https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/235401d1934e1494b7dbf2837d624219.pdf 640508239897f131b4d69d6e8427b450 PDF Text Text ��Tartalom „kávéházi sz eg lete n ..." k.kabai lóránt egy b-terv / (véletlenszámok td-nek; részlet); abszo­ lút némaság; egy szó nyolc alibije; td-sztélé 3 5 Tandori Dezső (képvers) Szávairatok Fortuna Privata 10 Csobánka Zsuzsa Muskátli; Nyílászárók; carissimae; Zeitgesist Lázár Bence András A kakaspörkölt; A vízen kullogó 15 22 Próza és vidéke „ezek a kedves k is portékák" Garaczi László Remixát Parti Nagy Lajos A lóditizmus természete / (Gavallérok-cédulák) 28 35 N. Tóth Anikó Gavallérok? 44 Kutatóterület Tarjányi Eszter Mire „haraxanak mirges burgerek"? / Nyelvi és kulturális viszonyrendszerek Mikszáth A fekete város című regényében Bazsányi Sándor Nádas - Barthes - Foucault 53 61 Németh Zoltán Palimpszeszt és bricolage / Kovács András Ferenc: Jack Cole daloskönyve 68 Déva vári Lancelot / Hetvenöt éves lenne Gerelyes Endre 74 Csongrády Béla Találkozási pontok Handó Péter A táj vándora / Beszélgetés Gelencsér János festő­ művésszel 86 Egy örök-új értékrend valóságának visszakeresése / Hárs Ernő: Életed nélkül 90 Ami marad Kabdebó Lóránt �Jelen számunk borítója Gelencsér János Tiltott éden című alkotása felhasználásával készült. A borító belső oldalain a Szent hegy (elől) és a Szakrális táj (hátul) című mun­ kái láthatók. A belső illusztrációkat festményei - Rapszódia (14); Tájban álmodó (34); Vándor (43); Létrás (60); Ősföld (73); A hegy szelleme (89); Út a hegyre (95) - és grafikái - Szomorúság (85); Szívdobogás (85); Alvajáró (85) - közül válogattuk. Főszerkesztő: Mizser Attila (attila.mizser@gmail.com) Szerkesztők: Handó Péter (handop@gmail.com) A Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése irodalmi, művészeti, közéleti folyóirata. Nagy Csilla (csillester@gmail.com) Támogatóink: Főmunkatársak: Nagy Pál (Párizs) Pál József (Salgótarján) Tőzsér Árpád (Pozsony) Nemzeti Kulturális Alap Nemzeti Kulturális Alap Kiadja: Balassi Bálint Megyei Könyvtár és Közművelődési Intézet (3100 Salgótarján, Kassai sor 2.) Felelős kiadó: Molnár Éva Médiapartnerünk: Készült a Polar Stúdióban (Salgótarján) Levélcím: 3101 Salgótarján, Pf. 270; Telefon: 32/521-557; Fax: 32/521-555; Internet: www.bbmk.hu; e-mail: palocfold@gmail.com • Terjeszti a Balassi Bálint Megyei Könyvtár és Közművelődési Intézet; előfizethető, illetve a Palócföld Könyvek sorozatban megje­ lent kötetek megrendelhetőek ugyanitt • Budapesten megvásárolható az Írók Boltjában (VI. kerület, Andrássy út 45.), Nógrád megyében a Kincsestár Könyvesboltban (2660 Ba­ lassagyarmat, Rákóczi út 61.), az Inmedio üzletében (3100 Salgótarján, Erzsébet tér 5.), vala­ mint a szlovákiai Phoenix Könyvesboltban (98401 Losonc, Kubinyi tér) • 2010-ben megje­ lenik 6 alkalommal • Egy szám ára 400,- Ft; előfizetési díj egy évre 1 500,- Ft, amely a postaköltséget nem tartalmazza • Kéziratokat és rajzokat megőrzünk, de nem küldünk vissza • ISSN 0555-8867 • INDEX 25925 �„KÁVÉHÁZI SZEGLETEN..." K.KABAI LÓRÁNT egy b-terv (véletlenszámok td-nek; részlet) 16408 18629 73115 57491 81899 81953 35101 16703 04153 05520 47498 23167 53381 91962 87637 49323 79401 04739 99016 45021 21438 13092 71060 33132 83035 97662 88824 12544 30405 16631 96773 38935 83946 35006 20206 64202 23792 85900 42599 14349 14422 98275 78985 82674 15059 32388 05300 66523 45799 52390 22164 44133 22716 16815 24369 00697 31624 78919 03931 76384 19474 33309 17403 23632 57047 53363 27889 74211 44167 47914 63445 64486 02584 17361 64758 37680 62825 74426 09066 42238 22278 00903 12426 43972 20795 87025 10119 95452 14267 89917 92648 20979 15665 45454 04508 52872 09552 64535 abszolút ném aság „néma a.-ság, a. helyett, de néma b.-ség mi helyett." (tandori dezső) 3 �egy szó nyolc alib ije hold against aloof back by down off over together td-sztélé BÁLJ UKELSŐOLVA S À S R AMEGMONDANI 4 �T a n d o r i D ezső (képvers) ��7 �8 �9 �SZÁVAIRATOK S z á v a i A t t il a Fortuna Privata Évekig csak amolyan háttér volt a zene az életemben. Nem voltam aktív. Pedig a családi legenda szerint zenére születtem. Umpappa-umpappa, mondjuk. Keringőre születni, ez lenne itt irodalmilag kényelmes, mert akkor lehetne folytatni azzal, hogy az élet is körbe-körbe (karikába), satöbbi, valamit a lüktetésről, körbe, mint egy elszabadult traktor, ha menet közben magára hagyják. Csinálj, amit akarsz. Zenére születtem. Hogy milyenre, azt sose mondta senki. Nem is értem. Vagy nem merték, vagy már senki nem emlékszik. Akkor meg minek hozzák fel. Min­ denesetre az első benyomásaim között, amiket az emberi lét okán tapasztaltam, nem nagyon vannak hangok. Hideg, az igen, meg sok fény, sok hideg fény. (A sok fény, az mennyi?) Zenére nem emlékszem. Egyszer ezt elmondtam a gimiben is, valami osztályfőnöki volt, vagy mi, mondja el mindenki valamelyik gyerekkori élményét. Elmondtam ezt, hogy állítólag én zenére születtem, csak senki nem em­ lékszik arra, milyenre. Sándor szerint, aki az osztály vagánya volt, ilyen fejjel csakis hevimetálra lehet születni, vagy valami alternatív zenei förmedvényre. Nyúvévre. Aztán, ahogy teltek az évek, úgy közeledtem a zenéhez. Ahogy egyre inkább kezd­ tem befelé zárni a világgal szemben, úgy kezdtem nyitni (befelé, illetve belül, de kifelé, mindegy, nem egyszerű, a lényeg, hogy úgy zársz, hogy nyitsz) a zenével szemben. Odáig fejlesztettem a zenei befelé nyitást, hogy egyre gyakrabban, ha rossz a kedvem, vagy ha éppen túl jó, akkor nem szavakat gondolok, nem mondom magamban, hogy ejj, de jó nekem, vagy ejj, de szar, hanem mindezt inkább valami belső zenében fogalmazom meg, dallamban. Amit csak én hallok, befelé dúdolom, csak magamnak. Befelé dúdolok, mint a telihold. Próbálkoztam zeneszerzéssel is, de eltelt az az idő, miután be kellett lássam: külön műfaj a szerzés. Én csak költeni tudom a zenét, fogyasztani a hangokat, fogyasztani, mint a habpatront. Nyúvév korszakomban határozott benyomásom volt, hogy mikor lementem a kocsmába, hogy határozottan benyomjak, ott nyomban elterveztem: milyen tárgyakon milyen hangokat lehet előállítani ahhoz, hogy egy, mondjuk szociológiai problémát, axió­ mát a legtökéletesebben visszaadjam olyan hangokkal, azokkal a tárgyakkal, amik ott vannak benne a szociológiai problémába, axiómába. Bementem a kihívásba. Cigányság lakásproblémája? Ehhez lapáttal kell ütni a vályogház oldalát (alap­ ritmus), csörömpölni a kopott fazekakkal, suhogtatni a ruhaszárítókötél leszakadt végét, csapkodni a vill anyóraszekrényt, villáskulccsal kocogtatni a tuningolt vil­ lanyórát. Hogy ne pörögjön annyira. Hergelni a kutyát egy zacskó romlott csirkenyakkal. Na, és itt vagyunk a következő lényegesnél. Évekig agyaltam azon, hogy hogyan lehetne a szagokat hangokkal kifejezni. Egy zacskó romlott csirkenyakat például. Vagy egy lábas egyhetes pacalt, ha felöntöd tejjel és kiteszed délutánra a napra. Micsoda szinkópákat lehetne fejleszteni. Csak aztán elmaradt a fejlesztés, 10 �mert jött egy nő az életembe. Illetve az életem ment körbe-körbe, ahogy szokott, aztán egyszer csak az egyik körben ott állt ez a nő, én meg elgázoltam az életemmel. Ez a nő mondta, hogy inkább zenekarban kellene zenélni, mint magamban. Jobban is állna nekem egy zenekar, mint a tejes pacal. Elhihetem, mondta, és csinált egy lábos ilyen tejes pacalt, hogy lássam, mire gondol (mire gondoltam). De mivel tél volt, nem volt ereje a napnak, hát bent a konyhában melegítettük meg. Zuhogott a sparhelt, fortyogott a matéria az edényben, alulról a gázzal melegítettük, felülről hajszá­ rítóval. Közben ez a nő a fakanál nyelével (a fakanálnak a feje is a nyele, önmaga folyamatos nyele, de mindegy) rendszertelen, tört ritmusokat vert le a konyhaszek­ rényen. Hogy ezt akarom-e. Ez-e a célom az életemmel. Nem inkább az, hogy ellenni szépen, mint egy pár elefántfóka. Lassú, de masszív házasság, egyebek. Nem elha­ darni az olyan verbális súlyokat, mint szeretlek, izé, bírlak, vagy, mennyapicsábamá'. Felvételkor, tehát belépéskor, mikor felvettek a szimfonikus zenekarba, ebbe a népes, hangos családba, kérdezte a karmester, hogy van-e olyan műtárgy, amit minden nap áhítattal tudok nézni. Kikötés volt, hogy a hangszert, azt nem lehet mondani. Mert, noha szépnek szép, de nem műtárgy, amíg legalábbis használatban van. Majd, ha véget ér a napi összefogdosás, akkor lehet majd műtárgyiasulnia. A Föld is csak onnéttól lesz műtárgy, mondta erre a karmester, amíg alább nem hagy az emberiség egész napos mancsozása, összefogdosni szeretett bolygónkat, letaperolni magmáig, reggeltől estig, kihasználni, nem is lovallja bele magát. Azzal folytatta, hogy nem kell otthoni példákat mondani, tudja Ő, hogy egy hege­ dűsnél nincs kolbászból a kerítés, marcipánból a budideszka. De, szóval, hogy mit nézek, művészileg, ha nézhetnékem van, mit néznék szívesen? Koviubi. Azt mond­ tam neki, koviubi. Egy ötliteres üvegnyi kovászolt uborka. Ez nekem a műtárgy. Hogy ezért nyár a nyár, nekem ez a nyár, a langyos, erjedő, zavaros lé, az ázott kenyérdarabkák súlytalan, felszabadult lebegései. A négy precíz, sebészi bemetszés­ sel megdolgozott uborkatestek vigyorgásai. Mondhatnám: minden uborka egy négy­ rét vigyorgás, önmaga öröme, mint minden teremtett lény. Nem akartam tovább­ vinni ezt a vonalat. Hogy csavarod, csavarod a befőttesüveg kupakját, de nem enged, befeszül, mint a vasúti váltó, hogy csak később érzed az engedést, mikor rámész aztán késsel, a kupakra, ácskapoccsal, a szerszám feszülése, mikor erőt gyakorolsz, és közben a basszdühhöz hasonló érzés jár át. Mert tudod, hogy mi a vége, hogy mindjárt felszabadul a befőttesüvegbe zárt légkör, mindjárt tiéd lehet a koviubi, kövér gyerekangyalok mindennapi uzsonnája. Add meg nekünk ma. Mondtam ezt a karmesternek, de aztán sokáig hallgatott, csak nézett rám, bólogatott, hunyorgott, mutató- és hüvelykujjával az orra és a felső ajka közötti részt babrálta, mint a kottaírók, mikor arra gondolnak, hogy ejj, de jó az a kétvonalas cé ott a papíron. A karmester szerint határozott az egyéniségem, ami elengedhetetlen a művészi életben, de határozottan kémé, hogy ne nagyon feltűnősködjek a színpadon. De valahogy mindig kialakul a feltűnés, mint mikor főpróbán megcsörren a telefonom, vagy elkalandozok, viszketni kezd a bal térdem, akármim, és belehúzok egy kis hamisságot. Nem durván, persze, van rutinom, csak vájtfülűek hallják. Meg, hát, a profik, azok úgy rontják el a zeneművet, hogy az nem lesz hamis. A szünetben, vagy a végén, ha megkérdezik, hogy mi volt az a bakugrás ott, hát megmondod nekik. Hogy magadban továbbgondoltad azt a futamot, jobb így, jobb, mint az eredeti, ha bunkó is vagy ezzel, és nem vallod be, hogy felbüfögted a kovászos 11 �uborkát, amit kezdés előtt dobtál még be. Öreganyád mondta, hogy a koviubi, az egy bölcs étel, gazdagítja a szellemet, nem ám, mint a párizsi, amitől csak leépülsz. A koviubi az tradíció, hagyomány, sőt, gasztronóm népművészet, falatnyi folklór. Felmerülhet benned, kedves olvasó, ha tegezhetlek, szevasz, az a kérdés, hogy miért pont hegedű. Ezt először anyáméktól kérdeztem, mielőtt beírattak volna. Anyámék szerint a hegedüléstől megszépül a jellem. Később az egyik tanárom, egy gyengébb pillanatában szintén megkérdezte ezt, miért pont a hegedű. Anyámék akarták, válaszoltam közönnyel. Aztán meg beleszerettem. Beleszerettem egy he­ gedűbe. Nem, ez nem pontos így, szóval, hogy megszoktam, mint ló a kötőféket. Nem tudok most jobb példát. Az életben mindig vannak jobb példák. Töröd nyár végén a kukoricát, csípi a friss, apró, vágott sebeket-a sós izzadtság a lábszáradon. Izzadsz, mint egy ló, hom­ lokból spriccelsz, és közben arra gondolsz, azt dimenzionálod, hogy ülsz egy fotel­ ban a hűvös belvárosi lakásban, se kukorica, se kert, se izzadás, csak csinálod a kulturális tevékenységet, semmi fizikai sík, csupán a szellemi attrakció, hogy kócos a hajad a sok gondolkozástól. És úgy nyitni meg este az üveg bort, hogy de jól kigondolkoztad, kialkottad magam, odatetted magam szépen, ott voltál a szellemi szeren. Így gondolod el, mert modern ember vagy, ott lenni a szeren, mint a dro­ gos, nem is, mint egy légtornász, hülye példák, de belátni, hogy mindkettő légből kapott ötlet, sőt, példa. A levegő meg nem kis dolog. Ha nincs levegő, nincs zene. Nincs, mi rezdüljön, tajtékozzon, lobogjon. Meggyújtani a levegőt egy frappáns, de merész, egy hirtelen, de kiszámítható futammal, sőt, skálával, ami aztán egy betonkemény harmóniában ér véget, oda torkollik, ott akad el, teljesedik ki, élvez el. Hogy kitartod, mintha csak erre készültél volna egész életedben, odateszed magad, eggyé válsz az utolsó harmóniával, az autentikus zárlat teljesen átjárja minden sejted, egész lényed. Hogy bármit teszel, csak egyféleképpen alakulhat az utolsó másodperc, minden változhat, de a vége fix, lezsírozták az angyalok. Mint a szex, hogy bármit csinálsz az ágyban, tudod, hogy mi lesz a vége. Tudod, hogy visítozni fogsz az örömtől, belülről visítasz majd, akár a gyorsuló metró. Koncert előtt mindig cikáznak a gondolataim, mint egy szatyor szétengedett de­ nevér. Nem az előadandó darabon gondolkodok, az benne van a vérben, zsigerekben, ha négy kezem lenne, főzés, vagy favágás közben is akármikor lejátszanám a repertoárt, oda-vissza. Hanem, talán a fokozott koncentráció okán gondolok más­ képpen a világra. Van, mikor idegesítő ez a szellemi cikázás. Mert akkor a talán fontosabb, hétköznapibb, tehát a gyakorlatiasabb dolgok a háttérbe szorulnak. Ilyen most is például, hogy minden kolléganőm és kollégám szép, fekete ruhákban jött, én persze fehér ingben, otthon hagytam a zakót. Világítok a sarokban, mint egy töklámpa. Vagy, mint a koviubi, mikor egyszer az ötliteres üveg mögé raktam egy bekapcsolt olvasólámpát, hogy ha éjjel esetleg felébrednék, láthassam a folyamato­ kat, amik lezajlanak a koviubi születésekor. Volt, hogy órákig néztem az erkélyen a dohányzóasztalra kitett befőttesüveget, ami zajlott abban, az nem semmi. Rendszerint a zenekar szélén ülök, nem is ám, hogy mindenki engem bámuljon a nézőtéren. Ha unalmas a darab, túlzott a rutin, olyanokkal szórakoztatom magam, hogy új szavakat találok ki. Így jött például a nézőtérből, némi cserével az: énzőtér. Mert hát miről is szól az egész. Hogy az egyén jól érezze magát. Önzőség ez? Mi nem az. A saját érdek. Beül a sok szürkeegér a nézőtérbe, jó, nem szürkeegér, mert 12 �némelyik nő olyan ruhát rak magára, mint valami kanári, amit még pofán is öntöt­ tek egy vödör összekevert vízfestékkel. Beül és vágja a pofákat. Hogy de jó neki. Én meg, ahogy húzgálom neki a vonót, huzigálom a jókedvét, gyakran inkább a vil­ lanyszámlára gondolok, vagy, hogy égve hagytam-e a villanyt az előszobában, elmostam-e a kislábast a lecsó után. Múltkor azon agyaltam, hogy ha én néző len­ nék, nem csak arra gondolnék, hogy de jó kis muzsikát csinálnak ezek ott elöl. Hanem, hogy nézni a zenészt, a frissen sminkelt, lelkes csellistalányokat, az al­ koholista klarinétost, meg a többit, és elképzelni, hogy melyiknek milyen napja volt a koncert előtt, mit evett, mikor, mekkorát és hogyan szeretkezett, hányszor rázza ki a kisszőnyeget, meddig mosogatja a fazekat, milyen tévézési szokásai vannak, hogyan nyomkodja a távkapcsolót. Érdekes tapasztalat: minél inkább merül az elem a távirányítóban, annál erőszakosabban nyomkodjuk a gombokat rajta. íme az ember. Lássátok, feleim. Az istenadtát. Ha küzd ellenséggel. Gondoltam már arra, hogy kellene valami koncepció az életembe. Mert így, hát, kissé konfekció. Konfekciószerű. Mint egy öltöny, amit leakasztottak az angyalok, hogy nesze, vedd fel, itt ez a ruha, itt vannak a szokásaid, reflexeid, ösztöneid, hordjad szépen őket, találj nekik ritmust, ha úgy alakul, keress harmóniát! Mert ha néha vannak is szinkópák, vannak is disszonáns hangok, az élet alapvetően szép, ha nem is habostorta, mézzel felöntött, kislábasnyi malter. Hogy tehát, noha úgy tűnhet (olybá) néha, hogy a Jóisten a világcsinálás közben kicsit másfelé is figyel, más világra. Hogy azért ott vannak a szinkópák, disszonáns hangok, hogy tekersz a bringával és a sors, tehát a nagy sorscsináló betol az első küllők közé egy darab fél colos vascsövet, hogy na, ezt tessék szépen megoldani, feldolgozni. Aztán csak a rúgkapálás van, a légkalimpa. Ráncigálod saját végtagjaidat, ráncigálod belülről a lelked, ezt az ázott futószőnyeget, kapaszkodsz minden kiszakadt rojtba. Ilyen kiszakadt rojt nekem a zene. Hogy értsed. Egy fixnek tűnő pont, ha libeg is a szél­ ben, ha fújódik is, ha rángatják is a körülmények. Ne haragudj. A zenészek olyanok, mondjuk, magamból kiindulva, hogy sose haragudnak meg. Komolyan legalábbis nem. Ez is alkati kérdés. Hogy forr a víz a vasárnapi levestészta alatt, kedvenc Chopin-darabod szól a rádióban, cikkan a lélek, majd bemondják a lottó­ számokat, bemondják, hogy négyesed van. Hogy érzed magad körül Fortuna ölmele­ gét, nem is részletezve, pinamelegét. Fortuna Privata. Dobnád el a fedőt, de bejön az asszony a konyhába, hogy miért nem a lépcsőházban vetted le a cipőd, minek takarít ő. És mondod neki a négyest, az abban rejlő lehetőségeket, de az csak cipőzik, cipőzik, nem ám felfogni a pillanatnyi anyagi biztonságot. Nem haragudni meg rá ezért. Kellő időben, könnyű fröccsel hígítani a vérmérsékletet. Örömödben szódával kergetni meg az asszonyt a konyhaasztal körül, megfuttatni, mint egy pohár könnyű, nyári bort. Van egy zenei darab, amiben nem sokat kell játszanom, sikálni a hegedűmet. Van egy zajosabb rész, ott van egy kis szerepem a többi hegedűssel, húzunk egy olyan tömegű hangorkánt, ami elvileg valami vihart szimbolizál. Jól megírta a szerző, ki van használva a hangversenyterem minden lehetősége, ami a viharzást illeti. Lobognak a falon az árnyékok, hunyorognak a szobrok a falakon kialakított ablakmélyedésekben. Egyszer próbáltam ki, hogy milyen, ha kicsit befröccsözve jövök koncertezni. A sűrű, apró böffentéseket a koncert előtt elfogyasztott szódabi­ karbónára fogtam, hogy leült bennem a lógulyás, befészkelte magát. Várom a kifészkelést. Ahogy alul kinyerít belőlem a lógulyás. Hőőőőő! 13 �Így, hogy a színpadon oldalt vagyok ültetve, megtanultam, hogy hogyan tudok úgy fészkelődni, ülni át egyik seggemről a másikra, hogy lehetőleg senki ne vegye észre ezt. Vagy éppen a csukott szájjal ásítást. Ezt se volt kis munka kitalálni. Né­ zed a karmestert, ahogy lobogtatja a lelkét, rázza a fejét, a hosszú haját, nézed, és befelé ásítasz közben. Megfeszülnek a nyaki izmok, ennyit látni csak. De ki nem feszül meg, ha lát egy saját lelkét lobogtató, túlzott mozdulatokkal kalimpáló em­ bert, ha karmester is? Sokat mondtam már, de nem tudok elmenni valami mellett. Hogy tehát, a leg­ több emberen meglátszik, hogy mivel foglalkozik. Hogy meglátszik rajtam a hegedülés, a komolyzenei hétköznapok. Beköltöztem ebbe a mostani albérletbe, ebbe a dohos, koszos, olcsó, de otthonos lyukba, futok össze a közös képviselővel, az meg mondja nekem, hogy művészúr. Honnan tudja, kérdeztem. Csak magára kell nézni, válaszolta. Hogy ránéz a zoknira, az egyikre, a másik, az másmilyen mintájú, és leveszi egyből, hogy na, ez valami művész. Mert szerinte, a művészet, az kicsit a szellemi aszimmetria is. Balra nézel, jobbra gondolsz. Mondod a csajodnak (felesé­ gednek), hogy szereted, de közben magadra érted, hogy de jó most neked, mert szeretsz valakit. Hogy a másik az általad szeretődik, ami neked köszönhető, a te jófejűségednek. Vagy, hogy csinálod a koviubit, de nem konkrétan az alkotásra gondolsz, a koviubi, mint intézmény, megalkotására, hanem már előre korgatod magad belülről, hogy de jól be fogsz zabálni. Csinálni a koviubit, és közben keringőt hallgatni a bécsiektől, magnón, vagy rádión, mondjuk. Keringőre születni, ez lenne itt irodalmilag kényelmes, mert akkor lehetne folytat­ ni azzal, hogy az élet is körbe-körbe (karikába), satöbbi, valamit a lüktetésről, körbe, mint egy elszabadult traktor, ha menet közben magára hagyják. Csinálj, amit akarsz. 14 �P róza és v id ék e C so bá n k a Z su z sa M uskátli Aztán megettem a két puhuló sárgabarackot, vágtam egy szelet sárgadinnyét is. Az jár napok óta a fejemben, amit nekem mondott, hogy van, akit rövid ideig szeret az ember, és hogy az nagyjából bárki lehet. Kis ideig szeretni bárkit lehet, majdnem mindenkit, így mondta. És van az, akit hosszan, egy életen át. Azt óvja, védi, és meg akarja osztani vele a fontos dolgokat és a hétköznapiakat is. Muterkát haza­ vinni csak csúsztatott zseb lehet. Gondosan hajtott boríték, ahogy költözni fog, már bizsereg bennem valami, holott annyi mindennel vagyok tele, hogy tökéletesen üres vagyok miatta. Balatonon főleg a fákra figyeltem, ők kezdtek kiüríteni, néztem a nyírfákat, tökéletes női bőrfelület a törzsük. Megosztani a fontosakat és a hétköz­ napiakat is. Utána majd egy napon véget ér az élet, addig viszont óvja és védi, mert van, akit hosszan szeret, a többiről meg minek beszélne, se nem fontos, se nem hétköznapi. Azok az idők csak telni tudnak, rövidek és alanytalanok. Meg kellene írni azt is, amit a szerelemről tanulok, ahogy visszahúzódik, mint a teknős a páncélba, és elpihen kicsit, onnan leskelődik. Leírhatatlan az orr dőlésszöge, és nem azért, mintha elszámoltam volna magam. Vissza-visszaböffen a barack és a dinnye íze, két lámpa ég a lakásban, az egyik alatt az orr alszik, a másik mögöttem világít, gyűrt papír. Este lemostam a szemfestéket, megint óvatlan voltam, belekerült a szemembe, sokáig zárva kellett tartani, és még úgy is szúrta, csípte a festék. Pedig fontosat láttam: láttam döntéseket és láttam azt is, hogy nincs ígéret és nincs szá­ monkérés, minden, ami vagyok, most születik meg, abban a bolond tudatban, hogy van, mióta a világ világ. Nézem az arcot, ahogy alszik, nézem a sebhelyeket, most így döntöttem. Nagymama érezhetett így, ahogy meggyújtotta azt a szivart, hogy Nagypapát láthassa kicsit. Vajon melyik az, amit nem felejtek majd el mindebből? Kopog a billentyűzet, Mamára gondolok, rossz gyereke vagyok talán. Napok óta ott kellene lennem, ágy szélén ülni, fogni a kezét, de képtelen vagyok, mindebből csak a megkönnyebbülés és a bűntudat marad. Megyek a piacra, nézem a málnát, Mama kedvence, de talán csak Nagyapa miatt. És akkor arról beszélek, látod, ma végre érzem, hogy micsoda öröm a várakozás, hogyha majd az isten teremt, ha megengedjük magunknak, és teremtünk, én azt olyan nagyon tudom várni. A kisjézus kutyafasza, József nem tud semmit, és Mária sem, semmit, olyan ez inkább, mint a keresztfa, térdre kényszerít majd, tudom, de nincs az az isten, hogy segítsenek. A telken három fa van, most persze nem emlékszem, azt tudom, van, amelyik halott, és csak a borostyán tartja, látod, kiszívja belőle, és mégis élteti, és van a másik kettő, akik közül az egyik mintha páros lenne, erős szélben úgy dülöngél. A terasz­ ról leskelődök, tudod, olyan furcsán el tudok itt csendesedni, mintha gyerekko­ romban, orgonabokor mögé bújva hallgatnám Nagymamát, ahogy Már megint ez a büdös szivar, ez fog a sírba vinni. A tonett háttal, Nagypapa mellkasa a támlának, 15 �én meg azon gondolkozom, vajon milyen ember az, aki rendetlenül ül a széken, és a fejével himbálózik, milyen ember, akinek a szívét húzza le a föld, és azt kell tá­ masztani, de nem görnyed, kiássa bottal a földön heverő újságból a híreket, leg­ alábbis mindenki ezt hiszi a családban, de én tudom, mert az orgona nem hazudik, Nagypapa egy sort se olvasott, Nagypapa Nagymamát leste a székről, ahogy dühö­ sen elcsattog, mert Ezt látja a gyerek, és ez fog a sírba vinni, és Nagymama már rég sehol, de Nagypapa csak mered, tartja a támla a szívét, a háta görnyed, de mintha az arca is, ahogy nézi a port, az egyre apróbb szemeket, amik csillognak, Nagyma­ ma úgy kavarta föl. Évtizedekkel korábban sem állt föl, amikor a kocsmába lélekszakadva szaladt utána Fülöp bácsi, és kajabált, János bátyám, hagyja már abba, mindjárt szül a fele­ séged, mire ő meg se rezzent, Nem látod, partyba vagyok? Majd amikor elnyerte a kocsmáros összes apróját, visszafordította a széket, mert rendnek kell lenni, lehörpintette a fröccsöt, megtörülte a jobb kézfejével a bajuszát, így képzelem, akkoriban bajusza is volt, és kikacsintott az orgonabokorra, mielőtt Nagymamához, a házba lépett. Ugyanúgy mered a csatakos asszonyra és a gyerekre, ugyanúgy csillogott a por Nagymama homlokán és apám lilaszutykos testén, ahogy amikor az orgona mögül láttam, az apró szemeit. Fülöp bácsi azt mondta, tartom, a jegenyék alól kiszólt Tata is, hogy Van egy hú­ szam, mire Tata: Fedák Sári, ez már végképp sehogy sem illett az öregek fingóversenyébe, mire a bácsi Taliga kerék, mire Tata azt mondta, nem játszik, mert síkos a pálya. Amikor Fülöp bácsi kiment a műhelybe, délben a tiszta forgács közül bújt ki, mint rendesen, legalábbis a felesége így képzelte egészen addig, míg át nem jött hozzánk a kezét tördelve, hogy Hiába kiabáltam, hordod be magad a konyhá­ ba, csak nem jön ebédelni, és a Fülöp bácsi felesége onnan sejtette, hogy baj van, Baj van, állt ott, és a kezét tördelte, Nagypapa meg átballagott, lassú volt, mint Nagy­ mama után a csillogó porszemek sosem, engem nem engedtek az eszterga alá, a kék kötény alá belesnem sem volt szabad többet, Nagypapa csak annyit mondott, Ő is elment. A teraszon szárad a muskátli, egy hete lecsipkedtem a borsszáraz szirmokat, és Nagypapa jutott eszembe, hogy késő nyáron a körtét késsel szeletelte, és hogy Mama miatta szereti a málnát, pedig Nagypapa a tonettszéken ült, és potyogott a könnye, akkor életemben először megijedtem tőle, hogy már sosem látom Nagypa­ pát, ahogy Mamát sem, ha holnap elémegyek a kórházba, lehet bármilyen korai az indulás és gyors a vonat, a gyerekekre vajon csak kővé dermedve tudnak-e vála­ szolni a szülők, és a nagyszülők le tudják-e róni ezeket a bűnöket, és láttam megint Nagypapát a tonetten, a muskátli előtt, De miért sírsz, Tata, kérdezem, mert most meg kell kérdezni, vagy különben az életbe se leszek többet gyerek, De a muskátli büdös, nem, Tata, kérdezem, mert most meg kell kérdezni, vagy különben az életbe se sose, és erre csak annyit mond, artikulál, Figyelj, potyog a könnye, partyba va­ gyok, lenyeli, Minden virág gyönyörű, érted, minden virág az. 16 �N yílászárók Muterkám, nem értenéd ezt az ajtódolgot. Maria csak annyit írt, Ne legyen ajtó, valóban elég hosszú kell legyen az élet, ha kell beszélhessünk is. Mert igazából ennyin múlt, jöttem az ügynökmúlttal, mintha először, pedig mindig hízelgett a megkettőzött élet. Nem volt benne lelemény, a rokonok közt, később hiába mente­ getőztem, volt besúgó, és bár nincs rá bizonyíték, de ávós is. Nagyapa szeretőkre osztotta az életét, Dédapa mások életét boncolgatta. Tökélyre fejlesztette, hogyan kell megtörni a hallgatásba burkolózókat, és abban is a legjobb volt, hogy Déd­ nagymama gyanúját sakkban tartsa. Persze a Dédi nem volt hülye, de ha elé állt volna, számon kérve a többnapos borostát és az idegen parfőmszagokat, belátta, Nagyapám sose tanulta volna el a többsávos életet, egy mederben vájkált volna, talán boldogabban és mélyebben, mint Nagymama mellett tette, de addigra már elhitette magával, hogy az élet ilyen, férfiember lévén törvény, hogy Nagymama mellől mindig elvágyjon. Arra gondolni sem mert, hogy talán az élete elhibázott döntések sorozata, vagy ami még rosszabb, képtelen dönteni, és képtelen bevallani magának azt is, hogy Nagymama mellett van, aki jobb emberré válhatna, tehát boldogtalanná tette őt is. És, Muterka, ezzel takarózott Apám minden félrekúrás után cigarettázva, és te azt mondtad, ilyen az élet, végül csak megtöri a hallgatásba burkolózókat, a gyává­ kat és a férgeket is, és hálát adtál az istennek, hogy fiad született, hogy több gyere­ ked nem fogant se Apámtól, se mástól. Az oldalági, korábban, illetve később szüle­ tettekkel Apádat bünteti az élet, számon kéri, most ő tanulja meg hallgatni a nőket, és tanulja meg azt is, milyen, amikor már rég máshol lenne, másik nőben, de olyan szabad már sohasem lesz, mert mindig lesz két nő, akiben elkezdődött, majd véget ért az élet, mert minden mozdulatukkal arra figyelmeztetik, hogy van valahol egy férfi, vagy ami még rosszabb, vannak férfiak, akikre Apám férfiként büszke lenne, apaként viszont kettéroppantaná a gerincét. Karin hisztijei és Anna némasága, szemében azzal a dühítő elvágyódással, nem volt új neked, Muterkám, felnőtt fejjel látom, az életnek van fintora, mert Apámat megkettőzte, úgy törte meg. Apám következő felesége, a lányok anyja, szülés előtt és után még hónapokig undorodott mindentől, aminek köze van a testhez, amikor kivágták belőle Karint, ő sírt fel hamarabb, Anna a császár után rendes úton érke­ zett, de addigra Apám már újra hozzád járt minden hétfő délután és este, aztán lezuhanyozott a régi ház régi fürdőjében, szappan nélkül, gyanúba ne keveredjen. Csak olyankor láttam meztelennek, lemosta magáról Muterka koszát, itt már hiába érvelt volna azzal, negyven felé a férfiember magától is szaglik reggelente. Ilyenkor változtak meg az öltözködési szokásai, korábban mindig először a nadrágba bújt, és utána gombolta be az inget, hétfőnként szokott át arra, hogy az alsónemű után rögtön az ingért nyúljon, és kezdje akkurátusan begombolni, mintha az életben semmi fontos és végérvényes nem lenne néhány finoman gyűrt férfiingnél, amit Muterkám nagy gonddal vasalt ki évekkel ezelőtt vasárnap esténként, míg a Hír­ adót nézte, s míg Apám Karin anyjánál húzta fel a nadrágján a zipzárt. 17 �carissim ae Legalább tíz fokot hűlt a levegő, mióta hajnalban kipattant az ágyból, hogy bezárja az ablakot, teraszajtót, legalább tíz fok, ami kiszippantotta a lakásból a függönyt, az meg hirtelen férfi lett, hívták, és ő ment utána. Van itt lendület és tudás, olvasta, Kell még szikárság és fókusz, ami kínból és sebből szivárog, Rilke, amikor Rodinnél tölt időt titkárként, sértettség, Stokholm-szindróma, azt írta, szükségem lesz rá, aztán hova jutottunk, gondolta Maria. Már dühös sem vagyok. Szofka tudta az elejétől, a feleségek, ha érzékenyek és okosak, férfiember nem képes hazudni nekik, talán nem is akar, mint a megváltásra, úgy vár arra, hogy kiderüljön a titkos élete, ami, ha nem vigyáz, kettéroppantja. Megbocsáthatatlannak tűnik, hogy a legszebb napok ellenére burjánzik benne egy mocskos élet is, amit nem lehet nem élni, ahol hazudni lehet büntetlenül, mert Ha kell, a fák koronájáig lehozom neked, Marla, a csillagot is, csak lejjebb ne kérd, a középvonal alá ne kérd, ahol határokat építek, amikor még minden olyan esetleges, és nem dőlt el, hogy merre kellene mennem, tartsd magad ahhoz. Azon túl van a feleségem és a gyerekeim. Vagy inkább gyáva vagyok még elköteleződni, kimondani, hogy nem erre az életre vágytam, mert én pilótának születtem, a szárnyak minden nőnél előbbre valóak. És akkor jön a visszatérő álom, összecsengenek a férfiak szavai, Abban a buliban szörnyek üldöznek, a végén kijutok, de mindig ott a sztráda, a HÉV-megálló, se­ honnan sehová sem induló járatok, mit kezd az ember azzal, hogy jön ez a nő, akit ez a másik Mariának hív, és valóban annyi neve van, ahány arca, és sok férfi hitte róla, hogy mindet ismeri, birtokolhatja, és Maria, nevezzük most így, szintén azt hitte, ismerik és birtokolhatják. Nincs férfi befogni ezt a ködöt, én legalábbis képte­ len voltam, Muterkám, az álom végén nekem Maria megjelent, Maria kézen fogott, és azt mondta, Menjünk, ennyi volt, azóta Marlát már másként nevezik, és Marla minden éjjel azt álmodja, mennek, nincs konkrét cél, csak egyre biztosabb lépések, és tudom, Muterka, néha arra gondolok, isten hatalmas, hogy jött ez a fiú, és azt álmodta, Maria kézen fogja, és azt mondja, Menjünk. Hogy isten tudja, mocskos vagyok, és csak hazugságra tökéletes teremtmény, tehát van megváltás és megbo­ csátás, mert hagyta, hogy hagyjam, észrevegye őt. Szofka átkai persze megfogantak. Büntetlenül nem lehet félrekúmi, még ha van olyan, hogy az élet rendje ez, a fájdalom fájdalmat szül, a kín kínokat, Martin csak a fókuszról és a szikárságról beszélt, Hát tudd, Szofka, én fókuszáltam és szikár is voltam. Amikor a legboldogabb leszel, Szofka ezt írta, legyek akkor a legboldogtala­ nabb, és így lett, talán van megváltás, és mégsem roppan ketté az ember, mert a nők olyanok, hogy megbocsátanak, jó lenne tudni, mettől meddig gyávaság a szeretet, jó lenne bízni, hogy minden döntés valamire elég kell legyen, majd az évek visszaigazol­ ják. Vagy nem, de akkor megtart, hogy mégis van olyan, hogy szeretet, hogy annyi kimondott bénult szó mögött van érzés és van élet, hogy amikor a vége van, és az a vézna öreg test bejön a szobába, óvatosan betakar, mellém ül, és csak néz, órákig csak néz, hogy úgy engedjen el, hiszen kimondott már mindent, ami kimondható ezen a szinten, és ott nem lesznek bűnök, mert feloldozták őket az együtt töltött évek, nem lesznek hazugságok, mert minden hazugság igaz lesz, valaki felé tolmácsolt igen, amit egy másik nemnek értett, torz mosollyal az arcán. De az nem érdekli az istent. 18 �A hazug férfiak szívtelenek, nő tőlük tanul a legtöbbet. Van valami kegyetlen a szemében, de ne félj, mint én, anno, majd te is kipörögsz belőle, nyugtattak a barátnők, én meg tiltakoztam, hogy ilyen úgysem lesz, hogy a szeretet bennem mindenáron fájni akar, mert mást nem engedek meg magamnak. Rilke tizenegy évig volt Rodinnél, az még kiutazásokkal is sok. Egy kerthelységet képzelek, ahol összekacsintanak, ha nyári ruhás nőket sodor feléjük a körút, ha szépek is és mosolyognak azok a nők. Utána könnyű zakót terítenek a vállaikra, könnyű zakóban könnyű séta, minek beszélni közben. Mióta tudok rólad, szeretem, hogy hosszú az élet, írta Maria, Azért ütlek, hogy ne félj, válaszolta Martin, Közben rettegek, hogy megszeretlek majd, de ezek női sorok, férfiember olyat ír, hogy Kevés a gondolat bennem, a moz­ gásról tudok a legtöbbet, mert mozogni szeretek, te figyelni, azt tudsz, mit láttál? Muterkám, bár sosem mondtad, szerintem tudtál róla. Apja vére és a tiéd, és az apja hazug volt, hát hazug lesz akkor az egy szem fia is, a lányok széttartók és bizalmatla­ nok, pedig csak annyi kellett volna, hogy Karint rendesen megbasszák. Gyanús vagy, fiam, menj el inkább a gyerekekért, Gyanús vagy, Muterkám, hogy most kéred számon rajtam, aki vagyok. Maria és Szofka segít majd, úgyis az a lényeg, hogy a végén meg­ váltanak, Krisztus kutyafasza a kereszten, az én két asszonyom okos és érzékeny is. Az egyik faja közt a legokosabb, a másik a legérzékenyebb. Beteg a vérük, fiam, ezt így nem lehet, de most már mindegy, Muterkám, Maria boldog, Szofka pedig szeret, tehát megbocsát még ha időbe is telik. A végén én leszek a győztes úgyis, alig negyvenéves. Egy óriási varjú szállt a kinti telefonzsinórra, alkarnyi izmos testtel csimpaszkodik, a feje és a szárnyai feketék, a teste szürke. Úgy látom, tanakodik, már ha tudnak ilyet, a macskáimból a párkányon csak az izmaik látszanak. Most megbillent, csak nem zuhan le, talán varjú, már ha vannak ilyen arányban fekete- és szürke testű állatok. Ha kitárnám az ablakot, az ösztön győzne, és halottak lennének mindketten. A macska ugrana, és miközben roppan a madár, az ő nyakát a beton szegi. Nemrég szitált, a hidegfront maradt, legalább tíz fokkal hidegebb van kint, nem szellőztetek, megmenekülnek az állatok is. Ki fog nevetni. Megkívántam. Ha nem tartanék attól, hogy képtelen lennék a megfelelő pillanatban magára vágni az ajtót, vagy be sem engedni, hogy most már menjen, én szabad vagyok, azt mondanám, jöjjön, legyen a szeretőm. Mit kezdjek azzal, hogy tudom, maga olyan ember, akire rá lehet vágni, akit lehet nem beengedni. Meg előbb szedelődzködik. Mert ez fogott meg hallo­ másból is, és mert én sem az a nő vagyok, aki dühöng, ha retteg. Szeretőnek is túl sok leszek elég hamar. Megkívántam. Úgy, ahogy nem is lehet embert, valótlan és hazug tehát minden sorom, sziesztajáték, amíg a varjú eldönti, merre tovább. Tényleg csak betűk ezek. Hideg, ha a betű hideg lehet, és forró, ahogy, ha van, tolul a farkába a vér, mint nekem percek óta a keresztbe vetett lábaim közé. Kimegyek a folyosóra elszívni egy cigit. A madár messze, a macskák is összekuporodtak. Hány nő, hány férfi szükséges és elégséges feltétel az élethez? Mindig viszolyogtam attól, ha a férfiak lejancsikázzák a farkukat. De a magáét leszopnám, hogy megtébolyuljon belé. Látod, Muterkám, ennyi kellett. Megszólítás és önkény, Gyengém a nyelvi eroti­ ka, írta Martin, és olvasta Maria, Muterkám, csak hallgass tovább, A kifogástalan és termékeny trágárság, melynek hatására már-már irányítható bábbá válok, és élve­ zem, És fiam, báb lettél, farkad által irányítható. Mert megszűnt benne minden önreflexió, egészítette ki Maria, És egy pillanatra elfelejtette, hogy mennyire retteg mindentől és mindenkitől, aki körülveszi. 