https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/4b05f56af7615907c252b1f161419c4a.pdf 47654f39603d0c225bb728eea435a1c3 PDF Text Text ��Tartalom „kávéházi szegleten.." Nyerges Gábor Ádám Ádám Tamás Repülési terv; Sztratoszférahatár; Félke; Kismotor; Ad­ dig élsz; Jegyzet egy Semprun-állandóhoz Szemeszterek a purgatóriumban Csüngve-takarnak Szávairatok Villanyóra, villám, villamos 10 Violet Cox arca 1., 2. A kinevezés Gyógyulás 16 20 25 Dukay Nagy Ádám 3 5 9 Próza és vidéke Tétényi Csaba Szalay Zoltán Kiss Zsolt „ezek a kedves kis portékák" Tóth Krisztina Grecsó Krisztián Ficsku Pál Tímár Zsófi muskátlija Messze szakadna / (Mellettem elférsz) Akinek nemet mondtak 30 33 39 Zrínyi Miklós Artúr király udvarában / (Jegyzet a Mikszáth-szövegek „intertextualitásáról") A labirintus bejárása / Nagy Pál vizuális művészete 42 46 Kutatóterület Tőzsér Árpád G. Komoróczy Emőke Találkozási pontok Baráthi Ottó Helyi gazdaság, helyi társadalom / Beszélgetés Brunda Gusztávval 60 Levél Lizsnyánszky Erzsébethez 69 Kép-tér Földi Péter Ami marad Nagy Csilla Koós István Halmi Nikolett Bedecs László Mizser Attila Gréczi-Zsoldos Enikő Csukovits Anita Bolvári-Takács Gábor Handó Péter „Csak ami nincs, annak van bokra" / Tőzsér Árpád: Csatavirág Esztétikai gubancok / Csobánka Zsuzsa: Bog „Elburjánzik" / Erdődi Gábor: Vénusz-udvarlás. Don Qui­ jote metamorfózisai Bolgár kalauz / Almák - kortárs bolgár elbeszélők antológi­ ája Határok, csendek, esték / Dobos Marianne: Sorsfordító karácsonyok (1944,1956,1989) Az újrarajzolt portré / Leleplezett mellszobor - Nyomozá­ sok Kazinczy birtokán „Pásztor családból származom..." / Lengyel Ágnes: Egy palóc pásztor öröksége. Gyurkó Pál számadókanász faragásai Visszaszámlálás / Popély Gyula: Felvidék1914-1920 Civil erő / Matúz Gábor A legbátrabb város 70 73 75 77 81 83 86 89 92 �Jelen számunk borítója Lizsnyánszky Erzsébet Gótikus kapu haldokló oroszlánnal (elől) és Cím nélkül (hátul) című alkotása felhasználásával készült. A borító belső oldalain az Omen III. (elől) és a Buborékban születve című munkái láthatók. A belső illusztrációt különböző technikával készült képei - Asszony, üveggömb és halott madár (8.); Variációk előző életem dalaiból (15.); Omen 1. (19.); Repülés csendben (24.); Csak szállunk az éjszakában (29.); Álmok kristályvára (32.); Éjszaka (41.); Kertem csigaházból nézve (45.); Omen II. (59.); örvényben (67 .); Negatív (68.); Nyugalom (76.); Egy kutyám emléke (80.); Lovak sorsa /-//. (88 .); Madársi­ rató (91.); Elvágyódás (91.); Elmúlás (91.); Tatus barátai (95.) - közül válogattuk. Főszerkesztő: Mizser Attila (attila.mizser@gmail.com) Szerkesztő: Handó Péter (handop@gmail.com) Lektor/korrektor Nagy Csilla (csillester@gmail.com) Főmunkatársak: Nagy Pál (Párizs) Pál József (Salgótarján) Tőzsér Árpád (Pozsony) A Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése irodalmi, művészeti, közéleti folyóirata. Támogatóink: Nemzeti Kulturális Alap Nemzeti Kulturális Alap Kiadja: Balassi Bálint Megyei Könyvtár és Közművelődési Intézet (3200 Salgótarján, Kassai sor 2.) Felelős kiadó: Molnár Éva Médiapartnerünk: Készült a Polar Stúdióban (Salgótarján) Levélcím: 3101 Salgótarján, Pf. 270; Telefon: 32/416-777; Fax: 32/416-482; Internet: www.bbmk.hu; e-mail: palocfold@gmail.com • Terjeszti a Balassi Bálint Megyei Könyvtár és Közművelődési Intézet; előfizethető, illetve a Palócföld Könyvek sorozatban megje­ lent kötetek megrendelhetőek ugyanitt • Budapesten megvásárolható az írók Boltjában (VI. kerület, Andrássy út 45.), Nógrád megyében a Kincsestár Könyvesboltban (2660 Ba­ lassagyarmat, Rákóczi út 61.), az Inmedio üzletében (3200 Salgótarján, Erzsébet tér 5.), vala­ mint a szlovákiai Phoenix Könyvesboltban (98401 Losonc, Kubinyi tér) • 2010-ben megje­ lenik 6 alkalommal • Egy szám ára 400,- Ft; előfizetési díj egy évre 1 500,- Ft, amely a postaköltséget nem tartalmazza • Kéziratokat és rajzokat megőrzőnk, de nem küldünk vissza • ISSN 0555-8867 • INDEX 25925 �„KÁVÉHÁZI SZEGLETEN..." D ukay N agy Á dám Repülési terv Föl akarom húzni, amíg még lehet, újra és újra a gép orrát. Aztán vissza, vissza akarok esni. Sztratoszférahatár Ez a zuhanás és a körpálya választóvonala. Innen már látszik a bolygó görbülete. Jég a cipőm és hó a subám. Ez az otthonom hidege. Félke Benőtte a szívemet a fű. Mélypontjaimat hó és fagyott alkohol borítja. Helyi érzéstelenítés, félkegyelem. 3 �Kismotor Hiába tankolok föl a gyújtással van baj. Csak rázkódik, nem jár, fenyőillatú füstöt köhögve kapkod levegőért a bordák hűtőrácsa mögött. Addig élsz Önkívületi állapotban kötsz majd szövetséget vele. Gyulladt szemed alá akkortól hét éven át mos földszínű árkokat az épp lakott bolygód fagyott egéből szitáló hó savas leve. Jegyzet egy Semprun-állandóhoz Egyszer, egy pillanatra mindenkit érez az ember. Mintha anyagtalan, negatív tér, mintha egy gödör volna a szíve helyén. 4 �N yerg es G ábo r Á dám Szemeszterek a purgatóriumban lezörög. 1. apró nyolcvanegynehány év soványságot rágicsáló kis öregek remegnek be zuzmarás templomokba cekkerrel jégvirágzó ólomszemüvegeikben kaparnak maguk alá minden szilánkléptet mínusz ötszáz fokban és a világ túlfelére hogy egyszer még ha belefér csak most az egyszer utószor megmártózzanak pár korty langy urukban ők még tényleg hiszik ők még valóban tisztán megrezzennek a tiszteletes minden szaván mint szűzkorukban a pajta mögötti disznó vicceken az arcukba fagyott verejték ha feltölti az egyremélyebb barázdákat megszépülnek kegyetlenül megszépülnek fájdalom szobrai szobrok fájdalmai ajkukról az áhitat minden kérget átitat és zsíroskenyeret visznek a Szűzmáriának a búcsúba hogy ne álljon csak úgy a hidegbe ha otthonra már nem is jut belaknak ók degeszre ezzel a vizenyős lukulluszi nézéssel így. 2. a szavakban persze csak szeretlekek meg örökkék néha sohák zöldvadonjában meglapulva libben át a vámon hogy a fülbe jutva már a dobhártyánál kihüljön mire a nagyagykéregbe ér már el is párolgott szenilis lekonyulása az igazi áhitatokra nincs szó na jó ott az áhítat de az sem ez ez nem érzés hanem ösztön fojtó kényszer mint az árva kölykök éhesmohó bújása a földreejtett kabáthoz a 5 �felöklendett ugatás ha a szemünk közé bámul vastaghájú röhögés mikor épp nem illene és bizonyos görög világutazók olthatatlan látnivágya mint a mittudoménmi olyan erő ez a torkomban ami normális körülmények közt világokat söpör el vagy életet szór szerteszét gyógyszerekkel ringat el utolsó pénzeket csikland ki a zsebből ami megnémíthat még amúgy igen szófosó költőket is 3. betiltott szavakat szamizdatírunk naphosszat egy füzetbe hogy rosszalkodjunk olcsó szórakozás tiltottgyümölcs unásig ismételgetni hogy magány, félelem, szerelem, szivéslélek, öröklét, boldogság, halál 4. templomba járok hozzád leggyakrabban gyónok is ha megjelensz nem kevésbé halványan mint bármely istenünk 5. Na akkor legyünk őszinték hogy egy ideje nem számít mikor kelek és hol mióta megvagyok szemüveg nélkül is mióta annyit se kell enni mint mióta nincs ok félelemre önsajnálatra bárki sajnálatára (ezen kívül) hosszú versekre... 6. a költők 7. na azok olyanok hogy tényleg sosem látnak másokat csak néznek néznek nyitott kabátban télvíz idején sapka nélkül hóban egy záruló világ utolsó madárijesztőiként hogy megessen magukon a szív (ük) de ugyebár nem 6 �és rögtön kiszúrják a feltűnőbb apróságokat hatványozzák hogy érzékletes legyen és kész holott kereshetnék a bőr alatt mazsolányi ékszerarcú szeplők közt a rángást. hogy mekkora kín és teher olyan nagyon nagyonnagyon (+ nagyon) nemszeretni tudni valakit olyan mélyen olyan híven tisztán vakon kifilézve kongani és korgani fázni olyan titokban tapintattal szenvedni át ugyanazon szerelem másik végén a szégyent mindennemű kiszolgáltatottságok szemperzselő ellentetjét egy egész életet kézen fektetni. éltében haldokló tetemet ringani. kézfogni. megóvni. Ödipusz anyjának lenni, múzsává fesleni. és mindezt harag nélkül kín nélkül mintha mi sem mintha mi sem így történtünk volna. Adj a nőknek szárnyat Esdeklem glóriát Hajukba virágszálat Gazdagabbak holmiját hogy ezt kibírják hogy . 8 úgy lakunk jól mint az emlőt élősködjük gyerekkorunkban kétévesen voltam felnőtt éhes voltam megjavultam férgek azok nem állatok akik más helyére születnek 7 �belémégtek mind akiket áltatok rájuk simultam szövetnek 9. sosem leszel az de mindig te leszel 6 10. vénasszonnyá lettem csúfságokat tettem nem volt s elvesztettem őt a nőt míg megtanultam szeretni. 8 �Á dám T amás Csüngve-takarnak Tőzsér Árpádnak Mégsem tetszenek azok a matrjosa-babák akiket ágyamba hajit a petróleum szagú este akik egy ritmusos nyögésért elviselik a párnatoll nehéz szagát ah a sóhajok(!) hallom én is Sylvia Plath sóhaját tán ellopom tőled neked s nekem is fájt a tű ami szemébe hatolt ah a sóhajok(!) zötyögő vonat löki ki kezedből Madáchot a harmadik szín pálmafás vidéke sem látható a becskei alagút miatt csüngve-takarnak az Ipoly fűzei(!) DE megtalálnak az osztott versek az osztott műfajok az osztott hangulatok lehet-e egyetlen szó egyetlen vers esszé(?) disznóbőrbe bújva várom a választ 9 �S závairatok S z á v a i A t t il a Villanyóra, villám, villamos Három napig hoztam a döntést. Mondhatnám, feltámadt bennem harmadnapra a megváltásom, fel, népek tengere. Voltam én már minden, hentes és mészáros, fod­ rász és hajszobrász, nóta- és operafa, de valahogy nem találtam meg a számításom. Voltam hobbimatematikus is. Tudni akartam, mennyi is a kétszerkettő. Néha öt. Elhihetik. Mármint, ha magázódunk. Márpedig senkit nem tegezek azok közül, akivel nem ittuk meg a pertut, akivel nem nyúltunk közösen az ipari áramba. Na, de itt is vagyunk a lényegben. Mondtam már, hogy egy ideig a számokkal ütöttem el az időt. Hazaértem a rendes melóból, a rendes életemből és szépen beleültem a matekos életembe. Ne kérdezzék, mi fogott meg ebben a különös világban. Talán az, hogy összetett dolgokról lehet agyalni, mint valami szabadversben, de úgy, hogy nem betűket használsz. A számok nyújtotta elvontság az, ami. És elhihetik e levél olvasói, nem semmi. Elsőként az jutott eszembe, hogy amit mondani szeretnék önöknek, elmondom számokban, el is jutottam az első két mondatig, de meggon­ doltam magam, mint a váltóáram. Amúgy gyakran gondolom meg magam. Ahogy egy jobban komponált másodfokú egyenletnek is lehet több megoldása. Nem sza­ bályos, de lehet. Ahogy az életnek is hány megoldása van, nézzen, kedves olvasóm, magára. Más azt mondja, szabálytalan vagy. Mégis vagy. Állsz a saját sorsodban, mint a felkiáltójel, állsz, mint az a bizonyos fallikus jelkép a lakodalomban. Vagy ne is ragozzam tovább, mint a villanypózna. És el is értünk a lényegibb dolgokhoz, a rejtélyekhez. Ilyen a villany is például. És mivel a villannyal való foglalkozás nem áll túl távol a számok világától, és ha már nem lehet megélni abból, hogy az ember otthon egy esti szoba és egy félig kész megoldóképlet homályában azon töri az agysejtjeit, hogy megfejtse a világ lényegét, marad valami más. Ami mégis közeli. Mivel tehát nem igazán hoz a konyhára a matematika, ha csak úgy simán magad­ nak osztol-szorzol. De, hogy mégis a számok közt maradjak, nem maradt más, mint dönteni, agyalni, szellemi egykétházás. És így jött a villannyal az ötlet. Mondhat­ nám villámcsapásként a felismerés, de nem mondom, nem vagyok én meteorológus. Zárójelben jegyzem meg, hogy volt a gyerekkoromban néhány homályos évtized, amikor meggyőződésem volt, hogy a meteorológus az a meteorokkal foglalkozik. Ciki ez azért. Ciki, mint egy megoldatlan másodfokú. De most ezt itt nem reklámo­ zom inkább. A számok világában nincsenek felhők, cirruszkumuluszok. Csak a té­ nyek, amik szárazak, hidegek, akár a macskakőre ragadt gázolt macska. Na, de hogy rövidre zárjam a dolgot, így lettem villanyszámlás, leolvasós. Mert mégis csak szá­ mok. Olvasom az adatokat, számlázok. Mivel elég nagyot hallok, vagyis pont az a lényeg, hogy túl kicsit, keveset, hát már a felvételnél hamar átugorhattuk azt a kér­ dést, hogy zavar-e a kutyaugatás, mert lesz erre példa nem kettő. Már az tetszett, hogy behozták a kettőt, mint számot, a gondolatmenetbe. Jó hely lesz, gondoltam. 10 �Aztán arra a kérdésre ugrottunk, hogy ha esetleg hamar kell áthaladni a keríté­ sen, szóval, hogy lenne erre ambíció, ha így alakulna valamelyik elszabadult házőr­ ző. Felszámolnának valami veszélyességi pótlékot, plusz juttatást. Nem gondoltam végig a dolgot, mivel már megint ilyen matematikás eszközökkel jöttek, mint a plusz. Hamar meglett a bizalom. Bizalom nélkül meg ugye nem megy. Mi lenne például, ha egy megoldásra váró feladat, felfedezésre váró matematikai törvény nem bízna az emberiségben, hogy mondván, itt vagyok, (ragyogok,) tessék megfejteni. A Bibliát is átnéztem párszor, mint villanyórás, hogy, szóval, ilyen szemmel. Azért, ha anno lett volna áram, azért sok minden nem így alakult volna. Bár, ki tudja, lehet, hogy volt ott áram, csak nem beszéltek róla, vagy ha nem is pont áram, hanem valami különös erő, amit addig nem értettek, nem tapasztaltak. Csak hirte­ len rájöttek, hogy van. Mint mikor belelépsz a villanypásztorba, addig csak simán nézed a tájat, szagolod a virágokat, virágzik a lélek és egyszer csak hoppá, odasül a papucsod a kábelhez. Te meg káromkodsz, de legalábbis olyanokat gondolsz el, amiket addig soha, legalábbis nem ennyire nyersen. Már a villámok is milyenek, tele van velük a Biblia. És tényleg, mikor viharban kimegyek a hetediken (ott lakok) az erkélyre, elsőként az jut eszembe, mikor elkezd csapkodni a ház körül, hogy odafönt az öreg biztos berágott valamire. Ugyanezt tanította nagyanyám is, hogy a villám, az az istenkének a haragja, rontom-botomja. Mondjuk kétségtelen, hogy ha berág az öreg, akkor szórja is rendesen. Főleg nyá­ ron. Ülsz a strandon, büfögöd fel a főtt kukoricát, nézed az eget, a fürge nyári fel­ hőcsordákat. Amik aztán összeállnak, mint a hónapos konyharuha, aztán kész a baj. Micsoda erő, gondolom ilyenkor, micsoda erők szabadulnak fel, micsoda be­ fektetés sül ki. Nem semmi. Rendesen megpörgetheti odafent a villanyórákat az ilyen csattogós nyári vihar. Hülyén hangzik egy villanyos szakembertől, de nekem a villany hozta közel a vallást. Hogy kellő távolságból néztem a kettőt ahhoz, hogy összefonódjanak bennem, a belső láthatáraimon. Lelki délibáb. Ez vagyok én magamnak, saját belső lelki déli­ bábom, remegős szellemi Hortobágy, ostorcsattogással, egy tehéncsorda büdöse, amit mindig érzel magadban és ez a legrosszabb, hogy ezt nem lehet lemosni. Erre nem gyógyír a domesztosz, a lakkbenzin. Próbáltam már mindkettővel fürödni. De csak bennem maradt, rajtam. Mert rájöttem, hogy ez belülről fakad. Tehát a villany, hogy ez is megfoghatatlan, mint egy délibáb. Remegős, nem látni a határait, csak azt, hogy csíp, meg zsibbad a vádli, düllednek a nyaki verőerek az izgatottságtól, hogy el kellene engedni a vezetéket, az meg nem enged, hűz magához. Úgy kell ordítani a műhelyből, hogy verjétek le seprünyéllel a biztosítékot. Mert mással nem lehet, így lett csinálva, alá van peckelve. Ne verődjön le. Csak ha kell. Kellni meg sose kell. Nem olyan világban élünk. Csak jönnek, folynak az események, mint az ipari áram. Tele feszültséggel. Az élet egy nagy stressz-teszt. Ez az én mottóm. Illetve olvastam valahol. Külön tetszik már az elejétől, hogy a villany egy titokzatos dolog, kiismerhetetlen, mint a tévéhíradók. Hogy egyik nap ezt mondják, egy héttel később már egész mást. Ennyire mozgásban van a világ. Egy este se történik úgy, hogy ne történjen valakivel valami, hogy aztán legyen mit szerkeszteni. Mindegy. Aztán felvettek a villanyvállalathoz. Rögtön az első nap kipróbálták, hogy hogyan tudom lenézni a villanyórákat. Különösen olyan esetekben, amikor van valami zavaró tényező, kutyaugatás, részeg lakástulajdonos, vagy éppen, ha én 11 �vagyok részeg. Szimulációkat is végeztünk, hogy milyen rövid idő alatt tudom felírni például kutyával a hátamban. Aztán úgy is mértük, hogy nem írom fel egy­ ből, odakocogok a villanyóraszekrényhez, közben fokozódik a zavaró körülmény, hopp lenézem, megjegyzem, majd szaladás közben írom be az ívbe, a megfelelő rubrikába. A végén azt modelleztük, hogy mennyi fröccs után tudom még megbíz­ hatóan beírni az óraállást. Másfél liter vörös után ötletszerűen változtak a nullák számai, hol kevesebb, hol több lett. Azt mondták a kiképzők, hogy majd ez alapján nézik az íveket hó végén, ki mennyit ivott. Külön kitértünk arra, hogy figyelni kell a fogyasztók körülményeit is, mennyire van kinyúlva a necc szatyor, mer’ ha na­ gyon ki van, akkor sokat vásárolnak, gyakran. Van tehát betevő, csak a villanyszámla befizetése késik, ugye. Meg, hogyha a háromemeletes kertes ház fogyasztá­ sa annyi csak, mint egy lakótelepi másfél szobáé, na, az ilyenek keltik a gyanút. Vagy éppen fordítva, hogy szoba, konyha, és annyi a fogyasztás, az órapörgés, mint egy kisebb üzemben. Tudniuk kell a kedves olvasóknak, hogy egy kicsit pszichológia is a villanyóra­ leolvasás, komplett képpel kell rendelkezni az emberi szellemet illetően. Hamar meglátszik az antiőszinteség, mikor becsönget a leolvasó, hogy bemenne leolvasni, hol van a szekrénye. Az meg zavart lesz, hogy a szekrénykulcsot véletlenül elvitte magával a gyerek, csak hétvégén jön haza, nem tudja kikulcsolni a villanyóraállást. Én meg ugye hamar bepörgök, ha nem látom meg azt a fajta pörgést, amiről a revi­ zori gondviselés szól, ami kicsiben a galaxis pörgését is eszünkbe juttatja, a villany­ óra lassú, de kíméletlen, a következetes, de bugyuta pörgését. Vagy amikor éppen a kiskertben magyarázza, nem is enged tovább, hogy minek kell neki az ipari állam. Mert egész nap szól a lakodalmas rock a garázsban, meg a nyárikonyha... Ja, ezer wattal rántottá t, mi? Legalább hazudni tanulnának meg, de nem, csak lopni a ká­ belt, maszek lekötés a ház mögött. Nem hiszik el, kedves olvasóim, hogy mikre képes az emberiség, ha egy hivata­ los személy bosszantására törekszik. Mert a villanyos-szakemberi lét, ha leolvasó is, nem fenékig tejfel, nem fenékig kettőhúsz a hivatás. Nem mondom, vannak kedves pillanatok, mikor megkávéztatnak a leolvasás után, mert ugye első a munka, vagy kicsit elbeszélgetnek velem a kiskertben, kapálnak, én támaszkodok a kerítésre, dicsérjük az időjárást, felolvassuk hangosan egymás horoszkópját egy eldobott újságból. De olyan is volt, hogy meghívtak ebédre, mondván, biztos megéheztem a nagy leolvasásban. Aztán, ha már bizalom, ugye, hát kicsit belevilágítottam nekik az áramszolgáltató vállalat belső publikusabb ügyeibe, érezzék a kölcsönös bizal­ mat, odaadást. Lényeges a kölcsönösség, a viszonzás. Mint mikor ráz az áram a fürdőszobában, borotválkozás közben, te meg visszarázol neki, ha kell, két kézzel is, íjjj, azanyád'. A szomszéd meg belát az ablakba, nézi, hogy minek ez a lelkese­ dés, de nem meri megkérdezni hangosan. Hiába, vannak kérdések az életben, amik válasz nélkül maradnak, illetve már önmagukban válaszok az ilyen kérdések. Hogy felteszed a kérdést, elgondolod, és inkább nem akarsz többet kérdezni. Munka közben velem is gyakran esik meg az ilyesmi. Hogy melyik ember miért olyan, amilyen. Mert vannak problémásak is. Hogy áramot vezet a kilincsbe, mikor megyek, pont áramot, pont, ami a gyenge pontom, nyúlok a kilincsre, hogy bemegyek leolvasni, és érzem az ütést, azt a lelki tökönrúgást, mint mikor egy jó darab Bibliával hátulról leütnek egy papot. Ilyesmit 12 �érzek. Lelki roggyanást. Amit elsőre el sem hiszek, hogy kilincsbe az áramot. De volt már más is. Dobostortába ipari áram bekötése, viccileg persze. Elsőre lakossági villannyal próbálkoztak, de a dobostorta nem vezette eléggé az energiát, hát felemel­ ték a tétet, hozták a fészerből a háromnyolcvanat, bele a tortába, felizzott a dekorá­ ció egyből, fortyant kettőt a tejszín, aztán az egész édesipari kacabajka fujtatva, sziszegve, recsegve szétdobta magát. Egy hónap múlva is találtak a konyaszekrény mögött kis marcipánfigura-darabkákat, egy angyalszárny-véget, kisbakancskát, apró, jobboldali kezecskét. Nagy dolog az áram, kétségtelen. A kocsmáros szerint az áram, az egy modern dolog, nemrég megbeszéltük. Nem vagyok kimondottan kocsmás, de két áramütés vagy leolvasás között azért odafér egy-két nagyfröccs, a néphagyomány nevében és a folyadékban megfogalmazott és meghatározott vidéki ivási esztétika karbantartása érdekében. Na. Van ez a csapiá­ rosunk, akiben külön bírom, hogy bármiről el lehet vele beszélni. Azt mondja, alig tér be hozzá napközben némi kóbor vendég (ez persze majdnem olyan, mint a kóboráram). Alig várja tehát, hogy ne csak magában agyaljon, töprengjen, mint az eltaposott gomba, hanem ilyenkor lehet hangosan is. Képviselni az álláspontot. Egy jó kocsmárosnak meg ezer az álláspont, illetve annyi, amennyi éppen kell. Majdnem olyan színes belülről, mint egy jól képzett leolvasó. Ő is leolvassa az arcokról, hogy, na, ez ma este mennyit fog inni. Vagy éppen, hogy mennyit ivott ennyit, mennyire feszülnek a szemekben a vérerek, mennyire vizenyős a tekintet, botlós a beszéd, botlós a járás. Én ezeket sajnos nem tehetem meg magamnak, tartás kell, ugye, tartás nélkül olyan a villanyóra-leolvasó, mint egy falból kiszaggatott vezeték. Van itt egy fontos dolog, múltkor gondolkodtam rajta. Hogy miért van az, hogy egyes hivatások, úgymond, szerencsések, mások meg inkább átkozottak, vagy, hogy diplomatikus legyek: nem túl jó a marketingjük, reklámjuk, null Werbungskosten. Hoppáré, kicsi dajcs is megy, kellett alapozni, mert egyre több a német a kültelkeken. Ők is alapoznak ungarise: faszkalap. Az egyik német így köszönt, hogy jó napot, faszkalap, ezt tanították neki a telepi gyerekek, hogy ezzel tessék kezdeni, német bácsi, mifelénk ebből már meg lehet élni. Na, a jól menők, az olyanok, hogy kémény­ seprő. A szerencsés szakmák egyike. Mondjuk ki még egyszer kéményseprő. Miről is szól a kéményseprés? A bosszúságról, a rosszul szellőző füstelvezetők világáról, mo­ csokról, a dugulásról, a kormos pofáról, az otthoni tárgyakról, melyeket napokig sú­ rolhatunk. A hülyéi meg azt mondják, társadalmilag, hogy cseszd meg, ez szerencse. Na, akkor a villanyóra-leolvasás az ehhez képest hol van? Sehol. Szerintük. Pedig nézzenek rám. Olcsó ruházatomat az egyik helyi, dinamikus árképzésű butikban vettem, ahol kínaiak az eladók, a tulajdonosok, a mindenek. Nem ám szolgálati adjusztírung, fenét. Minden nap bokszolom a szolgálati, vállról indítható bőrtáskámat, csak úgy csúszkál rajta a fény, ha megsüti a napocska, az éjjeli közvilágítás, vagy a közeledő éjszakai járat reflektora. Kezem-lábam ápolt, tessék, meg lehet nézni. Nem ám a retkes fekete körmök, mit körmök, kézpaták. Ide finomság kell, semmi durvulás, egy villanyóraszekrény, az nem disznóól, még ha néha úgy is néz ki belülről. Aztán meg a magyarázkodás van, ferdítés, mutogatás, hogy nem ő dobálta tele a szekrényt háztartási hulladékokkal. Akkor ki az isten, én? Türelem kell ezekhez, birkulás. Majd­ nem elfelejtettem valamit. Az is milyen má’, hogy ha kéményseprőt látnak ezek a társadalmiak, rögtön gombjaikhoz nyúlnak, mert szerencse, meg satöbbi. Ha engem látnak meg? Legfeljebb a kulcshoz nyúlnak, tekerik a zárban, hogy nincsenek itthon. 13 �Mielőtt beélesítettek, mondták a feljebbvalóim, hogy na tessék, lehet szépen menni leolvasni, még volt egy kis adminisztrációs oktatás, tudjam, melyik rubrika mire való, nehogy rossz helyre írjam a wattokat. Mindjárt gondoltam, hogy komoly lesz ez a reszort, hoppá, ezt is megtanultam, ők mondták, hogy Rodrigó úr, a maga reszortja egy nagyon fontos reszort a társadalomban. Majdnem olyan lényeges, mint a kéményseprő. Ebbe kicsit beleborzongtam, ez egy rossz párhuzam, vagy mi, aránypár, mindegy, ha még egyszer kimondják hangosan, hogy kéményseprő, én kikormolom belőlük, írmagját is kifüstölöm belőlük, ezt. Aztán volt egy kis oktatás a műhelyben, levitt egy ilyen (olyan) szaki, hogy megismerjem az alapfogalmakat. Kezdtük mindjárt azzal, hogy (és itt, még a következők előtt, szeretném felhívni az olvasók figyelmét, hogy itt egy meghatározó dolog fog következni) megmutatta a szaki, hogy hogyan van belülről a villanyóra, majdnem talajt fogtam, vagyis hát, majdnem leföldeltem magam a gyönyörtől. Ezt a precizitást, a szerszámok fáradha­ tatlan kattogását, berregését, közönyös munkáját. Kifordult a számon az elérzékenyülés, mondván, hogy ha az ország is ilyen precízen működne. Olcsó poén, de tegye az olvasó a szívére kezét, mindkét kezét, ha artistoid alkat, akkor mindkét lábát, hogy tehát az élet is operál néha olcsó poénokkal, ha poénok azok egyáltalán, mint például a műszálas pulóver. Hogy derülünk rajta, amiben sem­ mi vicces nincs, egy egyszerű fizikai jelenség, mint egy kisiklott tehervonat. Már gyerekként bevonzott a műszálas pulóver. Vigyázz, most emlékezni fogok. Úgy tizenéves lehettem, szüzességen innen, első áramütésen túl. A kocsmában sem úgy mondtam az első áramütést, mint ahogy az olcsó népek szokták, hogy megbaszott, nem. Alázattal kell az ilyesmiket felemlíteni, engem nem megbaszott a kettőhúsz, hanem megesett az első közös kontaktálás, kapcsolatba kerültünk (életre szólóra), mint a celebek a tévében. Ezt is, de utálom, ahogy mondják az emberi összefonódá­ sokra, hogy khm, őőő, kapcsolat. Volt egy kapcsolatom, vége egy kapcsolatomnak, jó lenne egy kapcsolat, beleremegtem a kapcsolatomba. Nyúltál volna ipari áramba, te barom, az lett volna az igazi kapcsolat, kiugrott volna a dauer a hajból. Na, nem mon­ dom, én is voltam ilyen kiugrós, ha (nem tudok menekülni a szótól) ifjabbkori kap­ csolataimra gondolok. Ha pontos akarok lenni, döntő részben a lányok ugrottak ki gyakrabban, ők húzták ki szerelmünket a konnektorból. Egyik kedvenc szavam. Mond­ juk ki még egyszer hangosan (magunkban): konnektor. Volt egy cicám, ez volt a neve. Konnektor. Tehát volt egy csajom sráckoromban, aki a megszokottnál hamarább farolt le. Akkor verte le a biztosítékot nála a témázás, mikor végre úgy alakultunk, hogy ketten voltunk egy szobában, csak ő és én, ráadásul sötétben, ami önmagában óriási lehetőség sok mindenre, esély, ne is ragozzam, dugásközeli állapot, belehelni mandu­ láig, bevillásdugózni a kiscsajt. A lényegre térve, a ruhákat dobáltuk le egymásról, mikor is megkértem a lányt, hogy tessen már megismételni a műszálas garbó ilyetén villámgyors levételét, olyan szépen dobálja a szikrákat, mutassa még egyszer. A lány felvont szemöldökkel, de ismét felvette, majd hirtelen mozdulattal lerántotta magáról, ordítottam a gyönyörtől. A recsegés, az apró felvillanások. Mint egy orgazmus. A lány zokogva ordított, hogy te érzéketlen barom, majd kiviharzott a szobából. Ott ültem a fotelben, mozdulatlanul, némán, mint egy kiégett neoncső. Akkor határoz­ tam el, mostantól semmi más: arccal a hivatás felé, pofával előre, mint a villamos. Volt egy érdekes rész a kiképzésen. De állj, gondoljuk csak el, hogy milyen szép az a szó: volt. Jó, oké, olcsó ezzel visszaélni egy olyan szövegben, ami egy villanyóra- 14 �leolvasó dolgait rögzíti, egy feszültséggel operáló levélben (már, ha ez egy levél). Hol volt, hol nem volt. Tehát az volt, hogy külön megtanították, kinek, milyen arcot kell vágnia, hogy a lehető legkedvezőbb benyomást keltse. Nekem is megmutatták, elpróbáltatták, belőtték (mint oroszok a rejsztágot,) és mondták, hogy melyik izmot hova kellene tartani, hogy a legelőnyösebb formáját, esztétikáját hozza az arcom. Ez még ment valahogy, nem kis munkával, de aztán ott volt, hogy nem zsipszzsupsz kell vágni a pofákat, hanem bizony egész nap ki kell tartani a kedvező be­ nyomást. Azelőtt sose hallottam még, hogy valakinek izomlázas lesz az arca, ne­ kem az lett. Na, mondtam, hagyjuk a francba az egészet. Egy villanyóra-leolvasó nem azért van, mert szép, hogy tehát szép legyen, hanem, hogy maradéktalanul leolvassa és lekönyvelje az óraállást. A revizori létezés sarokköve, hogy meglesz szépen minden elfogyasztott kilo­ watt (per há). Így, úgy, de meg lesz. Leélni egy életet a tudatban, hogy vigyázó vagy a vigyázottak felett, hogy az élet az alapvetően olyan, hogy felköpsz, aztán aláállsz. De fontos, hogy mit ettél előtte... Vannak bennem ilyen elgondolások. Csak néha nem jutok a gondolat végére, mert zavaró körülmények lépnek fel. Aztán megszakad az adás, mint mikor a gázosok eltépik árokásás közben a vezetéket. Egyszer csak hopp, és nincs tovább, vége. 15 �P róza és v id ék e T étényi C saba Violet Cox arca (Részlet a DCI című regényből) . 1 Violet Cox arca nem gyermekarc. Olyan ember arca, aki tud valamit, és a környeze­ tében nincs senki, aki méltó lenne rá, hogy megossza vele a tudását. Szenved a bezártságtól, de képtelen másra gondolni, csak arra az egy dologra, és az elmondá­ sába nagyon nehéz lenne belekezdenie. Úgy vettem észre, szereti a szüleit, de látja rajtuk, hogy nem lennének képesek megérteni, ha elmondaná. Ha egyáltalán el tudná mondani, ugyanis a verbális kifejezőkészsége megfelel a korának. Nekem kellene partnernek lennem, de ez szinte lehetetlen. Néha már-már elhittem, hogy tényleg valami külső tényezőről van szó. A beszélgetéseink már nem arra irányulnak, hogy az általam felállított diagnózisnak megfelelő lépéseket megtegyük, sokkal inkább a kölcsönös bizalmatlanság leküzdésére, hogy legyen miért beszélnünk. Nem volt még rá példa a praxisomban, hogy egy gyermek ilyen helyzetbe hozott volna. Egy-két perccel ezelőtt ment el. Ma történt némi áttörés, mivel felhasználtam az előzetes információkat. Általában csak elbeszélésekre és orvosi leletekre alapozha­ tom az elképzeléseimet, sőt, sokszor csupán a pácienssel folytatott beszélgetésekre. De ezúttal a birtokomban volt a Pilar által ismertetett könyvtárbéli eset, és a szemé­ lyes tapasztalat az azt kiváltó tárgyról. Akaratom ellenére a Violettel folytatott párbeszéd ma nem a szokásos pszichiáter és páciens szerepeket osztotta ránk. A kislány megérezte rajtam a rendhagyó izgatottságot, és hogy zavarban vagyok azt illetően, hogy a problémáit úgy kezeljem-e, ahogy eddig. Bűntudatot érzek. Való­ ban elbizonytalanodtam, hogy mi a teendő abban az esetben, ha annak a gyanúja merül fel, hogy a páciens nem beteg, csupán különlegesen érzékeny. Violet nem látta, mi volt a ládában, mégis olyasmit állított róla, ami, ha a gyermeki szóhaszná­ latát lefordítjuk, valamilyen értelemben megfelelt a valóságnak. Először történt meg, hogy Violet a legelemibb módon elárult nekem valamit. A gyanúmat az táp­ lálja, hogy ehhez meg kellett sejtenie, hogy tudni vélem, miről beszél. Minden szo­ rongása az arcára íródott, mikor fürkészve rám nézett, vajon igazán értem-e a sza­ vait. Egy rémítő pillanatra még az is megfordult a fejemben, hogy elmondom neki az igazat. Nem szabad, ez őrület lenne. Tudom, hogy nem szabad hinnem, mert ha tévedek, akkor már nem fordíthatom vissza a folyamatot. Márpedig valószínűleg tévedek a gyanúmat illetően. A megszokott módon kezdődött. Elhelyezkedett a karosszékben, és percekig hallgatott. Ilyenkor azzal próbálkozom, hogy könnyed fecsegésbe rejtett kulcssza­ vakkal eltereljem a figyelmét. Ha sikerül, úgy reagál, hogy maga sem tudja, mi keltette fel az érdeklődését. Ritkán válik be ez a módszer, és akkor sem kezd bele 16 �hosszabb mondatokba, csupán néhány szót mond. Igyekszem tompítani, hogy tulajdonképpen őrá irányul a beszélgetés, vigyáznom kell, hogy ne vigyem túlzás­ ba a kérdezősködést. Ma végig az volt az érzésem, hogy látja rajtam a feszültséget, azt, hogy valami egészen konkrét dologról szeretnék kérdezni, és várja, mikor ruk­ kolok elő vele. Felesleges és feltűnő lett volna leplezni. Megkértem, mesélje el, mi történt vele az elmúlt napokban. Körülbelül tíz szóban válaszolt. Említette, hogy járt a könyvtárban. Eldöntöttem, hogy nem titkolom el, amit hallottam az esetéről. Megkérdeztem, mit látott, és ő azt felelte, két embert a ládában. Ms. Guerrerónak csak egyet mondtál, emlékeztettem, a nagypapát. Hallgatott. A te nagypapádat láttad, kérdeztem. Azt mondta, nem. Nyilván idős férfira gondolt, és azt a szót használta, ami legelőször eszébe jutott erről, gondoltam. A másik gonosz, folytatta kis szünet után, rám függesztve a tekintetét, mint aki titkot mond el. Aztán feltet­ tem azt a kérdést, amiről, azt gondoltam, ő is tudja, mire irányul: hogy hogyan vehette észre, hogy egy bezárt ládában két ember van. Láttam, válaszolta olyan meggyőzően, hogy elsőre azt gondoltam, mi sem természetesebb, hiszen csak a vak nem látta. Nem rejtettem el, noha nem mondtam, hogy homályos módon összeér­ nek a titkaink, bár általában idegenkedem az ilyen bizalmaskodástól, de ezúttal nem erről volt szó. A későbbiekben másról is beszéltünk, de Violet nem adta jelét, hogy magyarázatot vár tőlem. Csupán húsz percet töltött itt, de nekem több órának tűnt. Nem tudtam feloldani a nyomást, ami ránehezedik, sőt, veszélyes területre tévedtem; lehet, hogy megerő­ sítettem benne azoknak a dolgoknak a realitását, amiket látni vélt. Illetve ő biztos abban, hogy látta, én gondolom csak, hogy látni vélte őket. Lehet, hogy a látás itt nem a szó szoros értelmében értendő. Borzalmas zavarban vagyok, bűntudat és az ismeretlentől való félelem váltakozik bennem. Rendeznem kell a gondolataimat. Violet Cox tízéves, elzárkózó, hallgatag, és azt a gyanút kelti akaratlanul az ember­ ben, hogy szörnyű titkot őriz magában, valamitől fél, amire nincs még szó gyerme­ ki szókészletében. Mivel a tünetek okát mindenki benne keresi, bizalmatlan, nem hiszi, hogy bárki is képes lenne megérteni a félelme valódi - általa valódinak tartott - eredetét, így nem is igyekszik kommunikálni azt. Ez a félelem láthatóan szünet nélküli, nincsenek nyugalmi periódusok. Egyedüllétében sajátos rítussal próbál meg szembenézni szorongásaival: retteg a tengertől, ezért néha kimegy a partra, és figyeli a vizet. Több esetben számolt be arról, hogy egy embert vagy embereket látott ott, ahol más nem, ahogy a legutóbbi esetben is. Ha hinnék a szellemek léte­ zésében, azt mondanám, szellemeket látott. Különösen idevágó lenne ez a mostani látomása vagy érzése, lévén ezúttal olyasmit vélt érzékelni, amit a puszta látás nem lenne képes. Ha játszani akarnék a szavakkal, azt mondhatnám, beleérzés, és ez annak a tudatában is értelmezhető, hogy mit tartalmazott a láda, és mire utaltak a tárgyak. Az inkvizítor a napló tanúsága szerint idős ember volt, mikor a kontinen­ sen partra szállt, ugyanakkor ez az esemény meglehetősen régen történt. Egy másik embert üldözött, aki, fogalmazzunk így, gonosz volt. Szellemek, vagy a tárgyak aurája, vagy csupán Violet fantasztikus meglátása volt, úgy gondolom, szavai eről­ tetés nélkül értelmezhetők úgy, hogy a talált tárgyak léte és jellege megerősítse azokat. Magamban persze, eljátszhatok bármely lehetőséggel, fenn is tarthatom a bizonytalanságot, de ha Violettel beszélgetek, sem egy esetleges döntés, sem a dön­ tésképtelenség nem marad titokban. Most tettem egy akaratlan, tétova lépést a hit 17 �irányába, és ez lehetetlenné teheti a kislánnyal való jövőbeni együttműködésemet. Nem lett volna szabad. De most legsajátabb vélekedéseim kerültek mérlegre, és pont egy bizonytalan pillanatban. Még senki sem hozott ilyen helyzetbe. 