https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/e2e9ab6d439757e4b5c747e3759902e3.pdf 9ed14056adca4be461074d286f7b40c9 PDF Text Text Palócföld Irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat LVI. évfolyam* 2010/6. Lászlóffy Csaba Turczi István verse Nyerges Gábor Ádám prózája ��Tartalom „kávéházi szeg leten ..." 3 4 11 12 13 Székely Ákos Tépésvonal Próbálkozás; Világ-vázai; Absztrakt; Kényszerűen Cogito úr bólint, tehát vagyok; Kígyószisz és kontyvirág Lazúr Terápia November 9.; Kis pogányos ritmus; Január; Első hó; Komjáthy Jenő emlékére néhány szó a tökéletlen ismétlésről; mint táj az ember kézmozdulatát page 21 22 Szávairatok Angyalfülzsír 27 Sziránó és az első-utolsó cseppek Fél nap Nézők SOS; Daru 32 36 41 44 „Semmi mozdulat most" / Mikszáth-ábrázolások és rögzítések 46 Suhai Pál Tandori Dezső Turczi István Papp Dénes Lászlóffy Csaba Nyilas Atilla Katona Ágota 19 Próza és vidéke Nyerges Gábor Ádám Burns Katalin Berka Attila Grozdits Károly H. Kutatóterület Debreceni Boglárka Találkozási pontok Sulyok László „Borzalmak kortanúja" / avagy Jecsmenik Andor „gumi­ botcsinálta munkásköltő" hányódásai az úgynevezett élet tengerén 62 Perem/vidék / Rónafalu a startvonalon... 74 Illusztrált védelem / Gressai Ferdinánd: Csupasz oltalom „Egy mítosz relikviái" / Polgár Anikó: Régésznő körömcipőben Az út fel és le / Németh Péter Mikola: VisszaSejtesít Sors a sorok között / Kabdebó Lóránt: Titkok egy élet/műben Értékeink / Nógrád, a varázslatos világ - könyvsorozat Képívek / Kovács Bodor Sándor filmjei az Arcus Temporum Pannonhalmi Művészeti Fesztiválról Mobil-tükör / Gárdonyi Géza Színház: Csörgess meg! 82 Kép-tér Handó Péter Ami marad Halmi Nikolett Nagy Csilla Miklóssy Endre Mizser Attila Baráthi Ottó Gelencsér Gábor Kiss Barna Pál 84 86 89 91 93 95 �Jelen számunk borítója Kovács Bodor Sándor 501 nyom című fotója felhasználásával készült. A borító belső oldalain Farkas-Kontra Máté Cím nélkül I. (elől) és Kovács Bodor Sándor Reflex 2. (hátul) című munkái láthatók. A belső illusztrációkat a Rónart Művészeti Egyesület tárlatának anyagából válogattuk, amely 2010 szeptem­ ber 10-én nyílt a salgótarjáni Café Freiben (Bakos Ferenc: 31., 61.; Bakos Tamara: 45.; Gábor Balázs: 3., 83.; Farkas-Kontra Máté: 10.; Gelencsér János: 40.; Kai Pataki: 12.; Kovács Bodor Sándor: 18., 81., 96.; kusnyár eveline: 35., 90.; Tar Róbert: 73., 85.). Főszerkesztő: Mizser Attila (attila.mizser@gmail.com) Szerkesztők: Handó Péter (handop@gmail.com) A Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése irodalmi, művészeti, közéleti folyóirata. Nagy Csilla (csillester@gmail.com) Támogatóink: Főmunkatársak: Nagy Pál (Párizs) Pál József (Salgótarján) Tőzsér Árpád (Pozsony) Nemzeti Kulturális Alap Kiadja: Balassi Bálint Megyei Könyvtár és Közművelődési Intézet (3100 Salgótarján, Kassai sor 2.) Felelős kiadó: Molnár Éva Médiapartnerünk: Készült a Polar Stúdióban (Salgótarján) Levélcím: 3101 Salgótarján, Pf. 270; Telefon: 32/521-557; Fax: 32/521-555; Internet: www.bbmk.hu; e-mail: palocfold@gmail.com • Terjeszti a Balassi Bálint Megyei Könyvtár és Közművelődési Intézet; előfizethető, illetve a Palócföld Könyvek sorozatban megje­ lent kötetek megrendelhetőek ugyanitt • Budapesten megvásárolható az írók Boltjában (VI. kerület, Andrássy út 45.), Nógrád megyében a Kincsestár Könyvesboltban (2660 Ba­ lassagyarmat, Rákóczi út 61.), az Inmedio üzletében (3100 Salgótarján, Erzsébet tér 5.), vala­ mint a szlovákiai Phoenix Könyvesboltban (98401 Losonc, Kubinyi tér) • 2010-ben megje­ lenik 6 alkalommal • Egy szám ára 400,- Ft; előfizetési díj egy évre 1 500,- Ft, amely a postaköltséget nem tartalmazza • Kéziratokat és rajzokat megőrzünk, de nem küldünk vissza • ISSN 0555-8867 • INDEX 25925 �KÁVÉHÁZI SZEGLETEN... SUH AI PÁL Tépésvonal Tőzsér Árpád versére Kettétépett, vakult fényképeden egy félig kész ház még egész családdal bár „objektív", a beállítás rád vall: vallathatod a múltad szüntelen. A vallatódat. Készségesebb útmutatód e megsárgult papírlap optikája, míg felelget a földbe dőltek szája, mint minden Mózes és a halhatatlanok. A leghitelesebb instancia azonban kétségkívül e papírkép misztikus ránca, tépésvonala, érvényesebb tanúság, mint a kép maga: a forradás: mit szétszakított elme és lét, e sebnek kell majd összevarrnia. 3 �T andori D ezső Próbálkozás Mi sok mackómmal Mi sok mackómmal. Kedvenc fotómmal. Mi lesz sok mindenemmel. Mi sok cókmókkal. Papír halommal. Ha majd halálom jön el. Mi lesz mindennel. Érzem ezennel. Akármi öngyilkos ez. Hány évem van még. Visszagondolnék. Mennyi volt, amennyi lesz? Tíz éve végsőt. Repültem. Később. Már vonatra sem ülök. Hegyre mi jártam. Úgy hamarjában. Ültömben is eldőlök. És ha ez túlzás. Nincs több utazás. Legföljebb városomban. Nincs látogatás. Se orvos, se más. Halnék is így, suttyomban. 4 �A bolondgomba A bolondgomba. Bolondgombolja. Erdő kedves kabátját. Ehető gomba. Étre gombolja. Piacon kofa tárát. Gomba-tár: láda. Piac kabátja: Rajtam. Még meg is lobog. Csobban pohárba. Akad pogácsa. Zsír-illatú lángosok. Távolabb köd. Domb. Vonat hídra ront. Nézem a piac-részről. Megfeledkezem. Róla nincs jegyem. Semmim sincs az egészről. Csupán emlékem. Hirtelenségem. Mint döntése madárnak. A magamfélék. Össz-vissz szerény nép. Piacukon így járnak. De én gombolgatásnak: sose-lássam dombját: Mit sem adok határnak. Állok híd alatt Állok híd alatt. Rajta a vonat. Halad távol domb felé. A távol dombot. Csak reményt mondok. Közelről soha többé. 5 �Közel is messze. Vonatból, küzdve. Átmenettel, piszkával. Híd alatt itt jobb. És ha több piszkot. Fed s ível át magával. Többé sehova! Ne lássak dombra. Hazatérésem során. Elég a messzi. Domb. Híd, közelnyi. A közel sem jól hat rám. Valami mégis. Kell. Így az ég is, Bár csak földnek távola. Ülök újsággal. Iszom pohárral. Másutt se máshogy volna. Bolondgomb sapka Bolondgomb sapka. Égbe gombolva. Járván bolondpiacra. Egyre, mert egyre. Semmije-szerre. Megint bevásárlok ma. Ködnek dombjára, Haza útjára, Megint sosem járok ma. Nem szedek gombát. Nem teszem pontját. Akármi bolondjának. Pont-verset írok. Hódolni bírok. Szívből még: Georges Seurat-nak. Jattolok másfél. Száz évet, ím, él. Örvendezek grandjának. 6 �Georges Seurat: Grande Jatte Szigete. Hanyatt. Vetődöm boldogságnak. Árnyékra, éppen. S ha árnyékszéken. Begombolom kabátnak. Pontját bolondgombának. Még mit mondhatnék Még mit mondhatnék. Mit próbálhatnék. És kinek. És így minek. Most meghallgatják? Ha nem olvasták. Hol megírtam. Versemet. Versemben. Mindben. Ott van e minden. Mi persze csak semmiség Mégis tudható. Vagy olvasható. Nem késtek le róla még. De mit gyötörjem. Magam. Mely ízben? Mint ízetlen akarás. Az volnék már csak. Kik elodáztak. Mindjük csak kíváncsi-más. És ezzel vége. Folytatás késze. Amit megélhetek még. Nem vár emberre. Menteni mentse. Ami menthetetlenség. 7 �Világ-vázai Nem kell készülni Nem kell készülni. Nem fog évülni. Idő. Világ vázája. Hogy töltenéd be. Mindig lesz késze. Tér. Készség foglalása. Két világ-váza. Homokórája. Mindenki szigetének. Minden porának. Nyitottabb. Zártabb. Ne higgy eredetének. Mint a világé. Mind világ-vázé. Több. Kevesebb. Mi lenne. Nem nyitottsága. Nem is zártsága. De máss sevé... Félreütbe. Nem volt értelme. Ugyse. Javítva. Ütve. „De más se végtelenje/' Máris semmije volna. Idő. Tér. Világ-váza. Absztrakt fogadás Épp megkedveltem Épp megkedveltem. S nyomban elvesztem. Magammal nem tarthatom. Lemondok róla. Tévedtem volna? Ígérte. Szórakozom. 8 �De szót ragoznom. Váza világom. Tér lenne. Idő lenne. Absztrakt fogadás. A vissza túlzás. Minek is hiedelme. Csak a ló neve. Csak az esélye. Mögötte senki ember. A zsoké. Adat. Múlt. Így mit várjak. Csak számok. Lónevekkel. Jónak éreztem. Meg is kedveltem. Most elejtettem. Ezt nem. Lemondok róla. Többé alig lesz. Útja Tévedtem. Jó lett volna. Kényszerűen Gyakran mint álom Gyakran mint álom. „Minek csinálom." A költészet hasztalan. S a próza. Dráma. Esszé. Határa. Hasztalan. Csak haszna van. Felel rendjének. Meg. Egyéb érdek. Például a rend. Sora. Vagy éppen példa. Rossz. Pont karéja. Két egyenes közt magam. S más. Képtelenség. Felhagyni mernék. Ha megvolna, hogy mivel. Nem hiszek benne. 9 �Játszó szerencse. Maga módjához, ha kell. Ám hogy adódott. Tudjak más módot? Vagy érjem be ennyivel. Gyakran mint álom. Minek csinálom. MERT HÍJÁT NEM TALÁLOM! 10 �T u r c z i Is t v á n Cogito úr bólint, tehát vagyok [Remake: Zbigniew Herbert] Most, hogy magunkra maradtunk, végre beszélhetünk egymással mint férfi a férfival. Tudom, kifakadásom nem kíván római jellemet. Hajlamos vagyok elveszni a részletekben, és fel van jegyezve néhány más baklövésem is. Így aztán egyenlőtlen a küzdelem, bár drámai epizódokban bővelkedik. Például a saját halál esete, melynek dátuma ízlésem szerint biztosan nem vonul be a történelembe. Olyannak képzelem, ahogy búcsúzáskor elmozdul a táj. Közeledik a távol, távolodik a közelség. Vonatra szállsz, és igeidőt váltanak a sínek. Amióta a tárgyak oly sötéten, gyűlölködve kerülnek, többet gondolok rá. Eldönthetetlen, álom-diktátum ez, vagy éber nézet, amely mögött valaki más már lesben áll. Rég eladtam könnyeim, kerteket sem ápolgatok fejemben, és most nem könnyű felcserélni a tápláló kínt új reményre. Majd kinézek egy jó száraz helyet, és elásom utolsónak szánt szavaimat. Kígyószisz és kontyvirág [Remake: Jaroslav Seifert] Kérdezitek: mit tudnak még a nők. Mindent, nyilvánvalóan. Övék a Mennyek országa. Ez egy késő esti tévévetélkedő, csak felnőtteknek. Ók írják, játsszák, rendezik, és nekünk is jut pár használható szerep. Minden egyes adás kész aromaterápia. Költőien: mint kancsót párával a víz, lényüket titkuk betölti. Értik, amit mi másként értünk. Szemükben homokóra. Türelmesen nézik, ahogy a vágy újraönti arcunk. Szítják a bőr alatt megérintett tüzet. Alkut kötnek, ruhát és testet váltanak, azután ismertetik jogainkat. Mosolyukban kígyószisz kékje keveredik a foltos kontyvirág mérgező zöldjével. Csak azt ne hagyjátok bebeszélni magatoknak, hogy nem ezt akartátok? De ha történetesen menekülnétek, velem együtt nem tudjátok miért, hova. Meglehet, igazatok van, szeretkezés után az a rövid csönd a halálhoz hasonlít. 11 �P a pp D én es Lazúr A mogyorófa mesét terem, a gyerekek zsebükbe rejtik, kabátjuk steppelt orkán. Mókus itt nem él meg, minden kuka csordultig tele, közepén egy-egy szív kalimpál. A lépcsőn két mécses ég, szanaszét üres üvegek, megint meghaltak semmiért. Milyen hónapot írunk, uram, kérdezi valaki a trafiknál, és arca elé teszi a kezét. 12 �L á sz l ó ffy C sa ba Terápia Z. monológja „Ne érts félre, ez nem szavalókórus" (K. I.) Valami volt, ami nincs, vagy csak akart volna lenni - mérgező maszlag; a seb begyógyult. Vagy talán a heg megfoghatatlan, csak a képzelet szüleménye (sérülések nyomát zsigerek őrzik, vagy iróniád). Előbb bősz hangnemben nekihevül a lélek; majd mind több magány belül mindenképp magatehetetlenül végzed. Rutinkitöltött kukaűr; nyitott könyv életem és életed, mindegy, a konvenciót követed vagy megfutsz és az erkélyről veted le magad: egyszer csak odajutsz végleg. Mit számít még... csalóka fénynek(?) árnyéknak(?) mutatnak a tények. Gyónástöredék a jövő fantomképe előtt Újság- és szoborroncsok (robbanás nélkül is elfog olykor a szorongás), a köveken is több ez mint kopás; amit összeroncsolnak, nem repülhet föl már soha, emlékezet-magasba; ennyi a művészet esélye - ülnek öreges pózzal, söriszapban s bűzben, utókor szégyenéről mit sem sejtve -, kefirrel, sajttal táplált nemzedék. Ha a párbeszéd már elfelejtetve („ejtve"), 13 �ettől még nem dől össze a világ. Ki mondja meg, mitől... Egyenes? ferde? ki s mire ordítja: vivát. Zsánerkép Kitakart. Kocsonyás. Zihál. Körbeállják; langyos hétvége, se, rendőr, se részvét. Nyomozás félálomban Egy hajszálon függött; az utolsón. A többi elhullt vagy rendre kitépte őket, unalmában, idegességében; megkopott tar koponyája mintha már a steril űrben lengedezett volna a legutolsó esélyt latolgató gondolataival. Mítosz lesz ebből is majd - sűrű, bozontos üstökében a gének évezredes napkeleti üzenete! A hajhagymák kifogyhatatlan, életerőt sugárzó tápláléka hová lett vajon? És valamennyi, a zsigereiben gyökerező lelkierő - a növekedésé, a szívósságé, a hajlékonyságé, a vízszintestől felajzott sebesség, a függőlegessel fénymagasságig törő vágy, amely annyi évtizeden át segítségére volt, hogy leküzdhesse állati félelmét. Megtört, erőtlen, fehér haj­ szálait, ha összeseperi még valaki - a romlás roppant végzetéről elterelve a figyelmet -, hadd vesződjön velük a kóros lelkiismeret, a tétovázás s tehetetlenség szőrszál­ hasogató vádjával takarózó idő. 14 �Eltávolodás a hangtól Egy régi magnetofonszalag margójára Iszonyatos hang; érdes, kénes, kóros színezetű. A képzeletet is megkaparó, igaz, de képtelen vagy cinkosságot vállalni vele. Nem könnyed, valcerező hang (habár szekrénybe zárt vinnyogásra, vakkantásra sem lenne hozzád méltó). Ziháló, becsapva önmagát is. A falka vicsorgását kihívó - vacogtató, rekedt krákogás, mint súlyos avarhalmok alól. Mi bujkál benne? Botrány, erőszak, feltűnnivágyás(!) - számít-e, hogy ingerli a zsarut? Nem valamilyen történés vagy a történéshez fűződő körülmények fölidézése bontakozott ki a nyúlós, torokból tekeredő férfihangból, Így kiönteni az epédet? - ronda sebeket vágva a csendbe, az ürességet felhorzsolva, durván lesújtva rá. Az értelemre figyelni(?), kész katasztrófa ha egy pillantás erejéig bár leállna; de így?! (Mint ahogyan lehetetlenség érintetlenné vagy tisztára vissza­ változtatni a teleírt papírlapot.) Elég a trükkből. Hisz semmi titokzatosság - nevetséges, vagy egyenesen el­ kedvetlenítő csak kérges indulatok. Zaklatottságában is inkább hebegés, a kudarc árnyéka (ha idejében fölismerte volna az eltávolodás legkisebb esélyét - ha nem is a cáfolatét, de az elhalkulásét). Mint mikor megpiszkálják a fiatalságodat. Bujaság, túlfűtöttség dagasztotta - mégis: amint most hallgatod (semmiképpen sem a készülék recsegése zavar), kételkedni kezdesz az ifjúság magabiztosságában, képzelt hódítóerejében. Bárminek 15 �volt is a visszhangja - hasztalan utánozta a víz sebes folyását, az ági magasságot, ahelyett, hogy fellángolt volna a nyomában valami - minden fényforrást megölt. A szellem meggyalázása lehet tán ehhez hasonló. * Szertartást várt, s a borzalomtól kiborult. Az övé lett volna az a vacogta tó, rekedt krákogás? Emberi hang volt-e egyáltalán? (Az örvénybe belenézni - hát még elveszni benne!) Ennyi vak vérmesség után egy kicsi zöldre vágyott. Éjnekindulásom „mindenféle cafrangokkal (C c c c!) Fölcicomáztalak." (György Mátyás: Hottentotta nóta) (Prelűd) Hogy eltipor a zagyvaság, mocsok? éreztem, hajsörényem hogy lobog (!) s nem képzeltem, hogy védtelen vagyok. Szép szédület és szomjúságtudat lejárhatod a lábad; össze csak a lebírhatatlannal mérd magad. (Fúga) Fal, kerítés, sorompók, kontinensek! Valamikor szökni akart konok elszántsággal - ma már csak vánszorog a lélek: nincs kiért, ki ellen mentsed. Kalmár-kezekbe képzelt sültgalamb. Arcod már áttetsző; hervadt tüzek visszfénye, korma, vagy valami megfoghatatlanabb (mintha már alant). 16 �A lexikon segédeszköz? Totem? Sírhatnék, nevethetnék, de lefekszem, s „bűntelen!" esem át az álom-teszten. (Voltál, leszel még? - Örökké. Sosem.) Ólomsírás; pörgő kis örömök. Meg-megszakadó lélegzet. Iszony. Pőre ikon. Porzó bazsalikom; sodródó seregélyrajjal zörög rím és avar. Buldog, hová rohantál? Még fölkelek: forog a Föld s az agy; szellőzködő szirmok zománc alatt, édenében az ész börtöndalt skandál! Mikor az ölelés egy idő óta már csak virtuálisan izgat, mint üres szekrényt levendula-illat. (Hiába téped magad tusakodva.) Ami enyém volt: sehol semmi kincsem? -feszül az elme; gyógyítná a hit, ám a halandzsa keresztre feszít. Hulla leszek, de kiűzetés nincsen. (Rekviem-fantázia) Emlők, emlékek, meztelen-esendők. Az út végén: ha rothadt is, gyümölcs vár - látja szemét behunyva a bölcs -: egy pohár víz, s a kéz hozza a kendőt, hogy szorosan felkösse államat. Terápia a felajzott Z.-nek Lakható-e a fináncok háza? A hivatalos bürokrácia folyosói kivilágítva is sokáig sötétben tartanak. Szemből mindig csak a közöny, hátulról viszont meg­ nyugtatóan a dac, a dühkitörés ellenállásra felvértezett serege. A fegyelem paraméterei persze sok esetben megtévesztenek. 17 �Lamentoso Jót, rosszat befogadsz; az agy (szerves génanyag érti csak) kínját vési a kőbe. Hajtsd le bűnök előtt fejed; mit művelhet az életed(!) elképzelni előre nem tudhatja Dzsuang Dszi sem lepkés álmaiban (s te sem). Tán elűzni a kételyt, s megbékülni - mi más a tét! -, ne kísértsen a dac, ne tépd hálóját a szeszélynek. Vallás? Génüzenet? - kevés minden. Szállj önmagadba és tűnj el, test a halomban! Csapdát lát, aki üldözött, megtorpanva kövek között, élőt mímel a holtban. Egy perc s elfog a szédület (vakhithűek a győztesek) álom súlya szemedben; jöjj empátia(?), fóbia(?), hagyd lebegve tűnődni a fáradtangolna-csendben. 18 �N y il a s A t il l a November 9. Kertész Imrének Nem lehet olyan napon születni, hogy ne született volna aznap egy diktátor. Ne aznap tört volna hatalomra. Ne lenne kristály az éjszaka. Kis pogányos ritmus A hálózsák, mint a forró kád az édes, az anya, az öl, a föld, a forró kád, mint az édes öl az anya, a háló, a föld, a zsák, az édes öl, mint az anyaföld a háló, a forró, a zsák, a kád, az anyaföld, mint a hálózsák a forró, az édes, a kád, az öl. Január Bármilyen rövid volt is a körmöm, még mindig le tudtam rágni belőle. 19 �Első hó Állványoztak, aztán sógorom ujjongott, hogy megeredt a hó. Nagy hiányokra, hidegekre készül Európa. Csomagol. Rózsaszín gyertyás vasárnapon ránk tekintett apró szemekkel. Lányom földerült a ház előtt: de hát ez nem is hungarocell! Reggelre fehér foltok a domb maradék füvén. Móci ragyog. „Elmesélem az óvodában, hogy nálunk az éjjel havazott." Komjáthy Jenő emlékére 20 föld VÍZ lég tűz tűz föd visz föd lég tűz ég visz víz föld tűz ég �K atona Á gota néhány szó a tökéletlen ismétlésről elhitted, hogy lehet két nap ugyanaz, és a fáknak az ágak irányát, a parkban, ahol a szemetet évekig gyűjtöttük, külön a boros, és külön a kólás üvegeket, gondosan elrejtve az évszakonként cserélődő bokrok alatt. a hely ugyanaz marad, mondod, mint az ég és a találkozások, este, mikor te nagy városból, én egy kicsi világból jövök, fekete-fehér-fekete képen ismételni érintkezési pontjaink. mint táj az ember kézmozdulatát elkezd telek keresni. először a szembe jövő arcokban. az öleléseket úgyis levetkőzöm. már a tekinteteket is. a tiéddel ugyanezt tenném. csak a vonásokat őrzöm, táj az ember kézmozdulatát. vajon melyik dísznövény leveleit téped le egyenként, lehajolni értük túl nagy fáradság, meghagyod őket zöld avarnak. legközelebb a szótárból tépsz ki zavaró szócikkekkel teli oldalakat, majd a leveleket a postaládád alá kezded el gyűjteni, büszkén állsz a szétszórtság felett, ezt a vonást jegyzem meg belőled, hátha sikerül egyszer felváltanod egy kevésbé romlottal. 21 �S zékely Á kos page ugató melleid ugató melleid ugató melleid mmm m mmmelleid akusztikája beléd vetem magam arra kérünk benneteket hogy a folyosón és a termekben csen desebben járkáljatok halkan beszélgessetek játékaitokkal a helyhez illő módon viselkedjetek vetem magam alá D elvetélem magam elé rádvetem magam ó melleid ó melleid tömb lemez híd huzal cső csempe szalag sok szebb kézimunka szebbnél szebb szalag csempe cső híd 1 kutyuskám gyerünk a patikába néha kétszer is át kell majd szállnotok Palikám, hol van a jegyünk? ez itt már a zenekari árok ez itt már a jéghegy csúcsa ügyesek vagyunk vízügyesek ezután már csak vízórát hordunk - amint elfut a szinva patak látom előre: biccenni hajad meg rezzenni lágy emlőidet Ím újra látom: hogy fakad a kerek fehér köveken fogaidon a tündér 22 �;;;;;;; ; ; ; ;; ; ; ;;; szellős és üres terek;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;; ;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;; ;;felice kopogása a falon rúlról kafkának ;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;; ;;;;;;;;;;;;;;;;;;;; ; ville m int az ásványvíz buborékjai feltörnek eml ékezet em; ; ; ; ; ; ; ; ; ; ; ; ; ; ; ; ; ; ; ; ; ; ; ; ; ; ; ; ; ; m élyéről az én szellős és üres kopogásom nagyanyám ..........................................................................................••' i n tus, ,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,, ;;;;;;;; gyümölcsízek illata nagyanyám kopogása a falon túlról ;;;;;;;;;;;;;;;;késsel vágható hajnali ;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;k ö d a dombok fölött az én hármas kopogásom Good evening 23 �MA CSÜTÖRTÖK VAN csütörtökön nem szoktam fe lakasztan i m agam nem dugom le az ujjam at a torkom on csütörtökön a petőfi irodalmi múzeum ba m egyek m egyek a rónai anzix fesztiválra h o l a j e g yü n k p a li? re p ü ls z v e lü k a pegazusodon? szép nagy képek vannak itt fe lakasztva most írók és költők lógnak a falon m indenki itt van aki szám ít valóságos család e g y k e lly fa m ily c s ü tö r tö k ö n m e g n y itó le h e t e n n i in n i (a lu d n i s z e r e t k e z n i) a z é r t jö t t ü n k hogy m egzabáljuk a r é g i m e stere k m űveit m egzabáló legújabb m e stere k m űvelt EHETŐ M Ű VÉSZETETI díszvacsora az utolsó vacsora m enüjével bom ba a já n la to k bőség és gyom orbaj k irg is ztá n b ó lextra n aran cs k a u k á zu s i k e fir fényes káosz - műanyag flakonok a gecsem áné kertben meggyőzően csillogó hullák fe ltá m ad n a k egy hentesüzlet kirakatában 24 egy drogéria �ma csötörtök van a reggeli órákban nagyjából el Is dől hogy m ilyen lesz az aznapi nap a zé rt jö ttü n k hogy szerepeljünk egy h entesüzlet é s egy drogéria kirakatáb an nyakunkon a k erti szezon talajvíz a la tt a város m int egy szivárvány az égen a Csele, p a t a k i t t van m indenki a ki szám ít igazán nem panasz kodhat unk kővel tö ltik föl az öregeket (csokoládé-betűkkel)dekonstrukció: m aga az evés a m indennapi betevő fa la t (a ki n em ír nem dolgozik az ne is egyék) (ír n e m z e tis é g ű ) Ehető m ű v é s zete t!!! aki nem fé r a saját bőrébe Itt a helyére kerül a k it e Ivesz íte ne n e k he ly é re kerü ll aki képes lelépni saját léptékéről itt a helyére �26 �Száva iratok S z á v a i A t t il a Angyalfülzsír November közepe. Vác. Ősz. Az ősz, az egy zenei évszak. Most nem azt mondom, hogy zenélnek a - mittudomén - fák, zizegnek a levelek, recsegve gyalogolsz az avarban, a recsegés, ugye, már egy fél ritmus, tört ritmusok halmaza. Nem. Mondhatnám is. Nem el­ veszve ebben, de azért lehet, lehetne ritmust találni, keresni az avarrecsegésben, vagy minek hívják, serregésben. Hívjuk így. Rendszert a rendszertelenségben. Meg hát, ami nekünk rendszertelenség, az lehet, valójában mégiscsak rendszer. Saját törvények szerint. Sétafikálsz az ismeretlen törvényeken, tört ritmusokon, pedig te csak a nőddel akarsz sétálni egyet, közös élmények, meg a többi. Avarizálni. Le kellene kottázni az őszt, megkomponálni a legpontosabb módon, zenei őszt, hangokkal, mindennemű sallang, trend, és félrebeszélés nélkül. Hogy meghallga­ tod a - mondjuk - vonaton, tésztagyúrás közben, szeretkezés után, lefüleled, és egyből vágod, hogy na, ez az ősz. Itt van az ősz, itt van újra, kinyílott az ólaknak ajtaja, szaglászunk, szivárog kifelé tekintetünk, ki a deszkák rései közt. *** Volt korábban egy írásfolyam, két kitalált karaktert küldtem fel faluról városra, apját, és annak szeretett leányát, hogy izé, adják magukat, nézelődjenek, beszél­ gessenek, meg amit lehet egy egyszerűbb környezetből kvalifikáltabb körülmények közé került (csavarodott, beesett, íródott, felkallódott) alakoknak. Késztetést érzek. Hogy tehát előveszem újra a két figurát, egyrészt, hogy megnézzem, mi történt velük, drágáimmal, amióta nem néztem feléjük, másfelől, hogy kicsit betegyem őket az őszbe, ősziesíteni az életüket. Kétszer se mondom, beléjük bújni, mint könnyű nátha egy békávéellenőrbe, vagy akárkibe, cirkuszi állatidomárba, kon­ zervgyári portásba. Vera és Tivadar (így hívják hőseinket), ha akarják, ha nem (akarni fogják), meg lesznek figyelve. Literatúr pipsó. Újra belenézek hétköznapja­ ikba, mi az ábra, talán zenei közeg is lesz majd, ősz, meg zene, mondtuk már ezt itt. Vannak ilyen szavak, kifejezések, hogy kimondod, de újra kimondanád, mert szép. Aviatika. Mert ez olyan könnyed, légies. Feldobod és ottmarad. De maradjunk az évszaknál. Ősz. Zene. Avar. 27 �* ** Zene. *** Zene. ** * Zenezene. *** Élsz egy zenésszel. Napközben többször hangol, mondjuk így, hangoskodik, hango­ lódik. Ráhangolódik a világra, belövi a fisz mollokat, meg amik vannak még, félrete­ szi lelkében a szinkópákat. Összebújik a húrokkal, mint részeg fickó a drótkerítéssel. Sutba a tört ritmusokkal, de nem elfelejteni, hogy a tört ritmus is zene, ha botlós is. Belenézni a tükörbe, és elmosolyodni azon, hogy a világot a botlások is viszik előre, néha komolyan venni ezt a megállapítást. Zenészként készülni a folyópartra, könnyed őszi séta, mint egy rövid zongoradarab, papparam, szeretni a félhangokat, a nem steril akkordokat, a büdösebb skálákat. Figyelni a világ ritmusát. Kiülni egy padra és füllel leszedni a világot, lenyúlni. Plagizált plasztikplanéta. Nem írni túl nagy hülyeségeket. ** * Képzeld csak el. Ha valaki egy zenésszel él, aki, mondjuk így, naponta többször ak­ tív, akár egy őszi vízforraló, az ne csodálkozzék, ha zenévé válik. Mint ahogy egy orvosnövendék is előbb-utóbb elmutogatja szeretett párjának a főbb belső szerveit, mi hol van, szív (maroknyi húskazán), máj, tüdő, vastag- és vékonybél, fejbiccentő izom, musculus sternocleidomastoideus (vannak latin szavak, amiket érthetetlen módon, különös pontossággal jegyzek meg). Melyik műtét hogyan kezdődik. Vannak olyanok, akik meg takarítani szeretnek. Szeretkezés után, hogy mit, ho­ gyan takarítana ki a lakásban, meg, de frankó felmosónyelet láttam az egyik áruház katalógusában. És akkor felidézni a felmosónyél érdekesebb, praktikusabb részlete­ it. Nem kinevetni ilyenkor. *** De maradjunk egy pillanatra a zenésznél. Aki mondjuk, legyen ez egy ilyen karak­ ter, hogy ha a testére, vagy szeretett párjának testére gondol, beszél róla, akkor mint ritmusgépről beszél. Szívritmus, satöbbi, májritmus, tüdő, le, föl, közös ritmu­ sok, ki, be, ki, be. Lehetne egy olyan zenészről beszélni, akinek a dolgok általában kiesnek a kezéből. Vannak ilyen napjai. Ősszel különösen. Talál valami meghatót az őszben, nem is kell keresni, magától jönnek a dolgok. Mint a felhők, az őszi kö­ vér, nedves felhők. Telt bendőjű, égi mosogatószivacsok, amikkel elmosogatták a nyár színes edényeit az angyalok. A leégett tepsiket, kormos nyársvasakat. Megta­ lálja ezeket, elmélázik a mi derék zenészünk, és már potyogtat is. 28 �Hogy tehát megfog valamit, kislábas, téelosztó, akármi, aztán kiesik a kezéből. De nem idegeskedni ezért, hanem hallgatni a ritmust, ahogy pattognak a háztartás kellékei a konyhakövön. Van, hogy nem pattannak. Leesnek, és több részletben végzik. Mint egy brazil sorozat. Hogy sok apró részből akarod összetenni az egészet. Az ördög a részletekben lakozik, és nem fizeti a rezsit, közös költséget. Az igazat megvallva, bele­ szarik az egészbe. Nem agyai ilyen részleteken. Dilemtegnap. Dilemma. Dilemholnap. *** Rosszalkodik a zenész, kiidegei, kötözködik veled, fikázza ruhád, elveid, viccből szembeköpi tükörképed az előszoba tükörben, hogy ezt élőben úgyse merné, de most, csak most az egyszer, légyszi, kacag utána, letörli kamillás papírzsebkendővel. Nézed az ívelt, lusta törlőmozdulatokat, közben dúdol valami bárgyú, ordenáré popslágert. Rád vigyorog azzal a zenész tekintetével. Utálod. Kívánod. Hogy legszívesebben bezárnád egy hétre, valami üres szobába, egy üres hegedűvel, húrok és vonó nélkül. Remélve, hogy két nap múlva már a körmeivel fogja kaparni a fát, nem fogja bírni. Fosni fog az idegtől. Hasmenni. De te csavarsz rajta még egyet: fényképeket teszel ki a falra, komplett zenekarról, egyebekről. Néhány átélt tekintetről, amik egy testesebb dúr lefogása közben rakódnak a zené­ szek arcára. Egy képet valami brácsás lányról, aki becsukott szemmel húzogatja a vonóját, combjai között a hangszer, búgnak a dúrok, tudod, hogy nyirkos, párás a lány hónalja a zene élvezetétől. És újra rácsukod a magányát a zenészre. Ezt gondo­ lod. Hogy ki nem állhatod, de egy percig sem bírod nélküle, hogy leköpnéd, de aztán le is csókolnád róla. * ** Van az ismert önszórakoztatás, magánbuli, nem mindenki vallja be: belső zongorá­ zás, vagy még: belső sakkparti, önmagaddal. Ne szaladjunk előre. Ha már itten tartunk, ilyen is van, hogy belső kocogás. A kezdők és lelkes amatőrök csak eljátszanak bizonyos alapgondolatokkal, fel­ idéznek érzelmeket, ilyesmi. Néha elmondják, bizonyos esetekben leírják, még bizonyosabb esetekben az irományokat nyilvánosságra hozzák, további bizonyos esetekben a nyilvánosságra hozott irományokat könyv formájában kiadják bizo­ nyos könyvkiadók. De a vérprofik, azok belsőzongoráznak, belsősakkoznak. Mat­ tot adni Chopinnek, de megejteni a szívet, hogy na, oké, bocsi, hamarosan kará­ csony, ne legyünk ilyen szigorúak, ha sportszerűtlenek is. Csendesen mosolyogni a csendesen, mosolyogva közeledő fehér köpenyes nénikre és bácsikra. Csendesen mosolyogni, mint egy csésze forró mézes tea. Tudni a titkot, de nem mondani el senkinek. Magunknak se. ** * November közepe. Vác. Duna-part. Mostanában így kezdődnek a dolgok itt. Egy folyónál könnyebben beszél az ember olyanokról, hogy kezdet, vég, talán mert a folyó alapvető termé­ szete az idő, kezdődni, aztán befejeződni, hogy a befejezésből újabb kezdet szüles­ sék, és így tovább, pörögni körbe, szépen, mint a búgócsiga. Elgondolkozni azon, 29 �mi végre is vagy, kinek, minek, mi a célja veled. Nem bosszankodni azon, ha ilyen­ kor néha úgy érzed magad, mint pörgő búgócsiga a vasúti sínen. Vidáman topo­ rogni saját tengelyed körül. *** Fémes íz a szádban reggelente, marék rozsdás vaspor. Csak ősszel érzed ezt. Van­ nak titkok az univerzumban, amik megfejtésre várnak - ez is az. *** Duna-part. Mostanában így kezdődnek a dolgok itt. Talán nem hiába. Nem hiába, hogy kimész a sétányra, mint önmagát sétáltató, általában szobatiszta kutya, vagy milyen állat. Ember. Csóválja a farkát, vagy a farka csóválja őt, régi poén, akkor is rossz volt. Nem rosszabb, mint egy pohár langyos fokhagymás tej. Tehát finom, ha idegen is, tehát jól esik, ha ráz is a hideg közben. Szóval, sétáltatják magukat, sétál­ tatják a családot, privát idilljüket a városi népek. Szép lányok mennek, szép lányok, akik csúnyán beszélnek. Olyanokat mondanak, hogy szar, meg hogy mit buziskodnak valakik, valakikkel. Nem hallgatni meg a mondatot végig, de figyelni. Sétányolni, mint egy jólnevelt kiskutya, megjelölni, amit meg kell, amit meg lehet. Nem nyugtalankodni azon, ha önmagad lábszárára is kerül pár csepp. *** íróskodni, az olyan, mint a városi kóborkutya, felfigyelni minden ajtócsapódásra, dudálásra, megszagolni minden lámpavasat, eldobott vasalót, idegen kutyákat. Megjelölni, ami megjelölhető. *** Kicsi jóidő, máris megtelik a folyópart emberekkel, mintha legalábbis tapsra, kame­ rára, rendőrzenekarra jönnének. A zene mostanában rendre visszatér így vasárna­ ponként. Hogy van-e zene a vasárnapokban. Vasárnapnyi, vagy nem vasárnapnyi, ez itt a kérdés. Vasárnapoljunk hát, ha nem is lesz minden akkord tiszta (mint az angyalok füle). Angyalfülzsír. Megnevezni azt, ami nincs. Ha van is. *** Hallgatni a gyerekek őszi örömét. Mosolyogni, mint egy aranysárga falevél. Röhögni. Feltartani arcod a langyos napfénybe, és beleröhögni a világba. Kimondani valamit, amiből lejön, hogy neked most jó. Néha elhinni ezt. És írni valamiket. Mint aki jól érzi magát. Nem pontos. Pontosabban, írni valamiket, mint aki érzi magát. Megpróbálni jókat írni. Érvényeseket. Hogy mikor majd jön a nagy kalauz, a főrevizor, büszkén mutatni a jegyet, de legalábbis nyugodt szívvel, hogy érvényes az utazásod, ha néha ki is nevetted egynémely utastársadat, kibeszélted, esetleg kihasználtad. Meglested. Némely kalauznak olyan a tekintete, mint aki mindent tud. Rád néz, és meg­ mondja, mit csináltál reggel, kivel, hányszor, hogyan. Megmondja a rántottát, a gyógyfüves teát, illetve nem mondja ezeket ki, csak a szemével. Te néha visszanézel 30 �a revizorra, azzal a tekintettel, amiben olyanok vannak, hogy a revizornak is van­ nak revizorai, ellenőrnek ellenőrei, világnak világa, satöbbinek satöbbije. *** A csendes őszi izgalom, hogy van benned valami, ami beérett, hamarosan formát ölt, lehetőleg gömbölyű formát, kerek lesz a világ, kapuba rúgott, majd ottfelejtett focilabda. Amíg ott van, addig tart a gólöröm. Kiülni valahová, egy folyópartra, ne mondd ki hangosan, önmagad folyópartjára, aztán a többi jön magától, mint egy elszabadult tehervonat. Nem megijedni, kicsit meglepődni. Meglepődés nélkül nem megy. Rácsodálkozni. Elámulni, hogy jé. Ez mozgatja az irodalmat. Ettől ug­ rásra kész. Ugrásra kész tehervonat. *** Két hét maradt a feladatra: a legutóbbi kötet óta írt ilyen-olyanságok rendszerezése, összeválogatása, mit lehet kitenni az ablakba. November vége a határidő, össze­ húzni a takarmányt az udvaron, megmenteni, amit lehet, az utókornak, ha magasz­ tos is ez így. Mit lehet kitenni az ablakba. Hogy ha megy valaki az utcán, azon az utcán, ne érezze magát kellemetlenül, ha odanéz. Portádra. Az ablakban kisvödör, benne virág, a vödör mellett satöbbi, játéktelefon, csúzli, egy kopott regény. 