19 �Magát láttam akkor egész este, ahogy mellém ült, éreztem hajammal a csuklóját. Vajon teremtődhetnek-e receptorok a szálakban, hogy felfogjanak, érzékeljenek, vagy csak a hőt vették át, én mindenesetre kéjjel dőltem hátra többször is. Közben a kezét figyeltem, a másikat, meg az orrát, hogy milyen szép az íve, mint a férfiak­ nak, akiket az életemben majd mind szeretek, látja ez is rólam szól, azok a férfior­ rok, amik mellett egyszerű képlet leszek, nőként ülök, hallgatok. Ott kellett volna elnémulni, hogy ne kelljen semmit megbocsátani, kiszállni az autó­ ból, a kulcsot zárba tenni, nem gondolni vissza, nem találni ki újabb neveket magamra, mennyi arcot visel el egy ember, mennyi mosoly rejti el a kínokat, és ki az, aki előtt nem lehet titkolózni, hazudni, mert ismeri a tekintetem, és ismer engem is. És akkor nem kellett volna a kertbe kirohanni, onnan tárcsázni, aztán sírmi, mert úgy emlékez­ tem, azt kell, aztán meglepődni, mert úgy emlékszem, ez régen ment, régen görnyed­ tem, ha fájt, most viszont kérdeztem, hallgattam, aztán elindultam a piac felé, vettem szüvát, őszibarackot és tojást, a dinnyét jobb kézben tartottam magasan, szelet volt, a lé csurogni kezdett, Rakd szatyorba, mondta a húgom, én meg arra gondoltam, Minek, hadd csurogjon végig a karomon az édes, cukros lé, utána úgyis lezuhanyozom, lemo­ som ezt a mocskot, amit magamba szívtam, átszappanozom a hónaljam és a könyö­ kig édes részt. Talán az fájt a legjobban, hogy valaki újnak meg kell bocsátanom ma­ gamban megint, és nincs neve, hogy a szeretet gyávaság is, és a nők olyanok, hogy megbocsátanak, mert meg akarnak bocsátani, és hiába üvöltöttem, hogy legutóbb meg­ fogadtam, csak még egy ilyen, és nem lát engem többet, Szofka, te tudtad, hogy ez nem ilyen egyszerű, sőt, semmi köze ehhez, köze nincs a dühhöz, a fájdalom valami másfajú állat, amiben életösztön diktál, hogy menj, vegyél gyümölcsöt és tojást, menj, aztán szappanozd át a testedet. Menj, a test nem fétis, csak szaru és bőr, ráadásul amit kitapintasz, fogdosol, simítasz, hét év múlva elfelejted mind. Mert mégis van olyan, hogy szeretet, hogy annyi kimondott bénult szó mögött van érzés és van élet, hogy amikor a vége van, és az a vézna öreg test bejön a szobába, óvatosan betakar, mellém ül, és csak néz, órákig csak néz, hogy úgy engedjen el, hiszen kimondott már mindent, ami kimondható ezen a szinten, és ott nem lesznek bűnök, mert feloldozták Őket az együtt töltött évek, nem lesznek hazugságok, mert minden hazugság igaz lesz, én leszek és ő lesz, az öreg test felé tolmácsolt igen, hogy óvja, védje, istennek tetsző. Zeitgesist Betakar, és így leszek a legmagányosabb. Kint szél zúg, a fák susognak, kibeszélnek minket is, Nézd, ők a boldogok, nagy hibájuk, hogy embernek születtek, mondják. Betakarja, és így lesz a legmagányosabb, elfelejti az emberi beszédet, ráharap a nyel­ vére, először csak nedvesség, aztán egyre erősebb íz kering, ahogy eloszlik a szájában a vér. Nézd, milyen magányosak, a fák susognak, a szél a barátunk, ne félj, valaki ezt dobolja oldalról. Hazudik. A test kimerült, messziről hordja a lelket, idegenséget hord felém, most megint valamire emlékeznem kell, test a testre, az összes kikapart névre, fiúk és lányok, de talán még mind nemtelenek, kiforratlan, kapkodó testek, ne félj, aludj, kialudhatók ők is, mondom magamnak, hisz ő nem beszél. 20 �Megyünk a sötétbe. A lépések biztosak, pedig elöl semmit sem látni, távoli lám­ patestek a Keszeg utca végén, valamire jók lesznek még. Nem érek hozzá, csak lépek, hideg van, én kardigánba burkolózom, jobbal a bal karom dörzsölöm hiába. Látom az arcát, szűkek a szemei, alig tíz perce ébredtünk fel a parton, most az üres lakásban, naponta váltott terekben érzem otthon magam. Vele, mellette, aztán a hiányában, a belakott panziószobában, a gyerekkori ágyában, ahol nem gondolok arra, én hanyadik vagyok, inkább az jut eszembe, ilyenek az utolsók álmai, akik egyben a győztesek is. Mert nem lesz ebben az ágyban több női test, csak az én csípőm horpasztja majd a huzatot. Nézem a félig kipakolt könyvespolcot, a bal sarkában videokazetták hevernek egymáson, az ágyneműt már én húztam, és más­ nap majd én varrom fel a leszakadt gombokat is. Alszik, ahogy aludt a test a vendégágyon, belakott terek, a feleslegesen elcipelt hálózsákból kiszól valaki újra, Már megint hiába, mert az otthon nem itt terem, nem a betakart testek árasztják a meleget, hanem a csöndek. Az úton egyre mele­ gebb van, ahogy gyalogolunk, tisztul az égbolt, vagy csak a szemem veri vissza a fényt. A parton nincs se pléd, se paplan, nem fázom, majd persze arra ébredünk. Fekszem, és fekszik, felettünk a lámpatestek körül cikáznak a szentjánosbogarak, de mire belátom, ezek azok, már elhittem, ilyen, ha rászakad az emberre az ég. És megindulnak az égitestek, felborulnak a tanult egyensúlyok, megszűnik a tömeg, az idő és a tér, a test csak egy emlék, az lesz, mikor a vendégágyban a kezem a farkára teszi, azok lesznek az ütemek. Kitakart testek, egyik a másikon mozog, a szemem lehunyva, koncentrál a szív, a többi, fogalmam sincs, merre van, látom a vízparton a szentjánosbogarakat, látom magunkat, ahogy leszakadt az ég, nincs semmi, ami ne lenne kívül, és nincs semmi, ami nem belülről jönne, Látod, megint badarságokat beszélek, a kitakart testem és az ég egyre súlyosabb, a jobb kezem létezik, azzal nyúlok magam alá, rásegít, mutatja, merre rejtsem a karom, a középső ujj nedveset tapint, a víz, a víz lehet ilyen, talán mégis úsztunk az éjjeli Balatonban, talán mégsem szakadt le az ég, csak álmodtam. Lassú, mintha a partnak ütközne a víz, lassú, pedig bennem ring, a fülembe suttog, hallom, hogy beszél, a csillagok szentjánosbogarak voltak, és van sötét, amiben biztosan járok, erre gondolok, el kellene mondani neki is, hiába tudom az eszemmel, hogy ez is megoszthatatlan, utána úgyis elmondom, amikor a ház csendes, a szomszéd szobákban régi kávé illata terjeng, nézem a régi könyveket, szakadt gerincüket valami lélek tartja csak. Kiszólnak a lelkek, a gerincről ne szólj többet, figyeld a saját hátadat. A mozdula­ tai ismerősek, lassan eltanulja tőled, és eltanulod te is a hanglejtését, aludni kellene, kint már motoznak a tücskök, összedörzsölik apró lábaikat. A lakás mögöttem tiszta, portalan és rendezett, újrarendeztem a ruhákat is, lesúroltam a csempét, ki a kádat, a porcelán hűvös fehére, gondoltam, megnyugtat majd, ha te nem vagy itt. Aztán másképp lett sok minden, a hajam továbbra is hullik, a DVD-t még nem vettem ki, tiszta szoba, akár én is lehetnék, amibe hazaérkezel. Várni mozgás, a víz és a mosószer feloldja a köröm lakkjait, várni nem beszéd és kitakart combok, mintha reggel lenne, és egyszerre mozdulna a térben kettő, hogy egy legyen, egymás felé, mert akkor mégis van gravitáció és súlyok is, amik könnyebbek lesznek, az ember végül megbocsáthatja magának, és mindezt újra elfelejtheti, hogy ott újra csönd legyen és sötét, zuhanjon le az összes égbolt valamennyi csillaggal, amikről kiderül, nem bogarak, nem motoznak, a hasa a hátamon, csak én láttam rovarnak, a rándu­ lások van, hogy összeérnek, kimotozza belőlem valami magát, hogy most elcsende­ sedhessen megint. 21 �Lá zá r B en ce A n drás A kakaspörkölt Egy emberélet alatt mondjuk legalább négyszer, legalább négyszer eljön az a pilla­ nat, vagy éppen óra, a szerencsétlenebbeknél nap vagy hét, amikor azt érzi az em­ ber, hogy innentől más lesz, innentől legalább annyira, hogy más íze lesz a jól meg­ szokott vasárnapi ebédnek. De általában ez nem a vasárnapi ebédről szól és a nyugodtabbak ezt úgy mondják, ilyen az élet, akik meg reménykedni is szeretnek, azok meg rávágják, hogy ez a sors, vagy éppen az Úristen, a lényegen aztán nem változ­ tat semmit, innentől aztán tényleg minden egészen más lesz. A nyolcvanas évek végén, aztán egy ország életében is eljött legalább egy száza­ don belül a negyedik*, de ki tudja, talán számolni sem lehetett már, az viszont biztos, hogy ez komoly volt, legalább annyira, ahogy a sors, vagy az Úristen. Három férfi mondott beszédet, egy fiatal, kettő idősebb, de mindhármuk szakállas, mindhármuk annyira, hogy hihető legyen az egész, és ne csak ők higgyék el, hogy itt most eljött a pillanat, hogy innentől más lesz, innentől legalább annyira, ahogy a vasárnapi ebéd. Ezen a tavaszon, amikor a három szakállas a hősöknek a terén megcsinálta a ne­ gyediket, kicsit délebbre történt valami ehhez hasonló. István, aki két falu között ingázott már vagy legalább három éve, mint körzeti orvos, és barátja, Imre, aki inkább a pénzzel foglalkozott többet, úgy döntöttek ezen a tavaszi szerdán, hogy megünneplik, hogy Istvánnak fia született, az első, és csinálnak egy kakaspörköltet. Reggel kimentek a piacra, és annál az öregasszonynál vették meg az egész ka­ kast, akinek az egész piacon a legjobban tört a háta. - Mihez kell a jószág, ha szabad megkérdeznem? - kérdezte az öregasszony, akinek tényleg annyira tört a háta, mint a pódiumhoz vezető lépcsőnek, amin a három szakállas a hősöknek a terén elindult beszédet mondani. - Pörköltet csinálunk belőle, pár napja született a fiam, tudja, ünnepiünk, tudja, innentől majd minden más lesz - válaszolta István azzal a gyermeteg mosollyal az arcán, ami igazán nem erőltetett, hiszen annyira volt ő öreg, mint a három szakállas közül a legfiatalabb. - Hát akkor gratulálok, ünnepeljenek, nagy munka lesz, minden jót kívánok mondta az öregasszony, és a rádiójához sietett, hogy meghallgassa az aznapit. Beszerezve kakast, zöldséget, István és jó barátja, nem mellesleg munkatársa, ugyanis volt egy közös üzletük, ami nem kis mennyiségben hozta a pénzt a házhoz, elindultak elkészíteni a kakast, amit nem kis hadjárat útján szereztek be. Miután felértek a lakásba, megkezdték a készülődést. Előszedtek bárd méretű késeket, nejlonszatyrot, újságpapírt, gumikesztyűt. István a gyermeteg mosollyal az arcán, ami aztán igazán nem volt erőltetett, úgy döntött, hogy ő lesz majd a hóhér. Persze, minden rendben is lett volna ezzel, ha a szerencsétlen kakas, aki szintén érezte aznap, hogy innentől aztán tényleg más lesz, nem szökött volna ki István kezéből, és nem kezdett volna el ugrálni, és csapkodni a lakásban, teleszórva tollal a finom orosz gyártmányú kárpitot. A küzdelemnek végül Imre vetett véget, ráve­ tette magát a kakasra és egy könyörtelen, hideg mozdulattal belehasított egy olyan 22 �bárdméretű késsel a tarkójába és áttörte a csigolyák védőfalát. A fekete színű vér meg úgy folyt végig a konyhaasztalon és az orosz kárpiton, mint a három szakállas lábánál a folyó, amit Dunának hívnak. Ezután már csak a nagyja volt hátra. Kopasztás. Talán a kakasvásárlásnak az egyetlen hátulütője. Persze, aki olyan jó magyarosat akar, és ugye István és barátja, Imre ilyet akartak, azok megsegítik a folyamatot egy üveg barackkal, vagy körté­ vel, legalább. Így történt ezen a tavaszi délelőttön is, amikor a három szakállás eldöntötte, hogy ők aztán elhiszik, hogy innentől minden más lesz, legalább annyi­ ra, ahogy a vasárnapi ebéd. Amikor aztán a nap átfordult a másik oldalára, amikor István és Imre éppen a közepénél jártak, megmozdult a telefon és csörgött, mintha tényleg fontos volna. -H alló, itt... - Szia, István, itt a könyvelőtök, Ilona - mondta a nő a vonal másik végén, akinek a hangja egészen olyan volt, mintha átment volna a gégéjén egy konzervdoboz széle. - Szia, Ilona, mondjad - mondta István a gyermeteg mosollyal az arcán, ami in­ kább görbült a pálinkától, mint attól, hogy ő maximum annyira, mint a legfiatalabb szakállas a hősöknek a terén. - Igazából nem telefontéma, jó lenne még ma találkozni, valami nem stimmel a könyveléssel - mondta a nő. - Figyelj csak, majd rád csörgök kicsit később, de szerintem holnap reggel jó lesz nekem - mondta István. - Rendben, akkor holnap, szia - tette le a telefont a nő. Ez a telefonos kitérő még annyira sem állította meg Istvánékat, hogy a gramofonból szóló ugyemijóbarátokvagyunkat valaki lekapcsolja. Aztán, amikor már úgy nézett ki a konyhaasztal, mint a tavaszi lomtalanítás után a sugárutak szélei, a lakás ajtaján István felesége, Hajnalka lépett be, kezében az ünnepelttel, a csak pár napos Dáviddal. Letette az ünnepeltet, szembe a konyhaasztallal, aki úgy örült a hangulatnak, meg az ugyemijóbarátokvagyunknak, hogy a nevetését, még az a bárdméretű kés látványa sem tudta megállítani. Hajnalka meg beállt segíteni a két hősnek, akik áttörték a csigolyák alkotta védőfalat és már a kopasztás végénél jártak. Pontosab­ ban kért ő is egy féldecit. Aztán eltelt a délután is, a nap már a végét járta, úgy kúszott végig a horizonton, mint az a szegény kakas, amikor a fekete vér úgy folyt a nyakából, mint a három szakállas lábánál a folyó, amit Dunának hívnak. A kakaspörkölt főzése meg valahol a harmadik üveg kibontása közben abbamaradt. A félbevágott testből ott csöpögött a vér egy tálba, amit még István és Imre együtt vettek úgy jó pár éve, amikor el­ kezdték építeni a vállalkozásukat. Az ünnepelt meg szemben a konyhával a bölcsőjé­ ben várta, hogy a pörköltnek a szaga elérjen az orráig, mint az első, ami ételből jön. A legvégére, amikor már a három szakállas is befejezte a hősöknek a terén, és a pódiumhoz vezető lépcsőn lesiettek egyeztetni, Istvánék nekiláttak elkészíteni azt a fránya kakast, amit attól a szegény öregasszonytól vettek még reggel, akinek az egész piacon a legjobban tört a háta. Az este végére, elfogyott a harmadik is, a kakaspörkölt meg ott gőzölgött a fa­ zékban, amitől az ünnepelt rögtön felébredt és legalább akkora nevetésbe fakadt ki, mint amikor megérkezett. István, Imre és Hajnalka emelték poharukat, aztán meg kiéhezve nekiláttak a kemény munkával elkészített ételnek. 23 �Másnapra aztán csak a toll, a vér meg a szag maradt az egészből, az égből meg úgy zuhogott az eső mindent elmosva, mintha valami tényleg véget ért volna, és innentől tényleg minden más lesz. A lakás ajtaján aztán kopogott valaki. István nagy nehezen a gyermeteg mosolylyal az arcán kikelt az ágyából, ajtóhoz sietett, majd kinyitotta. -S z ia , Ilona. - Szia, István - mondta a nő, akinek a hangja tényleg olyan volt, mintha végig mentek volna egy konzervdoboz szélével a gégéjén. - Gyere csak be - mondta István, törölgetve szemét, amit aztán az éjszaka után volt miért. Leültek az asztalhoz, és a nő egyből a közepébe vágott. - Figyelj, tudom, hogy nem jó ilyet hallani, de az a gyanúm, hogy Imre téged legalább fél éve átver. -E z t, hogy érted? - kérdezte István. - Úgy, hogy nem kis pénz hiányzik a bevételből, és mivel te nem tetted el, így csak Imre lehetett - sopánkodott a nő. - Rákérdezek majd - mondta István, és a gyermeteg mosolya az arcán egyre in­ kább eltűnni látszott. Miután kikísérte Ilonát, a telefonhoz kapott és tárcsázta Imre számát. - Igen? - Szia, én vagyok az. - Szia. -Találkoznunk kell. - Most? - Még ma, szia - tette le dühösen a telefont. - Rendben. Aztán ahogy a telefonkagyló elhagyta a tenyerét egészen más íze lett mindennek. Egy emberélet alatt mondjuk legalább négyszer, legalább négyszer eljön az a pil­ lanat, vagy éppen óra, a szerencsétlenebbeknél nap vagy hét, amikor az ember azt érzi, hogy innentől más lesz, innentől minimum annyira, hogy más íze lesz a jól megszokott vasárnapi ebédnek. De általában ez nem a vasárnapi ebédről szól és a nyugodtabbak ezt úgy mondják, ilyen az élet, akik meg reménykedni is szeretnek, azok meg rá vágják, hogy ez a sors, vagy éppen az Úristen, a lényegen aztán nem változtat semmit, innentől aztán tényleg minden egészen más lesz. Ez volt az egyik István életében, ez volt az egyik olyan pillanat, amikor azt érezte, hogy innentől aztán tényleg minden más lesz. A fülében meg egyre csak az ugyemijóbarátokvagyunk szólt, a háttérben az ünnepelt sírása, aki szintén érezte ezt, a rádióban meg egy ország, pontosabban a három férfi ismétlése, egy fiatal, kettő idő­ sebb, de mindhármuk szakállas, mindhármuk annyira, hogy hihető legyen az egész, és ne csak ők higgyék el, hogy itt most eljött a pillanat, hogy innentől más lesz. Az égből meg úgy hullottak a tavaszi könnyek, mint a kakas nyakából a fekete vér, ami tönkretette az orosz kárpitot. * Megjegyzés: 1989. március 15-én több tízezres tüntetés volt Budapesten, a Hősök terén. Beszédet mondott Kis János, Orbán Viktor és Tamás Gáspár Miklós. Ez volt a ma­ gyar rendszerváltás első nagyobb megmozdulása. 24 �A vízen kullogó Van ez a falu pár kilométerre a román határtól, az egyik oldalról megy a rohadt szőrös talpúzás, a másikról meg a fasisztázás és így megy ez ezerkilencszázhúsz óta. Lehet, hogy előtte is divat volt, de akkor nem érdekelt senkit, azóta annál in­ kább, mert nehogy már ezek a jöttmentek, akik ellopták a jó magyar földet, meg mert nehogy már ezek a senkiháziak, akiknek még a zsidóval is csak a bajuk van. Szóval van ez a falu, ahol úgy jó tíz évet élt az én nagyapám. Akinek az apja egy szegény székely gyerek volt, akinek úgy kellett befejeznie az orvosit egy Németor­ szágból bevándorolt családnak a támogatásával a háború után, a napfény városá­ ban, mert a kolozsvárit akkor már át kellett tenni, szóval úgy kellett befejeznie, hogy végül ebbe a szegény székely gyerekbe szeretett bele ennek a Németországból bevándorolt családnak a legfiatalabb hölgytagja, aki nevezetesen nagyapám anyja lett. Végül meg úgy kerültek ebbe az istenháta mögötti faluba, ami pár kilométerre van csak a román határtól, ahol az egyik oldalról megy a szőrös talpúzás, a másik­ ról meg a rohadt fasisztázás, hogy ezt a szegény székely gyereket, aki nagyapám­ nak volt az apja, tizenhatban elfogták és elvitték Szibériába, ahonnan úgy kellett elszöknie, mintha minden mindegy volna. Előtte meg elkezdte az egyetemet Ko­ lozsváron, utána meg úgy kellett ennek a német családnak a támogatásából befe­ jeznie a napfény városában, hogy végül egybe keltek. A szakvizsga után meg ebben a világvégénél is távolabb fekvő faluban kapott állást, ami pár kilométerre van csak az istenhátamögöttől, ahova talán még a turista is csak azért jön, hogy megnézze, hogy hol is van az az óperenciántúl. Tehát így éltek a harmincas évektől a háború végéig ebben a világvégi faluban, ameddig az apját el nem vitte az orosz levegő, ami beleférkőzött a tüdejébe, és átfúrta a szöveteket, mint valami rovar az érett zöld almát. Nagyapám meg nem volt több tíznél, amikor kitört a háború, de ez negyvennégyig egészen úgy látszott, hogy nem is érdekel igazán senkit, legfeljebb csak meglepődtek, hogy a szomszé­ dok, akik itt laknak pár kilométerre, és pár éve még büszkén ütötték a mellük, hogy ti bezzeg fasiszták, hirtelen azok lettek, hirtelen ezek a jöttmentek, akik elvitték a jó magyar földet, beálltak a nácik közé. Legfeljebb a falu központjában álló Aranyfa kocsma cigányai kezdtek el félni, hogy innentől más vár majd rájuk, ezt meg azt hallottak, meg hogy többen mond­ ták is, hogy ők tényleg félhetnek, meg amúgy is jobb lesz, ha jönnek ezek a tankok, mert van belőlük elég és csak elszívják a jó magyar levegőt. De úgy istenigazából őket se rázta meg, hogy a szomszédok hirtelen nácik lettek, és hogy ezek a nácik nem szeretik a maguk fajtákat, inkább kikérték az aznap estit, és tovább ittak. Nagyapámék se igazán foglalkoztak vele, hogy itt, az isten háta mögött, ahova még a kutya se, nem hogy a náci tankok betegyék a lábukat, bármilyen indulat megrendítse a nyugalmat. Az mindenesetre igaz, hogy negyvennégyben legalább annyira, hogy egy zsidó házaspárt bújtattak a pincében. Nagyapám meg mindig kijárt a folyóhoz, ami inkább emlékeztetett egy széles pocsolyára, csak néha úszott benne egy döglött ló is, aminek olyan szaga volt, mint a legrosszabb káposzta főzelékeknek, de őt ez tízévesen maximum annyira, hogy addig, amíg elúszott ez az állat, rápattintotta az orrára a teregetéshez használt 25 �facsipeszt, maximum őt is, mint a legtöbb helybelit ennyire zavarta ez az állatbűz. De legalább ott lehetett pihenni, meg ott volt nyugalom. A házuk meg ott állt a templom és az Aranyfa kocsma mellett, már csak azért is, mert ha valakinek baja esik, akkor gyorsan, még időben, nehogy a falu lakosainak költeniük kelljen bármilyen gyászmenetre, vagy halotti torra, még időben meg­ mentsék az illetőt. Ez főleg péntek-, szombat esténként okozott gondot a családi házban. A konyhaasztalra kikerült a fehér lepedő, a tányérok mellé meg a különböző cérnák, csipe­ szek, szikék, egyéb rettegett eszközök. Ebben az egész pakolásban meg segítségükre volt egy, a szomszédfaluból jött, nő, egy bizonyos Teréz, akit mindenki csak Teréz néninek hívott, bár annyira volt ő néni, mint nagyapám iskolatársai. Teréz néni egyszerű cselédlány volt, aki még időben talált férfit, aki mellett iga­ zán nőnek érezhette magát, a férje meg a Bátori Jóska, egy asztalos cigány ember volt. Akinek azon kívül, hogy szerette a pálinkát, meg a vörösbort semmi bűne nem volt. Igaz, egyszer volt a rendőrségen is, de akkor is csak, mint szemtanú. Az öccsét késelték meg még a negyvenes évek legelején, amikor sehogy sem juthatott el ebbe a világvégi faluba a fasizmus, de a környékbeliek mind azt mondták, hogy etnikai. Szóval ez a Bátori Jóska szerette a pálinkát meg a vörösbort, meg szeretett hajna­ lig mulatni az Aranyfa kocsmában hétvégenként, ami ott állt a templomtól kétsaroknyira. Teréz néni meg megkapta férjül, aki mellett talán igazán nőnek is érezhet­ te magát. Talán sikerült. Mindenesetre annyi biztos, hogy szült egy lányt, akit utá­ na legalább annyira szeretett, mint nagyapámat meg a bátyját. Mert, hogy ő volt a pótnagymama, persze nagyapámat ez a nagymama dolog odáig érdekelte, hogy mit főz ma a Teréz néni. Teréz néni a legjobban talán a vízen kőtt tésztát tudta csinálni, gyerek nyelven csak szimplán vízen kullogót. Ez amolyan édesség féle, ami onnan kapta a nevét, hogy a nagymama vízben dagasztja, és úgy úszik a vízen, mint az a döglött ló, ami miatt még a facsipeszt is rá kell pattintani az orrvégére, mert elviselhetetlen az állatbűz. Ezt az édességet nagyapám talán még a Piroska nevű padtársánál is jobban sze­ rette, és azért ez nagy szó, mert nem volt ám ő olyan szokásos tíz éves, ő az a sze­ relmes tíz éves volt, aki megtalálta élete szerelmét ilyen fiatalon, és ez a valaki pont a hentes cigányék legkisebb lánya volt. Ebben a faluban, ami pár kilométerre van csak a román határtól, ahol folyik ez a folyó, ami inkább emlékeztet egy szélesebb pocsolyára, csak néha feltűnik benne egy döglött ló is, aminek olyan szaga van, mint a legrosszabb káposztafőzelékek­ nek és ez is csak nagyapámat zavarja, mert, ha kiviszi ezt a Piroskát, neki is csipeszt kell tűznie az orrára. Szóval igazából ebben a faluban nem érdekelt senkit, hogy pár kilométerre most ezek a szőrös talpúak valami keresztet tűztek a kabátjukra, és hogy elkezdték nem szeretni az ott élő cigányokat. Negyvennégyben viszont történt valami, ami meg inkább érdekelte az ott lakó­ kat, mint a szomszédok, akiknek most ez a faji dolog lett egy időre a hóbortjuk. Bátori Jóska, aki elvégezte a legújabb mesterművét, amit éppen nagyapáméknak készített hálából, hogy munkát adnak az ő feleségének, becipelte a házba ezt az 26 �újabb mesterművet, és elment meginni a magáét. Mert azon kívül, hogy szerette a pálinkát, meg a vörösbort, semmi bűne nem volt. Ezen a kora őszi estén Bátori Jóska itta a magáét az Aranyfában, ami ott állt a templomtól két sarokra, majd megérkeztek a falu szélén élő cigányok, akik inkább szerették elvenni a másét, mint megdolgozni érte. Bátori Jóska még pár héttel azelőtt, hogy elvégezte volna az újabb mesterművét, amit az én nagyapáméknak készített, elment meginni a magáét. Majd összeveszett ezekkel a faluszéliekkel, szó szót váltott, majd az Aranyfa előtt, ami kétsaroknyira van a templomtól, Bátori Jóska és a faluszéliek egyike összeverekedett. A csatát végül Bátori nyerte, viszont a faluszéliek egyike, aki megint csak magának kereste a bajt, három késszúrás áldozata lett. Ez nagyapám apján kívül, és a faluszélieken kívül senkit nem érdekelt, mert ezekkel a faluszéliekkel csak a baj volt. A Bátori meg ott ült pár héttel később, itta a magáét, majd kirángatták az Aranyfából, és kétujjnyi szögekkel lukakat vertek a hasába egy félbevágott csónakon keresztül és beledobták abba a széles pocsolyába, ami ott folyt keresztül a falun. Reggelre a Bátori meg ott úszott a félbevágott csónakon, és ez sem érdekelt vol­ na senkit, ha nagyapám nem arra viszi aznap délelőtt az ő Piroskáját, akinek hozott a Teréz néni féle vízen kullogóból egy adagra valót, és eltervezték, hogy kifeksze­ nek a fűbe és beszélgetnek egy jót, mert ott nyugalom van és nem zavarja őket senki. Nagyapám meg hozta magával a két csipeszt, amit úgy szedett le a kötélről, hogy be kellett vinnie a leakasztott ingeket a konyhába, az anyja meg hiába kiabált utána, mert ugye egy szerelmes tíz évessel nem lehet mit kezdeni. De amikor ott ültek a parton, csak azt látták, hogy Bátori Jóska, aki tegnap még az új mesterművét cipelte a konyhába, ott úszik a folyó felszínén, ami inkább ha­ sonlított egy szélesebb pocsolyára, csak néha egy döglött ló is feltűnt benne. Aznap délelőtt viszont ez a döglött ló Bátori Jóska volt, aki ott úszott a folyó felszínén, mint a Teréz néni készítette vízen kullogó. De ezt nem tudta elűzni a teregető kötélről leakasztott csipesz sem, nagyapám úgy szaladt egészen hazáig, mintha egy farkaskutya üldözte volna. Mert féltette az ő Teréz nénijét, aki csinálta neki a vízen kullogót, amit még az ő Piroskájánál is jobban szeretett, féltette, hogy nehogy utána haljon az ő férjének, mert ki teszi ezek után őt nővé, ha nem a Bátori Jóska. Negyvennégyben viszont történt valami, ami egyáltalán nem érdekelte a falu la­ kóit, maximum a nagyapáméknál bújtatott zsidó házaspárt. Mégpedig az történt, hogy a szomszédoknak új hóbortjuk támadt, leszedték azt a hülye keresztet a kabátjukról és egy csillagot tűztek rá. Nagyapám meg mind­ eközben szaladt az ő Teréz nénijéhez, hogy nehogy az ő férje után haljon, aki iga­ zán nővé tette Őt. Futott, mint akit farkaskutya üldöz, mert félt attól, hogy a Teréz néni majd elvágja a torkát, és akkor majd ki fogja neki készíteni a vízen kullogót, amit az ő Piroskájánál is jobban szeretett. A falu lakói meg azt látták, hogy az őszi sárgaságban az orosz tankok megállnak ennek a falunak a határánál, ami pár kilométerre van az istenhátamögöttől, ahova talán még a turista is csak azért jön, hogy megnézze, hogy hol is van ez az óperenciántúl. Az orosz tankok meg úgy mentek Budapestig az őszi sárgaságban mintha minden mindegy volna. 27 �«EZEK A KE DVE S KIS P OR T É K Á K " G a ra c zi L á sz ló Rem ixát A haverjai hívták Video Joe-nak, ha cukkolni akarták mert Vida Józsi vékony, szemüveges legény volt, és bár gesztenyeszín szeme tetszett a lányoknak, a Joe név úgy állt rajta, mint Trabanton a téli gumi, lötyögött, nem is szerette. Magának való gyerek volt, de ha megivott néhány pohár vébékát a Fekete Lyukban, és jó cimbo­ rák vették körül, akik szintén emelgették a poharat, megeredt a nyelve. Egyszer a Fiatal Művészek Klubjában üldögélt, és egy lányt talált maga mellett. Hát te ki vagy? Én a Zsuzsi. Hú, micsoda lány volt az! Video Joe, nevezzük így, mert a név ráragadt, és végül is megszokta, és egyben emlékezzünk meg egy barátról, aki már a mennyország­ ban pipázgat, tőle hallottunk először Video Joe-ról, megérdemli, hogy leírjuk a nevét, Cserne Lacinak hívták, míg e sártekét taposta, szóval Video Joe megneszült, mert szép lány volt a Zsuzsi, friss, ropogós, új hullámos, de a többivel ellentétben a szája mosolyra nyílt, nem arra a keserű fintorra, ami akkoriban szokás volt. Beszél­ gettek, iddogáltak, jó kis bringa ez, gondolta magában Joe. Nem először fordult elő, hogy a vágy éjjeli lánykák karjába lökte, de mikor hajnalban egy Mikszáth Kálmán téri lakás cselédszobájában ölelték egymást, úgy érezte, ez most más, valami zen­ gett és zúgott fölöttük, és a nászt nem részeg alvás, zákányos ébredés, sunyi mene­ külés követte, csodálkozva nézték egymást, mintha hirtelen kijózanodtak volna, és szenvedésnek tűnt fel, hogy egyszer ezt be kell fejezni, el kell válni, a nappal hideg fényénél kell megnézni, mi volt és mi lehet. Az elválás a vártnál hamarabb bekö­ vetkezett, mert a rögtönzött buli házigazdája, egy híres színész nagytermészetű öccse, aki logopédiát tanult a gyépén, bekopogott, a kilincset rázta, nyissák ki, mennie kell. Az író, aki megszakítja beszédét, kitérőket iktat be, szót csépel, előtérbe tolak­ szik, osztja az észt kéretlenül: tolvaj, ki meglopja melléje szegődő útitársát, úgy­ hogy száz szónak is egy a vége, az éjszaka emléke nem múlt el nyomtalanul. Telefon­ számot nem cseréltek, randevút nem beszéltek meg, de mikor Joe pár nappal később a Ráday-klub füsttől és alkoholgőztől sűrű és sötét légterében, a tömegben, zajban is érzékelte, hogy immár megint nincs egyedül. Hamarosan meg is látta Zsuzsit a pult mellett, egy lánnyal beszélgetett, konkrétan a Somával, még fiatal delnő korá­ ból, de már akkor is dermesztő méretű dekoltázzsal fölszerelkezve. Megszűnt a zaj, elnémult a zene (Sexepil: Arab fiúk, német lányok), Joe szíve, ahogy mondani szokás, a torkában dobogott, de nem ment oda, kiélvezte a várás kínját és gyönyörét, ilyen perverz csávó volt ez a Video Joe. Hanem amikor elkezdődött a Sexepil című szám, és mindenki hujjogva középre ugrált, odapenderült, átölelte Zsuzsi darázsderekát, magával vonta a táncolók közé, hogy csak úgy libbent a lány viganója. 28 �Másnap délben Joe Thököly úti szuterénjében ébredtek, és Zsuzsi szemébe nézve megint csak azt a jó és meleg dolgot érezte a mellkasában. Zsuzsi Szegedre járt egyetemre, de ez nem lehet akadály, a távolság, hogy is van, a kis tüzeket kioltja, a nagyokat fellobbantja, minden azon múlik, Zsuzsi hogy áll a kérdéshez, és bizo­ nyos jelek arra utaltak, jól áll, mert bár vissza kellett utaznia Szegedre, és elárulta, hogy jövő hétvégén nem is tud Pestre jönni, ám fölvetette, hogy ha Joe-nak volna kedve őt meglátogatni, szívesen látná kollégiumi szobájában, annál is inkább, mert a szobatársa nem lesz otthon, valamint CPG-koncert lesz a Rottens-klubban, és másnap még akár Zsuzsi szüleihez is elmehetnek Kishalomra. A CPG-ről annyit kell tudni, na de erről talán majd máskor, ne hagyjuk magukra a szerelmeseket, merthogy az események vad vágtába kezdtek: Joe pénteken vonatra szállt, és ahogy meglátta Zsuzsit a szegedi állomás peronján, a félelem, hogy csak a szesz ködében kapaszkodtak egymásba, és most majd két idegen fogja józanul és hide­ gen bámulni egymást, kiderül a turpisság, kipukkad a lufi, szóval ezek a végtére is jogos félelmek egy pillanat alatt szertefoszlottak, ahogy átölelték egymást, aztán Zsuzsi azt mondta, örülök neked, megfogta Joe kezét, és elvitte a koleszba. A péntek a bulizás jegyében telt, CPG-koncert, Erdős Péter, kurva anyád, kocsmák, majd újra a kolesz, ahol hétvégenként nonstop tivornya zajlott, ők is csak reggel kerültek ágyba. Másnap elbuszoztak Kishalomra, de ez a kirándulás már nem sike­ rült olyan jól, Zsuzsi szüleinek nem tetszett Joe a tüskehajával, a gyűrött zakója hajtókájára tűzött jelvényekkel, a combtőig felhasadt nadrágjával - éjjel valami kerítésen is átmásztak - , valamint azt is furcsállták, hogy félóránként kivonult a konyhakertbe füvet szívni, amiről nem tudták ugyan, hogy fű, de dohányozni oda­ bent is lehetett volna.. Joe általában véve és távolról csodálta a falvak rusztikus világát, de közelről idegenkedett az ólak szagától, és az olyan veszélyes eszközök­ től, mint gereblye és rotációs kapa. A helyiek ízes beszéde is felzaklatta, arra emlé­ keztette, mikor kiskorában vidékre utaztak, és anyja beszéde útközben fokozatosan népiesre váltott. Nem lett nagyobb botrány, túlszívta magát, bambán heherészett, az utolsó busszal visszaindultak Szegedre, és Zsuzsi tudta, hogy Kishalomra egy ideig nem fognak jönni. A JATE-klubban Joe többé-kevésbé kijózanodott, viszont ragaszkodott hozzá, hogy félmeztelenül táncol a Passengerre, emiatt összetűzésbe került a kidobókkal, de Zsuzsinak sikerült elrángatnia onnan. Következő hétvégén Iméli Zsuzsi utazott Pestre (hogy miért hívjuk Iméli Zsu­ zsinak, később fog kiderülni), megint minden jó volt, és két szeretkezés közti szü­ netben Joe, maga számára is váratlanul, megkérte Zsuzsi kezét. Nem tervezte el a dolgot, feküdtek az ágyban, spanglit szívtak, a gyöngyösi cuccot a kenderáztató mellől, mert a holland elfogyott, és akkor véletlenül kicsúszott a száján. Eredetileg valami szépet akart mondani, de irtózott az érzelmességtől, minden érzelmességet érzelgősségnek tartott, az érzelmeket nem lehet kifejezni, az érzelmeket érezni kell, ahogy kifejezed, érzelgősség lesz, hazugság és nyál, az érzelmek taglalása helyett mintegy gyakorlatias ötletként vetette föl, hogy Zsuzsinak nem volna-e kedve hoz­ zámenni feleségül. Be vagy szíva, vélte Zsuzsi, de nem mondott se nemet, se igent, és ezentúl, mintegy tréfából, jegyespárnak tekintették magukat. Eltelt egy kis idő, és Joe, megint csak kicsit betépve, azzal állt elő, hogy váltsák valóra a tervet, háza­ sodjanak össze, és Zsuzsi most már napnál világosabban látta, hogy komolyak a szándékai. Az esküvőre csak a két tanút hívták el, Hajnal Bandit és Somát, az énekes 29 �dizőzt, Zsuzsin piros, kivágott selyemruha volt, és ahogy kimondták az igent, még ott, a házasságkötő teremben rápöffentettek, mintegy megszentelve a rítust, szólt a nászinduló és ők boldogan távoztak. Zsuzsi arról, hogy férjhez ment, egyelőre nem szólt a családjának, jobbnak látta, ha fokozatosan avatja be őket, először talán a húgát, aztán az anyját, és így tovább. Ekkor kezdtek a dolgok rosszra fordulni. Először is kiderült, hogy Zsuzsi allergiás a Thököly úti szuterén levegőjére - a falak alul végig salétromosan fel voltak ázva - , és a vizsgaidőszak is beköszöntött, így hát lement Szegedre azzal, hogy Joe, akiről igazából nem is tudta, miből él, versei jelentek meg újságokban, ezzel bőven megelégedett, szóval hogy addig Joe szerez új albérletet, és megpróbál anyagilag egyenesbe jönni. Kicsit fájt, hogy Joe rögtön az első hétvégén nem látogatta meg, pedig Kretens koncert volt a JATEklubban, de Joe telefonban megnyugtatta, hogy intézi az ügyeket, lakást keres, és közben összehaverkodott a Felszabon meg a Wichmann sörözőben néhány fiatal íróval, lapalapításban törik a fejüket, nagyon fontos, hogy minden percet Pesten töltsön. Iméli Zsuzsi egészségi állapota nem javult, állandó hőemelkedés, álmatlan­ ság, a bőrén viszkető, vörös foltok jöttek ki, és a vizsgáit nyár végére halasztotta. Meg akarta látogatni Pesten Video Joe-t, de a fiú lebeszélte, a lánynak pihennie, tanulnia kell, neki pedig annyi a dolga, inkább majd ő látogatja meg a lányt Szege­ den, de erre a látogatásra csak hetekkel később került sor, akkor sem Szegeden, hanem Kishalmon, Zsuzsi szüleinél. A látogatás, akárcsak az első, nem sikerült jól, mindketten idegennek, nyúzottnak találták a másikat, Zsuzsi apja pedig nyíltan felelősségre vonta Joe-t, hogy micsoda dolog egy ifjú férjtől - addigra már kiderült, hogy házasok - , hogy magára hagyja beteg feleségét, hetekig feléje sem néz, mire Joe azt válaszolta, ne szóljon bele, majd Ők ketten elintézik. Búcsúzóul azt mondta Zsuzsinak, kifesti az új albérletet az Ó utcában, és már jöhet is, azzal elment, és soha többé nem jelentkezett, nem