benne egészen, külön marad. Minden jelenet szép, allegorikus ki­ fejezése egy mély gondolatnak de a gondolatok drámai kifejezésének egyet­ len útja: a szimbolikus.” M inden színházi bemutató: polémia ezzel a felfogással. S ha nem is min­ dig - vagy nem mindig teljesen - került ki győztesként a színház a drámá­ val a drámáért vívott küzdelemből, színszerűségének egyértelmű - és sok­ szoros, sokféle - bizonyításával nem maradt adós. „ A történelmi illusztrá­ cióból valódi dráma lett” - állapíthatták meg például az 1979-es minszki premier kritikusai. A hazai előadások közül - az utóbbi egy-két évtizedre gondolva - M ajor Tamás, Szinetár M iklós, Paál István, legfrissebben Ruszt József rendezésének egyes reveláló elemeire utalhatunk legfőképp. A z aláb­ bi vázlatban azt kísérlem meg bizonyítani, hogy a színrevitelek tanulságai a jövőben az irodalomtörténész, a literatúra érdeklődő búvára számára sem nélkülözhetők. Természetesen nem valam iféle irodalomtudomány-ellenesség, vagy a színház melletti elfogultság vezet. Ezért hát alaptételként foga­ dom el, hogy az eddigi kutatás számos kérdést megnyugtatóan tisztázott, és - többek között - Arany János, E rd ély i János, Szász Károly, A lexander Bernát, Palágyi Menyhért, Babits M ihály, R ied l Frigyes, W aldapfel József, H ermann István, Lukács György, Sőtér István, M ezei József írásaira, köny­ veire - megfelelő kritikával bár - bátran támaszkodhat az elemző: de olyan súlyosan ellentmondásos véleményeket sem hagyhat tekintet nélkül, mint amilyen mondjuk R éva i József Tragédia-képe. Alaptételként fogadom el, hogy Madách művében a vesztett szabadságharc utáni magyar valóság li­ berális nemesi szemlélete kap hangot, de azt is, hogy - újra Sőtér szavával - az író „teljes egységben fogja föl a nemzetet és az emberiséget. A nem­ zeti sors az emberiség sorsa miatt érdekli az emberiség sorsában pedig a nemzeti sors megoldását is várja.” Magam is problematikusnak ítélem a tömegek ábrázolását, a szereplőpárok egyes viszonyainak olykori tisztázat­ lanságait, a determinizmus és szabad akarat fölfogását - és így tovább, egé­ szen az „optimizmus, vagy pesszimizmus?” vitapontjáig. A színházi bemu­ tatók néhány tanulságát abban a reményben idézem, hogy a színpadi reflek­ torok sugara új fényben is láttathatja mindezt. 57 �(Az Úr : Hang vagy személy?) A z ember tragédiája színrevitelének egyik, s talán legelső kardinális kérdése: megjelenjen-e testi valójában az Ú r, vagy sem? A döntés dramaturgiai és színpadi következményei igen nagy horderejűek. Ha csak a Hang hallik, nyomasztó a misztikum érzete, ránk nehezedik a transzcendens szféra, s eleve eldöntött az ember fogvatartottsága hiszen az Atyaistennek még akár a jósága, szeretete, biztatása is fogvatartó. Ha Isten és Ember - az Ú r és Ádám között nem jöhet létre az egyenrangúság, a „küzdj’ és bízva bízzál!” bármilyen fölemelő elzengése ellenére is eredendően pesszimista a mű, mert az ember önmagán kívül v a ­ laki másnak is tartozik elszámolnivalóval, s így az út és a megítéltetés is többé-kevésbé kívül esik jogkörén. Ebbe a múlt század második felének embere, vagy a valláserkölcsi felfogás híve belenyugodhat - a X X . század és különösen a század- és ezredvég azonban egyre kevésbé. Mégis, felemás törekvések ritka példáját nem számítva, az 1883. szeptember 21-i, Paulay E de rendezte ősbemutatótól kezdve, mintegy kilencven éven át az volt a színpadi gyakorlat, hogy az Urat hangja képviselte. A z újabb előadások zömében az Úr mint (gyakorta nagyon is hangsúlyozott, hétköznapi) embe­ ri személy jelenik meg —. de akadnak ellenpéldák