https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/27137f850c050d2b2699e6a5cc184d03.pdf 7650395e235296df1e3a0320944703ea PDF Text Text Palócföld Irodalmi, m űvészeti, közéleti folyóirat LVI. évfolyam • 2010/2. Hartay Csaba, Németh Zoltán, Petőcz András verse „Ezek a kedves kis portékák" Jenei László Kiss Judit Ágnes Kőrössi P. József Koós István tanulmánya Csehy Zoltán kritikája ��Tartalom „kávéházi szegleten..." N ém eth Z oltán Petőcz A ndrás H artay C saba Gressai Ferdinánd A z o n az ú to n ; N e m v o lt; M in d ig a z t h is z e m 3 A fö ld ö le lése 5 6 S z á v aiatok C sin n a d ra tt, fe n g su i, a n tib á b el S z e m h u n y á so k (9) H a rm a d ik a h é tb ő l (4 ) 8 9 „ezek a kedves kis portékák" K iss Ju d it Á gnes Jen ei L ászló Kő rössi P. Jó z se f P ista P e ste n N o b ilis idők 12 K u ty a sz a r 16 27 A v is z o n y la g o ssá g ta p a sz ta la ta Jó k a in á l 38 Kutatóterület K oós István Találkozási pontok N . T óth A nikó A re g é n y : h a la d é k / B e sz é lg e té s Z á v a d a P á lla l 58 É le t-je le k / N é m e th G é z a k ép e irő l 71 Kép-tér N ém eth Bozó A ndrea Ami marad C sehy Z oltán A b u s z so fő r h e ly e a M ú z s á k S z ö v e ts é g é n e k A la p sz a b á ly z a tá b a n / B a lá z s Im re Jó z s e f: F ogak nyom a 74 S zepes Erika H a g y o m á n y ő rz é s é s k a p c s o la tta rtá s / A R öpke Í vek 2 0 0 9 . é v i, ju b ile u m i a n to ló g iá já ró l Je le n é s e k k ö n y v e / R a d o s la v P e tk o v ic : A z em ber, a ki 77 A yhan G ókhan álm ában élt 83 B ódi Z suzsanna B io g rá fia , filo ló g ia , n ő i iro d a lo m / G a lc s ik Z s o lt: „A fájd alm ak leán y a..." . F erenczy T eréz élete és költészete G . T oron yi Ju d it H andó P éter (1 8 2 3 -1 8 5 3 ) S o k s z ín ű m ú z e u m / N eograd 2 0 0 8 —A N ógrád M egyei 86 M úzeum ok Évkönyve X X X II. 89 K é p b ő l é s b e s z é d b ő l k o m p o n á lt / S h a h T i m o r É let a szobrok között, lfj. S zabó István m űvészete 92 �Jelen számunk borítója Németh Géza Manipuláció című alkotása felhasználásával készült. A borító belső oldalain a Harc és a Ki vagy Te? című munkái láthatók. A belső illusztrációt grafikái - Egyensúlyozás 1. (7.), Cím nélkül 1. (15.), Egyensúlyozás 2. (26.), Cím nélkül 2. (37.), Cím nélkül 3. (73.), Atmoszféra 2. (85J, Fény a sötétségben (94.), Cím nélkül 4. (95.) - és ceruza rajzai - Rituális tánc (70.), G + A = Love (76.), Szerelem (76.) - közül válogattuk. A 8. oldalon Gressai Ferdinánd saját versillusztrációja látható. Főszerkesztő: Mizser Attila (attila.mizser@gmail.com) Szerkesztő: Handó Péter (handop@gmail.com) Lektor/korrektor. Nagy Csilla (csillester@gmail.com) Főmunkatársak: Nagy Pál (Párizs) Pál József (Salgótarján) Tőzsér Árpád (Pozsony) A Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése irodalmi, művészeti, közéleti folyóirata. Támogatóink: Nemzeti Kulturális Alap N em zeti K u ltu rális A lap Kiadja: Balassi Bálint Megyei Könyvtár és Közművelődési Intézet (3100 Salgótarján, Kassai sor 2.) Felelős kiadó: Molnár Éva Készült a Polar Stúdióban (Salgótarján) Médiapartnerünk: nógrád hírlap Levélcím: 3101 Salgótarján, Pf. 270; Telefon: 32/416-777; Fax: 32/416-482; Internet: www.bbmk.hu; e-mail: palocfold@gmail.com • Terjeszti a Balassi Bálint Megyei Könyvtár és Közművelődési Intézet; előfizethető, illetve a Palócföld Könyvek sorozatban megje­ lent kötetek megrendelhetőek ugyanitt • Budapesten megvásárolható az Írók Boltjában (VI. kerület, Andrássy út 45.), Nógrád megyében a Kincsestár Könyvesboltban (2660 Ba­ lassagyarmat, Rákóczi út 61.), az Inmedio üzletében (3100 Salgótarján, Erzsébet tér 5.), vala­ mint a szlovákiai Phoenix Könyvesboltban (98401 Losonc, Kubinyi tér) • 2010-ben megje­ lenik 6 alkalommal • Egy szám ára 400,- Ft; előfizetési díj egy évre 1 500,- Ft, amely a postaköltséget nem tartalmazza • Kéziratokat és rajzokat megőrzünk, de nem küldünk vissza • ISSN 0555-8867 • INDEX 25925 �„ KÁVÉHÁZI SZEGLETEN ..." N ém eth Z oltán Azon az úton Azon az úton, amelyen fölfelé mentünk, Azon az úton lefelé kellett volna menni, Arról az útról le kellett volna térni A mező felé, ahogy akartad is, Emlékszel? Abban a toronyban, amelyben fölfelé indultunk, Abban a toronyban volt az a szédülés, Abba el kellett volna indulnunk, Abba bele kellett volna vetnünk magunkat, Mi viszont kiértünk a kilátóra, És gyönyörködtünk a szerencsénkben. Te miért voltál más abban a testben, Amelyet az én szemem vetített rád és Én miért voltam más abban a testben, Amely belőled rám vetült? Késsel mentünk a húsnak, éveken át, Megteremtettünk egy férfit a nőnek, Kivéstük a húsból, elneveztük énnek, Megformáltunk egy nőt a férfinak, Kivájtuk a húsból, és elneveztük Ugyanannak az énnek. Elfelejtettük azt a férfit, Elfelejtettük azt a nőt, Elhagyott bennünket az a férfi és nő, Mert nem a mező felé, Nem a szédülés mélyére indultunk, Mert ami maradt, Azt kezdtük énnek nevezni, Azt a semmit, tudod. 3 �Nem volt Hallod, ahogy minden egyfolytában, Szakadatlan haldoklik körülöttünk? A szoba sarkába állított kétajtós szekrény Éppúgy, mint az orchidea a vázában, Amelyet másodszorra sem fogadtál el. Azon a fényképen még nem repült fel Egyetlen galamb sem a térről, Ma a rothadó hús és szárny szemétkupac Egy külvárosi szeméttelepen. A beton néma haldoklása talán félelmetesebb, Mint a patkány percekig tartó sikolya, Amikor a csapdából kirántva sóval Hintik be még lüktető, kiszúrt szemét. Viszont nemrég két Nobel-díjas kémikus Bizonyította be a National Science hasábjain, Hogy amikor két ember között elkopik a szerelem, Akkor egyetlen sejt sem pusztul el, Egyetlen atom sem. Hiszen nincs is, Sosem volt, tudod, kegyelem. Mindig azt hiszem Mindig azt hiszem, amit épp elhitetek magammal. Az idióta, aki körbetekeri nyálával a világot, hogy megízlelje. De te megszelídítettél, kidobtál a senkiföldjére, viszont az ízemet elvitted a nyelved hegyén. Megfésültem minden lomblevelű fát pár versztányi körben, mintha tükör előtt csinálnám. A nyolcadik emelet mindig különleges vonzóerőt gyakorol: még fel sem érek, máris zuhanok. Csupán azokat az embereket tettem boldoggá, akik híremet sem hallották. 4 �P etőcz A ndrás A föld ölelése Megérint a föld, megérintem a földet. Puha, zsíros és fekete. Szórom a megnyílt földszájba a földet, fekete koporsóra szórom, puha, zsíros és fekete, szétomlik ujjaim között, szinte a pórusaimba búvik. Befed és eltakar. Valahonnan jön valaki, siet valahova, onnan jön, ahova megy, hosszú futása menekülés és visszatérés. Tenyeremben szétterül a föld. A haza ez, itt: menekülés és visszatérés helyszíne. Amióta elmentem, azóta visszatértem. Amióta a puha, zsíros és fekete földemet a megnyílt földszájba hajítottam, azóta. Befed és eltakar. És csöndesen várakozik. A föld, ahonnan jöttem, mind-mind az enyém. Nyugodtan vár a test is, a koponya, az anyag, ami az apám volt, vagy épp maga az apám. A testem földje ez, puha, zsíros és fekete. Mikéntha saját magam. Én vagyok ez a föld! Puha, fekete, zsíros, porhanyós anyag, befedek mindent, betakarom az édesapám puha takaróval. Éhes száj, mohó bélcsatorna, mindent elleplezek, minden az enyém. Házak, kertek, virágok, földszáj meg sírkő. Viaszos, filmekből lopott szemgolyó. Minden én vagyok. 5 �Hartay C saba S z e m h u n y á so k (9) F o s z fo re s z k á ló p ó k n y itja a b á rsz e k ré n y t. O d a b e n t o v á lis ü v e g e k b e n z ö ld alk o h o l. V a tta c u k o r g ö rd ü l a h eg y rő l. O tt a p á lcik á ja is. K id ő lt, ő sz fa , a lv ó b ag ly o k k a l. Z se b lá m p a p á sz tá z z a a k u k o ricá st. D e e z e k n e m is k u k o ricá k , h a n e m lá g y s z á rú s á rk á n y o k . K e ré k p á ro so k em e lk e d n e k a lev e g ő b e . R e p ü lő n ü ln ek. A k a la u z síp o l, m a jd fe lk a p a sz k o d ik a v o n a tra . D e ez n e m is v o n a t, h a n e m eg y v ito rlá s. A tisz ta v íz en á t s ín p á r fén y lik a m ély b e n . A v e te rá n a u tó te tejé n ty ú k to llá sz k o d ik . F e le m e le m , m eg sz ú r. A s ü n to lla so d o tt m eg e n n y ire . A b a js z o s férfi o sto rra l csa p k o d ja p á rn á já t. T o lla k k a v a ro g n a k . N é h á n y p ih e b e le ra g a d a k iö m lö tt m á ln a sz ö rp b e. A p a k é t k islá n y á v a l ta rt a k ik ö tő felé. M á r v á rja ő k e t a z iz z ó bá ln a . A m a d á re te tő b e n tö rp é k tu rista cso p o rtja . A p r ó fo tó k k é sz ü ln e k o d a fen trő l. 6 �Üvegszobrot kapok. Észreveszem, hogy bele van fagyva egy teleirkált határidőnapló. 7 �G ressai F e r d in á n d * Harmadik a hétből 4 A szoba teljesen üres. Mostanra már a légköre is eltűnt az előző lakónak. Igaz, rég nem etetem, de még mindig gondozom. Ellenben a szobája már elfeledte. A hálátlan. A hitvány. A gyáva. Mégis olyan ez a hely, mint egy tátongó száj, ami be akar szívni magába. • Minden idők egyik legfiatalabb elsőkönyves szerzője a Magvető Kiadónál. 8 �S z á v a i A t t il a Csinnadratt, fengsui, antibábel A szomszéd Sehonnayval (szakmáját tekintve: biztonsági őr) mentünk plázázni, ne zavarjuk apát otthon. Egy torta elkészítéséhez nyugalom kell, halk rádiós hírek, papucsklaffogás, megfontolt (de laza) fűszerezési mozdulatok. Apa takarékossági okokból, továbbá a kellő minőség érdekében saját maga készíti el önnön születésnapi tortáját. Miután kijöttünk a pláza kávézójából (mert bent voltunk), tehát miután ma­ gunkhoz vettük a plázázáshoz szükséges vérnyomást és pulzusszámot, hamar feltűnt (nem is én lennék, nem is egy Rétschághy Vera), hogy miként változnak meg a városi lányok gyaloglási szokásai a plázában. Nagy kedvvel néztem például, hogyan nézik a csúnya lányok a szépeket. Hogyan nézik a kirakatban magukat és a menet közben jobbra-balra rángatott csípejüket. Az álszexuális tekintetekre direkt felhívtam Sehonnay figyelmét, nézze szomszéd, itt jön egy. Sehonnay meg: olyan volt a nézése, annyi szexualitással, amennyi egy merőkanál grízes tésztában van. Sehonnay főleg a divatos kistáskákon szokott mosolyogni a szájszagával. Szocioló­ gia ide, szociológia oda, vettem korábban egy ilyen kistáskát, amibe berakhatok csörömpölni pár csajos darabot, ciklámenrúzs, szempillaspirál, személyi, mobil, konzervnyitó, kilencvoltos elem, satöbbik, tamponok és egyéb női privátszférák. Évről évre fejtörést okoz, hogy apámat, a másfél szobás Tivadart mivel, milyen ajándékkal lepjem meg születésnapjára. Tivadar minden évben elmondja: nem kell őneki semmi komoly, nem eszik sokat százon, ő már elégedett, ha megvan neki az a kis levegője a tüdőben, ha városi, ha nehéz, kátrányos is, kellő vas a vérben, acél az idegben. Plusz némi kaja, zacskós tej, névnapkor és születésnapkor esetleg kol­ bászpuding, pingvinfiié. Mert nem az anyagi javakon múlik a jókedv, ahogy Tiva­ dar mondani szokta, elég, ha megvan az a kis kábeltévé, ha mindig van valami a szennyestartóban, szárítókötélen. Elég, ha naponta háromszor csenget a mikro, szisszen a szóda, görbül a konzervnyitó műanyagnyele. Aztán meg mi történt. Mint valami filmben. Figyelj. A hömpölygő, fortyogó em­ bertömeg ordenáré húsvéti áramlásában néhány pillanatra elveszítettem a bizton­ sági Sehonnayt. A biztonsági őr nem akart ordítani, hogy álljon meg a nászmenet, hasra mindenki, tudta szerintem, hogy nem lenne hatalma a tömeg felett. Itt más törvények uralkodnak, nem ám, hogy felszólítod őket sok szép nagy decibellel (mint mikor fazékra mész rá a korongvágóval) a biztonságos cselekedetre. Hogy álljon meg a csordulás, a csordáskodás, legyetek (maradjatok) emberek, kimondom még egyszer, Sehonnayul, mert olyan jó kimondani, kimondottan kimondottnak lenni: emberek. Embereknek maradni, ha húsvéti vásárlási láz is van (ettől külön­ böztök a csimpánzoktól: higgadtak maradtok, nem ám idegfeszülés, csinnadratt, neszóljá' be), hanem menni, folyni nyugodtan a bevásárlóközpontban, mint az �esővíz. Illatosan, ékesen. Mivel tehát, mondjuk így, nem akarta megzavarni a tö­ meget, nem maradt más, mint hogy Sehonnay megpróbálta minél magasabbra nyújtani magát a sokaságban, hogy ne veszítsen szem elől. Nem igazán foglalkoztam azzal, hogy nyomát vesztettem a biztonsági őrnek. Csak arra koncentráltam, hogy ne essek fel a lökdösődésben. Körülöttem mindenféle emberek - tehetősebbek, szegényebbek - veszekedtek, hangosan beszélgettek, példá­ ul: mit kell még venni a nagyinak, mit beszéltünk meg vele. Gyerünk arra, a háztar­ tási osztályra, új botmixer kellene, a múltkori leégett, mikor papi azzal keverte a glettet a konyhameszelés előtt, satöbbi. Az egyik kopott ruhás középkorú férfi, aki három szatyrot ráncigáit magával a két kezében, éppen az arcom előtt ordítozott az asszonyának, várj meg Ilonka, ne siessé'. Megcsapott a foghíjas szájból kilövellő nehéz, keserűre pállott, kolbász- és borszag. Képzeld magad a helyembe, a háttérben folyamatosan szóló vásárlási zenék kásás zaja, a morajló tömeg rendszertelen moz­ gása, az arcodba nevető tinik édeskés illata és mindenfelől villogó fényreklámok. Hamar kiszívták ezek így együttesen az energiáimat. Szájon át lélegeztem, hátam, tenyerem izzadt, egy pillanatra azt hittem, elájulok. Totál pánik. A tömegben ekkor felbukkant egy sötétruhás, kapucnis pulóvert viselő férfi. Arca vékony, de határozott volt, szakálla túl már a borostán, de még innen a bozontostól. Elejtettem a táskámat (csajos darabot, benne ciklámenrúzs, szempillaspirál, személyi, mobil, konzervnyitó, kilencvoltos elem, satöbbik, tamponok és egyéb női privátszférák). A lökdösődő tömeg többször belerúgott inkább, mint hogy segített volna felvenni. Végül a kapuc­ nit viselő férfi vette fel. Ekkor vettem észre, hogy a kézfeje be van fáslizva. Csuklótól, szépen megkerülve a magányos hüvelykujjat, majd két-három rétegben rásimult a kézfejre, nem láttam pontosan, majd a finom, fehér anyag visszatért a pulóver alá. Zárójel. Régi elméletem, hogy a világ egyik legmagányosabb élőlénye a hüvelyk­ ujj. Mert ott van ugye a négy kis haver, az emberi kéz végső állomásai. Együtt szok­ tak játszani, simogatni, remegni, nem is folytatom, a kis hüvelykujj pedig legtöbb­ ször csak akkor jut eszünkbe, ha fogjuk a kapaszkodót a villamoson, felmosunk, ha tehát meg kell ragadni valamit. Szerintem sokszor mérges is a hüvelykujj ezért, hogy adott például egy szombat este, filmközbeni ciróka, egyebek, sétálnak az ujjbegyek az erogén tájakon, (domb, meredély, szakadék, erdő, vagy éppen tarvá­ gás, ne is részletezzed, cserjés, apró dúvadakkal, kuss legyen). És a hüvelykujj csak onnét jön a terminusba, amikor már az oroszlánrészt kell csinálni, megfogni, meg­ ragadni a gyakorlatias, az ösztönös, a rutinos, és mechanikus mozdulatokkal. Ettől teljes az emberi kéz, hogy ötvöződik a játék és a gyakorlat, meg a többi, húzd meg eresztd meg, játék és muzsika tíz percben, bocs, tíz ujjban, tehát, amik percekből állnak össze egésszé, akár a kakukkos óra. Sokat elárul egy kéz, ha tudjuk, mit kell azon figyelni. Régebben is, ha unatkoztam a metrón, gyakran azt játszottam, hogy kiválasztottam egy, mondjuk férfi kézfejet és kerestem hozzá szakmát, hétköznapi mozdulatokat, táplálkozási- és szexuális szokásokat, egyebeket, sorsot, tehát életet képzeltem a kézhez. Majdnem kimondtam hangosan, hogy végzet, de látod, nem tettem, mert ezt, hogy végzet, hangosan, főleg, teljes meggyőződéssel, csak az an­ gyalok mondhatják ki. Ezért nem hallottam ezt még politikustól: végzet. Mert ebbe nem szólhat bele a politika. Zárójel bezárva. Jól van, nyugi, én ilyen pofázós vagyok. A kapucnis férfi felegyenesedett a bevásárlóközpont embertömegében, kezében a táskámmal. Ekkor láttam meg tisztán a férfi arcát, tekintetét. A tudást láttam a 10 �szabályos, szakállas, de ápolt, rendezett arcon. Mintha a nem túl idős férfi mindent tudna rólam és arról, mit gondolok, mit gondoltam az imént, időtlenség volt a férfi szemeiben. Mintha tudna Sehonnayról is, aki ki tudja, hol tekereg most. Mintha tudna az otthoni tortakészítésről, a hüvelykujj-magányról, a táskám tartalmáról (csajos darab, benne ciklámenrúzs, szempillaspirál, személyi, mobil, konzervnyitó, kilencvoltos elem, satöbbik, tamponok és egyéb női privátszférák) mindenről. Te­ kintetem a férfi kezére csúszott (ha csúszik az egyáltalán). Olyan kezet láttam a fáslitól függetlenül, amire a női magazinok azt szokták írni: finom, értelmiségi férfikéz. Vékony, de erős tenyér, hosszú ujjak, azokon szelíd ívű körmök. Az ilyen kézzel zongorázni lehet, vagy egyéb más olyat művelni, ami szellemi, lelki érték, aminek súlya van tehát. Szimpatikus volt a kéz, de félelmetes is, ismerős, de mégis idegen. A kapucnis férfi úgy állt a lökdösődő tömegben, velem szemben, mint aki közéjük tartozik, de mégis kívül áll rajtuk, felettük, vagy alattuk, de ott van ben­ nük. A tömegben, itt, ebben a Verában, a többi Verában, a többi Aloe családban, az emberi csorda minden tagjában. Mert nem nyáj ez már régen, csorda ez (gondolom a nehéz napokon), állati bőgés, karám és trágyaszag, ha kemény is ez így. Óráknak tűnt a néhány másodperc, amíg néztük egymást a férfival. Aztán lassan elindult felém a táskával. Így közelebbről is belenézhettem a férfi szemébe. Úgy öt méter lehetett köztünk. Tudást láttam a tekintetében, bölcsességet. Olyan volt belenézni a szempárba, mint mikor az ember beleül egy idegen szoba kényelmes foteljébe, becsukja a szemét és sóhajt egy nagyot, nem is, ez szomorú így, tehát: nagy, mély lélegzetet vesz, beszívja a szoba légkörét, tüdőre veszi a fengsuit. Végül valami különöset mondott a férfi. Már az is furcsa volt, hogy a körülöttünk szóló vásárlási zenék (egyszerre legalább négy szólt, innen-onnan), a jövő-menő, egymást lökdöső és túlkiabálni igyekvő emberek között a férfi hangját tisztán hallottam, holott több lépésnyi távolság volt köztünk, ami a plázai hangzavarban (igen, hasonló, noha egy pláza azért eléggé antibábel, mindegy) éppen elég, hogy ne értsed tisztán a másik szavát. Ennek ellenére a férfi minden erőlködés nélkül beszélt, nem ordított, nem magyarázott kézlóbálva, nem. Szobahangerőn beszélt, mely távolról érkezett hoz­ zám. Talán inkább belülről hallottam a szavakat, nem füllel. A férfi maga elé tartot­ ta a táskát, mintegy átadó mozdulattal indult felém és azt mondta: csak azt tartsd magadnál, amire feltétlen szükséged van, dobj el minden feleslegest, sallangot, vetkőzd le mindazt, amit árulásból, számításból, irigységből, félelemből rak rád a társadalom. Az ember elárulta saját magát, és engem is, téged, mindenkit. A férfi egészen közel hajolva folytatta: a népek most már csak magukban bízhatnak, csak rajtuk múlik, csak az őket alkotó egyéneken. Én mindenkiben ott vagyok, benned is, találj meg, fejezte be a kapucnis férfi, bal vállamra tette kezét, szemembe nézett, én az övébe (riadt kiscica a közeledő autó fényszórójába), majd gyors léptekkel megkerült, és a hátam mögött beleveszett a tömegbe. Szinte ugyanekkor került elő Sehonnay abból az irányból, amerre a kapucnis férfi távozott. Kérdeztem nem látta-e, merre ment. Sehonnay persze nem látta, azt mondta, most civilben van, semmi munka, oknyomozás, térfigyelés. �„EZEK A K E D V ES KIS P O R T É K Á K "* Kiss J u d i t Á g n e s Pista Pesten Államalapító királyunk egy napon úgy döntött, hogy odahagyja kis időre az örök királyságot, melyet csak egyszerű alattvalóként szolgált, hogy ezer év elteltével meglátogassa földi hazáját. Az égi király engedte is szívesen, mert bizony már odafönn is híre kelt amaz ország szörnyű romlásának. Útnak is indult hajdanvolt feje­ delme éppen a millennium évében együtt ünnepelni az utódokkal, de bár szentnek tisztelték földön és mennyben, a szentek között elöljáró nem volt, megelőzte még egy madaraknak prédikáló meztéllábas olasz is, gyalogszerrel érkezett. Bizony tíz esztendő is kellett hozzá, hogy valahonnét lovat szerezvén, mint jó gazda körbejár­ ja és megszemlélje a birtokát, végül átlépje észak felől a százéves határt. Mire az Országház elé ért, sok csatán verekedte át magát, maga is, lova is vihar­ vert állapotban voltak. A híre természetesen megelőzte, lesifotósok és újságírók hada várt rá, mikor a lezárt Margit hídon keresztüljutni nem tudván átúsztatott a Dunán. Persze hitték is, nem is, hogy maga Szent István jelent meg köztük, de hír­ nek mindenképp hír volt, jöttek hát csőstül a Kossuth térre, amely tüntetőt ugyan már látott ilyen feles számban, de kamerát meg hangfelvevőt biztosan nem. A kormányőrök nem akarták beengedni az idegent, hiába rázta a fejét meg a sza­ kállát a néhai uralkodó, a szavát sem értették. Már az sem tetszett nekik, hogy vizesen, csatakosan, lóháton érkezett, de mivel a közlekedési táblák csak a traktorok behajtá­ sát tiltották a térre, erre igazán nem hivatkozhattak, meg kellett tűrniük a betolakodót. A szent király, noha a Szent Koronával még nem találkozott, a köztársaság címe­ rére és a saját fejére felváltva mutogatva próbálta kilétét elmagyarázni, de hiába. Hogy Szilveszter pápát emlegette, az csak olaj volt a tűzre, azt hitték, a bolondját járatja velük, s tavasszal búcsúztatná nagy petárdadurrogtatással az óévet Hon­ nan, honnan nem, egy tízezres is előkerült, talán az egyik lelkes zsurnaliszta jóvol­ tából, de a rajta lévő arcmás feltűnő hasonlósága sem volt elég meggyőző, legin­ kább azért, mert az értetlen kormányőrök az első pillanatban korrupciós szándékra gyanakodtak, és kevesellték a nekik szánt összeget. Amikor a katolikus és ortodox egyház közös szentje térdre esve, kezét imára kulcsolva, keresztvetéssel, Jézus és Mária nevét ismételgetve akarta értésükre adni, hogy keresztény hitüket neki köszönhetik, a Bazilikához irányították a hitbuzgó idegent. Ott az egyik pappal aztán latin nyelven szót tudott érteni, aki végre érde­ meihez méltó tisztelettel és kellő hittel fogadta. A hivatalos álláspont nem volt ennyire kedvező. Az első nyilatkozatok minden fórumon provokációnak és politikai kampányfogásnak minősítették István megje­ lenését, az MTI pedig makacsul hallgatott róla, de a leghitetlenebb tamáskodókat is * A rovat a Mikszáth-centenárium előtt tiszteleg. 12 �meggyőzte végül az a DNS-vizsgálat, amely a szent király mumifikálódott jobbját, és feltámadott testének azonos részét genetikailag is azonosnak lenni bizonyította. Másnap estére aztán hangos volt a tévé és a rádió összes csatornája attól, hogy az or­ szág első uralkodója visszatért, és sajtótájékoztatót ad a Parlament kupolatermében. Megindult persze azonnal a suttogás is: visszatért az államalapító, visszaveszi a trónt, fejére teszi a Szent Koronát, Magyarországon királyság lesz újra, s ezt az SMS-ekben és netes fórumokon továbbadott üzenetet aztán ki-ki a saját szája íze szerint fűszerezte egyéb kommentekkel. A sajtótájékoztató napját harmadnapra tűzték ki. A hatalmas térben feszült volt a csend, csak a diktafonok surrogása, és a fényképezőgépek kattogása hallatszott. A meghívott politikusok feszengtek jólszabott öltönyeikben a komor tekintetű ural­ kodó előtt, aki felemelkedett, és ahogy szóra nyitotta a száját, erős, parancsoláshoz szokott hangja betöltötte a termet, és begerjesztette a mikrofonokat. „Lovu hata rea ülék, kernyül ez uruszágut jargalám, isa, az én jonhom kanyú." kezdte beszédét magyar nyelven a szent király. Ebben a pillanatban a nyelvészek között, kiknek az elhangzó mondatokat mai magyarra fordítani lett volna tisztük, heves vita robbant ki az utolsó szó jelentése felől. Márpedig ez a szó adná meg az egész mondat értelmét. Az egyik csoport teljes meggyőződéssel állította, hogy a kanyú, a könyű, azaz könnyű, könnyed értelemben a király megelégedését hivatott kifejezni, a másik szakértői társaság ellenben amellett kardoskodott, hogy a kanyú a hanyatlik, konyul igékkel rokon, és arra utal, mennyire csalódott a vendég. Hogy ez ügyben dűlőre jutni nem tudtak, de agyukban már készítették következő szak­ mai disputájuk témáját, más megoldást kellett keresni. Az államalapító maradváinak értetlenségét látva nehéz sóhajjal ismét latinra fordította a szót. Kis időbe került, míg a Magyar Tudományos Akadémia egyik legnagyobb klasszika-filológusát sikerült kiugrasztani farkasréti otthonából, hogy tolmácsul szolgáljon, de végre nem volt akadálya az ős és a leszármazottak közti megértésnek. Leírom én most e szavakat magyarul, ahogy nem sokkal a beszéd elhangzása után az index és az origo.hu látogatói olvashatták. „Lóháton körüljártam az országot" - kezdte immár latin nyelven a király. A tol­ mácsnak odahívott derék lingvista az első szavak hallatán hideg verejtékben kez­ dett úszni, a klasszikus, Julius Caesar-korabeli latin nyelv kiváló tudora lévén, nem pedig e megromlott kései latinnak. Vissza is kérdezett egyszer-kétszer, de becsüle­ tére legyen mondva, hogy némi izzadás és torokköszörülés kíséretében tisztesség­ gel küzdött a fordítás harcmezején, mivel igen átallotta volna valamelyik az egyhá­ zi latinban inkább jártas, fiatalabb kollégáját odacitáltatni. „Igen hamar körbeértem - folytatta a beszélő - mivel az ország felettébb kicsi lett." „Revizionista törekvések" - írta le gyorsan az egyik tollnok két vonallal alá is húzva a megjegyzést. Templomot látott ő eleget, beszélt tovább a szent király, többet is, mint amennyit hajdan ő építtetett, hanem azok mind konganak az ürességtől, hiába tette ő kötele­ zővé a vasárnapi misére járást, ha meg a pápát emlegette, néhol bizony még ki is köptek. „Kereszténydemokrata?" - jegyzetelt az egyik fiatal újságíró, aztán a de­ mokrata szót gyorsan áthúzta, s utána tett még két kérdőjelet. Innen aztán megeredt a szava a mennyből érkezettnek, a szegény nyelvészpro­ fesszor nem győzte a homlokát törölgetni, hogy mindent híven visszaadjon, és 13 �egyre jobban sercegtek a tollak, ceruzák és számítógépes egerek a sajtó munkásainak kezében, kik a felvételen rögzítettekhez új meg új jegyzeteket csatoltak. Beszélt a magántulajdonról, melynek védelmét hajdan törvénybe foglalta (kapitalizmus! véste papírra egy régivágású zsurnaliszta), és arról, amit fiának egyszer már örökül hagyott, most pedig az ország minden fiának szívére szeretné helyezni, hogy gyen­ ge az egynyelvű és egyszokású ország. „Kozmopolita" - pötyögte notebookjába egy ifjú titán, s a szent király neve másnapra kinn volt a kurucinfó nevű honlapon. Amikor a bajor hercegeket, és a német birodalmat kezdte emlegetni, szóvá tévén azt is, hogy német nyelven sem igen sikerült magát megértetnie még a tehetősebb népek között sem, megint megeredt a tolla a sok firkásznak. „Újnáci" - írta az egyik, „eurokomform" - írta egy másik, „idegenszívű" - így a harmadik, egy ne­ gyedik a germanofil neologizmussal csatlakozott a többiekhez, s aztán már bármit mondott a szónok, egymást érték a címszavak (stílszerűen mondva slágvortok) az újságírók jegyzettömbjein és képernyőin. Az öltönyben feszengő politikusok nem írtak le ugyan egyetlen szót sem, de az arcukról hasonló megbélyegző kifejezéseket lehetett leolvasni egyik-másik mondat elhangzása után. Mire beszéde végére ért, szegény üdvözült uralkodó úgy össze volt stemplizve, mint egy APEH-nak címzett részletfizetési kérelem. S ahogy a sajtó napszámosai kérdéseiket föltették, az is világossá vált, hogy bármit jelentett is a néhai felség első mondatában a kanyú, a fejedelmi férfi felettébb csodálkozik or­ szága jelen állapotán, s ebbe a csodálkozásba elégedetlenség is vegyül. Estére elkészültek a cikkek és riportok a nagy eseményről, a politikai pártok agy­ trösztjei is összeültek, hogy fordíthatnák saját hasznukra a zavaró jelenséget, hogy távolíthatnák el, vagy épp hogy állíthatnák egészen maguk mellé az államalapító, törvényhozó nagy királyt, még mielőtt nagyobb baj lesz a jelenlétéből, mint amekkora már most is van. És ha semmi egyébben, de ebben egyetértésre juttatván őket, István nagyobb jót tett a hazának, mint életükben csak kevesen a nemzetjobbítók közül. A honatyák végül arra jutottak, hogyha már se pénzzel, se hivatallal nem tudják megvesztegetni az örök birodalomból érkezett szentet, aki beleüti az orrát kéretle­ nül az ő dolgukba, a legjobb volna ártalmatlanná tenni. És mi volna ennek legegy­ szerűbb módja, ha nem a tévé, ahol megfelelő segítséggel magából a megváltó Jé­ zus Krisztusból is pojácát tudnak csinálni, ha meg nem tették még valamelyik Vi­ dám Vasárnap keretében? Nosza, ráuszították a jámbor királyra az összes sóment és sóvúment Stólandrástól a Mónikáig és vissza, szerződtettek melléjük olcsón egy-egy latinszakos egyetemistát tolmácsnak, akik aztán az unokáiknak is azt mesélték, milyen jól ke­ restek egyszer fiatal korukban bölcsész létükre. Rángatták stúdióról stúdióra, be­ szélgetős műsorról vetélkedőre, még boxmeccsre is a nagy uralkodót, míg folyt a retró jegyében a vízcsapból is a negyedszázadnál is öregebb, örökzöld rockopera. És aki legyőzte Koppányt és Ajtonyt, aki bölcsen békét kötött Aba Sámuellel, aki egy ország sorsát hajdanában eldöntötte, bizony értetlenül állt a záporozó kérdések kereszttüzében. Az emberek egyszerre nevették és ünnepelték, egyesek autogramot kértek tőle a tízezres bankjegyekre, mások térdre esve az áldását. Ámde nem azért volt első István király két egyház szentje, hogy ne lásson át hamar a szitán: bizony a neveletlen ük-ükunokák a bolondját járatják vele. Akkor aztán előrántotta a kard­ ját, s olyat bődült, hogy belereszkettek a tévéstúdió gipszkarton közfalai. 14 �„Isetüköt, urotukot, ki néktük ez uruszágot házoá, s mend jouben részet szerzett, imigyen szegyenülejtek?" - kiáltott rá a körülötte állókra indulatában anyanyelvén a király. - „Homus sziütöknek Isten ne jorgusson, pukulnek fii, ürdüng timnecüibe valouk!" Nagy, rémült csend lett erre, mert ha szavát nem is, de haragját elértették mind­ nyájan a hatalmas uralkodónak, csak a kamerák forogtak, hogy megörökítsék - bár szándéktalanul - e nemes kirohanást. És bizony megörökítették akaratlanul az utána következőket is. Mert megdördült akkor az ég, a stúdió mennyezete kettényílt, mint egy dinnye, s egy fénysugár hatolt be az égből egyenesen a király fejére, aki térdre hullott, és kitárta a karját. A mennydörgést pedig szélzúgás követte, melyből halk és szelíd hang hallatszott egy senki által nem érthető nyelven. Csak azt látták, hogy István arca ellágyul, a kardját óvatosan visszacsúsztatja a hüvelybe, aztán mindenki sze­ me láttára felemelkedik az égbe a plafonon keletkezett résen át, és eltűnik a felhők között. A felvételt a Nemzetbiztonsági Hivatal zárolta, a tévécsatornák népszerű filmek ismétlését tűzték műsorra a meghirdetett élő adások helyett, a hírportálok pedig elhallgattak, mint napfogyatkozáskor az énekesmadarak. Hétfő reggel a Blikk egészoldalas címlapfotóval jelentkezett, melyen az államalapító szent király látható, amint a Duna-korzón áll, mellémontírozva egy tízezres bankjegy, és egy, a Jégbüfében vásárolt hatalmas adag fagylaltot nyalogat. A kép fölött szalagcímként csak két szó éktelenkedett vastag fekete betűkkel: Pista Pesten. 15 �J en ei L á sz ló Nobilis idők Életünkből oly sok időt töltünk el úgy, hogy egyedül hagyjuk magunkat - azaz, nem figyeljük kívülről is, mit teszünk. Ha felveszünk egy csészét az asztalról, azt kell magunkban mondani, hogy felveszek egy csészét az asztalról. Még jobb, ha úgy mondjuk: látom, hogy felveszek egy csészét az asztalról. Az ember ül és hallja, hogy a felesége a körömreszelővei bontja a leveleket. Számlák lesznek, állapítja meg. Veszekedés lesz, teszi hozzá, miközben halkan kifordul az ajtón. Bert megjelent a kapuban, átsétált a téren, majd a Pénzjegynyomdánál befordulva négysaroknyit gyalogolt. A járásán is látszott, hogy semmihez sincs kedve. Apró és gyors léptei megritkultak és megnyúltak, szapora szívverése buborékokat lőtt föl a torkáig, gyors lélegzetvételre, köhögésre kényszerítette. Naponta próbálják heccelni az infarktus előjeleivel, hogy egyszer majd a nyílt utcán végzi, de az elmúlás min­ dig annyira távoli, mint a gyermekkori félelmek; például az a félreeső kapualj, ahol harminc éve vérfoltot látott. Elgondolkodva vágott át a parkon, a murván egy véres köpet vöröslött, a villanyoszlopon szél mozgatta, félig levált kortes plakát integetett. Meddő kapcsolatban élt immár hét éve; Bert utánanézett, a WHO szerint egy év után kapják a bélyeget, beleégetik a homlokukba. Úgy érezte, mindenki őt figyeli, ez elég volt ahhoz, hogy ő is figyelni kezdje magát. Órákat töltött azzal, hogy vissza­ keresse, merre járt aznap, kivel találkozott, ki láthatta a sebeit. Igyekezett felidézni, ki jött túl közel hozzá, emlékezni akart az öltözetükre, illatukra, arckifejezésükre; de az időjárás generatív szerepe is izgatta: szerinte ugyanis a hőmérséklet, a szélerősség, a páratartalom és a többi mutatószám igen szemléletesen emelik ki a találkozások érdemi mozzanatait. Általában este az ágyban összegezte a napját, sok mindennel árthatott volna még magának, de erről a vesszőfutásról nem tudott lemondani. A nők szeretik a szép szavakat, de gyorsan el is felejtik. Bert rég elhagyta ragyogó mondatait, tenni pedig nem volt mit; elment az orvosi centrum laborvizsgálatára, kikérdezték, megvizsgálták, megnézték a spermaképét, előtte öt napig nem üríthetett ondót. Nem esett a nehezére. Luri nem kapacitálta, a felesége, Bertha pedig már ré­ gen nem. Luri lemondó arckifejezésétől jobban tartott, nem csak azért, mert Leopoldnak, a párt egyik kommunikációs agytrösztjének, Bert főnökének volt a lánya. Felkavarta a fiatal nő arcbőrének lunatikus színe, vonzotta az ujját, simogatni akarta; annak ellenére, hogy az arc eleve a nyilvánosság elé tárt felület, azt kellett gondolnia, hogy a Lurié folyton lelepleződik. Mármint az üressége, hogy csak a tálkányi porcu­ kor vagy a hómező fehérsége vakítja, sivárságával minden érintésekor felébresztve benne az életösztönt, hogy a figyelmét kissé feljebb terelje, a hómezőbe csapódott meteorithoz, a fekete szeméhez. Nem mondhatná, hogy félt tőle, de séta közben mindig feljebb fogta Luri kezét: egyik ujját az orsócsonton futó verőérre helyezte. A gazdag lány fegyverletétele pártszerű körülmények közt zajlott. A joghallgató Luri apjánál vett részt nyári munkán a rá szabott, neki kitalált kommunikációs trénin­ gen. Senki sem merte megközelíteni, ha ránéztek, a következményeket látták. Egy éve történt, hogy Leopold kisfia hat hónapos korában meghalt, a korábbi házasságából 16 �született megfejthetetlen, elrontott lány maradt neki; Luriról egyszer azt mondta Bert előtt, hogy az csak kérdezni és csókolózni szeret. Egy bátor férfi helyzetét megkönnyíthette, ha felfigyel erre a finom engedményre, de Be rt világ életében szenvedett a defektusai miatt, a primer kihívásokat eleve kizárta, a továbbiakhoz pedig segítséget hívott. Most azonban valami azt súgta benne, hogy az akció meg­ úszható, jóra fordulhatnak a dolgai. Minderre nem abból következtetett, hogy a lány állítólag szeret csókolózni. Nem volt ráírva, és az apák annyi marhaságot akarnak a lányuk mellé adni, ki tudja, milyen megfontolásból. Ha Luri szeret is kérdezni és csókolózni, úgy látszott, hogy sem a válaszok, sem a kézre eső válasz­ tás nem hozza lázba. Ennek ellenére már az első nap után nem volt kérdéses, hogy a nő ki mellett tette le a voksát, csak azt kellett tisztázni még, miért történt mindez; Bert nem azt akarta megtudni, hogy a lány hová tette a szemét, hanem inkább arra volt kíváncsi, kit kíván büntetni a döntésével. A csapatépítő tréning első délutánján már Lurival teniszezett. A vörös salakon megejtően szép volt a lány, a nagy meleg ellenére kapucnis, színes filmnyomással bőven díszített teniszruhában játszott, a felsőajkán többször átszaladt a nyelve, mintha az orrába akarna túrni, és Bert kísértést érzett, hogy megkérdezze, ebben az áldott munkában részt vehetne-e. Este egy elegáns pubba mentek, ahol a tarka tiffany lámpák fényében végképp elárvultnak érezte magát, míg Luri a poharába mártott ujjal le nem fröcskölte. Sárgadinnye színű koktélról volt szó, Bertnek az ujjával kellett volna leválasztani egy cseppet az arcán ereszkedő léből, majd lenyal­ ni az ujját, de ez, számba véve az asztalnál ülők irigységét, és alig visszafogott gyű­ löletét, még azt a látszatot kelthette volna, hogy nem tart tőlük. Ráadásul ránézett a lányra, s a mosolyából is látszott, hogy az incselkedésében egyelőre sok az esetle­ gesség. Aztán a melegtől vagy a hitvány kotyvalékoktól Bertnek felkavarodott a gyomra, kiment a ház elé, felnézett, fel akart olvadni az égbolt egyöntetű feketesé­ gében, kioltani Luri világító arcának emlékét. Kis idő múlva a pub falának dőlve csókolóztak, majd Luri másnap reggel felhívta mobilon; Bertha katonás fegyelem­ mel hárította a férje szemében megvillanó rémületet - az időpont nem volt neki megfelelő az ütközetre. A helyzet az volt, hogy sok hazugsággal kellett volna le­ számolniuk, s ha az ember ilyenkor átnézi a dolgait, azt se tudja, mihez fogjon. Luri kedves hellózása a telefonban, és a nyilvánvalóan törzshelynek számító pub újbóli kijelölése, ezek jelentették az első lépcsőfokot, egyben az utolsót is, mert ez a lány azonnal odaadta a lelkét annak, akit szeretett. Pár napig ez ment, tenisz, izzad­ ság, koktélok, csókok; némi bizonytalanság csak akkor kerülgette, amikor látta, mi­ lyen erőseket tud ütni a lány, mennyire ösztönösen durva a hálónál. Bertnek nem volt hajlama arra, hogy az erőben stílust fedezzen fel, persze nem is kutatta a megfelelő alkalmakat, ahol gyakorlatozhatott volna - bárki mást hitetlenkedéssel töltött volna el, ha Bert elmondja, őt a politika még mindig a felszabadító szellemi méltóság megnyil­ vánulásaként érdekli. Luri viszont konzekvens természeti erőkről lihegett neki két csók között, azokról, amelyeknek foglyai és haszonélvezői ők is. Ellenállhatatlan volt, amikor lihegett. Sosem pirult ki, csak gyorsabban vette a levegőt és izzadt, amikor csókolózott, amikor teniszezett, amikor a hálóhoz jött kezet fogni. Bert mérgesen szívta vissza az orrából a folyós taknyot, jó nagyot lendült az orrán a szemüvege, míg odakocogott, de a kezét mégis boldogan nyújtotta át a hálón, és amikor tenyerébe simultak a vékony és nyirkos ujjak, gondolatban már a koktélt és Luri nyálát nyelte. 