is telefonált. Zsuzsi júliusban valamivel jobban érezte magát, felutazott Pestre, közös ismerő­ söktől, például Somától próbált Joe felöl érdeklődni, de Joe-t senki nem látta az utóbbi időben, nem tudták, merre jár, mit csinál, hol lakik, az Ó utcai lakásról még csak nem is hallottak. Zsuzsi hazautazott, és írt egy levelet a régi albérletük címére, majd mikor a levél címzett ismeretlen jelzéssel visszaérkezett, ugyanezt a levelet elküldte Video Joe szüleinek, akiknek a címét a telefonkönyvből nézte ki. Ekkor gyors egymásutánban két levél is jött Joe-tól, az elsőben rövid mentegetőzés után, amiben valami vidéki felolvasókörútra hivatkozott és a sok szerkesztői munkára, azzal hitegette, hogy közeleg az uborkaszezon, és augusztusban már sokkal több figyelmet tud fordítani ifjú hitvesére. A pár nap múlva érkező, második levelet Zsuzsi tízszer is elolvasta, de képtelen volt felfogni az értelmét, nem hitte, hogy ez megtörténhet, próbálta elképzelni, hogy valami vicc, hogy Joe csúnyán beállva írta azokat a mondatokat. Pedig a levél egyértelműen fogalmazott: ne haragudjon, nem kéri, hogy Zsuzsi megértse őt, vagy megbocsásson neki, mert amit tesz, megbocsát­ hatatlan, de az a helyzet, hogy mást szeret, és jobban tiszteli Zsuzsit annál, hogy hazudjon, ezért döntött úgy, hogy jobb, ha mindent bevall, és kéri, hogy váljanak el. Az első, békéltető tárgyalásra Joe az ügyvédjét küldte el, és a másodikon, ahol kimondták a válást, Zsuzsi szintén csak ezzel a festett hajú ügyvédnővel találko­ zott. Megértette, hogy Joe nem akarja látni, és többé nem jött Pestre, akármilyen jó 30 �koncert volt a Fekete Lyukban, sőt Szegedre sem sokat járt be, annál is inkább, mert Szegedet ellepték a skinheadek abban az időben, még a diszkók és egyetemi klubok is tele voltak velük. Mikor egy év múlva levelezőn sikerült lediplomáznia, ott, a falujában, Kishalmon kapott állást az általános iskolában, ahol a húga is dolgozott napközis tanárnőként. Teltek az évek, új iskolaigazgatót neveztek ki, megszűnt a téesz, és a tanácselnök Ferit ezentúl polgármester Ferinek hívták. Zsuzsi Video Joe­ ról nem hallott semmit, nem tudta, él-e, hal-e, magányát munkába fojtotta, még hozzá oly sikeresen, hogy pár év múlva igazgatóhelyettessé nevezték ki, és már ebben a minőségében egy uniós pályázaton számítástechnikai berendezéseket nyert az iskolának, köztük egy 386-os számítógépet. A technika-tanár segítségével meg­ tanulta, hogy kell használni, később készített egy mail-boxot, aminek az lett a címe, hogy imélizsuzsi@freemail.hu, ezért hívjuk őt Iméli Zsuzsinak, és ide érkeztek Video Joe levelei sok év hallgatás után. Röviden össze kell foglalnunk, mi történt ezalatt Video Joe-val, először is nem vett ki semmiféle lakást az Ó utcában, mert akkor már a Hajnal Bandi nevű barátjá­ nál lakott a Lázár utcában, és bár tényleg összeismerkedett fiatal művészekkel, de ezek az ismeretségek nem pályakezdésről, közös művészi tervekről, műhelymun­ káról, lapalapításról, hanem több napig, sőt hetekig tartó közös züllésről szóltak. Hajnal Bandi eredeti figura volt, pincékből összeszedett, kiszáradt és lelapított macskatetemeket tűzött a lakása falaira művészi installáció gyanánt, kedves mon­ dása szerint nem véletlen, hogy Jefferson kenderből készült papírra írta a Független­ ségi Nyilatkozatot, a Ricsi nevű haverjukat pedig úgy hívta, hogy Oroszlánszagú Richárd. Hajnal Bandi nem csak a szellemességekben és a piálásban, füvezésben, de a szipuzásban, mákteázásban, sőt a Berlinben élő haverok által levélbélyeg alatt elküldött LSD-bélyegek fogyasztásában és élvezetében, vagyis a lecsózásban, mely neologizmus állítólag magának Szentjóby Tamásnak köszönhető, szóval Hajnal Bandi ezekben a huncutságokban is élen járt, lehetett tőle tanulni. Video Joe közel­ ről tanulmányozhatta egy késő-szocialista - ezt, hogy késő, akkor még nem lehetett tudni - pia- és droghuszár mindennapos életét és küzdelmeit. Pár hét után abban a helyzetben találta magát, hogy fölkelés után első útja a virágboltba vezetett, ponto­ sabban virágboltokba, mert sok helyre már be se engedték, úgy hogy csak külvárosi kertészetekben tudta beszerezni a szárított gubókat, amiből a reggeli mákteájukat főzték. Napjaik mákteával kezdődtek, füvezéssel folytatódtak, piázással teltek, jó esetben lecsózással, esetleg speeddel érték el a csúcspontot, és általában teljes ön­ tudatvesztéssel végződtek. Józan pillanataiban Joe-nak hiányzott Zsuzsi, és szégyellte magát, de erre a szégyenre kitűnő szer volt az ópiát. Lehetetlennek tűnt, hogy azt az édes lányt beavassa ebbe az életbe, ezért úgy döntött, lezárja a múltat, és mivel más magyarázatot nem talált, a legkézenfekvőbb hazugság, egy új szere­ lem koholt története mellett döntött. Holott nem szeretett akkor ő már senkit és semmit, talán csak Hajnal Bandit meg a többi mákvirágot, valamint a teafőzőjét, pipáját, mákvágó pengéit, égető kanalát. Egy kiválasztott szekta tagjának érezte magát, megvetéssel gondolt a gyáva, kispolgári, pórázon rángatott, hamis életekre, a házasság intézményére, és mintha már nem is ő lett volna, aki a Mikszáth Kálmán téri cselédszobában olyan szenvedélyesen ölelte a lányt, mindez zavaros emlékké vált, abból az időből, mielőtt kilépett volna az isteni fénybe, a mámor és a rettegés birodalmába. Ahogy az ilyenkor lenni szokott, és Hajnal Bandi is erre ösztökélte, 31 �a dílerkedésbe is beletanult, ebből fizette a festett hajú válóperes ügyvédnőt, akivel Zsuzsinak be kellett érnie helyette a bíróságon. A május abban az évben is utazgatással telt, a déli határtól haladtak fölfelé, ahogy sávokban száradtak le a földek, amik néha végeláthatatlan mezők, néha csak kis konyhakerti vetemények voltak a faluszéli házak mellett, de még ide is megérte bemászni, ha nem volt kutya, megmetszették a friss gubókat, vártak félórát, és filmes tégelyekbe vagy orvosságos fiolákba gyűjtötték a mákzsírt. Kocsonyás álla­ potban hamar megromlott, mielőbb ki kellett égetni, a por elállt, később is használ­ hatták volna, mert általában rögtön beküldték, azon ritka alkalmaktól eltekintve, mikor sikerült olyan mennyiséget szüretelni, hogy eladásra is gondolhattak, de ez vidéken nehézkes és veszélyes is volt, előfordult, hogy szennyezett volt az anyag, például permetezték vagy trágyázták a földet, és gond lehetett volna belőle, ha baleset történik, nekik már voltak tapasztalataik, tudták, mit kell tenni mérgezéses tüneteknél, de ezek a friss és naiv, ám annál mohóbb vidéki droggerek tudatlannak és az önpusztítás vágyában teljesen zabolátlannak tűntek. Négyen értek a csehszlovák határhoz, a lány Kiskunhalason csapódott hozzájuk, nyöszörgött, kórházba akart menni, de a három fiú, Hajnal Bandi vezetésével, nem törődött vele. Az elvonás fenyegető réme bizonyos megfontolásokat egyszerűen elsodort, az irreális remény, hogy még zöld mákföldet találhatnak, elfeledtette velük a határőröktől való félelmet. Az időjárás sem ismeri a határ fogalmát, nem torpan meg a felhő vagy a szél Sturovónál, Röszkénél vagy Hegyeshalomnál, a gólya és a fecske sem lassít le, ha meg­ pillantja odalent a csíkosra gereblyézett homoksávot és az őrbódékat, a dongó sem zümmög más hangon, mikor átmegy tót akácvirágot szippantani. Ebből a szem­ pontból inkább érezték magukat a természet, mint a társadalom gyermekének, fi­ gyelmen kívül hagyták a tiltó táblákat, és még szerencséjük is volt, találtak egy utolsó, hosszúkás mákföldet egy erdősáv árnyékában. Volt teje a gubóknak, azon melegé­ ben nyalogatták, majd később egy lelakatolt csőszkunyhó mellett lőtték be az első adagot. Pókhálós arc, beszappanozott talpak, az ujjakról jég csöpög, előttük vérvö­ rös, lánghabos tenger. A lány is magához tért, pupillája összeszűkült, hangja elmé­ lyült, szar ez a mák, mondta, adjuk el, vegyünk hernyót. Nem hercsizünk, mondta Hajnal Bandi, a mák tiszta, isteni esszencia, a természet ajándéka, nem laboratóri­ umi fos, de a lány mindenképp haza akart menni. Holnap leszedjük a maradékot, válaszolta Hajnal Bandi, aztán tovább, fel, északnak. Elnémultak, alkonyodott, a zümmögő, kék legyek fölöttük hol egyhelyben libegtek, hol összevissza cikáztak. Hajnalban határőrök jöttek a csőszkunyhóhoz, egy madár rikoltozni kezdett, Ricsi, Joe és a lány az út felé rohant, Hajnal Bandi viszont, ahogy előző nap mondta, fel, északnak, a fészer mögött végtelen búzamező hullámzott a felkelő nap fényében, a fák közül kilépett egy katona, valamit kiabált, aztán fölemelte a fegyverét, és lőtt. Video Joe itt, a határnál ért el egy végső határt, mélypontot, ahonnan kétséges volt a visszatalálás. A börtönt úgy úszhatta meg, ha kórházba megy, és pár hét múlva egy jugoszláviai drogelvonó telepen találta magát, ahol szigorú napi fegye­ lemben, másfél éven át követ tört hasonló korú sorstársaival. Egyszer azt mondta neki a pap, aki a tábort vezette: a fájdalom igazságszérum, mikor beszélt, a homloka három mély ráncba szaladt. Iméli Zsuzsa, a kishalmi Petőfi Általános Iskola igazgatóhelyettese a kilencvenes években látott a tévében egy irodalmi műsort, Úr Ír volt a címe, és egy nagyszerű 32 �ember vezette, aki szintén nincs már köztünk, ő is megérdemli, hogy a nevét ideír­ jam: Békés Pálnak hívták, és akkor Zsuzsi arra gondolt, hogy talán elő kellene fi­ zetnie irodalmi lapokra, de a magával szemben táplált gyanakvás szellemétől ve­ zetve az ötletet arra a titkos óhajra származtatta vissza, hogy talán hírt akar hallani egykori férjéről, ezért inkább úgy döntött, nem fizet elő semmilyen újságra, legyen a múlt örökre eltemetve. Aztán egy szép napon levelet kapott Budapestről, és a feladó helyén ez állt: Vida József. Most az a mondat jön, hogy reszkető kézzel bontotta fel a levelet és elsőre nem tudta elolvasni, ami közhely ugyan, de ez történt. Joe azt írta, hogy sok évvel azelőtt azért szakított vele, azért vált el tőle, mert nem akarta őt méltatlan és nyo­ masztó körülmények közé kényszeríteni, amibe ő csak és kizárólag saját hibájából került, de már akkor elhatározta, hogy ha egyszer lesz ereje és szerencséje, hogy talpra álljon, hibáját jóvá fogja tenni. Ez a nap elérkezett, újjászületett, és most sike­ res embernek mondhatja magát, akire, sokak szerint, fényes jövő vár, könyvei jelen­ tek meg, díjakat kapott itthon és külföldön, darabjait játsszák a színházakban, for­ gatókönyvet ír, fordít, elárasztják felkérésekkel, az olvasók várják az új publikációit. Tudja, hogy valószínűleg elkésett, a sors túl sokáig halogatta, hogy ezekkel a so­ rokkal Zsuzsi elé lépjen, semmit nem hallott róla az elmúlt években, nem tudja, van-e férje, családja, gyerekei, de ha véletlenül nem ment férjhez, nem is tervez házasságot, nincs barátja, akkor ezennel újból megkéri a kezét, mivel azt gondolja, hogy Zsuzsi megosztotta vele a nehéz napokat, ezért megérdemli, hogy most ő ossza meg vele jobb napjait, ha pedig már férjhez ment, ő csak örül annak is, reméli, hogy boldogan él, és nem fogja ez a levél megbántani. Zsuzsit soha nem érzett nyugalom szállta meg, nem Joe-nak bocsátott meg, azt már rég megtette, de végre megbocsáthatott önmagának. Beütötte Joe nevét a kere­ sőbe, és kiderült, hogy minden igaz, amit Joe írt, és pár nap múlva válaszolt neki, hogy köszöni a levelet, de hogy elfogadja a felé nyújtott kezet, ennek semmi értel­ me, szomorú maskara lenne a vidéki kis tanítónő a híres író mellett, azon kívül ennyi év nagy idő egy nő életében, főleg ha munkás életet él. Egy dolog fáj csak neki, hogy Joe rosszul ismeri őt, feltételezi, hogy férjhez ment, ő neki mondott igent, és ez alól semmilyen törvény nem menti fel. Szeretné még egyszer látni, mindig is vágyott erre, kérni azonban nem fogja, mert fél, hogy rossz érzéseket szülne a viszontlátás, jobb, ha távolból gondolnak egymásra, a múltra, de ha Joe mégis úgy véli, hogy érdemes tartaniuk a kapcsolatot, és Joe-nak is megfelel a for­ ma, emailezzenek, egyszerűbb, gyorsabb, és megadta Joe-nak az emailcímét. Attól kezdve rendszeresen mailt váltottak, beszámoltak életük folyásáról, a napi kis eseményekről, Joe elküldte Zsuzsinak a könyveit digitális formában, mesélt a külföldi útjairól, Zsuzsi pedig a falu hétköznapjairól, a családjáról, és azt is elmondta, hogy az apja közben meghalt autóbalesetben. Zsuzsi kimásolt és magánál hordott egy idézetet Joe-tól: Az élet könyv, melyet túl gyorsan futsz át, nyomában szétfoszló képek és érzelemcsíkok maradnak, míg végül emlékezeted egy üres nevet őröl csupán. Joe egy év múlva újból fölvetette, hogy találkozzanak, Zsuzsi még mindig húzódozott, fél, hogy Joe csalódik benne, már nem az a csitri, de Joe megnyugtatta, hogy nem az elmúlt szerelmüket keresi, ő vele akarja leélni az életét, és nem hinné, hogy ettől bármi elriaszthatná. Végül létrejött a találkozó Zsuzsiék kishalmi házá­ ban, Joe már nem járt ki az ólak mögé füvet szívni, bár azért a borospoharat, talán 33 �hogy a szorongását oldja, sűrűn emelgette. Az esküvőt októberben tartották, ott a faluban, a szűkebb családot hívták meg, ebéd után bepakoltak Joe Ford Escortjába, felköltöztek Budapestre, és aztán Zsuzsi szabályosan, másfél évenként három lányt szült Joe-nak. Itt ér véget, pontosabban itt tart Video Joe esete Iméli Zsuzsival, Zsuzsi jelenleg magyart tanít a Berzsenyi Gimnáziumban (a fiam nála érettségizett idén), Joe-t pedig sikeres irodalmi és műfordítói karrier után egy új és feltörekvő kis politikai párt színeiben országgyűlési képviselőnek választották. A kampány időszakában és a Parlament megalakulásakor Joe számos interjút adott, legutóbb épp a Népsza­ badságnak, nem nagyon figyelt oda, honnan jön a kicsit dadogó, szimpatikus fia­ talember, mind ugyanazt kérdezték, és ezekre a kérdésekre jól kidolgozott válaszai voltak, bár arra azért törekedett, hogy ne mindig ugyanazt mondja, nem csak az olvasók iránti udvariasságból, de hogy ő maga ne unatkozzon. Az újságíró a szok­ ványkérdések után, az interjú vége felé arra volt kíváncsi, melyek Joe eddigi gaz­ dag pályájának, életének legkülönlegesebb, legszebb, legerősebb pillanatai, és Joe azonnal a Mikszáth Kálmán téri cselédszobára gondolt, ahol először ölelte Zsuzsit, de közben tudta, mi a megfelelő válasz, hogy a gyermekei születése után természe­ tesen a képviselői beiktatása volt ilyen erős pillanat, amikor esküt tett a Parlament­ ben, hogy minden tudásával és erejével a köztársaságért fog dolgozni, de miközben válaszolt, méghozzá kifogástalan, nyomdakész mondatokban, egy kép tolakodott a szeme elé: Hajnal Bandi áll a hullámzó mező közepén a fölkelő nap fényében, arcá­ ról lehull a téboly maszkja, és szemén még ott tükröződik a világ, ami mostantól nélküle lesz. 34 �P a rti N agy L ajo s A lóditizm us term észete (Gavallérok-cédulák) „Istenem, ennyi fényes név" Az augusztus végi Budapestre ha félfenékkel is, de ráült az október. Nyirkos, szürkésbarna nadrág, nem sok jót ígér, igaz, azt sem ígéri, hogy marad, saperlott, mo­ rogja, hát hiszen korai még, elrág egy fűszálat, szétköpködi. Meghívatja magát egy 114 éve megesett felvidéki esküvőre. Mondanom sem kell, hogy arra, amelyre fő­ szereplőm, a násznagyként fungáló hírlapíró fiatal kollegájával épp október máso­ dikán indul el, s mely esküvő témája, apropója s kerete tárgyamnak (apropóm­ nak?), a Gavallérok című Mikszáth-kisregénynek. Ha képzelem, úgy képzelem, hogy még a sötétben, a színi homályban szólal meg a kicsit nehézkes, de élénk tekintetű író, mondván: kéne egy ügyes griff, s azzal meg is volna minden. Aztán, kis csönd után, hozzáteszi, „vóna a fenét, de azért kéne." S azzal kibotorkál, köhécsel. Vagy bebotorkál. A szivarszag, mint egy hűséges, kellet­ len szolga imbolyog a nyomában. Tudja, mi a griff, amice? Fogás. Újságírói fogás. Trükk. Szemfényvesztés, ha tetszik. Az, amitől az irodalom más, mint a valóság. A grifftől más, kérdi ez a szerkesztőségi szolga, immár odakintről. Úgy van, feleli az író, olyanformán. Ha a nyelv az anyag, a griff a szerszám. Megragadni nem lehet általában, csak konkrétan és valamivel, na ez a griff, és újra elölről. * Ha a griffnek hangja van, az hörghurut-hang. Rémisztően vijjog, gruázik és jafatol, felcsap és átbukik, szörcsög és sipít. Egy szerves fűrészlap alakváltó kacaja. Hacsak nem némán, olajozottan ragad meg a roppant karmaival, mint a végzet, hogy felra­ gadjon a sasroszlánok birodalmába. Nem magyar szó, a német greifen (fog, kap, megragad) igéből lett a magyar népmesék rettegett madarának nevévé. » Terveztem egy Gavallérok-átiratot, nem tudhatom milyen volt volna, hiszen nem lett meg, nem lett belőle szöveg. Kis, praktikus túlzással a megvalósult mű mutatja meg, hogy jó ötlet volt-e létrehozni. Minden más csak valószínűség, spekuláció. Persze a valószínűséget meg kell tudni becsülni, spekuláció nélkül nincs előrelátás. Nem lehet minden úton végigmenni, hiába csábít a kaland, hiába vár valami várat­ lan a végén. Valami elgondolhatatlan. Megszámlálhatatlan út és kaland van, s ke­ vés a láb, az idő. A legnagyobb griff a választás képessége. Mikszáth griffje, hogy ennenmagával, mint násznaggyal mesélteti el ezt a - nem is történetet, inkább groteszk eseményt. Jobb fogást színpadon se tudnék. 35 �* A tervezet az túlzás, csupán följegyeztem, de leginkább elképzeltem ezt-azt. Példá­ ul az én hírlapírómat, ahogy lompos csalogányként repked az ég volier-jében. A színpadéban. Legalábbis a szűnhetetlen, ariatikus köhögése. Ökörnyál, hogy blaszfém legyek. Aztán leszáll. Egyedül van a redakcióbéli asztalánál, az említett szer­ kesztőségi szolga tesz-vesz, tollászkodik, fölnyúl a polcok legtetejére, majd be a poros szekrények alá, végül egy tejeskávéért kihussan az ablakon. Az író szabad­ kozni kezd: önök tán színházban vannak, de ez itt aligha lesz színház. Negyven négylovas hintót én csak a szavammal tudok idevarázsolni, s a varázslás se én vagyok, nem, hanem az önök tisztelt képzelete. Képzeljék hát. * A hírlapírót, - lévén nyájasság és híresség - gyakran hívják násznagynak, így hívja meg kollegája, Csapiczky Endre is. A hírlapíró „természetesen" maga Mikszáth Esterházy-kockás zakó, jobb-rosszabb szivar, a joviális, korpulens arcból kiszikrázó éles, keserű szemek - , a történet idején 49 éves, Csapiczky huszonöt, tán harminc. Magázódnak. A fiú az úgynevezett pakfon arisztokrácia tagja, „pompásan tudja eltakarni a szegénységet (ez a sárosi svihák dolga), de pompásan tudja elő is tárni (ez pedig a bohém dolga)" „Hát van-e aztán egy kis pénzmag?" érdeklődik az idő­ sebb, s Csapiczky tiltakozása világossá teszi, hogy főleg a pénz miatt akar nősülni, naná, sőt egyáltalán nem bánja, hogy ekkora selymának, egy pénz miatti nősülőnek tartják, holott. Holott épp a pénz az, ami nincs. Úgy van, hogy nincs, lehet lebegtet­ ni a vanást a nincs határán, ami még a réteshúzásnál is nagyobb mutatvány. * Már ez az elképzelt, redakcióbéli első jelenet is velejéig, angyalian cinikus, ilyennek kell lennie. Semmi sem az, ami, s ehhez minden résztvevő ragaszkodik, mindegyi­ kük identitásának ez az alapja, naná, hisz ebben nőtt fel, ebben van otthon, ezeket a szabályokat, az elasztikumi mezők szabályait ismeri. Ez a hazája. Ez az interaktív lóditizmus. A gavallérok egy mélységesen magyar regény. Iróniája elementáris. Tévedés azt hinni, hogy mivel a beszélő nem veszi ki magát az esendők közül, mivel lazán és elegánsan ráhagyja a konzekvenciákat az olvasóra, hogy azzal fel­ menti hőseit. Nem, nincs felmentés, nincs elfogadás, hanem megértés van, törekvés a megértésre. Könyörtelen megértés van, ahogy Mészöly Miklós mondja a szeretetről. Ülünk a körhintán mindannyian, ki többet lát a forgásból, ki kevesebbet, kit jobban zavar, kit kevésbé. De egyetérteni? Tetszik-nem tetszik, nekem is hazám ez az ország, dacára, hogy honfitársaim egyre növekvő halmazával (alakulatával) egy légtérben sem akarok tartózkodni. Nem halad meg és nem ítél el? Épp ez, a nyájas, mosolygós beszéd, ez a megsemmisítő ítélet, ha már mindenáron szószéknek és bíróságnak akarják az okos utókorok tekinteni az irodalmat. * Az anekdota nem vicc? Tényleg nem? Tényleg. Nem. * A mondott évben - ezt szakszerűtlenül, de bátran vegyük 1896-nak, hisz a Gavallé­ rok 1897-ben jelent meg folytatásokban a Pesti Hírlapban - , a Millennium neveze­ tes évében a természet olyan konfúzus volt, hogy augusztusban tartotta a nyarat és 36 �az őszt októberben. Izzó verőfényben vonatoznak tehát hőseink, a nap nevető mo­ solyával beragyogja a szelíd hegyeket, melyek, ahogy Mikszáth megjegyzi, amúgy szoktatóba ugranak eléjük, apródjaiként a messze kéklő óriásoknak. „Nevető mo­ soly", hömpölygető, kedélyes redundancia - hogy volna fogható gyors kis képekbe a lassúság? Pedig alighanem száz apró képpé kéne kimerevíteni a nagy tablót, száz képpé, mint Ödön von Horvath teszi a Kazimir és Karoline-val. A gavallérok kiált a színpad után, ahogy mondani szokták, de színdarabot immár nem tudnék írni belőle. Nem kell... Hangjáték igen, film igen, de színdarab aligha. Színházi este, talán. De hát nem az a színdarab, amit egy színházi estén előadnak? * Merő véletlen, de a mondott évben, 1986-ban kerül színre először Csehov Sirálya, és mindjárt meg is bukik. Nem tudom, tán Ambrus Zoltán volt az első, aki Mik­ száth és Csehov közt párhuzamot vont, mondván mindketten egyszerre szeretik és gyűlölik hőseiket. Régóta gondolom, hogy nem lenne haszontalan Csehov felől olvasni Mikszáthot. Hogy Csehov modernebb, urbánusabb jelenség? Az, mert száz év alatt azzá játszották. Polgárivá, légiessé, ikonikussá. Mikszáthot pedig belepozicionálták, beleklasszicizálták ebbe a terméketlen, dzsentrimagyaros, népi skatulyá­ ba, s minthogy egy darab olvasatai, vagyis az előadások attraktívabbak, mint egy regény olvasatai, a Csehov játszás jelenvalóvá/kortalaná tette a szerzőt, míg Mik­ száth súlyosan, nehézkesen ül a saját levében mindmostanáig. Pedig vannak közös jegyek bőven. Az említett hassliebeség, szeretvegyűlölség, aztán a cinizmusai pa­ lástolt érzelmesség, az irónia, mint szemlélet és páncél, a történet nélküli történe­ tek, elhallgatottság, sötét indulatok a felszín alatt, nevetségesség, kisszerűség és reménytelenség, ami egyik ágon tragédiába a másikon reménytelen kedélyességbe - a következő darabba - torkollik. Akármilyen igazságtalan, Csehovot kezdettől modem írónak, Mikszáthot pedig régies, göcögő népi bácsinak olvasták, ha olvas­ ták. Képzeljük el, milyen lenne mai fordításban Mikszáth Kálmán? * Csattog a csalogány, mint a bronchitis. A levegő is utolérhetetlenül tiszta, mint minden e vármegyében. Hőseim vasúttal mennek Eperjesig. Színek, szagok, recse­ gések, a nagyvendéglő.. Ide a ráérős vacsorához érdemes lenne valami dialógust telepíteni, némi előzetest a sárosiakról. Hogy mit jelent sárosinak lenni. Másnap aztán gyors reggeli, hisz indulni kell Lazsányba, nagy záporeső volt arra és a vici­ nális út tele van kátyúval. Itt, a vendéglőben öltözzön ünneplőbe vagy ott is lesz hely, kérdi a vőfély. Hogyne lenne, ötven s valahány szoba van a menyasszonyom öregeinél, hangzik a válasz, az udvaron pedig ott kapál, ott hányja-veti magát a négy tüzes paripa. Mindegy, hogy konkrétan kié, mert egyre megy, egy Csapiczky mégse viheti két lóval a menyasszonyát. Ugyanis, ha van, aki nem tudná: a Csapiczkyak négylovas familia. Magyarország isten kalapján a bokréta. * Mintha műholdról, legalábbis léghajóról: megy a sárosi elit a lakodalomba. Mint valami kevély, filmes enumeráció: „Jobbról is, balról is, a völgyekben, a fehéren kígyózó dűlőutakon, melyek mint az erek kapcsolódnak be az országúiba, köze­ lebb, távolabb úri fogatok barnállottak. Némelyik olyan távol, hogy szinte egy las­ san mászó szarvasbogárnak látszott; a közelebbieken színes napernyők mutatták, 37 �hogy úri hölgyek ülnek rajtok". A paradicsomi terepasztalon üveges határ, phateon, landau, bricska, tilbury, sandlaufer, s ahány ősi jármű a több ezredév alatt csak megtermett e rögáztatta vértalajon. * Panoptikum. Élőviasz. Így is kéne eljátszani, bizonyos testrészek, figurák olykor megmozdulnak, de az egész áll. A hírlapíró zötykölődik a nyalka kis magyar ko­ csin, s a vőlegény (ne felejtsük: valódi Csapiczky) kommentál, mintha egy címer­ tárban, - avagy színházi jelmeztárban, ahogy akkor mondták, fundusban - kalau­ zolná el a járatlan idegent. Az én olvasatomban: Csapiczky ironizál, totális irónia, ebben végig összestimmel a hírlapíró násznaggyal, én tudom, hogy te blöffölsz, te tudod, hogy én tudom, s ebbe még a megbántódás iróniája is belefér. * Kézfogás-instrukció egy színésznek: malackfarkszerű görbületben nyújtani oda a legújabb dzsentriszokás szerint. Két malacfarok ezeréves, mélymagyar parolája a sárosi kátyúk fölött. * A sárosi elit komplett Árpád-ház. A Pruszkayak egyenesen de genere Tass. Be tud­ ják bizonyítani, mondja rezzenetlen arccal a vőlegény. Azt már nem, feleli az egyik Pruszkay nevetve, de ti se tudnátok zeugnisokkal bizonyítani, hogy nem onnan származunk. Egy ilyen „zeugnis" csak hab a tortán. A de genere Tasság zeugnisa. * Mi mind származunk és származni jó, minél messzebbről, annál jobb. Aki szárma­ zik, az valaki, valakinek pedig muszáj lenni. Necessze est, amice. És nem mindenki valaki, uraim, mert a mob az nem valaki, hanem mob. A zsidó se valaki, annak csak pénze van, de származni, ha fejre áll, se származik. Szlimóczkyné családja, például, a Kund nemzetségből való, címerük egy hétfelé osztott pajzs, a hét vezérségre való emlékeztetés. Domoróczy, ki tüzes pejen érkezik (anyja, azt mondják, Blackston volt, a Metternich herceg híres kancája), egyenesen Töhötöm vezér ivadéka. * Ez már sok egy kicsit, morogja a hírlapíró. Úgy látszik, az Árpáddal bejött többi nemesek mind magtalanok maradtak és csak a vezérek nejei szültek fiakat. Úgy látszik, feleli Csapiczky, aztán szemrehányón folytatja: „Ön jó ember, egy hangyát sajnál agyonütni, tudom, de ha egy szent hagyományt eltaposhat egy rossz ötlet kedvéért, hát megteszi." * A nyárias októberben a kocsik összevárják egymást, megállnak. Ez az első nagyje­ lenet, operai színpad és díszletek, nagyzenekar, fenyőfakórus, negyven hintó pi­ hen, százhatvan lóra terítenek pokrócot a kocsisok. Itt kártyáznak, mi több, párunpárt játszanak - de mint a Rothschildok, a bankók sorozatszámát kell eltalálni, hogy páros szám, avagy nem, s úgy veszítenek, mintha bankóval volna tömve ott­ hon a vánkos. Amott a malacok szerelmét utánozzák nagy beleérzéssel, arrébb fácánt lőnek éppen, s mindenhol konyakoznak, hozzá egy forintos havanna szivaro­ kat színak, s lekezelően füstszivarnak hívják őket. Szép széles tabló, nem is kellenek 38 �összefüggő dialógusok, csak töredékek, villanások. Az anyag, ahogy zsizseg az önfényben, a beltérj melegében. * Bogozy Miklós „bácsi" címerállatnak való nemesúr, lelke minden társaságnak, örök csörgőcsuli, egy utánozó-fenomén. Fölségesen adja a távoli kutyaugatást s általá­ ban más állatokat is. Hanem amikor a malacok szerelmét előadja, minden ember oldalnyilallást kap a nevetéstől. Ezt, úgy képzelem, inkább szépen, takarékosan elmeséli az egyszál hírlapíró. Iszik, rágyújt, tűnődik. Előadni, hogy valaki előadja a malacok szerelmét, ez esetben több, mint eljátszani. * Aki nem tudná, a „sárosi őrszem" egy szolga két villogó szeme, ki arra vigyáz a park szélén, „hogy befordul-e a jegenyefák periferiájába vendég, amely esetben bekiáltja a kastély népének „Chlapci do liberiji!", vagyis libériába, gyerekek, s egy szempillanat alatt finoman kiborotvált komornyikká változik az öreg béres, ki még az imént trágyát hordott, s fehér szakácskában és sapkában habot ver az ambituson mint kukta a mindenes, aki előbb még fát vágott." * Az öreg Csapiczky házánál meg kell pihenni. Szerény uzsonnának álcázott hatal­ mas trakta, allürök és valódi terülj asztalkám, forró vendégszeretet és hideglelős kedélyeskedés, Az ifjú Csapiczky elholt anyja egy valódi Motesiczky lány. Az öreg szétnéz, hogy ugye mindenki tudja, mit jelent valódi Motesiczky-lánynak lenni. Mindenki tudja, naná. Egyedül a hírlapíró bizonytalan, de neki elnézik, nem egy nagy pedigré, de benne van az arcképe az újságokban. Mert származni jó, de híres­ nek lenni még jobb. * Mindenkinek megvan a maga mutatványa. Ami Bogozynál a malacok szerelme, az öreg Csapiczkynál hosszú, harsogó monológ az újságírásról, a sajtóról és egyálta­ lán. Lényegében arról, hogy tudja ő, amit tud, neki a seggében is feje van, hogy egy másik klasszikust idézzek. Ez alapvonás. Mindenkinél mindig mindent jobban tudni, s ebben körömszakadtig meg nem rendülni. S körbejár a konyakosüveg, leginkább a címke miatt. Amit isznak másodlagos, úgyis egy helyre megy, de az üveg, a cédulka legyen ezer éves. Magunk között vagyunk, tudjuk, az ezer mennyi. Az akadékoskodó idegent elmarjuk. Haladás haza. » Az öreg Csapiczky birtokán már minden gavallérság felvonul, a személyzet - most éppen Jean, estére Janó - papagájruházata, strimflik, spencerek, huszárruhák, pandúijelmezek, mutatván, hogy a házigazda szereti „a múltakat". Isszák a borokat, melyekből természetesen egy hordóval van a világon, az is odalent a pincében. S a rafináltnál rafináltabb, királyi ételek, melyekhez jól illik az öreg kommentárja: „oh, ez csak afféle »doma robiensis«, vagyis »otthon csinált«". „Szegények vagyunk, így élünk közönségesen, és végre is azt eszik az ember, amije van. Nem szeretem a flancot. Úgyis azt fogják ránk, szegény sárosiakra, hogy nagyzolunk. Az ember rá se mer már gyújtani egy jóravaló szivarra." 39 �* Ahogy nézegetem az aláhúzásokat, hajdani összenyilazásaimat, olykor, például most, azt érzem, mégis ki kellett volna jelenetezni (legalább), s elkezdeni a párbe­ szédekkel játszani, ki tudja, miből mi lesz a végén. S tán a töredékes, de már dramatikus anyagot rá lehetett volna bízni a rendezőre, ha kedve van, kezdjen vele, amit akar. Úgy látszik, nem volt elég erős bennem a késztetés. Húsz éve játszik » fontos szerepet az életemben a színház, de ennyi idő alatt se lettem drámaíróvá. Addig isznak, amíg be nem áll az úgynevezett amabilis konfúzió, azaz mindenki Mondatban gondolkodom, nem jelenetben, nem konfliktusban. Dikcióban, nem beszél egyszerre, s nem lehet őket felállítani, holott ez még nem az esküvő, még át akcióban. kell kocsizni Lazsányba. A kétségbeesett vőlegény hiába kiabál, a kutya se hallgat rá, ezért cselhez folyamodik. A Matykó inas kék dolmánya hátára felírja krétával, hogy „Menjünk uraim, mert kikapok", s megparancsolja Matykónak, háttal menjen körbe a vendégek között. Jó jelenet, imbolyog a kék szolga-hát az úri népek orra előtt, egyedül a Pruszkay Stefi kéri ki magának, hogy neki egy szolga ne fordítson hátat. Stefi tajtrészeg, nem csoda, hogy egyre felháborodottabb, vért akar, segéde­ ket, alig tudják Tas vezér unokáját lecsillapítani. Mikszáth elemében van, a helyzet kibomlott, egyenletesen, simán jön a toliból a nyájas vitriol, nincs abszurd ötlet, melyre ne lenne vevő az olvasó. » Menyasszony elé pocsolyába mentét teríteni - Sárosban nincs enélkül esküvő. Men­ tém et sanquinem. Az egész kisregény egy begyakorolt, hagyománnyá, vérré vált színjátékról, valóságos sárosi passióról szól. Lehet-e, érdemes-e egy elmesélt színjá­ tékból színházat csinálni? * 40 �amicenko?". De Koltay, nyilván Töhötöm-ivadék, netán Huba, csak legyint, hogy hagyjátok, unom az effélét, majd adtok, ha kell, ha lesz, mondjuk egy kis ferbli, ilyesmi. És itt, kb. a szöveg közepén, mielőtt a hírlapíró a maga gyanúját a Matykó féle jelmez (elfelejtették lekefélni) újbóli felbukkantán megfogalmazná, szóval a Koltay Miska eseténél a leghülyébb olvasó is pontosan tudja, hányadán állunk a derék sárosiakkal. Tán a színjáték léptéke, illetve az összjáték és az összeszokottság mértéke nem világos. * A menyasszony épp felöltözik, épp bemutatják a lelkes közönségnek, épp indulná­ nak, mikor - megejtő vígjátéki csavar - valamelyik szolga behoz egy nagy dobozt, s az örömanya felkiált, milyen pech, hogy csak most érkeztek meg Párizsból a ruhák. Tegnapelőtt kellett volna jönniük, de nem jöttek, hát mit tehettünk, összeütöttünk magunk valami kis ruhafélét, s már épp bontaná föl „a kisztnit", mikor az örömapa rárivall, hogy már egy órája vár a pap, s most már mindegy, ruha, ruha, a Péter inas vigye a párizsi dobozt a méltóságos asszony szobájába, ne legyen itt minden lom láb alatt. * A komótos elbeszélő itt gyorsít fel először, s a lakodalom eseményeiről alig tudunk meg valamit is. Illetve mindenki mindent tud, lehet kicsit sietni. Még isznakesznek, üldögélnek, születési évszám szerint isszák egyik évjáratot másik után Lazsányi pincéjéből, melynek természetesen nincs párja Sárosban, s ha ott nincs, hát nincs a kerek világon, de fontos momentum már csak egy történik, mikor a két örömapa átadja az ötven- illetve hatvanezer forintról szóló kötelezvényt a könnye­ kig meghatódott fiatal párnak. Nagy jelenet, igazi jutalomjáték két öreg színésznek, aztán a pár elutazik, a tánc megkezdődik, de mondani már nincs mit. » „Csak a platinát lehet még jobban nyújtani, mint egy lakodalom leírását", írja Mik­ száth és igaza van. De ezt már, úgy képzelem, megint a redakcióbán mondja a hír­ lapíró, a panoptikum kihalványodik, homályos, másnapos, sovány hajnal van, a kakas-szó alig verekszi át magát a történelmi füstön. Lószerszámok tompa hangja, patkódobogás, nyikorgás, hangos ásítozás, s a hírlapíró kérdése: hát mivel az én gazdám már messze jár a Katicával, ki visz be engem Eperjesre?: Többen kínálkoz­ nak, a malacos Bogozy fogatára esik a választás. » Ahogy a regény, úgy a nem létező darab vége is egy csöndes, lucidus jelenet. Úgy képzelem, szorosan egymás mellett ül a Hírlapíró és Bogozy, ülnek a redakcióasztalon, homályosak, füstből, káprázatból való alakok, szellemek, formációk, hajlítványok, szivaremlékek gomolyognak körülöttük hidegen, kiszellőzhetetlenül. * H: B: H: B: H: Ejnye, te Bogozy, hisz te nem mégy Eperjesig. Dehogynem. Bent kell lennem kilenckorra a hivatalban. Hát te hivatalnok vagy? Sajnos. A törvényszéknél. Te vagy a törvényszéki elnök? 41 �B: Ugyan, Bruderkám, iktató vagyok a telekkönyvnél. H: Ne bolondozz! A telekkönyvi iktatók nem járnak négy lovon. B: Festve van, bruder. Festve van és csak a lámpáknál látszik. Majd meglátod a virradatnál, hogy miképp olvadnak le a négyesek mögöttünk. Én különben már a szomszéd faluban kezdek vedleni. Az inas és a két ló Vándokon maradja. Még a János gúnyája se az övé. Itt semmi sem úgy van, amint látod. H: És a te ruhád? B: Az is kölcsön van kérve. Majd meglátod, mire a sóvári kocsmához érünk, hat­ hét kocsi ha marad, azon szorongja mindenki összegyömöszölve, mint az arató tótok. H: Szorongja? B: Másnaposan nem mindig jól beszélek magyar. Jó is lesz a Kohn törkölypálin­ kája. H: Semmi konyak? Semmi Prunelle Naltet? B: Bastrancia! Hogy fizetné meg azt a sárosi ember?! A Babaj cigány majd el­ játssza a Gotterhalte, mint a legszomorúbb magyar nótát, erre az összes maradék ló piruettelni kezd, mert kiszuperált honvédlovak az istenadták. H: Hát aztán ezek az urak hova mennek? Hiszen ezek mind a falukról jöttek tegnap. B: Eperjesre. Azok is eperjesi hivatalnokok mind. H: A Pruszkayak is? B: Azok a kataszternél vannak. H: Lehetetlen! És Domoróczy? B: Ő írnok a megyénél. H: H át Keviczky? Br Ellenőr az adóhivatalnál. H: Szűnj meg, öreg, őrültté teszel. Azok az ekvipázsok... az a pompa, a fény, a ragyogás, a havanna-szivarok... nem akarom elhinni, hogy minden csak... B: Füst és pára. A négyesek ki voltak kölcsönözve. Innen a szerszám, onnan az első két ló, amonnan a hátulsó két ló, egy negyedik helyről a tilbury vagy a sandlaufer. H: De hisz ez valóságos csalás! B: Paperlapap! Ugyan kit csalnának meg? Hiszen mindenki tudja a másikról, hogy nincs négy lova. Mindössze a formákat tartják meg velem együtt... a szép ősi formákat. Mi rosszat lelhetsz ebben? H: Csak nem akarod azt mondani, hogy az őrnagy ötvenezer forintja... B: Nos igen, az is csak egy forma. A kötelezvény nem ér öt garast. Az őrnagy­ nak egyebe sincs e kerek földön, csak egy kis nyugdíja. H: No, ez szép egy história. De az öreg Csapiczky kötelezvényével csak nem úgy van? B: Oh jaj, még úgyabban! Csapiczkynak a gigájáig ér az adóssága. H: De így lefőzni szegény új házasokat... B: Az új házasok igen jól tudták, hogy azok a kötelezvények nem érnek egy hají­ tófát sem, de nekik is tetszett, őket is gyönyörködtette a forma előkelősége. H: És a vendégek?. B: No, azok is mind tudták. 