https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/1d7338424aeea22d962ada27a7db82e5.pdf 913ef5974a53ec5e800d0fccc04e8e0a PDF Text Text XXIX. évfolyam május-június ��palócföld 95/3 Tartalom Pető Tóth Károly Az indonéz lövészárok Balázs Attila Pár őszinte mondat József Attiláról (emlékbeszéd) 203 208 224 264 279 206 Csiki László Márkházi levelek 210 VITA Tóth Sándor Margójegyzetek egy vitaindítóhoz Gusztos István Mint aki halkan belelépett 215 219 KILÁTÓ N. László Endre Az elnémított harangok Tari István Bácskai vallomás Csáky Károly Angliai napló 226 232 237 ÉLŐ MÚLT Venczel Katalin Ady Endre és Eino Leino költői pályájáról 246 MADÁCH Mészöly Dezső Emlékbeszéd - papírra téve Tarjányi Eszter Madách, évről évre Andor Csaba Újabb Madách-dokumentumok 266 270 274 MÉRLEGEN G. Komoróczy Emőke Bujdosó Alpár és Papp Tibor köteteiről 280 201 �palócföld 95/3 Nógrád Megye Közgyűlésének folyóirata. FŐSZERKESZTŐ Pál József FŐSZERKESZTŐ-HELYETTES Zsibói Béla TERVEZŐ SZERKESZTŐ Csiba Imre FELELŐS KIADÓ Brunda Gusztáv Szerkesztőség: 3100 Salgótarján, Rákóczi út. 36 sz. Telefon:(32) 314-386,310-022 Levélcím: 3101 Salgótarján, l.Pf.270 E számunk szerzői: Andor Csaba Madách-kutató (Budapest), Balázs A ttila író, költő, műfordító (Budapest), Csáky Károly tanár, néprajzkutató (Ipolyság, Szlovákia), Csiki László író, költő (Márkháza - Buda­ pest), Gusztos István tanár (Salgótarján), G. Komoróczy Emőke irodalomtörténész (Bu­ dapest), Mészöly Dezső író, költő, műfordí­ tó, esszéista (Budapest), N. László Endre muzeológus (Barcs), Pető Tóth Károly költő (Budapest), Tari István író (Óbecse, Jugo­ szlávia), Tarjányi Eszter irodalomtörténész (Budapest), Venczel Katalin iroda­ lomtörténész (Salgótarján), Kiadja Nógrád Megyei Közművelődési Központ Készült az UNIPRINT Nyomda salgótarjáni nyomdaüzemében Szerkesztőségi fogadóórák: csütörtökön 11-15.30 óráig Számlaszám 750-453523 E számunk illusztrációs anyagát Gelencsér János (Salgótarján) és Bagi András (Salgó­ tarján) művei közül válogattuk. A címoldalon és a borító IV-en Bagi And­ rás, a borító II-III. Gelencsér János munkái láthatók. Bagi András szobrait P. Tóth László fo­ tózta. Terjeszti a Magyar Posta Vállalat. Előfizethető bármely hírlapkézbesítő postahivatalban, a posta hírlapüzleteiben és a Hírlapelőfizetési és Lapellátási Irodánál (HELIR) Budapest XIII.,Lehel u. 10/A -1900 - közvetlenül vagy postautalványon, valamint átutalással a HELIR Postabank Rt. 219-9863 021-02799 pénzforgalmi jelzőszámra. Egyes szám ára 50 Ft., előfizetési díj félévre 150 Ft., egy évre 300 Ft. Megjelenik kéthavonta. Kéziratokat és rajzokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. ISSN 0555-8867. Index 25925 Folyóiratunk megvásárolható Budapesten az Írók Boltjában (Andrássy u. 45 sz.) 202 �Pető Tóth Károly Azindonéz lövészárok /INTERLÚDIUMOK/ �A Z I az algonquin hajnalpír Tedd buzgón bugyogó gyöngyforrásemlékké a léked! Lelkedhez - ó én algonquinködlovag/ - a tested is mellékeld! Ne lakoljam meg, ha meglékelem. E rettegtelt Budapestet egy napmézcsordulta reggelen elhagyjuk; én s énd, te s tem. N D O N É Z L Ö V a portugál pék Lapátra teszi a békeharcot és betolja a sütőbe. Közben a feketeribizlipálinkát nyalkán nyakalja. Huzagolt kemencével dolgozik s ha nyakába szakad valamely fészkes nyavalya, hát látleletért lót. Legtöbbször szelíd, amúgy elfickándozhat akár egy tenyerében is két kecses-dús feminista farcimpa. Ellenben alkalomadtán fékomadta az istenadta. É S z Á a finn dongaláb Komisz maszkokat rugdos. R O K 204 Egy-egy találat után zizzenő ebcsontbeforrzene, vagy a puszta légben kaszál, és örömében helybenfut. �a japán vizsla Tantuszok a lábvízben. Tele van a fonóm. Hangicsáló koto-noktürn. Lyányok fosszatok, ne kukoricázzatok! Nyárkanyar. Őszváci. Téltrip-perújrafelvétel. Elvermelve a jancsiszög tavaszra. Jól jönne egy tonnányi tente. A Z I N D O N É Z az etióp hetipiac Az egyik standnál te állsz, a másiknál ón. Néha hozzám átkiabász, vagy neked én. - Hogy megy a bót?! - Vót jobb, de rosszabb is vót! Ugyanúgy megy minden, mint azelőtt. Sehogy. Csak a kiáltozás marad: - Hogy megy a bót?! - Vót rosszabb, de jobb is vót! Aztán hirtelen újabb téma heverdik közénk. - Hallád-e, hogy a Lipót meghótt?! - Pedig amíg ét milyen jó’ megvót! Aztán összecsomagolunk és kániszmerga meg a himmelherrgott. L Ö V É S z Á R O K 205 �palócföld 95/3 Balázs Attila Pár őszinte mondat József Attiláról (szubjektív szövegkoszorú) Mottó: egy másik költőt szabadon parafrazálva: nem tudhatom, hogy másnak e költő mit jelent... Sokunknak - mégis azt hiszem - tűz és víz egyszerre. Feneketlen nyomor, s elképesztő dúsgazdagság. Dér, rozsda és ragyogás. Igazi lírai utazás. Jómagam először azt hallottam, hogy írt egy gyönyörű verset az édesanyjáról. Bocsánat, nem igaz. Mert előbb a verset hallottam, s csak aztán tanultam meg, hogy ő írta. Akkor is elébb úgy rögzült bennem, hogy JÓ ZSE F A T IL L A . Ez számomra így na­ gyon dallamosan hangzott - ez a Fatilla. Úgymond rendes költőhöz méltó névnek tűnt. A JÓZSE sem zavart ebben a kurtított formában. Egyáltalában nem, lévén hogy akkor még egy másik országban éltem, ahol a Józse nem számított furcsaságnak. S hogy ezt a remekművet tulajdonképpen magyar nyelven írták? A z ennél valamivel később ütött hatalmas szöget a fejembe. (Azóta is ott van.) Évek múltak el azóta, hogy - értsük ezt a szót, miként akarjuk: - kívülről megtanul­ tam/megtanultuk mindenfelé és sokan a MA MÁ T. Csecs- dinamókat, tar ágakat, karóval jöttemeket és egyebeket is, csakhogy aztán még több év szeleit el, rakódott a guanó emlé­ kezetemben/emlékezetünkben máig, amikor is talán már nem tudnánk hibátalanul elmon­ dani egykor kedvenc költeményünket. De mintha egyre jobban éreznénk rendkívüli súlyát. Item. Egyesektől így hallható: bizony, szegény ország ez. Tapasztalható is néha. Ennek el­ lenére még szerethetnénk egyszer igazából jóllakatni Jó zsef Attilát! É s ez talán még megcselekedhető lenne is az a bizonyos szárszói 1284-es tehervonat nélkül, bár igazából nehezen hihető a dolog. Kilencven év után különben is kicsit kései dala, hattyúdala lenne ez a gasztronómiai élvezeteknek. De talán megtehető, valamiképp elérhető az - ebben az 1995-ben például hogy a költők dandárjából ne legyen amolyan: „magának rág mind, aki rág". (S nincs is mit 206 �palócföld 95/3 rágnia.) Ezen talán még lehetne valahogy segíteni - mindenféle rosszízű szellemi és más „kollektivizáció ” nélkül. Egyébként meg: - Két vonat közt lebzselnek a sínek - mintha így fogalmazott volna valaki. Hát két költő közt a vonatok; (Nagyon szomorú dolog.) Egyszer meg valaki ilyet is mondott, hogy netalán be kellene aranyozni azt a sínszakaszt, ahol A ttila , ugye... A zt se hiszem, hogy ez végig lett gondolva. Tisztelt egybegyűltek, Attila! Ennyit akartam mondani. Itt: Salgótarjánban. Örök emléked előtt tisztelegve... A valahol mégiscsak SZENT, EGYETLEN ÉS H A LH A T A TLA N K Ö LTÉSZET NAPJÁN. Mindannyiunk nevében, akik emlékezünk rád. Személyesen is akár, vagy lírád révén is­ merünk. Igazából sosem nyugodj békében, mert az egyenlő lenne a feledéssel! (Elhangzott 1995. április 11-én, Salgótarjánban, Kő Pál József Attila domborműve előtt.) Bagi András szobra 207 �A a tibeti retekszörpszignáltilalom Z I N D O Fuss innét! Gyopárárnyam szárnya leng lábnyomodban. Kedvesem mélytüzű pihefészkét a radioaktív sárgrépa dúlja. Aludnám, de mandula, ma dúlnám, ha aludna. Akkora még neki miért? Szapora szél szeli szívét. N É Z L Ö V É S z Á R O K 208 a brazil cvikipuszi A lángoló présben elcsurranó csavarok mily nyugodtan elsikkasztott istenhozzádok! Kétszer ért a nyelvemhez. Először jobb híján, másodszor csiklandósan. Akkor azt mondta: „ruganyos éjszakánk legyen!” Mielőtt megadóan hanyattfeküdtem volna belesúgtam izgága, forró fülébe: „Te, te, láttál már blazírt brazilt?!” �a bolond londíner Könnyű neki, hát még nekem. Övé a szívem, enyém a zeszem. Könnyű a könny. A mennyből kikönyököl konyakittas szűvel Kondor úr: Na, ti is jól festetek, szólja le, avagy alább ezt a délibábos szórakszást, ami mégse egészen mihamarább, csak úgy szöszmötölve és szószmotolla, bár s végülis úri mesterség, mulatság, de leginkább bihar a viliben. Könnyű neki, szörnyű nekem. Övé a szívem, enyém a neszem. A Z I N D o N É Z L Ö V É a magyar ló Magyarázni ezt minek? Aki érti, tudja s aki tudja, érzi s aki érzi, hiszi s aki hiszi, az a fogai közt is átviszi a zebrán e tétován tántorgó civilizációt. És éli és halja és véli és vallja, amit a sors és a nihil rá kirótt. Médium, membrán. A hangra figyelj, ne rám! A tegnap és a holnap szent mocska közt a ma gyarló. S z Á R O K 209 �M árkházi levelek I. Csiki László Asszonyok, közel s távol Kedves lelkem, Lisbeth! Mit szól? Két barátom könnyűszerrel rábeszélt, hogy leveleket írjak Márkházáról. Ők majd megjelentetik. Szavukat adták, hogy azt írhatok, amit akarok. De éppen kinek? Ma­ ga jutott eszembe, a messzi Skandináviában, valahol. Lehet persze, hogy most éppen Ruandában csepegteti a gyerekparalízis ellenszerét éhes kis lurkók szájába, este aztán tömény fertőtlenítő oldatban mosdik - így szeretem elképzelni. Vagy egy kubai kurtakocs­ mában Hemingway kezeírását nézi a falon, egy rum mellől. Maga mindent láthat, és látni is akar. Maga olyan. Én bölcsebb vagyok már ennél, vagy fáradtabb. Annyi bolyongás után sem lettem okosabb. Kezdem elveszíteni tehát azt a hitemet, hogy minél többet látok, annál többet tudok. Inkább sokáig szeretnék nézi ezt-azt. Egy fű szállal beérem. Annak idején pedig még az ebéd mellől is felálltam, és elutaztam hirtelen valahova. Nem meszszire és nem sokáig. Ez még Erdélyben történt, általában olyankor, amikor a klausztrofóbia - a tér- vagy létiszony - erőt vett rajtam. Feleségem csak felemelte fejét a tányér fe le tt, megnézte a bánatos képemet, és megkérdezte: nem akarsz te elmenni? Ilyen aszszony. Most itt van nekem Olaf. Látja, hirtelen idekevertem magának néhány helyszínt és mindenféle messzeséget, no­ ha nem „kitekintésképpen”. Megszólal erre Olaf: ha annyi helyre elmehetnél, nem balga­ ság vidékre elvonulni, vidéki folyóiratba írogatni? Vidék - mihez képest? Megvagyok magamnak; központilag, mondhatnám. Azt is mondogatom - mert öregesen ismétlem ma­ gam néha hogy vidékiek vagyunk mindahányan. Egymáshoz képest. Én meg már igyek­ szem is olyanná válni. Visszaváltozni. M ajd elmondom, miért. É s hát, az élet mindig helyben történik. Mindegy, mekkora az a hely. Ilyen bölcsességeknél mélyebbeket ne várjon tőlem ezután sem. O laf erre csak húzza, de tartja a száját. Nem kíván ő tőlem egyebet, csak jó sztorikat. Mondok egyet. Valójá- 210 �palócföld 95/3 ban nem sztori. El is meséltem már, és éppen Salgótarjánban, a Költészet Napján, nyilvánosság előtt. Akkor éppen az szorongatta a torkomat. Kiutaztam tehát fogadott falumba, Márkházára, az út vége f elé szinte a szél vitt. Áp­ rilis eleje volt. Mióta szellemi szabadfoglalkozásom köt az adóhivatalhoz, nem tartom számon a napokat, csak a kéziratleadási határidőket, de azt azért tudom, hogy előtte Gyergyóremetén jártam , tavaszra hullt fr is s hóban, Cseres Tibor emlékművének avatá­ sán. Beszéltek ott mindenféle szépet, jó t és fölöslegeset. A fa lu népe a kordonon kívül hallgatta, hogy nekik milyen nagy szülöttük támadt utólag. Büszkék voltak rá, ha a műve­ it nem ismerték is. Elénekelhették viszont a magyar himnuszt, pedig körben rendőrök vi­ gyáztak a tilalmára. Ilyen vidékről származott Cseres. Én egy hasonlóról. Csíkszeredában is jártam, író-olvasó találkozón. De találkoztam is ám. Nem csak ol­ vasókkal(?), régi barátaimmal. Hanem felállt egyszer csak közülük egy idősecske hölgy, kopott pézsmabundában, közel jött, és megkérdezte: ugye, nem ismersz meg? Fáradtan mindig őszinte vagyok, az önkontrollom híján, azt feleltem tehát: nem én. Ennyire meg­ változtam? - kérdezte erre. Ennek erotikus természetű felhangja, emléke, sugallata volt. Megszeppentett, hogy talán valami homályos vidéki estét-éjszakát akar felidézni, még az elutazásos korszakomból. Szégyen. A z emlékezésben gyakran van valami szégyenletes. (O laf most helyeslőn, de kajánul bólogat: bölcsnek hat iménti mondatom.) A felejtésben inkább boldogság van, Lisbeth. Csakazértis kimondom. Gyakorlom is. Közhely, sebaj. Nehéz eljutni hozzá. Ez a régi hölgy a magyartanárnőm volt, az ötödik osztályban. A legkedvesebb, vagyis a legemlékezetesebb. Iskolánk valahányadik évfordulóján, egy nyílt levélben (mint ez) említettem is a nevét. Ezért jött. És én nem ismertem fel! Ez akkor is szégyenletes, ha fe l sem ismerhettem volna. Harmincnyolc évvel ezelőtt küldött cl a sepsiszentgyörgyi Pionír­ házba, szavalóversenyre, azzal, hogy azt szavalhatok ott, amit akarok. (Levélírásra bíró barátaid is ezt mondják most - rebeg O laf a fülem mögött -, ez vajon mit jelent?) Én meg elmennydörögtem gyerekhangon Petőfi Nemzeti dal-át. Harmincnyolc évvel ezelőtt, a Pionírházban! „Talpra magyar...” Ilyen naív voltam. Szeretnék is annak megmaradni. Lehet, azért nézek egy-egy fűszálat, s nem egy jelmondatot a hivatali szobám falán. A zsűri - akkor - mereven hallgatott. Azt hiszem, ismertek, egy részük anyám hajdani kollé­ gája lehetett, mielőtt öt a tanügyi reform gyönyörűségére kiakolbólították a tanítóságból, mert hogy kántor is volt, vagyis klerikális reakciós. Többé nem szavaltam más versét. A sajátjaim at mondogatom néha, de olyankor is leizzadok. Salgótarjánban is felolvastam négyet. (Ha már minden ilyen bonyolult így O la f -, legalább a költészet legyen költészet s legalább április Il-é n .) Úgy hogy, látja, megkerült az időpont, betájoltam, Lisbeth. Szóval szavaltam, de előtte elmond­ tam a márkházi történetemet. Most magának is leírom. H add tudja, milyen a hely, ahol néha élek. Egyszóval, április 10-én megpróbáltam rendbe tenni a kertet, utána ejtőztem csende­ sen. Délután négy óra tájban megjelent az udvaron három asszony. A nagyanya, a lánya, 211 �palócföld 95/3 és az unokája (az is anya). Kapa volt náluk. Alig-alig énettem meg, mit akarnak. Szapo­ ra szakszerűséggel vágták a fészkeket, én meg szórtam kettesével a krumpli gumókat. A tetejébe át szólították a szomszédasszonyt, hogy ne csak beszéljen a kerítésen túlról, ha­ nem dolgozzon is azon innen. Sebesen ültettek, takartak, alig győztem utánuk haladni a sárga műanyag vödörrel, olyan vető-mozdulatokat téve, mint egy igazi paraszt, s mint amilyenekre gyerekkoromból emlékeztem. (A Magvető Kiadó félmeztelen címerfigurája is eszembe jut, annak egy el raj zol ás folytán mintha merevedése volna.) Mondták is az asszonyok, hogy hamarosan beleszokom. Visszaszokom. Végül fogták a kapájukat, és el­ mentek. Szó nem sok esen, elköszönni is alig volt időm. Ott álltam, meghatottan, mit tagadjam. Mindegyre megtöröltem az orromat. Levezni kezdett. De csak a széltől, Lisbeth. Úgy facsargatta orromat a szél, mint szemközt a ju ­ harfát. A dolognak előzménye is van, mint mindennek, ami egy-egy pillanat előtt feltorlódik és aztán eláraszt. Aznap volt egy éve, hogy az egyik asszony fé r je meghalt. Ketten ezért gyászruhásan kapáltak. Az özvegy és az anyja. Az meg-megállt a munkában, de amikor rászólt a joggingos unokája, hogy szusszanjon csak nyugodtan, nyomban belevágott megint. A földbe. Tavaly, amikor utolsó munkanapján „felszámolásra” a városba indult az állását ve­ szített kőműves, a buszmegállóban öntötte el belülről a vér - megszakadt a szíve, ere, bi­ zony -, s mire a felesége leért, már nem lélegzett. (A társadalmi átalakulás emberi vonzatairól ne többet - súgja O laf.) A z özvegyasszony aztán, megtudva, hogy az én felesé­ gem két műtéten is átesett, halkan, konokul bejelentette, hogy egyetlen módon tud segíteni rajtunk: megműveli a kertünket. Nehéz ekkora ajándékot elfogadni. Viszonozni meg nem lehet. Ő megcsinálta! Múlt évben alig-alig láttuk, a magunk kórházi és egyéb nyavalyá­ já va l elfoglalva. A z őszi betakarításkor sem voltunk ott. Aztán, a krumplit majszolva, mindegyre eszünkbe jutott. Ennyit az emlékezés természetéről. Ilyen hely ez. Számomra. A z ottlakók persze bonyolultabbnak - súlyosabbnak - látják. Mondtam, az élet mindig helyben zajlik. S olyan, amilyen. Amilyennek hagyják - mondja O laf és néhány kocsmai cimborám. Kiveszik kezünkből a kapát, zászlót kötnek a nyelére. Ünnepeken lengetjük a zászlót, hétköznap agyonverjük egymást a rúdjával. De ez még semmi. M ifelénk az is baj, ha visszaadják a kapanyelct; elszokott tőle a kezünk. (O laf bólogat a posztmodern fejével: írjak csak ilyeneket magának. Irodalminak látszik. Pedig még igaz is.) Magának, ha mégis eljönne idáig, talán kuriózumnak tűnne az élet. Megcsodálná fa ­ lusfeleimet és elhúzná f inom orrát a mosdási lehetőségek szűkösségét szeplőtlen bőrén tapasztalva (finom fogalm azás - dörmögi Olaf), csóválná a szépcsontú szőke fe jé t a vakációzó diákok utcai ugrabugrálása, öngerjesztő, agresszívvé fa ju ló játéka láttán, és valószí nűle^ azt tanácsolná, használjam végre a Pionírházban szerzett repülömodellezö-ok­ tatói oklevelemet, tanítsam meg őket valamire, nehogy veszélyessé váljon az unatkozó lökdö212 �palócföld 95/3 södésük, semmittevésük. S mit ad Isten, éppen a krumpliültetés napján, egy hosszú beszél­ getés végén megtudtam, van egy pincényi repülőmodell, illetve kellék valahol. Vagyis vannak rejtett tartalékok. (Nehogy azt írd: országosan - int Olaf.) Gondolom, megpénészedtek már. Törvényes módot kellene találni, hogy átvegye őket valaki, s a kezemre adja, de azért ö f e ­ leljen értük. Tavalyelőtt még csak papír- és kartonrepül őket készítettünk - szedett-vedett anyagból, kéziratlapokból, öz eVz nagyszobámban - hat gyerekkel. Egy-egy fe jje l nőttek az­ óta. Most is egyre kérdezgetik azért: mikor készítünk megint repülőket? Láthatja, Lisbeth, hagytam valami nyomot magam után. (A gyerekek szórakozni akarnak, az juttatja eszükbe a kérését - más híján - ne légy hiú - súgja Olaf. - A mű a fontos, nem az alkotója.) Ilyen műhelygondokkal foglalkozom most. Műhelygondja, persze, leginkább akkor van az enú)ernek, ha nem dolgozik. Odakint meg f ú j a szél. Nem merem meggyújtani az összegyűjtött gazt. Néhány éve szinte lángbaborítottam a határt, hatalmas tűztáncot jártam, amíg eltapostam a szertekú­ szó lángokat. Most inkább a kerttisztításkor szerzett sebeimet nyalogatom, a szederindák olyanforma véres nyomokat hagytak rajtam, mint korbács a flagellánsokon. Nem tudom, miért szenvedek, ha élvezem. Van már öt vérhólyag is a kezemen, Lisbeth, és hirtelenjében nincs kihez fordulnom ápolásért. Női kéz kellene - mostariig is egyfolytában asszonyok­ ról beszéltem magának, bár lehet, hogy friv o l dolog, ha az ember udvarló levélben más nöszemélyekröl áradozik. Maga meg a világnak azon a részén, ahol éppen háborús sebe­ sülteken vagy járvány sújtotta törzseken próbál segíteni - a jólétbe beleúnt úrilányok módján bizonyára fintorogva olvassa. Hált, ki-ki a maga gondjával, Lisbeth. Itt majd’ mindenik nőnek fá j a lába, vagy a hasa. Van köztük egy viselős ismerősöm. Nem túlságosan örvend az áldott állapotának. Úgy is mondja, a megrögzött rossz szó­ val: terhes. A férje meg szomorúan bólogat hozzá, mint aki nem tehet róla, akár a föld­ rengésről. Maga ezentúl az én védelmem alatt áll, mondtam az asszonykának, és kötele­ zem rá, hogy örvendjen. Jól megmondtam, mi? Itt mostanában, valami készülő pénzügyi agyaimány miatt, mely megvonja a családi pótlékot, nyomban azzal reagálnak az asszonyok a szerelemre, hogy ők akkor nem szülnek gyereket! Mintha egy új élet is a pénzen múlna. Tartok tőle, hogy inkább a hosszas letar­ giába fáradtak bele, azért mondják. Nem hiszem ugyan, hogy az apadó nemzet gyarapítá­ sára való felhívással szaporodásra lehetne bírni a családokat - nem polgárt vagy kato­ nát akar világra hozni senki, hanem gyereket -, de pénzügyi tranzakció tárgyának tekinte­ ni azt: valóban egyfajta erkölcsi tévetegséget jelenthet. Vagy lemondást. Nem csak a ké­ nyelem egy - maradék - részéről, hanem önmagunk folytatásának öröméről is. Talán a szeretetröl. (Addig mondod, amíg clhiszed magadnak - motyog Olaf erre.) Ha megvan már: szeretik a gyereket, s ahhoz - az átlaghoz - képest itt van is belőlük. Két fa lu va l odább járnak iskolába, a szünidőben pedig nem tudnak mit kezdeni maguk­ kal. De ezt már mondtam. Maga írjon majd válaszul a ruandai kis éhezőkről, vagy a boszniai orvlövészek gye­ rek-áldozatairól és az anyjukról. De ha Németországban üdülne éppen, értesítsen, hány 213 �palócföld 95/3 távol-keleti csecsemőt fogadnak örökbe ott, és hogy mién. (O laf eröltctettnek tanja ezt a hivatkozást, ellentett párhuzamot, és némileg demagógnak is. Jobbat ö sem tud súgni vi­ szont. Annyit csak, hogy legközelebb írjak inkább a férfiakról magának. Igaz is, ha nem egyebet, el kell magyaráznom, ki ez az Olaf. Maradjunk annyiban: olyan manóféle.) A z asszonyoknál maradva, eszembe jut egy papnő. Meg a gyerckáldozat. A szülőfölde­ men, ide messze táblábólt, tanárnőként. Ijesztö lelkesedéssel, hadarva beszélt. Nem csak a szavakat nem találta, hanem a helyét sem, és ezt meg is akarta írni egy könyvben, mert azért tudta, mi a baj vele és körülötte. Végül otthagyta a három gyerekét, disszidált. Eltűnt, mint annyian, a bús jólétben. Történt aztán 1989 karácsonya körül egy s más ott - ne minősítsük se kenyérlázadásnak, se forradalomnak, se puccs nak -, s hát a tanárnő megjelent. Mint lelkész. De ez még semmi. Kopaszra is nyíratkozott. Tiltakozásul a kisebbségi magyarokért. Valami stilizált népviseletben, sörtés fe jje l járta a falvakat és mondta az igét. Azok ott kedélyes né­ pek, de azért istennek ezt a szolgálóját csak a ferde szemük sarkából nézték, noha pénzt is hozott a templom újjáépítéséhez. Rájöttek végül ők is (talán - súgja Olaf), hogy ez az asszony menet közben megtalálta a hivatását. Azt nem tudom, a gyerekeit visszavette, nevelie, de egy közösséget megpróbált nevelni, terelni. Igyekezett tartani benne a lelket. Azt akarom mondani ezzel magának, hogy az erkölcsnek is különféle szintjei vannak, s megtörténhet, hogy ha az egyiken híjával találtatunk, a másik szinten mégsem szaggattatunk szét, s valahol még szentek is lehetünk. (Lehet, hogy valaki egy gyerek világra ho­ zatalával arra a szintre jut fel, mint más Isten felé haladtában - bólogat Olaf, a manó.) A messzeségről is akartam szólni, ezért írom mindegyre: valahol, valaki, valami. Mert lehet, hogy elváltozunk, amint áthaladunk azokon a szinteken, rétegeken, a messzeségen, és különféle alakban jelenünk meg különböző helyeken. Én például súlyosabbnak és egyszerűbbnek érzem magam itt. Többet dolgozom. De nem mutatom. Még titkolom is, amennyire lehet. Tudom, botorság, a hely szelleme játszik velem és csap be (én magamat), vagy a képzeletem. Azt képzelem néha, azért becsülnek itt valamire, mert ások, fá t vágok, látható és érthető dolgokat teszek. A helyemen vagyok. De azért egy kicsit távolian. Látom néha az ablakon át, hogy egy nő jön fe lfe lé az úton, és megdobban a szívem. A zt hiszem egy sajgó pillanatra, hogy maga az. Mégis elérkezett idáig, valahonnan. „Égő pipám kialudott...” A sapkámat is fejembe nyomom, nehogy szétfújja frizurámat a szél, és borzosan fogadjam , mint ki álmából ébredt. De csak a villanyszámla-leolvasó hölgy az, vagy más. Közelről még csak nem is hasonlít. Közelről semmi nem hasonlít: minden éppen olyan amilyen. O laf kuncog az újabb bölcsességen. M ajd róla is írok. Addig is, amíg ez a levelem utóién valahol, legyen jó egészségben és kedvben, aztán kuncogjon maga is, ha olvassa. (1995. április) A Kolozsvárott megjelenő Korunk című folyóirat főszerkesztője, Kántor Lajos barátunk kérésére, Csíki László sorozatának másodközléséhez örömmel adtuk hozzájárulásunkat. (A szerk.) 214 �vita Tóth Sándor Margójegyzetek egy vitaindítóhoz íróként ha egyszer úgy hozza a sorsom, nem restellem a nagy palóc, Mikszáth Poli­ tikai természetű sorait kora nógrádi állapo­ táról összevetni mai elemzésekkel. Erre gondoltam, amikor Bilecz Endre esszéjét elolvastam. A kitűnő tollú politikai esszéista soraiból szereztem bővebb ismereteket az elmúlt évi választásokról (május-december) a megye viszonylatában, de főleg a közgyű­ lés újjáválasztásáról. Számok, adatok állnak előttem Nógrád megyéről, amely térségnek jómagam is négy évig politikai-közéleti szolgálatában álltam. Talán ezért merek most tollhoz nyúlni, s ha a politikai esszé szorosabb értelmezésű műfajától eltérek, egyéni tapasztalataim, az emberekkel való gyakoribb találkozásaim kényszerítenek er­ re, afféle lélektani pozíció, amelyből kiin­ dulva mondhatok úgy, ahogy véleményeket egyes kérdésekről, a jelzett esszé író sorai nyomán. Régebbi korok stílusa a szellemtörténeti gondolkodás. Mégis egy sajátságos térség mint Nógrád megye - csak úgy elemezhető érthetőbben, ha magatartások együttlátásá­ ban a jellem és a szokás kultúra sem szen­ ved csorbát. Eddigi évtizedek gyakorlata az efféle analízist egyenesen tudományellcnesnek tartotta, s a szocialista ideológiára, politizálásra hivatkozva „té­ nyek” tükrében jól-rosszul láttatták a leg­ többször torz eredményeket. (Jól akkor, amikor egyesek bátrabban fogalmaztak!) Vagyis a kiváltságolt megyékben kiváltsá­ golt helyet kapott a fokozottabb hazudozás, nehogy az „elért vívmányok” rombolása be­ következzék, hiszen a „élenjáróknak” min­ dig bizonyítaniuk kellett: egy „magasabb” életrend, „minőségi” társadalom van kibon­ takozóban. így sikerült végül Nórád megyét (is) ala­ posan becsapni, azt a térséget, ahol a nemes Előzmény: Bilecz Endre Választás elótt-után c. vitaindítója (1995/1.). Rákos Csaba, Ádám Tamás, Csongrádi Béla hozzászólása (1995/2.). A VITÁBAN résztvevők álláspontját tiszteletben tartjuk, ám szerkesztőségünk nem minden esetben osztja szerzőink véleményét. 