is. Vámos László centenáris, nemzeti színházi rendezése, híven az egész produkció muzeális törté­ neti jellegéhez, ezt a formát választja. Kevéssé meggyőzően, a szegedi sza­ badtérről „átköltöztetve” . Am i ott, a hatalmas templom előtt viszonylag jó lehetett, (mivel az épület mintegy meg is testesíthette az Urat), nem jó itt; ráadásul illúzióromboló s következetlen, hogy a Hangot „játszó” színész civil ruhában meg is hajol befejezéskor. M it eredményez az Ú r fizikai jelenléte, embersége? Minden konfliktus egyetlen körbe: a fö ld i körbe utalódik, emberek közötti konfliktussá lesz. A z istenit máris f ö l é r e n d e l t n e k , az emberit a l á r e n d e l t n e k látjuk, Lucifer a kettő között, mondhatni, „ingázva” helyezkedik el. E z a viszonytípus nem változhatatlan - ellenkezőleg: a látható (így demitizált) „szö­ vetséges” és „ellenfél” , az Úr testi valójában fölvállalható küzdőtárs. A humanizálódás folyamata játszódik le megjelenése által, s ez a másfajta, egészében emberi kapcsolatforma az optimisztikus kifejletnek kedvez. Noha a Tragédiát „filozófiai költeményként” , (tehát általában semmi esetre sem színpadra szánt-remélt drámaként) olvasó irodalmárok erre lényegében sem­ mi figyelmet nem fordítottak, Madách mintha ösztönösen megérezte volna az Úr fizikai jelenlétének szükségességét. „A z Ú r dicstől környezetten trón­ ján” írja, s ezt instrukciónak is olvashatjuk. Am ikor a X V . színben az Úr „dicsőülten, angyaloktól környezve” lép elő ismét, Madách persze, szükség­ képp a mindenhatóságra teszi a hangsúlyt. Bármely színpadi megvalósítás azonban a valóságos Úrral új rendet teremt: ember embert nem fogad — nem fogadhat, ne fogadjon - el mindenhatónak. A vallásos világkép viszszahúzódtával a szín fantasztikus monumentalitása egyébként is enyhül, s mindinkább csak a fennség, méltóság marad belőle (vagy az sem). A szintén nem az emberi nemből való Lucifer (és az angyalok) színrelépte különben is majdhogynem kizárólagos érvénnyel diktálja az Úr színreléptét. A már eddig is számos színpadi megvalósítás közül itt csak két alaptípusra célzunk. Egyik az A tyaisten-felfogás: a z öreg Úr. Ruszt József 1983-as zalaegerszegi premierje joviális öregurat mutat, afféle mesemondó falusi plébánost, aki ereje fogytán, de az álmatag álorca mögött is bölcses­ sége teljében vonja magához teremtményeit. Mennyországából (az alig emelt, csúf dobogóról) lebaktat hozzájuk; nem gyönyörködik művében, a világ­ 58 �ban, de csöndesen, önironikusan elfogadtatja: ez van, így van. - A másik típus az Ádámmal (vagy Ádámmal és Luciferrel is) egykorú fiatalemberÚr. Több előadásban ő lép a teljhatalommal bíró agg zsarnok, vagy jóságos öreg helyébe. Ezáltal nemcsak Ádám és Lucifer lehetnek - ahogy ezt a szakirodalom többször fölfejtette - „egymás énjei” : az Úr is részese lesz az Ember (a Férfi) megkétszerező-megháromszorozó történelmi tudathasadásá­ nak ha pesszimisták vagyunk; illetve a históriára rácsodálkozó, próbákat vállaló Ember alkati, tudati, pszichikai polifóniájának, sokszínűségének - , ha optimisták vagyunk. (Ádám , h á n y v a g y ? ) A kérdés korántsem olyan egyszerű, mint hihet­ nénk. Lucifer Ádám álmaként jeleníti meg a történelmet és a vélt jövőt, ha tehát a színpad ragaszkodik az álmodóhoz és az álmodotthoz is, akkor két Ádám ra és két É vá ra van szüksége. Rossz esetben ez ügyetlen szerepkettő­ zés, amint most a Nemzetiben is látható: az elalvó emberpár helyébe sta­ tiszták másznak, ők az álmodok, az „igazi” Ádám és É v a pedig Egyip­ tomnak veszi útját. Ettől a zavaró, de elhanyagolható negatívumtól függetlenül