31 �Próza és vidéke N yerg es G ábo r Á dám Sziránó és az első-utolsó cseppek A mai osztályfőnöki a legrosszabb. A Viviennek persze eddig is voltak szörnyű dolgai, na de ez, ez valami kegyetlen. Pedig az osztályfőnökik amúgy is mindig a terrorról szóltak. Már mikor bejött, látszott rajta, hogy mindjárt szétveti a düh, ezt sosem tudta és nem is akarta leplezni. Sőt, nem is csak egyszerűen a düh, hanem valami mélyebbről jövő, vad, haragvó, bosszúálló fortyogás, valami olyan sérelem táplálta nyers indulat, aminek eredői bizonyára nem ezek a szerencsétlen gyerekek (ők), hanem valami sokkal komolyabb és hátborzongatóbb dolog kellett, hogy le­ gyen. Hogy a Vivien mitől lett olyan, amilyen, jobb volt nem is tudni. Nem mintha nem lehetett volna összerakni az egyértelmű és köztudott részletekből, mégis, egy­ szerűbb volt az értetlent adni. Azaz, az értetlent se, mivel attól csak még agresszí­ vabb lett. A Vivien ugyanis a bűnbánó típust szerette. Azt, aki az ő bölcs és erköl­ csileg kérlelhetetlen revelatív szemfölnyitása által egész testében megremeg eddigi bűnös voltának, szégyenteljességének és egész mocskosságának felismerésétől, és, bár tudja, hogy nincs bocsánat, egyetlen, utolsó reményével esdekel mégis a Vivien és persze a teljes közösség előtt, gaz tettei elfelejtéséért. Ha történetesen nem osz­ tályfőnöknek születik, a sztálini Szovjetunió legsötétebb korszakaiban, mondjuk üzemvezetőként, bizonyára nagy karriert futott volna be. Most is csak ügy süvített utána a szappan- és olcsó dezodorszagú levegő, amint beviharzott a terembe, fekete nadrágkosztümében, smink nélkül, a szándékos és az igénytelen között félúton hagyott szénaboglya frizurájával. A szája széle finoman meg-megrándult. Vigyázállni nála nem, hogy nem kellett, elvégre is dúlt a libera­ lizmus, hanem egyenesen annyira dúlt, hogy nem is volt szabad. Aki erről eleinte mégis képes volt megfeledkezni, olyan vehemens filippikákban részesült a Vivien részéről, mint például szitaagyú bamba szerencsétlenség, aki még mindig képes ragaszkodni a primitív beidegződéseihez, tudniillik, hogy még mostanra sem bírta megjegyezni, hogy Vivien néninél nincs vigyázz. A gyerekek nagy szerencséjére a régi rendszer, tehát más tanárok regnálásának e csökött, dohszagú, zsarnoki és múlt századi utolsó emlékének, az óra eleji vigyázállás primitív beidegződésének lezser elhagyása azért viszonylag gyorsan beidegződött. A legtöbbek szerint a Vivien olyan volt, mint egy cápa. Méghozzá egy olyan cá­ pa, aki éhségének mértéke alapján válogatja meg aznapi áldozatait. Mikor nagyon csillapíthatatlan volt, elővette valamelyik butább, lassabb felfogású diákját, egy könnyű célpontot. Egyetlen félmondatával tönkre tudott tenni bárkit, ritka volt, hogy az osztály minden tagja sírás nélkül hagyhatta volna el a termet a lelki fröcscsök végén. Mikor valami ínyencségre vágyott, jobb tanulókat vett elő. Népszerűb­ beket. Strébereket és seggnyalókat. Legfőbb kegyeltjeit pedig ünnepélyes alkalmak­ ra tartogatta. A kegyeltek és éppen kitaszítottak névsora és összetétele pedig szinte 32 �havonta (rosszabb periódusok esetén hetente) változott. Az ember pár hét után sosem tudhatta, hol a helye a népszerűségi listán. Mikor épp váltás volt, tehát valaki letaszíttatott, avagy felemeltetett a pixisbe, legalább pár nap nyugta volt mindenkinek, változásokkor ugyanis fény derült szinte a teljes status quo-ra. A legijesztőbb talán akkor volt, amikor nem evett. Mármint nem vadászott. Szadizmusával együtt járó, ám annál sokkal enyhébb, látens mazochista hajlama néha megkívánta, hogy éhen maradjon. Hogy gyűljön a düh. Ma koplalunk, holnap picit nassolunk. Mikor például Nagy Dániel került sorra (először és egyedüli alkalommal), akiről aztán már csak létezésének jóformán tudományosan is bizonyíthatatlan, kétes volta miatt sem gondolta volna az égvilágon senki, hogy a többiekéhez hasonló nyilvá­ nos megalázásban lehet része, egy hétig koplalt előtte. Persze az sem kizárható, hogy az ürügy kiötléséhez amúgy is szükséges lett volna néhány nap. Nagy Dániel ugyanis érinthetetlen volt. Életében nem kapott talán ötös alánál rosszabb jegyet, soha nem vett részt semmi rosszban, még jóban is csak az egészséges, családilag beléplántált (nyárs)polgári keretek közt, tehát csak módjával. Egy-egy versenyt megnyert. A második, harmadik helyeknek őszinte csodálkozására szinte jobban örültek otthon. Nem jó feltűnősködni, kisfiam, egészségtelen dolog különcködni. Az ő vesztét például egy biccentés okozta. Egyszerű, önkéntelen izommozdulat. A diákönkormányzat ugyanis, ahol Nagy Dániel, legalábbis nyilvános meghurcol­ tatásáig jóformán osztálytársai tudta nélkül képviselte az érdeket, dögunalmas volt. Egy-egy ülés kétésfél-három órán át is eltartott. Mindez havonta. Dániel azonban állta a sarat. Egyszer azonban Böbe néni órai viselkedésével kapcsolatban érkezett építő jellegű tanulói észrevételnek álcázott névtelen feljelentés). Böbe néni föld­ rajzóráit ugyanis, ezek szerint, gyakran nem lehet érteni, mivel óra közben eszi meg az uzsonnáját. Így vetődött fel a kérdés a minden tanulói észrevételre termé­ szetesen munkakörileg nyitott Laci bácsi (igazgatóhelyettes) részéről, hogy van-e még máshol is hasonló tapasztalat. Egy-két bátortalan kéz, bár remegve ugyan, de felemelkedett, bízván (mondanunk kell egyáltalán, hogy persze hiába) a névtelen­ ség és diszkréció védelmében. Ekkor bólintott Nagy Dániel is, aki, valljuk be, már nem is igazán tudta, hogy hol van, nem hogy mire bólint éppen. Laci bácsi nem kérdezett többet, felírta a tanulók nevét (Természetesen csak nekem lesz, az adminiszt­ ráció végett, hiszen tudjátok, ami itt elhangzik, köztünk marad.), majd leült beszélgetni néhány osztályfőnökkel. A Vivien, mikor megkérdezték, előfordul-e, hogy valamelyik tanár az osztályá­ ban óra alatt étkezik, rögtön magára vette a gyanúsítást. Nagy Dániel kitartott az egész osztályfőnökire. Holott máskor amolyan népbíróságszerűen többen is sorra kerültek, aznap, ünnepélyes alkalom lévén, csak ő volt terítéken. Valahol ügy a harmincötödik perc környékén a Vivien éppen azt kérdezte hosszas üvöltés után, ismét fenyegetően sziszegő suttogásra váltva a vádlottól, hogy mégis miket hazudozott még össze róla a diákönkormányzatban, hogy például ő, Vivien, óriási, sült pulykacombokkal hadonászva tartja az óráit? A groteszk ötleten normális körül­ mények közt nevettek volna a főbb seggnyalók és egyéb stréberek, sőt, félelemből talán a többiek közül is páran, most mégse lehetett pisszenést se hallani. Nagy Dániel két vérvörös füle mellé már a jobb és bal orca is csatlakozott, vörösen lángolt az egész feje, a hozzá közelebb ülők magukban (naná, mernék is csak nyíltan) azért aggód­ tak, hogy mi van, ha itt, helyben rosszul lesz ez az amúgy is nyöszöge, tüdőbajos 33 �külsejű gyerek, aki már nem bír felnézni, szipogni pedig a mélyen belénevelt pol­ gári jómodor okán nem mer, így hangtalan bömböl befelé, egész testében rázkódik, a taknya és a könnyei közös kis tócsában érnek össze a pádon. Mikor Timi zseb­ kendőt csúsztat a pad szélére, a Vivien újult erővel csattan fel (egyben erőt is merít a további vallatáshoz), Ó, nagyszerű, sajnáljátok csak őt, hát persze, igazatok is van, elvégre is őt alázták meg nyilvánosan, az ő szakmai tekintélyét ásták alá az egész iskola előtt, róla terjesztettek sunyi hazugságokat de de én Nagy Dániel hangja máskülönben is ismeretlenül csengett a legtöbbeknek, hi­ szen még az órákon sem nagyon szólalt meg, a helyes válasz bemondása ugyanis, hacsak nem szólítják fel az embert, felesleges kérkedés, ami méltatlan hozzá az édesanyja szerint, most azonban, ha úgy tetszik, még ismeretlenebbül szólt. Nagy Dániel hörgött. Halkan és finom, visszafogott polgári eleganciával, mégis, remegő, dadogó, könnyáztatta hangja reszelős torkán, csontszáraz szájpadlásán meg-megbicsaklott és felismerhetetlen tónusba váltott. Halálraítéltek utolsó mondatairól, hasz­ talan kegyelemkéréseiről számolnak be hasonlóan a visszaemlékezések. én nem akartam, nyögte ki végül. A Viviennek, Sziránó legalábbis ezt gondolta, ahányszor visszaemlékezett erre a napra, ez lehetett életében a legközelibb tapasztalata ahhoz, hogy milyen lehet egy orgazmus. Elvégre is itt van ez a tökéletesnél is tökéletesebben nevelt, színjeles, nem­ csak szinte, hanem effektíve ténylegesen is láthatatlan, papírgyenge kisgyerek, aki egyetlen évet sem úszhat meg csonttörés nélkül, tehát lényegében egy beiskolázott, tizenkét éves Fabergé tojásként képzelhető el, magyarán szólva olyan védelem alatt áll, amilyenről még a kis Harry Potter is csak legszebb álmaiban fantáziái és erre ő, Vivien (A Vivien!) feltöri ezt a hártyavékony, mégis a platinánál is erősebb burkot, kiveszi belőle ezt a koraszülött magzatnál is esetlenebb és védtelenebb lényt, majd még azt is eléri, hogy megpróbáljon ellenállni, mintha a kis koraszülött most diónyi öklét emelné picivel feljebb, ütni próbálván, ő pedig erre most az ég és föld minden gyűlöletével csaphat le. A Vivien kivárt picit, érezte, hogy valami különleges érzés ez, érezte összeszoruló torkában és azokat a sült pulykacombokat bizony igencsak hiányoló, korgó, üres gyomrában, érezte hideg, száraz, összeszorított kezeiben, ültében megfeszült vádlijában, már-már görcsbeálló, kifeszített lábujjaiban. Ez a minden frigidek legfrigidebbike nő életében először és talán utoljára nedvesedett. Sziránó ebből - ekkor még - mit sem értve, ezen a ponton elégelte meg a dolgot. Bár Nagy Dánielt szívből gyűlölte, mivel - bár ezzel szinte egyedül volt - átlátott rajta, tapasztalat és emberismeret híján, inkább csak zsigerből, és míg mások gya­ korlatilag észre sem vették a fiút, ő a megszállottja lett, kutatta és megvetette isme­ retlen arisztokratizmusának nyitját, oly hevesen irigyelt lányos törékenységét, ájtatos nézését, a csajok részéről élvezett feltétlen bizalmát és anyáskodó, gondoskodó szeretetét, felismerte benne az ősi, nagy ellenséget, a csendes, partotmosó sunyi lassúvizet, és bármily toronymagas fölényben érezte is magát vele szemben, egy­ szersmind rettegett is tőle. És mégis, ezen a ponton úgy érezte, betelt a pohár, ez volt az utolsó csepp. Betelt, egyrészt a Vivien viselkedésével, aki immáron lassan második éve teszi rémálommá minden egyes napjukat, és betelt, ezzel a szégyente­ len és ocsmány procedúrával is. Elérkezett az utolsó csepp. 34 �Felemelte a kezét. Nem várta meg, hogy felszólítsák. Vivien néni, ez... Nyelt egyet. Ez így tűrhetetlen. Ez az egész, amit itt művelni tetszik. Most és már ötödik eleje óta. Ez a, itt kivárt egy picit, meghallván saját elvékonyodott hangját, terror, amit itt ránk tetszett szabadítani, ez az állandó lélektani hadviselés. Mi is emberek vagyunk. Ha csak hatodikos emberek, akkor is emberek. Ez pedig egy iskola. És a Vivien néninek pedig fizetést tetszik kapni ezért, amit a mi szüléink adójából fizetnek. És a Vivien néni ezért a fizetésért köteles, igen, bátorodott neki, egyszersmind a hangja is kezdett kevésbé remegni, megismétlem, kötelesnek tetszik lenni velünk, mint emberekkel bánni, méltósággal és tisztelettel, a tisztelet ugyanis nemcsak egyirányú. Úgyhogy amenynyiben nem tetszik befejezni ezt a terrorizálást, aminek itt minket alá tetszik vetni, attól tartok, beszélnem kell Sárika igazgató nénivel. És akkor már nem csak nekem lenne mit mondanom Vivien néniről. És el tetszik hihetni, hogy ott bizony már nem csak holmi puly­ kacombokról lesz szó. Egyetlen cseppet érzett ekkor az alsónadrágjába távozni, nem többet, mindössze egyet, és büszkén észlelte, hogy a veséje még ilyen helyzetben sem adja fel a szolgá­ latot, egyetlen egy csepp után összezár és nem hagyja megszégyenülni. Büszke, dicső örömét mindössze csak az árnyékolta be valamelyest, hogy nem akart hinni a szemének és fülének, amiért az imént a keze mindössze csak pár centit emelkedett fel a padról, mikor a Vivien - orgazmusközeli pillanatában, az utolsó, nagy verbális roham előtt - merőn és csontighatoló, borotvaéles tekintettel utoljára végigmérte Nagy Dánielt, nagyjából még két centivel följebb emelkedett, majd - agya és akarata minden eltökélt, világos utasítása ellenére - visszahanyatlott a tolltartója mellé. A száján, bár határozottan érezte, ahogy ajkai a fenti szavakat formálják, egy hang sem jött ki. A Vivien pedig folytatta, onnan, sőt, még magasabb lóról, mint ahogy abba­ hagyta, Nagy Dániel veséje pedig nem bizonyult olyan strapabírónak, mint Sziránóé. Apropó, vese, innen, egyedül innen tudta Sziránó kicsöngetés után, hogy nem csupán képzelődött: az a csepp valóban ott száradt az alsónadrágján. 35 �B u r n s K a t a l in Fél nap A gyorsétterem épületétől száz méterre elfogyott az út a kocsi alól. Kerekek dagasz­ totta saras emelkedő vezetett a faluig. A váltás közeledtét csak Zümi vette észre, de nem szólt; szorongva kapaszkodott a táskájába a hátsó ülésen. Akik pedig elől a beszélge­ tésükbe feledkeztek, a saras útszakasz hirtelen bekövetkeztekor egyszerre elhallgattak. A leutazást megelőző napon Edit, a csigahajú fotóslány felkereste a főszerkesztői irodát. Ő vitte a spirituális vonalat a lapnál, belefásult. A főszerkesztő általában csak mosolygott a lány kitörési kísérletein, az első néhány percben nem is figyelt igazán a szavaira. Aztán ahogy Edit a történetet bontogatta, valami különös mélység nyílt meg előtte, amely még a fiatalkori kíváncsiságnál is erősebben rántotta magához. - Mégis, ki a forrás? - kérdezte hamisan csengő kétkedéssel a csigahajút. Olyan képet vágott hozzá, mintha rosszízű falatot forgatna a szájában. - Egy ismerősöm. Azt mondta, siessünk, mert könnyen lehet, hogy valaki más teszi rá a kezét a témára. Ezen a ponton jelent meg a szobában Zümi, aki a rá jellemző módon, minden szó nélkül lépett a főszerkesztői asztalhoz. Nagy, kerek szemüvege mögött megadó bá­ rányarc rejtőzött; jámbor külsejének köszönhette, hogy az újságírók szívesen vitték magukkal a helyszínekre. Egy kinyomtatott cikket tett a főszerkesztő elé: írás a het­ venes évekből, fénykép a vegyesboltról és az ösvényről, amely onnan felfelé vezet. - „Kanuksa"? - olvasta ki a filccel kiemelt szót a főszerkesztő. - Kanuksa. A helyiek így mondják. Ő a mi emberünk. A szó etimológiája kérdéses. - Gondoltam. Csodálom, hogy ez megjelenhetett annak idején. - Így van. Nagy volt a csönd. De most, ha jók vagyunk, lehet belőle valami! A fotóslány hangja ellágyult. Napok óta a hír hatása alatt élt; képernyővédője egy kertkaput ábrázolt, melynek nyílásában tömörültek, szinte tódultak kifelé a tenyérnyi rózsafejek. - Leutazás, riport, fotók. Visszaút. Mindennel együtt: fél nap - törte meg a csen­ det Edit. - Rendben. Hárman megyünk! - döntött a főszerkesztő, és elővette a térképet. A sűrű lomboktól a falu még mindig nem látszott. Elől a főszerkesztő és a csigahajú fotóslány kíváncsian figyelte az utat, beszélgetésük végére értek. Sokadszorra fog­ lalták össze azt, amit a faluról és a kanuksáról tudtak, de a beszámoló minden alka­ lommal összébb zsugorodott, akár az agyonmosott ruha. Ennek ellenére, minél többféleképpen csoportosították az ismereteiket, annál jobban nőtt bennük az izga­ lom: (1) A kis észak-magyarországi falu, melynek infrastruktúrája nem mondható fejlettnek, féltve őrzi saját vallását, és annak vezetőjét, aki egyben szálka a helyi katolikusság szemében. (2) A vallási vezető neve kanuksa. (3) A kanuksa mindent tud. (4) A kanuksa örök idők óta létezik, halhatatlan. (5) A kanuksát senki sem láthatja, ezért aki hozzá fordul, azt egy vászonzsákba varrva viszik elé. (6) A kanuksa nem beszél, hatóerejét nem nyelvi eszközökkel érvényesíti. 36 �Zümi, akit örök időktől fogva bárányarcúnak tartottak, elragadtatva hallgatta az őrült tényhalmazt. Csak megszokásból szorongott csendben, a másik kettő háta mögött. Az autó lassanként kapaszkodott föl a saras emelkedőn; az erdőből fokoza­ tosan bukkant elő a falu, és feljebb a vegyesbolt is, akár az archív képen, csak most már egy kólás reklám is díszítette a falát. A bolt előtt, az autóból kiszállva máris egy el nem hanyagolható részletre lettek figyelmesek. Mindegyikük karján egy-egy viszkető vörös folt jelent meg. Pár pilla­ natig bosszankodva vizsgálgatta mindegyik a magáét. A fotóslányé mélyre ható, kemény csomó volt, melynek sűrű közepét könnyen ki lehetett tapintani. A főszer­ kesztőé hólyagosra sikerült, és az azt körülvevő bőrtől színben is, állagban is feltű­ nően elkülönült. Zümié csak olyan volt, mint egy pörsenés, mintha egy sietősen elhaladó üstökösről készítettek volna hőfényképet. Ezeket fújdosták, nedvesítgették, aztán a vegyesbolt felé vették útjukat. A boltos segítőkészen támaszkodott a pultra. Ám amikor megtudta, miről van szó, magához rántotta a mobilját, és kijött az áruk közé. - Igen, igen. Néhány hete többen érdeklődnek. Kettesével-hármasával. De gépet még nem hoztak... - bökött riadtan a fényképezőre. - Mert azt nem lehet ám... - Tudjuk, hogy a kanuksa nem fotózható - biztosította tájékozottságáról a fotós­ lány. - Ellenben Önt, ha lehetne... A boltvezető felcsörögte a kanuksa ügyintézőjét. Ő kísérgeti a vendégeket, ő vá­ laszol az esetleges kérdésekre, és ő tolja be tálcán az ételt a kanuksának, naponta két alkalommal. Szintén ő szokott takarítani a fogadószobában, mialatt a kanuksa saját fülkéjében húzza meg magát. Néhány kép készült a boltvezetőről és magáról az épületről. Zümi keresztbetett lábszárakkal ücsörgött az árnyékban, és sebesen járatta körbe a szemeit. Fotózás közben sohasem találta a helyét. A betonon átdagadt egy fa gyökere, azt a dudort babrálgatta végig. Nemsokára megérkezett az intéző, hogy felajánlja szolgálatait. Leplezetlen kí­ váncsisággal, jól megnézte mindhármukat. - Majd én elkalauzolom a kedves vendégeket. Fent azonban a beszéd tilos. Ezért kérem, ha kérdésük van, itt tegyék fel. - Minket igazából egy ismerős irányított ide. Szinte semmit nem tudunk a kanuksáról. Elmondaná a dolog lényegét, kérem? - A kanuksa számunkra maga a válasz - kezdett jól betanult monológjába az in­ téző. - Aki felmegy hozzá, az vagy megoldást nyer, vagy a kérdéseit egyszerűen elfelejti. Így van ez évszázadok óta. - De végül is ki a kanuksa? És ha meghal, ki örökli a tisztjét? - A kanuksa, hölgyem, halhatatlan és megismerhetetlen. Ugyanaz volt kétszáz éve, mint most. Ezt, merem remélni, Önök is tapasztalni fogják. - Hogy lehet, hogy halhatatlan? - Képzeljék el, hogy valaki megöregszik, aztán a környezetében lakók elkezdenek kihalni mellőle. Sorban túléli őket. És a generációk úgy emlékeznek rá, hogy „az az Öreg". És a többi öreg is meghal, így senki sem kérdezi többé, mikor született. Sor­ ban mindenkit túlél, mert nincs már, aki emlékezzen, milyen öreg valójában, és már rég meg kellett volna halnia. Így él tovább. Ilyen a kanuksa. - Miért nem lehet beszélni a közelében? 37 �- Soha nem beszélünk a közelében. Senki sem kérdezi, miért. Így teszünk hosszú idők óta. A kanuksa nem olyan, mint a többi bölcs... Egyébként még soha, senki nem kérdezett ennyit, mint maguk. Az intéző a bolt nyitott ajtaja mögé nyúlt, és a sarokból leakasztotta a kulcscso­ mót. A főszerkesztő akkor látta meg az árnyékba boruló falakra kiragasztott újság­ cikkeket. Napilapokból, kifakult színű, apróbetűs magazinokból kinyirbált hírek, kivehetetlen szavak, az átütő nedvességtől elmosódott betűk, a képeken alig sejlő zászlók, mereven pózoló alakok a vegyesbolt időtlen beton-dolmenje mellett. Az intéző jelentőségteljesen megcsörgette a kulcsokat, majd megindult, nyomában a három látogatóval, a fölfelé vezető úton. Gondozott ösvényen haladtak, bár időnként ki kellett kerülniük egy-egy terebé­ lyes fát, amely úgy döntött, az ösvény közepére nő. Igaz, néha inkább úgy tetszett, az ösvényt kialakító emberek akartak minduntalan nekimenni egy-egy fának. Zümi leszegett fejjel, kitartó tempóban haladt a többiek mögött. A fotóslány buzgón kat­ tintgatott, a főszerkesztő meg azt találgatta, vajon megkezdődött-e már a hallgatási tilalom. Az ösvény tetején feltűnt egy viskó, mellette a reterát. A kanuksáé. - Itt várjanak - formálta a szavakat hangtalanul az intéző, majd az egyszerű, fe­ hérre meszelt ajtóhoz lépett, és az alsó, befelé billenthető nyílászárón benyúlt. Ki­ húzta a tálcát, rajta az üres tányérral, a piszkos evőeszközökkel, pohárral, gombóc­ ba gyűrt szalvétával. Aztán a reterát mögül előhúzott három óriási vászonzsákot. Széthajtotta őket olyanformán, hogy azok hárman bele tudjanak lépni. Az utolsó látvány, amellyel szembesültek: az intéző néhány gesztussal szemléltette, hogy ugyan a zsákot lazán ölti össze, kukucskálásnak helye nincs. Úgy tolta be őket a viskóba, mintha csak egy-egy zsák búza volnának. A zsákok, talán az intéző titokzatos akaratának, talán a fizika törvényeinek enged­ ve, a következőképpen rendeződtek: kettő egymásnak támaszkodott, vagyis az egyik részben a másik alá szorult, a harmadik pedig a földetérés pillanatában elgurult a többitől. Ez volt Zümié. Kezét reflexszerűen a szemüvegéhez kapta, aztán térdeplő pózban nyugodott meg a padlón. Valami lihegésre emlékeztető, furcsa neszt észlelt maga mellett, amitől a szíve még gyorsabban dobogott; aztán ahogy a nesz elhalt, igyekezett hangos szívdobogását is a tőle telhető leghamarabb lelassítani. A főszerkesztő testhelyzete kevésbé volt szerencsés. Összehúzott térdei a feje fö­ lé kerültek, ám a lábai között jól látta a zsák összevarrt száját, melyen keresztül lyukakon folyt be a fény. Edit, a csigahajú fotóslány feje a halom tetejére került. A főszerkesztő erőteljesen az oldalának nyomódott, de ő, mivel nem volt biztos ab­ ban, hogy a dolgokat nem tudatosan rendezték-e el így a kanuksa fogadótermében, mozdulni sem mert. Az oldala ekkor még nem görcsölt. Az ajtó becsukódása után megsúlyosbodott a csönd. Percekig tartó zajnélküliség telepedett rájuk, ők mégsem unatkoztak. Mintha a hallás érzékszerve nyomtalanul felszámolható volna, a zajok létezésével együtt. Percről percre fogadták be azt, ami következett, annak a biztos tudatában, hogy a megtapasztalás folyamatáról és an­ nak határozott és észrevehető lezárásáról rajtuk kívülállók gondoskodnak. És akkor, egész közelről, apró neszecskére lettek figyelmesek. Egy emberként rezzentek meg rá. Olyan volt, mintha valaki hirtelen szólásra nyitná összetapadt ajkait, épp csak a hang késne kijönni rajtuk. Ám ez olyan közelségből jött, hogy mind azon csodálkoztak, hogy nem hallhatták eddig az ott-lévő lélegzését. A fotóslány 38 �a várakozás pillanatait természetellenesen hosszúnak érzékelte, most pedig kissé be­ csapva érezte magát. Mintha percekig, testközelből megfigyelés alatt tartották vol­ na őt, a gyanútlant; mintha teste elnagyolt körvonalainak és hellyel-közzel egyenle­ tes lélegzésének tanulmányozása elég volna legbelsőbb titkainak leleplezéséhez. A három zsák görcsszerű megmozdulását akár rémületnek is fel lehetett fogni, amelyet az ismeretlen negyedik közvetlen közelsége váltott ki belőlük. Pedig a zsákoktól majdnem egy méterre helyezkedett el a sötétbarna bőrű kislány, aki me­ zítláb, sarkán ülve járatta ráérősen a szemét a három látogatón. Alig-alig mozdult, ám még a szeme járása is megfontoltságról, hozzáértésről árulkodott. Akkor a kanuksa összecsücsörítette a száját, és fújni kezdte a levegőt, míg az el nem fogyott. Aztán megint levegőt vett, és olyanformán lélegezte ki, hogy azt a maga módján zenének is érzékelhette, aki hallotta. A főszerkesztő felfelé nézett, a zsák szájára. Jól érezte magát a melegben. „Bárcsak még sokáig itt lehetnék!" - gondolta, és behunyta a szemét, úgy hallgatta a kanuksa zenéjét. Szinte kívülről látta, hogy úgy mosolyog, mint egy apró gyer­ mek. A külső zajok, a másik két zsák moccanásával járó neszek is meglepően tisztán jutottak el hozzá, a zsák falán keresztül. Évek óta először nem bánta, hogy hatni akarnak az érzékeire, a benyomásait annyira sem szűrte meg, mint az öltések a zsák­ ba áradó fényt. Súlytalannak érezte magát; kedve támadt befordulni, aludni szépen. A fotóslány nem látott rá a zsák szájára. Oldala már fájt, és furcsa gondolatok nyomasztották. Lehet, hogy aludt, lehet, hogy valaki tudatosan irányította a képze­ letét: egy elsötétített szobában járt, kábán keresgélve az ajtókilincset, míg végül össze nem rogyott a fülledt térben. És akkor az egyik zsák megmozdult. Ujjak jelentek meg, majd szétfeszítették a lazán összeöltött zsákszájat. Pár pillanat múlva Zümi feje lett látható; szinte azon­ nal rátapadt a kislány szemére, aki minden meglepődöttség nélkül tekintett vissza rá. A plafonhoz közeli kis, kerek nyíláson beragyogott a napfény. Zümi megigézve merült el a kislány egykedvű, mégis tekintélyt sugárzó pillantásában. Aztán mo­ solyra húzta a száját, melyet a kanuksa viszonzott. Zümi a látványtól eltelve viszszabújt a zsákba, összehúzta feje fölött a varrást. A kanuksa zenéje elhalt. Megvárta, amíg lélegzése visszaáll normális ütemére. Száraz kezébe csengőt vett, és eszelősen rázni kezdte. A zsákok hirtelen megvonaglottak, a két egymásra támaszkodó pedig szétvált; a szélső, amelyben Zümi vára­ kozott, kissé távolabb is gurult. A kanuksa összepréselte a torkát, és levélzörgéshez hasonló, nem evilági hangot hallatott. A kinti napfényben, a kunyhó előtt tértek magukhoz, ahol az intéző gyakorlott ujjai sorra szétfejtették a zsákokon a varrást. Mindhárman csak igen nehezen, többszöri próbálkozásra tudtak előbújni, mivel izmaik görcsbe álltak, és a zsák levedlése is időbe telt. A főszerkesztő, aki pár perces mély álomból ébredt, kíváncsian pillantott körbe a kanuksa udvarán. A könnyű lebegés, amelyet a zsákban tapasztalt, nem bontotta le benne az évtizedek alatt felgyűlt szkepticizmust, inkább csak ezernyi apró lyukkal kezdte ki, mint egy termeszvárat. Némán ereszkedtek le az erdei úton a kalyibától a vegyesboltig. Ugyanilyen né­ mán helyeztek el egy-egy bankjegyet a kanuksa költségeire fenntartott adományosládában, mielőtt még utoljára megköszönték az intéző fáradozásait. 39 �Egymásra se néztek egészen addig, amíg néhány kilométerre, a gyorsétteremnél le nem parkolták az autót. - Micsoda egy aszott öregemberhangja volt! - próbált beszélgetést kezdemé­ nyezni a fotóslány. Talán észre sem vette, hogy képtelen abbahagyni a döbbent fejcsóválást. Mostanára eldöntötte, hogy szakít a spirituális vonallal. Zümi egy rejtélyes mosollyal válaszolt, amely még sokáig nem tűnt el az arcáról. A főszerkesztő pedig csak ennyit volt képes hozzátenni: - Hihetetlen. Hihetetlen! - és ujjait elvakart csípésére tapasztotta. 