42 �H: És mégis ujjongtak, lelkesedtek. B: Naná. Mert mi, sárosiak, nem érjük rá a szegénységünkre gondolni, ahelyett örökké abból tartunk főpróbákat, hogyan csinálnánk, ha gazdagok lennénk. És ha sikerül az előadás, örülünk neki, tapsolunk magunknak, s ha látjuk, hogy valóság­ nak tartja az idegen, tudjuk abból, hogy hiba nélkül játszottunk. H: Megállj csak, eszerint a Párizsból jött kisztniben... nem a Chatelot ruhái vol­ tak... B: Ugyan! Nincs is ott Chatelot nevű szabó. Egy jó ötletke az egész. H: És a smaragdékszer, amit az én kollégám... B: Fogadok, hogy a te kollegád bizalmasan megkért, hogy egy kis csomagot vi­ gyél be a Kubinyi Sámuel igazgató úrhoz az eperjesi takarékba. H: Mit tagadjam, megkért. B: No, brát moj slatki, abban van a smaragd ékszer. Ki volt adva lizingocsku, de ma ismét kiadja a Kubinyi úr, Lásztován férjhez megy egy Vinkóczy kisasszony... H: Egy valódi Vinkóczy... B: Naná, De genere Huba. De végre is, ez itt szokás minálunk, és a szokások tiszteletre méltók, édes bruderkám. Ami pedig a dolog érdemét illeti, hát ha nem is egyiké, másiké, vagy azé, akinél látod, de okvetlenül valakié; a fény, a pompa, a ragyogás, az elevenség, a finomság, fesztelenség, és kedélyesség, az úri allűrök, a lovak, az ezüstnemű, a griffek, a tónus nemessége a mienk mindnyájunké. Csak szét van osztva, és ha azt bizonyos alkalmakkor mesterségesen egy rakásra hord­ juk, kinek mi köze hozzá? Igaz-e vagy nem? * Igaz-e vagy nem, kérdem halkan, csak az ajkammal. Ha hangosabban beszélek, rám tör a hörghurutos, hetek óta kínzó köhögés, egymásra rakódó autó-klimás és kertiéjszakás megfázások hozadéka. Jórészt ezért is késtem el ilyen rondán ezekkel a jegyzetekkel a Palócföldnek, szándékom szerint arról, hogy mért foglalkoztat tulajdonképpen kamaszkorom óta - a Gavallérok, ez a legtündéribben gonosz Mikszáth-kisregény, s mért gondoltam tavaly, hogy valamiféle színpadi átiratot, mikszáthiádát készítek belőle-körüle-róla, s mért volt ez inspiráló, de hamvába halandó gondolat. Szép hamv, szép halandás, némely aláhúzások, glosszák, némely tanul­ ság, s ami a fő: mikszátozni jó. Nincs adaptáció, nem is kell, ezeket a műhely­ cédulákat viszont már megígértem. Pótgombok egy átszabatlan kabáthoz. 43 �N. T óth A n ikó Gavallérok? Kálmán bá' után szabadon Csütörtökön este éppen túlóráim végén jártam, amikor felhívott Bajmóczy Kitty, akivel az előző munkahelyemen egy irodában ültünk, és elég jól megvoltunk, bár a munkaidőn túl nemigen kerestük egymás társaságát. Vagyis három éve találkoztunk utoljára. Azt kérdezte, van-e programom szombatra, mármint az éppen soron követ­ kezőre, mert ha nincs, szívesen ajánl egyet, pontosabban felkér, legyek az esküvői tanúja, vidéki lakodalom, a legújabb szokások szerint egy romantikus kastélyban. Mielőtt szóhoz jutottam volna, közölte azt is, azért gondolt éppen rám, mert én va­ gyok a legrugalmasabb ember, akit valaha ismert, ez a kiváló tulajdonságom pedig páratlan kollegialitással egészül ki, ebből kifolyólag bizonyára nem utasítom vissza a felkérést, amivel nagyon megkönnyítem a dolgát. Semmi jövő idő, feltételes mód, behízelgő hang. Ezek után persze egyrészt meg kellett felelnem a felsorolt nagyszerű tulajdonságoknak, melyekkel most szembesültem először, másrészt szombatra valóban nem volt programom, harmadrészt szorult belém némi kalandvágy is, így hát igent mondtam. Kitty kitűnően tudja kordában tartani érzelmeit, éppen ezért most sem volt a kelleténél hálásabb. Azonnal el is köszönt, mindenféle részletkérdés tisztázása nélkül. Nem volt hiányérzetem, hiszen holtfáradt voltam. Csak másnap reggel kezdtem gondolkodni rajta, és teljesen valószerűtlennek tűnt az egész meg­ hívás, mintha csupán a kimerültség űzött volna velem furcsa tréfát álmomban. Az­ tán kaptam Kittytől egy sms-t, hogy szombaton tízkor felvesz a lakásom előtt, csak jelezzem, hol lakom. Egész délután próbáltam hívni, hogy megtudjak néhány szer­ vezési infót, de nem volt elérhető. Kénytelen voltam sms-ben elküldeni a címem. Mindenesetre szombaton húsz perces késéssel és éles fékcsikorgással valóban megállt a társasházunk előtt. Kitárta az ajtót, és kivigyorgott a kocsiból; a fogsoráról könnyen azonosíthattam, hiszen menyasszonyi sminkje jóvoltából aligha ismertem volna meg, ráadásul amikor utoljára láttam, hollófekete haja egészen rövid volt, most pedig mézszínű tincseit ravasz kontyba tűzte valami mesterfodrász. Ruhám fellógattam a hátsó ülés kapaszkodójára, bepattantam a kocsiba, aztán húztunk is. Hamarosan megálltunk egy szolárium előtt, no nem azért, hogy Kitty még utol­ sót állítson a bőrszínén, hanem mert át kellett vennie valamit egy barátnőjétől. Bő negyedóra is eltelt, mire bosszús arccal kirontott. Nyomában tipegett a kissé hervatag barátnő. Mindketten beszálltak, a mami sopánkodott és sápítozott, hogy telje­ sen kiment a fejéből, és ne haragudjon rá Kitty, tudja, milyen kellemetlen a dolog. Kitty, az önuralom királynője pedig addig csitítgatta, nyugtatgatta, amíg egy zöld­ övezeti villa előtt, mely csaknem olyan omlatag volt, mint a tulajdonosa, meg nem álltunk. Mindketten eltűntek a rozsdás kovácsoltvas kapu mögött, majd nemsokára jött Kitty futólépésben, valószínűleg azért, hogy a nyanyát minél gyorsabban leráz­ hassa. Egy kék dobozkát ejtett az ölembe, hogy tegyem biztonságos helyre. 44 �Ezek után irány a reptér. Szerencsére sikerült egész gyorsan és a megfelelő bejá­ rathoz viszonylag közel parkolni. Kitty szólt, hogy menjek én is, ne dekkoljak a kocsiban egyedül. Alig bírtam lépést tartani vele. Neki persze könnyű volt edzőci­ pőben, laza nadrágban cikázni a kocsik között. Az emberek pedig rendre forogtak utána, sehogy sem állt össze a fejükben az extravagáns alkalmi frizura meg a spor­ tos szerelés. Az információs pultnál eligazították, intett, hogy várjam meg. Néhány perc múlva már jött is, három apró csomagocskát lóbált a kezében, a nagy rohanás­ ban sikerült megtudnom: a menyasszonyi ruháit. Előző este érkeztek Hongkong­ ból, netes rendelésre. Igazi last minute-beszerzés volt, és azért mindjárt három darab, hogy az egyik biztosan passzoljon az aktuális hangulatához, amit előre ne­ héz kiszámítani. Nekem gyanús volt a csomagok mérete, amit szóvá is tettem, szö­ get ütve Kitty fejébe. Ekkora nagyságú dobozban egy egész aratoalett? Bontsuk már ki, nehogy valami félreértés legyen, aztán ott állunk majd a tett színhelyén, alkalomhoz illő ruha nélkül. Kitty feltépte a védőfóliát, a csomagból pedig palackba zárt szellem módjára kipattant a csipkés-habos-uszályos ruha; fölöttünk lebegett, körülfolyt, ketten alig bírtuk elkapni, nehogy végigsöpörje a parkoló porát. Vá­ kuumos, állapította meg Kitty tárgyilagosan, túl nagy meglepetést nem tanúsítva. Hosszú percekig tartott, amíg begyömöszöltük a ruhakölteményt a hátsó ülésre. A másik két csomag ellenőrzését jobbnak láttuk későbbre halasztani. Már rákanyarodtuk az autópályára, amikor Kitty bosszúsan megbokszolta a kormányt: basszus, a cipőt meg elfelejtettem! Elég sokat kellett menni a legközeleb­ bi letérőig; a távot a sebesség növelésével igyekezett rövidíteni. Ráadásul a belvá­ rosba mentünk vissza, a kedvenc cipőszalonjába. Zárás előtt tíz perccel érkeztünk. Kitty végigszáguldott a polcok között, leemelt vagy öt pár cipőt, villámgyorsan felpróbálta valamennyit, ellenőrző lépések a tükör előtt, majd kettőt betett a kosa­ rába, a többit találomra vissza a polcra, még véletlenül sem az eredeti helyükre. Milyen méretet hordasz, kérdezte. Végigpásztázta a harminchetes alkalmikat, majd egyet bepottyantott a másik kettő mellé. A pénztárban nem méltatlankodtak az utolsó percek miatt; ekkora összegnél még szép... Ezután egy - számomra - lidérces száguldás következett, hiszen késésben voltunk. Kitty megismételte a reptéri cikázást, de most kocsival; dühös dudálásra bájosan integetett, csókot dobott, vagy válaszul kellemes harangjátékot szólaltatott meg. Egy sebességkorlátozásnál bemérték, de miután lestoppolták, percek alatt kivágta magát bűbájos mosolyával, az esküvőre hivatkozva és a hivatkozást csipkés uszállyal hitelesítve meglágyította a zsaruk kőkemény szívét, még a bírságot is jelképesre faragták. Vezetés közben szinte állandóan telefonált, de nemcsak az esküvőt szervezte, hanem munkaügyeit is intézte. Kiderült, hogy az egyik legolvasottabb női magazin főszerkesztője, ezt a pozíciót rekord idő alatt belépése után négy hónappal - szerezte meg, egyrészt annak köszönhetően, hogy készített pár kitűnő interjút, amit nagyon jól fogadtak az olvasók, másrészt átrendezte a szerkesztőséget, hiszen van egy belsőépítész szakvizsgája, plusz feng shui, amiért a kollégái nem győzték dicsérni, így a laptulaj gyors elhatározással nyugdíjba küldte az elődjét. A telefonálások kurta szüneteiben távirati stílusban más infókat is szereztem. A vőlegényről annyit, hogy Csapiczky Andynek hívják, idestova öt éve ismerik egy­ mást, a fiú számítógépes szakember, hogy pontosan mit csinál, azt sose lehet tudni, 45 �de könnyedén beférkőzik adatbankokba és infós rendszerekbe a minisztériumi hiva­ taloktól a kórházakon át a pénzintézetekig, mert alapvetően kíváncsi természetű em­ ber. Állandóan változtatja a munkahelyét cégileg és földrajzilag is, többet van külföl­ dön, mint itthon, ami azért jó, mert kevesebb az alkalom a veszekedésre. Házasságra sokáig nem gondoltak, de jó két hete váratlanul megkérte a kezét, mert eszébe jutott egy fogadalma, amit az anyjának tett, miszerint harminchárom éves koráig megnősül. Ezt az életkort pedig a hónap végén tölti be, tehát gyorsan kellett cselekedni. Iga­ zából Kittynek is kapóra jött a dolog, mert ahányszor hazatelefonált vagy -látoga­ tott, folyton azt kérdezgették a szülei és a türelmetlen rokonság, nem talált-e még megfelelő vőlegényt, meg mikor jelenti már be, hogy férjhez megy, hiszen csakhamar eljár felette az idő. Az az idő, ami egyébként vidéken általában állni látszik, ám úgy tűnik, bizonyos témák mentén mégis halad. Vagyis eljár. A várva várt hír hallatán a kezdeti öröm gyorsan elillant, helyébe tolult az aggályoskodás, hogy nem túl hirtelen történik-e minden, alaposan megfontolták-e a döntést, valóban Andy-e az igazi, és főleg hogyan lehet két hét alatt megszervezni a hétországraszóló lakodalmat, hiszen egy Bajmóczy-Iány menyegzőjét másképp el se tudták volna képzelni. Kitty azonban gyorsan megnyugtatta a felborzolt kedélyeket; rendezvényszervezési tapasztalata is volt bőven, tehát mindent magára vállalt, a helyszín lefoglalásától a menü össze­ állításán, a meghívókártyák szétküldésén át a vőfély biztosításáig. A násznépnek beleértve a vőlegényt is - annyi dolga volt csupán, hogy a kitűzött időpontban és az adott helyszínen megjelenjen. Andy kénytelen volt azért három órát mégiscsak áldozni az előkészületekre, ami a jegygyűrű és az ünnepi öltözék beszerzésére volt mindössze elég. A legtöbb gondot a ruha jelentette. Kitty el vonszol ta egy exkluzív esküvői szalonba, ahol a bőséges választék ellenére sem találtak Andy kedvére valót, pontosabban minden nevetségesen lógott rajta. Kitty szerint egyrészt azért, mert annyi időt tölt a számítógép előtt, hogy már teljesen elszokott a normális test­ tartástól, másrészt heves ellenérzést táplál az öltönyök, szmokingok, frakkok iránt, mert szerinte korlátozzák a szabadságában. Kittynek végül elfogyott a türelme. Találomra becsomagoltatott egyet a legalább húsz felpróbált öltöny közül, Andy kezébe nyomta, s miután finoman odasziszegte neki, hogy reméli, nem felejt el átöltözni az esküvő napján, kiviharzott a szalonból, az eladók általános derülésére. Kitty útközben legalább háromszor beszélt a főnökével is, egy új rovat indításáról meg valami tükörről, sőt egy akadékoskodó olvasói levélről is szó esett. Kitty semmi­ től nem jött zavarba, sem a megoldandó feladatoktól, sem a szorító határidőktől, de a bókoktól, a félreérthetetlen célzásoktól sem, és attól sem, hogy mindennek fültanú­ ja voltam, mivel ki volt hangosítva a telefonja. A házasságkötés hírét egyébként alighanem csak a laptulaj fogadta fanyalogva, hiszen úgy tapasztalta, a szinglik sokkal jobban bírják a terhelést, mint a családosok. Félig-meddig tréfásan ki is kötöt­ te, hogy Kitty legalább öt évig nem szülhet gyereket, mert addig feltétlenül szükség van a teljes bedobásra. Kitty persze jót derült ezen, és azt mondta, minimum hármasikrekkel kezdi, mert mesterséges megtermékenyítés van kilátásban, ha a munkahelyek ennyire igénybe veszik őt is, élete leendő párját is. A főnök sajnálattal közölte még, hogy egy váratlan esemény miatt mégsem tud leutazni az esküvőre. Volt egy angol nyelvű interjú-egyeztetés is egy számomra ismeretlen, ám Kitty szerint rendkívül népszerű szappanopera-színésszel, pontosabban a menedzserével. A színész haknikörúton lesz nálunk, igaz, csak tavasszal. Kitty szó szerint az ujja 46 �köré csavarta a pasit még telefonon keresztül is, hiszen nagyon kellemes a hangja, és egész árnyaltan szellemeskedett is. Nem csoda, hiszen egy évet töltött London­ ban, ahol egy szórakoztatóregény-író gyerekeire vigyázott, akik szintén nagyon szórakoztatóak voltak. Csak aztán Amerikába költöztek, s oda Kittyt nem vitték magukkal, pedig szerintem egy szóra ment volna. A változatos telefonok kicsit oldották a száguldás okozta görcsöt a gyomromban. De jött egy kellemetlenebb hívás is: Andy elég zaklatottan közölte, hogy egy leágazás­ nál hátulról beléje szaladt egy kocsi, neki szerencsére nem lett semmi baja, a kocsin kisebb horpadás, amitől még működőképes, bár kevésbé esztétikus, a másik autó eleje viszont teljesen összetört, éppen a rendőröket várják. Kitty előrángatott egy térképet, pillanatok alatt betájolta, melyik a legrövidebb út a baleset színhelyére, aztán gyors irányváltással és őrült sebességgel csakhamar meg is érkeztünk, még a zsarukat is megelőztük. Egy elegáns magas srác és egy farmeres-pólós pasi beszélge­ tett egy kezét tördelő kövér emberrel, aki mellett egy kendős nénike pityergett. Kitty nagy megrökönyödésemre szájon csókolta a farmeres-pólóst, majd bemutatta mint vőlegényét, holott én a másikat néztem Andynek. Az elegáns magasról az derült ki, hogy Andy barátja, a vezetéknevét sajnos nem jegyeztem meg, valamilyen Kristóf, ezenkívül ő a másik násznagy. Gyors stratégiai egyeztetés után Kristóf maradt, Andy beült hozzánk az anyósülésre, én bepréselődtem hátra, az uszály mellé, kanyar­ ban alá, aztán húztunk is. Öltönyöd? - kérdezte úgy ötven kilométerrel később Kitty, rosszat sejtve. Andy már emelte is a telefont, hogy Kristóf próbálja a legrövidebbre fogni az adminisztrálást, mert a vőlegényi szerelésnek időben meg kell érkeznie. Közben befutottunk Kitty szüleihez. Házuk kissé divatjamúlt, de jókora energiaráfodítással és mindenféle praktikával igyekeznek fenntartani a korszerű ház látsza­ tát, amitől persze bizarrul eklektikus az egész. Kitty mamája a padlizsánszín koktél­ ruha és a tűsarkak dacára szinte röpült a kapu felé, de amikor közelebb ért, gyorsan lehervadt a mosoly az arcáról. Szemüveg nélkül ugyanis akkor azonosította a jegye­ sek öltözékét, és rögtön hisztizni kezdett. Kitty egy darabig türelmesen magyarázta, hogy a hosszú úton a ruha teljesen összegyűrődött volna, uszályban amúgy is ne­ héz sofőrködni, meg aztán tankolni is kellett. A mamát semmilyen érv nem győzte meg. Kitty nem sokat törődött vele, megpuszilta az ugyancsak elénk siető apukáját, könnyedén megigazította félrecsúszott nyakkendőjét, megitatott mindannyiunkkal egy tonikot, aztán indulást vezényelt. És a vőfély? - jutott a mama eszébe egy újabb hisztiinspiráció, hogy hát mi lesz a lánybúcsúztatóval, meg miért kell minden régi jó szokást csak úgy a sutba hajítani, különben is el fogunk késni, a násznép nem fog odatalálni, egy lakodalmat nem lehet telefonon meg interneten szervezni ésatöbbi, ésatöbbi. Apuka hamar megelégelte a cirkuszt, szelíden betuszkolta anyukát a kocsijukba, aztán végre indulhattunk, bár csak a falu végéig mentünk, ahol újra ki kellett szállni. A legszélső házban találtunk egy sopánkodó nagymamát és egy felbőszült nagypapát. Minden erőfeszítés ellenére sem indult ugyanis a lagzihoz méltón kiglancolt Ford Landau. Kitty papájától megtudtam, hogy a 76-os járgány mindig is féltve őrzött, sőt becézgetett vasárnapi autó volt, évente háromszor ha kihozta a nagypapa a garázsból, télen soha. Templomba vitte rajta nagymamit, de csak nagy ünnepeken. Kitty anyukája igazából még le sem csillapodott, azonos intenzitással folytathatta a toporzékolást. Ez a hobbija, súgta Kitty, aztán néhány percre szó szerint eltűnt a Landauban, még egy hajtincs sem látszott belőle. Majd 47 �miután diadalmasan előmászott, helyet mutatott nagypapájának a kormány mö­ gött. Az öregúr kénytelen-kelletlen beült, startolt, a Landau nagyot ugrott, mint egy megvadult ló. Szerencsére a kerítés távolabb volt, mert egy újabb baleset már igazán felborította volna a programot. A biztonsági kapcsoló volt az ok - ragyogott Kitty a sikerélménytől Nagyapuska megmutatta nekem kislány koromban, azzal, hogy sen­ kinek el ne áruljam, mert akkor biztosan nem fogják elrabolni ezt a gyönyörű ko­ csit. Az utóbbi időben valahogy feledékeny lett - bólogatott a nagymama, miközben gondosan ellenőrizte az összes zárat a házon, demonstrálva, hogy neki még tökéle­ tesen működik az emlékezete. Nagyapó pedig kikurjantott a kocsiablakon, hogy ideje menni. Kitty az órájára nézett, és egy halványpiros folt kúszott fel a nyakán. Ment vagy száznegyvennel, de időnként levette a gázpedálról a lábát; belátta, hogy a felmenőket nem lehet tovább hergelni, meg attól is tartott, hogy eltévednek. Az utolsó tíz kilométer elég útvesztős volt. A viszonylag frissen és ízlésesen felújított kastélyt a várakozásnak megfelelően park vette körül, de érkezéskor még nem láttuk, mekkora. Csak miután áthajtot­ tunk a kocsibejárón, akkor tárult elénk az októberi színekben pompázó faóriások, különleges formájúra nyírt bokrok, tarka virágágyak látványa. Hosszas gyönyör­ ködésre persze nem volt idő, hiszen a vendégek érkezéséig jó negyven perc maradt csupán. Különben is rögtön ott termett egy szmokingos úriember, aki irányította a parkolást, aztán Kittyt felkísérte a lakosztályába. Andyvel ketten vittük utána a szanaszét libegő uszályos ruhát, mint valami megkésett és csapzott koszorúslányok. Kitty már a fürdőben volt, mire felértünk, a vidáman csobogó víz alól kiabált, hogy bontsuk ki a másik két ruhát is, amiket természetesen a kocsiban felejtettünk. Andy ajánlkozott, hogy majd ő felhozza, de valahogy sokára jött. Persze nekem eszembe juthatott volna felvilágosítani a csomagok méretéről. Hát én felhoztam mindent, amit találtam, de ezek között egy fia menyasszonyi ruha sincs - szabadkozott, mi­ kor végre felért. Kitty ezúttal elnézően vihorászott, aztán az egyik csomagocskát a kezembe nyomta, a másikat ő pattintotta fel, Andy pedig kisfiúsan ámult-bámult a bűvészmutatványon, amikor Kitty-méretre nőttek az apró packe-ek. Mindjárt há­ rom? Nem túlzás ez? - tűnődött félhangosan és elfogódottan a vőlegény. Kitty sorra felvette mind a hármat. Az egyiknek a dekoltázsát tartotta kicsinek, a másik derékban kissé lötyögött rajta, valószínűleg tévedésből a nagyobb méretet jelölte be, úgyhogy - véleményünket ki sem kérve - maradt az uszályosnál. Andy érdek­ lődve méregette, miközben rendszeresen telefonált különböző nyelveken, de egy kukkot sem értettünk az egészből, mert persze számítógépes szaknyelven társalgóit. Kitty végül ráripakodott, hogy elég a munkaügyekből, ideje öltözni, biztosan meg fog küzdeni a számára szokatlan öltözékkel. Szerencsére Kristóf is megérkezett a nyomott kocsival, amit gyorsan elrejtett egy bokor mögött. Persze Kittynek is meg kellett birkóznia a maga uszályos ruhájával, mert egy csomó rafinált kapocs meg gombolás volt rajta. Elővette a cipősdobozokat is, az egyiket nekem adta, mert szerinte az enyém még tavalyi dizájn, a ruhámhoz sem passzol igazából, ráadásul egy násznagy nem engedheti meg a szinte lapos sarkat. Miután kinyitottam a dobozt, rögtön hevesen tiltakoztam, hogy húszcentis sarkakon szédülni fogok, tériszony meg egyebek, de hajthatatlan volt. Föl-alá járkálva próbáltam edzeni a lakosztály­ ban, egyensúlyoztam, mint egy kötéltáncos. Kitty végül elérkezettnek látta az időt, pontosabban megfelelő mértékűnek találta a késést, amit egy menyasszony igazán 48 �megengedhet magának, sőt el is várnak tőle, amikor egy utolsó ellenőrző pillantást vetve a tükörbe, rádöbbent, hogy se fülbevaló, se nyakék, se karperec nincs rajta. Az ékszerek az omlatag barátnő kék dobozkájából kerültek elő, nagyon különlege­ sek voltak, bizonyára igen értékesek is, de erről már nem volt időnk beszélgetni. A násznép a földszinti zöld szalonban gyülekezett, ami a teraszra nyílt. A legtöb­ ben feszengtek, nem tudták, fogyaszthatnak-e az asztalokon található italokból, pogácsából, meg hát a kastély egyfajta múzeumi fílinget árasztott, ami állandó dilemmát okozott: szabad-e leülni a vörös kárpittal borított kanapékra, a magas, faragott támlájú székekre, holott az idősebbek eléggé elfáradtak a hosszú utazástól. Mire leértünk, a hivatásos vőfély már igyekezett csoportokba rendezni a vendé­ geket, Kittyt és Andyt középre állította, a szüleiket melléjük, majd következtek a közeli rokonok; a kissé szabálytalan félkör szélére szorultak a távolabbi rokonok, a jó ismerősök. Andy mamája koszorúslány-rózsaszín ruhában, tollbóbitás kalapkában érkezett, hóna alatt egy selyemkutyát, könyékig érő kesztyűs kezében egy csipkés zsebkendőt szorongatott. Mellette egy százkilencvenes, kisportolt, a mamánál vagy tíz évvel fiatalabb férfi vajszínű öltönyben, mélybordó ingben, karnyi vastagságú aranylánccal a nyakán, csuklóján, utóbb a tánc lendületében kiderült, a bokáján is: Andy nevelőapja. Pontosabban nem is nevelőapja, hiszen Andy már önálló kereset­ tel rendelkező felnőtt volt, amikor a mama összeköltözött ezzel a jelenlegi - soka­ dik - élettársával, aki egy jólmenő építkezési vállalat vezérigazgatója. A mama mindig adott arra, hogy férje korai halála után csak tehetős férfiakkal szűrje össze a levet, ügyelve, hogy házasságig ne fajuljon a kapcsolat, mert ha egy jobb party volt kilátásban, habozás nélkül halálosan összeveszett az aktuális partnerrel. Az aranyláncos vezérigazgató már vagy öt éve aktuális, nemigen sikerült menőbbet találni azokban a körökben, ahol a mama tollbóbitás vagy egyéb kalapjaiban megfordult. A vőfély rákezdte rigmusait, de szerencsére jó érzékkel választotta meg a szöveg hosszúságát, nem kellett belefáradni. A menyasszonybúcsúztató csak egy kicsit volt csöpögős, szó szerint, mert Kitty anyukája hevesen felzokogott, úgyhogy inkább bánatanya benyomását keltette, semmint örömanyáét. Egy aggastyán hangosan meg is jegyezte: nem szeretnék anya lenni, és te? - fordult a mellette álló, ugyan­ csak élemedett korú rokonhoz. Ezt a vágyat és kérdést a későbbiekben a nagybácsi minden egyes vendégnek felvetette, korra és nemre való tekintet nélkül. Én egy kicsit zavarba is jöttem, de aztán szerencsére nem várt választ, a problémát pedig nem fejtette ki igazából. A vőlegénybúcsúztatót az örömanya hóna alatt szorongatott selyemkutya végigcsaholta, hogy egy kukkot sem értettünk az egészből. Kitty szerint a kutyus a mama ünnepi parfümjét nem bírta elviselni, mert úgy érezte, átverték. Volt még egy rövid tószt a pezsgő előtt, de jóformán csak kortynyi ital volt a po­ harakban. Aztán jött az esküvő a kastély kápolnájában. A fotós, Kitty magazinos kollégája szorgalmasan dolgozott, de gyakran akadályozták a megfelelő fókusz beállításában a legalább olyan serény amatőr rokonok. Az esküvő nem tartott soká­ ig, Kitty másfél órás telefonbeszélgetésben győzte meg a papot a rövid szertartás előnyeiről. Egy külföldön is elismert hárfaművész adta a zenei aláfestést, akiről Kitty nemrég készített háromoldalas portrét. Amikor a házassági jegyzőkönyv aláírására került sor, az egyik tűsarkam szerencsétlenül beleakadt a kőpadló alat­ tomos résébe. Nem jöttem zavarba, kiléptem mindkét topánkából, még meg is könnyebbültem, így legalább nem kellett attól tartanom, hogy majd a lépcsőn 49 �elvágódok. Harisnyás lábbal mentem az oltár elé. A szokatlan szemérmetlenséget kevesen vették észre, de azért a fotósnak erre is volt szeme, és persze több felvétel­ lel is megörökítette cipőtlen lábam a szent térben. Kitty nehezen fogta vissza a kun­ cogást, kapott is a mamájától néhány rosszalló pillantást. Esküvő után a teraszon lehetett gratulálni, egész virágkereskedésnyi csokor gyűlt össze, amit csinos pincérlányok rendezgettek kristályvázákba. Aztán felvo­ nultunk az emeleti tükörterembe, ahol hat- és nyolcszemélyes asztalok voltak paza­ rul megterítve. Engem, mint násznagyot, az ülésrend az ifjú pár asztalához irányí­ tott, Andy nevelőapja és Kristóf közé. Andy mamája egyfolytában locsogott, nem győzött betelni a terítékkel, a dekorációval, a gyümölcstálakkal, az ételek ízével, bár minden dicséret mellé tálalt valami fanyar megjegyzést is kár, hogy... kezdettel, és hol Andytől, hol az aranyláncos atlétától várt megerősítést. Kittyhez az estebéd alatt egyetlenegyszer sem szólt. Jó, hogy a jövőben ritkán fognak találkozni. A háromfogásos vacsora után a vőfély a süteményes pulthoz terelte a vendégsere­ get, ám túl sok időt nem hagyott a töltekezésre, hanem felszólította a násznépet, hogy át lehet adni az ajándékokat Jöttek is kígyózó sorokban a rokonok, ki hatalmas díszdobozokat vonszolt, ki színes táskákat cipelt, ki diszkrét borítékot csúsztatott a menyasszony vagy a vőlegény markába, újabb jókívánságokkal toldva meg a tárgyi adományokat. Mikor a vendégek elfogytak, a vőfély mindenkit a teraszra küldött, amiért többen lázadoztak, hogy minek ez a sok mászkálás ide-oda. Azért kellett kimenni, mert a menyasszony csak az udvaron vehette át nászajándékát, ami nem volt más, mint egy virágdísszel felcicomázott sötétkék Wolkswagen Phaeton, amit a násznép hatalmas ovációval fogadott. Ezután került sor - hasonló tapsvihar kísére­ tében - a vőlegény szüleinek nászajándékára, ami egy aranyozott szélű ánégyes borí­ tékba rejtett lakásvásárlási szerződés volt, Csapiczky Andy nevére kiállítva. A taps ezúttal sem maradt el. Úgy láttam, a menyasszony is, a vőlegény is inkább meglepő­ dött, semmint meghatódott. Aztán kénytelenek voltak beszállni az autóba, ami az uszály miatt nem is volt olyan egyszerű, és tettek egy próbautat, ami olyan hosszúra nyúlt, hogy a vendégek azt hitték, az ifjú pár talán máris nászútra utazott. Így kissé csalódottan visszaszállingóztak a tükörterembe. Nagyjából egy óra múlva azonban Kittyék megjöttek, feltűnően vidámak voltak, és akkor végre elkezdődött a tánc is. Nagyon szeretek táncolni, de hogy valóban élvezhessem, titokban kicseréltem a Kittytől kapott cipőcsodát az én kényelmesebb sarkú cipellőmre. Násznagyi ran­ gomnak megfelelően minden fontosabb személy kötelességének tartotta, hogy táncba vigyen, így hát igazán nem panaszkodhatom, gyorsan és jól telt az este. A késő esti vacsoránál kisebb riadalom támadt: eltűnt a Ford Landau-s nagypa­ pa. Utoljára a teraszon látták pipázni, ezért a násznép apraja-nagyja szétszéledt a parkban, mert a nagymama biztosra vette, hogy eltévedt, hiszen szikra tájékozódá­ si képessége sincs. Csakhogy már teljesen leszállt az éj, a sétányok pedig csak a kastély közelében voltak megvilágítva. A nagyapa után nyomozók egy idő után kénytelenek voltak hangosan szólongatni egymást, hogy bele ne vesszenek a sötét­ ségbe, így csatakiáltásoktól lett visszhangos a park. Hosszas bolyongás után ugyan eredménytelenül, de szerencsésen visszatalált mindenki a teraszra, a séta pedig olyannyira jót tett mindenkinek, hogy intenzív evészetbe-ivászatba fogtak. Csak a nagymama üldögélt kétségbeesett szalmaözvegyként azsúrozott zsebkendőjét morzsolgatva egy biedermeier karosszékben. 50 �Kitty nem bírta sokáig a látványt, úgyhogy maga próbált a nagypapa nyomára bukkanni. Egy helyes koszorúslány csatlakozott hozzá, aki segített az uszály cipelésében. Mi, többiek maradtunk a tükörteremben. Két tánc szünetében kisebb csopor­ tosulás támadt az egyik asztalnál, majd egyre többen gyülekeztek oda, úgyhogy közelebb mentem. Bizonyos Kálmán bácsi sztorizott olyan szenvedélyesen, hogy nem lehetett otthagyni. Vidám családi történeteket mesélt, melyeknek általában a landaus nagypapa volt a főszereplője, akit Kálmán bácsi legtöbbször csak svihákként emlegetett. Az ügyes csattanóval végződő történeteken mindenki jót derült. Anekdotagyűjteményébe bizonyára felvette a legfrissebb sztorit is, amivel majd a legközelebbi lagziban vagy családi összejövetelen szórakoztathatja közönségét. Éjféltájban ugyanis előkerült a kis koszorúslány, és elmesélte, hogy Kittyvel bejár­ ták a kastély minden zegzugát, a pincében kezdték, a földszinten folytatták, majd az első emeleti vendégszárnyon sétáltak az egymásba nyíló és furcsa mód nyitott szobákban, mígnem egy baldachinos ágyban rátaláltak a békésen hortyogó nagy­ papára. Valószínűleg felfedező útra indult, bizonyára ő is meglepődött azon, hogy a régi bútorokkal berendezett szobákat nem zárják, kíváncsian ment, mendegélt, aztán lehet, hogy eltévedt, de minden bizonnyal elpilledt a hosszas járkálásban, ezért nem tudta megállni, hogy ki ne próbáljon egy díszes grófi ágyat, amilyenben még sosem aludt. Kittyéknek nem volt szívük felébreszteni őt, ezért tovább néze­ lődtek. Három szobával arrébb Kitty meglátott egy különleges faragású szekrényt, a nagyapa példáján felbuzdulva és múzeumi viselkedési szokásait feladva köze­ lebb lépett, és amint megsimogatta az egyik bonyolult virágdíszt, a szekrényajtó oldalra tolódott, át lehetett rajta jutni egy másik helyiségbe, amelyben nem volt más, mint egy úszómedence. A kis koszorúslány hatévesforma volt, a vendégek nem nagyon hittek neki, de ő váltig állította, hogy aki nem hiszi, járjon utána, így hát sokan felkerekedtek, hogy meggyőződjenek a furcsa hír hitelességéről. A kis koszorúslány korát meghazudtoló határozottsággal közlekedett, a legrövidebb úton odatalált a titkos szekrényajtóhoz, és átvezette a túloldalra a kíváncsiskodókat, élükön Kálmán bácsival, aki minden­ hol első szemtanú akart lenni, hogy minél megbízhatóbb tényeket és izgalmas ese­ ményeket építhessen anekdotáiba. A látvány lenyűgöző volt: szecessziós mintázatú falak és járólap, a különleges kék medencében pedig ott úszkált Kitty! Vidáman buborékolt és integetett, hogy tartsunk vele. Amilyen lehetetlennek tűnt az ötlet, olyan gyorsan megvalósult, a medence jobb oldalán ugyanis volt egy tucat faragott spanyolfal, mögöttük pedig múlt század eleji különböző méretű női és férfi úszódresszek függtek vállfákon. Úgyhogy a vízimádó és vállalkozó kedvű vendégek, és volt belőlük bőven, hamaro­ san - nagy kacagások közepette - bizarr fürdőruhára vetkőztek, majd felvonultak a medence szélén, és egyenként beleereszkedtek az elképesztő színű vízbe. A karneváli pillanatokat Kálmán bácsi és a fotós aprólékosan rögzítette. Nekem is jutott egy lila virágmintás úszódressz, kicsi fodrokkal, Kristóf szerint, aki kötelességének tartotta, hogy násznagy kollégájától ne tágítson, izgalmasabb, mint a mostani fürdőruhadivat. Víziszonya miatt a medencébe nem követett, csak sétálgatott föl-alá, és ritmusra ingatta a testrészeit, ugyanis kellemes, halk zene is szólt. A fürdőzés nem tartott túl sokáig, az emberek hamarosan észbekaptak, hogy nem wellness-hétvégét abszol­ válnak éppen, hanem lakodalomban vannak, ezért sorra eltűntek a zuhanyozóban, 51 �majd visszarángatták alkalmi ruhájukat. A sminkek ugyan leáztak, a frizurák azon­ ban a kiváló minőségű lakkoknak köszönhetően teljesen jó állapotban maradtak. Segítettem Kittynek felcipelni a lakosztályba az uszályost, mert úgy döntött, ide­ je átöltöznie az újasszonyruhába. Ettől persze újabb anyai botránkozáshullámot lehetett várni, hiszen megint a szokások meggyalázása forgott fenn színben és idő­ rendben is, meg hát a fürdést is meg kellett valahogy magyarázni. A hiszti azonban kivételesen elmaradt, valószínűleg apai közbenjárásra. A fürdőzők pedig felfrissül­ ve vetették bele magukat a mulatásba, és a menyasszonytánc alkalmával mélyebbre nyúltak a pénztárcájukba. A menyasszonytánc után az ifjú pár visszavonult a lakosztályba. Épp a folyosón szellőzködtem, és amint elsuhantak mellettem, hallottam Kittyt, kuncogva odasúg­ ta Andynek: nem szeretnék anya lenni. Más említésre méltó dolog az éjszaka folyamán már nem történt. Négy óra tájban Kitty a legközelebbi rokonoknak megmutatta a hálószobákat, a többiek meg szállingózni kezdtek hazafelé. Andy is indult Kristóffal, reggel bizo­ nyára sürgős intéznivalója volt. Kitty egy darabig nem volt a láthatáron. Mire kiürült a tükörterem, Kitty is előkerült. Lehordozkodtunk a kocsiba, aztán indultunk. Kitty egy cseppet sem látszott fáradtnak. Köd volt, lassan haladtunk, ami­ nek nagyon örültem, de azért igyekeztem szóval tartani, nehogy elbóbiskoljon a vo­ lán mögött. Reflektáltam az eseményekre, mert úgy gondoltam, jólesik Kittynek, ha megdicsérem a helyszínt, a szervezést, a rokonszenves vőlegényt. Szóvá tettem, hogy igazán maradhattak volna másnapig, és miért külön utaznak haza. Kiderült, hogy vasárnap délben Andy féléves ghánai megbízatásra repül, olyan előnyös kereseti feltételek között, amit nem utasíthatott vissza. A nászút tehát egyelőre elmarad. Majd a várható bevételből szerveznek egy nagyszabásút - igyekeztem vigasztalni az ifjú asszonyt, bár egyáltalán nem látszott boldogtalannak. Tovább próbálkoztam a szülőkkel: micsoda gavallérok a nászajándékozásban. Kitty olyat kacagott, mintha jó viccet meséltem volna. Aztán elmondta, hogy apukája a Tilbury használtautó-keres­ kedésnek nem tulajdonosa, mint ahogy azt a nászéknak adagolta, hanem csak eladó­ ja, illetve időnként éjjeliőre. A használt Phaeton részleteit már vagy két éve fizeti, és eredeti szándéka valóban az volt, hogy a lányának adja, de hajnalban félrevonta, és nagy körülményesen előadta, hogy nem bánná, ha Kitty átmenetileg, vagy ha nem gond, akár végleg lemondana róla, mert ő olyannyira beleszeretett abba a kocsiba, hogy belebetegedne, ha meg kéne válnia tőle. Kittynek amúgy is van szolgálati Audija, úgyhogy talán nem fog megharagudni ezért a kérésért. És mielőtt még Andy nevelőapjának gavallérságára tereltem volna a szót, azt is leleplezte: csak egy álszerződést kaptak, pontosabban egy elég komoly feltételhez szabott szerződést. A lakás ugyanis Andy anyukájának szomszédságában épül majd fel, és természetesen abban az esetben kapja meg Andy, ha odaköltözik. Ami kisebbfajta zsarolásként is elkönyvelhető, ismerve Andy változatos életmódját. Az pedig szintén kizárt, hogy Kitty ott éljen egyhangú vidéki életet tollbóbitás, selyemkutyás anyósa mellett. Az igazi gavallér én voltam - jelentette ki Kitty. Ugyanis ő állta a teljes számlát. Az összeget nem árulta el, csak annyit mondott, hogy a fürdőzésért extra szolgálta­ tásként felárat kértek, mely jóval megtoldotta az egyébként sem csekély kiadást. Aztán beletaposott a gázba, mivel fölszállt a köd. Természetesen rekordidő alatt hazaértünk. 