https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/9d9327e18fed9768d12008e8e316188f.pdf 3e5afa64edeb1c77464cf530b50c0e4d PDF Text Text Mikszáth - pályázat ��Tartalom „kávéházi szeg leten ..." Petőcz András Zsávolya Zoltán Málik Roland Payer Imre Györe Gabriella Az ismeretlen városban Zsirondi valőrök / avagy Fejbukósisak a hón alatt Harc Ecuadorral; Pogány szerelem; Vér; Hazatérés Keleti capriccio; Öregedő Alkesz kocsmadala Kislánydalok / (részletek) 3 5 7 13 14 Szávairatok Kamuvaker, kukoricaleves, kalapács 15 Hideg Nyúlvár Saját perzsa / Vörös és fekete város 20 26 33 Erotika Mikszáth szövegeiben A palóc körzet A kategorikus esztétikai imperatívusz / Egy „állhata­ tos" költő, Tőzsér Árpád 75. születésnapjára Metafizikus közérzet / Közelítések Tőzsér Árpád költé­ szetéhez A regényolvasó - Pál József hatvan éves / (Laczkó Pál harminckettő, Kiscseri Mihály tizenegy) 35 47 Próza és vidéke Kálmán Gábor Cegléd József Kázmér Sopotnik Zoltán Kutatóterület Tahin Szabolcs Ficsor Benedek Németh Zoltán Bedecs László Kőrössi P. József 55 57 63 Találkozási pontok Nagy Csilla Városi kurzus / Beszélgetés Gyenes Gábor grafikusillusztrátorral 67 Mireille és Lautrec egy műteremben / Maurice Guibert Toulouse-Lautrec a műtermében című fotográfiája 69 Kép-tér Cserjés Katalin Ami marad Nyerges Gábor Ádám Csehy Zoltán Bereti Gábor Gyimesi László Szekeres Szabolcs Baráthi Ottó Handó Péter A világ, és ahogy rendben van / Kukorelly Endre: Mennyit hibázok, te úristen Ösztönén és énhatár / Birtalan Balázs: Művirágok a szimbolizmus oltárára De miért hallgat? / Zemlényi Attila: Apacsok „vöröset bont / metszi a lángnyelveket"/ Ádám Tamás: Apám pornója . . Ahol a mesék világa... / Horváth Viktor: Török tükör Történelem - hagyomány - rögzítés/ A Nógrád, a va­ rázslatos világ című könyvsorozat 7-9. füzetéről Új stratégiák mentén / Cigányokról - másképpen 75 TI 80 83 86 88 91 �Jelen számunk borítója Gyenes Gábor Urbanic XI. című alkotása felhasználásával készült. A borító belső oldalain a Urbanic XII. (elől) és a Urbanic XIV. (hátul) című munkái láthatók. A belső illusztrációkat grafikái - Urbanic XIII. (4); Eggs I. (6); Urbanic I. (12); Urbanic II. (14); Eggs V. (19); Akt 7. (25); Geom 2. (32); Urbanic III. (34); Eggs II. (62); Eggs VII. (66); Eggs VI. (94); Geom 1., 3., 4. (95) - közül válogattuk. Főszerkesztő: Mizser Attila (attila.mizser@gmail.com) Szerkesztők: Handó Péter (handop@gmail.com) A Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése irodalmi, művészeti, közéleti folyóirata. Nagy Csilla (csillester@gmail.com) Támogatóink: Főmunkatársak: Nagy Pál (Párizs) Pál József (Salgótarján) Tőzsér Árpád (Pozsony) Nemzeti Kulturális Alap Nemzeti Kulturális Alap Kiadja: Balassi Bálint Megyei Könyvtár és Közművelődési Intézet (3200 Salgótarján, Kassai sor 2.) Felelős kiadó: Molnár Éva JAM KK Salg ó tarján Médiapartnerünk: Készült a Polar Stúdióban (Salgótarján) Levélcím: 3101 Salgótarján, Pf. 270; Telefon: 32/521-557; Fax: 32/521-555; Internet: www.bbmk.hu; e-mail: palocfold@gmail.com • Terjeszti a Balassi Bálint Megyei Könyvtár és Közművelődési Intézet; előfizethető, illetve a Palócföld Könyvek sorozatban megje­ lent kötetek megrendelhetőek ugyanitt • Budapesten megvásárolható az Írók Boltjában (VI. kerület, Andrássy út 45.), Nógrád megyében a Kincsestár Könyvesboltban (2660 Ba­ lassagyarmat, Rákóczi út 61.), az Inmedio üzletében (3100 Salgótarján, Erzsébet tér 5.), vala­ mint a szlovákiai Phoenix Könyvesboltban (98401 Losonc, Kubinyi tér) • 2010-ben megje­ lenik 6 alkalommal • Egy szám ára 400,- Ft; előfizetési díj egy évre 1 500,- Ft, amely a postaköltséget nem tartalmazza • Kéziratokat és rajzokat megőrzőnk, de nem küldünk vissza • ISSN 0555-8867 • INDEX 25925 �KÁVÉHÁZI SZEGLETEN... P ető c z A n d rá s Az ismeretlen városban Ismeretlen városba tértem. Idegen utcákon járok, ismeretlen házak közt botorkálok, mint aki messziről. És jártam már lent a mélyben, hajamra fekete föld tapadt, sokfélét megéltem. Fekete f öld a földre, le, a hajamból. Fekete föld hullik a hajamból, itt, az ismeretlen utcán, ahogy gyalog. Itt, ahogy gyalog, lépked a város, az utca felemás mégis, üres, miként a feladatra éhes fenyőfa-koporsó. Fekete föld, a hajamból. Le. A járda. Mint aki mélyről jött elő, és tudja, van neki mélység a mélyben: mozdul a mozdulatlan. Így adom meg magam a csöndnek. Hullik a hajamból a föld: földdarabok görögnek — Íme, az ismeretlen város! Sötétség búvik a mélyből. Fekete csönd búvik elő, árad a sötétség erre, sunyítva kiárad minden. Patkányok, férgek és kicsi kis pondrók, sötéten, sápadtan: öl, aki ölhet. Árad a sötétség, sűrű. 3 �Árad a sötétség, sűrű a csönd, ami árad a mélyből, a sötétben fekete lények. Fekete áradás minden, jön föl a csatorna mélyből, jönnek a járda-peremét-elérve-maszkok. Tétova halál-katona szalutál. Egy kisfiú szenved ki mostan. Látom, hogy arcára rámerevedik a rémület. M iféle város ez, ahol járok?, kérdezem. Fogak csikorognak. Mint utolsó remények kapaszkodnak a holtakba fáradt denevérek. M iféle város ez, itt, a sötétben? Fekete föld a földre, hullik a hajamból, a fenyőfa-koporsó feladatra éhes: hullik a hajamból a föld. Sötétből sötétség árad, itt a házfalaknak is pusztulás szaga van, ahogy a fekete ködben valamire várnak. Lassanként tűnök el a sötétség-áradás-özönben. 4 �Z sá v o ly a Z o ltá n Zsirondi valőrök avagy Fejbukósisak a hón alatt Falhoz lapulva slisszolunk, bicegünk: kocsizunk el mintegy - mirólunk kétszázharminc éve készülő film fényes szalagjait hagyjuk hátra a levegőben, vagyis már - "Emelés!" - a levegő­ égben. S nem kocka köztünk, ám négyszög fafej, ki nem érti: felhőredőzet xeroxol minket tovább. Oly magasságig fel, ameddig csak lehet? Körülbelül. Ja, öregéből addig (áttételeknek hő során keresztül), fénylifteződve, el már egész' a Semmiig..., ahonnan lelátás még van, de ahova nem csupán emberszem, még némber sem hatol; hol hát végtelenítve lubickolhat így egy Nagy Marat. Nincs dolgunk véle, mi más raj vagyunk. Bukásán fél szemünk mindössze, míg a másika páros csillámdiónknak rozzant figyelem, mely visszaréved fatornyos, zöld pátriánk, e tengermosta földcsillám dűnéire, ha lennének, ugye - Dél/Dél-Nyugat nedveske holdkaréjai. » Felkerültünk Párizsba! Feladatunk eztán csupán ennyi: rágni, csupálni, vágni lefele csalánzó lábaink, mik konfúzusan odakötnek, ó!, minket még a vad röghöz. Süket éjjeken akár könnyű is lehetne ez: "Láb láb után válik le! Valahány..." Ám polipfejünk: királyi. - "Csend!" Cuppanunk a plafonra. Tapadókorong, miegyéb segít meg ebben. Majd akkor örül a meszelés, midőn elhagyjuk. Fent és lebegve is ezért - s még jó soká... A megmaradt csápjainkkal időzavart okozva, holmi összeesküvést. Valahol sub rosa-s ventillátorként kavarunk, azt jól tudom. 5 �E póz ejt majd le minket. Innét lesz oly hőn muszáj elkocsiznunk, le, hasirányba, pinceszobák vak és rideg padlatához, a mélyre, a bús, patkányrágta hajnalok redőzetébe fúródva. Aligha sejtve mást már, mint ami szembejön oktalan, monoton mintázat: vörös és fekete. (Előbb az űr nyakunk lukán, utóbb alvadó vérháló terül.) * És nem megy máshogy! A másként: reménytelen. Tárgyalni épp lehetne, ám minek? Van azért még időnk, úgy véve... S egyszeriben meglátva filmünk, és bizony: e lő r e - jaj, de nem épp deprimáló! Magam résziről fgyen szólok a Doppelgängeremhöz: "Ejnye, kis kíváncsi! Nézd, eme precíz, éles-nagy technikai vívmány síkhideg..." De Trouffeau-ig mégsem futunk előre; a szél bármilyen korbács a habokon, melyekbe hazamenekülve belelé­ pünk. Nekünk ugyanis azzal kezdődött el valaha elhivatottságunknak ideje, mi nála a befejezés. Ezer csapás..., vagy tízezer, majd sok-sok millió — "És még mindig nem madáré?!" - "Ne is akarj ilyet!" Brissout-nak hívnak; hasonlítok még úgy önmagamra, ám, oly rég teszem, fantáziátlansággal, hogy, lám, ugyanaz is leszek lassan s lényegében; e tény pedig szürke biztonság, nem több. Még jó: alig is kevesebb. (Számszakilag kell meglennünk, hulláknak, a többi merő képzelgéstest; ember, omló homokóra-felső: hamuföveny). 6 �M á l ik R o l a n d Harc Ecuadorral Melyben igencsak panaszolja, hogy kedvese egy évre Quito városába költözött Ecuador, Ecuador, dolgozol, dolgozol rajtam. Ecuador, Ecuador, dolgozom, dolgozom magamon. Nem ismersz, Ecuador, nem ismerlek, Ecuador, s belémjössz, Ecuador, s belédmegyek, Ecuador, én. Harcban állunk, s én még majszoltam sárga banánjaid! Ma minden betűd elpártol, elpártol, hát vádollak én is. De tényleg, ki az ördög alapított téged, hogy eljössz Krisztus után kétezerhétben, kicsavarod a szivem, s szalmát raksz helyében? Már csupa törek, öreg! Lépten-nyomon dolgaidba botlom; hallom spanyoljaid az utcán, a rádióban, a tele- és egyéb vízióban, álmom vizébe folyik a kecsua indiánok éneke, gringónak hívnak lökdöső meszticek, s véremre pályáznak galapagosi szörnyeid. Ha erősödöm, csak erősebb leszel, ha nagyobb leszek, fölém nősz, ha elhúzok, egyenlítesz, Ecuador. Mit egyenlítesz? 7 �Háromezer méter magas hegyeidre csalsz, hogy mint egy pánikrohamban kapjak csak levegőt, a mélybe nyomsz ismerem Óceán-Középi Hátságod, mint a tenyerem, úgy járok, mintha néma vízalatt, veled nem alszom el, veled nem ébredek, csak a Pichincha mondja, hogy kacsintsál, gyere föl rám, szemléld fentről az életed! - Ez szép, de mi van odalenn? - Ő Quito. -Q uito? - Az átalakító. S egy szép napon arra ébredek egy kétségbe vonható utazás után, hogy Quitot nézem, és szemembe mondja kedvesem, mi van, ha nem szeret? akkor fogd a kezem, lássuk, milyen a te híres tengered?, Egy féltékeny hullám megkapott, felkapott, s a partig elköpött, radíroztam fejjel egy hosszú métered. Egy évre elvitted, hogy csapna be Venezuela, s intene be neked Chavez, rohanna le a sötét Kolumbia, hogy magadtól kérdezd, mi ez? Ahogy nekem kell ekképp a vánszorgó napok hidegében. Egy évre elvitted, elmosod személye szépét, elnyomod a hangját, megvonod illatát, ízét a számban, cserzed a bőrét idegenné, magadévá teszed, úr vagy, Ecuador!, hát van neked szíved? 8 �Úr vagy, s vesztettél már régen. Mert van szíved, s a szívedben egy város, és a városban van egy szív, ami megtart engem a részeg magasban, és a szecska mélyben. Pogány szerelem Zsuzsitának Hetvenhatos vagyok, Hetvenhatos évjárat. Ezzel az útravalóval Vánszorogtam el kétezerhétig. Nyár volt, felolvastam, nemboldog voltam, Épp eltűnőben az életből vagy egy kocsmába - már nem emlékszem - , mikor a sötétben Nekimentem egy fogaskeréknek. Nagyon fájt. Arrébb tűzkör, tánc. Ő is tánc. Szemei dél-amerikai lagúnákat idéztek bennem, Előre, hogy összevillant mit sem sejtő tekintetünk, Az övé lagúna-, az enyém trógerkék, egy fiú és egy lány, Egy istentelen és egy pogány, egy tévelygő és egy kereső, Harmincegy év és huszonhat esztendő, egy álmodó s egy Tiszta álom, egy crybaby és egy babyblue, egy alvajáró és egy éber, Egy futók közt megálló, egy figyelmes utazó - s míg a kihunyó tűz Parazsánál beszélgettünk, ótestamentumi életemben észrevétlenül megjelent az Újszövetség. Mindez próza. Szerelmem ő, barátom, húgom. Mosolyában több a költészet, Mint minden versemben, A hangja ajándék, Két válla napkelte és holdlemente, A tarkója bizalom-szirt, Tekintete partról nyári tenger, A feneke kamaszkorom álma, 9 �Melle szép dombokon vadmeggy, Lelkes lélek, két mondattal kétvállra szegez Savanyú filoszokat, A lénye vidám szeretet - Hisz. Nem a kaporszakállúban, A rigorózus öregben, A tilalomfa-állítóban, hanem valami Áramló, aranyszín jóságban - mégis Az ördögöt hamarabb megkeresztelik, Mint ezt a lányt, világi csaj, Amazon és vamp, Táska tegezéből laptopot kap elő, Wifis helyen kávézik, csetel, tán épp velem Ujjai boszorkányos gyorsasággal játszanak A szívem billentyűin. Weboldalként nyitott meg előttem Egy másik világot, amiben itt egyedül Élni érdemes. Természetes légzéssel hozott vissza. A szerelem égboltján, mint erős szivárvány, Tündököl egy új szövetség. Vér Nem tudom, mi van. Már nem ugrik be, mit műveltem eddig. Az Isten háta mögül érkezem, hosszú álomból a beteg metrószélben. Csendes vagyok, hűvös és egyszerű. Hajamat a halálig felnyírattam. Valahogy ősz lett — fakul a nyári barnaság, az irdatlan égboltot irgalmatlan házak szelik darabokra, 10 �és arcomon újra felüti fejét a századeleji sápadtság. Megmosolyogtató, hogy csekélységem számára is alig észrevehetően, teszem magam, játszom az örvénynek, ami elsodorva régi életem, egy ideje megállt: veszedelemben nem forgat, őrülettel nem fenyeget, csak morajlik körülöttem, mint egy templomi ének. Minden örvény közepében ott a csönd, a béke, most ideértem, idegen városba, egy valószínű múltból egy lehetetlen jelenbe, és nemkülönben vicces tudni, ez is elmúlik majd, mint elmúlt annyi minden. » Tök nyolc, hol vagyok: Miskolcon, Budapesten, Erdőbényén vagy Ecuadorban, mert virít a metszés az életemben, hogy csavargó lettem, s akár be is csavarodhatnék, ha nem érezném, nem látnám napnál világosabban azt a néptelen partot, ahová hosszú ténfergés után megérkezem, ahol ott leszek egyszer, amikor odaérek. 11 �Hazatérés Kitagadó édesapámnak Egy tücsök, figyelj: kezdheted a zenét! Átvágok a szürkülő füvön, a végén elfordulva állsz, gonosztól elvert, megöregedett, bolond apám. Vársz egy régi udvaron, amit mindenki elhagyott. 12 �Pa yer Im re Keleti capriccio Világkert - síkos holdfényben Allah arca merül át. Külön mozdul kebel, csípő, rubinodnak mámora, áloé illata lengi, s kerted kéjben merül át Majd Káma isten delej-imája hangzik - dzsungelben oltár: a hasad és a kebled - , gyorsuló ringás a hevesebb szorítás. A rukh rikolt fel, mikor a csúcsra érünk! •• Öregedő Alkesz kocsmadala Nem érdekel diadal, nyugalomra vágyom. A foghíjas házfalak között létem már rom. Áramszünet az öröm, még csak nem is álom. Hol hibáztam el a célt? Soha nem találom. (Tornyos kapun áttörök! Tomboló verőfény. Tünde poron taposok. Zúgjon, véres örvény délidői zsivaja véres szemfehérjén. Harci mének robaja Bástyáknak lépcsőjén.) Bóbiskolok, motyogok, ülök kocsmaszéken. Söröskorsóhatalom a Ikonyodó kézben. Szerteoldódol te is velem felerészben. Bambán bámul a tükör - ahogy belenéztem. 13 �G y ö r e G a b r ie l l a Kislánydalok (részletek) Annyit tettem, hogy megnéztem, merre az élet, s hova megyek én. Akkor láttam, hogy nem könnyű, mindig előtör valami zavar. Csurran-cseppen, árad máskor, félelem úszik fel az ereken. Bár megkímélnélek téged, hogyha lehetne, no de ide nézz: lassan küzdvén tudtam meg, hogy tűnik a félsz és odaül a mersz! Így hát, kedves kislány-énem, hidd el, az élet csuda meleg ing. Tél végén majd szép tavasz ébred, olvad a jégcsap, csepereg a víz. ****** Repülni volna jó a fürdőköpeny szárnyán, s a rózsaszín lufi lehetne léghajó! Az udvari budi riasztó farkas-árnyán csak jutni túl - - - - - - - - - - 14 �SZÁVAIRATOK S z á v a i A t t il a Kamuvaker, kukoricaleves, kalapács Íme, az ember. Esetünkben szobrász, az izéje, nem szakmája, nem ebből él, kell mellékes is, ez a mellékes a szobrászat. Mondjuk mégis szobrásznak, mert ha olyan helyen vagyunk a szobrásszal, ahová a szobrászkodása vitt el minket, kiállításon, mondjuk, sajátján, vagy valakién, akkor azt mondja ott, hogy jó napot kívánok, ez és ez vagyok, szobrász. És belülről boldog, mint egy szikla, amit mindjárt elkezdenek megszobrászolni. Hiába, vannak percei a világnak, mikor minden tökéletesnek tűnik, virul a lélek, ez a selyembe bugyolált ágyúdörgés. Miközben nem is ebből él, mégis leszobrászozza magát. Mindegy. A többi ilyen is ezt mondja, szobrász. Faragott tíz szobrot, és szobrász. Nem ám a valóság, hogy villanyszerelő, kéményseprő, bróker, vécékefeügynök. Ezzel az erővel mondhatnám magamra, hogy szakács, mert min­ den nap főzök, de nem mondom. Nézzük meg, hosszú vállig érő művészsörényét, amiben most éppen sült csirkeszag, kávé, savanyúcukor illata keveredik, ebéd után van, hátradőlőben, jó kedvben, bőségben, asztalon újság, macskában macskakonzerv, rádióban nótaszó. Műhelyében az egész világ, ha akarja. Néha akarja. Mindig. Íme az ember, de mondtuk már ezt Városszéli szobrász, kinek stílusa egy kritikusa szerint, egészen városszéli, úgy ül műhelyében, mint aki boldog. Éppen végzett leg­ újabb alkotásával, (előtte persze ebédjével) felütött egy üveg száraz vörösbort, és, mint aki jól végezte dolgát, akiben kétpofára röhögnek az angyalok, rágyújtott egy cigaret­ tára. Mindössze egyetlen szálra, mert véleménye szerint egynél több szál cigaretta mél­ tatlan egy sokat foglalkoztatott szobrászhoz. Mert nem azért kapta a tehetségét, hogy szétköhögje azt a világba. Nem azért a hüvelykujját, hogy egy öngyújtón koptassa el. A harmadik üveg bor után annyiban változik ez, hogy egy szobrász csak páratlan szá­ mú cigarettát szívhat el. Mert a páratlan, az olyan, mint az aszimmetria, a kilenc, az mégsem nyolc, szebben is néz ki, ha krétával felírja a műhely falára: 9. A következő pohár bor után a páros számú cigaretták következnek, mert ugye párosan szép az élet, pláne, párosodva, mint a bálnák. Onnan jöttek a bálnák, hogy volt eset, mikor bálnát szeretett volna faragni a szobrász, egy cigarettázó bálnát. De mivel az ötletet a kocsmában elmesélve jelentős verést kapott az egyik alkoholista környezetvédőtől, hát feladta a reményt, hogy valaha is bálnázni fog. Akkor döntött az emberek mellett. Az emberiség szolgálata mellett. Hogy kiül valahová, ahonnét látni az embere­ ket, a sok hülyeséget, amiket csinálnak. Aztán összefaragja, fúrja, leszobrozza a látottakat. Élettelenből az élőt. Ezen is elfilózótt már. Hogy mennyire ki van találva a szobrászat. Van a hideg kő, vagy akármi, vas, fa, traktorgumi, van, tehát az alap­ anyag. Csak ki kell faragni belőle a témát. Felfogni, hogy mekkora dolog a szobrá­ szat. Hogy az egyszerűt, adott esetben egy, tegyük fel, követ, bonyolulttá teszünk. Eszmét teszünk bele. Üzenetet. Szeretlek. Hülye vagy. Ilyesmit. Szép. Legtöbbször azért ezt. Hogy szép. Hogy valami szép. Ha csúnya is. 15 �Eleinte a ház körül talált kövekből faragott, hozott anyagból dolgozott, hazai pá­ lyán nem rúgódsz annyira tökön, meg a többi előny. Aztán az első sikereket köve­ tően messzebbre is elment. Minden értelemben. De erről majd mindjárt. A tágas műhely valaha garázsként szolgált, sőt, funkcionált. A bútorok hamar ki­ cserélődtek, pláne a szerszámok: egy kő megformálásához (vagy, ahogy a szobrász szokta mondani a negyedik pohár száraz vörösbor után: a kő meghágásához) nem villáskulcs kell, nem vízpumpafogó. Ide véső kell, kalapácsok, különféle stílusban, méretben, fogásban, súlyban, színben, satöbbiben. Kész kis gyűjteményt halmozott fel idővel. Bármije volt az évben, névnap, születésnap, karácsony, hülye férfiak napja (ezt az asszony találta ki neki), általában valami szerszámot kapott. Ilyenkor mindig zavarba jött a meglepetéstől. Zavarban lenni, mint szobrász a kőbányában. Stadionnyi kurva közé ültetett kamasz fiú. Nem túl jó példa. Az illetlenség határai. Leendő szobrainak alapanyagát mostanában a közeli kőbányában választja ki. Szerinte a legoptimálisabb időjárás ehhez a művelethez, sőt, folyamathoz, szertar­ táshoz a nyúlós, maszatos késő őszi idő, mikor a köd vékony ragadós hártyát hord fel a sziklákra. A nedves kőbányát rendszerint ünneplőben közelíti meg, öltöny, nyakkendő, frissen bokszolt fekete cipő, mert menni kell. Messziről látni, ahogy a ködben méterről-méterre élesedik imbolyogva közeledő alakja. Kiskocsin maga után húzva a folyamathoz szükséges kellékeket: két üveg dunántúli bor, kem­ pingszék, munkavédelmi kesztyű, egyszemélyes sörsátor, kempingasztal. A szer­ tartás első részében a környező sziklák színét vizsgálja meg a szobrász. Nem mind­ egy ugyanis, mekkorát, és hogyan esik rajtuk a fény. Kell, legyen bizonyos síkosság a szikla színében, ha száraz is az anyag, vallja a szobrász. Hallgatni kell az esőt is. Milyen módon verődik le az anyagról. Van olyan kő, a szobrász szerint, amelyikről úgy vágódik le egy könnyű tavaszi zápor, mint Ifa-hűtőrácsról a részeg biciklis, semmi kecsesség, semmi tartás, semmi ív a mozdulatban. Ha megvan a leendő alapanyag, akkor a lehető legközelebb viszi a helyhez a tá­ bort. Ebben a pillanatban dől el a jövő, ebben a pillanatban a mibőllesszacserebogár szobrászati tétele. A nem túl távoli vasúti töltés melletti épületből rendszerint mély sóhaj száll, hallható. A bakter sóhaja ez, mert látja az ablakból az esőben, öltönyben cuppogó szobrászt, amint teli tenyérrel ütlegeli a sziklát: megtalálta a legmegfele­ lőbb alapanyagot a következő műhöz. Megtaláltatott a következő néhány hét prog­ ramja, az anyag, amely elszív majd minden energiát, kreativitást, baszdühöt, fejezd be, minden szeretetet. Ebben a sziklában fog beteljesülni egy álom, legyünk bátran közhelyesek, egy álom valósággá fog válni. A szobrász utálja ezt a szót, hogy köz­ hely, okádhatnékja van ettől, mikor kimondja a rádiós bemondó: közhely. Elkap­ csol inkább valami kereskedelmire, ott nem mondják ki, ott legalább csak simán közvetítik. Nem kell mindig beszélni. Ez is hitvallása, arcpoétikája a szobrásznak. Hogy tehát vannak dolgok, amiket nem tud szavakkal kifejezni, inkább leüti a felesleget a kőről, és ott van az, amire nem tud szavakat. Szókat. A szobrásznak felesége van. Volt idő, házasságuk első szakaszában, mikor a szobrász naponta rágta fülét szeretett feleségének, mert gyereket szeretett volna az asszonytól. Kis lurkót, aki eljátszhatna a műhelyben a vésőkkel, kalapácsokkal, amíg apa dolgozik, formál, fantáziái. Csinálja a port. Az asszony persze józanabbul állt a világ dolgaihoz. Kérdezte minden ilyen alkalommal, hogy ugyan miből tudná eltartani a gyerekét. A kőportól nem lehet meghízni, a gyereknek kalória kell, 16 �jó nevelés, kicsi glória a lelkére, pontosabban, megvédeni az eredetit, őrizni, játszani sokat, de láttatni vele a hétköznapokat is, mit ne mondjon, odaadni neki az értékren­ det az esti vajas kenyérrel, ünnepkor párizsival, esetleg szőlőcukorral, ha nagy a jólét. Egy reggel pompás ötlete támadt a szobrásznak. Felült ágyában, nagyot nyögtek a rugók, majd azt mondta feleségének, főzz egy kávét, kisvirág, meg van a megme­ nekülésünk, vagyis hát, anyagi alternatívánk. Aztán elmondta a részleteket, miközben itta a sűrű, nehéz italt, keserű volt a reggeli köd is a ház körül, keserű, mint a vaspor. Arankám, kezdte csehovi mozdulattal, csavarulással a hangjában a szobrász. Fel­ vesszük magnetofonra a faragást, érted? A következő szobornál kijössz velem mikrofonozni, Aranka, te leszel az én fülem, a mindenség füle. Megrögzíted a magneto­ fonnal a kopácsolást, lemikrofonozod az utolsó decibelig. Aztán eladjuk búcsúkor, ráfényképezzük a kazetta tokjára a szobrot, a szalagon meg ott van a hang, ahogy készült. Néhány óra hallgatás után kész a kulturális élmény. Audiovizuál, Aranka, ez a jövőnk. Nem csak nézni kell, meg fogdosni, hallani is kell. Füllel összefogdosni. Háttérbe megtorzítva a déli hírek, kicsi kutyaugatás, traktorbőgetés, kell a hite­ les háttér, egy huzatos disznóól büdöse, ha lehetne ugye szagokat közvetíteni. Fel­ nyögni néha, belelihegni a felvételbe. Mert a művészet nem mindig jókedv és ma­ jomkacagás, kellenek a verejtékcseppek is, a kétely, hogy az vagyok-e, aki, ami. Üres konzerves doboz, vagy díszhal valakinek az óriási akváriumában. Díszpinty. A szobrász, az egy elméleti emberfajta, aki a gyakorlatiasság segítségével fejezi ki önmagát, kevés, ha tudod, mi a szerelem, el tudod képzelni márványból, de meg is kell tudni fogni a vésőt, belekopácsolni az anyagba, hogy szeretlek, Aranka, sze­ retlek, mint egy új munkavédelmi cipőt. Mert fontos a biztonságérzet, nem csak, hogy bekötöd az övet, ha busszal is utazol a szomszéd faluba, nem ám csak a munkáskesztyűs rántottasütés, búvárruhás kirán­ dulás, tartva a kullancsok által terjesztett kóroktól. Nem. Egy művésznek, ha szob­ rász is, maga a művészete adja a biztonságot. Tegyük fel, ideggel ér haza, felhúzták a faluban, és nem ám nyugtatótea, ne is mondjam, hét kisfröccs, vagy valami egyéb antistressz italok, ne képzeld. Kimegy a műhelybe és faragni kezd az istenadta. Tehát, mivel a szobrászat, az elméleti élet is, hát a mi szobrászunk (történetünk tárgya) nem átallott olykor filozófiai magasságokba létrázni. Mindenki önmaga létrája, hallotta már ezt így valahol. Egyszer el is magyarázta ezt a kocsmában a csaposnak. Hogy mi a legnagyobb öröm neki az életben. Van, ugye, a kő, kavics, hogy nevezzük, egy marokba fogható sziklagyerek, izé, legyen akkor mégis kő (kavics). Tehát egy fix halmazállapot. És egyszer csak belebaszod, mondta, bocs, belehajítod a folyóba a követ. A fix találko­ zik a nem fixszel. Aztán nézni a hullámokat, melyek ezzel a filozófiai aktussal keltődtek. Nézni és elgondolkodni az élet mélységén. Aztán kinyilatkoztatni. Átmenni ezzel a szomszédba, vasárnap, a híradó után. És elmondani. Elmondani, hogy va­ laki, vagy valami súgni szokott a szobrásznak. Hogy mit merre a kővel. Mintha súgnának. Mint minden művésznek, ahogyan súgnak valahonnét, nem érti pontosan, hogy mit, át kell magán szűrnie, át a képességein, mely hol árok­ bokor, hol pedig csúszós-fagyott vaníliapuding, átszűrni és megfogalmazni. Ha kell, vésővel, kézzel, lábbal, foggal, körömmel. Egy időben jártak a feleségével étterembe, mert egyfelől utált az asszony moso­ gatni, másfelől meg, kell, hogy járjanak emberek közé. Még a végén annyira leszokik 17 �a szobrász az emberekről, hogy csak a sziklákkal fog beszélgetni. Utóbbinak már amúgy is mutatkoztak jelei. Minden reggel, mielőtt elkezdte volna a kopácsolást, még elbeszélgetett a nyers alapanyaggal, hogy hogyan érzi magát, milyen éjszakája volt, satöbbi, mit szól az ingatlanárak változásaihoz, a hordónkénti kőolajakhoz. Mielőtt elindultak az étterembe, mindig mondta neki a felesége, hogy mosson alaposan kezet. A szobrász büszke volt a száraz, palás tenyérbőrre, amely simogatáskor, mint a kettes smirgli, húzta a bőrt az asszony arcbőrén, satöbbijén. Ha unat­ koztak vasárnap délután, túl a hagymalevesen, lapos húson, tejszínes káposztán, gyakran szokták mintegy programként nézegetni a szobrász durung tenyerét. A két leendő kenyéradó férfikezet, mely vaskos, durva tapintású, mint mikor megsi­ mogatsz egy kútgyűrűt. Betonkerítést. Elemezni szokták, ha van idő, havonta egy­ szer áthívják a szomszéd tenyérjóst, megetetik, megitatják, mondjon szépeket, az­ tán összeborulnak, egymáshoz, összedőlnek, mint két ázott szénabála. Úgy hallgat­ ják a nagyzolást, kamuvakert, szított jövőt, félrekalapált sorsot. Pengével vágják az életvonalat, bokáig, sose halunk meg. A tenyérjós ilyenkor napokig bűnbánó arcot vág. Azt is meggyónja, amit nem követett el. Ha elkövetett egyáltalán valamit. Volt egy időben tehát az éttermezés. Éttermezés, mint terápiás program. Mert ha otthon volt az ebédelés, gyakran ugrott fel a szobrász két kanál kukoricaleves kö­ zött, mert eszébe jutott valami apró részlet a készülő szobron, néhány kellő erejű és irányú ütés a vésőre. Aztán rohanás ki a műhelybe, nehogy elfelejtse. Az asszony közben azon töprengett (két kanál kukoricaleves között), hogy nem jó így ez. Faragatlanság ez. Hogy nem erre gondolt konkrétan, mikor kimondta azt az igent. Ezért jött ez az éttermezés, befizették a heti menüt, aztán kalap, kabát, frottír zokni, szemceruza, irány az étterem. Kiválasztani a jövő heti másodikat vasárnap délután, kiülni a tornácra, ha van ilyen, és kiválogatni azt, ami kiválogatható. Morgolódni kicsit a leveseken. De azért berakni a retikülbe pár erőspaprikát, ételízesítőt, hogy ha kell, rá lehessen segíteni a menüre. Nyitott szemmel járni. A szobrász, az olyan szerkezet, hogy szeret nyitott szemmel járni. Ebből fakadóan az étteremben is úgy szeret ülni, hogy ne háttal legyen a térnek, hanem szembe, előtte minden, ami nézhető, a többi asztal, a pult, fent a sarokban a lehalkított tévé a néma időjóssal. Hogy tehát arccal előre legyen a világnak. Homlokkal neki a perifériá­ nak, lefejelni a panorámát, ne bonyolítsd, néha széllel szemben csinálni dolgokat. Az első két alkalommal még hagyományos tányérban szolgálták fel a menüt, de aztán a feleség határozott kérésére áttért a személyzet a kislábasban történő felszolgálásra. A szobrász nem bírt higgadtan enni a kerámiatányérból, mert csak mint műtárgyra, mint alapanyagra, szoborra, alkotásra tudott nézni a mélytányérra. Ahelyett, hogy kanalazta volna szépen a tésztákat, elemezni kezdte a tányér érdekesebb részleteit. Miután jóllaktak, két slampos böffentés között rendre megbeszélték, hogy merre mennek haza. Sétafika, nagylevegő, letüdőzni a jóllakottságot. Aztán otthon, ki merre lát, asszony a tévé elé, szeretett ura a műhelybe. Az első vésőütés, tehát a véső és a kalapács első összecsend ülése előtt mindig felnéz a műhely falára: egy sárguló papírlapon van egy szövegrészlet valami könyvből. Jól ki van nagyítva, hogy meszsziről is lehessen látni, netán ittasan is. A szövegrészlet két emberi tekintet össze­ csend üléséről szól, összenézésről, mikor különös erők törnek fel mindkét félben. „Igen, az ilyen pillanatok miatt is szép az emberi lét. Mikor összecsendül két te­ kintet. Sokszor gondolok arra, hogy az ilyesmit az állatok megélik-e. Aztán mindig 18 �arra jutok, hogy igen. Talán a napi gyakorlatban hasonlót élnek meg. Mondjuk az őzek, mikor a felkelő napra néznek hajnalban. Összecsendülnek a természettel, amiből lettek, ahová lesznek." A szöveg filctollal van a papírra írva, hanyag betű­ vezetéssel, de jól olvashatóan. A lényeges szavakat a szobrász bekarikázta. 19 �P róza és v i d é k e K á lm á n G á bo r* Hideg Havran nem hitte volna, hogy egyszer úgy fogja ölelni az ellenségét, ahogy még nőt sem soha. Amikor magához tért, azt hitte, parázson fekszik. A teste ösztönösen mozdult volna, lökte volna magát el a földtől, de moccanni sem bírt. Lángolt mindene, ruhá­ ja alatt bőrének minden centije, csontjáig hatolt a forróság, át a kabátján, csizmáján, ušánkája fülvédőin keresztül átszivárgott a nyakáig, befolyt a kabátja, inge alá. Az arca valósággal szikrázott, emiatt is tért magához. Hosszú percekig próbálta össze­ szedni az erejét, zúgott a feje, mély, zsigeri fáradtságot érzett, mint gyerekkorában a forró téglával bélelt ágyban a dunyha alatt, a pléhkályha doboló hangját is hallot­ ta, a parazsak tompa paffogását. Aludni kéne, győzködte magát. Mindegy mi lesz a vége, csak aludni. Próbálta összeszedni a gondolatait, visszaemlékezni arra, hogy mi történt, hogy milyen nap és milyen napszak lehet, hol van és hogyan került oda. Kutatott az emlékeiben, hogy a végére járjon, mi történt vele, és főleg, hogy miért történt, de bárhogy igyekezett, csak a dunyhára tudott gondolni, meg a pléhkályhára a ropogó farönkökkel, a szoba túlsó oldalán szuszogó szüleire, a vacak faház gerendáinak reccsenéseire, a falakban percegő lassú éjszakai életre. Arra, hogy csak aludni kell, sokáig és mélyen. Hogy csak néha kell felrezzeni, ha vakkant odakint a küszöbön alvó kuvasz egyet és pár ijedt szárnycsapás jön a ketrecek felől válaszként A fal túl­ oldalán meg az egyik kacsa ad ki egy apró méltatlankodó hápogást, amire egy másik válaszol, majd újabb kettő, halk hápogáshullám fut végig a rajon, majd halkulni kezd, még egy későn eszmélő hápogás jut a végére és újra csend, és megint csak a tűz ropog, lomhán, álmosítóan lobban a kályhaajtón kiszűrődő fények játéka a házfalon. Arra gondolt, milyen nagy béke van. A béke szóra nyilallt belé a fájdalom. Maró fájdalom volt, mintha jeges tóba sza­ kadt volna bele meztelenül, üvölteni sem volt kedve. Kinyitotta a szemét. Nem látott parazsat. Reménykedett, hogy csak álmodott, hogy ott fekszik a dunyha alatt. De a szájánál ekkor megérezte a leheletétől olvadt hólé ízét, bőrén a hideg marását. A hóban feküdt, arccal a földnek. Aludni kellene, hatalmasodott el rajta az érzés megint. Mindegy, mi lesz a vége. Aztán eszébe jutott az erdő és Abafi. És erről a háború. Nem is az én háborúm gondolta, amiről eszébe jutott, hogy került a hegyekbe. Amikor a nemec1 tisztek to­ boroztak, Havran nem volt hajlandó megmozdulni. Ne moja vojna2 - felelte vállvonogatva. Fegyvert fogtak rá, ez is eszébe jutott. A nemec tekintetét is látta, amikor a fegyver elsült a kezében, tudta ő is, hogy véletlen volt, ember ilyen meglepődöttséget • A szerző a Palócfóld 2010-es Mikszáth-pályázatán I. díjban részesült. 20 �nem tud eljátszani. Persze eszébe jutott az is, amit ekkor megfogadott. Zdohněs3 ezt hajtogatta magában a nemec tisztet méregetve a földön fekve, sebesült karját szorongatva. Felemelte a fejét és körbenézett, de nem látott semmit a koromsötét éjszakában, csak a semmibe vesző fehér havat, meg a kiálló fatörzsek tövét. Egészen könnyű fuvallat ütötte meg az arcát, mégis minden erejére szükség volt, hogy ne üvöltsön a fájdalomtól. Nem tudta, mióta fekhet a hóban. Talán csak pár perce. Talán órák óta, talán egy napja. Sosem volt még ilyen hideg a tél. Hónapok óta nem mozdult ki az erdőből, Černizemtől alig tíz kilométerre bujkáltak páran egy barlangban a hegyen. Nyolcantízen lehettek együtt. Szerencsések voltak, mert a barlangnak szűk volt a bejárata, sűrű fenyőcsoport takarta. A barlang földjén szétterítették a parazsat, nyirkos fát raktak rá, hogy ne legyen nagy lángja. A hideg még így is elviselhetetlen volt, állig ruhákban, nagykabátokban, pokrócba csavarva feküdtek egy halomban. Mráznak vékony kabátja volt és pokróc sem jutott neki, így Havran megosztotta vele a saját­ ját. Esténként összebújtak, az arcuk összeért, leheletük melegítette a másikat. Olyan szorosan feküdtek egymás mellett, hogy csak a kábult fáradság miatt nem ébredtek fel a másik fogvacogására. Mráz és Havran kilógtak a csapatból, Jasná Horkaiak voltak. Volt velük egy aszta­ los Černizemből, négy pásztor a hegyekből és egy furcsa, vékonydongájú férfi, Slavo­ mír, valami tanárféle, jóval messzebbről, a hegyek közötti városból, akit már egy éve halálra ítéltek a nemecek, mint felkelőt, azóta üldözték. Éjszaka gyakran zokogott, persze próbálta köhögésnek álcázni a feltörő fulladozó hangokat. Hónapok óta élt a hegyen, csontsovány volt és olyan szürkén fénylett az arca, mint a friss vakolat. Havrannak eszébe jutott, miért fekszik itt a hóban. A bordáiban is lüktetni kez­ dett a fájdalom. Abafi malmára gondolt, az utolsó reményére, hogy ne fagyjon meg az erdőben. Abafit mindenki gyűlölte a környéken, de ő volt az egyetlen, akinél biztonságban meg lehetett húzódni. A vén malom óriási hodály volt, rettentő pad­ lástérrel, és hatalmas pincével. Abafi meg bújtatott mindenkit, nemeceket, vörösö­ ket, partizánokat is a tél idején. Így akarta túlélni a háborút. Mesélték, hogy volt, amikor egyszerre éjszakázott nála négy sebesült nemec, három vörös és két felkelő, nem is tudtak egymásról. A dohos padláson, a nyirkos pince földalatti járataiban feküdtek. Reggel meg mentek bombázni, lőni egymást, nem is tudták, hogy az, akire napközben lőnek, éjszaka alig húsz méterre tőlük fekszik valahol. Abafi túl fogja élni a háborút, bármi is lesz, ezt mindenki tudta. Amikor az ütközet után Havran menekülőre fogta a dolgot, megcsúszott a havas sziklákon, talán öt-tíz métert is zuhanhatott. Ha nem fogták volna fel az esését a sziklák alatti fenyőfák, túl sem éli. Magatehetetlenül zuhant, talán el is aludt esés közben, mert napok óta bárhol képes volt elaludni. Két puskaropogás között akár. Nem is emlékezett, mikor aludt utoljára, lehetett talán hónapokkal ezelőtt is. A barlangban is inkább csak megpihenni tudtak. A beszűrődő fegyverropogás, a félelem ébren tartotta őket, néha-néha elaludtak, de azonnal felriadtak és a fegyve­ reikért nyúltak, amikor neszezést hallottak a bejárat felől. Ilyenkor mind behúzód­ tak a barlang hátuljába, a puskák csövét a bejárat felé tartották, és visszafojtott, halálos csendben várták az érkezőt. 