https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/97c0d31c23f417408ce1d8f77c443749.pdf 506f0974b5c17377e0f5c0cdc8faf505 PDF Text Text MŰVELŐDÉSPOLITIKAI, IRODALMI, MŰVÉSZETI FOLYÓIRAT 31. KRISTÓ G Y U L A ____________________________________ ,,A Nógrád megye kialakulásáról formált és itt most kommentárok nélkül közreadott, egymással olykor el­ lentétes, nemritkán önmaguknak ellentmondó elképzelé­ sek is jelzik: sem Nógrád megye kialakulásának, sem általában a magyarországi vármegyerendszer létrejötté­ nek kérdése nincs megoldva. A megoldás útját egyen­ getheti az alábbi néhány szempont mérlegelése.” 63. TÓTH ELEMÉR___________________ ____________ __ „A képzőművészeti élet decentralizációja jelentős vi­ déki centrumok létrehozásával és erősítésével is szol­ gálni kívánja a művészetirányítás és a mecenatúra fo­ lyamatos megteremtését és kibontakoztatását. Amikor az 1970-es évek elején e gondolat jegyében megtörtén­ tek az első lépések, Salgótarjánban született meg az a koncepció, hogy a jövőben — szoros összefüggésben a tárgyi és személyi feltételekkel — a Nógrád megyei mú­ zeumi szervezet legyen hivatott az egyedi rajz gyűjté­ sére, országos gyűjtőkörrel.” �Tartalom 1. Tóth Károly: Prófécia túlról 3. Agócs Sándor: Nagyapám, Csernók Imre, Nézem a Holdat 4. Fecske Csaba: Kép, Cella 5. Id. Szabó István 80. éves 6. Takács József: Májzsugor 10. Karácsondi Imre: Nyomot hagyni 12. Tanka László: Mi vagyunk a debilisek? 17. Brunda Gusztáv: Hagyományőrzés és átörökítés 22. Laczkó Pál: Kalandozások és göröngyök (II.) 24. Kerényi Ferenc: A Komjáthy kör 25. Csikász István: Rembrandt-ballada 26. Radnai Ketykó István: Sólyomröptű lányok 27. Lázár László: „...egy ország vérben áll...” 29. Ádám Tamás: Nyár, Tél 30. Zonda Tamás: Várakozás, Hirtelen ősz ez is K R Ó N IK A 31. Kristó Gyula: Nógrád megye kialakulásának kérdéséhez 38. Kosján László: A parasztnemesség KÖRKÉP 45. Vers/z/iók (Bezzeg János) 48. Világvesztés?! (Endrődi Szabó Ernő, Veress Miklós és Nagy Gáspár kötetéről) 52. „Csak itt és így tudunk élni” (Törőcsik Miklós Grendel Lajos három könyvéről) 55. Megértés és megélés (Kardos András Balassa Péter könyvéről) 59. Hitler hatvannyolc tárgyalása 1939-1944. (Romsics Ignác) 61. M. Szabó Gyula: Bordásfalak (Horpácsi Sándor) 63. Tízéves a salgótarjáni nemzetközi művésztelep (Tóth Elemér) E számunkban id. Szabó István munkái és műtermének belső részei látha­ tók. A 5. oldalon a művész fényképe. Fotó: Buda László. �PETŐ TÓTH K Á R O L Y Prófécia túlról (Nagy László emlékének) Sajdul a seb és jajdul a szó gyönyörű gyásszal gyónom gyötrelmeimet a tudat habosra hajszolt szárnyas lovai még zihálnak gyomrukban még pókhálóremegés fészkel fogukon forrásfakasztó szomjúság peng és iszonyú késeivel már a tüdőt szabdalja Megtérek ím hát hars harmatos füvek klorofil kirakatához s nem kell üveget bezúznom csillaghókás fejjel ha vágyaim természetes színüket mutatják s nem manipulálják reklámreglamák mert itt nem nőnek tilalomfaligetek nem harsognak mindent-lehet-vidámparkok és nem kattognak gombnyomásautomaták tündérmosolyú tavak tükrére hajolok vízzel iszom felhőt napot és csillagot De a kétségemet nem adom szabadjegy az ég és föld közötti liftezéshez Bűneim ím bételtek egyszerre választottam hitet és hitetlenséget és mindörökre hiszek bennetek mert hitetlen vagyok nem hiszek bennetek mert hívő vagyok de ne feledjétek szememben a ti szemetek is benne ragyog Ez az élet kegyetlen csak azért mert egyetlen ha volna több is belőle hogyan jutnánk előbbre A M IN D EN SÉG M U N KÁLJO N M IN D E N K IBE N HOGY M IN D E N K I M U K Á LK O D H A SSÉK A M IN D E N SÉG EN Még az ujjlenyomatomat sem hagyom rátok hogyan azonosítotok engem önmagammal „versben bújdosó haramiát” miféle billogbandérium tüzesül ellenem I �homlokom holdját halovánnyá halottasítani hogy éj fürdető fényem rámsütött bélyegetek betűit izzítsa melyet milliók leikébe akartok égetni De vigyázzatok mennykőharagom ég velőtöket is pöndör pernyévé aszalja és aszályom olyan Szaharát szül néktek hogy szemetek nedve is hozzám szivárog és én felhőként föliszom s harmadnapra nyakatokba zuhintom hogy tengerjáróitok is belerokkannak mire megjárják az én nagy óceánomat s „hozzá légoszlopot fúvok a zavaros időbe” dőre dimenzióitokat halomra döntögetni és megnyitom alattatok az anyaföld méhét hogy halálba öleljen s nem éltető só gyanánt vajúdjon Karthágó-pusztaságot Nem a szavaimhoz dörgölőző macskahízelgést hajszolom nekem immár hajszálam se görbülhet de néktek még a gerincetek is és nem a térgörbület az oka ha tartásotok a ferde tornyot formázza Ő rizzétek ó a pártában hagyott gyermek-Krisztusokat ne házasítsák a halállal magukat A „kerub-Kondorral” parolázok görbe törpe hiteket meggyalázok de tiszta tenyérből megitatok növényt embert és állatot Ritmusomat ott zengetem asszonyaitok hajának elektromos vibrálásaiban és a férfi falloszok égnek meredő legősibb ütemek utáni vágyakozásaiban de tudom nevetésem tengermély árkokat vető tektonikáiban vér villog véren a halál öröklétre-fent késein Ezüst glóriám a Napra akasztom leszállok a poklok poklára is értetek szívdobbanásra az élet örök áramát fakasztom ne görbítsétek hamis imára térdetek büszkén meneteljünk a megsemmisülésbe tudván „ jelett hagyni” e földön a legdicsőbb érdem Nemcsak húzódoznak tőlem hátba is támadnak a hamisok de hozzám húzódnak a hóvirág-hitű igazak s arcom barázdáiból betűzik emberi és isteni sorsukat 2 �AG Ó C S S Á N D O R Nagyapám, Csernók Imre félárbocra kellene ma zászló, beállt a télidő: harang szól, hosszúakat sírva, a testben már nincs annyi erő csillag hullt le Jankovác mellett: nagyapám, s az ország nagyapja Európát járták a két háború alatt, de tengert nem láttak soha ami megmaradt, kevés a sorhoz, mint nagyanyám száján a mea culpa, Magyarország! vesznek katonáid, és belehűlnek a múltba kabátját hordom, szorítja testem, nyomába lépve kell tüzesednem! s arcomat védeni a lázban, a ködben. . . - ruháiba már belenőttem Nézem a Holdat nézem a Holdat és a csillagot, mint aki megismeri magát, nyitott ablaknál születtem: fázom egy életen át méregből is mézet szívtam, s csak így lehettek tagjaim nagyok, ígért szavamat visszavonom, ha már hitegetésből vagyok egy elértett szóért fejemet vennék s lenne, aki testem szanaszét hordja! — de ne legyen fölöttem úr, és én ne legyek szolga 3 �FECSKE CSABA KÉP Középen állok én, a két szülő között, kapocsként fogva egybe - mit is? - a képet, szét ne esne az, mi itt még csak éppen készülő félben: krizantém-kert, már őszülő, s az érzelgős fényképész kedve szerint tán, kissé elmerengve mi hárman, és az - elkapott idő, a pillanat, mely mint a lepke, gombostűhegyre szúrva, már örök pózba dermedt, a por belepte Mögöttem mint a macska sündörög megfoghatatlan, szürke árnyam, s ami a legszebb: nincs szakállam CELLA Hűséged kolostorában írom a verset, emlékek dohszagú kódexeit; az idő homályos folyosóján visszhangzik a szerelem cipőkopogása míg el nem nyeli egy cella vasfogú csöndje, s azontúl már csak az évek rései közé szorult ábránd halk nyöszörgését hallani, s ahogy súlyos suhogással szemhéjad árkádjaira telepszik a hó. 4 �ID. SZABÓ ISTVÁN 80 ÉVES Ritkán köszöntünk fiatalosabb szellemű 80 éves alkotót, mint id. Szabó István. Vele kapcsolatban a közhely igazságtartalma nehezen megfellebbezhető: töretlen alkotókedve, életenergiája csodálkozásra készteti látogatóit. Ő stehetségnek mon­ danánk, ha a harmincas években - amikor pályája valójában indul - ehhez a ki(ejezéshez nem tapadt volna annyi művészeten kívüli megkérdőjelezhető moz­ zanat. Kétségtelen azonban, hogy ő is abból a tovább lefojthatatlan forrásból buggyant a felszínre, amely a népi írókat, az első parasztfestőket adta a ma­ gyar kultúrának. A z elzárt medvesaljai kis településről, a különös hangzású Ceredről indulva vált a nógrádi népélet hiteles művészi megfogalmazójává. 1934es első kiállítása óta van jelen a magyar képzőművészeti életben. Úgy tartja magáról, annyi fába nem öntött lelket egyetlen szobrász sem, mint ő. A nem­ zetközi hírnév útján 1939-ben indult el, amikor is a New York-i világkiállí­ táson mutatták be műveit. Azóta számos ország számos kiállítóhelyén szerepelt. Munkásságát a legmagasabb helyi és országos kitüntetésekkel ismerték el. A Kossuth-díj után 80. születésnapján a Magyar Népköztársaság Zászlórendjét kapta meg, amelyhez ezúton is gratulálunk. Itt az ideje, hogy kiterjedt közönsége albumok és egész munkásságát bemutató tudományos igényű pályaképek révén is még behatóbban megismerje. Születésnapján a tehetségébe a hűséget és szolgálatot is beépítő elkötelezett művészt köszöntjük. Olvasóink nevében is fogadja szívből jövő jókívánságainkat. A P A LÓ CFÖ LD SZERKESZTŐ SÉG E 5 �TA K Á C S JÓZSEF MÁJZSUGOR Még akkor elkerült Pestre azokban a keserves időkben, a legelején. Az egyik este a nagyon szegényes vacsoránál - épp krumpliganca volt - azt mondja az apja: - Fiam, te vagy hármatok közül a legnagyobb, nincs pénz, nincs kenyér, menned kell munkára. Hiába, én nem mehetek. Mindenki ránézett, ő bólintott, tudomásul vette. Még vacsora után és másnap összeszedegette a holmiját, az anyja készített valami kis elemózsiát, hátizsákot csinált, erős pántokat kötözött rá, bepakolt, s vasárnap este már ő is ment a többivel, a meglehetősen felduzzadt csapattal az állomásra. Minden további nélkül felvették, kellett akkor a segédmunkás mindenütt. Nagy, ormótlan épületben kapott szállást - nem akart elszakadni a cimboráktól nem messze a munkahelytől. Mit számít az, csak fedél legyen a feje felett. Úgyis ideiglenes az egész, megy ő haza, ha teheti. Bizony az első hetekben, hónapokban nagyon nehéz volt, hiába voltak ott a cimborák. Valósággal szenvedett, mivel sehogysem találta fel magát, de egy szóval sem panaszkodott volna senkinek. A lig várta már a péntek estéket, mikor végre otthon lehet, leülhet a szokott helyére az asztal mellé, vagy vé­ gigsétálhat a sokszor legucsmolt kis, görbe utcájukon. Szinte észrevétlenül min­ den más lett a szemében, amire eddig oda sem figyelt, most hirtelen jelen­ tőséget kapott, megnőtt, megszépült. Az esővert deszkakapu csakúgy, mint a ház előtti, megrokkant eperfa, az utcájukban meghúzódó majdnem egyforma házak, a kerítésekben őrt álló orgonabokrok, minden. Ö röm volt rajtuk végig­ nézni. Még a keskeny járda is kényelmesebb, lábhoz simulóbb volt, mint az ot­ tani akármilyen széles és praktikus, amelyiken reggel, este végig kell mennie. Valósággal boldog volt, mikor benyitott a kapun, s megláthatta az ámbitus melletti kiskertet, gyorsan körbeszaladta az udvart, benézett az istállóba, a nagykertbe, mindenhová, hogy lássa, mi változott egy hét óta. Csak aztán ment be üdvözölni az itthonvalókat. Akár nyár volt, vagy tél, lökte le a husoló ru­ háját, magára kapkodta az ócskát, amiben itthon dolgozott, s már csinálta is, amit kellett, ami elé került, mintha csak az előbb hagyta volna abba. Hogy­ ne biztatta volna az apja, mikor egy-egy cigarettaszünetre megálltak: - Ne félj fiam, nem maradsz ott, csak egyszer egyenesbe jöjjünk. Fiatal volt, tele munkakedvvel, hogyne csinált volna mindent örömmel. Szinte égett keze alatt a munka. Néha az apja alig tudta követni vagy utolérni. De bizony csaknem jöttek ők egyenesbe, mert ha egyszer-másszor úgy is érezték, mindig közbejött valami, s gyorsan szétfoszlatta az illúziókat. Pedig néhány évre rá, hogy elkerült, meg is nősült, de mégsem ragadt meg otthon. Ha nem úgy jött ki a lépés, mit csináljon? Éppenséggel, ha nagyon akarja, maradhat, belép a tsz-be, vagy keres valami más helyet, épp akadt volna; a gépállomásra is hívták, noha elég gyatra munkára, dehát - ha már egyszer elment - ilyenre nem pályázott. Valamire mégis nézze magát. A z igazság az, 6 �a felesége sem húzta vissza, sőt néha ilyeneket mondogatott: - Minek ma­ radnál itthon, hogy húszforintos munkaegységért dolgozz? Legalább pénzt ho­ zol, ezek meg várhatnak rá az osztozkodásig. Bizony az otthonragadás így mindinkább kitolódott. Aztán - mit tagadja - egy idő után már nem is akart véglegesen haza­ menni, hiába tataroztatta a házat - az apja a két testvére beleegyezésével neki ígérte - , kerítést csináltatott, mikor a pénz már jobban eresztett. Ám ar­ ra mégsem mert vállalkozni, hogy valahol Pest környékén telket vegyen, s lassan házat építgessen rá, mivel az erszény csak így bírta volna. Maradt tehát a munkába járás, a vonatozás, a munkásszálláson való egyhangú élet, a he­ tenkénti, néha kéthetenkénti hazalátogatás, noha egyre inkább ez bujkált, ez formálódott benne: elég volt, jövőre ő ezt már nem csinálja. Ám olyan meg­ oldást, ami neki is, meg a családnak is jó lett volna, egyelőre nem talált. Ma­ radt tehát minden a régiben. A reménykedései viszont egyre jobban koptak, száradtak. S ő - mi tagadás - ennek arányában egyre kényelmetlenebbnek, néha már-már elviselhetetlennek érezte ezt az egész vigasztalan helyzetet. A legjobban az aggasztotta, ugyan egyszer vége lesz-e ennek az egésznek? Vagy ő már örökké a sivár munkásszállás meg a vonatfülke rabja lesz? Hogyne mosolyodott el - , ha élete három állomása közül valamelyiken felfordul. Ak­ kor biztos, hogy vége lesz. Mit mondjon, míg fiatal volt, mindent kibírt, elviselt. Ha azt mondták neki, így csinálja - akármilyen szamárság volt is - , úgy csinálta, nem morgott, nem tett megjegyzést semmire, mert nagyon hamar megtanulta, az ilyesminek nagy ára van: ő húzza a rövidebbet. Legjobb hát, ha hallgat, csinálja a dolgát, szorgoskodik, nehogy még jobban keresztülnézzenek rajta ezek a szakmájukra olyan büszke szakik meg művezetők. Így is, ha valami baj volt, csak ők, a hasonszőrűek szorultak. Őket le lehetett tolni, káromkodni rájuk: - Azt az ér­ teden parasztistenit az eszednek! Még ennyit se tudsz? Honnan szalajtottak téged ? Mikor mi volt a baj, mikor hogy tódították. Hogy merte volna hát valaki is kinyitni a száját! Igaz, később, mikor el-elhagyogatták a rosszul fizető üzemeket, gyárakat, némileg megváltozott a hangnem, még kedveskedni is tudtak, ha a piszkos munkákra végképp nem maradt ember. Megtanulták, mégiscsak érnek valamit. Persze, idővel ők is megedződtek, ha kitoltak velük - mindig a legroszszabb munkákat adták nekik - , a maguk módján visszaütöttek, vagy egysze­ rűen kinyitották a szájukat, visszabeszéltek, nem hagyták annyiba. Sokszor a vezetőség is nekik adott igazat, legalábbis úgy látszott, aztán kezdődtek a fi­ nom megtorlások, visszaütések. Így a praktikákat nekik is meg kellett tanulniuk. Megtanulta hát ő is. Otthon is hasonló várta. Az jó lett volna, ha minél több pénzt visz a ház­ hoz, de ráadásul az otthoni munkát is elvégzi. Ha a gyerekekkel baj volt - per­ sze, te rájuk nem szólnál, csak dédelgeted őket - engem meg tönkretesznek egész héten. Örökké a sok dolog, vesződség. Vagy ezt kellett csinálnia, vagy azt, de ha leragadt valahol, már baj volt. Mit tagadja, egyre jobban beleunt az itthoni bajokba is, mivel sose tudott kikászálódni belőlük. Hiába remény­ kedett, csak ezt befejezze, neki is jár egy kis nyugalom: sehogysem sikerült. Akkor még a felesége is ilyesmivel traktálta: - Könnyű neked, te visszamégy, s egész héten egyet csinálsz, másra nincs gondod. De nekem ezret kell, nya­ kamon a gyerekek, a sok jószág, minden. 7 �Most vitázzon ővele is? Úgy is van elég baja. Hogyne, neki könnyű, semmi gondja! Menne csak a helyére. Egy idő után arra a keserves igazságra kellett rádöbbennie, még a vona­ ton a legjobb, nem parancsolgat neki senki. Egy üveg bor mellett elbeszél­ getnek, vagy kártyáznak, esetleg meghányják-vetik, mi történt a héten. Nem oktatja senki. Végre szabadok, a maguk kedvére élhetnek. Hogy néha mind­ ezt értelmetlenül csinálják, igaz, már másnap belátják, dehát nekik is van önérzetük. Az első években ő is örült mindennek. Hazafelé már azon morfondírozott, ugyan mi változott egy hét alatt. Virágzik-e már a kedvenc körtefája, vagy az eső után milyen a határ. Bizony később már csak azt vette észre, amit nagyon kellett: - Hallod, törjük a kukoricát szombaton, vagy le kell kaszál­ nod a rétet. Még később teljesen mindegy, volt neki, hogy mit csinál vagy egyáltalán mit vár a szombat-vasárnaptól. Ha azt mondta neki a felesége: - A lányodnak szombaton lesz a ballagása, úgy készülj! Netán a lakodalma. Mindenre bólintott és tudomásul vette. Mikor jött hazafelé, néha már arra is lusta volt, hogy a tájat szem­ lélje, a vetést. Pedig régen de szerette nézegetni! Ha a busz már a faluja határában kanyargott, még az annyira ismerős hajlatokat sem méltatta sok­ szor egyetlen pillantásra sem. Minek - mondogatta semmi köze hozzá. Mit nézegesse, megunhatta már. Sokszor otthon is mindenféle tárgy, eszköz mintha ellene lázadt volna. A kalapáccsal az ujjára üt, a szög megsebzi, egy éles ág a lábába szúr, a kezét a rácsba üti, mindezt csak úgy merő véletlenből. A legszívesebben leült volna az udvar vagy a kert valamelyik félreeső zugába, hogy pihenjen és összeszed­ je magát, de ha már egy-egy pillanatra megállt nézelődni vagy esetleg elbók­ lászott, már kiabált a felesége: - Hol vagy már? Mit szamuklálsz, mikor annyi a dolog! - Pedig sem a felesége, sem a két lánya nem volt követelő­ zőbb, mint a többieké. Mit mondjon, egyre rosszabbul érezte otthon magát. A legszívesebben haza se ment volna, dehát nem tehette meg. Volt rá eset, mi­ kor ottmaradt a szálláson - egy-kettő mindig akadt - , kipihente magát, még a városba sem volt kedve bemenni, csak ült, feküdt. S ez az elfuserált élete jutott az eszébe, két napig csak ezen tusakodott. Ez még rosszabb volt, mint otthon, keservesebb. Otthon sose ért rá gondolkodni, ez mindig az utazásra maradt. Ott volt idő ilyesmire. Egyszer-egyszer az is megfordult benne, majd ha nyugdíjas lesz, minden el­ rendeződik. Szépen fog élni otthon, ráér a fákat is gondozni meg a kertet. Az is lehet, több hízót tart, esetleg libát. Nem olyan ő, hogy. csak otthon kushadjon vagy üldögéljen. Néha még azt is elképzelte, mit fog mondani, ha hízót vágnak a családnak, vejeinek. Azt megnézhetik, nem olyan lesz, mint amit a felesége hizlal. Agár. Á m néha az is felmerült benne, úgy lehet, meg se éri ő ezt az egészet, vagy egyszerűen nem bírja kivárni. S ha véletlenül megérné is, ki tudja, lenne-e valami öröme benne. Hisz úgy összezsugorodott minden a tagjaiban, a testé­ ben, de körülötte is minden. Tán még a levegő is. Az, hogy él, mozog, jönmegy, néha szót ejt, mit számít az. Itt is, ott is egy számot tölt. Ennyi. Régen olyan, mint az elhasznált szerszáma, selejtbevaló. Eldobni, tűzre hajítani. Aztán egyszer úgy érezte, mintha beteg volna. Szorult a torka, melegség fogta el, de nem törődött vele. Majd elmúlik. Hangtalanul dolgozott tovább. Sem a munkatársai a telepen - egy-egy ottragadt régi cimbora -, sem otthon nem vettek észre semmit, s ő nem panaszkodott. A vonaton is csendesebb 8 �volt, mint máskor. Se a bort, se a sört nem kívánta. Máskor is volt így. A társai nem vették komolyan. - Rigolyás - ezzel el volt intézve, s mind több­ ször a szemébe is mondták. Egyébként is az volt a te mpó, ha valaki megha­ ragszik, majd megbékül. Itt senki nem rimánkodik senkinek. Ő ket nagyfejszé­ vel nagyolták ki a fából, nem simogatáshoz szoktak. Így senki nem vetett rá ügyet. A kártyát meg tudja fogni, ez a lényeg. Hogy sosem tud jó partit fog­ ni, az ő baja. Ám egyszer kiesik a lap a kezéből, s kicsit előrebukik. Még viccelődnek is vele, mert néha, ha vesztésre állt, voltak kissé fura húzásai. Ne játsszál már Jani! Jókat találsz ki. Késő. - Ám ő most az egyszer nem játszik. Kicsit kedélyesen visszanyomják a sarokba, s ő végleg úgy marad, csak az álla szaladt némiképp lejjebb, s a szemét is kissé csodálkozón nyitva felejtette. Különben mintha csakugyan játszana. A szembenülő csak most lesz rá figyelmes. Megérinti, s nagy megrökönyödéssel ennyit mond: - Hisz ez meghalt. No, szépen vagyunk. Jobb helyet már ki sem választhatott volna! É s csendben tovább sopánkodnak, hogy viszik haza, meg ilyesmi. Aztán tört szavakkal az életét idézgetik, milyen ember volt, hisz együtt dolgoztak, ismer­ ték. Miben halt meg ilyen hirtelen, hogy ki sem bírta már hazáig. De nem tanakodtak sokáig, úgyis tudták, majd megállapítanak valamit - szívelégte­ lenség, embólia, májzsugor - , hogy a rubrikát kitöltsék, mivel ezt így írják elő a rendelkezések. Amit ők tudnak, azt viszont nem kérdezik. 9 �KA RÁ CSO N D I IMRE N YO M O T HAGYNI a pincemély puha gömbjei penészszag terjeng koponyádban szavaid lefelé fejjel sarokban mind mint a denevérek fölkászálódsz és borotválkozol - megegyezel és különbözöl szemed körül és szád sarkában maradék vonások kitekerni a másodperc nyakát - a fal itt áll szögekkel tömötten vércafat-öklökkel vered a fehérremeszelt valóságba a versek másodperc-szög-fejét a fényben elmerülni - fejedre húzod a paplant levegő-szilánkél-éjszaka paplan alatt pihék alatt rögök alatt föld alatt emberként növényként szemeim elkeverednek a sárral szemeim nem folyhatnak szét szemeim az igazgyöngyök a nappalok-éjek kagylójában rétegeződöttek csupacsont kezeim között a végtelen éjszaka paplan alatt villany-izzószál éjszaka foszforeszkálok 10 virító csontvázam az ágyon összekushad a vers minden összedőlt bocsássanak meg uraim torony visszafelé pincetorony nyelveden harang - a bronzban hát szél lengedez íme a kelléktár a dáridó díszletei a csillogás nem talmi pompa csillagpor az arcotokra kinek arca fénnyel fényes gyötrelem-gyöngy menedékes kinek arcát pántlikázza hétszín függöny puha fátyla fénnyé válik fénysugárrá szél-kavarta csillagporrá por - nyomot hagyni lerakódni a kiszögellésekben ennyi mária-siralom-arcú magyarok köpönyegesek fodros gallérúak combrafeszülő harisnyások és mi és mi Levi strauss farmernadrágban loholunk az úton az eső esik cipőnk beleveszett a sárba talpunk bütykeink kiáztak kifehéredtek ebben az istentelen gyaloglásban megyünk megyünk követjük a �távgyaloglók csapatát arccal a sárban vánszorgunk még fogaink megszűrik a posványt köpködjük szavainkat Köpjük a sarat nyelvünk alól feszülsz arccal a csöndbe néha a bútorok megreccsennek éjszaka hó hull Nap kél mint napszakok évszakok földtörténeti korok mint mammutok jég alatt feszülsz arccal a csöndnek szavaim ékek a halál nyakán szavaim denevérek mitől riadtatok meg árnyék a fák levelén vízcsepp egy rózsa szirmán szavaim mitől féltek 1 �T A N K A LÁSZLÓ Fölzárkózni - Neveket nem mondok! Ne sértegessük ezzel azokat az embereket, akik­ nek amúgyis éppen elég bajuk van. Legtöbbjük szégyelli, sőt letagadja, hogy valaha idejárt hozzánk... Ám, azért senki nem tud teljesen elszakadni az „alma matertől” , vissza-visszajön, idehúzza a szíve, beugrik, ha csak néhány percre is. Megkérdezi, mi újság van, hogy vagyunk, bepillant valamelyik tan­ terembe, aztán már siet is ... Tudja, ilyenkor az ember szíve átmelegszik: a visszajáró diák minden pedagógusnak nagy sikerélmény, hát még nálunk! Oly­ kor többet ér bármilyen pénzjutalomnál. Mert a kisegítő iskolában csak az a pedagógus állja meg a helyét, aki hivatásból választotta ezt a pályát, aki ko­ molyan tenni akar valamit a sérült gyerekekért... Sőt, azt mondom magának, még a hivatástudat is kevés, ehhez fanatizmus kell! Akinél ez nincs meg, né­ hány hónapon belül bedobja a törölközőt, megszökik innen. (Egy gyógypeda­ gógus véleménye.) * A z intézmény a város keleti magaslatán, festő ecsetére kínálkozó környezet­ ben kapott új helyet, idestova négy esztendeje. Megvallom őszintén, nem is tudom, hogyan tituláljam helyesen: régebben gyógypedagógiainak nevezték, a telefonkönyv egyszerűen csak „gyógyítva-nevelő” -ként említi, az iskola falán pedig ez áll: „Kisegítő iskola” . Kérdem az utca elején az egyik tágas, sátortetős házmonstrum udvarán szor­ goskodó, idősebb nénét, merre van a kisegítő iskola? Nem érti a kérdést, az­ tán próbálja értelmezni, mutatóujját a szájához biggyeszti, szemöldökét össze­ vonja, majd hirtelen földerül az arca: - Ja, a gyogyósokat teccik keresni?! Hát a’ még föntébb van - vágja rá, aztán elmosolyodik, kacarintva fűzi hozzá: - Én csak így ismerem őket, a gyogyósok... - Ismeri egyáltalán őket? - fagyasztanám arcára a mosolyt. - Hát, itt mennek el mindennap a kapum alatt! Hogyne ismerném őket feleli magabiztosan. - Ilyen fene rossz kölyköket még nem látott a világ. Né­ melyiknek a diliházban lenne a helye, én mondom! Pár méterrel arrébb egy fiatal pártól érdeklődöm az iskola felől. - Mi nem oda jártunk! - mentegetőzik a fiú, jobb karját lefejtve kedvese derekáról. - De nem ismerjük különösképpen a sulit.. . csak azt tudom, hogy o!van, hogy is mondjam.. . félnótás gyerkőcök járnak oda. Ha találkozunk ve­ lük. mindig úgy röhögnek, mint a fakutya. He, he, h e... - próbálja utánoz ni ama bizonyos fakutyát. Sikerül neki. 12 �* Kósza emlékeim közül eszembe jut F. Erika, a tizenhárom éves p.