52 �K u t a t ô t e r ü let T a rjá n yi E szter M ire „haraxanak m irges bu rgerek"? Nyelvi és kulturális viszonyrendszerek Mikszáth A fe k e te város című regényében* Mikszáth Kálmán utolsó nagy regénye különleges helyzetű az életműben. Egyrészt összefoglalja a korábbi regények és novellák fő motívumait, hangosságait, s így az írói pálya összegzésének is vélhető, ugyanakkor a végzet, a tragikum, a szerepját­ szás olyan hangsúllyal jelenik meg, amely mégiscsak kiemeli a korábbi Mikszáthszövegek sorából. Csűrös Miklós mutatta be a korábbi művek hangvételétől eltávo­ lodó modalitását, amikor egy „életérzés enciklopédiája"-ként vizsgálta és a „bi­ zonytalanság", a „kétely" és az „eldönthetetlenség" szólamait vette észre A fekete városban.1 Nemcsak a Csűrös Miklós által észrevett és meggyőzően kimutatott vonások teszik azonban különlegessé, hanem a kulturális minták, az etnográfiai találkozások megjelenítése is olyan sajátos narratíva keretébe ágyazódik, amely lehetővé teszi e relativitásnak a kultúraelméletek és a nyelvi narráció vonzatában történő vizsgálatát. Benedict Anderson nacionalizmuselmélete,2 amely a képzeletet teszi meg a kö­ zösségi identitásteremtés központi mozzanatává, kedvező lehetőséget nyújtott nemcsak arra, hogy az irodalmi szövegek ideológiai meghatározottságát vizsgáló korábbi nézetek elháríthatóak legyenek, hanem arra is, hogy a műközpontú iroda­ lomértés által átjárhatatlanként érzékelt határ, vagyis az elképzelt, a fiktív narratíva és az ideológiai, politikai beszédmód közötti űr áthidalhatóvá váljon, hogy viszo­ nyukat immár más alapokra állítva újra lehessen gondolni. Anderson nézete szerint a nacionalizmus nem ideológiai, hanem antropológiai sajátosságokra épülő nézet, a fiktivitáson - vagy, ahogy fogalmazza az „elképzelésen" - alapuló identitáslehető­ ség. Meglátásának következményeként észrevehetővé válik, hogy a fiktív elbeszé­ lés és a politikai ideológia közötti hagyomány megfordítható. Ez pedig nem jelent mást, minthogy az ideológiát és megnyilvánulásait mimetikusan leképező narratíva feltételezése helyébe az imaginatív, azaz fiktív narratíva által teremtett nemzetfogalomnak és társadalomképnek a felfogása léptethető.3 Nemcsak az iro­ dalmi szöveg identitásteremtő szerepének a felismerése következik ebből a gondo­ latmenetből, hanem a nemzetfogalom irodalmi, nyelvi közegben létrejövő vizsgála­ tának a lehetősége is, amelynek következtében láthatóvá válik, hogy Mikszáth Kálmán 1910-ben könyv formájában megjelenő regénye a nemzeti narratívát kom­ munikatív kulturális térré alakítja át, mondhatni modernizálja, s ezért A fekete város * Elhangzott az Interkulturális kommunikáció Mikszáth Kálmán műveiben című nemzetközi konferencián, Besztercebányán. 53 �a nemzetfogalomnak és kultúraértelmezésnek a XX. század végi, XXI. század eleji változásaival már-már a reflexió szintjén is számot vető szövegének tekinthető. A regény maga is szerepjátszónak tekinthető annyiban, hogy első látszatra kü­ lönböző nemzetiségek, eltérő társadalmi rendek közötti konfliktusként olvastatná magát, mégis valójában a szöveg mindenféle ilyennemű leegyszerűsítéssel szem­ ben erős ellenállást mutat. A szász Lőcse és a Görgey alispán által vezetett magyar vármegye vetélkedése ugyanis csak látszólagos konfliktusforrás. A cselekmény szövése folyamatosan figyelmeztet erre, hiszen már az elején megtudjuk, hogy Görgeyék ősapja német származású, aki behozta magával a szászokat. A Görgey család genealógiája tehát nem a magyar származás vonalán vezethető vissza, és a másik oldal sem a németes öntudat kinyilvánításával jellemezhető. A lőcsei tanácsnak Kramler bíró holtteste mellett németül folytatott tanácskozásában a szász-magyar konfliktusnak gyökere­ sen ellentmondó, a nemzeti identitást ironizáló párbeszéd alakul ki. Amikor Bibera felszólal - megvédeni igyekezve Kripélyi azon javaslatát, hogy Gosznovitzer bünte­ tését a kupa bor megfizetésére változtassák, ami egyben a tanácskozás bor melletti folytatásának szándékát is jelezte - beszédében és a hozzá fűzött megjegyzésben a szász város vezetőségének magyar öntudata nyilvánul meg: „Bánatában iszik a magyar, s mi is csak magyarok volnánk, vagy mi... [...] (Ámbátor bizony egyikük se tudott magyarul, még a magyar nevű Pálfalvi sem, csak az egy Hulik János törte a nyelvet egy kicsit.) [...] - Hiszen persze magyarok vagyunk - felelte Mostel. - Az onnan is látszik, hogy meg akarjuk egymást enni. Hát ezért a magyar virtusáért is megérdemli Gosznovitzer uram, hogy fizesse meg a két aranyt. Dixi."4 Ugyanez a helyzet jelentkezik Blom Miklósnak és Fabriciusnak Koppen báróval folytatott beszélgetésében, vagyis a három szász fiatalember egymás között folytatott diskur­ zusában. Amikor Koppen báró nem érti azt, hogy miért jelenthet dicsőséget és karrierlehetőséget Farbricius számára az, hogy Görgey György a párbajban levá­ gott egy darabot a füléből, Blom Miklós a következőképpen torkolja le: „Persze, hogy nem érted, és soha meg nem értheted, mert német ember vagy, s könnyebb az óceán vizét átfesteni, mint ezt neked megérthetővé tenni." A kulturális idegenség, az értékrendek megmagyarázhatatlan különbsége tehát nem nemzetek közötti, hanem inkább térségi színezetet nyer (Koppen Drezdából jött meglátogatni az uno­ katestvérét). Nemcsak a közös nyelv és rokonság által is feltételezhető kulturális közeg, a szász nemzeti identitás válik bizonytalanná azonban a szász patríciusok egymás közti beszélgetésében, hanem a társadalmi hovatartozás is, hiszen a két fiatal lőcsei polgár, Biom és Fabricius még a párbaj előtt a magyar nemes becsületét és előjogainak jelentőségét védte meg Blom unokatestvérének, Koppen Konrádnak a lekicsinylő megjegyzéseivel szemben.s A nemzeti és társadalmi identitás relativitásának egyik kulcsszereplője a latin nevű, szlovák anyanyelvű, lengyel területen6 élő szász polgár, a török basaként háremében pihenő Quendel, aki magyar nemessé válik a regény történetében. Fi­ gurája különösen kiemelkedik a regényből, hiszen a szereplők közül egyedül az ő beszédmódja mutatja a magyar nyelv normáitól eltérő nyelvhasználatot. Ő az, aki leginkább képviseli a nemzetekhez, nyelvekhez és kultúrákhoz kötő sajátosságok szerepjátékszerű viszonylagosságát, le- és felcserélhetőségét. Szláv, német, latin kifejezésekkel, grammatikai, nyelvhelyességi hibákkal tarkított magyar beszéde 54 �a regény tragikus, vészjósló modalitását ellensúlyozó humorforrás, például amikor Fabriciust 'parasztszerű'-nek nevezi 'népszerű' helyett.7 A többi szereplő - legyen a megszólaló nyelve magyar, német, szlovák, latin vagy lengyel - a regény lapjain egyaránt magyarul beszél. A narrátor persze jelzi, hogy a magyar szavak mögé milyen más nyelvet gondoljon a befogadó, sőt imitálja is az idegen nyelvre jellemző stílusfordulatokat, azaz jelzi a nyelvváltással jelentkező stílusváltást is. Például, amikor a két Bibók Görgeyhez járul igazságtételre az öregebb „latinul kezdte ecse­ telni, hogy életének békésen evező csónakját, mely immár a végső kikötőhelyhez közeleg, milyen csapás és veszedelem érte váratlanul. Megérkezett a fiam nyögte fájdalmas hangon - , a fiam, akit holtnak hittem, s akinek a feleségét, amint azt tudja is a tekintetes alispán úr, isten és emberek előtt a hazai törvények szerint hites házastársamul vettem s vele fiakat nemzettem a hazának és a dicsőséges ne­ mességnek. [ . . . ] - Hm, ez bizony baj - morogta az alispán - , de minthogy az ifiaszszonyról is van szó, mért nem beszél kegyelmed magyarul? És mindenekelőtt azt mondja meg, miért jöttek ezzel hozzám? - Azért jöttünk, rogo humillime, hogy tessék köztünk rendet csinálni - rebegte az aggastyán magyarul, kezeit könyörgés­ re téve össze. [...J Mert így egy percig se élhetünk egy fedél alatt - folytatá Vince úr, hófehéren, lenge haját hátrasimítva s a magyar szöveggel kiesve egyszersmind a kifejezések előkelőségéből a népiesbe - , azt se tudván, hogy melyik malac ki ökre."8 Visszatérve Quendelre, kulcsszereplőnek tekinthető azért is, mert egyedül az ő beszédmódját egyéníti a regény, éppen az övét, aki mindenféle nemzeti, kulturális, rendi megosztáson leginkább felülemelkedik, és aki a regény végén pityeregve szembesíti a lőcsei tanácsot keresztényietlen tettével, a nemzetek és nyelvek feletti morál kívánalmával, valamint ő világosítja fel Fabriciust arról, hogy szerelme apját ölette meg. Ezzel a regény lezárását a sárkány támadása miatt feketébe öltözött város meseiséget idéző jelképéből nem mesei lezárásúvá alakította, hiszen nyilván­ valóvá tette azt, hogy a szerelmesek immár nem találhatnak egymásra, hogy a 'boldogan éltek, mint meg nem haltak' mesei közhelye nem fejezheti be történetet, vagyis Görgey megölése nem hozható párhuzamba a sárkány megölésével. A jó és rossz, az ismerős és a fenyegetően idegenszerű szereplőkre polarizált mesei világ mindenfajta lehetősége szűnik meg ezzel, jelezve, hogy a regény világa nem ilyen könnyen átlátható polarizált szerkezetben és értékrend alapján épült fel. A történeti regény imitálása is az egyik fő szólam, de A fekete város történetisége nem közelíthető meg a műfaj korábbi példái segítségével, mivel itt már szinte reflektálttá válik a különböző korok közötti átjárhatóság és kijátszott lesz a történeti idő. A regény ebben is becsapja az olvasóját, olyan, mintha hasonlítana a nagy nemzeti narratívát létesítő, a nemzeti múltat emlékezetessé tevő, az identitást erősí­ tő történeti regényeinkhez, azonban éppen nem a nemzeti narratíva vonalán halad előre. A századfordulón még aktuális Görgey Artúr személyéhez fűződő indulatok bemutatásának ígérkezik a szöveg, mégsem olvasható ki belőle a Görgey-kérdésnek semminemű múltba vetített allegóriája. A történeti idő sem a történeti regé­ nyek forráskövető hitelességével rendelkezik. Tudjuk, hogy Görgey alispán és Lő­ cse konfliktusának alaptörténete kb. száz-százötven évvel korábbi,’ mint a regény ideje. A narrátor, sőt a magyarázó lábjegyzetek írója egyaránt hivatkozik valódi forrásokra (pl. Görgey István: A Görgey nemzetség története, Demkó Kálmán: A felsőmagyarországi városok életéről a XVl-XVll. századokban, Bp., 1890.) és nem létező 55 �könyvekre (La Cattori útleírására és Porubszky krónikájára). Mindezen vonások már a történeti regény múfajmintáinak a XX. század végi fogásaira emlékeztetnek és akár a metafiktív regénnyé10 történő átalakításnak is tekinthetőek. A fekete város a históriai „valóság" és a fiktív világ közötti átjárást már a XX. század végi áltörténeti regényekhez hasonlóan, jóval magától értetődőbben fogja fel, hiszen a fiktív és a nem fiktív közötti különbség megszűnt megnyugtató módon szétválaszthatóvá lenni. Ahogy az utóbbi harminc évtizedben átalakult történelemszemléletre jellem­ ző, úgy Mikszáth regénye is mintha a múlt narratív konstruáltságának a nézetét mutatná, illetve alkalmazná az elbeszélt világának megteremtésekor. A regény szövege a hitelesítő, forrásközlő lábjegyzeteivel, népszokások ismerte­ tésével történeti, etnográfiai, nyelvészeti értekezésjelleget is igyekszik imitálni. Amikor a „Dócziné ládája" mondást egy lábjegyzet érthetővé tenni igyekszik, szin­ te már parodisztikusan, tautologikusan utánozza a népi kifejezés magyarázatának narrációját (ami alatt „azt érti a nép, hogy valami hanyagul veszendőbe, minden elővigyázat nélkül csak úgy oda van csapva, mint a Csáky szalmája"). A regény egyaránt ismerteti a német város szokásait, amikor a keresztelési és a lakodalmi ünnepségeket taglalja, ugyanúgy a magyar vármegye viselkedési mintáit is bemu­ tatja, amikor például a görgői udvarlási hagyományról ír. A magyar és a német szokások párhuzamba állíthatóak. Hol megegyeznek, mint például amikor hivata­ los vezető helyébe a legidősebb lép, Lőcsén Kramler helyébe Mos tel, Görgőn Gör­ gey Pál helyébe Luzsénszky Péter, aki némi öniróniával ezt az általa magyarnak nevezett szokást rögtön szembesíti a török véleménnyel. Hol viszont eltérnek, pél­ dául, amikor a magyar és a szász párbaj közötti különbséget mutatja be a történet­ mondó, vagy amikor a lőcsei jogi szabályozást szembesíti a vármegyei jogrendszer­ rel. A szász és magyar kulturális közeg bemutatása azonban nem az idegenszerű­ séget, nem a talányosságot, hanem az ismerősséget, az oda-vissza átjárhatóságot, a kölcsönös érthetőséget, a fordíthatóságot mutatja, amelyet a narrátori értékrend- és nézőpontváltások is mutatnak. A kulturális relativitás leginkább a nyelvváltások bemutatásában jelenik meg. A regény szövege ugyanis magyarul mutatja be a szereplők beszédében bekövetkező nyelvváltásokat, például amikor Quendel engedélyt kér arra, hogy tótul mondja el Görgey Gyuri elfogatásának a történetét, mivel, ahogy mondja, „magyarul hosszú nekem". A történet tehát a magyar szövegben szlovákul mondatik el, a magyar nyelvre történő visszaváltást a szöveg nem jelöli, ezért lehet furcsa, hogy Quendel ugyanolyan idegenszerűen beszél anyanyelvén, mint ahogy magyarul. A nyelvi relativitás regénybeli megjelenítésére további példák is hozhatóak. Bibók a német verses mesét mondó leányát lengyelül szólítja meg, megkérdve, miért nem magyarul mesél. A verses mese egy versszaka németül szerepel, de az utána következő fordítása rögtön talányossá teszi a nyelvi különbségtételt. A to­ ronyőr magyar nyelven visszaadott „tót szöveget" fúj trombitáján a görgői bás­ tyán.11 A német nyelvű Lőcsén, Kramler bíró temetésén a „kuruc uralom iránti tekintetből magyarul" elmondott szöveget érzékenyen fogadják a szász polgárok „Kivált az asszonyok voltak elragadtatva az énekszótól, egyes helyeken az egész közönség elérzékenyült és könnybe lábadt." A szöveg ezzel ellentmondásba kerül önmagával, hiszen korábban megtudtuk, hogy a lőcseiek közül csak néhányan, kivételképpen tudtak magyarul. Ez a következetlenség azonban szintén a kulturális 56 �és nyelvi átjárhatóság kifejezésének tekinthető. A különböző nyelvek tehát nem különülnek el egymástól, hanem a regény magyar nyelvű szövegében homogenizá­ lódnak, úgy, hogy megtartják az eredetüket, hiszen tudható, hogy éppen milyen nyelven folyik a szereplők között a társalgás. Benedict Anderson a nyomtatás széleskörű elterjedésében találta meg a nemzeti identitás kialakulásának alapját. Ez teszi lehetővé a szóbeliség szűkösebb terén túlmutató imaginatív identitásteremtést, amely már nem személyközi viszonyokat, hanem egy absztraktabb képzeleti lehetőséget feltételez. A fekete város nyomtatott történeti forrásokra hivatkozásával, kéziratos levelek (Görgeyé, II. Rákóczi Ferencé stb.) közlésével a nyelvi kommunikációnak ezt a kettőségét is hangsúlyozza. Szinte játékteret nyit a nyelvi megnyilvánulás két lehetőségének a terében. Az osgyáni pestis fejleményeiről sajátos, szóbeli csatorna útján kapnak híreket (az orvos kiabál­ ja a hallástávolságban levőnek, aki tovább kiabálja, sajátos hírközlő láncot alkotva). A szóbeliséget meghaladó ismeretforrás a regény világán belül a szász városra jellemző. A Zipser Willkührnek, a lőcsei törvényeket és kiváltságokat tartalmazó könyvnek a felolvasása jó példája lehet az írott és olvasott szövegek közötti, és egyben a német- és magyarnyelvűség közötti átlépés lehetőségének a bemutatásá­ ra. A Zipser Wilkührröl a szövegben nem derül ki, hogy kéziratos vagy nyomtatott könyvről van-e szó, könyv volta mégis megadja a szász öntudat lehetőségét, azzal, hogy önálló jogok és kiváltságok gyűjteményeként az elkülönült nemzeti identitást jelképezi. A regény idéz az ónémet szövegből, amelyet aztán Fabricius fordít „konyhanémetre". A fordítás azonban nem a beígértnek megfelelően németről németre történik, hanem Fabricius szövege már magyarul jelenik meg a regény lapjain.12 Ezzel a nyelvváltással lényegében a nemzeti identitás váltásának a lehető­ ségét, a nemzeti különbözőség viszonylagosságát jeleníti meg a szöveg. A dolgozatom címében idézett mondat ennek az írott-szóbeli kultúra közötti vi­ szonynak a regény szövegére történő rávetítéséről, különös önreflexiójáról tanús­ kodik. Quendel Görgey alispánnak címzett mondata („Az enyim leányom is ott van (t. i. Lőcsén), de én semmise nem vagyok, engemet csak utálják, és az is semmi, a tekintetes úr ellenben ellenség, akire haraxanak mirges burgerek."13) az élőszóbeli esetleges nyelvhasználatot a nyomtatott szöveg sajátosságával képes bemutatni egy olyan betű, az x segítségével, amely nemzetek feletti, latin eredetű. A regény ezzel önmaga írott szöveg voltára, és vele egy újabb típusú identitásalapítás lehetőségére hívja fel a Figyelmet. Mikszáth utolsó regénye tehát a nemzetfogalomnak egy sajátos változatát mu­ tatja. Ha igaz Homi K. Bhabha észrevétele, miszerint a nemzet témája olyan sajátos diskurzust hoz létre, amelyre a totalizációnak,14 a térbeliesítésnek és a tradicionalizmusnak,15 a kulturális különbségek hangsúlyozásának16 a sztereotípiái a jellem­ zőek, akkor Mikszáth regénye sajátos ötvözete a hagyománynak és a hagyomány­ törésnek. A XVIII. század előtt létező lehetőségek, a területi-alattvalói, nyelvi-kultu­ rális, rendi-korporatív nemzetfogalmak17 közül mindegyik felvillan, de egyik sem válik a regény lapjain valódi nemzeti narratívát létesítő erejűvé. A fekete város a történeti regény XIX. századi eredetű és a XX. században is életképesen működő hazai hagyományával ellentétesen nem identitásteremtő és erősítő nemzeti narratívát teremt, hanem olyan nemzetek és nyelvek feletti, a kulturális törésponto­ kat relativizáló elbeszéléskomplexumot épít ki, amelyben a magyar, német, szlovák, 57 �török, sőt a latin kultúra és nyelv a térségre jellemző viszonylagosságban képes egységet alkotni. Megtartják a különbözőségüket, ez azonban nem idegenségként jelenik meg, mert a nyelvi megformálásban, a regény magyar nyelvében képesek kulturálisan homogenizálódni. A regény magyar nyelve, amely jelzi az egyes sze­ replők nem magyar beszédét, olyan fiktív nyelvközösségi18 kultúrát tudott imitálni, amely úgy egységes, hogy tagjaitól nem követeli meg a magyar nyelvre áttérést, a beolvadást, hiszen megtarthatják a nyelvi és kulturális egyéniségüket. A nemzet­ központú kultúrafogalom helyett Mikszáth regénye kommunikációs térként értett kultúrafogalmat jelenít meg, amely mindig „»hibrid keverék«, és sohasem olyan multikulturalitást jelent, amelyben összkeverékként megszűnnek a különbségek. (...] Ha sikerül megszabadulni attól a képzettől, hogy a kultúra leszűkíthető nem­ zetállami vagy úgynevezett etnikai meghatározottságokra, akkor ellentétes diskur­ zusok, hálózatos összefüggések és határokon átnyúló folyamatok sokasága válik láthatóvá. Ezek pedig legalább annyira tartósan befolyásolják az egyének és a tár­ sadalmi csoportok tudatát, mint a művileg alkalmazott nemzeti vagy nemzetpoliti­ kai meghatározások."19 A fekete város ezt a hibriditást képes a nyelvi megformálás segítségével egységes, összefüggő kultúrává és regénynyelvvé szintetizálni. A re­ gényben a különböző etnikumok elsősorban nyelvi megnyilvánulásként szembesítődnek, amely különleges narrációs technikával társul. Mivel a regény magyarul képes imitálni a különböző nyelveken megszólalók beszédét, maga a narráció nyelve olyan kommunikációs kulturális térré lényegül át, amely közösségképző erővel rendelkezik. A száz éve könyv formájában megjelent regénynek ez a kultú­ rafelfogása korszerű, és gyökeresen eltér a nemzeti narratíva hagyományától, mi­ közben a cselekményvezetése a felszínen beleilleszkedik ebbe az ellenpontozásra és értékbizonyosságra épülő tradícióba. Jegyzetek 1 CSŰRÖS Miklós: Mikszáth korszerűsége és A fekete város. In: Uö: „Lesz idő, hogy visszatérhet". Jegyzetek Arany János és a századforduló korszerűségéről. Bp.: Kráter Műhely Egyesület, 1994.62. 2 Benedict A nderson : Elképzelt közösségek. Gondolatok a nacionalizmus eredetéről és elterje­ déséről. Ford. Sonkoly Gábor. Bp.: L'Harmattan-Atelier, 2006. 3 Vö: Az elképzelt nemzet tehát olyan idea, amely a „társadalom anyagi tapasztalatá­ nak a része, nemzeti intézményeket támaszt alá, [...] olyannyira valós tapasztalato­ kat, mint a migráció és a háború". Mark CURRI E: Elbeszélés, politika, történelem. Ford. Kiss Gábor Zoltán. In: N. Kovács Tímea (szerk. és vál.): Narrativák 3. A kultúra narratívái. Bp.: Kijárat, 1999.35. 4 M ikszAth Kálmán: A fekete város /., S. a. r.: Király István. Bp.: Akadémiai, 1961.101-102. 5 Talán el se jön - vigyorgott a báró. - Ki van zárva - pattant fel Fabricius. - Görgey nemesember. - Ej, majd mit mondok! - nyafogta a báró, egy megvető kézlegyintéssel. - Nem mindenki lovag, akinek sarkantyúja van. A kakasnak is van sarkantyúja, mégse lo­ vag. A nemeslevél még nem teszi a gentlemant. - No, a magyar nemesről mindent el lehet mondani kedves kuzin - magyarázta Blom -, de hogy a párbajnál meg ne jelenjen, olyasvalami még nem történt, amióta ez az isten van. 58 �(Biom nagy előszeretettel használta a túlzó kifejezéseket.) - Szűk látkör, tisztelt uraim, szűk látkör. A béka bástyafalnak nézi a keresztbe tett sétapálcát is. Mik ezek a magyar nemesek? Hát járnak ezek társaságba? Olvasnak ezek könyveket? Kifinomítja a lelkűket a művészet, a zene? Parasztok ők csak, akik­ nek a ládafiókjában kutyabőrük van. Lompos, piszkos kúriájukban dőzsölnek, basáskodnak egypár nyomorult jobbágy fölött. Mindent felesznek, amit az állam adhat, és ők semmit se adnak az államnak. S kivált e Szepes megyei nemesek, a sovány zab­ földeikkel. Csodálkozom, hogy olyan nagyra nézitek őket! És ha még volnának va­ lamirevaló privilégiumaik. - Van annyi, mint nektek a kis országotokban, melyet egy bolha átugrik kétszerre. De már erre dühbe gurult Koppen Konrád. - Hogy van-e annyi? - szólt hevesen. - A Koppeneknek például az a kiváltságuk van, hogy az asszonyaik leülhetnek, ha a fejedelemasszony leült és ülve maradhat­ nak, ha a fejedelem állva szólítja meg őket. - Képzelem, mennyire meghíznak ettől a Koppen bárónők. Hát aztán? - Nos, hát ott kezdem, hogy egy szepesi nemes be se juthat a fejedelemhez. - Micsoda? - vágott közbe nekipirulva Fabricius. - Nagyon téved, tisztelt báró úr. A szepesi nemesekből már kettő lett Magyarország királya: Zápolya János és Thököly Imre. A báró elkényszeredetten mosolygott. - Mondhatom, szép polgárok, hogy így beszélnek, mikor a bírájukat egy efféle vad nemes lelövi. - Az más. Azt meg fogjuk bosszulni." (Mikszáth Kálmán: A fekete város II., i. m. 112-113.) 6 Béla városa a Luxemburgi Zsigmond által II. Jagelló Ulászló lengyel királynak zálogba adott tizenhárom szepesi város közé tartozott, amely csak a regényidő után, 1772-ben került vissza Magyarországhoz. 7 M ikszáth Kálmán: A fekete város II., i. m. 212. 8 M ikszáth Kálmán: A fekete város /., i. m. 153. 9 Vö. M ikszáth: A fekete város /., i. m. 248. 10 Vö. HITES Sándor: A történelem és a metafikció az angolszász regényirodalom közelmúltjá­ ban. Forrás, 2002. 6. 94. 11 M ikszáth Kálmán: A fekete város /., i. m. 203. 13 „Mauks uram [...] felolvasta a hatvanadik cikkelyt: - Ab unszer Lewthe einer wunth wurde von eynem Edlingen ader von seyner holden in eyner Stadt ader Margkte ader dorffe szo soll er sein sach suchenn mitt eynem Rechten in des eygens hatterth do es ym geschehen ist... [...] Fabricius kony­ hanémetséggel ismételte az ószász nyelvjárásban írt paragrafust. - Ha embereink valamelyike megsebesíttetnék nemes úrtól vagy jobbágyától vá­ rosban, mezővárosban vagy falun, keresse jogos igazságát azon határ uránál, ahol vele a baj történt. Így szól a Zipser Willkühr." (Mikszáth Kálmán: A fekete város II, i. m. 227.) 13 M ikszáth Kálmán: A fekete város II., i. m. 32. (regényben ez nem egyedi eset, Quendel a görgői vármegyegyűlésen is azt mondja: „Itt fexik a kutya", Uo., I., 184.) 14 Homi K. B habha : DisszemiNáció. A modem nemzet ideje, története és határai. Ford. Sári László. In: Narratívák 3. A kultúra narratívái, 96. (A mondatom feltételes módja jelezni kívánja az egyetértést Mark Currie értékelésével, miszerint „a Bhabhazagyva olyan nyelv, amely lépten-nyomon kinyilvánítja a dekonstrukcióból, marxizmusból és a pszichoanalízisből eredő ihletét", valamint, hogy túl nagy intellektuális zajt csap a gyenge politikai argumentáció kifejezéseként." - CURRIE, i. m. 38.). 59 �15 B habha , i. m. 96. és 99. 16 Bhabha, i. m. 109. skk. 17 Vö. Szűcs JENŐ: Történeti „eredet"-kérdések és nemzeti tudat. In: Uö : A magyar nemzeti tudat kialakulása, Bp.: Balassi-JATE-Osiris, 1997.337. 18 A kifejezést S. Varga Páltól kölcsönöztem, hogy láthatóvá legyen az általa az 18301840-es évekre meggyőzően bemutatott kanonizációs stratégia és A fekete város eljá­ rása közötti különbség (S. V arga Pál: A nemzeti költészet csarnokai. A nemzeti irodalom fogalmi rendszerei a 19. század magyar irodalomtörténeti gondolkodásban. Bp.: Balassi, 2005.62-63.) 19 Moritz Csáky: A kommunikációs térként értett kultúra. Közép-Európa példája. Irodalomtör­ ténet, 2010/1.20. 60 �B a zsán yi S ándor Nádas - Barthes - Foucault* Milyen nyelven beszélhetünk a testről, a szexualitásról és a szerelemről? Vajon egyazon szótár és grammatika segítségével közelíthetünk a három témához, vagy ellenkezőleg, mindegyiknek megvan a maga külön bejáratú nyelvjátéka?... Az ilyen típusú - általános, tétova és céltalan - kérdések, ha nem is tűnnek túl használhatónak, kérdés voltukban, önnön mivoltukban, mégiscsak azt tanúsítják, hogy fontos dolgok (mint például a fent nevezett három) esetében bizony nem könnyű továbblépni a tagoló és elemző értelem, vagy legalább az értelmes és kö­ vethető nyelvhasználat szintjére. Márpedig Nádas Péter - nem is egyszer - éppen erre vállalkozik az esszéiben; minek során óhatatlanul szembesül a hasonló nehéz­ ségekkel másként birkózó vállalkozásokkal. Az 1991-es szerelem-esszében például egy ízben hangsúlyosan egymás mellé ke­ rülnek A szexualitás története és a Beszédtöredékek a szerelemről című, nagyon külön­ böző hangvételű és felfogású művek szerzői: Michel Foucault és Roland Barthes. Ami eléggé meglepő. Hiszen míg Foucault félbemaradt (három teljes kötetet, vala­ mint számos tanulmányt és jegyzetet felölelő) történeti kutatásaiban a hatalom, a tudás és az igazság akarásának tárgyaként beszél a szexualitásról (és olykor a sze­ relemről), végső soron tehát a mindenkori elnyomó hatalmi diskurzus, azaz be­ széd- és intézményrendszer kifinomult logikájáról; addig Barthes inkább a szerelem nem-hatalmi alaphelyzetét, a szerelmi (testi-lelki) kommunikáció eleve adott ne­ hézségeinek ('Szeretsz?' - 'Szeretlek/ - 'Hogy érted?' - 'Mit hogy értek?' - 'Ne nyúlkálj!' - 'Miért, te nem akarod?' - 'Hogy érted?' - Mit hogy értek?'...) úgymond nyelvkritikai következményeit, változatos - többnyire szépirodalmi (igényű) - formá­ it járja körül. Nézzük tehát, mit ír Nádas röviden Barthes-ról: „Roland Barthes egyenesen azt állítja, hogy a szerelemre vonatkozó tépelődést, belső beszédet és társalgást a témával érintkező nyelvek mára teljességgel „pácban" hagyták, leértékel­ ték, nevetség tárgyává tették, vagy éppen ignorálják (...) és a legvégletesebb, senkitől és semmitől nem védelmezett magányba űzve, önnön erejére hagyták." (ÉFSz, 141.) Majd hosszabban Foucault-ról: „Michel Foucault hasonló eredményre jut, ami­ kor a maga inkább szociológiai, mint nyelvfilozófiai szempontrendszere szerint azt mondja, hogy háromféle, egymástól élesen elkülöníthető és egymásba nem áthalló nyelven beszélünk a szerelemről. Az obszcenitás nyelvén, a klinikum nyelvén, és a szimbólumok nyelvén. Az első nyelv kizárólag a szerelmi egyesülés technikájával és mechanikájával foglalkozik, s így egyetlen tárgya a genitália. A második nyelv a betegség és az egészség, a normalitás és az abnormalitás szempontjából értékeli a szerelmi tevékenységet... (...) A harmadik nyelv viszont olyan archaikus, kultikus tartalmakra és rituálékra utal, amelyeknek ugyanakkor nincsen gyakorlata az élet­ vezetésben, s így a szerelemről folytatott diskurzusban ellenőrizhetetlen marad." (ÉFSz, 141-142. - másodlagos kiemelés: B. S.) * Az írás egy Nádas Péter prózájával foglalkozó hosszabb munka egyik alfejezete. 61 �Első megközelítésre - a két francia szerző gondolatainak közös metszetében még akár úgy is vélhetnénk, hogy a „szimbólumok nyelvének" kitüntetett változa­ ta, a szépirodalom volna az a hely, ahová a test, a szexualitás és a szerelem kényes témái visszahúzódhatnának az obszcenitás és a klinikum hatalomelvű diskur­ zusaiból. Noha a Nádas-esszé saját rendszerében a (testi) szerelem legsajátabb kö­ zege nem a szimbolikus nyelv volna, amely csak „utal", hanem az utalás voltakép­ peni tárgya, „a mágikus, a titkos, az éjszakai nyelv", amely viszont óhatatlanul konfliktusba kerül mindazzal a profán kommunikációs körülménnyel, amitől meg éppen a szimbolikus beszéd próbál megszabadulni: „Mert maga a szerelmi cselek­ mény kizárólag mágikus nyelven ért, míg a benne részt vevő személyek kizárólag szociális nyelven tanultak meg egymással beszélni. Ennek az állításnak a próbáját mindenki könnyedén elvégezheti, ha szeretkezés után megpróbálja megbeszélni szerelmesével, hogy mi történt kettőjük között. Nem fog rá szavakat találni, hiszen ami történt, nem volt más, mint színtiszta rituálé." (ÉFSz, 142.) A „színtiszta rituálé" mágikus nyelvszerűsége lesz egyébként a drámaíró Nádas színpadi elképzeléseinek gyökere. Hogy miként fogalmazható át a titkos mágikus beszéd nyilvános szimbolikus beszéddé. Ami persze nemcsak a drámák, hanem a regények, egyszóval a teljes életmű legdöntőbb kérdése is. Az átfogó kérdés alkal­ mi megválaszolásának reményében, tehát a szerelmi (mágikus) beszédről szóló érvényes (szimbolikus) beszéd megtalálásának reményében, az esszéíró Nádas egy helyütt érzékelhető kedvvel hivatkozik Barthes „egyik fontos címszavára": „...le bruissement de la langue. Zsongító nyelvem arra teszi a másikat süketté, amit meg szeretnék értetni vele. Ha pedig mégis úgy esik, hogy megtörjük a bölcs hallgatást és beszélni kezdünk a szerelemről, akkor ezeknek a nyögésekkel, méla csöndekkel, dadogással, sóhajokkal és zokogással kísért beszélgetéseknek a helyszíne inkább egy sötét utca szeglete avagy a szoba, ahol az első és az utolsó mondat között bealkonyult" (ÉFSz, 45-46.) A mágikus (test)nyelvi rituálé szimbolikus lehetőségeit firtató Barthes szerint a tulajdonképpeni szerelmi beszéd valamiféle jócskán és változatosan rendhagyó diskurzus, a szó eredeti értelmében „dis-cursus", azaz „ide-oda futkosás" vagy „lótás-futás", amely nagyon „nem dialektikus"; minek értelmében: „Ha a szerelem­ ről akarunk írni, a nyelv zűrzavarával szembesülünk..." (B arth es 1 9 9 7 ,1 5 ,1 9 ,1 2 3 .) Ahogyan például Roman Jakobson beszél a szépirodalomról mint a hétköznapi nyelvvel szemben elkövetett, szervezett erőszaktételről; vagy ahogyan Julia Kris­ teva értekezik a szimbolikus és az avantgárd költészet jelentésbomlasztó nyelvi forradalmáról. De gondolhatnánk az Auschwitz-tapasztalat Kertész Imre-féle nyelvfosztottságának nyílegyenes következményére, a Sorstalanság provokatív iróniájára is. Hiszen az irodalom elsősorban éppen erre való: a társadalmi térben vagy a tör­ ténelmi tudatban elfojtott vagy elfinomkodott, vagyis a felismerhetetlenségig eltor­ zított témák újszerű(en fenomenális), következésképpen botrányos, mégpedig nyelviségében botrányos s így félreérthető szóba hozatalára. (A nyelvi-szemléleti megszokásainkat, előítéleteinket és elvárásainkat provokáló botrány félreértése többek között abból a még alapvetőbb félreértésből is adódhat, hogy időnként bi­ zony nem irodalomként olvassuk az irodalmat; hogy egy az egyben, mintegy fel­ szólításként értjük mindazt, amiről ott szó van; hogy mindenáron azt a valakit teljhatalmú szerzőt - keressük, akinél a szó van; hogy nem látjuk, hogy a szó - van.) 62 �És míg az Emlékiratok könyvének botrányos voltát az obszcenitás és a klinikum nyelveinek mívesen ellentmondó stílus hosszú mondatokban burjánzó, egyfajta szimbolikus szépsége garantálja, addig a Párhuzamos történetek éppenhogy e szim­ bolikus minőség rovására, semleges helyi értékeken használja az obszcenitás és a klinikum nyelveit. 