21 �Len ja som4 - csak akkor nyugodtak meg, amikor a saját nyelvükön szólalt meg az érkező. Slavomír ilyenkor felköhögött, hosszan, fulladozva, arcát beletemette a pokrócába. Havran megpróbált felülni, a bordáiba hasított a fájdalom. Megtapogatta, nem érzett nedvességet. Szájához emelte a kezét és megnyalta, sós ízt sem érzett. Leg­ alább nem vérzek - nyugtázta. Próbálta felidézni az emlékeit, hogy hol lehet, hány kilométert gyalogolhatott a hóban, milyen messze lehet Abafitól. A barlang leg­ alább félnapi járóföld, mert órákon át a nyomukban voltak a nemecek, szorították őket lefelé a hegyről, ki az erdőből, ahol már könnyű prédát jelentettek volna a géppuskásoknak. Úgy sejtette, nem messze lehet Jasná Horkától, talán közelebb is, mint Abafihoz, akinek a malma úgy öt kilométerre a falutól, a patak sodrásának legmeredekebb részén feküdt, mert kellett a víznyomás az őrléshez. Ujo Fero erdészlakjára gondolt még, talán Fero is befogadná, bár nem volt túl barátságos ember. Legtöbbször mélyen aludt a pálinkától, vad kuvasz kutyái sza­ badon ténferegtek a ház körül. És ha Ujo Fero felébredt, általában nem volt jó han­ gulatában, a sörétes puska meg mindig a keze ügyében volt, vagy egy balta leg­ alábbis, Havran nem tudta eldönteni melyiktől fél jobban. De Ujo Ferot ismerve, inkább a baltától. Fero különös helyzetben volt. Az ócska erdészház védett, sziklás katlanban feküdt, lehetetlen volt megközelíteni, mire bárki a házáig jutott volna, sörétet kap a mellkasába. Ugyanakkor járt a szóbeszéd, hogy egyszer egy nemec teherautóval futott össze Fero, akik nem akartak kitérni a szekere útjából. A nemec tiszt leugrott a kocsiról, kibiztosította a samopalját5 és odasétált a bakhoz, Fero lába mellé. Mire bárki észbe kaphatott volna, Fero csizmája lendült, reccsent a tiszt orra, hangosan, ropogva, majd Fero baltája fordult kettőt és bezakatolt a ponyvás teher­ autó szélvédőjén. A két fiatal katona még az üvegszilánkokat söprögette az arcáról, amikor Fero kirángatta őket, az egyiket odacsapta az útmelletti sziklafalhoz, hogy a sisakja kongva, ropogva szállt le a fejéről, a másikat meg egyszerűen felkapta és hozzávágta a teherautó hátuljából előugró másik három nemechez, hogy egymás után borultak fel, fegyvereik kiestek a kezükből. Ha Ujo Fero részeg volt és dühös, nem láttak nála fürgébbet, márpedig Ujo Fero mindig részeg és mindig dühös volt, a végtelen, megvető közöny az arcán csak két dühroham közötti átmeneti időszaknak számított. Persze ez csak szóbeszéd volt, mesélték tíz nemeccel, meg hárommal is, de úgy járta, hogy a katonák annyira szégyellték az esetet, hogy jobbnak látták nem beszámolni róla senkinek. Így aztán Ujo Feronak nyugta volt, a hegyi kalyibáról meg nem is nagyon tudtak a nemecek. Havran minden egyes méterért hálát adott. Combközépig merült a hóban min­ den lépésnél. Szerencsére havazni kezdett, sűrű, hatalmas pelyhekben, így a nyo­ mok miatt sem kellett aggódnia. Legalább egy óra hosszat küzdött, mire a sűrű erdőből kilépett az éjszakában vakító hótengerre és meglátta az Abafi malmát sze­ gélyező fenyőfákat. Az nyílt titok volt, hogy Abafi malmába egy rejtett alagút vezetett, melynek bejá­ rata a patakmedernél állt. Itt futottak a malom Őrlőit meghajtó csövek, végükön kétembernyi malomköveket forgatott a megduzzasztott patakvíz. Az alagút vége a malom pincéjébe futott, ahol hangos súrlódással, zakatolással dolgoztak a fogaske­ rekek, recsegtek az őrlőszerkezetet tartó fapillérek a mély pincetér felett. 22 �Mesélték a háború után, hogy nemrég még tágasabb volt a pince, de Abafi lezár­ ta az egyik járatot, beöntötte az ajtónyílást betonnal. Sokak szerint fegyvereket, meg a pénzét temette ide, de Ujo Fero váltig állította, hogy a tizennyolc éves felesége holtestét tüntette el a betontömbben. Persze Abafi meg azon nyavalygott a kocsmá­ ban, hogy a ribanc megszökött egy vörössel, meg hogy kúratta magát a kis piča ojebaná6 mindenkivel, aki szembejött, Abafi hiába verte agyba-főbe, hiába zárta el, a kis cigánylány csak kiszökdösött felváltva baszni bosszúból a nemecekkel meg a vörösökkel is. Mondogatták, hogy Ferónak is volt köze a cigány lányhoz, nem is kevés, hogy Abafinak meg vannak számlálva a napjai, Ujo Fero meg fogja ölni. A cigánylány eltűnése után pár hétig Abafi nem is mozdult ki a malomból, kutyáit sem zárta el és mindig a keze ügyében volt a puska, ami persze fityinget sem ért Fero baltája ellen, de legalább megnyugtatta. Úgyis jobban bízott a nemecek vé­ delmében, mert bár Fero sosem félt szembenézni még magával az atyaúristennel sem, nem volt szokása elébe sem menni a bajnak. A malomkerék nem működött, fagyott volt a víz, a kerék küllőin is felkúsztak a jégcsapok, betemette a hó. Havran már vonszolni is alig bírta magát, csizmája meg­ telt hólével, ruhája is nyirkos volt a hóportól. Lerogyott a patak partján, érezte, hogy újra elveszti az eszméletét. Arra ébredt, hogy harangokat hall, aztán rájött, hogy csak a hópihék zizegnek a fülében a sűrű téli csendben, arcát, kabátját teljesen betemette a hó. Megint az alvásra gondolt, hogy mindegy mi lesz a vége, csak aludhasson. Per­ cekig tartott, mire sikerült felülnie. A malomkerék tengelye alatt feküdt. Puskájára támaszkodva vonszolta magát a tengely végéhez, félretolta a mogyoróbokrok ágait. Az alagút nedvesen kongott, ahogy Havran bedőlt a durva, köves padlóra. Abban már biztos volt, hogy a malom pincéjéig nem fog elérni, lassan, méterenként meg-, pihenve vonszolta magát befelé, pár méter után feladta, úgy számolta, hogy nem messze lehet az alagút végétől. Elfeküdt a vaksötétben. Vérszagot érzett. Az arcához nyúlt, talán a mogyoróbokor ágai sértették fel, vagy a hidegben eleredt az orra vére. Megnyalta az ujjait, nem érzett vért. Végigtapogat­ ta magát, előbb a jobb, majd bal lábát, majd a karjait, végül a mellkasát, közben folyamatosan emelgette az ujjait a szájához, de nem érzett vért, csak nedvességet, olvadt havat. Újra elaludt. Talán percek, talán egy óra is eltelhetett, amikor magához tért és beléhasított, hogy nincs egyedül. Hogy nem a saját vére szagát érzi. Visszafojtotta a lélegzetét, és amilyen halkan csak tudta, magához húzta a pus­ káját, tompán roppant a zárdugattyú, ahogy felhúzta. Fémes, élesen kattanó hang válaszolt, majd szapora zihálás támadt alig másfél méterre tőle. Havran egyetlen másodperc alatt magához tért, szívverése felgyorsult, valósze­ rűtlenül sebesen lüktetett a vér a halántékában, a karjában, ujjhegyeiben. Érezte, hogy elereszti a kábult félálom, érzékei felgyorsultak, kristálytisztán emlékezni kezdett mindenre, a malomhoz vezető három órás út minden pillanatára, az elmúlt hónapokra, a barlangra, az egész istenverte, átkozott háborúra, törött bordáira, a néhány órával ezelőtti zuhanásra, még arra a pár tizedmásodpercre is, amikor zu­ hanás közben elájult, vagy elaludt. Elillant minden fáradtsága, friss és éber lett, talán mint soha életében. 23 �Nem kellett megszólalnia, nem kellett gyufáért sem nyúlnia. A fémes kattanást, a németek gépfegyvereinek hangját felismerte volna álmában is. Egy nemec feküdt mellette, alig egy kéznyújtásnyira. Szaporán kapkodta a leve­ gőt, kesztyűje nyirkosan súrlódott a gépfegyver fémtestén, össze-összekoccant kincstári egyenkabátja gombjaival. Havran a vaksötétben is látta a felé meredő fegyver csövének fémes villanásait. Ő is tartotta az ócska puskát, persze biztos volt benne, hogy nem sülne el, napok óta ázott a hóban, a jég belefagyhatott a csőbe, talán fel is robbanna a kezében. Hosszú percekig feküdtek így egymás mellett, a sötétben a másikra szegezve fegyverüket. Havran abban reménykedett, hogy a vérző, sebesült nemec már nem bírja sokáig. Aztán a nemec légzése lassulni kezdett. Bőrkesztyűje nyikorogva engedett a gép­ fegyver fogásán. Havran hallotta, ahogy a fegyver csöve halkan koppanva belefek­ szik az alagút kavicsos földjébe. Ö is elengedte a puskát, szívverése lassulni kez­ dett, elernyedtek a karjai. Újabb hosszú percek telhettek el így, mire Havran érezni kezdte a maró hideget megint az arcán, átázott ruháin keresztül a bőrén. Nem tudta leküzdeni a reszketést, egész teste rázkódott, zörgött az ócska puska is a kezében. Szomszédja fogai is vacogni kezdtek, reszketve vette a levegőt, gépfegyvere teljesen kifordult a kezei közül. Az alagutat átjárta a tél. Havran még sosem érzett ilyen hideget. Amikor a nemec megmozdult, Havran is megemelte magát. Lassan, mint egy kisiskolás szerelmes, félve emelte meg a felsőtestét. A nemec is közelebb húzódott. Először az ujjaik értek össze, Havran majdnem felszisszent, ahogy lefagyott kezébe markolt a nemec bőrkesztyűje, és mintha csak az anyja keze lenne, markolt vissza Ő is. Aztán a lábaik fonódtak össze. Havran még nőt sem szorított soha így magához. Arcuk összeért, leheletük összekeveredve melegítette az arcukat, ahogy vacogva, reszketve szorosan átölelték egymást. A hideg ekkorra már elviselhetetlenné vált, Havran újra elvesztette az eszméletét. Fényre ébredt. Abafi malmának alagútjába beszivárgott a nap, a mennyezetről lecsüngő jégcsapokon csillogott. Zúgott a feje, nem érezte a lábait, ropogott a dér a hajában, ahogy felemelte a fejét. Tőle pár méternyire egy félbetört malomkövön ült a nemec, kezében a gépfegyver, melynek csöve Abafira mutatott. Lábán kötés, a felhasított egyenruha alól kivillant egy átvérzett szövetdarab. Vastag kabátja állig begombolva, tiszti rangjelzés a vállán. Lába mellett az alagút falának támasztva Havran fegyvere. Ugyanaz a tiszt volt, aki alig egy évvel korábban be akarta sorozni, és közben vé­ letlenül, vagy szándékosan vállon lőtte. Sokat öregedett azóta, borostás és sebhe­ lyes volt az arca, szeme beesett, feketén fénylett vizenyősen püffedt, ráncos szem­ héja. De Havran húsz év múltán is felismerte volna. A tiszt egy darabig nézte őt, majd felállt, megemelte a lábát, bakancsával rátapo­ sott Havran falnak támasztott ócska puskájára, ami reccsenve tört ketté, majd bice­ gő mozdulatokkal kisétált az alagútból. Hetekkel később Havranék tűzharcba keveredtek ismét. Szerencséje volt, nem fagyott el a lába. Három napig egyhuzamban aludt a búvóhelyükön, félrebeszélt, felszökött a láza, reszketett mindene. Már egyik társa sem hitt benne, hogy felépül. 24 �Mégis úgy lett. A negyedik napon már nekivágott a hegyeknek. Híre ment, hogy végső támadásra készülnek, hogy nemsokára talán vége a háborúnak, jönnek a vörösök. A partizánok egyre szervezettebben harcoltak, bár már mindenki a vég­ kimerülés szélén járt. Amikor a nemecek menekülőre fogták, Havran az első sorban rohant utánuk. Tekintete cikázott a fák között, kereste a nemec tisztet. Nem törődött semmi más­ sal. Az arcába robbantak a szálkák, ahogy a fejétől alig egy méterre csapódott egy fatörzsbe egy célt tévesztett puskagolyó, vérzett több helyen is, átesett egy halott katonán, a lábszárán felhasította a nadrágot és a bőrt egy szikladarab estében. Fel­ kelt, nem érzett fájdalmat. Már nem is gondolt a háborúra. A domboldal körülötte zsúfolásig volt katonákkal, lövések, süvítő lövedékek zajától, haldokló sebesültek nyögdécselésétől volt hangos az erdő. Amikor megállt és körbenézett, majdnem elsírta magát. A véres havon testek hevertek mindenfelé, eldobott puskák, elha­ gyott holmik, menekülők és üldözők cikáztak a fák között, nemecek és sajátjai kiabá­ lásai, fejvesztett parancsai kavarogtak a fülében, tőle alig tíz méterre pedig főbe lőtte magát egy alig húszéves nemec katona, vére ráfröccsent a rá puskát fogó par­ tizán arcára, aki csak állt, szeme fehérje hisztérikusan fénylett, a teste reszketett, sokkot kaphatott. Ekkor vette észre a nemec tisztet. Hátát egy fának támasztotta, kezében ernyed­ ten lógott a puska csöve a földre. Zihált, több helyen vérzett, szemét Havranra szegezte. Havran a vállához emelte a puskát, és gondolkodás nélkül lőtt. A kimerültség miatt már nem bírta felfogni a puskatus ütését a vállán, lerogyott a földre, hátradőlt a havon, aludni kellene, gondolta, mindegy mi lesz a vége, csak aludni, és a hideg hóba dőlve elvesztette az eszméletét. Jegyzetek 1 Nemec - szlovák kifejezés, jelentése: német. Eredeti jelentése: néma. 2 Nem az én háborúm. 3 Megdöglesz. 4 Csak én vagyok. 5 Szlovák nyelvű kifejezés, jelentése: gépfegyver. 6 Durva, szlovák nyelvű szitkozódás. 25 �C eg léd Jó zsef K á zm ér Nyúlvár A nyálkás ősz késő délutánjában araszoltak észak felé. Trenyó az autócsorda egyegy fehérgallérosának hibátlan nyakkendőbogán tűnődött. Ennyi haszonteremtő óra után, hazafelé haladtukban, mért nem lazítanak a csomón? Feszesnek, kitartó­ nak és visszafogottnak tűntek, mint akik önmaguktól is sajnálják a szabadságot. Zizzenetlen belső közönyét alig érintette Koteszka hisztérikus önsajnálkozása. - Ezt megszívtam, baszkikám, de rendesen! - Az elaggott kombi kormányát csapkodta, fészkelődött, mintha apró szögeken ülne. - Kinek a seggevége lehet ez a Pálinkás doktor? Persze, hogy doktor! Na és? Attól még ugyanolyan büdöset sza­ rik! Ő is tudja, én is tudom, hogy nincs igaza! Csak az lehet, hogy nyitva hagyta az ablakot és a fa szarrá ázott, vagy a kondája a medencéjében szexeit, és a túlfűtött légtér párája a parkettán csapódott le! Látszik a fán a víz nyoma, mintha a felületet egy tepsi vízbe mártották volna! Másként nem püffed meg így! Érted, Kisautó? - és ritmustalanul markolászta a kormányt. - Van képe hozzá, hogy a garancia-vállalás keretében, költségemre újra rakassa a szobát! Száz rugót vesztettem! A te béred, az én bérem, a benzin, a meló, a csiszpapí r, a lakk, meg az egész hét! Trenyó nem tudta eldönteni, hogy sajnálja-e Kokszit. Furcsállta, hogy Pálinkás úr, sok évvel fiatalabb felesége és nyolcévesforma lá­ nyuk most is ugyanúgy és ugyanott ültek, mint nyáron, amikor eredetileg parket­ táztak. Ikonosztáz egy kék bőrkanapén, a nagyon jólét tárgyi kellékei közepén. Onnan bámulták a 40"-os LCD televíziót, ami egy kecses lábú, több polcos üveg­ asztalkáról kábította őket. Az oltár fölött és körben - triptichon-szerűen - kék bőr­ borítású, aranyozott feliratokkal ellátott mágnesszalag-tokok sorakoztak. (Egy újgazdag kriptarekesze, változtatható zárókővel - gondolta Trenyó.) Pálinkás úr fizimiskája változatlanul vaddisznószerű volt. Rideg ábrázattal vette tudomásul a szerszámhordozókat, akik a kézfogás mellőzésével cipelték szerszámaikat a nappa­ liból nyíló, bizonytalan rendeltetésű helyiségbe. Koteszka tartózkodó ábrázattal csukta be az ajtót - így szabadabbnak érezték magukat. A mennyezet alatti sarok­ ban állítható konzol, mögötte ernyedten lógó antennakábel, mellette két, több pon­ ton záródó nagytáblájú ablak. - Na innen! - bökött Koteszka a nyílászárókra. Vagy onnan! - mutatott a másik ajtóra, mely mögött egy csarnokméretű, műanyag­ tetős uszoda volt. A szőke, kőarcú háziasszony nyitott rájuk. - Kérem, csak az emeleti fürdőszobát használják! Köszönöm - és el. - Mért nem jelented fel? - lendített Trenyó hazafelé, mert egy kicsit mégis sajnálta. - Kisautó, Kisautó! - méltatlankodott - Harminc éve vagyok a szakmában! Isme­ rem a játékszabályokat! Egy: nem kért számlát, mert nem tudott mit kezdeni az ÁFÁ-val! Kettő: bizonyítanom kéne, hogy a falnál lévő utolsó fák alján a számok, amiket felírtál, azt én a szakma szabályai szerint fűrészeltem le! Három: vállalkozó vagyok; se idegem, se időm, se pénzem nincs bíróságra járni! Négy: láttad, hogy* * A szerző a Palócföld 2010-es Mikszáth-pályázatán III. díjban részesült. 26 �ennek a vaddisznónak milyen hereáztatója van? Ez egy hosszúnadrágos pali! Mit tudhatom, milyen kapcsolatai vannak? - És most? - Most, Kisautó? Most csöndesen szájra vesszük a hosszú cicit és szívunk, baszkikám, szívunk! Egy rongyom rámegy. Az tuti! Trenyó álkérdéseit másnapra halasztva, visszahüppedt a nap végére; hogy vége van és fizetség is lesz, mert Kokszi naponta fizetett. Építőipari sorstársait, a csóró­ kat, szigorú vagy negédes nepperek válogatták össze és szállították Pestre. Pillanatok alatt felmérték a munkabírás és az italfogyasztás együtthatóját, aztán kezeltek. Rögzí­ tett heti bér, amit péntek délután a kereskedő vagy az alvállalkozó adott át. Közeli lakhatás vagy autó híján közvetlen - fekete vagy lepapirozott - munka vállalására esélyük sem volt, annál inkább e szabad sávban cirkáló hiénáknak: al-alvállalkozóknak, feihajtóknak, emberkereskedőknek. Hétkúton egyetlen csórót sem ismert, aki ne került volna már a hintába. A játék péntek délután a liftezéssel indul. Áll a fekete nyáj egy konténer ajtaja előtt, ugratják egymást, bagóznak, közben gyomruk tar­ talma föl-le jár. „Lesz lóvé? Nem lesz?" Többnyire lett. Ám egyszer mindig eljött a pillanat, amikor csak kicsivel karcsúbb a lé. Indok, hárítás ezerszám. Aztán a követke­ ző héten is vékonyabb, meg az azt követő héten is, és a csóró azon kapja magát, hogy most már azért sem vonulhat el, mert bennmaradt a pénze. Gazdát nem válthat, mert akkor minden ugrik. A holnapi kaja meg a szezonban bennragadt 10-20 napja is. Trenyóék jó órával az abbahagyott melódia után értek Hétkútra. A Gödörben rendezték a napi fizetséget és fogadták be egy másik melóhely történéseit. A Gödör egy kocsma, miként minden térdeplő falu krimója egy gödör. Ennek ellenére tá­ masz- és viszonyítási pont, elhaltaknak egészen a túlvilági lét első fejezetéig. „Arról a székről halt ki a Józsi, úgyhogy vigyázz...!" Majd a Józsik is elfelejtődtek. A Gödör vendégkörét először a kora reggel szippantja magába. A pecsétesek félhattól valamit „bedobnak a kalap alá", aztán szétspriccelnek a három számjegyű aszfaltcsík oldala mentén. Mindenki a maga placcára, mint a főközlekedési utaknál a kurvák. Stricijükre várnak, akik rendre meg is érkeznek. Régebben még a „családszeme-fénye" Wartburgokkal és Ladákkal, aztán a lerohasztott szövetkezetek el­ nyűtt Barkasaival, Zsukjaival. A doboztérben télen dideregve, nyáron verítéklucskos előmosásban gubbasztanak. A pontatlanul záródó ajtók résein, a málló karosszéria sörétlyukain át a rosszul porlasztott benzin halál-füstgáza terjeng. Tökölés nélkül beugranak, derítenek eg y „Halit!", tatyót igazítanak, és sunyítva húzzák magukra egy normális világba vetett hit álarcát. Az autók két „bassza meg, de kur­ va köd van" közt felhörögnek s az aprófalvak maradék életakarása zihálva türemkedik a szélesebb utak felé. E morzsa-túlélőpontok a hajszálerek ipszilon-csatlakozásai után megsokasodva, hernyószerűen együtt-vonagló mentoszloppá egyesül­ nek. A perisztaltika egységesíti őket. A sztrádákhoz érve mind feljebb és beljebb kerülnek Legfelső-Magyarországhoz, ahol a hajnali lomha vérkeringés felpezsdül, már-már torlódik. A harci szekereken érkező bérhódítók készek az ütközetre! Előre szegezett pikákkal támadnak Budapestre, hogy lomha testét egész nap böködve, birizgálva, duzzasszon valamit felülmúlhatatlanná. Lándzsáikat sunyítva fándlira, kőműveskanálra és simítóra cserélik, hogy terül­ jön az anyag, és magasodjon a fal. A feladat nyilvánvaló, de a kék konténerből az éppen-Gazda folyamatosan pontosít. „Ne macskázz! Ne szarakodj! Ne tökölj! Ne 27 �szöszögj!" A falak, pedig szarakodás nélkül magasodnak, a betonacél tökölődés nélkül egybetaknyolódik, a padlólapok meg szöszögésmentesen nyújtózkodnak a küszöbök irányéba. Közben zacsis kaja otthonról vagy CBA-ABC, oly mindegy, de „félszemed a gémen legyen! Ha a toronydaru öt óra ötvenet mutat, akkor takarodó! Ellenőrök jöttek! Vésd az agyadba!" Az est dagadó holdja idején fordul a tölcsér. A Gödör talppontjához szippantja a sáros zsoldosokat, ami Pajuska örömére feléled és a bizonytalan zárásig méhkas­ szerű meleget duruzsol. A plafon aljáról a nikotinsárgára módosult „negyedik rend zsarnoksága" néz le a játékgépre, ahol egy menet 20 forint, több menet egy har­ madkézből vásárolt tajgai csodaautó. Az italpulton karcos talpú reklámpoharak okozta diszkrét barázdák mélyéből keserűség, felejtés és gyávaság párolog. Csorran a kannás szutyok, híg sör és a körte ízű pálinka. A rokkant párbeszédek hullámai közt kétkezi vállalkozók, színtévesztő szobafes­ tők, fanyüvők, lejtőn vidorkodó korai nyugdíjasok, közmunkások, gazdátlan szabad nyomorultak, lumpenek és szegődött sittnyikek áldoznak a Főgazdának. Többségük öltözete a kiradírozott Magyar Néphadseregből kisöpört terepszínű gúnya: repedt, csámpás surci, foszló ujjú miksi, elzsírosodott szimattatyó, lepukkant antant-szíj. A zenegépből nyál csorog, a kopott mázú padlólapokon redőmentes bakellók cuppannak: „Kék a szeme, arca csupa derű...". A támaszkodó vagy túlmozgásos em­ berek, Atlasz módján, vállukkal tartják fenn a habarodó-gomolygó füstpaplant. - Mi van? - Hát mi van? - Na, mi van hát? - Jól vagy? - Majd elmúlik. - Te nor­ mális vagy? - Mert én nem! - Reggel a szokott időben, a szokott helyen! - búcsúzik Koteszka. Trenyó a Gödör katakombájából Hétfa tágabb búvárharangjába lép, és a Templom úttal párhuzamos utcán otthona felé ballag. A novemberi szúrós nyirok ragacsos gömböcskékkel tapad a tereptárgyakra. Fenn csillagtalan, mélység nélküli égbolt. Lejjebb, a házak vitatható elrendezése feletti kábelrengetegben hideg magány serceg. A foghíjas utcai lámpák bágyadt fényében néhány huzathiányos kémény nyűglődik. Testükből álmatag, imbolygó füstpamacsok kavarognak elő és oldódnak láthatat­ lanná. Ha egy-egy erőteljesebb csík az ég felé tör, a párás levegő láthatatlan hü­ velykujjával visszanyomja őket, vissza; a kéményvégek kátrányos reménytelensé­ gébe. Járatából átnéz a templomtorony reflektorokkal körbeültetett felkiáltójelére, ami fényszeméttel várja a Titokzatost. Az üdvösség-reklám foszlósszirmú, sárga krizantémre emlékezteti. Ő is elfordítja tekintetét, és földes zsákutcájába kanyaro­ dik, melyet tizenöt éve egyedül mélyít. A háza előtti utolsó villanypózna harkályra vár. Tetején az elszabadult alumínium-biliből porló fény szitál. Haragvó szelek idején az ovális vödör kong, kolontyol, csendül, mintha az alullévőnek üzenné földi útja végét. A vaskapu nevű rozsdakollekció csuklópántjait drót-bandázsok helyettesítik. Trenyó ismeri a „hol döntsem, merre nyomjam?"-nyitás rejtelmét, mégis nehezen boldogul. Bentről még harcol vele, aztán magára hagyja. A cimbálásnak annyi eredménye lett, hogy a „postaládának" csúfolt levélvesztőből egy hosszúkás boríték csusszan ki. Olyan, amilyet csak hivatalok hivatalosságai használnak. Zsebre gyűri. A motozásra a telek végi rozzant Nyúlvárból Holló sündörög elő. Ha megaláztatá­ sai dacára lombos farkát főárbocként tartaná, képességesen alakíthatná a „Harapós kutya" szerepkörét. Így csak inaló-lapuló részese az életnek, amiben birtokvédelmi 28 �tudatát is odahagyta. „Erre aztán a szaráson meg az evésen kívül tényleg nem lehet mást rábízni" - gondol valami ilyesmit Trenyó, és a bejárati ajtóval vacakol. A he­ lyiség valamikor gang volt, még régebben veranda. A válás előtt elejét-végét lerekesztették, a középső rész elindult az előszobává válás útján, de aztán ez is abba­ maradt. Egykori felesége és gyermekei tudomásul vették az ő „emberi és férji meg­ szűnését". Már nincs dolga a világgal, miképpen annak sincs szánalma iránta. Az uzsorások és a kölcsönfelvevők is beelőztek. Közöttük szunnyadó aknamező, kötésig érő láp. „Behajtani tilos és életveszélyes!" Amíg Holló hűlt helyét a spór mellett vakon is megtalálja - forgolódik, szusszan és összeomlik - , addig Trenyó egy befőttesüvegre ragasztott kocsisgyertyával vilá­ gosságot teremt. Az osztott ablakszemes majdnem-előszobában egy túlnyílt rózsa­ bimbóra emlékeztető tuskón parkettadarabokat hasogat. A száraz, bontott akácfa­ parketta lángnyelvei dühödten rontanak a hideg vasnak. Szobája bútorzata a budai lomtalanításoktól gazdagodott; hála Koteszka jóindulatának. A spór után éppen beférő tölgyfából készült ágy volt a legszebb. A kelleténél kicsivel rövidebb volt, de Trenyó már megszokta az összehúzódzkodást. Asztala panelból kilökött, színeit pozdorja-lap volt, amit kényszerűségből megkurtított. A kémény egy kis meleget lop, ettől a lángok dühödten zuhogni kezdenek. Trenyó a spór ajtaján szűkíti a pillét, és asztalához ül. A tegnapi műanyagpalackból bort önt a vastag falú üvegpohárba, ami egykor cukrozott mézet produkált. Szer­ tartásosan lámpást igazít, és kézbe veszi a levelet. „Kik azok a bátor félkegyelműek, akik még megkockáztatnak egy levelet onnan - ide?" A sárga levélpapírra nyomtatott írást a „Tisztelt Telektulajdonos" nem érti. Va­ lamilyen „magyarországi geodéziai vonatkozású vetületi síkkoordináta-rendszer felülvizsgálatához" kérik a segítségét, melyet azon mód meg is köszönnek, „...a meglévő háromszögelési hálózatot összekapcsoljuk a csatlakozó területtel, majd a közös hálózatot együttesen kiegyenlítve helyezzük el az új alapfelületen." A levelet elengedi. Kezével arcát simítja; belülről hallja a kétnapos borosta öblös sercegését. („Borotválkozzál, Trenyó! Ilyen szőrösen hogy a picsába vigyelek a pesti újgazdagok kamerás házaiba? Még a tegnapi kommunistákból átalakult magamisták is elhány­ ják magukat, ha így látnak!") Ültéből rálát a hosszában kettétört tükörre. Maszatosporos önképén füle körül bodorodó kócos haja fodrászért kiált. „Egyre trenyósabb vagyok, de most már mindegy." „Az UTM-vetület létrehozására a nemzetközi kapcsolatok, és az Európához való csatlakozás jegyében kerül sor." Önt a mézespohárba és elképzeli a csatlakozást. Kicsiny játékvonat csilingelő csattanása valami behemót mozdonyhoz. A Gödörben ezen az Európán azok is röhögtek, akiknek sikerült az élet. A mindenkori simulékonyak mundéros hada, akik negyvenöt évesen kiemelt összegű nyugdijukkal, „Halál a májra!" kiáltással vedeltek, mert „nekem ez a hobbim". Kicsit hátrébb a leszázalékoltak „még műkö­ dik" típusú üzemi overalljukban - friss kosszal. A vasárnapi mise előtt és után az alanyiak csendes-cinikus kórusa. 1990-ben, az omlásveszélyben lévők a helységnév­ tábla elé újabbat ácsoltak. „Üdvözöljük községünkben!" (Szemérmetlenebbek világ­ nyelveken is odaírták.) Később az iparszerűen gyártott oszlopok falutérkép-tartónak is beváltak: ahol az iskola-posta-önkormányzat-templom négyszögének három bástyája már 7-es erősségű rengést kapott. Érzékenyék - hogy a porózus remény szét ne ázzon - tetőcskékkel óvták a tartalmat, melybe újsütetű helytörténészek 29 �vitatható hitelű címereit föstötték. Az „únijóba" jutván e szélfogók alá még beszuszakolták büszkeségük tartalomjegyzékét is: „Európai falu". E felirat azonban túl­ ságosan kicsinek tűnt ahhoz, hogy eltakarja a pusztulás szeméthegyeit, a kietlenség salétromvirágait. „Egy korábbi háromszögelési-hálózat térkép-argumentumai alapján az Ön tulaj­ donát képező telek határa mentén van/volt egy ű.n. háromszögelési pont. Tevé­ kenységünk megkönnyítése érdekében kérjük, nyilatkozzon e talppont létezéséről! Ez egy földbeásott, a földfelszíntől mintegy húsz centiméterre kiálló betonhasáb, melynek felületén egy »X« formájú, ék alakban mélyített jel látható! Válaszát az új geodéziai geometria megalkotásához való hozzájárulásként értékeljük, melyet a mellékelt boríték segítségével díjmentesen érvényesíthet. Köszönettel: dr. Pálinkás Artúr, a Magyar Topográfiai Egyesület címzetes" ez meg azja. A vakolás párát egy pillanat alatt felissza a múlt. A hereáztatótói visszafelé az oszlopig, rajta a jellel. Muszáj-hozsannák, vízzel együtt nyelt hazugságok, sandaságok, a megfelelés félmosolyai és komolyságféleségek buborékai pattantak szét. Munkahelye, felesége, gyerekei, Pótapósa, és 1989 tavasza, amikor Hétkúton volt még 2-3 ember, aki nem átallott munkanapokon is nyakkendőt hordani, mosolyog­ ni és előre köszönni „azembereknek". Azon a tavaszon, melyre a D nap jött + a nyúlvár, amit Meganyúlvárnak nevezett. Hetvenen túli Pótapósa és Pestimama rajtaütésszerűen, havonta végeztek átka­ roló hadműveletet az utódok irányába, melynek titkos célja az volt, hogy a toldalék Iegyőzettessék. Papa mindent tudott, amiről gyakran biztosították, hogy nem rá tartozik. Ezt ünnepi'oldottságban úgy fejezte ki: „én olyan okos vagyok, hogy már szagról felismerem a fingot!" Erre mondta a mindenre felkészült Pestimama, hogy „Nana!, Papa!" Házi kiszerelésben így működött a puha diktatúra. Az örömszer­ zésre kikristályosodott Pótapós, pótunokáinak a pesti póttermészetből hozott két „echte" ajándékot, amik minden remény ellenére: különnemű nyulacskák voltak. Trenyó ismét bekönyvelte: az emberi sorsokat igenis mások írják (a Jóisten vagy a Rosszisten), és van egy monstre könyv, ahová illetéktelen kezek belefirkálgatnak, nem beszélve a tintáról, ami maszatolódhat is. Az 1989. évi „munkásosztály ünnepe" az örökül kapott nyulak bámulásával telt, amik az etetés és a „vidéki jó levegő" hatására: nyulászkodtak. Zsémbes fatuskón ült, vele szemben egy faláda, benne két nyúl. Hétkút iskolaudvaráról füléig eresz­ kedett egy pondró szárnypróbálgatása; a lakodalmas zene. Mögéje képzelte a félig főtt virsli nyirkos szagát és a híg sörhab hangtalan pukkanását. Egy csodavárást próbált közvetíteni a nyulak felé, ami abban teljesedett ki, hogy a nyúl-helyzet változatlan maradjon. Ne növekedjenek, ne üzekedjenek - ennél fogva szaporulat se legyen. Ha mégis, az később, sőt a mindenkori időn kívül valósuljon meg, mert képtelen volt szembenézni e vég rettenetével. A bal kézzel történő fülfogással, a jobb tenyér tarkóra mért ütésével, a hurok közvetítette felfüggesztéssel. Boka fölötti körbevágás, ipszilon metszés és bundahúzás. Nyaknál keresztmetszés, mert valami miatt a nyulak feje nem jó. Rossz. Délután (amikor tetőzött a hakni, és „fővárosi művészek adnak elő feledhetetlen egyveleget a méltán világhírű magyar operett gyöngyszemeiből"), már egykedvűen meredt a mozgó bolyra. Tudomásul vette, hogy csoda nincs és nem is lesz soha. A csoda ott kezdődne - gondolta - , ha képes lenne a feladathoz felnőni, ha akkor érezné az érzés hiányát, amikor ölni kell. Most 30 �még nem lehet, mert a gyerekekben közeli az emlék, később pedig, a mészárszék zsíros-meleg gőzölgő undora miatt. Újabb gyorsítóért ment és érezte: ebből jól nem jöhet ki. Ácsolásra a D napot jelölte ki, 1989. június 16-át, pénteket. Reggel VEF 404-es vi­ lágvevőjével a telek végébe ment, a Nyúlvár helyére. Míg a rádió a Hazát az újra­ temetésre hangolta, ő kerítést bontott és gazt irtott. Közben azon morfondírozott, hogy a doboz jóvoltából most egy igazi zendülést - netán fáradalmat - élhet át, hisz nem létezik, hogy ezek ne lőnének, mert ezek olyanok. Tényleg olyanok. Aznap a Műcsarnok első emeletén 22 monitorral figyelték a teret, körben szépszámú mester­ lövészhad leste a dicsőség omlását. Rívó asszony jajdult: „Ha vér fog folyni, az Isten verje meg magukat!" És előző nap a Pestimama sem kenyeret, hanem élesztőt vásárolt. ( - Ezekben az újratemetésekben sztárok vagyunk! - hallotta később ezer­ szer Koteszkától. - Szerintem nincs a világon még egy nemzet, ahol ennyi embert temettek újra!) Kiásta Pálinkás úr ikszes oszlopát és félrehajította. Mért, fűrészelt és szögeit. Közben Darvas Iván sorolta az akasztottakat. Szépen, sorban, monoton hangon, kattanásosan, mint a nyulaknál a fülfogás, tarkóütés, hurok... Trenyó egy oszlopgödör aljába hányt, aztán a lucsokba állította a Nyúlvár függőleges pilonját, szöges végével lefelé. Önt a mézespohárba, és a rongyos fotel deszka-szivacsán a Mamára gondol, aki az elővigyázatosság élesztőjét pogácsába építette, mert nem lőttek és fáradalom se lett, miként a régit emlegette. Lett helyette Nyúlvár, szaporulat, de a táp ára égbeszökött, az átvevő is bezárt, a szövetkezés is megszűnt, és hirtelen minden mocca­ nás gazdaságtalan önsorsrontássá vált. A Majorban nemrég még sakktáblaszerű rend uralkodott, évszak múltán leszakadt kapuszárnyak közt lépett be. Depók, magtárak, hangárok, ólak uralták a teret, közöttük futók, gyalogok, bástyák sarok­ pontjai, néha-néha lovasok, és havonta egyszer a király is lejött. Picit fujtatott, mert „nagyevő volt és cigarettás". A népiesség kedvéért elmondta, hogy „basszátok meg, ezt nem úgy, és oda kell csinálni", amitől aztán A Major egy darabja át-átcsinálódott. Lett még egy közgyűlés, ahol új elnököt választottak, mozgékony fia­ talt. Elmondta, hogy a hektáronkénti 65 mázsa gabona, tulajdonképpen csak 42, de az összeadott 42-ők végeredményükben stimmelnek. (Csak a föld nyúlt meg!) Nyak­ kendő nélkül búcsúztatta a másodjára és végleg nyugállományba vonuló párttit­ kárt, a hazatelepülő növénytermesztőt, és többször utalt valami mínusz 26 millió kintlévőségre. Ami akár be is jöhet. Senki sem lett a „Szövetkezet Kiváló Dolgozó­ ja" és jutalmakat sem osztottak. A vadásztársaság vadjai is elhúzódtak, így pori sem volt. Csak visszafogott, egyszerű, hétköznapi, stb. A Majorban terjedő farkasvakság körül az arcok kifényesedtek, a földön léptennyomon a tegnapi szokások foszló páncéljai hevertek. A kígyó érzése vedléskor. Viszketés, feszelgés, vonagló délibábos várakozás az új bőrre, a megint rugalmasra. A téres sakktáblán ritkultak a bábuk, de a tisztáldozatokat nem követte lendületes ellentámadás. A játéktér határai elmosódtak, a kerítések is elfeküdtek. Értéktele­ nedtek és tünedeztek a nagygépek. A Pipás álnevű ipari melléküzemág sírdekoráció-készítő részlege - mint a „többlábú magyar agrárium bikacsöke" - egy éjszaka alatt felszívódott. A Pest gyomrában szorgos hiányt termelő építőipari mellék szaná­ lás utáni hasznát - két lyukas malteros furikot, méreten aluli vécécsészét, 1968 min­ tájú mosdókagylót - egy üres magtárba tették. Aztán lábra keltek a lábas jószágok 31 �is. A festéket régen látott és nyitva felejtett istállóajtók még nyikorogtak egy kicsit, majd a nedvességtől elnehezedve belevésődtek az otthagyott szarba. Ami az első hét év utolsó ínséges telén talált gazdára. Csak Trenyó nem talált gazdára. Munkátlanul üldögélt Pajuskánál vagy túltengő szaporulata mellett, melyet egy darabig jótékonyan takart a vállalkozásvállalkozásvállalkozás nevű vízesésszerű ömlés, amit a tudatipar feltámadásként kötött az agyakba. A kellékeket is kiosztották; töviskoszorú és fakereszt. Kijelölték a feltá­ madás kálváriás útját, a stációkat szegélyéhez illesztették: szabadság, magánosítás, piacgazdaság, bankkonszolidáció, NATO, Európa és a többi önkívület. Rugalmatlan foteljében ülve a levelet akkurátusan széttépte és mosolygott. Ugyanúgy, mint mikor a Nyúlvár ketreceit kinyitotta, és a kerítés alját felhúzta; hadd szaladjanak a talpasok. Felesége jött feléje. - Már megint részeg vagy? Mit vigyorogsz? - Nem vigyorgok, és nem vagyok részeg. Csak másodmagammal viccelődöm. - Ezt már nélkülünk! - Talán, ha mondott volna még valamit, gondolja Trenyó, de nem mondott. Csak elköltöztek. Nevetése attól kezdve visszafogott mosolyra fordult, amire az emberek azt mondták, hogy bárgyú lett az arca. Az MNK, Pajuska és kiürült otthona háromszögében téblábolt, a postást várta, és néha autókba hív­ ták. Mikor kiderült, hogy a postásnak errefelé már nincs címe, és a vezetékeket is levágták - hogy legalább alapfeszültség ne legyen - , azóta tudja, hogy a világgal egyirányú tegező viszonyba került. Mi több, pár szezon óta az autók belseje meleg! Kotort egy lábast, a főzőkolbászra vizet öntött és az egészet a spórra tolta. 