215 �palócföld 95/3 konvenciók évszázadok óta a népietekben Nógrád megyében a politikai közéletet. Ez a úgy eltek, hogy közösséget szerveztek-irá- megye már nem keresztény eszmeiségű, leg­ nyítottak, még ha ezerszer elmondták is: ez feljebb vannak területei, ahol a keresztény a megye a sötét középkor átkát nyögi. Már meggyőződés nem csupán hirdetett eszmei­ tudjuk, mit jelent a középkori „sötétség”: a ség - cselekvés nélkül! A „keményen rákényszeríteni” az rezdülékenység idejét minden belső meg­ újulási szándékra. Erről ezúttal nincs lehe­ 50-es években elm aradhatatlan prog­ tőség nyilatkozni, de aki elfogulatlanul is­ ram ja volt itt is a kommunistáknak, és meri a hazai lelkiségi és művelődéstörténeti látványos áttéréseket rögzíthetett az ak­ kutatásokat, csak bólinthat rá. Hadd hivat­ kori párttörténet. kozzam a néprajzkutatókra, egyenesen arra Mi változott *90 óta? Bilecz érzékletes a követelményre, amely Ortutay Gyula szá­ pontossággal regisztrálja: ftA baloldal poli­ jából hangzott el 60 esztendeje, aki akkor a tikájúnak néhány lényegi belső ellentmon­ falvak magatartás-jellemzői, a hagyomány dása Nógrád megyében tartósnak látszik... egységes vizsgálatát csak akként tartotta Ez a baloldal egységes, vagyis az M SZP megbízhatónak, ha nem marad ki a vallásos balra nyitott s a Munkáspárt természetes kultúráltság fölmérése sem. Mindezt nem szövetségese. ” Az okokat kutatni állandó véletlenül hansúlyozom, ugyanis az 1990-es munkát követelne (legalább egyetlen szocio­ választások után Nógrád megyét a keresz­ lógustól), s akkor kiderülne, mi a balos elkö­ ténydemokrácia fellegvárának kiáltották ki, telezettség forrása; elsősorban az az ipari s attól kezdve az ellenzék nem mondott le, munkásréteg (régebben osztály), amely hogy az ellenkezőjét „bizonyítsa”, ami - Nógrádban ugyan nem a legmeghatározóbb a történelem során, azonban a legfelvilásajnos - négy év múlva bekövetkezett... gosítottabb, amit Rákosiék zseniálisan ész­ Amikor Mikszáthra hivatkoztam, a me­ gye súlyos ellentmondásaira gondoltam, ar­ revették. Csak a négy évvel ezelőtti válto­ ra a következetlenségre, amely ellentmond záskor nem gondoltuk: őket továbbra sem az eddigi megállapításnak, a rugalmasság­ lehet leírni a szervezettségük miatt, s ha az nak. - Valójában keresztény térségről be­ említett konvenciók közül a politikait említ­ szélhetünk, vagy szubkultúráit mezőről? Az jük, hát ebben a megyében maradt meg em­ Arkádia-fogalomnak olyan értelmezéséről, lékjelnek Sztálin és Rákosi egy- egy utca­ amely éket vert hajdan a magyar irodalmi névben. (Nem elhanyagolható meggyzőződésből!) Vagyis a hagyomány- tisztelet oly­ megújulásban két tábor közé? Alighanem jelentkeztek-jelentkeznek kor az ellenkezőjébe fordult, s ha a látvá­ manapság is szembenálló értelmezések, s nyos damaszkuszi utak egynémelyikén még egy keresztény elkötelezettségű polito­ (Nógrádban több ilyenfajta útról beszélhe­ lógus sem mondhatja egyértelműen: a poli­ tünk) hiteles történések bekövetkeztek, nem tikai gondolkodásra, továbbra is a „megszo­ jelenti: jellemzőek ezek a személyek a me­ kott” keresztény a jellemző. Ne ringassuk gye gondolkodásának megváltozásában. illúzióban magunkat, akik szeretnénk, ha Azért hangsúlyozom, mert az erős ideoló­ valóban nemes konzervativizmus uralná giai kényszer után sem döbbentek rá meg­ 216 �palócföld 95/3 határozó poszton levők, hogy az ország érde­ ket többé nem lehet naponta változó eszmei­ séggel szolgálni a közerkölcsökben, politikai etikában. Jellemző eset, amit hallottam: gim­ nazista leány az egyik nógrádi faluban az ün­ nepi misén mondja az anyjának: „Anyu X.Y. mióta keresztény? Ott áll a padok közt.” Az anya válasza: „Nem biztos, hogy korábban kommunista volt...” 1994 májusa óta X.Y.-t nem látták többé a templomban. A leány kér­ dése ekkor így hangzott: „Anyu, X.Y. már mi­ ért nem keresztény?” E „forgolódás” természetesen több ré­ tegnél is tapasztalható, de azt mondanám, a munkásság rétegződésében leginkább a bányászság az, amelyik kitartott szocialista­ kommunista meggyőzőttsége (nem: meggyö ZÖdéseV) mellett. A többezer bányász valósá­ gos dinasztiát képezve érzelmileg is ragasz­ kodott a munkahelyéhez, amit elvetlek tőle. Nem az Antall-kormány volt a ludas - mint többen állítják -, hanem a szocialista „iparpolitika”, már a ’60-as években kezdődött egyfajta leépítés. (Érdemes elolvasni az ak­ kori sajtó- nyilatkozatokat nógrádi bányá­ szok szájából!) Mivel a legrégibb idő óta ró­ luk beszél az ipartörténet Nógrádban, ter­ mészetes, hogy jelenlétük .sokkal jelentő­ sebb, mintsem gondolnánk. Ugyancsak lé­ nyeges feladat: szociológiailag „átvilágíta­ ni” a már jobbára munkanélkülivé vált bá­ nyászok politikai és egyéb állásfoglalását. Ebben a tekintetben is megosztott a megye, mert e sorok írója is megkapta (közvetett úton!), - mit akarok a melóssal? A válaszom most is ugyanaz: Lehet, hogy igaza van, de csupán a maga individualista álláspontja szerint, jnert a földrajzi megosztottság egy megyén belül sem indokolhatja ugyanazon eszmeiség különállását... Ez utóbbi fogalommal alighanem a me­ gye észjárását fogalmaztam meg, az egység hiányát, amelyre Bilecz ugyancsak jellem­ zően utal, bár ő a KDNP jelenlegi szerve­ zettségére hivatkozik, amelyre ennyit vála­ szolhatok: Akkor milyen lehet a többi? Ész­ revételemet viszont nem mulaszthatom el. Nógrád megye a politikai történetben is külön fejezetet érdemel, éppen a jelzett el­ lentmondásossága miatt. A keresztény esz­ meiség sokakban továbbra is meghatározó lesz: a választások idején! S hogy felkiáltó jelet tettem a mondat végére, nem véletlen. Ugyanis a szervezetlenségre utalva egyszer ezt a választ kaptam KDNP-s ismerősömtől: „Nem érdekes a közbülső idő, akkor, ami­ kor szükséges, összekapjuk magunkat”, va­ gyis a választáskor... Van ebben némi ta­ pasztalati „bölcsesség”, de politikai szubkulturáltság méginkább. Ez utóbbi a jellemző Nógrád megye mai állapotjára általában. Ezután már az a kérdés marad: van-e aki összefog - 98 előtt - a megyében, amikor (talán) itt is történhet változás? Az országos kény­ szerhelyzeteket ismerjük, hangoztatják már a nagykoalíciót, ellenzékiek vékony jegét, stb. Fölösleges vitába szállni azokkal, akik megyénként aligha tájékozódnak, s elhanyagolandónak tartják a részletek alapos vizsgálatát. Nagy összefüggések - KeletKözép-Európában - csak rész-ismeretek mellett állapíthatók meg, sokkal érzéke­ nyebb nép lakja ezt a „tájat”, mintsem nyugati nagyvonalúsággal mérhető lenne! Nógrád valóban provinciális ma is, de nem rossz értelemben, hanem konvenciója jobbik része miatt. (A rosszabbikról szót ej­ tettem.) Ez pedig a józan ész vezette min­ dennapi gondolkodás. A materiális elszegé­ 217 �palócföld 95/3 nyedés fenyegetőbb, mint másutt, ipart te­ remteni már nem lehet szocialista terv sze­ rint, s egyáltalán: munkahelyet, amelynek föl­ tételei sem adottak. - Mi legyen? Idegen tő­ kebeáramlás, kirabolt munkaerő? Tüneti ke­ zelések figyelhetők meg, próbálják megkeres­ ni a minimális lehetőségeket. Még csak szem­ rehányást sem tehetek, ha ezt hallom: „...a ta­ karónk eddig ér...” (Tudom, önkormányzati felelős személy, esetleg vállalkozó mondta...) Nógrád megye valóban érzékeny fészek. Szellemi értékei is megkülönböztetően fon­ tosak Magyarország történelmében. Jogos hát a fölvetés: mit jelenthet itt egy belső megújulás? Ha a politikára utalok, minden­ képpen azt a keresztény gondolkodást is, amit ’45 után fölfedeztek. így hát azt mon­ danám: elmélet és gyakorlat egysége ebben a térségben sokkal meghatározóbb, mint másutt az országban. Ez a nép (palóc nép) fogékony minden jóra és az emberségre. Nem szólam ez, hanem a múltjából követ­ kező. (Amint ennek az ellentétje is.) S mert ellentmondásos a politikában, áldásos lenne Bilecz javaslatának megfontolása említett ta­ nulmányából: ttA konzervatív koalíció számára létkér­ dés három pártjának további közelítése, in­ tegrálása... ” Az én személyes véleményem is: „ Valamilyen egyesülésük sem teljesen kizárt...” Viszont hozzáfűzöm: a valamilycnség a megye sajátságos politikai-törté­ neti múltjában gyökerezik, s ha valahol, hát itt eltérhetünk az országos „normáktól”, hi­ szen gyökereiben a közgondolkodás még őr­ zi az ősök beidegzett, nemes szokásait, és ha a fölismerés elvezet a pedagógiai lépésvál­ táshoz, a belső megújulás magasabb muta­ tókkal rendelkezhet, mint bárhol másutt Magyarországon... Gelencsér János rajza 218 �palócföld 95/3 Gusztos István Mint aki halkan belelépett Van valami leges? - Semmi frappáns” (Dialógusrészlet az Egészséges erotika című filmből) Tagadhatatlanul érdekes a helyzet nemcsak a megyei közgyűlésben, hanem például Salgótarjánban, Balassagyarmaton, Pásztón is. Miközben az MSZP a várakozá­ soknak lényegében megfelelő eredményeket produkálva Nógrádban is a legerősebb párt lett, a hatalmat vagy nem tudta megszerez­ ni, vagy a testületi matematika szerinti ké­ nyelmes helyzete más szempontból előnyte­ lennek tekinthető. Aligha gondolhatta bárki is komolyan, hogy a megyei közgyűlésben a szocialisták akár a Munkáspárttal együtt - abszolút többséget szerezhetnek. A FIDESZ jó sze­ replése némi meglepetés ugyan (ennek tit­ kát talán a fiatal demokraták sem fejtették még meg), a konzervatív koalícióval viszont számolni kellett. Azt is biztosra lehetett venni, hogy az ún. „fantomlistákra” vi­ szonylag sokan fognak szavazni (a tízezer lakosnál nagyobb városokban együtt több mint 9 százalékot a többi településen 13 százalékot kaptak).Bár a TESZ, MÉSZÖV és társainak eredetét joggal keressük az egykori MSZMP-ben és a Hazafias Nép­ frontban, mára azonban az MSZP számára olykor nehezen kezelhetőkké lettek. E szer­ vezetek megmaradása ugyanis mégiscsak függ a lakosságtól, a választóktól, tehát at­ tól, hogy hajlandók-e helyi érdekeket képvi­ selni adott esetben a számukra legkedve­ sebb párttal szemben is. Vezetőik között pe­ dig egyaránt vannak az MSZP (és a Mun­ káspárt!) által „tartalékba” helyezett szemé­ lyiségek, illetve olyanok, akik az említett pártokon belüli rivalizálásnak vesztesei let­ tek. Ahhoz, hogy a szocialisták a megyei közgyűlésben meghatározó szerepet játsz­ hassanak, hogy megszerezzék az elnöki posztot, szükségük Jett volna az SZDSZ tá­ mogatására - a konzervatívokkal való meg­ egyezés az adott helyzetben és hangulatban nemcsak kilátástalannak tűnt, hanem ko­ 219 �palócföld 95/3 molyán föl sem vetődött. Miután a parla­ menti választásokat kővetően szocialista-li­ berális kormány jött létre (hiába kiáltanak árulást az egykor kormányon lévő, ma el­ lenzéki pártok: tudniuk kell, hogy a szituá­ ció megteremtésében főszerepet játszottak. Mellékesen: érdekes, hogy a savonarolai hcvületű kiátkozás feladatát napjainkban az Orbán Viktor vezette FIDESZ-Magyar Pol­ gári Párt vállalja magára), az MSZP és az SZDSZ koalíciója Nógrád megyében és Sal­ gótarjánban is reális lehetőség volt. A képletekben gondolkodó emberben fölvetődhetett, hogy egy ilyen koalíció föl­ borítja a „politikai egyensúlyt”, marginalizálja az ellenzéket, s ez a demokratikus fej­ lődés szempontjából nem kívánatos. A sza­ baddemokraták e meggondolásnak nem tu­ lajdonítottak különösebb jelentőséget, ré­ szint azért, mert a demokrácia politikai in­ tézményrendszerét stabilnak tartják, részint azért, mert az SZDSZ politikai pártként - a többiekhez hasonlóan - programja megvaló­ sítása érdekében befolyása alkotmányos eszközökkel történő maximalizálására/optimalizálására törekszik. Érdekesebb volt a kérdésnek ama megközelítése, amely rész­ ben bizonyos megyei-területi érdekek, rész­ ben az SZDSZ identitásának megőrzése szempontjából vitatta a koalíció szükséges­ ségét, hasznosságát. A némelyek által sátá­ ninak minősített Mérleg utca semmilyen módon sem korlátozta a nógrádi szabadde­ mokratákat problémáik szuverén kezelésé­ ben. S bár fölelevenedtek rendszerváltás előtti emlékek, s hatottak bizonyos pozíciók elosztásáról szóló (rém?)hírek, és töprengés­ re késztettek az egykori KISZ-csek meg az utóbbi négy évben a politikából kiszorult emberek (vélt vagy valós) törekvései; az 220 SZDSZ végül is kész lelt volna a megyei és salgótarjáni koalícióra, föltéve, hogy az nem jár együtt önmaga feladásával. Az MSZP-SZDSZ koalíció megteremté­ sének legegyszerűbb és leghatékonyabb módja közös lista állítása lett volna. A szocialisták azonban ebben nem vol­ tak érdekeltek, úgy gondolták, önállóan jobb eredményeket érhetnek el. S igazuk is volt, hiszen az SZDSZ nyilván igyekezett volna saját várakozásainak megfelelő arányban (vagy azon felül is) jelölteket állí­ tani. Az MSZP abban is kételkedhetett, hogy megkapják-e mindenhol az SZDSZ vá­ lasztóinak támogatását - különös tekintettel a Munkáspárt iránti nyitottságukra, melyet nem befolyásolt a kazári malőr sem. A sza­ baddemokraták pedig, bár informálisan je­ lezték hajlandóságukat - érthető okokból nem forszírozták a kérdést. Különben is igen erős volt az igény az önálló megméret­ tetésre. A külön listák állítása még egyáltalán nem zárta ki a koalíció létrejöttét. Az MSZP föltehetően abban bízott, hogy az esetleg meggyengülő szabaddemokratáknak nem marad más értelmes és morálisan is el­ fogadható választásuk. Az SZDSZ érzékeny választási vesztesége (amely azonban nem tekinthető olyan kudarcnak, hogy messze­ menő következtetéseket lehetne levonni a párt jövőbeli lehetőségeit illetően) igazolni látszott a szocialisták elképzelését, valójá­ ban azonban erősítette a szabaddemokra­ tákban addig is meglévő fenntartásokat. Komoly aggodalmat keltett az SZDSZben az MSZP és a Munkáspárt kapcsolata, az a tény, hogy nem titkoltan közös szerepvállalásra készültek. Az erre vonatkozó fel­ vetéseket a szocialisták igazából sosem mér­ �palócföld 95/3 legelték kellően; néha, félig tréfásan, az 1990-es salgótarjáni esetre hivatkoztak. Ez­ zel azonban csupán azt igazolták, hogy az akkori megismételhetetlen szituációból helytelen következtetéseket vontak le, s erő­ sítették azt a félelmet, hogy az SZDSZ a ko­ alícióban csak alárendelt szerepet játszhat. Mind gyakrabban fogalmazódott meg a kér­ dés: vajon van-e érdemi különbség Nógrád megyében az MSZP és a Munkáspárt kö­ zött? Érthetetlenül hosszú vita bontakozott ki a megyei közgyűlés leendő elnökének sze­ mélyéről. Először a szocialisták tanakodtak, támogassák-e az előző - SZDSZ- es - elnök újbóli jelölését. A vélemények megoszlot­ tak, de mikor kiderült, a szabaddemokraták nem jelölik újra a korábbi elnököt, saját lis­ tájukra téve ragaszkodtak hozzá. Mire en­ gedtek volna, fontolóra véve az SZDSZ által korábban támogatott szocialista politikus indítását, már késő volt. Világossá vált, hogy több kérdésben eltérnek az álláspon­ tok (az SZDSZ például lényegesen nagyobb szerephez akarta juttatni az ellenzéket, mint az igazi nagyúrként fukar kezekkel mérő MSZP), s a konzervatívokkal meg a FIDESZ- szel folytatott tárgyalások meg­ egyezéshez közeli stádiumba jutottak. Az SZDSZ a választási eredmények kö­ vetkeztében a mérleg nyelvének szerepét játszotta. Egyik fél előtt sem titkolta, hogy tárgyal a másikkal is, amit mindenki termé­ szetesnek tartott. Nem mellékes, hogy a konzervatívokkal és a FIDESZ-szel folyta­ tott megbeszélések kezdettől jó légkörben zajlottak (az MSZP egyik-másik képviselője időnként mintha lóhátról beszélt volna). A tárgyalások végső szakaszában körvonalazó­ dott az a megállapodás, melynek eredmé­ nyeként az SZDSZ adta az elnökjelöltet. Nem ez volt azonban az egyetlen körül­ mény, amely meghatározta a végkifejletet. Erről azonban kissé később. Ahhoz, hogy az SZDSZ és az MDFFKGP-KDNP-FIDESZ szövetség meg tud­ jon egyezni, mindkét félnek le kellett győz­ nie a másikkal szembeni, az előző (önkor­ mányzati ciklusban keletkezett idegenkedé­ sét (ebben sokat segített az MSZP tárgyalá­ si taktikája). Nem volt ez olyan rettenetesen nehéz, hiszen a nagypolitikában meglévő mély ellentétek megyénkben mindig is tom­ pítottan éreztették hatásukat. Ha egyetértés születik abban, hogy más az országos és más a helyi politizálás (ezt minden párt vallotta), hogy ez utóbbiban nem eszmékről, értékek­ ről, víziókról kell elsősorban vitatkozni, ha egyik fél sem tekinti a másikat nemzetáruló bitangnak (ebben az ügyben, úgy adódhat, egyik- másik párt helyi vezetőinek meg kell szólalniuk az országnak szóló üzenet szán­ dékával is), akkor demokratikus pártok he­ lyi és alkalmi szövetkezésének nincs erköl­ csi gátja. Nem vérszerződésről, nem is há­ zasságról van szó. Maguk a pártok, négyé­ venként' a választók is megítélhetik az együttműködés sikerességét. Egy koalíció morális tartalmát nagyrészt az minősíti, hogy akar- e, képes-e cselekedni a közjó ér­ dekében. Erről ma még korai ítélkezni. A szocialista-szabaddemokrata egyezke­ déseken mindkét fél igyekezett elkülöníteni a megye és Salgótarján kérdését. Nem vitatható azonban, hogy a két téma kölcsönhatásban volt egymással. Fontos tudni, hogy a szocialis­ ta- lit)erális koalíció ügye Salgótarjánban előbb futott zátonyra, mint a megyében. Ennek az előzetes MSZP-Munkáspárt közötti meg­ egyezésen kívül más oka is volt. 221 �palócföld 95/3 Tény, hogy az MSZP mindvégig hangoz­ tatta, hogy komolyan meg akar egyezni az SZDSZ-szel. Az alapvető elképzelések öszszehangolásáig a felek azonban nem jutot­ tak el (talán azt gondolták, megy az majd menet közben is létrejöhet, hiszen nincse­ nek áthidalhatatlan ellentétek). Annyi azon­ ban hamar kiderült, hogy az oktatást érintő kérdésekben igen távoliak az álláspontok. Minden bizonnyal kedvező lett volna a köz­ gyűlésben domináló szocialista-munkáspárti szövetség számára, ha az általuk kialakított s lényegében meg nem változtatható elkép­ zeléseiket az SZDSZ frakciója s alpolgár­ mestere segítségével (vagy csak passzivitá­ sával!) valósíthatták volna meg. Ám az is vi­ lágos, hogy ezt a lehetőséget az SZDSZ nem fogadhatta el, hiszen nincs elégséges indok arra - az érthető, de egyáltalán nem min­ denben s főleg nem mechanikusan támoga­ tandó kormányzati törekvések dacára -, hogy megtagadja korábbi, négy éven át folytatott politikáját. Ha Salgótarjánban megvalósul a koalí­ ció, az SZDSZ mozgástere a megyét illetően jelentősen szűkül. Azt ugyanis, hogy a me­ gyeszékhelyen az MSZP-vel, a megyében pedig annak ellenzékével legyenek „hatal­ mon”, nem vállalhatta, ehhez talán partnert sem talált volna. így azonban a megye leg­ nagyobb politikai ereje pozíciókat vesztett, Salgótarjánban pedig a Munkáspárttal kénytelen kormányozni, s ez utóbbi hoszszabb távon nem biztos, hogy hasznos lesz számukra. Az MSZP úgy járt, mint aki halkan be­ lelépett..., s ez nem csak neki kellemetlen. Mindez azonban a lakosságot nem kell hogy érdekelje. A választói érdek nem meg­ határozott koalícióhoz, hanem a sikeres te­ 222 vékenységhez kötődik. A koalíciók pedig különösen az önkormányzatiak - nem az égben és nem örök időkre köttetnek. Ami tegnap elromlott, holnapra tán megjavítha­ tó. A pártok akkor viselkednek racionálisan, ha - figyelve a lakossági reakciókra - nem „górcsőinek be”, ha meg tudnak őrizni bizo­ nyos nyitottságot egymás iránt. Azzal persze számolni kell, hogy a ta­ pasztalatok, melyeket egymásról szereznek, nem maradnak hatástalanok. S az új ciklus­ ban gyorsan szaporodnak a kedvezőtlen je­ lek. Országosan és megyei, salgótarjáni szinten is. Minden parlamenti párt játszha­ tott már (ön)kormányzati és ellenzéki szere­ pet is. Élményeikben sok a közös elem (tud­ hatják például, hogy József Attilának igaza van: „Meg nem volt olyan disznó, ki el­ ájult/ mikor meglátta a moslékos vályuttr). Mégis, a szerepcsere mintha amnéziát ered­ ményezett volna. Ami korábban természetes volt, most a másiktól elfogadhatatlan. Ez kölcsönös, s a nagypolitikában és az önkor­ mányzatokban egyaránt érzékelhető jelen­ ség. Mivel mindig a hatalmon lévők maga­ tartása az érdekesebb, íme néhány negatív példa a szocialista-liberális kormány és a salgótarjáni szocialista-munkáspárti koalí­ ció tevékenységéből! A televíziós elbocsátásokról szóló kor­ mányhatározat alighanem tudatos alkot­ mánysértés. A Budapest Banknak mint me­ nyasszonynak a mesebeli okos lány módjára való „felöltöztetése” - titokban: tudatos törvénysértés. A stabilizációs csomagterv parlamenti „előkészítéséhez” hasonló eset az előző ciklusban óriási botrányt kavart volna... Úgy tűnik, a hatalmi szereppel együtt jár a jogérzékenység gyengülése. �palócföld 95/3 És Salgótarjánban? Oktatási intézmé­ nyek átszervezése a jogszabályok megsérté­ sével, illetve az előírások betartásának lát­ szatával; jogellenes pályázati kiírás, kor­ mányrendeletben előírt bírálóbizottság fel­ állításának mellőzése, a jogszerűség betartá­ sára irányuló felhívás figyelmen kívül ha­ gyása, közérdekű információk eltitkolása, a normális működéshez szükséges egyezteté­ sek teljes hiánya s ráadásul: indokolatlan sértődöttség. Persze, nem csak ezek jellemzik a salgó­ tarjáni közgyűlés munkáját. De nem apró­ ságokról van ám szó: ha a hatalmon lévők nem tartják be a jogszabályokat (amelyek elvileg - a köz érdekeit védik), ugyan kinek és milyen alapon prédikálhatnak?! Ha így megy tovább, meglehet, eljön az idő, mikor a jelenlegi pártok sem egyen­ ként, sem koalícióban nem számíthatnak majd a lakosság támogatására. S akkor mi lesz? Gelencsér János rajza 223 �A Z I N D O a yankee olaszfagylalt Volt er/d/ejc sírni a spermaszlaghabmalasztos arclabdának. A drótkerítés túlnanjáról haj igái ták vissza a gömbölyű gyásztáviratot. Úgy nézett ki, mint őrült áhítattal átitatott galóca. Ijedt liget. Hűtlen és tényleg ütleg és végleg bootleg. N * E Z L Ö V az egyiptomi neonreklám Kopár omnibusz trófeáktól elhagyatva. Baromi éterbe süllyed az aktaskarabeus duplaíziglen. Elvhű, enyvesnyclvű, tankszétrázta-seggű agynokok szolnokolnak. Véres a falvédő. Rettegve falunk. Én is + a párom is. * E S z * A R O K 224 a szamojéd szomj Démonom, ha mondom, az vagy, mondén démonom. Iglu coz’ a nostra. Mert a miénk minden cukorverem. Huppanj ó hepaj! Zuhanj, most nem baj! Nevem vésd körmeiddel, őrző, őrült, örvénylő örömeiddel a hátamra! Kétnevű egykedvem, csorduló, hetyke nedvem, gyere ide hozzám, légy velem te heroida dínom-dánomOM! �a héber zselé Perzselően kck áfonya. Titokvacogta garázsincnct. Ma szesztilalomfalocsoló nap van. Három napig a papok ajzzák a hózentrógert. - Mit rágsz, most mond meg, hogy mit rágsz? - Mit rágok, mit rágok, hát gipszpisztrángot! - Istenuccse legott jól feleltei. - Nem is azt, nem is azt, nem is azt! kiáltja és cidrizik és kolnidrézik. A Z I N D o N a dán puliszka É Z A tejét lefejeli, a fejét lctcjcli. Az ablakok automatice letekcrődnek s nyakukat kigúvaszlván rajt’ kérdezősködnek a Saab-bul: „az ám, mi dánbaszakadt hazánkfiai vagyunk, mégse tudjuk hun van Letenyc, minket is ott puliszkára várnak, ahun letanyáznánk. Adná-e ki, kecses kiskend az utunkat szívörömest, vagy hogy se?„ A megszólított-formájú lyány íziglen „closer” nyomul, majdszahogynem az ablakon bebögyölődik, mutigálja is már hamvas ujjacskáival duzzadó keble környét körbescrcegtetve, hogy a hars vászon szinte szétreped, és csicserinti is már csókcseles, cserfes ajakcprével, tűzéhcsen a coupéban körbeseperve vadkörteízű szemével: „nyedaleko, csak mindig balra, az óra járásával ellenkezve, egészen addig balra, amíg körbe nem érnek s akkor aztán uccu neki egyenest előre!” s azzal már szalad, fut, szökell, oly igen vágyva az fizettetésre, sűrűn hátra pillongálva, Juliszka iszkol az iszkolába, piszkosz a lába. L Ö V * E S z * A R O K 225 �kilátó N. László Endre Az elnémított harangok É R SE K LÉ L Nagykeszihez tartozó puszta Komárom vármegye csallóközi járásában (1900) 99 lakossal, régi római katolikus templommal, róla neveztetett el a papi nemesi szék, mely az esztergomi érsektől függött, s melyhez rajta kívül Őrs, Szilas, még öt falu és puszta tartozott - olvashatjuk Révai Nagy Lexikonénak VI. kötetében. A helység onnét kapta nevét, hogy a Lél (Lehel) nemzetség birtokához tartozott a honfoglalás után. La­ kosai beszélték, hogy a történelemből ismert Mányoki-család kapta kárpótlásul a Dunán­ túlon a törökök által megszállt birtokáért. A népes, szép pusztát nekünk gyerekeknek nem öreg temploma tette kedvessé és neve­ zetessé, hanem a mellette kanyargó Öreg-Duna, s főként a léli sziget: a sziget ősvadona és néhány 800-1000 esztendős mocsári tölgyfája... 1941-től egyik legjobb barátom és „indián testvérem” Almássy Béla volt, a komáromi Majláth Iskola igazgatójának egyik fia (a sok közül). Szép gyümölcsösük és megdézsmálha­ tó méhesük volt Érseklélen, s éltek ott rokonaik is. Minden nyáron innét indultunk el „in­ dián” táborunkba, a léli szigetre, ahol azonnal felvettük indián ruháinkat, tolikoronánkat, s levedlettük magunkról a civilizációt, hogy teljes két hónapig „rézbőrűek” lehessünk. Érsek­ iéire csak vasárnap jöttünk be, a misére. Utána pedig a rokonok felpakoltak bennünket mindenféle falusi finomsággal. Csodálatos nyarak voltak ezek, életem legszebb vakációi. Csodálatosak voltak még ak­ kor is, amikor megkezdődtek már a bombázások, mert ott csend és nyugalom volt: hallot­ tuk néha az ősi templom harangjának szavát... A „második Trianon” újra államhatárt csinált a mi kedves Dunánkból, Csehszlovákiá­ hoz csatolta a színmagyar lakosságú Csallóközt. A határövezetben ezidő szerint nem lett 226 �palócföld 95/3 volna szabad „indiánkodnunk”, de mi csak azcrt is megtettük, vigyázva arra, hogy még vé­ letlenül se akadjunk össze „a kegyetlen idegen sápadtarcokkal”, azaz a zord határőrökkel. Az indián törzs feloszlott, mert több tagját áttelepítették, sokan elköltöztek, s lassan felnövekedtünk - egy idegen, hazug világban. Közben eljött a komoly tanulás, majd a mun­ ka és a helytállás ideje, de én azért fájó szívvel gyakorta meglátogattam a régi, kedves he­ lyeket a Duna mellett és a szigeten. Aztán jött az 1965-ös nagy árvíz. Érsekiéi lakosait elmenekítették. A házakat összedöntötte az árvíz, s végül már nem volt, aki felépítse őket, mert hát „veszélyes helyen” feküdt ez a kis színmagyar település, amelyet végtére is le lehetett „radírozni” a térképről. Az ára­ dat csak az ősi templomot kímélte meg. Én közben megjártam a börtönt, a kényszermunkatábort, múltak az évek és csak ké­ sőbb tudtam meg, mi is történt ott. Ugyanis feleségemnek, fiamnak beszéltem a léli nyara­ lásokról, a szigeti táborozásokról, indián kalandjainkról, s így ők is kíváncsiak lettek rá. Egy szép tavaszi vasárnapon aztán oda kirándultunk. Inkább ne tettük volna!... Sírni lett volna kedvem... Az áradat megkímélte ugyan a templomot, de nem így tették ezt az emberek!...Rossz idő járt akkor a templomokra, a papokra, a vallásos emberekre... S a kegyetlenül mostoha időt mutatta az elhagyott templomocska állapota! A háború előtt és közvetlenül utána mindig megtelt hívekkel a szép kis templom. Búgott az orgona, szállt a tömjén füstje és a hívek éneke, akik eljártak ide Nagykesziről is, mert ott nem volt katolikus templom. Most azt kellett látnom, hogy itt valami borzalmas dolog történt! A templomot feltör­ ték, kincseit elrabolták, darabokra zúzták a kis orgonát, a szobrokat, a szószéket, a gyónta­ tószéket, az oltárt, a sekrestye bútorzatát, rárondítottak a régi anyakönyvekre, és egyházi könyvekre, papi ruhákra, zászlókra, összeszaggatták a képeket, s középen tüzet gyújtottak belőlük. S mivel magát az épületet sem tartotta karban senki, beázott a tető, korhadoztak a gerendák... Ugyanez volt a sorsa a közeli kis katolikus temetőnek. A szomszédságban lévő tanyát egy pozsonyi szlovák vásárolta meg. Annak egyetemista fia nyaranta elhozta ide barátait és azokkal együtt - vandál módon - még a sírköveket is kiforgatták helyükből... Néhány évvel később - néprajz- és helytörténetkutatás közben - összebarátkoztam az aranyosi tanácselnökkel, aki maga és felesége is a néprajz elkötelezettje volt. (Csallóközaranyos Érsekiéi és Komárom között fekszik.) Akkor már ismertem az érsekiéli templom állapotát, s azt is tudtam, hogy közben legkisebb harangját, a lélekharangot is ellopták tor­ nyából. Megemlítettem ezt a tanácselnöknek, s azt javasoltam neki, hogy amíg nem késő, el kellene hozni a megmaradt két harangot, hiszen azok egykori komáromi harangöntő mun­ kái... Aranyoson faragnánk nekik szép haranglábat, aztán - ünnepeken - megszólaltatnánk az évtizedekre elnémított harangokat... Azt is elmondtam neki, hogy előzőleg már szinte könyörögtem a Komáromi Plébánia Hivatalban, majd a területi múzeumban, hogy mentsük meg legalább a harangokat, ám mindkét helyen megijedtek javaslatomtól. 