2. Felkeltem a földről. Fekve néztem végig a túlvilági jelenetet. Osbome távcsővel figyelte, és beszámolt mindenről. Nem tudom, mikor fordult elő velem utoljára, hogy gondolattalanul álltam tizenöt percig. Üres voltam, azt hiszem, így szokták mondani. Észrevétlenül lett úrrá rajtam a tágasság érzése, ugyanakkor a számkivetettségé is, a magányé. Az ujjaimban még éreztem a szorítást, a palást anyagát, a fülemben pedig hallottam Morgand hangját és az eső dobolását alkalmi ponyvánkon. Elmentek, ezt gondoltam először, ki tudja, hová. Végül mégis volt célja az útnak, eljött a végső pillanat, megtudtam, mi fokozódott elviselhetetlenül. Ha nem is vagyok tisztában minden részlettel, akkor is érzem, hogy ez tudás. Menjünk, vége, szólt valaki. Ekkor vettem észre, hogy nem tombol a vihar, szelíden, kitartóan esik csupán. Álltam a világvégi helyen, ahogy korábban elképzeltem, megtisztulva, megbékélve kételyeimmel, ami e rettenet nélkül nem történt volna meg. Még nem akartam menni. Később egyszerűbben gondoltam erre az állapotra, úgy véltem, csupán annyi tör­ tént, hogy hosszú ideig tartó, szünet nélküli szorongás után akkor végre nem féltem. Elértük az autót, és megállapítottuk, hogy az aszfalton törésnek nincs nyoma. A városba vezető úton mindannyian a karóba húzott emberek felbukkanását vártuk. Az egyik egy, az út fölé lógó ágú fa volt, az autó tetején ismét hallottuk a csattanást, a másik helyén pedig egy madárijesztő állt. Ők négyen mégis megegyeztek abban, hogy odafelé valóban karóba húzott emberi testek álltak ott, én pedig nem szóltam, mert bár még mindig kísértett a magamban ismételgetett „kollektív pszichózis" kifejezés, emlékeztem, hogy mit éreztem, mikor Violet torz mását megláttam a hátsó szélvédőn. Vajon el tudom-e dönteni ezt valaha? Megállapodtunk, hogy másnap délután találkozunk Osbome lakásán, ekkor hajnali négy óra körül járt az idő. Odaadták Pilarnak a náluk maradt két tárgyat, a Malleus Maleficarumot és az indián szobrocskát. Mindenkit hazavittem. A hirtelen jött megnyugvás végtelenül ellazított, mintha sokat ittam és belefáradtam volna. Valóban ittam, de csupán egy pohár whiskyt a tegnap emlékére. Mindössze az nyugtalanított, hogy már végképp nem tudtam, mit mondhatnék Violetnek. Mert abban biztos voltam, hogy nem ő volt az úton, ő kora este óta az igazak álmát aludta. És az is biztos volt, hogy látni fogja rajtam a változást. Megnéztem a noteszomban, délutánra volt előjegyezve. Délben felkeltem, és még mindig nem tudtam, hogy lemondok a folytatásról, vagy - félretéve minden szakmai averziómat - új alapokra helyezem a kezelést. Aztán kora délután telefonon kerestek a Cox-szülők, és kitörő örömmel számol­ tak be arról, hogy Violet viselkedésében fordulat következett be. Reggel tőle szo­ katlan vidámsággal ébredt, hosszasan elbeszélgetett szüleivel, és jó hangulatban iskolába ment. Meghívtak egy teára. Meglátogattam Őket, társalogtunk, szinte za­ varban voltam a hálájuktól. Egyrészt egyre növekvő feszültséggel vártam Violetet, akinek akkortájt kellett hazaérnie az iskolából, mert a saját szememmel akartam látni a gyógyulását, másrészt reméltem, hogy még csak utalnom sem kell az öröm­ teli változás okára. Megszabadult. Furcsa ezt gondolni, de megszabadítottuk, egé­ szen konkrétan az a bolond Osbome. Arra nézve nincs határozott elképzelésem, 18 �hogy hogyan is tartotta fogva az a valaki vagy valami, és miért pont őt. Nem me­ rem továbbgondolni, mi lesz, ha valaha találkozom még más hasonló „betegekkel", akiket hasonló módon lehet csak „meggyógyítani". Ez már nem a szakmám. Egy másik világba lépünk át. Nem tudom, hogy akarom-e. Belépett Violet, és valóban ragyogott az elevenségtől, egyszóval úgy festett, mint egy egészséges, vidám gyerek. Leült közénk, és ahogy köszöntött, beigazolódott a sejtésem: látszott rajtam, az arcomra volt írva minden. Nagyon komolyan nézett rám, és jelzés nélkül a tudtomra adta, hogy csatát nyertünk együtt. Tisztában va­ gyok azzal, hogy elfelejteni soha nem fogja, ami vele történt, és talán évek múltán el is mondhatom neki, ami velem esett meg a csatatér egy másik pontján. Bár nem biztos, hogy ez jót tenne vele. Azt is sejtem, hogy világos számára, hogy nem maga a kezelés okozta a változást. Feltettem néhány óvatos és elég jelentéktelen kérdést a látszat kedvéért, Ő ugyanabban a szellemben válaszolt. Közben sajnáltam, hogy négy társam nem láthatja az arcát. Azt azért megemlítettem, hogy Ms. Guerrero üdvözli, és szívesen látja megint a könyvtárban, noha Pilar nem kért meg erre. Búcsúzóul közöltem Mr. és Mrs. Coxszal, hogy Violet túl van a nehéz időszakon, és minden remény megvan rá, hogy nem következik be semmilyen visszaesés. Most első örömömben Osborne-hoz megyek. Valami arra késztet, hogy akárki is ez az ember, megosszam vele az élményt. Aztán felkeresem mindőjüket, bár csak holnap esedékes a találkozónk. Itt is vagyok. Éles csengőhang. Semmi mozgás. Újra. Semmi. Nyilván alszik, és még rajta van a sál. Majd holnap. Feltehetően a többiek is alszanak. Holnapig igazán várhatok. Akkor most hazamegyek, olvasok, és iszom egyet az egészségükre. 19 �Sza la y Z oltán A kinevezés „Engem már nem büntethetnek meg." Sámuel Beckett: A játszma vége (Kolozsvári Grandpierre Emil fordítása) Mindig is szerettem volna harmadik személyben beszélni magamról, hogy elhihessem, amit mondok. Harmadik személyben, ahogy erről a szigetről beszélek, erről a házról, erről az asztalról itt előttem. Ahogy a napról, amelynek kába sugarai hal­ ványan szivárognak át az állandóan a sziget fölött úszó holtszürke felhőkön. Időn­ ként súlyos, sötét esőcseppek hullnak a földre ezekből a felhőkből; ha az emberi bőrhöz érnek, sisteregve égetik meg, s nemkülönben falják a sziget szikláit, egyre csak arra készülve, hogy a tengerbe mossanak mindent. Harmadik személyben, ahogy a spájzban rejtőzködő, szűkölő félelmébe menekült fiúról, akinek hosszú, zsíros, fekete fürtjei a homlokába hullnak, a sarokban kuporogva hallgatja mozgá­ som neszeit, s közben halkan, fojtott hangon nyüszít, akár egy kivert eb. A tüskésgyíkokról, halk motozásukról, ahogy mindenütt ott sunnyognak, láthatatlanul, száraz mindenhatóságukban. Vagy ahogy a segédeszközeimről, a harapófogóról, a szikéről, a kézifúróról, a kézifűrészről, a sebészollóról, a csipeszről meg a ráspoly­ ról, amelyek itt vannak előttem állandóan az asztalon, és most már nem sok idő választ el tőle, hogy megtalálják a helyüket. Az asztal közepét három napja foglalta el a papír, amelyet a fél lábon ugráló hi­ vatalnok kézbesített nekem. Az arca majdnem olyan halott volt, ha nem halottabb, mint a sziget felett döglődő ég. Váratlanul érkezett, és még a nevét sem közölte, el sem hinném, hogy itt járt, ha nem lenne ott a papír az asztal közepén, a papír, amit hosszú, küzdelmes munkával érdemeltem ki. Először dühös voltam a hivatalnokra közönyös viselkedése miatt, ha már egyszer kitüntetnek valakit, annak közlése sem másodlagos jelentőségű eljárás, hiányoltam az aktusból az ahhoz tartozandó ünne­ pélyességet és leplezetlen magasztosságot; úgy nyújtotta át a borítékot, akárha a nyugdíjamat hozta volna. Később aztán, ahogy érzékeimet és tudatomat egyaránt megszelídítette a papírral való együttélés, tudatosítottam: aligha lett volna ésszerű­ en elvárható kellemesebb fellépés a hivatalnok részéről, hiszen egymaga tette meg ezt a kíméletlen utat a félszigetről ide, hozzám, hozzánk, a tüskésgyíkok szigetére; az utat, amelyet jómagam eddig mindössze egyetlen egyszer abszolváltam, ám ez is épp elég volt hozzá, hogy egy életre elborzadjak tőle. Harmadik napja szemezek a papírral, amelyet a hivatalnok látogatása után óva­ tosan húztam ki a gyöngybetűkkel címzett borítékból; a feladó helyén fenséges egyszerűséggel mindössze annyi állt, Központi Protokollhivatal, a címzett helyén pedig az én nevem, melynek olvastán menten libabőrözni kezdtem, mi ez a név, talán csak nem egy látható, észlelhető, hihető személy kulcsa? A finom merített papírt négyrét hajtva helyezték gondos kezek a borítékba, belegondoltam, ahogy a 20 �kecses, festett arcú hivatalnoknők hosszú ujjaik között tartják a részemre elküldendő iratot, talán még a minden reggel nagy munkával pontos ívbe rendezett szemöldö­ küket is felvonják egy hanyag pillanatra, s tisztelettel elegy kíváncsisággal gondol­ nak rám, vagyis erre a névre. A borítékot nemtörődöm mozdulattal a nadrágom bal zsebébe gyűrtem, mintha a tartalma, a papír maga elhalványítaná a kézbesítés processzusának minden egyéb nagyszerűségét. Nem olvastam, hanem úgy fogad­ tam magamba, akár a napfényt, a sorokat, amelyek kinevezésemről szóltak: tagja leszek a Testületnek, végre, annyi éves kitartó küzdelem után az eszükbe jutottam, gondoltak rám, vagy legalábbis a névre, amely talán még ma is engem takar. Most a kétezer-ötszázötvenedik napnál járok. Elsőként a harapófogó, utána a csipesz, a kézifúró, a sebészolló, a szike, a ráspoly, a kézifűrész. Az aljuk legyen egyvonalban, úgy adják ki a megfelelő formát, ennek az elrendezése pedig hosszú, keserves órákat vesz igénybe. Megelőzi azonban mindezt a lehető legalaposabb, minden kis részletre kiterjedő megtisztításuk, aminek feladata a reggeli ébredéstől folyamatosan izgalomban tart. Az elszórt, szabálytalan, olykor felettébb megtévesz­ tő kis piszokfoltok, kóbor ízeltlábúk undok nyomai, kellemetlen porlerakódások, a levegőben terjengő számtalan szennyszemcse, mind-mind szüntelen odafigyelést igényelnek. Talán ha le tudnék ülni, s úgy tudnék foglalkozni a segédeszközeim­ mel, föléjük hajolva, mint egykor, a laborban, még odaát, amikor nem ez az engesz­ telhetetlenül makacsszürke ég borult fölém, s ott voltak velem még a nyalka kis­ lányok is, a fiatalka hallgatóim, akik a gyakorlat előtt előző esti csókokról meg tü­ zes pillanatokról csevegtek kacarászva, s ott ült velük szemben a tárgyasztala fölé hajolva valaki, aki képes volt rá, hogy önmagát megálmodja. De nem. Itt és most csak állni lehet, ebben a házban, amelyben nincsenek felesleges síkok, felesleges szögek, felesleges idomok, csak egy központi helyiség, benne egy asztal, meg aztán egy spájz, odabent a lánnyal, aki hozzám menekült, rám bízta magát, s nekem egy­ szer kezelésbe kell vennem, itt van a harapófogó, a csipesz, a kézifúró, a sebészolló, a szike, a ráspoly, a kézifűrész, kezelésbe veszem, majd ha megtaláltam a helyes sorrendet, pontosabban: ha a segédeszközeim megtalálták a maguk helyét ezen az asztalon. A lány addig ott kucorog a sarokban, a földhöz lapulva, látom néha a kulcslyukon keresztül, ahogy hosszú, száraz szőke haja a padlót súrolja, akár egy elhasznált cirokseprű. S ahogy én idekint sürgölődöm, dörzsölöm a segédeszkö­ zökről a koszt, ő csak halkan vinnyog meg bőgicsél, s olykor összefüggéstelenül beszél, érthetetlen szavakat és mondatokat. Meg kell találniuk a maguk sorrendjét, a maguk helyét, minden nap csak egyetlen sorrend létezik, a harapófogó, a csipesz, a kézifúró, a sebészolló, a szike, a ráspoly, a kézifűrész, ez a kétezer-ötszázötvene­ dik, ma ez van soron, de hogy melyik az abszolút rend, csak a végén, az ötezer­ negyvenedik napon derül ki, s odáig még kétezer-négyszázkilencven nap, tehát hat év és háromszáz nap van hátra. Középre, az asztal közepére helyeztem az iratot, a kinevezést, hogy mindig a szemem előtt legyen, s hogy így könnyebben felfoghassam, miről szól az egész, miért pont most került rá sor? Talán csak nem sejtették meg, hogy miféle tevékeny­ séget végzek, s ki akarnak zökkenteni, szabotálni akarják a munkámat, meg akarják akadályozni, hogy megtaláljam a tárgyakban rejlő rendet? Miért küldték ki ezt a halovány arcú hivatalnokfiút erre a veszedelmes szigetre, amelynek tüskésgyíkjait az emberek nem értik, s iszonyodnak és rettegnek tőlük? Három nap fojtogató 21 �létremegés, három nap rémes lélekszáradtság, három nap gyötrelmes kibillentség. S közben a lehető legszigorúbb munkafegyelem mellett fényezni, csiszolni, karban­ tartani a segédeszközeimet, hogy dolgozhassanak a saját rendjükön. A tüskésgyíkok mintha egyáltalán nem vettek volna tudomást az eseményekről, továbbra is menetrendszerűen érkeztek minden reggel, hogy az első, rövidebb munkaszünet alkalmával beszedhessem a küszöb elől az élelmet. A hat tojást, mint rendesen, az asztal keleti csücskénél elhelyezett edénybe raktam, kettőt közülük azon nyomban feltörtem, s falánkan szippantottam magamba a félsűrű, kéken csil­ logó, kásás lét. A maradékból kettőt a spájz ajtajának alsó részén kialakított ajtócs­ kán keresztül szúrtam be az odabent reszkető fiúnak, aki még erre az időre sem hagyta abba gügyögő, selypegő vinnyogását. Korábban gondolkodtam rajta, nem keresik-e? Valóban nem hiányzik-e senki­ nek, hiszen már évek óta itt él, velem, annak ellenére, hogy nem hívtam ide, nem erőltettem az ittlétét, szinte ő maga kéredzkedett be hozzám, s azóta jól elvagyunk. Nyilván ő is tisztában van vele, miért van itt, s meddig kell várnia, odabent, abban a teljesen üres spájzban, a segédeszközökre, s arra a bizonyos végső kiteljesedésre, amelyben nekem is tevékeny szerep van szánva. A tüskésgyíkok furcsa módon kommunikálnak velünk, azelőtt sosem feltételeztem volna, hogy a vadonban ilyen tökéletes kommunikációs módszerek létezhetnek. Élelmeznek bennünket, s szünte­ len zizegtetik a pikkelyeiket körülöttünk, hogy létfeladatunk belénk ivódjon. Most már csak az a kérdés, a tüskésgyíkok is ki vannak-e szolgáltatva valakinek, tehát csak láncszemek ők is egy nagy, körkörös folyamatban, vagy tényleg ők azok, akik a piramis csúcsán állnak? Eleddig meg voltam győződve ez utóbbi variáció igazsá­ gáról, ám a kinevezés most minden korábbi hitemben megingatott, még azokban is, amelyekhez pedig a Testületnek semmi köze. Talán keresték a fiút. De ha bárkinek kell, mondja meg nyíltan. Mert jobb lenne egyszer s mindenkorra tisztáznunk, hogy a fiút nem adom. Ővele nekem itt dol­ gom van. Telik az idő, a súly rajtam egyre nagyobb. Senki nem akadályozhat meg semmiben. Bár kötve hiszem, hogy bármiben is meg tudnának akadályozni, az emberek, amennyire emlékszem, gyávábbak az utolsó törpecickánynál. Mint az a fickó. Kopogott az ajtómon, aztán, mikor nem válaszoltam, mert meg­ dermedve álldogáltam csak az asztal mellett, dörömbölni kezdett, és még szólongatni is, van odabent valaki, ilyesmit mondott, bátortalan, határozatlan, susogó hangon. Percek teltek el, mire összeszedtem magam annyira, hogy odamenjek az ajtóhoz, tervezgettem, mit mondok majd, ha meglátom a látogató nyálas ábrázatát, a homlokán tekergő, kamaszosan kusza tincseit, a világoszöld, csillogó madársze­ mét, a csúnyán elálló, hegyes fülét, a tömpe gyíkorrát, valahogy így képzeltem őt el; hogyan olvasok be neki, hogy nem hagy nyugtomat, beletapos a tüskésgyíkok szigetének kényes rendjébe. Gyors, heves mozdulattal nyitottam ajtót, egy pillanat­ ra lehunytam a szemem, mély levegőt vettem, s már készültem magamból kiadni mindent, mikor megpillantottam: egy hamuszürke arcú, álmos hivatalnok állt a küszöböm előtt, a kezében egy borítékkal. A Központi Protokollhivatal küldött, mondta előírásos modorral, hűvös, bágyadt hangon, mielőtt még bármire is rákér­ dezhettem volna. Ezt a küldeményt kell kézbesítenem önnek. Azzal átnyújtotta a borítékot, amelyet én habozás nélkül téptem ki a kezéből. Úgy állt ott, felhúzott jobb lábbal, akár egy álruhás gólya, s amint végzett az átadással, megfordult, 22 �s elszökdécselt. Nekem úgy tűnt, teljesen egészséges a jobb lába, ugyanúgy nézett ki, mint a másik, csak nem használta. Csak most, a harmadik napon hagyott alább a kinevezés nyomán támadt lelke sedésem: na és a tüskésgyíkok? Csak úgy elengednek innen? Több éve nem láttam már őket. Legutóbb akkor, amikor, számomra máig fel nem fogható oknál fogva, egy példány megjelent a házban. Az asztal nyugati lábánál mászott éppen, amikor figyelmes lettem rá, a kezemben tartott csipeszt azonnal az asztalra helyeztem, ahogy a csipesz tisztogatására használt törlőrongyot is. A tüskésgyík nem vett tu­ domást rólam, úgy mászott el az ajtóig, hogy nem mozdította a fejét. Tudtam per­ sze, mindez semmit nem jelent, hiszen a feje búbján lévő harmadik szeme biztosítja számára a teljes környezete figyelemmel követését, még akkor is, ha ez a szem nem olyan éles, mint a másik kettő, jobbára csak a fény-árnyék viszonyokat különbözteti meg. Minél öregebb azonban a tüskésgyík, annál rafináltabban tudja használni ezt a harmadik szemét, száz-száztíz éves korára szinte ugyanolyan hatékonysággal, akár a másik kettőt. Ez a példány, amely belopózott a házamba, lehetett vagy száz­ harminc éves, láttam az évek nyomait a megtépázott pikkelyein, meg a mozgásán, a lomhaságán. Ez a lomhaság nem fáradtságot jelentett, hanem sokkal inkább tapasztaltságot, jó értelemben vett hányavetiséget. Mikor az ajtóhoz ért, résnyire kinyitottam neki, s menten eltűnt a kinti szürkeségben. Azóta nem láttam egyet sem, de az a találkozás még jobban megszilárdította bennem a tüskésgyíkok iránt érzett tiszteletet. Na és a feladat? Na és a segédeszközeim? Na és a lány a spájzban, a lány, akire a harapófogó, a csipesz, a kézifúró, a sebészolló, a szike, a ráspoly, a kézifűrész vár? Ezek odaát teljesen megkukulhattak. Annak idején, míg még el bírtam viselni annak az életnek minden nyűgét, minden szégyenét, minden értelmetlenségét és természetellenességét, hosszú ideig hiába kilincseltem különböző illetékes helye­ ken, hogy legalább fontolják meg a Testületbe való felvételemet. Nem vettek észre. Hiába törtem magam a laborban, nem vettek észre. Nem érdekelte őket az sem, mennyire szeretik az óráimat azok a bájos, fiatal hallgatóim. Nem láttak meg, nem hittek el. S most, amikor ideát vagyok? A tüskésgyíkok szigetén? Most küldenek egy fél lábon szökdécselő, halott arcú hivatalnokfiút? Így akarnak az Őrületbe ker­ getni? Most már érzem, mozgolódnak a kövek a bőröm alatt. Eleinte azt hittem, csak a zsebemben felejtettem valami szemetet, szennyet, koszt, amiből annyi van ebben az üres házban, ezen az üres szigeten. Hogy kavics csúszott valahogy a zsebembe. De nem. Hiába vetkőztem anyaszült meztelenre, továbbra is ott éreztem a köveket. Eleinte azt hittem, csak három-négy, mostanra több száz van belőlük. Szúrnak, át akarják bökni a bőrömet, akárha darazsak rakták volna le a petéiket a bőröm alá, hogy az élő testemből táplálkozzanak. Mozgolódni kezdtek, a talpamtól a fejem búbjáig; nincs lázam, nem érzem magam betegnek, el tudom végezni a munkát, a segédeszközeim ott vannak a helyükön, harapófogó, a csipesz, a kézifúró, a se­ bészolló, a szike, a ráspoly, a kézifűrész, ez a mai sorrend, de a kövek, a kövek a bőröm alatt mozognak. Szét kell tépnem a kinevezést. Nem bámulhatom örökké, ahogy ott virít az asztal közepén, elnyomva a makulátlanra csiszolt és fényezett segédeszközeim csillogását. Nem hagyhatom, hogy kizökkentsen, nem hagyhatom cserben a lányt a spájzban, 23 �aki várja, hogy megcsiklandozzam, megsimogassam, megkarcolgassam, megnyirbálgassam, megmetélgessem, megcsonkítgassam, megfúrogassam, megreszelgessem, megtépázgassam a fiatal, zsenge testét. Egyedül vagyunk ezen a szigeten, nincs itt talán a lány sem, itt nincs tűz, itt nincs melegség, itt nincs ember, itt nincs szenvedés, itt nincs fájdalom. A kövek lassan, gyengéden mozgolódnak a bőröm alatt, szinte finom érzés. Most már el­ szántam magam: a kezembe veszem a kinevezést, és apró darabokra tépem, a cafa­ tokat aztán kiszórom a résnyire nyitott ajtón a ház elé, majd elsodorja a szél a ten­ gerre. Meg kell tennem, hogy közelebb kerüljek a feladat sikeréhez. S akkor talán beszélhetek majd harmadik személyben magamról. A harapófogó, a csipesz, a kézifúró, a sebészolló, a szike, a ráspoly, a kézifűrész itt vannak. Már csak kétezernégyszázkilencven nap. S azzal talán megnyílik nekem is a harmadik szemem. 24 �K iss Z so lt Gyógyulás Ott künn a Brezinán az a fekete folt, Fekete folt helyén valaha akol volt... Mikszáth Utoljára ez a régi, ismerős, százszor megjárt gyalogút, amin már csak egyetlen irányba rohanhatok, és megállás nélkül, vagy ha mégis megtorpanok rövid időre, az csupán egy pillanat lehet, amíg eszembe jut és elképzelem, és már látom is, aho­ gyan a tűz, ez a megérthetetlen elem, közepén a véglegességével, amiről nem tu­ dom pontosan, hol van, és mihez képest, talán ahhoz a mozdulathoz, amivel a gyújtót a papíron végighúztam, és a nád égni kezdett, most ez a tűz megnyúlva és kiszélesedve lángol előttem, aztán a közepe elmozdul, hogy elérje a csontokat, először a puha gyapjút és a bőrt, majd a húson át a legkeményebb rétegig jut, és azon keresztül a velőt falja fel, nem torpan meg, mint korábban a kezem, amikor levágtam egy-egy idegen birkát, aminek a húsa a bográcsba került, mert annak a méretlen húsnak a csontján megakadt a penge, ezért kirántottam, mintha a meg­ torpanástól eltelt időt vonnám vissza, aztán újra kezdtem és folytattam a mozdula­ tot, ahogyan folytatom most is, hogy az időt még előrébb tereljem, és mihamarabb túl legyek ezen a százszor megjárt gyalogúton, mindegy, milyen irányt választva, csak távolodva a kút aljától, aminek az iszapjában az akol kulcsa süllyed egyre lejjebb, felette pedig a lángok addig nőnek az akol falain, amíg a mohó szél megál­ líthatatlanul lohol mellettem, és hordja a fák törzsei között ezt a szokatlan pernyét a lassan elsötétülő erdőben. Valahol majd úgyis meg kell állnom, és mire odaérek, talán megint hajnalodik, de mintha ez a lábaimon múlna, hogy azok milyen gyorsak, a csontjaim feletti izmokon és inakon, amik megremegtek attól az ajánlattól, amitől még ez az erdő körülöttem, és azok a távolabbi hegyek is elszégyellték magukat. Talán nem volt hiába a remegés és a szégyen, hiszen mégsem fogadtam el a herceg ajánlatát, mert ha lépek, ha futok, ha állok, mindvégig ropog a tűz, akármennyire béget még néhány a bezárt akolban, azok legalább segítenek elképzelni, hogyan veszett el mind, mert még a tűz előtt elérte Őket a pánik, és most az üvöltést is hallom a ropogáson át. Vagy talán a csontom ez, ami roppan és beleremeg, vagy az agyam­ ban a velő mozdul, amikor az árkok felett ugrok, még ha itt nincsenek is árkok, csupán egy régen halott nőnek az árnyéka a földön, ami most már szétmállhat és eltűnhet a fák lombjaiban végleg, hogy többet ne tudja a fülembe, a szemembe, az agyamba súgni az erdő fái közül azon a titokzatos hangján: „Tamás!...", hogy ne kelljen tovább menekülnöm a szégyen elől, amiből nem maradhat semmi a rohanás végére, legfeljebb ez a szétfoszló pernye. Mert oda fogok érni, ahol majd tényleg meg kell állnom, és addig ez a szél a pernyével, vagy legalább a tűz hírével Bécs városába ér, valahogy be a kapukon és ablakokon át a palotába, és annak a szín­ arany falai között egyetlen szobába, az Anika és a herceg ágyáig, aztán megfordul, 25 �és visszarohan az Anikával együtt aki már nem talál akkor sem, ha keresne, nem lát, ahol korábban észrevett, hiába kérdezi, „Olej Tamás, hol vagy?!...", akkor már nem válaszolok, és nem látja az arcom sem, mert csak a hamu és üszök marad a csontok körül. Most megint hallom a bégetést a fák közül, és egyre közelebb jön hozzám az erdő, a sok fű az elszórt bokrokkal, és ez az ösvény is megváltozott, mert nem emlékszem arra, hogy mindig ilyen piros lett volna ez a föld és körben a bokrok, az a gödör és a lábnyom. Tegnap itt valaki biztosan átlépett egy gödröt, még ha nincs is itt gödör, csak ez a kiemelkedés, amit kikerült, vagy inkább keresz­ tülszaladt rajta, és közben észre sem vette, mert nagyon könnyű, szinte súlytalan lehetett az, aki erre járt. Talán az Anika volt? Vagy a régen halott anyja? Az anyja nem lehetett, mert neki csak a hangját hallom messziről, valamilyen érthetetlen mélységből, amit egyedül a buja férgek ismernek, akik alaposan megrágják jól megérdemelt eledelüket, amit maradékként a halál osztott nekik a fák között bo­ lyongó lelkekért cserébe, bár én nem egyezkedtem vele sem, és nem is tudom, a birkák most miért égnek, és talán már nem is égnek, hanem mind az ezer az akol kijárt padlójához ragadva fekszik a hamu és a bedőlt gerendák alatt, és azt sem tudom, miért van ilyen szokatlanul piros színe ennek a rég ismert földszalagnak a fűcsomók mellett, ahol a kusza aljnövényzet megtorpant, mert valaki folyton erre járt, és könnyű vagy nehéz lábaival kitiporta a frissen megkapaszkodó gazok csírá­ ját, mert itt egy mindig járható ösvénynek kellett maradnia, ami az Anika könnyű lábait vezette. Most éppen a saját kapkodó lábaim rohannak rajta, de már nem emlékszem, hogy a buckához képest merre, és megfordultam azóta, vagy sem, mióta eszembe jutott, hogy hova akarok futni, és minek, hát persze, hogy lássam a nyomot, amit az a könnyű cipő hagyott a talajban, amikor átugrotta, vagy kikerül­ te, a lépéseit, miután távolabbról észrevette, idejében úgy irányítva, hogy ott nem­ sokára bucka lesz az ösvényen, és úgy lépett tovább, csak én vagyok az, aki átugrom rohanás közben, közeledve az ismeretlen hely felé. Milyen piros mellettem a bokrok színe még mindig, és mintha az ösvény szalagja is pirosan csillanna vissza, amikor az alkonyati sötét lombokon át az átkozott nap fényéből még valami erre a rohanó ösvényre is hull, amin addig kell futnom, amíg megtalálom azt a helyet, bár nem akarok eltévedni sem, csak látni még egyszer, amihez már semmi közöm. Persze akkor minek is látni, mit akarok látni a piros ösvényen kívül még? Esetleg megfigyelhetem a saját rohanásom, ha lehajtom a fejem, és meglátom a lábaim, ahogyan szabadulni próbálnak tőlem, de nekik sem sikerül, mert én az eszeveszet­ ten rohanó lábaim vagyok. Legalább segítenének megszabadulni azoktól a csodála­ tos szörnyektől, a kígyóktól és sárkányoktól, amik a májamat és a tüdőmet akarják kitépni, hogy ne futhassak tovább, ha egyszer megállok, mert hiába nyújtom a kezem feléjük, nem ijednek el, és csak az üres levegőt markolom, vagy a pernyét a levegőben, ami szétmállik a kezemben, mert üresre égetette a tűz, és eltűnt belőle minden, ami víz volt benne. Elpárolgott vagy elszivárgott, mint a vödörből a kútnál, ahol annyiszor ismételtem a megszokott mozdulatokat, hogy most megállás nélkül is felidézhetem, hogyan engedtem le a vödröt, és vártam, hogy megteljen vízzel, azután felemeltem és máris töltöttem a vályúba, ezért akárhányszor telt meg, ugyanannyiszor ki is ürült, bármennyi vizet emeltem fel, csak addig tartottam a vödörben, amíg meg nem pillantottam a vízen át az alját, és azonnal öntöttem tovább, hogy lássam, ahogyan kiürül és eltűnik belőle a víz. Most már csak egy 26 �kicsit kell várnom, hogy elégjen és elfolyjon, ami maradt, azután beomlasztani és betemetni a romokkal a kutat, hogy többet ne lehessen a vizével feltölteni semmit, és ne ürülhessen ki az akol, ha egyszer tele van, már csak egy kicsit kell rohannom, hogy kijussak az erdő fái közül, és ezt a furcsa, piros ösvényt elhagyhassam végre. Talán ha felgyújtanám ezt a sok fát körülöttem, akkor nem kapaszkodnának belém az ágaikkal, hogy megállítsanak, inkább elpusztítanám az erdőket is, valahogy eltüntetném őket, hogy az örvénylő lombok, de még ez a fecsegő bokorcsemete, a sok aljas növényzet se suttogjon semmilyen egyezségről, amit nem kötöttem meg senkivel, mert nem alkudtam semmire, inkább segítettem mindegyiknek, hogy az útjára induljon, az Anika, a kilenc kolompos kos, a száz bársonygyapjas ürü, és a többi az ezerig. Addig nem állok meg, ameddig száll a pernye, és addig nem lesz vége az ösvénynek sem, és amikor elérem a végét, akkor már nincs pernye, nincs bégetés, csupán égett hússzag a hajnali füst alatt, és már csak néznem kell a mara­ dék fölött ezeket a fecskéket, hogy meghíztak tavasz óta, a farktolluk szinte két baltaék, sőt, annál is nagyobbak, késpengék azok, ahogy vágják szabadon ezt az öntelt szelet, ami még mindig a fülembe súgja az erdő fái közül: „Tamás!...". Hiába súgja, mert nem hiszek most már egyetlen hangnak sem, csak az utolsó foszlányt várom meg, amit körbefordulva elhoz, és addigra én is elérem az ösvény végét, és sóvároghatok a tegnapi brezinai akol után, milyen volt az valaha, mert sehol senki most annak a feketén foltos helyén, csak a füst és szag még innen-onnan, ami a tűzből maradt, aminek a hírét az a felszabadult elem olyan messzire viszi, egészen Bécs városáig, ahonnan majd visszalohol az Anika, hogy lássa a tüzet, és benne engem, mert én hagytam, hogy megszöktessék, lássa, hogy mi maradt a híres akolból, szagolja a maradványokat, és találgassa, ki az, aki a fekete folt alatt van, és úgy lapul ott, mintha már egy biztos helyen lenne, várva a megfelelő pillanatot, hogy előugorjon onnan röhögve, nem égtem el, ti viszont égni fogtok minden emléke­ tekkel együtt. De nem akarom mégsem, hogy égjenek ág, babér és lombozat, in­ kább még messzebb szaladok ettől a kifakuló folttól, ami most már így marad, mert ág, babér és vessző úgy hajolnak, mintha alattuk kripta, zöld-sárga, zöld-sárga színekben lángol körülöttük a minta, aztán hamuvá válik, mint a varrás az Anika levetett ruháján, amit az akolról szóló ajándéklevél mellett hagyott. Most már meg sem torpanhatok az ösvény végéig, hogy beleüvöltsek az örvénylő lombokba, mert a hangomra csak újabb hangok jönnének elő a fák közül, amik egy idegentől szár­ maznak, aki valami szokatlan elől menekülve próbálgatja, mit fog gondolni egy másik idegen, ha meglátja az üszkös foltot, és kérdezi, mit csinálsz és hova tűntél, hát futok, hogy a bokrok és vesszők közül az ösvény végére érjek, onnan a kút aljára, ahol tovább mondom, hogy nem futok többet senki elől, mert oda értem, ahonnan majd mások fognak futni, miután megismerik a félelmemet, és szaladnak tüskön-bokron keresztül, irány, cél nélkül bárhova, mert ez a félelem az akaratom, az akaraton túl a rohanásom, azon túl a kimerültség, a kimerültségem pedig ehhez az összekuporodáshoz vezet a bokrok tövében. Innen figyelem, hogy mikor érkez­ nek meg, itt várom őket, elbújva a csodálatos szörnyek, a kígyók és sárkányok elől, amik a bokrok alatt nem vesznek észre, és nem tépik ki a májamat és a tüdőmet, mert ameddig csak bokrok, fű és föld körülöttem mindenhol, addig nem találnak, és nem is fognak soha, csak tapadok a bokrok tövéhez, amíg fel nem ébrednek a halottak árnyai, hogy tovább bolyonghassanak, aztán a szél is feltámad, és elkezdi 27 �újra széthordani a nevemet az erdő fái közül: „Tamás!...", ez az átkozott örvény, ami a tüzet olyan szorgalmasan táplálja, a hírét pedig messzire viszi, egészen Bécs városáig, hogy onnan fordítsa vissza mindegyiküket, hogy végre megérkezzenek, mert elegem van az üres bámulásból a harmatos fűszálak közül. Az egyiken éppen egy bogár mászik felfelé, az árva szálon igyekszik az elvékonyodó csúcshoz, és én jól tudom, hogy miért, eleget figyeltem ilyen feleslegesen szorgoskodó bogarakat a Brezina legelőin, felér a tetejére, és mintha számítani se lehetne arra, hogy ott mit akar kezdeni, hirtelen kitárja a páncél alá rejtett szárnyait, és felszáll, én pedig ad­ dig figyelem, ameddig el nem tűnik a színes háttérben, mert ez lehet a célja, eltűnni onnan, ahol azelőtt élvezte a füvek labirintusai között az esztelennek és céltalannak látszó rohangálást, felszállt, és én nézek utána, amíg látom, amíg be nem fordul a tegnapi akol hamuval hintett udvarára a díszes hintó, lefékez az akol maradványai előtt, kiszáll belőle a fényes ruhájú Anika, aki egyenesen a romokig szalad, a kezeit az arcához emeli, talán mond valamit, de nem lehet ilyen messziről hallani a szava­ it, aztán a mögötte megálló herceghez lép, hogy vigasztalódjon, pedig lehet, hogy engem szólított, de hozzá fordul, aki mindennek az oka, vagy ha nem ő, akkor az átkozott föld és fű, patakok és sziklák, éjjel és nappal vándorló felhők, istenverte bokrok és erdők fái, amik között a szél újra csak a tehetetlenségem dallamát röpíti, ismétli és fenntartja, mintha arra várna, hogy leleplezzem magam, hogy odakúszszam a herceg elé, és kérjem, engedje meg mégis, hogy most már az enyém legyen a brezinai akol így, a maradványaival, a megfeketedett csontokkal, az üszkös ge­ rendákkal, a beomlott falaival az enyém. „Soha!... Soha!..." Inkább felugrom és futok az ösvény végén is túl, és meg sem állok az iszapig, csak odáig kell elvisel­ nem ezt a füstszagot, ami a fűszálak közül szivárog, mert a sok gaznak egynek sincs már megszokott illata, mindegyik szálanként kínálja magát a buja férgeknek, amik jönnek, és megrágják őket is, miután odalenn a fekete földben hamuszínű porrá őröltek mindenkit, meg sem állok, amíg ők ketten is a férgeké nem lesznek, bár addig úgy tesznek, mintha keresnének és találnának valamit az égett romok alján, de a gyakorlott szememet nem tudják becsapni, hiába találnak bármit, e ls ü l­ lyednek majd ők is az elrobogó fényes hintó keréknyomai alá, csak néhány sóhaj­ nak és vihogásnak a hangja marad, ami kiszűrődik a színarany palota falai közül, és fennakad az erdők fáin, az ágakon lóg addig, amíg a szél fel nem támad, és ak­ kor meghallja valaki, aki az utánuk fennmaradó szavaikra kíváncsi lesz, és eszébe idézi a fent bolyongó arcukat, ha lesz ilyen, miután porrá váltak. Nem rajtam mú­ lik, mert én csak rohanok a kútig, aminek az alján egyenlő leszek végre az iszapba süllyedő, hamuval keveredő porral, oda más nem jön utánam, csak akik már elég­ tek, elrothadtak, megsemmisítette őket a férgek nyája, ott nem hallom többet mind az ezret kiáltozni, sem ébren, sem álmomban, elsüllyesztem a bégetésüket is, mindet egyszerre és egyetlen helyre kényszerítve. Addig már csak a kísérő éneket enge­ dem a torkomon kifelé, aztán majd azt is vissza a tüdőmig, mindegyik hangot a némaságba préselem, miután végigénekeltem, ahogyan felállok, és eldúdoltam, hogy futok a zöld-sárga, zöld-sárga füvek és bokrok közül menekülve, hogy e ls ü l­ lyedjen velem együtt az utolsó bárányka, akinek bégetése üldöz, bundája megka­ paszkodik az ágakba, aztán patája dobban, és már nem látom, nem hallom az utol­ só felpattanó szikrát az akolban, szaladok a dallamból kifacsart gondolatok elől, kergetve a fekete parázson, a kialudt tűz felett, a bedőlt falak mellett tovább, ahol 28 �nincs harmatos fűszál, és nem lesz égő bokor, mert a túl régi, nagyon is ismerős, már százszor megjárt gyalogút elfogyott. Előttem a kútkáva, és felismerem a nyo­ mokat az akol körül, miközben teli tüdővel az ének a számból a torkomon át az ösvénnyel együtt megfordul, hogy visszataláljon a helyére, mert nem változhat azután sem, miután felugrottam a bokrok tövéből, és rohanok a porhanyós földön a kocsikeréknyommal keveredő birkapaták nyomai felett, amik egyre közelebb jön­ nek, még ha mozdulatlanok is, majd az iszapba süllyesztem mindegyiket, mielőtt tényleg megmozdulna és megszólalna újra, a brezinai veres fódelű akol, a kilenc vezér­ kos, a száz selyemürü és a többi birka mind a tiéd lenne, de a széllel váratlanul, s az üsz­ kös gerendák mögül a füsttel a mondatok megint a torkomig fel, zöld-sárga, zöld­ sárga, eltűnt a bárányka, mégis tovább az eszeveszetten rohanó lábaimmal, hogy egyre közelebb érjek a hamudomb melletti nyomokban a kúthoz, ahol végre meg­ torpanok és látom, hogy a körben majdnem minden úgy áll, mint azelőtt, szemben a bércek, alant a selyemrét a futó patakkal, a kerekes kút az udvaron, s a nagy vályú az akol mögött, csak az akol helyén maradt egy fekete folt, és amíg átvetem magam a kút peremén, hogy visszataláljon a helyére a dallam, addig tovább hordja a szél körü­ löttem, hogy minden, minden ott van, minden, minden úgy van, s még sincs ott semmi és még sincs úgy semmi, aztán a kút oldala mozdul, a talpam csúszik meg először, majd a nyirkos kő a tenyerem alatt, közben a sötét iszap felől a hideg felkúszik némán, és a kövekkel együtt zuhanni kezd a csattanás felé a falon és a tarkómon egyszerre, de a homlokom még kilát a hidegből, és addig nem csukódik, ameddig meg nem telik a mozdulatokkal a tört bordáimon át ez a szűk és keskeny, ami hirtelen hűl, egy légvételt csak, és ez rögtön a víz, hol van már Anika azóta, Bécs városa felé röpíti a vas­ út, és most elkezdi körülöttem az emelkedést a többi hullám és légbuborék, amíg lassan süllyedek a fenékhez, ahol a kulcs is merül, még mindig csúszik a fokozhatatlanul sötét iszapban, ezer ember közül egy, ha visszautasítana ilyen ajánlatot, és már lejjebb van sokkal, a vizenyős, tömör agyagig, a levegőtlen némaságon keresztül, a nyirkos föld mélye alá a markomban szorítva nyitott szemmel és szájjal a csodálko­ zástól a gondolatot, amíg eljut a szemem mögé, hallod-e, Isten, mutatok én még ma neked valamit, a fekete föld mélyére gyere utánam még lejjebb kúszva, ahova nyüzs­ gő nyájakként küldöd őket, hogy őröljenek a nedves, fénytelen iszapban hamuszí­ nű porrá névvel és hírrel együtt mindent! 