is fölvetődik a kérdés: egyetlen személy-e a szerepeket próbálgató Ádám ? Különösen az ún. „álom az álomban” : a Kepler-önmagát álmodó Ádám Danton-álma élezi ki a dolgot. A válasz egyfelől nyilvánvaló: Ádám - egy, mert csakis az emberiség egyetlen reprezentánsát érő tapasztalatsorozatot fogadhatjuk el általános érvényűnek. Csakis az egy szempontú, egy nézőpontú megisme­ rést: a mindenkit képviselő és megtestesítő ego útját. Tudta ezt Ruszt József is, ezért Zalaegerszegen a szokáshoz híven egy színészt visz színről-színre Ádámként. D e mellette, négy másik színész megjelenítésében, mindig van egy-egy „második Á dám ” is. Egyszerűbben szólva: Ádámot és szerepeit szétválasztja. Ádám mindvégig Ádám marad, a Paradicsomból épp kiűzetett kalandra induló - és önmagát nézi, látja később mindig más alakban. Zse­ niális dramaturgiai megoldás, még ha nem teljesen végigvitt is! Ádám így osztatlan, változatlan önmaga lehet, és kívül kerülve a színek szituációin, önmagával is szóba állhat. A rendező „kettejük” közt úgy osztja meg a szöveget, hogy a kétely, a vita, a meditáció hangjai (vagyis az elvi-filozófiai igényű részek) az „alap-Ádám nak” jutnak, a konkrét szituációhoz tartozó szavak, mondatok az álmodott Ádámnak. M íg Ádám egyébként csak Luci­ ferrel, ritkábban É vával, kiváltképp az Úrral perlekedhet, itt önnön ma­ gával is, s a kettéválasztás, kettéosztás eredményeként elbukó, kudarcot valló énje alkalminak tetszik, továbbszáguldó énje viszont öröknek. Ruszt előadása távolról sem diadalos hangoltságú, de ezzel a minden erőltetés nélküli megoldással - mely, mint a „nagy ötletek” szinte mindig, kézenfek­ vően egyszerű - a Tragédia távlattudatát, a kudarcok ellenére is egyértel­ műen ható fejlődéstendenciáját erősíti, növeli meg. A z ötlet buktatója egy­ felől az, hogy bár így lenne logikus - É v a nem változik. E z persze. M a­ dách szövegének buktatója, ellentmondása is. Tudvalevő, hogy Lucifer Ádám ra és É vá ra is álmot bocsát, a „nagy álmot” , a történelmet azonban csak Ádám álmondja. További gond a zalaegerszegi előadásban, hogy az első prágai szín K ep lerje (aki „m ásodik Á d ám ” ), a párizsi színbe az „alap-Ádám ot” álmodja (mészároslegény-öltözékű) Dantonként. Vajon az dominál-e itt, hogy e forradalmi csúcsponton föltétlenül „igazi” Ádámunknak kell állnia? V agy egy másik - itt már harmadiknak számító! - Ádám túlzás lett volna? A k ár így, akár úgy, igaza volt a kritikusnak, aki általá- 59 �ban kitörő lelkesedéssel fogadta a szokatlan megoldást, de a következetlen­ ségeket is észlelve rögzítette: néha „kicsit sok az Ádám okból” . Ruszt szuverén eljárása nemcsak pompás, eredeti ötlet, de közvetve ar­ ra az igényre is rámutat, hogy mind árnyaltabban kívánjuk látni a Tragé­ dia főalakjait. A nagyobb figyelem a kezdetektől fogva a mindig vonzó diabolikus alak, Lucifer felé irányult. Legtöbbször ő került előtérbe, az advocatus diaboli: az ördög, mint a saját ügyének védője. Ádám , a hérosz iránt - mint általában a nagy hősök iránt - fogyatkozó érdeklődéssel viselte­ tett színház és publikum, összhangban azzal az (igaz, vagy nem igaz?) föl­ ismeréssel: századunk végén nincsenek - mintha nem is lettek volna - a szó klasszikus értelmében értett hősök. A föntebb vázolt színházi megoldás, sajátlagos szereposztás cl is fogadja, cl is utasítja a „hőstelenséget” . (É v a ) Az első asszony figurája a Tragédia szinte mindenki által és szin­ te mindig leghálátlanabbnak tartott szerepe. É v a jelzői - „örök” , „term é­ keny” , „egyszerre nemes és nemtelen” stb. - konvencionálisak, ezért most el is hagyhatók. A z újabb