17 �És Luri bőven adott neki mindkettőből, e tekintetben még a Bert sikerén felbuz­ duló kanok versenyét is korlátozta, aminek pedig nagy-nagy szószólója volt az esti kocsmai vitákon. Csak az szegény, mondta egyszer, aki nem akar gazdag lenni. Úgy értette, hogy az elnyomottakat megigézi a hatalom, és ebben a tetszhalotti állapotban csak annyi telik tőlük, hogy kikérjék maguknak: nekik nincsenek gondo­ lataik! Bert az ijedtségtől hideg fülcimpákkal hallgatta, hogy ha képes kikapcsolni az agyát, mennyire az apja lánya Luri, a sovány hülyeségek, a beszédtechnika, a pattogó hadarás, s mindvégig egy merénylő ravasz rejtőzködése. Luri rajongott Bertért; magasról tett arra, hogy a kiválasztottja nős, de azt egy pillanatra sem veszítette szem elől, hogy az apja a főnöke. A párt egy különös élő­ lény, mondta egy brosúra komolyságával, szorosan együtt dobbanó szívek gazda­ teste, és ha Bert jó szakember, hiszen azt gondolta Luri, hogy a politika egy szak­ ma, akkor képes az ő szívét is magához emelni. Valamiből arra következtetett, hogy Bert kedveli az extravaganciát, erre kendővel kötötte le a haját és kerékpáros kesztyűben érkezett a találkozóra. Hogyne imponált volna ez egy olyan férfinek, mint Bert, aki legalább érezte, hogy történik vele valami, néha csak megállt Luri előtt, és hosszan, elgondolkodva nézte. Ha osztozik a vágyában, latolgatta, a nő erkölcsileg ízekre fogja szedni. Ha kilép a bontakozó kapcsolatból, a világ dolgai megmaradt szépségükkel sosem tudnák megvigasztalni, Berthát például azonnal el kellene hagynia. És akkor már nem csak a gyermektelenség miatt. Nemrég fel kel­ lett hívnia egyik volt munkatársnőjét, akinek mindig is irigyelte a tehetségét, tartott az éles eszétől. Átment egy üres irodába, ha megszégyenülne, ne legyen tanú. Nyomogatta a készülékén a gombokat, majd a fülétől kissé eltartva a telefont hall­ gatta, hogy a hívása célba ér. Készséges akart lenni és informatív, de semmiképp sem alázatos. Erre mi történt? A nő egykor mesteri árnyalatokkal díszített orgánu­ ma elcsukló könyörgéssé silányult, mögüle két csecsemő harsogott, és Bert belekós­ tolhatott, mi az állandósult instabilitásnak, a káosznak a lényege. Amikor letette a telefont, megkönnyebbülten sóhajtott föl: de hát mi közöm nekem a bűnbánathoz! Lurival dugni jó és tiszta ügy, minden úgy volt testhezálló, hogy alig kellett va­ lamin igazítani. Teherbe nem ejthette, ennek ellenére megbeszélték, hogy a lány rendben védekezzen, meg kellett beszélniük, lelkére kellett kötnie, hiszen csak nem árulhatja el neki, hogy egy csökkent értékű példánnyal hozta össze a sorsa. Azt mondta neki, hogy egy lány a tulajdonképpeni súlyát azzal kapja meg, ezzel nő a férfi fölébe, hogy felelősen bánik a testével. Bert felelősség tehát erre is kiterjedt, hogy miközben megvédte érdekeit, még nevelt is. Hiába, csodálkozott el gyakran a leleményességén, minden új helyzet voltaképpen olyan régi. Semmilyen lelkifurdalása nem volt az információ visszatartása miatt, hiszen volt a spermájában hímivarsejt, csak súlyosan csökkent a számuk; meggyötörten mo­ solygott, amikor elolvasta a centrum szolgáltatási kiadványában, hogy az automata eredményét kézi számlálással is kiegészítik. Kérhetném-e, hogy számolják újra, viccelődött kedvetlenül a halálosan száraz ápolónővel, s felrémlett benne a négy évvel azelőtti szavazókörzeti sakkozás, mellyel nevet szerzett a nagy tolongásban. Négy év kellett ahhoz, hogy a mai szintre jusson, pontosan ez a négy év, hitetlen­ kedett Bert, amikor minden egyéb összeomlott körülötte. A főnöke egy nagy párt purga tóriumában dolgozott, persze nem afféle személyzetis munka volt ez, a politi­ kában minden máshogyan van. Talán igaz, hogy a legfontosabb terület volt az övék, 18 �itt osztották ki a jövőbeni szerepeket, melyek nem rossz, azaz pokolra való és jó, azaz mennybe meneszthető emberek között tettek különbséget, hanem az időlege­ sen szükségessé vált taktikai áldozatok fölött rendelkeztek. Hasonló volt ez a castingokhoz, szerepekhez kerestek embereket, akik dolguk végeztével visszatér­ hetnek majd eredeti állományukba. Tegyük fel, kellett egy rossz ember, aki bevállal valami stiklit, s akit majd később újra keblükre ölelhettek, vagy egy, aki hirtelen megoldást talál valamire, s akit később majd csendben le lehet menekíteni a rival­ dáról. Nem annyira szövevényes az egész, csak érzék kellett hozzá, ráadásul szá­ mon kérni sem lehetett őket, mivel munkakörüknek nem volt rögzített szabályrendszere. A lelkekben turkáltak, a lelkeket manipulálták, legelébb a sajátjukat, hiszen valahol el kell kezdeni, majd a munkatársaikét, végül a népét, gyakran be­ hunyt szemmel, gondolatátvitellel, mert nyomok nem maradhattak. Bizalmi állás volt, jó néven vették, ha az újonc a párt nevét a fenekére tetováltatja. Szolgálatuk témák szerint szerveződött, Leopold pedig témafelelős volt, egy szűk kör, különös fából faragott társaság tartozott alá. Amikor bejött a mozikba a Becstelen brigantyk, azonnal mondogatni kezdték, hogy ők a különítményesek. Bert ennek az ideológiai magaslatnak a peremén kapaszkodott meg, bejárta a lépcsőfokokat, s pár hónapja kiemelték. Bizalmi állás volt, mondhatni, a fenekén már nem volt hely több tetoválásnak, tanult volt és diplomatikus, önérzetesség és alkalmazkodás helyes ará­ nyával, olyan, akit a hatalom nem tesz hangossá. Szóba sem jöhettek a könyvek, nem volt tere Jézusnak, Hitlernek, se Marxnak, de még Az alkotmányos alapismeretek köny­ vének sem, címlapján a dombornyomásos parlamenttel. Mindig csak egy ügy lebegett csukott szemük előtt, az éppen aktuális, aminek mindent alá kellett rendelniük. Nem láthatták át, miről van szó, teljes egészében sosem tudták, mit miért kell megszer­ vezniük, de a nagyság ott tündökölt a részletekben. Leopold jó főnök volt, belelá­ tott Bert leikébe, kikérdezte, majd megígértette vele, hogy nem lesznek titkai előtte. Luri azonban sok mindent titkolhatott a világ előtt, egy napon ugyanis azzal fo­ gadta Bertet, hogy terhes. A csuklóján színes party-karszalag, hajgumival lazán összefogott haj. Jobbjával futólag a hasára mutatott, nehogy félreérthető legyen. Péntek délután volt, és a péntek délután egyébként is olyan, hogy ég tőle a kebel­ ben bizonyos tűz. Luri hozzátette, hogy szólt az apjának is, hiszen nincs semmi az életében, amit ne oszthatna meg vele, mire Bert felnyögött. Túlzásokkal kellene ecsetelnie az odaadását, azonosulásra való készségét, sürgette magát Bert, de egy árva szó sem jutott eszébe, nemhogy a visszacsinálható megoldás. Na álljunk csak meg, mondta azért mégis bizakodva, az én számaim... - kezdte, de azonnal meg­ akadt, valahol olvasta ugyanis, hogy az ember háromszáz csonttal születik, de felnőtt korára csak kétszázhat csontja marad, és már akkor sem értette, hová a fe­ nébe tűnt a többi, most viszont felsejlett benne, mi van, ha e logikát követve bein­ dulhatnak ellentétes irányú folyamatok is, és itt nyilván a hímivarsejtszámairól akart szólni, közben azonban valamiféle kis boldogságon kapta magát. De hát nem lehet, mondta rögtön utána Bert, egyelőre csak magában, vagy mégis lehet? Leopold belátó volt, megvan a megoldás, nyugtatta Bertet, csak még nem mondhatja el. Ennyi luxusa lehet egy főnöknek. Ült a bőrfoteljében, jobbjában or­ szágalmaként tartotta kávéscsészéjét. Azt mondta, nagyon úgy néz ki, hogy a kívá­ natosnál közelebb kerültek egymáshoz. Közben folyamatosan ütögette a kanálká­ val a karimát. Közelebb kerültek egymáshoz, mint szabadna, s ezért haragszik, 19 �hogyne haragudna, de ő olyan ember, akinek a család is csak egy munkahely. Gyorsan az órájára nézett, talán fontos dolga lett volna valamelyik munkahelyén, ráncolta a homlokát, meg kellett szerkesztenie azt a tengelyt, amely körül a teendői forognak. Beljebb már nem akart volna kerülni Bert, ezért nagyon csendben volt. Fontos teendők, ha birokra kelnek, ugyebár, kiáltott fel egészséges örömmel a hangjában Leopold, s a csészét az asztalra csúsztatva felállt. Most mennie kell, de ha Bert gondolja, tartson vele, majd valamennyi közbeeső lépést megtervezik szépen. Halvány csíkos luxus zakója azonnal tudta, mit kell tennie, szolgálatkészen követte a férfi mozdulatait, sőt, Bert úgy látta, hogy néhány alkalomszerű gyűrődésével inkább mintegy megelőlegezte azokat. Az ilyen teljesítményért még irigykedni sem volt ér­ demes. Kifordultak a kapun, Bert is szaporázta a lépteit, aztán felvette az Audi mel­ letti formáját, úgy működött, mint egy luxus zakó, és erre nyomósabb oka volt, mint a kifinomult szövetnek, nyitotta az ajtót. Ülj csak be, mutatott maga mellé a főnök. A beszélgetés egyoldalú volt. Ismered X fiát, kérdezte Leopold, közgáz, majd jog, és most mit csinál? Hagyta beszélni a gps-t, majd egy erőteljes kormánymozdulat után Bertre meredt: vőfélyszövegeket gyűjt. Az apja nem sokkal előtted hívott, segít­ sek neki. Jó szervező a gyerek, csak eltévedt valahogy. Bert annyiszor hallott ilye­ nekről, hogy már nem is unta, eltévedni látszó fiatalok, öntörvényűség és kritikailag elsajátíthatatlan felfogások, mit kell ezen ennyit agyalni, a gyökereken kívül semmi nem nő lefelé, és kész. Bertha jutott eszébe, aki annyit görnyed a könyvei fölött, gyakran éjjel is másol és jegyzetel, a reggelinél pedig megpróbálja ütköztetni a férje tapasztalatait Mikszáth országgyűlési karcolataival. Kapargatja a pirítóst, játszik a késen képződő karcinogén felülettel, majd amúgy feketén, sunyi mozdulattal bele­ nyúl vele a lekvárba, megforgatja a kést a nehézkes anyagban. Fintorog, mikor ki­ húzza, az orrán lecsúszik a vastag fekete keretű szemüveg, fölötte néz rá. Egy fel­ kérés miatt feledkezett bele a témába, hónapok óta kutatja Mikszáthot, de többről lehetett szó, ez nem vitás. Máskor, ha nem ment neki az írás, megmutatta Bertnek, amivel addig elkészült, és tudtak róla beszélgetni. Egy hete nyomtatta ki neki az új tanulmány első fejezetét, és Be rt látta, hogy ez a ragyogó szellemű nő nagyon nagy bajban van. Hatalmi viszonyokról akart értekezni, de egyáltalán nem úgy sikerült, ahogy tervezte; bevezetőjében szó sem volt már konzervatívokról meg liberálisokról, a politika svindlereiről vagy a lehetőségeik fölött nagyvonalú gavallérokról - Mik­ száth és a felesége volt terítéken, meg a nagy kérdés, hogy valóban volt-e a törté­ netben legalább egy erkölcsi fenomén. Azt elemezgette, milyen dolog, hogy egy férfi nem fogad el kibúvókat, bután elfordítja a fejét a biztonságot adó kerülőutak felől, annyira akarja a karriert. És amikor már kész tény, hogy tönkrement minden, büszkeségből nem húzódik vissza, legalább időlegesen az egyetlen lehetséges vé­ dőszárny alá, hanem inkább eltaszítja a társát. Nem érzel ebben valami hamisságot, kérdezte Bertha, nem érzel ebben valamit, ami ránk is vonatkozik? Ugyan drágám, válaszolta Bert erőltetett nyugalommal, és ha csak arról volt szó, hogy Jókai után kellett neki a pokol? Bertha lecsapta a kést az asztalra, lekapta a szemüvegét, és remegő hangon, könnyes szemmel a férjére meredve kérte, váljanak el azonnal. A fekete szemcsékkel teleragadt lekvár lecsöppent a késről az abroszra. Szinte ve­ zényszóra megnyugodtak, Bertha a kezével felfogta a haját, lehajolt, nyelvét ki­ nyújtva tüntette el az apró foltot. Én is ezt a mérgező édességet érzem a nyelvem hegyén, mondta szinte közömbösen Bert. Na látod, válaszolta Bertha. Biztosítani 20 �akarta a férjét, hogy csak ennyiről van szó, ezért hozzátette, ha esetleg rájön, mi válthatja ki a gyereket, újra összeházasodhatnak. Aztán már csak a tanácstalan csendre emlékszik Bert, ettek tovább, mintha mi sem történt volna. Kemény tojás is volt, kettőt megtisztított, egyiket Berthának adta. Talán azt gondolták addig, hogy méltóságon alulinak fogják majd tartani ezt a vitát. Talán úgy képzelték, hogy határozottabban tiltakoznak majd. És most annyi­ ra eltávolodtak attól, amit mondani akartak, hogy a lehetőség teljes egészében oda­ lett. Ki sem kellett mondaniuk, hogy a megegyezésük érvénytelen; minél inkább egyetértenek, annál messzebb kerül a megoldás. Ez az ésszerűtlen lüktetés hasonlí­ tott valamennyire az Audi ringatásához - abban is hajlandó volt jelképes tartalma­ kat látni, ahogy ő utaztatja magát Leopolddal, ahogy az ő radikális másságuk az autó szűk terében érvényesült. Budán voltak, egy csendesnek tűnő utcában. A kocsi az út szélére húzódva állt, Leopold eleresztette a kormányt, két kezét az ölébe ejtette. Előre nézett, valahová az utca közepe felé, ahol, mint egyébként a soron végig, hatalmas házak álltak tisz­ teletet parancsoló kerítések mögött. Egy ilyen utcakép is tele van célzásokkal, csak Bertnek nem akarózott több szellemet kiengedni a palackból. A fák elnehezültek, egy felhő megakadt a Nap előtt, egyáltalán nem történt semmi, mintha az autó ablakára ragasztották volna a két házsor képét. A légkondicionálás hatása még tartott, elég hűvös volt a levegő. A bent ülők izmai ellazultak. Bert balra sandított, főnökének válla fölött a páratlan oldal egyik nyitott garázsába látott be, a falakon hentai poszterek, a lányok tekintetében a lelki kényszer utóhatása, pániktünetek, testüket menekülési reakcióra utaló gesztusok torzították. Csápok, hajfürtök és idomok szecessziós kavargása. Leopold néhány mély lélegzetvétel után végighúzta a száján a kézfejét. Az arcát érő első melegebb légáramlattal erősödött Bert gyanakvása, hogy itt valamiféle beavatási szertartás zajlik, próbára teszik, hogy megfelel-e, nem tudni minek, és bosszantóan nagy ellentmondást látott a maga lassú keleti temperamentuma és Leopold gyilkos erejű választékossága között. Ahogy például most előre mutatott, az egyik házra, ahol Bert látta a kerítésen átütő kecskerágó színeit, fölötte a házig futó kocsifeljárót, s a pár lépésnyi fiatal pázsitot, melyet a hamisciprus zöldeskék, éretlen tobozai pöttyöztek, és behunyta a szemét, hiszen ezt nem kell látni, ezt nem lehet látni, épp arról szólhat ez a mai délután, hogy a képességeit kell meghaladnia. Erről az erőfeszítésről szólt tehát ez az út. Rövid ideig háramlott rá valami a lénye­ gesből, eggyé válhatott ezzel a közeggel, érezhette, hogy nem fontos semmi más, csak ami éppen van, nem is az autóban ülnek, mert közvetlenül a feje fölött érezte a kék eget, s a lába alatt a sebhelyes aszfaltot. Nem tudta már elválasztani a rátörő remegést a másik férfi iránti rajongástól, csak annyit tudott, hogy letelt a próbaide­ je, és ennyi a jussa, kis ízelítő az azonosság erejéből. Ez a hihetetlen szellemi erőfe­ szítés, mely tán örökre összezavarja a gondolatait. Igen, szólalt meg Leopold, látja őt bent elég gyakran, de ez más. Megilletődötten elharapta a szót, és önkéntelen mozdulattal fejet hajtott. A kesztyűtartóból elősze­ dett egy flaskát, húzd meg, nyújtotta Bert felé. Utána ő is belekortyolt, majd újjá­ születve indított. Amikor befordultak az első sarkon, már ömlött belőle a szó. El­ mondta, hogy a kezdetektől feljár az Elnök házához, nem tehet róla, őt feltölti, a többiek meg gondoljanak, amit akarnak. Ő a közvetítő a két világ között, ebben 21 �merül ki a nagysága. Minden nap monitoringozza; eleinte még ügyelt rá, hogy ne vegyék észre, de pár hónapja szóltak neki, hogy tudják, és ráhagyják. Szóval biz­ tonsági kockázatot nem jelent, a furcsaságokból meg amúgy is annyi van a párt háza táján, hogy eggyel több nem számít. Ebben maradtak, Leopold még azt is bevallotta Bertnek, hogy bizonyos értelemben úgy állt ehhez a jóváhagyáshoz, mintha a rebesgetett kitüntetéséről megkapta volna a hivatalos értesítést. Ez az ő tetoválása, mondta, semmi pénzért nem hagyna senkit a seggéhez érni - és percekig úgy vezetett, hogy önfeledten röhögött maga elé. A székház előtt lett csak merevebb, beszélni azért nem kell róla, jelezte végül. Egyébként meg, nyögte, miközben szállt ki a kocsiból, sosem fogja veled senki sem közölni, milyen elhatározásra jutott. Aztán még átszólt a kocsi teteje fölött is, nem lehet tudni semmit, érted. Becsapta az ajtót, megmerevedett, majd nagyon lassan újra kinyitotta. Mintha minden eszébe jutott volna, legelébb is az, ki áll a kocsi másik oldalán, és neki mi dolga van vele. Teljesen új képlet szerint kezdett működ­ ni, odalett a rutin, az egész ember, mint egy másik mágnes vonzásába került vasda­ rab, elvesztette mozdulatainak karakterét, csak csúszott egy irányba - mondhatni visszazuhant az autóba. Beosztottja meg sem mukkant. Nem mert volna megesküdni rá, de mintha az ital, amit az elegáns, lézergravírozott fém flaskából ivott, kevert lett volna, leg­ alábbis amit felbüfögött utána, abban külön-külön megszenvedte a rumot és a csá­ szárkörtét. Visszaült ő is, pedig nem hívták, a megszokás kötötte, hogy amíg mást nem mondanak, menni kell a vezetőkkel. Ezzel a lendülettel tévedt oda a szeme, nem tehetett róla, meglátta. Jó lett volna valakitől megkérdeznie, hogy egy főnökre nézve dehonesztáló-e, ha megbomlik bőre mikroflórájának egyensúlya. A világhí­ res zakó vállán néhány aprócska fehér pötty éktelenkedett, Leopold fejbőrének epidermisz sejtjei ezek szerint elszarusodtak. A gondolattól is izgalomba jött, hogy friss benyomásai révén sikerülhet ebből a valamiből kihúzni a szelepet, leereszteni mindent újra kezelhető méretűre, a napját, a gondjait, Leopoldot, Lurit. És Berthát. Még egy visszafogott lázadás lehetősége is megfordult a fejében, olyan kicsike, áldozatok nélküli lázadásé, amit már-már kényelemből indít az ember, hogy tisztáb­ ban lásson. Miért is ne, ehhez az ücsörgéshez már túlképzettnek érezhette magát; csak az tartotta vissza, hogy minden új helyzet voltaképpen olyan régi, és ki tudja, most milyen mítoszban jár-kel, ücsörög. Energikus emberek kínlódása, a sérülékeny­ ség ilyen nyílt bemutatása láttán mindig provokációt sejtett, és ez itt, nézett Leo­ pold arcába, kevertet iszik, korpás a haja, és hát, ha jobban megnézi, roppant külö­ nös, rendellenesnek mondható kopások látszottak a kormánykerék oldalán, ahol a főnöke most is szakadatlanul kapirgált a körmével. Egészen másféle elkülönítő je­ gyeket ismert fel Be rt, de igazságos kívánt maradni, akkor sem lesz az a típusú férfi, aminek Leopold gondolja. Ő csak keveset fog kérni, és úgy, hogy közben az maradjon, aki volt. Csupán egy pillantás belülre, csak hogy legyen egy kis meglepetés - mindez jelen esetben nem a nagy magányosok alaptétele, hanem igenis a közösségi emberé. Audijuk mint kicsike sajka a hazugság tengerén, állt a pártközpont garázsában, s egyiküknek sem akarózott kiszállni. Annyi mindent elárultak magukról, hogy mind­ egy volt már, melyikük lepleződött le. Fordult a kocka, megvoltak az átváltozások, s nagyon nem szerették egymást. Hitetlenkedve hunyorogtak, milyen szarvashibákat vétettek; két savanyú, öreg arc. Nemigen emlékszem, mi történt, próbálta menteni a 22 �helyzetet Bert, de Leopold leintette, majd felhorkant: neked akkor most eljött az időd. Majd lenézően hozzátette, nem azzal érted el, hogy felcsináltad a lányomat, mert erről azért beszélhetnénk, lenne mit. Vágott egy grimaszt, vöröslő felsőajka kifordult, véres volt, mint a császárkörte húsa. Csak nem?!, képedt el Bért, honnan tudhatná? Amikor még Lurinak sem mondta el... Alvajáróként szállt ki, s indult el a lépcsősor felé. Haza szeretett volna menni, úgy gondolta, Bertha mellett lenne a helye. Mégis inkább Lurit hívta mobilon. A lány dühöngött, ordibált vele, megtisztelhetné azzal, hogy odamegy. Nem szorult indoklásra a követelése, nem volt abban semmi gőg. Kézenfekvő követelés, és mintha erősebb alapokon állna, mint a feleségéé, az egyik ugyanis produktív, míg a másik csak ott tart, hogy szeretne mással valóban pro­ duktív lenni. Valami ilyesmit egyébként mondott Bertha is, mikor kijött a zuhany alól, s meztelen hasáról leseperte a vízcseppeket: tudniillik hogy direkt vállalta el Mikszáthot, mert Mikszáth sem tudott valamit megadni a nejének, in concreto a pénzt, és ő, mármint Bert sem tud, in concreto a nagyszámú spermát, ideje hát Bertnek a nagy íróhoz, a morál bajnokához hasonlóan háttérbe húzódnia. Máshon­ nan nézve: ideje lenne ajtót mutatnia a feleségének. A forma nem számít, tette még hozzá. Tartozik Berthának ennyivel. Közben Luri rendületlenül harsogott a tele­ fonban, ott tartott, hogy a barátnői a g-pontjukat töltetik fel, ő meg leragad egy ilyen senkinél, de hiába, Bert csak arra tudott összpontosítani, milyen a rosszkedvű Bertha arca, amikor megnyúlik és áttetszővé válik, mint egy jégcsap. Vajon milyen határon merészkedett túl, vajon tényleg csupán Luri ölének bronz­ íve volt az a kapu, melyen innen kellett volna maradnia? Lehetséges volna, hogy Bertha megérezte rajta a másik nőt, és azért lett egyre bátrabb? Grillpartin voltak Leopoldéknál, egy nagyberuházás körüli politikai mizériát simítottak el, ezt ünne­ pelték, mindenki elvihette a feleségét is. Úgy kellett öltözni oda is, mint akinek ambíciója van. Bertha pedig semmibe vette ezt a szempontot, induláskor egy gothic lolita lépett ki a szobából, Bert alig kapott levegőt. Azonnal lefordította magának: bármit, de egy szemernyi fehér arcbőrt sem! Bertha este még erre is rátett, odalépett Leopoldhoz, és megkérdezte, miért nem tesz cukkinit meg padlizsánt a faszénre, pedig Bert pontosan tudta, mennyire nem vega a felesége, de ott vega akart lenni, ráadásul az ujjával meg is fenyegette a házigazdát, nem lesz ebből fogyás, ha ilyen étrendet követ. Egy politikusnak jól kell festenie, mondta enyelegve, mire néhányan még köréjük is gyűltek, vajon mi lesz ebből. Erős meggyőződés nélkül nem fog menni a fogyás, ne lásson már politikusoktól ilyen ambíciótlanságot; és rázta csak rázta a mutatóujját Leopold orra előtt, és a jelenetnek nem akart vége szakadni. Talán egy órával és pár koktéllal később elcsípte Berthának egy másik mondatát is, fiatal, jóképű férfi állt előtte, az egyik megyei szervezet vezetője. A politikus olyan moslékon él, amilyenen akar, de mi csak ne nyitogassuk a történelmet. Ezt mondta Bert lolitája, majd halkan sikkantott, mert leesett a fogpiszkálójárói az olívabogyó. Míg Luri vezényszavait hallgatta a telefonban, Bert legalább háromféleképpen volt féltékeny, hiszen csak kicsit vonakodott belátni, hogy valahol Leopoldra is az. Luri tiszta lap, legalább rajta nem kell sokat törnie a fejét, van két választása, elválik és elveszi, vagy szakít vele. Nem hihette, hogy elveteti a gyereket, és utána még vele marad, amilyen sziszegve esett neki, amikor végre találkoztak a két sarokkal délebbre lévő kávézóban, erre igazán nem számíthatott. Bertha... Az a gyönyörű színű, eszes kis has, amelyen oly szépen csillogott a víz, amikor kilépett a zuhany 23 �alól. Az a fojtogatóan eszes, élet és halál fölött döntő kicsi hasacska. Most akkor hogy van ez a termékenységgel, kérdezte Luritól, pedig nem tőle kellett volna. Lurit viszont nem érdekelték a csodák, fel sem fogta a dolognak ezt a részét, csak sorolta, mi minden vár Bertre, ha nem szán rá több időt, nem gondoskodik róla. Mikor első mérge elszállt, megenyhülve folytatta, hogyan álmodozzon majd vele, hallgassanak együtt zenét, tegye a hasára a kezét, a legkisebb félelem nélkül tegye csak oda a kezét; és ez volt az a perc, amikor elég lett a napból, Bertnek elege lett a megpróbáltatásokból. Felpattant a székről, valamit hebegett, hogy őt most valószí­ nűleg és bizonyos értelemben gyávának fogja gondolni, de Luri és az isten is bo­ csássa meg, nem tud ma már senkinek sem a hasznára lenni. Nem megy, mondta Bert nagyon fanyar hangon, nyűgösen, majd elszaladt. Lendületesen futott, feszítette egy hallatlanul súlyos ellentmondás, és szomorú volt, sírni szeretett volna, mert megint arról van szó, hogy nem a-ból b-be jut el, mely képletnek a tisztaságát példaként emelte maga elé, hanem csak az idő múlik, szimpla kis tragédiája meg nem akar elévülni. Úgy látta, hogy senkivel sincs tisztá­ ban, mikor pedig soha senkit nem akart belevinni abba, hogy lemondjon róla. Biz­ tos volt benne, hogy van ideje, Luri megeszi a süteményt, megissza a kávéját, so­ sem hagyott félbe semmit. Leopold sem lesz tehát egyelőre ráuszítva, egyébként is, fingassa csak meg a lányát, hátha abból is kisül valami. De Bertha? Egyszer hányt, és hányás közben nevettek, mert azt mondta neki Bert, hogy olyan színű, mint a vizeletmintája. Ez tetszett a feleségének, mert közösen csinálták azt is, laboratóriu­ mi praktikák, meg még a hányást is közösen csinálták, és Bert futás közben, míg kerülgette a háborgó gyalogosokat, ebben a közösködésben szerette volna felidézni az érdekeik közösségét is. Lassított, majd a meglepetéstől meg is állt. Menjen haza, és kapjon frászt attól, ahogy Bertha fogadja? Mert Bertha mindig úgy fogadja, s bizonyára így lesz ez most is, mintha egész napját követte volna, a napjának minden rejtett tizedmásodpercét valami csúcstechnológiás sasszemmel, vagy a kis konyhai televízióján, amit a reggeli pirítóskészítéshez kapott. Figyelhette és rögzíthette volna, mégpedig úgy, hogy máris megvan a kiértékelés is, melynek birtokában mondja azt, hogy: szia, jó napod volt. Holott Bert tudja, hogy a felesége ilyenkor egy mondat, vagy egy gondolat folytatását várja, hogy el ne veszítse a fonalat. Annak a mondatnak vagy gondolatnak a befejezését, amit Bert a lépcsőházban szakított félbe azért, hogy rettegve belépjen. Tudás és kíváncsiság, ez volt mindig Bertha arcán; ő igazán olyan asszony volt, akiről mondhatnák, hogy na­ gyon tud kérdezni, csak nem tudja senki a férjén kívül, honnan származik ez a tudománya. Ott állnának az előszobában - és ez is a fantasztikum világába tartozik: nyisson be bárhogy, csendesen, lopakodva, Bertha ott van az ajtó belső oldalánál. Mintha ez a jól ismert mondat éltetné, és nem tartana már túl sokáig a levegője, minél előbb szabadulnia kell a szavaktól: szia, jó napod volt. Pedig akárhogy is van, neki most haza kell mennie. Hiszen egyedül van. Leo­ pold adakozó pillanatai mögül sem kopik ki soha a stílus curialis, a lehető legki­ sebb erőfeszítéssel el lehet őt akár ebben a pillanatban is képzelni, hogy Bert aktája fölé hajolva díszes tollával aláhúzogatja a támadási felületet nyújtó tényeket, a jellemzések mélyrétegeiben megbúvó árulkodó árnyalatokat, és bizonyára különfé­ le jeleket helyez el lapszélen, melyeket csak és csakis ő ért, mert a prekoncepciói tekintetében kizárólagosságot akar élvezni, most és mindörökkön örökké. És Luri, 24 �akinek senki sem elég nagy ahhoz, hogy imponáljon, és akkor egy ilyen félkész emberbe, mint ő, aki nem szép, nem okos, és feltehetően még nem is jellemes, el­ lenben szúrós szaga van a vezeklés vágyától, és ha csak teheti, igyekszik temperál­ ni az indítékait, egy ilyenbe beleszeressen... Futott Bert, ahogy csak bírt, átszaladt egy piroson, még egyszer kimondta magá­ ban, igaz lehet-e, hogy beleszeressen. Nincs terebélyes és tehetős rokonsága, idejétmúltan önerőből érvényesülő típus, akinek épp ezért nem álláspontja van, hanem megélhetési gondja, egy svihák, egy meztelen király, számos sebből vérző moralis­ ta, hamis látszatok szerelmese, aki a hűtlenséget választotta az ihletett percek he­ lyett, s aki bűntudattal határolódik el a nyilvánvaló bűntől. Mindehhez még pacifis­ ta és halálbüntetés-ellenes. És hirtelen nagyon kicsinek érezte magát, kívülről, mi több, felülről látta magát, talán éppen ugyanazon a sasszemen át, mellyel Bertha követte. Látta az apró pontnyi kis emberkét, aki ebben a látószögben sem képes kitűnni semmivel, ruhájának színe felolvad a többi közt, az árnya is ugyanúgy sötétlik, a lihegése, a szava, de még a gondolata sem hallatszik föl semeddig sem, annyira minden nyithatatlan kapcsot magára fordítóan átlagos, hogy az felháborí­ tó. Látta, hogyan fut át egy újabb piroson, és oldalról milyen sebességgel érkezik egy kis piros Suzuki, még ez is, hogy egy Suzuki, és fentről bemérhette, milyen ívben repül föl az ütközést követően - hasztalan erőlködések ezek, ötlött föl benne utoljára, aztán sötét lett. A sas pislogott egyet. Mély és fáradt volt Bertha hangja. Szia, mondta álmosan. Bárhogy ragyogott is a szeme, csupa borulat volt minden a kórteremben. Ült a kórházi ágy szélén, nem ért hozzá semmihez, nem hiányoztak most az ígéretek. Aránytalan lett volna mindent kettejükre szűkíteni. Fáradtnak érezte magát Bert, de semmi különös tapasztalata nem származott abból, hogy életben maradt. Az viszont zavarta, hogy valamiért képtelen beszélni. Meg akarta fogni Bertha kezét, hogy a szorításából érezze, léteznek-e még azok a bizonyos törekvések. Elaludt, s mikor újra felnézett, Leopold fejét látta, elegáns motozását, tüsténkedését, pár fojtott hangú utasítását hallhatta. Nincs semmi baj, mondta aztán fölé hajolva, rendeztem a kis ügyeidet Egészen közönséges öröm sugárzott a tekintetéből. Tudod, mondta, ő a hamis látszatok mestere, amilyen fiatal, annyira ügyes ebben. Bertnek csak lassan esett le, hogy Luriról van szó. Gyerekként is sokat betegeskedett, az én Lurim ezért szereti annyira a kényelmet, ahogy az lenni szokott, a rosszat hozta ki belőle. Aztán meg... Hallani sem akar az érzelmi függetlenségről, pedig anélkül a mai világban... És amikor jött ez a kórság, ez a rettenet, ráadásul mindig is szorongó természetű volt, érted, babonák és sejtések, és akkor a huzamos idegfeszült­ ség, azt is mondták az orvosok, hogy sokat nyomott a latban, a fiatalkori rák nagyobb arányban üt halálosat, ha ilyen a páciens. Bert mozdulni se mert, nem is pislogott. Teenage cancer trust, hangsúlyozta büszkén az apa, a hatalmas Leopold, onnan is intéztem volna pénzt, ismerős mondta, de csak húsz év alattiaknak adnak. A politika meg tudod milyen, nem kérhet, csak elvehetne, de az a bukás. Ő tiszta ember. Egy­ szóval nincs zabigyerek, megnyugodhatsz, veregette meg Bert vállát széles tenyeré­ vel, majd meg is szorongatta kicsit. Te kis hülye, mondhattam volna azonnal is, lelep­ lezhettem volna előtted Lurit, de inkább téged akartalak leleplezni. Teszt volt. Érted? 25 �Most már meg akarta volna érinteni Bert is, csak hogy elhihesse, minden igazi körülötte, de képtelen volt mozdulni. Becsukta a szemét, de Leopold hangját nem tudta kizárni. Félt a drága, hogy a ráktól beszarsz. Hogy gondolhatta, hogy egy gyerektől nem szarsz be, nevetett fátyolosan. Szegény, mind sápadtabb, megfigyel­ ted? És lefogyott. Mostanában indultak a durvább kezelések. Hosszú csend következett. Na, te se aranyozod be a betegsége napjait, jól sejtem? Ezzel lezártnak vette a be­ szélgetést, felállt, kicsit nézte még, milyen makulátlanul fehér Bert arca, majd ki­ ment. Bert semmi mást nem akart csinálni, csak kívülről figyelni magát. Elmondani va­ lakinek, látja, hogy most itt fekszik az ágyon. Remegett a szégyentől, ha rágondolt. 26 �K ő rö ssi P. Jó z sef Kutyaszar* Szerda van, szerda reggel, szerdán délelőtt jön a szemetes. Minden szerda reggel Tajti összeszedi a kutyaszart. Kicsi, erre a célra rendszeresített lapáttal körbejárja az udvart, egyik kezében a kislapát, a másikban műanyagzacskó, abba gyűjti. Egy-egy útvonalat többször is bejár, így szedi össze. Nedves a fű, megritkult, kiégett a ku­ tyaszartól, tapad a tornacipője a sárban, a meglazult, ruganyos talajban. Most lá­ tom, lyukas a hüvelykujjnál, alig látszik. Egy-egy szerdán öt-hat maréknyi kutyaszart szedek össze, kölkök még, fosnak is, persze nem marokkal, kislapáttal. Két kölyökkutya. Kátyú, a tacskó, ebkönyve szerint, amit a körzeti állatorvos ál­ lított ki, tacskószerű. Inkább írta volna, hogy korcs, az jobban illene hozzá, olyan okos, gondolja ma is, amikor ránéz, a -szerű, az sértés. A másik törzskönyvezett puli, fekete. Szinte napra egyidősek, egymástól százméternyi távolságra születtek. Kátyúnak testvére is volt, Bucka (kiállása miatt talán cz-vel, Buczka), fehérfoltos fekete, vagy feketefoltos fehér, naná az is korcs, négyzetmilliméterre azonos mér­ tékben tölti be a testét a két szín, a fekete meg a fehér. Az anyjuk, Gödör, véletlenül került hozzám. A kocsmában, egészen pontosan a kocsmaudvaron akartuk elaltatni. Én is röhögtem a többiekkel, jó kis vicc lesz, ott a kezünk között elalszik, az a kis nyolchetes. Azt mondták a parasztok, legfeljebb annyi lehet, kölyök, kölyök még, legfeljebb nyolc hetes. Aztán, a mámor közepén, kivette az alkalmi parasztdoktorok kezéből, és azt mondta: Gödör. Ez jutott eszembe róla, Gödör, aztán hazavittem. Azok csak néz­ tek, vagy nem is. Hát akkor legyen Gödör. A szomszédok is elfogadták, maradjon az, úgy is bolondosnak, ha nem bolondnak tartják már csaknem húsz éve, amióta ide, ebbe a tótnak mondott faluba költözött Tajti, egy okkal több, hogy Gödör ma­ radjon Gödör. Az maradt. A sárga, égett zsemleszínű Gödör, csak könyvében tacs­ kószerű, ez bosszantotta, de nem szólt az állatorvosnak. Amúgy meg úgy is igazi tacskó, semmiképpen sem tacskószerű, legfeljebb a bozontos fekete csík miatt a farka derekán. Egeret hozott azonnal, még kölyök korában a küszöbre, ajándékba, hálából, később, mielőtt meghalt volna egy vakondokot. A szomszédok vették észre, hogy Gödör összeragadt. Összeragadt, de kivel? Azt nem jegyezték meg, az utcán, éppen a ház előtt, ahova a kerítés alatt kis testével még kivergődhetett. Jó, hogy nem ütötte el az élvezőket valamelyik részeg ámokfutó, van belőlük a faluban kocsmazárás után, este nyolc és nyolc óra tíz perc között. De az összeragadás kocsmazárás előtt történt, fényes nappal. Mindig rendbe akarta tenni a kerítést Tajti, miután az utcán találta őket, de ahhoz a szomszéd is kell, az meg Pestről télen ki nem merészkedik. Legalább valami deszkát ideiglenesen oda­ rakni, de mindig elmaradt. Nem gondoltam, mondta, hogy ez a Gödör ivarérett, * A történet saját, vagy mégsem. Néhány mondatot Mikszáth Kálmán A fekete folt, Az a pogány Filcsik, Szegény Gélyi János lovai, Hová lett Gál Magda?, A királyi kutyák, de leg­ főképp Lapaj, a híres dudás című novellájából vettem. 27 �hiszen tervezett elaltatása előtt a kocsmafiak azt mondták, legfeljebb két hónapos. Gyerekkutyát akartak ölni, s azóta alig két, legfeljebb három hónap, ha eltelt. Nem telt el annyi, túlzott, hogy mentse a kutyaerkölcsöt, meg saját tudatlanságát. Amikor meghalt, már Gather, Gedőr volt Gödör, inkább erre a névre hallgatott, Gedőr. Mégis el kellett altatni 8-10 hónapos korában, különben veseelégtelensége öli meg lassan, amíg ki nem szárad. Két zabikölykét hathetes korukig csak felnevelte, a végén már betegen. Valamit ivott, mondta az állatorvos, miközben szúrt. Tajti fia ásott neki gödröt, ő temette lepedőben el, hordott köveket a sírra (a „sírra"). A rangot nem adják ingyen. Az pedig megvan nekik, a kölyköknek, illő értékben. Például tisztességes neveik vannak, mégpedig nem olyan bolondos parasztnevek, hogy Tisza vagy Dráva, hanem igazi előkelő nevek, Gödör, majd Gedőr, Kátyú és Buczka, meg Kóc. * Minden szerdán összeszedem a kutyaszart, kihúzom a ház elé a kukát, fölviszem a komposztba a konyhában komposztálásra összegyűjtött anyagot. Visszamegyek a lakásba, kulcsrazárom az ajtót. Kulcsrazárom, pedig az ajtóval szemben egy nagy asztalnál ülök szinte egész álló nap. Várok, megjön-e? Rálátok az üvegberakásos ajtóra, meg a tornácra. Kulcsrazárom, mert rövid időn belül há­ romszor (négyszer is) ért meglepetés. Váratlanul a felesége jelent meg az ajtóban. Nem is az ajtóban, azt még elvisel­ tem volna, hanem azonnal a lakásban, rögtön a konyhában. Rányitotta az ajtót, és ott, azon helyben, ahol belépett, leült, mint akinek valami követelni valója van, lehetne. Mint a krisztusszobor a falu elejében, amikor ledöntötték, az is seggreült valahogy, és sohasem állt fel többé. Halleluja mesélte, és nem véletlenül. Csakhogy Tajti felesége nem Krisztusban, hanem nőben ült itt, és nagyon nőben, úgy értem, mondta később, hogy úgy ült ott, mint aki valamire elszánta magát. Ültőhelyében követelte a szeretőimet. Hol vannak? Itt vannak, ott vannak. Tessék, nincsenek itt. Ott sincsenek! Soha az előtt nem zárta az ajtót, a kaput se Tajti. Az első, a második látogatás után sem, de most a harmadik - vagy a negyedik után - eldöntöttem, legyen, ami lesz, ötödik alkalommal már nem szeretném megtépni, csak azért, hogy menjen, ha snassz is, nem, semmiképpen a nőt csak azért, mert azt gondolja, valami jussa van, és a tépés ugyanazon a jogon jár neki, mint kezdetben a csók, aztán az ölelés, majd a baszás, és a gyermekek. * Enni csak egyszer kapnak naponta, éspedig húst, csirkehúst, nyakat, mellcsontot, egész farhátat, ugyanannyi zabdarával, mikor már ki vannak merülve az éhségtől, kora reggel. Esznek, zabáinak, és szarnak, ebből lesz a kutyaszar, a szarból, amit megesznek. Kutyaszar nem mehet a komposztba, a kutyaszar büdös, a komposzt nem lehet büdös. A kutyaszar ront, a komposzt javít. Gyerekkorában Tajti úgy tudta, hogy a kutyaszart a bőr cserzésére használják. Járt is tímárműhely környékén, ahol olyan büdös volt, mint a kutyaszarban, semmihez sem hasonlítható büdös. A sárgás, zöldszínű szennylét nyálkájával együtt egyenesen a melegvizű patakba - a Pecébe? 