29 �„ E Z E K A K E D V E S KIS P O R T É K Á K " T ó t h K r is z t in a Tímár Zsófi muskátlija Állítólag a szőke nőknek könnyebb, a férfiak jobban felfigyelnek a világos hajra. Zsófi ezt nemigen érzékelte, mert világéletében visszahúzódó volt. Az iskolában se számították a szépek közé, nem is viselkedett úgy. Péter viszont nagyon csinosnak látta, azt hitte, egy ilyen nő szóba se fog állni vele. De Zsófi nemcsak hogy szóba állt vele, egy év múlva feleségül is ment hozzá. Péternek még hátra volt két éve a főiskolából, úgyhogy arra gondoltak, Pestre köl­ töznek, így lesz a legegyszerűbb mindenkinek. Az albérlet hosszú távon túl drága lett volna, Kaposvár mellé meg nem tűnt érdemesnek visszamenni. A szülők össze­ adtak egy másfél szobás panelre való pénzt: kezdésnek jó lesz, gondolták. A panel Kőbányán volt. Zsófi nemcsak a hosszú buszozást szokta meg nehezen, hanem a kilencedik emeletet is. Otthon mindenhová el lehetett menni gyalog vagy biciklivel, és reggel rögtön kiléphetett a kertbe. Esténként sötétben zötykölődött a lakótelep egyforma házai között, aztán olvasgat­ ta a disznó feliratokat a liftben. Decemberben fölvetette Péternek, hogy mi lenne, ha lenne macskájuk. Az egyik kolleganőjénél született három, egyet hazahozhatna. Egy feketét. Péter azt mondta, szó se lehet róla, ő nem akarja szagolni a macskabűzt, kü­ lönben is kikaparná az új szőnyegpadlót. És ki vigyázna rá, ha ők nincsenek otthon. Ebben mondjuk volt valami, tényleg későn értek haza minden nap. Zsófi számí­ tógépes tanfolyamra járt, Péter egyre több munkát kapott. Azt mondta, ha félre tudnak tenni, egy-két év múlva vehetnek esetleg valami külső kerületben egy ház­ részt. Mind a ketten kertet szerettek volna, vagy legalább egy nagy, használható teraszt. A mostani lakásuknak még erkélye se volt, az csak a két és fél szobásakhoz tartozott. De azokat se használta senki, többnyire biciklit tároltak ott, vagy kitették a limlomot, néha a lerobbant hűtőt. Tavasszal az egyik lakó muskátlisládákat szerelt az ablakba. Zsófinak ez nagyon megtetszett. Minden este elmondta, hogy egész más lenne, ha reggel a virágokra látna. A lakógyűlésen egyébként szóltak, hogy tilos az ablakok alá kívülről szerelt virágláda, mert veszélyes, lesodorhatja a vihar. Ám az új divat mégis terjedni kez­ dett az épületben. Péter nagyon unta ezt a témát: várta, hogy elmúljon, ahogy a macska-kérdés is elmúlt. Zsófi pedig tényleg nem tette többet szóvá, ahogyan semmit az utóbbi időben. Se a hétvégi kimaradásokat, se az éjszakai sms-eket, ami­ kor Péter félálomban kinyúlt az ágyból és megnézte a kijelzőt. Így ment ez egész tavaszig. Péter késő éjjel jött meg, hétvégenként tréningre ment, Zsófi pedig szombatonként hazautazott a szüleihez és sápadtan hallgatott a leves mellett, ha az anyjáék arról faggatták, hogy mi a baja. Azt gondolta, a házasság ilyen. Majd lesz másmilyen is, csak ki kell várni. Nem faggatózott, nem kérdezett. Akkor, azon az estén se akart tudni semmit, mégse 30 �bírta megállni, hogy ne nyissa meg az üzenetet. Péter épp a zuhany alatt volt, han­ gosan szólt a fürdőszobában a rádió. Zsófi fölvette a mobilt. Képüzenet. Kinyitotta. Egy nagy mellű, fekete hajú nő félmeztelen képe volt. Állt a konyhában, nézett a képre és szinte megdermedt az idegességtől. Két másodperc múlva megszólalt a telefon, azonnal fölvette. - Na, hogy tetszik? - kérdezte a hang. Valamit szeretett volna felelni, de képtelen volt megszólalni, csak szuszogott be­ le, aztán lerakta. Percekig állt így, még akkor se mozdult meg, amikor Péter már felöltözve kijött és megkerülve őt, benézett a hűtőbe. Nem bírt mit mondani, hiába fogalmazgatta magában sorra a lehetséges kezdő­ mondatokat. Zárómondatok se lettek, a férje egyetlen szó nélkül költözött el, amikor ő nem volt otthon. Nem volt sok cucca egyébként, egy sporttáskában elfért minden. A közösen vett Ikea-bútorokat ott hagyta, egyedül a tévéállványért jött vissza valami­ kor. Küldött egy-két e-mailt, de Zsófi nem válaszolt rájuk, így aztán nem próbálko­ zott többet. Tavasszal megint üzent, hogy szeretne közös megegyezéssel elválni. Zsófi erre se reagált: úgy viselkedett, mint aki nem vesz tudomást a saját életéről. Ment, csinálta a dolgát, rendben tartotta a félig üres lakást, időnként hazautazott. Aztán ezek a látogatások is megritkultak, mert nem bírta elviselni, hogy a szülei folyton Pétert szidják, hogy állandóan sajnálkoznak és azt emlegetik, hogy Zsófi­ nak tovább kellene lépnie. Az volt a legrosszabb, amikor az unokákkal jöttek, meg a harminc fölötti szülések kockázatával: ilyenkor rendre a szomszédok rémtörténe­ tei következtek halva született csecsemőkről és nyitott gerincről. Zsófi ezekre se szólt semmit, csak felállt az asztaltól és kiment, egy idő után pedig havi egy alka­ lomra ritkította a látogatásokat. Egy év múlva Péter ismét küldött pár békülékeny, tapogatódzó üzenetet. Nem jött rájuk válasz. Abban se volt biztos, hogy a felesége nem változtatta-e meg az email-címet, elvégre semmi oka nem volt rá, hogy továbbra is egy zsofipeter nevű postafiókot tartson fenn. Hívni nem merte, azt gondolta, úgyse venné fel. Egy délután arra ment kocsival, felnézett a kilencedikre. Soha még tisztábban nem érezte, hogy szereti a feleségét. Akkor már hónapok óta egyedül volt, azoktól az alkalmi nőktől eltekintve, akiket reggel elvitt egy pontig a városban és soha többé nem hívott. Elővette a kesztyűtartóból a kulcsot és arra gondolt, fölmegy a régi lakásba. Szinte biztos volt benne, hogy a felesége úgyis rég kicserélte a zárat. Csak abban bízott, nem lesz tanúja a próbálkozásnak. Hogy nem lesz a lépcsőházban valami idegen, aki betörőnek nézi, vagy látásból ismert régi szomszéd, aki kajánul figyeli. Hevesen vert a liftben a szíve. Felért, odalépett a lakásajtóhoz. Elővette a kulcsot, sikerült beillesztenie. Kinyílt. Hirtelen pánik fogta el, hogy mit talál majd odabent. Érdekes, egészen eddig a pillanatig meg se fordult a fejében, hogy Zsófi esetleg már valaki mással van. Most viszont váratlanul rátört az aggodalom, hogy egy idegen férfi holmijai lesznek a lakásban. Az előszobában megcsapta az ismerős illat. A felesége illata. Levette a cipőjét, megilletődve állt a kövön. Elindult először a konyhába, aztán be a hálóba. Az ágy csak az egyik felén volt megvetve és letakarva egy pléddel. Rend volt mindenütt, 31 �a nappaliban egy nyitott szárítón öblítő illatú női holmik lógtak. A lilás magas sar­ kú cipőt a fal mellett nem ismerte: ez még nem volt meg, amikor elment. Ránézett a vekkerre: délután három volt, az ébresztő pedig hatra volt beállítva. Arra gondolt, hogy kéne hagyni valami üzenetet. Virágot. Vagy mondjuk egy kismacskát. Zsófi úgyis mindig macskát akart. A nőnek, egyébként, akivel fél évig élt, volt egy macskája, és tulajdonképpen meg lehetett szokni. Ekkor hirtelen eszébe jutott valami. Hirtelen felpattant, belelépett a cipőbe és próbálta végiggondolni, hol van itt a közelben valami barkácsáruház. Eszébe jutott, hogy pár percre innen van egy, pörgetni kezdte magában, hogy mi mindenre lesz szüksége. Amikor az elárusító azt kérdezte, futómuskátlit akar-e agy simát, nem tudta megmondani. Azt válaszolta, hogy rendeset. Az eladó megvetően vállat vont, adott neki tíz tövet. Virágföldből túl sokat vett, három tizenkét literes zacskót. A ládák­ hoz tartozott valami hosszúkás műanyagalátét is, a tartóvashoz pedig csavarok és tipli. Azt külön mondták, hogy a betonfalhoz másmilyen kell, de ezt már tudta, mert amikor beköltöztek, ő fúrta fel a fürdőszobaszekrényt. Haza kellett még ka­ nyarodnia a fúrókészletért, ráadásul visszafelé dugóba került. Fél öt múlt, mire megint kiléphetett a kilencediken a liftből. Kétszer kellett fordulnia a holmikért, aztán lóhalálában nekilátott a meglepetésnek. Először a hálószoba ablaka alá szerel­ te fel a hosszabbik ládát. Elég sok földet kiszórt, a porszívót meg egyszerűen nem találta, úgyhogy kézzel söprögette össze a maradékot a szőnyegpadlóról. Aztán az jutott eszébe, hogy a konyha lenne a legfontosabb. Ha Zsófi este leszáll a buszról és elindul a hosszú utcán hazafelé, akkor már messziről látja majd az ablakot. Fel fog nézni a kilencedikre és érteni fogja, mi történt. És akkor még mindig eldöntheti, hogy telefonáljon, vagy egyenesen hazamenjen. Ez az, a konyhaablakba muszáj tenni! Ha a két rövidebb ládát fölrakja, együtt szélesebbek lesznek, mint az ablak, de kicsit kihajolva a két véget is meglehet öntözni. Az elsőt hamar fölerősítette, a másodikkal viszont vacakolni kellett. A láda pereme megakadt valamiben és az istennek nem kattant bele a fém tartóba. Péter felállt az asztalra és kijjebb csúszott, hogy ránehézkedjen. A föld még hátravolt, oda volt készítve a nejlonzsákban. Ép­ pen ránehézkedett a bal oldali vasra, hogy helyére nyomja a ferde ládát, amikor meglátta lent Zsófit. Elég közel volt már, jött a megálló felől, át a zebrán. Nem né­ zett föl, valami szatyor volt a kezében. Egyszerre értek a ház előtti járdára, férj és feleség. Zsófi nem értette, mi történt. Még akkor se fogta fel, mi ez a hirtelen csődület, amikor fölpillantva észrevette a nyitott ablakot és az üres virágládákat. 32 �G recsó K risztián Messze szakadna (Mellettem elférsz) „Mert nem szeretném, ha messze szakadna tőlem." Mikszáth Kálmán Késő ősz van, vöröslik a gyár felé süllyedő határ, az ipari kéményeken ömlik a füst, és reggelre néha már olyan hűvös van, hogy gőzölög a műtavak áztatóvize. Sadi a Kleinék szatócsboltjában segéd, sokat tanul, imádja az anyagokat, kedvence a zsor­ zsett, a necc, a taft, a zsenília, jaquard, de már megvan a fegyelme az egyszerűbbek tiszteletéhez is: pamut, lenvászon, karton, kékfestő, nemez, velúr - ez is mind ked­ vére való. Ruhákat mutat a holtfáradt Benedeknek, aki napszámból jön, a Károlyi birtokra jár, Sadi anyja minden vásznát az asztalra teríti, tiszta kézzel simogatja végig, mintha törődni kéne a szövetek leikével. Kémlelően a barátjára néz, előveszi a kedvencét, olyan féltéssel hajtja szét, mintha bántalom érhetné, simogasd meg, mondja Benedeknek, aki már régóta nem figyel, a kelmékről szóló fejtegetés legele­ jén kinn maradt a tekintete, az utcai ablak előtt idegenek hajtanak el, és éppen ek­ kor benéz valaki. Benedek megismeri, az atya az, Benedek bólint, de a pap valami­ ért nem fogadja a köszönését, idegenül fintorog. Benedek ettől megriad, közben valami zavaró ismétlődés üti meg a fülét. Sadi harmadszorra is arra kéri, érintse meg ezt a csodálatos anyagot, és ekkor Benedek odanéz, az az értetlenség van a szemében, ami a papéban volt az imént, meglátja Sadi mozdulatát, ahogy a fiú összezárt lábbal, csípőből dől előre, mosolyog, szélesen, de már fáradtan, másod­ percek óta várja, hogy a barátja rá figyeljen. A széthúzott mosoly bemerevedik, őszinteségét csak az mutatja, hogy korábban olyan szélesre volt húzva, de inkább olyan, mintha kín, fájdalom és féltékenység szülte volna. És ott a kellemkedő moz­ dulat: ahogy kínálta a szövetet - az is megdermedt. Mintha Benedek csak most vette volna észre, milyen kifacsart, természetellenesen hajlékony Sadi teste, és mi­ lyen szemérmetlenül képes összefacsarni saját magát: húsos hasát, úszógumiját - és ha ennyire össze van zárva a lába - , valahová a heréjét is begyűri. Benedek magától talán észre sem vette volna ezt az egészet, Sadi régóta rajongott a ruhákért, és min­ dig ilyen különös teátrálisággal mutogatta, de most a pap fintora volt a fejében, és valami őt is taszította ebben a mozdulatban, és a helyzetben is. Már megint nem tartottak a többiekkel, itthon nézegetik a kelméket, ugyanazokat, mint legutóbb, hiszen Sadi szülei is szegények - honnan lenne új anyag a házban? Harmincegy nyara van, fullasztóan forró július, még este, munka után is remeg a futóvíz a földes telepi utcákon, és a munkások kinn ülnek a házak előtt, Sadi és Benedek elhatározzák, hogy lemennek fürdeni a halott vizekhez, a hűtőtavakhoz, az uradalom szélén, a gróf Károlyi birtokának földjéből föltört a termálvíz, és szaba­ don ömlik, a buzgár közelében forró, de messze elfolyik. A gépállomás körül már 33 �bírja a bőr. Benedek imádja a termál szagát, mintha az a víz ápolná, védené a lelket. Benedek öccse, Márton velük megy, és kivételesen a bátyjuk, Ignác is hazajött Sze­ gedről. A gépállomás oldalában egy akácerdő takarja a vizet, ide járnak fürdeni a fűrésztelep lányai is, meg a rakodók a vasútról, meglesik a fás lányokat, aztán rájuk rontanak. Benedek azt hiszi, sokan lesznek a víznél, de csak ők vannak, a három testvér, meg Sadi. Gatyára vetkőznek, de Ignác kiröhögi őket, a legidősebb fiú nem tűr ellentmondást, acélos hangon beszél, és most, hogy sokáig távol volt, a szavai, a hangsúlyai is idegenek. Anyámasszony katonái! Tudja, hogy az öccseit így nevezik a telepen, hogy Márton a lányok játszós babája, Benedek meg papnak készül, és ez a kövér, nyámnyila Sadi az egyetlen barátja - micsoda fából faragták ezeket a fiúkat? Rájuk parancsol, meztelenül kell fürdőzniük. Sadi félős és ügyetlen, percenként elismétli, hogy nem tud úszni, neki vigyáznia kell, de a víz derékig ér, nincs mire vigyázni. A gépállomáson elhallgatnak a gőzgépek, az akácos zúg, késő délutánra föltámadt a szél, a távolból a makói gőzös dudál, füstje fölszáll az akácok fölé, de nem oszlik el a levegőben, mint a gyár füstje. Ignác kitalálja, hogy fogózzanak, a szabály egészen egyszerű: érintésre cserélnek. Először Ignác vállalja magára a kergetést, a három legény szinte gyerekké változik, habzik mögöttük a víz, száll a permet, ahogy menekülnek előle. Ignác Benedeket veszi üldözőbe, Márton elhasal, prüszköl, iszik a fojtós vízből, de Ignác kitartó kopó, nem adja föl, Benedeket üldö­ zi, aki jajgat, kiabál, érzi a vesztét. A bátyja be is éri hamar. Benedek Sadira hajt rá, ő a legkönnyebb célpont, alacsony, és bizonyos, hogy ő fut a legügyetlenebbül. Sadi valóban lassú, de néhány lépés alatt azért nem lehet utolérni. Benedek meglepődik önmagán: milyen ingerülten várja, hogy utolérje végre, szinte azt érzi, hogy Sadinak kötelessége lenne azonnal megadni magát, essen el, ő különben is annyival fürgébb, mint ez a kövér gyerek - miért nem éri utol rögvest? Sadi ügyesen manő­ verezik, kihozza Benedeket a sodrából, Ignác és Márton csak állnak egymás mellett, nézik a különös párharcot, Benedek dühös, elszánt, mintha az élete múlna rajta, hogy néhány lépésen belül megszabaduljon a fogó szerepétől. Sadi viszont boldog, folyton hátrafelé néz, kacsintgat és nevet, annyira önfeledten, hogy Márton és Ignác egy pillanatra összenéznek, nem szólnak, csak mikor Sadi elesik, és Benedek végre utoléri, akkor suttog el valamit a legidősebb fiú. Márton nem érti, mit mond, azt figyeli, hogy Sadi most is Benedekre nevet, és Mártonban fölmerül, hogy így semmi értelme a játéknak, nem gondolja végig, hogy miért nincs, csak érzi, hogy valami nem tiszta. A fogóságnak nem lehet ennyire örülni. Aztán látja Sadi kezét, ponto­ sabban először a Benedekét, a fogóét, ahogy megérinti Sadi vállát, és azt kiáltja, te vagy az, és miközben ezt Sadi kacagva tudomásul veszi, odakap. Illetve egészen finoman, odanyúl, megérinti, Benedek kezére rakja az övét. Ezt látja Márton, és ő nem gondol semmit, csak azt, hogy így nincs értelme fogózni, ő egy tiszta, egysze­ rű lélek, és nem gondol a jelenetről többet, mint amennyit magától jelent, és igazá­ ból nem is érti a bátyját, hogy miért ismétli el még egyszer, most már hangosabban, jól érthetően, amit valószínűleg az imént is mondott. Ez a gyerek nem normális! A fogózásnak vége, még egy darabig fürdőznek, egyre haragosabban zúg az aká­ cos, a gépállomáson és a fűrész-telepen már elengedték a komondorokat, alkonyodik, Ignác kimegy, hogy száradjon, Márton és Benedek követik. Sadi nem. Ő csak deré­ kig emelkedik ki a vízből, és hiába parancsol rá Ignác, csak nevet, most nem fölszabadultan, ahogy fogózás közben, hanem kényszeredetten. Márton látja, hogy fél, 34 �és szánja a fiút. Sadit sokkal többet látja, mint a bátyját, őt ismeri, Sadival vannak közös élményei, míg Ignác már kamaszként a lányok után rohant, velük nem törő­ dött, Ignácból csak ezt a kevélységet látta mindig, amivel most is megalázza a ba­ rátjukat. Ignác hiába rátarti, nem tud mit kezdeni Sadival, vissza nem akar menni, mert vizes lesz, más eszköze meg nincs, a partról próbálja zavarba hozni a fiút. Szapulja, bénának, ostobának nevezi - öltöznek, öltözik a három testvér, és a két kisebbik inkább Sadival maradna, megvárná, míg kijön a vízből, hiszen csak szégyellős, bizonyosan az a baj, Sadinak mindig is ilyen szokatlan dolgai voltak, de ha arrébb mennének, kijönne ő is. Közben Ignác rájuk parancsol, hogy induljanak, Sadi meg, ha így tetszik neki, itt marad a vízben, a félhomályban. Mártonnak öszszeszorul a torka, meglepi, hogy Benedeken nem látszik semmi, hogy őt nem za­ varja, hogy itt marad a barátja, lehet, hogy a fogózást nem tudja megbocsátani neki. Nem érti, kegyetlennek gondolja Benedeket is, megáll, nézi a vacogó Sadit, Bene­ dek már elindult, néhány méterrel arrébb áll, csak Márton tétovázik... és ebben a pillanatban megérti Benedeket, mint egy villámcsapás, megrázza a gondolat, és indulna is már sietősen, szaporázza a lépteit, de sajnos késő, hibát hibára halmoz: most meg túl gyorsan akarja elhagyni a helyszínt. Ekkorra Ignác is rájön, hogy éppen azzal tudja zsarolni Sadit, ha marad, mert a fiú szégyenlős, nem mer kijönni a vízből, és ha elindulnak, akkor a kedvére tesz. Ignác felröhög, szinte ugat, a gép­ állomás kuvaszai fenyegetően felelnek, Ignác leül a partra és mosolyog, akkor f ürdőzzél, kisfiú, mondja fenyegetően. Benedek Mártonra néz, a fejét rázza, hogy lehetsz ilyen ostoba?, suttogja neki, pedig már nem kellene, Márton lelkében így is kés fo­ rog. Az ő ügyetlensége hozta lehetetlen helyzetbe Sadit. De mit tehetett volna? Benedek túl profi volt, az a megjátszott érzéketlenség, érdektelenség, ahogy távozni készült, megzavarta, Márton akkor úgy érezte, Sadi csak rá számíthat, hogy ezt a fiút most sorsára hagyták, és mire rájött, hogy éppen a tétovázásával hozza rá a bajt, addigra késő volt. Vagyis már majdnem késő, és akkor meg túl hirtelen indult el, és ez már Ignácnak is gyanús lett, addigra ő is összerakta a kirakó kockáit. Már­ tonnak sírás szorította el a torkát, hogy éppen a testvérük, a vérük, a család része, aki e szent nevet viseli, tud ilyen sötéten kegyetlen lenni. Gyertek vissza, nézzük együtt a bénát!, kiabálja Ignác, és követ, göröngyöt keres, hogy megdobálja. Sadi már vacog, folynak a könnyei, a nap egészen eltűnik a láthatár mögött, Ignác elta­ lálja a vállát, Sadi megijed, elesik és fuldoklik, csapkod, üvölt, nem bír fölállni, a három fiú egymást nézi, hogy most mi van, Ignác csak röhög, álljál már föl, te hülye!, kiabálja, de Sadi nem tud uralkodni az ijedtségén, rohama van, nem gondolkodik, hogy sekély a víz, és csak föl kellene ugrania. A három fiú még mindig tétovázik, Sadi egyre elkeseredettebben kapálózik, már fuldoklik, a sötétben a három tétova fiú sziluettje látszik, és mintha egyre hangosabban zúgna az akácos. A hármas tüdőgyulladást Ignác sem viszi el szárazon, Sadi szülei is óriási per­ patvart rendeznek. A telepen mindenfélét rebesgetnek, csak Ignác ruhája volt szá­ raz, csak ő egészséges, ki tudja, mit tett a fiatalokkal. Az idősebbik testvér vissza­ menekül Szegedre a kurváihoz, a három lázas fiú össze-vissza beszél, nem tudni, mi volt, mire meggyógyulnak nem érdekes az egész. Hogy Márton vagy Benedek ugrott-e hamarabb, nem tudni utólag, és bár lenne jelentősége, kideríthetetlen. Az utolsó pillanatban együtt gázoltak be a vízbe, és emelték ki az akkor már eszmélet­ len Sadit. 35 �A harmincas évek közepén két fiatal felnőtt cigarettázott a gyár kenderföldjei alatt, a tömbházformára rakott hatalmas boglyák között a lóvasút vékonyka sínje kígyózott, és ők a forgalmat figyelték. Itt különösen sok szamaras vagon járt, a csillék sejtelmes nyikorgását az egész telepen hallani lehetett. Az idegenek napokig nem tudták megszokni, rémülten néztek körbe, hogy mi ez, mintha sírt volna a vas, vagy valahol mélyen az anyagba vágtak volna, és ez a mozdulat, ahogy fölhasad a fém teste, újra és újra megismétlődne. Az idegenek, akik ritkán fordultak meg az uradalomban vagy a telepen - féltették a tüdejüket és különben sem keveredetek a zsellérek és gyári munkások izzadtságszagú világába - , különösen a gépállomás és a kendergyár között nyugtalankodtak. Egyfelől féltek a fura nyikorgástól, ami ezen a részen volt a legerősebb, de még ennél is ijesztőbb volt, hogy a telepiek teljesen megszokták a kemény anyagok vinnyogását, a sínkerék sistergését, súrlódását, a csille nyákos kilengését. A gyütt-mentek hiába kérdezték, mi ez?, nehezen tudták kideríteni. A telepiek füle megszokta, nem érzékelte a zajt, nem értették a kérdést. A hang belengte a telepet, mint valami nehéz szag. És nehéz szag is volt, persze, egész évben kenderbűz terjengett a telep házai között, a gyár húszméteres kémé­ nyei okádták a szürke füstöt, a műtavak áztatószagát és a halott vizek termálbűzét messzire elvitte a szél... itt a gépállomás fekete füstje, és olajszaga szinte éteri illat­ nak számított. A telepen mindenki érezte, hogy ennél csak szebb, kellemesebb vi­ dékek léteznek, de a gyárban és az állomáson volt munka, és akinek egyik helyen sem jutott, elmehetett az uradalomba, a grófi földekre dolgozni, mióta az öreg gróf rokona nem volt miniszterelnök, többet volt a birtokán. A kastély messze volt ide, Benedek és Sadi a kenderföldek határán feküdtek, a szamarakat figyelték. Estefelé járt az idő, fáradtak voltak, különösen Benedek, az utóbbi hetekben a gyárban kapott munkát, áztatós volt, nyirkos fájdalom járta át az ízületeit. Élvezte a meleget, és csodálta a szamarakat, hogy másodpercre pontosan tartják a tempót, sohasem tévesztenek. Az egyik éppen szegyig jön elő a boglya takarásából, mikor a teli csille sarka eltűnik a másik mögött, és ez egy órája így megy, soha egyetlen centit sem rontanak, csak mennek ezek a parányi lovak, szo­ morúan és szorgosan, nem vétik el a lépést. Benedeket kirázta a hideg, még melegí­ tett a nap, de már nem volt elég ereje. Arra gondolt, vajon nekik mennyi ideig kel­ lene ezt gyakorolni, hogy Sadival mindig ugyanakkor érjenek vissza az adott pont­ ra. Egy pillanatig szórakoztatta ez a gondolat, megengedő szeretettel nézte a sza­ marakat, de szinte ugyanebben a pillanatban az egész mechanikus körbejárás dühí­ teni kezdte, mintha a szamarak őt, az életét gúnyolnák, hogy itt van, helyben jár, nem jut egyről a kettőre, az egész egyházi karriert, a papságot csak emlegeti, de ahhoz sincs elég mersze, hogy belevágjon. Húzta-halasztotta, közben mentek körbe az évek, ahogy a kenderes kisvasút csilléi, ugyanazon a pályán, és ő mintha be lett volna zárva ide, szinte kötelezően Sadival barátkozott. A barátja nem érezte meg Benedek nyugtalanságát, behunyt szemmel élvezte a lemenő nap simogatását, a horizonton lassan eltűnt a nap, gyönyörű, suttogta Sadi, nevetnie kellett, olyan boldog volt, várt, míg az utolsó sugár is lassan eltűnik a láthatár alatt, és akkor, egészen ösztönösen Benedek vállára hajtotta a fejét. A két hangulat ennél jobban nem is kü­ lönbözhetett volna, az aurák feltöltődtek és összeszikráztak, csupa ellenkező irányú indulat, Benedek haragjában szinte fölhabzott Sadi boldogsága, a két erő kioltotta egymást, fölüvöltöttek, Benedek mérgében, Sadi pedig egyszerűen megrémült, 36 �fölpattantak, ott álltak a mező közepén, hirtelen egészen messzire, másfél méterre egymástól. Benedek az öklét rázta, üvöltött, mert úgy érezte, járomban van, rab­ ságban, kényszerpályán, örökre beragadt az élete, Sadi pedig úgy, hogy egyik perc­ ről a másikra, minden ok nélkül elvesztette az idillt, és annak a bizalmát, aki a leg­ fontosabb neki a földön. Semmi más nem történt, igazán el sem mesélhető, mert Sadi óvatlan mozdulatát akár a fáradtságnak is be lehetett volna tudni, hallgattak, nézték a lemenő napot, aztán egyszerre fölrobbant minden, ahhoz képest, hogy semmi sem történt, mind a két fiú érezte: valami örökre megváltozott. Benedek szervezte a bevonulását a papi szemináriumba, a minimális iskolája sem volt meg, de a szerzett kötelékben laikus testvérnek szívesen fogadták. Ez jóval sze­ rényebb, megalázóbb ajánlat volt, mint amit ő valójában szeretett volna, de a telep illúziójában szépen lassan ő is elringatta magát - se a család, se a telepiek nem értet­ ték, nem tudták, mit jelent az, hogy valaki laikus testvér. Sadin kívül mindenki áhítat­ tal hallgatta Benedek történeteit, hogy mit látott és hallott Pannonhalmán, és mikor azt mondta, legközelebb talán haza sem jön, az emberek elismerően bólogattak, vala­ ki ilyen sokra viszi innen. Elviszi a hírüket a gépállomáson túlra. Sadi esténként sírt, de hetekig tartotta magát, úgy csinált, mintha örülne barátja karrierjének, és Benedek néha el is hitte, hogy Sadi támogatja őt, ilyenkor újra úgy tudott rá nézni, ahogy a csillés este előtt. Ilyenkor nem érezte, hogy Sadi lenne az ő kerékkötője, élete gátja, kudarca, a jel, hogy helyben jár. Ilyenkor Sadi a régi, támogató, együttérző barát volt. Egy este elmentek a gyár talponállójába, verejtékszagú munkások és koszos asszo­ nyok támasztották a pultot, vagy ültek a trafók melletti billegős padokon. A kricsmiben vizes sört és savanyú csongrádi bort mértek, Benedek sört, Sadi bort kért. Benedeket ismerték a munkások, de Ruhás Sadit nem, ezek a férfiak ritkán jártak a faluban, és még ritkábban Kleinék szatócsboltjában, a finoman öltözött, olajos hajú Sadi nem illett közéjük. Rosszul is érezte magát, nem értette Benedeket, miért men­ tek oda. A barátja az utóbbi időben úgy viselkedett, mintha nem ismerné őt, vagy nem érdekelné, hogy bántja, mit akar, mire vágyik. Benedek két szutykos arcú, borostás férfival beszélgetett, és Sadi csak állt oldalt, a bor egyre melegebb lett a pohárban és mintha savanyodott volna, Sadi összeszorította a lábát, Benedek neve­ tett, a munkások is röhögtek, mikor megkérdezte valaki, hogy miért hoztad ide ezt a kis buzit? Sadiban ugyanaz az érzés futott végig, mint amikor a termálvízben állt, és Ignác gonoszan, méltánytalanul bánt vele, Benedekre nézett, hogy védje meg, hogy nem, ő nem buzeráns, de Benedek elfordult, nevetett, mire Sadi letette a poharat, elindult, ki a kocsmából, Benedek fölnézett a kéményekre, mintha óriási ceruzák lennének, és szürkére mázolnák az eget, nézd már, hogy rázza a kis seggét, mondta az egyik munkás, és Benedek odanézett, látta, hogy Sadi egy vonalra lép, nem úgy jár, ahogy egy munkás, ahogy egy telepi férfi - és ebben tényleg volt valami idegesítő. Sadi leesett lábról. Harminchét júliusa volt, ragyogóan szép és jó szagú nyár, Sadi belázasodott, mozdulni sem bírt, Benedek beköszönt hozzá, mikor az állomás­ ra ment, egy varrott vászonzsákban volt mindene, néhány váltás fehérneműje, ruhája, azt szorongatta, mint valami idegen testet, azt ígérte, majd ír. Sadi a fal felé fordult, két takaró alatt is vacogott, rázta a láz, nem szólt semmit, némán járt a szája, ekkor vallott először szerelmet, ekkor mondta ki, hang nélkül, amit maga előtt is titkolt, ami számára is új hír volt, miközben Benedek felszínesen udvariaskodott, elköszönt, néhány ostoba tréfát mesélt a szüleinek, Sadi suttogott, a fal felé 37 �beszélt, zokogott, és azt ismételgette, szeretlek! Sadi szülei szégyellték a fiukat, nem értették, hogy lehet ennyire elkeseredve, az öreg egyébként sem volt már olyan büszke, hogy a fia kelmékkel dolgozik, nagyon bántotta, hogy így viselkedik. Tu­ dat alatt sejtett valamit, amit talán tüzes vassal sem lehetett volna kiszedni belőle, de most, hogy az ünneplő ruhába öltözött Benedek itt állt a konyhában, és azt ismé­ telgette, nem akar ő zavarni egy beteget, meg hogy csak elköszönni jött, mert ki tudja, mikor tér vissza, a szülőket bántani kezdte valami. Sadi anyja megrémült, mert az ő első, igaz szerelme odaveszett a monarchia háborújában, de azóta tudta, ismerte azt a lángoló érzést, ami képes arra, hogy bedaráljon, eláruljon, eladjon minden mást, hogy súlytalanná, oktalanná, bolonddá tegye az életet. Ő is volt ennyire szerelmes, és most fölismerte a tüneteket. Nem akart róla tudomást venni, hiszen ez nem volt lehetséges. Érezte a levegő vibrálásából, hogy a fia szerelme itt van, hogy a fiának mindjárt megszakad a szíve, ha ők sokáig udvariaskodnak, búcsúzkodnak még Benedekkel, de nem akarta elhinni, mert ilyen mocskosság, természetellenesség, bármilyen szép dolog is a szerelem, az ő családjukban nem fordulhat elő. Sadi szü­ lei sokkal kedvesebbek voltak Benedekkel, mint az indokolt lett volna. Saját gyer­ mekükként búcsúztatták, miközben a fiuk remegett a féltékenységtől és a gyűlölet­ től, most megvetette, árulónak gondolta Benedeket, amiért elmegy, lenézi a telepet, amiért itt hagyja őt, akinek pedig semmi más nem fontos ebben az életben. Sadi mindenét neki áldozta, azóta, hogy első elemiben, mikor egymás mellé ültette őket a tanító, és ő ránézett, és megérezte, hogy nincs egyedül, mást sem tett, csak Bene­ deknek élt, ám most ez a hálátlan, alávaló áruló eltöri a szerelmüket. Benedek körbecsókolta Sadi szüleit, odalépett a fiú ágyához, és megérintette a vállát. Csak úgy, a két paplanon keresztül hozzáért. Sadi majdnem felkiáltott, a fájdalom és az öröm olyan hirtelen keveredett el benne, hogy összerándult a szíve, másodpercekig nem dobbant. Benedek elindult, ahogy ment keresztül a telepen, érezte, hogy valami nem tiszta, hibásnak, gonosznak érezte magát, pedig hitte, hogy jól döntött, de a szíve mintha mást mondott volna. A gyár melletti szélső portánál, amelyik fél év­ század múlva egy rövid időre az unokaöccséé lesz, megállt, nézte a kéményeket, a kenderdarálót, ahogy száll, remeg a melegben a szürke füst, és azt kérdezte magá­ tól, neki tényleg itt kellett volna megöregednie? Meg kellett volna halnia tüdőbaj­ ban negyvenévesen, ahogy a többi telepi férfinak? És a halálos ágyán kellett volna megkérdeznie magától, miért is nem vágott bele, miért nem valósította meg az álmát, hogy szerzetes legyen? A végletes gondolatok persze meghozzák a föloldozást, végignéz a pince mögötti fákon, melyek fél évszázadig még állni fognak, míg az unokaöccse ki nem vágatja őket, és most gyűlöli Sadit, mert az vissza akarja rántani, rabbá, kiszolgáltatottá, játékszerré akarja tenni, de köszöni szépen, ebből nem kér, soha többé nem fog kendert áztatni, erre megesküszik. Ebben az egyben igaza is lesz. Benedek nem dolgozik majd többé az államosított gyárban, sem a szövetkezetben, mely az uradalmi földekre épül, s melybe beolvad majd a gépál­ lomás, a gróf valamennyi háza, a kastélya, a földje, a fűrésztelep és még a termál tavak is, mert a föltörő forró vízzel üvegházakat fűtenek. Benedek fogadalma egy életre szól, a szocialista rendnek ő dolgozni nem fog. Ami viszont a vágyait illeti... azt éppen az őt megtűrő rend fogja szétzúzni. 