227 �palócföld 95/3 A tanácselnök kicsit elgondolkodott, majd kezet nyújtotta: - Tetszik a dolog, elhozzuk a harangokat! Mi mást is mondhatott volna, hiszen szívvel-lélekkcl igaz magyar ember volt. Kerített egy pótkocsis traktort, néhány izmos embert, és már mentünk is a harangokért. Nem írom le, hogy az életünkkel játszottunk: az egyik harang kis híján rázuhant a ta­ nácselnökre, meg hogyan töredeztek ki lábunk alól a korhadt létrafokok. Végre megálltunk a tanácsház előtt, s az ott álló szlovák csendőr szeme láttára, levittük a harangokat a pin­ cébe. - Sikerült, pajtás! - kulcsolódott össze kezünk és pillantásunk. Aztán nyugalom volt egy hétig!... Egy hét múlva a nagyszombati fővikárius levelét hozta a posta, s talán nem is csodál­ kozhatunk azon, hogy egy sovén világban sovénné lett az egyház is. A fővikárius dörgedel­ mes levelében számonkérte, hogyan merészeltük elrabolni a templom harangjait, amikor azok az egyház tulajdonát képezték. És azonnal írjuk meg neki, hogy ki adott nekünk pa­ rancsot arra, hogy a harangokat leszereljük és Aranyosra szállítsuk? Azonnali választ kért, hogy megtehesse a szükséges lépéseket és a harangok visszakerüljenek eredeti helyükre!... Összenéztünk: - Én megírom a kemény választ magyarul! - mondtam. - Én meg keményen lefordítom szlovákra! - válaszolta a tanácselnök. 1982. június 21-én kaptuk meg a vikárius levelét, de közbejött ügyek miatt csak július 7-én ment a következő válasz - természetesen szlovákul: ,Aranyos nagyközség tanácselnöke értesíti Önöket, hogy a teljesen sorsára hagyott és tönkretett érsekiéli templom harangjai közül kettő - megőrzés céljából - a tanács épületé­ ben lett elhelyezve. A harmadik harang körülbelül egy évvel ezelőtt tűnt el a templomból, ahová a feljutás is életveszélyes már. Mivel a járási szervek és az egyház szerint az érsekiéli templomot nem nyilvánították műemlékké, a fenntartása és megvédése - abban a környezetben - nincs is szándékukban. Ezt tudjuk az illetékesektől, hiszen már évekkel ezelőtt jelentettük a templomban uralkodó szégyenletes állapotot nekik csakúgy, mint a komáromi plébániának és a területi múzeum­ nak is. A szocialista és az egyházi tulajdon megőrzése igen fontos feladat, ha nem is mindig és mindenki tulajdonít ennek fontosságot. Mivel sem a hivatalos szervek, sem az egyház nem törődött a templommal, legalább az utolsó benne lévő értéket megmentettük, mielőtt az va­ lakinek a magángyűjteményébe vagy a színesfém-begyűjtőbe került volna. E néhány (8 db) fénykép minden igazságkeresésnél, utólagos panaszkodásnál és kapko­ dó fejetlenségnél jobban bizonyítja szavaim és döntésem igazát. A kivert kutyát bárki be­ fogadhatja... Hogy a veszett fejszével nem veszett el a nyele, nem az illetékeseknek, nem az egyháznak, hanem néhány lelkiismeretes, l>ecsülctcs embernek köszönhető. Eddig a templomot feltörték, meggyalázták, a harangok becsületét mi visszaadjuk. Köz­ ségünk legszebb helyén haranglábat készíttetünk nekik. így azok mindenkié lesznek, s min­ 228 �palócföld 95/3 denki gyönyörködhet az utolsó komáromi harangöntők munkájában. A harangokat járá­ sunkban készítettek, mi megmentettük és rendbehozatjuk, hogy az egész járás közös kincse legyenek ezután. Gondolom - a történtek után - ez így a leghelyesebb, hiszen idő kérdése volt csupán, mikor lopják el a két utolsó értéket is a sokak által már évek óta megcsúfolt templomból, melyet mindenki sorsára hagyott, még a közeli Nagykeszin élő katolikus hívek is, akik a sa­ ját házukra néha a kelleténél is nagyobb gondot fordítanak, Isten háza azonban csak most kezdi érdekelni őket, amikor már csak egy kifosztott hombár és nemsokára romhalmaz. Most már ne fájjon a fejük a harangok miatt. Olyan helyre kerültek, ahol nagyobb megbe­ csülésben lesz részük. Senkinek nem fájt a misekönyvek és papi ruhák megcsúfolása, a kegyszerek szétrablása, a képek széthasogatása, a szobrok széttörése, az orgona megsemmisítése és az oltár meg a padok lerombolása. Evek óta tudnak erről már sokan, de senki nem mozdította meg még a kisujját sem... Aki eddig hallgatott, az hallgasson továbbra is, a harang viszont szóljon ez­ után azokhoz, akik ragaszkodnak hozzá! A harangok eddig voltak rossz helyen. Most végre jó helyen vannak. Kérjük tehát Önö­ ket, hogy bízzák ránk a gondozásukat, mert eddig bizonytalan jövőjű árvák voltak! Bízunk megértésükben. Tisztelettel Hegedűs Sándor tanácselnök” Ez volt hát a levél eredeti magyar szövege. A vikárius levelének olvasta után azonnal megírtam, így kissé nyersre sikeredett, és ezen senkinek sem kell csodál­ koznia. Birtokomban van a szlovák levél aláírt, lepecsételt másolata is. A levél olvasása közben a gutaütés bizonyára kerülgette a fővikárius urat, nem annyira saját vallási meggyőződése, mint inkább sovén volta miatt. Nem is hagyta ennyiben a dolgot, nehogy folt essen „becsü­ letén” és féltve őrzött tekintélyén, amit a párttól kapott... Fogta magát és következő leveleit már a Komáromi Járási Pártbizottságra és a Járási Egyházi Hivatalba küldte. S ezek a le­ velek a lehető „legjobb” kezekbe kerültek. A pártbizottságon az ideológiai titkár magyarnak született ugyan, egyszer pedig né­ pes hallgatóság előtt kijelentette, hogy ő a felesége révén éppen úgy szlovák, mint ma­ gyar. Az egyházi hivafcd vezetője egy évig volt a Bencés Gimnázium diákja, de ez sem segí­ tett rajta, mert vígan felcsapott csillagos vitéznek. A járás összes egyházi személye az ő ke­ ze alá tartozott, s ő élt is a hatalmával. Gyakorta látogatta őket és mindent megtett, hogy a miseborból minél többet leönthessen a torkán. Jellegzetes alakja volt a komáromi utcá­ nak, mert ferde nyakkal született, s felnőtt korában aztán kiderült róla, hogy a gerince a nyakánál is ferdébb... 229 �palócföld 95/3 Aztán mivel a mi tanácselnökünk párttag volt, őt az ideológiai titkár idézte be, engem pedig a ferde nyakú kisisten. A tanácselnököt kemény megrovásban részesítették, megfe­ nyegették. Engem meg a ferde nyakú leckéztetett: - Neked nem volt elég ötvenhat, a börtön, s ami utána következett? Nem volt elég, hogy aránylag símán megúsztad hatvannyolcas „ténykedésed”? (Csupán szerkesztői állásom veszí­ tettem el!) Most is olyan dologiéi ütötted bele az orrod, amihez semmi közöd. Tudod-e, hogy ez egyházi propagandának minősíthető, s hogy annak milyen következményei lehetnek? - Egyet tudok, te elvtárs - mondtam neki. - Mégpedig azt, hogy te sokkal szarabb vagy a nagy átlagnál! - s ezzel faképnél is hagytam. Mondhattam ezt így, mert iskolatársak vol­ tunk. Ő néhány osztállyal alattam járt a Bencés gimnáziumban. Nyíltan nem tett ellenem semmit, az utcán továbbra is előre köszönt, de éreztem, miként fagy meg körülöttem a le­ vegő, s az írásaimat ezután már a járási lap sem közölte... A történet vége? A két harangot senki seqi merészelte újra felvinni a toronyba, hogy ott szabad prédája legyen a tolvajoknak, azokat tehát „felsőbb parancsra” átszállították Nagykeszire, a ta­ nácsházára. Bízom abban, hogy még jelenleg is ott vannak, s egyszer majd őket megillető helyre, egy magyar templom tornyába kerülnek! Onnét máshová elvinni talán nem merték őket, mert jóvoltunkból igencsak nagy por verődött fel körülöttük... Bár nem sokkal a tör­ téntek után hallottam (a rádióban vagy a tv-ben), hogy valakinek Szlovákiában több mint száz darabos haranggyűjteményc van!... Vajon tudott erről a fővikárius úr?... Vagy azok a harangok nem képeztek egyházi tulajdont? Csak sejtem, hogy többségük ilyen meggyalá­ zott, sorsára hagyott magyar templomból került a „gyűjteménybe”!... S hogy miért írtam ezt le tizenegy évvel a történtek után? Nem azért készítették őket a hívek adományaiból kiváló mesterek, hogy valahol egy raktárban (vagy valakinek a gyűjte­ ményében!) heverjenek. Azért születtek, hogy az ég felé mutató tornyokban zengő, szép szóval hirdessék, azoknak, kik értenek a nyelvükön: Ne féljetek, emberek, él az Isten! Csak gyertek el az ő házába és bízzatok benne! Jegyzet 1. A z írásomban szerepló helységek jelenlegi neve: Érsekiéi - Arcibiskupsky Lel, Nagykeszi - VelTcé Kosihy, Csallóközaranyos - Zlatná na Ostrove, Nagyszombat - Tmava. 2. Nem kívánom az írásomban szerq>16 személyek nevének közlését, ám írásom lútelessége végett megtalálhatóak a szerkesztőségben. 3. Néhány ebból a templomból elvitt „apróságot” vodkáért vásároltam meg. A még használható templomi zászlókat és egy gyertyatartót bevittem titokban az egyik komáromi kápolnába. A sekrestyében talált és még használható könyveket a Csallóközi Múzeum­ nak (Dunaszerdahely - Dunajská Streda) adtam át. 4. Az érsekiéli templomban uralkodó borzalmas állapotokról ak­ kor egy - a kilétét óvatosságból fel nem fedó - fényké|)ész nagyon jó képsorozatot készített. Sajnos, ezek a képek nincsenek a birtokomban. Tudtommal elküldték vagy eljuttatták azokat Esztergomba, az egyházi illetékeseknek. 5. Hasonló sorsra jutott a komáromi katonatem|)lom és két más kápolna is. 230 �palócföld 95/3 Gelencsér János rajza 231 �palócföld 95/3 Tari István Bácskai vallomás Ez a mostani háborús élet sokka nehezebb a réginé. Akkora, de akkora nincsetlensig van itt, hogy az borzasztó. Valamikó is nehéz vót, de akkó legalább láttuk a végit. Ma meg senki se lássa a végit. Én 1941-be mentem férjhö; 42-be született a kicsi fiam, aki nem sokat élt, 43- ba meg a lányom, akit sikerűt főneveni. Mi Csúrogon laktunk, a falu szélin, az állomásná. Csúrogon kevert vót a lakosság, a szerbek ott többen vótak. Mi a fődet művetük, mássa nem fog­ lalkoztunk. És ahogy a mostani fiatalok nagy része emenekül innen, úgy menekűtünk mi is 44-be. Negyvennégy őszin, mikó mán a partizányok érkezése várható vót, eterjedt a hír, hogy cirkusz lesz a falunkba; no, akkó elindútunk mink is. A csúrogi vásártéren rengeteg kocsi vót, oszt amikó megláttuk, hogy mennyien vannak ott, hogy kik vannak ott - visszafordútunk. Nem megyünk! Mé menjünk? Nem bántottunk mi senkit se. Mindenkive jóba vótunk. Az uram, az öcsém, az anyám meg én a lányommá akartunk megindúni. De visszamentünk, haza, a házunkba, az apánkho, aki otthon maradt. Apánk nem értette aztat, hogy mink mé mentünk vissza. - Mé nem mentek? Ki tudja, hogy mi lesz még itt? Mert amit a magyarok csinátak, azé bosszút áhatnak rajtunk! - mondta anyámnak. - No, jó van, akkó megyünk, de gyere te is! Gyerünk mindnyájan! - erőtette anyám. Apámnak nem vót mehetnékje. Ű majd tudja, hogy mikó kő emenni. Ű majd fölül a biciklire oszt utánunk gyün - hajtogatta. Egy-két nap múva, apám nékü, újra elindútunk. Fétünk. Akkó mán nem sok magyar maradt Csúrogon. Oszt azok is mind eszeleltek, akik beíitek a mások vagyonába. A szerbek vagyonába! Azok most is ott vannak Magyarországon, oszt úgy tudom, hogy kaptak is ott házat az it­ teni ház helett. Tisztessiges embernek nem köll a másik ember vagyona. Csak a besúgók­ nak, a dologtalanoknak, a gazembereknek köll a másé. Az itthoni magyarok között is vót olyan. Nem is egy! Akik mások szerencsétlensígibű akartak megélni. Ük hureókodtak be a 232 �palócföld 95/3 kivégzett szerbek házaiba. Azt hitték, hogy örökké tart a magyar idő! Azt mondták, mon­ dogatták, hogy ééélünk! Oszt ük léptek le időnap előtt. A bűnösök. Az én apám azt mondta, hogy ű nem bűnös. Senkinek se ártott. Apa jó ember vót, fét, de maradt a helin. Mi meg el­ indítunk, oszt megkóstótuk a menekűtck kenyérit. Ementünk apám testvérjihöz Baranyá­ ba, 44 őszin Nagyharsányba húztuk meg magunkat. Nekem nem vót valami nagy honvá­ gyam, 45 januárjába gyűltünk vissza. Lovas kocsivá mentünk e, vonatta gyüttünk vissza. A vonat hozta is meg vitte is a menekűteket. A vonat Becséig gyütt, ott leszátunk, onnan mán csak egy tehervonat vót Fődvárra, arra a tehervonatra mink főkéredszkedtünk. Oszt így jutottunk e Fődvárra, a nagybátyámho. Fődváron mán mindent megtudtunk. Megtudtuk azt, hogy sok esúrogi magyart kivégeztek az apámma meg az öregapámma együtt. Nem tudtunk ott Fődváron gondókozni, csak haza akartunk menni Csúrogra. Másnap cl is hoztak bennünket a falunk széliig kocsivá. Jó három hónapig vótunk távol a falunklú. Anyámék házáho mentünk, de abba mán laktak, szerbek. Nekünk átal egy szerb család lakott, oszt annak a lánya kötözött a házunk­ ba. Amikó megérkeztünk, úgy fogadta az anyámat, hogy azt mondta neki, ez most mán nem az ű háza, nem az anyám háza. Be se engedett bennünket a saját házunkba! Anyám ement az apjáékho, én meg az anyósomékho. Anyám apját nem, de annak három fiát kivé­ gezték a szerbek 44 őszin, amíg mink odavólunk. A negyediket is kivégezték vóna, ha az nem bújik el a tüzesgép, a cséplőgép kazánjába. Amikó zörögtek, a felesige ment ki, ű meg ebújt, így menekűt meg. Arrú meg jobb nem beszéni, hogy mit élt át az én öregapám. A szeme előtt verték agyon a fiát. No, így érkeztünk haza. Be se engedtek bennünket a saját házunkba. Másnap a közsíházán az mondták, hogy bárhová mehetünk, csak a saját házunk­ ba nem mehetünk! Férjemmé az anyósomékho mentünk. De ott se maradhattunk sokáig. Január 20-a körű, ez 45-be vót, mink éppen reggeliz­ tünk, begyüttek hozzánk, mondták, hogy pakójunk, őtözzünk oszt menjünk. - Hová? Mindegy! Anyósomékho egy szerb asszony gyütt be. Oszt ű mondta, hogy szedjem össze azokat a kis ruhácskákat is, amik a konyhába száradtak, a kislányomnak. Velünk még szé­ pen bánt az az asszony. Vótak olyanok, akik azt se engedték meg, hogy az ember kabátot húzzon magára meg cipőt. Vót, akinek papucsba köllött ehagynia az otthonát. Azon a reggelen nagy vót a kavarodás. Katonák, civilek... Kimegyünk, olt vannak a szomszédok. Lássuk a szerb szomszédokat, mennek be a kiürűtt házakba. Amarú gyünnek a szerb gyerekek. Húzzák szét a kóbászt! Vállukon a sonka! Ük mán szedték össze azt, ami utánunk maradt, oszt játszottak vele. Vit­ ték, cibáták. Hideg vót. Senki se tudott semmit. A piactérre hajtottak bennünket. Délután ekezdték sorakoztatni a népet. De azt se tudtuk, hogy mi lesz velünk. A férfiakat a Nagy­ iskola falához állították. Hallottam, mondták az asszonyok: „Na, ezeket rögtön kivégzik!” Azt is hallottam, hogy katonák gyüttek Zentárú, mer azt telefonáták nekik, hogy gyűjjenek gyorsan segíteni, mer a esúrogi magyarok főlázadtak. A katonák közű egy magyar gyerek nyugtatott bennünket: „Ne féljenek, nem lesz bántódásuk, de vissza nem mehetnek!” 233 �palócföld 95/3 Az életerős, fiatal férfiakat kiszedték, fércállították, mink meg nem tudtuk, hogy hova visznek bennünket. Az állomásra mentünk, ahun bevagoníroztak, Járckon meg kiraktak bennünket. Járek akkó kihalt sváb falu vót, üresen álak a németek házai. Azokba a kiürűt német házakba tereltek be bennünket: kisgyerekes anyákat, öregeket. Azok a csúrogiak, akik gyalogóni bírtak, azok csak másnap értek gyalog Járekra. Nem is mondtam még, hogy a csúrogi piactéren eszedték tülünk a pízünket. Azt mondták a főfegyverzett szerb partizányok, hogy akinek van pízc, az tegye ki! Mer akiné pízt tanának, azt lelövik. Hát ki merte azt megreszkírozni, hogy cgyugja a pízit? Senki. Mindenki kirakta a pízt. Az aranyat, a fül­ bevalót Járekon szedték el tűlünk. Nehéz vót akkó Bácskába magyarnak lenni. Akkorát rúghattak belénk a szerbek, amekkorát csak akartak. Ott, Járekon katonák őrizték az utcát. Szalmán feküdtünk, tanátunk a házak udvarába szalmát. Kondérokba főzték a gancát, de nem vót mibe ehozni. Mibe hozzuk c? Vót, aki emosta a köpőcsészét, vót, aki emosta a virágcserepet, oszt abba hozta c az ételt. Nekem vót egy bögrém. Hullottak az emberek. Az én öregapám is ott halt meg. Fődobták a kocsira oszt vitték. Az ablakbú utána leheteti nézni - ennyi vót a temetése. Nem tudom, hogy hová temethették. Űtet nyilván valamelyik sváb kriptájába tették. Sok sváb kriptát csinátatott magának meg a hozzátartozóinak, oszt kezdetbe azokat a sváb kriptákat rakták tele halot­ tá. Később meg nagy gödrökbe temették azokat, akik meghaltak a lógerba. Annak vót könnyebb, akiknek rokonsága élt a közeibe. Nekünk is az vót a szerencsénk, hogy öreg­ apám testvérje Temerinbe élt, vót neki ott hat családja, oszt azok összehordták meg be is tudták nekünk lopni azt a kis élelmet. Az vót a legnehezebb, hogy nem tudtuk, mikó enged­ nek ki bennünket a lógerbú. Húsvétra a közelben élő rokonyok csomagot hoztak nekünk Járekra, a lógerba. A fődvári rokonyok, akikné megszátunk, amikó szerencsétlensígünkre visszagyüttünk. Oszt mi törtint? Tíiliik is eszedték a sonkát meg a kóbászt meg a tojást. Nem csak eszedték tűlük azt, amit nekünk hoztak, hanem még fő is söpörtették velük az utat. Fő köllött nekik söpörni az utat. Kórésöprűve. Oszt amikó a falu szélire értek, azt mondta nekik a katona, hogy: Űjjenek le oszt pihenjenek. Hát lcűtck. Eccé csak azt mond­ ja nekik a katona, hogy danójonak! Az egyik erre húzódott, a másik arra húzódott. Hát ki­ nek van kedve danóni, amikó így csúfot tettek bclűlük meg minden. De a katona csak nyösztette űket, hogy danójonak. No oszt, az egyik rokonyom énekes asszony vót, ű eccé csak belekezdett egy énekbe: A keresztfához megyek... Egy templomi énekbe. Oszt mind ekezdtek ríni. No, akkó azt mondta a katona, hogy most mán elég vót az énekbű, tovább ne énekőjönek! Járekrú nem eresztettek szét bennünket 45 tavaszán. Onnan Gajdobrára kerűtünk a zsablyai meg a mozsori magyarokká. Gajdobra is egy német Falu vót. Dógozhattunk, ami jé pízt is kaptunk. Ott mán saját magunk főztünk magunkra. Szilbás nem vót messze tűlünk, ott vót malom, ementünk Szilbásra liszté oszt kenyeret is süthettünk magunknak. Gajdobrán mondták, hogy mindenhová mehetünk, csak haza nem mehetünk. Negyvenöt októberi­ be gyüttünk e Gajdobrárú a fődvári rokonysághoz. 234 �palócföld 95/3 Én azúta nem vótam bent a csúrogi szülőházamba. Sokáig nem vótam rá kíváncsi. Eccé vótam Csúrogon a körösztlevele, akkó esétátam a szülőházamig. Többen föl is ismertek az utcánkba, oszt szótak is hozzám, szerbek vótak ugye, de én nem szótam vissza! Ahho se szótam, aki fölismert. Úgy tettem, mint aki nem ösmeri. Szépen fogadtak a közsígházán. Csúrogon ócsóbb vót minden, a csúrogiak biztos nem fizettek akkora adót az áru után. Hallottam, vót olyan asszon Becsén, aki azé járt ki a piacra, hogy megnézze magának min­ den piaci napon, az egyik csúrogi szerb asszony nyakába, az anyja nyakláncát. Vótak csúrogi asszonyok, akik ill, Fődváron szótak hozzám, de én nem átam le velük beszégetni. Nekem velük nincs miríí beszégetni! - Hogy vagy? - Jó vagyok! - oszt kísz. Az én anyám szóba át velük oszt jó megmondogat la nekik amit akart. - Hát te élsz? - kérdezte tűié az egyik csúrogi szerb asszony. - Élek. Hát hogyne élnék! - Hát úgy sajnáljuk azt, hogy e köllött mennetek, hogy kihajtottak, hogy ezavartak ben­ neteket... - Te csak ne siránkozz! - mondta neki az anyám. - Tudod mit? Teli vót a pohár! Ittak belűle a zsidók. Ittunk bclűle mink is, de tik isszátok ki az utójját! - Ugyan anya! Nem fél attú, hogy az az asszony főjelenti a rendőrnek vagy valami? mondtam anyámnak. - Letagadtam vóna - vágta rá anyám, vót neki magáho való esze. A régi, bennszülött csúrogi szerbek zavarlak e bennünket a szülőföldünkrű, ük csináták velünk ezt a disznóságot; de nem lett belűle semmi hasznuk. Inkább ráfizettek ük arra, hogy bennünket ezavartak onnan. Azúta teljesen eszegínyedtek. Mer a bennszülött csúrogi szerbeknek vót ott valóságuk valamiké is, de nem ük munkáták a saját fődjeiket, hanem a magyarok. Mer a magyarok szegínyebbek vótak, mint ük, oszt ük a magyarokká dógoztattak. Amikó mink együttünk Csúrogrú, a csúrogi szerbek bekőtözködtek a házainkba, de amit a magyaroktú összcharácsótak, az nem tartott örökké. Az is cfogyott eccé. Mink ott értettünk a fődhöz. Mink tanítottuk meg a fődváriakka azt, hogy a kápusztáva hogy kő bánni. Még most is vesződünk a savanya kápusztáva. Nemrég a savanya kápusztábú csator­ náztatok körű a házunkat. Csak az a magyar maradhatott Csúrogon, akinek a férje vagy a fclcsíge szerb vót. Azokba a magyar házakba, amik nem köllötlek a csúrogi szerbeknek, boszniaiak hureókodtak be. Lerombóták a csúrogi szerbek a templomunkat is, a katolikus templomot. Türűték a magyarság nyomait. Oszt az nem vót mindegy! Nem vót mindegy albérlőnek menni a más házába. Az vót a legrosszabb, a hureókodás. Amikó menekűtünk. Az ember nem tudja, hogy minek mén, mire mén - az nagyon nehéz vót. Még szerencse, hogy a dolog, az etüntet mindent. Mikó kigyüttünk a lógerbú, mikó együttünk Gajdobrárú ide, Fődvárra, október vót. Oszt minekünk a tíz körmünkön kívű nem vót másunk, csak a tíz körmünk vót. De nem éreztük eveszettnek magunkat. Dógoztunk éjje-nappa. Nagynchezcn meg tudtuk venni ezt a kis, rossz házat. Kapátuk a cukorrépát, hét-nyóc hódat is főfogtunk részre, ötödibe. A ré235 �palócföld 95/3 pájc cukrot is kaptunk, minden ötödik mázsa a mijenk vót. De sokat köllött azé dógozni. Mikó októberba kigyüttiink a lógerbú, egy hétig szedtük a kukoricát; akkoriba 50 kila vót a napszám. Vettünk disznót is, oszt azon a kukoricán, amit kerestünk, fő bírtuk hizlalni. így tudtunk disznót is vágni. A sok munka nem engedte meg azt, hogy gondókozzunk a sorsun­ kon. Itt télen is vót munka: búzát lehetett szeleni, nádat lehetett vágni. Mink korán men­ tünk, kísűn gyűltünk. Akik meg kirabótak bennünket, azoknak meg nincs ma se! A rossz cselekedetbe csak isten verés van! Ma is olyasmi van, mint ami akkó vót. Csak ma nehezebb. Nagyobb a bizontalanság. Hosszabb ideig tart a bizontalanság, mint akkó. Nem vót könnyű lógerosként újra kezdeni az életet. A gyüttmentet, ugye, lenézik az emberek. Kezdetbe még a sajátja is lenézi. Amíg meg nem ismeri. Kezdetbe mink is büdös lógerosok vótunk. Álunk a sorba oszt mondogatták a főd vári asszonyok: - A büdös lógerosoknak majd jut! - Ne féljenek, jut maguknak is - mondtam nekik -, a csúrogiak a jég há­ tán is megélnek. Kezdetben haragudtak ránk. Nehéz vót. Nagyon nehéz. De ma tán még nehezebb. Mer úgy emlíkszek rá, hogy akkó láttuk a végit. Tudtuk, hogy nem tart soká a rossz. Ma meg senki se tudja, hogy hun a vége... Gelencsér János rajza 236 �palócföld 95/3 Csáky Károly Angliai napló Úti beszámolómat hadd kezdjem egy keserű ténnyel! A magamfajta embernek, magyar­ angol szakos tanári diplomával a zsebében, közel negyvenötödik évét kellett megélnie, hogy eljusson abba az országba, melynek nyelvét egykor éveken át tanulta. Azt hiszem, mindez elsősorban a közelmúlt társadalmi rendszerét, nem pedig az egyént minősíti. Hajdan ugyanis egy földrajz szakos pedagógusnak vagy egy nyelvtanárnak illett világot látnia, de legalább abba az országba elmennie néhányszor, melynek nyelvét, irodalmát és kultúráját tanította. Mi, a szocializmus pedagógus-jelöltjei viszont már csak úgy tanulhattuk az „ellensé­ ges tábor” nyelvét, hogy anyaországi lektorral sem találkozhattunk (nehogy megfertő­ ződjünk) stb. Aztán kész diplomásként se mehetett nyugatra az ember. (Mert elveszett a bürokrácia útvesztőiben, mert nem volt megbízható, s ezért valutát sem kapott, vagy egyáltalán nem is lett volna arra pénze.) Ám hagyjuk a keserveket, inkább lássuk az utat, melyre évtizedekig vártam! Április elején indultam teli izgalommal Anglia felé Balassagyarmatról, az ottani Szent Imre Keresztény Általános Iskola és Gimnázium diákjaival, pedagógusaival. A mi isko­ lánk s az ő intézményük közt ugyanis baráti kapcsolat van. Hegyeshalomnál, illetve Nickclsdorfnál a budapesti Attila Tours Utazási Iroda autóbu­ szával különösebb probléma és nehézség nélkül kerültünk át az osztrák- magyar határon. A komor felhők s az eső egy kicsit elkedvetlenített, mert nem élvezhettük a táj szépségét, me­ lyet a Duna osztrák szakasza s a Bécsi-medence kínál. Ausztria fővárosán át Linz felé tar­ tottunk. Délre az Alpok ormai még fehérlettek a friss hótól. Passaunál hagytuk el Ausztri­ át. Amit a rossz idő ellenére is tapasztalhatott az ember, az a rend és a tisztaság minde­ nütt. Németországra méginkább érvényesek a látottak. Gondolom, mindez nevelés és intel­ ligencia, nemcsak a gazdasági jólét kérdése. 