28 �- engedték (a Sebes Körösbe, a Tiszába, Dunába, Fekete Tengerbe csorgott minden cseppje, és onnan hová minden fátyla), amit ő akkor nem tartott bűnnek, ma annak, főbenjáró bűnnek tartja. Lehet, hogy a kutyabőrt cserzették kutyaszarral, vagy nem kutyaszarral cserzették, csak cserzették. Fogalma nem volt Tajtinak. Tubifexért járt oda, a Pecepartra. Gyerekkorában hívták így azt a sok apró, kisebb-nagyobb csoportokban, inkább csomókban gyülekező, madzagvékony, vir­ gonc, csecsemőgilisztára emlékeztető lényeket. Ma sem tudja, miféle lény a tubifex, utánanézhetett volna. Ez akkoriban volt, amikor még az összes akváriumi halat aranyhalnak nevezték. Amióta neki is gyermekei vannak, Tajti tudja, hogy aranyhal csak egy van - meg egy másik a mesében - , az akváriumban guppik, szifók, zebra­ halak, gazdagabb medencékben gyémánt lazacok, lángvörös pontylazacok, citrom­ lazacok, karcsú díszmárnák, meg hozzájuk hasonló nem olcsó halak vannak. * Rossz házasság volt, de házasság, négy gyerekkel, a Tajtié. Házasság, amelyben sok szerelem és sok-sok szenvedély türemkedett mind a két oldalról. Közöny, viszontelutasítás, büntetés, mégis, mindent a szeretet tartott benne össze. Az asszony, akkor még lány, valami festőnek, na jó, nem valami, hanem a festő­ nek a kedvese volt, akitől el kellett csábítani. Elcsábította. Általam lettél asszony, szokta volt mondani neki Tajti, amikor még mondhatta. Ezt nem kellett volna. Egy­ szer sem kellett volna, nemhogy olyan sokszor. Az asszony nélküle is asszonnyá lett, lett volna biztosan, tudták mind a ketten, de gyermeket mégiscsak neki, Tajtinak potyogtatott, asszonnyá válásának utolsó, hosszú pillanataiban, harmin­ con alig innen és túl, négyet. Ezért kellhettem neki az utolsó pillanatban, azért, hogy szülhessen, magának szült. Na jó, meg a gyerekeknek, maguknak. A festő kedveseként egyet sem szülhetett volna, mert abban a házasságban volt már három gyerek, s megegyeztek, hogy a festőnek nem szül, szeretője, szebb napokra kedvese marad, így mutatkoznak majd be társaságban, ha minden jól alakul. A kedvesem, mondta volna a festő, ha jól alakul. Másképpen alakult, jól vagy roszszul, mindegy, mert az, ami a nő társasági bemutattatása előtt volt, az évek múltával egyikőjüket sem elégítette ki, hát el lehetett csábítani. Jókor jött a csábítás, jókor jöttem. * Tajti, miután összeszedte a kutyaszart az udvaron, kihúzta a ház elé a kukát, be­ ment a konyhába, magára zárta az ajtót, leült az asztalhoz, ahol kedd és csütörtök kivételével, órákat szokott ücsörögni, többnyire huncut semmittevéssel csavarva el az időt ide-oda, és várt. Tűzrevalót halmozott, gyökerestül kitépett egy fűcsomót a virágágyásból, virágot ültetett át egyikből a másik ágyásba, főzött legalább hat személyre, aztán meg rájött, nincs a hűtőben hely az ételnek, és akkor gyorsan za­ bavendégeket hívott a faluból, cigányokat is, nyáron az udvaron, esőben a fészer­ ben terített. Azért kedd és csütörtök kivételével, mert erre a két napra felkészült, összeszedte magát, kora reggel beült a kocsijába és felutazott Pestre, dolgozni, maga sem tudta miért. Azt sem, hogy miért megy ez olyan nehezen, ha abból él. A többi napokon várta a nőt, aki most már nem tud majd rányitni meglepetés­ szerűen, ha a kapun be is jön, mert azt még nem javíttatta meg. Ha elmúlt is a vesze­ delem, az idefelé vezető úton, tudta, maradt még az ördögnek egy gyalogösvénye. 29 �És ott lesz az arca, az a csalódott asszonyarc, amit, nem huszonnégy, kevesebb, sok­ kal kevesebb, tizenkét éve olyan jól ismer, a konyhaablak előtt, ott jelenik meg, kívül­ ről. Azt szerette volna látni. Vagy így. Nőalak suhan el a bokor mellett, még a kapu előtt, szemei az éjben, de nappal is, mint két szentjánosbogár villognak, ami megté­ vesztő is lehet, mert nem ritka itt. Termetére, ami már nem karcsú, ázott fehér lepedő simul, lecsüngő széle fodrozva lobog a szélben. Szerda van, szerdán jönnek a kukákért a kukások, kukás autóval. Utánuk szokott volt jönni a nő. És magától nem megy el. » Visszamentem a lakásba, megraktam a tűzet a cserépkályhában. Először a kémény nyílását tömöm meg újságpapírral, amit az anyámtól kapok több száz kilométerről. Galacsinokat gyúrok az újságokból, élvezem, ahogy a huzat kiszívja a még lángoló papírgalacsinokat. Rohannak föl a semmibe, mire felér, pernye lesz. Milyen végle­ tes átalakulás, pusztulás egy csőben, majd kiszabadulva (szabadulva) a kéményből, az elégett szabadság a szomszéd udvarán elterül. Baj csak akkor van, amikor éppen mosott ruhát terít a szomszéd. Gyakran futott ki az udvarra Tajti, nézte, hogyan száll a pernye a kéményből, ereszkedik le a háztetőre, gurul belőle jócskán a saját udvarára, a fűre. Belakja a pernye a zöld füvet, télen a havat, már amikor. Most, amikor a kutyaszart szedi össze, tél van. A pernye nem érdekli, mielőbb meleget akar, kutyaszarosat, persze, a maradékból. Miután a meleg levegő kiszorította a hideget a kéményből, begyújtok a cserép­ kályhában az előre megrakott rakás alá; újságpapír, kartondoboz nyesedék, vé­ konyfa. A vasajtót lezárom, a szelőzőt tárva-nyitva hagyom. Ekkor kiabál át a farácsos kapun Halleluja, a kocsmáros. Veszünk bárányt húsvétkor, komám? Hol van az még, mondja Tajti a küszöbre kitántorogva, térdünkig ér a hó. Az nem számít, ha nincs is még idő, röhög, idő lesz, készülni kell. Legyen, mondom, ha én választhatok. Az ott dől el, komám. Na, megyek már. Ennyi volt? Ennyi, ezért jöttem, délután meglátogat a juhász, tudom, mit akar, gondoltam megkötöm vele ezt az üzletet is. Az elmúlt évben nagypéntekelőtti napon mentek át a szomszédfalu fölötti ta­ nyára kocsival Tajti meg Halleluja. A juhász, akit Juhásznak hívnak, sorra megmu­ tatta a hodályban több apró karámban elkülönített bárányokat, aprókat és öreg birkákat, szopós bárányt, választott bárányt, toklyókat, köztük kost és jerkét, az anyajuhokat ellés után, az apácákat, a tenyészkosokat, az ürüket. Ezeket az olaszok viszik el még ma, tegnap is itt voltak, ezek a vásárról jöttek vissza, azok meg ezek­ kel együtt kapnak még egy esélyt, holnap, közülük választhatsz. Ezek meg itt, mu­ tatott a legkisebb csoportra, ittmaradnak, tenyészanyák lesznek. Beszélgettek még mindenféle paraszti gazdaságos ügyekről Halleluja meg a ju­ hász, a két szomszédos falu ügyeiről is. Mindent szidtak. Na, válasszatok, mondta aztán Juhász. Halleluja nagy lustán odalépegetett a tenyészanyáknak kialakított karámhoz és rámutatott az egyik aranyoskára. Azt! Juhász mosolygó arccal, de hitetlenkedve mondta, hogy nem eladók, válassz a piacosokból, vagy az olaszéból. Benne volt ebben az arcban a legyőzött vénember megadása is, aki tudja már ennek az alkunak a végét, pedig vén aztán semmiképpen sem volt (ötven lehetett). Nem, bátyám, mondta felemelt hangon Halleluja, nekem ebből a karámból kell, például 30 �az, mutatott ugyanoda, mégis egy másikra. Azt nem, anyák lesznek ezek mind, arra vannak kiszemelve, a legjobbak, barátom. Megváltozott a hangjuk. Ha te tud­ nád, mi munka van emögött, ebből a karámból nem adok. Tudom én aztat, munka mindennel van, komám, látod, itt vagyok, dehogy nem adod. Elmentek onnan, megint mindenféléről beszélgettek. Játékos mozdulataikból birkózókra következtettem, pedig testmozgásuk csak jövés-menés. A szívekben és a fejekben is csata folyt. Jöttek-mentek az apró karámok között, amiről most beszél­ tek, nem tartozott rám, elmaradtam tőlük. Visszafelé ismét megálltak az anyás előtt, ott beszélgettek, most a semmiről. Halleluja irányított. Na bátyám, nincs sok időnk, meg is kell még azt nyúzni. Meg, de nem azt. Azt, ha mondom. Juhász hoszszan nézte Halleluja arcát, az nem mozdult, tekintete rám is pillantott egyet, ki tudja mit látott, aztán átlépett és kifogta azt, amelyik már biztosan nem lesz anya, éppen azt, amelyikre Halleluja egyszer már rámutatott. Dühből, ott helyben fényes bicskával azonnal leszúrta, az udvaron könnyes szemmel, gyors mozdulatokkal nyúzta. Nem szólt. Testvériesen kettéosztotta, Hal­ leluja a belsőséget nekem hagyta. Vájlingban hoztuk el. Útközben, hazafelé, Halleluja megérezhette bennem a feszültséget. Juhász min­ den évben egyszer megbízza, mit hozzon neki a hódmezővásárhelyi állat vásárról. Bicskát, kést, miegyebet, szerszámokat, amelyeket nap mint nap használ. Minek neki minden évben új bicska, új kés? Azt is megmondja, melyik mestertől vegyem meg neki, kést nem ugyanonnan, ahonnan bicskát. Juhász vásárra nem jár, csak rendel a vásárról. Egyszer kérek egy évben, én is kérek. - Egyet megtanulhatnál te is a parasztembertől... - Kocsmáros vagy. - Attól még paraszt, baszki. Azt kell megvenni, amit nem akarnak eladni. - Baszki! » Fölhívja Tajti a fiát, a négy közül az egyik gyermekét, a többi lány. Elmondja, szere­ tője van, pontosabban most már kedvese, akivel elkerülhetetlen, hogy hármasban ne találkozzanak. Nem fogja titkolni, mint az azelőtti kalandokat, mert ez már, úgy alakult, nem kaland. Ne mondj semmit, nekem, persze jó, jó így, jó így is, mindegy. Ne mondd, mon­ dom, hogy ne mondjam. Mindent értek, mondja a fiú. De az, gondolja a férfi, Tajti, az apja, miközben a fia engedelmesen tiltakozik, de az a másik, az a másik szere­ tőm, mégiscsak az anyád, nekem az elmúlt időben mégiscsak az anyád volt, fiam. • Megjött a fagy, a fiúk, Kátyú (a tacskószerű), és Kóc, a fekete pulikölyök áthurcolkodtak a házukból a tornácra, a meleget kiengedő (a hideget behúzó) ajtó mellé. Min­ den rongyot áthoztak: az elkopott fekete hosszú nadrágot, a szakadt frottír törölkö­ zőt, a kockás flanelinget, amiről a gombokat, mielőtt bealmoztam volna az ólba, ollóval gondosan lecsippentettem, a nyári gatyát. Hajnalban a mínusz tizenhét ott találta őket egymás mellé kucorodva, egymásba görbülve. Berendezkedtek. Költöz­ ködünk? Költözködünk, fiúk, szólt hozzájuk Tajti, mert minden reggel, mogorván vagy kedvesen, szólni szokott hozzájuk. Kóc most fölugrott, ki a vackából, le a 31 �tornácról és beletúrta a pofáját a hóba. Visszaköltöztette őket a házukba. Nem sze­ retném, ha megjátszanátok a hajléktalan kutyafit, nem állna jól nektek, miközben jó kis lakásotok van. Hiába, mindahányszor visszahurcolkodtak az ólból a tornácra. Rossz Ielkiismeret ide, vagy oda, a parasztok szerint a mínusz 20 nem árt meg ne­ kik, ha kicsit rájuk ijeszt is. Legyen ez a tél a próba, a java fennmarad, ha a házuk­ ban maradnának, és ott a flaneling, meg pláne. Jó gazda vagy, mondták. Jó gazda, persze, mindennel el van látva, amit szeme-szája kíván, s mégis a leg­ szegényebb a világon (érez ilyet az ember), mert az egészség hiányzik s még vala­ mi: a szeretet. * Pedig nem is volt gazda. Semmilyen értelemben nem. Nincs gazdasága, nincs földje, nincs kertje. Ami van, mert mégis van valami, nem föld, nem kert. Gyümölcsfák, szilvák, amit a házzal együtt több mint húsz éve megvett, meg amit ültetett, újabban is ültet, az nem gazdaság. Nem is törődik vele. Sőt, elhanyagolja azt is, amit ültet. Lovak is voltak. Az elsőt első, akkor kilencéves lányának hozta a faluba, ő, a pes­ ti. A kocsmában jó előre elhíresztelte, Halleluja csak nevette, a bejelentett időpont­ ban a parasztok mégis várták az akkor még csak bérelt istálló előtt a lószállítót. Egy bolond pestinek kellett ide telepednie, hogy megint lovunk legyen, ezt az egyik féllábú kizárólagos vízivó mondta. Maga nevelése lett aztán mind, szemei előtt nőttek fel ilyen gyönyörűségnek, ő gondozta, fésülte őket szeretettel, megmosta a zabot, meg is rostálta mielőtt oda adta, kiszedte a szénából, sarjúból, ami nem jóízű, takargatta őket télen pokróccal, nyáron, távoli patakban megúsztatta, kis csikókorukban meg is csókolgatta őket. Most már nem csókolja, mióta az a bizonyos régi szerető került vissza a házhoz, aki, mert másé volt már egyszer, közben, kétszer legalább megint kedvessé lett. Most már nem csókolja, de él-hal a lovaiért most is, s nem adná azt a két lovat, Csillagot, meg Lindát egy ménesért. De jó, hogy oda nem adta a két lovat senkinek, pedig az erdészek hányszor kér­ ték. Csak nemrég is negyvenezer forintot raktak össze, hogy megvegyék és agyon­ üssék a határon. Hadd vesszen magva a különb fajnak! Grkuszi ló! Hát, ha rászo­ rult volna is, nem adta. * A szemét zavarta, ami utánuk, Kátyú és Kóc után maradt, nem a kutyaszar, hanem, amit összerágtak, a szemét. És mindent összerágtak, amit összerágtak, azt széthurcol­ ták, amit széthurcoltak, azt félig elásták. Újságpapírok, gatyák, meglépett ingek, egy kabát, botok, vesszők lógtak ki a földből, miután egyszer végre elolvad a hó. És a ku­ tyaszar. Ez zavarta Tajti szemét. Virágföld, műanyag virágcserép (sokat gondolok erre, gondolta nem egyszer Tajti: műanyag virágcserép), vászonzsák, ásványvizes flakon, kiteregetett ruha, pingpongütő, merthogy van egy rozoga asztal is a volt fészer alatt. Egyszer a fekete nagykabátját hurcolták végig a fiúk, nyomon követhetően az udva­ ron, ki is rágták, szerencsére legalul, ahol senki, legfeljebb a ruhatáros láthatná, ha még lenne színház, ahova jár. Ez, ez az, a szemét, ami zavarta, ami abból lett, ami ő volt, a férfi, a férfié valamikor, az az a szemét. Ezt gondoltam, gondolta Tajti, hogy gondolják rólam. Azelőtt, hogy a kutyaszar az udvaron termelődni kezdett volna. 32 �* Kiment a lovakhoz, át az udvaron, keresztül a kerten, nem a kitaposott ösvényen, azt egy ideje kerülte Tajti, a hó pedig elhagyta végre, utoljára a járt utat is, mégse arra. Ellenkezett az új társakkal. Mogorva, rideg embernek tartották, pontosan olyannak, amilyennek ő maga magát. Nem szeret ezen a világon a kutyáin kívül senkit és semmit, de azokat sem szereti. Nem tud szeretni, fecseg. Nehezen nyílott a felső kertkapu, de kinyílt. Több éve nem nyitotta, lova, egy, még van, mégsem jár ki a karámba, amit eredetileg ő épített. Ötvenhárom gödröt ásott, ötvenhárom oszlopot hurcolt fel a dombra, beöntötte a gödröket vízzel, a vizet, tízezer litert, lajtkocsival hozatta fel. Napokon át állítgatta be az oszlopokat, közben fröccsöt ivott, a szomszéd, Laci, segített. Kimerülten lefeküdt a százéves diófa alá, nyár volt, a mobiltelefonnak térereje kizárólag a harmadik oszlop alatt fekve. Szivárgást hall, nem érti. Szörcsögés? Mi ez a gáz? Az még nincs is, de mégis, akkor is olyan a hangja, ha nincs. Leszalad a házhoz. Nincs gáz, vezetékes víz sincs, csak víz. Vissza a dombra, ki a diófa alól a karámba. Elvágták, megfúrták a lajtkocsi műanyagcsövét, az szivárog. Nem szivárog, fröcsög, dehogy fröcsög, ömlik. Elfolyt hatezer liter víz, sokat aludtam. Tajti Rózsira gyanakszik, a hatodik szomszédra, aki elől a földet, ami a karámot tartja, megvette több évvel ezelőtt. Lement a kocsmába Hallelujához. - Mikor láttad utoljára? - Tegnap, hozzád jövet. - Köszönt? - Fogadta a köszönésemet. - Akkor nem Rózsi volt, nem is az unokája. Nem Rozsi volt, nem is az unokája. Két nap múlva, Halleluja nyomására, beje­ lentkezett egy tíz éves forma gyerek az apjával. Nem tudok mit kezdeni vele, pedig hidd el nekem, arany egy gyermekem, kisebb korában falhoz is csaptam én már őtet. Mivel tartozok? ♦ A feleség, akivel a leváltott festőművész után olyan gyorsan összekerült, hogy kedves sem lehetett, egy ideje nem zaklatja. Hiába várom itt, az ajtóval szemben, de az jó neki, ha eljut hozzá, hogy várom. Sohasem lehet tudni. Ő, meg az ördög, nem alszik, de ha elmúlt a veszedelem, ezen az úton van még az ördögnek is erre egy gyalogösvénye. Mindig éri meglepetés az embert. Ha letudtuk is egymást, gondolja Tajti. Akinek kedvese van, letudja azt, aki a gyorsuló idő miatt anya ugyan lehetett, de kedves nem lehetett, nem lehetett kedves, és nem lehetett kedvese sem. Az ajtót azért zárom nappal és éjjel, akkor is, amikor járhatatlan utakról ad hírt a rádió, hófúvásban, ólmos eső alatt is azonnal zárom magam mögött, mert ki tudja. A nemalvó nem alszik, mindig, folyton folyvást ott ül a küszöbön. Kicsit bennebb, már nem a küszöbön. És ő csak akarja, nem tudja, kettőtök közül ki, mire képes. » Én mindenre, a nevem Képes, mondja Tajti. Honnan tudod? Kérdezi a kedves, már az ágyban, az első alkalommal, amikor először jár a férfinél, és ez a kedves nem a feleség, aki mindig a küszöbön ül. Messzebbről jött, autóbusszal, kiment érte. Szívesen 33 �tette, akár még szerelem is lehet ebből, valami olyasmi, amit sohasem érzett, mert azelőtt, mindig szerezni szeretett, szerezni akart, nem szeretni. Tudta, hogy szeretni meg akarni szerelmet, azt nem lehet, pláne nem lehet akarni szerelmesnek lenni. Ez a magyar nyelv, gondolta, ez nem engedi másképpen gondolni (gondolni), amit mon­ danék neki, ha mondanám. Meg azt sem engedi megfogalmazni, hogy nem akarok többet szeretni szerelemmel, szenvedéllyel. Meg hogy rég tudom, hogy nem lehet, hogy nemtudok. Nem akarom, hogy még egyszer legyen egy, aki egy, és egyetlen is. Érezte ezt Tajti, és alkalomadtán, most, kimondta. * Dióznak a fiúk, Kóc és Kátyú, ők, szerelmek, maradtak. Kóc fölugrik a tornácon a padra, bele a dióskosárba, lábával hátraszórja a diót, leugrik, megtöri. Kátyú is kaparhat, ezért nem morognak egymásra, a tornác csupa dióhéj, jut a dióbélből a madaraknak is, ha merészek. De amikor kirakom a megfőzött csirkenyakat, a bőrö­ set, vagy a csupaszt, a farhátat, vagy a mellcsontot, mind a kelten, Kátyú és Kóc, arra hajtanak, hogy a másiknak, Kátyúnak és Kócnak ne legyen. Kóc elkapja az első darabot, elrohan vele, lerakja a farakásban, majd vissza a következőért. A harmadik elrabolt nyak után Kátyú nem enged, morog, áll a csont fölött, elszánt szemekkel őrzi, és nem! Aztán vagy összekapnak, vagy nem. Ha igen, Kátyú (a tacskószerű) kerekedik felül, (az állatorvos szerint ez az erő pozíció még nem hatalmi, változni fog, eltűnik, majd visszatér). Tépi, harapja, fogai között tartja Kóc (téli) bundáját, aki nagyobb, és ijesztőbb fogpofát mutat, mint Ő, Kátyú. Kátyút nem érdekli, vagy nagyon is, ettől - a pofalátványtól - lesz kegyetlenebb. Lábát vagy nyakát fogja, végül egy mozdulattal, szájával megragadja Kóc jobb hátsó lábát, kirántja, leteperi. Ez az, amire Kóc, bár számtalan esetben megtapasztalhatta, ismét nincs felkészülve. Kóc ekkor már hiába engedi le, hiába lógatja megadóan a lábát, hiába fekszik ha­ nyatt, hiába adta meg magát, hiába nem vicsorgatja koromfekete szája között hófe­ hér, metszően éles fogait, Kátyú, mint korábban a közös csontot, Kócot is őrzi. Egy darab ideig. Hányszor tapasztalhatom még ezen a télen, hogy egy kutyában több ész van, mint ötven emberben, s ha az emberekben igazságérzet lenne, kalapot emelnének a kutyáim előtt. * Egyik napról a másikra nagy hó esett, hetekig kitartott a földeken, az udvaron, alatta kutyaszar. Aztán egyik pillanatról a másikra elment, mint az a fővárosban rekedt gödölye, akit társai hagytak itt megfigyelőnek, lám, milyen a magyar tél, a kétezertizes években. Legközelebb esetleg ittmaradunk, Magyarországon, Buda­ pesten, Budán, ahonnan az Erzsébet hídon, alig két ölnyire a dugóban sorakozó gépkocsik fölött átmegyünk Pestre. És a kémgödölye, miután befagyott a Balaton, és befagyott a Velencei tó, azonnal megtalálta a szennyvízöblítésű Dunát. Vajon milyen parancsra? Nap mint nap a Szabadság-híd és a Lánchíd között ingázott, egyszer átrepült Budáról Pestre az Erzsébet hídon, a dugóban ácsingózó kocsik fölött 2-3 méter magasságban. Több mint háromméter fesztávolságú szárnya vitte, a látvánnyal dugót, koccanásos balesetek sorát okozva a hídon közlekedőknek. 34 �* Hete nem jönnek haza a srácok, Boltos, a cigánymindenes, ezermester, csábította magához őket, a hangjával, nem etetéssel. Énekes hangja van Boltosnak. Tajti meg­ fogadta, amennyiben harmadjára is Boltos hívására hallgatnak, ő nem keresi többet a srácokat, nem hívja füttyel. Neki, Boltosnak hagyja mind a kettőt, a legkedveseb­ bet is, ha nem is tudja eldönteni, melyik a legkedvesebb. Legyen a Boltosé, ha hecc is, amit művel velem, bassza meg a kutyáimat, van neki nyolc, köztük most már Kátyú, a tacskószerű, meg Kóc, a puli. Boltos másfél éve, még az egyik ősz előtt kezdte, dolgozni jár Tajtihoz. Kerítést javít, kaput, termőfölddel trágyázza az apokás talajt, amit a csákány is alig tör fel, fát hasogat, úgy tesz, mint aki kertészkedik, amikor az idő éppen megengedi, füvet nyír. Ha úgy érzékeli, alkalmas a hangulat, számítógépet kunyerál, jól dolgozok érted (nem jól dolgozok?). Nem is egyet, mert a családra is gondol, sok számítógép kell, Tajti gondoskodik. De a kutyaszart nem szedheti össze, szerdán nem jöhet Boltos, a szerda az enyém. Jön vigyorogva Boltos szerdán mégis, benyit. Szerdán nem jöhetsz, mondja neki Tajti. Nem is jönnék, de hiába hajtom, nem jönnek a kutyáid velem felfelé, se hét­ főn, se kedden, most mi legyen? Semmi, mondja Tajti. Semmi ne legyen. Nem lesz több kutyaszar! Kutyaszar! * - Mikor volt ekkora hó? - kérdezi a harmadik szomszédot Tajti, egy asszonyt. - Mikor? - gondolkodik. - Amikor Kővári Pali bácsi meghalt. - Biztos? - Hét éve. Biztos. Halasztani kellett a temetést. Tudod te azt, aranyos gyerme­ kem, két napon belül temetnek, nincs hűtőház. - Elröhinti magát. - Igaz is, akkor nem is kellett volna hűtni. Többet kellett volna ásni a hóban, mint a talajban, nem jutott eszükbe, azér olyan gyorsan. * - Siessünk! * 35 �* Komor őszi éj van. Elmúlt a tél, itthagyott a tavasz, itt a nyár is minden gyönyörű átkával, szomorú derűjével. A csípős szél hideg esőcseppeket vagdos Tajti arcához, de azért nem siet. Hallelujától jön, a kocsmából felfelé, gondosan kémleli a tájat, amit olyan jól ismer, de a kocsmából felfelé jövet mindig újra és újra fel kell fedez­ nie, a szembejövőknek gátlástalanul dicsérnie. Fogalmatok nincs, nem tudjátok hol éltek, ez az, ahol érdemes. Azok nem értik, hogy hogy nem tudják, hogy hol élnek. Nagyon is tudják. Zsákfaluban, és röhögnek, s ez az, ami Tajtinak is tetszik ezen a kocsmából, Hallelujától hazafelé, mondom, felfelé vezető úton. * Heti egy alkalommal, mondjuk csütörtökön megveszem a mellcsontokat az újpesti piacon, az kutyaeledel. Rengeteg a csonton a hús, amit aprólékosan lenyesegetek, levest, rizses, vagy tarhonyás húst készítek belőle, zöldséggel, hagymával, fok­ hagymával, répával kicsit édeset. A csontot külön főzöm meg, a fiúk kapják, Kátyú és Kóc, zavaros, barnamázos, maszatos leveséből meg a husadékból kapott most Kátyú. Hátha megmarad. * Ősz van, s a termények ilyenkor forognak a legnagyobb veszedelemben, mert min­ den valamire való tolvaj az ilyen kutyaidőt választja műveleteihez köpönyegnek. Koromsötétség festi feketére az egész világot Az embert incognito ütheti arcul akárki. Itt élünk, így élünk, magunk is örökös inkognitóban. Hallgat Tajti, figyel. Semmi nesz. Csak egy-egy káposztafő reped meg imittamott a túlságos áldás alatt, mely az égből csurog, vagy átfutó nyúl zörgeti meg alig észrevehetően a harasztot. De mégis valami olyasmit hall messze, ami hasonlít emberi léptekhez, melyek besüppednek a locs-pocsban, oly hangot adva nagyban, mint a lúgzó-kád potyogó csöppjei. * Elmúlt egy év, vagy kettő, még mindig, már megint az ajtóval szemben letett szék­ ben ül Tajti, majd feláll, mint mindig. A léptek elé siet, átles az ablakkeret fölött. Nagy gyakorlata van az irány kiismerésében: a házak felöl megint jön valaki a fo­ lyóvíz felé. Nincs is folyóvíz. Kutyák sincsenek már, lemondtam, mégis jön valami­ ért az a nő. Tajti kilép a ház elé. Tanácsos megállni egy mogyoróbokor mögött, nehogy saját lépteivel futamodásra serkentse a veszedelem elé siető tolvajt, mert az egy tolvaj, aminthogy nem is lehet más ebben a cudar időben, amikor kinn lenni csak az eb nem átall, meg ő, Tajti. Ő lenne az? Megérkezett. * Ö az, hazajött soknapos csavargás után, Kátyú. Napokig színét se láttam. Nem is hazajött, egyszercsak ott volt a vackában, felkecmergett a padra, észre­ vétlenül. Kitettem két tányérba a két mogyoróbokor közé a megfőzött csirkenyakat, csirkemellcsontot, tésztával. Nem mozdult rá. Ekkor lett másodszor gyanús. Meghal­ ni jött haza, mint az anyja, gondoltam, mint Gödör, aki másfél éve bujdokolt el, 36 �majd kiszáradni mégis előkerült. Megjött Kóc is, a puli, a magyar puli, merthogy puliból nincs más csak magyar, bezabálni a döglődő tacskószerűnek kitett kajából. Kátyú Kócra se mozdul. Ül a vackán összegörnyedve a tornácon, flanelingemen. Nagy baj van, meg hideg, remeg is, betakartam. Ledobja magáról. Vizet viszek neki helybe. A helybe, elveim ellen van. Nem adok ételt az asztalról, nem viszem oda neki se helybe. Se a vizet, se a csontot, se a húst, se a húslét, a gyereket se viszem helybe, orvoshoz se helybe. Kijelölt helye van az étkezésnek, kijelölt helye az abbahagyás­ nak. Mogyoróbokor alatt két tányér, számukra rendszeresítve, időnként elmosva. Főzök rájuk, ízesítem is az ételüket, só, hagyma, fokhagyma, zöldség, kapor. Nem kér vizet, rossz üzenet, meg se szagolja, még rosszabb. Betakarom, jó üze­ net. Ledobja, dacoskodik, rossz üzenet. Néz. Nem, nem tudom milyen szemekkel, talán, hogy próbálkozzak még, szeretné. Hozom a húslevesből a mellcsontnyesedék porcogóját. Ráharap, bekapja, nem kell rágni, rágja. Vissza a kamrába. A hűtő­ ből kiveszem a levest, belőle újabb mellcsontokat, nyesedékestül, viszek neki cafa­ tokat lével, levessel. Lefetyel, megrágja a csontot, nem mozdul, nem vackol, kerül­ geti, irigyli, kitől, a gondoskodást. Jól van Kóc, okos kutya vagy. Ennyi jár neki, nehogy, kihasználva erőfölényét, nekirontson a betegnek. * Kátyú megmarad - eszik, iszik, simogathatom. Viszem neki az ételt, érdekli, mint egyik dolog a sok közül. Kóc állandóan a közelében, kitúrná, ha hagynám, a jó kis helyről, aztán megunja az őrködésemet, lemegy a lépcsőre, elalszik, őrzi a kezem nyálát, nem mozdul, kátyul. De, amint megjelenek, betakarnám Kátyút, azonnal ott terem megint Kóc. Kátyú nem szereti, ha betakarom, azonnal levakarja, lemarja, küszködik, lemismásolja magáról a flanelinget, Kóc szereti. Maga alá gyűri, ráfek­ szik, megnyugszik, alszik, nem remeg. Sztm, gondolja Tajti, hűlére baszta magát a nagy szabadságban. Ezen a tavaszon is kizárólag szukát vadásznak a bakkutyák, mi mást, Kátyú kimerül, Kóc miért nem? * A szomszéd jóváhagyásával, lebontottam az alsó kerítést. Nincs több szökés, éljen, aki élt. Két egymásba engedett szabad kert van, a szomszédé meg az enyém, a sze­ reteté meg a szereteté, köztünk és köztünk gyümölcsösökkel. Fák meg fák, gyü­ mölcsfák. Kóc és Kátyú - betegen is, begyógyszerezve, hogy ne mondjam, bebaszva - őrzi a házat, a házát. Dehogy őrzi! Őriz engem, dehogy őriz. Hogy ne mondjam, a portát, Tajtit. 37 �Kutatóterüiet Koós István A viszonylagosság tapasztalata Jókainál Jókai Mórnak, a magyar nemzet nagy mesélőjének munkássága a csodálat és a lelke­ sedés mellett a kezdetektől fogva egy olyasfajta idegenkedést és rosszallást is kiváltott maga körül, amelynek fő tételei aztán ilyen vagy olyan módon, de mindvégig meg­ maradtak alkotásainak értékelésében. Ami a csodálatot illeti, termékenysége és fantá­ ziájának gazdagsága szinte felfoghatatlan. Jókairól szóló könyvében Szilasi László bemutatja, milyen erőfeszítéseket tettek a Jókai-kultusz fenntartásában érdekelt szakirodalmi művek, hogy megtalálják az alkotó nagyságát megfelelőképpen kifejező metaforákat, megteremtve ezáltal egy himnikus, kozmikus képekkel dolgozó, mármár vallásos nyelvezetet.1 Ez a lenyűgöző képzelőerő az alkotói munkának leginkább két területén mutatkozik meg: egyrészt a cselekmény áradó bőségében, a meglepő fordulatok sokaságának kiötlésében kamatozik, másrészt pedig a színhelyek, tájak kimeríthetetlenül gazdag tömegének megteremtésében manifesztálódik: „Tájleírásaival végigvezet a történelmi Mo. regényes vidékein a Fertőtől a Szent Anna-tóig, az Al-Dunától a Tátráig, de azonfelül bejárja mind az öt világrészt, a jövő századot vagy akár a pliocént (Fekete gyémántok).2 Az északi hómező dermesztő hidegéből (A kőszívű ember fiai) eljutunk a sivatag és a déli hegyek forróságába (Minden poklokon keresztül), a föld alatti barlangoktól (Szegény gazdagok, A három máruányfej) a levegő meghódítá­ sáig (A jövő század regénye). Ám a csodálatos képzelőerő és a termékenység egyúttal gyengeség is, hiszen az írót rutinosságra, könnyedségre csábítja. A színes, tarka for­ mák sokaságát végül éppen a sebes váltakozás irama olvasztja össze szürke masszává; az egyes elemek elvesztik egyediségük varázsát és a követhetetlen gyorsasággal pergő események mélység nélküli díszleteivé válnak. Különösképpen igaz ez a hetvenes évek közepétől, melyet korszakhatárnak tekintenek Jókai pályáján, és ahonnan (egy­ két kivételtől eltekintve, mint például A sárga rózsa), a Jókai-művek színvonalában megfigyelhető erőteljes hanyatlásáról beszélnek: „a história színes képeskönyvvé válik a kezében, amelyből elsősorban a kalandor jellegű alakokat és kuriózumokat válogatja ki."3 Péterfy Jenő megfogalmazásában „a rikító szín újabban annál jobban elömlik az író stílusán, leírásain. (...) Mintha a finom árnyalatok, az egyszerű részle­ tek iránt egészen érzékét vesztette volna; képzelme csak a vörös színre hévül."4 Szerb Antal ezzel kapcsolatban Jókai fantáziájának „dekorativitásáról" beszél.5 A meg­ hökkenés állandó vágya így a hasonló helyzetek és díszletek egyhangúságába vezet, illetve olyan fordulatok láncolatából összeálló szövegeket generál, amelyeknek meghökkentő erejét egyre kevésbé érzékeljük. Ezért írja Péterfy, hogy „Jókai tíz művét még érdekkel lehet olvasni, a tizenegyediknél már unatkozunk, a húszadiknál bosszankodunk; mintha álarcosok között mozognánk, kiknek titkát régen ismerjük".6 Ennél súlyosabb problémának tűnik Jókai jellemeinek kidolgozatlansága, egysíkú­ sága, amit Gyulai Pál és Péterfy Jenő fogalmaztak meg, akik a realizmus alkotásmódját 38 �tekintették követendő mintának és így viszonyítási alapnak is a művek értékelésé­ ben. Gyulai több írásában is foglalkozott ezzel a hiányossággal: „(...) alakjait hamar elrontja, mintha nem tűmé a természetest, az igaz emberit, csak ördögökben, an­ gyalok- és csodákban telnék kedve s a költészet czélját a képtelenségek elhitetésében keresné. Tiszta elbeszélő styljét sohasem rontja meg lélektani fejtegetésekkel, de magában a rajzban, a cselekvény szövésében legkevesebb súlyt helyez a lélektani fejlődésre. Személyei nem annyira jellemrajzok, mint inkább középszerű színészek szereplései. Sajátságos, bizarr jelmezekbe öltözteti őket, erősen kitömve, vastagon kifestve. Amelyik szép, az szebbnél szebb akar lenni, a rút a rútnál rútabb, a béna bénánál bénább, a vitéz vitéznél vitézebb, a bohó bohónál bohóbb."7 Máshol: „Jellem­ rajza éles és élénken színezett, de nagyobbára torz vagy túleszményített s tarkánál tarkább. Hősei kívül szemkápráztatók, de belül meglehetős üresek."8 Gyulai többek között a Szerelem bolondjai kapcsán beszél az írónak a különös, a bizarr iránti vonzal­ máról, ami miatt a regények szereplőinek rajzában és az alapszituációk megteremté­ sében Jókai a cselekvés, illetve az érzelmek motivációinak hitelessé, érthetővé tétele helyett a meghökkentésre törekszik. Csakhogy „a szokatlanabb körülmények két­ szeresen megkívánják a rajz erejét és pontosságát".9 A Szerelem bolondjainak Harter Elemérje elválik fiatal feleségétől, majd amikor az újra férjhez megy, őrülten belesze­ ret az asszonyba. Jókai azonban semmilyen fogódzót nem nyújt ezeknek az erőteljes érzelmi változásoknak a megértéséhez, nem tudunk meg semmit a szereplők lelké­ ben zajló lelki folyamatokból, így idegenkedve és értetlenül szemléljük az esemé­ nyeket10 Péterfy Jenő 1881-es munkájában a francia és angol realista regények össze­ tett jellemrajzával összehasonlítva Jókai stilizált jellemábrázolásának három kompo­ nensét azonosította: a kivételes fizikai erő és testi szépség, illetve az élet és a tudo­ mányok minden területét felölelő, a hősöket szülte mindenhatóvá tévő bámulatos ismeretanyag mellett még a rendíthetetlen morális alkat a jellemzője ezeknek a héro­ szoknak. Ezekkel a pozitív hősökkel szemben ugyanilyen stilizáltak a gonoszok is, akik egyoldalú feketeségük mellett is erőtlen ellenfelei a jóknak.11 Amit Péterfy kifogásolt Jókai műveiben, az egyrészt a szereplők valószerűtlensége és egyforma­ sága, másrészt a pszichológiai részletezés hiánya. Szilasi László elemzése bemutatta mindezzel kapcsolatban, hogy a Jókai-kultusz szövegei, amelyek a szerző zsenijének nagyságát magasztalják, valójában Gyulai és Péterfy kritikájával szemben pozicio­ nálódnak, az ő érveik ellen keresnek mentséget Jókai számára, ezzel viszont maga a kultusz „belül marad a cáfolni kívánt paradigmán".12 Száz évvel Gyulai után pedig Németh G. Béla a XIX. század második feléről szóló összefoglaló kötetében elődjei­ hez hasonlóan szintén a zsánerképek valósághűségében látta Jókai fő erényét, vagyis a realizmussal összefüggésbe hozott jellegzetességet emelte ki értékként (Jókai ilyen szempontból ugyanazt vitte véghez a regényben, mint Petőfi a maga verseiben). A főalakok egysíkúságában jelölte meg viszont Jókai művészetének gyengéjét: „A magyar regényforma egészének fejlődésére, különösen a cselekménynek, főképp pedig a központi figuráknak romantizáló szabványmegformálásával gátlóan ha­ tott."13 Németh G. Béla, aki szövegközpontú, poétikai szempontokat érvényesítő elemzéseivel és az általa kidolgozott terminusok bevezetésével (pl. önmegszólító- és időszembesítő verstípus) paradigmaváltást hozott az irodalomtudományban, a kor­ szakot a realizmustól a romantikáig vezető átmenetként írta le. (De Nagy Miklós néhány évvel korábbi Jókai-monográfiája is a romantika és a realizmus kettősségében 39 �vizsgálta az életművet, és így, miközben értékes új meglátásokat tett Jókai regénypoétikájával kapcsolatban, helyenként a Gyulai által megkezdett vonalon haladt tovább, például a Mire megvénülünk elemzése során, amikor számba veszi a szerep­ lők jellemének következetlenségeit, hiányosságait.14) Az a koncepció tehát, ami a valóság hűséges reprezentációjának elképzelésére, a mimetikus kód uralmára alapozott realizmust tette meg egy magasabb fokú fejlett­ ségi szint mércéjének a korszerűtlennek ítélt romantikával szemben, eléggé erőteljes interpretációs stratégiának bizonyult Jókai műveinek befogadásában, annak ellenére, hogy Sőtér István már a negyvenes évek elején meghaladottnak ítélte azt, Gyulairól és Péterfyről elmondva, hogy „jóhiszeműségüket nem vonhatjuk kétségbe, s mi több, vádjaik nagy része élét is vesztette a realizmus irányának szétbomlásával".15 A referencia elsőségének megkérdőjelezésével, a nyelv mimetikus illúziójának lebontásával, annak a felismerésével, hogy „az emberi tudat és a világ bármely jelensége között elvileg nem jöhet létre közvetlen kapcsolat",16 hogy az esztétikai objektum fiktív világát „nem lehet tapasztalati megfelelésekkel értelmezni",17 prob­ lematikussá vált a romantika és a realizmus kettősségére épülő irodalomszemlélet is. A valóság nem a tudattól, a befogadó perspektívától, illetve a közvetítő jelrend­ szertől független objektumok összessége, a nyelv pedig nem transzparens jellegű eszköze a reprezentációnak, hanem magának a megértésnek a közege, a műalkotás így nem a valóság tükre, hanem összetett esztétikai képződmény, amelynek jelentései bonyolult rendszerbe szerveződnek. Ebben az esetben viszont problematikussá válik az az értelmezési hagyomány, mely a regények szereplőit és az azokban színre vitt világot egy nyelven kívüli valósággal próbálja összemérni. Fried István a realizmus és romantika szembenállására alapuló olvasatokkal kapcsolatban felhívta továbbá a figyelmet arra is, hogy a két irányzat egyike sem, már önmagában sem tekinthető egyneműnek, a korszakban mindkét stílusnak számos, egymással bonyolult kölcsön­ hatásban lévő változata írható le,18 szembeállításuk ebből következően mindkét irányzatot egyneműsíti, ezzel pedig drasztikus mértékben le is egyszerűsíti azokat. Fried Jókai-könyvében elsősorban a nyolcvanas-kilencvenes évek regényeit vizsgálta, amelyek a fent vázolt, az irodalmi művet a mimézis jegyében értelmező stratégia számára dialógusképtelennek bizonyultak. Fried ezzel szemben többek között a ko­ rábbi szövegekkel kapcsolatot létesítő, azok egyes komponenseit rekontextualizáló intratextualitásban, az önéletrajz fikcionalizálásában, a műfaji kódokat (gyakran parodisztikusan) újragondoló alkotásmódban látja ezeknek a szövegeknek a meg­ határozó jellemzőit.19 A mimézis, a realista regényekkel való összevetés értelmezési hagyományával szemben egy másfajta megközelítés lehetőségét kihálta Jókai-köny­ vében Szilasi László is. Érdekes és meggyőző érvelése szerint egészen másként festenek a fentebb bemutatott jellegzetességek, ha a Jókai-műveket nem regényekként, hanem románcként olvassuk, amely műfaj egyik fő jellemzője éppen az, hogy a hősök emberfelettiek, olyannyira, hogy „átmenetet képeznek isten és ember között."20 Vagyis a románc egy kevéssé mimetikus forma, mint a regény, Jókai olvasásának ezek szerint nem a valóság megfelelő tükrözésének a