38 �F icsku P ál Akinek nemet mondtak Soha nem maradt még egy faluban leány annyira szégyenben, mint Tóth Vanda. Tóth Vanda, aki élete végéig gyászolta magát. Pedig milyen szép leány volt. Dereka darázs, mellei érett körték, lábai, mint a legjobb faragványok, arca selyem, haja ében, tüzes nyíl volt a szemében. Egy nap alatt őszült meg később. A falvat, ahol Vanda élt, nevezzük Vének. Vé tulajdonképpen nem is falu volt már, hanem amolyan nyaralóhely, kétféle la­ kossággal. A vízözön előttiekkel, és a vízözön utániakkal. Az őslakosokkal, nevez­ zük parasztoknak őket, és az újgazdagokkal és nyaralótulajdonosokkal. Emberemlékezet óta egy forrás tört fel a falu határában, a Kénes réten, kis ta­ vacska alakult ki körülötte, szabálytalan iszapos partjával, oda jártak ki fürödni az emberek. A forró víz jót tett a munkábafáradt embereknek, a mindent elrejtő kénes gőz meg a szerelmeseknek. Lehet, hogy te is ott fogantattál, mondta egyszer Vandának az anyja, és attól kezdve a leány arról álmodozott, hogy ha férjhez megy, akkor az ő gyerekei is ott fogantassanak majd. Aztán valaki fölfedezte, hogy az a víz gyógyít, fürdő lett belőle, éttermek, szál­ lodák, elegáns villák, csak Alsóvé megmaradt házai emlékeztettek a régi falura. Tóth Vanda nem volt módos leány. Szegény édesanyjának egyetlen gazdagsága a leány szépsége volt. És egyetlen fájdalma is, tudta, hogy egyszer elveszik ezt a szépséget. És tudta, hogy ki is fogják használni talán. Vanda, mint minden véi lány, nyarait a fürdőben töltötte. Munkával és fürdés­ sel. Négy nap munka, három fürdés. Negyedik nap végén már alig várta, hogy kiáztathassa selymes bőréből a lángos, pörkölt, égett zsír szagát. Olyankor össze­ gyűltek a lányok, karikáztak a vízben, nevettek és önkéntelenül is kellették magu­ kat. Egyik este, fürdős nap volt, valami furcsát vett észre a lányon az anyja. Nem tudta, hogy mit, vidám volt, mint ahogy szokott, csacsiságokat mondott, mint ahogy szokott, nem értette ezt a furcsaságot. Vacsoránál jött rá. Vanda csuklóján egy karkötő volt. Ez meg honnan van, kérdezte az asszony. A lány nem válaszolt. Kamaszos pír ült ki az arcára. Kislányom, vetted? Szép. Finom volt a vacsora, próbálta meg elterelni a szót a karkötőről a lány. Kaptad valakitől? A lány szerette volna már lezárni ezt a karkötő ügyet, aludni akart, és álmodni. A fiúról álmodott, akitől a karkötőt kapta. Egyszerű kis ezüstkarkötő volt, de életében nem kapott még fiútól ékszert ajándékba. A fürdőben voltak, a lányok karikáztak, de neki most nem volt kedve hozzá, a sarokban ült, ahol a forró víz kijött a falból. Ha valami baja volt, vagy csak úgy gondolkodni akart, mindig ide 39 �jött. Lehunyta a szemét, átadta magát a lebegésnek. Amikor kinyitotta a szemét, egy fiú ült mellette, nem közvetlenül, de olyan érezhető távolságban. Nem kérsz egy kólát, fordult hozzá a fiú. A lány meglepődött, automatikusan válaszolt, hogy nem. A fiú kiment a lépcsőn, izmos teste volt. De hülye vagyok, gondolta a lány, régóta vágyott arra, hogy meghívják, ne csak a testéért, amit most úgyse láthatott, nyakig volt a vízben. Kimászott, lefeküdt a gyékényére, és elkezdett olvasni. Egyszer csak a fiú állt fölötte. Mit olvasol, kérdezte. Mikszáthot, mondta a lány. Tudod, azt az anekdotás írót, tanultad te is, ő a nem Móricz. Én nem tudok anekdotákat, nevetett fel a fiú, de ezt már akkor mondta, amikor egy asztal mellett üldögéltek. Tudod, én csak egy egyszerű kereskedésben dolgo­ zok, mondjuk úgy, autókupec vagyok. De te csodálatos lány vagy. A lány elpirult, amikor a fiú megérintette a kezét. Várj, mondta a fiú, mindjárt jövök. Néhány perc múlva visszatért egy kis ezüst­ lánccal. Az első anekdotáért, mondta, holnap itt a forró vízben a sarokban. Másnap ott ültek a forró vízben, a sarokban. Akkor mesélsz, kérdezte a fiú. Szomorú lesz, nem baj? A fiú intett a fejével. Az is a vízről szól, mint a mi itteni történetünk. Volt egymás mellett két falu, amelynek határán volt egy csodakút, amiben savanyúvíz volt. Ha férfi ivott belőle bornak érezte, ha nő, akkor még a gyermekágyi lázból is feléledt. A falubeli lányok korsóval jártak a kúthoz, a rossz nyelvek szerint azért, hogy illessék magukat. Kü­ lönösen akkor, amikor kupecek jöttek kereskedni. Itt elnevette magát. Képzeld el, itt, a fürdő parkolójában autóvásár lenne, meny­ nyi hozzád hasonló izmos csávó izgatná fel a lányokat. Volt a faluban egy irulós-pirulós lányka, akivel csoda esett. Nem nagyon szere­ tett ő vízért menni, aztán egyszer csak megszerette. Még a szomszéd öregasszony­ nak is ő vitte. Faluban hamar kiderül a dolog, a leghetykébb kupec miatt, Sás Gyuri miatt. Hát, rossz nyelvek szerint, amiből falun van elég, az első nap csak összebe­ szélgettek, másnap a Sás Gyuri pajkosan a kezecskéjére csapott, harmadnap pedig összecsókolóztak. Aztán eljött az indulás napja. Magammal viszlek, ha akarod, mondta Sás Gyuri. Szeretlek, megbecsüllek. A szelet sem engedném rád fújni, s még a helyet is megfújom, ahova ültetlek. Gyere velem, Magda. De ekkor megjelent az elkóborolt tehenük, azt meg haza kellene vinni. Haza megy az magától is, mondta a kupec. Esteledett. Magda elindult, hazafelé, de nem állta meg a szíve, hogy meg ne forduljon. Sós Gyuri még mindig ott állt a kútnál. A lány ment to­ vább, megint visszafordult, még mindig ott állt a szürkületben. Mire megint vissza­ fordult, már a kutat se lehetett látni. És őt is örökre elnyelte a sötétség. Azóta se látták hírét-hamvát. Szép, mondta a fiú. Átkarolta a lány derekát, és megcsókolta. 40 �Sose hagylak el. Két év múlva volt az esküvő. A lány hatalmas esküvőt szeretett volna, a fiú ért­ hetetlen módon szerényet. Hatalmas lett. Előre könnyező. Álltak az anyakönyv­ vezető előtt, egy sikeres autókupec és egy gyönyörű lány. Álltak az anyakönyvvezető előtt, és akkor a fiú nemet mondott, és a tanújával együtt kisétált a teremből. Soha nem maradt még egy faluban leány annyira szégyenben, mint Tóth Vanda. Tóth Vanda, aki élete végéig gyászolta magát. Pedig milyen szép leány volt. Dereka darázs, mellei érett körték, lábai, mint a legjobb faragványok, arca selyem, haja ében, tüzes nyíl volt a szemében. A lány egy nap alatt őszült meg. Bánatában és szégyenében. Egész nap ült a teraszon, rezzenéstelen arccal. Ott ült a szürkületben is. És egyszer csak elnyelte az éj. 41 �Kutatóterület T ő zsér Á rpád Zrínyi Miklós Artúr király udvarában (Jegyzet a Mikszáth-szövegek „intertextualitásáról") Az Ami a lelket megmérgezi című, korai Mikszáth-elbeszélést olvasom. A mű 1871-ben jelent meg először, a szerzője akkor mindössze huszonnégy éves. Kerekes Jancsi, a sokat olvasó, tehetséges parasztlegény a ponyvaregények be­ tyárromantikájába belebódulva maga is beáll betyárnak. Elhiszi, hogy Rózsa Sán­ dor, Zöld Marci, Bogár Imre és a többi szegénylegény csupa jótét lélek volt, életük­ ben egyebet sem csináltak, csak a szegényeket boldogították, az elesetteket gyámo­ lították. Elhagyja hát ő is jó szüleit, szép kedvesét, faluját, s felcsap zsiványnak. Miután azonban azok egy alkalommal éppen az ő kedvesét és annak öreg édesapját rabolják ki, keservesen kiábrándul a betyárromantikából, és beáll huszárnak. Nyolc év után hazatér, s úgy érezve, hogy már levezekelte a bűnét, megkéri Dulcineája, pardon, Erzsi kéje kezét, de mivel közben a leendő ara és családja egy bizonyos adóslevél elvesztése miatt koldusbotra jut, Erzsikének gazdagabb vőlegényt keres az apja. A kikosarazott huszárnak eszébe jut, hogy betyárkorában talált egy tarisz­ nyát, benne bizonyos adóslevéllel. Kiderül, hogy a levél az Erzsike apjáé, aki ezzel megvan mentve a koldusbottól. Ezek után Jancsi és Erzsike boldogan élnek, míg meg nem halnak. A huszonnégy éves Mikszáth Kálmán e szerint a történet szerint még fülig ro­ mantikus, de közben már romantikaellenes gyógyszereket is szed: a Don Quijotét olvassa. Kerekes Jancsi történetében lehetetlen fel nem ismerni a tettvágytól hajtott, de rendre inkompetens eszközökhöz nyúló spanyol hidalgót. A Mikszáth-életműben jelen levő világirodalmi hatásokról nemigen szokás érte­ kezni, a nagy mesélőről is olyasféle kép él az irodalmi köztudatban, mint Petőfiről, ő is a „természet vadvirága". Igaz, egy ars poetica-szerű vallomásában ő maga írja, hogy „Elbeszélni nem a regényíróktól tanultam, hanem a magyar paraszttól", csak­ hogy előzőleg ugyanabban az írásában már Jókait, Dickenst, Macaulay-t és Doszto­ jevszkijt nevezi meg legfőbb mestereiként, az idézett mondat pedig teljességében így hangzik: „Elbeszélni nem a regényíróktól tanultam, hanem a két történetírótól (ti. Macaulay-tól és Carlyle-tól, T. Á.) és a magyar paraszttól". (Főleg a múlt század ötvenes és hatvanas éveiben idézték csonkán a nevezetes mondatot.) Egyetemi oktatóként anno egy disszertációs munkában viszont azt olvastam, hogy a Szent Péter esernyője „metaforikus utalásrendszerének értelmezése - amelybe a szlovák beszélő neveket is bevontuk - Dante Isteni Színjátékával való intertextuális kapcsolatra is rávilágít...". S hogy „...a Glogovára vezető út... egy Golgotára tartó »keresztút«, illetve... egy misztikus utazás, azaz »mistico viaggio«...". Ez legalább annyira meghökkentett, mint a „természet vadvirága" minősítés. 42 �Mikszáth természetesen nem volt korát megelőző posztmodern intertextualista, de nem volt autodidakta őstehetség sem. Sokat olvasó, tudatos alkotó volt, aki jól ismerte a klasszikus és aktuális világirodalmat, s nem átallott abból impulzusokat átvenni, de az a saját szöveg, amelybe az átvett motívumokat ültette, hogy úgy mondjam: mindig aktív viszontmozgás volt, eredeti-analóg képzelet eredménye. Az Új Zrinyiászt például már a korabeli kritikák összefüggésbe hozták Mark Twain Egy jenki Artúr király udvarában című regényével, de az alapötleten (az idő­ ben, korokban eltévedt hős ötletén) kívül szinte semmi közös nincs a két regény­ ben: a „Jenki" egyértelmű és maró politikai szatíra, s ezzel az olvasó a mű első mondataitól az utolsóig tisztában van, egy pillanatig sem hiszi el a történetet - a tizenkilencedik század körülményei, konkrét politikai eseményei, korhűen részle­ tezett parlamenti kalandjai között feltámadó Zrínyi Miklós alakja viszont csaknem hiteles, esete elképzelhető történet: a nagyvonalú, történelmi ember, az óriás lélek a liliputiak országában! Mark Twaint igazságtalanul sértve, de az érthetőség kedvé­ ért kihegyezve a dolgot, azt kell mondanom, hogy miközben az amerikai író a pub­ licisztika felé tolja el az alaphelyzetet, addig a magyar elbeszélő érzelmileg, lélekta­ nilag, történelmileg „hiteles" mesét mond, modem mítoszt alkot S tulajdonképpen ez vonatkozik Mikszáth egyéb „intertextuális rájátszásaira is": nem kell nagy fantázia hozzá, hogy a Beszterce ostroma abszurd témája mögött is felfedezzük a világirodalmi mintát (a Don Quijoté-t), hogy a Kis prímás ötletében meglássuk megintcsak Mark Twain-t (ezúttal a Koldus és királyfit a kis Hyppolitot pontosan olyan romantikus körülmények között cserélik el Tálján Gergővel, mint Mark Twain királyfiját a szegény koldúsfiúval), s bizony, bizony, ha jól megnéz­ zük, még a híres Lapaj híres dudája sem más, mint Boccaccio sólyma, csak míg a sólyomhoz a szerelem, a dudához a szeretet bonyodalma és váratlan fordulata kap­ csolódik. Szóval Mikszáthnak bőven van olyan elbeszélése, regénye, amelyben a szerző egy­ szerűen tovább írja a világirodalmat, s nem fél a plágium vádjától, mert ha egy témá­ hoz ő hozzányúl (legyen az eredetileg bárkié), abból garantáltan Mikszáth-mű lesz. De mindezt Mikszáth természetesen nem a későbbi posztmodem intertextualitás tudatosságával teszi. Umberto Eco a Nyitott mű című tanulmányában szükségesnek érzi megkülönböztetni azokat a klasszikus műalkotásokat, amelyek még a szövegközi „szükségszerűség (értsd: a kifejezés természetes nyitottsága a másik kifejezés irányában, T. Á.) kimondott vagy kimondatlan poétikája szerint jöttek létre", s azokat a modem műveket, amelyek már egyenesen a „a meghatározatlanság nyitott kommunikáció­ jának a használataira építenek". Mikszáth azzal a természetességgel („szükségsze­ rűséggel") nyúl az idegen témákhoz és írja őket sajátjává, ahogy az irodalmi szöve­ geknek mindig is létmódjuk a kapcsolódás, az egymásrautaltság, de a szövegnyi­ tottságra való tudatos építést, holmiféle korai intertextualitást feltételezni nála ter­ mészetesen botorság lenne. S nagyjából ez a helyzet a szlovák folklór „mikszáthizálásával" is, s mi több, még a Mikszáth-művek szlovák fordításai is a Mikszáth-szövegek eredendő „szövegköziségéről" árulkodnak. Igaz, ez utóbbiak csak olyan tagadva állító módon. Mindenki tudja, hogy Mikszáth Kálmánnak sok elbeszélése, novellája (főleg a Tót atyafiak és a Jó palócok korszakából, de később is) szinte prózába oldott szlovák 43 �népballada,, de azt már kevesebben emlegetik és vizsgálják, hogy ez a „prózába oldás", pontosabban a szlovák nyelvű népballadák magyar nyelvű Mikszáthnovellákká transzponálása formailag mennyire meghatározó momentum, hogy az egykori Felsó-Magyarországon talán ezer éve létező magyar-szláv-szlovák „diglossziából" (a kuruc makaróni-szövegek és egyéb kezdemények után) először Mikszáth Kálmánnak sikerült érvényes esztétikai értéket, olyan magas irodalmat létrehoznia, amely a magyar prózában formailag is új minőséget jelent. S befejezésként a szlovák fordítások szövegközi „bizonyítékai"! 2007-ben és 2008-ban Mikszáth ismert szlovák műfordítója, Karol Wlachovsky és a kitűnő magyarországi szlovakista, Kiss Gy. Csaba két új szlovák kispróza-kötetet jelentetett meg a magyar klasszikustól. Az első címe Tvrdé kotrby (A kemény kopo­ nyák), a másodiké Fešáci (Gavallérok), mindkettőt az Albert Marenčin PT adta ki, Pozsonyban. Olvasom a két könyvecske darabjait, egyiket a másik után, a megadott sorrend­ ben, aztán hátulról előre lapozgatva, s nem tudok rájönni, hogy miért nem érzem az egyébként remek szlovák szövegeket Mikszáth-műveknek. Pedig pontosak, „fordításilag", filológiailag megbízhatóak, bőségesen jegyzeteltek, adatoltak, értel­ mező előszóval, utószóval ellátottak. Aztán végül a személy- és helynevek írásmódja indít a helyes nyomra: az erede­ ti, magyar szövegekben az általában szlovák beszélő nevek (azaz a szlovákul értő olvasó számára jelentéssel bíró toponímiák és tulajdonnevek) némák, pontosabban csak líraként (metaforákként) funkcionálnak, hoznak többletjelentést (bizonyos enyhe, „felvidéki" egzotikumot) az olvasó tudomására. Karol Wlachovsky szlovák fordításaiban ezek a nevek mintegy megszólalnak. Prakovszkynak, a süket kovács­ nak a neve (Prakovský) arról árulkodik, hogy viselőjének valamelyik őse „Parittya­ falva" (Prakov) lakója volt, A lohinai fű „mindentudó Hrobákjából" a szlovák fordí­ tásban Chrobák, azaz közönséges „bogár" lesz, s ha a Sipsiricábán (amelyből Wlachovsky szlovakizált szövegében megmagyarázhatatlanul és értelmezhetetle­ nül Šašorica lett) Druzsba Tivadar professzor úr (Wlachovskynál megintcsak érthe­ tetlenül: Bohdan Družba) Kutoraihoz (Wlachovskynál: Kutoraj), a pedellushoz „magyarul intézi a szót", de a bírónak azt mondja, hogy „bracsek szlatky", akkor a szlovák olvasónak nem kell szótárakat bújni, hogy megtudja, mit jelent e szlovák idióma, szótár nélkül is érti, hogy a „sladký braček" annyi, mint „édes öcsém". Csakhogy mindezzel a Mikszáth-szövegek elvesztik eredeti, a lexikális jelentésük­ től eltérő lírájukat, elszürkülnek. S ezt a szürkítő folyamatot még fel is erősíti a fordító (vagy inkább a kiadó?) ta­ pintható szlovakizáló hajlama és szándéka. Az ő szövegében még azok a magyar hely- és személynevek is szlovákos formát nyernek, amelyek segítségével pedig, az elveszett szlovák egzótikum (szövegköziség) pótlásaként, egy kis magyar egzótikumot (szövegköziséget) lophatott volna a fordításaiba. Így lesz nála az eredeti Krisznócból (fiktív helynév!) Kríznovce (Hluchý kováč Prakovský - Prakovszky, a siket kovács), Rákócziból Rákod, Nagyékból Nad'ovci, a Csatókból Čatóvci (Fešáci - Gaval­ lérok), s mi több: műfordítónk (vagy a kiadó?, a szerkesztő?), szlovakizáló buzgal­ mában még Mikszáth latin és német idiómáinak sem kegyelmez, s ahol az eredeti szövegben Mein Gott van, ott a szlovák fordításban Bože môjt találunk, s ahol grata persona áll, oda ő vítaná osobát applikál (Šašorica - Sipsirica). 44 �Azaz: Karol Wlachovsky Mikszáth Kálmán novelláiból hibátlan szlovák elbeszé­ léseket csinál ugyan, de ezzel a magyar írónak elvesz az a „szövegközisége" (ha úgy tetszik intertextualitása), amely műveinek egyébként és egyéb erényei között egyszeriséget, eredeti ízeket, hangulatokat kölcsönöz. A „nagy palócnak" ugyanis sikerült az addig inkább esztétikátlannak tartott „nyelvkeverésből" (lásd pl. a már említett makaróni-vers kifejezést mint lekicsinylő minősítést!) magas esztétikumot nyernie. Úgy működtet egy nyelvben (a magyar­ ban) két nyelvet és két kultúrát (a magyart és szlovákot), sőt többet (esetenként a németet és latint is), hogy ez a korai és inkább csak ösztönös „intertextualizmus" az ő kezében formaképző, -strukturáló erővé válik, s ezzel ő mint szerző „egyedüli példánnyá" nemesedik. Ezzel szemben a szlovák fordítók (azaz nem csak Karol Wlachovsky, Mikszáth szlovák fordítóinak a gyakorlata nagyjából már korábban is ez volt) az eredeti Mikszáth-szövegek szlovák elemeire tolva a súlyt s kilúgozva belőlük a „szövegköziséget", általában „tiszta" szlovák (s ezzel mintegy „tucat"-) íróvá teszik („honosít­ ják") a nagy palócot. Summa summárum: Az 1911-ben Amerikába látogató Apponyi Alberttal Roosevelt elnök állítólag csak a Szent Péter esernyőjéről volt hajlandó beszélni. Nem tudom, hogyan fordítot­ ták angolra a Mikszáth-regényt, mit mentettek át az „intertextualitásából", de az szinte biztos, hogy Roosevelt a magyar regényt nem egy, mondjuk, második Egy­ millió fontos bankjegyként olvasta, s szerzőjében nem Mark Twain duplikátumát látta, mert akkor nem emelte volna az egekbe. 45 �G. K om oróczy Emőke A labirintus bejárása Nagy Pál vizuális művészete Nagy Pál valóban nagyívű pályát futott be: műveiből a XX. század egyik legérde­ kesebb intellektuális művészének pályaképe bontható ki. Kezdettől fogva érdekel­ ték az alkotás elméleti problémái (is); mondhatnánk: teoretikus szemlélettel közelí­ tett a művek világához; a század formateremtő törekvéseit, műfaji újításait (ame­ lyeknek aktív részese volt) értelmezte, kommentálta. Tanulmánykötetek sorában vizsgálta, vizsgálja a modem művészet alapjait és létmódját; rendszerezte, rendsze­ rezi új műfajait, az alkotói szemlélet változásait s a hagyomány határait feszegetőtágító törekvéseit (korszerűség/kortárs irodalom - munkanapló, 1978; „Posztmodern" háromszögelési pontok: Lyotard, Habermas, Derrida, 1993; Az irodalom új műfajai, 1995; Az elérhetetlen szöveg - Prae-palimpszeszt, 1999; A virágnak agyara van - korábbi és újabb tanulmányok, 2005). Az avantgárdot nem korstílusként fogja fel, hanem az éppen érvényben levő tradícióval konfrontálódó művészi magatartásként (ugyanis többféle tradíció van; minden művész a hagyomány más-más rétegét tekinti érvé­ nyesnek a maga törekvései számára). Teoretikus írásaiban a modern művészeti jelenségeket, és a reneszánsz óta új s újabb hullámokban jelentkező poétikai megúj­ hodás különböző stációit összefüggő rendszerként láttatja. A tanulmányok zöme a modern művészet és filozófia egymást mélyen átható „rokonságáról" tanúskodik. Alkotói személyisége egészen kivételes a tekintetben, hogy mindaz a hihetetlen mennyiségű és mélységű ismeret, amelyet tudatos kutatómunkával, illetve szemé­ lyes tapasztalatszerzése során felhalmozott, visszahat művészi gyakorlatára, és fordítva. A maga korában él (ahogy Kassák mondta: „Éljünk a mi időnkben!"); ugyanakkor nem szakad el gyökereitől, az európai és nemzeti múlttól sem. Mélyen ismeri az ősi és a görög művészetet, a protestáns zsoltár-hagyományt, a reformáció irodalmát (nemhiába érettségizett Sárospatakon), az erdélyi emlékiratírókat; élve­ zettel forgatja Szenczi Molnár Albert, Bethlen Miklós, Kazinczy, Széchenyi műveit. A művésznek - véleménye szerint - az egész művelődéstörténeti hagyományt ismernie kell; újítása akkor hiteles, ha tisztában van vele, mihez képest újít. A múl­ tat a jelen szemszögéből értékeli. Hangsúlyosan felhívja figyelmünket arra, hogy a XX. század bonyolult társadalmi-politikai ellentmondásai váltották ki azt a valóság formálására, illetve egy új, virtuális valóság teremtésére irányuló alkotói magatar­ tást, amely Kassák indulásától, a tízes évektől kezdve egészen napjainkig szinte minden nemzedéket magával ragad. Az ifjúság természetes, konvenciók elleni lázadása a művészi lázadással felerősödve egy formabontó, ugyanakkor új formákat teremtő attitűdöt alakított ki, amely konok következetességgel szembeszegülve az elfogadott művészeti hierarchiával haladt a maga kísérletező útján. Természetesen, az időközben „megokosodottak és megfáradtak" (amint azt Kassák mondta volt) egy idő után lehiggadtak, s feladván újító lendületüket, belesimultak a már elfoga­ dott struktúrákba. Nagy Pált viszont - a Magyar Műhely alkotóival együtt - az új 46 �utak keresésének vágya ösztönzi mindmáig. Meggyőződése, hogy minél ellentmon­ dásosabbak az életviszonyok, annál bonyolultabb a művészet - az életre adott ref­ lexív válasz, amely segít eligazodni a valóság „labirintusában", s utat nyit a jövő felé. A modern művészt - az ősihez hasonlóan - „varázslónak" tartja, aki a semmiből teremt: új égtájakat nyit meg az emberi gondolkodás előtt, „kikémlelve" azokat a lehetőségeket, amelyeket az új technikai eszközök (a számítógép, videó stb.) kínál­ nak számára. Nagy Pál rendkívül fontosnak tartja az elektronikus irodalom kiala­ kulásához vezető út ábrázolását, a vizuális költészet műfaji sokféleségének bemuta­ tását. Az audiovizuális kommunikáció sajátos válfajaként elemzi a happening, performansz, költői akció különböző formáit, hangsúlyozza, hogy az akcióművé­ szet eredete (is) a régmúltban keresendő (rítusok, beavatási szertartások, kultikus ceremóniák, lovagi tornák, misztériumjátékok stb.), s bemutatja újabb formáit az első dadaista-futurista varietéktől egészen John Cage 1952-es „ős-happeningjéig" (a 4'33" csend című kompozícióig, amelytől egyenes út vezet a Fluxushoz (1960-78). Ekkor virágzanak fel az avantgárd új műfajai (akcionizmus, mazochizmus, francia újrealizmus, neo-nomadizmus, fónikus költészet stb.). 1961-ben hozza létre Hermann Nitsch az Orgia- és Mysterium-színházat, ahol a mazochista akciók a krisztusi szenvedést, a mártírium vállalását szimbolizálják („imitatio Christi"). A '70-es évek végén Jean Jacques Lebel bevezeti a „direkt költészet" fogalmát (a hap­ pening helyett), s megalapítja a Polyphonix alternatív művészeti fesztivált, amely­ nek rendezvényein rendszeresen részt vesznek a Magyar Műhely alapító atyái s a körükhöz tartozó ifjabbak közül többen is. Az USA-ban, majd Európában, sőt Közép-Európában gombamód szaporodnak az alternatív pinceklubok, kamaraszínhá­ zak. A '80-as évek óta a nagyobb amerikai és európai egyetemeken már tananyag­ ként oktatják az új vizuális médiumok felhasználási lehetőségeit a művészetben. A lézer-művészet, a holográfia, a fényművészet, a telekommunikációs, transzmisszi­ ós, illetve videó-kommunikációs akciók mára már az egész világot meghódították. A Nagy Pál főművének tekinthető Hampsteadi semmittevők a Magyar Műhely ki­ adásában 1968-ban, franciául pedig a Denoel Kiadónál 1969-ben jelent meg. A fran­ cia irodalmi közeg hatására (Joyce, Proust regény-technikai megoldásaival megis­ merkedve) úgy érzi: nem „történetet" kell mesélnie (tradicionális formában), ha­ nem azt az életérzést, benső tudatállapotot (szorongást, létidegenséget) kell megje­ lenítenie, amelyet a modern életviszonyok kiváltanak benne és általában az ember­ ben. A valóság nem pusztán az empíria síkján megtapasztalható külső objektivitás; sokkal fontosabb a valósághoz való személyes viszonyunk, a tapasztalás során ben­ nünk lejátszódó érzelmi-tudati folyamatok megjelenítése. Nagy Pálban ekkorra már egyértelműen tudatosult: nincsenek „tipikus" helyzetek, se „tipikus" hősök. A kisregényben több lehetőséget kínál fel hőseinek (sőt az olvasónak is). A munka nélkül tengődő, éhező, „semmittevő" előtt 3 lehetőséget nyit meg: 1. nem eszik semmit; 2. felolvas magának a szakácskönyvből; 3. iszik egy pohár vizet. Ó a 2. megoldást választja, így az elbeszélés ezen a nyomvonalon halad tovább. Az alter­ natívák másutt is felbukkannak, s az olvasó dönthet: befejeződjön-e (legalábbis számára) a mű a hős halálával, vagy folytatódjék tovább? Nagy Pál élesen elhatá­ rolja szerzői énjét hősétől (aki pedig bizonyos értelemben alteregója), elidegenítő módon mutatva be őt; vergődéseit látva az olvasóban sem ébred részvét iránta, így nem is él át katarziszt (ahogy Camus vagy Sartre hősei esetében sem). 47 �Az indítás szabályos belső monológ látszatát kelti: az elbeszélő én egyes szám 3. személyben „mesélni" kezd önmagáról: London egyik külvárosában, Hampsteadben francia órákat ad idősebb angol és amerikai hölgyeknek: „alig tudok valamit angolul, azért jöttem Angliába, hogy megtanuljak. (...) Nem vagyok francia, de a kiejtésem jó, évekig éltem ranciaországban". Ugyanez az önbemutatás - némi vál­ toztatással - többször felbukkan a kisregényben, s végül is ez zárja le: a szerkezet tehát körkörös, a történet folytatható (lenne) a végtelenségig. A cselekmény két szinten zajlik: a hős monologikus tudatáramában gondolatok peregnek; miközben az író, meg-megakasztva ezt a folyamatot, 3. személyben szenvtelenül beszél hőse viselt dolgairól, nagy kihagyásokkal, filmszerű ugrásokkal, tér és idő dimenzióinak felbontásával, éles sík-váltásokkal. Tipográfiai eszközökkel is fellazítja a szöveget: üres sorok, sőt oldalak, hol szöveghiány, hol oda nem illő szöveg-betétek, többször ismétlődő szöveg-darabkák, a tudatfolyamban görgetett gondolat-foszlányok, eseményfragmentumok szerepelnek. A linearitásnak nyoma sincs; az apró mozai­ kokból az olvasónak kell „kihámoznia" a történetet. Tulajdonképpen megrendítő, amit hősünknek el kell viselnie (nincs elég tanítvá­ nya, éhezik, nem tudja lakbérét fizetni; idejét többnyire a Hampstead Cemeteryben, a városrész régi sírkertjében tölti, ahol olvasgat, novellákat ír; de nyomorúságában már-már kéregetésre szánja el magát, és kilátástalan helyzetében a későbbiekben egyre drámaibb helyzeteket él meg). A megjelenített életanyag természetesen bizarr fikció (hősünk novella-kezdeményei kurzívval szedve kiválnak a főszövegből); de a bennük feltáruló tudatállapot - az ember elidegenedése a világtól s végül önmagá­ tól - jellegzetes XX. századi élmény. Sartre Émelygés című regénye állapotrajzát idéző visszatetsző leírásokkal érzékelteti az író a lélekre lassan rárakódó undor, fullasztó közöny bénító hatását, a hőse teljes lényét betöltő iszonyatos csömört. A francia nouveau roman szenvtelen ábrázoló eszközeivel élve, tárgyilagosan jeleníti meg az egész pokoli szituációt, amelyből nincs kiút. Az érzékek sötét labirintusá­ nak foglyaként vergődő hősét gyötrelmes álmok, hallucinációk, kényszerképzetek kínozzák; s mint Kafka Gregor Samsája a zsigerekig hatoló szorongás állapotában, már-már feladva személyisége utolsó támpontjait, önmagától is eliszonyodva egy­ fajta „állatias", lefokozott létbe süpped. Mégis marad - hiszen nincs más választása. A kisregényben érdekes szerepet játszik a Costa Munosban épp ez idő tájt zajló forradalom. Részben mint vágykép ködlik fel: hősünk képzeletben barátjával, Johnyval hajóra száll, s mintha már ott is lennének, büszkén mondja: „megmentet­ tük a felkelést". Másrészt viszont partra szállásukkor kiderül: a forradalmat lever­ ték; nem térhetnek vissza oda többé. E betét-részben több egyértelmű utalás van a magyar '56-ra: álomképek, a rádióban elhangzó hírfoszlányok („Győzött a forrada­ lom. Az országban tanácsok alakultak, a diktátort száműzték, szobrát ledöntötték és apró darabokra törték (...) kalapáccsal, vésővel estek neki, egy álló nap, egy álló éjszaka verték" stb. stb.). Érdekes a hős viszonyulása a forradalomhoz: a leverése miatti rémálmaival összekeverednek a szexuális gyötretés kínjai, amelyeket - úgy érzi - képtelen elviselni. Vergődését, nyugtalan forgolódását az író tipográfiai esz­ közökkel is érzékelteti: nagy kihagyásokkal mondat- majd szó-töredékek, betűhal­ mazok, végül csak szanaszét guruló betűk jelzik: nincs tovább... A szétesett szöveg fuldokló segélykiáltásként hat; a szétszórt betű-bokrok vagy magányos betűk mint hörgés törnek fel belőle: „a vér minde nhol szi vá rog az érhá lóza ton iszonyú kín 48 �a vér végi gfo lyik görcs ök le szé dül elvá gódik is meret len ny el ven yzen..." (és így tovább). A kisregény tehát a biológiai szférákban lejátszódó, a zsigerekig hatoló vegetatív élmények megörökítésével érzékelteti azt a végtelen kiszolgáltatottságot, létbizonytalanságot, amelyben az '56-os emigránsok vergődtek, míg rá nem találtak (egyéni) útjukra. Mintha kisebbfajta apokalipszist éltek volna át a forradalom leve­ résekor, majd menekülésük közben, amit a János jelenéseiből vett utalások jeleznek („Azokban a napokban keresik az emberek a halált, de nem találják meg azt, és kívánnának meghalni, de a halál elmegy előlük"). Mindazonáltal az egész kisregény szögletes zárójelbe van téve: a szerző mintegy kimetszi a megjelenített történetet az életfolyamatból, mint egy kis szürreális való­ ság-darabkát. Előtte is volt, utána is lesz még Élet; de az már másmilyen. Ilyen gyöt­ relmek után nem lehet többé folytatni semmit úgy, mintha mi sem történt volna. A keretben megjelenített, biztonságosnak tűnő polgári életforma (a hampsteadi kert, a rózsák, a gyönyörűen berendezett otthon, ahol a bájos fiatal úriasszonynak francia órát ad a nyelvtanár) tovaillant örökre. Nagy Pál a hampsteadi „kaland" megörökí­ tésével mintha nemcsak a hagyományos írásmóddal szakított volna, hanem végér­ vényesen leszámolt a rendezett, kényelmes élet vágyával is. A továbbiakban fenn­ tartás nélkül beleveti magát a bizonytalan írói létformába, s elszakadva a tradíció biztos támpontjaitól, nagyszabású „kísérletezésbe" kezd. A Hampsteadi semmittevők ilyen értelemben a magyar irodalmon belül mérföldkövet jelent a modem prózaszerkezet kialakítását illetően, messze megelőzve az időben a 70/80-as évek hazai „próza-robbanását", a „Péterek" jelentkezését. Széttöri a linearitást, s nemcsak a struktúrát alakítja át, hanem magát a nyelvi szerkezeteket is. A Joyce-i montázs­ technika alkalmazásával a különböző valóság-szintek között lebegteti a cselek­ ményt, s erősen naturális (mondhatnánk: szürnaturális) eszközeivel sokkoló hatá­ sokra törekszik. Nyelvi ficamai, kreatív szóképzései, a hangok (betűk) játékos görgetése, a szöveg tipográfiai átrendezése, a nyelvi normáktól való eltérése mind­ mind a magyar próza megújítását készítik elő. A Magyar Műhely hazai olvasói, a Műhely kezdeményei nyomán felnövő új nemzedék a 80-as években már mint „anyanyelvét" ismerte (és használta) azokat a metódusokat, amelyeknek születését épp Nagy Pál szövegformálásában láthattuk az elsők között. Az 1971-ben keletkezett Monologium még erőteljesebben nyit a „kísérletező" iro­ dalom irányában; feltehetően a 60-as években a Sorbonne-on hallgatott Mallarmészemináriumok is hozzájárultak ehhez. Jagues Scherer professzor előadásait hall­ gatva - aki 1957-ben rendezte sajtó alá Mallarmé kéziratait, az ő eredeti utasításai­ nak megfelelően - Nagy Pált egyre inkább foglalkoztatják a szöveg tipográfiai ala­ kításának kérdései, s miután ekkorra már Papp Tiborral együtt elsajátították a nyomdász-mesterséget, maguk is kísérletezni kezdtek a technikai lehetőségekkel. Nagy Pál a „szöveggyűjtemény" alcímet adja új művének, amelynek nincs se „ele­ je", se „vége". Az olvasó mindkét irányból elindulhat; bár egyik felől 132 (számo­ zatlan) oldalt talál, a másik felől csak 12-t - s az üres oldalakon vastag fekete tégla­ lap-alakú keretben a szerző neve. Az első szöveg (totenkammer) az utolsóval (nyílt tér) mintegy keretet alkot; de ha „hátulról" kezdjük az olvasást, akkor a kötet végén (vagyis az elején) ugyancsak a nyílt tér záró sorait találjuk, fejjel lefelé. A szöveg így mintegy megkettőződik, a szavak kivonulnak a térből, s a szó szétrombolásával lassan el is halnak - marad az üres, néma papírlap. A borító mindkét fele egyforma 49 �- maga a cím is mindkét oldalon szerepel (fekete alapon fehér betűkkel, illetve fehér alapon fekete betűkkel). Az első és hátsó lapon a fülszöveg is megegyezik ezáltal a könyv egésze a körkörösség képzetét kelti. A művészkönyv - mert annak szánja a szerző! - így többféle alternatív olvasási sorrendet kínál, ami a szövegek közötti kapcsolatrendszert dinamikussá teszi; az egymás mellé rendelődő olvasa­ tok együttese adja a műegészt. A szövegalkotási mód is eltér a korábbi művektől: Nagy Pál egyfajta utalásos jel­ rendszerrel bevonja szöveg-világába más, általa fontosnak tartott alkotók műveit; nem „vendégszövegek" beépítésével, hanem az adott mű bizonyos elemeinek sajá­ tos felhasználásával. A totenkammer Robbe-Grillet Útvesztő című regényéből merít; a les adieux de fontainebleau körkörös cselekménye ugyancsak Robbe-Grillet Tavaly Marienbadban című filmregényét idézi. A történet mindkét esetben nyitva marad; a love's bitter mystery című Joyce-palimpszeszt az Ulyssesből átvett szövegfoszlányok­ ból építkezik. Nagy Pál a magyar múltból - mint alkatát alapvetően meghatározó hagyományból - is merít: Apáczai Csere János előtt tiszteleg (A földi dolgokról), Weszprémi István felvilágosodás-kori orvostörténeti munkáját kommentálva a latin nyelvű töredékek közé rejti saját gondolatait (w-variorum); Bethlen Miklós végrendeletét idézve fejezi ki saját vágyát („testét hazahozzák" - omnis dies omnis hora). Az egyik legérdekesebb szöveg mégis a Conrad Ferdinand Meyer kiadatlan útinaplójából, amelynek alcíme: határesetek. Részint Határ Győző-betétekkel (a Pepito és Pepitából) tűzdeli tele, másrészt pedig búcsút mond benne a romantikának (ami­ re a C. F. Meyer Asszonybírójából, C.Mörike Prágai utazásából, valamint Ovidius Római naptárából átvett vendégszövegek utalnak). Ez az 1971-ben írt mű tehát „ha­ tárkő" saját munkásságában. A montázsszerűen összeállított darab bizonyos narra­ tív elemek szeriális ismétlődésére épül; kronológiai rendet egyáltalán nem követ, és számos képzőművészeti utalás van benne. Az írás egyébként sok önéletrajzi moz­ zanatot is tartalmaz (a család Nyugatra menekülése 1944-ben, majd hazatérése; az '56-os határátlépés stb.). A nyitva hagyott zárlat az olvasóra bízza az utak és lehető­ ségek továbbgondolását, s a félbeszakadó (elhaló) szöveg továbbépítését. Sok nyomdai jel és egyéb vizuális elem is beépül a műbe. A kötetzáró nyílt tér kifejezet­ ten arra utal, hogy a szerző nem azonosul korábbi munkáival, sőt bizonyos érte­ lemben egykori önmagával sem: „szöveg-azonosság sincs: elölről hátra megy a szöveg, megfordul, kínlódik, befullad". Kékesi Zoltán Nagy Pálról írt kismonográfiájában (Médiumok keveredése, 2003) különös jelentőséget tulajdonít a C. F. Meyer kiadatlan naplójából című szövegnek: a szerző itt „az epikai világalkotás újfajta lehetőségeit (...) szöveg és fikció viszonyának átrendezésében", az újszerű elbeszélés-technikai megoldások kiaknázásában látja. „Míg a képi elem alkalmazása (a Neptunium-sor beillesztése) a '70-es évek kép­ nyelvi kísérleteit vezeti be, a narratív síkok szövevényes egymásba fűzése, a külön­ böző fiktív világok határainak feloldása, az elbeszélői »képzelet« felszabadítása, az irodalmi, képzőművészeti, vallási, természettudományi és történelmi tudásrend­ szerek játékos keverése (...) a 90-es évek hazai törekvéseivel rokonítja az elbeszé­ lést". Azaz mintegy megelőlegezi a „posztmodern" felvirágzását (52-53). Nagy Pál tehát a vizuális irodalom irányában itt teszi meg az első lépéseket, amelyeket aztán a Magyar Műhelyben, folyamatosan publikált képszövegek sora követ. Többévi kí­ sérletezés után születik meg a SadisfactionS (1977): négyzetméternyi nagyságú, 50 �téglalap-alakú papíron szétszórt, több képi középpont köré szerveződő szöveg, amelyet többrét hajtva egy címlapként megtervezett borítékban, illetve papírhenger­ ben összecsavarva tesz közzé. A képi elemekből építkező tekercs valódi műtárgy, könyvtárgy, szövegobjektum. Rendező elve a bipolaritás: a hétköznapi valóságból kiindulva feszegeti élet és halál kérdését; spirális alakzatban mindjobban forgó szö­ veg, amely mintegy leképezi a sperma-robbanást: egy középpontból kilövellő, majd aláhulló szóeső. Érdekesség, hogy Bajomi Lázár Endre a Világirodalmi Lexikon de Sade címszavának megfogalmazásánál illusztrációként e kompozíciót használta. Nagy Pál vizuális költészete tehát a Magyar Műhely 1971/72-es irányváltásával párhuzamosan bontakozik ki. A lapban közzétett alkotásai mindinkább kísérleti jellegűek: megjelennek a labirintus-alakzatok, a permutált, kihagyásos szerkezetek, egyre fontosabb szerepet kap a vizualitás. 