40 �B e r k a A t t il a Nézők - Izgulok, mint egy gyerek. Mint harminc évvel ezelőtt - lépett ki Báró Ádám a földszinti saroklakásból, hogy elszívjon egy cigarettát a kávéja mellé. Hogy mi történt harminc évvel ezelőtt, természetesen elmesélte már számtalan­ szor, de soha nem bánták, szerették hallgatni, szerették a hangját, a szép, tiszta és értelmes beszédét. Sokat tudott mesélni, mélységesen és zamatosan, ha belelendült, és mindig belelendült. - Akkor fiatal voltam és szép - nevetett fel Báró Ádám, akit egyébként báró úrnak vagy báró bácsinak szólítottak, és boldogok voltak, hogy a házukban, a közvetlen szomszédságukban egy igazi báró lakik, még ha csak annyit is tudtak a rangokról, a báróságról, amennyit a tévévetélkedőkben vagy a filmekben láttak-hallottak, sőt, még némi büszkeséggel is eltöltötte őket, ha belegondoltak, és néha azért belegondoltak. - Számítottam rá, hogy rettentően nehéz lesz, de a sírást azért szeretném megúszni - kacsintott Báró Ádám, mielőtt visszament a lakásába. Már hajnalban felkeltek, s fog között elmormolt köszönésekkel ünnepélyesen megtöltötték a gangot. A halálos beteg Margitka néni is kibotorkált valahogy, fúj­ tatva és szédelegve csoszogott a rozsdafehér vaskorlátig, mindkét kezével meg­ markolta, öreg botja, persze, nagyot koppanva esett a kőre, ám amikor a szomszéd Lacika ugrott volna érte, Margitka néni csak legyintett a könyökével, s erőtlen han­ gon azt mondta, nincs jelentősége, Gáborka, köszönöm, hagyja csak, majd felveszszük, majd. A szomszéd Lacika megállt, elmosolyodott, bólintott, és visszadőlt a korlátnak. Azóta viszont szinte meg se mozdultak, szót se szóltak, csak Báró Ádámra koncentráltak, hallgatták a nyitott ajtaján kiszűrődő zajokat, próbálták kitalálni, éppen mit csinálhat, amikor pedig az udvarra lépett, csak őt figyelték, és végtelen nyugalom járta át őket, hogy láthatják és hallhatják. Királynőtlen hangya­ boly, magukra hagyott gyermekek voltak nélküle, legalábbis a magasból vagy a távolból, a felhők mögül vagy a ködön tűiről ennek vagy annak láthatta volna őket, aki arra száll vagy jár. A nap egyre szélesebben sütött, az élet odakint, a falakon túl az átlagosnál keve­ sebb zajjal működött. Háromnapos ünnep, úgynevezett hosszú hétvége péntekje volt, és ettől kicsit felszabadultabb lett a város. Kevesebb volt a dudálás, az anyá­ zás, többen vettek villamosjegyet, kényelmesebben teltek meg a metrók. A szeren­ csésebbek és ügyesebbek amúgy már csütörtökön nekivágtak az autópályáknak, repülőre, hajóra, vonatra vagy távolsági buszra szálltak. Akik maradtak, azok pró­ bálják utolérni magukat a házimunkában, a ház körüli munkában, esetleg nagybevásárolnak, összevont családi ünneplésre készülnek. Báró Ádám is ünnepi hangulatban volt. Annyira váratlanul történt az egész, nem számított, de hát hogyan is számíthatott volna rá, hogy ő, aki, mondhatni, teljes életet élt egyedül, egyszer csak vágyódni kezd valaki, pontosabban egyvalaki után, hogy úgy érzi, nem tud nélküle élni, hogy mindaz, amit eddig az életének hitt, előjátéka volt csupán ennek az új világnak. Megbolondult, bizonyosan megőrült, 41 �morogta az első találkozásuk másnapján a tükörképének borotválkozás közben, és azóta vadalmaként vigyorgott, ha Évára gondolt, márpedig folyamatosan rá gondolt. Akadt is jó néhány kellemetlen, vagy legalábbis furcsa helyzet, amikor magyaráz­ kodni volt kénytelen, ám, természetesen, ahelyett, hogy tisztázta volna a félreértést, mind jobban belebonyolódott, és nem egyszer szinte menekülnie kellett a boltból, a postáról, de még egy fiatal kollégája temetéséről is, szerencsére a következő napon lehetősége nyílt helyükre tenni a dolgokat. Csak akkor nem vigyorgott, amikor a házra és a lakóira gondolt. Szerette őket, az évtizedek során összenőtt a házzal, és megrendítette, hogy oda kell hagynia mindent az új életéért. Ő lakott itt a legrégeb­ ben, a többiekkel ellentétben még pénzért, sőt, hitelre vette szerény legénylakását, igaz, eszébe se jutott éreztetni, hogy emiatt valamiféle különbség lenne közöttük. - Soha nem gondoltam volna, hogy én innen valaha is elköltözöm - lépett ki ismét Báró Ádám az udvarra, kezében egy tisztességesen ropogósra sült csirkecombbal. Az idő továbbra is állt, csak egy kis meleg szél fújt, szertezavarta az olcsó ciga­ retták füstjét, fiatalossá frissítette az arcbőröket, zörgette, zenéltette az elnyűtt blúzujjakat, a kopott inggallérokat. A dohányosok, akárha jelre, újabb cigarettára gyújtottak, a nemdohányzók kivették kezüket a szakadt nadrágzsebből, hogy egész karjukat keresztbe fonhassák a mellkasukon. Senki se volt részeg, se rosszkedvű, csak ünnepélyes. - Azért, persze, hogy ne legyen egyszerű az élet, egy-két papírt el kell még in­ téznem - mondta Báró Ádám két falat közt -, de annyi baj legyen, ki fogom bírni. Vakon bíztak benne. Amit ő nem tud elintézni, azt nem lehet, amit ő nem tud megszervezni, azt nem lehet, mondogatták egymásnak, amikor megint valami kis jó történt a házzal, velük. Mert Báró Ádám nemcsak a takarítást, a kapucsengő azonnali javítását, a ház előtti járda hólapátolását és a szelektív hulladékgyűjtést intézte, szervezte, vezényelte. Hanem, ha arra volt szükség, bárki életébe szívesen besegített. Szerelt, vett, eladott, békéltetett, megvédett, úgy tekintettek rá, akár a szerető apára, és egy kicsit Báró Ádám is akképp viszonyult hozzájuk, mint egy nagy család feje, felelős vezetője. Soha nem fogadott el tőlük se pénzt, se ajándékot, se semmit. Ők itt egy család, segítenek egymásnak, mert mindannyiuknak az a jó, ha mindannyian jól érzik magukat, ha a ház, a házuk felszabadultan, vidáman lüktet, lélegzik. És ha majd neki lesz szüksége segítségre, akkor jönnek ők, de, per­ sze, Báró Ádámnak soha nem volt szüksége segítségre. - Van egy-két ez-az, amit nem viszek magammal, leteszem őket az ajtó mellé, vigyék, használják - mutatott maga mögé Báró Ádám. - A kacatot, szemetet a ku­ kák mellé pakolom egy dobozba, majd ne felejtsék intézni. Ahogy visszalépett, csak bambultak utána szomorú szemekkel, a dohányosok, akárha jelre, újabb cigarettára gyújtottak, a nemdohányzók kezüket a zsebükbe mélyesztették, támasztották a rozzant korlátot, Margitka néni a kövön fekvő botjára pillantott, kezdett kissé fáradni, a szomszéd Lacika a hajába túrt. Néma csend ho­ nolt továbbra is, háborítatlan, tökéletes csend, egyetlen úgy hagyott öreg tévé sem üvöltött, egyetlen ócska rádió se recsegett. Báró Ádámot a munkahelyén is szerették. Ha a kismotor- és gépgyár nem szűnik meg, ő valószínűleg most is ott dolgozik, csakhogy megszűnt, vagyis átalakult, egy volt munkatársa pedig rábeszélte, menjen át hozzájuk biztonsági őrnek. Elég jó pénz és semmi különös, katona, ugye, volt, a cég alkalmazottja lesz, és ők közvetítik 42 �ki, vannak, persze, kellemetlenebb helyek és munkák, de aki jól dolgozik és megbíz­ ható, szépen lépegethet felfelé a ranglétrán, és egyre jobb és jobb helyekre kerülhet, sőt, ha a megrendelő nagyon elégedett, akkor folyamatos a szerződés, tehát számol­ hat a megszokott munkával, a körülményekkel, a körülötte dolgozókkal, a kialakult napi rutinnal, a közlekedéssel, a környékkel, és így is lett, a kisméretű budai irodaház­ ban egyetlen cég sem bérelte régebben az irodáját, mint amióta Báró Ádám a recepciót működtette. Nem volt kérdés, hogy az irodaház részévé vált, sőt, hogy ő maga a ház. Tulajdonképpen szépek így együtt, gondolta Báró Ádám, amikor földszinti sa­ roklakásából újfent az udvarra lépett, hogy délutáni kávéját némi füst társaságában igya meg. Álltak némán, méltóságteljesen, őt nézték mereven, tekintetük üresnek tűnt, már-már céltalannak, de szépek voltak. - Hej, a mindenit! - kiáltott fel nevetve Báró Ádám, és kissé előrehajolt, hátha megtapsolják. Miért is ne? Ők ott a közönség, csupa állójegyes néző, ő pedig a sülylyesztett színpadon monodrámázó színész - kötelességük tisztességgel eljátszani a maguk szerepét. Eszébe jutott Éva. Jó felfogású, erős lelkű nő, akit bár megviselt szeretett férjének, két gyermeke apjának halála, de nem tört meg. Tiszta és egyér­ telmű benne az élet parancsa, az, hogy ameddig csak élhet, élnie kell, hiszen a két gyereknek bármikor szüksége lehet az anyai szeretetre, támogatásra, a biztonságérzetet nyújtó otthonra. Ez az otthon ráadásul jó környéken van, a ház karbantar­ tott, korrekt épület, a lakás benne ízlésesen berendezett, fényes, meleg. Persze, nem számítana, ha köztük a vonzalom nem lenne oly erős már az első pillanattól, mint a mágnes, ha nem tudnának fejbúbig lubickolni a harmóniában, ha képesek volnának egymás nélkül élni. - Ez még mindig nagyon finom - kortyolgatta átszellemülten Báró Ádám az úgy­ nevezett magyar kávéját, ami a saját fejlesztése volt, egy kis ágyas diópálinka a kávé­ ban, hasonlóan az írhez, ír és magyar két jóbarát, ugye, férfias és tökéletes ízvilág. Csak Báró Ádám tudta, hogy hosszú évekkel ezelőtt lebontásra ítélték a házat, hogy minden aprócska javítás, festés csak átmeneti, mondhatni, időhúzó jellegű tett volt. Hogy rég nem tőlük, sőt, nem tőle függ, mikor költöztetik ki őket, mert az elöregedett házat lerombolják, mert kell a hely valami másnak, valami újnak, mert nem tudnak mit kezdeni egy efféle régi, rossz épülettel. Ő maga is ügy élt, lakott itt, hogy bármikor jöhet a hivatalos, pecsétes levél, aztán pedig az öltönyösök a mun­ kásokkal. - Hiányozni fognak nekem, nagyon - mondta Báró Ádám, állt, próbált mind­ egyikük szemébe nézni, aztán visszament a lakásba, és elkezdte kihordani a dobo­ zokat és a zsákokat, bepakolni őket a kicsi kocsijába, a tizenötéves, drága tragacsá­ ba, lekapcsolta a villanyt, elzárta a gázt, bezárta az ajtót, és érezte, ahogy meghal az üres lakás. - Ha erre járok, benézek. Vigyázzanak magukra! - intett, bólintott és mosolygott Báró Ádám, és elindult kifelé, utoljára, végleg. A ház lakói álltak, senki sem szólt semmit, talán csak Margitka néni mosolyodott el kényszeresen, csak nézték meredten, ahogy becsukódik a kapu, a szemük se rebbent, ahogy a falak a repedések mentén elváltak a gangtól és kártyavárként leomlottak. Báró Ádám tizenötéves, drága tragacsának távolodó sziluettje talán kivehető lett volna a hatalmas porfelhőben, ám ők csak álltak, támasztották a rozsdafehér vaskorlátot, és a naplementét nézték. 43 �G r o z d it s K á r o ly H . SOS Még az avasító álgyász gyanúja esetén is vigyázni kell a mindig-rakoncátlan test­ nedvekkel, síráskor ne bugyogjon elő az émelyítően álságos hömpölygést imitáló vér, mert nincs az a rafinált vegyszeres varázslat, amivel még egyszer eltüntethetők az önmagukkal dicsekvő nyomok, vagy másba pumpálható az így kialvó értékvesztett élet, nincs az a túlra vezető furfangos furat, mely megértően felvehetné és csendesen, ízlésesen elvezethetné azt, ami többet ér még annál a fóbiákkal elrontott galambéletnél is, amit a tenger elvégtelenedésétől másnapos kétéltű ember kioltott, mikor rálőtt a Noé által semmibe küldött madárra, ...mert ma, a visszavonhatatlannak tűnő fogyatkozás napján, amikor angyalszarvak puhulnak, ördögszárnyak fakulnak, még nem készülhetünk fel arra, hogy minden kedves illat végleg vissza­ szívódik, a virág, ártatlanságában, embert szagol-tép-tapos, a fény, mint egy régi reklámban, cirokseprűvel és porszívóval takarítható mocsokként gyűlik a szétvert szoba sarkaiba, ahonnan hiába próbálod reszketegen, reménykedve kibogozni a pókhálóba feszített éjszakából az egyetlen éltető morzsát... ...pedig az utolsó csepp, amivel leöblíthetnéd, már megállíthatatlanul gördül fel­ felé, és nem lehetsz ott, hogy felidd. Hogy' feledd? Daru Fene se érti, miként képes egy pálinkától bűzlő gépkezelő tévedés nélkül kiszúrni a tömegben megbúvó csendes szerelmeseket, hogy aztán a rideg, fertőzésekkel ter­ helt kampót bal lapockájuk alá döfve, a kíváncsiskodókra vért fröcskölve, kiemelje, és a Gyűjtőbe helyezze őket, hová üresszívűek nem juthatnak, a foszladozók nem vágyhatnak, az elapadók pedig nem mernek vágyni, ...csak az ismeretlennek re­ mélt megbízó tudja, mi célból halmozódik egyetlen helyen a szépség és a gyönyör furcsa összetételű maradéka, amit nem is olyan régen még nyilvános megszégyení­ tések közepette pusztítottak a kellemes modorúnak mondható, festőien tar fejű, öltönyös keretlegények, kik egyszer csak beültek szolgálati autóikba, és kioldott biztonsági övvel, részegen elhajtottak valahová az Isten Gerincferdüléses Háta mögé, ahonnan, ha van Isten, nem jönnek vissza, ...egyesek azt mondják, hogy az utolsó kanyarokban kiégett lányokat és szűzies asszonyokat ragadtak magukkal, hogy „ott" is legyen kit kényeztetésre kényszeríteni, mások azt suttogják, hogy, a rítusokkal szembeni örök érzéketlenségük ellenére, rituális öngyilkosságot követ­ tek el, néhányan pedig jobban félnek, mint valaha, s akár a Lélekkufárok terén is maguk alá vizelnek ijedtükben, ha rájuk vetül egy angyalárnyék, mert őszintén 44 �nem-hisznek abban, hogy a rossz elmúlhat, sőt, a Gyűjtő belsejét is óriási darálónak képzelik, s igyekeznek úgy sétálni, hogy a falloszként meredő kémények bodorodó füstjéből szagmintát nyerve okot találjanak a halálra, amin túl valami újjászületés­ mentes, rózsaillatúan gyermeki, mégis bővérűén erotikus kéjvilágot bátorkodnak sejteni, anyatejzuhatagokkal, és mindig síkos, mosollyal hívogató testnyílásokkal, mikben bármikor lehet mártózni, és szabad lankadatlan meredezni, amint arról egy születésétől fogva fogatlan vénasszony, az utolsó nyugállományú örömosztó dalol, valahol a lerombolt kerület egyik épen maradt imaházának húgyos kapualjában, ahol már leánykora rekkenő nyarán elapadt a falikútból csordogáló vörösbor, és a dögszagú falragaszok szövege magától változik giccses, szerelmes verssé, minden holdvilágos éjjelen, mióta megtörtént az elképzelhetetlen... 45 �Kutatóterület D ebrecen i Bo glá rka „Semmi mozdulat most" Mikszáth-ábrázolások és rögzítések Az arcmás megörökítésére már az ókortól kezdve igény mutatkozott. Az emberek számára fontos, hogy a kiemelkedő jelentőségű vagy az érzelmileg közelálló szemé­ lyekhez arcot tudjanak társítani, ezáltal felidézhessék emlékezetükben, még akkor is, ha távol van, vagy ha már nem él. A 19. századi Magyarországon, ahol a képzőművé­ szet és a fényképezés különböző irányzatai később bontakoztak ki, mint a nyugat-eu­ rópai országok többségében, a portré különös jelentőséggel bírt, a történelmi festészet mellett a legkedveltebb műfajnak számított. Az írókat, költőket, szellemi nagyságokat gyakran ábrázolták szobrászok, festők és grafikusok, később pedig a fényképészek is műtermükbe csalogatták a hírességeket. A nemzeti identitás megformálásához már a jubileumi év előtt hozzákezdtek. „Az I. világháború kitöréséig emléket állítottak min­ den nagy költőnek, írónak, korán elhunyt politikusnak, történelmi hősöknek a távoli múltból, legendás alakoknak, elvont fogalmaknak, nagy évfordulók ünneplésének."1 A századfordulón, az imázs-teremtő erőfeszítések következtében átalakult a magyar művészeti élet, a fényképészek részéről pedig elindult a küzdelem, hogy az új médiu­ mot, a fotográfiát, művészetként ismertessék el. Ebben az időszakban elvárássá és belső igénnyé vált a jól értesültség az élet minden területén, az újság-előfizetők próbál­ tak tájékozottnak mutatkozni a színházi, a politikai, a társasági és a sportélet eseménye­ it illetően, művészeti kérdésekhez szóltak hozzá. A hetilapok, a szerkesztők által kö­ zölt képekkel - így a portréfelvételekkel együtt - a beavatottság érzését közvetítették. Eleinte az alkotók az azonosság, a hasonlatosság kritériumainak igyekeztek megfelel­ ni, legfőbb eredménynek ugyanis a felismerhetőség, a beazonosíthatóság bizonyult, ami azért volt fontos, mert ki akarták elégíteni az információra éhes közönség kíváncsi­ ságát. Később egyre nagyobb kereslet mutatkozott a személyes kontaktus alapján készí­ tett jellemábrázoló, a személyiség titkait sejtető, érzelmeket tükröző portrék iránt, de a fotó leginkább még csak a magánélet szférájában jelent meg. Az első, illusztrált ma­ gyar nyelvű képes lapok kezdetben divatképeket közöltek, történelmi rajzokat, köz­ ismert személyiségek arcképeit, csak ritkán jelentettek meg életképeket, riportrajzokat. Az 1840-es évektől a dagerrotípiák, majd az eredeti fényképek alapján megrajzolt met­ szetek és litográfiák „színesítették" az újságokat. Az 1854-ben alapított Vasárnapi Újság szöveg közé tördelt illusztrációkat szerepeltetett, elsősorban gazdag képanyaga tette népszerűvé. 1883-ban közölt először sokszorosított fénykép-illusztrációt, de előtte is sok fotográfust foglalkoztatott, hogy elkészítsék a metszetekhez szükséges felvétele­ ket. Emellett a századfordulón több más, képes sajtótermék is feltűnt, Mikszáth életé­ ben ilyen volt például az Új Idők (1894) és a Tolnai Világlapja (1901),2 átalakult a Képes Újság (1830) is, de szinte valamennyi lapnak ugyanaz a fotósgárda dolgozott.3 46 �Mikszáth, az anekdotázó „nagy palóc", íróként, újságíróként, politikusként egy­ aránt nagy népszerűségnek örvendett, irodalmi társaságok és a Magyar Tudomá­ nyos Akadémia (levelező) tagja volt, Illyefalván, Fogarason mint képviselőt ünne­ pelték. Gyakran szerepelt a sajtóban, nemcsak tárcáit, novelláit és regényeit közöl­ ték szívesen, hanem arcképeit is, A Hét, a Képes Folyóirat, a Koszorú, az Ország-Világ, a Vasárnapi Újság és az Új Idők lapjain. A legtöbb, róla készült felvétel a Vasárnapi Újságban és az Új Időkben jelent meg, a sajtóorgánumok azonban nemcsak portréfo­ tóit, hanem egyéb műalkotások (szobrok, grafikák, festmények, karikatúrák) rep­ rodukcióit is hozták. A Képes Folyóirat több, az író közéleti tevékenységével kapcso­ latos ábrázolást közölt, az Új Idők és a Vasárnapi Újság szívesen foglalkozott a ma­ gánéletével is. A konzervatívabb megjelenésű A Hét maradt a reprezentatív portré­ felvételeknél, Mikszáthot nem mutatta be magánemberként az olvasóknak. Renge­ teg közlés jelent meg a tiszteletére rendezett szegedi és budapesti, Vigadóbeli jubi­ leumi ünnepségek idején, majd temetéséről, halála után pedig az életút fontosabb állomásairól vonultattak fel jellemző képeket, egyéb illusztratív felvételek (szülői ház, népviseletbe öltözött palóc legények és menyecskék, horpácsi kúria, az író halotti maszkja, kezének gipsz-másolata stb.) kíséretében. Mikszáth nem fotózott, nem rajzolt, nem szobrászkodott, nem festett, de jó kap­ csolatban állt több fényképésszel, szobrásszal, karikaturistával, képzőművésszel. Többek között Benczúr Gyulával, aki két képet is festett róla, és Jókai Rózával, Feszty Árpád feleségével, akivel már hosszú évekkel a Jókai-életrajz megírása előtt megismerkedett, hiszen állandó látogatója volt a Bajza utcai Jókai-Feszty ház szalon­ jának.4 Paczka Ferenc, Pollák Zsigmond, Mayler Ede, Jankó János, Garay Ákos, Faragó József, Glatz Oszkár, Záhonyi Nagy Mihály, Komáromi-Katz Endre, Karel Klič személyesen ismerte, ábrázolta őt. A hagyatéki anyagból több olyan művészeti alkotás is előkerült, melyet ajándékba kapott képzőművészektől, esetleg művei illusztrációiként jelentek meg,5 ezek jelenleg Horpácson, az emlékházban találhatók. Mikszáthról nagyon sokat, mégis nagyon keveset árulnak el a róla készült felvé­ telek. Megtudhatjuk például, hogy mellőzte a túlkapásokat, nem fotóztatta magát díszmagyarban, széles karimájú kalapban vagy háziköntösben a kor divatja szerint, a fényképek ugyanakkor nem tudják visszaadni azt az elevenséget, ami kortársai és családtagjai elbeszélései alapján jellemezte őt. A róla készült, fellelhető fényképek száma azonban kevés. Levelezése alapján kiderül, hogy néhány, számára fontos személynek küldött arcképe például elveszett. Elképzelhető, hogy ezek a fotográfi­ ák megsemmisültek, erre következtethetünk például Mikszáth Gyula6 az író 75. születésnapjára adott nyilatkozatából. „Nagyon szerettem Kálmánt én is [...] Ál­ landó levelezésben is állottunk egymással. Hozzám írt levelei, sajnos, elkallódtak az évek során... Tudja, mi olyan flegmatikus család vagyunk, hogy a szeretetet nem külsőségekben és nem relikviákban, hanem a szívünkben őrizzük."7 Mikszáth Kálmánné ügyelt arra, hogy a férje levelezése megmaradjon, megjelen­ hessen. Benczúr Gyulánénak, akivel meghitt, baráti levelezést folytatott, és aki férjé­ vel együtt segítségére volt tervei megvalósításakor, így írt, miután eldöntötte, hogy a Magyar Tudományos Akadémiának ajándékozza férje hagyatékát: „Semmi egyéb nem vezérel, engemet, a levelek kiadására, mint az, hogy szeretném magam Őt (a megboldogultat) úgy a világ elé állítani, mint amilyen volt. Ő maga írja a Jókai életrajzába, hogy Jókainál az a nagy hiba, hogy nem voltak intim levelei, amelyekből 47 �meg lehetne az egyéniségét állapítani, ezekre szükség lett volna, de nem voltak. Itt nála vannak, csak jól kell felhasználni, de azt csak én tudom."8 Mikszáthné tehát őrizgette a leveleket, a fényképeket, melyek segítenek közelebb férkőzni az író egyéniségéhez, megismerni a környezetét, ugyanakkor nem elképzelhetetlen, hogy megsemmisített vagy megmásított néhány dokumentumot annak érdekében, hogy az általa elképzelt Mikszáth-képet közvetítse az utókornak.9 Mikszáth Kálmán dédunokája, Mikszáth-Cseney Kálmán10 a hagyaték egy ré­ szének pusztulását annak tulajdonítja, hogy 1950-ben a Belügyminisztérium embe­ rei minden mozdítható tárgyat elhurcoltak a horpácsi kúriából, és már a szállításnál megsérült, megsemmisült az anyagok egy része. Elmondásai alapján az 1960-as évek végén találtak rá a hagyatékra a BM pincéjében, rettenetes állapotban, akkor adták át a Magyar Tudományos Akadémiának az anyagot, hogy tovább gazdagítsa az ottani Mikszáth-gyűjteményt. Méreiné Juhász Margit, az író levelezésének rendszerezője cáfolja ezt az állítást: „A Mikszáth-emlékek a második világháborúig maradtak az emlékszobában. Ekkor az anyagot légi veszély miatt összecsomagol­ ták, és biztos helyen tárolták."11 Az MTAK könyvtárosai szintén tagadják, hogy a BM-ből bármi is az Akadémiára került volna, az Akadémiai Könyvtár dokumentá­ ciós anyagában ugyanis az szerepel, hogy a PM, azaz a Pénzügyminisztérium sze­ nespincéjéből vettek át relikviákat 1950-ben, melyeket ifj. Mikszáth Kálmán adótar­ tozásai fejében foglaltak le. Az átvett anyagokról nem készült leltár. Elképzelhető továbbá, hogy készült néhány, az idők során elkallódott felvétel az író külföldi útjain, a fürdőhelyeken töltött időszakok alatt, Balatonfüreden, Marillavölgyben, Gleichenbergben, Gyopároson, Karlsbadban, Mehádiában, Rohicson vagy Zsélyen, esetleg politikai útjain is. Néhány elkallódott fotó korábbi létezésére utal Mikszáth Mauks Ilonához írt le­ vele,12 melyben arról számol be, hogy Mikszáth Miklósnénak (Blumlacher Júliának) küldött egy felvételt Szilácsra, egy tréfás németséggel megfogalmazott levél kíséreté­ ben: „Kedves Júlia! Itt küldöm fényképemet. Persze nem jól vagyok eltalálva, mivel akkor szép volt a frizurám. Erről a képről tehát nem ismersz majd fel. De ebben a levélben lefényképezem beszédmodorom, és az nagyobb »emlék« lesz számodra, mint az én külsőm látványa. »A stílus maga az ember« - mondja egy ostoba francia költő... mint ahogyan az én német stílusom én magam vagyok."13 A levél további részeiből kiderül, hogy aznap Mauks Ilonának is küldött magáról egy fotót, ami szintén eltűnt. „Egy éves írói jubileumának tiszteletére itt küldöm ajándékba az arcképemet. A csizmákat azért vágtam le, mert az én Sándor barátom egyenesen a budai hegyekről jött magát levétetni sáros csizmával, midőn én távozó félben vol­ tam Pestről - s ő egész életében meg nem bocsátaná, ha »dámák« előtt sáros csiz­ mával mutatnám be. Arcképem csizmás részét majd elküldöm neki Pestre: miután ez éppen hatalmas anyag lesz egy jó »élcre« - melyről majd élőszóval valamikor."14 A csizma korábban is karakteresen megjelent, mint jellemző Mikszáth-kiegészítő. Özvegye a Visszaemlékezésekben15 így ír megismerkedésük pillanatáról: „A fiatalemberen, szép két beszélő szemén kívül, nem volt semmi különös megfigyelni való; kék, fehér pettyes nyakkendője mindenhez hasonlított, csak csokorhoz nem, különös színű sárga kabátján négy vagy öt zseb is volt, mind darabka papirosokkal megtöltve, és csizmája volt. Az öregurak ugyan többnyire csizmában jártak, atyám is magyar ruhát viselt, de a fiatalembereknél ezt kevésnél láttuk, úgy bizony ez 48 �nekünk sehogy sem tetszett."16 Mauks Kornélia a következőket említi az első talál­ kozással kapcsolatban: „Lehetetlen, sárga színű a kabátja [...] no, és csizma volt a lábán [...] és folyton a szivarjával babrált [...] bizony kár - mondta a nővérem hogy olyan szép fekete szemei vannak."17 Fiatal korában tehát a csizma valószínű­ leg elmaradhatatlan részét képezte Mikszáth öltözetének, diákkori, Selmecbányán készült képén is látható, később azonban felváltotta a gombos cipő, a fűzős félcipő. Az utóbb idézett levélrészlet azonban arra is felhívja a figyelmet, és más forrásokat alapul véve is erre lehet következtetni, hogy Mikszáth, ügy tűnik, kedvelte a sárga színt. Tersánszky Mihályhoz írt levelében a következő olvasható: „Esküszöm a sárga nyakkendőmre - hogy soha se kurizálok senkinek, sohasem teszek vizitet senkinél."18 Később, második jegyessége alatt azt firtatja, nem hagyta-e Mohorán a sárga mellényét. „Ugyan írja meg, kérem, nem hagytam én ott maguknál egy sárga mellényt? Mert az egész olyan egyszínű ruha megvan, csak a lajbi hiányzik, pedig arra emlékszem, hogy Mohorán volt rajtam egyszer."19 Feltűnő, hogy az 1880 előtti időkből csak két Mikszáthról készült felvételt ismerünk, egyet vőlegény korából, 1873-ból, egyet pedig diákkorából, 1866-ból. Ennek magyará­ zata lehet, a fent említetteken kívül, hogy Mikszáth ifjúkorában, mint ahogy később sem, nem adott sokat a külsőségekre. Házasságkötését megelőzően nem volt tehetős, nem szerette a hivalkodó, magamutogató embereket, ennek ellenére mindig figyelt a tisztességes megjelenésre. Később, ahogyan egyre rosszabb helyzetbe került, elárve­ rezték mindenét, a ruháit is, hosszú ideig nem készült róla felvétel. A tarthatatlan állapot akkor szűnt meg, amikor Enyedi (Eisenstädter) Lukács és Gelléri Mór meghí­ vására 1878-ban elhagyta Budapestet és elszegődött a Szegedi Napló hoz. Ez év június 11-én így írt Rudnyánszky Gyulának:20 „Ruhám elszakadt rongy, csizmám hasonla­ tosképpen - Úgy állok itt, hogy lehetetlen pirulás nélkül az utcára lépnem."21 Bába Sándor érzékletesen festi le, hogy milyen körülmények között érkezett Mikszáth Szegedre. „Bizony vékony helyzetben került ide a »Szegedi Naplóhoz« a nagy palóc. Mikor megérkezett, fölvezettem a redakcióba és rendelkezésére bocsátottam a háló­ szobát ággyal, pamlaggal és két szekrénnyel. Aztán előzékenyen ajánlkoztam, hogy behozatom a málháit és kértem a föladó vevényt. Belenyúlt a zsebébe és utolérhetet­ len flegmával tett ki az asztalra egy kis csomagot, melyben két inggallér volt. Íme mondá - a kufferem."72 Mikszáth a Szegedi Napló vezető publicistájaként vált ismertté és elismertté, de ebben az időszakban sem készültek róla portrék, egyedül Vágó Pál „Szeged szebb lesz mint volt" Szegedi nagy árvíz (1899-1902) című festményén jelenik meg, az uralkodó kíséretének csoportjától hátrább, apró, alig felismerhető alakban. 1880 végén költözött vissza Budapestre, egyre nagyobb népszerűségnek örven­ dett, anyagi helyzete rendeződött. Onnantól kezdve, mint neves alkotót, gyakran fotózták. Ruházatára ekkoriban jellemző, hogy szerette az egyszerű öltönyt és a csokornyakkendőt, a fotókat nézegetve, ügy tűnik, főként az egyszínű, pöttyös vagy kör-mintás csokornyakkendőket kedvelte, az állógalléros ingeket. Zakója alatt általában mellényt viselt, zsebórával, amit óralánccal mellénye egyik gomblyuká­ hoz rögzített. Kisfia halála után erre az óraláncra került Jánoska miniatűr fényképe és egy krajcár, amit gyermeke adott neki halálos ágyán, hogy viselje gondját ked­ venc állatkáinak, a lónak, a báránynak és a nyúlnak.23 Mikszáth nem szeretett fényképezkedni, az 1880-as évtől azonban egyre gyak­ rabban örökítették meg arcvonásait. Ehhez, a népszerűségen túl, az is hozzájárult, 49 �hogy a fényképezés a 19. század végén egyre szélesebb körben elterjedt eljárássá vált. A könnyű kis gépek megjelenése után a közönség megszerette a merev, kimódolt, agyonretusált műtermi fotográfiáktól eltérő, az embert természetes közegében mutató, nem mindig előnyös pillanatképeket, a fotókészítés már nem csak a fény­ képészek privilégiuma volt. A neves író kinézetére egyre többen lettek kíváncsiak. A saját ábrázatomról című írása, mely a Kisfaludy Társaság új tagjaként mutatta be, és amelyben a fotózáshoz való viszonyáról ad számot, a Koszorú 1882. áprilisi számában jelent meg, egyik legsikerültebb fotójával együtt.24 Mikszáth így írt ekkor: „Hát én, mondom, már leszámoltam külsőmre nézve a világgal s dacára annak, hogy egészen semleges személy vagyok önmagam előtt, mégis bizonyos hiuság vett rajtam erőt, midőn a Koszorú szerkesztője kijelentette, hogy lefestet az újságába, mivelhogy az már ősi szokás, író embernek át kell esni rajta, körözik az arcképét országszerte, hogy min­ den ember megösmerje majd elevenen és ne adjon neki kölcsönt, akármilyen álru­ hát vagy nevet venne is föl." Ebben a humoros, ironikus cikkben mesél a műtermi munkát megelőző procedúráról (alkotófolyamatról) is, amin keresztülment.25 Elbe­ széli, hogy első útja a borbélyhoz vezetett, hosszasan részletezi, mi történt vele a borbély székében. Elképzelhető, hogy az izgalmas leírás hatására címkézték fel a Mikszáth Kálmán borotválása című olajfestményt (Magyar Nemzeti Múzeum, isme­ retlen festő munkája), ami bizonyosan egy 18. század végi alkotás, és nem őt ábrá­ zolja. Mikszáth műve önironikus is, természetesen túlzó, abban viszont igaza van a szerzőnek, hogy a fényképet gondosan megkonstruált alkotásként jellemzi. Felve­ tődik a kérdés, hogy a kidolgozott, percekig készülő, merevséget tükröző fotó igaz képet közöl-e a bemutatott személyről. Fábri Anna találó megjegyzése szerint „a humoros elbeszélői megjegyzések arról számolnak be, hogy hogyan lesz a leendő híresség fényképészeti munkatárggyá, s végül hogyan áll elő új (képi?) énje: a nagy emberré."26 Mikszáth itt említi azt is, hogy néha tévedésből más személy neve kerül egy-egy kép alá. Érthetővé válik tehát, hogy az Új Idők 1904. július 24-i száma (X. évf. 30. sz.) miként közölhette Mikszáth Kálmán és Podmaniczky Frigyes báró pá­ ros képmását, holott a fehér kalapban szereplő személy, testalkatát, arcvonásait és mozgását tekintve, bizonyíthatóan nem Mikszáth. Mikszáth nehezen tűrte, ha fényképezik, megmintázzák, valószínűleg nem tuda­ tosan, de mindent megtett annak érdekében, hogy bosszantsa művésztársait. A fotográfus Ellinger Ede27 az író egyik tárcájában kifakad: „Önnel nem lehet boldo­ gulni, Uram! Ha nem viseli jól magát, nem állok jót a képért." Ennek ellenére Ellinger készítette róla a legtöbb portréfotót, többek között az egyetlen profilképet, ami Az Újság szerkesztőségi tagjának igazolványképeként is funkcionált. Nemcsak Ellinger, de Alpo Sailo, a fiatal finn szobrász - aki nemzeti múzeumuk számára, a magyar-finn kapcsolatokat építve kívánta megmintázni a nagy magyar írót - is panaszkodott Mikszáthra.28 Egy mellszobor története című írásában részletezi,29 hogy milyen nehezen tudta elkészíteni portréját. „A kitűnő író nyilván abban a véleményben volt, hogy amit ő megtehet, az éntőlem is kitelik. Ő leül íróasztala mellé, vagy kényelmesen elterül a pamlagon, vagy föl s alá sétál szobájában és ezalatt egyre-másra születnek meg a legváltozatosabb, de mindig élethű alakjai. Hiába erősítgettem, hogy én így nem tudok alkotni. Ha szoborban kívánja magát látni, akkor le kell telepednie velem szemben, s nyugton maradnia bizonyos ideig. De 50 �lehetetlen volt Mikszáthot erről meggyőznöm s makacsul vonakodott »ülni«. Járt föl és le, vagy éppenséggel eltűnt szemem elől, hogy a szomszéd szobában fiait keresse föl. Szóval éppen csak a helyén nem akart maradni, mikor mintáznom kel­ lett volna." Itt említi Alpo Sailo, hogy végül megelégelte a várakozást, és elkérte Mikszáth egyik fotóját, hogy az alapján készítse el a büsztöt.30 Nemcsak a szobrász, de Mikszáth is lejegyezte modellsége történetét, felkérésre levelet írt Nagy Miklós szerkesztőnek:31 „Kedves Barátom! Azt kívánod tőlem, hogy írjam le lapodnak, milyen érzései vannak az olyan embernek, aki mint modell ül saját szobrához. Azt látom ebből, hogy ezt te valami különös élvezetnek tartod. Legalább is úgy kérde­ zed, mint ahogy kérdeznéd, mit érez egy ember, akinek például a lábát vakarják. Hát erre én azt felelem neked, hogy minden attól függ, vajon viszket-e a lába az illetőnek? Mert ha viszket, akkor mennyei kéj, de ha nem viszket, akkor csak al­ kalmatlan csiklandozás. Hát az én lábam nem viszket."32 A levélből kiderül az is, hogy az írót fárasztotta az „ülés". Így folytatta: „A délutáni órák voltak kitűzve, háromtól ötig. De ez csakhamar lehetetlen időnek bizonyult, mert amint leültem, azonnal letapadtak a szemeim. Majmuna álomtündér suhogó szoknyája szélével megérintett. Ez az egyetlen asszony még, aki varázserővel bír fölöttem. Sailo Alpo azonban nem akart egy alvó írót. Arra kért, tegyem át az üléseket délelőtt tizenegy­ re. Nem ért semmit. Délelőtt is legott elaludtam, mihelyt elibe kellett ülnöm s egy pontra szegeznem a szememet. A művész kétségbe volt esve, de én legalább gaz­ dagabb lettem egy tapasztalattal: »Ha álmatlanság gyötör, állj be modellnek.