értelmezések is ezzel az alakkal szemben tanács­ talanok leginkább. Nem a színésznők hibájáról: a koncepció ingatagságáról van szó. Ezért szükséges röviden jelezni, hogy Borisz Lucenko 1979-es minszki rendezésében - ahogy arról Alekszandr Gerskovics tudósított - „a színházi mese főhőse É v a lett, aki nemcsak az emberiség ősanyja, hanem minden emberi tett és kezdeményezés elindítója: ő az, aki elsőként harap a tudás tiltott gyümölcsébe, rábírja Ádám ot az Isten ellen vívott harcra, kényszeríti, hogy kövesse a tagadás szellemét, L u cifert.. . Nem szűnik meg kimeríthetetlen kíváncsisága, érdeklődése az élet iránt: életrevalósága és feltétlen életszeretete.” Ha a gyümölcs megízlelésének bátorságát az égi tűz ellopásával állítjuk párhuzamba (jogosan, hisz mindkétszer az isten(ek) el­ leni lázadásról van szó), akkor igazán szembetűnő, hogy a „prométheuszi ember” itt - nő! Lucenko víziója mely egy vendégszereplés alkalm ával Budapesten is megtekinthető volt - szintén úgy találja, hogy a „hősi” elem, mit Ádám hivatott képviselni, kihalt világunkból, vagy legalábbis ma nincs jelen. Helyébe É v a - anyaságából táplálkozó - szilárdsága, érzelmi bizton­ sága lép. Ádám történelmi szerepváltása: identitáshiány: identitás nélkül nincs hős. É v a élettovábbadó szerepe: önazonosság. Feminin hősiesség. (Lucifer kalapja) A Tragédia legizgalmasabbnak tartott, legtöbbet anali­ zált, boncolt szereplője. Érdekes módon a figura sokáig volt uniformizáltságát, mintha új egyenruha váltaná föl. Korábban legtöbbnyire ördögként lé­ pett föl, mint a fausti Mephisto rokona. M ára a leghétköznapibb, legembe­ ribb alakot ölti, és a talán legjellemzőbb emberi létérzést fejezi k i: a kétel­ kedést, a bizonytalanságot. Nem annyira a tagadást tehát. Kontradikciója nem bukásra ítélt, emberellenes lázadás, hanem józanul okfejtő, az embe­ rért való létvizsgálat. Lucifer rezonőr volt és rezonőr maradt —. de a lehe­ tő legközelebb jött hozzánk: Ádám nál, Éván ál is közelebb. Madách Imre Ádámot tekintette az emberiség megtestesítőjének (É vával az oldalán), L u ­ cifer az „ellenjátékos” volt; s ha „m ásik én” , akkor így az. A ma színháza arra hajlik, hogy Luciferben - a fényhozóban - sejtse az embert, és Ádám lesz a „m ásik én” . A z új Luciferek alapvonása a hangsúlyozott köznapiság. Ú jra a minszkiek előadásáról szólva: garbópulóveres, kopott farmert viselő, szakállas kortárs-értelmiségi jelent meg a színpadon. Ebbe az irányba vitte a figurát Szi- 60 �netár Miklós is Szegeden, 1976-ban. Paál István Szolnokon hasonlóképp, Len­ gyel György a Madáchban ugyancsak (bár az utóbbi két előadásban a stilizált öltözék „öröknek” hagyta az alakokat, nem konkretizálta a cselekményidőt). Ruszt József Lucifere majdhogynem rosszul öltözött, gyűrött, ballonkabátos alak, szemébe húzott puhakalappal - mintha Humphrey Bogart lépne ki a negyvenes, vagy Y v e s Montand az ötvenes évek elejének esős filmjeiből, úgy jár-kel zsebredugott kézzel G ábor M iklós is. A Madáchnál még kétség­ bevonhatatlan Á d ám -L u cifer „egyensúly” megbomlását, az újabb színpadi megjelenítések szinte kizárólagos Lucifer-centrikusságát az is jelzi, hogy ki­ vétel nélkül ez a szereposztások legerősebb, leghatásosabb, legmaradandóbb pontja. Nyilván nem csupán arról van szó, hogy mindig a Lucifert játszó színész a legjelesebb. A rendezői munkába átszűrődő világközérzet kedvez Lucifernek (akihez a legjobban kivitelezett előadásokban azért vagy Ádám , vagy É v a , vagy az Ű r hozzá magasodik a játékban. Sajátságos titka - tit­ ka? - a műnek, hogy az emlékezet és a kritikai irodalom nem őriz