-i kis­ lány egy gyermektáborból. Ő volt a társaság mókamestere, nótafája, sportbaj­ noka, egyszóval: a lelke. Önfeledt hancúrozás, bohókás magánszámai osz­ tatlan sikert arattak a kisdiákok körében. Ő t bezzeg nem kellett noszogatni, biztatgatni, „eredj már, az isten szerelmére, fuss száz métert!” - nem, ő min­ den programban önként főszerepet vállalt. Mígnem egyszer nagy sebbel-lobbal törtet be a táborvezetőségi szobába két gyerek: - Azonnal gyere! - lihegik lóhalálában. - Baj van! Nagy baj! Csata utáni kép a szobákban. Fehér lepedők a földön, a párnák széthajigálva, a virágváza fölborítva, a függöny letépve, cipők, ruhák, fogkefék szanaszét. - Ő volt - súgják a gyerekek, s magyarázatul hozzáteszik: azért, mert ivott. - Miért tetted? - faggatom négyszemközt Erikát. Nagy barna szemeit le­ süti, magas homlokára dől csapzottan punkos frizurája, arcát enyhe pír járja át. - Fogalmam sincs, talán, mert dühös voltam. - És az Egri bikavér? Fölkapja fejét, villámlik a tekintete. - Csak egyetlen kortyot ittam! Becsszóra! Aztán nem bírja tovább idegei harcát, kitör belőle a düh: - Engem ne nézzenek hülyének, én nem vagyok dilis! - üvölti, aztán sírva fakad. - Azért, mert kisegítő suliba járok, még nem vagyok egészen hülye... mért csúfolnak ezzel?! - potyognak a kislány könnyei. É n akkor tudtam meg, honnan jött. * Az iskolaudvaron éppen játszanak a gyerekek. Fürkészem az arcokat: pszi­ chológusok mondják, hogy a fizimiska sokat elárul az értelmi képességekről. Talán, ha három-négy gyerekre rá merném mondani, arcvonásai alapján, hogy értelmi fogyatékos. A fogyatékosságnak egyébként három fokozatát különböztetik meg a szak­ emberek: legsúlyosabb az idióta, a 0,00-0,25 intelligencia-quocienssel rendel­ kezőket sorolják ide. A második kategóriába az imbecillisek tartoznak, IQ-juk 0,25-0,50, míg debilitásnak az enyhe mértékű értelmi fogyatékosságot nevezik, vagyis akinek IQ-ja 0,50-0,75 közötti. Dehát ki dönt arról, hogy valaki debilis, imbecillis, vagy idióta? Egyálta­ lán milyen pontosan lehet ilyenféle IQ-kategóriákba sorolni az életük kez­ detén álló gyerekeket? És mennyi az esélye annak, hogy ezekből a skatu­ lyákból kijuthatnak? * - Óriási a felelősségük azoknak a szakembereknek, akiknek ezekre a kérdé­ sekre ki kell mondaniuk a választ, ennélfogva meghatározzák, befolyásolják egy ember életútját - vélekedik a gyógypedagógus-pszichológus, aki korábban a gyógypedagógiai áthelyező bizottság munkáját irányította. Akkoriban néhány szűköske helyiségből, szegényes technikai fölszerelésből, eszközökből, s nagy hivatásszerető gárdából állt ez az intézmény, amely nemrégiben új helyet, jobb feltételeket kapott. - Széles körű, minden apró részletre kiterjedő munkát igé­ nyel annak elbírálása, hogy az értelmi fogyatékos gyerek melyik kategóriába sorolandó? Ugyanis ettől függ, hogy a későbbiekben hová kerül: zárt inté- �zetbe, kisegítő iskolába vagy csak korrekciós osztályba. Ennek eldöntésére meghatározott vizsgálatok, tesztek, megfigyelések, satöbbi állnak rendelkezésére. Mélyen a cigarettába szív, beszélgetésünk alatt ki tudja hány csikket nyomott el. Iróasztalfiókjába nyúl, rajzokat mutat, különböző korú és értelmi képessé­ gű gyerekek alkotásait. A téma: „bácsi, néni, gyerek” . Egyikük a rajzlap föl­ ső sarkába húzott néhány vonalat, a másik három téglalapból illesztette össze az ábrákat. Meglepően szép a rajza egy tízéves kislánynak, előtérben az apa hatalmas alakja, mellette az eltörpült anya, hátul pedig a kisgyerek... - Általában mikor észlelhetőek az oligrofénia (értelmi fogyatékosság) első jelei? - folytatjuk a beszélgetést. - Voltaképpen már kisgyermekkorban észrevehetőek bizonyos problémák, a központi idegrendszer sérülései. Gyakran az óvó néni figyel föl arra, hogy nem játszik úgy a gyerek, mint a többi. Nem annyira eleven, mint a többi, nem úgy és azt csinálja, amit az átlagos gyerekek tesznek. Szóval, esete válogatja, hogy milyen jellegűek ezek a tünetek. Viszont, ha ezek jelentkeznek, akkor a nevelési tanácsadóhoz kell elvinni a gyereket, de ha idősebbről van szó, ak­ kor az iskolaérettségi vizsgálat is szelektálásra ad lehetőséget. Ha például itt nemleges a válasz, akkor az áthelyező bizottság dönt a gyerek további sorsáról. - Gondolom, a szülők ezeket a döntéseket nehezen veszik tudomásul. - Megértem, hogy rettentően rossz érzés egy szülőnek azt hallania, hogy gyereke nem épértelmű. De ettől még az tény marad, s az agyonhallgatással, a mellébeszéléssel nem oldunk meg semmit. Arról igyekezzük őket humánu­ san meggyőzni, hogy abban a helyzetben csak az szolgálja a gyerek érdekét, ha a neki megfelelő iskolába, intézménybe kerül. Az esetek egy részében ez nem végérvényes diagnózis, többeknél megfigyelhető jelentős javulás, fejlődés, harmonikus társadalmi beilleszkedés. Erre természetesen a legtöbb esélyük a legenyhébb fokozatban levőknek, a debiliseknek van, akikért sokat tehetnek a kisegítő iskolák pedagógusai. * Az s.-i kisegítő iskolában a feltételes módot az utóbbi évtizedben kijelen­ tőre változtatták. Az igazgatónővel végigjárjuk az intézmény termeit, bené­ zünk a különféle helyiségekbe, s bizony szembetűnő, hogy a változás elsősor­ ban csak tartalmi. Merthogy a tantermek szűkösek, az iskolapadok, a szek­ rények eléggé kopottasak, hiányos a technikai fölszereltség, meg a taneszkö­ zök sem vetekszenek a színvonalasabbakkal... - Még csak hagyján ez az állapot - magyarázza az igazgatónő -, hiszen mos­ tanában már több fölszerelést, taneszközt kapunk, sőt szocialista brigádok, vö­ röskeresztesek, üzemi kollektívák is segítenek a maguk módján. Ezeket a köny­ veket - mutat a polcokon sorakozó, sárgult-barnult, itt-ott foszladozásnak in­ dult állományra - a városi gyermekkönyvtártól kaptuk. Legnagyobb gondunk, hogy kevés az igazán speciális, a kisegítő iskolába való eszköz, tankönyv, mód­ szertani kiadvány. Pedig erre nagy szükségünk lenne, mivel az itteni gyerekek rendkívül differenciált nevelést-oktatást kívánnak. Bekukkantok néhány foglalkozásra. Nem éppen angyalfegyelmű gyerekek! Az egyik óra elején apró termetű, tintafoltoktól virító, maszatos kislány állít a tanárnőhöz. - Hoztam neked negrót, neszei - s nyújtja a kék papírzacskót, benne cu­ korkával. - Tudod, beteg voltam, azért hoztam, de most már meggyógyultam. - Ez aztán a szeretet jele.. . - jegyzem meg a tanárnőnek. 14 �Elmosolyodik. - Nézze, többször hívtak már innen jobb hírű iskolákba, ahol nem kellene ennyit dolgozni, s az eredmény is látványosabb lenne, sőt a fizetés is - mond­ ja. - De soha nem tudtam elszánni magam, nekem itt jó. A huszonhárom álláshely közül tizenkilenc foglalt, négy tehát kiadó. A pe­ dagógusgárda fele a tanári diplomája mellé a gyógypedagógusi oklevelet is megszerezte. Egyáltalán, mi lehet az iskola szerepe, reális célja az értelmi fogyatékos gyerekek nevelésében? Kissé ridegen fogalmaz a nevelési terv: „Az iskola funk­ ciója, hogy a központi idegrendszer károsodása következtében a népesség átla­ gától számottevően eltérő értelmi fogyatékos gyermekek fejlődésének alapozó nevelését adja” . - Ha valahol, akkor nálunk valóban az első helyen áll a nevelés - fűzi hozzá az igazgatónő, dr. M.-né. - Mert addig én nem tudok tanítani, amíg a gyereket a pad alól ki nem húzom! Higgye el, ilyen is van, és nem túl ritkán. Mi lehet a reális cél? Valóban az alapvető ismeretek, az írás, az olvasás, a számolás elemi tudnivalóinak elsajátítása. - Nem ment ez könnyen. De ahogy ön is írja egyik, pedagógiai pályázaton nyert dolgozatában, 1971-ben a 114 tanuló közül 36 volt tanévvesztes, 14 bu­ kott meg. Aztán tíz év múlva már csak egy-egy gyerek került ilyen helyzetbe. - Egy évtized kemény munkáját jelentette ez az eredmény. Átértékeltük a stratégiánkat, s rájöttünk, hogy a legnagyobb figyelmet, tárgyi, személyi felté­ telek tekintetében az első osztályra kell fordítani, hiszen, ha itt szilárd tudás­ sal indítjuk útnak a gyerekeket, ha a képességek maximális felszínre hozására törekszünk, nagyobb a remény, hogy befejezik az iskolát. Később fokozato­ san erősítettünk minden évfolyamon: nőtt a gyógypedagógusok száma, vala­ mint következetessé váltak az iskolába kerülés kiválasztásának feltételei. - Lehet, hogy rosszmájú a kérdés, de nem a pedagógusok lettek elnézőb­ bek egy kicsit a statisztika „lakkozása” érdekében? - Gondoltam, hogy megkérdezi! Nézze, 1971-ben, amikor igazgató lettem, arról beszéltünk a kollégáimmal, hogy miként lehetne az egykori nehéz hely­ zeten javítani. Mi is két út között választhattunk. Nevezetesen, hogy liberáli­ san osztályozva szép statisztikát produkálunk, vagy pedig megtanítjuk a gye­ rekeket, s ennek rendelünk alá minden egyebet. Az utóbbi mellett szavaztunk, s egy komplex pedagógiai programmal próbálkoztunk, amely az anyanyelvi neveléstől a manuális ügyességek fejlesztésén át a napközis létszám bővítéséig valamennyi nevelési lehetőséget átfogta. Ez utóbbiból például 1970-ben mind­ össze egy csoport működött 16 fővel, most hat napközis osztályban közel 120 gyerekünk van. S ennek keretében nagyon sok lehetőség kínálkozik, például a diák-tanár viszony helyes kialakítására is. A kor és érdeklődés alapján oszt­ juk őket csoportokra, s a nevelők, a gyerekekkel közösen, maximális beleszó­ lással állítják össze a programokat. * F.-né a város túlsó végéről hozza nap mint nap két gyermekét a kisegítő iskolába. Kétszoba összkomfortos, szerény berendezésű szövetkezeti lakásban élnek. Az asszony háztartásbeli, bár korábban a vízműnél asszisztensként dolgozott. - A gyerekek miatt hagytam ott a céget - mondja -, nem lehetett össze­ egyeztetni a munkahelyemmel. Hiszen reggel fél hétkor már hoznom kellett 15 �őket át a városon, mire ideértünk már rohanhattam is dolgozni. De fél négy­ kor ismét indulhattam, hogy hazavigyem őket. Nem sokáig bírtam, mondta az uram, hagyjam ott a céget, majd ő pluszmunkát vállal. - Annak idején ön is idejárt az iskolába. Volt-e hátránya valaha is ebből? - Nem jut eszembe konkrét eset. De őszintén szólva, sehol nem azzal kezd­ tem, hogy én hova jártam, az embereket meg nem is érdekelte. A munkám alapján ítéltek meg! - S most a két gyerekkel. .. Elszomorodik az arca, hirtelen elhalkul hangja is. - Ikerszülésem volt, s akkor maradtak vissza károsodások. Az orvosok azt mondják, hogy nem súlyos mértékű, a gyerekeknek azonban jobb, ha a ki­ sebb követelményű iskolába járnak. - Mégis kétszer is fellebbezett, hogy ne ide járjanak a gyerekek! - Igen. Nagyon nehezen tudtam elviselni, hogy ők értelmi fogyatékosak. Ezzel minden szülő így van, akit ez a baj ér. Később megnyugodtam, s most már úgy érzem, így a legjobb a fiaimnak. Igazolja ezt a tanulmányi ered­ mény is. F.-né kiveszi részét a társadalmi munkálatokból is. Tagja például a szülői munkaközösségnek, s azt mondják, hogy az iskola nem tud tőle olyat kérni, amit ne tenne meg szívesen. - Értük, a két fiamért teszem - motyogja félhalkan. - Meg a többi gye­ rekért. * És mi lesz velük az iskola után? A hátránnyal indulók közül képes lesz-e bárki is végleg fölszámolni lemaradását? S hogyan fogadja be majd a kö­ zösség, a munkahely? Neveket nem írok. Megígértem. Pedig néhányan ugyancsak említésre mél­ tó karriert futottak be. Itt van például az egyik barna bőrű fiú, akiért alkal­ manként egy fél ország izgul a televízió képernyője előtt, s szorít neki, hogy győzelmet szerezzen az ükölvívóringben. . . Aztán egy másik, mint jól kereső autószerelő, a harmadik festő, a negyedik kőműves, az ötödik víz- és gázve­ zeték-szerelő, a hatodik varrónő... S folytathatnám még tovább, de sajnos vé­ ge szakad a sornak. Mert bármennyire is sikerül néhányuknak „kitörni” , a többség nem tanul tovább. Életük csúcsteljesítményének tekintik az általános iskolai végbizonyítványt. Az utóbbi öt év 56 végzőse közül csupán néhányan töltöttek ki továbbtanulási lapot. * Vége a tanításnak. Elszabadul a pokol a suli kapujában, egy csoport ro­ hanva indul lefelé az úton, a buszmegálló irányába, néhányan melankolikus hangulatban sétálnak hazafelé. Valahonnan egy autó érkezik, megáll, vár a bejárattal szemben. Nem telik bele tíz másodperc, egy bozontos szöszi kislány csapja föl az ajtót, s rohanvást fut a kocsihoz. - Édesapa! Édesapa! - harsogja, mire a volánnál ülő férfi kipattan az autóból, magához öleli a lánykát, aki közben, mint egy imamalom, úgy ontja a szöveget. Önkéntelenül is az áthelyező bizottságon látott gyermekrajzok jutnak eszem­ be. A lapot csaknem teljesen betöltő, hatalmas vonalakkal összeeszkábált raj­ zocska, alatta ákombákom betűkkel ez állt: „akit legjobban szeretek” . 16 �Hagyományőrzés és átörökítés A közelmúltban adták át Salgótarjánban a néptánc szakmai házat. Irá­ nyítója M línár Pál az Örökös Aranysarkantyús cím tulajdonosa, a nép­ művészet ifjú mestere, négy éve a Nógrád táncegyüttes vezetője. A nép­ táncról, oktatói tevékenységéről beszélgettünk. - A „ táncos kibontakozásod” egybeesik azzal az időszakkal, amikor az értelmiség széles rétegei tudatosan jelvállalták a néphagyományok, a nép­ művészet megőrzését, megőriztetését. - Ha körülnézünk, hagyományőrzés címén egyetlen nagy múzeumot lá­ tunk. A gyűjtők felgyűjtik a tárgyakat, szellemi értékeket, majd leltározzák, őrzik. A lig lehet ma már olyan népművészt találni, aki hordozza és maga formálja például a táncát. Nekem jó ismerősöm egy ilyen ember, a méhke­ réki Nyisztor Gyuri bácsi. Megtanultam tőle, amit meg lehetett tanulni, de a sors úgy hozta, hogy két évig nem találkozhattunk. Amikor újból nála jártam, elcsodálkoztam: te jó isten, teljesen mást táncol! Méhkerékit tán­ colt, de már teljesen mást. Mi fog történni Nyisztor Gyuri bácsival? Film­ re, múzeumba kerül. A z eredeti táncokat mi tanítjuk az együttesben, meg a táncházban, de az eredeti funkciójukat nem tölthetik be. Ugyanígy van ez a teljes folklórunkkal, tárgyi emlékeinkkel. Ma a táncház funkcióját más tölti be, méghozzá ugyancsak tánc: a diszkó. Hozzá kell tennem, hogy más­ képp, de ez természetes, mert a néptánc abba a világba, életformába il­ leszkedett, ez meg emebbe. Ma azért jönnek táncházba a fiatalok, mert kuriózum. Régen az élet fontos része volt és egyben szórakozási forma a parasztfiataloknak, hiszen nem mehettek moziba, színházba stb. - Fejleszthetik-e a néptánccal foglalkozók ezt a letűnt tánckultúrát, vagy csak a színpadon mutatják be szeleteit, mint a múlt rekvizitumait a vit­ rinben? - A válaszom: igen is, nem is. A probléma bonyolultabb annál, hogy egyszerűen túltegyük rajta magunkat. Például Nyisztor Gyuri bácsi a méh­ keréki táncokat táncolja. Nem tud mást, ő ezen belül fejleszt. Kitalál új motívumokat, esetleg, ha meglátott valahol egy legény táncában számára ismeretlen motívumot, azt beépítette a sajátjába. Csak a saját táncanya­ gán belül gondolkodhatott és ez fontos. És így is változott, fejlődött a tánc. Ma én, aki ezzel foglalkozom és a Kárpát-medence csaknem teljes tánckultúráját ismerem s el tudom anyanyelvi szinten táncolni, teljesen más helyzetben vagyok. Táncosa válogatja, hogy ennyi ismeret birtokában ki, mennyire tud eligazodni és választani a mezőségi, a méhkeréki, a dunán­ túli, a rábaközi stb. táncok között, közül. Rettenetesen jó táncosnak kelle­ ne lenni, és elképzelhetetlenül sok idővel rendelkezni ahhoz, hogy minden tájegység táncát fejleszteni tudja valaki. A Kárpát-medence táncfolklór­ jában van olyan tizenkét-tizenhat táncrend, ami elkülöníthető egymástól. 17 �Ha én egyikre ráállok, mondjuk a méhkerékire - azért ezt mondom, mert ezen a „tejen” nőttem akkor azt fejleszthetem, talán Nyisztor Gyuri bá­ csi tudásán továbbléphetek. Méhkeréki táncot csinálok, továbbfejlesztem, él a hagyomány, bár benne lesz Mlínár. Igen ám, de én nem méhkeréki em­ ber vagyok, hanem egy néptáncos, aki más táncokkal is foglalkozom, s ab­ ba megint bele kell élnem magam, s a következőbe úgyszintén. Ehhez még hozzáteszem, hogy amit csinálok, az már kikristályosodott valami, mert amit én filmről vagy videofelvételről megtanulok, abból kiküszöbölöm a hibá­ kat, vagyis a saját nézőpontomon szűröm át a táncot. Feltehetjük azonban, hogy valaki csak egy tájegység táncaival foglalko­ zik, s miért ne tennénk? Van olyan táncosunk, aki a lőrincrévi táncok iránt érdeklődik. A z együttesünk archívumában rendelkezésünkre áll a film, és ő nézte, nézte, sokszor egymás után, majd táncolta. Háromnegyed év múltán táncosunk lőrincrévivé kezdett válni, olyan szintre emelte a tudását, hogy akár fejlesztheti is a táncot. A válaszomból tehát ez az igen, s a minőségre vonatkozik. Mégis látnunk kell, a tánc nem a lőrincrévi embe­ rekben él, tehát nem a maga közegében. Kitépett fa ez, még ha hoz is v i­ rágot. Nem beszélve arról, hogy kivételes lehetőségről van szó az említett esetben. Ilyet egy csoportban dolgozó táncos ritkán tehet meg, hiszen első­ sorban az együttes szempontjait kell figyelembe venni mindannyiunknak. A kérdésedre kívánkozna még egy igen, amit a táncház jelenthetne: ha lennének olyan táncházak, ahol csak egy-egy vidék táncait táncolják, és ha lennének olyan fiatalok, akik ilyen táncházakba járnának. Dehát ilyen nem létezik. - A hatvanas években még elmondható volt, hogy Nógrádban jelentős mértékben fellelhető a palóc néphagyomány. Ha most körülnézek, megdöb­ benek mekkorák a veszteségeink. - Most mondhatnám, hogy hiszen többnyire felgyűjtötték ezeket a ha­ gyományokat, sőt már irodalma is van, de tudom, nem csak erre gondolsz. - Igen, a tudati átörökítés hiányát tapasztalom. A z a folyamat, amely a hatvanas évek elejétől a szemed láttára lezaj­ lott palócföldön, évszázadok óta zajlik a világban. Ahol tért hódít a polgá­ rosodás, az ipari civilizáció, a nagyüzemi, gépesített földművelés, állatte­ nyésztés, ott hamarosan szétesik a feudális alapokra épülő, önellátó rend­ szerű gazdálkodás és a korábbi közösségi tudatformát tükröző szellemi kul­ túra is. A folyamat tehát Észak-Magyarország sűrű településes vidékén nem elkezdődött, hanem folytatódott. A tendenciát megállítani nem lehet, mert gazdasági-társadalmi változások kísérője, tehát nem folkloristák, megszál­ lott művészetpártolók szándékai szerint változtatható. Nem csodálkozom, ha furcsának találod, hogy pont az én számból hallasz ilyeneket, de azt hiszem, nekünk nem lehetnek illúzióink, mert az többet árt az ügyünknek, mint amit a feltétlen lelkesültség használna. Erre is igaz, mint annyi másra: tud­ nunk kell, mi történik körülöttünk, hogy beavatkozhassunk a magunk mód­ ján. Megint egy méhkeréki példa. Létezik a hagyományőrző együttes, mely Nyisztor György, a népművészet mestere mellett még vagy tizenöt idős táncosból áll, de képtelenség volt összeverbuválni fiatalokból egy csopor­ tot, mert nekik ez nem kell. Kazáron sem lehet feleleveníteni a hagyományőrző csoportot; próbálta más is, próbáltuk mi is - nem megy. - Tehát az életformaváltást nem lehet ,,megerőszakolni” . - Pontosan erről van szó. Nem lehet. Marad az egyetlen járható út: ne­ künk kell felgyűjteni, megőrizni az értékeket és megtanítani a gyerekekkel. 18 �Beépíteni a személyiségükbe, lelkületükbe, a lehető legeredményesebben, hogy ne vesszen el véglegesen egy kultúra. Ha már nem hagyományozódhat, hát őrizzük, mentsük, ami menthető. A nép szellemi kultúráját szerintem úgy kellene tanítani, mint a történelmet. Nem oktatunk néprajzot, de még va­ lami ahhoz hasonlót sem. Pedig a nyelvünk, nemzeti tudatunk elválasztha­ tatlanul fonódik össze ezzel a szellemi és tárgyi kultúrával. Számomra érthetetlen például, hogy a paraszti élet kialakította egyszerűbb használati tárgyak elkészítését miért nem tanítják az iskolákban. Olyan dol­ gokra gondolok például, mint a madzagszövés, vagy a természetes anyagok, termények felhasználása a mindennapi életben. A z ilyen munkák önmaguk­ ban is fejlesztik a kézügyességet, nem beszélve arról, ami ezen túl tanítha­ tó lenne a feledésbe merülő óriási értékekből. Vagy nézzük a két ősművé­ szetet, a zenét és a táncot. Mit tanítunk a magyar népzenéből és -táncból? Ha végiggondolom, elszomorodok. - Vannak, akik azt mondják, hogy az a tánc, amit az együttesek, szín­ padra állítanak, már nem is néptánc, hanem egyszerűen csak tánc. Értik-e a mai emberek a néptáncot? Á t lehet-e élni a nézőknek azt, amit ti eltán­ coltok a reflektorfényben? - Népköltészet-e a népköltészet, ha leírják, kinyomtatják és esetleg szín­ padon előadják? Népdal-e a népdal, ha lekottázzák és pódiumon éneklik, és utána meg is tapsolják? Mert amennyire népköltészet a kinyomtatott ballada, amennyire népdal A csitári hegyek alatt színpadon énekelve, anynvira néptánc a mi dobogón eltáncolt filmről tanult legényesünk. Aki egy kicsit figyel a táncművészetre, az tudja, hogy nemcsak eredeti folyamatokat és azokból felépített improvizációkat láthat a különféle együt­ tesek műsorán, hanem valami mást is A színpadra rendezett néptánccal egyrészt - szeretnénk elérni olyan hangulatot, amilyen egy táncházé lehetett, vagy ami feleleveníti egy tájegység, esetleg etnikum ,,ízeit” , „színeit” . Lé­ tezik egy második színtere is az együttesek működésének. Ebben az eset­ ben az anyanyelvi szinten ismert táncokkal minket foglalkoztató gondolato­ kat, viszonyokat, vagy egy történetet „beszélünk” el, A harmadik féle értel­ mezés ettől is tovább lép. Itt a néptánc már csak jelzésként marad meg, te­ hát mozgásvilágában is szétbontja az eredetit. Azt mondhatjuk, hogy a nép­ táncból táplálkozik, de ez már néptáncnak nem nevezhető mozgásművészet. Tehát beépítjük az általunk felismert értékeket mint anyagot egy új mozgásmű­ vészetbe. E téren vannak olyan elődeink más művészetekben, akik példaként szolgálhatnak erre. Erről sokat lehetne beszélni, és messzire vezetne, de a példák eléggé közismertek (József Attila, Bartók stb.). Igen, az a tánc, amit színpadra viszünk, valóban közegéből kitépett. V a ­ lószínű, hogy nem tud olyan katartikus élményt adni, mint ha valaki a sa­ ját falujában a kedvesével, vagy kedvesének táncol a számára fontos em­ berek szeme láttára. De valamilyen élményt azért adhat most is. Én úgy próbálok koreográfiát csinálni a színpad lehetőségeinek „agyafúrt” kihasz­ nálásával, hogy lehetőleg minél intenzívebb érzelmi hatást érjek el. Más lesz ez, mint amiről az előbb beszéltem, mert a néző nem éli át izomérzetben, de vannak olyan koreográfiák, amelyek elkapják és megforgatják a jelenlévőt. Nehéz ezt elérni, de a nyitott lelkű emberekkel lehet. Ami talán mindennél fontosabb és ide kívánkozik, mi olyan kultúrát igyekszünk megőrizni és újra elplántálni, amely nélkül a modern világ elszomorítóan szegényebb lenne. 