számon kérése a megfelelő kódja. Szilasi szerint a Jókai-szakirodalom látens paradigmájában mindvégig jelen van ennek az olvasásnak a lehetősége, illetve jelen vannak ennek a műfajnak az ele­ mei, anélkül, hogy a románc műfajára vonatkozatott olvasásmód bármikor is expli­ citté válna, tudatosodna. Török Lajos a történelmi regény műfajára vonatkozatva az 40 �Erdély aranykorának értelmezése kapcsán vizsgálta a realista paradigma kereteit túllé­ pő interpretáció lehetőségeit, hiszen ennek a műfajnak a befogadástörténetében is a szövegvilág és a valóságosként tételezett történelmi korszakok közti megfelelés mér­ tékének kutatása adta az értelmezéseknek és az értékeléseknek a vezérfonalát. Jókai regénye ezzel szemben interpretálható olyan szövegként is, amely éppen a repre­ zentáció, a múlt objektív megjelenítésének problematikusságára figyelmeztet.21 Innen nézve érdemes visszatérni Péterfy szövegéhez, és megvizsgálni, milyen al­ ternatív megközelítési lehetőségek olvashatók ki abból. Péterfy a kritikában nem csak a jellemek eltúlzottságát és egyformaságát kifogásolja, hanem azt is, hogy a regények szereplői nem olyan identikus, szubsztanciális pszichológiai instanciák, akik saját összetett, következetesen megrajzolt személyiségük szerint cselekszenek, hanem a történet fordulatai szerint olyan folyamatos változásban vannak, ami nél­ külözi az alkotói következetességet: „Jókai egyáltalán kevesebbet gondol alakjaival, mint meséi érdekfeszítő voltával."22 Ez azt eredményezi, hogy az identitásuk teljesen felbomlik az események menetében, ennek a dezintegrációnak pedig Péterfy tanul­ mányából kiolvashatóan több módja is elképzelhető. Az első Péterfy Enyém, tied, ö n ­ elemzésében figyelhető meg. A regény, mint azt a kritikus hangsúlyozza, a „férfi sorsa a nő" tételt próbálja igazolni. Az írás főszereplőjének, Áldorfay Incének azon­ ban három különböző nővel van dolga a regényben, és a velük való kapcsolatában Ince egészen más embernek mutatkozik meg: „Szeréna Incéje, dalia, heros, Hannáé közönséges gyönge ember, Belle Ange-é őrültekházából való nyomorult."23 A regé­ nyek karaktereit tehát nem feltétlenül szubsztanciális identitásokként kell elképzel­ nünk, hanem olyan instanciákként, amelyeknek aktuális identitása mindig az adott szituációban vagy interszubjektív viszonyban konstituálódik. A másik lehetőség, hogy a szereplő személyiségének egyes jellemzői szétbontanak különböző részek­ re, amelyek a regényben olyan irányban fejlődnek tovább a saját útjukon, hogy azokból már nem lehet a kiindulópontként szolgáló eredeti identitást újra össze­ rakni. „Jókai ilyenkor igazi elválasztó pszichológiát űz. (...) mikor már azt hinnők, hogy az alak jelleme egészen megfeneklett bizonyos irányban, s hogy most ezt az irányt, a tehetetlenség törvényénél fogva is, végig követnie kellene, csak akkor csap át a másik indulatba, az ellenkező útra, és lesz saját magának negatív pólusa."24 A regények szereplői tehát lélektani egység hiányában lévő alakok. Jókai feláldoz­ za a hősei egységes identitását a mese kedvéért A különös azonban az, hogy a cse­ lekmény, mivel az ötletek túltengésének hatalma alatt áll, éppúgy nélkülözi a kohe­ renciát, amint a hősök jelleme is. Jókai művei nem realista regények, hanem mesék, amiknek hősei álruhás királyfik és királylányok. Szerkezetileg azonban nem a meg­ szokott értelemben vett mesék: nem az emberi létezés megbomlott és helyreállított ökonómiájáról, nem egy hiány megszüntetéséről szólnak, hanem elsősorban meghökkentésre törekszenek: a „meglepetést Jókai azáltal éri el, hogy az oksági kapocs helyébe, mely az életben a tények egymásutánját a jellemek cselekvését határozza meg - saját képzelmének törvényét b ú j t a t j a J."25ókai műveinek eseménysorai az idézet szerint nélkülözik az oksági viszonyokat, egy olyan különös narratív képződmény­ nyel van tehát dolgunk, amely a cselekményre épül, de mégsem metonimikus jelle­ gű. Viszont nem is a metaforikusság határozza meg, hanem az ötlet, ami a szerző fantáziájának terméke. Ezek szerint a szöveg koherenciáját a szerző tudatában le­ hetne keresni, de mivel ezt a tudatot kizárólag a meghökkentés intenciója és az 41 �improvizatív tevékenyég konstruálja („Jókai költészetét csakugyan improvisált hatások költészetének lehetne neveznünk"26), az egységet ez sem biztosítja. A Jókai regénypoétikájának legmarkánsabb elemét képező fordulat tehát olyan jelenség, ami a narratíva ellen dolgozik. A narratíva az egyes események (legyenek ezek egy individuális identitás, vagy egy kollektív, történeti individuum, illetve egy elvontabb folyamat eseményei) megszervezésének, integrációjának és így valamilyen egység megteremtésének, illetve az értelemadásnak az eszköze, Jókai fordulatai viszont nem a narratíva megalkotásában, hanem annak széttagolódásában érdekel­ tek. A kérdés ezek után az lehet, hogy a narratíva egyes elemei, melyeknek kon­ zisztenciáját a fordulat megszüntette, milyen másfajta értelemképző mechanizmu­ sokat működtetnek, milyen értelmezési lehetőségek létrejöttében működnek közre. Mint láttuk, a fordulatok összefüggnek az identitás széttagolódásával is, vagyis problematikussá teszik az identitást. Az identitás elbizonytalanodásának Péterfy írásából kiolvasható két módja (a szituációkban (újra)konstituálódó jellemek és az egyes személyiségjegyek szétbomlása) mellé érdemes itt most felvenni egy harma­ dikat is, amire Jókai regényei a példák sokaságát kínálják. Nagy Miklós írja a Jókairegények cselekményeinek jellegzetességeit tárgyalva, hogy a romantikus meseszö­ vés jellegzetes eszközei a nagy leleplezések, amikor „egészen más megvilágításba kerülnek az elbeszélés korábbi mozzanatai, mint eleddig láttuk őket: feltárulnak az ellenségeskedések, szenvedések titkos, az olvasótól nem ismert rugói, lehull a szín­ lelők álarca."27 Az idézetből gondolatmenetem számára a legfontosabb megállapítás az utolsó tagmondat, amely az álarcról beszél. Vagyis az identitással kapcsolatos bizonytalanság nem csupán a jellemrajz kidolgozatlanságának és a kellően össze nem függő eseményeknek a fejleménye, hanem sok esetben éppen ez teszi lehetővé a fordulatot, hiszen a lelepleződés, a hamis szerepek, álszemélyiségek alkalmazása a meglepetés okozásának egyik eszköze az író kezében. Jókainál rendkívül gyakori a szerepjátszás, az identitásváltás, a hamis identitás, az álnév, álöltözet motívuma, bár nem feltétlenül csak a lelepleződés formájában, hanem gyakran úgy is, hogy az olvasó be van avatva (ebben az esetben a többi szereplő várható meglepődésével, reakciójával kapcsolatos várakozás tarthatja fenn az olvasói érdeklődést). A regé­ nyek nagy részében találkozhatunk ilyesfajta jelenségekkel: az ismertebbek közül gondolhatunk itt Az új f öldesúr ál-Petőfijére, a Szegény gazdagok Fatia Negrájára, A névtelen vár Marie-jára és Vavel grófjára, vagy A kőszívű ember szerepcseréjére Jenő és Ödön között. Ám a többi regényből is kiemelhetünk példákat, íme néhány jellegze­ tes eset. A Szomorú napokban Kamienszka Mária tűnik fel a bakónál tett látogatása során először hóhérjelöltként, majd papként, később pedig rendőrként. Az elátkozott családban Gutai Lőrinc adja ki magát Katarkuthy Viktornak, hogy feleségül vehesse Malárdy alispán lányát, Herminát. A Mire megvén ülü n kben a főszereplő Áronffy Loránd él tíz évig Tátray Bálint álnéven Topándi Samunál; Kandúrról, a haramiáról pedig kiderül, hogy valójában Ciprának, a cigánylánynak az apja. A Szerelem bo­ londjaiban Angyaldy Emil és Lemmingné Malvina szólítják egymást álnéven a titkos találkáik alkalmával (Tihamér és Leona). Az Enyim, tied, övében a főszereplő, Áldorfai Ince régi iskolatársa és ellenlábasa, Stomfai Gideon változtatja kaméleonként az identitását: a szabadságharc alatt szabadcsapatnak álcázott rablóbanda vezetőjeként garázdálkodik, a császári haderő megérkezésekor női ruhába bújva asszonynak öltözik, később töröknek áll, a regény vége felé pedig cirkuszi idomárként bukkan 42 �elő a múlt homályából. Az élet komédiásaiban a főszereplő, Zárkány Leon játszik állandóan szerepeket, folytonos iróniájával megtévesztve a környezetét, de a szerep­ játék jellegzetes figurája a vaskakadunak csúfolt politikus is, aki komikus és esetlen figuraként bukdácsol a regény lapjain, miközben a kormány egyik legbelsőbb embe­ reként óriási horderejű politikai ügyek szervezője. Ezzel a regénnyel kapcsolatban egyébként már a kortársak is kiemelték a szerepjátszás motívumának jelentőségét.2* Az Egy az isten egy rövidke epizódjában Blanka és Rozina (másik nevén Caldariva hercegnő) határozzák el, hogy egymást titokban a másik nevén fogják szólítani, azt gondolva, hogy az mindkettejükre találóbb lenne, mint a sajátjuk; később pedig Adorján Manassé szembesül rémülten azzal, hogy a gonosz Diurbanu, aki falujának és feleségének életére tör, valójában régi ellensége, Vajdár Benjámin. A Szép Mikhálban Katzenreiter Henrik, az eminens diák válik apja hatására hóhérrá, később pedig a címszereplő él házasságban Babura Milka álnéven Kalondai Bálinttal. Az Akik kétszer halnak megben Opatovszky Kornél felesége, a spanyol arisztokrataként feltüntetett Atalanta di Pelargonio lepleződik le tizenöt év házasság után, amikor megtudjuk, hogy valójában csupán egy egyszerű parasztlány, eredeti nevén Muskatlinek Katalin. A lőcsei fehér asszonyban Korponayné parasztasszonynak öltözve altatja el Andrenach lovagot, a császár halálhíréről szóló iratot kicserélve Pintye Gregor, a betyár arcképé­ re. A három márványfejben Boboli János ölti fel Fráter Akteon szerepét, hogy kiszaba­ dítsa szerelmét a zárdából, a De kár megvénülni!ben Adelphe Philine-ről, az apácáról derül ki, hogy nem más, mint az elbeszélő főszereplő Fiatalkori szerelme, Amarillisz, aki bosszút kíván állni egykori kedvesén. A felsorolást természetesen lehetne még bőví­ teni, aszerint, hogy ki mit olvasott ebből a terjedelmes életműből, illetve hogy mennyit képes felidézni az olvasott szövegek eseményeinek és a szereplőinek sokaságából. Felvethető tehát a kérdés, hogy a szereplők személyiségével kapcsolatban elmon­ dottak, amik a realizmus szemszögéből hiányosságnak tűnnek, egy másik megkö­ zelítésben vajon nem értelmezhetők-e úgy, hogy Jókai műveit mint az identitás megalkothatósága iránti kétely szövegeit teszik újraolvashatóvá. A kérdésfelvetés mindenesetre nem teljesen új és önkényes, hiszen Szilasi László többek között ép­ pen ezt a problémát boncolgatta a Szegény gazdagok kapcsán. Miközben elvileg Fatia Negra és Hátszegi azonossága magyarázná meg az álarcossal kapcsolatos esemé­ nyeket, valójában mindkettejükről elmondható Szilasi kifejezésével, hogy „nonentitások,"29 egyikük személységében sincs egy hozzáférhető, megérthető, meghatározható belső mag, ahogy a tanulmány vége felé olvashatjuk: „A belső mag, a szerepekkel körülfont üresség, a csak bepólyálva látható láthatatlan ember örökre titok maradt. (...) A szerepek mögött a Semmi van."30 Kissé emlékeztet ez a megfogalmazás Sőtér István könyvének egy szöveghelyére, ahol arra kér minket, hogy „próbáljuk magunk elé idézni valamelyik hősét: a látszatra oly élő vonások mögül a semmi bámul ránk."31 Fried István is foglalkozott annak a lehetőségével, hogy az „úgynevezett túlzások és következetlenségek az egyneműség és teljesség megtörésének lehetőségeivel kecsegtetnek." Fried az Egy játékos, aki nyer kapcsán vetette fel a lehetőséget, hogy a főszereplő önazonossága megbomlik a különböző társadalmi szerepek és létszférák nyelviségében: „(...) a világban magukat leplező, maszkot öltő, valódiságukban nem mutatkozó személyiségek ágálnak, akiknek 'többnyelvűsége' nem a megértést segíti, hanem a rejtett célokat szolgálja." A ka­ landregényben pedig a „bármily játékosan 'végrehajtott' én-sokszorozódás (amely 43 �legalább egy időre zárójelbe teszi az ént) előbb a játékot mint a leplezés eszközét viszi színre, utóbb az én-ek által beszélt nyelvek hiteltelenedését eredményezi."32 Az identitás problémájának egyik legérdekesebb esete mindenesetre az előbb említettek mellett A tengerszemű hölgy, amely „a szerző önéletrajzának egy töredéke, amelybe be van foglalva a regény."33 Jelen kontextusban azonban nem annyira az önéletrajzi vonatkozások, vagy az önéletrajz és a fikció viszonya az érdekes, hanem a címszereplő identitása. Jókai, illetve az empirikus szerző regénybeli fikcionált alakmása kamaszkorában ismerkedett meg a szépséges Erzsikével, akibe egy ideig szerelmes volt. Erzsike azonban máshoz ment férjhez, és az elbeszélő le is mondott róla (különösen mivel rövidesen találkozott élete nagy szerelmével, Laborfalvy Rózával). Az évek múlnak, és Erzsike időnként fel-feltűnik a szerző életében, elme­ sélve mindazokat az eseményeket, amelyek a találkozások között megtörténtek vele. Az érdekes az, hogy Erzsike mindig más férfi feleségeként bukkan fel, valóságos házasságszédelgőként, mígnem az utolsó férjének meggyilkolása miatt börtönben végzi az életét. Férjeivel együtt az identitása is folyton változik: időnként áldozat­ nak tűnik (pl. Bagotay Muki mellett, vagy a KJatopillel kötött házasságában, ami­ kor a férfiról kiderül, hogy egy másik felesége is van), máskor könnyűvérű nőként cselekszik (amikor Gyuricza Péter kedveseként parasztasszonynak áll), aztán pedig vérfagyasztó kalandokba keveredve igazi önfeláldozó héroszként verekszi át magát a veszélyeken (Rengetegi helyett a szabadságharc alatt). Gyulai is kiemeli, hogy a regényben eldönthetetlen, hogy Erzsike kacér, könnyűvérű nő, vagy romlatlan lelkű lény, aki az igazi társat keresi. A bizonytalanság olyan nagy, hogy „Erzsikéből minden lehet már: tengeri szörny vagy légi tündér, csak olyan nő nem, akit meg­ érthetünk s aki iránt érdeklődhetünk." Ennek következtében tanácstalanul állunk a mű előtt: „Ha a cselekményt nem táplálja a jellemrajz ereje, csak események halma­ za marad, ha a jellemrajz nincs szervi kapcsolatban a cselekvénynyel, érthetetlenné vagy önkényessé válik."34 A szövegben tehát maradéktalanul megvalósul az identi­ tás megbomlásának a Péterfy által bemutatott esete, ahol egy adott szereplő teljesen különböző jellemvonásokat mutat a különböző szituációkban. A szöveg tehát Gyulai gondolkodásában eléggé jellegzetes és paradigmatikus esete volt azoknak a problémáknak, amiket Jókainál kifogásolt. A regénynek ezzel szemben egy egészen másfajta értelmezését dolgozta ki Fried István. Először is kiemelte a narráció összetettségét, hiszen a regénynek az említett eljárásból követ­ kezően több elbeszélője van: az elsődleges elbeszélő mellett Erzsike élettörténetét maga a tengerszemű hölgy beszéli el. Egy izgalmas epizódban azonban egy újabb narrátor lép fel: Erzsike kalandjait a szabadságharc idején Bálványosi is elmeséli a társaságnak, az ő előadásban viszont alapvetően megváltozik a történet modalitása. Erről az elbeszélésről pedig ismét Erzsike számol be, a történet elbeszélői tehát megsokszorozódnak. A többszólamú, többszintű elbeszélésben pedig „együtt lelhető fel az emlékezés, az elbeszélés és annak paródiája,"35 az eseményeket ilyen módon több különböző, de egymással egyenrangú perspektívából látjuk. A perspektívák többszöröződése mellett szintén egy decentralizált szövegvilág létrejötte felé mutat identitásának megragadhatatlansága is, amely többféleképpen is reflektálódik a szö­ vegben. Először is a központi metafora (a tengerszem) révén, amelynek hosszú leírása bevezeti a regényt: amellett, hogy a tengerszem örökké változásban van, ezáltal elle­ hetetlenítve saját reprezentációját, egyúttal elrejti saját mélységét, csupán a felületét 44 �kínálva fel a percepció számára.36 Érdekes módon a tengerszem ezzel lényegében a Sőtér által megfogalmazott paradox „felszín mélységének"37 allegóriája lesz. Másfelől, a metaforikus megjelenítés mellett a szöveg önreflexív módon is reflektál az identitás­ sal kapcsolatos dilemmára, hiszen Erzsiké a regényben maga kéri fel a szerzőt, hogy írja meg az ő életének történetét, feljogosítva őt arra, hogy a történetben csinálhat belőle bármit, angyalt és ördögöt egyaránt. A kettő között azonban nem könnyű dönteni, hiszen „mindkét lehetőség ott rejlik a személyiséggé válni akaró nőben, aki a körülményekre reagál: könnyelmű leány és hősnő, tévesztő és tévesztett, megcsalt és bosszúálló, naiv és számító, áldozat és gyilkos, mikor melyiket hívja elő a sors."38 A regényben azonban nem csupán a fentebb bemutatott módon kérdőjeleződik meg az identitás megalkothatósága, hanem igen érdekes megvalósulásaival találkoz­ hatunk az identitás elbizonytalanodásának azzal a harmadik lehetőségével, amire fentebb láttunk már néhány példáját. A következőkben Fried értelmezését tovább­ gondolva megkísérlem bemutatni azt a játékot, amelyet a szerző a szerepekkel végez. A szerepekkel való játék a nyolcadik fejezetben veszi kezdetét, amikor Erzsiké a Bagotay Mukival való esküvője után nem sokkal bekopogtat az elbeszélőhöz, hogy elmesél­ je rövidke házasságának történetét. Az egybekelés után rögvest kiderült, hogy a közös élet a férj léhasága miatt (iszik, kártyázik) pillanatnyi boldogságot sem hoz az újdonsült asszonykának. Az sem maradt sokáig titokban, hogy Muki összeszűri a levet a szar­ vasmarhacsordáját őrző gulyás, Gyuricza Péter feleségével Amíg ők ketten a tanya zárt ajtaja mögött egymás társaságát élvezték, Erzsike magára öltötte a gulyás feleségének levetett ruhadarabjait, és innentől kezdve ő lett Gyuriczáné, helyet cserél tehát a má­ sik asszonnyal. Ez a szerepcsere Muki hűtlenségétől függetlenül egyébként is ínyére volt Erzsikének, hiszen, mint elbeszéléséből kiderül, már az első találkozáskor sem hagyta hidegen a gulyás nyers férfiasságának, barna, izmos karjainak erotikus vonzere­ je. Ez a szerepcsere viszont újabb helyettesítésekhez kapcsolódik, amibe az elbeszélő is belekeveredik. Gyuricza neve valamivel korábban, a hatodik fejezetben Bagotay Muki szájából hangzik el. Itt még az esküvő előtt vagyunk, Bagotay és az elbeszélő egyaránt udvarolnak Erzsikének, és Muki azzal fitogtatja az erejét, hogy elmeséli, minden há­ rom mérkőzésben kétszer mindig legyőzi birkózásban a robosztus gulyáslegényt (később persze kiderül, hogy az ilyen győzelmek alkalmával anyagilag mindig kártérí­ ti az ellenfelét). Az elbeszélő néhány bekezdéssel később olyan heves vitába keveredik Mukival, hogy dulakodásba kezdenek, és sikerül a kanapéhoz csapnia riválisát. Ekkor hangzik el a szájából a mondat, miszerint „Vagyok én is Gyuricza Péter!"39 Ezt a mon­ datot a fejezetcímbe is kiemeli, majd újra leírja, miután Erzsiké elmesélte a Gyuriczával kapcsolatos eseményeket.40 Az elbeszélő itt nem közvetlenül azonosul Gyuriczával, hanem azáltal, hogy hozzá hasonlatos szerepet tölt be egy azonos szituáció­ ban. Ez az azonosítás hasonlatos a Freud Álomfejtésében leírt keverékszeméllyel, ami­ kor az álomban két személy azonosul egy közös elem (fizikai hasonlóság, hasonló cselekvés) révén.41 Az ilyen azonosítás mindig valamiféle elfojtott vágy kifejeződé­ sére szolgál (bárcsak az egyik személy lenne olyan, mint a másik, vagy lenne a másik helyében), és a regényben is egy vágyat fejez ki, hiszen a hatodik fejezet felől olvasva világos a jelenet értelme: ha Erzsike Gyuricza felesége, az elbeszélő pedig lehet Gyuricza is, akkor van rá esélye, hogy övé legyen az áhított nő (a hatodik fejezet végén még egyaránt vonzódik Erzsikéhez és Laborfalvi Rózához). Mindezek alapján úgy tűnik, hogy az identitás instabilitása a vágy jelenlétével függ össze. 45 �A továbbiakban azonban egészen másként alakul a szöveg, és a kilencedik feje­ zettől a tizennegyedikig tartó szakaszban az identitásváltások sorából kialakuló szerepjáték leválik a vágyról. Ez a szakasz Jókai Tardonai bujdosása idején játszódik. Az elbeszélő itt Benke Judit névre kap leveleket a feleségétől, Rózától. Amikor két földesúrral beszélget, már Benke Albert néven mutatkozik be. Albert nem más, mint Róza testvére, aki életét vesztette a szabadságharcban, és maga is színészként kereste a kenyerét. Ennek a beszélgetésnek a során kerül szóba Bálványosi Bálint, a színházigazgató, aki a forradalom alatt szőke haját feketére festette, nagy bajuszt és kecskeszakállat növesztett, és Rengetegi Tihamér néven harcolt a haza ellenségei­ vel. A direktor arra vár, hogy újra kinőjön az eredeti szőke haja, „akkor ismét elő­ jön, mint Bálványosi Bálint, s ki meri azt mondani, hogy ő valaha Rengetegi Tiha­ mér volt?"42 Nem sokkal ezután történik, hogy egy őszi napon az elbeszélő felmá­ szik festeni az Örvény-kőre (más néven Pagonyoltárra) a Bükk erdejében, és itt összetalálkozik a már emlegetett Bálványosi Bálinttal. A férfi azonban nincs egyedül: vele tart párja is, akiben a szerző megdöbbenve ismeri fel Erzsikét. Bálványosi, a szabadságharc vakmerő hőse hamar lelepleződik: amint két közeledő emberi alak tűnik fel a hegyen (akikről később kiderül, hogy pusztán békés erdőkerülők), elrejtő­ zik előlük egy barlangban. Ekkor meséli el Erzsiké Bálványosi (illetve Rengetegi) hőstettének és őrnaggyá való előléptetésének igaz történetét. Amikor a szabadságharc idején a férfit azzal bízták meg, hogy Komáromból egy fontos üzenetet vigyen el Debrecenbe a kormánynak, onnan pedig a válasszal térjen vissza Komáromba, ő kártyán elvesztette az utazás költségeinek fedezésére szolgáló ezer forintot. Erzsike ekkor elhatározta, hogy ő fogja megtenni Rengetegi helyett a veszélyes utat. Erzsike ilyenformán tehát a férfi megbízatását teljesítve Rengetegi bőrébe bújt, az ő helyét vette át, és Debrecenben tényleg az ő szerepében jelent meg. A szerepjátéknak itt bonyolultabb struktúrájával találkozunk, mint a már említett példák esetében, hiszen itt nem pusztán egyetlen személynek egyetlen szerepével van dolgunk, minthogy a nő itt egy olyan ember (Rengetegi) bőrébe bújik, aki maga sem valódi személy. Rengetegiként viszont egy további szerepet is eljátszik: az arcát sötétre festve mu­ zsikus cigánynak öltözve indul útnak, három valódi cigányzenész társat fogad maga mellé. A szerepek tehát megsokszorozódnak, és a szerepjáték eddig bemutatott, mondjuk így, horizontális struktúrája helyébe egy vertikális szerveződés kerül, ahol az egyes szerepek mögött mindig egy újabb szerep működik, az álarcok alatt újabb álarcok rejlenek. Nem egy személyiséghez kapcsolódik hozzá egy vagy több sze­ rep, hanem egymáshoz rendelődnek hozzá a szerepek, a szerepeknek vannak újabb szerepeik. A szerep nem a személyiség egy (mondjuk a szociális viszonyok által meghatározott) létezési módja, nem a személyiségben immanensen bennefoglalt lehetőségek egyik lehetséges kibontakozása, nem is egy lényegiség vagy egy ösz­ tönalkat elfojtásának eszköze, hanem az identitás destabilizációjának eszköze. A dolog akkor válik különösen izgalmassá, amikor Erzsikének Debrecenből viszsza kell térnie Komáromba. Ezen az úton, mint elmondja, nem mehet cigányként, hiszen nem lehetne magyarázatot találni arra, miért akar egy cigány az ostromlott várba bejutni. Ezért tehát útlevelet kér a katonaságtól Bagotay Jánosné nevére (Erzsi­ ké ekkor még nem vált el az első férjétől, Bagotay Mukitól), azt hazudva, hogy ő majd az asszonnyal együtt, annak kocsisaként fog bejutni a városba. Bagotay Jánosnénak (vagyis magának Erzsikének) ugyanis Komáromi lakosként vannak elintézni való 46 �dolgai a városban, ezért a várost körbezáró osztrák katonaságból senki sem gya­ nakszik arra, hogy magánügyei mellett titkos üzenetet is kézbesít. Erzsike most Rengetegi Tihamérként adja elő Bagotaynét, vagyis egy másik ember álszemélyisé­ gét alakítva, annak további szerepeként, álcájaként játssza el önmagát. A szerep és a személyiség konstitutívnak gondolt különbsége tehát felszámolódik, illetve pers­ pektivikussá válva dinamizálódik a szerepjátéknak ebben a labirintusában. A Ko­ máromba visszatérő Erzsike önmaga felől nézve azonos önmagával, Rengetegi perspektívájában viszont az ő, vagyis egy fikcionális személy újabb álneve, egy szerep szerepe. Amikor aztán Rengetegi tiszteletére díszlakomát rendeznek, a színészből lett ka­ tona előadja a közönségnek mindazt, ami Erzsikével történt az utazás során, külö­ nösképp kihangsúlyozva azt a borzalmas eseményt, amikor a cigánynak öltözött nőt kísérő két valódi cigányt éjjel az erdőben felfalták a farkasok: „Ő volt a cigányprímás, aki negyedmagával keresztülmuzsikálta magát valamennyi ellenséges táboron. (...) Hát mikor arra a jelenetre került sor, a farkasokkal! Az volt a draszti­ kus előadás. A valóság nem volt rettenetesebb, mint ahogy ő előadta. Hajmeresztő részletezés, borzadalmas fantázia."43 Bálványosi most lényegében az ő szerepét (Rengetegit, cigányként) eljátszó Erzsikét játssza el saját (újabb) szerepeként. A szerep tehát maga sem identikus fenomén, hiszen széthasad más szerepekké, egy szerepet többen is eljátszhatnak, aztán más személyiségek egy további áttétel eredményeképpen tovább játsszák saját szerepüket, amelyet előzőleg mások keltet­ tek életre. A szerepeknek ebben az állandó helyettesítésekre épülő játékában végül visszakereshetetlenekké válnak az igazi személyiségek. Csak szerepek léteznek, amiket többen játszanak el, mögöttük pedig nincsenek szubsztanciális, identikus szubjektumok. A cselekmény fordulatossága tehát, ami Péterfy szerint a szövegek széttagolódásához vezet, itt összefügg az identitás problémájának felszínre hozásá­ val, még akkor is, ha ez nem a reflexió vagy a poétikai megalkotottság, hanem az elbeszélés szintjén megy végbe. A szövegben minden meglepő fordulat egy-egy identitásváltásnak felel meg, és a mesélő(k) meghökkenésének vágya végül is egy modem probléma dramatizálását hozza létre. A tengerszemű hölgy szemének örökös változása tehát a jellemének megragadhatatlanságára utal, ami lehetővé teszi számára, hogy a regényben az önazonosság lehetőségét megkérdőjelező identitásváltások decentrált játékának generatív magja­ ként működjön. Ám Erzsike nem csupán a szereplők identitását rombolja le, hanem az elbeszélőét is. A tizennegyedik, A démon-csáb címet viselő fejezetben felajánlja az elbeszélőnek, hogy álnéven utazzon vele Párizsba. Ez nagy kísértés a szerző számára, hiszen utólag visszagondolva sem kétli (ezzel kiváltva Gyulai erőteljes iróniáját), hogy akárcsak hazájában, frankhonban is sikeres alkotó lehetett volna belőle. Ám a szerző elég erős morális alkattal rendelkezik ahhoz, hogy ellenálljon a csábításnak. A morális aspektus úgy kapcsolódik a döntés indoklásához, hogy az elbeszélő kifejti: a francia közönségnek csillogó, szatirikus, erotikus, egyszóval morálisan elítélhető regényeket írt volna, amik joggal váltanák ki a szülők felháborodását. "Ah! Mennyire más ember lett volna belőlem! Ha én akkor ővele elfutok, most én volnék a realista írók céhmestere: mert erotikus láng, szatír véna és luxuriózus fantázia bennem is volt annyi mint azokban; de nem használtam - azért, mert ma­ gyar közönségnek írtam. Ma milliók olvasnák a munkáimat, s átkoznának az apák 47 �és anyák, akiknek a gyermekeiket megrontám lészen. Én meg nevetnék rajtuk, a potrohomat ütve, amit mint idealista író nem bírtam megszerezni"44 Fried István felveti ezzel kapcsolatban a kérdést, hogy igaza van-e Jókainak, amikor azt állítja hogy nincs benne erotikus fantázia, hogy vajon tényleg hiányzik-e regényeiből mindaz, amiről itt beszél, Fried szerint ez a fantázia nagyon is megmutatkozik más regényeiben.45 Nos, szerintem nem kell ilyen messzire menni: maga A tengerszemű hölgy az a mű, amihez hasonló regények írását Jókai itt elutasítja. A szerző az idé­ zetben önmagát idealistának nevezi, a regényben viszont, ahogy Fried is hangsú­ lyozza, „hiányzik, de legalább is alig érzékelhető közvetlenül az a felsőbb erkölcsi instancia, amelyre hivatkozva meg/el lehetne ítélni Erzsike tetteit."46 Vagyis a mo­ rális meghatározatlanság, ami miatt az elbeszélő elutasítja Erzsiké kérését, végül is megvalósul magában a regényben. Amit az elbeszélő saját regényének szereplője­ ként, a regényen belül elutasít, azt megteszi mint magának a regénynek a szerzője. Az elbeszélő identitása meghasad, a regény kint-je és bent-je között feloldhatatlan ellentét keletkezik. Bizonyos értelemben azt is mondhatjuk, hogy a regényben sze­ replő Jókai nem az alakmása vagy a felidézett énje, hanem az álarca vagy szerepe annak a Jókainak, aki a regényt írja. Az elmondottak alapján nem véletlen, hogy az elbeszélő lényegében kétfélekép­ pen próbálja megörökíteni Erzsikét: egyrészt magában a regényben, másrészt saját regényének szereplőjeként azáltal, hogy megfesti őt. Jókainál, mivel fiatal korában maga is próbálkozott a képzőművészet ezen ágával,47 visszatérő motívum a festé­ szet, piktúrákat készít pl. Jenőy Kálmán az Eppur si muovében vagy Adorján Manassé az Egy az istenben (igaz, hogy ők a Jókai-hősökhöz híven sok minden egyéb területen is kiválóan teljesítenek). Itt azonban, ebben az önéletrajzi ihletésű szövegben Erzsike vizuális megragadásának kísérlete kudarcra van ítélve. Az arc leképezésével nem is lenne gond, ám a szemek kivonják magukat a reprezentáció ilyen eljárása alól: „Hanem aztán, ami ecsettel visszaadhatatlan: az a csodálatos szempár! Az engem egészen kétségbeejtett. Azt hiszem, hogy ha valóságos művész lettem volna, nem jámbor dilettáns, még akkor sem bírtam volna ennek a titkát kibúvárkodni. Mikor már azt hittem, hogy híven visszaadtam, egyet villant a sze­ me s kárbaveszett az egész munkám."43 A szem, ami (nem csupán itt, hanem álta­ lában is), leginkább meghatározza az ember külső megjelenését, lehetetlenné teszi az arc mimetikus leképezését, és ezzel megkérdőjelezi a mimézist. A tengerszem azonban nem csupán azáltal rombolja le a mimetikus kód érvényét, hogy tematikus értelemben véve (az ábrázolt természeti jelenség révén) állandó dinamikájával a festmény statikussága ellen dolgozik, hanem azáltal is, hogy egy metaforikus kép­ pel azonosítja a hölgyet. Mivel a tengerszem egyszerre utal a változó vízre és a személyre is, a metafora pólusai közötti nyelvi oszcilláció mintájára szerveződnek meg a regényben kibomló események is. Az identitás és a regény modalitásának állandó változása, a rögzíthetetlenség, az instabilitás ilyen állapota a nyelv külön­ böző aspektusai közötti oszcillációhoz hasonlatos. A tengerszemű hölgy mellett a Fekete gyémántok a másik mű, amelyben a viszony­ lagosság tapasztalatával találkozhatunk Jókai életművében. Az írással kapcsolatban, minthogy az első magyar regény, amelynek hőse mérnök és iparos, a szakirodalom szerzői egyrészt Jókai világnézete iránt érdeklődtek, a technikához, a kapitalizmus­ hoz, a szocialisztikus gondolatokhoz, a munkássághoz való viszonyát vizsgálták, 48 �másrészt pedig a főszereplő Berend Iván és Evila jellemével foglalkoztak. Ez utóbbi témában (Péterfy nyomán, aki Jókairól alkotott negatív véleményét jórészt erre a regényre alapozta) többnyire elmarasztalóak az ítéletek.49 Itt azonban nem ezekkel a tematikus kérdésekkel kívánok foglalkozni,50 és nem is az identitás instabilitásával, amire egyébként ebben a regényben is akad példa.51 Sokkal érdekesebbnek bizonyulhat itt annak a vizsgálata, hogy miként jelennek meg a műben a különböző világok, és ezek színrevitele hogyan függ össze a regény nyel­ vével, metaforikájával. A regény két helyen ad egy-egy hosszabb leírást olyan vilá­ gokról, amelyek radikálisan különböznek a kortárs társadalomtól, térben és időben elérhetetlen távolság választja el azokat Berendék világától, és ontológiaiig egészen más státusúak, minthogy egyikük sem valóságos. Az érdekes az, hogy a regény mindkét világgal kapcsolatban explicit utalásokat tartalmaz azok nyelvi megjelení­ tésére vonatkozóan, a következőkben ezeket kísérlem meg bemutatni és értelmezni. Az első ilyen szakasz a regény rövidke első része, amelyben az ősidőket írja le a szerző, amelyben még élőlények voltak azok a létezők, amelyek a történet jelen idejére szénné váltak. Ezt a szakaszt sokat dicsérték a fantáziadús leírása miatt, de el is marasztalták a tudálékossága miatt, a Borsszem Jankó például már megjelenésének idején közölt paródiát róla.52 A téma megjelenítésénél azonban érdekesebb a szöveg önreflexív aspektusa, mely a megjelenítés nyelvére vonatkozik. A regény egy a Tóra teremtéstörténetére való utalás révén egy másik könyv, a Biblia megidézésével kez­ dődik: „A Pentateuchnak igaza van a teremtés hatnapos voltára nézve." Erről az igazságról azonban rögvest kiderül, hogy nem szó szerint értendő, a napok metafo­ rikusán évszázadokat jelentenek: „Csakhogy a napokat isteni fövenyórával mérte, amiben minden lecsorgó fövenyszem: egy év. Az egész nap azután százezer év."55 A mítosz szövegének nyelve tehát alkalmas arra, hogy értelmezze, megjelenítse a világot, de maga is értelmezésre van utalva, hiszen nem szabad szó szerint vennünk, amit ott olvashatunk, mert az csak félreértést szülne. Néhány sorral később megjelenik egy másik, metaforikus értelemben vett könyv, ami nem más, mint maga a föld kérge: „Van egy nagy könyvünk: a föld kérge. Annak valóságos lapjai vannak, mint a könyvnek a levelei, egyik a másikra fektetve, minden lap tízezer, százezer (ki tudja, mennyi) évet képvisel. A vakmerő emberi tudásszomj keresztülfúrta e lapokat ásóval, kalapáccsal, vésüvel, fúróval. Minden lap tele van írva betűkkel, tudósítá­ sokkal, miket egyik százezred év a másiknak hagyott hátra: örök halott és örök beszélő tanújelekkel. Az emberi szellem megtanult azokból olvasni."54 A föld rétegei tehát egy könyv lapjaiként simulnak egymásra, anyagukkal és a bennük megőrzött materiális nyomokkal olyan jeleket alkotnak, amelyeket a kellő kompetenciával rendelkező befogadó, vagyis a tudós (a későbbiekben tudományos felkészültségét bizonyító Berend Iván) írásként képes elolvasni, a jelek ilyenkor néma, halott nyo­ mokból beszéddé válnak.55 A valóságos könyv metaforikus értelmű jelölői után egy chiasztikus áttétel révén tehát egy metaforikusán értett könyv jelenik meg, amely materiális jeleket, tényleges dolgokat tartalmaz. Bár a két könyv jelrendszere eltér egymástól, mindkét könyv a múltat teszi hozzáférhetővé a maga kódrendszerével. Az egyik a mítosz, a másik a tudomány nyelve. A két radikálisan eltérő nyelv ha­ sonló abban, hogy mindkettő értelmezésre van utalva, a mítosz metaforikusán szól hozzánk, a tudósnak pedig meg kell tanulnia olvasni a földtani jeleket: „Az eltemetett idők állat-és növényvilága ott fekszik kővé vált maradványaiban ez örök lapokon, 49 �s a vizsgáló szemei előtt hosszú sorban megelevenül mindegyik." A múlt tehát nem közvetlenül a maga objektív tárgyiságában áll elénk, hanem egy közvetítő jelrend­ szer segítségével. Az élettelen dolgok megelevenednek a tudós szeme előtt, az ol­ vasás tehát élővé varázsol egy halott világot, ám a jelenbeli materiális nyomok csak egy hermeneutikai aktus közvetítésével teszik fenomenálisan elérhetővé a múltat. A regényben a későbbiekben a tudomány és a mítosz, illetve az érzelmek nyelve több helyen is egybeíródik, a nyelvek közötti ilyesfajta fordítás adja a szöveg fő varázsát. Iván a regény elején az égitesteket modellezi otthon a szobájában. A fő célja az, hogy megtalálja a megoldást az állandóan fenyegető bányatűz ellen. Ehhez azonban magát a tűz jelenségét kell megértenie. A világmindenség alapanyaga a tűz, ebből állnak a napok, ebből jöttek létre a bolygók, a tűz az anyaga az üstökö­ söknek: „Az egész világot a tűz tartja fenn. A nap maga s minden állócsillag nem egyéb, mint tűz. Teljesen olvadt állapotban lévő anyag."56 Az őselem a tűz, és Iván úgy gondolja, hogy ha megértené, mitől alszanak ki időnként a világűrben a tüzek, akkor magát a tűz alaptermészetét értené meg, és ez képessé tenné arra, hogy meg­ fékezze a bányatüzet is. A tűz és annak tanulmányozása egyszerre folyik tudomá­ nyos és metafizikai szinten. Valamivel később, amikor Iván beleszeret Evilába, megpróbálja elfojtani ezt a szenvedélyt. Ám a szív szava erős, ezért a férfi ráparan­ csol a szívre, hogy ne zaklassa őt, megpróbálja az uralmat visszaszerezni a lázadó szerv fölött: „Végezd a dolgodat, szolga! Én vagyok a te urad és királyod! A te dolgod semmi egyéb, mint a kék érből felszivattyúzni a carbonicumot, átkergetni a tüdőre, a tejmirigyből átszívni a chylust, vért alkotni belőle, az artériákat ébren tartani, a vénák zsilipeit kinyitni! Bajodat atrófiának, hipertrófiának hívják, de úr nem vagy itt!"57 Berend belső küzdelme tehát nem pusztán az érzelmek szintjén folyik, hanem a különböző reprezentáló diskurzusok közötti versengés szintjén is: a tudat azáltal küzd az érzelmek ellen, hogy egy jelölőnek (a szívnek), ami metaforikusan az érzelmek diskurzusának központi figurája, referenciális, azaz biológiai értelmet ad. A nyelvek egymásba íródnak, de versengenek is egymással. Visszatérve a mű elején leírt őskori világra elmondhatjuk, hogy az őslények küzdelmének, élete jeleneteinek elbeszélése nem más, mint a néma jelek olvasata, ennek az olvasatnak a megjelenítése. A múltnak ez a színrevitele ugyanakkor nem független a jelen perspektívájától: az őskort a szöveg a jelenkor társadalmának metaforáival jeleníti meg. Ebben a metaforikában a múltnak megvan a nemessége a lovak őseinek formájában (hippotherium) megvannak az uralkodói a mamutok képében, a hangyák az őskor építészeiként gondoskodnak az 'indusztria' fejlődéséről, az ácsdarazsak az őskor kézműveseiként szorgoskodnak. Vannak komédiások is, akik a mamutok királyi udvaraiban szórakoztatják az uralkodó család megtermett egyedeit (a pithecusok és a szatyrok pl. pantomimeseknek, a kajdácsok szónokok­ ként jelennek meg).58 A múlt a jelek olvasásaként, megszólaltatásaként jelenik meg, de nem objektíven, a jelenkori világtól elválasztottan tárul elénk, hanem a jelenkor társadalmát megidéző jelrendszeren keresztül. Az olvasás tehát, mely ezt a világot élővé, hozzáférhetővé teszi, nem iktatja ki a befogadó nyelvét, hanem hangsúlyo­ zottan ezen a saját nyelven keresztül szólaltatja meg a nyomokat, ad hangot a néma jeleknek. A múlt mint nem referenciális, hanem fikcionált világ tehát csak nyelvek bonyolult összjátékában tárul fel az olvasó előtt, nem a maga közvetlenül hozzáfér­ hető tárgyiságában. 