32 �SOPOTNIK Z o l t á n Saját perzsa Vörös és fekete város És akkor azon a gyenge hétfőn becsapódott valami. Annyi port még nem látott senki a kolónián. Ráadásul vöröses színe volt. A sámán tudta, hogy a por véres, de megtartotta magának, csak a szemöldökét húzta fel az átlagosnál jobban. A kutyája meglátta és rögtön vonyított, beterítette a hangja az egész környéket, pont úgy, mint a por. Az emberek lesöpörték magukról az idegen anyagot, és a vonyítást is. Némelyikük körme beleakadt a pulóverbe és kihúzott egy szálat, akár a történe­ lemből, gondolta a sámán. Akkor szólalt meg a műszakváltást jelző kürt a gyárban. Megindult a vert sereg kifelé, odabiccentett a kapunál a portásnak, aki szúrós szemmel vissza, ki volt nagyobb bajban, nem derült ki soha, ki ért többet, mint ember, ahhoz kétség nem férhetett. Szomorú blokkolás, mármint nem az idegrend­ szer blokkolt le, vagyis az van, hogy nagyon is az. Meg az imént már említett törté­ nelem, a Nagy Történet, amelyet később majd eltemetnek, majd még később rájön­ nek, hogy azt nem lehet. Ott kering az emberek vérében, azért nem. Ott rezeg min­ den kihullott vagy kiütött fogban, és ami egyszer már rezgeti, a végtelenségig re­ zegni fog. Azt a történetet nem érdekli a sok filozófus, meg a rengeteg szabálytalan elmeutazó, egyszerűen létezik. A portásnak az volt a mániája, hogy lopják a poha­ rakat: képzeletben belelátott a munkás táskákba, és odarakta a zsákmányt. Nap­ közben terveket készített, hogy fogja lebuktatni a tolvajokat, szólt a rádióból a töpörtyűszagú szocialista politika, ő meg taktikát dolgozott ki, modellezett, el is ne­ vezték Napóleonnak érte. Hadvezér kutyaólban. Napóleon ott lakott abban a gyári kalitkában, senki nem látta, mikor megy haza, mikor jön ki onnan, tehát biztosra vették, hogy ott lakik. Még az udvarra se ment ki soha, az igazgató titkárnője ho­ zott neki, ami kellett, a boltból és még Lajos bácsi, a sváb fodrász is „házhoz" járt, ha néha le kellett vágni a haját. Aztán a nagy becsapódás. Poros járdák vezettek a kocsmához, ahová mindig betértek a gyár lakói műszak után átlépni a másik világ­ ba, valóságba. Ez a por véres, szólalt meg Erik, az alanyi költő - egyébként segéd­ raktáros volt - a hatodik rizling nagyfröccs után, de nem figyeltek rá túlzottan. Már megint verset ír, mormogta a kocsmáros és elé rakott még egy fröccsöt, de pálinkát is töltött hozzá. Igyál komám, abból kevesebb bajod lehet. Igazából senki nem látta a becsapódást, senki nem látta, hogy például leesett volna valami az űrből, vagy fölrobbant volna egy dugi pálinkafőző, esetleg a nagy Lenin-szobor vágta volna hanyatt magát. Semmi. Csak a hatását érezték, azt a hülye port, a csattanás után, meg a szelet, ami kíméletlenül kavarta az egész városban. Mentális becsapódás, állapította meg a sámán. Valami olyasmi, ami megtörténhetett volna, de nem tör­ tént, amit sokan elképzeltek, hogy például Ufók vagy mit tudom én, és a közös tudat később mégis odavetítette. Olyan, mint a szeretet, gondolta tovább, de meg­ ijedt, már magát sem értette igazán, valaki kibeszélt belőle, és azt azért már mégse, na. A filozófia nem neki való, ő csak amolyan ösztönös tudós, és nem könyvmoly. 33 �Arra jött rá hirtelen, hogy az ember nem különálló izé, hogy mindenkit összekap­ csol a megmagyarázhatatlan, mindenki egy rojt, mondjuk a perzsaszőnyegen, ami repül, és mosolyog és varázs is, ha kell. Ült szegény a külön asztalnál (amióta meg­ szégyenült, nem állt vele szóba senki), vakargatta a kutyája fülét, és nagyot kortyolt az eléje tett (dobott) málnaszörpből. Eriknek igaza van, szólalt meg később hango­ san, mégis szelíden, akár a túlélő papok, hangja megállította a kocsmát, visszavitte a jelenbe: harminc megmerevedett ember bámult ki a zsírfoltos ablakon. Harmin­ cán kerestek racionális magyarázatot a kavargó vöröses-véres porra, míg a legré­ szegebb üvegfúvó, a folyton tikkelő Miska bá, ki nem mondta a varázsszavakat: biztos a kommunisták! Ebbe bele lehetett kapaszkodni, meg lehetett tőle nyugodni, ki lehetett tapétázni vele a Piccolo presszó büdös belsejét. Morgás, szörcsögés, he­ lyeslő hangok, reszkető korsók koccanása, ja, ja, a komcsik tüsszentettek egy na­ gyot, egyenesen Moszkvából, kontrázott rá a barna pulóveres (női pulóver, de ez nem zavarta) Nándi, vagy egyenesen Lenin, lehetett még hallani a sarokból, és a hangos nevetés megoldotta a kérdést. Egyenes Lenin, dörmögte a kocsmáros, na, azt nem lehet elképzelni. Újabb röhögés pár szájból, majd felejtés, gyorsan, ferdén. A sámán dühös lett, de csak belülről, nem akart megint nevetség tárgya lenni, per­ sze az irónia jó, firkantotta föl egy söralátétre, de most nem racionális. A helyi saj­ tóban két nap múlva megírták, hogy fölrobbant valami bánya a közelben, és attól volt az egész, de akkor már nem hitt benne senki. Egyrészt mert már abban az idő­ ben is meghalt az, aki elhitte, amit az újságok írtak (és ezzel pont az átlagemberek voltak tisztában) másrészt, mert csak, és ez elég. A csak egy erős belső szó. A men­ tális becsapódás is egy ilyen csak. Az apám jött rá a véres por titkára aztán, és alko­ holista lett, elvesztette a tartását, meg a maradék eszét. Érzékeny volt az igazságra. 34 �Kutatôterület T a h in S z a b o l c s * Erotika Mikszáth szövegeiben A Debreceni Csokonai Kör e sorokkal köszöntötte negyvenéves írói jubileuma al­ kalmából Mikszáth Kálmánt: „Meg is vagyunk győződve, hogy a magyar iroda­ lomtörténet, amint Jókait a nagy mesemondónak dicsőíti, úgy fogja Mikszáth Kál­ mán nevéhez illeszteni a magyar társalgás, a magyar előadás nagy mestere címét".1 A levél Mikszáth munkásságát az irodalmi és nem-irodalmi beszédmódok találko­ zási pontjában helyezi el. Azzal, hogy szövegeit a magyar irodalom(történet) része­ ként említi, az irodalom terébe illeszti Mikszáthot, ugyanakkor felruházza a szerzőt „a magyar társalgás mestere" címmel is. Ez utóbbival az irodalmon kívüli területre vezeti tekintetünket, hiszen amellett, hogy a kortárs viselkedési kézikönyvek a társalkodás gyakorlatát a szavak használatának művészeteként2 határozták meg, e kézikönyvekből kiolvasható az az igyekezet is, hogy a társalkodás tevékenységét megkülönböztessék az írói-irodalmi tevékenységtől.3 Az első olvasatra marginális­ nak tűnő köszöntőlevél abba a rejtett kulturális folyamatba avat be minket, melyet az újhistorista Greenblatt a kultúra egyes területei közti áthelyeződésnek nevezett.4 Tanulmányomban annak az olvasási módnak a megvalósítására teszek kísérletet, melyre Greenblatt A társadalmi energia áramlása című tanulmányában buzdít minket. Egy, a Mikszáth-szövegekkel szomszédos nem irodalmi jellegű társadalmi gyakor­ latnak - közelebbről a társalgás-társalkodás gyakorlatának - nyomait kívánom fel­ tárni Mikszáth regényművészetében. Az érdekelt tehát, hogy a társalgás-társalkodás kulturális gyakorlata hogyan helyeződött át Mikszáth regényírásába, és ott hogyan öltött esztétikai alakzatot.5 Úgy vélem, hogy a szerző művei mélyen magukon viselik e szóbeli kultúra nyomait, s prózájának néhány poétikai megoldását - így az erotika és a testiség ábrázolásának poétikai megoldásait is - megérthetjük e kontextus felől. A szóbeli kultúra megjelölés alatt nem az írásbeliség előtti kultúrát értem, miként azt a folklórkutatók teszik.6 Sokkal inkább a 19. század hazai kultúréletében jelen lévő, és az írástudók habitusát meghatározó társalkodó életvitelről van szó. Ezen életvitel­ ről maga Mikszáth is nagy elragadtatással írt: „Minden élvezetek között legnagyobb a társalgás, értem a szellemes társalgást. Tág mező, a végtelenségig érhet benne a gyönyör. A kincsek csillogása, mik az emberi szellemben vannak elrejtve, vakító fényű, mely arcul vágja a képzeletet, megkápráztatja a butaságot, és megfinomítja a lelket; napfény ez, melynek sugarai megaranyoznak [...], nem arannyá változtat­ nak mindent".7 De a társalkodó életvitel nyomait megtaláljuk Mikszáth alkotói elképzelései között is. A Noszty fiúhoz kapcsolt Utóhangban igen markánsan fedi fel magát a fenti attitűd, amikor Mikszáth olyan műfajként írja le a regényt, mely­ nek szövege társaságban, társalgás alkalmával hangzik el: „Úgy képzelem a dolgot. * A szerző a Palócfóld 2010-es Mikszáth-pályázatán II. díjban részesült. 35 �mint rendszerint szokott történni társaságokban, hogy szó van valamiről, mire egyik is, másik is előhoz egy esetet vagy egy példát, mely bizonyít, vagy megvilá­ gít. Nos, mondjuk, a »kicsikart« házasságok némely fajtája van szőnyegen s a dis­ puta folyamán az én igazam mellett felhoznám a Noszty fiú esetét Tóth Marival."8 Az volt a feltevésem, hogy a Mikszáth-prózában ható társalkodási szabályok a 19. században széles körben forgatott illemtanok nyelvi anyagából megismerhetők, így igyekeztem szövegközi kapcsolatokat feltárni e nyelvi anyag és a Mikszáthéletmű között. Arra jutottam, hogy egyes szövegek narrátorai helyenként ugyan­ azon szabályoknak engedelmeskednek, mint amely szabályokat egy illemtudó társalgónak kellett szem előtt tartania. I. Az illemtudó elbeszélő Mikszáth befogadástörténetében esetenként szó esik szövegeinek erotikájáról. Egy, a huszadik századi magyar regényekkel foglakozó kismonográfia például több alka­ lommal említi meg a szerzőt. A monográfia főként az irodalmi modernitás kontrasztanyagaként használja Mikszáth regényírását: prózáját olyan korszakhatáron túl helye­ zi el, amely irodalmunkat élesen kettévágja modem, 20. századi és modem előtti, 19. századi regényírásra. A szerzőpáros az irodalomtörténeti időt így kettéosztó ese­ ményt Móricz 1911-ben megjelent regényeihez köti. Szerintük irodalmunk a Sárarany, Az isten háta mögött című szövegek megjelenésével szakított a szexualitás körüli hall­ gatással, míg a Móriczhoz képest korábban alkotó szerzők - közöttük Eötvös József, Jókai Mór, Kemény Zsigmond és Mikszáth Kálmán - műveiben „csak az elvont jellegű szerelem kerülhetett szóba, amely ugyan nagy és sorsdöntő szenvedélyként jelent meg, de minden testiségtől mentes volt".9 E korszakolás a Mikszáth-szövegek erotikájának feltárásához aligha járulhatott hozzá, hiszen olyan előzetesen kijelölt látószögön belül mozgott, melyen kívül esett a szerző regényírása. Nyilvánvaló, hogy az irodalomtörténeti idő ilyesfajta kezelése óhatatlanul meghatározta a monográfia érvelését, s egyfajta érdektelenséget teremtett a 19. századi regények erotikája iránt. A Mikszáthot közelebbi hermeneutikai távból olvasó szerzők azonban jóval na­ gyobb fogékonyságot mutattak e téma iránt.10 Csáth Géza 1910-ben megjelent kriti­ kájában bőségesen olvashatunk Mikszáth erotikájáról. Csáth szerint Mikszáth ero­ tikája „férfias, parasztosan egyszerű és egészséges", majd ezzel kapcsolatosan olda­ lakon tartó, hosszas fejtegetésekbe kezd.11 Nem sokkal később, 1927-ben jelent meg Zsigmond Ferenc rövid monográfiája is, melynek nagy része, mintegy negyede e témával foglakozik. Zsigmond a Mikszáth-próza „legtitokszerűbb sikerének" tartja azt a művészi ábrázolásmódot, amely a szerelmi vonatkozású részekben bukkan fel. „Mikszáthnál a szerelem témakörében sokhelyt valósággal tombol az érzékiség, de [...] a művészetéről kialakult összbenyomásunk éppen a leheletszerű finomság­ ban, harmatos gyöngédségben könyveli el az esztétikai hatás főtényezőjét".12 Más­ hol Mikszáth „előadóművészeiének diszkrét bájáról ír", s arról az elbeszélői tech­ nikáról, mellyel a narrátor „az olvasóban érzéki képzeteket ébreszt, nagy rafiné­ riával megöltözteti, vetkőzteti, becézgeti a bemutatott lányt, megfigyeli, s beszívja még az illatát is; mindezt igazán bámulatos módon, mert ezt leheletfinom eszkö­ zökkel és ízlésünk legcsekélyebb sérelme nélkül teszi".13 36 �Zsigmond Ferenc igen finom érzékkel írt arról a narrátori szerepről, mellyel Mikszáth az elbeszélőit felruházta, mihelyst regényeiben a női test ábrázolására került sor. Amellett, hogy Zsigmond írása ezen ábrázolástechnikával foglakozik, a monográfia fent idézett megállapításai más lényeges információval is ellátnak min­ ket. A szöveg ugyanis utal az elbeszélői diszkrécióra adott olvasói válaszokra is, vagyis megtudhatjuk, hogy a szerző diszkrét ábrázolási technikája milyen reakció­ kat váltott ki a monográfiával egyidejű olvasókban. Erre vonatkozik az a megjegy­ zés - és itt a szerző többes számban, vélhetően egy értelmezői közösség nevében beszél - , mely szerint a mikszáthi erotika befogadáskor az olvasó ízlése még „a legcsekélyebb sérelmet" sem szenvedi el. Az elbeszélő tehát - Zsigmond olvasatá­ ban „bámulatos módon" - soha nem lépi át a kortárs olvasó jó ízlésének határvona­ lát, mindannak ellenére, hogy akkoriban a testiség regénybeli ábrázolása kényes terület lehetett. Olyannyira, hogy egyes kritikusok már-már önmérsékletre intették Mikszáthot: „ej az a boka, (...], már megint azok a bokák. Mindenesetre óvatosabb lehetne e tekintetben az olyan író, akit az elsők között szoktak emlegetni, s akinek könyvét a Legjobb Könyvek bemutatójául küldik előre, amely könyvgyűjtemény­ ből - dicsekvőleg mondogatják - az erkölcstelen tartalmúak ki vannak zárva. Ez az új irály Mikszáthnál".14 A továbbiakban azzal kívánok foglakozni, hogy e kényes téma miként jelent meg Mikszáth regényírásában. A női test reprezentációját ugyanis a társalgási illem szabályait tárgyaló kézikönyvek sem hagyták érintetlenül. A társalgási normák szigorúan kicövekelték e téma elbeszélhetőségének határait: a női test szóba hozása a társalgási illem szabályaiba ütközött, mely sértette a hallgatóság ízlését. 1 . „([..] aki az illőt és illetlent kigondolta, nagy szamár volt." (Szent Péter esernyője) Egy 1845-ben megjelent viselkedési kézikönyv így inti illemre olvasóit: „Semmi kétfélét jelentő tettet, erkölcstelen szót, s mérséktelen tekintetet magának senki meg nem engedjen".15 A művelt társalkodónak tehát nem csupán az általa használt sza­ vak gondos megválogatására, de arra is ügyelnie kell, hogy pillantása se sértse az illendőség szabályait. A női testre vetődő „mérséktelen" tekintet tiltó parancsának érvényesülését a Szent Péter esernyőjének egyik jelenete tematizálja. A jelenetben Veronka a Mravucsán-ház félreeső szobájába vonul vissza egy hosszúra nyúlt, de annál kellemesebb és kedélyesebb vacsora után. A szobában vetkőzni kezd, majd arra lesz figyelmes, hogy nincs egyedül: „[...] rémülve veszi észre, hogy két apró veres szem van rámeredve. Egy kis iromba cica jött ki az ágy alól, az nézte, de úgy nézte, oly nagyon nézte, kíváncsian, érdeklődéssel, mintha egy macskává elátkozott királyfi lenne. Veronka ijedten kapott a széteresztett mellényéhez, hirtelen lehajolt s a másik kezével felrántotta újra a lecsúszott szoknyát (melyből már éppen ki akart volna lép­ ni), miközben majd csengő, majd parancsoló hangon korholta, riasztotta a macskát. 37 �- Mars, cica! Sicc, csúnya cica! Ne nézz ide cica! A bakfis szégyenkezett levetkőzni a macska előtt Újra felöltözött egész rendesen s próbálta a macskát kikergetni, de az elbújt a bú­ torok mögé, felugrott a szekrények tetejére, hiába volt a kergetődzés vele, nem lehetett a szobából kitudni. Mravucsánné figyelmes lett a zörejre, átszólt a szom­ széd szobából: - Mi baja kisasszonykám? - Nem tudom kikergetni a macskát, Mravucsán néni. - Semmi az, szívecském, ha bent marad is; jó ártatlan állat. - De mikor lát. Eloltotta most a gyertyavilágot, sötétben akart vetkőzni, de a fránya macska megint kijött a szoba közepére és szemei még jobban villogtak a homályban. - No, megállj, kíváncsi cudar, mindjárt kifogok én rajtad! Barikádot csinált a székekből s e barikád mögött, mintha várában lenne, amelybe nem lehet belátni, az ágy szélére ülve, keresztbe rakta a lábacskáit, mindenekelőtt kifűzvén a cipellőit Kip, kop, koppant az egyik topán, amint lehúzta és a padlóra ejtette, kip, kop, a másik is koppant. No bizony, imponált is a macskának a székes vár! Tip, top, egyet ugrott kinyúj­ tózott testtel és ott volt a slingelt abrosszal beterített mosdóasztalkán; tip, top, még egyet ugrott és ott volt a Veronka ágyán; a vánkos közepén. Hanem iszen nem jó közel jönni. Veronka se volt rest, egy ügyes mozdulattal elfogta. Itt vagy most már, macska koma! Hamar csak, hol van egy kendő? Majd adok én neked nézelődni, mikor a lányok vetkőznek. Tudod-e, hogy az nem illik cicuska! Talált egy vastag gyapotkendőt, bekötötte vele a macska fejét, két rét a szeme tá­ ján: <most lásson maga, ha tud>, s így kezdte újra a vetközőzést".16 Rögtön az epizód elején Mikszáth egy hasonlatot alkalmaz, amellyel férfiúi te­ kintetté alakítja a macska tekintetét: „[...] úgy nézte, mintha egy elátkozott királyfi lenne". Az, hogy a macskának szexusa van, egy csapásra új irányba tereli a szövegolvasást, hiszen a kíváncsi szempár már korántsem mondható olyan ártatlannak, mint azt első olvasatra gondolnánk. Innentől kezdve az epizód helyszínéül szolgáló hálószoba Veronka és a testére vetődő maszkulin tekintet közti játékos küzdelem színterévé alakul át. A macska meredt bámészkodása egy idő után a fiatal lányból heves reakciókat vált ki, és maga Veronka értékeli úgy a helyzetet, hogy a macska megsértette az illendőség szabályait: „Tudod-e, hogy az nem illik, cicuska?" - kiált rá Veronka a macskára. A szobában zajló játékos küzdelemnek végül az lesz a tétje, hogy a ruháit darabonként leoldó fiatal lány a macska illetlen tekintetét elhárítsa, és illetlen magatartását megtorolja. Előbb próbálja kikergetni a szobából, majd eloltja a gyertyafényt, s miután a bútorokból épített barikád sem hoz eredményt, Veronka úgy szabadul meg a zavaró tekintettől, hogy kendővel köti be a macska szemét. A macska tekintetének elfedésével a szobában zajló jelenet is rögtön véget ér, s Ve­ ronka a fikció keretein kívül folytatja tovább esti „vetköződését". A történet további folyásából a macska, az elbeszélő, és mi, az olvasók is ki vagyunk zárva. Nem érdektelen mozzanat azonban, hogy a macska ezután is bennmarad a szobá­ ban, és csak attól van elzárva, hogy a továbbiakban figyelemmel kísérje a történteket. Ez a fajta tehetetlen vakság, amelybe Veronka belekényszeríti a macskát, nemcsak a macska helyzetére jellemző. Úgy vélem, hogy a rövidke jelenet kicsinyítő tükörként 38 �működik, amely leképezi az elbeszélő helyzetét is. Ahogy Veronka egy idő után nem tűri maga mellett a macskát, az elbeszélőnek is el kell hagynia a fikció terét, mégpedig azért, mert ha a szobában zajló jelenetről tovább tudósítana, az illendő­ ség határait lépné át. Néhány sorral alább az elbeszélő rögtön az alábbi kommen­ tárral látja el a szobában lezajlott eseményeket: „Míg ilyen bohókás apróságok foglalták el a fehérnépeket, [ ...] addig Wibra György gondolatokba merülve virrasztott. Levetkőzött, lefeküdt de nem aludt. Az ő levetkőzése (ne méltóztassanak megijedni) nem lesz leírva részletesen, mert az meg­ botránkoztató jelenet a művelt emberi fogalmakban. Hogy miért? Hát tudom én. Csúnya, tehát leírhatatlan. A nő levetkőzésében poézis van; ha jól van írva, a női test finom, bolondító illatát érzi ki a betűkből az olvasó a nyomdafesték helyett, de egy férfi levetkőzése, pfuj, említeni se merészelem. A szoknyához akár ódát, dithirambot szabad írni, de a nadrágnak kimondhatatlan a neve is. És miért? Hát isten tudja. És mit bizonyít? Talán azt, hogy a férfi inesztetikusabb teremtmény a nőnél? Alkalma­ sint csak azt, hogy aki az illőt és illetlent kigondolta, nagy szamár volt".17 A narrátori exkurzus arról tanúskodik, hogy Mikszáth regényírásában az illen­ dőség követelménye az elbeszélő kompetenciáit behatárolja. A narrátor amolyan „poétikai szabályozóba" ütközik, melynek korlátozó erejét a narratívaképzés során figyelembe kell vennie, még akkor is, ha a női test ritka poétikus látványt nyújthat szemlélője számára.18 2. „Attól tartok, urak, hogy Mujkó király csak felül csinálja a királyságot, s az asztal alatt el­ lenben plebejus módra nyomkodja a menyecs­ ke lábát. Nézd, hogy irul-pirul az asszonyka". (A szelistyei asszonyok) A számos kiadást megélt viselkedési kézikönyv, A pesti művelt társalgó külön feje­ zetben tárgyalja, hogy társalgás során mely beszédtárgyakat szükséges kerülni: „Ami a társalgás tárgyait illeti, annál nehezebb azokat határozottan kijelölni, minél inkább bizonyos, hogy minden tárgy alkalmas rá, s hogy egyet sem kell kizárni, kivéve azt, mely az erkölcsi érzetet sérti".19 A már idézett Greenblattet is foglalkoz­ tatták ilyesfajta kérdések, amikor az erotika reprezentációjának megoldásait vizs­ gálta Shakespeare drámáiban. Az erotikus témák színre vitele Greenblatt szerint a Shakespeare-kori színházban elképzelhetetlen volt, így a színpadon e gyakorlatnak igen kis mozzanatát lehetett bemutatni: csupán annak felszínét, a verbális túlfűtött­ séget. Greenblatt szinekdochés/metonimikus elsajátításnak nevezte el ezt az ábrá­ zolási technikát, utalva arra, hogy e tropikus folyamatokon keresztül töltődött fel a shakespeare-i színház kulturális energiával.20 Magam is egy, a retorikából kölcsönzött trópussal kívánom leírni azt az ábrázolá­ si technikát, mellyel Mikszáth regényeibe lopta a szexualitást. A klasszikus retoriká­ ban ismeretes emphasis fogalmát egyfelől azért választottam, mert alkalmazásával 39 �megragadható volt az a jellegzetes elbeszélői helyzet, melybe a szexualitás ábrázo­ lása során Mikszáth elbeszélői belekényszerültek, másfelől azért, mert e fogalom­ mal játékba hozható az elbeszélői illendőség problematikája. A Kis magyar retorika tömör meghatározása szerint „az emphasist általában akkor alkalmazzák, ha meg­ határozott dolgok kimondását a körülmények nem teszik lehetővé; ha nyíltan szól­ ni veszélyes, ha nem illik, vagy ha ezzel nagyobb hatást, tetszetősebb formát aka­ runk elérni". Ehhez a kézikönyv még hozzáfűzi: a tropus természetéhez hozzátar­ tozik, hogy az elhallgatott közlendőt a kontextusból lehet kikövetkeztetni.21 Az alább hozott példákban a regények elbeszélői minden esetben elkerülik a női test és a szexualitás nyílt ábrázolását, azt csupán elrejtve teszik a reprezentáció tárgyává. A szerző, hogy az illendőség normáinak eleget tegyen, megosztja a fikció terét: az elbeszélt történet előterében illetlen események nem zajlanak, a háttérben viszont gondosan elrejtve - megnyílik a lehetőség az erotikus témák ábrázolására. Az ott történteket az olvasó interpretációs munkájának kell felszínre hoznia, ahogy azt az emphasis alakzatába kódolt befogadói magatartás megkívánja. A Különös házasságban22 olvasható egy szövegrész, melyet a társalgási illem sza­ bályai több szinten szőnek át. A jelenet a Báró Dőry és családja címet viselő második fejezetben található, amelyben Dőry István, a házigazda, vacsora közben a társaság szórakoztatására hosszas elbeszélésekbe kezd. Az asztalnál a két diák mellett helyet foglal az eladósorban álló Dőry kisasszony, és a falu papja is. Dőry kezdetben („a leves alatt") hadi kalandjairól mesél, majd („a hús és a főzelék alatt") áttér a pikánsabb szerelmi történetekre: „A legkülönbözőbb színű hölgyecskék, fehérek, feketék s kreolok bukkantak ki emlékezetéből [...]" - fűzi hozzá az elbeszélő. A társalgási illendőség szerint azonban az ilyesfajta történetek elbeszélésének nincs helye, mivel az a hallgatóság „erkölcsi érzetét sérti". Főként hölgyek társaságában nincs, hiszen az illemtanok regulái szerint a hölgytársaság az átlagosnál is nagyobb figyelmet és illemtudást követel meg a társalkodótól.23 E követelményt szem előtt tartva Dőry a pikáns részeknél lányát rögtön átküldi a szomszéd szobába, sőt „ha valami vasko­ sabb hely következik", a papot is felállítja az ebédlőasztal mellől. Az epizód nem sokkal később, ugyanezen mintázattal megismétlődik a regényben. Dőry ismét a szerelmi kalandjairól kezd mesélni: „Huszárhadnagy koromban is gyakran kezd­ tem a konyhában a Náninál, hogy aztán bejussak a szalonba a Malvi... Mariska, eredj a másik szobába." Mire Mariska úgy eltűnik, hogy csak a „szoknyája suhogá­ sát lehet hallani", majd a pap is követi őt, „valódi erkölcsi undorral az arcán" távo­ zik a kisasszony után. E jelenetek alkalmával, mi magunk, a szöveg olvasói sem ismerjük meg közelebbről Dőry szerelmi kalandjait. Lényegében nekünk, olvasók­ nak a szerelmi kalandokról éppen annyi információnk lesz, mint a szomszéd szo­ bába átküldött szereplőknek. A regény narrátora azon túl, hogy említést tesz e pikáns történetek Dőry általi elbeszéléséről, további részletekbe nem bocsátkozik. Úgy tűnik, mintha az elbeszélő - akárcsak a Dőry-lányt és a papot - az olvasót is meg kívánná kímélni a sikamlós témáktól, és a társasági illem szabályainak megfe­ lelően, képletesen szólva, minket is átküldene a szomszéd szobába. Ha engedelmes olvasók vagyunk, és a narrátor utasításának megfelelően követ­ jük a fikció előteréből száműzött szereplőket, akkor nemcsak az előtérben zajló eseményekre figyelünk, hanem arra is, hogy időközben mi történhet a szomszéd szobában. A háttérben folyó eseményekre egyébként a cinikus modorú Medve 40 �doktor kiszólása is felhívja a figyelmet: „Jobb volna bizony, barátja a tiszták elvá­ lasztásának a férgesektől, ha te tennéd oda a füledet a kulcslyukra!" Medve hiába mondja e szavakat a ház urának, Dőry továbbra is folytatja a sikamlós történetek elbeszélését. Végül, míg az ebédlőben maradt szereplők a társalgás nagy hevében magukról megfeledkezve újabb és újabb történetekbe fognak bele, a szomszéd szobában még hevesebb dolgok esnek meg. Az „erkölcsi undorral" távozó pap mindezek alatt megejti a házigazda leányát, Dőry kisasszonyt, amivel a makulátla­ nok szobája a testi szerelem és a szexualitás színterévé válik. A fikció terében és idejében egymással párhuzamban futó két történet közül aztán az ajtón túl történ­ tek kapnak jelentősebb szerepet. Ez az elrejtett történet határozza majd meg a re­ gény további folyásának irányát, s a regény szereplőit ennek - az elbeszélés idejé­ ben egyébként igen csekély terjedelmű - félrecsúszásnak a megoldása mozgatja ilyen vagy olyan irányba. A háttéresemények ismeretében nyilvánvalóan a regényt záró sorok is újabb jelentéssel gazdagodnak. Az „Urrak a papok! Urrak a papok!" mondatok egyenesen az ajtón túl történtek felé mutatnak vissza. A szexualitás ilyesfajta reprezentálása nem összeférhetetlen az elbeszélői illemtudással, hiszen a hátsó szoba pikáns történései explicit formában nem jelennek meg a szövegben, az ott lezajló eseményeket csupán az olvasó következteti ki a kontextusból. Az emphasis alakzatának szövegszervező ereje máshol is tetten érhető. Az Egy éj az Aranybogárban című elbeszélés fikciós terét szintén az emphasis alakzata szervezi meg, lehetőséget adva az olvasónak, hogy az előtér és háttér játékát élvezve össze­ rakja a történetet egészét.24 Maga a történet 1849 telén játszódik, amikor az Arany­ bogárhoz címzett fogadóba két titokzatos utazó érkezik. Később kiderül, hogy a vendégek álruhában érkeznek a helyszínre. A szabadságharc eseményei kényszerí­ tik őket arra, hogy kilétüket gondosan elrejtsék. Az első vendég, akiről az olvasó sokáig azt gondolja, hogy hölgy, valójában egy inkognitóban utazó huszárhadnagy, míg a második vendégről az derül ki, hogy egy idős úriembernek öltözött osztrák kisasszony. Az elbeszélő kezdetben megtéveszt minket, s az olvasó csak később jön rá, hogy az álruhák valójában kit takarnak. Mikor még sejtésünk sincs arról, hogy az álasszonyság ruháiban egy magyar huszárhadnagy érkezett a fogadóba, az Aranybogár szobalánya, Zsuzska többször is megfordul az emeleti Nr. 2-ben, aho­ vá a hadnagyot szállásolták el. Ilyenkor az elbeszélő kizárólag arról tudósít minket, hogy mi történik a földszinti társalgóban, s látószöge nem fogja át a fenti szobában történteket. Úgy tűnik tehát, hogy a narrátor a lenti mulatság leírásával van inkább elfoglalva, s cseppet sem érdekli, hogy mi történik odafent. Inkább a Zsuzska után sóvárgó Matykó, a vendéglő sánta szolgája kíséri figyelemmel a szobalány tényke­ dését. Amíg Zsuzska bent tartózkodik az álasszonyságnál, Matykó számára „hoszszú, kínos percek telnek el, míg végre lassú, óvatos nyikorgással kinyílik a Nr. 2., és a Zsuzsi szoknyája megfehéríté a homályt egy darabkán. Matykó szívéről nagy kő esett le. Tehát az asszonyságnál volt bent". Az elbeszélő eközben - az illendőség normáinak eleget téve - ártatlan ábrázattal jegyzi meg az eseményekről, hogy „No, ugyan soká volt odabent, (ti. Zsuzska) De hát persze, ha két fehérszemély találko­ zik, mindig akad beszélnivalójuk". Majd, mikor Matykó azzal dicsekszik el Zsuzskának, hogy az álasszonyságtól egytallérost kapott, Zsuzska nevetve azt válaszolja, hogy neki az jutott, „amiben rendesen a férfi vendégek" részesítik, majd újra eltűnik a Nr. 2. ajtaja mögött. Klacskáné, a szakács, pedig így kommentálja 41 �Zsuzsi el-eltűnését: „A Zsuzsi szerencsés helyzetben van az istentől. Ott éli világát az emeleten, ahol mészárosok, kereskedők, érdemes fiatalemberek fordulnak meg. Oda van állítva felhúzott puskával - mert szép az ábrázatja, a termete - egy vadas­ kertbe. Ejthet magának kis vadat, nagy vadat, ha ügyeskedik". Jóllehet az olvasó kezdetben nem jön rá, hogy a fenti szobában valójában egy férfi van, ezt az elbeszé­ lés a későbbikben leleplezi. A novella második része már a Nr. 2-ben folytatódik, ahol az álasszonyság és a férfiruhában érkező Crothens hercegnő párbeszéde során a szereplők szexusa tisztázódik. Innen visszanézve válik világossá, hogy - egyéb­ ként a narrátor szerint is - csinos termetű Zsuzska nem a herbatea miatt látogatta a Nr. 2-t, hanem olyan élmények után járt, melyekben rendszerint a férfi vendégek szokták őt, mint nőt részesíteni, vagyis: a háttérben megbúvó szoba e szövegben is a testiség reprezentációjának terévé válik. II. Az illetlen olvasó „Aki már eddig is nem vette volna észre, hogy én az illetlenségre oktatom a vendégeket, annak itt még egyszer megmagyarázom, hogy előkelő csak az lehet, aki illetlen, mert az illetlenség a »sikk«." (Mi a sikk?) A Különös házasságban szerepeltetett pap és a Dőry lány, illetve az Aranybogár szoba­ lánya és a huszárhadnagy közt lezajló háttérepizódok legalább olyan fontos rétegei a történetnek, mint az előtérben lejátszódó események. Kérdés azonban, hogy mi­ lyen olvasói attitűd szükséges ahhoz, hogy láthatóvá váljanak a szöveg ezen eroti­ kus rétegei? Vajon az illemtudó elbeszélő ugyanilyen illemtudó olvasót keres-e maga mellé, vagy éppen az olvasói kilengések tehetik érdekessé a Mikszátholvasást? Nos, azt kell mondanunk, hogy a gondosan elrejtett férfi-nő kalandok csak akkor válnak láthatóvá, ha olyan olvasók vagyunk, kiket olvasás közben Roland Barthes-tal szólva - „a ruhadarabok közül kivillanó bőr csábít", és legin­ kább a szövegbeli „előtűnés-eltűnés színjátéka" hoz lázba.25 Az Aranybogárban van egy szereplő, aki a fikció részeként maga is egyik olvasója a történetnek. Ót például - ha nem is illendőségből, inkább tapasztalatlansága miatt - nem csábítják el a szövegtest kivillanó részei, és érzéketlen marad a háttéresemé­ nyek iránt: „Hosszú, kínos percek teltek, míg végre lassú, óvatos nyikorgással ki­ nyílt a Nr. 2., és a Zsuzsi szoknyája megfehéríté a homályt egy darabkán. Matykó szívéről nagy kő esett le. Tehát az asszonyságnál volt bent". Matykó, a sánta szoba­ inas sokáig értetlenül szemléli Zsuzska kalandjait, és csak az elbeszélés végén jön rá, hogy a történet másik színhelyén, a Nr. 2-ben valójában mi történhetett az álaszszonyság és a szobalány között: Matykó „az ökleit szorongatta a zsebeiben, hanem az mindegy volt, [...]" - olvashatjuk