19 �- Többek - nem kevés fáradságot igénylő - munkája révén, a Nógrád táncegyüttessel birtokba vehettétek a néptáncos szakmai házat. Tudom, hogy megteremtésében kitüntetett szerepet játszottál. Talán most már nin­ csen más gondotok, mint táncolni. - Lehet, hogy jó lenne, ha így lenne, de ebben a pillanatban másképpen van, s remélem, később is akad a táncon kívül problémánk. A gondtalan táncolgatás feltételezi, hogy lemondunk együttesfejlesztő tevékenységünkről, működési feltételeink további javításáról, eldobjuk egyelőre még diszkréten kezelt terveinket, fátylat borítunk szakmai gyötrelmeinkre, és nem vesszük tudomásul a körülöttünk létező, más mozgásművészetekkel foglalkozók gondjait. Mert már ismerjük az otthontalanság kenyerét, hiszen az elmúlt időben nem volt állandó próbatermünk, és így nagyon nehéz jó szakmai munkát végezni. - Mégis azt mondhatjuk, hogy az együttes jelentősen jobb feltételek mel­ lett indult az esztendőnek, mint ennek előtte bármikor. - Ami a próbalehetőségeket illeti, feltétlen. Bár el kell mondanom, hogy a költségvetésünk szélesebb körű szakmai tevékenységünk ellenére sem emel­ kedett. A társművészetek felvállalása mellett szeretnénk állandó táncházat is működtetni. Noha elképzeléseink szerint fizetni kell majd a résztvevőknek - még csoportunk tagjainak is, ebben megegyeztünk - , ez az összeg a ze­ nekari költségek felét sem fogja fedezni. Nem szeretnénk lemondani egy-egy népművész jelenlétéről sem az ilyen összejöveteleken, hiszen a népi kultú­ ra terjesztését, megismertetését vállaltuk fel. Több pénzt kell majd fordíta­ nunk jelmezek terveztetésére, előállítására. Tudomásul kellene venni a fenn­ tartóknak, hogy egy jelmez megterveztetése művészi alkotó munka, és mint ilyen, bizony sok pénzbe kerül. - A Nógrád táncegyüttes a környék legjobb amatőrcsoportja. A mű­ vészi munka színvonala az utóbbi néhány évben jelentősen emelkedett. Em­ lékszem a táncegyüttes ötéves fennállásának alkalmából adott műsorotokra. Szinte robbant... - Örülök, hogy így látod, mert nekem is ez a véleményem. D e tudok mást is, hiszen belülről ismerem a hazai néptáncmozgalmat, és a többi terü­ leten dolgozó amatőröket is figyelem: mi a magyar amatőrmozgalom legjobb csapatai közé tartozunk, olyan értelemben, hogy érezzük, közösséggé vál­ tunk. Nem volt könnyű idáig eljutni, ehhez évek kellettek. Említetted az öt­ éves évfordulónkon bemutatott műsorunkat. Tényleg robbant, ezt min­ denki láthatta. Mégis azt kell mondanom, a mai tudásunkhoz képest az csak petárdapukkanás volt. Bízom benne, hogy lesz még igazibb, nagyobb robba­ nás is. - Állhatatos kemény munka révén jelentős szakmai fejlődést értetek el, ahol fölléptek, sikeretek van. A szakmai ház is elkészült, és nemrégen még­ is beadtad a felmondásodat. - Igen, beadtam. - D e hát miért? Tudom, nem kevés tisztelőd van, sokan szorítanak ér­ ted, értetek. Salgótarjánba jöveteled óta pezsgés indult a néptáncban, számos utánpótláscsoportot szerveztél, pedagógiai munkád elismert az általános is­ kolák körében, néptáncosztályok sorjáznak városszerte. Mindez jelzi, hogy előrelátó, hosszú távú programot építesz. - Gondoltam, hogy ezt nem fogod megkerülni. Nehezen tudok válaszol­ ni, pedig a dolog nem nevezhető bonyolultnak. Most mondhatnám, hogy meguntam a várost, vagy azt, elegem van a kufárkodásból, a hiába való, 20 �sokszor értelmetlen hadakozásból. D e nem mondom, mert tudom, enélkül nem megy. Ha az szükséges, hadakozni kell! Nem lehet társadalmon kívül, légüres térben dolgozni, még táncolni sem. A tánc számomra csak akkor jó, ha valóságízű, vagyis megélt - tartalmában és előadásmódjában is. Ehhez teljes életet kell élni, ezért nem térhetek ki az összeütközések elől, nem huny­ hatok szemet a minket körülvevő problémák felett. Olyan érzelmi amplitudó­ val csinálni valamit, ami állandóan a nullához tart, nem lehet, főleg nem lehet koreográfiát, táncot. Emberek vagyunk, és a nézeteink, viszonyunk a világhoz, művészetekhez más és más, tehát természetes, hogy ütköztetjük őket. Nincsenek egyedül üdvözítő megoldások, másrészt ugyanazon dologhoz többféleképpen lehet közeledni, és nincs kizárva, hogy a különféle álláspon­ toknak megvan a maga igazságtartalma. A z viszont megvisel és elkeserít, ha valakik orvul támadnak, s idegtépő hidegháborúban őrlik fel a nekik nem tetszőket. E z tisztességtelen, s hiába vigasztalom magam azzal, hogy ez kultúrálatlanság, folyton úgy érzem, megromlik bennem valami. A nyílt öszszecsapás - természetesen nem ökölharcra gondolok, hanem felnőttekhez mél­ tó véleménynyilvánításra - magában hordozza a megoldás lehetőségét. Ha az ütköztetésnek, egyértelmű megoldáskeresésnek nincs színtere, demokrati­ kus közege, a problémák feloldhatatlanokká válnak. Ilyen élmények sodor­ tak az eltávozás gondolatához. Hangsúlyoznom kell, hogy ezeket az élménye­ ket nem az együttesen belül, hanem azon kívül éltem meg. - Úgy tudom mégis maradsz. - E z még nem dőlt el végérvényesen. Erős szálakkal kötődök ide, ame­ lyeket nem lehet egyik napról a másikra eltépni. Amikor a csoportnak be­ jelentettem távozási szándékom, furcsa dolog történt. Képzelj el két-három olyan próbát, amelyen rendkívüli a munkafegyelem, mindenki legjobb tudá­ sa szerint dolgozik, csak éppen nem tudja, miért. Valamennyiünknek lelki légszomja volt. Mert minden együtt megszületett ötlet, felépített koncepció, letáncolt ütem értelmét veszítette. A táncosok - táncosok? ezt mondom, mint­ ha nem barátok lennénk - becsapottnak érezték magukat, mert megcsalom őket, és én is úgy éreztem, cserben hagyom mindannyiukat a közös vágya­ ink, céljaink beteljesülése előtti pillanatban. Ezt a feszültséget fel kellett ol­ danom. Képtelenség volt nem feloldani. Másrészt viszont elindítottam vala­ mit, amit csak végigjárni lehetett. Talán sejted mekkora konfliktust éltem meg. Végül a távozás helyett a csoportot választottam, noha folyamatosan történnek körülöttem olyan események, amelyek nagyon megnehezítik a munkánkat. Pedig ha megismernéd az együttes nyári és őszi programját, lát­ hatnád, hogy van mit csinálnunk, terveink szerint a turnénk Bakutól Pári­ zsig ívelve. Nekem a tánc, a folklór nemcsak mesterségem, hanem az életem. - Köszönöm a beszélgetést. BRUNDA GU SZTÁV 21 �L A C Z K Ó PÁL KALANDOZÁSOK ÉS G Ö R Ö N G YÖ K (II.) Naplómból — dátumok és magánügyek nélkül N A G Y PÉTER V Á R O S A ? Nem egyéni felfedezésem, hogy a városoknak jellemük van, mint nekünk magunknak. A jellem pedig sokkal illékonyabb és megfoghatatlanabb valami, semhogy a hétköznapi gyakorlatiasságra bízzuk rej­ telmeit. Kétségtelen azonban, hogy létezik az, amit emberismeretnek nevezünk. Valójában felderítetlen, nagyobbrészt titokzatosnak tűnő képességünk ez is. Eveinkkel felgyülemlő tapasztalataink mellett egyenrangú szerep jut benne így vettem észre magamon - az ihletettségnek is. Ahhoz hasonló felfokozottság ez, mint amilyennel remekművek befogadására nyílunk meg. Képtárak, ki­ állítások rendszeres látogatói viszont jól ismerik azt a kínos, átmeneti állapo­ tot, amelyben a falakon lógó alkotások csupán mint képkeret, felhordott fes­ ték jelennek meg, s képtelenek vagyunk a látvány elemeit műnek látni. Egy­ szóval nem állandóan (és persze nem mindig jól) működik ez a képességünk sem. D e ez hosszabb mese ennél a néhány sornál. Amiért szóba hoztam? Ha van emberismeret, létezik városismeret is. A kettő nem sokban különbözik egy­ mástól. A tárgyukban természetesen, de „hatásfokuk”, teljesítőképességük csú­ csát csak azzal az igényességgel érhetik el - ebben az egyezés - amit Rilke ír elő szelíd terrorral: sokat látni, tapasztalni, aztán várni kell, hogy emlékezni tudjunk, és még ezzel sem érhetjük be. Az emlék sem elég. Még felejtenünk is kell, majd kitartó türelemmel várni, úgy támadjék fel az élmény, hogy már nem tudni, mennyi az emlék, és mennyi vagyok én. Itt a kulcsa leningrádi el­ bizonytalanodásomnak. Már tudom: ha Leningrádban valaki nem azt találja, amit keresett, tartson önvizsgálatot, mert nem kint leli meg a magyarázatát hiányérzetének. Nem szá­ molt ugyanis azzal, hogy ez a város másból is áll, mint az épületei, utcái, terei és a most benne élő emberek. Amit az ide látogató nem kap meg a paloták és a sugárutak, csatornák, hidak és körutak, vagy a Nyevszkij Proszpekt széles jár­ dáin hömpölygő tömeg feletti csodálkozásában, azt nem is várhatja mástól, csak önmagától. Mert nincs még egy városa Európának - talán csak Párizs -, amelyhez a képzelet teremtményei ennyire valóságosan hozzátartoznának. A XIX. század orosz irodalmára, s elsősorban a prózára gondolok, azokra az alakokra, regényhősökre, akiket mindenki ismer, vagy legalábbis hallott ró­ luk, s akiknek a neve, jelentéktelen vagy lenyűgöző élete annyira összeforrott a városéval, hogy iskolás felsorolásuk szükségtelen. Kalauzunk egyszerre ijed meg és lelkesül fel a kérdéseimtől. Amikor a Rogozsin-házat is látni szeretném, leszakadván a barkácskészlet, szamovár, búvárszivattyú után kajtató utastársaktól, attól kezdve már két irodalomrajongó ve­ télkedik egymással a felsőfokok halmozásában. Idegenvezetőnk hibátlannak tekinthető magyar tudása kibicsaklik az izgalomtól, miközben a várostérkép fö­ lé hajolva azonosítjuk a dosztojevszkiji helyszíneket. Mert az utcanevek egy ré­ sze itt is módosult. Az otthon kigyűjtött nevekkel segítség nélkül nem sokra mennék. 22 �Mielőtt az átírt, új jelzésekkel feldúsított térképpel nekiindulnék, még meg­ osztja velem az örömét. Tudom-e, mit igazol a kíváncsiságom? Azoknak a helybéli fanatikusoknak a magatartását, akik Dosztojevszkij születése vagy ha­ lála napján szabadságot vesznek ki, testben-lélekben felkészülnek a magánün­ nepükre, kora reggel virágot választanak, elzarándokolnak írójuk sírjához, az­ tán valamelyik kedves könyvükkel a hónuk alatt bejárják a regényvárost. É s ahogy vannak Dosztojevszkij-rajongók, tábora van Puskinnak, Gogolnak, Bioknak. A névsor hosszú: van választási lehetőség. Nyakamba veszem a várost. Véletlen, fontossá váló találkozásokban, megrendítő élményekben nem volt részem. Mindössze annyi történt, hogy láttam mident, amit belepréselhettem az időmbe. Viszont tudtam végig, hogy a roppant méretű városban sokan vannak rajtam kívül is, akiknek Raszkolnyikov, Sztavrogin, Miskin herceg, Nasztaszja Filipovna - s annyian mások - bejegyzett lakosok. Evakuálhatatlanok, mert bennünk élnek. LEN I N VÁROSA. Azok az első világháborús fegyverek ordenáré hangosság­ gal szólhattak. A tér azonban nem visszhangos. Rastrelli épülete és szemben a diadalív melletti félkörív kényelmesen messzi esik egymástól, mint minden je­ lentős pontja a városnak. (A Rossi-udvar, amely megoldásában az Uffizi együt­ tesére emlékeztet, ezért is tűnik némileg idegennek a zártságával.) A z egyes lö­ vések durranása, a sortüzek recsegése elszállhat ereje szerint. Mire épülethom­ lokzatba ütközik, már fáradt, mint egy tévelygő puskagolyó, ami már nem üt sebet, csupán megnyugodva lehull, mégha húsba ütközik is. Nem is beszélve arról, hogy a Sándor-oszlop tengelyében két irányba is nyitott a tér. Balra az Admiralitás előtti park fái közé, jobbra, a csatorna felett, Puskin lakóházának irányába terjeszkedhet és oszolhat el a fegyverzaj. Akkor hát minek a hangja tölhette be a Nagy Roham idején a teret? Persze a lövéseké is, az ordításé is, de mégis, ezeken a köveken ezrek csattogtak a kor minden elképzelhető láb­ belijében. Még kora délelőtt van, gyér a forgalom. A hatalmas tér szinte kihalt. Igaz, már több száz turista bámészkodik, ekkora méretek között azonban, mint el­ tévedt hangyaraj a pázsitfűben, úgy elvesznek ennyien. Hallhatom hát hatvanhat év távolából is a csizmákat és bakancsokat, a szétmállókat és szegecseiteket, a spiccvasakat és patkókat, a matrózokét és a lovukat felejtett katonákét, meg a munkások olaj- és vasreszelék érlelte lábbelijét, amely lehulló szikra, eldobott izzó vasvég ellen óvott lábfejet és talpat. Ezt a csússzanást, koppanást, verődést, csattogást hallom most, amely aztán a Téli Palotán belül folytatódott. Ahol a térről beözönlők feljutottak a számukra elképzelhetetlen termekbe, azt most a Forradalmárok lépcsőjének nevezik. Hajómélyből törhet fel olyan robajjal a bezúduló tengervíz, mint ők ezeken a lépcsőkön. A tér szétmálló hangjai itt már valósággal megkomponáltakká válhattak. A z építészeti elemek mederbe szorí­ tották, terelték a kinti zajt, egyben fel is erősítették a dübörgésig. A fehér szalon­ ban a lábak zenéjét egyszerre érzékelhették művészien jelképesnek, ugyanakkor kiszámíthatatlanul valóságosnak is. 23 �A KOMJÁTHY KÖR 1982. február 16-án huszonnégyen - balassagyarmatiak, a környéken élők és Nógrádból elszármazottak elhatározták és írásba is adták, hogy Komjáthy Jenő szellemi örököseinek vallva magukat, élő szellemi-művészeti műhelyt hoznak létre Balassagyarmaton; kritikával, eszmecserével segítik egymás munkáját. Otthonra a Madách Imre Városi-Járási Könyvtárban leltek. Amikor Podlipszky Ervin könyvtárigazgató útján először kerestek meg levélben, mondanék véleményt írásaikról, bizony meglepődtem. Nem va­ gyok gyakorló kritikus, bírálatot csak szakkönyvekről írok. Nem éreztem és ma sem érzem az értékítélet jogosultságát velem együtt élő, együtt lé­ legző kortársak fölött. Mégsem mondhattam nemet. Hogy mi ragadott meg a Komjáthy Jenő Irodalmi Társaság tagjaiban? A z, hogy nem szabtak fel­ tételeket, nem kértek megjelent vagy elkészített írásokat belépőül a csat­ lakozni szándékozóktól; hogy felelősséggel érző, problémákkal áldott em­ beri arcélek bontakoztak ki - akkor még ismeretlenül - , a gépelt lapokról; hogy munkájuk, életük része lett az önkifejezés igénye, a véleményformá­ lás belső kényszere. Összejöveteleiknek utóbb híre lett a városban, a megyében. Vendégeket is hívtak - jobbára még Nógrád határai közül - és 1983 júniusában meg­ szervezték első, háromnapos alkotótáborukat. Ma már szellemi holdudva­ ruk van, barátaik, sőt szurkolóik. Nem életkor, nemzedéktudat, foglalkozás, iskolai végzettség vagy stí­ lusvonások rokonítják őket. Írásaik is ezt mutatják. A z irodalom alapele­ meit, a költőmesterség gyakorlati abc-jét ma már iskolai tananyagként ta­ nítják. Megszólalni mégsem könnyű. Figyeljük együtt magabízó vagy félénk, hetyke vagy tétovább indulásukat; mikor és hogyan történik meg tolluk mozdulásában a művészet hétköznapi csodája. K E R É N Y IFERENC 24 �C SIK A SZ IST V Á N Rembrandt-ballada K O L D U L V A kullogok utánad kutatva kötelet keresve meg a HÁROM FA egyikét, hát mért is rajzolok jaj mit csináljak s mikor a Rosengracht táján meglep a rendőr az ÉJJELI ŐRJÁRAT kikötöm magam az oszlopokhoz nehéz vagyok mint egy ardennes-i mészkő és évszázados mint a házak homlokomra enyhe penész nő elsötétülök mint az éjféli árnyak beszippantva a sós illatot amit a tengeri szél hoz: a gondolatom utánad gondol a parttalan partokon valahol s a leideni malomhoz fut ijedten a láthatártalant elködölve a lisztbe fúj: barna homály-anyó csoszog a végtelenben és a vásznakon kimerevedik mozdulatlanul EG YSZE R R E M IN D EN feltolul: Zsuzsanna lágy fürdője forr a lombok közt kínlódva kéjelgő vének buja megriadt szemétől s felvillannak mint a bronz ragyás meggörnyedt koldusok éneklő bibliai arany-királyok félbevágott bikákkal áldozok fátyolos átkozottak bűnösök: önmagukból is kitaszítottak zúgó szárnyas vad nőstény-angyalok sejtelmes puhán-lebegő glóriák édes szelíd kis holland szűzmáriák megkínzott krisztusok zokogó férfiak semmibe hurkolva kezük SZÁRN YAS vad angyalom: SASKIA bűvös kezében pirosan gyullad a szerelem-virág: öngyilkos kardok itt a boltozatos mellek bordáiban drága kis holland szűzmáriám: az ajtófélfának támaszkodik: 25 �H EN D RICKJE tejízű arca sír ó jaj kárhozott krisztus-énmagam a megváltásért a földön maradtam: templomok hajók umbra-batna tenger elefántcsont-okker éjszakák jaj mester-mester-MESTER...! ítéleted beteljesül ma rajtam: a címek rangok menthetetlen posványba hullnak mint a pernye s ott is maradnak eltemetve: farizeusok főpapok királyok takácsok ünnepélyes céhe csapszékek csatornák népe magunk megváltva itt ölelkezünk s én térdrehulló tékozló fiú lerongyolódva hiú kényszerképzetektől szertartás nélkül felkiáltok: BOT végén ecetes szivacs nem végeztetett el halálunk után tovább szenvedünk: R A D N A I K E T Y K Ó IS T V Á N SÓLYOMRÖPTŰ LÁN YOK A Feleségek könyvéből Mert voltunk mi egykor sólyomröptű lányok alma illatú őszben forró vízmosások szénaszárító nyárban kócos, göndör boglyák virágfakasztó tavaszban tüzes nyelvű borotvák élesek, mint a kés: kifent fényes pengék gömbölyű mellű, szelid füsti fecskék hó szagú télben lavina omlás szivárvány-hídon pántlikás dekoltázs és lettünk madonna arcú menyecskék férjek nyakán lógó féltett ereklyék vagyunk szerelmes nőstény lepkék fényben megfogott kék szemű legyecskék. 26 �LÁZÁR LÁSZLÓ „...egy ország vérben áll...” Bodó Benjamin, a Fővárosi Ruhafestő Ipari Vállalat becsületes dolgozója, aki másodállásban ruhafestő kisiparos volt, majdnemhogy késve rontott be a gyár kapuján. Sietve blokkolt, majd tovább ment volna, de a portás meg­ szólította: - Uram, önnek vérzik az arca. Köszönöm, hogy figyelmeztetett - mondta és rohant tovább az öltözőbe. Magára öltötte festéktől tarkálló overállját és sietett a műhelybe, mikor egy munkatársa vészjósló hangon figyelmeztette: - Benjamin! Neked vérzik az arcod! - No és?! Vérzik. Olyan nagy dolog, ha valakinek vérzik az arca? - Nem. Nem nagy dolog. - Hát akkor? - kérdezte kicsinylően Bodó Benjamin, és bevonult a mű­ helybe. Beindította a gépet és befűzött egy vég fehérvásznat az orsók közé. Meg akarta kezdeni a munkát, mikor egy kolléganője csivitelő hangon így szólt hozzá: - Jaj, Bendzsi! Magának vérzik az arca. - Tényleg? Jaj, nagyon köszönöm, édes Elvira kisasszony - válaszolta finomkodva, dühét leplezve, Bodó Benjamin. Zakatol a gép, fogy a vászon és csörög a telefon. Felveszik. - Benjamin! Telefon. A főnök. - Halló?! Tessék, Bodó Benjamin vagyok. - Jó napot, Bodó elvtárs. Fel tudna szaladni öt percre hozzám, az iro­ dába? Lenne egy kis megbeszélnivalónk. - Igen, főnök! Mindjárt ott leszek. Morse-hangokhoz hasonló kopogás. - Igen - hallatszik belülről egy lágy női hang. Nyílik az ajtó. - Jöjjön, Bodó elvtárs, foglaljon helyet . . . A ncika lenne szíves egy ki­ csit magunkra hagyni - kérte parancsolva a főnök titkárnőjét. - D e Bodó elvtárs! Ön, Bodó Benjamin. . . Önnek vérzik az arca! - Hol igazgató elvtárs? - kérdezte ő szenvtelenül. - Itt a bal felén. - Igen? Itt a bal felemen? Vérzik a bal felem? Tényleg. Milyen ér­ dekes! Vérzik a bal felem. Szól a duda, tömeg özönlik ki a kapun, és közben csattog a blokkolóóra karja,,. Bodó Benjamin is odaér, leemeli kartonját, csörömpölve lebélyegzi; majd kilép a kapun, fehér színű trikójában, melyre nagy vörös betűkkel ráírta: Tudom, hogy vérzik az arcom! 27 �Másnap a szokásos időben felkelt, elvégezte reggeli teendőit, és kilépett az utcára, hogy munkába induljon. A kapuban találkozott szomszédjával, aki szokás szerint köszöntötte, és ő is köszöntötte volna, ha a meglepetés­ től a torkán nem ragad a szó. Ugyanis a Józsi bácsin is (mármint a szom­ szédon) ugyanolyan pólóing volt, mint rajta. Meglepettségéből felesz­ mélve nagyot köszönt, majd beszédbe elegyedve nekivágtak szokásos útjuknak. A körúton elbúcsúztak egymástól, Bodó Benjamin pedig elvegyült a tömegben, ahol mindenki fehér pólóinget viselt, rajta nagy vörös betűk­ kel: „Tudom, hogy vérzik az arcom” ! D e ez számára már annyira természetes volt, hogy észre sem vette. 