50 �Ehhez a regényen belül önálló szakaszként működő egységhez nagyon hasonlít az a fejezet ami Berend Ivánnak a Theudelinda grófnő estélyén felolvasott müvének szövegét tartalmazza, hiszen az is egy távoli világot jelenít meg, Delejországot írja le Iván felolvasása címmel.59 Míg az előző világ időben esett távol a miénktől, addig Delejországot a beláthatatlan térbeli távolság választja el attól. Berend idézett szövege azért is különös, mert éppen a fentebb említett értelmezői nyelvek közötti különbsé­ get és összjátékot teszi explicitté azáltal, hogy a regényen belüli szereplőket a szöveg befogadóiként állásfoglalásra készteti annak nyelvével és referenciális státuszával kapcsolatban. Látható, hogy a mérnök előadásának hallgatói egészen eltérően véle­ kednek arról: Géza gróf „esküvel fogadta, hogy ő behatol abba az éjsarki világba", vagyis ő a szöveg referenciális olvasatát reprezentálja, Eduárd báró viszont „bo­ londságként," vagyis fikcióként érti a szöveget, a tudósok a poézist, a költők viszont a tudományt sokallják benne. István gróf pedig egy újabb, méghozzá allegorikus értelmezés mellett teszi le a voksát, társadalmi szatíraként azonosítva a szöveget.60 Az a tény, hogy Iván nem reagál érdemben az értelmezésekre, csak mosolyog, jelzi azt, hogy mindegyik interpretációt elfogadhatónak tartja. A felolvasott mű többféle diskurzus egybeíródásaként képzelhető el: egyszerre referenciális, tisztán fikcionális, illetve allegorikus szöveg. Ahogyan egyes Jókai-regények szereplői kaméleonként változtatják az identitásukat, úgy változtatja ez a szöveg is nyelvi létmódját a külön­ böző befogadásmódok eltérő perspektíváiban. A legértőbb befogadónak mégis Angéla grófnő bizonyul, aki éppen az előadás nyelvének többsíkú jelentésmezejét ismeri fel, amennyiben az ott az elsősorban inkább a tudományos diskurzus fogalomkészle­ tébe utalt 'delej' kifejezést metaforikusan az érzelmi élet, az affektusok pszichológiai diskurzusába helyezi át, vagyis a különböző nyelvek közötti metaforikus átjárhatósá­ got teszi a saját beszédét működtető vezérelvvé: „De már most a delejnek két pólusa van: dél és éj. Úgy olvastam, az ellensarkak egymást vonzzák, az egyensarkak egy­ mást el taszítják. Tehát ha Delejországban az oly szivek, kik egymást vonzzák, egymást fel is keresik, s azt hívják szeretetnek, mely meg nem változik soha, akkor lenni kell gyűlöletnek is, mely éppen oly változhatatlan (...)".61 A grófnő ezzel felismeri a nyelvek közötti fordítás értelemképző lehetőségét,62 és ezáltal képes kommunikációs viszonyt létesíteni Ivánnal. Amíg az Őskort leíró szöveg a többféle nyelv együttműködését önmagán belül reflektálta, addig itt a szöveg befogadóiak olvasatai mutatják meg annak többnyelvűségét. A fordulatosság, illetve a narratíva törései, amit a fordulat eredményez, ebben a regényben is jelen vannak, hiszen az első és a második részt millió évnyi időbeli törés választja el egymástól, és Delejország betéttörténetként előa­ dott leírása is egy ilyen törést jelent. A regényben ezek a fordulatok, a fantáziavilágok megjelenítései felszínre hozzák a világ nyelvi megjelenítésének problematikáját. Jókainál a különböző távoli, illetve képzeletbeli világok halmozódása meghatározó jelenség, és ez a regény érdekes esete a tematikus jellegzetesség nyelvi reflektáltságának. A regény szövege tehát különböző nyelvek közötti mozgásként, többnyelvű szövegszerveződésként értelmezhető. Ebben a különös konstrukcióban a tudomány és a tudományon túli diskurzusok (mítosz, fantázia, költői szöveg) metaforikusán egymásba tűnnek, ezzel kimozdítják, dekonstruálják egymást. A tudomány is egy nyelv a több lehetséges nyelv közül, amelyek egyike sem adekvátabb a többinél, viszont képesek ironikusan egymásba íródni. A fantázia számára a tudomány fogal­ mai, felfedezési ugrópontként szolgálhatnak a kalandra, és a felvetett, de egyelőre 51 �megválaszolatlan kérdések is izgatják a képzeletet. A regény szövege így valami hasonló nyelvi működésmódot produkál, mint amit Lyotard a Freud harmadik korszakában keletkezett szövegek jellemzőjeként azonosít, ahol „a tudományosság kifigurázására kerül sor", a tudomány paródiájára,63 mivel Freudot nem annyira a tudományos meggyőzés és meggyőződés iránti igény, mint inkább a fantázia ka­ landja izgatja. A tudomány ilyesfajta paródiája egyébként Stanislaw Lem Kiberiádájára is emlékeztet, ahol a tudományos diskurzus fogalmai (bolygók, gala­ xisok, gravitációs erő, radioaktív sugárzás, űrhajók, csillagmérnök stb.) válnak mitikus/meseszerű történetek szereplőivé.64 A különböző nyelvek közötti átjáráshoz hasonlóan a regény címe is összetett, több különböző motivikus réteget összekapcsoló szókép. A fekete gyémánt egyfelől a szén, másfelől pedig Evila szemeinek metaforája, ám a két jelentésirány önmagában is meglehetősen összetett, dinamikus szemantikai struktúrában jelentkezik. Ami az első jelentést, tehát a szenet illeti, a figura értelmezését A fekete gyémántok rabja című fejezet elején olvashatjuk.65 A gyémánt áttetsző, a szén pedig nem, de anyagukban lényegében azonosak. A különbség azonban mégis óriási közöttük: „És mégis amaz a démon, emez az angyal. (...) Az a közvetítő szellem, akire az Úr rábízta, hogy hajtsa végre a teremtés nagy gondolatait." A szén óriási energiákat szabadít fel, hajtja az egész világot, így alapvető segítség az ember számára, aki a regény szerint tulajdonképpen az Úr teremtő tevékenységét folytatja. A gyémánt minderre nem képes, a két anyag közötti különbség tehát a morális értékben ragadható meg. Ez idáig érthető is, de a szöveg ennek elmondása után a következő, meglepő mondat­ tal folytatódik, amivel a szénre utal: „Azért a neve 'fekete gyémánt'. A gyémánttal való azonosítás most éppen azt az értékességet jelöli, amitől a két anyagnak a szembeállítása éppen a gyémántot fosztotta meg (hiszen ebben nincs benne Isten lelke). A gyémánt önmagában nem értékes, a szén viszont azért nevezhető gyé­ mántnak, mert megvan benne az említett érték. A gyémánt tehát csupán a szénre vonatkozatva jelöl értéket, jelentését (mint a különleges érték manifesztációja) egy metaforikus áttételben nyeri el."66 A regény címébe kiemelt gyémánt jelentése tehát hasonlóan jelölők között mozog, ahogy a regény szövegében is különböző nyelvek íródnak egybe. A jelentés tehát nincs jelen egyetlen jelölőben vagy nyelvben sem, hanem csak a közöttük lévő áttételekben, fordításban konstituálódik. A fekete gyémánt másik jelentése Evila szeme. Ez a jelentés egyrészt (az összetétel jelzői tagja révén) a színbeli azonosságra utal, másrészt pedig (a névszói tag révén) a nő különleges értékét fejezi ki, ami a szépségben és az erkölcsi tisztaságban je­ lentkezik. Mivel azonban a gyémánt fizetőeszköz is lehet, Evila eltárgyiasításának is metaforája, hiszen Kaulman Félix a lányt egyfajta eszközként használja a társadal­ mi és üzleti életben való boldoguláshoz. Az eltárgyiasulás, élettelenség, anorganikusság képzete egy másik módon is kapcsolódik Evilához: mivel a fekete gyémánt szenet is jelent, ezen az áttételen keresztül Evila szeme a szénnel is azonos lesz. A szén pedig alapvetően a halál metaforája, hiszen a regény két részét éppen az élet és a halál motívuma kapcsolja össze: az őslények, akik az első részben élnek, a má­ sodik részben anorganikussá, szénné válva vesznek részt. A címbeli metafora tehát bonyolult jelentéshálózatot létesít különböző motívumokkal. Talán éppen emiatt nem véletlen, hogy a nyelvi áttűnések mellett a test deformációi is nagy szerepet kapnak ebben a Jókai műben: Szaffrán Péter ereiben, mivel egyszer evett egy fiatal 52 �fiú húsából, egy másik ember vére is folyik, és úgy érzi, a „megevett húsdarab oda­ benn éhezik",67 Iván pedig arról fantáziái, hogy jó lenne Evila testéből kivonni az érceket, amelyekből karperecet készítene, amit mindig magán hordhatna.68 A metafora a regény végén válik igazán aktívvá, amikor az említett jelentésirá­ nyok dinamizálódnak a szövegben.69 Evila itt Iván karjaiba omlik, és azt ígéri neki, hogy örökre az övé lesz, ha meg nem hal, de érzi, hogy meg kell halni. Nem ka­ punk magyarázatot arra, hogy Evilának miért kell meghalnia, illetve miért érzi, hogy meg kell halnia. Ezután mindenesetre a következő történik: „Azzal Iván kar­ jaiba rogyott élettelenül. Arca, nehány perc előtt még olyan piros, sárga lett, mint a viasz; szemei az imént oly ragyogók, merevek lettek, mint a kő; termete, a múlt pillanatban ruganyos, mint a fakadó rózsa, lankadt lett, mint lehullt rózsalevél". Evila minden ok nélküli halála nagyon különös fordulat, még akkor is, ha Jókai regényeiben nagyon gyakran haláloznak el fiatal hölgyek egyik pillanatról a másik­ ra (pl. ebben a regényben Angela, A Névtelen várban Marie, Az új földesúrban Ankerschmidt lovag lánya, Hermine, az Egy magyar nábobban Fanny, A lélekidomárban Godiva, a Kárpáthy Zoltánban Vilma és Liza, A fehér rózsa címszereplője pedig képes arra, hogy halottá váljon, amint egy férfi közelít hozzá). Evila élettelenné válása mindenesetre a központi metaforában már bemutatott lehetséges jelentés­ összefüggés aktualizációjaként következik be, hiszen Evila gyémántszeme, amely a szénnel való metaforikus azonossága révén mindvégig a halál lehetőségét anticipálta, most ténylegesen kővé lesz, amint azt az idézetben olvashatjuk. Ám ez a halál sem bizonyos, mert a szöveg a következő, a főszövegtől tipográfiailag elválasztott mondattal zárul: „De nem halt m eg..." Tehát életben maradt, gondolhatnánk, csakhogy a mondat végi három pont ezt a lezárást is kétségbe vonja. A nyitva ha­ gyott lezárás többféle értelmezési lehetőséget enged meg, Zsigmond Ferenc szerint például „Berend Iván feleségül vette Evilát - és most is élnek, ha meg nem hal­ nak",70 a Várkonyi Zoltán rendezte 1976-os filmadaptációban viszont Evila életben marad, de nem lesz az Iváné (a film záróképében tovasétál a bányaváros utcáján), ezen értelmezés szerint Evila csak Iván számára hal meg (Evila szerepében Sunyovszky Szilvia, Ivánéban Huszti Péter). Nem ez Jókai egyetlen regénye, amelynek nincs egyértelmű befejezése, hiszen Az élet komédiásai is úgy végződik, hogy két különböző záró fejezetet olvashatunk, amelyekről a szerző egyértelműen kinyilatkozatja, hogy egyenértékűek egymással, és az olvasó dolga, hogy eldöntse, melyiket fogadja el megfelelő verzióként (az egyikben a szerelmesek megfagynak a Himalája havában, a másikban boldogan élnek tovább Kínában). A Fekete gyémántok kétértelmű lezárása viszont radikálisabb megoldás ennél, hiszen itt nincs két elkü­ löníthető narratív szekvencia, hanem úgy tűnik, mintha maga Evila maradna meg ebben a köztes, lebegő állapotban az élet s a halál határmezsgyéjén. Nem ez viszont a regény legvége, hiszen következik még egy záró fejezet, ami egyetlen mondatból áll, ez a mondat pedig a következő: „Ami gyémánt volt, gyé­ mántnak marad." Mit jelenthet ez? Tematikus szinten a szekvenciának az addigiak­ hoz való viszonya meglehetősen enigmatikusnak tűnik, ezért talán helyesebb arra gondolni, hogy egy túldeterminált metafiguratív instanciával van dolgunk, mely a regény nyelvére vonatkozik, nem pedig Evilára, a szénre vagy a reprezentált világ bármely más tárgyi elemére. A 'maradni' ige azért különös ebben a kontextusban, mert láttuk, hogy a szövegben minden változik, tematikusán és metaforikusán is. 53 �Mivel a maradás a 'metafora' görög eredetű szóban megtalálható 'forein', azaz mozgás ellentéte, a mondat az egyik lehetséges értelmezés szerint a tropologikus mozgás befagyasztását nyilvánítja ki. A regény befejezésével tehát megszűnik a figuráció játéka, lezárul a nyelvek közötti mozgás. Minthogy azonban a gyémánt, ahogy azt fentebb bemutattam, már eleve csak egy metaforikus átvitelben nyer jelentést, a mondat értelmezhető úgy is, hogy a jelentésnek ez a köztes állapota, vagyis az egyértelmű jelentés hiánya az, ami megmarad. Lényegében tehát az instabilitás, a nyelvek és jelölők közti átmeneti állapot az, ami stabilizálódik, a regény vége nem zárja le a nyelvek játékát, a sors nem teljesedik be sem az elnyert boldog­ ság, sem a végleges veszteség állapotában, a jelentés megmarad felfüggesztett álla­ potban, Evila pedig örökre megreked az élet és a halál közti meghatározatlan, meg­ ragadhatatlan átmeneti sávon. Ahogyan a regénybeli világok csak nyelvek közötti átjárások eredményként nyerik el fenomenalitásukat, és megmaradnak különböző diskurzusok perspektivikus jelentésképző keverékének, úgy a jelentés is megreked a köztességben, a nyelvek vagy jelölők közti átmenetben, ahogyan Evila szeme is, ami nem gyémánt, de nem is kő(szén), Evila pedig örökre birtokolhatatlan és elér­ hetetlen, nem lesz Iváné, nem lesz az életé, és a halálé sem. Jókainál tehát a tanulmány elején említett jellegzetességek, vagyis a szereplők problematikus identitása, a változatos helyszínek, a cselekmény fordulatossága, amelyek miatt az adott irodalomszemlélet elmarasztalta a szerzőt, alkalmasak arra is, hogy olyan konstellációkat hozzanak létre, amelyek egy másfajta olvashatóságot tesznek lehetővé. Jókai egyes szövegei vagy szövegrészei így képesek új arcukat mutatni, és dialógusképessé válni egy másfajta irodalomszemlélet számára. A ten­ gerszemei hölgy esetében a meseszövés fordulatossága az identitás újfajta tapasztala­ tának megfogalmazódásához vezet, a Fekete gyémántokban pedig a Jókaira jellemző eljárás, a sokféle helyszín, világ megjelenítése egy regényen belül a többnyelvűség és a nyelv figuratív teljesítményének dramatizálását eredményezi. Nem szeretném viszont mindezzel azt állítani, illetve nem szeretnék annak az elgondolásnak a naiv hitébe esni, hogy létezik Jókai regényeinek egy „hagyományos", „mimetikus" olvasásmódja, és van ezzel szemben egy „új" értelmezés, vagyishogy létezik egy „posztmodern" Jókai. Nem hiszem azt sem, hogy Gyulai és Péterfy kritikája „elavult" volna, hogy ne lennének ma is érvényesek a meglátásaik. A mimetikus kód és a nyelv reprezentációs elgondolására alapozott olvasásmód vé­ gül is nem feltétlenül csak a realista regények nyelvére, illetve a realizmuson isko­ lázott, továbbá a „naiv" befogadók olvasásmódjára jellemző. A valóságra vonatko­ zás, a koherencia utáni vágy valószínűleg minden olvasói tudatra vagy olvasási aktusra jellemző valamilyen mértékben, és ebből a szempontból Jókai regényei időnként tényleg bosszantóan következetlenek. Akhilleusz vagy Odüsszeusz pél­ dául nem realista szövegek hősei, de a jellemük azért összefüggésben áll a történet­ ben foglalt cselekvéseikkel, Jókainál viszont sok esetben egyáltalán nem jellemzőek az ilyen összefüggések, de az identitás megkérdőjelezésében sem olyan következe­ tes, mint A tengerszemű hölgyben. Az azonban elmondható, hogy Jókai nyelve és fantáziája eléggé gazdag ahhoz, hogy művei, vagy legalábbis azok egyes részei többféle megközelítésmód számára is beszédesnek és termékenynek bizonyuljanak. A szövegek helyenként képesek annyira összetetté válni, hogy rákérdezzenek saját olvasatuk interpretációira, saját nyelvükre is. 54 �Jegyzetek 1 S z il a s i László, A selyemgubó és a "bonczoló kés". Osiris-Pompeji, Bpv 2000.22-28. 2 Magyar irodalmi lexikon /. Fősz. B en ed ek Marcell, Akadémiai, Bp., 1963.535. 3 Uo. 532. 4 PÉTERFY Jenő, Jókai Mór. In: Összegyűjtött munkái. Első kötet. Kiadja a KisfaludyTársaság. Franklin-Társulat, Bp., 1901.100. 5 S z e r b Antal, Magyar irodalomtörténet. Magvető, Bp. 1934.371. 6 PÉTERFY, i. m . 78. 7 G y u la i Pál, Jókai legújabb művei. In: Uó, Bírálatok 1861-1903. Franklin-Társulat, Bp., 1912.82. 8 G y u la i , Újabb magyar regények. In: Uo. 100. 9 Uo. 95. Uo. 94. » PÉTERFY, i. m . 6 3 -7 4 . 12 S zila si , i. m . 46. 13 N ém eth G. Béla, Türelmetlen és késlekedő évszázad. A romantika után. Szépirodalmi, Bp., 1971.129. 14 N a g y Miklós, Jókai. A regényíró útja 1968-ig. Szépirodalmi, Bp., 1968. 252-255. 15 S ó tér István, Jókai Mór. Franklin Társulat, 12. 16 K u lc sá r S z a b ó E rn ő, A zavarbaejtő elbeszélés. Bp., 1 9 8 4 .9 . '7 Uo. 23. 18 F r ie d István, Jókai Mór és a világirodalom. In: „Mester Jókai. A Jókai-olvasás lehetőségei az ezredfordulón. Szerk.: H a n sá g i Ágnes, H erm an n Zoltán. Ráció, Bp., 18., 20. 19 F ried István, Öreg Jókai nem vén Jókai. Ister, Bp. 2003. » S z ila si , i.m . 1 0 5 -1 1 0 . 21 TÖRÖK Lajos, A történelem (félre)olvasása. Jókai Mór: Erdély aranykora. In: Romantika: világkép, művészet, irodalom. Szerk. S zeg ed y -M a szá k M ih ály , H a jd u Péter. Osiris, Bp., 2001.242-259. 22 PÉTERFY, í. m . 86. 23 2« 25 26 Uo. 83-84. Uo. 90. Uo. 76. Uo. 93. 27 N ag y , i. m . 337. 28 „Az Atheneum reklámszövege ezt írja 1876 február 17-én a Hon, s február 19-én a Bolond Istók lapjain(...): Az élet komédiásai oly emberekről beszél, kik álarcot viselnek. Másnak mutatják magukat, mint a minők valójában (....)." P e tr ó CZI Éva, Utószó. In: J ó k a i Mór, Az élet komédiásai. II. Unikomis, Bp., 1993.297. 29 S zila si , i. m . 1 2 4 -1 2 6 . » Uo. 131. 3» S ó t é r , i. m . 82. 32 F ried , Jókai és a világirodalom. 2 9 -3 0 . 33 G y u la i P ál, A tengerszemű hölgy. In.: i. m . 362. * Uo. 369. 35 F ried , Ö reg Jókai nem vén Jókai. 66. 36 Uo. 69. 37 „Ö rök é s kim eríth etetlen an y ag a a felü let v olt s ő tanított m eg b en n ü n k et igazán an n ak - m é ly sé g e ire ." SŐTÉR, i. m . 8 1 -8 2 . 38 Uo. 70. ✓ 55 �A tengerszemű hölgy. A k ad ém iai, Bp., 1 9 7 2 .6 2 . 40 Uo. 92. 41 Sigmund F r eu d , Álomfejtés. Ford. H o lló s István. Helikon. Néhány példa a keverék­ személyre. Freud egy álmában Irmát azonosítja annak egyik barátnőjével azon az alapon, hogy Irma hasonlóképpen áll az ablakban, ahogyan Freud a másik nőt látta (87). Egy másik álomban Freud az R. rövidítéssel jelölt R. barátját azonosítja régen nem látott nagybátyjával (106). 39 J ó k a i M ór, 42 JÓKAI, i. m . 114. 43 Uo. 179. 44 Uo. 193. 45 F r ie d , i. m . 68. 44 Uo. 73. 47 Sőt az irodalom és a képi kifejezésmód közötti határterületet képező sajátos elbeszélő forma, vagyis a képregény is foglalkoztatta, vagy legalábbis annak elődje, a rajzos képsor. Az Üstökösben közölte a képregény (egyik) szülőatyjának tartott Wilhelm Busch műveit, Jankó Jánossal pedig közösen tevékenykedett ebben a műfajban, önál­ ló hősökkel, mint például Gömböcz és Csukli. K e r t é sz Sándor, Comics szocialista ál­ ruhában. Kertész Nyomda és Kiadó, Nyíregyháza, 2007.20-22. 44 J ó k a i , i.m . 19. 49 Zsigmond Ferenc például Berend Ivánt és Az elátkozott családban szereplő Gutai Lőrincet tartja Jókai két leginkább eltúlzott hősének. Z sig m o n d Ferenc, Jókai Mór. A Ma­ gyar Tudományos Akadémia kiadása, 1924. 321. Gutai Lőrinc az említett regényben mindenkit ámulatba ejt gyönyörű énekével és orgonajátékával, könnyedén földhöz teremti az erőművészt, aki addig az egész világon nem akadt legyőzőre, a hosszú költeményt, amit elmondanak előtte, szó szerit visszamondja (egyetlen hallás után), a kezére tett bilincset játszva elhajlítja, folyékonyan beszél idegen nyelveken, jól úszik, percekig kibírja a víz alatt levegő nélkül stb. Berend Iván tudós, aki aszkéta életet él, de ha kedve tartja, mindenkit legyőz a kártyapartin, bármennyit iszik, meg sem lát­ szik rajta, miközben a többiek már alig állnak a lábukon, amikor párbajozik, oda talál a fegyverrel, ahová csak kedve tartja stb. 50 Nem tartozik a főszövegbe, ezért itt a jegyzetben megemlítem, hogy a személyes véleményem Berend Ivánról az, hogy személyiségének meghatározó eleme az a kivéte­ les megszállottság, amivel a tomboló elemek ellen küzd, hogy megfékezze a bányatüzet, és ezzel Victor Hugo A tenger munkásai című regényének főszereplőjével rokon, aki hasonló nekikeseredettséggcl harcol a vihar és a tenger ellen, hogy a gőzhajó motorját kiszabadítsa a szikla fogságából. A megszállottság szempontjából egyébként Berend építő jellegű ellentéte lehet a Minden poklokon keresztülben szereplő Lebeé László őrült szerelmi megszállottságának, ami elől a férfi még a Szentföldre is elmenekül. Hasonló­ képpen ritka Jókai regényeiben a fenséges olyan erőteljes megjelenítése, mint itt az égő bánya leírásai, talán csak a Nincsen ördög elejének borzalmas vasúti szerencsétlensége fogható ehhez. (Bár Jókainál gyakori a katasztrófák és a lenyűgöző természeti jelensé­ gek leírása, ezek legtöbbször csak a kalandok hátterét képezik, vagy olyan elemekként jelennek meg, amik fölött az ember könnyedén győzedelmeskedik). A pátosz és a fen­ séges erőteljes jelenléte mellett Jókai regényét rendkívül szórakoztató és hatásos ol­ vasmánnyá teszi az is, hogy ebben a regényben remekel a humor területén is, hiszen Csanta Ferenc hasonlóképpen kiválóan megalkotott, karakteres komikus figura, mint például A kőszívű ember fiaiban Tallérossy Zebulon, vagy az idős korában is szándé­ kosan selypítő, anyámasszony katonája Béni bácsi az És mégis mozog a földben, továbbá a gyászhíreken csemegéző, pletykafészek Mákosné asszony Az elátkozott családban. 56 �51 Érdekes metaforikus láncolat alakul ki a szereplők között: Angela grófnő elmeséli Ivánnak Gonzaga Júlia történetét, aki megölt egy lovagot, aki őt ellensége fogságából kiszabadította, mert a lovag meglátta a lábát. Gonzaga Júlia lesz Evila egyik szerepe, amivel meztelen lába miatt megbotránkoztatja Árpád édesanyját. A meztelen láb mo­ tívuma viszont felidézi Iván és Evila első találkozásának jelenetét, hiszen a narrátor itt hangsúlyozza a lány lábának szépségét. Szintén egy metaforikus struktúrában je­ lenik meg Angéla grófnő szörnyű halála: míg Iván a bánya lángoló poklában járva olyan tűzálló ruhát visel, amely megvédi őt a tűztől, addig Angela ruhája meggyul­ lad a kandalló tüzétől, és pokollá válik rajta. 52 Vö. a kritikai kiadás utószavával, i. m. 319-321. 53 JÓKAI Mór, Fekete gyémántok I. Akadémiai, Bp., 1964. 5. 54 Uo. 55 A szövegben a földtörténet emlékei továbbra is a beszéd, a nyelv metaforáin keresz­ tül, mint hanggal rendelkező instanciák jelennek meg. 56 Uo. 46. 57 Uo. 65. 58 Uo. 20-22. 59 Uo. 202-224. 60 Uo. 226-227. 61 Uo. 229. 62 Eisemann György A kőszívű ember fiaiból emelt ki hasonló eseteket, ahol a (német és magyar) nyelvek közti fordítás tematizálódik, pl. Ödön és Jenő nevének elvétése, il­ letve „Rideghváry Bence tisztsége, az administrator is két értelemre bomlik." E isem a n n György, „Elmondom, ahogy megértem." A forradalom elbeszélése Jókai Mór A kőszívű emberi fiai című regényében. In: Az elbeszélés módozatai. Szerk. J ó z a n Ildikó, K u lc sá r S z a b ó Ernő, S zeg ed y -M a szá k Mihály. Osiris, Bp., 2003.183. 63 Jean-Francois L y o t a RD, Apátia az elméletben. Ford. S im o n Vanda. In: Pszichoanalízis és irodalomtudomány. Szöveggyűjtemény. Szerk. Bó k a y Antal, E r ó s Ferenc. Filum, Bp., 1998.271-272. 64 A Hogyan kezdődött a ködök menekülése? című novellában például az univerzum tágu­ lásának tudományos témájára ad mitikus választ, ezzel megfosztva a tudományt lát­ szólagos autoritásától és a mítosszal szemben tételezett fölényével, amennyiben a tu­ domány önmagát a mítosznál adekvátabb világértelmezési módként gondolja el: a csillagködök a szöveg szerint azért tágulnak, mert az „előző világegyetemben" (!) élt két tudós, akik azon vetélkedtek, hogy melyikük az okosabb. Alkottak egy-egy ször­ nyeteget (az egyik atom nagyságú volt, a másiknak a terjedelme több galaxis), a lé­ nyeket egymásnak ugrasztották, és azok olyan hevesen harcoltak, hogy az egész elő­ ző világegyetem felrobbant, a robbanás pedig lényegében azóta is tart. 65 JÓKAI, i. m. 41. 66 A kő és a gyémánt közötti metaforikus játék egyébként nem csupán ebben a szöveg­ ben figyelhető meg: A kőszívű emberfiaiban például Baradlay Kazimír szíve válik referenciálisan (a betegség hatására) és metaforikusán is kővé, miközben Baradlayné szí­ ve is kőszív, de egészen másképp: „Kőszív, de gyémántszív! A gyémánt az a kő, aminek lelke van". Látható, hogy itt a tanulmányban elemzett mozgás inverze való­ sul meg, itt a gyémánt képviseli a morális értéket a kővel szemben. Az idézetet Eisemann György is elemzi. E isem a n n , i. m. 184. 67 J ó k a i , i. m . 71. 68 Uo. 64. 69 Uo, //. kötet. 263-264. 70 Z sig m o n d , i.m . 3 21. 57 �T alálkozási pontok N. T óth A nikó A regény: haladék Beszélgetés Závada Pállal - A köztudatba a Jadviga párnája című regényével került be, melynek megjelenésekor 43 éves volt. Mivel foglalkozott a Jadviga előtt? Miért váltott? - Hát én folyton váltottam, pontosabban a helyemet kerestem. Miután 78-ban végeztem a Pécsi Tudományegyetemen, amely egyébként a pesti Közgazdasági Egyetem kihelyezett tagozata volt, gyakornokként szociológiát tanítottam a Társa­ dalomtudományi Tanszéken. Ezzel együtt jelentkeztem az ELTE szociológia kiegé­ szítő szakára. A szociológiát imádtam, volt is benne gyakorlatom, hiszen egyete­ mista korunkban nagyon sokat kérdőíveztünk, interjúztunk Pécsett meg a környékén, aztán másfelé is. És hát ezt a szakmai fölvértezettséget használtam föl arra, hogy megint csak ne azzal foglalkozzak, ami ki volt nekem tűzve: a szocioló­ gia tanításával. Hanem Tótkomlóson nekiálltam föltérképezni a falum meg a csalá­ dom múltját, ezeknek az eszközöknek a használatával, ezek birtokában. Közben pedig Ferge Zsuzsa fölfogadott egy kutatásba, amit éppen akkor indított el a Szoci­ ológiai Kutatóintézetben. Ami azt jelenti, hogy én '81-ben pesti lettem, és tizenkét éven keresztül a Szociológiai Kutatóintézetben szociológus voltam. Ugyanakkor persze azt is sejtettem, hogy azt a fajta szociológiát sem fogom művelni igazán, mert nem vagyok egy tudós alkat. Jobban érdekelt, hogy könyvet szerkesszek mindabból, amit sikerül összeszednem, mégpedig könyvet a szociográfia eszközei­ vel. Ez lett a Kulákprés, ami eddig három kiadást ért meg. Az első '86-ban jelent meg, amikor Ferge osztályán dolgoztam, intézeti kiadványként, és rögtön nekikezdtem egy másiknak, amely a szlovák-magyar lakosságcserével foglalkozott volna, ha könyv lett volna belőle. De csak részpublikációk születtek meg. Ez volt nekem a nyolcvanas évtized. Közben csináltam az interjúkat, meg filmeztünk. Do­ kumentumfilmekhez interjúkat készítettünk Szlovákiában Tótkomlósról 1947-48-ban betelepült szlovák családokkal, főleg Galánta környéki falvakban és tótkomlósiakkal - Tótkomlósra főleg Érsekújvárról meg Vágfarkasdról települtek magyarok illetve az ott maradottakkal, arról is, hogyan fogadták be a betelepülőket. Érdekes időszak volt, már a rendszerváltás körüli évek. - Nem volt ez érzékeny, tabudöntögető téma? - De, biztos, viszont igény volt rá. Emlékszem, hogy a Duna tévénél nagyon örültek, amikor megtudták, hogy csináljuk ezt. Pénzt persze nem adtak, de akkor a rendező barátom azt remélte, hogy össze tud hozni egy koprodukciót valamelyik szlovák tévéadóval '91-92 táján. És aztán észrevettük, hogy akit mellénk adtak segítőnek, az enyhén szólva nem minket támogat, hanem valahova hírét viszi, hogy miféle interjúkat csinálunk. Nem kerültek elő a kazettáink, amiket leforgattunk, 58 �pontosabban a jó minőségű Be ta kazetták egyszer csak eltűntek. Nekünk megma­ radt a rossz minőségű VHS, abból még azért lehetett dolgozni, de hát az csak az interjúk egy részére vonatkozott. Voltak, akik elzárkóztak, egyszerűen nem akartak szóba állni velünk, ennyiben éreztük, hogy érzékeny a téma. De Magyarországon az ember a '80-as években már leszokott arról, hogy ilyesmit olyan nagyon tabunak tekintsen. Amióta az eszemet tudom, tehát amikor mi interjúztunk, akkor már ezeket a kérdéseket feszegettük folyton. - Hajlandók voltak erről beszélni az emberek? -Többnyire igen, persze ez attól is függött, ki milyen kapcsolatot tudott kialakí­ tani. A publikálással voltak inkább gondok. Volt egy dokumentumfilmünk, amit nem akart a Magyar Televízió levetíteni, később filmklubban le lehetett vetíteni, valamivel később aztán mégis előbb a Duna tévé, aztán az MTV is leadta. Ilyenek voltak inkább, hogy milyen nyilvánosság előtt jelenhet meg az ember ezzel vagy azzal. A nyolcvanas évtized bizonyos tekintetben az aranykor ígérete volt, szá­ munkra nagyon aktív és mozgékony időszak, meg nagyon kimerítő is. Ugyanúgy az egész tényirodalom, amit akkor műveltem, meg a film is... Később egy kissé elegem lett, meg is csömörlöttem a sok interjúban, és úgy éreztem, hogy fölösleges megkötéseket vesz az ember magára - hiszen amikor non-fictiont, szociográfiát írok, akkor nem illik költeni vagy kitalálni. Tehát ott olyasmiket írunk meg általá­ ban, hogy annak legyen valami - legalább interjú - alapja. Az már más kérdés, hogy vajon az igaz-e. De hát mégiscsak más játékszabályok meg más írói megoldá­ sok, írásszabályok is vonatkoznak a szociográfiára - és mások a szépprózára. A lényeg az, hogy talán azzal is összefüggésben, hogy akkor kerültem a Holmi című laphoz újoncként '90-ben - , volt egy újabb fordulat: a szociográfiát ezzel a félbeha­ gyott szlovák-magyar lakosságcsere-könyvvel, illetve ennek fejezeteivel abbahagy­ tam. Akkor kezdtem prózát írni. Novelláim egy része nyilván kapcsolatban állt tematikusan is, módszertanilag is a szociográfusi múltammal, más része nem anynyira, de mégis: amit az ember szociográfusként a világból megismert, vagy amerre mozgott, a különféle helyszínek, különféle figurák azért persze belejátszottak a novellákban megírt történetekbe, alakokba. Novelláskötetem - a Mielőtt elsötétül '96-ban jelent meg, de mivel több évet várt a sorára, a megjelenésekor én már javá­ ban írtam a Jadvigát. Akkor már otthagytam az intézetet, elég volt a szerkesztői munka, meg tudtam, hogy a tudósi karrier nem nekem való. Sokkal szívesebben olvastam irodalmat, és szívesebben szerkesztettem. Elég bizonytalan helyzetbe kerültem, mert a Holmi folyóirat szerkesztése nem jelent állást, a mai napig nem szerény fizetségért, örömből csináljuk, még társadalombiztosítás sem jár vele. - Akkor ezt az ember élvezetből vagy hobbiból csinálja? - Igen, élvezetből, meg hát a tanulásért, mert Réz Pál a főszerkesztő, meg hát ak­ kor még Domokos Mátyás is élt. És Fodor Géza is élt. Most már ketten, sőt hárman haltak meg, mert először '90-ben egy szociológus barátom, Vági Gábor halt meg, aki engem odavitt, pontosabban az ő helyére kerültem a Holmiba. A Holmi az én egyetemem. Azóta is ott vagyok, két-három-négy órát hetenként, Réz Pál lakásán. Szerintem az a titka a Holminak, hogy nincs szerkesztőség. Mármint helyileg nincs. Szerintem egy folyóiratnak nem kell, mert akkor ott kéne ülnie valakinek a szobában, és úgy csinálni, mintha történne valami, márpedig dolgozni szerintem irodában nem lehet, ahová bárki bármikor benyithat, meg telefon csörög, meg jönnek a haverok, 59 �megy a dumálás. Szerkesztőségekben én még érdemi munkát nem láttam. Tehát mindezt az ember otthon csinálja, a szerkesztést is, nem beszélve az írásról. A tele­ fon és a számítógép korában a szerkesztőnek kényelmesen lehet kommunikálni a szerzővel, találkozni meg akkor kell, ha az ember személyesen akar valakit látni. Úgyhogy ez nekünk nagyon jó, azért is, mert a találkozások rendkívül koncentrál­ tak, tárgyszerűek. Igaz, ehhez az kell, hogy a Réz kézben tartsa ezt az egészet, és úgy vezessen egy szerkesztőségi értekezletet, hogy én még soha, egy percig sem éreztem, hogy tékozlom a drága időt, és nem haladnak előre az ügyek. Meg hát rengeteget tanul az ember közben. Még akkor is, ha mégis van pletykálás meg történetmesélés... De mindez érdekes meg új. Mindenesetre nekem két dolog esett egybe '90-ben: akkor kezdtem a lapot csinálni és a prózát, mondjuk így, főtevé­ kenységben. Azután legalább hat-hét évig a saját stílusomat próbáltam kialakítani, '90-től '96-7-ig; egy csomószor átírtam mindent. A kérdés a kései kezdésre irányult: ez másfelől meg szerencse, tehát én egyáltalán nem bánom, hogy nem a húszas éveimben jelentek meg első zsengéim. A kollégák többségének mégiscsak legkésőbb már egyetemista korában nagyon kellett tudnia, hogy irodalommal akarnak foglalkozni. Főleg a költők, de prózaírók is elindultak már akkor. Azt kell, mondjam, sokkal nehezebb dolguk volt, hogy bejárták az összes grádicsot, és hát, tisztelet a kivételnek, de meg kellett írniuk a zsengéiket is. Két kivétel van: aki már fiatalon sem zsengét írt, másrészt meg akinek volt annyi önfe­ gyelme, hogy megírta ugyan, de nem adta ki, vagy hát ezeket ujjgyakorlatként köny­ velte el. De többnyire kiadták, s akkor utána ezzel szembesülni, elkopni benne, meg­ keseredni, hogy nincs visszhang, hiába várja, hogy írjanak róla, hogy beválogassák, elismerjék. Én tényleg szerencsésnek mondhatom magam, mert az én életemből ez teljesen kimaradt a szociográfusi évtizedem miatt. Amikor pedig már prózát írtam, úgy döntöttem, hogy azt is meg kell engednem magamnak, hogy beletörhet a bics­ kám, és akkor sem történhet különösebb baj. Persze így könnyű mondani, és nehe­ zebb aztán éppen szerencsétlenül járni. De tudtam, hogy ez másképp nem megy, a dolog nehezét is vállalni kell, ha úgy adódik. Hiszen annyian írnak, és annyian írnak jól, meg annyian nincsenek elismerve, méltatlanul... Tehát ambicionálni lehet munkát, de a sikert nem szabad elhinni, ha bejön, akkor sem. Ha éppen szerencséje van az embernek, akkor sem gondolhatja, hogy ez jár. Ez nem olyan, hogy elvégzek ennyit, és akkor jár ennyi. A művészetben nem így működik, nincs demokrácia, meg nem létezik a befektetett munka közvetlen elismerése, főleg nem a pénzzel való elismerése. És fordítva: időnként olyan dolgokért esnek le komoly összegek, főleg - ahogy szokták mondani - másoknak, hogy amögött az ember nem lát komoly munkát. De mondom, én örülök, hogy más sem sürgetett, és magamnak se kellett magamat sürgetnem. Nekem egy ilyen későn érő és magát lassan kitaláló figura­ ként mindig volt időm kikísérletezni azt, amit ki akarok gondolni, meg szeretnék formálni. Vagy addig gyúrni, amíg valahogy ki nem kerekedik az, amit el tudok képzelni, vagy el tudok már én is fogadni, illetve amit ki tudok próbálni, mint újat, vagy mint magam számára megfelelőt, érdekeset, izgalmasat, kísérletet. Meg a kiadóm is megfelelően türelmes ehhez. Egy prózaírónak tényleg nem szabad sietni. - A Jadvigánál bejött a siker, egyszerre két oldalról is: a szakma is elismerte, a széles ol­ vasóközönség is örömmel fogadta. Kellett ehhez hátszél is? Szerencse kérdése, hogy ez így bejöjjön? Kiadói marketing, reklám? Szerencsés véletlenek találkozása? 60 �- Nem tudom, ezek rajtam kívül álló körülmények. Szerencsés véletlennek az időszakot tartom, valami oknál fogva volt akkor, úgy látszik, egyfajta várakozás valami olvasnivaló iránt. Nagyon szép könyvek megjelentek, de biztos, hogy vala­ mi okból kedvező időszakban jelentkeztem. Azt gondolom, hogy ma már egy picit másképpen lenne egy ilyen könyvvel is. Tehát nagyon esetleges, hogy éppen ho­ gyan, mikor és mi az, ami sikerül. - Jó volt az időzítés... - Ezt nem én időzítettem, ez velem ekkor történt, amikor éppen fogékonynak látszott mutatkozni egy ilyen közönség. Komolyabb reklám nem volt, illetve hát magát gerjesztő módon történt. Azt hiszem, először egymásnak ajánlották az embe­ rek. Meg hát kaptam ajánlatokat, például rádióadaptációra. Azt megcsináltuk, kezdték adni a rádióban, azt mégiscsak többen hallják. Majd megjelent egy-két újságban. Aztán elég hamar híre jött, hogy filmet akarnak belőle csinálni. Ez is jót tett biztos. De hát nem tudom, ezek szerencsés csillagállások, közben meg hihetet­ lenül nagyszerű könyvekről nem lehet hallani. - Beszélt az előbb arról, hogy volt egy olvasói várakozás. Várakozás mondjuk a történetet visszaállító irodalom iránt? A recepció a szövegirodalom háttérbe szorítását emeli ki, és a történetközpontú prózát üdvözli ebben a regényben. Ez mennyire volt tudatos? - Én ezt egy kicsit leegyszerűsítő magyarázatnak tartom. Én is olvastam ezt, sze­ rintem mindig is volt történet is, a szövegirodalom mellett is, sőt a szövegirodalom részeként is: szerintem a Termelési regény telis-tele van történettel is... - Kicsit olyan, mintha paradigmaváltást akarnának ráhúzni. - Lehet. Nem tudom, milyen megfontolás áll valamilyen megfigyelésnek a ki­ emelése vagy ráhúzása mögött, vagy túlzott jelentőséget tulajdonítanak valaminek, ami szerintem egyrészt fokozatos, tehát nem ilyen éles váltást vagy fordulatot je­ lent, másrészt pedig aminek a gyökerei mindenképpen benne vannak az előz­ ményben. Tehát én egyáltalán nem szembeszegülve akartam menni, a történetet visszahelyezni a saját jogaiba, ilyen gondolatom egyáltalán nem volt, sőt éppen a szövegirodalomra, a modernitás formabontásának az összes eredményére nagyon is tudatosan támaszkodtam. Egyébként sem olyan szándékkal ül neki az ember írni, hogy mutassa be ezeknek vagy azoknak az életét. Meg hogy ábrázoljon bizo­ nyos sorsfordulókat. Vagy tűzze ki témául a különféle társadalmi traumákat, amikbe bele vannak vetve az emberek és így tovább. Tehát sem történelmi, sem múltfeldolgozási, sem szociálpszichológiai programot az ember nem tűz ki, sem társadalomnevelésit, hanem regényt ír, vagy hát irodalmat ír. És ugyanígy nem tűz ki módszertani vagy ízlésbeli vagy megformálási programot célul, hogy márpedig én most írok egy olyan regényt, amelyik szépen széthasogatja ezt vagy azt a para­ digmát, vagy új alapokra helyezi a narratívát, az elbeszélést, meg ezzel meg azzal eljátszik, meg relativizálja a történetet, a hőst, a figurát, helyzetet, időt. Az ember ezt nem tűzi ki célul, hanem hogy ha úgy adódik, akkor kipróbálja, hogy működike. És hát a szövegnek magának kell tudnia eldönteni, hogy ez akkor most ide kell-e, való-e vagy nem. Jó esetben azt a szöveg megsúgja, mit lehet vele kezdeni, hogy szabad-e vele azt csinálni, vagy érdemes-e vele azt csinálni, ami az embernek csak úgy eszébe jut, vagy nem szabad. Vagy ha csinálod, akkor rosszat teszel a szöve­ gednek. Hát ezek ilyen menet közbeni dilemmák, hál' Istennek, az embernek főhet a feje meg panaszkodhat, de hát örüljön neki, hogy ilyen gondjai vannak. 