237 �palócföld 95/3 Utunkat Regensburgon, Nürnbcrgcn át folytattuk észak-nyugat felé. Az autóbusz ab­ laküvegén át is lenyűgöző volt a táj, vonzóak a települések. Olyan ez mint egy nyitott könyv, amelyből sok mindent ki lehet olvasni. Meg kellene állni - gondoltam - hisz volna kutatnivaló ezekben a történelmi nevezetességű városokban. Csakhát nem ez az úticél! Éjfél lett, mire megálltunk egy Wiirzburg feletti magaslaton. A kivilágított város éjjeli panorámája is csodálatos. Szemben a szinte nappali fényben pompázó várkastély. A non stop vendéglőben pedig csaknem mindent megtalál a „vándor”. Ha egyáltalán célja lehet a keresgélés. Frankfurtból, Bonnból és Kölnből a fényeken kívül nem sokat láttunk. A forgalmas sztrádák itt különben is kikerülik a településeket. Éjjel volt, s így többen el-clbóbiskoltak. Én nemigen tudtam aludni: vártam a belga-német határt. Ám mindez balgaság volt, mert errefelé a határokon nőm szokás a várakozás. A határok jelképesek csupán. Autóbuszunk valóban csak átgurul egyik országból a másikba, nincs pecsételés és kérdezgetés. Hogy az éjszaka leple alatt Aachennél egy másik országba léptünk, csupán abból sejtet­ tem, hogy Belgiumban az autópályákat két oldalról és középről is sűrű neonsorral világítják meg. S láss csodát: szinte az egész országban tökéletes fényben úsztak a nemzetközi utak. Igaz, nem volt túl hosszú távolság a másik határig: Löwenen és Brüsszelen át Gént irányá­ ban már kora reggel elértük a francia átkelőt. Természetesen itt sem állt meg a buszunk. Különben minden sík és zöld errefelé; szinte érezni, hogy valahol közel van a tenger. Flandriában sok a legelő, hirtelen azt hilletné az ember, hogy a Hortobágyon jár. Sok a ta­ nyaszerű település, ám ezek sokkal sűrűbben, és közelebb vannak egymáshoz. Dunkerque kikötővárosa alatt érünk a másik nagy francia kikötőbe, Calaisba. Az Észa­ ki- és a Kelta-tengert, illetve az Atlanti-óceánt összekötő Lamanche- csatorna ugyanis itt, a Doveri-szorosnál a legkeskenyebb, körülbelül 42 kilométer. Sűrűn indulnak a hatalmas komphajók egyik partról a másikra. Autóbuszunk simán beszállásolta magát, szinte észre sem vettük, hogy már a hajón vagyunk. Útlevélvizsgálat itt sincs. A fedélzeten fújt a szél, a látóhatárt köd és homály borította. így nem igen élvezhettük a tengert. Ám félni sem kel­ lett tőle. Simán átkeltünk hát a másik partra. De hiába kémleltük Dover fehér szikláit, hogy milyen csodálatosak, csak hazafelé volt szerencsénk megtapasztalni. Ekkor ragyogó fényben pompázott minden, akár a sziklák tetejére épült doveri erőd is. Dover igazi kikötőváros, gazdag történelemmel, nagy személy- és teherforgalommal. A kikötő hosszan elnyúlik a tengerszoros partján, a híres alagút hat kilométer távolságra van innen. Dovert nem lehet összehasonlítani mondjuk a Balkán kikötőivel. Rend, fegyelem, tisztaság és virágok vannak itt mindenütt. Szélhámos, turistákat zsaroló tengerészekkel, matrózokkal itt nem találkoztam. Ahol a dolgok „normálisabb” kerékvágásban haladnak, ott úgy tűnik nincs keresni valójuk az élősködőknek. Ellenkezőjét igencsak megtapasztal­ tam az elmúlt nyáron Romániában és Bulgáriában. Mielőtt Angliába belépne az ember kicsit „elbeszélgetnek” vele. Itt ugyanis már vannak vámtisztek, akiknek szigorúan be kell mutatni az úgynevezett „landing cardot”, azaz az előre kitöltött beutazási lapot. Megnézik, minden rendben van-c azzal aki a Kontinensről a 238 �palócföld 95/3 szigetországba lep. Mindenkivel személyesen váltanak néhány udvarias szót, feltéve, ha az illető tud angolul. De mindez nem tart sokáig, a vámépületben jó tucatnyi vámtiszt végzi egyszerre munkáját. Másnap, vasárnap délelőtt már Londonban voltunk. Szabadnap. A többmilliós fővárost körülölelő zöld övezetben rengetegen sportoltak. Legtöbbjük futballozott, golfozott, lova­ golt vagy futott. Elérve a lakott területet, először vöröstéglás típusházak, majd másféle tí­ pusú ikerházak következtek: amolyan kis villák, fehér ablakokkal, előrcugró, hajlított hom­ lokfallal, virágos kertekkel. Már nyílott a nárcisz és a tulipán, a fák is virágdíszükben pom­ páztak. London jellegzetes virágai a sárga nárciszok. Szinte mindenütt virít az évelő nö­ vény, amely elsőként hirdeti a tavaszt. Aztán váltásban olyan virágokat ültetnek, ami ép­ pen nyílik. - Londonban tehát mindig virágoznak a kertek és a parkok. A forgalmas és nagy közlekedési csomópontról, a Baker Strectről metróval utaztam szálláshelyemre, Hinkler Roadra, illetve a hozzá legközelebbi metróállomásra, Kentonba. A metrózás nekünk, keletieknek nem éppen úri mulatság. Csaknem négy fontba került hazáig egy sima jegy, ami közel az otthoni kétszáz korona (- a szerző a Szlovák Köztársaság ál­ lampolgára - a szerk.), vagy nyolcszáz forint. Ám a heti vagy a napi bérlet sokkal kedvez­ ményesebb, s vele reggeltől estig nagy területeket be lehet utazni. Londonban egyébként közel ötször annyi metróvonal van, mint Budapesten. A „tűbe” itt a föld alatt vagy a föld felszínén közlekedik, azért „Underground”- nak vagy „Upground”-nak nevezik. De sűrűn behálózzák a várost a Britisch Rail, azaz a Brit Vasút vonalai is. Mielőtt a vendégfogadó családról szólnék, egy számomra nem mindennapi eseményről: a Baker Streeten várakozva hangos éneklésre, később üvöltésbe váltó kiáltozásra lettem fi­ gyelmes. Aztán óriási tömeg tódult a peronokhoz, már-már magával sodorva engem meg a rám bízott balassagyarmati hatodikos kisdiákot is. Több tucat rendőr próbálta irányítani, kordában tartani a csaknem révületbe eső tömeget. Annyi lélekjelenlétem még volt, hogy megkérdezzem valakitől, mi is történt valójában. Úgy látszik, sportból rosszul vizsgáztam, hisz tudnom kellett volna, hogy aznap épp Liverpool csapata játszott Londonban, s a fut­ ballrajongók csaptak, hazautazlukban, ekkora lármát. Szállásadóm egy fiatal házaspár volt: a férj elektrotechnikus, a feleség női szabó. Íror­ szágból költöztek át; a szülők vettek nekik a vöröstéglás iker családi házakban egy négyszo­ bás emeletes lakást. Állítólag a jobb kereseti lehetőség miatt jöttek ide, és mert Írország­ ban elég alacsony szintű az oktatás. Két gyermekük van; négyéves lányuk, a nagyobbik is­ kolai előkészítőbe jár, ugyanis ott már ötéves kortól kezdődik az oktatás. Sajnos, az ír nyelvet nem beszélik. Az írországi nagymama, aki akkor épp náluk tartózkodott, azonban még úgy-ahogy ismeri anyanyelvét, s ragaszkodik katolikus vallásához is. Máskülönben jól élnek, és igen keményen kell dolgozniuk. Ha munkarendjük miatt gyermekeiket nem tud­ ják ellátni, a „babysitter” segít nekik. A lakás kényelmes, de nem különleges. A bútorzat egyszerű, nincsenek felesleges és hivalkodó dolgok. A ház előtt kiskert, mögötte néhány árnyi füves udvar, különféle bokrokkal szegélyezve. A gyermekek számára egy kis játszóhá­ zat állítottak fel, de van hinta, gumimedence is számukra. A hátsó traktusban a férj hobbi­ 239 �palócföld 95/3 ja, a póstagalamb-tenyészet helye. Zöldséget nem ültetnek, egyéb állatot nem tartanak. Az üzletekben ugyanis minden kapható, ami „szem-szájnak ingere”, csak pénz legyen hozzá. Egyébként itt vásárolni is tudni kell, mert az árak gyakran változnak, és többször találkoz­ ni kedvezményes kiárusítással vagy árleszállítással. Az angol család különben kimértebb, távolságtartóbb, kevésbé bizalmaskodó, mint az Ipoly mentén. Nem érdeklődnek különösebben a messziről jött ember kilétéről, foglalkozá­ sáról, családjáról vagy keresetéről. Igaz, magukról sem mondanak sokat. Egyébként kedve­ sek és segítőkészek. Az udvariasság erejéig szívesen váltanak szót közömbös témáról: az időjárásról, az utazásról meg arról, miként telik a nap. Rólunk nem sokat tudnak, de ha el­ mondunk valamit, tapintatosan meghallgatják. Az az érzésem, általában kevesebbet olvas­ nak, mint mi. A tévét viszont szeretik. Kora reggel hallgatják a híreket és az időjárásjelen­ tést. Általában a „külföldet” sem ismerik jobban, mint mi. Egy hét állt rendelkezésemre, hogy Londonnal ismerkedjem. Első napi sétánkat balassagyarmati barátainkkal az Oxford körtéren kezdtük (Oxford Circus). A Regent Streeten át gyalog mentünk a Piccadilly térre. Az utca, a tér hajlatait követik a házsorok; homlokzataik lenyűgözőek. Fel- felbukkannak a jellegzetes londoni pi­ ros emeletes buszok, a „double decker”-ek és a jó öreg londoni taxik, a „cab”-ek. A Piccadilly tere Érosszal, azaz a szárnyas-íjász szoborfigurával a londoni fiatalok ked­ velt gyülekezőhelye. Itt a híres Cafe Royal, az irodalmi és művészeti élet jeles személyisé­ geinek törzshelye is. Bankokból, üzletekből természetesen sok akad errefelé. Az ezer szín­ ben pompázó reklámtáblák, a fények kavalkádja az esti órákban ragadja magával az ide­ gent. A Piccadillytől nincs messze London egyik legnevezetesebb központja, a Trafalgar tér. Itt áll a 145 láb magas emlékmű Nelson szobrával. A nemzeti hősként tisztelt admirális 1805-ben, a trafalgari tengeri ütközetben fényes győzelmet aratott a spanyol-francia flotta felett. A csata színhelyéről elnevezett hatalmas teret szökőkutak ékesítik, s a megszámlál­ hatatlanul sok szürke galamb. A helyszínen vásárolható búzával kínáltán többen is a ven­ déglátó karjára telepednek. A teret egyik oldalról a National Gallery hatalmas épülete zárja le. A galéria gyűjtemé­ nyét IV. György király alapozta meg, a világ klasszikus festményeinek mekkájaként is em­ legetik. Itt a kiállítottak mellett a legtökéletesebb a termek klímája és megvilágítása. A ha­ talmas kiállítótermekben Rubens, Rembrandt műveinek legszebb darabjai; a flamand, hol­ land és olasz reneszánsz mestereinek kiemelkedő alkotásai. Leírhatatlan érzésem, amikor művészetek iránt fogékonyan szembetaláltam magam Michelangelo Szentcsalád című fest­ ményével, Leonardo da Vinci Angyal hegedűvel című művével, vagy Raphacl A keresztrefeszített Krisztus Máriával, a szentekkel és az angyalokkal című hatalmas képével. És igen szerencsésnek érezheti magát a messziről jött utas, amikor megállhat Cézanne Fürdőzőkje vagy Van Gogh Napraforgója, Monet Vízililiomja és Picasso Gyümölcstála, Tiziano Ma­ donna a gyermekkel, Tintoretto Sárkányölő Szent György című képe előtt. A galéria meg­ tekintése különben díjtalan volt azon a napon. S ami talán nem is meglepő: a különböző is240 �palócföld 95/3 kólák egyenruhás diákjai padlóra telepszenek egy-egy ismertebb festmény előtt, tanáruk pedig, vagy a múzeum művészet tör lénész-|>edagógusa a helyszínen elemzi a képet, tart „rendhagyó órát” - esztétikai nevelés célzatával. Innen végül a Whitchall nevű utcán megyünk a Parlament felé. Közben megtekintjük még a Horse Guards, azaz a lovast estőrség épületét. Óránként váltják egymást a kapuban álló lovas­ őrök. Aztán szinte mozdulatlanul ülnek lovukon a forgalmas utca és a bejárat előtt: nekünk, tú­ risták nagy örömére. Bárki megsimogathatja a szelíd, szigorúan fekete lovakat, fényképezkedhet velük, s közben gazdáik, az őrök, szemüket sem rebbentik. E lovasőrség mindenesetre a ha­ gyománytisztelet és az angol konzervativizmus példája. Semmi kétség. A közeli Downing Strecten van a miniszterelnök rezidenciája immár 250 éve. E helyről jól látszik Westminster többi épülete, az Apátság temploma és a Parlament. Az utóbbi he­ lyén még Hódító Vilmos inváziója előtt, 1066-ban épült a királyi palota. A nagy londoni tűz után újra hozzáláttak az építkezéshez, s a mai gótikus palota a XVIII. század első felére készült el. Az épület 320 láb magas óratornya London egyik jellegzetessége. A Big Ben 1859 óta mutatja a pontos időt. Tizenhárom és fél tonnás nagyharangja negyedóránként szólaltatja meg zengő dallamát. A hét második napján ellátogattam abba a nyelviskolába, ahol a balassagyarmati gyere­ kek naponta eltöltöttek egy-egy órát, hogy játékos formába, az új módszereket ízlelgetve tökéletesítsék angol tudásukat. A Mayfair School of English az Oxford Strecten van. Innen az Új Oxford utcán és a Múzeum utcán át lehet eljutni a British Múzeumig, amely a világ múzeumainak legna­ gyobbja. No, nem az épület nagyságára gondolunk elsősorban, hanem arra a gazdag gyűjte­ ményre, melyet a földrész valamennyi tájáról gyűjtöttek össze annak idején. Megtehették, hisz volt elég gyarmatuk évszázadokon át. Ha valaki tanulmányozni, illetve látni akarja a világ népeinek kultúráját, történelmét, s együtt szeretné látni a felbecsülhetetlen kincseket, ide kell eljönnie. Persze nem néhány órát, hanem legalább néhány hetet kellene itt eltöltenie annak, aki már egy kis alapműveltséggel is rendelkezik, s történelmi ismereteit szeretné kiegészíteni. Az épületben van a Brit Könyvtár (British Library) is, ahol többek közt az em­ beri kultúra nagy értékét, a könyvnyomtatás feltalálójának, Gutenbergnek legnevezetesebb alkotását, első nyomtatott könyvét őrzik. A világon a maga nemében egyedülálló gyűjteményt kínál Londonban a Madame Thusseaud’s Panoktikum is. Itt együtt látni az emberiség nagyjainak: jeles személyiségeinek, po­ litikusainak, művészeinek, történelmi alakjainak életnagyságú szobrait. Aki nem tudja előre, miről is van szó, azt hihetné, valóban élnek, valahonnan a történelem süllyesztőiből vagy a túlvilágról jöttek elő azok, akiket a szobrok ábrázolnak. Persze jelen vannak az élő jeles és ismert személyiségek is. Hisz a gyűjtemény alapítójának örökösei több művészt foglalkoztatnak ma is, akik megmintázzák, viaszba öntik az arra kiszemelteket. Felkérésü­ ket eddig még senki sem utasította vissza. Jutott még egy kis idő a napból arra, hogy a Hyde Parkba belépjünk. A legnagyobb lon­ doni park ez a sok közül, mintegy 340 hektáron fekszik. A XVII. században már IV. Henrik 241 �palócföld 95/3 király is itt vadászott, hisz elsősorban a főurak kedvteleseit elégítették ki ezek a helyek. Ma saját rendőrsége és óriási faiskolája van a parknak. Londonban különben rengeteg a zöld övezet. Olyan gyeppel, amelyre szabad rálépnünk, s melyre nyugodtan letelepedhetünk. És sdk a virág, a fa, a díszbokor, a tó s a különféle állal is. A rendre azonban mindenki ügyel, szabadideje eltöltésében viszont senki sem zavartatja magát. Nyugodtan kocognak, tornáz­ nak, vagy éppen piknikeznek. Vasárnap délutánonként a Speaker Corncr-nél (Beszélő Sa­ rok) mindenki szabadon elmondhatja véleményét, kiélheti szónoki hajlamait. Csak a ki­ rálynőt nem szabad szidnia. A fővárosnak több mint nyolcvan parkja van, közülük legnagyobbak a királyi par­ kok: a Hyde Parkon kívül például a Regent’s Park, a Szent Jakab Park, a Kensington Kert stb. A Buckingham Palota, melyet a harmadik napon tekintettem meg, a királyi család munkahelye. A királynő innen indul az ünnepi szertartásokra, a Parlament ülésszaká­ nak megnyitására. Az épület északi szárnyában jelenleg az ő, illetve az edinburghi her­ ceg magánlakosztályai vannak. Az épület előtt áll Viktória királynő hatalmas márvány szobra. Többször utaltam már arra, hogy az angol konzervatív, hagyománytisztelő nép. Rend­ szeresen „eljátszák” például az őrségváltás hatalmas ceremóniáját a Palota előtt. Tizenegy kától közel másfél órán át tart a parádés rendezvény, melynek mindig több tízezer nézője ran. A szemle után még volt erőm megtekinteni - elég magas belépődíj ellenében - a Kiálynő Galériáját, illetve ékszergyűjteményének egy részét. A Szent Jakab Parkon át innen smét Westminsterbe sétáltam, s megintcsak borsos áron juthattam be a Westminsteri \pátság épületrészeibe. Az apátság helyén Hitvalló Edward már trónralépése után templomot építtetett. Később ez ett a mindenkori koronázások székhelye. Itt van az a koronázó szék is, melyet 1308 óta haszíálnak. A templom egyben a királyok és királynők, valamint a nagy angol írók és költők temet­ kezési helye. Az első költőt, Chauccrt 1400-ban temették ide. A megannyi síremlék, szarkofág közül csak I. Erzsébet királynőét és VII. Henrik királyét említjük. De felemelő érzés megállni és éjét hajtani például Shakespeare, Byron, Dickens, Kipling és más világirodalmi jelesség előtt. Hogy kulturális zarándokútamon „teljes búcsút” nyerjek, kultúrszomjamat még alaposáb­ a n oltsam, záróráig további kiállításokat futottam végig. A Természettudományi és Földtani Múzeum a tudományok igazi tárháza. Európa sok múzeumában jártam már, de ilyen rangos ntézményt még nem láttam. Ez a muzeológia iskolája, s azt hiszem, az angolok ezen a téren ópár évtizeddel előttünk járnak. Olyan szinten tudják szemléltetni a tudományokat, érzékeletni a természetben végbemenő jelenségeket, hogy a magamfajta szemlélő csak a száját tátja, egyébként a szó valódi értelmében él ez a múzeum, mert itt vannak naponta az angol diákok zrei, akik az egyes részlegeken kipróbálhatnak, kézbe is vehetnek bizonyos kiállított tárgyakat. A Viktória és Albert Múzeumban is elárasztja a látogatót a gyűjtemények gazdagsága s változatossága. Felbecsülhetetlen értékű művek, ékszerek, történelmi ruhák, kincsek, búorok, más művészeti tárgyak láthatók itt. Csak győzze a szemünk. 242 �palócföld 95/3 A következő nap délelőttjét Greenwichien töltöttem. Ez néhány kilométerre van Lon­ don központjától. A Tcmzótől nem messze, az egyik magaslaton épült a híres csillagvizsgá­ ló, a Royal Observatori, s innen számítják a kezdő délkört, azaz a nulladik pontot. A ván­ dor itt fél lábával a keleti, másikkal a nyugati féltekére állhat. Az observatóriumban csil­ lagászati múzeum működik, de csodálatos innen a környező panoráma is. Előttünk a ki­ rálynő pazar rezidenciáinak egyike, a szép Temze-parttal. Európa „legnemesebb folyójá­ nak” is nevezik a Temzét, testén át már a XII. században kőhíd épült. Különben a szebbnél szebb hidak sokasága szeli át a folyót. Én viszont most a meder alatt épített alagúton men­ tem a túlsó partjára. A hosszú, csőszerű alagútban ilt-ott énekesekkel, guberáló londoniak­ kal is találkozhat az idegen. A folyó partján állították ki Anglia leggyorsabb teaszállító ha­ jóját, a Cutty Sark nevű vitorlást, melyet múzeummá alakítottak. A Tower of London (London Torony) igazi „turista atrakció”. Tulajdonképpen hatal­ mas erődpalota ez: nemzeti kincstár, a koronaékszerek otthona, de lőszerraktár, börtön, pénzverde is volt itt egykor. Első nagy tornyát, a Fehértornyot még Hódító Vilmos építtet­ te magának a XI. században. Ma ebben a királyi hadsereg gazdag fegyvergyűjteményét ál­ lították ki. Mi magyarok, csak egyetlen, a mindenkori koronánkat láthatjuk, azt is nemrég kaptuk csak vissza nyugatról: az angolok valamennyi nagy királyuk, királynőjük csodálatos és értékes koronáját, kincseit fel tudják itt sorakoztatni. A Fehértorony része a Szent János-kápolna is, amely a korai normann építészet legépebb emléke. A Vérestorony a börtön szerepét töltötte be. A hagyományaikat tisztelő angolok itt a mai napig megrendezik még az alabárdos testőrség szertartását: a börtön felügyelője vörös köpenyben, Tudor-sapkában a fején, lámpással a kezében tart ilyenkor a torony felé. A testőrséget még a XIV. század­ ban alapították. A Tower területén egyébként a királynő testőrségének kiszolgált katonái, kackiás bajszú, egyenruhába öltözött öregurak kedvesen útbaigazítják a turistát, nyújtanak részletes felvilágosítást az erőd egy-egy helyéről. Az imént látottak szomszédságában van a Tower Bridge, a több mint húsz londoni híd egyike. A főváros jellegzetessége ez is, a maga nemében egyedülálló a világon. Ezért, aki Londonban jár, nem mulaszthatja el megtekintését. 1894-ben épült neogótikus stílusban; emelőszerkezete már több mint egymilliószor „nyitotta” fel a hidat. Az utolsó napon látottak közül először a Szent Pál Székesegyházat említem. A londoni nagy tűz után 35 évig épült a világ ötödik legnagyobb székesegyháza Sir Christopher Wren tervei szerint. Az angol történelem nagyjai közül több ismert személyiség temetkezési he­ lye is egyben. Itt nyugszik Nelson, Wellington, Wilson elnök, a tudós Fleming, a nagy költő, Blake is. Ez volt a színhelye Károly herceg és Diana házasságának is 1981-ben. A székesegyházat Gibbons csodáltos szobrai és James Thornhill Szent Pál életét ábrázoló nagymé­ retű freskói díszítik. Ezeket a 100 láb magasságban lévő Suttogó-kápolnából lehet igazán élvezni. A szentély magassága a kupolán lévő keresztig 111 méter, 85 méter magasságig, a kupola aranykarzatáig a turista is fel merészkedhet. Innen csodálatos látvány nyílik Lon­ donra. Innen azt is láthatjuk, hogy a szemben lévő Tower panorámáját bizony mennyire el­ 243 �palócföld 95/3 csúfítják az egyébként bámulatra méltó, de a képbe nem illő toronyházak. Máskülönben a kupola tetejére nyugodtan felmehet az is, akinek tériszonya van. Annyira biztonságos a ki­ látó, annyian vigyáznak és felügyelnek a látogatóra, hogy tényleg nem kell félnie. Angliai utam ékessége, a látottak koronája Windsor volt. A Brit Monarchia legpompá­ sabb jelképe ez, a királyi család leggyönyörűbb rezidenciája: pazar hely, ahol a test és a lé­ lek nyugalmát, földi gazdagságát biztosító feltételek mind megvannak. Templom és kápol­ na, szebbnél-szebb lakosztályok, vízesés, parkok, nárciszokkal ékesített domboldalak, ritka növények, fák, bokrok. A Tcmze-parti várhegy már a XI. századtól szolgálja az uralkodó­ kat. A London központjától mintegy 40 km-re fekvő helyen gyakran tartózkodik a király­ nő is: itt tölti többek közt karácsonyait és húsvétjait. Mindazt, amit az ember egy hét alatt Londonban látott, sokáig tart elraktározni és kel­ lőképpen feldolgozni. A mélyfúrás, az összefüggések keresése, a jelenlegi angol társadalom, a brit mentalitás és szokások jobb megértése csak azután következne: egy újabb és hoszszabb út eredményeként. Ki tudja azonban, lesz-e még erre lehetőség egyáltalán az életben. Mert azt is el kell mondanunk a keserű bevezető után mcgintcsak fanyarul, hogy egy ilyen „kiruccanás” a magamfajta vándornak szerény számítások szerint is 40-50.000 forintjába kerül. S bizony ez körülbelül kéthavi igazgatótanári fizetés nálunk. Ilyen beosztásban ott úgy 4-5000 fontot keresnek, ami ugye testvérek közt is 200.000 korona (800.000 forint) havi fizetésnek felel meg. Ebből ők sokáig vígan elélnek nálunk Szlovákiában vagy Magyarországon. De otthon sem panaszkodhatnak. Nekünk azonban meg kell fontolnunk, mire fordítjuk kevéske fontunkat angolhonban. Bizony Közép-Kclet-Európa tarisznyás vándorai vagyunk csak mi nyugaton. De leg­ alább már mehetünk! S azért azt el kell mondanom, semmivel sem vagyunk alábbvalóak, tájékozatlanabbak, tehetségtelenebbek vagy rálermetlcnebbek az ottaniaknál. Csakhát va­ lami mégis akadályozott abban, hogy eljuthassunk az ő szintjükre. Ennek okát kellene itt­ hon megkeresnünk! 244 �palócföld 95/3 Gelencsér János rajza 245 �é lő m ú lt Venczel Katalin Ady Endre és Eino Leino költői pályájáról A komparatív vizsgálódás első feladata minden bizonnyal az, hogy indokolja a válasz­ tást: mi az összehasonlítás tárgya és miért éppen az. Különösen fontos ez abban az esetben, ha tipológiás analógia a megközelítés módja. Ady Endre és Eino Leino költészetét láthatatlan szálak kötik össze. A sok meglepő és véletlenszerűnek tűnő hasonlóságra Tuomo Lahdelma hívta fel először a figyelmet. Életút­ juk, személyiségük, pályafutásuk, politikai meggyőződésük s nem utolsó sorban jelentősé­ gük megannyi alkalom a párhuzamba állításra. Ha az egyezések valóban puszta véletlenszerűségen alapulnának, akkor az összevetés csupán irodalomtörténeti csemegének számítana. Holott a megfeleléseknek ennél jóval na­ gyobb a jelentőségük. A hasonlóságok törvényszerűségeken alapulnak, s mint ilyenek túlmutatnak Ady és Leino költészetén is. A feszültséggel, ellentmondásokkal terhes századforduló gyermekei mindketten. Lírá­ juk heroikus kísérlet a „Minden Egész eltörölt” állapot megváltoztatására, az „eheys” (ép­ ség) visszaszerzésére. Művészetük kivételes vállalkozás: megfékezni a bomlott századot. Szintézisre való törekvésük célja kibékíteni az egymás ellen feszülő erőket, s a kaoti­ kussá vált világ számára feltalálni a harmóniát. Költészetük folytonos összecsapása hitnek és hitetlenségnek, egyénnek és közösségnek, múltnak és jövőnek, nembelinek és nemzetinek, tetterőnek és lemondásnak. Végletességük oka abban rejlik, hogy hamleti sorsot vállaltak magukra: megkísérelték helyretolni a kibillent időt. 246 �palócföld 95/3 Párhuzamos vonulatok a finn és a magyar fejlődésben a századfordulón 1. A történelem analógiái. Magyarország és Finnország politikai arculata sok hasonlóságot mutat a századfordulón. A Habsburg-magyar dualizmus, illetve az orosz-finn perszonálunió részben lehetővé teszi az állami önrendelkezést, de csak részben. Ez a kettős kötésű államalakulat kétségtelenül kaput nyit a gazdasági fejlődés előtt, erjesztve egyúttal a társadalmi változásokat is. Eme pozitívum azonban nem eliminál ja azt a tényt, hogy a magyar ügyekről a Habsburg udvarban, a finnséget érintő kérdésekről pedig a cári palotában döntenek legvégül. A perszonáluniónak, azaz az önállóság és a függés e sajátos keverékének köszönhetően a felvirradó XX. század még mindig itt találja a nemzeti problémakört, amit Európa nyu­ gati felében már csupán muzeális értékként tartanak számon. Az 1867-es osztrák-magyar kiegyezés a vérbefojtott szabadságharc sebeit kötözte be jól-rosszul. I. Sándor cár 1809-es manifesztuma a svéd uralomnak vet véget. Magyarország számára a dualizmus bizonyos tekintetben visszalépést jelentett, önkéntes lemondást a nemzeti függetlenségről. Finnország számára az orosz cár által biztosított autonómia előre­ lépés a svéd beolvasztási politikához képest. Az elnyomás éveiben (1899-1905, illetve 1908) azonban a finneknek szembe kell nézni­ ük azzal a ténnyel, hogy a perszonálunió mint államforma még egyáltalán nem garantálja a nemzeti önállóságot. A nyugat-európai nemzetállamok (még a frissiben egyesített Németország is) szerencsé­ sen túljutottak azon a történelmi mérföldkövön, amely előtt Magyarország és Finnország még mindig topogni kénytelen a XIX. század végén. Az idő azonban megállíthatatlanul sodorja maga előtt az újabb problémákat, tekintet nél­ kül arra, született-e már megoldás a korábbi kérdésekre. A XIX. század végére ismét kiéleződő konfliktust - nemzeti erők és idegen hatalom között - újabb feszültségek terhelik a századfordulón. A hagyományos társadalom bonyolultabbá válik a gazdaságban végbemenő változások ha­ tására. Új érdekközösségek s egyúttal új érdekellentétek születnek, felborítva a nemzet fogal­ mának tradicionális értelmezését. A lendületes iparosodás hatására átrajzolódik az agrártár­ sadalom képe, s a hagyományos nemesi és paraszti réteg mellett kialakul a polgárság, valamint az ipari munkásság. Az érdekek immáron nem két pólus körül rendeződnek; az ellentétek ho­ rizontális és vertikális irányban is átszervezik a társadalmat. A gazdasági kiszolgáltatottság, illetve a politikai hatalomból való kirekesztettség révén a parasztság és a munkásság egy érdekcsoportba tartozik. Törekvésük közös, már ami gazdasági helyzetük javítására és politikai befolyásuk növelésére irányul. Ugyanakkor áthidalhatatlan ellentét feszül e két társadalmi réteg között: a földet birtokló vagy a földtulajdon után csupán­ csak áhítozó agrárius csoport abszolút módon szcmbcnáll a magántulajdont elvető, köztulaj­ dont követelő szocialisztikus eszmékkel. 247 �palócföld 95/3 Az érdekközösségnek és érdekellentétnek hasonló kettőssége figyelhető meg a gazdasá­ gi-politikai hatalmat birtoklók oldalán is. Egyfelől azonos a céljuk: minden alulról induló demokratizálódási törekvés elfojtása a hatalom megőrzése érdekében. Másfelől ugyanez a hatalomféltés egymás ellen is fordítja a nemesi és polgári erőket. A társadalmat feszítő konfliktusok jól érzékelhetőek a XIX. század végi ideológiák szintjén. A munkásszervezetek internacionalista eszményké|)évcl mereven szembehelyezkedik a parasztság nemzeti érzülete. A polgárság kozmopolitizmusával a nemesség jkitriót izmusa szegül szembe. A magyar és a finn társadalom tehát kettéhasad a századfordulóra egy merőben új tö­ résvonal mentén. Egyik oldalon állnak a nemzeteszmének elkötelezett történelmi osztályok, velük szemben pedig a még csak most erősödő, nem nemzeti érzelmű társadalmi csoportok. Úgy tűnik, a gazdaság kapitalista átalakulása, valamint a polgárosodó társadalom szo­ ros szövetségben áll az európai fejlődéssel, míg a nemesi- paraszti érdekek pusztán kerék­ kötői a lendületes megújulásnak. Ám a századforduló tudathasadását éppen az idézi elő, hogy a választás nem a menni vagy lemaradni pofonegyszerű alternatívája. A válságba jutó dualista rendszer a két alapproblémát egyidejűleg tárja a nemzet elé: lesz-e nemzeti önrendelkezés és demokratikus átalakulás? A történelem eme Janus-areú kihívása valójában nem új sem a magyarság, sem a fin­ nek számára. A kérdés most is az, vajon sikerül-e a belső társadalmi konfliktusokat félre­ téve kialakítani egy egységes érdekfrontot az idegen hatalommal szemben. A XIX. század első felében a nemzet ethosza volt az, amelyet mindenek fölött való, kö­ zös értékként fogadott el a nemesség és a parasztság egyaránt. Mivel a század végére a nemzet fogalma már nem öleli át az egész társadalmat, így az nem is képes maga alá gyűr­ ni a különféle társadalmi csoportok közölt kialakult érdekellentéteket. Ez az eszme tehát erejét veszítette, még mielőtt szükségességét veszíthette volna. Kétségtelen, hogy a nemzet kategóriája korábban sem volt ellentmondásmentes. A ma­ gyarság nem számolt az ország területén élő különféle etnikumokkal; a nemzetiségeket is besorolta a nemzet kategóriájába anélkül, hogy azokat valóban asszimilálni tudta volna. Magyarországon tovább nő az etnikai probléma a XIX. század folyamán, mivel az izmoso­ dó polgárság alapjában véve idegen eredetű, német, valamint zsidó származású. A finn nemzelfogalom definiálása sem könnyebb, hisz az Östland területén élő svéd anyanyelvűek helyét is meg kellett határozni a finn etnikum testében. A nyelvi különállást hangsúlyozta a gazdasági egyenlőtlenség. A svéd nyelv és a gazdasági-politikai hatalom szorosan összetartozónak tűnt a XIX. században is. Ezek a belső feszültségek azonban mindkét esetben egy toleráns nemzetiségi politikával azonnal oldhatóak lettek volna. Ám az ellentétek nem csökkentek, hanem épp ellenkezőleg, végzetesen felerősödtek a századfordulóra. Hiszen immár nem az osztja meg a társadalmat, hogy ki tartozik bele a nemzet nagy gyűjtőfogalmába. A korszak megkerülhetetlen kérdése az, van-e még a nemzeti ala­ pon álló értékrendnek aktualitása, s ha igen, úgy miképp lehet az egymást kizáró ideológiai ellentéteket, a társadalmat áthasító ellenszenveket valamilyen átfogó, nagy eszme érdeké­ ben elnapolni. 