« Egy szó, mint száz: nagy viszontagságok között vittük annyira, hogy a szürke, idomtalan alak lassankint engedelmeskedni kezdett a fiatal mester ujjai alatt, s napról-napra jobban fölvette az én alakomat. És hát most már megvan, és abban is megfelel a szobrokhoz kötött követelményeknek, hogy nem igen hasonlít hozzám." A Mikszáth számára egyáltalán nem felvillanyozó modell-munkáról és az elkészült műalkotásról fotódokumentáció született, ahogyan a Holló Barnabás33 műtermében történő szobrászi munka folyamatáról is. Kallós Oszkár, az Új Idők fotósa örökítette meg a művészt és modelljét, a képek közül egy meg is jelent a folyóiratban.34 Mikszáthot nem csupán nagyobb volumenű események kapcsán, hétköznapi tevé­ kenységek vagy munka közben is szívesen megörökítették. Jellemzőek azok az ábrá­ zolások, amik mint képviselőt mutatják be, a Sándor utcai Képviselőház előtt, vagy fogarasi választói körében. A Képviselőház előtt készült utcai felvételeken arcvonásai nem látszanak, körvonalai elmosódottak, a kisméretű, rossz minőségű képek amatőr felvételek, ismeretlen fényképész alkotásai. Mikszáth, úgy tűnik, tisztában volt azzal, hogy fotózzák, mosolyog, zsebre tett kézzel áll, merev testtartással, tulajdonképpen saját magát „állítja be". Viselkedése az egyik csoportképen tűnik csak természetes­ nek, azon, amelyiken elvegyül a tömegben. A Fogarason készült képek változatosak, különböző élethelyzetekben mutatják az írót: az indóház előtt áll választóival, foga­ ton ül, sétál az erdélyi kisváros kies utcáin, egy lovon ülő székely fiút néz a városi parkban Fogaras előkelőségeivel, lakomázik. Ezek a felvételek kivétel nélkül beállí­ tottak, a Vasárnapi Újság számára készültek, Balogh Rudolf objektívjén keresztül. A Mikszáthot családja, vagy barátai körében bemutató felvételek első ránézésre szintén beállított képeknek tűnnek. Tudvalevő, hogy az író nagyon szerette család­ tagjait, mégsem látunk meghittséget a képeken, sosem juttatja kifejezésre érzéseit. Hiába érződik a családtagok között meglévő harmónia, nincs közöttük testi kontaktus, 51 �nincsenek gyengéd mozdulatok, érzelmekkel telített pillantások, lágy gesztusok. Mindez összefügg azzal, hogy Mikszáth a közönséggel szemben távolságtartó, befelé él. Nem feszeng a képeken, csak nem adja át magát teljesen. Ez a fajta „hi­ degség" nem író-mivoltához köthető, jelleméhez tartozik, ahhoz, hogy ő mindig „néző", kívülálló marad. Ugyanakkor nem tudhatjuk, hogy abból, amit magából mutat, mennyi a saját elképzelés, és mi volt a fotós elvárása, egy fényképésznek ugyanis mindig van valamiféle koncepciója, elképzelése a jelenetről, az általa meg­ örökíteni kívánt témáról, esetleg konkrét feladattal, általában valamelyik sajtóorgá­ num megbízásából érkezik. Írásai alapján azt hihetnénk, hogy Mikszáth sok min­ dent kiad magából, de ez nincs így, mindig nagyon megformálja, amit megír, amit elénk tár, ő az egyik legzárkózottabb szerző, annak ellenére, hogy sokszor közvet­ len hangnemben szól olvasóihoz, túloz, ironizál.35 Az eltávolító ábrázolás ugyan­ akkor a korszak jellemzője is, azok a képek, melyek nagyközönség számára készül­ nek, hivatalosak, még nem jelenik meg rajtuk a bohém, néha fürdőző, néha síelő (pl. Radnóti-fotók) híresség. A szellemi élet nagyságai így mindig elérhetetlennek, megközelíthetetlennek tűnnek Mikszáth korában. Egyedül Mikszáth természetes közegének részleteit láthatjuk a maguk valójában, például a Reviczky-téri lakásá­ nak nappaliját, dolgozószobáját, ebédlőjét. A „boldog ember" szerette az egyszerűsé­ get, konzervatív, vidékies miliőben élt, nem világfiként. Lakásának otthonosságáról az Új Idők névtelen riportere számol be, többek között: „A Reviczky-tér 1. számú házában, az első emeleten laknak Mikszáth Kálmánék. Aki első ízben megy oda, meglepetten, és talán némi édes meghatottsággal pillant körül. No lám, hát ilyen lakás is találkozik még Pesten? A vidéki kis fiskálisok ma már »fővárosi milieuben« élnek, a nagy író azonban, kinek dicsősége régóta kinőtt az ország határai közül, egy darab igazi vidékkel vette körül magát fővárosi szállásán. Nem is tudnám hamarjá­ ban megmondani, hogy mi teszi kimondottan vidékivé ezt a szép és kényelmes ott­ hont. Alkalmasint csak a levegője, mely teli van a házigazda erős, bölcs és konzerva­ tív, igénytelenségében is szemkápráztatóan színes, fatalizmusában is igen öntudatos egyéniségével. Ez az egyéniség itt mindent betölt és a maga képére formál, nemcsak az embereket, hanem a tárgyakat is. A pesti szobaleány, aki Mikszáthékhoz szegő­ dik, nagy hamar tisztes és kedves gyarmati leányzó benyomását teszi, a régi kredenc pedig, amit tegnap vettek az antikvárnál, holnap már úgy fest, mintha a nagyapjától örökölte volna a költő."36 Érdekes Mikszáthnak a tárgyakhoz való viszonya. Bizonyos eszközöket, bútorokat, amikhez korábban ragaszkodott, valamilyen negatív élmény hatására látni sem akart többé, ilyen például az a kredenc, melyben édesanyja tárolta számára a legfinomabb falatokat, amíg élt,37 más tárgyakhoz azonban, melyekhez kellemes élményei fűződtek, élete végéig ragaszkodott, ilyenek voltak a pipái, és néhány bútordarab, és a legkedvesebb a vörös fotel, amelyben délutánonként üldö­ gélt, dohányzott és elmélkedett. A csöndes elmélkedések közben formálódtak alakjai, ilyenkor születtek művei. A vörös fotel néhány fényképfelvételen is szerepel. Mikszáthné többször tesz említést az ülőalkalmatosságról, először, amikor a Mikszáthtal való második találkozására emlékszik vissza. „Beleült egy vörös fotelbe, olyan otthonosan, mintha gyermekkora óta abban üldögélt volna."38 Később, a második jegyesség idején, az egyik mohorai látogatás kapcsán írja: „Általában nagyon boldog­ nak látszott. A veranda elé ültetett piros muskátlik nézésével alig tudott betelni. Hát még mikor a vendégszobába bevezettem, és ott egy ajtó mögött megpillantotta régi 52 �várát, a vörös fotelt, kezeit összecsapta, és felkiáltott: - Bizony Isten!... A régi fo­ tel!... És milyen épségben, mintha azóta senki sem tilt volna benne. Én némán intet­ tem, hogy valóban úgy van. Azért volt félretéve, hogy senki ne jusson hozzá. Ekkor ő odatolta a többi székek közé, és jókedvűen elhelyezkedett benne. Helyén vagyok mondta."39 Számára fontos volt, hogy személyes használati tárgyai valóban szemé­ lyesek legyenek, ugyanúgy ragaszkodott az emlékeihez és az emlékeket folyamato­ san felszínen tartó relikviákhoz, mint műveinek kedves szereplőihez.40 Mikszáthot persze nemcsak a nappalijában fotózták, hanem lakása másik fontos helyiségében, a dolgozószobájában is, amint jegyzetel, vagy egyszerűen csak író­ asztala mellett ül. Jellemző ábrázolás volt a 19. század végén, a 20. század elején, hogy az írók, a képviselők, tollal a kezükben ültek dolgozószobájuk domináns bútordarabja mellett, a festőket pedig hasonló megfontolásból műtermükben ábrá­ zolták, munka közben.41 Ezeket a képeket nézve szembeötlő, hogy a megjelenített alakok mennyire természetellenesen viselkednek egy valójában természetes közeg­ ben. A „háttér" tökéletesen elrendezett, sokszor oda nem illő dísztárgyakat, szob­ rokat, gyertyatartókat, vázákat zsúfolnak az asztalra. Az ominózus Mikszáth-asztal jellegzetes motívuma a korra jellemző, rojtos-ernyős lámpa, érdekessége, hogy bár külsőre nagyon hasonlít a jelzett időszakban elterjedt gázlámpákhoz, mégsem ha­ gyományos konstrukció, elektromos árammal működő.42 Amikor Mikszáth az író­ asztalánál ül, teljesen hihető, hogy valóban dolgozik, ebben az esetben nem érzé­ kelhető semmiféle távolságtartás, íróként eggyé válik szerepével. Fábri Anna így jellemzi: „Az idős Mikszáth azon kevesek közé tartozik, aki (legalábbis egy felvéte­ len) megmutatta magát munka közben: papírlapok kusza halmazával beborított asztala fölé hajolva ír, olyan természetességgel, mintha senki más nem lenne rajta kívül a dolgozószobában."43 Felesége regéinek hatására elterjedt a köztudatban, hogy írás közben nem volt szüksége olyan nagy nyugalomra, mint az elmélkedés pillanataiban, valamint, hogy kézirataival hanyagul bánt. Néhány felvétel valóban azt mutatja, hogy íróasztalán rendetlenül hevernek a kéziratok, a levelek, az újsá­ gok és a könyvek, papírdobozok, ebből azonban nem lehet messzemenő következ­ tetéseket levonni, főként, hogy ezek mind a munkájához szükséges tárgyak, eszkö­ zök. A visszaemlékezéseket megfelelő forráskritikával kell kezelni, az emlékezet szelektív, az emlékezetkonstrukciók pedig úgy jönnek létre, hogy az emlékező személy a jelenéhez alakítja a múltját, a jövő tükrében, horizontja tehát folyamato­ san változik.44 Mikszáthnál a pihenés, az elmélkedés jelképe a fél- vagy egész alakos portrékon, a csoport-, vagy a családi képek nagy részén a kezében tartott pipa vagy szivar, a határozottabb elkülönülés attribútuma, amely nemcsak a dohányos ember elszeparálódását jelzi, hanem a szemlélődés ihletett perceit is megjeleníti. Mikszáth do­ hányzás közben csöndesen reflektált a világra, olyankor formálódtak a művei. A sétapálca pedig az aktív kikapcsolódás szimbóluma, amire nem sok időt szakított az író, hiszen nem kedvelte az intenzív testmozgást, ő maga sem tagadta ezt.45 Kü­ lönleges, a használati eszközöktől eltérő tárgyakkal együtt Mikszáth csak egyszer jelenik meg, amikor 1895-ben fiaival, Kálmánnal és Alberttel fotózta Ellinger Ede. A képen a fiúk fordítva ülnek hintalovaikon, A lublói ember hőséhez, a kísértetként lóháton közlekedő Kaszperekhez hasonlóan.46 Ez volt az író első hagyományos, jellegtelen felvételektől eltérő ábrázolása. 53 �A kor divattendenciáinak is köszönhető valószínűleg, hogy Mikszáth kedvelte a kalapot, ez a kiegészítő az utcai felvételek jellemző tartozéka, a hosszú télikabáttal együtt. A télikabát egyébként is fontos szerepet töltött be az író életében, a fáma szerint a Tisztelt Házból közvetített tárcáin kívül ennek a ruhadarabnak köszönhet­ te képviselőségét. Mikszáth Kálmánné visszaemlékezik az első napra, amit férje a Képviselőházban töltött: „Reggel azután fél tízkor beállított Antalik Károly, és ko­ csin elvitte az uramat, miután engem megbiztatott azzal, hogy két óra után bizto­ san itthon lesznek. De bizony lett három óra is, és az én uram még mindig nem jött haza. Nagy nyugtalanság fogott el, és az udvari szoba ablakához álltam, ahonnan a kapualját lestem. Egyszer csak úgy három óra után meglátom az uramat, amint a kapu alatt beszalad felgyűrt gallérral - télikabát nélkül. [...] - No, nekem volt ugyan miért odamennem - mondta haragtól szikrázó szemekkel -, ellopták a télikabátomat."47 Ezen a történeten aztán sokszor tréfálkoztak a Tisztelt Ház folyosó­ ján, anekdoták keringtek Mikszáth Kálmán kabátjáról, úgyhogy Tisza Kálmán egy­ szer nevetve mondta Beöthy Algernonnak - más elbeszélések szerint egyenesen Mikszáthnak -, hogy érti, hogy fogast szeretne a kabátjának a Házban, legyen türe­ lemmel és meglesz.48 Mikszáth nem akart másokhoz hasonlítani, nem volt képzelt ideálja, vállalta egyéniségét, annak ellenére, hogy időnként alávetette magát a fényképészek akara­ tának. Kedvenc fotósról nem beszélt, ami bizonyos, hogy Ellinger Ede, korának egyik legnevesebb portréfotósa, valamint Jelfy Gyula, a Vasárnapi Újság fotóriportere sokszor megörökítette őt. Hiába figurázza ki A saját ábrázatomról című írásában a kikényszerített beállításokat, mozdulatokat, a műtermi környezetben megkövetelt természetellenes viselkedést, Mikszáth fotográfiához való viszonya ambivalensnek mondható. Alapvetően az egyszerűséget kedvelte, a természetesség híve volt, ugyanakkor elismerte a beállított fénykép fontosságát, a népszerűség növelése érdekében, melyről a szerkesztők és a fényképészek győzték meg. Ellingerről így nyilatkozott: „Az még csak a kegyetlen ember! Semmit sem talált rendben, sem a bajuszomat, sem a nyakkendőmet, sem a hajamat. Megnézett oldalt, szembe, féloldalt, minden­ féle pozitúrában, hogy mi módon mutatnék többet. Végre is kitört belőle az elége­ detlenség. -Csináljon hát, kérem, valamivel irodalmibb arcot. - Irodalmibb arcot! Hol vegyem én az irodalmi arcot, pláne ilyen hirtelen? Odaszorította a fejemet, mintha csizmasarok volna, egy rézsarkantyúba, elém szögezte a camera obscurát, azután elhelyezte a kezeimet, hogy, mint mondá, bizo­ nyos kerekdedsége legyen a képnek. -C sak ne olyan feszesen kérem. Természetesség... minél több természetesség!" Legközvetlenebb arcát Mikszáth a Horpácson készült felvételeken mutatja. Míg az 1880-as évekre az image-teremtő, beállított képek, főként a portréfotók voltak jellemzők, az 1900-as évek környékén a képviselői, néha az írói attitűd lett a hang­ súlyosabb. Élete utolsó évtizedében viszont, főként 1905 után, egyre többször en­ gedte magát olyannak láttatni, amilyen. A horpácsi birtokot, Szontágh Pál kúriáját 1904-ben vásárolta meg Szontágh Antaltól. 1905-ben már ott töltötte családjával a nyarat. Jelfy Gyula még abban az évben meglátogatta, hogy felvételeket készítsen 54 �a birtokon.49 Az eredeti fotók java része elveszett, valószínűleg elkallódtak valame­ lyik folyóirat szerkesztőségében. Ezeken a képeken Mikszáthot magánemberként látjuk, kedvenc padján üldögél a kúria előtt,50 családjával pihenget a teraszon. Jelfy Gyula horpácsi ténykedéséről Mikszáth A skvarka51 című tárcában számolt be.52 „Negyednapra egy kocsi gurult be az udvaromra s egy elegáns úriember szállt ki belőle. - Én Jelfy vagyok. A kutyák végett jöttem. - Csak nem akarja őket megvenni? - Dehogy - mosolygott, s egy kis fekete ládát vett le a kocsiról. Megösmertem, hogy ez camera obscura és rögtön eszembe jutott, a »Vasárnapi Ujság« egyik fényképészét hívják Jelfynek. - Dehogy, dehogy - ismétlé -, eljöttem a »Vasárnapi Ujság« megbízásából le­ fényképezni a szegény kutyákat, meg a képviselő úr otthonát. A házat, a kertet és természetesen a kutyákat, mint amelyeket leginkább ösmer a közönség. Egy ideig szabadkoztam, hogy így, úgy nem érdemli azt meg Horpács és nem is lehet voltaképpen Horpácsot levenni, de végre is, hisz olyan messziről jött, nem akadályozhattam meg, átengedtem a nyilvánosságnak. [...] Én költött dolgokat akartam innen írni, mesélni a lovaimról, a földjeimről, a fáimról, de a camera obscura beszippantja és odacsapja az olvasó szeme elé a mez­ telen valóságot. Horpács hát elveszett mint mesebánya rám nézve, hanem a kutyák jól jártak a fényképész közbejöttével, mert a halál helyett a halhatatlanság lett osztályrészük, örökös kegyelmet kaptak tőlem." Mikszáth A skvarkában leírja, hogy alkalmatlannak találja ezt a fajta eljárást a természet megörökítésére, hiányolja az élet elevenségét, a személyességet. Az 1910-es Jelfy-felvételekről semmit nem mesél. Közvetlenebb hangvételű, személyes haszná­ latra szánt felvételek ezek, nem a nagyközönség számára készültek, hanem magán­ célra, és csak az író halála után váltak hozzáférhetővé: Mikszáth Szontágh Pál ku­ tyáival játszik, kedvenc kanapéján nyúlik el, mintha nem is a fényképezőgép objektívje lenne a másik oldalon, hanem délutáni magányában pihengetne, egyedül.53 Mikszáth testképe az évek során sokat változott. A fiatal korában vékony férfi élete utolsó két évtizedében folyamatosan nyerte el testesnek mondható alakját. Mivel a köztudatban leginkább az író élete végén készült fotók terjedtek el, nagy­ darab emberként azonosítják, pedig sokáig megtartotta ifjúkori vékonyságát, kez­ detekben ugyanis a folyamatos nélkülözés gyomorbántalmak kialakulását eredmé­ nyezte nála, gégebaja is elhatalmasodott. Miután másodszor is feleségül vette Mauks Ilonát, egészségi állapota sokat javult, gyomorbaja kezdett rendbe jönni, tes­ tesebb lett, de fia, Jánoska halála után ismét lefogyott, az 1890-es évek elejéről egy vékony, szikár ember néz szembe velünk. Később aztán ismét meghízott, szerette a finom ételeket, a mákos kukoricát, a túrós rétest, a csuszát, a palóclevest, a rántott bárányt.54 Arcáról Feszty Róza így ír: „Hogy Jókai, Munkácsy elbájolok voltak - érthető. De ő, ha a formát, vonásait nézzük, direkte csúnya volt. Elég rendes, erőteljes alakján olyan fej, ami inkább hasonlított Tritonhoz, mint Apolló- vagy Jupiterhez. Nagy golyóbis szemek, hihetetlen mozgékony, vastag szemöldök, tülök orr, s a világ 55 �leggörbébb, legfurcsább szája. De ezek felett a rekvizitumok fölött gazdája úgy uralkodott beszéd közben, úgy kezelte őket, mint Hubay vagy Koncz a hegedűjét. Ha víg dolgokat mesélt, egy-két-három tokája nőtt, s ha komolyra fordult a dolog, sovány, beesett, hosszú lett az arca. Szája s bajusza csodálatos, titokteljes kanyaru­ latokkal segítették a szavakat; alsó ajkának egy-egy elgörbülése úgy hatott, mint ételen a legpikánsabb fűszer. A szemeiben jóság, megfigyelés, emberismeret, filozó­ fia, gúny, humor, tragikum csillant fel váltakozva. [...] Szinte szürke, egyhangú lett a legszebb férfiarc is e mellett a kedves, ezer kis manóból összerakott fej mellett."55 Fesztyné előadói képességében látta Mikszáth fő vonzerejét, azt a fajta átlényegülést azonban, amit megjeleníthet a mozgókép, az állókép értelemszerűn nem képes visszaadni. A „semmi mozdulat most" kifejezés tehát, amit a hosszú exponá­ lási idővel kapcsolatban alkalmazott a szerző, ebben az esetben is igaz. A fotók nem tudják visszaadni Mikszáth elevenségét, az azonban kiderül az ábrázolásokból is, hogy az író életének fontos részét képezték a kávéházi, éttermi trakták, kártya par­ tik, beszélgetések. Már fiatal korában, Balassagyarmaton is a Balassa Kávéházban múlatta az időt az esküdtekkel, Szegeden pedig az agglegények szabados életét élte. Amikor Pestre került, a Korona-asztaltársaság56 tagja lett, a Tisztelt Házban való működése során is a bevett gyakorlattal élt. A társasági összejöveteleken gyűj­ tötte témáit, mesélte készülő műveit, hogy beszélgetőpartnerei reakcióin mérje le azok hatásosságát. Ferraris Artúr meg is örökítette a kártyaasztalnál, a híres Tarokk­ parti című olajfestményén, melyen eredetileg nem szerepelt, s a Szabadelvű Pártkör nevezetes kártyaasztalának játékosait és (rendszeres) kibiceit ábrázolja.57 A kártya Mikszáth számára nemcsak szórakozás volt, vagy a baráti összejövetel része, az emberi jellemeket is tanulmányozta a játék során. A festett figurák és az élők című írása bizonyítja ezt. Az utolsó róla készült felvételek között a jubileumi képek jelennek meg markán­ san, ezeken a fogarasi hangulat köszön vissza. Mikszáth ünnepeltként áll rajongói között, vagy díszbeszédet mond. Szegeden dedikál, ez az egyetlen ilyen jellegű képe, amit ismerünk.58 Kiss Ottó felvételén, a jubileumi hangulatnak köszönhetően, ismét a komoly írót látjuk, kezében szivar, és öltözete, mely kezdetekben a kevés­ pénzű latinereké - lazán megkötött csokornyakkendő, keménygallér, makulátlanul eligazított öltöny -, itt a tisztességben megöregedett polgároké: keskeny selyem nyakkendő, kényelmes öltöny, mellény.59 A jubileumi évben az író beteg volt. A Vigadó-beli ünnepségen készült felvételekről azonban ez nem derül ki, hiszen tá­ voli, apró alakként látjuk őt, nem testközelből, mint felesége: „én nézem, keresem az uramat, és látok egy kis töpörödött, öreg, reszkető emberkét a Kálmán ruháiba öltözve, aki alig áll a lábán."60 Mégis, Mikszáth az utolsó pillanatig igenelte az éle­ tet. Ünnepi beszédében a következőket mondta: „Szeretnék mindenkinek valami szépet mondani [...] és azt hiszem, el fogom találni. El fogom találni azt, amire mindnyájan dolgoztak egy esztendő óta, amit célul tűztek ki, amit látni akartak, azt ti., hogy most már végső köszönetemet kifejezve mondjam: méltóztassék haza­ oszolni azzal a tudattal, hogy láttak ma végre egy boldog embert."61 Ez a boldogság árad felénk, amikor az ábrázolásokat szemügyre véve megpillantjuk Mikszáth tekintetében „az életet". Ilyenek hát azok a figurák, akik egyszerre festettek és élők. 56 �Jegyzetek 1 Beke László - GÁBOR Eszter - Prakfalvi Endre - SISA József - Szabó Júlia: Magyar művészet 1800-tól napjainkig. Bp.: Egyetemi Könyvtár-Corvina, 2002, 194. 2 A Színházi Élet később, 1912-től, az Érdekes Újság pedig 1913-tól jelent meg. 3 Ifjabb Klösz György, Mártonffy Gyula, Kossak József, Goszleth István, Balogh Ru­ dolf, Révész és Bíró, Kallós Oszkár, Müllner János, Jelfy Gyula, Békei Ödön, Escher Károly. Közülük néhányan Mikszáthot is fényképezték. 4 A szalonról és Mikszáth látogatásairól Fesztyné is beszámol emlékirataiban. Feszty Árpádné: Akik elmentek. Bp.: 1923, 46-47. 5 A Mikszáth-hagyatékban: Körösfői Kriesch Aladár: Felvidéki paraszt, Margittay Tiha­ mér: Szűcs Pali szerencséje, A bágyi csoda, valamint illusztrációk A tót atyafiak, A jó pa­ rasztok Légrády Kiadásához, A Képviselőház Tisztikara az 1881/4. országgyűlés utolsó szakaszában (metszet), Rajzoka Vármegyéből, Balassagyarmat látképe, Túry Gyula: Vár­ megyei csendélet, Vágó Pál: Árvízkép, Faragó József politikai színes karikatúrái, Ferraris Arthur: Tarokkparti, Záhonyi Nagy Mihály Mikszáth-portréja, Erdőssy Béla: Behava­ zott hajók, Stróbl Alajos: Mikszáth kezeinek gipszmása, Szinyei Merse Pál: Virágzó alma­ fák, Fesztyné Jókai Róza: Mikszáth-portré, Fonty J. Róbert: íróasztalánál. 6 Mikszáth Kálmán öccse. 7 Magyarország, 1935. május 24.,5. 8 1914. január 1., Horpács. 9 Méreiné írja a Mikszáth-levelezéssel kapcsolatban, a kritikai kiadásban: „A levelek csak részben keltezettek. Nagy részük boríték nélkül maradt fenn, más részük borí­ tékban került ugyan elő, de ezek a borítékok nem eredetiek. Mauks Ilona az írótól kapott leveleket címezetlen borítékba helyezve rejtegette, s az eredeti borítékok nagy részét már a kézbesítés után megsemmisítette. [...] Szólnunk kell még a másolatban (Mauks Ilona és Kornélia másolatában) fennmaradt levelek hitelességéről. Alkal­ munk van több olyan másolat összehasonlítására, amelynek eredetijét is megtaláltuk. Ezek a másolatok általában megegyeznek az eredeti levelekkel. [...] Egyetlen sajnála­ tos körülmény miatt nem teljesen azonosak a levelek másolatai az eredetiekkel: Mikszáthné az eredeti levelekben előforduló neveket nem írja ki. Helyettük kezdőbe­ tűket (ez a jobbik eset) vagy csak X. Y.-t használt. [...] Kevésbé mondhatjuk betűhív­ nek azokat a leveleket, amelyeket Mikszáthné Visszaemlékezéseiben közread. [...] egy levélből hármat formált [...] Más összehasonlító levelekben Mikszáthné nagyon óvatosan, de kétségkívül simít szövegrészeken. Gyakran elhagy erősebb kifejezése­ ket, kényesebb részleteket." Bisztray Gyula - Király István - Rejtő István (szerk.): Mikszáth Kálmán összes művei. 1-86. kötet. Bp.: Akadémiai Kiadó, 1960-2007, 24. kötet, 239-240. Nem elképzelhetetlen tehát, hogy a fényképfelvételek esetében is sor került némi cenzúrázásra. 10 A horpácsiak köreiben is elterjedt a legenda, és egyes kutatók is egyetértenek Mik­ száth dédunokájával. 11 Méreiné Juhász Margit: Mikszáth Kálmán szellemi és tárgyi hagyatéka a Magyar Tudo­ mányos Akadémián és tájmúzeumainkban. Bp.: MTA Könyvtára, 1963,15. 12 Szklabonya, 1872. július 17., elveszett, közölte Mauks Kornélia: Mikszáth Kálmánról. Bp.: Olcsó Könyvtár 2019-2025. sz., 1921, 3-10. Az MTAK Kézirattárában található egy másik, keltezetlen levél is, amely Mauks Ilonához íródott, Méreiné Juhász Margit szerint 1872-ből származik. A levélhez tar­ tozó borítékban eredetileg négy, az akkor éppen Budapesten - később Bécsben - te­ vékenykedő, cseh származású fényképész, karikaturista és illusztrátor Karel Klič által 57 �készített - három Mikszáthot és egy virágcsokrot - ábrázoló árnyképnek kellett len­ nie, mint kiderül Mikszáth soraiból, ezek közül azonban csak két portré maradt fenn. 13 Az eredeti levél szövege: „Lieber Juliette! Hier schikke dir meine photographie. Ich bin freilich nicht gut getroffen, weil meine frizura war dann schöne. Du erkansz mich von diesen bild nicht. Aber in diese briefe photographire ich meine rede, und das wird sein gröszere »Andenk« für dich, als meine fizionomie. »Das stil ist selbst der mentsch« - sagt eine dumme francözische Dichter [...] also meine deutsche stil bin »ich«. Da hast »mich«." 14 Jelenleg egyik fotó hollétéről sem tudunk. 15 Mikszáth Kálmánné visszaemlékezései. Előszó, irodalomjegyzék Praznovszky Mihály, sajtó alá rendezte és az utószót írta Tabák András. Horpács: Mikszáth Kiadó [2002]. 16 Fiatalkori kinézetére utaló másik feljegyzést is találunk a Visszaemlékezésekben: „Mi csak elbámultunk. Hát ez lenne az az ember, aki női társaságban mukkanni sem mer? És milyen jól nézett ki fekete kabátjában!" 17 Mauks Kornélia: Képek Mikszáth Kálmán életéből. Bp.: Lampel R.T., 1918, 7. 18 Szklabonya, 1870. tavasz elején, OSZK Kézirattára, Jelz. 1936/20. A levél eredetileg keltezetlen, Méreiné Juhász Margit datálta. „Mivel ez a levél a Milka ügy végső kihangzása, és a teljes vereség bevallása, következésképp a húsvét előtti böjtidő további folyamán, március elején kelhetett." Bisztray Gyula - Király István - Rejtő István (szerk.): Mikszáth Kálmán összes művei. 1-86. kötet. Bp.: Akadé­ miai Kiadó, 1960-2007, 24. kötet, 246. 19 Mauks Ilonához, Budapest, 1882. július 23. Nem ismert, másolata Mikszáthnétól az MTA Kézirattárában. Jelz. Ms. 38/rr. 8. M. h. 20 Rudnyánszky a Rózsa és Neje Kiadóval állt üzleti kapcsolatban, sokat segített Mikszáthnak, a Budapesti Napilap szerkesztőségéből ismerték egymást. 21 El nem küldött levél, MTA Kézirattára, jelzet: Ms. 39/bb. N. 1952/483. M. h. 22 A „tót atyafiak" kiadója. A Hét, 1891. január 25. 2. évf. 4. sz., 53. 23 Jánoska 1890-ben hunyt el. Az óralánc jelenleg a Palóc Múzeum gyűjteményében található, Balassagyarmaton. Megjelent a Pesti Hírlap 1882. 89. számában. 24 A saját ábrázatomról című írás megjelent a Pesti Hírlap 1882. 89. számában is. 25 Ebben a műben azt is írja Mikszáth: „A minap egy német lap hozta az arcképemet egy másik íróéval együtt." A cikkben említett fotó adatairól, hollétéről sem tudunk. 26 Debreceni Boglárka (szerk.): Semmi mozdulat most. Mikszáth Kálmán összes fényképe, válogatott ábrázolások. Bp.: Petőfi Irodalmi Múzeum, 2010. 8. 27 Ellinger Ede készítette Mikszáth egyetlen, ránk maradt profilképét. A profilkép már az ókortól kezdve markánsan megjelenik az uralkodók, később a hírességek azonosí­ tójaként, először a római császárok verették pénzérmekre, később nemesek és művé­ szek is szívesen festtettek magukról profilképet. Mikszáth esetében, eltérően Karin­ thy vagy Ady ilyen jellegű fotóitól, egyáltalán nem jellemző ez a fajta megjelenés. 28 A 19. század második felétől az 1910-es évig tartó időszakot szokták a finn művészet aranykorának nevezni. A finn művészek Európába utaztak, hogy inspirációt merít­ senek, a jelzett időszak náluk is a nemzeti identitás megteremtése, keresése idősza­ kának tekinthető, jellemzője, hogy a különböző művészeti ágak között gyümölcsöző kapcsolat állt fenn. Az alkotók közül Albert Edelfelt (1854-1905), Pekka Halonen (1865-1933), Juho Rissanen (1873-1950), Akseli Gallen-Kallela (1865-1931) teljesítmé­ nye emelkedett ki leginkább. Az 1900-as évek finn szobrászatára is a nemzeti romantika után következő realiz­ mus gyakorolt nagy hatást. Ennek az időszaknak a leghíresebb szobrászai közül Ville 58 �Vallgren (1855-1940) Párizsban, Yrjö Liipola (1881-1971) és Alpo Sailo (1877-1955) pedig Magyarországon töltött hosszú időt. 29 Vasárnapi Ujság, 1902. augusztus 3. 49. évf. 31. sz., 502. 30 Nem lehet tudni, pontosan melyik felvételt említi Alpo Sailo, az elkészült mellszobor alapján arra következtethetünk, hogy valószínűleg arról az 1902-ben készült fotóról lehet szó, amin az író családjával együtt jelenik meg Reviczky téri (ma Mikszáth Kálmán tér) otthonában. 31 Nagy Miklósról, a Vasárnapi Ujság szerkesztőjéről írja RÉv a y Mór János: Írók, könyvek kiadók. Egy magyar könyvkiadó emlékiratai (Bp.: Révai Testvérek Irodalmi Intézet Rt, 1920, 187.) című munkája II. kötetének Mikszáthról szóló fejezetében: „Csak egy em­ ber volt, akinek soha nem tudott ellenállni [Mikszáth], aki mindig tudott tőle kézira­ tot kapni, aki előre merte hirdetni, hogy karácsonykor hoz Mikszáth-elbeszélést: ez Nagy Miklós, a »Vasárnapi Ujság« szerkesztője volt, aki csodálatraméltó kitartással napokig, hetekig tudott Mikszáth nyomában járni, órákig várt rá a szerkesztőségben, vele vacsoráit, elkísérte haza és ha látta, hogy alkotó kedvében van, képes volt éjsza­ ka is ott maradni és bevárni, amíg megírja a számára való elbeszélést." 