olyan produkciót, amelyben mind a hárman —, vagy mind a négyen - egyként fel­ adatuk magaslatán álltak volna. E z a látszólagosan csak színházi kérdés azt jelzi: a Tragédia szereplőviszonyainak mérhetetlen gazdagsága, összetettsége mellett e viszonyoknak a szövegben rejlő bizonyos ellentmondásosságával, alkalmankénti „kioltó” hatásával is számolni kell). (A kulcsjelentőségü színek) A z ember tragédiájának mindenkori jelen­ ideje, az olvasás, értelmezés, eljátszás pillanata mindig más és más színnek adhat különös fontosságot. Mindig annak, amellyel valam ely okból épp leg­ inkább kerül szinkronba az olvasó, a néző kora. Így nőtt meg régebben nem­ egyszer - Hont Ferenc 1933-as szegedi, szabadtéri rendezésében is - a for­ radalmas párizsi szín funkciója. Mindent egybevetve azonban, mára a törté­ neti színek Párizsig tartó sora, sőt, maga a párizsi szín is kevesebb figyel­ met vonz, s a londoni, a falansztert ábrázoló és az űrbeli képek kerültek kulcspozícióba. Szükségképp, hiszen - az értelmezéstől függően - ezek egyi­ ke vagy másika (sőt, akár közülük kettő, vagy három együtt), fogható fel a történelmi mának. 1937-ben már Németh Antal a világháború előtti, 19 10 körüli években játszatta a londoni színt az 1860-as idők helyett: a kapitaliz­ mus helyett az imperializmust ábrázolta. A z újabb rendezések a londoni v á ­ sári forgatag haláltáncvízióját mind jobban összefüggésbe hozzák a fejlő­ dő szocialista társadalom egyes erkölcsi, gazdasági problémáival. Iglódi István és Szigeti K ároly 1974-es, a Huszonötödik Színházban előadott M -A -D -Á -C -H című (a címben is kifejezetten analitikus szándékú) kompo­ zíciója csak a londoni színt mutatta be a Tragédia egészének képviseletében, egy-egy, más jelenetekből vett mondattal megtoldva. „ E törpe korban így kell lelkesülni?” - a kérdőre fordított sort szánta szemnyitogatóul, lelkiismeret-ébresztőül ez a kamarajáték. A minszkiek sokat idézett, kitűnő pro­ dukciójában — ahogy Szücs Miklós megfogalmazta — „ a legkidolgozottabb és leghatásosabb kép éppen Madách kora: a londoni szín. Itt funkcionál iga­ zán a díszlet is. K ét, malomkerékre emlékeztető díszletelem összepréseli, közös sírba darálja az embereket.” E z bizony nemcsak Madách kora: Lon­ don kapitalizmus-kritikáját a modern szemlélet általában a túltechnicizált társadalom kritikájába fordította át. A londoni szín: a Tragédia egyik le­ hetséges jelenideje. (Rusztnál: passióparódia, az élet elől az alkoholba me­ nekülő tucatemberek részeg öklendezése. Paálnál: rideg temetési szertartás. Vám osnál: inkább csak színes kavalkád.) A kadt olyan felfogás is, amely 61 �nem értett egyet ezzel az erősen bíráló tendenciával. Groznijban, 1979-ben M ihail Szolcajev anakronisztikusnak találta a London-képet, idejétmúltnak és torzultnak a kapitalizmus elleni vádbeszédet, s a szín teljes elhagyásával a Falansztert úsztatta rá (a második prágai színt ugyancsak kihúzva!) a forradalmi Párizs képére. A Falanszter: a másik lehetséges jelenidő. Ruszt attól sem riad vissza, hogy a színpad tüll előfüggönyére ekkor egy lakótelep fényképét vetítse. Madáchot - főleg Erdélyitől - már korábban is éles bírálat érte a F a­ lanszterben adott negatív szocializmusvíziója miatt, s e vád alól teljes fel­ mentést későbbi monográfusaitól sem kapott. Ám ahogy a London-kép ma már nem egyértelműen a kapitalizmust jelenti, úgy a Falansztert sem (utópikus_ vagy nem utópikus) szocialimusnak értjük. A - legalábbis egyes kon­ tinenseken és egyes országokban, társadalmakban - túlérett X X . századi ci­ vilizáció egyéniségellenes megnyilvánulásait tárja