1974-84 között keletkezett vizuális szöve­ gei az 1984-ben kiadott Journal in-time című költői albumban kapnak helyet. Az al­ bum mint műegész könyvészeti tulajdonságaival is hat. Az oldalak változatos ti­ pográfiai megformáltsága, belső harmóniát sugárzó tisztasága, a variábilis grafikai megoldások (üres fehér mezőben sajátos „rendben" elhelyezett vonalak, sorok, szö­ vegtöredékek; behatárolt terek, rácsok, arcok a rácsok között és mögött, egymásra montírozott emberi figurák, fényképek stb.) sugallják: „a szó elfogódott / a szó félre­ lépett / a szó szótalan". A végtelen Térben, a Kozmoszban, csillaghullásban (fekete alapon alázuhanó fehér betűk, illetve fehér alapon cikázó-mozgó-villogó fekete áb­ rák), hegyvidékszerűen fcltüremkedő, jelzésekkel teleírt meggyűrt lapokon, labirin­ tus- és sugár-alakzatban elrendezett sorok épületegyütteseiben az emberi lét Teljes­ sége iránti szomjúság fejeződik ki. Nagy Pál úgy formálja, válogatja eszközrendsze­ rét, hogy az a befogadást is megkönnyítse; azaz „ne okozzon észlelési, fel foghatósági, nyelvi stb. problémát", s „a mai technika csodái között magát törpének érző, politi­ kai elnyomásnak, vak gazdasági erőknek kiszolgáltatott, szorongó ember önbizalmát úgy adja vissza, hogy megtanítja gondolkozni, játszani, alkotni, önmagán uralkodni" - amint azt Az új művészetben hangsúlyozza (in: Kassák Emlékkönyv, Bp. 1988.). S valóban: vizuális szövegmontázsai rendkívül tág teret hagynak az értelmező fantáziának. Tudatosítani kívánja bennünk, hogy bár eltorzult világban élünk, a művészet segítségével mégis megélhetjük a Teljességet, s életünket magasabb di­ menzióból szemlélve, megteremthetjük belső harmóniánkat. Az album élén álló kompozíció (zolderdó) - szándékosan torzítva az ékezetet - az „elsivatagosodott" természetet idézi meg. „Fordított világ" alakult itt ki - a XX. században az élet alap-trendjeit Doherdó (amire a zolderdó tudatosan rárímel) hatá­ rozta meg: „az erdő völgye sivatag"; ezért „dőre igyekezet" itt minden törekvés, amely a (természeti) világ helyreállítására irányul. „Vihar - villámlik - villanyóra"; „másodállásokat tornyoz a vihar a domberdőre / doberdóra". A kisvonat azóta is a „sebe sült / sebe sótlan kiskatonák ezreit szállítja"; „malom zokog mint pokol torná­ ca". A kompozícióba angol és francia nyelvű szövegrészietek is beépülnek (amint a többibe is); ezzel jelzi a költő: valójában a XX. században lepusztult egész Európa, s az I. világháború maga alá temette a szellemi Teremtő Erőt. A Városok ciklus még fokozottabban felerősíti ezt az élményt. A vizuális tabló bal sarkában H betűjel (Hungária), s itt is fájdalmas-ironikus szövegvariációk: „Hungarocsellel szigetelt háztető" a fejünk fölött, „féktávolságon belül folyik a csel/e patak", s „elár/v/ult gyerek a fák alatt" - valahogy minden nagyon megromlott körülöttünk. A költő 51 �hiába töpreng: „lesz-e méz? máz?" - (f)el kell ismernie: „a játszma vége" közel (uta­ lás Beckettre). A „sokknyomozó történelem" csak azt fedez(het)i fel, ami a jelenhez: a „végjátékhoz" vezetett, de megoldást ajánlani nem tud (kommentároka Jelenésekhez). Az aacheni pályaudvar éjszakai képe az atomizált élet, az elárvult, magukba forduló arcok döbbent, feloldhatatlan idegenségét, a kapcsolatteremtés lehetetlenségét árasztja magából: „létüres tér előregyártott tetemek sír szélén álló fiatalok trehányás bevégeztetett". Lelki halottak és valóságos holttestek, őrtorony, szögesdróttal kö­ rülvett kopár terek: ezek mind a XX. század ismerős tájai. A Házkutatás emlékezetem­ ben ciklus töredékes képsorokat, emlékrögöket villant elénk a múltból: apja-anyja, a gyermekkor mozaikfoszlányai, pisztolyos ember az ajtó mögött, élelem és ruha nélküli rohanások az óvóhelyre, rémálmok és rémfelriadások, háború, '56, végül az elhagyott otthon, „és ami mindig hívogat: az elmulasztott utolsó vacsora". A kötet egyik legizgalmasabb és legnagyobb szabású kompozíciója a József Attila emlékére készült, majdnem húszlapos imágó! (elaborintus). Azaz: a labirintus lebon­ tása, a József Attila-problémával való szembenézés. Ami voltaképpen a „felnőtté válás", a realitásokkal való birkózni-tudás kérdése. Egyetlen szellemi ember sem kerülhette meg e században a kérdést: vagy az Abszolútumhoz ragaszkodik (s akkor szükségképpen eljut az öngyilkosság gondolatáig); vagy elfogadja a realitásokat, de velük szembeszállva, tőlük függetlenítve magát, amennyire lehetséges, kiküzdi és megőrzi belső autonómiáját (ezt tette Kassák; Nagy Pál ezért tartja vonzóbbnak a kassáki szuverenitást, mint József Attila eszme-hívő fanatizmusát). „A világnak agyara van", idézi Kassák elhíresült sorát; a világ tehát - a Szépség álarcában ellenséges, támadó velünk szemben; ha nem tudunk védekezni ellene: végünk van. József Attila nem tudott. A világ-labirintust le kell győznünk: belső önvédelmi kört kell kialakítanunk magunkban vele szemben, vélekedik Nagy Pál Kassák nyomán. Épp ezért e vizuális kompozíciót ars poétikának, s egyszersmind ellen-ars poétikának is felfoghatjuk: az óriás-labirintusban elveszetten tévelygő József Attila a XX. század költőiségének szimbóluma. A kegyetlen és közömbös világba „kivetetten", mint lélekvesztőben imbolyogva, keresi a védettebb pontokat, sóvárog az „anyaméh" melegsége-otthonossága után. Nagy Pál magát a labirintus-szindrómát állítja elénk szuggesztív képszerkezeteivel, a legkülönfélébb labirintus-alakzatokkal, s Paolo Santarcangeli szövegeiből összeszerkesztett montázsai azt a boldog lelkiállapotot mutatják fel ellenpontként, amely „a mágikus mindenhatóság boldog káprázatában élni" fogalmát jelenti. Voltaképpen ez a „regressus ad uterum"-élmény, ami a férfinak szerencsés esetben megadatik. „A magzat szívesen maradna továbbra is az anyaméh­ ben ámde kegyetlenül a világba helyeztetik mint a világnak virága mint a szép híves patakra mint a lélekszerv lélekvesztőbe ül". A József Attila-szövegrészekből és a Ferenczi Sándor-féle pszichoanalitikus eszmefuttatások foszlányaiból összeállított kompozíció telítve van filozófiai utalásokkal (Platón, Protagórasz, Hermész Triszmegisztosz, János Jelenései, Nietzsche, Santarcangeli, Heidegger stb. vendégszövegei). Nagy Pál azt sugallja: az emberélet voltaképpen a kezdeti (gyermeki) boldog min­ denhatóság-érzet és a valóság állandó konfliktusainak színtere. Vagyis az öröm-elv és a valóság-elv konfrontációjából születik meg az, akivé egy idő után leszünk. Nagy Pál az „imago-mágia-tipográfia-topográfia" eszközeivel, az egymásba torkol­ ló labirintus-modellek felmutatásával érzékelteti: nem a labirintusból való szabadulás a végcél (ami csak a halál árán lehetséges), hanem a labirintus bejárása: „a felderítő 52 �út a gondolkodó agy tekervényein, a tudatalatti rejtett homályos járataiban a nyelv Ariadné-fonaIával". József Attila, Nagy Pál értelmezésében, útközben fennakadt „a Semmi ágán"; hazájától nem „fizetséget", csak megaláztatást kapott. Azóta folyvást „bőrtokban dübörög a vonat a Gát utca és a józsefvárosi teherpályaudvar között", egy véres főt görgetve maga előtt; s a költő „kéz és lábtalan", „világtalan" lohol „a Mindenhatóság boldogító káprázatában" álmai után. Példája „nem követendő"; mártíriuma mégis főhajtást vált ki a „krisztusi kort" túlélő utódokban. A labirintus­ variációk záró képében a költő „talpig feketében" fejet hajt a nagy előd előtt, elis­ mervén: „kora zseniális lélekszerv-mérnöke", akinek nemcsak emlékét, de műveit is élesztgetnünk kell, „hogy fehéren derengjen" árnyképe mindazokéval együtt, akik nem tudták elviselni a labirintus elviselhetetlen zártságát, és nem voltak képe­ sek keményen szembenézni felnőtt módjára a valóság kemény törvényeivel. Nagy Pál szemléletében továbbá a labirintus nemcsak az „életveszélyes bolyon­ gás", hanem a „kellemes időtöltés" színtere is lehet: felfoghatjuk betűláncnak, rejt­ vénynek, szójátéknak, találós kérdésnek stb. A vizuális költészetnek tehát ilyen szerepe is van: a szöveg külső képére irányítja a figyelmet, s míg annak megfejtésénértelmezésén töprengünk, feloldódik bennünk a szöveg-sugallta tragikum-érzet. Kultikus ábrák, kő-írásjelek, ősi szerszámok, őskori kövületek kelnek életre az al­ bumban. A múltból, amely „idők mélyébe vesző kaverna, emberszabású barlangla­ kók üzenete" árad felénk hihetetlen energiával; minden tárgy, jel az „emberiség­ folyamatba" ágyazódva kapja meg értelmét, jelentését. Talán a mi lepusztult ko­ runk is magában hordja a diadalmas megújulás ígéretét? Vagy egyre sivárabb lesz minden, amint azt a táj (hiányzó figurával) ciklus sugallja? A 14 képszövegből álló kompozíció-sorozatban az írás és a háttér (fehér lap, fekete betűk) viszonyának folyamatos átalakításával kapcsolódnak egymáshoz az egyes darabok (s nem a szöveg elemeiből állnak össze a képek). A fekete-fehér kontraszt-hatás a világ ellen­ tétekből álló dichotómiáját érzékelteti; a két alapszínre redukált valóság a „vissza­ vont létezés" riasztó leegyszerűsödését fejezi ki. Mintha a „fekete lyuk" máris el­ nyeléssel fenyegetné mindazt az értéket, amit évezredek kultúrája felhalmozott. A záróciklus (kézről kézre) mégis jelez egy kis reményt: ha a mai elkorcsosult vi­ lág el is pusztul (mint ahogy már több civilizáció összeomlott), a kultúra talán to­ vább él, hidat teremt múlt és jövő között, stafétabotszerűen nemzedékről nemze­ dékre továbbadva a bizonyosságot: „az Ige testté lett". Bibliai szövegrészietek, francia és magyar betűsorok, Mallarmé-, Maurice Roche-, Ady-, Kassák-, József Attila-vendégszövegek kanyarognak-kavarognak a kinyílt tenyér-sorozaton és a háttérben; a „négykezes" egymásba fonódó ábrája sugallja: talán még nem veszett el minden. Az albumot záró alkotói „üzenet" alternatívákat mutat fel: konzervativizmus/előrehaladás, dogmatizmus/szabadgondolkodás, individualizmus/közösségi tudat, nemtörődömség/felelősségvállalás (és így tovább). Rajtunk múlik, me­ lyik irányban indulunk el; „s bár a helyi adottságok erősen befolyásolják döntése­ inket, ezekre a világméretű kihívásokra egyetemes érvényű válasz keresendő". A kötetet záró önportré-sorozat a szerzőt kedvelt tevékenységei közepette mutatják, nyomdagépek, tipográfiai eszközök, számítógépes képernyők társaságában. Ezek Nagy Pál életének mindennapos, meghitt „kellékei": otthonosan érzi köztük magát, mint ahogy az urbánus létben is. Az utolsó fotó a nyüzsgő város dinamizmusát érzékelteti: hatalmas házak, száguldó autók a háttérben. Előttük zsebre tett kézzel 53 �áll a költő, arcán magabiztos, derűs nyugalom; az örök mozgásban-változásban az egyetlen biztos pont: ő maga. A kötet francia nyelvű változata (mint könyvészeti remekmű) 1994-ben jelent meg, ugyancsak a Magyar Műhely kiadásában. Itt már egybegyűjti időközben ké­ szült francia nyelvű vizuális munkáit is. Az albumban láthatók azok a videogrammák, fotógrammák is, amelyeket a szerző egy-egy videó-képszöveg megállítá­ sával a képernyőn lefényképezett, tehát digitálisból újra analóggá alakított. Könyve autonóm műalkotás, amelyben kép és szöveg egymás hatását erősíti; s így még azok is értik, akik számára a szöveg nyelvileg nem hozzáférhető. Nagy Pál tehát hosszú időn át könyv-tárgyban, könyv-egységben gondolkodott; nyilván Mallarmé: A kockadobás nem győzi le a véletlent inspirációjára (a kötetet a szerző eredeti utasításai szerint a Magyar Műhely jelentette meg első ízben). Mallarmé a könyv alapegységének nem az izolált oldalt tekintette, hanem a két könyvoldal együttesét (mint scripto-vizuális egységet). A dupla oldal percepciója újszerű olvasási folyamatot indít el: a szöveg-részek (szavak, szó-csoportok) elhe­ lyezése nem lineáris-síkbeli, hanem térbeli; helyük a szöveg logikája szerint változ­ hat (így többféle olvasatuk lehetséges). Az üres oldalrészek kiemelik a szöveget, s nagyobb hangsúlyt adnak a gondolat és a kép együttesének: a szöveget egyszerre kell nézni-olvasni, tehát együtt kínálja a képzőművészeti és irodalmi élményt. Nagy Pál mindkét albuma ennek megfelelően készült, így organikus egésznek (corpusnak) érzékeljük őket. A vizuális szövegalbum voltaképpen médiumként, a szemio­ tika eszközeivel szemantikai sugallatokat közvetít. * A '80-as évek derekán, végén Nagy Pál már a könyv kereteiből való kilépést fon­ tolgatja, figyelme egyre inkább egy viszonylag új technikai eszköz, a videó felé fordul. Úgy véli: a hangzás-látás-térbeliség-jelentésesség szintézisét a videó jobban megvalósíthatja, mint a könyv. Szombathy Bálint kritikája a Journalról (Új Symposion, 1987/11-12.) is jelzi, hogy a könyvformátum nem megfelelő a fenti szintézis megteremtésére; erre sokkal alkalmasabb a mozgókép, amelynek „irodalmi felhasználására a »műhelyesek« már tettek is kísérletet" egy videó-folyóirat (a p'ART, azaz Paris-ART) indításával. Nagy 1988-ban felvázolja programjukat (Új médiumok, új művészetek), amelyben hangsúlyozza: a p'ART a videó-kínálta lehetőségeket ki­ aknázó műhely; benne a videó-kliphez hasonló, de szövegközpontú művek, inter­ júk, a művészeti élet hírei stb. jelennek meg. Az írott szöveg új esélye: kilépni a könyvből; a tipografikus irodalom mellett „a képernyőn megjelenő képszöveg, az elektronikus írás, az elektronikus irodalom" egyre nagyobb jelentőségre tehet szert. A videó-folyóirat „minden olyan alkotásnak teret ad, amely a hagyományos kifeje­ zésmódokon, azok műfajain túl az új médium, a videó lehetőségeit kihasználva keres új megjelenési formákat." A p'ART szerkesztésében Nagy Pál (mint lapszerkesztő és tipográfus) mellett több művészeti ág képviselői is részt vesznek: Albert Pál irodalomkritikus, Dávid András filmes, a francia és a német televízió munkatársa, Major Kamill festőmű­ vész, Matolcsy Eszter zenész, Molnár Katalin író („civilben" számítógépes), Somlósi Lajos fotóművész. Így tehát valódi „összművészeti" teljesítményre vállalkoznak. Az 1990. márciusi duplaszámban feldolgozzák a Magyar Műhely történetét; 54 �ez mindmáig a legteljesebb és leghitelesebb kép folyóiratuk indulásáról, törekvése­ ikről, a hazai és a világ művészetében játszott szerepükről. A p'ARTnak összesen 9 száma jelent meg; az utolsó, az összevont 10/11. szám már nem jutott el az előfize­ tőkhöz, nyilván anyagiak híján (minderről bővebben lásd: él/eftem Ill.k. 51-60.). Bár Nagy Pál úgy véli: az irodalmi videó inkább a könyvvel, mint a filmmel ro­ kon, az új műfajt mégis „többdimenziós"-nak tartja, hiszen „a hagyományos könyvszerűség megbontásának lehetőségei a könyv szemiotizálásától egészen a könyv kinetizálásának különféle módozataiig (...) a könyvtárgytól a képszalagon rögzített szövegig, sőt az irodalmi performansz rögzítetlen műfajaiig terjednek". Épp ezért kilép a könyvkeretből: „Ez után a könyv mint olyan egyelőre kiszorult írói munkásságomból - emlékezik. - Minden időmet videó-képszövegek és kisebbnagyobb formátumú vizuális lapok készítésének, performanszok kidolgozásának szenteltem. A fesztiválokon és kiállításokon való (személyes vagy kazetta-köz vetí­ tette) részvétel is rengeteg időt vett igénybe; a könyvből való kilépés bizony bonyo­ lult és hosszan tartó folyamatnak bizonyult" (uo. 60.). Ekkor már Nagy Pál a leg­ eredetibb és leghatékonyabb műfajnak a képszöveget tartja. Legsürgetőbb felada­ tának éppen ezért az új médiumok, technikai eszközök-kínálta lehetőségek kiakná­ zását tartja: ha a művész egyszerre több irányból „bombázza" a befogadói tudatot, talán könnyebben kialakul értő / érdeklődő közönsége. Úgy véli: fontos, hogy „az autonóm művészet átalakulása, adaptálódása a XXI. századi felvilágosodás, az újítás, a kísérletezés, ugyanakkor a fokozatosság és folyamatosság szellemében menjen végbe". Sajnálatosnak tartja, hogy az elektro-akusztikus zenei stúdiók, jól felszerelt vizuális műhelyek a kultúr-ipar érdekcsoportjai kezében vannak mind Nyugaton, mind Keleten, és nem alakult ki a megfelelő terjesztői hálózat sem. Nagy Pál mélyen meg van győződve arról, hogy a jövő az „anyagtalan", vagyis „anyag-független" elektronikus művészeté. Az irodalom új műfajai című könyvében (1995) teoretikus felkészültséggel és naprakész tájékozottsággal mutatja be a vizuá­ lis költészeten belüli gazdag műfaj-skálát (konkrét vers, képvers, vizuális szöveg, képszöveg, vetített szöveg, vizuális performansz, videó-grafika, videó-performansz stb.). Az elektronikus művészet jelentőségét abban látja, hogy a számítógépen ké­ szült képszöveg (komputergrafika) a videóval szövetkezve a virtuális világba való behatolást teszi lehetővé, s így közelebb visz bennünket a mikro- és makrokozmosz játékos felfedezéséhez. Ő maga 1980-95 között 7 magyar és 7 francia nyelvű videó­ szöveggel számos európai és amerikai modern művészeti fesztiválon vett részt; repertoárján leggyakrabban az 1985-ben készült francia nyelvű Métro-police, illetve a magyar nyelvű Phoné (1988), valamint a szintén francia Derrida-parafrázis (Secrét, 1992) szerepelt. Itthon talán a legismertebb munkája a Bruno Montelssel közösen forgatott képszöveg (Autodafé, 1995), amelyet az ELTE Informatikai Intézete hatal­ mas, korszerű számítógépén sikerült „titokban" digitalizálnia. A Métro-police eredetileg francia nyelvű szövegtárgy volt (később magyar nyel­ ven is elkészült). Egy városról tudósított, amelynek alaprajzát hamuval festették a földre, körvonalai meghatározatlanok (jelképhálózata a kör és a négyzet elemi képze­ tétől a napváros, az égi város és az eszményi állam asszociációs köréig terjed). Az 1984-es Journalban az imágó!-sorozatban szerepelt mint képvers; az 1985-ben készült videó-művészeti alkotásban mint nyomóforma, illetve mint látható / hallható szöveg; majd az 1994-es Journalba is bekerült mint képszöveg. A szövegtárgyon a város 55 �valójában csak távoli körvonalakban látható, oldalnézetben; maga a szöveg pedig felülről nézve a betűkből bontható ki, így a város valamiféle alaprajza is kivehető. A videó-változaton (melynek alcíme: Journal in-time IX.) a nyomóforma először oldalról, az utolsó kockákon pedig, egy tükör segítségével, felülről látható. A kép­ sort itt ritmikus zajok kísérik, amelyek hol lábdobogásra, dobpergésre, hol vízcsepegésre, óra ketyegésre, hol szívverésre, esetleg gépi zörejre emlékeztetnek. Kékesi Zoltán kitűnő elemzésében (i.m. 82-69.) a képszöveg önmagán túlmutató összefüg­ géseire hívja fel a figyelmet: a szöveg a nyelv emlékezete körül forog, méghozzá ket­ tős értelemben: a nyelv által magában foglalt emlékezet, vagyis a dolgok tapasztalá­ sának nyelvi emlékezete; illetve a nyelv f önnmaradása-megő rződ ése értelmében. Tehát a város egyrészt a nyelv allegóriája, a wittgensteini felfogásnak megfelelően („nyelvünket olybá vehetjük, mint egy régi várost, mint zegzugos térséget utcács­ kákkal és terekkel, régi és új házakkal; az egészet egy csomó új előváros öleli körül, egyenes és szabályos utcákkal és egyforma házakkal"); másrészt viszont a nyelv szimbóluma, maga is emlék. „A «szimbolikus« értelmezés a várost képzeletbeliként mutatja be, emlékként vagy álomként, az »allegorikus« értelmezés a puszta test gépies működésével azonosítja. (...) A szöveg - amely a videón több, egymásra rétegződő, egyszerre hallható hang előadásában is megszólal - szintén összekap­ csolja a szervetlen, külsőleges nyomként, valamint a hangként, beszédként felfogott nyelvet". Kékesi magát a címet is többértelműnek tartja: a metropolis közismert jelentésén túl a Métro egy betűtípus neve, a police pedig régebben a betűk tárolására szolgáló rekeszt jelölte; így a két szó összekapcsolása a kész elemekből a betűk, képek, hangok, szavak „ragasztására", azaz: a mű collage-szerű felépítésére is utal. A nyelv tehát mint „város" szabvány szerint készült, kész („előre gyártott") mozgó elemek folyton átrendeződő együttese. A felvételsor lassan felépülő, majd ismét lebontott képek egymásutánjából áll össze („a szövegtárgytól az ólombetűkből összerakott szavakon keresztül a Métro-police látható és hangzó szövegéig halad, majd ismét visszatér a szöveg tárgyhoz"). A Phoné a görög Persephoné kettősségének játékára épül (félévet az Alvilágban tölt, félévet a napvilágon, mint fényt árasztó természetistennő). Történetébe a ho­ méroszi Déméter-himnusz szövegfoszlányai is beépülnek (Hádész egy nárcisz segít­ ségével csábítja le Démétert az Alvilágba), más jellegű hangokkal, hétköznapi szö­ veg-fragmentumokkal vegyülve. A képernyőn a görög mítosz-ábrázolások részletei és a számítógéppel előállított szövegek jelennek meg; a zárlatban egy nagy H-betű (Hádész, esetleg Hermész, a hírvivő jelképeként). Hermész, a lélek-vezető, a kultú­ ra, a szellem, a tudományok területén jártas „kalauz" az Alvilág követe - ő közvetíti számunkra a fény-sötétség ősi mítoszát, hidat képez a múltból a jövőbe, felmutatva a modernitás kultúrájának ősi gyökereit. Ugyanakkor arra figyelmeztet: utunk (egyéni és emberiség-szinten) a Hádészbe vezet. A mű „a katódcső (üres) sugárzá­ sával", a médium lassú elnémuló morajlásával zárul: a „fekete lyuk", mielőtt meg­ semmisülne, mindent elnyel. Kékesi Zoltán e mű elemzésében Hajas Tibor: A katódsugárzá s szépsége című munkájára utal (d'atelier, 1985), mint amelyben már megfo­ galmazódott a felismerés: a TV és a videó „egyetlen üzenete" a jövő apokaliptikus megsejtése. Kékesi úgy véli: a Phoné sok tekintetben kompaktabb mű, mint Nagy Pál többi videó-művészeti alkotása; ugyanakkor mégsem éri el a Métro-police össze­ tettségét, sokrétű jelentésességét. Ugyanis a számítógépes szövegalkotást nem képes 56 �szerves összefüggésbe hozni azokkal a felismerésekkel, amelyek a virtuális valóság fogalmát a közelmúlt egyik alapvető metaforájává tették. A mű inkább szöveg- és nem látvány-központú (ami azonban feltehetően nincs ellentétben a szerző alapvető szándékával (i.m. 90-95.). Nagy Pál legérdekesebb képszövege az általános vélekedés szerint a 6'-es Autodafé. A felvételeken Bruno Montels (aki Nagy Pál hallgatója volt a Collége Interna­ tional de Philosophie-n tartott képszöveg-kurzusán) arcának egészen közelről fényképezett, kinagyított részlete látható, előbb lehunyt, majd tágra nyitott szem­ mel. A háttérből egy monoton hangot hallunk, magyar mondatokat, kérdéseket sorolva, amelyeket a „médium" megismétel, anélkül, hogy értené a szöveget. Az arc mozdulatlan, a fiatal francia író láthatóan erősen koncentrál a hangok pontos kiejtésére; ennek ellenére az ismétlésben mind több az esetleges hangi torzulás. Kékesi arra hívja fel figyelmünket (i.m. 110-115.), hogy a médium mimikájában az idegenség, személytelenség - egyfajta színpadiasság - mm fejeződik ki; a háttérben beszélő hangja kissé erőszakolt: észrevehetően igyekszik hangján uralkodni, de ez nem mindig sikerül. „Nagy Pál alkotása hang és beszéd különbségére épít": a be­ széd (hanghordozás) többletet ad ahhoz, amit a szavak önmagukban kimondanak. Amikor a szereplő szeme kinyílik, tekintetének nyugtalan, kereső mozgása a hát­ térben beszélő „megfoghatatlanságának" bizonytalan érzetét jelzi. A felvevőgép­ készítette képsorozat a hanggal együtt a videó és a performansz összekapcsolásá­ nak sajátos perspektíváját kínálja; így a gép nem kizárólag a rögzítés eszköze, ha­ nem a performansz részét képező médium. Az Autodafé a test működésének külső­ leges mozzanataira irányítja a figyelmet; „arra, hogy miként szabnak korlátot az egyes szabályozó rendszerek (jelen esetben a nyelv »testbe írt« szabályai) a test »szabad« működésének". Így tehát a mű voltaképpen a „testművészet" (body art) körébe is sorolható. Az Autodafé esetében, Kékesi szerint „a testi tapasztalás szemé­ lyességét a mozgás és az érzékelés megkerülhetetlen (a »személytelen«, »idegen« nyelv alakította) szabályszerűségei teszik zárójelbe. A mű »kinetizálja« a szöveget, hogy a nyelvet a test kulturálisan szabályozott működéseként mutassa be". A videószöveg lényegében a 60/70es évek rituális performanszaihoz is kapcsolható, amelyekben a néző maga is szereplővé vált (a test megkínzása, a befogadó azono­ sulása a szenvedéssel). Ugyanis a videón szereplő író nem érti a szájába adott mondatokat, tehát számára kínzó erőfeszítés a szöveg lehetőleg pontos visszaadá­ sa. Így a látvány áttételesen azt sugallja a néző számára: „minden anyanyelv ide­ gen" annak, aki nem ugyanabban a nyelvi közegben él. A mű „üzenete" tehát: legyünk toleránsak egymás (anyanyelve) iránt, s ne tegyük ki inkvizitórikus gyötretésnek azt, aki nem a mi anyanyelvünkben otthonos. * Nagy Pál a nyelv természetéhez kapcsolódó tapasztalatait azonban hamarosan újra könyvformában teszi közzé (Nem görög a haraszt, 1998): „A könyvhöz való visszaté­ rés a spirál felfelé tartó ágán helyezhető el", hangoztatja; tehát nem „retrónak" szánja. Phoné című alkotásából átvett videogrammákat, de több más - mindkét Journal-albumából, valamint a Métro-policeból átemelt - szövegeket is közöl benne. Így mintegy szintézist teremt korábbi munkái között. Nem összefüggő, egymáshoz szorosan kapcsolódó szövegdarabokról van itt szó, inkább a részletek egymás közti 57 �viszonyának változtathatóságáról, a szöveg-összefüggések átstrukturálásáról (a moz­ gatható, kiemelhető, felcserélhető, újra felhasználható elemeket új szöveg-egységek­ kel variálja, egészíti ki), ő maga abban látja könyve újdonságát, hogy „a leállított videó-képszöveg képernyőről való fényképezésének módszerét" kiterjesztette egy egész kötetre, amelyben „a görög-római hagyomány eltűnéséről" ad számot: „Elsi­ ratom azt, de úgy, hogy egy kísérleti formával kísérletezem tovább: mozgóképet állóképpé, digitális (numerikus) képet analógikus képpé alakítok át" (él/e/tem IlI.k. 202-211.). Később a mű mítoszi vonatkozásait emeli ki. Ugyanazon téma kettős megjelenítését akár időszembesítésként is felfoghatjuk: egy 1977-ben a Kossuth Klubban tartott performanszában (Öröklét) beszél arról, hogy „sorsdémonunk" fokozatosan „haláldémonunkká" érik. Kerényi Károlyra hivatkozik, aki szerint „két Hermész létezik: egy fiatal és egy öreg. (...) A vázaképeken egymás mellett pillantjuk meg az öregebb s a fiatalabb Hermészt; mindkettő hírnök-pálcát tart a kezében". Csakhogy miközben megöregedett: elvesztette teremtő erejét. „Az élet phallikusan megjelenített eredete (...) lélekszerű volt már az archaikus görögség számára is". A „lélekszerű" viszont megfoghatatlan, így hát Nagy Pál szemében nincs ellentét az archaikus művészet és korunk virtuális művészete között: „A hálózat régóta létezik. Kezdetben labirintusnak nevezték. Később Selyemútnak, Fűszerek útjának. A római­ ak hadiútnak. A középkorban zarándokúinak. Az újkorban vasútnak, autóútnak. Ma internetnek hívják. Én intcr salutisnak nevezem: az üdvösség útjának. Anyagta­ lanná változott, de ugyanaz az út. Ugyanaz a háló. Ugyanaz a vírus. Ebben a kórban halt meg Keruac. Ebben halt meg Burroghs. Ebben Bakucz József és nemrégiben Maurice Roche. Sorsdémonuk haláldémonná érett" (Egy másik élet, 2009; 151-153.). Nagy Pál úgy véli: „gondolkodásunk kezd kétpólusúvá válni", s „a bináris ket­ recbe sajnos az emberi gondolkodásmód is könnyen bezáródhat". Ezért fontos számára a szöveg dinamikájának felfokozása, a sok-nézőpontú olvasat lehetőségé­ nek megteremtése a szövegösszefüggésen belül (a videogrammák élnek, helyet cserélnek, variálódnak; míg a lineáris szöveg csak egyféle olvasatot kínál). Szerinte maga az irodalom fogalma is átalakul majd a számítógépes érában, ezért zárja így a nem görögöt: „enter new date". Azaz: „Kezdjünk új időszámítást. Ha a helyzet átér­ tékelése után a dolgok újra a helyükre - új helyükre - kerülnek, akkor készek le­ szünk szembenézni az új kihívásokkal" (él/e/tem IlI.k. 210.). * Nagy Pál háromkötetes önéletírásában (Journal in-time, él/ e /l tem I-III.) emléket állít az „eltűnt idő"-nek. Nem annyira regény-szerűen, mint inkább a tőle elméleti könyveiben megszokott „történetírói" hitelességgel, „tudósi" alapossággal. Elbe­ széli családja történetét, saját gyermek- s ifjúkorát (I.k.), '56-os tevékenységét, majd menekülését, párizsi letelepedését, a Magyar Műhely alapításának körülményeit; kapcsolatukat a hazai irodalmi élettel; beágyazódásukat a nyugati kultúrába s az experimentális költészet élvonalába kerülésüket (Il.k.). Végül a rendszerváltás utáni hazai fogadtatásukat, a Műhely „hazaköltöztetését" s „örökül hagyását" az ifjabb nemzedékekre. Majd beszámol a maga személyes életének újabb fordulóiról, s bizonyos értelemben számvetést készít: annyi évtizeden át „tisztességesen dolgoz­ tunk, tisztességesen dolgoztam. Ennyi volt bennünk, ennyi volt bennem; kihoztam magamból a maximumot. Hogy amit elértünk (elértem) csak keveseket érdekel? 58 �Magasra tettük a mércét. (...) Nem az a fontos, hogy az új művészet, az új irodalom sokakat meghódítson, hanem az, hogy (talán keveseknek, de) mintául szolgáljon, példa legyen: így is lehet, ezen a színvonalon, megalkuvások, engedmények nél­ kül" (IlI.k. 304/5.). Emlékiratai folytatásának tekinthető a 2009-ben Egy másik élet, amelyben súlyos betegsége, felépülése utáni új életszakaszának termését láthatjuk (szerepelnek novellák, versek, képversek, esszék, tanulmányok stb., és amelyben úgy véli: az „átjárhatóságban", a kölcsönös kapcsolatokban, az eszmék ide-oda­ mozgásában megszületik a politikai és szemléleti határokat, korlátokat nem ismerő, embertől emberig közvetlenül terjedő „új művészet" és „új tudomány", amelyről Rimbaud s nyomában minden modern költő álmodott („modemnek kell lenni mindenestől"). Számára az avantgárd jelenti ma is „A" művészetet, hiszen az „se nem népies, se nem urbánus, mert nem nemzeti vagy társadalompolitikai, hanem esztétikai alapon szerveződik". Ez a művészet nem 'zsidó', nem 'kozmpolita', nem 'nacionalista', nem is 'hazafias': ez a művészet modem és experimentális. „Új stí­ lust hoz, új kifejező eszközökkel kísérletezik; alternatív lehetőségeket kínál a meg­ csontosodott irodalmi, művészeti eszmékhez és gyakorlathoz. Mind ars poeticájában, mind személyes életfilozófiájában vallotta Kassák már idézett felszólítását: „Éljünk a mi időnkben!". Nagy Pál szavaival: „Ízig-vérig a XX. század gyermeke vagyok. Átgondoltam eszméit, részt vettem fontosabb eseménye­ iben; megszenvedtem háborúit, forradalmait; dolgoztam, álmodoztam, harcoltam, raboskodtam benne, menekültem diktátorainak bosszúja elől; beutaztam a kor Európáját, szétnéztem a New York-i felhőkarcolók tetejéről" (é l /e / te m I.k. 44.) És: Édesgyermeke vagyok a mostoha magyar irodalomnak". Mert neki akkor is édesany­ ja az anyanyelv, ha az mostohán bánik vele. 59 �T alálkozási pontok Baráti O ttó Helyi gazdaság és helyi társadalom Beszélgetés Brunda Gusztávval Brunda Gusztáv életútja akár kánon is lehetne az első generációs értelmiségi számára. Szakmai pályafutása - talán autonóm személyiségéből következően is - az egyenes vonalú és a tételezett trendtől némileg eltér. Felfogásában a kultúra és a gazdaság kapcsolatát szimbió­ zis jellemzi. Újító, kreatív, nyitott személyisége nem vált mindig a javára, másként gondol­ kodása, kibeszélő-kritikai stílusa, szokványostól eltérő kifejezéskészlete nem mindenhol talált értésre. Tősgyökeres salgótarjániként - amíg igény volt rá - a helyi gazdaság és társadalom mobilizálásában és új fejlődési vonalra állításában vállalt szerepet. A vele folytatott beszél­ getés során Nógrád gazdasági helyzetét, társadalmi viszonyait - és az ide vezető folyamato­ kat - is igyekeztünk bemutatni. - Divat a „retro"... Mi jut eszedbe az 1970-es és 1980-as évekről, mint korszakról? - Egyfelől: az első szerelmek, az „Acélgyár", nagy horgászatok, forró kávé har­ matos vízparti hajnalokon, Hibó Tamás, Hegedűs Morgan, Csemniczky Zoltán, Szepesi Jóska, Lóránt János Demeter, Bedegi Győző, K. Tamás százados elvtárs, a vagány elhárító tiszt, filmek, dalok, de mindenekelőtt átütően, jól megfogalmazott gondolatok, amelyek maradandó nyomot hagytak bennem. Másfelől egy feldolgo­ zatlan, lezáratlan kérdéskör: az, hogy a 70-es, '80-as évek helyi és egyáltalán vidéki szellemi történéseiben, az akkori társadalom állapotában volt valami olyan disszo­ nancia, egymásnak feszülő problematika, amit jó lenne feldolgozni, feloldani ma­ gamban - persze, gondolom, ebben nem vagyok egyedül. Hogy pontosan mit? A nógrádi, salgótarjáni korszak középpontjában az akkori kádári rendszer és sajátos mutánsa, a túlhajtott, szervilis és igen kisstílű helyi politikai hatalom állt, ez képez­ te a mindennapi társadalmi létünk és viszonyaink szorongató keretét. - Miben nyilvánult meg leginkább a kor disszonanciája? - Az amúgy nagyon izgalmas, „kifeszített korszak" disszonanciáját, ellentmon­ dásosságát az adta, hogy éltünk egy zárt rendszerben, aminek megvoltak a belső szellemi örvénylései, történései, ebbe be-beszüremlett valami a külvilágból, Kelet­ ről, Nyugatról. Keletről nem látható „vegykonyhákban" előállított, már megtöppedt esszenciából szűrt-tisztogatott ideológiai ragacs, Nyugatról (helyzetünkből adódóan nekünk mindig) fénylő mozaikdarabok. Jó, nem sok, de mégis eljutott valami a végekre is. Mindebből nagyjából láthattuk, hogy a világ merre megy. Na­ gyon izgalmas időszak volt a '70-es, '80-as évek a társadalomtudományokban, a filozófiában, a művészetekben. Ahogyan emlékszem, zűrös, zavaros utórengések (1968 utózöngéi) zajlottak a fejeinkben, a fejlettebbnek hitt nyugati társadalomban pedig ezzel egyidejűleg formálódott az új globális világ, amit akkor még mi csak 60 �az új technológiák világának láttunk. Lényegében nem sokat értettünk a folyama­ tok oksági összefüggéseiből, a falakig láttunk, meg a falak fölé emelkedő „szellemi jegenyék" csúcsait csodáltuk. Az nyilvánvaló volt, hogy a '60-as évek közepéig kihúzódó modernitás után berobbant valami új. Éreztük, hogy átfogó megújulás zajlik, miközben a mi félig tudható, olykor országon belüli önmagunk elől is eltit­ kolt belső szellemi történéseink oda is köszönnek, meg nem is. Az óriási disszonan­ cia - a nyugati világ szellemi mozgásai meg a magyar társadalom belső szellemi történései között - egyértelműnek tűnt. Másfelől erről a helyi hatalom intézménye­ sen, formálisan szinte mit sem akart tudni. Tehát működött egy helyi hatalom, egy ideológiai erőtér, amely doktrínák mentén szervezte a helyi társadalmakat, behatolt a munka, a családok terébe. Létezett egy mindettől el-elrugaszkodni akaró, de a provincializmusba gyakran visszahulló helyi szellemi élet, és mindezeken túl volt a világ, ami teljesen másról szólt. Ez olyan háromszögelési pontot jelentett, amelytől izgalmasabbat az utóbbi évtizedek problémakörében el sem lehet képzelni. - E kornak és folyamatnak már a Palócföld folyóirat is részese volt. - Igen, két szálon is. A lap szerkesztői (kiváltképp Végh Miklós és Pál József) és köröttük az írói, alkotói gárda (Kelemen Gábor, M. Szabó Gyula, Kun-Szabó Ferenc újságíró, a költőkről - például a váratlanul berobbant Szepesi Józsefről - nem is beszélve), mint élő lelkiismeret voltak jelen a helyi szellemi életben. Volt a lap ma­ ga, mint irodalmi, művészeti, társadalompolitikai folyóirat, amely ma elképzelhe­ tetlen intenzitással hatott a helyi társadalmakban. Ugyanakkor a politikai hatalom pedig kedvére gyakorlatozott a lapon és készítőin. A Palócföld és körei (kiváló, de „izgága" művészekkel, mint Laczkó Pál, Hibó Tamás, Szepesi József és mások) értették, érezték a kor szellemi történéseit, viszont alkalmazkodniuk kellett a helyi hatalomhoz, ha egyáltalán megjelenni, alkotni és megmutatkozni kívántak, hiszen nyílt titok volt, hogy megfigyelték őket és működött a pártcenzúra is. - Szerinted a helyi politika kihatott a helyi gazdaságra is? - Hogyne. Jó példa erre az 1968-as gazdasági reform, amire a tervutasításos rend­ szer bűvöletében sajátosan mozdultak rá itt, Nógrádban. Nekem úgy tűnik, vissza­ nézve a dologra, hogy az óvatos megyei politikai kurzus távol maradt az új, „rendszeridegen" folyamattól, de mechanikájába mégis belekapott, hiszen a megyei tanács irányításával tervezetten, és szervezetten megtörtént a bányakorszak lezárását kom­ penzáló ipartelepítés, amiről árnyaltan és igen érdekesen Paróczai Péter tudna beszél­ ni. (Aki akkoriban a megyei tanács ipari osztályán mérnökként, majd egy tanácsi vállalat igaz­ gatójaként dolgozott. - B. O.) Ami fiatal éretlenként is látható volt, az 1973. évi világgaz­ dasági árrobbanás, az olaj világpiaci árának drasztikus növekedése, illetve következ­ ményei. A gyorsan kibomló tendenciák kivédésére és mérséklésére a világban megin­ dult az energiaigényes iparágak (kohászat, acélipar, gépgyártás stb.) leépítése és radi­ kális korszerűsítése. Magyarországon némi fáziskéséssel, Nógrádban meg jószerivel sehogyan sem. A nagyüzemek további fejlesztése, a mennyiségi szemlélet állt a helyi gazdaságpolitika fókuszában, a központi támogatások iránti koldulás, a „kijárás" intézményesítése. Nógrád gazdasága - korszerűtlen szerkezetének és gyártmányainak konzerválásával - már ekkor lépéshátrányba került, jövedelmezősége, piac- és ver­ senyképessége nem javult, még talán romlott is. A problémára teljesen rossz választ adtak, de kérdés, hogy a korszak adta intézményes és szellemi-ideológiai keretek között lehetséges lett volna-e relevánsán cselekedni? Nyilvánvaló a válasz: nem. 61 �- Ezt te már átélted? Hol voltál, mit csináltál pályakezdőként? - A '70-es évek elején (minthogy 1955-ben születtem) szerszámkészítő szakmun­ kásként kezdtem el dolgozni az acélgyárban. Azokban az időkben az úgynevezett első generációs értelmiségi tipikus útja volt a munkássorból való kiemelkedés. Én bányász-paraszt családból származom, apám aknászságig vitte, de korán, a '60-as évek közepén kinyugdíjazták, szilikózisa és szívproblémái miatt, miközben építkez­ tünk a „Rákosi fa" mellett. Nehéz évek voltak. Az ő értékrendje szerint a bányában az úr - ahogy mondta: a „munkás-arisztokrata" - a lakatos és a karbantartó volt. Ma már normálisnak tartom, hogy felfogásában a vájárságból, az aknászságból előrelépés volt a szakmunkás lét. Engem tehát presszionált, hogy szakmát szerezzek. Mondogattam én - hiszen viszonylag jó tanuló voltam hogy építész szeretnék lenni, de... így aztán az általános iskola befejezése után, 1968-ban a Mü.M. 211. szá­ mú Ipari Szakmunkásképző Intézetébe (ISZI) írattak be, és az akkor már Salgótar­ jáni Kohászati Üzemek (SKÜ) nevet viselő acélgyárban inaskodtam. Jó tanulóként a „szakma kiváló tanulója lettem", és a harmadik év utolsó félévében már ugyanitt üzemi-szakmai gyakorlatomat töltöttem, ezért a havi körülbelül 150 forint ösztön­ díj helyett 8-900 forint „fél fizetést" kaptam, ami nagy szó volt, hiszen minden fil­ lérre szükség volt a családban. 