32 Budapest, 1902. augusztus 3. Megjelent a Vasárnapi Ujság, 1902. augusztus 3. 49. évf. 31. számában, 501-502. 33 Holló Barnabás a millenniumi időszak történelmi szobrászatának jeles alakja volt, számos vidéki emlékszobrot, életképet, állat- és portrészobrot készített. Művészetére jellemző a realisztikus ábrázolásmód, ami a kor sajátja is egyben. 34 Új Idők, 1910. január 23. 16. évf. 4. sz., 83. 35 Ezt szemlélteti az is, hogy miután Mikszáth másodszor is feleségül vette Mauks Ilo­ nát, még a saját kiadója, Révai Mór is csak véletlenül tudta meg, hogy családot alapí­ tott, évekkel a kötés után - ezt Révai meg is írja az Írók, könyvek, kiadók című művében. 36 Mikszáth Kálmán otthon. In: Új Idők, 1910. január 23. 16. évf. 4. sz., 228. 37 Visszaemlékezések. 111. 38 Visszaemlékezések. 28. 39 Visszaemlékezések. 172-173. 40 Ilyen volt továbbá az óralánca vagy az édesanyja teáskészlete. Amikor Mauks Ilona és Mikszáth Kálmán újra összeházasodtak, Mikszáthné keresett egy hangulatos kis la­ kást a Régiposta utcában, ahová otthonról küldette fel stafírungja maradékát, oda­ szállíttatta Mikszáth legénylakásából a bútorait is. Férje eleinte tiltakozott a saját ott­ hon ellen, maradt volna Budán, a Fiume Szállóban, annak ellenére, hogy az otthon mindig is kiemelt fontosságú volt a számára, kivéve magányos éveit. „Itt szépen meg volt terítve az asztal, rajta csészék, pirított zsemlyeszeletek és a Kálmán édesanyjától maradott kis rózsás »Alt-Wien« kávéskészlet. Kálmán tekintete rátévedt, arcát egy­ szerre nagy haloványság borította, és reszkető kézzel nyúlt a kávésibrik után, levette a fedőjét, s nézegette. - Ilonka - mondta -, nem tudom, varázslat alatt állok-e, de egé­ szen úgy érzem, mintha ez a kávéskészlet az édesanyámé lenne. Hatéves koromban leejtettem, eltört a fedele, egy drótostót aztán sárga rézdróttal összedrótozta, nézze". Visszaemlékezések. 194. 41 Néhány példa: Székely Bertalan műtermében. Képes Folyóirat, 20. évfolyam 8. füzet, 488.; Justh Gyula a Képviselőház elnöki szobájában. Képes Folyóirat, 19. évf. 11. sz., 749. 42 A Mikszáth-családnak telefonja is volt, ami abban az időszakban szintén ritkaságnak számított. 43 Semmi mozdulat most. 14. 44 Az Új Idők közölt egy Mauks Ilonával készült interjúrészletet a jubileum évében, ez a nyilatkozat érzékletesen rávilágít a fent említettekre. (Később ifj. Mikszáth Kálmán és 59 �Mauks Kornélia is megcáfolta az interjúban elhangzottakat, emlékirataiban.) „Hogyan dolgozik az uram? Nem bánja, ha nincs is körülötte föltétien csend. Fiatalabb korában az ebédlőasztalán szeretett írni, az asztal ilyenkor csak félig volt megterítve és a gyermekek cikáztak és lármáztak körülötte. Most már van külön dolgozószobája és ő az íróasztalán dolgozik, pipaszó mellett, de időközönként ki-kijön beszélgetni a szom­ szédszobába, még ha vendégek is vannak nálam. Nem szereti, ha a dolgozószobájában takarítanak. »Ne dúljanak, kérem!« mondja, ha valaki portörlővel forgolódik körülöt­ te. Én valósággal lelkiismereti furdalásokat érzek, valahányszor takaríttatni akarok, mintha merényletet terveznék ellene. A kéziratival sok baj van. Elkeveri a kész lapo­ kat és megesett már, hogy egy-egy ívet idegen írások közé tett és hónapok múlva va­ lahonnan külföldről küldték vissza. Mi annyira vigyázunk, hogy íróasztalát este ne­ héz szövetekkel borítjuk le, nehogy egy darabka papír is elvesszen, de azért már fél­ bemaradt egy elbeszélése egy elveszett lap miatt, melyet később a kabátja zsebében találtunk meg." Mikszáth Kálmán otthon. In: Új Idők, 1910. január 23. 16. évf. 4. sz., 229. 45 A feleségem - beszéli Mikszáth - észrevette, hogy nagyon ellustulok, még mozog­ ni is lusta vagyok, nemhogy járni. Sőt annyira ellustultam, hogy - mindenkire rádisputáltam volna a magam renyheségét. Ha ott jártunk néha a falusi tuszkulánumomban, és jött a kocsis, hogy jelentse, befogja a lovakat és elhajt valahova, mindig tartóztattam: maradjon csak, ne menjen, ne bántsa a szegény lovakat, hadd pihenje­ nek azok is, ki tudja, ha rajtam áll, talán a Csipkerózsika kisasszony alvó tündérpalo­ tájává változtatom ott a házat, és alvóvá teszek benne mindenkit. Pihenjenek. Pihen­ jen a ház, és a benne lakók, meg a cselédek, meg az istálló népsége, az állatok, és pi­ henjen a föld is, hátha előzőleg ugyis tulságosan megdolgoztatták". Mikszáth Kál­ mánnal készült interjú. In: ADORJÁN Andor: Krónika. A jubiláns Mikszáth Kálmánnál. A Hét, 1909. deczember 25. 20. évf. 52/1033. sz., 855. 46 A felvétel Jön a Kaszperek aláírással jelent meg a VU 1893. május 7. (40. évf. 19. sz.) 315. oldalán, az író Honnan vettem Kaszpereket? című írásával egy oldalon. Mikszáth a következő lapon Kaszperek és a nevelő (Levél a Vasárnapi Ujság szerkesztőjéhez) című írá­ sával zárta le A lublói ember című nagyobb elbeszélésének folytatásos közlését. A mű 1896-ban jelent meg könyv alakban, Kísértet Lublón címmel. 47 Visszaemlékezések. 196. 48 Visszaemlékezések. 198-199. 49 Ezekből a képekből később - például halála évfordulóján - is szívesen reprodukáltak, többek között az Új Időkben is. 50 Mikszáthnak két lócája volt, mindkettő megtekinthető a horpácsi Mikszáth-emlékházban. 51 Skvarka=töpörtyű/tepertő. Mikszáth szerint a horpácsi birtok olyan pici, mint egy tepertő. 52 A fotóriport és az írás a Vasárnapi Ujság 1905. október 1-i (52. évf. 40.) számában je­ lent meg. 53 Az ikonográfia anyagában található amatőr felvételek is főként Horpácson készültek, az 1900-as évek második felében, itt a fotósok ismeretlenek, valószínűleg a család ba­ rátai közül kerültek ki. 54 Ennek ellenére étkezőasztalnál csak ritkán látható, két ilyen jellegű felvételt ismerünk. 55 Akik elmentek... 46-47. 56 A fiatal művészek egyik kedvelt találkozóhelye a Korona Kávéház volt, ide járt Amb­ rus Zoltán, Bartók Lajos, Farnady József, Gozsdu Elek, Greguss Imre, Inczédy László, Komócsy József, Koroda Pál, Margitay Dezső, Mednyánszky László báró, Méray-Horváth Károly, Mészöly Géza, Pállik Béla, Reviczky Gyula, Roskovits Ignác, Rudnyánszky 60 �Gyula, Szana Tamás, Tóth Béla, Tölgyessy Arthur, Vágó Pál, Zala György, Zimay László és Révai Mór is, aki följegyezte a neveket. 57 A festmény Jókai egyik legismertebb ábrázolása, eredetileg írói jubileumára szánták, de nem készült el időben. Első változata Erdélyi Mór fényképész fennmaradt, beállí­ tott műtermi fotója alapján jött létre, melyen Mikszáth még nem szerepelt, Jókai a kártyázok összeszokott gárdájával, Gajári Ödönnel, Sváb Károllyal, Nedeczky Ist­ vánnal, Beöthy Algernonnal és Tisza Kálmánnal jelent meg. Az olajvázlatra aztán fölkerült még néhány neves személyiség: Podmaniczky Frigyes, Csernátony Lajos és Pulszky Károly, a "nagy palóc" azonban csak a végleges változaton szerepel. A ko­ rábbi variációkon valószínűleg azért nem jelent meg, mert abban az időben, amikor a festmény készült, még nem tartozott Jókai Mór tarokktársaságához. 58 Mikszáth még arcképeit sem dedikálta. 59 Eredeti pozitív nagyítás sajnos nem maradt ránk, korabeli sajtóközlések (például A Hét 21. évfolyam 12/1045. szám, 1910. március 20. hátlap), valamint a PIM Művészeti Tárának gyűjteményében található üvegnegatív alapján azonosítható. 60 Visszaemlékezések. 284. 61 Visszaemlékezések. 290. 61 �Találkozási pontok S ulyok L ászló „Borzalmak kortanúja" avagy Jecsmenik Andor „gumibotcsinálta munkásköltő" hányódásai az úgynevezett élet tengerén Különös ember. Ég és föld, tűz és víz együtt, egyszerre. Közösségi meghatározottságú, meg nem alkuvó, igazságszerető és igazság-kikényszerítő, érzékeny, versíró munkásember. A Nógrád megyei '56-osok közül senki sem töltött annyi időt bör­ tönben, mint ő: több mint 14 évet. Jecsmenik Andor olyan, mint az üvegpálca, ak­ kor sem hajlik, ha kényszerítik... inkább eltörik. Hogyan tekintenek erre a hajlíthatatlan emberre a többiek? Szeretik, szánják, féltik, megvetik? Az biztos, néhányan kétségbe vonják még politikai múltját is, s azt terjesztik róla, amit a forradalom után a kommunisták: valójában közönséges bűncselekmények miatt büntették olyan súlyosan. Tény, hogy többször került összeütközésbe az aktuális törvénnyel, túlbuzgó képviselőivel, már 1956 előtt is, de leginkább a felfogása és kiállása, a másként gondolkodása miatt. De rég is volt, amikor először beszélgettünk: 1989 augusztusában. Olvasta egyik újságcik­ kemet a Nógrád című megyei napilapban, egy 1956-os visszaemlékezést, és jelentkezett. Azóta számtalanszor átbeszélgettük a történetét, s beszélgetéseink nyomán több interjú és portré keletkezett. Ez az írás mozaikok sorozata egy kiadásra szánt, nagyobb terjedelmű visszaemlékezésből; nem magyaráz, nem részletez, s az alapvető tudást feltételezi. Az első pofon Jecsmenik Andor élete úgy indult, mint bármelyik salgótarjáni munkásgyereké, folytatása azonban különös, nem mindennapi. Sorsa korán, kamaszkorában fordulatot vett. - Salgótarján külterületén, egy nagyon kicsi, zsúfolt, piszkos bányatelepen, Forgáchon születtem 1926. augusztus 8-án. Egy faklozetra két család járt, körülbelül 8-12 személy. A klozet mellett, a kis udvarunkban volt disznó- és nyúlól, trágyadomb, szóval bűz és mocsok. A bányász a lakása mellé kapott egy kis földecskét, azt mű­ velte magának. A bányászkereset nem volt elegendő ahhoz, hogy öt-hat, esetleg nyolc gyereket eltartson. Mi is heten voltunk testvérek, de csak négyen nőttünk fel, a két bátyám, én és a húgom. Látva magam körül nagyon sok ember példáját, nem érdekelt az iskola. Azt mondtam, napszámosnak jó leszek így is... Édesanyám 12 éves koromban kivetette a mandulámat, ezután már mehettem dolgozni. Sokan álltunk sorban munkára várva az üveggyárnál. Azt hazudtuk, mikor néha-néha bevittek bennünket, hogy 14 évesek elvagyunk. Filléreket kerestünk, sok verítékkel. Mindez nagyon jó volt arra, hogy felismertessék velünk, munkából kell élni, és hogy másképp nem lehet megélni csak tisztességes munkából... 62 �14 éves koromtól munkakönyvvel dolgoztam, az üveggyárban, a tűzhelygyárban segédmunkásként, végül elmentem a bányához, a zagyvai rakodóra csillepucoló gyereknek. A szénosztályozóról átkerültem Somlyó-bányatelepre, a gócpontba. Sok férfi oda volt a háborúban, helyettük is dolgoznunk kellett. Sokat túlóráztunk, és sajnos előfordult, hogy nem akarták kifizetni. Ezért aztán mi sem akartunk túlórázni. A bőrömön meg mások elbeszéléséből ismertem az élet nyomorúságát, kezdtem hőbörgőssé válni. Ami azt jelentette, hogy az illetékeseknek megválaszolgattam, így nem lehet dolgozni. Egyszer emiatt, már a német megszállás után, kizavartak a bá­ nyából. Próbáltam a történteket a főmérnöknek megmagyarázni, de rám kiáltott: Ne pofázz, kölyök, ki vagy helyezve a gócpontra, büntetésből egy évre. Kint, a ferozolóban, ijedtemben, csak lestem a Szent Borbála-képre. Bepörgettem magam. Vissza­ mentem az irodába, és beszóltam a főmérnöknek: Én nem megyek oda vissza, ele­ get dolgoztam már semmiért, fatalpú bakancsban... A gócpont egyébként büntető­ hely volt, gyűjtőhely. Rossz körülmények között kellett dolgozni, és nem lehetett keresni... Szóval megtagadtam a munkát, ezért aztán internálási papírt írtak elle­ nem... Otthon elmondtam a fateromnak. Láttam rajta, hogy egy kicsit büszke rám; ő valamikor szakszervezeti munkásvezető volt, sok sztrájknak a szervezője... De ez külön téma lenne... hogy milyen piszkos munka folyt a régi rendszerben is: elárul­ ták a munkásságot... Hát, gyerek, nem tudom, mi lesz ennek a vége, mondta, de jó nem lesz... Másnap felvettem a díszlevente egyenruhát, és bementem panasztételre a bánya gazdasági udvarába. Az egyik irodában székelt a hadüzemi parancsnok, Nádasdi ezredes. Sorba kellett állni. Jött egy zászlóssal kihallgatásra: kérelem, pa­ nasz. Elmondtam neki. Jól van, fiam, rendbe lesz téve a panaszod, vedd fel a mun­ kát! Szó nélkül hazamentem. Majd egy hét múlva elmentem hozzá megint, és akkor kifakadt: Te piszkos kommunista, te fekély vagy a társadalom testén, melyet ne­ künk, arra hivatottaknak kötelességünk kimetszeni; zászlós úr, előzetesbe vele! A rendőrségi fogdában egyedül sírdogáltam. Egyszer csak csengetést hallottam, elhallgatok, semmi, megint sírdogálok. Újra csengettek. Megkérdeztem, ki az. Ne sírjál, gyerek, nem vagy egyedül. Kicsoda maga, bácsika? Gólián Béla vagyok, mondta... Ismert illegális kommunista volt... Átraktak nemsokára egy másik cellá­ ba. A mocsokban volt egy vödör, küblinek nevezhető, meg egy kancsó víz a másik sarokban. Pár óra múlva betettek hozzám három fiatalembert, később kihallgattak. Megdöbbenésemre Kocsis és Huszák rendőrnyomozó őrmesterek telefonon felhív­ ták Nádasdi ezredest, és szóvá tették nála, miért küldött hozzájuk kommunista vádakkal egy taknyos, síró gyereket, akiről a nyomozás során kiderült, lényegében jogosan tagadta meg a munkát. Kocsis még a feljelentőimet is behívatta: szembesí­ tett bennünket; elismerték, hogy igazam van. Lebarmolta őket is. Végül már csak nekem mondta: Gyerek, szabadulni fogsz, de ezeket ne mondd el senkinek, a főbá­ nyamester uraknak főleg ne, mert a tekintélyre szükségük van. Forgáchi lakásügyek - Édesapám 1946 januárjában halt meg, 56 éves korában. Agyvérzéssel került kór­ házba. Nem volt élelmiszer, gyógyszer. Nézzék, mondta a kezelőorvos, nem tu­ dunk neki enni adni, nem tud nyelni, különben is ide mindenki hozza az élelmet, ebédet, vacsorát, ki mit tud. Édesapámat a kórház hazaadta. A konyhában halt meg a heverőn, a lakás egyetlen fűtött helyiségében, jó pár hét múlva végelgyengülésben. 63 �A munkásegységben való gondolkodásomat, józan forradalmiságomat tőle örököltem. A nyugdíjintézet nem működött, édesanyám nem kapott nyugdíjat utána. Bátyáim már nősek voltak, a húgom még nem tudott dolgozni, én dolgoztam tanulóként. Filléreket kerestem. Az egész gyár hozzáfogott lopni. Azért is, mert a kommunisták állandóan azt szajkózták: Tiéd a gyár, magadnak dolgozol. Meg annál is inkább, mert rádöbbentünk, hogy inflációs pénzért gyártjuk a különböző méretű hús-, dió- és mákdarálókat meg egyéb tárgyakat, amelyeket ráadásul raktárra tettek, hogy majd ha bejön az új pénz, a forint, akkor piacra dobják. Lopott a párttitkár, lopatott az igaz­ gató, egyszerre lopott az egész délutáni műszak. Benne volt a főportás is. A mostani gépipari technikum helyére, a bokrok közé kihordtuk a szajrét. Már segéd voltam, szakmám volt. Egy szerencsétlen alak miatt aztán fejre álltunk, '46 októberében... Ezután mentem el a bányához. Le voltam égve, szénfal mellett dolgoztam egy vagy két évet. Ha kellett, 31 napot is végigdolgoztam egy hónapban. Csakhogy anyagilag felpofozzam magam. Majd valaki közbenjárására felvettek Pálfalvára, a központi javítóműhelybe, a bányagépgyár elődjébe esztergályosnak. Amikor 1950-ben gépgyárrá alakították át, egészen megváltozott a légkör. A helyzetem egy idő után tarthatatlanná vált, mert nem jegyeztem békekölcsönt, sőt sztrájkot szerveztem. Minket ugyanis valamelyik ökör könnyű testi munkásnak kiáltott ki. Minket, akik 30-40 kilogrammos csillekerekeket emelgettünk fel az esztergapadra daru hiányá­ ban. Vagy egy-két napig leálltam. Egyetlen ember követett a sztrájkomban, mint megtudtam '56-ban a személyzeti anyagból. Kőrösi János, egykori páncélos tizedes, aki négy szovjet harckocsit lőtt ki a háborúban. Persze közben mindenki cirkuszolt, mondta, hogy igazam van. Télen, '50-ben kiutalásra kaptam, Forgách alsó telepén egy nyugdíjas, így hívtuk, kis putrit. Nehezen rendbe hoztam. Én blokkoltam be a falát rabichálóval, rezsóval melegítve a falat, kiszárítottam, lefestettem. Az egyik szerv kiutalta nekem, a másik - mert akkor is volt ilyen - rám küldte a rendőrséget. Kilakoltattak. Elmentem Félegyházi János igazgatóhoz, adjon nekem segítséget. Miért járt a szád, gyerek? fogadott. - Nem tudok rajtad segíteni. Ekkor önkényesen leszámoltam, és elmentem a Nógrádi Szénbányák nagybátonyi központi javítóműhelyébe. Egy kis kóceráj volt a szénosztályozó tövében. Felvettek, mert a pálfalvai esztergályosoknak jó híre volt. Káldi főművezető vett fel. Hallottam, Andorkám, milyen a múltja, nem érdekes, inkább előny előttünk; a lényeg: dolgozni kell. Aztán egyszer, amikor a betegszabadságról visszamentem, azt mondja a sze­ mélyzetis: Jecsi, ide figyeljen, Pálfalván van egy bányagépmesteri tanfolyam; sajnos vannak olyan emberek, párttagok, akik iszogatnak a szünetben, a tanár dumájára meg csak bólogatnak, mert be vannak piálva; ezeket mi kirugdossuk, elküldjük magát. Így lettem én egy hónapos késéssel a pálfalvai bányagépmesteri egyéves, bentlakásos tanfolyam hallgatója. A bányagéptan oktatója, Magyarfi Károly gépészmérnök hamarosan maga mellé vett a trösztbe. Gépészeti előadó voltam a beruhá­ zási osztályon. Szinte el sem hinném... Úgy vitt ki az üzemekhez, úgy mutatott be, mint a helyettesét, pedig nem voltam párttag. Lassan belejöttem a dologba. Karcsi bácsi ezt elismerte, s azt tanácsolta, járjak technikumba!... Nem volt nehéz megfo­ gadnom a tanácsát. 1957 nyarán érettségiztem volna a gépipari technikumban... Közben elromlott a családi életem... '48 karácsonyán nősültem... Gyerekem lett volna, de elcsináltuk, mert anyagilag annyira rohadtul álltunk... Hogy a családi 64 �életemet megmentsem, beadtam egy lakáskérelmet Forgách-telepre. Úgy okoskod­ tam: én leadok egy majdnem összkomfortos lakást Nagybátonyban, hogy közel legyen a munkahelyem, a technikum, hogy mindenütt egész emberként állhassak helyt, és Salgótarjánban kapok egy egyszerűbb másikat. A döntés lassan ment, elhúzódott. Közben Mede Laci is igénylőként lépett fel. Irodai tekergő volt valahol a bányánál, futballista, ügyes, alkalmazkodó ember. Mit ad Isten, egyszerre akartunk beköltözni, mindkettőnk kérelmét elfogadták. Megérkezett Mede Laci is a bútorokkal, a pártrokonságával, kijött Novák József, a járási pártbizottság első titkára is. Intelli­ gens arcú férfi, odaszólt nekem: Jecsmenik, mit akar maga itt, mikor nincs kiutalása? Én naiv marha meg odanyomtam a kezébe: Itt van, nézze! Elvette tőlem, és eltette: No, ugye, mondtam, hogy nincsen. Elküldtem akkor a jó mocskos, kurva anyjába. Előtte vagy két héttel voltam kórházban vírusos fertőzéssel, legyengültem, ki vol­ tam idegileg. Lehordtam minden gazembernek. Tudja, ki vagyok én? - kérdezte. Nem tudom; egy piszkos gazember vagy, feleltem. A járási párt első titkára va­ gyok. A párt utolsó titkára vagy, kiabáltam. Mindent mondtam én, éppen csak nem kommunistáztam le... Ezt most, a rendszerváltáskor olvastam a jegyzőkönyvben... Felém fordult a bátyám: Öcsém, te itt el vagy ásva, gyerünk vissza Nagybátonyba! '56 forró nyara - 1956 júniusában a gépipari technikum harmadik osztályát végeztem el. Jött a nyár. A műhelyben szólt egy fiatalember, hogy délután gyűlés lesz. Nem érdekel. Gyere el, mert meleg dolgokról lesz szó! Miről? Bizonyos nálunk történt visszaélésekről. Eszem­ be jutott, volt nálunk egy KISZ-bankett. Rengeteg tombolát eladtunk, de a párttitkárhelyettes, egy volt ÁVH-s, egy gyilkos meg a cigány KISZ-titkár sorsoláskor a kalap­ ba csak három jegyet tett be: a sajátjaikat. A pitiáner kis nyereményeket így ők nyer­ ték. Bakos Robi, a falusi párttitkár fia, jó piás gyerek, megjátszotta a részeget, elhitték neki, és elkezdte mondogatni, húzzatok még, csak úgy találomra, hátha én nyernék. De hogy azok vonakodtak, „véletlenül" kirúgta a kalapot a kezükből, elrepült, és a tömeg akkor látta meg, hogy nincs benne semmi. Straub Gyuri bácsi volt az üzemi párttitkár, Amerikából kiüldözött kommunista, azt mondta, ez pártügy, ne szivárogjon ki sem­ mi. Persze a gyerekek elpanaszolták nekem, mert mindig szóltam az érdekeikért. Most is felpiszkáltak, hogy a gyűlésen hozzam fel újra a történteket. Ezt óvatosan meg is tettem. A szélsőbalosok nekem tapadtak, lereakciósoztak. Az illetőt, aki így vádolt, jól ismertem, az öccse nyilas volt. Maga is piás ember, mondtam, az első díjat, az üveg pálinkát állítólag közösen itták meg. Micsoda? Igen, magára céloztam... Azért beszéltem névtelenül és „állítólag", azaz feltételesen, mert volt akkor két hónap felfüggesztett börtönbüntetésem a mocskos Novák miatt, és hát könnyen mehetek a sittre... No, a lényeg, hogy kitört a botrány. Aztán eltelt vagy két hét, szóltak a gyere­ kek, hogy egy csomó teherautó érkezett. A melósnak luxus volt akkor az autó... még a teherautó is. A pártbizottságról jöttek. Szoó Béla arcára emlékszem. Behívattak a pártirodára. Valaki bemutatkozott: a megye első titkára vagyok. Ültünk az irodában vagy hatan-heten. Helyből én egyedül, a többi vendég, meg a helyi párttitkár helyettese, Jano Bandi, aki benne volt a tombolabuliban. Elém tettek egy jegyzőkönyvet, és meg­ kérdezték: Mi hiányzik a jegyzőkönyvből, Jecsmenik? Megdöbbentem, nem tudtam, hogy minden pitiáner gyűlésről megy feljegyzés a pártbizottsághoz, hogy ellenőriz­ nek. Visszakérdeztem: Ilyen szokás van, hogy mindent beküldenek „oda"? Az első 65 �titkár elvörösödött. De különben is, mondtam, itt van Jano Bandi, ő is ott volt, mond­ ja meg ő, hisz ott van nála a lopott töltőtoll. Az első titkár elkérte tőle, s műszak végé­ ig politizáltunk, vagy öt-hat órán keresztül. Békésen váltunk el egymástól. De az első titkárt még megkérdeztem: Ha nem '56 nyarát írnánk, akkor is így úsznám meg a dol­ got? Maga akkora nagy fasz, Jecsmenik, hogy ki se lehet mondani. Ez volt a válasza. Szóval, így politizáltam én. Mert érdekelt az élet. A rádióban felfigyeltem egy műsorra. Szombat este háromnegyed hatkor kezdő­ dött, Poroló címmel. A nagy budapesti bérházak udvarán van poroló, amelyen a házi­ asszonyok a szőnyeget porolják, és közben pletykálkodnak. Jött a fodrásznő az igaz­ gató feleségét dauerolni. A férjem tutyi-mutyi funkciós, más villában lakik, mi meg itt vagyunk a tömegnyomorban, a prolik között, mesélte az asszony. Megdöbbenve hallgattam: ez már kemény, éles dolog... Nem sokkal előtte meglepetéscikket lehetett olvasni a nagylengyeli olajmezőkről. Arról szólt, hogy Rákosi lement az igazgatóhoz, és előadta, mennyivel kell többet termelni. Az igazgató visszautasította, nem lehet, mert a fúrótorony elavult, és ha erőltetik a dolgot, akkor zavart okozhat az olajfinomítóban. Ezért börtönbe zárták. Most pedig csináltak egy riportot ezzel a szerencsétlen ember­ rel. Hallgattam a rádiót, s kérdezik: Ki volt az a személy, aki miatt börtönbe került? Rákosi Mátyás, a párt főtitkára. Megdöbbentem ezen a válaszon, mi folyik ebben az országban, miközben én tanulok. Odabent a munkahelyen beszélgettünk, hát ilyen még nem volt! A rádió szidja a karrierista, cinikus kommunistákat, párttitkár, igazga­ tó nem számít... Eltelt egy hónap, a Poroló műsor átalakult zsugázó társasággá, s a tagjai politikáról beszélgettek. Majd jött október 6-a, Rajkék temetése. Azt mondja valami fő kommunista: Elvtársak, nem lesz többé Rajk-ügy, erre a párt a biztosíték. A forradalom sűrűjében - Elérkezett október 23-a. Már éreztük, valami lóg a levegőben... A technikumban tanultunk. Bejött Borsos, az igazgató: Maradjanak nyugodtan, tudjuk, mikor megy a vonat, addig bekapcsolom a rádiót... A tábla fölött volt a hangszóró... Gerő fog beszélni, most jött haza Jugoszláviából... Másnap reggel öt órakor otthon, Nagybátonyban bekapcsoltam a rádiót: zene, lövöldözés. Szaladtam be a műhely­ be, mi van, gyerekek. Nem tudjuk mi sem, majd hallgatjuk a rádiót, aztán kiderül. Elkezdtünk politizálni... Forradalom?... Szabadságharc?... Október 27-én délelőtt a csarnokban az szb-titkár felállt a hegesztőasztalra, és be­ jelentette, kormányutasításra meg kell választani a munkástanácsot, az üzemőrség­ gel együtt. Közönyösen hallgattunk. Megszoktuk már, mi szokott itt történni ilyen­ kor. Aztán lelkesedtünk egy kicsit, majd elcsendesedtünk. Volt elég ok arra, hogy hallgasson az ember. Igen ám, csakhogy megláttam Jano Bandit, jegyzetelt valamit, kezében a lopott töltőtollal. A kutyaszentségit, hát ennek a megye első titkára viszszaadta?! Elkezdtem kiabálni: Jano, milyen toll van magánál? Kitört a botrány, és délután már mi kezdtük a szervezkedést. Más volt ez, mint amilyen Lengyelor­ szágban vagy a gorbacsovi Szovjetunióban volt. Ott jöttek a hangadók, és ők kezd­ tek foglalkozni a tennivalókkal. Nálunk alulról kezdeményezve történt minden, ahogy az emberek gondolták, akarták... Elmentünk valamelyik nagybátonyi kultúrházba, ahol Szabó Ervin, vállalatunk anyagosa vezette le a gyűlést. Én legazembereztem Benczés igazgatóéket, de nem kommunistáztam. Azt kérdeztem a hallgató, gyáva emberektől, ezektől a szemetektől 66 �féltek, ezek senkik. Tudom, nem voltam normális a felháborodástól, mert rengeteg gazemberséget tudtam róluk, mint volt trösztös. Jött közben egy hír: Tarjánban több embert letartóztattak, nekünk, az 5-ös bizottságnak be kell menni kiszabadíta­ ni őket. Bementünk, Szabó Ervin, én meg még néhányan. Tarjánba megérkezve megtudtuk, hogy a szobrot, a szovjet hősi emlékművet ledöntötték, és a kisállomás melletti főtéren gyűlt össze a tömeg. A könyvterjesztő vállalatnak volt ott egy hangszórós kocsija, Szabó Ervin beszállt, és üdvözölte a tarjáni forradalmat, a tarjáni népet, és kérte, jöjjenek velünk, ébresszük fel az alvó Nagybátonyt és kör­ nyékét. Én is beszéltem valamit, Bozsik Valéria leírja a nem sokkal később megje­ lent könyvében, az a javamra szól. Valahogy így: Salgótarján dolgozói, vigyázzatok a forradalom tisztaságára; vigyázzatok, anarchia ne legyen; vigyázzatok arra, hogy az ÁVH, az ügyészség birtokában lévő papírok, amelyek alapján rehabilitálni lehet az ártatlanul elítélt embereket, ne tűnjenek el! Majd lefoglaltunk néhány vidéki buszt, megkértünk néhány embert, hogy szán­ janak fel, és elmentünk Nagybátonyba. Én késéssel indultam, mert a sofőr nem volt hajlandó vezetni, és az autóközlekedési vállalattól szereztem egy másik autót. Öszszesen négy kocsi ment le. Az egyik a hangszórós, benne ült Szabó Ervin. A kiste­ renyei elágazásnál észrevettem, hogy egy rendőrautó jön utánunk. Mi Maconkán keresztül mentünk a bányavárosba, a többiek, akik előbb indultak el, Csengerházának mentek. Kányás előtt van egy magas domb, ott rá is lőttek a Szabóék autójára. Ők akkor mindjárt elmentek a faluba, mert hallották, van valami zűr. Mi is utá­ nuk... Előző este Szabót megválasztották a szolgáltató vállalatnál a munkástanács elnökének, engem meg a helyettesének, a hátunk mögött, anélkül, hogy ott lettünk volna... Nem volt ez ritka eset a forradalomban... Az emberek leverték a csillago­ kat, tudtuk meg. Jól van, gyerünk vissza a bányavárosba. Útközben a rendőrségnél ránk lőttek. Könnyebb sebesülés is történt az autóbuszokban. Megálltunk, és elin­ dultunk néhányan az épület felé. Udvari égővel ki volt világítva, kiabáltunk az épület mellett fekvőknek: Mi az űristent csinálnak maguk, meg vannak őrülve?! Ők meg vissza: Miért lőttünk rá az épületre? Lőtt az öregisten, hát a kocsiban se fegy­ ver, se üres hüvely, semmi, hogy az istenben lövöldöznénk mi... A fegyveresek munkásőrfélék voltak, a helybeli párt állította őket oda a rendőrség védelmére. Másnap bementünk Szabóval a rendőrségre, s mit ad isten, le akarnak tartóztatni bennünket. De tömeg verődött össze, és elengedtek. A rendőrség és a szolgáltató vállalat egymás mellett volt. Bementünk a műhelybe. Ott már forrongott a nép. Felmentem a vasszerkezetekre, leszedtem a piros-fehér-zöld zászlót, befogtam a satuba, és kértem bicskát, hogy lefejtsem a rávarrt címert. Úgy hívtam: kirgiz címer. Senki sem adott kést, ezért fűrészlapból eszközt csináltam, és azzal kezdtem el. Ekkor a tömeg egy része a kivágott címert be akarta taposni az olajos iszapba. Leál­ lítottam. Eddig befogtad a pofád, most pedig átesel a ló másik oldalára?! Ez idegen címer, semmi keresnivalója a magyar zászlón, de nem bántott senkit; beviszem a pártirodára, küldjék el oda, ahová való, Kirgíziába. Belátták az igazamat. Bent a pártirodán aztán kértem, hogy vegyék le a vörös zászlót a homlokzatról, ne várják meg, amíg a tömeg maga teszi meg. A párttitkár levette. Az '57-es tárgyaláson pe­ dig elismerte, hogy se a címer, se a zászló nem volt beletaposva a sárba. Szabó Ervin szebben, műveltebben beszélt, mint én. Én káromkodtam. Apját a németek, nagybátyját, az anyja testvérét a nyilasok nyírták ki. Ervinnel megbeszéltük, 67 �hogyan osztjuk szét egymás között a munkát, egy politikai és egy gazdasági részre, a politikait pedig még két részre: politikaira és fegyveresre. Láttam a zűrzavart, fel­ fogtam, hogy a dolgokat másképp kéne csinálni. Szóltam a főmérnöknek: Fenyvesi munkatárs, hány ember kell magának az üzem zökkenőmentes üzemeléséhez; és mondja meg, kiket választ, párttag vagy nem párttag, minket nem érdekel, csak jellemileg, szellemileg odavaló legyen. Szóltam Kovács Jóska főkönyvelőnek, hogy ugyanezt tegye meg adminisztratív vonalon. Benczésnek azt mondtam: Béla bácsi, magára nincs szükség, elmegy villanyszerelőnek, vagy aminek akar. És felmondtam még egy csomó embernek. Benczés felmondását senki nem írta alá, csak én meg egy ismeretlen. Villanyszerelő is lett aztán Béla bácsi... Később, '63-ban találkoztam vele, letegezett: Hogy vagy, Andorkám? Csodálkoztam. Hát engem te nem bántottál, mondta; leváltottál, aztán amikor levertünk benneteket, visszamentem igazgatónak. Én álltam a fegyveres, Ervin a politikai részleg élén. Nem határolódott el olyan élesen ez a két rész, hisz néha ő is belebeszélt a fegyveres részbe, én meg a politika­ iba... Hogy honnan volt fegyverünk?... Hát... mint említettem, meg kellett alakítani az üzemőrséget, annak volt fegyvere a rendőrségtől, így mi tőlük és a rendőrségtől kaptuk a fegyvereket. Október 28-án, vasárnap ment a nagy követelmény-fogalmazás. Ez általában egy nagy tanácskozás keretei között zajlott, nem mondhatom azt, hogy munkástanács­ ülés volt. Nem szóltam bele, csak ha úgy éreztem, hogy nagyon muszáj, mert hirte­ len mindenki követelt. Folyt a kiútkeresés, mit kéne csinálni. Beszóltam például, hogy az Atya úristen is ülhetne a kormányban, ő sem tudná teljesíteni a követelése­ ket; minden józan és értelmes követelést támogatunk, ami ebben az országban elhangzik; meg hogy egyet mindenképpen követeljetek, ez mindennek a kulcsa: a szovjet csapatok menjenek ki az országból. Nekünk kellett lépni, mert a helyi veze­ tők kitaláltak mindenféle bizottságot, aztán meg nem csináltak semmit, húzták az időt. Se nem dolgozunk, se nem politizálunk, gondoltam, ez így szar, ez nulla. Igaza van, mondták, fogalmazzunk meg egy táviratot Pestre. Belevetettem, hogy a rádió folyamatosan közölje, mikor melyik egység indult el, hogyan vonul ki az országból, nehogy csak átcsoportosítás legyen. A táviratot el kellett vinni a bánya­ városba, a kispostára. Egy ember mert velem jönni. Ezzel természetesen beloptam magamat a helyi kommunista vezetők szívébe: ez lehet az előzménye annak a ha­ zugságnak, hogy én partizángóré vagyok... Hogy hogyan alakulhatott ki ez a mí­ tosz körülöttem, csak kapisgálom... Tudniillik én ellenőr is voltam, motoron jártam az üzemeket, az emberekkel dolgoztam, szociális ügyekben pofáztam az érdekük­ ben a szénosztályozón, a központi javítóműhelyben, a kötélpályán meg a kisvasúton. Ezekkel az üzemegységekkel össze volt kötve a szolgáltató, tehát akaratlanul központnak számítottunk. Látták, hogyan gondolkodom, miként beszélek. Én azért is vállaltam a fegyveres vezetést, mert amíg én nem kommunistázom, amíg józanul beszélek, addig másnak sincs joga másképp beszélni. Ezzel hatottam az emberekre. Nekünk elsősorban az erkölcs és az egység a fegyverünk, hangoztattam. Mert az a néhány géppisztoly, puska, ami nekünk van, az oroszokkal szemben nulla, a Mrázikékkal szemben meg túl sok. Mellettünk volt a tömeg, mögöttünk a szovjet had­ sereg. Ha mi olyat csinálunk, akkor ránk indulnak az oroszok, és semmik vagyunk... Szóval így lettem én fegyveres parancsnoka Nagybátonynak és környékének... 