2005-ös regényében Nádas immár egyenrangú nyelvi eszközkészleteknek tekinti - az adott szöveghelyzettől függően - a klinikum, az obszcenitás és a költői szimbólumok szótárait. Más szóval, míg a korábbi regény poétikus nyelve magába fogadja az obszcenitás és klinikum területeire száműzött témákat, addig a későbbi mű éppenhogy az obszcenitás és klinikum nyelveit ereszti rá az eleve ké­ nyesnek számító témákra. Nádas tehát két fokozatban szabadítja fel a testet, a szexua­ litást és a szerelmet: először az ábrázolás, másodszor a nyelvhasználat síkján. A két egymásra következő gesztust, különösen az utóbbit, persze nem mindenki, nem minden olvasó képes (vagy hajlandó) elfogadni: az 1986-os regény egyértelműen szerethető, a 2005-ös mű viszont nehezen szerethető meg - többek között erről is árulkodik befogadástörténetük látványos különbözősége. Ahogyan a „test költé­ szetét" megszólaltató korábbi regény nyitófejezetének elhíresült fordulatát tovább­ forgató Radnóti Sándor írja: „Szabálytalanságom szépségei - ez az Emlékiratok első fejezetének a címe. Ha egy aforizmában akarom összefoglalni a különbséget, akkor azt mondhatom, hogy a szabálytalanság szépségével szemben a Párhuzamos történetek testfelfogásában nem létezik szabálytalanság - de szépség sem." (R a d n ó t i 2007,218.) Sőt, mintha a Párhuzamos történetek rideg és részvétlen látásmódja, a test- és sze­ xualitás-ábrázolások metszően stilizálatlan hangfekvése egyenesen ellehetetleníte­ né az Emlékiratok könyvének egyik meghatározó témáját, a szerelmet, amelyet pedig 1991-es esszéjében a Foucault-val vitatkozó Nádas egyértelműen a szexualitás elé rangsorol: „Foucault elemzései nyomán azt lehetne mondani, hogy amilyen mér­ tékben fölemelkedik a szexualitás fogalma a közgondolkodás horizontján, olyan mértékben süllyed alá a szerelem fogalma. (...) Ha a szerelem helyett szexualitást mondunk, akkor kapcsolat helyett testet, húst, gyönyört. Ha kapcsolatról beszé­ lünk, akkor két emberéről, ha testről, húsról vagy gyönyörről, akkor ez lehet egy emberé, kettőé vagy éppen mindenkié." (ÉFSz, 118.) A nemek szerinti szexuális „viszonosság" mechanikája helyett Nádas az alkatok szerinti szerelmi „kölcsönösség" eszméjét ajánlja; mely eszmét ugyanakkor vásárra is viszi a regényeiben, főként a Párhuzamos történetekben. De már az Emlékiratok könyvében is olykor beleláthattunk „valós érzetünk működésének sematikus elvé­ be", az „ösztönök majdhogy rideg mechanikájába" (EK, 325.) - noha még mindig a „szabálytalanság szépségei" által kijelölt kereteken belül. Ráadásul az 1986-os regény szépségelvű világában kimutatható valamiféle fokozatiság, amely által egyre inkább elfogadhatónak tűnnek a testiség hagyományosan elfojtott dimenziói: a tizenkilen­ cedik századvégi német történet elbeszélő hőse, Thomas Thoenissen „alig zaboláz­ ható hajlamokkal" büszkélkedik, amelyeket ő még egyelőre - a klinikum nyelvén „betegségnek, sajátos átoknak, bűnös elferdülésnek" nevez, mivel környezete is annak tartja, és „titkos öröme éjszakáiba" (és persze még titkosabb irodalmi ka­ landjaiba) száműzi; az 1950-es évek Magyarországán játszódó történetszál kamasz szereplője viszont - kerülve a klinikai-kriminalisztikai ízű megközelítést - csupán erősen jellemhibásnak, azaz „durvának, közönségesnek, sötétnek és alattomosnak" látja magát, miközben környezete előtt ő is képmutató szerepeket játszik; míg végül 63 �az 1970-es évek felnőtt elbeszélője - olvasói előtt legalábbis - nyíltan vállalja „sza­ bálytalansága szépségeit". (EK, 25,37,19.) Többek között éppen a „szabálytalansá­ gok" nyelvi megjelenítésének emancipatorikus-narratív íve szavatolja az Emlékira­ tok könyvének összetett elbeszélői szerkezetét. És mintha éppen ez a dinamika tűnne el a későbbi regényből, ahol már nincs semmiféle testre vagy szexualitásra vonat­ kozó norma és szabály (még felszámolódóban sem), s így „szabálytalanság" sem. Itt már nincs helye semmiféle modernista pátosznak vagy heroizmusnak, semmifé­ le libertinus öntudatnak vagy mardosó bűntudatnak. Megint csak Radnóti szavai­ val: „A Párhuzamos történetek elvágja ezeket a szálakat. Az erotika nemcsak kozmi­ kus és metafizikus hagyományaitól szabadul meg, hanem a pőre nemiség formájá­ ban elveszíti az olyan - meglehet - humanista vezérfogalmakkal is a kapcsolatát, mint a szerelem, a barátság, a szeretet és a szolidaritás." (R ad n ó ti 2007,224.) Egyszóval éppen a Foucault-féle látásmóddal szemben korábban védett értékek kerülnek a klinikai hidegség vagy obszcén semlegesség nyelvébe burkolódzó elbe­ szélői tudaton és - következésképpen - a regény terén kívülre (ami persze nem jelenti azt, hogy Nádas számára ne volnának továbbra is fontosak mindezek az értékek): az alkat, a „kölcsönösség" és a szerelem. „Nem a neme szerint beszélek az [ember] alkatáról, hanem az alkata szerint be­ szélek a neméről" - írja Nádas 1991-ben. (ÉFSz, 149.) A 2005-ös regény viszont mintha éppenhogy nem az alkata szerint beszélne az ember neméről, hanem a neme felől közelítene az alkatához, az alkata testi vonatkozásaihoz. A Párhuzamos történetek kizárólagosnak tűnő témája: a nemiség övezetében megnyilvánuló alka­ tok változatosan mechanikus (vagy mechanikusan változatos) testi meghatározott­ sága. Tulajdonképpen Nádas mindkét regényben ugyanazokat a kártyákat keveri és osztja, persze különböző szabályok szerint. Alkat és nem, „kölcsönösség" és „viszonosság", szerelem és szexualitás - olyan fogalmi párok, amelyek egyik oldala sem választható le a másikról, legfeljebb olykor az egyik teljességgel eltakarja a másikat, vagy fordítva. Így például a Párhuzamos történetek provokatív iróniával kitakarja azt, amitől a szerelem-esszé korábban elhatárolódott: a szexualitás bestiálisabb formáit; valamint távolságtartó iróniával eltakarja azt, amit amaz bemutatott: az erotika szerelemtartományait. Minek következtében Nádas szépirodalmi síkon, ironikusan biztonságos körülmények között szembesíthet minket - anélkül, hogy bármit is helyeselne (vagy elítélne) - Foucault szabadságelvű szexualitás-felfogá­ sának akár legvégső következményeivel; mondjuk azzal a gondolattal, hogy a tes­ ten elkövetett erőszakos cselekedetek körében „elvben nincs különbség aközött, hogy az ember az öklét dugja a másik ember arcába vagy a péniszét annak nemi szervébe". (Foucault-t idézi M iller 2000, 391.) Vagy hogy - „elvben" még tovább lazítva a társadalmi-kulturális kötöttségeket és normákat - mit hová dugunk vagy szúrunk, és milyen mélyen; hogy mit honnan választunk le, és milyen vérveszte­ séggel...1 Az „elvben" tételezett lehetőségeket persze nem kell feltétlenül megvaló­ sítanunk a napi gyakorlatban. Többek között éppen erre találták ki a szépirodai­ mat, az írás és olvasás gyakorlatát: hogy ne a hétköznapokban, ne a társadalmi térben szembesüljünk ön- vagy közveszélyes módon mindazzal, amivel ugyanak­ kor - ember („sárkányfog-vetemény") voltunk okán - lustaság és hiba volna nem szembesülni. Elkövetni viszont óriási bűn. A bestiális testi cselekedetekről szóló szöveg (írásának vagy olvasásának) közvetett öröme nem csúszhat össze a szövegben 64 �ábrázoltak elkövetésének közvetlen vágyával, pláne nem a vágy torz beteljesítésé­ nek vad gyönyörével - miként a Sade-olvasás örömeiről és veszélyeiről értekező Barthes írja: „...nem arról van szó, hogy végrehajtjuk a könyvben ábrázoltakat, nem leszünk szadisták, orgiasztikusok Sade-dal (...); arról van szó, hogy [olvasóként újra] elbeszéljük a szöveget, nem pedig cselekedjük a szöveget, meghagyva számá­ ra egy idézet távolságát, egy meglepő szó, valamely nyelvi igazság lendületes betö­ résének lehetőségét." (B arth es 2001,12.) A Párhuzamos történetek „nyelvi igazsága" olykor éppenséggel a testek közötti (nem szerelmi, hanem) szexuális kapcsolatok olyasféle „viszonossági" rendszerét ábrázolja, mint amilyet a szerelem-esszében megbírált Alkibiadész vélt érvényes­ nek Szókratész és saját maga között, miszerint ifjú teste szépségéért az idősödő filozófus hosszú évek során kiérlelt bölcsességét kémé cserébe. Ráadásul a 2005-ös regényben immár nem testi szépség és lelki bőség távlatos csereüzletéről, hanem a pőre testkapcsolatok zárt mechanikájáról van szó. Amennyiben a (szép) test és (szép) lélek Alkibiadész-féle kettőssége helyett csak egyvalamiről, az egyugyan­ azon elvek alapján működő (szép vagy nem szép, egyre megy) testek változatossá­ gában is egyhangú cserebomlásáról kapunk szenvtelen jelentéseket. (Most átmene­ tileg eltekintenék attól a szövegszerű ténytől, hogy a testérintkezések során nem csupán testek, hanem testek által képviselt alkatok, továbbá alkatok által képviselt mentalitások és kultúrák is találkoznak.) Mely jelentések viszont működésmódjuk­ ban kísértetiesen emlékeztethetnek a már említett Sorstalanság iróniájára: a Nádas­ mű értéksemleges és hideg látásmódja hasonlóképpen provokál, mint a Kertész­ regény elbeszélőjének csikorgóan művi naivitása. Valami kell, hogy legyen a pro­ vokatív testábrázolás hátterében. De hogy mi, azt nem tudhatjuk biztosan. Mert csakis azt tudhatjuk biztosan, hogy nem tudhatjuk biztosan. Csakis ennyiben te­ kinthetjük - de ennyiben mindenképpen - ironikusnak Nádas prózáját. Hogy hiába erőlködünk, nem és nem tudunk mögéje kerülni a szövegnek. Ha tetszik, a Párhuzamos történetek éppen Alkibiadész cserealapú szerelem- és testfelfogását fokozza mindaddig, amíg a test mellől végleg el nem tűnik a (szelle­ mi távlatú) szerelem; és ami marad, az a vegytiszta szexualitás, mégpedig az obsz­ cenitás és a klinikum nyelvein kifejezve. Úgy is mondhatjuk, hogy Nádas saját regényírói gyakorlatában komolyan vette a jelentés- és értékvesztés Barthes-féle krízisét - „...az írás nem kompenzál, nem szublimál semmit..." (B a r t h e s 1997,124.) - , és levonta annak Foucault-féle következtetéseit, vagyis a bölcs Szókratész szere­ lemfelfogása helyett egy lehetséges (és a tényleges történeti figura dicstelen politi­ kai pályafutásának jobban megfelelő) Alkibiadész másképpen bölcs, pragmatikus tanítására szavazott, miszerint „ámítás, ha a szexualitást sújtó tilalmat (...) alapvető és rendszeralkotó elemnek akarjuk feltüntetni" (FOUCAULT 1996, 17.), és nem annak látjuk, ami: a hatalom és a tudás akarásának. Az abszolút igazságvonatkozásaitól megfosztott test kiszolgáltatottá válik a mindenkori hatalmi igazságtételezésnek, illetve - a hatásra következő ellenhatás értelmében - a mindenkori hatalmi elnyo­ másnak ellenálló gyönyörvágynak. (A testi meghatározottság hatalmi és gyönyör­ elvű változatai jelennek meg egyébként a 2005-ös regény két fontos motívumában: a náci örökléstani kutatás ideológiájában egyfelől, valamint a margitszigeti homo­ szexuális rituálékban másfelől.) És így nemcsak hogy a szókratészi tanítást megcá­ foló értéke lesz a szép testnek, de a szabadpiaci testértékesítés lehetséges módjai is 65 �jócskán felsokszorozódnak. A hatalomfüggő - alávetett vagy ellenszegülő - szexuális viselkedésformák intézményesült vagy zabolátlan formáit nem korlátozhatja, nem kötheti meg semmi, legkevésbé a szerelem. Legalábbis mintha részben erről (is) volna szó a Párhuzamos történetekben. Mely mű viszont, bármily felforgató módon is nyúl hagyományos témákhoz - Barthes egyik fordulatát alkalmilag kisajátítva - , mégsem valamiféle „csalhatatlan jelekből álló rendszer", amelynek segítségével valaki körmönfontan (hálószövő pók módjára) a maga igazát bizonyítaná.2 És mivel „a jelek nem bizonyítékok, hiszen bárki használhat hamis vagy kétértelmű jeleket", bátran levonható a végső következtetés: „Paradox módon éppen ez vezet vissza a nyelv mindenhatóságához: mivel a nyelvnek nincs semmilyen biztosítéka, magát a nyelvet kezelem egyedüli és végső bizonyíték gyanánt: nem hiszek többé az [előzetes feltételezéseken, ideologikus elvárásokon nyugvó] értelmezésben." (B arth es 1997,258.) Innen nézvést a Nádas-regénynek - mint a „nyelv mindenhatóságát" színre vivő jelrendszernek - nincs semmiféle bizonyítékértéke; nincs jól tagolt vagy kihüve­ lyezhető mondandója, nyílt igazsága vagy leleplezhető ideológiája; noha tagadha­ tatlanul szó van benne valamiről, valami szokatlanul provokatívról. Ebben az érte­ lemben Radnóti alapos és megvilágító elemzésének alábbi záróformulája a mű „világnézetéről" teljességgel feleslegesnek tűnik: „Igent mondok a regény világára, amely e hagyomány [az európai humanizmus] hatalmas provokációjaként, ellenpróbá­ jaként gyarapítja a létről való tudásunkat. De - az esztétikai ítélettől függetlenül, s mégsem elhallgatható módon - nemet mondok világnézetére." (R adn óti 2007,262.) A mű belülről megtapasztalt „világának" és kívülről megállapított „világnéze­ tének" egyidejű tételezése: olyan kettős tudatú (a klasszikus 'tartalom - forma' sémára emlékeztető) olvasásmódról árulkodik, amely igencsak kockára teszi a valódi olvasás és értelmezés lehetőségét (és önfeledt örömét). Az, hogy valamely műalkotás világa nézhető (olvasható), még nem jelenti azt, hogy volna „világnéze­ te", vagy hogy különösebb fontosságot kellene tulajdonítani annak, hogy van (ha van).3 Legalábbis az igazán jelentős művek esetében nem ez a lényeg: hogy van-e vagy nincs „világnézetük". Más a helyzet a kevésbé jelentős műalkotásokkal. Ha egy műnek nem is annyira „világa", mint inkább „világnézete" van, akkor tényleg kilóg a lóláb; akkor tényleg nem tudunk a mű „világán" belülre kerülni; akkor tényleg nem tudjuk ideiglenesen zárójelbe tenni a mi saját valóságos világunkra vonatkozó „világnézetünket"; akkor tényleg csak a mű és az olvasó „világnézetei­ nek" egymásra simulásáról vagy vitájáról (egyfajta ideológiakritikáról) lehet szó. Érzésem szerint Nádas regényénél nem ez a helyzet. Már csak azért sem, mivel a test Foucault-féle felszabadításának szépirodalmi változataiban, most éppen a korábban történetesen Foucault-val vitatkozó Nádas írásmódjában, olyan ironikus töltésű energiák szabadulhatnak fel, amelyek már nem tarthatók kordában, nem tervezhetők és irányíthatók, nem határolhatók és megragadhatók, pláne nem valamely „világnézet" jegyében, legyen az önmagában bármily felforgató jellegű is. A Nádas-próza - és különösen a Párhuzamos történetek - frontálisan szembesít minket a testiség, a szexualitás és a szerelem legkülönbö­ zőbb formáit egybemarkoló Erósz „világnézet" nélküli megtapasztalásával; e ta­ pasztalat leküzdhetetlen idegenségével. Színre viszi azt. 66 �Jegyzetek 1 De - a határvonás elvi lehetetlenségének bizonyos gyakorlati következményei kap­ csán - nézzük a szabadságelvű Nádas egyik szarkasztikus leírását a szexuális tárgyú szabadsággyakorlás éppen aktuális formáiról: „Legfeljebb arról lehet szó, hogy az emancipációs mozgalmakból a vártnál vagy a reméltnél jóval nagyobb mennyiségű probléma következik. Olyan gondok, melyeket sem az emberi jogok univerzális elvének érvényesítésével, sem a felvilágosítás esz­ közeivel nem lehet megoldani. Pedig minden olyan szépen ment. Úgy látszott, hogy a nagy, intézményes egyházaknak, a fehérbőrűeknek, a hordában élő rasszista hí­ meknek és a harcos hetero törzsfőnököknek egyszer s mindenkorra leáldozott. E fan­ tasztikus korban a notórius heterók érzékenyebbjeit az öntudatosabb nők még arra is rászorították, hogy tegyenek már különbséget a csikló és a hüvely között. Mert nem úgy van ám, hogy bele, és akkor adj neki. E fantasztikus évtizedben a feketék a jogai­ kon túl fölismerték a saját szépségüket. Gomba módra megszaporodtak, duzzadtak a kis egyházak és a szekták. Megalapították önálló egyleteiket és újságaikat a szadis­ ták, a mazochisták, az onanisták, s külön csoportot alkottak azok a radikális leszbi­ kusok, akik élesen elutasítottak mindenféle férfiakkal való közösködést, mivel a pe­ netráció puszta lehetőségét azonosították a politikai elnyomással. Megint külön cso­ portot alkottak azok a mérsékeltek, akik meleg férfiakkal csináltattak maguknak utó­ dokat, de ugyanígy külön csoportokba tömörültek, más bárokba jártak, másféle ru­ hákat viseltek, sőt a bajuszukat és a hajukat is másként vágatták azok a férfiak, akik az orális, az anális, az urinális vagy éppen a fekális örömöket részesítették előnyben avagy bőrben, lakkban űzték, aktívan, passzívan." (A szabadság tréningjei, in: TC, 453.) 2 Vö.: „JELEK: A szerelmeseknek nem áll rendelkezésére semmiféle csalhatatlan jelek­ ből álló rendszer, amelynek segítségével szerelmét bizonyíthatná, vagy kifürkészhet­ né, hogy a Másik szereti-e őt." (Barthes 1997,257.) 3 Valami ilyesmiről beszél a „világnézetekből" kiábrándult egykori Lukács-tanítvány Vajda Mihály is, amikor Radnóti fent idézett meglátásával vitatkozik: „De ha egy jó regénynek egyáltalán van világnézete (mert a rossz regénynek van: a rossz regény az író világnézetének szócsöve), akkor nem tudom, miként lehetne azt leválasztani ma­ gáról a regényről." (Vajda 2009,89.) Hivatkozott irodalom Nádas Péter művei ÉFSz - Az égi és a földi szerelemről, Budapest, 1991. EK - Emlékiratok könyve, Budapest, 1986. PT - Párhuzamos történetek, Pécs, 2005. TC - Talált cetli, Pécs, 2000. Egyéb idézett szövegek Barthes, Roland: Beszédtöredékek a szerelemről (ford. Albert Sándor), Budapest, 1997. Barthes: Sade, Fourier, Loyola (ford. Ádám Péter, Romhányi Török Gábor), Budapest, 2001. Foucault, Michel: A szexualitás története I. A tudás akarása (ford. Ádám Péter), Budapest, 1996. Foucault: A szexualitás története II. A gyönyörök gyakorlása (ford. Albert Sándor, Szántó István, Somlyó Bálint), Budapest, 1999. M iller, James: Michel Foucault szenvedélyei (ford. Csengei Ildikó), Vulgo, 2000,3-5. Radnóti Sándor: Az egy és a sok, in: Rácz, 2007. RÁCZ I. Péter (szerk.): Testre szabott élet. Nádas Péter Saját halál és Párhuzamos történetek című műveiről, Budapest, 2007. V ajda Mihály: Szókratészi huzatban, Pozsony, 2009. 67 �N ém eth Z oltán Palim pszeszt és bricolage Kovács András Ferenc: Ja ck C ole d aloskön yve Kovács András Ferenc Jack Cole daloskönyve című verseskötete először 1996-ban jelent meg, s éppen ezért a 2010-es második kiadás (Magvető) tudatosítja és egyút­ tal nyomatékosítja is azt a hermeneutikai távolságot amely e két évszám között feszül. Mert mondhatjuk, hogy ezt a kötetet a kilencvenes évek kontextusában olvashatjuk csupán, de éppilyen meggyőződéssel védhető egy olyan olvasat, amely hangsúlyozottan kortársiként tekint a kötet verseire. A kiadás által létrejött időbeli távolság nyomán mindenképp kényszerítve érzi magát az olvasó, hogy az utóla­ gosság perspektívája felől vegye szemügyre egyrészt Kovács András Ferenc költé­ szetének módosulásait, másrészt a kortárs magyar irodalom hangsúlyainak áttevődéseit az elmúlt másfél évtizedben. A Jack Cole daloskönyvének egyik legizgalmasabb vetülete a benne megszólaló hang helyének összetettsége. A borítón szerzői pozícióba emelt név Kovács András Ferenc, amelyet egy másik név keresztez: a Jack Cole név, amely viszont a cím ré­ szeként jelenik meg. A kötet egyes verseinek címei a fordításkötetek egy lehetséges változatát variálják, amennyiben a magyar címek alatt következetesen közli azok angol megfelelőit is (Sziú éjszakák, navahó nappalok - Sioux nights, navajo days, Üdvöz­ let Oregonból - Greetings from Oregon stb.), kivéve, amikor a magyar és angol címvál­ tozat megegyezik (El Paso, Delta Queen, Cynthia Kiss stb.). A nevek és a címek játéka ezáltal eldönthetetlenségi relációba kényszeríti a fordító és a szerző, illetve az eredeti szöveg és a fordított szöveg hagyományos státuszát. Az általánosan elfogadott kiadói gyakorlat szerint a fordító neve általában a könyv belsejé­ ben szerényen meghúzódva található, előzékenyen adva át a helyet az eredeti szöveg szerzőjének, vagyis a leggyakrabban kanonikus szerzői névnek. Ennek a konvenciónak csupán néhány fordításkötet szegül szembe, például az utóbbi időben Csehy Zoltán Hárman az ágyban (2000) című valódi műfordításkötete szerepeltette borítón kiemelve, hagyományosan szerzői pozícióban a fordító nevét, szokatlan és tudatos gesztussal. Vagyis a Kovács András Ferenc név a Jack Cole daloskönyve című kötetben egyszerre játszik el a fordítói és a szerzői név helyének kétségbe vonásával és megerősítésével. Hasonló eldönthetetlenségi relációkat léptet mozgásba a kötet a maszk lehetősé­ geinek poétikai játékba hozásával is. Kovács András Ferenc Jack Cole-ja ugyanis nem az imitáció értelmében játszik el a maszkkal, mint például Weöres Sándor Psyché című alkotása vagy Baka István Sztyepan Pehotnij testamentuma című kötetében, hiszen olyan utalásokat rejt kötetébe, amelyből egyértelmű lehet: ilyen nyelviséggel bíró amerikai költő sosem létezhetett. Az árulkodó jelek sorába tartozik a Cynthia Kiss című vers, amely az angol és a magyar nyelv véletlen egybeesésével játszik el: „Cynthia Cynthia csókolj Csókolj Cynthia Kiss 68 �Víg szerelembe ficánkolj Míg vad árba tovavisz." Az Ó, Trenszi', Trenszi, Trenszi! című Erdély-vers, pontosabban annak utalásrend­ szere: „Ó Trenszi Trenszi Trenszi Csak Trenszilvéniába Vágyom ki én hiába Sosem volnék lerobbant Idegbeteg mogorva Haláli kriptabálban Élnék boldog horrorba Jótét szörnyek között hol Sok vérfagyasztó hapsi Hős bőregér bolondoz Ó harsány tipsitapsi Ó Trenszi Trenszi Trenszi Az volna ám a heppi Balsoj Big Hekula Éljen sokáig éljen Továris Dracula" A versek után közölt, John Coleman elkárhozása (1996) című önéletrajzi próza is meg­ lehetősen átlátszóan játszik el a Kalmantchechy, Kohlmanxechy, Kálmanxehy, Kalmantxehy nevekkel, hogy végre rátaláljon a Kálmáncsehy Jósef alakra, az erdélyi származás genealógiájára, illetve a Kovács András Ferenc-opuszból jól ismert Lázary névre. Csupán egy magyar nézőpontból magyar közeg számára írt szöveg­ ben íródhatnak le olyan típusú mondatok ugyanis, mint az előbb említett önéletraj­ zi mű 18. bejegyzése, miszerint: „A harmadik, akiről megemlékezem, valamikép­ pen az elébbiekhez volt nagyon hasonlatos, a harmadik ugyanis pátriárka, dinasz­ tia-alapító és apai ükapám volt, a harmadik ugyanis (csak úgy mellesleg) csalá­ dunkban az egyetlen magyar volt." (108.) Vagyis Kovács András Ferenc éppúgy szimulációként használja fel a maszkot, mint Esterházy Péter Csokonai Lilit, Parti Nagy Lajos Sárbogárdi Jolánt, Hizsnyai Zoltán Tsúszó Sándort, Sántha Attila Székely Ártit. Ezekben az esetekben nem a maszk hitelessége az egész eljárás tétje, mint az imitációtechnika esetében, hanem sokkal inkább egy lehetséges nyelvi tér poétikai megjelenítése a maszkhoz kapcsol­ ható identitás által. Kovács András Ferenc verseskötete ebben az esetben is kettős játékot folytat, hiszen több ponton a szimuláció ellenében ható erőket léptet életbe. Ilyen gesztus például a versírás körülményeinek akkurátus feljegyzése, amely sajá­ tos archaikus réteggel gazdagítja a szöveget, hiszen ez az eljárás főként a 19. száza­ di lírára volt jellemző. Mint arra Mészáros Márton utal, a „fiktív fordítás tehát épp­ úgy képes felidézni a (fiktív) »forrásszöveg« (feltételezett) kontextusát, mint a for­ dítás, mindemellett azonban (éppen a forrásszöveg hiányából következően) a cél­ szöveg kulturális-nyelvi kontextusát sokkal dominánsabban tartja játékban."1 69 �A vers megírási körülményeit illető, a versek alatt közölt „Forth Smith (Arkan­ sas), 1989. március 22-én" típusú megjegyzések egy jellegzetesen amerikai kontex­ tust igyekeznek a versek köré felrajzolni. Ez a nyomatékosító eljárás azonban egyúttal kétségessé is válik abban a tekintetben, hogy egy 20. század végi költő esetében már inkább parodisztikus konnotációkkal jár az alkotói körülményeknek ez a precíz feltüntetése. Jellemző módon a magyar irodalmi közvélekedés is legin­ kább Petőfihez köti ezt a fajta akkurátus, a költő életrajzi tényeinek és a megírás körülményeinek fontosságot tulajdonító, a zseniesztétikával és váteszköltészettel összefüggésbe hozható eljárást. Jól látható, miért volt fontos Kovács András Ferenc számára ennek a lehetőségnek a kiaknázása. Ahhoz, hogy Jack Cole amerikaisága nyilvánvalóvá váljék, az „Amerikáról »amerikaiságról« élő közhelyek (képi) ábrá­ zolása"2 és a versbe írt amerikai személy- (Reagan, Bush, Clinton, Cynthia Saun­ ders, Gloria Whitney, Thoreau, Whitman stb.) és városnevek (Salt Lake City, Santa Monica, Chicago, San Francisco stb.), „amerikanizmusok" (görl, cent, heppiend, song stb.) mellett ez az archaikus paratextus is szükségesnek látszott. Jack Cole szövegeinek latinságával, franciaságával is ambivalens, összetett játék zajlik a kötet több versében. Silló Jenő a ballada, a rondó és a zadzsal műfaját emeli ki, amelyekben a különféle „szólamok egymással és a hagyománnyal való dia(/poli-)logizál(tat)ásának"3 lehetünk tanúi. A műfajok szintjén ez a dialógus az előbb említett első két műfaj, a középkori provanszál, okszitán trubadúrköltészet felhasználása felől érhető tetten. A kötet verseinek többsége ide sorolható, még az olyan amerikás hangulatú versek is, mint a Texas blues, a Jack Cole szerelmes éneke, a Gyerünk Denverbe, Daisy!, a Concordi hó, a Cynthia Kiss vagy a Rézbőrű nap, La Jolla stb. Tematikus szempontból pedig a köteten végighúzódó franciás szellem megje­ lenéséhez köthető néhány vers, ide a Büszke Navarra királya és a Bedekker-ballada sorolható. Ezt a franciás vonulatot - megint csak árulkodó jelzésként - életrajzi tényekkel is igyekszik alátámasztani a szerző. Eszerint Jack Cole bár amerikai költő, „Tanulmányait viszont a Santa Monica-i Francia Kollégiumban végezte; majd a némileg nyugtalanabb egyetemi esztendők következtek: az University os California San Franciscóban, a Berkeley, aztán gyors egymásutánban Denver, Nashville és legvégül New Yorkban a Columbia Egyetem. (Ezt követően két esztendeig a párizsi Sorbonne ösztöndíjasa volt.) Jól megtanult franciául, olaszul, spanyolul, s tán egy kevéssé okszitánul, németül, még portugálul is." (128.) Ez az életrajzi túlkompenzálás abból a felfogásból nyer lehetőséget, amely a szövegtényeket, a fikciót minduntalan referenciális-életrajzi adatolással kívánja alátámasztani a hihetőség érdekében. A franciás forma és az amerikai reáliák harcaként is értelmezhető a kötet és a kö­ tet legtöbb verse, amely helyzetet a magyar nyelv teljesítőképessége bonyolítja meg. A fentebb említett áruló jeleket ugyanis kölcsönösen összezavarja a Jack Cole daloskönyve verseiben működtetett magyar nyelv; hiszen a fordításkötetként való megjelenítés az olvasás során minduntalan felveti az angol eredetire irányuló kér­ dést, akár olvasási stratégiaként is. Vagyis az olyan sorok olvastán, mint a „Hírős falu nálunkfelé Fort Worth", „Konzervnyitó nélkül pléhboy / ne keljen utakra soha.", „Ó krézi krézi krézi / Szemed Denvert idézi", „Lelkem nincs heppiend", „Nincs borvíz nem nő bölcs fenyő", „Wadnyugat wégwidéke", „Bumfordi bú bökös" típusúak, felvetődik, vajon hogyan hangozhattak „eredeti" angol nyelven. Erre maga a kötet is ajánlatot tesz, amennyiben a címekből sejthetjük az átalakítás 70 �mértékét és irányait. Az Ó, Trenszi, Trenszi, Trenszi! cím angol eredetije tehát esze­ rint az Oh Transy, Transy, Transy!, a Miszter Mikulás pedig a Mr. Santa Claus magyar fordítása. Mindez a Parti Nagy Lajos-féle posztmodem fordítói paradigmával hoz­ ható összefüggésbe, a „Hát akkor fakjú, bazmeg" és az „Egy csóró szürke kis picsa akarsz maradni? Egy nasszing?" típusú megoldásokkal. Nem véletlenül nevezi önmagát Kovács András Ferenc átköltónek, s nem véletlenül teszi fel a kérdést epilógjában: „Aki átkölt, az már áttört, átvágott minden álmon, államon, tartomá­ nyon. Át van tehát, túl van tehát: valami után van, vagy legalábbis valaminek a határvidékén. Nem tudom. Nem tudom, mi a különbség az át-költés és a mű­ fordítás között? Talán arról lehet szó, hogy a tények mégis eltakarják, megülik, mintegy befedik a költészetet, amely a maga módján (akárha játékkockákkal babrá­ ló gyerek) romba dönti, összezavarja, megkeveri, majd más formában újabb rendbe rakja az elrongált és már jócskán kopottas kis tényeket. De nem tudom. Nem tu­ dom, hogy az imént Istenről, a szétguruló kockákról, a játék jogáról avagy éppen a költészet szabadságáról szóltam-e?" (127.) Meglepő módon rímel ez az elgondolás Tompa Andrea Parti Nagy Lajos drámafordításairól írott soraira, ahol szintén a kocka motívuma jelenik meg, hiszen olyan nyelvi Rubik-kockához hasonlítja a Parti Nagy-féle drámafordítást, amelyben „Lenne egy archaikus oldal, egy patetikus, egy trágár, egy idegen szavas, egy mai szlenges és egy idézetes (elvileg megvan a hat, de tudnék még párat). Csakhogy szemben a Rubik-kockával, ahol egyszínű oldalak összeállítására törekszik az em­ ber, a Parti Nagy-kockánál arra kellene törekedni, hogy minden oldalon minden színből legyen."4 S maga Parti Nagy Lajos is - Kovács András Ferenchez hasonlóan - szembenézett a Kari úrhoz írott előszavában fordítás és átírás kérdésével: „Van­ nak nyelvi műtárgyak, amik eredeti közegükből egy másikba ültetve hatásuk, leg­ alábbis aurájuk nagy részét elveszítik. Ezen legfeljebb az átirat, eme homályos és szabad(os) művelet segít: nem »fordítok«, hanem elképzelem, miként szólna az illető szöveg, ha itt, a »célközegben« született volna meg. Persze rögtön felmerül a kérdés, hogy ez, az »elképzelt« mű, nem egy másik műalkotás-e? De igen, minden fordítás másik mű, ad absurdum minden előadás, minden olvasat és minden alka­ lom másik mű, stb. - nem folytatom, legyen elég, hogy szerintem a Herr Karl a fordíthatatlan művek közé tartozik, noha ami itt olvasható, az fordítás. Csak annyit átirnokoskodtam rajta, amennyit muszáj volt, bár a totális átirat, sőt adaptáció na­ gyon is adná magát [...J"s A fentebb felvázolt nyelvi és identitásbeli helyzet összetettségére jó példa a kötet Büszke Navarra királya - The Proud o f King o f Navarra című verse. A cím alatt a kö­ vetkező megjegyzés olvasható: „Ezt az ófrancia balladát / Baton Rouge-ból küldte egy barátom: / a wisconsini Eau Claire-ben / kezdtem fordítgatni Portland felé / utaztomban, 1989 augusztusában." A magyar nyelven műfordítást imitáló Kovács András Ferenc amerikai maszkjának, az angol nyelvű Jack Cole-nak egy ismeretlen szerzőjű, ófrancia nyelvű balladából fordított szövegéről van szó, amely Navarra királyának szerelmi kalandját meséli el. A nyelvek és identitások között át- és elcsúszások tudatos stíluseklektikája egyrészt a bricolage, másrészt a palimpszeszt poétikai felhasználásából adódik. A különböző nyelvi elemek, nyelvi „kacatok" felhasználá­ sa, szövegbe építése nyomán eltérő korok, eszmények, nyelvhasználati módok és esztétikai elvek kopírozódnak egymásra, s ennek eredményeként olyan érzékeny 71 �szövegek jönnek létre, amelyek a távoli kultúrákkal és irodalmakkal polivalens dialógusban állnak. Megfelelő megnevezésnek látszik erre a szövegformálásra az ún. palimpszeszt technika is, amely szintén jellegzetes posztmodem eljárás. Az egymásra épített különféle szövegek ebben az esetben a váratlan párbeszédviszony következtében fejtenek ki hatást az olvasóra. A szövegek alól „előkapart" más és más szövegek és identitások megjelenése az irodalmi alkotás „eredetiségét" úgy törli el, hogy az irodalmat a „minden szöveg intertextus" képzetével szembesíti. Ha ezek után a Jack Cole daloskönyve című kötetet a kortárs magyar irodalom kon­ textusában kívánjuk elhelyezni, jól látható, hogy az ún. második posztmodem straté­ giájához, az Esterházy Péter, Parti Nagy Lajos, Kukorelly Endre, Varró Dániel által képviselt szövegalkotáshoz sorolható. Az irodalmi nyelv határainak parodisztikus fellazítása, a nyelvi játék, a hangsúlyozott intertextuális jelentésképzés, a maszk identitásának szimulációja, a bonyolult idézéstechnika, beszédhelyzet és identitás­ játék sorolják ebbe a csoportba Kovács András Ferenc költészetét. Másfél évtized távolságából talán jobban látható, milyen utak felé nyitott, és mely kortárs irodalmi események felé maradt zárt ez a költészet. Ezek közül néhány egészen nyilvánvaló, utalhatunk itt Kovács András Ferenc és Parti Nagy Lajos szövegalkotási eljárásai­ nak egymást erősítő-értelmező vonásaira, vagy arra, hogyan reagált a posztmodem magyar álneves-maszkos líra a Kovács András Ferenc-költészet kihívásaira. Ez utóbbi esetében különösen Csehy Zoltán műfordítói és költői teljesítménye emelhető ki. Már volt szó a Hárman az ágyban fordításkötet atipikusnak nevezhető szerző- és műfordító-koncepciójáról, de ezen túl említhetők a formai fegyelem és kötöttség felhasználásának jellegzetességei Csehy versesköteteiben, illetve a Hecatele­ gium című kötetben megbillentett szerzőfunkció. Ez utóbbi esetében a Jack Cole dalos­ könyvéhez hasonló, de azzal némely ponton ellentétes megoldásra láthatunk rá. Csehy kötete ugyanis úgy játszik el az álnévvel és a maszkkal, hogy közben a Csehy Zol­ tán név szerepel a szerzői név helyén. Padficus Maximus felemlegetése viszont elbizonytalanítja az olvasót, s arra gyanakodhat, a Hecatelegium versei fordítások, s Csehy Zoltán szerepe a műfordító-átíróé. Vagyis ebben az esetben a Jack Cole dalos­ könyve és a Hecatelegium egymással éppen ellentétes szerzői játékot jelenítenek meg. A recepció számára kevéssé dokumentált részei a Jack Cole daloskönyvének a limerickszerű versek, mint az El Paso, a Chattanooga vagy a Valdosta című alkotások. Ez a forma és hangvétel Varró Dániel és Havasi Attila nyomán azóta a kortárs ma­ gyar irodalom emlékezetes alkotásaiban manifesztálódtak. A limerick és a non­ szensz révén tehát Kovács András Ferenc kötete a kortárs magyar irodalom egy gazdag lírai szövegkorpuszának hagyománysorában, annak egyik előzményeként értelmezhető, s mint ilyen, rámutat arra is, hogy a Varró Dániel, Havasi Attila, Vaskó Péter nevéhez köthető alkotások hogyan kötődnek rá a második posztmo­ dem nyelvjátékos-parodisztikus előzményeire, Kovács András Ferenc és Parti Nagy Lajos költészetére. Vagyis a Jack Cole daloskönyve nyitott az utóbbi évtized egyik jelentős, nonszensz lírai vonulatára is. Zárt viszont a Jack Cole daloskönyve a Lövétei Lázár László és Borbély Szilárd költé­ szetében végbement változásokra. Mindkét költő esetében legutóbbi versesköteteik olyan nyelvet mozgósítanak, amelyek az alárendeltnek adnak hangot. Ez a poétika nem a nyelvjáték, hanem a háttérbe szorított szubjektum kiszolgáltatottságának, egzisztenciális tragédiájának, a marginális nézőpontok megjelenítésében érdekelt. 72 �Lövétei Lázár László halálversei a Két szék között című kötetben, illetve Borbély Szilárd Halotti pompa és A Testhez című kötetei az említett jellegzetességek miatt a posztmodern szövegalkotás másfajta stratégiájához köthetők, mint a Jack Cole daloskönyvének versei. Kovács András Ferenc költészetében az identitás álarc, maszk, álnév, nyelvjáték, intertextus, míg Borbély Szilárdnál az identitás az elnyomott, az alárendelt, a háttérbe szorított, egzisztenciájában fenyegetett létező felől értelmeződik. Rendkívül izgalmas az előbb felvetett kérdéseknek a vizsgálata Kovács András Ferenc költészetén belül is, azaz hogy mennyiben módosultak a Jack Cole dalosköny­ ve óta e költészet belső paraméterei, s hogyan kapcsolódik a kötet az azóta eltelt időszak verseihez. Ilyen kapcsolódási pont lehet a limerick továbbírása a Porcus Hermeticum - száztizenegy limerik (2004) című kötetben, az identitás- és nyelvjáték összekapcsolódása az Überallesbadeni dalnokversenyekben (2005) vagy éppen a Hó szakad egy szonettben címet viselő „Homage to J. C." a Sötét tus, néma tinta (2009) kö­ tetben. Csak utalásszerűén emelhető ki a Hazatérés Hellászból című 2006-os verses­ kötet, amelyben a Jack Cole daloskönyvének legtöbb kérdése felbukkan, radikalizálódik: a fiktív fordítás a valóságossal, az átírás a fordítással, maszk a szerzői és fordí­ tói identitással konfrontálódik. A Jack Cole daloskönyvének újrakiadása nyomán tehát nem véletlenül támad az az érzésünk, hogy olyan lírai teljesítménnyel szembesülhetünk, amely a kor társ ma­ gyar lírára vonatkozó kérdésfelvetéseivel még ma is megkerülhetetlen hatást gya­ korol napjaink magyar irodalmára. Jegyzetek 1 MÉSZÁROS Márton: Nem is vagy igazi amerikai! Kovács András Ferenc: Jack Cole dalos­ könyve. Egyfiktív fordítás olvasási lehetőségei. Prae, 2002/1-2.209. 2 Uo. 210. 3 Silló Jenő: Toldott-foldott ballada. Kovács András Ferenc Jack Cole dalaiból című versének pre- és architextusairól. Forrás, 1997/4. 42. 4 T ompa Andrea: Hol karnebál van, ott karnebál van. Színház, 2005/8.32. 5 Parti N agy Lajos: Qualtinger-cédulák. In: Carl M erz - Helmut Q ualttnger : Kari úr. Bp.: Kortina Kiadó, 2005.8. 73 �C so n g r á d y B éla Déva vári Lancelot Hetvenöt éves lenne Gerelyes Endre* A szolgálatos mentősök aligha tudták, hogy az a keménykötésű, akár még fiatalnak is mondható férfi - akit 1973. március 31-én, a budapesti Nyugati pályaudvarról fejsérüléssel kórházba szállítottak - Gábor Andor-díjas író volt. Az orvosi stáb, amelyik operálta, s amelynek a kezei között meghalt április 6-án, talán már megsej­ tett valamit a hivatalos papírokból. Kislánya még a második életévét sem töltötte be, így szűkebb családjából is csak felesége volt annak tudatában, hogy többet vesz­ tett, mint férjet, mint a hozzá eltéphetetlen szálakkal kötődő társat. A tragikus té­ nyen, a korai és végzetszerű végkifejleten mit sem változtat az a felvetés, amelyet Onagy Zoltán tíz évvel ezelőtt, a Tekintet című folyóiratban - egy normafai kerthe­ lyiségben hallottak alapján - tett közzé. Ennek lényege, hogy talán Gerelyes nem is a fentebb leírt módon távozott az élők sorából.1 Azonban, akik olvasták, ismerték az Élet és Irodalomban megjelent Kilenc perc című novellát és az abból készült filmet, a Kövek között, a Töprengés az éjszakáról és a Ki vagy te? - Ábel! című kötetek embercentrikus elbeszéléseit, szenvedélyes, indulatos publicisztikáit, a társadalom mélyére ásó szociográfiai írásait, azok tudták, hogy a szerencsétlen balesettel és a végzetes műhibával a tehetség titulust régen túlnőtt íróember, egy formátumos személyiség, egy modernkori garabonciás veszett oda, egy igen rangosnak ígérkező életmű maradt - ha nem is torzóban, de - megszakadva, befejezetlenül. Még akkor is, ha abba Juhász Mária irodalomtörténész szavai szerint „egy egész emberi élet drámaiságát tudta belezsúfolni, meglehet, félig-meddig tudatán és akaratán kí­ vül."2 Mindig hetykén, a bizonyosság derűjével közölte (író)barátaival, hogy túléli őket. Halála előtt néhány hónappal, 1972 decemberében az Új Írásban azonban már árnyaltabban fogalmazott: „Átestem egy igen súlyos betegségen, aztán megművel­ tem egy darabka földet, felépítettem egy kis házat, gyerekünk született, egyszóval úgy érzem, ha egy atomnyival is mássá, szebbé tettem a világot, mint ahogy talál­ tam. A kétségbeesésről, a küzdelemről, és a győzelem szépségéről szeretnék írni, történetesen a saját nevemben. Az hiszem, »illetékes« vagyok."3 Az irodalmi elit tisztában volt a Gerelyes távozása okozta veszteség nagyság­ rendjével, ami a nekrológokból is kitetszett. E helyütt az írótárs Ördögh Szilvesztert - aki a Napjaink hasábjain búcsúzott Gerelyes Endrétől - idézzük: „Mindig is a Sár­ kányt kerested-kutattad, hogy legyőzhesd. A Gonoszt, ami elszomorítja boldogság­ ígéretű életünket. S te is tudod, hányszor dermesztette görcsbe a szenvedés, az akarás tollat fogó kezed, hányszor zuhantál vissza Sziszifusz köveként Golgotád­ ról. S lám, verítéked patinát vert szikla-gondjainkra, hogy tétován merengjünk láttodon: mit is alkottál? [...J Példabeszédet írtál okulásunkra. Mesét élesztettél * Az írás a 2008-as Nagy Iván Honismereti Pályázat díjnyertes tanulmányának átdolgo­ zott, szerkesztett változata. 