61 �- Népi írottak nevezi magát egy helyen, ha jól sejtem, némi iróniával. Éppen a népi írók mozgalmának ellentmondásosságára is utal a szövegeiben. Mennyiben látja ezt a hagyo­ mányt folytathatnak vagy nem folytathatónak? - Abszolút folytat hatatlannak tartom. Népi írónak inkább nem neveztem ma­ gam, hanem ez egy ilyen óhajtó mondat: bár élhetnék egy olyan világban, ahol ez olyan természetes volna. Végül is életutamat meg szociológiai körülményeimet tekintve én teljesen egy úgynevezett népi származék vagyok. Viszont az egyik bökkenő az, hogy az ember nem származás szerint tartozik ilyen vagy olyan cso­ portosuláshoz; ha pedig tartozik (legalábbis tudom, hogy volt ilyen meg ma is van ilyen), mégsem ez a leghelyesebb helyválasztási elv talán. Másrészt pedig proble­ matikus egy ilyen tradíció. A Palládium-díj átadásán elmondott beszédembe írtam ezt bele. A dijat A fényképész utókora című regényemért kaptam, amely ezt tematizáita, ha szabad ezt ilyen rondán mondani. Hogy volt ez a falukutatói és népi irodalmi, két háború közti tradíciókra épülő mozgalom, amelynek a művelői a háború után részben írók lettek, maradtak, részben társadalomtudósok lettek, ma­ radtak, illetve politikusok. Sőt, ez aztán sokszor úgy összegabalyodott, hogy szét sem lehetett némelyiküknél választani. Politikai meg ideológiai nézeteiket tekintve pedig az erősen balos, szocialisztikus, nemzeti, népi, nacionalisztikus árnyalattól egészen a nyilasig, sőt bizonyos szélsőjobbos funkcionáriusokig nagyon széles a paletta. Ez egy olyan tradíció, amelyik politikailag, társadalomtörténetileg sincs feldolgozva - talán még leginkább a történészek dolgozták föl. Ami az irodalom­ nak, a magyar szellemtudományoknak ezt az örökségét illeti, mindazzal, amit ezek az elődeink beszéltek, írtak és műveltek, azzal, hát enyhén szólva nincsen szembe­ nézve, az nincsen szétszálazva. Sajnos el lett követve velük egy méltatlan eljárás, rögtön jöttek a komcsik és elnyomták, elfojtották, elhallgattatták őket, na de hát a komcsik, ugye, mindenkit. Sőt Stadiensky Éva kutatásaiból az derül ki, hogy bi­ zony a népiekkel sokszor jelentősen megbocsátóbbak voltak, mint más ideológiai ellenfeleikkel vagy ellenségeikkel szemben. Tehát a népiek egyfelől a nyilasságért is, másfelől meg az ötvenhatosságért is hamarabb részesültek megbocsátásban, ha va­ lamilyen módon bezupáltak a kommunistákhoz - mert nagy szüksége volt a párt­ vezetésnek a népi, a paraszti szféra felé való legitimálásra. És ha erre éppen egy Veres Péter volt alkalmas, akkor őt, ha Németh László, ha Illyés Gyula, ha Féja Géza vagy Tamási Áron, akkor őt próbálták megnyerni - mikor kit mennyire. Sőt a tudósok, a politizáló, politikussá váló figurák közül Keresztury Dezső, Ortutay, Erdei Ferenc és mások - hát itt aztán igazán széles a paletta. De minekünk ezt mind úgy tanították, hogy milyen szép és jó és gazdag hagyomány... Ugyanakkor ebben, nagyszerű egyéniségektől kezdve, mint Szabó Zoltán, a Cifra nyomorúság szerzője, aki aztán Angliába emigrált, egészen vállalhatatlan figurákig, akik borzasztóakat írtak le, nagyon sok mindenki volt. Igen sokfélék voltak, és hát ez egy olyan szel­ lemi tradíció, amelyik - pontosan amiatt, hogy megkapta azt a stemplit, hogy a kommunisták elnyomták, majd pedig engedték ugyan, de hát mégiscsak valamiféle antikommunista ellenállási hagyományról van szó - manapság még egy hősi tradí­ ció mítoszával is felruházza magát, miközben időnként rendkívül zavaros értékek képviseletéről és továbbviteléről van szó. És ezek a nézetek ma bizony-bizony újra szárba szökkennek, noha a mi korunknak a szélsőjobbossága igazán nem mondha­ tó nagyon intellektuálisnak, hogy nagyon szüksége volna bizonyos elődök műveit 62 �olvasni, mert elvannak ők anélkül is, a gondolatmeneteket elég rövidre zárják. De abban, hogy ez a gondolatkör virulens lehet ennek a légkörnek a megőrzésében, kialakításában és újramegteremtésében, azért nagyon nagy szerepe van annak, hogy ez a mi tradíciónk kritikátlanul átültetődhetett napjainkba. Miközben a balos tradíció, vagy hát az eltorzulásnak ez a baloldali vonala persze ugyanúgy komoly kritikára szorul. De hát mégiscsak lezajlott egy rendszerváltó folyamat, és a dikta­ túra szélsőbalos eszméi azért mégiscsak társadalmi konszenzussal lettek eltemetve a mélybe, és ezek nem is jönnek elő. De az nem mondható, hogy a balosság és szél­ sőbalosság most társadalmi veszedelemmel fenyegetné - mint alulról jövő vagy szélről jövő horda - akármelyik poszt-kommunista országunknak a társadalmát. Ez most jobbról jön. Ami nem zárja ki, hogy máshonnan is jöhet majd, de ez most jobbról jön. Ez egy mai jelenség, de erre az ember nem szándékosan irányítja a figyelmet. Persze szándéktalanul nem lehet írni, de nem úgy ül le, hogy egy olyan regényt írjon, amelyik majd ezt fogja bemutatni vagy leleplezni. Különben is: egy regény eltart három-négy-öt évig, és hát, amikor elkezdtem, akkor még eléggé másképpen volt. Amikor elkezd az ember valami problémát boncolgatni, látja, hogy rímel a mai korra - holott én borzasztóan örülnék, ha kiderülne, hogy mire befejezem, már nyoma sincs az életben, én pedig itt állok aktualizálás nélkül. És akkor van egy áthallás nélküli könyvem. De nem így van, hát ezért is van egy sor áthallás ebben, mert most tényleg ilyesmik történnek. Hogy üzenni lehessen köny­ veken keresztül, ahhoz formát kell találni, mert különben sem az üzenet nem megy át, sem a mű meg nem marad, mert egymást szétrombolják - ha rosszul van elhe­ lyezve, vagy nincs megtalálva a formája, vagy egyszerűen leesik róla, ledobja ma­ gáról, vagy leleplezi az agitatív szándékot. Röpirat-szintre zülleszthet egy irodalmi művet az, hogy ha valamiféle politikai gondolat erőszakosan van ráoktrojálva a szövegre. De hát ez csak az egyik dolog, ami érdekli az embert ilyenkor, mert öszszetett szándékok jönnek kimondva-kimondatlanul, mikor az ember nekiáll írni. - Tovább kutakodva az írói műhelyben: mind a négy regénye rendkívül rétegzett tudásról tanúskodik. Nyilván ez gyűjtőmunkát feltételez vagy igényel, az író nem üthet a hasára. Milyen forrásokból dolgozik? Könyvtárba megy? - Könyvtárba is, meg a netről is olvasok, és ha már tudom, hogy melyek a szá­ momra fontos könyvek, akkor azokat megpróbálom megszerezni. Meg privát szö­ vegek is lehetségesek, akár családi archívumok. Az utolsó két könyvemhez úgy is olvastam, szándékosan, hogy mindenféle korabeli szöveget, amely valami egyéni hangot megütött, vagy elkezdett vitatkozni, vagy akár folyóiratvitákban, akár ta­ nulmányokban, akár publicisztikában, leginkább sajtóban megjelent szövegeket, akár levelezést vagy naplót, de olyasmiket, ahol érezhető, úgymond, a kor hangula­ ta, szaga, kifejezése. - Mindez nyelvként. Tehát nem a téma miatt. - Ez abszolút nyelvként. Egyik esetben például a narrátoraim dicsérnek valami szöveget vagy magatartást, véleményt, akkor nemcsak azt mondják, hogy milyen fontos, hanem azt is mondják, hogy mondjuk „áthatja erőteljesen a fajiság" - és a szóhasználat máris eligazít az észjárásról. Abban a nyelvi környezetben ez nyilván nem hangzott szokatlanul, noha másokat nyilván irritált, hogy egyesek így fogal­ maznak. Meg egyáltalán a mondatfűzés, meg a retorika különféle alakzatai, de hát leginkább a szóhasználat. 63 �- Ez is egyfajta dokumentumszerűség, nyelvi értelemben. - Persze. Viszont az eredeti szóhasználat a kollektív elbeszélőimnek, a többes számú narrátoraimnak a szövegébe, a kommentárokba is ugyanúgy beszüremlik, mint az általuk idézett megszólalásokba. Elmondjuk, hogy ő mit mondott, és mikor mi azt kommentáljuk, az is lenyomata a kor észjárásainak - tehát az egész szöveg úgy szerveződik, hogy áthatja a történelmi dimenzió. Ami azt jelenti, hogy az em­ ber mégiscsak mai szöveget állít elő, de lépten-nyomon belekever vagy beledarál a hagyományokból. Az írók régen is így dolgoztak, az író évekig kutatta például a török kort, utazott és mindent elolvasott, aztán megírta a regényét. Viszont régen ezt úgy csinálták, hogy amit összeolvastak, azt jól bedarálták, belekeverték a malterbe, és úgy falaztak, hogy abból kevésbé lehetett fölismerni a darabkákat, hogy mit honnan vett a szerző. De Móricz Erdély-trilógiájában például már inkább rá lehet ismerni bizonyos forrásokra. De én nem a felismerhetetlenségig darabolom az idézeteket, hanem szándékosan fölismerhetően hagyom őket: azok mozaikok, hogy lehessen látni, sőt. Mint amikor a sátortetős házat úgy vakolták, hogy bele­ nyomták a vakolatba a talált mozaikdarabokat meg a tükröcskéket - az más kérdés, hogy ez rondának minősül-e vagy szépnek, csak az eljárásra példa. Ehhez hasonló­ an helyezek el gondosan egy-egy darabot, három vagy négy egymást követő szót, és akkor az Németh Lászlótól vagy Szabó Dezsőtől van, és aki azt fölismeri, olvas­ ta, pontosan tudja, hogy honnan van - de aki nem ismeri föl, arra is hasson. Miköz­ ben a mondat nem tőlük való, mert az egy teljesen új mondat. Hát én ilyen formá­ ban is használtam a forrásokat és a felhasznált irodalmat. - Milyen tempóval dolgozik? Napi terjedelem, napi penzum van-e? - A napi penzum arra vonatkozik, hogy lehetőleg hasznosan eltölteni a munka­ időt. Az embernek vannak sajnos - néha nem sajnos, de sokszor sajnos - egyéb kötelezettségei. Például - ezt sose merem nagyon nyilvánosan mondani - a Holmi­ ba beérkező szövegek. Most, amióta már a neten is fogadunk, rengeteg novella érkezik. De hát ezt találtuk ki, ezt vállaltuk, amíg le nem mondunk, addig ezt csi­ náljuk. És akkor legalább elolvasni, rendesen komolyan beleolvasni - ezzel sok idő elmegy. Meg persze szerkeszteni, meg olvasni másokat, olvasni tényleg kollégákat, vagy olvasni olyanokat, akiket amúgy is szeretek. Ha lehet, még megjelenés előtt, mert hátha az ember mondhat még valamit. - Egy vérbeli szerkesztő mondja ezt. - Hát ezek általában felkérések is, nem direkt nyúl bele az ember, hogy add ide, még mielőtt megjelensz, mert mondani akarok valamit. Azért ilyen nincsen. - Sokat húz, újraír? - Hát újraírok. Amióta számítógéppel ír az ember, nem definiálható, mi az, hogy kihúzni. Megírta az ember, és aztán vagy eldobja, vagy nemcsak átírja, hanem nekiáll még egyszer megírni, vagy másképp, de lassan és nehézkesen, általában elég lassú tempóban. Elég sokat szoktam csiszolgatni a szövegeimet. Nem mondható, hogy nagyon elkapkodom. - Olyan nincs, hogy megunja? - Dehogynincs. - Hogy legszívesebben egy másikat... Ha ez ilyen elhúzódó folyamat... Mindegyikkel, vagy csak valamelyikkel? - Hát, majdnem mindegyikkel... De például a Milotábán voltak olyan kiágazások, amiket egyszerűen - sajnos - a beleunás fenyegetett. Amikor azokat észrevettem, 64 �igyekeztem visszamenteni, és elindulni más irányba. Meg voltak különféle kezde­ mények, amikből aztán nem lett semmi. Meg volt az, amikor az ember az újraírásba unt bele, és azt mondta, hogy most már legyen jó, legyen elég, mert innentől csak rontok. Vagy pedig amikor az ember örömmel kap egy ajánlaton: például a színpa­ di ajánlatok tudnak ilyenek lenni. Ez mindig nagy csábítás. - Nagyobb, mint a film? - Hát, bizonyos értelemben nagyobb, mert komolyabb. A film annyi mindentől függ, és ott azért jobban eltörpül az írói szerep, mint egy színpadi műnél, gondo­ lom én. Meg hát filmajánlat egyszer-kétszer van az életben... Színházban viszont gyakran mondják, hogy írjál darabot, mert szeretnének újat bemutatni, és aztán vagy sikerül írni, vagy olyat sikerül írni, hogy nem kell nekik... hát, rengeteg ilyen van. De hogy ha jónak látszik az ötlet, meg fogadókészség is van, akkor az ember szívesen kiugrik, és ír darabot. Akkor persze félbehagyja a regényt. - Vérátömlesztés is, ha közben mást csinál? - Valamennyire igen. Most volt a Nemzeti Színházban a tízparancsolat-felkérés, az például nagyon frissítő ötletnek bizonyult számomra. Azt a darabot lényegében az Idegen testünk anyagára támaszkodva írtam meg, de nem írtam volna meg, ha nincs ez a föl kérés. - Tehát csak úgy l'art pour l'art nem ír darabot az ember? - De írna, én szívesen írnék olyat is, csak éppen nem elégszer látszik jó ötlet. Vi­ szont aztán a színház nagyon könyörtelen, közlik, hogy nem jó, nem kell, vagy lehet, hogy jó, de nekünk nem kell. - Visszatérve a regényekre: nagyon érdekes a névválasztás. Sok a beszélő vezetéknév. A Koren például. A gyökerek vagy a gyökértelenség problémájára utal. - Igen, de magyarul nem biztos, hogy mindenki érti vagy tudja. Lehet, hogy ha szlovákul írnék, már nem mernék ennyire. - Itt az idegenséget, a más kultúrát is mutatják a nevek. De mondjuk a Jadvigában meg is magyarázzák az Osztatni nevet, Milota is lefordítja a nevét. Én a keresztneveket is meg­ néztem, amelyek magyarul hangzanak, illetve hát a Jadviga nem kifejezetten magyarul hangzó név. Viszont a Jadviga jelentése: harc. Ez például befolyásolta a névválasztást? - Persze, elolvastam mindent róla. - Miért Jadviga? Miért nem Hedviga? A Jadviga inkább lengyel név, ugye? - Igen, ez a lengyelből jön, mert azt gondoltam, hogy egy különleges név legyen, ne nagyon legyen használatos. Mintha egy asszony egy kis ékszert akasztana a gyerek nyakába, egy ilyen alig használatos nevet. A Jadviga nekem akkor valamiért beakadt Krakkóban. - Tehát ennek egészen Lengyelországban van a forrása? - Hát a hangzása. Direkt megnéztem a szlovák szótárban, hogy létezik-e szimpla v-vel, és létezett, és akkor beleírtam. Tudom, hogy a Hedviga a gyakoribb. Ezek részben véletlen, részben valamilyen hangzásbeli dolgok... - Csak ennek a jelentése is érdekes: mert a női figura külső-belső küzdelme is benne van valahogy. - A jelentés csak utána jön, amikor már írtam, akkor néztem utána, és láttam, hogy mik vannak itt. - Ilyen a Roszkos is például, a gyönyör szó. Nálunk van Gyönyör családnév. - Komlóson is van, tehát én onnan vettem. Ja, hogy magyarul is? És akkor le van fordítva a Roszkos? 65 �- Nem hiszem, hogy fordítás eredménye. Vagy vegyük a György keresztnevet, ami föld­ művelőt jelent. Apovka is György a Jadvigában, Milota is György, ami nem áll távol mond­ juk a foglalkozásuktól. - Hát erre őszintén szólva nem gondoltam, ezek tótkomlósi nevek. Tótkomlóson van öt-hat keresztnév, amit használnak, János, Pál, Mihály, György, András, kész. - Női? - Női is, ugyanígy: Anna, Mária, Zsófia, Erzsébet. Ezek a tradicionális nevek. A nagyszüleim nemzedékében lényegében ezeken osztozkodtak. Ja, még a Zuzka, igen. De hát öt-hat név elég volt egy családban, és ott mindegyik családban ugyan­ az ismétlődött, sőt, ha meghalt a gyerek, még megkapta a következő is. - Az irodalmi köztudatban a regénnyel, a nagyregénnyel kapcsolják össze a maga nevét. Sokan azt tartják, hogy regényt nagyon nehéz írni. Időben is sokáig tart, rengeteg munka van vele... - De haladék is. Ha valamit elront az ember, vagy valami rossz nyomon halad, akkor nem bukik le a következő hónapban, miután publikált egy novellát. A novel­ la azért nehéz, mert tömörebbnek kell lennie, másrészt ahhoz nagy önfegyelem kéne, hogy az ember eltegye még egy évig legalább. - E z a regényhez is kell. Meg idő is. - Ott meg nem lehet másképp. Igen, ott muszáj, hogy legyen idő, de a novellánál nem muszáj. Meg hát rövidebb terjedelemben nehezebb kitalálni, hogy mi az, amit másképpen csináljak, itt meg van elég tér, hogy az ember kiforogja magát. Meg nyilván összefügg a lassúságommal, valahogy a történelmi dimenzióval is, hiszen általában történelmiek, ha vannak mai nézőpontok, akkor is, és hát ehhez kell va­ lamilyen terjedelem. - A regény kihívás is lehet, mert nagyon nyitott műfaj, nincs zárt szerkezete, bármit meg lehet kísérelni vele, benne. A maga négy regényére is rá lehet mondani, hogy történelmi regény, hogy családregény, a szociografikus vonulat is érdekes, a társadalomszerkezeti vonal is jelentős, vagy éppen szerelmi regény - nem egyfajta regénykategória húzható rájuk tehát. - Hát igen, meg a fotó. Vagy a Milotába még belenyomtam egy darabot is, az is egy komoly próbálkozás volt, hogy működik-e. Erről megoszlanak a vélemények. - Melyik regénynyelvet, beszédmódot, megszólalást, narrációs technikát szerette a leg­ jobban, melyikben érezte legjobban magát? - Mindig a legutolsóval vagyok így, az van bennem leginkább, meg abból írtam most darabot, annak adtam most egy teljesen új formát: ott van egy kar, kórus, amely kötött formában beszél, tehát jambikus tizenkettesekben, és egy egészen új formát adni az egyszer már végiggondolt gondolatoknak - ez nagyon izgatott engem. - Volt olyan megszólalásmód is, amelyikkel nagyon megkínlódott? - A Milotában voltak, mert az egész eltartott vagy öt évig, és nem lett volna sza­ bad annyi ideig tartania; ott voltak olyan fázisok meg zsákutcák is. Meg hát voltak darabkezdemények is, félbemaradt forgatókönyvek. Mindenféle volt, persze. - Meglehetősen bonyolult szerkezeteket, rafinált regényszerkezetei talál ki. Darvasi Lász­ ló mondta egy interjúban, hogy a Milotának olyan a vázlata, mint a naprendszer. Előre megtervezi tehát? - Hát igen. Ez igazából láthatatlan. Voltaképpen a saját szórakoztatására csinálja az ember. Ha a bejegyzések dátumát fölírja, akkor folyton ellenkező irányban ha­ ladnak az Erkának és a Milotának a dátumai, és kétszer mennek végig egy időkörön, a végén pedig találkoznak. Ezek azt a fikciót próbálják beteljesíteni, hogy lehetséges 66 �legyen, hogy egy szöveg egy másik szövegre egyrészt válaszoljon, másrészt pedig kiváltó oka legyen annak a másiknak. Egyidejűleg születnek meg tehát, és egyide­ jűleg reflektálnak a másikra. Nem lehet eldönteni, hogy melyik van hamarabb, és melyik van később. Ez egy játék. Úgy gondoltam, valahogy szükségem van rá a kettejük viszonyának a szimbolizálásához. - A Jadviga is egy viszonylag összetett szerkezet... - A Jadviga viszont talán egy kicsit kevésbé spekulatív. Ugyanakkor meg szokáso­ sabb. Jó, hát a földarabolás drasztikus beavatkozás, de olyan van, hogy valaki az em­ lékeire visszatekintve ír, mint a Jadviga, és akkor elmond réges-régi emlékeket, el­ mond későbbieket, ezeket nem sorrendben mondja, és így időnként a jelen is bejön. - Ez az olvasó edzése is egy kicsit, nem? - Hát szándékosan edzeni olvasót... Az emberi gondolkodásnak egy bevettebb vagy gyakran privát célokra is használatos formája, hogy beszélünk régi dolgokról, gyerekkori dolgokról, aztán nem időrendben mondjuk a dolgokat, és a mából reflektá­ lunk rájuk. Tehát nem mindegy, mikor mondjuk. A narráció különféle technikáiban is lehetnek önkényes választások. Mert persze bevett választás az, hogy én-elbeszélő le­ gyen, egy vagy kettő vagy három. De hogy minden szereplőt, sőt minden alanyt édes­ apámnak nevezünk, az már nagyon erőteljes mesterséges beavatkozás valamiféle narratíváknak az átalakításába, vagy hát radikális újítás, holott nincs másról szó, mint hogy egyrészt lehet tudni, mindig lehet tudni, hogy most édesapám helyébe mit kell írni. Másrészt meg ezzel fejezünk ki valamiféle hasonló bekebelezést, hogy hát ez is én vagyok, az is én vagyok, ez is az apám, az is, ha mert az apám, akkor én is vagyok, ezek formai módon, anélkül, hogy ki kéne fejteni, el kéne magyarázni, nagyon erőtel­ jesen tudnak valamit jelenteni. Pedig formai dolgok, és nem pedig esszészerűen kifej­ tett gondolatok. Ezek az irodalomnak általam nagyon becsült megoldásai. És vannak olyanok, amelyek nem bizonyulnak termékenynek, nyilván az enyéim között is, vagy utólag visszatekintve kiderül, hogy folytathatatlanok vagy fölöslegesek. - Minden regényben hangsúlyosan jelen van a szerelem, általában a beteljesületlen sze­ relem, a szerelmi sokszögek, az incesztusok. - Amikor így összehasonlításképpen mondják nekem, rájövök, hogy számos esetben nem volt szándékos a regények efféle rímeltetése. Tökéletesen elfelejtkez­ tem, hogy a Jadvigabán hasonlóan volt. - Az apakomplexus például. - Igen, a Milotában egy alulról szerető női alak, a Jadvigábán pedig egy fölülről szerető női alak van, de egyiknek sincs apja, tehát én úgy gondoltam, hogy ez a két nő két különböző figura, mint ahogy nagyon különböznek is. És emiatt óvatlanul egyszerűen elfeledkeztem róla, hogy ismétlem azt, hogy egyiknek sincs apja. - Igazából az apát keresik. - Az apjukat keresik, és lehet, hogy szerelmi kudarcaiknak is ez az alapja, és hát persze, ha ezek egy kicsit excentrikus magatartással meg idegzettel párosulnak, akkor elmennek az apakeresés képzelődésében az incesztusig; ezek valószínűleg fantáziák pusztán, de minthogy Erka figurája erre épül föl, utána persze hogy idő­ vel észrevettem. - De már nem lehetett visszacsinálni a dolgokat. - Utána már nem. Meg hát abban is különbözik, hogy az egyiknek vannak gye­ rekei, a másik meddő. 67 �- Bár néha olyan, mintha Jadvigának nem is lennének gyerekei, mert azokkal sem tud igazán mit kezdeni, illetve hát az egyikkel, Marcival tud valamilyen szinten „szerelmes" viszonyba kerülni... - A másikkal meg leéli az életét. Hát így igen, vannak ilyen rímelések. - Regényeiben igen komoly szerepe van a szexualitásnak, a testiségnek. - Ha a forma ezt megengedi vagy lehetővé teszi, vagy ez az én-elbeszélőnek mondjuk könnyebben megy nyilvánvalóan, mint a mi-elbeszélőknek. Ezek a napló formájú szövegek mégiscsak intimek, létrejöttük valamiféle intimebb légkörben történik, egyedül írják őket, illetve a Milota szinte szónokol, de hát ő is elvonul, egyedül van. Ezekben ez lehetségesebb, mint azokban a retorikus szövegekben, amelyekben egyrészt többes számú elbeszélők vannak többnyire, másrészt pedig mint hogyha mindig sokan lennének jelen a szcénán. Tehát az elbeszélői helyzetek teremtenek egy folytonos nyitottságot és átjárhatóságot, és kevesebb az intimitás, úgyhogy persze, borzasztó fontos, és engem foglalkoztat íróilag, csak nyilván min­ dig ki kell találni valami hogyant, valami formát, mert ez talán a legsíkosabb talaj, ezen úgy hanyatt lehet vágódni... - Nagyon keskeny a határ... - Hát ez az! És ha az ember egyszer már valamit kiaknázott vagy kihasznált, egyrészt ezt nem érdemes ismételni, másrészt viszont ahhoz, hogy az ember ilyes­ mivel próbálkozzon, valamit tényleg megint ki kell találni. Például amikor az Es­ terházy kitalálta az Egy nőt, nemcsak tematikusán persze, hanem azt az elbeszélői formát találta ki, amit aztán a Harmóniában végigcsinált, akkor ez vadonatúj volt neki is. Úgyhogy az ember valami ilyesmikre vár, hogy ilyen fontos dologról, mint a test, beszéljen még egyszer. Vagy a Nádas, de ő egészen másképp. - Mi a helyzet a női írással? Merthogy itt írnak a nők. Naplót írnak, visszaemlékezést ír­ nak, levelet írnak; a női írás, férfi írás divatos különválasztása mennyire befolyásolta? - Amikor én műveltem ezt, az egy kicsit korábban volt. Most már nemcsak a szépprózában íródnak gyakrabban női szövegek, hanem teoretikusan is többet beszélnek erről. - Igen, de maga erről most mit gondol? - Szerencsére, amikor a Milotát írtam, nem igazán gondolkodtam erről teoretiku­ san. Valamiért, de lehet, hogy teljesen alaptalanul azt gondolom, hogy jobb nekem így. Ha ilyesmit most csinálnék, lehet, hogy egy kicsit jobban meg lennék ijedve, hogy női hangokat akkor én skrupulusokkal vagy azok nélkül hogy tudjak megüt­ ni. De hát persze az ember optimista, megpróbál kreatívan viszonyulni, tehát én­ nekem minden komoly fejtegetés e tárgyban azért elindította a fantáziámat. Ha a „női dimenzió" nem szűkíteni akar a lehetőségeimen, hanem abban érdekelt, hogy fölszabadítson, akkor az nagyon ösztönző vagy jótékony hatású lehet. Mint ahogy vannak bizonyos irigylésre méltó produkciók is e tekintetben, nemcsak teoretikus szövegek. De mondom, egyelőre bizonytalan vagyok abban, hogy mely szövegem tekinteném a magam számára fölszabadítónak, és melyek állítanának elő bennem görcsöket. Ezt ki kéne próbálni. - Nőirókat olvas? Szerkesztőként kénytelen... - Persze, hogy olvasok. Az ember általában írót olvas, de van, amikor vagy ma­ gát definiálja valaki nőíróként, vagy pedig egy ilyen csoportosuláshoz tartozik, vagy akként is föllép, akkor az ember persze, még azt a szempontot is figyelembe veszi, ha addig nem jutott volna eszébe. De azért általában eszébe szokott jutni, 68 �hogy ezt nő írta, és nem férfi. Már ha nem álnéven íródik. De persze, nagyon érde­ kes, izgalmas szempont. - Mondana olyan szerzőt, akinek tetszenek a szövegei, akit szívesen olvas? - Hát persze, tudom azokat mondani, akiket bármelyikünk mond. Mondok egyet, akit talán kevesen mondanak, ő Bán Zsófia, akinek az utóbbi időben meg­ kedveltem a szövegeit, habár őneki nem választanám teljesen külön a prózai meg például a Próbacsomagolás esszéinek a szövegeit, mert azok nagyon hasonló hangon vannak, csak hát mégis esszé és referenciálisan olvasandó, a másik meg nem. De nagyon rokonai egymásnak ezek a szövegek. Persze többen is vannak - Tóth Krisz­ tina meg Rakovszky, Rakovszkynak a regényeit nagyon szeretem, a novelláiból közöltünk is. Takács Zsuzsa. Kiss Noémit is említhetem - és akkor a csak-költőkről még szó sem esett. - A történelem jelenléte hangsúlyos a kortárs prózában, de nem feltétlenül a huszadik század érdekes, vagyis hát nagyon sok regényíró a török korba teszi a helyszínt. Itt meg a huszadik századról van szó elsősorban. Nyilván összefügg ez a szociográfusi kutakodásával. - Persze, részben azért, hiszen az összes tényirodalomból gyűjtött forrásom ezekre az időszakokra vonatkozik; ebből a korszakból még maradt, korábbiak meg nincsenek, másrészt pedig hát itt találtam én meg az engem izgató problémákat, gubancokat. A korábbi írók nyilván az ötvenes évek problémáit vagy '56-ot nem írhatták meg, azért választottak történelmi témát, és abba írták bele a maguk '56-ját. De hát nekünk ilyen trükkökre már nincsen szükségünk. Mondjuk, számomra teljesen természetes, hogy ha valamilyen történelmi összefüggéssel úgy érzem, hogy nekem dolgom van, akkor nem kell párhuzam-regényt kitalálnom egy más korba, hanem akkor lehet a huszadik században direkt módon elmélyedni, ami egyrészt kifogyhatatlan tárház... Kertész Imre most nyilatkozta ebben az interjú­ ban, amit a Die Weltnek adott, hogy képzelje, micsoda tőke ez a Buchenwald ne­ kem. Micsoda tőke! Egészen frivol megfogalmazás. Egy iszonyú gazdag tárház, abból aztán lehet dolgozni... Hát ilyen tőkénk nekünk az egész huszadik század. Kimeríthetetlen tárház. Ebben aztán minden van. Ezért is van a történelem, azonkí­ vül meg hát regényt elég nehéz úgy elképzelni, hogy ne legyen valami háttér, meg hogy mondjuk egy mai politikus legyen benne a főszereplő. Nem nagyon szeretek politikusokat emlegetni, de azért a legutóbbi regényembe, az Idegen testünkbe Tele­ ki Pál belefért. Hogy ne legyen elhallgatva a neve. Végül is az ő politikusi életmű­ vének a két pillérére alapul ez az egész regény, mármint társadalomtörténetileg: az egyik a második zsidótörvény, a másik meg Észak-Erdély visszacsatolása a máso­ dik bécsi döntés révén. Hát akkor legyen ott a neve is. Noha ki lehetett volna hagy­ ni. De olyat nem tudok elképzelni, hogy Gyurcsány Ferenc neve benne legyen vagy Orbán Viktoré, vagy Ficóé, Slotáé. - Egy kicsit a felejtés ellen is mennek ezek a dolgok, nem? - Hát igen, de nem ez a fontosabb, hanem az, hogy melyik az a közeg, ahol elég biztonsággal tudok közlekedni ahhoz, hogy kitaláljam a megfelelő formát az írás­ hoz. A forma kikeveréséhez kell valami körbekerített, kell valami biztonságos hely­ zet, kell valami, amiben az ember úgy érzi, hogy eligazodik. Nekem ez valamilyen múltba rakott helyzet vagy abban körbekerített helyzet. - Rengeteg elismerés, szakmai, olvasói díjak, Kossuth-díj, Palládium-díj, Príma Díj, Rotary felterjesztés, Nagy Könyv-lista, Digitális Irodalmi Akadémia-tagság - számítanak ezek? 69 �- Persze, csak nem kell számítani rájuk. Olyan értelemben nem szabad, hogy számítson, hogy az ember azt higgye, akkor most már neki minden jár. Például ebből nem következik az, hogy Németországban a könyveim sikeresek legyenek. Nem szabad elszámítani. Ami persze borzasztó nehéz. A Jadviga párnája németül nagyon gyér forgalmat bonyolított le, viszonylag kevés kritika jelent meg, azok is kicsit ilyenek, kicsit olyanok. De hát meg kell tanulni, hogy az ember ezt ne tekintse sérelmesnek. Mert aki azt hiszi, hogy neki ez is jár, meg az is jár, akkor a következő az, hogy Németországban mért nem írnak olyan szépeket az én könyvemről, mint a Darvasi Laciéról vagy a Bartis Attiláéról vagy a Dragomán Gyuriéról, hanem hogy az ember legyen büszke a kollégáira meg a barátaira, örüljön a sikereiknek. - Ez egy ritka írói magatartás. - Jó, ezt az ember úgy mondja, mintha a gyerekét tanítaná, hogyan kell visel­ kedni, noha persze, eszünkbe jut, hogy ugye, na ezt azért mégse, meg hogy is van ez... A fényképész le van fordítva, de noha elhúzódott, márciusban mégis megjelenik. - Németül? - Németül. És hát azt sem szabad várni, hogy valaki írjon róla. No, tehát ilyenek is vannak. Másfelől pedig jönnek dolgok, melyekre az ember egyáltalán nem szá­ mít, például Győrben a könyvtári kölcsönzésben a legolvasottabb író vagyok, és erre adnak egy díjat. Ilyenkor persze, az ember nagyon örül. Mert ez biztos, hogy nem egy lobbi, biztos, hogy nem a haverjaim, nem azért szavazott rám valaki, mert főztem neki vacsorát, vagy nem csak azért, mert egyvalakinek tetszettek a könyve­ im vagy három valakinek, hanem olvasók voltak. Ilyeneknek lehet örülni. - Miért ír? Kosztolányi válasza erre a kérdésre, hogy azért ír, hogy megértse a létet, Mé­ szöly meg azt mondja, hogy lelki higiéniából. - Hogy minek? Nekem azt jelenti az írás, hogy rátaláltam a mesterségemre, és borzasztóan rosszul érzem magam, ha nem dolgozok. Van például az elemi nem­ dolgozás vagy hanyag lustaság esetén egy egészen viszkető rossz érzés, ami akkor szűnik meg, ha az ember csinálja. De hát ettől még nem biztos, hogy az mindjárt jó is lesz. De biztos az, hogy nem volt még más munka, amibe ennyire bele tudtam volna mélyedni. És amely örömöt szerez. Hogy aztán másnak mit, az megint egy másik kérdés. - Nekem örömet szerez mint olvasónak. Köszönöm. A beszélgetést is. - Én is. Nyitra, 2009. november 9. 70 �N ém eth B o zó A ndrea Élet-jelek Németh Géza képeiről Mi, emberek, akik ideszülettünk a tér-idő hálójába, sokszor értetlenül állunk az itt uralkodó szabályok és törvények előtt, letörve a gátaktól, amik béklyóként bénítják lehetőségeinket. Közben talán felsejlik bennünk az érzés: létezik szabadság vala­ hol... S néhányunkban felmerül a feszítő kérdés: Mivégre ez a kettősség? Mi céllal kell, hogy ennek részesei legyünk? Ki akarta ezt így? Belekényszerültünk ebbe a helyzetbe, hogy itt éljünk a téridő korlátai között, szenvedve fájdalomtól, félelem­ től, betegségtől, szeretetlenségtől és a hiábavalóság érzésétől. Belezuhantunk az anyagba és elfeledtük valódi létezésünk okát, lényünk eredetét. Németh Géza képei jól tükrözik ennek az anyagba zuhanásnak a megrázó voltát. A művész benne találja magát egy idegen világban, ahol hamarosan rájön: küzde­ nie kell a megmaradásért - s nem csak a fizikai lét szabta paraméterek értelmében. Ám itt a lélek megmentéséért, a tudat tiszta fényének megőrzéséért folyó küzde­ lemnél jóval nagyobb a tét... Képei az emberi lélek élményeiről vallanak - sokszor megrázó őszinteséggel; az önmagával és a létezés miértjével küzdő lélek-tudat belső tapasztalásainak képi kivetítései. Igen, a küzdelem az egyik lételeme a dualitás­ ban való létezésnek. Dualitás: jó és rossz, fény és árnyék, angyal és ördög... Amikor a nap a legfényesebben ontja a földre a sugarait, akkor a legsötétebbek az árnyékok. Az emberi lélek legnagyobb kihívása: megtalálni a hidat a kettő között, s meg­ szüntetni a dualitás okozta belső feszültséget, kiszolgáltatottságot. Visszatérni a kétségből az egységbe. Németh Géza alkotásainak meghatározó eleme mind a dua­ litás, mind pedig az ebből fakadó harc problematikája. Szinte egész művészi mun­ kásságát ez határozza meg, számára maga az alkotás is ennek a folyamatnak a leképezése: képi formában fogalmazza meg a dualitásból eredő konfliktus és küz­ delem különféle aspektusait. Gyakori beszélgetéseink egyik fő témája a művészet szerepe, lényegi mivolta az emberi világunkban. Manapság ez nem egyszerű kérdés, miután azt is le kell szö­ gezni, mi a művészet, vagy legalábbis mi mit tartunk annak. Nyilvánvalóan erről már sokan leírtak sok mindent, s a különböző szemléletmódok más-más aspektust emelnek ki s tesznek központi helyre. Minden kornak, népnek, társadalmi csoport­ nak, sőt, ideológiának megvan a maga közérthető formanyelve, amivel saját életér­ zését ki tudja vagy szándékolja fejezni. A művészetet úgy is lehet értelmezni, mint eszközt - médiumot, amelyet valaki vagy valakik felhasználnak önnön eszmeisé­ gük közvetítésére. Olyan, mint az erő, intelligencia vagy mágia - lehet vele építeni és nemesíteni - és lehet rombolni is. Jómagam azonosulok azzal a véleménnyel, amely a legmagasabbrendű művészetet az ember lelki-szellemi produktumának 71 �kvintesszenciájaként fogalmazza meg (persze a kornak megfelelő formanyelven). Ez valami olyan teremtő mozzanat, ami őserővel tör fel az ember legmélyéből, amely nem adja el magát semmilyen kívülről jövő hamis elvárásnak. És megtisztít. Bár képletesen akár magát a poklot is elénk tárhatja - de mindig megfigyelő marad, nem azonosul a gonosszal, nem válik aberrálttá... És most kanyarodjunk vissza a művészhez. Korai műveitől kezdve jól nyomon követhető belső formálódása. Ezek az önvallomások azonban éppen azáltal univer­ zálisak, hogy nehezen érthető személyes mitológiák helyett általános belső tapasz­ talásokat közvetítenek. A bennük leírt folyamatok közül jónéhány nemcsak az ember személyes életében, hanem a mindenségben is zajlik. Aki saját belső útjait járja, sokszor magára ismerhet bennük. Néhány absztraktabb alkotást leszámítva, művészete jelképszerűen figura tív, leegyszerűsített alakjaival, formáival egyértel­ művé teszi üzenetét. Képein keresztül beszél a világhoz. Életjeleket ad, amelyek összefüggnek az em­ ber lényegi mivoltával. Kezdetben ezek nemegyszer a téridőbe vetett, s ott magára maradt „én" kétségbeesett segélykiáltásai. Vergődés a szakadék szélén, tomboló vágyak és indulatok, érthetetlen belső feszültségek, bénító gátak fogságában. Aztán szemügyre veszi szép sorjában a benne zajló folyamatokat. Érzéseket, indulatokat, vágyakat, ösztönöket. Először nem érti őket, nem tudja, miért kínozzák. (Az ember egy ideig a külvilágot, Istent, az embereket okolja szenvedéséért. Aztán jó esetben rájön: a pokol belül van, oda kell a fény.) Képek - vonalak, formák, színek - segít­ ségével megragadja őket - nyakon csípi - , mintha rajtakapta volna magát bennük. Kívülről szemléli belső világát. Lemerül önnön poklába, de már a kívülálló szemé­ vel figyeli, mi történik. A költő szavakkal fogalmazza meg a felsejlő ismeretlent, a művész képekkel. S így a megfogalmazott ismeretlennel ismerkedik. Ismerőssé teszi. Nem biztos, hogy baráttá. Lehet ellenség is - de már nem ismeretlen. Szimbó­ lumok segítségével megfogalmazza a dühöt (tüzet okádó halálfej), emésztő vágyat (fahasábok, melyeket bekebeleznek a lángok) és szenvedélyt (kidőlt fatörzset per­ zselő tűz emészt); szemügyre veszi, analizálja, milyen természetűek, hogyan mű­ ködnek, hatnak. Vagy a rabság. Hogyan lehet a sűrű rácsok szűk ketrecéből kijutni? S ha szilárd alakban nem megy, akkor cseppfolyós vízzé válva, de ki kell szabadul­ ni, s eggyé válni a végtelen tengerrel. Majd a katarzis - a megtisztulás élménye, a hit ereje. A magány feloldása: a másik ember jelenléte, a társratalálás, a hazatalálás. Lelke poklát megjárva, a fény felé indul. Ezen a ponton képei is kiszínesednek. Ehhez kulcsfontosságú a transzcendencia. A magasabbrendű erőben való hit nélkül nemigen tudja az ember magát hajon fogva kirángatni a sárból. Képein elő­ bukkan a transzcendens - néha jelképszerűen rejtve, aztán előlép a sötétségből, sugárzó fényalak formájában. Néhol, mint segítő Lény, máshol a sötétség erőivel harcot folytató Szent alakjában. A harc alapmotívuma lesz, mint ahogy az emberi létnek is jóformán egy állandó tényezője. A harc történhet a külvilágban, nemcsak háborúkor, hanem a mindennapokban is, nem feltétlenül fegyverrel, de szóval, szándékkal, cselekedettel akár. De zajlik belül is, a belső konfliktusok erőterében. Nem kell, hogy agresszív legyen. Jó esetben nemesít, a lélek tisztulását, emelkedését szolgálhatja. A spirituális értelemben vett harc valódi, lényegi, isteni önvalónkért zajlik. S a harctér - az ember lelke. A sötétség folyton lesben áll (az ördög nem alszik), hogy megtippelje leggyengébb pillanatunkat. Először saját árnyékunk leküzdése, 72 �átvilágítása kell, hogy megtörténjen: Harc című grafikáján döbbenetes tömörséggel ragadja meg a kettősség egységét. Kiderül, a glóriás fénylény és a sötét szörnyör­ dög egymást elpusztítani látszó alakjai egységes alakzattá egyesülnek, valójában egységet alkotnak - az ember fénnyel átitatott, isteni lényét saját árnyékrésze fe­ nyegeti, s azt a sötét árnyoldalt a fény nyilai képesek csak „megsebezni". Sötétséget oszlatni csak fénnyel lehet. Egy másik grafikán (Harc az ember leikéért) középkori szent alakja a fény közvetítője, a sötétség erői kívülről, a külső világból leselkednek. Amíg azonban a hit töretlen marad, s a fénnyel való egylényegűségét meg tudja őrizni, a sötétség szörnyei nem férhetnek hozzá. Feladatunk tehát visszaszerezni és megőrizni fényünket, hitünket, tudatunkat, szeretetünket, amely az egyedüli út önvalónk megtartásához. Azt hiszem, ez lehet az üdvözülés. De az ember, ha been­ gedi a romboló érzéseket, negatív ítéleteket, dühöt, (ön)vádaskodást, stb., elveszíti egyensúlyát, s ha tartósan otthont teremt lelkében ezeknek a sötét látogatóknak, egyre inkább belebonyolódik csapdájukba. Végső menthetetlenségét nevezhetjük elkárhozásnak. Ha időnként meg is kell tapasztalnunk a rosszat, az nem kell, hogy jelentse a vele való azonosulást. Nem könnyű ma sem művésznek lenni, s talán sose volt az. A művésznek, aki szólni szeretne az emberekhez, adni nekik valamit - egy élményt, gondolatot, érzést vagy éppen egy felvetett kérdést - , folyton szembesülnie kell az érzéssel, hogy műve pusztába kiáltott szó marad. Ezzel létjogosultsága forog kockán, s ha nincs szilárd hite, küldetéstudata, könnyen válhat meghasonlott, „megnemértett" művésszé. De választhatja sorsának elfogadását is: rábólintván a felmerülő nehézségekre, nem hallgatva mások fejcsóválására, vádló ítélkezéseire, csendes hittel tevén a dolgát, hívén, tudván, hogy végső soron mégiscsak van - s csak ennek van - értelme. 