1972-ben kaptam szakmunkás-bizonyítványt, ám egyértelmű volt, hogy továbbtanulok. Így is történt, 1974-ben le is érettségiztem. Beszélgetőtársam derűsen emlékezeti, majd visszafogottabbá vált, amikor a viszontagsá­ gosabb időkről mesélt. Az egy év haszontalan szegedi katonaságról, ahol szinte minden „kiment" a fejéből. A külső inspirációra megkezdett műszaki egyetemről, itteni megpróbál­ tatásairól, ahol a második félévben rájött, ez nem az ő világa. Szinte jólesően emlékezett arra, amikor 1976 elején az ISZI-be került (ekkor Horváth László volt az intézet igazgatója B. O.)szakoktalónak, s noha élénk ifjúsági életet szervezett és kedvelték is tanítványai, újító szellemével, nyitott stílusával hamarosan „ persona non grata" lett. - Nagyon sokat köszönhetek az ISZI-től történő gyors elszakadásomnak. Felvet­ tek az egri tanárképző főiskola budapesti tagozatának népművelés-pedagógia sza­ kára, s ekkor találkoztam a József Attila Művelődési Központ (JAMK) igazgatójá­ val, Kicsiny Miklóssal, és az ifjúsági csoportvezető Kiss Gabriellával, a megyei művészeti főmunkatárs Tóth Csabával, akik felajánlották a központ ifjúságnevelési előadói státuszát, amit én örömmel elfogadtam. Ez volt az a pillanat, amikor kinyílt előttem a világ. Egy új közegbe kerülve, munkám során, a szakmai továbbképzések alkalmával inspiráló emberekkel, gondolatokkal találkoztam, bekerültem a szakma megújító trendjeibe, a népművelési intézet szellemi körébe, megismerkedtem tár­ sadalomkutatókkal, a művész társadalom számos kiválóságával. - Láttál, tapasztaltál másutt. Haza is hoztad, át is plántáltad? - Igen, igyekeztem. A JAMK-ban és szakmai környezetében próbáltuk adaptálni a tapasztalatokat, és magam bekapcsolódtam egy érdekes ifjúsági kutatásba is. Ekkor már könnyebb volt, hiszen a 70-es évek végén, de főként a '80-as évek elején már országszerte átalakulóban volt a gondolkodás, a pártapparátusokban egyre több szakember kapott helyet. Szakterületemen ennek egyik nyelvi-fogalmi jegye volt, hogy a népművelés kifejezést felváltotta a közművelődés. A pártirányítás is lazított a gyeplőn, rájött, hogy a rendszer társadalmi bázisát szélesíteni kell, nyitni kell a szélesebb társadalom felé. Ez az új szellemiség olyan fokon inspirált, hogy 62 �a főiskolát elvégezve, szinte azonnal jelentkeztem az ELTE népművelés szakára. Intenzíven tanultam és rengeteget olvastam, publikáltam, úgy éreztem, kreatívan tudok hozzányúlni bizonyos kérdésekhez, megszerzett ismereteim eredményeként egyes dolgok új megvilágításba kerültek. - A Besztcrce-lakótelepen is, de nem mindenki tetszésére. - 1981-re a JAMK-ban beállt egy politikailag erősen ellenőrzött helyzet, ami en­ gem nyomasztott, ezért inkább kimentem a Beszterce-lakótelepre, lakótelepi- és iskolai népművelőnek, s erős közösségfejlesztői attitűddel onnan szerveztem a helyi, telepi társadalmat. Aktívan részt vettem a Közösségfejlesztők Egyesülete és a Magyar Falufejlesztési Társaság megalapításában, dolgoztam az Erdélyi Falufej. lesztési Társaság létrehozásán. A lakótelepi ultrabalos BM tisztek „pillanatok alatt átlátták", hogy én „Petőfi-kört" szervezek. Holott „csak" sport- és környezetszépítő egyesületet, lakóklubokat szerveztem, közösségeket építettem. Rám állították a III/III tisztjét és fokozatosan ellehetetlenítették a lakótelepi munkámat. Amikor pedig meg­ szerveztem egy teázót, amely ellenőrizhetetlen közösségi térré vált, nem kívánatos lettem. Be kell látni, idegesítő volt ez a szokatlan és kontroll nélküli szervezkedés, pedig helyben még sok mindenről nem is tudtak. Persze a szálak valahogy mégis összeértek. Sok kiutat nem látva, a JAK Füzetek Helyi társadalom, helyi cselekvés című kötetébe megírtam az akkor teljesen új felfogásban végzett lakótelepi munkám összegzését, és ismerőseim megdöbbenésére elmentem segédmunkásnak az öblösüveggyárba. Az úgynevezett SKODA automata üveggyártó gépen segédgépészként 6,5-7 ezer forintot, több mint a dupláját kerestem, mint tanári beosztásban, népmű­ velőként. Ilyen volt a kor, az a hatalom a munkásosztállyal legitimálta uralmát. - Hogyan láttad akkor - a későbbi közgazdász szemével - a gyárat és a várost? - 1984-ben még futott az „Öblös" szekere, de már jelentkeztek az első piaci prob­ lémák, amit még kezelni tudott a vezetés. Az Öblösüveggyár a hiánygazdaságba öntött egyszerű tömegáruval, illetve a magas minőségű, hagyományos, kvalifikált kézműves munkát megtestesítő, művészi színvonalú üvegeivel, míg más gyáraink a szocialista árképzésből is adódó alacsony árszintű tömegtermékeikkel a nyugati országok piacain is vevőre találtak. Az SKÜ-ben korszerű acél-feldolgozási technoló­ giákat telepítettek. Ekkor még mérsékelt ütemben nőtt a hazai megrendelés-állomány és az export volumene is. Még létezett a KGST - benne a mindent lenyelő szovjet piac - , a bajok elkendőzhetők voltak a város más nagyüzemeiben is. Hogy milyen volt a város? A '80-as években Salgótarján még élhető volt, és a megyeszékhelyek között, urbanizáltságát tekintve az élvonalba pozícionálta magát. Aki akart, dolgozhatott, a keresetek reálértéken is emelkedtek. Még épültek önkormányzati lakások, az életkörülmények elfogadhatóak voltak. A nógrádi megyeszékhelyen - más hasonló nagyságú és szerepkörű városokhoz képest is - jól strukturált, színvonalas szolgál­ tatási rendszer alakult ki. A humán- és szabadidős infrastruktúra az országos át­ laghoz képest fejlett volt. A szórakozó helyek esténként tele voltak. A csodálatos természeti környezeten kívül az oktatás, a kultúra, az egészségügy ellátórendszere és a sport világa is hozzájárult ahhoz, hogy jól érezze magát a városlakó. A maga sajátos módján élt a város. - A gyárban jól kerestél, de nem onnan akartál nyugdíjba menni? - Hát nem. 1985-ben megpályáztam az akkor létesült SZMT Oktatási és Művelődési Központ szabadidős foglalkozást szervező népművelői állását és el is nyertem. Két 63 �éves működésem alatt megszerveztem a város első kortárs képzőművészeti galériá­ ját. Itt bemutattuk megyénk művészeti életét és felvállaltuk a magyar művészeti élet legizgalmasabb törekvéseinek, új irányzatainak támogatását. így többek között Tóth Menyhért és a magyar naivok művészetét, itt volt Bobály Attila műveinek első komolyabb kiállítása, bemutattuk Földi Péter, Hibó Tamás, Szujó Zoltán, Csemniczky Zoltán, Erdei Sándor és mások életművét. Rendkívüli volt a felhozatal, ismertté vált a galéria, a megnyitókra tömött helyi járati buszok jöttek ki a városközpontból. - Sikeres voltál, mégis váltottál. - Egyrészt nem tetszett a központ ideologizáltsága, bár Tóth Péter igyekezett laza igazgató lenni, de nem ő „fújta a passzát szelet", másrészt 1987-ben meghívtak a megyei közművelődési intézet művészeti osztályvezetőjének. Akkor még felkészült, nagy csapat volt ott, nívós zenei, folklór, képzőművészeti életet szerveztek és én nagy kedvvel belevetettem magam a munkába. Akkor nem tudtam elképzelni, hogy létezik szebb munka, mint például Országos Szabadtéri Szoborkiállítást szer­ vezni szeretett városom főterén. Rá egy évre dr. Horváth István beinvitált a megyei művelődési osztályra művészeti főmunkatársnak, ahol 1988-1992 között dolgoztam. Izgalmas korszak volt a közbejött gazdasági-politikai rendszerváltással. Ennek han­ gulatában kifeszíthettem azt a szerepkört is, ami hagyományosan működött, és megint csak részese lehettem jó pár izgalmas, újszerű folyamatnak. Többekkel együtt hozzákezdtem a művelődésotthoni hálózat megújításának. A '90-es évek elején el­ kezdtem a megye nemzetközi kapcsolatait frissíteni, a párizsi Világörökségek Világ­ kiállításán Hollókő pavilont építettem, egész estés műsort szerveztem az UNESCO Palotában. A Palócföldet próbáltam profi módon menedzselni, felkaroltam Oláh Jolánt (sokak értetlensége ellenére), Nógrád megyei egyesületkutatást végeztem az Eötvös József Alapítvány támogatásával (ez könyv alakban meg is jelent), társakat verbu­ váltam és megalapítottam a Balassi Bálint Asztaltársaságot. - A „megyeházáról" is tovább álltái. Mintha még mindig a helyedet kerested volna. - Nem a helyemet, hanem a teret, a felvonulási terepet és az új kihívásokat ke­ restem, mámorosán pezsgő volt akkoriban az élet. Ezért is pályáztam meg 1992-ben a Megyei Közművelődési Intézet igazgatói állását, de közben - posztgraduális képzés keretében - már a közgazdasági egyetem vállalkozásfejlesztés, innovációs menedzser szakközgazdász szakára jártam. Ennek tudatában akartam menedzseri beállítottságomat kifejleszteni. Egész egyszerűen élveztem, ha új dolgokat kezde­ ményeztem. Például 1994-ben kirándultunk Prágába az intézetünk munkatársaival. Érzékeltem, hogy a cseheknél már valami egészen más van; Prága nem Budapest. Láttam, milyen gyors kapitalista fejlődésen ment át a cseh ipar, hogy a Skoda autó­ gyár a Volkswagen művek nagyvállalata lett, és így tovább. Mi még észbe sem kap­ tunk itthon, ott már kialakult egy más típusú átmenet, kulturális pezsgéssel páro­ sulva. Hazatérve referáltam Korill Ferencnek, a megyei önkormányzat elnökének, elmondván tapasztalataimat, hogy szerintem a nógrádi gazdaság megismertetésé­ nek útja Prágán át vezet Németországba. Vette a lapot, és alapos előkészítő munka után -- például meghívtuk Nógrádba a vezető cseh gazdasági lapok újságíróit, me­ gyei kiállító vállalkozókat toboroztunk - került sor a Nógrád megye bemutatkozik Prágában című gazdasági és kulturális hétre. A rendszerváltás után először voltunk jelen ekkora súllyal külföldön, hírt adtunk magunkról, bemutattuk Nógrádot, érté­ keinket és lehetőségeinket. Prágai látogatásunk alkalmával és eredményeként - 64 �kulturális rendezvényeinkkel, kereskedelmi bemutatóinkkal, amelyek a reveláció erejével is hatottak - vállalkozóink közül többen is sikeresen szervezték és építették (ki és fel) üzleti kapcsolataikat. Például Angyal János salgótarjáni vállalkozó, aki a prágai bemutatkozás után lett (a cége által gyártott újszerű áramszedővel) a Tátra villamosok gyárainak beszállítója. Nem mellesleg kiállítást szerveztem Párizsban Földi Péternek és Csemniczky Zoltánnak, Oláh Jolánnak és Balogh Balázs András­ nak, Ács Irén fotósnak, Egyedné Baránek Ruzsenkával létrehoztuk a Nógrádi Nemzetközi Folklór Fesztivált, meghonosítottam a megyében a falugondnokság intézményét, és persze nem hagytam abba a helyi közösségfejlesztési folyamatok menedzselését. - Mi volt a következő állomás pályádon? - 1997-ben már zsebemben volt a szakközgazdász diplomám, amikor megpá• lyáztam és elnyertem az AES amerikai energetikai multinacionális társaság ma­ gyarországi vállalatának, a Tiszai Erőmű Rt-nek a vállalkozásfejlesztési igazgatói állását, kazincbarcikai székhellyel. Tevékenységi körömbe tartozott többek közt az iparterület-fejlesztés, befektetés-szervezés, új vállalatok alapítása és elindítása. Sajnos a szépen felfutó munka másfél év után megtört, mert a társaság perbe került a ma­ gyar állammal, ezért leállított minden alaptevékenységén kívül eső fejlesztési folya­ matot. Mindezek ellenére rendkívül fontos és hasznos tapasztalatokkal gazdagod­ tam, új szervezési technikákat ismertem meg és korszerű tudással gyarapodtam. - Hazajöttél Salgótarjánba. Hol helyezkedtél el? - A Nógrád Megyei Vállalkozásfejlesztési Alapítványhoz pályáztam alapítványi igazgatónak (NMRVA). Öt évig dolgoztam itt, és ez is egy igen küzdelmes alkotói korszakként maradt meg az emlékezetemben. - Öt év után mi történt? - Elgázolt a politika. Az történt, hogy 2002-ben a megyei hatalomba jött a szocia­ lista vezetés, s mivel a városban már korábban is ők voltak a meghatározók, a vál­ lalkozásfejlesztési cég vezetőjének sem kellett feltétlenül semlegesnek lennie, sőt. A szocialisták közel két év után - miközben a cég igazgatójaként egyre inkább meg­ nehezítették a helyzetemet és ellehetetlenítették a szervezet működését - úgy gon­ dolták, elérkezett az idő, hogy az érdekkörükbe vonják a Vállalkozásfejlesztési Alapítványt. Akkor úgy döntöttek, hogy bármilyen sikeres és bármilyen fejlődési pályát futott is be a Vállalkozásfejlesztési Központ, jöjjön egy, a pártvezetők bizal­ mát bíró ember. Hát jött, győzött, az alapítvány pedig a szétesettség állapotába hanyatlott. Amikor 1999-ben a cég élére kerültem, már-már fenntarthatatlannak tűnt, kevés árbevétel mellett jelentős tartozásokkal terhelt volt. Két év kemény munka után évről évre jött fel és fejlődött az alapítvány, nagyon összehangolt és összetartó csapatmunka eredményeként. - Hogyan értétek ezt el? - Nagyon tudatos szakmai építkezés, illetve a belső viszonyok újrafogalmazása mentén a cég kiteljesedett. Szerettünk együtt dolgozni, tudtuk, mit akarunk, és ettől jól ment a szervezet. Ez nagymértékben és elsősorban a munkatársaimnak volt köszönhető, hiszen lehetett motiválni őket, ha kellett szombat-vasárnap is „csúcsra jártunk". Nagyon jó pályázatokkal nyertünk és kitűnő programokat realizáltunk. Olyan erős pozíciót vívtunk ki magunknak, hogy felvállalhattunk regionális progra­ mokat. Volt olyan év, amikor az alapítvány 1,6 milliárd forintot helyezett ki a kis- és 65 �középvállalkozások részére, ami nagyságrendekkel nagyobb összeg volt a korábbi­ aknál. 2004-ben már úgy gondoltam, hogy a kialakult légkörben nincs is értelme folytatni a munkát. Közös megállapodással távoztam. Abban a helyzetben ettől nem látszott jobb megoldás. - Felkészültséged, a különböző munkaterülteken szerzett tapasztalataid alapján van „rá­ látásod". Melyek voltak Nógrád és Salgótarján pozícióvesztésének főbb összetevői? - Mindenkinek más az olvasata és a konklúziója is, hiszen a pozícióvesztésünk, sőt - mondjuk csak ki! - , a látványos leszakadásunk okai összetettek. Kezdem a radikális gazdasági szerkezetváltás - technológiai és gyártmányszerkezet korszerű­ sítés - elmaradásával, aminek már 1980-tól el kellett volna kezdődnie. Csakhogy a szükséges központi források elapadtak, a kellő igény és az erős politikai akarat a belső építkezésre pedig helyben sohasem volt meg! Azután 1990-re összeomlott a KGST, elvesztettük a keleti, benne a szovjet piacot, ami a mi termékeinket erősen érintette. Térvesztésünk okainak tekinthető a világos, reálfolyamatokkal releváns cselekvések hiánya, az irányítás tétovasága, a fantáziátlanság, az átfogó fejlesztés­ hez szükséges szemlélet hiánya, a politikai erők területi együttműködésének ala­ csony színvonala, gyenge hatásfokú térségi lobbi-ereje és érdekérvényesítő képes­ sége. Ide sorolható az infrastruktúra relatív fejletlensége, és az is, hogy nem voltak eléggé ismertek a válságkezelés és szerkezetátalakítás, a befektetés-ösztönzés mód­ szerei és technikái sem. Tehát makrogazdasági (vagy inkább mező-) szinten így tételezem leszakadásunk folyamatszerű bekövetkezésének komponenseit. - Ezért is sokan a hatalmi struktúrát kárhoztatják. - A rendszerváltáskor a politikai pozíciókba, a gazdasági élet vezető helyeire olyan emberek kerültek, akiknek fogalmuk sem volt, hogyan kell egy modem, kooperációs gazdaságot felépíteni. Nem tudták értelmezni nemhogy a világ, de még a körülöttünk lévő nagytérség gazdasági folyamatait sem. Sőt, motiváltságuk sem volt, hogy akarják értelmezni a történéseket. Különösen így volt ez Nógrád megyében és Salgótarján városában, ahogy már beszélgetésünk elején is használtam egy analóg mondatot. Nem volt tudás, nem voltak új technikák, elkezdtek működ­ ni a régiek. A kijárás és a politikai kapcsolati hálók újrafelépítése és -aktivizálása történt meg, és sajnos nem több. Nem az elavult struktúrát, működésképtelen rendszert akarták megváltoztatni, hanem előnyöket akartak kijárni a meglévő rendszer tovább éltetéséhez és működtetéséhez. A politikai és önkormányzati veze­ tés koncepciótlansága, a felkészületlensége, tétovasága és tudásának hiánya veze­ tett a pozícióvesztésünkhöz, végül leszakadásunkhoz is. Mondhatnám mindaz, amit ma látunk magunk körül, egy logikus és konzekvens eseménysor természetes következménye. Tehát nem véletlenről van szó: mindennek ez az eredménye. Pél­ dául a megye legfontosabb gazdasági és társadalmi szereplői között még ma sin­ csen intézményesített, rendszerszerű együttműködés, a területi gazdaság mene­ dzselésére nem áll rendelkezésre szakszerű kapacitás. Csak a csodálkozás van, hogy milyen rossz nekünk és milyen hátrányosak vagyunk. Többek között ebből kiindulva kezdeményeztem a Nógrád Gazdaságért Együttműködés keretében - a Gazdaságfejlesztő Testület elnökeként - a Nógrádi Gazdasági Kerekasztal életre hívását. Ennek összesen egy összejövetele volt. - Több mint 5 éve a Salgótarjáni Polgári Kör elnöke is vagy. Összefoglalnád az egyesület közelmúltbeli állásfoglalásának lényegét? 66 �- A városban zajló folyamatokat a civil szervezetek hasonlóan ítélik meg: a le­ épülés folyamatos. A továbblépés módjait azonban differenciáltan látják. Van, aki úgy gondolja, hogy itt már „elment a hajó", és itt már nem tehetünk sokat. Mások teljesen más alapokon dolgozva, még látnak valami reményt. A Polgári Kör ehhez a második véleménycsoporthoz tartozik. A város folyamatait hosszan lehetne ele­ mezni, akár szakterületenként is, de ezzel nem jutnánk előbbre. Mi a legnagyobb bajt abban látjuk, hogy nem érzékelhető kialakult, átfogó partnerség és konzekvens törekvés a folyamatok stabilizálása, majd megfordítása érdekében. Helyben élő értelmiségiek nem látjuk a lehetséges kimozdulás világos céljait, alapjait, módszere­ it, de széleskörű együttműködést sem, e nélkül pedig minden reménytelen. - Mégis, mire számítasz? - Arra, hogy mindez rövid időn belül alapvetően megváltozik és értelmes együttműködések, kompromisszumok mentén kialakul egy széleskörű összefogás Salgótarján és Nógrád megye hanyatlásának megállításáért. - Optimista vagy. Örülök és köszönöm a beszélgetést. 67 �U zsn yá n szk y művész, tanár. 68 E r z s é b e t (1 9 4 5 . augusztus 1 5 .- 2 0 0 9 . május 5 ., Salgótarján): képző­ �KÉP- TÉR Fö ld i P éter Levél Lizsnyánszky Erzsébethez Bözse! Maradéktalan mámor. Hiányzol! Első megrendülésemben ezt a három szót írtam kiállításod emlékkönyvébe, minden racionális meggondolás nélkül, csak úgy... ez jutott ott, akkor az eszembe. Persze vannak emlékek, nem csak az enyémek, sokakkal közösek, amik Hozzád kötnek, és talán indokolják az első gondolatot; A művészet maradéktalan hite, a szerelmes élet mámora. A napról-napra koptatott reménytelenség, és aztán a mű­ vésztelepek felszabadult eufóriája. Mű müvet szült, az egész évben elnyomott, visszafogott festői, grafikai indulat átszakítja a gátat, utat tör, és áradóan igazul. Igazul Benned, általad, megrendítő őszinteséggel és a teljes önfelmutatás kiszolgál­ tatottságával. Semmit sem titkoltál, mindened művé vált. És persze volt idő, amikor még jókat tudtunk röhögni, leginkább magunkon. Vi­ haros jókedved életet hozott a terpentinszagú rajzterembe, temperamentumod magával ragadott, életerő, dinamika áradt minden mozdulatodból. Hittük a művé­ szetet, hittük az életet és éltünk... Most meg: Hiányzol! Ahogyan Szujó, Hibó, Morgan, Iványi, Somoskőy, Feri és még milyen hosszú a sor. Sorsod művé szerveződött, életed üzenete így ránk ma­ radt, embert, országot, nemzetet igazíthat. Nem azért, mert ezt Te annyira akartad, hanem, mert ilyen léptékű. Próbálunk ehhez az értékhez mérten életben maradni. Isten Veled! Péter 2010. május 16. 69 �AMI MARAD N a g y C s il l a „Csak ami nincs, annak van bokra" Tőzsér Árpád: C satavirág Tőzsér Árpád 2009-es kötete mind tematikus, mind pedig poétikai szempontból szorosan kapcsolódik a szerző utóbbi években megjelent versesköny­ veihez. Mindenekelőtt a Léggyökerek (Helikon, 2006) köz­ ponti problémáinak tovább­ gondolását, továbbírását, az ott megjelent motivikus háló részleges újraszövését, valamint az elmúlás, és ehhez kapcsolódóan az emlékezés és felejtés elbeszélhetősége, megfogalmazhatósága iránti fokozott érdeklődést tekinthetjük a két verseskönyv közötti folytonosságot megteremtő sajátosságként. Ugyancsak sajátja, a szövegszerveződést nagymér­ tékben meghatározó eleme az utolsó kötetnek a mitológia, valamint az iro­ dalmi és történeti tradíciók megidézése, intertextusként vagy allúzióként való jelenléte a versszövegekben, továbbá az a retorikai-poétikai teljesítmény, amely a versbéli én pozíciójának, a szubjektum integritásának és önazonosságának meg­ bontása révén szól a tapasztalatról, a személyes és közösségi múlt feltárhatóságáról. De a Csatavirág a korábban fókusz­ ba helyezett témák és kikísérletezett alkotói technikák alkalmazásával ko­ rántsem csupán ismétel, hanem mint­ egy új kontextusba helyezi, elmélyíti, kiteljesíti a korábbi tapasztalatokat. A halál az egyik visszatérő témája a kötet öt ciklusba rendezett költeményei­ 70 nek, azonban (ahogy ezt az el­ térő kontextusokat idéző cik­ luscímek is jelzik) a motívum igen változatos nézőpontokból, eltérő interpretációkkal jelenik meg. Tőzsér Árpád voltaképp folytatója egy hagyománynak, ám a személyes történetre, életszakaszokra való reflek­ tálás azáltal válik egyedivé, hogy az elbeszélését mindig konnotálja vala­ mely másodlagos történet. Az első, Tiberius Rodoszon ciklus címe (és az azonos című vers) bevonja az értelme­ zésbe a Tiberius császár alakját és rodo­ szi önkéntes száműzetését, ezáltal az én-elbeszélő pozícionáltságát is árnyal­ ja: nem meglepő, hogy a ciklus versei­ nek mindegyike valamiképp a magányt és a számvetést tematizálja. Azonban ez a személyesnek tekinthető tematika az első ciklusban sajátos módon lesz eltávolítva a beszélőtől: a megszólalás mi­ tikus és történelmi szerepek, maszkok mögül (vagy egyszerűen azok jelzéssze­ rű megidézésével) történik. Nemezis, Endümion, Parisz vagy Antaiosz stb. szerepeltetésének funkciója az, hogy a személyes élményekből kikristályoso­ dott tapasztalat általános-kozmikus, időn és térbeliségen túlmutató ismeret­ ként táruljon az olvasó elé: „Mikor kilazulnak tartóoszlopaid, / kidől jele­ nedből amaz is, emez is: / beérnek szavadban, sírban, mítoszaik, / s beér �üldöződ is, a komor nemezis." (Neme- eszköze például a Téli kökény esetében, ahol az élmény (szakadék szélén a kö­ zis) kénybokor mellett megbújni) a metafi­ A Csatavirág (és általában Tőzsér Ár­ zikus létezés kiszolgáltatottságával, pád költészetének) legnagyobb erénye bizonytalanságával, az elmúlás tör­ az, hogy a versekben felhasznált szöve­ gek és motívumok sosem öncélúak, vényszerűségével párosul, emellett a konkrét tapasztalatot kozmikussá tágít­ mindig termékenyen mozdítják elő a jelentés szerveződését. A személyes ja: „Csont-ágon mi tart meg kökény­ szemet? / Hát téged? Vacog a lelked, történet és a mítosz (valamint a későb­ biekben, a Csatavirág, Félhomály téli fogad. / Téli kökény vagy, történeted: / képeken. Henye verbéna ciklusokban az túlélsz, lehullsz és gödör fogad." Az irodalmi utalás, például Babits vagy a emlékezés a múlt felidézésére, megtar­ tására irányul, azonban a múlt megőr­ Biblia, illetve számos kultúrtörténeti toposz) harmonikusan simul egymásba zése nem lehetséges az egyén számára, a versszövetben, ám oly módon, hogy mivel - ahogy azt a Szilveszteri emlék is példázza - az én nem képes integritá­ eközben az érintkezési felület számos, sát, identitását megtartani az emlékezés poétikailag reflektált, ám teoretikusan gesztusában (emlékezőként, és az em­ is végiggondolt, értelmezett (az olvasó lékezés tárgyaként alapvető élmény számára pedig nem megkerülhető) szálat, kérdést vet fel. Szerep és önazo­ önmaga széthullása): „Ketten... Még az nosság, a saját idő és a történetiség, óév sebében, / átömlőben más térbe, testbe. / Szétritkult éppen megkötött mulandó (én) és örök (mítosz és mű) Énem, s abban lett Én, ami csontig se­ ellentéte, amelyek az első ciklus versei­ ben nyitott kérdésként jelennek meg, a bezte." A metafizikus pozícionáltság kötet további verseiben is visszatérnek: számos remek, továbbgondolásra al­ összességében elmondható, hogy a kalmas szöveghely szervezője a kötet­ Csatavirág tétje nem kisebb, mint (a ben: „Minden, ami van, rajtunk kívül szövegek tapasztalata szerint többféle­ van, / általunk van, mint a geometria." képpen érthető) létezés alapjaira való (Kockák) „Áthajlani más, idégen létbe, / rákérdezés. (Olvasatomban az alcímhajóorrként: ős vizeket túrva, / sötét „Lét-dalok" szintén ezt a szerzői szán­ terekbe nyúlni, a múltba, / kihunyva, s dékot, befogadói lehetőséget jelzi.) újra csóvaként égve." (Az iv) Az alapok, a származás, a szülőhely A Csatavirág versei mind tematikus, azonosításának, felkutatásának igénye mind retorikai értelemben kiaknázzák jelentkezik azokban a versekben, ame­ az én pozícióváltásaiban, áthelyeződé­ lyek a múlt (sokszor a gyerekkor) emlé­ seiben rejlő lehetőségeket: az én versbé­ li megjelenésének módja (pontosabban: keit idézik fel. A történet-fragmentu­ mok bizonyos értelemben rokoníthatók módjai) a kötet legizgalmasabb megol­ a Tőzsér pályájának kezdetére jellemző dásai között tarthatók számon. Ez az Gömör-versek világával, azonban a aspektus a Tőzsér-lírát a késő modern tapasztalat, a belátás itt már egészen költészet, ezen belül József Attila költé­ más: a virágszimbolika, a gyerekkor szetével rokonítja, egyúttal (ahogy ezt eseményeit idéző tárgyi világ már nem számos kritikus is megjegyzi) a poszt­ az idill nosztalgikus ábrázolásában modem szövegszervezés vonásait is érdekelt. Az emlékezés sokkal inkább a magán viseli, hasonlóan azokhoz a mulandóság, a veszteség kifejezésének szövegekhez, amelyek az emlékezés és 71 �elmúlás tematikáját a mediális kérdésfelvetések segítségével teszik megfo­ galmazhatóvá. Tőzsér új kötetében visszatérő motívum a mű(alkotás), a tárgy maradandósága, valamint az én, a szubjektum mulandóságának feszültsé­ ge, egymást ellenpontozó jelenléte. A címében a görög mitológia alvilági növényét idéző Aszfodélosz a kőtáblák és amforák létét helyezi szembe a „szer­ ves" természet változó folytonosságá­ val: „Sziklák kőtábláin tízezer mítosz. / Számtalan Thitónosz, tücsökposzáta / ciripel: millió sípból sivítoz / az ember előtti Hold fény-szonáta (...) A föld tor­ kában zengnek a vizek, / egekbe hajló cédrust szél mos, / törött amforát for­ máz a sziget, / s az amforában aszfo­ délosz." A Félhomály téli képen című vers pedig épp a festmény „lebontásáról" és újrateremtéséről szól, miközben az idő és az identikusság kérdéskörében is jelent egyfajta választ: „A festő leveszi a lázadó színt a képről, / aztán, egy másik jelentéskörben, / újra vászonra rakja: / hó-kék chiaroscuróba törten. (...) Indul a lélek, az Egyes a hóra ernyed. Lehull a jéggel kitömött madár / az átértelme­ zett homályú képen." Az egyes szövegek különböző meg­ oldásokat, válaszokat jelentenek az idő és elmúlás tematizálása tekintetében, ám a nyelvi reflexivitás és önreflexivitás minden válasz-kísérletnek sajátja. Tő­ zsér sokat tud a nyelvről, az irodalom­ ról, mindkettő elméletéről, és ezek az ismeretek azért hatnak termékenyen a költészetére, mert valójában szervesen jelen vannak a szövegalakításban, ré­ szesei annak. Az Utazások vörös kocsikon például a nyelvhasználat konvencióit megkülönböztető jelekként és idősíko­ kat ütköztető szegmensekként alkal­ mazza, az absztrakt nyelvi jelekbe sűríti a temporalitás lényegét: „Első kocsid­ ban, a vörös Fiatban hárman ültetek. / 72 Kocsiban? Kocsin? Egyetlen hely ragban / fél évszázad. Amazt (az -n rágós kocsit) / a Rimába ragadták a megva­ dult agyvelő-lovak." A köteteimet adó vers a szöveg által teremtődő objektu­ mok, szubjektumok rendszerét (elhatá­ rolódását, érintkezését) értelmezi: „Csa­ tavirág - amíg irom, szubsztanciája mohó bimbót nyit. / Viszály a torzson a szirom, színesedik és határolódik. (...) A sarj a virág-én mozdulata. - Előtte más tett, utána más-én." A Nóna pedig miközben idő, állandóság, elmúlás áll a tematikus fókuszban - egy metanarratív mozzanattal a dialógust megdup­ lázza: a vers egyszerre szól a dialógus valamint önmaga korlátáiról, egyszerre tematizálja a nő és férfi, valamint jelen­ tés és jelölő elválasztottságát: „A vers, hölgyem, semmivel sem »egál«, / repül kőként, hová?, nem tudni, mondtam, / s éreztem, a sujtó nóna megáll / vala­ hol, mint ahogy a kés a csontban, / nem fut mélyebbre, vér nem válaszol - / s a rettenet, hogy visszapeng rimem, / hogy szó s tárgya között örök a kordon, / s marad minden, minden a régiben / a rettenet marokra fogta a torkom." Az első négy ciklus verseitől eltér, azonban a számvetés tematikájába né­ miképp illeszkedik az utolsó verscso­ port, amely tulajdonképpen Függelék, zárójeles címe A litotész szeme. A retori­ kai alakzat ilyen kitüntetett helyzete előrevetíti a szerzői szándékot: olyan szövegekre számítunk (és nem csaló­ dunk), amelyek valamiképp szembe­ mennek a kötetben szereplő szövegek beszédmódjával, a létezést és emléke­ zést, az időt tematizáló verseket olyan művek váltják, amelyek ironikusan, vagy ha úgy tetszik, a litotész néző­ pontjából vagy (-val) tekintenek a témá­ ra. A ciklus nyitóverse olvasási straté­ giaként is felfogható: „Az utolsó jelenet: a rendező felfut / a színpadra s csak áll. �(A troglodita / Ádám súg neki: Hahaha!) Nem jut / eszébe semmi, csak ez: Fini­ ta/' És: „Csak aki nevet, azonos magá­ val". Az ezt követő pastiche-ok, sírver­ sek, vegyes műfajú szövegek egy-egy költőtársat idéznek meg, sok esetben a stílust is átsajátítva, nem ritkán pajzán felütéssel. A megidézettek között sze­ repel Tőzsér Árpád is, amely gesztus tulajdonképpen a kötet egészén érintő problémát teljesíti be: a saját memoár­ ban rögzít egy identitást, amely azon­ ban sosem lehet „egál" az emlékező­ memoáríró azonosságával. Ez a para­ doxon épp annyira magától értetődő, mint a kötet hátlapján, egyfajta mottó­ ként szereplő versben maga a halál megértése: „Az lát, ki innen hal meg, / de túlról vesz magának optimétert." Tőzsér Árpád utolsó kötete tehát az eddigi poétika összegzésének tekinthe­ tő (amennyiben a korábbi költészetből ismert megoldások, mint a pastiche, a görög mitológia átmentése, a magyar és világirodalmi műveltség dinamikus működtetése jelen van), tematikusan pedig egyfajta számvetésről, kiegyezés­ ről ad hírt. Azonban, ahogy az idézett példák is mutatják, Tőzsér költészeté­ ben az összegzés újragondolást, poéti­ kai szempontból egy részben megválto­ zott alapállást is jelent. A Csatavirág éppen ezért magára a folytonos küzdés­ re is utal, nem annyira vissza, mint inkább előre mutat. József Attilát idéz­ ve: „csak ami lesz, az a virág". (Kalligram, Pozsony, 2009) Koós István Esztétikai gubancok Csobánka Zsuzsa: B og Csobánka Zsuzsa első köteté­ nek enigmatikus és asszociá­ ciókban gazdag címe izgalmas szövegvilág ígéretével kecseg­ tet. A szó egyszerre konnotál valamiféle kuszaságot, kiismerhetetlenséget, illetve a külön­ álló dolgoknak egy szilárd egységben való összekapcso­ lását. A jelentés összetettsége mellett a szó hangalakja is nagymérték­ ben hozzájárul a figyelemfelkeltő ha­ táshoz, hiszen a három hangból kettő felpattanó zárhang, ami erőteljes auditív dinamikát kölcsönöz a jelölőnek. A hangsor kicsi terjedelme szin­ tén izgalmas asszociatív vibrá­ lással jár, hiszen bár a bog önmagában is értelmes kifeje­ zés, mégis azt a benyomást kelti, mintha egy hosszabb, ki nem mondott szó eleje lenne (pl. bogár, bogáncs, Boglárka), így a hiányérzetből fakadóan kíváncsivá teszi az olvasót, és felkelti a folytatás utáni vágyat. A könyv szövegvilága azonban nem teremt semmiféle kontextust ehhez a re­ mek címhez, ezért a szó jelentését jobb híján összefüggésbe hozhatjuk a kötet 73 �esztétikai megformáltságával. Eszerint a Bog olyan mű, amelyben erősen eltérő színvonalú szekvenciák csomózódnak össze: a jól sikerült, ígéretes szövegré­ szek mellett nagy mennyiségben szere­ pelnek olyan szakaszok is, amelyeket talán érdemesebb lett volna elhagyni és amelyek miatt