74 �valóságosra a mesék ellen. Lancelot-vá lettél, hogy megmutasd, s hogy elrejtsd magad [...] Műved él. Kísérti azt, aki tiszta szándékkal fogadja [...]"4 Ez a remény vigasztalta a Gerelyest útjára bocsájtó szülőföldet, a nógrádiakat is, akiket eladdig is (bizonyára) jobban kísértettek írásai és (szinte) fenntartások nél­ kül, mindenki másnál megértőbben közelítettek ellentmondásos - kamaszos és férfias, hetyke és tétova, zárkózott és kitárulkozó, magabiztos, határozott és örökö­ sen morfondírozó, zsörtölődő - egyéniségéhez, a nem kis mértékben nekik, róluk is szóló munkáihoz. Pontosabb, igazabb persze úgy fogalmazni, hogy azok mérték fel nyomban a hiányát, akik ismerték személyesen, akikkel beszélgetett, akiknek test­ közelből fejtette ki véleményét, akikkel vitázott, szópárbajozott, akiket okos érvek­ kel meggyőzni igyekezett, akik előadásokon hallgatták gondolatgazdag, élvezetes eszmefuttatásait, s mindenekelőtt, akik olvasójaként kerültek közel hozzá. A Palócföldben Kojnok Nándor - a megyei könyvtár igazgatója, a lap szerkesztőbizottságá­ nak tagja, Gerelyes közeli barátainak egyike - ekképp fogalmazott emlékező sorai­ ban: „Bandi a mesék győzelemre született harmadik, legkisebb fia volt. Valóságunk körülményei között romantikus, szenvedélyes forradalmár [...JA világ és az ember kapcsolata, szövetsége vagy ellentéte érdekelte [...] Szüntelen indulata - nem az önfegyelem hiánya - olyan természeti erejű volt, mint a tengereket állandó moz­ gásban tartó szelek száguldása, mint a folyók tengerbe vágyó gravitációs ösztöne [...] Most a szomorúság és a bánat kerít körül mindannyiunkat. Visszatekintünk megismételhetetlen, tovább nem folytatható életére, emlékét őrizzük, ismételten kézbe vesszük, olvassuk örökségét [...] Harmincnyolc éves korában halt meg, nem győzte le világunk ellenfeleit, de küzdelmünk terein velünk maradt."5 Tényleg velünk maradt? - tehető fel a kérdés azóta szinte folyamatosan. S miféle küzdelmeket vívunk immár nemcsak új évszázadot, de ezredet is írva, társadalmi, politikai rendszert is váltva? Válogatott írásai halálát követően két kötetben (szüle­ tésének negyvenedik évfordulóján a Tigris, az ötvenediken a Kilenc perc) jelentek meg, az utóbbihoz Simonffy András fogalmazott előszót, amelyben az „őstehetség" orosz Suksinhoz és a - Spiró György szavaival - „mélységesen etikus" lengyel Borowskihoz hasonlította Gerelyes Endrét, aki „esztétikai kategóriává kívánta tenni az őszinteséget [...J A huszadik századi magyar irodalomban pedig talán csak Tersánszky Józsi Jenő tudta megvalósítani a kiugró tehetség és a deviánsnak neve­ zett magatartás (értsd önálló személyiség, karakter) egységét, szenvedett is érte eleget [...] Gerelyes bevallott, pontosabban általa sohasem tagadott (és elérhetőnek hitt) magaslatai: Karinthy Frigyes, Ernest Hemingway és Mihail Solohov [...) Ka­ rinthy intellektusa (ezzel együtt humora), Hemingway embertelenség-ellenessége (szűkebben antifasizmusa) és az a gyávasága, hogy bátor mert lenni ebben a szá­ zadban, Solohov csak Móricz Zsigmondéhoz hasonlítható mély humanizmusa, amellyel nem hisz az eredendő gonoszságban, s szinte krisztusi megváltást is ha­ nyagolva hisz az ember eredendő jóságában."6 De ki és milyen értékrend alapján igazodik el manapság az (ál)piacszempontú kulturális dekonjunktúra dzsungelében, ki ismeri Suksint és Borowskit, ki olvas Tersánszkyt és Gerelyest? Önvizsgálatot végezve, magunktól, a Salgótarjánban, Zagyvapálfalván élőktől - akiket a Hatvanban született Gerelyes, mint boldogult ifjúkora „tettestársait", földijeinek tartott, nyíltan és önérzetesen vállalván, hogy ő maga is a „darabos munkásemberek", a mély érzésű, kevés szavú bányászok közül 75 �való, közös a sorsa az innen értelmiségivé vált kortársaival - szintén kérdezhetjük ugyanezt: tényleg velünk maradt? Hivatalos állásfoglalás soha, sehol nem született arról, hogy induljon összehangolt mozgalom, átfogó irodalmi kultusz Gerelyes Endre írói örökségének továbbéltetése, megismertetése érdekében. Az persze nem is lett volna, (nem is lenne) hiteles, ha bürokratikus döntésekhez kellett volna (kel­ lene) igazítani az emlékezők, a szellemi hagyatékőrzők lépteit, s mindenképpen felmerülne, hogy legalább itt, az otthonának tartott szegletében a világnak, mara­ dandóvá, élővé lettek-e munkásságának egyetemes értékei, jól sáfárkodtunk-e (sá­ fárkodunk-e) esztétikai és etikai hagyatékával, elégséges-e ami az elmúlt harmincöt év során - főként szakmai és baráti indíttatásból, több-kevesebb állami, társadalmi támogatással, civil ügybuzgalommal - Gerelyesért, de a mi javunkra, a mi érde­ künkben történt, hogy önmagunkhoz hűen birkózzunk meg a bennünk is lakozó káinizmussal, hogy győzelemre jusson az eredendő Jó, az élhető élet általa (is) megszállottan keresett modellje... E nézőpontból vizsgálva igencsak „hendikeppel indult" a kultuszteremtés fo­ lyamata. Néhány év kiesett, amikor a vele való közös gondolkodás elkezdődhetett volna. 1981-ben - nem tudni pontosan, hogy miért akkor, talán Gerelyes halálának közelgő tizedik évfordulója jegyében - a salgótarjáni Balassi könyvtár megjelente­ tett egy szerény küllemű, de forrásműként fontos, a legszükségesebb adatokat tar­ talmazó válogatott bibliográfiát Kojnok Nándor összeállításában. A mindössze tizennyolc oldalas füzet első fejezetében Juhász Sarolta közli Gerelyes életrajzi ada­ tait, majd az író művei következnek, az önálló kötetek és azok visszhangja, az anto­ lógiákban, illetve a folyóiratokban, hírlapokban megjelent írásai (szépirodalom, szociográfia, publicisztika - írókról, könyvekről, művészetről kifejtett vélemények - viták, válaszok, interjúk) sorrendben. „Gerelyes Endréről most kiadott bibliográ­ fiánk az e téren elkezdett munkánkról ad első jelzést. Ma még nem volt ugyan lehe­ tőségünk a teljes irodalom feltárására, mégis úgy gondoljuk, hogy kiadványunk hasznos lehet azok számára, akik az író életével, munkásságával kívánnak megis­ merkedni"7 - írta az utószóban, megköszönve Gerelyes Endréné segítségét is. A bibliográfia amiapján Czinke Ferenc ez alkalomra készült grafikája kapott helyet. Érdekes egybeesés, hogy ugyanabban az esztendőben jelent meg az akkor Végh Miklós által főszerkesztett Palócföldben - egyszersmind különlenyomatban - Gere­ lyes egy 1963-ban kelt írása, a Tizenhárom stáció. A Petőfi Irodalmi Múzeum által 1980-ban átvett hagyatékból előkerült mű közléséért a szerkesztőség Juhász Sarol­ tának mondott köszönetét s egyszersmind előszószerű kommentárt is fűzött az íráshoz, megállapítván, hogy „[a] nyolc esztendeje elhunyt Gerelyes Endre tizen­ nyolc évvel ezelőtt született filmnovelláját korántsem valamiféle - számontartandóan kerek - évforduló alkalmából, de éppen nem is véletlenszerűen adjuk közre folyóiratunkban. Hiszen hát sorsát, munkásságát életében mindvégig örömmelféltéssel figyeltük, s tartottuk számon olvasóiként, földijeiként, barátaiként egy­ aránt [...] Most itt megjelenő írása is bizonyítja, hogy a legnagyobb figyelmet az új társadalmat építő-alakító ember sorsának, gondolat- és érzelemvilágának elemző feltárására, példákat felvonultató ábrázolására fordította [...j Az emlék őrzését, az élet és életmű ápoló számontartását természetes kötelességnek tekintjük, mert úgy érezzük, szellemi életünk gyarapítása, a hagyományozott értékek átszármazó meg­ becsülése hiányos lenne az ő munkásságának, rólunk és nekünk szóló üzenetének 76 �ismertetése, terjesztése nélkül."8 A Palócföld arról is tudósított, hogy 1981. október 30-án az Irodalmi estek elnevezésű sorozat első eseményeként Gerelyes Endrére emlékeztek a salgótarjáni múzeumban. Az író alakját Baranyi Ferenc, a pályatárs költő, barát idézte fel, alkotói munkásságát Farkas László kritikus méltatta. Meré­ nyi Judit és Sándor Zoltán előadásában elhangoztak Csanády János és Baranyi Ferenc Gerelyesről, illetve hozzá írt versei, s bemutatták a Kilenc perc című rövidjá­ tékfilmet, amelynek nemcsak írója, abszolút főszereplője is Gerelyes volt. A tárlók­ ban elhelyezték a család és a Petőfi Sándor Irodalmi Múzeum által kölcsönadott Gerelyes-dokumentumokat, a résztvevők pedig kézhez kapták a fentebb említett bibliográfiát. Az esten Farkas László által elmondottak 1982-ben meg is jelentek a Palócföld hasábjain: „Hadd kezdjem egy szemrehányással. Ilyen szemrehányás nem ritkán éri a rest irodalmi utókort: miért kell ébreszteni egy nagy tehetségű, érvé­ nyes műveket teremtett író emlékét? Van ugyan egy szűk emlékőrző tábora, írótár­ sai, akik számon tartják, néhány száz hívő olvasója, ha újra megjelenik egy-egy könyve, tisztes recenziókat olvashatunk róla, de meggyőződéssel mondom: nincs benne a maga rangján az irodalmi köztudatban."9 Ugyancsak a Palócföld - Salgótar­ ján Város Tanácsával közösen - hirdette meg először 1982-ben a Gerelyes Endre nevét viselő irodalmi pályázatot két - tanulmány, szociográfia, esszé, irodalmi riport illetve szépirodalom - kategóriában.10 A pályázat eredményességéről azon­ ban a lap 1983/1984-es számaiban semmilyen információt nem találni. Mindehhez képest az 1985-ös esztendő, Gerelyes születésének ötvenedik évfor­ dulója cezúrát jelentett az alakja köré formálódó kultusz történetében. Mint a Magyar Nemzet beszámolt róla, születésnapján, augusztus 15-én koszorúzási ünnepség volt Budapesten, a Farkasréti temetőben. A kolumbáriumnál Baranyi Ferenc idézte fel a pályatárs alakját - hangsúlyozván, hogy Gerelyest mindenekelőtt a „küzdés maga" érdekelte „a szó legmadáchibb értelmében" - és felolvasta az erre az alkalomra írt Ring című versét. A nyughelynél - a családtagok mellett - lerótták kegyeletüket a Művelődési Minisztérium, a Magyar Írók Szövetsége, a Petőfi Irodalmi Múzeum, a Nógrád Megyei Tanács és a Palócföld szerkesztőségének képviselői is.11 Más országos lapokban is sorra jelentek meg személyével, munkásságával kapcsolatos írások. Az Élet és Irodalomban egy teljes kolumnát kapott Pintér Tamás Fényes menetek Gerelyessel című személyes hangvételű visszaemlékezése, amelyben többek között a következő­ ket írta: „Akkoriban valahogy mindenre jutott idő [ ...j A munka és az odaadó lazítás egészen jól összeillett [...] Megszállottan írtunk, mert szentül hittük, hogy ezt kell csinálnunk, és minél előbb el akartuk fogadtatni magunkat [...] A dacos irodalom­ csináláshoz magától értetődően hozzátartoztak a kávéházi táborozások, a szárnyaló, kemény házimurik s a közönségesen író-olvasó találkozóknak nevezett helyi és vidéki kiruccanások [...] Gerelyes mindig mintha a ringben lett volna: szüntelenül készen állt a védekezésre és a támadásra. Akkor is, ha barátok között volt, akkor is, ha írt, ha olvasott, ha a maltert keverte vagy a téglát hordta a sződligeti telken. Ez volt a lételeme. A konok ragaszkodás az elvekhez. A hit, a férfias tartás, a keménység. Min­ den helyzetben s bármilyen szerepben hű akart lenni önmagához [...]"12 A Népsza­ badságban Szabadság és törvény címmel Pándi Pál írt cikket róla, egyebek közt azt állapítván meg, hogy „Gerelyes mindig ébren tartott függetlenségvágya egyre érettebb emberi és művészi igénnyé teljesedett [...J az életben és a művészetben is megsejtett valamit abból, hogy az önmagát célként tételező szabadság puszta kötetlenséggé, 77 �netán silány anarchizmussá jelentéktelenedik. Az igazi szabadság és a jó vállalás, az emberi elkötelezettség nem kizárják, hanem feltételezik egymást/'13 Ugyancsak megemlékezett Gerelyes Endre születésének ötvenedik évfordulójá­ ról a Hevesi Szemle is: Moldvay Győző hangsúlyozta, hogy „Gerelyes Endre az igaz­ ságnak, a tisztaságnak, a kétkezi emberek iránti elkötelezettségének, a népközösség ügyének volt gyakorta vérző bajnoka még olyan szituációkban is, amikor tetteibe, írásaiba mást próbáltak magyarázni."14 Továbbá megemlítette, hogy a hatvani Ady Endre Könyvtárban irodalmi estet rendeztek az író emlékére. A Hevesi Szemle tisz­ telgése Gerelyes egyik, a hagyatékból az özvegy által előkerült a Történet Wilhelm Horovitzról, aki négy óráig férfi volt című írásával zárul. Mi sem természetesebb, hogy az akkor már Baranyi Ferenc főszerkesztette Palócföld is igyekezett méltóképp emlékezni Gerelyes Endrére. A szellemi örökségét méltató összeállításhoz a főszerkesztő írt bevezetőt: „Most érzem csak igazán, hogy milyen óriási dolog volt a barátjának lenni [...] Nem igen lépett utánunk senki erre a göröngyös útra. Törvényszerűen kellett ennek így alakulnia? Én nem hiszem. Talán azért fordultak így a dolgok, mert lassított robbanás történt a világban. Talán, mert valami elpattant a hitekben. Talán, mert valami nincs sehol. Legyen most Gerelyes Bandié a fél Palócföld, aztán nyugodjék békében. Azazhogy frászt nyugod­ jék! Még mit nem? Úgysem tudna. Műveivel nyugtalanítson és ingereljen tisztább­ ra, cselekvőbbre bennünket. Ránk fér. És elkél még. Mert a lelkünk mélyén nem mondhatunk le arról, hogy valahol azért mégiscsak van valami [...] A felrobbant földgolyón is rajta van. A dirib-darabjain. És újra gömbbé válni ösztökél."15 Konczek József Üdvözlet címmel írt verset, Árkus József újságíró személyes emléke­ ket fogalmazott meg szerkesztői gyakorlatából, Melocco Miklós szobrászművész pedig többek között az alábbiakat vetette papírra gondolat- és érzelemgazdag eszszéjében: „Nagyon szerettem! Vele tanultam meg, hogy a barátságnak is legendás­ nak kell lennie, egyenrangúnak a szerelemmel. Ha indultunk ködös útjainkon, tudtuk, hogy legenda indul. Zavartan és hangosan indultunk a mellékutcákban hősi halált halni. Nyomasztó szellemi örökségünk miatt nem tudtuk, hol a főút, pedig azt kerestük. Aranyszájú Szent János volt, erőszakos, diadalmas szónok. Valahogy mindig igaza maradt J...]"16 Laczkó Pál Gerelyes pályáját kötetről-kötetre elemezte, Simonffy András pedig folytatta az előző számban elkezdett, Így hinni... című portréját. Thiery Árpád író, a Kortárs főszerkesztő-helyettese itt tette közzé a Palócföld által meghirdetett országos Gerelyes-novellapályázat díjkiosztó ünnepsé­ gén, 1985. június 3-án, Salgótarjánban elmondott beszédét. Bár a zsűri az első díjat nem adta ki, revelációszerű írással nem találkozott, a négyszáz kézirat szerzői „hű­ ek voltak ahhoz az írói szellemhez, amit Gerelyes Endre képviselt a magyar iroda­ lomban. Sajátos, egyéni képviselet volt ez, amit mindig áthatott a valóság iránti finom érzékenység, a valóság feltárásának őszinte, s elkötelezett igénye [...] A kéz­ iratok ismeretében, azok általános megítélése alapján úgy vélhetjük, hogy a Gere­ lyes Endre emlékére kiírt novellapályázat gazdái, a pályázatot kiíró intézmények jó ügy, jó cél érdekében teremtették meg az anyagi feltételeket, s ha látványos, kiugró teljesítmény nem is született, a dijakat nyugodt lelkiismerettel ítéltük oda."17 „Gerelyes Endréről tavasz óta a tömegtájékoztatásban és a nyilvános fórumokon egyre többet lehet hallani. [...] Aki nem ismeri Gerelyes Endre művészetét, hajla­ mossá válhat mértékvesztésnek tekinteni az eseményeket. Aki viszont tudatában 78 �van az író esztétikai, művészeti értékeivel, példaerejű eszmei és politikai elkötele­ zettségével, gerincességével, az magától értetődő természetességgel vesz tudomásul mindent, legföljebb azon gondolkodik el, amiért ez a kegyeletes elismerés késleke­ dett"18 - írta a Nógrád 1985 szeptemberében. Ugyancsak a napilap közölte két hó­ nappal később, hogy az ötvenedik évfordulóra emlékezve Salgótarján-Zagyvapálfalván a Petőfalvi Lajos Általános Iskolában [Ma Arany János iskola: Cs. B.] megko­ szorúzták Gerelyes Endre portréját, amelyet Orosz István festőművész, az iskola rajztanára ebből az alkalomból adományozott az intézménynek.19 A fél évszázados évforduló hívta életre az emlékkönyv gondolatát is. A Palócföld Könyvek sorozat Lancelot nélkül című, Baranyi Ferenc, Kojnok Nándor és Laczkó Pál által szerkesztett kötete 1986-ban látott napvilágot. A fedélgrafikát Czinke Ferenc tervezte. A bibliográfiát és mintegy húsz esszét, tanulmányt, visszaemlékezést döntő többségében ismert irodalomtörténészek, rangos kritikusok, pályatársak, alkotók, művészek írták, méltatva Gerelyes írói és emberi értékeit. Erki Edit szerint „Íírásait mint esztétikai produktumot fedezte fel és minősítette a kritika, amely a hatvanas évek elején általánosan úgy kezelte Gerelyest, mint az 1956 után jelentkező prózaíró nemzedék egyik legtehetségesebb, legígéretesebb személyiségét."20 E helyütt is meg­ jelent Melocco Miklós fentebb már idézett esszéje. Veszprémi Miklós a következőket írta Gerelyesről: „A tanúk sajnos évről-évre fogyatkoznak. Elment B. Nagy László, elment Szabó István, anélkül, hogy elmondta volna róla, amit tudott, miben rejlett rendkívüli tehetségessége, miért volt annyira magávalragadó, személyes varázsa miképpen hatott egész nemzedékére. Az írásai azonban ittmaradtak. Nem tudom persze, az utánunk jövők is azt olvassák-e ki belőlük, amit a magunkfajta, immár józanabb ösvényeken poroszkálók [...]"21 Szakonyi Károly a következőket jegyezte az emlékkönyvbe: „Nem szenvedhette a langyos szót, dühbe sodorta a partner közönye, cinizmusa, ö minden kérdést kiélezett. Mindenkit színvallásra késztetett."22 Laczkó Pál a kritikák tükrében tekintette át az író pályáját, jelen sorok szerzője pedig arra vállalkozott, hogy áttekintse: milyen szülőföldkép rajzolódott ki Gerelyes tolla nyo­ mán. Miután családja a '30-as évek végén költözött Zagyvapálfalvára, ő már nógrá­ diként nyitott szemet és eszmélt a világra. Ebből azonban még nem következett, hogy szeresse is gyermek- és ifjúkora helyszínét. Ö azonban szerette: „Számomra Nóg­ rád nem csak egy megye az országban, lakói nemcsak honfitársaim. Ott nőttem fel, onnan indultam, oda járok haza - vacsorázni, megnyugodni, hazai levegőt szívni. Azt hiszem, ismerem őket és ezt a furcsán-szép vidéket is [...] Ezt a környezetet érzem annak a katapultnak, amely kihajított a világba, és irányt szabott nekem."23 Saját szavait olvasva - eredetiben és most visszamenőleg is - miért vonnánk kétség­ be, hogy ő igenis felnevelő dajkájának tartotta Nógrádot. S az ebbéli viszonyból, a mély érzelmekből nemcsak emberként, értelmiségiként - tanárként, főiskolai adjunk­ tusként - tudott töltekezni, de íróként is építkez(het)ett. A szülőföldhöz való viszo­ nyáról, a műveiben megjelent „hazai" motívumokról kifejtett megállapításokkal mintegy ellentétben születtek meg Onagy Zoltán gondolatai: „Nem nevezhető sze­ rencsésnek, ha egyszer »elhagyta a várost«, [...] haláláig magával cipelt egy darabot a gyermekkorból, megakadályozva ezzel, hogy az íráshoz szükséges felejtés és a felejtéshez kötelezően szükséges egészséges cinizmus kifejlődhessen benne."24 Ugyancsak 1986-ban az Ifjúsági Lap- és Könyvkiadó jelentette meg a Tavaszi fu ­ tás című kis kötetet, amely Gerelyes és későbbi felesége, múzsája, szellemi partnere, 79 �alkotótársa, Schiattner Edit legendás, hatalmas lángolásokkal és nem kis megpró­ báltatásokkal teli szerelmét a kettőjük 1953 és 1961 közötti levelezése alapján örökíti meg Baranyai Ferenc válogatásában, elő- és utószavával. A levelek, levéltöredékek elsősorban az általános tanulságok, gondolati értékek, érzelmi motivációk miatt érdemesek a figyelemre, de - tekintve, hogy Edit is salgótarjániból lett fővárosivá több vonatkozásban orientációs forrásnak is tekinthetők. Gerelyes Endre nevével 1987 februárjától forrott össze Salgótarján zagyvapálfalvai városrészében a korábbi ifjúsági művelődési ház: ekkor nevezték el bensőséges hangulatú, szép ünnepség keretében az intézményt róla, aki innen néhány száz méternyire, az úgynevezett „vasúti nagyházban" gyerekeskedett. A Nógrád másna­ pi címlapcikke szerint az avatóbeszédet Kojnok Nándor mondta. A névadással egyidőben leplezték le Melocco Miklós Gerelyes-portréját is. Ezzel kapcsolatban a következőképpen vélekedett Kojnok Nándor: „meggyőződéssel mondhatom, szo­ bornak lenni nem akarhatott, jól tudva, az nem emberi, hanem más világ már, csak emlék tárgya csupán. Ugyanakkor jelképes, hogy Gerelyes szobrát e ház falaiba építették, hiszen mindenkinek a Déva várát építők legendás-balladás erőfeszítéseit, illetve a munkát, az alkotást maradandóvá lényegítő és éppen áldozatával örökéle­ tűvé vált Kőműves Kelement juttatja eszébe."25 Az emlékműsorban - amelyet Sza­ bó Emőné szerkesztett - Baranyi Ferenc, Csernák János színművész, Kovács P. József és Merényi Judit előadóművész működött közre. A közönség soraiban ott voltak jó néhányan Gerelyes Endre pálfalvai barátai, ismerősei közül is, s részt vett az ünnepségen az író özvegye és leánya, a „kis" Edit is. A névadási gesztust követően úgymond kultikus szempontból ismét eléggé „üres" évek következtek, nem teljesen függetlenül a rendszerváltástól sem. Szollágh Zsolt 1990 októberében, a Polgár című helyi lapban meglehetősen kritikusan fogalmazott az 1985/86-os emlékkönyvről és ellentmondásos véleményt formált meg magáról az íróról is: „az emlékkönyv nem ismertette meg az olvasóval Gere­ lyes Endrét. Forgácsok közt csoszog, aki innen kívánná elhelyezni őt kora prózájá­ ban [...] Gerelyes »író lehetett volna, ha túléli azt a kort, amelyben az egyenmaszk vigyora, fintora erény. Író, ha egy évtizeddel később születik, de az áldozatok titka az, hogy korábban születnek koruknál.« Csak ez maradt ki a nála bőven lazábbak visszaemlékezéseiből. Ez az egyetlen."26 Más igénnyel és megközelítéssel fogalmazta terjedelmes tanulmányát Bozó Gyu­ la a Palócföld 1991/2-es számának Személyes történelem című rovatában. (Sajnálatos, hogy a 2000-es Új magyar irodalmi lexikon Bíró Gyulaként jegyzi a szerzőt.) A helytörténész tanárember, az író iskolatársa a tarjáni Madách gimnáziumban, majd az Eötvös egyetemen, emlékeinek számba vételével sokat tett az árnyaltabb Gerelyeskép megformálásáért. Értelemszerűen empatikusnak bizonyult közös élményeik felidézésében, de ő sem hallgatta el, hogy „Gerelyesnek minden megjelent írása komoly vitákat váltott ki annak idején [...] többen támadták, súlyosan elmarasztal­ ták, nem tekintették »igazi« írónak, Hemingway-epigont, »húnyó csillagot«, divatot láttak csak benne. Nehéznek tartották stílusát, jelrendszerét, képalkotásait, monda­ nivalóját sem megérteni, sem érzékelni nem akarták. Nem »vették« üzenetét, és az átlagolvasó szintjét kérték rajta számon." Ugyanakkor „mások a magyar próza valóságos megújítójának tartották, olyan ritka tehetségnek, akinek gyümölcsöző munkássága majd csak ezek után fog igazából kibontakozni, s csak a későbbi időszak 80 �hozza meg számára az igazi elismerést [...] Vajon hol az igazság? Ki dönthet ebben teljes biztonsággal?"27 Apró, de nem lényegtelen epizód, hogy az akkor Új Nógrádnak nevezett megyei napilap 1992 januárjában Salgótarján várossá válásának 70. évfordulója alkalmából közzétett egész oldalas összeállításában egy cikk Gerelyes Endre szellemi hagyatékát is megidézi, sőt, közöl egy részletet egy, a hatvanas évek végén már lanyhuló bányászkodás megszűnésének jeleit, várható következményeit elemző írásából is, felvállalva és sugallva az író szerepét Salgótarján hét évtizedes városi múltjában.28 A Könyvtári Levelezó/lapok hasábjain 1994 tavaszán Bódi Györgyné salgótarjáni könyvtáros tollából jelent meg cikk, amely rögzítette a Budapesten, a Petőfi Iro­ dalmi Múzeumban rendezett Gerelyes-emlékünnepségen történteket. A megjelen­ teket Havas Judit köszöntötte és Szakonyi Károly író mondta el Gerelyessel kapcso­ latos gondolatait.29 1995-ben a születés 60. évfordulója Nógrádban - nem tudni miért? - nem nagyon mozgatta meg az irodalmi, művészeti közéletet. Augusztus 15-e - a születésnap környékén nem jelent meg cikk a megyei lapban, s a Palócföld aktuális évfolyama sem foglalkozott Gerelyessel. Napvilágot látott viszont méltatás a Népszabadságban, éppen a születésnapon, Varga Lajos Márton tollából. A szerző szerint utoljára talán Móricz Zsigmondnak sikerült a Hét krajcárral az, ami Gerelyesnek a Kilenc perccel: egyetlen novellával országos hírre szert tenni s azonnal legendásodni. Ugyanakkor „úgy ment el 38 éves korában, hogy adósa maradt a tehetségének. Nem egyedül az akkortájt indulók közül, akik nem vették észre a csapdákat, vagy ha látták is, hiába látták. Belehaltak, elhallgattak. Gerelyes Endrére emlékezve őket se felejtsük. Mert nemcsak rajtuk múlt, hogy ide jutottak"30. A megyei napilapban szeptemberben Onagy Zoltán egy sajátos műfajú és stílusú írásban idézte meg a hatvan éve született, huszonkét éve halott írót, egy olyan virtuális szituációban, amikor az égi világból visszalátogathatott a földre s tudakolódzott jövője iránt: Megmaradok, öcsém, megmaradok? - odahajol. - Nem tudom - mondom neki. És tényleg nem tudom, lesz-e maradása ebben az országban az etikai kérdéseknek. Mekkora tér marad, ha már ma sincs, a morál számára. És ha a gyermekek vacsorájáról van szó, felmerül­ het-e a moralitás, mint alaptétel. Gerelyes belelát a fejembe. Rám formed: - Na! Mondd ki! - Ha így maradnak a dolgok, nem maradsz meg. Szükségtelen flanc, fölös dísz a jellem, az etika, a tisztaság és a többi ügyed. A világ sokat változott, bátya"31. S ha a 60. évforduló csendesnek volt mondható, annál jelentősebbnek bizonyult 2000-ben Gerelyes Endre születésének 65. évfordulója. A Zagyvapálfalváért Baráti Kör ugyanis megszervezte, hogy a Batsányi u. 32. sz. alatti vasutasház - ahol Gerelyes gyermek- és ifjúkorának egy részét töltötte - falára 2000. augusztus 15-én emléktábla kerüljön. A Nógrád Megyei Hírlap augusztus 12-i számában közölt az eseményről úgy­ nevezett „beharangozót", majd pontban a születésnapon, augusztus 15-én A teljesebb Gerelyes-portréért címmel Bozó Gyula fejtette ki gondolatait. A lap augusztus 16-i tudósításának élére az Isten hozott, Lancelot! cím került. Az emléktáblával „ugyanis ismét tett egy lépést a fiatalon elhunyt kitűnő író, hogy hazataláljon" - szögezte le az újságcikk. Az ünnepség résztvevőit a baráti kör nevében Ercsényi Ferenc elnök kö­ szöntötte, majd sorrendben Horváth István történész, Czinke Ferenc grafikusművész, Szabó Zoltán, a helyi Arany János iskola igazgatóhelyettese, a baráti kör alelnöke és Kovács Anna, a Nógrádi Történeti Múzeum irodalomtörténésze mondott beszédet. 81 �A Nógrád Megyei Hírlap Szent István-napi ünnepi számában visszatért a Gerelyes-évfordulóra és egy teljes oldalt szentelt emlékének. Az összeállítás szemezge­ tett korábbi - a fentiekben már említett - Gerelyesről és Gerelyestől megjelent írá­ sokból és szerkesztett változatban közölte Horváth István valamint Czinke Ferenc emléktábla-avató beszédét. Horváth István azt hangsúlyozta, hogy „a táblaavatás kultúrtörténetileg is mérföldkő. Gerelyes Endre életműve lehetőséget ad arra, hogy a mólóban lévő évszázad '60-as éveinek folyamataira, eseményeire emlékezzünk [-..J A feladatok elvégzéséhez erőt meríthetünk Gerelyes Endre munkásságából, kortársai törekvéseiből."32 Ugyancsak a 65. születésnap apropóján, 2000. szeptember 20-án nevezték el a Balassi Bálint Megyei Könyvtárban 1999 februárjában szerveződött irodalmi kávé­ házat Gerelyes Endréről az író özvegyének és leányának részvételével. Segítségük­ kel egy fotókiállítás is kapcsolódott a programhoz. Mint a Nógrád Megyei Hírlap tudósítása megörökíti, az ünnepség keretében a könyvtár főbejáratánál felavattatott a Bagi András szobrász által készített emlékfal is, amelyre néhány Baranyi-verssor és Kojnok Nándor odaillő, figyelmező gondolatsora került: „[...] Nem kisajátítani akarjuk - ez lenne legméltatlanabb hozzá - , hanem hogy valóságos, végleges ott­ honra találjon itt, s mindig érdeklődő és értő, közös és közösségi figyelem segítse maradandóan élővé válni emlékét, hagyatékát." Az avatás utáni ankéton - amelyet Pál József, a Palócföld főszerkesztője vezetett - kifejtette véleményét Baranyi Ferenc, Herold László nyugalmazott gimnáziumigazgató, Gerelyes egykori tanára, Kovács Anna, Ercsényi Ferenc és felszólalt Gerelyes Endréné is. Az özvegy fontosnak tar­ totta kihangsúlyozni, hogy a Kilenc perc „berobbanásában sem misztikum, sem politika nem játszott szerepet [...J", Gerelyes minden kérdést kizárólag erkölcsi alapon közelített meg.33 (Sajnos e rendezvény keretében felavatott emlékfal már nincs a helyén, 2010 tavaszán - kényszerű átrendezés révén - Gerelyes - Orosz István által 1985-ben festett - képe is máshová, kevéssé észrevehető helyre került, az író nevét viselő kávéház pedig már jó ideje, 2003 elején beszüntette tevékenységét.) Újabb, emlékbeszéddel, kulturális műsorral keretezett koszorúzási ünnepséget tartottak viszont az író 70. születésnapja tiszteletére a pálfalvai emléktáblánál 2005. augusztus 15-én, majd a tanév beköszöntével az Arany János Általános Iskola tanu­ lói is megemlékeztek az íróról. Salgótarján Völgyvárosi Híradó című kiadványa is foglalkozott az íróval. Ezután egy nagyobb szabású irodalmi emlékest következett 2005. november 24-én, a Palóc Parnasszus című salgótarjáni pódiumújság szervezé­ sében. A fentebb emlegetett közművelődési intézményt, a Gerelyes Endre IfjúságiMűvelődési Házat egy évtizede beolvasztották az Arany János Általános Iskolába, és azóta főként oktatási célokat szolgál. A pódiumújság szerkesztősége mégsem tudta, mégsem akarta máshová szervezni, mint oda, Pálfalvára, az egykori „Gerelyesbe" a T. Pataki László által rendezett Lancelot nélkül Lancelottal című programját. A díszvendég Baranyi Ferenc volt, aki ezúttal is elmondta, hogy miért hiányzik nagyon Gerelyes: „őszintesége, megalkuvást még apróságokban sem ismerő maga­ tartása, humanista életszemlélete egész biztos segítene, fogódzót jelentene az eliga­ zodásban jelen korunk bonyolult viszonyrendszerében is. Határozottsága, kiállása persze sokak számára okozna »nemszeretem perceket« is."34 Szintén a 70. születés­ nap hívta életre a Palócföld 2005-ös jubileumi összeállítását, amelyet a főszerkesztő Praznovszky Mihály a következőképpen „vezetett be": „Gerelyes Endrére kell 82 �emlékeznünk. Keli? Kicsit kényszerítő kijelentés ez, de talán igaz is. Hiszen olyan gyors az olvasó irodalmi emlékezetvesztése, hogy olykor határozottan kell megszó­ lalni: élt közöttünk egy nógrádi prózaíró, aki most lenne hetvenéves. És mindörökre fiatal marad, hiszen harmincnyolc éves korában halt meg. Így aztán soha nem tudjuk meg, mire készült még, mit várhattunk-kaphattunk volna tóle. Marad az irodalomtörténeti értékelés, amely eddig is igazolta, hogy nem felejtődik el a 20. század végi magyar irodalmi kánonból. Hogy hol véglegesítődik a helye, az már a jövő kérdése."5 Magában az emlékező fejezetben egyébként Ördögh Szilveszter, Szakonyi Károly, Konczek József írásai láttak napvilágot, és Praznovszky Mihályé, aki 1995-ben ve­ tette papírra e helyütt közzétett írását. Bár személyesen soha nem találkozott Gerelyes­ sel, mégis közelinek érzi magához: „ismertem Gerelyes Endrét, mert abban a tájban éltem, amely körülvette, s amelynek tájélményén túl meghatározó volt mindket­ tőnk személyiségére az az irodalmi kapcsolatrendszer is, amelyet ez a táj őrzött. De a táj, a maga romantikus jelenségeivel, a gyermek- és ifjúkor minden feszültsége ellenére magába fogadta Gerelyes Endrét. Ha Zagyvapálfalván cimboráival felka­ paszkodott a Dió-hegyre, megérintette az időnek és térnek ez a végtelen ölelkezése, harmóniája [...]"36 Az emlékező blokk zárásaként Gerelyes is megszólalt, méghozzá néhány Editnek írott levél formájában, amelyet a főszerkesztő a már említett Tavaszi futás című kis kötetből válogatott. Minden sorából sütött a ragaszkodás szerelméhez: „én akárhogy adtam a bankot, akárhány lányt öleltem és akárhányszor táncoltam festett kis ringyókkal, mindig Érted jajgattam, és otthon az ágyban miattad harapdáltam a párnát, simogattam a sötétséget. Tőled kértem bocsánatot minden szenynyes csókért, és üvöltöttem Érted! De soha, egy percre sem tagadtalak meg [...l"37 Gerelyes Endréné 2000. október 10-én kelt (jelen dolgozat szerzőjének címzett) magánlevelében alapvető elégedettségét fejezte ki a salgótarjáni történésekkel kapcso­ latosan, hozzátéve a következőket: „érzem, hogy sokan szeretnének tisztább, erkölcsö­ sebb légkörben, közegben élni, és ezt még ma is megtalálni vélik Bandiban [...) Csak egy kicsit vissza kellene csempészni a tisztességes életformát és a jó irodalmat [...] Új könyvben nem is reménykedem, bár talán egy vékony novelláskötet a rövid, de iz­ galmas novellákból (Káin, Al Bohake n stb.) összejöhet még." Az özvegy néhány javas­ latot is tett Gerelyes életművének további népszerűsítésére. Felvetette például több középiskolai pályázat ötletét: az egyik Gerelyes jellemrajzát vizsgálná valamelyik műve alapján, a másik címe az lehetne, hogy Győztes vagy vesztes volt-e Lancelot? Gerelyes Endréné érdemesnek tartotta egy, a férje nevével fémjelzett, de a pályázó saját élmé­ nyén alapuló sportnovella-pályázat kiírását is. Ugyancsak javasolta továbbá egy est megszervezését, amelyiknek Gerelyesen kívül Baranyi Ferenc lehetne a főszereplője. Felettébb elszomorító az is, hogy a lángőrzők közül többen - Gerelyes Endrénén kívül mások mellett Simonffy András, Arkus József, Kojnok Nándor, Czinke Fe­ renc, Horváth István - Kharón ladikján eveznek már, együtt Gerelyessel. Ez még nagyobb felelősséget ruház az itt maradottakra, akik nem adhatják, nem adják fel küldetésüket. Már csak azért sem, mert akarva-akaratlanul homályosul az emléke­ zet, s Nógrádon kívül alig kísérik nyomon Gerelyes munkásságát, alig éltetik örök­ ségét. Mint már többször is említést nyert, a Tekintet című lap 2000-ben, a 65. szüle­ tésnapon még közölt egy terjedelmes - vitatható és vitatandó - írást Onagy Zoltán tollából, de 2005-ben a kerekebb évfordulón - tudomásunk szerint - már ilyképpen se nagyon gondolt rá senki, pedig lassan immár irodalomtörténeti távlatokba (is) 83 �kerül életpályája és mint a hatvanas években indult írógeneráció - Simonffy And­ rással szólva - „legtehetségesebb" tagjának, Gerelyesnek is szüksége van az akkori körülményeket, a bekövetkezett változásokat és a mai ismereteket egyaránt figye­ lembe vevő körültekintő, alapos, a nézetek ütközését is feltételező tisztességes szándékú elemzésre, az objektív minősítésre. Fehér hollónak számít az az est, amelyet e célból a Litera és a Nyitott Műhely az Előhívás-sorozatban, a közelmúltban - 2010. márdus 17-én - szervezett. A beszélge­ tés során Bán Zoltán András, Jánossy Lajos, Németh Gábor és Reményi József Ta­ más fejtette ki véleményét a Szépirodalmi Könyvkiadónál 1985-ben, azaz huszonöt évvel ezelőtt megjelent Kilenc perc cím ű kötetről, amely tartalmazza Gerelyes írói pályájának legjobb műveit, köztük az Isten veled, Lancelot! címmel elhíresült kisre­ gényt is. Bár a vitázók eltérő nézőpontokból, élményvilágból közelítették az író munkásságának jellemzőit, így például szociografikus érzékenységét, a művei kiváltotta visszhangokat, abban egyetérteni látszottak, hogy képtelen helyzet volt, amihez képest Gerelyes korában irodalmat kellett csinálni. Éppen ezért komoly elismerésként értelmezhetők Németh Gábor szavai, amelyek szerint „ez az ember valóságos volt" s fájdalmas nem tudni, miként alakult volna prózája.36 Éppen azért, mert az Előhívás a ritka esetek közé tartozik, Nógrádra vár a „fel­ adat", hogy ne hagyja egyik innen „katapultált" íróját feledésbe merülni. Ez ügyben kedvező jelként értelmezhető, hogy a Zagyvapálfalváért Baráti Kör szervezésében évente augusztus 15-éhez, Gerelyes születésnapjához közeli napon megemlékezést tartanak a Batsányi utca 32. szám alatti háznál. Elhangzik egy beszéd, ilyen-olyan műsorszám, és megkoszorúzzák a 2000-ben elhelyezett, felavatott emléktáblát. Az ünnepséget a helyi Pálfalvai Újság általában beharangozza és vissza-visszatér a történtekre is. Ezt teszi a megyei napilap is. Az úgynevezett civil szféra aktivizáló­ dása biztató jelenség a „van is, meg nincs is" Gerelyes-kultusz jövője szempontjá­ ból. Időnként fel-felbukkan tehát, emlékezésre kényszerít „Gerelyes-Lancelot", aztán megint eltűnik a szem elől az életmű, s megtorpan, megbicsaklik az igazán még meg sem erősödött kultusz maga is. Az ügy jó szándékú pártfogóival valami olyasmi történik, mint egykoron a magas Déva vára építőivel... Vajon Gerelyes mit szólna ahhoz, tetszene-e neki, ami itt, az ő nevéhez kapcso­ lódóan történik? Emlékének tudatos, bizonyos elemeiben kultikus jegyeket mutató őrzése ellen elvből határozottan tiltakozna, de az bizonyára jólesne neki, hogy (még!) nem felejtették el. Osztaná Mikszáth Kálmán véleményét, amely szerint „az anya, a szülőföld egy nyájas mosolya többet ér egy világ hódolatánál." Jegyzetek 1 O nagy Zoltán: A szorító alatt. Tekintet, 2000/4-5., 26. 2 J uhász Mária: A küzdő ember elmagányosodása. In: B aranyi Ferenc - K ojnok Nándor Laczkó Pál (szerk.): Lancelot nélkül - Emlékkönyv Gerelyes Endréről. Salgótarján: Nóg­ rád Megyei Tanács, 1986., 22. 3 Gerelyes Endre válasza a Min dolgoznak a magyar írók? körkérdésre. Új Írás, 1972/12., 124. 4 ÖRDÖGH Szilveszter. Olvasás közben - Rekviem Gerelyes Endréért. Napjaink, 1973/11., 10. 5 Kojnok Nándor. Gerelyes Endre (1935-1973). Palócföld, 1973/2., 17. 6 S imonffy András: így hinni. In: G erelyes Endre: Kilenc perc. Bp.: Szépirodalmi Kiadó, 1985. 7-8. 84 �7 Kojnok Nándor (szerk.): Gerelyes Endre (1935-1973) bibliográfia. Salgótarján: Balassi Bálint Megyei Könyvtár, 1981. 8 J uhász Sarolta: Előszó Gerelyes Endre Tizenhárom stáció című írásához. Palócföld, 1981 /6., 14. 9 Farkas Endre: Gerelyes Endréről. Palócföld, 1982/1., 20. 10 Gerelyes Endre irodalmi pályázat. Palócföld, 1982/2. 11 Baranyi Ferenc: Emlékezés Gerelyes Endrére. Magyar Nemzet, 1985. augusztus 16., 7. 12 P intér Tamás: Fényes menetek Gerelyessel. Élet és Irodalom, 1985. augusztus 9., 14. 