28 �ÁDÁM TAMÁS NYÁR Szekercém élén kéket lobban a nap vörös cérnaszálakat húz az égen és hamuvá csendesül a pillanat égett üzenet lapul a gyékényen rézbőrű indián kezében harag szemében sápadtabbak a füstjelek holnapra csupán aszalt szilva marad égett kenyéren sárga-lángú sebek formás meztelen fenéken fényostor csillogó vízcsepp halad a gerincen medencecsonton madárének lapul cserepes szájon megcsillan a korom fényes csónakban szőke bábu pihen fején szalmakalap zizeg hanyagul Lepkeszárnyak ragadnak az üvegre jégvirágot ültetnek fehér lányok vad lovak szájában páragömb lebeg celofán mögött sápadt villanások a szikrák visszafogottak reggelre kökény-színű rúzs folyik szét a szájon hósapkákat húznak a fenyvesekre a szélvédő üvegén pattanások hófehér kendőben várnak a szikék puha párnánkból kiveszik a tollat vörös rókák hideg mancsa tör utat megfagyott néhány felelőtlen szirén kopasz fákon magányos csillag borzad farkas-magányok szelik a vasutat 29 �ZONDA TAMÁS: Várakozás Pulzusom pergőtüzétől robajló éjszakában huszonkét felhangolt bohóc rugdossa pöttyös álmait, a tárgyak harisnyában, mint bizarr terroristák. Fényévre hallgat az ajtó. Apadnak lassan a kölcsönök. Aztán egy kifosztott hegedű, kiáltásom belepattan végre a bodza-szavú éjfél lélegzetébe. Hirtelen ősz ez is, smaragd vonósnégyeseim eltapasta egyetlen éjszaka. Szétdúlt pacsirták a réteken, darvak ékjétől felvérzett láthatár. Rozsdát szitkozó garázda tombol, öklét nem oldja vérem. Még egy ütés: hűlő tetem a nyár, tarkóján halkan csordogál a nap. �KRÓNIKA Nógrád megye kialakulásának kérdéséhez A jelen előadás1 ugyan azt tűzi ki céljául, hogy szempontokat szolgáltasson Nógrád megye létrejöttének problémájához, de nem lép fel azzal az igénnyel, hogy magát a kérdést megoldja. Nem is léphet fel, hiszen mi sem volna elhibázottabb dolog, mint egyetlen vármegye kialakulásának önmagában való „megoldása”, s azután e konstrukció, illetve rekonstrukciós eredmény mechanikus rávetítése Magyarország többi vármegyéjére. A helynevek vonatkozásá­ ban Fügedi Erik ezt a módszertani elvet ekként fogalmazta meg: „A helynévanyag olyan, mint egy textília, amely beborítja az országot. Sűrűsége vidéken­ ként eltérő, a szálak is más és más anyagból készültek, más és más színűek. Ezért, ha egy megadott területet vizsgálunk, akkor az egész helynév-szövetet tekintetbe kell venni, nem lehet egy-egy szálat kihúz­ ni belőle és arra az egy szálra építeni".2 Hasonló a helyzet a ma­ gyarországi vármegyék kialakulásával is. A Kárpát-medence területén a vármegyeszervezet még akkor is egységes „textíliát” alkot, ha egyes vármegyék egymástól eltérő, olykor több száz évnyi távolságra levő időpontokban jöt­ tek is létre, ha ennélfogva társadalmi közegük és funkciójuk is sokban vál­ tozást szenvedett. Nógrád megye kialakulásáról megbízható képet csak akkor tudunk rajzolni, ha Trencsén megyétől az erdélyi Fehér megyéig, valamint Máramarostól Zágrábig adatokon nyugvó elképzeléseink lesznek magáról a folya­ matról, a vármegyék kialakulása mikéntjéről. Mindaddig meg kell elégednünk szempontokkal, amelyek érvényét, valóságtartalmát a későbbi kutatások szük­ ségszerűen módosíthatják vagy cáfolhatják. Az eddigi szakirodalom egymástól erősen eltérő képet vázolt fel Nógrád megye kialakulásáról. Reiszig Ede a századfordulón úgy vélekedett, hogy a Nógrád várhoz tartozó királyi uradalomból alakult ki Nógrád vármegye, „mely már Szent István alatt, a nemzeti királyság alapításakor keletkezett” . Az első foglalás jogán szerezték megyebeli birtokaikat a Záhok. Nógrád megye másik törzsökös nemzetsége, a Kacsics, „ha nem is az első foglalás jogán, de alkal­ masint a nemzeti királyság első századában telepedett le a vármegyében”. O k­ leveles adatok csak 1108-tól kezdve vannak a nógrádi várszerkezetről. A vár­ megye kiterjedésre nézve jóval nagyobb - északi - része az esztergomi érsek­ ség alá tartozott; az első nógrádi főesperes 1254-ben szerepel pápai oklevél­ ben. Ugyanakkor a váci püspökséghez is tartozott egy nógrádi főesperesség, amely a megye déli, kisebbik részére terjedt ki: ez a terület az ún. Kis-Nógrád megye.3 Vácz Elemér szerint Nógrád vára, amely egyszerű földvár volt, a hon­ foglalás előtt bolgár-szláv területen feküdt. A honfoglalás után Nógrád is azon várak közé tartozott, amelyeket a magyarok némileg átalakítottak, és a várispánságok, a későbbi vármegyék székhelyéül választottak.4 A felszabadulás utáni szakirodalomból előbb Makkai László vázolta fel Nógrád megye kialakulását. Szerinte a megye nyugati fele a fejedelmi törzs szállásterületéhez tartozott, ide esik a „későbbi királyi és egyházi birtokok zö- 31 �tne, továbbá maga a megyének nevet adó vár, Nógrád is, sőt egy másik me­ gyeszékhely, Hont is közvetlenül ehhez a területhez, az Ipoly alsó folyásához csatlakozik”. Míg e nyugati területen a X. századi magyar leletek és törzsi helynevek hiányoznak, addig a megye keleti részén mindezek megtalál haték. Erre a területre a magyarok az Alföldről, a Galga és a Zagyva mentén vonul­ tak fel, s itt helyezkedtek el a Szolnok, a Kacsics és a Záh nemzetségek bir­ tokai. „Mindenesetre legkésőbb I. István korában a feudális államszervezés N ógrád megye területére is kiterjedt, mégpedig - mint az természetes - dél­ nyugat, a központ felől haladva kelet felé. Ennek a terjeszkedési iránynak két­ ségtelen bizonyítékai a tárgyalt terület szélén emelt királyi várak, Nógrád és H ont. . . A területünkre eső két, egymáshoz aránylag közeleső királyi vár kö­ zül Nógrád a kelet, Hont pedig az északnyugat felé eső királyi birtokok szer­ vezési gócpontja lett” ; Nógrád és Hont között pontos határ nem volt, mivel „a királyi vármegyerendszer nem az ország területének közigazgatási beosztá­ sára, hanem a szétszórtan fekvő királyi birtokok igazgatására szolgált”. Ugyanakkor Makkai László sem zárta ki annak lehetőségét, hogy „a várszer­ vezet a királyi birtokok igazgatásán túlmenően már kezdetben bizonyos közigazgatási szerepet is játszott” . Hangoztatta, hogy az esztergomi érsekség csak a XV. században jutott Nógrád megyei birtokai zöméhez (egyedül Érsekvadkert látszik régi szerzeményének), az egyházi közigazgatás szempontjából pe­ dig úgy foglalt állást, hogy Nógrád megye „részben a váci püspökhöz, részben az esztergomi érsekhez tartozott. A két nógrádi főesperesség közül a váci püs­ pökét Kis-Nógrádnak is nevezték, amely a Diósjenőtől Mátraszöllősig húzható vonaltól délre eső területet foglalta magában” .5 Györffy György Nógrád megye kialakulására nézve is érvényesnek ítélte a magyar vármegyerendszer létrejöttéről alkotott elméleti konstrukcióját. Ennek lényege, hogy a vármegye a nemzetségi szállásterületből alakult ki, vagyis „az új magyar államban a hét törzs nemzetségeinek népe ugyanazon területi ke­ retek között élt tovább, mint a X. században” . E feltevésre Györffy szerint azon vizsgálatok jogosítottak, hogy „a vármegyének a nemzetségi szállásterü­ letből, ill. a ívárral rendelkező nemzetségfő uralmi területéből való alaku­ lása minden olyan megye esetében levezethető, ahol a birtokviszonyokat és a nemzetségi hagyományokat ismerjük”. Doboka, Komárom és Békés megye ki­ alakulásának vizsgálata vezette Györffyt ezen általános tétel kimondására, amely tételt azután a legtöbb megyére, így Nógrád esetére is érvényesnek te­ kintett. Megint csak egy-egy vármegye (Csanád, Csongrád, Komárom) vonat­ kozásában végzett vizsgálódásai alapján jutott arra az eredményre, hogy a vár­ megyék területén „a nemzetségi birtok, a királyi várbirtok és a királyi magán­ birtok 1/3- 1/3- 1/3 arányban oszlik meg. Ez arra mutat, hogy a nemzetségi szállásbirtoknak általában kétharmad része került kisajátításra, míg egyharmad része nemzetségi birtok maradt” . A nemzetségi egyharmad birtoklásának kér­ dése Györffy szerint további következtetést tesz lehetővé a vármegyék kiala­ kulását illetően. Ahol ugyanis a nemzetségi egyharmad nem az ősfoglaló nem­ zetség kezén maradt, ott „a nemzetség ellenállt a kisajátításnak” . Más me­ gyék esetében viszont „a nemzetségi részen az ősfoglaló nem és az első ispán nemzetsége kb. egyenlő arányban osztozik” . Ez utóbbi csoportba tartozik Nóg­ rád megye, ahol az ősfoglaló Záh nemzetség és a megye első ispánját adó Kácsik (Kacsics) nemzetség egyenlő arányban osztozik a nemzetségi harmadon. A Záh nemzetség őshonosságát az igazolja, hogy „birtokai összeesnek a honfog­ laló magyarnak tartott régészeti leletek területével” . Ugyanakkor Györffy úgy ítélte meg, hogy Nógrád a hercegség (dukátus) megyéi közé tartozott, vagyis 32 �olyan megyék közé, ahol „sokkul kevésbé tapasztaljuk azt a szabályosságot, ami a királyi vármegyékben a megye, a nemzetségi birtok és a törzsnévi hely­ nevek között fennáll. A nagy ősfoglaló nemzetségek helyén több kisebb nem­ zetség tűnik fel. Ugyanakkor itt terülnek el a testőrség parancsnokainak birto­ kai". Általában a dukátusi megyékben kereste Györffy a magyarokhoz csatla­ kozott katonai segédnépek, a kabarok lakhelyét.6 Moór Elemér szerint a magyar honfoglalást megelőzően „a bolgárok alföldi tartományuk határvidékeit mindenfelől várak létesítésével igyekeztek biztosí­ tani, amely várrendszernek a nyomai magyar helynevekből biztosan és határo­ zottan felismerhetők". E várrendszer a Duna-Száva torkolatánál levő Belgrád­ tól és Zimonytól indulva a Duna völgyét védő Visegrádon és Nógrádon, majd a Tisza menti Csongrádon át az erdélyi Belgrádig (azaz Gyulafehérvárig) hú­ zódott. Vagyis Nógrád - Baranyához, Zemplénhez, Csongrádhoz hasonlóan ősi bolgár váruradalom volt, amelyek „a magyar honfoglalás után is tovább­ éltek mint fejedelmi dominiumok központjai” . A bolgárok egykori alföldi or­ szágrészének állami intézményei szolgáltak a korai Árpád-kori magyar államszervezet alapjául.7 Nógrád megye kialakulásáról legfrissebben Belitzky János formált képet. Szerinte Nógrád megye területe a honfoglalás előtt a bolgár dukátushoz tar­ tozott. A várispánságokat „a nemzetségi birtokok figyelembevételével, első­ sorban a morva-cseh territoriális egységek mintájára alakíthatta ki” Géza fe­ jedelem, majd I. István király. A királyi vármegyék szervezésekor tekintettel voltak a X. századi nemzetségi várbirtok területére, új vármegyék alakítása esetén a nemzetségi területi hagyományok keretét megtartották. „Nógrád me­ gye hihetően X. század végi kialakítása összefügg a volt bolgár dukátusból alakult nemzetségi várbirtok két részre szakításával” . Ez akkor történt, ami­ kor Hont és Pázmán lovagok hatalmas birtokokat kaptak. A Rima völgyi, ké­ sőbbi Kis-Hont vármegye szervesen hozzátartozott az Ipoly völgyi Nagy-Hont vármegyéhez. „N ó rád megye honti szórványokkal tarkítva birtokolta a kö­ zépső Ipoly-völgyet és nem biztos, hogy a Szemere és Tornaj nemzetségek Szenna és Losonc vidéki birtokai - a XII. század eleji losonci Hont-Pázmán nemzetségi szórvány is erre mutat - már ekkor nógrádi fennhatóság alá tar­ toztak." „Bonyolítja a tisztánlátást az, hogy Nógrád megye északi része (Nagy-Nógrád) az esztergomi érseki, déli része (Kis-Nógrád) pedig a váci püspöki egyházmegyéhez tartozott, és hogy a kalocsai érsekség a Rima völ­ gyében birtokos volt."8 A Nógrád megye kialakulásáról formált és itt most kommentárok nélkül közreadott, egymással olykor ellentétes, nemritkán önmaguknak ellentmondó elképzelések is jelzik: sem Nógrád megye kialakulásának, sem általában a ma­ gyarországi vármegyerendszer létrejöttének kérdése nincs megoldva. A megol­ dás útját egyengetheti az alábbi néhány szempont mérlegelése. Mindenekelőtt elég egy pillantást vetni a térképre, s máris beláthatjuk: megyéink kialakulása, a megyeközpontok „megválasztása” nélkülözte a mérnöki munkát, a szabályszerűséget. Nógrádtól északra a legközelebbi vármegyeközpont a tőle légvo­ nalban 18 km-re cső Hont, ugyanakkor kelet felé - Heves megye kialakulása előtt - a „szomszédos” megyeszékhely, Borsod 135, délkelet felé pedig a leg­ közelebbi, megyeközpontként funkcionáló vár, Szolnok 120 km-re van. Ez ön­ magában arra mutat, hogy a vármegyék területének kialakulásában, a várak mint központok működtetésében nagyfokú spontaneitás érvényesült. Segítséget nyújthat a kérdéskör megoldásában annak figyelembevétele, hogy a vármegyének volt határa.9 Maga a szlávból szármázó megye szavunk eredeti 33 �jelentése határ ('limes, terminus’) volt.10 Azonban a legkorábbi vármegyéket nem úgy kell elképzelnünk, mint amelyek első pillanattól kezdve szigorúan kö­ rülhatárolt és területileg megváltozhatatlan egységek lettek volna. A vármegye kétségtelenül bizonyos kettősséget foglal magában. A kérdéskörnek főleg a XIX. század utolsó évtizedeiben támadt nagy irodalma. A Botka Tivadar, Pesty Frigyes nevével fémjelezhető irányzat külön polgári és külön katonai me­ gyét tételezett fel.11 Pauler Gyula kétségtelenül helyesen számolt le több írá­ sában a vármegyei szervezet kettősségét ily módon megragadni kívánó felfo­ gással,12 ám ezzel mintha a vármegyei szervezet kettőssége (dualizmusa - mint ezt száz évvel ezelőtt mondották) általában kiszorult volna a szakirodalom­ ból. Márpedig ezt a kettősséget maga a vármegye szó is tükrözi. Egyfelől a várnak voltak birtokai. Ezek a földek fekhettek a vártól igen nagy távolság­ ra is, tehát bizonyosan a megyehatáron kívül. Így például közvetlenül a tatár­ járás előtti (1238. évi) adat szerint a nyugat-dunántúli Vasvárnak hajdan lé­ tezett két Vasvár nevű birtoka a tiszántúli Csanád megyében. Noha ezek 1238ban már Csanád megyében feküdtek, egykor (quondam) viszont Vasvárhoz tar­ toztak (ad Castrum Ferreum pertinebant).13 Másfelől megye szavunk önmagában mutatja, hogy a vár körüli, várból irányított területnek lassan kezdett kiformá­ lódni a határa. Egy vár birtokai általában a vár körüli vidéken feküdtek, a ki­ vétel mégiscsak - ha nem is egészen ritka kivétel - az imént említett vasvári birtokok példája. A várkerület határai a vártól távolodóan terjeszkedtek, s egészen addig terjeszkedhettek, amíg a szomszédos (vagy távolabbi) várkerü­ letek határainak terjeszkedésébe nem ütköztek. A határ persze nem merevedett meg azonnal, hanem az eltérő tulajdonú ingatlanok ölelkeztek egymással. Nógrádból véve a példát: nógrádi (tehát Nógrád várához tartozó) várföldek vol­ tak a későbbi Pest, Hont és Kis-Hont megyében, viszont Nógrád megyében földjei voltak a honti, gömöri, bolondóci és szolgagyőri várnak.14 Érdekes, hogy kelet, illetve délkelet felé Borsoddal, illetve Szolnokkal nem ölelkeztek a nógrádi vár birtokai, mivel a XIII. században kialakult Heves megye, to­ vábbá a Gömör vártól délre lenyúlt Gömör megye éket vert a hajdani szom­ szédos (bár egymástól igen nagy távolságra fekvő) várak, illetve megyéjük kö­ zé.15 A vármegye kettőssége tehát például Nógrád megye esetében abban ra­ gadható meg, hogy volt olyan időszak, amikor a nógrádi vár tartozékainak összessége és Nógrád megye területe nem egyezett meg egymással. A fejlő­ dés abban az irányban haladt, hogy az idegen megye területére került várbir­ tokok enkláve jellege megszűnt, a szórt várbirtokszervezet a tatárjárást köve­ tően felbomlott, jobbára magánkézre került, s ezzel érvényét vesztette a vár­ megye kettőssége is. Immár egyértelműen határokkal (mégha kisebb mértékig ingadozó határokkal) körülvett közigazgatási egységet jelentett a megye. A me­ gyének itt röviden vázolt kialakulási folyamata mind a kettősség felszámolásá­ ban, mind a határok megszilárdulásában szintén spontán módon zajló folyamat volt. Tehát nem csupán Szent István korában nem rajzolták térképre az alapí­ tandó megyék központjait, hanem a XIII. században sem készítettek tervet és nem vezettek nyilvántartást a megszilárduló megyehatárokról. További szempontot jelent a megyekialakulás vizsgálatához a vármegyék számának kérdése. Mivel tudjuk azt, hogy a XII. század közepén 70 körüli megye volt Magyarországon,16 míg 75 évvel korábban, 1074-ben csak 45, kér­ dés, mennyi megye lehetett újabb 40-70 évvel ezt megelőzően, vagyis Szent István uralkodásának idején. E ponton aligha oszthatjuk Pauler Gyula állás­ pontját, aki szerint „már pedig a mi megye volt 1074-ben, az alig keletkezett az István halála óta lefolyt zavaros 36, helyesebben az I. Endre és Béla osz­ 34 �tályáig lefolyt i o - i i év alatt, hanem bizton visszavihető Szent István idejére” , vagy hogy Szent István alatt is jogunk van 45 megyével számolni.17 A z ország­ ban időről időre támadt nehézségek aligha akadályozták meg újabb várme­ gyék alakulását, lévén a megyealakulás bizonyos mértékig spontán folyamat. Ha természetesen nem is vállalkozhatunk a Szent István-kori vármegyeszám megadására, bizonyosak vagyunk abban, hogy az negyvenötnél kevesebb volt. A viszonylag csekély számú István-kori megyék tehát nagy kiterjedésű terüle­ tet fogtak át. Ajtony leverését követően a Maros-Körös-köz déli részétől kezd­ ve az Al-Dunáig húzódó hatalmas területen egyetlen megye alakult ki, Csanád vármegye, ahol utóbb, a XII-XIII. század folyamán jöttek létre a kisebb terü­ letű megyék,18 Csanád mellett Arad, Temes, Keve és Krassó. Északon Újvár megye eredeti állapotában a Zagyva-parti Hatvantól kezdve fel egészen Bárt­ fáig, illetve a Kárpátok hágóiig egy furcsa, félkörív alakul, több száz kilomé­ ter hosszan elnyúló képződmény volt, amely a XIII. században szinte a sze­ münk láttára szakadt szét kisebb megyékre, Sárosra, Abaújra és Hevesre.19 De említhetünk erdélyi példákat is. A történelmi Erdély térképén szemet szúrnak a hosszúkás alakú, 200-250 km hosszú, alig 10-20 km széles vármegyék (Do­ boka, Kolozs, Torda). A spontán módon határukat elnyert megyék közül a ha­ tárvármegyék szinte az Árpád-kori Magyarország egész területén a kerék kül­ lőihez hasonlatos alakot öltöttek. Hosszan elnyúló, keskeny csíkok voltak, ami­ ként a küllő is a tengelyből indul ki, hogy a peremig jusson el. Nem véletlen, hogy a XI. századi források nagy figyelmet szenteltek a határvármegyéknek (a marchiáknak). Vajon Nógrád határvármegye volt-e ? A kérdés megválaszolása nagy jelen­ tőségű Nógrád megye kialakulása szempontjából. Amennyiben ugyanis határvármegye lenne, akkor Nógrádot is egészen mélyen fel kellene vinnünk a mai Szlovákia területére, ha viszont nem, akkor megint másképpen kellene Nógrád megye létrejöttét elképzelnünk. Mutatnak nyomok arra, hogy Nógrád nem volt határvármegye. Nyitva hagyva itt és most Gömör problémáját, keleti szomszédai közül mind Borsod, mind Újvár az eredeti állapot szerint a Kárpátokig el­ nyúló határvármegye volt.20 Ugyancsak határvármegyének tekinthető a Nógrád vár tőszomszédságában fekvő Hont vár megyéje. Hogy Hont messze északkeletre elnyúlt, annak a XX. század elejéig élő bizonyítékát szolgáltatja Kis-Hont, amely utóbb Gömörrel együtt alkotott megyét, de eredetileg Honthoz tartozott, mi több, nyilván területileg is összefüggött az Ipoly alsó folyása mentén elterülő Hont megyével, így eredetileg nem enkláve volt. Ha viszont az Ipoly-menti Nagy-Hontot összekötjük a Rima völgyi Kis-Honttal, a kettő közti kapcsola­ tot biztosító széles „folyosó” éppen a középkorból ismert Nógrád megye északi felét foglalja magában. Mindenesetre Belitzky János sem tekintette biztosnak, hogy Szenna és Losonc vidéke (vagyis az észak-nógrádi tájék) eredetileg is nógrádi fennhatóság alá tartozott. Hont megye a korai időszakban azonban még Kis-Honttól északabbra is elnyúlt. A XIV. század harmincas éveiben keletke­ zett pápai tizedjegyzékek tanúsága szerint az országhatárig elérő Liptó a kö­ zépkor e szakaszán még a honfi főesperességhez tartozott,21 tehát a Magas­ T atra lábainál a honti főesperes gyakorolt egyházi fennhatóságot. Ezt a híradást egy 1307. évi oklevél megerősíti. Eszerint a liptói Kispalugya plébánia sorsáról a honti főesperes nyilatkozott,22 mutatván, hogy Liptóban valóban a honti főesperes volt otthon. Az eredeti Hont megye tehát Szobtól, a Duna és az Ipoly találkozásától ugyanúgy szalagszerűen nyúlt fel 200 km-rel északabbra, miként Erdélyben Doboka, Kolozs és Torda megye ugyanilyen hosszúságban keleti irányban, a Tiszántúlon Csanád, továbbá a 35 �Dunántúlon a Száváig elérő Somogy és Zala megye pedig dél felé megközelí­ tően hasonló távolságra. A magyarországi határvármegyék legyezőszerűen, su­ garas elrendezés szerint fogták közre a központi területeket, s maguk az öszszeköttetést biztosították a határ- és a központi területek között. Nógrád nem volt határvármegye, mert ilyen jellegű adataink nincsenek, továbbá mert a ha­ tárvármegyék eme sajátos elrendezésében Nógrádnak (Hont, Gömör, Borsod és Újvár megyéje ellenében) nem jut tér északi irányú, az országhatárig elérő terjeszkedésére. Újabb - és adott keretünkben az utolsó - szempont lehet Nógrád megye kialakulásához a terület egyházmegyei beosztása. Nógrád megye területe a kö­ zépkorban két egyházmegyéhez tartozott. Északi részén az esztergomi érsekség, déli részén a váci püspökség gyakorolt egyházi fennhatóságot. Nem párját rit­ kító kivétel ez, hiszen hasonló helyzetben volt még Nyitra és Komárom is (az előbbi területén az esztergomi érsekség és a nyitrai püspökség, az utóbbi terü­ letén pedig az esztergomi érsekség és a győri püspökség osztozott). Nem térve ki arra, hogy mi okozta Nvitrában és Komáromban e sajátos helyzetet (ami persze önmagában is rontja a nógrádi helyzet megoldásának esélyeit), Nógrád esetében megkockáztatható az a feltevés, hogy az eredeti Nógrád me­ gye csak a váci püspökséghez tartozott, s az eredeti Nógrád megye a közép­ korban dél-nógrádinak nevezhető részre korlátozódott, amely azonban déli irányban majdnem egészen Pest határáig lenyúlt. A XIV. században a pápai tizedjegyzékben megőrzött Diósjenő-Mátraszele vonal képezte a két egyház­ megye közti határvonalat.23 Ismerve az egyházi berendezkedés konzervatív, ha­ gyományőrző jellegét, azt kell hinnünk, hogy a Diósjenő-Mátraszele vonaltól északra fekvő, tehát az esztergomi egyházmegyéhez tartozó vidék eredetileg Hont megye részét képezte, amint hogy Hont megye valóban az esztergomi ér­ sekség területén terült el. Eszerint a váci püspökség nógrádi főesperessége al­ kotta az eredeti Nógrád megyét, amely a Diósjenő-Mátraszele vonaltól mé­ lyen délre elnyúlt, míg az esztergomi érsekség nógrádi főesperessége (az em­ lített vonaltól északra eső rész) utóbb került át Hontból Nógrádba. Itt is spon­ tán folyamat játszott döntő szerepet: nyilván a földrajzi közelség okán a Nógrád várból és szomszédságából kirajzó nógrádi várkatonák „hó­ dították el” a később észak-nógrádinak mondott vidéket Honttól. Ez­ által viszont Hont megye elvesztette területi kapcsolatát a később KisHontnak nevezett Rima völgyi tájékkal, amely idegen megyék által köz­ bezárt területté, enklávévá lett. A XIV. század közepére kialakult Liptó megye, a XIV. század végére a hontitól független liptói főesperesség, vagyis Hont megye - Kis-Hontot leszámítva - elvesztette északi területeit, megszűnt határvármegye lenni. Hont megye rovására viszont megnövekedett Nógrád me­ gye. A XIV. századra így kialakult határok némi módosítással egészen a XX. század elejéig éltek tovább. KRISTÓ G Y U L A 36 �1. A m a g y a r á l l a m a l a p í t á s s a l f o g la lk o z ó e lő a d á s r é s z e k é n t e l h a n g z o t t S a l g ó t a r ­ j á n b a n 1982. d e c e m b e r 2 9 -é n a M a g y a r T ö r té n e lm i T á rs u la t N ó g rá d m egyei c s o p o r t j a t i s z t ú j í t ó ü lé s é n . 2. F ü g e d i E rik . A z e g y ü t t m ű k ö d é s p r o b ­ lé m á i. A m a g y a r k ö z é p k o r k u t a t ó i n a k nagy v ázso n y i ta lá lk o z ó já n e lh a n g z o tt e lő a d á s o k , h o z z á sz ó lá so k . V e sz p ré m 1973. 130. 3. R e isz ig E d e. N ó g r á d m e g y e tö r t é n e t e . M a g y a ro rsz á g v á rm e g y é i é s v á r o s a i. N ó g r á d m e g y e . B p . é . n . 354.. 373. 4. V á c z E le m é r . N ó g r á d v á r a tö rté n e té ­ h e z . E m lé k k ö n y v D o m a n o v s z k y S á n d o r s z ü le té s e h a tv a n a d ik é v fo rd u ló já n a k ü n n e p é r e . B p . 1937. 592. 5. M a k k a i L á s z ló : N ó g r á d m e g y e t ö r t é n e ­ t e 1848-ig. M a g y a r o r s z á g m ű e m lé k i t o ­ p o g r á f i á j a III. N ó g r á d m e g y e m ű e m lé ­ k e i. B p . 1954. 36—37.. 40—41. 6. G y ö r ffy G y ö r g y : T a n u l m á n y o k a m a ­ g y a r á lla m e r e d e t é r ő l . A M a g y a r N é p ­ r a jz i T á r s a s á g K ö n y v t á r a . B p . 1959. 35., 20—21., 75. o ld . 239. je g y z ., 39.. 94.. 76. 7. Mo ó r E le m é r . A z Á r p á d - m o n a r c h i a k i ­ a la k u lá s á n a k k é rd é sé h e z. Századok 1970. 362—365., 369—371. 8. B e litz k y J á n o s : N ó g r á d m e g y e t ö r t é ­ n e te 896—1849. N ó g r á d m e g y e t ö r t é n e t e I. S a l g ó t a r j á n é . n . (1973.) 16., 20—21., 54—55. 9. G y ö r ffy G y ö r g y : a 6. j e g y z e tb e n i. m . 17— 19. 10. K n ie z s a I stv á n A m a g y a r n y e lv s z lá v jö v e v é n y s z a v a i I .2 B p . 1974. 333—334. 11. B o tk a T iv a d a r A v á r m e g y é k e ls ő a l a ­ k u lá s á ró l és ő s k o ri s z e rv e z e té rő l. S z á ­ zadok 1870. 499—522.; 1871. 297—309.. 388—398.; 1872. 23—38.. 67—85.. 133—143.; P e s t y F r ig y e s : A m a g y a r o r s z á g i v á r is p án ság o k t ö r t é n e t e k ü lö n ö s e n a X III . s z á z a d b a n . B p . 1882. p a s s im . 12. P l. P a u le r G y u la M e g y e ? V á r is p á n s á g ? S z á z a d o k 1882. 202—222; P a u le r G y u la T a l á l u n k - e e g y id ő b e n k ü lö n ,, p o l g á r i ” S zázadok 1882. és „ k a to n a i” is p á n t? 635—642. 13. G y ö r ffy G y ö r g y : A z Á r p á d - k o r i M a­ g y a ro rs z á g tö rté n e ti fö ld ra jz a A —C s. B p . 1963. 876. 14. B e litz k y J á n o s : a 8. je g y z e t b e n i. m . 22 . 15. B r a n is la v V a r s ik : O s í d le n i e k o s ic k e j k o t lin i 1. B r a tis la v a 1964. 