a szöveg zárlatában. Találkozhatunk persze a történetben ennél dörzsöltebb olvasókkal is. Az Ő olvasatuk gyanakvóbb, mint Matykóé, és ez az olvasat inkább alkalmas arra, hogy feltárja a háttérben zajló ese­ ményeket. Amikor Zsuzska már sokadszor tűnik el a Nr. 2. ajtaja mögött, Erzsa, a másik szobalány „hamiskásan hunyorít" a szakács felé, és így kommentálja 42 �az eseményeket: „Benne van már a gebulya." A gebulya szerelmi bájital a tótoknál, teszi hozzá az elbeszélő lábjegyzetben, irányt mutatva egy lehetséges olvasatnak. Ugyanilyen irányú olvasatot képvisel Medve doktor is a Különös házasságban. Az asztaltársaságban egyedül ő sejti, hogy a pap és a Dőry-lány között mi történhet a szomszéd szobában. Úgy tűnik tehát, hogy Mikszáth mindkét szövegbe beleszőtte azt az olvasási stratégiát, amelyet nekünk is folytatnunk kell ahhoz, hogy tekintetünket a háttér­ események felé fordítsuk.26 Umberto Eco az ilyesfajta, az elbeszélő instrukcióinak engedelmeskedő olvasót nevezte mintaolvasónak. Eco olyan eszményi típusolvasót képzelt el, akinek az együttműködésére a szöveg nem csupán számít, de igyekszik is megteremteni azt.27 Ha mi is követjük a szövegekbe kódolt olvasási irányt, olyan mintaolvasóvá válunk, aki óhatatlanul átlépi az illendőség határait, és szembe ke­ rül az elbeszélő illemtudásával. Mikszáth azonban éppen ilyen olvasói magatartás­ ra buzdítja befogadóit a Mi a sikk? című szövegében. A „mérséktelen tekintet" tiltó szabályával való ellenszegülésre így hívja fel olvasóit: „Fiatal vendég, hozzád pedig vagyon titokban egy diszkrét tanácsom. Vigy ma­ gaddal a pakktáskádban egy fúrót is, mert nem tudhatod, mi minden érdekeset láthatsz a másik szobában, ha lyukat fúrsz magadnak az oldalajtón keresztül. A reggelinél aztán természetesen érvényesítsd a tapasztalataidat. Mikor a fiatal asszonyka azt kérdezi: -H o g y aludt ön? Mond el úgy odavetőleg. - Jól köszönöm. Csak egyszer ébresztett fel valami recsegés a szomszéd szobá­ ban".28 Vagy: „Tévesszék el önök gyakran a szobájukat, mert egy-egy rövid és szende pillantás is sokszor csak azért rövid és szende, hogy annál édesebb legyen."29 A két szövegrészt az a tekintet fűzi egybe, amely célzottan a női testre irányul, így nem mondható sem ártatlannak, sem illendőnek. A Mikszáth-szövegek által megteremtett mintaolvasó, ha elég szemfüles, a fikciós tér teremtett résein áthatoló tekintetével a női test „édes" látványában részesülhet. Az a kicsinyítő tükör tehát, melyben a macska elfedett tekintetét pillanthattuk meg, és amely az elbeszélői illemtudást képezte le, az efféle olvasói magatartással darabjaira hullik. Az Arany­ bogár és a Különös házasság szövege tehát nem csupán újratermeli az illendőség normáit, de egyben, az olvasás szintjén, mindkét szöveg lehetőséget nyújt az illen­ dőség szubverziójára is. III. Reprezentációk sűrűjében T. Szabó Levente egy nemrégiben megjelent munkájában arról írt, hogy Mikszáth egyes szövegeiben elutasítja a nőiség expresszív reprezentációját. A tanulmány szerzője e megállapításhoz azt is hozzáteszi, hogy a női test megmutatása Mikszáthnál a modernség képzetével kapcsolódott össze, így a modernséget elutasító 43 �szerzőt egyfajta távolságtartás jellemezte e témát illetően.30 A Szent Péter esernyőjében olvasható Veronka-jelenet és a Mikszáth-szövegekbe kódolt olvasói magatartás azon­ ban egyaránt arra ösztönöz, hogy újragondoljuk - legalábbis a női test regénybeli reprezentációi kapcsán - Mikszáth és a modernség viszonyát. Úgy vélem, s ebben vitatkoznék T. Szabó Leventével, hogy e téren Mikszáth inkább előkészítette a mo­ dernséget ahelyett, hogy elhatárolódna volna tőle. A Veronka éjszakai „vetkőződését" követő narrátori kommentár szerint „a nő levetkőzésében poézis van", ami alig­ ha jelentheti, hogy Mikszáth regényvilágát elutasítónak kellene tekintenünk e téren. Sőt, a fentebb idézett szöveghelyen az elbeszélői kommentár éppen annak akadá­ lyaival van elfoglalva, hogy teljességgel végigkísérjük a Veronka szobájában történ­ teket, és végül megpillantsuk a ruháitól megszabadult női testet. Úgy vélem, hogy e szövegrész a női test körüli hallgatás provokációjaként olvasható: az elbeszélő azzal, hogy kommentárjával a téma ábrázolhatatlanságára hívja fel a figyelmet, az olvasó tekintetét a regény által elbeszélhetetlen területre, a női testre irányítja. Mikszáth regényei olyan kulturális határhelyzetben születtek, ahol a nőiség áb­ rázolása körüli hallgatás korlátai oldódni kezdtek, de eközben a téma magán hor­ dozta a kimondhatatlanság tiltó parancsát is. E kulturális környezet részletesebb leírása meghaladja a tanulmány kereteit, de két szélső pontot mégis kiemelnék e kontextusból. E pontok jól érzékeltetik a korszakra jellemző egyidejű egyidejűtlenségeket. A korábban említett T. Szabó-szöveg hívja fel a figyelmet egy korabeli vitára, mely a Budapesti Szemlét szerkesztő Gyulai Pál és Jászai Mari színésznő kö­ zött robbant ki, amikor a lap egy névtelen kritikusa kemény bírálatot írt Jászai Elektra-alakításáról.31 Az 1890. december 30. napján bemutatott előadás kapcsán ezt olvashatták a kortársak Jászairól: „Nem veszi-e észre még azt sem, mennyire viszszataszító és illemsértő mez nélkül hagyni vállát és hónalját, hogy karjának folyto­ nos magasra emelésekor oly részeket tárjon a néző elé, melyeket a természet épen nem szánt közszemlére. Nem, nem, ezek láttára Kazinczy nem sikoltana fel örömé­ ben." A nőiség megjelenítése kapcsán tehát a legkisebb határsértés is heves ellenér­ zéseket válthatott ki a kortárs olvasókban. Ezzel párhuzamosan a nyolcvanas évek­ től kezdve egyre több olyan sikamlós lap jelent meg Budapesten, amely nyíltan reprezentálta a nemiséget. Az 1919-ben már sokadik évfolyamát megélő Faun című lapban megjelent erotikus kézrajzhoz fűzött rövid párbeszédben ez olvasható: Mondd kedves kis Faun, miért fordítod el oly szégyenlősen az arcodat? - Na, hallja Nagysád, ha sem maga, sem az olvasók, akik magát nézik, nem szégyellik magukat, legalább én képviseljem a szemérmet." A rajzon a női figura derekát körülölelő szoknya teljes egészében fedetlenül hagyja a combokat és a felsőtestet, míg a neki háttal álló figura szemérmesen süti le a szemeit.32 A kép nyíltan reprezen­ tálja azokat a női testtájékokat, melyek ábrázolását oly hevesen támadta az Elektraelőadásra írt kritika. Csupán a fedetlen testnek hátat fordító faun engedelmeskedik a „mérséktelen tekintet" tiltó parancsának, az erotikus kép szemlélője azonban zavartalanul nézi a női testet, anélkül, hogy az illetlenség érzete felmerülne benne. A századfordulón tehát egymás mellett alakuló, egymással versengő reprezentá­ ciók jöttek létre az erotika tárgyában. Úgy vélem, hogy az elbeszélői illemtudás, valamint a szövegekbe kódolt olvasói magatartás finom összjátékának poétikai konstrukciója Mikszáth részéről egyfajta óvatos állásfoglalást jelentett e reprezentá­ ciók tülekedésében. 44 �Je g y z e te k 1 A Debreceni Csokonai Kör MK-nak. In: Bisztrai Gyula - Király István (szerk.): Mikszáth Kálmán Összes Művei. 24-26. kötet. Bp.: Akadémiai. A további hivatkozások során: MKÖM, kötet száma, oldalszám. 2 „A társalgás művészete nemcsak beszédből, de hallgatásból áll." In: FÁBRI: Egy nagy­ világi hölgy. 178. „A beszélgetés és hallgatás művészetét bizonyos mértékben min­ denkinek el kell sajátítania, aki társas életet él. [...] A társalgás bár könnyű és egysze­ rű dolognak látszik, valójában művészet." In: FÁBRI: Új Idők. 179. „A társalgás művé­ szete sajnos kevesek jutott osztályrészül." In: FÁBRI: Csánk. 179. A társas érintkezés szabályairól nagyszerű áttekintést nyújt a 18-19. századi illemtanok anyagából szer­ kesztett szöveggyűjtemény. A felkészülésem során többnyire e szöveggyűjteményt használtam: F ábri Anna (szerk.): A művelt és udvarias ember. A társas viselkedés szabá­ lyai a magyar nyelvű életvezetési és illemtankönyvekben (1778-1935). Szöveggyűjtemény. Bp.: Mágus, 2001. A hivatkozások során: Fábri, szemelvény szerzője, oldalszám. 3 Az illemtanok a két beszédmód elhatárolására oppozíciós retorikát alkalmaztak. A pesti művelt társalgó címen megjelenő viselkedési kézikönyv általános szabályként a következőkre inti olvasóit „Ha a társalgásból élvezetet akarunk meríteni, fő szabály minden követelményt félretenni; ama szabály, mely minden írót kötelez, hogy egy mondatot se alkalmazzon, mely nem rejt magában gondolatot, nem bír vonatkozás­ sal a társalgásra nézve". In: A pesti művelt társalgó, Nélkülözhetetlen kézikönyv mindazok számára, kik a társadalmi éleiben szerepelni akarnak, s a társaságokban magukat megkedvel­ teim akarják. Szerzé: egy pesti arszlán. Bp.: Magvető, 1986., 39. Egy másik kézikönyv pedig a véleménynyilvánítás tárgyában a következő tanácsot adja: „Ne akarjad meg­ győződésedet mindenáron rákényszeríteni a másik félre. [...] A gorombaság, a kel­ lemetlen szókimondás lehet irodalmi irányzat, de sohasem társadalmi érintkezési forma." In: FÁBRI, PÁLMAI, 185. 4 Stephen G reenblatt: A társadalmi energia áramlása. In: Bókay et alt. (szerk.): A poszt­ modern irodalomtudomány kialakulása. A posztstrukturalizmustól a posztkolonialitásig. Szö­ veggyűjtemény. Bp.: Osiris, 2002., 454. 3 G reenblatt: 453. 6 A közelmúltban Folklór és irodalom címmel megjelent kötet Szegedy-Maszák Mihály által írt tanulmánya például az írásbeliséget megelőző időkben kialakult archaikus ősformák jelenlétét mutatja ki az angolszász irodalom szövegeiben, főként a modern prózában. Vö.: Szájhagyomány és irodalom. Kapcsolat vagy ellentét? In: S zemerkényi Ág­ nes (szerk.): Folklór és irodalom. Bp.: Akadémiai, 2005. 7 Szerelem a lábakkal kifejezve. In: MKÖM, 56,152. 8 A Noszty fiú esete Tóth Marival. In: MKÖM, 21,232. 9 Kemenes G éfin László - Jolanta J astrzĘbska: Erotika a huszadik századi magyar regény­ ben. 1911-1947. Bp.: Kortárs Kiadó, 1998., 27-28. 10 Hogy ezen olvasási szempontot a későbbiekben miért nem alkalmazták a Mikszáthéletműre, az azzal is magyarázható, hogy a Mikszáthot követő Móricznál, Tersánszkynál, Németh Lászlónál megjelenő „nyíltabb" erotika és szexualitás már olyan értelmezői tapasztalatot adott az olvasóknak, melyből kiindulva a Mikszáthszövegek erotikája „elsikkadt". 11 CSÁTH Géza: Jegyzetek Mikszálhról és új regényéről. In: Uö : Rejtelmek labirintusában. Bp.: Magvető, 1995., 129-135. 12 Z sigmond Ferenc: Mikszáth Kálmán. Bp.: Pallas, 1927., 15. 13 Zsigmond Ferenc: Mikszáth írói egyénisége, mint kortörténeti dokumentum. In: MKÖM, 12,345. 45 �14 B artha József: Újabb regényeink. (Katholikus Szemle) In: MKÖM, 8 , 298-299. 15 A fent idézett szöveget lásd: Fábri, W enzel, 188. MKÖM, 7,149. 17 Szent Péter esernyője. MKÖM, 7,150. 18 Schöpflin is felfigyelt az e szövegrészben lappangó erotikára, bár ő egészen más horizontról tekintett a jelenetre. Éppen azt olvasta ki a szövegrészből, hogy az elbe­ szélő a Veronka-jelenetben „leplezetlenül" szól a női testről. „A Szent Péter esernyőjében egy jelenet, amikor a fiatal lány levetkőzik a sötétben, és kikergeti a macskát, mert szégyellj magát tőle - feledhetetlen bájjal van teli. [...] Ej, hol jár az esze az írónak, mikor ezt mind olyan kedvtelve, olyan leplezetlen írja le? (...) Ahol minden jóravaló férfié." In: SCHÖPFLIN Aladár: Mikszáth Kálmán. Válogatott tanulmányok. Bp.: Szépiro­ dalmi, é.n. 240. 19 A pesti művelt társalgó. 40. 20 S. G reenblatt: 456. 21 S zabó G. Zoltán - SZÖRÉNYI László: Kis magyar retorika. Bevezetés az irodalmi retorikába. Bp.: Tankönyvkiadó, 1988., 198-199. 22 MKÖM, 13-14. kötet. 23 „Még a csupa férfiakból álló társaságokban se tagadd meg a szemérmetességet, az erkölcsi tisztaságot és a trágár szókért való bosszonkodást." Vö.: F ábri, Knigge, 188. 24 E játékra az a sajátos jelenetezési technika ad lehetőséget, amelyre már Takáts József is felhívta a figyelmet. Szerinte Mikszáth narrátorai sokszor a fikció más helyeiről tu­ dósítanak minket, annak ellenére, hogy az izgalmas események ezzel egyidejűleg máshol esnek meg. T akáTS József: Mikszáth-szövegek relativizmusa. In: Holmi, 1997/7, 1586-1587. Szintén erre a technikára hívja fel a figyelmet Hajdú Péter, egyben hozzá­ teszi, hogy ez a technika „fokozott aktivitást vár az olvasótól." H ajdú Péter: Mikszáth parlamenti ka rcolatai. In: Literatura, 2007/1, 40. Az én olvasatomban ez a jelenetezési technika szorosan összefügg azzal a jelenséggel, amit elbeszélői illemtudásnak ne­ veztem. 25 Roland Barthes: A szöveg öröme. Bp.: Osiris, 1998., 79. 26 Takáts József például az egyetemi szemináriumokon szerzett tapasztalatai alapján arról számolt be, hogy a bölcsészhallgatók nagyobb része nem folytatott ilyesfajta ol­ vasási stratégiát. Vö.: Mikszáth-szövegek relativizmusa. In: Holmi, 1997/7,1586. 27 Umberto ECO: Hat séta a fikció erdejében. Bp.: Európa Könyvkiadó, 1995.,16. 28 Mi a sikk? Eredeti ostobaságok képekkel. In: Cikkek és karcolatok, MKÖM, 62. 29 Uo. 30 T.-S zabó Levente: Mikszáth, a kételkedő modem. Történelmi és társadalmi reprezentációk Mikszáth Kálmán prózapoétikájában. Bp.: L'Hartmann, 2007., 291-294. 31 T. S zabó Levente: im. 293. 32 In: CSÁSZTVAY Tünde (szerk.): Éjjeli lepkevadászat. Bordélyvilág a történeti Magyarorszá­ gon. Bp.: Osiris, 2009.11. A könyv szövegidézetei, szemelvényei, képanyaga nagysze­ rű áttekintés nyújtanak a századfordulón születő erotikus tárgyú kulturális termé­ kekről és az azzal kapcsolatos diskurzusokról. 46 �F ic s o r B e n e d e k A palóc körzet Mikszáth Kálmán irodalomtörténeti jelentőségét bizonyíthatja a megváltozott ér­ tésmódok hatására megélénkült tudományos kutatás heterogén jellege, műveinek aktualitását pedig akár egy olyan összeolvasás kísérletének sikere is, amelyben a szövegek viselkedését a megjelenések közti távolság egzotikuma mellett a textuális mozgások különös hasonlóságai határozzák meg. Közhely, hogy a látásmódok változása miatt a korábban elfeledett, vagy nem sokra tartott művek úgy telítődnek új jelentéssel, hogy a vizsgálatok tárgya (és sok esetben iránya) nem, legfeljebb a módszertan változik. Vagyis, ma ugyanazt a stílusjegyet kiragadva beszélhetünk bizonyos esztétikai minőségről, amit száz éve még alkotói hibának véltek. Ennek következtében az összevetés az alkalmazott szövegeken túl szükségszerűen az adott korok olvasásmódjairól és azok változásáról is tudósít, amelyek azonban elválaszthatatlanok a befogadás folyamatos jelentésképzésétől. Nem hagyhatjuk tehát figyelmen kívül, hogy a vizsgálódás homlokterébe kerülő párhuzamok szoro­ san kötődnek olyan kulturális struktúrákhoz, amelyek mellőzésével az értelmezés túlontúl kisajátítaná a szövegeket, és többet mondana saját premisszáiról, mint a textuális folyamatokról. Mikszáth műveinek újraolvasása az irodalomtudományi munkák tanúsága sze­ rint sok esetben a korszakhatárok kijelölésének gyakorlatát bizonyos szépirodalmi tendenciákhoz kötötte. Pontosabban, a korszakolást egy, a tudományos diskurzu­ sokról részben leváló tradíció megteremtésének szándéka motiválta, amely meg­ előzte, és ily módon preformálta az irodalomtudomány beszédmódját. A sokat emlegetett példa Esterházy Péter hagyományteremtő gesztusa, amelyre csak jelen­ tős késéssel reagált a megidézett szerzőket - Ottlik, Csáth, Kosztolányi, Mikszáth, Mándy - újra felfedező szakma.1 Ez a magánkánon így egyszerre befolyásolta a tudományos és irodalmi törekvéseket, megnyitva az utat Mikszáth szövegeinek olyan értelmezései előtt, amelyek a kategorizáció alkalmával nem feledkezhettek meg a történő irodalmi tendenciákról, hiszen részben vagy egészben éppen alakí­ tották azt. Emiatt a modern értelmezéshorizontjáról az anekdotikusságnak köszön­ hetően korábban kicsúszott író egy jórészt ismeretlen hagyományba íródott bele, aminek következtében manapság könnyen kacérkodhatunk a gondolattal, hogy kortárs szerzők prózáival összevetve szót ejtünk a posztmodern Mikszáthról. írásomban A jó palócok novellaciklusát kívánom összeolvasni Bodor Ádám Sinist­ ra körzetével, nem tévesztve szem elől az eddig számos alkalommal vizsgált párhu­ zamok műfajelméleti problémáit, vagyis, hogy míg ez utóbbit minden széttartás ellenére alapvetően a regények „tökéletessége" felől olvasták, előbbit a ciklusok fragmentumai értelmezik. Sokan sokféle helyzetben nyúltak már Bodor Ádám szö­ vegéhez, ha Mikszáth kisprózája került terítékre. A rendkívül magas szintű recep­ ció elsősorban a novellák kapcsolódási pontjainak műfaji aspektusaira koncentrált. Hajdú Péter kiváló és kimerítő könyvében2 egy egész fejezetet szentelt a szövegko­ hézió vizsgálatának. Elsősorban angolszász műfajelméleti munkákra támaszkodva 47 �definiálja a saját tanulmányaiban alkalmazhatnak tartott műfaji kategóriákat amelyek kijelölését jellemzően a befogadó kompetenciájába utalja: „legyen az elbe­ szélésciklus önálló elbeszélések olyan halmaza, amelyet az olvasó mint valamilyen tartalmi szempont alapján össze tartozókat a maga számára kiválasztott"3. A közvé­ lekedés alapján a ciklust a folytonosság és a megszakítottság aszimmetrikus játéka teremti meg. A szövegeket az azonosság és változás körforgása (de)s tabilizálja, olvasási lehetőségeik ez alapján az egységességet pontosan meghatározható kritériu­ mokhoz rendelik. Ezek közül a szereplők meghatározott ritmusú és lehetőleg ki­ számítható felbukkanása, a tér- és időkezelés következetessége, és az ebből rögtön következő lineáris (de mindenképpen könnyedén megfejthető) elbeszélésmód a legfontosabbak talán, vagyis minden, ami a befogadásban megteremtett, ám az előze­ tes irodalmi tájékozottság által meghatározott igényeket kielégíti. Ugyanakkor a novellák - amint azt Szilágyi Zsófia megjegyzi - mindig kontextustól függően nye­ rik el jelentésüket, függetlenül az olvasó intenciójától: „voltaképpen mindig olvasói döntés eredménye az, milyen szövegeket olvasunk össze, miközben egy-egy novel­ la szinte kizárólag valamiféle egység részeként jelenhet meg"4. Vagyis a befogadói önkény egyetlen biztos pontja a műfaji megjelenésből következő „létezési mód", a novellák és elbeszélések „szinte kizárólag" valamilyen egység részeiként érvénye­ sülő textualitása. Ezt a megállapítást visszautalva Hajdú Péter tanulmánykötetének következtetéseire, viszonylagos biztonsággal kijelenthető, hogy a rész és egész viszonyának recepcióesztétikai megközelítését igen kevés választja el a műfajelmélet (gyakorlati) módszereitől. Amennyiben tehát a „ciklusszerűség" egyben a befoga­ dás egy lehetséges módja sőt (olvasási mód), akkor az „elbeszélésciklusok olvasá­ sának legnagyobb nehézsége és legizgalmasabb kihívása, hogy az egyes, önállóan is értelmezhető szövegeket egymással is kapcsolatba kell vagy lehet hozni"5. Kétirányú mozgást állapíthatunk meg. A novellák egyfelől saját töredék jellegü­ ket megőrizve elbizonytalanítják a befogadó egység-érzetét, másfelől azonban a fragmentum egyetlen lehetséges megjelenési formáját, az egészlegességet (ponto­ sabban annak illúzióját) artikulálják. Ezek a mozgások nyomot hagynak a szöve­ gen, és jelen pillanatban éppen e nyomok felderítése a célom. Hogy elkerüljek min­ den esetleges félreértést, nem áll szándékomban Mikszáth Kálmánt posztmodem alkotóvá avatni. Még kevésbé szeretnék oly mértékben szembeszegülni a tudomá­ nyos diskurzusokkal, hogy egyértelmű állásfoglalásommal Bodor Ádámot akár a későmodem, akár a posztmodern horizontba illesszem. Mindössze egy olyan szö­ vegmozgásra kívánom felhívni a figyelmet, mely mindkét korábban említett mű esetében jelentősen befolyásolhatja az olvasás minőségét. Mikszáth számára az a két novelláskötet hozta meg az igazi elismerést és sikert, amelyeket a pályakezdés kiindulópontjaként szokás definiálni, noha A tót atyafiak 1881-es kiadását megelőző évtizedben az író sorra jelentette meg műveit, feltűnést azonban csupán újságcikkeivel, tudósításaival keltett. Jellemző, hogy a sikerköny­ vek előtt kiadott művekről még a kortársi kritika is megfeledkezett. Bár, ahogy azt többek közt Eisemann György monográfiájából tudható, maga Mikszáth „sem igyekezett felhívni a figyelmet a tévedésre, mintegy a sikeres művektől vállalva a pályakezdést"6. S ugyan a népszerűséget sosem szerencsés esztétikai kategóriákkal rokonítani, talán mégsem véletlen, hogy ezt a két kötetet mind a kritika, mind a nagyközönség rajongással vegyes elismeréssel fogadta. 48 �Már az első kötet szövegei összefüggésének lehetőségeit is többen felvetették, de A tót atyafiak négy novellája (vagy hosszabb elbeszélése) inkább csak a motívum- és metaforaszerkezetek egyezései miatt kerülhetett olyan közelségbe, hogy az az egymás mellé rendeltségen túli kapcsolatot is implikált. Az egy évvel később meg­ jelent A jó palócok rövidebb írásai esetében azonban szinte keresnünk sem kell azokat az érintkezési pontokat, amelyek mentén egy egységes és a nagyepikai formát fel­ idéző szövegvariációhoz juthatunk. A novellák olyan közösséget teremtenek, ahol a szukcesszivitás nem pusztán az alkotói önkény eredménye (mert vitathatatlanul az is közrejátszik), de az egymásra következő és egymást újra és újra felülíró epizó­ dok legvalószínűbb megjelenési formája is. Mert igaz ugyan, hogy különválasztva, egyesével is meghatározható a szövegek jelentésképző funkciója, ám ha figyelembe vesszük, hogy a lehetséges értelmezések milyen mértékben módosulnak a novellák ciklusszerű befogadásában, akkor indokoltnak tűnik az azonosságra koncentráló olvasásmód. Nem hanyagolhatjuk el ugyanakkor a korábban említett szövegmozgá­ sok ellentétes irányú erőhatásait, hiszen az egészlegesség illúziójának felkeltéséhez a töredékességbe vetett hitre van szükség, arra a bizonytalansági tényezőre, amely rácáfol minden egység hibátlanságára. Máskülönben nem ciklusról, hanem regényről beszélnénk. Bár ahogy azt Bezeczky Gábornál olvashatjuk7, ez az egyértelmű elkülö­ nítés, ha komolyan vesszük a ciklusszerűséget, nehezen alkalmazható. Ám mivel a tanulmány végkövetkeztetése, miszerint még a hagyományos regény is felfogható „az elbeszélésciklus sajátos eseteként'", túlságosan is kiszélesíti a diskurzust, játék­ ba léptetve a regény ilyen szerény keretek között aligha uralható műfaji fogalmát, így e helyütt a ciklust csupán mint a különálló novellák, és nem mint a nagyepikai forma alternatíváját szerepeltetem. Annál is inkább, mert a Sinistra körzettel való összevetés legfőbb szempontjai a szöveg-egység töréseire, hibáira koncentrálnak. Sokan sokféleképpen elemezték már A jó palócokat, az utóbbi időben az értelme­ zések homlokterébe jellemzően az eddig többször idézett műfajelméleti problémák kerültek, illetve a műfajiság irodalomtörténeti vonatkozásai, amelyek szükségsze­ rűen (a modernség kispróza-technikáin keresztül) kortárs párhuzamokhoz vezet­ tek. Bodor Ádám nagy sikerű kötetének bőséges, magas színvonalú recepciójából sem maradhatott ki természetesen a műfaji tradíció kérdése. Tekintve, hogy a „ma­ gyar irodalomban a novellaciklus és a regény határterületére helyezhető alkotások­ nak komoly hagyománya van, s az is aligha vitatható, hogy a Sinistra nemcsak folytatja, de újra is írja ezt a paradigmát"8, a mű narratológiai és prózapoétikai elemzéseire árnyként vetültek a műfaji anomáliák. Volt, aki elbeszélői kudarcként, önellentmondásként határozta meg a folytonosság és változás játékát, mások a motívumszerkezet kohéziós erejét taglalták, megint mások - és talán ők álltak elő valóban meggyőző érvekkel - a ciklikusságot bizonyos olvasásmóddal kompatibi­ lis narratív technikának tekintették. Véleményem szerint azok a hibák és törések, amelyeket a tanulmányok és kritikák jelentős része csupán strukturális probléma­ ként definiált, mondván, hogy megkérdőjelezik a konzisztens elbeszélésmódot, ebben az esetben - paradox módon - az egységet, vagyis, a töredékek egymáshoz tartozását implikálják. És ezen a pontot érhet össze Bodor és Mikszáth „novellisz­ tikája", hiszen a Sinistrához hasonlóan A jó palócok lehetséges olvasásmódjait is az egészlegesség és a széttöredezettség permanens játékát megalapozó hibák határoz­ zák meg. 49 �A jó palócok elbeszélőjének következetlenségeivel, illetve pozíciójának bizonyta­ lanságával számos kiváló tanulmány foglalkozott már. Ezek közül Vadai István és a már korábban is idézett Hajdú Péter írásait említem. Előbbi a kötet kompozíciójá­ nak alapos és lényeglátó elemzését végzi el9, Hajdú pedig olyan összefüggésekre és ellentmondásokra hívja fel a figyelmet10, amelyek fölött talán még a legprecízebb olvasó is elsiklott volna. Észrevételeik segítségével a novellaciklus tizenöt novellá­ jának vonzásait és taszításait lényegesen szélesebb keretbe helyezve vizsgálhatjuk, hiszen a szereplők felbukkanása sorrendjének, az időrend lehetséges variációinak, valamint a - mind közül talán legfontosabb - térszerkezet esetlegességeinek birto­ kában árnyalható a ciklusszerű olvasásmód definíciója. Így nem kell megeléged­ nünk a tökéletesség és a következetlenség között oszcilláló narrációval, hanem a hibák természetét vizsgálva feltárhatjuk azok különös működését. Vadai István az időrend, a helyszín és a szereplők közösségének (palócok) összefüggéseit elemezve arra a megállapításra jut, hogy Mikszáth „nem szőtte olyan szoros rendbe a szála­ kat, hogy regénnyé szerveződjön a szöveg mintha „tudatosan törekedett vol­ na arra, hogy ezek a novellák laza rendben maradjanak." Vagyis hiába a közösség textuális kohéziója, a palócok széttartó történetei nem elégítik ki a befogadók vá­ gyait, az egységes kompozíció helyett különálló szövegekre bomlik a kötet, amely szövegek azonban egyértelmű kapcsolódási pontokat tartalmaznak. Emiatt még­ sem lehet elvetni az egység fogalmát, mert bár a novellák nem felelnek meg a szi­ gorú kritériumoknak, nem hanyagolhatók el azok a narrátori megjegyzések, ame­ lyek mentén Vadai István írását követve valamiféle szándékossághoz, kompozicio­ nális elvhez juthatunk. Két hangsúlyos példát kiemelve: Filcsik István feltűnései a kötetben nem jelölnek ki lineáris narratívát. Az a pogány Filcsik főszereplőjeként megtagadja halálos beteg leányát, és valamiképp az egész világot, a bundáját kivé­ ve, amihez képest „még a muszka császáré is csak vattás lajbi". Ám a majornoki hegyszakadéknál, „ott, ahol mint mondják, a Gélyiné lelke nyargal megriadt lova­ kon", egy rongyos koldusasszonyra akad, ölében csecsemővel. Filcsik válláról le­ csúszik híres bundája, ő mégsem bánja, „sohasem volt még ilyen nehéz az a bun­ da", otthagyja az alvó asszonynak. „Azóta nincs meg a bundája. De azért mindig csak úgy emlegeti, mintha megvolna. Fogad rá, henceg vele." Az Isten csizmadiá­ jának csúfolt mester lusta, mogorva ember, gúnyneve is arra utal, hogy senki sem dolgoztat vele az Úristenen kívül, de mivel Filcsik „istentelen rossz keresztény", valószínűleg még ő sem. Titkos jótéteményéről a narrátoron és az olvasón kívül senkinek nincs tudomása. Ezt megelőzően azonban Filcsik A kis csizmák című novellában minden attribú­ tuma nélkül jelenik meg, egyet leszámítva: „Fölteszem a bundámat egy ócska lajbi ellen, hogy jó lesz." Az istentelen, lusta Filcsik egyszerű epizodistaként egy önma­ gában jelentéssel alig bíró fogadást ajánl. Bundájáról ebben a kontextusban vajmi kevés derülhet ki, funkciója kimerül gazdája (történetének) díszítésében. Később, A gózoni Szűz Máriában, Filcsik egész háznépét magával viszi a gózoni őszi búcsúra. Bunda nélkül érkezik ugyan, megőrzi azonban istentelenségét, megjelenését a nar­ rátor nem is hagyja kommentár nélkül: „bizony visszájárul fordul már a világ!" Mi történik hát Filcsik Istvánnal? Amennyiben főszereplőként hivatkozunk rá, és szükségszerűen elfogadjuk Az a pogány Filcsik állításait, akkor egy mogorva, rideg ember képét alakíthatjuk ki, aki nagy valószínűséggel saját leányát annak halálos 50 �ágyán tagadja meg, akit elkerülnek az emberek, aki tudomást sem vesz a feleségé­ ről, és így tovább. Ehhez képest a másik két novella szelektál, Filcsik megtartja néhány vonását, másokat - ugyanolyan hangsúlyos sajátságokat - viszont elveszít, elbizonytalanítva a befogadót, amely minden bizonnyal stabil identitású figuraként kívánja pozícionálni a kötet több helyén is felbukkanó szereplőket. Mi lehet az igazság? Ha Filcsik lánya valóban halálos beteg volt, akkor a gózoni búcsúra jó eséllyel nem kísérhette el apját, ha közben meggyógyult és kibékültek, akkor vi­ szont Filcsik istentelensége válik indokolatlanná - amint erre Hajdú Péter is rámu­ tat tanulmányában. Ugyanígy a bunda története: ha lekerült a válláról és otthagyta a koldusoknak, miként fogadhat rá - csupán a novellák sorrendjét figyelembe véve - korábban? Másfelől viszont, amikor a narrátor főszereplőként jellemzi, kiderül, hogy Filcsik jobbára csak kérkedett azzal a bundával, így tehát A kis csizmákban fogadhatott a nem létező ruhadarabjára is. Ám ez mégsem magyaráz meg mindent, mert „a gózoniak nagy jól emlékeznek" a bundára, „kivált az öregebbek". És ez lehet a titok nyitja - látszólag legalábbis. Ha ugyanis a lineáris narrációt zárójelbe téve az elbeszélés időszerkezetét ciklikusnak fogjuk is fel, valamiféle előrehaladást és elmúlást még akkor is feltételezhetünk, és ezt támasztja alá a szöveg néhány indexe is, mint például az öregek emlékezetére történő utalás. Ez alapján felvázol­ hatjuk Filcsik történetének lehetséges menetét, amely elszakad valamelyest a novel­ lák „időtlenségétől", de megőrzi azok sajátos kauzalitását: Filcsik István rossz ke­ resztény, akit a gózoni búcsúba mégis elkísér később a bundája miatt hanyagolt családja, és ez idő tájt talán még dolgoztatnak is vele néhányan, hiába istentelen, ám azt követően, hogy lányát megtagadja, és szeretett bundájától is megválik, vég­ leg elfordul tőle a világ. Amint látható, az értelmezés - kategorizáció, időrend, koherencia - nem roncsolja a novella struktúráját, mégsem válik biztos viszonyítási ponttá. A felépített történetváz ugyanis a narráció irányából indokolatlannak tűnik, a nyomok, amelyek egy megállapítható linearitás meglétét sejtetik, talán csupán az elbeszélő trükkjei. Hiszen honnan tudhatnánk, hogy csak egy Filcsik István létezik a szövegek imaginárius terében? A felkínált kapaszkodók nem biztosítják a befo­ gadót a stabil identitás felől, nem mehetünk biztosra a bundával és a háznéppel, hiszen az egyéb kommentárok éppen hogy destabilizálják a figurát. Szemfényvesz­ tésnek tűnik az egy és oszthatatlan Filcsik István, de ahhoz sincs kellő informáci­ ónk, hogy az ellenkezőjét állítsuk. A pogány Filcsikhez mérhetők Vér Klára (később Gélyi Jánosné) megjelenései is. Annál is inkább, hiszen a két figura az egyik novellában keresztezi egymás útját. Amikor Filcsik a lányától hazafelé menet a majomoki hegyszakadékhoz ér, a narrá­ tor megemlékezik Gélyi Jánosnéról, aki valószínűleg azon a helyen lelte halálát. Ez a találkozás a korábban idézettekhez hasonlóan megkérdőjelezi a kronológiát. Vér Klára A bágyi csoda című -- épp a Filcsik történetére következő - novellában lesz Gélyi János szeretője. A nő erkölcséről egy szinte szociografikus trécselésen keresz­ tül tudósít a narrátor (amelyben nem mellesleg felbukkan egy másik írás főszerep­ lője, a megcsalt, örök özvegy, Tímár Zsófi is), és ezzel a gesztussal előrevetíti a nő sorsát. Arról azonban ekkor még hallgat, hogy az aktuális szerető később férjjé, biztos ponttá válik, amelyet a csalárd asszony újból meghaladni kíván. A Szegény Gélyi János lovai a megcsalásról és annak következményeiről szól, a férfi a majomoki szakadékba vezeti négylovas fogatát, elpusztítva a „vékony erkölcsű" feleségét, így 51 �találkozhat Filcsik István hazafelé tartva Gélyiné leikével. Csakhogy Vér Klára máskor, más formában már megjelent közös szövegtérben a pogány Filcsikkel, méghozzá a gózoni őszi búcsún (A gózoni Szűz Mária). Még élőben, de már rossz hírét mint textuális jegyet magán hordozva: „hogy nem szégyell emberek közé jönni a gyalázatos!" Ez a novella ugyan épp a két Vér Klára-szöveg között van, ám jócskán a Filcsiket főhősként szerepeltető írás után. Vagyis újra felmerül a kompo­ zíció kronológiájának problémája. Mert Gélyiné történetei bezsúfolhatók ugyan a novellák közti ismeretlen epizódokba, de a sokszor egymással ellenkező elbeszélői szólamok újra és újra megkérdőjelezik a saját állításaik alapján felvázolható krono­ lógiát. Vadai István ezen a ponton az írások megszületését veti össze a kötet vég­ eredményével, megvizsgálva a szövegváltozatok kompozíciós következményeit. Ez a fölöttébb izgalmas megoldás talán túlságosan is bevonja a szerzőt a befogadás uralhatatlan játékába, de vitathatatlanul érdekes kibogarászni, miként módosultak a korábban megírt novellák a kötetbe kerülve. Vadai konklúziója, hogy „Mikszáth szándékosan zavarja össze az időrendet, szándékosan olyan eseményre hivatkozik, amiről az olvasó majd csak később értesülhet"11, azonban könnyen elterelheti a figyelmet a szövegek azon sajátosságáról, hogy végső formájukat minden esetben a befogadásban, egy bizonyos olvasásmód alapján megélt élményben nyerik el, ami során a végső forma csupán egy pillanatnyi állapot kifejezésére szolgál, és sosem jelent lezárható narratívát. Filcsik István és Vér Klára felbukkanásainak rendszerte­ lensége ugyanis nem elsősorban a gondatlan elbeszélői magatartásról árulkodik, nem valamiféle hibát hibára halmozó narráció termékei. Szerepük - véleményem szerint - a szöveg megnyitása a befogadó felé. Hibáik, amelyek voltaképpen a bi­ zonytalanság és valamiféle sosem tisztázott bizonyosság közé helyezik a szereplő­ ket, különös szövegmozgásokra hívják fel a figyelmet, olyan törések nyomait ele­ venítik fel, amelyek a novellák lehetséges megoldásait szinte mindenestül az olvasó hatáskörébe utalják. A szövegek egymásra utaltsága a ciklusszerű olvasásmódon keresztül befolyásolja a szereplők strukturáltságát. Nem kell elfogadnunk, hogy Filcsikből csak egy létezik, mert a szöveg nem állítja egyértelműen, nem kell krono­ lógiát feltételeznünk, holott a novellák elhelyezése esetenként még ezt is megen­ gedné. Olvashatjuk sorozatként az írásokat, hogy az egymást követő információkat összevetve alakítsuk ki az időrendet, jelöljük ki a szöveg terét, és vázoljuk fel a figurákat, de ezt