13 PÁNDI Pál: Szabadság és törvény. Gerelyes Endréről. Népszabadság, 1985. szeptember 7., 13. 14 M oldvay Győző: Szerette az igazságot. Hevesi Szemle, 1985/6., 25. 15 Baranyi Ferenc: Valamiért, ami nincs sehol. Palócföld, 1985/4., 2. 16 M elocco Miklós: Gerelyes emlékére. Uo., 6. 17 T hiery Árpád: A Gerelyes Endre novellapályázat értékelése. Uo., 30. 18 S ulyok László: Gerelyes-emlékkiállítás az irodalmi múzeumban. Nógrád, 1985. szeptember 21., 4. 19 20 21 22 23 Gerelyes Endrére emlékeztek. Nógrád, 1985. november 23., 12. Erki Edit: Gerelyes Endre és a hatvanas évek irodalma. In: Lancelot nélkül. 1986., 41. V eszprémi Miklós: Egy mondat metamorfózisa. Uo., 199. SZAKONYI Károly: Ringben. Uo., 202. C songrády Béla: A szülőföld képe Gerelyes Endre műveiben. Uo., 95. 24 O nagy Zoltán: im., 38. 25 Névadó ünnepség a déli városrészben. Nógrád, 1987. február 24., 1. 26 S zolláGH Zsolt: Salgótarjáni antik szobor. Polgár, 1990. október 4., 25-26. 27 Bozó Gyula: Epizódok Gerelyes Endre életéből. Palócföld, 1991 /2., 205. 28 Csongrády Béla: Egy „fogadott" prókátor öröksége, illetve G erelyes Endre: „Kenyeretlen Tarján?". Új Nógrád, 1992. január 27.4. 29 BÓDI Györgyné: Emlékezés Gerelyes Endrére. Könyvtári Levelező/lapok, 1994/5., 27. 30 V arga Lajos Márton: Nemcsak rajtuk múlott. Hatvanéves volna Gerelyes Endre. Népsza­ badság, 1995. augusztus 15., 15. 31 Onagy Zoltán: Nap 2. - Gerelyessel évforduló után. Nógrád Megyei Hírlap, 1995.09.23., 6. 32 Horváth István: Mának szóló szavak az író emléke előtt. Nógrád Megyei Hírlap, 2000. augusztus 19., 11. 33 „Semmiféle játszmának nem volt eszköze". Nógrád Megyei Hírlap, 2000. szeptember 23., 5. 34 CSONGRÁDY Béla: Kilenc gongütés Gerelyes Endre tiszteletére. Nógrád Megyei Hírek, 2005. december 3., 4. 35 Praznovszky Mihály: Használati utasítás. Palócföld, 2005/4. 36 Praznovszky Mihály: Az író és a táj. Uo., 514. 37 G erelyes Endre: Levelek Editnek. Uo., 520. 38 T amás Zsuzsa: Isten hozott, Lancelot! Gerelyes Endre: Kilenc perc az Előhívásban. Litera, 2010. március 20. = http://www.litera.hu/hirek/isten-hozott-lancelot. 85 �T a l á l k o z á s i p o n t o k H a n dó P éter A táj vándora Beszélgetés Gelencsér János festőművésszel Salgótarján vásártéri sakktáblája mellett találkoztam az idén 50. életévét betöltő Gelencsér János festőművész-népzenésszel, hogy onnan a közeli műterme csendes félhomályába vonul­ junk, néhány „képkockát " lepergessünk abból a világból, amelyben él és alkot. - Onnan kellene elindulnunk, hogy nem a nógrádi tájegység szülötte vagy. Pécsett láttad meg a napvilágot. - Pécsett születtem, de onnan harminc kilométerre, Mecseknádasdon, egy igazi sváb faluban nőttem fel. Ott még a mai napig is jelentős számban svábok élnek, és ápolják a hagyományaikat, a kultúrájukat. A második világháborút követően na­ gyon sok embert kitelepítettek. Húszkilós csomaggal kellett elmenniük. Közülük sokan visszaszöktek és a saját házukat visszavásárolták. - Érintette ez a családod is? - Nem, mert az én apukám szülei kilencen voltak testvérek. Zalában nőttek fel, szegény magyar családban. Kitelepített svábok helyére költöztek, s emiatt sokáig nehezen fogadta be őket a falu. Ebből következően az apámban mindig volt egy megfelelési kényszer. Az anyukám viszont ott élt. Vagyis van bennem sváb vér. - A családodban volt zenész vagy festő? - A rokonságban akadt olyan, aki rajzolgatott, vagy festett. Azonban senki sem jutott el addig, hogy azt mondja, na, most én ezzel foglalkozom és föláldozok mindent - A képzőművészet vagy a zene vonzott előbb? - A rajzolás. Gyerekkoromtól. Mikor megdicsért valaki, az lelkesített. Később jöttek a rajzszakkörök Pécsett. Lantos Ferencnél nagy örömmel, igyekezettel és jó szándé­ kokkal. És Halász Károlynál. A Pécsi Műhely emblematikus személyiségei ők. - Leginkább melyik irányzathoz tartozónak tekinted magad? - Nyilvánvalóan hatottak rám a legkülönfélébb irányzatok, de nem szeretném a munkáim bárhová is besorolni. Azt gondolom, hogy a képcsinálás, a festészet vagy a rajz, az egy olyan eszköz, amellyel az embert fogalmazod meg. Az érzelmét, a tapasztalását Az ember emlékezik. Nyilván az ősein keresztül is, hiszen tőlük nem csak a sejtjeit kapja, a lelkületét is, amit hordoz, kiegészít a tapasztalatával. Ez előhív­ ható, mint egy fénykép, hogyha az ember erre készteti magát. - Egyfelől fontos az ős, másfelől fontos az, aki tanít, akitől a szakma ismeretét, szeretetét kapod. Lantos Ferenc és Halász Károly mit adtak neked? Képi látásmódot? - Rendszerben tudtak gondolkodni és ezt kitűnően fogalmazták meg, adták elő. - Általuk te is rendszerben gondolkozol? - Nem. Sokkal több mindent bízok a véletlenekre. Szeretem azt, ha nem tudom előre, hogy mi lesz a képből. Van egy váz, ami mentén elindulok, de menet közben 86 �ez rengeteget alakul. Nem tudom a végét. Addig csinálom, amíg azonossá válik azzal a belső képpel, amit én fontosnak, kerek egésznek tartok. Közben a legkülön­ bözőbb hatások - a szín, a forma, a kép meséje - érnek. Elvisznek más irányba. - A képeiddel mesélni akarsz? - A kép meséje fontos. A lelkünkben a képek egészen furcsa kavargása zajlik. A festmény utalás arra a helyzetre vagy arra az állapotra, amit megtapasztaltam. Ezt a tapasztalást igyekszem képpé tenni. - A korábbi festményeiden az egyes térbeli formák markánsabban elkülönültek, több színnel dolgoztál, most viszont sokkal homogénebb felületet festesz. Másfelől többé-kevésbé ugyanazt viszed tovább. Erre az útra a mestereid tereltek vagy tőlükfüggetlenül leltél rá? - Régebben - amit a tevékenységem kamaszkorának tekintek - tubusszíneket használtam, pár éve azonban lazúrozom a színeket. Volt olyan időszak, amikor a mesterek - úgy mond - keze nyomát hordozták magukon a képeim, de jó volt ebből kilépni. Az embernek egyedül kell maradni. Egyedül kell járnia az útját. Nyilván, ők adtak egy impulzust. Ez nagyon fontos volt, de az embernek meg kell találnia a saját hangját, a saját otthonát a művészetben. Hiszen ez ettől jó, ettől működik. - A tubusszínekkel szemben most a természet, a föld színeivel dolgozol. A zölddel, a bar­ nával, a sárgával... - Mert ez sokkal izgalmasabb. Olyan érzékeny felületeket lehet belőlük létre­ hozni, amilyeneket a tubusszínekből nem. A lazúrozással sok minden elfedhető. Ami megmarad, az hangsúlyosabbá válik. Lassúbb az érése a képnek. Készítése során sokkal jobban el lehet mélyedni, meditálni... Közben hangos irodalmat hall­ gatok. Ez is nagyon jó eszköz arra, hogy az ember ne foglalkozzon az ablakon kí­ vülről érkező zajokkal. Nem lehet felajzott idegekkel és állandó vibrálással képet csinálni. Ahhoz le kell higgadni. - Esetedben a festés meditációs gyakorlat is? - Mindenképpen az. Csak az ember sokszor nem érzi ezt. A lelkünk egészen gazdag világ, egy hatalmas táj, amiben lehet utazni befelé. Az elmélyedés lehetőség arra a bizonyos filmelőhívásra, ami benne van az emberben. Például az öregapám csak annyit elmesélt, hogy járt a háborúban, részt vett a harcokban. Mert sok ször­ nyűséget látott, nem szeretett róla beszélni. Én nem voltam ott, de - egészen biztos - valahogy ez is bennem van. És épp így az, amit a régebbi ősök láttak vagy tapasz­ taltak. Ha ezt összeadod, akkor ez már lelkiségben isteni. - A „tubusszínes korszakodban" a keretet elkészültét követően kapta meg a kép, most vi­ szont szinte mindegyik képednél festesz a képen belül is egy keretet, vagy a keret faanyagát is belefested a képbe. - Ez attól van, hogy pár évvel ezelőtt találtam egy faragott, 1910-es készítésű kelengyés ládát. Hihetetlenül gazdag a motívumkincse. Az idő vasfoga megrágta ugyan, de van egyfajta szépsége. Megtetszettek a faragásai, az építkezése, a rend­ szere, a szimbólumai. Arra gondoltam, ha ezt a képbe valamilyen módon át tudom ültetni, akkor ez ad egy izgalmas lezárást a képnek. Ez az egész tevékenység egy lehetőség arra, hogy keress és megtalálj magadból valamit. - A ládán megjelenő szimbólumok jelentéssel bírnak. Ezekből a jelentésekből össze lehet rakni egy történetet. Te is szimbólumokkal dolgozol? - Igen. A csillagok, a Hold, a Nap, a fa, az épület, akkor ez a lent és fönt, melynek révén megfordulhat a táj... Van ebben egyfajta meseszerűség is. A mese mindig 87 �nagyon izgalmas, mert valahol örök, mert az ember történetét a legszemléleteseb­ ben mondja el. Ugyanakkor hordoz magában valamiről valamilyen példázatot. - Akkor te mesélsz, el akarsz mondani egy történetet? - Mesélek. De valami olyanról, amit én is csak sejtek. És pont ebben van a dolog izgalmassága. Utazik az ember ezeken a tájakon, önmagába befelé. Lencseként működik, önmaga számára is megmutat valamit. Felszínre hoz. Viszont nem tu­ dok elszámolni ezekkel a motívumokkal. Számomra nem konkrét jelentéssel bírók. A teremtésnek valami furcsa üzenete van. - Az eget alkotó elemek egyfajta állandóságot tükröznek. Ehhez képest a környezeti ele­ mek - a fa vagy az épület - változóak. Jelentésük is? - Az épület hajlék, amibe behúzódsz. Falai között töltőd az életed nagy részét. Ugyanakkor bezártság is. Ki akarsz onnan szabadulni. És mi fogad odakint? Fogad a táj, amit választottál magadnak lakhelyül. Napi szinten újra és újra bejárod azt a kis területet, amit kijelöltél magadnak, és utána megint visszamész a házba. Az ember ezeket az utakat járja, holott ezen túl is van horizont. Vagyis a horizontodon túl is vannak dolgok, mégsem tudsz kilépni a rendszeredből. Ezt a rendszert döb­ benetesen izgalmas kívülről látni. - Kívülről próbálod megfesteni ezt a rendszert? Mégiscsak rendszert festesz? - A saját lelkületem rendszerét. De ha megfigyelted, ezeken a tájakon a figurák mindig úton vannak, mindig elég nagy lépésekkel keresnek valamit. Ez a kereső én magam vagyok. - És mit keresel? - Saját magamat. A választ arra, mért vagyok az, aki vagyok, hogyan tudok kap­ csolatot teremteni valami felsőbbel, hogyan tudok ráhangolódni arra a valamire, ami nagyon örök és nagyon régi. Erre való eszköz - szerintem - a festészet. Nekem az kell, hogy olyan legyen a kép, mint valami sűrítmény, olyan, amiből lehet táp­ lálkozni, impulzust, energiát kapni. Hogy ezt észre vedd, ahhoz szem kell. Hamvas Béla írt az úgynevezett meditációs objektumokról, amihez a kultúrember vissza tud térni, mint forráshoz. - Ebből levonhatom azt a következtetést, hogy meditációs objektumokat próbálsz festeni? - Végül is, igen. Sok kép van. Mindent dokumentálni akar az ember, de minden tárgyat nem lehet megtartani, nem lehet minden egyszerre fontos. Ezért izgalmas olyat csinálni, ami fontos lehet, amihez vissza lehet térni, olyat létrehozni, ami a képi nyelvén - a színek, a formák nyelvén - beszélni tud. - Viszonylag ugyanazokból az elemekből építed fe l a festményeidet. Ezek milyen funkcio­ nális szereppel bírnak? - A gyerek is mindig visszatér egy-egy motívumhoz. Örömmel tér vissza. Én is így vagyok vele. Érzésem szerint ezek működnek. Tudom használni őket, és öröm­ mel használom őket, ezért újra és újra megjelennek a képen, de konkretizálásukat nem merném megkockáztatni. Zsúfoltság és történés van rajta, a kép felülete meg érdes, hiszen foltozott régi zsákokra dolgozom. Azt szeretném, ha az, amit csiná­ lok, az valahol a lelket megérintse. Súgjon, sugalmazzon. De ne legyen közhelysze­ rű. Az ember a lélek tájain engedi ki- és felszabadulni a dolgokat. - Akkor lelki tájat festesz? Munkáidon a táj és a település viszonya jelenik meg elsősor­ ban. Az ember mindig csak epizódszereplőként - a nagy felülethez képest kis méretben - van jelen. Nem az embert akarod megfesteni, hanem a világot? 88 �- Az ember kis szereplő ebben a világban. Nem főszereplő. Nem a kép teljes egészét foglalja el... - Addig, amíg a festményeid túlnyomó többségénél a természeti és az épített táj, a külvi­ lág jelenik meg, grafikáidon mindig az ember. Miért van ez? - A grafika valahogy sokkal simábban működik, amikor embert rajzolok. Látok valakit, valakiket az utcán, ahogy egy helyzetben viselkedtek így vagy úgy, amint lelepleződik karakterterük. Tragikomikusak ezek a figurák. - Ezeket a lelepleződéseket próbálod a test torzításával megmutatni? - Igen, ezzel sok minden megfogalmazható. Az embernek bizonyos helyzetben sokkal nagyobb a feje a méregtől, mint amekkora. Hevesebben dobog a szíve. Úgy érzi, nem tud lépni. Olyan helyzetben van, amikor belülről látva megváltozik a testalkata a felgyülemlett indulat vagy az érzelmi hatások következményeként. Nálam ennek rögzítő eszköze a rajz, a festés. Tehát kell az impulzus, az élmény. Hosszú évek alatt az ember ráhangolódik erre. - Mikor sikerült rátalálnod a saját „nyelvedre"? - Úgy 2004-2005-ben. Előtte a keresés időszaka volt. Nem szívesen nézem a ko­ rábbi képeket. Zavarnak a mesterségbeli balfogások, az elfestések vagy elrajzolások... Akkoriban gyorsan dolgoztam. Nem szabad, erre jöttem rá az elmúlt öt-hat évben. Lassan, megfontoltan kell dolgozni. El kell távolodnom a képtől, hogy bizo­ nyos részleteket pontosabbá tehessek. Első lendületből az ember gyakran hiszi azt, sokat markolt. Aztán ahogy újra és újra szembesülsz a képpel, érzi, sok törlendő van benne, ami nem oda tartozik. De amikor megszületik, akkor nincs megállás. Ha megvan a főváz a színekben, a formában, utána lelassítok, mert a kidolgozás, a megfogalmazás így lesz igényesebb, mívesebb. 89 �A M I MARAD K a bd ebó L ó rá n t Egy örök-új értékrend valóságának visszakeresése Hárs Ernő: É leted n élkü l Nomen est omen: a 90 éves Hárs Ernő az Orpheusz Kiadó­ nál jelentette meg feleségét ünneplő és sirató verseit, ben­ ne legújabb költészetünk fi­ gyelemre méltó alkotását, a Rekviem szólóhangra című, húsz részes emlékező-elbeszélő köl­ teményét. És ha belegondolok a kötet témájának és a kiadó nevének kapcsolatára, egyben Rilke Orpheus Eurudiké Hermes cím ű versére is visszagondolok. Hiszen annak fordítás­ történetébe éppen Hárs Ernő szólt bele valaha, ó mutatta meg Szabó Lőrincnek Rab Zsuzsa magyar változatát, ezzel fel­ keltve A huszonhatodik év szonettjeit épp akkoriban záró költő érdeklődését a vers és csinos fordítója iránt. Szabó Lőrinc egyik legszebb, nem megrendelésre készített műfordítását kiváltva ezzel. Versalkotásával Hárs Ernő is belép a Rilke-formálta túlvilágra tekintés távla­ tába, versébe fogva a nyitóképben a létezést keresztező egyedi lét időbelisé­ gének filozófiát meghaladó, csak a poé­ tikával megragadható metafizikumát: Tudom, nem hozhat vissza téged Se könny, se sóhaj, se ima, Nincs többé emberlábbal járható út Közöttünk, se göröngyös, se sima. Ha vállalnám is az akármi hosszút, Mely a nemlétbe torkolhatta léted, Nem érném utol a növő időben A percet, amely elrabolt előlem. 90 A történések ideje és a létezés végtelen autentikussága olyan poétikai megoldással választja el a költőt témájától, amely éppen a poézis segítsé­ gével megteremthető újrakapcsolódás csalfa-hitető esélyét vezeti fel. Költő legyen a tal­ pán, aki ennek - a Rilke és Szabó Lőrinc hátrahagyta, és talán Heidegger megsejtette - kapcso­ lódásnak, teljességre vágyódásnak a kihívását elfogadja. Lehet a Költő Agyának ebbe a rejtekútjaiba behatolni? Orpheusz után Odüsszeusszal tartani hazaútra, de amely Ithakának már csak emlékét mutathatja fel, egy másfajta utazást vállalva: az eszmények időtlen­ ségébe belefagyva-rögzülve, az utazás dantei változatát felvállalva - az ideák rendjében megrögzítődni, a realitásra abból a távlatból visszatekintve. Be­ fagyva az ideák világába, mégis a való­ ság életteli emlékezetét éltetőn magába sűríteni. Dichter = sűrítő. Hárs Ernő költőként mégis festőt választ, útjára példázatteremtőt. Meggondoltató me­ részség a kötet fedlapján Böcklin 1880-as Toteninsel (A holtak szigeté) című festmé­ nyét felmutatni. A képpé fagyott Odüsszeusz-hajót. A halált emberi méltósággal fogadó poétikai kaland legmagasabb példája­ ként. A modem festészet legtalányo­ sabb, legrejtélyesebb darabjainak egyikét �Látomásával az angol preraffaelitákra és a mi Nakonxipánt idéző festőnk, Gulácsy Lajos műveire nyitva kilátást. Így együtt - napjaink legdivatosabb mesterei, a feltámadt szecesszió sejtel­ meinek és alakzatainak felidéződése okán nyújthatnak kezet gyászában a költőnek. Nem gyászát erősítvén, de az életrejtély poétikai átgondolására biz­ tatva. Nem segítve, inkább intve: meg­ oldhatatlan kalandra vállalkozol. De emberi méltóságod megkívánja, hogy e kihívással újra-meg újra, szavanként, soronként, strófánként, fejezetenként történeteitekben szembenézz. Nem múltat idézve, de a jelenidőt kitöltve. Az élet jelenidejét megteremtve. Hárs Ernő verseivel mindezekhez kapcso­ lódva, egy régi hagyományú verselés­ hez kötődik ugyan vissza, mégis, úgy érzem, telibe találta a korszerűséget. Idézzem a ciklus második versszakát, mely a költészetünk egyik legszebb versszaka számomra: Az öröklét végtelen tükrű tenger, csak egy-két korallzátonya lehet, hol megveti lábát a földi ember s leéli azt a kérész-életet, mely annak, ki rá belépőjegyet nyer, attól lesz szép, hogy visszahozhatatlan, s melyben kicsinyben éppoly öntudat van, Mint ami mozgat égitesteket. Bár benne a Gottfried Benn által kár­ hoztatott hasonlító szerkezet: „mint". Csakhogy ha figyelmesen olvasom: ez nem hasonlítás, hanem mellérendelés. Két különnemű dolog együtt érzékelé­ se. Egymás mellé rendelése. A Teremtés által megadott emberi méltóság legran­ gosabb tudatosítása. Hitvalló befogadá­ sa a modem kor fizikusai által óhajtva sejtett létezési formának. Mely túllép a mechanikus világkép Istent pótolni akaró rendezkedésén. Lehetséges, hogy ez a nagy-nagy, beláthatatlan világ­ mindenség csakis ezért a kicsiny sem­ miségért, amit úgy tudatosítunk, mint emberi történelem, minden csakis ezért lenne? Miért ne? Ha Isten így akarja! És ha egy költő így tudja láttatni. Pedig Hárs Ernő a sokszorosan kor­ szerűtlen költő álorcájában okozza a legkirívóbb meglepetéseket. Korszerűt­ len? Egyre meggyőzőbben hangsúlyo­ zom: látszólag! Emlékszem, Kisklára (azaz Gáborjáni Szabó Klára, Szabó Lőrinc leánya) mu­ tatta be nekem barátnőjének, Sándor Juditnak - minden idők egyik legjobb magyar operaénekesének - férjét. Költő, mondta, bár foglalkozását tekintve diplomata: ENSZ-tisztviselő. Én akkor a Napjaink versrovatát szerkesztettem. Válogattam versei között. A terézvárosi búcsút élénk színekkel megjelenítő versén akadt meg szemem. Akkor még Miskolcon éltem, mit sem érzékeltem arról, milyen áthallásokra adhat alkal­ mat egy terézvárosi őszi hangulatú pillanatkép. Színes, mozgalmas zsáner­ képként kezeltem: mintha Arany János leírásainak utánamondója lenne Lévay József szintjén. Csak most visszatekint­ ve látom: az októberi forradalom egyik legsikerültebb emlékversét közölhettem lapunkban. Aztán: nemzeti adósságtörlesztésnek tekintettem, amint a nyugdíjas diplo­ mata lefordítja egymás után Tasso A megszabadított Jeruzsálem és Camöes A lusiadák című eposzait. De hol van már az eposzok kora, jegyzem meg kézbe véve áldozatos fordításait. És egyszerre csak megjelenik körülöttem irodal­ munkban a poszt modernnel szövetke­ zett eposzvariációk armadája. Juhász Ferenc kései felszabadulásának reme­ kei: nem azok a hosszúversek, amiket ő maga époszoknak nevezett, hanem a valódi eposzi küzdelemmel teljes, vá­ lasztóakarattal terhes nagy kompozíciók, 91 �A halottak királya, a Halott feketerigó és A Fekete Saskirály. És az újabbak, Szabó Magda Creusais alcímű, prózában hul­ lámzó verses regényétől, A pillanattól, az emberi méltóságot kiharcoló „kifor­ dított" Aeneistől kezdve Térey Jánosnak az önmagát átváltoztató ember képét meggondoló Paulusáig é s Tandori De­ zső A feltételes megálló kötet verébtörté­ neteiben mára feltáruló, önmagát elve­ szítő és újrafeltaláló emberi normaren­ dig, valamint Pálfi Ágnes Szép volt, fiúk! című (még csak kéziratban olvasható) életmódfelmutató művéig az eposz, mint a megújuló magyar költészet rep­ rezentatív műfaja jelenik meg - talán legélőbb mai műformánkként. És most ebbe a sorba kapcsolódik be maga az eposzfordító saját költészetével, leg­ újabb költői remeklésével, a rekviembe épített életregényével. A hetvenes években a töredék-verset méltattam, mint az őszinteség reprezen­ tatív kényszerű megszólalási módoza­ tát. A lefokozottság bevállalásával szemben aztán hirtelen egyfajta újabb teljességre törekvés felé tekintett költő­ ink igénye. A sok oldalról megvizsgált, összerakható és a történelmi folyama­ tosságba visszakívánkozó élet hagyo­ mányfolytató alkotásmódja hívta segít­ ségül az eposzi jellegű formáltságot. Sokaknál a byroni-anyegini beszélgetős forma és az apollinairei-cendrarsi-kassáki eseményelbeszélő eszmélkedés evangéliumokra ütő jelentkezése - mely látensen a magyar irodalomban mindig is életben maradt - által is meggazda­ gítva. Imigyen a legváratlanabb helyről, a legkorszerűtlenebbként feltűnő for­ mák jelenhetnek meg legaktuálisabb beszédmód hordozóiként. Ráadásul Hárs Ernő rekviemje be­ szédmodorának kiválasztásával még az eposzon belül is a leghátrányosabb példa követésére vállalkozott. Nem­ 92 hogy feledi a hősi változatot, kerüli annak parafrázisát, de még a Byron-féle közönségével beszélgetős formát is kikerüli. Marx és Lukács György gú­ nyolódik Goethe remekén, a Hermann és Dorottyán, hogy kilátszik belőle a filisztercopf, - nyárspolgári idillnek minő­ sítve eszményítő verses elbeszélését. De hát mi minden inspirálhat egészen más végeredményt. Az effajta goethei ihle­ tés élteti az egész másként kifejlő Keller-féle Zöld Henriket (persze a má­ sodik változatát, és ha magyarul olvas­ sa valaki, nehogy az öreg Ignotus elke­ nő szövegét vegye kézbe, forduljon teljes bizalommal Jánosy István filozó­ fiailag is pontos, szórakoztató fordítá­ sához), és erről a nevelődésiként is feltűnő, ridegen idilli regényről árado­ zik Szabó Lőrinc a Tücsökzene készítése idején. Biedermeier idill, rideg derű és Tücsökzene!? Hárs Ernő rekviemjét kéz­ be véve is készen áll a számra: bieder­ meier idill? De hát A feltételes megálló létfontosságú közlendőjének megérté­ séhez is évtizedek kellettek nekem. És ha már így csokorba kötöttem a múltat a jelennel, kimondhatom, hogy Hárs Ernő rekviemje nemcsak stílustör­ téneti - hogy úgy mondjam: - szenzáci­ ót jelenthet. Sokkal inkább a közösségi eszmények újraéledésének ünnepi pil­ lanatát képviselheti. A költészetté vált polgárerény poétikai diadalát. (És ha így olvasom, visszatekintve még a Tücsök­ zenének is új távlatot adhat?) Az emberi kapcsolatok - a szerelem, a család, a barátság, az összetartozás érzésének - felújulását. A hivatás felmagasztosulását. Minden polgárinak tartható érték újraértékelését elvégzi ebben a sirató verssorozatában. Meg­ idézi egy sok évtizedes házasság idők viszontagságait kiálló próbáját. Felidézi a család (gyermek, unokák) beépülését a közös életbe. Megidézi a barátság, �árulás, csalódás, kitartó összetartozás példázatait. Mindazt, amit oly sokszor filisztercopfként gúnyoltak. Gúnyoltam volt magam is ifjúságomban. Bár én már akkor is sirattam a generációs egymásra épülés emberi méltóságot megtartó erejének akkori pusztulását. Weöres és Kodály Öregek című ijesztő látomására hivatkozva. Hárs Ernő utóbb elkészült versének hősnőjét magam is ennek a példázatos életmodellnek szellemében búcsúztat­ tam egy helyen, majdhogynem Hárs Ernő versének fogalmazásával. Leírtam maradandó emlékezetét: gyászolja a magyar állami Operaház, a zenepeda­ gógia, a magyar kulturális élet. Méltán, mert a legnagyobbak közé tartozott évtizedeken keresztül. Gyászolhatják olvasói is, mert kulturált cikkeket is írt, könyveket, emlékeit, eszményeit ő ma­ ga is megörökítette. Majd mindezt én is kiegészítettem, az embert akartam fel­ idézni, aki a magyar kultúra egyik ve­ zető személyiségeként is példás család­ anya volt, a keresztény szellemű család egyik példa életét rendezte el önmaga körül. És mindezeken túl képes volt időt szakítani, hogy Szabó Lőrincnek, a költőnek színésznő leányát egy életen keresztül barátságával egyensúlyban tartsa. Sőt Kisklára halála után édesany­ ját, a költő özvegyét, Nagyklárát is utolsó percéiig istápolta. Sándor Judit is elmondhatta, amit férje hangoztatott Dobos Marianne interjúkötetében: „Éle­ tem majd" minden pillanatában a Gondviselés különös kegyét érezhettem érvényesülni. A rossz is jóvá változott." Könnyű volt ezt a képet felrajzolni, hiszen megrajzolta emlékezésében férje még életében, az idézett interjúban. Mondatról-mondatra átérezhettem Sán­ dor Judit és Hárs Ernő egy életen át alakított és alkalmazott életeszményé­ nek minden mozzanatát. Így azután, ugyanazon igény mun­ kált nekrológírói elképzelésemben, mint ami férjének ezt követően készülő versében. Hiszen egy ország igényli ezeket az eszményeket újra. Ahhoz, hogy új életre támadhasson fel hazánk, ezeket az eszményeket vissza kell ve­ zetni az életbe. Fel kellett figyelnem nekem is mindazokra, akiknek életében ez az igény pusztító eszményű évtize­ deken át továbbélt, tetszhalálában is továbbmunkált. Erőt sugározhatott, példázatot alakított egy soha fel nem adott jövőkép számára. Hárs Ernő sem tesz mást most, mint hogy kilencven évesen költő módjára elkezdett emlékezni nemrég elhunyt feleségére, az együtt megélt évtizedek (majd évszázad!) eseményeire, közösen vállalt eszményeikre. Mondta és mond­ ta strófáit, beszélgetve halott hitvesével, és velünk, célzott olvasóival. Észre sem véve, hogy ezt a mezőt ma, most, itt megvalósíthatóként tervezik körénk. Lesz ebből valami? Bár lenne! A költő: saját múltjába nézve értékként álmodta előre, az utódok számára megélt életük tanúságát és tanulságait. Müyen kapcsolatformák fonódnak bele ebbe a költeménybe, a házaspár költő által visszaképzelt életet felidéző emlékezésébe? Példázatok. Szinte nem­ zetmentő bibliai és nemzetvesztő törté­ nelmi jellegű történetek. Mintha Cara­ vaggio Juditja elevenedne meg, amint a hősi magaelszánású leány arcát felidézi. Majd pedig ellenében mintha Jókai emberi sorsokkal felelőtlenül játszadozó kormányzó hatalma fonódna életükbe, Lodovico Gritti, az áruló barát szemé­ lyében. Hol jót, hol rosszat hozva rájuk. Mindenképp a bizonytalanságot jelké­ pezve. Hárs Ernő szavával: karmikus sorsot. Szembesítésül azokat a jellemképeket idézem csak, akiknek portréját magam 93 �is ismerni vélem. A nagy költő leányát ismertem, utolsó versmondó útjára is elkísértem Balassagyarmatra; a Madách Színházban pedig Tennessee Williams A tetovált rózsa című darabjának általa megformált boszorkányát, végső fellép­ tekor magam is borzadva csodáltam. De jellemképét csakis a költő elbeszélé­ séből ismerhettem meg. Dosztojevszkiji család - mondta szavakkal, jellemezve a leány helyzetét, és milyen maradandó portrét mutat fel a strófákban a család nyugalmába ékelődő jelenség leírásakor. Kisklára volt a szabály és a mérték, Élektra, ki apjáért bosszút áll, szeretett mindent, ami nagy, mi érték, s mi a rontó idővel szembeszáll. Szeretetében és gyűlöletében egyként nem ismert önmérsékletet, ezért lett halott már az életében, kit a világ magából kivetett. Nem bírta ki erős egyéniségét lassan már senki, mi is nehezen, szakmája, a színház is, noha élt még, már eltemette végérvényesen. Pedig ezer kincs volt útravalója, verset nem mondott senki nála szebben, ki tudja, mi lehetett volna, hogyha a jelleme nem oly rendíthetetlen. Most fenn van már az égi csarnokokban, és üdvözülten onnan integet, hogy mint itt lenn, a mennyei lapokban is közöltet majd tőlem verseket. És megidézi a gyémánt jellem ellen­ tétét, a gyémántot vágásra-pusztításra használó másikfajta embert. A folyon­ dárt. Egy-két strófa, és a barátság és árulás esetét oly igen huszadik századi módban tudja bemutatni István barátja sorsára célozva. Istvánt kevésbé egy tömbből faragták, vegyesen volt érc benne és salak, 94 jó angyala hiába vívta harcát, a démon többször erősebb maradt. Karmikus volt szerepe életünkben, mely tőle sok szép ösztönzést kapott, s ő lett számunkra végül is a hűtlen barátok közt a legalávalóbb. Mestere volt a kapcsolatszövésnek, Kisklárát s Boglárt ő adta nekünk, s ő közvetítette a bölcs igéket, miket Rudolf Steinertől ismerünk. Ám ô volt, ki a pokol kapujára engedte kifüggeszteni nevem, míg láthatatlan tintájába mártva tollát, halált fogalmazott nekem. Mégsincs szívemben miatta harag már, s azt kérem, néki te is megbocsáss, hisz egy felsőbb ítélethozatalnál egészen más már a megfontolás! Eszköz vagyunk mind az Isten kezében, ő tudja csupán, nekünk mi a jó; nem lett volna belőlem soha költő, ha egy barátunk nem lesz áruló. Az áruló barátnak a házaspár életét kísérő átkos-áldásos jelenlétét Hárs Ernő életrajzi elbeszéléséből ismerhet­ jük: elbeszélte azt már a maga történeti­ ségében Dobos Marianne Akkor is kará­ csony volt trilógiájában, a Karmikus kap­ csolatok című fejezetben. A harmadik baráti családot és Boglár vonzását csak a mostani versből ismer­ hetem. Itt olvasom: az embert segítő családok közötti kapcsolat a poklok feletti kéznyújtás értékes idilljét miként képes megvalósítani. Hárs Ernő rekviemje, bárha tanköl­ teménnyé is átlényegülhet, mégis megmarad egy alanyi költő személyes ügyének. Költői alkata: a megfigyelés remekléseit, a leírás pontos jeleneteit tudja felidézni. Jelenetekben gondolko­ zik, nem fogalmakban. Emlékezetének mechanizmusát ma­ gam is megismerhettem. Egész napos �Szabó Lőrinc-ünnepség volt Balassa­ gyarmaton. A Palóc ligetben avattuk Borsos Miklósnak - azóta a városra szégyent hozva ellopott - mellszobrát. 1977. március 30-án az országban első­ ként itt állították fel a költő emlékmű­ vét. A költő születésnapját megelőző napon. Délután a megyeháza díszter­ mében műsor, majd előadás. A hosszú program megpróbáltatásai után min­ denki mielőbb haza szeretne érni. Kilé­ pünk este a kapun: hó borította az ut­ cát, a kocsit legalább tíz centis hó fedi. Letisztítjuk. Beülünk. Indulnék, hirtelen tengelye körül megforog az autó. Ez azt jelenti, lépésben mehetünk csak a sötét, kanyargós úton. Lód autójával rutino­ san kivág, hazaérve feleségemet biztat­ ja: reggel előtt ne is várjon haza minket. Útközben egy síkos emelkedőn Varga Irénke és gyakorlott autós mérnök férje próbálja újraindítani kocsiját, kerekeik alá rongyokat illesztve. Kiabálnak, inte­ getnek: meg ne álljunk, majd csak el­ vergődnek. Szerencsére Hárs Ernő volt az útitársam. Nekik a Bánki-tónál va­ lami telkük volt, így szinte bekötött szemmel ismerte a szerpentin fordula­ tait. Memóriájában megbízhattam. Csak a kuplung-fék hóban oly nehéz egyen­ súlyával kellett törődnöm. Vác után kiegyenesedett az út, a hó is eltűnt: gondoltam, gyorsíthatok. Akkor meg a lefagyott út kényszerít óvatosságra. De hogy még éjfél előtt hazaértünk, az Hárs Ernő realitásérzékű memóriájá­ nak, utóbb megnyugtató elbeszélő­ képességének volt köszönhető. Erre az utazásunkra emlékezve olvasom most rekviemjét. A tárgyszerű pontossággal felépített jeleneteket, amelyek alkotása mértékadó értékformálását biztosítják. Ezek a jelenetek képesek alájátszani alkalmanként el-eleresztett, hosszú, fogalmakat képviselő szavainak, ame­ lyeket a gyakorlott költő rím és ritmus­ kezelésével tud folyékonnyá simogatni. A jelenetek építőkövei az emlékezés­ nek. De mint a dantei utazásnál, Hárs Ernő emlékezete által megformált rea­ lizmus lényegéről is elmondható: a legnagyobb feladatot vállalja, az ítélet tapasztalatával együtt felmutatni a világ Isten által teremtett rendjét, érzé­ kelhetővé tenni azt a képet, hogy mi­ lyenné lehet az ember, Isten képmása az élet küzdelmei során és után. A kö­ zépkor realista filozófiai módszerének újjáélése ez: amely az ember végső lényegét mutatja fel, ahogyan használta jó és rossz közötti választási képességét, ahogyan befejezetté teszi saját magát. Bemutatja - mondjam így - feltámadás­ kori képmását, létezésének az egyetlen igazán hiteles ábrázatát, amiként belekövül az örökkévalóságba. A rekviemben a lakásában, minden­ napi tárgyaik között matató költő és A holtak szigetén ideává kövült asszony egymásba játszó „beszélgetése" egy örök-új (mert ma is érvényes) értékrend valóságának felmutatását éli meg, a felidézett jelenetek pontos „megbeszé­ lésével". (Orpheusz, Budapest, 2010) 95 �B azsAnyi S ándor (1969, Miskolc): Irodalomkritikus. A PPKE-BTK Esztétika Tan­ székén oktat. Legutóbbi kötete: „Fehéret, feketét, tarkát..." Változatok az iróniára (2009). C sob Anka Z suzsa (1983, Miskolc): Költő, író. Budapesten él. Legutóbbi kötete: Bog (2009). C songrády Béla (1941, Hatvan): Újság­ író, író, közíró, a Nógrád Megyei Hírlap nyugalmazott főszerkesztője. Salgótarjánban él. Legutóbbi kötete: Vigaszágon (2004). G araczi L ászló (1956, Budapest): Író. Többek közt Füst Milán- (1991), Déry Tibor- (1994), József Attila- (2001), Szép Ernő- (2001), Márai- (2002) és Csemus Ákos-díjas (2009). 2009-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztjé­ vel ismerték el munkásságát. Legutóbbi kötetei: Arc és hátraarc (2010). L ázár B ence A ndrás (1989, Szeged): Költő, író. Faludy-díjas (2009). Kötete: A teraszról nézni végig (2010). N. Tóth Anikó (1967, Zselíz): Író, iroda­ lomtörténész, egyetemi oktató. Ipolyságon él. Legutóbbi kötete: Tükörkönyv (2008). N émeth Z oltán (1970, Érsekújvár): Költő, kritikus. A Bél Mátyás Egyetem tanára. Legutóbbi kötete: Penge (2009). Parti N agy Lajos (1953, Szekszárd): költő, drámaíró, író, szerkesztő, kritikus. Többek közt József Attila- (1992), Kossuth- (2007) és Prima Primissima díjjal (2007), a Ma­ gyar Köztársasági Érdemrend tisztike­ resztjével ismerték el munkásságát. Leg­ utóbbi kötete: Se dobok, se trombiták (2008); A pecsenyehattyú és más mesék (2008). S závai A ttila (1978, Vác): Író. Rétságon H andó P éter (1961, Salgótarján): Költő, író, él. Legutóbbi kötete: Optikai tuning (2009). antropológus. Sóshartyánban él. Legutób­ bi kötete: Alvó konfliktusok mezején (2008). T andorj Dezső (1938, Budapest): Költő, (1977, Miskolc): Költő, író, vizuális művész, a Műút folyóirat irodalmi szerkesztője. Legutóbbi kötete: klór (2010). K.KABAl LÓRÁNT Kabd ebó Ló rán t (1936, Budapest): Iroda­ lomtörténész, kritikus, egyetemi tanár, Szabó Lőrinc monográfusa, a Miskolci Egyetem Szabó Lőrinc Kutatóhelyének vezetője. Többek közt Szabó Lőrinc- (1989) és Herman Ottó-díjas (1998), a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztjével (1998) ismerték el munkásságát. Legutób­ bi kötete: Titkok egy élet/műben (2010). író, műfordító, a magyar irodalom meg­ újulásának egyik legeredetibb képviselője. Többek közt Kassák- (1974), József Attila(1978), Áprily Lajos- (1986), Déry Tibor(1986), Kossuth- (1998) és Goethe-díjjal, Artisjus Irodalmi Nagydíjjal (2009) ismer­ ték el munkásságát. Legutóbbi kötetei: Csodakedd, rémszerda (2010); Úgy nincs, ahogy van (2010). T arjányi Eszter (1962, Budapest): Iroda­ lomtörténész. A Pázmány Péter Katolikus Egyetem docense. Legutóbbi kötete: A szellem örvényében (2002). G elen csér J á n o s (I960, Pécs): Festő, grafikus, népzenész. Képzőművé­ szeti ismeretekre és gyakorlatra a Lantos Ferenc és Halász Károly által szervezett Paksi Vizuális Telep alkotóközösségén belül tett szert. Salgótarjánban él. Tagja a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének (1994), a Magyar Grafikusművészek Országos Egyesületének (2002) és a salgótarjáni Ba­ lassi Bálint Asztaltársaságnak. Legutóbbi önálló kiállítása: Euron Galéria (Buda­ pest, 2009). 96 ���„ É s e l is k ö v e t t e m m i n d e n t , h o g y a fe jle m é n y e k e t m o s t m á r film s z e r ű g y o r s a s á g g a l p e r g e s s e m to v á b b ..". M é s z ö ly M ik ló s � Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document https://dkvt.bbmk.hu/pf/c405d56883c30c1f9b17a0ab9dc39205.pdf Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Dr. Mizser Attila Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 2010 Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Language A language of the resource hun Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Subject The topic of the resource Irodalom Művészet Közélet Társadalompolitika Title A name given to the resource Palócföld - 2010/4. szám Type The nature or genre of the resource folyóirat 2010 folyóirat Irodalom Közélet Művészet Nógrád megye Társadalompolitika