a kötet egy kissé olyan benyomást kelt, mintha egy később remélhetőleg jó költővé érő alkotó zsengéit olvasnánk. A Kandúr és ebben pl. nagyon érzékletes az önmagából ki­ vetkőző erdő leírása. A szerző finom érzékkel változtat kicsit a költői topo­ szon, amely szerint a fák ősszel levetik a ruháikat, a lombokat, vagy éppen színes maskarákba öltöznek (mint pl. Kosztolányinál): itt az erdő nem a ruhá­ iból, hanem önmagából vetkőzik ki. A leírás egyszerű, de nagyon érzéki, han­ gulatos. A szövegkörnyezet azonban széteső és kidolgozatlan, két verssorban előkerül pl. az idő motívuma, amely azonban nem kerül kapcsolatba a kép­ pel, és mindenféle mélység, kontextuális kapcsolat nélkül szerepel a szöveg­ ben. A Minden a mi tükrünk lesz ügyesen játszik az alanyokkal, a szöveg helyen­ ként olyan összetetté és paradox logiká­ júvá válik, hogy az mindenképpen figyelemre méltó: „Mint egy riválisról, / úgy beszélt magáról: / csökönyösen hallgatott. (...) Éreztem, tárgyiasul a vita, / ő ketten magával birkózik, / míg vetélkedésük alanya, / magamra ma­ radtam. //Az álom mely síkja való, / s melyike puszta vágy, / mire emlékezni vél a test, / aztán rögvest elfelejti?" Az ellentétes pólusok felcserélése, azonosí­ tása (mint a beszéd és hallgatás, az álom és a valóság), a versalanyok disszeminációja izgalmasan játékossá és szuggesztívvé teszi a szöveget, és ha sikerült volna jobban kidolgozni, elmé­ lyíteni ezt a játékot, valószínűleg nagy­ szerű vers születhetett volna. A címvá­ 74 lasztás viszont már egy kissé problema­ tikus, hiszen a szubjektum(ok)nak a külvilág képeiben való megsokszoro­ zódása, felnagyított jelenléte kissé avíttas-nyugatos ízt kölcsönöz a szövegnek. Szépek és plasztikusak az a. k. a. Lolita sorai: „Túl hamvas a bőre, rágni sem kell / azonmód olvadsz a számban, édes. (...) Vattacukor a számban, le akartam nyelni a tested". Ami zavaró a kötetben, az a szeceszsziós, gyakran kissé slágeres szövegré­ szek nagymértékű jelenléte. Ilyenek pél­ dául: „Egy szikra kellene csak, / hogy lángolva hamvadjak (Szalmakutyák); "S vallatnám napestig / minden titkomat" ( Várólista); „céda eperajak surrog" (Bi­ kavér,); „Gyötörnöm kellett álmok néma csendjét" (Viharsarok). Néhány helyen a popos-slágeres szövegek hatása ennél is inkább érezhető: „(Pedig csak el akar­ tam mondani, / hogy bírni kell szeretni téged)", ( Számvetés), „Mellém bújt, én cirógattam, látni akartam / az arcát, két kezem közt, ringatózni" (Szkafander). Némelyik verscím akár egy popzenekar lemezén is szerepelhetne, pl. a Hogy a csillagos eget el ne felejtsem vagy a Talált fény. Esetenként képzavarral is talál­ kozhatunk a kötetben: „A derekamat a tiedre fakasztom" (Abcug); „Ennyi pletykás sebet elhallgathatok még" (Szemfényvesztés); „furcsa póz / hagyta el a szám (Csak oda); „A konnektor az­ óta ráz, / mikor képeket dugdosok bele" (Farkasvakság); „A gyomromban dúskált a hideg" (Télutó). Kissé felületesnek tűnik az is, aho­ gyan a szövegek a hagyományt meg­ idézik. A Pilinszky- és Nemes Nagy Ágnes-verssorok sokszor eléggé funkciótlanul bukkannak elő, anélkül, hogy termékeny kapcsolatba lépnének a kontextussal. A jég végének Pilinszkyidézete pl. egy súlyos metafizikai mély­ ségekkel rendelkező, rendkívül összetett �szövegből származik, itt viszont egy olyan szecessziós-vallomásos jellegű kontextusba kerül, amely inkább szegé­ nyei, mint gazdagítja a szövegelemet. Hasonlóan funkciótlannak tűnnek a Nemes Nagy Ágnes-intertextusok a Hogy a csillagos eget el ne felejtsem, illetve a Kandúr és eb című költeményekben. A Bognak mindezek miatt talán egy kicsit erőteljesebb szelekcióra, a szö­ vegkorpusz szűkítésére lett volna szük­ sége, kicsit kevesebb, de jobban kidol­ gozott szövegre. A szerző következő kötetében remélhetőleg megváltoznak az arányok, és a fentebb említett jól sikerült szakaszok fognak dominálni. (Szoba Kiadó, Miskolc, 2009) H alm i N iko lett „Elburjánzik" Erdődi Gábor V énusz-udvarlás. D on Q u ijote m etam orfózisai Az elsősorban fordítóként tevé­ kenykedő Erdődi Gábor máso­ dik verseskötete a szerelmi költészet hagyományának fel­ elevenítését, újragondolását cé­ lozza. A cím ezt igen egyértel­ műen jelzi is: a Vénusz-ud­ varlás szókapcsolat nemcsak a vágyott, a trubadúrlíra kon­ venciói alapján meg nem ne­ vezett nő megudvarlására vo­ natkozik, hanem általában, a szerelem előtti „főhajtásként" is érthető. A kötet versei három ciklusba rende­ ződnek, melyeket egy Prológus előz meg, és egy Epilógus zár. A harmonikus szerkezet jelzi, hogy a különálló szöve­ gek egy folyamat leírásaként is elgondolhatóak. Az álam is szinte olvasási stratégiát nyújt az olvasónak, amennyi­ ben az első versre, a Prológusként fel­ tüntetett Don Quijotéra irányítja a fi­ gyelmet. A vers hívószavai utalnak arra, hogy Cervantes hősének beemelése az értelmezésbe a kötet egé­ szének olvasásához szüksé­ ges, az egymást követő sze­ relmes szövegek újabb és újabb ostromként, a választott újbóli megszólításaként érten­ dők, a soha be nem teljesülő lovagi szerelem eszményének jegyében: „Szélmalom harcom / A nők az élet |...J // Kardom a csörte / Semmibe vágom / Én, Don Quijote!" . Az Epiló­ gus, Don Juan szédülete mintegy ellenpó­ lusnak tekinthető: mind a szerelem értelmezésében, mind pedig a versbe­ széd és -forma tekintetében egy eltérő megoldást mutat fel: „Mi lesz, ha tes­ tem egy mágnes se vonzza / se egy lány szemének kéke vagy bronzzá [...] // s jutok már, összezavarva-kavarva / elébb a lehulló avarba, / és zsupsz - ím Don Juanként - a pokolra." A két végpont között szereplő ciklu­ sok (Napudvarlás-finis, Vénusz-udvarlás, 75 �Új pólusok felé) a szerelemről való be­ széd különböző megoldásait mutatják be (szerepelnek például fragmentumjellegű, epigramma-szerkezetű, dialo­ gikus, bökvers-szerű szövegek). Erdődi Gábor kétségtelenül sokat merített az általa fordított szerzők poétikájából, így például Blake, Dylan Thomas hatása is felfedezhető az új könyvben. A testi szerelem, test és lélek viszonya, a má­ sikkal való kapcsolatteremtés lehetősé­ gei és korlátai, és az önmagáról alkotott kép megfogalmazása áll a tematikus fókuszban, a vers beszélője sokszor „maszkba" bújva (a már említett Don Quijote, Don Juan és Beethoven, Szindbád stb. álarcában) szól a kiemelt témák­ ról. A szerző versalkotó technikájára jel­ lemző, hogy előszeretettel fordul a szim­ bólumok, metaforák, allegóriák jelentés­ szervező lehetőségei felé. Az általa hasz­ nált képek egy része a szerelmi költé­ szet trubadúr és vágáns hagyományá­ ból származik, gyakran használt toposz (pl. kulcs-kulcslyuk, lepke-báb, virág-ké­ pek, természeti képek), más részük a sa­ ját „mitológiának" alkotásában vesz rész, leghangsúlyosabban a csillagrendszer motívumai (a bolygók nemcsak önálló világokat, hanem egy-egy nőt is jelente­ nek, az első, Napudvarlás, Holdudvarlás című verseskötetből is érzékelhető ez). A költői képek többnyire az erotikus 76 tartalmak kifejezésében játszanak szere­ pet: amellett, hogy igen gyakran szóki­ mondó-pajzán szövegekkel találkozunk, a rejtett, „kódolt" testiség is megjelenik. Erdődi Gábor erénye, hogy bizton­ sággal bánik a különböző versformák­ kal, azonban a formai megoldás sok esetben nincs összhangban a tartalom­ mal, elnyomja azt. A legnagyobb prob­ lémát számomra az jelentette, hogy sokszor - rím vagy ritmuskényszer hatása alatt? - pontatlan, sőt zavaros megfogalmazásokkal találkoztam (pl. „A Nap kapuja nyílik / Tavasz van / a vér bimbója pezsgőz / Arany ikonok madonnája / ígér múzsát / Kövek nyá­ vognak / S mint szerelemben / Tejföl savanyítja a lángost"), más esetben pedig a szellemesnek szánt megoldás közhelyesnek bizonyul („Elburjánzik a gaz: oly képet vág: igaz"; „Lezajlott, mint / a jég / Két szerelem"). A sze­ relmi líra hagyományának újragondolá­ sa akkor működne igazán autentikusan, ha a tradíció tematikus feltérképezése mellett a nyelv és a poétika lehetősége­ inek fokozottabb kihasználása, megva­ lósítása is bekövetkezne - számos olyan sor található a kötetben, amely magá­ ban hordozza ennek lehetőségét is, egy esetleges újabb kötet számára. (Napkút, Kiadó, Budapest, 2007) �B ed ec s L á sz ló Bolgár kalauz A lm ák - kortárs bolgár elbeszélők antológiája. Válogatta: Maiina Tomova Nem szeretnék ünneprontó lenni, de ne legyenek illúzió­ ink: Magyarországon a bolgár irodalmat (legyen az akár klasszikus, akár kortárs) aligalig ismerik, azaz a két, a kö­ zelmúltban megjelent kortárs bolgár antológiának (Az Almák című prózaválogatásnak és a Madárezredes című dráma kö­ tetnek) kevés esélye van arra, hogy akárcsak az irodalmárok körében sikert arasson. De ez persze még semmit nem mond a kötetekben szereplő szövegek minőségéről, csupán arról szól, hogy a magyar átlagolvasó van annyira sznob, és van annyira lusta, hogy a keletről jövő művészetekre ne szenteljen figyel­ met. Az utóbbi években talán csak egy­ két kivétel volt, néhány román szerző, és például Viktor Jerofejev vagy Ludmilla Ulickaja, de utóbbiak inkább a nyugati sikereik után, részben azok következté­ ben érkeztek meg Magyarországra. Pedig éppenséggel lenne okunk, hogy a két antológia felkeltse az érdeklődé­ sünket, ha másért nem, hát épp azért, mert a magyar irodalmi diskurzusok még ma is nagyban függnek a németor­ szágiaktól, márpedig egynémely bolgár szerzőnek ezekben az években majdnem akkora sikere van Németországban, mint volt Nádas Péternek, Esterházy Péternek és persze Kertész Imrének a kilencvenes évek második felében. Azaz ha a hír igaz, hamarosan megérkezhetnek hozzánk is Georgi Goszpodinov, Ilija Trojanov, Cveta Sofroineva vagy Alek Popov munkái - és ebben akár már a kezünkben lévő antológiák is segíthetnek. De van még egy, sokkal méltányosabb esélye a köte­ teknek: az, hogy az itt elő­ bukkanó problémák sokszor nagyon is hasonlítanak a mai magyar irodalmat foglalkoz­ tató tematikai és beszédmód­ beli problémákra, azaz a bolgár próza és dráma Magyarországra az ismerősség előnyeivel érkezhet, miközben a közel­ múlt és a jelen Bulgáriájának szintén érdeklődésre számot tartó valóságáról is hírt hozhat. Természetesen ez utóbbi­ ban is rengeteg az ismerős elem - hiszen a két ország, ne feledjük, sokáig egy csapatban focizott. Az alábbiakban az Almákról, a prózaantológiáról fogok né­ hány mondatot mondani, mert úgy ér­ zem, ez a fontosabb, reprezentatívabb és nagyobb érdeklődésre igényt tartó kötet. (Mindamellett hadd soroljam fel a drá­ makötet szerzőit is: K. Pavlov, B. Papazov, H. Bojcsev, I. Kulekov, J. Dobreva, D. Dinev, E Rahnev, P. Dojnov.) És ha már a Magyarországon külön monográfiát kapott futball-irodalomnál tartunk, az Almák című kötetből hadd emeljem ki elsőként Palmi Rancsev Egy kis szerencse későbbre című sportos írását, mely két valamikori bokszoló, két egy­ kori bajnok keserű találkozását beszéli el. Kettőjük kis jelenetében minden ben­ ne van, amit az úgynevezett rendszerváltás veszteseiről szoktunk gondolni: a fényes múlt és a szánalmas jelen, az 77 �egykori remények és a keserű valóság, a karrier valamikor lehetősége és a puszta létért folytatott mai küzdelem, a filléres problémák, az egyre súlyosbodó szegénység, a folyamatos megalázottság. Az az egzisztenciális helyzet, melyből épp a régen volt sikerek édes emléke mutathat - talán csak illúziónak tekinthető - kiutat. A sport társadalmi szerepének változása mindeközben a társadalom egészének változásáról is beszél: ma már senkit nem hat meg egy, a szocializmus évtizedeiben szerzett sportsiker. A sikereknek jelenkorinak kell lenniük, most kell megszületniük, csak akkor érnek valamit. Én magam egyébként is érdeklődve kerestem a kötetben azokat az írásokat, melyek a zsivkovi idők feldolgozásáról, vagy épp a posztkommunista Bulgária mindennapjairól szólnak. Meglepeté­ semre elég sokáig kellett keresnem. A kötetben csak kevés olyan írást talál­ tam, mely a közelmúlt vagy a jelen dekonstruálását, leleplezését célozza, de még olyat is keveset, mely újrakonstru­ álni próbálná ugyanezt, azaz valós alapokra épülő fiktív játéktérként ke­ zelné a múltat. Előbbire példa a direkt megfeleltetéseket kerülő, és inkább csak figurákat, hangulatokat, helyszíneket megnevező Marija Sztankova Modem Antigoné című írása, melyben egy, az apját szegénysége miatt eltemetni kép­ telen lány beszél teljes kiszolgáltatott­ ságáról, a hivatalok, munkaadók és a szomszédok érzéketlenségéről és zsarnokoskodásáról. Hasonló nézőpontot használ Dejan Enev is az Ébressz fel augusztus végén című, az emlékezést közvetlenül is tematizáló, elégikus, mélabús novellájában, melyet akár az otthon és a család elvesztésének tragi­ kus történeteként is olvashatunk - de mindenképp olyan szövegnek, mely sokat tud a múlt folyamatosságáról, 78 arról, hogy ami valaha velünk történt, életünk végéig elkísér bennünket. Ugyanezt a problémát dolgozza fel, de más oldalról, a jelen újrakonstruálás igénye felől Alek Popov Mindenszentek Bankja című írása, melyben egy szokvá­ nyos kelet-európai pénzügyi csalás, egy piramisjáték a sztori kiindulópontja, hogy ebből egy részben szatirikus, részben mágikus szöveg kerekedjen, egy olyan én-én szituáció, melyben a beszélő elveszti az ítélkezéshez szüksé­ ges identitását, és épp ezért nem is próbál könnyen kapható morális szem­ pontokat érvényesíteni. Nem ítélkezik és nem helyezi magát a szövegen kívül­ re - ez írásának legfőbb erénye. De idekapcsolható Az emberek teste Krisztin Dimitrovától, benne az alvilági körök­ kel, az utcai leszámolással és a vacsorá­ ért való mindennapi hajtással - valami olyasmivel tehát, mely a sztereotip hírek alapján a mai Bulgáriát olyannyi­ ra jellemzi. Mindez persze kellő és tet­ szetős távolságból, egy ügyesen felépí­ tett sztoriba csomagolva. Dimitrova bizonyára jól tudja, hogy a nyugati olvasó nagyon szereti, ha egy bolgár szerző szövege saját előítéleteit erősíti meg, ha arról olvashat, amit maga is gondol, felületesen, Bulgáriáról. Na­ gyon cseles, ahogy ő elébe megy az előítéleteknek, erősíti őket, de csak azért, előítélet-voltukat leleplezze. A valóság, ha úgy tetszik, minden sztereo­ típiánál kegyetlenebb tud lenni. Ami az imént említett szatírát illeti, igen, a reprezentatív válogatás szerint ez a kortárs bolgár próza egyik legked­ veltebb eszköze. Vladi Kirov Három másodperc a hal életéből, Csavdar Cenov rövidprózái, vagy az egészen ragyogó novellakezdeteivel is feltűnést keltő Petar Csuhov („Önök nem ismerik ezt az embert. Én sem ismerem. De vannak emberek, akik ismerik."- írja például �a Doktor Lukasz elején) novellái egészen sokat tudnak ennek a poétikai eszköz­ nek a lehetőségeiről - élvezetes, szóra­ koztató, de kellően mély értelmű szö­ vegeket kerekítve a segítségével. Rá­ adásul Csuhov egy számomra különö­ sen érdekes mondatot is leírt, ráadásul szintén egy novella legelején, mellyel azonnal meggyőzött: „Nagymamám magyar volt." Csak nem? A többiekről csak címszavakban: Fi­ gyelemreméltónak találtam Emilija Dvorjanova Mondatkoncert című novelláját, merthogy manapság ritka a műveltsé­ get, vagy mondjuk úgy, az elitet játsza­ ni hívó próza, melyben például az a probléma formálódik meg, hogy az Amati vagy a Guernieri hegedűk Ahűrja szól-e szebb tónusban, netán egy Maggini. Még ritkább, hogy az efféle finomkodó problémák lényegében ön­ irónia nélkül kerüljenek egy szöveg centrumába. Ahogy annak is örültem, hogy a tizenhat szerző között hat nő is van, ez bárhol Európában dicséretes arány lenne. De még jobb hír, hogy a női szerzők írásai jók, frissek, bátrak, izgalmasak. Roszica Borkovszki Az utála­ tos kis Szofi című, a kegyetlenséget is színre vivő szövegében én Szofi nevében szándékosan hallom Szófia, tehát a város nevét is, Elena Alekszieva Tranzitrepülőtere a borzongató repülőút mélyén élet­ ről és halálról, testekről és félelmekről beszél, feszültséggel telten, sok-sok apró és meglepő megfigyeléssel, Jana Bukóvá pedig nem kevesebbel büszkélkedhet, minthogy ő írta a kötet címadó novellá­ ját, Az almákat. Ez még akkor is nagy szó, ha a kötetben szereplő másik, Kő­ negyed című írását én magam érettebb­ nek, töredékességében is kerekebbnek érzem, az ott megjelenő reflexiókkal teli prózanyelvet, illetve a „női szempont" érvényesítését pedig kifejezetten érté­ kesnek és érzékenynek. Ráadásul ebben a szövegben találtam végre egy pici ero­ tikát is, amit a kötetből nagyon-nagyon hiányolok. Sehol máshol egy vad csók, egy meztelen test, egy testnedv, de még egy romantikus randevú sem. Ennyire szemérmesek lennének a mai bolgár írók? Vagy a szerkesztő figyelmét ke­ rülték el a testről és a szexualitásról nyíltabban beszélő szövegek? Kíváncsi lennék, hol az igazság. Mert akárhogy is, a modern irodalom egyik legna­ gyobb vonzereje épp a felszabadultság, a tabuk figyelmen kívül hagyása, a test­ tel kapcsolatos szorongások és örömök nyílt megjelenítése - nehezen hihető, hogy a mai bolgár próza egyként kerüli ezt a témát. Jana Bukova írásában is csak nyomokban fedezhető fel, amit keresek, mégis, hadd mondjam azt, hogy ez az írás volt a kötetben az egyik legkedvesebb meglepetés számomra. A másik a melankolikus Miien Ruszkov Amerikai költők című, a kortárs vi­ lágirodalomban ugyancsak alapvető problémaként jelentkező kulturális kü­ lönbségeket is tematizáló, az utazást, a mássággal találkozást és a párbeszédet alapértéknek tartó írása volt. Szép, ahogy Ruszkov Plovdivról ír, jó, ahogy a tájföldi és az amerikai vendégeket Bulgáriáról beszélteti, és számomra nagyon szimpatikus az a csetlő-botló, önbizalom-hiányos figura is, aki saját otthonában is idegennek érzi magát. Georgi Gaszpodinov itt szereplő írá­ sai ugyancsak méltók szerzőjük hírne­ véhez. A történelem fehér gatyája című novellája pedig épp a fentebb már kere­ sett hetvenes évekbe kalauzol minket. Sőt ennél még messzebb: Bulgária egyik legkisebb városának akkori kulisszái közé. A novella korképként kei életre, kutyákkal, szeméttel, a házak ablakába teregetett száradó, színes ruhákkal, és persze rendőrökkel - mulatságos tükrét mutatva mindezzel egy abszurd világnak. 79 �Egy olyan világnak, ahol minden egy központi akarat szerint szerveződik, ezért még a legapróbb problémákat sem lehet egyszerűen és normálisan megol­ dani, a „józan paraszti ész" szerint kezelni. Remek szöveg ez is, büszke lennék rá, ha eredetileg magyarul író­ dott volna. Ami pedig a legfiatalabb írót, Angel Igovot illeti, három itt szereplő novellá­ jából elsősorban azt a kényelmetlenség­ érzést emelném ki, mely már-már erősebbem mutatkozik minden más érze­ lem lehetőségénél. A világ maga a kom­ fortnélküliség: kényelmetlen, mert bár­ mikor robbanhat mellettünk egy bomba, mert zajos és piszkos sugárutak vágják ketté a városainkat, mert van, aki életé­ ben sosem megy át a túloldalra. De legfőképp írónak lenni kényelmetlen, mert szűkek a műfaji keretek, a történe­ tek már kitalálásuk pillanataiban hallot­ tak, érdektelenek, és különben is: már 80 minden sztorit megírtak előttünk. Ez az ismerős lázadás, ez a kicsit szemtelen beszédmód nagyon is tetszik nekem. Az antológia tehát egy kihívó, izgal­ mas és érdekes bolgár novellairodalmat mutat be, olyan szerzőket és olyan szö­ vegeket, amelyek reflektálnak saját beszédpozíciójukra, tudnak arról, milyen nehézségei vannak a történetmesélés­ nek, az emlékezésnek és egyáltalán a nyelv használatának, van humoruk, és ami még fontosabb: többségükben van öniróniájuk is. A szerzők tudnak saját bolgárságukon vagy épp saját íróságu­ kon is nevetni, de mernek fájdalmat is okozni - akár saját maguknak is. Az antológia a szerzőkről készült kis port­ rékkal együtt tehát tökéletesen alkalmas arra, hogy Magyarországon új híveket szerezzen a bolgár irodalomnak. Ez az irodalom megérdemli ezt, nem kétséges. (Napkút, Budapest, 2009) �M izser A ttila Határok, csendek, esték Dobos Marianne: Sorsfordító karácson yok (1 9 4 4 ,1 9 5 6 ,1 9 8 9 ) Egészen különleges módja a múltfeldolgozásnak, a történe­ lemről való gondolkodásnak az a technika, módszer, ame­ lyet Dobos Marianne válasz­ tott a Sorsfordító karácsonyok (1944, 1956, 1989) című köteté­ ben. Nemcsak terjedelmében, hanem vállalását tekintve is impozáns kiadvány: a kötet­ ben szereplő, hét fejezetbe rendezett interjúk a címben jelzett dátumokhoz kapcsolódó személyes történeteket tárják fel, szálazzák szét, a könyv egé­ sze pedig a szövegek mellérendeltsége folytán „párhuzamos történetekként" ad képet történelmünk meghatározó időszakairól. A kizökkent idő fejezet írá­ sai arra mutatnak példát, hogyan képes a történelem kizökkenteni az egyént a mindennapi rendből; az Írók a felfordult világban tágabb értelemben, a sorsokon keresztül az irodalom pozíciójára kér­ dez rá. A Pilvax a Várban (1956) helyek és történetek érintkezéseit villantja fel, ahogy a Róma-Budapest (1988 karácsony) fejezet is a hely, a szellem vonatkozásait vizsgálja, A szeretet önkéntesei fejezet egy személyes példa és egy portré összeg­ zése, bemutatása a morális igazságok és értékek érdekében. A Szent István Archikon a különleges, Schéner Mihálylyal közös vállalkozásról ad hírt, és be is mutatja azt. A könyv utolsó fejezete, az Embereszményeim olyan portrékat tartalmaz, amelyek túlmutatnak a múlt­ idézésen, általános (örökérvényű em­ beri tapasztalatokkal szolgálnak. A 2009-es gyűjtemény nem tekinthető előzmények nélkü­ linek: célkitűzésében és tartal­ milag is Dobos Marianne ko­ rábbi, három részből álló so­ rozatához kapcsolható. A be­ vezetőben olvashatjuk: „Vizs­ gáztatom könyvemben az ün­ nep kisugárzó erejét, és egy­ ben az emberekben mégiscsak megmaradó ünnepet teremteni akaró elszánást. Kitartani az ünnep szellemi­ ségénél, és ugyanakkor megkeresni a minden egyes emberben benne élő erőt a jó keresésére, a szeretet isteni és em­ beri törvényének megélésére, a poklok ellenében feltűnő cselekvő erő fényes­ ségére." A portrék ezt a viszonyulást, szemléletmódot teremtik meg, egyfajta folytonosságról, hagyományozódásról adnak hírt. Ilyen értelemben kapcso­ lódnak az Akkor is karácsony volt (1944), a Bölcsészek 1956-ról és az Ádventre vár­ va, 1989 című kötetekhez, amelyek szin­ tén kiemelt történelmi események ap­ ropóján egybegyűjtött életút-interjúkat tartalmaznak, és az is kapcsolódási pontot jelent a szerző életművén belül, hogy a trilógia „szereplői" közül jónéhányan a Sorsfordító karácsonyokban is fel­ tűnnek, jól érzékelhetően azzal a szán­ dékkal, hogy a személyekről alkotott kép (és a megszólítottak történelemképe) a megváltozott kontextusban, elrende­ zésben új árnyalatot, fénytörést nyerjen. Hogy Dobos Marianne a komplex, sokoldalú ábrázolás híve, azt jól érzé­ kelteti - mind a trilógia mind jelen kötet 81 �esetében - a beszélgetőtársak, az emlé­ kezés útján felidézett szereplők kivá­ lasztása. A megszólaltatottak életútja, a felidézett pályák és teljesítmények na­ gyon változatos képet mutatnak, az egyes interjúk az alanyok eltérő tapasz­ talatai miatt különböző kiindulóponttal, stílussal, kérdéstechnikával rendelkez­ nek. Minden portré egy-egy (a mottó­ ként szereplő Nagy Gáspár-idézetből kölcsönzött kifejezéssel) „magánkaland", „végkimenetele fölöttébb kétséges". A riporter erénye az, hogy semmilyen sab­ lonhoz, mintához nem igyekszik igazí­ tani beszélgetéseit, amelyek így sokszor a kultúrtörténeti és történelmi tapaszta­ latok irányába tolódnak el (mint példá­ ul a Vas István, Szabó Magda, Nemes Nagy Ágnes, Páskándi Géza, Szabó Lőrinc történeteit idéző Az elhallgatott forradalom című írás), és a beszélgetések számára a feladat, ahogy az interjúban alkalmi kérdezőpartnerré előlépő Kabdebó Lóránt fogalmaz, „tetten érni azt a kiváltó, ihlető motívumot vagy motí­ vumegyüttest, amely egy-egy klasszi­ kus alkotás létrejöttében alapul szol­ gál." Más alkalommal a személyes ér­ tékrend jelenti a fő mondanivalót (mint például a Nemeshegyi Péterrel, Szentkuthy Miklóssal, Károlyi Amyval kap­ csolatos szövegek): Dobos Marianne ké­ pes arra, hogy egészen közel kerüljön a beszélgetőtárshoz, kérdései nyomán sok­ szor rendkívül megrázó, pontos szemlé­ leti tartalmak mutatkoznak meg, ilyen például Polcz Alaine halál-értelmezése is: „a halál felfogásának története egy­ ben az emberiség története is. Az egyes kultúrák, korok halálviszonya gondol­ kozásukat, életmódjukat, filozófiájukat 82 tükrözi. Halni tudni, annyi mint élni tudni, olvasható Szophoklész Phaidonjából. [...] Otthon halt meg a nagyma­ ma is. Jó halála volt. Az akkori értelem­ ben. Felkészült rá, a halálfogadás akkori rítusa szerint. Úgy, ahogy tette ezt a keresztény ember közel 2000 évig." Talán az eddigiekből is érzékelhető, hogy a kötet a szerzői szándék szerint több, mint egy történelmi korszakokat dokumentáló memoárgyűjtemény: a beszélgetésekből kibontható jelentésré­ tegek, olvasatok (személyes történet, közösségi emlékezet, művészet, morál, sőt sokszor vallás, elkötelezettség stb.) több regisztert szólaltatnak meg, emel­ lett, illetve ehhez kapcsolódóan számos segédanyag, illusztráció segíti és teszi élvezetesebbé, izgalmasabbá a befoga­ dást. Dobos Marianne, ahogy korábbi könyveiben is, számos szövegbetétet alkalmaz, amelyek a gondolatmenet követésében segítenek. A Schéner Mihály-beszélgetéshez kapcsolódó képi dokumentáció, amellett, hogy informa­ tív, a műalkotással való találkozást teszi lehetővé; a Szent István Archikon '88 közlése (többek között Nemes Nagy Ágnes, Szabó Magda, Esterházy Péter, Ágh István kéziratos szövegeivel) pedig igazi kuriózumnak tekinthető. Dobos Marianne könyve sokfélekép­ pen szól korszakokról, emberekről, sorsokról. Egyszersmind többfélekép­ pen olvasható: személyes tapasztalatok hordozójaként, a tudásunkat kiegészítő, árnyaló ismeretanyagként és mindenfé­ leképp az idő által ihletett kor ajándé­ kaként. (Ráció, Budapest, 2009) �G r é c z i-Z s o l d o s E n ik ő Az újrarajzolt portré Leleplezett m ellszobor - N yom ozások K azin czy birtokán 2009-ben ünnepeltük a szépirodalom önértékének rangot adó, sajátságainak törvényeit megalapozó, az irányjelölő, az irodalomban és a nyelvben a szép és a jó esztétikai értékeit hirdető Kazinczy Ferenc szü­ letésének 250. évfordulóját, ö r ­ vendetes, hogy az emlékévre elkészült a kritikai kiadás há­ rom kötete (I. Pályám emlékezete, II. For­ dítások Bessenyeitől Pyrkerig, III. Külföldi játszószín). A sorozat várhatóan folya­ matosan bővül. Kazinczy Ferenc hasonló nevű, Svédországban élő ükunokája, akit nagy őse emlékére neveztek el és nevel­ tek, bevallása szerint magyarul egyre kevésbé tud, de egykor ükapja fogságá­ nak naplóját és levelezéseit svédre fordí­ totta. Ő volt a díszvendége Debrecenben az évforduló alkalmából rendezett Ka­ zinczy Ferenc és kora című konferenciá­ nak, ahol örömmel adhatták át neki, mintegy az utókor hálás tiszteletéül, a kritikai kiadást. Mintha az egykori Ka­ zinczy Ferenc a maival összeérne, ami­ kor az ükunokával készült interjúban ezt a gondolatot olvassuk: „Ne féltsük a kis nemzetek nyelvét, különösen a ma­ gyart ne, mert elég erős és különleges ahhoz, hogy megvédje magát, s fenn­ maradjon." (Hajba Ferenc: Érzelemmel telített szavak. Interjú Kazinczy Ferenc­ cel. Népszabadság, 2010. április 29.) Egy fiatal, mégis tapasztalt kutató, Czifra Mariann, az ELTE irodalomtörténeti tanszékének munkatársa a szerkesztője az emlékév végére elkészült Leleplezett mellszobor című tanulmánykö­ tetnek, amely az MTA és a Debreceni Egyetem Bitskey István által vezetett Klasszi­ kus Magyar Irodalmi Textoló­ giai Kutatócsoportja pályáza­ tának keretében valósult meg. A szerkesztő részt vesz abban a 2007-től kezdődő munkában, amely Kazinczy Ferenc kézira­ tos leveleinek a felkutatásával kez­ dődött, közben két éve lezárult az öszszegyűjtött anyag digitális archiválása, s a kutatás a magyarországi és a külföldi közgyűjteményekben meglévő Kazinczy-levelek nyomozásával folytatódott. A munka a fellelt kéziratok feldolgozá­ sával, összeolvasásával, a filológiai kuta­ tásokkal ma is zajlik. Ennek egyik bizo­ nyítéka az a kötet, amelyet ajánlok mindazon olvasóknak, akik az eddig szilárdnak, elmozdíthatatlannak hitt Kazinczy-kép újrafestésének kívánnak tanúi lenni, s akik kíváncsiak a „Kazinczy-birtokon", a szövegek erdejében indult nyomozás hiteles bizonyítékaira. A Korunkban, annak szerkesztőjeként ajánlja az olvasók figyelmébe az eddig megjelent kritikai kiadás köteteit Keszeg Anna, aki a „nyomozók" közül az első, mármint tanulmányának helyét illetően ebben a kötetben. Rendhagyó, egyben a tudományosságot érdekességgel ötvöző írása a módi és a viselet összefüggéseit tárgyalja Kazinczynál. Tudjuk, hogy az íróról atillát, zekét is elneveztek, sőt neve a magyar divattörténeti szakirodalomban sem ismeretlen. A szövegekből 83 �vett, filológusi alapossággal elemzett citátumok alapján igyekszik megvála­ szolni a kérdést: divatos volt-e Kazinczy? Ezt a kérdésfeltevést - elsőre tudo­ mánytalannak tetsző volta ellenére - az is indokolhatja, hogy a viselet minden­ kor egy adott kultúra meghatározója; az öltözék a nemzetfelfogásban, az identi­ fikációban az önreprezentációs eszköztár része. Keszeg Anna jó érzékkel bizonyít­ ja, hogy ezek vonatkozásai követhetők a Kazinczy-szöveghagyományban. A XVIII. század végén már létezik „a divatos öltözködés" fogalma, ekkorra már meg­ jelenik a divatsajtó. Fontos fogalmakat rendel gondolatai köré a szerző: öltöz­ ködés-kultúra, társadalmi hovatartozás, funkcionalitás, forma, anyagi feltételek, s a Kazinczynál oly fontos jó ízlés, me­ lyek meghatározói a viseletnek. A ta­ nulmány szerzője textológiai kutatásában rávilágít arra, hogy a Bécsben tartózkodó Kazinczy az öltözködésbeli ízlés közve­ títését vállalja magára, de a divatos ruha itt válik számára először anyagi problémává. Ez a Török Sophie-val kötött házasság kontextusában is meg­ jelenik: Sophie a házasságkötés előtt az öltözködésre fordított kiadások mérsék­ lését ígéri, s az erre áldozható költség az író élete végéig problémát jelent, az ízlést követő öltözetről azonban maga Kazinczy sem mond le. Kazinczy szö­ vegeiben többször idéződik meg emlé­ kezetből egy-egy összejövetelen viselt ruha, a tanulmányban ezekből is ka­ punk ízelítőt. A dolgozat végén az öl­ tözködés korabeli regiszteréből összeál­ lított szómagyarázattal a Kazinczy-idézetek megértéséhez járul hozzá a szerző. Szilágyi Márton, az ELTE docense „nyomozóhoz" illően - filológusi kíván­ csisággal és pontossággal megírt dolgo­ zata a Fogságom naplója kritikai kiadását előkészítő munkálatoknak köszönheti megszületését. Riedel, nemesi rangú 84 tanár, II. Lipót gyermekeinek tanára, a bécsi jakobinus per fővádlottja 60 évi börtönt kapott, Kufstein, Graz és Mun­ kács falai között is sínylődött, ez utóbbi helyen a Kazinczy melletti cellában közel egy évig. A közös sors összehozta őket, később is leveleztek. A Párhuzamos börtöntörténetek címet viselő tanulmány szerzője a foglyok közötti kommuniká­ ció érdekességeit fejti fel. Részletesen bemutatja a falkopogtatás módszerét, amely a latin nyelvre - mint lingua francára - épült, annyiszor koppantot­ tak, ahányadik helyet az alfabétikus rendben elfoglal a betű, így kialakult egyfajta börtönábécé. Új szemléletű filológusi megközelítéseit azért is di­ csérhetjük, mivel ezek által bizonyítja a Fogságom naplója hitelességét. Egészen más kontextusban helyezi el a művet, mint ahogy ezt az irodalomtörténet eddig tette, mivel a jegyzőkönyvek és a memoárok (a korábbi és a későbbi viszszaemlékezések) összevetéséből újabb, eddig nem ismert összefüggések sejlenek föl. Ezek egyfelől szemléleti kü­ lönbséggel magyarázhatóak, másfelől Kazinczynak azzal a gondosságával, melynek hatására a retorikai és esztéti­ kai alapelveinek megfelelően alakította ki naplójának végső beállításait. Czifra Mariann a Tövisek és virágok epigramma-gyűjtemény új eredmé­ nyekre alapozott bemutatását célozta meg tanulmányában. Hangsúlyozza, bár a Kazinczy elveit ismerők jól tudják, hogy az értékek tisztelete, a szép és a jó kívánalma nála kötelező, s ennek a kritériumnak a szolgálatában szemlélte­ ti azt a munkamenetet, ahogy Kazinczy saját műveit - így a tervezett címén Nyilak és virágok verseit - is pallérozta, s ahogyan az alkotófolyamat során saját szövegeihez is kritikusan, a másoknak megszabott mércével állt. Az epigram­ mák készülésének igényes folyamata �tárul itt az olvasó elé a Kazinczylevelezés erre vonatkozó részleteinek fölelevenítésével. Ennek a dolgozatnak, de a tanulmánykötet további írásainak egyaránt nagy értéke a sok, eredetiből citált szövegrészlet. A kötet szerzőinek gazdag illusztrációs, hivatkozott anya­ ga szinte különálló szöveggyűjteményt képez a köteten belül. Vadema Gábor irodalomtörténész egy érzékeny barátságnak, Kazinczy és gróf Dessewffy József kapcsolatának a termé­ szetrajzát tárja az olvasó elé. A szerző célja, hogy a két költő levelezésének áttekintése után a kettejük közti viszony összefüggésrendszerének bonyolultságá­ ból és levelezésük értelmezési nehézsé­ geiből, ezen értelmezések ütköztetéséből, a vitáikból vázolja fel Kazinczy esztéti­ kai teóriáját, szemléletét. Vita volt a két verselő között többek mellett Csokonai­ ról, nem sokkal Kölcsey Ferenc bírálatá­ nak megjelenése után, de a tanulmány a Vörösmartyról és a Kisfaludy Sándorról alkotott véleményüket is bemutatja. Mindketten másképpen értelmezték a kritikát. Kazinczy - mintegy igazolva a jelen munkámhoz hasonló tevékenysé­ get - egyértelműen a recenziókban látja az irodalmi kritika jövőjét és az irodal­ mi ízlés csiszolásának útját. Szabó Ágnes modern szemléletű kö­ zelítésből, a pénz, piac és kultúrpolitika felől közelít Kazinczy vitát kiváltó szöve­ géhez, az Erdélyi levelekhez. Magánleve­ lezéseiben, majd publikusan a Tudomá­ nyos Gyűjtemény hasábjain töredékesen megjelenő Erdélyi levelekben elítéli a szá­ szokat, s ennek évekig tartó visszhangja lesz a szászok és a magyarok orgánuma­ iban. A megjelent részletek heves indu­ latokat váltanak ki a korabeli szászokból, ebből szinte forradalmi hangulat kere­ kedik. A tanulmány részletezi ezt a vitát, miközben a korabeli olvasóközönségről és mecenatúráról is képet kapunk. Völgyesi Orsolya, a MTA Irodalom­ tudományi Intézetének munkatársa Kazinczy hivatali szerepvállalásáról ír dolgozatában. A - többek között Nógrádban is birtokos - Kazinczy család a bene possessionatinak nevezett közneme­ si réteghez tartozott, és rokonságban álltak a szomszéd vármegyebeli birto­ kos családokkal, átfogva így az észak-, északkelet-magyarországi régiót. A Kazinczyak pozíciója, kiterjedt kapcso­ latrendszere alkalmas volt arra, hogy megfelelő szerepet biztosítson egy me­ gyei szerepvállalásra készülő fiatalem­ bernek. A családból többen vállaltak közhivatalt, írónk ilyetén pályafutása 1784-ben, Sáros vármegye táblabírói, majd Abaúj-Zemplén megyei aljegyzői kinevezésével indult. Érdekes, hogy éppen abban az évben (1785-ben) kezd­ te meg hivatali munkáját, amikor II. József a közigazgatásban a német nyelv használatát tette kötelezővé rendeleté­ ben. Mivel a Kazinczy mellett dolgozó hivatalnokok nem tudtak németül, így rá hárult az írásbeli ügyek intézése. Figyelemre méltó ebben az összefüg­ gésben, hogy mind Zemplén, mind Abaúj azon 20 vármegye közé tartozott, amely a nyelvrendelet ellen tiltakozó felterjesztésben a magyar hivatalossá tétele mellett érvelt. (A hivatalossá tétel, tudjuk, csak a következő évszázadban valósulhatott meg, melyben nem kevés szerepe volt Kazinczy munkásságának.) A tinta színe szimbolikus című tanul­ mányában Orbán László, a Debreceni Egyetem és az ott folyó tevékenység, a Kazinczy-kritikai kiadás munkatársa az író különböző autobiográfiáiból idézett összetartozó szöveghelyek variációiról, eltéréseiről értekezik. Igazodva a kötet címéhez ő is, akár egy nyomozó, igazsá­ gok felderítésével foglalkozik, az egyes szöveghelyek egybevetésével felfedi az ellentmondásokat, az „olvasókat 85 �tévesztgető útak"-at. Célja, hogy Kazin­ czy első ismert írásműve, egy 1764. december 3-án (ötévesen) írt levél és az utolsó ismert önéletírása, a Pályám emlé­ kezete között ívelő feljegyzések sorát elemezve a néhol egymást keresztülhúzó biográfiai vonásokból, a többféle értel­ mezésnek teret adó hálózatok szövedé­ kéből „az emlékezet kertjében" összeál­ lítson egy karakteres, határozott arcot. A kötet ezen utolsó tanulmánya hang­ súlyozottan, de kivétel nélkül valahány, rendhagyónak is nevezhető megközelí­ tés egy új, eleven, izgalmas személyiség portréját állítja elénk. A megkövült, hosszú évtizedekig változatlan Kazinczy-kép új rajza ez az egységes szer­ kesztésű tanulmánykötet. Néhány hete egy előadásom kapcsán a széphalmi birtokot és A Magyar Nyelv Múzeumát, a kiállításokat megtekintve, a Kazinczy- ról szóló többi előadást hallgatva, emel­ lett a bemutatott kötet tanulmányait olvasva is megerősödik bennem, hogy a „leleplezett mellszobor" megelevene­ dett arca egy sehol, semmilyen téren sem megalkuvó, mindenkor kritikus jellem vonásait mutatja. A sikeres, szép kiállítású borítón a kies széphalmi park előterében a szoborszemeivel előrete­ kintő arc, a szigorú, karakteres vonások mintha a kötet tanulságát hirdetnék: „Nekem az kecses, ami szokatlan; S kényesb vagy makacsúlt ízletem új­ nak örül. (...)a z újért Hamvamat a maradék áldani fogja, tudom.". (Kazinczy Ferenc: Szokott és szokatlan) (Gondolat, Budapest, 2009) C s u k o v it s A n it a rr Pásztor családból származom... // Lengyel Ágnes: E gy p a ló c p á szto r öröksége. G yu rkó P ál szám adókan ász fa ra g á sa i Irigylésre méltó helyzetben van a Palóc Múzeum és Lengyel Ágnes néprajzkutató. A palóc népművészet szinte kimeríthe­ tetlen tárházába különösen gaz­ dag és sokszínű anyagot tet­ tek a fafaragók. A faragásnak a táji adottságok is kedveztek, de a botok, fokosok, csanakok, gyufatartók, lócák díszítését a palóc tájakon kiemelkedően magas szín­ vonalon művelték a 19-20. században. 