73 �A mi marad C seh y Z o ltá n A buszsofőr helye a Múzsák Szövetségének Alapszabályzatában Balázs Imre József: Fogak nyoma Balázs Imre József költészete bizonyos értelemben „bizton­ sági költészet": megbízható, belakható és profi módra kié­ pített terek sokasága minden­ nemű extrémizmus vagy fe­ lesleges dekorativitás nélküli, egyéni, jellegzetes, korallszerűen építkező versvilág. A Fo­ gak nyoma című terjedelmes kötet ezt a biztonságérzetet még jobban kiteljesíti (és pár szöveg révén meg is ismétli). A nyitóciklus (Vidranyomok) biztosítja a folyamatossá­ got a legutóbbi verskötet lendületével: a nonszensz főhős (egy vidra) ide is átté­ ved, igaz, nem elsősorban konkrét való­ ságosságában, sokkal inkább mint egy vágatlan film megvágandó képkockái­ nak szereplője: „Követik egymást a snit­ tek. / komoly karakterszerepe a víz­ nek". Ez a filmszerűség a kötet egészén eluralkodik: mintha a lét apró kockákra bomlana, melyeket a szimultán létbevetettség folytán képtelenség egységes történetté összedolgozni, hiszen maga a létezés is együttlétek sajátos konstellá­ ciója, melyből valóban nehéz kiszálazni a vezérnarratívát. De mi mást is tehet a költő, próbálkozik, még akkor is, ha a szimultán sokféleségből fakadó elmesélhetetlenségről - mint esetünkben határozott tudással is bír. 74 A fókuszálás ironikus mó­ don modellálja a szenzációhajhász média gesztusrendszerét: „A TV-Shoptól átcsábul a néző, / a vidra leköröz pár fittneszbajnokot." Épp ez a medializált szem teszi izgalmassá a kötet verseit: Balázs Imre Jó­ zsef gyakorta a közönség igé­ nyeivel számolva gondolko­ dik, és épp ez a médiás alap­ állás kölcsönöz átlátszó, épp ezért izgal­ mas attitűdöt a tárgy kifejtéséhez. Rá­ adásul épp ebből fakadóan a tárgy so­ sem közvetlenül létező nyers valóság­ ként válik a vers építőanyagává, hanem a maga stilizáltságában, ha kell emlék mivoltában vagy épp abszurd felszá­ molódásában („A vidrát az Animal Planet találta ki."). A fikció-referencialitás viszony megfordítása épp ezért válhat potens szövegalkotó eljárássá a Fogak nyoma című kötet verseiben: nem az a kérdés, hogy miként betűzhető ki valamiféle valóságmozzanat a fikciós alaptermészetű szövegből, hanem hogy miként tehető fikcióvá maga a dokumen­ tálható evidencia. Ez a mozgás számos meglepetést eredményez. Á vidranyo­ mok című vers a vidrafogak harapás­ nyomait „betűzi ki" (Fogak nyoma), s a testre írt fiktív sebek valójában valósá­ gos haikukká transzformálódnak. �A valóságillúzió és a fikcióvalóság a számítógépes térbe robban bele (Login: a vidra alakot vált), s átváltozások soka­ ságát képes generálni, miközben klaszszikus szövegek mentén halad: „vidrává lesz az ember, / lepkévé a báb, / és gó­ lyává a kalifa." A vidraság a folyamatos alkalmazkodókészség és a virtuóz átvál­ tozóképesség antropomorfizálódó elegye lesz egy olyan világban, mely részint az irodalom szövegszimultán áradatával, részint szóra váltott anyagtalanságával azonos. A Testté lett zápor című vers ezt jól érzékelteti: maga a szöveg Németh Zoltán játékos vidraversének Mikszáthpoénjából indít („a vidrák nagyon sze­ retik az esernyőket, nem is csoda, vízi állatok"), és az eső szó szerinti radikális verbalizálásában teljesedik ki: „nevek kavarogtak fenn, a felhőkben, / és mind az ábécé betűivel kezdődtek." A Találkozás a mélyben ciklus versei az utazás témájából bontakoznak ki: a valós terek azonban itt is nyelvi tapasz­ talatként mutatják fel önmagukat, erre int már az első vers paratextusa is: Liszszabon, 1940. Az álom, a nosztalgia és az utazáshoz köthető nagymetaforák szövevényes rendszere és játéka alakul ki és perszonifikálódik személyes sor­ sokká: „Anyád nem jól van. / Almában tigris látogatja, / csíkokat talál a testén hajnalonta." Az első idézett sorból is evidens lehet, hogy az utazás a bőrönd­ be kényszerített nyelv bizonyosfajta kopásához is vezet, mely bizarr módon egyszerre teremti meg az (idegenben beálló) otthonosság és az (idegenségből fakadó megszüntethetetlen) otthontaIanság képzetét. A kifejezetten kommentárversekként olvasódó A szél meséi Valdemar Daa lányairól című sorozat a gyerekversek közvetlenségével és tárgykezelési tech­ nikájával számol be egy misztikus me­ sebeli útról, mely a tudat mélyrétegeibe kalauzolva tárja fel egy káprázatosan finom, gyermeki emlékegyüttes erővo­ nalait. A ciklus kosztolányis gyengédsé­ ge, szecessziós, engem a leginkább kife­ jezetten Oscar Wilde meséinek bocsátandóan teátrális bűvöletére emlékeztető karaktere („rózsa, jácint, eggyéfűzött csokra: / úticéljuk tán a semmi bokra.") alig törik meg egy-egy regiszterkeve­ résnek szánt gesztus bevetésekor, s ez a ma kissé szokatlan káprázat sajátos patinával vonja be a légies verssoroza­ tot. Ez a légiesség olykor teljesen áttet­ sző versstruktúrákat eredményez, me­ lyek a kombinatorikus vagy a modifi­ kációs ismétlés számtalan retorikai alakzatát hozzák lendületbe, méghozzá a minimalista zenére emlékeztető repetitivitás eltökéltségével (HG-oratórium; Adósság; Két hangra; És én megmondom, ki vagy). A megismétlés mint gesztus nem pusztán az irodalmi hagyományhoz való újraírás-technikákban realizálódik, hanem a maga anatómiai feltérképezettségében is megjelenik. A Balndianaremix című sorozat erre kiváló példa: adott egy kiváló román vers, annak egy Hervay Gizella-féle fordítása, melyet előbb műfordítástörténeti szempontból ír felül egy Balázs Imre József-fordítás, majd pedig anatomizálja és atomizálja is a Hervay-verset: kioperálja annak akusz­ tikus struktúráját, és a magánhangzóira komponál egy hangzásra dettó Hervaykölteményt. Az akusztikus fordítás (ha ez nevezhető annak) ősi példáját Louis Zukofsky amerikai költő Catullus-fordítása jelenti, aki nem a latin szöveg ér­ telmét, hanem a latin szöveg angol hangzását fordította, alakította értelmi­ leg felfogható szöveggé. Ezt az eljárást a kötetet ismertető Péterfy Gergely kló­ nozásnak nevezte, s valóban találó is ez az elnevezés. A hangzás és a „tartalom" kettősségéből fakadó groteszk jelleg azonban nem pusztán egy alkalmilag 75 �működőképes beszédmódot hozott lét­ re, hanem az emlékezet egyfajta mo­ delljét is megteremtette, mely a kötet egészének hagyomány viszonyát meg­ határozza. Balázs Imre József játékossá­ ga a filológiai (olvasati) hagyományozódás mechanizmusait éppúgy le tudja leplezni (Hervay: „Milyen fegyelmezett halottaink vannak", Balázs Imre József: „Kinek kegyelmezhet a kokainadag?"), mint ahogy a groteszk keletkezéstörté­ netét is érzékelteti. A humor sokfélesége a kötet nagy erőssége: az alkotási folyamat deszakralizálása nem új jelenség még a szerző költészetében sem, de az a szenvtelen, eltávolító mechanizmus, mely révén a költő az ihlet romantikus jellegét bemu­ tatja, továbbra is figyelemreméltó: „A múzsa házi feladat, / ravasz szöveges példa, / ahol négy gáz-vízszerelő, / és négy kád víz a téma." A Múzsák Szö­ vetsége alapszabályban követeli vissza ősi jussát, s igyekszik hatalmi pozíciókat kiépíteni: a vers lényegében az írószer­ veződések értelmetlenségének fergeteges paródiája, hiszen ahogy az írás sem közösségi sport, úgy a múzsaság sem kollektív léthivatás. A szerző dramatur­ giai érzékét dicséri, hogy a poénhalmozó beszédmód megtörése végett az identitás és a szövegidentitás kérdéseinek tár­ gyalásakor tudatosan poéntalan szöve­ geket is beiktat (Mondd meg, ki vagy, és én megmondom, ki vagy), jobban mond­ va: a poént az elmaradt poén jelképezi. A kötet egyik fő attrakciója a Ki viszi haza a buszsofőrt? sorozat kiérlelt, narratív elemekben gazdag sorozata, mely alle­ gorikus módon az identitások sokféle, 76 egységes érvényét boncolgatja. A perem­ ről induló buszsofőr a költő alteregójaként szállít szövegeket a történetiségből a majdani történetiségbe, szenvtelensége csak látszólagos, hiszen létével van köze a létezők transzformációjához, haladá­ sához, mindaddig, míg maga is nem változik át szállítandó anyaggá, kiterje­ déssé, szöveggé. Az alaphangnem itt is Kosztolányi kisgyerekének szólamait idézheti: „de őt ki tűrné ki becézné / ki kérdezné meg: ki bántott / leikéről ki adna számot / s ki vinné hát haza őt / a buszsofőrszállító buszsofőrt?" A buszso­ főr megannyi cselekedete azonban nem a szövegekben megképződő én allegóriá­ ja csupán, hanem minden költőé: Adytól Szabó Lőrincig és Varró Dánielig. A költő azonos tárgyával, a matéria azo­ nossá válik a teremtőjével, ám mindez csak illúziónak bizonyul, egyfajta karne­ váli azonosságnak: „a buszsofőr ma busznak öltözött". A sorozat egyik sajá­ tossága, hogy a buszsofőr, noha a leg­ többször nem tényleges buszsofőri enti­ tásként működteti előirányzott önmagát, hanem szakmájával inadekvát létfunkci­ ókban jelenik meg, s fokozatosan álta­ lános jelentésszóródás áll be nála, mi­ nek következtében a megnevezés maga asszociatívvá haloványul, a primer azo­ nosíthatóságon túl elveszti funkcióját. Balázs Imre József kötete egy masz­ kos-nosztalgikus narráció íve szerint szerveződik, mely az elmaszkírozott identitás objektív és célzatosan kisajátí­ tott vagy modifikált változataival vet számot jelentős eredményekkel. (Koinónia, Kolozsvár, 2009) �S zepes E rika H agyom ányőrzés és k ap csolattartás A Röpke Ívek 2009. évi, jubileumi antológiájáról A Röpke Ívek 2009. évi, 30. stílus, ami nem zárja ki, hogy évfordulós ünnepi kötetét ne­ a szövegek átvegyenek vala­ hezebb egyetlen gondolat kö­ mit a kor meghatározó irány­ rébe vonni, mint a tavalyit, zataiból, de nem ezt tartják amelynek mintha témamegje­ fontosnak, hanem a közlendő lölése lett volna a „szociális célba érkezését, azaz az írások érzékenység" és a közállapo­ megérthetőségét. A posztmo­ tok feletti elkeseredés és düh. dem polgárpukkasztásnak sze­ Harminc éves a Komjáthy JenőIrodalmi és Művészeti Társaság rencsére nincsenek nyomai a A 2009. évi kötet - éppen kötetben. ünnepi jellegénél fogva szélesebb körből meríti a műveket: Egy ilyen összefoglaló értékelés nem tisztelettel adózik elhunyt pályatársak­ terjedhet ki minden egyes műre, legfel­ nak, műveiket az antológiába válogat­ jebb példákat hozhat fenti állításaim va, vagy éppen megemlékezéseket, igazolására. nekik ajánlott alkotásokat emel be a A hagyománytisztelet legnemesebb kötetbe. Esztétikai homogenitásról, példája Jobbágy Károlynak és művének egységes alkotói szándékról éppen a élre állítása, amivel valamiféle igazságot széles merítés miatt nehéz lenne be­ is szolgáltat a kötet a sokat szenvedett, szélni, mégis vannak olyan elvek, ame­ szinte élete végéig mellőzött költőnek. lyek összetartják a mégoly különböző Sorsa tipikus magyar sors: a jobbító írásokat. Ezek közül az első éppen az szándékú fiatalember ifjan a szocdem párt tagja lett, 22 évesen katonai szolgá­ évforduló ténye: egy harminc évre viszszatekintő társaság tart szemlét önmaga latra kötelezték, a háború végén orosz és teljesítménye felett, a többiek iránti hadifogságba esett. Háborús élményeiről írott versei miatt visszatoloncolták, és megértéssel és tisztelettel. Ritkaság és csak 1948 végén térhetett haza. Igazi, a nagy kincs ez manapság, a széteső, atomizálódó társadalom - és irodalmi legjobb értelemben vett népi költő volt, élet - korában egy-egy kis társaság végig hűséges ahhoz a társadalmi kö­ összekapaszkodása példaadó lehet. És zeghez, amelyből vétetett, és annak elve­ még egy esztétikai jellemző köti össze it, követeléseit az 1956-os forradalom programpontjaiban látta. 1956-os versei az írásokat: a szerzők csaknem mind­ egyikének realista látásmódja van. Ez, a miatt (Tigrisek lázadása - első megjelenés 1993!!!) ezentúl csak szamizdat kiadvá­ szó pongyolán használt közhelyessége nyokban jelenhetett meg. Megkísérelték ellenére jelentéssel bír: az alkotók hi­ beszervezni - sikertelenül - , ettől kezd­ szik, vallják a világ megismerhetőségét ve gátolták irodalmi pályafutását. Ta­ és néhányan bíznak megváltoztatható­ nárként dolgozott, versei szórványosan ságában is, ehhez társul a legtöbbjüknél bukkantak fel itt-ott. A kötet felelevenít egy megújított, nem 19. századi realista 77 �néhány olyan verset, amely a Nagy László-Juhász Ferenc vonulatba tarto­ zónak mutatja (a sors fintora, hogy a népképviseleti jobbító szándék ma, a posztmodern stílusdiktatúra korában ismét nem divat, ismét a feledésbe borí­ tanák képviselőit. Jó, hogy legalább szűkebb pátriája és mai lakói gondos­ kodnak emlékének életben tartásáról). A tiszteletadás másik szép módja a levél, az önfeltárás műfaja. A kötetben az embernek, szervezőnek, költőnek egyaránt kiváló Csikász István leveleit olvashatjuk Bálint úrhoz (természetesen Balassi Bálint a címzett, így ismét egy századokon átívelő „barátság" tart össze korokat, művészeket), amelyek modern képekben megőrizve a valóság lényeges elemeit, keményen és őszintén beszélnek egy önérzet geneziséről. Majd a világból kikerülését panaszolja, megint másutt nosztalgiával emlékszik vissza kamaszkorára, hogy aztán fáj­ dalmasan búcsúzzék felnőtt énjének egy szép kapcsolatától. Levélműfajban szól - és ez könnyíti őszinteségének befogadását - magán­ életének válságairól Ketykó István is, akinek hangja ismét Nagy Lászlót idézi: hosszú, belső ritmusú sorai erős képe­ ket görgetnek. Csikász István jelentős személyisége volt a társaságnak, erről tanúskodik T. Pataki László temetői beszéde Csikász István sírjánál. Okos, megszívlelendő szövege a Kis gondolkodók kora, amely­ ben kultúránk, nyelvünk fokozatos és folyamatos pusztulásáról, elszegénye­ déséről beszél. A kapcsolati ívek Csikász Istvánon keresztül más alkotókat és alkotásokat is összekötnek: Németh Péter Mikola Csikász István emlékciklusában visszautal Csikász Petőfi-poémájára, így a versen keresztül hármuk krédója szól az ország jobbításáért. A mottóban ide állítja Né­ 78 kV meth még Babitsot, Pilinszkyt és Nietzschét: egy egész művelődéstörténeti képtárat mozgósít a szent cél érdekében. Szőke Zsuzsa egy különös kapcsolat­ ról ír: Kezek című novellájában azt a pszichológiai-szociológiai megfigyelést támasztja alá, amely már Mrozek Tan­ gójának is az alapja volt: gyakori eset, hogy generációk úgy ragaszkodnak egymáshoz, hogy a köztes nemzedéket (szülők) kihagyják: nagyszülők és uno­ kák kapcsolatai árasztják azt a meghitt hangulatot, amelyet Szőke Zsuzsa írá­ sából ismerünk meg, és amely vissza­ köszön Annus Antal novellájában is (Hideg pálinka és akáctea). A fájdalmasan korán elhunyt, nagy­ tehetségű költő, Görög Imre szüleit örökíti meg négy szép versben, jól tud­ va, hogy a világhoz való hűség első és belső köre a szülői ház. A kötet általános depresszív, rezig­ nált hangjából friss szemléletével emel­ kednek ki Bacsik Katalin versei, ame­ lyek életszeretetről, a természet szeretetéről, az emberbe vetett bizalomról szólnak, megerősítve egy erős-kemény önmeghatározó verssel (Létezés). Merczel Erzsébet a mai magyar élet egyik legfájóbb kérdésére: a másság eltű­ résére, netán tiszteletére ad szép példát, szüleinek Mikszáth Kálmán utcai lakását felidézve: „békésen egymás mellett élt ott zsidó, cigány és szlovák, hivatalnok, iparos és parasztember. Mert a Mikszáth utcában rend volt, az emberek rendje." Pálfalvi Nándorról Kardos Gy. József írt értő bevezetőt, és közös hűségnyilat­ kozatként Ady szavait idézi: „Mi meg­ maradtunk a régi ideálok mellett. Mi csak a szárnyainkra emlékezünk, a repü­ lő, a szállva szálló szárnyakra." Akár­ milyen groteszkül, hihetetlenül hang­ zik: ebben a mai posztmodern világban Adyt választani példaképnek rendkívü­ li bátorságra vall, annak a vállalását �jelenti, hogy nem akarunk igazodni a felborított értékrendhez, a dezilluzionált világképhez, a polgárpukkasztó mű­ vekhez és eszközökhöz. Egy ilyen hit­ vallás teszi metaforikussá, általánosíthatóvá a Tea délután című novellát, amelynek „negatív hőse", korunk pol­ gármesterjelöltje, gyilkolni is képes lenne egy politikai előmenetelért. Tig­ rist leplez le ezzel a novellával Pálfalvi. Botz Domokos is megálmodott egy allegóriát: a Porcelánhold egyetlen nagy­ szabású, kozmikus méretű kép, amely­ ben az élettelen természet (a Hold), az elhalt növényzet, az avar, a károgó halálmadarak, a varjak millió halott madár tetemével pusztulnak együtt. A várakozás a tavaszra egy árulkodó mondattal az élettelen természetről az emberre viszi át a képet, „az elhulltakra ki emlékszik?", így válik a mű allegori­ kussá, és az „elhullt tetemek"-től viszszaolvasva az elejére átértékelődnek a képek. Másik verse, a Ki nem mondott szavak a modem ember magába zárkózásáról, érzelmeinek rejtéséről, a gyak­ ran a szánkba égett, bennrekedt szavak­ ról hoz hírt - a jelenséget, gondolom, valamennyien ismerjük. Nógrády Andor a hagyományos tör­ ténetírást azzal újítja meg, hogy az elbe­ szélést a végéről kezdi, és úgy halad visszafelé a múltba. A történelem szele­ tei tárulnak fel, különös oksági rendben, amelyben előbb ismerjük meg az oko­ zatot, mint az okot. Az idősíkok felbon­ tása a modern próza egyik - kimondat­ lan - követelménye, Nógrády ezt sajá­ tos módon nem a felbontással, hanem a sorrendiség felborításával oldja meg. Birtalan Ferenc jó költő volt, és egyre jobb lesz: kifejezésmódja letisztult, a lényegig leegyszerűsített, képei erősen összevontak, elliptikus szerkezetűek, sorai népdalszerűen rövidek, ritmikusak. A papír kussolt kakofemisztikus cím mö­ gött a költészet éltető erejét vallja meg egy gyönyörű képpel: a versek - parazsas madarak, bárd alá mennek (több­ szörös szójáték a walesi bárdokkal; a bárd szó kettős jelentése és a funkcióvál­ tás: nem a személyek vállalnak mártíromságot, hanem a versek). A Commedia dell'arte művészei e versben nem az utcai csepűrágók, hanem a csepűrágó sorsra ítélt költők. Az Imakísérlet elveszített világi hitünkért fohászkodik, abban a világban, ahol a városokat ellepik a szarkák (tolvaj madarak) és elűzik a rigókat (énekes madarak, azaz a költők). Az allegória mindenki számára átlátható. Egyik legszebb, legösszetettebb képe az Add a kabátod versben van: „Felakasztom a / kabátodat / vaksi előszobacsendre." Soós Géza klasszikus vezetésű, katartikus novellája (Lakbér) példabeszéd az emberi helytállásról, a gettóba toloncolt háziúrnak tartozásukat összegyűjtő lakók tisztességéről. Gyimesi László első versének címe: Keserves. A versek is ugyanilyen tömö­ rek, rövidek, keservesek. A címadó vers szűkszavú díszítetlen, lemondó. A rövid, öt szótagos sorok között vannak rímszerkezetszerűen (a szakaszok utolsó sorával kezdődik a következő szakasz) ismétlődő sorok: az artisztikus-míves forma ellenpontozza a személyes fájda­ lom keserűségét. Közéleti keservesként értelmezhető a Középre, a művészélet keserveiként a Fogak és fák közt, bravúros szójáték a dísz-szóval a Koronázási rig­ mus, amely az ország lesüllyedésének idején mindent díszbe öltöztet: mintha az ország jelenkori urai a minden eddi­ ginél díszesebb külsővel akarnák elfed­ ni a dísz alá söpört koszt és rongyokat. Konczek József őszinte költő. Tudja magáról, hogy szélsőségei elragadják. Beszél egy „vagabund őséről", akinek kalandozó, bohém, erős indulatait kö­ szönheti, és pontosan tudja, érzelmi 79 �életében a puszta testi szerelmen túl mily nagy fontossága van a két ember közti finom, lelki kapcsolatnak. Hz a szélsőséges kettősség végigvonul egész költészetén, amelynek felnevelő dajkája a Nagy László és Juhász Ferenc által kijelölt irányt követő Kilencek köre volt. Újabb kettősség: a születés meghatároz­ ta erős kötődés a népiséghez, népi lét­ hez, valamint megismerni és átvenni, sőt átárasztani a világirodalom súlyos egyéniségeinek hagyatékát. Ennek ér­ dekében sokat tesz maga is: kitűnő fordításokat publikál, elsősorban orosz nyelvből. A Röpke ívek számára egy ötrészes ciklust fogalmazott, amelynek összefoglaló címe: Pokolfa, egy népi hiedelemben gyökerező allegória. Po­ kolfa nem létezik, amiként nem létezik népköltészeti ellentéte, a Világfa (más néven Égig érő fa) sem, és Konczek, egész életét a Pokolfa alá rendelve mintegy vallja az ősi mondást: lehet, hogy a mennyben, ahová a Világfa ágai nyúlnak, jobb az éghajlat, de a Pokol­ ban jobb a társaság. És megjeleníti a Pokolfához kötődő énjének variációit, „fokozódó súlyossági" rendben: sze­ génylegény, betyár, cigánylány szerető­ je, végül a halálfia, akit a Pokolfa visz le az őt megillető helyre, a pokolba. A ciklust lezáró ötödik darab maga mellé szólítja azokat a barátokat, akik társai lehetnek a végső helyen, ahol kimondja egyik legsúlyosabbnak érzett bűnét: „Én is folyton változom" - mondja az a költő, akinek egyik legrokonszenvesebb tulaj­ donsága a hűség és az állhatatosság. Másik végletéről származnak a további versek: a szerelmi szakítást utólag érté­ kelő Maradtál; A költő mint virág, ami világunk elviselhetetlen gépesítését panaszolja fel; a Költő, ne halj meg! a magyar költészet egyik jellegzetes és erőteljes gesztusát adó „És mégis..." gondolattal szólít fel az ellenszegülésre. 80 * Romhányi Gyula az egyik legmar­ kánsabb, legszélesebb íveket átfogó költőegyéniség. A Héja-alkonyat kettős intertextus, két költőt is megidéz benne: a héja­ szintaxis elkerülhetetlenül felidézi ben­ nünk a Héja-nász az avaront, Ady egyik legfájdalmasabb szerelmesversét, a szö­ veg pedig Petőfi kétségtelenül legszebb szerelmesversét, a Szeptember végént. Nem is annyira a szöveg narratívájában, mint inkább szerkezetében: szö­ vegszervező elvévé avatja a már-még, már-de, már-ám ellentétpárokkal kez­ dődő szakaszokat. A Vagyok a termé­ szetben élő ember hangulatainak ter­ mészeti képekkel történő aláfestése, mely az utolsó, rövid szakaszban, azo­ nosulva az ínség vackára vetett vadál­ lattal, animális szinten kívánja-remélióhajtja a tavaszt. A Lao-ce áthallások a nehezebb gondolati költészet körébe tartozik: a napjainkban oly divatos Tao te King, a nyugati eszmékből kiábrán­ dult nyugati ember kapaszkodója a Kelet bölcsességébe. A Tao te King ihlette poéma alkalmazza a taoista elveket (el­ lentétek egysége és egymásra utaltsága; az út megtételének fontossága, hiszen az út mindig az életutat jelenti, az oxymoronos-paradoxonos jelleg: „Megérthetet­ len értelemmel."). A Tizenhetek cím alá foglalt miniatűr költemények lényege az átlagolvasó előtt rejtve maradt, holott - keleti érdeklődésű költőről lévén szó világossá válhatott volna, hogy a tizen­ hét szótagos haiku-ról van szó. Romhá­ nyi ismeri a haikunak nemcsak verselési, de műfaji követelményeit is, így a versek végén meglepetést hozó csattanó mellett kiépíti magánmitológiáját is. Ádám Tamás az erős érzelmek, súlyos indulatok költője. Kötetbeli sorozatának első darabja egy Radnótinak nem is a költészetét, hanem alakját felidéző gyer­ mekkori emlék (becsülendő őszinteség, �hogy nem kérkedik azzal, hogy ő már nyolc évesen is tudta, mekkora költő Radnóti): nosztalgikus és egyben a szegé­ nyes, silány valóságba visszarántó vers; a Parti harci kutyáknak arról a világról tudósít, amelyben a harci kutya fontosabb az embernél; az Összezárt triptichon az egymásba kulcsolódó szeretők különös képbe - oltári szentségbe - emelt alakja, és a Parkolás is „egy zöldtiszta szerelem" kölcsönös átélése. A Minden piros moso­ lyogtad portrésorozat egy kisfiúról, aki gyermekien lát és gyermekien raccsol. Gombár Endre Spórolós Katinkája en­ gem - talán nem az író szándéka ellené­ re - a shakespeare-i Makrancos Katára emlékeztet, szellemes, jól jellemző írás. Katona Ágota verseiben felfigyeltem valamire, ami a költőnőben nem is tu­ datosodott: rövid kis képeinek szereplői a színek, az első darab hófehérjétől jut el a „földet kiszínező" festékig, amely a „patakmedrekben folyik", a víz alatt „zöldebbé váló zöld"-ig, és ebben a tompán színezett, élettelen világban egyetlen szó utal az emberre, arra, aki­ nek azt lehet mondani: „szemed". Onagy Zoltán szövegei igazi, mo­ dem prózák, rövidre zárt mondatokkal, tény köz lésekkel, gyakori rövidítések­ kel. Helyenként sorjáznak benne a hiá­ nyos mondatok, mint a posztmodern szövegekben: „Szundít, ébred, ölel, szundít, ébred, ölel. Két kispárna közt, a lepedő alatt, kisrádió halkan. Most ő kiütve." Az elidegenítő stílus az elide­ genedett élet adekvát kifejezése, ezt segíti a gyakori szleng is, amikor a férfit pars pro totoként „faroknak" nevezi. Szunyogh Pál Hajléktalan szonettje gondolati ívében visszahajlik a tavalyi antológiához, amelynek egészében a nyomor, kivetettség, elembertelenedett körülmények voltak a témái, minthogy azonban a helyzet mára sem javult, nagyon is indokolt nem szégyellni szo­ ciális érzékenységünket, és verset írni az átfagyott hajléktalanról és az újszü­ löttjét a kukába gyömöszölő kamasz­ lányról. A Félárbocon lihegnek a szavak hatalmas antropomorfizált allegória az ember rossz közérzetét átvevő termé­ szetről - azazhogy fordítva: a rossz közérzetű ember kellemetlen érzéseit extrapolálja a külvilágra - , amelyben csak „kriptaszagú szívkamrában" jele­ nik meg két szóval az ember. Szávai Attila magán viseli generáció­ jának, a már nem kamasz, de még nem is igazán felnőtt férfinak minden rokon­ szenves, modem gesztusát: kisprózái­ ban a mai gúny, szatíra, irónia - olykor önirónia - eszközeit használja. A „kis­ próza" meghatározással megkerültem a műfaji hovatartozás pontosítását: pró­ zaversek ezek, intenzív kifejezésmód­ dal, erős képekkel, ismerős - tehát ma­ gyarázatra nem szoruló - reklámszöve­ gekkel, jelmondatokkal, intertextusokkal, ezek éppen ismertségüknél fogva képesek tömöríteni a fogalmazást. Az utolsó darab végén a szinonimahalmo­ zás közismert posztmodern módszer, ugyanígy az úgynevezett „csúnya sza­ vak", azaz a kakofemizmus használata is. Szellemes, lendületes írások. Fábián Berta a kötet egyetlen roman­ tikus lelkületű költőasszonya: érzelmei és kifejezésmódja a 19. századi almanach-lírával rokonítják. Szépre akar nevelni azzal, hogy szépen mondja el azt, amit szépnek gondol. Szabó Endre hangulatos, de szomorú novellája (Két asszonyt engedett világgá a szabómester) az igazi történetmondás mai létjogosultságát igazolja. Az élet tapasztalataitól megtört férfi nyolcvan éves korára jut el az önállóság, az auto­ nómia megőrzésének bölcsességéhez és büszkeségéhez. A történetet Szabó mikszáthi keser-édesben, anekdotikusan vezeti elő, igazán kellemes olvasmány. 81 �Nyikon Natasa önvallomásában viszszatér az a fogalom, amit a kötet beveze­ tőjében vezérfonalként jelöltem meg: a hűség és a hagyománytisztelet. Elmond­ ja, hogy Angliában töltött hónapok után vágyott haza, a szerelméhez, otthonához, szeretett társaihoz. Ha valaki ilyen derűs szívvel szánja rá magát a hazautazásra, annak szívében és versében otthonos az idill. Az Etűd szín- és illattobzódás, Kosztolányi és Tóth Árpád impresszio­ nista öröksége, a Leküzdve inkább a szim­ bolizmus hatását mutatja, a Város szimbo­ likus és egzisztencialista egyszerre. A jól megtanult és felhasznált eszközök felte­ hetőleg egyéni színt fognak kikovácsolni. Kasuba Klaudia Diána Az utolsó el­ ítélt című novellájában bravúrosan oldja meg a főszereplő váltogatását: hol ide, hol oda helyezve a figyelő fókuszát. Előbb egy börtönőrt látunk főhősnek, majd az elítéltre vetül a fénysugár, végül egy váratlan fordulattal, megke­ resve az okot és ezáltal a cselekményt 12 évvel korábbra helyezve, ismét a börtönőr válik protagonistává. Itt min­ denki bűnös és áldozat, büntetett és büntető. A bűn nem is derül ki. A szer­ ző érezhetően kedveli Kafkát, akinek hatását ez a novella még erősen tükrözi. Zonda Tamás aquincumi győztes pá­ lyamunkáját adta át a kötetnek, ami azért fontos, mert meghonosítja a Röp­ kében is az aquincumi játékok tizenkét éves tanulságát: bármilyen témát tűz ki a rendezőbizottság, a versenyzők nem hazánk felvirágzásáról írnak (még a Pannónia dicsérete igazán csábító címre se), hanem döglött macskatetemekről és büdös, üres konzervdobozokról. A tava­ lyi verseny igazán magasztos címe: Egy nap az Olümposzon Zondából a keserves földi élet megjavításának vágyát váltot­ ta ki. Irodalomtörténeti munkája, elő­ szava Lisznyay Kálmán Válogatott versei­ hez egyaránt kapcsolódik bele a hagyo­ 82 mányőrzés fősodrába, másrészt abba a nagyon fontos és rokonszenves törek­ vésbe, amely megmutatja, hogy a mű­ velődéstörténet során szerepet játszhat­ tak a nem teljesen élvonalbeli művészek is, ha megértették a kor hívó szavát. Vass Imre sorozatának, a Zavarnak 2. darabját olvashatjuk itt: ez egy könynyed, női csevegésnek induló idill képe, amelyről fokozatosan leválik az idill, előtörnek a sötét és még sötétebb emlé­ kek, pszichodrámává válik a könnyed párbeszéd, a két nő vetélkedése egy férfiért nem is azért válik tragikussá, mert olyan erősek volnának vonzalmaik, hanem mert titokzatos, fel nem derített haláleset fenyeget a háttérből. Jól megírt, szépen felépített, végigvezetett munka. Hrubík Béla a hazaszeretet, a hűség, az odaadás költője. Határterületen él, ott­ hona - hol is van? A Hajnal a Duna part­ ján című versben biztosan nem ott, ahol a vers íródik, hiszen távolra helyezi: „Ott­ hon, talán most / szúrja fel tövisére / a napot néhány magányos akác" Megható, szép vers. Harciasabb, kevésbé az eszté­ tikumra, inkább a politikára és az etikára épülő verse címét is Wass Alberttől köl­ csönzi: Adjátok vissza a hidaimatl A Várni kell még felpanaszolja a nem anyanyelvű otthonban megélt gyermekéveket, ami úgy múlt el, hogy nem is volt gyermek­ kor, egyenesen a felnőttkorba zuhantak a „fészket másoknak rakók". Az önbiz­ tatás nagyon is elkél a mai korban, ami­ kor ismét feszültebbé vált a viszony az északi rokon és hazánk között: „Neked fegyvered csak a szavak ereje." Nagy anyagot ölel át ez a jubileumi kötet, értékes, szép anyagot, amely egé­ szében azt igazolja, hogy az író embernek „fegyvere csak a szavak ereje." A Röpke Ívek szerzői éltek ezzel a hatalommal. (Madách Imre Városi Könyvtár, Balassagyarmat, 2009) �A yhan G ökhan Jelenések könyve Radoslav Petkovic: Az ember, aki álmában élt Rónay György 1949-es napló­ jában írja: „Szembejön velünk az Isten s mi úgy teszünk, mintha nem vennők észre; utánunk szól és úgy teszünk, mintha nem hallanók. Pedig nem Ót csapjuk be, hanem önmagunkat." Radoslav Petkovic könyvének elolvasása után vettem kézbe Rónay naplóját, és mihelyt szembesültem ev­ vel a mondattal, rögtön a szerb író elbe­ széléseire gondoltam. Az ember, aki álmában élt című, illusztris borítójú no­ vellagyűjtemény tavaly látott napvilá­ got a Jelenkor Kiadó gondozásában. Bár novellák egymás mellett, eléggé érezhe­ tő a szövegek közti kohéziós erő és a gondolata annak, hogy egy nagy törté­ netet fejtünk fel oldalanként. Az első novella Pál életében, a ke­ reszténység kialakulásának idején ját­ szódik, majd a Nyugat-Római Biroda­ lom bukása körüli történet a következő, mígnem az utolsó elbeszélésben elju­ tunk Krisztus születésének évfordulójá­ ig, ahol a középpontban szereplő Menyhért kíséretében tehetünk egy lélekutazást. A Pál Rómában című elbe­ szélés a Bibliából ismert atléta-hason­ latot felhasználva tesz humoros meg­ jegyzést (azért emelem ezt ki, mert a későbbiekben keresve sem találtam a szerző humorát sejtető részt) az apostol alkatára vonatkozóan. „Pál egyébként is gyakran emlegette a koszorúért küzdő atlétát; miközben testalkat tekintetében senki sem hasonlított kevésbé atlétára a szenátor lakomáján jelenlévők közül." Az úgynevezett törté­ nelmi novellák között elhelye­ zett írások bármelyik korban és időben, Szabadkán és Bu­ dapesten is játszódhatnának. Csodák és jelenések esnek meg a mindennapi élet leghétköz­ napibb helyzeteiben. „Megta­ láltatok - mondta az isten, és eltűnt. Ott maradt az üres hely a komó­ don, a nagy tükör előtt, ahol se baba, se isten." (Jelenés). Petkovié hétköznapian mutat be egy kevésbé hétköznapi ese­ ményt, tudniillik az istenszerű lény megjelenését egy házaspár életében. Magyar vonatkozásban ez a novella (abszurditásában) Örkény István egy­ perceseihez áll közel. Frithjof Schuon svájci születésű vallásfilozófus ír vala­ hol Isten közeledéséről (és nem fordít­ va), aki a bennünk élő önmagával sze­ retne kapcsolatba lépni. Észrevesszük-e magunkban a közeledő Istent? A hu­ szonegyedik század embere a modern­ izmussal, túlzott kényelemmel, médiá­ val kibélelt világában mennyire vehetné észre a csodák, jelentéssel töltött jelené­ sek feltűnését? Mennyire fognánk fel Jézus Krisztus újbóli megjelenését a földön? „Emlékezzünk erre a helyre a Szentírásban: a farizeusok jelet követel­ nek Jézustól. Ő nem hajlandó jelet mu­ tatni; nem a kegyesség hiánya miatt, hanem mert tudja, mennyire nincs ér­ telme. Aki azért követel jelet, hogy el­ kezdje a keresést, nem fogja megkapni; sőt, ha megtalálja, nem fogja meglátni. Radoslav Petkovic Az ember, aki álmában é t 83 �A jelet csak az látja, aki keres." „Azt hittem, belázasodtam, mert a hangja furcsa volt, mintha fentről jött volna, odanéztem. Tíz centire volt egy nő kővé vált arcától, aki az egyik második eme­ leti ablakon nézett ki. De a járókelők, megbabonázva, továbbra is a kirakato­ kat bámulták." (Teológiai párbeszéd mai keretben (2). Valóság és irrealitás met­ szetében játszódó történeteiben a sze­ replők tragédiája abban rejlik, hogy saját határain nem lép túl egyikük sem, nem érzik a megélt hétköznapiságtól az egyszeri és felfoghatatlan csodák jelen­ létét. Elképzelem (rekonstruálom ma­ gamban az elképzelhetetlent), ül velem szemben a teremtett világ teremtője, Isten, és én hogyan viszonyulok abban a szent pillanatban hozzá, a végessé­ gemmel hogyan viselkednék Vele, a végtelennel? Kávéval, konyakkal kínál­ nám? Felolvasnám Neki Kosztolányi verseit? A feltételezése ennek abszurd­ nak hangozhat, de korán sem hihetetlen. Radoslav Petkovic minden egyes no­ vellája a látomások nyelvén beszél. Az írásaiban létrehozott titokzatosság a kötetben való előrehaladással mélyül, és sokszor az írások tárgyaként tekinthető. Szereplői ebben a látomás-álomtérben érthetők meg, jellemük sajátsága a láto­ másosság légkörében rajzolható ki. Külön-külön nem igazán érezhető az író jellemábrázoló képessége, emiatt néhány­ szor ellaposodás és unalom jellemző a szövegekre. Ami felróható még a novel­ lák hibájának, az a jól, érdekesen induló írások látszólag csattanó nélküli befeje­ zése, mintha a szerző nem tudná, mit kezdjen a lezárásokkal nem tudná. Figu­ rái alaktalan, különösebb ismertető nél­ kül mozgó emberek, ebből kiindulva a novellák főszereplője sokkal inkább az őket keretbe foglaló történet Pál és Meny­ hért, bár névvel szerepelnek, nem igazán értelmezhetőek valós, hús-vér személyek­ 84 ként, inkább egy szimbólum, egy elmélet megtestesítői. Tájkép ez, emberek nélkül. Petkovié a Zsugorodás című elbeszé­ lésében mintha finoman Kafka törté­ netkezelését venné kölcsön, hozná já­ tékba a saját szövegével. Az olvasó egy ismeretlen, megállíthatatlan