68 �Végül elvittek a párt megyebizottságára, felvittek az emeletre, Hajdúnak az irodá­ jába. Csak arra figyeltem fel, hogy mondják: Jecsmenik Andor partizán kommandant. Hű, a szentségit, hát rólam van szó! Ez halálos fenyegetés, bajban vagyok, ki leszek nyírva. Felugrottam: Nye pravda; tolmács van? Igen. Darázs István. Az durák, bolond, mondtam. Darázs nyomta a szöveget, vigyázzban, nagy szolgalelkűen az orosznak. Hogy Darázst ledurákoztam, kirángattak az irodából, mint egy kutyát, levittek az emeletről, betuszkoltak egy szobába. Másnap bejött hozzám egy személy, és tájékoztatott, hogy elvisznek Nagybátonyba, fel a Büdöskúthoz, ahol a nemzet­ őrségünk sátrai vannak, a tábort föl kell számolni. A pártbizottság udvarába benyom­ tak egy páncélautót, közben harckocsikat dübörögtettek, hogy ne halljam a kiabálá­ sukat. Felszállítottak a ruhák közé, feljött két katona is. Elindultunk. A csengerházi emelkedőnél nagy kanyar van, mikor Szentkút meg Bátony felé kanyarodunk. Fél­ rehúztam a függönyt, mert a két sorkatona aludt. Kudá pasol, tovaris kommandant, kérdeztem. Nyet, joppoje maty, és visszalökött a tiszt. Később, amikor megálltunk, és újra kinéztem, hallottam, hogy az orosz tiszt kérdezgeti: Gödöllő? Gödöllő? Nem, Aszód, hangzott a választ. Végül egy nagy épület előtt álltunk meg, ki volt rá írva: Gödöllői Agrártudományi Egyetem. Odajött hozzám egy orosz katona: Magyar vagyok, kárpátaljai, én leszek a tolmácsod. Felkísért az emeletre egy alezredeshez. Felolvasott nekem egy levelet. "Gyönyörű" írás, állítólag Darázs írta... hogy három­ ezer katonám van, és összeköttetésem Maiéter Pállal - akkor azt sem tudtam, ki az -, az összekötőnket Répás Pálnak hívják... ő műszaki főhadnagy volt. Ez hazugság, reagáltam. Ellenőrizzék le, ez tiszta blődli. Az íráson minden új bekezdést aláírattak velem. Kérdezem Zolitól, a tolmácstól, hol íratják alá velem a halálos ítéletet, miért kell nekem aláírni ennyi helyen, még a tolmácsnak is, aki fordította. Az öreg ales erre jól megfelelt: ki kell tölteni minden helyet, nehogy valami mocskos kéz beírjon oda még valamit; azért fogadtam Beregszászról egy magyarul tudó bányászgyere­ ket, mert tudom, hogy ő azt fogja fordítani, amit maga mond; vannak itt ugyanis elegáns GPU-ruhás tolmácsok, akik átvernek engem a maga rovására, és nekem le kell írni mindent, amit mond, mert különben én is ráfizetek; érti, amit mondok?... No, így kaptam én orosz papírt, amit aztán december 6-án fel tudtam mutatni Ladvánszkynak. Ezen a napon Nagybátonyba lehívtuk az oroszokat, nem a nagy­ bátonyi gépüzemi munkástanács, hanem a megyei, mert akkor már Szorospatakon működött. Mrázikék ugyanis november 13-án a megyei munkástanácsot kikerget­ ték a salgótarjáni megyetanács épületéből, s az előbb az acélgyárba menekült, on­ nan pedig Nagybátonyba, majd Szorospatakra. Akkor a helyzet urai az oroszok voltak, akikkel pedig mi tárgyalhattunk, a Mrázikék, a Batkiék, azok csak eszközök voltak. Lényegében két dolgot szerettünk volna megbeszélni két nappal a későbbi pufajkás sortűz előtt. Követeltük a párt, illetve a karhatalom megtisztítását a komp­ romittált, méltatlan személyektől, mert szerintünk - s ez a másik fő téma - a rend, a gazdaság és a közbiztonság így helyreállhatott volna. A karhatalom ugyanis tele volt korábbi ÁVH-s csibészekkel, akik mindenáron lőni akartak. A tárgyalásból én nem sokra emlékszem, alig voltam bent pár percig... Harckocsik nem voltak jelen. Gondolom, ha lettek volna, a pufajkások már 6-án megcsinálták volna a provokációt, és ott, Nagybátonyban. 69 �1956. december 8. - A Nagy-Budapesti Munkástanács országos értekezletén kérdezte a titkár, hol vannak a salgótarjáni küldöttek, mert ez meg ez történt odahaza, nálunk: a pufaj­ kások belelőttek a tömegbe. Megszűnt a tanácskozás. Egy dunántúli személy azt javasolta, hogy ne menjünk haza, mert minden balhét ránk vernek. Akkor odaszólt hozzám Steigerwald: Gyere, átmegyünk az Ajtósi Dürer sorra az oroszokhoz, és megkérdezzük, mi a helyzet. Én most jöttem onnan, három hete, én oda nem me­ gyek, eredj te! Elment egyedül, majd mikor visszajött, elmesélte, mi történt Tarjánban. Nézd, öregem, válaszoltam erre, akkor én nem megyek haza, disszidálok. De miért? - csodálkozott, és értetlenkedtek a többiek is. Nem kommunistáztál, nem verekedtél, nem csináltál semmit; sérelmed volt '56 előttről, de rendesen beszéltél, gyere haza! Hazacsaltak... S mint az ökör, hazajöttem... Hazafelé folyton mondogat­ tam Telek bácsinak, a sofőrnek, hogy haladjon vagy száz méterre az előttünk levő acélgyári kocsi mögött, mert félek, és ha baj van, akkor esetleg elslisszolok. De hiába mondtam, az öreg belement az előző kocsinak a fenekébe, a pufajkások meg ott álltak Pálfalván, a nagy temetőnél. Körülfogtak, benéztek az autóba: Honnan jönnek? Pestről. Feltűnt Búza őrnagy, a gépipari technikum első osztályába együtt jártunk: Jecsmeniket kivéve, mindenki mehet, adta ki a parancsot. Valaki felismert, amikor bevilágítottak a kocsiba. Engem kiemeltek, odaállítottak az árok szélére, tegyem szét a kezem, lábam. Azt hittem, agyon akarnak lőni. Megmotoztak. Búza őrnagy elvette tőlem a személyigazolványomat: Erre neked nem lesz soha szükséged. A kihallgatásokon rafinált módszerekkel faggattak. A nyomozó kérdezgetett, mit csinált ekkor meg ekkor, s a dátumokban ide-oda ugrált. Később újra kérdez­ gettek... Ez hazugság, és lökte a szöveget... Ez így ment párszor... Házi mielőtt kirohant volna, ugyancsak kiabált rám. Kihúzta az asztalfiókot, és azzal fenyege­ tett, hogy belógatja a pöcsömet, közben a csizmájával visszarúgta a fiókot, és azt mondta: Úgy, hogy leszakad a pöcsöd; bezárom az ujjadat az ajtónyílásba, fogsz te vallani! Aztán káromkodva levitetett a pincébe. Éjfél után lépések zaját hallottuk: dongott a folyosó alja, majd csend lett. Aztán megszólalt egy hang, megismertem Házi hangját. Hogy hívnak? Hadady Rudolf. Házi valakitől megkérdezte, mi a foglalkozása. Bányász. No, basszon le neki egy bányászosat! Elkezdték pofozni Hadadyt. Majd - húzták-, vonszolták-e, nem tu­ dom, de csoszogást is hallottunk - elvitték a folyosó belső része felé. Nemsokára Házi megint kérdezett, ezúttal udvariasabban: Hogy hívják magát? Hargitay La­ jos... Rövidesen áthelyeztek az utca felőli fogdába. Pár nap múlva betettek hozzám egy elegáns ruhájú fiatalembert, mondta a magáét. Nem álltam vele szóba, attól tartottam, provokátor, elég keményen beszélt a srác. Később elvitték, és visszahoz­ ták melós ruhában. Leült, elkezdett sírdogálni. Mi van veled? Akkor kezdtem hinni neki. Ferencz István vagyok, rám akarják fogni, miattam volt 8-a. Elkezdtünk be­ szélgetni. Elmondta, hogy nemrég Hugyagon kivégeztek két személyt... Te, Hargitay nekem a tanárom volt! És itt verték össze Hadadyt is... Börtönévek -Sokféle munkát végeztem a börtönben. Egy időben dolgoztam például házimunkásként: sepertem, kaját osztottam, repetát is. Úgy viselkedtem, hogy minden rabtársam mellettem állt. Így éreztem legalábbis. És így figyeltem fel egyszer egy kiabálásra: x. y. 70 �vagyok, most visznek az utolsó utamra; el ne felejtsetek, bosszuljátok meg a halálo­ mat!... Fiatalember volt... Előfordult, hogy beinjekciózták az elítéltet. Jött az egészségügyis a fecskendővel... Szóval úgy ment a bitófa alá a szerencsétlen, mint a birka... A fegyőrök nagy urak voltak. Egy időben teljesen rájuk volt bízva, mit csinálnak a zárkájukkal. Így aztán nekik szóltunk: Felügyelő űr, hadd menjünk már át egy másik zárkába, itt elfogyott a beszédtémánk, itt már azt is tudjuk, hogy kinek a nagymamája szereti megfésülve a mákos tésztát. Megbeszéltük, ki kivel akar öszszemenni, s a smasszerok ily módon csináltak dohányzó, nemdohányzó meg hor­ koló zárkát. Négyszer kettő meg háromszor kettő méteres zárkák voltak. Hármannégyen voltunk egyben, de megesett, hogy heten is. Ha ki akartunk menni, a fegyőrnek kellett szólni, és ő leengedett az orvoshoz, a nevelőtiszthez... Előfordult, hogy a smasszerok megvertek embereket... Engem egyszer azért vertek meg, mert az a piszkos, szemét törzsőrmester nem gondoskodott az élelmiszerünkről, amikor Bedával vittek a Lénárdék tárgyalására, Balassagyarmatra, és szóvá tettem... Tele voltunk spiclivel. Aki nem bírta az itteni életet, egy idő után beállt... Engem, mint visszaesőt, 1963 áprilisában, a nagy amnesztia idején nem engedtek el. Szerintük én '55-ben a lakásügynél megsértettem a járási pártbizottság első tit­ kárát. Pedig ő sértett meg engem. Kiborultam, éhségsztrájkba kezdtem... A máso­ dik éhségsztrájkom augusztus közepe táján lehetett: a főépület ugyanis kiürült. Csak az egyik csillagban voltunk, de sokan... Engem hülyének könyveltek el: aki éhségsztrájkol... Amikor a Gyűjtőben lehelyeztek a házi műhelybe Zádori főtörzs­ őrmesterhez, kérdezgetett: Mi volt maga civilben? Esztergályos. Jól van, Jecsmenik, nekem van itt esztergályosom, de magát ügy adták le nekem, hogy golyós, most viszont látom, maga nem hülye. A rabok szabadulásakor előfordultak érdekességek. Talán harminc emberrel is meg­ esett, hogy kivitték a kapuig, onnan meg visszahozták. Mert a bizottságok „össze­ vesztek", az egyik így, a másik úgy értelmezte a szabadulás feltételeit. Megtörtént, hogy valakit egy hét után hoztak vissza a falujából, mert a haragosa közbelépett. No, Jecsmenik, jött 1963. augusztus 18-án a körletparancsnok, több fegyőr társasá­ gában, elvisszük magát egy helyre, maga szabadul. Szabadulok? Nem akartam elhin­ ni. Nagyon le voltam züllve, sápadt, sovány az éhségsztrájkoktól, kiborulva idegileg. A ruhásvezető őrnagy érdeklődött, honnan jön ez az ember? A fegyelmi osztályról. Ami­ kor rájöttem, hogy tényleg szabadulok, ráborultam az asztalra, és zokogtam. Úgy sír­ tam, mint a szaros kölyök. Fél kábulatban felvettem az összegyűrt ruhát, mert a gyar­ mati börtönben mocsokban, piszokban tartottak, a cipőm felkancsalodva. Egy Hado­ va nevű, két méter magas verőlegény, körletparancsnok egyébként, odébb vezetett, és kezembe számolta a pénzt: No, Jecsmenik, elballaghat. A portásfülkénél megálltam. Rám szólt: Mi van, miért nem megy már? Gyorsan menjen, míg vissza nem viszik! (Jecsmenik Andort a méltánytalanságok és megalázások, a börtönévek késztették versírás­ ra, szenvedései érlelték. A minőség megítélése legyen az olvasó joga. Három verséből idé­ zünk, korántsem a legsikerültebbekből, de szándékunk szerint talán ezek a legjellemzőbbek, írásunkhoz a leginkább illeszkedők. S még egy megjegyzés: terjedelmi okokból nem a szoká­ sos versformában jegyeztük le a sorokat. Gumibotcsinálta munkásköltőnek a 2003 tavaszán magánkiadásban megjelent verses­ kötete előszavának végén nevezi magát. A közölt versek ebből, A szabadság gondolata című könyvből valók. 71 �A váci börtönben 1958 őszén született a Sátán szolgái című tizenegy versszakos költe­ ménye: „Mit csináltatok... ti, aljas emberek?! / Életemet tönkre miért tettétek? / Az eszetek sötétebb, vagy a lelketek? / Bárhogyan is van, ez lesz a vesztetek. // Megöltetek!!! Ördög leszek!!! / Rettegjetek rongy emberek! / Hegyes villám lángba mártom, / S azután belétek vágom, // S úgy forgatlak a parázson, / Gúnyzene lesz kacagásom, / Ha kínotokat már megírnom, / A parazsat még felizzítom, // S egy boszorkányra reá bízom, / Míg távol leszek... A parázs izzon, / Amíg én a földön járok, / S aljas lelkekre vadászok. // Feljövök e bűnös földre, / S elbújok jó rejtekhelyre, / a gonosz, sötét lelketekbe, / Bűnt oltva a véretekbe. // Hogy biztos legyen a sikerem, / Az eszeteket megkeverem [...] // A szemetekbe kiülök, / S a markomba röhögök [...]" Ne álmodj, nép! című versét teljes terjedelemben közöljük. Jecsmenik Andor ezért került három év feltételes szabadság után, 1966-ban, a forradalom és szabadságharc tizedik évfor­ dulóján vissza a börtönbe, s ült végül 14 év, egy hónap és 22 napot. Izgatásért kapott két évet, úgy gondolja, nem a bírótól, hanem a pártbizottságtól: „Ledöntött útjelző vagyok. / Sötét kor főútja szélén. / Lassan enyészve korhadok. / S fény dereng nyíltáblám végén. // Gyönge fényecske az éjben, / Béhúnyt szemű népnek jelez,/ Holtak közt gázoltok vérben, / Hóhérok s szolgák útja ez. // Akarj! Merj! Emberré lenni! / Teremts magadnak szép jelent! / Ily úton terelve menni,/ Bőrödön érzed, mit jelent. // Múltban is jövőt ígértek, / Éppen úgy, mint ma is teszik. / Horthy-urak bűnben éltek, / S a bűnűzést ma átveszik. // Kifosztottak hazát, népet, / Orgazda lett Nyugat s Kelet, / Bérenc, ki épp trónra lépett, / Hulla­ lépcsőkön lépkedett. // Minden zsarnok rémuralom / Összeomlik. Ezer a jel. / Árulóknak nincs irgalom. / Bűneikért felelni kell. // Mért tűr egy nép, kit fojt a gond? / Hiába ont vad átkokat, / Diktátor önként le nem mond. / Mért hajszolsz hát ábrándokat?/ Sültgalambváró felfogás?! / Zsákutca, kiút egy vezet: / Nyitott szem, ész, összefogás, / Melyben nemzet fog kezet. //Ne álmodj, nép, jobbat várva?! / Más népek harcoltak érte, / Jólét s a fény útját járva, / Büszkén hirdetik, megérte. Sanyargótarján, 1966. 08. 08." Verséhez az alábbi gondolatokat csatolta: „(A negyvenedik születésnapomon követtem el e vers hat versszakát. Az öröklakás örökös javítgatása közben, a múlttal s a jelennel foglalkozva, a remélt jövőt jósolva. A diktatúrák öszszeomlását. Három versszakot már a megyei rendőr-főkapitányság /ma már emberi tartózkodásra alkalmatlannak minősített/ fogdájában fogalmaztam hozzá, más ver­ sekkel együtt. Csak a dátummal igazoltam, hogy nem október 23-ára írtam a verset, s nem akartam terjeszteni, hanem a múltamból fakadóan, a 40. szülinapomon in­ kább a Szálasi-, mint a Horthy- és a jelenkorra gondolva fogalmaztam.)" Rogyj le már! című, huszonöt négysoros strófából álló versét a kőbányai Gyűjtőfogház­ ban jegyezte le 1968-ban, s a végére írta: „a csehszlovák forradalom véres leverése után keseregtem össze sokak nevében": „Vörös internáci isten, / Nemzetközi jog rád nincsen?! / Baljóslatom vált valóra, / Sorsunk most nem fordul jóra. // Bánt minket, de meg nem riaszt, / Mi nyugattól várunk vigaszt, / S ha üzletből feláldozott,/ Legyen ő százszor átkozott! // S a perc, melyben megszülettünk, / Vörös terror-eszköz lettünk, / Azok vagyunk, túszok, barmok, / Kikkel ijesztgetsz, mint zsarnok. // [...] // Moszkvában dühszikra pat­ tan, / Villámként mirajtunk csattan. / Elrettentő példa lettünk, / Géppallosként állsz felettünk. // Szép neved: »új mechanizmus<<, / Több ész! Jobb út! Humanizmus?! / 72 �Terved mért csak ö-ö-téves?! / S mért csak velünk vagy erélyes?! // [...] // Kreml­ ben magyarként gazsulálsz, / Itthon oroszként dirigálsz. / Kettős állampolgárságod / Nagyobb, vagy az aljasságod?! // Rongybáb az, ki így él s érez. / Az sem igaz, amit kérdez. / Hazudsz, hatalmad egységes,/ Néptől származón törvényes. // [...] / Jelszavatok egy volt, van s lesz:/ Ruszki! Ruszki! »Űber alesz!« //[...] / Nem lesz határ, sovinizmus. / Egység lesz és kommunizmus. // E végcél felé haladunk / Lenin útján [...] // Ki így üzen öt földrésznek, / Híján van a józan észnek. / Tán épp e hiány sarkallja, / Hogy a földet birtokolja. // Hitler-mintájú zsarnokok, / Megbuktok, mint akarnokok. / A világot támadjátok, / S végül az támad majd rátok. // [...] // Kopott fokú bitólépcső, / Rogyj le már! Bár soknak késő. / Nincs még eszköz, mely használtabb, / Tanú rá két negyedszázad. // Rabélet, hosszú rémálom. / Megélem még az ébredést? / Fogadom, hogy mind kiállom / A még rám váró szenvedést. // Mint borzalmak kortanúja [...]") A jelen És bármennyire is furcsa, Jecsmenik Andor még ma is vívja harcát, a rendszerváltás óta. Először látványosan, sokak tetszésére, mások megbotránkozására, jó ideje azonban már csak a legszűkebb környezetében vagy önmagában, a gondolataiban és érzéseiben küszködik. A fejlett nyugati demokráciák magyarországi másolása ugyanis nem a beharangozottnak, a vártnak megfelelően sikeredett. A régi kommunista emlékművek - a salgótarjáni szovjet hősi emlékmű és a Kemerovo-lakótelepi pitypangos szobor - megrongálásáért többször is előállí­ tották a rendőrök, de ezúttal mind a kétszer szabadon engedték. Megpróbálkozott a politiká­ val, indult önkormányzati és országgyűlési képviselő-jelöltként, de ennek a világnak nem rá, másféle emberekre van szüksége. Ott lakik, ahol csaknem mindig is: Forgách-telepen. Bányakolóniai lakása körül, 84 éves kora ellenére, folyamatosan tesz-vesz, dolgozik. Mint magyarázza, azért, hogy ne gondolkozzon a mai világ dolgain, mert akkor elkeseredik. - Azt kérdezi, végigcsinálnám-e még egyszer ezt a „pofázást"?... Esetleg óvato­ sabban?... Nézze, a tröszti párttitkár megmondta annak idején: Andor, azt hiszi, nekem tetszik ez a politika? És infarktus vitte el. Én viszont ki is mondtam, amit gondoltam. Voltak előttem példák. Azt hiszem, mindkét szülőmre hasonlítok... Most azonban már biztosan hallgatnék... Mert nem volt értelme. Lényegében tönk­ retettem az életemet, és a helyzeten semmit sem változtattam... Én ráfizettem, az biztos... Meg még sokan mások... De a gerincemet soha nem hagynám betörni! 73 �K é p -tér H andó P éter Perem/vidék Rónafalu a startvonalon... 2010. szeptember 14-én ültem le Kovács Bodor Sándor dokumentumfilmessel az idén először megrendezett Rónai Anzix, Európa Legkisebb Művészeti Fesztiválja (2010. július 19-25.) nevet viselő avantgárd művészeti összejövetelről beszélgetni.. Néhány mondat után már szinte megjelent előttem az a világ, amelyet a Medves-fennsík délkeleti peremére épült Rónafalura álmodott. - Európa legkisebb művészeti fesztiváljaként határoztátok meg önmagatokat. Mit foglal magában ez az önmeghatározás? - Szerintem ez egy poén. Nagy Pál [Salgótarjánból 1956-ban Párizsba emigrált avantgárd költő, író, a párizsi Magyar Műhely szerkesztője] találta ki. Eljött Rónafalu­ ba, meglátta a házfalunkra festett vetítővásznat, és azt mondta, ide lehetne szer­ vezni egy fesztivált, mert az avantgárd művészek, előadók, performerek gyakran használnak színpadot és vásznat. Vagyis egy dolog már adott, a többit meg ki kell találni. Ezen először jót mulattunk, aztán, valamikor egy évvel ezelőtt, kijelentette: ő erre háromszázezer forintot föltesz, hogy ebből lássunk vendégül embereket. És az lenne a szlogen, hogy a világ legkisebb fesztiválja, mert ha valami a legkisebb, arra jobban odafigyelnek. Európát én javasoltam, talán azt jobban elhiszik az embe­ rek, közelebb áll hozzájuk. Az Anzix később jött. Tudjuk, hogy képeslapot jelent. A sokszínűséget próbáltuk kifejezni vele. - A radikális művészeti műfajok? Mert ez is szerepelt az önmeghatározásotokban. - Ez szintén Nagy Páltól származik. Vagyis az, hogy határozottan válasszuk el magunkat a Rónai Művésztelepről, a hagyományos műfajokat felejtsük el, és csak azzal foglalkozzunk, hogy a legradikálisabb kifejezőeszközöket használó fiatal művészek jelenjenek meg ezen a szimpóziumon. Mert ezt is mondtuk, hogy a kez­ deményezésünk majd egyszer fesztivál lesz, ha sokan akarják. Mi is akarjuk, meg mások is. Most még csak egy kis magocska volt. És a fiatalok mellett legyenek ott idősebb tanítómesterek, mint például ő maga. Ő egyébként abszolút szerényen és visszahúzódva volt jelen. Összesen egy videoszövegét vetítettük. Múltjáról vagy az avantgárdban betöltött munkásságáról csak akkor beszélt, ha valaki kérdezte. Hogy kiálljon és előadjon, ez ellen határozottan tiltakozott. A fiatalok valamit ha­ lottak már a francia avantgárdról, meg a '60-as, '70-es évek radikális művészetére jellemző mozgalmakról, úgyhogy volt kapcsolódási pontjuk. De ez természetes, hogy ők most éppen meg akarják váltani a világot, és így leginkább csak önmaguk­ ra kell figyelniük. - Te és a családod adtátok hozzá az otthont, biztosítottátok a helyszínt, de rajtatok kívül is még néhányan bekapcsolódtak az események szervezésébe. Hogyan jött össze az első alkalom? 74 �- Egy éven keresztül beszélgettünk, leveleztünk, jöttek az ötletek. Csiszolgattuk, hogy mi lenne az az irány, ami inspiráló, meg eredeti is, ugyanakkor megkérdője­ lezhetetlen a rangja. Nagy Pál hívta a barátait. így került Rónafaluba Catherine Nyéki nemzetközi hírű audiovizuális művész [a Balassagyarmatról 1956-ban Párizsba emigrált Nyéki Lajos irodalomtörténész, költő lánya], aki először mutatkozott be Ma­ gyarországon, Székely Ákos költő, vizuális művész, Kecskeméti Kálmán festő- és fotóművész, aki fiatal rajzfilmesek avantgárd diplomamunkáit vetítette. Ehhez csatlakoztak a gyerekeink, valamint Máté fiunk barátja, Csiszár Mátyás, illetve a Karlsruhei Egyetem fotó, videó, illetve esztétika szakán tanuló német barátaik: Kilian Kretschmer, Benedikt Dichgans és Olivier Krätschmer. Brunda Gusztáv és felesége, Szikszai Márta, Nagy Pál salgótarjáni barátai segítettek az előkészítésben és a lebonyolításban, mert őket is izgatja a radikális művészeti műfajok mai állása. Philippe Brame fotóművészt, Varga Mátyás pannonhalmi szerzetes legjobb francia barátját már régen csalogattuk, most eljött. Nagy Pállal napokon keresztül beszél­ gettek, kiderült, rengeteg közös élményanyaguk van. Kicsi a világ, a művészvilág meg még kisebb. A francia művészvilág is. Lucien Hervé, magyar származású, világhírű francia fotóművészt mind a ketten jól ismerték. Sőt, Philippe Brame az egyik katalógusához előszót is írt. Vagy a Szép Szó szerkesztőjét, Fejtő Ferencet. Egyébként Philippe Brame fotóriporterként került először Magyarországra '90-ben. A szocio- és egyéb társadalmi fotói a hagyományba ágyazottak, ugyanakkor a kí­ sérletező fotóival abszolút új nyelvet hoz a képi világba. Remek humorérzéke van, meg egy tipikus francia: laza, könnyed, kedves, azonnal meg lehet vele barátkoz­ ni... Nincsenek benne ilyen komplexusok, mint bennünk. - Csak az ismeretségi körötökre építettetek? - Így van. Egy „nulladik" évnél az a legegyszerűbb, hogyha az ismerőseidre épí­ tesz. Amikor jó művész barátaid vannak, akkor miért hívnál idegeneket? Ez annyira kézenfekvő. Nyilván, jövőre, ha lesz folytatás, akkor másokat is meg kell hívnunk. - Feltételezem, hogy léteztek előzetes célok. Mik voltak ezek? Melyek valósultak meg kö­ zülük és mi az, amit újra kell gondolnotok a következő fesztiválig? - Amikor még nem volt a német karlsruhei vonal, Nagy Pál azt mondta, hogy hívjunk jó radikális avantgárd művészeket, azok mutatkozzanak be, mutassák be a munkásságukat vagy annak egy szeletét, vagy mint Catherine Nyéki, akár egy teljes keresztmetszetet is, és ezután erről, valamint a mai radikális művészeti irány­ zatokról vitatkozzunk, beszélgessünk. Ő a legfontosabb hangsúlyt erre helyezte. Arról viszont nem volt szó, hogy valaki ott művet alkosson. Ennyi lett volna, hogy minden este bemutatkozik valaki, finom vörösborok mellett ezt jól megvitatjuk, és ennek kapcsán nyilván más művészeti tárgyú dolog is szóba kerül. De amikor a német vonal bejött, akkor viszont rögtön azt mondtuk, hogyha jönnek ezek a fiúk, akkor csináljanak valamit. Mert velük a társaság nagyobbik része angolul remekül tud majd beszélgetni a művészetekről, a célkitűzéseikről, az életpályájukról, hogy hogyan tervezi ezt egy mai fiatal művész Németországban, de igazából mégis azt szeretnénk, ha ők valamit ott, a helyszínen alkotnának, hogy föl tudjuk mutatni: ez Rónafalun készült, ez egy Rónafaluhoz köthető produkció. - A „rónartos" fotóid közül is egyik-másik a Rónai Anzix ideje alatt született? - Abszolút. - Székely Ákos vetített verse is ott született? 75 �- Kész anyagként hozta. Két és fél napra jött. Azt nem kérhettük tőle, hogy ott ír­ jon egy jó sort, mert az nem mindig jön össze. A performansz viszont új volt, oda találta ki, és ilyen szempontból megismételhetetlen. - Több ilyen mű volt, amit kész anyagként hoztak és ott került először bemutatásra? - Több nem volt. Catherine Nyéki az életműve keresztmetszetét mutatta be, minden fontos alkotását levetítette. Ők a férjével három és fél napra érkeztek. Somos­ kőben szálltak meg. Reggel jöttek, este mentek, mert nincs elég szálláshely Rónafalun. Tehát ilyen szempontból is bölcső, méghozzá olyan, amely azonnal ki lett nőve. Hely­ ben egyetlen vendégház van, ami kibérelhető, de ilyenkor kéne három vagy négy, és akkor a dolog megoldott. Reméljük, hogy hamarosan így lesz, s Rónafalu a művé­ szeti táborok irányába mozdul el. Egyelőre egy alvó városrész, se kocsma, se bolt. - A kocsma az utolsó intézménye egy falunak, ami bezár. - Így van. Itt is ez történt. Ezért is mondom, Rónafalura több művésztelep illetve műhely, valamint szállást adó ház és udvar kéne. És nyilván nemcsak egy-két hé­ tig, hanem az év nagyobb részében működhetnének. Aki oda eljön, az inspirációt biztosan kap. De ez nem az én érdemem, vagy másé, ez a hely szelleme. Az érdemed esetleg annyi, hogy a környezet adottságait jól használod, teszel hozzá valamit. - Egy héten keresztül tartott a tábor. Csak néhányan voltatok, akik folyamatosan, az első naptól az utolsóig jelen voltak? - A német és magyar fiatalok, Nagy Pál és Philippe Brame végig ott voltak. Pali barátai egymást váltották. Volt aki előbb jött, volt aki később, de kitöltötték a hetet. - Minek tekintettétek inkább, műhelynek vagy tábornak? - Műhely volt mindenképp, mert a fiatalok reggeltől estig dolgoztak. Mi, amenynyire tudtuk, segítettük őket. Az esti vetítések, bemutatkozások, beszélgetések a hasznukra kellett, hogy váljon. A fiatalok között nagyon intenzív dialógusok ala­ kultak ki a művészetről, szívesen elmesélték a koncepcióikat, mit gondolnak erről, mások műveiről, a sajátjukról, honnan jönnek és hová tartanak. Abszolút nyitottak voltak. Ez a legfontosabb. Eleve nem is megy el ilyen helyre egy zárkózott művész. Ezek a fiúk azért jöttek, hogy ismerkedjenek, találkozzanak, új helyeken új inspirá­ ciókat szerezzenek... Szerintem ez működött, mert még most is küldik a műveiket, amiket ott kezdtek el, és azóta befejeztek Karlsruheban. - Terveztek a Rónai Anzixból is valamilyen tárlatot rendezni vagy kiadványt megjelen­ tetni? - Az intermediális alkotásoknál a kellékek meg az egyidejűség nagyon fontos, hiszen az, hogy egy mű műként megjelenjen, ehhez az interaktivitás el- és megke­ rülhetetlen. Dokumentálni lehet és kell, de az nem mű, az csak egy dokumentáció. Persze kellene kiadvány, csak hát ahhoz hiányzik minimum háromszázezer forint, vagy több. Hogy aztán lesz-e ennek olyan formája, amit másoknak oda tudunk adni, ez a jövő zenéje. De jó lenne. A német fiúk nehezményezték, hogy az a pro­ dukció, amit a rónai kultúrházban összeraktak, Karlsruheban egy hónapig lenne látogatható, ha kiállítanák. Itt egy fél délután állt, aztán el kellett bontani. Javasol­ ták, hogy legközelebb előre elküldik a műveiket, az installációikat, állítsuk fel olyan helyen, ahol mindenki megnézheti, használhatja, kapcsolatba léphet vele. Legyen két vagy három hétig ott, és ezután eljönnek, készítenek új dolgokat, és hozzáteszik a már kiállítottakhoz. Utána lehet látni megint két-három hétig azt a produkciót, amit már itt alkottak, mert ez az értelme ennek a munkának, amiket ők csinálnak. 