csak azért tehetjük meg ilyen szabadon, mert van rá lehetőségünk, hogy másként cselekedjünk. A hibák hiánnyá alakulnak, olyan résekké, amelyek teret biztosítanak a befogadónak ahhoz, hogy felkínált lehetőségek közül kiválassza a neki megfelelőt. A Sinistra körzet recepciója alighanem a legújabb kori magyar irodalom egyik legmélyebb és sokszínűbb kritikai diskurzusával gazdagította az irodalomtudo­ mányt. A kötet a tanulmányok, esszék, recenziók hosszú sorát elnézve kimeríthetetlennek tűnik. Mintha a „regényfejezetek" összefüggései által felvázolt történet hiányosságai újabb és újabb magyarázatokba kényszerítenék a befogadókat. És mintha ezek a magyarázatok minden esetben éppen csak, de eltévesztenék azt a titkos, mélyen megbúvó lényeget, amely a narrációt motiválja, és amely - tekintettel a szöveg iróniájára - talán csak a felszín mögött sejtett mélység illúziója. Minden­ esetre, az a szinte feltétlen elfogadás, amely a kritikai recepciót jellemezte, egészen különleges művet feltételez: főművet, (kiismerhetetlen) remekművet, a magyar 52 �novella radikális megújítását, értelmezési lehetőségek sokaságát felkínáló, egy kor­ szak olvasás- és értésmódját átalakító regényszerű fejezeteket. Zártsága, a körzetek­ re osztott létezési módok nyomorúságos narratívái olyan szabadságot biztosítanak az értelmező olvasó számára, hogy az könnyedén elveszhet a lezárt világ emberte­ len tereiben. És ezek a terek, ez a tanácstalan kóborlás teremt kapcsolatot Bodor Ádám szövege és A jó palócok között. E helyütt a recepció hatalmas korpuszából csupán két hangsúlyos elemre kon­ centrálnék, amelyek eredményesen reflektálhatnak az imént vázolt ciklusszerűség­ re, és azon keresztül Mikszáth szövegeinek tér- és közösségképző technikáira. Bengi László tanulmányában felhívja a figyelmet a Sinistra körzet individuumszem­ léletének sajátosságaira12. A különös nevek és animalizálódott testek mögé rejtett szubjektumok identitása rögzíthetetlen a szövegben, a többszörösen összetett és egymással fölcserélhető személyiségek mozgása teremt figurákat, vagyis a folya­ matosan mozgásban lévő identikus viszonyokra kell hagyatkoznia a befogadónak, ha bármiféle állandóságra igyekszik rálelni. A fejezetek közti elmozdulások olyan ismétlődéseket eredményeznek, amelyek csak utalnak a változást elősegítő azonos­ ságra, de minden stabil jelölőt elbizonytalanítanak. Andrej Bodor elbeszélői pozíció­ ja is alig megragadható, mint ahogy ezt többen szóvá is tették, a regényszerű olva­ sásmód gyengeségeire utalva. Így hiába bukkan fel újra és újra, akár belső narrá­ torként, akár egyszerű szereplőként - aki azért így is komoly befolyással bír a narrációra - , jelenléte semmilyen viszonyítás ponthoz nem köthető. Egyetlen biztos pont a hiány, az alakulásban lévő prózai világok közti rés, amely a differenciában képes felmutatni az állandóságot. De ez az állandóság - éppen mert a narráció törései artikulálják - nem tarthatja fenn az egységesség látszatát, a fejezetek szuk­ cessziója nem feltételez linearitást, az identikus viszonyok rendezetlensége, a hatá­ rok átjárhatósága megkérdőjelezik az előrehaladást, és egy ciklikus időszerkezetet implikálnak. A szukcesszió transzformációvá válik, az egymásra következés a permanens módosítással, újraírással teremt folyamatosságot, a részek önmagukba visszatérve sejtetik az egészet. Pozsvai Gyöngyi monográfiája13 az egyes fejezetek sorrendjének, és a szövegek eredeti változatainak mint különálló novelláknak a kérdését Vadai István korábban idézett tanulmányához hasonlóan tematizálja. A szelekció és a sorrend A jó palóco­ kéra emlékeztető kompozíciós elvek mentén alakította ki a Sinistra körzet végső formáját. Kiestek felesleges referenciaként számon tartott dátumok, feltűntek sze­ replők, amelyek korábban egyszer sem fordultak elő a szövegben, a „regényt" azonban átszövi jelenlétük (Géza Kökény), egymáshoz igazodtak a fiktív terek. Ez a folyamat Bodor esetében magas fokú önkorlátozást jelent, ami a szövegekre vetítve olyan tömör epikai imaginációt feltételez, ahol sokszor a hiány, a ki nem mondott szavak, az elhallgatott részletek utalnak valamiféle eredeti jelentésre. Mert a nyo­ mok csupán törlésekhez vezetnek, amik akár állíthatnak is valamit - például, hogy Géza Kökény gyújtotta fel a veterán erdőkerülők kunyhóját, vagy hogy a vörös kakasként emlegetett idegen valójában kém volt - , de ugyanúgy hivatkozhatnak az ellenkezőjére is. A narráció felkínálja a nyomozás lehetőségét, a befogadó az adekvát olvasásmód kiválasztásával aktiválja valamelyik narratívái és aszerint halad a szövegben. A Sinistra körzetben - ennek alapján - a korlátozás, az egyre jobban leszűkített textus miatt járhatunk szabadon. Ebből következően - a befogadást 53 �újraalkotási folyamatként definiálva - az olvasás szabadságában termelődnek újra az alkotásmód korlátozásai, vagyis ez a szabadság határolja körül a körzetet, meg­ teremtve a bezártság egységét. Mikszáth novellaciklusának textuális mozgását a Sinistra körzet felől olvasva, ezek után akár úgy is értelmezhetjük, mint az elbizonytalanítás játékába rejtett közösségteremtő erő artikulációját. Mintha a törlések nyomait felmutató, ravasz elbeszélő a hiányok segítségével hozna létre közösséget. Vagyis éppen ellenkező irányú mozgásra bírná a befogadót: amíg Bodor szövegében a körzetek zártsága engedi szabadon az értelmezést és teremt egységet, addig Mikszáthnál a szabad­ ság, a szerte futó szálak, a feltétlen affirmáció eredményez valamiféle korlátozást. Méghozzá a szövegek közösségét érintő korlátozást. Véleményem szerint ugyanis éppen a felborított időrend, a bizonytalan státuszú szereplők, az elbeszélő által önkényesen bejárt tér összefüggései, és azok hiánya, a szubverzív narráció biztosít­ ja az etnográfiát és geopolitikát megelőző textuális azonosságot. A törések és az azok nyomán keletkező űr hozza létre a jó palócokat. Vagyis a hibák nem hátráltat­ ják az olvasót az egység megteremtésében, éppen ellenkezőleg, a folyamatosan elbizonytalanító narrátori attitűd zárja körbe a palócok imaginárius tereit a befoga­ dásban. Mikszáth műveinek elevensége vitathatatlan. Az újraolvasás a heterogén közeg­ ben egymással sok esetben versenyre kelő értelmezések során amellett, hogy kanonizációs aktusnak bizonyul, számos olyan jellegzetességre hívja fel az olvasók figyelmét, amik nem csupán az aktuális szöveget, de a változásban, folyamatos alakulásban lévő történő irodalmat is meghatározzák. Egy összevetésen keresztül pedig az azonosságok és változások játékát követhetjük nyomon, amely - szeren­ csés esetben - egészen új értelemképző funkciókra mutathat rá. Jegyzetek 1 Erről bővebben: SZILÁGYI Zsófia: „éreztetése kissé é r z é k i ".In: Uö : A féllábú ólomkatona. Pozsony: Kalligram, 2005., 138-139. 2 H ajdú Péter: Csak egyet de kétszer. Budapest - Szeged: Gondolat - Pompeji, 2005. 3 Uo. 138. 4 S zilágyi Zsófia: i. m. 142. 5 H ajdú Péter i. m. 154. 6 Eisemann György: Mikszáth Kálmán. Bp.: Korona, 1998., 11. 7 Bezeczky Gábor: Az elbeszélés poétikája. In: Literatura, 2003/2. 8 S zilágyi Zsófia: Műfajok és világok határán. In: S cheibner Tamás - V aderna Gábor (szerk.): Tapasztalatcsere. Bp.: L'Harmattan, 2005., 266. 9 V adai István: A majornoki hegyszakadék. In: Tiszatáj, 1997/január. 10 H ajdú Péter: A jó palócok mozdíthatatlan világképe. In: Palócfóld, 2004/1-2. 11 V adai István i. m. 12 Bengi László: A szövegszegmentumok iterációja, mint az epikai világ megalkotása. In: S cheibNER Tamás - V aderna Gábor (szerk.): Tapasztalatcsere. Bp.: L’Harmattan, 2005., 114-131. 13 Pozsvai Györgyi: Bodor Ádám. Pozsony: Kalligram, 1998. 54 �N ém eth Z oltán A kategorikus esztétikai imperatívusz Egy „állhatatos" költő, Tőzsér Árpád 75. születésnapjára Az írói alkotópályák rendkívül eltérő utakat járhatnak be, de kívülről, teoretikusan szemlélve két végpont különböztethető meg. Az út egyik végpontján az az alkotói magatartás áll, amelyik az ún. saját hangra rátalálva annak megszólalásmódjait bővíti, mélyíti, s viszi tovább a további pályaszakaszokra. Az ide tartozó életművek szövegei általában egyetlen nyelven szólalnak meg, egyetlen, általában markáns nyelvjáték birtokosai. Az alkotópályák episztemológiai szempontból másik végén azonban ebből a látószögből egy olyan pályakép rajzolódik ki, amely folyton korri­ gálja önmagát, nyelveket és nézőpontokat váltogat, éles korszakokra bontható, s ezek általában feszültségben, vitában állnak egymással. Tőzsér Árpád költészete kétségkívül ez utóbbi változattal hozható összefüggésbe. Olyan életművet hozott létre az elmúlt évtizedekben, amely önmagában felér egy kisebbfajta irodalomtörténettel. Az 1945 utáni magyar líra szinte összes megszólalásformája nyomon követhető költészetében. Tőzsér költészete hangsúlyozottan kortár­ si, hiszen egy olyan pozíciót jelölt ki önmaga számára, amelyből logikusan követ­ kezik a folytonos önkorrekció, a kortárs irodalommal való folytonos szembesítés és szembesülés igénye. Ha van a Tőzsér által képviselt „pozsonyi páholyának valamifé­ le jelentése, akkor ez lenne az egyik. Úgy lenni jelen a kortárs irodalom folyamatai­ ban, hogy egyúttal kívülről lehessen rálátni a legprogresszívebb, legtovább mutató jelenségekre, s azokat beépíteni a saját költészet aktuális változásfolyamataiba. Így jut el a hatvanas évek népies költészetétől a Juhász Ferenc-i, Nagy László-i népies szürrealizmushoz, a népies szürrealizmustól a Nemes Nagy Ágnes-féle tárgyias lírához, a tárgyias lírától a neoavantgarde képalkotásig, a neoavantgardetól a kései modern karakterű bölcseleti líráig, a bölcseleti lírától az abszurd és má­ gikus realista gyökerű közép-európai gondolathoz, a közép-európai abszurdtól a posztmodern intertextuális líra felfogáshoz. Nemcsak a hatvanas évekre jellemző tehát az, amit Tőzsér Jalousionisták című versében olvashatunk, hanem általában véve az egész írói pályára érvényes: „Ha én azokra a bizonyos „hatvanas évekre" gondolok, nagy, kopaszodó, szögletes homlokot látok, a féltékenység zöld szeme vizslatja alóla Prága, Varsó és Párizs költői iskoláit." Féltékenység helyett azonban inkább egy rendkívül tudatos írói létformára lát­ hatunk rá, egy olyan létezésmódra, amely a 20. századi lét legtöbb hátrányát előnynyé próbálja változtatni. Milyen hátrányokra gondolhatunk? Egyrészt, nagy kon­ textusként, a közép-európai társadalmi rendszerek egymást kizáró ideológiai narratíváira. A parlamenti demokráciával rendelkező masaryki első Csehszlovák Köztársaság, a király nélküli Magyar Királyság, a kollektív bűnösség elvét valló 55 �beneši Csehszlovákia, a szovjet típusú diktatúrát bevezető Csehszlovákia, a dubčeki prágai tavasz Csehszlovákiája, a husáki normalizáció Csehszlovákiája, a bársonyos forradalom utáni haveli Csehszlovákia, a mečiari Szlovákia, majd az Európai Unió részévé váló Szlovákia olyan ideológiai panelek mentén építették fel magukat, amelyek gyakorta teljes mértékben ellentmondtak a megelőző ideológiai konstrukciónak. A világ kereteinek állandó kétségbevonása, az egymást kizáró ideológiai világok váltakozása nyomán szinte lehetetlenné vált bármiféle naiv hit. Ilyen tapasztalatok birtokában minden magára adó értelmiségi számára megkérdő­ jeleződtek a korszak kizárólagosságot hirdető ideológiái. Ugyanez a tapasztalat, a legtöbbször kimondatlanul maradt gyanú mint értel­ mezési keret jelen volt az irodalmi életben is, az ideológiailag támogatott és meg­ tűrt szépirodalom kettősében. Annak a gyanúja, hogy az államilag támogatott iro­ dalom nem azonos az értékes szépirodalommal. Az esztétikai tapasztalat folyama­ tos sérülése hozta létre azt a kint is, bent is pozíciót, amely az 1989 előtti humán értelmiségi számára a néhány lehetséges pozíció közül talán a leginkább volt járható saját integrációjának megőrzése szempontjából. A pozsonyi páholy fogalmába a kívülállásnak ez a felfogása is beleíródik, annál is inkább, mert a páholy egy párhu­ zamos, elkülönülni képes valóság szabadságának ígéretével szembesít. Az ideológiai és esztétikai konstrukciók mellett a kisebbségi irodalom rezervá­ tumának viszonyai sem kedveztek annak a - 20. század második felében alkotó kisebbségi írónak a számára, aki legszívesebben jelzőtlen íróként szeretett volna jelen lenni az irodalomban. A szlovákiai magyar irodalom viszonyai, amelynek a dilettantizmus mindig is szerves részét képezte, különösen fontossá tették egy olyan elkülönülő pozíció, páholy kialakítását, amely a felülemelkedést, a kívülállást manifesztálja. Csak innét védhető meg az a szellemi függetlenség, amely nagyfor­ mátumú irodalmat hozhat létre. A kívülálló csupán szövegeivel kommunikál kör­ nyezetével, a kisebbségi kontextussal, hiszen úgy általában az egész világiroda­ lommal kerül párbeszédhelyzetbe. Ezekből a kontextusokból érthető meg talán Tőzsér költészetének a bevezetőben említett sajátos - Lator László szóhasználatát idézve - „állhatatlansága", amely más szempontból viszont, az előbb kifejtett kontextusok értelmében sajátos „állhatatos­ ság" is, az értéknek, az esztétikai értelemben vett kategorikus imperatívusznak elkötelezett alkotó állhatatossága. Tőzsér számára ez az esztétikai értelemben vett kategorikus imperatívusz olyan univerzális maxima, esztétikai törvény, amely fölötte áll ideológiáknak és politikai rendszereknek, kis és nagy kontextusoknak, amely felülírja a nyelvhasználatból és identitásból adódó különbségeket. Ez az előjogoktól és koroktól változatlan esztétikai törvény az, amely Tőzsér alkotásaiban indíttatásként, késztetésként tetten érhető. Isten léte így esztétikai jelentést nyer költészetében, s az irodalmi érték a korokon és stílusokon átívelő esztétikai tör­ vényként funkcionál. Az esztétikai imperatívusznak ez a versről versre vonuló lélekvándorlása Tőzsér Árpád költészetének fundamentuma, kiindulópontja. Ha az olvasó nem találja meg saját magában mint olvasóban ezt az elvet, nélküle a nyelv és az értelmes jelentés önmaga sírjába hull és kiszolgáltatottá válik. Mert a tőzséri költészet felhívó jellege innét érthető meg: az igényesség állhatatosságának ún. aranyszabálya felől, a kate­ gorikus esztétikai imperatívusznak alávetett tudat méltósága felől. 56 �B edecs L ászló Metafizikus közérzet Közelítések Tőzsér Árpád költészetéhez Bármely költészetet elsősorban az tesz jelentőssé, hogy tud valami olyasfélét nyúj­ tani, amit semmilyen másik sem. Egy hangulat, egy téma, a hangzásvilág, a be­ szédmód, egy játékos vagy épp egy komoly gesztus - mind olyan speciális jel lehet, amitől az adott versvilág felismerhetővé és egyedivé válik. Tőzsér Árpád első köte­ te 1963-ban, tehát lassan ötven éve jelent meg, nehéz tehát olyan fogalmakat talál­ nunk, mely az öt évtizeden átnyúló, fordulatos pálya minden egyes szakaszával releváns lenne, olyanokat azonban fogunk találni, melyek az utolsó húsz-huszönöt év verseit különösebb megszorítás nélkül jellemzik. De ez épp elég nekünk, hiszen ha jelentőségről és egyediségről beszélünk, akkor az életmű erre az időszakára eső műveivel kell foglalkoznunk - a korábbiak ebből a szempontból bizony legföljebb előkészületként vehetők figyelembe. De aggodalomra semmi ok: az életmű belső szerkezete többszörösen is átmenti az első évtizedek értékeit a legfrissebb művekbe is, hiszen - és ezzel máris az egyik specialitásnál vagyunk - Tőzsér kifogyhatatlan türelemmel és lendülettel írja át, szerkeszti újra, vagy egyszerűen csak közli újabb köteteiben, a más és más jelentéseket kínáló új kontextusokban ara érdemes verseit. Azokat a verseket, melyeket a gazdag és hivalkodó műveltséganyaggal, az ugyan­ csak sűrűn szőtt intertextuális hálóval, a filozofikus kérdésfelvetésekkel, a mitikus látásmóddal, a közép-európaiság árnyalt tematizálásával, ugyanakkor a klasszikus líraiság és a hagyományos versformák kerülésével, kísérletező kedvvel és köztes, bizonytalan állapotok keresésével szokott a kritika jellemezni. Alább megpróbálom ezeket a fogalmakat, vagy legalább ezek némelyikét körüljárni. Kezdjük talán a műveltséganyag versbeli szerepének problémájánál. Először is meg kell határoznunk, miféle műveltségrétegekről van itt szó, merthogy ma már kultúrán és műveltségen is egészen más struktúrájú és pozíciójú tudást értünk, mint húsz, vagy negyven és különösen, mint száz éve. Ez azért is hangsúlyozom, mert Tőzsér ebben a tekintetben kifejezetten konzervatív: számára a műveltség elsősorban a görög és római mitológiát, illetve a bibliai történetek ismeretét jelenti, és csak másodsorban a (kortárs) világirodalomét, zenei, képzőművészeti, filmes vonatkozások pedig alig-alig vannak a verseiben, ezeken belül pedig a nem ko­ molyzenei, vagy a huszadik századi populáris kultúrára vonatkozók észrevehetet­ lenek. Tőzsér egy régi polgári kánont követ, a művei nem is engednék meg, hogy, mondjuk, a sport- vagy a politikatörténet műveltséganyagát tekintse egy-egy ma­ gánjellegű, belső probléma megfogalmazásakor kiindulópontnak. Nem, tőle Orphe­ uszról és az aszfodéloszokról, Finnegan-ről és a lévitákról, Iuvenalisról és Faustusról hallunk, azaz a versek olvasásához nem árt tisztában lenni az itt felso­ rolt nevek, és a hozzájuk hasonlók jelentésével és forrásával. Azt viszont nyilván Tőzsér is tudja, hiszen nem egy versében jelzi aggodalmát a könyvkultúra vissza­ szorulása miatt, hogy ezeket az utalásait egyre kevesebben értik, és még azok 57 �a kevesek sem biztos, hogy pontosan értik, amit érteniük kell. Azt is tudja tehát, hogy ez a beszédmód sok-sok olvasótól eleve elzárja a költeményeit, hiszen az utalások falat húznak az azokat felismerni, illetve dekódolni nem tudó olvasók és a szöveg közé. Profánul fogalmazva: ha valaki nem olvas, vagy csak kevés verset olvas, és épp Tőzsér egyik vagy másik mitológiai témákra hangolt, úgynevezett nagy szavakat használó szövegébe fut bele, megeshet, hogy hosszú időre elriad az „érthetetlen", „belterjes", „elitista" és „magamutogató", és épp ezért számára bizo­ nyára „unalmas" költészettől. Könnyű erre azt mondani, hogy úgy kell neki, de a dolog azért nem ennyire egyszínű. Mindezzel együtt mégis meg kell védenünk ezt a verselési gyakorlatot, mert na­ gyon is logikusan következik a már elmondottakból, azaz voltaképp e költészet kiindulási pontjai, alaptételei követelik meg, hogy a szövegek épp olyanok legye­ nek, amilyenek. Tőzsér számára ugyanis megkerülhetetlen az a fájdalmas kérdés, hogy egyáltalán mi szükség van a költészetre, illetve miben is áll a költészet, mi­ lyen viszonya van a versnek a nyelvhez és a léthez, mit csinál voltaképp egy költő, és mi az, amit akár egyetlen vers is hozzá tud tenni - hadd használjak most itt én nagy szavakat - a teremtéshez. A válasza pedig épp a műveltségre, azon belül is az évezredes, természetesen szövegeken keresztül átöröklődött tudás védelmében áll. Merthogy erre a tudásra épp azért van szükség, mondja, és mutatja is saját példá­ ján, hogy önmagunkat definiálni tudjuk, hogy saját élményeinket és tapasztalatain­ kat valahogy le tudjuk írni, el tudjuk helyezni, azaz hogy ezeket valamiképp képe­ sek legyünk értelmezni. Nála tehát a műveltséganyag nem önmagért van, pláne nem magamutogatásból vagy elitizmusból, hanem, ha úgy tetszik, szükségszerű­ ségből: az emberiség, legalábbis az európai emberek közös gyökerét jelentő történe­ tek az élmények kimondásának feltételei, nélkülük nincs megfogalmazható tapasz­ talat sem. A múlt tehát minden esetben a jelent értelmezi, úgy, hogy a jelen integ­ rálja a múltat, legalábbis a múltnak azt a részletét, mely dialógusba állítható az éppen történővel. Nagyon érdekes, amit maga Tőzsér Árpád mond ehhez is kapcsolódva: „Az írás mint művészet valószínűleg nem is más, mint korokra visszanyúló emlékezet, vir­ tuóz mnemotechnika plusz erős akarat." (Szent Antal... 177.) - azaz a szövegemlé­ kezet teszi lehetővé az írást, korábbi szövegek formálódnak át az újonnan születő szövegekben, de a szövegek emlékezete nem más, mint maga a műveltség. Művelt ember az, aki sok szöveget ismer (az más kérdés, hogy szövegen csak az irodalmi kánon részeit értjük, vagy mondjuk a dalszövegeket is). A Szent Antal disznaja című napló (2008) egy másik bejegyzésében mindez ezzel egészül ki: „általában csak arról támad eredeti gondolatom, amit olvasok. Amit élek, arról nagyon ritkán." (62.). Vagyis Tőzsér elveti az eredetiség illúzióját, és az intertextualitást a szöveg létmódjának állítja be, saját művét az irodalom egészétől függő, csak más művek kontextusában értelmezhető és értelmes szövegekként látja, hiszen részben, vagy talán teljesen azokból épült. Ez nagyon is modem, sőt posztmodern gondolat, és egyébként, néhol önironikusan, magukban a versekben is visszaköszön: „minden csöcsös vers után megfordult, / minden stílus alá benyúlt, / amit tudott, mindent lenyúlt" (Mittel Ármin) Bonyolítja a helyzetet, hogy Tőzsér, mint már említettem is, saját magát is rend­ szeresen idézi. Mégpedig úgy, hogy régi, gyakran nem is csak egyszer megjelent 58 �szövegeit veszi elő, és azokat kisebb-nagyobb módosítások után újraközli. Hosszan lehetne sorolni az egyes versek transzformáció-történetét, itt most csak néhány érdekesebbet emelek ki: a Finnegan halála című 2001-es verseskötetbe az előző, Leviticus címűből négy verset vett át, köztük a Leviticust, melynek azonban alcíme változott: „anakronisztikus triolettek" helyett „apokrif" lett. A Glossza című vers Sebastianus címmel és ugyancsak új alcímmel szerepel, ahogy az Euphorbos monológ­ ja is új alcímet kapott: itt a „miután Augustus neki is megkegyelmezett" helyett a „Mitogramma Pierre Corneille Cinnájához" olvasható. A Szlovéniai Mindenszentek­ ből pedig J. J. Triesztjében lett. A Mittelszolipszizmus című válogatáskötetben (1995) a Jalousionisták volt az egyetlen olyan vers, mely kötetben korábban nem jelent meg, de aztán később ez is útra kelt, és viszontláthattuk a Leviticus és a Tanulmányok költőportrékhoz című verseskönyvekben is. De legyen arra is egy példa, hogyan lesz Tőzsérnél néhány régi versből egy teljesen új: a Mittelszolipszizmus című szöveg hat része az Adalékok című kötetben megjelent három versből állt össze: az Egy felkoncolt születésnap nézőterén cíművel indul, melyben a strófák sorrendje az eredetihez ké­ pest felcserélődik, majd a Körök következik, végül pedig az egyesítés előtt Bejárat Mittel úr emlékeibe címen létező verset olvashatjuk. Sokat gondolkozhatnánk azon, vajon a korábbi versek ezzel a művelettel törlődtek-e - vagy ezentúl itt is, ott is léteznek, más-más funkcióban, azaz, mondjuk, egy Összes versek kötetben kétszer is szerepelhetnek majd. A szöveghatárok instabilitásának híveként nagyon is üdvözlöm ezt a módszert, kifejezetten izgalmasnak látom, ahogy Tőzsér újra és újra demonstrálja, hogy egyet­ len szöveg sincs soha készen, mindig és minden átalakítható, áthelyezhető, új jelen­ tésekkel tölthető fel, és ami ugyancsak lényeges: minden szöveg a szerző „birtoká­ ban" marad a közlés után is. Azt bármikor visszaveheti és felülírhatja, és sok eset­ ben él is ezzel a jogával - végső soron az olvasóknak kedvezve ezzel. Ha pedig a hagyomány választást tárgyalva azt mondtuk, Tőzsér konzervatív ízlésű alkotó, itt, a szöveg megszületéséről és létmódjáról beszélve nagyon is nyitott és kísérletező kedvűnek kell őt látnunk. Mert nemcsak a szövegek határai nyitottak, hanem a korszakhatárok is: a későmodem és a posztmodem poétikák közötti választás nem éles, lehet, sőt, mint látjuk, sokszor kifejezetten előnyös a kettő közötti egyensúlyo­ zás, a köztes állapot vállalása. Az eredetiség ugyanis nem feltétlenül az új formák­ tól függ, hanem akár a régi és új megfelelő arányú összegyúrásán, vagy épp a régi­ ből épített új pillanatnyi megcsillanásán múlik. így születhet meg egy saját szabályai szerint működő, alkalmanként a szabad verset egészen a prózáig feszítő, versben is esszéigényű költészet, melyben a figye­ lem egyre inkább a végső kérdések felé terelődik, és még a játékokban is egyre komorabb színeket fest. A gyász- és halálversek, illetve a kórházi versek mélyén megint nagy szavak jönnek! - az élet értelmére vonatkozó kérdések bújnak meg, minden fájdalmukkal, nyugtalanságukkal vagy épp reményvesztettségükkel. Hi­ szen a transzcendencia jelenik meg a leghétköznapibb cselekedetekben is, Tőzsér pedig mindenhol lényeges és árulkodó részleteket sejt és keres. Néhol szándékosan enged az irracionálisnak látszó, a biztonságot ígérő logikai renddel vitatkozó kö­ vetkeztetéseknek, mert a titkok, a lét titkai talán épp egy nehezen megfejthető illo­ gikus rendbe szerveződnek (ha ezt nem helyesebb inkább rendetlenségnek nevez­ ni). A versbeli beszélő környezete így egy hatalmas rejtvénnyé alakul át, mindenről 59 �filozófiai kérdésekre lehet asszociálni, minden a személyes érzékelés részévé válik, azaz mindenhol megjelenik a metafizika. A Nő, dupla Axel előtt című versben pél­ dául egy műkorcsolyázó mozdulataiból, az ugrásra való felkészülésből asszociál Tőzsér a létkérdésekkel való szembenézésre mint a sötétbe való ugrásra, a Csatavirág címűben pedig egy életre kelő virágszál lesz a létezés örök változásának és harcá­ nak szép költői képe. A homokóra nyaka mint léttér pedig már e költészet több pontján is feltűnő, nagyon is jellemző és pontos képpé vált ebben a mélyen gondo­ lati, de természetesen nem annyira az eredeti filozófiai meglátásokkal ható versvi­ lágban. Azért „természetesen", mert a vers nyilván nem filozófiai műfaj, ezért nem is alkalmas új tételek megfogalmazása. Sokkal inkább a meglévők, köztük az eset­ leg közhelyesen hangzók újraformálása, vagy személyre szabása lehet a célja. E költészet egy másik arcát mutatják a kísérletező, avantgárd ihletettségű szöve­ gek, melyekkel például a Történetek Mittel úrról című kötetben találkozhatunk. A formabontó prózaversek és a néhány képvers egészen bátrak és izgalmasak törede­ zettségükben, szigetszerűségükben, ketté- vagy háromfelé szakadtságukban. Ki­ emelkedik közülük a Tépések, mely szétszabdalt, szabálytalan darabokra tépett szövegek képében jelenik meg. Egy félig kész ház „kettétépett megfakult fényképe" a kiindulópont, melytől távolodva, éles váltásokkal, meglepő ugrásokkal jutunk el ez esetben az irodalmi hagyománytól messze eső területekre is. Például El Greco apokaliptikus Toledójáig, Szondi Lipót Sorsanalíziséig, vagy Bergman Csendjéig. A többértelműség, sőt a szövegvers identifikációja, a linearitás felszámolása, a köz­ pontozás elhagyásával a grammatikai biztonság megszüntetése, illetve a művészeti ágak közötti bizonytalan párbeszéd szabadjára engedése jellemzi ezt a különös verset, melyben még a beszéd alapegységei, a szavak is eltörhetnek. A káosz mö­ gött ugyanakkor mindig ott az alkotó, aki nem véletlenszerűen rendezte el a törme­ lékeket, hanem nagyon is ügyelve az egyes részletek formájára és helyére. Tőzsér mindenesetre ezzel a kísérleti szöveggel mutatott valamit a vizualitás lehetőségei­ ről, de még ebben is elrejtett nagyon erős, idézhető és elgondolkodtató állításokat például a bűnről, a bűntudatról, a halálról és a múltról. Megint egy másik szempont: ritkán tesz jót egy műnek, ha ráragad valamilyen jelző, és aztán az önálló életre kel. Tőzsér verseire a „mittelség" jelzője ragadt rá, de ez olyan távolinak, megcsináltnak és modorosnak hat ma már a kritikákban, hogy nem csodálható, ha Tőzsér maga is tiltakozik ellene, ha szeretne szabadulni tőle. Sok-sok kritikában felbukkan ez a fogalom, sokszor csak automatikusan, közhelye­ sen. De nagyobb baj, ha szűkítő értelemben használják, azaz egy olyan skatulyába zárják vele ezt a költészetet, melynek a kereteit ugyan ő maga teremtette meg, de amelynél aztán sokkal távolabbra, sokkal nagyobb terek bejátszására tört. Termé­ szetesen a kelet-európaiságról van szó, azon belül is a kelet-európai kisebbségi létről, annak minden politikai felhangjával együtt. A versek azonban ennél általá­ nosabb, a személyes sorsot és gondolkodásmódot még ennél is mélyebben megha­ tározó, de ami fontosabb: nem ennyire helyhez és időhöz kötött problémákkal dol­ goznak. Épp öt éve nyilatkozta Tőzsér a következőket: „Mikor a Mittel-verseket kezdtem írni, valamikor a hetvenes évek végén s a nyolcvanas évek elején, Mittel Ármin »mitteiségét« a legtöbb kritikusom csak Közép-Európára és a kisebbségi létre vonatkoztatta, holott bizony ez már akkor is sokkal többet jelentett. Jelentette a Mittel-verseim esszé-epika-líra közötti átmenetiségét és az európai-közép-európai 60 �olvasmányaim intertextuális egymásra vonatkoztatottságát, ha úgy tetszik: a »köztesség poetikáját« is." (Népszabadság, 2005. szept. 8.) Tehát a bizonytalanság, a nyugtalanság, a köztesség, azaz a sehová sem tartozás élménye szólal itt meg, melyben természetesen a másik oldalon ott van az az otthonosság is, melyet a kul­ túra, azon belül is az irodalom közvetít ugyanazon beszélő relé. Afelé a valóban egyedi versbeli figura felé, aki tehát a hátrányát előnnyé tudja formálni: saját sze­ mélye is egy találkozópont lesz, a különböző kultúrák nyitott, beszélgetésre hívó találkozóhelye. Végül hadd beszéljek kicsit hosszabban a Tőzsér-költészet összegző művéről és csúcspontjáról a 2006-os Faustus Prágában című drámai költeményről. Itt voltaképp egy identitásdrámáról van szó, melynek központi alakja az a Szenci Molnár Albert, akinek bécsi katedrát ajánlanak fel, de feltételül szabják, hogy református hitéről katolikusra térjen át. Molnár a döntési helyzet feszültsége miatt epilepsziás roha­ mot kap, eszméletét veszti, és ezalatt látja álmát, a Lucifer által elszámoltatásra Prágába rendelt Faustról. Ébredés után meghozza döntését: inkább vidéken marad, de hitét nem adja fel. A müvet záró monológ az önmagunkkal szembeni tisztesség­ hez szóló óda, melybe beleszövődik az önazonosságot szavatoló kulturális örökség tiszteletének igénye is. Ez a döntési helyzet mint életszituáció azonban egyáltalán nem középkori specialitás. Tőzsér darabjába könnyű belelátni a diktatúrák ezreket megnyomorító logikáját, vagy épp a többségi állam néhol csak Finoman jelzett elvá­ rásait a másságát őrizni igyekvő polgáraival szemben. Molnárnak csak a hitét kel­ lene megváltoztatnia, és kinyílnának előtte az egyetemek kapui - és ez a csak itt valóban nem idézőjeles, hiszen a korban az erre vonatkozó erőszak egyáltalán nem volt ritka, ahogy az engedelmesség sem - ahogy a darab másik fontos és nagyfor­ mátumú szereplője, Campanus, az író, meg is hozza a hatalom által elvárt döntést. Megrendítő az a pont a műben, ahol Tőzsér élesen fogalmazza meg azt a voltaképp kegyetlen kérdést, hogy lett volna, ha Szenci Molnár nem magyar-latin, hanem cseh-latin szótárt szerkeszt, ha nem magyarra, hanem cseh nyelvre fordítja a zsoltá­ rokat. Vajon nem lett volna ugyanolyan teljes az élete, nem lett volna ugyanolyan nagy a történelmi szerepe? Azaz: vajon az ő személyiségéhez feltétlenül hozzátar­ tozik protestáns hite és magyar nyelve? És miért ne változtathatná meg mindezt, ha élete ettől biztosan jobbra fordul? Egy mai, haszonelvű logika szerint ezek a kérdések valóban komoly fejtörést okozhatnak, ám a tőzséri világban hosszú ideje a moralitás az, ami az egyéni cselek­ véseket meghatározza. Ezért a drámában megjelenő identitáskérdés sem pusztán önismereti vagy a történelmi determinizmusra ráutalt probléma, hanem morális, a felelősséget és a hűséget is tematizáló feszültségpont. A darab azonban - a versek­ kel szemben - arra is lehetőséget ad, hogy a szerző ezt a problematikát több néző­ pontból világítsa meg, a dialógusokban érveket és kontraérveket sorakoztasson fel. A Faustus Prágában műfaja szerint drámai költemény - ugyanúgy, mint a Goethe-féle Faust vagy Az ember tragédiája - , azaz valahol a dráma és a líra között elhe­ lyezkedő szöveg. Ennek megfelelően a cselekményszövés, és a drámai akció volta­ képp háttérben marad, a mű nyelvi megformáltságára esik a nagyobb hangsúly. De ez nem is csoda: Tőzsér elsősorban költő, aki a drámai keretek adta szereplehetősé­ gekkel élve beszélteti a történelmi és a kulturális múltból a saját szövegébe behívott figurákat - és ebben a legjobb. Sajátos egyveleget, egy fiktív nyelvet alkot, melyben 61 �az archaizáló, latinos magyarsággal megszólaló Shakespeare-kortársak a maga természetességével használják a bibliai metaforikát, de közben egy-egy modern, kifejezetten huszadik századi kép pezsdíti meg a szöveget. Azt a szöveget, mely a fenti kérdések mellett a Tőzsér-életműnek az önmeghatározás sziszifuszi feladatát célul kitűző vonulatába is beleilleszthető. Hiszen nem nehéz a könyvben megjelenő konfliktust a kisebbségi sorsban élő értelmiségi (gyakran kívülről gerjesztett) belső konfliktusának látni. A hazából szülőföld, az anyanyelvből kísértéseknek kitett nyelv lett: csak Mefisztó tudja mindig a könnyebb, sikerre vezető utat. Tőzsér Árpád költészete, költészetének legsajátabb arca ebben a műben különös sűrűségben jelenik meg, de persze nem tolja félre a korábbi verseket sem, az ezután megszületőknek viszont új utakat nyit. Ez a valóban elkötelezett, önmagához hű, de a hangsúlyait szinte kötetről kötetre áthelyező költészet biztonsággal nevezhet­ jük klasszikusnak, azaz a megszerkesztett, önmagában kérdésessé nem váló, ámde a metafizikai kérdésekre választ kínálónak. De egyben jeleznünk kell reflektáltságát, nyitottságát, megújulásra való igényét. A versek utalásaiból, idézeteiből, alcím­ szerű célzásaiból jól látható, hogy Tőzsér pontosan tudja, mely költészeti beszéd­ módok a leginkább párbeszédképesek napjainkban, miféle divatok alakítják a vers­ ízlését, mi az, ami menő, és mi az, ami ciki - épp ezért különösen feltűnő, hogy ő mégis valami mást, és érdekes módon nem is feltétlenül a trendekkel ellentétes dolgot szeretne csinálni. Célja alighanem az, hogy átvigye, átmentse, azaz megtartsa a költészet hagyományos, önidentikus kérdéseit egy szándéka szerint posztmodern státusú líraszemléletbe, vagyis az azt kérdésessé tévő ítéleteket nem megkerülve beszéljen továbbra is életről, halálról, erotikáról és Istenről. Közös öröm, hogy ez ilyen magas szinten sikerül neki. 62 �K ő r ö ssi P. J ó z se f A regényolvasó - Pál József hatvan éves (Laczkó Pál harminckettő, Kiscseri Mihály tizenegy) Amikor megismertelek, csaknem minden tudtál, annál is többet, mint amit tudni illett egy valamire való irodalmárnak (hogy értelmiségiről ne beszéljek) a határon belül és kívül teremtett (aktuális) irodalomról. Amiről nem tudtál, az nagy valószínű­ séggel nem volt, nem volt aktuális, és csak később (körünkben) vált azzá, vagy nem kellett tudni róla. Azt, ami később lett aktuális, titokzatos mosollyal kísérve, meglepe­ tésnek szántad (titkoltad). Társaságodban (sokszor azon kívül) ma is gyanakvással keresem: vajon mi az, amiről tudnom kellene, és nem tudok, és tudom, hogy tudod. (Csaknem) mindent tudtál abból, ami tudható volt, és, ami nem - klasszikusaid­ ról. Soroljam Balassitól Csokonain át, József Attiláig (a nevét se merem leírni), Rad­ nótiig? Mikszáth nevét sem merem leírni, a zsoltárokon át Móriczig, Kosztolányin át Grendel Lajosig. Hol marad Farkas, Szilágyi (ezúttal István)? Az akkori Temesitől, a mindenkori Esterházyig (nagy ellentét!). Ismerted (nem csak azt), amit annak neveztünk, és a hátterét (nem csak azt, amiről tudtunk). Azt kellett gondol­ nom - félve - hogy az egyetemes magyar irodalom története járkál érdekes fejed­ ben. Hát nem érdekes?! Jókedvűen menetelve anekdotáztál az irodalomban, és anekdotázva meneteltél már akkor is (belőle kifelé). De mértékkel: már akkor tudva, hogy centizni kell; az anekdota akkor vehető komolyan, ha kevesebb hangzik el belőle, mint amennyit hallani szeretne az ember. Közben kianekdotáztad magad, miből is? Hát ugyanab­ ból, valamelyik irodalomból. De az egyikben, az egyben, ami a sajátod és a barátai­ dé, abban bennmaradtál! És, ha ez nem is minden, bőven elég, és nem kevés. Meg nem hatódtál (ritkán, mégis), de hatottál, és hatsz, látod: neked írom. Régről hozott klasszikus történeteiddel - hogy ott maradjunk, az aktuálisnál - rendbetetted (te nem akarod tudni, pedig mondtam nemrég, hogy számítanak rád; le­ gyen nehéz!), szóval klasszikus szórenddel rendet raktál mindennapjaink klasszikus történetei között. Írókat bontottál le, (képző)művészeket, zenészeket építettél fel, amiről beszéltél, már akkor mind a ma (2010) életműve volt, mintha tudtad volna. Szilágyi Domokos, Nagy Pál, Domonkos István (Kormányeltörésben), Lászlóffy Ala­ dár, Csiki. Soroljam még, meddig? Rangsoroljam befogadó szellemi barátaidat? Ezerkilencszáznyolcvannégy vagy nyolcvanöt. Egyszer csak elhallgattál, és hallgatsz, hol elhallgatsz ma is. A regényolvasó elhallga­ tott hiába üzente neki a szalmakomisszár, ne álmodj, ő mégis álmodott és elhallgatott. Keresünk a régi helyeken, tudod te, hol. Nem vagy ott (se). Hogy aztán elő gyere egy pontosan szép mondattal, amely már nem történet, de pontos mondat a törté­ netről. Hogy aztán eltűnj, eltűnhess megint. 