139—143.: Ila B á lin t G ö m ö r m e g y e I . A m e g y e t ö r ­ té n e t e 1773-ig. B p . 1976. 81.. 143. 16. A lb in u s F r a n c is c u s G o m b o s : C a t a lo g u s fo n tiu m h is to ria e H u n g a ric a e II I . B u d a p e s t i n i 1938. 1767. 17. P a u le r G y u la : A m a g y a r n e m z e t t ö r ­ té n e t e a z A r p á d h á z i k i r á l y o k a l a t t I .2 B p . 1899. 204. O ld. 110. je g y z . 18. O r tv a y T iv a d a r : M a g y a r o r s z á g e g y h á z i f ö l d l e í r á s a a X IV . s z á z a d e le jé n a p á ­ p a i t iz e d je g y z é k e k a l a p j á n fe ltü n te tv e I. B p . 1891. 380. 19. B r a n is la v V a r s ik : a 15. je g y z e t b e n i. m . 127—152. 20. G y ö r ffy G y ö r g y : a 13. j e g y z e tb e n i. m . 737.. 45. 21. P á p a i tiz e d - s z e d ő k s z á m a d á s a i 1281— 1375. V a tik á n i m a g y a r o k i r a t t á r . E lső s o r o z a t I. B p . 1887. 197—198. 22. R e g e s ta d i p lo m a tic a n e c n o n e p i s t o l a r ia S lo v a c ia e I. A d e d e n d u m p r a e p a r a v i t V in c e n t S e d lá k . B r a t i s l a v a e 1980. 453. s z á m . 23. A 21. j e g y z e tb e n i. m . 188.. 192., 195— 196., 224.. 227—229.. 230—231. 37 �A PARASZTNEMESSÉG A magyar történetírásban az utóbbi néhány évben örvendetesen megélénkült az érdeklődés a különböző társadalmi osztályok, rétegek, csoportok iránt. Ezen belül is az egykori nemesi rétegekre fokozottabb figyelem irányult, amit az 1980 őszén Szécsényben megrendezett tanácskozás is bizonyít. Közleményünk is a köznemesség egyik rétegével, nevezetesen a parasztneme­ sekkel foglalkozik. Munkánk konkrét néprajzi gyűjtésen alapszik, amelyet 1979-81 között végeztünk a történeti Gömör megye Szárazvölgynek nevezett ré­ szén, annak három egykoron nagyrészt kisnemesi falunak minősülő községében, Szuhafőn, Zádorfalván és Alsószuhán. Dolgozatunk része egy nagyobb tanul­ mánynak, amely kísérletet tesz az itt élő nemesek társadalmi kapcsolatainak feltárására, és egy-egy falu szerkezetén belül, illetve ezen tájegység társadalmában igyekszik elhelyezni az egykori nemességet a huszadik században.1 Az itt bemutatandó tények érdekességét és jelentőségét az adja, hogy az utolsó 38 év társadalmi változásai ellenére elevenen élnek társadalmunk zsigereiben a múlt hagyományai, gondoljunk csak szórakozásaink, életformánk dzsentroid vonásaira. Éppen ezért tanulságos lehet, ha a szuha-völgyi egykori kisnemesek életéből bemutatjuk azt a három területet, amely már-már anakro­ nisztikus módon napjainkig élő hagyományként szabályozza az itt élők minden­ napjait. Az egyik sajátosság házasodási szokásaikban található. Tárkány Szűcs Er­ nő gondolata, hogy a párválasztásban a vagyoni szempont rendszerint az élet­ forma, életstílus keretein belül történt, meghatározó volt ennek folytán a nem­ zetiség, a vallás, majd a foglalkozás, élethivatás azonossága, tehát több egyidőben jelentkező, értékelő, korlátozó körülménytől függött az a személyi kör, mely­ ből valaki házastársat választhatott magának,2 alapvető megállapítás, amelyet tovább árnyal Paládi-Kovács Attila. Szerinte a XIX. század végétől a feudális társadalom tagolásában betöltött szerepeknél sokkal fontosabbá válik az általá­ nosabb, eszményi szemponttá lett vagyoni helyzet, amely a kapitalizmus idősza­ kában mind döntőbbé vált.3 Kutatásaink fő tendenciájában igazolják ezen meg­ állapításokat. A Szuha völgyében is a vagyoni helyzet figyelembevétele egyre döntőbbé válik a század folyamán, azonban a feudalizmusra jellemző szempont még ma is élő tényezője a párválasztásnak, állandóan jelen van, sőt lentebb tár­ gyalandó tényezők hatására napjainkig mintha újra felerősödött volna. Erre utal a következő érvelés, amely az 1980-as gyűjtésünk alkalmával hang­ zott el. ,.Én is mondtam a fiamnak, hogy nézze meg kit vesz el feleségül, ud­ varolgat most is, de mondtam neki. jól nézd meg, én is vigyáztam a család be­ csületére. és hogy meg ne szóljanak, más az udvarlás, más a házasodás.” Úgy gondoljuk egyértelmű, hogy a nemes famíliából származó adatközlőnk mire utalt. A Szuha völgye egyébként ún. lokális endogám körzetnek számított, amely azt jelenti, hogy egy-egy faluban a nemesek és jobbágyok egymással nem há­ 38 �zasodnak össze, hanem ilyen kapcsolatokat két-három falu nemessége egymás­ sal épített ki, 8-10 azonos műveltségű lokális endogám egységet tételeznek a körzetben.4 Ilyen lokális endogám körzet a vizsgált három falu (Szuhafő, Zádorfalva, Alsószuha és Imola). Minden valószínűség szerint a nemesek a Szuha-völgyben más területekhez hasonlóan - a múlt század során nem házasodtak jobbágy ivadékokkal. Tapasztalatunk szerint a „vegyes” házasság - itt használt elnevezés - egy­ szer fordult elő a múlt század nyolcvanas éveiben. Az Alsószuhán ma is élő Lipták fiúk édesanyja, a Lipták nevű cselédjéhez ment férjhez, nemesi szárma­ zású férje halála után. Ezen történet érdekességét azonban az adja, hogy gyűj­ tésünk során, amikor a házasság témakörében kérdeztünk, szinte minden al­ kalommal megemlítették a történteket, és a közvélemény egy része még ma is elítélendőnek minősítette. Mindez bizonyítja állításunkat is, mert ha a száz év­ vel ezelőtt történt esemény ma is elevenen él emlékezetükben, a gondolkodás mély rétegeiben a nemesi felsőbbrendűség, másság tudata létező, amely társa­ dalmi kapcsolataikban meghatározó szerepet tölthet be. Ezen „botrányos histórián” - az itt élők minősítették így - kívül az első vi­ lágháború utánig nem történt házasság a két egykori eltérő jogállású réteg kö­ zött. Az 1920-as évektől már elszórva találkozunk „vegyes” házassággal, vagy más, általában nemesi származású adatközlők által használt terminológia sze­ rint ún. „rangon aluli” házassággal. Az esetek többségében megjegyzik, „jól ki­ jöttek ugyan” , de a családban mindig ellenkezést váltott ki. A párválasztás sokszor a „birtokkönyvből” történt, hogy „30 holdas a 30 hol­ dashoz, 60 holdas a 60 holdashoz” menjen férjül, illetve feleségül.5 A vagyoni helyezet figyelembevétele, mint párválasztó tényező azonban nem élte túl az 1940-50-es évek fordulóját; mivel az állam politikája nivellálta az anyagi alapokat, így a nemesi származás, mint párválasztó szempont újra fel­ erősödött. Az évszázadok óta hagyományozódott felsőbbtudatnak - a vagyo­ ni helyzetnek, mint szempontnak semmissé válása után - , egyik megnyilvánulá­ si módja lehetett, objektíve segített abban, hogy szinte napjainkig tovább él­ jen a házasodási szokásokban is. Felvetődik a kérdés, mi az oka, miért eleven a XX. század nagy társadalmi mozgásai ellenére is ezen egykori nemesi jogállás, mint párválasztási tényező? Milyen társadalmi intézmény tartja fenn és mozgatja? Kutatásainkból úgy tűnik, a família becsületét tartották szem előtt általában amikor házasodtak, elfogadva a kiterjedt, mindenre figyelő, információkat gyűj­ tő és feldolgozó rokonság elképzeléseit. Ilyen esetben történt meg, ha a vőle­ gény „egy kicsit bamba volt” is, létrejött a házasság, de mint egy másik adat­ közlőnk említette, „az ilyen dolog érzelem és tetszés szerint megy, aztán ha ez nem volt, jött a vízbefúlás, mert csak azért vette el, mivel a nagymama, vagy nagynéni így hagyta meg.” A família elsősorban ellenőrző szerepével védte a nemesi nemzetséget, többek között azért is, hogy „valaki be ne kerüljön a családba a parasztok közül” . K i­ puhatolta, hogy a kiszemelt családban megfelelően fogadják-e a házasodni szán­ dékozót, „hiszen nagy szégyen lett volna egy nemes fiú számára, ha csak járat­ ják, aztán hoppon marad” . Amikor az egyén a család, a família elképzlését nem teljesítette, néha halá­ láig fagyos légkör vette körül. Volt rá példa, amikor a család nem is tagadta meg őt, de legalábbis mindig felemlegették „ballépését” . A famíliára egy falusi szintű és alokális endogám területre kiterjedő közvé­ lemény figyelt a házasságkötési alkalmak során is. Például ez úgy nyilvánult 39 �meg, hogy megkérdezték az örömapát, „nemes-e akihez a lányod megy? Ki­ kutattad-e. utána néztél-e már, hogy jó család-e?” Pedig mindenki ismerte egy­ mást a vizsgált falvakban, még az imolaiakat is, amely nem alkotott szerves egységet a három faluval. Érdekes módon az endogám területre kiterjedő nemesi közvélemény mel­ lett, a falusi parasztcsaládok előtt is tekintélyt romboló volt, ha „kisebbhez” ment valaki, vagy „rangon alul” nősült. A nemesi közvéleménynek pedig olyannyira szemet szúrt az ilyen választás, amikor a családba bekerült egy parasztlány, a templomszéken előrerukkoló menyecskét tűvel szurkálták meg a templomban a sógornői. Mint azt a következő forrás kitűnően megvilágítja, a falu elöljárói, a helyi hatalom képviselői is akadályokat gördítettek a házasság elé, ha az a megszo­ kottól eltért, olyannyira szabály volt, hogy nemes csak nemessel házasodik. Az idézet érdekességét továbbá az adja, hogy a történetet elmondó Lipták Lászlónak bátyja, Alsószuha tekintélyes papja volt. „ É n nem voltam nemes, mikor nősülni akartam, az én feleségem apja orosz fogságba került. 1914-ben balt meg, a bolttá nyilvánítás nem jött le hivatalosan. Mikor én esküdni akartam, még ak­ kor 21 napra kitettek a hirdetőtáblára. A jegyző nekem nem csinálta meg a papírokat, azt mondta nem lehet, mert nem jött le hivatalosan az értesítés a ha­ lálesetről, menjek az árvaszékbe. Ott azt mondták, mondja meg a maguk jegy­ zőjének, ha magát a menyasszonya szereti, nem választhatják el, levelet is adott. A jegyző azt mondta, nem mondom meg mit írtak, de ha nem járok el hivatalo­ san, akkor engem szidnak meg. Úgy volt ez itt is, ha megszerették egymást, vagy elvette, vagy megszöktette a lányt, én 1924-ben nősültem.’’ A „rangon aluli” házasság ritkasága nemcsak a számos nehézség miatt jellemző, úgy lát­ juk, hogy az esetek többségében maga a házasulandó sem gondolt erre, egy­ szerűen a választhatók közül kiesett a paraszti származású. Gyűjtésünk során találkoztunk olyan helyzettel is, amikor nem a „60 holdas a 60 holdashoz, 30 holdas a 30 holdashoz” kicsinyes problémája állt fenn, ha­ nem egy szuhafői nemes fiú részére több család által kívánatosnak tartott meny­ asszony egy nagyobb távlatú gazdasági természetű vállalkozást jelentett volna, amennyiben létre jön, több egymás mellé kerülő birtoktesten a kitermelt fa szál­ lítását volt hivatva megoldani ez a házasság. Láttuk a paraszti rétegek nem kívánatosak a nemesek számára, most vizsgál­ juk meg milyen a nemesi családok viszonyulása más rétegekhez. Zádorfalván a tanítók egész sora nemes lányt vett feleségül, de nem csak a tanítók, a jegyzők és papok is így nősültek. „Egy közjegyző innen nősült és ka­ pott olyan hozományt, hogy dúsgazdag lett", állítják egy kis túlzással. Mind­ ezen jelenség a másik két faluban is megfigyelhető. Tehát úgy tűnik, szívesen látták a kérőként jelentkező értelmiségit. Midezt felismerhették a házasodni szándékozó ügyvédek, állatorvosok stb., mert adataink számtalan ilyen házas­ sági esetről számolnak be. Ismerünk olyan történetet, hogy azt a feltételt szab­ ták a nemes családfőnek, amennyiben ügyvédi irodát nyit számára, elveszi a lányát, az apa megnyitotta a leendő veje számára az irodát és létrejött a há­ zasság. Amilyen szívesen vették a nemesek a falusi vezető réteg, az értelmiség köz­ lekedését, olyannyira nem - kb. a harmincas évek közepéig - az iparosok há­ zasodási szándékát. Erre utal egyik adatközlőnk. „Szép ember volt az uram, de nem néztem volna én gépész legényre, mert birtokos voltam, nemes, de már nem voltam fiatal, így hozzámentem.” 40 �Az 1930-as évekre már a nemesek körében jellemző, hogy az Alföldről tőke­ erős nagygazdák lányát hozzák birtokukra feleségnek. Fő okát az 1930-as évek elején tapasztalható gazdasági leromlásban látjuk, így próbálnak javítani gaz­ daságuk helyzetén, és persze az Alföld viszonylagos távolsága miatt az ismeret­ lenből érkezett új asszony kívül esik a társadalmi ellenőrzés körén, elfogadtatá­ sa könnyebbnek látszik. A közvélemény azonban soha nem fogadná el akkor a nemes legény vá­ lasztását, ha az „tót” lányt venne feleségül. „Serényfalva az tót, zádori nemesember nem ment oda nősülni, pedig már ki is vetkőztek” , szokták mondani a másik két faluban is. Másképpen ítélik meg a nemesek a vők szerepét is. Amíg Szuhafőn a parton, és a másik két faluban is a parasztok között vőnek menni negatív dolog, „vőnek nem jó menni, mert a kutya is azt kiabálja: vő, vő, vő” mondogatják. Addig a nemeseknél a vőnek jövő fiú is nemes, tekintélyes ember, tehát nem tapad a vőséghez negatív előítélet. A másik, napjainkig is szembetűnő elválasztó vonalat a nemesi származásúak és a paraszti, vagy iparos ivadékok között az ún. köznapi érintkezési viszonyokban6 találtuk meg. A nemesi társadalomra és a különböző rétegek közötti éles határok egyik jellemző megnyilvánulási formája volt az egyoldalú letegezés, vagy az, hogy a nemeseket különféle titulusokkal illették a köznapi beszélgetések alkalmával. A Szuha-völgyében még 1981-ben is létezik a megszólítás régi formája a hatvan éven felülieknél. A volt nemes letegezi a volt zsellért, cselédet, iparost, míg azok tisztelettudóan magázzák őket, de ahogyan egyik adatközlőnk mondta, „az ilyen úr, olyan úr elmúlik, mi már csak megszokásból mondjuk így, az unokáink már nem fogják így mondani” . Ezen máig élő formák a társadalmi érintkezésben nem éles társadalmi konfliktusok kísérő jelenségei már napjainkban, mindez a kölcsönös tiszteletet és megbecsülést nem zárja ki. Érdemes történetiségében is megnézni hogyan alakultak az említett viszonyok a XX. században. Találtunk egy érdekes irodalmi említést is, egy 1940-ben készült tudományos igényű munkában.7 „A leszegényedett hétszilvafa nélküli nemest a község meg­ fogadta tehén pásztornak. Egyik kora nyári reggel történetesen egyik parasztgazda elkésve engedte ki teheneit a gulyára, miért is utána kiáltott a nemesből lett tehén pásztornak: Ifiúr várja meg az én teheneimet is! E kis példával mindent elmondtunk a paraszt és a nemes viszonyának korszerűtlenségéről.” A Szuha völgyében az imént említett „korszerűtlenség” a század elején olyannyira létezett, hogy még a nemesek gyermekei felé a kismagácska megszó­ lítás volt a gyakorlat a zsellér és más nem nemesi származékok részéről. „Ha megszületett a gyerek, mindjárt úgy mondta a nagyanyja, meglett a kismagácska, hogy már értsen az ember róla, majd meg kell magázni.” Ebben az időben a felnőttek is így szólították a nemes gyerekeket. A későbbiekben a gyerekek között oldódott a viszony a köznapi érintkezésben, a felnőttek pedig elhagyták a nemesek gyermekeinek magázását. Az 1920-as évektől csak a 14-15 éves kortól kezdve, amikor kikerültek az is­ kolából és társaságaik szétválnak, ekkor válik az érintkezésben a magázás gya­ korlattá, a nemes ifjakat már nem tegezik a paraszti származásúak. A felnőttek közül a cselédek mindig is - ma is - magázták a nemeseket. Megszólításuk például ez volt: Lenkey uram, Deme uram, Lenkeyné asszo­ nyom, Deméné asszonyom. A fiatal nemes lányok titulusa kisasszony volt. 41 �Maguk az egykori nemesek említették, rendjük gőgös emberei, „akinek na­ gyobb volt a gőgje, mint a módja” , azok megkövetelték az uram megszólítást, sőt egymás között is a kegyelmed megszólítást használták. A nemesek a Ragályi bárót nem méltóságos úrnak mondták, hanem báró úr volt a megszólítás, kifejezve ezzel, hogy a különbségek ellenére is egy rendbe tartozónak tartják magukat a báróval. A tekintélyesebb nem nemesi családok tagjai ugyan tegezhették volna a ne­ meseket, ezt többen meg is tették, de általában nem, mert így élt a szuha-völgyiek mentalitásában, vagy akár praktikus okok miatt sem. „Koós Károly bácsi, mint elzselléresedett nemes letegezhette volna a gazdát, nem kérte volna ki, de inkább magázta, a gazda feleségét leasszonyomozta, már csak azért is szépen be­ szélt, hogy előbb kapjon egy findzsa bort. De volt olyan, aki kikérte már gyer­ mekkorában, hogy magázzák. Apám például nagyon népszerű ember volt, kö­ zel állt a népréteghez, mi nem követeltük ki, persze a mi időnkben már kezd­ tek elmosódni a határok.” Zádorfalván a Róth nevű zsidó család közmegbecsülésnek örvendett, gazdag is volt. Egyik ősük 1948-49-ben a szabadságharcban századosi rangig vitte, ez óriási megbecsülést biztosított számukra a nemesek körében - egyelőre ki nem derített okok miatt a nemeseknél igen nagy volt a Kossuth-kultusz -, ezért a nemesekkel tegező viszonyban volt a családjuk. Tegeződtek még a ta­ nítóval is, „egy tanító már majdnem annyit ér, mint egy nemes” , jegyzi meg egyik adatközlőm. Érdekes a pappal történő érintkezés. Neki Nagytiszteletű Úr járt, ezt a pa­ raszti származásúak jelenlétében is megadták neki a nemesek, egymás között azonban tegeződtek a pappal, egyébként is a társaságukhoz tartozott. A pap fe­ leségének Juliska néni megszólítás dívott a nemesek részéről, míg a zsellérek Nagytiszteletű asszonyt mondtak az illemnek megfelelően. Harmadikként a templomi ülésrendet említhetjük. Bár az utolsó 25-30 év­ ben már kevesen járnak templomba mindhárom faluban, de a templomszékek­ ben elfoglalt helyet ma is egykori előkelőségük szimbólumaként emlegetik a ne­ mesek leszármazottai. A múlt század végén a templom székeit és a belső asztalosmunkát egy Kósik nevű asztalos ingyen végezte el Zádorfalván az egyház számára, csak azért, hogy családja ezáltal előkelőnek számító templomszéket nyerjen. Mielőtt elemeznénk miért tulajdonítottak ilyen jelentőséget az itt élők a templomban elfoglalt helyeknek, lássunk mindhárom faluból példákat, amely néhány igen fontos és érdekes tényt közöl a társadalmi kapcsolatokról. Szuhafőn a nemesi családok vagyon és előkelőség szerint foglaltak helyet az első négy székben. A templomban a nemes lányok családjukkal ülnek, míg más­ hol általában külön egy csoportban foglalnak helyet. A székek és padok az úrasztala körül három irányban helyezkednek el, tehát kb. 12 nemesi szék és pad van a templomban. Csak az ötödik széken ülnek a nagyobb, tehetősebb pa­ rasztgazdák a partról, és itt húzódnak meg a vagyontalan nemesek is. Az el­ ső székek között is legelőkelőbb az ún. kalapos szék, közel az úrasztalához, mely fölött fogas van és a templomba lépők arra teszik kalapjaikat. A székek családról családra öröklődnek a fiúk révén. A székek jogának fenntartása fejé­ ben a nemesek ún. székbért fizetnek.8 Az alsószuhai ülésrendről adott leírás sokkal plasztikusabban és érdekeseb­ ben tárja elénk a nemes és nem nemesek, itt Alsószuhán, a másik két falunál jelentősebb ellentéteit. 42 �„Azzal, aki vétett a szokásjog, illetőleg a nemesek privilégiuma ellen, gyak­ ran drasztikusan jártak el, még abban az esetben is, ha valakit egyébként a ne­ mesi családhoz rokoni szálak kapcsoltak. Így például a nem nemes Járdánházi Pál feleségül vette (ilyen házasságra ritkán került sor) a nemes Dapsy-lányt, s azt követően a templomban az első székbe ült. Néhány alkalom után Dapsy Antal és az öccse Dapsy Gábor megragadták Járdánházi Pálon a gubát, kiemel­ ték a székből és kilökték a templom piacára. Járdánházi Pál elkeseredve bal­ lagott haza az új gubában; szégyenében nem ment többé a templomba.” Egy másik Dapsy-lányt, a Dapsy Pál vagyonos nemes ember lányát egy nem nemes származású legény, Lipták János vette el. Ő sem ülhetett a Dapsy-székbe. Ezért külön széket csináltatott magának a kar alá az utolsó sorba. A mai napig is abba járnak a leszármazottai. Az első világháború után jelentős változás következett. Amikor a katonaviselt legények hazamentek, a nemesi karban már csak három legény üldögélt. A nem nemes parasztlegények, akik a háborúban kitüntetéseket, rangot szereztek ma­ guknak, több, mint harminc nem nemes parasztlegényt a nemesi karba vezettek egy vasárnapi istentisztelet alkalmával. A parasztlányok is beültek a nemes lányok széksorába. Lett nagy zűrzavar. A székrend ügyében a vármegyei gondnok is kiszállt, de a nemesekkel nem lehetett szót érteni. Bár azt határozták, hogy 18 éven felüli fiúk az első kar­ ban, az azon aluliak az utolsó sorban üljenek, „a nemes vér nem engedett” . Az egyházi vezetők kérték a gyülekezetet, hogy ne ellenkezzenek a szék, az ülés­ rend miatt. Üljenek az öregek előre, a fiatalok hátra. Hasztalan volt minden. Hosszú időnek kellett eltelni ahhoz, hogy a nemesi előjog a templomban is elmaradjon. A régi nemesek megfogyatkoztak, s azok a kevesek, akik még őr­ zik nemes származásukat, napjainkban már békésen megférnek egymás mellett.9 A zádorfalui templomot is az egyházközösség tagjai építették. A nemesek itt is mindnyájan reformátusok voltak, tehát mind hozzájárultak a plébánia létre­ hozásához, fenntartásához. Élénken él a nemesség emlékezetében Hegyi Szabó Gergely, aki állítólag Lipót király idejében ellovagolt Bécsbe, hogy a templom építéséhez engedélyt kérjen. A z első templomszékekben a falu jelentős nemesi családjai foglaltak helyet. Így a Lenkey, Hegyi, D eme, Dusza családok. Jól lát­ hatók külön a női padok. Itt is megtalálható mindenki padja. A papné és a ta­ nító külön széken ült a szószék alatt, az ún. katétrán. A „nagyságos” Deme Sándor is ide ült. A templomszékek megvételének gyakorlata divat volt Zádorfalván is. Örök­ lődött itt is „családról családra, fiúról fiúra” . Azonban volt egy érdekes kü­ lön pad a jövevényeknek. Mélyebb okokra kell rávilágítanunk, hogy megértsük, miéit töltött be olyan jelentős szerepet a nemesek életében mindez, miért emlegetik ma is nagy büszkeséggel, milyen előkelő helyen ültek a templomban. Ismeretes, hogy a katolikus egyház, mint intézmény vesz részt az emberek mindennapi életében,10 ezzel szemben a protestáns egyház hívei már közössé­ get alkotnak, a gyülekezet tagjai egy szélesebb önkormányzat talaján részt vesz­ nek az egyház ügyeinek intézésében a közülök választott presbiteri testületben. Az élet olyan fontos szükségletét kielégítő területen, mint a hitélet - kulcs­ szerepet betöltő intézmény munkájában részt vesznek, ezáltal ezt a testületet is, az egyházat is inkább a magukénak érzik, mint például a katolicizmus hívei. (Gondoljunk Hegyi Gergely lovaglására.) Tehát a maguk alkotta és irányította szervezetben nagy rang volt az első sorokban ülni. 43 �Ha mindehhez hozzászámítjuk, hogy a nemesek mindig szerettek reprezen­ tálni, jól öltözni, így a padokban elfoglalt hely fontosságát növelte, hogy min­ den vasárnap az egész falu előtt ünneplőbe öltözve ülhettek családjuk már-már ereklyének számító helyére. Ebben látjuk, hogy a templomszék oly nagy jelen­ tőséget és szerepet töltött be a nemesi tudatban és még ma is betölt. Az itt felsorakoztatott tények, reméljük figyelmeztetnek a probléma fontos­ ságára és arra, hogy találhatók még az országban hasonló volt kisnemesi fal­ vak, amelyekben néprajzi módszerrel kutatható az ott élő nép társadalmi múltja. KOSJÁ N LÁSZLÓ JE G Y Z E T 1. A z á l t a l u n k v iz s g á lt f a l v a k e g y ik é ­ rő l, S z u h a f ő r ő l, L a jo s Á r p á d a z 1950e s é v e k b e n v é g z e tt g y ű j t é s e a la p já n k ö z z é te tt e g y t a n u l m á n y t , o t t v e z e tte b e a p a r t i a k k if e je z é s t, m e ly e t m i is h a s z n á lu n k — a fa lu n e m n e m e si ré ­ t e g e i r e h a s z n á lv a , a k i k n e m a „ d e r é k ­ b a n ” , a f ő u tc á n , h a n e m a h e g y o l d a l ­ b a n é p í t e t t h á z a k b a n é lte k . L a jo s Á r p á d : N e m e s e k és p a rtia k S z u h a f ő n , M is k o lc . 