248 �palócföld 95/3 A századforduló politikai csoportosulásait, összecsapásait szemlélve úgy tűnik, a XIX. század kovásza, a nemzeti identitás, nemhogy nem képes összetartani a századvégi társa­ dalmat, hanem legfőbb vízválasztója lesz az ideológiai-politikai hovatartozásnak. Különös figyelmet érdemel az a tény, hogy a történelem maga meg is oldja a perszonálunió államformájának, azaz az idegen hatalomnak a problémáját. Az orosz forra­ dalom felbillenti a cári hatalmi rendszer stabilitását, s 1917-ben Finnország önálló ál­ lammá válik. Magyarország nemzeti függetlenségét a monarchia fclbomlasztásával tu­ lajdonképpen az első világháború adja vissza. A Finnországban 1918-ban kirobbant polgárháború, valamint az 19.19-cs magyar ta­ nácsköztársaság, illetve az azt követő megtorlás viszont azt mutatják, hogy a nemzeti-nem nemzeti megosztottság már a társadalom belső konfliktusává, méghozzá meghatározó, alapvető konfliktussá vált. A XIX. század legfőbb kohéziós ereje a XX. században társadalmat szétvető robbanást idézett elő. Végülis a nagy politikai földindulást követő konszolidáció mindkét országban nemzeti alapon történt. 2. Az eszmetörténeti háttér egyezései. A XIX. század legnagyobb megrázkódtatását okozta Darwin 1859-ben megjelent mun­ kája a Fajok eredetéről. Európa ősi és univerzális kohéziós ereje, a keresztény vallás veszí­ tette el általa évszázados tekintélyét, mérvadó szerepét, egy egész földrészre kiterjedő be­ folyását. A vallásos világkép egyeduralmának megszűnése világnézeti vákuumhelyzetet te­ remtett. Ez az eszmei felszabadulás újfajta lendületet adott a filozófiának, a művé­ szeteknek, általában a gondolkodásnak. A megsemmisült metafizikai-etikai rendszer helyé­ re egy érvényes, adekvát filozófiai szemléletet kellett kidolgozni. Az új értékeket kereső és teremtő szellem azonban csakhamar megtorpanni kényszerül. A nietzschei gondolatrendszer axiómája - Isten meghalt - nemcsak a túlvilági létezést, a transzcendenciát tagadja. Istennel együtt pusztult egy illúzió is a mindenek fölött való, örökérvényű, univerzális értékrend lehetőségéről. A századforduló paradoxona tehát az, hogy él az igény és a törekvés egy általános érvényű világkép kialakítására anélkül, hogy ennek lehetőségében hinni lehetne. Az erejét vesztett keresztény világnézet megüresedett helyéért két filozófia kezd ver­ sengésbe. A közös kiindulási pontra - Isten nemlétének elfogadására - épülő két gondolatrendszer szögesen ellentmond egymásnak. A XIX. század második felének e tekintélyhar­ cát vívó filozófiája a marxi, illetve a nietzschei világnézet. A marxi világkép beletörődik a transzcendencia hiányába, s a természetfölötti helyett tisz­ telni kezdi azManyagot. A nietzschei filozófia képtelen lemondani az „értékek transzcendenciájá ró r, eszményképe továbbra is az ideális marad. A materializmus valamint Nietzsche ateiz­ musa között feszül az ellentét: azaz anyag és szellem, valóság és eszmény, beletörődés és küz­ delem fogalmai között. Nietzsche szerint a vallás szorításából felszabadult individuum immár nem istenfélelemből, hanem belső kényszernek engedve törekszik megfelelni az önmaga állí249 �palócföld 95/3 tóttá etikai kódexnek. A nietzschei filozófia tehát szigorú követelményrendszer, morális tartás a túlvilági jutalom reménye nélkül Ez a „tragikus optimizmus” mindig a kivételesre, a nagyszerűre épít, ezért a nietzschei egyéniség szükségszerűen összeütközésbe kell hogy kerüljön a társadalommal, a tömeggel, mindazokkal, akik a középszert jelentik. A materialista filozófia ezzel szemben nem a kivételesre épít, hanem épp az átlagosra. Eszerint az ember fogalma nem szabad akarattal rendelkező integer személyiséget, hanem biológiailag és társadalmilag determinált lényt jelent. Az individualista és a kollektív szem­ lélet egyik lényegi különbsége tehát, hogy míg az előző hangsúlyozza az egyén felelősségét, ez utóbbi elveti azt. Ha van fejlődés a világban, úgy az a személyiség fejlődése, növekedése Nietzsche értel­ mezése szerint. A marxi filozófia szerint csupán az emberi körülmények változtathatók, azaz a fejlődés csak társadalmi síkon képzelhető el. A materialista filozófia úgy véli, az emberek közötti különbség gazdasági, társadalmi pozíciójukból fakad, míg a nietzschei gondola trendszer minőségi különbséget lát ember és ember között. Mindebből következik, hogy a marxista világnézet elsősorban társadalmi-po­ litikai forradalmat hirdet, melyben a tömeg, a közösség törekszik valamilyen ideális társa­ dalmi formáció felé. Ezzel szemben Nietzsche kihívása az egyénnek, a szubjektumnak szól; a lélek forradalma nem más, mint az individuum törekvése az ideális személyiség - mond­ juk, az „emberebb ember” - felé. Sem a nietzschei, sem a marxi filozófia nem foglalkozik immár a nemzet kategóriájával. A XIX. század első felében a nemzeteszme, a nemzeti jegyek, sajátosságok hangsúlyozása furcsa módon éppen összefogta, egyesítette Európát, az európai szellemiséget. A század vé­ gére az általános emberit, illetve a szintén általános érvényű társadalmit megfogalmazni igyekvő filozófiák azonban élesebbre húzzák Nyugat-Európa és a perifériák kontúrját. A nietzschei és a marxi filozófia is egyértelműen nyugat-európai jelenségek, amelyek ugyan óriási hatással vannak a közép-kelet-curópai gondolkodásra, ám amelyek érintetle­ nül hagyják az ott meglévő sajátos problémákat. Éppen ezért az eszmetörténeti vizsgálódás semmiképp sem elégedhet meg azzal, hogy csupán a nyugat-európai eszmeáramlatok hatá­ sait kutatja. Egyúttal fel kell térképeznie azt is, milyen sajátos, adekvát problémafelvetés és megoldási kísérlet jellemző a XIX. század végi gondolkodásra Európa perifériáin. Maga az elnevezés is - periféria - arra utal, a másság, az eltérés geográfiai, geopolitikai meghatározottságú. Az északabbra vagy délebbre, de mindenképpen Európa határszélein fekvő területek számára örökös feladatot jelentett a centrifugális erők elleni küzdelem, azaz Európa vonzáskörében maradni a keleti befolyással szemben. A periféria keleti-nyugati érdekek csataterévé vált a történelem folyamán. Ennek a ha­ talmi harcnak a következményei mind a mai napig tettenérhetőek Finnországban és Ma­ gyarországon egyaránt. Nyelvjárás, szokások, gazdasági szintkülönbség, vallás tekintetében is igen erős határvonal szeli ketté mindkét ország területét. Fegyvercsörgés és fegyvernyug­ vás idején egyaránt ugyanaz az egzisztenciális fenyegetettség jellemezte a Kelet és Nyugat közt őrlődő etnikumok helyzetét. Tényleges vagy viszonylagos önállóságuk védelméért 250 �palócföld 95/3 kétfrontos harcot kellett vívniuk az évszázadok során. A nemzeti letért, megmaradásért va­ ló küzdelem felhajtóereje, a nemzeteszme, a nemzeti identitás, nyilvánvalóan egészen más fajsúlyú kell hogy legyen ezeken a területeken, mint például Európa nyugati részein. A XIX. század végére (részben a romantika idején megedződött nemzeti öntudat révén) a perifériákon felerősödik az igény egy demokratikusabb európai szemléletre. A hatalmi vetélkedést sorozatosan túlélők kiszolgáltatottsága helyett a saját sorsát immár önállóan alakító nemzet válik a századforduló eszményképévé. A Kelet visszahúzó erejét unos-untalan kivédeni igyekvő, ám Nyugathoz képest mégis mindig lemaradó, késésben lévő periféria a XX. század elején döbben rá arra, hogy a kü­ lönbség nem behozhatatlan. A századforduló nagy felismerése az, hogy a gazdasági megkésettség nem jelent automatikusan szellemi értékekben való lemaradást. A perifériák a szel­ lemi nagykorúságért szállnak síkra a X1X-XX. század fordulóján. A művészetek, a tudományok fejlődése révén kapcsolódhatnak a peremterületek Euró­ pa nyugati részéhez. A kultúra egyben alapköve a nemzeti identitásnak, a Kelet és Nyugat között élő merő­ ben egyedinek, sajátosnak, másnak. Ezt a másságot megfogalmazó, a sajátosra épülő kul­ túrkör immár nem a romantika nemzeteszményének XX. századi őslelctc, hanem az Euró­ pához kapcsolódás láncszeme. Eme felismerésnek megtestesülése a finn kultúra reneszán­ sza, valamint a magyar kulturális élet lelpezsdülésc a századfordulón, amikor is a művé­ szetek egyöntetűen törekedtek a szintézisteremtésre, azaz az európainak és a nemzetinek a harmóniába ötvözésére. A nemzeti identitást nem kell tehát elhasznált, elkopott eszmeként kidobni, hanem épp ellenkezőleg, be kell azt emelni az európai kultúrkörbe, gazdagítva általa a földrész szel­ lemiségét. Ady Endre és Eino Leino költői pályakezdése A komparatív vizsgálódás lehetőségére, a két költő életművének részben törvényszerű, rész­ ben véletlenszerű egyezéseire Finnországban, mint már szó volt róla, Tuomo Lahdelma hívta fel először a figyelmet12 *„Suomalaisista lyyrikoista tarjoutuu Adylle luontevaksi vertaüukohdaksi Eino Leino, joka on tásmálleen Adyn aikalainen... Lahempi tarkastelu... osoittaa edelleen uusia, ylláttavánkin pitkálle meneviá yhtáláisyyksiá.” A meglepő hasonlóságra Magyarorszá­ gon Jávorszky Béla utalt egy finn költőket bemutató fordításkötet kapcsán/ Az egymás létezéséről feltehetően mit sem sejtő két kortárs költő közötti megfelelések •megrendítsek. Mindössze néhány példát említek a sok lehetséges közül. 1. Tuomo Lahdelma : Juhdatusta Endre Adyn runouteen s.8 2. Jávorszky Béla : A finn Ady? * A z idézetek magyar fordítását lásd a jegyzetekben. 251 �palócföld 95/3 Találhatóak hasonlóságok a / életrajzi adatokban. Ady 1877-ben született, Leino 1878ban. Mindketten az ország peremvidékéről - Érmindszentről illetve Paltamoból származ­ tak. Ifjúkoruktól kezdődően meghatározó számukra a nagyvárosi életforma - Nagyvárad, valamint Helsinki. Mindketten szippantottak a korabeli Európa levegőjéből, Ady párizsi utazásai, Leino itáliai körútja során. Jellemző egyezések figyelhetőek meg az írói pályafutás tekintetében: a lírai termés mel­ lett igen jelentős a publicisztikai munkásságuk. Az újságírás egyfelől a megélhetés forrása volt, másfelől azonban kiváló lehetőséget jelentett az erőteljes közéleti indíttatás, a politi­ kai önkifejezés számára. Erre a korai politikai elkötelezettségre utal Yrjö Larmola: „Leino öli Helsinkiin tullessaan jo vannoutunut Nuoren Suomen mics, kuten lián muistelmissaan todistaa.”3 Költői életművük hasonló szerepet töltött be a hazai líra fejlődésében; Ady csakúgy el­ ső modern költője a magyar irodalomnak, mint Leino a finn lírának. Költői formanyelvü­ ket tekintve mindketten a szimbolista stílusirányzathoz kötődnek. Ady és Leino pályaképét vizsgálva tehát jól elkülöníthetőek esetlegességen alapuló ha­ sonló vonások (pl. a származás), illetve korban gyökerező, szinte törvényszerű egyezések (pl.szimbolizmus). Kutatásom szempontjából ez utóbbiak bírnak nagyobb jelentőséggel. Költészetük a századforduló európai szellemiségének tablója, tükre a legmeghatározóbb filozófiai, politikai áramlatoknak és jellemző stílusirányzatoknak. A kor eszmei mérföldkö­ ve, Nietzsche filozófiája, sarkalatos pontja Ady és Leino művészetről alkotott ideáljának csakúgy mint embereszményüknek. A XIX. század végén felerősödő társadalmi változások, mindenekelőtt a munkásság szervezkedése, a szocialista mozgalmak szintén hatással van­ nak mindkettejük költészetére. A századvég legjellemzőbb stílusirányzata, a szimbolizmus válik mindkettejük lírai kifejező eszközévé. A sokat elemzett európaiság mellett azonban legalább olyan hangsúlyos kérdés az, hogy melyek a sajátos, a csak rájuk jellemző vonások, és melyek az európai tendenciáktól eltérő jegyek költészetükben. Ha ezeket a különös jellemzőket összevetjük, meglepő hasonlatossá­ gokat tapasztalhatunk. Ady és Leino költészetének az európai trendektől eltérő, ám egy­ mással mégis rokon vonásainak metszete képezi kutatásom tárgyát. Úgy vélem, ez a fajta összehasonlítás túlmutat a két költő lírai életművén. Egy ilyen irányú komparatív vizsgáló­ dás segítségével tettenérhetők mélyebb összefüggések is, elsősorban történelmi, társadalmi, geopolitikai analógiák. Feltevésem szerint részben a finnugor - azaz a nem indoeurópai - eredetnek, részben pedig a földrajzi fekvésnek köszönhetően hasonló történelmi kihívásnak kell megfelelnie a finn és a magyar nemzetnek egyaránt. A nemzeti identitás megőrzése két nagyhatalom szorítása, kelet és nyugat malomkövei között - ez az egyik geopolitikai meghatározottság.4 3. Yrjö Larmola : Poliitlincn Linó Leino s. 14 4. Bibó István : Válogatott tanulmányok 252 �palócföld 95/3 A másik alapvető geopolitikai tényező pedig a periféria-elmélet5 által megfogalmazott kü­ lönbség, az európai centrumhoz képest való folytonos lemaradás. Véleményem szerint a művészetnek, elsősorban az irodalomnak mindkét szempontot figye­ lembe véve különös jelentősége van ezeken a sajátos határszéleken. Egyrészt politikai virágnyelv­ ként a nemzeti identitás kifejezője. Másfelől viszont, mivel nincs anyagi-társadalmi tényezőkhöz kötve, feltétlenül a szellemi haladás, jelen esetben az európaizálódás egyik letéteményese. Miután a sorskérdések sem Észak-Kelet, sem Közép-Kelet-Európában nem oldódtak meg a századfordulóra, mindezen problémák egyidejűleg, összetorlódva jelentek meg a kor művészetében, így Ady és Leino költészetében is. Ezek az alapkérdések azonban nemcsak tematikailag érhetők tetten lírájukban. Ezen ellentmondások következményének tekinthető az a különbség is, amely a szimbolista képalkotásuk ellenére elválasztja Ady és Leino köl­ tészetét a parnasszistákétól; nevezetesen a Tart pour Tart költészet helyett egy erőteljesen közéleti indíttatású líra teremtése. Erre a jellegzetes és sajátos jelenségre hívja fel a figyel­ met Kai Laitinen: "Alkoi kausi, jolle Eino Leino autói kansallisen uusromantiikan nimem. Nimitys on vakiintunut kirjallisuudenhistorian káytöön, vaikka miltei perustellummin voitaisiin puhua kansallisesta symbolismista.6 A századforduló perifériájának ellentmondásságából több paradoxon is következik. Például hogyan egyeztethető össze egy nietzschei alapokon álló individuum ideálja a nemzettel való közösség vállalásának az eszményével? Vagy lehet-e még egyáltalán nemzetről, azaz valami szervesen összetartozó közösségről beszélni akkor, amikor robbanásig feszülnek az ellentétek egyes társadalmi csoportok között? Egyáltalán mi a költő feladata, mi a költészet értelme ilyen viszonyok között? Tanulmányom természetesen nem adhat választ az előbbiekben felvillantott kérdésekre - ez csupán hosszabb kutatás eredménye lehet -, de remélhetőleg fel tudja vázolni azokat a főbb prob­ lémákat, amelyek Adyt és Lcinol egyaránt foglalkoztatták a költői indulás időszakában. Ady esetében nyilvánvaló, hogy első két kötete, az átütő sikert jelentő Új verseket (1906) megelőző két kötet, Versek (1899) és a Még egyszer (1903) fémjelzik a lírai pályakezdés idő­ szakát. Leino költészetében sokkal nehezebb ilyen egyértelmű határvonalat húznunk, mivel ő csodagyerekként robbant l>e a finn irodalmi életbe Maaliskuun lauluja (1896) című művével, és mire Ady első kötete megjelent, a huszonegyéves Leino mögött immár hat önálló kötet állt. A finn irodalomtörténészek egyöntetűen az 1902-ben napvilágot látott Kangastuksia című gyűj­ teményt tartják Leino első érett költői alkotásának. Ugyanakkor érzékelik a századfordulón bekövetkezett első komolyabb tematikai és formai változást. L. Onerva így jellemzi ezt a költői korszakot: „1900- luvun alussa ilmestyy háncltá kolme runoteosta... jotka merkitsevát ylimenokautta nuorukais-Leinosta miesian-Lcinoon ja samalla asteittaista nousua ja voimakasta sisáistá kasvua.”7 Az összehasonlítás szempontjából ezt az utóbbi határvonalat tartom cél­ ravezetőbbnek. 5. Szűcs Jenő : Vázlat Európa három történeti régiójáról 6. Kai Laitinen : Suomcn kirjallisuuclen história s.232 7. L. Onerva : Eino Leino s. 167 253 �palócföld 95/3 Tanulmányomban tehát Ady első két kötetet, illetve Leino első öt verscskötctót vizsgá­ lom. A Tuonelan joutsen (1898) című verses dráma műfaja miatt nem tartozik szorosan vizsgálatom tárgyához. Ezeket a műveket szemlélve feltűnő egyes fogalmak következetes használata (pl. élet, álom), amelyek hasonló gyakorisággal jelennek meg mindkét költőnél. Mintegy önként kí­ nálkozott az elemzés módszere, azaz ennek a sajátos fogalomhálózatnak a feltérképezése, valamint rendszerezése. A vizsgálódás során kirajzolódik előttünk egy szimmetrikus foga­ lomrendszer, melynek centrumában az élet áll, a két póluson pedig az individuum (mű­ vész) az élethez (valósághoz) való lehetséges viszonyulásai fedezhetőek fel, nevezetesen egy aktív illetve egy passzív attitűd. Ez a képlet mintegy bizonyítása is Lassila a szá­ zadforduló művészeteszményét meghatározó megállapításnak: „Uusromanttiscllc taiteelle ja kirjallisuudelle öli luonteenomaista se, ettá elá clámá ja taide náhtiin vastakohtaisina. Uusromanttinen nákemys johti estetismiin, joka huipentui itsetarkoitukselliseksi koristeellisuudeksi, jossain maárin myös Eino Leinon lyriikassa.” Erre a gerincre több oppozíció is épül, pl. az éjszaka és a nappal, vagy a gyermek és a felnőtt ellentétpárok. Tanul­ mányom végén táblázatban ábrázolom a korai verseknek ezt a sajátságos fogalmi szerke­ zetét, egyúttal törekedve arra, hogy a párhuzamosság mellett érzékelhető legyen a két szemléletre jellemző hangsúlykülönbség. A korai kötetek filozófiai alapkérdése az életre, annak milyenségére, lényegére vonat­ kozik. A fiatal emberekre jellemző szenvedéllyel különítik el egymástól a puszta létezés és az értékes élet fogalmait. Az ifjú léleknek ez az eszmélése szükségszerűen csalódásba tor­ kollik, az eszményiért lelkesedő beleütközik a valóságba. A jelen nem más, mint az eszmék, a nagyszerű, az igaz hiánya, így tehát a lét silány, értéktelen. Az élet költői jelzői „rossz, piszkos, sáros”89, valamint „nyers, ostoba”.10 A valóságot meghatározó okok is hasonló eredetűek: „Az élet a zsibárusok világa, Egy hangos vásár, melynek vége nincs. Nincs semmi tán, melynek ne volna ára, Megvehető akármi ritka kincs...” (Ady: Az élet) „Ja tulilla öisillá kuulla sai* niin paljon, niin paljon pahaa vain ja maailman markkinaráhináá vain harvoin ystáváá.” (Leino: Laulu metsástá) A haszonszerzést mint a világot mozgató és rendező ésszerű elvet elfogadni - ez a kor polgárának adekvát szerepköre. Ugyanakkor ezt a princípiumot mint egyetlen lehetséges irányvonalat megkérdőjelezni - ez már a művész kötelessége. Érdemes felfigyelnünk arra a 8. Lassila : Uuden aikakauden runous s. 13 9. Ady : Divina commoedia, Nem ólek ón tovább. Válaszúton 10. Leino : Höyhensaaret *A versidézetek nyersfordítását lásd a jegyzetekben. 254 �palócföld 95/3 tényre, hogy míg Leino korai verseiben él a törekvés az élettel való kibékülésre, addig Ady egy pillanatra sem hajlandó megelégedni vigaszokkal. A következő idézetben a hasonló lí­ rai alaphelyzet ellenére is - isten a megszólított - erősen eltér egymástól a két hangvétel, a leinoi szerény köszönet és az Ady-i számonkérés. „Sua kiiiari ma Luojani armollincn, kun annoit sa kod in hyván, sóit áidin niin hellán ja hcrllaiscn ja taaton niin tarmoa syván, kun annoit sa myös pari ystaváá ja ne hyváá en pyydá ma enmpáá, ja annoit sa armahan isainmaan, jota kyntáá ja rakastaa.” (Leino: Hymyilevá Apollo) „De darabod nem újult semmiképp, A neve egy, a célja egy: az élet. Rossz a darab, bocsáss meg, óh, uram! A díszlet régi, színtelen, kopott, A morál: jaj a jóknak, nagyoknak, A hitványak csupán a boldogok.” (Ady: Divina comocdia) A korai versekből kirajzolódó alapvető konfliktus a következő fogalmak által ragadható meg: álom-valóság, eszme-realitás, remény-csalódás. Az álmoktól megfosztott valóság, az eszméket nélkülöző realitás, a csalódásba torkolló remények jelentik a két ifjú költő meg­ rázó életélménycit. Arra azonban alig is találunk konkrét példát, mik ezek az álmok, esz­ mények, vágyak, remények. Véleményem szerint a fogalmak szándékos elvontsága a szá­ zadforduló egyik traumájára irányítja a figyelmünket. Immáron nem egyes eszméken ha­ ladt túl az idő, nem bizonyos értékek veszítik el érvényüket. Az Ady és Leino által egya­ ránt pontosan érzékelt tragikus fordulat lényege, hogy az eszmék, az átfogó, örök értékek vannak eltűnőben. „ja unelmat muut jós ne murluu vaan, niin háneen, háncen ma luotin..." (Leino: Páiván poika) „Míg porba hullva megsiratjuk, Mi porba döntött - sok keserű álmunk..." (Ady: Sorsunk) Az álom, amely a korai versek centrális fogalma, ennek az erejét vesztett ideálvilágnak a szinonimája, a költő egyéni értékvilágának metaforája. Az álom maga azonban ambiva­ lens fogalom, hiszen egyszerre valami nagyszerűnek a megtestesülése, ugyanakkor mint a valósággal szembeni puszta illúzió a csalódásnak is a forrása. Egyszer-egyszer felvillan Leino verseiben a lemondás, a „koravén" leszámolás ezekkel az eszményekkel, Ady két kötete pedig, néhány kivételtől eltekintve, a dczilluzió antológiája. Ám a beletörődés, a kiábrán­ dultság hangulatát hol dacos szembeszegülés, hol fiatalos lendület, hol mártír kiállás ellen­ súlyozza. A valóság realitásán pozdorjává zúzott álmok visszanyerik hitelüket azáltal, hogy valaki hinni mer bennük. A költészet ereje abban rejlik, hogy képes szembefordulni a le­ hangoló valósággal, s így meg tudja menteni az életerejüket vesztett álmokat. 255 �palócföld 95/3 „Ken uskovi toteen, ken unelmaan, sama se, kun táysin sa uskot vaan!” (Leino: Hymyilevá Apollo) „Az én hitem nem erkölcs, nem szokás, Az én hitem csodás, nagy álmodás... Az én hitem új földre nyit kaput, Az én hitem pusztítni, ölni tud.” (Ady: Témák) Az álom fogalma magába itta az eszme konnotációját is, mintegy még messzebb sodor­ va ezáltal az ideálokat a megvalósulás lehetőségétől. A nembeli lét értékeiről lemondani nem tudó, ám annak esélyeiben hinni nem képes lé­ lek nietzschei konfliktusa áll előttünk a korai kötetek problémájaként. „Hajónkat szélvész, vihar összetépi, De egy zord erő küzdelemre készti. Bolyongunk, égünk lelkesedve, vágyva, Nincs egy reményünk, mely valóra válna...” (Ady: Sorsunk) „Miks ihmiset tahtoa, taistella ja koittaa korkealle? Me ölemmé kaikki vain lapsia ja murrumme murheen allé.” (Leino: Höyhensaaret) A szürke valóságba értékeket álmodni tudó, ugyanakkor az éleslátás keserűségével birkózó egyéniség, a silány léttel szembeforduló, ám ennek a szembenállásnak a céltalanságát is átérző személyiség nem mindennapi jellem. Az ifjúkori identitáskeresésen, valamint a lírai műnem köte­ lező szubjektivitásán túlmenően a korai kötetekben jól érzékelhető az individuum nietzschei ars poeticája. Dacos önértéktudat, illetve nárcisztikus büszkeség süt át a következő sorokon: „Ne káskevát mun muka sáástelcmáán, ne neuvovat nöyráá mieltá műt tuhlata tahdon ma tunteitani ja soitella sotien kieltá.” (Leino: Laulajapoika) „Megleltem az igaz világot, Megleltem az én dölyfös énem, Megleltem, ami visszaadja, Amit az élet elragadt: Annyi szenny közt a legtisztábbat: Ím, megtaláltam magamat!” (Ady: Még egyszer) A századfordulón olyannyira jellemző értékválságra, az „értékek egzisztencializmusá­ ra” születő lírai reakció az individuum személyes értékrendjének határozott, erőteljes kör­ vonalazása. Az egyéniség erős kontúrja kétségtelenül elválasztja az individuumot a körül­ vevő masszától, ám az Ady-i vagy e leinoi különállás nem öncélú arisztokratizmus. A való­ ságnak hadat üzenő költő nem önmaga boldogságát, hanem valami alapvetően közösségi eredetű érdeket tart a szeme előtt. Erre az elhivatottságra hívja fel a figyelmet Tuomo Lahdelma: „Adyn varhaisessa lyriikassa náhdáán vapahtamisen ongelma hyvin samankaltaisena kuin kauden publisistiikassa. Yksilön vapahtaminen ja yhteisön vapahtaminen 256 �palócföld 95/3 erottuvat siina kokonaan cri ratkaisun vaativiksi asioiksi. Yhleisön vapahdukscn nahdaan pcrustuvan yksilön kársimykseen.” 11 A költészet predesztinációja nem feltétlenül istentől való elrendelés, hol „zord erő”, hol „örök végzet” 12 a transzcendens hatalom Ady képeiben - de így vagy úgy, mindenfélekép­ pen a gyötrődést és a pusztulást jelölik ki a költő áljául. Leino számára a költő sorsa nem elsősorban a szenvedés. A pusztulás talán költői mivoltának lehetséges következménye, de semmiképp sem lényege. Míg Ady költői énjét a messiási szerepkörrel azonosítja, addig Leino a prédikáló-tanító Jézust tekinti a lírikus adekvát hivatásának. Ady ugyan mereven elkülönül a tömegtől, ám ezt az elszigetelődést sokkal inkább az otthontalanság szomorúsá­ ga jellemzi, semmint a dölylös elutasítás. Ez a magányosság is elrendeltetett számára csak­ úgy, mint messiási sorsa. Részben Leino is kívül áll a tömegen, de nem attól elidegenült testként, hanem mint a jövőbe látó s a közösség vezetését magára vállaló próféta. Megállapíthatjuk tehát, hogy egy élni érdemtelen élet megváltható a nagyszerűt, a kivételest hordozó álmok nevében a korai versek tanúsága szerint. Fel kell figyelnünk azonban arra, hogy az álom fogalma nem minden esetlen hordozza a nemesebb eszmeiség, az ideális lét jelentését. „Oi unessa murheel ne unhoittuu ja rauhaton rauhan saapi, oi, unessa vankikin vapautuu, sen kahlehet katkeaapi...” (Leino: Höyhensaaret) „A múltnak álma száll meg akkor, A múlt és az emlékezet... Csak pillanatnyi édes álom: A visszatévedt ifjúság:” (Ady: A múltért) A korai kötetek álomfogalmának másik fontos konnotációja az illúzióvilág. Ez már nem kihívás, feladat, hanem menekülési lehetőség a létező pusztító, lelket ölő valóságból a szép­ ségnek nem létező, ám zavartalan birodalmába. De ahogy a heroikus küzdelem mellett ott állt a hiábavalóság elbizonytalanító kérdőjele, ugyanúgy jelenik meg ezen az oldalon az ál­ modozás varázsa mellett a hazugság kiábrándító tudata. „Mitá síita, jós valhetta önkin ne vaan ja kestá ei pa ivari teraa! Me uinumme siksi kuin valvcutaan ja vaivat ne jállehcn heráá!” (Leino: Höyhensaaret) Ady nem képes Leino módján elmerülni egy ilyen léttelen álomvilágban. Az ő verseiben megjelenik egy, az ábrándoknál ellenállhatatlanabb hatalom: a mámor. 