föl mindinkább ez a szín: az embert fizikailag és morálisan, akaratilag és érzelmileg is kikezdő, kény­ szerűen uniformizált életformát. A különbözőségükben is egymásra hason­ lító Falanszter-képekből egyet emeljünk k i: Ruszt tudósa ebben a színben, míg a messziről jött vándoroknak, Ádám nak és Lucifernek magyaráz, a londoni színből itt feledett snapszospoharakat szedi össze, maradék tartal­ mukat töltögeti egybe. E nevetséges módon keres bódulatot - ő, aki pedig az élet titka megfejtését reméli, hirdeti. Talán az újabb Falanszter-megjele­ nítésekben nyilvánul meg leginkább, hogy a Tragédia „kinőtte” azokat a keletkezése korához kötött, s így közvetlenebb tartalmakat, amelyek sorába például a szocializmus-dezillúzió is tartozott Madáchnál — feltöltődött v i­ szont olyan új jelentésekkel, miket az író aligha sejthetett, a nagy mű zse­ niális rendjében mintegy lappangva mégis megérzékített. A z ember tragédiája egyik legradikálisabb (nem elsősorban a rövidítés­ ben megnyilvánuló) átértelmezése Paál István nevéhez, a szolnoki előadás­ hoz fűződik. Szinte csak mellékesen megoldotta az egyik legfontosabb színi kérdést, a színek folyamatosságának problémáját: a képek logikusan simul­ tak, folytak egymásba a hétszereplős kamarajátékban. A kiemelt fontossá­ gúvá lett Ű r-képben egyszerre volt képes megmutatni az emberi lét föleme­ lő nagyszerűségét és kétségbeejtő korlátait - azaz, a legkorszerűbbnek ítél­ hető, polifon Tragédia-felfogást nyújtotta. A X III. színben a Föld szellemé­ nek csak a feje látszott ki a padozatból, mintha egyes abszurd drámák szánnivaló hőseinek mintájára állig betemetkezett volna - nem a szemétbe, szennybe, homokba, ürülékbe, csak a glóbuszba. Eközben Ádám és Lucifer fönn a magasban, a csarnokszerűen kiképzett, matt színű, lépcsőzetes templomra is emlékeztető - építmény legfelső platóján ültek, a díszlet egyet­ len, gyönyörű fényforrása, a mértani környezetébe mérművével be is illesz­ kedő, s abból szépségével ki is ütő rózsaablak előtt. Ő k mintegy trónuson ültek a sugárzó fénynyalábtól ölelve: mintha repülőgépen, sőt űrhajóban száguldanának. Vibrált, szaggatott ez a hatalmas színpadi fesztáv: az űrbe kilépő, a lenti sártól szabadulni ugyanakkor mégsem tudó mai ember esé­ lyei, dilemmái fogalmazódtak meg benne. S az évezredek óta virágzó-világló rózsaablakban a múlt, az űrrakétaképzetben a jövő is szimbolizálódott. A fordulóponthelyzet, a választásszituáció - az elmúlt és eljövendő között voltaképp mindig csak pillanatnyi: késélnyi jelen. A z emberiség kettes-útja: fölröpülni, kitörni - vagy lesüllyedni, belehalni. A z abszurd drámákra főleg a Paál rendezői fantáziáját sokat foglalkoztató Beckettre - való uta­ lás nem volt véletlen. Paál István azért hagyta el az utolsó sort (amely a 62 �legtöbb elemző szerint nem kellően szerves része, következménye a mű egé­ szének), mert mint X IX . századi abszurdot fogta föl a Tragédiát! Olyan alkotásnak, amelyben a reménytelenség komor szólama zendül meg, ha csu­ pán a cselekménymenetet nézzük - de a rendíthetetlen morális tartás szép­ séges éneke, ha a cselekménymenethez való viszonyra, a mindig újrakezdés­ re, s a kudarcok viselésének méltóságára figyelünk. A z abszurd jelentősége épp abban áll, hogy míg végleges pusztulást mutat, etikailag épp ez ellen lázit. Paál rendezésének záróképében a mindig új útra hívó Lucifer hiába akarta fölrángatni a földről a kereszt alakban elzuhant, agyonfáradt Ádámot és É vát. De ez a kétségbeesett igyekezet fölért a „K ü z d j’ és bízva bízzál!” intelmével. (Tér és tömeg) A mű színpadi pályáján az egyszerűsödés