76 �- Egy hétig szinte folyamatostul csak műhelymunka folyt egy zárt közösségen belül, aho­ vá külső személy nem igazán léphetett be. Vagy lehet, hogy beléphetett, de nem tudtak róla az emberek. Nem gondolkodtatok azon, hogy nem csak egy nyílt napot kellene csinálni, ahol a mű és a befogadója találkozhat? - Rónán is lehetne, ha lenne megfelelő hely. Salgótarjánban viszont mégiscsak több ember láthatná. A német fiúk amikor vége lett a művésztelepnek, még három napig Pesten bolyongtak. De azt mondták, hogyha lenne kiállításuk, szívesen ott lennének és produkálnák azt, amit produkálni kell egy intermediális közegben. Mivel ez nem volt biztosítható, tulajdonképpen egy igen értékes dolog nagyon rövid ideig volt látható, látogatható, épp csak lehetett vele találkozni. - A kultúrház július végi elviselhetetlen hőmérséklete miatt kevesebb valósult meg a be­ mutatókból, mint amit elterveztetek. Vagy a vetítésekhez sötétséget, vagy a számos érdeklő­ dő számára nélkülözhetetlen levegőt nem lehetett biztosítani. - Így van. No de ezt tudjuk be annak, hogy először volt... Nem gondoltuk igazá­ ból végig, hogy az itt született produkcióknak mi lesz a sorsa. Mert ez nem olyan, mint a Rónart, vagy egyéb hagyományos művésztelep, hogy a képek elkészülnek, aztán vándorolhatnak, ha helyeket találunk. A második Rónart anyaga még ki van állítva Rónafalun. A harmadik egyelőre Salgótarjánban látható, de remélhetőleg vándorol majd Nógrád megye városaiba tovább. De itt egészen másról van szó. Ha úgy tetszik, tanulópénzt is fizettünk, pont emiatt... Nem sértődtek meg, csak telje­ sen jogosan mondták, hogy ennyit dolgoztak valamivel, és egy óráig lehetett látni? Bocs, ez tényleg nagyon durva. A történteknek rengeteg tanulsága van. - Lesz folytatása? - Fogalmam sincs. Hogyha ezt mások is úgy látják, ahogy én, akkor kinőheti magát. Mert nem akarunk mi egy fesztivál gazdái lenni a feleségemmel, Mártival. Dolgozunk benne, csináljuk, de komolyabb erőknek is meg kell mozdulni ahhoz, hogy ez nagyközönség előtt, nemzetközi hírű művészek, produkciók, bemutatók bevonásával folytatódhasson. - Mi hiányzik hozzá? Intézményi háttér? Pénz? - Hát, minden. Leginkább a pénz. Ami nem hiányzik, hála a jóistennek, a barátok. Nagy Pálra gondolok elsősorban, meg Philippe Brame-ra, Varga Mátyásra, a német fiatalokra. Jó nevű művészeket könnyű ide hívni, hogyha megfelelő módon tudjuk őket fogadni: van szállásuk, étkezés, kirándulás, utazás; csak dolgozniuk kell, vagy csak föllépniük, bemutatkozniuk. Másrészt nélkülözhetetlen egy intézményi háttér, a propaganda. Az idei pénzünkből csak enni- és innivalóra futotta. - Kellene egy civil háttér? - Így van. A Rónart egyesület ilyen, de más célt is magába foglal. - Intermedialitás, avantgárd, vizuális költészet, performansz, nemzetköziség, filozófia és esztétika mint kulcsfogalmak említhetők a Rónai Anzixhez kapcsolódóan, mert hogy általá­ ban ezeknek a vizuális művészeteknek megvan a maguk filozófiája is. Melyekkel lehetne még kiegészíteni? - Az én kulcsszavaim között a legfontosabb az inspiráció. Számomra a jó mű, a jó művészet inspirál. Az alkotó embert is inspirálja. - Egy másik művet hív elő? - Abszolút így van. Egy közös műhelymunkának ez a legfontosabb kritériuma. Ha ez nincs, akkor nem is volt érdemes összehozni, nagyon-nagyon pici lesz a ha­ tásfok. Ha viszont azok a munkák, amiket elhoznak, megmutatnak, produkálnak, 77 �az inspirál, akkor mindent elért, amit elérhet ez a hely. Attól többet egy alkotó em­ ber nem kaphat a másiktól, mint hogy inspirálja őt. Nagy Pál számomra ilyen kulcsfigura. Az ő művészete hihetetlenül inspiráló. És ez Rónán is hatott. Tehát a többiek is efelé mozdultak, ha nem is tudatosan. Mert ezt úgyse lehet szabályozni, befolyásolni. Vagy-vagy. Vagyis vagy inspiratív helyzetben vagyok, vagy szenve­ dek, kínlódok. A másik, ami ehhez hozzátartozik, az a nyitottság. Az a művész, aki nem nyitott, nem fogékony mások munkáira, más művészeti ágak produkcióira, rosszul érezné magát Rónafalun. Erre is volt példa. Az egyik német fiú zseniális intermediális produkciót mutatott be egy németországi fellépéséről, és akkor a háttérben valaki azt mondta: ez agyalás. Hát, őrá nem hatott inspirálóan. Nem vagyunk egyformák. És akkor még egy fontos dolgot említenék. Ez a két különbö­ ző korosztály markáns együttállása. Itt az ifjúságra helyezném a hangsúlyt. A fiata­ lok már a jelenlétükkel is inspirálóan hatnak mindenkire. Mindenkire, aki nyitott. Ez egy teljesen normális dolog. Az élet biológiailag is így van kódolva: ahol ifjúság van, ott élet van, meg az élet folytatása lesz. Ahol fiatalok dolgoznak, az minden­ képpen a jövőről szól, és ez az idősebbeknek rendkívül izgalmas. - Akkor létrejött valamiféle híd a két generáció között? - Igen. És itt kapcsolódnék Pannonhalmához. A művészeti fesztiváljukon a klasszikus és a kortárs zene között húznak, vagy rajzolnak ívet Varga Mátyásék. Ez itt Rónán a radikális avantgárd, intermediális művészetek vonalán képeződött le a generációk között. Mátyás többször járt már nálunk. Ez is egy aktuális látogatása volt. Igyekszünk olyankor hívni, amikor valami történik. Bár szeret egyedül sétálni a fennsíkon. De olyan is volt, amikor fölolvasta készülő kötetét, a Hallásgyakorlatokat. Próbatesztet végzett rajtunk. Most arra kértem, mutassa be a Tenger című számát a Pannonhalmi Szemlének... És ő is kapcsolatokat épített. Találkozott Catherine Nyé­ kivel. Volt, amikor egy egész délelőttöt Kiliannal beszélgetett, akinek a leglátvá­ nyosabb intermediális produkciói vannak. - Eredmények? - Kicsit messzebbről kezdem. Szokták tőlünk kérdezgetni: miért tesszük mi ezt az egészet? Kicsit durvábban: mi a hasznunk? Keresünk ezzel? És amikor mondjuk, hogy nem, inkább költünk rá, akkor azt mondják: elment a ti eszetek. Ilyen sommá­ san. Mártival ezt úgy fogalmaztuk meg: leginkább a szellemi kalandért. Amit nem nagyon lehet pénzért kapni. Elmehetsz színházba meg olvashatsz nagyon jó magas irodalmat, az is egyfajta szellemi kaland, de ez, amikor emberekkel, az ő szellemi­ ségükkel kalandozhatsz egy bizonyos helyen, egy bizonyos időben és térben, az nagyon nagy kihívás, felemelő dolog, és komoly töltekezést jelent. Utána sokáig jól elvagyunk és nincs hiányérzetünk. - Amikor befogadó vagy, kapsz egy művészeti csomagot könyvben vagy színházi produk­ cióban, ezzel szemben a kommunikáció során a pozíciód folyamatosan változik. - Ilyen szempontból az eredmények minden várakozást fölülmúltak, mert hihe­ tetlenül jókat tudtunk beszélgetni. Márti született kommunikátor, angolul beszél, és rendkívül kíváncsi. Lubickolt ebben a világban. Hát ezért csináljuk. Nagy Pál írta azóta, hogy sokat gondol az Anzixra, és egyre mélyebbek a jóérzései, egyre mé­ lyebbről jönnek. Neki is meghatározó élmény volt. Ezek a mi eredményeink, ha szabad így mondanom. - Nehezen tudom elképzelni, hogy nem gondolkodtatok a folytatáson. 78 �- Egyelőre még csak körvonalazódik a jövő. - Szeretnétek, ha bővülne az alkotók, résztvevők köre? - Műfajilag mindenképp. Abszolút nyitni szeretnénk, hiszen áll még az utolsó két pajta, amit jó lenne megmenteni Rónafalun, a kertünkhöz közel. De nem a mi­ énk, hanem a szomszédoké. Több mint százéves épületek. Még az alapjuk nagyon stabil, meg a falaik is, de a palatetőjük egytizede már el van veszve, beázik... Egy pajtaszínházhoz hihetetlen jó tereik vannak, ahol performansz, táncszínház, vagy bármi megvalósulhatna. Meg kiállítótérként, közösségi helyként is funkcionálhat­ na, ha meg tudnánk menteni. Ez egy jövőbeni terv, cél. Ha tíz-tizenöt év múlva a legszebb álmaink valóra válnak, akkor ez így lesz Rónafalun, mert erre van pre­ desztinálva, szerintem. Lépnénk mi a zene és a színházak felé, de ehhez nemcsak a pajta kell, hanem az, hogy több embert lehessen elhelyezni, ne kelljen autóval in­ gázni, mert ez mindig megöli egy kicsit a közösségi együttlétet. - Idén harmadik alkalommal rendeztétek meg a Rónartot. Előzménye-e ez a Rónai Anzixnak? Van-e olyan ottani tapasztalat, amit ezúttal hasznosítani tudtatok? - A szervezés szempontjából az a pici rutin, ami a két Rónart tábornál összejött, azt remekül tudtuk hasznosítani az Anzixnál. És kellett is, mert egy hét volt a két tábor között. Tehát hogyha ott nagyon ránk omlik a ház, akkor bedől a 3. Rónart is. Flottul kellett mindennek működni logisztikailag, hogy aki vendégként jön, az ne érezze, hogy valami nem klappol, mert az „megöli" az alkotó embert. A hely, a mi családunk mindenképp kötődik mind a két rendezvényhez. Ez elkerülhetetlen, csak mivel műfajilag mindkettő nagyon más, ezért azt gondoljuk, elválasztva kell hagyni, miközben átjárás simán lehetséges természetesen. Kell egy Nógrád megyei művésztelep. Egészen addig kell, amíg új embereket tudunk hívni. Fiatal, Nógrád megyei kötődésű, születésű, itt élő művészeket, művészjelölteket. Addig van létjo­ gosultsága. A legfontosabb itt is az idősebbek és fiatalok együttléte. Ezt tulajdon­ képpen a Rónart találta ki, anno. Az Anzixon véletlenül jött össze. - Bakos Ferenc, a Rónart művészeti vezetője ezt ki is fejtette a salgótarjáni Café Freiben, a 3. Rónart kiállításának megnyitóján. Úgy fogalmazott: azért hoztátok létre, hogy a fiata­ loknak segítsetek. - Meg tanuljunk tőlük, inspiráljanak minket. Azért találkozok nagyon szívesen művészekkel, mert inspirálnak. Ha nem így lenne, nem keresném a társaságukat, nem hívnám őket, elkerülném, bezárkóznék. Ez már Cereden is működött. Cered megkerülhetetlen számunkra. Bakos Ferenc tizenöt évig, én csak három és félszer voltam. Onnan váltunk ki. Ott Sánta László volt a nagymester. Azt vettük észre, ha fiatalok jöttek, az mindig feldobta a tábort, ha idősek, vagy a középgeneráció, akkor lagymatag volt az egész. A fiatalok előtt az élet, a művészi pálya. Kell attól na­ gyobb ambicionálás egy fiatal számára, mint amikor meghívják egy telepre? Azért hívják meg, hogy művészként dolgozzon ott. Művésztelepre huszonévesen kell járni. Ezt még Mátraalmáson tanultam. Hat évig volt ott nemzetközi művésztelep, és alkalmakként egy hónapig tartott. Hegedűs Morgannak, Tomka Istvánnak, a harminc év alattiaknak sokkal többet jelentett, mint az idősebbeknek. - Szeretnétek a mátraalmási táborhoz felnőni? - Igen, persze. De az egy hónap, már nagyon hosszú együttlét, és sok hátránya is van. Mátraalmás még inkább varázshegy, és jobban el van zárva a világtól, mint Rónafalu, csak nincs pereme. Rónafalu ennyiben egyedülálló. Sétálsz egy nagy 79 �síkságon, aztán a pereméhez érsz. Nem hegyhez érsz, hanem peremhez, ahonnan varázslatos tájak tárulnak eléd. Hát ez egy fantasztikus dolog. Mi nyolc-tíz napot szoktunk dolgozni a Rónarton. Tavaly ötven képet állítottunk ki. Ezúttal harmincöt kép készült, s abból huszonöt van kirakva. Nyolc-tíz ember össze tud annyi képet hozni, hogy egy korrekt kiállítás legyen belőle. Mert fontos a kiállítás, hiszen „csak másban moshatod meg arcodat". Jó ha egymásnak azt mondjuk: ez nagyon szép, meg ez is - de azért mégis csak az az igazság pillanata, amikor kirakod a képeket, aztán ha megnézik, valamit gondolnak róluk. Hogy mit mondanak, az kevésbé érdekes. Hogy mit gondolnak, az annál inkább. Hat-e rájuk, és hogyan hat. Van-e valamilyen hozadéka az ő számára, ez a fontos. - Nem szerencsés, hogyha túl sok műfaj van egyszerre jelen? - Ha túl sok ember van, és különböző műfajból, akkor klikkesednek. Csinálják a magukét, és nem beszélnek egymással, egy kicsit bezárkóznak. Tizenkét-tizennégy fő kell. Kevesebbnél nincsenek összeszikrázások, kisülések, amelyek révén valami új gondolat születik. Tehát elhangzik egy olyan dolog, amit soha előtte senki nem mondott. Legalábbis abban a közegben... - É s a közeg szülte azt a gondolatot. - Így van. Ez a legnagyobb dolog, ilyen szempontból... Na, amikor megjöttek a Rónart művészei, akkor persze óhatatlanul meséltünk nekik az Anzixról, és mutogat­ tuk a produkciókat. Ráadásul nagyon friss volt az élmény. S attól, ahogy elmeséltük, a fiatalok szárnyakat kaptak, iszonyúan elkezdte őket doppingolni. Nemcsak nap­ közben festettek, rajzoltak, hanem éjszaka is. Vacsora után mentek vissza dolgozni. - Pusztán az elmeséltek hatására? - Látták rajtunk a lelkesedést... - Mennyire tudtak ezek a rendezvények vagy összejövetelek médiahírré válni? - Amennyire Csongrády Béla például megírja a Nógrádban. Ha mondjuk ő se ír­ na róla, akkor totálisan elveszne a dolognak ez a része. Sajnos a Tarjáni Városlakó sincs már, ahol az ilyen jellegű történéseket alaposabban ki lehetett bontani. Egyelőre esélyünk sincs arra, hogy katalógusunk legyen, nem készült film, és így tovább. Ez szegénységi bizonyítvány. És mivel értékes produkciókról van szó, ezért tulajdon­ képpen nem futják ki a saját útjukat, eltűnnek a semmibe. A hollywoodi filmek büdzséjének huszonöt százaléka reklámra és promócióra van félretéve. El se indul­ nak anélkül. Magyarországon egy plakátra is alig futja. Csinálnak egy százmillió forintos filmet, és nem jönnek ki a költségvetésből. Nem hogy promócióra nem jut, de még a színészeket sem tudják kifizetni. Na most, ha ez így van egy százmilliós filmnél, akkor mi a száz meg a kétszázezer forintos büdzsénkkel mit akarunk? Jó, hogy mindenki evett meg volt hol aludnia. Volt egy kritikusom, aki a Hegedűs Morgan-portréfilmem láttán azt mondta: ez olyan fantasztikus történet és ember, hogy nem lett volna szabad amatőr VHS-re leforgatni, ez professzionális technikát érdemelt volna. Magyarán szólva, inkább ne legyen róla semmilyen nyom, mint hogy egy primitív videokamerával készített felvétel őrizze Morgan személyiségét. Egyfelől tehát azt lehet mondani: ha nincs semmilyen hír, hullám, utórezgés, akkor ne csináljátok, gyerekek, akkor ez egy babazsúr. Másfelől viszont mégis csak csi­ nálni kell, aztán hátha, egyszer, mégis, lesz annyi pénz, hogy ezek produkciók legalább egy katalógusban megjelennek, eljutnak másokhoz, többeket megérinte­ nek, és így tovább. 80 �- Rónafalu lakossága mennyire befogadója az efféle másságnak, mint amit a Rónai Anzix vagy a Rónart képvisel? Mit jelent a település életében a jelenlétetek? - 2001-ben vettük a házat, aztán eleinte keveset, majd mindig többet-többet vol­ tunk ott. Tavaly volt először, hogy félévet kint laktunk, meg az idén. Előtte csak a nyarakból egy keveset, mert nem volt összkomfort, bonyolult volt az élet. Rónafalu egy tipikus magyar kistelepülés. Az emberek befelé fordultak kényszerűségből. Ahol a kocsmát is bezárják, az egyetlen fórumot, ahol meg lehet beszélni egy foci­ meccset vagy bármit, ott ez törvényszerűen bekövetkezik. Egyébként a Rónafaluért Baráti Társaság nagyon sokat tesz azért, hogy ez megváltozzon. Az idei Anzixon két fiatal művész minden nap levelet vitt mindenkinek a faluban. Ez volt a " vers­ posta ". A harmadik napon már kint álltak a kapuban és várták őket, „jön az Anyám tyúkja". [A versben valamelyik kulcsszó ki lett cserélve. Például az anyám tyúkja az anyám életére - következetesen végig átírva a költeményben.] Ez egy nagy esemény volt a falu­ siak számára. Kijöttek: végre valaki kíváncsi rám, megtisztel azzal, hogy hoz egy levelet. Egy német fiú, aki beszél magyarul... - A pannonhalmi kapcsolatotok hogy alakult ki? - Rékasi János művészettörténész-kiállításszervező 2002-ben felhívott telefonon, hogy Oláh Jolán képeit elvitte Pannonhalmára, a diákok nagyon szeretik, jó lenne, ha megnézhetnék azt a filmet, amit én készítettem, s ugyan küldjek már egy kazet­ tát. Postáztam és Varga Mátyás írt egy képeslapot, hogy megnézték, a gyerekek szerették, sokat beszélgettek róla, nagyon köszönik. Én persze ezen kapva-kaptam, írtam egy választ, hogy van még néhány hasonló filmem. A Cigánydomb, Fekete madarak, Balogh Balázs András portré... Ha valamelyik érdekli őket, nagyon szívesen elküldöm. Persze, azt reméltem, hogy meghív, mert valamikor a hetvenes években jártam előszór és utoljára Pannonhalmán. Aztán Mátyás írta, hogy a Cigánydomb érdekelné őket, de az eredeti helyszínen akarják megnézni. Szóval jön az egész osztályával Tarjánba. Akkor még tanítottam a Seagullban, ott tudtam levetíteni a filmet. Óriási vita támadt utána. Egyébként azok, akik négy évet jártak Pannon­ halmára, Varga Mátyás osztályába, azok egy külön kasztot alkotnak. Nagyon jól sikerült ez az este, és Mátyás mondta, hogy biztos fogunk még találkozni. Rendben, gondoltam, de most már jó lenne Pannonhalmán. Aztán azon a nyáron forgattam a Őrvidék című filmet Burgenlandban, a burgenlandi magyarokról. Hazafelé be kel­ lett menni Pannonhalmára, mert a bencés szerzetes Galambos atya, aki negyven évig Alsóőr és Felsőőr papja volt, már a monostorban élt. Az interjú után a diákét­ kezdében ebédeltünk, és természetesen összetalálkoztunk Varga Mátyással. Ott volt az egész osztálya is, akik részt vettek Philippe Brame és Sophie-Marie Bouts szín­ házi és fotós kurzusán. Ekkor került szóba először, hogy kellene egy dokumentum­ filmet készítenem a bencés szerzetesek életéről. Októberben el is kezdődött a forga­ tás. Azóta további hét filmet forgattam az apátságban. Hát így. Szóval Oláh Jolán­ nak is köszönhető. 81 �A mi marad H a l m i N ik o l e t t Illusztrált védelem Gressai Ferdinánd: Csupasz oltalom A Csupasz oltalom Gressai Ferdinánd első verseskötete, amely, mint ilyen, elsősorban annak vizsgálatára hívja fel a kritikust, hogy az összegyűj­ tött versek egyedi hangvéte­ lét, nyelvi leleményét, a kép­ alkotás és a tematika közhe­ lyes vagy autentikus alkalma­ zását firtassa. Gressai eseté­ ben különösen meghatározó lehet az első (kritikusi) olvasatok tapasztalata, hiszen a szerző folyóiratokban, elektro­ nikus portálokon nem mérette meg írásait, ez esetben a kötet nemcsak öszszegzése egy kezdeti teljesítménynek, hanem maga jelenti az első impulzust az olvasó számára, amely alapján képet alkot Gressai költészetéről. A hét ciklusba rendezett, számozott költemények tematikus fókuszában olyan (talán nem kifejezetten egyedi, ám oly­ kor nagyon is pontos sorokban megfo­ galmazott) problémák, jelenségek áll­ nak, mint a magány, az én definiálásá­ nak és pozicionálásának kérdései, a másokhoz (társakhoz, családtagokhoz, és általában a körülményekhez) való viszony, és ehhez kapcsolódva a meta­ fizikai és egzisztenciális létkérdések is teret nyernek. A kötetszerkezet, vagyis az, hogy a cím nélküli versek elsősor­ ban nem autonóm szegmensként, ha­ nem egy konstrukció részeként tűnnek fel, lehetővé teszi a narratív olvasatot: 82 e szerint a Csupasz oltalom felfogható az identitás-keresés történeteként. Az első oldala­ kon jól érzékelhetően vetődik fel ez a kérdés: „Ebben a szobában egy ember lakik. / Rajta kívül az egész helyiség üres. / Mégis itt él egyedül." (5.) A versek különböző szitu­ ációkat, ezzel együtt szerepe­ ket formálnak, a témák sokfélesége mellett azonban a beszédmód, az egyes szövegek retorikai és poétikai szerkeze­ te (a „hang" szerveződése) nagyon is egy irányba mutat, a versek egyazon én megszólalásaiként értelmezhetőek, aki a felnőtt férfi szerepébe bújik („Hétvégente a feleségemmel szórakozunk", 5.), vagy a betegség okozta metamorfó­ zison elmélkedik („Veszélyes, mivel semmilyen hatással / nincs az emberi testre", 29.), esetleg élet és halál dilem­ máit sorakoztatja fel („Teremtettünk. Ő a méhében van. / Őket nézem, amíg még együtt vannak", 75.). Ahogy a fent idézett sorok is mutat­ ják, Gressai Ferdinánd (szerep)versei a „legnagyobb" témákat állítják a közép­ pontba, amelyekről sokan, sokfélekép­ pen szóltak már. Bár több izgalmas kép­ zettársítás, leleményes megfogalmazás szerepel a kötetben, sajnos gyakran nem meggyőző a téma kifejtése. Úgy is mondhatnám, a versek időnként nem lépnek túl egy-egy jelenség, dilemma �regisztrálásán, nyelvileg és poétikailag nem képesek autentikusan színre vinni a problémát. Ilyen például az idő (el­ múlás, öregség, fejlődés motívumával összefonódó) témája, amely időnként jól ismert toposzok alkalmazásával fo­ galmazódik meg (pl. gólya, évszakmetaforika), és bár olykor ezek szerepelte­ tése ötletesnek mondható, mégis úgy érezzük, a versek beszélője kívülálló­ ként próbál szólni mindarról, ami (a szituációkból adódóan) szubjektív él­ ményként van (lenne) jelen. Persze a távolságtartó beszédmód is lehetne poé­ tikai stratégia, ám véleményem szerint a sematikusabb megoldások esetében nem erről, hanem sokkal inkább a ta­ pasztalat átsajátításának hiányáról van szó, pl.: „Egész nap játszom furcsa, / improvizált játékaimat. // Nem, nin­ csenek is napok. / Csak a tér (ez a hely) / és az idő / (ez az érzékelhetetlen, / rendszertelenül hullámzó / megfogha­ tatlanság)." (120.) Ezzel együtt azonban Gressai Ferdinánd kötete számos ponton maradandó élménnyel szolgál az olvasónak, s eh­ hez nem kis mértékben járul hozzá a kötet vizuális megformáltsága. A gyűj­ temény már első pillantásra egyedinek látszik: a hét ciklusba rendezett, számo­ zott versek mellett illusztrációk szere­ pelnek (szintén Gressai munkái, ahogy a borítón szereplő grafika is), amelyek túlmutatnak saját illusztratív funkcióju­ kon: nemcsak érzékenyen kísérik mind­ azt, ami a versekből kibomlik, hanem (a kötetet átlapozva ezt érzékeljük) a képek olyan koherens világot konstruálnak, olyan komplex, egyedi látásmódról, kifejezésmódról adnak számot, amely szokatlan egy fiatal alkotónál, különö­ sen akkor, ha a képi kommunikáció nem elsődleges célja a műnek, ahogy a Csupasz oltalom esetében sem az. Gressai képelemei a mesefigurák ironizálásától a karikatúra-jellegű kompozíciók alkal­ mazásán át, egészen a képregény narra­ tív technikájának átsajátításáig, többféle megoldást felvonultatnak, a versek hiá­ nyosságait ellenpontozva érett vizuális kompetenciát jeleznek. Rendkívül iz­ galmas például az, ahogy bizonyos raj­ zokon (a háttér elemeként, felületet be­ töltő mintázatként) a kézírás megjelenik, és jelentésszervező funkcióval bír, Gres­ sai ugyanis (ellentétben például Tandori feliratos rajzaival) nem a szójelentés­ sel járul hozzá a képértelmezéshez, hanem az írás a maga olvashatatlansá­ gával, halandzsa-jellegével médiumként van jelen (pl. 19., 36., 67.). Ugyancsak változatos interpretációknak ad teret az a módszer, ahogy a figura tív formák egy képen belül asszociációs sort alkot­ nak, a formák sokszorozódása, újrarajzolódása révén (pl. 83., 74., 68.). Mindent egybevetve: Gressai Ferdinándról az első kötet tükrében elmond­ ható, hogy tehetséges, mind a költői, mind pedig a grafikus kifejezésmód tekintetében. A gyűjteményes könyv viszont pillanatnyilag arról ad számot, hogy a tapasztalat, a saját élmény átadá­ sa jelenleg autentikusabban valósul meg a képalkotás szintjén. A nyelv még várat magára, egy következő kötet remélhe­ tőleg helyre billenti az egyensúlyt. (Magvető, Budapest, 2010) 83 �N agy C silla „Egy mítosz relikviái" Polgár Anikó: Régésznő körömcipőben Polgár Anikó második verses­ kötete, a Régésznő körömcipő­ ben a nőiségről való beszéd új alternatíváját kínálja: a versek a mindennapok női története­ it (így például: szülés, nőgyó­ gyászati vizsgálat, vetélés, há­ zasság) a mítoszok, kulturális emlékhelyek narratív közegébe illesztve beszélik el. Az antik tradíció és a kortárs tapasztalat egymásra vetülése szervezi a kötetet, a kettő összeolvasása teszi lehetővé a női identitás, és általában a megismerés és elbeszélhetőség lehető­ ségeinek újragondolását. A versekben elhelyezett klasszikus és középkori utalások, idézetek, allúziók nagymér­ tékben kitágítják az értelmezési hori­ zontot, mintegy sajátos fókuszban lát­ tatják a felidézett kultúrát: Polgár Ani­ kó hatalmas műveltséganyagot mozgat, azonban olyan versnyelvet alkalmaz, amely észrevétlenül sűríti magába a kulturális emlékezet szegmenseit és a nőiség tapasztalatának kódjait. A kötet verseit két csoportba, ciklus­ ba osztják azok a tipográfiailag is elkü­ lönülő szövegek, amelyek a középkori misztikus, Szent Hildegárd alakját idé­ zik fel. A kötetnyitó Szent Hildegárd szülőszoba-látogatáson című vers a ke­ resztény toposznak, Jézus születésének variációja, Hildegárd a „legragyogóbb anyát" üdvözli, akinek fia az emberiség egészét sújtó eredendő bűn és halál helyett a megváltást, az életet hozza el: „Fiad kenőcs a halál tátongó sebén, / melyet a megkínzott lelkekbe Éva ujja 84 vájt." A vers egyúttal olvasási stratégiát is kínál: a szülés-szü­ letés motívuma a nyelv, a kife­ jezés felől értelmeződik, az anya jajgatása, a gyerek felsírá­ sa, „életpróbája", a fiziológiai működések rendje a szöveg­ szerveződés és a retorikai szabályszerűségek allegóriája lesz: „[...] a fájdalom ellen hat az esztétikum"; „A folyékony hang (ahogy Hildegárdnál felbúg és zúg a vér) a szétfolyó / szöveg bizonyossága és elkerülhetetlen öröme." Hasonló módon irányítja a szövegsze­ rűségre, az elbeszélhetőségre a figyelmet a kötetzáró Szent Hildegárd a Hotel Verji­ nában, itt ugyanis Hildegárd a környeze­ tében tapasztalt jelenségeket a nyelv rendszerének törvényszerűségei alapján igyekszik azonosítani, magyarázni: „A bogarak ellepik a szobát. Számolom / őket és osztályozom: egy ismeretlen nyelv végtelen kombinatorikája. A nyüzsgés okozza / tán a rettegést: a mondatok végén egyszer csak / meg­ mozdul a pont, lezárhatatlanok, akár / a padlón hagyott táskák cipzárjai." Ilyen értelemben a Hildegárd-versek között található, antik mítoszokat és mitológiai helyszíneket tematizáló szö­ vegek a női történet elbeszélésére irá­ nyuló kísérletként is felfoghatók. Az eljárás, a módszer mindkét ciklus eseté­ ben azonos: a vers főszereplője mitoló­ giai személy, akinek már a neve is kontextualizálja a szöveget, és egyúttal rögzíti az archetípust, amelyről szó van. A mitológiai rétegre rakódik az a női �szerep, amelyet az antik hősnők, isten­ nők felvállalnak, így bukkanhat fel a kötetben Aphrodité, Athéné és Héra ismét Parisz előtt, ezúttal azonban a nőgyógyászati vizsgálatra várnak: „Héra már beletörődött. Aphrodité még élvezte is. / Csak Athénét öntötte el a pír. / Pa­ risz, mint egy orvos, kesztyűs kézzel / kotort az asszonyokban." (Parisz rendelő­ jében) A Niobéről és gyermekeiről szóló versben pedig a test fiziológiai működé­ sének leírása mintegy előrevetíti a míto­ szokból ismert történet végkifejletét, a gyermekek halálát és Niobé kővé válását: „Felébredhetnének végre - a mellem kőkemény [...] dermedt minden tagom, / csak a szemem bírom megmozdítani, az ablak üvegén két bájos gyermekarc, / az egyik száj vörös, mintha vér feste­ né, / a nyál a másik bágyadt ajkán las­ san szétfolyik." (Niobé ikreket szoptat) A versek jóval túlmutatnak az antik történetek interpretációján: érvényesen szólnak a traumáról, a testről, a test és lélek viszonyáról, és a test változásából, destruálásából adódó identitás-válság­ ról. A narratív keret voltaképp épp arra szolgál, hogy a tapasztalatot közvetett­ sége révén elbeszélhetővé, kimondhatóvá tegye. A második ciklusban ez az eltávolítás fordított módon történik. A versek egy régésznő mitológiai emlék­ helyekre tett utazásait tematizálják, a kulturális emlékezet objektumai (épüle­ tek, szobrok, tárgyak) jelentenek (korlá­ tozott) kapcsolódási pontot a hozzájuk kötődő történet és az őket szemlélő régésznő saját története között. Jó példa erre a Róma. Ara Pacis Augustae című vers, amely kölcsönviszonyba helyezi a szemlélődő régésznőt a domborműn látható termékenység-istennővel, anya­ figurával: „Tegnap szült, s ma már itt sétál / körömcipőben az Ara Pacis mel­ lett. Naponta megáll itt, munkába me­ net. / Mozdulhat-e márványlábaival, / két gyermekkel az ölében? / A régész­ nő belelát a kőbe, / de nem lát rajta át." A vers a személyes történet kontextualizásán túl szól a műalkotás befogadá­ sáról is (nem véletlen, hogy az említett dombormű szerepel a kötet borítóján), hasonlóan a Náfpliohoz, amely a görög város címben ígért bemutatása helyett a megismerés korlátozottságáról szól: „Mást mond minden / idegenvezető, az épületek // felcserélhetők, a török für­ dő / és a görög mozi, a jobb // és a bal (a betű arab, / a szó török), s a Korán­ idézet / / a kútra vésve névhalmaz / csak egy másik olvasatban." A Régésznő körömcipőben rendkívül komplex tapasztalatot nyújt az identi­ tás, a testiség, a befogadás, a megismerés kérdéséről. A változatos poétikai megformáltságú verseket egymásutánisá­ gukban olvasva azonban minduntalan a nőiség attribútumaihoz, tapasztalatai­ hoz térünk vissza. Polgár Anikó köteté­ nek a legnagyobb erénye éppen az, hogy ilyen összetett módon képes meg­ jeleníteni és megformálni ezt a témát, felsorakoztatni egy tulajdonképpeni mítosz relikviáit. (Kalligram, Pozsony, 2009) 85 �M ik l ó s s y E n d r e AZ ÚT FEL ÉS LE Németh Péter Mikola: VisszaSejtesít A vers élmény-kifejezésének és a próza értelmi magyaráza­ tának az összefüggése Dante óta számos költőt ösztökélt, Németh Péter Mikola is ezek sorába tartozik. Így áll össze ez a könyv is versekből, érteke­ zésekből, performanszok doku­ mentálásából. Az információelmélet sze­ rint az új információ bevitelé­ nek az energia-szükséglete a meglévő információnak a törléséhez kell. Ezért aztán „végtelen memóriakapacitás'' esetén, tehát „üres" memóriába az új információ megszerzése nem igényel energiát. Magyarázat lehet ez arra, hogy az új­ szülött, meg a kisgyerek a maga óriási, és még alig feltöltött memória-kapa­ citásával miért képes oly gyors és har­ monikus ismeretszerzésre, mint amilyet a szerző mutat be annak a diófának a képében, amire olyannyira rácsodálko­ zott csecsemő korában, és aminek az emléke még ma is a létezés teljességét idézi fel a számára. (A diófa hajlékában) Viszont a „kamaszlázadás" indulati összetevője is ez az energia-felhasználási kényszer: a világról megszerzett isme­ rethalmaz addigi naiv nyilvánvalósága összetörik. Az információkat úgy tűnik, hogy jórészt törölni kell. Az ehhez szükséges erőfeszítés dührohamban és nihilista világtagadásban robban ki. Ez persze csak egy „virtuális" és nem „va­ lóságos világ" megteremtésére elegen­ dő, ennyiben a költészet egyik ősforrása 86 is, például a kamaszkori ver­ selés lélektani alapja. Az ismerethalmaz összekuszálódása és a rendteremtés­ nek ezzel kapcsolatos belső szükséglete hívja elő a Teremtő elleni lázadást. Mikola ebben az összefüggésben támaszko­ dik a „szürrealizmus atyjá­ nak" tekintett Lautréamont blaszfémiájára. Ha ugyanis igaz az, hogy az ember Isten képmására teremtetett, akkor lehet-e ebből vissza­ felé következtetni? „Csuklik, krákog, büfög, mint aki öklendezni készül. Azután rogyadozva feltérdepel, ám ahogy lépni próbál, elveszíti egyensúlyát, és hanyatt vágó­ dik a földön. Ez a részeg, ez a rongyos­ mocskos bűzös alak a Teremtő." (A hetedik nap vége) Az ember csak azt találhatja meg a világban, amit ő maga rejtett belé, mondja Nietzsche. Ha ezt a képmást rejtjük belé, akkor ezzé fogjuk formálni is. Ez a sátánizmus programja. Meg kell viszont jegyeznem, a mögöttünk ha­ gyott 20. század poklát mégsem ezek a sátánizálók rendezték be. Az ő művük ugyanis minden romboló tendenciája mellett csupán képzetes, eszközök nél­ kül való. A világ valóságos megrontása nem a költészetnek a tudatalatti szabad képzettársításaiból, hanem a tudat jó­ zan megfontolásaiból történik - igaz, hogy ezeknek a magjában egy-egy rög­ eszme áll. Vagyis egy valóságos ellen­ teremtés, aminek tömören az a lényege, �hogy ami ésszerűen nem indokolható, az ne is létezzék, mivel csupán zavart jelent a világ működésében. Mindaz, amit én nem értek, vagy nem helyeslek, pusztuljon el. De hát már maga Kant kimutatta azt, hogy a létezést bizonyítani, vagyis elvont eszmére visszavezetni nem lehet. Az efféle eszme tehát végső következ­ ményeiben az egész teremtett világot elpusztítaná. Könnyű megértenünk belőle a „Kommunizmus fekete köny­ vét" és azt a több mint százmilliónyi halottat, amiről statisztikai pontosság­ gal számol be nekünk. (Ezzel szemben a „szadizmus" név­ adója, Marquis de Sade, minden józan­ ságnak és tisztességnek a legvadabb eszmei ellenfele, a „fekete irodalom" leghírhedtebb képviselője egy ideig népbiztos volt a jakobinus terror idejé­ ben. Ám hamarosan leváltották, mert hiányzott belőle a gyilkolási hajlam, amit az akkori osztályharcok idejében elengedhetetlennek tartottak egy rá­ termett népbiztostól.) Mikola Lautréamont-parafrázisának a végén a Teremtő azon tűnődik, ki lehet ez a por és bor sáros iszapjában hentergő alak, akibe ő egykor életet lehelt, s akiben most aligha ismeri fel az önmaga képére teremtett kozmikus lényt. Aztán elindul a földön fekvő felé, hogy felsegítse. Itt Nietzsche mondatára kell vissza­ utalnom, amit tovább gondolva nem is az a fontos, hogy milyen ez a világ, hanem az, hogy milyen legyen. Ez a kérdés, vagyis a létezés és az értékelés megkülönböztethetetlensége a közép­ ponti gondolata annak, amit a 20. szá­ zad magyar filozófiájának mondhatunk. Karácsony Sándor a mélylélektan fel­ ismeréséből kiindulva azt mondja, hogy az ember két részből áll: abból, amiről azt mondhatjuk, hogy „Én" és abból, amiről azt, hogy „nem-Én". A tudatos rész természetesen az Énhez tartozik. A nem-Énnel kapcsolatban viszont nem az a feladat, amit a pszichoanalízis mond, hogy át kell világítani, azaz raci­ onalizálni a magam számára, hanem az, hogy át kell alakítani Te-vé. Amit pusz­ tán megértettem saját magamból, az még csak önmagamra vonatkozik, va­ gyis éppen a lényeget, az ember társaslény-voltát kerüli ki. „A saját áttekinthető belső viszonya­ inkat otthagyni és a 'T e homályába' lépni viszont kockázatos" - mondja Mikola (Dialóg: Vigília-idézet) - ugyanis nincs garancia a fogadásra. Voltakép­ pen „szent együgyűnek" kell lenni hozzá, feltétlen bizalommal mások, a külvilág iránt. Olyanná, mint ennek az embertípusnak a legnagyobbja, Assisi Szent Ferenc, aki császároktól kezdve az emberevő farkasokig mindenkihez egyforma bizalommal tudott közeledni. És nem is csalatkozott meg soha. Az ő példájából persze az is jól látható, mi­ képpen volt ez lehetséges: mindenkit meg tudott szólítani a Világ Közép­ pontjában, azaz a Teremtő szívében, mivelhogy a saját Énjét kiküszöbölte. A virtualitás, azaz a nem-igaz való­ ság ellenben éppenséggel a privát Én mániájából nő ki. Maga a „privatus" szó is azt jelenti, hogy „megfosztott", azaz eszement. A kiagyalt világalakító rendszerek filozófusai éppúgy tanúsít­ ják ezt, mint a maguk a fékevesztett diktátorok. (Vagy sajnos még közelebb­ ről, elmúlt másfél évszázadunk magyar katasztrófa-politikusai, a maguk láto­ másaival, amelyek tökéletesen elfedték előlük a valóságot.) Mert mi is a valóság, és hogyan érhető el? Hérakleitosz azt tanítja, hogy az ébe­ rek világa közös, de az álomban min­ denki a saját világába lép. Ami feltétle­ nül közös az ébren lévőkben, az a létező 87 �világ érzékelése. De nem objektumként, ahogy tévesen hirdeti a naturalizmus, hanem olyasvalamiként, amihez szemé­ lyes közünk van. Ezt nevezte Pilinszky János „hiperrealizmusnak". Mikola performanszaiban ekképpen játszik nagy szerepet a mysterium carnale, a test misztériuma, mint érzékelésünknek az első számú olyan tárgya, amihez egyút­ tal nyilvánvalóan személyes közünk is van. Ami viszont a problémát, a mű­ vész előtti kihívást is magában hordoz­ za - hiszen a „test" a másik ember szá­ mára objektum, olyasvalami, ami a lényegénél fogva nélkülözi a kapcsolatot (Schaár Erzsébet idézetek c. performansz). (Schaár Erzsébet emlékezetes kiállítása, illetőleg a Pilinszkyvel közösen készí­ tett könyvük tökéletesen mutatja ezt.) Helyzetünket, a nyugati kultúra álta­ lános válságát, ami ráadásul éppen akkor következett be, midőn meghódí­ totta az egész világot, manapság egyre gyakrabban határozzák meg úgy, mint a platonizmus világkorszakának a vé­ gét. Vagyis hogy a világot immár nem elvont eszmékből kell felépíteni, mert azok úgysem találkoznak egymással, az „álom" részei csupán, vagy mondhatjuk úgy: rögeszmék. Ezek a meg nem való­ sított, hiszen meg sem valósítható esz­ mék a világot - Hamvas Bélával szól­ ván - fojtogatják. A valósághoz csak a megvalósítás segíthet, a mi a magyar nyelvünk evidenciája szerint. Ezt a legegyszerűbb dolgokon kell kezdeni. A legújabb évtizedek művészete a kö­ zösség széthullásának a kísérő jelensége­ ként szembe került a polgári művészet­ nek és műfajoknak a lassú szétporladásával, vagyis a halhatatlannak vélt Nagy Művészet kiüresedésével. Próbálkozá­ sai ezért a rögtönzésre, vagyis a pillanat értelmezésre irányulnak. Mikola művé­ szi programjában erről szól a „visszasejtesítés" („Mi benned mennyei..."). 