63 �A tudatlan ember, mint én is voltam akkoriban (és maradtam hozzád képest máig), a tudatlan ember, amikor Pál Jóska megállíthatatlanul és gátlástalanul jött (jön) a (könyv)címekkel, nevekkel, pontos dátumokkal, szóval a tudatlan ember, még ma is azt hiszi: akkor, amikor vicceltél (huszonöt évvel ezelőtt, meg tegnap) csak vic­ celtél. Holnap meg azt: meghúz, hülyéskedik, éppen megvezetni készül. Hiszen tudós - kimondom! - , ha ember is. Voltak évek, amikor nem kerültük egymást, de elkerültük, és szóba nem állhattunk egymással. Pedig tudjuk (tudom), egymást tudóként szerettünk egymásért (akkor is), csak nem akarták, hogy tudjunk róla, nem engedtük, hogy tudhassunk róla, politika. Tudomásom szerint egyetlen prózakönyvedet - Szalmakomisszár a címe - Laczkó Pál írta, 1981-ben jelent meg, Földi Péter illusztrációival. Találó, Panelrés című ver­ seskönyvedet Kiscseri Mihály jegyzi, lektorálta Zalán Tibor, Dukay Nagy Ádám szerkesztette, illusztrálta - 36 év után megint - (nem ugyanaz a) Földi Péter. Je­ gyeztél jónehány (nem csak helyben) jelentősét Pál József néven is. Közben bementéi a Parlamantbe. Ne gondolkodj ezen, nem ez az életműved. Az te magad vagy, holott lehettél volna mások életműve is. És lehetsz még mások életműve. Ha írtak rólad, műveidről, emlegették - és megemlegetik - műveltséganyagod „ne­ mes építőelemeit", „nyelvi képességeidet". Szóval féltek és hála istennek félhetnek is tőled: műveltséged, tudásod, s ahogy hivalkodás nélkül, alázattal élni tudsz ezek­ kel - (viselkedésed ebben a ködben) tarol szűk, és egyre szűkebb környezetedben. Ma aztán tuti, kedves konzervatív, hagyományt stílusosan (nem feltétel nélkül) tisztelő barátom, hogy többet várnak tőled. Ha már elárultad, add is ki magad, Regényolvasó. Hát lehet, hogy ez a baj. Félünk a tudásodtól, hát lebegünk (közted és közted), így aztán egyedül maradsz, nincs kivel megmérkőznöd. Maradtál volna műveletlen, félművelt, születtél volna ostobának, győztes lehetnél. De! A meccseket te hívod, hogy aztán majd - mint ütközet nélküli győztes - mosolyogva mellénk állj, például a Kis-Zagyva parton, például mellette egy hídon, egy kocsmában, és egy másikban is. Aztán a kávéházban, az étteremben szerda este. Sohasem, képviselőként sohasem Budapesten. Megkérdezhetném, ha lenne kitől, hol vannak Laczkó Pál újabb prózái, Pál Jóska (hurcolt) csomagjainak melyik rekeszében. Titkon, csak bízhatunk benne, ő, Pál Jóska még tudja, hol is keresse. S egyszer csak előállsz kötettervvel, készkötettel, kérem. Nem mintha a Szalmakomisszárt nem kellene sürgősen újra közzétenni! A Könyvedet jó huszonöt éve olvastam, most, születésnapra készülődve, kerülő úton, baráti segítséggel jutottam hozzá; avatott könyvtárak is egy-egy példányt őriznek belőle, ha; a szörny - szörnyű! (Tegye meg valaki, hogy Salgótarjáni Pál József (rejtőzködésed új neve!) születés­ napjának megünneplése után digitalizálva hozzáférhetővé teszi ezt a kicsiny, de 64 �annál értékesebb életművet a neten, múltunk, jövőnk és korunk őrült kísérletének világvásznán. Csak azért nem így fogalmaztam: „kicsiny, de annál lényegesen érté­ kesebb életművét" - mert súlyát vehettem volna el az életműnek, amely - egykönyvnyi?, kettő?, három? - és/tehát nem kicsiny). Addig is, amíg azt megtalálom, el kell mondanom neked, Jóskám, hogy mindenki meghallhassa. Azok közé az íróim (művészeim) közzé sorollak, meggyőződésem, hogy közéjük tartozol, akiket inkább tesz boldoggá a gyűjtés, a tudás halmozásá­ nak, a tudás begyűjtésének, a készülődésnek az élménye, mint az írás (gyakorlása). Nem mintha elfárasztana a készülődés, téged éppenhogy nem a készülődés élmé­ nye visel meg, hanem az tart meg. Az tart meg. Annyira, hogy nekiengeded ezt a szörnyet, a készülődés szörnyét - ketrecben egeret a macskának - az üres papírok­ nak (te írod). És ülsz fölötte (ketrec még, vagy már nem, mindegy), néha felülkere­ kedsz, legyőzöd a macskát. Felfalja az élmény a készülhető művet. Az élményször­ nyet a készülő mű szörnye, önző mód, élvezkedsz (bűnösen). Megbocsájtható a megbocsájthatatlan? Születésnapon? Kívánom, magunknak, hogy legyőzhesd a macskát. Hatvan évesen váltsak filozófiát? Megpróbálni, miután már próbálkoztál vele, mindig lehet. Olva­ som válaszod: „[...] a soraimat olvasók közül bárkiben felmerülhet a kérdés, hogy ismerve a tit­ kokat, miért nem látok neki magam is egy regény megírásának. A kérdés naiv [...j Ugyanis a regényíró lehetőségei mindig korlátozottabbak, mint a regény olvasóéi." (1973, huszonhárom éves, a kötetben megjelenés idején 1981-ben, harmincegy.) Mégis! A Regényolvasó fiatal hőse mindent elkövet azért, hogy olvashasson, az olvasás háborítatlan feltételeit szülei hagyatékénak (ház, kert, gazdaság) eladásából teremti meg. A végkimerülésig olvas. Beleőrül az olvasásba, még nem beteg, és nem tudja, hogy az lesz. A keretnovella hőse arra ébred, hogy fehérköpenyes ápolók veszik körül, és olthatatlan olvasási vágy tőr rá. Túl a történeten, a napokban (2010!) újraolvasva a novellafűzért, (őszinte) döbbe­ nettel fogadtam be nyelvi korszerűségét, a szerkezet feszültségét, a tudatosság poklát. Nagy szavak! (Nem baráti) tisztelettel adózom hőse intellektuális, és hét­ köznapi gyötrelmei előtt. És kérdem: miért csak ennyi?! A tudás pokla, ha ott van minden mondatában, miért - miért! - csak ennyi? Miért ennyi sok? Ezért: „Minden erényt rajtam kérsz számon, csupán azért, mert ismerni vélem - képzelegsz - az emberi gyarlóságot. Sokat, persze, nem tévedsz, bár ezzel 65 �a hévvel - ha terelnéd - akár dicsekedhetnél is velem. Athén szerte. Vagy engem vagy téged (mindkettőnket: ez a valószínűbb) a megkergültek közé sorolnának.(Tán anélkül is.) Maradjon hát minden így. Szórd mihaszna szavaid. Szórd. Vagyok. Vagy. Ennyi elég." (Szókratész nyugodt. Kiscseri Mihály: Panelrés) Jóskám! Egy mindenkori egyetemi kurzus, ha nem is az Egyetem (közel van hozzá mégis) hallgat téged, és, ne legyen benne semmi túlzás, tanul, mindig csak tanul tőled. Ezt is, (sajnos) azt is, büszkén, méltósággal emezt és amazt is. Tudod te, nem csak te (tudod), miról álmodozom, amikor születésnapod alkalmából (holnap lesz, ma még csak október harmadika) rád gondolok. Hát persze, hogy arról, hogy egészségedre olvashassunk! Isten éltessen, ha még van (vagy már megint), biztosan éltet! 66 �T a l á l k o z á s i p o n t o k N agy C silla Városi kurzus Beszélgetés Gyenes Gábor grafikus-illusztrátorral Urbanic, azaz „városiasság": ez a címe Gyenes Gábor legújabb, számítógépes és klasszikus grafikával készült sorozatának, amely nemcsak technikáját, hanem témáját tekintve is jel­ lemzi alkotóját. A Pozsony-Kassa vonalon ingázó grafikus-illusztrátor a klasszikus megol­ dásokat és a computer nyújtotta lehetőségeket izgalmasan ötvözi, nemcsak az említett soro­ zatban, hanem könyvillusztrációiban, vizuális terveiben is. - Miért épp a város? - A képzőművészeti főiskolán nemrég védtem meg a bachelor szintet nagymé­ retű mélynyomású grafikákat készítettem: tulajdonképpen minden, amit savval és manuális eszközökkel el lehet követni a fémen, az el lett követve a munkaanyago­ mon. Általában mindenki maga hozza a témát, és így azzal tud foglalkozni az em­ ber, ami tényleg érdekli. Nekem az utóbbi időben ilyen volt az urbanizáció: abból indultam ki, hogy városban lakom, és tulajdonképpen eddig mindig is városban laktam. Tudod, sajátos dolog, amikor az ember buszon utazik, vagy a tömegben mászkál ide-oda, van egy ilyen érzés, hogy egy vagy a sok közül. Ez az abszolút egyedüllét: amikor a sok ember között elveszel, és a sok új arc ül veled szemben, homogén valami lesz számodra az emberi tömeg. És ebből az érzésből generálód­ nak (számomra) a képek. Kassa, a szülővárosom és Pozsony is meghatározó, de kicsit másképp. Érdekes, hogy amikor felköltöztem Pozsonyba, nem tűnt különbö­ zőnek a két város, viszont amióta hosszabb ideje ott élek, Kassa valahogy „össze­ zsugorodott". Úgy értem, változott az érzés, amit kivált a hely. Struktúrában pedig abszolút különbözik a kettő, már amennyire különbözhet egy országon belüli két város. Az egyik centrális valami: Kassának főutcája van, és ahhoz képest nyílnak a mellékutcák, a közepén van a katedrális, a színház. Pozsony pedig sokkal organikusabb, kusza utcák nyílnak egymásba, és semmi sem derékszögű. Az arányok is mások: az ottani koronázási templom, bár méreteit tekintve hatalmas, mégis úgy hat, mint egy vidéki templom, ami fel van nagyítva. - Építész szakon már szereztél egy Bc-fokozatot, amikor jelentkeztél a képzőművészetire. A város témáján kívül, hogyan kapcsolódik (kapcsolódik?) egymáshoz a két terület a munká­ idban? - Igen, de ezt is „az elejétől" kezdtem, most vagyok ötödéves, jövőre diplomá­ zom képgrafika szakon. Úgy érzem, mint embert változtatott meg az építészet. Eleve az, hogy nem 19, hanem 22 évesen, elvileg érettebben kerültem egy olyan helyre, ahol az ember könnyen el tud veszni, mert liberális közeg, szükséges egyfajta önállóság. Emellett, az építészet megtanított arra, hogy mindent koncepció szerint építsek fel, a tudatosságot jelentette, ami nem formailag jelenik meg (nem vonzódom 67 �különösebben a geometriához vagy a térbeliséghez), de azt érzem, hogy minden, amit csinálok, átgondolt, koncepciózus (koncepcionális). - A számítógépes grafika, amivel az Urbanic-sorozat is készült, eleve tudatosságot, ter­ vezhetőséget feltételez. - Részben igen, a számítógép például arra is nagyon jó, legalábbis számomra, hogy előkészítsek egy koncepciót: nyilván sokkal könnyebb így kipróbálni egy színváltoztatást, mint átfesteni a képet. A számítógépet egyébként - nagy-nagy klisét fogok mondani - jól kell használni, és ennyi. Olyan eszköz, mint bármely másik, lehetővé teszi a sokszorosítást, csak épp végtelen mennyiségben. Ez persze ellenérzést is kivált, de gondoljunk arra, hogy a litográfia megjelenése is hasonló indulatokat váltott ki. Nincs nagy különbség: a klasszikus grafika is lényegében sokszorosítható, síkbeli, képzőművészeti alkotás. Általában arról van szó, hogy egy hordozót készítünk el, egy lemezt, fémből, műanyagból, fából, tehát olyan anyag­ ból, amelynek meg van munkálva a felülete, és erre hengerelünk festéket, majd kinyomtatjuk, vagy bedörgöljük, és a felületét lecsiszoljuk, és letöröljük a festéket. Ilyenek a linómetszet, fametszet, rézkarc, rézmetszet, litográfia - én leginkább a maratásokat (tehát a mélynyomásokat) szeretem, de jó, ha ezekbe a technológiákba az ember valami újat be tud hozni. És a számítógépes grafika gyakran együtt jele­ nik meg ezekkel a technikákkal, megkérdőjelezi és továbbgondolja a létjogosultsá­ gukat. Érdekes persze a műalkotás kérdése: a képzőművészet felé van egy sajátos elvárásunk, látni akarjuk az alkotó kézjegyét. Érdekes, hogy az illusztrációnál nem várjuk el, annak az eredeti megjelenése épp a sokszorosított könyv. - Tavaly jelent meg Szászi Zoltánnal közös köteted, a Kamasz, de korábban is készítettél már illusztrációkat. Nem jelent túl nagy kötöttséget alkalmazkodni a szöveghez? - Összesen öt kötetet illusztráltam, a Mátyás király-mesékből álló gyűjtemény a Pozsonyi Illusztrációs Biennálén 2007-ben díjazott is lett. Szeretek illusztrációkat rajzolni, bár a képzőművészek többsége nem szívesen reagál valamire: ellentétben a filmmel és a színházzal, ahol valamiféle participáció van, itt az ember kitalálja a programját, és azzal meg van oldva. Az illusztráció pedig pont olyan, hogy a kép­ nek a nyelv segítségével kell kommunikálnia, a grafikusnak pedig az alkotóval egyeztetnie. Számomra izgalmas, hogy a szöveg mindig másféle vizuális megoldást kíván, kihívás megtalálni a legmegfelelőbbet. A Szászi Zoltánnal közös kötetet, a Kamaszt (ahol ő a verseket, én pedig a rajzokat készítettem) élveztem a legjobban: lényegében magamból kellett kihoznom valamit, emlékekből összerakni, hogy tíz évvel ezelőtt, amikor annyi idős voltam, mint a könyv főszereplője, hogyan láttam a világot. Ennek eredménye a rajzokból, fotókból, akvarellekből számítógépes kol­ lázzsal szerveződő képi világ, amelyet a könyv felmutat. - Mit tervezel a közeljövőben? Újabb városok? - A 32. Győri Szimpózium nyerteseként júniusban kiállításom nyílik Győrben, egész nyáron látogatható lesz. A Rovás alkotócsoporttal pedig elnyertük a „Kassa kulturális főváros 2013"-projektben való együttműködés jogát, és már megvan a centrumunk: a kassai Löffler-villa lesz a helyszín, ahol a performanszoktól a kon­ certeken át a tárlatokig sok mindent megvalósítunk majd. Ahogy mondod, aztán újabb városok jönnek. 68 �K é p - t é r C s e r jé s K a t a l in Mireille és Lautrec egy műteremben Maurice Guibert T o u lo u s e -L a u tr e c a m ű te r m é b e n című fotográfiája1 Végre írhatok e fényképről. Felhagyva rövid időre kötelező penzumaimmal, hozzá­ láthatok e talált tárggyal való foglalatoskodáshoz, mert számomra objet trouvé Guibert fotója. Azóta látom, hogy nem az én felfedezésem, Hans-Michael Koetzle teljes nyolc oldalt szentel elemző bemutatásának Fotóikonok című könyvében2, kár. Elvette tőlem a képet. Nem veheti el, mert én másként gondolkodom e képről, s más érde­ kel e képben, mint őt. E képekben, mert nem egyetlen kép van itt, hanem mindjárt hét, netán nyolc... Minden porcikája érdekel e képnek, rétegzettsége a legremekebb elemzőt is magához vonzhatná, én csak jegyzetelni szeretném, befejezetlenül hagyva. Valóságos tűzijáték: hová nézzek az átfogó, izgatott első tekintet után? A nőt nézzem, aki mezítelen, és nem is olyan szép. Miért lenne szép attól valaki, hogy fiatal és meztelen? Vagy attól, hogy prostituált? Nem is olyan fiatal, viszont teljesen meztelen, hacsak a félrefordított, hajtól takart láthatatlan arc s a kezében lévő lán­ dzsa nem öltöztet. Vagy nézzem Lautrecet, a kedves kis bohócot: jó érzéstől áthatva nézelődik zsebre dugott kézzel, s mind neki, mind Mireille-nek annyira természe­ tes, ami itt történik, hogy nekünk is azzá válik. Lautrec is lehetne meztelen. Az meghökkentőbb lenne. Vagy oly erős a kép természetessége, hogy ha ő maga jól érezné magát pucéran, hát mi se firtatnánk3? A nő az egyik oldalon, kedvünkre szokatlan és megszokott, ismeretlen és isme­ rős egyszerre, úgy provokál, hogy prűd kell legyen, akit ez provokál, olyan finom és pikánsan intelligens az egész. Az arisztokratikus regiszterből4. A másik oldalon a másik jóleső momentum: egy tükör mint megtámasztott, hátratolt mellékalakzat, félig megdöntve. És lehet, hogy nem is tükör. Hanem festmény, szépruhás, félre­ forduló, a képből kifelé tartó nőt ábrázol, de homályosan látszik ez a nő, a kép üve­ gezve van, és ebben az üvegben tükröződik valami: egy szék; egy szék árnyéka. Egy szék támlájának árnyéka... Egy szék és három szék5. A tükör-üveg kerete olyasfélén csillog, mint a Las Meninas6 hátsó falán a képek közé zárkózó tükör a király s ki­ rályné kettős portréjával: ott világít így a belső szegőléc, mutatva, hogy amit látsz: tükör, és nem bekeretezett festmény. Tobzódom a képekben, van itt épp elég! Toulouse-Lautrec elődje és tisztelt példája Edgar Degas volt, műtermet is abban a házban bérelt a Montmartre-on, ahol ő lakott. Hódolata Degas iránt meglehetősen egyoldalú volt: a mizantróp Degas-tól legfeljebb néhány kegyes megjegyzésre fu­ totta. Degas, a fotó módjára vagy éppen a fotózás hatására, illetve a japán leleménytől megbűvölten - ki mondhatja ezt meg most már, ki kérdezhet Degas-tól - levágja 69 �képeinek széleit, kivágásai esetlegesek, nézőpontjai dimenzióváltók és szokatlanok. Véletlenszerűnek, dekomponáltnak tűnik, ami a festményre kerül. Ugyanez törté­ nik Lautrec képein is, és ezt látjuk Guibert fotóján: legalább három kép széle le van vágva, a fó kép az állványon pedig annyira föl van tolva, hogy szinte fojtogat a térhiány. A nagy kép széles keretben, a keret felső széle levágva, holott alul a csil­ logó padló tág és betöltetlen, üres, motívum nélküli sávban látszódik. Betöltetlen? Motívum nélküli sáv? A kép, a szöveg, a festmény, a fotó minden pontja arkhimédeszi pont. Miért ne lenne az, még ha nem tudatos rendezőelv alakí­ totta is ki ilyenre? így látjuk immár, végérvényesen. Dekomponáltság, a véletlenül elkattintott fénykép üdesége Mireille természetes mozdulatán, Lautrec arcvonása­ in. Másfelől viszont nagyon is sok, nagyon is zsúfolt és fontos a képek ottléte és nagy száma. Engedi, sőt szorgalmazza, hogy gondolkodjam róla... Miért ne lehetne ott egy lándzsa is, történetesen épp Mireille kezében?7 Jó volna tudni, ki Mireille, aki most, lándzsával a kezében, nagyon úgy fest, hogy épp önmagát nézi a föláll­ ványozott nagy képen.8 És ki Lautrec, aki Koetzle információi szerint a sok közül egyik testi hibáját rejtendő mutatkozik mindig, belső térben is, kalapban. Magam kedvesnek, szeretetre- és kíváncsiságra méltónak találom, nem rútnak. Afféle cso­ dabogár, utánozhatatlan tehetségű jóbarát, kinek társasága mindig megtisztelő: lándzsával, Mireille-lel, a valóságban s a fotón egyaránt. Hol van egyáltalán, s van-e a képi világnak határa? Amit látunk: lezártnak szánt, de Iezárhatatlan s eleve nyitottként befejezett képek. Képstrukturálási problémák a „klasszikus" és „modern" festményeken, a fotón. Látszólagos pongyolaság mögé rejtett virtuozitás a struktúra-alkotásban; titkos mélyszerkezet és kitakarva hagyott „gojzervarrás" (Mészöly Miklós kifejezése). Keretezettség, ismétlődés, átölelő, spi­ rális és da capo al fin e szerkezetek a Lautrec-kép világában, s az Ő nyomán, nyomá­ ban, hozzá híven, szeretetteljes, baráti kongenialitásban készült guibert-i fotón. Kimetszés, kiemelés, elszigetelés mint narratív formák. Ismétlésalakzatok, kérde­ zésalakzatok, nyitottságok. Mindettől oly vonzó, olyan mai, üde, nem fáradó, könynyűkezű mélység mindaz, ami Lautreckel kapcsolatos. Ezen felül: a szerző metalepsziséről („alászálló határátlépésről") beszélhetünk, Genette nyomán vonatkoztatva e „trópusból lett" figurát a képzőművészetre. A szerző, íme, választott fotónkon is „beavatkozik saját fikciójába". Fikció-e a Guibert-kép elénk tárta világ; konstruált, megszervezett pillanat, vagy spontán társulás - szükséges-e faggatnunk? Velázquez híres, már említett Las Meninasán is (legalább) két helyzetértelmezést azonosítanak a művészettörténészek: a kis in­ fánsnő és csapata modellt áll a vászon előtt figyelő festőnek, vagy a kis infánsnő és csapata épp most torpant meg udvarias meghökkenéssel a modellt álló királyi szü­ lők előtt. Melyik értelmezés fedi a valóságot? Mindkettő mellé érvek sora állítható. E bizonytalanságok által megvalósul a néző bevonása társként az értelmező aktus­ ba: metakommunikáció, transzgresszió, cinkosul hívás, „ki-beszélés" a képszöveg­ b ől További metalepszisek is érzékelhetőek a képvilág szintjei között: a festmény, a fotó szinteződő építmény, amelyben alagutak, átjárók, függőhidak biztosítják (vagy épp nehezítik) a közlekedést, önmegjelenítés: a szerző belép saját alkotásába; a fikción belül diegézis és metadiegézis képződik (engedtessék meg, hogy segítségül hívjam az irodalomelmélet e helyt is operatív kategóriáit!). Az életre kelő kép/a kép történetté válása a funkciót, netán személyt váltó narrátor (a mindentudó festő) 70 �közreműködésével. Egy metaleptikus, interaktív szerző/alkotó-fogalom jön így létre, s el kell fogadnom, hogy a festő/fotográfus, fokalizátor, kép-hős és szereplő, illetve kép-olvasó kérdéskörei (azaz a leosztott szerepek) módosulnak. A kép kerete, de maga a néző világa, melyből kipillant, s a képre tekint: az ablak metaforája. Beágyazott és külső elem egyszerre, egyfajta mise en abyme (kicsinyítő tükör; rezümé), Dällenbach nyomán, „amikor egy elliptikus narratíva kitöröl egy központi jelenetet, s a mise en abyme helyreállítja azt"9. E fotó képekkel van teli, mikro-világok, festmények tükörcserepein bomlik ki a látvány. Mi lehet a központi jelenet10, melyet az elliptikus narratíva kitöröl? Hans-Michael Koetzle írása, melyet kiválóan használhatunk képleírásunk hátte­ reként, elbűvöl, elragad tényeivel11. Megtudjuk például, hogy Lautrec buzdítói és barátai közt ott volt Émile Bemard és Aristide Bruant, bár én úgy vélem, a két sze­ mélyiség szerepe egymástól egészen elkülönböződő lehetett Lautrec életében. És azt sem hiszem el egészen, hogy Van Gogh is „fontos buzdítója" volt. Ugyanitt tu­ dom meg, hogy Lautrec 1886-ban a Montmartre-on bérelt műtermet a rue Tourlaque 7. alatt, ami tkp. a rue Coulaincourt 27., ami ma ugyanezen út 21., s Koetzlénél megszámláltatnak festményei, akvarelljei és grafikái is, sőt rajzai száma is megállapíttatik 5084-ben. Olvasóim ámulhatnak mástól (de biztos forrásból) szerzett tájékozottságomon s anekdotakincsemen, és forrásom, Koetzle maga is ironizál mindezen, így nincs semmi baj, mert nem én gúnyolódom felőle, hanem ő látja görbe tükörben önmagát. De hol marad a képből Lautrec; megidézhető-e öszszetett emberségében? Aligha. Legjobb, ha elfogulatlanul nézzük tovább Guibert pompásra szabott fotóját! Így elfogadjuk az ikonikus stádiumban12 való létet a preikonografikus, ikonografikus és ikonologikus helyett. Nézz, és láss! 1893-ban Lautrec megrendelést kapott a Rue d'Amboise-i nyilvánosháztól, hogy dekorálná annak egyik szalonját. A művésznek az a pimasz ötlete támadt, hogy a prostituáltakat ábrázoló XVIII. Lajos kori arcképmedalionokkal díszítse a falakat. És ekkor említi a legenda ama Mireille-t (vezetékneve eltűnt, talán még saját életé­ ben, nemcsak idő által elhomályosodván), aki annyira hálás lett volna a festőnek a megörökítéséért, hogy virágot vitt néki műtermébe. Talán épp az imént tette vázá­ ba a csokrot, s emelte fel helyette a festő-kellékek közül a lándzsát, miután (esetleg a merész fantáziájú fotós kérésére) ledobta kokott-gönceit, hogy a tisztább, egyértelműbb meztelenségre cserélje. A fénykép hátterében a festmény, melyet mindkét szereplő oly figyelmesen vizsgálgat, A Rue des Moulins szalonja. 1894-ben készült13, s ez a fotó keletkezési idejét is jegyzi. Netán Mireille is e ház lakója (nem az előbbié); netán őt magát látjuk láb- s farnézetben, féloldalról, merész és korántsem előnyös beállításban a képen? Ez itt egy fakóvörös nő ugyan, divatos hajviselettel, de miért ne lehetne ő a fotón szemlélődő barna Mireille: egy kokott nézi otthonosan kokott-önmagát a kokottok otthonos szállásán. Miért volna ez pikáns? Még Mireille mezítelen képe sem a test­ ről szól, s e szalon is fáradt, megtaposott félvilág, kívánság vágy nélkül. Az élet egyik lehetősége; a másik a Lautrecé, a harmadik a miénk, s melyik a legvonzóbb, legkalandosabb, vagy éppen legfakóbb? Indifferens minden Lautrec képein, akár az Eros vanné címűn: nem az erotika, a csábítás, s nem a csillogó bűn dominál. A kortársak azt hihették, Lautrec különös, befejezetlennek tűnő képei klasszikus előd nélkül valók, holott festőnk csodálta például a kora-reneszánsz mesterek közül 71 �Piero della Francescát és Domenico Venezianót, akik kiváló profilképeket festettek. A most vizsgált képünkön e hagyományhoz nyúl vissza Lautrec Mireille (?) profilportréjában. Matthias Arnold egy tanulmányában14 még Rembrandt-előképet is feltételez, de Vittore Carpaccio egy 1500 táján festett bordély-festményét (Kurtizánok állatokkal, Museo Correr, Velence) biztosan. S további festmények azonosíthatók, további adatokkal, ha ismét Koetzléhez fordulok: „A fotó bal oldalán Georges-Henri Manuel (ma Zürichben a Bührle gyűjteményben) 1891-re dátumozott egészalakos portréjának a széle látható. Kissé odébb jobbra, a ruhátlan nő lábai által félig elta­ karva, egy vázlat látható, a címe Monsieur, Madame és a kutyus. A Harisnyát húzó nő című, ma a Musée d'Orsay birtokában található, bordélyjelenetet ábrázoló, 1894-ben készült kép a földre állított munkák középpontja. Végül jobbra, utolsó az azonosít­ ható képek közül, az Alfred la Guigne 1891-ben készült, s ma a washingtoni National Gallery of Art tulajdonában van." Így jóformán végignéztük (kifejletlen) ekphrasziszban a fotográfiát. Jöhet - jö­ hetne - az értelmezés, s ezt szeretném elkerülni; kényelmességből szívesebben hagynám nyitva az utakat, lezáratlanul a horizontot, ahogy ma szeretik mondani. Felkínálnék azonban, mondjuk, négy útvonalat a további gondolkodáshoz, kinekkinek kedve szerint. A műelemzés játék, de a legnemesebbek közül való: 1. Egy meglopott pillanat, impresszió a műteremben: a barát és fotós mint voyeur bennfentesként van jelen, s láthat mindent, részese mindannak, ami történik. Kétes, mi lesz a következő pillanat: Mireille csacsin szakértő szavai, vagy eldobja a tréfá­ ból felvett lándzsát, s szitkozódni kezd, amiért a felállványozott nagyképen nem elég vonzónak ábrázolja őt cimborája, a művész. 2. A fotón látható festmények egymást értelmezik: rendetlenségük, hanyag odavetettségük látszat, valójában értő és beavatott kép-olvasóra vár, ki az alig látható, félig elvágott képeket is felismeri, s tudja e képek történetét, alakjait képes azonosítani, s így rakja ki majd puzzle-ként az értelmezés lapjait, kártyáit, pasziánszát - kinek melyik metafora tetszik legjobban. Ezután kezdődhet a gadameri kép(össze)olvasás. 3. A keretek sora s az általuk generált eleven metalepszisek művészetelméleti alap­ képpé, meta-képpé teszik fotónkat: önidézetek, külső átvételek hálója fogja a jelentést a képek közti párbeszédbe. És Mireille is átlépi ama határokat, szabadon jár-kél egyik képből a másikba, végül meztelenül bár, de élőként is jelen van Lautrec oldalán (nem az oldalán, épp szemben vele: mást néz, mást lát, mint a művész); csak a képből nem tud szemünk láttára kilépni, Guibert lencséjének foglya marad mindörökké. 4. Hagyjuk utolsónak végül azt az olvasat-kezdeményt, mely a kép nyilvánvaló­ an legfelejthetetlenebb, legsajátabb eleme: Mireille nyugodt, természetes, magától értetődő mezítelensége, plusz az értelmezhetetlen lándzsa. Legyenek ezek a kép arkhimédészi pontjai, s e kettősbe kapaszkodva gondolkodjunk el polgárpukkasztásról, a prűd polgárnak szánt fricskáról. Olvassunk árnyalt kortörténetet, hogy meg tudjuk ítélni, változott-e a világ Manet kép-botránya, a Reggeli a szabadban óta, ahol a két felöltözött férfi közt (a párizsi társaság számára jólismert arcok: Manet fivére, Eugéne és Ferdinand Leenhoff, utóbb a festő sógora) ugyancsak ismert arc Victorine Meurend keresett modellé (1862 és 1874 közt Manet foglalkoztatja), aki higgadt derűvel üldögél a tisztáson állig begombolt férfitársai közt. És változott-e a világ Baudelaire akciója óta, mikor az ötfrankos Marie-t kalauzolta a vágyott, so­ sem látott Louvre-ba, s ott az ismert kokott égő arccal csapta kezét szeme elé, látva 72 �az antik osztály meztelen szoborhölgyeit: „Ez illetlen! Ez szeméremsértő!" Már a századfordulót írjuk, de lehet, Mireille-t fenti összefüggésekben hagyja meztelenül Lautrec, mert a szemléletre kitett képek modelljei korántsem ruhátlanok, így hát a lepellel épp hogy takart modell festmény-típusának aligha tarthatjuk Guibert fény­ képét... Mireille mezítelensége és értelmezésre szoruló, bizarr lándzsája lázadó tett volna így, szerény szó-emelés a viselkedési szabadság mellett, a megítéltetés ellen. Sosem fogjuk megismerni a helyes választ, még akkor sem, ha szöveges kommen­ tár találtatnék valahol e fotóhoz. A műalkotás keletkezése után leválik alkotójáról és kontextusáról, s élni kezd mindannyiunk gyönyörűségére, kezébe törékeny lán­ dzsát ragadva... Je g y z e te k 1 Utólagos jegyzetek Toulouse-Lautrec litográfiáinak szegedi kiállítása ürügyén. A REÖK Palota tárlatán szereplő litográfiákat huszonöt évvel Toulouse-Lautrec halála után adták ki Párizsban, az életművet gondozó Albi Museum jóváhagyásával. 2 Hans-Michael Koetzle: Fotóikonok 1. Képek és történetük 1827-1926. Ford.: Kézdy Beat­ rix. Köln-Budapest: Taschen-Vince Kiadó, 2003., 98-107. 2 Koetzlénél olvashatjuk, hogy Guibert, a hű kísérő egy ízben levette barátját Ádámkosztümös fürdőzés közben... 4 Szigeti Csabától veszem a kifejezést egy kiváló Hajnóczy-tanulmányából, melyet A kopt nőkhöz fűzött: „Ha Jolies hármas megközelítésében gondolkodunk, amely kü­ lönválaszt forme simple-t, forme simple actualisée-t és forme savante-t, akkor Hajnó­ czy szövege tudós forma a javából. J...J A. Jolies egy helyütt utal az egyszerű és a tu­ dós formák közötti viszonyra: »A Tudós forma sajátos törvényei révén lerombolja azt az Egyszerű formát, amelyből megszületett.« Azt mondhatjuk tehát, hogy az iroda­ lom arisztokratikus regiszteréből vett művek esetében az egyszerű forma mint műfaj eltüntetett, szétrombolt karaktere, jó esetben a szétrombolás folyamata vizsgálható csak, ekkor azonban bizonytalan területekre tévedünk." S zigeti Csaba: Hajnóczy Péter találós kérdése: Hol léteznek a kopt nők? In: Bernáth Árpád és C súri Károly (szerk.): Az egyszerű formák szemiotikája. (Studia Poetica 7.) Szeged: Szegedi Egyetem-Germán Fi­ lológiai Intézet, 1985., 119-127. 5 Joseph K osuth híres munkájára gondolok: Egy és három szék. 1965. 6 Diego VELAZQUEZ: Las Meninas (Az udvarhölgyek). 1656, olaj, 318x276, Madrid, Prado. 7 Koetzle ír is erről, s feltételezése újabb képhez vezet. William Adolphe Bouguereau 1879-ben készült Venus és Amor című képét parodizálná Lautrec, mikor lándzsát en­ ged fogni Mireille-nek, ki nem Vénusz, ellenben prostituált. 8 Danilo Kiš könyve kívánkozik ide: Enciklopedija mrtvih (novellák; magyarul: Holtak enciklopédiája, 1983) vagy sokkal régebbről V illon Nagy Testamentuma (1461-62). Mindkettőben a névtelen, számolhatatlan és megjegyezhetetlen kisember van jelen a történelem s a hétköznapok sodrában, majd a fikcionált világú (az Enciklopédia), illet­ ve való-világú műben (a Testamentum), melyek mégis feljegyzik, rögzítik, megörökí­ tik ezt az áradatot. Mireille is egy ilyen festői, illetve fotós rögzítésnek köszönheti halhatatlanságát, vezetéknév nélkül, fegyverrel a kézben. 9 Lucien DAllenbach: Intertextus és autotextus. Ford. Bónus Tibor. In: Intertextualitás /-//. Bp.: Helikon, 1996., 51-67. 10 Dällenbach idézi Flaubert-t a műalkotás középpontjáról s a valóság középpont­ nélkülisége kapcsán: „Minden műalkotásnak, írta Flaubert, rendelkeznie kell egy 73 �ponttal, csúcsponttal, piramist kell alkotnia, vagy pedig fénynek kell esnie a gömb egy pontjára. Márpedig az életben ebből semmi sincs. A Művészet azonban nem azonos a Természettel!" DÄLLENBACH: i.m. 60. 11 Megint a Las Meninashoz térünk, s Foucault tanulmányához e rejtelmes műről. A „szavak" és a „dolgok" különbségeiről értekezve a szerző a tények (itt: tulajdonnevek) csapdájáról ír: „E tulajdonnevek (ti. a festmény szereplőinek nevei, Cs. K.), úgy tűnik, hasznos támpontul szolgálnak, kiküszöbölve a kétértelmű megnevezéseket; minden­ esetre megmondják, mit néz a festő és vele együtt a kép szereplőinek többsége. Ám a nyelv viszonya a festményhez végtelen viszony. Nem mintha a beszéd tökéletlen lenne, és valami hiány volna benne a láthatóhoz képest, amelyet hasztalan igyekszik pótolni. A nyelv és a festmény egyszerűen nem redukálható egymásra: hiába mond­ juk, amit látunk, amit látunk, az soha sincs abban, amit mondunk, és hiába mutatjuk képekkel, metaforákkal, hasonlatokkal, amit mondunk, a helyet, ahol e szóképek megcsillannak, nem a szem bontakoztatja ki, hanem a szintaxis egymásutánja hatá­ rozza meg." Michel Fo u c a u l t : A z udvarhölgyek. In: Uö : A szavak és a dolgok. A társada­ lomtudományok archeológiája. Ford.: Romhányi Török Gábor. Bp.: Osiris, 2000., 27. 