1979. B o r s o d i K is ­ m o n o g r á f i á k 8. 2. T á r k á n y S z ű c s E r n ő : M agyar kpg n é p s z o k á s o k . B u d a p e s t, 1981. 303. la p . 3. P a l á d i K o v á c s A ttila : A k e le ti p a ló ­ c o k p á s z to rk o d á s a é s á lla tta r tá s a . M ű­ v e lts é g é s H agyom ány. D e b re ce n , 1965. 10. la p . 4. P a lá d i K o v á c s A t t i l a : im . D e b r e c e n , 1965. 11. la p . 5. P a l á d i K o v á c s A t t i l a : A k is n e m e s e k u t ó d a i a p a r a s z t i t á r s a d a l o m b a n (X IX . —X X . sz.) 44 6. 7. 8. 9. 10. I n : N ó g rá d m e g y e i M ú ze u m o k Év­ k ö n y v e 1981. S a l g ó t a r j á n . I t t k i t é r a z e n d o g á m ia e x t r é m f o r m á i r a is é s m e g ­ á lla p ítja : „ Á lta lá n o s íth a tó m e g á lla p í­ t á s n a k lá ts z ik , h o g y a lo k á lis e n d o g á ­ m ia a k is n e m e s s é g k ö z e p e s v a g y o n i á l l á s ú r é te g é n é l v o l t a le g e rő s e b b .” 169. la p . A k ö z n a p i é r i n t k e z é s i v is z o n y o k a tá rs a d a lo m n é p ra jz b a n h a s z n á lt fo ­ g a lo m . a m e l y e t S z e n d r e i Á k o s v e z e ­ t e t t b e a z E t n o g r á f i á b a n 1936—3 8 -b a n k ö z ö lt s o r o z a tá b a n . U n g v á r é s U n g v á r m e g y e (V á r m e g y e i S z o c io g r á f iá k ) s z e r k . C s ik v á r i A n ta l B u d a p e s t. 1940. 101. la p . L a jo s Á r p á d : I n . M is k o lc . 1979. 37. la p . U j v á r y Z o l t á n : N e m e s e k a z a ls ó s z u h a i t e m p lo m b a n . M ú z e u m i k u r í r 1981. a u g „ 33. sz. (IV . k ö t. 6. s z . 60—61. la p ) . M a k k a i L á s z ló : A m ű v e lő d é s tö rté n e t, m in t é rté k re n d s z e re k tö rté n e te T S Z . 1974. 13, 434 la p . �_______ K Ö R K É P _______ VER(S)ZIÓK Formák és kísérletek a legújabb magyar lírában .. olyan verseket, szövegeket kí­ vántunk tekintetbe venni, amelyek a versbeszéd nyelvi megszervezettségének szintjén már kifejezik elhatároló­ dásukat a líra hagyományos formaelveitől (versláb, ritmus, ütem, vers­ szak, rím stb.). Elképzelésünk nagy­ jából az volt, hogy a »kísérletező köl­ tészetnek« Európában lényegében már az utóbbi két évtizedben polgárjogot nyert alakzataihoz viszonyítva leg­ alább annyit próbáljunk szemléltetni, miben és hogyan halad együtt a leg­ újabb költők lírai gondolkodása a jellegadó áramlatokkal.” Kulcsár Sza­ bó Ernő és Zalán Tibor, a Ver/s/ziók szerkesztői definiálják az iménti mó­ don elképzeléseiket arról az antoló­ giáról, melynek leggyakoribb kísérő jelzője nyilvánvalóan az avantgarde lesz - noha a benne szereplők egy részéről botorság lenne ka­ tegorikusan ezt állítani ugyanak­ kor jogosan nevezhetnénk experimen­ tálisnak akár, kísérleti jellegű művek gyűjteményének, amely biztos recep­ tek helyett inkább a formák - vagy: formabontás - lehetőségeinek sokfé­ leségét kínálja. Tulajdonképpen a századelő nagy művészeti forradalma óta az alkotás egyik hangsúlyozott motiválója a mind újabb, teljesebbnek vélt terrénumok felkutatása. Miként Roland Barthes mondja, minden új író megindítja ma­ gában az irodalom perét, s ezt a fel­ ismerést pontosítja tovább Umberto Eco Nyitott mű című alapvető ta­ nulmányában : „Napjaink művésze ak­ kor, amikor hozzákezd egy mű meg­ alkotásához, egyúttal kétségbe vonja mindazokat az ismereteket, amelyeket ráhagyományoztak a művészet alko­ tási módját illetően. Úgy rögzíti tevé­ kenységének módját, mintha a világ vele kezdődnék, vagy legalábbis mindazok, akik megelőzték, olyan hamisítók lennének, akiket meg kell tagadni, és válságba kell taszítani.” Ha nem is ilyen radikális formában, sőt, inkább némi öniróniával elegyít­ ve, ez a szemlélet tetten érhető a V er/s/ziók szerzőinek műveiben. A ta­ gadás gesztusának értelmezésekor fon­ tos szerepet kap Wittgenstein tétele: „A szónak nincs jelentése, csak szóhasználat van.” A nyelv tehát nem szubsztanciaként, hanem viszonyként működik. Erre utal áttételesen Déry Tibor 1927-ből való írása is: „A szel­ lem matériája irodalomban nem a valóság, hanem a nyelv. Nem is a nyelv, amely már feldolgozása, for­ mába állása a nyersanyagnak, hanem maga az ősanyag, a szó; a szó, amely lehet a valóság megjelölése, neve. de nem szükségképpen az. A szó abszt­ rakció is lehet, grammatikai hajtószíj, zenei hangemlék, optikai kép, lehet minden racionális értelem nélküli hangcsoport is, meghatározatlan aszszociációk gyűjtőmedencéje.” A for­ mának a látvány, a vizualitás, ezzel együtt a társművészetek - akár kép­ zőművészet, akár zene felé való ter­ jeszkedése tehát - mégha eltérő tar­ talommal is - , egyáltalán nem új in­ tenció. Épp ezért meg kell jegyeznem, hogy szerencsésnek tartottam volna, ha a szerkesztők az előzmények te­ kintetében nem csak egy rövid, töre­ dékes utalást tesznek Kassákra, ha­ 45 �nem bővebben is megpróbálják fel­ vázolni a M A konstruktivista törek­ véseinek jelentőségét, kiemelik a Tankó Sirató Károly által kidolgo­ zott planizmus szerepének fontosságát, netán említést tesznek az 1952-ben Sao Paulóban alakult Noigandres cí­ mű folyóiratról, melynek tagjai jóval a sokat emlegetett Magyar Műhely megalakulása előtt a költészet hatás­ körébe vonták a plakátot, a reklámszerű jelszavakat, s összetettebb, több értelmű jelként felhasználták a fotót, betűhalmazokat, írásjelcsoportokat, grafikai ábrákat és tipográfiai klisé­ ket. Mindez bizony segíthetett volna a kevésbé tájékozott olvasónak az ér­ telmezésben, kapcsolásban. A kissé vaskosra sikeredett antoló­ giában - az iménti vázlatos fejtege­ tést szem előtt tartva - nyers egysze­ rűsítéssel, tulajdonképpen két fő tí­ pusát különböztethettem meg a kísér­ letinek, avantgarde-nak címkézett mű­ veknek. Egy részük csak a nyelvhez, a valósághoz való viszonyát, felesle­ ges illúzióktól való tartózkodását tekint­ ve formabontó - ugyanakkor a vers linearitása náluk többé-kevésbé meg­ marad, nem dúlják fel, tördelik szét a versmezőt. A másik csoportba so­ rolhatók a vizuális költemények, tipoversek, fonikus kísérletek szerzői a gyakorlatban természetesen nem ilyen élesen, kategorikusan elkülönít­ hetően. A kötet szerkesztésében is ez érez­ hető: az első ciklus - Nem Paris, sem Bakony, címében tehát a taga­ dás - afféle előkészítés a komplex formabontáshoz - , a forma felbontá­ sához. Ez a rész egyébként eléggé ve­ gyes képet mutat, s egyesek szerepel­ tetését - például Nagy Gáspár, Par ti Nagy Lajos, Szervác József stb. erőltetettnek, alkalmi demonstrációnak és szövetségnek érzem - ha érvényes lehet itt az utóbbi kifejezés egyál­ talán. Félreértés ne essék, az említet­ teket jó költőknek tartom, csak ép­ pen alapvetően nem érzem sajátjuk­ 46 nak a szándékolt kísérleti jelleget. Ha pedig megpróbálunk a szerkesztőktől valami markáns koncepciót, egységes szemléletet számon kérni - s ugyan miért ne tennénk! - , a Sziveri János, Egyed Péter, Szügyi Zoltán által hangsúlyozottan vállalt avantgarde vi­ lágkép és versmodell mellé nehezen illeszthető egy-két - s itt már mások­ ra is gondolok - erősen rögtönzésjellegű, másságával félően csak ez al­ kalommal tüntető vers, szöveg. Talán nem lett volna olyan hullámzó, egye­ netlen az anyag, ha egyértelműbben a különbözést okkal vállaló alkotókra, s nem néhány kuriózumnak minősít­ hető teljesítményre tevődik a figye­ lem - ha az egyébként nagyszámú szereplőgárda esetleges csökkentésével kibontakozhatott volna számos, máris közelítő pontossággal felmutatható arcéi. Ugyanakkor a szerkesztői nyi­ tottság védelmében viszont feltétlenül meg kell említeni, hogy éppen ez tet­ te lehetővé a szomszédos országok magyar nyelvű irodalmának felvonu­ lását. Különösen egységes, határozott kép rajzolódik ki az Új Symposionkör költőiről: Sziveri Jánostól, Csor­ ba Béláról, Szügyi Zoltántól, Fenyve­ si Ottótól, a valóságot szikár, lecsu­ paszított nyelvhasználattal újraértel­ mező lírájukról. De megemlíthetem az erdélyiek közül Szőcs Gézát vagy Cse­ lényi Bélát, mint e fiatal nemzedék legjelesebb képviselőit. Velük párhu­ zamosan kiragadható hazai példát csak nehezen tudnék most mondani, talán csak Zalán Tibor rendkívül aszszociatív szabadverseit illeszthetem melléjük, amelyek éppen nem rí­ melnek a bevezetőben is felvetett metaforaellenességre, de grafikai jelei, kiemelései az első lépéseket jelentik a forma felbontásában - amit aztán a további két ciklus teljesít be. Természetszerűleg látványosabb, iz­ galmasabb az itt közölt anyag, címük - Egy pohár kviz, Drámagömlés - is játékosabb, oldottabb - egyben na­ gyobb lehetőséget kínál a visszaélé­ �sekre is. Hogy miképpen képzelhető el ilyen aspektusból egyfajta szintézis közelítő állapota, idézzük most JeanFrancois Boryt: „A vizuális költé­ szet, amikor eddig irodalmon kívüli­ nek tekintett elemeket (plakát, fel­ irat, útjelző tábla, kilométerkő) tart az alapjának, s belőlük építkezik, az írást keletkezési állapotában igyek­ szik megragadni, megkeresni azt a vékony szálat, amely a zsidó-keresz­ tény kultúra súlyos poggyásza alatt összeköti a Hammurabi törvényeit (i. e. Sooo), a phaisztoszi korongot (Kréta, i. e. 3000), Nicolas Cirier epigram­ máit a középkor kalligráfikus meste­ reinek kézirataival, s a példák vég nélkül folytathatók." A Ver/s/ziók vi­ zuális költeményei - mi tagadás egyelőre nem közelítik meg ezt az il­ luzorikus teljességet, de a legtöbb esetben vélhetően nem is akarják, legalábbis nem oly görcsösen, hogy a dolog esetleg azonnal önmaga ellen­ tétébe csapjon át. Egyfajta egyensúly próbál itt megvalósulni a szellem tetszetősnek mutatkozó játékai és a világegész minél adekvátabb, össze­ tettebb kifejezésére irányuló örök mozdulata között. A befogadás elkép­ zelt aktusa - az egyoldalú belső szem­ lélet uralmától elvonva - a külső, vi­ zuális, érzéki élménnyel egészül ki. Jellemző tendenciája a társművészetek eredményeinek asszimilálása; ennek révén a vizuális költészet újabb, éles­ nek hitt határvonalak elmosása felé mozog: már nem pusztán nyelvi mű­ vészet, de nem is képzőművészet - ha­ tárvonalon helyezkedik el a művésze­ tek intermediális részeként. A Ver/s/ziókban a lettrizmustól a body poémáig, a fonikus szövegtől a pla­ kátversig szinte minden irányzat do­ kumentálva van. Törvény nincs mondja Bujdosó Alpár. s bizony hiá­ bavaló próbálkozás lenne akár egyegy alkotó művei között is azonos tör­ vényszerűséget keresni. Mindegyik al­ kotás egyszeri, ezért korlátozottan al­ kalmazható szabályokat teremt, ugyan­ azzal a kulccsal ritkán nyithatunk be egyik műből a másikba. Jóllehet, ez védi az egészet az iskolás jellegtől, ugyanakkor bosszantó esetlegességek, felszínességek forrása lehet. Eseten­ ként egy-egy ötlet már a siker remé­ nyével kecsegtet, s ez sokakban bizony joggal indukál bizalmatlanságot. De ne legyünk se telhetetlenek, se igaz­ ságtalanok. Az ötletszinten maradó munkák mellett jócskán tartalmaz a kötet érett kompozíciókat. Tetszenek Endrődi Szabó Ernőnek a formaután­ zó képverstől induló, később már szí­ nekkel is hangsúlyozó tipografikus szövegei, Körmendi Lajos többféle el­ járást is magába olvasztó, de több­ nyire a szabadvers keretein belül ma­ radó művei, Petőcz András kissé Nagy Pált idéző fotóversei, Géczi János ál­ landó kísérletező kedvről tanúskodó, mégis minden esetben tudatosan meg­ komponált alkotásai, Szombathy Bá­ lint nyugodtan képzőművészetnek mi­ nősíthető poétikus grafikái. Úgy gondolom, a Ver/s/ziók a kö­ zeljövőben joggal pályázhat a legvi­ tatottabb könyv címére, s ez tulaj­ donképpen máris eredmény - a nehe­ zen kivívott, dokumentált jelenlét eredménye, ami azonban szükségsze­ rűen nem eshet egybe a teljes el- és befogadás aktusával. Különösen, hogy nálunk az avantgarde, vizuális költé­ szet elmélete olyannyira szegényes, s így a közönség kellő érzékenységének kialakulásához még - félő - sok idő­ nek kell eltelnie. No, és mindig könynyebb a hermetizmus, esztéticizmus, alogicizmus és egyéb hangzatos cím­ kék emlegetésével az elutasítás ke­ vésbé fárasztó gesztusát gyakorolni. A Ver/s/ziók megjelenése után viszont többé aligha lehet az új és újjáéledő törekvéseket figyelmen kívül hagyni, s hatása tán ahhoz is elegendő lesz, hogy meggyorsítsa a vizuális költészet komplex rendszerének kidolgozását. B E Z ZE G JÁNOS 47 �VILÁGVESZTÉS?! Épp abban a pillanatban, amikor az ismertetés(ek) megírásához fogtam, koponyámban belül, belső mozim ve­ títővásznán elindult egy megállítha­ tatlan képsor: hangstúdióban ülök, ahol lemezfelvétel folyik. Természetesen az én hangomat rögzítik. Állok a mik­ rofon előtt, fejemen a fülhallgatóval és — filmen minden lehetséges ugyancsak én ülök az üvegfallal elrekesztett keverőhelyiségben is, a hatal­ mas pultok előtt, hangmérnöki minő­ ségben. Körös-körül ismerős és isme­ retlen arcok, zsibongás, majd hirtelen csend. Kigyullad a piros lámpa: F E L V É T E L ! Azután megkezdődik. Elsőként a cím hangzik el: V I­ L Á G V ESZTÉ S?! (Nagy Gáspár: Földi pörök. Bp. 1982. Magvető; V e­ ress Miklós: Vakügetés. Bp. 1983. Szépirodalmi.) Az előadó cirpegő fül­ hallgatójából és a hangmérnök duru­ zsoló kontrollhangfalából valószínűleg egészen más szűrődik ki, én, a mozinéző azonban ezt hallom: A Koronatűz és a Halántékdob köl­ tője harmadik kötetének első oldalai után már sejthető, ami a későbbiek­ ben bizonysággá válik: számottevő hang- és szemléletváltás, a későbbi pályaszakaszt feltehetően lényegesen módosító hangsúlyeltolódás uralja az itt olvasható verseket. Noha az elő­ ző könyvek műveit jellemző vonások - mint például a látomásos expresszivitás vagy „ellentéte” , a transzcenden­ ciára hajló szemlélet és hangvétel most teljességgel eltűnni látszanak, azt az érzést keltve föl, hogy valamiféle tudatos önmanipuláció zajlik itt - a 48 költői és versvilág központi helyére kívülről, mesterségesen beemelt elem szervezi át az attitűdöt - , a figyelmes olvasó azonban fölfedezheti: szó sincs efféléről, a váltás, változás éppenhogy természetes következmény: a kitelje­ sedő költőiét eredménye. A „repül­ ni vágyó akarat” és a „ketreces szavak”-at szülő repülési viszonyok szembenállása-szembesülése; az öntörvé­ nyű költői és a (szintén öntörvényű) poézis nélküli világ szükségszerű (?) ütközése hozza létre azt a groteszkbe, iróniába, olykor az abszurditás ko­ morságába hajló versvilágot, ami a Földi pöröket markánsan megkülön­ bözteti ugyan az előző könyvektől, de nem távolítja el ettől azokat. A Halántékdobban és a Koronatűzben jobbadán csak körülírt „repülésvágy” ebben a kötetben teljesedik pontosan meghatározható akarattá. S míg azok­ ban az emberpróbáló, de még nem vérontásig menő „árnyékbokszolás” szült meggyőző erejű műveket, addig itt már nagyon is „talajszagú” birkó­ zás folyik a porból vétetett, de aka­ ratunktól immár függetlenül, kiismer­ hetetlen belső törvények alapján cse­ lekvő gólemszerű hatalmakkal-hatalmasságokkal. A küzdelem tétje a le­ hető legnagyobb: „a száj börtönudvará”-nak megszüntetése vagy a „hall­ gatni szabad” véglegesülése. Az egyet­ len lehetséges életfunkcióját végző, azaz a repülő vagy az „áthúzott ma­ dár” állapota: a költői „élet vagy ha­ lál” olykor már-már eszkatologikus tisztasággal és tisztánlátással formulázott „tételei” a Földi pörök, legkivált a Hangtompítók című ciklus versei. �Emellé, a könyv egészén végighúzódó gondolatgerinc vagy „pörmenet” mellé, azt támogatva-kiegészítve fölrajzolódik egy másiké is: a repülés involválása, azaz a szuverén, a poézist nélkülöző dolgokat is költészetté alakító látásmód - illetve e látásmó­ dot motiváló-meghatározó szabadság­ építő vágy - és a „ repülni-miért” átlényegíthetetlen, bénító látószöge egy­ másra vetéléséből kibomló gondolat­ menet, amelyet legtisztábban az első és második ciklus (tantárgyak a feke­ te indexből, párhuzamos koporsók) fogalmaznak meg. E gondolatmenet lényege végső közelítésben világvesz­ tésként határozható meg, mely világ­ vesztés nem csupán a létminőség ver­ sekben, versek által is megrajzolt alázuhanását (ko/ó/rkép, ha látnál), ha­ nem az embervesztéses idő állandósu­ lását is jelzi-jelképezi (párhuzamos ko­ porsók). Egy elsüllyedt világ, amely életünkben ma már csak emlékek, sír­ keresztek formájában és reminiszcen­ ciákban van jelen, és az itt- és meg­ maradt, ám kiürült, emberi tartalmát és funkcióját vesztett világ párhuzama ez. S a költő, az ellentétes irányokban mozgó, merülő és emelkedő világok között ide-oda lökődve-verődve riad­ tan keresi a kötődés lehetőségeit, mó­ dozatait („ D e szüljön meg valaki az­ zá, aki voltam”). A „tartozni valaho­ vá” megindítóan emberi motivációja egyúttal arra is készteti, hogy szűkebb élet- és mozgásterét, a költészet, az irodalom tájait is végigjárja (utak és kutak) pörölve és vitázva a - számá­ ra a művekben nyilvánvalóan a világ­ vesztés zajait-zörejeit intonáló - kü­ lönféle poétikai felfogásokkal, költői magatartásformákkal. A világiét és emberiét biztonságát és méltóságát ku­ tató, mérlegelő szenvedély egyúttal a költői lét felelősségét is keresi (párhuzamos koporsók, Távirat Kányádi Sándornak Kolozsvárra ...) , olykor ta­ lán túlzott, indokolatlan szigorral ma­ rasztalva el a felfogása szerint ide­ gennek, itt és most gyökértelennek minősülő/minősített poétikák követőit (Az ún. nyelvkritikus költészet manifesztumának rekonstruálása..). Ag­ gódása, félelme persze nem alaptalan, hisz' a világvesztés eléggé pontosan érzékelt és jelentésteli metaforákban fölírt történelmi időben, történelmi folyamat/ok/ban jelentkezik . . . , s ki vonhatná kétségbe „a többféle megnemközelítés látványos eszközeivel.. . a lényegről” „kussoló” művészet elveszejtő cinkosságát!? E világ-, ember-, hit-, és honvesztéses történelmi időérzékelés legkiválóbb megfogalmazása a Két nyárfa a Hódoltságban, a kötet egyik kiemelkedő szépségű verse és a Benézünk majd a Múltidőbe. . . ősz­ szel, melynek „arcod egy üvegtáblába merül. . . ” és „egy élére állított v e r s ...” kezdetű betétjei ugyancsak lírai csúcspontjai a kötetnek. A z utolsó ciklusa az ÉvTiZeDhAtÁrHíD, találó lezárása a poézissel végzett törvénykezésnek, a repülés szabadságáért folytatott, lírai kérdésfelelet formájában végigvitt pöröknek. Betetőzéseképpen, utolsó darabjában megbomlott világunk, tudathasadásos létünk egyik alaphelyzete elevenedik meg: a költő önmagával pöröl, ön­ magát idézi - felfogásától eltérő fel­ fogások nevében! - (fogalmazzuk így:) a kor ítélőszéke elé. S ebben az ab­ szurd pörben könnyebbséget - mely korántsem jelent meg- és belenyug­ vást - nem a zsebben hordott borot­ vaéles kés tudatának biztonsága, s nem is az asztalra tett láb talmi te­ kintélyeknek fittyet hányó, józan pi­ maszsága ad (vagy adhat), hanem az a tény, amelyet a mű végső üzenet­ ként (ítéletként?) tartalmában és tar­ tásában is sugall: embertelenül nehéz, de ama bugyrokban is létezhetünk sé­ rülésmentes gondolkodással, gerinccel. Ha a Földi pörök. a bugyrok lefelé táguló, szélesedő s mindinkább söté­ tülő köreibe való alámerülés naplója, úgy a Vakügetés az ízig-vérig tapasz­ talt, többszörös „alámerülő” útleírá­ sainak gyűjteménye. Olyan „utazóé” , 49 �olyan költőé és emberé, akiről művei ismeretében bízvást elmondható, hogy a legsötétebb sötétség tapasztalásával tudja a József Attila-i igazságot: „éle­ tét a halálra csak ráadásul kapja” . Olyané, aki a magánélet és a közélet, a költői és a tágabb értelemben vett irodalmárlét pástjain egyaránt megtöretett. ..szélütötten, mint egy haza: / vérömleny-kígyók halmaza / melyek közt küszködve vakon anakronizmus Laokoon” - írja Pókháló című versé­ nek Kívül alcímet viselő darabjában, s néhány sorral alább a kegyetlen be­ ismerés, amelyre valóban csak a szen­ vedés minden lépcsőfokát ismerő tu­ dat képes: „ember utáni pillanat / lebegtet, mint egy madarat.” Nem a véletlen költői lelemény mű­ ve tehát a cím, a komorságával rend­ kívül pontosan találó, a léthelyzetet, a költői létérzékelést frappánsan meg­ fogalmazó Vakügetés. Nem tudni nem derül ki a kötet elolvasása után sem - vajon még mindig a legmé­ lyebb bugyrok sötétségében tapogató­ zik, „üget vakon” a „ló nélküli és lótalan létizé” - ahogyan a költő aposzt­ rofálja magát keserű-gúnyosan a Szemethy Imrének ajánlott, bökverset intonáló opuszában - vagy már fölsőbb, világosabb régiókba emelkedett, csak épp olyannyira reátapadt a pokolszag és a sötétséglepel, hogy bízvást hihet­ jük: odalenn jár! Nem bizonyos eb­ ben a könyvben hol a fenn és hol a lenn, hol a kinn és hol a benn, merre van az előre és merre a hátra, egyet­ len bizonyosság létezik csupán: hala­ dunk, vakon! Félrevezető volna azonban elhamar­ kodottan úgy ítélni: áthatolhatatlan versszövevénnyel, netán kimódoltan fölfejthetetlenné tett könyvrébusszal állunk szemben. A tájolás lehetetlen­ sége - a versek tanúsága szerint nem a költői szándék eredménye, sőt, bízvást elmondható, hogy a szerző, mind a hagyományos költői eszköz­ tár teljes mozgósításával, mind biztos, kiforrott, elegáns verskultúrájával, 50 mind pedig hagyományos poétaalkatá­ nak összes rezdülésével, energiájával annak a célnak a szolgálatába állt, hogy markánsan fölírható, jól érzékel­ hető, körvonalazható tartalomként ve­ títse elénk a világot. Nem az ő hibá­ ja, ha az eredményt az olvasó (a re­ cenzens) átláthatatlan ködgomolyként érzékeli. Mert ez a világ - világunk - átlényegíthetetlen, szublimálhatatlan - és számomra ez a Vakügetés egyik fontos tanulsága - a hagyományos köl­ tészet eszközeivel, s a hagyományos költői magatartással mindenképpen az. Alighanem a szerző maga is érezte ezt az állapotot, amelyben a poézisbeli hiányosság vádjával aligha illet­ hető, ám a helyzet ettől függetlenül fe­ lemás marad. S ha így, akkor, hogy így érezte, szerencsénk, mert föltehe­ tően ebből sarjad, ennek köszönhető a kötetnyitó Macskaszem, amely - mint a cím is sugallja - jelképes értelmű tájékozódási-bemérési lehetőséget kí­ nál, s amely egyúttal a könyv egyik invenciózus, szépen formált darabja. Néhány lappal később követi, a Fe­ kete máglya címet viselő ciklusban a Jean-Paul Sartre halálára írt műve, mintegy rálicitálva az előző fényforrás erősségére, annak szép, kiegyensúlyo­ zott személyes-emberi indíttatású mon­ dandóját a vers műfaji sajátosságai ál­ tal megszabott lehetőségek végső ha­ táráig tágítva, igazi filozófiai magas­ ságokba emeli. Úgy vélem, erről a műről (A filozófus halála) már most nyugodtan elmondható, hogy a böl­ cseleti fogantatású és igényű költészet újabb csúcsa, maradandó darabja. Gyors egymásutánban sorjáznak ezentúl az alapkettősséget, a kettős (olykor többszörös) téridő-, illetve helyzetérzékelést az egyszerre fenn és lenn, kinn és benn, előre és hátra ér­ zetét - amelyet a groteszk és abszurd fanyarság frappírozásával a Pókháló második darabja a Gyerekvers fogal­ maz meg kiválóan - a könyv egészén végigvivő művek. És persze sorra föl­ villannak az „emberi vadon mélyén” �„lován kószáló” költő pillanatnyi helyét-állapotát tükröző jelzőfények, a versekben föl-fölvillanó erőteljes su­ garú „macskaszemek” , az