88 A „sejt" az elemi szimbóluma annak a meglévő egységnek, ami még nem differenciálódott, de ebben az elemi formájában is tartalmazza a Kozmoszt, a világösszefüggés egészét. Ebből az eredendő egységből „kozmikus lény" a dialógusban születik, hiszen a magán­ mániákból csak ez vezethet el az éberek „közös világába". A közösség megteremtése a „sejt" elemi egységeiből, ez a Mikola által szer­ vezett performanszok és ekszpanzió-rendezvények célja. A formájuk pedig a rítus. A rítus szertartása az emberi kö­ zösséget megjelenítő-összetartó kultusz­ nak a nélkülözhetetlen velejárója, a kö­ zösséget magába foglaló világrendnek a megidézése (szimbóluma). Az egyetemes széthullás legújabb korszakában ezért fordul feléje egyre nagyobb érdeklődés, mint a jövő-alakításnak a lehetősége felé. Kérdés persze, hogy megszentelt ha­ gyomány nélkül lehetséges-e közösség? (In illo tempore) Illetőleg, mit kezdjünk a korunkra csüggesztően megszaporo­ dott hagyományok sokféleségével? Eléggé nyilvánvaló, hogy embernek ez lehetetlen. Segíthet azonban a kegye­ lem - az egyesítő Lélek kiáradása (Mysterium carnale - Pünkösd - Aszód, 2007. c. performansz). Az ember nem egyszerűen „test". A teremtése is úgy történik, hogy isten belé leheli az „élő lelket". A mi földhöz ragadt nyelvün­ kön ez azt jelenti, hogy megtanulunk beszélni, azaz kapcsolatot teremteni egymással, és éppen, ezáltal válhatunk emberré. Ez Pünkösd csodája, (Időntúlivá nőtt pillanatok) midőn a tanítványok egyszer csak elkezdtek „nyelveket be­ szélni", azaz megkapták a képességet, hogy létre hozhassák különböző embe­ rek között a megértést. (Napkút-Magyar Műhely-Cédrus, Budapest, 2008) �M iz s e r A t t i l a Sors a sorok között Kabdebó Lóránt: Titkok egyélet/m bn ű Irodalmi, filológiai és egyben emberi kaland Kabdebó Ló­ ránt Titkok egy élet/műben című kötete. Az elegáns megjelené­ sű könyv a Miskolci Egyetem Szabó Lőrinc Kutatóhelyének kiadványa, az itt megjelenő Szabó Lőrinc Füzetek tizenegye­ dik darabja. Ebben a sorozat­ ban Kabdebó Lóránt irányítá­ sával a műhely kutatói számos rendkí­ vüli, a Szabó Lőrinc-életművel kapcso­ latos eredményt publikáltak, amelyek sokszor karakteresen átrendezték a köl­ tőről kialakult képet, olvasóban, iroda­ lomtörténészben egyaránt. Az új kötet viszont, talán minden várakozásunkat fölülmúlja: Kabdebó Lóránt egy olyan poétikai és életrajzi vonatkozásokkal is bíró, nem mindennapi eseménysort mutat meg, jár körbe, vizsgál egyszerre több, egymással ellentétes nézőpontból, amelynek fényében Szabó Lőrinc „köl­ tői" és „emberi" eszménye is árnyaltab­ ban mutatkozik, mutatkozhat meg. A vizsgálat tárgya a Káprázat című versciklus, amelynek darabjai 1953 és 1956 között keletkeztek. A „rejtélyes szonetteknek" (így definiálja a korpu­ szokat a bevezetés) sem keletkezésük, sem az utóéletük nem mindennapi. A pályát lezáró „kiadatlan versciklus" a hagyatékban gyorsírásos változatban maradt fenn, a különleges anyagot Kabdebó Lóránt először 1975-ben, a Szavakkal nő a gyász című kötetben kö­ zölte, ám ez a mozzanat nem lezárta, hanem éppenséggel elindította a ciklus filológiai, biográfiai vonatko­ zásaira irányuló kutatást. Az 1975-ös megjelenést követően a ciklus sajtópolémiák tárgya lett, majd több szövegváltozat került elő, ezzel együtt a kelet­ kezéstörténet határozottabb körvonalazására is lehetőség nyílt, amelynek egyik utolsó állomása az új, 2010-es kötet. Ebben a teljes szövegváltozat szerepel, a versek a feltételezhető „tervezett" sorrendben követik egymást, az értel­ mező tanulmány pedig a hozzá kapcso­ lódó költészettörténeti, biográfiai és filológiai tények feltárását, bemutatását hajtja végre. Megmutatja a versek kon­ textusát, az életműbe való beágyazott­ ságát, és rendkívül izgalmasan szálazza szét a „pályát záró ciklus filológiai (fő­ ként életrajzi), illetőleg poétikai indítta­ tásának ellentmondásait." (3.) Kabdebó Lóránt olvasata a Káprázatciklusról azért bravúros, mert elemzése­ iben egyszerre több narratív szálat tart kézben, göngyölít fel. Elsősorban persze azt a kérdést teszi fel, hogy hol a helye (poétikai szempontból) ennek a ciklus­ nak a Szabó Lőrinc-életműben, és meg­ lehetősen potens, érvényes módon pozícionálja azt például A huszonhatodik év, a Valami szép verseinek viszonylatá­ ban. Mindeközben a recepció áttekintése is megtörténik, az olvasó beavatottnak érzi magát, hiszen a szöveg rejtett törté­ nete, kvázi „élete" tárul fel számára. De tágabb, világirodalmi kontextus is te­ remtődik, Kabdebó Lóránt meggyőzően 89 �bizonyítja, hogy „egyszerre vezet az út [Szabó Lőrinc] költészete értelmezése­ kor a hasonlatot megformáló elégikusság felé, az Ezra Pound-, illetőleg T. S. Eliot-féle metafizikum irányába [...], és ugyanakkor a hasonlatot kizáró léte­ zésmód leírásához, a Gottfried Benn által felvállalt alkotó mód megvalósításához, a heideggeri értelemben felfogható eg­ zisztencia megjelenítéséhez". (41.) A poétikai és filológiai megfontolá­ sok folyamatosan ellentételeződnek a biográfiai adatokkal, Kabdebó mindun­ talan kitekint a költő személyes történe­ tére, és érzékenyen mutat rá az össze­ függésekre élet és mű között. Pontos értékelést kapunk a Káprázat ciklusról, és ugyancsak plasztikus kép alakul ki a szerzőjéről, az alkotói és a magánemberi attitűd szempontjából is. Szabó Lőrinc műveinek keletkezéséről és személyes kapcsolatairól (nagyrészt a szerző kuta­ tásainak köszönhetően) rendkívül sokat tudunk. Ebben a kötetben számos mo­ mentumra fény derül, de Kabdebó Ló­ ránt sorai között további titkok bújnak meg, a versolvasás során „egy szellemi magasfeszültségű férfi-nő kapcsolat képe bontakozik ki." (18.) Kabdebó felmutat egy szerelmi szálat is, betekintést enged a költő magánéletének talán legrejtet­ tebb szegmensébe. Olvasatában vilá­ gosság válik, hogy a szenvedélyes, poétikailag komplex gyűjtemény üzenet is, melynek címzettje, ihletője (a Szabó 90 Lőrinc szövegeket lejegyző, Kabdebó által „íródeáknak" nevezett személy) nem ismert, és akinek kilétét az új kötet sem fedi fel: „sem előadásban, sem jelen közleményben ki nem mondom a ne­ vet, meg nem nevezem a költő élete végén tündöklő, vívódásaiba belekeve­ redő kedvest." (19.) A kétségkívül iz­ galmas, különleges viszony, amely a két ember között kialakult, árnyalataiban mutatkozik meg, rajzolódik meg Kabdebónál, kiteljesítve azt a képet, amely a poétikai és filológiai gondolatmenet során alakul bennünk. Rejtélyről, rejtélyekről van szó a Sza­ bó Lőrinc Füzetek tizenegyedik darabjá­ ban, és Kabdebó olyan kutató, aki nem a megoldás, a végleges feloldás örömét keresi, hanem a titkok felfejtésének folyamatát, az enigmatikus út bejárásá­ nak és feltárásának a katarzisát osztja meg olvasójával. Szabó Lőrincről írja, hogy „mint minden költő - egy életmű­ vön keresztül leplez és leleplez egyszer­ re." (44.) Az irodalomtörténész most tükrözi az alkotó stratégiáját: bizonyos információkat elleplez, de csak azért, hogy az elhallgatás által tisztábban, átláthatóbban mutatkozzon meg a Káp­ rázat ciklus, poétikai mivoltában, üze­ netként és biografikus tényként egy­ aránt. (Miskolci Egyetem BTK Szabó Lőrinc Kutatóhelye, Miskolc, 2010) �B a r á th i O ttó Értékeink Nógrád, avarázslatos világ - könyvsorozat A Nógrád megyében élők iden­ titásának erősítését, valamint az e tájegység népszerűsítését szolgáló Nógrád, a varázslatos világ című könyvsorozat két újabb darabját ismertetem az alábbiakban. Shah Gabriella művészettörténész Csohány Kálmán című kötetében a pásztói származású képzőművész alakját eleveníti meg. A szerző az első oldalakon Csohány Kál­ mán (1925-1980) életútjának és szakmai karrierjének főbb állomásait vázolja fel, a közbevetetett korszakjellemzők, a művészeti irányzatok kánonjainak rö­ vid magyarázatai és az önéletírás­ idézetek miatt - nyilván szándékoltan nem kronológiai rendben. Az ezt követő három fejezetre tagolt korpusz első, érthetően legterjedelmesebb, A szülőföld Csohány Kálmán művészetében című ré­ szében tételesen foglalkozik egy-egy jelentősebb alkotás bemutatásával, jellemzésével. „Csohány pásztói vonat­ kozású műveiben az érzelmi élmények magukba sűrítik a genius locinak, a hely szellemének igézetét" (6.) - írja, majd az egyes alkotások bemutatásán keresztül igazolja is azt. A második fejezetcímmel - Csohány Kálmán kerámiái - látszólag nem hagy kétséget annak tartalma felől, ám a szerző itt mesél Csohány Kálmán Gaál István filmren­ dezővel való barátságáról, kitüntetései­ ről, és itt kap helyet művészetének öszszefoglaló értékelése is: „Csohány min­ denütt otthon volt ebben az országban. Kálmán bácsi volt az iskolá­ ban, Csohi a barátoknak és a szakmának. Volt témája a majo­ likagyárban és a piacon. [...] Számos kiállítása volt idehaza és külföldön. [...] Csohány művei lendületükkel, mély tar­ talmi mondanivalójukkal örök igazság megfogalmazói. Cso­ hány Kálmánról azt mondják, nyugodt és derűs ember volt, különle­ ges tehetsége a kapcsolattartásra. Szám­ talan barátja, ismerőse volt mindenfelé. De a rajzai nem ezt a mindennapokban látható arcát mutatják, sokkal inkább töprengő, a létezés nagy kérdéseibe belefeledkező, a magányba visszahúzó­ dó embert." (22.) A kötet harmadik fejezetében A pász­ tói képzőművészeti gyűjtemény kap nyúl­ farknyi méltatást. Ami a könyv olvasása során világos­ sá válik: Csohány Kálmán az 1960-as évek grafikus nemzedékének egyik meg­ határozó egyénisége volt. Rézkarcain, tusrajzain és litográfiáin a népi szimbo­ lika érzelemgazdag, balladai tömörségű egyéni hangvétellel jelenik meg. Ma­ gyar- és világirodalmi remekművek illusztrálásában is számottevőt alkotott. Festett síkkerámia-terveit „vendégmun­ kásként" égette ki, minthogy „évenként két-három hónapot dolgozott Hódme­ zővásárhelyen" (17.). Gazdag életművének egy részét szülő­ helyén őrzik. 2001. december 14-én nyi­ tották meg Pásztón a Csohány Kálmán Galériát, amely a művész alkotásainak 91 �állandó kiállítását - és számos más nagy magyar művész alkotását - tartalmazza. Kötete zárásaképp Shah Gabriella Supka Magdolna művészettörténészt idézi: „Pásztó birtokában olyan kincs van, amely alapján egy egész műtörténeti korszakot föl lehetne tárni, s amelyet még Budapest sem tudna produkálni" (23.). A jeles személyiség megállapítása szép, identitást erősítő gondolat is. Sulyok László újságíró, lapszerkesztő, író Hollókő legendái címmel jegyzi a Nóg­ rád, a varázslatos világ könyvsorozat tizen­ egyedik kötetét. Az utóbbi években első­ sorban helytörténeti kutatásairól, a rend­ szerváltásig regnáló kommunista rezsim embertelen diktatúrájának és természeté­ nek, benne különösen az 1956-os forra­ dalom- és szabadságharc kegyetlen meg­ torlásának okai és következményei feltá­ rásáról ismert szerző ezúttal békésebb vizekre evez. Kis kötetében a - Nógrád megye határain túl is ismert - világörökséget, Hollókő települést körüllengő - vélhetően valós és feltehetően valót­ lan - történetek révén, a valaha élt hí­ res-hírhedt emberekről szóló mesékkel, fennmaradt és szájhagyomány útján ter­ jedő, már-már feledésbe merült, jobbára lappangó legendák felidézésével gaz­ dagítja a vidékkel kapcsolatos tudást. Hollókő nevének eredetéről fantáziál­ hatunk, amennyiben az összetett szót két elemére bontva vizsgáljuk. Sulyok László is ezt teszi, amikor a szóösszetétel három lehetséges jelentését szolgáltatja. Majd a valóságra támaszkodva, a fennmaradt írásos emlékek alapján ismerteti Holló­ kő várának és falujának történetét. „»Castrum Hollokew«-ről egy 1313-ban kelt oklevélben lehet olvasni először. A név egyéb változatai: Hollokw, Holloukw, Holloku. [Mindegyik névváltozat a] várat és az oltalmába húzódott falut jelöli. [Miként] a várról, úgy a faluról is meg­ lehetősen későn keletkezett iratok ma­ 92 radtak ránk. Waralia, azaz Váralja tele­ pülést csak egy 1343-ban írt dokumen­ tum említ. A vártól nyugatra esett, az Előtyi-dűlőbe, vagy más néven a Gyer­ tyánosba. Ez a régi falu" (6-7.) - olvas­ hatjuk a szerző kutatómunkája nyomán született sorokat. Ezt követően Sulyok László Csák Má­ té látogatásáról, elrejtett kincsekről, az aranykecskéről, a „tarisznyavárról", Kapitán György kapitányságáról, a törökvi­ lági történetek között a hollőkői cselről, az egykori „kellmég-ízű" borról, a híres betyár, Sisa Pista ma is élő szelleméről mesél. A könyvecske utolsó két oldalán ismét valós történetek idéződnek fel. Elbeszéli a papír kétpengősön szereplő Fábián Lajosné esetét, majd a falu életé­ ben az 1960-as évektől bekövetkezett jelentősebb változásokat sommázza. „Az ámbitusos utcasor bekerült az országos műemléki jegyzékbe, s 1961 és 1968 kö­ zött egységes műemléki tanulmányterv készült Mendele Ferenc vezetésével. Az elképzelésekről Román András 1972ben tájékoztatta a világot egy UNESCOkonferencián. A falu belterülete, legelő­ je és a várhegy 1977-ben tájvédelmi körzet lett. Az ófalu 65 - 1909 és 1911 között épült - lakóházát nyilvánították védetté, s 1987-ben az UNESCO ezt vette fel a világörökség-listára. A házak egy részében ma is laknak, más részük új funkciókat kapott, jellegük megtartá­ sa mellett. A varázslatos világ, Nógrád megye egy szelete itt a látnivaló" (18.). Sulyok László e kis kötetben a hely­ színi anyaggyűjtés módszerét alkalmaz­ za, az élő beszéd természetes nyelvi esz­ közével él. Élet- és élményszerűen adja vissza a Hollókő hőskorából származó legendákat. A gyűjtött, átörökített és életre keltett történetek így válhatnak Hollókő és Nógrád régi-új mondakincseivé. (Új Műhely, Salgótarján, 2009) �G elen c sér G á bo r Képívek Kovács Bodor Sándor filmjei az Arcus Temporum Pannonhalmi Művészeti Fesztiválról Kovács Bodor Sándorról ma már elmondható, hogy szű­ kebb pátriája, Salgótarján mel­ lett erős szálakkal kötődik Pannonhalmához, a Bencés Főapátsághoz is. Különös je­ lentősége van ennek az egyéb­ ként nem mindennapos mű­ vészi kalandozásnak, mivel filmesként tiszteletreméltó el­ kötelezettséggel vesz részt lakóhely­ ének és környékének kulturális életé­ ben: dokumentumfilmekben mutatja be társadalmi és természeti világát, alkotó­ táborokat szervez. Mostanára viszont talán sokadmagával, így e sorok szerző­ jével együtt elmondhatja, hogy Pan­ nonhalma a második otthonává vált. Ő készítette a monostor múltját és jelenét bemutató dokumentumfilmet („Bárki vagy, aki a mennyei hazába igyekszel...". Másfél évezredes életforma Pannonhalma monostorában), amelynek rövidített vál­ tozatát a látogatás első lépéseként az Apátságot felkereső valamennyi turista megtekintheti (s ennek következtében talán egyetlen magyar dokumentumfilmes sem büszkélkedhet akkora néző­ számmal, mint ő). S ő forgatja immár öt éve az Arcus Temporum Pannonhalmi Művészeti Fesztiválról szóló filmeket, amelyek most egyetlen lemezen, az egyes évek eseményeit bemutató ismer­ tetésekkel együtt a VII. fesztiválon lát­ tak napvilágot. (Az első alkalom, ahogy ezt a fesztiváligazgató, Varga Mátyás a kiadványban megfogalmazza, „próba- év" volt, „sok tapasztalattal", s ekkor még film sem készült.) Kellő óvatossággal egysze­ rűen csak filmeknek nevezem ezeket a részenként körülbelül negyedórás összeállításokat. Műfaji meghatározásuk ugyan­ is igen nehéz - miközben műfaji meghatározhatatlansá­ guk a legfőbb sajátosságuk. Nem dokumentumfilmek, nem ismeretterjesztő- vagy természetfilmek, nem riportfilmek - még talán a ma már ide­ genül csengő, régebben használatos kultúrfilm fogalma volna a legmegfele­ lőbb meghatározás -, hanem mindezek együtt, amelyből egy sajátos forma születik, megint csak közelítő leírással: jegyzet, napló, visszaemlékezés. Vagy még inkább a fesztivál nevéhez és szel­ leméhez híven (Arcus Temporum: idő­ ívek) „íveknek" tekinthetjük ezeket a filmeket; „képíveknek", az egyes feszti­ válok különböző eseményeit, illetve az egyes fesztiválokat a mozgókép nyel­ vén összekötő kompozícióknak. A for­ ma tehát, rendkívül tudatosan és nagy alázattal, a „tárgy", azaz a fesztivál tartalma mellett annak szellemiségét is képes megjeleníteni a maga művészi eszközeivel, amikor különböző (doku­ mentum)f ilmes műfajokat fűz egymás­ ba, s hoz létre belőlük új, sajátos minő­ séget. A Pannonhalmi Művészeti Fesztivál múlt és jelen között teremt kapcsolatot egy-egy klasszikus és kortárs zeneszerző 93 �bemutatásával. Ezt az „időívet" erősítik a fesztivál további mozzanatai a külön­ böző művészeti ágak (a zene mellett tánc, színház, képzőművészet, film) egy­ más mellé rendelésével, tágabb érte­ lemben pedig profán és szakrális, külső és belső összekapcsolásával, amelynek ihletője és befogadója a magaslatra épült, ugyanakkor nyitott, befogadó szellemiségű bencés monostor. Kovács Bodor Sándor tehát ezt a vi­ szonyt, mozgást, ívet rajzolja elénk a háromnapos fesztiválokat összefoglaló kisfilmjeiben. Mindezt szerencsére kellő nagyvonalúsággal teheti: tárgyszerűen kevéssé szükséges informatívnak lennie (ezt a kiadvány füzete pótolja), így jóval nagyobb súly kerülhet a fesztivál fent körülírt szellemiségének megidézésére. Az öt filmben felismerhetők bizonyos visszatérő motívumok, illetve ezek. szabad variációi, a legfontosabb azon­ ban az egységes stílus és látásmód, amely mögött az egyszemélyes filmes (rendező, író, operatőr, vágó, hangmér­ nök) portréja is kirajzolódik. A filmek fő szervezőelve és egyúttal leginformatívabb eleme az adott feszti­ vál kortárs zeneszerzőjével készített rövid interjú. Sofia Gubaidulina, Salvatore Sciarrino, Valentin Silvestrov, Bent Sørensen és Giya Kancheli tehát ha­ gyományos riporthelyzetben is megje­ lenik, szavaik azonban már elsősorban nem magukról vagy művészetükről szólnak, jóval inkább a fesztiválhoz, a közönséghez és a helyhez kapcsolódó élményeikről. Az egyes filmek külön­ böző pontjain elhelyezett riportok köré szerveződnek a fesztivál egyéb, immár a közreműködők és a művek megneve­ zése nélkül felvillanó eseményei: izgal­ mas részletek a próbákról, koncert- és 94 színházi pillanatok, a képzőművészeti alkotások és filmek bemutatása. Az egyes művészeti ágak és művek közötti átkötésekben kap helyet a fesztivál at­ moszférájának a felidézése, amely több mint egyszerű passzázs. A műélvezet mellett ugyanis - s ezt mint visszatérő vendég tanúsíthatom - rendkívül fon­ tos eleme az Arcus Temporumnak az együttlét, a közösségi élmény megélése. Az évek során az ismeretlenek is isme­ rősökké válnak, s ma már egyfajta nagy családként köszöntik egymást a vendé­ gek. Nos, az egyes eseményeket össze­ kötő passzázsok pillanatképei, egy-egy portré a közönség soraiból, a figyelem feszültebb vagy a várokozás oldottabb pillanatai hűen mutatják meg a feszti­ válnak ezt a nem elhanyagolható arcu­ latát, természetét is. S mindezen túl ott van még a filmek visszatérő markáns szerzői megoldása, a monostor, illetve a pannonhalmi táj ihlette képek sorozata. Ezeken a legtöbbször állókép-karak­ terű, gyakran utólagosan manipulált felvételeken közvetlenül mutatkozhat meg a képalkotó művész látásmódja, ahogy egy-egy, akár apró részletből, térelemből, kockakőből, épületsarokból, ablakból vagy éppen tágas totálból alkot önmagában is érvényes kompozí­ ciót. Az egyes eseményeket elválasztó és összekötő, néha színesből fekete­ fehérbe váltó vagy szűrővel átfestett „tételhatárok" bizonyára a fotósként is ismert filmrendező legkedvesebb, leg­ szabadabb pillanatai, amelyek ugyan­ akkor pontosan illeszkednek a fesztivál „íveihez": e „képívek" segítségével te­ szik láthatóvá tér és idő láthatatlan kapcsolatait. (Pannonhalma, 2010) �Kiss B a r n a P á l Mobil-tükör Gárdonyi Géza Színház: Csörgess meg! Máté Gábor rendező már nem első alkalommal „húzott egy merészet", előre megírt szöveg­ könyv nélkül, a társadalom egy hangsúlyos jelenségére össz­ pontosítva, színészei improvi­ zációs képességére építve kom­ ponált egy fergeteges produk­ ciót, amely egyszerre szóra­ koztat és szembesít, felszaba­ dultan nevettet és mélyen elgondolkod­ tat - ezúttal a mobiltelefon használata köré szervezett, egymáshoz lazán kapcso­ lódó etűdökkel. Az első felvonásban nap­ jaink kommunikációs eszközének hétköz­ napi és egyéni használatából teremthető és teremtődő helyzetkomikum dominált. Az orvosi rendelőben zajló nyitójelenet a „mobilozást" az angol abszurd kulcs­ csapata, a Monty Python szellemében tárja fel. Látleletet szolgáltat arról, egy közösségi térben, szeméremérzet nélkül, mi mindent vagyunk képesek kibeszélni, hogyan tud a környezet személytelen és kényszerű hallgatójává válni egy másik ember magánéletének, intim szférája problémájának. A liftben rekedés szitu­ ációjára épít a Görög László, Fenyő Iván és Ötvös András által megformált jele­ net, melyben a mobiltelefon, mint lelep­ lező, mint az egyén inkognitóját feltáró realizálódik, teremt egyszerre drámai és komikummal átitatott helyzetet. A második felvonás jelenetei az egyé­ ni viselkedések felől a mobilhasználat társadalmi hozadékaira irányítják a fi­ gyelmet. Többek közt bepillantást enged egy „mobiltorony" felállításával kapcso­ latosan összehívott lakógyűlésbe, ahol felelevenednek azok a sztenderd szö­ vegek, amelyek - hasonló ese­ tekben - az engedélyezés ellen és mellett szóltak és szólnak; mindehhez a mai Magyaror­ szág néhány tipikus karakte­ rét (sportoló, üzletkötő, „izom­ agyú", közömbös, megvásárol­ ható stb.) társítva. Ez történik akkor is, amikor a pultnál várakozó Bozó Andrea és az asztalnál ülő Mészáros Máté a telefonos csevegésük során a szexualitás körül bonyolódó trendi beszédet figurázza ki. A telefont használó, de működését nem értő ember kiszolgáltatottságát, átverhetőségét viszi színre hackerként Ötvös András, nagydumás menedzserként Fenyő Iván és hiszékeny, a legképtele­ nebb telefonfunkciókért is fizetni képes nőként Fekete Györgyi. Azt gondolom, az egri Gárdonyi Gé­ za Színház Csörgess meg! című „mobilrevüjével" 2010. november 22-én és 23-án a salgótarjáni József Attila Művelődési Központban minimum egy dologban maximális teljesítményt nyújtott: két felvonásban tükröt tartott a közönsége elé. Olyan tükröt, amelyben mindenki felfedezhette a saját arcmását, azt, amerre formálódik a világ a technikai változások által. Az már a helyi intéz­ ményt dicséri, hogy a darab közönségtalálkozóval is kiegészült, az előadást követően a kulisszatitkok feltárulhattak az érdeklődők tekintete előtt, kibeszélhetővé vált a mű születése és hatása. Lehet ennél teljesebb egy színházi est? Rendező: Máté Gábor JAMKK, Salgótarján 95 �BaRÁTHI OTTÓ (1944, Hatvan): író, újságíró, közgazdász. Salgótarjánban él. Legutóbbi köte­ tei: A Kálvária kálváriája (2008); 50 év a Palócfóld életéből (2008). BERKA Attila (1976, Budapest): Író. A Spanyolnátha szerkesztője. Legutóbbi kötete: Lada Béla nem hal meg (2009). BURNS KATALIN (1976, Budapest): Író, zenész. A H ajna együttes vezetője. Kötete: Szőttesek regé­ nye (2009). D ebreceni Boglárka (1981, Salgótarján): Író, költő, kulturális antropológus. Budapesten él. Kötete: Bébikommandó (2010). GELENCSÉR G ábor (1961, Budapest): Filmeszté­ ta, egyetemi oktató, szerkesztő. Balázs Béladíjas. Legutóbbi kötete: Káoszkeringő (2006). G rozdits Károly H. (1973, Kőszeg): Újságíró, író. Budapesten és Révfülöpön él. Kötete: Kincs (2004). Halmi N ikolett (1984): Író, kritikus. Nógrád megyében él. H and Ó PÉTER (1961, Salgótarján): Költő, író, antropológus. Sóshartyánban él. Legutóbbi kötete: Alvó konfliktusok mezején (2008). KATONA Á gota (1989, Balassagyarmat): Költő. Jelenleg az ELTE-BTK hallgatója. K IS S B A R N A P Á L (1981, S a lg ó ta r já n ): K r it ik u s . LÁSZLÓFFY C s a b a (1939, Torda): Író, költő, drámaíró, esszéista. Többek közt József Attiladíjjal (2005) ismerték el munkásságát. Kolozs­ váron él. Legutóbbi kötetei: A waterlooi ganajtúró bogár (2009); A nevető ló mint rejtély (2009). MIKLÓSSY ENDRE (1942, Bercel): Író, esztéta, építészmérnök, egyetemi oktató. Legutóbbi kötete: A másik ember keresése (2009). M IZSER A ttila (1975, Losonc): Költő, író, szer­ kesztő. Legutóbbi kötete: Köz (2008). N a g y CSILLA (1981, Balassagyarmat): Irodalom­ történész, kritikus. Kötete: Magánterület (2008). N yerges G á b o r Á d á m (1989, Budapest): Költő. Az ELTE-BTK magyar szakos hallgatója, az Apokrif folyóirat főszerkesztője. Kötete: Helyi érzéstelenítés (2010). N Y IL A S A tilla (1965, Budapest): Költő. Legutób­ bi kötete: Az Egynek álmai. Álmoskönyv (2008). Papp DÉNES (1980, Miskolc): Író, költő, zenész. SUHAI PÁL (1945, Bezenye): Költő, tanár, tan­ könyvíró. Legutóbbi kötete: Külön körön (2010). SULYOKLászló (1944, Nagybátony): Író, újság­ író. Salgótarjánban él. Legutóbbi kötete: Hollókő legendái (2009). S z á v a i A ttila (1978, Vác): Író. Rétságon él. Legutóbbi kötete: Optikai tuning (2009). SZÉKELY ÁKOS (1945, Nagysimony): Grafovizuá- lis költő, író, kritikus, irodalomtörténész, iroda­ lomszervező, szerkesztő, műfordító. Legutóbbi kötete: Metabolikus háttér (2000). Tandori Dezső (1938, Budapest): Költő, író, műfordító, a magyar irodalom megújulásának egyik legeredetibb képviselője. Többek közt Kassák- (1974), József Attila- (1978), Áprily Lajos- (1986), Déry Tibor- (1986), Kossuth(1998) és Goethe-díjjal, Artisjus Irodalmi Nagydíjjal (2009) ismerték el munkásságát. Legutóbbi kötetei: Csodakedd, rémszerda (2010); Úgy nincs, ahogy van (2010). TURCZI István (1957, Tata): író, költő, műfordító, a Parnasszus folyóirat alapító főszerkesztője. Jó­ zsef Attila- (2006) és Babérkoszorú-díjas (2010). Legutóbbi kötete: Minden ablak nyitva (2009). Minden olvasójának kellemes karácsonyi ünnepeket és boldog új esztendőt kíván a Palócföld folyóirat szerkesztősége! 96 ��� Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document https://dkvt.bbmk.hu/pf/1ba55ad14b9ff24f8de0ea60d7965970.pdf Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Dr. Mizser Attila Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 2010 Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Language A language of the resource hun Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Subject The topic of the resource Irodalom Művészet Közélet Társadalompolitika Title A name given to the resource Palócföld - 2010/6. szám Type The nature or genre of the resource folyóirat 2010 folyóirat Irodalom Közélet Művészet Nógrád megye Társadalompolitika