12 Thomka Beáta magyarázza a Max Imdahltól eredő fogalmat (ikonikus képértelem), ajánlva azt a narratív olvasatot igénylő ábrázolások esetében: „[...] az ikonikus kép­ értelem a kép szemlélete, reflexió magára a kép szemléletiségére, a képek által létrehozott értelemösszefüggés." T homka Beáta: Beszél egy hang. Elbeszélők, poétikák. Bp.: Kijárat, 2001., 83. Vö. Max Imdahl.: lkonika. Ford.: Hegyessy Mária. In: Bacsó Béla (szerk.): Kép, fenomén, valóság. Bp.: 1997., 254-273. 13 Olaj, vászon, 111,5x132,5 cm, Musée Toulouse-Lautrec, Albi. 14 Matthias A rnold: Henri de Toulouse-Lautrec 1864-1901. Az élet színháza. Ford.: Bor Ambrus. Köln-Budapest: Taschen-Vince Kiadó, 1993. Maurice Guibert: Toulouse-Lautrec a műtermében 74 �A M I MARAD N yerg es G ábor á d á m A világ, és ahogy rendben van Kukorelly Endre: M en n yit h ibázok, te úristen Tételezzünk fel Kukorelly Endre részéről (legalábbis e kötet erejéig mindenképp) annyi hajlandóságot az alanyi költészetre (vagy annak illúzió­ jára), hogy kimondhassuk: a lírai én mintha egész jól érezné magát. Más részről pedig nem görcsöl. Mármint nem akar mindenáron nagyot mondani, még szépet se feltétlenül. Helyenként mintha még mondani se akarná, csak hát most mégis mit tegyen, jobb híján ír egy verset. Ha pedig az alanyi(as)ságnál mara­ dunk, az elbeszélőt (elverselőt, elviccelőt, stb.) akár még boldognak is nevezhetnénk. No nem éppen kicsattanóan, harsányan vidámnak, de azért nincs is gond. Kukorelly költészetének e mostani szakasza ehhez mérten különösen könnyed is, bár hangsúlyozottan nem könnyű vagy épp könnyelmű. A dolgok viszont legalábbis (a versek többségének tanúbizonysága szerint), úgy tűnik, rendben vannak vele, és úgy általában a világgal is. A kötet pedig így már pusztán a hangvéte­ lével is roppant egyedivé válik kortárs líránk kétesen kavargó egyvelegében, ahol többnyire minden megszólalónak piszok rossz kedve van. (Vagy ha nem, igyekszik legalább olyannak látszani.) Kukorelly E/l-e így másként is játszik a versben, mint a legtöbben teszik. A posztmodern (vagy bármi másként is hívjuk a kordivatot) mostan­ ság szinte megköveteli a köl­ tőktől a nyelvi leleményt (vagy annak tüntető és indo­ kolt hiányát, az elhatárolódást), ami így gyakran erőltetett és öncélú lesz. Kukorellynél azonban ez az egész játékosság dolog magától jön, természe­ tesnek hat (már majdnem leírtam, hogy a személyiségé­ ből fakad), a kötet flott és elegáns. Azon a pár szöveghelyen pedig, ahol feladja vállalt komolytalanságát, sem lóg ki a lóláb, vagy kerül a szólamba fals hang, ellenkezőleg, még jobban (engedtessék meg e ponton a divatos szleng haszná­ lata) átjön a mondandó. Mégis, hogy egészen pontosan mi le­ het az amúgy megnyerő hamis(kás)sággal, szándékoltan átlátszó (ál-? naná, hisz, ez a lényeg!) szerénységgel és öniróniával elnevezett kötet alapvető beszédszituációja, nehéz megmondani. A lírai beszélőnek (színleg) nincs égbe­ kiáltóan fontos mondandója, sőt, ahogy már fent is utaltunk rá, nem is tűnik túl szószátyár alaknak. Az olvasóban pedig fel is merülhet, hogy ha ennyire esetle­ ges a beszédhelyzet, mi mindent nem mondhat el a költő. Az már csak hab a tortán, hogy szinte látni, ahogy hamiskás félmosollyal egyben jelzi is (persze csak a sorok közt, gesztusaival), hogy annyira azért őt magát sem érdekli, 75 �amit mond, az elmondottak hogyanja pedig végképp nem. Legalábbis így tesz, látványosan, rossz ripacsként játssza túl a könnyedséget, látszólag véletlenül felfedve a szövegek mögött munkáló nem kis költői tevékenységet. Mielőtt azonban azt hinné az olvasó, hogy e könyvben pusztán (!) Kukorelly költői sármja, verseinek bravúros könynyedsége (könnyed bravúrossága, stb.) és, hogy úgy mondjam, szellemes jópofasága dolgozik, szeretném jelezni, hogy korántsem ezek miatt kiváló olvasmány ez a versgyűjtemény. Holott már ön­ magában ezek az erények együttvéve is kincset érnek, ez még - mondhatnám semmi. Legalábbis ahhoz képest, hogy Kukorelly ügyesen és ravaszul pozício­ nált költői imágója mögül helyenként milyen komplex gondolati és filozófiai tartalmakat bír (a felszínesség üdvös álcájával leplezve) megverselni, legyen szó akár a leginkább Orbán Ottóra em­ lékeztető gesztussal, kesernyés, maró gúnnyal írt kiváló (irod) ciklusról, megrázóan szép emlékversről (1956), költő­ versekről (Szabadság, Petőfi Sándor effektív haszna), a (kert) ciklus harmonikus, keserédes idilljeiről, vagy olyan, egy­ szerűen szép gondolati-érzelmi konst­ rukciókról, mint a Szétrendezés vagy a Sírás című versek. A meglehetősen ravaszul kiötlött kö­ tet lapjain Kukorelly, a már említett, úgy teszek, mintha úgy tennék<selben (ha egyáltalán jól sejtjük, hogy erről van szó), olyan kérlelhetetlenül ragaszkodik a beszédmód hétköznapiságának és a kommunikációs kontextus (versírás) eh­ hez képest már hamisnak, mesterkélt­ nek ható gesztusának állandó egymásra játszatásához, hogy még olyankor sem hajlandó feladni az esetek többségében rendkívül sokszínű és változatos játé­ kot, ahol már nem segíti, hanem inkább gyengíti a versszöveget. 76 És bár a verseskötet legvégén olyan kiváló művek mentik meg a mundér becsületét, mint a könyv talán legszebb verse, a Nyugodt Szív („A nejlonzacskóit maga / köré pakolja szorosan. / Emberszag. Az ember szaga. / Látod, ez egy ember, szaga van."), vagy a Na hát ilyen állítólag az élet (,fiiszom a szívemen / a szívgödör felett"), illetve az utolsó előtti Dal („A Dunához. Van három / bányató, // é s szom­ batonként van foci. / Erről majd szépen / le kell mondani"), azért akad kevésbé mű­ ködő vers is. A szövegek ugyanis érdekes módon, mintha minél távolabb kerülnének a klasszikusan költőinek tekinthető eljárá­ soktól, minél kevésbé igyekeznének versszerű versek lenni, annál jobbra sike­ rednének. Kukorelly legújabb kötetének ugyanis elsősorban intellektuális erejé­ ben, az egyes versek (bármily démonikus is manapság a következő szó) jelen­ tésében rejlik legfőbb esztétikai potenci­ álja. Ahol inkább a forma uralja a szö­ vegeket és töredékessé, s furcsamód ezúttal több helyett inkább kevesebb értelművé redukálja a versek jelentéstartományát, a végeredmény is kevésbé meggyőző lesz (ld.: TündérVölgy). Így fordulhat elő, hogy akad, ahol szétesik a mű, vagy legalábbis nekem úgy tűnik, mintha nem állna össze a kiváló formaérzékkel egymás mellé helyezett sok elemből a valami. Aminek a versekben a kifejtetlenség (és még ha paradoxon is: a terjedelem tekintetében egyúttal megjelenő túlfejtettség) és a költői elhagyás miatt inkább jelentésle­ hetőségeket és értelmezési dimenziókat kéne megnyitnia az olvasók számára, mintha épp bevágná ezeket az orruk előtt (jó? Ott. 2000 leütés; Mozogatás; Lélek; Naplóvers stb.). És bár az ilyen részek sajnálatos és szerencsétlen mó­ don a kötet utolsó harmada-negyede felé megszaporodnak, még így is csak �elenyésző töredékét adják a teljes könyv­ nek, az olvasásélményen érdemben nem rontanak. Merthogy a Mennyit hibázok, te úristen esetében nem pusztán szofisz­ tikáit fogalmazási fordulat olvasásél­ ményt emlegetni: ez a kötet valóban élményként, üdítő, kellemes, szórakoz­ tató, mégsem felszínes olvasmányként játszik a befogadóval, újra- és újra(meg újra)olvasásokra késztetve őt, hamiskás kacsintásokkal végtelenszá­ mú idézőjelbe téve minden egyes sza­ vát, amíg az utolsó oldalra érve minden alkalommal odáig nem jutunk, hogy ez a világ, bármily szar is, végső soron azért egészen rendben van. És ami azt illeti, legalábbis, amíg születnek olyan kötetek, amelyek ezt az illúziót hitele­ sen fenn is tudják tartani, ez még talán igaz is. (Kalligram, Pozsony, 2010) C seh y Z oltán Ösztönén és énhatár Birtalan Balázs: M ű virágok a szim bolizm u s oltárára Lenne önmaga Sancho Panzája? Kérdezhetnénk is akár Bir­ talan Balázs Lovagregény című verse alapján csak úgy bele Ön­ magunk vagy az olvasó donquijotizmusába. A Művirágok a szimbolizmus oltárára című kötet egyik központi tárgya ugyanis a kilátástalanság fel­ dolgozhatósága, társtalansága. És az ehhez társuló humor vagy humor­ nak ható nekikeseredés, a kibicsaklott szójáték immár visszavonhatatlan megkeseredése a mondatba való belépése­ kor. Már a nyitóvers, az Egy karrier meg nem születése is erről a bizarr helyzetről vall: a vers önmaga végére szeretne pontot tenni, de a központozás hiánya ellehetetleníti ezt a klasszikus gesztust. Ez az önmagába minduntalan visszatérő küzdelem valóságos szélmalomharccá válik az én határain belül. A léttér azonban generált valóság, önmagunktól független terep, melyet a „gép­ idő" ural, a „kvázi-végtelen" szimulációja. A virtuális vilá­ got egy „lágy mozdulat" irá­ nyítja ugyan, mely a teremtés­ mozdulat gesztusát idézheti fel az olvasó számára (Gépidő), ám a „megfájduló" gondolat léttere belép az emberébe is s a testetlen létezők virtuális terébe áramlik - Birtalannál nagyjából a képzelettel telítődő emberi szellem terepe ilyen. Az én helye ebben a térben fokozottan bizonytalan: e verskötet egyik nagy témája a Két pszichobagatell című versben megjelenő én-elkülönülés. Az ösztönén mint az életösztön letéte­ ményese, a biológiai tudás hordozója a túlélés zálogaként funkcionál: a kötet retorikai anyaga is leképezi ezt a techni­ kát, amikor a szójátékok vagy nyelvi anomáliák, irodalmi intertextusok aszszociatív sarjadásaként jön létre a vers 77 �teste. A világ és az én határainak konf­ liktusát megjelenítő második (patetikus) bagatell pontosan a létre sem jövő én határait félti: e bagatell retorikai megvalósulása a folytonos határátlépé­ sek regiszterkeverő beszédmódjában ölt testet a kötet nyelvi terében (pl. „ha igen mire vársz / borulj már térdre bazmeg" - veti oda a Kívül a rácson című vers végén, melynek mottója Isten létének egy paradox bizonyítékával biztosítja a transzcendensbe hajló felütést). A bagatell (nem pusztán weöresi kombinációs értelemben) a kötet egyik szinte műfajjá generálódó megnyilvá­ nulási formája, a haiku (tiszta formában lásd a Szezonvégi leltár című verset), az epigramma és olykor a limerick techni­ káinak elegyítésével jön létre. A kötetrím művirágai is legalább kettős értel­ mezésre adnak lehetőséget: részint a giccs, az utánzat, a bagatell minőségeit idézik meg, részint arra a kavafiszi gondolatra vezethető vissza, mely ép­ pen a hagyományos utánzáselméletek­ kel szemben a természeti szép agresszió­ jának ellenében a mesterséges vagy akár mesterkélt szépség emberi karak­ terét hivatott erősíteni. A Furcsán szökken a pentameter-sor elő című egysoros („Tóth Gyula vízveze­ ték-szerelő és bádogos.") Weöres-parafrázis („Tóth Gyula bádogos és vízveze­ ték-szerelő.") lényegében a stilizáltsággal való leszámolás egyik legsikerültebb bizonyítéka: finom inverziója a metrum halálához vezet, mely helyreállítható ugyan, de akkor már kilépünk Birtalan világából és Weöres stilizált esztéticizmusának hangzásfetisizmusába kerü­ lünk át. A metrum problémája a Három haiku záró sorában is megjelenik: „Sem­ mi sem töké", mondja a verssor, így, fragmentáltan, beletörve a kötelező öt szótagba. A metrum és a metrikusság szabályossága és a nyelv betörhetetlen- 78 sége Birtalan költészetében szimbolikus gesztusként kerül felmutatásra. Ez a technika a hagyományhoz való vi­ szonyt is eredendően befolyásolja: A költő című versben ez pregnánsan je­ lentkezik. Itt Poe leghíresebb költemé­ nye lesz a formai keret, melybe a híres madár nehéz szimbolikájából kivetkőz­ ve piszkít bele. A tollászkodó artisztikum ereje is megtörik, a helyére valami­ féle ritmusos narráció lép, mely legin­ kább a verses fabula sajátja. A kötet egyik legnagyobb vállalkozása az Em­ lékkoszorú című szonettkoszorú, mely­ nek hangneme jelentős mértékben elüt a kötetegész struktúrájától: nyelve kon­ zervatív, és furcsa módon a leginkább Faludy György panteisztikus, nosztal­ gikus-csevegő szonettjeit idézi meg, még a narráció szempontjából a legszívszorítóbban őszintének konstruált helyeken is. A Másik margóra című szerelmes vers már a címe miatt is figyelmet érdemel: a margó a peremlétezésre utal, és egyút­ tal a lapszéli szövegegzisztenciára, miközben parodisztikus éllel idézi meg a magyar irodalom egyik nagy betelje­ sületlen szerelmi sztoriját: „Nem pro­ dukálok nagy félrecsúszásokat / (hisz nyakkendőm nincsen: pólón hülyén mutat)". Birtalan verseinek egy rétege hatványozottan a rejtegetésről, a mar­ ginális létezésről szól, jobban mondva sejtet a legtöbbet, és ez szövegeinek egyik legfőbb ereje és intenzitásuk felfeslődésének gátja is egyben. A címadó versben pl. így í r „(Itt még hiányzik egy sor.) / Jaj, azok a kék szemek! / Kék szemek!" Épp a hiányzó sor válik a legizgalmasabbá: vajon elhallgatásról van szó, vagy a megfogalmazhatatlanságról mint nyelvi kudarcról? Birtalan kötetében tematikusán erőtel­ jes a hit és az ego koherenciájának vizs­ gálata is, s épp ez a vonatkozás csempé­ szi a legtöbb lendületet a szövegekbe: �e versek az exegézis privát formáit jelenítik meg, az önmagunk számára értelmezett létrezdülések világát. Az Exegézis, repedt poharakra című ciklus számos naiv megszólalása épp azáltal emelkedik költői erejűvé, hogy a nyelvi kíméletlenség és keresetlenség kellős közepére odacsempészi a transzcen­ denciát: „Betartanak nekem a paran­ csok, / hogy kvittek legyünk, én is betartom őket, / s ha pont pénteken pécézem ki a nőket / paráznamód, hát összeteszem a mancsot" (Hit-elrontás). Ez a rögtönzött rigmus képes örvénnyé tágulni, és egy „tételbe" („Nincs oly szép tan, mit agyon ne csapna a giccs"), majd epigrammacsattanóba torkollni. Az igazság kizárólagosításának kérdése a hitbéli bizonyosság kizárólagosságá­ val szembesítve teremt feszültséget az Én mondom című versben. A Kókler év­ szakok kisciklus erőteljesen kérdőre vonja a hagyomány integritását: A Hó takard el kezdetű szöveg evidens allúzi­ ói bagatellizálják a Petőfi-vers külsősé­ geit, a tragikumot pedig trivializálva folyatják át a komikumba. A Dance macabre szójátékai a nyelvi változást nyomon követő értelmezhetőség fe­ szültségterében válik működőképessé, s leginkább Tandorit idézi. A magán­ hangzók illanása és átalakulása, a más­ salhangzók kiszolgáltatottsága hatvá­ nyozott filozofikumot rejt, miközben a szöveg elsősorban egy zeneiségében érzékelhető folyamat mentén szervező­ dik. A Táncrend kusza idézetkollázsa szintén valamiféle szövegpusztulást, valamiféle szövegkeveredést, foszlá­ nyosságot közvetít, miközben a memó­ ria a szervezett nyelviségre vonatkozó asszociatív tudását figurázza ki. Az emlékezés elsősorban zenei, és csak másodsorban értelmi természetű, su­ gallja a szöveg. Kétségtelen, hogy épp e Birtalan-szöveggel kapcsolatban me­ rülhet fel a legtöbb probléma is: ez a szójátékon, a populáris regiszterre tett folytonos utalásokon alapuló költészet­ típus napjainkban kimerülni, elerőtlenedni látszik, amennyiben nem tud túllépni a technikai kifogástalanság magától értetődő elvárásain. A Sík tran­ zit sorozat darabjaiban ez a tendencia tovább érvényesül, ám meg is törik: „Másfél mázsája húgyban-szarban / ázik, de füstöl, mintha Etna. / 1 perc 15 másodperc - / és elcsikkült a cigaretta." (Életképech). A z In fin e című latin nyelvű vers, vagy jobban mondva a meditáció vagy imádság archaikus műfaját idéző szöveg központi jelentőségű, mivel liturgikus fordulatai kikezdhetetlenek maradnak, itt nem érvényesül a bomlás, a fragmentáltság lehetősége, hiszen a latin immár lezárt nyelvnek látszik, stabil valóságok hordozója, kapaszkodó a bizonyossághoz. Sajnos, a kötetben sajnálatos zavarok is akadnak, pl.: „Csupasz mellednek tőrt szegezve / kötőszók, névmások menetelnek", s egyes versek túl könynyen kiszolgáltatják magukat a szójá­ tékok csábításának (ilyen pl. a remek Anakreón-intertextussal dolgozó Koroló vagy a rímorgiás Falvédő). (Katalizátor, Budapest, 2009) 79 �B ereti G ábor De miért hallgat? Zemlényi Attila: A pacsok Jó könyvről érdemes vissz­ hangot vető gondolattal kez­ deni: Zemlényi Attila költé­ szete olyan költészet, amely hallgat önmagáról. A recen­ zens feladata az ily talánnyal szemben pedig éppen az, hogy túl a szimpla könyvismerteté­ sen, a jelenség burkát feltörje. Miközben recenzens látja, hogy az észrevételében rejlő ellentmondás feloldása egy nagyobb lélegzetű mun­ kát igényelne, érzi azt is, hogy a kötet poézisében rejlő lehetőség érdekében érdemes megérzésének töredékes kifej­ tését is vállalni. Hogy Zemlényi Attila Apacsok című karcsú verskötetének első pillantásra szembetűnő éthoszát a benne rejlő po­ tenciális éthosszal egybevethessük, ah­ hoz mindenekelőtt a Zemlényi-féle líra helyét kell megtalálnunk irodalomtörté­ netünk rendjében. Ehhez Babits Mihályt hívjuk segítségül. „Az egész magyar irodalom történetén két irány vonul vé­ gig: az egyik a nemzeti vonások konzer­ vatív megőrzésére és kifejezésére törekvő, minden nyugati hatástól dacosan elzár­ kózó; a másik ezt az elzárkózást megvető és gúnyoló, európai minták szerint for­ radalmian újító. S miként a nemzeti karakter megőrzése az egész irodalom feladata, az európai érdekre való törekvés pedig az egyes alkotásoké: akként való­ ban az irodalmi közvélemény óvta ren­ desen a nemzeti irány zászlaját, míg az egyesek, a zseniális kiválók törekedtek az európai szellem irányában újítani." 80 Ha a Babits által közel száz éve papírra vetett sorokat, melyek egy még korábban kialakult irodalmi magatar­ tásra utalnak, frissítenénk, ak­ kor az európai minta kifeje­ zést a ma szokásos posztmo­ dernre cserélnénk. S mindjárt jelenkori vitáink és szemben­ állásaink katlanában találnánk magunkat. Ám ha az irodalmi jelensé­ geket nem csupán ezzel a valójában esztétikán túli, ornamentális szemlélet­ tel kívánjuk megítélni, akkor e manap­ ság is szinte a kánon erejével ható szemlélettől el kell távolodnunk. Hi­ szen az újító törekvést is a tehetség, hogy ne mondjuk, a zsenialitás hitelesí­ ti, mint ahogy a hagyományőrző irály igyekezete is hiábavaló, ha különösebb esztétikai relevancia nélkül szolgál vélt, vagy valós nemzetpolitikai célokat. Mert akkor ugyebár, az esztétikum világa felől tekintve rájuk, mindkettőről ugyan­ az mondható. A költészetet tehát a saját belső tere­ in, az önmaga közegében zajló törté­ nésként analizálhatjuk érvényesen. Az elemzésnek ez a módja, a nemzeti és a posztmodem ellentéte helyett az eszté­ tikum alapfunkciójában, az emancipá­ ciót szolgáló megismerésben gyökere­ zik. Az egyéb közvetítettségek helyett ekkor az igaz és a hamis esztétikai mi­ nőséget involváló heurisztikus tételezettsége kerül előtérbe. Hogy láthassuk, miként válik a tekhné megismerésérté­ kű eseménnyé. �Bár a babitsi felosztás, a nemzeti és a világi (világirodalmi) védjegyek segít­ ségével karakterizálja az irodalmi jelen­ séget - azoknak különböző történelmi, hagyománybeli, alkotói és alkotásbeli feltételei, adottságai alapján tulajdonít­ va eltérő tartalmakat - , ez a polarizáló szemlélet ugyanakkor mégsem kerülhe­ tő meg, mert, ha részleteiben átalakult módokon is, de máig elevenen befolyá­ solja irodalmi tájékozódásunkat és ér­ telmezéseinket. Így, ha egy kortárs alkotó törekvéseit stílusjegyei, vers­ technikai szokásai stb. alapján tárjuk fel, óhatatlan, hogy egyúttal valamelyik pólus vonzáskörébe ne utalnánk. Ebből az aspektusból tekintve a kötet vers­ anyagára látható, hogy Zemlényi a líraiságot alig vállalva, a műfaj eszköz­ tárából csak néhányat alkalmazva írja verseit. Jobbára csupán a szöveglükte­ tés ritmikájával, vagy a ritmust szolgáló rímekkel él, avagy ezek kombinációjára törekedve szerkeszti szövegeit. Több­ nyire lineáris rendet tartva formáz élet­ képeket, melyekkel a maga módján követve a trendet, hívja életre a poszt­ modem ennedik, Zemlényi-féle válto­ zatát. Utóbb pedig, s szövegei erről is tudósítanak, a párbeszéd verstechnikai eszközével is előszeretettel színezi lírá­ ját, melynek gyakori alkalmazása mára költészete egyik karakterjegyévé vált. Mindezzel együtt, ha a stiláris szuvere­ nitást szolgáló nyelvi eredetiségre nem törekedne, költészetét akár líraiatlannak is érezhetnénk. E karakterizáló fényekben az Apacsok versanyaga, a fentebb idézett babitsi irodalomtörténeti rendszerben a poszt­ modern pólust gazdagítva definiálja önmagát. Az önmegvalósítás szándékossága a két ciklusra osztott kötet - A fekete barát szindróma; Az ágy és a fa l között - versei­ nek allúziós rendjében is tetten érhető. Az első ciklus tizenhárom verse közül talán ha kettő utalásoktól, hivatkozá­ soktól mentes. (A második ciklus ebből a szempontból kiegyensúlyozottabb.) S ha a hivatkozásoknak a költői oeuvre-t a választott pólushoz kötő funkcióira is figyelünk, akkor azok koncepcióhordo­ zó hatása is beszédessé válik. Csupán a személynevekre figyelve idézzünk az első ciklus verseinek utalásaiból: Kurt és Courtney, Sid és Nancy, szegény Britney, Jackson, Pollock, Vincent, szűz Kölcsey meg Emily Dickinson, kis Madness, szegény Zsuzsi, Susánka, Kelemen, Annabell Lee, Fatia Negra, Hendrix, Joplin, Elvis és a Viszkis, Dzsoni, Árnika (A frontember), mint Eastwood a Nincs bocsáttat elején, Will Ohlert az elátkozott, Rocker és Roller (Öreg Halál), „Mikor építkezem, évekig csak King bátyóból ettem" (A fekete barát-szindróma), Bruce Lee, Neo, Pai Mei, Dsuang Dszi, Paul Newman, Armstrong, Victoria Lucas, Disney stb. A világ tartalmi teljességét annak társadalmi vonatkozásaitól elkülönítő posztmodern ábrázolási metódus, mi­ közben eltávolodik az ábrázolást a nemzeti tematikára fókuszáló beideg­ ződéstől, aközben - mintegy előzmé­ nyére reflektálva - nem a megismerés teljességét kínáló lehetőség felé, hanem a közösségiségtől elidegenedő, azt egy divathatásokkal felváltó virtualitás, egy ignorait közösségiség mindent indivi­ dualizáló ábrázolásmódja felé fordul. Ezért a posztmodern ábrázolásmódnak ez a magyar lírában mára kanonizálódott, önmaga megismerői funkcióját korlátozó metódusa, a világ mélységeit feltáró képességének kiaknázása he­ lyett, tárgyának csupán felületábrázo­ lásra alkalmas gyakorlatára kárhoztatja magát. Ugyanakkor e paradigmatikus körön belül maradandó teljesítmények­ kel büszkélkedhet. 81 �Zemlényi kötetéből például a (Szabó Lőrincet idéző) Luca Óriás lett című opus emelkedik ezek közé. A vers az első osztályos gyermekét az első tanítá­ si napra kísérő apa érzelmi állapotát örökíti meg. „Elég napos délelőtt volt és tényleg balra van, / de az eszem nem súgott semmit. / »Légy kedves mi­ mindenkivel, Kicsim!« / - akadoztam, akár egy öreg bakelit" - kezdi a meg­ próbáltatások sorát, amiket a helyzet feszültségéhez méltó képekkel fejez ki: „zsíros-vérkarikás képek fortyogtak, / pukkantak szét fejemben", vagy „Apró csontmarkok szorították a torkom", miközben „»Csak ü-ügyesen, csibém!« - hadartam rekedten." Majd a kétségek újabb sorával „a rozsdás vasdárdák előtt," mamuthasával ott trónol az isko­ la, „Ez a jégszívű, fasiszta iglu, / ahol nyolcadikos nénik és bácsik is vannak, / már többen biztosan szeretkeztek", fokozódik fájdalmassá az apai aggoda­ lom. „»Sze-szeretlek, kicsim!« / - gu­ rult utána a zúzottkövön az elhasznált varázsige, / miközben elengedte a ke­ zem és elment" - zárul a vers első etapja. A második részben feltárulnak a krízishelyzettől - „Ekkor fordultam szembe először az ősszel." - az érzelmi viharzás okának felismeréséig vezető út stációi: „Me-menthetetlenül belekeve­ redtem valamibe", a hebegős írásmód­ dal is jelezve az elmúlás élményének immár önmagára vonatkoztatott friss­ fájdalmas voltát. Egy nagy ívű, érzékle­ tes képsorral fejezve ki a gyermekét iskolába kísérő szülő találkozását a kivédhetetlen öregedés első jelével: „kéz formájú levelek tapadtak arcomra, / monolit tölgytörzsek mélyesztették tüdőmbe / ágas-bogas gyökerüket, hang és fény / sebtében változott körü­ löttem, / mint abban a régi Peter Gabriel-klipben, / ahol a sztár a fűben fekszik, / másodpercek alatt évszakok 82 oltják ki egymást, / évek, élet, pezsgő és burjánzó halál." Majd az utolsó so­ rokban az élet végül is halállal végződő útjának egy majdani, újabb állomására utaló előérzet: „Sárgánál már tudtam, mi emelt rám kezet. / Rábírhat majd egy ifjú szerelme, / hogy eldobod érte az én nevemet." Ez a Petőfire hajazó utalás, a maga eltérő értelmezésével, a vers frappáns, érzelmeket összefoglaló végszava. Ha az ábrázolás babitsi nemzeti és világirodalmi szintjeit egy, a megisme­ résre nyitott, szintetizáló - talán zsenia­ litást is igénylő - harmadikban foglal­ juk össze, akkor költőinktől, ha minden egyes alkotásuk esetében zsenialitást nem is, de a teljességre törekvés jegyé­ ben a nemzeti és az individuális beállí­ tódások korlátait meghaladni igyekvő gesztusokat talán mégis elvárhatunk. Kötetében, melynek harminc verse kö­ zül tizenöt az előző, Rodeó című kiad­ ványban is olvasható, Zemlényi ösztönö­ sen bár, de tesz néhány lépést efelé. Erre utal pl. A Martinász utca című opus. A verset erőteljes kép nyitja: „Ezek az utcák ott kezdődnek, / ahol elfogy a foltos aszfalt, / agyaggal kevert zúzottkő húsuk / rosszul tetovált Gólem teste." Zemlényi Miskolcon él, ahol még ma is van Martinász utca, sorai az elmúlt tizenöt-húsz év valóságára, a több tíz­ ezer embert foglalkoztató kohászat meg­ szűnése utáni állapotokra nyitnak abla­ kot: „Miféle mítosz ez? - kérdezzük, / de a szürke szemű kölykök, / akik errefelé ténferegnek / és körmükre ég a parázs, csak nevetnek. / Nem - mond­ ják - , nincs mítosz, / csak - mondják - , hej a kurva anyját, / nincs itt más, csak a Martinász utca." „csak a gyárpárduc", „csak a viskók", „csak a szuterén", „ahol anyánk mos, / és ők vannak meg az övéik." Majd később, „Itt élnek az enyéim", olvassuk, s gondolhatnánk is �jóhiszeműen, ha Zemlényi szerint ez a táj („ahol forrósodnak a napok, / és a kerítés tetejére híg betonba / üvegcse­ repeket" öntöttek, mert különben a kölykök, „ha nem vigyázol, / a szemed is kilopják.") nem csupán az alcímben jelzett rémkoppantó apánk, Stephen King fantáziájában létező táj volna. Pe­ dig bizony a mieink nem King fantáziá­ jában, de közöttünk, hús vér valóságuk­ ban élnek itt, s ahogy Zemlényi érzé­ keny, allegorikus soraival ezt érzéklete­ sen kifejezi, „a Martinász utcában hall­ gatják a rádiót", s „a döglött gyárpárduc fejéből / drótok vezetnek" ki, s „a tévé­ antennák / közé sárkányok szállnak". Versében a szituációnak ez a modernitás erős, de sohasem erőltetett kép­ technikái elemeivel kirajzolt lírai relief­ je, megalkotottságában méltán dicséri alkotója erőteljes nyelviségre, önálló poétikai entitásra utaló tehetségét. Ám az óra ketyeg. Vagy King s a posztmodern líra, mely továbbra is hallgat önmagáról, vagy a metaforikus, az allegorikus, egyszóval a lírába kon­ vertált poétikai valóság. A kérdésre pedig, hogy a teljesség felé vivő kapta­ tóra, vagy valami más útra tér, Zemlényinek előbb-utóbb választ kell adnia. (Szoba Kiadó, Miskolc, 2008) G y im e s i L á s z l ó „ vöröset bont / metszi a lángnyelveket" Ádám Tamás: A p á m p o r n ó ja Mit szenvedsz verssel, min­ denféle történetekkel - írj por­ nót! Azt legalább olvassák, s a konyhádra is hoz valamit hányszor hallhatta Ádám Ta­ más (hallottuk sokan) a váll­ veregető biztatást. Talán vélet­ lenül csúszott ki a száján: majd megírom az apám por­ nóját... S most itt van. Persze vers ez is, verseskönyv, nem is akármilyen, s a pornóhoz a címén kívül kevés köze van. Ez a szerző ötö­ dik verseskönyve, mely a rendezünk majd vérbő partikat című válogatást kö­ veti, közben persze írt publicisztikát, riportokat, kismonográfiát, számtalan kötet szerkesztője, sok antológia szerep­ lője volt. De Ádám Tamás elsősorban költő, mégpedig par exellence (értsd akár így: a legnagyobb mértékben) költő. Az Apám pornója a Napkút kiadó 2010-ben megjelent kiad­ ványa. A remek borítót Szondi Bence készítette B. Reszler Gá­ bor festményének felhaszná­ lásával. Kilenc ciklusba osztva 85 vers szorong a 108 szövegoldalon, a ciklusok elé került, mintegy felütésként (vagy az előző kötet címére válaszul?) egy költemény: A pisztáciával mi lesz? Látszólag nem programadó vers, nem fogadkozik, nem ígér: kérdez. Az alap­ kérdések sejtetése (az élet, halál, szere­ lem sorsproblémái) között a hétköznapi 83 �kis örömök kutatása követel jogot ma­ gának. És ez bizony program, nem is akármilyen költői vállalás. És elöljáró­ ban le kell szögeznünk, hogy ennek a vállalásnak a kötet egésze mindvégig hol konkrétabban, hol elvontabban eleget is tesz. Az első ciklus tizennégy verset sorol a Parfümös kutyák cím alá. Valamennyi­ ükre jellemző a valóság pontos beméré­ se, és valamennyi - különböző szürreá­ lis mozdulatokkal - fölé is lendül ezek­ nek a többnyire szánandó valóságdara­ boknak. A költészet ősi eszközei (Zsolozsma) éppúgy segítik ebben, mint a szövegirodalomból hozott már-már tüntető tárgyilagosság (Koldusok cilin­ derben), de a fő költői eszköze a hagyo­ mányos magyar lírából jól ismert azono­ sulás és képviselet kettősségének követ­ kezetes érvényesítése (Ez csak hamu, Fánk ragyog). A második ciklus az Aluljárók címet viseli, hét verset rendelt alá a szerkesz­ tői szándék. Érvényesítvén a szó sokér­ telműségét, találkozunk itt a valódi aluljárók, híd alatti terek félvilágával, a mélytudat bugyraival, a gyermekkor elsüllyedt mezőivel, s a társadalmi alul­ iét képekbe dermedt szörnyűségeivel. Ezeket a verseket a költő által felfede­ zett egység tartja össze, a világ-egész ideológiák, esztétikák feletti egysége. Ez a felismerés szintén meghatározó eleme lesz a későbbi verseknek (Holttes­ tes csónak). Az Indigó a vízben cím alatt csak öt vers olvasható, s ezek mind az elrontott csodák versei. A rajtunk múló kicsiny varázslatok élménybeszámolói helyett (egy világ-nagy szanatórium életképeibe tömörítve) hiányérzetekkel szembesülünk. Ebben a sajátos kórház-helyzetben az élet, a halál, a szerelem önértéke válik kérdésessé. Ezzel azonban az abszolút pontok válnának viszonylagossá, érzi ezt 84 a költő is, s már-már abszurdig hajtott groteszk megoldásokba kapaszkodva próbál kikeveredni a csapdából (Próba). A negyedik fejezet költeményei (Hangulatfestés) talán e szörnyű szana­ tórium, a felismert csapda felszámolása érdekében születtek. Hét költemény, a valódi vagy vélt társak felidézésével, a szövetséges-szerzés illúziójával meg­ verve, megáldva. A pálya- és művész­ társak konkrét megszólítása segítségé­ vel módot teremt magának a szerző, hogy bemutassa, mit és mennyit tett a magáévá a trendi irányzatok hozadékából, ezek közül kettőt érdemes kiemel­ ni, a Kukorelly Endrének címzett Arra elég, illetve a Tőzsér Árpádnak ajánlott Csüngve-takarnak címűt, mindkettő tech­ nikai bravúr, anélkül, hogy bármelyik a kötet egészét tekintve idegenné válna. A következő verscsokor (A galamble­ ves fontosságáról) tizenegy költeményből áll. A leplezetlen hétköznapi „kis örö­ mök" versei ezek, az illúziók szétfoszlása utáni lét, az értelmes, vagy legalábbis annak szánt túlélés görbe tükörben megmutatott képei. A világnagy szana­ tóriumból (gyógyultan?) elbocsátott ember sajátos humorával szembesül a talán a bentinél is abszurdabb külvilág­ gal. Ahogy a jó galambleves segíti a lábadozót, úgy segíti ez a humor az olvasót az eligazodásban. A hatodik ciklus (Megtartó vízen) a leghosszabb része a kötetnek, tizenhét verset tartalmaz. Ha korábban a hamis illúziók meghaladásán munkálkodott a költő, ezekben egy új, ám föld-közelibb illúziót teremt. A meglelt szerelem, még­ pedig az érett férfi szerelme teremt új viszonylatokat, új értelmet a lírai világegyetemnek. A test és a lélek önfeledt kitárulkozása, halálos játéka jellemzi ezeket a költeményeket, az egymásra utaltság szép rabsága teremt kettős szabadságot. �A hetedik részben (Bőrünk a fogason) tucatnyi mini-szatírát olvashatunk, az irónia, önirónia, a szarkazmus kis re­ mekeit. Korábban megismerhettük a költő humorérzékét, most megtudhat­ juk, milyen az, ha igazából szabadjára engedi. A valóság elemeiből újraépített ellen-világ egyszerre elrettentő és ne­ vetséges, de gondolatébresztő is. Nem az a kérdés, ki engedi le a tengert, s az hova folyik (Lefolyó) - hanem az, hogy hová s mivé lesznek hajdan volt hiteink, reményeink, elszánásaink (Autodafé). Mai énünk, ha vöröset bont, csak borról gondoskodik, s nem gerjeszti, hanem metszi a lángnyelveket. Nyilvánvalóvá válik a valódi cselekvés hiánya, de a költőt - egyelőre - az irónia megvédi attól, hogy hebehurgya módon eleve vesztett csatákba induljon. De mindvé­ gig sugallja, hogy a csaták ideje eljön. Az utolsó előtti rész ismét rövidebb, csak hat művet rendel az Apám pornója cím alá. Hat férfiasan visszafogott val­ lomást, tele persze a megígért pornóval: a munka és a szerelem mozdulatainak egymásra vetítésével. Vallomásokat mondtam, de ez a szó pontatlan: az elő­ dök iránti szeretetet, ragaszkodást nem csak bevallja, hanem személyisége ré­ szeként mutatja be a költő, így a valósá­ gos búcsú szavaiból megtartó jövő épül. A záró ciklus {Föld szakad számba) öt verse visszatér az alapértékekhez, az élet és halál misztériuma azonban az immár ismerős szereplők segítségével személyessé válik, az általánosság ketre­ céből bőrünk börtönébe költözik. A záró vers (De profundis) a költő saját sorsára szűkíti az élet értelmének örök kérdé­ sét, s természetesen nem tehet mást: ránk (vagy Istenre) hagyja a választ. A kötet átlapozása után ki kell emel­ nem a legjelentősebb esztétikai, poétikai sajátosságokat. Először is a költő szakmai felkészültségét. Úgy használja a humán műveltség felhalmozott kincsestárát, hogy mindig a megfelelő darabot emeli sze­ münk elé, sohasem többet, sohasem mást. Emellett kitűnően bánik a formával, nem virtuózként, szómágusként, ha­ nem a mesterember magabiztosságával. A tömörítés a líra egyik nagy buktatója úgy kell a legkevesebb szóval a legtöb­ bet elmondani, hogy ne kelljen kulcso­ kat adni az értelmezéshez. Ugyanakkor az egyszerű, érthető szöveg mögött ott kell lennie a belső végtelennek. Ádám Tamás plasztikus, soktartalmú nyelvet alakított ki, minden sorához asszociáci­ ók sorát kapcsolhatja a befogadó. Elöljáróban érintettem a szerző ren­ dezünk majd vérbő partikat című kötetét. Mire