11. ' Tuomo Lahdelma : Vapahtajaa clsimassa s.85 12. Ady : Sorsunk, Sirasson meg 257 �palócföld 95/3 „De volt a világon megváltó mámor, Volt butító szesz, parányi sátor, Hol mámoros fej kőpárnát kapott, Hol clbutultak felséges agyok...” (Ady: Áldomás) Ez az álom-mámor örömöt hazudik az örömtelcnségbe, nyugalmat a zaklatottságba, hi­ tet a szkepszisbe, kiábrándultságba. A Leino álomvilágában megtestesülő boldogságképpel egyenesen szembeállítható Ady mámorának végzetszerű pusztítása. „Tói valhe voiton mun sydámehen. Siis uskon ma valheeseen ja süljén jállehen silmát kiin taas onneni náen ma niin.” (Leino: Laulu metsastá) „Csodás fejük oly rémes lázban égett, Mihez jeget nem adhatott az élet, Szemük olyan kegyetlen tisztán látott, Hogy pokolnak látták meg a világot S kik rátermettek messiási sorsra Belcfúltak mámorba, alkoholba.” (Ady: Áldomás) Úgy is fogalmazhatnánk, hogy Lcino költő-prófétája vagy meggyőzi a világot, vagy el­ menekül a maga álomszigetére; ellenben Ady költő-messiása vagy megváltja a valóságot vagy ha nem, úgy a valóság Toppantja össze őt. Kétségtelenül az Ady-féle látásmód sokkal tragikusabb a leinoi szemléletnél. A különbség gyökerezhet a kétféle lelki alkatban, a re­ latív korkülönbségben, de részben feltétlenül összefügg a finn és a magyar irodalom fáziskülönbségével (újromantika, dekadencia). „Poikkeavaa suomalaista kehitystá on se, ettá námá - merkillisesti solmiutuneet - optimismin sávyt, toiveet ja ideaalit sáilyivát vuosisadan taitteeseen asti. Muualla Eu-roopassa elettiin jo >fin de siéclen<, illusioiden sammumisen tunnelmissa.” 13 A nagy álmodok eljegyezték magukat az éjszakával. Ady az „Éjimádó”, Leino pedig „istuja pitkán illan”.14 Ezek az éjszakák a teremtés, az alkotás ihletett órái. Mindemellett az éjjel szorongásokat, magányos félelmeket is szül. „Hideg, sötét éj van; itt ülök szobámban Kihűlt, fásult szívvel, búsan, egyedül...” (Ady: Egyedül) 13. Annamari Sarajas : Viimeiset romantikot s. 112 14. Leino : Höyhansaaret 258 „No-saapuvat, aavehet yölliset, ne tunnon tuskat ja pimeydet...” (Lcino: Laulu metsastá) �palócföld 95/3 Az éjszaka sötétjébe bclchasít a ragyogó fény („paiván terá” 15), hol jótékonyan meg­ könnyebbülést, feloldódást hozva magával, hol álmaiból felriasztva, elvakítva a költőt. Részben kíméletlenül megvilágítja a világot, másrészt a mámoros ábrándvüág ellenpontjaként eszmék­ nek, hiteknek is hordozója a fény. Mivel Ady korai verseiben a hangsúly az illúzióvesztésre te­ vődik, szemben a leinoi lelkesedéssel, a napsugarak csak a múltból vüágítanak elő („Az a vüág, amit éltem/ Ijfúkori tündérfényben...” 16), míg Leino költeményeiben a fénysugarak a jövőbe hatolnak bele („paistaos annahin aurinko/ hellitá hempea huomen!” 17). A napszakokon kívül még egy fogalomkör van, amely a korai versek fogalomhálózatának szerves része: ez pedig az életkorok hármas tagolódása, azaz a gyerek, az ifjú és a felnőtt kor. Az életkorokhoz kapcsolódó meghatározó jegyek egyeznek Ady és Leino megfogalmazásaiban. Az ifjúság a hitek és álmok, a felnőttség viszont már az ülúzióvesztés időszaka. „De néha mégis oly jó volna égni!... Lángolni, mint kölyök-koromban És miként akkor: bízni és remélni...” (Ady: Kihűlve) „taas uskoa itsensa rikkahaks ja maailman suureks ja avaraks voi, kuinka se sentáán on ihanaa, kun sen nuorena uskoa saa!” (Leino: Höyhensaaret) A két költő lírai attitűdjére jellemző az a különbség, hogy Leinonak tudomása van ar­ ról, ezt az ifjúságot hamarosan kiábrándító felnőttség követi, Adynak pedig emlékképei vannak arról, hogy ezt a felnőttkort csodálatos ifjúság előzte meg. Az, ami a lendülettel teli fiatalt felnőtté érleli, az maga a valóság illúziótlansága. Ez a valóság már egy-egy pillanatra az ifjú Leinot is megtorpanni kényszerítette: „Kun muistclen, kuinka ma kerjánnyt ölen koirana lempeá táállá, miten rikasten portailla pyydcllyt ölen tuiskulla, tuulisáállá...” (Leino: Höyhensaaret) Ám az ifjúság csodája épp a gyors lalpraállásban, az újra nekilendülésben, a tényekre fittyet hányó újjászülető hit erejében rejlik. Ha fel is bukkannak Ady verseiben emlékképei a messzesodródott ifjúságnak, nála már a felnőtté válás megszenvedése a legmeghatározóbb életélmény. Arra viszont fel kell figyelnünk, hogy Ady képeiben a felnőttség fogalmához szervesen hozzátartozik a beteg­ ség képzete is. r5. Leino : Höyhensaaret 16. Ady : Válasz 17. Leino : Kevátlaulu 259 �palócföld 95/3 Illetve a betegség szinonimájával találkozunk igen gyakran: „őrület, váz, rom, élőha­ lott” 18. Ady számára a felnőtté válás nem a társadalomba való beilleszkedést, hanem épp az attól való elidegenedést idézte elő. Ha ez az elszigetelődő céltalanság nem is a saját éle­ tét kormányzó ember aktivitása, azért minden látszólagos erőtlensége ellenére is imponáló az a konokság, amellyel ragaszkodik önmagához; mintegy átmentve azt az ént, aki az Új versekben már esztétikai elvárásokat el nem ismerve merészen és indulatosan halad a maga útján feltartóztathatatlanul. A.gyermekkor motívuma valójában Leinonál a gyakoribb s így a feltűnőbb. „Oi, muistatko vielá sen virren, jota lapsena laulettiin, kun yö liki ikkunan liikkui se virsi viihdytli niin!” (Leino: Hámárissá 12.) Furcsa módon a gyermek képe Adynál is a vallásos áhítattal összefonódva jelenik meg. „De jó volna játszadozó Gyermek lenni. Igaz hittel, gyermekszívvel A világgal Kibékülni...” (Ady: Karácsony) Leino és Ady számára egyaránt a gyermekkor az egyetlen olyan állapot, melyben a ké­ telkedések nélküli hit boldog harmóniája először és utoljára tettenérhető. Összefoglalva te­ hát az életkorok jellemzőit, a gyermeki lét az érintetlen belső harmónia, az ifjúság a kétsé­ geket hittel és daccal lebíró idealizmus, a felnőtt mivolt pedig a hitetlenség ellenére is ál­ mait őrző lélek jelképei. Végezetül pillantsunk végig az előbbiekben elemzett fogalmak táblázatba foglalt rend­ szerén! Különbséget csupán az arányokban, a hangsúlyokban találunk; lényegüket tekintve a korai versek kérdésfeltevései megegyeznek. 18. Ady : Egyedül, Válasz, Temelctlcnül 260 �palócföld 95/3 Ady és Leino köteteinek fogalomtáblázata ÁLO M MÁMOR VALÓSÁG ÉLET ALOM ESZME VIGASZ MENEKÜLÉS PASSZIVITÁS MAGÁNY CSALÓDÁS KÜZDELEM AKTIVITÁS KÖZÖSSÉG FELNŐTT IFJÚ NAPPAL GYEREK ÉJSZAKA Leino hangsúlyos fogalmai Ady hangsúlyos fogalmai A szinte mértani szimmetriával kirajzolódó ellentéteket, a fogalmak ambivalens jelen­ téseit a költészet ötvözi egybe. A lírikus az, aki képes végletekben gondolkodni úgy, hogy közben a hatalmas ellentéteket sajátos szintézisbe foglalja össze. A hangsúlykülönbségeket tekintve megállapíthatjuk, hogy a pályakezdést követő szakasz ellentétes irányú változást eredményez a két költő lírájában: Ady felhagy a világfájdalmas önsanyargatással, a közös­ ség felé fordul. Leino pedig megtorpan, ifjú lendülete megtörik, a századfordulón megjele­ nő köteteinek alaphangulata a dezillúzióé lesz. Jegyzetek A versidézetek nyersfordításai: 254.0. Az éjszakai tűznél hallhattunk annyi rosszat s a világ zaját s csak ritkán egy barát. 255.0. Neked köszönöm, irgalmas terem tőm, hogy otthont adtál, anyát, gyöngédet és kedveset apát, oly erélyeset, 261 �palócföld 95/3 hogy adtál néhány barátot is, akik jók, nem kérek többet, adtál drága hazát, amit művelni és szeretni lehet. 255.0. ha minden álmom össze is törik, csak benne, benne bíztam... 256.0. Van, ki a valóságban hisz, van, ki az álmokban mindegy az, csak igazán higgy! 256.0. Miért akar és küzd minden ember, mért törekszik magasba? Úgyis valamennyien gyermekek vagyunk csak és összetörünk a gondok alatt. 256.0. Ezek azt parancsolták, hogy kísérjem őket, alázatot tanácsolnak nekem, de én el akarom pazarolni az érzéseimet, meg háborúk húrjain játszani. 257.0. Óh, az álom feledteti a gondokat és a nyughatatlan nyugalomra lel, óh, álmodva a rab is felszabadul, bilincsei széttörnek. 257.0. Na és, ha mind csak hazugság, és nem állja ki a napfény élét! mi addig álmodunk, míg fel nem ébredünk, meddig a bajok újra fel nem kelnek velünk. 258.0. A hazugság győzött a szívemen. Hát hiszek akkor a hazugságban 262 �palócföld 95/3 és behúnyom a szemem, így újra látom a boldogságomat. 258.0. Megérkeznek az éjszaka kísérletei, az érzés szenvedései és a sötétségek... 259.0. még egyszer önmagát gazdagnak vélni, a világot pedig nagynak és tágasnak ó, milyen nagyszerű mégis, mikor mindezt fiatalon hinni szabad 259.0. Emlékszem* hogyan koldultam kutyaként itt a szeretetet, hogyan könyörögtem a gazdagok lépcsőin hófúvásban, szélviharban... 260.0. Ó, emlékszel-c még arra a zsoltárra, amit gyerekként énekeltünk, mikor az éjjel az ablakon át járt-kelt, az a zsoltár úgy elringatott! A lábjegyzetek idézeteinek fordításai: 1. A finn lírikusok közül Adyval Eino Leino állítható párhuzamba, aki pontosan kortársa is volt... A közelebbi vizsgálódás új és meglepően sokrétű egyezést mutat ki. 3. Amikor Leino Helsinkibe érkezett, már elkötelezett Ifjú Finn volt, ahogy ó maga utal rá a visszaemlékezéseiben. 6. Új korszak kezdődött, melyet Eino Leino nevezett el nemzeti újromantikának. Ez az elnevezés elfogadott lett az irodalomtörténet szóhasználatában, holott joggal beszélhetnénk nemzeti szimbolizmusról. 7. A z 1900-as évek kezdetén három kötete jelenik meg, melyek egyaránt fémjelzik az átmenetet az ifjú Leino és a férfikorabeli Leino között, valamint az erőteljes és fokozatos belső növekedést. 8. A z újromantikus mövészetfelfogás jellemzője, hogy élet és művészet szembenállnak egymással. A z újromantikus művészetszemlélet vezetett el az esztéticizmushoz, mely az öncélú szépségben csúcsosodott ki, s amely vonás bizonyos mértékben Leino költészetére is érvényes. 11. Ady korai költészetében a megváltás problémáját hasonlóképpen látja, mint publicisztikájában. A z egyén ill. a kö­ zösség megszabadítása két teljesen külön megoldást követelnek. A közösség megváltása az egyén szenvedésén alapul. 13. A finn fejlődés sajátossága, hogy ezek a jellemzó módon összefonódott optimista árnyalatok, remények és ideálok megőrződtek egészen a századfordulóig. Európa más részein már a „fin de siécle”, az ellobbant illúzi­ ók hangulatában éltek. 14. „hosszú esték üldögélője” Felhasznált irodalom: Bibó István: Válogatott tanulmányok, Magvető 1986-1990; Jávorszky Béla: A finn Ady? 1978; Tuomo Lahdelma: Vapahtajaa etsimassa Evankeliumit Endre Adyn lyriikan subtekstina vuoteen 1908, Jyváskylá 1986; Kai Laitinen: Suomen kirjallisuuden história, Otava 1990; Pertti Lassila: Uuden aikakauden runous Ekspressionistinen tematiikka 1910-ja 1920-luvun suomenkielisessa lyriikassa, Otava 1987; L. Onerva: Ei­ no Leino, Otava 1979; Szűcs Jenó: Vázlat Európa három történeti régiójáról, Tört. Szle. 24. 1981.3. (A tanulmány része az Ady és Leino költészetét kutató liszenciátusi munkának.) 263 �A a m ongol inkubátor Z I N D O N Befűt és azt mondja: befőtt. Ijedelem fog cl. Lefog. Arcát fordítva mosolyog. Én gomolyos. Letakarom a számlát. A szám lát. Megágyaz és lefekszik. Gyí, a szikre fel! Felülök s fülelek. Ő füvem legeli s fülemüléi. Hullámzik és sikolt. Majdnem kiolt. Öldöklő fészek. Mclllepel. Sugárzó magommal ellepem. Odáig vagyunk. A halálig halunk. Eddig élünk. Aztán iszapszibillai pillanatban sután evickélünk. É Z L a holland földönfutó Ö V * E Csak állt az ablakokra néző ablakban homlokáról elsimítva egy üveggalamb röptének napbamártott árnyát S Z * A beesteledctt mire megfordult robbanásra kész hozsannázó tükör és mindcntlátó hátával emlékeztette az egyetlen hópehelyre a megbomlott teliholdat R O K majd gyöngéden széttárta lábait hagyta hogy foncsorozott labirintusában eltévedjen és hazataláljon a fehér holló a feketepiros levéllel �az orosz légyott utcán és véletlenül a keze előrelcndül így ér haza a szobában dohányfüst és tavasz tartósított oázis szavatolt mélabú az elázott hegedű a sarokban térdepel és szimfóniázik A Z I N D O N É Z L Ö a francia nyolcas V É Minden követ megmozgat könnyű álma van a pír elönti arcát egy alakot beilleszt az egészbe a kő álmához illeszti arcát egy alakká mozgó egész minden könnyű pírt clönt a van van egésszé illesztett álomkőpír egy alakot könnyűvé mozdít s elönti arcát a minden arccá álmodja a kő s elönti könnyű pírral van alakká illesztett mozdulat ha minden egész S z * A R O K 265 �Madách Mészöly Dezső Emlékbeszéd-papírra téve (Madách Im réről) Hölgyeim és Uraim, kedves Hallgatóim! Talán így is mondhatom: kedves BARÁTAIM ! Hiszen mindnyájan, akik Madáchnak nem csak tisztelői, hanem hűséges, magános olvasói is vagyunk: barátok lehetünk... Erős meggyőződésem az, hogy a lángelmékkel négyszemközt kell találkozni. Ezért is húzódoztam eleinte attól, hogy itt emlékbeszédet tartsak, népes gyülekezet előtt, ünnepé­ lyes keretek között. Mert ilyenkor - kivált, ha a beszéd kívánatos időtartama is megszabatik - könnyen rácsúszik a szónok a szokványos közhelyek lejtőjére. Félek, én se tudnám elkerülni ezt, ha szónokolnék. Kérem hát, ne szónoklatot várjanak itt tőlem. Megpróbálok inkább beszámolni Madáchcsal való négyszemközti találkozásaimról. Először is hadd olvassam fö l egy négysoros epigrammáját. Címe: A szabadságháború. (Látni fogjuk majd, milyen fontos itt a cím!) Mint villámlás valál, fényes, rövid, Nem tudni honnan, nem tudni hová, Azt sem tudnók, voltál-e igazán, Ha a rom, mit hagyál, nem mondaná. A magyar irodalomnak talán legkeserübb négy sora ez. Mi marad nekünk magyarok­ nak a szabadságháború után? A rom. Senki oly nagy okkal és joggal nem írhatott le ilyen keserű sorokat, mint Madách. Eszembe ju t most, amit Babits írt öróla... nem erről a négysorosáról, hanem fömiivéröl, A z ember tragédiájáról mondja, hogy a költő kétségbeesett, kiábrándult filo zófiájának köntösébe a tulajdon vérző életét takarta. Úgy érzem, hogy amit Babits a Tragédiáról mond, az Madáchnak szinte minden müvére áll. Versei is sebre tett kötések. S míg olvas­ suk őket, azt érezzük: átvérzik a kötés! Ilyen „átvérzett kötés” döbbent meg bennünket az imént idézett epigramma, ,A szabadságháború” olvastán is. 266 �palócföld 95\3 Sokszor megírták már - de sokszor el is felejtjük -, hogy a magyar szabadságharc leverése valóságos családirtást rendezett a M adách-nemzetségben. Tudjuk, hogy a költő testvéröccse, Madách Pál futárszolgálat közben halt meg a harcok idején. Másik öccsértek, Ma­ dách Károlynak apósát a rémuralom idején kivégezted Haynau. Volt egy Mária nevű testvére is Madáchnak: öt a harcok után, menekülőben, honvédtiszt férjével és kisfiával együtt román parasztok felkoncolták. Maga Madách Imre börtönbe került Kossuth titkárának bújtatása miatt, s míg raboskodott, felesége megcsalta, családi élete felbomlott... Folytassam?... I s ­ mert dolgokat ismételek itt, de talán nem fölösleges olykor az ilyen ismétlés... Hogy mi indított most mind ennek fölidézésére? Az, hogy négyszemközti találkozásom Madáchcsal szorosan kapcsolódik a Szabadságháború címen ismert epigrammához. 1956 decemberében, a vérbefojtott felkelést követő gyászos időkben, az Üllői út fe lé já r­ tam. Ez volt Pest legsérültebb része. Lakóházakat, egész házsorokat rommá lőtt ott a szovjet nehéztüzérség. Arra barangolva észrevettem, hogy ott nézelődik valaki, kezében fényképező­ géppel. Fotóriporter vagy újságíró lehetett? Nem tudom, nem ismertem. De azt láttam, hogy hozzá lép valahonnan egy őr - úgynevezett "munkásőr" - s nyomatékosan figyelmezteti: itt ti­ los a fényképezés!... Nem volt szabad megörökíteni azokat a beszédes romokat. A sors úgy akarta, hogy nekem épp azokban a napokban egy Madáchról szóló fe lo l­ vasásra kellett készülnöm. Este, olvasás, jegyezgetés közben tekintetem épp az imént em­ lített epigrammára esett, ,A szabadságháború”-ra. Nagyon belém vésődött akkor a keserű záradék: A zt sem tudnák, voltál-e igazán? Ha a rom, mit hagyál, nem mondaná. Soha olyan fogékony lélekkel nem olvastam Madáchot, mint a következő álmatlan éjszakán. Akkor találtam rá egy másik szíven ütő versére is, a PEREAT-ra (H add mondom azok számára, akik nem tanultak latint, hogy ez a szó: pereat - a V IV A T ellen- párja; VTVAT: éljen! PEREAT: vesszen!) Ez a Pereat olyan verse Madáchnak, amely eszünkbe juttatja föm üvét, A z ember tragédiáját. Miért? Ki fo g derülni az utolsó strófából. De hadd idézzem az egész költeményt! PEREAT Soká hivénk mindég hiába S megint csak hittünk, bár a hit Mindannyiszor hiú lidércként Sárban hagyott, hínárba vitt. El hát a hittel, félre véle! Fel, fel, kiáltsuk: pereat Szivünkben úgy, miként ez a bor S vágjuk falhoz a poharat! 267 �palócföld 95\3 Soká szerettünk mindhiába. Mi áldozánk, más élvezett, Hej, aki gyűlöl, nem csalódik, S nem fosztja meg a szeretet. El hát a szeretettel végre! Fel, fel, kiáltsuk: pereat Szivünkben úgy, miként ez a bor S vágjuk földhöz a poharat! Rég kábít a remény csilláma, Míg szívünk vére folydogál, Kétségbesetten jól tudom, hogy Régen kiszenvedt volna már. El hát, el a reménnyel végre! Fel, fel, kiáltsuk: pereat Szivünkben úgy, miként ez a bor S vágjuk földhöz a poharat! És mégis hogyha elvesz a hit, El a remény és szeretet, S helyette kétely, gyűlölet, meg Kétségbesés foglal helyet: Akkor mi is, s vélük min a szív Hőbb vágya függ - mind pereat, S mint hogyha elfogy a nemes bor, Vágjuk falhoz a poharat. „És m é g isn a g yo n súlyos ez a M ÉGIS az utolsó strófa elején! Nem tudom, felolvasásom tudta-e éreztetni a meghökkentő és igen-igen jellemző fordulatot?... Ez az „És m égisM adách bölcseleténekleglényege! Mennyi okunkvolna, hogy „föl dhöz vágjuk apoharat”... Hitnek, remény­ nek, szeretetnek mi értelme olyantapasztal átok után, melyekvégzetesen megráztak, leterítettek?... É s mégis... Folytassam?... Megkíséreljem eldadogni prózában, amit Madách verse kitöröl­ hetetlenül vés belénk? A MÉGI S ennek a versnek kulcsszava. S A z ember tragédiájának végső kicsengése is ez. A ráció, a hideg ész könyörtelen vég követ keztetését megszólal tató Lucifer meggyőzi az em­ bert, hogy az él etet nem érdemes f olytatni. A z emberi történél mén végig vezérl ö vízió után még az a „tátongó mélység ”is vonzóbb Ádám előtt. De az öngyilkosságra kész fé r fi minden számítását áthúzza Éva szava: ,A nyáriak érzem, óÁdám, magam. ” Eszembe jut itt Szerb Antal észrevétele: „Amennyiben a mű a fé r fi tragédiája, ugyanakkor a nő triumf usa is... Ádám a világos, építő öntudat, amely magas cél okra tör, s ha célját nem tudja elérni, összeomlik. Éva a homályos, ősi ösztön, a természet szava az emberben, amely semmi mást nem akar, mint élni, és dacol a szellem minden erejével. ” 268 �palócföld 95\3 Felvillan bennem Ady sora: „Az elet él és élni akar”... S még régebbről Vörösmarty szava, a GONDOLATOK A KÖNYVTÁRBAN végén, a kétségbeesés szakadékéból f e l ­ törő: „És mégis, mégis fáradozni kell”... Igen, ez az életérzés jellemzi végzetesen legna­ gyobb klasszikusaink és modern költőink gondolati líráját. Egész irodalmunk és történel­ münk tele van szörnyű hullámvölgyekből kiemelkedő „és mégis”-ekkel. Hadd olvassak fö l befejezésül még egy elgondolkoztató passzust Szerb Antal M a­ gyar irodalomtörténetéből. „Ily módon Madách életfilozófiája ugyanaz az ES M ÉG IS gondolkozás, melyet Zrínyiben fedeztünk f e l először, Vörösmarty Csongor és Tündéjében és GONDOLATOK A KÖNYVTÁRBAN-jában láttunk teljes költői kifejlődésében, és most Madáchnál jele­ nik meg, mint burkolt fdozófiai gondolat, hogy majdan Ady Endrében lírai világnézetté szélesedjék. A Z É S M É G IS : bizalom az irracionális élet őszt önökben, amelyek a végső órán kitörnek a lélek mélységeiből, megcáfolják a legvilágosabb logikát, utat találnak az úttalanban, és megmentik az embert és a nemzetet. Legnagyobbjainknak ez az életböl­ csessége a magyar E l DOS legsajátabb filo zó fia i mondanivalója. Ez is összefügg a faagyar finitizmussal: lelki alapja az az érzés, hogy bármi csapások érnek kint a való­ ságban, kívül a gyepűn, van valahol, bent, a magyar lélek mélyén, valami megközelíthe­ tetlen, körülhatárolt, független terület, ahol a magyart nem győzhetik le a szünet nélkül sújtó századok.” Akár egyetért valaki Szerb Antal szemléletével, akár nem, egy bizonyos: kevés olyan szfvenütő lapja van a magyar prózának, mint ez. S ha meggondolom, hogy olyan ember írta, akit irtózatos körülmények közt öltek meg a magyar történelem mélypontján... bizony, olyan keserűség mar belém, amelyből másba nem menekülhetek, csak a Madách-i szóba: „És mégis...” Legyen ez a szó megemlékezésünk záróköve. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Elhangzott az 1995-ös Madách-ünnepségcn Balassagyarmaton.) 269 �palócföld 95/3 Tarjányi Eszter Madách, évről évre A Madách Irodalmi Társaság bemutatkozása és az első két Madách-szimpózium eseményei Az írók úgy hiszik, hogy mindenki ismeri azt, amit leírtak, tettek, sőt gondoltak, legalább annyira mint ők, de talán még jobban. Alátámasztva ezt a tényt a századforduló neves köl­ tőjéről, A Hét alapítójáról, Kiss Józsefről maradt fenn egy anekdota. Kiss József vonaton uta­ zott, amikor a fülkéjébe három katonatiszt lépett be, akik nem törődve vele, elkezdtek fesz­ telenül beszélgetni. A költőt bosszantotta a semmibevevés, amit annak tulajdonított, hogy nem ismerték fel. Elgondolta, milyen hatásos jelenet lenne, ha leleplezné magát. Hogy elcso­ dálkoznának és örülnének. Ezért így szólt: - Az urak, ugye nem tudják, kivel utaznak? A tisztek meglepve néztek rá, aztán tanácstalanul egymásra. Egyikük vállat vont, a má­ sikuk azt kérdezte: - Nem értem, mit nem tudunk? - Hogy ki vagyok. - Vagy úgy? ...Hát kihez van szerencsénk? - Hja azt ki kell találni! - mondta az öregúr nevetve. De majd segítek. Kis hatáskeltő szü­ netet tartott, aztán elkezdte legjobbnak tartott költeményeinek a címét sorolni. - Simon Judit - és várakozóan nézett a tisztekre, de azok csak rázták a fejüket, jelezve, hogy nem ismernek ilyen nevű hölgyet. - Roboz Ágnes - folytatta a költő. A tisztek cl sem tudták képzelni ki lehet ez a kis öreg, aki ismeretlen nőket emleget. Kiss József kezdte a türelmét veszteni és kivágta a harmadik címet is: -Ágnes kisasszony. - Úgy vélte erre már lehetetlen ki nem találni, hogy kicsoda. És csak­ ugyan! Az egyik tiszt a homlokára csapott, érezve, hogy világosság gyűlt ott és diadallal ki­ áltotta: - Tudom már! Persze, hogy tudom! Maga a szolnoki kuplerájos. 270 �palócföld 95/3 Nem szeretnék ebbe a hibába esni, ezért inkább ismeretlenként, röviden ismertetném a két szimpózium eseményeit. 1993-ban Szügyön rendeztük az első Madách Szimpóziumot. Többes szám első személyt használtam, de valójában Andor Csaba érdeme az egész, hiszen a Madách Irodalmi Társaság csak 1994 októberében, a második szimpózium nyitányaként alakult meg. Az első szimpó­ zium színvonalát mutatja, hogy már előtte két tanulmány megjelent. Horváth Károlyi az Itkban, Zólyomi Józsefi a Palócföldben, a szimpózium után pedig az előadások közül három rövidesen napvilágot látott a Palócföldben. Bcnes Istvánnéi, Kozma Dezsői és az enyém. Ez az első találkozó számos tanulsággal szolgált, mind a szervezést, mind Madáchot illetően. Főleg azzal, hogy nem szabad ilyen későn, 6 órakor kezdeni az előadásokat... Madách vonatko­ zásában azonban a szimpózium mindenképpen gazdagította tudásunkat. A grafológus Benes Istvánné előadása felfedezéserejű volt és bizonyította, hogy milyen érdekes lehet más terü­ letekkel foglalkozó tudósok bevonása a Madách-kutatásba. Hasonló élménnyel gazdagított Fehér József András felszólalása, aki jungiánus pszichológus szerepében vizsgálta a Tragé­ diát. Kozma Dezső előadása - az erdélyi Madách értelmezésekről - pedig Madách Imre élet­ művének befogadástörténeti adalékaival járulhat hozzá egy átfogó és később megírandó Ma­ dách befogadástörténetnek, kultusztörténetnek. Kozma Dezső tanulmánya a második szim­ póziumon előadottal egyetemben egy, Madách erdélyi utóéletét feltáró monográfia körvo­ nalait sejteti. Bene Kálmán, Gcorg Büchner Danton halála is a Tragédia párizsi színét ha­ sonlította össze. Annak ellenére, hogy minden valószínűség szerint Madách nem ismerte Büchner drámáját, a szemléletbeli egybeesések és különbségek tanulságosak lehetnek. Hason­ ló érdekességekkel szolgált Horváth Károly dolgozata, amelynek az első szimpóziumot kellett volna megnyitni. Sajnos Horváth Károly betegsége miatt nem tudott eljönni, így dolgozatának részletes megbeszélése is elmaradt. Ebben a tanulmányában Horváth Károly nagy művelt­ ségét és nyelvtudását megcsillantva a teremtéstörténet világirodalmi előzményeit mutatta be, amelyek között van olyan, amelyet'Madách ismert, és van, amelyet valószínűleg nem ismert. Akkora jelentőségű alkotók esetében, mint Madách Imre, ezek - az egyértelműen nem a ha­ tástörténet szempontjából vizsgált - megegyezések és különbségek is hozzájárulhatnak a mű­ höz és szerzőjéhez szorosabban és lazábban kötődő ismereteinkhez. Az életrajz egyes eseményeiről tájékoztatott Zólyomi József előadása, aki a Madách bir­ tokon bujdosó Rákóczy Jánosról írt. A korábban ismeretlen dokumentumokat használó el­ őadó pontosította e fontos életrajzi eseményről eddig tudottakat. Az életrajz szempontjából volt érdekes Györffy Miklós beszéde is, aki összefoglalta és értelmezte Madách Imre házas­ ságának 1845 és 1852 közé eső eseményeit. Balassa Zoltán két előadást is tartott. Az egyik­ ben az alsósztregovai Madách Múzeum keletkezésének körülményeiről számolt be, amelyeket az előadó azért ismerhetett alaposan, mert édesapja, Balassa Géza v#lt az, aki ezt az alapítást kezdeményezte. Másik előadása a japán Imaoka Dzsuicsiro - a Tragédia japán fordítójának - életrajzát mutatta be. A szimpózium záróelőadását Zsiga László és Andor Csaba tartotta a Madách-fordítások multimédia lemezen történő kiadásának egyenlőre még csak utópisz­ tikus álmáról. 