jellemzi a játék keretét. A revüszerűséget vállaló előadások (így Vámos László rendezései) is egyre puritánabbak. E z a folyamat törvényszerűen a dráma dekontretizálódásához, gondolatiságának általánosabb érvényű hangsúlyozásához vezet. A színháztörténészekre váró feladat annak mélyebb elemzése, miért lett mind uralkodóbbá az ún. mejerholdi színpad a Tragédia tereként. Döntő vonás, hogy a színház mind gyakrabban lépteti föl a darabbeli tö­ meget a tér részeként. A Madách-bírálatok lényegében egyetértenek abban, hogy az író bizalmatlanul, olykor lenézőleg szemlélte, kezelte a tömeget, a népet. A színház a maga eszközeivel oldani, enyhíteni tudja ezt a sok te­ kintetben kétségtelen tényt. A z egyszerűbb út a kamaravariáns kialakítása: itt nincsenek mellékszereplők, azaz, erről a problémáról el is terelődik a figyelem. A z értékesebbnek tűnő közelítés: a színpadi teret élettérnek, tör­ téneti térnek fölfogva, alakítóként és megélőként vonni be a statisztériát: a tömeget, népet az előadásba. Groznijban ők nemcsak athéni polgárok, pá­ rizsi forradalmárok, falanszterlakók stb. voltak, de az Ű r-jelenetben a spe­ ciális világítás révén csillagok, bolygók képzetét keltették a föl-le sétáló fi­ gurák. A Jégvidék kristályalakzatai is emberekből formálódtak: mintegy a tömeg fagyott tehát a kihűlt Föld jégmezőjévé. (Ezzel rokon az a szép meg­ oldás, amelyet Vámos alkalmaz az eszkimó-képben.) A z egyik legsikerül­ tebb Tragédia-rendezés, E pp Kaidu 1971-es tartui munkája ugyancsak szá­ mos olyan elemet tartalmazott, amelyek a szövegre visszavetítve jelentősen árnyalják Madách Imre remekének megítélését. (Végezetül) Az aranybánya kifogyhatatlan. Irodalmi elemzés és színházi értelmezés nem romló gazdagságra lel Az ember tragédiájában. A történel­ mi és poétikai tudással fölvértezett irodalomnak érdemes fegyverbarátságot kötnie a más készségekben jeles színházzal: így találkozhat a históriai, az elvi-filozófiai a m aival, érzékivel. Így lehet teljes érvényű, amit a száz éve született Babits Mihály írt - Madách Imre születésének centenáriumán, 1923-ban: „ ...o lv a s d újra művét, s úgy fog hatni reád, mint valami véres aktualitás; korod és életed legégetőbb problémáival találkozol.. . ” 63 �Szeptember végén új lendületet kapott a Madách Imre-emlékév eseményso­ rozata. Drámaköltőnk születésének 160. és halhatatlan műve bemutatásának ioo. évfordulója alkalmából számos kiemelkedő rendezvényre került sor. Hí­ reink között legfeljebb töredékesen számolhatunk be a történtekről. Szeptember 17-én a csehszlovákiai Nagykürtösön került sor a Madách Imre irodalmi és kulturális napok nyitó rendezvényeire, melyen Nógrád megyét né­ pes delegáció képviselte. A járási székhelyen Madách Imre élete és munkás­ sága címmel megnyitották a salgótarjáni Nógrádi Sándor Múzeum kamara­ kiállítását. A nap fénypontját a Madách Színház Lengyel György rendezte Tragédia-előadása jelentette. Az ember tragédiája bemutatásának 100. évfordulójára a Nemzeti Színház­ ban díszelőadással emlékeztek szeptember 21-én. Ünnepi beszédet mondott Köpeczi Béla művelődésügyi miniszter. Beszédének végén bejelentette: „a Ma­ gyar Népköztársaság Minisztertanácsa - a közóhajnak is eleget téve - határo­ zatot hozott az új Nemzeti Színház építésére, melyet 1989-ben át kell adni 64 �rendeltetésének” . A drámatörténetben amúgy is egyedülálló megemlékezés ez­ zel valóságos nemzeti ünneppé vált. Szeptember 22-én Budapesten a Fészek Klubban irodalomtörténészek és színházi szakemberek - közöttük számos rendező - nemzetközi szimpozion ke­ retében vitatták meg a Tragédia utóbbi