hív meg ez az új könyv, mit ígér, mit előlegez? Ha jól értem, mindenki­ nek más felelete lesz erre a kérdésre. Engem a költő feltétlen tisztelői körébe hívott meg, nekem a világ kikerekítését ígéri, számomra azt az időt előlegezi meg, amikor ha vöröset bontunk, nem csak a borra gondolunk, s a lángnyel­ veket azért sem metsszük el. (Napkút, Budapest, 2010) 85 �S zek eres S zabolcs Ahol a mesék világa... Horváth Viktor: T örök tükör Vajon hány olvasó van, aki szeret belefeledkezni egy ára­ dó mesélőkedvvel megírt tör­ ténelmi regénybe, és szeret ráérősen haladni a szöveg­ ben? Jelen sorok írója nem merne jóslatokba bocsátkozni a mennyiséget illetően. Min­ denesetre Horváth Viktor Török tükör című regénye megfelel a fenti kívánalmaknak. A szö­ veg nem hibátlan, néhol kicsúsznak az író kezéből a történet szálai, de mindent összevetve egy ígéretes kísérletnek lehetünk tanúi. A Jelenkor Kiadó által gondozott könyv belső borítóin térképeket talá­ lunk. Elől a XVI. századi Oszmán Biro­ dalmat és az akkori Európát láthatjuk, hátul a törökök által megszállt Pécs városa tárul elénk. A kartográfia nemcsak a tájékozó­ dást könnyíti meg a regénytérben, ha­ nem mintegy felkészíti és bevezeti az olvasót a regény világába. A Török tükör olvasása ugyanis a térképek böngészé­ séhez hasonló élmény. A szemünkkel is nehezen követhető, kuszán kanyargó útvonalak, a folyók és a hegységek fekete-fehér kavalkádjának szemlélése mögött mindig ott a remény, hogy egy­ szer csak megtaláljuk a keresett helyet. Mindeközben sokszor megfeledkezünk a célról, hiszen élvezetet jelent már maga a kutatás is. A regény főhőse ísza, a nagy termé­ szetű, nőfaló török kamasz, aki a XVI. századi, három részre szakadt Magyar­ 86 országon él. Szülei elvesztése után nevelőapja, a magas ran­ gú Dervis bég veszi magához, Szeged és Fehérvár után Pé­ csett telepednek le, ahol ísza kalandok sorozatán megy ke­ resztül. A csodás elemekkel bő­ ségesen átszőtt történetben fon­ tos szerephez jut két medál, amelyeket egy (látszólag) egy­ mástól messzire szakadt testvérpár visel. ísza öregemberként ül le, hogy pa­ pírra vesse visszaemlékezéseit. Ami az elmesélt dolgok valóságtartalmát, tör­ ténelmi hitelét illeti: minden bizonyta­ lan, hiszen eldönthetetlen, mi az, amit a narrátor-főszereplő gyermekként hal­ lott, és mit meséltek neki a környezeté­ ben lévő felnőttek, például Szejfi, ísza eunuch nevelője. Arról nem is beszélve, hogy sok mindennek utána olvashatott, hiszen a történet és a megírása között több évtized telt el. így aztán a felidé­ zett történelmi események viszonyla­ gosságára esik a hangsúly. A szerző két stiláris, narratív eszköz­ zel él szívesen. Az egyik a szólások és a mondások alkalmazása, amelyekkel a magyarok, a törökök, a rácok, a gyere­ kek, a felnőttek egyaránt szívesen él­ nek, ezzel kap a szöveg kissé népmeséi jelleget. A veszélye a dolognak az, ha túl gyakori használatuk didaktikussá teszi az egyes fejezeteket; erre is talá­ lunk példát a regényben. A másik esz­ köz a Koránból származó idézetek fel­ vonultatása, amelyek a sajátságos mu­ zulmán látásmódot erősítik. �Az író különösen a filmszerű leírá­ sokban remekel. „Ilyen dicsőségben, fényben, zenével, puskadurrogással, tollbokrétásan, aranysújtásosan, vörös, kék, fehér, sárga, zöld zászlók és lán­ dzsaerdő alatt özönlöttek a csapatok, fölöttük ívelt a régi római vízvezeték, amelytől eláll az ember lélegzete, afö­ lött kéklett Isten szilárd égboltja." (21.) Az olyan, a magyar nemzet sorsát befo­ lyásoló történelmi események, mint ami­ lyenek a mohácsi vész, vagy az ország három részre szakadása voltak, alulné­ zetből, egy gyermek szemszögéből ábrá­ zolódnak. Ez a mikrohistóriai perspek­ tíva Hamvai Kornél színművéhez, a Hóhérok havához és Rakovszky Zsuzsa A hullócsillag éve című regényéhez teszi hasonlatossá a Török tükröt, az előbbi a francia forradalmat egy hóhér szem­ szögéből láttatja, az utóbbi pedig egy kislány tudatán átszűrve meséli el a Rá kosi-korszakot, és az 1956-os forra­ dalmat. Az ezeregyéjszaka meséinek szereplői­ hez hasonlóan a Török tükör figurái is akkor vannak igazán elemükben, ha anekdotáznak. A legendák, a mítoszok és a mesék szövevénye, mint a térképet az utak, úgy hálózzák be a cselekményt. Külön tanulmányt érdemelne az, aho­ gyan Az ezeregyéjszaka meséi közül a 952., Ibráhím és Dzsamíla története transzformálódik a különböző szöveg­ szinteken. Az olvasás során egyre nehezebb el­ dönteni, mi az, ami valójában megtör­ tént, és mi az, amit mesélnek Íszának. A könyv végére érve elbizonytalanodunk, hogy hol vannak a határok, ha vannak egyáltalán egy regényben, képzelet és valóság között. Horváth Viktor szövege valójában az olvasásról, a befogadás aktusáról szól. Íszának, aki egyébként ki nem állhatja a könyveket, értelmeznie kell(ene) a mesé­ ket, hogy közelebb juthasson a kincsek­ hez, az igazi szerelemhez, az élet teljes­ ségéhez, amelyek az elbeszélések sze­ replői számára oly gyakran elérhetők. A beavatás gesztusa, a felnőtté válás fontos a regény világban: Ísza lefekszik ugyan a dajkájával, ütközetekben vesz részt, sőt embert is öl, de nem válik felnőtté, csak a könyv legvégén, és akkor sem a legendák segítségével, ami nem csoda, hiszen nem tanul meg igazán elfo­ gulatlanul olvasni, illetve mesét hallgatni. Többször előfordul, hogy a betéttör­ ténetek nem kiegészítik, nem ellenpon­ tozzák egymást, egyszerűen csak van­ nak, valódi funkció nélkül. Ezek a ré­ szek feleslegesen terhelik meg a narra­ tív szerkezetet, ettől néhol túlírt a re­ gény. A fentieknek köszönhető az is, hogy az elbeszélés szintjei közötti átjá­ rás első olvasásra nem könnyű, elég sokszor kényszerül visszalapozni a befogadó, ha a szerteágazó cselekményt követni kívánja. A Török tükör színpompás, történelmi díszletek között játszódó kaland- és fejlődésregény. A szerző szeret mesélni, és mindezt megkérdőjelezhetetlen te­ hetséggel, intenzitással teszi. Tartsunk vele, mert megéri. (Jelenkor, Pécs, 2009) 87 �B aráth i O ttó Történelem - hagyomány - rögzítés A N ógrád , a varázslatos világ című könyvsorozat 7-9. füzetéről „Esztétikus füzetek láttak nap­ világot a Nógrád Megyei önkormányzat kiadásában [...]" írtam a Palócföld 2009/3. szá­ mának ugyanezen rovatában, a Nógrád, a varázslatos világ könyvsorozat első hat darab­ járól szóló recenzióm bevezető mondatában. Amit most meg­ ismételhetek, minthogy a so­ rozat folytatásaként a közelmúltban újabb kötetek kerültek ki a nyomdából, amelyek a történelmi Nógrád neveze­ tességeit, notabilitásait, tárgyi emlékeit és értékeit hitelesen és tömören mutat­ ják be, nem titkoltan a nógrádi identitás erősítésének jegyében, az igényes isme­ retterjesztés szándékával. A könyvsorozat hetedik darabja Bódi Zsuzsanna történész, főlevéltáros Tria­ non és Nógrád című munkája. A szerző Juhász Gyula Trianon című verséből származó idézettel emlékeztet az ese­ ményre, melynek egyik sora akár mot­ tóként is szolgálhat: „És nem lehet fe­ ledni, nem, soha..." . A bevezető Tria­ non diktátumának drámáját, területé­ nek és népességének fájdalmas veszte­ ségeit számszerűsíti. Ugyanezt teszi Nógrád megye esetében is. A kettévá­ gott Nógrád területének több mint negyven százalékát vesztette el ekkor, népességéből 95 ezer ember került a jelenlegi határain kívülre. Ezt követően Bódi Zsuzsanna a Nóg­ rád új határainak kijelölése érdekében folytatott, helyszíni szemlékkel és heves vitákkal tarkított, elhúzódó tárgyaláso­ 88 kat vázolja, majd a súlyos és ellentmondásos gazdasági kö­ vetkezményeket mutatja be, így például hivatkozik a ke­ reskedelem és az ipar veszte­ ségeire. „Az új határ mind­ azonáltal továbbra is szétvá­ lasztotta a korábbi gazdasági vonzáskörzeteket. Losonc elcsatolásával megszűnt a ke­ reskedelem az ottani textil- és fémipari vállalkozásokkal, a Málnapatak és Szinóbánya környéki üveggyárakkal és agyagipari üzemekkel, a füleki gyár­ ral." A szerző - tárgyilagosságáról is tanúbizonyságot téve - szól arról is, hogy a békediktátum révén Salgótarján, az akkori nagyközség, az országhatár közelébe kerülésével felértékelődött. Ahogy a korabeli újság írta: „természet adta körülményeinél fogva rendkívül fontos tényezőjévé vált megcsonkított országunknak". Bódi Zsuzsanna a továbbiakban kitér a súlyos szociális körülmények bemuta­ tására is. E részben többek között így ír: „Salgótarjánban Erdélyi Társaság alapí­ tását tervezték a menekültek megsegíté­ sére, de a segélyalapot a város közgyűlése anyagi okok miatt megszüntette. A sze­ rencsésebbeknek sikerült elhelyezkedniük a vármegyei vagy városi adminisztráció­ ba, de a köztisztviselők fizetése már korántsem ért annyit, mint a háború előtt [...] 1923-ban az államrendőrség, az állampénztár és a városi hivatalok alkalmazottainak majdnem fele mene­ kült volt [...]" A kötet utolsó fejezetében �a szerző a nemzet fájdalmának közéleti megnyilvánulásait, a kisebb-nagyobb közösségekben felhalmozódó emóciókat és végbemenő lelki folyamatokat mu­ tatja be. Ezek bizonyítására idéz egy nógrádi sajtóban megjelent verset is. Utal arra, hogy a legkülönbözőbb tár­ sadalmi és civil szervezetek is felemel­ ték szavukat a békekötés ellen, s felidé­ zi az 1919. január 29-ei balassagyarmati csehkiverés emlékére megtartott impo­ záns ünnepségeket. Bódi Zsuzsanna a mind nagyobb számban rendelkezésre álló hiteles - a kötet végén felsorolt - szakirodalomból jól válogatva, tényszerűségre törekedve mutatja be a békediktátum Nógrádtérségi következményeit, érzékeltetve azt is, hogy „A trianoni békediktátum következménye így hát nemcsak terüle­ ti, ember- és gazdasági veszteségeket hozott, hanem lelki sérüléseket is. Ezek jól megjelentek a korabeli irodalmi művekben is." A kötetet egykorú irre­ denta képeslapok illusztrálják. Szécsény a középkorban címet viseli a sorozat nyolcadik kötete, amely Galcsik Zsolt levéltáros átfogó mikrotörténeti, -társadalmi viszonyokat feltáró munká­ ja. A jól strukturált helytörténeti tanul­ mány Szécsény 13. századi kezdeteitől az 1600-as évek végéig tekinti át - levél­ tári dokumentumok, fennmaradt írásos emlékek alapján - a település és szűkebb-tágabb környezete múltját, különös figyelemmel annak egyházi rend- és hadtörténeti vonatkozásaira. A kötet a Kezdetektől a város alapításá­ ig című fejezete Szécsény első, hitelt érdemlő okleveles említésétől (1229-től) tárgyalja annak történetét, kiemelve a 13. században és a 14. század elején bekövetkezett fejlődésének főbb állomá­ sait. „Szécsényi Tamás birtokközpontja, Szécsény a kedvező földrajzi fekvésé­ nek köszönhetően gazdaságilag jelentős fejlődést ért el. Országos vásárai voltak, 1327-ben már malmát is említik." Ká­ roly Róbert 1334-ben Buda városához hasonló jogokkal ruházza fel a települést amit egy év múlva kiváltságlevéllel is megerősít. A kötet második, A ferences kolostor alapítása és működése a török táma­ dásokig című fejezete korszakos jelentősé­ gű eseménysorozatot tárgyal, minthogy az akkori felfogás szerint a kolostoralapí­ tás a városfejlesztés és a várossá válás nélkülözhetetlen része. A következő feje­ zet (Városi fejlődés az első török megszállás kezdetéig) Szécsény dicső, prosperáló kor­ szakába vezeti az olvasót, hiszen egy 1405-ben kelt oklevél már „civitasnak", azaz városnak nyilvánítja, s az ezzel járó kiváltságos jogokkal ruházza fel. A kötet további részeiben megismer­ kedhetünk a település sorstragédiájával, a török megszállással, amikor is 1552 júliusában Ali basa ellenállás nélkül fog­ lalja el a várost. Ezt követően a két török uralom (és a német katonák 1600-as évek eleji garázdálkodásának) vérzivataros idő­ szaka elevenedik meg, melyből 1683-ban már teljesen lepusztultan szabadul fel. A szerző bemutatja az újratelepítés 1690 után kezdődő korszakát. Ekkor épült fel a ma is funkcionáló templom és kolostor, amely 1705-ben már falai között fogad­ hatta II. Rákóczi Ferencet, akit itt válasz­ tottak meg vezérlő fejedelemmé. A kötet végén szereplő A középkori Szécsényhez kötődő jeles írók és költők című összeállí­ tás értékes arcképcsarnoka a korabeli Szécsény és Nógrád notabilitásainak. Galcsik Zsolt értő és gondos történészi és levéltárosi munkájának köszönhetően Szécsényt sajátos arculatú mezőváros­ ként ismerhetjük meg, amely ranggal méltán büszkélkedhetett évszázadokon keresztül. K. Peák Ildikó művészettörténész A Palócföld fába álmodója (id. Szabó István) címmel, az ország határam túl is jól 89 �ismert Kossuth-díjas nógrádi képző­ művésznek állít méltó emléket a könyvsorozat kilencedik darabjaként megjelent művében. „Élt közöttünk, Nógrád megyében egy olyan alkotó, akinek munkássága semmilyen »izmus­ s a l sem rokonítható, őszinte, modern irányzatok helyett inkább a kétkezi munkás, a parasztember racionalitásán alapuló művei egyetlen XX. századi irányzatba sem sorolhatók be" - így jellemzi „főszereplőjét" a bevezető so­ rokban. A továbbiakban K. Peák Ildikó felvázolja a művész életútjának főbb állomásait és elemzi munkásságának számos darabját. Megtudjuk a kis kötetből, hogy Sza­ bó István uradalmi kerékgyártó fiaként 1903. augusztus 29-én született a Nóg­ rád megyei Cered községben. Nem csoda, hogy munkásságának legkedve­ sebb alapanyaga - kitanulta édesapja szakmáját és dolgozott is mellette - a fa lett és maradt élete végéig. „A legfonto­ sabb szakmai fogásokat és ismereteket az alkotómunka során szerzett gyakor­ lati tapasztalatok mellett - a Budapesten és Párizsban tanult Bóna Kovács Károly szobrászművész mellett dolgozva sajá­ tította el." Munkássága csúcsára azon­ ban elsősorban a szívós munka, az egyéni invenció útján, az akarat diada­ laként jutott el. „Bár az alkotó nevét elsősorban a bányásztörténeti sorozat tette ismertté, életművének számában és minőségében legalább ennyire jelen­ tős egységét alkotják a nép életét megje­ lenítő plasztikái." 1955-ben a művész a megyei műemlékbizottság határozata alapján Benczúr Gyula festő egykori kastélyában tervezett művésztelep kialakítása, majd vezetése céljából is Benczúrral vára költözött. A művész te­ 90 lep nemcsak létrejött, de hamarosan számos ismert művész műhelyévé és a művészet iránt érdeklődők sokaságá­ nak zarándokhelyévé is vált. Id. Szabó István itt végleg otthonra talált, mun­ kássága kiteljesedett. E korszakáról írja: „Az 1970-es évek végétől - alaposan meghazudtolva az őt kizárólagosan »kommunista m űvészként számon tartó kritikusokat - id. Szabó István új témához nyúlt, a Stáció egyes jeleneteit faragja meg, illetve önálló korpuszokat készített ebben az időszakban. Talán a közelgő halál gondolata érintette meg az idős művészt", aki végül 1992-ben, alkotás közben hunyt el. K. Peák Ildikó plasztikus és korrekt módon hozza emberközelbe az egysze­ rű, de rendkívül karakteres művészt. Szakértelemmel mutatja be munkássá­ gát, az alkotásai mögött meghúzódó ember személyiségét. Az olvasmányosan megírt kötet erénye, hogy miközben a művész pályáján kalauzol végig, rendresorra szobrokról, portrékról, plasztikák­ ról ír, kompozíciókról, domborművek­ ről, bányászat-történeti sorozatról érte­ kezik, s ezzel tiszteleg id. Szabó István előtt - késztetve főhajtásra az olvasót is. A sorozat köteteit - a fentebb részben említett kiegészítőkön túl - a legtöbb esetben szakszerű láb- és/vagy végjegy­ zetek, felhasznált irodalom és egyéb információk egészítik ki, illusztrációk és fekete-fehér fotók „színesítik". A könyvsorozat folytatódik, a további kis köte­ tek tervei a döntéshozók asztalán, vagy nyomdai előkészítés alatt állnak. Bódi Zsuzsanna: Trianon és Nógrád Galcsik Zsolt: Szécsény a középkorban K. Peák Ildikó: A Palócföld fába álmodója (Új Műhely, Salgótarján, 2009) �H a n d ó P éter Új stratégiák mentén C igán yokról - m ásképpen Nógrád megye számára egyéb szempontok figyelmen kívül hagyása mellett is legalább két okból fontos a Boreczky Ágnes által szer­ kesztett Cigányokról - máskép­ pen című tanulmánykötet, amely címében új megközelí­ tési módot sejtet, alcímében Tanulmányok az emlékezetről, a családi szocializációról és a gyerekek kogni­ tív fejlődéséről - pontosan kijelöli az elemzések terét, három metodológiai mezejét. Egyfelől a legutolsó statisztikai felmérés alapján országosan Nógrád megyén belül legmagasabb a cigány etnikum aránya, vagyis minden cigány­ ságot érintő kérdés itt kiemelt fontos­ sággal kell, hogy bírjon, másfelől a kötet több tanulmánya is közvetlen vagy közvetett módon hivatkozik a 2005 óta az ELTE Interkulturális Pszi­ chológiai és Pedagógiai Központ által irányított, három településen végzett kutatására, melynek egyik helyszíne Szécsény kistérség, illetve Magyargéc. Mindezen túl, a szerkesztővel közösen jegyzett Előszó társszerzője, és a kötet­ nyitó Közösség és emlékezet című, antro­ pológiai ihletettségű tanulmány írója, Romano Rácz Sándor szintén a cserháti Magyargéc szülöttje. Kézenfekvő tehát, hogy beszéljünk róla. Az Előszóban megfogalmazott cél hogy „finomítsák" „a cigányokról szóló diskurzust", pontosítsák azt a képet és eloszlassák azt a hiedelmet, amelyből a többségi társadalom cigányokkal kap­ csolatos előítéletessége táplál­ kozik - örvendetes, hiszen a sztereotipizálás fölerősödésé­ nek korszakát éljük. Miképpen Neményi Mária Láng Juditnak adott interjújában (Ördögi kö­ rök) kifejti, az előítéletesség „nem tud lényegi kárt okozni, ha nincs olyan helyzetben, hogy ezt megtehesse. Vagyis, ha nincs intézményes és strukturális háttér, ami fönntartja, táplálja és meg­ engedi, akkor tulajdonképpen-az előíté­ letesség csak egy pszichológiai jelenség, [...] nincs közvetlen hatása. Akkor van baj [...], ha az előítéletességnek struktu­ rális támasza is van." Az ez irányú kutatások eredményeiből tudjuk, az előítéletesség évtizedek óta éppen a felsőoktatásban részt vevő hallgatók, azaz a „leendő" értelmiségiek, döntés­ hozók körében legerőteljesebb. Ezért minden, szakmai megalapozottsággal bíró, stigmatizáció enyhítését szolgáló mű fontosságát nem lehet elégszer hangsúlyozni. A könyv három fejezete két-két mű­ vet foglal magában. A Közösség, múlt és emlékezet című első írása, a fent említett Romano Rácz Sándor-tanulmány kü­ lönbséget tesz a történelmi, azaz írás­ ban rögzített, időpontokhoz kötött, és az archaikus, vagyis személyes tapasz­ talaton alapuló kollektív, kommuniká­ ciók során fenntartott emlékezet között. Míg az előbbi tényei az idő előrehala­ dásával növekednek, az utóbbi viszony­ lag állandó elemszámmal rendelkezik. 91 �hiszen „[m]inden ilyen emlékezési tér három nemzedéket foglal magában" (18.), így az elemek egy része nemzedé­ kenként cserélődik. Az eszerint műkö­ dő kultúrában a „rituális cselekvések időben, helyben és megvalósítás mód­ jában történő pontos ismétlése garantál­ ja a folytonosságot, a csoportidentitás megszilárdulását" (21.), másfelől a sok­ színűséget. „Ha a folytonosságot bizto­ sító elemek közül egy is megsérül, a folytonosság megszakad, a kultúra összeomlik, leépül, vagy szerencsés esetben átalakul" (21-22.). Csányi Vil­ mos nyomán a csoportképzés öt jelleg­ zetességével számol: „1. közös eszmék, 2. közös akciók, 3. közös konstrukció, 4. hűség, 5. transzformáció" (29.). Majd egy gyakorlati példán keresztül bemu­ tatja szülőfaluja és a szomszéd közsé­ gek roma közösségeinek kapcsolatrendszerét, amely mind a foglalkozást, mind a házasságkötést szabályozta az elfogadások és az elutasítások gyakor­ lattá tételével. Véleménye szerint a XX. századi „asszimilációs nyomás egyik meghatározó következménye a csoporthatárok leépülése volt, s ez termé­ szetes módon hozta magával a tabuk és a rituális cselekvések elmaradását" (38.); „lényegében ezzel zárult le a ha­ gyományos közösségi struktúra felszá­ molódása" (40.), ugyanakkor az integ­ ráció nem következett be, a rendszerváltást követően a többségi társadalom „roma kultúrához kapcsolódó szabadvegyértékei" (37.) megszűntek. Mind­ ezen folyamatok következményeként „új típusú, [a korábbiaknál] súlyosabb konfliktusokra kell számítanunk" (37.). Szintén a fejezet részét képezi Hor­ váth Kata „Az életed kell nekem!" - A jóslás mint élettörténeti elbeszélés című írása, amely egy dialógus létrejöttének és működésének, fejlődésének ábrázo­ lásán keresztül igyekszik bemutatni, 92 miképpen változik az egyes résztvevők pozíciója az együttlétek során, hogyan szövődik a személyes tapasztalat a jóslás mechanizmusába, s teszi azt reá­ lissá. A szerző és a jós között kialakuló bizalmi viszony „bizalom- és gyanak­ vás-történetek" során jön létre. Ezt hivatott ábrázolni az értelmezés és a kutatási napló szövegének váltakoztatása, e kettős narráció. A Családi szocializáció kérdéskörét vizsgálja a második rész két tanulmá­ nya, amelyből az elsőt a kötet szerkesz­ tője, Boreczky Ágnes jegyzi Cigány családok a feltorlódó időkben címmel. Be­ vezetőjében kijelöli a cigány identitás realizálódásának terét, a női-férfi sze­ repek fontosságát, a házasság-család alapintézménye és viszonyrendszere társadalmon belüli helymeghatározó funkcióját. Hangsúlyozza, hogy a ci­ gány „közösség szemében a gyerek avatja a férfit és a nőt családdá" (80.), ezért kiemelkedően fontos a család és a szocializáció komparatív vizsgálata. A roma identifikáció alapvető elemeinek kijelölését követően az ebből adódó kapcsolatrendszeri sajátosságokat veszi számba, ráirányítva a figyelmet arra, hogy körükben is leépülőben vannak a rokoni kötelékek. Majd a gyermek csa­ ládon és cigányközösségen belüli meg­ különböztetett helyének hangsúlyozása után megpróbálja elméleti megfontolá­ sok és eredmények mentén meghatá­ rozni a cigány specifikumot, amelyre „(mjinden vonatkozásban számtalan variáció és képlet létezik" (89.). Kiemelt szerepet tulajdonít a „történeti-társadal­ mi tér tágításának", ami „nagyszámú utód vagy házasság révén (valósítható meg], illetve úgy, hogy a földrajzi moz­ gással, valamint a kulturális tőke fel­ halmozásával a család által bejárt/bejárható helyek és pályák száma szaporo­ dik, és a mindezek által is reprezentált �szimbolikus tér nő" (89.). Ennek bizo­ nyítása érdekében élettörténet-konstruk­ ciókat idéz. Ugyanakkor a hagyomá­ nyos endogám családszerkezeteknél lassú változást figyel meg, megállapítja, hogy „a társadalmi tér iskoláztatás révén történő növelése korántsem tipikus" (108.), a család-rokonság kötelékéből való kilépést tilalmak övezik, szakmaválasztáskor az újonnan felnövő gene­ rációk „a hetvenes évek vidéki boldo­ gulási stratégiáit követik" (131.). Vizs­ gálja az ünnepeket, a hagyományátörökítést, az identitásképzést. Arra a vég­ következtetésre jut, hogy a „roma csalá­ dok átalakulásának alapfolyamatai nagy időeltolódásokkal ugyan, de lényegében nem különböznek a nem roma családok­ ban végbemenő változásoktól" (139.). Károlyi Júlia ...hanem az életnek... cí­ mű írásában az északkelet-magyaror­ szági Horenykán végzett terepkutatása tapasztalatait foglalja össze, és az ebből levonható következtetéseket ismerteti. Tanulmánya erénye, hogy nem a több­ ségi társadalom intézményei - és azok elvárásai - , valamint normái, hanem egy konkrét család mindennapjai és kapcsolathálója felől próbálja megérteni a cigány gyerekek családi szocializáció­ ját. Esetleírásai plasztikusan ábrázolják a felnőtt életre való felkészítés roma specifikumait. Az antropológiai szakirodalommal egybehangzó véleménye szerint a kötetlen életrend a gyors hely­ zetfelismerést és döntéshozási képessé­ get szolgálja, amely előítéletektől terhelt környezetben nélkülözhetetlen a sikeres gazdasági tevékenységhez. Nem a fel­ halmozott anyagi javak, hanem „a ro­ konsági csoport és a helyi közösség szolidaritása jelenti az egzisztenciális biztonság igazi alapját" (177.). A gyerekek kognitív fejlődése című harmadik részben Nahalka István A roma gyermekek kognitív fejlődése című tanulmányában arra a kérdésre keresi a választ, hogy „van-e bármilyen sajátos abban, ahogyan a roma gyermekek kognitív fejlődése zajlik?" (187.). Mivel úgy látja, az értelmezési keret hatással van a kutatási adatra, és a cigányokra vonatkoztatottan az esélyegyenlőtlenség és a hátrányos helyzet kulcsfontosságú fogalmak, ezek nevelésszociológiai átgondolását végzi el. Vélekedése sze­ rint az iskola „az új generációt mintegy »belenöveszti« az egyenlőtlenségeknek azokba a rendszereibe, amelyek a szü­ lők korosztályát is jellemezték" (189.). Nem ért egyet azzal az általánosnak tekinthető nézettel, hogy a gyermekek otthonról hozzák magukkal a hátrányos helyzetüket. „A hátrányos helyzet akkor jön létre, amikor az iskola előnyben részesít bizonyos értékeket, normákat, viselkedésmódokat, magatartásokat, tu­ dásokat, attitűdöket, ismereteket, ké­ pességeket és készségeket." (192.) A hátrányos helyzetet maga az iskola hozza létre. Szintén fontos tényezőként vizsgálja a szegregációt, mint „a hatal­ mi viszonyokba kódolt folyamatnak az eredményiét)" (198.), amely megnehezíti a roma tehetségek kiemelkedését. Egy döntően kvalitatív eszközökkel történő kutatás eredményeinek ismertetésén ke­ resztül bizonyítja, hogy „a roma gyer­ mekek természettel kapcsolatos elkép­ zelései, tanulási folyamataikat meghatá­ rozó tudásrendszerei nem különböznek lényegesen a nem roma gyermekek hasonló tudásrendszereitől" (201.). Na­ halka budapesti, magyargéci (Nórgád) és ópályü (Szabolcs-Szatmár) iskolások körében végzett vizsgálatok eredmé­ nyeit vetette össze. Írásában ismerteti az egyes kérdéseket, az azokra adott válaszok lokális és „faji" eloszlását, valamint egyes esetekben a korcsopor­ tos eltéréseket is. Az elemzések során arra a következtetésre jut, „[m]intha a 93 �roma tanulók jobban vonzódnának a gyakorlatiasabb kérdésekhez közelebb álló, azok megválaszolását jobban segí­ tő háttértudás konstrukciójához" (226.). A kötet utolsó, Lukács István Tanulási stratégiák és stílusok című tanulmányá­ ban úgy véli, ma, Magyarországon a roma gyerekek iskolai kudarcaival kapcsolatosan a szakirodalomban két domináns nézet uralkodik. Az egyik a szociális peremcsoporthoz tartozásból, a másik az előítéletekből vezeti le a sikertelenséget. Ezektől a rendszerszin­ tű megközelítésektől elszakadva „arra tesz kísérletet, hogy az iskolai eredmé­ nyesség és a tanulók tanulási stratégiái, tanulási stílusai között keressen össze­ függéseket" (245.). Ennek vizsgálatához budapesti, budaörsi és magyargéci min­ tát választ. A feladatlapok eredményeit összeveti, majd összefüggést keres a szülők iskolai végzettsége és munkájá­ nak jellege, valamint a tanulók tanulási stratégiájának - amelynél meghatározó 94 a kultúrából adódó elsajátítási folyama­ tok különbsége - eredményessége között. Bizonyos tevékenységek esetén szigni­ fikánsan magasabb teljesítményt muta­ tott ki a cigány tanulókra vonatkozóan. Végül arra a következtetésre jut, „hogy veszélyes kritikátlanul átvenni azokat a megállapításokat, amelyek a cigány tanulók szókincsét és teljesítőképesség­ ét eleve gyengébbnek tekintik, mint nem cigány társaikét" (266.). A tanulmánykötet olvasójaként azt gondolom, üdvözlendő az a felfogás, amely a fent sorra vett írások jellemzője: az, ahogyan a gyűlöletbeszéddel szemben a „másik" megértésére és elfogadására, elfogadtatására buzdít. A címében is megmutatkozó - a magyar társadalomkutatói gyakorlattól eltérő, de arra fo­ lyamatosan reflektáló - szemlélete miatt nélkülözhetetlen irodalom a pedagógu­ sok és a cigány kultúrát kutatók számára. (Gondolat, Budapest, 2009) �„Gyűjtsük össze és őrizzük emlékeinket, nehogy végleg elvesszenek, s ezáltal is üresebb legyen a múlt, szegényebb a jelen, kétesebb a jövő ." (Ipolyi Arnold) PÁLYÁZATI FELHÍVÁS A „Hétszáz éves Baglyaskő vára - Salgótarján" rendezvénysorozat keretében az emlékbizottság és a Palóc Parnasszus - élő, irodalmi újság - szerkesztősége támogatásával „ V e lü n k é lő tö rté n e le m " címmel pályázatot hirdet. Baglyaskő várát 1310-ben említették először oklevélben. A kettős bazaltkúp és a Kacsics nemzetség által köréje épített vár, feltehetően útellenőrző erősségként és hatalmi szimbólumként, fontos szerepet töltött be a XIII. és a XIV. század fordulóján. A 700 éves kerek évforduló alkalmat ad arra, hogy jobban megismerjük Salgótarján és kör­ nyékének történelmét. Művészi eszközökkel is felidézzük a Kacsics birtokhoz tartozó várak - Baglyaskő, Fülek, Somoskő, Zagyvafő, Hollókő, Sztrahora, Salgó, Szécsény emlékét, a régmúlt időket. (További információ a www.baglyasalja.hu weboldalon.) A pályázatra rövid irodalmi műfajú alkotásokkal - dal, vers, elbeszélés, mese, stb. lehet nevezni. Maximális terjedelem 15 flekk (1 flekk 1350 karakter). A pályamunkákat 3 példányban, jeligével ellátva (feloldását zárt borítékban) 2010. december 31-ig lehet benyújtani a Palóc Parnasszus Szerkesztőségének címére (3100. Salgótarján, Fő tér 5.). A borítékra kérjük ráírni: Pályázat 700. A pályázatot szakmai zsűri bírálja el. I. II. III. A pályázat díjai: 30 000 Ft + értékes egyedi emléktárgy 25 000 Ft + értékes egyedi emléktárgy 20 000 Ft + értékes egyedi emléktárgy Eredményhirdetésre 2011. januárjában, a Magyar Kultúra Napja salgótarjáni ünnepségén kerül sor. Hétszáz éves Évforduló Emlékbizottsága Palóc Parnasszus Szerkesztősége A pályázat médiapartnere a Palócföld folyóirat. 95 �Szerzőin] B aráthi O ttó (1944, Hatvan): Író, újságíró, közgazdász. Salgótarjánban él. Legutóbbi köte­ tei: A Kálvária kálváriája (2008); 50 év a Palócföld életéből (2008). B edecS LÁSZLÓ (1974, Budapest): Irodalomtör­ ténész, kritikus. Legutóbbi kötete: Nyelvek a végtelenhez (2009). BERETI G ábor (1948, M iskolc): Költó, író. Leg­ utóbbi kötete: A szabadság szenvedélye (2009). CEGLÉD J ózsef KÁZMÉR (1954, Bácsalmás): Író, kritikus. Nagyorosziban él. Legutóbbi kötete: Kívül a birtokon (2007). CSEHY ZOLTÁN (1973, Pozsony): Költő, műfordí­ tó, irodalom történész, kritikus, szerkesztő. József Attila-díjas (2009). Legutóbbi kötete: Homokvihar (2010). CSERJÉS Katalin (1954, Budapest): A Szegedi Tudom ányegyetem oktatója. Kutatási területe: a félmúlt és napjaink rövidprózája, kép-szöveg viszonylatok, kortárs képzőművészet. Leg­ utóbbi kötete: „a lebegő orgonagyökér" (2010). F1CSOR B en ed e k (1983, Budapest): Író, kritikus, irodalomtörténész. Diósdon él. G yimesi L ászló (1948, Keszthely): író, költő, kritikus. Az aquincumi költőverseny többszörös győztese, két alkalommal Nagy Lajos-díjjal tün­ tették ki, idén Óbuda Kultúrájáért díjat k ap o tt Legutóbbi kötete: Az elegáns bozótharcos (2010). GYŐRE G abriella (1974 Budapest) költő, író, szerkesztő. 2009-ben M óricz Zsigmond irodal­ mi ösztöndíjas. Verseit a Pannonhalmi Szemle, az Élet és Irodalom, a M űút, a Kalligram, a Csillag­ szálló és a Bárka közölte, novellái a Csillagszálló­ ban és A vörös postakocsiban olvashatók. H a n d Ó P éter (1961, Salgótarján): Költő, író, antropológus. Sóshartyánban él. Legutóbbi kötete: Alvó konfliktusok mezején (2008). KÁLMÁN GÁBOR (1982, Érsekújvár): Író, költő, szerkesztő. Budapesten él. KÓROSSI P. JÓZSEF (1953, Nagyvárad): Költő, novellista, publicista, könyvkiadó. Legutóbbi kötete: Nem ezt találtam - Történetek az emberbar­ langból (2003). MÁLIK ROLAND (1976, M iskolc): Költő, író. Kötete: Ördög (2006). N agy C silla (1981, Balassagyarmat): Irodalom­ történész, kritikus. Kötete: Magánterület (2008). NÉMETH ZOLTÁN (1970, Érsekújvár): Költő, kritikus. A Bél M átyás Egyetem tanára. Leg­ utóbbi kötete: Penge (2009). N yerges G ábor á d á m (1989, Budapest): Költő. Az ELTE-BTK m agyar szakos hallgatója, az A pokrif folyóirat főszerkesztője. Kötete: Helyi érzéstelenítés (2010). P ayer I mre (1961, Budapest): Költő, irodalom­ tudós, tanár. Legutóbbi kötetei: A feh ér cápa éneke - The Great White Shark's Song - válogatott versek angolul és magyarul (2009); Pattanni, hullni (2009). PETŐCZ ANDRÁS (1959, Budapest): Író, költő, szerkesztő. Többek közt József Attila- (1996), Márai Sándor-díjas (2008), a Magyar Köztársasá­ gi Érdemrend Lovagkeresztje (2010) kitüntetettje. Legutóbbi kötete: Dimenzinoista művészet (2010). SOPOTNIK ZOLTÁN (1974, Salgótarján): Költő, író. Tatabányán é l Legutóbbi kötete: Futóalbum (2009). S závai Attila (1978, Vác): Író. Rétságon él. Legutóbbi kötete: O ptikai tuning (2009). S zekeres S zabolcs (1972, Budapest): Kritikus. Irodalmi és színházi témájú publikációi az Árgus, a Criticai Lapok, a Kritika, a Színház, és a Tiszaláj hasábjain, valam int a www.zartkor.hu és a www.spanyolnatha.hu oldalakon olvashatók. T ahin SZABOLCS (1975, Keszthely): Irodalomtör­ ténész. Zalaegerszegen él. ZSÁVOLYA ZOLTÁN (1968, Csorna): Költő, író. Budapesten él, a Pázm ány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészettudom ányi Karának oktató­ ja, a Szépirodalmi Figyelő szerkesztője. József Attila-díjas (2009). Legutóbbi kötetei: Noszthy Fuji. Színdarab M ikszáth Kálmán támogatásával (2008); Esszé - próza - költészet. írások Fábián László műveiről (szerk.. Varga Virággal, 2008). G yenes GÁBOR (1984, Kassa): grafikus, illusztrátor. A Szlovák Műszaki Egyetem (Pozsony) műépítész szakán szerzett Bc-fokozatot, 2006-tól a pozsonyi Képzőmű­ vészeti Főiskola képgrafikus hallgatója. A Rovás Polgári Társulás - ROVART Galéria alkotó közösségének a tagja. Munkái számos önálló és csoportos kiállításon szerepeltek, többek között Pozsonyban, Kassán, Budapesten és Miskolcon. 2007-ben a Pozso­ nyi Illusztrációs Biennálén első díjat kapott a M átyás királysága (Lilium Aurum, 2007) című mesekönyvhöz készített munkáiért. 2010-ben elnyerte a Győri Szimpózium díját. 96 ���Ara: négyszáz forint Előfizetők részére 300 Ft Valamit tartanod kell... � Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document https://dkvt.bbmk.hu/pf/2be8dfaa62659a5b9451374d193607b6.pdf Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Dr. Mizser Attila Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 2010 Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Language A language of the resource hun Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Subject The topic of the resource Irodalom Művészet Közélet Társadalompolitika Title A name given to the resource Palócföld - 2010/5. szám Type The nature or genre of the resource folyóirat 2010 folyóirat Irodalom Közélet Művészet Nógrád megye Társadalompolitika