271 �palócföld 95/3 A második szimpóziumot már óvatosabban szerveztük. Délelőtt is voltak előadások Szügyön, majd délután a Fráter Erzsébet Leánykollégiumban folytattuk. A második szimpózium elején Andor Csaba az 1994 nyarán elhunyt Ráció György hagyatékában maradt Madáchcsaládfát mutatta be, amelyben Radó György Madách Imre felmenőit egészen Ádámig ve­ zette vissza. A Madách-kultusz eleven hajtása, vagy csak az életrajzot kutató tudós nem tudta meg­ húzni vizsgálódásának határát? Akarta-e vajon publikálni Radó György táblázatokkal kiegé­ szített terjedelmes dolgozatát vagy sem? - Kicsit meg voltunk akadva a családfa értelmezé­ sével, Radó György ugyanis komoly tudós volt, de a tudományosság szempontjából kissé ké­ nyes lenne ezt a leszármazást tényként elfogadnunk, még hogy ha hisszük is, hogy mindnyá­ jan Ádámtól származunk. Kételyeinket az oldotta fel, hogy újra kezembe került serdülőko­ rom kedves olvasmánya, Ráth-Végh István legismertebb könyve,Az emberi butaság, amely­ nek Címkórság alfejezetében Radó Györgyére kísértetiesen emlékeztető családfákat muta­ tott be Ráth-Végh István, akinek véleményét erről könyvének címe egyértelműen jelzi. Az emberi butaság történetének írásakor pedig Radó György segített Ráth-Végh Istvánnak, ahogy a könyv előlapján világosan olvasható: a fordításokban működött közre. Jól ismerte hát a délibábos családfák előzményeit és kidolgozásukat sürgető emberi gyengeségeket. Ezek után Radó György által felrajzolt családfát posztmodern gegként értelmezem, olyan ráját­ szást a Madách-kultúszra, amelyben Radó György szépírói alkata villan elő... Mindezt azért tartottam fontosnak kiemelni, mert olyan kényes kérdést érint, mint a szim­ póziumok tudományosságát. Nem lehet célunk ugyanis kizárólagosan megszabni a vizsgáló­ dások irányát, de azért egzaktságra törekszünk. Most, amikor az objektív tudományosság kri­ tériuma egyre inkább fellazul, amikor a befogadói szubjektivitás egyre nagyobb szerepet kap, még nehezebb elhatárolni a tudományos megközelítést a szépíróitól. Tervezzük tehát a Madách-kutatás kiterjesztését. Eddig "hozott anyagból" dolgoztunk, de a következőkben - ha már nagyobb ismertséget szereztünk - szeretnénk szelektálni is, egyes témára érzékenynek vélt előadókat felkérni és a dolgozatokat már az előadás előtt megtekinteni. Szeretnénk, ha Madách művei az újabb irodalomtudomány módszerei szerint is megméretődhetnének és így olyan momentumok is előkerülnének, amelyeket a hagyományos módszerekkel nem lehetett feltárni. Szeretnénk - a már ismert Madách-kutatók bevonásán túl - a fiatalabb nemzedéknek is előadási és remélhetően publikálási lehetőséget teremteni, mivel egyes gondolatok és talán még eretneknek tartott kísérletek megvitatásának is egyedüli fóruma lehetnénk. Fontos lenne, hogy olyan tények és gondolatok, olvasatok is előkerüljenek, amelyeket korábban nem lehe­ tett, vagy nem volt tanácsos vizsgálni. "Csak" annyi kívánnivalónk lenne, hogy a dolgozatnak a belső - hangsúlyozom, hogy a belső - logikája hibátlanul működjön, és hogy az értelmezés benne legyen a műben és persze, hogy ellenőrizhető tényekre épüljön. Rövid kitérő után visszatérve a második szimpózium történetére: Nagy Ervinné előadása Madách Imre nevelőiről, az előadó kedves témáját folytatta és a nevelők közül leginkább a rajztanár személyét mutatta be, amikor Madách Imre rajzainak háttértörténetét vázolta fel. Győrffy Miklós szintén hajdani kutatásait elevenítette fel, gondolta át, amikor Madách no­ 272 ‘ �palócföld 95/3 velláinak margójára írt jegyzeteket vizsgálta meg. Benes Istvánná és Andor Csaba egy iro­ dalomtörténeti szenzációt, Madách Imrének egy eddig kiadatlan versét vizsgálta meg közö­ sen, a grafológus segítséget nyújtva az értelmezéshez és az olvasathoz. A többi dolgozat be­ fogadástörténeti érdekességű volt. Krizsán László az 1945 után kialakuló Madách-képet mutatta be. Kozma Dezső néhány erdélyi tragédiaelőadást értelmezett. Madácsy Piroska Aurélien Sauvageot és tanítványainak Madáehcsal kapcsolatos gondolatait elemezte. Bene Kálmán a korábban Vajda Jánosnak tulajdonított Tragédia-kritikáról bizonyította be Vajda János valós szerzőségét; Csáky Károly pedig a szlovákiai Madách-kultusz történetéből adott ízelítőt. Egyelőre itt tartunk. *(A második szimpózium alkalmával alakult meg a Madách Irodalmi Társaság, amely a harmadik ilyen találkozót szervezi és készül megjelentetni az ott elhangzottakat. A har­ madik szimpóziumot 1995. október 6-án fogjuk tartani és a programban már kiemelt téma is szerepel: Madách a tankönyvek tükrében. Korábbi hagyományainkhoz híven persze nem csak oktatási, pedagógiai témáink lesznek. Várjuk a további előadók, a közönség és a rész­ letesebb tájékoztatót kívánók jelentkezését a Madách Irodalmi Társaság elnökének, Andor Csabának a címén: 1072. Budapest, Rákóczi út 14.) 273 �palócföld 95\3 Andor Csaba Újabb Madách-dokumentumok Az 1994-es balassagyarmati Madáchünnepség keretében mutatták be Leblancné Kelemen Mária könyvét: Újabb Madách Imre-dokumentumok a Nógrád Megyei Le­ véltárból és az ország közgyűjteményeiből. A hosszú cím arra utal, hogy egyfelől meg­ jelent már egy átfogó dokumentum-kötet (Madách Imre- dokumentumok a Nógrád megyei Levéltárban. Salgótarján, 1984), másfelől a most közzétett dokumentumok más levéltárak és közgyűjtemények iratait is tartalmazzák. Az új könyv borítója is csupán színében változott, jelezve a két munka szoros összetartozását. Leblancné Kelemen Mária életművének javát, s bizonnyal a legnagyobb érdeklődés­ re számot tartó részét teszi ki a kétkötetes munka; ha más írást soha nem tett volna közzé, akkor is a legtermékenyebb Madáchkutatók egyikeként tarthatnánk őt számon. (Az újabb kötettel a Madách-kutatás egy iz­ galmas fejezete legalábbis, nyugvópontra jutott. Nem ért persze véget, hiszen a mun­ kálatok befejezése után nem sokkal Zólyo­ mi József újabb fontos Madách-vonatkozá274 sú dokumentumokat talált, mégis azt mond­ hatjuk, hogy a dokumentumok közzététele a lehetőségekhez mérten a legteljesebb volt.) A szerző évtizedeken át a Nógrád Me­ gyei Levéltár munkatársaként több érdekes részeredményéről számolt be folyóiratok­ ban. így pl. elsőként hívta fel a figyelmet ar­ ra - a Palócföld hasábjain, húsz évvel eze­ lőtt hogy a két háború közti népszerű re­ gényírónak, Harsányi Zsoltnak az Ember, küzdj ...cimii életrajzi regénye kapcsán fennmaradt levelezése a Nógrád Megyei Le­ véltárban található, s számos érdekes adalé­ kot közölt a levélgyűjteményből. Leblancné Kelemen Mária problémaérzékenységét tükrözi, hogy bár Nógrád megye más jeles személyiségei (mint Bérczy Károly) is fel­ keltették érdeklődését, azért idejének, ener­ giájának nagy részét a Madách- kutatásnak szentelte. Egy ilyen terjedelmű munkában óhatat­ lanul vannak kisebb-nagyobb pontatlansá­ gok, nyomdahibák, amelyek fölött akár át is lehetne siklani, ám éppen a munka jelentő­ sége miatt ez mégsem volna tanácsos. A ké­ �palócföld 95\3 sőbbiekben ugyanis egyszer majd el kell vé­ gezni a két kötet, s az újabban előkerült do­ kumentumok integrációját egyetlen nagy dokumentum-kötetben, s a kritika annak munkálatait remélhetőleg elősegíti majd. (Az integráció már csak azért is indokolt, mert egy-egy üggyel kapcsolatban sűrűn előfordul, hogy a vonatkozó iratok egyik felét az egyik, másik felét a másik kötetben találjuk. Egy közös kötetben értelemszerűen egymáshoz közelebb kerülnének egyazon ügy különböző dokumentumai.) A recenzens első módosítási javaslata az volna, hogy az első dokumentum címe le­ gyen pontosabb, kifejezőbb egy majdani in­ tegrált kötetben. Most ugyanis a „Madách Imre születési anyakönyvi kivonata” cím részben anakronisztikus, részben megté­ vesztő. Anakronisztikus, mert 1823-ban ál­ lami anyakönyvezés még nem volt nálunk, s a magyarországi keresztény közösségek nem tartották számon a születést. Ilyen könyv tehát nem létezett. Volt helyette egy más­ fajta könyv, amelynek címét így fordíthat­ nánk: „A megkereszteltek anyakönyve”. Természetesen a közölt dokumentumból ki­ derül, hogy Madách Imrét is egy ilyen anyakönyvbe jegyezték be. Az egésznek nem is volna túlzott jelentősége, ám éppen Madách esetében mégis van. Ő ugyanis minden rendelkezésünkre álló mérvadó in­ formáció szerint január 20-án született, bár kétségkívül 21-én keresztelték. A könyv még jónéhány hasonló anyakönyvi bejegy­ zést tartalmaz. Tipográfiailag is furcsán fest a szomszédos oldalakra került 184. és 185. dokumentum: láthatóan ugyanarról az anyakönyvről van szó, amely a 184. doku­ mentum fejrészében a „születési”, míg a 185. esetében a „keresztelési” jelzőt kapta. A nevek „összefésülése”, s egy teljes névmutató elkészítése is fontos, s hónapo­ kig, ha ugyan nem évekig tartó munkának ígérkezik. Sajnos a számítógép ma még ép­ pen arra nem alkalmas, amire sokszor rek­ lámozzák, tehát például korrekt névmutatót nem lehet a segítségével készíteni. Ezt a „kézimunkát” - főképp ragozó nyelveknél csak szerény mértékben támogatja a mai technika. így történhetett, hogy Algöver Sá­ muel (Soma) mérnök neve szerepel a 80. do­ kumentumban, a névmutatóban azonban ennek nincs nyoma. Kicsit furcsább zavar mutatkozik ugyancsak egy név körül a 97. dokumentumban, ahol egy teljesen értel­ mezhetetlen jelsorozatot találunk: egy kez­ dőzárójel után néhány pontot, majd újabb kezdőzárójelet, kérdőjelet és végzárójelet. Arról van szó, hogy itt a jelek szerint sem a szerkesztő, sem a lektor, sem a kiadó nem tudott elolvasni egy nevet a dokumentum­ ban, ezért - nyilván ideiglenes jelleggel egy ilyen jelsorozatot helyezett el, abban a reményben, hogy a későbbiekben majd tisz­ tázódik, kiről is van szó. Nos, a jelek szerint nem tisztázódott, utóbb azonban a kipontozott részt elfelej­ tették helyettesíteni egy olyan jelsorozattal, amely az olvashatatlan részek jelölésére használatos (két szögletes zárójel között egy kérdőjel). Sajnos jónéhány dokumentumban találkozunk hasonló, véletlenül a szövegben maradt technikai jelöléssel (pl. 148., 150.). Itt már valóban segíthetett volna a számító­ gép az ilyen furcsaságok kiszűrésében. A nevek „összefésülése” során a szóbanforgó személyeknek is érdemes lenne az ed­ diginél is kiterjedtebben utánanézni (ezért is vélem úgy, hogy akár több emberévnyi munkáról lehet szó), másképp ugyanis ne­ 275 �palócföld 95\3 héz tisztázni, hogy kiről van szó egy-egy renc, mint lektor, A. Varga László, mint iratban. Itt van mondjuk a „csődtömeg- szerkesztő és kiadó, és Láng József, akinek ügy”, amelyre vonatkozóan mindkét kötet­ nyomdájában a köteteket nyomták. Érte­ ben jónéhány dokumentumot találunk. Csak lemszerűen ki- ki hivatásának megfelelően egy dolog érthetetlen: kinek a csődjéről vázolta fel a lehetséges folytatást. így Keré­ van szó? Az első kötetben ugyanis követke­ nyi Ferenc a kritikai kiadást és a Madáchzetesen a Baloghy Imre név, míg a máso­ bibliográfiát jelölte meg két olyan nagy te­ dikban ugyancsak következetesen a Balogh rületként, amelynek munkálatait különösen Imre név áll. Ha valamit tudnánk az illető­ szorgalmazni kell. Á Varga László viszont a ről, bizonnyal könnyen tisztázható volna a Madách-család teljes levéltárának megje­ neve is, így azonban ezt nem tudjuk. Rá­ lentetését helyezte kilátásba. Láng József, adásul a Baloghy-család egy jól meghatáro­ aki már eddig is sokat tett a Madách-életzott család, s Baloghy Imre neve Nagy mű publikálásáért, továbbra is örömmel Ivánnál is megtalálható; Balogh Imre ezzel venne részt ilyen munkák megjelentetésé­ szemben több is élhetett egyidőben Nógrád ben. Végül a szerző nyilván szeretné mun­ káját olyan levéltárakban is folytatni, ame­ megyében. Elméletileg, a kötet összeállítása szem­ lyekbe eddig még nem jutott el: Rozsnyón, pontjából látszik problematikusnak, hogy a Püspöki Levéltárban, Aradon, Nagyvára­ végülis mi a most megjelent munka tartal­ don az ottani területi levéltárakban, stb. Kérdés persze, hogy ezek az elképzelé­ ma? Lássuk a 156. dokumentumot: Madách levele Ludovic Rigoudaud-nak. Tekintsünk sek mikor s milyen formában illetve mér­ el most attól, hogy ennek a magyar fordítá­ tékben valósulhatnak meg. Ami a formát il­ sában is van egy kipontozott rész, amely leti: már a most megjelent kötetnél is cél­ vélhetően a fordító bizonytalanságát jelzi. szerű lett volna a papírkönyv mellett lézer­ A levél többször megjelent már, s éppen lemezen is megjelentetni a kiadványt. Vala­ nem mondható hivatalos jellegűnek. De bár­ hol azonban előbb-utóbb el kell majd kezde­ milyen megfontolás is állt újbóli közzététe­ ni a mai értelemben vett publikációt is, va­ lének hátterében, az végképp érthetetlen, gyis olyan formát kell találni, amely - le­ hogy Ludovic Rigoudaud-nak Madáchhoz gyen szó dokumentumokról, kritikai kiadás­ írt levele, amelyre Madách válaszol, miért ról, bibliográfiáról vagy bármiről - a számí­ tógépes hozzáférést is biztosítja. Ma ugyan­ nem szerepel a kötetben? Ezek az apró pontatlanságok vagy a kö­ is az irodalomtudományban is ott tartunk, tet szerkezetét érintő kifogások azonban el­ hogy ami nincs meg számítógépen, az csak törpülnek az egész munka nagyszerűsége félig van meg. A számítógépes hozzáférhe­ mellett, s valóban csak akkor érdemes rájuk tőség és a papírkönyv között nagyjából szót vesztegetni, ha egy egyesített doku­ ugyanakkora a különbség, mint a könyvként mentumkötet kiadásának lehetősége felme­ hozzáférhető információk és a kéziratok kö­ zött. rül. S addig? Hogyan tovább? Ami pedig a mértéket illeti, főképp a A most megjelent munkát a szerzőn kí­ vül még hárman mutatták be: Kerényi Fe­ bibliográfia esetében ígérkezik nehéz fel­ 276 �palócföld 95\3 adatnak olyan elhatárolásokat tenni, ame­ lyek elvégezhetővé teszik a munkát, de ugyanakkor nem redukálják túlzott mérték­ ben a bibliográfiába felveendő tételek körét. Teljeskörű Madách-bibliográfiát összeállí­ tani csaknem képtelenség, de legalábbis többszáz emberévnyi munka lenne. Vajon milyen kritikát kapott Japánban I maoka Dzsuicsiró fordítása? (Nem kizárt, hogy ép­ pen a japán nyelvű Madách-irodalmat könnyebb összeállítani, mintsem gondol­ nánk; a szigetországban nemcsak a számító­ gépekre, de azok értelmes használatára is tetemes összegeket áldoznak, így többek kö­ zött a könyvtári alkalmazásokra is.) A Madách-bibliográfiának még egy látszólag pi­ ciny szelete is többéves teendőnek bizo­ nyult: Praznovszky Mihály évek óla gyűjti a Madáchtól valamint Madáchról 1861-től 1864-ig megjelent írásokat, s még mindig talál olyan feledésbe merült újságot vagy kalendáriumot, amelyről eddig nem tudott. Igaz, ő nem pusztán bibliográfiát állított öszsze, hanem magukat a szövegeket is össze­ gyűjtötte. Kevésbé látszik problematikusnak a kri­ tikai kiadás vagy a Madách-család levéltá­ rának megjelentetése. Meglehet, akadémiai könyvkiadásunkat eddig csak az riasztotta el az előbbitől, hogy belátható időn belül véghezvihető, mi több: a szerkesztőnek még arra is van esélye, hogy munkája megjele­ nését megéri. (Érdemes lenne összeszámol­ ni, hogy a Világirodalmi Lexikon 1970ben megjelent első kötetének szerkesztői és szócikkírói közül hányán élnek még. S vajon hányán lesznek életben az utolsó kötet meg­ jelenésekor?) A Madách kritikai kiadás kb. 8-10 kötetben megjelentethető volna; túl reális a vállalkozás ahhoz, hogysem az Aka­ démiai Kiadót - ahol az irodalomtudomány már évtizedek óta a megtűrt kategóriában szerepel - komolyan érdekelhetné. A Madách-család levéltárának megje­ lentetését e sorok írója is szorgalmazza, kü­ lönösen azóta, hogy egyszer belekukkantott a P 481 -es szekció két csomójába, s jószeri­ vel nem érteit belőle egy szót sem. Minden esetre komoly felkészültséget és nagy kitar­ tást kívánna a családi levéltár közzététele, amely terjedelmét tekintve nem is biztos, hogy kisebb lenne, mint a kritikai kiadás. E megjelent kötettel az „alapkutatá­ sokénak lassan a végéhez közeledünk, leg­ alábbis ami a közvetlenül Madáchcsal kap­ csolatos elsődleges információkat illeti. Ugyanakkor az „alkalmazott kutatások” ko­ moly ösztönzést kaphatnak. Elegendő, ha arra gondolunk, hogy többek között a Madách-biogrália is újabb információkhoz ju­ tott, s ennek megfelelően Radó György munkája, a Madách Imre életrajzi krónika clkövetkezendő kiadásai további dátumok­ kal, eseményekkel egészülhetnek ki. A testes kötetet forgató, itt-ott belelapo­ zó olvasó arra is kíváncsi azonban, hogy vé­ gülis mennyivel tudunk most többet Ma­ dáchról? Nos, számos részterületen jelentősen bő­ vültek információink, mégis, erre a kérdésre kimerítő választ akkor adhatunk, ha majd a dokumentumok feldolgozására, értelmezé­ sére is vállalkoznak a Madách-kutatók. Itt is szükség van tehát egyfajta „alkalmazott k u tatásira, amelynek keretében mondjuk a csődtömeg-ügyet feldolgozza valaki, s ha ez megtörténik, akkor a nevek, események is értclmezhctőkké válnak. Leblancné Kelemen Mária hatalmas munkát végzett, amelynek jelentőségét a re277 �palócföld 95\3 ccnzcns tudományelméleti felfogása szerint nem csökkenti, hanem inkább növeli az a körülmény, hogy egyúttal sok-sok évnyi munkát adott a Madách- kutatóknak. Dicséret illeti a könyv megjelenésében résztvevők teljes körét: a fordítókat, a szer­ kesztőt, a lektort, a kiadót, sőt azokat is, akik a szöveg számítógépes szerkesztéséi, tördelését végezték. - Ha a munka számí­ tógépes adathordozón is megjeleni volna, úgy most azt mondhatnánk: kisebb-nagyobb pontatlanságok ugyan még vannak benne, mindazonáltal „elkészült a béta-verzió, ki lehet adni tesztelésre**. Elgondolkodtató, hogy az elmúlt évekbenévlizedekben az igazán fontos Madách- vo­ natkozású könyveknek és tanulmányoknak a nagyobbik fele Nógrádban jelent meg, s a fő­ városi kiadók és folyóiratok jócskán lemarad­ tak a versenyben. A két dokumentumköteten kívül Radó György Madách életrajzi króni­ kája, a Lant-virágok továbbá A z ember tra­ gédiája hasonmás kiadása mind- mind itt je­ lenlek meg. Ez természetes is, egy apró meg­ szorítással: olyan jelentős alkotó esetében, mint Madách Imre, a helyi megjelenés ellené­ re az országos, sőt: a határokon túli terjesz­ tésről is gondoskodni kell. Bagi András szobra 278 �az indonéz lövészárok Kaftánhuss cs gyolcsgyapot. Az agglomeráció bűvköréből kitörve lánglengc lidcrcnck öltözve otthagynak csapot papot a bakafán tok cs a bakakobakok a habzó morolvában susogják mindegyre ugyanazt és ugyanúgy: „mán halunk ám, csak előbb jónapot!” Pető Tóth Károly A z in don éz lövészárok /INTERLÚDIUMOK/ 279 �mérlegen G. Komoróczy Emőke I.„Függő helyzetben földönfutók lettünk...” (Bujdosó Alpár: Vetített irodalom című kötetéről) Bujdosó Alpár már előző kötetében is (Irreverzibilia Zénón, 1984.) óbabiloni, me­ zopotámiai agyagtáblákra kódolta rejtjeles üzeneteit a múltról - történelmünk „vérzi­ vataros” századairól, s különösen annak újabbkori - XX. századi - fejezeteiről. Még negyven év múltán is ott kísértenek álmai­ ban (és verseiben) az iszonyatos emlékek, a dübörgő tankok, a bitófák, az elégetett, le­ mészárolt, vérbe fagyott emberi tetemek ez­ rei, egymásra hányva, felismerhetetlenül háttérben az egész magyar történelem nagy lázadásainak s leverettetéseinek kínzó szé­ gyenével. Sehol, soha nem bűnhődött így a Jóért, Igazért, a magasabbrendű Értékek megvalósításáért lázadó erő, mint itt, e mostoha kis hazában, ahol a meglapulók és gyávák maguk vetik ki, árulják el, tiporják agyon az ő szabadságukért (is) küzdő, saját vérükből való hősöket. Az ókori kövekkel, kultikus tárgyakkal, szobrokkal, halotti maszkokkal, ékírásos 280 agyagtáblákkal azonban arra (is) figyelmez­ tet bennünket a költő: az egész eddigi világtörténelem - „vérfolyam”, mint azt mondta volt Petőfi egykoron {ítélet). Csakhogy a „végső csata” soha nem jön el; a menny soha nem fog „a földre leszállni”. Nincs kilépés a determináció szigorúan megha­ tározott törvényei közül: Káin újra és újra megöli Ábelt, Ábel vére az Égre kiált; de Isten hallgat, nem torolja meg a gyilkossá­ got, nem tesz igazságot földi vitáinkban. Az Idő: farkába harapó kígyó; a történe­ lem folyton ismétli önmagát. S még nem ért véget „a negyvenkétezeréves gátfutás, melyből az utolsó kétezer a kifulladás támolya: összeesés előtti pillanat, egybeesik a múlt és jövő.” Bujdosó Alpár költői vüágában a vizuális jeleknek autonóm, sajátos gondolatébresztő funkciója van. A kőtáblák, halotti maszkok, fejpántok stb, az örök változatlanság jelképei; a szöveg viszont nagyon is jelen idejű: közel­ �palócföld 95/3 múltunk sebeit tépi fel. így sajátos esztéti­ kai feszültség teremtődik a két pólus (múlt - jelen) között, s tudatunk c dinamikus erő­ térben ide-oda, előre-hátra oszcillál. A mű­ vek értelmezése nem okoz gondot, ha figye­ lembe vesszük a külső forma és a líraian feldolgozott életanyag kölcsönhatását: fel­ erősítik egymás szuggesztivitását, hiszen mindkettő önálló jelentést is hordoz; s a kettő együttes intenzív befogadói élményt indukál: egymásra vonatkoztatva értelmez­ zük őket. A befogadást megkönnyítendő, a szerző alapos elméleti bevezetővel indítja kötetét. A későbbiekben ugyan hangsúlyozza: „az Előszó nem szerves része a közleménynek”; valójában mégis az - előkészít a „birkózásai­ ra a szellemi „morzsolgatnivaló”-val. Nagy Pál: Képszövegek, Papp Tibor: Irodalmi performance és diapozitív, valamint Szé­ kely Ákos: Vendégoldal című szövegét is ide „aplikálja” - ezek együtteséből ugyanis nyilvánvalóvá válik, hogy a modern techni­ kai eszközök, a vizuális jelek, a tipográfia és a többi, mennyire differenciált módon állít­ hatók az alkotás szolgálatába, s mennyire megkönnyítik az adekvát értelmezői mun­ kát. A mű így bizonyos értelemben „nyitot­ tá” válik: módot és lehetőséget kínál a több­ irányú asszociációra, s arra, liogy képzele­ tünk által mi magunk is új és új jelen­ téstartalmakkal gazdagítsuk. Hiszen a mo­ dern korban fejlettebbé vált vizuális percep­ ciónk - így ezek az eszközök érzékszerveink többirányú „bombázásával” hozzák mozgás­ ba mentális fantáziánk, s maradandóbb ha­ tást gyakorolnak ránk. Bujdosó Alpár vizuális tárgyai - látszat­ ra - ,<a tilmuni világkép dokumentumai”, amelyek a tilmuni (kvázi-)ásatások során kerültek elő. Valójában ő maga mintázta meg e kultikus tárgyakat agyagból, s ő véste rá képírás-jeleit. Teremtésükhöz inspiratív mintaként - mint jelzi - Komoróczy Géza: A tilmuni kereskedelemről írt tanulmányát, illetve az ott látható agyagtáblákat használ­ ta fel (Bp. Magvető K. 1979.). Hogy az imi­ táció tökéletes legyen, a költő még a közvet­ len „forrást” is megjelöli: „E táblák eredeti­ leg valamely laikus személy tulajdonában lehetlek, amolyan házi magánkönyvtárban, a Tilmuntól délre elterülő lakótelep (sic!) területén”. Holott a szövegösszefüggésből nyilvánvaló: a táblákon saját sorstörténetét és közelmúltunk véres történelmét jeleníti meg. Az első táblatöredékek a Himnusz egyegy jellegzetes mozzanatára utalnak: a „jó­ kedv”, „bőség”, „védőkar” Tilmunban áru­ cikké vált. A sipariak városában a vízözön előtt elásott Bérósos - (S.O.S!) - töredék őr­ zi az ember/iség/ mindig ismétlődő jajkiáltásail. A Törvény „igazi, eredeti formájá­ ban megismerhetetlcn” - Enki, a tilmuniak egyik istene, kosarában őrzi azt, s az embe­ rek számára elérhetetlen magasságba emeli. Csakhogy az emberi kíváncsiság határtalan: újra és újra megszegik Enki intelmeit (ez az „eredendő bűn”, amiért aztán újra és újra bűnhődniük kell): a lázadás a „magasabb Titkok” megértésének - megismerésének vágyából fakad. „Nem halhat meg senki, míg nem látta a Törvényt” - sugallja a ho­ mályos, titokzatos fény-árny-játék mögé rejtező isten-arc. Enlil, az örök lázadó - kicsit talán a köl­ tő alak mása - szembeszegül a külső paran­ csokkal, a Hatalom által előírt szabályokkal: a belső - „humán”, azaz emberi - törvény­ eket azoknál fontosabbnak tartja (voltakép­ 281 �palócföld 95/3 pen ez az „Antigoné- modcH”-szituáció). Minden lázadó, aki lázadását konzekvensen végigviszi, tragikus hős: bukásában felma­ gasztosul. Ez ad méltóságot az egyénnek, he­ roikus pátoszt történelmi küzdelmeinknek. Lázadása büntetéseképp Enlil örökre kizáratik a Városból. Megkezdődik „bujdosása’\ a halottak siratása, és mindazon élmé­ nyek feldolgozása, amelyek őt Ur-hoz, az „Örök V árosihoz kötik (ami az ő számára nem Róma, hanem Budapest). Enlillcl együtt Ninlil és társai is száműzettek - erről egy vaskos gyertya-alakú amulett vall, rajta az írás: „Felfüggesztett ítéletünk kutató árok rejti - függő helyzetben földönfutók lettünk HOLT PONTY.’’ A „fclluggcsztettség” létállapotát elviselni csakis humorral lehet: „Ne vedd komolyan magad ez minden /baj/ FORR- /-adalom, avagy -ása/. Mindez persze csupa nagybetűvel, ÁKOM-BÁKOM-írással, grammatika nél­ küli nyelven, mondattagolás, központozás nélkül. A folyamatos szövegolvasást meg­ könnyítik a magyarázatok, előrc-hátra-utalások, a tipográfiai kiemelések (nagy és kis­ betűk, halványabb-crőscbb szedés stb.). Buj­ dosó Alpár humorral palástolja a számkivetettség tragikus létállapotának kimondha­ tatlan fájdalmát. Az agyagtáblákra írt „üze­ net” személytelenné absztrahálja a benne zajló érzelmi-indulati folyamatokat. Kulti­ kus meditációs táblái láttán anonim részvét és halottainkat sirató csendes bánat neheze­ dik ránk. Egy felnégyelt, tömzsi, amorf, fej nélküli figura fölött: „a felfüggesztett ítéle­ tet végrehajtottuk/ feje helyére írott paran­ csot tettünk/ fejét befalaztuk”. S ormótlan betűkkel a törzs körül: „hányat hánytatok mészgödörbe, hogy álljon a zikkurat? Ki ura voltál ó fény - lő retesz ura?” 282 A költő a régészeti kvázi-ásatások szem­ tanújaként emlékezik: „ugyanabban a kuta­ tóárokban találtunk néhány üreges agyag­ gömböt, melyek valóban emberi fejeket tar­ talmaztak”, s több maszkot is. Egyiken a felirat: „a föld szilárd pont/ bukfencet vet­ hetsz, állhatsz álarcban, ülhetsz anélkül, hogy leültetnének/ de futni nem érdemes: csak földönfutó lehetsz”. Az ugyanott talált királylista felsorolja az özönvíz előtti és utáni királyok neveit; a határ a két korszak között egy hatalmas „ötvenhatos” emlék­ oszlop, rajta az „áldás”: ,,/9 Gáspár + Menyhért + Boldizsár 56” Mint tudjuk: a „háromkirályok” (a test, a szív, a szellem szimbólumai) a betlehemi csillag vezérletével eljutottak a jászolhoz, így osztályrészük lett a karácsonyi /újjá/születés élménye. 1956 tehát a megváltás ígéretét hordozta magában - de mint min­ den történelmi álmunk, ez is elvetélt. A kő­ oszlop kivetített oldaltábláin különböző va­ riánsokban a felirat: „A város kapujára sze­ gezett tűzparancsot csak az láthatja ki elhagyja a várost örökre. S visszanéz mint Lót asszonya ki lenyúzott arcát testálja az Őrökre.” Ki innen eltávozott: az nem térhet vissza; aki bent maradt: halott. Még ha élet­ ben maradt is. S maga a „tűzparancsolat”? - melyben az ősi tízparancsolat legfontosabbja (Ne ölj!) visszájára fordult: „megtizedelni”, „félreverni” - azaz: lelholtra verni - „felné­ gyelni” és így tovább. Megelevenednek a magyar múlt iszonya­ tos vérengzései, a különböző „vész- korsza­ kok”: a pogánylázadások és leverettetésük, Dózsa, a Rákos mezején gyülekező negy­ venezer paraszt, az 1919-es vörös, majd a fehér terror áldozatai, a Duna jegén megti- �palócföld 95/3 zedeltek, a Don-kanyarnál elesettek és így linszky történelmi szerepére!) ott a figyel­ tovább... Halotti maszkok sora őrzi emlékü­ meztetés: „A zsilipek ha lezuhannak gurul­ ket, mint ahogy „a történelem szemétdomb­ nak a fejek/ s az országot elönti az ár”. Saj­ jára került” összes többi mártírunkét. A nos, e tájon gyakori az árvíz, sok a fulladás. Jók, az Igazak itt sohasem dicsőülhetnek Néhány lehullt vakolat-töredéken a meg: a Rend fenntartására rendelt különle­ „nyom” homonimával való ironikus játék a ges kiképzésű elit- alakulatok mindig gon­ jelen (semmivel sem derűsebb) állapotát jel­ doskodnak erről. „Szemhéjjas szemfedél a zi: „nyom/or/szág lábon hordta ki nyomornagy folyó” - „orrsövény mögötti ingovány/ fekélyét”, s az elűzöttek nyomát „bottal üt­ orgovány” - „arcú lesapáson kőh idáig jük” azóta is. A „nyomolvasók” számára in­ mésszel teli szemgödörbe”. A mártírok né­ tés: „Ki megtérsz, ne csodálkozz, ha zárva e ma, töredékes üzenete: „Hogy az én botom kapu: bebocsátás csak a Vaskapu felől.” után/ az én árva feleségem/ és gyermekem/ Deheroizál Bujdosó Alpár? - Igen. Joga még itt nyomorognak.../ legyen kegyelmes van hozzá. Megszenvedett érte. Görbe tük­ ótalommal nék..7ik/.” De senki, soha nem röt tart elénk: ugyan, nézzünk már bele, és volt kegyelmes irántuk. „Ez az a város, döbbenjünk meg azon, mennyire eltorzult ahonnan nincs kiút”. Jeltelen sírok tömege az arcunk. Mi magunk okozzuk mindenfajta mered néma szemrehányással az égre. Né­ Nagyság, Erkölcsi Érték, Szellemi Erő fullahányan égi sugallatot kaptak az éterből: . dásos halálát, s aztán siránkozunk: nálunk „Menjetek, menjetek ki/ a szipáriak városá­ minden Érték visszájára fordult. S az így ból/ vigyétek a hírt az embereknek/ hogy közös erővel - létrehozott mocsár aztán el­ hírt adhassatok”. És ők mentek, de vissza nyel bennünket is. nem térhettek azóta sem. * Az „arcraborult Időben” jönnek és tűn­ nek, kavarognak az évszámok: 1008, 1457, A tilmuni leletek mellett van néhány 1848, 1920, 1944, 1949, 1957... Fehér alap­ színen fekete betűkkel; a szöveg viszont, épp igen érdekes szövegköltészeti munka is a ellenkezőleg: fekete alapon fehér - a gyász, kötetben. A Napórák című ciklusban a szerző a mártíromság színbi. A Tripartitumról clhíresült törvényhozó halotti maszkján a szö­ mintegy játszik a tipográfiai eszközökkel: a veg: „Tüzes-trón-örökösök 1/ Lángoló arco­ sorokat hol óraszerűen, hol átlósan-körkötok/ elszenesedett fintorom/ nevét igya be a rösen, hol folyamatosan, de különböző föld!