betegség halállal végződő lefolyásának lehet a szemtanúja. „Istenem, milyen kicsi, gondolta az ágynemű végtelen fehérsé­ gébe vesző test láttán, milyen aprócska ezek között a fénylő és mindenféle za­ jokat kibocsátó palackok és készülékek között, kicsinyke teremtés az ormótlan, hatalmas tárgyak világában, amelyek­ kel körülvették, állítólag hogy segítse­ nek rajta - és ebben a pillanatban már csak abban reménykedhetett, hogy mindaz, amit az asszonyért tettek, egy másodperccel sem fogja meghosszabbí­ tani azt, amit életnek hívnak, de csak fájdalom és szenvedés, és arra gondolt, nem tudja elviselni, a gondolatot, hogy valóban így történt, hogy a vizsgálatok, a számlálatlanul testébe döfött tűk, a belétömött értelmetlen gyógyszerek nélkül mindez rövidebb ideig tartott volna, és arra gondolt, hogy a jótéte­ mény, amit másokon gyakorlunk, az ő számukra rossz lehet." (Zsugorodás). Reménységem volt az olvasása elején a végére tervezett katarzis, „robbanás", nagy sajnálatomra ez elmaradt, pedig úgy hiszem, nagyot szólt volna, hogyha sikerül. Az alapötlet jó és ígéretes, a kimenetele viszont sajnos az ötlet kárára van. Nem igazán érzem a súlyosságát a feleség halálának és a férj megdöbbené­ sének, vagy esetleg az író, az érzékeny­ ség, hatáskeltés teljes felszámolásával mint eszközzel élt. „Egy reggel pedig felébredt, kinyitotta a szemét, és látta, hogy a szoba kisebb lett. Ekkor elmoso­ lyodott." (Zsugorodás). Csalódásomat növelik még az ígéretes címek is, mint például a Város, pirkadat �vagy akár a Krisztus Zimony fölött. Meg­ lehet, az író a címekkel visz a szövegek erdejébe, csalogat be, hogy aztán el­ vesszünk az álomszerű, képlékeny leírásokban, történetekben. „Úgy véli, hogy szinte mindenki vakon megy el a jel mellett?", teszi fel a kérdést „valaki" a Teológiai párbeszéd mai keretben (2) című írás végén, ezzel a tételszerű mondattal mindegy igazolva a könyv egyes novelláinak mibenlétét. A kötet címéül választott Az ember, aki álmában élt írás egy ember álomtörténetét mutat­ ja be gondolat-mondatokkal átszőve az egész szöveget. Utolsó mondata a könyv fontos tételmondataként értel­ mezhető, amennyiben „a téboly ragá­ lyos, talán afféle örvény, ami magába szív, és minden dolog és a dolgok min­ den kapcsolata más, felismerhetetlen alakot ölt, nem tudom - én is folyton ezt a kifejezést használom, nem tudom, és csak azt tudom, hogy a jövőben is gyakran fogom használni. És eltűnőd­ tem azon, hogy az életünk talán nem valóságos, de hogy ez igaz-e, az örökre rejtve marad előttünk, aztán váratlanul, teljesen indokolatlanul, mint ez idegen kikötőbe tévedt hajó, felbukkant az a gondolat, hogy létünket csak a szenve­ dés igazolja, és ebben a pillanatban az arcát takaró maszk fájdalmas grimaszba torzult" (Az ember, aki álmában élt). Nem tudom, Radoslav Petkovié írt e valaha verset, amennyiben igen, az jól észrevehető az egyes szövegrészek líraiságba hajló, az álomszerűség meg­ tartására törekvő mondatainál. Prózába tördelt szabadversek, könnyedén, gör­ dülékenyen, köszönhető ez a szerzőn túl Csordás Gábor kitűnő fordításának. Nem ismerve a kortárs szerb irodalmat, a felelőtlenek nyugalmával megkockáz­ tatom, néhol feltűnő hibái ellenére fi­ gyelmes olvasásra mindenképp érde­ mes könyv született, ha távolról is, de az álom-Kafka és az abszurd-Örkény méltó párja. „Ezen a világon minden idő utálatos, és nem tudom megmon­ dani, miért van így - azért-e, mert ez a világ utálatos, vagy az idő utálatos dolog, vagy az egész így együtt mérhe­ tetlenül utálatos - de az az idő, amikor megtörtént velem, amit el akarok me­ sélni, még ehhez képest is pocsék volt, legalábbis számomra." (Város, pirkadat). (Jelenkor, Pécs, 2009) 85 �B ódi Z suzsanna Biográfia, filológia, női irodalom Galcsik Zsolt: „A fájdalm ak leánya..." Ferenczy Teréz élete és költészete (1823-1853) A nógrádi helytörténetírás je­ lentős munkájával ismerked­ het meg az olvasó, ha kezébe veszi Galcsik Zsolt könyvét. A Nógád Megyei Levéltár mun­ katársa nem kevés Szécsénnyel kapcsolatos publikációt közölt már eddig is, melyek sorába jól illeszkedik ez a 2008-ban megjelent kötet, a ma már kevéssé ismert szécsényi költőnőről, Ferenczy Terézről. A köztudatban an­ nak ellenére sem sikerült feleleveníteni emlékét, hogy halála után 130 évvel, 1983-ban Praznovszky Mihály szerkesz­ tésében megjelent a Ferenczy Teréz Min­ den versei című kötet, vagy épp Fábri Anna tanulmányai, melyekben az író­ nők társadalomban betöltött szerepével foglalkozik, és elemzi Ferenczy Teréz életét, életművét is. Neve azonban, ahogy Galcsik Zsolt írja előszavában, továbbra is csak néhány lokálpatriótá­ nak és irodalomkedvelőnek mond so­ kat. Jelen kötet ezen a helyzeten kíván javítani, méltó módon összegezve a költőnőről szóló irodalmat, életművét, életrajzát bemutatva, gazdagon ellátva mellékletekkel. A borító, melyen Barabás Miklós raj­ za látható Ferenczy Terézről, háttérben az „Ó, ne kérjetek..." című költeménye kéziratával, kellemesen megalapozza az olvasó „időutazását" egy 19. század első felében élő nő formabontó életébe, lelkivilágának titkaiba, és nem utolsó sorban költészetébe. A könyv négy 86 nagy egységre tagolódik. Az első, legrövidebb rész a költő­ nőről szóló, nem is kevés iro­ dalmat ismerteti. Szerepelnek itt Ferenczy Teréz életében és közvetlenül a halála után meg­ jelent munkái, verseskötetei, cím és megjelenés szerint, melyeket a harmadik részben el is olvashat az érdeklődő. A szerző külön ismertetésben felsorolja a különböző - irodalmi és biográfiai lexikonokban fellelhető szócikkeket, rá­ mutatva azok pontosságára, vagy eset­ leges hibáira, tévedéseire, melyeket saját kutatásai és az összehasonlító vizsgáló­ dások alapján tesz. Itt említi meg az elsőként megjelent monográfiákat is, így Halmi Piroska 1903-as könyvét, és az egy évvel későbbi, a költőnő rokona, Ágner Lajos által kiadott életrajzot. Ezeket részletes elemzés alá veszi Gal­ csik Zsolt, utánajárva nemcsak a szerzők életrajzának, hanem kutatásuk motivá­ cióinak, tévedéseiknek, az általuk hasz­ nált forrásoknak is. A szerző felkutatta a különböző irodalmi művekben megje­ lent utalásokat a költőnőről, de például a biográfiai elemekkel foglalkozó mun­ kákat is, így külön taglalja például a halálával kapcsolatos híreket, az emlé­ kére írott verseket, vagy épp az arcképe megszületésével kapcsolatos írásokat. A fejezet legbőségesebb részét képezik a költőnőről megjelent életrajzok és tanul­ mányok, amelyek folyamatosan jelentek meg a halálától kezdve főként nőknek �szóló újságokban, így a Hölgyfutárban vagy a Divatcsarnokban, melyben egyéb­ ként a költőnő is publikált. Ugyanakkor a szerző országos lapokban - a Pesti Hírlapban é s a Vasárnapi Hírekben - is talált Ferenczy Terézről szóló cikkeket. Ezekben főleg halálának körülményei foglalkoztatták az (egyébként már ak­ kor is sokszor szenzációhajhász) újság­ írást. Ezek a cikkek aztán az évek múl­ tával megritkultak és abba is maradtak, majd hatvan évnek kellett eltelnie, hogy immár az újságírók helyett a kutatók látókörébe kerüljön a szécsényi költőnő és életműve. Helytörténeti kutatók kezdtek el ismét foglalkozni vele, így például Leblanc Zsoltné gimnáziumi tanár, aki a hetvenes években végzett levéltári kutatásokat. A könyv második része a szerző ku­ tatásai és a felsorolt irodalom alapján a költőnő életét mutatja be. Kitér család­ jának történetére is, melyet részletesen ismertet, alátámasztva bőséges forrással, sűrű lábjegyzeteléssel. Az olvasó kedvé­ ért megemlítjük, hogy Ferenczy Teréz Rimaszombaton született, szüleivel az 1820-as évek derekán költözött Szécsénybe, ahol édesapja könyvkötőként és gaz­ datisztként tevékenykedett a Forgách uradalomban. Részletes ismertetést ta­ lálhatunk a testvére, Lajos életéről s a szabadságharcban végzett katonai szol­ gálatáról, mely során egyébként életét vesztette. Ugyanígy külön alfejezetet szentel a szerző a költőnő és Ferenczy István szobrász kapcsolatának, szerelmi kapcsolatainak. Ez utóbbi témát részle­ tesen vizsgálja, annál is inkább, mert a költőnő öngyilkosságát szerelmi csaló­ dásra vezették vissza a korabeli nyomo­ zati vizsgálat során. Egyenként végig­ veszi a lehetséges jelölteket a különbö­ ző életrajzok, visszaemlékezések, újság­ cikkek alapján, és rendre kizárja, mint egy vérbeli nyomozó, sokszor életrajzi adatok alapján a lehetőségeket. Legrész­ letesebben a ferences szerzetes Kovács Bazil, és a költőnő állítólagos szerelmi kapcsolatát cáfolja. Arra a megalapozott következtetésre jut a nyomozati jegyző­ könyv, a versek, valamint a költőnő Esküszegő című elbeszélése alapján, hogy a nagy szerelem, a nagy csalódás Lisznyay Damó Kálmán költő személyéhez köthető. Galcsik bemutatja az osztrák lapokban megjelent, szenzációnak szá­ mító öngyilkossággal kapcsolatos cik­ keket, valamint közöl egy orvosi látlele­ tet a hivatalos boncolásról, szintúgy a főszolgabírói jelentést, mely szerint a lány „ábrándatos fellengző vólt régóta és hystericus bajban évek óta szenve­ dett". Ebben a fejezetben található az eddig nem közölt anyakönyvi bejegy­ zés, mely elmebajára utal, valamint egyéb személyes levelek. A szerző az utolsó heteket napi részletességgel tárgyalja, alátámasztva, hogy az ön­ gyilkossági szándék régóta érlelődött. Külön értéket ad ennek a fejezetnek az eddig nem közölt forrásokon kívül, hogy a szerző 150 év távlatából mostani igazságügyi orvosszakértővel elemeztette a boncolási jegyzőkönyvet. A második rész továbbá bemutatja a Szécsényben hozzá köthető emlékeket, emlékhelye­ ket a család egykori lakóházától kezdve a síremlékén át az emléktáblákig. Eze­ ket a témaköröket is a korábbiakhoz hasonlóan rendkívüli részletességgel ismerteti, számos forrással, fényképpel támasztva alá. Legizgalmasabb talán sírja története, melynek elhanyagolt állapotára halála után 50 évvel figyelt fel a Szécsényi Ifjak Szünidei Egyesüle­ tének elnöke, így ekkor végre kőkeretet kapott az emlék. A következő felújításra 80 évvel később, 1989-ben került sor, melyről már fellelhető az adományozók névsora, amit Galcsik is közöl. A kuta­ tás eredményeit lezáró beszámolóból is 87 �kiderül, hogy az alapos kutatómunka ellenére „számos nyitott kérdés maradt (...) Nem tagadom azt sem, hogy több feltevésemet kifejtettem még akkor is, ha kellő bizonyítékokkal nem tudtam a leírtakat alátámasztani. Ettől függetle­ nül úgy gondolom, hogy a célomat elértem. Sikerült sok új forrást közzétennem Ferenczy Terézről és a korábbi torz állításokat helyesbítenem." (99.) A könyv harmadik része a költőnő költeményeinek, prózai írásainak és leve­ lezésének a gyűjteménye. Ahogy a szerző írja, a költemények szempontjából filoló­ giai kiadásnak szánta ezt a részt, hiszen az első közléseket összehasonlította a kéziratokkal, valamint a különböző anto­ lógiákban közöltekkel, megtartva az eredeti szövegvariánst, de a mai helyes­ írással. Ezt a munkát a prózai írások és levelek esetében nem kellett elvégeznie, hiszen azok most jelentek meg először. A közlés szempontjai mellett a szerző felsorolja még a költemények korábbi kiadásait is, majd a versek előtt egyen­ ként, versenként haladva tételesen felso­ rolja a szövegváltozatokat, az egyes elté­ réseket a különböző közlések esetében. Nem lévén irodalomtörténész, a ver­ sekhez egy a Nyugatban fellelt idézetet tennék, melyet Kardos László 1935-ben Nagy Médea kötetéhez írt: „Nő-költők­ től a versolvasók mindig valami téma­ beli specialitást várnak, a megélt nőiség hű rajzát, - vallomást, amelynek realitása a legkitűnőbb férfiköltők legszerencsé­ sebb rásejtéseinéi is többet ád. Maguk a nőköltők is jobbára így látják sajátos feladatukat, s e szereposztásnak és sze­ repvállalásnak világos és bölcs értelme van, mégha elméletben küzdünk is min­ den művészeti forsrift [előírás] ellen. 88 Nagy Méda verseskönyve ilyen tipikusan női könyv: minden lapján az asszonyi lélek tájait festegeti, válságait bogozza, s ha nem ily sajátosan női téma bukkan elébe, azt is igyekszik - szerepéhez híven - asszonyi szemszögből látni és megfor­ málni." Ferenczy Teréz versei olvasha­ tók az idézet felől, jól tükrözik érzékeny idegrendszerét, lelki gyötrelmeit, gyako­ ri szomorú hangulatát, kedélyhullámzá­ sait, melyet a korábbiak során életrajzok­ ból és forrásokból is megtudhattunk. Az olvasó az életrajz után itt ismét szembesül ismét azzal, hogy Galcsik Zsolt mennyi­ re jó, jellemző címet adott a kötetnek. A versek után olvashatjuk a prózai írásokat. Ezek közül elsőnek az Eskiiszegő című novellát, mely, mint a korábbiakból kiderült, Lisznyay Kálmánnal való sze­ relmi kapcsolatáról, nagy csalódásáról szól, majd levelei és egyéb írásai követ­ keznek, így például emlékkönyvekbe írt bejegyzései. Végül, a negyedik részben kap helyet a Ferenczy-bibliográfia, mely rendkívül részletes, alapos és egyedülálló az érdeklődő olvasó, kutató számára. A kötetet névmutató és a mel­ lékletek zárják, melyek közt megtalál­ hatók képek, fényképek, iratok, sőt kották és egy kihajtható családfa is. A könyvet végigolvasva kiderül, mi­ lyen alapos munkát végzett a kötet írója, aki hihetetlen szívóssággal ment utána minden nyomnak, hogy egy hi­ ánypótló munkát hozzon létre, ennek érdekében összeszedett minden adatot, pontosította a korábbi kutatók tévedé­ seit, egy tisztább, pontosabb, árnyaltabb képet adva az utókornak Ferenczy Te­ réz költőnőről. (Magánkiadás, Szécsény, 2008) �G. T o ro n yi J u d it Sokszínű múzeum Neograd 2008 - A Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXXII. Neograd 2008 címmel 2009 októberében látott napvilágot a Nógrád Megyei Múzeumi Szervezet évkönyve. Az eddig megszokott egyszínű fekete megjelenést szokatlan külső váltotta fel. Birkás Babett kép­ zőművész, a fedőlap tervezője így vall erről: „A borító hátte­ reként a Somoskő váró című, egyedi technikával készített képemet használtam fel. A várról készített légi felvétel fóliára nyomtatott képét színes gyöngyökkel díszített gombostűk erősí­ tik a feszített festővászonhoz. Az idő­ igényes technika díjat nyert 2008-ban a Ráragasztott Reneszánsz című kiállításon (Pásztói Múzeum: Erzsébet-sorozat), valamint az idei Tavaszi Tárlaton (Nóg­ rádi Történeti Múzeum: Anatománia című képek). Az eredetiben 3 dimenzi­ ós kép felülnézetben látható a borítón (a szkennelés hatására), így csak a gom­ bostűfejek érzékelhetőek. Az ezüst pontok által hangsúlyozott körvonalak (a kép legvilágosabb színeként) szinte felragyognak, és tág teret adnak számos asszociációnak. Csillagokként, vagy izzó Szentjánosbogarakként keretezik a for­ mákat. Fémességük ellentétben áll a háttér bársonyra emlékeztető anyagsze­ rűségével, és sötétebb (elsősorban a lila és zöld komplementer kontrasztot meg­ mutató) színeivel. A logóhoz egy a Nóg­ rád várát megjelenítő grafika lett kivá­ lasztva. Az új név: Neograd, és a többi felirat is elegáns betűtípust (Palatino Linotype) kapott." A nem mindennapi külső után az eddigitől eltérő belső tartalmat adnak a kötet írásai is abból a szempontból, hogy idén csak muzeológusok írásai találhatók a kötetben. A szerzők nagy része a Nógrádi Múzeumi Szervezetben dol­ gozik, és e könyvben teszik közzé a történelemtudomá­ nyok és a közművelődés terén végzett munkáik legfrissebb eredmé­ nyeit. Ezenkívül két felvidéki muzeoló­ gus és az MTA Régészeti Intézetének munkatársa is színesíti tanulmányával a kötetet. Újdonság még a tanulmányok végén található angol és német nyelvű rezümé, ami tovább emeli a kötet értékét. Az egyes fejezetek címei az alábbiak: történelemtudomány, művészettörténet, régészet, néprajz, természettudomány. A szerzőket érdeklő témák igen válto­ zatosak, sem a korszakokat, sem az aktuális kutatási kérdéseket nem lehet egysíkúan behatárolni. A kötetben meg­ jelenő, a tudományos megemlékezés fi­ gyelmére méltó személyek között talál­ juk Hulita Vilmost, a füleki gyárigazga­ tót és politikust, a Zubovics-családot, és a pásztói képzőművészt, Fürjesi Csabát. Hulita Vilmos ellentmondásos szemé­ lyiségéhez kerülhetünk közelebb Agócs Attila tanulmányának köszönhetően. A „20. század egyik legismertebb, de mégis legismeretlenebb füleki szereplő­ je" (15.), akit a gazdasági- és a közélet­ ben is jól ismertek a korban, fordulatos és eseményekben bővelkedő életutat tudhat magáénak, magatartása a külső 89 �szemlélő számára olykor megmagya­ rázhatatlan. Egy igen erős és összetett egyéniség bontakozik ki előttünk, aki saját útját járva vállalja döntéseit, és azok következményeit. Paradox módon egyszerre vádolták csehofiliával, és tá­ madták azért, mert „csehszlovák állam­ polgárként a Csehszlovák Köztársaság létezésének 20 éve alatt (1918-1938) sem tanult meg szlovákul még köszönni sem" (9.). A tanulmány végén a szerző is jelzi, hogy egy ilyen gazdag életút további kutatásokat igényel még, hi­ szen számtalan „izgalmas társadalomtörténeti kérdést vet fel és hagy megválaszolatlanul"(18.). Szécsény méltán híres Komjáthyhagyatékának egyik értékes részét alkot­ ják az oldalági leszármazott Zubovicscsalád dokumentumai, amelyek a szé­ csényi Múzeumbarát Kör lelkes tagjá­ nak, dr. Zubovics Tibornak köszönhe­ tően kerültek a Kubinyi Ferenc Múze­ um gyűjteményébe. Kazareczki Noémi tanulmányában megjelenik a család legismertebb tagja, az 1846-ban szüle­ tett Zubovics Fedor, aki gyakran került az újságok címlapjára katonai hőstettei­ vel és feltalálói tehetségével. „Ha vala­ mivel előállt, véletlenül mindig volt ott egy újságíró is." (30.) Meghökkentő természete nem hagyta őt ismeretlenül a kortársak előtt. „Irodalmi műveikben nem kisebb személyiségek szerepeltet­ ték alakját, mint Krúdy Gyula, Herczeg Ferenc vagy Gárdonyi Géza"(31.), de barátai között tartották számon Mik­ száth Kálmánt is. A család hagyatéká­ nak a múzeumba kerülése is arról ta­ núskodik, hogy lelkes lokálpatrióták a múlt értékeit felismerve kincseket tud­ nak átadni a közgyűjtemények és a jövő nemzedéke számára. Kortárs művész alkotásait mutatja be Shah Gabriella, a Pásztói Múzeum mű­ vészettörténésze Fürjesi Csaba szemé­ 90 lyében. A pásztói származású szobrász és festőművész alkotásai közül a Profán mítoszok sorozatot, ezen belül az egye­ temes igazságokat megmutatni akaró témákat emeli ki a szerző, hangsúlyoz­ va, hogy „a mítosz jóval több, mint régmúlt korok meséje: kulcs az ember lényegének megértéséhez"(44.). Nógrád megyét a régészeti feltárások szempontjából a legkevésbé kutatott megyeként tartja számon a régészeti szakma. Az évkönyvben három feltá­ rásról is számot adnak a szakemberek, bizonyítva a terület leletekben gazdag voltát. A régészek leírásából megtudhat­ juk, hogy Erdőtarcsa-Daróczi-hegyen „számolhatunk egy közép európai Micoqui-utód jellegű (bábonyi?), egy idő­ sebb felső paleolit (aurignaci) és egy fiatalabb őskori megtelepedéssel" (61.). A pilinyi kultúrát két tanulmány is bemutatja. Köhler Kitti a késő bronzkori hamvasztott temetkezések antropológi­ ai vizsgálatának eredményeit ismerteti, míg Guba Szilvia kitér a sírokban talál­ ható tárgyak elemzésére is. összegzés­ ként megállapítja, hogy „a kerámiák töredékessége és a bronzok általános formája pontosabb kronológiai megál­ lapításokat nem tesz lehetővé. A temető anyaga azonban szervesen illeszkedik a Belső-Cserhát hasonló korú későbronz­ kori lelőhelyeihez (pl.: Buják, Szanda, Szirák)" (86.). A történettudomány társtudományaként jegyzett régészet nóg­ rádi eredményei a tanulmányok alapján arról győzik meg az olvasót, hogy a régészetileg feltáratlan Nógrád megye mélye múltunk sok kincsét rejti még. Bízzunk benne, hogy mielőbb minél többet megismerhetünk közülük. A magyar néprajz kétszáz esztendős története és több mint százéves önálló diszciplináris léte hatalmas ismeretanyagot halmozott fel. Az évkönyv néprajzi tanulmányai arról szólnak, �hogy ez a tudásmennyiség az, ami alapul szolgálhat újabb eredmények létrehozá­ sához. A balassagyarmati Palóc Múzeum számára rekonstruált ilinyi népviselet fényképről „levarrt" darabjain keresztül a falu lakóinak múlthoz kötődését is tetten érhetjük Lengyel Ágnes kutató­ munkájának köszönhetően. így derül ki számunkra, hogy Ilinyben „egy 1967-es szociológiai felmérés adatai szerint a palóc elnevezésért az idősebbek »haragszanak«, önmagukat nem azonosítják ezzel" (100.). A hagyományok újraélesz­ tése a múlt gyökereinek becsben tartá­ sáról tanúskodik, a tradicionális népvi­ selet őrzése a lokális identitás fontossá­ gát hangsúlyozza a külvilág felé. Mindennapjaink során az út mentén elhelyezett szakrális kisemlékek beépül­ nek szőkébb környezetünkbe, sokszor még a hívők sem kezelik jelentőségük­ nek megfelelő helyen. Pedig mennyire fontos lenne egy pillanatra megállni, elidőzni egy-egy út menti keresztnél vagy kis kápolnánál. A hétköznapok gondjai közepette egy magasabb dimen­ ziónak ez a földi szimbóluma olyan belső szükséglet és hit gyümölcse, amely „az etnológusok számára széles spekt­ rumot jelentő, hosszú távú kutatást igénylő munka"(135.). Dita Nociarová tanulmánya ezt feltétlenül alátámasztja. A nógrádi muzeológusoknak a ter­ mészettudomány területén meglévő komoly felkészültségét bizonyítja a Pásztói Múzeum két tudományos munkatársának, Hír János paleontoló­ gusnak és Pászti Andrea geológusnak a Múzeumi Évkönyvben megjelent kutatási beszámolója. A feltárások fényképekkel gazdagon illusztrált részletes leírása meggyőzik az olvasót, hogy Nógrád megye természettudományos múltjá­ nak kutatása megfelelő kezekben van. Az 1980-as évek végére datálja a sta­ tisztika a múzeumok látogatottságának csúcspontját, ami sajnálatos módon öt év múlva mélypontra kerül. Csak a '90-es évek vége hoz lassú emelkedést a múze­ umlátogatók számában. Ez a múzeumok által kidolgozott két kitörési pontnak volt köszönhető. A turizmusban rejlő lehetőségek mellett a múzeumpedagógia volt az az út, amin a múzeumok el tud­ tak indulni, és a kedvezőtlen folyamato­ kat vissza tudták fordítani. Ennek lé­ nyege, hogy a múzeumi gyűjtemények értékei beépüljenek az egyén kultúrájá­ ba, és ennek a legnagyobb sikerrel ke­ csegtető célcsoportja az iskolásoké. Az első lépés az igény kialakítása a fiatalok­ ban, hogy a felnövekvő generáció szá­ mára öröm forrása legyen a múlt emlé­ keinek megismerése, így törekedjenek az ismeretek megszerzésére. A Közle­ mények rovatba került be Tóth Zsuzsá­ nak, a balassagyarmati Palóc Múzeum egykori munkatársának a múzeumpeda­ gógiai tapasztalatokról szóló beszámoló­ ja. A Palóc Múzeum munkatársai Tóth Zsuzsa tapasztalatai szerint összehan­ golt munkával segítik elő a gyerekek ilyen irányú fejlődését, aktív közremű­ ködést várva és ambicionálva bennük. Az évkönyvben a balassagyarmati ta­ pasztalatokról olvashatunk, de a megye többi múzeumában is tartanak ilyen foglalkozásokat. A Pásztói Múzeum magas színvonalú múzeumpedagógiai munkáját idén az Oktatási és Kulturális Minisztérium és a Szabadtéri Néprajzi Múzeum Múzeumi Oktatási és Képzési Központja Nívódíjjal is jutalmazta. Az évkönyvet Szirácsik Éva a Nógrád Megyei Levéltár gyűjteményében talál­ ható uradalomtörténeti dokumentumok ismertetésével zárja. Bajthay István tiszttartó négy levelet ír földesurának, Koháry Istvánnak 1711-1713 között. A korszak történései, a szűkebb környezet eseményei és a levélíró viselt dolgainak tudósítása a korszak hangulatát is az 91 �olvasó elé tárja, amely így színes és érdekes olvasmány. Recenzensként feltétlenül figyelmébe ajánlom a laikusoknak és az egyes tu­ dományos területeken jártasabbaknak is a Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyvéi, amelynek tanulmányai mindannyiunk számára sok új információt adnak az olvasás során. (Nógrád Megyei Múzeumi Szervezet, Salgótarján, 2009) H a n dó P éter Képből és beszédből komponált Shah Timor: Élet a szobrok között. Ifj. Szabó István művészete „Ha a felvevőgép az emberi szem meghosszabbítása, látó­ képességünk váratlan kiter­ jesztése, akkor szükségképpen az emberi intelligenciáé is" (66.) - írja Bíró Yvette a Profán mitológia című kötetében, mely­ ben a film kultúrába ágyazottságát, a kultúrával kialakított konstruktív viszonyrendsze­ rét, a filmnek, mint mágikus gondolko­ dásnak a működését vizsgálja. Shah Timor kamerája is intelligens meghoszszabbítása az emberi szemnek, látóké­ pességünknek, vizuális eszközkészlete nyelvén mítoszt teremt; többnyire az ember mítoszát. Képalkotására - vélhe­ tően - jelentős hatást gyakorolt Gaál István filmrendezővel való kapcsolata, illetve a róla készült portréfilm forgatása során átadott, ellesett szakértelem, va­ lamint az a sajátos látásmód, ami mögött bizonyára ott munkál a hozott és a felvett kultúra kettősségéből táplálkozó affini­ tás, komponálási készség, amellyel rit­ must teremt és egységessé teszi a filmjeit. Legutóbbi, Élet a szobrok között. Ifj. Szabó István művészete című portréfilmje 92 a 83. életévében járó, Benczúrfalván élő alkotó munkásságá­ ba, művészetének viszonyrendszerébe avat be nyolc narratív és kilenc zenei-képi tétel egy­ másra rétegezésével. Az idén befejezett film aktualitását növeli, hogy a Munkácsy-díjas ifj. Szabó István 2009 őszén Nógrád megye díszpolgárává vált, szülőföldje - ahová számos szállal kötődött és kötődik, amelynek hagyo­ mányáért, kultuszainak életben tartásá­ ért dolgozott és dolgozik - elismerésé­ ben részesült. Nem mellékesen és az aktualitáson túl, Shah Timor kamerája méltó módon teremti meg ifj. Szabó István művész-mesterember örök jelen­ létét, amennyiben a film a múlt (állan­ dó) jelenné tétele, hiszen a forgatás időben megelőzi a megtekintést, ezért egy korábbi eseményről vetít úgy, mintha éppen zajlana. Shah Timor ezúttal is a dokumentarista filmek hagyományos szerkezetét alkalmazza, ezáltal könnyen befogadha­ tóvá, szerethetővé teszi alkotását. A film­ béli „elbeszélés" során a kezdeti verbális �dominanciát jó érzékkel teszi a végére vi­ zuálissá, amit egyfelől a narratív blokkok idejének folyamatos rövidülésével ér el, másfelől azzal, hogy a beszéltetett jelen­ létének képi megerősítéséről fokozatosan lemond, az alkotói szavakat az életmű láttatásával támasztja alá és erősíti fel. Feszes tempót diktál, a beszédmódvál­ tás intuitív ereje révén mitizációra al­ kalmas, s ezáltal a maradandóság igé­ nyével fellépő értéket hozott létre a szer­ kesztés során a rögzített anyagból. A film nyitányaként a benczúrfalvai táj és út képét villantja fel, s a megérke­ zést tudatosítja a települést jelző tábla mutatásával, majd a Benczúr-kastély láttatását követően belép az alkotó szo­ borteremtő hétköznapjába, megjelenítve a neves nógrádi történész és családfa­ kutató, Nagy Iván portréjának kifaragá­ sát a kastélykertben. Ezt követően ifj. Szabó István a kastély-műterem bejára­ ta előtti lépcsőn állva mintegy beinvitál az életébe, a műhelyébe. Szerszámok és kisplasztikák körében indul a „gyökerektől/-ről" az elbeszélés. Megelevene­ dik az édesapa személyisége, szobrászszá válásának kulcsmomentuma: a Sal­ gótarján külterületén, Baglyasalján élő Bóna Kovács Károly szobrásznál vég­ zett segédi munkája, majd az önállóso­ dását követő, népi fafaragók körében szokatlanul gyors fejlődése. Ez az örök­ ség indítja el ifj. Szabó Istvánt a szob­ rászművészi pályán a II. világháború után, 1947-ben. Ebben a közel tíz perces tematikai egységben az apa személyi­ ségén túl az első mesterek és megbíza­ tások elevenednek meg, s a családi album archív felvételei beúsztatásával sor kerül ezek hitelesítésére is. Az ere­ det ismertetéséből vezet át a műterem padlástéri feljárójának belső erkélyéről készített körkép, mintegy megmutatva a helyszínt, az alkotások születésének helyszínét, amely a második narratív egységen belüli szövegrendező elv. A település, a kastély, a műterem története mesélődik el, és a szülői hagyaték gon­ dozásának, egyben tartásának igénye, egy későbbi közgyűjteményi elhelyezés terve. Ennek az örökségnek a bemuta­ tása válik az ezt követő zenei-képi betét témájává. A harmadik narráció a „hol és mivel szeret foglalkozni a szobrászművész" kérdéskört járja be, miközben különböző munkafázisokat - szabadtéri faragás, belsőtéri vázlatkészítés stb. kész és készülőben lévő műveket mu­ tat. A mikszáthi és madáchi hagyo­ mány ápolásával kapcsolatos tervekbe pillantunk be, megismerjük a Madách Imre és Fráter Erzsébet alakját, kapcso­ latát megjelenítő kompozíció makettjét, végleges nagyságú gipsz-, illetve agyag­ változatát, kőbefaragásának szándékát. Fráter Erzsi szemének formázása köz­ ben halkul el a háttérbeszéd, s bomlik ki a film legszebb lírai betétje: ifj. Szabó István a műtermi padlásfeljáró erkélyré­ szének korlátjára könyökölve, tekinteté­ vel méregeti születőben lévő szobrát. A munka szeretete, a hivatás iránti rajon­ gás olvasható le minden gesztusáról. Ezt szövi tovább és realizálja a negyedik narratív blokk, melyben a szobortól való megválás a gyermek ébresztése­ ként fogalmazódik meg. A következő zene és kép összjátékából építkező elem a szobrairól gondoskodó, azokat ecsettel tisztogató művészt jeleníti meg. Innen fűződik vissza az ötödik narratív egység a műhely szerszámok és kis­ plasztikák színesítette világába, az alko­ tói folyamatba, az arról való gondolko­ dásba, miközben a szem számára köz­ téri alkotások, szobrok és kompozíciók rétegződnek egymásra. Az újabb zenei rész alatt az apai mesterség folytatását, a fafaragást, egy női figura favésővel történő formázását láthatjuk. A hatodik narráció egyfelől a nógrádi kötődést és 93 �ennek kifejezését hivatott érzékeltetni, másfelől visszakanyarodik az apához, mint identifikációs tényezőhöz, mint saját munkásságának viszonyítási alap­ jához. A következő zenei betét alatt az objektív tekintete átvonul a majdan köztéri szoborkompozíció gipszváltoza­ tára. Innen szövődik tovább a hetedik narratív elemben a szó a szakmáról, a szakmaiságról, a művész belső látásá­ nak, intuitivitásának fontosságáról, arról, hogy leginkább mesterembernek tartja magát. A film egészét uraló harmóniába egy negyedpercnyi disszonancia csúszik, amikor - feltételezhetően - a 2008-as horpácsi Kálmán-napi program részt­ vevőinek vizuális körbejárása ékelődik be szövegelválasztó elemként. Amenynyiben a feltételezés igaz, akkor ez a részlet ifj. Szabó István Nagy Ivánszobra - amelyet a film elején még a művész kőbe vésett - végső helyére, a Mikszáth Kálmán-, Mauks Ilona- és Szontágh Pál-szobor társaságába kerü­ lésekor készült. Ezt azonban semmi sem erősíti meg, ezért nem tekinthető a kompozíció szerves részének, azaz funkciótalannak tűnik ifj. Szabó István tömegen belüli kamerával keresése. 94 Innen az apa alakjának fába-faragása vezet vissza a művész benczúrfalvai életébe, amelyen belül kiemelkedő a szerepe feleségének, a szintén szob­ rászművész Nagy Máriának. Végezetül ifj. Szabó István beszél arról a privatizá­ ciós kényszerről, ami évek óta a kastély­ műterem más célú felhasználásával fenyegeti, s ennek megvalósulása egy­ ben a munkássága befejezését is jelen­ tené. Az utolsó képkockák felesége társaságában mutatják, a jövő reményé­ vel övezve. Shah Timor filmje logikusan, részle­ teiben is megkomponáltan építkezik, magas fokú vizuális intelligenciáról, megjeleníttető erőről tesz tanúbizony­ ságot. Bíró Yvette szerint az egyes kép­ elemek értelmét „a kontextus egészében való helyük szabja meg. A független létezés varázsa és a függő helyzet jelen­ téssokszorozó nyomatéka mindig egyi­ dejűleg determinálja a végső jelentést". (55.) Az ifj. Szabó Istvánról szóló port­ réfilmben kibontakozó végső jelentés leginkább a szülőföld iránti önzetlen hűségben ragadható meg. (Magánkiadás, Salgótarján, 2009) �„Egy nemzet intelligenciája csak akkora nagy, amekkorának irodalma mutatja." (Mikszáth Kálmán) P Á L Y Á Z A T I F E L H ÍV Á S Nógrád Megye önkormányzata, valamint a Palócföld irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat szerkesztősége a 2010. évre meghirdeti a MIKSZÁTH-PÁLYÁZATOT. A pályázaton eddig nem publikált, máshol egyidőben be nem nyújtott, mikszáthi hagyományokhoz kapcsolódó szépirodalmi művekkel, valamint tanulmányokkal lehet nevezni. Maximális terjedelem: 15 flekk (1 flekk 1350 karakter) A pályamunkákat 3 példányban, jeligével ellátva (feloldását zárt borítékban) 2010. jú n iu s 15-ig lehet benyújtani a Palócföld Szerkesztőségének címére (3101 Salgótarján, Pf.: 270). A pályázatot a Palócföld folyóirat szerkesztősége bírálja el. A p ályázat d íja i: I. 100 000 Ft II. 80 000 Ft III. 60 000 Ft Eredményhirdetésre 2010 szeptemberében, a Nógrádi Megyenap és Kulturális Fesztivál keretében kerül sor. A díjazott művek közlésének jogát a Palócföld folyóirat fenntartja. Nógrád Megye Önkormányzata Palócföld Szerkesztősége 95 �Szerzőinkről AYHAN GÖKHAN (1986, Budapest): Költő. A H aszn álati utasítás cím ű antológia szerzője. KOÓS Istvá n (1975, M iskolc): Irodalomtörté­ nész, kritikus, képregényrajzoló. Bó d i Z su zsa n n a (1974, Salgótarján): Törté­ nész. A Nógrád M egyei Levéltár főlevéltárosa. Legutóbbi kötete: S alg ótarján i esem én y ek 1 9 1 8 1919 (2007, társszerző: Cs. Sebestyén Kálmán). KŐRÖSSI P. JÓZSEF (1953, Nagyvárad): Költő, novellista, publicista, könyvkiadó. Legutóbbi kötete: N em ezt találtam - T örtén etek a z em berbar­ lan g ból (2003). CSEHY Z o ltá n (1973, Pozsony): Költő, műfor­ dító, irodalom történész, kritikus, szerkesztő. József Attila-díjas (2009). Legutóbbi kötete: H om okvihar (2010). N. TÓTH A n ik ó (1967, Zse líz): Író, irodalomtör­ ténész, egyetemi oktató. Ipolyságon él. Leg­ utóbbi kötete: T ü körkön y v (2008). G. T o ro n yi J ud it (1968, Salgótarján): Törté­ nész. A szécsényi Kubinyi Ferenc Múzeum igazgatója. CRESSAI FERDINÁND (1991, Salgótarján): Költő. Jelenleg Budapesten tanul. Kötete: C supasz oltalom (2010). Ha n d Ó P éter (1961, Salgótarján): Költő, író, antropológus. Sóshartyánban él. Legutóbbi kötete: A lv ó kon fliktu sok m ezején (2008). H a rtay C sa ba (1977, Gyula): Költő. A Békés M eg y ei H írlap munkatársa, 2010 Bárka-díjasa. Legutóbbi kötete: N yú lzu g (2008). JENEI L á sz ló (1964, M iskolc): Író. A M ű ú t folyóirat szerkesztője. Legutóbbi kötete: Szelle­ m ek és szerelm ek (2008). K iss J u d it ÁGNES (1973, Budapest): Költő, író. Legutóbbi kötete: Ü dvtörtén eti lexikon (2009). N ém eth B o z ó A n drea (1975, Losonc): M űvé­ szettörténész, antropológus. A losonci Nógrádi M úzeum és Galéria munkatársa. Füleken él. Kötete: H étszer fén y eseb b en . A szkíta állatstílu s (2004). N ém eth Z o ltá n (1970): Költő, kritikus. A Bél M átyás Egyetem tanára. Legutóbbi kötete: Á lla ti n yelvek, állati v ersek (2007). PETŐCZ A n d r á s (1959, Budapest): Író, költő, szerkesztő. Többek közt József Attila- (1996), Márai Sándor-dijas (2008), a M agyar Köztársa­ sági Érdemrend Lovagkeresztje (2010) kitünte­ tettje. Legutóbbi kötete: D im en zin oista m űvészet ( 2010). S závai A ttila (1978, Vác): Író. Rétságon él. Legutóbbi kötete: O p tikai tu n in g (2009). SZEPES ERIKA (1946, Budapest): Irodalomtörté­ nész, kritikus, szerkesztő. Legutóbbi kötete: A z örd ög g oly ó fo g sá g á ba n (2007). (1979, Ipolyság): A Jozef Vydra Iparművészeti Szakközépiskola kőszobrászati- (1995-1999, Pozsony), majd a Képzőművészeti Főiskola grafika szakán végzett tanulmányokat (1999-2005) Pozsony). Egy szemesztert a poznani Képzőművészeti Akadémián tanult szitanyomat technikát (2004). 2005-2006 között asszisztens a pozsonyi Képzőművészeti Főiskola grafika szakán, majd 2006-tól ugyanitt doktori képzésen vesz részt. Tagja a Szlovákiai Képzőművészek Úniójának, a Szlovákiai Magyar Képzőművészek Társaságának, a Magyar Képző- és Iparművészeti Társaságok Szövetségének. Egyéni kiállítása volt Pozsonyban, Ipolyságon, Balassagyar­ maton, Komáromban, Vácon, Léván, Rimaszombaton, Lendván, Vágsellyén. Többek közt csoportos kiállításon vett részt Szlovákiában, Csehországban, Franciaországban, Lengyrelországban, Kínában, Spanyolországban, Olaszországban, Bulgáriában, Szlové­ niában, Egyiptomban, Taiwanon, Magyarországon. Művei szlovákiai, szlovéniai, kínai és bulgáriai közgyűjteményekben is fellelhetők. Díjai: Ars Papirum'99 3. díja (1999, Sumperk, Csehország), 2. Rokycani grafikai biennálé Dr. B. Horán Múzeum díja (2004, Rokycany, Csehország), Aprógrafikai Biennálé CRAF1X Csehországi Képzőművészek Uniójának díja (2005, Bfeclav, Csehország), Nemzetközi Ifjúsági Művésztelep - LindArt Stimulating prize díj (2008, Lendva, Szlovénia), 15th International Exlibris Exhibition Certificate of Award for excellent art work díj (2009, Taipei, Taiwan). N ém eth G éza 96 ��Ára lőfizetkrés30F E négyszász foint í gy, e játék, az örökléten át, így, e léhaság, s túlél minket is. ■ II II I I IBII I I I II II ■ II Ilii 9*7 7 0 5 5 5 ''X S 60 I 511 Szabó Lőrinc � Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document https://dkvt.bbmk.hu/pf/3243e1988f4556c8c6fa3f7acc8321a9.pdf Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Dr. Mizser Attila Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 2010 Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Language A language of the resource hun Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Subject The topic of the resource Irodalom Művészet Közélet Társadalompolitika Title A name given to the resource Palócföld - 2010/2. szám Type The nature or genre of the resource folyóirat 2010 folyóirat Irodalom Közélet Művészet Nógrád megye Társadalompolitika