86 Barna János, Lőrincz Pál, Csábrádi József, Bertók János és Gyurkó Pál munkáinak értékét már a korabeli néprajztudo­ mány is felismerte, így szeren­ csére sok, jól adatolt tárgy került múzeumokba, többek között a Palóc Múzeumba. Ebből a gazdag anyagból Gyurkó Pál munkásságát tárta a Palóc fafaragás régen és m a - Gyurkó Pál számadókanász életműve és öröksége című, �a Palóc Múzeumban rendezett kiállításban az érdeklődők elé Lengyel Ágnes néprajzkutató, muzeológus. A kiállítás sajnos már nem látogatható, de az élmény a szép kiállítású kötetben tovább él. Gyurkó Pál hosszú élete (1869-1959) és gazdag, mintegy fél évszázadot átfo­ gó életműve jól nyomon követhető a könyvben. Az öntudatos, faragásaira büszke Gyurkóról viszonylag sokat tud a néprajztudomány: szerencsére mo­ nogramot és évszámot is faragott alko­ tásaira, s önmagáról is sokat elárult Madarassy László által följegyzett ön­ életrajzában. A kötet bevezető fejezetében a Gyurkóra vonatkozó eddigi kutatásokat és fennmaradt alkotásait, azok fellel­ hetőségeit összegzi a szerző. Gyurkó alkotásainak legnagyobb részét a Palóc Múzeum őrzi, de Nógrád megye többi közgyűjteményeibe, az egri Dobó Ist­ ván Vármúzeumba és a Néprajzi Mú­ zeumba is kerültek Gyurkó által fara­ gott tárgyak. A Pásztor családból származom... címet viselő fejezet végigkíséri Gyurkó életét születésétől kezdve. Ennek állomásai az iskola és írás-olvasás nélkül eltöltött gyermekkor, a korai munkába állás és megismerkedés a „pásztor-tudományok­ kal", a katonaság, a házasság, a több évtizedes szolgálat kanászként külön­ böző uradalmakban, a nyugalomba vonulás és városba (Hatvan) költözés, az ismertté válás. Gyurkó időskorának fontos eleme a múzeumi szakemberek­ kel való kapcsolattartás, a gondoskodás a tárgyi és szellemi emlékek megőrzé­ séről az utókor számára. „Kedveseim! Itt küldöm a legkedvesebb régi emléke­ zetes tárgyamat. Ha megkapják, fogad­ ják örömmel, mert már ilyet nagyon ritkán látni. Arra kérem magukat, hogy ennek nagyon viseljék gondját, ennek a tárgynak..." - íratta egy múzeumi aján­ déka mellé. Gyurkó Pál tisztában volt saját értékével és azzal is, hogy egy eltűnő világ képviselője. A kötet következő fejezete a pásztor­ élettel, annak szépségeivel és nehézsé­ geivel ismereti meg az olvasót. A régi pásztor tradíciókat hordozó Gyurkó nemcsak jó faragó, de remek elbeszélő, valamint kiváló énekes és dudás is volt. A pásztorkodás meghatározta minden­ napi életét, a dalok is erről szóltak; juhászokról, kanászokról, betyárokról, munkáról, időjárásról. Továbbá ivásról, mulatásról, zenélésről, boldog és bol­ dogtalan szerelemről. Alkotásain is visszaköszönnek ezek a jelenetek. A kötet legnagyobb egysége Gyurkó Pál életművének tételes bemutatása, Lengyel Ágnes fáradhatatlan kutató­ munkájának eredménye. Gyurkó hosszú munkássága alatt a népművészet jelen­ tős változáson esett át. „A népművészet 19. századi felvirágzása a pásztorművé­ szet kiteljesedését, önálló stílussá érlelődését is magával hozta. A faragó pász­ torok nemzedékeken át őrizték tradíció­ ikat, a megszokott tárgyakat, díszítőel­ járásokat. Művészetük azonban nem merevedett meg, hanem alkalmazko­ dott a változó igényekhez, és a pásztor már nem csupán maga és pásztortársai részére, hanem egyre inkább az érdek­ lődők, gyűjtők, más társadalmi rétegek számára dolgozott. Egyik-másik tárgy ezáltal elveszítette eredeti rendeltetését, emléktárgy, ajándék, szobadísz lett belő­ le..." - írja a kötetben Lengyel Ágnes. A funkció mellett változott a technika és a díszítmény is. Palóc vidékeken a vésés és karcolás helyére a domború faragás lépett. A mértani díszítményeket, hul­ lámvonalakat, rozettákat naturalisztikus ábrázolások váltják fel. A gazdag virág­ ornamentika mellett egyre több tárgyon jelentek meg a pásztorok, állataikkal együtt, valamint az őket körülvevő 87 �világ. A 19. század végétől kedveltek a nemzeti címer ábrázolásai is. Ez a vál­ tozás - a gazdag tárgyi emlékanyag révén - Gyurkó munkásságában is jól nyomon követhető. Gyurkó Pál vala­ mennyi díszítő technikában jártas volt, a vésés-karcolás, az áttört és a domború faragás, a fémintarzia egyaránt jelen van alkotásain. A keze alól kikerült tárgyak és motívumok sokszínűségét, változatosságát a kötet kiválóan érzé­ kelteti. A pásztorélethez tartozó botok, balták, dudák és csanakok bemutatása mellett a kötet ismerteti Gyurkó paraszti használatra készített tárgyait. Az áttört faragással készített karoslóca, a „palóc pad" nem hiányozhat Gyurkó életmű­ véből sem. A címeres-huszáros pad támláján egész faragott-festett regiment kivont karddal, nemzeti zászló alatt, kürtszóra vágtat talán egy képzeletbeli csatába. A Gyurkó Pál által faragott tárgyakon - pad, szék, gyufatartó, ka­ náltartó - gyakran felbukkanó címeráb­ rázolás mellett hazafias érzületét a fali­ képek ábrázolásai mutatják. Szent Ist­ ván, Ferenc József és Horthy Miklós is bekerült a faragott panteonba. A faliké­ pek hosszú vésett szövegeket is tartal­ maznak, melyek érdekességét az adja, hogy készítőjük írni-olvasni nem tudó ember volt. Talán ez az egyetlen kérdés, amelyre a kötetből nem kapunk választ... Az idősödő a Gyurkót körülvevő vi­ lág több változáson esett át, közvetlen közelségbe került az addig távoli or­ 88 szághatár, a hagyományos pásztorkodás funkcionális tárgyai helyett egyre in­ kább dísztárgyakat igényelt a környe­ zet. A tárgytípusok, a témák, valamint az alkalmazott motívumok köre is vál­ tozott. A vallásos ábrázolásokat tartal­ mazó tárgyak, a falra függeszthető ké­ pek ezen kései korszakban keletkeztek. A különösen a szakmabeliek számá­ ra fontos katalógus 70 tárgyat sorol fel, a csak stílusjegyekben hasonlóságot mutató, de nem egyértelmű tárgyakra csak utalás történik, a katalógusban nem szerepelnek. Bizonyára vannak még magánszemélyeknél is Gyurkófaragások, melyek ismertté válása eset­ leg árnyalná, de alapjában nem változ­ tatná meg a Lengyel Ágnes által rajzolt pontos és alapos képet. Lengyel Ágnes kitűnő - nemcsak a szakmabeliek, hanem a népművészet és a pásztorkodás iránt érdeklődő olvasó számára is közérthető szövege révén közel kerülünk Gyurkó alkotásainak hajdanvolt világához. A kötet értékét nagyban növeli a szöveggel párhuza­ mosan futó, jó minőségű és gazdag képanyag, mely Limbacher Gábor és Roboz László érdeme. A palóc népmű­ vészet gazdag örökségéből ezúttal Gyurkó Pál számadókanász élete és munkássága került bemutatásra. Érdek­ lődve várjuk a további válogatásokat kiállítás és kötet formájában is... (Palóc Múzeum, Balassagyarmat, 2007) �B o l v á r i- T a k á c s G á b o r Visszaszámlálás Popély Gyula: Felvidék 1 9 1 4 -1 9 2 0 Popély Gyula indulatos törté­ nész. Indulatos, amennyiben kutatásainak tárgyát - mint szlovákiai magyar értelmiségi - érthetően nem kívülállóként közelíti meg. De nem indulati alapú, hiszen szigorú forráskritikai bázisra támaszkodva kísérel meg fényt deríteni a történelem eseményeire, s a folyamatokat nem pusztán objektivádóként fogja föl, hanem a mindenkori emberi tényezővel is számot vet. A komáromi Selye János Egyetem és a budapesti Károli Gáspár Református Egyetem professzora az elmúlt két évtizedben alapvető fontosságú mo­ nográfiákat publikált (pl. Népfogyatkozá s. A csehszlovákiai magyarság a népszámlálások tükrében 1918-1945, Buda­ pest, 1991; Ellenszélben. A felvidéki ma­ gyar kisebbség első évei a Csehszlovák Köz­ társaságban (1918-1925), Pozsony, 1995, stb.), s a sort most a Felvidékért és Kár­ pátaljáért zajlott harc diplomáciai és katonai eseménytörténetével folytatta. A Felvidék 1914-1920 című kötet a Sza­ rajevótól Trianonig terjedő időszak áttekintésére vállalkozott, s mind tago­ lásában, mind megközelítésében újsze­ rűnek mondható. Ezt a témát a hazai marxista történetírás évtizedekig szinte tabuként kezelte. Az egykori szovjet blokkhoz tartozó, szomszédos államokkal kapcsolatos kér­ dések objektív, történeti forrásokon ala­ puló, előítéletektől mentes bemutatása az 1945 utáni dogmatikus történelem­ szemléletbe nem, az 1956 utáni liberálisabb felfogásba pedig csak korlátozottan fért bele. Csak emlékeztetőül jegyezzük meg, hogy a magyar történettudományban mérföldkőnek számító és nagy társadalmi nyilvánosságot kapott háromkötetes Erdély története (1986) aligha láthatott volna napvilá­ got, ha a főszerkesztő Köpeczi Béla éppen nem hivatalban levő művelődési miniszter. Az ő szakmai és politikai tekintélyével sikerült semlegesíteni azt a kultúrdiplomáciai nyomást, amelyet román politikai körök gyakoroltak a kötet megjelenésének leállítása érdeké­ ben. Ugyanakkor - a „kétfrontos harc" jegyében - Raffay Ernő Erdély 19181919-ben című kötete (1987) szinte ezzel egy időben éles bírálatot kapott, első­ sorban merész, az addigi tabukat fi­ gyelmen kívül hagyó szemlélete miatt. A Popély könyvének címében jelzett időszak (1914-1920) kezdő és záró évé­ nek történeti elhelyezése több egyszerű kronológiai kérdésnél. Ezek az évek ugyanis a korábbi évtizedek historiog­ ráfiai gyakorlatában sohasem fogtak közre egységesen tárgyalt periódust. Nemcsak azért, mert a marxista törté­ netírás az egyetemes történetben az 1917-es oroszországi „Nagy Októberi Szocialista Forradalmat" az újkor és a legújabb kor választóvonalának tekin­ tette, s ez szükségképpen determinálta a kutatási időhatárokat is, hanem azért is, mert érvényesült az úgynevezett 89 �„haladó hagyományokra" építő mun­ kásmozgalom-történeti szemlélet amely az 1918-19-es eseményeket eleve kira­ gadta az adott kor társadalmi-gazda­ sági folyamataiból. A trianoni kérdés­ körhöz kacsolódva természetesen jelen­ tek meg értékes és kevésbé értékes mű­ vek. Az időhatárokra vonatkozó alap­ elveket azonban - főleg a címekben mindig betartották. Nem volt kivétel ez alól Raffay Ernő idézett munkája sem, de megemlíthetjük Soós Katalin Burgenland az európai politikában, 1918-1921 (1971) és Ormos Mária Padovától Tria­ nonig, 1918-1920 (1984) című műveit Ami a kötet tartalmát illeti, az olvasó számára mindenekelőtt a szemlélet tűnik fel. A szerző az első résznek A csehek és a világháború címet adta, amelyen belül az első fejezet a háború előtti cseh aspiráci­ ókat tárgyalja. Ez a nyitány egyértelmű­ vé teszi, hogy a Felvidék sorsának láttatásához és megértetéséhez Popély kilé­ pett a magyarországi értelmezési kere­ tekből. Az első részben bőséges infor­ mációt szolgáltat a cseh emigráció Mo­ narchia-ellenes tevékenységéről, amely az antant országaiban nem kevés siker­ rel járt. Talán mondanunk sem kell, hogy ebben Tomás Garrigue Masaryk és Edvard Benes játszott főszerepet. Jellemző, hogy a háború utáni cseh igényeket megfogalmazó, hamis etnikai adatokon alapuló, angol nyelvű térké­ pet röpiratként terjesztették. A Ferenc Józsefet követő IV. Károly érdemben nem tudta befolyásolni a háború vég­ kimeneteiét, s az Egyesült Államok had­ ba lépése, illetve a központi hatalmak meggyengülése (Románia, Bulgária kapi­ tulációja) megpecsételte a Monarchia sorsát. Hangsúlyozzuk azonban, hogy a páduai fegyverszünet Magyarország határait sehol sem sértette, így a Tria­ nonhoz vezető úton a későbbi fejlemé­ nyek okoztak súlyos következményeket. 90 A sokatmondó című második rész (A történelmi pókerjátszma hazai színterei) lényegében nemzetiségi leltár. Benne képet kapunk a cseh politika fordulatai­ ról, a magyarországi szlovákok kivárá­ sáról, majd magára találásáról, s kite­ kintésként a németek, a lengyelek és a rutének önrendelkezési kísérleteiről. A politikai kereteket - tehát a Károlyikormány ténykedését - Popély az „agónia" kifejezéssel teszi plasztikussá. Az adott körülmények között persze aligha volt elvárható a későbbi követ­ kezmények minden tekintetben előrelátó megítélése, de az is tény, hogy a hazai politikai közvéleményt hamis illúziók­ ba ringatták, elaltatták az antantbarát Károlyi Mihály személyével kapcsola­ tos várakozások. A felgyorsult esemé­ nyeket a harmadik fejezet (Katonai és diplomáciai küzdelem a Felvidékért) rend­ szerezi, amely időben a belgrádi kato­ nai konvenciót (1918. november 13.) követő két hónapot íveli át. Ezen idő­ szak alatt fulladt kudarcba - nem kis részben a Szlovák Nemzeti Tanács erőfe­ szítései nyomán - a kompromisszumos magyar-szlovák kiegyezés, és került sor a Felvidék katonai megszállására (Vixjegyzék). A cseh csapatok előrenyomu­ lása akadálytalanul zajlott, s a majdani cseh-szlovák egység kibontakozását az 1918. december 11-én, Kassán kikiáltott, tiszavirág-életű és senki által el nem ismert Szlovák Köztársaság sem gátol­ hatta meg. A negyedik rész (Végjáték Párizsban, Prágában és Budapesten) kronológiai kezdete a békekonferencia megnyitása. A szerző sikerrel hozza szintézisbe az 1919-es év hazai és nemzetközi fejlemé­ nyeit egymásra hatásuk és ok-okozati összefüggéseik tükrében. Míg itthon a népköztársaság, majd a Tanácsköztár­ saság kikiáltása rendezi át a közéletet, a csehek és a románok - kihasználva �immár a bolsevizmus elleni harc ürü­ gyét - újabb területeket hódítanak meg. Az önvédelem effektusa csak ezután érvényesült ahogy Popély írja: „a nem­ zeti célok érdekében küzdő magyar Vörös Hadsereg volt az egyetlen erő, amely 1919 nyarán még képes volt vé­ delmezni a megtámadott és minden oldalról szorongatott hazát." Tegyük hozzá: sikerrel, bár a Tanácsköztársaság vezetőit elsősorban nem etnikai vagy nemzeti szempontok, hanem a közelgő világforradalomba vetett hit motiválta. Mindeközben a háttérben zavartalanul dolgozott a párizsi békekonferencia, amely folyamatosságával groteszk törté­ nelmi kereteket nyújtott a politikai rend­ szereket váltó, területeket elfoglaló és elhagyó Kárpát-medencei közösségnek. A Tanácsköztársasággal kapcsolatban három szempontot kell hangsúlyoz­ nunk, Popély megközelítése kapcsán. Elsőként azt, hogy a proletárdiktatúra jelentőségét a munkásmozgalom-törté­ neti szemléletű történetírás alapvetően a marxista fejlődéselmélet beteljesülé­ sében, azaz a munkásosztály hatalomra jutásában látta. Popélynál mindez első­ sorban a nemzeti önvédelem lehetősé­ geként jelenik meg. A másik szempont annak megítélése, hogy a Tanácsköztár­ saság ténye vajon befolyásolta-e a béke­ tárgyalások kimenetelét? A marxista tör­ ténetírás ennek nem tulajdonított jelen­ tőséget, illetve nemmel felelt, tekintve, hogy a határok már ezt megelőzően körvonalazódtak. Popély szerint azon­ ban a bolsevizmus felszámolására való törekvés igenis komoly tényező volt Párizsban, így befolyásolta az antant Magyarország iránti megnyilvánulását. S végül, míg munkásmozgalmi szem­ pontból az 1919. június 16-án, Eperjesen kikiáltott Szlovák Tanácsköztársaság a világforradalom realitását volt hivatott igazolni, Popély ezt „politikai szem­ fényvesztésnek" tartja, hiszen az adott hatalmi helyzetben ennek semmilyen gyakorlati jelentősége nem volt, ellenben tovább ingerelte a párizsi döntnököket. A könyv ötödik, egyben utolsó feje­ zete a Trianon címet kapta. A szerző bemutatja az Apponyi Albert által veze­ tett magyar delegáció sikertelen erőfe­ szítéseit, a békediktátum aláírásának körülményeit, s végül a hazai politikai és társadalmi visszhangokat, majd a parlamenti ratifikációt. Finis Hungariae - jövendölte Károlyi, s talán megbo­ csátható a recenzens megjegyzése: eh­ hez a témához magyarként lehetetlen érzelemmentesen viszonyulni. Popély könyve azért jó, mert bár szerzője, mint említettük, indulatos kutató, magának a műnek nem célja az indulatkeltés. Té­ nyeket vesz sorra, ezeket tartalmi, szemléletbeli és módszertani szem­ pontból egyaránt szintézisbe hozza, s olyan összefüggéseket világít meg, amelyek hozzásegítenek személyes tör­ ténelmi értékelésünk kialakításához. (Magyar Napló Kiadó - FOKUSZ Egyesület, Budapest, 2010) 91 �H a n d ó P éter Civil erő Matúz Gábor: A legbátrabb város Azt a kérdést tettem fel Matúz Gábor A legbátrabb város című - a csehek 1919-es balassa­ gyarmati kiverésének esemé­ nyeit felidéző - dokumentarista filmjének megtekintése előtt, hogy a rövid snittekhez szok­ tatott szemünk számára egy egész estét betöltő, történelmi eseményt felelevenítő és faggató film képes-e a figyelmet elka­ landozások nélkül lekötni? Tud-e a műfaj esetében bevált terjedelem kétsze­ resének az idejére a képernyő előtt tar­ tani? Nem mint a múlt eseményei iránt érdeklődőt, hanem mint tartalmas kikap­ csolódásra vágyót. Milyen filmes eszkö­ zöket lehet bevetni annak érdekében, hogy hiteles - de ne túlbeszélt - és fe­ szes - de ne a játékfilmes szórakoztatás irányába elvitt - legyen a végeredmény? Ahogyan Hamvas Béla fogalmaz: „első a kép, amely az ember egészét megragadja, s csak azután következik az érzelem, a gondolat, a hangulat, amelyet a kép az emberben fakaszt". Amennyiben „első a kép", milyen képi lehetőségekből komponál Matúz Gá­ bor? Az első filmkockákon a hó tiszta­ ságából egy csata szétszórt áldozatai­ nak, két kiégett épület maradványainak látványára fókuszál az operatőr. Ezt követően - vagonok, katonák, moz­ donyvezető - a frontról való hazatérés képei. Mintha játékfilm kezdődne, aztán Bükki Bence nemzeti gyászt, s valamifé­ le dacos lázadást ötvöző zenéje elhal­ kul, megszólal a narrátor: „Mindennek 92 vége... A háború elveszett..." A mozivásznon a(z) - 1914 június 28-i szarajevói merény­ let nyomán bekövetkező - vi­ lágégés utáni vesztes nemzet hazatérő fiait látjuk. Érzelem­ ben, gondolatban, hangulatban már megfogott a film. Ezt erősíti a vasúti sínek mentén játszó gyerekek csoportja, akik elsőként fedezik fel a leszerelő bakákkal begördülő szerelvényt. Miközben a csu­ pasz, halomba vágott akácágak között távoznak a katonák, Szabó János József hadtörténész az első világháború embe­ rekre, családokra gyakorolt hatásáról beszél, majd maga is feltűnik, mint a korszak ismerője, értelmezője. Tőle tud­ hatjuk meg, hogy az „utánpótlás" hiá­ nya miatt 1918-ra a hadra fogottak átla­ gos testsúlya 47 kg. Ezt követően archív csatajelenet tárul a szemünk elé, s a narrátor a háború nemzetre gyakorolt következményeit foglalja össze. Tehát Matúz Gábor három eszköz felhaszná­ lásával él: egyfelől narrált vagy dialó­ gusokban megelevenedő - az adott korszakról képet nyújtó - játékfilm­ betéteket szerepeltet, amellyel leginkább érzelmi és hangulati állapotot kíván elérni (és ér el), másfelől a dokumen­ tumfilmek esetében gyakran alkalma­ zott „beszélő fej"-es megoldásra, azaz a bemutatni kívántak legjobb szakértői­ nek megszólaltatására alapoz, amellyel ismeretet közvetít és elsősorban intel­ lektuális élményben részesít. Harmad­ részt az adott korszak felvételeinek �olyan részleteit integrálja a filmtestbe, amelyek a verbális felidézést hitelesíte­ ni képesek. Ezek dinamikus váltakoztatásával egy sűrű szövésű filmszövet jön létre, melynek - egy idő után - minden eleme az 1919-es balassagyarmati ese­ mények felé mutat. Miről beszél a szakemberek sora? A másodikként megszólaló Popély Gyula, a szlovákiai Selye János Egyetem törté­ nésze az Antant által támogatott kör­ nyező és/vagy az akkori Magyarorszá­ gon nemzetiségként jelen lévő népek igényeiről, területi mohóságáról. Ezt ecseteli tovább a narrátor a vagonokból távozó katonák, a fegyvereldobás viszsza-visszatérő képei alatt. Balassagyar­ mat esetében is a civil lakosság így jut egy zászlóaljra való hadfelszereléshez. Gere József vasúttörténész szerint a vasutasok találkoznak elsőként ezekkel a puskákkal, amit életmódjukból kö­ vetkezően begyűjtenek és elrejtenek. Paul Gradvohl, a franciaországi Nancy Université történésze a Károlyi Kor­ mány lehetetlen helyzetére világít rá: az ország védelmi eszközökkel nem ren­ delkezett, ugyanakkor blokád alá vet­ ték, a lakosság ellátása akadozott. Tyekvicska Árpád, a Nógrád Megyei Levéltár vezetője a városi munkásta­ nácsok létrejöttének és hatalomhoz jutásának okaként a közigazgatásban eluralkodó káoszt nevezi meg. Rudolf Kucera, prágai politológus Bene§ és Masaryk felismerését - a csehszlovák államon belüli szláv többséghez nélkü­ lözhetetlenek a szlovákok - elemzi. „Ezért született meg a soha nem létező csehszlovák államnak és csehszlovák nemzetnek a fikciója." Miroslav Jafábek, a brnoi Masaryk Egyetem történé­ sze szerint Benesékben a csehszlovák állam gondolata az első világháború alatt Párizsban Milán Rastislav Stefánikkal folytatott beszélgetések során merült fel először. Gradvohl a nem létező állam Antanttal való elfogadtatá­ sának elképesztő sikerén ironizál, majd felhívja arra a figyelmet, hogy sem „Csehszlovákiának", sem Romániának nem volt joga arra, hogy Magyarország területét megszállja csapataival. Az előbbinek nemlétezése, az utóbbinak hadban nem állása alapján. Kucera szerint a cseh(szlovák) igények a fran­ ciák érdekeit szolgálták egyfelől a bol­ sevik nézetek terjeszkedésével, másfelől a németek hatalmi helyzetével szem­ ben. Tyekvicska a csehek tudatos hely­ zetteremtésre való törekvése fontos részelemének tekinti a minél nagyobb terület megszállását. Romsics Ignác az intervencióval szembeni bátortalan el­ lenállásra, s ezek sikertelenségére hívja fel a figyelmet, Tyekvicska pedig a sikertelenség elsődleges okára: az állam katonai támogatása minden esetben elmarad. Az elfoglalt területek szlovák lakossága is tiltakozik, konfliktusba kerül a csehekkel - jelzi Szabó János József hadtörténész. A cseh haderő egyre közelebb került Balassagyarmat­ hoz. Ha átlépik az Ipoly-folyót, a demar­ kációs vonalat, ellenálljanak-e? - ez volt a legfőbb kérdés. A film történelmi előzményeket és a politikai feltételeket tárgyaló első harmadát követően Nógrád megyeszékhelyére visz az út, ahol rövid tanácskozás után úgy döntöttek, ellen­ állás nélkül átadják a várost az idegen megszállóknak, akik 1919. január 15-ére virradóra vonulnak be, foglalják el a stratégiai pontokat. Gradvohl felhívja arra a figyelmet, hogy Magyarország új határainak kijelölése egy vasúti térkép alapján történt, mert az Antant-barát csapatoknak tudniuk kell Oroszország felé mozogni. Balassagyarmat vasúti csomópont lévén, kiemelt fontosságúvá vált a csehek számára. A január 18-án kezdődő béketárgyalások szubjektív 93 �befolyásoló tényezőinek - narrátor általi - áttekintését követően Romsics Ignác a nemzetiségek dezintegrációs törekvéseinek megvalósulásában és az Antant-tagok Monarchia-ellenességében rejlő érdekazonosságokra hívja fel a figyelmet. Az idő előrehaladásával és a konfliktusok szaporodásával a vasuta­ sok szabotázsba kezdtek. Balassagyarmat Csehszlovákiához történő végleges csa­ tolása szinte elkerülhetetlennek látszott hiszen Rákóczy István kormánybiztos­ hoz Bazovsky Lajos zsupán (ispán) a település impériummá nyilvánításának dekrétumával állított be, s hamarosan a szlovák nyelv kötelező használatával kapcsolatos intézkedéseket foganatosí­ tott. Január 28-án Rákóczy a közalkal­ mazottakkal ismerteti a kialakult hely­ zetet illetve amennyiben továbbra is hivatalukban kívánnak maradni, hűségesküt kell tenniük a Csehszlovák állam mellett. A jelenlévők ezt elutasítják. Tyekvicska Árpád szerint ez az az ese­ mény, amely a 29-i felkelést elindítja. Ugyanezen a napon a vasutasok tárgya­ lásokat folytatnak a csehszlovák szervekket és szintén egyértelművé teszik, hogy nem fogják letenni az esküt. A gyerekkorú Petrovics Sándor segítségé­ vel felderítik a megszálló haderő nagy­ ságát, majd értesítik erről a közeli Magyarnándoron állomásozó magyar kato­ nák parancsnokait, Bajatz Rudolf és Vizy Zsigmond századosokat, hogy segítse­ nek a csehek kiverésében. A minderről tudomást szerző, Budapest felé tartó Rákóczy magához rendeli a katonatisz­ teket, s felhívja a figyelmüket arra, hogy a csehek minden ellenállást keményen megtorolnak, ne hozzák ilyen helyzetbe a lakosságot. A tisztek mégis úgy dönte­ nek, a vasutasok mellé állnak - a meg­ lepetés erejére építve megindítják a tá­ madást. Segítségért futárt menesztettek a Rétságon állomásozó haderő parancs­ 94 nokához, Pálmay Ernő századoshoz. A város határában egyesülnek a fegyvert fogott polgárokkal, s pontban hajnali 4 órakor megkezdik a város visszafoglalá­ sát. A csehek azonban felkészülten vár­ ják az érkezőket. „Ennek ellenére nem hátráltak" meg a laktanya ostrománál sem a 38-as bakák, sem a Vizy-különítmény tagjai, betörtek az épületbe, majd egymástól megriadva az épületen kívül vesznek föl lőállást. Onnan szólítják föl a cseheket a megadásra, akik ennek tanújelét adják, ugyanakkor a védelem­ ből előjövő magyar katonákat lőni kez­ dik. Ezt követően - agitátorok hatására - az életben maradtak feladják a küz­ delmet és visszavonulnak a magyarnándori szállásukra. Helyükre civilek lépnek, tűz alatt tartják a cseheket, a szökéseket megakadályozzák. A lakta­ nyába szorultakon mindinkább elural­ kodik a kétségbeesés. Közben Rákóczynak sikerül Budapesten elérnie, hogy ne hagyják magára az Ipoly-parti várost. Elsőként az iglói géppuskások kapnak parancsot és kelnek útra. A gyarmatiak azonban erről mit sem tudnak. Délután egykor, az iglói géppuskásokat szállító vonat megérkezésével egy időben a csehek telefonon megadják magukat, így a katonák ellenállás nélkül foglalják el a laktanya épületét. „Valahogy így tör­ tént. Volt egy város, amelynek a polgá­ rai, mikor látszólag már minden elve­ szett, képesek voltak leküzdeni a tehetet­ lenséget, összefogni, és fordítani egyet a történelem szekerén, megmentve nem csak Balassagyarmat, de egész Magyarország becsületét. Véráldozatuk nem tudta útját állni a külső és belső ország­ vesztésnek, Trianonnak és a vörös ter­ rornak, ám egy üzenetet mégis örökül hagytak az utókornak: a bátorság, a hit és a hazaszeretet nem ismer lehetetlent és sohasem hiábavaló. (...) Így követte a vesztes háborút győztes csata, és lett �Balassagyarmat a legbátrabb város, Civitas Fortissima" - nem alaptalanul. Matúz Gábornak ügyes szerkesztés­ sel, többszempontú megközelítéssel és megjelenítéssel érdekfeszítő filmet sike­ rült létrehoznia Nógrád megye egyik legjelentősebb XX. századi történelmi eseményéről - legendává emelve ezzel a civil kezdeményezés erejét. (Közép-Európai Média Intézet Kft., Balassagyarmat, 2009) „Egy nemzet intelligenciája csak akkora nagy, amekkorának irodalma mutatja (Mikszáth Kálmán) P Á L Y Á Z A T I F E L H ÍV Á S N ó g rád M eg y e Ö nk o rm án y zata, valam in t a Palócföld iro d alm i, m ű v észeti, közéleti fo ly ó irat szerk esztőség e a 2010. év re m eg h ird eti a M IKSZÁ TH -PÁ LYÁ ZA TO T. A p ály ázato n ed d ig n em p u blik ált, m ásh ol egyid őb en b e n em n y ú jto tt, m ikszáth i h ag y o m án y o k h o z k ap cso lód ó szép irod alm i m ű v ek k el, v a la m in t tan u lm án yok kal lehet n evezni. M axim ális terjed elem : 15 flekk (1 flekk 1350 karakter) A p ályam unkákat 3 példányban, jeligével ellátva (feloldását zárt borítékban) 2010. jú n iu s 15-ig lehet benyújtani a Palócföld Szerkesztőségének cím ére (3101 Salgótarján, Pf.: 270). A pályázatot a Palócföld folyóirat szerkesztősége bírálja el. A p ály á z a t d íja i: L n. m. 100 000 Ft 80 000 Ft 60 000 Ft Eredm ényhirdetésre 2010 szeptem berében, a N ógrádi M egyenap és K ulturális Fesztivál keretében kerül sor. A d íjazo tt m ű v ek k ö zlésén ek jo g á t a N ó g rád M eg y e Ö n korm án yzata Palócföld fo ly ó irat fen n tartja. P aló cfö ld Szerk esztő ség e 95 �Szerzőinkéről ÁDÁM T a m á s (1954, B alassagyarm at): K öltő, szerk esztő , ú jságíró. Jelen leg B u d ap esten él. A K om játhy Je n ő Irod alm i é s M űvészeti T ársaság v ezető je. L egu tóbbi kötete: Apám pornója (2010). GRECSÓ KRISZTIÁN (1 9 7 6 , Szeg v ár): író . Az Élet és Irodalom próza rov atán ak szerkesztője. T ö b b ek közt Jó z s e f A ttila-d íjas. L egutóbbi kötete: T ánciskola (2008). H a l m i N ik o l e t t (1984): író , kritiku s. N óg­ rád m egyében él. B a r At h i O t t ó (1944, H atvan): író , ú jságíró, k ö zg azd ász d ok tor. 1967-től pu blikál. S a lg ó ­ tarjánban él. L egu tóbbi kötetei: A Kálvária kálváriája (2 0 0 8 ); 5 0 év a P alócföld életéből (2008). a n trop ológ u s. Só sh arty án b an él. L egutóbbi kötete: A lvó konfliktu sok m ezején (2008). BEDECS LÁSZLÓ (1 9 7 4 , B u d ap est): Irod alo m ­ tö rtén ész, k ritik u s. L egu tóbbi kötete: N yelvek a végtelenhez (2009). KISS ZSOLT (1 9 7 3 , S o p r o n ):.ír ó . A 2006-os A lexandra n ovellapályázaton első díjat n y e rt Jele n le g B u d ap esten él. BOLVÁRI-Ta KÁCS G á b o r (1967, Sárosp atak): történ ész, m ű v elő d ésszerv ező , jo g ász. B u­ d ap esten d olg ozik , a M ag y ar T án cm ű vészeti Főiskola h abilitált főiskolai tanára. A Sáros­ p atak o n m eg jelen ő Z em pléni M úzsa cím ű KOÓS ISTVÁN (1 9 7 5 , M isk o lc): Irod alo m tör­ tén ész, kritiku s, k ép regén yrajzo ló. MIZSER A t t il a (1 9 7 5 , L o so n c): K öltő, író, szerkesztő. L egu tóbb i kötete: Köz (2008). társad alo m tu d om án y i é s k u ltu rális folyóirat alap ító fő szerk esztő je. L egu tóbbi kötete: M úzsák a ködben (2008). NAGY CSILLA (1 9 8 1 , B alassag y arm at): Irod a­ lo m tö rtén ész, kritiku s. K ötete: M agánterület HANDÓ PÉTER (1 9 6 1 , Salg ótarján ): K öltő, író, (2008). C siiK O vrrs A n it a (1965, Szo m bath ely ): N ép ­ ra jz o s m u zeo ló g u s. A váci PM M I T rag o r Ignác M úzeum m unkatársa. K utatási területe: n ép szo k ás, népi v alláso sság , népm ű vészet. DUKAY N a g y Á d á m (1975, Salg ótarján ): író, szerk esztő , elté v ed t zen ész. 1999 és 2004 között a P alócföld m unkatársa. Jelenleg Buda­ pesten él. Legutóbbi kötete: Hosszú eltáv (2002). FlCSKU PÁL (1967, D ebrecen): író. T ö bb ek k ö zt S z a b ó L ő rin c-d íjjal ism erték e l m unkás­ ság át. L egu tóbbi kötete: G yerekgyár (2006). FÖLDI P é t e r (1949, So m o sk ő ú jfalu ): F estő ­ m ű v ész, tanár. Szám o s szak m ai elism eréssel ren d elkezik. P éld áu l a M ag y ar K öztársaság A rany K eresztje (1998), a M agyar K öztársaság É rd em es M ű v é sze (2001), D erkovits-nívód íj (1980), M unkácsy- (1987) és Kossuth-díj (2007). G . KOMORÓCZY E m ő k e (1939): Irod alo m tör­ tén ész, 1990-től a z iro d alom tu d o m ányo k k an d id átu sa. L egu tóbbi kötete: A „tűrt és tiltott" határán (2010). N y e r g e s G á b o r Á d á m (1 9 8 9 , Budapest): K öltő. A z E L T E -B T K m a g y a r sz a k o s h allg a­ tója, a z A p okrif foly óirat fő szerk esztő je. Első kötete elő k észü letb en a z O rp h eu sz K iad ónál H elyi érzéstelen ítés cím m el. SZALAY ZOLTÁN (1 9 8 5 , D u n aszerd ah ely): író , jo g á sz . L egu tóbb i kötete: A korm ányzó könyvtára (2010). SZÁVAI ATTILA (1978, V ác): író. R étság on él. L egu tóbb i kötete: O ptikai tuning (2009). TÉTÉNYI C s a b a (1972, Budapest): író. Legutób­ bi kötete: A kkor sem biztosítási esem ény (2006). TÓTH K r is z t in a (1967, B u d ap est): K ö ltő , író, m ű fo rd ító, szerk esztő . T ö b b e k k ö z t Jó z se f A ttila- (2000), M árai Sá n d o r- (2 0 0 7 ) és A rtisju s Iro d alm i D íjjal (2 0 1 0 ) ism erték el m u n kásságát. L egu tóbb i kötetei: M agas labda (2009); H azaviszlek , jó? (2009). CRÉCZI-ZSOLDOS ENIKÓ (1974, K örm end ): N y elv ész, k ritik u s. A M iskolci E gyetem M ag y ar N y elv tu d o m án y i T an szék én ek a d ­ ju n k tu sa. S alg ó tarján b an él. K ötete: N ógrád TÓZSÉR ÁRPÁD (1 9 3 5 , G ö m örp éterfala): K ö ltő , szerk esztő , k ritik u s, m ű fo rd ító . T ö b ­ b e k k ö z t Fáb ry Z o ltá n - (1991), Jó z s e f A ttila(1 9 9 3 ) é s K o ssu th -d íjjal (2 0 0 4 ) tü n tették ki. P o zso n y b an él. L eg u tó b b i kötete: C satavirág várm egye nyelve a XV II. században (2007). (2009). 96 ��„Unja a túlságos jókat, Unja a nyugtalanokat S a sokszerű nagy álmodókat." Ady Endre � Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document https://dkvt.bbmk.hu/pf/039bce66fe91bd7453533abf67b55112.pdf Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Dr. Mizser Attila Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 2010 Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Language A language of the resource hun Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Subject The topic of the resource Irodalom Művészet Közélet Társadalompolitika Title A name given to the resource Palócföld - 2010/3. szám Type The nature or genre of the resource folyóirat 2010 folyóirat Irodalom Közélet Művészet Nógrád megye Társadalompolitika