/ Ál-kapocsra zárt szunnyadó akarat”. nagyságú betűkkel szedi - a látvány maga is A kapocs bármikor felpattanhat, a tűzsugár a múló Idő érzetét sugallja. Voltaképpen né­ újra feltörhet, mint forró gejzír, hogy aztán hány alapmondat ismétlése-variálása, kü­ ismét lávává kövesed jen s maga alá temes­ lönböző síkokba és szögekbe való transzpo­ sen minden akaratot, megmásíthatatlanná nálása adja az egész struktúrát. A szöveg téve a Végzetet: az örök érték-pusztulást. A zenei elemekkel is átitatódik; vezérmotívu­ zsilipőr maszkján (akit Timurban „hajósi­ ma a „hej, le bunkócska te drága”, illetve a nak neveztek” - finom utalás Bajcsy Zsi­ hatvanas évek ismert, émelyítő slágere: 283 �palócföld 95/3 „csak a szcprc emlékezem” (csakhogy „az el­ ső boldog nyárra” helyett itt „a boldogtalan nyárra” áll), vegyítve-variálva a „kis kacsa fürdik fekete tóban” vándor- dallammal. Itt is egymásra vetítődnek a személyes múlt és a történelem képei, a tragikumot itt is ironikus szójátékok, nyelvi „huncutságok” oldják... A játszottunk című kompozíciót a költő fényképekkel, különféle - torzult, sebes arcokkal-figurákkal tagolja; a záróképen ő maga látható, kissé fáradt-szomorkás tekin­ tettel, saját gyermekkori fotóival körülvéve. „Operációs teremben vagyunk, a nagydi­ menziós képernyőn medence-műtét”. Elő­ ször azt hisszük: a költő fekszik a műtőasz­ talon, az altatás szédületében törnek fel be­ lőle a különböző emlék- és élmény-rögök. Azonban csakhamar kiderül: maga az or­ szág, sőt, az egész Kárpát-medence a beteg. Operálni kell/ene/. Az elkábílott beteg köd­ függönyön át az operáló orvost is úgy látja, mint akinek félarcáról lenyúzták a bőrt, s csak „a meztelen, véres hős látszik”. A tu­ datáram szabad csapongásában ide-odalökődő valóságdarabok egyetlen gyökérél­ ményből - mint gennyes gócból - fakadnak fel: „Minden nap álmodok. Almomban ló­ gok a szeren. Nem annyira a szeren, mint inkább a lámpavason. Az utcán páncélosok dübörögnek.” Aztán visszafojthatatlanul burjánzanak az 56-os emlékek... Számítógépen komponált verskreációkat is találunk a kötetben. Mint a szerző utal rá: a dekódolásukhoz szükséges elméleti tudni­ valókat Papp Tibor: Múzsával vagy múzsa nélkül? című kötetéből tudhatjuk meg. Va­ lójában ironikus szövegjátékok ezek, ame­ lyekben a szerző felhasználja mindazokat az aleatorikus és elidegenítő lehetőségeket, amelyeket ez a médium kínál. 284 A Vádliharapásban című figurális kom­ pozíció úgy forgatja-pörgeti különféle betűformáival, tipográfiai alakzataival a magyar múlt és jelen képeit, mint valami különleges kaleidoszkóp. Csupa paradoxon ez a múlt, amit a szógyök-variációk laza játékosságá­ val érzékeltet a költő. „Nyelvében él a nem­ zet” - de a Lánchíd hídfőjén nyelveden oroszlán vigyázza álmaink. Csakhogy ez az oroszlán nemzetünk szimbóluma! S a nép? „arca arcátlan, mondanám: arctalan”, avagy inkább Janus-arcú. „Amit elvétett, az elve­ télt”. A társadalmi élet? - „körhintapoliti­ ka/ körmagyar/ palotás”. „Megütközünk új­ ra és újra a majtényi síkon” Nándorfehér­ várnál, „déli harangszó hív az ebédhez, csengőfrász a feketéhez: feketézünk még egy darabig, pipafüstben - füstbe ment terv”. A legfőbb kérdés nálunk: „ki kit üt ki?” Bármihez fogjunk is: „mi csak csapó­ dunk jobbra-balra az autóbuszon”. Kell-e ennél „telibetalálóbb” magyar­ ságkép? Amilyen a múltunk, olyan a jele­ nünk; és csak olyan lehet a jövőnk is. Kilép­ ni nem tudunk belőle - de szembenézni vele annál inkább. A kötet egyik legpoétikusabb, az esztéti­ kai mcgformáltság tekintetében is kimagas­ ló alkotása egy számítógépen komponált, kagylószerű alakzataival szervesen egymás­ ba épülő kilencrészes kompozíció. (Vénusz születése). A külső forma már önmagában véve is sokirányú asszociációkat ébreszt: a kagyló a hallás szerve, ugyanakkor erotikus szimbólum; a tengermélyi kagylók csodála­ tos titkok őrzői, hosszú évek kemény „mun­ kájával” izzadják-formálják ki a gyöngy­ ház-alakzataikat. A kagylóhéj finom ereze­ tei: a modern labirintus útvesztői (is lehet­ nek). Külső ívelésébe beleláthatjuk a Kár­ �palócföld 95/3 pát-mcdcncc bennünket körülölelő hajlatát: gyönyörű ívei közt fuldoklunk. „Göröngyből fűzünk collicrt büszke nyakakra - nyakeket, nem kötelet.” Ennyi virágzó szépség köze­ pette akár meg is fulladhatunk - senki nem siratna meg bennünket. Hiába minden só­ haj: „Mi lenne ha Árpád Apánk angol tör­ zseket vezetett volna - nem ide, a Kárpátmedencébe, hanem Toscanába, s ott ma ma­ gyarul írhatnám a naplót!” - idejöttünk, itt vagyunk. „He, Rákóczi, Bercsényi, bezzeg itt kell élni!” - panaszkodunk s szenvedünk: „Parázsló gyűlölet már több mint félévszá­ zad óta”; „félórákból áll sorsom, de a tiéd is - egészre nem jut.” A két utolsó kompozíción összekuszálódik maga a kagylóformá is, rendezetlen alakzatokba: a belső rossz közérzet végül szétrombolta a tökéletes formát, a külső szépséget. A korábbi szavak, kifejezések variálódnak itt is, de már rendezetlen össze­ visszaságban: „nyaka szakadt kagyló háza szép haza nem gyöngyösbokréta az árva lány guzsalyba köti” és így tovább. A kötetzáró négytételes szövegmonlázs (agyagból, számítógépalkatrészből és hulla­ dékból készült műtárgyak fotódokumentáci­ ója) újra világtörténelmi háttérbe burkolja kedves hazánk közelmúltját: Verdun, Ison­ zó, Sztálingrád, Don-kanyar - a Nagy Tör­ ténelmi Szálloda, ahol nekünk is jutott szál­ láshely. „Nyelvében nemzette mint Zeusz/ a Pallas Lexikont/ a Pallos-jogot/ vérében/ örökölte/ őrök között”. Vérontás - vérfertő­ zés - ez a mi közös történelmünk. Ez a kötet mindennél ékesebben bi­ zonyítja: a formákkal „kísérletező” köl­ tő éppoly véresen átéli a valóság ellentmon­ dásait, mint a tradicionális formarendszer­ ben alkotó. A Magyar Műhely-triász tagjai közül éppen Bujdosó Alpár nyúl bele legmé­ lyebben a Múlt kútjába. Közös problémáin­ kat, közös szenvedéseinket éli át, fogalmaz­ za meg, jóllehet kiszakadt közülünk; épp ezért objektívebb is: némi távolságot tart szenvedélyes belháborúinkkal szemben, s ironikusan szemléli megoldhatatlan, mindig újraéledő heves vitáinkat a „hogyan to­ vább?” kérdéseiről. Minden sajátos költői világ a tartalomforma szerves egységének erőterében ala­ kul ki. Bujdosó Alpár - rejtőzködő lírikusi alkat lévén - a képversekbe kódolja diffe­ renciált emberi-költői „üzeneteit” ko­ runkról. Az utókor - mely talán fogéko­ nyabb lesz a vizuális költészet iránt, s ke­ vésbé merev sémákban fog gondolkodni a szellemi munkáról, elveti a mai sematiz­ mus és kötelező optimizmus dogmáit egyik legérdekesebb formanyelvű költőnk­ nek fogja tartani őt. Éppen az ő költészete őrzi legmélyebben 1956 emlékét; s tisztá­ ban van vele: a nemzet addig nem talál­ hatja meg a továbblépés útját, amíg alapo­ san szembe nem nézett ezzel az emlékkel. A fájdalmas szembenézés méltóságát kí­ vánja tehát a költő tőlünk (is). (Bujdosó Alpár: Vetített irodalom. Ma­ gyar M ühely Párizs-Bccs-Budapest, 1993.) 285 �palócföld 95/3 II. Mire (is) jó a számítógép? (Papp Tibor két kötetéről) Gondosan megtervezett-mcgformált, a szerző tipográfiai mestertudását megcsillog­ tató kiadványok - mindkettő küllemében is autonóm műalkotás. A nyomdatechnikai megoldások - mint a „magyar műhelyesek” minden kiadványánál - exkluzív művészi íz­ lésre vallanak. Az első kötetben (Múzsával vagy múzsa nélkül? /Irodalom számítógépen/) a főszö­ veg és a margóra kerülő - mind a látvány­ szintű, mind a gondolati tájékozódást meg­ könnyítő - jegyzetanyag szemléletes elren­ dezése, valamint az illusztrációként és díszí­ tő szándékkal közbeékelt képversek egya­ ránt azt sugallják-bizonyítják, hogy a mű nemcsak közléstartalmaival, hanem a forma konstruktív megszerkesztettségével is ter­ mékenyítőén hathat fantáziánkra. Ez a „formaaktivitás” az, amiről Kassák már a huszas években beszélt, s amire az ő egész művészi gyakorlata épült. A második kötet {Disztichon ALFA /El­ ső magyar versgenerátor/ ) épp egyszerűsé­ gével, puritán, nemes eleganciájával hat. Az antik formaköntösben megjelenő modern élettartalmak, modern költői eljárásmódok bizonyos esztétikai feszültséget teremtenek a „külső” és a „belső” világ között. A kötet­ hez mellékelt vékonyka kis mágneses lemez mintegy tizanhatbillió - kedvünk szerint előhívható - „enyhén abszurd vagy pornog­ ráf” disztichont tárol. Ha tetszik: többmillió évre elegendő olvasmány! - amelyből Apple Macintosh számítógépen annyi variációt te­ 286 kinthetünk meg, ahányra éppen időnkből futja. „A forma deákos - a szöveg viszont avantgárd” - hangoztatja a szerző; így hát tudatunkban megteremthető a szintézis tra­ díció és újítás között. A Múzsával vagy Múzsa nélkül? című kötet látszatra szakszerű elméleti - rend­ szerező és tájékoztató - munka. Valójában azonban az alkotó szellemi „önéletrajzát”, irodalomszemlélete alakulásának gyökereit is megismerhetjük belőle. A poétikai eszme­ futta tásókba epizódszerűen bele-beleszövi azokat az élmény- és emlékmozaikokat, me­ lyek őt a modern költői eljárásokat szinteti­ záló számítógépes művészethez vezették. Debreceni középiskolás diákként, még a rosszemlékű 50-es évek kezdetén, az iroda­ lomoktatás akkori - dacosan kísérletező, minden „uniformizáló” felsőbb törekvésnek ellenálló - doyenjeként számontartott Nagy János tanár úr szavalókórusában „inaskodott”. Majd 56-os emigránsként Párizsban alkalma volt tapasztalatilag is megismerni a műalkotás technikai előkészítésének - meg­ formálásának - előadásának minden csín­ ját-bínját. 1962-ben néhány hasonsorsú ba­ rátjával (elsősorban Nagy Pállal) önálló szellemi műhelyt hoztak létre, amelyet ma­ guk szerkesztettek- kiviteleztek, s amelyben otthont adtak mindenféle alkotói kísérlete­ zésnek. A párizsi Magyar Műhely a nemzet­ közi élvonalban számontartott periodika lett néhány év alatt. Mi, hazai olvasók, job­ bára csak a 80-as évek során ismerkedhet­ �palócföld 95/3 tünk meg vele; 1989 óta azonban hazai szerkesztősége is van; alkotógárdája „haza­ talált”, mind szimbolikus, mind konkrét-va­ lóságos értelemben Papp Tibor költői arculata a kétnyelvű­ ség közegében formálódott. A 60-as évek végén, részint „ujjgyakorlat”-ként, részint azért, hogy a francia nyelv rejtettebb di­ menzióiban is otthonosságra tegyen szert, René Char filozofikus - rendkívül nehéz szövegeinek fordításába kezdett. 1971-es kötetében {Vendég szövegek - 7.) a Char tói átemelt, több aspektusból megközelített asszociatív részletek vegyülnek a saját kép­ zeletében fogant képrög-társításokkal; mindez feloldva - fellazítva a „csend” poé­ tikájával (üresen hagyott, olykor féloldalnyi helyek, különleges tipográfiai megoldások­ kal elhelyezett sorok stb.), valamint a „lát­ ható nyelv” jelzéseivel. Kísérletező kedve aztán az évek múlásá­ val még merészebb lesz - 1984-es kötete {Vendégszövegek - 2,3.) a kreatív képvers­ formák rendkívüli variabilitásával tűnik ki. Az általa bevezetett műfaji meghatározás („vendégszöveg”) azóta közismertté, stilisztikailag is elfogadottá, a szakirodalomban otthonossá vált. Miután a verstcstet a vizualitás végső határáig tágította, s magas szint­ re emelte a verbális és képzőművészeti ef­ fektusok összjátékát, ismét új utakra indult: a fonikus költészet eszközrendszerének meghódítására. Innen aztán a 80/90-es évek folyamán még egy lépéssel továbblép: mint technikai segédeszközt, a számítógépet is a költészet „szolgálatába” állítja. 1985 au­ gusztusában a kalocsai Schöffer-szem inári um keretében megtartott Magyar Műhely­ találkozón már be is mutatja Vendégszöve­ gek számítógépen - 1. című munkáját. A „saját út” élményszerű, szinte szépí­ rói eszközökkel megformált rajza mint má­ sodlagos jelentésréteg húzódik a főszöveg alatt és hátterében. Egyébként pedig a szer­ ző szakszerűen és elméletileg megalapozot­ tan számba veszi a vizuális és a fonikus köl­ tészet kialakulásának és fokozatos térnyeré­ sének tényeit. Tudatosítja az olvasóban, hogy a technikai forradalom minden kor­ szakban milyen hatalmas, földrengésszerű változásokat idézett elő a művészet terjedé­ sében (könyvnyomtatás, az írógép feltalálá­ sa, majd a különféle nyomdatechnikai újí­ tások, a hanglemez, a magnó, sztereó-mag­ nó elterjedése, végül az elektronikus vezér­ lésű IBM compospher, valamint a 70-es évektől a számítógép mind differenciáltabb típusainak térhódítása, amelyek a legbizarrabb grafikai programok, képi és fonológiai megoldások megvalósítására is alkalmasak). A kötet egyúttal főhajtás az elődök előtt is: az író megjelöli, hogy a tradíciónak mely elemeit tekinti mérvadónak saját kísérletei számára. Számba veszi a vizuális költészet hazai kezdeményeit (Janus Pannoniustól Kassákon át Weöres Sándorig); s apróléko­ san kimutatja a XX. századi avantgárd mozgalmak szerepét a modern poétikai esz­ közrendszer kidolgozásában és továbbhagyományozásában. Az 1910/20-as években keresi az ún. ki­ netikus művészetek gyökereit: amikor a kubizmust, majd a statikus konstruktivizmust felváltotta a montázs, a kollázs, a kaleidoszkopikus, mozaikos képszerkesztési mód, amely kinetikus energiákkal feldúsítva, sok­ koló gesztusokkal próbált intenzívebben hatni a közönségre. A fényreklámok, a pla­ kátköltészet, a szimultán eseményeket aszszociatív úton egybefűző képsorok villám­ 287 �palócföld 95/3 gyors váltakozása stb. az optikai kifejezés­ mód számára új ós új utakat nyitott. Majd az 50-es óvekben polgárjogot nyert a vizuá­ lis költészet; s a magnetofon segítségével kr.eált fonikus költészettel egyetemben kor­ látlan távlatokat nyitott meg a kísérleti köl­ tészet előtt. A rendszeresen szervezett vizu­ ális és fonikus költészeti fesztiválok közel hozták egymáshoz a legkülönbözőbb orszá­ gokban élő és alkotó csoportokat; így lehe­ tővé vált - ahogyan azt annak idején a klaszszikus avantgárd célul tűzte - a „nemzetek fölötti”, kommunikáció a különböző művé­ szeti ágak között. Az 1970/80-as években aztán elterjedt a költői performance: mozgás- és látvány-ele­ mek kíséretében, különféle hangeffektusok­ kal dúsítva valósággal „megjelenítik” a köl­ tők műveiket. Papp Tibor maga is évtizedek óta rend­ szeresen szerepel vizuális és fonikus művei­ vel ezeken a fesztiválokon. A Magyar Mű­ hely „triója” (Papp Tibor, Bujdosó Alpár és Nagy Pál) mellett a nemzetközi élmezőny­ ben leginkább Ladik Katalin, Szombathy Bálint, Petöcz András alkotásait tartják még számon. Hollandiában már van magyar hangvcrsfolyóirat is: a Hangár (szerk. Csá­ szár László, Kardos Tiborc). Ugyancsak a 1970/80-as évek forduló­ ján kezdett tért hódítani a számítógép felhasználása a költészetben. Papp Tibor pre­ cízen bemutatja a szövegszerkesztő prog­ rammal ellátott és nyomtatóval megtoldott számítógép működését, a nyomtatási módok variabilitását (margarétás, acéltűs, lézeres rajzoló- típusok). A magyar irodalomban kivételesnek és szokatlannak mondható, hogy egy költő ilyen technikai felkészültség­ gel, ugyanakkor a segédeszközöket mégis 288 csak a poétika „szolgálólányának” tekint­ vén, ennyire aprólékosan analizálja az alko­ tásfolyamat minden mozzanatát. (Ez talán egyedül Kassákra volt jellemző!) A munkaprogramot természetesen itt is maga az al­ kotó határozza meg: kiválasztja a betűtípu­ sokat, a tipográfiai stíluskeretet, megszabja a jegyzetek elhelyezési módját, a margó nagyságát, a bekezdések távolságát stb. Te­ hát „konstruál”; a konstrukciós folyamatot azonban kreatív képzelete határozza meg. Hogy ebben mennyi szerepe van az „ihleté­ nek? - A poétikus szavakat, szintagmákat, a kifejezések „hangzósságát” és illékonyságát mégiscsak az alkotó határozza meg! - ő vá­ logat az adott nyelvi készletből, ő táplálja a gépbe a kiválasztott, neki tetsző anyagot; a gép aztán „kreál”, variál. Hogy milyen meg­ oldásokat hoz ki - az már esetleges. A kész anyag aztán átvihető a szedőgépre (a 80-as évek derekától már a Magyar Műhelyt is így készítik). A számítógépek elterjedése tette lehetővé az úri. „kinetikus vizuális” művek létrejöttét is. Ezek gépi programmal készülő egyszeri, gyors lefutású alkotások (a Disztichon Alfa működési elve erre épül: minden egyes disztichon szappanbuborékszerűen kilép az Időből, majd alámerül, s el­ tűnik örökre); de a vetítővásznon, illetve a számítógép képernyőjén kimerevülő alkotá­ sok pillanatideje valódi esztétikai élményt képes bennünk kiváltani. Ezért tartoznak az ilyen alkotások is a művészet körébe - leg­ alábbis a szerző felfogása szerint. Mint a számítógépes költészet közvetlen előzményét mutatták be az 1975-ös brüsszeli Európaiia nemzetközi kiállításon Queneau 1961-ben kiadott Cent miile milliards de poémes {Százezermilliárd költemény) 10 tagú szonettcsokrát, amelynek bármelyik �palócföld 95/3 darabjában bármelyik sor ielcserélhető bár­ címet viselő többszázezres variáció-sorozata mely másik szonett ugyanabban a pozíció­ (Alcxandrins Artificicls). A 80-as évek de­ ban levő sorával. Ahhoz, hogy az így létre­ rekától aztán mind nagyobb szerephez jut a hozható összes szövegvariánst végigolvassa látható nyelv is. Az első számítógépen gene­ valaki, többmillió évre lenne szüksége. Bizo­ rált dinamikus magyar képverset a Pompinyára ez a multi-mű adta az ötletet Papp dou Központban 1985 júniusában mutatta Tibornak, hogy ő meg a maga disztichon- be Papp Tibor (Les trés riches heures de csokrát alkossa meg. Természetesen, a szá­ Vordinatcur, No /.). Ez a kompozíció aztán mítógépes szöveg-generálás szabályainak is­ meg is jelent az alire című hangköltészeti meretében még több variánst lehet létrehoz­ folyóiratban (1990-ben), amelynek egyik alapító tagja és szerkesztője Papp Tibor ni. Az első kötetben Papp Tibor bemutat (Jcan Marié Dufey, Fréderic de Veiay, egy - Tamkó Sirató Károly Egy üres karos­ Claudc M aillard és Philippe Bootz mel­ szék című versének strukturális analógiájá­ lett), s amelynek kinetikus műveket tartal­ ra - számítógépe^ kreált költeményt (Egy mazó mágneses melléklete van. A történeti áttekintés után Papp Tibor fo rró karóra). Aprólékosan elmagyarázza, hogy a számtalan potenciális - gépbe táplált rendkívül színesen és élvezetesen előadja a - szöveg-lehetőség közül hogyan emel ki és Disztichon A l f a keletkezéstörténetét is. állít össze a számítógép egy esztétikailag re­ Programjának megírásához a Hyper-Talk program-nyelvet használta. A verstani sza­ leváns megoldást. A Disztichon A lfa /E lső magyar vers- bályoknak megfelelően megalkotott 24 üres, generátor/ című kötet még részletesebben szavakkal kitöltetlen disztichon-szerkezetet; beavat bennünket a szöveggenerálás titkai­ annak minden elemét egymással fölcserél­ ba és korlátlan lehetőségeibe. Először végig­ hető szavakkal, szintagmákkal töltötte ki; tekint a múltján, pontos adatokkal bizo­ méghozzá olyan igénnyel, hogy a gép min­ nyítva, hogy már a 60-as években történtek den esetben teljes jogú verset generáljon kísérletek a számítógép-kínálta lehetőségek­ (azaz az „eredmény” nem pusztán „irodal­ nek esztétikai célú felhasználására (az első mi nyersanyag”, netán nyelvi játék legyen). művet Thco Lutz kreálta a stuttgarti műsza­ A versgenerálás sémáját ábrákkal is szem­ ki főiskola gépén; Cár öle Sperrin Compu­ lélteti: szószedet-, illetve szótárszerűen táp­ ter s and creativity című könyvében több lálja be a gépbe a variánsokat; a gép az ún. német és angol szerző hasonló kísérletéről „szegény nyclvtan”-nal dolgozik (ami nem számol be). A 70-es években különösen hí­ más, mint azon nyelvtani kötelezettségek, ressé vált a francia OULIPO, majd ív/A la­ törvények, szabályok együttese, ami egy vé­ rm csoport. A szerző egyik legérdekesebb ges művet hibátlanul működtetni képes). Az előre elkészített programmal (szoft­ kísérletnek tartja Jcan Pierrc Balpc: Poémes d'amour című programját - végtelen ver) kreált művek valójában virtuálisan lé­ hosszú szerelmes litániák sora. Jacqucs Ro- teznek csupán. Ez a tény viszont arra kész­ ubaud-t pedig a számítógép zsonglőrjének tet bennünket, hogy újragondoljuk: hol van­ tartja - legismertebb a Müalexandrinusok nak az „irodalom” határai? Papp Tibor ma­ 289 �palócföld 95/3 ga úgy gondolja: a könyv (a leírt szöveg) csupán „mellékszereplője*’ a költői műnek, így a Disztichon A l f a című költői alkotást szerinte nem a könyv hordozza, hanem az a parányi mágneses lemez, amelyről e kis köl­ temények előhívhatók! Csupán „ízelítőül” a többmilliárd lehetséges változatból kiemel mintegy 30-35-öt, s nyomtatásban is közzé­ teszi (a 7313.-7349.-et). S meglepődve ta­ pasztaljuk: a kis mini-művek valóban élnek! Egyiküknek-másikuknak „társadalmi” szí­ nezete van (pl. „Recski mesék mélyén vért izzad a néma apostol. Elmenekülni öcsém! Éjjel, vizsga után.”); olyik viszont egészen meglepően metafizikai mélységeket villant fel (pl. „Jó Uram! Ó! ima-tenger volt lel­ künk elejétől/ fogva. A fény megfúlt. Félünk védtelenül.”; vagy: „Angyali báj epekedvc beszól a faházba: vihar lesz./ Dobd ki a bű­ neidet, vedd fel a tiszta ruhád!”). Vannak köztük valóban „enyhén pornográf*, ugyan­ akkor játékos-humoros kis alkotások is. Sőt, egyikük-másikuk akár ars poétikaként is ér­ telmezhető: „Durva szöveg nehezíti a versek játszi igéjét./ Szétzúzott cserepek - fájók, súlytalanok.” S még az is, aki kifejezetten a „cselekvésre buzdító” költeményeket ked­ veli, találhat magának csemegéznivalót: „Tép a hideg! Laza ország kedv-ficamát re­ noválni.../ lenne a tennivalód. Gyűrd le a ké­ telyedet!”. És így tovább és tovább... Szó sincs tehát „abrakadabra”-ságról, érthetet­ len nyelvi üresjátékról! A mágneses hordozón tárolt anyagi va­ lóság érzékszerveinkkel csak közvetett úton közelíthető meg - sokkal inkább intellektu­ ális „befogadást” kíván. A szerző azokon a kérdéseken is töpreng, hogy azok a művek, amelyek potenciálisan léteznek, hiszen előhívhatóak, de soha senki nem hívja őket elő 290 (s a többszázmillió lehetőségből nyilván nem is fog „megvalósulni” mindegyik!) besorolható-e a „művek” közé?, vajon ennyi „elolvasásra váró mű nem merít-e ki minden lehetőséget, amit a magyar nyelv disztichonok írására egyáltalán fölkínál?”. Az utóbbi kérdésre adott válasza megnyug­ tató: nyelvünkben a disztichonformálás le­ hetőségei határtalanok: bárhány vers szüles­ sék is meg, a végtelenhez viszonyítva az még mindig elenyésző mennyiség. A gya­ korlatban semmi esély nincs arra, hogy bár­ ki bárhány újabb disztichonnal lép fel, meg­ ismételje a Disztichon A lfa bármely darab­ ját. Ez viszont azt igazolja, hogy a költészet kimeríthetetlen kincsesbánya; soha senki­ nek nem kell ismételnie önmagát, sem má­ sokat; verseiben mindenki saját legszubjek­ tívabb Énjét realizálja - ebből adódik a for­ mák és a gondolatok végtelen variabilitása. A számítógépes irodalom alapjaiban vál­ toztatja meg versszemléletünket. Az ugyan­ is nyilvánvaló, hogy minden költeményt nem lehet egy szoftver-programba begyö­ möszölni - hisz például a gondolati költé­ szetnek, a bonyolultabb, áttételesebb té­ máknak soha nem lesz elegendő az a keret, amit a számítógép kínál. Az epigrammaszerű tömör kis felvillanások, bökversek, elmcsziporkák viszont nyugodtan beleférnek egy-egy ilyen program keretébe. Minden­ esetre, azt el kell fogadnunk, hogy egy-egy ilyen számítógépes költői esten éppoly meg­ rendítő esztétikai élményben is lehet ré­ szünk, mint megszokott előadóestjeinken. Átélhetjük a születő Pillanat csodáját, s érezhetjük, hogy egy „magasabb” valóságba átemelődtünk. Márpedig minden költészet értelme ez. Nincs kizárva, hogy a „Gutenberg-galaxis” leáldozóban; s a költészet �palócföld 95/3 „hordozója” a későbbiekben nem kizáróla­ gosan a könyv lesz, hanem esetleg más gépi eszközök (magnó, számítógél), slb.). Ez term észetesen nem azt jelenti, hogy a költészet „elgépiesül”. Ellenkező­ leg: inkább a technikai lehetőségek felhasználásával „szabadabbá” válik: bár­ hol, bárki számára hozzáférhetővé válik. A görög, illetve az erre épülő európai kultúra „em lékezete” mintegy három évezredre nyúlik vissza (az írásbeliség kialakulásával), ám költészet már azelőtt is volt! - Nyilvánvaló, hogy maga a köl­ tészet nem leírt szavakhoz kötött, bár közege mindig a nyelv. A „tátogó” gépi memória éppúgy hordozója lehet az iro­ dalomnak, mint a papír. A számítógépen kreált versek talán hozzá­ segítenek alihoz, hogy felismerjük: bonyolult világunkban, a multiverzumban, minden je­ lenség egyszeri és megismételhetetlen. Maga az emberi élet is. És a világ sokmillió aspek­ tusból szemlélhető. Nincsenek egyszeri és vég-érvényes válaszok semmilyen kérdésre. A felvillanó és elsuhanó költemény-minia­ tűrök tudatosítják bennünk: mi is a Végte­ lenben keringő sokbilliárdnyi porszemhez hasonlóan jövünk és távozunk az Idő árján, így talán kisebb jelentőséget tulajdonítunk szubjektumunknak, s elfogadjuk, hogy nem mi állunk a Világmindenség középpontjá­ ban. így ezek a versek a kozmocentrikus vi­ lágkép elsajátítását is megkönnyítik szá­ munkra. Dinamikusabb, „dialektikusabb” életszemléletre szoktatnak bennünket. (Múzsával vagy múzsa nélkül / Iroda­ lom számítógépen/., Balassai K. Bp. 1992; Disztchon Alfa / Első magyar versgenerá­ tor/., Magyar Műhely K. Párizs-Bécs-Bu­ dapest 1994.) 291 �palócföld 95/3 Chief editor : József Pál Adress of editorial office : H -3101 Salgótarján, Pf.:270 Tel.:(0036) 3 2 -314-386, 3 2 -3 1 1 -0 2 2 292 ��50 F t. � Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document https://dkvt.bbmk.hu/pf/4fe1e363789238e1f208af79c479aca1.pdf Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Pál József Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 1995 Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Language A language of the resource hun Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Subject The topic of the resource Irodalom Művészet Közélet Társadalompolitika Title A name given to the resource Palócföld - 1995/3. szám Type The nature or genre of the resource folyóirat 1995 folyóirat Irodalom Közélet Művészet Nógrád megye Társadalompolitika