években megvalósult színpadi válto­ zatait, s a színházak alkotó részvételét a Tragédia időszerűségének elismerteté­ sében. Történeti áttekintésével termékenyítő vitaindítót mondott dr. Kerényi Ferenc, a Színháztudományi Intézet igazgatója, irodalomtörténész. A szűkebb pátria, Nógrád megye, rendezvényeit felsorolni is hosszú lenne. Kiemelkedőnek minősül az október 1 -i Madách-emléknap (egyben a múzeumi hónap helyi nyitánya), amelynek keretében Csesztvén felavatták jeles írónk felújított emlékmúzeumát. Az egykori Madách-kúria rendbehozott épületét és a remekbe sikerült kiállítást bensőséges ünnepség keretében dr. Boros Sándor­ nak, az MSZMP K B osztályvezető-helyettesének megnyitó szavai után tekint­ hette meg a nagyszámú közönség. A nap ugyancsak kiemelkedő programja volt a Madách-díj kitüntetettjeinek találkozója Balassagyarmat város Tanácsának dísztermében, amelyen többek között Hubay Miklós, az írószövetség elnöke, Szinetár Miklós, a Magyar Te­ levízió elnökhelyettese, Ladislav Hradsky prágai professzor, Sinkovits Imre színművész vett részt. Horpácson a Nógrád megyei Múzeumok Igazgatósága emléktáblát állíttatott Szontágh Pálnak, a költő barátjának. Október 13-án Salgótarjánban a Palócföld Szerkesztősége és a helyi alko­ tók találkoztak az írószövetség képviselőivel, Nagy Gáspárral és Serfőző Si­ monnal. A beszélgetésen jelen voltak a megye kulturális irányításának képvi­ selői. A találkozón - többek közt - szó esett a folyóirat munkájáról és a me­ gye által kiadott Palócföld Könyvek sorozatról. Nagy Gáspár az írószövetség és a Palócföld, Serfőző Simon az Észak-magyarországi Írócsoport és a Nógrád megyei alkotók kapcsolatának lehetőségeiről beszélt. A vendégeket fogadta dr. Gordos János, az MSZMP Nógrád megyei Bi­ zottságának titkára. A SZ E R K E S Z T Ő BIZO TTSÁG ELN Ö KE: Horváth István A SZ E R K E S Z T Ő BIZO TTSÁG T A G JA I: Csik Pál Fancsik János Molnár Pál Németh János Radácsi László Szabó Károly Tamáskovics Nándor Tóth Elemér A SZ E R K E S Z T Ő SÉ G T A G JA I: Bacskó Piroska (cikk, tanulmány) Kelemen Gábor (riport, szociográfia) Kojnok Nándor (szépirodalom) Praznovszky Mihály (hagyomány) Czinke Ferenc (művészet) Pál József szerkesztő (körkép) Főszerkesztő: Végh Miklós A Nógrád megyei Tanács VB művelődésügyi osztályának lapja. Főszerkesztő: Végh Miklós. Szerkesztőség: 3100 Salgótarján, Arany János út 21. Telefon: 14-386. Kiadja: a Nógrád megyei Lapkiadó Vállalat. Felelős kiadó: Bálint Tamás igazgató. Terjeszti a magyar posta. Előfizethető bármely postahivatalnál, a kézbesítőknél, a posta hírlapüzleteiben és a Központi Hírlap Iro­ dánál (KHI, Budapest, V ., József nádor tér 1. sz. Postacím: 1900 Budapest). Közvetlenül vagy pos­ tautalványon, valamint átutalással a KHI 215-961 62 pénzforgalmi jelzőszámra. Egyes szám ára 12 Ft, előfizetési díj fél évre 36, egy évre 72 Ft. Megjelenik kéthavonta. Kéziratokat is rajzokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. ISSN 05 5 - 8867 Index: 25- 923 Készült a Nógrád megyei Nyomdaipari Vállalat salgótarjáni telepén, 1000 példányban 5,6 (A/5) ív terjedelemben. F. v. : Kelemen Gábor igazgató. 83.32774 N. S. �Ára: 1 2 ,- Ft � Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Original Format The type of object, such as painting, sculpture, paper, photo, and additional data Papír Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - 1983/6. szám Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Végh Miklós Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 1983 Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye 1983 Palócföld Végh Miklós