olyan sorok és részletek, mint például „ lélekhiány a testem . . . harmincnyolc éves múltam / vacogom tébolyultan” ; vagy: „ nem való lángtrónra aki / zápolya is le­ het” ; és ,,országtérképnyi alkonyat” ; és: „az egész ország már szurony / Hi­ ába szól a megafon / hiába csattan a pofon / hajol le isten: alacsony / e ha­ za és e rossz plafon”. De világítanak a jelzőfények versfáklyaként is. A Fo­ civers, a Fehér, a Salieri javallatai Mo­ zartnak, az El Bosco föltámasztása vagy a kötetzáró, egyszersmind cím­ adó, nagy lélegzetű, igényes vers a legjobb, de korántsem a teljességet felsorakoztató példák. Az Erdő a vadaknak, a Bádogki­ rály, a Porhamu című kötetek után a szépívű költői pálya méltó folytatása az ismerős élményanyagot, mondani­ valót a filozofikus igényű fogalmazás­ mód irányába tágító újabb verseskönyv a Vakügetés. A felvétel Dolby NR rendszerű zaj­ csökkentő berendezéssel készült. E N D R Ő D I SZABÓ ERNŐ �„Csak itt és így tudunk élni” Grendel Lajos három kötetéről Az a harminc-egynéhány ívnyi „prózai szöveg” (regények és elbe­ szélések), amely összesen 7900 pél­ dányban bejött az országba, elegen­ dő volt ahhoz, hogy a harmincöt éves Grendel Lajost a magyarországi kri­ tika és a közönség egy része olyan jelentős íróként üdvözölje, akivel valami új kezdődött a csehszlovákiai magyar irodalomban. A z újdonság lényege nem a kisebbségi sors ábrá­ zolása (hiszen ennek már hagyomá­ nyai vannak), nem is annak tragikus és tragikomikus, paradox vagy gro­ teszk vonásai. A szerző történeti, történetfilozófiai és ismeretelméleti megközelítései azonban az eddigiek­ nél szélesebb távlatok és mélyebb összefüggések felfedezésére adnak le­ hetőséget. Ennek a látásmódnak a meghonosítása, amelyhez társul a modern irodalom eszköztárának szu­ verén, magas írói tudatosságra valló kezelése, azt eredményezi, hogy mi­ közben feltárul a művek lapjain egy felvidéki kisváros magyar lakosai­ nak sorsa, az sajátos többlet hordo­ zójává válik. Nemcsak a kisebbség és nemcsak a magyarság sorskérdé­ seit, hanem az emberi élet lehetősé­ geit is elemzés tárgyává teheti ál­ tala az elbeszélő. A három kötet (Hűtlenek, 1979., Éleslövészet, 1981., Galeri, 1982.) legszembeötlőbb vonása, hogy vál­ lalja és következetesen teljesíti a széppróza eredendő feladatát: a múlttal való szembesülést. Nem kell túlzóan fogalmazni ahhoz, hogy el­ mondhassuk, ez az egyetlen témája az írónak. Megoldásaiban azonban 52 mindig mást és mást ad. A Hűtle­ nek című kötet elbeszéléseiben a ha­ gyományos mód az uralkodó, miköz­ ben felvillannak olyan jegyek és el­ járások, amelyeket a két regényben kifejlődve láthatunk újra. Ilyen pél­ dául a hűtlenség, a megalkuvás, az értelmetlen áldozatvállalás stb. mo­ tívuma, illetve a szereplők sorsának vagy az időnek kötetlen írói keze­ lése. Ezek az Éleslövészet című Nem(zetiségi) antiregényben negatív formában vannak jelen: az írói szán­ dék szerint három leszámolás (törté­ nelmi, irodalmi és végső leszámo­ lás) során el akar szakadni minden­ től, ami a létét és egyáltalán a lé­ tet, valamint annak irodalmi ké­ pét olyanná tette, amilyen. Nem akarja vállalni azt a történelmet, amely a cselekvés helyett pótcselek­ vésre kényszerítette szereplőit, azt az irodalmat, amely ,,a becsület, őszin­ teség, szeretet szavakkal” dobálódzik, és a történetek érdeklik a törté­ nések helyett. A harmadik kötetben (a Galeri­ ben) a pozitív megoldásra tesz kí­ sérletet az elbeszélő. Ez is leszámo­ lás, igaz, kimondatlanul, de ezt a leszámolást azért kell elvégezni, hogy a jelen értelmezhető legyen, hogy a jövő meghatározhatóvá váljék. A múltnak, jelennek, jövőnek (és a há­ rom kötetnek) a summáját az a di­ lemma adja, amely előtt E L , a po­ zsonyi fotóriporter, a Galeri egyik hőse áll: „Persze, kell valamiből él­ ni, de megalkudni - az túl nagy rá­ fordítás volna” . �A dilemma lényege egyik részről abban a feltétlen parancsban gyöke­ rezik, amely szerint élni kell, tudni­ illik életben maradni és megélni. Másik részről viszont ott a kényszer: ha élni és megélni akarsz, meg kell alkudnod. Ám, ha megalkuszol, ez az egyéniség elvesztése, egyben az élet értelmének az elvesztése is. Így viszont nem érdemes élni. D e élni kell, tehát meg kell alkudnod. E z az a kérdés, amellyel minden­ kinek szembe kellett nézni abban a kisvárosban, amely a történetek szín­ helye. Boross Ambrus városbírónak, 1632-ben éppúgy, mint Fried pol­ gármesternek 1944-ben, a török ura­ lom alá került magyaroknak épp­ úgy, mint a különböző hatalom- és határváltozásokat elszenvedő XX. századi utódaiknak. Hogy ki és ho­ gyan vállalta, élte meg, milyen mér­ tékben alkudott vagy nem alkudott meg, ez vált mind az emberi élet, mind az emberi tisztesség mércéjé­ vé. A megalkuvás mértéke különbö­ ző lehetett, de épen, sértetlenül sen­ ki sem élhette át. Testi és lelki rok­ kantak, eltévedések, egyéniségek megsemmisülése, álutak, pótcselekvé­ sek, önáltatások, öncsalások, egyked­ vűség és még ki tudja mennyi for­ mában lel tragikus megoldást az él­ ni vagy megalkudni dilemmája. „M eddig lehet így élni, hit és am­ bíciók nélkül?” - kérdezték egyszer EL-től, s a válasza egyszerre cini­ kus és pragmatikus: „így soká le­ het élni” . A z igazi választ azonban nem itt kapjuk meg, hanem egy má­ sik hőstől, aki már végigélte az éle­ tét: „Szeretnék szembenézni ma­ gammal. de rájöttem, hogy nincs ki­ vel. Odaállok a tükör elé, és nincs tükörképem” . - írja Grendel. Ebben a válaszban tárul fel a fenti dilemma megoldása vagy ép­ pen megoldatlansága és megoldha­ tatlansága. A válaszban egyszerre van jelen a létezés mélysége és e mélység groteszk sőt abszurd volta, tudniillik az igazi emberi élet hiá­ nya. Hiszen ez a létezés a nem-lé­ tezéssel azonos, az élet csak túlélést jelenthet, az egyéniségben az állan­ dó az egyéniség feladása, a hitben a hit örökös megtagadása. A z ész­ szerű, valóságos dolgoknak ebben a világban legfeljebb korlátozott sze­ repe lehet, hiszen nem a racionális, hanem az irracionális, nem a nor­ mális, hanem az abnormális, nem a morális, hanem az amorális az, ami meghatározza a valóságot. D e kér­ désessé válik így: milyen valóság az, ahol a normális mindennapiság he­ lyébe lépő irracionális lesz minden­ napivá. Ahol az átlagos fel sem tű­ nik, nemhogy döntővé tudna válni, de még annak igényét sem tudják kimondani. Ahol az egyszerű embe­ ri élet iránti vágy legfeljebb láto­ más lehet, s ha vannak is hétköz­ napok, hétköznapi történetek, nor­ mális átlagemberek, arra kénysze­ rülnek, hogy mindig többet hordoz­ zanak és jelentsenek önmaguknál. Mert ezek, ebben a világban és ezekben a művekben mítosszá vál­ nak. Itt jutottunk nyomára Grendel egyik legfontosabb szépírói módsze­ rének: mítoszt, sajátos közép-euró­ pai mítoszt teremt, abszurd, irra­ cionális mesét. Szereplői istenek és tündérek helyett emberek, de olyan emberek, akik sem földi világukat, sem emberi mivoltukat nem talál­ hatták meg. A z író persze mást aligha tehetett. A valóságos élet el­ lentmondásai, szenvedései és abszur­ ditásai olyan szélsőségesek, olyan valótlanok, hogy csak a valóságon kívüli szférákban, a mítoszban (ha úgy tetszik, az irodalomban) lehet­ séges az értelmezésük. A z írói eljárásnak többféle követ­ kezménye van. (Esetleg éppen ezek a következmények az írói eljárás elő­ feltételei?!) A z egyiket még a Hűt­ lenekben megfogalmazta Grendel: „minden lehetséges, csak a történet 53 �igaz” - írta. Mi másnak a megfo­ galmazása ez, mint annak, hogy a történés nem bír önálló létezéssel, a valóság viszonylagossá vált, vagy az is volt mindig. Helyébe a történet, vagyis a műalkotás, mint láttuk, a mítosz lépett, s általa a történetet elmondó, alkalmasint az író szerepe megnövekedett. S bár Grendel sze­ rint nem a történet, hanem a tör­ ténés fontos, most a dolog megfor­ dult. A z író (és minden mesélő) nem elmondja a valóság eseményeit, hanem azáltal, hogy elmondja, te­ remti azokat. A szubjektum ilyen nagyfokú előtérbe kerülését sokszor láthatjuk ezekben a művekben. A különböző nézőpontok szerint ugyan­ az az eset hol romantikusan könynyes-érzelmes, hol közönségesen nyers és durva, hol elringatóan szomor­ kás, krúdys ízekkel vegyített, mint azt Fazekas Lőrinc és Borbás Mag­ dolna története példázhatja. A másik következményt (vagy előfeltételt), az elbeszélő tehetetlen­ ségét, a G a leriben fogalmazza meg G rendel : „fogalmam sincs róla, ho­ gyan kellene ezt a történetet elmon­ dani. Nem lehet elkezdeni és befe­ jezni sem lehet” - írja. A z átélt események nem engedelmeskednek az emlékezőnek, konkrét egyedisé­ gükben elmondhatatlanok. A z ered­ mény ismert: lehetetlen megállapíta­ ni, milyen is (volt) a valóság, mi­ vel helyébe a történet lépett, a mű­ alkotás vált igazzá. A világ megis­ merhetetlensége így kétszeresen is deklaráltatott. A z már szándéko­ kon, elveken és gondolatokon túli többlet, hogy e deklaráció ellenére mégis a történések érvényes képe bontakozik ki a művekből. És itt, ezzel bezárult a kör: hiszen e törté­ nés, e valóság lényege nem más, mint az a dilemma, amit E L fogal­ mazott meg az élet és megalkuvás viszonyáról a hetvenes évekbeli Po­ zsonyban. 54 A körök (az előfeltevések és kö­ vetkezmények) egyébként a művek­ ben is bezáródnak. Ennek oka, hogy a történetek nem különbözhetnek egymástól alapvetően. Ezek „a v i­ lág bármely pontján és bármikor megtörténhetnek, ennélfogva időben is és térben is bármely más hasonló történettel felcserélhetők” írja Grendel a G a leriben . „Látni, ahogy egy szöveg a saját farkába harap” - mondaná erre az eljárásra (amely egyébként az Él eslövészetben a leg­ tökéletesebb) Esterházy Péter. Hi­ szen a mű befejezése így hangzik: „Alighanem ez a vallomás az, amit kerestünk, s ami kiindulópontnak megfelelne” . A valóság teremtésének, a mí­ toszteremtésnek, a bárhol és bármi­ kor érvényes és önmagába visszaka­ nyarodó történeteknek még két kö­ vetkezményét kell említenünk. Ha ilyenek a történetek, akkor ezek számára nem lehet döntő a valósá­ gos idő; Grendel ki is emeli ő k e , mint a várost annak kiszabadult szelleme, a reális időből. Az időnkívüliség a mítosz jellemzője, s lát­ hatjuk, ahogy időtlenné válnak főleg az É l esl övész et - történetei is. D e ha nem az idő egyenletes múlá­ sa a fontos az események folyásá­ ban, akkor nincs jelentősége a tör­ ténetek folytonos elbeszélésének sem. L e is számol ezzel a regényírói „ha­ gyománnyal” az elbeszélő, s miként Bohuniczky bácsi, „emlékezett, kötetlenül, ahogy egy dologról valami tőle térben és időben távoli másik dolog az eszébe jutott” . A z eredmény látható, olvasható: egy novelláskötet, amelyben az írói készülődés még túlzottan erős, két regény, amely révén a magyar iro­ dalom élvonalába került Grendel Lajos csehszlovákiai magyar író. (Madách Könyvkiadó, Pozsony.) T Ö R Ő C S IK M IK LÓ S �MEGÉRTÉS ÉS MEGÉLÉS Balassa Péter: A színeváltozás „A kritika - életvitel; méghozzá nem a birtokló ítélet és megismerés, hanem a kimondó megértés életvite­ le, kapcsolatteremtés és teremtő kap­ csolat.” Balassa Péter esszékötete nem kevesebbet vállal, mint élet és művé­ szet problematikájának és problema­ tikussá válásának együttes vizsgálatát, elsősorban a „fiatal” magyar prózá­ ban. Pontosabban: az a nézőpont, ahonnan Balassa az irodalmat szem­ léli, csak mint életproblémaként fel­ fogott forma nyitható fel. Balassa szemléletében - mint azt a kötet több művészetfilozófiai-módszertani tanulmánya is leírja - a művészet folytonos dialógus, párbeszéd. Az iro­ dalom „ kultúrateremtés, közmeg­ egyezés bizonyos értékek evidenciájá­ ban és tolerálásában, a forma, mint magatartás sokszólamúságának köztudomása, témák, motívumok, formalehetőségek. és életproblémák közvéle­ ménye, nyilvánossága, az írásnak mint az életre adható plurális válasznak az elismerése.” Az irodalom a „maga­ tartások parlamentje” . A megértés föltétele: a tolerancia. Balassa Péter kritikái a következő kérdésre adandó válaszkísérletekben nyerik el „végső” értelmüket: „A ta­ pasztalat újkori prózaiságából, az em­ beri történet nélküli történelemből, a formátlan átmenet jelenéből megszülethet-e egyáltalán a művészi for­ ma?” Ezzel a kérdéssel esztéták, fi­ lozófusok, kritikusok egész hadserege került szembe az elmúlt kétszáz év­ ben. A hegeli művészethalál koncep­ ciótól Adorno „Auswitz után nem le­ hetséges verset írni” tételéig és to­ vább terjed a történetfilozófiai fogantatású művészetanalízisek sommás végítélete. Balassa könyvében utal is e filozófiai esztétika kritikájára, no­ ha ezt inkább csak jelzi, mint sem tételesen fejti ki: „Ha foglyai mara­ dunk például annak a szuperhisto­ rikus és tragizált sémának, amely minden művészeti jelenséget az el­ vesztett aranykor kisugárzásában vizs­ gál és mindazt, ami »utána« történt, egy totálisan hanyatló világállapot szintén hanyatló kifejezésének tekinti, melyben a művészetnek csupán he­ roikus vagy parodisztikus áttörései le­ hetségesek. - akkor az »aranykor-vaskor« sémához szükséges rutin meg­ szerzése után, hirtelen megmagyarázhatatlanná válnak a művészet valósá­ gos jelenségei. A művészetfilozófia negatív dialektikája mindent eláraszt ebben a tragizált sémában, miközben a vaskor is autentikus nagy művé­ szetet hoz létre, anélkül, hogy hivatá­ sos értői elismernék ezt.” A könyv lapjain a vita kifejtett formában Lu­ kács Györggyel folyik leginkább, e könyv írójának mesterével, azzal, aki korai esztétikájában feltette a kérdést, amire ma Balassa Péter is válaszolni igyekszik: „Műalkotások vannak hogyan lehetségesek?” Balassa köny­ ve elsősorban kritikai kötet, és nem is célunk részletezni azokat a művészetfilozófiai-problémákat, melyeket részben maga a szerző vet fel, rész­ ben - kényszerűen - beléjük ütközik. De: Balassa nagyszerű elemzései mind a mai próza, mind a Flaubertkönyv - kihívást jelentenek az elmé­ let, jelesül az esztétika számára. L e55 �hetséges-e egyáltalán olyan esztétika, mely egyszerre indul ki a valóságos létező műalkotások sokféleségéből, és amely ugyanakkor rendelkezik a tör­ ténetfilozófiai általánosíthatóság és értékvilág kategóriáival? Balassa sem tudja e kérdést megkerülni, noha elemzései az „anyagközpontúság” je­ gyében fogannak: „Meggyőződésem szerint alig lehetséges művön kívüli esztétika, a művészet önmagában vett elmélete, viszont a művön belül sem lehet kizárólag a műről beszélni: nincs magányos »monológikus« műal­ kotás” . Lehetséges-e a művet, mint művet és mint egy dialógus résztve­ vőjét megérteni és értelmezni, hogyan lehetséges a mű, mint életprobléma? A feltett kérdésre most nem adhatunk választ; megkíséreljük Balassa konk­ rét elemzéseinek mentén a megvaló­ sulás egyik jelentős kísérletét ismer­ tetni. A könyv két részre tagolódik. Az elsőben Flaubert „titkos főmű­ vének” az É rzelmek iskolájának elem­ zését találjuk. Fontos döntésnek tar­ tom, hogy a második részhez - mely a mai magyar prózával foglalkozik hozzákapcsolta Balassa a Flaubert könyvet: a tartalmi „össze nem tar­ tozást” egy mélyebb szinten haladja meg. Egyrészt módszertani szempont­ ból: megvilágosul Balassa szövegke­ zelési „technikája” , másrészt saját fej­ lődése szempontjából Balassa gondo­ lati útrendeződésének is dokumentu­ ma e kötet, harmadrészt láthatóvá válik a modern irodalom, mint az új­ kori élet prózájára, kiürülésére adan­ dó válasz néhány lehetséges, sőt Flau­ bert esetében egyik első reprezentatív kísérlete. Röviden nézzük át a rendkívül színvonalas Flaubert-elemzés legfonto­ sabb eredményeit. Balassa célja a re­ gény történetfilozófiai és poétikai elemzéstechnikájának együttes alkal­ mazása. Pontosabban: Lukács törté­ netfilozófiai elemzését és az orosz formalisták poétikai kategóriáit, mint­ egy egymást „átértelmezve” kívánja 56 Balassa az elemzést megtenni. Ez egy­ ben kritikát is jelent mind a két tí­ pus megközelítése felé. Lukács re­ gényelméletét bírálva fejti ki például, hogy a múlt század második felének regényét nem a Lukács-féle „hanyat­ lás” séma szerint kellene értelmezni, hanem a regény funkcióváltásáról kell beszélnünk. Balassa szép elemzésben mutatja ki a regény „duális” szerkezetét, azt, hogy a homlokzati szint (Frederic élete és hányódása stb.) mögött léte­ zik egy másik, „mélyebb” szint is, amely a regény „titkos” középpontja­ ként nem egy „hőst” , egy problema­ tikus individuumot tesz meg, hanem magát az Időt. „A puszta időlefolyás, a tiszta egymásutániság szellemi elve lép az effektíve »cselekvő« motiváció helyére. Ironikusan, parodisztikusan átveszi a hagyományosan reprezenta­ tív-problematikus individuum össze­ forrasztó, világalkotó szerepét. A mű­ faj döntő átváltozása ez, amennyiben az Időnek nincs motivikus alapja, nem életténye, cselekvése, személyisé­ ge a könyvnek, hanem - szelleme”. Ezt igyekszik igazolni Balassa a mo­ tiváció, a szüzsé, a fabula, a stílus stb. aprólékos és ugyanakkor élveze­ tes elemzésével. Flaubert a polgári világhoz való „odaláncoltsággal”, a széthullás kegyetlenül pontos ábrázo­ lásával, a „hamis perspektíva” kiik­ tatásával tehát a deformáció leírásá­ val juttatja el az olvasót az eloldozás lehetőségéhez. „Egyszerre hatástalan egy aktuális és azonosulást követelő olvasótípusra a polgári világ egyetemes olvasójára, és mélyen »hatásos«, mert negatíve a semmiség kimondásával kifejezi az adott világ meghaladhatóságát, ben­ ne az aktuális olvasóval.” A fölháborodás: a kegyetlen meg­ figyelés rögzítése. Balassa valóban iz­ galmas elemzésével kapcsolatban egyetlen megjegyzésem van. Talán meggyőzőbb és még megalapozottabb lenne elemzése, ha az idő formaépítő �szerepét - épp művészetfilozófiai fon­ tossága miatt - egy alaposabb „időelmélet” felvázolásával egészítette volna ki. Ekkor válna tényleg teljes­ sé például a hanyatlástörténet általa adott felfogása és értelmezné telje­ sebben a poétikai analízist az idő mű­ vészetfilozófiája. Ezzel együtt is: pél­ damutató műelemzést kapott az ol­ vasó. Balassa érdeklődése az utóbbi évek­ ben a mai magyar próza - mondjuk így - „nem-realista” vonulata felé for­ dult. Folytassuk ott, ahol a Flaubertkönyv ismertetését elhagytuk: ebben a prózában „. . . . Egyfajta hiánybefo­ gadás jön létre, amikor nincs szük­ ségképpen »fölemelő« katarzis, hanem tudomásulvétel van, konstatálás, le­ számolás, odaláncoltság, amiről tud­ juk, hogy egyben az ellenkezője: sza­ badulásvágy, csak a feje tetejére ál­ lítva.” „Ottlik műve a végső dolgok köny­ ve” - mondja Balassa az Iskola a ha­ táron című regényről. És mintha az a próza, amellyel Balassa foglalkozik (Ottlik, Mészöly, Tandori, Nádas, Bereményi, Eszterházy, Pályi, Kornis) mindig ennek a „végső kérdésnek” valamely variációja lenne. Azonban nem a hagyományos „realista” próza történelemfaggató magatartásáról van szó, hanem a személyiség, a PERSO­ NA „vérzivatarairól” . Hogy jobban érteni lehessen, mire gondolok, ide­ másolom a könyv néhány kulcsszavát, melyekkel Balassa mintegy átfogja, keretezi, vagy az ő szavával: szimu­ lálja ezt az irodalmat. Az Ottlik-mű alapszavai: határ, vég, iskola, vár. Mészöly Filmje: passió és állathecc; „Hiszen a hordók és ketrecek zűrza­ vara ugyanaz” ; az élet: bestiárium; Nádas könyve „biblikus” könyv, „mert hatalom és személyiség pusz­ tító-ellenállásra késztető, megtörő és megépítő konfliktusát messze a po­ litika, meg a közelmúlt dimenziói fölé helyezi” , a családregényben kibomlik a mítosz, a szenvedéstörténet, mely a család sorsát a „bárány” jegyében ér­ telmezi. Bereményinél ugyanez a to­ posz „legenda” , az ő célja is „az igaz­ ságig keresztülhazudni magunkat” . Eszterházy Termelési regénye, kaland­ regény és paródia; karneváli dialó­ gus. A sok idézet mélyén a „Va­ gyunk” „grammatikai tere áll” , mely „semmiképpen sem evidencia” . Esz­ terházy könyve kapcsán még a kö­ vetkező kulcsszavak tűnnek fel: a re­ gény tere az otthoniét - mely „szeretetszó” , gyógyír a sebre. „Rend van, méghozzá egy mélyről jövő bizonyosság adta rend, ebben a »vérbőn kusza« világ­ ban, a szeretetek látásából, a házon kí­ vüli otthonosságból születő rend, ami nem más, mint nyomatékos - igen.’’ Kornis Mihály könyvének kulcsmon­ data egyben a Balassa-féle interpretá­ ció kulcsa is: „A reményben, hogy ké­ résem értő fülekre talál, maradok, aki leszek. . . ” Kornis nyelvi rétegei a paródia sacra mély formájában a „kul­ túra sebére” adott „válaszként” „re­ ménnyé” állnak össze, „hogy életünk, mint puszta létezés, és mint megéltmegértett létezés egyáltalán lehetővé válik.” Ezzel „katalógusunk” - mely per­ sze hiányos, kissé önkényes stb. - vé­ gére értünk. Utolsó idézetként: „A megértés: a Történéshez, az esemény­ hez, a jelenséghez való viszony, a személy viszonya is s ez annyit tesz, hogy amit átélve megértünk, az meg­ változik velünk együtt” . Balassa egy „új” irodalom és esztétika születésé­ nek, pontosabban a vajúdás verejtékes-gyönyörű pillanatának „króniká­ sa” . Az élet és kultúra „sebe” immár évszázados „újszülött” . Ám vala­ hányszor új megélt-megértés keletke­ zik a tályogon, mindent újra kell ta­ nulnunk és tanítanunk: hogy létezhes­ sünk. Ennek a mélyen pedagógiai elv­ nek a belátásából születtek ezek az esszék. Ottlik, Mészöly és Örkény in­ dítja el az irodalom, mint új válasz­ 57 �keresés „súlyos” és nagy reményeket adó formateremtését. Ami új: a ma­ gyar kultúrában szinte kötelezően vál­ lalandó szerep a politikai és társa­ dalmi kínok és mozgalmak direkt fel­ vállalása helyett az emberi létezés és szenvedés egyetemesebb, „biblikusabb” meglátása-kimondása, a sze­ mélyiség és a szeretet-mitológia köze­ gében. Új nyelv és új forma keletke­ zik: egy új kultúra esélye. Balassa már néhány remekművet is regisztrál­ hat: Iskola a határon, Mészöly Filmje, Nádas és Eszterházy regénye. Ez azonban még nem új irodalom - de esély. Balassának újra kellett gondol­ ni a kritika és az esztétika lehetősé­ geit. Esszéi - kísérletek, egy új nyelv és szemléletmód első fogalmazásai. A Flaubert-könyvtől kezdve a szerző szisztematikusan építkezik: csak olyan művekhez és alkotókhoz nyúl, ahol a kimondott megértés nem lesz a tárgy megerőszakolása. Műközpontú kíván maradni. Nyelve nem tudományos: problémái sem, hiszen a létezés töré­ sei és hiányai, valamint a művészet hozzájuk tapadó „csalárd egysége” nem szakosítható: létről való beszéd. Balassa felveti azokat a „hagyomá­ nyos” kérdéseket is, melyeket az esz­ tétika mindig is felvetett. Válasza a legtöbb esetben nincs és nem is lehet, hiszen eleve új alapokon kell, hogy építkezzen. Mégis egy kérdésben fon­ tos adalékokkal szolgál. A befogadás döntő szerepének tudatosításához épp ezen „új irodalom” vezette el. A hi­ ánybefogadás a hagyományos olvasá­ si és újraalkotási technikákkal szem­ ben új beállítottságot is eredményez: „Valamilyen egyidejűséget követel ez a szöveg, mert linearitásellenes, nem lehet egyszerűen végigolvasni, hanem inkább körbe. . . ezt a prózát szinte eleve másodszor kell olvasni”. Mint látható, kiemelkedő könyvnek tartom Balassa könyvét. Ha egy ki­ fogásról is szólok, azért teszem, mert a módszerében bennerejlő veszélyre is utalok ezzel: az általa képviselt új szemlélet és nyelv következtében stí­ lusa is új. Esszéírása „archaikus” nyelvi formák és a problémák létka­ rakterét „szimuláló” kategóriák elegye. Nyelve még sokszor kicsorbul, ponto­ sabban költőien-szecessziósan-barokkosan indázik. Ez néhol telitalálat, néhol erőltetett és göcsörtös igyeke­ zetté változik. A veszély: a tudomá­ nyos és fontoskodó akadémikus kriti­ kaírás helyébe nehogy a cizellált ki­ fejezések és képek „normája” kerül­ jön. Élet és művészet együttes meg­ élésének és megértésének nyelve: ho­ mály, melyet nem a túlírás, hanem a nyelvi sejtetések ökonomikus haszná­ lata enyhíthet csak. Még egy: Balassának közelednie kellene ahhoz az irodalomhoz is, amely bár más lét- és formaszemléle­ tet artikulál, mégis jelentős eredmé­ nyeket hoz (például Spiró lkszek cí­ mű könyve). Ezt azért mondom, mert az általa nagyon mélyen megélt to­ lerancia és értékpluralizmus elvéhez ennek is hozzá kell tartoznia. Az iro­ dalom csak így lehet a „formák par­ lamentje” , a dialógusok demokrati­ kus hazája. (Szépirodalmi) KA RD O S AN D RÁS �Hitler hatvannyolc tárgyalása 1939— 1944. A II. világháború iránti érdeklődés nem csökken. Az elmúlt fél évben tvnézők ezrei meditálhattak és meditáltak a híres sanzon költői kérdésén - „ Hol vannak a katonák?” -, s az idei könyvhét újdonságai közölt is több olyan akad, amelynek tárgya e gyászos-átkos évek története. Ezek közül legfontosabb és legérdekesebb alighanem az a kétkötetes dokumentumgyűjtemény, amely Hitler és a kelet-európai államférfiak 1939 és 1944 közötti tárgyalásairól ké­ szült korabeli jegyzőkönyveket, ill. feljegyzéseket tartalmazza. A könyv eredeti­ jét Andreas Hillgruber, az egyik legismertebb modernkori nyugatnémet diplo­ máciatörténész adta közre még 1970-ben „Államférfiak és diplomaták Hitler­ nél” címmel. A magyar változat, melyet Ránki György rendezett sajtó alá és látott el a dokumentumok értelmezését nagyban megkönnyítő alapos bevezető tanulmánnyal, a német eredetitől annyiban tér el, hogy csupán a kelet-európai politikusokkal folytatott tárgyalásokról és megbeszélésekről készült anyagokat tartalmazza, s a Mussolinival, Petainnel, Francoval stb. folytatott diskurzusok­ ról papírra vetetteket nem. A Magvető Tények és tanúk című, méltán kedvelt sorozatában kiadott könyv főszereplője Adolf Hitler, akinek hús-vér alakjával a fiatalabb és szélesebb magyar olvasóközönség most, e kötet olvastán szembesül először. A világháború alatt és után készült angol-amerikai szórakoztató filmek és irodalmi alkotások ugyanis, amelyek többségünk Hitler-képét formálták, a valóságos történeti sze­ mélyiségnek csak propagandisztikus karikatúráját mutatták be. A kép azonban korántsem olyan egyszerű, mint amilyennek ezek. az - egyébként méltán népsze­ rű - művészi alkotások láttatják vagy láttatni akarják. Hitler távolról sem csak az őrjöngéshez fenyegetőzéshez és erőszakoskodáshoz értett. Egyebek mellett e válogatás is kellőképpen bizonyítja, hogy tudott - ha kellett - taktikusan is tárgyalni, rábeszélni, megértést színlelni, hízelegni, kedveskedni és szuggesztív lenni. S mindenekfölött: hazudni. Rendelkezett tehát a politikus, a diplomata bizonyos ismertetőjegyeivel. Különösen így volt ez, amíg hatalma emelkedett, amíg úgy tűnt, hogy valóban a kontinentális Európa ura lesz. Bukásához köze­ ledvén személyisége egysíkúbbá válik: monomániái elmélyülnek, sztereotípiái szaporodnak és elsekélyednek. Elméjének szegényessége és lapossága, gon­ dolkodásmódjának zavarossága és merevsége az utolsó években valóban szem­ beötlő. Nem kevésbé érdekes és tanulságos a kötet mellékszereplőivel sem megismer­ kedni, akik közül a magyar olvasó ez idáig inkább csak a magyar vezetők, Horthy, Bárdossy, Teleki, Sztójay és Szálasi viselt dolgairól olvashatott hiteles tudósításokat. Ez a válogatás kiegészíti a palettát. A magyar politikusok mellett színre lépnek a szomszédos országok vezetői is: a magyarellenes boszszúszomjtól áthatott Antonescu marsall, Románia államfője; a vidéki plébános­ ból országelsővé lett és állandó kisebbségi komplexusokkal küzdő szlovák állam­ fő, Tiso; az emberileg lezüllött, politikusként pedig a brutális erőszak bűvöle­ 59 �tében élő Pavelics ügyvéd, Horvátország „ poglavnik” -ja; s végül az erőviszo­ nyokat és a hatalmi érdekeket hideg fejjel és racionálisan mérlegelő Filov professzor, Bulgária miniszterelnöke. S mellettük a statiszták: a külügyminisz­ terek, követek és tábornokok. Némi maliciával az egész anyag egy nagy, több évig elhúzódó adás-vétel do­ kumentációjaként fogható föl, amelyben Hitler az eladó, a kelet-európai poli­ tikusok a licitáló vevők, s a tét pedig, amelyről az alku folyik: Kelet-Európa, pontosabban a kelet-európai országok egymás közötti határvonalai. A térség több szempontból mélyen igazságtalan - új rendjét az I. világháború győztesei alakították ki 1919-20-ban Párizsban és környékén. A hitleri Németország egyik legfőbb (vagy talán: legfőbb) célja e békemű érvénytelenítése volt. Ennek ré­ szeként került sor többek között az első bécsi döntésre, és egy vazallus szlovák állam kreálására; Ausztria, Csehország és Lengyelország bekebelezésére; Beszszarábia Szovjetunióhoz csatolására és a második bécsi döntésre; Jugoszlávia megszállására és egy fasiszta horvát állam létrehozására, hogy csak az átren­ dezés alapvető momentumaira utaljunk. Főbb vonásaiban így nézett ki KeletEurópa térképe 1941-ben, amely azonban az érdekelt felek egyikét sem elégítet­ te ki. Magyarország a régi Erdély kétharmadát szerette volna, de csak a felét kapta, s Románia mindent vissza akart szerezni. Horvátországnak szerb terüle­ tekre fájt a foga, Szlovákia az első bécsi döntést érezte méltánytalannak. A bol­ gár-román viszonyt ugyancsak határviták tették feszültté. Ezek voltak az igények és panaszok, amelyek jövőbeni teljesítése, illetve or­ voslása fejében Hitler három dolgot követelt: nyersanyagot és élelmiszert, ka­ tonát, s politikai hasonulást. Kétségtelen: valamennyi kelet-európai állam meg­ tette a maga ajánlatát. A z ajánlatok módja és mértéke, ill. a megvalósítás idő­ pontja, formája és nagysága tekintetében azonban nem jelentéktelen különbsé­ geket érzékelhet az olvasó. Különösen szembeszökő ez a zsidókérdés esetében. Románia a zsidóság lemészárlásának útját választotta (már 1941-ben), Szlovákia „csak” deportálta őket (1942-től), s a „végső megoldást” Hitlernek engedte át, mig Horvátország mindkét „módszert” alkalmazta. Ezzel szemben a hasonló „megoldást” sürgető német követeléseknek a magyar vezetés egészen 1944 ta­ vaszáig, tehát az ország német megszállásáig ellenállt, sőt a budapesti zsidóság életének megmentése érdekében még ezt követően is sokat tett. Egyéb téren ugyanezt a különbséget konstatálhatjuk. Ahhoz képest, ahogyan Antonescu, Pa­ velics és Tiso „hízelegnek” Hitlernek - jegyzi meg bevezetőjében Ránki György is - , Horthy mindvégig „sokkal nagyobb méltósággal” tárgyal, a német igé­ nyeknek - amíg és ahogy tud - ellenáll, s a szomszédok denunciálásában is mu­ tat bizonyos rezerv áltságot. Mi volt tehát a második világháború alatti Magyarország valójában? „Utol­ só csatlós” , ahogy azt a hatvanas évek közepéig-végéig hatottuk és tanultuk, avagy „ vonakodó csatlós” (Unwilling Satellite), ahogyan a korabeli budapesti amerikai követ nevezi Magyarországot visszaemlékezésében? Úgy véljük, s ezt ez a kötet is bizonyítja, hogy Szálasi hatalomátvételéig egyértelműen az utób­ bi. (Magvető, 1983.) R O M S IC S I G N Á C 60 �M. Szabó G yula: Bordásfalak Mondják, hogy az újságírás a közhely művészete, s ebben az állí­ tásban minden túlzással együtt van valami igazság is. Mert - gondoljuk csak meg! - mikor használunk közhe­ lyeket? Amikor nem jut más az eszünkbe, nincs időnk, vagy éppen tehetségünk arra, hogy magunk fo­ galmazzuk meg a felismeréseinket. Márpedig a napi újságírás kegyet­ len malom, sok idő nincs az el­ mélyedésre. Talán ezért is oly rit­ ka a jó riport manapság. Ez ugyan­ is az egyik legidőigényesebb mű­ faj. Nem elég még az sem, ha a bemutatandó tárgyat alaposan meg­ ismerjük (sajnos, erre nem sok időt hagy a vidéki újságírás), valame­ lyes távlat is kell, hogy a való­ ság elemeit megszerkesszük, formá­ ba öntsük. Csak a laikus hiszi el ugyanis azt a közhelyet, hogy „a téma az utcán hever” , hogy az eset önmagában már olvasható írást is produkál. Egyrészt, mert ami az ut­ cán hever, azért már nem érdemes lehajolni se, másrészt annyi kosz ra­ kódott rá, hogy megtisztogatás nél­ kül fogyasztásra alkalmatlan. Nagyon jól tudja ezt M . Szabó G y u la is, akinek tizenhét írását ve­ hetjük most kézbe a P a ló cfö ld K ö n y ­ v e k - immáron negyedik - köte­ tében. A fiatal újságíró a legkézen­ fekvőbb módszert választotta. K öz­ tudott, hogy a riporter jegyzeteket készít. Van, aki az írás elkészül­ te után ezeket egyszerűen eldobja, mások megőrzik. Nos, M. Szabó Gyula is az utóbbit tette, s ami­ kor kellő mennyiségű „anyag” össze­ gyűlt, akkor már rendszerezhette, megszerkeszthette. Nem véletlenül emlegetem a mennyiséget (amely mint tudjuk - a minőség egyik fel­ tétele is!). Nem számoltam meg, de legalább kétszáz eset, név, fi­ gura szerepel a tizenhét írásban. Gyanítható, hogy ez csupán a jég­ hegy csúcsa, noha én még szigorúbb rostálásra biztatnám. A legnagyobb gondom ugyanis ezekkel a ripor­ tokkal, hogy némelyik talán éppen a szerző szándéka ellenére didakti­ kusra sikeredett. A szerző módsze­ rének sajátosságából következik ez. Tétele bizonyítására nem egyetlen sorsot követ végig, hanem analóg­ eseteket rak egymás mellé. Ezek vagy megállnak a lábukon, vagy nem. Sokszor bizony banálisak, eset­ legesnek tűnnek. Példaként A ház ... című írást említem. Ilyen idilli len­ ne a kép Salgótarjánban egy lakó­ telepi házban? - tűnődtem el, ami­ kor elolvastam. Szeretném hinni, ám a tapasztalataim (Miskolcon) nem igazolják. E z - természetesen - még nem cáfolat. Alighanem a szerző maga választotta módszere üt itt vissza. A z apró, életből ellesett mo­ zaikok, esetecskék, életképek együt­ tesen nem adnak új minőséget. (Zá­ rójelben jegyzem itt meg, hogy ugyanez teszi már modorossá a kö­ tetben előszót író Szekulity Péter írásait is.) Ezeket a kritikai megjegyzéseket is azért merem tenni, mert bízom M. Szabó Gyula tehetségében. A k i­ nek ilyen fiatalon ilyen nagy élet­ anyag gyűlt fel a noteszaiban, az 61 �tovább is léphet, akár a szépirodalmibb megformálás, akár a szociog­ ráfia felé. Kitűnően ismeri példá­ ul a mai magyar falut. A gazdál­ kodót is, a téeszeket, de a kultúrá­ ban vérszegényt, a szellemi elsivatagosodás tüneteit is. Számos példát említhetnék arra, hogyan tud egyet­ len szituációval jellemezni. Belép mondjuk egy falusi kocsmába, rög­ tön kontaktust tud teremteni az ott iddogáló emberekkel, s máris kész a skicc a falu kulturális életéről, állapotáról. Tudniillik nincs más kö­ zösségi és kulturális fórum az ille­ tő faluban. A kettőt: a kultúrát és a közösséget nem véletlenül emlí­ tem együtt. M. Szabó Gyula ugyan­ is nem rest utánajárni hogyan is ala­ kult az élet, az életmód az elmúlt évtizedekben a magyar vidéken. Bő­ ven esik szó a munkáról, amit (ahol lehet) ellazsálnak (Elveszett órák), míg mások, máshol megszakadásig hajszolják önmagukat. Akár az egyik, akár a másik végletet veszem, az értékrend zavaraival kell szembe­ néznem. M. Szabó Gyula is pozitív példaként emleget néhány téesz- (és más) vezetőt és nem vezetőt, aki 12-16 órát dolgozik naponta. Félre­ értés ne essék, nem a szorgalom és a kötelességtudat ellen kívánok szól­ ni! D e szeretnék már olyan veze­ tőről (munkahelyről) olvasni, aki (ahol) a nyolcórás munkaidőn be­ lül és jól végzi el a feladatokat. G ya­ nítom ugyanis, hogy az, aki napi 15 órát dolgozik, az derék, tisztessé­ ges ember, de nem jó vezető, mert nem tud szervezni. Maga M. Szabó 62 sorol fel - igaz más összefüggés­ ben - ezekre is néhány példát. A vezetői túlkapásokról, basáskodó, ön­ kényeskedő, öntelt és buta, tehát al­ kalmatlan vezetőkről van szó, akik jégre viszik a rájuk bízott céget, kö­ zösséget. Kár, hogy ezeket meg nem konkrétan, hely és név megje­ lölésével - de ezt csak halkan jegy­ zem meg, mert ismerem a vidéki új­ ságírás korlátait... A z lenne az ideá­ lis, ha nemcsak a panaszosok, kár­ vallottak neve kerülne be az újsá­ gokba, de az elkövetőé is. Így ta­ lán nem kellene megvárni sokszor, hogy a dolgok akuttá válása után fejeknek kelljen hullania. A legerkölcstelenebb, ha valaki más helyett bátor. Szóvá csupán azért tettem az előbbieket, mert M. Szabó Gyu­ la bizonyságát adja írásaiban, hogy pontosan tudja diagnosztizálni a mai magyar valóságot. Jó gazdaként ki­ terjed a figyelme az erdők, mezők, megművelt és ugaron hagyott föl­ dek, a vizek (és a vízellátás), a szol­ gáltatás, az elhagyott és állami gon­ dozásba került gyerekek és öregek, a pályakezdő szakmunkások és ér­ telmiségiek, egyszóval az élet gond­ jaira. Szinte már zavaró is ez a bő­ ség, mert félő, hogy a szerző elap­ rózza magát. Ám - fiatalemberről lévén szó - tekintsük ezt a kötetet az anyag- és tapasztalatgyűjtés do­ kumentumának, egy közírói pálya első, s máris sikeres fázisának. (Pa­ lócföld Könyvek, 1983., Salgótar­ ján). HORP ÁC SI S Á N D O R �Tízéves a salgótarjáni nemzetközi művésztelep A képzőművészeti élet decentrali­ zációja jelentős vidéki centrumok lét­ rehozásával és erősítésével is szolgálni kívánja a művészetirányítás és a me­ cenatúra folyamatos megteremtését és kibontakoztatását. Amikor az 1970-es évek elején e gondolat jegyében meg­ történtek az első lépések, Salgótarján­ ban megszületett az a koncepció, hogy a jövőben - szoros összefüggésben a tárgyi és személyi feltételekkel - a Nógrád megyei múzeumi szervezet le­ gyen hivatott az egyedi rajz gyűjtésé­ re, országos gyűjtőkörrel. Nagyjából ugyanebben az időben, 1974-ben kezdte meg tevékenységét a salgótarjáni nemzetközi művésztelep, az országosan is megélénkülő művész­ telepi mozgalom keretében. Ez az alkotótelep 1978-ig általános műfaji főként festészeti - jelleggel működött; a szobrászat nem képviseltette magát. Utána - éppen a fentiekben vázolt koncepció jegyében - grafikai profil­ jával tölt be jelentős szerepet. A hazai művésztelepek között (például a nakói az offset műfajra koncentrál) nincs átfedés, a salgótarjáni által nyert alkotótelep szintű fórumot a képgrafi­ ka Észak-Magyarországon. Miskolc az országos grafikai, Salgótarján az egyedi rajz, Eger az akvarellbiennálék otthona. A salgótarjáni művész­ telep tehát a képgrafika hagyományos művelésére (fémkarc, lemezlitográfia, linómetszet, szita stb.), s mindenek­ előtt az egyedi rajzra nyújt alkotási lehetőséget. Miután a kortárs hazai rajzi törekvések áttekintésére a tavaly először megrendezett salgótarjáni or­ szágos rajzbiennálé hivatott, szeren­ csés, hogy a nemzetközi művésztelep szintén mind erőteljesebben tölti be a rajzi bázis szerepét. E cél egyébként mind a művészek meghívásában, mind pedig a múzeumi képzőművészeti gyűj­ temény gazdagodásában realizálódik. Így 1974 óta háromszáz mű került a múzeumi gyűjteménybe, amely már részben alkalmas arra, hogy az elmúlt években Salgótarjánban dolgozó szlo­ vák, lengyel, bolgár, szovjet, román, finn, NDK-beli, jugoszláv és magyar művészek törekvéseinek tükrében né­ miképpen reprezentálja ezen országok grafikai irányzatait. De legalábbis be lehet mutatni e gyűjtemény által az említett országok jó néhány jelesét. A külföldi meghívások elsősorban a baráti országok rajzművészetével való kapcsolatok megteremtését, illet­ ve erősítését szolgálják. Ily módon a művésztelep kiemelkedő szerepet ját­ szik nemzetközi kapcsolataink ápolá­ sában és kiteljesítésében is, annak konstans elemét jelenti. Ugyanakkor erősíti testvérvárosi kapcsolatainkat a nyugat-szibériai K emerovóval, a kö­ zép-szlovákiai Besztercebányával és a finnországi Vantaaval. Mód van arra, hogy a Nógrádban élő művészek ér­ zékenyebbé, fogékonyabbá, nyitottab­ bá váljanak a környező népek művé­ szete iránt, újabb művészbarátságok szülessenek, s a már meglevő szemé­ lyes kapcsolatok tovább mélyüljenek. Mindennek hatása és haszna a helyi művészek munkásságára is ösztönzően hathat. Szakmai szempontból pedig elsősor­ ban azok a formai, anyagtechnikai kí­ sérletek érdemelnek figyelmet, ame- 63 �lyek változatos tartalmakban jelennek meg, betöltve a művésztelep azon cél­ ját, hogy a rajz műfajának országos kibontakoztatója legyen, támogasson minden érvényes mondandóval ke­ csegtető rajzi kísérletet. Az elmúlt években nemcsak a nem­ zetközi művésztelep profilja alakult ki, hanem szervezeti felépítése is sta­ bilizálódott, kedvezőek a tárgyi fel­ tételek, jó a technikai felszereltség. A telep sokszorosító grafikai műhellyel, rézkarcnyomó géppel, szitafelszereléssel stb. rendelkezik, s lehetőség van a különböző rajzi technikák művelésére. Egyéni és kollektív munkára szintén mód nyílik. A művésztelep mindenekelőtt az al­ kotást kívánja elősegíteni, a feltéte­ leket ennek megfelelően szervezik meg. De ezen kívül az is cél, hogy az itt dolgozó művészek megismerkedjenek Magyarországgal, Nógrád megye vá­ rosaival és falvaival, e táj gazdag po­ litikai múltjával, irodalmi hagyomá­ nyaival, művészeti eredményeivel, gaz­ dag folklórjával, mindennapi valósá­ gával. Ennek érdekében a szervezők többek között látogatásokat szervez­ nek ipari üzemekbe, mezőgazdasági termelőszövetkezetekbe, munkás-mű­ vész találkozásokra kerülhet sor. S természetesen megismerkedhetnek a művészek Salgótarján, Balassagyarmat, Szécsény múzeumainak gyűjteményei­ vel, Hollókővel s Nógrád más neve­ zetességeivel. A budapesti programok­ ban pedig elsősorban a Magyar Nem­ zeti Galéria és más múzeumok kiál­ lításait tekinthetik meg, hogy csak né­ hányat említsünk a fakultatív lehető­ ségek közül. Igen emlékezetesek egyébként a magyar művésztársaknál tett műterem-látogatások is. Az egyhónapos nemzetközi művész­ telephez kiállítások is kapcsolódnak. Idén válogatott grafikai anyagot mu­ tattak be a korábbi művésztelepeken született alkotásokból. A telep zárá­ 64 saként pedig kiállítást nyitottak a leg­ frissebb művekből. Mindkét tárlat a salgótarjáni Nógrádi Sándor Múzeum kisgalériájában nyílt meg, hogy a nagyközönség is megismerhesse a vég­ zett munkát. Idén tízéves volt a salgótarjáni nemzetközi grafikai művésztelep. Az eredmények máris jelentősek s a jö­ vőben a művésztelepi tevékenység to­ vábbi gazdagodására számíthatunk. A telep grafikai - elsősorban egyedi raj­ zi - profiljával rangot vívott ki ma­ gának, eredményesen kapcsolódik az országos képzőművészeti élet vonu­ lataihoz. Ugyanakkor néhány gondról is szól­ ni kell. Ezek közé tartozik például az, hogy több éves tapasztalat szerint főként a meghívott külföldi művészek megjelenésére nem mindig számítha­ tunk. Esetenként a testvérvárosi, test­ vérmegyei kapcsolatok is nehezen rea­ lizálhatók, néha bizonytalan a kemerovói, vagy a szlovákiai művészek ér­ kezése, s hazai művészek is hiányoz­ nak. Pedig a tervezett nagyobb lét­ számú telep eredményesebben tudna működni. Az észak-magyarországi területről már valamennyi Jelentős művész részt vett a telep munkájában. Igaz, festők­ ről ez nem mondható el, de a telep grafikai. A jó kezdeményezések folytatására ugyancsak szükség van, gondolunk itt a nemzeti estek, művész-közönség ta­ lálkozók szervezésére, elsősorban an­ nak érdekében, hogy a művésztelep intenzívebben kapcsolódjon be Salgó­ tarján, illetve Nógrád megye kulturá­ lis életébe. Kívánatosnak látszik ugyan­ is a lakosság figyelmének - az eddi­ ginél fokozottabb - felkeltése, a köl­ csönösen haszonnal járó ösztönző fi­ gyelem. TÓTH ELEM ÉR �Olvasóink figyelmébe ajánljuk, hogy megjelenés előtt áll a Palócföld Könyvek újabb két kötete. A z év utolsó negyedében - a sorozat ötödik és hatodik darabjaként - Szepesi József, valamint Bódi Tóth Elemér verseit vehetjük majd kézbe. Tizenkettedik alkalommal rendezték meg a tokaji írótábort (1983. szept. 11-15 .). A tanácskozás nagy érdeklődést kiváltó témája A család a szo­ cialista társadalomban volt. A résztvevő írók koszorút helyeztek el Darvas József tiszaladányi és József Attila lillafüredi emléktáblájánál. Vásárosnaményben kegyelettel emlékeztek a közelmúltban tragikus szerencsétlenség következtében elhunyt Fábián Zoltán íróra és munkásságára. Nógrád me­ gye alkotói közül Laczkó Pál vett részt az írótábor munkájában. A Balassagyarmaton működő Komjáthy Kör, amely irodalomkedvelő és alkotói ambíciójú helyi fiatal értelmiségiek szervezésével alakult, június 25-26-án tartotta első táborozását. Találkoztak a kulturális élet helyi irá­ nyítóival, megbeszélték gondjaikat, megvitatták új műveiket. E számunk­ ban összeállítást közlünk a kör néhány tagjának munkáiból. Amint azt Tisztelt Olvasóink tapasztalhatták, e számunk sajnálatos mó­ don, késve és a korábbiakban megszokottól eltérően, más színben jelenik meg. A késedelemért és a színeltérésért szerkesztőségünk — rajtunk kívül­ álló okok miatt — nem vállalhatja a felelősséget. Kérjük Olvasóink szíves megértését és változatlan érdeklődését. (— a szerk.) A SZERKESZTŐ BIZO TTSÁG ELN ÖKE: Horváth István A SZERKESZTŐ BIZOTTSÁG TAG JAI: Csik Pál Fancsik János Molnár Pál Németh János Radácsi László Szabó Károly Tamáskovics Nándor Tóth Elemér A SZERKESZTŐSÉG TAG JAI: Bacskó Piroska (cikk, tanulmány) Kelemen Gábor (riport, szociográfia) Kojnok Nándor (szépirodalom) Praznovszky Mihály (hagyomány) Czinke Ferenc (művészet) Pál József szerkesztő (körkép) Főszerkesztő: Végh Miklós A N ó g r á d m e g y e i T a n á c s V B m ű v e lő d é s ü g y i o s z tá ly á n a k lap ia. F ő s z e r k e s z t ő : V é g h M i k ló s. S z e r k e s z tő s é g : 310 0 S a lg ó t a r já n , A r a n y Ján o s ú t 2 1 . T e l e f o n : 14-386. K i a d j a : a N ó g r á d m e g y e i L a p k ia d ó V á ll a l a t . F e l e lő s k i a d ó : B á lin t T am ás ig a z g a tó . T e r je s z t i a m a g y a r p o sta. E lő fi z e t h e t ő b á rm e ly p o s t a h iv a t a ln á l, a k é z b e s ít ő k n é l, a p o sta h ír la p ü z le te ib e n és a K ö z p o n ti H ír la p I r o ­ d á n á l ( K H I , B u d a p e s t, V . , J ó z s e f n á d o r tér 1. sz. P o s ta c ím : 1900 B u d a p e s t) . K ö z v e t le n ü l v a g y po s­ ta u t a lv á n y o n , v a la m in t á tu ta lá s s a l a K H I 21 5 - 9 6 1 62 p é n z fo r g a lm i je lz ő s z á m r a . E g y e s szám ára 12 Ft, e l ő f iz e t é s i d ij fé l é v r e 36, e g y é v r e 7 2 Ft. M e g je le n ik k é th a v o n ta . K é z ir a to k a t és r a jz o k a t n em ő r z ü nk m eg és n em k ü ld ü n k v issza . I S S N O5 55- 1 1 0 7 I n d e x : 2 5- 9 2 5 K é s z ü li a N ó g r á d m e g y e i N y o m d a ip a r i V á ll a l a t s a lg ó ta r já n i t e le p é n , 1000 p é ld á n y b a n 5,6 ( A / 5)ív t e r e d e le m b e n . F. v . : K e le m e n G á b o r ig a z g a tó . 83.3 1 3 1 9 N . S. �Ára: 12,— Ft � Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Original Format The type of object, such as painting, sculpture, paper, photo, and additional data Papír Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - 1983/5. szám Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Végh Miklós Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 1983 Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye 1983 Palócföld Végh Miklós